Alvin Toffler - A Harmadik Hullám

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A harmadik
hullám
Alvin Toffler
www.interkonyv.hu © Hungarian translation Rohonyi András

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A harmadik
hullám
Alvin Toffler

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Egy metafora megérkezik

Információs társadalom A-tól Z-ig sorozat
A mû eredeti címe:
The Third Wave
© 2000 by Alvin Toffler Életünk filmje, ugyanaz az egyetlen film, egyszerre három vásznon pereg. Az elsô,
közeli és éles képet nyújtó felületen a mindennapok milliónyi megélt, apró eseménye
© Hungarian translation Rohonyi András, Typotex, 2001
áll össze lassan tapasztalattá és otthonos ismeretté. Ami történik velünk és körülöt-
tünk, az néha aztán átlép a második vászonra egy-egy kiemelt jelentôségû epizód,
megvilágosító erejû felismerés formájában, amely révén mélyebben értünk meg
összefüggéseket, és bátrabban kezdjük tervezni a közeljövôt. És a filmnek még min-
dig marad annyi fény-ereje, hogy a harmadik vászonra, ha homályosan és elmosódot-
tan is, de ugyanannak a történetnek egy-egy lenyomatából a legátfogóbb tartomány,
a társadalomtörténet és a kultúra alapkérdései, a múlt és a jövô legizgalmasabb szer-
kezeti sajátosságai bontakozzanak ki – ha elég erôs a szemünk, hogy elkezdjük össze-
rakni a részleteket, ha elég bátor a szívünk, hogy a „végsô kérdéseket” is le akarjuk
fordítani a magunk számára, és kellôképp hûvös az elménk, hogy elválasszuk egy-
mástól a dolgok valódi mélységeit a talmi csillogástól.
Toffler, a gondolat mozigépésze szinte észrevétlenül mûveli a mágiát. Miközben az
elsô vásznon, sajátos montázs-technikával, kimerevített képkockák formájában a
Jelen hír-világának kézzelfogható és jól ismert elemeit váltogatja és villantja fel, segít-
séget ad ahhoz, hogy mindebbôl alaktalan kontúrok helyett a harmadik vásznon is
összefüggô történetet lássunk. A harmadik hullám metaforája úgy viselkedik, mint egy
szemüveg, amelyet feltéve hirtelen érteni véljük, hogyan torlódnak egymásra az ipari
korszak és az azt éppen felváltó új gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális
minôség félelmetes méretû alakzatai.
Kísérheti fanyalgó szkepszis a módszert, lehet a Tudomány magasából mosolyogni a
szerzôn. Avval, hogy aprólékosan megformált, mégis sodró erejû metaforájával az el-
múlt két évtizedben sok millió olvasója kezébe adta a változások mögé látás képessé-
gét, Toffler az információs korszak legfontosabb szerzôi közé emelkedett. Azokkal
szemben ugyanis, akik gondolatresten keseregnek az „információs özönvíz” alaktalan
káoszán, A harmadik hullám formát és rendet teremt a változásban. Ez a Rend akkor
is idôtlenül érvényes marad, ha a film egy-egy részlete ma már fakóbbnak is tûnik.
Az információs korszak kutatói mindnyájan Toffler trilógiájának köpönyegébôl bújtak
ISBN: 963-9326-21-6 elô. Nagy öröm, hogy végre a középsô darabja is olvasható magyarul.
ISSN: 1587 6705
Z. Karvalics László

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Heidinek,
aki meggyôzô érveivel sokat segített abban, hogy rászánjam magam

A harmadik hullám megírására. Gondolataimra vonatkozó kitartó, rendít-
hetetlen kritikája és szerkesztôi szakértelme minden oldalon tükrözôdik.
A könyvhöz sokkal többel járult hozzá, mint amit egy munkatárstól,

intellektuális partnertôl, baráttól, szeretôtôl és feleségtôl bárki elvárhat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Tartalom
Sírni vagy nevetni jöttünk? Bevezetés ................................................................................13

Haldokolunk vagy éppen születôben vagyunk?
HULLÁMOK ÖSSZEÜTKÖZÉSE............................................................21
(Carlos Fuentes: Terra Nostra) 1. Óriások harca ..........................................................................21
A forradalmi kiindulópont ..............................................................23
Hullámfrontok ............................................................................25
A jövô hullámai ..........................................................................27
Plutokraták és orgyilkosok ..............................................................29
A MÁSODIK HULLÁM ....................................................................31

2. A civilizáció architektúrája ......................................................31
Az erôszakos megoldás ..................................................................33
Élô energiaforrások ......................................................................35
A technika bölcsôje ......................................................................36
A cinóbervörös pagoda ..................................................................36
Az áramvonalas család ..................................................................38
A rejtett tanterv ..........................................................................39
Halhatatlan lények ......................................................................40
A zenegyár ................................................................................41
A papírvihar ..............................................................................43
3. A láthatatlan ék ......................................................................47
A piac jelentôsége ........................................................................49
A nemek elszakadása ....................................................................52
4. Kódváltás: A játékszabályok megváltozása ................................57

Standardizáció ............................................................................57
Specializáció ..............................................................................60
Szinkronizáció ............................................................................62
Koncentráció ..............................................................................64
[7]
Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Maximalizáció ............................................................................66 13. Demasszifikált tájékoztatási eszközök ......................................167

Centralizáció ..............................................................................68 Képek tárháza ..........................................................................168
A demasszifikált média ................................................................170
5. A hatalom technikusai ............................................................ 73 Blipkultúra ..............................................................................177
Az integrátorok .......................................................................... 73
Az integrációs motor .................................................................... 76 14. Az intelligens környezet ..........................................................181
A hatalmi piramisok .................................................................... 78 Az agy teljesítményének fokozása ....................................................185
A szuperelitek ............................................................................ 78 A társadalmi emlékezet ................................................................189
6. A titkos tervrajz ...................................................................... 81 15. Túl a tömegtermelésen ..........................................................193

Mechanománia .......................................................................... 83 Egértej és pólóingek ....................................................................195
A képviseleti csomag .................................................................... 84 A gyorsasági effektus ..................................................................199
A globális törvénygyár .................................................................. 85 A titkárnô halála? ......................................................................200
Az újrabiztosítási szertartás ............................................................ 86
16. Az elektronikus otthon ..........................................................209
7. Nemzeti ôrület........................................................................ 91 A házi feladat elvégzése ................................................................210
A lovak váltása .......................................................................... 92 A virtuális ingázók ......................................................................215
Az aranyszög ............................................................................ 94 Az otthonközpontú társadalom ........................................................219
8. Birodalmi törekvések .............................................................. 97 17. A család jövôje ......................................................................223

Benzinkutak a kertben ................................................................ 99 Éljen a kiscsalád! ........................................................................225
A margarinültetvény ....................................................................102 Másféle életformák ......................................................................226
Integráció amerikai módra ............................................................104 A gyermek nélküli kultúra ............................................................228
Szocialista imperializmus ..............................................................106 Szoros kapcsolatok ......................................................................231
Elmélyült szerelem ......................................................................234
9. Induszt-realizmus ..................................................................111 Kampány a gyermekmunkáért ........................................................235
A haladás elve ............................................................................112 Az elektronikus nagycsalád ............................................................236
Az idô szoftverje ........................................................................116 Rossz szülôi gyakorlat ..................................................................238
A tér újraadagolása ......................................................................118 Átmenet a holnap világába ............................................................239
A valóság „anyaga” ......................................................................122
A végsô miért ............................................................................125 18. A vállalatok azonossági válsága ..............................................243
Valuták kabuki tánca ..................................................................243
10. Kóda: a villámgyors áradat ....................................................129 A felgyorsuló gazdaság ................................................................246
A demasszifikált társadalom ..........................................................248
A HARMADIK HULLÁM ................................................................139 A vállalat újrameghatározása ..........................................................251
11. Az új szintézis........................................................................139 A feszültségek pentagonja ..............................................................253
A többcélú vállalat ......................................................................256
12. Parancsnoki posztok ..............................................................143 Több végsô cél ..........................................................................258
Fel a naphoz és tovább ................................................................144
A holnap szerszámai ....................................................................150 19. Az új játékszabályok értelmezése ............................................263
Gépek az ûrben ..........................................................................154 A kötött munkaidô végnapjai ........................................................264
Le a mélységekbe ........................................................................155 Az álmatlan gorgó ......................................................................267
A génipar ................................................................................158 Idôzített barátságok ....................................................................269
Lázadás a technika ellen ................................................................161
[8] [ 9]
Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Számítógépek és marihuána ..........................................................270 24. Kóda: A folyamok egybetorkollása ..........................................379

A szabványosítás utáni elme ..........................................................274 A holnap alapelvei ......................................................................381
Az új mátrix ..............................................................................277 Praktópia ................................................................................388
„A kicsi szép” ............................................................................281 A rossz kérdés ..........................................................................389
A jövô megszervezése ..................................................................283
ÖSSZEGZÉS..............................................................................393
20. A termelés és a fogyasztás összeolvadása ................................287 25. Az új pszichoszféra ................................................................393
A láthatatlan gazdaság ..................................................................288 Támadás a magányosság ellen ........................................................395
Kényszeres zabálók és özvegyek ......................................................290 Távközösségek ..........................................................................401
Az ezermesterek ........................................................................292 A heroin rendje ........................................................................402
Kívülállók és bennfentesek ............................................................296 A szekták titka ..........................................................................404
Önfogyasztói életstílusok ..............................................................298 Életszervezôk és kváziszekták ........................................................406
A harmadik hullám közgazdaságtana ................................................303
A piacosodás vége ......................................................................307 26. A jövô személyisége................................................................411
Másféle nevelkedés ....................................................................414
21. A mentális örvény ..................................................................313 Az új dolgozó ............................................................................416
A természet új felfogása ................................................................314 Az önfogyasztók etikája ................................................................418
Az evolúció tervezése ..................................................................316 A konfiguratív én ........................................................................421
A haladás fája ............................................................................318
Az idô jövôje ............................................................................320 27. A politikai mauzóleum ..........................................................425
Ûrutazók ..................................................................................323 A fekete lyuk ............................................................................425
Részek és egészek ......................................................................325 Magánhadseregek ......................................................................430
A kozmikus játékterem ................................................................329 A messiáskomplexus ....................................................................433
A termeszek leckéje ....................................................................332 A világméretû háló ....................................................................438
Az összefonódás problémája ..........................................................439
22. A nemzetállamok felbomlása ..................................................337 A döntéshozatal felgyorsulása ........................................................440
Abházok és texikóiak ..................................................................338 A többségi vélemény széthullása ......................................................441
Felülrôl lefelé ............................................................................344 A döntéshozatal berobbanása ........................................................444
A globális vállalat ......................................................................345
A kialakuló t-háló ......................................................................349 28. A XXI. század demokráciája....................................................449
Planetáris tudat ..........................................................................351 Kisebbségi hatalom ....................................................................452
Mítoszok és újítások ....................................................................353 Fél-közvetlen demokrácia ..............................................................461
A döntések megosztása ................................................................466
23. Gandhi, mûholdakkal ............................................................355 A kibôvülô elitek ........................................................................470
A második hullám stratégiája ..........................................................356 Az óriások harcának eljövetele ........................................................472
A sikermodell kudarca ..................................................................358 Sorsunk az alkotás ......................................................................476
Az elsô hullám stratégiája ..............................................................360
A harmadik hullám kérdése ..........................................................364 Köszönetnyilvánítás................................................................481
Garnélarákok, chipek és a Nap ........................................................365 Jegyzetek ..............................................................................483
Az eredeti önfogyasztók ................................................................373 Bibliográfia ..........................................................................529
A rajtvonal ..............................................................................377 Névmutató ............................................................................563
[ 10 ] [ 11 ]
Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Bevezetés
Olyan korszakban élünk, amikor terroristák túszok életével játszadoznak, a harmadik

világháborút emlegetô suttogások közepette valuták roppannak össze, követségek
lobbannak lángra és számos országban kommandósok fûzik bakancsaikat, s nap mint
nap elborzadva tekintünk az újságcímekre. Az arany ára – a félelem érzékeny baro-
métere – minden rekordot megdönt. A bankok reszketnek. Az infláció tombol és ki-
szabadul az ellenôrzés alól. A kormányok pedig szerte a világon tehetetlenül szemlé-
lik az eseményeket, vagy úgy viselkednek, mintha gyengeelméjûek volnának.
Mindezeket a jelenségeket látva, a Kasszandrák seregestôl fellépô kórusa gyászos

sirámokkal tölti meg a levegôt. Az utca embere azt mondja, hogy a világ „megbolon-
dult”, a szakemberek pedig kimutatják azokat a tendenciákat, amelyek mind kataszt-
rófák felé mutatnak.
Ez a könyv teljesen más képet nyújt.
Azt állítja, hogy a világ nem vált holdkórossá, és a látszólag értelmetlenül bekövet-
kezô események ijesztô csattogása és csörömpölése mögött meglepôen új és talán re-
ményteljes mintázat rejlik. Ez a könyv errôl a lehetséges mintáról és errôl a remény-
rôl szól.
A harmadik hullám azoknak szól, akik úgy gondolják, hogy az emberiség története
nemhogy a végét járná, hanem inkább még csak most kezdôdött el igazán.
Napjainkban hatalmas áradat söpör végig a világ nagy részén, és új, gyakran bizarr
környezetet hoz létre munkához, játékhoz, házasodáshoz, gyermekneveléshez vagy
nyugdíjba vonuláshoz. Ebben a zavarba ejtô környezetben az üzletemberek arra
kényszerülnek, hogy szinte kiszámíthatatlan gazdasági áramlatokkal szemben próbál-
janak lavírozni; a politikusok népszerûsége vadul hullámzik fel és alá; s az egyetemek,
Bevezetés [ 15 ]
Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kórházak és más intézmények elkeseredett küzdelmet folytatnak az infláció ellen. kációs lehetôségek összecsapásából, teljesen új eszméket és új analógiákat, új rendsze-
Az értékrendszerek szilánkokra hasadnak és összeomlanak, miközben a család, reket és fogalmakat követel. A holnap ma még csak embrionális állapotban létezô
az egyház és az állam mentôcsónakjai tébolyodottan hánykolódnak. világát nem gyömöszölhetjük bele a tegnap konvencionális rekeszeibe. Nem felelnek
meg többé az ortodox attitûdök és létformák sem.
Mindezeket az erôszakos változásokat az instabilitás, az összeomlás és a katasztrófa
elszigetelt jeleinek tekinthetjük. Mégis, ha egy kicsit hátralépünk és alaposabban Tehát – ahogy a következô oldalakon kibontakozik ennek a különös új civilizáció-
szemügyre vesszük ôket, több olyan dolog is láthatóvá válik, ami egyébként könnyen nak a leírása – jó okot találhatunk arra, hogy kétségbe vonjuk a ma oly divatos pesszi-
elkerüli a figyelmet. mizmus létjogosultságát. Kultúránkban már egy évtizede vagy annál is hosszabb ideje
elpuhult, kényeskedô és könnyen továbbadható kétségbeesés uralkodott el. A harma-
Elôször is, a mai változások nem függetlenek egymástól. Nem is véletlenszerûek. dik hullám arra a következtetésre jut, hogy a kétségbeesés nemcsak bûn (ahogy – azt
Például a kiscsalád felbomlása, a globális energiaválság, a szekták és a kábeltelevízió hiszem – C. P. Snow fogalmazta meg egyszer), hanem indokolatlan is.
terjedése, a rugalmas munkaidô és új járulékos juttatások bevezetése, a szeparatista
mozgalmak kialakulása Québectôl Korzikáig – mind elszigetelt eseményeknek látsza- Nem ringatom magam naivan optimista illúziókban. Aligha szükséges részletezni a
nak, holott ennek éppen az ellenkezôje igaz. Ezek – és velük együtt sok más, látszólag ma ránk leselkedô valós veszélyeket: nukleáris megsemmisülés, ökológiai kataszt-
összefüggéstelen jelenség és tendencia – valójában összefüggnek egymással. Részei rófák, rasszista fanatizmus, regionális erôszakhullámok. Magam is írtam már ezekrôl
egy sokkalta nagyobb szabású folyamatnak: az indusztrializmus halálának és egy új a veszélyekrôl, és ezt kétségkívül újra meg fogom tenni. Háború, gazdasági összeom-
civilizáció kialakulásának. lás, nagyarányú technikai katasztrófák – ezek bármelyike katasztrofális módon meg-
változtathatja a jövô történetét.
Mindaddig, amíg elszigetelt jelenségeknek tekintjük ôket és nem vesszük észre ezt
a nagyobb jelentôségû történelmi eseményt, nem tudunk értelmes és hatékony Mindazonáltal, ha gondosan megvizsgálunk egy sor új kapcsolatot, amelyek az
választ adni rájuk. Személyes döntéseink céltalanok lesznek, vagy önmagukat oltják energiatermelés és -felhasználás változó mintái és a családi élet új formái között vagy
ki. A kormányok szintjén válságtól válságig összeomlási forgatókönyvek között botla- a fejlett gyártási módszerek és a „csináld magad” mozgalom között alakulnak ki, hogy
dozunk, tervek, remény és világos célok nélkül támolyogva a jövô felé. csak néhányat említsünk, egyszerre csak felfedezzük, hogy éppen ugyanazok a körül-
mények, amelyek ma a legnagyobb veszedelmet jelentik, egyúttal izgalmas új lehetô-
Ha a mai világban ható erôk összeütközésének megértéséhez nem támaszkodha- ségeket is megnyitnak elôttünk.
tunk valamilyen rendszeres fogalmi keretre, akkor olyanná válunk, mint egy dühön-
gô vihar fogságába került hajó legénysége, amely iránytû és térkép nélkül próbál A harmadik hullám rámutat ezekre az új lehetôségekre. Amellett érvel, hogy a pusz-
navigálni veszélyes zátonyok között. Egymással háborúskodó speciális szakterületekre tulás és hanyatlás közepette ma is felfedezhetjük az új dolgok születésének és az élet-
hasadozott kultúrában, töredékes adatok és aprólékos elemzések tengerében fuldo- nek a szembetûnô jeleit. Világosan és remélhetôleg vitathatatlanul megmutatja, hogy
kolva a szintézis nem csupán hasznos, de létfontosságú lehet. a kialakuló új civilizáció – némi intelligenciával és egy kis szerencsével – normálisab-
bá, értelmesebbé és fenntarthatóbbá, tisztességesebbé és demokratikusabbá válhat,
A harmadik hullám tehát az általános, nagyléptékû szintézis könyve. Leírja a régi mint bármelyik másik, amit valaha ismertünk.
civilizációt, amelyben sokan felnôttek közülünk, és gondosan megrajzolt, átfogó
képet ad az új civilizációról, ami életünk kellôs közepébe robban bele. Ha ennek a könyvnek a fô gondolatmenete helytállónak bizonyul, minden okunk
meglehet a hosszú távú optimizmusra, még akkor is, ha a közvetlenül elôttünk álló
Ez az új civilizáció olyan mélységesen forradalmi, hogy valamennyi régi beidegzô- évek az átmeneti idôszakban valószínûleg viharosak és válságokkal terhesek lesznek.
désünket megkérdôjelezi. A régi gondolkodásmód, a régi formulák, dogmák és ideo-
lógiák – függetlenül attól, hogy mennyire kedveltek vagy hasznosak voltak a múltban Miközben az elmúlt néhány év során A harmadik hullám megírásán dolgoztam,
– nem illeszkednek többé a tényekhez. Az új világ, ami a szemünk láttára formálódik elôadásaim hallgatói többször is megkérdezték tôlem, hogy ez a könyv miben külön-
ki az új értékek és technikák, új geopolitikai viszonyok, új életstílusok és kommuni- bözik a Future Shock (Jövôsokk) címû korábbi munkámtól.
[ 16 ] A harmadik hullám Bevezetés [ 17 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Szerzô és olvasó sohasem látja pontosan ugyanazt egy könyvben. A harmadik hul- helyett egy egész könyvtárra lenne szükségünk ahhoz, hogy ugyanekkora területet
lámot jómagam gyökeresen eltérônek tartom a Jövôsokktól, formáját és mondanivaló- átöleljünk. A mi céljainkra hasznosabb az egyszerûbb felosztás, még akkor is, ha el-
ját tekintve egyaránt. Elôször is, ez a könyv sokkal nagyobb idôtartamot ölel fel: nagyolt.
a múltat és a jövôt is. Inkább normatív jellegû. A szerkezete is más. (A figyelmes olva-
só észre fogja venni, hogy a könyv szerkezete a központi metaforát, a hullámok A jelen könyv témakörének óriási kiterjedése szükségessé tette más egyszerûsítések
összeütközését tükrözi.) alkalmazását is. Így például idônként megszemélyesítem magát a civilizációt, mond-
ván, hogy az elsô hullám vagy a második hullám civilizációja ezt vagy amazt „tette”.
Ami a könyv gondolati tartalmát illeti, a különbségek még határozottabbak. Míg a Természetesen tudom, és az olvasók is tudják, hogy civilizációk nem tesznek semmit,
Jövôsokk bizonyos változtatások megtételét sürgette, egyúttal hangsúlyozta azt az árat csakis az emberek cselekednek. De ha bizonyos dolgok megtételét idônként valame-
is, amit a változásokért az egyénnek és a társadalomnak fizetnie kell. A harmadik hul- lyik civilizációnak tulajdonítjuk, idôt és lélegzetet takarítunk meg.
lám, miközben felhívja a figyelmet az adaptáció nehézségeire, hangsúlyozza azt a nem
kevésbé súlyos árat is, amit azért kell fizetnünk, ha bizonyos dolgokat nem változta- Hasonlóképpen, az intelligens olvasók megértik, hogy a világon senki emberfia –
tunk meg elég hamar. legyen bár történész, futurológus, tervezô, asztrológus vagy hittérítô – nem „ismeri”
vagy „ismerheti” a jövôt. Amikor azt mondom, hogy valami meg „fog” történni,
Továbbá, míg a korábbi könyvben „a jövô idô elôtti beköszöntérôl” írtam, nem pró- feltételezem, hogy az olvasó ebbe beleérti a megfelelô bizonytalansági tényezôt.
báltam meg átfogó vagy rendszeres megközelítéssel felvázolni a holnap várhatóan Ha másképpen jártam volna el, a fenntartások gyakorlatilag olvashatatlan és feles-
kialakuló társadalmát. A könyv fókuszpontjában a változás folyamatai álltak, nem leges dzsungelével kellett volna megterhelnem a könyvet. A társadalmi elôrejelzések
pedig a változás irányai. sohasem értékmentesek vagy tudományosak, tekintet nélkül arra, hogy mekkora
számítógépes adatbázist használnak. A harmadik hullám nem objektív elôrejelzés,
Ebben a könyvben a lencse megfordul. Kevésbé összpontosítok a gyorsulásra mint és nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy mondanivalója tudományosan bizonyí-
olyanra, és több figyelmet szentelek azokra a célállomásokra, amelyek felé a változás tott lenne.
visz bennünket. Vagyis, míg az egyik munka a folyamatra koncentrál erôsebben,
addig a másik a struktúrára helyezi a hangsúlyt. Ezekbôl az okokból kifolyólag tehát Ezzel azonban nem azt akarom sugallni, hogy az ebben a könyvben kifejtett gon-
a két könyv nem úgy egészíti ki egymást, mint kiindulópont és abból következô fej- dolatok szeszélyesek vagy rendszertelenek volnának. Valójában – mint hamarosan
lemény, hanem mint egy sokkal nagyobb egész két része. Mindegyik eltér a másiktól, láthatóvá válik – ez a könyv súlyos bizonyítékokra és egy olyan alapra épül, amit a
ugyanakkor mindegyik megvilágítja a másikat. civilizáció és az ahhoz fûzôdô kapcsolataink szemiszisztematikus modelljének nevez-
hetünk.
Ha az ember ilyen nagyvonalú szintézisre vállalkozik, ehhez feltétlenül egyszerû-
sítésre, általánosításra és sûrítésre van szükség. (Ha ezt nem tettem volna meg, A könyv a halódó ipari civilizációt a „technoszféra”, a „szocioszféra”, az „infoszféra”
lehetetlen lett volna ilyen sok mindent belefoglalni egyetlen kötetbe.) Ennek ered- és a „hatalmi szféra” terminusaival írja le, majd hozzáfog annak bemutatásához, hogy
ményeként egyes történészek talán nem értenek majd egyet azzal, hogy ez a könyv a mai világban ezek mindegyike milyen forradalmi változásokon megy keresztül.
a civilizáció történetét csak három részre osztja fel – az elsô hullám mezôgazdasági Megkísérli, hogy bemutassa ezeknek a részeknek egymáshoz, valamint a „bioszférá-
szakaszára, a második hullám ipari fázisára, és a harmadik hullám idôszakára, ami hoz” és a „pszichoszférához” fûzôdô kapcsolatait – a pszichológiai és személyes
most kezdôdik. kapcsolatoknak azt a struktúráját, amelyen keresztül a külsô világban végbemenô
változások legszemélyesebb magánéletünket befolyásolják.
Könnyû kimutatni, hogy a mezôgazdasági civilizáció egészen különbözô kultúrák-
ból tevôdött össze, és hogy az iparosítás maga is ténylegesen keresztülment a fejlôdés A harmadik hullám azt állítja, hogy a civilizációk bizonyos folyamatokra és elvekre
több egymást követô fokozatán. Kétségtelen, hogy felszeletelhetjük a múltat (és a jö- épülnek, s a valóság megmagyarázására és saját létezésük igazolására kifejlesztik saját
vôt) 12, 38 vagy 157 darabra is. Ám ha így tennénk, a sok apró rész zûrzavarában „szuperideológiájukat”.
elveszítenénk szemünk elôl a fôbb választóvonalakat. Vagy pedig egyetlen könyv

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Mihelyt megértjük, hogy ezek a részek, folyamatok és elvek hogyan függenek össze Azt remélem, hogy A harmadik hullám sok új kérdést tesz fel, és közben válaszokat
és a változások erôteljes áramlatai révén hogyan alakítják egymást, sokkal világosabban is ad.
megérthetjük a változásnak azt az óriási hullámát is, ami mai életünket ostromolja.
A felismerés, hogy semmilyen tudás sem lehet teljes, és egyetlen metafora sem ölel-
A jelen munka nagy, átfogó metaforája – amint az már minden bizonnyal világos- het fel mindent, önmagában is humánus hatású. Szembeszegül a fanatizmussal. Még
sá vált – a változás egymással ütközô hullámainak képe. Ezt a képet nem én haszná- az ellenfeleknek is megadja azt a lehetôséget, hogy részlegesen igazuk legyen, önma-
lom elôször. Norbert Elias The Civilizing Process (A civilizálódás folyamata) címû mûvé- gunk számára pedig fenntartja a tévedés jogát. A tévedések lehetôsége különösen erô-
ben „a növekvô integráció több országon átvonuló hullámáról” ír. 1837-ben egy író sen mutatkozik meg a nagyvonalú szintézisben. Mégis, ahogy a kritikus George
az amerikai Nyugat betelepítését egymást követô „hullámok” képével jellemezte: elô- Steiner írta: „A nagy kérdések felvetése azzal a kockázattal jár, hogy félremagya-
ször jöttek a pionírok, azután a farmerek, majd a gazdasági vállalkozások, a nép- rázzuk a dolgokat. Ha azonban egyáltalán nem tesszük fel ezeket, akkor a megértés
vándorlás „harmadik hulláma”. 1893-ban Frederick Jackson Turner ugyanezt az világát korlátozzuk.”
analógiát idézte és alkalmazta The Significance of the Frontier in American History (A ha-
tárvidék jelentôsége az amerikai történelemben) címû klasszikus esszéjében. Ennél- A robbanásszerû változás korában – amikor emberi életek tépôdnek szét, a meg-
fogva tehát nem a hullámok metaforája az, ami új, hanem a mai civilizációváltás lévô társadalmi rend szétmorzsolódik, és fantasztikus új életmód rajzolódik ki a hori-
leírására való alkalmazása. zonton – a jövônkre vonatkozó legnagyobb kérdések feltevése nem csupán intellek-
tuális kíváncsiságra vall. Magáról a túlélésrôl, fennmaradásunkról van szó.
Ennek az analógiának a felhasználása rendkívül gyümölcsözônek bizonyul. A hul-
lámok eszméje nemcsak arra szolgál, hogy a rendkívül sokféle információ nagy Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, többségünk máris részt vesz az új civi-
tömegét összefoghassuk. Segít abban is, hogy beláthassunk a változások háborgó fel- lizáció megalkotásában – vagy az azzal szemben fellépô ellenállásban. A harmadik hul-
színe alá. Ha a hullámok metaforáját alkalmazzuk, sok minden világossá válik, lám – remélhetôleg – mindannyiunknak segítségére lesz a választásban.
ami addig zavaros volt. Gyakran a megszokott dolgok is vakítóan éles új megvilágí-
tásba kerülnek.
Amikor elkezdtem a változás ütközô és egymásba átömlô hullámainak terminusai-

ban gondolkodni, ezekben látva meg a bennünket körülvevô számos konfliktus és
feszültség okát, ez a szemlélet megváltoztatta a változással kapcsolatos felfogásomat
is. Minden területen – az oktatásban és az egészség terén, a technikában, a magán-
életben és a politikában egyaránt – különbséget lehet már tenni azok között a válto-
zások között, amelyek csupán a felszínt borzolják fel vagy csupán az ipari múlt kiter-
jesztései, illetve azok között, amelyek valóban forradalmiak.
Még a legerôteljesebb metafora is esendô azonban annyiban, hogy csak a részleges

igazságot tárja fel. Egyetlen metafora sem képes minden oldalról számba venni a
jelenségek egészét, ennélfogva tehát semmiféle látomás a jelenrôl – és még kevésbé
a jövôrôl – nem lehet teljes vagy végleges. Amikor tinédzserkorom végén és húszas
éveim elején marxista voltam – alig több mint egy negyedszázaddal ezelôtt – én is,
mint sok fiatalember, azt gondoltam, hogy mindenre tudom a választ. Hamarosan
megtanultam azonban, hogy akkori „válaszaim” részlegesek, egyoldalúak és elavultak
voltak. Pontosabban arra jöttem rá, hogy a helyes kérdés feltevése rendszerint fonto-
sabb, mint az, hogy rosszul feltett kérdésekre helyes választ tudjunk adni.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Hullámok
összeütközése [ fejezet
1]
Óriások harca
Életünk horizontján egy új civilizáció emelkedik fel, ám sok elvakult ember minde-
nütt megpróbálja visszaszorítani. Ez az új civilizáció új családmodellt, megváltozott
munkamódszereket, új életmódot és másféle szerelmet hoz magával; új gazdaságot,
új politikai konfliktusokat és mindenekelôtt másféle gondolkodásmódot teremt. Az új
civilizáció egyes elemei már ma is léteznek. Milliónyian akadnak, akik máris a holnap
ritmusához hangolják az életüket. Mások – megrémülve a jövôtôl – a múltba való
elkeseredett, hiábavaló meneküléssel próbálkoznak, és megkísérlik restaurálni azt a
haldokló világot, amelybe beleszülettek.
Korunk legmarkánsabb, robbanásszerûen végbemenô eseménye ennek az új civili-

zációnak a hajnala.
Ez a központi esemény adja a kulcsot a közvetlenül elôttünk álló évek megérté-

séhez. Olyan mélységesen fontos esemény ez, mint amilyen a nagy változások tízezer
évvel ezelôtt bekövetkezett elsô hulláma, a mezôgazdaság bevezetése 1 volt, vagy az
ipari forradalom által elindított, földrengésszerû második hullám. Mi a következô
nagy átalakulás, a harmadik hullám gyermekei vagyunk.
Keressük és nehezen találjuk a szavakat2 e rendkívüli változás teljes nagyságrend-

jének és hatókörének a leírására. Egyesek ûrkorszak, információs társadalom, elektro-
nikus világ vagy globális falu kialakulásáról beszélnek. Zbigniew Brzezinski kifejezé-
sével élve azt mondhatjuk, hogy „technotronikus” kor áll elôttünk. A szociológus
Daniel Bell a „posztindusztriális” társadalom eljövetelét hirdeti. Szovjet jövôkutatók
„TTF”-et, „tudományos-technikai forradalmat” emlegetnek. Jómagam sokat írtam a
„szuperindusztriális” társadalom3 beköszöntésérôl. Ezeknek az elnevezéseknek azon-
ban egyike sem igazán megfelelô, magamé sem.
Óriások harca [ 23 ]
Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az említett kifejezések némelyike egy-egy tényezôre koncentrál, és inkább beszû- Ez az új civilizáció, miközben megmérkôzik a régivel, meg fogja dönteni a hivatali
kíti, mintsem tágítja megértésünk horizontját. Más kifejezések statikusak: azt sugall- apparátusok hatalmát, csökkenti a nemzetállamok szerepét és az imperializmust
ják, hogy az új társadalom simán, konfliktusok és feszültségek nélkül valósulhat meg, követô világban lehetôvé teszi a félig önálló gazdaságok felemelkedését. Olyan új kor-
még a mi életünkben. Egy ilyen terminus sem kísérli meg, hogy a rohanó változások mányokat követel, amelyek egyszerûbbek, hatékonyabbak, s mégis demokratikusab-
teljes hatóerejét, kiterjedését és dinamizmusát, vagy a velük együtt járó stresszt és a bak bármelyiknél, amit ma ismerünk. Olyan civilizáció lesz, amelynek megvan a
várható összeütközéseket is megragadja. maga sajátos világnézete, és saját felfogása szerint bánik az idôvel, a térrel, a logiká-
val és az okság elvével.
Az emberiség elôtt kvantumugrás áll – a jövôbe. Minden idôk legmélyebb társa-
dalmi felfordulásával és alkotó újrarendezôdésével nézünk szembe. Anélkül, hogy Mint látni fogjuk, a harmadik hullám mindenekelôtt elkezdi begyógyítani a terme-
világosan felismernénk, mirôl is van szó, mindannyian részt veszünk egy jelentôs, új lô és a fogyasztó között bekövetkezett történelmi szakítás sebeit, a holnap önfogyasz-
civilizáció megépítésében, mégpedig az alapoktól kezdve. Ez a harmadik hullám ér- tó gazdaságának nyitva teret. Egyebek között éppen ezért is – némi intelligens segít-
telme. séggel a mi részünkrôl – ez válhat majd az elsô igazán humanisztikus civilizációvá az
írott történelem során.
Mostanáig az emberi faj két nagy változási hullámon ment keresztül. Mindkettô
nagyjából eltörölte a korábbi kultúrákat vagy civilizációkat, és olyan életmódot hozott
a helyükbe, ami a korábbi emberek számára elképzelhetetlen volt. A változás elsô A forradalmi kiindulópont
hulláma – a mezôgazdasági forradalom – több ezer év alatt játszódott le. A második
hullám – az ipari civilizáció kialakulása – csupán 300 évig tartott. Mára a történelem A mai ember képzeletében két jövôkép rajzolódik ki, amelyek látszólag ellentmonda-
még jobban felgyorsult és valószínû, hogy a harmadik hullám néhány évtized alatt nak egymásnak. A legtöbb ember – már amennyire egyáltalán veszi a fáradságot,
végigsöpör történelmünkön és kiteljesedik. Mi, akik történetesen éppen a robbanás hogy a jövôrôl gondolkodjék – azt hiszi, hogy az általa ismert világ a végtelenségig fog
pillanatában népesítjük be bolygónkat, a harmadik hullám teljes hatását tapasztalni tartani. Nehezen tud elképzelni a maga számára a jelenlegitôl valóban különbözô
fogjuk saját életünk során. életformát, nem is beszélve egy teljesen új civilizációról. Természetesen mindenki
felismeri, hogy a dolgok változnak. De a legtöbb ember azt gondolja, hogy a mai vál-
A harmadik hullám a családok szétszakításával, a gazdasági élet megrázkódtatásai- tozások valahogyan el fogják ôt kerülni, és semmi sem fogja megrendíteni a számára
val, politikai rendszereink megbénításával, értékeink összezúzásával mindenkire ki- oly ismerôs gazdasági-politikai kereteket. Bizakodva várja, hogy a jövô folytatni fog-
hatással van. Próbára teszi a hatalmi viszonyokat, veszélyezteti a mai elitek elôjogait ja a jelent.
és kiváltságait, és megteremti azt a hátteret, amely elôtt meg fogják vívni a hatalmi
harcokat a holnapi kulcspozíciókért. Ez az egyirányú gondolkodás többféleképpen jelenhet meg. Egy bizonyos szinten
az üzletemberek, tanárok, szülôk és politikusok döntéseinek hátterében meghúzódó
A kialakuló új civilizáció sok mindenben ellentmond a régi, hagyományos ipari ellenôrizetlen feltételezések formájában, magasabb szinten pedig statisztikákba, szá-
civilizációnak. Iparellenes, ám ugyanakkor erôteljesen technológiai jellegû. mítógépes adathalmazokba és „jövôkutatók” zsargonjába öltöztetve. Mindkét csoport
oly módon képzeli el a jövô világát, ami alapvetôen az „ugyanabból több” kifejezéssel
A harmadik hullám eredendôen új életmódot hoz magával, ami a jövôben sokfé- jellemezhetô. Ez a kép azt sugallja, hogy a második hullám ipari világa fennmarad és
le megújítható energiaforráson, az üzemi futószalaggyártást elavulttá tevô termelési még nagyobb méreteket ölt, bolygónk még nagyobb részére terjed ki.
módszereken, új típusú, nem egyközpontú családmodellen, „elektronikus otthon-
nak” nevezhetô új lakás- és munkahelytípuson, valamint radikálisan megváltozó is- Jó néhány újabb esemény azonban komolyan megrázta ezt a bizakodó jövôképet.
kolákon és gazdasági vállalkozásokon fog alapulni. A kialakuló civilizáció új viselke- Ahogy az egyik válság követte a másikat az újságok fôcímeiben, ahogy Iránban való-
dési kódexet ír elô számunkra, és kiemel bennünket a standardizáció, szinkronizá- ságos vulkánkitörés ment végbe, ahogy Mao istenbôl újra emberré lett, és ahogy az
ció és centralizáció világából, túlmutatva az energia, a pénz és a hatalom koncentrá- olajárak az égbe szöktek és az infláció elszabadult, ahogy a terrorizmus terjedt és a
cióján. kormányok képtelenek voltak megfékezni, állandóan egy borúsabb, sivárabb kép vál-
[ 24 ] A harmadik hullám Óriások harca [ 25 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
totta fel a korábbit. Nagyon sok ember – akiket a rossz hírekkel, katasztrófafilmekkel, Amikor ezt végre felfogjuk, sok, látszólag értelmetlen eseményt hirtelen megér-
apokaliptikus bibliai történetekkel, tekintélyes gondolkodók rémálmaival és fantaz- tünk. A nagy ívû változások fokozatosan összefüggô rendszert kezdenek alkotni. A
magóriáival etettek – láthatólag arra a következtetésre jutott, hogy a mai társadalom cselekvés a túlélésért ismét lehetségessé és értelmessé válik. Vagyis a „forradalmi kiin-
nem folytatódhat a jövôben, mert nincs jövô. Számukra a világ vége csak pár percnyi dulópont” felszabadítja intellektusunkat és akaraterônket.
távolságra van. A Föld borzalmas végsô kataklizma felé rohan.
Elsô pillantásra ez a két jövôkép nagyon eltérônek tûnik. Lélektani és politikai Hullámfrontok
hatásuk azonban egyforma: mindkettô a képzelet és az akaraterô megbénulásához
vezet. Ha csak azt mondjuk, hogy az elôttünk álló változások forradalmiak lesznek, ez még
nem elég. Ahhoz, hogy ellenôrizhessük és a megfelelô csatornákba terelhessük eze-
Ha a holnapi társadalom csupán a jelen felnagyított, szélesvásznú változata, akkor ket a változásokat, szükségünk van egy módszerre, melynek segítségével – friss szem-
kevés dolog van, amit meg kell tennünk, hogy felkészüljünk rá. Másrészt, ha a társada- mel vizsgálódva –, elôbb azonosíthatjuk és elemezhetjük ôket. Enélkül reménytele-
lom elkerülhetetlen végzete az, hogy önmagát még a mi életünkben elpusztítsa, akkor nül eltévedünk.
nincs semmi, amit ez ellen megtehetünk. Vagyis mindkét szemlélet visszavonulást,
bezárkózást és passzivitást eredményez. Mindkettô tétlenségbe fagyaszt bennünket. Az egyik ígéretes megközelítést a társadalmi „hullámfrontok” elemzésének nevez-
hetjük. Eszerint a történelmet változások egymásra következô hullámainak tekintjük,
Mindazonáltal, ha megpróbáljuk megérteni, hogy mi történik velünk, nem korlá- és azt a kérdést tesszük fel, hogy az egyes hullámok taraja hová visz bennünket. Fi-
tozhatjuk magunkat erre a leegyszerûsített választásra a világ vége és az „ugyanabból gyelmünket nem annyira a történelem folytonosságára koncentráljuk (bármilyen
több” alternatívája között. Sok más tisztázó-megvilágosító és konstruktív mód van fontos legyen is az), hanem inkább a folyamatok megszakadására – az újításokra és a
arra, hogy a jövôrôl gondolkodjunk – olyan módszerek, amelyek felkészítenek ben- törésvonalakra. Így majd azonosíthatjuk a változások alapvetô mintáit, amint bekö-
nünket a jövôre és segítenek megváltoztatni a jelent. vetkeznek, hogy azután befolyásolni tudjuk ôket.
Ez a könyv arra épül, amit „forradalmi kiindulópontnak” nevezhetünk. Feltételez- Abból a nagyon egyszerû gondolatból indultunk ki, hogy az ember társadalmi fej-
zük, hogy noha a közvetlenül elôttünk álló évtizedek tele lesznek forrongással, felke- lôdésében a mezôgazdaság kialakulása volt az elsô fordulópont, és az ipari forradalom
lésekkel, sôt talán széles körben megnyilvánuló erôszakkal is, nem fogjuk teljesen volt a második nagy áttörés. Ezeket nem elkülönült, egyszeri eseményeknek tekint-
elpusztítani önmagunkat. Feltételezzük, hogy azok a zökkenések, amelyeket ma jük, hanem a változás bizonyos sebességgel mozgó hullámainak.
tapasztalunk, nem kaotikusan vagy véletlenszerûen következnek be, hanem éles,
világosan kivehetô mintázatba rendezôdnek. Feltételezzük továbbá azt is, hogy ezek A változás elsô hulláma elôtt a legtöbb emberi lény kis létszámú, gyakran nomád
a változások kumulatív természetûek, s összeadódva hatalmas átalakulást hoznak csoportokban élt és gyûjtögetésbôl, halászatból, vadászatból vagy pásztorkodásból tar-
létre életünkben, munkánkban, játékainkban és gondolkodásunkban; és végül felté- totta fenn magát.
telezzük, hogy lehetséges egy józan, normális és kívánatos jövô. Röviden, a könyv
abból a premisszából indul ki, hogy ami most történik, az nem kevesebb, mint globá- Egy bizonyos ponton, körülbelül tízezer évvel ezelôtt megkezdôdött a mezôgazda-
lis forradalom, kvantumugrás a történelemben. sági forradalom, majd lassan végigkúszott egész bolygónkon, s nyomában falvak, te-
lepülések születtek, az emberek megmûvelték a földet, és új életmód terjedt el. 4
Más szóval, ez a könyv feltételezi, hogy mi egy régi civilizációnak az utolsó és
ugyanakkor egy újnak az elsô nemzedéke vagyunk, és saját személyes zavaraink, Az elsô hullám még korántsem fulladt ki teljesen a XVII. század végén, amikor az
gyötrôdéseink és tévelygéseink nagy része közvetlenül visszavezethetô arra a konflik- ipari forradalom rátört Európára és útjára indította a bolygóméretû változások máso-
tusra, ami politikai intézményeinken belül – és bennünk magunkban is – a második dik nagy hullámát. Ez az új folyamat – az iparosítás – sokkal gyorsabban haladt elôre,
hullám haldokló civilizációja és az annak felváltására törô harmadik hullám civilizá- országokon és kontinenseken keresztül. Így tehát két különálló, egymástól eltérô vál-
ciója között feszül. tozási hullám gördült végig ugyanabban az idôben a Földön, különbözô sebességgel.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Mára az elsô hullám gyakorlatilag kimerült. Csak néhány gyér törzsi populáció ma- A jövô hullámai
radt – például Dél-Amerikában és Pápua Új-Guineában – a mezôgazdaság hatókörén
belül. A hatalmas elsô hullám ereje lényegében elfogyott. Ha egy adott társadalomban egyetlen hullám dominál, viszonylag könnyû meglátni a
jövôbeli fejlôdés körvonalait. Írók, mûvészek, újságírók és mások rendre felfedezik a
Idôközben a második hullám néhány rövid évszázad alatt forradalmasította az éle- „jövô hullámait”.
tet Európában, Észak-Amerikában és bolygónk más részein, és most továbbterjed.
Olyan országok, amelyek mostanáig alapvetôen mezôgazdasági termelésre rendez- A XIX. századi Európában sok gondolkodó, gazdasági vezetô, politikus és egyszerû
kedtek be, ma valósággal tülekednek, hogy felépítsék saját acélmûveiket, autógyárai- ember világos, alapvetôen helyes képet alkotott magának a jövôrôl. Úgy érezték, hogy
kat, textilgyáraikat és élelmiszer-feldolgozó üzemeiket. Az iparosítás ereje még min- az iparosítás végleg gyôzedelmeskedni fog a gépesítés elôtti mezôgazdaság fölött; és
dig érezhetô. A második hullám egyelôre még nem adta ki minden erejét. meglehetôs pontossággal elôre láttak sok olyan változást, amit a második hullám ké-
sôbb magával hozott: hatékonyabb technológiákat, nagyobb városokat, gyorsabb köz-
Miközben azonban ez a folyamat halad tovább a maga útján, elkezdôdött egy má- lekedést, tömegoktatást és ehhez hasonló dolgokat.
sik, még fontosabb változás. Amikor az iparosítás hulláma a második világháborút kö-
vetôen a tetôpontjára ért, egy – egyelôre még kevéssé értett – harmadik hullám is Ennek a tisztánlátásnak közvetlen politikai hatásai voltak. A pártok és a politikai
kezdett nekilódulni a Földön, átalakítva mindent, amit megérintett. mozgalmak képesek voltak stratégiájukat a jövôre elôre tekintve kialakítani.
A preindusztriális mezôgazdasági érdekeltségek utóvédharcra szövetkeztek a tolako-
Sok ország ennélfogva egyidejûleg érzi két, sôt három különbözô sebességgel moz- dó iparosítás, a „nagy üzlet”, a „szakszervezeti fônökök” és a „bûnös nagyvárosok”
gó, különbözô erejû hullám hatásait. E könyv szerzôje úgy véli, hogy az elsô hullám elen. A munkásság és a vállalatok vezetése azért küzdött, hogy a felemelkedô ipa-
valamikor idôszámításunk elôtt körülbelül 8000 évvel kezdôdött, és egyeduralkodó ri társadalom fô mozgatórugóit kézben tarthassa. Az etnikai és faji kisebbségek az
volt a Földön egészen az 1650-tôl 1750-ig tartó idôszakig. Ettôl kezdve az elsô hullám ipari világban megnövekedett szerepükre hivatkozva megfogalmazták jogaikat és jobb
veszített erejébôl, s a második hullám kapott erôre. Az ipari civilizáció átvette az ural- munkalehetôségeket, vállalati vezetô pozíciókat, lakást, magasabb béreket, tömeges
mat bolygónkon, mígnem elérte tetôfokát. Ez a legújabb történelmi fordulópont az közoktatást stb. követeltek.
Egyesült Államokban az 1955-öt követô évtizedben következett be, abban az évtized-
ben, amikor az úgynevezett „fehérgalléros” dolgozók száma elsô ízben haladta meg a A jövô ipari víziójának fontos lélektani hatásai is voltak. Elôfordulhatott, hogy az
„kékgalléros” munkásokét. Ugyanebben az évtizedben lehettünk tanúi a számítógé- emberek között ellentétek támadtak, sôt éles, esetleg véres konfliktusok is keletkez-
pek széles körû bevezetésének, a sugárhajtású utasszállító repülôgépek megjelenésé- hettek. Válságok és hirtelen fellendülések zavarhatták meg az ember életét.
nek, a fogamzásgátló tabletták elterjedésének és sok más nagyon fontos újítás beve- Mindamellett az ipari jövôrôl általánosan elfogadott kép inkább az új választási lehe-
zetésének. És pontosan ugyanerre az évtizedre tehetô az is, hogy a harmadik hullám tôségeket hangsúlyozta. Az egyén nemcsak azt ismerte fel, hogy ki és mi ô, hanem azt
kezdett nekilendülni az Egyesült Államokban. Azóta megérkezett – kisebb idôbeli el- is, hogy mivé válhat. Ez a kép bizonyos mértékû stabilitást nyújtott, és fokozta az ön-
térésekkel – a többi ipari országba is, ideértve Nagy-Britanniát, Franciaországot, tudatot, még a szélsôséges társadalmi változások közepette is.
Svédországot, Németországot, a Szovjetuniót és Japánt. Ma valamennyi technikailag
fejlett ország valósággal szédül attól a hullámveréstôl, amivel a harmadik hullám ost- Ha azonban egy társadalomra két vagy több óriási változási hullám hat egy idôben,
romolja a második hullám elavult, betokosodott intézményeit és nemzetgazdaságait. és még egyik sem vált egyértelmûen uralkodóvá, a jövôrôl alkotott kép széttöredezik.
Rendkívül nehéz felismerni a változások és a felmerülô konfliktusok értelmét.
Ennek a megértése adja a kezünkbe a kulcsot ahhoz, hogy jó néhány körülöttünk
zajló politikai és társadalmi konfliktust is meg tudjunk érteni. A hullámfrontok összeütközése viharos óceánt teremt, tele ütközô hullámokkal és
örvényekkel, amelyek elfedik a mélyebben húzódó, fontosabb történelmi áramlatokat.
A második és a harmadik hullám összeütközése ma az Egyesült Államokban –

csakúgy, mint sok más országban – társadalmi feszültségeket, konfliktusokat és sajá-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tos új politikai frontokat teremt, amelyek nem a megszokott osztálykülönbségek és a A változási hullámok egymást keresztezô áramlatai tükrözôdnek munkánkban,
faji, nemi vagy pártállási eltérések vonalai mentén jelennek meg. Ez az ütközés rom- családi életünkben, szexuális viselkedésünkben és személyes erkölcsi normáinkban.
ba dönti a hagyományos politikai propagandát: nagyon nehézzé válik elválasztani a Megjelennek az életmódunkban és a szavazáskor hozott döntéseinkben. Mi, a gazdag
haladót a reakcióstól, a barátot az ellenségtôl. A régi szövetségek és szembenállások országok lakosai mind magánéletünkben, mind politikai tevékenységünkben – akár
egyaránt megszûnnek. A szakszervezetek és a munkáltatók – nézeteltéréseik dacára tudatában vagyunk ennek, akár nem – vagy még a második hullám polgárai vagyunk,
– összefognak a környezetvédôkkel szemben. A feketék és a zsidók, akiket valaha elkötelezve egy halódó rendszer fenntartása mellett, vagy már a harmadik hullámhoz
egyesített a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, ellenfelekké válnak. Sok tartozunk és a mától radikálisan eltérô holnapot képviseljük, esetleg ez a kétféle meg-
országban a munkaerô, amely hagyományosan az olyan „haladó” politikai célokat tá- határozottság keveredik bennünk, önpusztító személyiségzavarokat okozva.
mogatta, mint például a jövedelem újraelosztása, most gyakran reakciós álláspontot
foglal el a nôk jogai, a családtervezés, a bevándorlás, a vámtarifák vagy a regionaliz-
mus tekintetében. A hagyományos „baloldal” gyakran a központosítás mellé áll, erô- Plutokraták és orgyilkosok
sen nacionalista és környezetellenes. Ugyanakkor akadnak politikusok, Valéry
Giscard d´Estaingtôl Jimmy Carterig vagy Jerry Brownig, akik „konzervatív” attitûdö- A mai társadalmat átható politikai feszültségek középpontjában ténylegesen a máso-
ket támogatnak a gazdaságban és ugyanakkor liberálisak a mûvészet, a nemi erkölcs, dik, illetve a harmadik hullámhoz tartozó csoportok közti konfliktus áll. Függetlenül
a nôk jogai vagy az ökológiai szabályozás területén. Nem csoda, hogy az emberek attól, hogy a mai pártok és a hatalmi pozíciók várományosai mit prédikálnak, a köz-
megzavarodnak és lemondanak arról, hogy megpróbálják megérteni a világot. tük dúló harc nemigen jelent többet, mint azt, hogy azon marakodnak, ki tudja a leg-
több hasznot kifacsarni a hanyatló ipari rendszer maradványaiból. Másképpen szólva:
A média ugyanakkor különféle újítások, bizarr események, merényletek, ember- a süllyedô Titanic fedélzetén osztozkodnak a nyugágyakon.
rablások, ûrrepülések, kormányválságok, kommandós akciók és közéleti botrányok
véget nem érô sorozatáról számol be – ezek a hírek látszólag semmiféle összefüggés- Mint látni fogjuk, az alapvetô politikai kérdés nem az, hogy ki irányíthatja a társa-
ben nem állnak egymással. dalmat az ipari civilizáció utolsó napjaiban, hanem az, hogy az annak felváltására
törô, gyorsan felemelkedô új civilizáció kialakításában ki milyen szerephez juthat.
A politikai élet nyilvánvaló inkoherenciája tükrözôdik a magánéletben, a sûrûsödô Miközben a rövid távú csatározások felemésztik energiáinkat és lekötik figyelmünket,
személyiségzavarokban is. A pszichiáterek és különféle guruk bombaüzletet csinál- a felszín alatt már sokkal mélyrehatóbb küzdelem folyik. Az egyik oldalon az ipari
nak: az emberek – az elsô segélykiáltástól a bajok végsô stádiumáig – céltalanul téb- múlt élharcosai állnak, a másikon pedig azok az egyre szaporodó milliók, akik fel-
lábolnak a nagy hangon beharangozott, egymással versengô terápiás szolgáltatások ismerik, hogy a világ legsürgetôbb problémái – az élelmezés, az energiaellátás, a fegy-
között. Kultuszok és szekták rabjaivá válnak, vagy betegesen befelé fordulnak, meg- verzetkorlátozás, a népességrobbanás és a szegénység gondjai; a természeti források,
gyôzôdve arról, hogy a valóság abszurd, ôrült vagy értelmetlen. Az élet – marsi táv- az ökológia és az éghajlat kérdései; a városi közösségek válságával, a sikerélményt adó
latból, kozmikus értelemben – talán valóban abszurd lehet, de ez aligha bizonyítja, értelmes munka igényének kielégítésével és az idôskorúak ellátásával kapcsolatos
hogy a mai eseményekben nincs semmiféle rendszer. Valójában fennáll egy rejtett, sa- feladatok – többé nem oldhatók meg az ipari rend keretein belül.
játos rend, amely csak akkor válik felismerhetôvé, amikor megtanuljuk a harmadik
hullám hozta változásokat megkülönböztetni azoktól, amelyek még a csökkenô erejû Ez a konfliktus a „hullámok harca” a holnapért.
második hullámhoz tartoznak.
A második hullámhoz kötôdô anyagi érdekeltségek és a harmadik hullám konfron-
Az ütközô hullámfrontok által elôidézett konfliktusok megértése nemcsak tisztább tációja már ma is elektromos áramként fut át minden ország politikai életén. A har-
képet ad számunkra a jövô alternatíváiról, hanem mintegy röntgensugárként világít- madik hullám megérkezése a még nem iparosodott országokban is átrendezte a régi
ja át az életünket befolyásoló politikai és társadalmi erôket is. Saját személyes szere- frontvonalakat. A mezôgazdasági, gyakran még feudális érdekek régi háborúja az ipa-
pünk a történelemben szintén érthetôvé válik – mert mindannyian, bármennyire je- rosító elitek ellen, legyenek ezek bár kapitalisták vagy szocialisták, az indusztrializmus
lentéktelennek hisszük is magunkat, a történelem élô figurái vagyunk. elavulásával új megvilágításba kerül. Most, hogy a harmadik hullám civilizációja a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
színre lép, a gyors iparosítás vajon felszabadulást jelent-e a neokolonializmus és a sze-

A második hullám
[ 2fejezet
]
génység nyûge alól, vagy pedig valójában az állandó függôséget garantálja?
Csak ennek a széles háttérnek a figyelembevételével kezdhetjük igazán megérteni

az újságcímeket, s így tudjuk megszilárdítani saját értékrendünket, hogy értelmes
stratégiát alakíthassunk ki a változások irányítására saját életünkben. A civilizáció
Amikor ezeket a sorokat írom, az újságok címoldalai az Iránban zajló túszdrámáról
architektúrája
és hisztériáról, dél-koreai merényletekrôl, az arany árfolyamát érintô nagyvonalú
spekulációkról, az amerikai zsidók és a feketék ellentéteirôl, Nyugat-Németország ha-
di kiadásainak jelentôs növekedésérôl, a New York környékén történt keresztégetés-
rôl, a Mexikói-öbölben szétterjedô hatalmas olajfoltról, a történelem legnagyobb
atomenergia-ellenes tüntetésérôl, a gazdag és a szegény országok között a rádiófrek- Körülbelül háromszáz évvel ezelôtt robbanás történt, amelynek tovagyûrûzô hullá-
venciák birtoklásáért folyó harcról adnak hírt. Vallási újjáéledési mozgalmak hullámai mai megrázkódtatták az egész Földet, elsöpörve a régi társadalmakat és megteremtve
futnak át Líbián, Szírián és az Egyesült Államokon, újfasiszta fanatikusok politikai egy teljesen új civilizációt. Ez a robbanás – természetesen – az ipari forradalom volt.
gyilkosságokat próbálnak igazolni Párizsban. A General Motors áttörésrôl ad számot És a hatalmas árhullám, amelyet elindított a világon, beleütközött a múlt intézmé-
az elektromos autókhoz kifejlesztett technológia terén. Az ilyen összefüggéstelen hí- nyeibe, és milliók életvitelét változtatta meg.
rek valamiféle integrációért vagy szintézisért kiáltanak.
A hosszú évezredek során, amikor az elsô hullám civilizációja egyeduralkodó volt
Mihelyt felismerjük, hogy elkeseredett küzdelem folyik az ipari civilizáció fenntar- a Földön, bolygónk népességét két csoportra lehetett felosztani: „primitívekre” és
tására, illetve annak meghaladására törekvô erôk között, új kulcsot kapunk a világ „civilizáltakra”. A kisebb hordákban és törzsi keretekben gyûjtögetésbôl, vadászatból
megértéséhez. Ennél is fontosabb, hogy akár egy ország politikáját, akár egy rész- vagy halászatból élô úgynevezett primitív népeket ugyanis elkerülte a mezôgazdasági
vénytársaság stratégiáját, akár pedig saját személyes életünk céljait határozzuk meg, forradalom.
új eszköz kerül a kezünkbe a világ adott szeletének a megváltoztatásához.
A „civilizált” világ ellenben pontosan az a része volt a bolygónak, ahol a legtöbb
Ezt az eszközt azonban csak akkor tudjuk használni, ha képesek vagyunk arra, ember a földet mûvelte. Mert ahol csak megjelent a mezôgazdaság, gyökeret vert a
hogy világosan megkülönböztessük a régi ipari civilizáció kiterjesztésére irányuló vál- civilizáció. Kínában, Indiában és Beninben; Mexikóban, Görögországban és a Római
tozásokat azoktól a változásoktól, amelyek az új megérkezését segítik elô. Vagyis meg Birodalomban civilizációk emelkedtek fel és buktak el, harcoltak és olvadtak össze,
kell értenünk a régit és az újat is; a második hullám ipari világát is, amelybe oly so- végtelen színes kavalkádban.
kan beleszülettünk, és a harmadik hullám civilizációját is, amelyben gyermekeinkkel
együtt élni fogunk. Különbözôségeik felszíne alatt azonban alapvetô hasonlóság rejlett. Mindenütt a
föld volt a gazdaság, az élet, a kultúra, a család és a politika alapja. Mindenütt a falu
A következô fejezetekben közelrôl vizsgáljuk meg az elsô két hullámot, elôkészítve köré szervezôdött az élet. Mindegyikre egyszerû munkamegosztás volt jellemzô,
a harmadik hullám felderítését. Látni fogjuk, hogy a második hullám civilizációja nem s mindenütt csak néhány világosan meghatározott kaszt, illetve osztály alakult ki:
bizonyos összetevôk véletlenszerûen kialakult halmaza volt, hanem rendszer, amely- nemesség, papság, katonák, helóták és rabszolgák vagy jobbágyok. A hatalom minde-
nek részei – többé-kevésbé elôre látható módon – kölcsönhatásban álltak egymással. nütt szigorúan tekintélyelvû volt. Mindenütt a születés határozta meg az ember
Az ipari civilizáció alapvetô mintái ugyanazok voltak minden egyes országban, függet- helyét a társadalomban. És mindenütt decentralizált volt a gazdaság, vagyis minden
lenül azok kulturális örökségétôl és politikai különbségeitôl. Ez az a civilizáció, amely- egyes közösség megtermelte saját szükségleteinek legnagyobb részét.
nek megôrzéséért a mai reakciósok küzdenek – mind a „bal”, mind a „jobb” szárnyon.
Ez a világ az, amit a történelem harmadik nagy civilizációváltási hulláma ostromol.
[ 32 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 33 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Voltak kivételek – a történelemben semmi sem egyszerû. Voltak kereskedô kultú- S ami még fontosabb, mindezeket a dolgokat összekapcsolta, valósággal összeszerelte,
rák, melyeknek a hajósai átszelték a tengereket;1 és voltak óriási öntözéses rendsze- mint egy gépet, hogy kialakuljon a leghatalmasabb, minden addiginál egységesebb és
rek köré szervezôdött, erôsen centralizált királyságok. Ezeket a látszólag eltérô kultú- legjobban terjeszkedô társadalmi rendszer, ami valaha is létezett a világon: a második
rákat az ilyen különbségek ellenére is joggal tekinthetjük egy és ugyanazon általános hullám civilizációja.
jelenség – az elsô hullámmal elterjedt mezôgazdasági civilizáció – egyedi megvaló-
sulásainak.
Az erôszakos megoldás
Az elsô hullám társadalmainak fénykorában idônként már feltûntek az eljövendô
változásokra mutató jelek is. Az antik Görögországban és a Római Birodalomban Ahogy a második hullám különbözô társadalmakat érintve elôrehaladt, kirobbantott
megjelentek a tömegtermelést folytató üzemek kezdetleges formái.2 Idôszámításunk a mezôgazdasági múlt védôi és az ipari jövô harcosai között egy véres, elhúzódó há-
elôtt 400-ban olajfúrást végeztek az egyik görög szigeten, majd 500 évvel késôbb Bur- borút.
mában is.3 Hatalmas hivatali apparátus virágzott Babilóniában és Egyiptomban.4
Óriási városok, metropoliszok nôttek ki a földbôl Ázsiában és Dél-Amerikában. Volt Az elsô és a második hullám erôi frontálisan ütköztek, félresodorva, gyakran meg-
pénz, és volt árucsere, kereskedelmi utak szelték át a sivatagokat, az óceánokat és a tizedelve a „primitív” népeket, amelyek útjukba kerültek.
hegyeket Kínától az Atlanti-óceánig. Voltak nagy vállalatok és kialakultak a nemzet-
államok csírái. Az ókori Alexandriában – bármilyen meglepô – megvolt még a gôzgép Az Egyesült Államokban ez az összeütközés az elsô hullám mezôgazdasági civilizá-
elôfutára is.5 ciójának meghonosítására törekvô európaiak érkezésével kezdôdött. Fehér telepesek
áradata nyomult könyörtelenül elôre nyugati irányban, a Csendes-óceán felé, meg-
Sehol sem volt azonban semmi, amit akár csak megközelítôleg is ipari civilizáció- fosztva földjüktôl az indiánokat. A telepesek farmokat és mezôgazdasági falvakat
nak nevezhetnénk.6 Ezek az elszórtan, különbözô helyeken és idôpontokban jelent- létesítettek, egyre távolabb és távolabb a keleti parttól.
kezô pillantások a jövôbe úgyszólván csak furcsaságnak számítottak a történelemben.
Sohasem álltak össze következetes rendszerré, ez meg sem történhetett volna. Így te- Közvetlenül a farmerek nyomában megjöttek a legkorábbi iparosítók is, az eljöven-
hát egészen a XVII. század második feléig vagy a XVIII. század közepéig csak az elsô dô második hullám ügynökei. Új-Angliában és a közép-atlanti államokban gyárak és
hullám világáról beszélhetünk. A primitivizmus egyes helyeken való továbbélésének városok nôttek ki a földbôl. A XIX. század közepére az északkeleti államokban már
és az iparosodó jövô elôjeleinek dacára a mezôgazdasági civilizáció uralkodott boly- létrejött egy gyorsan növekvô ipari szektor, amely tûzfegyvereket, karórákat, mezô-
gónkon, s úgy tûnt, hogy ez örökké így fog tartani. gazdasági szerszámokat, ruhanemût, varrógépeket és más árukat gyártott, míg a kon-
tinens többi részén még a mezôgazdasági érdekek uralkodtak. Az elsô és a második
Ilyen volt az a világ, amelybe az ipari forradalom betört, útjára bocsátva a második hullám erôi között fennálló gazdasági és társadalmi feszültségek intenzitása egyre csak
hullámot és megteremtve egy furcsa, erôteljes, lázasan energikus ellencivilizációt. növekedett egészen 1861-ig, amikor fegyveres harc tört ki közöttük.
Az iparosítás többet jelentett gyárkéményeknél és futószalagoknál. Gazdag, sokrétû
társadalmi rendszer volt, ami az emberélet minden aspektusát érintette, és támadást A polgárháborút nem kizárólag a rabszolgaság erkölcsi kérdése vagy olyan szûk
intézett az elsô hullámhoz kötôdô múlt valamennyi jellegzetes vonása ellen. Létre- gazdasági kérdések miatt vívták meg, mint a vámtarifák, noha akkor sokan így gon-
hozta a nagy Willow Run gyárat Detroit határában, de elhozta a traktort is a farmra, dolták. Sokkal nagyobb kérdésrôl volt szó: vajon a farmerek lesznek-e a gazdag új
az írógépet az irodába, és a konyhába a hûtôszekrényt. Megteremtette a napilapokat kontinens urai, vagy az iparosítók? Az elsô vagy a második hullám erôi fognak-e
és a mozit, a földalattit és a DC-3-at. Megajándékozott bennünket a kubizmussal és a gyôzni? Az amerikai társadalom mezôgazdasági vagy ipari társadalom lesz-e? Amikor
tizenkét fokú zenei skálával. az északi seregek gyôztek, a kocka el volt vetve. Folytatódhatott az Egyesült Államok
iparosítása. Ettôl az idôtôl kezdve a gazdaságban, a politikában, a társadalmi és kultu-
Megkaptuk tôle a Bauhaus stílusú épületeket és a Barcelona típusú székeket, rális életben egyaránt visszavonulót fújt a mezôgazdaság, az ipar pedig emelkedett.
az ülôsztrájkokat, a vitamintablettákat és várható élettartamunk meghosszabbítását. Az elsô hullám elvonult, mihelyt a második mennydörögve betört.
Szerte a világon elterjesztette a karórákat és a titkos választásoknál használt urnákat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A civilizációk ugyanilyen összeütközésére sor került másutt is. Japánban az 1868- közös vonások jellemzik. A különbségek olyan mélyek, hogy miattuk háborúkat is
ban kezdôdött Meidzsi-restauráció során, összetéveszthetetlenül japán stílusban újra vívnak, ám a hasonlóság alapkôzete ott rejtôzik a jól ismert különbségek felszíne alatt.
lejátszódott ugyanez a küzdelem a mezôgazdasági múlt és az ipari jövô között. 7 A feu-
dalizmus 1876-ban történt eltörlése, a Satsuma klán 1877-es lázadása, s egy nyugati És ahhoz, hogy megértsük a változások összeütközô hullámainak szerepét a mai
típusú alkotmány elfogadása 1889-ben – ez mind az elsô és a második hullám társadalomban, világosan fel kell ismernünk a valamennyi ipari országban fellelhetô
összeütközéseit tükrözte Japánban. Ezek voltak az elsô lépések azon az úton, ami párhuzamos struktúrákat – a második hullám civilizációjának rejtett szerkezetét. Mert
Japán elsôrendû ipari hatalomként való felemelkedéséhez vezetett. éppen ez az ipari szerkezet az, ami most a legkomolyabb megrázkódtatást szenvedi el.
Oroszországban szintén megtörtént ugyanez az összeütközés az elsô és a második

hullám között. Az 1917-es forradalom az amerikai polgárháború oroszországi válto- Élô energiaforrások
zata volt. Nem elsôsorban a kommunizmusért folyt a harc, ahogy akkor feltüntették,
hanem ismét csak az iparosítás érdekében. A bolsevikok, amikor eltörölték a jobbágy- Bármely – akár régi, akár új – civilizáció létének alapfeltétele az energia. Az elsô hul-
ság utolsó maradványait és a feudális monarchiát, háttérbe szorították a mezôgazda- lám társadalmai energiájukat „élô energiatelepekbôl”, azaz emberi és állati izomerô-
ságot és tudatosan felgyorsították az iparosodást, valójában a második hullám párt- bôl, vagy a Napból, a szélbôl és a tûzbôl nyerték. Az erdôket kivágták, hogy fôzni és
jává váltak. fûteni tudjanak. A vízikerekek, melyek közül némelyik már az árapály erejét is hasz-
nosította, malomköveket forgattak. Szélmalmok nyikorogtak a földeken. Állatok húz-
Egyik országban a másik után ugyanilyen összeütközések zajlottak le az elsô, illet- ták az ekét. Becslések szerint Európa még a francia forradalom idején is körülbelül 14
ve a második hullámhoz kötôdô érdekek között, és ez politikai válságokhoz és álta- millió ló és 24 millió ökör erejét használta fel.8 Így az elsô hullám minden társadalma
lános felforduláshoz, sztrájkokhoz, felkelésekhez, államcsínyekhez és háborúkhoz olyan energiaforrásokat aknázott ki, amelyek megújíthatók voltak. A természet meg
vezetett. A XX. század közepére azonban az elsô hullám erôi megtörtek és a második tudta újítani a kivágott erdôket, a szelet, amely a vitorlákat dagasztotta, és a mal-
hullám civilizációja vált uralkodóvá szerte a Földön. mokat meghajtó folyóvizeket. Még az állatok és az emberek is pótolható „energia-
rabszolgák” voltak.
Ma az északi féltekén a 25. és a 65. szélességi fok között egy iparosított öv fogja át
bolygónkat. Észak-Amerikában körülbelül 250 millió ember él ipari életformákban. Ezzel szemben a második hullám társadalmai kivétel nélkül mind szénbôl, földgáz-
Nyugat-Európában, Skandináviától Itáliáig az ipari kultúra további negyedmilliárd la- ból és olajból, vagyis megújíthatatlan ásványi üzemanyagokból nyerték az energiát.
kost számlál. Innen keletre fekszik az „euro-orosz” ipari régió: Kelet-Európa és a Szov- Ez a forradalmi változás azután következett be, hogy Newcomen 1712-ben megépí-
jetunió nyugati része, ahol szintén körülbelül negyedmilliárd ember éli az életét ipari tette az elsô mûködô gôzgépet, ami azt jelentette, hogy egy civilizáció a történelem
társadalmakban. Végül az ázsiai ipari régióhoz érkezünk, amelybe beletartozik Japán, során elôször elkezdte a természet tôkéjét fogyasztani, s nem csupán a kamatokból élt.9
Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Ausztrália, Új-Zéland, valamint Dél-Korea és Kína egyes
részei, további negyedmilliárdnyi ipari lakossággal. Összesen tehát az ipari civilizáció A Föld energiatartalékainak a megcsapolása álcázott segélyt nyújtott az ipari civi-
nagyjából egymilliárd emberi lényt ölel fel: bolygónk népességének egynegyedét.* li zációnak, hatalmas mértékben felgyorsítva a gazdasági fejlôdést. És azok a nemze-
tek, amelyeket egymás után a hátára vett a második hullám, akkortól kezdve mind-
Mindezeket a tipikusan a második hullámhoz tartozó társadalmakat – szembetûnô máig abból a feltételezésbôl kiindulva építik fel impozáns technikai és gazdasági
nyelvi, kulturális, történelmi és politikai különbségeik ellenére – alapvetôen fontos struktúráikat, hogy az olcsó ásványi üzemanyagok korlátlanul, örökké rendelkezésre
fognak állni. Mind a kapitalista, mind a kommunista társadalmakban, nyugaton és
keleten egyaránt megtörtént ugyanez a váltás: a megújítható, szétszórt energiaforrá-
* Könyvünk céljaira az ipari világrendszert – 1979 körül – az alábbi részek összességeként definiálhatjuk: Észak-
Amerika; Skandinávia; Nagy-Britannia és Írország; Nyugat- és Kelet-Európa (Portugália, Spanyolország, Albánia, sok sokaságának kiaknázásáról áttértek néhány nem megújítható, koncentráltan elér-
Görögország és Bulgária kivételével); a Szovjetunió; Japán, Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Ausztrália és Új-Zéland. hetô és feldolgozható üzemanyag felhasználására. Ma a második hullám valamennyi
Természetesen vannak más országok is, amelyeket indokoltan idesorolhatnánk, valamint ipari zónák lényegében
még nem iparosított országokban is akadnak, például Monterrey és Mexikóváros Mexikóban, Bombay Indiában és
társadalmában az ásványi tüzelôanyagok biztosítják az energiabázist.
sok más.
***

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A technika bölcsôje Tény, hogy a kereskedôk a Nyugat régi feudális rendszerének szélesedô törésvona-
lai mentén már korábban is nagy, kifinomult kereskedelmi vállalkozásokat építettek
Az új energiaellátási rendszerhez vezetô ugrást óriási technikai haladás kísérte. Az elsô ki. Ezek a vállalkozások kereskedelmi útvonalakat nyitottak szerte a világon, hajó-
hullám társadalmai csak olyan újításokat alkalmaztak, amelyeket Vitruvius 2000 év- konvojokat és tevekaravánokat szerveztek. Üveget, papírt, selymet, szerecsendiót,
vel ezelôtt „szükséges találmányoknak” nevezett.10 Ezek a korai csörlôk és ékek, kata- teát, bort és gyapjút, indigót, szegfûszeget szállítottak és adtak-vettek. 13
pultok, szôlôprések, emelôrudak és felvonók azonban fôleg az emberi és állati izom-
erô felerôsítésére szolgáltak. Ezeknek a termékeknek a többsége azonban csak kis boltokban volt kapható, vagy
azoknak a vándorkereskedôknek a kocsiján (néha a hátán) jutott el a fogyasztókhoz,
A második hullám teljesen új szintre emelte a technikát. Hatalmas elektromecha- akik kimerészkedtek az ország távolabbi területeire. A hiányos kommunikáció és a
nikus gépeket hozott létre, különféle meghajtó szíjak, tömlôk, csapágyak és csavarok primitív közlekedés drasztikusan behatárolta a piacot. Ezek a kis készletekkel dolgo-
segítségével összekötött mozgó alkatrészekkel, amelyek mind együtt zakatoltak. zó boltosok és vándorló kereskedôk csupán a legszerényebb áruválasztékot tudták
És ezek az új gépek már nem csupán az izomerô megnövelésére voltak alkalmasak. kínálni és egyik-másik árucikkük gyakran hónapokra, sôt néha évekre is kifogyott.
Az ipari civilizáció érzékszerveket adott a technikának, olyan gépeket hozva létre,
amelyek képesek voltak hallani, látni és érintéssel érzékelni a külvilágot, nagyobb A második hullám ebbe a csikorogva mûködô, túlterhelt elosztási rendszerbe is
pontossággal és precizitással, mint az emberi lények.11 Olyan gépeket talált fel, ame- ugyanolyan radikális változásokat hozott, mint amilyen a termelés terén végbement,
lyek arra szolgáltak, hogy segítségükkel más, új gépeket lehessen létrehozni végtelen jóval ismertebb haladás volt. A vasutak, országutak és csatornák megnyitották a hát-
sorozatban – vagyis kifejlesztette a gépgyártás eszközrendszerét és így megteremtette országokat, és az iparosítással együtt kialakultak a „kereskedelmi paloták”: az elsô
a technika bölcsôjét.12 S ami még ennél is fontosabb: összefüggô rendszerré kapcsolta áruházak. Tôzsdeügynökök, nagykereskedôk, jutalékért dolgozó viszonteladók és a
össze a gépeket egyetlen tetô alatt, létrehozta a gyárat, végül a futószalagot a gyáron gyártók képviselôi szinte egyik napról a másikra komplex hálózatokat hoztak létre.
belül. 1871-ben George Huntington Hartford, akinek az elsô, cinóbervörösre festett New
York-i üzletében a pénztárosfülke alakja egy kínai pagodára emlékeztetett, megtette
Az új technikai bázisból új iparágak sorozata sarjadt ki, amelyek rányomták bélye- ugyanazt az elosztás terén, amit késôbb Henry Ford vitt véghez a gyáriparban. Telje-
güket a második hullám civilizációjára. Kezdetben volt a szénbányászat, a textilipar sen új szintre emelte az elosztást azáltal, hogy létrehozta a világ elsô mamut áruház-
és a vasútépítés, majd létrejött az acélipar, az autógyártás, az alumíniumgyártás, láncát – a The Great Atlantic and Pacific Tea Companyt (a Nagy Atlanti- és Csendes-
a vegyipar és a szerelvénygyártás. Óriási ipari városok jöttek létre százszámra; óceáni Teavállalatot). Az egyéni megrendeléseken alapuló elosztást felváltotta a töme-
ezek közül Lille és Manchester a textilipar fellegvára lett, Detroit az autógyártásé, ges elosztás és a tömegek igényét kiszolgáló kereskedelem, ami ugyanolyan ismerôs,
Essen és késôbb Magnyitogorszk pedig az acéliparé. központi alkotó elemévé lett minden ipari társadalomnak, mint maga a gép. 14
Ezekbôl az ipari központokból teljesen egyforma termékek: ingek, cipôk, autók, Mármost ha mindezeket a változásokat egymás mellé tesszük, nagyszabású átala-
karórák, játékszerek, szappanok, samponos flakonok, fényképezôgépek, gépfegyve- kulást látunk abban a bonyolult rendszerben, amit egyetlen szóval „technoszférának”
rek és villanymotorok végeláthatatlan milliói ömlöttek ki. Az új energiarendszer által nevezhetünk. Mindenféle – primitív, mezôgazdasági vagy ipari – társadalom energiát
mûködtetett új technika megnyitotta az utat a tömegtermeléshez. használ fel, dolgokat állít elô, és dolgokat oszt szét. Az energiarendszer, a termelési
rendszer és az elosztási rendszer egyaránt valami nagyobb egységnek az alkotórésze
minden társadalomban. Ez a nagyobb rendszer a technoszféra, ami jellegzetes formát
A cinóbervörös pagoda ölt a társadalmi fejlôdés minden egyes fokán.
A tömegtermelésre való áttérésnek azonban nincs értelme az elosztási rendszer meg- Ahogy a második hullám végigsöpört bolygónkon, a mezôgazdaságit az ipari
felelô átalakítása nélkül. Az elsô hullám társadalmaiban az árukat rendszerint kézmû- technoszféra váltotta fel: nem megújítható energiaforrásokat kapcsoltak be közvetle-
ipari módszerekkel állították elô. A termékek egyenként készültek, a fogyasztó egye- nül a tömegtermelési rendszerbe, ami viszont magasan fejlett tömeges elosztási rend-
di megrendelése alapján. Ugyanez nagyjából igaz volt az elosztásra is. szerbe táplálta be az árukat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az áramvonalas család a kiscsaládmodell a második hullám társadalmának jellegzetes vonásává vált, épp-
olyan megbízhatóan megkülönböztetve azt az elsô hullám társadalmaitól, mint aho-
A második hullám technoszférájának azonban szüksége volt egy ugyanolyan mérték- gyan az ásványi tüzelôanyagok, az acélmûvek vagy az áruházláncok tették.
ben forradalmasított „szocioszférára” is, ami befogadja és mûködteti. A társadalmi
szervezôdés radikálisan új formáira volt szükség.
A rejtett tanterv
Az ipari forradalom elôtt a családformák a különbözô helyeken mások és mások
voltak. De ahol kifejlôdött a mezôgazdaság, az emberek mindenütt nagy, többgenerá- Ahogy a munka elkerült az otthonokból és a földekrôl, a gyermekeknek is fel kellett
ciós háztartásokban éltek, nagyszülôkkel, felmenô ági rokonokkal, sógorokkal és készülniük az üzemi életre. A korai bánya-, malom- és gyártulajdonosok az iparosodó
unokatestvérekkel együtt ugyanazon tetô alatt, gazdasági termelô egységként mind- Angliában felfedezték – mint Andrew Ure írta 1835-ben –, hogy „a falusi vagy kéz-
annyian együtt dolgozva – az indiai „egyesített családtól” a balkáni „zadrugáig” és a mûipari foglalkozások körébôl jövô munkavállalót a serdülôkor után már szinte lehe-
nyugat-európai „nagycsaládig”.15 És a család nem mozdulhatott el a helyérôl – gyöke- tetlen hasznos gyári munkássá alakítani”.17 Ha azonban a fiatalokat sikerül idôben
rei a földhöz kötötték.16 elôkészíteni az ipari rendszerre, ez nagyban megkönnyíti késôbb az ipari fegyelem prob-
lémáinak megoldását. Ennek a felismerésnek az eredményeként egy újabb központi
Amikor a második hullám elkezdett végigvonulásni az elsô hullám társadalmain, struktúra jött létre a második hullám valamennyi társadalmában: a tömegoktatás.
a családok megérezték a változás feszültségét. A hullámfrontok ütközése minden
egyes háztartásban konfliktusokat idézett elô, megtámadta a patriarchális tekintélyt, Az üzemi modell alapján kiépülô tömegoktatás alapfokú olvasási, írási és számolási
megváltoztatta a szülôk és gyermekek viszonyát, és az illendôség, a társadalmi kon- készségeket, egy kevés történelmet és egyéb tárgyakat tanított. Ez volt a „nyilvános
venciók új felfogását hozta magával. Amikor a gazdasági termelés áttevôdött a szán- tanterv”, de a felszín alatt létezett egy „rejtett” tanterv is, amely sokkal fontosabb volt.
tóföldrôl a gyárba, a család nem dolgozhatott többé egységként együtt. A dolgozók Ez három fô kurzusból állt (és ezekbôl áll még ma is a legtöbb ipari országban):
felszabadítása és üzemi munkavállalása érdekében új, specializált intézmények vették az elsô a pontosság, a második az engedelmesség, a harmadik pedig a gépiesen beideg-
át a család korábbi kulcsfontosságú funkcióit. A gyermekek oktatását átvállalták az zôdött, ismétlôdô munka. Az üzemi munkához olyan munkásokra volt szükség, akik
iskolák. Az idôs családtagokról való gondoskodás a szegényházak, az öregek számára pontosan megjelentek a munkahelyükön, különösen a szerelôszalagoknál. Olyan
létesített otthonok vagy egyéb intézmények dolga lett. Az új társadalom mindenek- munkások kellettek, akik kérdezés nélkül elfogadták a különbözô szintû vezetôk uta-
elôtt mobilitást kívánt meg. Munkásokra volt szüksége, mégpedig olyanokra, akik sításait. És olyan férfiakra és nôkre volt szükség, akik hajlandók voltak agyondolgoz-
követni tudták a munkalehetôségeket egyik helyrôl a másikra. ni magukat a gépek mellett vagy az irodákban, mindig ugyanazokat a mûveleteket
ismételve gyilkos egyhangúsággal.
Az idôsebb rokonokkal, betegekkel, korlátozott képességû tagokkal és gyermek-
sereggel megterhelt nagycsalád azonban egyáltalán nem volt mozgékony. A család A XIX. század közepétôl kezdve, ahogy a második hullám végigvonult az egyik
szerkezete tehát fájdalmasan, fokozatosan változni kezdett. A városokba való beáram- országon a másik után, könyörtelen haladás következett be az oktatásban is: 18 a gyer-
lás által szétszakított, gazdasági viharoktól megtépázott családok megszabadultak a mekek egyre fiatalabb korban kerültek az iskolába, az iskolaév egyre hosszabbá vált
nem kívánt rokonoktól, s így kisebbé és mozgékonyabbá váltak, jobban megfelelve (az Egyesült Államokban 1878 és 1956 között 35 százalékkal növekedett), és ellenáll-
a technoszféra igényeinek. hatatlanul emelkedett a kötelezô iskoláztatás éveinek száma is.19
Az apából, anyából és néhány gyermekbôl álló, háztartásában rokonok nélkül élô A tömeges közoktatás bevezetése ugyanakkor egyértelmûen humánus lépés is
úgynevezett kiscsalád lett a standard, társadalmilag elfogadott modell a kapitalista és volt.20 Szerelôk és munkások egy csoportja 1829-ben New Yorkban kijelentette:
a szocialista berendezkedésû ipari társadalmakban egyaránt. A második hullám elôre- „Az oktatást az élet és a szabadság után a legnagyobb áldásnak tekintjük az emberi-
haladásával még Japánban is elkezdtek széttöredezni a nagy, szorosan összefonódott, ség számára.” 21 Mindamellett a második hullám iskolái jól kezelhetô, fegyelmezett
többgenerációs háztartások, pedig ott az ôsök tisztelete különösen fontos szerepet biz- munkaerôvé formálták a fiatalok egymást követô nemzedékeit, olyanná, amilyet az
tosított az idôs embereknek. Egyre több és több kiscsalád jelent meg. Röviden szólva, elektro-mechanikus technológia és a futószalag megkövetelt.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Mindent egybevéve tehát a kiscsalád és az üzemi stílusú iskola egy olyan integrált országban, beleértve a szocialista és kommunista államokat is, ahol a forma változott,
rendszer részévé vált, ami fölkészíti a fiatalokat az ipari társadalomban betöltendô de a lényeg (szervezeti értelemben) pontosan ugyanaz maradt. 26 Ez a három tényezô
szerepükre. A második hullám társadalmai ebben az értelemben is mind egyformák – vagyis a kiscsalád, az üzemi stílusú iskola és a társasági tulajdonban lévô nagyvállalat
voltak, lettek légyen kapitalisták vagy kommunisták, északiak vagy déliek. – a második hullám minden országában meghatározó társadalmi intézménnyé vált.
És a második hullám világában mindenütt – Japánban éppúgy, mint Svájcban,

Halhatatlan lények Nagy-Britanniában, Lengyelországban, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban
– standard életpályát futott be a legtöbb ember: kiscsaládban felnevelkedvén, töme-
A második hullám során minden országban létrejött egy harmadik intézmény is, gesen bevonult az üzemszerû iskolákba, majd belépett egy nagyvállalat szolgálatába,
amely kiterjesztette a társadalmi ellenôrzést. Ez volt az a találmány, amit „társasági amely lehetett magán- vagy állami tulajdonban. Az életpálya mindegyik fázisában a
tulajdonban lévô vállalat” néven ismerünk. Addig a tipikus üzleti vállalkozásnak egy második hullám egy-egy kulcsfontosságú intézménye dominált.
személy, egy család vagy néhány partner volt a tulajdonosa. Nagyvállalatok ugyan
léteztek, de rendkívül ritkán fordultak elô.
A zenegyár
Az amerikai forradalom idején – Arthur Dewing gazdaságtörténész szerint – „még
senki sem juthatott arra a következtetésre, hogy a társasági tulajdon fog a fô szer- A három központi intézmény körül más szervezetek sora is létrejött. A második hul-
vezeti formává válni, és nem a partnerviszony vagy az egyéni tulajdon”. 22 Még 1800- lám nyomában minisztériumok, sportklubok, egyházak, kereskedelmi kamarák,
ban is csak 335 társasági tulajdonban lévô vállalat létezett az Egyesült Államokban, szakszervezetek, szakmai szervezetek, politikai pártok, könyvtárak, etnikai alapon
s legtöbbjük olyan, félig-meddig az állami szektorhoz tartozó közmunkák végzésével szervezôdött társaságok, szabadidôcsoportok és más intézmények ezrei bukkantak
foglalkozott, mint például a csatornaépítés vagy a vámsorompók mûködtetése. 23 elô, bonyolult szervezeti ökológiát hozva létre, amelyben mindegyik csoport szolgá-
latokat tett a többinek, együttmûködött azokkal vagy ellensúlyozta ôket.
A tömegtermelés kibontakozása mindezt megváltoztatta. A második hullám tech-
nikájához hatalmas tôkére volt szükség, többre, mint amennyit egyetlen személy vagy Ezeknek a csoportoknak a változatossága elsô pillantásra véletlenszerûséget vagy
akár egy kisebb csoport nyújthatott. Az egyéni tulajdonosok vagy üzleti partnerek káoszt sugall. Ám ha közelebbrôl vesszük szemügyre a képet, észrevehetünk egy rej-
minden beruházással teljes személyes egzisztenciájukat kockáztatták, s érthetôen tett mintát. A második hullám során a társadalmi újítók – abban a meggyôzôdésben,
vonakodtak nagy, kockázatos vállalkozásokba fektetni a pénzüket. Bátorításukra a hogy a nagyüzem a leghaladóbb és leghatékonyabb termelési forma – egyik országban
korlátozott felelôsségû társaság fogalmát vezették be. Ha egy társaság tönkrement, a másik után megpróbálták annak elveit alkalmazni más szervezetekben is. Az isko-
a beruházó csak annyit veszített, amennyit befektetett, nem többet. Ez az újítás meg- lák, kórházak, börtönök, kormányhivatalok és más szervezetek felvették a gyárak
nyitotta a gátat a beruházási áradat elôtt.24 számos jellemvonását: a munkamegosztást, a hierarchikus szerkezetet és a fémesen
hideg személytelenséget.
A társaságokat a bíróságok mintegy „halhatatlan lényeknek” tekintették, olyan
értelemben, hogy azok túlélhették eredeti befektetôiket. Ez viszont azt jelentette, Még a mûvészetek terén is megtalálható az üzemi termelés néhány elve. Ahelyett,
hogy igen hosszú távú terveket lehetett készíteni, és sokkal nagyobb szabású beruhá- hogy valamely patrónus számára dolgoztak volna, mint ahogyan a mezôgazdasági
zásokra tudtak vállalkozni, mint azelôtt bármikor. civilizáció hosszú uralma alatt az szokás volt, a zenészek, a mûvészek, a zeneszerzôk
és írók egyre inkább ki lettek szolgáltatva a piac kénye-kedvének. Egyre többen és
1901-ben a világ elsô milliárddolláros részvénytársasága – a United States Steel – többen hozták létre „termékeiket” névtelen, ismeretlen vásárlók számára. És ahogy
a mûködô tôke olyan koncentrációjával jelent meg a színen, ami bármely korábbi idô- ez a változás végbement a második hullám minden országában, a mûvészi alkotótevé-
szakban elképzelhetetlen lett volna. 1919-re már féltucat ilyen behemót létezett. 25 kenység alapvetô jellege is megváltozott.
A nagyvállalatok valóban a gazdasági élet belsô jellegzetességévé váltak minden ipari

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A zene igen szemléletes példát nyújt erre. A második hullám megérkezésével hang- A papírvihar
versenytermek kezdtek megnyílni Londonban, Bécsben, Párizsban és másutt. Ezekkel
együtt járt a pénztár intézménye és az impresszárió személye – azé az üzletemberé, Minden emberi közösség fennmaradása – a primitív idôktôl mind a mai napig –
aki finanszírozta az alkotást és azután eladta a jegyeket a kultúra fogyasztóinak. a szemtôl szemben, embertôl emberig jutó személyes kommunikációtól függ. De ah-
hoz, hogy az emberek az idô és a tér áthidalásával üzeneteket tudjanak küldeni
Természetesen minél több jegyet tudott eladni, annál több pénzt kereshetett. Ezért egymásnak, mindig eszközökre volt szükség. Az ókori perzsákról azt mondják, hogy
aztán egyre több és több ülés került a hangversenytermekbe. Ennek következtében „üzenô-tornyokat” állítottak fel, amelyeknek a tetején átható, éles hangú emberek
viszont a nagyobb termekben nagyobb hangerôre volt szükség, hogy a zenét hallani helyezkedtek el, s ezek úgy továbbították az üzeneteket, hogy az egyik toronyból
lehessen a leghátsó sorokban is. Ennek az eredménye volt a kamarazenérôl a szimfo- átkiabáltak a másikba. A rómaiak kiterjedt futárszolgálatot mûködtettek, amelyet
nikus zenére való áttérés. cursus publicus-nak neveztek. 1305 és az 1800-as évek eleje között a House of Taxis egy-
fajta lovas futárszolgálatot üzemeltetett egész Európára kiterjedôen. 1628-ra már 20
Curt Sachs írja „A hangszerek története” címû klasszikus munkájában: „Az arisz- ezer alkalmazottja volt. A kék-ezüst egyenruhába öltözött lovas futárok bejárták az
tokratikustól a demokratikus kultúrához vezetô úton a XVIII. században egyre egész földrészt, üzeneteket továbbítva hercegek és tábornokok, kereskedôk és pénz-
nagyobb hangerôt követelô, egyre gigantikusabb hangversenytermek váltották fel a kölcsönzôk között.
kis szalonokat.” Mivel akkor még nem állt rendelkezésre olyan technika, ami a hang-
erô növelését lehetôvé tette volna, egyre több és több hangszert és zenészt állítottak Az elsô hullám civilizációjának idején mindezeket a csatornákat kizárólag a gazda-
be, hogy a szükséges hangerôt produkálják. Ennek eredményeként jött létre a mo- gok és hatalmasok számára tartották fenn. Közönséges emberek nem vehették igény-
dern szimfonikus zenekar. Beethoven, Mendelssohn, Schubert, Brahms és más zene- be ôket. Mint a történész Laurin Zilliacus mondja, a hatóságok „a más eszközökkel
szerzôk ennek az ipari intézménynek írták nagyszerû szimfóniáikat. történô levéltovábbítási kísérletekre gyanakvással tekintettek, vagy meg is tiltották
azokat”. Vagyis a szemtôl szemben történô információcsere lehetôsége nyitva állt min-
A zenekar belsô szerkezetében is tükrözte a gyárak bizonyos jellemvonásait. denki számára, az információküldés újabb rendszerei azonban, amelyek túlmentek a
A szimfonikus zenekar eleinte vezetô nélkül mûködött, vagy a vezetést alkalmanként család vagy a falu keretein, kizárólag a társadalmi és politikai ellenôrzést szolgálták.
más és más muzsikus látta el. Késôbb a zenészeket – pontosan úgy, mint ahogyan a Ezek ténylegesen az elit fegyverei voltak.
dolgozókat egy üzemben vagy egy bürokratikus hivatalban felosztották az egyes osz-
tályok között – olyan csoportokra (hangszeres szekciókra) bontották, amelyek A második hullám – ahogy végighaladt egyik országon a másik után – szétrombol-
mindegyike hozzájárult a közös végtermék (a zene) elôállításához, és valamennyit ta ezt a kommunikációs monopóliumot. Nem azért történt így, mert a gazdagok és
felülrôl koordinálta egy menedzser (a karmester), sôt esetenként egy kisebb fônök hatalmasak hirtelen önzetlenné váltak, hanem azért, mert a második hullám techno-
(az elsô hegedûs vagy a szekció vezetôje) is, aki lejjebb állt a vezetési hierarchiában. lógiája és a gyáripari tömegtermelés olyan tömeges információforgalmat követelt
Az intézmény tömeges piacon adta el a termékeit – késôbb fonográflemezeket is hoz- meg, amit a régi csatornák egyszerûen nem tudtak többé kezelni.
záadva az eredményhez. Megszületett a zenegyár.
A primitív és az elsô hullámhoz tartozó társadalmakban a gazdasági termeléshez
A zenekar története27 csupán illusztrálja azt a módot, ahogy a második hullám szükséges információ viszonylag egyszerû, és rendszerint megszerezhetô attól,
szocioszférája kialakult, három központi intézményével és változatos szervezeteinek aki kéznél van. Formáját tekintve többnyire szóban vagy gesztusokban jelenik meg.
ezreivel, amelyek mind adaptálódtak az ipari technoszféra szükségleteihez és stílusá- A második hullám gazdasága ezzel szemben megkövetelte a sok különbözô helyen
hoz. Egy civilizáció azonban többet jelent, mint csupán a technoszférát és az annak végzett munka szoros összehangolását. Nemcsak nyersanyagokat, hanem nagy
megfelelô szocioszférát. Minden civilizációnak szüksége van továbbá egy info-szférára mennyiségû információt is elô kellett állítani és gondosan szétosztani.
is, amely információt termel és oszt szét, és a második hullám ezen a téren is figye-
lemre méltó változásokat hozott. Erre a célra – ahogy a második hullám felerôsödött – minden ország sietett kiépí-
teni a postaszolgálatot.28 A postahivatal éppen olyan képzeletdús és társadalmilag
hasznos újítás volt, mint a gyapotmagtalanító gép vagy a pörgô orsó, és – ma már

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
elfelejtettük, hogy milyen nagymértékben – kitörô lelkesedést váltott ki. Egy ameri- alkalmazottjukat személyesen is meglátogathatták az otthonaikban, ha erre szükség
kai szónok, Edward Everett így beszélt: „ki kell jelentenem, hogy a postahivatalt – a volt, az ipari munkaadók dolgozóik ezreivel nem kommunikálhattak közvetlenül.
kereszténység mellett – modern civilizációnk jobb kezének tekinthetjük”. 29 Még kevésbé tudott fogyasztóival egyenként kommunikálni a nagykereskedô vagy az
áruelosztó. A második hullám társadalmának szüksége volt olyan hatékony eszközök-
A postahivatal biztosította az elsô szélesre nyitott kommunikációs csatornát az ipa- re, amelyek ugyanazt az üzenetet sok emberhez egyidejûleg, olcsón, gyorsan és meg-
ri korszakban. 1837-ben a brit posta már nemcsak az elit számára szállított üzene- bízhatóan juttatták el; és nem meglepô, hogy fel is találta azokat.
teket, hanem évente 8 millió küldeményt továbbított, az akkori kommunikációs
normák szerint valóságos lavinát. 1960-ban, körülbelül abban az idôben, amikor az A postaszolgálatok ugyanazt az üzenetet milliókhoz juttathatták el, de nem gyor-
ipari korszak a csúcsára ért és a harmadik hullám megkezdte elônyomulását, ez a san. A telefon gyorsan tudta továbbítani az üzeneteket, de nem egyidejûleg a milliók-
szám már elérte a 10 milliárdot. Ugyanebben az évben az Egyesült Államok posta- hoz. Ezt a hiányt kellett betölteniük a tömegtájékoztatási eszközöknek.
hivatalai az ország minden egyes polgárának – beleértve a férfiakat, nôket és gyerme-
keket is – átlagosan 355 belföldi küldeményt kézbesítettek.* Mára már az újságok és magazinok tömeges terjesztése olyannyira a mindennapi
élet szerves részévé vált minden ipari országban, hogy természetes adottságnak
A postai küldeményeknek az ipari forradalmat kísérô áradata azonban csupán sej- tekintjük. Ezeknek az országos szintû publikációknak a létrejöttében azonban sok új
teti annak az információnak a valódi mennyiségét, ami a második hullám nyom- ipari technológia és társadalmi forma egyirányú fejlôdése tükrözôdött. Jean-Louis
dokaiban áramlani kezdett. Még ennél is nagyobb számú üzenetet továbbítottak Servan-Schreiber szerint ezt csak az tehette lehetôvé, hogy egyidejûleg rendelkezés-
ugyanis a nagy szervezeteken belül, azokon a csatornákon keresztül, amelyeket re álltak „a vonatok, amelyek egy napon belül rendeltetési helyükre szállították a saj-
„mikropostai rendszereknek” nevezhetünk. A hivatali emlékeztetôk vagy memók tótermékeket egy európai méretû országban; a rotációs nyomda, amely több tucat
olyan levelek, amelyek sohasem érintik a nyilvános kommunikációs csatornákat. milliónyi kópiát képes elôállítani néhány óra alatt; továbbá a távíró- és telefonháló-
1955-ben, amikor a második hullám tetôzött az Egyesült Államokban, a Hoover zatok és mindenek fölött egy olyan közönség, amelyet a kötelezô oktatás megtanított
Bizottság bepillantott három nagyvállalat iratállományába. Az egyes társaságoknál 34, olvasni; valamint egy ipar, amelynek szüksége van termékei tömeges elosztására”.33
56, illetve 64 ezer dokumentumot és memót találtak irattározva a fizetési jegyékben
szereplô minden egyes alkalmazott számára.30 A tömegtájékoztatási eszközökben – az újságokban és a rádióban, a moziban és a
televízióban – megint csak a nagyüzemi termelés alapelvét találjuk meg. Mindegyikük
Az ipari társadalmak gombamód növekvô információs szükségleteit nem is lehetett azonos üzeneteket pecsétel be agyvelôk millióiba, csakúgy, ahogy a gyár teljesen azo-
csupán írásban kielégíteni. A XIX. században feltalálták a telefont és a távírót, 31 hogy nos termékeket bocsát ki, hogy otthonok millióiban használják fel ôket. Szabványo-
azok is kivegyék részüket az egyre duzzadó kommunikációs terhelésbôl. 1960-ra az sított, tömegesen gyártott „tények” – a szabványosított, tömegesen gyártott termékek
amerikaiak naponta már körülbelül 256 millió telefonhívást bonyolítottak le, vagyis megfelelôi – áramlottak néhány koncentrált imázsüzemtôl a fogyasztók millióihoz.
több mint 93 milliárdot egy évben, és még a világ legfejlettebb telefonhálózatait is E nélkül a hatalmas, erôteljes információtermelési rendszer nélkül az ipari civilizáció
gyakran túlterhelték.32 nem ölthette volna fel mai formáit és nem mûködhetett volna megbízhatóan.
Mindezek alapvetôen olyan rendszerek voltak, amelyek egy bizonyos feladótól Így tehát egy kifinomult infoszféra keletkezett valamennyi ipari társadalomban,
egyetlen címzetthez juttatták el az üzeneteket valamely idôpontban. De a tömegter- kapitalistákban és szocialistákban egyaránt, olyan kommunikációs csatornákkal, ame-
melést és tömeges fogyasztást fejlesztô társadalomnak szüksége volt tömeges üzene- lyeken keresztül individuális és tömeges üzeneteket lehetetett szétosztani éppen
tek küldésére szolgáló médiumokra, vagyis egy feladótól sok címzetthez egyidejûleg olyan hatékonyan, mint az árukat vagy nyersanyagokat. Ez az infoszféra egybefonó-
szóló kommunikációra is. Eltérôen az iparosítás elôtti munkáltatóktól, akik maroknyi dott a technoszférával és a szocioszférával és kiszolgálta azokat, elôsegítve a gazdasá-
gi termelés és a magánéleti viselkedés integrációját.
* A postai küldemények mennyisége jó és közvetlen mutatóként szolgál bármely ország hagyományos iparosítási
szintjének méréséhez. 1960-ban a második hullám országaiban az átlagos mennyiség fejenként 141 postai külde-
mény volt. Ezzel szemben az elsô hullám társadalmaiban ez a szám alig érte el az elôbbinek az egytizedét – 12 kül-
Ezeknek a szféráknak mindegyike kulcsfontosságú funkciót töltött be a nagyobb
demény jutott egy fôre Malaysiában és Ghánában, Columbiában pedig mindössze 4. rendszerben és egyik sem létezhetett volna a másik kettô nélkül. A technoszféra lét-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
rehozta és a megfelelô helyre juttatta az anyagi javakat, a szocioszféra egymással

A láthatatlan ék
[ 3fejezet
]
összefüggô szervezeteinek ezrei kijelölték az egyének szerepét a rendszerben, az info-
szféra pedig meghatározta az egész rendszer mûködéséhez szükséges információt.
Ez a három szféra együtt alakította ki a társadalom alapvetô architektúráját.
Látjuk tehát a második hullám minden országára jellemzô közös szerkezet kör-
vonalait – tekintet nélkül az országok kulturális vagy éghajlati különbségeire és faji
vagy vallási örökségére, függetlenül attól, hogy magukat kapitalistának vagy kommu-
nistának nevezik.
Ezek a párhuzamos struktúrák, amelyek éppolyan alapvetô szerepet játszottak a

Szovjetunióban és Magyarországon, mint Nyugat-Németországban, Franciaországban
vagy Kanadában, meghatározták azokat a kereteket és korlátokat, amelyeken belül a A második hullám, mint valami nukleáris láncreakció, erôszakosan elválasztotta
politikai, társadalmi és kulturális különbségek kifejezésre jutottak. Ezek a struktúrák egymástól életünk két szeletét, amelyek mindaddig egységben voltak. Ezáltal hatal-
mindenütt csak elkeseredett politikai, kulturális és gazdasági csaták után jöttek létre, mas láthatatlan éket vert gazdaságunkba, tudatvilágunkba, sôt nemi szerepeink fel-
amelyek a régi, még az elsô hullámhoz tartozó struktúrák megôrzésére törekvô erôk, fogásába is.1
illetve azok között folytak, akik felismerték, hogy csak egy új civilizáció oldhatja meg
a régi keserves problémáit. Az ipari forradalom egy bizonyos szinten csodálatosan integrált társadalmi rend-
szert hozott létre, annak saját technológiájával, társadalmi intézményeivel és infor-
A második hullám magával hozta az emberi remények fantasztikus kiterjesztését. mációs csatornáival együtt, mindezeket szorosan csatlakoztatva egymáshoz. Mégis –
A történelem folyamán elsô ízben merészeltek hinni férfiak és nôk abban, hogy a egy másik szinten – szétrombolta a társadalom mélyebben fekvô egységét, olyan élet-
szegénységet, az éhséget, a betegséget és a zsarnokságot le lehet gyôzni. Az utópista módot teremtve, ami tele van gazdasági feszültségekkel, társadalmi konfliktusokkal és
írók és filozófusok – köztük Morelly, Robert Owen, Saint-Simon, Fourier, Proudhon, lelki bajokkal. Csak akkor foghatjuk fel teljes egészében a harmadik hullám hatását,
Louis Blanc, Edward Bellamy és sokan mások – a felemelkedô ipari civilizációban ami máris kezd bennünket átalakítani, ha megértjük, hogy ez a láthatatlan ék hogyan
lehetôséget láttak a béke, a harmónia, a teljes foglalkoztatás, valamint a vagyoni változtatta meg életünket a második hullám korszakában.
és társadalmi egyenlôség biztosítására, ami majd véget vet a születési elôjogoknak és
mindazoknak az állapotoknak, amelyek megváltoztathatatlannak és öröknek tûntek Az ember két alaptevékenysége, amelyeket a második hullám szétválasztott, a ter-
a primitív közösségek több százezer, illetve a mezôgazdasági civilizáció több ezer éves melés és a fogyasztás volt. Ma már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy úgy gondol-
fennállása alatt.34 Ha az ipari társadalom ma számunkra kevésbé utópikusnak tûnik, junk magunkra, mint termelôkre és fogyasztókra, de ez nem volt mindig így. Az ipa-
ha valójában elnyomónak, sivárnak, ökológiailag kétes értékûnek, háborúra hajla- ri forradalomig az emberiség által megtermelt összes táplálékot, árut és szolgáltatást
mosnak és lélektanilag nyomasztónak látjuk, meg kell értenünk, hogy miért. Ezt a maguk a termelôk és családjaik fogyasztották el – és egy viszonylag kis létszámú elit
kérdést csak akkor leszünk képesek megválaszolni, ha megvizsgáljuk azt a gigantikus tagjai, akiknek a fölösleget sikerült saját használatukra lefölözniük.
éket, amely a második hullám „lelkét” két egymással szemben álló részre hasította.
Az emberek túlnyomó többségét a legtöbb mezôgazdasági társadalomban a parasz-
tok alkották, akik kicsi, félig-meddig elszigetelt közösségekbe verôdtek össze. Önfenn-
tartó életet éltek, éppen csak hogy eleget termelve önmaguk életben tartására és gaz-
dáik számára. Mivel hiányoztak az eszközök arra, hogy az élelmiszereket hosszabb
idôn át tárolni tudják, és hiányoztak az utak, amelyekre szükség lett volna ahhoz,
hogy termékeiket távolabbi piacokra is eljuttathassák, s mivel jól tudták, hogy terme-
lésük bármilyen növekményét rabszolgatartó tulajdonosuk vagy hûbéruruk valószí-
[ 48 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 49 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nûleg elkobozná tôlük, a legkevésbé sem törekedtek a technika fejlesztésére, vagy a Tawney szavaival kifejezve: „A pénz használatával járó tranzakciók csak a rojtot
termelés növelésére. jelentették a természeti gazdaság világának szegélyén.”
Kereskedelem természetesen létezett. Tudjuk, hogy néhány rettenthetetlen, merész A második hullám erôszakos módon megváltoztatta ezt a helyzetet. Az alapvetôen
kereskedô több ezer mérföld távolságra is szállított árukat teveháton, kocsin vagy önellátásra berendezkedett emberek és közösségek helyett – a történelem során elôször
hajókon. Tudjuk, hogy városok jöttek létre, amelyek a környezô vidékrôl beszállított – olyan világot teremtett, amelyben az összes élelmiszer, áru és szolgáltatás túlnyomó
élelmiszerektôl függtek. Amikor a spanyolok 1519-ben megérkeztek Mexikóba, meg- többségét eladásra vagy cserére szánták. Gyakorlatilag eltörölte a saját használatra ter-
döbbenve látták, hogy Tlatelolcóban2 több ezer ember sürgött-forgott, akik ékszerek, melt javakat, amiket addig a termelô és családja fogyasztott el, és olyan civilizációt
nemesfémek, rabszolgák, szandálok, ruhanemûk, csokoládék, kötelek, állatbôrök, teremtett, amelyben szinte senki, még a farmer sem lehetett többé önellátó. Mindenki
pulykák, zöldségfélék, nyulak, kutyák és ezerféle fazekasáru adásvételével voltak szinte teljes függôségbe került a valaki más által termelt élelmiszerektôl és áruktól vagy
elfoglalva. A XVI. és XVII. században német bankárok számára készített privát érte- szolgáltatásoktól.
sítô, a „Fugger híradó” az akkori kereskedelem kiterjedésének színes bizonyítékát
adja. Egy Cochinból, Indiából származó levél részletesen leírja egy európai kereskedô Röviden szólva, az iparosítás széttörte a termelés és a fogyasztás egységét, és elvá-
megpróbáltatásait, aki öt hajóval érkezett, hogy borsot vásároljon és Európába szállít- lasztotta a termelôt a fogyasztótól. Az elsô hullám egybeolvadt gazdaságának helyébe
sa: „A borssal való kereskedés kitûnô üzlet” – mondja a kereskedô3 – „de nagy a második hullám kettéhasított gazdasága lépett.
elszántságot, buzgalmat és kitartást követel.” Ez a kereskedô fahéjat, szegfûszeget, lisz-
tet, szerecsendiót és különféle gyógyszereket is szállított az európai piacra. 4
A piac jelentôsége
Mindazonáltal az efféle kereskedelmi vállalkozások összesen is csak apróságnak
számítottak a történelemben, összehasonlítva a mezôgazdasági rabszolgák vagy jobbá- Ez a szakadás jelentôs következményekkel járt, amelyeket még ma is alig értünk. Elô-
gyok azonnali saját felhasználásra való termelésének volumenével. Fernand Braudel ször is a piac, ez a korábban nem túlságosan fontos, perifériális jelenség az élet kellôs
szerint, akinek az adott idôszakra vonatkozó történelmi kutatásait senki sem múlta közepébe helyezôdött. A gazdaság elkezdett „piacosodni”. És ez megtörtént mind a
felül, az egész földközi-tengeri régió – Spanyolországgal és Franciaországgal az egyik kapitalista, mind a szocialista ipari gazdaságokban.
végén és Törökországgal a másikon – a XVI. században már 60-70 milliós népességet
tartott el, amelynek 90 százaléka élt földmûvelésbôl, de még ekkor is csak kis mennyi- A nyugati közgazdászok hajlamosak a piacot az élet tisztán kapitalista jellegû ténye-
ségû árut termeltek kereskedelmi célokra. Braudel azt írja, hogy „a mediterráneum zôjének tekinteni, és gyakran úgy használják a kifejezést, mintha azonos jelentésû
teljes termelésének 60 vagy talán 70 százaléka sohasem került be a piacgazdaságba”. lenne a „profitgazdasággal”. Mégis – mindabból, amire a történelem tanít – tudjuk,
És ha ez volt a helyzet a mediterrán régióban, mit gondolhatunk Észak-Európáról, hogy az árucsere, és ennélfogva a piac is korábban jelent meg, mint a profit, attól füg-
ahol a sziklás talaj és a hosszú, hideg tél még nehezebbé tette a parasztok számára, getlenül. Mert helyesen fogalmazva a piac nem több, mint cserehálózat, afféle kap-
hogy a föld megmûvelésével fölösleget is termeljenek? csolótábla, amelyen keresztül az árukat és a szolgáltatásokat a megfelelô címzettekhez
irányítják, akárcsak az üzeneteket. Nem eredendôen kapitalista jellegû. Egy ilyen
Segíteni fog megérteni a harmadik hullámot, ha az elsô hullám gazdaságát az ipari kapcsolótábla ugyanúgy alapvetôen fontos a szocialista ipari társadalom, mint a pro-
forradalom elôtt két szektorból álló rendszerként fogjuk fel. Az „A” szektorban az fitérdekeltségû indusztrializmus számára.*
emberek saját használatukra termeltek, a „B” szektorban pedig kereskedelem vagy
árucsere céljára. Az „A” szektor óriási volt, a „B” szektor kicsiny. Ennélfogva a terme- * A kapcsolótáblaként mûködô piacnak léteznie kell, akár pénzre, akár árucserére van alapozva a kereskedelem.
lés és a fogyasztás a legtöbb ember számára egyetlen életadó funkcióban olvadt össze. 5 Léteznie kell akkor is, ha profitot vonnak ki belôle, ha az árak a kereslet és kínálat alakulását követik, és akkor is,
ha az állam rögzíti az árakat; akár központilag tervezett a rendszer, akár nem; akár állami, akár magántulajdonban
Ez az egység olyan teljes volt, hogy a görögök, a rómaiak és a középkori európaiak vannak a termelési eszközök. Léteznie kell még egy olyan feltételezett gazdaságban is, ahol az ipari vállalatok
nem is tettek különbséget a kettô között. Még szavuk sem volt a „fogyasztó” fogalmá- önmagukat irányítják és a munkások olyan magasan szabják meg saját bérüket, hogy kiküszöbölik a profit kategó-
riáját.
ra. Az elsô hullám korszakában mindvégig csak a népesség egy csekély töredéke élt Ezt az alapvetô tényt oly mértékben szem elôl tévesztették, a piac fogalmát olyan szorosan összekapcsolták annak
meg a piacból; a legtöbb ember nagyobbrészt a piacon kívül élt. A történész R. H. egyetlen változatával (a profitra alapozott, magántulajdonra épülô modellel, amelyben az árak a keresletet és kíná-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Röviden: mindenütt, ahová csak betört a második hullám, s a termelés célja a hasz- Ez a szakítás nemcsak a politikára, hanem a kultúrára is kihatással volt, mert létre-
nálattól elválva a csere irányába mozdult el, létre kellett jönnie egy mechanizmusnak, hozta a történelem leganyagiasabb, legmohóbb, leginkább kommercializált, örökösen
amelyen keresztül ez a csere megtörténhetett. Meg kellett születnie a piacnak. A piac számítgató civilizációját.6 Az embernek aligha kell marxistának lennie ahhoz, hogy
azonban nem volt passzív. A gazdaságtörténész Polányi Károly megmutatta, hogy a egyetértsen a Kommunista kiáltványban megfogalmazott híres váddal, miszerint az új
piac, amely a korai társadalmakban alá volt rendelve a társadalmi, vallási és kulturá- társadalom „nem hagyott meg más köteléket ember és ember között, mint a meztelen
lis céloknak, hogyan tett szert egyre nagyobb jelentôségre, egészen addig, hogy célo- érdeket, az érzés nélküli » készpénzfizetést«.” Az önzô anyagi érdekek befolyásolták és
kat adhasson az ipari társadalmaknak. A legtöbb emberre a pénzrendszer is hatással korrumpálták a személyes kapcsolatokat, a családi kötelékeket, a szomszédi és közös-
volt. A kereskedelmi értékek központi jelentôségûvé váltak, a piac méretével jellem- ségi kötôdéseket, sôt a szerelmet és a barátságot is.
zett gazdasági növekedés pedig elsôrendû céllá vált mind a kapitalista, mind a szocia-
lista kormányok számára. Bár Marx helyesen ismerte fel az emberek közötti kapcsolatok dehumanizálódását,
abban tévedett, hogy azt egyedül a kapitalizmusnak tulajdonította. Igaz, ô olyan idô-
A piac expanzív, önmagát erôsítô intézmény volt. Mint ahogy a legkorábbi munka- szakban élt, amikor az egyetlen ipari társadalom, amit megfigyelhetett, kapitalista
megosztás eleinte ösztönzôen hatott a kereskedelemre, úgy most a piac vagy kapcso- formában létezett. Ma a szocializmusra épülô ipari társadalmak – vagy legalábbis
lótábla puszta létezése ösztönözte a további munkamegosztást, és erôsen megnöveke- az államszocializmus – több mint fél évszázados tapasztalatai után már tudjuk, hogy
dett termelékenységhez vezetett. Egy önmagát gerjesztô folyamat lendült mozgásba. az agresszív szerzési vágy, a kereskedelmi korrupció és az emberi kapcsolatok hideg
gazdasági kérdésekre való redukálása nem a profitrendszer kizárólagos monopóliuma.
A piac robbanásszerû kiterjeszkedése hozzájárult a leggyorsabb életszínvonal-emel-
kedéshez, amit a világ addig valaha is tapasztalt. A politikában azonban a második Mert a pénz, a javak megszállott, mániákus imádatában nem a kapitalizmus vagy a
hullám kormányai egyre nagyobb bajba kerültek egy újfajta konfliktus miatt, ami a szocializmus tükrözôdik, hanem az indusztrializmus. Ez a jelenség a piac központi
termelés és a fogyasztás szétválásából eredt. Az, hogy a marxisták az osztályharcot szerepének a visszatükrözôdése minden olyan társadalomban, amelyben a termelés
hangsúlyozták, szisztematikusan elködösítette azt a nagyobb és mélyebb konfliktust, elvált a fogyasztástól, ahol mindenki inkább a piactól függ, mint az életszükségletek
ami egyrészt a termelôk (a munkások és a menedzserek) részérôl a magasabb bérek, megteremtésére irányuló saját produktív készségeitôl.
a nagyobb profit és a több haszon iránt megnyilvánuló igény, másrészt az ugyanazo-
kat a munkásokat és menedzsereket is magába foglaló fogyasztói kör ezzel ellentétes, Az ilyen társadalmakban, függetlenül azok politikai berendezkedésétôl, nemcsak a
vagyis alacsonyabb árakra irányuló igénye között keletkezett. A gazdaságpolitika mér- termékekkel kereskednek oly módon, hogy adják-veszik és cserélik ôket, hanem
leghintája e körül a forgástengely körül billegett. a munkával, az eszmékkel, a mûvészettel és a lelkekkel is. A nyugati felvásárló ügy-
nök, aki törvénytelen jutalékot tesz zsebre, nem sokban különbözik attól a szovjet
A fogyasztói mozgalom erôsödése az Egyesült Államokban, a kormány által beje- szerkesztôtôl, aki sápot húz a szerzôktôl azért, hogy mûveiket elfogadja kiadásra, vagy
lentett áremelések ellen kitört újabb felkelések Lengyelországban, a végtelenségig el- attól a vízvezeték-szerelôtôl, aki ráadásul még egy üveg vodkára is igényt tart, hogy
húzódó vita az árakról és a jövedelempolitikáról Nagy-Britanniában, illetve a Szov- megtegye azt, amiért megfizetik. A francia, amerikai vagy brit mûvész, aki kizárólag
jetunióban folyó halálos ideológiai küzdelmek azon kérdés körül, hogy a nehézipar pénzért ír vagy fest, nem nagyon különbözik a lengyel, cseh vagy szovjet regényíró-
vagy a fogyasztási javak kapjanak-e elsôbbséget – mind annak a mély konfliktusnak tól, festôtôl és drámaírótól, aki alkotói szabadságát olyan gazdasági elônyökért adja el,
a különbözô megjelenései, ami a termelés és a fogyasztás szétválasztásából eredôen mint például egy dácsához vagy egy új autóhoz és más – egyébként beszerezhetetlen
beépült a kapitalista és a szocialista társadalomba egyaránt. – árucikkekhez való kedvezményes hozzájutás.
Az ilyen korrupció szükségképpen együtt jár a termelés és a fogyasztás szétválasz-

latot tükrözik), hogy a közgazdaságtan hagyományos szótárában még csak szavakat sem lehet találni, amelyek
segítségével a piac formáinak sokfélesége kifejezhetô lenne. tásával. Maga az elemi szükséglet a piac vagy kapcsolótábla meglétére, hogy az össze-
Ezeken az oldalakon a „piac” szót mindvégig annak teljes, eredeti értelmében használjuk, nem pedig a szokásos kösse a fogyasztót a termelôvel és eljuttassa az árukat a termelôtôl a fogyasztóhoz,
korlátozó értelemben. Félretéve azonban a szemantikát, a lényeg ugyanaz marad: mindenütt, ahol csak elválik egy-
mástól a termelô és a fogyasztó, szükség van valamiféle mechanizmusra, hogy közvetítsen közöttük. Akármilyen
szükségképpen hatalmi pozícióba helyezi azokat, akik irányítják a piacot – függetle-
formát öltsön is, ez a mechanizmus az, amit itt piacnak nevezünk. nül attól, hogy milyen propagandaszólamokat használnak hatalmuk igazolására.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A termelés és a fogyasztás szétválása, ami valamennyi ipari társadalom meghatá- primitív volt. Ennek eredményeként az elsô hullám mezôgazdasági társadalmaiban a
rozó vonásává vált a második hullám során, befolyásolta lelkivilágunkat és a szemé- kölcsönös függôség alacsony szintje jellemezte a munkát.
lyiségrôl alkotott felfogásunkat is. A társadalmi viselkedést is „üzleti” megfontolások
kezdték szabályozni. A barátságon, atyafiságon, törzsi vagy feudális kötöttségeken A második hullám – átvonulva Nagy-Britannián, Franciaországon, Németországon
alapuló társadalmat felváltva a második hullám nyomában létrejött egy civilizáció, és más országokon – átvitte a munkát a földekrôl és az otthonokból az üzemekbe,
ami tényleges vagy ígéret jellegû szerzôdéses kötelékeken alapul. Még a férjek és fele- és sokkal nagyobb mértékû, kölcsönös függôséget hozott létre. A munka most már
ségek is házassági szerzôdésrôl beszélnek. nagyobb közösségekre kiterjedô kollektív erôfeszítést, munkamegosztást és összehan-
golást követelt meg, sok különbözô készség integrációjával. A siker egymástól távo-
A két alapszerep, a termelô és a fogyasztó szerepe között bekövetkezett szakadás labb levô emberek ezreinek gondosan megtervezett, együttmûködô viselkedésétôl
szinte tudathasadásos személyiséget hozott létre. Ugyanazt a személyt, akit (termelô- függött. Az ily módon közösen termelô dolgozók közül sokan soha nem is látták egy-
ként) a család, az iskola és a munkahelyi vezetôk arra tanítottak, hogy elégedjen meg mást. Ha egy nagyobb acélüzem vagy egy üveggyár nem tudta idôben szállítani a
azzal, amit kap, hogy legyen fegyelmezett, visszafogott és engedelmes, és hogy legyen szükséges anyagokat egy autógyár számára, ez bizonyos körülmények között vissza-
csapatjátékos; ugyanakkor (fogyasztóként) arra is tanították, hogy igényeinek azon- hatott egy egész iparágra, vagy akár a régió egész gazdasági életére.
nali kielégítésére törekedjen, hogy inkább hedonisztikus legyen, mint számító, hogy
ne legyen fegyelmezett és egyéni örömöket hajszoló – vagyis hogy legyen két teljesen Az egymásrautaltság alacsonyabb, illetve magasabb szintjén megjelenô munka-
különbözô személyiség.7 A reklámipar teljes tûzerejét – különösen a nyugati társadal- formák összeütközése komoly konfliktusokat okozott a szerepek, a felelôsségek és a
makban – a fogyasztóra irányították, sürgetve, hogy vegyen fel hiteleket, vásároljon jutalmak tekintetében. A korai gyártulajdonosok például arra panaszkodtak, hogy
ötletszerûen, „éljen most, fizessen késôbb”, és így teljesítsen hazafiúi szolgálatot, munkásaik felelôtlenek: kevéssé törôdnek a gyár hatékonyságával, elmennek halász-
forgásban tartva a gazdaság kerekeit. ni, amikor a legnagyobb szükség rájuk, lóversenyre járnak, vagy részegen jönnek dol-
gozni. A korai ipari munkások nagy többségét ténylegesen falusi emberek alkották,
akik ahhoz voltak hozzászokva, hogy kevéssé függnek másoktól, és csak részlegesen
A nemek elszakadása vagy egyáltalán nem értették meg saját szerepüket az egész termelési folyamatban,
illetve a hibákban, üzemzavarokban és selejtes termelésben, amit az ô „felelôtlensé-
Végül ugyanaz a hatalmas ék, amely elválasztotta a termelôt a fogyasztótól, a máso- gük” okozott. Továbbá, mivel a legtöbben szánalmas béreket kaptak, kevéssé voltak
dik hullám társadalmaiban a munkát is kétfelé hasította. Ennek óriási hatása volt a hajlamosak a gondosságra.
családi életre, a nemi szerepekre és egyéni belsô életünkre is.
Úgy látszott, hogy a munka kétféle rendszerének az összeütközésében az új mun-
Az ipari társadalom egyik legjobban elterjedt sztereotípiája szerint a férfiak „objek- kaformák diadalmaskodnak. Egyre több és több termelômunka került ált a gyárakba
tívan” gondolkodnak, míg a nôk „szubjektívek”.8 Ha van is ebben valamennyi igazság, és az irodákba. A vidék népessége lecsökkent. Munkások milliói váltak erôs szövésû
az valószínûleg nem valamilyen megváltoztathatatlan biológiai adottságból fakad, hálózatok részeivé. A második hullám munkaformái az árnyékba szorították az elsô
hanem a láthatatlan ék lélektani hatásaiból. hullámhoz társítható régi, elmaradott formákat.
Az elsô hullám társadalmaiban a legtöbb munkát a földeken vagy otthon végezték, A kölcsönös függôség gyôzelmét az önállóság fölött azonban soha sem fogadták el
az egész háztartás gazdasági egységként való együttmûködésével, s a termékek leg- teljesen. A régi munkaforma makacsul kitartott egy bizonyos helyen: az otthonokban.
nagyobb részét a falun vagy a házon belüli fogyasztásra szánták. A munkával töltött
idô és az otthoni élet szorosan összefonódott, egybeolvadt. És mivel minden egyes Minden egyes otthon decentralizált egység maradt, amelynek feladata a biológiai
falu nagyrészt önellátó volt, a parasztok sikere az egyik helyen nem függött attól, reprodukció, a gyermeknevelés és a kultúra átadása volt. Ha egy családban nem vol-
hogy mi történt egy másikon. A legtöbb dolgozó sokféle feladatot végzett a termelési tak gyermekek, vagy a család rosszul teljesítette nevelési feladatait a gyermekeknek a
egységen belül is, a szerepeket néha felcserélve, váltogatva, ahogy azt az évszak, eset- munka világára való felkészítésében, ezek a hibák nem szükségképpen veszélyeztet-
leges betegség vagy saját kedve diktálta. Az iparosítás elôtti munkamegosztás nagyon

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ték ugyanezeknek a feladatoknak a teljesítését a szomszéd családban. Más szóval, ennél sokkal több következménnyel járt. Azt is jelentette, hogy a második hullám
az otthoni munka alacsony függôségi szintû tevékenység maradt. valamennyi társadalmának hasonló módon kellett mûködnie, vagyis meg kellett
felelniük bizonyos alapvetô követelményeknek. Akár a profit volt a termelés célja,
A háziasszony folytatta – mint mindig – számos alapvetô gazdasági funkciójának akár nem; akár állami, akár magántulajdonban voltak a „termelési eszközök”;
betöltését: „termelt”. De csak az „A” szektor, vagyis saját családja számára termelt, akár „szabad” volt a piac, akár „tervgazdasági”, kapitalista vagy szocialista propagan-
nem pedig a piacra. dával – ez nem számított.
Míg a férj többnyire belépett a közvetlen termelésbe, a feleség általában hátul ma- Mindaddig, amíg a termelés saját felhasználás helyett árucserére irányult, mindad-
radt, hogy közvetett módon végezzen gazdasági munkát. A férfiak vállalták a felelôs- dig, míg az áruknak át kellett haladniuk a gazdasági kapcsolótáblán, vagyis a piacon,
séget a történelmileg fejlettebb munkaformáért; az asszonyt hátrahagyták a munka a második hullám alapelveit kellett követni.
régi, elmaradott formáiban. A férfi mintegy a jövôbe lépett; a nô a múltban maradt.
Mihelyt felismerjük ezeket az elveket, meztelenül elôtûnik az ipari társadalmak
Ez a munkamegosztás az emberek személyiségében és belsô életében is szakadás- rejtett dinamikája. Világossá válik, hogy a második hullám úttörôi tipikusan hogyan
hoz vezetett. A gyári és irodai munka nyilvános és kollektív természete, az összehan- gondolkodtak. Ezek az elvek ugyanis hozzájárultak az alapvetô játékszabályok, az új
golás és az integráció szükséglete magával hozta az objektív elemzés és az objektív viselkedési kódex kialakulásához a második hullám civilizációjában.
viszonyok hangsúlyozását. A férfiak, akiket gyermekkoruktól kezdve arra a szerepre
készítettek föl, hogy bevonuljanak a kölcsönös egymásrautaltság világába, arra kap-
tak ösztönzést, hogy „objektívvá” váljanak. A nôk, akiket születésüktôl fogva a
szaporodás, a gyermeknevelés és a háztartási munka feladataira készítettek föl, meg-
lehetôsen nagyfokú társadalmi elszigeteltségben dolgoztak. Arra nevelték ôket, hogy
legyenek „szubjektívek” – és gyakran képtelennek tartották ôket az olyan racionális,
analitikus gondolkodásra, amit szükségesnek tekintettek az objektivitáshoz.
Nem meglepô, hogy azokat a nôket, akik kiléptek a háztartás viszonylagos elszige-
teltségébôl, hogy bekapcsolódjanak a kollektív termelésbe, gyakran azzal vádolták,
hogy nôietlenné, hideggé, keménnyé – vagyis objektívvá – váltak.
A nemi különbségekre és a nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiákat tovább erô-

sítette a férfiaknak a termeléssel és a nôknek a fogyasztással való megtévesztô azo-
nosítása, még akkor is, ha a férfiak szintén fogyasztottak és a nôk is végeztek terme-
lômunkát. Vagyis, bár a nôk el voltak nyomva már jóval azelôtt is, hogy a második
hullám elkezdett végiggördülni a Földön, a „nemek harca” a modern világban nagy-
részt a kétféle munkastílus közti konfliktusra és – mélyebb szinten – a termelés és a
fogyasztás szétválasztására vezethetô vissza. A gazdaság kettéhasítása a nemek között
is szakadást okozott.
Eddig tehát azt láttuk, hogy mihelyt a láthatatlan éket beverték a helyére, elválaszt-
va a termelôt a fogyasztótól, számos mélyreható változás következett be: létre kellett
hozni vagy ki kellett terjeszteni a piacot, hogy a kettôt újra összekösse; új politikai és
társadalmi konfliktusok keletkeztek; új nemi szerepek alakultak ki. De a szakadás

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Kódváltás:
a játékszabályok
megváltozása [ 4fejezet]
Minden civilizációnak van egy rejtett kódja: seregnyi szabály és elv, amelyek jelleg-
zetes „mintaként” áthatják az ember valamennyi tevékenységét a társadalomban.
Ahogy az iparosítás hulláma végigsöpört a bolygón, ennek az új mintának a sajátos,
rejtett törvényei fokozatosan láthatóvá váltak. Maga a minta hat egymással összefüg-
gô elvbôl épül fel, amelyek milliók viselkedését határozták meg. Ezek az elvek és sza-
bályok a termelés és a fogyasztás szétválásának természetes következményeként ala-
kultak ki és befolyásolták az élet minden területét, a szexet és a sportot, a munkát és
a háborút.
A mai iskolákban, az üzleti életben és a kormányokban felszínre bukkanó számos

dühödt konfliktus voltaképpen ezzel a féltucatnyi elvvel függ össze: a második hul-
lám zászlóvivôi ösztönösen alkalmazzák és védik, a harmadik hullám képviselôi pedig
rendre megkérdôjelezik és támadják ezeket. De elébe szaladtunk a történetnek.
Standardizáció
A második hullám alapvetô tendenciái közül a legismertebb a szabványosítás. Minden-

ki tudja, hogy az ipari társadalmak teljesen azonos termékek millióit produkálják.
Kevesen veszik azonban észre, hogy miután a piac fontos tényezôvé vált a gazdaság-
ban, sokkal több történt, mint a kólásüvegek, a villanykörték vagy az erôátviteli beren-
dezések egyszerû szabványosítása. Ugyanezt az elvet alkalmazták sok más területen is.
Theodore Vail,1 aki a századfordulón óriássá tette az Amerikai Távközlési Társasá-

got*, az elsôk között ébredt rá a szabványosítás eszméjének jelentôségére. Az 1860-as
* AT&T (American Telephone and Telegram Company) – nem tévesztendô össze az ITT (International Telephone and
Telegram Corporation) nevû multinacionális távközlési társasággal.
Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 59 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
évek vége felé postai alkalmazottként a vasútnál dolgozott, és megfigyelte, hogy két nem megfelelô jelöltek kiszûrésére, különösen a közszolgálati szférában. Egységes
azonos feladótól származó levél nem feltétlenül ugyanazon az útvonalon jut el fizetési skálákat vezettek be egész iparágakban, a juttatások, az ebédidô, a fizetett
ugyanahhoz a címzetthez. A postazsákok sokat utaztak oda-vissza, gyakran hetekig, szabadság és a reklamációs eljárások egyöntetû szabályozásával együtt. Az oktatási
sôt hónapokig, amíg megérkeztek rendeltetési helyükre. Vail bevezette az állandó szakemberek standard tanterveket készítettek az ifjúság felkészítéséhez a munkaerô-
útvonalak gyakorlatát, miszerint az azonos címre küldött leveleket mindig azonos piacra. Olyan szakemberek, mint Binet és Terman, standardizált intelligenciateszteket
útvonalon kell továbbítani, s ezzel nagyban hozzájárult a postai szolgáltatások forra- terveztek.3 Hasonlóképpen szabványosították az iskolai osztályzatokat, valamint a fel-
dalmasításához. Amikor késôbb megalapította az AT&T-t, azt a célt tûzte ki, hogy min- vételi és akkreditációs eljárásokat is. Divatba jött a feleletválasztós teszt.
den amerikai otthonba pontosan ugyanolyan telefonkészülék kerüljön.
Idôközben a tömegtájékoztatási eszközök is propagálták a standardizálás eszméjét:
Vail nemcsak a telefonkészülékeket és azok valamennyi alkatrészét szabványosítot- milliók olvasták ugyanazokat a reklámokat, ugyanazokat a híreket és ugyanazokat
ta, hanem az AT&T-nél alkalmazott üzleti eljárásokat és az adminisztrációt is. Egy a történeteket. A kisebbségi nyelveknek a központi kormányok által történô elnyo-
1908-as reklámszövegben azzal igazolta a kisebb telefontársaságok beolvasztását, mása – a tömegtájékoztatás hatásával kombinálva – a helyi és regionális dialektusok,
hogy olyan „szabványosítási klíringintézet”, információs központ felállítását szorgal- sôt majdnem egész nyelvek eltûnéséhez vezetett, mint például a walesi és az elzászi
mazta, amely biztosítja a gazdaságosságot „a készülékek és a kábelek gyártásában nyelv esetében.4 A „standard” amerikai, angol, francia vagy éppenséggel az orosz
éppúgy, mint a jogszerû hivatali munka és szolgáltatások terén”, sôt segíti „a könyve- lépett a „nem standard” nyelvek helyébe. Tökéletesen egyforma benzinkutak, hirde-
lés és számlázás egységes rendszerének” kialakítását is. Vail nagy felismerése az volt, tôtáblák és épületek jelentek meg mindenfelé, s az egyes országok különbözô részei
hogy a második hullám világában a sikerhez nemcsak a technikai eszközök, a hard- egyre jobban kezdtek hasonlítani egymáshoz. A szabványosítás elve áthatotta a min-
ver szabványosítására volt szükség, hanem azzal egyidejûleg a szoftver, vagyis az eljá- dennapi élet valamennyi területét.
rások és az adminisztrációs rutinfeladatok egységesítésére is.
Az ipari civilizáció fejlôdéséhez – még ennél is mélyebb szinten – szükség volt
Vail csak egyike volt az ipari társadalmat formáló nagy szabványosítóknak. Egy má- szabványos mennyiségekre és mértékegységekre. Nem véletlen, hogy a francia forra-
sik jelentôs személyiség, Frederick Winslow Taylor2 gépészként kezdte pályáját, dalom, amely Franciaországban bevezette az iparosítás korát, egyik legelsô intézke-
és a szabványosítás apostolává vált. Úgy gondolta, hogy a munkafolyamatok tudomá- désével kísérletet tett az ipari forradalom elôtti Európában szokásos mértékegységek
nyosan megszervezhetôk, mégpedig az egyes munkások által elvégzett feladatok szab- tarkabarka szövevényének a metrikus rendszerrel való felváltására, valamint egy új
ványosításával. E század elsô évtizedeiben Taylor arra a megállapításra jutott, hogy naptár bevezetésére.5 A második hullám során egységes mértékrendszer terjedt el a
minden egyes munkafázis elvégzéséhez van egy legjobb (standard) módszer, egy világ nagy részén.
legalkalmasabb (standard) szerszám, és egy tudományosan meghatározott (standard)
végrehajtási idô. Továbbá, míg a tömegtermelés megkövetelte a gépek, a termékek és az eljárások
szabványosítását, az egyre növekvô piac mindinkább igényelte a pénz, sôt az árak
Ezzel a filozófiával felfegyverkezve Taylor a világ elsô számú szervezéselméleti hasonló szabványosítását is. A pénzt a történelem során királyok, bankok és egyes
guruja lett. A maga idejében – és késôbb is – Freudhoz, Marxhoz és Franklinhez ha- magánszemélyek bocsátották ki. Az Egyesült Államok egyes részein még a XIX.
sonlították. A taylorizmustól, annak hatékonysági szakértôitôl, munkafázissémáitól és században is volt forgalomban magánúton vert pénz, s Kanadában ez a gyakorlat
termelési rekordjaitól ugyanígy el voltak ragadtatva a tôkés munkáltatók is, akik 1935-ig fennmaradt.6 Az iparosodó nemzetállamok azonban fokozatosan háttérbe
mohón igyekeztek kifacsarni munkásaikból erejük utolsó cseppjét. A kommunisták szorítottak minden nem állami eredetû pénzeszközt, s azok helyébe sikerült egyetlen
osztoztak lelkesedésükben. Csakugyan, Lenin sürgette, hogy Taylor módszereit alkal- standard pénznemet állítaniuk.
mazzák a szocialista termelésben. Elsôsorban iparosítóként – s csak másodsorban
kommunistaként – Lenin is megszállott híve volt a szabványosításnak. Mindamellett egészen a XIX. századig bevett gyakorlat volt az ipari országokban is,
hogy az eladók és a vásárlók minden egyes üzletkötés során a kairói bazárok ôsi mód-
A második hullám társadalmaiban a munkaerô-felvételi eljárásokat ugyanúgy egy- szereivel alkudoztak. 1825-ben egy A. T. Stewart nevû fiatal észak-írországi beván-
re inkább egységesítették, mint magát a munkát. Standardizált teszteket használtak a dorló érkezett New Yorkba. Megnyitotta rövidáruüzletét, és mind vásárlóit, mind a
[ 60 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 61 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
konkurrenciát azzal döbbentette meg, hogy minden árut rögzített áron adott el. A fix bírálói azt a vádat hangoztatták, hogy az erôsen specializált, egyhangú munka egyre
ár politikája7 – az árak szabványosítása – Stewartot korának egyik kereskedôfejedel- inkább elemberteleníti a munkást.
mévé tette, és eltávolította az útból a tömeges áruelosztás kifejlôdésének egyik leg-
fôbb akadályát. Amikor Henry Ford 1908-ban megkezdte a T-modell sorozatgyártását, már nem 18
különbözô mûveletre volt szükség egy kész darab elôállításához, hanem 7882-re. 10
Bármennyre voltak is ellenvetéseik, a második hullám haladó gondolkodói abban Önéletrajzában Ford feljegyezte, hogy e közül a 7882 specializált munkafázis közül
mind egyetértettek, hogy a szabványosítás növeli a hatékonyságot. A második hullám 949 követelt „erôs, jól fejlett testalkatú, gyakorlatilag tökéletes fizikai képességekkel
a szabványosítás elvének könyörtelen alkalmazásával nagyon sok szinten kiegyen- rendelkezô férfiakat”, 3338-hoz csupán „átlagos” erejû férfiakra volt szükség, a többi
lítette a különbségeket. munkafolyamat legnagyobb részét pedig „nôk vagy idôsebb gyermekek” is elvégez-
hették. Ford higgadtan hozzátette: „Úgy találtuk, hogy a munkafolyamatok közül
670-et végrehajthatnának lábatlan dolgozók, 2637-et féllábúak, kettôt kar nélküli
Specializáció munkások, 715-öt félkarúak, és tízet vakok is.” Röviden: a specializált munkához
nincs szükség az egész emberre, csupán annak egy részére. A túlspecializálás brutali-
A második nagy alapelv, amely minden társadalmat érintett a második hullám során, tását illetôen soha nem került nyilvánosságra ennél meggyôzôbb és ékesszólóbb bizo-
a specializáció volt. Minél inkább eltûnt a változatosság a nyelvhasználat, a szabadidô- nyíték.
tevékenységek és általában az életmód területén, annál inkább szükség volt rá a mun-
ka világában. A munkamegosztás egyre gyorsabban finomodott. A ráérôsen, a maga Ez a gyakorlat, amelyet bírálói általában a kapitalizmusnak tulajdonítanak, mélyen
módján dolgozó, mindenhez értô parasztot a második hullám felcserélte a mindig beépült a szocialista gazdaság rendszerébe is. Ugyanis a munka szélsôséges specializá-
sietô, mogorva képû specialistával és a rosszkedvû betanított munkással, aki Taylor- lása, ami a második hullám valamennyi társadalmában teljesen elterjedt, a termelés
módra csak egyetlen munkafeladatot ismételt újra meg újra. és a fogyasztás szétválásában gyökerezik. Szovjetunió, Lengyelország, Kelet-Németor-
szág vagy Magyarország éppúgy nem lenne képes üzemeit fejlett specializáció nélkül
Egy brit jelentés „A kelet-indiai kereskedelem elônyeirôl” 8 már 1720-ban rámuta- mûködtetni, mint ahogy Japán vagy az Egyesült Államok sem. Az USA szövetségi
tott, hogy a szakosodás segítségével egyes munkafolyamatok „kisebb idô- és energia- munkaügyi minisztériumának 1977-ben közzétett szakmajegyzéke 20 ezer különbözô
veszteséggel” elvégezhetôk. 1776-ban Adam Smith „A nemzetek gazdagsága” címû foglalkozást sorol fel.11
munkáját azzal a jól csengô állítással vezette be, miszerint „úgy látszik, a termelô-
erôkben a munkamegosztás hozta magával a legnagyobb fejlôdést”. A specializációval együtt járt a professzionalizmus növekedésének tendenciája is,
mind a kapitalista, mind a szocialista berendezkedésû iparosodott államokban.
Egyik klasszikus elemzésében Smith leírta a gombostûgyártás folyamatát. 9 Egy ré- Amikor a specialisták valamely csoportjának alkalma nyílott különleges tudásának a
gimódi munkás, aki az összes szükséges mûveletet maga végzi el – írta –, mindössze monopolizálására és az újonnan jöttek távoltartására az adott szakterülettôl, minden
egy maréknyi tût képes naponta elkészíteni, húsznál többet nem, sôt esetleg egyetlen esetben új szakmák jöttek létre. A piac a második hullám elôrehaladtával beékelôdött
egyet sem. Ezzel szembeállítva Smith leírt egy általa meglátogatott „manufaktúrát”, a szaktudás birtokosai és klienseik közé, éles választóvonalat húzva a termelôk és a
amelyben a gombostû elôállításához szükséges 18 különbözô mûveletet tíz ezekre fogyasztók között. A második hullám társadalmaiban hovatovább már az egészséget
szakosodott munkás végezte el úgy, hogy mindegyik csupán egy vagy néhány egysze- sem úgy fogták fel, mint Isten ajándékát vagy az ember önmagáról való intelligens
rû feladatott hajtott végre. Ezek a munkások együtt több mint 48 ezer gombostût gondoskodásának (a saját használatra való termelésnek) az eredményét, hanem
tudtak elkészíteni egy nap alatt: fejenként több mint 4800 darabot. egyfajta „terméknek” kezdték tekinteni, amelyet az orvos és az egészségügyi appará-
tus szolgáltat. E szerint a gondolkodásmód szerint az oktatást a tanár „termeli” az
A XIX. században, ahogy a gyáripar egyre több és több munkát vett át a kisterme- iskolában, és a diák „fogyasztja”.
lôktôl, a „gombostûsztori” újra és újra megismétlôdött, egyre növekvô léptékben.
Ezzel párhuzamosan növekedett az az ár is, amit a nagyobb hatékonyságért meg kel- A könyvtárosoktól a kereskedelmi ügynökökig mindenféle foglalkozási csoport tag-
lett fizetni – a humanizmust fel kellett áldozni a specializáció oltárán. Az iparosítás jai elkezdték követelni a jogot arra, hogy önmagukat professzionális szakembereknek

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nevezhessék, és igyekeztek hatáskört szerezni ahhoz, hogy saját szakterületükön ôk Mindaddig, amíg a második hullám során a gépek alkalmazásával el nem hallgat-
maguk állapíthassák meg a szabványokat, az árakat és a belépés feltételeit. Napjaink- tatták a munkadalokat, az erôkifejtés szinkronizálására szolgáló módszerek legna-
ra már – Michael Pertschuknak, az USA Szövetségi Kereskedelmi Bizottságának elnö- gyobbrészt természetesek voltak: szervesen követték az évszakok váltakozásának
ke szerint – „kultúránkban profi szakemberek dominálnak, akik bennünket » kliens- ritmusát és a biológiai folyamatokat, a Föld forgását és a szív lüktetését. A második
nek « neveznek és megmondják nekünk, hogy mire van » szükségünk«”. hullám társadalmai ezzel szemben a gépek dübörgésének ritmusára mozdultak.
A második hullám társadalmaiban még a politikai agitációt is külön szakmának Ahogy a gyáripari termelés terjedt, a gépi berendezések magas költsége és a mun-
tekintették. Lenin úgy érvelt, hogy szakértôi segítség nélkül a tömegek nem valósít- kafolyamatok egymással való szoros összefüggése egyre finomabb összehangolást
hatják meg a forradalmat.12 Azt állította, hogy szükség van „a forradalmárok szerve- követelt meg. Ha egy üzemben a munkások egyik csoportja elkésett egy adott mun-
zetére”, amelynek csak olyan emberek lehetnek a tagjai, „akiknek az a szakmájuk, kafázis elvégzésével, a többiek a gyártósor további részén várakozásra kényszerültek
hogy forradalmárok”. A második hullám a kommunisták, kapitalisták, vállalati veze- és az egész termelési folyamat késedelmet szenvedett. Így a pontosság, ami a mezô-
tôk, pedagógusok, papok és politikusok körében egyaránt létrehozott egy közös men- gazdasági közösségekben sohasem volt túl fontos, társadalmi szükségszerûséggé vált,
talitást, és kialakította az egyre kifinomultabb munkamegosztás létrehozásának igé- és a karórák és faliórák valósággal gomba módra szaporodtak el mindenütt. Az 1790-
nyét. Albert herceg 1851-ben a Kristálypalotában megrendezett világkiállításon, úgy es évekre Nagy-Britanniában teljesen megszokottá váltak. Elterjedésük – E. P.
gondolta, hogy a specializáció „a civilizáció hajtóereje”, és ebben mindenki egyetértett Thompson brit történész szerint – „pontosan abban a pillanatban történt, amikor az
vele. A nagy szabványosítók és a nagy specializálók kéz a kézben masíroztak elôre. ipari forradalom megkövetelte a munkafolyamatok sokkal pontosabb idôzítését”. 14
Nem véletlenül alakult úgy, hogy az ipari kultúrákban már igen korán megtanítot-
Szinkronizáció ták a gyerekeknek az óra leolvasását. A tanulókat arra késztették, hogy pontosan a
csengôszóra érjenek az iskolába, azért, hogy késôbb megbízhatóan érkezzenek majd a
A termelés és a fogyasztás között egyre mélyülô szakadék kényszerû változást hozott gyárba is, vagy az irodába, amikor a sziréna felbôg. Lemérték az egyes munkafázisok
abban is, ahogyan a második hullám embere az idôvel gazdálkodott. Egy piacfüggô idejét és töredék másodpercnyi pontossággal meghatározott szakaszokra osztották, a
rendszerben, akár tervutasításos, akár szabad piacról legyen is szó, az idô pénz. Nem kilenctôl ötig munkaidô dolgozók millióinak szabta meg az élet az idô kereteit.
engedhetô meg, hogy a drága gépek tétlenül heverjenek, azoknak mûködniük kell,
mégpedig a saját ritmusuk szerint. Ebbôl ered az ipari civilizáció harmadik alapelve: Az idôbeli összehangolás nemcsak a munkaidôt érintette. A második hullám min-
a szinkronizáció. den társadalmában – függetlenül a profittól vagy politikai megfontolásoktól – az órá-
hoz igazodott a társadalmi élet is, alkalmazkodva a gépies követelményekhez. Bizo-
A munka idôbeosztását gondosan meg kellett szervezni már a legkorábbi társadal- nyos idôszakok fenn voltak tartva a pihenésre. A munkaidô szerkezetébe szabványos
makban is. A vadászoknak összehangoltan kellett dolgozniuk, hogy zsákmányukat idejû szabadságokat, vakációkat és kávészüneteket iktattak be.
csapdába tudják ejteni. A halászoknak koordinálniuk kellett erôfeszítéseiket, amikor
eveztek, vagy a hálókat húzták be. George Thomson sok évvel ezelôtt kimutatta, hogy A gyermekek ugyanazokban az idôpontokban kezdték és fejezték be az iskolaévet.
a különféle munkadalok miként tükrözik az adott munka követelményeit. Az evezô- A kórházak egyidejûleg ébresztették fel betegeiket a reggelihez. A közlekedési rend-
sök számára például egy egyszerû két-szótagú o-op! vezényszó jelezte az idôzítést. szerek a csúcsforgalmi idôszakok beköszöntével megrendültek. A rádiómûsorok szer-
A második szótag elhangzása jelezte a maximális erôkifejtés pillanatát, míg az elsô a kesztôi a szórakoztató mûsorokat speciális idôpontokra, például az úgynevezett „fô
felkészülésre adott jelt. Thomson megjegyezte, hogy egy hajó vontatása nehezebb mûsoridôre” rögzítették. Minden üzleti vállalkozásnak megvolt a maga csúcsterhelési
munka volt, mint az evezés, „így a nagy erôfeszítés pillanatait hosszabb idôszakon- idôszaka, összehangoltan a beszállítókéval és az áruelosztókéval. Megjelentek a szink-
ként kellett beiktatni”. Az ír hajóvontatók egyik munkadalában a visszatérô négyszó- ronizáció specialistái – az üzemi expeditôröktôl és az idôbeosztást megtervezô szak-
tagú ho-li-ho-hup! kiáltás mutatja, hogy a nagyobb erôkifejtést hosszabb elôkészületi emberektôl a közlekedési rendôrségig és az egyes munkafázisok elvégzésének optimá-
idônek kellett megelôznie.13 lis idejét tanulmányozó szakértôkig.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az új ipari idôrendszerrel szemben azonban ellenállás is mutatkozott. És itt ismét De nemcsak az energiát és a munkát összpontosították. Stan Cohen a New Society
szerephez jutottak a nemi különbségek. Fôleg azok a férfiak tudtak a leginkább iga- címû brit társadalomtudományi folyóiratban kimutatta, hogy az iparosítás elôtt – né-
zodni az óra járásához, akik bekapcsolódtak a második hullámra jellemzô termelô- hány kivételes esettôl eltekintve – „a szegényeket otthon tartották vagy rokonok
munkába. felügyeletére bízták; a bûnözôket megbüntették, megkorbácsolták vagy elûzték a tele-
pülésekrôl; az elmebetegeket családjukon belül gondozták, vagy ha szegények voltak,
A férjek a második hullám idején folyton arra panaszkodtak, hogy feleségük vára- a közösség tartotta el ôket”. Vagyis mindezek a csoportok eloszlottak az egész közös-
koztatja ôket, hogy a nôk nem törôdnek az idôvel, hogy órákig tart, amíg felöltöznek ségben.15
és mindig elkésnek a találkozókról. A nôk, akik elsôsorban az önállóan végzett házi-
munkával foglalkoztak, kevésbé mechanikus ritmus szerint éltek és dolgoztak. A váro- Az iparosítás felborította ezeket a szokásokat. A XIX. század elejét ténylegesen a
si népesség – hasonló okokból – hajlamos volt lenézni a falusi embereket, akiket lassú- nagy bebörtönzések idôszakának nevezték, amikor a bûnözôket elfogták és börtönök-
nak és megbízhatatlannak tekintettek. „Nem jelennek meg idôben! Sohasem lehet ben gyûjtötték össze, az elmebetegeket összeszedték és elmegyógyintézetekben
tudni, hogy betartják-e a találkozó idôpontját.” Az ilyen panaszok közvetlenül vissza- helyezték el, s a gyermekeket – szintén koncentráltan – az iskolába vitték, pontosan
vezethetôk a hosszabb ideig kölcsönös függôségben végzett munka (a második hul- úgy, ahogy a munkásokat a gyárakba terelték.
lám), illetve a földeken és otthon végzett munka (az elsô hullám) közötti különbségre.
A koncentráció megjelent a tôkeáramlásokban is: a második hullám civilizációja
Amikor a második hullám uralkodóvá vált, az ipari idôzítési rendszer még a megszülte az óriás részvénytársaságot és – még azon is túl – a trösztöt és a mono-
magánélet legintimebb részleteit is szabályozni kezdte. Az Egyesült Államokban és póliumot. Az 1960-as évek közepére az Egyesült Államok autóiparában a „három
a Szovjetunióban, Szingapúrban és Svédországban, Franciaországban és Dániában, nagy” autógyártó vállalat állította elô az amerikai autók 94 százalékát. Németország-
Németországban és Japánban egyaránt szinte egy emberként, egyszerre keltek fel a ban négy vállalat – a Volkswagen, a Daimler Benz, az Opel (GM) és a Ford Mûvek – együt-
családtagok, ugyanabban az idôben étkeztek, közlekedtek és dolgoztak, ugyanakkor tesen az össztermelés 91 százalékát adta. Franciaországban a Renault, a Citroën, a Simca
tértek haza, egyszerre mentek aludni, sôt még a szeretkezésre is többé-kevésbé és a Peugeot termelése gyakorlatilag 100 százalékot tett ki, Olaszországban pedig a Fiat
ugyanakkor került sor, ahogy az egész civilizáció – a standardizáció és a specializáció egymagában 90 százalékban részesült az autóépítés összvolumenébôl. 16
mellett – elfogadta a szinkronizáció elvét is.
Hasonlóképpen az Egyesült Államokban az alumínium, a sör, a cigaretta és a reg-
gelire fogyasztott élelmiszerek 80 százalékát vagy annál is többet négy vagy öt válla-
Koncentráció lat állította elô az egyes területeken.17 Németországban a festékanyagok és az építô-
iparban használt belsô burkolóanyagok 92 százaléka, a filmnyersanyagok 98 százalé-
A piac megerôsödése a második hullám civilizációiban megteremtett még egy fontos ka, valamint az ipari varrógépek 91 százaléka négy vagy még kevesebb vállalattól
szabályt: a koncentráció elvét. származott az egyes kategóriákban.18 Az erôsen koncentrált iparágak listája tovább
folytatható.
Az elsô hullám társadalmai széles körben szétszórt energiaforrásokat használtak fel.
A második hullám országai ezzel szemben szinte teljes mértékben függôségbe kerül- A szocialista vállalatok vezetôi szintén meg voltak gyôzôdve arról, hogy a termelés
tek az ásványi tüzelôanyagok erôsen koncentrált kitermelésétôl. koncentrációja „hatékony”.19 Valójában sok marxista ideológus üdvözölte az ipar
növekvô koncentrációját a kapitalista országokban, s azt szükséges lépésnek tekintette
De a második hullám nemcsak az energiát összpontosította. Koncentrálta a népes- az állami szektorban elérendô végsô, totális koncentrációhoz vezetô úton.20 Lenin arról
séget is, megfosztva lakosaitól a vidéket, az embereket hatalmas városi központokban beszélt, hogy „minden polgár egyetlen hatalmas » szindikátus« – az állam – munkásává
telepítve le újra. Koncentrálta a munkát is. Míg az elsô hullám társadalmaiban sok- és alkalmazottjává válik”. Fél évszázaddal késôbb a szovjet közgazdász N. Leljukina a
felé folyt a munka – otthon, a faluban, a földeken –, a második hullám társadal- Voproszi Ekonomiki címû közgazdasági folyóirat hasábjain arról számolhatott be, hogy
maiban a munka legnagyobb részét az üzemekben végezték, ahol munkások ezrei „Szovjetunió rendelkezik a legjobban koncentrált iparral a világon”.
gyûltek össze egyetlen tetô alatt.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Akár az energiára, akár a népességre, a munkára, az oktatásra vagy a gazdasági Az AT&T speciális eset volt, és – természetesen – az amerikaiak különösen vonzód-
szervezetekre tekintünk, a koncentráció elve mélyen beágyazódott a második hullám tak a nagysághoz. De a makrofília nemcsak az amerikaiak monopóliuma volt. 1963-
civilizációjába – ténylegesen mélyebben, mint bármilyen, a Nyugat és Moszkva között ban Franciaországban 1400 cég – az összes vállalat csupán egynegyed százaléka
fennálló ideológiai különbség. – a teljes munkaerô 38 százalékát foglalkoztatta. Németországban, Nagy-Britanniá-
ban és más országokban a kormányok – abban a hitben, hogy a nagyobb méretek
segíteni fognak nekik az amerikai óriásokkal szemben folyó versenyben – tevékenyen
Maximalizáció ösztönözték a vállalatok egyesítését, hogy még nagyobb vállalatok jöjjenek létre.
A méretek növelésében nem egyszerûen a profitnövelés szándéka tükrözôdött.
A termelés és a fogyasztás szétválasztása a második hullám valamennyi társadal- „Az ipari létesítmények növekvô méreteit” Marx „gazdasági hatalmuk tágabb érte-
mában megteremtette a „makrofíliát”, a nagyság megszállott imádatát – egyfajta texa- lemben vett növeléséhez” társította. Lenin viszont úgy érvelt, hogy „a hatalmas
si jellegû belehabarodást a nagyságba és a növekedésbe. Ha igaz, hogy az üzemekben vállalatok, trösztök és szindikátusok a fejlôdés legmagasabb szintjére emelték
a nagy darabszámú termelési sorozatok alacsonyabb önköltségi mutatókkal járnak, a tömegtermelés technológiáját”. A szovjet forradalom után Lenin elsô parancsa
akkor a lépték növelésének hasonlóképpen javítania kell a gazdaságosságot más tevé- az üzleti világ számára az volt, hogy az orosz gazdasági életet a lehetô legnagyobb
kenységekben is. A „nagyság” a „hatékonyság” szinonimájává, a maximalizáció pedig méretû termelôegységek lehetô legkisebb számával kell konszolidálni. Sztálin még
a civilizáció ötödik alapelvévé vált. Városok és országok azzal dicsekedtek, hogy nekik keményebben törekedett a méretek növelésére és óriási új beruházásokat valósított
van a legmagasabb felhôkarcolójuk, a leghatalmasabb gátjuk, vagy náluk van a világ meg: a magnyitogorszki acélmûvet, egy másik acélipari komplexumot Zaporozs-
legnagyobb minigolfpályája. Mivel a nagyság a növekedés eredménye, a legtöbb ipa- sztalban, a Balhas-tónál létrehozott rézolvasztó kombinátot, a harkovi és sztálingrádi
rosított ország kormányai, nagyvállalatai és más szervezetei megszállottan hajszolták traktorgyárakat. Gyakran megkérdezte, hogy egy adott amerikai létesítmény mek-
a növekedés ideálját. Japán munkások és vezetôik a Matsushita Electric villamos mû- kora, és azután utasítást adott egy még nagyobbnak a felépítésére.
veknél együtt, kórusban énekelték minden nap:
Leon M. Herman írja „A nagyság kultusza a szovjet gazdasági tervezésben” címû
Megteszünk mindent, ami tôlünk telik a termelés növelésére, munkájában: „A Szovjetunió különbözô részein a helyi politikusok ténylegesen ver-
Áruinkat elküldjük a világ népeinek, sengeni kezdtek, hogy » a világ legnagyobb beruházásait« az ô területükön valósítsák
Ahogy a víz bugyog a forrásból, végtelenül és folyamatosan. meg.” 1938-ban a kommunista párt figyelmeztetett a „gigantománia” veszélyeire,
Növekedj, ipar, növekedj, növekedj, növekedj! de kevés hatással. A szovjet és kelet-európai kommunista vezetôk még ma is annak
Harmónia és hûség! az áldozatai, amit Herman „a nagyság rabjává válásnak” nevez.
Matsushita Electric!22
A puszta méretek mindenhatóságába vetett hit a „hatékonyság” szûk látókörû
1960-ban, amikor a hagyományos iparosítás elérte tetôfokát az Egyesült Államok- felfogásából ered. Ám az iparosítás korára jellemzô makrofília nem csupán az üzemi
ban és a változás harmadik hullámának a hatásai érzôdni kezdtek, az ország 50 leg- létesítményeket érintette. Ez tükrözôdött például különféle adatoknak a nemzeti össz-
nagyobb ipari társasága már egyenként átlagosan 80 ezer dolgozót alkalmazott. Egye- termék, a GNP statisztikai mutatójában való összevonásában, amely valamely nem-
dül a General Motorsnak 595 ezer alkalmazottja volt, és egy szolgáltatási társaság, Vail zetgazdaság „méretét” az általa megtermelt javak és szolgáltatások értékének össze-
AT&T-je 736 ezer nôt és férfit foglalkoztatott.23 Ez – 3,3 személyes átlagos háztartások adásával mérte. A második hullám közgazdászainak ez az eszköze gyakran kudarcot
mellett – annyit jelentett, hogy jóval több mint kétmillió ember élete függött ennek vallott. A GNP szempontjából ugyanis nem számít, hogy az eredmény élelmiszer-
az egyetlen vállalatnak a fizetési csekkjeitôl. Az egész ország népességének a fele volt termelésbôl, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokból, vagy éppen hadianyaggyártás-
ennyi abban az idôben, amikor Hamilton és Washington egy nemzetté öltötte össze az ból származik. Ha felbérelünk egy munkáscsapatot, hogy felépítsen egy házat vagy
Államokat. (Azóta az AT&T még inkább gargantuai méreteket öltött. 1970-re már 956 leromboljon egy másikat, mindkét esetben hozzájárulunk a GNP-hez, annak ellené-
ezer embert foglalkoztatott, miután egyetlen 12 hónapos periódus alatt 136 ezer re, hogy az egyik tevékenység hozzáadott valamit a lakásállományhoz, a másik pedig
alkalmazottal bôvítette munkaerô-állományát.) elvett belôle. Mivel a GNP csak a piaci tevékenységeket és csereakciókat méri, jelen-
téktelenné tesz a gazdaságban egy teljes, életfontosságú szektort, amely olyan terme-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lôtevékenységeken alapul, amiket nem fizetnek meg – ilyenek például a gyermek- Azért küzdöttek, hogy maximalizálják hálózataik méreteit. És mindezek megvalósí-
nevelés és a házimunka. tásához új szervezeti formákat hoztak létre, az információ és a vezetés centralizáció-
jának elve alapján. Az alkalmazottakat felosztották a „külsô” és a „belsô” dolgozók
A második hullám kormányai – az efféle hiányosságok dacára is – világszerte csoportjaira. Napi jelentéseket követeltek meg, amelyek adatokat szolgáltattak a
vakon belevágtak a GNP minden áron való növelésére irányuló versenybe, maxima- vagonok mozgásáról, a rakodásról, az esetleges károkról, elveszett szállítmányokról
lizálva a növekedést még az ökológiai vagy társadalmi katasztrófák kockázatának árán és javításokról, a mozdonyok által megtett mérföldek számáról, és így tovább. Mindez
is. A makrofília elve olyan mélyen beépült az ipari mentalitásba, hogy semmi sem az információ a vezetés központosított csatornáin keresztül áramlott, míg elérte az
látszott ennél ésszerûbbnek. A maximalizáció együtt járt a szabványosítással, a specia- általános fôfelügyelôt, aki meghozta a döntéseket és utasításokat küldött végig a
lizációval és a többi ipari alapszabállyal.24 vonalakon.
A vasutak – mint a gazdaságtörténész Alfred D. Chandler, Jr. kimutatta – hamaro-

Centralizáció san más nagy szervezetek számára is modellé váltak, és a centralizált vezetést a
második hullám minden országában kezdték fejlett, kifinomult eszköznek tekinteni.
Végül minden ipari ország mûvészetté fejlesztette a centralizációt. Az elsô hullám
idején az egyház és számos uralkodó nagyon jól tudta, hogy a hatalmat hogyan kell A második hullám a politikában is ösztönözte a központosítást.26 Az Egyesült Álla-
központosítani, ám nekik sokkal kevésbé komplex társadalmakkal volt dolguk, mokban ezt már az 1780-as években jól illusztrálta az a csata, amit azért vívtak, hogy
és – azokkal a férfiakkal és nôkkel összehasonlítva, akik az ipari társadalmakat az ala- a konföderáció lazán megfogalmazott decentralista törvénycikkelyeit egy központosí-
poktól kiindulva egészen a csúcsokig centralizálták – csupán kezdô amatôröknek szá- tottabb alkotmánnyal váltsák fel. Az elsô hullámhoz kötôdô vidéki érdekek általában
mítottak. szemben álltak a nemzeti kormány hatalmának koncentrációjával, míg a második
hullám kereskedelmi érdekeltségei Hamilton vezetésével úgy érveltek a Federalist do-
Minden bonyolult társadalom mûködéséhez szükséges a centralizált és decentrali- kumentumaiban és másutt, hogy erôs központi kormányra alapvetôen szükség van,
zált mûveletek valamilyen keveréke. De az elsô hullám alapvetôen decentralizált gaz- éspedig nemcsak katonai és külpolitikai okokból, hanem a gazdasági növekedéshez is.
daságához képest, amelyben minden egyes település nagymértékben felelt volt saját
szükségleteinek elôállításáért, a második hullám integrált nemzetgazdaságainak kiala- A csata eredményeként 1787-ben megszületett alkotmány zseniális kompro-
kításához olyan nagyszabású váltásra volt szükség, ami a hatalom központosításának misszum volt. Mivel az elsô hullám erôi még erôsek voltak, az alkotmány fontos
teljesen új módszereit hozta létre. Ezek azután szerepet játszottak az egyes vállalatok hatásköröket biztosított az államoknak a központi kormánnyal szemben. A túlságosan
keretein belül, egész iparágakban és a gazdaság egészének szintjén is. erôs központi hatalom ellensúlyozására sajátos módon megosztotta a törvényhozói,
végrehajtási és igazságszolgáltatási hatásköröket. Az alkotmányt azonban olyan rugal-
A korai vasútépítés klasszikus példát nyújt erre. Más üzleti vállalkozásokhoz viszo- masan értelmezhetô kifejezésekkel fogalmazták meg, hogy adott esetben a központi
nyítva, a vasúttársaságok voltak koruk óriásai. 1850-ben az Egyesült Államokban kormány radikálisan kiterjeszthesse a hatáskörét.
mindössze 41 ipari üzem volt képes 250 ezer dollárt vagy ennél nagyobb összeget
tôkésíteni.25 A New York-i Központi Vasúttársaság ellenben már 1860-ban 30 millió Miközben az iparosítás a nagyobb centralizáció irányában befolyásolta a politikai
dollár tôkésítésével büszkélkedhetett. Ekkora méretû vállalkozások mûködtetéséhez rendszert, a washingtoni kormány egyre több hatáskört és felelôsséget vállalt magá-
új vezetési módszerekre volt szükség. ra, és egyre több döntéshozatalt tett a központ monopóliumává. Idôközben a szövet-
ségi kormányon belül lezajlott az a váltás, melynek során a hatalom a kongresszustól
A korai vasútépítés menedzsereinek tehát – csakúgy, mint a mi korunkban az és a bíróságoktól a leginkább centralista ágazathoz, a törvényeket végrehajtó kor-
ûrprogramok irányítóinak – új technikákat kellett kidolgozniuk. Szabványosították mányszervekhez került. A nixoni évek idején a történész Arthur Schlesinger 27 (maga
a technológiákat, a viteldíjakat és a menetrendeket. Több száz mérföldnyi távolságok- is egykori lelkes centralizáló) támadást intézett „a birodalmi elnökségi intézmény”
ra kiterjedôen szinkronizálták a mûveleteket. Új, specializált foglalkozásokat és szer- ellen. A politikai centralizáció irányába ható nyomás az Egyesült Államokon kívül
vezeti osztályokat hoztak létre. Koncentrálták a tôkét, az energiát és az embereket. még erôsebb volt. Elég egy gyors pillantást vetni Svédországra, Japánra, Nagy-Britan-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
niára vagy Franciaországra – az amerikai rendszer ezekhez képest decentralizáltnak viselôje, az angol modellt követô nemzeti bank mellett érvelt.31 Délen és a nyugati
tûnik. Jean-François Revel, a „Marx és Jézus nélkül” címû munka szerzôje – leírva határvidékeken, ahol az emberek jóléte a mezôgazdaságtól függött, szembeszálltak
azt, hogy a kormányok hogyan reagálnak a politikai tiltakozásokra – ezt mondja: vele. Az iparosodó északkeleti államok támogatásával mindazonáltal sikerült kierô-
„Amikor Franciaországban betiltanak egy tüntetést, nincs semmi kétség afelôl, hogy szakolnia a törvényhozástól, hogy létrehozzák az Egyesült Államok központi bankját,
a tiltás honnan származik. Ha nagyobb politikai tüntetésrôl van szó, akkor ez csakis a a mai szövetségi takarékrendszer elôfutárát.
kormánytól jöhet. Az Egyesült Államokban azonban, ha egy tüntetés be van tiltva,
mindenkinek az az elsô kérdése, hogy » ki tiltotta be?«.” Revel rámutat, hogy a betil- A központi bankok a kormányok megbízásából szabályozták a piaci tevékenység
tás rendszerint valamelyik helyi hatóság önálló intézkedése.28 szintjét és arányait, és mintegy kerülô úton bevezettek bizonyos mértékû nem hiva-
talos, rövid távú tervezést a kapitalista gazdaságokban is. A második hullám kapita-
A politikai központosítás szélsôségei természetesen a marxista ipari országokban lista és szocialista államaiban egyaránt pénz áramlott a gazdaság minden artériáján
fordultak elô. 1850-ben Marx „a hatalomnak az állam kezében való határozott cent- keresztül. A pénzforgalom folyamatos fenntartásához mindkét fajta társadalomnak
ralizációjáért” agitált. Engels – csakúgy, mint elôtte Hamilton is – támadta a decent- szüksége volt egy központosított gépezetre, és mindkettô meg is teremtette azt.
ralizált konföderáció intézményét, „óriási visszalépésnek” nevezve azt. Késôbb a szov- A centralizált bankrendszer és a központi kormány kéz a kézben járt. A centralizáció
jetek az iparosítás felgyorsítására törekedve létrehozták minden idôk legerôsebben a második hullám civilizációjának egy újabb domináns elvévé vált.
centralizált politikai és gazdasági struktúráját, még a legkisebb jelentôségû termelési
döntéseket is a központi tervezôk kezébe adva.29 Hat irányadó alapelvet látunk tehát, egy olyan „programot”, amely valamilyen
szinten mûködött a második hullám minden országában. Ezt a féltucatnyi elvet – a
*** standardizáció, a specializáció, a szinkronizáció, a koncentráció, a maximalizáció és
a centralizáció elveit – alkalmazták az ipari civilizáció kapitalista és szocialista szár-
A valaha decentralizált gazdasági élet fokozatos központosítását elôsegítette egy alap- nyán egyaránt, mert ezek elkerülhetetlenül következtek a termelô és a fogyasztó
vetôen fontos új találmány is, melynek már a puszta neve is felfedi a célját: a közpon- elszakadásából és a piac egyre növekvô szerepébôl.
ti bank.
Ezek az alapelvek – kölcsönösen erôsítve egymást – óhatatlanul a bürokrácia növe-
1694-ben, az ipari korszak hajnalán, amikor Newcomen még csak a gôzgép kísér- kedéséhez vezettek. Létrehozták a legnagyobb, legmerevebb és leghatalmasabb
leti példányaival bíbelôdött, William Paterson megszervezte a Bank of England intéz- bürokratikus szervezeteket, amiket a világ valaha is látott, s az egyént botorkálni
ményét, Anglia nemzeti bankját, amely hasonló központi intézmények mintájává vált hagyták az általa alig felfogható megaszervezetek kafkai világában. Ha ma úgy érez-
a második hullám minden országában. Egyetlen ország sem juthat el a második hul- zük, hogy ezek elnyomnak bennünket, problémáinkat visszavezethetjük arra a rejtett
lám fázisának beteljesítéséig anélkül, hogy a pénz- és hitelgazdaság központi ellenôr- kódra, ami a második hullám civilizációját beprogramozta.
zésére létre ne hozná ennek a gépezetnek valamilyen sajátos változatát.
A hat alapelv, amelyekbôl ez a kód összeállt, megkülönböztetô pecsétet nyomott a
Paterson bankja államkötvényeket adott el és a kormányok által fedezett bank- második hullám civilizációjára. Ma – mint rövidesen látni fogjuk – ezeknek az alap-
jegyeket bocsátott ki, majd szabályozni kezdte más bankok hitelfolyósítási gyakorla- elveknek mindegyikét támadják a harmadik hullám erôi.
tát is. Késôbb felvállalta a mai központi bankok elsôdleges funkcióját, a pénzellátás
központi ellenôrzését. 1800-ban hasonló célokra alapították meg a Banque de France- Így valójában támadás éri a második hullámhoz tartozó eliteket is, amelyek még
ot, Franciaország központi bankját. Ezt követte a német Reichsbank létrehozása mindig ezeket az elveket alkalmazzák – az üzletben, a bankszférában, a munkaerô-
1875-ben. piacon, a kormányokban, az oktatásban és a médiában. Az új civilizáció felemelke-
dése ugyanis kihívást jelent a régi rend valamennyi anyagi érdekeltségével szemben.
Az Egyesült Államokban – röviddel az alkotmány elfogadása után – nagy küzde- Azokban a forrongásokkal terhes idôszakokban, amelyek közvetlenül elôttünk állnak,
lemhez vezetett az elsô és a második hullám erôinek összeütközése a központi bank- az ipari társadalom elitjét alkotó emberek, akik hozzászoktak ahhoz, hogy ôk szabják
szolgáltatások terén. Hamilton, a második hullám politikájának legragyogóbb kép- meg a játékszabályokat, minden valószínûség szerint ugyanúgy fognak járni, mint a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
hûbérurak a múltban. Egyeseket félre fognak állítani. Másokat megfosztanak majd

A hatalom
[ 5fejezet
]
hatalmuktól. Megint mások deklasszálódnak és tehetetlenségre lesznek kárhoztatva.
És néhányan – a legintelligensebbek és az alkalmazkodásra leginkább képesek – át
fognak alakulni és a harmadik hullám civilizációjának vezetôi közé emelkednek.
technikusai
Ahhoz, hogy megértsük, ki fogja irányítani a dolgokat holnap, amikor a harmadik
hullám uralkodóvá válik, elôbb pontosan tudnunk kell, hogy ki az, aki ma tarja kezé-
ben a vezetést.
„Ki irányítja a dolgokat?” – ez a kérdés tipikusan a második hullám kérdése, mert az

ipari forradalomig nemigen volt miért feltenni. Uralkodhattak fölöttük királyok vagy
sámánok, hadurak, napistenek vagy szentek, az embereknek ritkán voltak kétségeik
afelôl, hogy kié a hatalom és a dicsôség. A rongyos paraszt – feltekintve a földrôl – a
palotát vagy a monostort látta pompában ragyogva kiemelkedni a horizonton. A ha-
talom rejtvényének megoldásához nem volt szüksége a politika tudományára vagy az
újságok szakértôire. Mindenki tudta, hogy ki a fônök.
Mindenütt, ahová a második hullám betört, új típusú hatalom alakult ki, ami meg-
foghatatlan és arctalan volt. A hatalom birtokosai a névtelen „Ôk” lettek. Kik voltak
ezek az „Ôk”?
Az integrátorok
Az iparosítás, mint láttuk, széttördelte a társadalmat ezernyi egymásba kapcsolódó

részre – üzemekre, templomokra, iskolákra, szakszervezetekre, börtönökre, kórhá-
zakra és hasonlókra. Megszakította az irányítás és a vezetés addigi egyenes vonalát az
egyház, az állam és az egyén között. A tudást szaktudományokra szabdalta fel. Töre-
dékekre bontotta a munkát. A családokat kisebb egységekre szakította szét. És miköz-
ben ezt tette, alapjaiban rázta meg a közösségi életet és a kultúrát.
Valakinek újból össze kellett raknia a dolgokat, más formában.
Ez az igény sokféle új szakember felbukkanásához vezetett, akiknek az alapvetô

feladata az integráció volt. Ezek – önmagukat vállalati vezetôknek, komisszárok-
nak, koordinátoroknak, elnököknek, alelnököknek, igazgatóknak vagy menedzse-
reknek nevezve – feltûntek minden üzletágban, minden kormányban és a társada-
[ 74 ] A harmadik hullám A hatalom technikusai [ 75 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lom minden szintjén. És nélkülözhetetlennek bizonyultak, mert ôk voltak az integ- vezetô elit alakult ki, melynek a hatalma többé nem a tulajdonon, hanem az integ-
rátorok. rációs folyamat ellenôrzésén alapult.
Meghatározták a szerepeket és kijelölték a feladatokat. Eldöntötték, ki milyen Miközben a menedzserek hatalma növekedett, a részvényesek kevésbé fontossá
jutalmakat kapjon. Terveket készítettek, követelményeket állítottak fel és bizonyít- váltak. Ahogy a vállalatok egyre nagyobbra nôttek, tulajdonosaik áruba bocsátották
ványokat osztottak vagy visszatartottak. Összekapcsolták a termelést, az elosztást, ôket, mégpedig egyre több, különbözô helyeken élô részvényes számára, akik közül
a közlekedést és a kommunikációt. Felállították a szervezetek együttmûködésének kevesen tudtak bármit is a vállalat aktuális tevékenységérôl. A részvényeseknek egy-
a szabályait. Vagyis: összeillesztették a társadalom darabjait. Nélkülük a második hul- re nagyobb mértékben a menedzserekre kellett támaszkodniuk, akiket nemcsak a vál-
lám rendszere sohasem mûködhetett volna. lalat mindennapi ügyeinek intézésére alkalmaztak, hanem a hosszú távú célok és
stratégiák meghatározására is. Az igazgatótanácsok, amelyek elméletileg a tulajdono-
Marx a XIX. század közepén úgy gondolta, hogy akinek a birtokában vannak a szer- sokat képviselték, maguk is egyre távolabb kerültek és egyre kevésbé voltak tájéko-
számok és a technológia – a „termelési eszközök” –, az irányítja a társadalmat. zottak azokat a mûveleteket illetôen, amelyeket elvileg irányítottak. És ahogy az
Úgy érvelt, hogy mivel a munka független, a munkások megszakíthatják a termelést egyéni befektetôk egyre több és több beruházást nem közvetlenül, hanem közvetett
és elvehetik az eszközöket a vezetôiktôl. Mihelyt az övék lesznek az eszközök, ôk fog- módon intéztek, olyan intézményeken keresztül, mint például a nyugdíjpénztárak, a
nak uralkodni. befektetési alapok és a bankok vagyonkezelô osztályai, az iparvállalatok tényleges
„tulajdonosai” még távolabbra kerültek az irányítástól.
A történelem azonban megtréfálta. Mert ugyanez az összefüggés még nagyobb be-
folyást adott egy új csoport tagjainak – azoknak a kezébe, akik hangszerelték vagy in- Az integrátorok új hatalmát talán a legvilágosabban W. Michael Blumenthal, az
tegrálták a rendszert. Végül sem a tulajdonosok, sem a munkások nem szerezték meg Egyesült Államok korábbi pénzügyminisztere fejezte ki. Mielôtt kormánymegbizatást
a hatalmat. Mind a kapitalista, mind a szocialista országokban az integrátorok emel- vállalt, Blumenthal a Bendix részvénytársaságot vezette. Amikor egyszer megkérdez-
kedtek a csúcsra. ték, hogy szeretne-e egy napon a Bendix tulajdonosává válni, Blumenthal így vála-
szolt: „Ami számít, az nem a tulajdon, hanem az irányítás. És nekem mint fôtiszt-
Nem a „termelési eszközök” birtoklása biztosította a hatalmat, hanem az „integ- viselônek pontosan ez van a birtokomban. A jövô héten lesz a részvényeseink köz-
rációs eszközök” kézben tartása. Lássuk, mit jelent ez. gyûlése, és a szavazatok kilencvenhét százaléka az enyém. A tulajdonomban azonban
csak nyolcezer részvény van. Az irányítás az, ami fontos számomra... hogy irányítani
Az üzleti életben a legelsô integrátorok a gyártulajdonosok, a vállalkozók, a kisebb tudjam ezt az óriási állatot, és konstruktív módon tudjam használni, erre törekszem,
üzemek gazdái és a vasiparosok voltak. A tulajdonos néhány felügyelô segítségével nem pedig arra, hogy ostoba dolgokat csináljak, amikre mások beszélnének rá.” 1
rendszerint képes volt sok képzetlen munkás munkájának a koordinálására és a vál-
lalat beillesztésére a gazdasági élet vérkeringésébe. Az üzletpolitikát tehát egyre inkább a vállalatnál alkalmazott menedzserek vagy a
más emberek pénzét befektetô pénzügyi szakemberek határozták meg, egyik esetben
Mivel abban az idôben a tulajdonos és az integrátor egy és ugyanaz a személy volt, sem a tényleges tulajdonosok, és még kevésbé a munkások. Az integrátorok vették át
nem meglepô, hogy Marx összekeverte a kettôt, és olyan nagy hangsúlyt helyezett a a hatalmat.
tulajdonviszonyokra. Ahogy azonban a termelés bonyolultabbá és a munkamegosztás
finomabbá vált, az üzleti életben hihetetlenül elszaporodtak a gazdasági vezetôk és Ezzel párhuzamos jelenségek megfigyelhetôk a szocialista országokban is. Lenin
szakértôk, akik a vállalatok tulajdonosai és munkásai között foglaltak helyet. Elbur- már 1921-ben hivatva érezte magát arra, hogy leleplezze saját szovjet bürokráciáját.
jánzott a papírmunka. A nagyobb vállalatoknál hamarosan nem volt már senki, Trockij 1930-ban, számûzetésben azt a vádat hangoztatta, hogy már öt-hat millió
ideértve a tulajdonosokat vagy a fô részvényeseket is, aki át tudta volna tekinteni az menedzser alkotja azt az osztályt, amely „közvetlenül nem vesz részt a termelésben,
egésznek a mûködését. A tulajdonosok döntéseit a specialisták befolyásolták és végsô hanem csak adminisztrál, utasít, parancsol, megbocsát és büntet”. Hiába az állam a
soron azok irányították, akiket a rendszer koordinálásával bíztak meg. Így egy új termelési eszközök tulajdonosa, mert – szerinte – „az állam a bürokrácia hatalmába
került”. Az 1950-es években Milovan Gyilasz „Az új osztály” címû könyvében táma-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
dást intézett a jugoszláviai gazdasági elit növekvô hatalma ellen. 2 Maga Tito is, aki be- Fritchey szerint az Egyesült Államok szövetségi kormánya kezdettôl fogva egyfoly-
börtönözte Gyilaszt, „technokráciáról, bürokráciáról, az osztályellenségrôl” panaszko- tában növekszik, növekedett még a három legutóbbi republikánus kormányzat idején
dott. És a menedzserek hatalomátvételétôl való félelem volt a központi téma Mao is, „annál az egyszerû oknál fogva, hogy még Houdini sem tudná lerombolni komoly
Kínájában is.* ártalmas következmények nélkül”.
Tehát a szocialista és a kapitalista országokban egyaránt az integrátoroké lett a A szabad piac apostolai úgy érvelnek, hogy a kormányok beavatkoznak a gazdasági
tényleges hatalom. Nélkülük ugyanis a rendszer részei nem illeszkedtek volna egy- életbe. De a csupán magánvállalkozásra alapozott iparosítás sokkal lassabban ment
másba. A „gépezet” nem mûködött volna. volna végbe, ha egyáltalán megtörténhetett volna. A kormányok felgyorsították a
vasútfejlesztést. Kikötôket, utakat, csatornákat és országutakat építettek. Postai szol-
gáltatásokat mûködtettek és létrehozták vagy szabályozták a kommunikációs és
Az integrációs motor tömegtájékoztatási rendszereket. Kereskedelmi szabályzatokat és szabványosított pia-
cokat hoztak létre. Külpolitikai nyomást és vámtarifarendszert alkalmaztak az ipar
Egyetlen vállalat vagy akár egy egész iparág integrációja is még csak kis részét jelen- segítésére. A farmereket elhajtották a földekrôl és az ipar munkaerô-állományába
tette annak, amit véghez kellett vinni. A modern ipari társadalom, mint láttuk, sereg- terelték ôket. Támogatták az energiaszektort és a technika fejlesztését, gyakran kato-
nyi szervezetet – szakszervezeteket és szakmai egyesületeket, egyházakat és iskolákat, nai csatornákon keresztül. A kormányok ezernyi szinten magukra vállaltak olyan
egészségügyi intézményeket és rekreációs csoportokat – fejlesztett ki, amelyek mind- integrációs feladatokat, amelyeket mások nem tudtak vagy nem akartak elvégezni.
egyikének elôrelátható szabályok keretein belül kellett mûködnie. Törvényekre volt
szükség. És mindenekelôtt egy sorba kellett állítani az infoszférát, a szocioszférát és a Mert a kormány volt a nagy felgyorsító. Kényszerítô erejû hatalma és adóbevételei
technoszférát. révén megtehetett olyan dolgokat, amelyeket a magánvállalatok nem engedhettek
meg maguknak. A kormányok „fel tudták forrósítani” az iparosítás folyamatát azáltal,
A második hullám civilizációjának integrálására megnyilvánuló sürgetô igénybôl hogy vállalkoztak a rendszerben mutatkozó rések kitöltésére – még mielôtt a magán-
ered a legnagyobb koordinátor – a rendszer integrációs motorjának szerepét betöltô tôke számára ez lehetôvé vagy nyereségessé vált volna. A kormányok képesek voltak
nagy kormányapparátus – létrejötte. A nagy létszámú kormányok elkerülhetetlen a „megelôlegezett integrációra” is.
kialakulása a második hullám minden társadalmában a rendszer integráció iránti
éhségével magyarázható. A tömeges oktatási rendszerek létrehozásával a kormányok nemcsak segítettek fel-
készíteni a fiatalokat az ipari munkaerô-állományban betöltendô jövôbeli szerepeikre
Mindenütt újra és újra megjelentek politikai demagógok, akik kisebb kormányokat (ezáltal valójában támogatva az ipart), hanem ezzel egyidejûleg ösztönözték a kis-
követeltek. Mihelyt azonban hivatali hatalomhoz jutottak, ugyanezek a politikusok családi forma elterjedését is. Azáltal, hogy a családot felszabadították a nevelési és más
inkább még tovább növelték, minthogy csökkentették volna a kormányapparátus hagyományos funkciók alól, a kormányok felgyorsították a családszerkezet alkalmaz-
méreteit. A politikai propaganda és a valóságos élet ellentmondásai abban a pillanat- kodását a gyáripari rendszer szükségleteihez. A kormányok tehát sok különbözô szin-
ban válnak érthetôvé, amikor felismerjük, hogy a második hullám valamennyi ten hangszerelték a második hullám civilizációjának bonyolult rendszerét.
kormányának az volt az elsôrendû célja, hogy létrehozza és fenntartsa az ipari civili-
zációt. E mellett az elkötelezettség mellett minden kisebb nézeteltérés elhalványul. Nem meglepô, hogy az integráció fontosságának növekedésével a kormányok össze-
Más kérdéseken a pártok és a politikusok perlekedhettek, de ebben teljes egyetértés tétele és stílusa is megváltozott. Az elnökök és miniszterelnökök például kezdték
volt közöttük. És a nagy kormánylétszám ki nem mondott programjuk része volt, önmagukat inkább menedzsereknek látni, mint alkotó társadalmi és politikai vezetôk-
szónoklataik hangvételétôl függetlenül, mert az ipari társadalmak az alapvetô integ- nek. Személyiségüket és viselkedésüket tekintve szinte összetéveszthetôvé váltak azok-
rációs feladatokat végrehajtó kormányoktól függnek. Egy politikai újságíró, Clayton kal a férfiakkal, akik a nagy vállalatokat és termelôüzemeket vezették. Miközben leír-
ták a kötelezô tiszteletköröket a demokrácia és a társadalmi igazságosság oltárai körül,
* Mao – a világ legnagyobb olyan országának vezetôjeként, amely még az elsô hullámhoz tartozott – ismételten
figyelmeztetett a gazdasági elit felemelkedésére, és azt a hagyományos iparosítás veszélyes kísérô jelenségének
a Nixonok, Carterek, Thatcherek, Brezsnyevek, Giscardok és Ohirák úgy jutottak ha-
tartotta. talomhoz az ipari világban, hogy alig-alig ígértek többet, mint hatékony menedzselést.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Általában véve a szocialista országokban is ugyanaz a minta alakult ki, mint a kapi- akik a fôbb beruházásokra vonatkozó döntéseket hozták. Mihelyt egy igazán nagysza-
talista ipari társadalmakban: nagy vállalatok, nagy termelési szervezetek és egy óriási bású beruházási döntés akár Minneapolisban, akár Moszkvában megszületett, ezzel
kormánygépezet. És ahelyett, hogy a munkások birtokba vették volna a termelési beszûkültek a további választási lehetôségek. Szûkös források mellett nem lehet Bes-
eszközöket, ahogy Marx jósolta, vagy a tôkések ragadták volna magukhoz a hatal- semer-kemencéket, olajlepárló üzemeket vagy futószalag-gyártási berendezéseket
mat, ahogy Adam Smith követôi szerint történnie kellett volna, egy teljesen új erô csak úgy leradírozni, mindaddig, amíg a költségük nem amortizálódott. Tehát ha egy-
emelkedett fel, hogy mindkettôvel versenyre keljen. A hatalom technikusai maguk- szer a helyére került, ez a tôkeállomány meghatározta a paramétereket, amelyekhez
hoz ragadták az „integráció eszközeit”, és azokkal együtt a társadalmi, kulturális, a jövendô menedzsereknek vagy integrátoroknak igazodniuk kellett. A beruházások
politikai és gazdasági irányítás kantárszárát. A második hullám társadalmait az integ- szintjeit irányító arctalan döntéshozóknak ezek a csoportjai képezik a szuperelitet
rátorok uralták. minden ipari társadalomban.
Következésképpen a második hullám minden társadalmában hasonló szerkezetû

A hatalmi piramisok elitek alakultak ki, és a hatalomnak ez a rejtett hierarchiája bizonyos variációkkal
minden válság vagy politikai felfordulás után újjászületett. Nevek, jelszavak, pártjel-
A hatalomnak ezek a technikusai maguk is elitek és szubelitek hierarchiájába szer- vények és jelöltek változhattak; forradalmak jöhettek és mehettek. Új arcok tûnhet-
vezôdtek. Minden iparágban és kormányzati ágban hamarosan kialakult a vezetô gar- tek fel a nagy mahagóni íróasztalok mögött. De a hatalom alapvetô architektúrája
nitúra: a hatalmas „Ôk”. megmaradt.
Sport... vallás... közoktatás... Mindegyiknek megvolt a maga hatalmi piramisa. Lázadók és reformerek az elmúlt háromszáz év során idôrôl idôre, egyik országban
Tudományos elit, katonai elit, kulturális elit jött létre. A második hullám civilizációjá- a másik után megpróbálták megostromolni a hatalom bástyáit, hogy a társadalmi
ban a hatalom ilyen speciális elitek tucatjai, százai, sôt ezrei között parcellázódott fel. igazságosság és a politikai egyenlôség alapján új társadalmat építsenek fel. Az ilyen
mozgalmak – a szabadság ígéretével – átmenetileg megszerezték milliók rokonszen-
Másfelôl, magukat a specializált eliteket az általánosabb elitek integrálták, melyek- vét. A forradalmároknak nagy ritkán még az is sikerült, hogy megbuktassanak egy-
nek a tagjai az összes szakterületrôl verbuválódtak. Például a Szovjetunióban és egy rezsimet.
Kelet-Európában a kommunista pártnak minden szakterületen voltak tagjai, a repü-
léstôl a zenéig és az acélgyártásig. A kommunista párttagok alapvetôen fontos szere- A végsô eredmény mégis minden alkalommal ugyanaz volt. A lázadók mindig újra
pet töltöttek be az üzenetek továbbításával az egyik szubelittôl a másikhoz. Mivel hoz- létrehozták – saját zászlajuk alatt – a szubelitek, elitek és szuperelitek hasonló struk-
záférhetett minden információhoz, a párttagságnak óriási hatalma volt a szakosodott túráját. A hatalom technikusaira, akik ezt az integrációs struktúrát mûködtették,
szubelitek szabályozására. A kapitalista országokban kevésbé formális módon, de éppen olyan égetô szükség volt a második hullám civilizációiban, mint gyárakra, fosszi-
hasonló funkciót töltöttek be azok a vezetô üzletemberek és ügyvédek, akik a városi lis üzemanyagokra vagy kiscsaládokra. Az iparosítás és az általa ígért teljes körû
és magasabb szintû bizottságokban vagy testületekben mûködtek. Azt látjuk a máso- demokrácia a valóságban összeegyeztethetetlennek bizonyult.
dik hullám minden országában, hogy az integrátorok, bürokraták vagy vállalati veze-
tôk specializált csoportjait is általános integrátorok integrálták. Forradalmak útján vagy másképpen kényszeríteni lehetett az ipari országokat arra,
hogy elmozduljanak az egyik vagy másik irányba a szabad piactól a központi terv-
utasításos gazdaságig terjedô spektrumon belül. Elôfordult, hogy átvedlettek kapita-
A szuperelitek listából szocialistává és viszont. De – mint a sokat emlegetett leopárd – nem tudták
megváltoztatni a bundájuk mintázatát. Nem mûködhettek az integrátorok hatékony
Végül a beruházások irányítását kézbentartó szuperelitek valósították meg még maga- hierarchiája nélkül.
sabb szinten az integrációt. Akár a pénzügyeket vagy az ipart, akár a Pentagont vagy
a szovjet tervhivatali bürokráciát tekintjük, az ipari társadalmakban azok határozták Ma, amikor a változások harmadik hulláma elkezdi összezúzni a menedzserek
meg a kereteket, amelyek között maguknak az integrátoroknak mûködniük kellett, hatalmának ezt az erôdítményét, feltünedeznek az elsô tovafutó repedések a hatalmi

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
rendszerben. Az irányításban való részvétel, a megosztott döntéshozatal, a dolgozói,

A titkos tervrajz
[ 6fejezet]
fogyasztói vagy állampolgári ellenôrzés és a megelôlegezett demokrácia iránti igény
egymás után tör fel minden országban. A legfejlettebb iparágakban kevésbé hierarchi-
kus, spontánabb új vezetési és szervezési módszerek jönnek létre. Erôsödik a hatalom
decentralizálása irányában ható nyomás. A vezetôk egyre nagyobb mértékben függe-
nek az alulról származó információtól, ennélfogva maguknak az eliteknek a helyzete
bizonytalanabbá válik. Mindezek egyelôre csupán korai figyelmeztetések – a politikai
rendszerben várható felfordulás jelzései.
A harmadik hullám, amely már kezdi szétrombolni a régi ipari struktúrákat, fan-
tasztikus lehetôséget nyit meg a társadalmi és politikai megújulás elôtt. A közvetlenül
elôttünk álló években az elavult, rosszul kezelhetô, elnyomó jellegû integrációs struk-
túráinkat vadonatúj, meglepôen újszerû intézmények fogják felváltani. Semmi sem ejti jobban zavarba a franciákat, mint egy amerikai elnökválasztási kam-
pány koreográfiája: a hotdog-habzsolás, a hátbaveregetések és bébicsókolgatások,
De még mielôtt ezek felé az új lehetôségek felé fordulnánk, el kell mélyítenünk a a kalapdobálás szemérmes visszautasítása a küzdôporondon, az elôválasztások,
haldokló rendszer elemzését. Át kell világítanunk elavult politikai rendszerünket, az elnökjelölô pártközgyûlések és az utánuk következô adománygyûjtések, szónok-
hogy meglássuk, hogyan illeszkedett a második hullám civilizációjának keretébe, latok, kifütyülések és televíziós reklámok ôrületes forgataga – mind a demokrácia
s hogyan szolgálta az ipari rendet és annak elitjeit. Csak ezután érthetjük meg, miért nevében. Ezzel szemben az amerikaiak nehezen értik meg azt a módszert, ahogyan
nem lehet többé megfelelô vagy akár csak tûrhetô is. a franciák választják vezetôiket. Még kevésbé értik a szolid brit választásokat, a hol-
landok „mindenkinek mindent lehet” szisztémáját, ahol két tucat párt vetélkedik,
az ausztráliai preferenciális szavazási rendszert, vagy a japán egyezkedési fordulókat
a pártok között... Mindezek a politikai rendszerek riasztó mértékben különbözônek
tûnnek egymástól. Még kevésbé érthetôek az egypártrendszerben tartott választások
vagy inkább pszeudoválasztások, amelyek a Szovjetunióban és Kelet-Európában foly-
nak. Amikor politikáról van szó, nincs két ipari ország, ami egyforma képet mutatna.
De ha levetjük provinciális szemellenzônket, hirtelen felfedezzük, hogy a felszíni

különbségek alatt számos erôteljes párhuzam húzódik meg. Valóban úgy tûnik, mint-
ha a második hullám minden országában ugyanazt a titkos tervrajzot használták vol-
na a politikai rendszerek felépítéséhez. Amikor a második hullám forradalmárainak
sikerült elsöpörniük az elsô hullám elitjeit Franciaországban, az Egyesült Államokban,
Oroszországban, Japánban és más országokban, vállalniuk kellett azt a feladatot, hogy
alkotmányokat írjanak, új kormányokat alakítsanak és új politikai intézményeket
hozzanak létre, szinte a semmibôl. Az alkotás izgalmában új eszmékrôl és új struk-
túrákról vitatkoztak. Mindenütt vita folyt a képviseleti rendszer jellegérôl. Ki kit kép-
viseljen? A nép mondja meg a képviselôknek hogy hogyan szavazzanak, vagy támasz-
kodjanak saját megítélésükre? A hivatali idôk rövidek vagy hosszúak legyenek?
Milyen szerepet játsszanak a pártok?
[ 82 ] A harmadik hullám A titkos tervrajz [ 83 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezekbôl a konfliktusokból és vitákból minden egyes országban új politikai architek- Mechanománia

túra emelkedett ki. Ha figyelmesen szemügyre vesszük ezeket a struktúrákat, világos-
sá válik, hogy azok az elsô hullámhoz tartozó régi feltételezések és az ipari korszak új A korai iparosítási korszak üzletembereit, értelmiségét és forradalmárait egyaránt
eszméinek kombinációjára épülnek. szinte hipnotizálták a gépek. El voltak bûvölve a gôzgépektôl, óráktól, szövôgépektôl,
szivattyúktól és dugattyúktól, és koruk egyszerû mechanikai technikája alapján vég-
A mezôgazdasági termelés ezredévei után azok, akik lefektették a második hullám telen sok analógiát állítottak fel. Nem véletlen, hogy egyes tudósok és feltalálók –
politikai rendszereinek alapjait, nehezen tudtak elképzelni egy olyan gazdaságot, ami olyan férfiak, mint Benjamin Franklin és Thomas Jefferson – egyben politikai forra-
nem a földön alapul, hanem munkán, tôkén, energián és nyersanyagokon. A föld dalmárok is voltak. Ôk a nagy newtoni felfedezések nyomán kiköpült kultúrában nôt-
mindig is az élet középpontjában állt. Nem meglepô tehát, hogy a földrajzi hely tek fel. Newton az egeket kutatta, és arra a következtetésre jutott, hogy az egész uni-
szerinti szervezôdés elve mélyen beágyazódott különféle szavazási rendszereinkbe. verzum egy hatalmas óramû, amely egzakt mechanikai pontossággal mûködik. 1
A szenátorokat és kongresszusi képviselôket Amerikában – csakúgy, mint partnerei- La Mettrie francia fizikus és filozófus 1748-ban kijelentette, hogy az ember maga is
ket Nagy-Britanniában és sok más ipari országban – még mindig nem valamely társa- gép.2 Adam Smith késôbb kiterjesztette a gépi analógiát a közgazdaságtanra is, úgy
dalmi osztály, foglalkozás, etnikum, nemi hovatartozás vagy életstílus szerint elkülö- érvelve, hogy a gazdaság voltaképpen rendszer, és a rendszerek „sok tekintetben a
nülô csoportnak, hanem egy bizonyos földdarab, egy földrajzi körzet lakóinak a kép- gépekre emlékeztetnek”.3
viseletére választják meg.
James Madison az Egyesült Államok alkotmányának létrehozásához vezetô viták-
Az elsô hullám embereire az volt tipikusan jellemzô, hogy a földhöz kötôdtek, s ezért ról azt mondta, hogy szükséges volt „újra modellezni” a „rendszert”, meg kellett
az ipari korszak politikai rendszereinek „építészei” számára is természetesnek tûnt az a változtatni a politikai hatalom „struktúráját”, és „egymást követô szûrôkön” keresztül
feltételezés, hogy az emberek egész életükben egy helyben fognak maradni. Innen ered kellett kiválasztani a tisztségviselôket. Maga az alkotmány is tele volt „akadályokkal
a választási szabályokban a lakóhely szerinti felosztás még ma is meglévô túltengése. és egyensúlyokkal”, akár egy óriási óramû belsô szerkezete. 4 Jefferson „a kormány
gépezetérôl” beszélt.5 Az amerikai politikai gondolkodás még késôbb is a lendkerekek,
Az élet ritmusa az elsô hullámban lassú volt. A kommunikáció olyan primitív volt, láncok, fogaskerekek, akadályok és egyensúlyok fogalmainak bûvkörében maradt,
hogy egy hétig is eltarthatott, amíg a philadelphiai kongresszustól egy üzenet eljutott s azokat visszhangozta. Martin Van Buren feltalálta a „politikai gépet”. New York
New Yorkba. George Washington valamely beszéde csak hetek, sôt hónapok múlva Citynek Tweed gépe, Tennessee-nek Crump gépe, New Jerseynek Hague gépe volt.*
érkezett el mindenhová a hátországban. Még 1865-ben is tizenkét napra volt szükség, Az amerikai politikusok generációi egészen a közelmúltig politikai „tervrajzokat”
hogy Londonban tudomást szerezzenek Lincoln meggyilkolásáról. Abból a kimondat- készítettek, mérnöki pontossággal „megtervezték” a választásokat, és „kigôzölték”
lan feltételezésbôl kiindulva, hogy a dolgok lassan mozdulnak, az olyan képviseleti vagy „sínre tették” a törvényjavaslatokat a kongresszus és az államok törvényhozó
testületeket, mint például az amerikai kongresszus vagy a brit parlament, „tanács- testületei számára. A XIX. században Nagy-Britanniában Lord Cromer egy olyan biro-
kozó” testületeknek tekintették, vagyis olyannak, ahol bôven van idô – és azt rá is for- dalmi kormányt képzelt el, amely „biztosítaná a gépezet különbözô részeinek harmo-
dítják – a problémák átgondolására. nikus mûködését”.6
Az elsô hullám idején a legtöbb ember írástudatlan és tanulatlan volt. Így széles Ez a mechanikus gondolkodásmód nem csupán a kapitalizmus terméke volt. Lenin
körben feltételezték, hogy a képviselôk, különösen ha a mûvelt osztályokból származ- például úgy írta le az államot, mint ami „nem más, mint a kapitalisták által a mun-
nak, feltétlenül értelmesebb döntéseket hoznak, mint amilyeneket a szavazók töme- kások elnyomására használt gépezet”. Trockij „a burzsoá társadalmi mechanizmus
gei hoznának. összes kerekérôl és csavarjáról” beszélt, és a forradalmi párt funkcióját hasonló mec-
hanikai kifejezésekkel írta le.7 Hatékony „készüléknek” nevezte a pártot és rámuta-
De miközben ezeket az elsô hullámból származó feltételezéseket beépítették a mi tott, hogy „mint minden mechanizmus, önmagában a párt is statikus... a tömegek
politikai intézményeinkbe, a második hullám forradalmárai már a jövôre is elôre-
tekintettek. Így az általuk létrehozott struktúrában már tükrözôdött koruk néhány * A Tweed, Crump és Hague nevek az adott helyek jellegzetes korabeli iparágaira, illetve vezetô politikusaira utal-
legfrissebb technikai újítása is. nak. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
mozgalmának kell... legyôznie a holt tehetetlenséget... Tehát a gôz élô erejének kell szolgáló díszlet volt; a másikban pedig a megválasztott tisztségviselôk ténylegesen
legyôznie a gép tehetetlenségét, mielôtt mozgásba hozhatja a lendkereket.” jelentôsen hatalmat gyakoroltak. Emitt csak két párt volt, amott a pártok sokasága,
Egyáltalán nem meglepô tehát, hogy a második hullám társadalmainak forradalmár megint másutt pedig csak egy. A történelmi minta mindazonáltal világos. Akárhogyan
alapítói – akár kapitalisták, akár szocialisták voltak – ilyen mechanisztikus gondolko- alakították vagy módosították is a részleteket, minden ipari ország hivatalos politikai
dástól átitatva vakon bízva a gépek erejében és hatékonyságában, olyan politikai gépezetének megalkotásához ugyanazt az alapvetô csomagot használták.
intézményeket hoztak létre, amelyekre a korai ipari gépezetek számos tulajdonsága
jellemzô volt. Noha a kommunisták gyakran támadták a „polgári demokráciát” és a „parlamen-
tarizmust” mint az elôjogok álcázását, úgy érvelve, hogy ezeket a mechanizmusokat a
tôkésosztály rendszerint a saját érdekei szerint manipulálta, minden szocialista ipari
A képviseleti csomag ország hasonló képviseleti gépezeteket vezetett be, amint megtehette.
Az általuk összekalapált és megszerkesztett struktúrák a képviselet alapeszméjére Miközben fenntartották a „közvetlen demokrácia” ígéretét valamilyen távoli,
épültek. Minden országban tartalmaztak bizonyos szabványos, közös elemeket. Ezek képviselet utáni korszakra, addig is nagymértékben a „szocialista képviseleti intéz-
az összetevôk abból a készletbôl származnak, amit – csak félig tréfásan – egyetemes ményekre” támaszkodtak. A magyar kommunista Bihari Ottó az ezekrôl az intézmé-
„képviseleti csomagnak” nevezhetünk: nyekrôl szóló tanulmányában azt írja, hogy „a szavazás útján a dolgozó nép akarata
érezteti hatását a kormányszervekben, amelyeket szavazással hívtak életre”. 8 V. G.
1. szavazati joggal ellátott egyének; Afanaszjev, a Pravda szerkesztôje The Scientific Management of Society (A társadalom
2. pártok, a szavazatok gyûjtésére; tudományos szervezése) címû könyvében úgy határozza meg a „demokratikus cent-
ralizmust”, mint amibe beletartozik „a dolgozó nép szuverén joga... a kormányzó
3. jelöltek, akik a szavazatok elnyerésével azonnal a szavazók „kép- testületek és vezetôk megválasztására és azok beszámoltatására”. 9
viselôivé” váltak;
4. törvényhozó testületek (parlamentek, országgyûlések, kongresszusok Mint ahogyan a gyár az egész ipari technoszféra jelképévé válhatott, a képviseleti
vagy nemzetgyûlések), amelyekben a képviselôk – szavazás útján – kormány – függetlenül attól, hogy milyen mértékben torzult el – az úgynevezett „fej-
törvényeket gyártottak; lett” országok státusszimbólumává vált. Sok, még nem iparosodott ország is – a gyar-
5. a hatalmat ténylegesen gyakorló tisztségviselôk (elnökök, miniszterel- matosítók nyomására, vagy azokat vakon utánozva – sietett ugyanilyen formális
nökök, párttitkárok), akik politikai célkitûzések és irányelvek formájá- mechanizmusokat létrehozni, ugyanezt a képviseleti csomagot alkalmazva.
ban nyersanyagot tápláltak be a törvénygyártó gépezetbe, és azután
végrehajtották a megszületett törvényeket.
A globális törvénygyár
Ennek az új newtoni mechanizmusnak a szavazatok voltak az atomjai. A szavaza-
tokat a pártok összesítették, amelyek a rendszer sokrétûségét voltak hivatva biztosí- Ezek a „demokráciagépezetek” nem korlátozódtak országos szintre. Létrehozták ôket
tani. Sok forrásból összegyûjtötték a szavazatokat és betáplálták a választási összeadó állami, provinciális és helyi szinteken is, le egészen a városi vagy községi tanácsokig.
gépbe, amely – a pártok erejével vagy összetételével arányosan – összekeverte ôket, Ma egyedül az Egyesült Államok nagyvárosi körzeteiben körülbelül 500 ezer meg-
s eredményként kibocsátotta „a nép akaratát” – a kormány gépezetét tápláló alapvetô választott köztisztviselô és 25 869 helyi önkormányzati egység van, mindegyik saját
üzemanyagot. választásaival, képviselô-testületeivel és választási eljárásaival. 10 Több ezer további
képviseleti gép ôröl csikorogva a városokon kívüli régiókban, és több tízezer szerte
Ennek a csomagnak az egyes részeit más-más helyeken különféle módokon kom- a világon. A svájci kantonokban és a francia megyékben, Nagy-Britannia országaiban
binálták és manipulálták. Egyes országokban 21 éves kor felett mindenkinek és Kanada tartományaiban, Lengyelország vajdaságaiban és a Szovjetunió köztársasá-
megengedték, hogy szavazzon, másutt csak a fehér férfiak voltak erre felhatalmazva; gaiban, Szingapúrban és Haifában, Oszakában és Oslóban egyaránt jelöltek versenge-
az egyik országban az egész eljárás mindössze egy diktátor hatalmának álcázására nek a hivatalokért, és mágikus módon átalakulnak „képviselôkké”. Biztonsággal

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
mondhatjuk, hogy több mint százezer ilyen gépezet gyártja a törvényeket, dekré- technikai diadalt, ami a maga módján kiemelkedôbb jelentôségû, mint a gôzgép vagy
tumokat, jogszabályokat és rendeleteket a második hullám országaiban.* a repülôgép feltalálása.
Elméletileg – csakúgy, mint ahogy minden egyes emberi lény és minden egyes A képviseleti kormányzás lehetôvé tette a rendszeres utódlást a hatalomban, örök-
szavazat egy-egy külön atomi egységet alkotott – ezeket az országos, tartományi vagy lôdô dinasztiák nélkül. Visszacsatolási csatornákat nyitott meg a csúcs és a talapzat
helyi szintû politikai egységeket is mind különálló atomi egységnek tekintették. között a társadalomban. Küzdôtérré vált, amelyen a különbözô csoportok nézeteltéré-
Mindegyiknek – pontosan meghatározott saját hatáskörében és illetékességi körében sei békésen elsimíthatók voltak.
– megvoltak a jogai és kötelességei. Az egységek hierarchikus elrendezésben kapcso-
lódtak össze, fentrôl lefelé, az országtól az államig, a régiókig vagy a helyi hatósá- A többségi szabály az „egy ember – egy szavazat” elve alapján hozzásegítette a
gokig. De ahogy az iparosítás éretté vált és a gazdaság fokozatosan integrálódott, szegényeket és gyengéket ahhoz, hogy juttatásokat kapjanak a hatalom technikusai-
a politikai egységek által hozott döntések hatásai már túlmutattak eredeti hatókörü- tól, akik a társadalom integrációs motorját mûködtették. Ezért a képviseleti kormány-
kön, s ezzel más politikai testületeket is válaszlépésekre késztettek. zás terjedése egészében véve humánus áttörést jelentett a történelemben. Mégsem
tudta – már a kezdet kezdetétôl fogva – beváltani minden ígéretét. Semmiképpen sem
A japán országgyûlés valamely határozata a textiliparról befolyásolhatja a munka- gondolhatjuk, hogy a kormányzás valaha is a nép ellenôrzése alatt állt, akárhogy
nélküliséget Észak-Karolinában és a jóléti szolgáltatásokat Chicagóban. Egy kongresz- definiálták is. A hatalom alapvetô szerkezetét, a szubelitek, elitek és szuperelitek
szusi döntés, amely adót vet ki a külföldi autókra, további munkát jelenthet a helyi struktúráját a képviseleti rendszer ténylegesen egyetlen országban sem változtatta
önkormányzatoknak Nagoyában vagy Torinóban. Tehát míg a politikusok egykoron meg. A képviselet formális gépezete – ahelyett, hogy gyengítette volna a menedzseri
hozhattak döntéseket anélkül, hogy beavatkoztak volna a saját pontosan meghatáro- elitek hatalmát – az integráció egyik kulcsfontosságú eszközévé vált, amelynek segít-
zott hatáskörükön kívül esô körülményekbe, ez ma hovatovább egyre kevésbé és ségével az elitek fenntartották magukat hatalmi pozícióikban.
kevésbé válik lehetségessé.
A választások tehát – tekintet nélkül arra, hogy ki nyerte meg ôket – hatékonyan
A XX. század közepére a látszólag szuverén vagy független politikai hatóságok töltötték be az elitek számára elônyös kulturális funkciójukat. Minthogy minden-
tízezrei bolygónk egész területén összeköttetésbe kerültek egymással a gazdaság kinek joga volt szavazni, a választások az egyenlôség illúzióját táplálták. A szavazás a
vérkeringésén keresztül és a hatalmas mértékben megnövekedett utazási kedv, a mig- hatalom újrabiztosításának tömeges szertartása volt, s azt a gondolatot ültette az
ráció és a kommunikáció révén, s folyamatosan aktiválták és izgatták egymást. emberek fejébe, hogy mivel a választások lebonyolítása rendszeresen, gépszerû szabá-
lyossággal történt, ennélfogva azok egyben racionálisak is voltak. A választások szim-
A képviseleti csomag összetevôibôl felépített képviseleti mechanizmusok ezrei ily bolikusan biztosították a polgárokat arról, hogy még mindig az övék az irányítás,
módon egyre inkább egyetlen láthatatlan szupergépezetet kezdtek alkotni: a globá- hogy – legalábbis elméletben – hatalmukban áll nemcsak megválasztani, de elbocsá-
lis törvénygyárat. Most tehát már csak azt kell megvizsgálnunk, hogy ennek a globális tani is a vezetôket. Ez a rituális újrabiztosítási rendszer mind a kapitalista, mind a
rendszernek a fogantyúit és ellenôrzô kapcsolóit hogyan – és kik – manipulálták. szocialista országokban gyakran fontosabbnak bizonyult, mint a választások tényle-
ges eredményei.
Az újrabiztosítási szertartás Az integrációs elitek mindenütt másképpen programozták a politikai gépezetet:

vagy a pártok számának korlátozásával, vagy a szavazati jog és a megválaszthatóság
A második hullám forradalmárainak felszabadító álmaiból született képviseleti kor- manipulálása révén. A választási szertartások vagy – egyesek szerint – komédiák
mány döbbenetes haladást jelentett a korábbi hatalmi rendszerekhez képest: olyan mégis mindenütt lezajlottak. Az a tény, hogy a szovjet és a kelet-európai választások
rutinszerûen 99 vagy 100 százalékos többséghez vezettek, arra utalt, hogy a megerô-
* Az ipari világban nemcsak a kormányok, hanem rajtuk kívül gyakorlatilag minden politikai párt is – a szélsôjobb-
oldaltól a szélsôbaloldalig – rutinszerûen alkalmazta a hagyományos szavazás technikáját saját vezetôinek meg- sítés iránti igény a központi tervutasításos gazdasági rendszerû társadalmakban is
választására. Még a kerületi szintû vagy helyi pártsejtek vezetéséért folyó verseny is rendszerint megkívánta a legalább olyan erôs maradt, mint a „szabad világban”. A választások kieresztették a
választás valamilyen formáját, ha másért nem, hát a felülrôl jövô választás igazolására. Ez a választási szertartás sok
országban mindenféle más szervezet életének is standard részévé vált, a szakszervezetektôl és egyházi közösségek-
gôzt az alulról jövô tiltakozásokból.
tôl a cserkészcsapatokig. A szavazás az ipari életmód része lett.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az integrációs elitek – a demokratikus reformerek és a radikálisok erôfeszítéseinek Az emberek ugyan eljátszhatták a képviseleti játszmát, de a legjobb esetben is csak
dacára – gyakorlatilag állandó ellenôrzésre tettek szert a képviseleti kormányzás bizonyos idôszakonként kaptak lehetôséget arra, hogy a szavazás útján kifejezésre jut-
rendszerei fölött. Ennek magyarázatára sok elméletet dolgoztak ki. Ezek többsége tassák jóváhagyásukat vagy helytelenítésüket a kormánnyal és annak tevékenységével
azonban nem veszi észre a rendszer mechanikus természetét. kapcsolatban. A hatalom technikusai ezzel szemben folyamatosan befolyásolták ezeket
a tevékenységeket.
Ha a második hullám politikai rendszereire inkább a mérnök, mintsem a politikai
tudomány szakemberének szemléletével tekintünk, hirtelen szemünkbe ötlik egy Végül a társadalom ellenôrzésének egy még hatékonyabb eszközét is beépítették
kulcsfontosságú tény, amelyet rendszerint nem vesznek figyelembe. magába a képviselet elvébe. Mert pusztán az, hogy egyes embereket kiválasztottak
mások képviseletére, az elit új tagjait hozta létre.
Az iparban dolgozó mérnökök rutinszerûen különbséget tesznek a gépek két alap-
vetôen eltérô osztálya között. Az egyik osztályba azok a gépek tartoznak, amelyek Például amikor a munkások elôször küzdöttek a szakszervezetek létrehozásának
megszakításokkal, más néven „szakaszos üzemben” mûködnek, a másikba pedig azok, jogáért, üldözték, összeesküvéssel vádolták és elítélték ôket, vállalati kémek jártak a
amelyek megszakítás nélkül, úgynevezett „folyamatos üzemben”. Az elsô csoportra jó nyomukban, vagy rendôrök és tökfilkók csapatai ütlegelték ôket. Kívülállók voltak,
példa a közönséges sajtológép. A munkás behoz egy adag fémlemezt és betáplálja ôket akik nem, vagy nem megfelelôen voltak képviselve a rendszerben.
a gépbe, egyszerre egyet vagy néhányat, hogy azokat a kívánt formára préselje.
Amikor az adag elfogy, a gép megáll, amíg egy új adagot hoznak be. A második típus- Mihelyt azonban a szakszervezetek létrejöttek és megszilárdultak, utat nyitottak az
ra pedig szemléletes példát nyújthat az olajfinomító, amelynek a mûködése, integrátorok egy új csoportjának, a munkáselitnek a felemelkedéséhez, melynek tag-
ha egyszer beindították, soha nem áll le. Napi 24 órán keresztül folyik az olaj a csöve- jai nem csupán képviselték a munkásokat, hanem közvetítô szerepet játszottak köz-
ken, kamrákon és tálcákon keresztül. tük és az üzleti és kormányzati elitek között. George Meany és Georges Séguy és a
hozzájuk hasonlók – retorikájuk ellenére – maguk is az integrációs elit kulcsfontos-
Ha megvizsgáljuk a globális törvénygyárat, rendszeres idôközönként megtartott ságú tagjaivá váltak. A Szovjetunió és Kelet-Európa hamis szakszervezeti vezetôi sem
szavazásaival, klasszikus szakaszos üzemû gépezettel találjuk szembe magunkat. voltak soha mások, mint a hatalom technikusai.
A közönségnek meg van engedve, hogy elôre meghatározott idôpontokban válasszon
egyes jelöltek között, s ezután a formális „demokráciagépet” megint kikapcsolják. Elméletileg az újraválasztás szükségessége garantálta, hogy a képviselôk becsülete-
sek maradjanak, és továbbra is azok érdekében beszéljenek, akiket képviseltek.
Vessük ezt egybe azoknak a befolyásoknak és hatásoknak a folyamatos áramlá- Ez azonban sehol sem akadályozta meg a képviselôk beszippantását a hatalmi struk-
sával, amelyek különféle szervezett érdekköröktôl, nyomást kifejtô csoportoktól túrákba. A szakadék képviselôk és képviseltek között mindenütt szélesedett.
és a hatalom ügynökeitôl érkeznek. Nagyvállalatok és kormányzati szervek, ágazatok
és minisztériumok érdekeit képviselô lobbisták hadai jelennek meg és érvelnek Vagyis a képviseleti kormányzásból – amit megtanultunk demokráciának nevezni
különféle bizottságokban és testületekben. Ezek az emberek ugyanazokra a fogadá- – az egyenlôtlenség biztosítására szolgáló ipari technológia lett. A képviseleti kor-
sokra és bankettekre járnak, koktélokat ürítenek egymás egészségére Washingtonban mányzás csak pszeudoképviseletet nyújtott.
vagy vodkával koccintanak Moszkvában, információt és befolyást hordozva maguk-
kal oda-vissza, s ily módon hatást gyakorolnak a döntéshozatali folyamatokra a nap Amit látunk – egy pillanatra visszatekintve és összegezve az elmondottakat – tehát
huszonnégy órájában. nem más, mint egy olyan civilizáció, mely nagymértékben függ az ásványi üzemanya-
goktól, a gyáripari termeléstôl, a kiscsaládtól, a nagyvállalatoktól, a tömegoktatástól
Az elitek tehát létrehoztak egy hatékony folyamatos üzemû gépezetet, amely pár- és a tömegtájékoztatástól. Ezek a tényezôk mind a termelés és a fogyasztás fokozódó
huzamosan (bár gyakran ellentétes célokat szolgálva) mûködik a szakaszos üzemû szétválása alapján alakultak ki, s irányításukat olyan elitek halmaza végezte, akiknek
demokratikus gépezettel. Csak akkor tudjuk megérteni, hogy az államhatalom a feladata az egész integrálása volt.
gyakorlása valójában hogyan történt a globális törvénygyárban, ha ezt a két gépeze-
tet egymás mellé állítjuk.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ebben a rendszerben a képviseleti kormány volt a gyártó üzem politikai megfele-

Nemzeti ôrület
[ 7fejezet
]
lôje. A kormány valójában csakugyan a kollektív integrációs döntések meghozatalá-
ra szolgáló gyárüzemmé vált. Mint a legtöbb gyárat, ezt is felülrôl irányították.
És mint a legtöbb gyár, ez is egyre jobban elavul, s az elôretörô harmadik hullám ál-
dozatául esik.
Ha a második hullám politikai struktúrái ténylegesen egyre idôszerûtlenebbé válnak

és képtelenek megbirkózni a mai bonyodalmakkal, akkor a baj egy része, mint látni
fogjuk, a második hullám egy másik alapvetô intézményében, a nemzetállamban van.
Abaco szigete Florida partjai mentén fekszik, a Bahamák tagja. Lakóinak száma hat-
ezer-ötszáz. Jó néhány évvel ezelôtt egy amerikai üzletemberekbôl, fegyverkereske-
dôkbôl és a szabad vállalkozás ideológusaiból álló csoport, melynek tagja volt a feke-
ték mozgalmának egyik hírszerzôje és a brit Lordok Házának egy tagja is, úgy döntött,
hogy eljött az idô Abaco függetlenségének kinyilvánítására.
A cél az volt, hogy átvegyék a sziget irányítását és elszakítsák azt a bahamai kor-
mánytól. A bennszülött lakosoknak fejenként egy fél hektár földet ígértek a forrada-
lom végére. (Ez a tervük a mögöttük álló ingatlankereskedôk és befektetôk tulajdo-
nába juttatta volna a fennmaradó több mint százötvenezer hektár földet.) Végsô
soron egy adómentes államról álmodtak, ahová a szocialista apokalipszistôl rettegô
gazdag üzletemberek menekülhettek volna.
Abaco bennszülött lakossága azonban – a szabad üzleti vállalkozás legnagyobb saj-

nálatára – nem sok hajlandóságot mutatott láncai ledobására, s a tervezett új nemzet
ötlete halva született eszmének bizonyult.
Egy olyan világban, ahol nacionalista mozgalmak küzdenek a hatalomért, és ahol

152 új állam akar bekerülni az ENSZ-nek nevezett nemzetközi szakszervezetbe,
egy ilyen paródiába illô gesztus is hasznos célt szolgálhat. Rákényszerít bennünket a
nemzeti lét fogalmának megkérdôjelezésére.
Alkothat-e Abaco szigetének 6500 lakosa – a különc üzletemberek pénzügyi segít-

ségével, vagy anélkül – önálló nemzetet? Ha Szingapúr 2,3 millió lakossal önálló
nemzet lehet, akkor New York miért nem az a maga 8 milliós lakosságával? Külön
nemzet lehetne-e Brooklyn, ha rendelkezne sugárhajtású bombázókkal? Bár abszurd-
nak tûnnek, ezek a kérdések új jelentôséget kapnak, amint a harmadik hullám elkez-
[ 92 ] A harmadik hullám Nemzeti ôrület [ 93 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
di döngetni a második hullám civilizációjának alappilléreit. Az egyik ilyen pillér a helyi gazdasági közösségeknek nemzetgazdaságba kellett tömörülniük. Ez nemzeti
nemzetállam volt, és ma is az.1 munkamegosztást jelentett, illetve létrehozta a tôke és az árucikkek nemzeti piacát.
Ennek megvalósítása pedig a nemzeti politikai egységek megszilárdítását igényelte.
Amíg el nem oszlatjuk azt a ködöt, amit a nacionalizmus kérdése körül különféle
propagandagépezetek hoztak létre, nem érthetjük meg az újságok fôcímeit, és az elsô Egyszerûen szólva, a második hullám politikai egységeire a második hullám gazda-
és második hullám mai konfliktusát sem, amit az okoz, hogy a harmadik hullám sági növekedése miatt volt szükség.
mindkettô ellen támadást intézett.
Nem meglepô tehát, hogy amikor a második hullám társadalmai elkezdték kiépíte-
ni nemzeti gazdaságukat, nyilvánvalóvá vált a társadalmi tudatban bekövetkezett vál-
A lovak váltása tozás. Az elsô hullám társadalmaiban a kis volumenû lokális termelés táptalaján pro-
vinciális érdeklôdésû emberek születtek, akiknek többségét csak a saját településüket
Mielôtt a második hullám elkezdett végiggördülni Európán, a világ legnagyobb részén és annak környékét érintô dolgok foglalkoztatták. Csak egy maréknyi ember – né-
még nem találhattunk konszolidált nemzeteket, hanem különféle törzsek, klánok, hány nemes és papi személy, egypár kereskedô s a társadalom peremére szorult
hercegségek, fejedelemségek, királyságok és más, többé-kevésbé helyi szervezôdésû mûvészek, tudósok és zsoldos katonák érdeklôdtek a külvilág eseményei iránt.
politikai egységek meglehetôsen zavaros keverékét láthattuk. „A királyok és herce-
gek” – írja S. E. Finer politológus – „csak hellyel-közzel tartották kezükben a hatal- A második hullám gyorsan megsokszorozta a nagyvilág iránt érdeklôdô emberek
mat”.2 Az országhatárokat pontatlanul állapították meg, a kormányzati jogok zavaro- számát. A gôzre és a szénre alapozott technológia, majd késôbb az elektromosság
sak voltak. Az államhatalom fogalmát nem értelmezték egységesen. Finer professzor megjelenése lehetôvé tette, hogy például egy frankfurti ruhanemûgyár, egy genfi óra-
szerint a hatalom az egyik faluban csak a szélmalom után járó adó beszedésére jelen- gyár vagy egy manchesteri textilüzem jóval nagyobb mennyiségû árut termeljen,
tett jogot, míg a másikban a parasztok megadóztatására is, és akadtak olyan helyek, mint amennyit a helyi piacok be tudtak volna fogadni. Távolabbi vidékekrôl szárma-
ahol csak az apát kijelölésének jogát biztosította. A valamilyen vagyonnal rendelkezô zó nyersanyagokra is szükség volt. Maguk a munkások is érezték a tôlük több ezer
emberek egyes helyeken több úrnak is tartozhattak szolgálatokkal. Még a legnagyobb kilométerre bekövetkezett pénzügyi események hatásait: a munkahelyek távoli pi-
császárok is csak többé-kevésbé független önkormányzattal rendelkezô kisebb közös- acok függvényévé váltak.
ségek felett uralkodtak.3 A politikai vezetés nem volt egységes. Voltaire tömören
összegezte a helyzetet, amikor elpanaszolta: mialatt keresztülutazta Európát, olyan Lépésrôl lépésre kiszélesedett a pszichológiai horizont is. Az új tömegkommuniká-
gyakran kellett váltogatni a törvényeket, mint a lovakat. 4 ciós eszközök információk és képek áradatával növelték a távoli országokra vonat-
kozó ismereteket. Ezeknek a változásoknak a hatására a provincializmus és a helyi
Természetesen több volt ebben a megjegyzésben, mint ami elsô pillantásra a érdekû gondolkodás fokozatosan visszaszorult. Elkezdett kiforrni a nemzeti tudat.
szemünkbe tûnik, mert a lovak állandó cserélésének szükséglete jelezte a közlekedés
és a kommunikáció primitív szintjét, ami természetesen még a leghatalmasabb ural- A nacionalizmus szenvedélyes mozgalmai az amerikai és a francia forradalomtól
kodó számára is behatárolta azt a területet, amely felett hatékony ellenôrzést tudott kezdve végigvonultak a tizenkilencedik századon. Valóságos „nemzeti ôrület” vett
gyakorolni. Minél messzebb volt egy hely a fôvárostól, annál gyengébb volt az állam erôt a népeken, s egy nacionalista hullám söpört végig a világ iparosodó részén.
hatalma. Németország háromszázötven különféle apró, egymással perlekedô miniállamának
egységes nemzeti piaccá kellett formálódnia – a németek édes Vaterlandjává.5 Itália
Politikai integráció nélkül azonban a gazdasági integráció lehetetlen volt. A máso- darabokra szabdalt területét, ahol különféle dinasztiák – a savoyai dinasztia, az oszt-
dik hullám költséges technikai eszközei kihasználatlanul maradtak volna, ha nem rák Habsburgok és a spanyol Bourbonok –, illetve a Vatikán hatalmasságai uralkodtak
termelhetnek a helyi piacoknál nagyobb területek ellátására. Hogyan bonyolíthattak egyidejûleg, szintén egyesíteni kellett. A magyarok, a szerbek, a horvátok, a franciák
volna le a vállalkozók adásvételi tranzakciókat egy nagyobb piacon, ha saját közössé- és más népek egyszerre mind misztikus rokoni érzelmeket kezdtek táplálni „honfitár-
gük határain kívül a vámok, adók, munkajogi szabályozások és valutaváltási prob- saik” iránt. Költôk magasztalták a nemzeti szellemet. Történelemtudósok újra meg-
lémák útvesztôjében találják magukat? Az új technológiák kifizetôdése érdekében a találtak rég elfeledett nemzeti hôsöket és irodalmi mûveket, s felfedezték a népmûvé-
[ 94 ] A harmadik hullám Nemzeti ôrület [ 95 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szetet. Mindez pontosan abban az idôszakban történt, amikor az iparosodás meg- suk alá tartozó terület és a gazdasági termékeiket felvevô piac, annál nagyobb lett a
kívánta. hatalmuk és a gazdagságuk. És amikor az egyes nemzetek elérték gazdasági és politi-
kai terjeszkedésük végsô határait, erejüket nemcsak ezeknek a beépített korlátoknak
Amint megértjük az integráció parancsoló szükségletének ipari eredetét, világossá a leküzdésére fordították, hanem a rivális nemzetekkel is szembefordultak.
válik a nemzeti állam fogalmának jelentése is.6 A nemzetek nem „szellemi egységek”,
ahogyan Spengler nevezte ôket. Nem „mentális közösségek”, és nem „a néplélek” Annak érdekében, hogy kitörhessenek ezek közül a korlátok közül, az integrációs
közös foglalatai. A nemzet nem „emlékek gazdag öröksége” – Renan szavaival kifejez- elitek a fejlett technikát hívták segítségül. Belehajszolták magukat például a XIX. szá-
ve, és nem is „közös elképzelés a jövôrôl”, mint Ortega állította.7 zad „ûrversenyébe”, a vasútépítésbe.
Amit mi modern nemzetnek nevezünk, az a második hullám jelensége: valamely Nagy-Britanniában 1825 szeptemberében átadták a Stocktont és Darlingtont össze-
területen egyedül érvényesülô, integrált politikai vezetés, amit egyetlen integrált gaz- kötô vasútvonalat. A kontinensen 1835 májusában készült el a Brüsszel–Malines vas-
daság fölött vagy azzal egybeolvadva gyakorolnak. Önellátó, egymással laza kap- út. Még ugyanabban az évben, szeptemberben megtörtént Bajorországbanban a
csolatban álló kisebb gazdaságok egy kupacba gyûjtése nem tudja megadni – és nem Nürnberg–Fürth vonal átadása is. A következô a sorban a Párizs és St. Germain között
is adja meg – az alapokat a nemzet kialakulásához. Valamely erôsen integrált politikai létesült vasúti pálya volt. Messze keletre ettôl, 1838 áprilisában megépült a Carszkoje
entitás önmagában még nem tekinthetô modern nemzetnek, ha helyi gazdaságok laza Szelót Szentpétervárral összekötô vasút. A következô három évtizedben a vasútépítô
konglomerációjára épül. A modern nemzetek létrejöttéhez ennek a két tényezônek – munkások valósággal összeöltögették az egyik régiót a másikkal.8
az egységes politikai rendszernek és az egységes gazdaságnak – az összeforrasztására
volt szükség. Charles Morazé francia történész ezt írja: „Azok az országok, amelyek már majd-
nem teljesen egyesültek, az 1830-as években a vasút segítségével konszolidálódtak...
Az ipari forradalom által az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németország- azok pedig, amelyek még nem álltak készen erre, új acélpántokat láthattak... egyre
ban és Európa többi részén kiváltott nacionalista mozgalmak és felkelések olyan erô- szorosabban maguk köré tekeredni... Úgy tûnt, minden szóba jöhetô nemzet igyeke-
feszítéseknek tekinthetôk, amelyek arra irányultak, hogy a politikai integrációt a má- zett kinyilvánítani jogát az önálló létezéshez még a vasutak megépítése elôtt, hogy
sodik hullám által kiváltott gyorsan növekvô gazdasági integrációval egyenlô szintre önálló nemzetként ismerje el ôket az a közlekedési rendszer, amely meghatározta
hozzák. És ezek az erôfeszítések voltak azok – nem pedig a költészet vagy misztikus Európa politikai határait majdnem egy évszázadra.” 9
hatások – amelyek a világ elkülönülô nemzeti egységekre való felosztásához vezettek.
Amerikában a kormány hatalmas földterületeket adományozott a magánkézben
levô vasúti társaságoknak – mint Bruce Mazlish történész mondta – „attól a meggyô-
Az aranyszög zôdéstôl indíttatva, hogy a transzkontinentális vasút meg fogja erôsíteni az atlanti- és
csendes-óceáni partok közötti kötelékeket”.10 Az elsô transzkontinentális vasútvonal
Amint azonban egy-egy kormány piacainak és politikai hatalmának kiterjesztésére kiépítésének befejezésekor, az aranyszög helyrekalapálásával megnyílt az ajtó a való-
törekedett, külsô korlátokba – nyelvi különbségekbe, kulturális, szociális, földrajzi és ban országos méretû piac kialakulása elôtt – ami most már az egész kontinenst átfogó
stratégiai akadályokba – ütközött. A meglevô közlekedési rendszer, kommunikációs rendszerré integrálódhatott. És ez kiterjesztette a központi kormány tényleges hatás-
hálózat és energiaellátás, továbbá a technológia termelékenysége is korlátozó ténye- körét, ami nem esett egybe a névleges hatáskörrel. Washington immár akár az egész
zôt jelentett abból a szempontból, hogy valamely politikai struktúra mekkora kiterje- kontinensen keresztül is küldhetett csapatokat hatalmának érvényesítésére, még-
désû terület fölött uralkodhatott. A könyvelési eljárások, a pénzügyi vezetés, a költ- pedig gyorsan.
ségvetés és az irányítási módszerek fejlettségi szintje szintén korlátokat állított az
integrált politikai hatalom kiterjesztése elé. Azt láthattunk tehát, hogy egyik országban a másik után megtörtént egy erôteljes
új entitás – a nemzet – kialakulása. A világ térképét immár tiszta piros, narancssárga,
Ezeken a határokon belül az integrációs elitek a kormányzatokban és a gazdasági sárga, zöld vagy rózsaszínû foltok mintázataként lehetett megrajzolni, átfedések
szervezetekben egyaránt a terjeszkedésért harcoltak. Minél nagyobb volt az irányítá-
[ 96 ] A harmadik hullám Birodalmi törekvések [ 97 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nélkül. A nemzetállamok rendszere a második hullám civilizációjának egyik kulcs-

Birodalmi
[ 8fejezet]
fontosságú struktúrájává vált.
A nemzetek kialakulása mögött az iparosítás ismerôs parancsa – az integráció irá-

törekvések
nyában ható nyomás – húzódott meg.
De az integrációra való törekvés nem ért véget az egyes nemzetállamok határainál.

Az ipari civilizációt – minden erôssége ellenére – kívülrôl is táplálni kellett. Nem
maradhatott fenn anélkül, hogy a világ többi részét is integrálja és saját érdekeinek
megfelelôen irányítása alá vonja, a nemzetközi pénzrendszer keretei között.
Ahhoz, hogy a harmadik hullám világát bármily csekély mértékben is megérthes-

sük, döntô fontosságú ennek a folyamatnak az áttekintése. Egyetlen civilizáció sem terjed konfliktusok nélkül. A második hullám civilizációja
hamarosan erôteljes támadást indított az elsô hullám világa ellen, majd gyôzedelmes-
kedett és akaratát az emberi lények millióira, sôt végül milliárdjaira kényszerítette rá.
Az európai uralkodók természetesen már jóval a második hullám elôtt, a XVI. szá-
zadtól kezdve hozzáfogtak kiterjedt gyarmatbirodalmaik kiépítéséhez. Spanyol papok
és konkvisztádorok, francia prémvadászok, brit, holland, portugál és olasz kalandorok
rajzottak szét egész bolygónkon, rabszolgasorba kényszerítve vagy megtizedelve egész
népeket, fennhatóságukat kinyilvánítva óriási kiterjedésû területek fölött, és hûbér-
urukat megilletô tetemes adókat küldve haza uralkodóiknak.
Mindez azonban – összehasonlítva azzal, ami ezután következett – jelentéktelen

volt.
Mert azok a kincsek, amiket ezek a korai kalandorok és hódítók hazaküldtek,

lényegében privát zsákmányt jelentettek. Ezekbôl háborúkat és személyes fényûzést,
pompát finanszíroztak – téli palotákat, apródok és szolgák tarka hadát, és az udvarok
henye, dologtalan életmódját. De ennek kevés köze volt a gyarmatosító országok még
mindig alapvetôen önellátó gazdaságához.
A pénzrendszeren és a piacgazdaságon nagyrészt kívül maradt jobbágyoknak, akik

puszta megélhetésüket Spanyolország napsütötte talajából vagy Anglia ködös magas-
latainak felszántásából csikarták ki, kevés holmijuk vagy semmijük sem volt, amit
exportálhattak volna. Alig termeltek eleget a helybeli fogyasztás céljaira. De nem
függtek olyan nyersanyagoktól sem, amelyeket más országoktól raboltak vagy vásá-
roltak volna. Számukra az élet úgy ment tovább, ahogy éppen adódott. A tengeren-
túli hódítások gyümölcsei az uralkodó osztályt és a városokat gazdagították, nem

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
pedig a paraszti sorban élô egyszerû emberek tömegét. Ilyen értelmében az elsô hul- jesztésére, ami természetesen a második hullám civilizációját jelentette. Mert a gyar-
lám imperializmusa még kisszerû volt – nem integrálódott a gazdasági élet egészébe. matosítók az elsô hullám civilizációit – függetlenül azok kifinomultságától és bonyo-
lultságától – elmaradottnak és fejletlennek tekintették. Szemükben a vidéki emberek
A második hullám ezt a viszonylag kisléptékû fosztogatást nagy üzletté alakította – különösen akkor, ha történetesen sötét színû volt a bôrük – gyermetegek voltak,
át. A kisszerû imperializmust nagyvonalú imperializmussá fejlesztette. másrészt „ravaszok és nem becsületesek”. Élhetetlenek, lusták voltak, és „nem becsül-
ték meg” az életet.
Megjelent egy új imperializmus, amelynek célja nem az volt, hogy néhány ládányi
aranyat vagy smaragdot, fûszert vagy selyemholmit hozzon haza. Színre lépett egy Az ilyen nézetek megkönnyítették a második hullám erôi számára, hogy igazolják
olyan imperializmus, amely végül egymás után érkezô hajórakományokban küldte azoknak a megsemmisítését, akik az útjukban álltak.
haza a nitrátokat, gyapotot, pálmaolajat, ónt, gumit, bauxitot és wolframot. Olyan
imperializmus fejlôdött ki, ami rézbányákat nyitott Kongóban és olajfúrásokat végzett A gépfegyver társadalomtörténete címû munkájában John Ellis rámutat, hogy ezt a fan-
Arábiában, kiszippantotta a nyersanyagokat a gyarmatokból, feldolgozta azokat és a tasztikus, új halálos fegyvert, amit a XIX. században fejlesztettek ki, eleinte „bennszü-
késztermékeket nagyon gyakran visszaköpte a gyarmatokra, hatalmas profit leara- lött” népek ellen vetették be, nem pedig fehér európaiakkal szemben, mivel nem tar-
tásával. Vagyis kialakult egy olyan imperializmus, ami nem volt többé periferiális, tották volna sportszerûnek, hogy egyenlô rangúakat öljenek meg vele. A gyarmati
hanem annyira integrálódott az adott ipari ország alapvetô gazdasági struktúrájába, bennszülöttek lelövöldözése azonban inkább vadászat jellegû volt, nem valódi hábo-
hogy a közönséges dolgozók millióinak munkalehetôségei függtek tôle. rú, tehát erre más nézetek vonatkoztak. „A matabelék, a dervisek vagy a tibetiek
lekaszálását – írja Ellis – inkább egyfajta kockázatos » sportnak« tekintették, mintsem
És nem csak a munkahelyek. A nyersanyagokon kívül Európának növekvô meny- igazi katonai mûveletnek”.
nyiségû élelmiszerre is szüksége volt. Amikor a második hullám országai áttértek az
ipari termelésre és a vidéki lakosságot a gyárak köré tömörítették, kénytelenek voltak 1898-ban Omdurmánnál, Kartúmmal szemben a Nílus partján megrázó hatékony-
több élelmiszert – marhahúst, gabonát, birkahúst, kávét, teát és cukrot – importálni sággal alkalmazták ezt a felsôbbrendû technikát, amikor a hat darab Maxim típusú
Indiából, Kínából, Afrikából, a Nyugat-Indiákról és Közép-Amerikából. 1 géppuskával felfegyverzett brit csapatok legyôzték a Mahdi által vezetett dervis harco-
sokat. Egy szemtanú leírása szerint „ez volt a Mahdi uralmának az utolsó és egyben
Másrészt, ahogy a tömegtermelés növekedett, az új ipari eliteknek nagyobb piacok- a legnagyobb napja... Nem csata volt, hanem kivégzés.” Ebben az egyetlen össze-
ra és új beruházási területekre volt szükségük. Az 1880-as és 1890-es években az csapásban 28 brit katona halt meg, maga után hagyva 11 ezer halott dervist – egyet-
európai államférfiak szégyenkezés nélkül, nyíltan beszéltek céljaikról. „A birodalom len angolra számítva 392 gyarmati áldozatot. Ellis írja: „Ez a csata újabb példájává vált
annyi mint kereskedelem” – jelentette ki Joseph Chamberlain brit politikus. Jules a brit szellem diadalának és a fehér ember általános felsôbbrendûségének.” A brit,
Ferry francia miniszterelnök még szókimondóbb volt: amire Franciaországban szük- francia, német, holland és más európai hatalmak világhódító gyarmatosító politiká-
ségünk van – mondotta –, az nem más, mint „iparágaink, exporttermékeink és jának erkölcsi igazolására szolgáló rasszista attitûdök, a vallási elhivatottság és más
tôkénk kihelyezése”. A fellendülések és válságok ciklusai által hol magasra, hol mély- ideológiák mögött egyetlen kemény realitás állt: a második hullám civilizációja nem
re taszított, krónikus munkanélküliséggel küszködô európai országok vezetôit gene- létezhetett elkülönülten. Feltétlenül szüksége volt a kívülrôl származó olcsó források
rációkon keresztül kínozta az a gondolat, hogy ha a gyarmati terjeszkedés megállna, burkolt támogatására, és mindenekfölött szüksége volt egy integrált világpiacra, ame-
a munkanélküliség fegyveres forradalomhoz vezetne otthon.2 lyen keresztül ezeket a forrásokat kiszivattyúzhatja.3
A nagyvonalú imperializmusnak azonban nem csak gazdasági gyökerei voltak.

Szerepet játszottak benne stratégiai megfontolások, továbbá vallási buzgalom, idealiz- Benzinkutak a kertben
mus és kalandorság, valamint a rasszizmus is, a fehér ember vagy Európa felsôbb-
rendûségének magától értetôdô feltételezésével. Sokan Istentôl származó feladatként Az integrált világpiac létrehozására irányuló igyekezet azon az eszmén alapult, amit
látták a birodalmi hódításokat. Kipling kifejezése, „a fehér ember terhes kötelessége” David Ricardo fejezett ki legjobban, vagyis hogy a munkamegosztást az egyes orszá-
jellemzi az európai misszionáriusok buzgóságát a kereszténység és a „civilizáció” ter- gokra is alkalmazni kell, éppúgy, mint a gyári munkásokra.4 Egy klasszikus szövegé-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ben Ricardo rámutatott, hogy ha Nagy-Britannia a textilgyártásra specializálódik, A helyi uralkodókat és kereskedôket a nyugatiak gyakran egyszerûen megvásárol-
Portugália pedig a bortermelésre, akkor mindkét ország nyereséghez jut. Mindegyik ták vagy megvesztegetéssel, vagy személyes elônyöket nyújtva viszonzásként a benn-
azt csinálja, amit a legjobban tud. Így a „nemzetközi munkamegosztás”, miközben szülött-munkaerô kizsákmányolásáért, az ellenállások letöréséért vagy a helyi tör-
különbözô speciális szerepeket juttat az egyes országoknak, mindenkinek javára válik. vényeknek a kívülállók érdekeit szolgáló átírásáért. Ha egyszer valamelyik birodalmi
hatalom meghódított egy gyarmatot, saját üzletemberei számára gyakran kedvezmé-
Ez a hiedelem dogmává szilárdult a következô generációk során, és még ma is ural- nyes nyersanyagárakat állapított meg, és merev korlátokat állított föl, hogy a rivális
kodik, bár a következményeit gyakran nem veszik észre. Mert ahogy a munka- országok kereskedôit megakadályozza az árak felsrófolásában.
megosztás bármely gazdaságban erôs igényt támasztott az integrációra, és ennélfogva
egy integrációs elit felemelkedésének útját egyengette, a nemzetközi munkamegosz- Ilyen körülmények között aligha meglepô, hogy az ipari világ a valódi piaci forgal-
tás ugyanúgy integrációt követelt meg globális méretekben és hozzájárult egy globá- mi értéknél jóval alacsonyabb áron tudott hozzájutni a nyersanyagokhoz.
lis elit kialakulásához. A második hullám országainak egy kis csoportja – mindenféle
gyakorlati értelemben – egymást váltogatta a világ többi részének óriási területei Ezen túlmenôen a vásárlók érdekében gyakran még jobban lenyomták az árakat
fölött való uralkodásban. Az egységes, integrált világpiac megteremtésére irányuló azzal az eszközzel, amit „az elsô ár törvényének” nevezhetünk. A második hullám
törekvés sikerét a világkereskedelem fantasztikus megnövekedésében mérhetjük le, országai által igényelt számos nyersanyag gyakorlatilag értéktelen volt az elsô hullám-
ami akkor következett be, amikor a második hullám átvonult Európán. 1750 és 1914 hoz tartozó népek számára, akiknek a birtokukban voltak. Az afrikai parasztoknak
között a világkereskedelem összértéke becslések szerint 700 millió dollárról majdnem nem volt szükségük krómra. Az arab sejkek nem vették semmi hasznát a fekete
40 milliárd dollárra emelkedett, vagyis több mint ötvenszeresére.5 Ha Ricardónak iga- aranynak, amely sivatagaik homokja alatt rejtôzött.
za lett volna, ennek a globális kereskedelemnek az elônyeit többé-kevésbé minden
résztvevô élvezhette volna. Valójában azonban az az önmagát tápláló hit, hogy a Ahol korábban semmiféle kereslet nem volt valamilyen árucikk iránt, ott az elsô
szakosodás mindenkinek hasznára válik, csupán a becsületes versengés fantáziaképén kereskedelmi tranzakció során megállapított ár döntô fontosságra tett szert. És ezt az
alapult. árat gyakran nem olyan gazdasági tényezôk alapján határozták meg, mint a költség,
a nyereség vagy a piaci verseny, hanem az adott katonai és politikai erôviszonyok
Feltételezte ugyanis a munkaerô és a források teljesen hatékony kihasználását. alapján. Tipikus esetben, vagyis a tényleges verseny hiányában szinte bármilyen ár
Feltételezett továbbá olyan egyezményeket, melyeket nem árnyékolnak be politikai elfogadható volt egy-egy helyi nagyúr vagy törzsfônök számára, aki a szóban forgó
vagy katonai erôvel való fenyegetések. Feltételezte a többé-kevésbé egyenrangú helyi forrásokat értéktelennek tekintette és az alku idején esetleg egy csapat Gattling
tárgyaló felek szemtôl szemben való egyezkedését. Vagyis az elmélet éppen magát a gyártmányú puskákkal felfegyverzett katonával nézett szembe. És ez az elsô ár,
valóságos életet tévesztett szem elôl. ha egyszer megállapították valamilyen alacsony szinten, lenyomott minden ezután
következô árat.
A valóságban a második hullám kereskedôi és az elsô hullám képviselôi között a
cukor, a réz, a kakaó és más termékek adásvételekor lezajlott üzletkötések gyakran Mihelyt a nyersanyagot elszállították az ipari országokba és beépítették a végtermé-
teljesen féloldalasak voltak. Az asztal egyik oldalán a hatalmas vállalatok, kiterjedt kekbe, minden erôvel igyekeztek az eredeti alacsony ár befagyasztására.* Késôbb,
bankhálózatok, hatékony technológiák és erôs nemzeti kormányok által támogatott, amikor minden árucikknek fokozatosan kialakult a világpiaci ára, minden ipari ország
s a pénzhez jól értô európai vagy amerikai kereskedôk ültek. A másik oldalon egy hasznot húzott abból a ténybôl, hogy az elsô árat „versenyen kívüli” alacsony szinten
helyi nagyurat vagy törzsfônököt lehetett találni, akinek a népe még alig lépett be a állapították meg. A második hullám országai tehát – bármit hirdetett is a szabad
pénzrendszerbe, s akinek a gazdasága kisléptékû mezôgazdasági termelésen vagy falu-
si háziiparon alapult. Az egyik oldalon az elôrenyomuló idegen, mechanikusan fejlett * Példa: tegyük fel, hogy „A” vállalat vásárolt valamilyen nyersanyagot „G” gyarmaton, fontonként egy dollárért,
majd felhasználta valamely darabonként két dollárért árusított bigyó elôállításához. Bármely más vállalatnak,
civilizáció képviselôi ültek, akik meg voltak gyôzôdve saját felsôbbrendûségüktôl és amely be akart lépni a bigyópiacra, arra kellett törekednie, hogy saját nyersanyagköltségét ugyanazon, vagy még
készek voltak bajonettjeik vagy géppuskáik használatára is, hogy azt bebizonyítsák. alacsonyabb szinten tartsa, mint az „A” vállalat. Hacsak nem volt valamilyen technológiai vagy egyéb újítás birto-
kában, nem engedhette meg magának, hogy jelentôsen többet fizessen a nyersanyagért és a bigyót mégis verseny-
A másik oldalon kis létszámú, nemzetet még nem alkotó törzsek képviselôi vagy képes áron forgalmazza. Így a nyersanyagra megállapított elsô ár – még ha a szuronyok árnyékában született is –
elôkelôségei foglaltak helyet, nyilakkal és dárdákkal felfegyverkezve. minden további egyezkedés alapjává vált.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kereskedelem és a szabad vállalkozás erényeit dicsôítô imperialista propaganda ték „a pálmaolaj nagy volumenû termelését a margarin gyártásához, hogy ez a min-
– többféle különbözô okból is sokat profitáltak abból, amit szépítve „tökéletlen ver- dennapi fogyasztási cikk elegendô mennyiségben kerülhessen Európa és Amerika
senynek” neveztek. már ipari életformában élô polgárainak asztalára, lerombolták egy még nem iparo-
sodott afrikai régió törékeny és bonyolult társadalmi rendszerét”. Óriási ültetvények
Akármit mondjon is a propaganda és Ricardo, a bôvülô kereskedelembôl húzott létesültek Belga-Kongóban, Nigériában, Kamerunban és az Aranyparton. A Nyugat
hasznok nem egyenlôen oszlottak meg. A haszon fôleg egy irányban: az elsôtôl a megkapta a margarinját. És az afrikaiak szinte rabszolgákká váltak a hatalmas ültet-
második hullámhoz áramlott. vényeken.6
Egy másik jó példa a gumi. A századforduló után, amikor az Egyesült Államokban

A margarinültetvény az autógyártás hirtelen nagy keresletet teremtett a gumiabroncsok és a tömlôk elôállí-
tásához használt gumi iránt, a kereskedôk – a helyi hatóságokkal összejátszva –
Annak érdekében, hogy ezt az áramlást elôsegítsék, az ipari hatalmak erélyesen mun- rabszolgává tették az amazóniai indiánokat, hogy megtermeljék a gumit. Roger
kálkodtak a világpiac kiterjesztésén és integrálásán. Ahogy a kereskedelem túllépett Casement, a Rio de Janeiró-i brit konzul arról számolt be, hogy négyezer tonnányi
az országhatárokon, minden országos piac az összekapcsolt regionális vagy kontinen- Putumayo gumi kitermelése 1900 és 1911 között harmincezer indián halálába került. 7
tális piacok részévé vált, majd végül beilleszkedett a második hullám integrációs elit-
jei által megálmodott, egységes árucsererendszerbe, amely immár kiterjedt az egész Lehet úgy érvelni, hogy ezek a „túlkapások” nem voltak jellemzôek a nagy imperia-
világra. A pénz egyetlen óriási hálót szôtt a világ körül. lizmusra. A gyarmatosító hatalmak bizonyára nem voltak mindig és mindenütt kegyet-
lenek vagy gonoszak. Egyes helyeken iskolákat és kezdetleges egészségügyi intézmé-
A világ többi részét benzinkútként, kertként, bányaként, kôfejtôként és olcsó mun- nyeket hoztak létre a nekik alávetett népek számára. Az egészségügyi szolgáltatások
kaerôforrásként kezelô második hullám mély változásokat hozott a még nem iparo- mellett fejlesztették az ivóvízellátást is. Egyes emberek életszínvonalát kétségtelenül
sodott népek társadalmi életében is. Olyan kultúrákat, amelyek évezredekig önellátó emelték.
módon léteztek, megtermelve saját élelmiszer-szükségletüket, most a „kereskedj vagy
pusztulj el” elve alapján – akár akarták, akár nem – bekényszerítették a világkeres- Nem lenne tisztességes az sem, ha romantikus színben tüntetnénk fel a gyarmato-
kedelmi rendszerbe. Amikor megjelentek az ónbányák és a gumifaültetvények, hogy sítás elôtti társadalmakat, vagy a nem iparosodott népek szegénységéért kizárólag az
az ipar telhetetlen bendôjét táplálják, a bolíviaiak vagy a malájok életszínvonala hirte- imperializmust hibáztatnánk. Ehhez az éghajlat, a helyi korrupció és zsarnokság,
len függni kezdett a tôlük félbolygónyi távolságra lévô ipari gazdaságok szükségleteitôl. a tudatlanság és az idegengyûlölet is mind hozzájárult. Bôségesen volt nyomor és
elnyomás jóval azelôtt is, hogy az európaiak megérkeztek.
Drámai példája ennek a margarin, ez az ártatlan háztartási termék. A margarint
eredetileg Európában gyártották, helyben termelt növényi anyagokból. Késôbb azon- Mindazonáltal kétségbevonhatatlan tény, hogy az elsô hullám népeit – miután
ban olyan népszerûvé vált, hogy az itt rendelkezésre álló anyagok elégtelennek bizo- kiszakították az önellátó gazdaságból és arra késztették, hogy pénzért vagy árucseré-
nyultak. 1907-ben a kutatók felfedezték, hogy kókuszdióból és pálmaolajból is lehet re termeljenek, majd arra ösztönözték vagy kényszerítették, hogy társadalmi struktú-
margarint készíteni. Ez az európai felfedezés nagy változásokat hozott a nyugat-afri- rájukat például a bányászat vagy az ültetvényes gazdálkodás köré szervezzék át – egy
kaiak életébe. olyan piactól való gazdasági függôségbe taszították, amelyet azok aligha voltak képe-
sek befolyásolni. Vezetôiket gyakran megvesztegették, kultúrájukat kinevették,
„Nyugat-Afrika fôbb területein” – írja Magnus Pyke, a brit élelmezéstudományi és nyelvüket elnyomták. Továbbá, a gyarmati hatalmak lélektanilag belesulykolták a
élelmiszeripari technológiai intézet elnöke – „ahol a pálmaolajat hagyományosan ter- meghódított népekbe az alsóbbrendûség tudatát, ami még ma is akadályozza gazdasá-
melték, a föld a faluközösségek osztatlan tulajdonában volt.” Bonyolult helyi szoká- gi és társadalmi fejlôdésüket.
sok és törvények szabályozták a pálmafák használatát. Annak az embernek, aki a fát
ültette, néhol joga volt a terméshez élete egész hátralévô részében. Más helyeken a A második hullám világában azonban a nagy imperializmus kiválóan mûködött.
nôknek voltak speciális jogaik. Pyke szerint a nyugati üzletemberek, akik megszervez- A gazdaságtörténész William Woodruff megfogalmazása szerint „ezeknek a területek-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nek a kizsákmányolása és a velük való növekvô kereskedés az európai családok A második hullám világában két ország vállalta magára a rendszer újjászervezését
számára olyan mértékû gazdagságot teremtett, ami azelôtt sohasem volt”. 8 Az imperi- és újra integrálását: az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Szocialista Köztársa-
alizmus – mélyen beágyazódva a második hullám gazdaságainak alapszerkezetébe, ságok Uniója.
s táplálva azoknak a források iránti mohó éhségét – végigmenetelt a bolygón.
Az Egyesült Államok mindaddig korlátozott szerepet játszott a nagy imperializmus
1492-ben, amikor Kolumbusz elôször lépett az Újvilág földjére, az európaiak boly- hadjárataiban. Saját határainak kiterjesztésével megtizedelte a bennszülött ameri-
gónk mindössze kilenc százalékát tartották hatalmukban. 1801-re már egyharmada kaiakat és rezervátumokba börtönözte ôket. Az amerikaiak Mexikóban, Kubában és
fölött uralkodtak, 1880-ban kétharmadán. 1935-re az európaiak a Föld felszínének Puerto Ricóban a britek, franciák vagy németek birodalmi taktikáját utánozták. A hu-
85, lakosságának pedig 70 százaléka fölött gyakoroltak politikai ellenôrzést. Mint ma- szadik század elsô évtizedeiben Latin-Amerikában az amerikai „dollárdiplomácia”
ga a második hullám társadalma, a világ is feloszlott integrátorokra és integráltakra. segítette a United Fruit társaságot és más vállalatokat, hogy garantálják a cukor,
a banán, a kávé, a réz és más árucikkek alacsony árát. Mindamellett – az európaiak-
kal összehasonlítva – az Egyesült Államok csak kezdô partnernek számított a nagy
Integráció amerikai módra birodalmi keresztes hadjáratokban.
Az integrátorok sem voltak azonban mind egyenlôk. A második hullám országai Ezzel szemben a második világháború után az Egyesült Államok lett a világ legfôbb
egyre véresebb harcokat vívtak egymással a kialakuló világgazdasági rendszer irányí- hitelezô országa. Rendelkezésére állt a legfejlettebb technológia, birtokában volt a leg-
tásáért. Az elsô világháborúban a német ipari hatalom kihívást intézett a túlsúlyban stabilabb politikai rendszer – és ellenállhatatlan csábító alkalma nyílt arra, hogy
lévô angol és francia érdekekkel szemben. A háború pusztítása, az infláció és a gazda- betöltse azt a hatalmi vákuumot, amit lesújtott versenytársai maguk után hagytak,
sági válság, ami utána következett, és az oroszországi forradalom mind megrázta az amikor kénytelenek voltak visszavonulni a gyarmatokról.
ipari világpiacot.
Az USA pénzügyi stratégái már 1941-ben megkezdték a világgazdaság háború utá-
Ezek az események drasztikusan lelassították a világkereskedelem ütemének nö- ni újraintegrációjának tervezését – olyan vonalak mentén, amelyek kedvezôek voltak
vekedését, és annak ellenére, hogy egyre több ország kapcsolódott be a kereskedel- az Egyesült Államok számára. Az 1944-ben Bretton Woodsban amerikai vezetéssel
mi rendszerbe, a nemzetközi forgalomban ténylegesen gazdát cserélô áruk mennyi- megtartott konferencián 44 ország egyetértésével létrehoztak két kulcsfontosságú
sége csökkent. A második világháború tovább lassította az integrált világpiac terjesz- integrációs szervezetet: a Nemzetközi Valutaalapot (IMF – International Monetary Fund)
kedését. és a Világbankot.11
A második világháború végére Európa füstölgô romokban hevert.9 Németország Az IMF arra kényszerítette tagországait, hogy valutaárfolyamaikat az amerikai dol-
holdbeli táj képét mutatta. A Szovjetunió leírhatatlan fizikai és emberveszteségeket lárhoz vagy az aranyhoz rögzítsék – amibôl a legtöbb az Egyesült Államok birtoká-
szenvedett. Japán ipara a porba volt sújtva. A fôbb ipari hatalmak közül csak az Egye- ban volt. (1948-ban az Egyesült Államok tulajdonában volt az egész világ aranytarta-
sült Államok maradt gazdaságilag sértetlen. 1946 és 1950 között a globális gazdaságot lékainak 72 százaléka.) Az IMF ily módon rögzítette a világ fôbb valutáinak alapvetô
olyan zûrzavar jellemezte, hogy a külkereskedelem 1913 óta a legalacsonyabb szintre viszonyait.12
süllyedt.10 A háború sújtotta európai hatalmak gyengesége önmagában is ösztönzôen
hatott arra, hogy egyik gyarmat a másik után politikai függetlenséget követeljen. Idôközben a Világbank, amelyet eredetileg azzal a céllal hoztak létre, hogy támoga-
Gandhi, Ho Si Minh, Dzsomo Kenyatta és más antikolonialista vezetôk megindították tást nyújtson az európai nemzeteknek a háború utáni újjáépítéshez, fokozatosan
kampányaikat a gyarmatosítók kiûzésére. Tehát még mielôtt a háborús fegyverek elkezdett hiteleket nyújtani a nem ipari országoknak is. Ezek gyakran utak, kikötôk
elhallgattak volna, világossá vált, hogy a háború után a világ egész ipari gazdaságát új építésére és a második hullám országaiba exportált nyersanyagok és mezôgazdasági
alapokra kell helyezni. termékek szállításának megkönnyítésére szolgáló egyéb „infrastrukturális beruházá-
sok” céljaira szolgáltak.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Hamarosan egy harmadik tényezô is hozzáadódott a rendszerhez: GATT – General rendszerében nincs olyan belsô törvényszerûség, ami megkövetelné más népek gaz-
Agreement on Tariffs and Trade, az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény. dasági kizsákmányolását.
Ez az egyezmény, amit eredetileg szintén az Egyesült Államok kezdeményezett,
a kereskedelem liberalizálására volt hivatott, és az lett a hatása, hogy a szegényebb, Lenin nem vette észre, hogy ugyanazok a parancsoló erejû törvények, amelyek a
technikailag kevésbé fejlett országok számára a saját vézna, még gyermekkorukat élô kapitalista ipari országokban mûködtek, érvényesek voltak a szocialista ipari államok-
iparágaik védelme még nehezebbé vált. A három szervezetet összekapcsolta az a ra is. Ugyanis a szocialista államok is beilleszkedtek a nemzetközi pénzrendszerbe.
szabály, ami megtiltotta a Világbanknak, hogy kölcsönöket nyújtson bármely ország- Azok is a termelés és a fogyasztás szétválasztására alapozták gazdaságukat. Nekik is
nak, amely nem hajlandó csatlakozni az IMF-hez vagy követni a GATT elôírásait. szükségük volt piacra (bár nem szükségképpen profitorientált piacra), hogy újra
összekössék a termelôt és a fogyasztót. Ipari gépezeteik táplálásához nekik is kellettek
Ez a rendszer megnehezítette az Egyesült Államok adósai számára, hogy kötelezett- a külföldrôl származó nyersanyagok. És ezek miatt az okok miatt nekik is szükségük
ségeiket valutaárfolyamaik vagy vámtarifáik manipulációjával csökkentsék. Az USA volt az integrált világgazdasági rendszerre, amelyen keresztül import útján fedezhet-
iparának versenyképességét viszont erôsítette a világpiacon és biztosította az ipari ték szükségleteiket és saját termékeiket értékesíthették külföldön.
hatalmak, és különösen az Egyesült Államok számára, hogy az elsô hullám sok orszá-
gában erôs befolyást gyakoroljanak a gazdasági tervezésre, még azután is, hogy azok Valójában Lenin – ugyanakkor, amikor támadta az imperializmust – „nemcsak a
megszerezték politikai függetlenségüket. nemzetek egymáshoz közelebb hozását, hanem azok integrálását” jelölte meg a
szocializmus céljaként. Ahogy egy szovjet elemzô, M. Szenyin írta a Szocialista integ-
Ez a három összekapcsolt ügynökség alkotta a világkereskedelem egységes integ- ráció címû folyóiratban, Lenin 1920-ban „a nemzetek közelebb hozását objektív
ráló szerkezetét. És az Egyesült Államok 1944-tôl az 1970-es évek elejéig kétségbe- folyamatnak tekintette, ami... végül elkerülhetetlenül az egységes világgazdaság lét-
vonhatatlanul domináns szerepet játszott ebben a rendszerben. Amerika az ország- rehozásához fog vezetni, amelyet... közös terv szabályoz”. Ha valami, hát éppen ez az
határok fölött átnyúlva integrálta az integrátorokat. iparosítás végsô látomása.13
A szocialista ipari országokban ugyanazokra a külsô forrásokra volt igény, mint a

Szocialista imperializmus kapitalista államokban. Ezeknek is szükségük volt gyapotra, kávéra, nikkelre, cukor-
ra, búzára és más árukra, hogy táplálják gyorsan növekvô üzemeiket és városaik
A második hullám világának amerikai vezetésével szemben azonban egyre nagyobb lakosságát. A Szovjetuniónak óriási természeti erôforrás-tartalékai voltak (és vannak
kihívást jelentett a Szovjetunió felemelkedése. A Szovjetunió és más szocialista orszá- még ma is). Hatalmas területén volt mangán, ólom, cink, szén, foszfát és arany.
gok a világ gyarmatosított népeinek antiimperialista barátaiként állították be magu- Ugyanez volt a helyzet az Egyesült Államokban is, de ez egyik országot sem akadá-
kat. 1916-ban, egy évvel hatalomra jutása elôtt Lenin kemény támadást intézett a lyozta meg abban, hogy a lehetô legalacsonyabb áron máshonnan való vásárlásra is
kapitalista országok gyarmatosító politikája ellen. „Az imperializmus mint a kapitaliz- törekedjen.
mus legfelsôbb foka” címû mûve a század egyik legnagyobb hatású könyvévé vált,
és még ma is százmilliók gondolkodását alakítja szerte a világon. A Szovjetunió már kezdettôl fogva a nemzetközi pénzrendszer tagja volt. Ha egy
ország egyszer belépett ebbe a rendszerbe és elfogadta az üzletkötés „normális” szabá-
De Lenin az imperializmust tisztán kapitalista jelenségnek látta. Azt állította, hogy lyait, azonnal a hatékonyság és termelékenység általánosan elfogadott fogalmainak a
a kapitalista országok nem saját akaratukból, hanem szükségképpen nyomtak el és ketrecébe zárta magát, amelyeknek a meghatározása a korai kapitalizmusig volt
gyarmatosítottak más nemzeteket. Marx egyik vitatható vastörvénye szerint a kapita- visszavezethetô. Kénytelen volt elfogadni – szinte magától értetôdôen – a bevett gaz-
lista gazdaságban a profit általános, leküzdhetetlen tendenciája az, hogy idôvel csök- dasági fogalmakat, kategóriákat, definíciókat, könyvelési módszereket és mérték-
ken. Lenin azt állította, hogy emiatt a kapitalista országok fejlôdésük végsô stádiumá- egységeket.
ban kénytelenek „szuperprofitok” megszerzésére törekedni külföldön, hogy ellen-
súlyozzák csökkenô nyereségeiket otthon. Úgy érvelt, hogy a gyarmati népeket csak A szocialista gazdasági vezetôk és közgazdászok tehát – pontosan úgy, mint kapita-
a szocializmus szabadíthatja fel a nyomor és az elnyomás alól, mert a szocializmus lista partnereik – kiszámították saját nyersanyagaik kitermelési költségeit, és össze-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
vetették azokat a vásárlás útján történô beszerzés költségeivel. A „termeld magad nehéz meghatározni, hogy az ilyen eszközökkel valójában mennyi „profitot” vonnak
vagy vásárold meg” típusú kérdésekben ugyanolyan egyértelmû döntéseket kellett el. Könnyen lehet, hogy a szovjet csapatok állomásoztatásának költségei Kelet-Euró-
hozniuk, mint amilyenekkel a kapitalista vállalatok is naponta szembekerültek. 14 pa egész területén meghaladják a gazdasági hasznot. De egy tény vitathatatlanul nyil-
És hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos nyersanyagokat olcsóbb megvásá- vánvaló.
rolni a világpiacon, mint otthon kitermelni.
Miközben az amerikaiak kiépítették az IMF–GATT–Világbank rendszert, a szovjetek
Ha a döntés megszületett, rámenôs szovjet ügynökök rajzottak ki a világ minden a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST létrehozásával Leninnek az egyetlen
részére és azokon az árakon vásároltak, amelyeket elôzôleg az imperialista kereskedôk integrált világgazdaságról szôtt álmát igyekeztek megvalósítani, és arra kényszerítet-
szabtak meg, mesterségesen alacsony szinten. A szovjet teherautók olyan gumiból ték a kelet-európai országokat, hogy csatlakozzanak hozzá. 18 A KGST-országokat
készült kerekeken gurultak, aminek az árát valószínûleg kezdettôl fogva brit keres- Moszkva nemcsak arra kényszeríti, hogy egymással és a Szovjetunióval keresked-
kedôk határozták meg Malajziában. S ami még rosszabb, az utóbbi években a szovje- jenek, hanem arra is, hogy gazdasági fejlesztési terveiket benyújtsák jóváhagyásra
tek Guineában (ahol csapatokat állomásoztatnak), hat dollárt fizettek a bauxit tonná- Moszkvának. Moszkva – ragaszkodva a specializáció ricardói erényeihez, s pontosan
jáért, miközben az amerikaiak huszonhármat. India tiltakozott az ellen, hogy az úgy járva el, mint a régi imperialista hatalmak az ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai
oroszok harminc százalékkal többet követeltek a tôlük származó importárukért és gazdaságokkal szemben – speciális funkciókat jelölt ki minden egyes kelet-európai
harminc százalékkal kevesebbet fizettek az indiai exportcikkekért. Irán és Afganisztán gazdaság számára. Csak Románia mutatott szilárd, nyílt ellenállást.
a normálisnál alacsonyabb áron adott el földgázt a Szovjetuniónak. Tehát a Szov-
jetunió, csakúgy mint kapitalista ellenfelei, hasznot húzott a gyarmatok rovására. Azt állítva, hogy Moszkva megpróbálta Romániát a Szovjetunió „benzinkútjává és
Ha másképpen járt voln el, ez lelassította volna saját iparosítási folyamatát. 15 kertjévé” tenni, Románia hozzáfogott, hogy megvalósítsa azt, amit sokoldalú fejlôdés-
nek nevezett, a teljes körû iparosítást értve ezalatt. Ellenállt „a szocialista integráció-
A Szovjetuniót stratégiai megfontolások is az imperialista politika felé hajtották. 16 nak”, a szovjet nyomás ellenére. Összegezve: a második világháború után, éppen
A náci Németország katonai hatalmával szembekerülve a szovjetek elôbb gyarmatosí- ugyanabban az idôszakban, amikor az Egyesült Államok vezetô szerepre tett szert a
tották a balti országokat, majd háborút kezdtek Finnországgal. A második világháború kapitalista ipari országok között, és kiépítette a saját érdekeit szolgáló mechanizmu-
után csapataik inváziós fenyegetésével segítettek „baráti” politikai rendszereket hata- sokat a világgazdasági rendszer újbóli integrálására, a szovjetek létrehozták ennek a
lomra juttatni vagy fenntartani Kelet-Európa legnagyobb részén. Ezeket az országo- rendszernek a tükörképét a világnak abban a részében, ahol ôk uralkodtak.
kat, amelyek iparilag fejlettebbek voltak, mint maga a Szovjetunió, a szovjetek szünet
nélkül fejték, bizonyítva, hogy azok státusát joggal illethették a gyarmati vagy „csat- Egyetlen olyan hatalmas méretû, bonyolult és idôben változó jelenséget sem lehet
lós” jelzôvel. egyszerûen leírni, mint amilyen az imperializmus. Az imperializmusnak a vallásra,
az oktatásra, az egészségügyre, az irodalomra és a mûvészetre, a faji attitûdökre, egész
„Nem lehet semmi kétség” – írja Howard Sherman új-marxista közgazdász – „hogy népek lelki alkatára, valamint – még közvetlenebbül – a gazdasági életre gyakorolt
a második világháborút közvetlenül követô években a Szovjetunió bizonyos mennyi- hatásait a történészeknek még mindig nem sikerült teljes mélységben feltárniuk.
ségû forrásokat vitt el Kelet-Európából anélkül, hogy egyenlô értékû fizetséggel viszo- Kétségtelen, hogy voltak dicséretére váló teljesítményei, éppúgy, mint kegyetlenségei.
nozta volna... volt bizonyos mértékû fosztogatás és katonai jóvátétel... voltak közös De a második hullám civilizációjának felemelkedésében játszott szerepét aligha lehet
vállalatok is, melyeket szovjet többséggel és irányítással hoztak létre, és volt szovjet túlhangsúlyozni.
kizsákmányolás, a nyereségek kivonása ezekbôl az országokból. Voltak rendkívül
egyenlôtlen kereskedelmi egyezmények is, amelyek további jóvátételekkel értek fel.” 17 Az imperializmust úgy foghatjuk fel, mint az ipari fejlôdés gyorsító motorját a má-
sodik hullám világában. Vajon milyen gyorsan tudta volna véghezvinni az iparosítást
Jelenleg nincs szemmel látható közvetlen rablás és a közös vállalatok is eltûntek, az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Japán vagy a Szovjetunió a kívülrôl származó
de – Sherman szerint – „sok bizonyíték van arra, hogy a Szovjetunió és a legtöbb élelmiszer-, energia- és nyersanyag-infúziók nélkül? Mi történt volna, ha seregnyi
kelet-európai ország közötti árucsere még ma is egyenlôtlen – mindig a Szovjetunió olyan alapanyag, mint a bauxit, a mangán, az ón, a vanádium vagy a réz ára évtize-
jár a legjobban”. A nyilvánosságra hozott szovjet statisztikák elégtelensége miatt deken át 30-50 százalékkal többe került volna volna?

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Végtermékek ezreinek az árát ennek megfelelô mértékben magasabb szinten kel-

Induszt-realizmus
[ 9fejezet]
lett volna megállapítani – egyes esetekben kétségkívül olyan magas szinten, ami a
tömeges fogyasztást lehetetlenné tette volna. A 1970-es évek elején bekövetkezett
olajár-emelkedések okozta megrázkódtatás halványan sejteti a lehetséges hatásokat.
Még ha rendelkezésre álltak volna is az importált nyersanyagokat helyettesítô bel-

földi források, a második hullám országainak gazdasági növekedése csak ezekre
támaszkodva minden valószínûség szerint lelassult volna. A kapitalista és szocialista
imperializmus álcázott támogatása nélkül a második hullám civilizációja ma talán ott
tarthatna, ahol 1920-ban vagy 1930-ban tartott.
A kép nagy vonalakban ma már világos. A második hullám civilizációja különálló

nemzetállamokra szabdalta fel a világot és létrehozta ezek új szervezeteit. Mivel szük- Amikor a második hullám civilizációja kinyújtotta csápjait bolygónk egész területére,
sége volt a világ többi részének forrásaira, bevonta az elsô hullám társadalmait és a átalakított mindent, amivel csak érintkezésbe került. A technikán és a kereskedelmen
világ megmaradt primitív népeit is a nemzetközi pénzrendszerbe. Globálisan integrált kívül mást is vitt magával. A második hullám – összeütközve az elsô hullám civilizá-
piacot hozott létre. Ám az óriási méreteket öltô iparosítás több volt, mint gazdasági, ciójával – nemcsak új valóságot teremtett milliók számára, hanem új gondolkodás-
politikai vagy társadalmi rendszer. Életmódot és gondolkodásmódot is jelentett. Létre- módot is a valóság dolgaival kapcsolatban.
hozta a második hullám mentalitását. Ez a gondolkodásmód és lelki beállítódás képezi
ma a harmadik hullám civilizációjának megvalósulása elôtt álló fô akadályt. Számtalan ponton ütközve a mezôgazdasági társadalmak értékeivel, fogalmaival,
mítoszaival és erkölcseivel, a második hullám magával hozta Isten, a jog, a szerelem,
a hatalom és a szépség fogalmainak átértékelését. Új eszméket, új szellemi beállítódást
és új összefüggéseket teremtett. Aláaknázta és megdöntötte az idô, a tér, az anyag és
az okság régi felfogását. Erôteljes és következetes világnézet alakult ki, amely nem-
csak megmagyarázta, de egyben igazolta is a második hullám valóságát. Ennek a
világnézetnek, az ipari társadalom világnézetének mindmáig nincs neve. Lényegét
talán legjobban az „induszt-realizmus” szóval fejezhetnénk ki.
Az induszt-realizmus azt az eszmék és feltevések sokaságán átívelô gondolatkört

jelenti, amelynek jegyében az iparosítás gyermekeit a világ megértésére tanították.
Ez a gondolatkör magában foglalta mindazokat a elôfeltevéseket, amelyekbôl a
második hullám civilizációjának tudósai, gazdasági vezetôi, államférfiai, filozófusai
és propagandistái kiindultak.
Voltak természetesen ellenzéki hangok, azok részérôl, akik kétségbe vonták az

induszt-realizmus fôbb eszméit, de minket most nem a mellékáramlatok érdekelnek,
hanem a második hullám gondolatvilágának a fô sodra. A felszínen úgy látszott, hogy
egyáltalán nincs is fô sodor. Inkább úgy tûnt, hogy két erôteljes ideológiai áramlat
konfliktusa van jelen. A XIX. század közepére minden iparosodó ország politikai éle-
tének megvolt a maga pontosan meghatározott bal- és jobbszárnya, a kollektivizmus
[ 112 ] A harmadik hullám Induszt-realizmus [ 113 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
és a szocializmus szószólóival az egyik, illetve az individualizmus és a szabad vállalko- Az a felfogás, hogy az embernek birtokába kell vennie a természetet, legalább a
zás apostolaival a másik oldalon. Genezis könyvéig visszavezethetô. Mindazonáltal határozottan kisebbségi nézet volt,
egészen az ipari forradalomig. A legtöbb korai kultúra inkább a szegénység elfoga-
Az ideológiáknak ez a csatája, ami eleinte csak magukra az iparosodó országokra dását, s az emberek és az ôket körülvevô természeti környezet között fennálló harmó-
korlátozódott, hamarosan kiterjedt az egész bolygóra. Az 1917-es szovjet forradalom- nia megôrzését hangsúlyozta.
mal és a kommunizmus központilag irányított, világméretû propagandagépezetének
megszervezésével az ideológiai harc még intenzívebbé vált. És a második világháború Ezek a korai kultúrák nem bántak különösebben finoman a természettel. Levágták
végére, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió megkísérelte saját feltételei sze- és felégették a dzsungelt, hogy termôföldhöz jussanak, kopárra legeltették a mezôket,
rint újra integrálni a világpiacot – vagy annak nagy kiterjedésû részeit –, mindkét és tûzifáért letarolták az erdôket. De károkozó képességük korlátozott volt. Nem tud-
oldal óriási összegeket költött arra, hogy saját doktrínáit terjessze a világ még nem tak nagyobb hatást kifejteni a Földre, és nem volt szükségük világosan kifejtett ideo-
iparosodott népei között. Az egyik oldalon a totalitárius rendszerek voltak, a másikon lógiára, hogy igazolják az általuk okozott károkat.
pedig az úgynevezett liberális demokráciák. A fegyverek és bombák készenlétben
álltak, hogy átvegyék a szót, ha a logikus érvekre alapozott ideológiai vita kudarcot A második hullám civilizációjának beköszöntével azonban a kapitalista iparvállala-
vall. A katolicizmus és a protestantizmus között a reformáció idején lezajlott nagy tok – a profitot hajszolva – már tömeges méretekben aknázták ki a forrásokat, nagy
ütközetek óta ritkán vontak meg két különbözô hitû tábor között ilyen éles világ- mennyiségben bocsátottak mérgeket a levegôbe, és egész régiókat fosztottak meg
nézeti választóvonalakat. erdôiktôl, anélkül, hogy sokat törôdtek volna ennek mellékhatásaival vagy hosszú
távú következményeivel. Az a felfogás, miszerint a természet azért van, hogy kizsák-
Ennek a propagandaháborúnak a hevében azonban kevesen vették észre, hogy mi- mányolják, kényelmesen igazolta a rövidlátást és az önzést.
közben a két oldal eltérô ideológiát hirdetett, mindkettô alapvetôen ugyanazt a szuper-
ideológiát terjesztette. Következtetéseik – gazdasági programjuk és politikai dogmáik – Ám a kapitalisták aligha voltak egyedül. A marxista nagyiparosok (annak ellenére,
gyökeresen különböztek, de kiinduló feltételezéseik közül sok azonos volt. Mint hogy saját meggyôzôdésük szerint minden gonoszság gyökere a profit volt) pontosan
ahogy a protestáns és a katolikus misszionáriusok – a biblia különbözô változatait szo- ugyanígy jártak el mindenütt, ahol csak hatalomra jutottak. Sôt, a természettel való
rongatva a kezükben – egyaránt Krisztus igéjét hirdették, ugyanúgy a marxisták és konfliktust egyenesen beépítették a tanaikba.
az antimarxisták, a kapitalisták és az antikapitalisták, az amerikaiak és az oroszok is
az alapvetô kiindulási elvek azonos csomagját vitték magukkal, még ha nem is tudtak A marxisták szerint a primitív népek nem harmóniában éltek a természettel,
róla, amikor bemasíroztak a világ még nem iparosodott régióiba, Afrikába, Ázsiába és hanem vad élethalálharcban álltak vele. Az osztálytársadalom kialakulásával – néze-
Latin-Amerikába. Mindkét fél az iparosítás fölényét hirdette minden más civilizáció- teik szerint – az „ember a természet ellen” alapképletben összefoglalható ôsrégi harc
val szemben. Mindkettô az iparosítás szenvedélyes apostolaként lépett fel. szerencsétlen módon átalakult „ember ember ellen” típusú küzdelemmé. Az osztály
nélküli kommunista társadalom elérése azonban lehetôvé tenné az emberiség számá-
ra, hogy újból visszatérjen elsôrendû hivatásához – az embernek a természet ellen
A haladás elve vívott harcához. Az ideológiai választóvonal mindkét oldalán tehát ugyanazt a képet
találjuk, miszerint az emberiség szemben áll a természettel és uralkodni vágyik.
Az általuk terjesztett világnézet három mélyen összefonódott „induszt-realista” meg- Ez a kép kulcsfontosságú eleme volt az induszt-realizmusnak, annak a szuperideoló-
gyôzôdésen alapult – három olyan eszmén, amelyek összekötötték a második hullám giának, amelybôl marxisták és antimarxisták egyaránt merítették eszméiket.
valamennyi országát és megkülönböztették ôket a világ többi részétôl. Az elsô ilyen
központi hiedelem a természettel függött össze. Míg a szocialisták és a kapitalisták Egy másik, ehhez kapcsolódó eszme még egy lépéssel továbbvitte a vitát. Eszerint
akár erôszakosan is összekülönbözhettek azon, hogy hogyan osszák el gyümölcseit, az ember nem csupán a természet fölött állt, hanem az evolúció egész hosszú folya-
magára a természetre egyformán tekintettek. A természet mindkét fél számára tárgy matának a csúcsát jelentette.1 Léteztek korábbi evolúciós elméletek is, de a XIX. század
volt, ami arra várt, hogy kizsákmányolják. közepén, korának legfejlettebb ipari országában felnôtt Darwin volt az, aki tudományo-
san alátámasztotta ezt a nézetet.2 A „természetes kiválasztódás” vak mûködésérôl

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
beszélt – arról az elkerülhetetlen folyamatról, ami könyörtelenül kigyomlálta a sa irányában halad. Ennek az eszmének is sok preindusztriális elôfutára volt. De a
gyenge és kevésbé életképes életformákat. Azok a fajok voltak – per definitionem – nagy kezdôbetûvel értendô Haladás eszméje csak a második hullám elôrehaladásával
a legéletrevalóbbak, amelyek fennmaradtak. kezdett teljesen kivirágzani.
Darwin elsôsorban a biológiai evolúcióval foglalkozott, de eszméinek távoli szoci- Amikor már a második hullám lüktetett egész Európában, hirtelen ezer torok kezd-
ális és politikai felhangjai is voltak, amelyeket mások hamar felismertek. A szociál- te énekelni ugyanazt a dicsôítô éneket. Leibniz, Turgot, Condorcet, Kant, Lessing,
darwinisták úgy érveltek, hogy a természetes kiválasztódás elve a társadalomban is John Stuart Mill, Hegel, Marx, Darwin és számtalan kisebb jelentôségû gondolkodó
érvényes, tehát a leggazdagabb és leghatalmasabb emberek – gazdagságuk és hatal- egyaránt okot talált a kozmikus optimizmusra.3 Azon vitatkoztak, hogy a haladás
muk tényének erejénél fogva – a legéletrevalóbbak, és éppen ôk szolgáltak rá leg- vajon önnön erejénél fogva elkerülhetetlen-e, vagy szüksége van az emberiség segítô
inkább erre a gazdagságra és hatalomra. kezére; hogy milyen is lehet egy jobb élet; hogy a haladás vajon folytatódni fog-e,
illetve folytatódhat-e a végtelenségig. De mindannyian egyetértôen bólintottak magá-
Innen már csak egy kis ugrás vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy egész társadal- nak a haladásnak az eszméjére.
mak is ugyanazon kiválasztódási törvények szerint fejlôdnek. E szerint az okoskodás
szerint az ipari civilizáció a fejlôdés magasabb szintjét képviselte, mint a nem ipari Ateisták és egyházi személyiségek, diákok és professzorok, politikusok és tudósok
kultúrák, amelyek körülvették. Vagyis – kereken fogalmazva – a második hullám hirdették az új hitet. Üzletemberek és komisszárok egyaránt diadalittasan adtak hírt
civilizációja fölötte állt az összes többinek. minden egyes új gyárról, új termékrôl, új lakóteleprôl és országút- vagy gátépítésrôl
mint a rossztól a jóhoz, vagy a jótól a jobbhoz vezetô ellenállhatatlan haladás bizonyí-
Mint ahogyan a szociáldarwinizmus tudományosan igazolni próbálta a kapitaliz- tékáról. A költôk, drámaírók és festôk szintén magától értetôdônek tekintették a hala-
must, ez a kulturális arrogancia ugyanúgy igazolta az imperializmust is. A terjeszkedô dást. A haladás igazolta a természet pusztítását és a „kevésbé fejlett” civilizációk meg-
ipari rendnek életbevágóan szüksége volt az olcsó forrásokhoz vezetô utakra, és er- hódítását.
kölcsi igazolást kreált ahhoz, hogy ezeket a forrásokat nyomott árakon kaphassa meg,
még a mezôgazdasági és az úgynevezett primitív társadalmak elpusztítása árán is. És megintcsak ugyanaz az eszme vonul végig párhuzamosan Adam Smith és Karl
A társadalmi evolúció eszméje intellektuális és morális támogatást nyújtott ahhoz, Marx mûvein. Mint Robert Heilbroner megállapította: „Smith hitt a haladásban... a
hogy a nem ipari népeket alsóbbrendûként – s ennél fogva a túlélésre alkalmatlan- Nemzetek Gazdagságában a haladás többé nem idealisztikus cél az emberiség elôtt,
ként – kezeljék. hanem... olyan cél, amelynek elérésére ténylegesen törekszik... egyéni gazdasági cél-
jainak mellékterméke.” 4 Marx szemében ezek a privát célok természetesen csak a
Maga Darwin érzéketlenül írt a tasmániai bennszülöttek lemészárolásáról, és a kapitalizmust hozták létre, önmagukban hordozva elpusztításának a csíráit is. De ma-
népirtás iránti lelkesedésében odáig ment, hogy azt jósolta: „a jövô egy bizonyos idô- ga ez az esemény része volt annak a hosszú történelmi folyamatnak, amely elvezeti
szakában... a civilizált emberfajok majdnem bizonyosan ki fogják irtani a vad népeket az emberiséget a szocializmushoz, a kommunizmushoz és egy ezeken is túl elkövet-
szerte a világon, és a helyükre lépnek”. A második hullám civilizációjának intellektuá- kezô még jobb világhoz.
lis élharcosai semmi kétséget sem tápláltak afelôl, hogy a túlélést ki érdemelte meg.
A második hullám civilizációjának egészéhez tehát három kulcsfogalom – a termé-
Míg Marx keserûen bírálta a kapitalizmust és az imperializmust, maga is meg volt szettel vívott harc, az evolúció, és a haladás eszméje – nyújtotta a muníciót, amit az
gyôzôdve arról, hogy az iparosítás képviseli a legfejlettebb társadalmi formát, vagyis iparosítás ügynökei használtak az ipari fejlôdés szükségszerûségének megmagyarázá-
azt a szintet, amelynek elérésére minden más társadalomnak is elkerülhetetlenül sára és igazolására a világ elôtt.
törekednie kell.
Ezek mögött a meggyôzôdések mögött a valóság felfogásának és értelmezésének
Mert az induszt-realizmusnak, ami összekapcsolta a természet legyôzését és kifosz- egy még mélyebb rétege húzódott – az ember valóságélményének alapelemeivel kap-
tását az evolúcióval, a harmadik központi meggyôzôdése a haladás elve volt – az az csolatos kimondatlan ismeretek halmaza. Minden emberi lénynek rendelkeznie kell
eszme, hogy a történelem megfordíthatatlanul az emberiség sorsának jobbra fordulá- ezekkel az elemi tapasztalatokkal, és minden civilizáció másképpen írja le ezeket.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Minden civilizációnak meg kell tanítania a gyermekeket az idô és a tér fogalmainak Észak-Európában például a nappalt meghatározott számú órára osztották fel. A haj-
megragadására. Mítoszok, metaforák vagy tudományos elméletek segítségével meg nal és a napnyugta közti idôszak hossza azonban napról napra változott, és így egy
kell magyaráznia, hogy a természet hogyan mûködik. És bizonyos kiindulópontokat „óra” decemberben rövidebb volt, mint egy márciusi vagy júniusi „óra”. Az olyan
kell nyújtania annak a megértéséhez is, hogy a dolgok miért történnek úgy, ahogyan. homályosan meghatározott idôtartamok helyett, mint például az egy miatyánknyi
idô, az ipari társadalmaknak olyan rendkívül pontos egységekre volt szükségük, mint
A második hullám érlelôdô civilizációja teljesen új képet alkotott a valóságról, ami az óra, a perc vagy a másodperc. És ezeket az egységeket szabványosítani kellett, hogy
az idô és a tér, az anyag és az okság tekintetében egyaránt saját, minden korábbitól ugyanazok legyenek minden évszakban és minden közösség számára.
eltérô felfogásán alapult. Ez a kép a múltból töredékeket összeszedegetve és azokat új
minták szerint ismét összerakva, kísérleti és tapasztalati próbák sorozatán keresztül, Ma az egész világ szabályosan fel van osztva idôzónákra. „Standard” idôrôl beszé-
fokozatosan alakult ki, és gyökeresen megváltoztatta azt a módot, ahogy az emberek lünk.5 A pilóták mindenütt a világon „Zulu” idô szerint repülnek, azaz a greenwichi
felfogták az ôket környezô világot, és ahogyan mindennapi életükben viselkedtek. középidô szerint. Nemzetközi egyezmény alapján az angliai Greenwich lett az a pont,
ahonnan minden idôeltérést számítanak.6 Mintha egyetlen akarat mozgatná ôket,
emberek milliói állítják óráikat rendszeres idôközönként egyszerre elôre vagy hátra
Az idô szoftverje egy órával; és bármit is mondjon nekünk a belsô szubjektív érzékelésünk, amikor az
idô vánszorog, vagy ellenkezôleg, repülni látszik, egy óra akkor is csak egyetlen meg-
Egy korábbi fejezetben láttuk, hogy az iparosítás terjedése nagymértékben attól füg- változtathatatlan, szabványos óra.
gött, hogyan sikerül az emberi viselkedést összehangolni a gépek ritmusával. A szink-
ronizáció volt a második hullám civilizációjának egyik alapvetô elve, és az ipari világ- A második hullám civilizációja nem csak annyit tett, hogy az idôt pontosabb, szab-
hoz alkalmazkodott emberek mindenütt azt a benyomást keltették a kívülállókban, ványosított darabokra osztotta fel. Ezeket a darabokat egyenes vonalba állította és ki-
hogy az idô rabjai, akik minduntalan idegesen az óráikra pillantgatnak. Az idô tuda- terjesztette a végtelenségig visszafelé a múltba és elôre a jövôbe. Lineárissá tette az idôt.
tosításának és a szinkronizáció megvalósításának az eléréséhez azonban át kellett ala-
kítani az emberek alapvetô felfogását az idôrôl – az idô mentális képét. Az idô új Az a felfogás, hogy az idô egyetlen egyenes vonalat követ, olyan mélyen beágyazó-
„szoftverjére” volt szükség. dott a gondolatvilágunkba, hogy mi, akik a második hullám társadalmaiban nevel-
kedtünk fel, nemigen tudunk felfogni bármi alternatívát. Pedig az iparosítás elôtt
A mezôgazdasági népek, akiknek tudniuk kellett, hogy mikor kell vetni és mikor számos társadalom körnek látta az idôt, nem egyenes vonalnak, és az elsô hullám
aratni, figyelemre méltó pontosságot értek el a hosszú idôtartamok mérésében. néhány társadalma még ma is így látja. A maják, a buddhisták és a hinduk számára
De mivel nem volt szükségük az emberi munka szoros szinkronizációjára, a paraszti az idô körben járt és örökké ismétlôdôtt, a történelem a végtelenségig ismételte
népek ritkán fejlesztettek ki a rövid idôtartamok mérésére alkalmas pontos idôegy- önmagát, s az emberek újraélhették életüket a lélekvándorláson keresztül. 7
ségeket. Tipikusnak tekinthetô, hogy az idôt nem olyan rögzített egységekre osztották
fel, mint az órák vagy percek, hanem inkább lazábban meghatározott, pontatlan Az az eszme, hogy az idô hatalmas kört formál, a visszatérô kalpák hindu fogalmá-
szakaszokra, amelyek bizonyos ház körüli feladatok elvégzéséhez szükséges idôtarta- ban eredezik. E világkorszakok mindegyike négyezer millió évig tart és mindegyik
mokat hosszát jelentettek. Egy tehenész gazda például mondhatta azt, hogy valami- csupán egyetlen brahma-napot képvisel, ami az újrateremtéssel kezdôdik, a feloldó-
hez „egy fejésnyi idô” kellett. Madagaszkáron elfogadott idôegység volt az „egy rizs- dással végzôdik, majd újrakezdôdik. A körkörös idô fogalma megtalálható Platónnál
fôzésnyi idô”; a pillanatot úgy nevezték, hogy „egy sáskasütés”. Az angolok „egy és Arisztotelésznél is, akinek az egyik tanítványa, Eudémosz úgy fogta fel saját magát,
miatyánknyi” idôrôl beszéltek (amennyire szükség volt egy imához), vagy – földköze- hogy ugyanazt a pillanatot éli meg újra és újra, ahogy az idô ciklusa ismétli magát.
libb kifejezéssel – „egy pössentésnyi” idôrôl. Ezt a felfogást Püthagorasz is tanította. „Az idô és a keleti ember” címû mûvében
Joseph Needham azt mondja, hogy „az indo-hellenikus népek számára... az idô cikli-
Továbbá, mivel az egyik falu vagy közösség és a másik között kevés kapcsolat volt, kus és örök”. Továbbá, míg Kínában a lineáris idô fogalma dominált, Needham szerint
és mivel a munka ezt nem követelte meg, azok az egységek, amelyekre az idôt men- „a ciklikus idô feltétlenül kimagasló szerepet játszott a korai taoista spekulatív filozó-
tálisan kiporciózták, helyrôl helyre és évszakról évszakra változtak. A középkori fusok körében”.8

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az iparosítást megelôzô évszázadokban ezek a különbözô idôfelfogások Európában lási ösvényt, a szó szoros értelmében több száz mérföldön át, évrôl évre, ahogy a
is egymás mellett éltek. „Végig az egész középkoron” – írja a matematikus G. J. körülmények megkívánták. Olyan életet éltek, amit a mai földrajztudósok „térben
Whitrow – „konfliktusban állt az idô ciklikus, illetve lineáris felfogása. A lineáris fel- kiterjedt” életformának neveznek.
fogás terjedését a kereskedô polgári réteg és a pénzgazdaság kialakulása segítette elô.
Mert mindaddig, amíg a hatalom a földtulajdonban koncentrálódott, az idô bôséges- Az elsô hullám civilizációja ezzel szemben a térrel fukarul bánó fajt nevelt ki. 10
nek tûnt és a termôföld örökké változatlan ciklusával társult.” 9 Ahogy a nomád életmódot felváltotta a mezôgazdaság, a vándorlási ösvények helyé-
re megmûvelt földek és állandó települések kerültek. Ahelyett, hogy nyughatatlanul
Amikor a második hullám erôt gyûjtött, ez az ôsrégi ellentét megoldódott: a lineá- vándorolt volna egy nagy kiterjedésû területen, a farmer és családja helyben maradt,
ris idô gyôzedelmeskedett. A lineáris idôfogalom vált uralkodóvá minden ipari társa- és intenzíven mûvelte a saját kis darabra korlátozódó terét a tér hatalmas tengerén
dalomban, keleten és nyugaton egyaránt. Az idôt kezdték úgy felfogni, mint egy belül, ami eltörpítette az egyént.
országutat, amely a távoli múltból kigöngyölôdve keresztülfut a jelenen a jövô felé,
és ez az idôfogalom, ami korábban távol állt az ipari civilizáció elôtt élt emberek mil- Az ipari civilizáció születését közvetlenül megelôzô idôszakban a parasztok kuny-
liárdjaitól, immár minden gazdasági, tudományos és politikai tervezés alapjává vált, hóinak kisebb-nagyobb csoportjait hatalmas, nyitott földek övezték. 11 Egy maroknyi
az IBM igazgatósági irodáiban, a japán gazdaságtervezési ügynökségnél vagy a szov- kereskedô, tudós és katona kivételével a legtöbb ember nagyon rövid pányvára
jet akadémián egyaránt. eresztve élte le életét. Hajnalban kiballagtak a földekre, majd alkonyatkor visszatér-
tek. Kitapostak egy ösvényt a templomhoz. Ritka alkalmakkor elgyalogoltak a hat
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a lineáris idôfelfogás az evolúció és a haladás vagy hét mérföldnyire fekvô szomszédos faluba. A körülmények az éghajlati és föld-
induszt-realista felfogásának elôfeltétele volt. A lineáris idô fogalma elfogadhatóvá és rajzi adottságok szerint természetesen változtak, de a történész J. R. Hale szerint
meggyôzôvé tette az evolúciót és a haladást. Mert ha az idô nem lineáris, hanem kör- „valószínûleg nem nagyon tévednénk, ha az átlagos távolságot, amit a legtöbb ember
körös lenne, ha az események önmagukat ismételnék ahelyett, hogy egy irányban élete leghosszabb utazása során megtett, tizenöt mérföldre becsülnénk”. 12 A mezôgaz-
követnék egymást, ez azt jelentené, hogy a történelem ismétli magát, és akkor az evo- daság „térben korlátozott” civilizációt hozott létre.
lúció és a haladás nem lenne több illúziónál – árnyéknál az idô falán.
Az iparosítás vihara, ami a XVIII. században rátört Európára, ismét térben kiterjedt
Szinkronizáció. Standardizáció. Linearizáció. Ezek az elvek befolyásolták a civilizá- kultúrát hozott létre, de most már majdnem bolygóméretû léptékben. Az árukat,
ció mélyén gyökerezô világnézetet, és erôteljes változásokat hoztak abban, ahogyan az embereket és az eszméket több ezer mérföldnyi távolságokra szállították, és óriási
az egyszerû emberek saját életükben az idôvel bántak. És ha már maga az idô is átala- tömegek vándoroltak munkát keresve. A termelés, ami azelôtt szélesen megoszlott a
kult, akkor a teret is újra ki kellett porciózni, hogy jobban illeszkedjék az induszt- földeken, most a városokban koncentrálódott. Hatalmas, nyüzsgô néptömegek
realizmus új világképéhez. szorultak össze néhány erôsen zsúfolt csomópontba. A régi falvak összezsugorodtak
és elhaltak, s ugyanakkor virágzó ipari központok jelentek meg, füstfelhôkkel és
kemencék tüzével övezve.
A tér újraadagolása
A tájkép ilyen drámai átalakításához sokkal bonyolultabb összekapcsolódásra volt
Távoli ôseink jóval az elsô hullám civilizációjának hajnala elôtt – amikor még vadá- szükség a város és a vidék között. Az élelemnek, az energiának, az embereknek és a
szatból, pásztorkodásból, halászatból vagy gyûjtögetésbôl éltek – állandóan mozgásban nyersanyagoknak a városi csomópontokba kellett áramlaniuk, miközben a készter-
voltak. Az éhségtôl, a hidegtôl vagy a környezet kedvezôtlen változásaitól kergetve, mékek, a divatok, az eszmék és a pénzügyi döntések onnan kifelé áramlottak. A két
vadat hajszolva vagy az idôjárás viszontagságai elôl menekülve, ôk voltak az eredeti ellenáramot gondosan integrálták és koordinálták, térben és idôben egyaránt. Magu-
„örökmozgók”: könnyedén, poggyász nélkül mozogtak, nem halmoztak fel terhet je- kon a városokon belül sokkal változatosabb térbeli formákra volt szükség. A régi
lentô árukat és tulajdontárgyakat, és széles körben szétoszlottak a vidéken. Egy ötven mezôgazdasági rendszerben az alapvetô fizikai létesítmények körét a templom,
férfiból, nôbôl és gyermekbôl álló csoportnak akkora földre lehetett szüksége, mint a nemesi palota, néhány nyomorúságos kunyhó és alkalmasint egy fogadó vagy egy
Manhattan szigetének a hatszorosa, hogy eltartsa ôket. Követhettek egy-egy vándor-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kolostor alkotta. A második hullám civilizációja – sokkal fejlettebb munkamegosztá- A helyi szokások, törvények és kereskedési formák zavaros, ellentmondásos, kao-
sa miatt – jóval több speciális tértípust igényelt. tikus változatosságát, ami az elsô hullám civilizációja idején uralkodott, az ésszerûség
jegyében meg kellett szüntetni. A pontosság és a szabványos mértékegységek hiánya
Az építészek új feladata ennélfogva hamarosan az lett, hogy irodákat, bankokat, mindennapos bosszúságokat okozott mind a gyártóknak, mind pedig a felemelkedô
rendôrôrsöket, gyárakat, vasúti pályaudvarokat, áruházakat, börtönöket, tûzoltó- kereskedô rétegnek. Ez magyarázza azt a lelkesedést, amivel az ipari korszak hajna-
szertárakat, menhelyeket és színházakat tervezzenek. Ezt a sok különféle tértípust lán a francia forradalmárok rávetették magukat a hosszmértékeknek a metrikus rend-
logikus és funkcionális módon kellett egymáshoz illeszteni. Térben össze kellett han- szer alkalmazásával történô szabványosítására, és az idôt is új keretbe foglalták egy új
golni a gyárak és az erômûvek elhelyezését, az otthonokból az üzletekbe vezetô naptár bevezetésével. Ezeket a problémákat annyira fontosnak tekintették, hogy
utakat és a vasútvonalak vezetését, a vasúti mellékvágányokat, a dokkokat és az megoldásukat a legelsô teendôk közé iktatták, amikor a nemzetgyûlés elôször
országúti teherszállítás rakodóállomásait, az iskolák és kórházak elhelyezését, vala- összeült, hogy kikiáltsa a köztársaságot.
mint a vízvezetékcsövek, csatornák, gázvezetékek és telefonhuzalok nyomvonalát.
A teret olyan gondosan kellett megszerkeszteni, mint egy Bach-fúgát. A változások második hulláma magával hozta a térbeli határvonalak megsokszoro-
zódását és pontosítását is. A XVIII. századig a birodalmak határai pontatlanok voltak.
A specializált tereknek ez a figyelemre méltó összehangolása, amire szükség volt Mivel nagy területek voltak lakatlanok, a pontosság szükségtelen volt. Ahogy a
ahhoz, hogy a megfelelô emberek a megfelelô idôpontokban a megfelelô helyre jussa- népesség lélekszáma növekedett, a kereskedelem bôvült és az elsô gyárak kezdtek
nak, az idôbeli szinkronizáció pontos térbeli megfelelôje volt. Csakugyan, ténylegesen felbukkanni Európa-szerte, sok kormány kezdett hozzá határainak szisztematikus
térbeli szinkronizációt jelentett. Mert az ipari társadalom mûködéséhez az idôt és a feltérképezéséhez. Világosabban meghúzták a vámzónák határait. A helyi közösségek,
teret egyaránt gondosabban kellett strukturálni. sôt a magánszemélyek tulajdonában lévô ingatlanokat is pontosan meghatározták,
megjelölték, elkerítették és nyilvántartásba vették. A térképek részletesebbé, tartal-
Éppen úgy, mint ahogy az embereket el kellett látni pontosabb, szabványos idôegy- masabbá és szabványossá váltak.
ségekkel, ugyanúgy szükség volt a tér pontosabb és egymásba átszámítható egységei-
re is. Az ipari forradalom elôtt, amikor az idôt még olyan durva egységekre osztották A tér új képzete alakult ki, ami pontosan megfelelt az új idôfelfogásnak. Ahogy a
fel, mint az egy miatyánknyi idô, a térbeli mértékek is zagyva összevisszaságot alkot- pontosság és az idôbeosztás több korlátot és határidôt állított fel az idôben, ugyanúgy
tak. A középkori Angliában például egy rood* lehetett mindössze tizenhat és fél láb, egyre több és több határvonal jelent meg, hogy korlátokat állítson fel a térben is.
vagy akár huszonnégy láb is.13 A XVI. században az egy roodnak megfelelô távolság Még az idô linearizálásának is megvolt a maga térbeli megfelelôje.
kimérésére az volt a legjobb módszer, hogy tizenhat férfit találomra kiválasztva a
templomból kijövô sokaságból felállítottak egy sorba, „bal lábukat szorosan egymás Az iparosítás elôtti társadalmakban az egyenes vonalú utazás – akár szárazföldön,
mögé illesztve”, és megmérték az így létrejött szakaszt. A távolságok jelzésére haszná- akár tengeren – kivételes dolognak számított. A parasztok gyalogútjai, a tehéncsapá-
latban voltak még ennél is homályosabban megfogalmazott mértékek is, mint például sok és az indiánok hadi ösvényei mind a domborzat alakulásának megfelelôen kanya-
a „egynapi lovaglás”, „egy óra járás” vagy „félórányi vágta” kifejezések. rogtak. A falak íveltek, görbék voltak, és szabálytalan szögekben találkoztak. A közép-
kori városok utcái egymásba csavarodtak, kanyarogtak, csigavonalba tekeredtek.
Attól kezdve, hogy a második hullám elkezdte megváltoztatni a munka formáit,
és a láthatatlan ék létrehozta az egyre bôvülô piacot, az ilyen pontatlanságot többé A második hullám társadalmai nemcsak a hajókat irányították pontosan, egyenes
nem lehetett tûrni. A pontos navigáció például egyre fontosabbá és fontosabbá vált, irányban megszabott útvonalakra, hanem vasutakat is építettek, melyeknek csillogó
ahogy a kereskedelem bôvült, és a kormányok hatalmas jutalmakat ajánlottak fel vágányai párhuzamosan, egyenes vonalban futottak, ameddig csak a szem ellátott.
annak, aki jobb módszereket tud kidolgozni a kereskedelmi hajók navigálására, hogy Mint egy amerikai vasúttervezési tisztviselô, Grady Clay megjegyezte, ezek a vasút-
azok minél pontosabban tarthassák magukat kijelölt útvonalukhoz.14 A szárazföldön vonalak (melyeknek már maga a megnevezése is árulkodó) olyan tengelyekké váltak,
is egyre finomabb méréseket és egyre pontosabb mértékegységeket vezettek be. 15 amelyek mentén az új városok – négyszögletes rácsot alkotó utcahálózatukkal –
létrejöttek. A rács- vagy rostélyminta a kilencven fokos szögben találkozó egyenes
* Régi hosszmérték: kb. 5,229 m – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
vonalak kombinációjával jellegzetes, gépies szabályosságot és linearitást adott a vá- sziklák és folyók egységes „élô mivoltában” is.18 Sok társadalomban továbbá az egyén
rosképnek.16 önmagát nem annyira önálló entitásként, mint inkább egy nagyobb szervezet – a csa-
lád, a klán, a törzs vagy a közösség – részeként fogja fel.
Egy-egy városra a magasból rátekintve, a régebbi városrészekben még ma is az
utcák, terek, körterek és bonyolult útkeresztezôdések kusza halmazát látjuk. A város Más társadalmak nem az univerzum egységét vagy egységes egész voltát hangsú-
újabban, már iparosodottabb korban épített részeiben ezt gyakran rendezett rácsszer- lyozzák, hanem a megosztottságát. A világot nem összeolvadt egységnek tekintik,
kezet váltja fel. Ugyanez érvényes egész régiókra és országokra is. hanem olyan struktúrának, amely sok egyedi részbôl épül fel.
A gépesítés terjedésével még a szántóföldek is négyszögletes mintát kezdtek mutat- Körülbelül 2000 évvel az iparosítás beköszönte elôtt Démokritosz azzal az akkor
ni. A preindusztriális földmûvesek, akik ökrök mögött ballagva szántották fel a földet, rendkívülinek ható eszmével állt elô, hogy az univerzum nem egy darabban szôtt
még görbe, szabálytalan barázdákat húztak. Miután az ökör megindult, a paraszt nem egységes egész, hanem különálló, elpusztíthatatlan, megváltoztathatatlan, láthatatlan
akarta megállítani, s az állat széles körben fordult meg a barázda végén, „S” alakú és tovább nem osztható részecskékbôl tevôdik össze.19 Ezeket a részecskéket atomok-
mintát szántva a földbe.17 Manapság viszont bárki, aki kitekint egy repülôgép ablakán, nak nevezte. A rákövetkezô évszázadokban az anyag tovább nem bontható egységei-
négyszögletes földeket lát, vonalzóegyenes ekenyomokkal. bôl felépülô univerzum eszméje újra meg újra megjelent. Kínában nem sokkal
Démokritosz kora után a Mo Chingben úgy definiálták a „pontot”, mint olyan vonalat,
Az egyenes vonalak és a derékszögek kombinációja nemcsak a szántóföldeken és az amelyet már olyan rövid szakaszokra vágtak szét, hogy többé nem lehet felosztani.
utcákon vált uralkodóvá, hanem az intim terekben is, ahol a férfiak és nôk találkoz- Az atomoknak, vagyis a valóság legkisebb egységeinek az elmélete Indiában is felbuk-
tak – a szobákban, amelyekben éltek. Görbe falak és nem kilencven fokos szögek az kant, nem sokkal Krisztus után. Az antik Rómában a költô Lucretius képviselte az
ipari korszak építészetében ritkán találhatók. A szabálytalan alakú szobákat takaros atomista filozófiát.20 Mindazonáltal az anyag ilyen felfogása kisebbségi nézet maradt,
derékszögû kockák váltották fel, s a toronyházak kiterjesztették az egyenes vonalat amit gyakran kigúnyoltak vagy nem vettek komolyan.21
függôleges irányban is, az ég felé, az ablakok lineáris vagy rácsmintázatával az óriási
falakon, amelyek a most már egyenes utcákat határolták. Az atomizmus csak a második hullám korszakának hajnalán vált uralkodó eszme-
áramlattá, amikor különbözô egymással keveredô tényezôk együttesen abba az irány-
Így tehát a térrôl alkotott felfogásunk és mindennapi térélményünk egy lineari- ba hatottak, hogy forradalmasítsák az anyagról alkotott felfogásunkat.
zációs folyamaton ment keresztül, párhuzamosan az idô egyvonalúsításával.
Az építészeti terek specializálódása, a részletes térkép, az egységes, pontos mérték- A XVII. század közepén egy Pierre Gassendi nevû francia szerzetes, a párizsi Kirá-
egységek használata, és mindenekfölött maga az egyenes vonal valamennyi kapitalis- lyi Kollégium csillagász-filozófusa, úgy kezdett érvelni, hogy az anyagnak egészen ki-
ta és szocialista ipari társadalomban, keleten és nyugaton egyaránt a kultúra állandó csiny korpuszkulákból kell állnia. Lucretius hatása alatt Gassendi az anyag atomiszti-
jellegzetességévé vált, ami alapvetô szerepet játszott az új induszt-realizmusban. kus szemléletének olyan erélyes és hatásos apostolává vált, hogy eszméi hamarosan
túljutottak a La Manche csatornán is, és eljutottak Robert Boyle-hoz, egy fiatal
tudóshoz, aki a gázok összenyomhatóságát tanulmányozta. Boyle az atomok eszmé-
A valóság „anyaga” jét a spekulatív elmélet szintjérôl áttette a laboratóriumba, és arra a következtetésre
jutott, hogy még a levegô is kicsiny részecskékbôl áll. Hat évvel Gassendi halála után
A második hullám civilizációja nemcsak a tér és az idô új felfogását és új képzeteit Boyle kiadott egy értekezést, amelyben azt bizonyította, hogy ha valamely anyag –
hozta létre, felhasználva azokat mindennapi viselkedésünk alakítására is, hanem mint például a föld – felbontható egyszerûbb szubsztanciákra, akkor nem tekinthetô
kialakította saját válaszát arra az ôsrégi kérdésre is, hogy mibôl vannak a dolgok. Min- elemnek.
den kultúra megteremti saját mítoszait és metaforáit, amikor megkísérel választ adni
erre a kérdésre. Egyesek az univerzumot örvénylô „egységként” képzelik el. Az em- Idôközben René Descartes, jezsuiták által nevelt matematikus, akit Gassendi bírált,
bert a természet részének látják, szorosan beleszövôdve ôsei és leszármazottai életé- azt állította, hogy a világot csak akkor lehet megérteni, ha egyre kisebb és kisebb ré-
be, s olyan szorosan beleöltve a természeti világba, hogy osztozik az állatok, fák, szecskékre bontjuk fel.22 Szerinte „a vizsgált nehézségek mindegyikét a lehetô legtöbb

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
részre kell felosztani”. Ahogy tehát a második hullám megkezdte elônyomulását, Mint láttuk, az atomok analógiája feltûnt a politikában is, ahol a szavazat vált
a filozófiai és a fizikai atomizmus vállvetve haladt elôre. a végsô elemi részecskévé. Megjelent abban a felfogásban is, miszerint a külpolitika
a nemzeteknek nevezett független, oszthatatlan és önmagukban egészet alkotó egy-
Mindez eltökélten támadta az egység eszméjét. Az új felfogáshoz egymást követô ségekkel foglalkozik. Nemcsak a fizikai anyagot, hanem a társadalmi és politikai anya-
hullámokban csatlakoztak azok a tudósok, matematikusok és filozófusok, akik egyre got is „építôkövekbôl” – önálló egységekbôl vagy atomokból – összetevôdô struk-
kisebb darabokra tördelték szét az univerzumot, és izgalmas eredményekre jutottak. túraként fogták fel. Az atomisztikus szemlélet az élet minden területét áthatotta.
A mikrobiológus René Dubos azt írja, hogy miután Descartes publikálta az Értekezés a
módszerrôl címû mûvét, annak „alkalmazása nyomán az orvostudományban azonnal Az elkülöníthetô darabok szervezett összekapcsolásának eszméjén alapuló valóság-
számtalan felfedezés született”.23 Descartes atomizáló módszerének és az atomelmé- felfogás tökéletesen beleillett az idôrôl és a térrôl alkotott új képzetek világába. Úgy
letnek a kombinációja meglepô áttörésekhez vezetett a kémiában és más tudomány- látszott, hogy az egész világot egyre kisebb és kisebb, meghatározható egységekre
területeken is. Az a felfogás, hogy az univerzum független, elkülöníthetô részekbôl lehet osztani. A második hullám civilizációja, ahogy terjeszkedése során maga alá
és alrészekbôl tevôdik össze, az 1600-as évek közepén már általánosan elfogadott gyûrte mind a primitív társadalmakat, mind az elsô hullám civilizációit, ezt az egyre
tudománynak számított a kialakuló induszt-realizmus keretében. következetesebben kialakuló ipari világnézetet terjesztette az emberek, a politika és a
társadalom tekintetében egyaránt.
Minden civilizáció merít eszméket a múltból, és azokat újrafogalmazza oly módon,
hogy segítsenek megérteni önmaga viszonyát a világhoz. Az épülô ipari társadalom A logikus rendszer teljessé tételéhez azonban egy utolsó elem még hiányzott.
számára – egy olyan társadalom számára, ami éppen nekilátott a különálló részekbôl
mechanikai úton összeszerelt termékek tömeggyártásának – valószínûleg ellenállha-
tatlanul vonzó volt a darabokból összetevôdô univerzum eszméje, ami maga is külön- A végsô miért
álló komponensekbôl állt össze.
Ha egy civilizáció nem tud magyarázatot adni arra, hogy a dolgok miért történnek –
Politikai és társadalmi okok is szóltak a világ atomisztikus modelljének az elfoga- még ha csak olyan magyarázatot is, amiben a misztérium és a logikus elemzés aránya
dása mellett. Amikor a második hullám beleütközött az elsô hullám már létezô régi kilenc az egyhez –, nem tudja az emberek életét hatékonyan programozni. Az embe-
intézményeibe, ki kellett szakítania az embereket a nagycsaládból, a mindenható egy- reknek, miközben végrehajtják kultúrájuk parancsait, szükségük van valamilyen biz-
házból és a monarchiából. Az ipari kapitalizmusnak szüksége volt az individualizmus tosítékra, hogy tevékenykedésük eredményekhez fog vezetni. Ez azt jelenti, hogy
ideológiájára. Az iparosítás hajnalát megelôzô egy-két évszázad során a régi mezô- valamilyen választ kell adni az örök miértre. A második hullám civilizációja olyan
gazdasági civilizáció hanyatlásnak indult. Eközben a kereskedelem egyre bôvült, erôteljes elméletet nyújtott, ami elégségesnek tûnt mindennek a megmagyarázására.
a városok száma megsokszorozódott, a felemelkedô rétegek pedig – a kereskedelem
és a piac további bôvítésének szabadságát követelve – új felfogást alakítottak ki az Egy kô hullik a tavacskába. Táguló gyûrûk futnak szét a vízen. Miért? Mi okozza
egyénrôl: megszületett az egyén mint atom fogalma. ezt az eseményt? Van esély rá, hogy az iparosítás gyermekei azt mondanák: „az, hogy
valaki beledobta a követ a tóba”.
Az ember többé nem csupán a törzs, a kaszt vagy a klán passzív függeléke volt,
hanem szabad, önálló egyéniség. Minden egyénnek jogában állt, hogy ingatlantulaj- A XII. vagy XIII. században egy mûvelt európai úriember – megpróbálva válaszol-
dona legyen, javakat szerezzen, a világban forgolódjon és kereskedjen, és saját aktív ni erre a kérdésre – valószínûleg a miéinktôl erôsen eltérô gondolatokkal állt volna
erôfeszítéseinek eredményeként vagyonosodjon vagy éhezzen, továbbá megválaszt- elô. Arisztotelész tanítására támaszkodva, alighanem egy anyagi okot, egy formális
hassa vallását és boldogságot kereshessen magánéletében. Röviden: az induszt- okot, egy ható okot és egy végsô okot keresett volna, amelyek közül egyik sem lett
realizmus olyan felfogáshoz vezetett, miszerint az egyén meglehetôsen hasonlít az volna önmagában elégséges bárminek a megmagyarázására.24 Egy középkori kínai
atomhoz – vagyis az egyén a társadalom tovább nem osztható, felbonthatatlan elemi bölcs a jinrôl és a jangról beszélt volna, és a hatások erôterérôl, amelyben hite szerint
részecskéje. minden jelenség lejátszódott.25

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az ok-okozati összefüggések rejtélyének kérdéseire a második hullám civilizációja Minden együtt van tehát – minden belefér ebbe az egy rövid diadalmas állításba:
Newton látványos felfedezésében, a gravitáció univerzális törvényében találta meg a az univerzum nem más, mint elemekbôl összeszerelt valóság, egyetlen „szerelvénybe”
választ. Newton számára az okok „azok az erôk, amelyek a testekre hatnak, hogy összerakott különálló részek összessége. Az anyagot csak a mozgás, mégpedig a térbeli
mozgást idézzenek elô”.26 A newtoni ok-okozati összefüggést a biliárdgolyók általá- mozgás fogalmának segítségével lehet megérteni. Az események egymást követôen
nosan ismert példája világítja meg. A biliárdgolyók egymásnak ütköznek és ettôl történnek, az események díszmenete az idô vonala mentén halad elôre. Holbach
elmozdulnak. Mindegyik a másik hatására válaszol. A változásnak ez a felfogása, ami szerint az olyan emberi érzelmek, mint például a gyûlölet, az önimádat vagy a szere-
kizárólag a mérhetô és könnyen azonosítható külsô erôkre helyezte a hangsúlyt, külö- lem összehasonlíthatók olyan fizikai erôkkel, mint a taszítás, a tehetetlenség vagy a
nösen hatásos volt, mivel tökéletesen össze lehetett egyeztetni a lineáris tér és idô új, vonzás, és egy bölcs politikát folytató állam manipulálhatja ôket a köz javára, csakúgy,
induszt-realista képzeteivel. A newtoni vagy mechanisztikus oksági elv beillesztésével mint ahogy a tudomány manipulálhatja a fizikai világot a közjó érdekében.
– amit mindenütt elfogadtak, ahogy az ipari forradalom kiterjedt egész Európára –
az induszt-realizmus hermetikusan zárt, önmagában tökéletes egészet alkotó rend- Az univerzumnak pontosan ebbôl az induszt-realista felfogásából, és az annak
szerré teljesedett ki. mélyén rejlô feltevésekbôl fakadtak a legerôsebben rögzült személyes, társadalmi és
politikai viselkedési mintáink. Ezekben jelent meg burkoltan az a következtetés is,
Ha a világ különálló részekbôl, parányi biliárdgolyókból tevôdik össze, akkor min- hogy nemcsak a kozmosz és a természet, hanem a társadalmak és az emberek is bizo-
den okozat ezeknek a golyócskáknak a kölcsönhatásából származik. Egy részecske nyos fix, kiszámítható törvények szerint viselkednek. Valóban, a második hullám leg-
vagy atom összeütközik egy másikkal. Az elsô a második mozgásának az oka. Ez a nagyobb hatású gondolkodói éppen azok voltak, akik a leglogikusabban magyarázták
mozgás az elsô mozgásának az okozata. Nem történhet semmilyen esemény térbeli és a legerélyesebben bizonyították az univerzum törvényszerûségeit.
mozgás nélkül, és egyetlen atom sem lehet ugyanabban az idôpontban egynél több
helyen. Úgy tûnt, hogy Newton felfedezte azokat a törvényeket, amelyek a mennyeket
programozták. Darwin felfedezte a társadalmi fejlôdést programozó törvényeket.
Az univerzum, ami addig bonyolultnak, rendetlennek, kiszámíthatatlannak, És Freud állítólag feltárta azokat a törvényeket, amelyek a lelket programozzák.
zsúfoltnak, titokzatosnak és zûrzavarosnak látszott, kezdett tiszta és rendes képet Mások – természettudósok, mérnökök, társadalomtudósok és pszichológusok –
ölteni. Minden jelenség – az emberi sejtek egyetlen atomjától a leghidegebb csillagig tovább folytatták a kutatást még újabb vagy más törvények után.
a távoli éjszakai égbolton – megérthetônek látszott. A mozgásban lévô anyagban az
egyes részecskék aktiválták a hozzájuk legközelebb esôket, mozgásra kényszerítve A második hullám civilizációjának tehát most már rendelkezésére állt az okság
egymást a létezés végtelen táncában. Az ateisták számára ez a szemlélet olyan magya- olyan elmélete, ami – meggyôzô erejét és széles körû alkalmazhatóságát tekintve –
rázatot nyújtott magára az életre is, amelyhez – mint Laplace késôbb megfogalmazta csodálatosnak látszott. Sok minden, ami egészen addig bonyolultnak tûnt, vissza-
– Isten létének feltételezése fölösleges volt.27 A vallásos emberek számára azonban vezethetô volt egyszerûen megmagyarázható formulákra. Ezeket a törvényeket és
hagyott helyet Istennek is, mivel Ôt tekinthették minden dolgok fô mozgatójának, szabályokat azonban nem egyszerûen csak azért fogadták el, mert Newton vagy Marx,
aki a dákót használta, hogy mozgásba lendítse a biliárdgolyókat, és azután esetleg vagy valaki más megfogalmazta ôket, hanem azért, mert alá lehet vetni ôket a kísér-
visszavonult a játéktól. letek és a tapasztalat próbájának. Igazolhatók vagy cáfolhatók. Felhasználásukkal
hidakat tudunk építeni, rádióhullámokat küldhetünk az égbe, elôre és visszafelé is
A valóságnak ez a metaforája intellektuális adrenalininjekcióként hatott a kialaku- következtetni tudunk a biológiai változásokra, manipulálhatjuk a gazdaságot, politi-
ló induszt-realista kultúrára. A légkört a francia forradalomhoz elôkészítô radikális kai mozgalmakat szervezhetünk és gépezeteket hozhatunk létre, sôt, állítólag még az
filozófusok egyike, báró d’Holbach így ujjongott: „Az univerzum, ez a minden létezô egyének viselkedését is ki lehet számítani és tudatosan alakítani.
dolgok mérhetetlenül hatalmas » szerelvénye«, csak anyagból és mozgásból áll:
az egész nem nyújt semmi mást gondolkodásunk számára, csak az okok és okozatok Már csak arra van szükség, hogy megtaláljuk azt a kritikus változót, ami bármely
végtelen, megszakítás nélküli, sorozatos egymásra következését.” 28 jelenséget megmagyaráz. Bármit véghez vihetünk, ha meg tudjuk találni a megfelelô
„biliárdgolyót”, és azt a megfelelô szögbôl lökjük meg.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez az új kauzalitás, kombinálva az idô, a tér és az anyag új képzeteivel, az emberi-

Kóda:
[ 10fejezet]
ség nagy részét felszabadította a ôsrégi bálványok zsarnoksága alól. Diadalmas telje-
sítményeket tett lehetôvé a tudományban és a technikában, a fogalmi keretek meg-
alkotása és a gyakorlati alkalmazás terén egyaránt. Kétségbe vonta a tekintélyelvet,
a villámgyors
és felszabadította az elmét évezredes bebörtönzöttségébôl. áradat
De az induszt-realizmus létrehozta a saját új börtönét is, azt az ipari mentalitást,
ami lenézett vagy figyelmen kívül hagyott mindent, amit nem tudott mennyiségileg
megragadni, ami gyakran csak a kritikus szigort jutalmazta, és büntette a képzelôerôt,
ami az embereket túlegyszerûsített protoplazmasejtekre redukálta, s ami végsô soron
minden probléma esetében mérnöki megoldásra törekedett.
Az induszt-realizmus morális szempontból sem volt olyan közömbös, mint ami- Egy rejtély megmaradt. Az iparosítás villámgyors áradatként zúdult be a történelem-
lyennek tettette magát. Mint láttuk, ez volt a második hullám civilizációjának mili- be – az idô roppant folyamában mindössze három rövid évszázad alatt. Mi okozta az
táns szuperideológiája, az az önmagát igazoló forrás, amelybôl az ipari korszak vala- ipari forradalmat? Mi indította útjára a bolygónkon végighömpölygô második hullá-
mennyi jellegzetes baloldali és jobboldali ideológiája származik. Mint minden kultúra, mot?
a második hullám civilizációja is létrehozott torzító szûrôket, amelyeken keresztül a
benne élô emberek önmagukat és a világegyetemet látták. Az induszt-realizmus Sok pataknak kellett összefolynia ahhoz, hogy ez a hatalmas áradat létrejöjjön.
eszméi, képzetei és feltevései, és a belôlük következô analógiák együtt alakították ki Az új világ felfedezése az ipari forradalom elôestéjén energiaimpulzust táplált be
a történelem leghatalmasabb kulturális rendszerét. Európa kultúrájába és gazdasági életébe.1 A népesség növekedése erôsítette a beván-
dorlást a városokba. Nagy-Britanniában a faállomány kimerülése ösztönözte a szén
Végül pedig az induszt-realizmus, az iparosítás kulturális arculata jól illeszkedett használatát. Ehhez viszont egyre mélyebbre és mélyebbre kellett fúrni a bányák
ahhoz a társadalomhoz, melynek a kialakításában közremûködött. Segített létrehozni aknáit, mindaddig, amíg a régi, ló vontatta szivattyúk teljesítménye többé már nem
a nagy szervezetek, a nagy városok, a centralizált hivatali apparátusok és a mindent volt elegendô ahhoz, hogy megszabadítsák a bányákat a víztôl. Ennek a problémának
átható piac társadalmát, kapitalista és szocialista változataiban egyaránt. Tökéletesen a megoldására tökéletesítették a gôzgépet, ami viszont új technikai lehetôségek
összeillett az új energiarendszerekkel, családi rendszerekkel, technikai rendszerekkel, fantasztikus sorozatához vezetett. Az „induszt-reális” eszmék fokozatos elterjedése
gazdasági rendszerekkel, valamint politikai és értékrendszerekkel, amelyek együtte- kihívást jelentett az egyháznak és a politikai hatalomnak egyaránt. Az írni-olvasni
sen alkották a második hullám civilizációját. tudás terjedése, az utak és a közlekedés javítása – ezek a folyamatok mind egy irány-
ba hatottak az idôben, s megnyitották a zsilipeket a változások áradata elôtt.
És most ez az egész, önmagában immár teljes civilizáció – intézményeivel, techno-
lógiájával és kultúrájával együtt – szétmorzsolódik a változások lavinája alatt, ahogy Az ipari forradalom egyetlen vagy legfôbb kiváltó okának felfedezésére irányuló
a soros harmadik hullám elárasztja bolygónkat. Az iparosítás végsô, visszafordíthatat- kutatás kudarcra van ítélve, mert nem volt egyetlen vagy legfôbb ok. A technika fejlô-
lan válságának korában élünk. És miközben az ipari korszak alámerül a történelem- dése önmagában nem a történelem hajtóereje. Nem azok önmagukban az eszmék
ben, egy új kor születik. vagy az értékek sem. Sem az osztályharc. A történelem nem tekinthetô az ökológiai
változások, demográfiai trendek vagy kommunikációs újítások puszta visszatükrözô-
désének sem. A közgazdaságtan önmagában nem képes megmagyarázni ezt vagy
amazt a történelmi eseményt. Nincs olyan „független változó”, amelytôl az összes
többi változó függne. Csak kölcsönösen egymásra ható változók vannak, végtelen
bonyolultságú rendszerben összekuszálódva.
[ 130 ] A harmadik hullám Kóda: a villámgyors áradat [ 131 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az okként ható befolyások labirintusával szembenézve – képtelenek lévén ezek kisgyermekkorától kezdve, hogy a boldogulás – azelôtt soha nem látott mértékig –
kölcsönhatásait nyomon követni – az a legtöbb, amit tehetünk, hogy figyelmünket a a pénztôl függ. Tipikus esetben kis családban nôtt fel, és üzemi szellemû iskolába járt.
céljaink szempontjából a legígéretesebbnek tûnô tényezôkre koncentráljuk, s eköz- Alapvetô világképét a tömegtájékoztatástól kapta. Valamely nagyvállalatnál vagy köz-
ben tudatában vagyunk az egyszerûsítéssel óhatatlanul együtt járó torzításnak. Ha így hivatalnál dolgozott; szakszervezetek, egyházak és más szervezetek tagja volt, s ezek
fogjuk fel a dolgunkat, világos, hogy a második hullám civilizációját közösen létre- mindegyikéhez kiparcellázott egy darabot megosztott önmagából. Kevésbé kötôdött
hozó sok-sok összefüggô esemény közül kevés járt könnyebben nyomon követhetô saját falujához vagy városához, mint amennyire elkötelezett volt országa iránt.
következményekkel, mint a termelôk és a fogyasztók között bekövetkezett szakadás Önmagát úgy látta, mint aki a természettel szemben áll, hiszen munkájával naponta
és annak a fantasztikus cserehálózatnak a kialakulása, amit ma piacnak nevezünk, azt zsákmányolta ki. Hétvégenként – paradox módon – mégis oda sietett pihenni.
legyen az akár kapitalista, akár szocialista. Minél inkább elvált a termelô a fogyasztó- (Valóban, minél durvábban taposta meg természeti környezetét, szavakban annál
tól – idôben, térben, valamint a szociális, lelki és tudati dimenziókban egyaránt –, inkább romantizálta és tisztelte azt.) Megtanulta, hogy önmagát olyan hatalmas,
annál inkább uralkodóvá vált a társadalmi valóságban a piac, a maga megdöbbentô bo- egymással összefüggô gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek részének tekintse,
nyolultságával, saját értékrendjével, rejtett metaforáival és burkolt elôfeltételezéseivel. amelyeknek a körvonalai felfogóképességét meghaladó bonyolultságba vesztek.
Mint láttuk, a termelô és a fogyasztó közé befurakodott láthatatlan ék hozta létre Ez ellen a valóság ellen sikertelenül lázadt. Küzdött a megélhetésért. Megtanulta a
az egész modern pénzrendszert, annak központi banki intézményeivel, tôzsdéjével, társadalom által kívánt játékszabályokat, beilleszkedett a rá kiszabott szerepekbe,
világkereskedelmével, bürokráciájával, mennyiségi és kalkuláló szellemével, szerzô- gyakran gyûlölve azokat; s úgy érezte, hogy annak a rendszernek az áldozata, amely
désetikájával, egyoldalú materializmusával, szigorú mércéivel (a siker tekintetében), felemelte életszínvonalát. Az idô múlását egyenes útként fogta fel, amely könyörte-
merev jutalmazási rendszerével és hatékony könyvelési apparátusával, melynek kul- lenül viszi elôre az embert a jövô felé, a rá váró sírhoz. Úgy közeledett a halálhoz,
turális jelentôségét rendszeresen alábecsüljük.2 A termelô és a fogyasztó elválásának ahogy karóráján peregtek a másodpercek: tudta, hogy a világ és rajta minden ember
következtében sokféle erô hatott a standardizáció, a specializáció, a szinkronizáció és – önmagát is beleértve – csupán része egy hatalmas, irgalmatlan rendszerességgel
a centralizáció irányában. Innen eredt számos újfajta szerep és lelki alkati különbség mûködô kozmikus gépezetnek.
kialakulása a férfiak és a nôk között. Akárhogyan értékeljük is azt a sokféle erôt,
amelyek mind hozzájárultak a második hullám útrabocsátásához, a termelés-fogyasz- Az ipari ember olyan környezetben élt, amely sok szempontból felismerhetetlen lett
tás ôsi egységének ez a felbomlása minden bizonnyal fontos szerepet játszik közöttük. volna elôdei számára. Még a legelemibb érzékelhetô jelek is különböztek a régiektôl.
A hasadást követô lökéshullám még ma is érezhetô.
A második hullám megváltoztatta a hangok világát, a kakaskukorékolást a gyári
A második hullám civilizációja nemcsak a technikát, a természetet és a kultúrát ala- szirénával, a tücsökciripelést kerekek csikorgásával váltva fel. Bevilágította az éjsza-
kította át, de megváltoztatta a személyiséget is, elôsegítve egy új társadalmi karakter kát, s kiterjesztette az ébrenlét óráit. Olyan vizuális képeket produkált, amilyeneket
kialakulását. A második hullám civilizációjának formálásához természetesen a nôk és emberi szem azelôtt sohasem látott – a Földet az égbôl fotografálva, szürrealista mon-
a gyermekek is hozzájárultak, miközben ôk maguk is formálódtak. A férfiakban azon- tázsokat a helyi moziban, vagy a nagyteljesítményû mikroszkópok által most elôször
ban – mivel közvetlenebb módon vettek részt a piaci tevékenységben és a munka új feltárt biológiai formákat. A föld éjszakai illata meghátrált a benzinszag és a szerves
formáiban – markánsabb indusztriális jellemvonások fejlôdtek ki, mint az asszonyok- oldószerek bûze elôtt. Megváltozott a hús és a zöldségek íze. Az érzékletek egész táj-
ban, és nôi olvasóink talán meg fogják bocsátani nekünk, ha ezeknek a jellemzô képe átalakult.3
vonásoknak az összefoglalására az „ipari ember” kifejezést fôleg a férfiakra gondolva
fogjuk használni. Ez történt az emberi testtel is, amely most elôször nôtt meg arra a méretre, amit ma
normális testmagasságnak tekintünk: az egymást követô generációk rendre maga-
Az ipari ember valamennyi elôdjétôl különbözött. Ô volt a gazdája azoknak az sabbra nôttek szüleiknél. A testtel kapcsolatos attitûdök is megváltoztak. Norbert Elias
„energia-rabszolgáknak”, amelyek csekély fizikai erejét óriási mértékben felerôsítet- azt írja a The Civilizing Process (A civilizálódás folyamata) címû mûvében, hogy míg a
ték. Életének nagy részét üzemi stílusú környezetben töltötte, olyan gépekkel és szer- XVI. századig Németországban és másutt is Európában „a teljes meztelenség látványa
vezetekkel érintkezve, amelyek mellett az egyén eltörpült. Megtanulta, szinte már mindennapi dolog volt”, a második hullám terjedésével a meztelenséget kezdték

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szégyenletesnek tekinteni.4 A speciális hálóruhák használatbavételével megváltozott a nyákba való költözés „valójában drámai emelkedést jelentett az életszínvonal tekin-
hálószobai viselkedés. A villák és más speciális asztalnemûk terjedésével az étkezés is tetében, ha azt az élettartam meghosszabbodásával, a fizikai lakáskörülmények
mintegy „technizálódott”. A régi kultúrában az ember még aktív gyönyörûséget lelt javulásával és az étkezés mennyiségében és változatosságában bekövetkezett javulás
az asztalra tett halott állatok látványában, s most egy olyan új kultúra fejlôdött ki, mértékével jellemezzük”.6
amelyben „minden, ami arra emlékeztet, hogy valamely húsételnek bármiféle köze
lehet egy állat megöléséhez, a legnagyobb mértékben kerülendô”. Az egészségi viszonyokat tekintve elegendô elolvasni G. Williams The Age of Agony
(Az agónia kora) vagy L. A. Clarkson Death, Disease and Famine in Pre-Industrial England
A házasság több lett, mint gazdasági érdekszövetség. A háborúk nagyobb mérete- (Halál, betegség és éhezés az iparosítás elôtti Angliában) címû mûveit, hogy megcáfol-
ket öltöttek, és a hadviselés is mintegy futószalagra került. A szülôk és gyermekek va lássuk azokat, akik az elsô hullám civilizációját dicsôítik a másodikéval szemben.
viszonyában, a felfelé irányuló társadalmi mobilitás lehetôségeiben és az emberi Christina Larner az ezekrôl a könyvekrôl írt ismertetésében azt állítja, hogy „a társa-
kapcsolatok minden aspektusában bekövetkezett változások milliók öntudatának, dalomtörténészek és demográfusok munkája rámutatott a betegség, a fájdalom és a
önmagáról alkotott képének gyökeres megváltozását vonták magukkal. halál túlnyomó jelenlétére a nyílt vidéki területeken éppúgy, mint az egészségtelen
városokban. A várható élettartam alacsony volt: a XVI. században körülbelül negyven
Ilyen sok pszichológiai és gazdasági, politikai és társadalmi változással szembesülve év, ami a járványok sújtotta XVII. században harmincvalahányra csökkent, majd a
értelmünk visszariad az értékeléstôl. Mely kritériumok szerint ítélhetünk meg egy XVIII. században negyvenegynéhányra emelkedett. A házaspárok ritkán töltöttek
egész civilizációt? Az életszínvonal alapján, amit a benne élô tömegek számára nyúj- együtt hosszú éveket... minden gyermek élete veszélyeztetve volt.” 7 Bármennyire
tott? A határain kívül élôkre gyakorolt hatásain keresztül? A bioszférára gyakorolt jogosan bíráljuk is a mai, válságokkal küzdô, rosszul irányított egészségügyi rend-
hatását tekintve? Mûvészetének kiválósága alapján? A benne élô emberek meg- szereket, érdemes felidézni, hogy az ipari forradalom elôtt a hivatalos orvoslás,
hosszabbodott élettartamával mérve? Tudományos teljesítményeinek mércéjével? ami mindössze érvágásokat alkalmazott és a sebészeti beavatkozásokat érzéstelenítés
Az egyén szabadságával? nélkül hajtotta végre, halálos veszélyekkel járt.
Saját keretein belül – a nagytömegeket sújtó gazdasági válságok és az emberéletek A fôbb halálokok a pestis, a tífusz, az influenza, a dizentéria, a himlô és a tuber-
elborzasztó pocsékolása ellenére – a második hullám civilizációja nyilvánvalóan javí- kulózis voltak. „A bölcsek gyakran megfigyelték, hogy mi ezeket csupán kicseréltük
totta az emberek átlagos anyagi életszínvonalát. Az iparosítás kritikusai, amikor leírják a pusztító kórok egy másik halmazára, de ez utóbbiak egy kicsit több idôt hagynak
a munkásosztály tömeges nyomorúságát a XVIII. és XIX. századi Nagy-Britanniában, meg számunkra az élethez” – írja szárazon Larner. „Az iparosítás elôtti járványos
az elôzô hullámhoz tartozó múltat gyakran romantikusnak állítják be. Az általuk fes- betegségek válogatás nélkül pusztították a fiatalokat és az öregeket egyaránt.”
tett kép szerint ez a a múlt meleg, közösségi, stabil, szerves és inkább szellemi, mint-
sem tisztán anyagi értékektôl áthatott. A történelmi kutatás azonban felfedi, hogy Az egészségügyrôl és a gazdasági kérdésekrôl a mûvészetre és az ideológiákra áttér-
ezek a bájosnak lefestett falusi közösségek valójában a rosszul tápláltság, a betegség, a ve, feltehetjük a kérdést, hogy az iparosítás, minden szûk látókörû materializmusával
szegénység, a hajléktalanság és a zsarnokság pöcegödrei voltak, amelyekben az embe- együtt, vajon mentálisan károsabb volt-e, mint az azt megelôzô feudális társadalom?
rek tehetetlenek voltak az éhséggel, a hideggel, valamint földesuraik és gazdáik kor- A mechanisztikus vagy „induszt-reális” gondolkodásmód vajon kevésbé volt-e nyitott
bácsütéseivel szemben. az új eszmékkel, sôt akár az eretnekségekkel szemben, mint a középkori egyház vagy
a múlt monarchiái? Bármilyen ellenérzésekkel viseltetünk is mai óriási bürok-
Sok mindent írtak már az ocsmány nyomortanyákról, amelyek felszaporodtak a ráciáinkkal szemben, vajon merevebbek-e ezek, mint az évszázadokkal ezelôtti kínai
nagyvárosokban és azok környékén, a hamisított élelmiszerekrôl, a fertôzött ivóvízrôl, hivatali apparátusok, vagy az ókori egyiptomi hierarchiák? Ami pedig a mûvészeteket
a szegényházakról és a mindennapi erkölcsi fertôrôl.5 Mégis, bár ezek a körülmények illeti, az elmúlt háromszáz év során a nyugati világban született regények, költôi
kétségkívül borzalmasak voltak, minden bizonnyal nagy elôrehaladást jelentettek mûvek és festmények vajon kevésbé életteliek, lényegre törôek, feltáróak vagy sok-
azokhoz az állapotokhoz képest, amiket ugyanezeknek az embereknek a többsége rétûek, mint a korábbi korszakokban vagy más helyeken született mûvek?
maga mögött hagyott. John Vaizey, egy brit szerzô megjegyezte: „a kisbirtokos Anglia
bukolikus képe erôsen túlzott volt”, és jelentôs tömegek számára a városi nyomorta-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Látnunk kell azonban a sötét oldalt is. Míg a második hullám civilizációja sokat tett erôltetnénk rájuk. A jövôbe vezetô út nem egy még nyomorúságosabb múltba való
azért, hogy apáink körülményeit megjavítsa, emellett kiváltott erôszakos külsô követ- visszatérésen át vezet.
kezményeket, váratlan mellékhatásokat is. Ezek között volt a Föld törékeny bioszfé-
rájára gyakorolt széles körû – talán helyrehozhatatlan – károsító hatása. A termé- Mint ahogy nincs olyan legfôbb vagy egyetlen ok, ami létrehozta volna a második
szettel kapcsolatban megnyilvánuló egyoldalú „induszt-realista” felfogás – a növekvô hullám civilizációját, nem lehet egyféleképpen értékelni sem. Megpróbáltam olyan
népesség és a brutális technológia miatt, amelynek lényegéhez tartozik az állandó képet festeni a második hullám civilizációjáról, amelybe annak hibái is beletartoznak.
terjeszkedés – több pusztítást okozott a környezetben, mint bármelyik megelôzô kor- Ha úgy tûnik, hogy egyrészt elítélem, másrészt jóváhagyólag beszélek róla, ez csak
szak. Olvastam az iparosítás elôtti városok utcáin keletkezett lótrágyaszennyezés azért van, mert az egyoldalú ítéletek félrevezetôek. Elítélem azt a módot, ahogyan
okozta károkról, amiket rendszerint annak igazolására idéznek, hogy „a környezet- az iparosítás összemorzsolta az elsô hullámhoz tartozó társadalmakat és a primitív né-
szennyezésben nincs semmi új”. Tisztában vagyok avval, hogy az ókori városok utcáit peket. Nem tudom elfelejteni, hogy tömegméretûvé tette a háborút, létrehozta
csatornapiszok borította. Az ipari társadalom azonban gyökeresen új szintre emelte az Auschwitzot és szabadjára engedte az atomenergiát Hirosima elhamvasztására.
ökológiai szennyezésbôl és a források kizsákmányolásából eredô problémákat, s így a Szégyenkezem kulturális arroganciája és a világ többi részének kifosztása miatt.
múlt és a jelen összehasonlíthatatlan. Beteggé tesz az emberi energia, a képzelôerô és a szellem elpocsékolása gettóinkban
és barrióinkban.
Azelôtt soha egyetlen civilizáció sem hozott létre olyan eszközöket, amelyeknek a
segítségével lehetôvé vált volna nem csak a szó szoros értelmében eltörölni a Földrôl A jövô megalkotásához azonban aligha lehet a legjobb bázis, ha az ember oktalan
egy várost, vagy akár az egész bolygót elpusztítani. Az emberi mohóság és gondatlan- gyûlöletet érez saját kora és annak népei iránt. Az iparosítás kora vajon csakugyan
ság eddig még sohasem járt olyan következményekkel, hogy egész óceánokat a meg- légkondicionált rémálom, pusztaság, a borzalmak világa volt? Vajon tényleg „beszû-
mérgezôdés, s egész fajokat a máról holnapra való eltûnés veszélyeztesse; a bányák kült látókörû” világ volt, ahogy a tudomány és a technika ellenségei állítják? Semmi
sohasem ejtettek ennyire durva és mély sebeket a Föld felszínén; sohasem károsí- kétség. De ennél jóval több is volt. Mint maga az élet is: egy keserû-édes pillanat az
tották az emberek arcára és testére permetezett kozmetikai szerek az ózonréteget; örökkévalóságban.
és hôszennyezés sem fenyegette bolygónk éghajlatát.
Akárhogyan döntünk is az elmúlófélben levô jelen értékelését illetôen, életfontos-
Hasonló, de még összetettebb az imperializmus kérdése. Az indiánok rabszolgasorba ságú, hogy megértsük, az ipari játszmának vége van, energiái elfogytak, s ahogy
kényszerítése Dél-Amerika bányáiban, az ültetvényes gazdálkodás bevezetése Afrika a változások következô hulláma megkezdôdik, a második hullám ereje mindenütt
és Ázsia hatalmas kiterjedésû területein, a gyarmati gazdaságok szándékos eltorzítása csökken. Van két fontos változás, amelyek már önmagukban is lehetetlenné teszik az
az ipari országok érdekeinek szolgálatában – mindezek agóniát, éhséget, betegségeket ipari civilizáció „normális” folytatódását.
és kulturális nyomort hagytak hátra. A második hullám civilizációjából sarjadt faj-
gyûlölet és a kisléptékû önellátó gazdaságok bekényszerítése a világkereskedelmi Elôször is fordulóponthoz érkeztünk „a természet ellen folyó háborúban”. A bio-
rendszerbe olyan gennyes sebeket hagyott maga után, amelyek még el sem kezdtek szféra egyszerûen nem fogja tovább tûrni az ipar támadásait. Másodszor pedig nem
begyógyulni. támaszkodhatunk többé a végtelenségig a nem megújítható energiára, amely mosta-
nig az ipari fejlôdés legfôbb alapja volt.
És mégis hiba lenne túlértékelni a korai önellátó gazdaságokat. Kérdéses ugyanis,
hogy a Föld még nem iparosodott régióinak lakossága vajon rosszabbul él-e ma, mint Ezek a tények nem jelentik a technológiai társadalom végét, vagy az energia kifo-
háromszáz évvel ezelôtt. Kétségtelen, hogy az emberi lények százmilliói – a Szahel- gyását. De azt igenis jelzik, hogy minden jövôbeli technikai elôrehaladást új környe-
övezettôl Közép-Amerikáig – ma is leírhatatlan nyomorúságtól szenvednek a várható zeti korlátok fognak befolyásolni. Azt is jelentik továbbá, hogy amíg nem váltják fel
élettartam, az élelmezés, a gyermekhalandóság, az írni-olvasni tudás terén csakúgy, új energiaforrásokkal a régieket, az ipari országok ismétlôdô, esetleg erôszakos
mint az emberi méltóságot tekintve. Mégsem tennénk jó szolgálatot nekik, ha a jelen elvonási tünetektôl fognak szenvedni, miközben az új energiaformákra való áttérésért
elítélésére irányuló sietségünkben a hamisan, romantikusként feltüntetett múltat folyó küzdelem maga is felgyorsítja a társadalmi és politikai átalakulást.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Egy dolog világossá vált: nincs többé – legalábbis néhány évtizedre elôretekintve – Végül a feszültségek együttes hatása – a kulcsfontosságú támpillérek elveszítése,
olcsó energia. A második hullám civilizációja elveszítette két alappillérének egyikét. a társadalom fô életfenntartó rendszereinek hibás mûködése, a szerepstruktúra szét-
töredezése – válsághoz vezet a legelemibb és legtörékenyebb szerkezetben, a szemé-
Ugyanakkor a másik rejtett alappillér is inog: az olcsó nyersanyagok fogynak. lyiségben. A második hullám civilizációjának összeomlása járványszerûen terjedô
A gyarmatosítás korának végével és a neoimperializmussal szembenézve a technikai- személyiségválságot idéz elô.
lag fejlett országok vagy befelé fognak fordulni, új források és helyettesítô anyagok
után kutatva, azokat egymástól vásárolva és fokozatosan csökkentve a nem iparo- Ma milliók keresgélnek elkeseredetten, hogy megtalálják önnön árnyékukat;
sodott országokhoz fûzôdô kötelékeiket, vagy továbbra is a még nem iparosodott filmeket, színdarabokat, regényeket és tanácsadó könyveket falnak – tekintet nélkül
országoktól fognak vásárolni, de teljesen új kereskedelmi feltételek között. A költ- azok silányságára és homályosságára – ha segítséget ígérnek elveszett azonosságuk
ségek mindkét esetben lényegesen emelkedni fognak és a civilizáció egész anyagi megtalálásához. Az Egyesült Államokban – mint látni fogjuk – a személyiségválság
alapja át fog alakulni, az energiabázissal együtt. bizarr megjelenési formákat ölt.
Az ipari társadalomra ható külsô nyomások mellett bomlasztó feszültségek vannak A válság áldozatai csoportterápiás körök karjaiba vetik magukat, miszticizmusba
a rendszeren belül is. Akár az amerikai családok helyzetére, akár a franciaországi tele- vagy szexuális játékokba menekülnek. Sóvárognak a változásra, de az megrémíti
fonhálózatra (amely ma rosszabb, mint néhány banánköztársaságé), akár a Tokió ôket. Mohón vágynak arra, hogy jelenlegi egzisztenciájukat elhagyják és valahogyan
körüli helyiérdekû vonatok rendszerére fordítjuk figyelmünket (ez utóbbi annyira ugrást tegyenek egy új életbe, hogy olyasmivé váljanak, ami önmaguktól idegen.
rossz, hogy az utasok nemrégiben megostromolták az állomásokat és tiltakozásul Le akarják cserélni munkájukat, házastársukat, társadalmi szerepüket és felelôsségüket.
túszul ejtették a vasúti tisztviselôket), a történet ugyanaz: mind az emberek, mind a
rendszerek a végsô töréspontig feszültek. A jelenlegi helyzetükkel való elégedetlenség érzésétôl nem mentesek még az olyan
amerikai üzletemberek sem, akiket jó okkal tekinthetnénk érettnek és önmagukkal
A második hullám rendszerei válságban vannak. Válságot találunk a jóléti rend- elégedettnek. Az American Management Society egy friss felmérésében úgy találta, hogy
szerben. Válságot a postai szolgáltatásokban. Válságot az iskolarendszerben. Válságot a középvezetôk 40 százaléka elégedetlen a munkájával, s több mint egyharmaduk
az egészségügyi szolgáltatások terén. Válságot a városi közlekedésben. Válságot a álmodik valami más karrierrôl, amelyben – úgy érzik – boldogabbak lennének. 8 Egye-
nemzetközi pénzügyi rendszerben. Maga a nemzetállam is válságban van. A második sek tesznek is valamit elégedetlenségük ellen. Kiválnak a rendszerbôl, farmerek lesz-
hullám értékrendszere válságba került. nek belôlük vagy megszállott síelôk, új életstílusokat keresnek, visszatérnek az isko-
lába vagy egyszerûen csak egyre gyorsabban és gyorsabban, egyre szûkülô körben
Válságban van még a társadalmi szerepek rendszere is, ami az ipari civilizációt hajszolják magukat, és alkalmasint megtörnek a nyomás alatt.
összetartotta. Ez a legdrámaibb módon a nemi szerepek átértékeléséért folyó küz-
delemben tükrözôdik. A nômozgalmakban, a homoszexualitás legalizálásának köve- Rossz közérzetük forrásainak gyökerét önmagukban keresve, gyakran felesleges
telésében, az uniszex divatok terjedésében mind-mind a nemekkel szemben még bûntudattól szenvednek. Nem veszik észre, hogy az, amit önmagukban éreznek, nem
meglévô hagyományos elvárások fokozatos elhomályosodása jelenik meg. A foglalko- más, mint egy sokkal nagyobb, objektív válság szubjektív visszatükrözôdése: akaratla-
zási szerepek közötti választóvonalak is fakulnak. Az ápolónôk és a betegek egyaránt nul egy olyan dráma szereplôivé válnak, ami egy nagyobb dráma keretén belül zajlik.
újra fogalmazzák szerepüket az orvosokkal szemben. A rendôrök és a pedagógusok
kitörnek kijelölt szerepeikbôl és illegális sztrájkokba lépnek. A jog értelmezôi átfogal- Ragaszkodhatunk ahhoz, hogy ezeket a különféle válságokat mind elszigetelt ese-
mazzák az ügyészek szerepét. A dolgozók egyre nagyobb számban követelik a részvé- ményeknek tekintsük. Elhanyagolhatjuk az energiaválság és a személyiségválság,
teli jogot a hagyományos vezetési szerepekben. Az iparosítás a szerepek egy bizonyos az új technológiák és az új nemi szerepek közti kapcsolatokat és más rejtett összefüg-
struktúrájára épült, s ennek a struktúrának a széttöredezése – következményeit géseket. De ezt csak a saját vesztünkre tehetjük meg. Mert ami történik, az nagyobb
tekintve – forradalmibb jelentôségû mindazoknál a nyílt politikai tiltakozásoknál és esemény, mint bármelyik válság. Csak akkor foghatjuk fel azt a mi generációnk éle-
tüntetéseknél, amelyeken keresztül az újságcímek a változást mérik. tében alapvetô szerepet játszó tényt, hogy az ipari korszak elmúlóban van, ha észre-
vesszük az összefüggô változások egymás után következô hullámait és ezeknek a hul-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lámoknak az összeütközéseit. Csak ekkor kezdhetünk kutatni az olyan változások

A harmadik
[ 11fejezet]
jelei iránt, amelyek valóban újak, amelyek többé nem ipari jellegûek. Felismerhetjük
a harmadik hullámot.
A változásoknak ez a harmadik hulláma az, ami életünk hátralévô részének a kere-

hullám
tét fogja adni. Ha lágyítani akarjuk az átmenetet a régi, halódó civilizációból az újba,
amely most ölt formát, ha fenn akarjuk tartani önazonosságunkat, önértékelésünket
és azt a képességünket, hogy saját életünket sikeresen vezessük az elôttünk álló erô-
södô válságokon keresztül, tudnunk kell felismerni – és megalkotni – a harmadik
Az új szintézis
hullám újításait.
Mert ha figyelmesen tekintünk körül, megláthatjuk a hibák és összeomlások meg-

nyilvánulásai között a kibontakozás és az új lehetôségek elôjeleit is. 1950 januárjában, a XX. század második felének nyitányakor egy nyakigláb huszon-
két éves fiatalember, újonnan megszerzett egyetemi diplomával a zsebében, hosszú
Ha figyelmesen hallgatózunk, meghallhatjuk a harmadik hullám morajlását, már éjszakai autóbuszutazásra indult. Oda, arra a helyre igyekezett, ahol korunk valósá-
nem is olyan távoli partokon. gának központi magját vélte megtalálni. Barátnôjével az oldalán – s egy könyvekkel
teli papírmasé kofferral az ülés alatt – a vasszürke hajnali derengést figyelte, ahogy az
amerikai közép-nyugat gyárai végtelen sorban elvonultak az esô áztatta ablak elôtt.
Amerika volt a világ közepe. A Nagy-tavakat körülvevô régió volt Amerika ipari
középpontja, és a gyárak alkották a középpont kellôs közepének lüktetô szívét. Acél-
mûvek, alumíniumöntödék, szerszámgépgyártó és fröccsöntô üzemek, olajfinomítók,
autógyárak elhanyagolt épületei sorjáztak sok-sok mérföldön keresztül, különbözô
fémeket döngölô, kalapáló, fúró, hajlító, hegesztô, kovácsoló és formákba öntô hatal-
mas gépezetek zakatolásától vibrálva. A gyár volt az egész ipari korszak szimbóluma,
és egy alsó középosztálybeli család kényelmes otthonában felnevelkedett fiú számára,
aki az elôzô négy évet Platón és T. S. Eliot társaságában, mûvészettörténetet és elvont
társadalomtudományi tárgyakat tanulmányozva töltötte, a gyárak világa olyan egzo-
tikus volt, mint Taskent vagy a Tûzföld, a Tierra del Fuego.
Öt évet töltöttem el ezekben a gyárakban, nem irodai dolgozóként vagy személyi

titkárként, hanem futószalagnál dolgozó munkásként, voltam malomépítô, hegesztô,
villástargonca-vezetô és sajtológép-kezelô. Ventillátorokat készítettem, gépeket javí-
tottam egy öntödében, részt vettem afrikai bányák számára készülô óriási porelszívó
gépek építésében és fém késztermékeket rakodtam könnyû teherautókra, ahogy azok
zörögve és csikorogva elhaladtak a szerelôszalag mellett. Elsô kézbôl tanultam meg,
hogy az ipari korszakban hogyan küzdöttek a gyári munkások a megélhetésért.
Nyeltem az öntöde porát, a füstöt és az izzadságot. A gôz sivítása, a láncok csörgése

és a habarcskeverô gépek dübörgése a fülemet hasogatta. A bôrömön éreztem a hôt a
[ 140 ] A harmadik hullám Az új szintézis [ 141 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
fehéren izzó acél öntésekor. A hegesztôpisztolyok szikrái megpörkölték a lábamat. A politikában a pártok elveszítik tagjaik támogatását, méghozzá éppen abban az
Egy-egy mûszak során több ezer munkadarabot készítettem egy sajtológépen, idôszakban, amikor számos kulcsfontosságú tényezô – például a technológia – jobban
pontosan azonos mozdulatokat ismételve, miközben az agyam és az izmaim egyaránt átpolitizálódik, mint valaha. Idôközben a Föld óriási kiterjedésû távoli tájain meg-
pihenésért sikoltottak. Figyeltem a vezetôket, akik a munkásokra felügyeltek, lestem erôsödnek a nacionalista mozgalmak, éppen akkor, amikor a nemzetállam a globa-
ezeket a fehér inges férfiakat, akiket szintén egyre csak hajszoltak a feljebbvalóik. lizáció vagy a globális lelkiismeret nevében ellene indított, egyre erôsödô támadások
Segítettem kiemelni egy hatvanöt éves asszonyt abból az átkozott gépezetbôl, amely kereszttüzébe kerül.
éppen leszakította négy ujját a kezérôl és még mindig hallom a sikoltását: „Jézus-
Mária, nem fogok tudni többé dolgozni!” Ilyen ellentmondások közepette hogyan láthatnánk a trendek és a velük ellenkezô
irányú tendenciák mögé? Senki sincs, akinek birtokában lenne a bûvös válasz erre a
A gyár. Éljen soká a gyár! Ma – noha még épülnek új gyárak – a civilizáció, ami a kérdésre. Minden arra irányuló kísérletünk, hogy bekukucskáljunk a holnap vilá-
gyárat katedrálissá tette, haldoklik. És valahol, éppen most, más fiatal férfiak és nôk gába, vagy legalább értelmezni próbáljuk a jelent – hiába a jövôkutatók minden
utaznak az éjszakában, hogy eljussanak a harmadik hullám megszületôben lévô civi- számítógépes adatlapja, blokkdiagramja, matematikai modellje és mátrixa – inkább
lizációjának szívéhez. Innentôl kezdve az lesz a feladatunk, hogy csatlakozzunk az ô mûvészet marad, semmint tudomány.
holnapkeresésükhöz.
A szisztematikus kutatás sok mindenre megtaníthat bennünket. A paradoxonokat
Ha követni tudnánk ôket úti céljukhoz, hová érkeznénk? A rakétakilövô állomá- és ellentmondásokat, a sejtéseket, képzeletünk gyümölcseit – és a merész (bár csak
sokhoz, amelyek lángok között jármûveket és emberitudat-töredékeket juttatnak az puhatolózó, próbaképpen megkísérelt) szintézist – végül el kell fogadnunk, nem
ûrbe? Oceanográfiai laboratóriumokba? Kommunában élô családokhoz? A mestersé- pedig félresöpörnünk. A jövônek az alábbi oldalakon következô vizsgálatában tehát
ges intelligencia fejlesztésén dolgozó munkacsapatokhoz? Szenvedélyes vallási szek- túl kell jutnunk azon, hogy, csupán azonosítjuk a fô tendenciákat. Bármilyen nehéz
tákhoz? Ôk vajon önkéntesen vállalt egyszerûségben élnek? Végigjárják a hivatali is, ellen kell állnunk az egyenes vonalak csábításának. A legtöbb ember, köztük sok
ranglétrát? Netán fegyvereket szállítanak a terroristáknak? Hol kovácsolódik a jövô? futurulógus is úgy fogja fel a holnapot, mint a ma egyszerû kiegészítését, elfelejtve,
hogy a trendek, bármilyen határozottnak és erôteljesnek tûnnek is, nem lineáris
Ha mi magunk hasonló expedíciót terveznénk a jövôbe, hogyan készítenénk el tér- pályát követnek. Elérnek csúcspontokat, amelyeknél új jelenségekké robbannak szét.
képeinket? Könnyû azt mondani, hogy a jövô a jelennel kezdôdik. De melyik jelen- Megfordíthatják az irányukat. Megállnak és újra indulnak. Az, hogy valami most tör-
nel? A mi jelenünk szétrobban, paradoxonokkal terhesen. ténik, vagy már 300 éve fennáll, még nem garancia arra, hogy folytatódni is fog.
A következô oldalakon részletesen meg fogjuk vizsgálni azokat az ellentmondásokat,
Gyermekeink jól tájékozottak a kábítószerekrôl, a szexrôl vagy az ûrutazásokról; konfliktusokat, fordulatokat és töréspontokat, amelyek folyamatos meglepetéssé
egyesek sokkal többet tudnak a számítógépekrôl, mint szüleik. Az iskolai tesztered- teszik a jövôt.
mények mégis zuhannak.1 A válások aránya folyamatosan növekszik, de ez történik
az újraházasodási arányokkal is.2 A feminizmus ellenzôi pontosan ugyanakkor lépnek Ennél is fontosabb, hogy kutatni fogjuk olyan események rejtett kapcsolatait is,
színre, amikor a nôk olyan új jogokat szereznek, amiket még a feminizmus ellenfelei amelyek látszólag összefüggéstelennek tûnnek. Aligha jelezhetjük hasznosan elôre a
is helyeselnek.3 A homoszexuálisok is egyre erélyesebben követelik jogaikat.4 félvezetôk vagy az energia jövôjét, vagy a család sorsát (beleértve az ember saját
családjáét is), ha az elôrejelzés abból a premisszából indul ki, hogy minden más válto-
Makacs infláció tartja szorító ölelésében a második hullám valamennyi országát, a zatlanul marad. Mert semmi sincs, ami változatlanul fog maradni. A jövô folyékony,
munkanélküliség mégis tovább mélyül, ellentmondva minden klasszikus elméletünk- nem szilárd. Naponta meghozott, folyton változó döntéseinktôl függ, és minden egyes
nek. Pontosan ugyanekkor – fittyet hányva a kereslet és kínálat logikájának – milliók esemény befolyásolja az összes többit.
követelnek nemcsak pusztán munkát, hanem olyan munkát, ami kreatív, a léleknek
és az értelemnek egyaránt kielégülést nyújt és társadalmilag felelôsségteljes. A gazda- A második hullám civilizációja különösen nagy hangsúlyt helyezett arra a képessé-
sági ellentmondások megsokszorozódnak. günkre, hogy problémáinkat összetevôikre bontsuk; ritkábban jutalmazta azonban
azt, hogy a darabokat ismét össze tudjuk rakni. A legtöbb ember kulturális értelem-
[ 142 ] A harmadik hullám Az új szintézis [ 143 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ben jobban képzett elemzô, mint szintetizáló. Ez az egyik oka annak, hogy a jövôrôl
Parancsnoki
[ 12fejezet]
(és a jövôben saját magunkról) alkotott képünk olyan töredezett, esetleges – és hibás.
A mi feladatunk az lesz, hogy inkább általánosságban gondolkodjunk, mintsem hogy
a részekre figyeljünk.
posztok
Úgy vélem, hogy ma a szintézis új korszakának küszöbén állunk. Minden intellek-
tuális szakterületen, a természettudományok és a szociológia, a pszichológia és a köz-
gazdaságtan terén – különösen a közgazdaságtanban – valószínûleg vissza fogunk
érni a nagyléptékû gondolkodáshoz, az általános elméletekhez, ahhoz, hogy a dara-
bokat ismét össze tudjuk rakni. Már kezd derengeni, hogy a kontextusukból kiszakí-
tott számszerû adatok mániákus hangsúlyozása, az egyre kisebb és kisebb problémák
egyre finomabb vizsgálata csak oda vezet, hogy egyre kevesebbrôl és kevesebbrôl
egyre többet és többet tudjunk. 1960. augusztus 8-án egy Monroe Rathbone nevû nyugat-virginiai születésû vegyész-
mérnök manhattani irodájában ült, magasan a Rockefeller Plaza fölött, és olyan
A továbbiakban tehát szemügyre vesszük a változási folyamatokat, amelyek meg- döntést hozott, amit a jövô történészei egy szép napon talán majd kiválasztanak arra,
rázzák életünket, és felfedjük a rejtett összeköttetéseket közöttük. Mindegyik változás hogy a második hullám korszakának végét jelképezze.1
önmagában is fontos, de számunkra még fontosabb az a mód, ahogyan ezek a válto-
zási folyamatok összefutnak, hogy a változások még nagyobb, még mélyebb és még Aznap kevesen vették egyáltalán észre, hogy Rathbone, az óriási Exxon részvény-
gyorsabb folyamait hozzák létre, amelyek viszont egy még hatalmasabb áradatba társaság vezérigazgatója lépéseket tett az olajtermelô országoknak fizetett adóik
ömlenek: a harmadik hullámba. csökkentésére. Döntése – bár a nyugati sajtó nem vett róla tudomást – villámcsapás-
ként érte ezeknek az országoknak a kormányait, mivel gyakorlatilag minden jövedel-
Követve azt a fiatalembert, aki a század közepén elindult megtalálni a jelenkor mük az olajtársaságoktól kapott fizetségekbôl származott.
szívét, mi most a jövô felkutatására indulunk. Lehet, hogy ez a kutatás lesz életünk-
ben a legfontosabb. Néhány napon belül a többi nagy olajtársaság is követte az Exxon példáját. És egy
hónappal késôbb, szeptember 9-én Bagdad mesés városában vésztanácskozásra
gyûltek össze a legkeményebben sújtott országok küldöttei. Sarokba szorított hely-
zetükben létrehozták önmagukból az olajexportáló országok kormányainak bizott-
ságát. Ennek a bizottságnak a tevékenysége, sôt még a neve is teljes tizenhárom éven
át elkerülte a figyelmet, néhány olajipari szakfolyóirat oldalainak kivételével, egészen
1973-ig, vagyis addig, amikor Jom Kippur napján kitört a háború a Közel-Keleten és
az OPEC – Organization of Petroleum Exporting Countries az olajexportáló országok szer-
vezete hirtelen kilépett az árnyékból, s a világ nyersolaj-ellátásának lefojtásával a
második hullám társadalmainak egész gazdasági életét rémítô zuhanórepülésbe kény-
szerítette.
Amit az OPEC tett – azon kívül, hogy megnégyszerezte tagországainak olajbevé-

teleit – nem más volt, mint annak a forradalomnak a felgyorsítása, ami már erjedni
kezdett a második hullám technoszférájában.
[ 144 ] A harmadik hullám Parancsnoki posztok [ 145 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Fel a naphoz és tovább nûbbnek látszó, szédítô és destabilizáló hatással fellépô hiányok, rájuk következô
ideiglenes bôségek majd még jobban elmélyülô hiányok sorozatával jön el – bizonyos:
Az energiaválság körül felharsant fülhasogató lárma közepette, ami azóta is tart, az olaj korszaka a végét járja. Az irániak tudják ezt. A kuvaitiak, a nigériaiak és a
olyan sok terv, javaslat, érv és ellenérv került az asztalra, hogy nehéz értelmesen venezuelaiak tudják ezt. A szaúd-arábiaiak is tudják, ezért sietnek felépíteni egy olyan
eligazodni közöttük. A kormányok éppolyan zavarodottak, mint „az utca embere”. gazdaságot, ami nem az olajjövedelmekre épül. Az olajtársaságok is tudják, ezért igye-
keznek bekapcsolódni az olajtól eltérô iparágakba is. (Nemrégen Tokióban egy vacso-
Az egyik lehetôség a homály áttörésére az lehet, hogy az egyes technológiákon és ránál az egyik olajtársaság elnöke azt mondta nekem, hogy véleménye szerint az olaj-
stratégiákon túl megvizsgáljuk a mögöttük húzódó elveket. Ha így teszünk, azt talál- óriások ipari dinoszauruszokká fognak válni, éppen úgy, ahogy a vasutak esetében
juk, hogy bizonyos javaslatok a második hullám jól ismert energiabázisának fenn- történt. Ennek bekövetkezését lélegzetelállítóan rövid idô múlva gondolta el – nem
tartására vagy kiterjesztésére szolgálnak, míg mások új elveken alapulnak. Az ered- évtizedekben, hanem években számolt.)4
mény az egész energiakérdés radikális tisztázása.
Ám a vita, ami a készletek fizikai kimerülése körül folyik, majdnem mellékes. Mert
Korábban láttuk, hogy a második hullám energiabázisa a nem megújítható forráso- a mai világban nem a fizikai ellátás, hanem az ár az, aminek igen fontos azonnali
kon alapult; erôsen koncentrált, kimeríthetô készletekbôl táplálkozott; költséges, erô- hatásai vannak. És ha egyáltalán valamiben, ebben a vonatkozásban a tények még
sen centralizált technológián nyugodott; meglehetôsen egységes volt, és viszonylag erôsebben késztetnek ugyanarra a következtetésre.
kevés forrás, illetve módszer felhasználására épült. Ezek voltak az energiabázis fô jel-
lemzôi az egész ipari korszak során a második hullám minden országában. Az energia – megdöbbentô technológiai áttörések vagy gazdasági fordulatok ered-
ményeként – évtizedeken belül ismét bôségessé és olcsóvá válhat. De bármi történik
Ezt észben tartva, ha most az olajválság megoldására kovácsolt különféle terveket is, az olaj viszonylagos ára valószínûleg tovább fog emelkedni, ahogy kénytelenek
és javaslatokat vesszük szemügyre, gyorsan eldönthetjük, hogy közülük melyek vagyunk egyre mélyebb és mélyebb rétegekbôl kiszivattyúzni, egyre távolabbi vidéke-
csupán a régi formák kiterjesztései, és melyek valami alapvetôen újnak az elôfutárai. ken felkutatni, és egyre több vásárló fog versengeni érte. Az utóbbi öt évben az OPEC-
És az alapvetô kérdés nem az lesz, hogy az olajat vajon hordónként 40 dollárért fog- tôl eltekintve is történelmi fordulat játszódott le: az égbeszökô árak és az olyan új,
ják-e eladni, vagy hogy egy nukleáris reaktort Seabrooknál vagy Grohnde mellett kell kiadós források dacára, mint például a mexikói leletek, a nyersolaj ténylegesen
megépíteni.2 A nagyobb kérdés az, hogy vajon bármilyen energiabázis, amit az ipari rendelkezésünkre álló, kereskedelmileg hozzáférhetô mennyisége csökkent, nem
társadalom céljaira terveztek és ami a második hullám elvein alapul, tovább élhet-e, pedig növekedett, megfordítva az évtizedeken át tartó trend irányát. Ez a tény – ha
s egyáltalán fenntartható-e? Ha egyszer ilyen formában tesszük fel a kérdést, a válasz szükséges – szintén azt bizonyítja, hogy az olajszenvedélytôl ittas ipari korszak csikor-
kikerülhetetlen. gó fékezéssel megtorpan.
Az elmúlt fél évszázad során az egész világ energiaellátásának teljes kétharmada Ugyanakkor a szén, ami eddig a világ összes energiaforrásaiból az olajat leszámítva
olajból és gázból származott.3 Ma a legtöbb megfigyelô, a legfanatikusabb természet- fennmaradó egyharmadnyi mennyiség legnagyobb részét szolgáltatta, kellô mennyi-
védôk és a trónfosztott iráni sah, a napenergia megszállott hívei és a szaúdi sejkek, ségben rendelkezésünkre áll, bár végsô soron ezek a készletek is kimeríthetôk. A szén-
és számos kormány gondterhelt, aktatáska-cipelô szakértôi egyetértenek abban, hogy felhasználás tömeges kiterjesztése azonban a légszennyezés fokozódásával, a növekvô
az ásványi tüzelôanyagoktól való függôség nem folytatódhat a végtelenségig, függet- mennyiségû szén-dioxid kibocsátása miatt a világ éghajlati viszonyainak veszélyezte-
lenül attól, hogy hány új olajmezôt fedeznek fel. tésével, és a Föld feldúlásával jár együtt. Még ha a következô évtizedekben elfogad-
nánk is ezeket a szükséges kockázatokat, a szén nem fér bele az autók üzemanyagtar-
A statisztikák változnak. Szenvedélyes viták folynak arról, hogy a világnak mennyi tályába, és nem vehet át sok olyan feladatot, amelyeknek a megoldását az olaj vagy a
ideje van még a végsô összeroppanásig. Az elôrejelzéshez komplex tényezôk sokasá- gáz biztosítja. A szénelgázosító, illetve cseppfolyósító üzemek elképesztô mennyiségû
gát kell figyelembe venni, és sok múltbeli jóslat ma ostobaságnak tûnik. De egy dolog tôkét és vizet igényelnek (amelynek nagy részére a mezôgazdaságnak is szüksége
biztos: senki sem pumpál gázt és olajat vissza a földbe a tartalékok kiegészítésére. van), és végsô soron olyan költségesek és olyan kevéssé hatékonyak, hogy ezeket is
A vég – akár valami hatalmas összeroppanás formájában köszönt be, akár a valószí- csak drága, elterelô jellegû és legfeljebb ideig-óráig tartó pótlékoknak tekinthetjük.5

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A nukleáris technológia a fejlôdés mai szintjén még nagyobb problémákat vet fel. Ma ismét egy történelmi jelentôségû technikai ugrás küszöbén állunk, és a most
A hagyományos reaktorok az urániumra épülnek, egy újabb kimeríthetô mennyiség- kialakuló új termelési rendszer az egész energiaüzlet radikális átszervezését követel-
ben rendelkezésünkre álló ásványi üzemanyagra, és olyan biztonsági kockázattal né meg még akkor is, ha az OPEC összegöngyölné a sátrát és csendesen lelépne a
üzemelnek, amit rendkívül költséges kiküszöbölni, ha ez egyáltalán valaha is lehet- színrôl.
séges lesz. Még senki sem talált kielégítô megoldást a nukleáris hulladék elhelyezé-
sének problémáira, és az atomenergia költségei olyan magasak, hogy ahhoz, hogy az Nagy jelentôségû, ám többnyire figyelmen kívül hagyott tény, hogy az energiakér-
atomenergia csak megközelítôleg is versenytársa lehessen más forrásoknak, mind- dés nemcsak mennyiségi, hanem strukturális probléma is. Nemcsak egy bizonyos
máig nélkülözhetetlen az állami szubvenció.6 mennyiségû energiára van szükségünk, hanem különféle formákban, változatos helye-
ken, a nap, az éjszaka és az év különbözô idôszakaiban rendelkezésünkre bocsátott,
A „gyorstenyésztô” reaktorok önmagukban külön osztályt alkotnak. Bár ezeket különféle – egyelôre még meg sem álmodott – célokra felhasználható energiára.
gyakran örökmozgó gépekként tálalják a rosszul tájékozott közvéleménynek, mivel az
általuk kibocsátott plutóniumot újra fel lehet használni üzemanyagként, végsô soron Így tehát nem csupán az OPEC árpolitikája magyarázza meg, hogy a világnak miért
ezek is a világ csekély, nem megújítható urániumkészletétôl függnek. Nemcsak erô- kell alternatívákat felkutatnia a régi energiarendszer helyett. Ez a kutatás felgyorsult,
sen centralizáltak, hihetetlenül költségesek, ingatagok és veszélyesek, hanem fokoz- és már ma is hatalmas szellemi és tôkeerôt fordítunk rá. Ennek eredményeként
zák a nukleáris háború kockázatát és annak a veszélyét is, hogy hasadó anyagok számos meglepô új lehetôséget tanulmányozhatunk. Míg az egyik energiabázisról a
terroristák kezébe kerülnek.7 következôre való áttérést kétségkívül be fogják árnyékolni gazdasági és egyéb bonyo-
dalmak, van egy másik, pozitív nézôpont is. Mert a történelem során még sohasem
Mindez nem jelenti azt, hogy vissza fogunk jutni a középkorba, vagy hogy a továb- vetette bele magát ilyen sok ember, ekkora buzgalommal az energiakutatásba, és még
bi gazdasági fejlôdés lehetetlen. Ám mindenképpen arra utal, hogy a fejlôdés egyik sohasem állt ilyen sok új és izgalmas lehetôség elôttünk.
útjának a végére értünk, és most egy újat kell kezdenünk. Azt jelenti, hogy a máso-
dik hullám energiabázisa nem tartható fenn. Ma még nyilvánvalóan nem lehet pontosan tudni, hogy bizonyos feladatokhoz a
technológiák milyen kombinációja fog a leghasznosabbnak bizonyulni, de a számunk-
Valójában van egy még alapvetôbb ok, amiért a világnak radikálisan új energia- ra hozzáférhetô eszközök és üzemanyagok választéka megdöbbentôen nagy lesz,
bázisra kell áttérnie, és amiért ez meg is fog történni. Mert bármilyen energiabázisnak egyre több és több, ma még egzotikusnak számító lehetôséggel, amelyek gazdaságilag
– akár mezôgazdasági, akár ipari civilizációban gondolkodunk – meg kell felelnie a is ésszerûen megvalósíthatóvá válnak, ahogy az olajárak felfelé kúsznak.
társadalom technológiai szintjének, a termelés jellegének, a piacok és a népesség
eloszlásának, és sok más tényezônek is. Ezeknek a lehetôségeknek a választéka a napfényt elektromossággá alakító fény-
elektromos celláktól (egy olyan technológiától, amit ma a Texas Instruments, a Solarex9
A második hullám energiabázisának kialakulása összefüggésben állt a társadalom- és sok más, energiaátalakító készülékeket gyártó vállalat is kutat) egy új szovjet elgon-
nak egy egészen új technikai színvonal eléréséhez vezetô fejlôdésével. Az ásványi dolásig terjed,10 miszerint szélmalmokat hordozó léggömböket kell telepíteni a sztra-
üzemanyagok minden bizonnyal felgyorsították a mûszaki fejlôdést, de ennek ponto- toszféra alsó határára, amelyek kábeleken keresztül juttatnák le az energiát a földre.
san a fordítottja is igaz volt. Az ipari korszakban az energiára szomjas brutális techno- New York városa szerzôdést kötött egy magánvállalattal, hogy a szemetet üzemanyag-
lógia bevezetése megsarkantyúzta ugyanezeknek az ásványi üzemanyagoknak az egy- ként égessék el. A Fülöp-szigeteken erômûveket építenek elektromos áram termelé-
re nagyobb ütemû kizsákmányolását. Az autóipar fejlôdése például olyan radikális sére kókuszdióhulladék eltüzelésével. Olaszország, Izland és Új-Zéland már ma is nyer
növekedést okozott az olajüzletben, hogy volt idô, amikor ez az üzlet alapvetôen Det- villamosságot geotermikus forrásokból,11 magának a Földnek a hôjét hasznosítva, míg
roittól függött. Donald E. Carr, egy olajtársaság korábbi kutatási igazgatója és „Az ener- Japánban Honshu szigete mellett egy 500 tonnás úszó erômû a hullámok erejébôl ter-
gia és a Föld-gépezet” címû munka szerzôje szerint az olajipar „a belsô égésû motorok mel áramot.12 A napenergiát hasznosító fûtôelemek egyre szaporodnak a háztetôkön
egyik típusának rabszolgájává vált”.8 szerte a világon, és a dél-kaliforniai Edison vállalat olyan „energiatornyot” épít,13
amely a napfényt számítógéppel vezérelt tükrök segítségével fogja be és a toronyra
fókuszálja, ahol az így nyert hô egy gôzfejlesztô berendezés segítségével áramot termel

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
rendszeres fogyasztóik részére. A németországi Stuttgartban a Daimler Benz hidrogén- Röviden szólva tehát most elôször pillanthatjuk meg egy olyan energiabázis kör-
nel hajtott autóbusza járja a városi utcákat, míg a kaliforniai Lockheed mérnökei hidro- vonalait, ami szinte homlokegyenest ellenkezô elveken alapul, mint a jelenlegi,
génnel hajtott repülôgép kifejlesztésén dolgoznak. Olyan sok új út felderítése folyik, háromszáz éves múltra visszatekintô rendszer. Az is világos azonban, hogy a harma-
hogy mindezeket már csak terjedelmi okokból is lehetetlen itt számba venni.14 dik hullám energiabázisa elkeseredett küzdelmek nélkül nem fog létrejönni.
Amikor az új energiatermelési technológiákat kombináljuk az energia tárolásának Az elgondolások és az azokba befektetett pénz háborúja máris folyik minden tech-
és továbbításának új módszereivel, a lehetôségek még tovább bôvülnek. A General nikailag fejlett országban, és ebben a küzdelemben nem két, hanem három ellenfél
Motors bejelentette egy új, hatékonyabb akkumulátor elkészítését, amelyet elektromos vesz részt. Elôször is ott vannak azok, akiket anyagi érdekek fûznek a második hul-
autókban lehet használni. A NASA kutatói elôálltak a „Redox” nevû energiatároló lám régi energiabázisához. Ôk a hagyományos energiaforrások és technológiák,
rendszerrel, amelyet állításuk szerint a konvencionális savas ólomakkumulátorok árá- vagyis a szén, az olaj, a gáz és az atomenergia, illetve az ezeket kombináló különféle
nak egyharmadáért lehet elôállítani.15 Még távolabbra elôretekintve kutatjuk a szup- megoldások hívei. Valójában a második hullám status quójának kiterjesztéséért
ravezetést,16 sôt – túl az „elfogadott” hivatalos tudomány keretein – az energia irányí- harcolnak, és mivel valósággal beásták magukat az olajtársaságok lövészárkaiba,
tott sugárzására minimális veszteség mellett lehetôséget adó Tesla-hullámokat* is.17 a közmûvekbe, az atomenergia-bizottságokba, a bányatársaságokba és az ezekhez
kapcsolódó szakszervezetekbe, úgy tûnik, hogy a második hullám vezetô pozíciói
Míg ezeknek a technológiáknak a többsége még a fejlôdés korai fázisában van, szinte kikezdhetetlenek.
és kétségtelen, hogy sok közülük gyakorlatilag megvalósíthatatlan, bolondos ötletnek
fog bizonyulni, mások már láthatóan a kereskedelmi alkalmazás küszöbén állnak, Ezzel szemben a harmadik hullám energiabázisára való áttérés hívei – fogyasztók,
vagy ott lesznek egy-két évtizeden belül. Rendkívül fontos az a többnyire figyelmen környezetvédôk, tudósok és a vezetô iparágak vállalkozói – szétszórtnak, kevésbé
kívül hagyott tény, hogy a nagy áttörések gyakran nem egyetlen technológiából szár- tôkeerôsnek és politikailag gyakran tehetetlennek tûnnek. A második hullám propa-
maznak, hanem többféle mûszaki megoldás kreatív egymás mellé állításából és kom- gandistái rendszeresen úgy állítják be ôket, mint naiv, a pénzügyi realitásokkal nem
binációjából. Így lehetséges, hogy az elektromos áramot fejlesztô napfényelemeket számoló és földtôl elrugaszkodott mûszaki álmokat kergetô fantasztákat.
arra fogják használni, hogy hidrogént szabadítsanak fel a vízbôl, ami viszont az autók
meghajtására használható. Ma még a „felszállás elôtti” szinten vagyunk. Amint azon- Ennél is rosszabb, hogy a harmadik hullám apostolait a nyilvánosság elôtt zavarba
ban elkezdjük kombinálni ezt a sok új technológiát, a kiaknázható lehetôségek száma hozza egy olyan kórus, amit talán leginkább az elsô hullám erôihez sorolhatunk. Ezek
exponenciálisan növekedni fog, és a harmadik hullám energiabázisának kiépítése olyan emberek, akik nem egy új, értelmesebb, fenntartható és tudományosan
drámai módon felgyorsul. megalapozott energiarendszer kiépítését szorgalmazzák, hanem a visszatérést az ipa-
rosítás elôtti múltba. Szélsôséges formájában ezeknek a politikája megszüntetné a mai
Ennek az új bázisnak a jellemzô tulajdonságai élesen el fognak térni a második hul- technika legnagyobb részét, korlátozná a mobilitást, a városokat összezsugorodásra és
lám energiabázisának jellegzetes vonásaitól, mert az energia nagy része nem kimerít- halálra ítélné, és a természetvédelem nevében aszketikus kultúrát erôltetne rá a tár-
hetô, hanem megújítható forrásokból fog származni.18 Az új energiabázis az erôsen sadalomra. Ez utóbbi két csoport egy kalap alá vételével a második hullám lobbistái,
koncentrált üzemanyagoktól való függés helyett szétszórt, változatos források sokasá- a reklámszakértôk és politikusok tovább mélyítik a közvélemény zavarát, s a harma-
gán fog alapulni. A nagymértékben központosított technológiáktól való erôs függôség dik hullám erôit védekezô pozícióban tartják.
helyett az új bázis kombinálni fogja a centralizált és decentralizált energiatermelést.
És ahelyett, hogy túlságos mértékben és veszélyes módon mindössze egy maroknyi Mindazonáltal végsô soron nem gyôzhetnek sem az elsô, sem a második hullám
forrásra és termelési módszerre épülne, rendkívül változatos formákat fog ölteni. támogatói. Az elôbbiek fantazmagóriákat követnek, az utóbbiak pedig megpróbálnak
Maga ez a változatosság biztosítja a kisebb veszteséget, és lehetôvé teszi, hogy az egyre fenntartani egy olyan energiabázist, amelynek a problémái makacsul megmaradnak
változatosabb igényeknek megfelelô típusú és minôségû energiát tudjunk elôállítani. és ténylegesen megoldhatatlanok.
* Tesla-hullámok: a forgó mágneses mezô elvén alapuló többfázisú villamos motor és transzformátor feltalálójáról
A második hullám üzemanyagköltségeinek konok növekedése erôteljesen a máso-
elnevezett nagyfeszültségû és nagy frekvenciájú elektromágneses hullámok. – A ford. dik hullám érdekei ellen hat. A második hullám energiaipari technológiájának égbe-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szökô tôkeigénye is önmaga ellen dolgozik. Az a tény, hogy a régi módszerek viszony- Amint ezeket a régimódi iparágakat elkezdték áttelepíteni az úgynevezett fejlôdô
lag kevés új, „tiszta” energia elôállításához gyakran igen nagy mennyiségû energia fel- országokba, ahol a munkaerô olcsóbb és a technológia kevésbé fejlett volt, társadalmi
használását követelik meg, szintén ellene szól. A környezetszennyezés növekvô prob- befolyásuk kezdett elhalni, és a helyükbe seregnyi új, dinamikus iparág ugrott be.
lémái úgyszintén ellene hatnak. A nukleáris kockázat ellene beszél. Több ezer ember
hajlandósága, hogy a nukleáris erômûvek, külszíni fejtésû bányák és óriási villany- Ezek az új iparágak számos vonatkozásban markánsan különböztek elôdeiktôl: töb-
erômûvek bezárásáért szembeszálljon akár a rendôrséggel is, szintén a második hul- bé nem elsôdlegesen elektromechanikai elveken, nem a második hullám korszakának
lám ellen szól. A nem ipari világ fantasztikus mértékben növekvô igénye arra, hogy klasszikus tudományán alapultak. Valójában a különféle tudományok egymást átfedô
megteremtse saját energiaellátását, illetve, hogy forrásainak igénybevételéért maga- határterületein bekövetkezett gyorsuló áttörések eredményeként keletkeztek, olyan
sabb árat fizessen, ugyancsak ellene hat. új tudományok eredményeinek alkalmazásával, amelyek akár csak 25 évvel ezelôtt is
még csak csíráikban, vagy egyáltalán nem léteztek, mint például a kvantum-
Vagyis, noha az atomerômûvek, a szén cseppfolyósítása vagy elgázosítása és más elektronika, az információelmélet, a molekuláris biológia, az oceanográfia, a nukleon-
hasonló technológiák igen fejlettnek, sôt futurisztikusnak, s ennélfogva haladónak fizika, az ökológia és az ûrtudományok. És ezek lehetôvé tették számunkra, hogy
tûnhetnek, ezek valójában a második hullámhoz tartozó múlt termékei, s magukban túllépjünk az idô és a tér makroszkopikus tulajdonságain, amelyekkel a második
hordják annak életveszélyes ellentmondásait. Egyesekre ezek közül átmeneti kiegé- hullám tudománya foglalkozott, és manipulálni tudjunk – mint a szovjet fizikus B. G.
szítésként szükség lesz, de lényegüket tekintve elavultak. Bár a második hullám erôi Kuznyecov mondotta – „igen kicsi térszeleteket (mondjuk az atommag sugarának
hatalmasnak és a harmadik hullám képviselôi gyengének tûnhetnek, ôrültség lenne túl megfelelô méretû, vagyis 1013 centiméteres) nagyságrendben, és 10-23 másodperc
sok pénzzel a múltra fogadni. A kérdés valójában nem az, hogy a második hullám kiterjedésû idôközöket is”.
energiabázisát egy új rendszer félre fogja-e állítani és meg fogja-e haladni, hanem az,
hogy ez milyen hamar következik be. Mert az energiaháború elválaszthatatlanul Ezekbôl az új tudományokból és radikálisan megerôsödött manipulációs képessé-
összefonódik egy másik, ugyanilyen mélyreható változással: a második hullám tech- geinkbôl táplálkozva emelkednek fel az új iparágak garmadái – a számítógépes adat-
nológiájának megbuktatásával. feldolgozás, az ûrkutatás, a kifinomult szerves vegyipar, a félvezetôgyártás, a fejlett
kommunikációs ipar és mások.
A holnap szerszámai Az Egyesült Államokban, ahol a legkorábban, valamikor már az 1950-es években
elkezdôdött ez a váltás a második hullám technológiájáról a harmadik hulláméra,
A szén, a vasút, a textil-, acél-, autó-, gumi- és szerszámgépgyártás – ezek voltak a az olyan régi ipari körzetek, mint például a Merrimack-völgy Új-Angliában, vissza-
második hullám klasszikus iparágai. Lényegében egyszerû elektromechanikai elvek süllyedtek az elmaradott területek státusába, míg más helyek – például a 128-as
alapján sok energiát használtak fel, óriási mennyiségû hulladékot termeltek, számú út Boston mellett vagy a „Szilikon-völgy” Kaliforniában – villámgyorsan elsô-
szennyezték a környezetet; és a nagy darabszámú sorozatgyártás, az alacsony képzett- rendû fejlettségû körzetté váltak, s elôvárosi otthonaikat szilárdtestfizikával, rendszer-
ségû munkaerô iránti igény, a munkafeladatok ismétlôdése, az áruk szabványosítása elmélettel, mesterségesintelligencia-kutatással, vagy polimerkémiával foglalkozó
és az erôsen centralizált irányítás jellemezte ôket. szakemberek töltötték meg.
Az 1950-es évek közepétôl kezdve egyre inkább láthatóvá vált, hogy az iparilag fej- Nyomon lehet követni a munkahelyek és a jólét áttelepülését is, ahogy ezek a tech-
lett országokban ezek az iparágak elavulnak és hanyatlani kezdenek. Például míg az nológia áthelyezôdését követték: az úgynevezett „Nap-öv” államai nagy volumenû
Egyesült Államokban a munkaerô-állomány 1965 és 1974 között 21 százalékkal hadiipari szerzôdésekkel táplálva, fejlett technológiai bázist építettek ki, míg az észak-
növekedett, a textiliparban alkalmazottak száma csak 6 százalékkal emelkedett, keleten és a Nagy-tavak környékén fekvô régebbi ipari régiók visszafejlôdtek és majd-
a vas- és acéliparban pedig 10 százalékkal csökkent. Hasonló folyamat ment végbe nem a csôd szélére jutottak. New York városának elhúzódó pénzügyi válságában is
Svédországban, Csehszlovákiában, Japánban és a második hullám más országaiban is. világosan tükrözôdik ez a technikai váltás. A stagnálás ugyanígy bekövetkezett
Lorraine-ben, Franciaország acélipari központjában is. És ilyen volt – bár más szinten
– a brit szocializmus kudarca is. A második világháború végén a munkáspárti kor-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
mány arról beszélt, hogy elfoglalja az ipar „parancsnoki posztjait”, és ezt meg is tette, A bankokkal, áruházakkal és kormányhivatalokkal, a szomszédos otthonokkal és a
de az államosított parancsnoki posztokról kiderült, hogy azok a vasúthoz, a szén- munkahellyel összekapcsolva ezek a számítógépek át fogják alakítani nemcsak az
bányászathoz és az acéliparhoz kapcsolódtak – pontosan azokhoz az iparágakhoz, üzleti világot, a termelést és a kereskedelmet, hanem magának a munkának a jelle-
amelyeket a technikai forradalom túlhaladott, vagyis a tegnap parancsnoki posztjait gét, sôt még a családok szerkezetét is.
szerezték meg.
Hasonlóan a számítógépiparhoz, amelyhez köldökzsinórral kötôdik, az elektronikai
A harmadik hullám iparágaira épülô gazdasági szektorok és régiók felvirágoztak; ipar szintén a robbanás fázisában van, a fogyasztókat máris elárasztották kézi számo-
a második hullám iparára épülôk pedig lehanyatlottak, de a hatalomátvétel még lógépekkel, elektromos kijelzésû órákkal és videojátékokkal. Ezek azonban még csak
éppen csak megkezdôdött. Ma sok kormány tudatosan arra törekszik, hogy felgyor- halvány jelzést nyújtanak arról, ami még raktáron van: kisméretû, olcsó idôjárás- és
sítsa ezt a szerkezetváltást, s közben csökkentse az átmenettel járó fájdalmakat. Japán talajminôség-érzékelôk a mezôgazdaság számára, hétköznapi ruházatba beépíthetô
tervezôk a MITI-ben, Japán nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztériumában miniatûr orvosi készülékek, amelyek viselôik szívverését és aktuális stresszállapotát
tanulmányozzák az új technológiákat, hogy támogathassák a jövô szolgáltatási ipar- mutatják – ezek és az elektronika más alkalmazásai már közvetlenül a jelen határai-
ágait. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és tanácsadói szerkezetpolitikáról beszél- nál lappanganak.
nek és az Európai Beruházási Bankhoz fordulnak támogatásért ahhoz, hogy kitörjenek
a hagyományos tömegtermelést folytató iparágakból. A harmadik hullám új iparágainak kialakulása felé tartó haladást mindezeken
túlmenôen radikálisan fel fogja gyorsítani az energiaválság is, attól függôen, hogy
Ma az egymással rokon iparágak négy nagyobb csoportja néz nagyobb fejlôdés azok közül melyek fognak olyan új eljárások és termékek irányában fejlôdni, amelyek
elébe. A harmadik hullám korszakában várhatóan ezek fogják az ipar gerincét alkot- igen csekély mennyiségû energiát követelnek. A második hullám telefonrendszerei
ni, és ismét nagyobb változásokat hoznak magukkal a gazdasági hatalom, valamint a például valóságos rézbányákat igényeltek a városi utcák burkolata alatt lefektetett
társadalmi és politikai erôk átcsoportosításával. kábelek, vezetékek, relék és kapcsolók végtelen hálózatának kiépítéséhez. Most a
küszöbön áll, hogy áttérjünk a száloptikás rendszerekre, amelyek hajszálvékony fény-
Világos, hogy az elektronika és a számítógépek egy ilyen összefüggô csoportot áteresztô szálakon képesek üzeneteket továbbítani.21 Ennek a váltásnak megdöbben-
alkotnak. Az elektronikai ipar, ez a viszonylag új jövevény a világszínpadon, jelenleg tô következményei vannak az energiára nézve: a száloptikagyártáshoz mindössze egy
több mint 100 milliárd dolláros forgalmat produkál évente, és várható, hogy a 80-as ezredrészére van szükség annak az energiának, ami az ugyanolyan hosszúságú réz-
évek végére eléri a 325, sôt a 400 milliárdot is. Ez a világ negyedik legnagyobb ipar- huzalok anyagának kibányászásához, beolvasztásához és feldolgozásához kellett.
ágává tenné az acélipar, az autógyártás és a vegyipar után. A számítógépek elterjedé- Ugyanakkora mennyiségû szénnel, mint amennyi 90 mérföldnyi rézhuzal elôállításá-
sének sebessége olyan közismert, hogy aligha szükséges fejtegetnünk. A költségek hoz kellett, ma 80 ezer mérföldnyi száloptika készíthetô el!
olyan meredeken csökkentek, és a teljesítmény olyan látványosan növekedett, hogy
– a Computerworld magazin szerint – „ha az autógyártás megtette volna azt, amit a A szilárdtestfizika alkalmazása az elektronikában ugyanebbe az irányba halad,
számítógépipar tett az utóbbi harminc évben, akkor egy Rolls Royce ma két és fél és minden elôrelépés egyre kisebb és kisebb energiaigényû komponensek elôállítá-
dollárba kerülne, és egy gallon benzinnel kétmillió mérföldet tudna megtenni”. 19 sához vezet. Az IBM-nél az L.S.I. (Large Scale Integration) rövidítéssel jelzett, nagy-
mértékben integrált technológia terén elért legújabb fejlôdés olyan alkatrészek elôállí-
Küszöbön áll, hogy az olcsó miniszámítógépek elárasszák az amerikai otthonokat. tását teszi lehetôvé, amelyek mindössze 50 mikrowatt energiával aktiválhatók.
1979 júniusában már körülbelül száz vállalat gyártotta a személyi számítógépeket.
Olyan óriások jelentek meg a területen, mint a Texas Instruments; és olyan áruházlán- Az elektronikai forradalom jelleggörbéje azt sugallja, hogy az energiára szomjazó
cok, mint a Sears and Montgomery Ward, melyek már ott tartottak, hogy a számítógé- fejlett technológiát alkalmazó gazdaságokban az egyik legeredményesebb természet-
peket beillesztik a háztartási áruk kínálatába. „Hamarosan, egy szép napon” – csicse- védelmi stratégia a második hullám energiapocsékoló iparágainak a harmadik hullám
regte egy dallasi mikroszámítógép-kereskedô – „már minden otthonban lesz számító- kis energiaigényû iparágaival történô mielôbbi felváltása lehet.
gép. Éppen olyan standard berendezés lesz, mint a WC.”20

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Még általánosabban fogalmazva, a Science címû folyóirat helyesen állapítja meg, Még fontosabbak azok a teljesen új termékek, amelyeket egyszerûen nem lehet a
hogy az elektronikai robbanás „alapvetôen megváltoztathatja az ország gazdasági Földön elôállítani, gyakorlatilag semmilyen áron. Egy ûrkutatási és elektronikai vál-
tevékenységét, és azt a sebességet tekintve, ahogyan az elektronika új, gyakran várat- lalat, a TRW négyszáz különbözô ötvözetet azonosított, amelyek a gravitáció hatásai
lan alkalmazásait bevezetik, valószínû, hogy a valóság túlszárnyalja a képzeletet”. 22 miatt nem állíthatók elô a Földön.25 A General Electric ugyanakkor megkezdte egy
ûrkemence tervezését. A Daimler Benz és a M.A.N. Nyugat-Németországban érdeklô-
Az elektronikai forradalom azonban csak egy lépés egy teljesen új technoszféra dik a golyóscsapágyak ûrbeli gyártása iránt. Az európai ûrügynökség és olyan vállala-
kialakulásának irányába. tok, mint például a Brit Repülôgépgyártó Részvénytársaság szintén az ûr kereskedel-
mi hasznosítását megcélozó berendezéseket és termékeket terveznek. A Business Week
azt mondja olvasóinak, hogy „az ilyen lehetôségek nem a science fiction körébe
Gépek az ûrben tartoznak, és egyre több vállalat halálosan komolyan törekszik ezek elérésére”.
Többé-kevésbé ugyanez mondható el a világûr és az óceánok kutatása terén folyó Ugyanilyen komolyak és talán még lelkesebbek azok, akik Dr. Gerard O’Neill-nek
vállalkozásainkról, ahol a második hullám klasszikus technológiáján túlra vezetô ugrás az ûrvárosok létesítésére irányuló tervét támogatják. O’Neill princetoni fizikus, aki
szinte még látványosabb. A kialakuló új technoszférában az ûripar képezi a második fáradhatatlanul tájékoztatja a közönséget azokról a lehetôségekrôl, amelyek meg
nagyobb csoportot. Bár lehetnek bizonyos mértékû késések, hamarosan öt ûrrepülô- fognak nyílni igen nagy ûrtelepülések, több ezer lakosú ûrállomások vagy ûrszigetek
gép fog rakományt és embereket szállítani oda-vissza a Föld és az ûrállomások között, létesítésére, és lelkes támogatást kapott a NASA-tól, Kalifornia kormányzójától (egy
heti menetrend szerint. Ennek a hatását még alábecsüli a közvélemény, de az Egyesült erôsen ûrfüggô gazdaságú államtól), és – még meglepôbb módon – a Stewart Brand
Államokban és Európában már sok vállalat úgy tekint a „magas frontra”, mint a fejlett (a Whole Earth Catalog szerzôje) által vezetett ex-hippik egész kórusától.
technológia következô forradalmának forrására, és ennek megfelelô lépéseket tesz.23
O’Neill elgondolása szerint az ûrvárost apránként kell felépíteni, olyan anyagokból,
A Grumman és a Boeing mûholdak és ûrállomások fejlesztésén dolgozik, energiater- amelyeket a Holdon, vagy másutt az ûrben bányásznak ki. Egyik kollégája, Dr. Brian
melési céllal. A Business Week szerint „az iparágak egy másik csoportja még csak most O’Leary hosszabb ideje tanulmányozza az Apolló és az Ámor aszteroidák kibányászá-
kezdi megérteni, hogy a mûholdak mit jelenthetnek számukra – ezek olyan gyártók sának lehetôségeit.26 A Princetonban rendszeresen tartott konferenciákon összegyûl-
és feldolgozók, akiknek a termékei a félvezetôktôl a gyógyszerekig terjednek... sok nek a NASA, a General Electric, az amerikai energiaügynökségek és más érdekelt
high-tech anyag igen finoman szabályozott kezelést igényel, és a gravitációs erô zava- csoportok szakértôi, hogy kicseréljék dolgozataikat a Hold-beli és más földön kívüli
ró tényezô lehet... az ûrben nincs gravitáció, ami miatt aggódni kellene, nincs szükség ásványok kémiai feldolgozásáról, az ûrtelepek tervezésérôl és felépítésérôl, valamint
tartályokra, nem jelent problémát a mérgek vagy az erôs reakcióképességû anyagok a zárt ökológiai rendszerekrôl.
kezelése, és korlátlanul rendelkezésre áll a vákuum, valamint a szupermagas és
szuperalacsony hômérséklet”. A fejlett elektronika és az ûrprogram kombinációja, ami túlmutat a földi gyártási
lehetôségeken, új szintre emeli a technoszférát, mert nem korlátozzák többé a máso-
A fejlôdés eredményeként az „ûrbeli gyártás” aktuális témává vált a tudósok, dik hullám megfontolásai.
mérnökök és high-tech vállalati vezetôk körében. A McDonnell Douglas olyan, az ûr-
repülôgépeken használható készüléket kínál a gyógyszeripari vállalatoknak, amely ki
tudja választani a ritka enzimeket az emberi sejtekbôl. Az üvegipar azokat a módokat Le a mélységekbe
vizsgálja, hogyan lehet száloptikát és lézerekben használatos anyagokat gyártani az
ûrben. Az ûrben elôállított egykristály félvezetôk mellett a földön gyártott modellek A tenger mélységeibe való behatolás szinte az ûrkutatás tükörképének tetszik, s erre
primitívnek tûnnek. Az urokináz, az a vérrögoldó anyag, amire egyfajta vérbetegség- a törekvésre épül a technoszférában elôreláthatóan nagyobb szerepet játszó iparágak
tôl szenvedô betegeknek van szükségük, ma 2500 dollárba kerül adagonként. 24 Jesco harmadik nagy csoportja. A társadalmi változás elsô történelmi hulláma akkor indult
von Puttkamer, a NASA ûriparosítási kutatásainak vezetôje szerint ezt az ûrben keve- meg a Földön, amikor ôseink felhagytak a gyûjtögetéssel és vadászattal, s helyette
sebb, mint a mai ár egyötödéért lehetne elôállítani.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
elkezdték háziasítani az állatokat és megmûvelni a talajt. A tengerekhez fûzôdô viszo- A Hoffmann-La Roche gyógyszeripari vállalat egy ideje feltûnés nélkül átfésüli a
nyunkban mi most pontosan ugyanezen a szinten állunk. tengereket olyan új gyógyszerek után kutatva, mint például gombaölô hatóanyagok,
fájdalomcsillapítók, diagnosztikai segédanyagok és vérzéselállító szerek. 30
Egy éhes világban az óceán segíthet feltörni azt a kemény diót, amit az élelmezési
problémák jelentenek. A tenger – megfelelôen megmûvelve, s egyes lakóinak tenyész- A tengeri építészeti technológiák további fejlôdésével valószínûleg tanúi leszünk a
tésével – az olyannyira szükséges fehérjék szinte végtelen forrását nyújthatja félig vagy teljesen a tengerbe süllyesztett „vízi városok” és „úszó üzemek” létesíté-
számunkra. A jelenlegi erôsen iparosított kereskedelmi halászat – mindaddig, amíg ja- sének. Az ilyenfajta építkezést a jelenleg még nulla ingatlanköltség és a helyszínen
pán és szovjet hajóüzemek járják a tengereket – kegyetlen pusztítást okoz, és a tenge- rendelkezésre álló tengeri források (a szél, a meleg áramlatok vagy az árapály) révén
ri élet sok formájának a teljes kihalásával fenyeget. Ezzel szemben az intelligens „aqua- olcsón elôállítható energia kombinációja versenyképessé teheti a szárazföldivel.
kultúra”, a haltenyésztés bizonyos növények termesztésével és betakarításával együtt
jelentôs mértékben hozzájárulhat a világ élelmezési válságának orvoslásához, anélkül, A Marine Policy címû mûszaki folyóirat arra a következtetésre jut, hogy „az úszó
hogy veszélyeztetné a törékeny bioszférát, amelytôl valamennyiünk élete függ.27 tengeri állomásokon alkalmazott technológia elég olcsónak és egyszerûnek tûnik
ahhoz, hogy a világ legtöbb népe, valamint számos vállalat és magán érdekcsoport
A partmenti olajfúrások szaporodása az utóbbi idôben elhomályosította a tengeri számára elérhetô legyen. Jelenleg valószínûnek látszik, hogy az elsô úszó városokat a
„olajtermesztés” lehetôségét. Dr. Lawrence Raymond a Battelle Memorial Intézetben túlzsúfolt ipari társadalmak fogják megépíteni, lakásproblémáik enyhítésére... A mul-
bemutatta, hogy lehetséges magas olajtartalmú algát termeszteni, és erôfeszítések foly- tinacionális részvénytársaságok számára ezek mozgékony kereskedelmi állomásként,
nak abban az irányban, hogy ezt a folyamatot gazdasági értelemben hatékonnyá vagy hajóüzemként jöhetnek szóba. Az élelmiszeripari vállalatok különféle tenger-
tegyék.28 mûvelési tevékenységek bázisául szolgáló úszó városokat építhetnek... Adóparadi-
csomot keresô nagyvállalatok, új életmódra vágyó kalandorok is alapíthatnak úszó
Az óceánok az ásványok nyomasztóan széles választékát is kínálják: rezet, cinket, városokat, és azokat új államoknak kiálthatják ki. Az úszó városok elérhetik, hogy
ónt, ezüstöt, aranyat és platinát, sôt, ami talán még fontosabb, foszfátérceket is, diplomáciailag formálisan elismerik ôket... vagy etnikai kisebbségek eszközeivé
amelyekbôl a földbázisú mezôgazdaság számára mûtrágya állítható elô. 29 A bányatár- válhatnak függetlenségük eléréséhez.”31
saságok szemet vetettek a Vörös-tenger meleg vizeire, amelyek 3,4 milliárd dollár
értékûre becsült cink-, ezüst-, réz-, ólom- és aranykészletet rejtenek. Körülbelül száz A partok mentén szaporodó olajfúró tornyok ezrei közül néhány le van horgonyoz-
vállalat (köztük néhány a legnagyobbak közül) most készül arra, hogy krumpli for- va a fenékre, de igen sokat szabadon lebegve tartanak a helyén különféle propellerek,
májú mangánrögöket termeljen ki a tengerfenékbôl. (Az ilyen rögök megújítható ballasztok és az úszóképességet szabályozó más eszközök segítségével. Az ezeknek a
forrást nyújtanak, mert évente 6-10 millió tonnányi képzôdik belôlük egyetlen jól megépítéséhez társuló technikai fejlôdés rendkívül gyorsan halad elôre, és lefekteti az
azonosított öv mentén, kissé délre Hawaiitól.) alapokat az úszó városok és az azokat kiszolgáló óriási új iparágak kialakulásához.
Jelenleg négy nemzetközi konzorcium készül arra, hogy a nyolcvanas évek köze- A tengerek irányában való elmozdulásra késztetô gazdasági okok olyan gyorsan
pén több milliárd dolláros nagyságrendû beruházással hozzáfogjon a tengeri bányá- szaporodnak, hogy a közgazdász D. M. Leipziger szerint a nagyvállalatok ma „sorban
szathoz. Az egyik ilyen konzorciumhoz 23 japán vállalat, egy AMR nevû nyugatnémet állnak, mint a régi nyugati telepesek, a startpisztoly eldördülésére várva, hogy nagy
csoport és a kanadai International Nickel mûvek egyik amerikai leányvállalata tartozik. területeket kihasíthassanak maguknak a tengerfenékbôl”.32 Ez megmagyarázza azt is,
A második magában foglalja az Union Minière nevû belga vállalatot, a United States hogy a nem ipari országok miért küzdenek annak garantálásáért, hogy a tengeri for-
Steelt és a Sun társaságot. A harmadik vállalkozásban a japán Mitsubishi, az amerikai rások ne kerülhessenek kizárólag a gazdag nemzetek birtokába, hanem az emberiség
Rio Tinto cinkfeldolgozó, az Egyesült Királyság Consolidated Gold Fields nevû vállalata és közös örökségévé váljanak.
a kanadai Noranda érdekeltségek vesznek részt. Az utolsó konzorciumban a Lockheed
lépett szövetségre a Royal Dutch/Shell csoporttal. Ezektôl a vállalkozásoktól a londoni Ha ezeket a különféle fejlôdési vonulatokat nem egymástól független, hanem
Financial Times szerint nem kevesebb várható, mint hogy „forradalmasítják a világ összekapcsolt és egymást erôsítô jelenségeknek tekintjük, észrevehetjük, hogy min-
bányászati tevékenységét egyes ásványok terén”. den egyes technikai vagy tudományos újítás felgyorsít egy vagy több másikat valahol

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
másutt, és világossá válik, hogy itt nem ugyanazzal a technikai szinttel van dolgunk, Kitenyészthetnénk embereket olyan gyomorral, mint a teheneké, hogy meg tudják
mint amelyen a második hullám alapult. Útban vagyunk egy radikálisan új energia- emészteni a füvet és a szénát – úgy enyhítve az élelmezési problémákat, hogy saját
rendszer és egy radikálisan új technológiai rendszer kialakulása felé. táplálkozásunkat módosítva lejjebb kerülünk a táplálékláncban? Biológiailag meg-
változtassunk dolgozókat, hogy jobban megfeleljenek a munkafeladatok követel-
De még ezek a példák is csekély jelentôségûnek tûnnek azzal a „technikai földren- ményeinek – teremtsünk például rövidebb reakcióidôvel rendelkezô pilótákat, vagy
géssel” összehasonlítva, ami molekuláris biológiai laboratóriumainkban most zajlik. neurológiailag tervezett futószalag-munkásokat, akik boldogan elvégzik számunkra
A biológiai iparágak alkotják a negyedik csoportot a holnap gazdaságában, és ezeknek az egyhangú munkát? Megkíséreljük az „alsóbbrendû” emberek kiirtását és egy
lehetnek a legkomolyabb hatásaik az összes közül.* „szuper faj” kitenyésztését? (Hitler megpróbálkozott ezzel, de anélkül a genetikai
fegyverzet nélkül, amit laboratóriumaink hamarosan rendelkezésünkre fognak bocsá-
tani.) Klónozzunk katonákat, hogy harcoljanak helyettünk? Felhasználjuk a geneti-
A génipar kai elôrejelzést arra, hogy megszabaduljunk a fogyatékos csecsemôktôl? Fejlesszünk
ki tartalék szerveket magunknak – lehetne például mindannyiunknak egy „takarék-
Miközben a genetikával kapcsolatos információ mennyisége kétévente megduplázódik, bankja”, tele pótvesékkel, májakkal és tüdôkkel?
és a génsebészek feszített tempóban dolgoznak, a New Scientist magazin arról számol be,
hogy „a génsebészet keresztülment az alapvetô felkészülés fázisán, s ma már készen áll, Bármilyen vadul hangzanak is ezek az ötletek, mindegyiknek megvannak a szó-
hogy kilépjen az üzlet világába”.33 A tudományos fejlôdés egyik tekintélyes elemzôje, szólói (és ellenfelei) a tudományos közösségben, és lehetnek karnyújtásnyira levô üz-
Lord Ritchie-Calder azt állítja, hogy most úgy dolgozunk fel élô anyagokat, mint ahogy leti alkalmazásaik is. A génsebészet bírálói, Jeremy Rifkin és Ted Howard Ki játsszon
eddig a mûanyagokat és a fémeket kezeltük. A nagyobb vállalatok máris ûzôbe vették Istent? címû könyvükben a következôket írják: „a széles körben alkalmazott génsebé-
a biológiai felfedezések üzleti alkalmazását. Arról álmodnak, hogy enzimeket helyez- szet valószínûleg ugyanúgy el fog terjedni Amerikában, mint ahogy a szerelôszalagok,
nek az autókba, hogy pontosan követni tudják a kipufogó gázok összetételét és kör- az autók, az oltóanyagok, a számítógépek és az összes többi technológia. Amint egy-
nyezetszennyezési adatokat küldjenek egy mikroprocesszorhoz, amely azután ennek egy genetikai elôrelépés üzleti célokra alkalmazhatóvá válik, új fogyasztói igényt fog
megfelelôen állítja be a motort. Olyasmirôl beszélnek, amit a New York Times „értékes kielégíteni, és az új technológiához piac teremtôdik.” A lehetséges alkalmazások
nyomelemeknek az óceánok vizébôl való kibányászására használható, fémre éhes mik- száma miriádnyi.34
robáknak” nevez. Már követelik és meg is szerezték a jogot új életformák szabadalmaz-
tatására. Az Eli Lilli, a Hoffmann-La Roche, a G. D. Searle, az Upjohn és a Merck vállalatok Az új biológia például potenciálisan segíthet az energiaproblémák megoldásában is.
– a General Electricet nem is említve – mind részt vesznek a versenyben. A tudósok most tanulmányozzák azt az elgondolást, amely szerint hasznosíthatnánk
a napfény elektrokémiai energiává való átalakítására képes baktériumokat. „Biológiai
Az ideges kritikusok, ideértve sok tudóst is, indokoltan aggódnak amiatt, hogy ez a napelemekrôl” beszélnek. Kitenyészthetnénk életformákat az atomerômûvek helyet-
verseny egyáltalán folyik. Nem „olajszennyezés”, hanem olyan „mikrobaszennyezés” tesítésére? És ha igen, felcserélhetjük-e a radioaktív szennyezés veszélyét a bioaktív
képeit vetítik elénk, amelyek betegségeket terjesztenek és megtizedelhetnek egész szennyezés veszélyére? Az egészségügy mezején sok, ma még gyógyíthatatlan beteg-
népeket. A virulens mikrobák létrehozása és esetleges szabadon eresztése azonban ség kétségkívül gyógyíthatóvá vagy megelôzhetôvé fog válni – és ugyanakkor újab-
csak egy ok a riadalomra. Teljesen józan és tiszteletre méltó tudósok olyan vészterhes bak, talán még rosszabbak keletkezhetnek akár figyelmetlenségbôl, akár rosszindulat-
lehetôségekrôl beszélnek, amelyeknél megtorpan a képzelôerô. ból. Gondoljuk meg, mit tehetne egy profitéhes vállalat, ha kifejlesztene és titokban
terjesztene valami új betegséget, amelynek a gyógyszerét egyedül ô birtokolja? Akár
* A Future Shockban, ahol sok évvel ezelôtt elôször érintettem néhányat ezek közül, felvetettem, hogy alkalmasint csak egy enyhe, megfázásszerû betegség is tömeges piacot tudna teremteni a megfele-
képesek leszünk „elôre megtervezni” az emberi testet, „termeszteni a géneket”, kémiailag programozni az agyat, lô monopolhelyzetbôl ellenôrzött gyógyításhoz.
klónozás útján azonos másolatokat készíteni önmagunkról és teljesen új, veszélyes életformákat teremteni. „Ki fog-
ja ellenôrizni a kutatásokat ezeken a területeken?” – kérdeztem. „Hogyan fogják alkalmazni az új felfedezéseket?
Nem fogunk elszabadítani olyan borzalmakat, amelyekre az ember tökéletesen felkészületlen?” A Cetus nevû kaliforniai vállalathoz számos világhírû genetikus szakember kötôdik
Egyes olvasók az elôrejelzést túlzottnak tartották. Ez azonban 1973 és a génsebészeti beavatkozások alkalmazása
elôtt volt. Ma, amikor a biológiai forradalom már a szökési sebességre gyorsul fel, ugyanezeket az aggódó kérdése-
üzleti szálakkal.35 E vállalat elnöke szerint a következô 30 évben „a biológia – fontos-
ket teszik fel tiltakozó polgárok, kongresszusi bizottságok és maguk a tudósok is. ságát tekintve – meg fogja elôzni a kémiát”. És Moszkvában egy hivatalos politikai

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nyilatkozat sürgeti „a mikroorganizmusok szélesebb körû használatát a nemzetgazda- nemzetek fölé emeléséért és a vállalati, nemzeti vagy tudományközi versengés hatha-
ságban”...36 tós korlátozásáért küzdhetünk az egész területen, mielôtt túl késô lesz.
A biológia csökkenteni fogja, vagy megszünteti az olaj iránti igényt a mûanyag-, Egy dolog megváltoztathatatlanul világossá vált: nem vagyunk többé bezárva a má-
mûtrágya-, ruha-, festék- és rovarölôszer-gyártásban, és több ezer más termék eseté- sodik hullám hagyományos technológiájának 300 éves elektromechanikai keretei
ben is. Élesen meg fogja változtatni a fából, gyapjúból és egyéb „természetes” anya- közé. Ennek a történelmi ténynek a teljes jelentôségét csak most kezdjük felfogni.
gokból készülô termékek gyártását. Az olyan nagyvállalatok, mint a United States Steel,
a Fiat, a Hitachi, az ASEA, vagy az IBM kétségkívül meg fogják teremteni a saját bio- Mint ahogy a második hullámnak kombinálnia kellett a szenet, az acélt, az elekt-
lógiai osztályaikat, ahogy idôvel áttérünk a manufaktúráról a „biofaktúrára”, teret ad- romosságot és a vasúti szállítást, hogy létrehozza az autókat és az ipar ezer más ter-
va ma még el sem képzelhetô termékek széles választékának. Theodore J. Gordon, mékét, amelyek átalakítják az életünket, ugyanúgy az új változások igazi hatása sem
a The Futures Group vezetôje szerint „a biológiában, ha egyszer hozzáfogtunk, olyan lesz érezhetô mindaddig, míg el nem érjük az új technológiák kombinálásának a
dolgokról kell majd gondolkodnunk, mint például hogy készíthetünk-e » szövetkom- szintjét, összekapcsolva a számítógépeket, az elektronikát és az ûrbôl, illetve az óceá-
patibilis« ingeket, vagy » emlôs matracokat« – ugyanabból az anyagból, mint ami a nôi nokból származó új anyagokat a genetikával, és mindezeket az új energiabázissal.
mellet alkotja”. Ezeknek az elemeknek az összekapcsolódása az innovációk olyan áradatát fogja
megindítani, ami semmihez sem hasonlítható az emberi történelemben. A harmadik
A mezôgazdaságban már az ilyen jóslatok valóra válását jóval megelôzôen alkal- hullám civilizációjához drámaian új technoszférát konstruálunk.
mazni fogják a génsebészetet a világ élelmiszer-ellátásának javítására. Az 1960-as
évek sokat emlegetett zöld forradalma az elsô hullám világának farmerei számára ko-
losszális csapdának bizonyult, mert nagy mennyiségû nyersolajbázisú mûtrágyát igé- Lázadás a technika ellen
nyelt, amit külföldön kellett (volna) megvásárolniuk. A következô biomezôgazdasági
forradalom a mesterséges trágyázás csökkentését veszi célba. A génsebészet fejlôdési Az ilyen nagyságrendû haladás kihatással lehet nemcsak egész életünkre, hanem
iránya itt nagy terméshozamú gabonafélékre mutat, olyan gabonára, ami jól terem magára az evolúcióra is a jövôben – feltétlenül szükséges hát, hogy megpróbáljuk
homokos vagy sós talajon is, és ellenáll a kártevôknek. Lehetôvé fog válni továbbá, kézbe venni az irányítását. A „nemtörôdöm” szemlélet pusztulásba dönthet bennün-
hogy teljesen új tápanyagokat és rostokat hozzunk létre, egyszerûbb, olcsóbb, ener- ket és gyermekeinket is, mert a mostani változások ereje, léptéke és sebessége semmi-
giatakarékos tárolási és élelmiszer-feldolgozási módszerekkel együtt. A génsebészet – hez sem hasonlítható a történelemben. Emlékezetünkben még frissen élnek a Three
mintegy kiegyensúlyozva a velejáró félelmetes korlátokat – elénk tárja az éhség teljes Mile szigetnél majdnem bekövetkezett katasztrófáról, a DC-10-es repülôgépek lezu-
megszüntetésének a lehetôségét az egész világon. hanásáról, a mexikói partoknál történt, nehezen leküzdhetô súlyos olajszennyezésrôl
és száz más borzalmas mûszaki balesetrôl szóló hírek. Az ilyen szerencsétlenségek
Az embernek szkeptikusnak kell maradnia ezekkel a ragyogó ígéretekkel szemben. láttán fel kell tennünk a kérdést: megengedhetjük-e, hogy a holnap még hatékonyabb
Ha csak félig is igazuk van a genetikai termelés apostolainak, a mezôgazdaságra gya- technológiáinak kifejlesztése és azok kombinált alkalmazása ugyanolyan rövidlátó
korolt hatás óriási lehet, s végsô soron megváltoztathatja egyebek közt a szegény és a módon, önzô szempontok szerint valósuljon meg, mint ahogyan az a második hullám
gazdag országok viszonyát is. A zöld forradalom a szegényeket nem függetlenítette, korszakában történt? Az új technológiákkal kapcsolatban feltett alapkérdés az elmúlt
hanem még inkább függôvé tette a gazdagoktól. A biomezôgazdasági forradalom meg- 300 év során mind a kapitalista, mind a szocialista országokban egyszerû volt: növe-
teheti a fordítottját. lik-e ezek a gazdasági nyereséget vagy a katonai ütôerôt – világos, hogy ezek az
ikerkritériumok többé nem felelnek meg. Az új technológiáknak sokkal szigorúbb
Ma még korai lenne magabiztosan kijelenteni, hogy a biotechnológia hogyan fog vizsgán kell átmenniük – ökológiai, társadalmi, valamint gazdasági és stratégiai szem-
fejlôdni. De ahhoz már túl késô van, hogy visszaforduljunk. Nem tudjuk felfedezet- pontból egyaránt.
lenné tenni, amit már tudunk. Már csak az alkalmazások ellenôrzéséért, az új lehetô-
ségek elhamarkodott kiaknázásának megelôzéséért, a génsebészet szabályozásának a Ha közelebbrôl megvizsgáljuk azokat az eseményeket, amelyeket az utóbbi évek-
ben bekövetkezett mûszaki jellegû szerencsétlenségekrôl az amerikai Országos Nem-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
zeti Tudományos Alapítványhoz benyújtott jelentésben a „technikai eredetû sokk” kusa hírnévre juthat a „Cambridge-i Tízek”, vagy az „Oak Ridge-i Hetek” ügyének
kifejezéssel jellemeztek, felfedezhetjük, hogy ezek legtöbbje a második, s nem pedig a kivizsgálásával.*
harmadik hullám technológiájával függött össze.37 Ennek az oka nyilvánvaló: a har-
madik hullám technológiáit még nem alkalmazzák nagy léptékben. Sok új technika A mai technika ellen lázadó csoportok tagjainak többsége azonban se nem bomba-
még a gyermekkorát éli. Mindazonáltal már észlelhetjük az elektronikus köd, dobáló, se nem luddita. Közönséges polgárok milliói mellett több ezer olyan ember
az információszennyezés, az ûrháború, a genetikai szennyezés, az éghajlat-szabályo- tartozik ide, akik maguk is tudományosan képzettek: nukleáris mérnökök, biokémi-
zás és az „ökológiai háború” veszélyeit – ilyen lehet például földrengések szándékos kusok, orvosok, közegészségügyi tisztviselôk és genetikusok. Ezek a csoportok – a
elôidézése vibrációk távolból történô kiváltásával. Ezeken is túlmutat seregnyi más ludditákkal ellentétben – jól szervezettek és világosan megfogalmazzák céljaikat.
veszedelem, ami az új technikai bázis kifejlôdéséhez társul. Kiadják és terjesztik saját mûszaki folyóirataikat és propagandaanyagaikat. Amellett,
hogy sztrájkôrséget szerveznek és az utcára vonulnak tüntetni, pereket indítanak és
Ilyen körülmények között nem meglepô, hogy az utóbbi években a közvélemény- törvényjavaslatokat fogalmaznak meg.
ben tömeges, szinte egyöntetû ellenállás mutatkozik az új technikával szemben.
A második hullám korai idôszakában szintén voltak kísérletek az új technikai eszkö- Ezt a mozgalmat gyakran reakciósnak nevezik és ezért támadják, holott valójában
zök terjedésének megállítására. A londoni munkások már 1663-ban lerombolták a a kialakuló harmadik hullám életfontosságú részét képezi, mert tagjai alkotják majd
mechanikus fûrészmalmokat, amelyek megélhetésüket fenyegették. 1676-ban a sza- a „hullámfront” élcsapatait a jövôben, abban a háromutas politikai és gazdasági küz-
lagmunkások szétrombolták a gépeket. 1710-ben lázadók tiltakoztak az új harisnyakö- delemben, ami a technológia területén fog lezajlani, párhuzamosan az energiával
tô gépek bevezetése ellen. Késôbb John Kay, a textilgyárakban használatos repülôorsó kapcsolatos harccal, amit az elôzôekben írtuk le.
feltalálója feldühödött tömeget talált lerombolt otthona elôtt, és végül örökre elmene-
kült Angliából. A legjobban ismert példa 1811-bôl származik, amikor a magukat Itt is a második hullám erôit látjuk az egyik oldalon, az elsô hullám reakciósait a
ludditáknak nevezô géprombolók Nottinghamben összetörték a textilgyári gépeket. 38 másikon, és a harmadik hullám erôit – mindkettô ellen küzdve. Itt a második hullám
erôi azok, akik a technológia régi, óvatlan szemléletét képviselik: „Ha mûködik, ter-
A gépekkel szemben megnyilvánult korai ellenállás azonban csak szórványos volt, meld; ha fogy a piacon, termeld; ha erôsebbé tesz, építsd meg!”. A második hullám
és mindannyiszor spontán jelent meg. Mint egy történész megjegyezte, az esetek kö- múltjához kötôdô és a haladás elavult induszt-realista elképzeléseivel eltöltött embe-
zül sok „nem annyira magukkal a gépekkel szemben fellépô ellenségesség eredménye rek közül sokakat anyagi érdekek fûznek a technika felelôtlen alkalmazásához.
volt, hanem inkább valamely gyûlöletes munkáltatóval szemben alkalmazott kény- Ôk azok, akik vállrándítással elintézik a veszélyeket.
szerítô módszer”. Az írástudatlan, szegény, éhes és elkeseredett munkások – férfiak és
nôk egyaránt – úgy látták, hogy a gépek saját egyéni életük fenntartását fenyegetik. A másik oldalon ismét csak romantikus szélsôségesek kicsiny kórusát találjuk, akik
az elsô hullám primitív technológiáján kívül mindennel szemben ellenségesek, akik –
A mai lázadás – a technikai fejlôdés elszabadulása ellen – különbözik ettôl. Olyan úgy tûnik – a középkori kézmûipari munkához való visszatérésrôl álmodoznak. Több-
emberek gyorsan növekvô serege vesz részt benne, akik semmi esetre sem szegények nyire a középosztályhoz tartoznak, a „teli has” nyújtotta elônyös helyzetbôl beszél-
vagy írástudatlanok, s akik nem feltétlenül technikaellenesek, és nem állnak szemben nek, s ellenállásuk a technikai haladással szemben épp olyan vakon egy kalap alá
a gazdasági növekedéssel sem, de az ellenôrizetlen technikai haladásban fenyegetést sorol különbözô dolgokat, mint ahogyan a második hullám hívei is kritika nélkül
látnak saját magukra és a globális túlélésre nézve egyaránt. támogatják a technika fejlôdését. Egy olyan világba való visszatérésrôl fantaziálnak,
amelyet nemcsak mi találnánk borzalmasnak, hanem a legtöbben közülük is.
Akadhat köztük néhány fanatikus, akik alkalomadtán alkalmazhatják a ludditák
módszereit. Nem nehéz elképzelni egy számítógépes berendezés, egy genetikai labo- Ez ellen a két szélsôséges tábor ellen egyre többen sorakoznak fel minden országban,
ratórium vagy egy részben felépült atomerômû felrobbantását. Még könnyebben s ezek az emberek alkotják a technika elleni lázadás központi magját.39 Ôk valójában –
elképzelhetjük, hogy valami különösen súlyos következményekkel járó technikai anélkül, hogy tudnának róla – a harmadik hullám frontharcosai. Nem elsôsorban a
katasztrófa boszorkányüldözést vált ki, melynek célpontjai a fehér köpenyes tudósok
lesznek, mondván, hogy „minden bajt ôk okoztak”. A jövô valamely demagóg politi- * A helységnevek jelentôs amerikai kutatási központokra utalnak. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
technikát támadják, hanem kemény kérdéseket tesznek fel arról, hogy miféle társa- jük, sok látszólag hatékony technológiáról kiderül, hogy voltaképpen kifejezetten
dalmat akarunk a jövôben. Felismerik, hogy ma olyan sok technikai lehetôség áll hatástalan.
elôttünk, hogy többé nem finanszírozhatjuk és alkalmazhatjuk valamennyit. Úgy ér-
velnek tehát, hogy gondosan válogatni kell közöttük, és azokat a technológiákat kell A technika ellen lázadók tehát a „megfelelô technológiák” 40 egész sorát kívánják
kiválasztani, amelyek hosszú távú társadalmi és ökológiai célokat szolgálnak. Nem megtervezni, humánus munkafeltételek megteremtésére, a szennyezés elkerülésére
akarják megengedni, hogy a technika alakítsa céljainkat, és társadalmi ellenôrzést és a környezet kímélésére törekedve. Inkább személyes, illetve helyi felhasználásra
kívánnak gyakorolni a mûszaki haladás fôbb irányai fölött. kívánnak termelni, mint országos és globális piacokra. A technika elleni lázadás szer-
te a világon ezernyi kísérletet indított be a kisléptékû technológiák alkalmazására, a
A technika ellen lázadó csoportok még nem alakítottak ki világos, átfogó progra- haltenyésztés és az élelmiszer-feldolgozás, az energiatermelés és a hulladékhaszno-
mot. De ha kiáltványaikból, petícióikból, nyilatkozataikból és kiadványaikból tájéko- sítás, az olcsó építôanyag-gyártás és az egyszerû közlekedés területén egyaránt.
zódni próbálunk nézeteikrôl, számos olyan gondolatmenetet és eszmeáramlatot
fedezhetünk fel, amelyek hozzájárulhatnak a technika újfajta szemléletéhez és annak Jóllehet sok ilyen kísérlet naiv és visszanyúl a mitikus múltba, vannak köztük
a pozitív stratégiának kidolgozásához, amely a harmadik hullám jövôjébe vezetô gyakorlatiasabbak is. Egyesek megragadják a legújabb anyagokat és tudományos
átalakulás irányítását segíti. eszközöket, és ezeket újszerûen kombinálják a régi technikával. Például a történész
Jean Gimpel, aki a középkor technikájával foglalkozik, a nem ipari országokban eset-
A technika ellen lázadó mai rebellisek abból az elôfeltételezésbôl indulnak ki, hogy leg hasznosnak bizonyuló egyszerû eszközök elegáns modelljeit készítette el. Ezek
a Föld bioszférája törékeny, és minél hatékonyabbá válik az új technikai eszközrend- némelyikében új anyagokat kombinált régi módszerekkel. A léghajók iránti érdek-
szer, annál nagyobb a veszélye annak, hogy helyrehozhatatlan kárt teszünk boly- lôdés újraéledése szintén jó példát nyújt egy túlhaladott technika alkalmazására, ami
gónkban. Így tehát azt követelik, hogy minden új technológiát elôzetesen világítsanak ma – a modern szerkezeti anyagok felhasználásával – sokkal kifizetôdôbb teljesít-
át a lehetséges mellékhatások felderítése végett, s hogy a veszélyes üzemeket tervez- ményt biztosíthat.41 A léghajók ökológiai szempontból nem kifogásolhatók, és felhasz-
zék újra vagy állítsák le, ha már beindították – vagyis, hogy a holnap technikája szigo- nálhatók lassú, de olcsó és biztonságos szállításra olyan régiókban, ahol nincsenek
rúbb ökológiai korlátozásoknak legyen alávetve, mint amilyeneknek annak idején a utak – talán Brazíliában vagy Nigériában. A „megfelelô” vagy alternatív technológiák-
második hullám technikai eszköztárát alávetették. kal végzett kísérletek – különösen az energiaszektorban – arra mutatnak, hogy
néhány egyszerû, kisléptékû technológia, ha a mellékhatásokat is figyelembe vesszük
A technika ellen lázadók úgy érvelnek, hogy vagy mi irányítjuk a technikát, vagy és a gépeket pontosan a feladathoz illôen választjuk ki, épp olyan „kifinomult” lehet,
az irányít bennünket – és hogy a „mi” nem jelentheti többé csupán a tudósok, mér- mint a komplex, nagyléptékû technológiák.
nökök, politikusok és üzletemberek szokásos, szûk körû elit csoportját. Bármi legyen
is a tényleges eredménye a Nyugat-Németországban, Franciaországban, Svédország- A technika ellen lázadókat zavarja az egyensúly kiáltó hiánya a tudomány és a
ban, Japánban és az Egyesült Államokban kitört atomenergia-ellenes kampányoknak, technika területén: ha bolygónk teljes felszínét vesszük tekintetbe, a világ tudósainak
a Concorde ellen vívott csatáknak vagy a genetikai kutatás szabályozására vonatkozó, mindössze három százaléka dolgozik azokban az országokban, amelyekben bolygónk
egyre erôsödô követeléseknek, mindezek a mûszaki fejlesztési döntések demokratizá- lakosságának 75 százaléka él. A lázadók arra törekednek, hogy több figyelmet szen-
lásának széles körben elterjedt szenvedélyes igényét tükrözik. teljünk a világ szegényeinek a szükségleteire, s az ûr és az óceánok forrásait igazsá-
gosabban osszuk el. Felismerik, hogy a tenger és az ég az emberiség közös öröksége,
A technika ellen lázadók vitatják, hogy a technikai berendezéseknek nagynak, és annak is tudatában vannak, hogy a mai fejlett technika nem létezhetne számos nagy
költségesnek vagy komplexnek kell lenniük ahhoz, hogy „kifinomultak” lehessenek. nemzet – az indiaiak, az arabok és a régi kínaiak – történelmi hozzájárulása nélkül.
A második hullám nehézkes technikája hatékonyabbnak tûnt, mint amilyen a való-
ságban volt, mivel az ipari társaságok és a szocialista vállalatok nem vállalták fel, Végül úgy érvelnek, hogy a harmadik hullámba vezetô úton lépésrôl lépésre kell
hanem áthárították a társadalom egészére a szennyezések eltávolításával, a munka- haladnunk a második hullám korszakában használt forráspazarló, környezetszennye-
nélküliek támogatásával, vagy a munkától való elidegenedés problémáival kapcsola- zô termelési rendszertôl egy „metabolikusabb” rendszer felé, amely megszünteti a
tos feladatok megoldásának óriási költségeit. Ha ezeket termelési költségeknek tekint- pazarlást és a szennyezést, annak biztosításával, hogy az egyes iparágak által kibocsá-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tott termékek (és melléktermékek) befogadhatóvá váljanak egymás számára. Céljuk

Demasszifikált*
[ 13fejezet]
egy új, zártabb termelési rendszer megvalósítása, amelybôl nem kerül ki szinte sem-
mi olyan anyag vagy energia, ami ne lenne felhasználható egy másik termelési folya-
mat számára, valahol lejjebb a folyamatok láncolatában. Az ilyen rendszer nemcsak
tájékoztatási
termelési értelemben hatékonyabb, hanem minimalizálja, vagy meg is szüntetheti a
bioszféra károsítását.
eszközök
Egészében véve ez a technika ellen lázadó program szolgáltatja az alapot a mûsza-
ki haladás humanizálásához.
A technika ellen lázadók – akár felismerik ezt, akár nem – a harmadik hullám ügy-
nökei. Az elôttünk álló években nem fognak eltûnni, hanem inkább szaporodni
fognak, mert épp olyan szerves részét alkotják a civilizáció új szintjéhez vezetô hala- Korunk egyik legerôteljesebb hôs figurája a titkos ügynök. Nincs még egy alak, aki
dásnak, mint a Vénusz kutatási programja, meglepô képességekkel rendelkezô számí- ennyire megragadná a mai ember képzeletvilágát. Filmek tucatjai dicsôítik a kitalált
tógépeink, biológiai felfedezéseink és az óceánok mélyén végzett kutatásaink. Termé- 007-es ügynököt és hetyke vagy gonosz ellenfeleit. A televíziók és a puhafedelû
szetesen konfliktusokba kerülnek az elsô hullám fantasztáival és a második hullám regények szinte futószalagról ontják a kémfigurákat – ezeket a merész, romantikus,
megrögzött híveivel, akik a technika über alles eszméjében hisznek. Gyôzelmeikbôl az amorális hôsöket. Ugyanakkor a kormányok milliárdokat költenek hírszerzésre. KGB
elérni kívánt új, fenntartható energiarendszerhez illeszkedô ésszerû mûszaki meg- és CIA ügynökök és más kémek egész serege utazgat egymást üldözve, oda-vissza Ber-
oldások fognak származni. Az új technika és az új energiabázis összeillesztése egész lin és Bejrút, Makaó és Mexikóváros között.
civilizációnkat teljesen új szintre fogja emelni. Ennek szívében a sokkal szigorúbb
ökológiai és társadalmi ellenôrzés mellett mûködô, kifinomult, tudományosan meg- Moszkvában a nyugati tudósítókat gyanúsítják kémkedéssel. Bonnban kancellárok
alapozott „élenjáró” iparágak és a „második vonalhoz” tartozó, hasonlóképpen kifino- buknak meg amiatt, hogy kémek férkôznek be minisztériumaikba. Washingtonban
mult, de kisebb, emberibb léptékû termelés fúzióját fogjuk találni, ami a második hul- kongresszusi nyomozóbiztosok tárják fel egyidejûleg különbözô amerikai és koreai
lám technoszféráját kormányozó szabályoktól radikálisan különbözô elveken alapul. titkos ügynökök bûneit, miközben a fejünk fölött az ég tele van kém-mûholdakkal,
Az iparnak ez a két rétege együtt fogja kialakítani a holnap „parancsnoki posztjait”. amelyek gyakorlatilag minden egyes négyzetcentiméternyi területet lefényképeznek
a Föld felszínén.
De mindez csak a hatalmas tabló egyik részlete, mert ugyanakkor, amikor átalakít-
juk a technoszférát, forradalmasítjuk az infoszférát is. A kém figurája aligha új a történelemben. Érdemes tehát feltenni azt a kérdést,
hogy a kémkedés témája miért éppen napjainkban vált ennyire népszerûvé, háttérbe
szorítva még a magándetektíveket, a zsarukat és a cowboyokat is. Ha ezt a kérdést fel-
tesszük, azonnal szembetûnik egy fontos különbség a kémek és ezek között a másfaj-
ta kultúrát képviselô hôsök között: míg a fiktív rendôrök és cowboyok csupán a pisz-
tolyukra és a puszta öklükre támaszkodnak, a kémek fel vannnak szerelve a legújabb,
legegzotikusabb technika arzenáljával – elektronikus herkentyûkkel, számítógépes
háttérrel, infravörös kamerákkal, repülni vagy úszni képes autókkal, helikopterekkel,
egyszemélyes tengeralattjárókkal, halálsugarakkal és ehhez hasonló dolgokkal.
* E könyv szerzôje elôszeretettel él meghökkentô új szavak és kifejezések megalkotásával, amit az angol nyelv lehe-
tôvé tesz, de magyarra ezek csak erôltetetten vagy körülírással fordíthatók. A 13. fejezet címének (De-massifying
the Media) lefordítása szinte lehetetlen. A média „tömegetlenítése” vagy „tömegtelenítése” helyett a szerzô erede-
ti kifejezésének hangulatát visszaadó tömör, latinos szóhasználattal élünk. – A ford.
[ 168 ] A harmadik hullám Demasszifikált tájékoztatási eszközök [ 169 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A kémfigurák szédítô karrierjének van azonban egy mélyebb oka is. A cowboyok, merésére, vagy hogy különféle idegenekkel találkozzanak akár más országokból is...
zsaruk, magándetektívek, kalandorok és felfedezôk – a nyomtatott papír és a cellu- Nagyon kevés ember látott valaha is egy idegen várost... Ennek az volt az eredménye,
loid hagyományos hôsei – mind kézzelfogható dolgokra törekednek: földet, marhákat hogy az embereknek csak nagyon kevés olyan személlyel volt kapcsolatuk, akiket
vagy pénzt akarnak megkaparintani, el akarják csípni a gonoszt vagy meg akarják utánozhattak vagy példaképként állíthattak maguk elé. Választási lehetôségeiket még
szerezni a lányt. Nem így a kém. jobban behatárolta az a tény, hogy a követendô példának tekinthetô személyeknek
maguknak is csak csekély tapasztalatuk volt más emberekkel kapcsolatban.”
Mert a kém munkájának alapvetô része az információ – és az információ vált a
világ talán leggyorsabban növekvô és legfontosabb üzletévé. A kém az infoszférát A falusi gyermek világát alkotó képzetek tehát a valóságnak csak egy rendkívül
napjainkban átható forradalom élô szimbóluma. szûk szeletébôl származtak. Azok az üzenetek, amelyek mégis eljutottak hozzá,
erôsen redundánsak voltak, legalább kétféle értelemben: egyrészt rendszerint spontán
beszéd formájában érkeztek, amit általában szünetek szakítottak meg és ismétlések
Képek tárháza tarkítottak, másrészt összefüggô gondolatfüzért alkottak, amit a különbözô informá-
cióforrások kölcsönösen megerôsítettek. A gyermek ugyanazokat a „ne tedd!” paran-
Információs bomba robban fel életünk kellôs közepében, képek repeszeit záporozva csolatokat hallotta a templomban és az iskolában. Ez a két intézmény megerôsítette a
mindannyiunkra, és drasztikusan megváltoztatja valamennyiünk világfelfogását és család és az állam követelményeit. A közösségben fennálló konszenzus és a beillesz-
magánéleti viselkedését egyaránt. A második hullámból a harmadik hullám info- kedésre késztetô erôs nyomás születésétôl kezdve abban az irányban hatott a
szférájába való átmenet során önnön lelki alkatunkat is megváltoztatjuk. gyermekre, hogy még inkább szûkítse a számára elfogadható képzetek és viselkedés
horizontját.
A valóságról mindannyian megalkotunk valamilyen képet az agyunkban – a kép-
zetek valóságos tárházát. Ezek közül egyesek vizuálisak, mások auditívak, sôt akár A második hullám ezzel szemben megsokszorozta azoknak a csatornáknak a
taktilisak is lehetnek. Egyesek csupán „észleletek” – a környezetre vonatkozó olyas- számát, amelyekbôl merítve az egyén kialakíthatta saját képét a valóságról. A gyer-
féle információk nyomai, mint a kék ég egy darabkájának megpillantása a szemünk mek többé nemcsak a természetbôl vette vagy más emberektôl kapta képzeteit,
sarkából. Mások „kapcsolatok”, amelyek viszonyokat határoznak meg, mint például hanem az újságokból, a magazinokból, a rádióból és késôbb a televízióból is. Az egy-
az „anya” és a „gyermek” szavak. Egyesek egyszerûek, mások összetettek és elvontak, ház, az állam, az otthon és az iskola továbbra is legnagyobbrészt egybehangzóan
mint például az a gondolat, hogy „az inflációt a bérek emelése okozza”. Az efféle beszélt hozzá, egymást felerôsítve. De most már maguk a tömegtájékoztatási eszközök
képzetek összességébôl alakul ki világképünk – elhelyezve minket az idôben és a tér- váltak óriási hangszórókká. Ezeknek az erejét már a regionális, etnikai, törzsi és nyel-
ben, s a bennünket körülvevô személyes kapcsolatok hálózatában. vi határokat átlépve használták fel, azzal a céllal, hogy egységesítsék a társadalom
képzetvilágában kialakuló képeket.
Ezek a képzetek nem a semmibôl bukkannak elô. Olyan módon alakulnak ki a kör-
nyezetbôl hozzánk érkezô jelekbôl és információkból, amit nem igazán értünk. Bizonyos vizuális képeket például olyan tömegesen terjesztettek és oly sok ember
És ahogy környezetünket megrázkódtatják a változások – ahogy munkahelyeink, memóriájába ültettek be, hogy valósággal ikonokká váltak. Lenin képmása – diadal-
otthonaink, templomaink, iskoláink és politikai intézményeink megérzik a harmadik masan felszegett állal, a hullámzó vörös lobogó alatt – éppúgy ikonszerûvé vált embe-
hullám hatását –, a minket körülvevô információtenger is változik. rek milliói számára, mint Krisztus képe a kereszten. Charlie Chaplin kemény kalapos,
sétapálcás figurája; Hitler dühöngése Nürnbergben; a fahasábok módjára egymásra
A tömegtájékoztatási eszközök megjelenése elôtt az elsô hullám gyermekei a lassan rakott emberi holttestek képe Buchenwaldból; Churchill, amint két ujjával mutatja a
változó faluban felnövekedve olyan képzetekbôl építették fel valóságmodelljüket, gyôzelem jelét; vagy Roosevelt fekete köpenyében; Marilyn Monroe széltôl felfújt
amelyek mindössze egy maroknyi forrásból származtak – a tanítótól, a paptól, szoknyája; médiasztárok százainak és univerzálisan felismerhetô kereskedelmi termé-
a fônöktôl vagy valamilyen hatóságtól, és mindenekfelett a családtól. Mint a pszicho- kek ezreinek képei; az Ivory márkájú szappané az Egyesült Államokban, a Morinaga
lógus-futurológus Herbert Gerjuoy megjegyezte: „Az otthonokban nem volt televízió csokoládéé Japánban, a Perrier palacké Franciaországban – mind-mind standard ele-
vagy rádió, amelyek esélyt adtak volna a gyermekeknek másfajta életmódok megis- mekké váltak a képek univerzális tárházában.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez a központilag elôállított képtár, amelyet a tömeg „agyába” plántált a tömegtájé- számok csökkenése figyelhetô meg. 1978-ra az összpéldányszám 62 millióra csökkent,
koztatás, segített az ipari termelési rendszer által megkívánt szabványviselkedés kiala- és még további csökkenés várható. Azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik napon-
kításában. ta olvastak újságot, az 1972. évi 69 százalékról 1977-re 62 százalékra csökkent, ráadá-
sul azok az újságok, amelyeket ez a fogyás a legsúlyosabban érintett, az ország legfon-
Ma a harmadik hullám mindezt gyökeresen megváltoztatja. Ahogy a változás fel- tosabb napilapjai közé tartoztak. New Yorkban 1970 és 1976 között a három vezetô
gyorsul a társadalomban, bennünk magunkban is ezzel párhuzamos gyorsulást kény- napilap összesen 550 ezer olvasót veszített. A Los Angeles Times, amely 1973-ban ért a
szerít ki. Minduntalan új információ jut el hozzánk, és emiatt kénytelenek vagyunk csúcsra, 80 ezer olvasót veszített 1976-ig. A két nagy philadelphiai újság 150 ezer
folyamatosan átrendezni saját képzeteink tárházát, egyre gyorsabb és gyorsabb ütem- olvasót, a két nagy clevelandi lap 90 ezret, San Franciscóban pedig a két vezetô napi-
ben. A múlt valóságán alapuló régebbi képeket mindig újabbakra kell felcserélnünk, lap több mint 80 ezret veszített. Míg számos kisebb újság bukkant fel az ország sok
mert ha ezt nem tesszük meg, tetteink elválnak a valóságtól és egyre kevésbé leszünk részén, olyan nagy amerikai napilapok, mint a Cleveland News, a Hartford Times,
hatékonyak. Nem tudjuk tartani a lépést. a Detroit Times, a Chicago Today vagy a Long Island Press sorban a perifériára szorultak.
Hasonló jelenség játszódott le Nagy-Britanniában is, ahol 1965 és 1975 között az
A bennünk folyó „képfeldolgozás” felgyorsulása azt jelenti, hogy képzeteink egyre országos napilapok elveszítették elôfizetôik teljes 8 százalékát. 2
inkább ideiglenessé válnak. Eldobható mûvészet, egyszeri helyzetkomikum, polaroid
pillanatfelvételek, xeroxmásolatok, eldobható illusztrációk tûnnek fel és tûnnek el. Ezek a veszteségek nem tulajdoníthatók csupán a televízió elôrenyomulásának.
Eszmék, vélemények és attitûdök robbannak be a tudatunkba csak azért, hogy mások A mai nagy példányszámú napilapok mindegyike növekvô versennyel néz szembe,
versenyre keljenek velük és kiszorítsák ôket, majd hirtelen eltûnjenek a semmibe. amit a hetenként vagy kéthetenként megjelenô kis példányszámú lapok és az üzleti
Természettudományos és pszichológiai elméletek dôlnek meg és válnak túlhaladottá reklámkiadványok, az úgynevezett „bevásárlóújságok” jelentenek. Ez utóbbiak nem a
minden nap. Ideológiák recsegnek, ropognak. Ünnepelt személyiségek röppennek át világvárosi tömeges piacot szolgálják, hanem speciális körzeteket és közösségeket,
futólag tudatunkon. Ellentmondásos politikai és erkölcsi jelszavak árasztanak el ben- sokkal szûkebb körû érdeklôdésre számot tartó hirdetéseket és híreket nyújtva.
nünket. Miután a piac telítôdött, a nagy példányszámú nagyvárosi napilapok súlyos gondban
vannak. A demasszifikált médiumok a sarkukban loholnak.*
Ebben az örvénylô varázstükörben nehéz eligazodni, és pontosan megérteni,
hogyan változik maga a képzetgyártó folyamat. Mert a harmadik hullám az informá- A tömegesen elôállított magazinok nyújtják a második példát. Az 1950-es évek
cióáramlás egyszerû felgyorsításánál többet tesz: átalakítja az információ mélystruk- közepétôl kezdve szinte egyetlen év sem múlt el egy-egy fontosabb magazin halála
túráját, amelytôl mindennapi tevékenységünk függ. nélkül az Egyesült Államokban. A Life, a Look és a Saturday Evening Post egyaránt sírba
szállt, hogy azután késôbb újra életre keljen, korábbi önmagának kis példányszámú
árnyékaként.
A demasszifikált média
1970 és 1977 között – annak ellenére, hogy az Egyesült Államok népessége 14 mil-
A tömegtájékoztatási eszközök a második hullám során egyre nagyobb és nagyobb lió fôvel növekedett – a megmaradó 25 vezetô magazin összesített példányszáma 4
hatalomra tettek szert. Ma meglepô változás van folyamatban. A harmadik hullám millióval csökkent.
berobbanásával a tömegtájékoztatási eszközök egyszercsak kénytelenek megosztani
befolyásukat ahelyett, hogy még jobban kiterjeszthetnék. Sok fronton visszaszorítja Ezzel egyidejûleg a minimagazinok robbanásszerû példányszám-növekedése ment
ôket az, amit én „demasszifikált médiának” nevezek.
* Egyes kiadók a napilapokat nem tekintik tömegtájékoztatási eszközöknek, mivel ezek közül sok kis példányszám-
ban jelenik meg és kis közösségeket szolgál. De a legtöbb újság, legalábbis az Egyesült Államokban, országos szin-
Az újságok nyújtják erre az elsô példát.1 Az újságok – a második hullám legrégebbi ten elôállított sztereotip választékot nyújt – híreket az AP vagy a UPI ügynökségektôl, képregényeket, keresztrejt-
tömegtájékoztatási eszközei – fokozatosan elveszítik olvasóikat. 1973-ra az Egyesült vényeket, divatújdonságokat és riportokat –, amelyek nagyjából ugyanazok minden egyes városban. Hogy a kisebb
helyi lapokkal versenyezni tudjanak, a nagy újságok növelik helyi érdekû tudósításaik terjedelmét és hobbirovatok
Államokban megjelenô napilapok összesített példányszáma elérte a napi 63 millió változatos skáláját illesztik be kínálatukba. Az 1980-as és 1990-es években fennmaradó napilapokat gyökeresen
példányt. 1973 óta azonban az elôfizetôk további szaporodása helyett a példány- meg fogja változtatni az olvasóközönség differenciálódása.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
végbe az Egyesült Államokban – kis létszámú, speciális érdeklôdésû, regionális vagy Az audio-kommunikáció újabb formái könyörtelenül tovább bontják azt is, ami
néha csak helybeli elôfizetôi köröket megcélozó vadonatúj magazinok ezrei jelentek még megmaradt a tömeges hallgatóközönségbôl. Az 1960-as évek során apró, olcsó
meg. A pilóták és a repülés szerelmesei ma már válogathatnak a kizárólag számukra kazettás magnetofonok terjedtek el a fiatalok körében, olyan sebességgel, mint a pré-
szerkesztett folyóiratok tömegébôl. A tinédzserek, a könnyûbúvárok, a nyugdíjasok, ritûz. Ellentétben a széles körben elterjedt tévhittel, a mai tinédzserek nem több, ha-
az atlétanôk, a régi fényképezôgépek gyûjtôi, a teniszezôk, a síelôk és a gördeszkázók nem kevesebb idôt töltenek fülüket a rádió hangszórójára tapasztva, mint a 60-as évek-
mind saját sajtóval rendelkeznek. Az olyan regionális magazinok, mint a New York, ben. A rádióhallgatással töltött idô az 1967. évi átlagos napi 4,8 óráról tíz év alatt 2,8
a New West, a dallasi D, vagy a Pittsburgher mind megsokszorozzák elôfizetôik számát. órára csökkent.5
Egyesek még tovább folytatják a piac felszabdalását a célba vett régiók, illetve az
érdeklôdési profil szempontjából – ilyen például a Kentucky Business Ledger vagy a Azután színre lépett a kétirányú kommunikációt lehetôvé tevô rádió. Eltérôen a
Western Farmer.3 mûsorszóró rádiótól, ami szigorúan egyirányú (a hallgató nem válaszolhat a mûsor-
közlônek), az autókba szerelt CB-rádiók lehetôvé teszik az autósok számára, hogy 5-
Az új, gyors, olcsó, kis teljesítményû nyomdák segítségével minden szervezet, 15 mérföldes körzetben kommunikáljanak egymással.6
társadalmi csoport, politikai és vallási közösség vagy kultusz megengedheti magának,
hogy saját kiadványokat jelentessen meg. Még kisebb csoportok is valósággal ontják 1959 és 1974 között csak egymillió CB rádiókészülék került forgalomba Ameriká-
az amerikai irodákban mindenütt elterjedt fénymásológépeken sokszorosított peri- ban. Azután – a Szövetségi Kommunikációs Bizottság egy megdöbbent tisztségviselô-
odikákat. A nagy magazinok elvesztették az ország életére gyakorolt, valaha erôs jének szavait idézve – „nyolc hónap alatt kaptuk meg a második milliót, és három
befolyásukat, s a demasszifikált magazinok – a minimagazinok – gyorsan a helyükbe hónap alatt a harmadikat”. A CB gomba módra terjedt. 1977-re már körülbelül 25
lépnek. millió CB-készülék volt használatban, és a rádióhullámokat színes csevegés töltötte
meg – figyelmeztetések, hogy a „zsaruk” sebességmérô készülékeket állítottak fel,
A harmadik hullám hatásai a kommunikációban nem korlátozódnak a nyomtatott imádságok és prostituáltak hívogatásai. A divathóbort mára elmúlt, de a hatásai nem.
sajtóra. 1950 és 1970 között a rádióállomások száma az Egyesült Államokban 2336-
ról 5359-re emelkedett. Egy olyan idôszakban, amikor a népesség csak 35 százalékkal A rádiómûsorok készítôi – a hirdetésekbôl származó jövedelmük miatt aggódva –
nôtt, a rádióállomások száma 129 százalékkal emelkedett. Ez annyit tesz, hogy míg állhatatosan tagadják, hogy a CB csökkentette volna hallgatóik számát. De a reklám-
korábban 65 ezer amerikaira jutott egy rádióállomás, ma már 38 ezer fôre jut egy, ami ügynökségek ebben nem olyan biztosak. Egyikük, a Marsteller Rt. felmérést végzett
továbbá azt is jelenti, hogy az átlagos hallgató több mûsor közül választhat. A hallga- New Yorkban és úgy találta, hogy a CB-használók 45 százaléka 10-15 százalékkal
tók tömege több állomás között oszlik meg. kevesebb ideig hallgatja a rendes autórádiót. Még jelentôsebb, hogy a felmérés szerint
a CB-használóknak több mint a fele egyidejûleg hallgatta az autórádiót és a CB-készü-
A szolgáltatások változatossága is meredeken nôtt. A különféle állomások az eddig léket.
differenciálatlan tömeges hallgatóság helyett speciális hallgatói köröket céloznak meg.
A hírcsatornák a mûvelt középosztálybeli felnôtteket veszik célba. A kemény rock, Akárhogy is, a sokféleség felé való elmozdulás párhuzamosan megy végbe a sajtó-
a puha rock, a punk rock, a country rock és a folk rock csatornák mind-mind a fiatal ban és a rádióban. A hangok világa a sajtó világával együtt demasszifikálódik.
hallgatóközönség különbözô szektorait célozzák meg. A soul zenei csatornák a fekete
bôrû amerikaiakhoz szólnak. Klasszikus zenei adók táplálják a nagyobb jövedelmû A második hullám tömegtájékoztatási eszközei azonban csak 1977-ben szenvedték
felnôtteket, sok idegen nyelvû csatorna pedig különbözô etnikai csoportokat szolgál, el legmegdöbbentôbb és legjelentôsebb vereségüket. Ekkor már a leghatalmasabb és a
például a New England-i portugálokat vagy az olasz, latin-amerikai, japán és zsidó leginkább „masszifikáló” eszköz természetesen a televízió volt egy egész generáció
bevándorlókat. Egy politikai újságíró, Richard Reeves a következôket írja: „A Rhode számára. 1977-ben azonban a képernyô villogni kezdett. A Time magazin szerint
Island-i Newportban a középhullámú csatornák keresôgombját tekergetve harminc- „a mûsorgyártó és reklámcégek vezetôi az egész ôsz folyamán idegesen figyelték az
nyolc állomást találtam, melyek közül három vallási mûsort adott, két mûsor a feke- adatokat... nem akartak hinni a szemüknek... mert a történelem során elôször a tele-
téknek szólt és egy portugálul beszélt.”4 vízió-nézés csökkent”.7

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
„Senki soha nem tételezte fel, hogy a nézôk száma csökkenni fog” – motyogta egy A Hi-Ovis videokazetta-bankot tart fenn mindenféle témában, a zenétôl a fôzésen
megdöbbent reklámszakember. át az oktatásig. A nézôk beüthetnek egy kódszámot, erre a számítógép bejátszik nekik
egy bizonyos kazettát a saját képernyôjükre, bármely idôpontban, amikor kívánják.
A jelenséget sokféleképpen magyarázzák. Azt mondják, hogy a show-k még gyen-
gébbek, mint a múltban. Hogy túl sok van ebbôl és nincs elegendô amabból. A mû- Bár még csak 160 otthonra terjed ki, a Hi-Ovis kísérletet támogatja a japán kor-
sorközlô hálózatok irodaépületeinek folyosóin vezetôk feje hull a porba. Megígértek mány és olyan nagyvállalatok is hozzájárulnak, mint a Fujitsu, a Sumitomo Electric,
ilyen vagy olyan új típusú mûsorokat. De a mélyebben fekvô igazság csak most kezd a Matsushita és a Kintetsu. A száloptikás technológiára alapozott kísérlet rendkívül elô-
kibontakozni a telepropaganda felhôibôl. A mûsorgyártást irányító mindenható rehaladott fázisban van.
központi hálózatok napja leáldozóban van. Valóban, az NBC egyik korábbi elnöke
– stratégiai „ostobasággal” vádolva a három legfôbb amerikai televíziós hálózatot – Az ohio-i Columbusban egy héttel korábban meglátogattam a Warner kábeltársa-
megjósolta, hogy a fô mûsoridôben való nézettségük a 80-as évek második felére 50 ság QUBE-rendszerét. A QUBE harminc tv-csatornával látja el elôfizetôit (négy regu-
százalékkal csökkenni fog.8 A harmadik hullám kommunikációs eszközei ugyanis láris mûsorszóró állomás mellett), és speciális programokat nyújt mindenkinek – az
széles fronton aláássák a második hullám médialordjainak uralmát. óvodásoknak, az orvosoknak, az ügyvédeknek, és a „csak felnôtteknek” szóló mûso-
rok kedvelôinek. A QUBE a legfejlettebb kétirányú kábelrendszer a világon. Kereske-
A kábeltelevízió már ma is 14 és fél millió amerikai háztartást érint, és valószínû- delmileg nyereséges. Minden egyes elôfizetôje kap egy vezérlôeszközt, amely úgy néz
leg a hurrikán erejével fog továbbterjedni a 80-as évek elején.9 Az ipari szakértôk ki, mint egy zsebszámológép, és nyomógombok útján lehetôvé teszi a kommunikációt
20–26 millió kábeltévé-elôfizetôt várnak 1981 végére és a kábel elérhetôvé válását az a tv-állomással. Az úgynevezett „forró gombokat” használó nézô kommunikálhat a
amerikai háztartások teljes 50 százalékában. A dolgok még ennél is gyorsabban QUBE-stúdióval és annak számítógépével. A Time magazin kifejezetten elragadtatott
fognak mozdulni, mihelyt megtörténik az áttérés a rézhuzalokról az olcsóbb szál- leírást ad a rendszerrôl, megjegyezve, hogy az elôfizetô „hangot adhat véleményének
optikai rendszerekre, amelyek fényhullámokat továbbítanak hajszálvékony optikai a helyi politikai vitákban, elvégezheti használt holmijainak kiárusítását és licitálhat
szálakon. És akárcsak a kis kapacitású nyomdák vagy fénymásolók, a kábeltévé is mûtárgyakra jótékonysági árverésen... Joe vagy Jane Columbus egy gombnyomással
demasszifikálja a közönséget, sok-sok miniközönséggé darabolva szét azt. Továbbá, kérdéseket tehet fel egy-egy politikusnak, vagy például egy helyi amatôr tehetségek
a kábelrendszerek kétirányú kommunikációra is alkalmassá tehetôk, hogy az elôfize- felkutatására szolgáló mûsorban – elektronikus hüvelykujjának felfelé vagy lefelé for-
tôk ne csupán nézhessék a mûsorokat, de aktívan le is hívhassanak különféle szol- dításával – szavazhat.” Az elôfizetôk „összehasonlíthatják a helyi szupermarketek áru-
gáltatásokat. kínálatát”, vagy asztalt foglalhatnak egy kínai vagy japán étteremben.
Japánban a 80-as évek elején egész városokat fognak bekötni az optikai kábelrend- A nagy televízió-hálózatok aggodalmainak azonban nem a kábelrendszerek az
szerbe, képessé téve az elôfizetôket nem csupán mûsorok, hanem állóképek, adatok, egyedüli forrásai.
színházjegyfoglalást lehetôvé tevô oldalak vagy újság- és magazinoldalak lehívására
is. A betörési és tûzriadók ugyanezen a rendszeren keresztül fognak mûködni. A videojátékok slágercikké váltak az üzletekben. Amerikaiak milliói kezdtek szenve-
délyesen érdeklôdni olyan játékszerek iránt, amelyek a tévé képernyôjét pingpong-
Ikomában, Oszaka egyik alvó-elôvárosában interjút készítettek velem egy tv-show asztallá, hokipályává vagy teniszpályává alakítják. Ez az újdonság ortodox politikai
keretében, ami a kísérleti Hi-Ovis rendszert mutatta be. Ebben a rendszerben egy mik- vagy társadalmi elemzôk számára triviálisnak vagy lényegtelennek tûnhet. Mégis a
rofont és egy televíziós kamerát helyeznek a tv-készülék tetejére minden elôfizetô társadalom tanulási kedvének a legújabb hullámát képviseli, valami olyasféle elôkép-
otthonában, hogy a nézôk egyúttal üzenetküldôvé is válhassanak. Miközben a mûsor zést, ami mintha már a holnap elektronikus környezetében való boldogulásra készí-
házigazdájával beszélgettem, egy bizonyos Sakamoto asszony, aki a saját nappalijában tene elô. A videojátékok egyrészt tovább demasszifikálják a közönséget és csökkentik
nézte a mûsort, bekapcsolódott és tört angolsággal csevegni kezdett velünk. A nézôk azoknak a számát, akik bármely adott pillanatban a televíziócsatornákon közvetített
– velem együtt – láthatták ôt is a képernyôn, és figyelhették a kisfiát, ahogy a szobá- mûsorokat nézik, másrészt az ilyen, látszólag ártatlan készülékek révén emberek mil-
ban csintalankodik, miközben ô maga engem üdvözölt. liói tanulnak meg játszani, beszélgetni és kölcsönös kapcsolatba lépni a televízió-
készülékkel. Ebben a folyamatban passzív befogadókból egyúttal üzenetek küldôivé is

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
válnak. Manipulálják a készüléket ahelyett, hogy pusztán engednék, hogy az mani- Mindezek a különféle fejlôdési eredmények egy valamiben hasonlítanak: szét-
pulálja ôket. darabolják a televízió nézôközönségét. Minden egyes szelet egyrészt növeli kulturális
sokféleségünket, másrészt mélyen belevág a képvilágunkon mostanáig oly teljes
A televízióképernyôk útján igénybe vehetô információs szolgáltatások már elérhetôk mértékben uralkodó hálózatok hatalmába. John O’Connor, a New York Times éles sze-
Nagy-Britanniában is, ahol a nézôk egy adapter segítségével gombnyomással választ- mû kritikusa egyszerûen foglalja össze a tanulságot: „Egy dolog biztos. A kereskedel-
hatják ki tucatnyi különbözô adatszolgáltatás közül azt, amire szükségük van – híre- mi televízió nem lesz képes többé diktálni számunkra, hogy mit és mikor nézzünk.”11
ket, idôjárás-jelentést, tôzsdei híreket, sporthíreket, és így tovább. Ezek az adatok
azután a televízió képernyôjére kerülnek, a távírógép szalagjához hasonló futó felirat- Kiderül, hogy ami a felszínen összefüggéstelen események halmazának tûnik, való-
ként. Rövid idôn belül kétségkívül lehetôvé válik a felhasználók számára az is, jában szorosan összefüggô változások hullámát alkotja, ami végigsöpör a médiahori-
hogy nyomtatót kapcsoljanak a televízióhoz és papíron rögzítsék bármelyik képet, zonton, az újságoktól és a rádiótól a magazinokig és a televízióig. A tömegtájékozta-
amit meg akarnak tartani. Megint csak széles választékot látunk ott, ahol azelôtt csak tási eszközök ostrom alatt állnak. Új, demasszifikált médiumok burjánzanak, versenyre
kis számú választási lehetôség nyílt. híva – és néha fel is váltva – a klasszikus tömegtájékoztatási eszközöket, amelyek
annyira uralkodtak a második hullám minden társadalmában.
A videokazetta-lejátszó és felvevô készülékek szintén gyorsan terjednek. A piackuta-
tók arra számítanak, hogy 1981-re egymillió készülék lesz használatban az Egyesült A harmadik hullám tehát valóban új korszakot nyit meg – a demasszifikált médiu-
Államokban. Ezek nemcsak a hétfôi futballmeccs rögzítését teszik lehetôvé a nézôk mok korát. Az új technoszférával együtt új infoszféra alakul ki. Ennek pedig igen
számára, hogy mondjuk szombaton is visszajátszhassák (ezáltal kikezdve az esemé- jelentôs hatása lesz az összes között a legfontosabb szférára: arra, ami a fejünkben
nyek egyidejûleg, „élô mûsorban” történô követésének szokását, amit a tv-hálózatok van. Mert ezek a változások együttesen forradalmasítják a világról alkotott képünket,
propagálnak), hanem lefektetik az alapokat a szalagon rögzített filmek és sportesemé- és a világ megértésére irányuló képességünket is.
nyek kereskedelmi forgalmazásához is. (Az arabok sem alszanak a közmondásbeli
kapcsolónál: a Mohamed életérôl szóló The Messenger címû film már kapható kazettá-
kon, a dobozok fedelén aranyozott arab betûs felirattal ellátva.) A videomagnók lehe- Blipkultúra
tôvé teszik az erôsen specializált tartalmú kazetták – például kórházi személyzet
számára készített egészségügyi továbbképzési anyagok – forgalmazását is, vagy olyan A média demasszifikálása egyúttal a tudatunkat is demasszifikálja. A második hullám
szalagok elôállítását, amelyek bemutatják a fogyasztóknak, hogyan kell összeállítani korszakában a média által tömegesen kibocsátott standardizált képanyag létrehozta
az elemes bútorokat vagy megjavítani a kenyérpirítót. Még alapvetôbb fontosságú az, azt, amit a kritikusok „tömegtudatnak” neveztek. Ma – ahelyett, hogy az emberek
hogy a videomagnók bármelyik fogyasztót képessé teszik arra, hogy saját felvételeinek tömegei mind ugyanazokat az üzeneteket vennék – kisebb, demasszifikált csoportok
elôállítójává, fogyasztóból termelôvé is váljék. A közönség ismét csak demasszifikálódik. nagy mennyiségben fogadják és küldik egymásnak saját világuk képeit. Ahogy az
egész társadalom elmozdul a harmadik hullám sokfélesége felé, az új médiumok tük-
Végül az országos hatókörû mûholdak segítségével elérhetô, hogy az egyes televí- rözik és egyben felgyorsítják ezt a folyamatot.
zióállomások bizonyos speciális mûsorok közvetítéséhez ideiglenes minihálózatokat
alkossanak, a jeleket minimális költséggel bárhonnan bárhová továbbítva, s így lekö- Ez részben megmagyarázza, hogy a vélemények mindenrôl – a popzenétôl a poli-
rözzék a meglévô hálózatokat. 1980 végére a kábeltévé-társaságoknak ezer olyan föl- tikáig – egyre változatosabbak lesznek. A konszenzus megrázkódtatásokat szenved.
di állomásuk lesz, ami alkalmas mûholdról érkezô adások vételére. A Television/Radio Személyes szinten mindannyiunkat ellentmondásos vagy összefüggéstelen képtöre-
Age címû szaklap szerint „ennek megvalósulásakor egy mûsorközlônek csak adásidôt dékek zuhataga ostromol, amelyek minduntalan felrázzák régi gondolatvilágunkat.
kell vásárolnia valamelyik mûholdon, és ezzel máris országos kábeltévé-hálózatra tesz Ezek a képek széttöredezett, testetlen „blip”-ek* formájában záporoznak ránk. Tény-
szert... válogatott mûsorokat küldhet bármely általa választott rendszerbe”. William J. legesen „blipkultúrában” élünk.
Donnelly, az óriási Young & Rubicam reklámügynökség elektronikus médiumokért
felelôs alelnöke szerint a mûhold lehetôvé teszi, hogy „kisebb közönséget célozzunk
meg, és az országosan terjesztett mûsorokat megtöbbszörözzük”. 10 *Blip: visszavert radarjel, radarkép. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
„A szépirodalom egyre kisebb és kisebb területeket hasít ki magának” – panaszko- második hullám szabványos kategóriáiba vagy kereteibe, hanem inkább megtanulják
dik a kritikus Geoffrey Wolff, hozzátéve, hogy minden regényíró „egyre kevesebbet kialakítani a sajátjaikat, s amint az új média elárasztja ôket, a blipekre tördelt anyag-
és kevesebbet fog fel és ragad meg bármely nagyobb képbôl”. Daniel Laskin – olyan ból új „láncokat” alkotnak.
elképesztôen népszerû kézikönyveket ismertetve, mint a The People’s Almanach és a
The Book of Lists – ezt írja: „A tényirodalomban bármilyen kimerítô szintézis gondola- Ahelyett, hogy készen elfogadhatnánk valakitôl a valóságról alkotott mentális
ta tarthatatlannak látszik. Nincs más alternatíva, mint a világból véletlenszerûen válo- modellünket, ma kénytelenek vagyunk azt magunk megalkotni és folytonosan újra-
gatni, lehetôleg a szórakoztatóbb darabkákat.” De képzetvilágunk blipekre való szét- alkotni. Ez óriási terhet ró ránk. De ugyanakkor nagyobb individualizmushoz, vagyis
töredezése aligha korlátozódik csak a könyvekre vagy az irodalomra. Még hangsúlyo- a személyiség, illetve a kultúra demasszifikálásához vezet. Vannak, akik megtörnek az
sabban fejezôdik ki a sajtóban és az elektronikus médiában. új nyomás alatt és apátiába esnek vagy dühöngenek. Másokból öntörvényû, folyama-
tosan fejlôdô, sok mindenhez értô emberek lesznek, akik képesek mintegy magasabb
Ezt az újfajta kultúrát, annak széttördelt, átmeneti jellegû képeit nézve kezdhetjük szinten tevékenykedni a felgyorsult világban. (Az eredmény mindkét esetben – akár
észrevenni a szélesedô szakadékot a második, illetve a harmadik hullámhoz tartozó túl naggyá válik a feszültség, akár nem – igen távol esik az uniformizált, szabványo-
médiaközönség között. sított, könnyen fegyelmezhetô és irányítható robotembertôl, amit a második hullám
oly sok szociológusa és science fiction-írója megálmodott.)
A második hullám embere – a múlt konfekcionált erkölcsi és világnézeti biztonsá-
ga után sóvárogva – bosszankodik és zavarba jön az információs bombatámadástól. A civilizáció demasszifikálása, amit a média tükröz és egyben felerôsít, mindezeken
A 30-as évek rádiómûsorai és a 40-es évek filmjei iránt érez nosztalgiát. Úgy érzi, túlmenôen magával hoz egy óriási ugrást az információ mennyiségében, amit mind-
kirekesztették az új médiakörnyezetbôl, nem csupán azért, mert sok minden, amit lát annyian folyton csereberélünk egymással. És ez a növekedés magyarázza meg, hogy
és hall, fenyegeti vagy felzaklatja, hanem azért is, mert magának a hozzá érkezô infor- miért válunk „információs társadalommá”.
mációnak a formája, a csomagolása szokatlan.
Mert minél sokszínûbb a civilizáció – minél differenciáltabbak a technológiák,
Számunkra elôre megszerkesztett vagy szintetizált hosszabb, összefüggô „gondolat- az energiaformák és az emberek –, annál több információnak kell áramlania az egyes
láncok” befogadása helyett egyre inkább ki vagyunk téve az információ rövid, modu- alkotórészek között, ha az egészet egyben akarjuk tartani, különösen a nagy változá-
láris blipjeinek – ilyenek a hirdetések, utasítások, elmélettöredékek, hírfoszlányok, sok nyomása alatt. Egy szervezetnek például, ha saját tevékenységét értelmesen
megcsonkított bitek és információcseppek, amelyek nem hajlandóak szépen beillesz- akarja megtervezni, képesnek kell lennie arra, hogy többé-kevésbé elôre lássa, hogy
kedni a már meglévô mentális kartotékainkba. Az új képzetvilág ellenáll az osztályo- más szervezetek hogyan fognak reagálni a változásokra. És ugyanez érvényes az egyé-
zásnak, egyrészt azért, mert gyakran kívül esik régi fogalmi kategóriáinkon, másrészt nekre is. Minél egyformábbak vagyunk, annál kevesebbet kell tudnunk egymásról
pedig azért is, mert túlságosan furcsán formált, tünékeny és összefüggéstelen csoma- ahhoz, hogy elôre lássuk egymás viselkedését. Ahogy az emberek körülöttünk egyé-
gokban érkezik. Mivel folyamatosan megtámadtatva érzi magát attól, amit a blip- nibbé vagy demasszifikáltabbá válnak, több információra, több jelzésre és figyelmez-
kultúra tébolydájaként fog fel, a második hullám embere visszafojtott dühöt érez a tetésre van szükségünk ahhoz, hogy legalább durva közelítésben megjósolhassuk,
médiával szemben. hogyan fognak viselkedni velünk szemben. És ha nem vagyunk képesek ilyen elôre-
látásra, nem fogunk tudni együtt dolgozni, sôt együtt élni sem.
A harmadik hullám képviselôi ezzel szemben sokkal jobban érzik magukat, miköz-
ben a blipek záporoznak rájuk: egy 90 másodperces híradás, 30 másodperces hirdetés- Végeredményben tehát az emberek és a szervezetek folyamatosan egyre több infor-
sel megszakítva, egy dallam töredéke, egy szövegtöredék, egy újságcím, egy karika- máció után sóvárognak, és az egyre nagyobb és nagyobb adatfolyamok áramlásától az
túra, egy kollázs, egy újságcikk, egy számítógéppel kinyomtatott oldal. Az eldobható, egész rendszer lüktetni kezd. A társadalmi rendszer összetartásához szükséges infor-
puhafedelû könyvek és hobbimagazinok kielégíthetetlen olvasói óriási mennyiségû máció mennyiségének és az információcseréhez szükséges sebességnek a növelésével
információt képesek lenyelni igen gyorsan, nagy kortyokban. De odafigyelnek azok- a harmadik hullám szétzúzza a második hullám elavult, túlterhelt infoszféráját, s egy
ra az új fogalmakra vagy metaforákra is, amelyek a blipeket összefoglalják vagy újat épít fel annak helyébe.
nagyobb egésszé szervezik. Nem próbálják az új, moduláris adatokat begyömöszölni a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az intelligens
környezet
[ 14fejezet]
Sok különféle nép hitte szerte a világon – és egyesek még ma is hiszik –, hogy a dol-
gok közvetlen fizikai valósága mögött szellemek laknak, hogy a látszólag holt tárgyak-
ban, a sziklákban vagy a földben élô erô van: a mana. A sziú indiánok wakannak
nevezték. Az algonkinok manitunak. Az irokézeknél orenda volt a neve. Az ilyen
népek számára az egész környezet élô.
Ma, amikor új infoszférát építünk fel a harmadik hullám civilizációja számára,

a bennünket körülvevô „holt” környezetnek nem életet, hanem intelligenciát tulaj-
donítunk.
Ennek a forradalmi elôrehaladásnak a kulcsa természetesen a számítógép. Az elek-

tronikus memória kombinálása olyan programokkal, amelyek megmondják a gépnek,
hogyan dolgozza fel a tárolt adatokat, vagyis a számítógép az 50-es évek elején még
tudományos különlegességnek számított. 1955 és 1965 között azonban, abban az
évtizedben, amikor a harmadik hullám megkezdte elôrenyomulását az Egyesült Álla-
mokban, a számítógépek lassan elkezdtek beszivárogni az üzleti világba. Eleinte
szerény kapacitású, egyedi eszközök voltak, amelyeket fôleg pénzügyi célokra
alkalmaztak. Hamarosan azonban hatalmas kapacitású gépek kezdtek megjelenni a
nagyvállalatok központjaiban, és ezeket már sokféle változatos feladat megoldására
használták. Harvey Popple, a Booz Allen & Hamilton vezetési tanácsadó cég rangidôs
alelnöke szerint 1965-tôl 1977-ig „a nagy központi számítógépek korszakát éltük...
ezek jelentették a gépkorszaki gondolkodás legmagasabb csúcsát, végsô manifesz-
tációját. Ez volt a teljesítmény megkoronázása – egy óriási szuperszámítógép több száz
lábnyi mélységben eltemetve a központ alatt, bombabiztos... steril környezetben...
egy maroknyi szupertechnokrata által kiszolgálva”.
A központi óriásgépek olyan lenyûgözôek voltak, hogy a társadalmi mitológia stan-

dard részévé váltak. Filmrendezôk, karikaturisták és tudományos-fantasztikus regé-
Az intelligens környezet [ 183 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nyek írói a jövô szimbólumaként használták ôket, sematikusan mindenható agyként, A Forrás lehetôvé teszi mindenki számára, akinek van egy olcsó számítógép-termi-
az emberfölötti intelligencia tömör sürítményeként ábrázolva a számítógépet. nálja, hogy kommunikáljon bárki mással a rendszerben. Bridzselôk, sakkozók vagy
ostáblajátékosok, ha úgy kívánják, játszhatnak valakivel ezer mérföldes távolságból.
Az 1970-es évek során azután a valóság túlszárnyalta a képzeletet, messze maga A felhasználók privát üzeneteket küldhetnek egymásnak, vagy akár egyidejûleg sok
mögött hagyva az elavult elképzeléseket. A miniatürizáció villámsebesen fejlôdött, embernek is, és minden levelezést az elektronikus memóriában tárolhatnak. A Forrás
s amikor a számítógépek kapacitása felszökött és a funkciókra vetített árak lezuhan- még azt is lehetôvé fogja tenni, hogy létrehozzanak olyan társaságokat, amiket
tak, kisméretû, olcsó, hatékony miniszámítógépek kezdtek feltûnni mindenütt. „elektronikus közösségeknek” nevezhetnénk – közös érdeklôdésû emberek csoport-
Minden üzemág, laboratórium, kereskedelmi részleg vagy mûszaki osztály kikövetelte jait. Egy tucatnyi lelkes fotós megannyi különbözô városban – csupán a Forrás által
a magáét. Ténylegesen olyan sok számítógép jelent meg, hogy a vállalatok néha nem elektronikusan összekapcsolva – kedvére kibeszélgetheti magát fényképezôgépekrôl,
tudták számon tartani, hány darab van a birtokukban. A számítógép „intelligenciája” fotós felszerelésekrôl, sötétkamra-technikákról, megvilágítási kérdésekrôl vagy színes
többé nem volt egyetlen pontra koncentrálva, hanem „megoszlott”.1 filmnyersanyagokról. Megjegyzéseiket hónapokkal késôbb is visszanyerhetik a Forrás
elektronikus memóriájából, tárgy, dátum vagy más kategóriák szerint rendszerezve.
A számítógépi intelligencia ilyetén szétszóródása ma nagy sebességgel halad tovább.
1977-ben a „megosztott adatfeldolgozásnak” nevezett eljárásra fordított költségek az A számítógépek elterjedése az otthonokban – nem is említve a szerteágazó hálóza-
Egyesült Államokban 300 millió dollárra rúgtak.2 A szakterületen mûködô egyik veze- tokon keresztül egymással megvalósuló összeköttetésüket – újabb elôrelépést jelent
tô piackutató cég, az International Data Corporation szerint ez az összeg 1982-re el fogja az intelligens környezet kiépítésében. Ez azonban még nem minden.
érni a 3 milliárd dollárt. A kisméretû, olcsó gépek, amelyekhez többé nem lesz szük-
ség speciálisan képzett számítógépes „papságra”, hamarosan éppen úgy elterjednek A gépi intelligencia terjedése a mikroprocesszorok és mikroszámítógépek megérke-
mindenütt, mint az írógépek. Okossá tesszük munkahelyi környezetünket. zésével még magasabb szintet ér el. Ezek a sûrített intelligencia apró chipjei vagy
szilánkjai, amelyeket éppen most kezdünk beépíteni – úgy tûnik – majdnem minden
A kormányintézmények és az ipari vállalatok berkein kívül egy párhuzamos folya- eszközbe, amit készítünk és használunk.
mat is zajlik, a szintén hamarosan-mindenütt-jelenvaló játékszer, a személyi számító-
gép elterjedésével. Öt évvel ezelôtt az otthoni vagy személyi számítógépek száma Az ipari és gazdasági alkalmazások mellett ezek máris beépülnek, vagy hamarosan
elhanyagolható volt. Ma, becslések szerint, 300 ezer számítógép duruzsol és zümmög be fognak épülni mindenbe: a légkondicionálókba és az autókba, a varrógépekbe és a
nappali szobákban, konyhákban és dolgozószobákban Amerika egyik partjától a mérlegekbe. Nyomon követik és minimalizálálják az energiaveszteségeket az ottho-
másikig.3 És a fô gyártó cégek, az IBM és a Texas Instruments még meg sem indították nokban. Pontosan beállítják a mosószer mennyiségét és a vízhômérsékletet minden
kereskedelmi kampányaikat. A személyi számítógépek hamarosan alig fognak többe egyes mosásnál a mosógépekben. Elvégzik az autók üzemanyag-befecskendezési
kerülni egy televíziókészüléknél.4 rendszerének finomhangolását. Figyelmeztetnek minket, ha valami javításra szorul.
Reggelente villognak a rádiós ébresztôórán, a kenyérpirítón, a kávéfôzôn és a zuha-
Ezeket az okos gépeket már mindenre felhasználják: a családi adóbevallás elkészí- nyozón. Felmelegítik a garázst, bezárják az ajtókat és szédítôen sokféle egyéb apró és
tésére és a háztartási energiafelhasználás követésére, játékokra és könyvelésre. A sze- kevésbé apró feladatot látnak el.
mélyi számítógépek funkcionálhatnak elôjegyzési naptárként és „okos írógépként”.
Mindez azonban teljes potenciáljuknak még csak egy tört részét villantja fel. Alan P. Hald, egy vezetô mikroszámítógép-forgalmazó „Fred, a ház” címmel szóra-
A Telecomputing Corporation of America bevezetett egy egyszerûen Forrásnak nevezett koztatóan írja le, hogy hova fejlôdhetnek a dolgok néhány évtizeden belül. 6
szolgáltatást, ami a számítógép használójának – minimális költség mellett – azonnali
hozzáférést biztosít a UPI (United Press International) hírügynökség adatbázisához; óriá- Hald szerint „a személyi számítógépek már tudnak beszélni, értik a beszédet és esz-
si mennyiségû részvénypiaci és árukínálati adathoz; a matematika, a helyesírás, közöket vezérelnek. Vegyünk néhány szenzort, szerény szókincset, a Bell-féle telefon-
a francia, német vagy olasz nyelv tanulását megkönnyítô, gyermekek számára készí- rendszert – és az Ön háza már beszélni is tud... bárkihez, vagy bármihez a világon.”
tett oktatóprogramokhoz; kedvezményes vásárlási lehetôségekhez; szálloda- vagy Még sok akadály van ennek útjában, de a változás iránya világos. Hald így folytatja:
menetjegyfoglalásokhoz és egyebekhez.5
[ 184 ] A harmadik hullám Az intelligens környezet [ 185 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
„Képzelje el, hogy Ön a munkahelyén van és cseng a telefon. Fred jelentkezik, Mint hamarosan látni fogjuk, az intelligens környezet létrehozása pontosan az
az Ön háza. Miközben átolvasta a reggeli hírekben az újabb betörésekrôl szóló beszá- ellenkezô eredménnyel járhat. Amikor megtervezzük a gépeket, hogy parancsainkat
molókat, Fred rábukkant egy idôjárás-jelentésre, ami erôs esôzésre figyelmeztetett. teljesítsék, vajon nem programozhatjuk-e ôket úgy, mint ahogy Robbie-t programoz-
Ez Fred buborékmemóriáját arra késztette, hogy ellenôrizze a tetôkarbantartás álla- ták Isaac Asimov „Én, a robot” címû klasszikus történetében, hogy soha ne tudjanak
potát. Talált egy lehetséges beázási pontot. Mielôtt felhívta Önt, Fred telefonon ártani emberi lénynek?7
tanácsot kért Slimtôl. Slim egy vidéki stílusú otthon egy utcával odébb... Fred és Slim
gyakran cseréltek egymással adatokat és mindegyik tudta, hogy hatékony keresési Az ítéletet még nem hozták meg, és bár felelôtlenség lenne az ilyen kérdésekrôl
technikára vannak beprogramozva a háztartásokban szükségessé váló javítási teendôk nem venni tudomást, azt is naivitás lenne feltételezni, hogy a kártyák leosztása az
és szolgáltatások megállapításához... Ön már megtanulta, hogy bízzon Fred ítélô- emberiség ellen szól. Van intelligenciánk és van képzelôerônk, amit még el sem kezd-
képességében, tehát jóváhagyja a javítást. A többi már nyilvánvaló: Fred felhívja a tünk használni.
tetôjavító iparost...”
Annyi azonban mindenképpen világos, bármit higgyünk is, hogy infoszféránkat
Mindezt elég mulatságos elképzelni. Mégis kísértetiesen érzékelteti, hogy milyen alapvetôen megváltoztatjuk. Nem csupán demasszifikáljuk a második hullám médiu-
érzés lehet intelligens környezetben élni. Egy ilyen környezetben ránk váró élet ijesz- mait, hanem teljesen új kommunikációs rétegeket adunk hozzá a társadalmi rend-
tô filozófiai kérdéseket vet fel. Vajon a gépek át fogják venni a hatalmat? Az intel- szerhez. A harmadik hullám kialakuló infoszférája reménytelenül primitívvé teszi a
ligens gépek – különösen, ha kommunikációs hálózatokban kapcsolódnak össze – második hullámét, amit a tömegtájékoztatási eszközök, a postahivatal és a telefon
vajon meg fogják haladni a mi képességünket arra, hogy megértsük és irányítsuk uraltak.
ôket? A Nagy Testvér egy szép napon vajon képes lesz nemcsak a telefonunkat,
hanem a kenyérpirítónkat és a televíziókészülékünket is lehallgatni, figyelemmel
kísérve minden mozdulatunkat és hangulatunkat? Milyen mértékig engedhetjük Az agy teljesítményének fokozása
meg, hogy függôvé váljunk a számítógépektôl és a chipektôl? Ahogy egyre több és
több intelligenciát építünk be az anyagi környezetbe, saját értelmünk vajon nem fog Ilyen mélyrehatóan megváltoztatva az infoszférát, óhatatlanul átalakítjuk saját tuda-
elsorvadni? És mi történik, ha valaki vagy valami kihúzza a dugót a konnektorból? tunkat is – azt a módot, ahogy problémáinkról gondolkodunk, ahogy az információt
Meglesznek még az alapvetô képességeink a túléléshez? szintetizáljuk, ahogy saját cselekedeteink következményeit kiszámítjuk. Valószínûleg
meg fogjuk változtatni az írástudás szerepét is életünkben. Még saját agyunk bio-
Minden ilyen kérdéshez számtalan ellenkérdés is tartozik. A Nagy Testvér vajon kémiáját is módosíthatjuk.
csakugyan szemmel tarthat minden egyes kenyérpirítót és tévékészüléket, minden
autómotort és konyhai berendezést? Amikor az intelligencia már teljes mértékben Hald leírása a számítógépek és a chipekkel felszerelt háztartási berendezések kom-
áthatja az egész környezetet, és azonnal aktiválható lesz ezernyi helyrôl; amikor a munikációs képességeirôl nem is olyan valóságtól elrugaszkodott fantáziakép, mint
számítógép-felhasználók kommunikálhatnak egymással anélkül, hogy üzeneteiknek amilyennek tûnhet. Már ma is létezô „hangbeviteli” terminálok képesek ezerszavas
keresztül kellene menniük a központi számítógépen (mint sok osztott hálózatban már szókincs felismerésére és reagálni tudnak az ezekkel a szavakkal megfogalmazott uta-
ma is), a Nagy Testvér vajon még mindig kézben fogja tudni tartani a dolgokat? sításokra, és a vállalatok – az olyan óriásoktól kezdve, mint az IBM vagy a Nippon
Electric, egészen az olyan törpékig, mint a Heuristics vagy a Centigram részvénytársaság
Az intelligencia decentralizálása valójában nem növelné a totalitárius állam hatal- – versengenek egymással, hogy kiterjesszék ezt a szókincset, egyszerûsítsék a techno-
mát, hanem gyengítené. Másrészt, vajon elég okosak leszünk-e ahhoz, hogy túljár- lógiát, és radikálisan csökkentsék a költségeket. Az arra vonatkozó elôrejelzések, hogy
junk a kormány eszén? John Brunner egyik briliáns, bonyolult regényében, melynek a számítógépek mikorra lesznek képesek rutinszerûen értelmezni a természetes nyel-
címe „A lökéshullám lovasa” (The Shockwave Rider), a fôhôs sikeresen szabotálja a kor- vet, húsz évtôl mindössze öt évig terjednek, és ennek a fejlôdésnek a következményei
mány arra irányuló intézkedéseit, hogy számítógépes hálózatok útján gondolatkont- mind a gazdaság, mind a kultúra területén elképesztôek lehetnek.
rollt kényszerítsen a társadalomra. Az észnek el kell sorvadnia?

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ma emberek milliói vannak kizárva a munkaerôpiacról azért, mert funkcionális ti összefüggés figyelembevételével próbálhatták megmagyarázni a dolgokat. Mert még
analfabéták. Még a legegyszerûbb munkafeladatok is olyan embereket kívánnak meg, a legjobb emberi agy számára is nehéz, hogy egyidejûleg vegyen figyelembe – hát
akik el tudják elolvasni a nyomtatványokat, nyomógomb-jelzéseket, fizetési csekke- még hogy manipuláljon – néhánynál több változót*. Következésképpen, amikor
ket, utasításokat és hasonlókat. A második hullám világában az olvasni tudás volt a valóban bonyolult kérdésekkel kerülünk szembe – például olyanokkal, mint hogy egy
legelemibb készség, amit a munkások felvételekor megkívántak. gyerek miért komisz, az infláció miért tesz tönkre egy gazdaságot, vagy hogy az urba-
nizáció milyen hatással van egy közeli folyó ökológiájára –, arra hajlunk, hogy figyel-
Az analfabetizmus azonban nem azonos az ostobasággal. Tudjuk, hogy írástudatlan münket két vagy három tényezôre összpontosítsuk és elhanyagoljunk sok mást, ami
emberek szerte a világon igen kifinomult készségekkel rendelkeznek már olyan egyenként vagy együttesen sokkal fontosabb lehet.
bonyolult tevékenységi területeken is, mint a mezôgazdaság, az építészet, a vadászat
és a zene. Sok írástudatlan embernek csodálatos memóriája van, sokan több nyelven Még rosszabb, hogy minden szakértô csoport tipikusan ragaszkodik a saját illeté-
beszélnek folyékonyan – ezt a legtöbb egyetemi végzettségû amerikai nem mondhatja kességi területéhez tartozó tényezôk elsôdleges fontosságához és a többi kizárásához.
el magáról. A második hullám társadalmaiban azonban az analfabéták gazdaságilag Például a városi hulladékkezelés problémáját a lakásügyi szakértô a túlzsúfoltságra és
hátrányos helyzetbe kerültek. a lakásállomány csökkenésére vezeti vissza. A közlekedési szakértô a tömegközleke-
dés hiányosságaira mutat rá; a szociális ügyek szakértôje kimutatja a költségvetés
Az írni-olvasni tudás természetesen több, mint munkavégzési készség. Ez nyitja elégtelenségét a szociális munka és a napközi otthonok területén; a bûnügyi szakértô
meg a bejáratot a képzelet és az örömök fantasztikus univerzumához. Egy intelligens a rendôrjárôrök ritkaságát hangsúlyozza; a gazdasági szakértô bebizonyítja, hogy a
környezetben azonban, ahol a gépek, a berendezések, sôt még a falak is beszédre van- magas adók nem ösztönzik az üzleti beruházásokat, és így tovább. Mindenki
nak programozva, az írni-olvasni tudás kevésbé fontos feltétele lehet annak, hogy nagyokosan egyetért abban, hogy ezek a problémák valahogyan összefüggnek és
valaki munkát kapjon, mint az elmúlt háromszáz év során. Repülôjegy-foglalással önmagát erôsítô rendszert alkotnak. De senki sem tud észben tartani rengeteg válto-
foglalkozó irodai alkalmazottak, raktárkezelôk, gépkezelôk és karbantartók egészen zó tényezôt, miközben a probléma megoldását próbálja végiggondolni. 9
megfelelôen végezhetik munkájukat olvasás helyett hallás útján fogva fel a hozzájuk
intézett üzeneteket, ha egy gépi hang lépésrôl lépésre megmondja nekik, hogy mit A városi hulladék problémája csak egyike annak a sok kérdésnek, amiket Peter
kell legközelebb tenniük, vagy hogyan cseréljenek ki egy törött alkatrészt. 8 Ritner az „Ûr társadalma” címû munkájában egyszer találóan „hullámproblémáknak”
nevezett. Ritner arra figyelmeztet, hogy egyre több olyan válsággal fogunk szembe-
A számítógépek nem emberfelettiek. Elromlanak. Hibákat követnek el – néha nézni, amelyek „nem kezelhetôk az » ok-okozati elemzés« módszerével, hanem » köl-
veszélyes hibákat. Nincs bennük semmi mágikus, és semmi esetre sem tekinthetôk csönös összefüggési elemzést« kívánnak meg; nem könnyen elkülöníthetô elemekbôl
„szellemeknek” vagy „lelkeknek” a környezetünkben. Mégis, mindezekkel a tulajdon- tevôdnek össze, hanem független, egymást átfedô forrásokból származó és együttesen
ságaikkal együtt, a legbámulatosabb és a leginkább nyugtalanító emberi teljesítmé- ható befolyások százaiból”.
nyek közé tartoznak, mert fokozzák agyunk teljesítményét, éppen úgy, ahogy a
második hullám technológiája felerôsítette izomerônket, és nem tudjuk, hogy értel- Mivel a számítógép képes tárolni és egymással összefüggésbe hozni egész sor oko-
münk végül is hová fog vezetni bennünket. zó tényezôt, segíthet abban, hogy az ilyen problémákkal a szokásosnál mélyebb szin-
ten küzdjünk meg. Nagy adattömegeket tud finom minták szerint elrendezni. Segít-
Mihelyt eljutunk odáig, hogy már a bölcsôtôl kezdve hozzászokunk az intelligens het a „blipeket” nagyobb, értelmes egésszé összerakni. Ha adva van feltételezések egy
környezethez és megtanulunk társalogni vele, el fogjuk kezdeni olyan természetes- bizonyos halmaza vagy egy modell, a számítógép képes kinyomozni a szóba jöhetô
séggel és könnyedséggel használni a számítógépeket, amit ma még nehéz elképzelni. alternatív döntések következményeit, és ezt szisztematikusabban és teljesebben végzi
És azok nem csupán néhány „szupertechnokratát”, hanem mindannyiunkat segíteni el, mint amire bárki képes lenne. Sôt, lehetséges megoldásokat is sugallhat bizonyos
fognak abban, hogy mélyebben gondolkodjunk önmagunkról és a világról.
* Míg tudatalatti szinten vagy intuitív módon képesek lehetünk egyszerre sok tényezô számításba vételére, a tudatos
Ma, ha egy probléma felmerül, azonnal igyekszünk megtalálni az okát. Mostanáig és rendszeres gondolkodás egyidejûleg nagy mennyiségû változóról átkozottul nehéz, mint ahogy azt mindenki
azonban még a legmélyebb gondolkodók is rendszerint csak egy maroknyi ok-okoza- tudja, aki megpróbálkozott vele.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
problémákra oly módon, hogy új, vagy mindaddig észrevétlen összefüggéseket állapít szinapszisok és nagyobb agykéreg kifejlôdéséhez vezethet. Az okosabb környezet oko-
meg emberek és források között. sabbá teheti az embereket.”
Az emberi intelligencia, képzelôerô és intuíció a belátható évtizedekben továbbra is Mindez azonban csupán sejteni engedi, hogy mekkorák lehetnek az új infoszféra
sokkal fontosabb marad, mint a gép. Joggal számíthatunk azonban arra, hogy a kialakulásával járó változások. A média demasszifikálása és a számítógépek azt kísérô
számítógépek elmélyítik egész kultúránk oksági szemléletét, megkönnyítik a dolgok fejlôdése együttes erôvel megváltoztatja társadalmi emlékezetünket.
ok-okozati összefüggéseinek megértését és segítenek értelmes „egészeket” szintetizál-
ni a körülöttünk örvénylô összefüggéstelen adatokból. A számítógép a „blipkultúra” ***
ellenszere.
Az intelligens környezet fokozatosan megváltoztathatja azt a módot, ahogy a prob- A társadalmi emlékezet
lémákat elemezzük és az információt integráljuk, sôt, agyunk kémiai összetételét is.
David Krech, Marian Diamond, Mark Rosenzweig és Edward Bennett kísérletei – Emlékeink feloszthatók a tisztán személyes (magántermészetû) és a közös (társadal-
egyebek között – kimutatták, hogy a „gazdagított” környezeti hatásoknak kitett álla- mi) emlékek csoportjaira. A magánjellegû emlékek meghalnak az egyénnel. A társa-
tok agykérge nagyobb felületû, s több speciális agyi támasztószöveti sejtet és nagyobb dalmi emlékezet tovább él. Fajunk evolúciós sikerének titka az a figyelemre méltó
idegsejteket tartalmaz, mint a kontrollcsoportban lévô állatoké. Javukra szolgáló képességünk, hogy elraktározzuk és visszanyerjük a közös emlékeket. És ennélfogva
különbségként továbbá aktívabb ingerületátvitelt és erôteljesebb vérellátást figyeltek bármi, ami jelentôsen megváltoztatja azt a módot, ahogyan a társadalmi emlékezetet
meg az agyukban. Lehetséges volna, hogy miközben intelligensebbé és komplexebbé felépítjük, raktározzuk és használjuk, sorsunk alakulásának alapvetô forrásait érinti.
formáljuk környezetünket, saját magunkat is intelligensebbé tesszük?
A történelem során az emberiség már kétszer forradalmasította társadalmi emléke-
Dr. Donald F. Klein, a New York-i Pszichiátriai Intézet kutatási igazgatója, a világ zetét. Ma az új infoszféra kiépítésével egy újabb, hasonló mélységû átalakulás küszö-
egyik vezetô neuropszichiátere a következôket mondja: bére érkeztünk.
„Krech munkája arra vall, hogy a fejlôdés korai szakaszában a környezet gazdag- Kezdetben az emberek csoportjai kénytelenek voltak a közös emlékeket ugyanott
ságát és válaszkészségét az intelligenciát befolyásoló tényezôk közé kell számítanunk. tárolni, ahol az egyéni emlékeket – vagyis az egyes személyek agyában. Ezeket az
Az olyan gyerekek, akiket » ostobának« nevezhetô – vagyis szegényes, passzív, nem emlékeket a törzsek vénei, a bölcsek és más emberek hordozták magukban történe-
eléggé stimuláló – környezetben nevelnek fel, hamarosan megtanulják, hogy ne vál- tek, mítoszok, tanítások és legendák formájában, és átadták gyermekeiknek beszéd,
laljanak kockázatokat. Így kevés lehetôségük van arra, hogy hibákat kövessenek el, énekszó és példamutatás útján. Hogyan kell tüzet gyújtani, mi a legjobb módszer a
és többnyire kifizetôdik számukra, hogy aggodalmasak, konzervatívak, közönyösek madárfogásra, hogyan kell egy tutaj gerendáit összekötözni vagy a táró gyökeret
vagy általában teljességgel passzívak legyenek – és ezek közül az attitûdök közül puhítani, hogyan kell az ekét élesíteni vagy az ökröket gondozni – a csoport minden
egyik sem tesz túlságosan jót az agynak.” összegyûjtött tapasztalatát az emberi lények idegsejtjeiben, speciális agyi szöveteiben
és szinapszisaiban tárolták.
„Másrészt a kifinomult, komplex, stimuláló és törôdést nyújtó környezetben nevelt
gyermekek másféle készségeket fejleszthetnek ki. Ha a gyermekek a környezetükhöz Mindaddig, amíg ez igaz maradt, a társadalmi emlékezet kiterjedése szigorúan kor-
fordulhatnak, hogy bizonyos dolgokat tegyenek meg számukra, korai gyermekkoruk- látozott volt. Akármilyen jó volt az öregek memóriája, s bármilyen könnyen meg-
ban kevésbé válnak függôvé szüleiktôl. Megszerezhetik a szakértelem vagy a hozzá- jegyezhetôk voltak a dalok vagy a leckék – mindössze ennyi raktározási hely volt egy-
értés érzését. És megengedhetik maguknak, hogy kutatóak, kíváncsiak, képzeletdúsak egy népesség koponyáiban.
legyenek és problémamegoldó szemlélettel közelítsenek az élethez. Mindezek elô-
segítik a változásokat magában az agyban. Ezen a ponton túl csak találgatásokra A második hullám civilizációja eltörölte a memória korlátait. Elterjesztette a töme-
hagyatkozhatunk. De nem lehetetlen, hogy ha intelligens környezetben élünk, ez új ges írni-olvasni tudást. Rendszeres üzleti feljegyzéseket vezetett. Könyvtárak és

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
múzeumok ezreit építette fel. Feltalálta az iratrendezô szekrényt. Vagyis a társadalmi függô modelljeivé szervezzük vagy szintetizáljuk, hanem egyúttal messzire kiterjeszti
emlékezetet kivette a fejekbôl, új módszereket talált annak tárolására, és így korábbi a lehetséges dolgok határait. Egyetlen könyvtár vagy irattár sem képes gondolkodni,
határain jóval túlra terjesztette ki. Az összeadódott tudás raktárkészletének növelésé- s még kevésbé képes szokatlan módon gondolkodni. Ezzel szemben a számítógépet
vel felgyorsította az innováció és a társadalmi változás minden folyamatát, biztosítva meg lehet kérni arra, hogy „gondolja el az elgondolhatatlant”, és azt, amire azelôtt
a második hullám civilizációjának a leggyorsabban változó és fejlôdô kultúrát, amit a senki sem gondolt. Új elméletek, eszmék, ideológiák, mûvészi meglátások, technikai
világ addig ismert. újítások, gazdasági és politikai innovációk egész áradata, ami azelôtt a szó szoros értel-
mében elgondolhatatlan és elképzelhetetlen volt, a számítógép révén lehetségessé
Ma ismét azon a ponton vagyunk, hogy a társadalmi emlékezet teljesen új szintjére válik. Ily módon a számítógép felgyorsítja a történelmi változást, és segíti az elôre-
ugorjunk. A média radikális demasszifikálása, az új médiumok bevezetése, a Föld mû- törést a harmadik hullám társadalmi sokszínûsége felé.
holdakról való feltérképezése, a kórházi betegek állapotának elektronikus érzékelôk
útján való nyomon követése, a vállalatok iratállományának számítógépre vitele – Minden korábbi társadalomban az infoszféra szolgáltatta az emberek közti kom-
mindez azt jelenti, hogy a civilizáció tevékenységeit a legfinomabb részletességgel munikáció eszközeit. A harmadik hullám megsokszorozza ezeket az eszközöket.
rögzítjük. Hacsak el nem hamvasztjuk bolygónkat, társadalmi emlékezetünkkel De emellett – a történelemben most elôször – hatékony eszközöket nyújt a gépek
együtt, rövid idôn belül igen közel jutunk egy totális emlékezetû civilizáció kialaku- gépekkel való kommunikációjához, s ami még meglepôbb, az emberek és az ôket
lásához. A harmadik hullám civilizációjának több információ – és sokkal árnyaltab- körülvevô intelligens környezet közti párbeszédhez is. Ha kicsit hátralépünk és
ban szervezett információ – fog rendelkezésére állni önmagáról, mint azt akár csak szemügyre vesszük a nagy körképet, világossá válik, hogy az infoszférában zajló for-
egy negyedszázaddal ezelôtt is el lehetett képzelni. radalom legalább olyan drámai, mint ami a technoszférában, a társadalom mûszaki
bázisán és az energiarendszerben folyik.
A harmadik hullám társadalmi emlékezetéhez való továbblépés azonban nem
csupán mennyiségi, mert emellett mintegy életet is lehelünk emlékezetünkbe. Az új civilizáció kiépítésének munkája egyszerre sok szinten száguld elôre.
Amikor a társadalmi emlékezetet az emberi agyakban tárolták, az folyamatosan

kopott, majd felfrissült, felkavarodott, kombinálódott és folyton módosulva újrakom-
binálódott. Aktív, vagyis dinamikus volt. Élô volt, a szó legszorosabb értelmében.
Amikor azután az ipari civilizáció kivette a fejekbôl a társadalmi emlékezet nagy

részét, ez az emlékezet tárgyiasult: tárgyakba, könyvekbe, fizetési jegyzékekbe, újsá-
gokba és filmekbe ágyazódott be. De valamilyen jel, ha egyszer leírták egy lapra;
egy fénykép, ha egyszer filmen rögzítették; egy újság, ha kinyomtatták – már passzív,
vagyis statikus maradt. Ezek a jelek csak akkor keltek újra életre, ha ismét betáplálták
ôket egy emberi agyba, hogy új módon manipulálják vagy újrakombinálják ôket.
Miközben a második hullám civilizációja gyökeresen kiterjesztette a társadalmi emlé-
kezetet, egyúttal meg is fagyasztotta.
A harmadik hullám infoszférájához vezetô ugrást az teszi történelmileg annyira

elôzmény nélkülivé, hogy a társadalmi emlékezet kiterjesztôdik és egyszersmind akti-
vizálódik. Ez a kombináció serkentônek fog bizonyulni.
Az újonnan kiterjesztett emlékezet aktiválása friss kulturális energiákat fog felsza-

badítani. Mert a számítógép nemcsak abban segít, hogy a „blipeket” a valóság össze-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Túl a
tömegtermelésen
[ 15fejezet]
Egy szép napon nemrégen bérelt autóval jöttem lefelé a Sziklás-hegység hóborította
csúcsai között kígyózó utakon, majd a fennsíkokon át, folyton csak lefelé, míg el
nem értem ennek a fenséges hegyláncnak a keleti lábát. Ott, Colorado Springsben,
szikrázóan kék ég alatt – eltörpülve a magasba nyújtózkodó hegycsúcsok mellett –
eljutottam egy hosszú, alacsony épületegyütteshez, amely az országút mentén
helyezkedett el.
Ahogy beléptem az épületbe, újból eszembe jutottak a gyárak, amelyekben valaha

dolgoztam – dübörgésükkel és zakatolásukkal, a piszokkal, a füsttel és a visszafojtott
indulatokkal. Sok éven át, amióta csak elhagytuk kétkezi munkás életünket, felesé-
gem és én megszállott gyárlátogatók, „üzemi leselkedôk” voltunk. Minden utazásunk
során, szerte a világon – ahelyett, hogy a romos székesegyházakat és egyéb turista-
látványosságokat vettük volna célba – mindig azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy
lássuk, az emberek hogyan dolgoznak. Mert semmi sem mond többet a kultúrájukról.
És most, Colorado Springsben, ismét egy gyárba látogattam el. Azt mondták nekem,
hogy az itt alkalmazott technológia a legfejlettebbek közé tartozik a világon.
Hamarosan kiderült, hogy miért. Mert az ilyen üzemekben az ember megpillant-

hatja a legújabb technológiát és a legfejlettebb információs rendszereket – és ezek
találkozását a gyakorlatban. Ez a Hewlett-Packard üzem elektronikai berendezéseket
gyárt, évente százmillió dollár értékben; tv-monitorokban és orvosi készülékekben
használatos katódsugárcsöveket, oszcilloszkópokat, laboratóriumi tesztek elvégzésére
használt „logikai elemzô” készülékeket, és még ezeknél is rejtélyesebb berendezé-
seket. Az itt alkalmazott 1700 ember közül a mérnökök, programozók és technikusok
létszáma – az irodai alkalmazottakkal és a vezetôkkel együtt – teljes 40 százalékot tesz
ki. Mindannyian hatalmas, magas mennyezetû, nyílt térben dolgoznak. Az egyik falat
teljes egészében egy óriási panorámaablak tölti ki, amelyen keresztül a Pikes-csúcs
impozáns látványára nyílik kilátás. A többi falat ragyogó sárgára és fehérre festették.
Túl a tömegtermelésen [ 195 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A padlókat világos színû mûanyag burkolat borítja. Csillogó kórházi tisztaság minde- csukban, piszkos overalljukban és micisapkájukban – alighanem nehezen akarnák
nütt. elhinni (ha egyáltalán elhinnék), hogy ez a hely valóban egy termelôüzem.
A HP-nél dolgozók – az irodai személyzet és a számítógép-specialisták, az üzem- És ha a gyárat a tömegtermelés helyszínének és otthonának tekintjük, igazuk is
vezetô, a mûvezetôk és a szerelômunkások – nincsenek térben elkülönítve egymás- lenne. Mert ez az üzem nem tömegtermelésre szolgál. Túljutottunk a tömegtermelé-
tól, hanem nyitott, közös munkaterületeken együtt dolgoznak. Nem kell ordítozniuk, sen.
hogy a gépek zaját túlharsogják, normális hangon beszélgethetnek egymással. Mivel
mindenki közönséges utcai ruhát visel, semmiféle megkülönböztetô jel nem utal arra,
hogy kinek mi a beosztása vagy a feladata. A gyártásban dolgozó alkalmazottak saját Egértej és pólóingek
munkapadjaiknál vagy íróasztalaiknál ülnek, s ezek közül sokat borostyán és virágok,
vagy más zöld növények díszítenek – bizonyos látószögbôl az embernek az a benyo- Köztudott, hogy a fejlett országokban az elmúlt húsz év során csökkent az ipari gyár-
mása támad, mintha egy kertben lenne. tási eljárásokban alkalmazott munkások aránya.1 (Az Egyesült Államokban ma a tel-
jes népességnek csak 9 százaléka – 20 millió munkás – foglalkozik közvetlenül az
Miközben keresztülhaladtam ezen az üzemen, arra gondoltam, hogy milyen meg- árutermeléssel, mintegy 220 millió ember számára. A fennmaradó 65 millió dolgozó
rendítô lenne, ha valamilyen mágia révén idevarázsolhatnám néhány régi cimborá- szolgáltatásokat végez és különféle jelekkel és adatokkal foglalatoskodik.) És ahogy
mat az öntödébôl vagy az autógyári szerelôszalagtól, a lármából, a piszokból, a kétkezi a gyártás volumene az ipari világban egyre jobban összezsugorodott, egyre több és
munkából, ami kérgessé tette a tenyerüket, és abból a merev, szigorúan tekintélyelvû több rutinszerû gyártási eljárást helyeztek ki az úgynevezett fejlôdô országokba,
fegyelembôl, ami együtt járt vele, és ide plántálhatnám ôket, ebbe az új stílusú mun- Algériától Mexikóig és Thaiföldig. A gazdag nemzetek ugyanúgy exportálják a máso-
kahelyi környezetbe. dik hullám legelmaradottabb iparágait a szegény nemzetekhez, mint a rozsdásodó
használt autókat.2
Csodálkozva bámulnának arra, amit látnak. Nagyon kétlem, hogy a HP a munká-
sok paradicsoma lenne, és gyanítom, hogy az én „kékgalléros” barátaimat nem egy- A gazdag országok nem engedhetik meg maguknak – sem gazdasági, sem stratégiai
könnyen csaphatnák be. Ôk aprólékos részletességgel mindent tudni akarnának a okokból – , hogy teljesen lemondjanak a gyártási tevékenységrôl, és így nem válhat-
fizetések idôpontjáról, a juttatásokról és a panaszkezelési eljárásokról, ha vannak ilye- nak a „szolgáltatási társadalom” vagy az „információs gazdaság” ideális modelljeivé.
nek egyáltalán. Megkérdeznék, hogy azok az egzotikus, új anyagok, amelyekkel Az az elképzelés, hogy a gazdag világ csak a nem materiális termelésbôl él, miközben
ebben az üzemben dolgoznak, nem veszélyesek-e, és vannak-e egészségügyi és más a világ többi része állítja elô az anyagi javakat, túlságosan leegyszerûsíti a helyzetet.
biztonsági kockázatok. Helyesen tételeznék fel, hogy egyesek még a látszólag kötetlen Ehelyett az az igazság, hogy a gazdag országok folytatják az alapvetô fontosságú áruk
viszonyok között is utasításokat adnak, és mások azokat teljesítik. gyártását, de ehhez kevesebb munkáskézre van szükségük. Ma ugyanis átalakítjuk
magát a módszert is, ahogyan az áruk készülnek.
Régi barátaim éles szemükkel felfedeznének itt sok mindent, ami új és gyökeresen
eltér az általuk ismert klasszikus gyáraktól. Észrevennék például, hogy a HP alkalma- A második hullám gyártási tevékenységének lényege a teljesen azonos, szabványos
zottai valamennyien – ahelyett, hogy egyszerre érkeznének, leütnék a blokkoló órát termékek millióinak „nagy sorozatokban” történô kibocsátása. Ezzel szemben a har-
és sietnének a munkahelyükre –megválaszthatják a saját egyéni munkaidejüket, madik hullámban folyó gyártás lényege a részlegesen vagy teljes mértékben „testre
bizonyos határok között. Ahelyett, hogy kénytelenek lennének állandóan egyetlen szabott” termékek „kis sorozatokban” való elôállítása.
munkapadnál tartózkodni, szabadon mozoghatnak, tetszésük szerint. Öreg barátaim
csodálkoznának azon, hogy a HP alkalmazottai – megint csak bizonyos határok kö- A közvélemény még mindig arra hajlik, hogy csak a nagy sorozatokat lássa, ha az
zött, természetesen – egyéni munkatempójuknak megfelelô ütemben dolgoznak. iparban folyó gyártási tevékenységre gondol. Természetesen továbbra is milliárdszám-
Beszédbe elegyednek a vezetôkkel vagy a mérnökökkel, nem törôdve a státuskülönb- ra gyártjuk a cigarettákat, sok ezer kilométernyi ruhaszövetet termelünk, és csillagá-
ségekkel, a munkahelyi hierarchiával. Úgy öltözködnek, ahogy akarnak. Vagyis egyé- szati mennyiségekben állítjuk elô a villanykörtéket, a gyufát, a téglát és a konnekto-
niségek lehetnek. Ami azt illeti, az én régi munkatársaim – nehéz, vasalt sarkú bakan- rokat. Kétségkívül folytatni is fogjuk ezt még valamennyi ideig. Ezek azonban éppen
[ 196 ] A harmadik hullám Túl a tömegtermelésen [ 197 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
az elmaradottabb iparágak termékei, nem pedig a legfejlettebbeké; és ezek ma gyobb része, amire egy modern katonai rendszernek szüksége van, egyáltalán nem
mindössze 5 százalékot tesznek ki az általunk termelt összes javakból. tömegtermeléssel készül. A sugárhajtású vadászgépeket tíztôl ötvenig terjedô darab-
számú sorozatokban gyártják. Ezek közül minden egyes darab kissé különbözhet a
A Szovjetunió tanulmányozásával foglalkozó Critique címû folyóirat egyik elemzô- többitôl, attól függôen, hogy milyen célra és melyik fegyvernemnél fogják felhasznál-
je megjegyzi, hogy „míg a kevésbé fejlett országok – amelyekben az egy fôre számí- ni. És az ilyen kis darabszámú megrendeléseknél az egyes gépekbe beszerelt alkat-
tott nemzeti össztermék, a GNP ezer és kétezer dollár között van évente – a tömeg- részek jelentôs részét is rendszerint kis sorozatban állítják elô.
áruk termelésére koncentrálnak, addig a legfejlettebb országok az egyedi termékek és
a kis sorozatban elôállított, magasan képzett munkaerôt és magas kutatási költsége- A Pentagon kiadásainak egyik szemnyitogató elemzése, amely a megvásárolt vég-
ket igénylô áruk – számítógépek, speciális célgépek, repülôgépek, automatizált terme- termékek számát vette figyelembe, azzal az eredménnyel zárult, hogy abból a 9,1 mil-
lési rendszerek, fejlett technológiával gyártott festékanyagok, gyógyászati termékek és liárd dollárból, amit darabszámra meghatározható mennyiségû végtermékre költöttek
korszerû mûanyagok – gyártására összpontosítják energiájukat”. el, teljes 78 százalék (7,1 milliárd dollár) ment el 100 egységnél kisebb sorozatban
gyártott termékekre!7
Japánban, Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, sôt a Szovjetunióban
is – az olyan területeken, mint az elektromos készülékek, vegyszerek, repülés- és Még az olyan területeken is, ahol az alkatrészeket még igen nagy mennyiségben,
ûrtechnikai berendezések, elektronikai eszközök, speciális jármûvek, kommunikációs tömeggyártással készítik – és sok magasan fejlett iparágban még mindig ez a helyzet
berendezések és hasonlók gyártása – jól érzékelhetô a demasszifikálódás irányába – rendszerint úgy tervezik meg az alkatrészeket, hogy felhasználhatók legyenek sok
ható tendencia.3 A Western Electric hipermodern üzemében Észak-Illinoisban például a különféle végtermékben is, amelyeket viszont már kis sorozatban állítanak elô.
munkások több mint 400 különbözô „áramköri csomagot” gyártanak, olyan rövid
sorozatokban, amelyek havonta maximum kétezer darabtól akár mindössze két dara- Csak rá kell nézni például az arizonai országutakon végigzúduló jármûvek hihetet-
big terjednek. A Hewlett-Packardnál Colorado Springsben mindennaposnak tekint- len sokféleségére, hogy felismerjük, a valaha viszonylag egységes autópiac máris
hetôk az 50-100 darabos sorozatok. mennyire feldarabolódott, kényszerítve még az autógyárakat, ezeket a technikai
tirannoszauruszokat is arra, hogy morogva bár, de visszahátráljanak a részleges „test-
Az Egyesült Államokban az IBM, a Polaroid, a McDonnell Douglas, a Westinghouse és a re szabáshoz”. Az autógyárak Európában, az Egyesült Államokban és Japánban még
General Electric üzemeiben, a Plessey-nél és az ITT-nél Nagy-Britanniában, Németor- most is tömeggyártással állítják elô az alkatrészeket és a részegységeket, de ezerféle
szágban a Siemensnél, vagy az Ericssonnál Svédországban is jól megfigyelhetô az átté- módon szerelik azokat össze.8
rés a kis sorozatú, egyénített termékek gyártására. Norvégiában az Aker csoport,
amely valaha az ország hajóépítô iparának 45 százalékát képviselte, átváltott a Egy másik szinten vizsgálódva, vegyük példának a szerény pólóingeket. Ezek a
partmenti olajkitermelô beruházások kiszolgálására. Az eredmény: hajók sorozatgyár- pólók vagy trikók tömeggyártással készülnek. Ám az új, olcsó hônyomásos technika
tása helyett „testre szabott” új berendezések elôállítása.4 nagyon kis sorozatokban is gazdaságossá teszi, hogy különféle mintákat vagy felirato-
kat nyomtassanak rá ezekre. Az eredmény az olyan díszítések és feliratok elképesztô
Ugyanakkor a vegyiparban – R. E. Lee, az Exxon egyik vezetô munkatársa szerint – burjánzása, amelyek viselôjüket tréfásan mint Beethoven-rajongót, mint nagy sör-
„az Exxon vállalat módosítja a termékválasztékát és a kis sorozatokra tér át. 5 Az ext- ivót, vagy akár mint pornósztárt azonosítják. Az autók és a pólók – sok más termék-
rahált mûanyagok terén például csövek, burkolatok és bevonatok elôállításához hasz- kel együtt – félúton vannak a tömeges és a nem tömeges gyártás között.
nált polipropilént és polietilént gyárt. A Paraminnál egyre több munkát végeznek
egyedi megrendelések alapján.” A gyártási sorozatok némelyike olyan kicsi – teszi A következô lépés ezután természetesen a teljes mértékû testre szabás – az olyan
hozzá Lee – „hogy » egértej« sorozatoknak” nevezzük ôket.6 termékek elôállítása, amelyekbôl csak egy darab készül. És egyértelmûen ez az az
irány, amelyben haladunk: az egyéni felhasználók „testére szabott” termékek felé.
A hadiiparban sokan még mindig a tömegtermelés fogalmaiban gondolkodnak – de
valójában itt is demasszifikálódás megy végbe. Azonos egyenruhák, sisakok és kézi- Robert H. Anderson, a Rand Corporation információs szolgáltatási osztályának veze-
fegyverek millióira gondolunk. A valóságban azonban annak a felszerelésnek a legna- tôje és a fejlett gyártási technológiák szakértôje szerint „a közeljövôben nem lesz

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nehezebb testre szabva elôállítani valamit, mint ma tömeggyártásban termelni A gyorsasági effektus
ugyanazt. Túl vagyunk a modularizációs fázison, amikor az ember nagyon sok modult
készít és azután összerakja ôket... most érkezünk el az igazán testre szabott termelés Számos más egészen rendkívüli vívmány is átalakítja azt a módot, ahogyan elkészí-
szintjére. Pontosan úgy, mint a ruháknál.”9 tünk bizonyos dolgokat.
Az egyedi termékek felé történô elmozdulást talán annak a számítógéppel vezérelt Ahogy egyes iparágak elmozdulnak a tömegtermelés felôl a kis sorozatokban folyó
lézerágyúnak a példája illusztrálja a legjobban, amelyet néhány évvel ezelôtt vezettek termelés irányába, mások – már ezen is túllépve – a teljes testre szabásra törekednek,
be a ruhaiparban. Mielôtt a második hullám magával hozta a tömeggyártást, ha egy mégpedig folyamatos termelés mellett. Ahelyett, hogy minden egyes kis sorozat ele-
férfinak egy ruhadarabra volt szüksége, elment a szabóhoz vagy egy varrónôhöz, vagy jén beindítanák, és a végén leállítanák a termelést, elôrehaladnak egészen addig a
a felesége megvarrta neki. A ruha mindkét esetben kézmûipari úton készült, saját pontig, amelynél a gépek leállás nélkül újra tudják indítani magukat, hogy a termé-
méretére szabva. Minden varrás magától értetôdôen testre szabást jelentett. kek – amelyek mindegyike eltér a következôtôl – töretlen folyamban áramolhassanak
ki a gépekbôl. Vagyis arról van szó, hogy a gépi testre szabás irányába száguldunk, na-
A második hullám megérkezése után hozzákezdtünk a teljesen egyforma ruha- pi huszonnégy órás folyamatos termelés mellett.
darabok elôállításához, tömeggyártási alapon. Ebben a rendszerben a munkás több
textilréteget helyezett egymásra, föléjük tette a mintát, majd villamos vágókéssel Egy másik jelentôs változás – mint rövidesen látni fogjuk – közvetlenebb módon
körülvágta egyszerre mindet a minta körvonalai mentén, és így elôállította a ruha kapcsolja be a fogyasztót a termelési folyamatba, mint bármikor ezelôtt. Egyes ipar-
szabásmintájának megsokszorozott, teljesen azonos másolatait. Ezeket azután azo- ágakban már csak egy lépés választ el minket attól a helyzettôl, amikor valamely
nos módon dolgozták fel, és méretre, alakra, színre nézve egyaránt tökéletesen termék vásárlói közvetlenül betáplálhatják igényeik specifikus adatait a gyártó cég
azonos ruhadarabok készültek el. számítógépeibe, amelyek vezérlik a termelési folyamatot. Amint ez a gyakorlat széles
körben elterjed, a fogyasztó oly mértékig integrálódni fog a termelési folyamatba,
Az új lézergép gyökeresen eltérô elven mûködik. Nem vág ki tíz vagy ötven, száz, hogy egyre nehezebben tudjuk majd megállapítani, hogy az aktuális helyzetben ki a
esetleg ötszáz inget, zakót egyszerre. Csak egyet vág ki egy alkalommal. De ezt gyor- fogyasztó és ki a termelô.
sabban és olcsóbban végzi el, mint az eddig alkalmazott tömeggyártási módszerek.
Csökkenti a veszteségeket és kiküszöböli a készletek nyilvántartásának szükségletét. Végül, míg a második hullám során a termelés karteziánus volt abban az értelem-
Az Egyesült Államok egyik legnagyobb ruhanemûgyártó vállalata, a Genesco elnöke ben, hogy a termékek elôször darabokban jelentek meg, majd gondosan újra össze-
szerint „a lézergépek úgy programozhatók, hogy gazdaságosan teljesíteni tudjanak szerelve, a harmadik hullám gyártási folyamatai posztkarteziánusok vagy „holisztiku-
egyedi megrendeléseket is valamely öltözékre”. Ez azt sugallja, hogy egy szép napon sak”, egészelvûek. Ezt jól illusztrálja az, ami olyan közönséges termékekkel is megtör-
még a szabványos méretek is eltûnhetnek. Lehetôvé válik, hogy az ember telefonon tént, mint például a karórák. Míg az óráknak valaha több száz mozgó alkatrészük volt,
mondja be a méreteit, vagy egy videokamerát irányítson önmagára, és így táplálja be ma képesek vagyunk szilárdtest jellegû, egy darabból álló órákat készíteni, amelyek
az adatokat közvetlenül a számítógépbe, amely vezérelni fogja a gépet, hogy az egyet- pontosabbak és megbízhatóbbak, egyetlen mozgó alkatrész nélkül. Hasonlóképpen,
len ruhadarabot készítsen, pontosan az ember személyes, egyéni méreteire szabva. egy mai Panasonic tévékészülékben feleannyi alkatrész van, mint a tíz évvel ezelôtti
típusokban. Ahogy az apró mikroprocesszorok – megint csak azok a csodálatos chipek
Tehát az, amit látunk, valójában nem más, mint testre szabás, magasan fejlett tech- – egyre több és több termékben jelennek meg, imponáló mennyiségû hagyományos
nológiára alapozva. Egy olyan termelési rendszer visszaállítása, ami az ipari forrada- alkatrészt helyettesítenek. Az Exxon bemutatja a Qyx-et, egy új írógépet, mindössze
lom elôtt virágzott, de most a legfejlettebb, legkifinomultabb technológiára épül. Mint egy maréknyi mozgó alkatrésszel, szemben az IBM Selectric elnevezésû gépének több
ahogyan demasszifikáljuk a médiát, ugyanúgy demasszifikáljuk az ipari termelést is. száz alkatrészével. Egy jól ismert harmincöt milliméteres fényképezôgép, a Canon AE1
háromszázzal kevesebb alkatrészbôl áll, mint az elôzô modell. Ezek közül százhetven-
ötöt helyettesített egyetlen chip, amit a Texas Instruments gyárt.10

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Felhasználva azt, hogy már molekuláris szinten is képesek vagyunk beavatkozni az második hullám egy utolsó tarajaként fogjuk fel, mint akkor, ha egy új rendszerhez
anyag szerkezetébe, számítógéppel segített tervezési módszerekkel és más fejlett gyár- vezetô ugrásnak tekintjük. Miközben az is igaz, hogy a munka absztraktabbá és
tási eszközökkel egyre több és több funkciót integrálunk egyre kevesebb alkotórész- kevésbé konkréttá vált, maguk az irodák, amelyekben ez a munka folyik, még min-
be, a sok különálló részegységet „egészekkel” helyettesítve. Ez a jelenség a fotográfia dig közvetlenül a második hullám üzemeinek mintáját követik, vagyis maga a mun-
diadalútjához hasonlítható a vizuális mûvészetek terén. Ahelyett, hogy egy képet a ka szétforgácsolódik, újra meg újra ismétlôdik, nehézkes és elembertelenítô. Sok iro-
vásznon számtalan festékréteg felhordásával állítana elô, a fényképész „megcsinálja” dai átszervezés még ma sem sokkal több, mint arra tett kísérlet, hogy az iroda még
az egész képet egyszerre, egyetlen gombnyomással. Ugyanez a „gyorsasági effektus” jobban emlékeztessen egy üzemre.
kezd megjelenni a gyártásban is.
A második hullám civilizációja az „adatgyárban” is üzemszerû kasztrendszert hozott
A séma, a dolgok rendje tehát világossá válik. A technoszférában és az infoszférá- létre. A gyári munkaerôt fizikai és szellemi dolgozókra szokás felosztani. Az irodai
ban zajló hatalmas, egy irányba tartó változások eredményeként megváltoztak az személyzet hasonlóképpen megoszlik „magas absztrakciós szinten” és „alacsony
áruk elôállításának módszerei. Gyors ütemben haladunk elôre a hagyományos absztrakciós szinten” dolgozó alkalmazottakra. Az egyik szinten a magas absztrakciós
tömegtermelésen túlra, a tömeges és a nem tömeges termékek kifinomult keveré- szinten dolgozó technokrata elit található: tudósok, mérnökök és menedzserek, akik
kének gyártása felé. Ennek a haladásnak a végsô célja most már nyilvánvaló: teljesen az idejük nagy részét értekezleteken, konferenciákon és üzleti ebédeken való részvé-
testre szabott áruk, holisztikus jellegû, folyamatos termeléssel elôállítva, egyre tellel, vagy leveleket és utasításokat diktálva, emlékeztetôket fogalmazva, telefonálva
nagyobb mértékben a fogyasztó közvetlen ellenôrzése alatt. vagy valakivel más módon információt cserélve töltik el. Egy friss felmérés alapján
közölt becslés szerint a menedzserek idejének 80 százalékát naponta átlag 150-300
Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy forradalmasítjuk a termelés mélyszerkezetét, „információs ügylet” lebonyolítása tölti ki.
s eközben a társadalom valamennyi rétegét átható változások áramlatait indítjuk meg.
Ám ezt az átalakulást, ami kihatással lesz a pályájukat tervezô diákokra, a beruházá- A másik szinten az alacsony absztrakciós szinten dolgozó irodai alkalmazottakat
sokat tervezô vállalatokra vagy akár egész országokra is, amelyek éppen fejlesztési találjuk, a „fehérgalléros proletárokat”, akik – csakúgy, mint a gyári munkások min-
stratégiájukat tervezik, nem érthetjük meg önmagában. Közvetlen kapcsolatban kell denütt a második hullám idején – a végtelenségig ismétlôdô rutinfeladatokat és elbu-
látnunk még egy másik forradalommal is, ami az irodákban zajlik. tító munkát végeznek. Ez a csoport, amely túlnyomórészt nôkbôl és szakszervezeten
kívüliekbôl áll, joggal mosolyoghatna ironikusan azon, hogy a szociológusok „poszt-
indusztrializmusról” beszélnek. Ôk az irodák ipari munkaerejét adják.
A titkárnô halála?
Ma az irodák is megkezdték az elmozdulást a második hullámon túlra, a harmadik
Miközben a gazdag országokban a fizikai termelés egyre kevesebb munkást foglalkoz- hullám felé, és ez az ipari kasztrendszer sem maradhat fenn sokáig. Az irodák régi
tat, egyre több emberre van szükség az elgondolások, szabadalmak, tudományos kép- szervezeti felépítése és hierarchiája hamarosan átalakul.
letek, számlák, kereskedelmi jegyzékek, átszervezési tervek, dokumentumok, iratcso-
magok, piackutatási adatok, kereskedelmi bemutatók, levelek, grafikák, jogi megbízá- A harmadik hullám forradalma az irodákban számos egymással ütközô erô hatásá-
sok, mûszaki leírások, számítógépprogramok és ezernyi más formában megjelenô nak az eredménye. Az információigény oly gyorsan növekszik, hogy a második hul-
adatok vagy jelek elôállításához. A „fehérgalléros” mûszaki és adminisztratív tevé- lám hivatalnokainak, gépírónôinek és titkárnôinek semmiféle hadserege sem tudna
kenység növekedését olyan sok országban és olyan alaposan dokumentálták, hogy megküzdeni vele, bármekkora lenne is az és bármilyen keményen is dolgozna. A pa-
mondanivalónk megfogalmazásához nincs szükségünk statisztikára. Valóban, egyes pírmunka költségei olyan vészesen emelkednek, hogy kétségbeesett kutatás folyik
szociológusok a termelés növekvô absztrakciós szintjét bizonyítéknak tekintik arra, ennek a folyamatnak a fékentartása érdekében. (Az irodai költségek sok vállalatnál az
hogy a társadalom eljutott a „posztindusztriális” szintre.11 összes költség 40 vagy 50 százalékára duzzadtak fel, és egyes szakértôk becslése
szerint egyetlen üzleti levél elkészítésének a költsége akár 14-18 dollár is lehet, ha az
A tények azonban bonyolultabbak. A fehérgalléros munkaerô-állomány növekedé- összes rejtett tényezôt is számításba vesszük.) Továbbá, míg egy átlagos gyári munkás
sét ugyanis jobban megérthetjük, ha az indusztrializmus kiterjesztéseként, mintegy a tevékenységéhez az Egyesült Államokban ma körülbelül 25 ezer dollár értékû techni-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kai berendezésre van szükség, az átlagos irodai alkalmazott – mint a Xerox egyik velési és kutatási adatok mindig naprakészek; az információt reprodukálják és olda-
kereskedelmi ügynöke megfogalmazta – „ötszáz vagy ezer dollár értékû régi író- lanként egy cent törtrészét kitevô költség mellett szétosztják több százezer oldal/óra
gépekkel és számológépekkel végzi a munkáját, és valószínûleg a világ legkevésbé ter- sebességgel; és ...az információt tetszés szerint átalakítják a nyomtatott, digitális vagy
melékeny dolgozói közé tartozik”. Az elmúlt évtized során az irodák termelékenysége fotografikus médiumok között minden irányban”.
mindössze 4 százalékkal emelkedett, s a munkafeltételek más országokban valószínû-
leg még rosszabbak.12 A jövô ilyen irodáihoz a közönséges levelezés vizsgálata adja kezünkbe a kulcsot.
A második hullám hagyományos irodáiban – amikor egy vezetô el akar küldeni egy
Állítsuk szembe ezt a helyzetet – a végrehajtott funkciók mennyiségét véve figye- levelet vagy emlékeztetôt – behívnak egy közvetítôt, a titkárnôt. Ennek a személynek
lembe – a számítógépek költségeinek rendkívüli mértékû csökkenésével. Becslések az az elsô feladata, hogy a vezetô szavait papíron rögzítse egy gyorsírófüzetben vagy
szerint a számítógépi output az elmúlt tizenöt év során tízezerszeresére nôtt, míg az egy írógéppel írt piszkozaton. Ezután az üzenetet kijavítják, hogy kiküszöböljék a
egy funkcióra esô költség százezerszeresen csökkent. Ha az irodai munka emelkedô hibákat, és talán többször is újragépelik. Elkészül a tisztázat. Errôl egy indigós máso-
költségeit és stagnáló termelékenységét összevetjük a számítógépek viharos fejlôdésé- latot vagy fénymásolatot készítenek. Az eredeti példányt rendeltetési helyére továb-
vel, vitathatatlan következtetésre kell jutnunk. Az eredmény valószínûleg valóságos bítják a postázóirodán vagy a postahivatalon keresztül, a másolatot lefûzik és irat-
földrengés lesz a szavakkal végzett munka világában. tározzák. A levél megfogalmazásának kezdô lépését nem számítva tehát öt egymás
után következô lépésre van szükség.
A várható robbanásszerû változások fô szimbóluma egy elektronikus készülék,
amelyet szövegszerkesztônek neveznek. Körülbelül 250 ezer ilyen szövegszerkesztô A mai gépek ezt az öt lépést egy lépésbe sûrítik, az egymást követô fázisokat egyide-
berendezés mûködik már ma is az Egyesült Államok irodáiban. Gyártóik – köztük jûleg végrehajtva.
olyan titánok, mint az IBM és az Exxon – versenyre gyürkôznek, hogy elônyös hely-
zethez jussanak a hitük szerint hamarosan évi tízmilliárd dolláros forgalmat lebonyo- Hogy megtanuljam ennek a módját – és saját munkám felgyorsítása érdekében is
lító szövegszerkesztô-piacon. Ez a készülék, amelyet néha „okos írógépnek” nevez- –, vásároltam egy egyszerû számítógépet, amit szövegszerkesztôként használok és
nek, alapvetôen megváltoztatja az információáramlást az irodákban, és ezzel együtt ennek a könyvnek a második felét azon írom. Nagy örömömre úgy találtam, hogy
magát a munka szerkezetét is. A szövegszerkesztô azonban még csak egy a fehér- egyetlen rövid gyakorló foglalkozás után megtanultam a gép kezelését. Néhány óra
galléros dolgozók világát elárasztani készülô új technikai eszközök nagy családjából. múlva már folyamatosan használtam. Most, miután már több mint egy évet eltöltöt-
tem a billentyûzetnél, még mindig újra meglep a gép sebessége és hatékonysága.
1979 júniusában Chicagóban a Nemzetközi Szövegszerkesztési Társaság közgyûlé-
sén körülbelül húszezer izzadó látogató vonult végig egy kiállítási csarnokon, hogy Ma – ahelyett, hogy papírra legépelném egy fejezet piszkozatát – a billentyûzeten
más irodai berendezések zavarba ejtô sokaságát is megvizsgálja vagy kipróbálja – írok, amely azt elektronikus formában rögzíti egy eszközön, amit „floppiként” ismer-
optikai szkennereket, nagysebességû nyomtatókat, mikrografikai készülékeket, fax- nek. A leírt szavakat magam elôtt látom egy tévéhez hasonló képernyôn. Néhány bil-
gépeket, számítógép-terminálokat és hasonló berendezéseket. Valami olyasminek a lentyû leütésével azonnal átírhatom vagy átszerkeszthetem azt, amit addig írtam,
kezdeteit láthatták, amit egyesek a holnap „papír nélküli irodájának” neveznek. egyes bekezdéseket megváltoztatva, bizonyos szavakat kitörölve, beillesztve vagy
aláhúzva – mindaddig, amíg eljutok ahhoz a változathoz, ami már tetszik. A gép kikü-
Washingtonban ténylegesen megtörtént, hogy a Micronet néven ismert tanácsadó szöböli az olyan manuálisan végzett mûveleteket, mint a radírozás, „kifestés”, kivá-
vállalat 17 különbözô gyártó cég készülékeit hozta össze egy futurisztikus integrált gás, beszúrás, felülírás, fénymásolás és az egymás után következô piszkozatváltozatok
irodában, amelyben a papír be volt tiltva.13 Minden dokumentumot, ami beérkezik eb- legépelése. Miután kijavítottam a fogalmazványt, megnyomok egy gombot, és a mel-
be az irodába, azonnal mikrofilmre vesznek, és elraktároznak a késôbbi számítógépes lettem levô nyomtató elkészít számomra egy nyomdai minôségû végsô másolatot,
visszakereséshez. Ez a bemutatóiroda és egyben oktatási egység egyetlen funkcionális szemkápráztató sebességgel.
rendszerré integrálja a diktafonokat, mikrofilmeket, optikai leolvasókat és videó-ter-
minálokat. Laris Stockett, a Micronet elnöke szerint a cél a jövô irodájának megalko- Ha azonban csupán papírra nyomtatott másolatokat készítünk bármirôl, akkor pri-
tása, amelyben „nincsenek hibás dokumentumok; a piackutatási, értékesítési, köny- mitív módon használjuk ezeket a gépeket. Megsértjük lényegi természetüket, mert az

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
elektronikus iroda igazi szépsége nem abban áll, hogy a titkárnô megtakarítja a leve- teszi, hogy ezek a vállalatok ténylegesen saját elektronikus postai rendszerre tegye-
lek legépelése és javítása során korábban megtett lépéseit. Az automatizált iroda nek szert, s így nagyrészt megkerülhessék a nyilvános postai szolgáltatásokat.
ugyanis képes elektronikus bitek formájában irattározni a leveleket, szalagokon vagy
lemezeken. Átfuttathatja ôket (vagy hamarosan képes lesz átfuttatni ôket) egy elekt- Az új rendszer papír helyett elektronikus impulzusokat továbbít. Vincent Giuliano,
ronikus szótáron, amely automatikusan kijavítja a helyesírási hibákat. Az egymással az Arthur D. Little kutatóintézet munkatársa szerint már ma is az elektronika a „forró”
telefonvonalak révén összeköttetésbe hozott gépek segítségével a titkárnô azonnal médium sok területen. Egy üzleti tranzakció azonnal hatályba léphet elektronikus
továbbíthatja a levelet a címzett nyomtatójára vagy képernyôjére. A berendezés tehát impulzusok elküldése és rögzítése útján, a papírra nyomtatott számla, nyugta vagy
képes rögzíteni az eredetit, majd kijavítani, sokszorosítani, elküldeni és irattározni – nyilatkozat késôbb csupán hitelesíti azt. Hogy mennyi ideig lesz még egyáltalán szük-
olyan sebességgel, hogy mindez gyakorlatilag egyetlen folyamatnak tûnik. A sebesség ség papírra, az vita tárgya.
növekszik. A költségek csökkennek. És az öt lépés egybeolvad.
Képzeljük el, hogy csendben és pillanatnyi késedelem nélkül folyik az üzenetek és
Ennek a sûrítésnek a következményei messze túlmutatnak az irodák keretein, mert emlékeztetôk továbbítása. Terminálok vannak minden íróasztalon – egy-egy nagy
ez a berendezés – mûholdakkal, mikrohullámú és más távközlési eszközökkel össze- szervezetnél több ezer terminál –, a képernyôk csendesen villódznak, amint az infor-
kapcsolva – egyebek közt lehetôvé teszi azt is, hogy az irodák lekörözzék a második máció keresztülhalad a rendszeren, felküldve egy mûholdra, majd onnan ismét le egy
hullám túlterhelt, rosszul mûködô klasszikus intézményét, a postahivatalt. Ugyanis az másik irodába a világ másik felén, vagy egy vezetô munkatárs otthoni termináljára.
irodai automatizálás terjedése, aminek a szövegszerkesztés csak egyetlen részmozza- Ahol szükséges, a számítógépek összekötik a vállalat irattárát más vállalatokéval,
nata, szorosan összekapcsolódik az „elektronikus posta” rendszereinek létrehozásával, és a menedzserek bekérhetnek bármilyen információt, amit az olyan külsô adatban-
ami felváltja a nehéz táskát cipelô postást. kok százaiban tárolnak, mint például a New York Times Information Bank.
Ma az Egyesült Államokban a belföldi postai küldemények teljes 35 százalékát Azt még majd meglátjuk, hogy az események milyen messzire jutnak ebben az
tranzakciós jelentések teszik ki: számlák, nyugták, megrendelések, kereskedelmi jegy- irányban. A jövô irodájának ez a képe túlságosan is tiszta és rendes, túlságosan sima,
zékek, pénzforgalmi tájékoztató jelentések, csekkek és hasonlók. A postai küldemé- túlságosan steril ahhoz, hogy valóság lehessen. A valóság mindig zavaros. De annyi
nyek jelentôs része nem egyének, hanem szervezetek között áramlik. Ahogy a posta világos, hogy gyorsan megindultunk elôre ezen az úton, és az elektronikus irodának
válsága elmélyül, egyre több vállalat törekszik arra, hogy alternatívát találjon a máso- már a részleges megvalósulása is elegendô ahhoz, hogy társadalmi és pszichológiai
dik hullám postai szolgáltatásaihoz, és máris megkezdôdött egyes elemek létrehozása következmények valóságos vulkáni kitörését váltsa ki. A bekövetkezô földrengésszerû
a harmadik hullám új rendszeréhez.14 változások a munka világában nem csupán új gépeket jelentenek. Azt ígérik, hogy
minden emberi kapcsolat és munkahelyi szerep át fog rendezôdni az irodákban is.
A távnyomtatókra, faxkészülékekre, szövegszerkesztô berendezésekre és számító-
gép-terminálokra alapozott elektronikus postai rendszer nagyon gyorsan terjed, kü- Ez a „munkarengés” elôször is meg fogja szüntetni a titkárnôk számos mai funkció-
lönösen a fejlett iparágakban, és hamarosan további óriási lökést fog kapni az új ját. A holnap irodájában, amikor a beszédfelismerô technológia megérkezik, még a
mûholdas rendszerektôl.15 gépelés is elavult készséggé válik. Kezdetben még szükség lesz rá ahhoz, hogy az üze-
neteket rögzítsük és továbbítható formába tegyük. De rövid idôn belül az egyéni fel-
Az IBM, az AETNA nevû baleset-biztosítási és életbiztosítási társaság, és a kommu- használók megkülönböztethetô akcentusához hangolt diktáló berendezések fogják a
nikációs mûholdakkal foglalkozó, félig magánkézben lévô kormányügynökség, a hangokat írott szavakká alakítani, teljesen megkerülve a gépelés mûveletét.
Comsat közösen létrehoztak egy Satellite Business Systems, röviden SBS elnevezésû vál-
lalatot, azzal a céllal, hogy integrált információs szolgáltatásokat nyújtsanak más „A régi technológia gépírókat használt” – mondja dr. Giuliano – „mivel béna volt.
vállalatok számára.16 Az SBS azt tervezi, hogy mûholdakat bocsát fel olyan ügyfelek Ha valakinek volt egy agyagtáblája, ez még nem volt elég, mert szüksége volt egy
számára, mint a General Motors, a Hoechst vagy a Toshiba. Az SBS mûholdja a szolgálta- írnokra is, aki tudta, hogyan kell az agyagot kiégetni és belevésni a jeleket. Az írás
tásokat megrendelô vállalatoknál létesítendô olcsó földi állomásokkal együtt lehetôvé nem a tömegek számára létezett. Ma is vannak írnokaink, akiket gépíróknak neve-
zünk. De mihelyt az új technológia megkönnyíti, hogy rögzítsük az üzenetet, javítsuk,

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tároljuk, visszakeressük, elküldjük és sokszorosítsuk, mindezeket a dolgokat saját között. Ez utóbbiakat Randy Goldfield, a Booz Allen & Hamilton tanácsadó cég egyik
magunk fogjuk elvégezni – éppúgy, mint ahogy kézzel írunk vagy beszélgetünk. vezetôje úgy fejezte ki, hogy a titkárnôk nemhogy értelmetlen, ismétlôdô feladatok
Mihelyt megszûnik a bénasági tényezô, nem lesz többé szükségünk a gépíróra.” 17 végrehajtóivá alacsonyodnának, inkább „kvázi-vezetôkké” fognak elôlépni, részt vál-
lalva egyes professzionális feladatokban és a döntéshozatalban is, amibôl mostanáig
És valóban, sok szövegszerkesztési szakértô dédelgetett reménye az, hogy a titkár- lényegében ki voltak zárva. Még valószínûbb, hogy éles megosztás fog bekövetkezni
nô felértékelôdik és a vezetôk átveszik a gépelés munkáját, vagy részt vállalnak ben- a fehérgalléros dolgozók között: lesznek, akik fölfelé lépnek és felelôsségteljesebb
ne, legalábbis addig, amíg teljesen kiküszöbölôdik. Például, amikor a közelmúltban pozíciókba kerülnek, és lesznek olyanok is, akik lecsúsznak, és alkalmasint elveszítik
beszédet tartottam a nemzetközi szövegszerkesztési konferencián, megkérdezték tôlem, az állásukat.18
hogy a titkárnôm használja-e a gépet számomra. Amikor azt feleltem, hogy magam
gépelem a kézirataimat, és hogy a titkárnôm aligha juthatna a szövegszerkesztôm, Mi fog tehát történni ezekkel az emberekkel, és általában a gazdasággal? Az 1950-
vagyis a számítógépem közelébe, megéljeneztek a teremben. Sokan arról a napról es évek második felében és a 1960-as évek elején, amikor az automatizálás kezdett
álmodnak, amikor az újságok apróhirdetési rovatában ilyenféle hirdetések jelennek megjelenni a színen, a közgazdászok és a szakszervezeti vezetôk sok országban töme-
majd meg: ges munkanélküliséget jósoltak.19 Ehelyett a fejlett ipari országokban csökkent a mun-
kanélküliség. Ahogy a termelési szektor zsugorodott, a fehérgalléros és a szolgáltatási
FELVESZÜNK: ALELNÖKÖT VÁLLALATCSOPORTUNKHOZ. szektorok – ezzel párhuzamosan – kiterjedtek, felvéve a kínálkozó munkaerôt. De ha
Hatáskörébe tartozik: a pénzügyek, a marketing és a az ipari termelés tovább zsugorodik, és az irodák személyi állományából is eltávolít-
gyártásfejlesztés irányítása több telephelyen. ják a felesleget, hol fogjuk a holnap munkahelyeit megteremteni?
Igazolható, szilárd vezetési képességekkel kell rendelkeznie.
Felettese az ügyvezetô alelnök. Senki sem tudja. Annak ellenére, hogy végtelen sorban készülnek az evvel a kér-
Többprofilú nemzetközi vállalat. déssel foglalkozó tanulmányok, és vehemens nyilatkozatok hangzanak el, az elôrejel-
KÖVETELMÉNY: TUDNIA KELL GÉPELNI. zések és azok alátámasztásai ellentmondásosak. A gépesítésbe és automatizálásba
befektetett összegek összevetése az ipari termelésben alkalmazott munkaerô létszá-
Ezzel szemben a vállalati vezetôk valószínûleg nem akarják majd bepiszkítani ujj- mával azt a furcsa jelenséget mutatja, amit a londoni Financial Times „az összefüggés
hegyeiket, mint ahogy vonakodnak behozni a saját kávéscsészéjüket is. És tudva, majdnem teljes hiányának” nevez. Egy hét országra kiterjedô tanulmány szerint 1963
hogy már a küszöbön áll a beszédfelismerô készülék megjelenése, melynek segítségé- és 1973 között az új technológiák fejlesztésére fordított beruházások aránya – a hoz-
vel majd diktálhatnak és a gépre bízhatják a gépelést, még inkább ellen fognak állni záadott érték százalékában kifejezve – Japánban volt a legmagasabb. Ugyanitt csök-
annak, hogy megtanulják a billentyûzet kezelését. kent a legnagyobb mértékben a munkanélküliség. A munkanélküliség legnagyobb
mértékû növekedése Nagy-Britanniában mutatkozott, ahol a gépi beruházások ará-
Akár így lesz, akár amúgy, megkerülhetetlen tény marad, hogy az irodai munká- nya a legalacsonyabb volt. Az amerikai tapasztalatok nagyjából hasonlóak voltak a
ban, amikor a harmadik hullám összeütközésbe kerül a második hullám régi rendsze- japán tapasztalatokhoz, vagyis a technológia fejlettségi szintje és az új munkahelyek
reivel, konfliktusok és gondok fognak keletkezni. Átszervezések és átrendezôdések száma párhuzamosan emelkedett, míg Svédország, Franciaország, Nyugat-Németor-
lesznek, és egyesek számára meg fog nyílni az út az új karrierek és lehetôségek vilá- szág és Olaszország mind egymástól eltérô, jellegzetesen egyéni képet mutatott.
gában való újjászületésre. Az új rendszerek kihívást fognak jelenteni minden régi ve-
zetôi gárda és régimódi hierarchia számára; és a régi szexuális szerepek és a régi szer- Világos, hogy a foglalkoztatottság szintjében nem csupán a technikai haladás tükrö-
vezeti egységek között még ma is meglévô korlátok le fognak dôlni. zôdik. Nem egyszerûen emelkedik vagy csökken, attól függôen, hogy automatizálunk-e
vagy sem. A foglalkoztatottság mindig több egy irányba ható stratégia nettó eredménye.
Mindez sokféle félelmet ébreszt. A vélemények élesen megoszlanak azok között,
akik meg vannak gyôzôdve arról, hogy munkahelyek milliói egyszerûen el fognak A munkaerôpiacra nehezedô nyomás az elôttünk álló években drámaian növeked-
tûnni (vagyis hogy a jövôben a mai titkárnôk csupán gépies munkát ellátó rabszol- ni fog. Mégis naivitás lenne azt gondolni, hogy ezt egyedül a számítógépek terjedése
gákká fognak válni), és a szövegszerkesztési ipar képviselôinek vérmesebb reményei okozza.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Annyi bizonyos, hogy a következô évtizedekben meg fog történni mind az irodák,
Az elektronikus
[ 16fejezet]
mind az üzemek forradalmasítása. A fehérgalléros szektor és az üzemek ikerforradal-
mai együtt nehezen felbecsülhetô jelentôségû eredményhez, egy teljesen új termelési
mód kialakulásához fognak vezetni. Ez óriási elôrelépés lesz az emberiség számára,
otthon
és leírhatatlanul összetett következményeket von majd maga után. Hatással lesz nem-
csak olyan dolgokra, mint a foglalkoztatási szint vagy az ipar szerkezete, hanem a
politikai és gazdasági hatalom megoszlására, a munkahelyek méretére, a belsô mun-
kamegosztásra, a nôk szerepére a gazdaságban, a munka jellegére, valamint a terme-
lôk és a fogyasztók viszonyára is; s még olyan látszólag egyszerû dolgokat is meg fog
változtatni, mint például azt, hogy „hol” dolgozunk.
Az új termelési rendszer bevezetése felé történô elôrehaladás mögött rejtôzködve

olyan lélegzetelállító méretû társadalmi változások lehetôsége húzódik meg, amelyek-
nek a jelentôségével kevesen mernek igazán szembenézni: ott tartunk, hogy ottho-
nainkat is forradalmasítjuk.
A kisebb munkahelyek létrehozásának ösztönzése, a termelés decentralizációjának

és vidékre költöztetésének lehetôvé tétele, a munka adott jellegének megváltoztatása
mellett az új termelési rendszer munkahelyek millióit fogja a szó szoros értelmében
kiemelni az üzemekbôl és az irodákból, amelyekbe a második hullám besodorta ôket,
vissza oda, ahonnan eredetileg jöttek: az otthonokba. Ha ez megtörténik, minden
általunk ismert intézmény – a család, az iskola és a vállalat – át fog alakulni.
A mezôn kaszáló parasztok seregét elnézve háromszáz évvel ezelôtt csak egy ôrült
álmodhatott volna arról, hogy hamarosan eljön az az idô, amikor a mezôk elnéptele-
nednek, s az emberek városi gyárakba zsúfolódnak, hogy megkeressék a mindennapi
kenyerüket. És mégis ennek az ôrültnek lett volna igaza. Ma viszont komoly bátor-
ságra van szükség ahhoz, hogy megjósoljuk: legnagyobb gyáraink és toronymagas
irodaházaink még a mi életünkben félig kiürülhetnek, s többé csak kísérteties raktár-
ként használják majd ôket, netán új élettérré alakulhatnak át. Mégis pontosan ez az,
amit az új termelési mód lehetôvé tesz: a visszatérést a háziiparhoz egy új, elektroni-
kára alapozott magasabb szinten, új hangsúlyt helyezve az otthonra, mint a társada-
lom középpontjára.
Amikor azt jósoljuk, hogy közülünk hamarosan milliók fogják otthon tölteni az
idejüket ahelyett, hogy egy irodába vagy üzembe járnának dolgozni, szembe kell néz-
nünk a nyomban a fejünkre záporozó ellenvetések lavinájával. Bírálóinknak sok jó
okuk lehet a szkepticizmusra. „Az emberek nem akarnak otthon dolgozni, még akkor
sem, ha megtehetnék. Nézzék csak azt a sok nôt, aki azért küszködik, hogy elkerül-
[ 210 ] A harmadik hullám Az elektronikus otthon [ 211 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
jön otthonról valamilyen állásba!” „Hogyan lehet bármilyen munkát végezni, ha gye- Amikor a Western Electric áttért a telefontársaság számára igényelt elektro-
rekek szaladgálnak körülöttünk?” „Az embereknek nem lesz kedvük dolgozni, mechanikus kapcsolóberendezések gyártásáról az elektronikus kapcsolók elôállításá-
ha nincs ott a fônök, aki figyeli ôket.” „Közvetlen kapcsolatra van szükségünk, hogy ra, az Észak Illinoisban létesített fejlett gyártóüzemben átalakult a munkaerô össze-
létrejöjjön a közös munkához szükséges bizalom és az egymás iránti felelôsségérzet.” tétele. Az áttérés elôtt a termelésben dolgozó munkások száma három az egyhez
„Az átlagos otthonok építészeti kialakítása nem alkalmas a munkavégzéshez.” arányban meghaladta a fehérgalléros és mûszaki dolgozók létszámát. Ma ez az arány
„Mit jelent az otthoni munka – egy kis olvasztókemencét minden alagsorban?” egy az egyhez. Ez annyit jelent, hogy a kétezer dolgozó fele ma tárgyak helyett infor-
„És mi van a zónák szerinti korlátozásokkal és a háztulajdonosokkal, akik kifogást mációt kezel, és munkájuk nagy része elvégezhetô lenne otthon is. Észak Illinoisban
emelhetnek?” „A szakszervezetek meg fogják ölni ezt az elgondolást.” „És mi a hely- az üzem mûszaki igazgatója, Dom Cuomo kereken így fogalmazott: „Ha beszámítjuk
zet az adóbeszedéssel? Az adóellenôrök egyre keményebbek lesznek az otthoni mun- a mérnököket is, az itt folyó munka tíz vagy akár huszonöt százaléka is elvégezhetô
kához igényelt kedvezmények tekintetében.” És a végsô „megállj” parancs: „Még hogy lenne otthon, a meglévô technológiával.”
maradjak otthon egész nap a feleségemmel (a férjemmel)?”.
Gerald Mitchell, az üzem egyik mûszaki menedzsere még tovább ment: „Mindent
Még az öreg Karl Marx is rosszallóan vonná össze a szemöldökét. Az otthoni mun- egybevetve, a kétezer dolgozó közül hatszáz vagy hétszáz dolgozhatna már most is
ka szerinte a termelés reakciós formája volt, mivel „az egy mûhelyben való tömörü- otthon a meglévô technológiával. És öt év múlva ezt is messze meghaladhatnánk.”
lés a munkamegosztás szükséges feltétele a társadalomban”. Röviden, sok ok (és ál-
ok) volt és van arra, hogy az egész elgondolást csacskaságnak tekintsük. Ezek a megalapozott becslések figyelemre méltó hasonlóságot mutatnak azokhoz,
amiket Dar Howard, a Colorado Springsben létesített Hewlett-Packard üzem gyártási
igazgatója tett: „Ezer dolgozót foglalkoztatunk a közvetlen gyártásban. Technológiai
A házi feladat elvégzése szempontból talán kétszázötven dolgozhatna közülük otthon. Az anyagellátás bonyo-
lult lenne, de az eszközökre és a felszerelésre fordítandó tôke nem lenne akadályozó
Mégis ugyanennyi, ha nem több parancsoló okot találhattunk volna háromszáz évvel tényezô. A fehérgalléros kutatási és fejlesztési területen – ha az ember hajlandó szá-
ezelôtt arra, hogy azt higgyük, az emberek sohasem fognak kimozdulni az otthonaik- mítógép-terminálokba beruházni – az alkalmazottak fele vagy akár háromnegyede is
ból és a földjeikrôl, hogy gyárakban dolgozzanak. Végül is a saját házaikban és a közeli dolgozhatna otthon.” A Hewlett-Packardnál ez további 350-520 dolgozót jelentene.
földeken dolgoztak nem csupán háromszáz, hanem már tízezer éve. A családi élet
egész szerkezete, a gyermeknevelés és személyiségformálás folyamata, a teljes tulaj- Mindent egybevetve ebben a fejlett gyártási centrumban a teljes munkaerônek
doni és hatalmi rendszer, a kultúra, a létért való mindennapi küzdelem – mind-mind nem kevesebb mint harmincöt, vagy talán ötven százaléka otthon is elvégezhetné
ezernyi láthatatlan lánccal kötötte az embert a családi tûzhelyhez és a földhöz. munkájának legnagyobb részét – vagy akár egészét – már ma is, ha a termelést ilyen
Mindezek a láncok azonban rögtön elszakadtak, mihelyt megjelent az új termelési módon szerveznék meg. A harmadik hullámban a termelés – bármit mondjon is Marx
rendszer. – nem kívánja meg, hogy a munkaerô száz százalékban koncentrálódjon az üzemi
munkahelyeken.
Ma is ez történik, és a társadalmi és gazdasági erôk egész sokasága hat abban az
irányban, hogy a munkavégzés helye megváltozzék. Elôször is, a második hullám Efféle becslésekkel nemcsak az elektronikai iparágakban vagy az óriásvállalatoknál
termelési módjáról a harmadik hullám új, fejlettebb gyártási rendszereire való áttérés találkozunk. Peter Tattle, a kanadai Ortho gyógyszeripari vállalat alelnöke szerint a
– mint az elôzôekben láttuk – csökkenti azoknak a munkásoknak a számát, akik kéz- kérdés nem az, hogy „hány alkalmazottnak engedhetô meg, hogy otthon dolgozzon”,
zelfogható anyagokkal foglalkoznak az árutermelésben. Ez annyit jelent, hogy még a hanem inkább az, hogy „hány embernek kell a mûhelyekben vagy az irodákban dol-
gyártási szektorban is növekszik annak a munkának a mennyisége, ami – ha a tele- goznia”. Az üzemében foglalkoztatott háromszáz alkalmazottról beszélve Tattle azt
kommunikációs és egyéb felszerelések megfelelô mennyiségben és minôségben ren- mondja: „Hetvenöt százalékuk dolgozhatna otthon, ha biztosítanánk a szükséges
delkezésre állnak – bárhol elvégezhetô lenne, ideértve az ember saját nappali szobá- kommunikációs technológiát.”. Világos, hogy ami igaz az elektronikai iparágakra és a
ját is. És ez nem csupán science fiction-fantazmagória. gyógyszeriparra, az érvényes lehet más fejlett iparágakra is.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ha a gyártási szektorban az alkalmazottak jelentôs száma átemelhetô lenne már ma öt napot is otthoni munkával tölt, azt állítja, hogy „a jövô technológiája növelni fogja
is az otthonokba, akkor biztonsággal mondhatjuk, hogy a fehérgalléros szektor jelenté- a » házi feladatok« mennyiségét”. Csakugyan, sok vállalat már ma is kevésbé ragasz-
keny szeletében – ahol nem kell anyagokat kezelni – szintén megtörténhet ez a váltás. kodik ahhoz, hogy minden munkát az irodákban végezzenek. Amikor a Weyerhaeuser
faipari vállalatnak nemrég egy új brosúrára volt szüksége, amely az alkalmazottak
Valójában ma is léteznek olyan foglalkozások, amelyekben a munkavégzés szám- munkahelyi viselkedésének szabályait írja le, R. L. Siegel, a vállalat alelnöke három
szerûen nem mért, de jelentôs része máris otthon történik. Ilyen dolgozók például a munkatársával együtt otthonában dolgozott majdnem egy teljes hétig, mire sikerült
kereskedelmi ügynökök, akik telefonálás vagy látogatások útján végzik munkájukat összeállítaniuk egy fogalmazványt. „Úgy éreztük, hogy el kell mennünk az irodából,
és csak alkalmanként térnek be az irodákba; az építészek és a tervezôk; a szaktanács- hogy elkerüljük a zavaró tényezôket” – mondja Siegel. „Az otthoni munka pártfo-
adók egyre szaporodó hada sok iparágban; a humán szférában végzett szolgáltatások golása egybeesik azzal a szándékunkkal, hogy rugalmas munkaidôt vezessünk be” –
terén mûködô dolgozók, például a gyógyászati szakemberek vagy a pszichológusok teszi hozzá. „Az a fontos, hogy a munkát elvégezzük. Az már mellékes kérdés
seregei; a zenetanárok és nyelvtanárok; a mûkereskedôk, beruházási tanácsadók, számunkra, hogy ezt hol tesszük.”
biztosítási ügynökök, ügyvédek és tudományos kutatók; és a fehérgalléros mûszaki és
más szakemberek számos egyéb csoportjának a tagjai is. A Wall Street Journal szerint a Weyerhaeuser cég nem áll egyedül ezzel a véleményé-
vel. „Sok más vállalat is engedi, hogy alkalmazottai otthon dolgozzanak” – írja az
Éppen ezek a foglalkozási körök bôvülnek a leggyorsabban, és amikor hirtelen újság, ezek között említve a United Airlinest, melynek tájékoztatási igazgatója meg-
elérhetôvé válnak azok a technológiák, amelyek révén alacsony költségû „munka- engedi beosztottainak, hogy évente húsz napot otthoni munkával töltsenek. Még a
állomást” lehet létesíteni bármely otthonban, felszerelve azt egy „okos” írógéppel és McDonald’s is, melynek alacsonyabb beosztású alkalmazottaira szükség van a hambur-
faxkészülékkel vagy egy számítógépkonzollal és telekonferencia-berendezéssel, gersütödékben, a felsô vezetôk körében szorgalmazza az otthoni munkát. 1
az otthoni munka lehetôségei radikálisan kibôvülnek.
„Csakugyan szükségünk van egyáltalán az irodára mint olyanra?” – kérdezi Harvey
Ilyen felszereléseket feltételezve, ki lesz vajon az elsô, aki megteszi a döntô lépést Popple a Booz Allen & Hamilton cégnél. Egy publikálatlan elôrejelzésben Poppel azt
a centralizált munkától az „elektronikus otthonig”? Bár hiba lenne, ha alábecsülnénk jósolja, hogy „az 1990-es évekre a kétirányú kommunikációs lehetôségek elég fejlet-
a közvetlen érintkezés szükségességét a gazdasági életben, és fontos mindaz a nem tek lesznek ahhoz, hogy az otthoni munka széles körben elterjedt gyakorlattá válását
tudatosuló nem-verbális kommunikáció is, ami a személyes találkozásokat kíséri, ösztönözzék”.2 Véleményét alátámasztja sok más kutató is, mint például Robert F.
az is igaz, hogy bizonyos feladatoknál egyáltalán nincs, vagy csak alkalmanként van Latham, a montreali Bell Canada egyik hosszú távú stratégiai tervezôje. Latham szerint
szükség külsô kapcsolatokra. „ahogy az információs munkakörök szaporodnak és a kommunikációs lehetôségek
javulnak, azoknak az embereknek a száma, akik otthon vagy helyi munkaközpontok-
Az „alacsony absztrakciós szintû” irodai munkát végzô dolgozók legnagyobbrészt ban dolgozhatnak, szintén növekedni fog”.3 Hollis Vail, az Egyesült Államok belügy-
olyan feladatokat látnak el, mint például az adatbevitel, gépelés, információ-visszakere- minisztériumának egyik vezetési tanácsadója szerint az 1980-as évek közepére
sés, számadatok összeadása, számlák készítése és hasonlók, amelyek kevés vagy csak könnyen megtörténhet, hogy „a holnapi szövegszerkesztô-központok az emberek
elhanyagolható mértékû személyes kommunikációt kívánnak meg. Talán ezeket lenne saját otthonaiba kerülnek”. Vail elkészített egy forgatókönyvet, amelyben részletesen
a legkönnyebb áttelepíteni az elektronikus otthonokba. A legmagasabb absztrakciós leírja, hogy egy titkárnô, „Jane Adams”, aki az Afgar vállalat alkalmazásában áll,
szinten mûködô dolgozók körében – például a kutatók, közgazdászok, vállalati straté- hogyan dolgozik otthon. Jane csak idônként találkozik a fônökével, „hogy megbeszél-
giák és a szervezeti átalakításokat megtervezô szakemberek között – sokan vannak, je vele a problémákat és – természetesen – hogy részt vegyen a vállalat ünnepi ren-
akiknek szükségük van az intenzív személyes kapcsolatra munkatársaikkal, és emellett dezvényein”.
az egyedül végzett munkára fordított idôre is. Vannak olyan idôszakok, amikor még az
üzletkötôknek is vissza kell vonulniuk, hogy elvégezzék a „házi feladatukat”. Ugyanezen a véleményen van a jövôkutatással foglalkozó (IFF) Institute for the
Future is, amely már 1971-ben felmérést készített az új információs technológiával
A Lehman Brothers Kuhn Loeb beruházási bankház egyik tanácsadó igazgatója, dolgozó százötven szakember körében a legfejlettebb technikát képviselô vállalatok-
Nathaniel Samuels egyetért ezzel. Samuels, aki évente már ötven, vagy néha hetven- nál, és öt különbözô munkatípust határozott meg, amelyek átvihetôk az otthonokba.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az IFF felmérése megállapította, hogy a titkárnôk jelenlegi feladatainak nagy része, A virtuális ingázók
ha a szükséges eszközök rendelkezésre állnak, „otthonról éppúgy teljesíthetô, mint az
irodában. Egy ilyen rendszer növelné az alkalmazni kívánt dolgozók merítési körét Mindamellett hatalmas erôk készítik elô az elektronikus otthon kifejlôdését. Ezek kö-
azáltal, hogy lehetôvé tenné az otthonukban kisgyermekeket nevelô férjezett titkár- zül a legszembeszökôbb a közlekedés és a távközlés között létrejött gazdasági alku.
nôk számára is, hogy folytassák a munkát... Nincs semmiféle kényszerítô ok arra, Ma a legtöbb iparilag fejlett ország közlekedési válságot él át, a tömegközlekedési
hogy egy titkárnô miért ne dolgozhatna diktálás után sok esetben otthon is, a szöve- rendszerek végsôkig való túlterhelésével, forgalmi dugókkal az utakon és autópályá-
get saját személyiszámítógép-terminálján legépelve, amely azután a tisztázott szöveget kon, parkolási gondokkal, súlyos környezetszennyezési problémákkal, egyre-másra
az adott dokumentum szerzôjének otthonába vagy irodájába továbbítja.” bekövetkezô sztrájkokkal és üzemzavarokkal, miközben a költségek az egekig szök-
nek. A munkahelyekre való bejárás növekvô költségeit az egyéni dolgozók viselik.
„A mérnökök, mûszaki rajzolók és más fehérgalléros alkalmazottak számos felada- Ezeket azonban természetesen közvetett módon áthárítják a munkáltatókra – maga-
ta éppen olyan jól vagy néha még jobban elvégezhetô otthon, mint az irodában” – sabb bérköltségek formájában, és azután a fogyasztókra – a magasabb árakon keresz-
folytatja az IFF jelentése.4 A jövô egyik „magja” már létezik például Nagy-Britanniában, tül. Jack Nilles és a National Science Foundation (Országos Tudományos Alapítvány)
ahol egy F. International nevû vállalat (melynek nevében az „F” a freelance – szabadúszó által szponzorált munkacsapata kidolgozta azokat a pénzbeli és energiamegtakarítá-
– kifejezést jelenti) négyszáz részmunkaidôben dolgozó számítógép-programozót sokat, amelyeket el lehetne érni oly módon, hogy a fehérgalléros munkakörök jelen-
alkalmaz, akik – egy maroknyi kivételtôl eltekintve – mindannyian saját otthonaik- tôs részét kiemelik a centralizált belvárosi irodákból.9 Nilles csoportja nem abból
ban dolgoznak.5 A vállalat, amely programozó munkacsoportokat szervez az ipar indult ki, hogy a munka az alkalmazottak otthonaiba kerül, hanem egy olyan modellt
számára, kiterjesztette mûködését Hollandiára és Skandináviára is, és ügyfelei között használt, amit középutas megoldásnak nevezhetünk – csak annyit tételezett fel, hogy
olyan óriásokat tart számon, mint a British Steel, a Shell és az Unilever. „Az otthoni a munka a dolgozók otthonaihoz közelebb esô munkaközpontok között oszlik meg.
számítógép-programozás az 1980-as évek háziipara” – írja a Guardian címû napilap.6
A kutatás meglepô eredményekre vezetett. 2048 biztosítási alkalmazottat vizsgálva
Vagyis, ahogy a harmadik hullám végigsöpör a társadalmon, egyre több és több Los Angelesben a Nilles-csoport úgy találta, hogy minden egyes személy átlagosan
olyan vállalatot találunk, amelyek – egy kutató szavaival élve – nem mások, mint naponta 21,4 mérföldet utazott munkába menet és onnan jövet (szemben az Egyesült
„emberek egy számítógép körül tömörülve”.7 Ha a számítógépet az emberek ottho- Államok városi dolgozóinak 18,8 mérföldes országos átlagával). Minél magasabb
naiba helyezzük, nincs többé szükség a tömörülésre. A harmadik hullám során a beosztást töltött be valaki a vezetési hierarchiában, annál nagyobb távolságokról járt
fehérgalléros munka – csakúgy, mint a gyártási tevékenység – nem kívánja meg be, a felsô vezetôk átlaga 33,2 mérföld volt. Mindent egybevetve, ezek a dolgozók
többé, hogy a munkaerô száz százalékban a munkahelyeken koncentrálódjék. évente összesen 12,4 millió mérföldet utaztak a munkavégzés érdekében, majdnem
egy fél évszázadnyi idônek megfelelô számú órát fordítva erre. 10
Nem szabad lebecsülnünk azokat a nehézségeket, amelyek együtt járnak azzal,
hogy a munkát a második hullám üzemi mûhelyeibôl és irodáiból a harmadik hullám 1974. évi árakon számolva ez mérföldenként 22 cent költséget jelentett, összesen 2
otthoni munkahelyeire telepítik át. A munkafegyelem és a vezetés, valamint a válla- millió 730 ezer dollárt, s ezt az összeget közvetve a vállalat és ügyfelei viselték. Való-
lati és társadalmi átszervezés problémái hosszan elnyúlóvá és talán fájdalmassá is fog- ban, Nilles úgy találta, hogy a vállalat a belvárosban foglalkoztatott ingázó dolgozók-
ják tenni az átmenetet. Nem lehet minden kommunikációt közvetett úton lebonyo- nak évente 520 dollárral többet fizetett, mint a vidéki munkahelyeken dolgozóknak,
lítani. Egyes munkakörök – különösen azok, ahol az üzletkötéshez kreatív tárgyalási ami ténylegesen „a közlekedési költségek megtérítését jelentette”. A vállalat továbbá
és megállapodási készségre van szükség, ahol egyetlen döntés sem rutinszerû – sok parkolóhelyeket és más költséges szolgáltatásokat is nyújtott dolgozóinak, amiket a
közvetlen kontaktust igényelnek. Michael Koerner, egy kanadai tengerentúli befek- munkahely központi fekvése szükségessé tett. Ha mármost feltételezzük, hogy egy
tetési vállalat (Canada Overseas Investments) elnöke így fogalmaz: „egymástól néhány titkárnô a környéken évente tízezer dollárt keresett, az ingázás költségeinek kiküszö-
ezer lábnyi távolságon belül kell lennünk”.8 bölése lehetôvé tette volna a vállalat számára, hogy háromszáz további alkalmazottat
vegyen fel, vagy jelentékenyen növelje a nyereségét.
***

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A kulcskérdés a következô: Mikor fognak a telekommunikációs berendezések ins- amelyek együtt járhatnak azzal, ha legalább a termelés egy részét elmozdítjuk a má-
tallációs és mûködési költségei az ingázás jelenlegi költségeinek szintje alá kerülni? sodik hullám nagy, centralizált munkahelyeirôl.
Miközben a benzinárak és egyéb közlekedési költségek (beleértve az autók használa-
tához alternatívát nyújtó tömegközlekedés költségeit is) mindenütt felszöknek, Mindezek a virtuális ingázás irányába ható, egyre halmozódó nyomások még
a telekommunikáció költségei látványosan zsugorodnak.* És egy bizonyos ponton a inkább fel fognak erôsödni, ahogy az idôszakosan fellépô benzinhiány, a páros-párat-
görbéknek keresztezniük kell egymást. lan napok rendszerének bevezetése, a hosszú sorok kialakulása a benzinkutaknál és
talán a jegyrendszer is akadályozni és késleltetni fogja a normális ingázást, tovább
De nem ezek az egyedüli erôk, amelyek finoman a termelés földrajzi szétszóródása srófolva felfelé annak költségeit mind társadalmi, mind gazdasági értelemben.
és végül a jövô elektronikus otthonai felé terelnek bennünket. Nilles kutatócsoportja
arra az eredményre jutott, hogy egy átlagos amerikai ingázó 64,6 kilowattnyi ener- Az elmondottakhoz még további feszültségeket is hozzátehetünk, amelyek mind
giának megfelelô mennyiségû benzint fogyaszt naponta ahhoz, hogy bejusson a mun- ugyanebben az irányban hatnak. Az ipari és állami munkáltatók fel fogják fedezni,
kahelyére és onnan vissza. (Los Angelesben a biztosítási dolgozók évente összesen hogy a munka áthelyezése az otthonokba – vagy középutas megoldásként helyi, eset-
37,4 millió kilowatt energiát használtak fel a közlekedésre.) Ezzel szemben az infor- leg körzeti munkavégzési centrumokba – meredeken csökkenteni fogja azokat a
máció továbbításához sokkal kevesebb energiára van szükség. hatalmas összegeket, amelyeket ma ingatlanra költenek. Minél kisebbé válnak a köz-
ponti irodák és gyártási létesítmények, annál kisebb az ingatlanköltség és annál keve-
Egy tipikus számítógép-terminál mûködés közben óránként csupán 100-125 wat- sebb lesz fûtésre, hûtésre, világításra, biztonságra és karbantartásra fordított összeg.
tot vagy még ennél is kevesebbet fogyaszt, egy telefonvonal pedig maximum egy Míg a föld, valamint a kereskedelmi és ipari ingatlanok ára és a rájuk kivetett adóter-
wattot, amikor használatban van. Bizonyos feltételezésekkel élve arra nézve, hogy hek mind magasabbra emelkednek, az ilyen költségek csökkentésére vagy megtaka-
mennyi kommunikációs berendezésre lenne szükség, és azok milyen hosszú ideig rítására irányuló törekvések szintén a munka kihelyezését támogatják.
mûködnének, Nilles kiszámította, hogy „a virtuális ingázással a tényleges bejáráshoz
képest megtakarítható relatív energianyereség (vagyis az ingázással fogyasztott ener- A munka áthelyezése és a kevesebb ingázás csökkenteni fogja a környezetszennye-
gia és a távközlés útján történô fogyasztás aránya) legalább 29:1, ha a dolgozók a saját zést, valamint a károk helyreállításának a költségeit is. Minél sikeresebben szorítják rá
autójukat használják; 11:1, ha a normális terhelésû tömegközlekedést használják és a környezetvédôk a vállalatokat arra, hogy megfizessék az általuk okozott szennyezé-
kettô az egyhez a tömegközlekedési rendszerek száz százalékos kihasználása esetén”. sekbôl származó károkat, annál nagyobb lesz az ösztönzés a kis mértékben szennyezô
Ezekbôl a kalkulációkból arra a következtetésre lehet jutni, hogy 1975-ben – ha a tevékenységekre, vagyis a munka áthelyezésére a nagyméretû, központosított mun-
városi munkahelyekre való bejárásnak csak 12-14 százalékát helyettesítették volna kahelyekrôl kisebb munkavégzési centrumokba – vagy ami még jobb, az otthonokba.
virtuális ingázással – az Egyesült Államok megközelítôleg 75 millió hordó benzint
takaríthatott volna meg – és ez teljesen kiküszöbölhette volna a külföldrôl importált Ezen túlmenôen, miközben a környezetvédôk és a természetért aggódó állam-
benzin használatát. Ennek a következményei az Egyesült Államok fizetési mérlegében polgári csoportok az autózás romboló hatásai ellen küzdenek és tiltakoznak az
és közel-keleti politikájában nyilvánvalóak és egyértelmûek lettek volna. országút- és autópálya-építés ellen, netán sikeresen kitiltják az autókat bizonyos kör-
zetekbôl, ezzel akaratlanul is elôsegítik a munka áthelyezését. Erôfeszítéseik hatására
Miközben a közvetlenül elôttünk álló évtizedekben a benzinárak és általában az tovább emelkednek a közlekedés már eddig is magas költségei és az ingázással együtt
energiaköltségek emelkedni fognak, az „okos” írógépek, távmásoló berendezések, járó személyes kényelmetlenségek, különösen a kommunikáció alacsony költségeihez
audio- és videokapcsolatok és otthoni méretû számítógépkonzolok beszerzési, illetve és kényelméhez viszonyítva.
energiaköltségei egyaránt zuhannak, tovább fokozva azokat a viszonylagos elônyöket,
Mihelyt az otthoni munkára való áttérés kezd valódi választási lehetôségnek lát-
* A mûholdak a nagy távolságra történô jeltovábbítás költségeit olyan mértékben lecsökkentik, közel hozva a jelen- szani és a környezetvédôk felfedezik a két alternatíva ökológiai szempontból is meg-
kénti nulla értékhez, hogy a mérnökök ma már „távolságtól független” kommunikációról beszélnek. A számító-
gépek teljesítménye exponenciálisan megsokszorozódik, és eközben az árak olyan drámaian zuhannak, hogy a mutatkozó egyenlôtlenségét, minden közéleti súlyukat latba fogják vetni, hogy ezt a
mérnökök és a beruházók egyaránt levegô után kapkodnak. Világos, hogy a száloptikák és a ma még a színfalak fontos decentralista mozgalmat támogassák, és becsalogassanak minket a harmadik
mögött rejtôzô új technológiai áttörések megjelenésével még további költségcsökkenés várható – memóriaegy-
ségekre, feldolgozási lépésekre vagy a továbbított jelekre vetítve. hullám civilizációjába.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Társadalmi tényezôk is elôsegítik az elektronikus otthonok kialakítását. Minél rö- tekintik, követelésüket erôteljesen támogatják majd különbözô politikai, vallási és
videbbé válik a munkanap, ehhez viszonyítva annál hosszabb lesz a közlekedéssel töl- kulturális csoportok.
tött idô. Az az alkalmazott, aki utálja, hogy egy órát töltsön ide-oda utazgatással csak
azért, hogy nyolc órát munkában töltsön, könnyen megtagadhatja, hogy ugyanennyi Az elektronikus otthonért folyó küzdelem része a második hullám múltja és a har-
idôt szenteljen a közlekedésre, ha a munkával töltött órák száma csökken. Minél ki- madik hullám jövôje között folyó harcnak, és valószínûleg nemcsak az új technikai
sebb a munkaidô és a közlekedéssel töltött idô egymáshoz viszonyított aránya, annál lehetôségek kiaknázására éhes mûszakiakat és a nagyvállalatokat fogja összehozni,
irracionálisabbá, frusztrálóbbá és abszurdabbá válik az ide-oda utazgatás. Ahogy hanem más erôk széles arcvonalát is mozgósítani tudja – a környezetvédôket, az új
növekszik az ellenállás az ingázással szemben, a nagy, központosított munkahelyeken stílusú munka apostolait, és különféle szervezetek széles körû koalícióját, a konzerva-
a munkáltatók kénytelenek lesznek közvetett módon növelni az ingázóknak adott tív egyházaktól a radikális feministákig és a fô sodorhoz tartozó politikai csoportokig
juttatásokat, szemben azokkal, akik hajlamosak elfogadni kisebb fizetséget, ha mun- – valami olyasminek a támogatására, amit minden bizonnyal a család új, kielégítôbb
kájukat otthon kevesebb közlekedésre fordított idôvel, kevesebb kényelmetlenséggel jövôképének tekinthetünk. Az elektronikus otthon így a holnapi harmadik hullám
és kisebb költséggel végezhetik el. Ez megint csak ösztönzi a munka áthelyezését. erôinek egyik kulcsfontosságú kiindulási pontja és gyülekezési helye lehet a meg-
vívandó ütközetekben.
Végül mély értékrendi változások is hatnak ugyanebben az irányban. Teljesen füg-
getlenül a magánélet felértékelôdésétôl és a kisvárosi vagy falusi élet iránt megnyil-
vánuló új keletû vonzalomtól, tanúi vagyunk annak, hogy a családi egységekkel kap- Az otthonközpontú társadalom
csolatos attitûd alapvetôen megváltozik. A kiscsalád, a második hullám korszakának
szabványos, társadalmilag jóváhagyott családi formája, nyilvánvalóan válságban van. Ha az elektronikus otthonok elterjednek, ez egész sor fontos következménnyel jár
A család jövôjét a következô fejezetben fogjuk megvizsgálni. Itt csak annyit kell meg- majd a társadalomban. Ezek közül sok a legvérmesebb környezetvédôk vagy techno-
jegyeznünk, hogy az Egyesült Államokban és Európában – mindenütt, ahol a lázadók kedvére való lesz, s ugyanakkor új utakat nyit meg az üzleti vállalkozások
kiscsaládi formából kivezetô átalakulás leginkább elôrehaladt – egyre növekvô igény elôtt.
mutatkozik olyan tevékenységek iránt, melyek révén a nagyobb családi egységek
újból összehozhatók. Érdemes megfigyelni, hogy az egyik legfontosabb tényezô, Közösségi hatás: a népesség bármely számottevô töredékét érintô otthoni munka
amely a családokat a történelem során szorosan összetartotta, nem más volt, mint a nagyobb közösségi stabilitást jelenthet – vagyis olyan célt, amely ma még elérhetet-
közösen végzett munka. lennek látszik sok gyorsan változó régióban. Ha az alkalmazottak munkafeladataik
egy részét vagy egészét elvégezhetik otthon, állásváltoztatáskor nem kell minden
Már ma is gyanítható, hogy a válási arány kisebb az olyan párok körében, akik alkalommal költözködniük, mint ahogy ma sokan erre kényszerülnek. Elegendô,
együtt dolgoznak. Az elektronikus otthon újra megteremti – mégpedig tömeges ha egyszerûen egy másik számítógéphez csatlakoznak.
méretekben – annak a lehetôségét, hogy férjek és feleségek, sôt talán gyermekeik is
együtt dolgozhassanak. És amikor a családi élet javításáért korteskedôk felfedezik az Ez kisebb kényszerû mobilitáshoz, az egyének vállára nehezedô kisebb stresszhez,
otthoni munkavégzésre való áttérésben rejlô lehetôségeket, könnyen elôfordulhat, kevesebb átmeneti jellegû emberi kapcsolathoz és a közösségi életben való nagyobb
hogy növekvô igény támad az ezt a folyamatot felgyorsító politikai intézkedések – részvételhez vezet. Ma, amikor egy család beköltözik valamely közösség lakókörze-
például adókedvezmények és új munkajogi szabályok – bevezetése iránt is. tébe, a család tagjai – gyanítva, hogy egy vagy két év múlva újból elköltöznek – gyak-
ran nem kívánnak belépni a helyi szervezetekbe, mélyebb barátságokat kötni vagy
A második hullám korszakának hajnalán a munkásmozgalom a „tízórás munka- részt venni a helyi politikában, és általában vonakodva kötelezik el magukat a közös-
napért” küzdött, egy olyan követelés teljesítéséért, ami az elsô hullám idôszakában ségi élet iránt. Az elektronikus otthon segíthet helyreállítani a közösséghez tartozás
szinte érthetetlen lett volna. Hamarosan tanúi lehetünk olyan mozgalmak felemelke- érzését és egyfajta reneszánszot indíthat meg az olyan önkéntes szervezetek körében,
désének, melyek azt követelik, hogy minden olyan munka, amit otthon lehet elvégez- mint például az egyházak, társadalmi egyletek és „páholyok”, klubok, valamint sport-
ni, legyen is otthon elvégezve. Sok dolgozó ragaszkodni fog ennek a választásnak a és ifjúsági szervezetek. Az elektronikus otthon közelebb vihet ahhoz, amit a szocioló-
jogához. És mindaddig, amíg a munka áthelyezését a családi életet erôsítô tényezônek gusok – elôszeretettel élve a német terminológiával – Gemeinschaftnak neveznek.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Környezeti hatás: a munka vagy egyes munkafeladatok áthelyezôdése az otthonok- oszlanak: valóságosakra és virtuálisakra, különbözô szabályokkal és szerepekkel
ba nemcsak az energiaszükségletet csökkentheti, mint a fentiekben jeleztük, hanem mindegyikben.
az energia decentralizálásához is vezethet. Az elektronikus otthonok rendszere –
ahelyett, hogy erôsen koncentrált energiamennyiségeket igényelne néhány magas Kétségkívül sok változat és számos félutas megoldás fog létrejönni. Sok ember rész-
irodaházban vagy elterpeszkedô gyárkomplexumban, ami megkívánná az energia- ben otthon, részben pedig otthonán kívül fog dolgozni. Az elszórtan elhelyezkedô
elôállítás erôs központosítását is – szétosztaná az energiaigényt és így megkönnyíte- munkavégzési központok kétségtelenül el fognak burjánzani. Egyesek otthon fognak
né a napenergia, a szélenergia és más alternatív energiaforrások kihasználását. dolgozni hónapokig vagy évekig, majd külsô állást vállalnak és azután esetleg ismét
Kisméretû energiatermelô egységek minden egyes otthonban helyettesíthetnék a ma visszatérnek otthonukba. Az irányítás és a vezetés formáinak meg kell változniuk.
szükséges központi energiának legalábbis egy részét. Ez a környezetszennyezést is Kétségtelenül sok kisvállalat fog létrejönni, hogy fehérgalléros feladatok ellátására
csökkentené két okból: az áttérés a kisléptékû, megújítható energiaforrásokra elôször szerzôdjön a nagyvállalatokkal. Ezek magukra fogják vállalni az otthoni dolgozók
is kiküszöböli az erôsen szennyezô üzemanyagok felhasználását, másodszor pedig a csoportjainak megszervezését, továbbképzését és irányítását. Annak érdekében, hogy
környezetet ma néhány kritikus helyen túlterhelô, erôsen koncentrált szennyezô ezek között megfelelô kapcsolatokat tartsanak fenn, az ilyen kisvállalatok esetleg
anyagok kibocsátásának csökkenésével jár. társadalmi összejöveteleket, ünnepi és szórakozási alkalmakat és másféle közös szaba-
didôprogramokat fognak szervezni, hogy a csoportok tagjai szemtôl szemben is meg-
Gazdasági hatás: egy ilyen rendszerben egyes vállalatok összezsugorodnak, míg má- ismerjék egymást, nem csupán a konzolon és a billentyûzeten keresztül.
sok növekednek, sôt burjánzanak. Világos, hogy az elektronikai, a számítástechnikai
és a kommunikációs iparágak virágzásnak fognak indulni. Ezzel szemben az autóipar, Bizonyos, hogy nem mindenki tud vagy akar majd otthon dolgozni. Minden
az ingatlanüzlet és az olajvállalatok károkat fognak szenvedni. Létre fog jönni a kis bizonnyal konfliktusok merülnek fel a fizetésfokozatok és az alternatív költségek
számítógépüzletek és információs szolgáltatások egész új csoportja, a postai szolgál- terén. Mi fog történni a társadalommal, amikor a munkahelyeken az emberi kapcso-
tatások köre ellenben zsugorodni fog. Kevésbé jó dolguk lesz a papírgyártóknak, latok egyre nagyobb része virtuálissá válik, miközben az otthonokban erôsödnek a
de a legtöbb szolgáltatási és fehérgalléros üzletág jól fog járni. közvetlen érintkezéssel járó érzelmi kölcsönhatások? Mi lesz a városokkal? Mi törté-
nik a munkanélküliség vonalán? Mit értünk valójában egy ilyen rendszerben olyan
Mélyebb szinten, ha az egyének saját elektronikus termináljuknál, saját felszerelé- fogalmakon, mint például „munkaviszony” és „munkanélküliség”? Naivitás lenne az
sükkel dolgoznak, amit esetleg hitelre vásárolnak meg, klasszikus értelemben vett ilyen kérdéseket és problémákat elhessegetni.
alkalmazottból valójában független vállalkozóvá válnak, ami azt jelenti, hogy a „ter-
melési eszközök” növekvô része a dolgozók tulajdonába kerül. Megtörténhet, hogy az De ha vannak is megválaszolatlan kérdések és esetleg fájdalmas nehézségek, van-
otthon dolgozók csoportjai kisebb vállalatokká szervezik önmagukat, hogy felajánlják nak új lehetôségek is. Az új termelési rendszerhez vezetô ugrás az elmúlófélben lévô
szolgáltatásaikat, vagy pedig szövetkezetekben egyesülnek, amelyekben a technikai korszak számos nehezen kezelhetô problémája közül valószínûleg sokat lényegtelen-
felszerelés közös tulajdont képez. Mindenféle új viszonylat és szervezôdési forma né fog tenni. A szántóföldeken való egész napos gürcölés nyomorúságát például nem
lehetségessé válik. lehetett megszüntetni a feudális mezôgazdaság rendszerén belül. Nem küszöbölték ki
sem parasztfelkelések, sem önzetlen nemesi mozgalmak, sem vallási utópiák. A szán-
Lélektani hatás: az egyre inkább absztrakt jelek és adatok feldolgozására épülô mun- tás-vetés munkája nyomorúságos maradt mindaddig, mígnem teljesen átalakította a
ka világának képe olyan emberfelettinek tûnô munkakörnyezetet idéz fel, ami szá- gyáripari rendszer megérkezése, ami viszont a régiektôl élesen elütô, másfajta hátrá-
munkra idegen, és bizonyos értelemben még a mainál is személytelenebb. De egy más nyokkal járt.
szinten az otthoni munka a közvetlen érintkezésben kialakuló, érzelmi töltésû viszo-
nyok elmélyülését is magával hozhatja mind az otthonokban, mind a lakókörzetben. Másfelôl az ipari társadalom jellegzetes problémái (a munkanélküliség, a munka-
Szemben a sok science fiction-történetben felvázolt képpel, miszerint az elektronikus végzés ôrlô egyhangúsága, a túlspecializálódás, az egyéniség érzéketlen kezelése, az
otthonok világában, ahol egy elektronikus képernyô választja el az egyént az emberi- alacsony bérek) teljesen megoldhatatlannak bizonyulhatnak a második hullám kere-
ség többi egyedétôl, s teljes mértékben közvetetté vált emberi viszonyok uralkodnak, tein belül a munkahelyteremtôk, a szakszervezetek és az emberséges munkáltatók
feltételezhetünk egy olyan világot is, amelyben az emberi kapcsolatok két csoportra vagy a forradalmi munkáspártok legjobb szándékai és ígéretei ellenére is. Ha ezek a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
problémák fennmaradtak háromszáz éven át mind a kapitalista, mind a szocialista

A család jövôje
[ 17fejezet]
társadalmakban, jó okunk van azt gondolni, hogy valójában a termelési mód lényegi
velejárói.
Az új termelési rendszerhez vezetô ugrás (mind a gyártási, mind a fehérgalléros

szektorban) és az elektronikus otthonokhoz vezetô áttörés lehetôsége egyaránt azt
ígéri, hogy a jelenleg folyó viták egész kontextusa megváltozik, elavulttá téve a leg-
több kérdést, amelyekkel kapcsolatban az emberek, férfiak és nôk ma vitatkoznak,
küzdenek egymással, és amelyekért néha meghalnak.
Ma még nem tudhatjuk, hogy az elektronikus otthon vajon ténylegesen a jövô nor-
májává fog-e válni. Mindazonáltal érdemes felismerni, hogy ha a jelenlegi módon
meghatározott munkaerônek csak tíz-húsz százaléka megtenné ezt a történelmi Az 1930-as években, a nagy gazdasági válság idején férfiak millióit bocsátották el a
váltást a következô húsz-harminc évben, akkor egész gazdasági életünk, városaink, munkából. A rózsaszínû elbocsátási cédula egész életükre kiható, szörnyû megráz-
ökológiánk, családszerkezetünk, értékeink, sôt még a politikánk is oly mértékben kódtatást okozott ezeknek az embereknek. Ahogy a gyárkapuk bezárultak mögöttük,
megváltozna, ami szinte meghaladja képzelôerônket. sokan a végsôkig elkeseredtek és bûntudat üldözte ôket.
Ez csak egy lehetôség – de talán vonzó, hihetô és elfogadható lehetôség, amit érde- Utólag, késôbb már kezdték más megvilágításban látni a munkanélküliséget, nem
mes fontolóra venni. az egyéni lustaság vagy erkölcsi hibák következményeként fogva fel azt, hanem az
egyénen kívül álló, óriási erôk hatásának eredményeként. A munkanélküliség okai
A harmadik hullám rendszerint külön-külön vizsgált változásai közül soknak az között a vagyon egyenlôtlen elosztása, a rövidlátó beruházások, a vad spekuláció, az
összefüggéseit még nem lehet világosan látni. Látjuk technológiai rendszerünk és ostoba kereskedelmi politika és a tehetetlen kormányok játszották a fôszerepet, nem
energiabázisunk átalakulását egy új technoszférává. Ez egyidejûleg megy végbe a pedig az elbocsátott munkások személyes gyengeségei. A bûntudat érzése a munka-
tömegtájékoztatási eszközök szétaprózódásával és az intelligens környezet kiépítésé- nélküliek részérôl a legtöbb esetben nem volt helyénvaló, és naivitásról árulkodott.
vel, s így forradalmasítja az infoszférát is. Másfelôl ez a két óriási áramlat egybefolyik,
hogy megváltoztassa termelési rendszerünk mélystruktúráját, átalakítsa a munka jel- Ma az emberek énképe ismét falhoz vert tojásként törik szét. A bûntudat most
legét az üzemekben és irodákban egyaránt, és végül abba az irányba visz bennünket azonban nem a gazdasághoz, hanem inkább a család szétbomlásához kapcsolódik.
tovább, hogy a munkát visszahelyezzük az otthonokba. Amikor a mai férfiak és nôk milliói kikecmeregnek házasságuk romjai közül, szintén
az önhibáztatás kínjaitól szenvednek. És a bûntudat nagyobb részt most sem indokolt.
Az ilyen súlyú történelmi változások önmagukban is könnyen igazolhatják azt az
állítást, hogy egy új civilizáció küszöbén állunk. De mi ugyanakkor átrendezzük tár- Ha csak egy vékonyka kisebbségrôl van szó, a családi élet megromlása egyéni hibá-
sadalmi életünket, családi kötelékeinket, barátságainkat, iskoláinkat és vállalatainkat kat tükrözhet. De amikor a válás, a különélés és a családi katasztrófák más formái sok
is. Arra törekszünk, hogy a harmadik hullám technoszférája és infoszférája mellett országban egyszerre milliókat érintenek, abszurdum lenne arra gondolni, hogy ennek
megalkossuk a harmadik hullám szocioszféráját is. tisztán személyes okai vannak.
A családok felbomlása ma ténylegesen az iparosítás általános válságának a tünete:

egyenesen következik a második hullám valamennyi intézményének repedezésébôl.
Hozzátartozik ahhoz, hogy az alapokat meg kell tisztítani a harmadik hullám új
szocioszférája számára. És ez a traumatikus folyamat, ami egyéni életünkben is tük-
rözôdik, minden képzeletet felülmúló mértékben változtatja meg a családokat.
[ 224 ] A harmadik hullám A család jövôje [ 225 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ma ismételten azt halljuk, hogy „a család” szétesik, és az elsô számú problémánk Éljen a kiscsalád!
megint csak „a család”. Jimmy Carter elnök kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy a szövet-
ségi kormánynak családsegítô politikát kell folytatnia... Nem lehet ennél sürgôsebb Ha csakugyan vissza akarjuk állítani a kiscsalád korábbi uralkodó szerepét a társa-
feladatunk.” 1 A család válságáról nyilatkozó személyek – lehetnek bár prédikátorok, dalomban, számos olyan feladat van, amit ennek érdekében el kellene végeznünk.
miniszterelnökök vagy akár a sajtó képviselôi – mindannyian többé-kevésbé ugyan- Íme ezek közül néhány:
ezzel a kegyes retorikával élnek. Amikor azonban „a családot” emlegetik, tipikusan
nem a családra mint olyanra és annak sokféle lehetséges formájára gondolnak, ha- 1) Fagyasszuk be a technikai fejlôdést a második hullám szintjén! Így fenntarthatjuk
nem csak egy bizonyos családtípusról beszélnek, mégpedig a második hullám család- a gyáriparra és tömegtermelésre alapozott társadalmat. Kezdjük a számítógépek szét-
modelljérôl.2 rombolásával! A számítógép nagyobb fenyegetést jelent a második hullám család-
modelljére, mint az összes abortusztörvény, melegmozgalom és pornográfia a világon,
Rendszerint az jár az eszükben, hogy a családban a férj a kenyérkeresô, a feleség mert a kiscsaládnak szüksége van a tömegtermelési rendszerre, hogy domináns szerepét
háztartásbeli, és van néhány kisgyermek. Noha számos más családtípus is létezik, fenntarthassa, a számítógép viszont a tömegtermelésen túlra vezet bennünket.
éppen ez a bizonyos családi forma, nevezetesen a kiscsalád volt az, amit a második
hullám civilizációja idealizált, uralkodóvá tett és elterjesztett szerte a világon. 2) Államilag támogassuk a termelési szektort, és akadályozzuk meg a szolgáltatási
szektor fejlôdését a gazdaságban! A fehérgalléros, diplomás és mûszaki dolgozók
Ez a családtípus vált a szabványos, társadalmilag jóváhagyott modellé, mivel szer- kevésbé hagyománytisztelôk és kevésbé családszeretôk, mint a kékgalléros munká-
kezete tökéletesen illeszkedett a tömegtermelést folytató társadalom szükségleteihez, sok, s ugyanakkor intellektuálisan és érzelmileg egyaránt változékonyabbak. A válási
a széles körben elfogadott értékekhez és életstílushoz, a hierarchikus felépítésû, arányok a szolgáltatási szakmák fejlôdésével párhuzamosan emelkedtek.
bürokratikus hatalmi rendszerhez, és az otthonokban, illetve a munka piacán eltöl-
tött idô világos elkülönítéséhez. 3) „Oldjuk meg” az energiaválságot atomerômûvek és más, erôsen centralizált
energiatermelési módszerek alkalmazásával! A kiscsalád jobban illik a centralizált,
Ma, amikor a hatóságok sürgetnek bennünket, hogy „állítsuk helyre” a családot, mint a decentralizált társadalomba, az energiarendszer pedig jelentôsen befolyásolja a
rendszerint csak erre a családtípusra, a második hullámhoz tartozó kiscsaládra gon- társadalmi és politikai centralizáció mértékét.
dolnak. Amikor azonban ilyen szûk látókörûen fogják fel a helyzetet, egyrészt rosszul
diagnosztizálják az egész problémát, másrészt gyermeki naivitást árulnak el abban 4) Tiltsuk be az egyre inkább demasszifikálódó tájékoztatási eszközöket! A kábelte-
a tekintetben, hogy tulajdonképpen milyen lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a levízióval és a videókazettákkal kezdhetjük, de nem szabad megfeledkeznünk a helyi
kiscsalád újra ugyanolyan fontos legyen, mint korábban. A hatóságok kétségbeeset- és regionális magazinokról sem. A kiscsaládok akkor mûködnek a legjobban, amikor
ten igyekeznek mindent és mindenkit hibáztatni a család válságáért, a trágár beszéd az információ és az értékek tekintetében nemzeti konszenzus áll fenn, a sokféleségre
terjedésétôl a rockzenéig. Egyesek szerint az abortusz betiltása, mások szerint pedig a alapozott társadalomban azonban nem jól funkcionálnak. Míg egyes kritikusok nai-
szexuális nevelés eltörlése vagy a feminizmus elutasítása fogja ismét összekötni a van támadják a média minden formáját a család egészségének aláásásáért, valójában
családokat. „Családi nevelési” kurzusokat akarnak. Az Egyesült Államok kormányá- csak az „igazi” tömegtájékoztatási eszközök eszményítették a kiscsaládi formát.
nak a családi ügyekkel foglalkozó fô statisztikusa „hatékonyabb oktatást” sürget,
ami megtanítaná az embereket, hogyan házasodjanak bölcsebben, vagy azt szeretné, 5) Erôvel kergessük vissza a nôket a konyhába! A dolgozó nôk bérét csökkentsük
hogy dolgozzanak ki egy „tudományosan kipróbált és az emberek számára vonzó az abszolút minimumra! Ha nem lazítjuk, hanem inkább megerôsítjük a munkában
rendszert a házastárs kiválasztásához”. Mások azt mondják, hogy még több házassági töltött évek számának függvényében nyújtott juttatások rendszerét, amit a szakszer-
tanácsadóra és még több propagandára van szükség, ami a házasságot jobb színben vezetek kiharcoltak, ezzel is biztosíthatjuk, hogy a nôk még hátrányosabb helyzetbe
tünteti fel! Mivel nem ismerik fel, hogy a történelmi változások hullámai miként kerüljenek a munkaerô-állományban. A kiscsaládnak nincs magja, ha nem marad
befolyásolják életünket, olyan jó szándékú, bár gyakran ostoba javaslatokkal állnak otthon felnôtt. (Természetesen ugyanezt a hatást a dolgok megfordításával is el lehet
elô, amelyek végképp eltévesztik céljukat. érni, ha a nôket engedjük dolgozni, a férfiakat pedig az otthon maradásra és a gyer-
meknevelési feladatok vállalására ösztönözzük.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
6) Nyomjuk le a fiatal dolgozók béreit! Így hosszabb idôn át függôvé tehetjük ôket Kevéssé ismert és elfogadott tény, hogy – legalábbis az Egyesült Államokban, ahol
a családjuktól, és lelkileg is kevésbé lesznek függetlenek. A kiscsaládot megbontja az a harmadik hullám leginkább elôrehaladt – a legtöbb ember máris a klasszikus kiscsa-
is, ha a fiatalok dolgozni mennek és kikerülnek a szülôi befolyás alól. ládi formákon kívül él.
7) Tiltsuk be a fogamzásgátlást és a reproduktív biológia terén folyó kutatásokat! Ha a kiscsaládot úgy határozzuk meg, hogy az egy dolgozó férjbôl, egy háztartás-
Ezek erôsítik a nôk függetlenségét és elôsegítik a házasságon kívüli szexuális kapcso- beli feleségbôl és két gyermekbôl áll; és azt a kérdést tesszük fel, hogy jelenleg hányan
latokat, amelyek mindig a családi kötelékek lazulásához vezetnek. vannak azok az amerikaiak, akik még ebben a családtípusban élnek, a válasz meg-
döbbentô: az Egyesült Államok teljes lakosságának hét százaléka. A lakosság kilenc-
8) Szállítsuk le az egész társadalom életszínvonalát az 1955 elôtti szintre! A jólét venhárom százaléka nem illik bele többé a második hullám ideális modelljébe.
ugyanis lehetôvé teszi az egyedülállóak, az elvált emberek, a dolgozó nôk és általában
a családi kötelékeken kívül álló egyének számára, hogy gazdaságilag saját erejükbôl Ha a meghatározást kiterjesztjük azokra a családokra is, amelyekben mindkét
boldoguljanak. A kiscsalád fennmaradásához szükség van bizonyos – nem túl nagy, házastárs dolgozik, továbbá azokra, amelyekben kettônél több vagy kevesebb gyer-
de azért érezhetô mértékû – szegénységre. mek van, még akkor is úgy találjuk, hogy a túlnyomó többség – a lakosság kétharma-
da vagy háromnegyede – a kiscsaládi formán kívül él. Továbbá minden jel arra utal,
9) Végül pedig ismét uniformizáljuk gyorsan demasszifikálódó társadalmunkat! hogy a kiscsaládi háztartások száma (akárhogyan határozzuk is meg ezeket) továbbra
Erre az a legjobb módszer, hogy a politikában, a mûvészetekben, az oktatásban, is csökken, míg más családi formák gyorsan szaporodnak.
a gazdasági életben és más területeken is ellenállunk minden változásnak, amelyek a
sokszínûség, a szabad mozgás, a gondolatszabadság és az individualizmus felé vezet- Elôször is népességrobbanást látunk az egyedül, család nélkül élô emberek körében.
nek. A kiscsalád csak tömegtársadalomban maradhat domináns. 1970 és 1978 között az Egyesült Államokban egyedül élô személyek száma a tizen-
négy és harmincnégy év közötti korosztályban majdnem megháromszorozódott:
Ilyennek kellene tehát lennie a családvédô politikának, ha ragaszkodnánk ahhoz, 1,5 millióról 4,3 millióra emelkedett. Ma az Egyesült Államokban minden ötödik ház-
hogy a családot csakis kiscsaládként képzeljük el. Ha valóban helyre akarnánk állítani tartás egyetlen személybôl áll. És ezek az emberek nem úgynevezett vesztesek vagy
a második hullám családmodelljét, fel kellene készülnünk a második hullám egész magányosok, akik valamilyen kényszer folytán élnek egyedül. Sokan tudatosan,
civilizációjának a restaurálására, vagyis nem csupán a technika fejlôdését kellene szabad akaratukból választják ezt az életformát, legalábbis egy idôre. A seattle-i városi
befagyasztanunk, hanem magát a történelmet. tanács egyik nôi tagjának jogi tanácsadója így beszél: „Esetleg férjhez mennék, ha fel-
bukkanna a megfelelô személy, de ezért nem adnám fel a karrieremet.” Addig is egye-
Mert aminek most a tanúi vagyunk, az nem a család mint olyan elhalása, hanem dül él. Azoknak a fiatal felnôtteknek a népes csoportjához tartozik, akik korán elhagy-
csak a második hullám családmodelljének a végsô összeroppanása. A második hullám ják az otthont, de csak késôbb kötnek házasságot. Az ilyen emberek hozzák létre azt,
idején minden családtól azt várták el, hogy az eszményi kiscsaládmodellt kövesse. amit egy népszámlálási szakember, Arthur Norton „átmeneti életfázisnak” nevez,
Ennek a helyébe most a családformák sokfélesége lép. A harmadik hullám civilizáció- s ami egyre inkább „az ember életciklusának elfogadható részévé válik”.3
jához vezetô átalakulás során – éppúgy, ahogyan demasszifikáljuk a médiát és a ter-
melést – demasszifikáljuk a családok korábban kialakult rendszerét is. A népesség egy idôsebb szeletében nagy számban találunk olyan elvált embereket,
gyakran „két házasság között”, akik önállóan élnek, és ez sok esetben határozottan ked-
vükre való. Az ilyen csoportok növekedése virágzó „szólókultúrát” teremtett, és olyan
Másféle életformák bárok, símenedékházak, szervezett utazások és egyéb szolgáltatások vagy termékek
valóságos burjánzásához vezetett, amelyeket kifejezetten a független egyének számára
A harmadik hullám megérkezése természetesen még nem jelenti a kiscsaládok végét, terveztek, és így is reklámoznak. Ugyanakkor az ingatlanüzletben megjelentek a „csak
mint ahogyan a második hullám megérkezése sem jelentette a nagycsaládok végnap- egyedülállóknak” létesített társasházak, amelyek a kisebb lakások és kevesebb háló-
jait. Inkább azt jelenti, hogy a kiscsalád többé nem szolgálhat ideális modellként a tár- szobával rendelkezô elôvárosi otthonok iránt megnyilvánuló igényt elégítik ki. Ma az
sadalom számára. Egyesült Államokban a lakóingatlanok vásárlóinak majdnem egyötöde egyedülálló.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Meredeken nô az olyan párok száma is, akik anélkül élnek együtt, hogy törôdné- Kaliforniába vagy Dél-Franciaországba. Ha gyermekeik lennének, ez gyökeresen
nek a jogi formaságokkal. Ez a csoport az elmúlt évtized során – az Egyesült Államok megváltoztatná az életformájukat. „Hozzá vagyunk szokva az életmódunkhoz, úgy,
hivatalos statisztikái szerint – több mint kétszeresére duzzadt. 4 Annyira általánossá ahogy van” – mondják –, „és szeretünk függetlenek lenni.” Hozzá kell tennünk: szó
vált ez a gyakorlat, hogy az Egyesült Államok lakásügyi és városfejlesztési miniszté- sincs róla, hogy a vonakodás a gyermekszüléstôl csupán a kapitalista dekadencia jele
riuma félredobta a hagyományokat és megváltoztatta a törvényeket, hogy az ilyen volna. Jelen van a Szovjetunióban is, ahol sok fiatal orosz pár visszhangozza Rohlék
pároknak is lehetôségük legyen az állami, illetve közösségi tulajdonban levô lakások álláspontját. Ezek a fiatalok határozottan visszautasítják, hogy szülôkké váljanak,
igénybevételére. Ugyanakkor a bíróságok Connecticuttól Kaliforniáig mindenütt az s ez a tény – tekintettel a nem orosz nemzeti kisebbségek körében még ma is magas
olyan ingatlan-tulajdonjogi komplikációkkal birkóznak, amelyek akkor jelentkeznek, születési arányokra – kifejezetten aggasztja a szovjet hatóságokat. 9
ha az ilyen párok „elválnak”.5 Az újságok társadalmi etikettrovataiban az újságírók
arról tanakodnak, hogy milyen nevek használhatók az ilyen partnerek megszólí- Ha figyelmünket most azokra fordítjuk, akiknek vannak gyermekeik, azt látjuk,
tására, és a házassági tanácsadás mellett – új szakmai szolgáltatásként – megjelent a hogy a kiscsalád napjának leáldozását még ékesebben bizonyítja a csonka családok
„pártanácsadás” is.6 számának látványos növekedése. Az utóbbi években nap mint nap olyan sok válás,
szakítás és különélés következik be, fôleg a kiscsaládokban, hogy ma – megdöbbentô
módon – minden hetedik amerikai gyermeket egyetlen szülô nevel. Ez az arány a
A gyermek nélküli kultúra városi területeken még magasabb: egy a négyhez.*10
Egy másik jelentôs változás, hogy egyre több az olyan ember, aki tudatosan választja Az ilyen háztartások szaporodása annak a felismerésnek a terjedéséhez vezetett,
a gyermek nélküli életformát. James Ramey, a Politikakutatási Központ egyik vezetô hogy az egyszülôs háztartások – a komoly problémák ellenére – bizonyos körül-
tudományos munkatársa szerint tömeges elmozdulás történik a „gyermekközpontú” mények között jobban megfelelnek a gyermek érdekeinek, mint az olyan kis-
otthonoktól a „felnôttközpontú” háztartások felé.7 A századfordulón kevés egyedül- családok, amelyekben állandóan keserû veszekedés folyik. Az egyedülálló szülôket
álló ember volt a társadalomban, és viszonylag kevés szülô élt még hosszú ideig speciális újságok és szervezetek szolgálják, növelve csoportöntudatukat és politikai
azután, hogy legfiatalabb gyermeke is elhagyta az otthont. Így a legtöbb háztartás befolyásukat.11
ténylegesen gyermekközpontú volt. Ezzel szemben 1970-ben az Egyesült Államokban
három felnôtt közül már csak egy élt olyan otthonban, ahol tizennyolc éven aluli Ez sem tisztán amerikai jelenség. Nagy-Britanniában minden tizedik családot
gyermekek voltak. egyetlen szülô vezet. Ezeknek a szülôknek majdnem egyhatodát férfiak teszik ki.
A csonka családok körét a New Society magazin „a szegények között a leggyorsabban
Ma különféle szervezetek bukkannak fel a gyermektelen életmód elôsegítésére, és növekvô csoportnak” nevezi. Egy londoni székhelyû szervezet – a Csonka Családok
a fiatalok sok ipari országban vonakodnak a gyermekek vállalásától. 1960-ban a Országos Tanácsa – ezeknek a családoknak a védelmére jött létre.
„valaha is férjhez ment” harminc éven aluli amerikai nôknek csak húsz százaléka volt
gyermektelen. 1975-re ez az arány felugrott harminckét százalékra, ami hatvan száza- Németországban egy kölni lakásépítô társaság speciális lakótömböt épített a csonka
lékos növekedést jelent tizenöt év alatt. Egy magáról sokat hallató szervezet, az Or- családok számára, és ellátta ôket napközi otthonnal, hogy a szülôk dolgozhassanak.
szágos Családtervezési Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy védje a gyermektelenek Skandináviában a speciális jóléti szolgáltatásokhoz való jogok új hálózata jött létre a
jogait és fellépjen az abortuszellenes propagandával szemben. csonka családok támogatására. A svédek például elsôbbséget adnak a csonka csalá-
doknak a bölcsôdei és óvodai létesítményekben. Az ilyen családoknak mind Norvé-
Hasonló szervezet létrejött Nagy-Britanniában is: a Gyermektelenek Országos giában, mind Svédországban tényleges lehetôségük van arra, hogy a tipikus kiscsalá-
Társasága. Egész Európában sok olyan pár van, akik tudatosan döntenek úgy, hogy doknál magasabb életszínvonalat érjenek el.
gyermektelenek maradnak.8 Bonnban, Nyugat-Németországban például egy házaspár
– Theo és Agnes Rohl, akik mindketten harmincas éveik közepén járnak, a férfi váro-
si tisztviselô, a nô titkárnô – így beszél: „Nem hisszük, hogy gyerekeink lesznek...” * A végeredménybe beleszámították a házasságon kívüli születéseket, valamint az egyedülálló nôk és az egyedülálló
A Rohl házaspár szerényen jómódú. Saját házuk van. Idônként elutaznak nyaralni férfiak által történt örökbefogadásokat is. (Ez utóbbiak száma növekszik.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Idôközben kialakult egy figyelemre méltó új családi forma is, ami a válás utáni „Mi lesz a család jövôje?” – ez a gyakran feltett kérdés rendszerint arra utal, hogy
újabb házasságkötések magas arányát tükrözi. „Jövôsokk” címû könyvemben ezt a amikor a második hullám kiscsaládi formája végleg elveszíti uralkodó szerepét, vala-
típust „összetett családnak” neveztem.12 Az ilyen összetett családok úgy jönnek létre, milyen más forma lép a helyére. A legvalószínûbb kimenetel azonban talán az lehet,
hogy két elvált gyermekes szülô újraházasodik, magával hozva a gyermekeket (a már hogy a harmadik hullám civilizációjának idején egyetlen forma sem fog hosszabb
többé-kevésbé felnôtt gyermekeket is) mindkét házasságból az új, kibôvült családi ideig dominálni a családi élet tarka palettáján. Ehelyett nagy változatosság fog kiala-
formába. Úgy becsülik, hogy az amerikai gyermekek huszonöt százaléka már ma is kulni a családok szerkezetében. Azonos típusú családokban élô tömegek helyett azt
ilyen családi egységek tagja, vagy rövidesen az lesz. Davidyne Mayleas szerint az ilyen fogjuk látni, hogy az emberek szabadon mozognak az új, rugalmasabb és tágasabb
egységek – „többszörös szülôikkel” – a holnapi családformák fô vonulatát alkothatják. rendszerben, „testre szabott” pályagörbéket követve életük során.
„A gazdasági poligámia korába lépünk” – mondja Mayleas 13 –, azt értve ezalatt, hogy
az újonnan egyesült családi egységek felnôtt tagjai gyermektartás és egyéb támoga- Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem jelenti a kiscsalád teljes megszûnését vagy
tások céljára pénzt utalnak át elôzô házastársuknak, illetve különféle járadékokat „halálát”. Csupán annyit jelent, hogy mostantól kezdve a kiscsalád csak egy lesz a sok
fogadnak el azoktól. Ennek a családi formának a terjedésével – írja Mayleas – egyre társadalmilag elfogadott és jóváhagyott forma között. A harmadik hullám sodrában –
gyakrabban jönnek létre szexuális kapcsolatok a szülôk és a velük vérrokonságban párhuzamosan a termelési rendszerben és az információs rendszerben végbemenô
nem álló gyermekek között. társadalmi változásokkal – a családi rendszer is demasszifikálódik.
A technikailag fejlett országokat ma a családformák elképesztô sokasága jellemzi:

homoszexuális házasságok, kommunák, olyan idôs emberek csoportos együttélése, Szoros kapcsolatok
akik megosztják egymással a költségeket (és néha az ágyat is), törzsi jellegû csoporto-
sulások (bizonyos etnikai kisebbségek körében), és sok más olyan forma egyidejû A különféle családi formák sokaságának virágzása mellett ma még túl korai lenne
jelenléte, amik azelôtt soha nem fordultak elô. Vannak szerzôdéses házasságok, soro- megjósolni, hogy az ezekre jellemzô életstílusok közül vajon melyek fognak jelentôs
zatos házasságok, családi blokkok, és ezek mellett szinte burjánzik az intim hálózatok szerepet játszani a harmadik hullám civilizációjában.
változatos sokasága, amelyekhez hozzátartozhat – bár nem feltétlenül – a közös szex.
Szaporodnak továbbá az olyan családok is, amelyekben az anya és az apa két külön- Gyermekeink vajon egyedül fognak élni sok éven, esetleg több évtizeden át? Gyer-
bözô városban lakik és dolgozik. mektelenek maradnak? Mi magunk vajon idôsek kommunáiba fogunk vissza-
vonulni? Mi a helyzet az egzotikusabb lehetôségekkel? Lesznek több férjbôl és egy
Még ezek a családi formák is csak sejteni engedik azt a gazdagabb változatosságot, feleségbôl áll családok?16 (Ez megtörténhet, ha a genetikai beavatkozások lehetôvé
ami még a felszín alatt forr. Amikor három pszichiáter – Kellam, Ensminger és Turner teszik, hogy elôre megválasszuk gyermekeink nemét, és túl sok szülô választ fiúkat.)
– megkísérelte, hogy feltérképezze a „családi variációkat” Chicago egy szegény, feke- Mi a helyzet a gyermekeket nevelô homoszexuális családokkal? A bíróságok már
ték lakta körzetében, „a felnôtt családtagok körében nem kevesebb mint nyolcvanhat vitatkoznak errôl a kérdésrôl. Mi lesz a klónozás potenciális hatásaival?
különbözô kombinációt” találtak, beleértve az „anya-nagymama”, „anya-nagynéni”,
„anya-mostohaapa” és „anya-egyéb” típusú családok számos formáját. 14 Ha életünk során mindannyian tapasztalatokat szerzünk a különféle családi formák
egész sorában, életünk vajon milyen fázisokra fog oszlani? Próbaházasság, követve
A rokonsági szervezôdések valóságos labirintusával szembesülve még meglehetô- kétkarrieres házassággal, gyermekek nélkül, majd egy homoszexuális házasság, gyer-
sen ortodox tudósok is arra a valaha radikálisnak számító nézetre jutottak, hogy ki- mekekkel? A lehetséges változatok száma végtelen. Egyik lehetôséget sem tekinthet-
felé haladunk a kiscsaládok korából egy olyan új társadalom felé, amit a családi élet jük kizártnak, a felháborodott, gyalázkodó kiáltások ellenére sem, amelyek azok
változatossága fog jellemezni. A szociológus Jessie Bernard szavait idézve: „A jövôben bûnös mivoltát hangoztatják. Ahogy Jessie Bernard megfogalmazta: „A szó szoros
a házasság legjellegzetesebb vonása éppen a választási lehetôségek széles kínálata lesz, értelmében semmit sem lehet elképzelni a házassággal kapcsolatban, ami ténylegesen
különféle emberek számára, akik az egymáshoz fûzôdô viszonyukban eltérô dolgokat meg nem történt volna már a valóságban... Mindezek a variációk egészen természe-
akarnak.”15 tesnek tûnnek azok számára, akik bennük élnek.”

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az, hogy mely speciális családi formák fognak eltûnni és melyek terjednek el, nem egyik házastárs végezné a „munkahelyi munkát”, mialatt a másik a háztartást vezeti
annyira „a család szentségét” különféle pulpitusokról hirdetô szónokok mennydörgô – a férfi esetleg programokat írna, mialatt a nô a gyermekekkel foglalkozik. Azonban
prédikációitól függ, mint inkább a technológia és a munka területén meghozandó magának a munkának a jelenléte a család otthonában bizonyára ösztönzôen hatna
döntéseinktôl. Míg a családok szerkezetét különféle tényezôk – kommunikációs mind a munkahely számára végzett munka, mind a háztartás feladatainak megosztá-
minták, értékek, demográfiai változások, vallási mozgalmak és nem utolsósorban a sára. Tehát sok olyan otthont is találnánk, amelyben a férj és a feleség egyetlen teljes
gazdasági változások is – befolyásolják, a családi forma és a munka megszervezése munkaidejû állás feladatait osztja meg. Elôfordulhatna például az is, hogy a férj és a
közti kapcsolat különösen erôs. Az eltávolodás az üzemektôl és az irodáktól ugyanúgy feleség a dolgozószobában egymást felváltva, négyórás turnusokban ellenôriz valami-
erôs befolyást fog gyakorolni a családra, mint ahogyan annak idején a gyári és irodai lyen komplex gyártási folyamatot a számítógépes terminál képernyôjén.
munka elôsegítette a kiscsaládok kialakulását.
Kissé odébb ugyanabban az utcában valószínûleg felfedezhetnénk egy olyan párt,
Egy fejezet keretein belül lehetetlen kitérni mindazokra az utakra és módokra, amelynek tagjai két teljesen különbözô állásban, külön-külön dolgoznak. Egy sejt-
ahogyan a munkaerô-állomány szerkezetében és a munka jellegében bekövetkezô fiziológus mellett például egy hites könyvvizsgáló nyilván a párjától függetlenül,
változások átalakítják a családi életet. Van azonban egy különösen fontos változás, a saját szakmájában dolgozna. Azonban még az ilyen esetekben is – ahol a munka-
amely potenciálisan annyira forradalmi, és annyira idegen eddigi tapasztalatainktól, feladatok jellege élesen eltér – a problémákat valamilyen szinten alighanem meg-
hogy nagyobb figyelmet kell rá fordítanunk, mint eddig tettük. Ez pedig természete- osztanák, bizonyos mértékig megismerkednének egymás munkájával, az adott
sen nem más, mint hogy a munkát fokozatosan kiemeljük az irodákból és az üzemek- szakmai szókincs egy részével. Kialakulna valamilyen szintû közös érdeklôdés és a
bôl, és visszahelyezzük az otthonokba. munkával kapcsolatos beszélgetés. Ilyen körülmények között az egyén többé aligha
tehetné meg, hogy a munkára fordított idejét szigorúan elkülönítse a magánéletétôl.
Tételezzük fel egy pillanatra, hogy huszonöt év múlva már a munkaerô tizenöt Ugyanezen az alapon szinte lehetetlenné válna az is, hogy az ember teljesen kire-
százalékát fogjuk – részben vagy teljes egészében – otthon foglalkoztatni. Az otthoni kessze a házastársát életének egy egész vetületébôl.
munka vajon hogyan változtatja meg személyes kapcsolataink minôségét, esetleg a
szerelem fogalmát is? Milyen lesz az élet az elektronikus otthonokban? Látogató körutunkat folytatva, a szomszédos házban olyan élettársakra bukkan-
hatunk, akiknek két különbözô állásuk van, de mindkettôt megosztják. A férfi például
Bármi legyen is az otthon elvégzendô munkafeladat – például egy számítógép részmunkaidôben biztosítási tervezôként, fennmaradó idejében pedig egy építész
programozása, egy vitacikk megírása, valamilyen gyártási eljárás távolról történô asszisztenseként dolgozik, és a nô is ugyanezt a kétféle munkát végzi – így egymást
nyomon követése, egy épület megtervezése vagy elektronikus levelezés lebonyolítása váltogathatják mindkét munkakörben. Az ilyen berendezkedés mindkettejük számá-
–, az biztos, hogy egy bizonyos változás azonnal bekövetkezik. A munka áthelyezése ra változatosabb, ennélfogva érdekesebb munkát jelentene.
az otthonokba azt jelenti, hogy sok férj és feleség, aki ma naponta csak néhány órát
tölt a másikkal, intimebb közelségbe kerül. Kétségkívül lesznek olyanok, akiknek Az ilyen otthonokban – akár egy, akár több munkafeladatot osztanak meg – mind-
nem lesz ínyére ez a hosszabb ideig tartó összezártság. Sokan mások azonban úgy egyik partner szükségképpen tanul a másiktól, részt vesz a problémák megoldásában,
találhatják, hogy házasságuk megmenekül, és viszonyuk a közös tapasztalatok és és kölcsönös adok-kapok viszony alakul ki közöttük, ami szükségképpen elmélyíti az
élmények révén elmélyül, gazdagodik. intimitást. A kényszerû közelség – mondanunk sem kell – még nem garantálja a bol-
dogságot. Az elsô hullám kiterjedt családi közösségeit, amelyek szintén gazdasági
Látogassunk meg képzeletben néhány elektronikus otthont, hogy lássuk, az embe- termelôegységet alkottak, aligha lehetne az egymás iránti érzékenység és a kölcsönös
rek hogyan alkalmazkodnak ehhez az alapvetô változáshoz a társadalomban. Egy lelki támogatás mintaképének tekinteni. Az ilyen családoknak is megvoltak a maguk
ilyen kirándulás során minden bizonnyal izgalmas változatosságot fedezhetünk fel az problémái és feszültségei, de nagyon kevés viszony volt közömbös vagy „kihûlt”.
élet és a munka megszervezésének területén. A közösen végzett munka biztosította – ha mást nem is – a bonyolult, szoros, „érze-
lemdús” személyes kapcsolatokat – azt az elkötelezettséget egymás iránt, amit ma
Egyes házakban – talán a legtöbb otthonban – valószínûleg olyan párokat talál- sokan irigyelnek.
nánk, akik többé-kevésbé konvencionálisan osztják meg a tennivalókat, vagyis az

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az otthoni munka széles körû elterjedése nemcsak a családok szerkezetét befolyá- ahogy nagyapáik valaha fontosnak tekintették az izomerôt), továbbá lelkiismeretes-
solja, hanem átalakítja a családon belüli viszonyokat is. Közös élményeket nyújthat, séget, felelôsségvállalást, önfegyelmet és a munkához kapcsolódó más erényeket.
és ráveheti a házastársakat, hogy ismét szóba álljanak egymással. Viszonyukat a Ki tudja, talán még azt is hallhatjuk majd, hogy egy új John Denver a jövôben ilyen
„hûvöstôl” a „forró” felé igazítja. Magát a szerelmet is újraértelmezheti és magával dalokat dúdol:
hozhatja az elmélyült szerelem kialakulását.
Szeretem szemedet, cseresznye-ajkadat,
Szerelmem örökké teveled itt marad,
Elmélyült szerelem Szeretem véletlen’ záporzó szavadat
S a billentyûzeten repkedô ujjadat.
Láttuk, hogy a családi egység a második hullám elôrehaladása során hogyan adta át
több funkcióját más intézményeknek – a gyermekek oktatását az iskolának, a bete- Komolyabbra fordítva a szót: elképzelhetô, hogy a jövôben jó néhány család inkább
gek gondozását a kórháznak, és így tovább. A családok funkcióinak ez a fokozatos további funkciókat fog magára vállalni, mintsem hogy igyekezne megszabadulni azok-
áthárítása a társadalmi intézményekre, együtt járt a romantikus szerelem kialakulásá- tól, és inkább többcélú, mint szûken specializált társadalmi egységként fog mûködni.
val. Ha valaki az elsô hullám idején a párját kereste, ilyen kérdéseket kellett felten- A házassági követelmények megváltozásával maga a szerelem is át fog alakulni.
nie: „A leendô párom jól bírja-e majd a munkát? Ért a betegápoláshoz? Jó tanítója
lesz a gyerekeknek, ha majd megszületnek? Jól tudunk majd együtt dolgozni? Fogja
vállalni a terheket, vagy lógósnak, munkakerülônek fog bizonyulni?” A paraszti csalá- Kampány a gyermekmunkáért
doknál gyakran valóban az volt a fô kérdés, hogy a leendô asszony „vajon erôs-e,
bírja-e a mezei és a házi munkát, vagy pedig beteges és gyönge?” Az elektronikus otthonokban a gyermekek is valószínûleg másképpen fognak felnôni,
már csak azért is, mert ténylegesen látni fogják, hogy mit jelent és hogyan folyik a
Ahogy a második hullám korszakában a család funkciói megoszlottak, megváltoz- munka. Az elsô hullám gyermekei tudatra ébredésüktôl kezdve láthatták szüleiket
tak ezek a kérdések is. A család nem volt többé a termelôbrigád, az iskola, a mezei dolgozni. Ezzel szemben a második hullám gyermekei – legalábbis az újabb generá-
kórház és a bölcsôde kombinációja. Ezek helyett a pszichológiai funkciói váltak fonto- ciók során – el voltak különítve az iskolákban, amelyek elválasztották ôket a valódi
sabbá. A házasságtól azt várták, hogy társi viszonyt, szexuális kielégülést, melegséget munka világától. Ma a legtöbb gyermeknek csak igen halvány fogalmai vannak arról,
és támogatást nyújtson. A család funkcióinak megváltozása tükrözôdött a párválasz- hogy a szülei mivel foglalkoznak, és egyáltalán hogyan töltik el azt az idôt, amíg a
tás új követelményeiben is. Ezeket egyetlen szóban, a szerelemben foglalták össze. munkahelyükön tartózkodnak. Elképzelhetünk egy történetet, ami rámutat a lényeg-
A népszerû kultúra azt hirdette, hogy a világ a szerelem körül forog. re: egy vállalati vezetô egy szép napon beviszi a fiát a munkahelyére, és elviszi ebédel-
ni. Az irodában a fiú látja a süppedô szônyegeket, a közvetett világítást és az elegáns
A valóságos élet természetesen ritkán hasonlított a romantikus képzelet világára. fogadószobát. Azután látja a divatos éttermet, ahol az elszámolható ebédet elfogyaszt-
A párválasztásban továbbra is fontos szerepet játszott a társadalmi osztály, a társadal- ják, látja a szolgálatkész pincéreket és a rendkívül magas árakat. Végül – maga elé
mi helyzet és a jövedelem. Mindezek a megfontolások azonban másodrendûvé váltak képzelve otthonukat, s már nem tudva tovább türtôztetni magát –, a fiú kitör: „Apa,
a nagy kezdôbetûvel írt Szerelemhez képest. hogy lehet az, hogy te ilyen gazdag vagy, mi pedig olyan szegények?”
Könnyen lehet, hogy az elektronikus otthonok kialakulása maholnap megdönti ezt Tény, hogy a mai gyermekek – különösen a jómódú gyermekek – teljes mértékben
az egysíkú felfogást. Akik azt tervezik, hogy házastársukkal együtt otthon fognak dol- el vannak választva szüleik életének egyik legfontosabb dimenziójától. Egy elektroni-
gozni ahelyett, hogy ébren töltött életük nagy részét egymástól távol töltenék, való- kus otthonban a gyermekek nem csupán megfigyelhetik a munkát, hanem egy bizo-
színûleg nem csupán a szexuális és lelki örömöket, vagy éppen a társadalmi helyzetet nyos kor után maguk is bekapcsolódhatnak abba. A második hullám idején a gyermek-
fogják figyelembe venni. Lehet, hogy ragaszkodni fognak valami máshoz, valami munka visszaszorítása érdekében bevezetett korlátozások eredetileg jó szándékúak és
többlethez is, amit „elmélyült szerelemnek” nevezhetünk – a szexuális és lelki termé- szükségesek voltak. Ma azonban ezek már nagyrészt idejétmúlt eszközök arra, hogy a
szetû kielégülésen túl el fognak várni egymástól például észbeli képességeket is (mint fiatalokat távol tartsák a túlzsúfolt munkaerôpiactól. Az otthoni környezetben sokkal

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nehezebb betartatni ôket. Bizonyos munkaformák valójában kifejezetten a fiatalok- tanulni a szakmát. Elképzelhetô az ilyen nagycsaládok mint gazdasági kisvállalko-
nak valók lehetnek, sôt összefûzhetôk az oktatással is. (Aki kétségbe vonja, hogy akár zások jogi személyként való elismerése is, olyan törvények speciális alkalmazásával,
a legfiatalabb fiúk és lányok is képesek arra, hogy bonyolult munkafeladatokat amelyeket a kommunális társaságok vagy a szövetkezetek mûködésének elôsegítésére
megértsenek, és azokkal meg is birkózzanak, az még nem találkozott azokkal a 14-15 terveztek. Mert sok háztartás elektronikus nagycsaláddá fog válni.
éves fiúkkal, akik bolti eladóként mûködnek – valószínûleg illegálisan – a kaliforniai
számítógép-szaküzletekben. Jómagam találkoztam olyan kölykökkel, akik még fog- Igaz, hogy az 1960-as és 1970-es években alakult kommunák nagy többsége gyor-
szabályozót viseltek, de el tudták magyarázni nekem a személyi számítógép mûködé- san szétesett, s ez látszólag arra utal, hogy a kommunák a technikailag fejlett társadal-
sének bonyolult rejtelmeit.) makban természetüknél fogva kevéssé maradandóak. Figyelmesebben vizsgálódva
azonban észrevehetjük, hogy azok a kommunák szûntek meg a leghamarabb,
A fiatalok elidegenedése ma nagyrészt abból fakad, hogy a végtelenségig elnyújtott amelyek elsôsorban pszichológiai célok érdekében, az emberek közötti érzékenység
serdülôkoruk során passzív, nem produktív szerepre vannak kárhoztatva a társa- elôsegítésére, a magányosság elûzésére, az intimitás biztosítására vagy hasonló célok-
dalomban. Az elektronikus otthon megváltoztathatja ezt a helyzetet. ra szervezôdtek. Ezek közül a legtöbbnek nem volt megfelelô gazdasági alapja, és eze-
ket saját tagjaik is utópisztikus kísérletnek tekintették. Ezzel szemben azok a kom-
A fiatalkorúak magas arányú munkanélküliségének problémájára az nyújthatja munák, amelyeknek világosan megfogalmazott célja, önmagukon túlmutató külsô
az egyetlen valódi megoldást, ha a fiatalok ténylegesen bekapcsolódnak a munkába feladata, gazdasági bázisa és nem tisztán utópisztikus, hanem gyakorlati programja
az elektronikus otthonokban. Ez a probléma az elôttünk álló években sok országban volt, hosszú idôn át fennmaradtak. Ma is vannak ilyenek.
szinte robbanásszerûen növekedni fog, a velejáró fiatalkorú bûnözés, erôszak és lelki
elnyomorodás ártalmaival együtt. A második hullám gazdaságának keretei között A külvilágban betöltendô feladatok összekovácsolják a csoportot. Valójában ezek
ezek a gondok nem oldhatók meg, legfeljebb totalitárius eszközökkel – például a fia- teremtik meg a szükséges gazdasági alapot is. Ha ez a külsô feladat például új termé-
talok katonai szolgálatra vagy kényszermunkára való besorozásával. Az elektronikus kek megtervezése, „elektronikus papírmunka” elvégzése egy kórház számára, egy biz-
otthon lehetôséget ad arra, hogy a fiatalok társadalmilag és gazdaságilag egyaránt tosító társaság részére végzett adatfeldolgozás, egy helyközi légitársaság menetrendjé-
produktív szerepeket játszhassanak. Hamarosan olyan politikai kampányokat is látha- nek a kidolgozása, katalógusok készítése, mûszaki információs szolgálat mûködtetése
tunk majd, amelyeket nem a gyermekmunka ellen, hanem éppenséggel annak érde- vagy bármi más konkrét munka, a holnap elektronikus kommunája ténylegesen
kében indítanak, összevonva azokkal a szükséges intézkedésekkel, amelyek megvédik mûködôképes és meglehetôsen szilárd családformává válhat.
a gyermekeket a tömeges gazdasági kizsákmányolástól.
Továbbá, mivel az ilyen elektronikus nagycsaládok nem demonstrációs célokra,
mindenki más életstílusának tagadásaként, hanem a gazdasági rendszer fô vérkerin-
Az elektronikus nagycsalád gésébe integrálódó egységként jönnek létre, fennmaradásuk esélyei erôsen javulnak.
Valóban találhatunk majd olyan nagycsaládokat is, amelyek hálózatokat alkotnak.
Ezen túlmenôen könnyen elképzelhetjük, hogy az otthoni munkára épülô háztartá- A nagycsaládok ilyen hálózatai elvégezhetnek valamilyen szükséges üzleti vagy társa-
sokban kialakul valami gyökeresen új dolog: az „elektronikus nagycsalád”. dalmi szolgáltatást, tagjaik munkájának marketingjében együttmûködve, vagy létre-
hozhatják saját egyesületeiket is, hogy azok képviseljék érdekeiket. Saját határaikon
Az elsô hullám társadalmaiban az úgynevezett „nagycsalád” volt a legjobban elter- belül a szexuális kapcsolatokat nem szükségképpen kell házassági kötelékek mentén
jedt családforma, ami több generációt hozott össze ugyanazon fedél alatt. Voltak olyan kialakítaniuk. Nem kell feltétlenül heteroszexuálisnak lenniük. A nagycsaládok lehet-
„nagycsaládok” is, amelyekbe a közvetlen családtagokon kívül beletartozott egy-két nek sokgyermekesek vagy gyermektelenek.
befogadott árva és távolabbi rokon, továbbá egy-egy inas vagy gazdasági segéd-
munkás, és még mások is. Hasonlóképpen elképzelhetjük, hogy a holnap otthon Amit látunk, az tehát nem más, mint a nagycsalád lehetséges feltámadása. Ma az
dolgozó családja befogad egy-két kívülállót – például egy kollégát a férj vagy a fele- amerikai felnôtteknek mindössze körülbelül hat százaléka él normális nagycsaládok-
ség munkahelyérôl, esetleg egy ügyfelet vagy szolgáltatót a család tevékenységéhez ban. A következô nemzedék életében könnyen elképzelhetô ennek a számnak a
kapcsolódó munkaterületrôl, vagy éppen a szomszéd gyerekét is, aki meg akarja megduplázódása vagy megháromszorozódása, miközben az egységek befogadhatnak

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kívülállókat is. Ez igencsak fontos esemény lenne, olyan mozgalom, ami emberek pedig politikusoknak, papoknak, orvosoknak, sôt nem is a férjeiknek – van joguk
millióira terjedhet ki akárcsak az Egyesült Államokon belül is. Az elektronikus nagy- ellenôrzést gyakorolni a testük felett. A nemek szerepeit még jobban elhomályosítja,
családok nagy jelentôségre tehetnek szert a közösségi élet, a szerelem és a házasság új hogy a homoszexuálisok követelik, és részben el is nyerik „a melegek jogait”. Még a
mintáinak a kialakulásában, a baráti hálózatok újjászervezésében, valamint a gazda- gyermekek szerepe is megváltozik a társadalomban. Hirtelen felbukkannak a „gyer-
ság és a fogyasztói piac szempontjából is, csakúgy, mint az emberek lelki egészségének meki jogok” nyilatkozatának megfogalmazását sürgetô lobbi szószólói.
és személyiségszerkezetének tekintetében.
Ahogy a kiscsaládot felváltó alternatívák megsokszorozódnak és fokozatosan elfo-
Az elektronikus nagycsalád kialakulásának itt vázolt elgondolását nem úgy mutat- gadottá válnak, a bíróságokat elárasztják az olyan ügyek, amelyek a szerepek újra-
juk be, mint ami elkerülhetetlenül be fog következni, és nem is úgy, mint ami jobb meghatározásával függenek össze. A házasságkötés nélkül együtt élô élettársaknak
vagy rosszabb más családtípusoknál, hanem egyszerûen csak példaként arra, hogy a vajon osztozkodniuk kell a vagyonukon, miután szakítanak? Egy pár vajon legálisan
holnap komplex társadalmi ökológiájában valószínûleg sokféle új családi forma bizo- fizethet egy nônek azért, hogy kihordja mesterséges megtermékenyítéssel megfogant
nyulhat járható útnak. gyermeküket? (Egy brit bíróság nemet mondott erre, de vajon meddig marad így?)
Lehet-e egy leszbikus nô „jó anya”, és továbbra is gondozhatja-e gyermekét, miután
elvált? (Egy amerikai bíróság erre igent mond.)17 Mit jelent valójában jó szülônek
Rossz szülôi gyakorlat lenni? Semmi sem mutatja jobban a szerepstruktúrák változását, mint az a bírósági
kereset, amelyet egy 24 éves, Tom Hansen nevû dühös fiatalember nyújtott be a colo-
A családi formák gazdag változatossága nem fog létrejönni fájdalmak és gyötrelmek radói Boulderben. A szülôk követhetnek el hibákat – érveltek Hansen ügyvédei –,
nélkül, mert a családszerkezet bármilyen megváltozása változást kényszerít ki az álta- de törvényesen számon kérhetô pénzügyi felelôsséggel tartoznak azok következmé-
lunk játszott társadalmi szerepekben is. Minden társadalom – intézményein keresztül nyeiért. Hansen bírósági akciója 350 ezer dollár kártérítést követelt olyan – precedens
– létrehozza a szerepek vagy társadalmi elvárások sajátos architektúráját. A nagy- nélküli – jogi alapon, amit „rossz szülôi gyakorlatnak” nevezhetünk. 18
vállalatok és a szakszervezetek annak idején többé-kevésbé egyértelmûen tisztázták
egymás között, hogy mit várnak el a munkásoktól, illetve a vezetôktôl. Az iskolák
rögzítették a tanárok és a diákok szerepét, s a második hullám családmodellje kijelölte Átmenet a holnap világába
a kenyérkeresô, a háztartásbeli és a gyermek szerepeit. Amikor a kiscsalád válságba
kerül, a hozzá társuló szerepek szintén megremegnek és töredezni kezdenek, gyötrel- A sok zavar és nyugtalanság, izgalom mögött a harmadik hullám új családi rendsze-
mes hatást gyakorolva az érintett személyekre. re formálódik, ami a családi formák sokféleségén és változatosabb egyéni szerepeken
fog alapulni. A családtípusok demasszifikálása számos új választási lehetôséget nyit
Attól a naptól kezdve, hogy Betty Friedan bombaként robbanó könyve, „A nôi misz- meg az egyének elôtt. A harmadik hullám civilizációja nem fogja megkísérelni,
tikum” sok országban útjára indította a modern feminista mozgalmat, tanúi vagyunk hogy mindenkit – kénytelen-kelletlen – egyetlen családi formába próbáljon begyö-
a nôi és férfiszerepek átértelmezéséért vívott fájdalmas küzdelemnek, ami végsô möszölni. Ezért a kialakuló új családi rendszer mindannyiunk számára lehetôvé
soron a kiscsaládok kora után elkövetkezô jövô megfelelô új formáinak megterem- teszi, hogy megtaláljuk benne a saját helyünket, hogy megválasszuk vagy létre-
téséért folyik. Mindkét nem elvárásai megváltoztak a munkát, a törvényesen bizto- hozzuk azt a családi formát, stílust vagy irányvonalat, ami a legjobban megfelel
sított állampolgári és gazdasági jogokat, a háztartásért viselt felelôsséget, sôt még a személyes igényeinknek.
szexuális teljesítményt tekintve is. „Ma” – írja Peter Knobler, a Crawdaddy címû rock-
zenei magazin szerkesztôje – „egy fiatalembernek versenyeznie kell a nôkkel, félre- Még mielôtt azonban bárki ünnepi táncra perdülne, meg kell küzdenünk az átme-
rúgva minden szabályt... Sok szabály megszegésére van szükség, de ez nem teszi net kínjaival. Ebben a köztes helyzetben, amikor a régi rendszer már töredezik, de az
sokkal könnyebbé a dolgokat.” új még nem lépett a helyére, milliók inkább ijesztônek, mint jónak találják a nagyobb
változatosságot. Ahelyett, hogy felszabadulva éreznék magukat, szenvednek a túl sok
A szerepek megrázkódtatásokat szenvednek többek között az abortusz körüli csatá- választási lehetôségtôl, sebzetté és keserûvé válnak, szomorúságba és magányosságba
rozások következtében is: a nôk ragaszkodnak hozzá, hogy nekik maguknak – nem merülnek, amit éppen a sokféle választási lehetôség erôsít fel.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ahhoz, hogy ezt az új változatosságot a saját érdekeinknek megfelelôen ki tudjuk Az otthonon kívül végzett gazdasági tevékenység terén a munkaerô-felvételi
használni, és ne engedjük, hogy ellenünk mûködjön, egyidejûleg sok szinten – az er- gyakorlat sok helyütt még mindig azon az elavult feltételezésen alapul, hogy a férfi az
kölcstôl és az adózási elôírásoktól a munkaerô-felvételi gyakorlatig – mélyreható elsô számú kenyérkeresô, és a feleség csak kiegészítô, adott esetben nélkülözhetô
változásokra van szükség. pénzkeresô, nem pedig a munkaerôpiac teljes jogú, független résztvevôje. A munka-
helyi hierarchiában való elôrejutás megkönnyítésével, rugalmas munkaidô bevezeté-
Az értékek terén meg kell kezdenünk annak az indokolatlan bûntudatnak a meg- sével és részfoglalkozású munkalehetôségek megnyitásával nemcsak humanizáljuk a
szüntetését, ami a családok felbomlásával és az újrakezdésekkel jár együtt. A médiá- termelést, hanem hozzá is illesztjük a többstílusú családi rendszer szükségleteihez.
nak, az egyháznak, a politikai rendszernek és a bíróságoknak – ahelyett, hogy az Ma már sok jel mutat arra, hogy a munka világa kezd alkalmazkodni a családok szer-
indokolatlan bûntudatot súlyosbítanák – inkább abban az irányban kellene hatniuk, vezôdésének új változatosságához. Röviddel azután, hogy a Citibank, az Egyesült
hogy csökkentsék az önmarcangolást. Államok egyik legnagyobb bankja elkezdett nôket állítani felelôs vezetôi pozíciókba,
úgy találták, hogy a férfi vezetôk összeházasodnak új kollégáikkal. A banknál hosszú
Azt a döntést, hogy valaki a hagyományos kiscsalád keretein kívül akar élni, nem ideje állt fenn az a szabály, hogy házaspárok alkalmazása tilos. Ezt a szabályt meg kel-
nehezebbé, hanem könnyebbé kellene tenni. Az értékek törvényszerûen lassabban lett változtatni. A Business Week szerint az azonos vállalatnál dolgozó házaspárok
változnak, mint a társadalmi valóság. A változatossággal szemben még nem fejlesztet- „intézménye” ma virágzik, és elônyökkel jár mind a vállalat, mind a családi élet szem-
tük ki a tolerancia etikáját, amit a demasszifikált társadalom egyrészt megkövetel, pontjából.
másrészt segít is kialakítani. A második hullám körülményei között felnevelkedett
tömegek, akiket arra tanítottak, hogy csak egy bizonyos fajta család „normális”, Valószínû, hogy hamarosan túl fogunk lépni az ilyen kisebb alkalmazkodások szint-
míg a többi forma valahogyan gyanús (ha nem éppen „deviáns”), intoleránsak marad- jén. Igény keletkezik nem csupán a „vállalati párok”, hanem egész családok alkalma-
nak a családi stílusok új változatosságával szemben. Mindaddig, amíg ez a helyzet meg zására is, akik termelô csapatként együtt dolgoznak. A második hullám gyáraiban ez
nem változik, az átmenettel járó fájdalmak szükségtelenül nagyok maradnak. nem volt célravezetô, de ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy ma sem megfelelô. Még
senki sem tudja, hogy az ilyen vállalati politika mennyire lesz sikeres, de a kisléptékû
A gazdasági és a társadalmi életben az egyének mindaddig nem élvezhetik a család- kísérleteket – csakúgy, mint a családdal összefüggô más kezdeményezéseket is –
modellek kiszélesedett választékából adódó elônyöket, amíg a törvények, az adóügyi ösztönöznünk, sôt esetleg közpénzekbôl támogatnunk is kellene.19
elôírások, a szociális juttatások, az iskoláztatás intézményei, a lakásvásárlási szabá-
lyok, sôt maguk az építészeti formák is mind eleve elfogultak a második hullám Az ilyen intézkedések segíthetnék egyengetni a holnap világába vezetô utat,
családmodellje iránt. Kevéssé veszik számításba a dolgozó nôk, a gyermeknevelést milliók számára minimálisra csökkentve az átmenettel járó gyötrelmeket. De az új
vállalva otthon maradó férfiak, az agglegények és a „vénkisasszonyok” (milyen gyûlö- családi rendszer – akár fájdalmak árán, akár nem – létre fog jönni, hogy felváltsa azt,
letes kifejezés!), a két házasság között lévô elváltak, az „összetett családok” és az egye- ami a második hullámot egykor jellemezte. Ez az új családi rendszer lesz az új techno-
dül, illetve egymással együtt élô özvegyek speciális igényeit. A második hullám tár- szférával és infoszférával párhuzamosan kiformálódó új szocioszféra központi intéz-
sadalmaiban mindezeket a csoportokat – burkoltan vagy nyíltan – hátrányos meg- ménye. A változatos családi formák kialakulása szervesen hozzátartozik a társadalmi
különböztetés éri. teremtés aktusához, amelynek révén a mi generációnk alkalmazkodik az új civilizá-
cióhoz, és egyben részt vesz annak létrehozásában.
A második hullám civilizációja kegyesen a háztartási munka fontosságát prédikál-
ta, de megtagadta a méltóságot attól a személytôl, aki azt elvégezte. A háztartás veze-
tése pedig valóban alapvetô fontosságú, produktív munka, aminek meg kell kapnia a
gazdasági életben betöltött funkciójának kijáró elismerést. Ahhoz, hogy a háztartási
munka magasabb társadalmi státusát biztosítsuk – akár nôk, akár férfiak, akár egyé-
nek, akár együttmûködô csoportok vezetik a háztartásokat – konkrétan meghatáro-
zott gazdasági értéket kell tulajdonítanunk neki, például úgy, hogy bért fizetünk érte.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A vállalatok
azonossági válsága
[ 18fejezet]
Az ipari korszak jellegzetes gazdasági szervezete a társasági tulajdonban lévô nagyvál-
lalat volt. Ma több ezer ilyen – magántulajdonban vagy köztulajdonban lévô – behe-
mót terpeszkedik a Földön, és ezek termelik meg nagy részét azoknak az áruknak és
szolgáltatásoknak, amelyeket megvásárolunk.
Kívülrôl nézve tekintélyes képet mutatnak. Hatalmas források fölött rendelkeznek,

dolgozók millióit alkalmazzák, és mély hatást gyakorolnak nem csupán gazdasági
életünkre, hanem politikai ügyeinkre is. Számítógépeik, vállalati repülôgépeik,
és a nagyléptékû beruházások megtervezését és végrehajtását lehetôvé tevô utolér-
hetetlen képességeik kikezdhetetlenül erôssé, hatalmassá és látszólag megingathatat-
lanná teszik ôket. Egy olyan idôszakban, amikor többségünk erôtlennek érzi magát,
úgy tûnik, hogy ezek az óriások uralkodnak sorsunk fölött.
Belülrôl nézve azonban – azoknak a férfiaknak (és néhány nônek) a szemében,

akik mûködtetik ezeket az óriási szervezeteket – korántsem így jelennek meg. A fel-
sô vezetôk körében ma sokan éppen olyan frusztráltnak és gyengének érzik magukat,
mint bárki más közülünk. Mert – pontosan úgy, mint a kiscsaládot, az iskolát,
a tömegtájékoztatási eszközöket és az ipari korszak más kulcsfontosságú intézményeit
– a nagyvállalatot is alapjaiban megragadva lökdösi, rázza és végül gyökeresen átala-
kítja a változás harmadik hulláma, miközben nagyon sok menedzser nem érti,
hogy a megrázkódtatásokat voltaképpen milyen erôk összjátéka okozza.
Valuták kabuki tánca
A nagyvállalatot érintô legkézenfekvôbb változás a világgazdaság válsága. A második

hullám civilizációja 300 éven át mûködött annak érdekében, hogy létrehozza az
integrált globális piacot. Az erre irányuló erôfeszítéseket háborúk, válságok és más
A vállalatok azonossági válsága [ 245 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
katasztrófák idôrôl idôre visszavetették, de a világgazdaság – még nagyobbra növe- szorgalmazzák, miközben az arabok dollármilliárdokat halmoznak fel és költenek el
kedve, mint amekkora azelôtt volt – minden alkalommal helyreállt, még erôsebben eszeveszetten.2 Az aranyárak megdöntenek minden rekordot.
integrált szerkezettel bukkanva fel a romokból.
Miközben ennyi minden történik, a technika és a kommunikáció átstrukturálja a
Ma új válság ütött be, ami különbözik az eddigiektôl. Eltérôen az ipari korszak világ piacait, egyidejûleg lehetségessé és szükségessé téve a termelés transznacionális
összes megelôzô válságától, ebben a mostaniban nem csak a pénz játszik szerepet, megszervezését. Az ilyen mûveletek elôsegítésére a lökhajtásos korszakhoz illô pénz-
hanem a társadalom egész energiabázisa. Ez – a múlt válságaitól eltérôen – egyidejû- rendszer alakul ki. A globális méretû elektronikus bankhálózat, amelynek létrehozása
leg hozza magával az inflációt és a munkanélküliséget, nem pedig egymás után. a számítógépek és a mûholdak megjelenése elôtt lehetetlen lett volna, most gyakor-
A múltbeliektôl eltérôen, a mai válság alapvetô ökológiai problémákkal, teljesen latilag azonnali összeköttetést tud létesíteni Hongkong, Manila vagy Szingapúr és a
újfajta technológiával és egészen új, minden eddiginél sokkal magasabb színvonalú Bahamák, a Kajmán-szigetek és New York között.
kommunikációnak a termelési rendszerbe való bevezetésével áll közvetlen összefüg-
gésben. Végül pedig ez nemcsak a kapitalizmus válsága, ahogyan a marxisták állítják, A bankoknak ez a szétterülô hálózata – a maga Citibankjaival és Barclay’s bankjai-
hanem a szocialista ipari országokat is érinti. Röviden szólva tehát az egész ipari civi- val, a Sumitomóval és a Narodnij Bankkal, a Crédit Suisse-t és Abu Dhabi nemzeti bank-
lizáció általános válságáról beszélhetünk. ját nem is említve – az „állam nélküli valuta” léggömbjét bocsátja fel: olyan pénz- és
hitelrendszert, ami nem áll egyetlen kormány ellenôrzése alatt sem, és azzal fenyeget,
A világgazdaságban bekövetkezett felfordulás létükben fenyegeti a nagyvállala- hogy egyszercsak mindannyiunk szeme láttára kipukkan.
tokat, amelyek nem maradhatnak többé olyanok, amilyennek megismertük ôket,
s vezetôiket egészen ismeretlen környezetbe taszítja. A második világháború végétôl Ennek az állam nélküli valutának az oroszlánrésze eurodollárokból áll, vagyis az
az 1970-es évek elejéig a nagyvállalatok viszonylag stabil környezetben mûködtek. Egyesült Államok határain kívül forgalomban lévô dollárokból. 1975-ben – az euro-
A kulcsszó a növekedés volt. A dollár volt a király. A valuták hosszú idôszakokon át dollárok gyorsuló szaporodásáról írva – felhívtam a figyelmet arra, hogy ez az új valu-
stabilak maradtak. A háború utáni pénzügyi rendszer, amit a kapitalista ipari hatal- ta feketepéter lehet a gazdasági játszmában: „Az » euro-pénz« itt hozzájárul az infláció-
mak hoztak létre Bretton Woodsban, és a szovjetek által megteremtett KGST rendsze- hoz, ott a fizetési mérleget borítja föl, amott pedig aláássa a valutát, ahogy pánik-
re egyaránt szilárdnak tûnt. A jóléti mozgólépcsô még egyre csak fölfelé vitt, és a köz- szerûen az egyik helyrôl a másikra menekül, az országhatárokon keresztül.” Abban az
gazdászok a gazdasági gépezet mûködésének kiszámítását és irányítását illetôen olyan idôben az euro-dollárok összegét 180 milliárdra becsülték.3
biztosak voltak képességeikben, hogy alkalomadtán már könnyedén annak „finom-
hangolását” emlegették. 1978-ban a Business Week pánikhangulatban tett jelentést a nemzetközi pénzügyi
rendszer „hihetetlen állapotáról”, és a 180 milliárd hirtelen körülbelül 400 milliárd
Ma ez a kifejezés csak gúnyos horkantásokat vált ki. Az elnök egyik híressé vált dollárnak megfelelô euro-dollárra, euro-márkára, euro-frankra, euro-guldenra és
mondása az volt, hogy ismer egy georgiai tenyérjóst, aki jobb elôrejelzést tud adni, euro-jenre ugrott fel. Az országokhoz nem kötôdô valutát forgalmazó bankároknak
mint a közgazdászok. Egy korábbi pénzügyminiszter, W. Michael Blumenthal azt módjukban állt korlátlan hiteleket nyújtani, és mivel egyáltalán nem követelték meg
mondja, hogy „a közgazdász szakma közel áll a csôdhöz, ami a jelenlegi helyzet tôlük, hogy készpénztartalékokat tartsanak fenn, képesek voltak verhetetlenül
megértését illeti – akár az elôrejelzéseket, akár az utólagos értelmezést tekintve”. 1 alacsony, kedvezményes kamatokkal folyósítani a hiteleket. A mai becslések az euro-
A közgazdasági elméletek összegabalyodott roncsai és a háború utáni gazdasági infra- valuta összesített értékét egybillió dollárra teszik.4
struktúra törmelékei között a vállalatok döntéshozói egyre növekvô bizonytalanság-
gal néznek szembe. A második hullám gazdasági rendszere, amelyben a nagyvállalatok felnövekedtek,
nemzeti piacokra, nemzeti valutákra és nemzeti kormányokra volt alapozva.
A banki kamatlábak hullámzanak, a valutaárfolyamok pörögnek. A központi Ez a nemzeti alapokon nyugvó infrastruktúra azonban teljesen képtelen magába
bankok kocsirakományszámra vásárolják és adják el a pénzt, hogy a kilengéseket
tompítsák, de a pörgés csak még erôsebbé válik. A dollár és a jen kabuki táncot jár, * European Currency Unit európai valuta egység. A könyv megírásának idején (1980-ban) az euro még nem léte-
és az európaiak a saját új valutájuk létrehozását (a furcsa nevû ECU* bevezetését) zett. – A ford.
[ 246 ] A harmadik hullám A vállalatok azonossági válsága [ 247 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
fogadni vagy szabályozni az új, transznacionális, elektronikus „euro-buborékot”. dó elônyöket. Az Euromoney, a bankárok nemzetközi folyóirata azt írja, hogy „az idô-
A második hullám számára tervezett struktúra többé nem felel meg. zónákat fegyverként lehet felhasználni a versenyben”.6
Valóban, reszket az egész globális szerkezet, ami eddig stabilizálta a világ kereske- Ez a felforrósult környezet arra ösztönzi a nagyvállalatokat, hogy szinte kénytelen-
delmi viszonyait a vállalatok számára, és az a veszély fenyeget, hogy darabjaira esik kelletlen beruházásokat hajtsanak végre és kölcsönöket vegyenek föl, mégpedig
szét. A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és az Általános Vámtarifa- és Kereskedel- különféle valutákban, és nem éves, 90 napos vagy akár heti fordulónapos rendszer-
mi Egyezmény erôs támadások kereszttüzében áll. Az európaiak egy olyan új struk- ben, hanem a szó szoros értelmében egyik napról a másikra, sôt percrôl percre hozva
túrát próbálnak összekovácsolni, amit ôk ellenôriznek. A „kevésbé fejlett országok” az meg a döntéseket. A vállalati felsô vezetés berkeiben megjelent egy új típusú szak-
egyik oldalon és a petróleumdollárjaikat forgató arabok a másikon befolyást követel- ember, „a nemzetközi készpénzforgalom menedzsere”, aki éjjel-nappal kapcsolatban
nek maguknak a jövô pénzügyi rendszerében, és arról beszélnek, hogy az IMF-fel áll a világméretû elektronikus kaszinóval, és az a dolga, hogy figyelje a legalacsonyabb
szemben létrehozzák a saját rendszerüket. A dollár trónfosztása megtörtént, és a kamatlábakat, a legjobb valutaárfolyamokat és a leggyorsabb megtérülést.* 7
világgazdaság egészét rángógörcsös rohamok szaggatják.5
A marketing területén szemmel láthatóan hasonló gyorsulás megy végbe. „A piac-
Mindehhez az energiaellátás és a források terén rendszertelenül fellépô hiányok és kutatóknak gyorsan kell döntésekre jutniuk, ha biztosítani akarják az életben mara-
bôségek; a fogyasztók, a dolgozók és a menedzserek attitûdjeiben bekövetkezô gyors dást holnap is” – állítja az Advertising Age címû hirdetési szaklap, beszámolva arról,
változások; a gyorsan növekvô kereskedelmi egyensúlyzavarok; és mindenekfölött a hogy „a televíziós hálózatok mûsorkészítôi... gyorsabban döntenek az olyan tévé-
még nem iparosodott világ egyre nagyobb mérvû fegyverkezési programjai társulnak. sorozatok megszüntetésérôl, amelyek a nézettség tekintetében gyengeséget mutat-
nak. Nincs többé kivárás hat vagy hét hétig, vagy egy-egy szezonon keresztül...
Ilyen tehát az az ingatag, zavaros környezet, amelyben a mai nagyvállalatok mûkö- Egy másik példa: a Johnson & Johnson cég tudomást szerez arról, hogy a Bristol-Myers
dôképességük fenntartásáért küszködnek. A menedzserek, akik irányítják ezeket, elhatározta magát, hogy aláígér a J&J által gyártott Tylenol-nak... A J&J vajon kivárá-
nem kívánnak lemondani a vállalati hatalomról. Küzdenek a profitokért, a termelé- si, majd-meglátjuk taktikát alkalmaz? Nem. Megdöbbentôen rövid idô alatt arra szán-
sért és saját boldogulásukért. De a legintelligensebb vezetôk – szembesülve a kiszá- ja el magát, hogy az üzletekben leszállítja a Tylenol árát. Nincs többé hetekig vagy
míthatatlanság, a közéleti kritika és ellenséges politikai nyomás meredeken emelke- hónapokig tartó habozás.” Maga ez a megszövegezés is szinte lélegzetért kapkod. 8
dô szintjével – kénytelenek megkérdôjelezni saját szervezeteik céljait, szerkezetét,
felelôsségi körét, sôt, a vállalatok létezésének értelmét is. Magát a raison d’être kérdé- A mûszaki fejlesztés, a termelés, a kutatás, az értékesítés, a továbbképzés és a
sét feszegetik. Legnagyobb vállalataink – látva maguk körül a második hullám vala- személyzeti munka terén a vállalatok minden osztályán és valamennyi fióküzletében
ha stabil kereteinek szétesését – azonossági válságot élnek át. ugyanez a gyorsulás figyelhetô meg a döntéshozatalban.
És itt ismét ezzel párhuzamos folyamatot látunk – bár talán kevésbé elôrehaladott
A felgyorsuló gazdaság szinten – a szocialista ipari országokban is. A KGST, ami öt évenként, az újabb ötéves
tervek kibocsátásakor szokta felülvizsgálni az árait, a lépéstartás érdekében arra kény-
A vállalatok azonossági válságát felerôsíti az a sebesség, amivel az események megtör- szerült, hogy évenként újítsa meg az árakat. Ez a periódus hamarosan hat hónap lesz,
ténnek. Maga a változási sebesség új elemet hoz a vezetésbe, arra kényszerítve a vál- vagy még rövidebb.9
lalati vezetôket, akik máris idegesek az ismeretlenné váló környezetben, hogy egyre
több és több döntést egyre gyorsabb ütemben hozzanak meg. A reakcióidôk mini- A vállalati „anyagcsere” általános felgyorsulásának sokféle eredménye van: a ter-
mumra korlátozódnak. mékek rövidebb gyártási ciklusai, több lízing és bérlemény, gyakoribb eladások és
Pénzügyi szinten az ügyletek sebessége azzal párhuzamosan gyorsul fel, ahogy a

* Ez a funkció egyáltalán nem jelentéktelen. Hasonlóan azokhoz a farmerekhez, akik több pénzhez jutnak abból,
bankok és más pénzügyi intézmények számítógépesítése folyik. Egyes bankok földraj- ha eladják a földjüket, mint ha élelmiszereket termelnek, egyes nagyvállalatok több profitot érnek el – vagy na-
zilag is áthelyezik székhelyüket, hogy kihasználják az idôzónák különbségeibôl adó- gyobb veszteségeket halmoznak fel – a valuta- és egyéb pénzügyi manipulációkból, mint a tényleges termelésbôl.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
vásárlások, több tiszavirág-életû fogyasztási minta, több divathóbort, hosszabb amelyeket eredetileg a piac tömegesítésére, masszifikálásra terveztek, most „buti-
továbbképzési idô a dolgozók számára (akiknek folytonosan meg kell ismerkedniük kokat” állítanak fel saját területükön, és Phyles Sewell, az áruházak szövetségének
az új eljárásokkal), gyakoribb változások a szerzôdésekben, több egyezkedési és jogi alelnöke azt jósolja, hogy „még nagyobb mértékû specializáció elébe nézünk... még
tevékenység, gyakoribb árváltozások, több szervezeti átalakítás, nagyobb függôség az több különféle osztállyal”.
aktuális adatoktól, több ad hoc szervezés – az inflációval súlyosbítva.
Az áruk és szolgáltatások gyorsan növekvô változatosságát a fejlett technikai szín-
A végeredmény egy magas kockázatokkal mûködô, magas adrenalinszintû üzleti vonalú országokban gyakran azzal magyarázzák, hogy a vállalatok megkísérlik mani-
környezet. Könnyû megérteni, hogy a sok irányból érkezô és egyre növekvô nyomá- pulálni a fogyasztót, mesterségesen újabb és újabb igényeket teremtve, hogy ezzel is
sok közepette sok üzletember, bankár és nagyvállalati vezetô miért tûnôdik el azon, hizlalhassák a profitot, és hogy az egymástól jelentéktelen különbségekkel eltérô áruk
hogy pontosan mit is csinál és miért. A második hullám bizonyosságának világában között való választás lehetôségéért magas árat szabnak. Ezekben a vádakban kétség-
felnevelkedett vezetôk azt látják, hogy az általuk ismert világ a változások rázúduló kívül van igazság. De van valami, ami mélyebben is munkálkodik. Mert az áruk és
hullámának súlya alatt darabokra hullik.10 szolgáltatások növekvô differenciálódása csak azt a növekvô változatosságot tükrözi,
ami a harmadik hullám demasszifikált társadalmának tényleges igényeit, értékeit
és életstílusát jellemzi.
A demasszifikált társadalom
A társadalmi sokszínûség növekedését a munkamegosztás további finomodása is
Még ennél is titokzatosabb és felzaklatóbb számukra az ipari tömegtársadalom széttö- táplálja, ami megjelenik a munkaerô-piacon is, és az új szakmák burjánzásában
redezése, amelyben megtanultak hatékonyan tevékenykedni. A második hullám mérhetô le, különösen a fehérgalléros és a szolgáltatási területeken. Az újságokban
menedzsereinek azt tanították, hogy a tömeggyártás a termelés legfejlettebb és leg- megjelenô álláshirdetések például „hi-tech titkárnôt”, vagy „miniszámítógép-prog-
hatékonyabb formája, a tömeges piacnak szabványosított árukra van szüksége, a tö- ramozót” keresnek. A szolgáltatási szakmák egyik konferenciáján láttam egy pszicho-
meges elosztás alapvetô fontosságú, és a munkások egységes arculatú „tömeget” alkot- lógust, aki 68 új foglalkozást sorolt fel, a fogyasztási tanácsadótól, a közérdekvédôtôl
nak, amelyben mindannyian egyformák és egységes ösztönzô eszközökkel motivál- és a szexterapeutától a pszicho-kemoterapeutáig és az ombudsmanig.
hatók. A hatékony menedzser megtanulta, hogy céljai eléréséhez szinkronizációra,
centralizációra, maximalizációra és koncentrációra van szükség. A második hullám Ahogy a szakmák és munkakörök differenciálódnak és a saját munkánk egyre ke-
környezetében ezek a feltevések alapvetôen helyesek is voltak. vésbé behelyettesíthetôvé válik, ugyanúgy az emberek is egyre nehezebben pótolha-
tóak. Az emberek – visszautasítva, hogy pótolhatóként kezeljék ôket – saját etnikai,
Ma – ahogy a harmadik hullám betör – a vállalati vezetô úgy találja, hogy mind- vallási, szakmai, szexuális, szubkulturális és személyes, egyéni különbségeik teljes
ezek a régi alapelvek megkérdôjelezôdnek. Maga a tömegtársadalom, amelynek tudatában érkeznek a munkahelyükre. Olyan csoportok, amelyek a második hullám
kiszolgálására a nagyvállalatot tervezték, elkezd demasszifikálódni. Nem csupán az korszakának idején mindvégig azért küzdöttek, hogy „integrálódjanak” vagy „asszi-
információ, a termelés és a családi élet, hanem az árupiac és a munkaerôpiac is kisebb, milálódjanak” a tömegtársadalomban, most nem mutatnak hajlandóságot a beolva-
mozaikszerû darabokra törik szét. dásra. Ehelyett különleges jellegzetességeiket hangsúlyozzák. És a második hullám
nagyvállalatai, amelyeknek a szervezeti felépítése még ma is a tömegtársadalom
A tömegáruk egységes piaca egyre kisebb darabokra felaprózódó, állandóan változó számára történô tömeggyártás céljait szolgálja, még mindig csak bizonytalanul tapo-
minipiacok halmazára szakad szét, ami a választék, a modellek, típusok, méretek, gatózva keresik az utat ahhoz, hogy meg tudjanak küzdeni a sokféleség dagályával
színek és egyéb testre szabási jellemzôk folytonosan bôvülô kínálatát kívánja meg. alkalmazottaik és ügyfeleik körében egyaránt.
A Bell Telefontársaság, amely valaha azt remélte, hogy minden amerikai otthonban
pontosan ugyanolyan fekete telefonkészülék lesz – és ezt majdnem el is érte – most Bár ez a jelenség talán az Egyesült Államokban a legnyilvánvalóbb, a társadalmi
körülbelül ezerféle készüléket gyárt: rózsaszínû, zöld és fehér telefonokat, a gége- demasszifikáció másutt is gyors ütemben halad elôre. Nagy-Britanniában, ami valaha
betegségekben szenvedôk vagy a vakok számára tervezett speciális készülékeket, rendkívül homogén országnak tekintette magát, ma pakisztáni, nyugat-indiai, cipru-
és az építkezéseknél használható robbanásbiztos berendezéseket. A nagy áruházak, si és ugandai etnikai kisebbségek, ázsiaiak, törökök és spanyolok keverednek a benn-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szülött lakossággal, ami maga is egyre heterogénebbé válik. Idôközben a japán, összezavarodnak abban a világban, amelyet már nem ismernek, s amelyben nem tud-
amerikai, német, holland, arab és afrikai turisták és látogatók áradata amerikai ham- nak többé eligazodni.
burgersütödéket, japán tempuraéttermeket és az üzletek kirakataiban olyan felira-
tokat hagy maga után, amelyek ezt hirdetik: „Beszélünk spanyolul!”.
A vállalat újrameghatározása
Az etnikai kisebbségek mindenütt a világon újra érvényesíteni akarják azonosságu-
kat, és követelik sokáig megtagadott jogaikat a munkához, a magasabb bérekhez és a A társasági tulajdonban lévô vállalatok azonossági válságát, ami ez elôtt a nyugtalan
vállalati hierarchiában való feljebbjutáshoz. Az ausztráliai bennszülöttek, az új-zélan- háttér elôtt bontakozik ki, tovább mélyíti egy olyan új, világméretû mozgalom felbuk-
di maorik, a kanadai eszkimók,11 az amerikai feketék, a chicanók, sôt a távol-keleti kanása, ami nem csupán a vállalati politika egyik vagy másik részkérdését érintô
kisebbségek is, amelyek valaha politikailag passzívnak voltak tekinthetôk, mind moz- szerény változásokat igényel, hanem magának a vállalat céljának a mélyreható újra-
golódnak. A bennszülött amerikaiak Maine államtól egészen a távoli nyugati terüle- fogalmazását követeli. David Ewing, a Harvard Business Review szerkesztôje azt írja,
tekig jogaikat hangsúlyozzák, a Red Power (Vörös Hatalom) elnevezésû szervezetük hogy „a közvélemény haragja rémisztô ütemben kezd feltörni a nagyvállalatokkal
azt követeli, hogy visszakapják törzseik földjét, és eközben az OPEC országokkal alku- szemben.” Ewing idéz egy 1977-es tanulmányból, amelyet a harvardi közgazdasági
doznak gazdasági és politikai támogatásért.12 fakultás egyik tudományos munkatársa tett közzé, s amelynek a kutatási eredményei
– Ewing szerint – „visszhangot keltettek az egész üzleti világban”. A tanulmány szer-
Még Japánban is, ami hosszú idôn át a legegységesebb volt az ipari országok között, zôje által vizsgált fogyasztói körnek körülbelül a fele úgy érezte, hogy rosszabb ellá-
egymásra halmozódnak a demasszifikálódás jelei. Egy mûveletlen fegyenc egyik tást kap a piacon, mint egy évtizeddel korábban; a vizsgált minta háromötöd részének
napról a másikra szónokként lép fel a csekély kisebbséget alkotó ajnó nép érdekeinek véleménye szerint a termékek minôsége romlott, és a megkérdezett személyeknek
képviseletében. A koreai kisebbség nyugtalankodik, és a Sophia Egyetemen Masaaki több, mint a fele nem bízott a termékek garanciájában. Ewing idéz egy aggódó üzlet-
Takane szociológus ezt mondja: „Egy ideje aggodalom gyötör... a japán társadalom ma embert, aki ezt mondta: „Olyan érzése van az embernek, mintha a Szent András
gyors ütemben veszíti el egységét és dezintegrálódik.”13 törésvonalon ülne.”14
Dániában egyes helyeken utcai harcok törnek ki a dánok és a bevándorló munká- Még ennél is rosszabb – folytatja Ewing –, hogy „egyre több ember nem egy-
sok, bôrdzsekis motorosok és hosszú hajú fiatalok között. Belgiumban a vallonok, a szerûen rosszkedvûvé, ingerültté, vagy dühössé válik, hanem... irracionálisan és
flamandok és a brüsszeliek felújítják ôsrégi, még az iparosítás elôtti korba visszanyúló szeszélyesen retteg az új technológiáktól és az új üzleti vállalkozásoktól”.
vetélkedésüket. Kanadában Québec a kiválással fenyegetôzik, a nagyvállalatok bezár-
ják székhelyüket Montreálban, és az angolul beszélô vállalati vezetôk az egész ország- A nagy értékû, elsô osztályú, biztosnak tekintett részvényekkel és értékpapírokkal
ban intenzív francia nyelvi kurzusokon vesznek részt. foglalkozó óriási könyvviteli cég, a Price Waterhouse vezetô munkatársa, John C. Bieg-
ler szerint „a közvélemény bizalma az amerikai nagyvállalatok iránt ma alacsonyabb,
Azok az erôk, amelyek létrehozták a tömegtársadalmat, hirtelen ellenkezô hatást mint bármikor a nagy gazdasági válság óta. Az amerikai üzleti életet és a számviteli
váltanak ki. A nacionalizmus a fejlett technikai környezetben regionalizmussá válto- szakmát folyamatosan elszámoltatják és felelôsségre vonják, teljesen alaptalanul egy-
zik. Az „olvasztótégely” nyomását felváltja az új etnikai sokféleség. A média ahelyett, fajta újraigazolást követelve szinte mindennel kapcsolatban, amit teszünk... A válla-
hogy tömegkultúrát hozna létre, inkább maga is demasszifikálódik. Mindezek a fej- latok teljesítményét új és ismeretlen normák szerint mérik.”15
lôdési vonulatok az energiaformák választékának bôvülésével és a tömegtermelésen
túlmutató haladással párhuzamosan futnak. Hasonló tendenciák érvényesülnek Skandináviában, Nyugat-Európában, sôt –
sottovoce – a szocialista ipari országokban is. A Toyota cégbirodalom hivatalos magazin-
Az egymással összefüggô változások teljesen új kereteket teremtenek, amelyek jának megfogalmazása szerint „Japánban egy olyan típusú állampolgári mozgalom
között a társadalom termelô szervezetei – mind a kapitalista gazdasági társaságok, gyûjt erôt, amilyen sohasem volt azelôtt, s ami bírálja azt a módot, ahogyan a nagy-
mind pedig a szocialista vállalatok – a jövôben mûködni fognak. Azok a vezetôk, akik vállalatok beleavatkoznak az emberek mindennapi életébe.”
továbbra is a tömegtársadalom fogalmaiban gondolkodnak, sokkot szenvednek és

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Bizonyos, hogy a nagyvállalatok történetük során máskor is kerültek már perzselô A feszültségek pentagonja
támadások kereszttüzébe. A ma hangoztatott panaszok nagy része azonban gyökere-
sen eltér a korábbiaktól, mert ezek a bírálatok a harmadik hullám civilizációjának A vállalat újrameghatározása nem elhatározás kérdése, hanem szükségképpen
újonnan felszínre bukkanó értékeibôl és elveibôl származnak, nem pedig a haldokló megadandó válasz a termelés feltételeiben bekövetkezett ötféle forradalmi változásra.
ipari múltból. A fizikai környezetben, a társadalmi erôk felsorakozásában, az információ szerepében,
a kormányszervezetekben és az erkölcsben bekövetkezett változások új, többoldalú és
A második hullám korában a nagyvállalatokat mindvégig elsôsorban vagy kizáró- többcélú intézménnyé formálják a vállalatot.
lag gazdasági egységnek tekintették, és az ellenük irányuló támadások alapvetôen
gazdasági kérdéseket hangsúlyoztak. A bírálók olyan dolgok miatt támadták ôket, Ezek közül a szorító hatások közül az elsô a bioszférából származik.
mint például hogy alulfizetik dolgozóikat, túlságosan magas árakat számítanak fel a
fogyasztóknak, kartelleket formálnak az árak rögzítésére, gyenge minôségû árukat Az 1950-es évek közepén, amikor az Egyesült Államokban tetôfokára ért a máso-
gyártanak, és ezer más gazdasági bûnért. De akármennyire határozottak és erélyesek dik hullám, a világ népessége mindössze 2,75 milliárd fô volt. Ma több, mint 4 mil-
voltak is, ezek a kritikusok többnyire elfogadták a vállalatok önmeghatározását: liárd. Az 1950-es években a Föld népessége mindössze 87 ezer trillió (87x1015) BTU-
osztották azt a nézetet, hogy a nagyvállalat eredendôen gazdasági intézmény. nyi energiát használt fel évente. Ma több mint 260 ezer trilliót fogyasztunk. Az 50-es
évek közepén összfogyasztásunk egy olyan kulcsfontosságú nyersanyagból, mint pél-
A vállalatok mai bírálói teljesen eltérô elôfeltevésekbôl indulnak ki. A közgazdasá- dául a cink, mindössze 2,7 millió metrikus tonna volt. A mai adat 5,6 millió metrikus
gi szempontoknak a politikától, az erkölcstôl és az élet más dimenzióitól való mester- tonna.
séges elválasztását támadják. Egyre inkább felelôsnek tartják a vállalatokat nem csupán
gazdasági teljesítményükért, hanem a mellékhatásaikért is, amelyek a környezetük- Bolygónkkal szemben támasztott igényeink – akármilyen módon mérjük is azokat
ben gyakorlatilag mindenre kiterjednek, a levegôszennyezéstôl a vezetôkre nehezedô – vad iramban növekednek. Ennek eredményeként a bioszféra riasztó jelzéseket küld
stresszig. Támadják a vállalatokat az azbesztmérgezésért; azért, hogy szegény embe- hozzánk – a szennyezés, az elsivatagosodás, az óceánokat érintô mérgezôdés és enyhe
rek csoportjait tengeri malacként használják gyógyszerek teszteléséhez; hogy eltorzít- éghajlatváltozások jeleit –, amelyeket egészen a legkomolyabb katasztrófák bekövet-
ják a még nem iparosodott világ fejlôdését; rasszizmusért és szexizmusért, titkolózá- kezésének veszélyére figyelmeztetnek, de alig veszünk róluk tudomást. Ezek a figyel-
sért és csalásért. Kipellengérezik ôket a nemkívánatos rezsimek és politikai pártok, meztetések arra intenek bennünket, hogy többé nem szervezhetjük úgy a termelést,
a chilei fasiszta generálisok, a dél-afrikai rasszisták és az olasz kommunista párt támo- ahogyan a múltban, a második hullám idején tettük.
gatásáért egyaránt.
A nagyvállalat a gazdasági termelés fô szervezôjeként a környezeti hatások tekinte-
Valójában nem arról van szó, hogy ezek a vádak igazak-e – sajnos, túlságosan gyak- tében is kulcsszerepet játszik. Ha folytatni akarjuk gazdasági növekedésünket – való-
ran igazak. Ennél azonban sokkal fontosabb a vállalatnak az az újszerû felfogása, amit jában, ha egyáltalán életben akarunk maradni –, a holnap menedzsereinek fel kell
sugallnak. Mert a harmadik hullám növekvô igényt hoz magával egy teljesen újfajta vállalniuk azt a feladatot, hogy a vállalatok környezeti hatásait negatívról pozitívra
intézmény, az olyan vállalat iránt, amelynek többé nem egyszerûen csak az a dolga, változtatják. Ha ezt a felelôsséget nem vállalják önkéntesen, akkor kényszeríteni fog-
hogy nyereséget hozzon vagy árukat termeljen, hanem hogy emellett hozzájáruljon a ják ôket, hogy megtegyék, mert a bioszféra aggasztó mértékben változó állapota ezt
rendkívül bonyolult ökológiai, erkölcsi, politikai, faji, szexuális és szociális problémák megköveteli. A vállalat átalakulóban van: egyszersmind környezeti intézménnyé
megoldásához is. válik, mégpedig nem tanácsadók, radikálisok, ökológusok vagy kormányhivatalnokok
hatására, hanem a termelés és a bioszféra viszonyában végbemenô anyagi természetû
A nagyvállalat – ahelyett, hogy csupán eredeti, specializált gazdasági funkcióját változások következtében.
töltené be – a bírálatok, a mûködésére vonatkozó új törvényi szabályozások és a saját
felelôs vezetôinek körében terjedô új felfogás hatására fokozatosan többcélú intéz- A második nyomás abból az eddig kevés figyelemre méltatott változásból ered, ami
ménnyé válik. abban a társadalmi környezetben megy végbe, amelyben a vállalat mûködik. Ez a kör-
nyezet ma sokkal jobban szervezett, mint azelôtt volt. Valaha minden cég olyan

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
körülmények között mûködött, amit alulszervezett társadalomnak nevezhetünk. nyereségi mutatói esetében), s egyre nagyobb nyomás nyilvánul meg a „hirdetések
A szocioszféra ma – különösen az Egyesült Államokban – a szervezettség új szintjére igazságának” vagy a „hitelezések igazságának” kérdéseiben. Az új korszakban az
lépett. Hemzsegnek benne a jól szervezett, gyakran pénzügyileg is jól megalapozott, „információs hatások” ugyanolyan komoly kérdéssé válnak, mint a környezeti és
egymással kölcsönös kapcsolatban álló társaságok, ügynökségek, szakszervezetek és társadalmi hatások, és a vállalatot nemcsak gazdasági termelônek, hanem informá-
más csoportok. ciótermelônek is tekintik.
Ma az Egyesült Államokban körülbelül 1370 ezer vállalat mûködik, jóval több mint A vállalatokra nehezedô negyedik nyomás a politikából és a hatalmi szférából szár-
90 ezer iskola és egyetem, 330 ezer templom, 13 ezer országos szervezet több száz- mazik. A társadalom egyre színesebbé válása és a mindenütt zajló változások felgyor-
ezernyi helyi szervezete, valamint számtalan pusztán helyi szervezôdésû környezet- sulása tükrözôdik a kormányzati apparátusok elképesztôen bonyolulttá válásában.
védelmi, társadalmi, vallási, sport-, politikai, etnikai és polgári csoport, amelyek A társadalom differenciálódása a kormányzati gépezet differenciálódásához vezet,
mindegyikének megvan a saját programja és célkitûzésrendszere. Mindezeknek a köl- s ennélfogva minden egyes vállalatnak az állami irányítás egyre jobban specializálódó
csönös kapcsolatait 144 ezer jogi cég segít szabályozni. hivatalaival vagy más szervezeti egységeivel kell együttmûködniük. Ezeket az egy-
ségeket többnyire rosszul koordinálják, és mindegyiknek megvan a maga elsôbbségi
Ebben az erôsen zsúfolt szocioszférában minden vállalati akció hatásai tovább- politikája, ráadásul az állandó átszervezés örökös zûrzavart teremt.
gyûrûzôdnek. Ezek a hatások nemcsak a magányos, támasz nélküli egyéneket érin-
tik, hanem a szervezett csoportokat is, amelyek közül soknak jól képzett szakmai Jayne Baker Spain, a Gulf Olajtársaság rangidôs alelnöke rámutatott, hogy tíz vagy
személyzete, saját sajtója, politikai befolyása és olyan forrásai vannak, amelyeknek a tizenöt évvel ezelôtt még „nem volt EPA, nem volt EEOC, nem volt ERISSA, nem volt
segítségével szakértôket, ügyvédeket és más támogatókat bérelhetnek fel. OSHA, nem volt ERDA, és nem volt FEA”. Mindezek a szervezetek – sok más kor-
mányügynökséggel együtt – azóta jöttek létre.16
A finoman összehangolt szocioszférában a vállalati döntéseket szigorúan és alapo-
san felülvizsgálják. A vállalatok által a munkanélküliség, a közösségi zavarok, a kény- Így tehát minden vállalat egyre inkább beleágyazódik a politikába, helyi, regionális,
szerû mobilitás és hasonló jelenségek formájában okozott „társadalmi szennyezést” országos, sôt nemzetközi szinten is. Az ellenkezô irányban pedig minden fontos válla-
azonnal észreveszik, és nyomást gyakorolnak a cégekre, hogy vállaljanak felelôsséget lati döntés – más következményei mellett – legalábbis közvetett módon kivált bizo-
– sokkal nagyobb mértékben, mint azelôtt valaha is – nemcsak gazdasági, hanem nyos politikai hatásokat, és azokért egyre inkább felelôsnek is tekintik.
társadalmi „termékeikért” is.
Végül, ahogy a második hullám civilizációja elhalványodik és értékrendszere szét-
A nyomások harmadik csoportja az infoszféra megváltozását tükrözi. A társadalom morzsolódik, egy ötödik nyomás is keletkezik, ami minden intézményre hatással van,
demasszifikálódása azt jelenti, hogy a társadalmi intézmények között – ideértve a beleértve a vállalatot is. Ez pedig nem más, mint a felerôsödött erkölcsi nyomás.
vállalatokat is – a kölcsönös egyensúlyi viszonyok fenntartásához sokkal több infor- Az azelôtt normálisként elfogadott viselkedést egyszercsak korruptnak, erkölcs-
máció cseréjére van szükség. A harmadik hullám termelési módszerei tovább erôsítik telennek vagy botrányosnak kezdik tekinteni. A Lockheed megvesztegetési botránya
a vállalatok éhségét az információ mint nyersanyag iránt. A vállalat úgy szippantja be megbuktat egy kormányt Japánban. Az Olin Részvénytársaság ellen vádat emelnek,
magába az adatokat, mint egy gigantikus porszívó, feldolgozza azokat, majd – egyre mert fegyvereket szállít Dél-Afrikának.17 A Gulf Olajtársaság elnökét lemondásra kény-
komplexebb módon – szétosztja mások között. Ahogy az információ a termelés szem- szerítik egy megvesztegetési botrány nyomán. Nagy-Britanniában a Distillers vállalat
pontjából is központi jelentôségûvé válik, és az iparban szaporodnak az „információ- vonakodása, hogy megfelelô kártérítést fizessen a Thalidomid elnevezésû gyógyszer
menedzserek”, a vállalat szükségképpen hatást gyakorol az információs környezetre áldozatainak, a McDonnell Douglas cég DC 10 típusú repülôgépeinek gyártásánál
is, pontosan úgy, ahogyan hatással van a fizikai és társadalmi környezetre. elkövetett hibák mind-mind az erkölcsi felháborodás hullámait váltják ki. 18 A vállalat
erkölcsi helyzetére egyre inkább úgy tekintenek, mint olyan tényezôre, amelynek
Az információ újkeletû fontossága konfliktusokhoz vezet a vállalati adatok ellenôr- közvetlen hatása van a társadalom értékrendszerére, éppen olyan jelentôs mértékben,
zését illetôen: csaták folynak több információ nyilvánosságra hozataláért, a nyilvános mint amennyire a vállalat mûködése hatással van a fizikai környezetre és a társadal-
számlavezetés megkövetelésével kapcsolatban (például az olajtársaságok termelési és mi rendszerre. A vállalat tehát egyre inkább morális hatásokat is „termelô.”

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez az öt elsöprô erejû változás a termelés anyagi és nem anyagi feltételeinek köré- tos fejlesztési brosúrák, amelyek a társadalmi felelôsség új korszakát hirdetik, igen
ben egyaránt tarthatatlanná teszi azt a második hullám tankönyveiben terjesztett gyakran rablólovagok kapzsiságának álcázására szolgálnak. Mindazonáltal – válasz-
felfogást, miszerint a vállalat nem más, mint gazdasági intézmény. Az új feltételek ként a harmadik hullám új nyomására – alapvetô „paradigmaváltás”, új fogalmi keret
között a vállalat nem mûködhet többé csupán valamilyen gazdasági funkció maxima- megalkotása megy végbe a vállalat szerkezetének, céljainak és felelôsségének tekin-
lizálására szolgáló gépezetként – legyen az a funkció akár az árutermelés, akár a tetében egyaránt. Ennek a változásnak számos jele van.
profitszerzés. Magának a „termelés” fogalmának a meghatározása is annyira kibôvült,
hogy ma már magába foglalja nemcsak a vállalat tevékenységének központi célját, Például az Amoco, egy vezetô olajvállalat a következôket állítja: „Vállalatunknak az
hanem a mellékhatásait is, a közvetlen hatások mellett azokat is, amelyek hosszú üzemek elhelyezését tekintve az a politikája, hogy a szokásos gazdasági értékelést
távon válnak érezhetôvé. Egyszerûen szólva, ma minden vállalatnak több „terméke” kiegészítsük a társadalmi következmények részletes feltárásával... Sok tényezôt
van (és többért tartják felelôsnek is), mint amennyit a második hullám menedzserei- veszünk figyelembe, köztük a fizikai környezetre és a közösségi létesítményekre
nek valaha is tekintetbe kellett venniük – köztük nem csupán gazdasági, hanem gyakorolt hatást... és a helyi munkaerôpiaci viszonyokra gyakorolt hatást is, különös
környezeti, társadalmi, információs, politikai és erkölcsi termékek is. tekintettel a kisebbségekre.” Az Amoco továbbra is a gazdasági megfontolásokra helyezi
a legnagyobb hangsúlyt, de fontosságot tulajdonít más tényezôknek is. És ahol az
A vállalat céljait tehát nem lehet többé egyes számban kifejezni – nemcsak a pro- üzemek különbözô telepítési lehetôségei gazdasági szempontból hasonlóak, de „a tár-
paganda vagy a nyilvános kapcsolatok szintjén, hanem az azonosság és az önmeg- sadalmi hatás tekintetében eltérôek”, ezek a társadalmi tényezôk bizonyulhatnak
határozás szintjén sem. döntô fontosságúnak.
Arra számíthatunk, hogy egyik vállalatnál a másik után belsô csaták bontakoznak Vállalatok egyesítésére vonatkozó javaslatok esetében a Control Data Corporation,
ki azok között, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a második hullám múltjának egy- egy vezetô amerikai számítógépgyártó vállalat igazgatói kifejezetten számításba vesz-
célú vállalatához, illetve azok között, akik készek alkalmazkodni a harmadik hullám nek nemcsak pénzügyi és gazdasági megfontolásokat, hanem „minden más lényeges”
termelési feltételeihez a holnap többcélú vállalatának létrehozása érdekében. tényezôt is – köztük az egyesítésnek az alkalmazottakra és azokra a közösségekre
gyakorolt társadalmi hatásait is, amelyeket a Control Data mûködése érint. És míg más
vállalatok versengve igyekeznek áttelepülni a külvárosi területekre, a Control Data új
A többcélú vállalat üzemeit tudatos politikával Washington, St. Paul és Minneapolis belvárosi körzetei-
ben építette fel, hogy ezáltal elôsegítse a kisebbségi munkanélküliség csökkentését és
Nekünk, akik a második hullám civilizációjában nevelkedtünk fel, nehéz így szemlél- a városi központok újjáélesztését. A vállalat abban jelöli meg saját feladatát, hogy „ja-
nünk ezeket az intézményeket. Nehéz úgy gondolnunk egy kórházra, mint aminek vítsa az emberek életének minôségét, és biztosítsa az emberek egyenlôségét és lehe-
egészségügyi feladatai mellett gazdasági funkciói is vannak, olyan intézménynek tôségeit”. Az egyenlôség meglehetôsen szokatlan cél egy vállalat számára.20
tekinteni az iskolát, ami az oktatás mellett politikai funkciót is betölt, vagy belátni,
hogy egy vállalatnak fontos „gazdaságon túli” funkciói is vannak. A második hullám Az Egyesült Államokban a nôk és a nem fehér bôrû állampolgárok munkahelyi
gondolkodásmódjának egy nemrég visszavonult tekintélyes képviselôje, II. Henry karrierlehetôségeinek biztosítása az országos politika már régóta esedékes feladatává
Ford ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy a vállalat „a társadalom gazdasági szük- vált. Egyes vállalatok olyan messzire mentek ennek a kérdésnek a megoldására tett
ségleteinek szolgálatára tervezett speciális eszköz, amelynek nem áll módjában olyan erôfeszítéseikben, hogy vezetôiket pénzjutalmakban részesítik a „megerôsítô progra-
társadalmi igényeket szolgálni, amelyek nem függnek össze gazdasági mûködésével.” 19 mok” céljainak eléréséért. A Pillsburynél, egy vezetô élelmiszeripari vállalatnál három
De míg Ford és a második hullám más védelmezôi ellenállnak a termelési szervezet fô termékcsoportjuk mindegyikének nemcsak a következô évre szóló értékesítési
újrameghatározásának, sok vállalat máris ténylegesen megváltoztatja céljainak meg- tervvel kell rendelkeznie, hanem a nôknek és a kisebbségi csoportok tagjainak alkal-
fogalmazását és politikáját egyaránt. mazására, továbbképzésére és elôléptetésére vonatkozó tervvel is. A vezetôk ösztön-
zése összefüggésben áll ezeknek a társadalmi céloknak az elérésével. Az AT&T-nél
Valódi változások helyett gyakran láthatunk a hatalom körül leírt üres tisztelet- minden vezetô munkáját évente értékelik. A megerôsítô programok céljának elérése
köröket, és sûrûn találkozunk a közvéleményt megtévesztô propagandával is. A diva- a pozitív értékelés részének számít. A New York-i Chemical Banknál a fióküzletvezetôk

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
munkahelyi teljesítményének értékelésében tíz-tizenöt százalék súllyal esik latba a Ezzel az új komplexitással szembesülve a mai menedzserek közül sokan vissza-
társadalmi teljesítmény – idetartozik a többi között a közösségi szervezetek vezetô- hôkölnek. Nem állnak rendelkezésükre azok az intellektuális eszközök, amelyek
ségében való részvétel, hitelek nyújtása nem nyereségorientált szervezetek számára, a harmadik hullám idején kellenek a vezetéshez. Tudjuk, hogyan kell mérni egy
és a kisebbségekhez tartozó dolgozók felvétele, illetve azok elômeneteli lehetôségei- vállalat nyereségességét, de hogyan mérjük vagy értékeljük a nem gazdasági célok
nek a biztosítása. És a Gannett sajtóbirodalomnál Allen Neuharth vezérigazgató teljesítését? John C. Biegler a Price Waterhouse-nál azt mondja, hogy „a vezetôket arra
nyersen megmondja a szerkesztôknek és a helyi kiadóknak, hogy „érdemeik jelentôs kérik, hogy vegyék számításba a vállalat viselkedését olyan területeken is, ahol még
részét annak alapján fogják megítélni, hogy milyen elôrehaladást tettek ezekben a... nem alakultak ki az elszámoltathatóság igazi normái – ahol az elszámoltatásnak és a
programokban.”21 felelôsségre vonásnak még a nyelvezete sem fejlôdött ki”.23
Hasonlóképpen, számos vezetô nagyvállalatunknál azt látjuk, hogy különlegesen Ez magyarázza azokat az erôfeszítéseket, amelyek a felelôsség leírására alkalmas új
megerôsödik a státusa és a befolyása azoknak a vezetôknek, akik a vállalati viselkedés nyelvi kifejezések fejlesztésére irányulnak. Valóban, maga a könyvviteli szakma is for-
környezeti következményeivel foglalkoznak. Egyesek ezek közül közvetlenül az radalom küszöbén áll, és ott tart, hogy valósággal ki fog törni a gazdasági fogalmak
elnöknek tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Más vállalatok igazgatótanácsában kereteibôl.
speciális bizottságokat állítottak fel a vállalat új felelôsségi köreinek meghatározására.
Az Amerikai Könyvviteli Egyesület például közreadta „a hatékonyság nem pénz-
A vállalatok nem minden esetben vállalnak ténylegesen ilyen társadalmi elkötele- ügyi mérôeszközeivel” és „a társadalmi programok hatékonyságának mérésével”
zettséget. Rosemarie Bruner, a Hoffmann-La Roche cég amerikai leányvállalatának foglalkozó bizottságok jelentéseit. Olyan nagyarányú munka folyik ezen a téren, hogy
közösségi ügyekben illetékes igazgatója szerint „ennek egy része természetesen tiszta ezek a jelentések bibliográfiájukban majdnem 250 tanulmányt, monográfiát és doku-
propaganda. Egy további része önigazolás. Nagy része azonban valóban a vállalati mentumot sorolnak fel.24
funkciók megváltozott felfogását tükrözi.” Bár kelletlenül – talán a tiltakozásoktól,
a bírósági keresetektôl és a kormányintézkedésektôl való félelemtôl hajtva, valamint Philadelphiában a Emberi Források Hálózata nevû tanácsadó cég tizenkét vezetô
dicséretesebb okokból is –, de a menedzserek kezdenek alkalmazkodni az új termelé- amerikai nagyvállalattal mûködik együtt, hogy az ipar teljes keresztmetszetében
si viszonyokhoz, és elfogadják azt a gondolatot, hogy a vállalatnak többféle célja van. 22 alkalmazható módszereket fejlesszen ki azoknak a fogalmaknak a pontos meghatá-
rozására, amelyeket a vállalat „gazdaságon túli” céljainak nevezhetünk. Megpróbálják
integrálni ezeket a célokat a vállalati tervezésbe, és módszereket igyekeznek találni a
Több végsô cél vállalat gazdaságon túli teljesítményének mérésére. Idôközben Washingtonban a
kereskedelmi miniszter, Juanita Kreps a tiltakozás viharát váltotta ki azzal a javaslatá-
A kialakuló sokcélú vállalat – egyebek között – szélesebb látókörû vezetôket kíván val, hogy magának a kormánynak kellene elkészítenie egy „társadalmi teljesítmény-
meg. Olyan vezetésre van szüksége, ami képes a célok sokaságának meghatározására, indexet”, amit úgy írt le, mint „olyan eszközt, amelyet a vállalatok teljesítményük
súlyozására és egymáshoz kapcsolására, vagyis olyan szervesen összefüggô vállalati társadalmi következményeinek értékelésére használhatnak”.25
célrendszer kidolgozására, ami egynél több cél elérését teszi egyidejûleg lehetôvé.
A sokcélú vállalat olyan vezetési politikát kíván meg, ami nemcsak egy, hanem egy- Hasonló munka folyik párhuzamosan Európában is. A berlini székhelyû Nemzetközi
szerre több változó optimalizálását is képes elérni. Semmi sem állhat ennél messzebb Környezeti és Társadalmi Intézet munkatársai, Meinolf Dierkes és Rob Coppock szerint
a második hullám hagyományos menedzserének egyoldalú gondolkodásmódjától. „Európában sok nagyvállalat és középvállalat kísérletezik a társadalmi teljesítményrôl
való beszámoltatás gondolatával... A Német Szövetségi Köztársaságban például a
Továbbá, ha a többszörös célok igényét elfogadtuk, kénytelenek vagyunk új mérté- legnagyobbak közül húsz vállalat tesz közzé rendszeresen társadalmi jelentéseket.
keket bevezetni a vezetôi teljesítmény mérésére. A régi vezetô azt tanította, hogy Továbbá több mint száz más vállalat is készít „belsô felhasználásra szolgáló” társadal-
egyetlen „végsô cél” elérésére kell törekedni, a harmadik hullám vállalatvezetôjének mi jelentéseket a vezetés számára.
viszont figyelmet kell fordítania egyidejûleg több – társadalmi, környezeti, informá-
ciós, politikai és erkölcsi – végsô célra is, amelyek mind összefüggnek egymással.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezek közül a jelentések közül egyesek csupán reklámszólamokat pufogtatnak – dászok és számviteli szakemberek munkájának integrálását a társadalomtudósokéval,
beszámolnak a vállalat „jó munkájáról”, amelyek gondosan figyelmen kívül hagyják akik kifejlesztették a társadalmi indikátorokat és a társadalmi elszámolás módszereit.
az olyan kényes problémákat, mint például a környezetszennyezés. Mások azonban
figyelemre méltóan nyíltak, objektívak és szókimondóak. Így például egy társadalmi Hollandiában a Delfti Egyetem posztgraduális vezetéselméleti fakultásának dékán-
jelentés, amelyet az óriási svájci élelmiszeripari vállalat, a Migros-Genossenschafts-Bund ja, Cornelius Brevoord többdimenziós követelményrendszert dolgozott ki a vállalati
bocsátott ki, önkritikusan bevallja, hogy a cég alacsonyabb béreket fizet a nôknek, viselkedés nyomon követéséhez. Ezt az tette szükségessé – mondja –, hogy a társa-
mint a férfiaknak, hogy számos munkaköre „rendkívül unalmas”, és hogy az üzemek dalom értékszemléletében mélyreható változások történtek, végbement a társadalom
nitrogén-dioxid kibocsátása – 4 éves idôszakra visszatekintve – növekedett. A válla- „gazdasági termelési orientációjától” a „totális jóléti orientációhoz” vezetô változás.
lat ügyvezetô igazgatójának, Pierre Arnoldnak a szavait idézve: „Egy vállalat részérôl Brevoord rámutat arra a szemléletváltásra is, ami „a funkcionális specializációtól
bátorságra van szükség ahhoz, hogy rá merjen mutatni a céljai és aktuális eredményei az interdiszciplináris megközelítés felé” történt. Mindkét változás csak tovább erôsíti
között meglévô különbségekre.”26 az igényt a vállalat fogalmának bôvebb értelmezésére.28
Olyan vállalatok, mint a STEAG és a Saarbergwerke AG úttörô szerepet játszottak Brevoord 32 különbözô kritériumot sorol fel, amelyekkel egy vállalatnak mérnie
abban a törekvésben, hogy a vállalat termelési költségeit speciális társadalmi nyeresé- kell a saját hatékonyságát. Ezek a fogyasztókkal, a részvényesekkel és a szakszerveze-
gekhez viszonyítsák. Kevésbé formálisan a Bertelsmann AG nevû kiadóvállalat, a Rank tekkel fenntartott kapcsolatoktól az ökológiai szervezetekkel és a saját vezetôtes-
Xerox GmbH fénymásolókészülék-gyártó cég és a Hoechst AG vegyipari gyár is radikáli- tületével létesített kapcsolatokig terjednek. Hangsúlyozza azonban, hogy még ez a
san kiszélesítette azoknak a társadalmi vonatkozású adatoknak a körét, amelyeket 32 kritérium is csak „néhány” paraméter azok közül, amelyeknek az egyidejû figye-
nyilvánosságra hoznak.27 lembevételével a jövô most formálódó vállalatainak vizsgálniuk kell önmagukat.
Még sokkal fejlettebb rendszert alkalmaznak svéd, illetve svájci vállalatok, és a A második hullám gazdasági infrastruktúrájának zûrzavaros állapota, a változások
Deutsche Shell AG Németországban. Ez utóbbi a szokásos évi jelentés közreadása gyorsulása, a demasszifikálódás terjedése, a bioszférától érkezô vészjelzések, a társa-
helyett most kiad egy „Éves beszámoló és társadalmi jelentés” címû dokumentumot, dalmi szervezettség szintjének emelkedése és a termelés információs, politikai és
amelyben a gazdasági és a gazdaságon túli tevékenységre vonatkozó adatokat össze- erkölcsi feltételeinek gyors változásai együttvéve odavezettek, hogy a második hullám
függésbe hozzák egymással. A Shell által alkalmazott módszer, amit Dierkes és vállalatai elavultak. Ami most történik, az magának a termelés értelmének a gyöke-
Coppock a „célelszámolás és jelentés” névvel jelölt meg, megfogalmazza a vállalat rekig ható újrafogalmazása, valamint annak az intézménynek az újraértelmezése,
konkrét gazdasági, környezeti és társadalmi céljait, leírja az ezek érdekében folytatott amely mostanig felelt a termelés megszervezéséért. Az eredmény: összetett váltás,
tevékenységeket, és beszámol az ezekkel kapcsolatos költségekrôl. a holnap új stílusú vállalatának kialakítása. Az Amerikai Egyetem vezetéselméleti
professzorának szavait idézve: „Éppen úgy, mint ahogyan a feudális tanyagazdasá-
A Shell jelentése felsorol öt általános vállalati célt, amelyek közül csak egy „a beru- gokat felváltották az üzleti termelôvállalatok, amikor a mezôgazdasági társadalmak
házások ésszerû megtérülésének” elérése, és pontosan rögzíti, hogy az öt cél mind- ipari társadalmakká alakultak át, most fel kell cserélni a vállalat régi modelljét a
egyikének – a gazdaságiaknak és a nem gazdaságiaknak egyaránt – „ugyanolyan gazdasági intézmények egy új formájára...” Ez az új intézmény kombinálni fogja a gaz-
súllyal kell latba esniük” a vállalati döntéshozatalban. A célelszámolási módszer arra dasági és a gazdaságon túli célokat. Többszörös végsô célokat fog maga elé tûzni. 29
kényszeríti a vállalatokat, hogy egyértelmûen megfogalmazzák gazdaságon túli céljai-
kat, pontosan megjelöljék az ezek eléréséhez kitûzött idôtartamokat, és mindezt A vállalatok átalakulása csak egy mozzanat a szocioszféra egészének nagyobb lép-
bocsássák a közvélemény rendelkezésére. tékû átalakulásában, ami párhuzamosan folyik a technoszférában és az info-szférában
végbemenô drámai változásokkal. Mindezek együttvéve erôteljes történelmi váltást
Trevor Gambling, a Birminghami Egyetem professzora az Egyesült Királyságban hoznak. Ám nem csupán ezeket a hatalmas struktúrákat változtatjuk meg. Meg-
megjelent „Társadalmi könyvvitel” címû könyvében – általánosabb elméleti szinten – változtatjuk azt a módot is, ahogyan a mindennapi emberek viselkednek mindennapi
a könyvelési módszerek gyökeres átformálására szólít fel, ami megindíthatná a közgaz- életükben. Mert amikor megváltoztatjuk a civilizáció mélyszerkezetét, egyidejûleg
átírjuk mindazokat a játékszabályokat is, amelyek szerint élünk.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az új
játékszabályok
értelmezése [ 19fejezet]
Nap mint nap rituális színjáték játszódik le a középosztálybeli otthonok millióiban:
az egyetemen vagy fôiskolán frissen végzett fiú vagy leány késôn érkezik haza a
vacsorához. Morgolódik, átfutja az álláshirdetéseket, és kijelenti, hogy a kötött mun-
kaidôben végzendô munka szégyen és gyalázat, és szó sem lehet róla. Egyetlen emberi
lény sem vetné alá magát a kötött munkaidô rabszolgaságának, ha az önbecsülésnek
akár csak egy szikrája is él benne.
Belépnek a szülôk – az apa, aki csak nemrég tért haza saját kötött munkaidôben
végzett munkájából, és az anya, aki fáradt és rosszkedvû a legutóbbi számlaköteg
kifizetése miatt –, és mindketten felháborodnak. Ôk ezen már keresztülmentek.
Láttak jobb idôket, és rosszabbakat is. Biztos állást javasolnak egy nagyvállalatnál.
A fiatalember vagy az ifjú hölgy gúnyosan mosolyog. A kis vállalatok jobbak. Nincs
legjobb vállalat. Magasabb szintû diplomával? Ugyan miért? Ez mind borzasztó idô-
pocsékolás!
A szülôk megbántódnak, minden javaslatukat elutasítják. Kudarcuk egyre fokozó-

dik mindaddig, míg végül kimondják a végsô szülôi szózatot: „Mikor akarsz már végre
szembenézni a valósággal?” Az ilyen jelenetek az Egyesült Államokban vagy Európá-
ban nem korlátozódnak a jómódú otthonokra. A japán nagyvállalati vezetôk szakéjuk
fölött elmerengve a munkaerkölcs, a vállalat iránti hûség, az ipari pontosság és a
munkafegyelem gyors hanyatlásáról zsémbelôdnek, ami a fiatalok körében tapasztal-
ható. A középosztálybeli szülôknek még a Szovjetunióban is az ifjúságtól érkezô
hasonló kihívásokkal kell szembenézniük.
* Épater les parents: döbbentsük meg a szülôket – az „épater le bourgeois” (döbbentsük meg a kispolgárt), a francia
avantgarde egyik szállóigévé vált jelszavának parafrázisa. – A ford.
Az új játékszabályok értelmezése [ 265 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez vajon csak egy újabb esete lenne az épater les parents* hagyományos generációs idôket rögzíteni kell, és a gyerekeket már korán be kell oltani az idô tudatos felfogá-
konfliktusának? Vagy van itt valami új? Lehetséges, hogy a fiatalok és szüleik egysze- sával és a pontossággal. Nem képesek megérteni, hogy gyermekeik miért kezelik olyan
rûen nem ugyanarról a „valóságról” beszélnek? bosszantóan lezseren a megbeszélt találkozókat és programokat. Nem értik, hogy ha a
kötött munkaidôben végzett munka vagy egy rendszeres idôbeosztást követelô állás
Tény, hogy amit ma látunk, az nem csupán a romantikus ifjúság és a realista idô- elég jó volt a múltban, miért érzik a fiatalok azt hirtelen annyira tûrhetetlennek.
sebb nemzedék klasszikus ellentéte. Ami valaha valóságos volt, többé talán már nem
az. A viselkedés alapvetô kódexe, ami a társadalmi élet alapszabályait tartalmazza, Ennek az az oka, hogy a küszöbünket nyaldosó harmadik hullám teljesen más idô-
gyors ütemben változik, ahogy a ránk törô harmadik hullám megérkezik. érzékelést hoz magával. A második hullám a gépek tempójához kötötte az életet,
a harmadik hullám azonban kétségbe vonja ezt a mechanikus szinkronizációt, meg-
Korábban láttuk, ahogy a második hullám magával hozta az elvek és szabályok új változtatja legalapvetôbb társadalmi ritmusainkat, és eközben felszabadít minket a
„kódexét”, ami a mindennapi viselkedést szabályozta. Az üzleti életben, a kormány- gépek uralma alól.
zati munkában és a mindennapi életben, amit mind átitatott a pontosság és a rend-
szeres idôbeosztás, mindenütt a szinkronizáció, a standardizáció és a maximalizáció Mihelyt ezt megértjük, nem fog többé meglepetésként érni bennünket, hogy az
elveit alkalmazták. 1970-es években az egyik leggyorsabban terjedô újítás a „rugalmas munkaidô” beve-
zetése volt az iparban – a munka olyan megszervezése, ami lehetôvé teszi, hogy a dol-
Ma egy ellentétes kódex formálódik – új alapszabályok gyûjteménye az új élethez, gozók bizonyos elôre megszabott korlátok között válasszák meg saját munkaidejüket.
amit a demasszifikált gazdaságra, a demasszifikált médiára, és az új családi és vállala- Ahelyett, hogy mindenkitôl megkövetelnék, hogy ugyanabban az idôpontban vagy
ti struktúrákra alapozva építünk fel. A fiatalok és az idôsek között lezajló, látszólag elôre kiszabott, egymást követô idôpontokban érkezzen a gyárkapuhoz vagy az irodá-
értelmetlen csaták – csakúgy, mint a többi konfliktus az osztálytermekben, a vezetô- ba, a rugalmas munkaidôvel mûködô vállalat tipikus esetben csak bizonyos órákat
testületi helyiségekben és a politikusok hátsó szobáiban – valójában azon robbannak jelöl meg, amikor mindenkitôl elvárják, hogy megjelenjen a munkahelyén, a fenn-
ki, hogy melyik kódexet kell az adott helyzetre alkalmazni. maradó idôt pedig rugalmasan kezeli. Minden egyes alkalmazott maga döntheti el,
hogy a rugalmas idôkereteken belül mikor kíván dolgozni a munkahelyén. 1
Az új játékszabályok közvetlen támadást intéznek sok minden ellen, amiben a má-
sodik hullám emberét hinni tanították – a pontosság és a szinkronizáció fontosságától Ez azt jelenti, hogy egy „nappali ember”, akit a saját biológiai ritmusa rendszeresen
kezdve a konformitás és a standardizáció szükségességéig. Megkérdôjelezik a centrali- felébreszt korán reggel, úgy dönthet, hogy mondjuk reggel 8-kor érkezik meg a mun-
záció és a specializáció feltételezett hatékonyságát. Arra késztetnek bennünket, hogy kahelyére, míg egy „esti ember”, akinek az anyagcseréje másképpen mûködik, akár
vizsgáljuk felül abbéli meggyôzôdésünket, hogy „minél nagyobb valami, annál jobb”, délelôtt tízkor vagy fél tizenegykor is megkezdheti a munkát. Tehát az alkalmazott
és a „koncentrációra” vonatkozó fogalmainkat is. Ha megértjük ezt az új kódexet, biztosíthat magának szabadidôt a háztartási feladatok és a bevásárlás elvégzésére,
és világosan látjuk miben ellentétes a régivel, azonnal megérthetjük az okát számos vagy arra, hogy elvigye a gyereket az orvoshoz. A dolgozók olyan csoportjai, akik ko-
körülöttünk örvénylô, egyébként zavaró konfliktusnak, amelyek kiszívják energiáin- ra reggel vagy késô délután esetleg együtt akarnak kuglizni, egymással egyeztetve úgy
kat, és saját személyes erônket, presztízsünket vagy a fizetési borítékunkat fenyegetik. állíthatják be munkarendjüket, hogy ez lehetôvé váljon. Röviden, maga az idô is
demasszifikálódik.
A kötött munkaidô végnapjai A rugalmas munkaidô mozgalma 1965-ben kezdôdött, amikor Németországban
egy Christel Kämmerer nevû közgazdász, aki a nôk helyzetével foglalkozott, a rugal-
Nézzük a csalódott szülôk esetét. A második hullám civilizációja, mint láttuk, a gépek mas munkaidô bevezetését olyan módszerként javasolta, melynek révén több anyát
lüktetô zenéjéhez igazítva szinkronizálta a mindennapi élet, az alvás és az ébrenlét, lehetne foglalkoztatni a munkaerôpiacon. 1967-ben a Messerschmitt–Bölkow–Blohm
a munka és a játék ritmusát. A szülôk, akik ebben a civilizációban nevelkedtek fel, Konszern, „a német Boeing” felfedezte, hogy sok dolgozója a csúcsforgalomban való
adottságnak tekintik, hogy a munkát szinkronizálni kell, mindenkinek ugyanakkor közlekedés megpróbáltatásaitól elnyûtten érkezik meg a munkába. A vállalat vezetése
kell érkeznie a munkahelyére, a csúcsforgalmi dugók elkerülhetetlenek, az étkezési óvatosan kísérletezni kezdett: kétezer dolgozónak megengedték, hogy eltérjenek a
[ 266 ] A harmadik hullám Az új játékszabályok értelmezése [ 267 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
reggel nyolctól délután ötig tartó merev munkarendtôl és megválaszthassák saját el. A szociológus Allen R. Cohen beszámolója szerint kiderült, hogy „azért késett el,
munkaidejüket. Két éven belül mind a tizenkétezer alkalmazottjuk rugalmas munka- mert a kisfiát kellett elvinnie egy napközi otthonba, és az idôpontok ütközése miatt
idôben dolgozott, és egyes részlegek még arról a követelményrôl is lemondtak, hogy sehogy sem tudott beérni az irodába a munkakezdésig”.
a fôidôszakban mindenki jelen legyen.
A munkáltatók a maguk részérôl magasabb termelékenységrôl, csökkenô hiányzás-
1972-ben az Europa magazin arról számolt be, hogy „körülbelül kétezer nyugat- ról és más elônyökrôl számolnak be. Akadnak természetesen problémák is, mint min-
német vállalatnál visszavonhatatlanul eltûnt a merev pontosság nemzeti erénye, den újítás esetében, de az Amerikai Vezetési Társaság felmérése szerint az új rendszert
s ennek oka a Gleitzeit (vagyis a „csúszóidôk”) bevezetése”. 1977-re a nyugatnémet kipróbáló vállalatoknak mindössze 2 százaléka tért vissza a régi, merev munkaidô-
munkaerô-állomány teljes egynegyed része, összesen több mint 5 millió fô dolgozott szerkezethez. A Lufthansa egyik vezetôje tömören így foglalta össze a helyzetet:
a rugalmas munkaidô valamelyik változata szerint, és ezt a rendszert használta 22 „Nincs többé pontossági probléma.”
ezer vállalat becslések szerint 4 millió dolgozója Franciaországban, Finnországban,
Dániában, Svédországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában is. Svájcban az
összes ipari vállalat 15-20 százaléka tért át az új rendszerre, munkaerô-állományuk Az álmatlan gorgó
egészét vagy egy-egy részét érintôen.
A rugalmas munkaidô azonban – miközben széles körben népszerûsítik – csupán egy
A multinacionális vállalatok, amelyek a mai világban a kulturális diffúzió egyik fô kis részét alkotja az idô általános átstrukturálásának, amit a harmadik hullám hoz
hajtóerejét képviselik, hamarosan elkezdték exportálni Európából ezt a rendszert. magával. Erôteljes elmozdulást látunk az éjszakai munka terjedésének irányában is.
A Nestlé és a Lufthansa például bevezette az Egyesült Államokban folytatott tevékeny- Ez nem annyira a hagyományos ipari termelési központokban jelenik meg, mint pél-
ségében is. 1977-re egy jelentés szerint, amelyet az Amerikai Vezetési Társaság szá- dául Akronban vagy Baltimore-ban, ahol mindig is nagyon sok munkás dolgozott
mára Stanley Nollen professzor és tanácsadója, Virginia Martin készített, az összes éjszakai mûszakban, hanem inkább a gyorsan terjeszkedô szolgáltatási szektorban és
amerikai vállalat 13 százalékánál vezették be a rugalmas munkaidôt. A jelentés a számítógépre alapozott fejlett iparágakban.2
összeállítói azt jósolják, hogy ez a szám néhány éven belül eléri a 17 százalékot, ami
több, mint 8 millió dolgozót jelent. A rugalmas munkaidô rendszerével próbálkozó „A modern nagyváros – írja a Le Monde címû francia napilap – Gorgó, aki soha sem
amerikai vállalatok között olyan óriások vannak, mint a Scott Paper, a Bank of alszik, és ahol a polgárok növekvô része a [normális] nappali ritmuson kívül dolgo-
California, a General Motors, a Bristol-Myers és az Equitable Life. zik.” Mindent egybevetve, ma a mûszakilag fejlett országokban az éjszakai mûszakban
dolgozók száma a teljes alkalmazotti létszám 15 és 25 százaléka között van. Így pél-
A leginkább begyepesedett szakszervezetek közül egyesek – a második hullám dául Franciaországban ez az arány az 1957. évi 12 százalékról 1974-ig 21 százalékra
status quójának megôrzésére törekedve – haboznak. Az egyéni dolgozók nagy több- ugrott fel. Az Egyesült Államokban a teljes munkaidôben foglalkoztatott éjszakai dol-
sége azonban felszabadító jellegûnek tekinti a rugalmas munkaidôt. Egy londoni gozók száma 1974 és 1977 között 13 százalékkal növekedett. Ezeknek a dolgozóknak
székhelyû biztosítási vállalat vezetôje úgy nyilatkozott, hogy cégénél „a fiatal férjezett az összlétszáma – a részfoglalkozásúakat is beszámítva – elérte a 13,5 milliót.
nôk teljesen el voltak ragadtatva a változástól”. Egy svájci felmérés azzal az ered-
ménnyel zárult, hogy az érintett dolgozók teljes 95 százaléka támogatja az új rend- Még ennél is drámaibb a részmunkaidôben végzett munka terjedése, illetve elôny-
szert. 35 százalékuk – ezen belül több férfi, mint nô – azt mondta, hogy így több idôt ben részesítése, amit nagyon sok ember aktívan kifejezésre juttat. Detroit körzetében
tölt a családjával. a J. L. Hudson áruházaknál – becslések szerint – a teljes munkaerô-állomány 65 szá-
zalékát részfoglalkozású dolgozók teszik ki. A Prudential Insurance biztosítótársaság
Egy fekete bôrû fiatal anya, aki egy bostoni bankban dolgozott, az elbocsátás küszö- 1600 részmunkaidôs dolgozót foglalkoztat az Egyesült Államokban és Kanadában.
bén állt, mert – noha más tekintetben jó munkaerô volt – folyton elkésett a munká- Mindent egybevetve, ma az Egyesült Államokban öt teljes munkaidôben dolgozó
ból. Mivel nem tudott pontosan érkezni, hozzájárult a fekete alkalmazottak „megbíz- alkalmazottra egy olyan részfoglalkozású dolgozó jut, aki önkéntesen választja ezt a
hatatlanságáról” és „lustaságáról” alkotott rasszista elôítéletek igazolásához. formát. 1954 óta a részmunkaidôben foglalkoztatott munkaerô-állomány kétszer
De amikor a munkahelyén bevezették a rugalmas munkaidôt, többé sohasem késett olyan gyorsan növekszik, mint a teljes munkaidôben foglalkoztatottak száma. 3

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez a folyamat olyan messzire haladt elôre, hogy egy tanulmány szerint, amit a többjük valaha tette. Ahogy egyre több és több gyorsétterem bukkan fel, különféle
Georgetown-i Egyetem kutatói 1977-ben adtak közre, a jövôben szinte minden mun- étkezések lehetôségeit kínálva a nap és az éjszaka minden órájában, a napi három-
kát el lehetne végeztetni részmunkaidôben foglalkoztatott dolgozókkal. A „Állandó szori étkezés merev rendszere is kezd felbomlani. A televíziónézési szokások is változ-
részfoglalkozású munkaviszony, a vezetôk nézôpontjából” címû tanulmány elôkészí- nak, ahogy a mûsorkészítôk olyan mûsorokat terveznek, amelyek speciálisan a „vá-
tése során végzett kutatás 68 vállalatra terjedt ki, amelyeknek több mint a fele alkal- rosi felnôttek, éjszakai dolgozók és a csak egyszerûen álmatlanságban szenvedôk” kö-
mazott részfoglalkozású dolgozókat. Még figyelemre méltóbb az a tény, hogy azoknak rét célozzák meg. Eközben a bankok is feladják dédelgetett „banki nyitvatartásukat”.
a munkanélkülieknek a százalékos aránya, akik csak részmunkaidôben kívánnának
dolgozni, az elmúlt húsz év során megduplázódott. A manhattani óriás Citibank ilyen televíziós hirdetéseket futtat új automatizált rend-
szerének népszerûsítésére: „Ön csakhamar tanúja lesz egy forradalom hajnalának a
A részmunkaidôben betölthetô állások lehetôségét fôleg a nôk, az idôsebbek, bankszakmában. Ez a Citibank új 24 órás szolgáltatása... amellyel Ön mindennapi
a továbbdolgozó nyugdíjasok, sôt a fiatalok közül is sokan üdvözlik örömmel, továbbá bankügyeinek legnagyobb részét elintézheti bármikor, amikor akarja. Így tehát ha Don
mindazok, akik hajlamosak arra, hogy kisebb fizetésért dolgozzanak, viszont így több Slater hajnalban kívánja ellenôrizni számlájának egyenlegét, megteheti. És Brian Hol-
szabadidejük marad a hobbijukra, sportolásra vagy vallási, mûvészeti, esetleg politikai land – bármikor, amikor óhajtja – pénzt utalhat át takarékszámlájáról a csekkszám-
érdeklôdésük kielégítésére. Azt látjuk tehát, hogy a második hullám egyik alapelve, lájára. Ön is tudja és én is tudom, hogy hétfôtôl péntekig az élet nem áll meg délután
a szinkronizáció alapvetô törést szenvedett. A rugalmas munkaidô, a részmunka- 3-kor. A Citi sohasem alszik.” 4 Ha tehát mindent egybevetve vizsgáljuk azt a módot,
idôben végzett munka és az éjszakai munka kombinációja azt jelenti, hogy egyre több ahogy társadalmunk ma az idôt kezeli, mindennapi életünkben enyhe, de határozott
és több ember dolgozik a szokásos vagy bármilyen más rögzített munkarend keretein elmozdulást látunk a második hullám ritmusa felôl az új idôszerkezet felé. Valójában
kívül, és hogy az egész társadalom a napi 24 órás folyamatos mûködés felé halad. az idô demasszifikálódása megy végbe, ami pontosan megfelel a társadalmi élet külön-
bözô területein történô demasszifikálódásnak, ahogy a harmadik hullám betör.
Idôközben új fogyasztói szokások is kialakulnak, amelyek közvetlen párhuzamot
alkotnak a termelés idôszerkezetében bekövetkezô változásokkal. Figyeljük meg pél-
dául az egész éjjel nyitva tartó szupermarketek burjánzását. „Vajon a hajnali négykor Idôzített barátságok
betérô vásárló, akit hosszú idôn át a kaliforniai furcsaságok jellegzetes megnyilvánu-
lásának tekintettek, megszokott jelenséggé válik-e a kevésbé színpompás Keleten is?” Az idô ilyen átstrukturálásának a társadalmi következményeit csak most kezdjük
– teszi fel a kérdést a New York Times. A válasz: határozott „igen”. érezni. Az idôbeosztás növekvô individualizációja egyrészt kevésbé terhessé teszi a
munkát, másrészt felerôsítheti a magányosságot és a társadalmi elszigetelôdést. Ha a
Az Egyesült Államok keleti részén mûködô egyik szupermarketlánc szóvivôje azt barátok, a szerelmesek és a családtagok mind különbözô idôszakokban dolgoznak,
mondja, hogy vállalata „azért fogja nyitva tartani az üzleteket egész éjjel, mert az em- és nem jönnek létre új szolgáltatások, amelyek segítenek nekik saját idôbeosztásukat
berek sokkal tovább fennmaradnak, mint azelôtt szoktak.” A Times glosszaírója egy ti- koordinálni, egyre nehezebbé válik a személyes találkozások és a társadalmi érintke-
pikus áruházban eltöltött éjszaka után beszámol a különféle vásárlókról, akik kihasz- zés alkalmainak megszervezése. A régi társasági központok – a sarki kocsma, a temp-
nálják a késôi órákat: egy teherautósofôr, akinek beteg a felesége, bevásárol hattagú lom, az iskolaudvar – elveszítik hagyományos jelentôségüket. Helyükre a harmadik
családja számára; egy fiatal nô – egy éjfél utáni randevúra igyekezve – beugrik, hogy hullám során új intézményeket kell létrehozni, hogy elôsegítsék a társasági életet.
vegyen egy üdvözlôkártyát; egy férfi, aki beteg kislányával marad fenn késôig, bero-
han a boltba, hogy vegyen neki egy játékbendzsót, és megáll, hogy fölkapjon egy Könnyen elképzelhetünk például egy új számítógépes szolgáltatást – valami hang-
hibachit is; egy nô, aki kerámiakészítési esti tanfolyamra jár, az órák után betér a heti zatos fantázianévvel –, ami nemcsak a saját megbeszélt találkozóira figyelmezteti az
bevásárlás elintézésére; egy motoros berobog hajnali háromkor, hogy vegyen egy embert, hanem különféle barátainak és családtagjainak a napi idôbeosztását is tárol-
pakli kártyát; férfiak, akik hajnalban horgászni indulnak, betérnek néhány percre... ja. Ennek segítségével a társadalmi hálózatban mindenki egy gombnyomással meg-
tudhatja, hogy barátai és ismerôsei mikor hol lesznek, és ennek megfelelôen szervez-
Ezek a változások érintik a hasonlóképpen deszinkronizálódó étkezési idôket is. heti meg az összejöveteleket. De ennél sokkal fontosabb társasági segítôeszközökre is
Az emberek nem esznek többé mindannyian ugyanabban az idôben, ahogyan leg- szükség lesz.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az idô demasszifikálásának más következményei is vannak. Már most kezdjük látni A mai emberek, akik tehetôsebbek és mûveltebbek, mint szüleik voltak, és több
a közlekedésre gyakorolt hatásait. A második hullám ragaszkodása a merev, tömeges választási lehetôségük van az életben, egyszerûen ellenállnak a tömegesítésnek.
munkaidô-beosztáshoz együtt járt a jellegzetes csúcsforgalmi tolongással. Az idô Minél inkább különböznek az emberek egymástól az általuk végzett munka vagy az
demasszifikálása másképpen osztja el a forgalom áramlását térben és idôben egyaránt. általuk fogyasztott termékek tekintetében, annál inkább követelik, hogy független
egyénként kezeljék ôket, és annál inkább ellenállnak a társadalmilag rájuk kénysze-
Azt, hogy a harmadik hullám ténylegesen milyen messzire haladt elôre valamely rített idôbeosztásnak.
közösségben, durva közelítéssel megítélhetjük, ha szemügyre vesszük a forgalom
áramlatait. Ha a csúcsidôk még mindig erôsen terheltek, és ha a forgalom reggel fôleg Egy másik szinten a harmadik hullám új, egyénített ritmusa visszavezethetô a kör-
egy irányban halad, majd este ez az irány megfordul, akkor még uralmon van a máso- nyezetünkben megjelenô új technikai eszközök széles köréhez. Például a videokazet-
dik hullám szinkronizációja. Ha a forgalom egész nap egyenletesen folyik – amit ták és az otthoni videofelvételek készítése lehetôvé teszi a televíziónézôk számára,
máris egyre több városban láthatunk – és minden irányban egyenletesnek látszik, hogy rögzítsék a sugárzott mûsorokat és saját maguk által megválasztott idôpontok-
nincsenek kitüntetett irányok bizonyos napszakokban, akkor biztonsággal feltételez- ban nézzék meg azokat.8 Steven Brill újságíró a következôket írja: „Két vagy három
hetjük, hogy a harmadik hullám iparágai már gyökeret eresztettek, a szolgáltatásban éven belül a televízió többé nem diktálhatja a tévénézési szokásokat még a képernyô
dolgozók száma felülmúlja a közvetlen termelômunkában résztvevôkét, a rugalmas legelkötelezettebb rabjainak sem.” A nagy hálózatok – az NBC, a BBC vagy az NHC –
munkaidô elkezdett terjedni, a részfoglalkozású és az éjszakai munka egyenlô rangot hatalma a tévénézés szinkronizálására véget ért.
kapott, és az egész éjjel nyitva tartó szolgáltatások, szupermarketek, bankok, benzin-
kutak és éttermek már nincsenek messze.5 A számítógép is kezdi átformálni idôbeosztásunkat, sôt, magával az idôvel kapcso-
latos felfogásunkat is. Csakugyan, a számítógép az, ami a nagy szervezeteknél lehe-
A rugalmasabb és jobban személyre szabott idôbeosztás felé történô elmozdulás – tôvé teszi a rugalmas munkaidô bevezetését. A legegyszerûbb esetben elôsegíti a
a csúcsidôszakok terhelésének kiegyenlítésével – csökkenti az energiaköltségeket és személyre szabott, rugalmas munkaidôk komplex összehangolását. Megváltoztatja
szennyezést is. Az elektromos áramszolgáltatók ma tucatnyi államban a napszaknak kommunikációs szokásaink idôbeli alakulását is, lehetôvé téve, hogy hozzáférjünk
megfelelô árakon számlázzák az ipari és lakossági fogyasztók energiafogyasztását, adatokhoz és csereberéljük azokat mind „szinkron”, mind „aszinkron” módon.
hogy az embereket és a vállalatokat rávegyék a fogyasztás csökkentésére a hagyomá-
nyos csúcsterhelési idôszakokban.6 Connecticut állam környezetvédelmi miniszté- Hogy ez mit jelent, azt azoknak a számítógép-használóknak a növekvô száma
riuma sürgeti a vállalatokat, hogy a szövetségi környezetvédelmi elôírások kielégí- illusztrálja, akik ma „számítógépes konferenciákon” vesznek részt. 9 Ezek lehetôvé
tésének eszközeként vezessék be a rugalmas munkaidôt.7 teszik egy csoport tagjainak, hogy terminálokon keresztül kommunikáljanak egymás-
sal, otthonaikból vagy irodáikból. Körülbelül 660 fôre tehetô azoknak a különbözô
Az itt elmondottak az idôgazdálkodás megváltozásának legnyilvánvalóbb következ- országokban élô tudósoknak, jövôkutatóknak, tervezôknek és oktatóknak a száma,
ményei közé tartoznak. Ahogy az elôttünk álló években és évtizedekben ez a folya- akik éppen a mai napon hosszas értekezést folytatnak egymással az energia, a közgaz-
mat még jobban kiteljesedik, további, még erôteljesebb és egyelôre még el sem daságtan, a decentralizáció és a mûholdak kérdéseirôl, azon az eszközön keresztül,
képzelhetô következményekkel fog járni. Az új idôbeosztás hatással lesz otthoni, amit elektronikus információcsere-rendszer néven ismerünk. Az otthonaikban és
mindennapi életritmusunkra is. Befolyásolni fogja mûvészetünket. Hatást fog gyako- irodáikban elhelyezett nyomtatók és videóképernyôk révén választhatnak, hogy
rolni szervezetünk mûködésére. Hiszen amikor az idôt manipuláljuk, a teljes emberi közvetlenül vagy késleltetve kívánnak bekapcsolódni az eszmecserébe. Az egymástól
tapasztalatvilágot érintjük meg. sok idôzónányi távolságra lévô résztvevôk bármikor küldhetnek és fogadhatnak ada-
tokat, akkor, amikor az számukra a legkényelmesebb. Aki akar, dolgozhat hajnali
háromkor is, ha ehhez van kedve. A másik megoldást választva, sokan ugyanabban
Számítógépek és marihuána az idôben kapcsolódhatnak be a hálózatba.
A harmadik hullám új ritmusa mély pszichológiai, gazdasági és technikai jellegû erôk- A számítógépnek az idôvel összefüggésben ránk gyakorolt hatása még mélyebb is
bôl fakad. Egy bizonyos szinten a lakosság megváltozott természetébôl következik. lehet: befolyásolhatja az idôvel kapcsolatos gondolkodásmódunkat. A számítógép

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
bevezet egy új szókincset (olyan kifejezésekkel, mint például „valós idô”), meghatá- makban. Ma, ahogy a gépek szinkronizációja precízebbé válik, az emberek bebörtön-
rozva, megcímkézve és új fogalmi tartalommal látva el az idôbeli jelenségeket. Kezdi zöttség helyett egyre szabadabbá válnak.
felváltani az órát is, ami mindeddig a legfontosabb eszköz volt a társadalomban tevé-
kenységeink idôzítésére és azok ritmusának meghatározására. Ennek az egyik pszichológiai következménye az a változás, ami a pontosság jelen-
tését módosítja életünkben. Ma a mindenkire mindig egyformán kötelezô pontosság
A számítógépes mûveletek olyan gyorsan mennek végbe, hogy egyes adatcsoporto- felôl a szelektív, vagyis az adott helyzethez illô pontosság elvárása felé haladunk.
kat gyakran már rutinszerûen olyan rövid idô alatt dolgozunk fel, amit „szubliminális A pontos megjelenés – mint ahogy gyermekeink talán halványan sejtik is – nem azt
idônek” nevezhetünk; olyan kicsi idôintervallumok alatt végzünk el feladatokat, jelenti többé, amit a múltban jelentett.
amelyek túlságosan rövidek ahhoz, hogy emberi érzékszervekkel észrevehetôek, vagy
az emberi idegrendszer válaszidejéhez illeszthetôek lennének. Ma már vannak számí- A pontosság, mint korábban láttuk, az elsô hullám civilizációjának idején nem volt
tógéppel vezérelt mikronyomtatóink, amelyek képesek percenként 10-20 ezer sornyi különösebben fontos, elsôsorban azért, mert a mezôgazdasági munkában a dolgozók
szöveget kinyomtatni – több mint kétszázszor gyorsabban, mint ahogy azt bárki el nem függtek szorosan egymástól. A második hullám idején azonban egy munkás ké-
tudná olvasni, és még így is ezek alkotják a számítógépes rendszerek leglassúbb részét. sése azonnal és erôszakosan félbeszakíthatta sok másik dolgozónak a munkáját a
A számítógépek mûveleti sebességének területén húsz év leforgása alatt eljutottunk a gyárban vagy az irodában. Innen származott a pontosság biztosítását szolgáló hatal-
milliszekundumoktól (a másodperc ezredrészeitôl) a nanoszekundumokig (amelyek mas kulturális nyomás.
másodpercnél egymilliárdszor kisebbek) – az idô annyira kicsi szakaszáig, ami már
szinte túl van képzelôerônk határain. Ez olyan, mintha az ember munkában töltött Ma, mivel a harmadik hullám az egyetemes vagy tömeges idôbeosztás helyett sze-
teljes életét, mondjuk 80 ezer fizetett munkaórát – évi kétezer órát, 40 éven keresz- mélyre szabott idôgazdálkodást hoz magával, a késés következményei kevésbé világo-
tül – mindössze 4,8 percre sûrítenék össze. sak. Ha valaki elkésik, ez kényelmetlen lehet egy barát vagy egy munkatárs számára,
de a termelést érintô romboló hatásai – noha bizonyos munkafeladatok esetében még
A számítógépeken kívül más technikai eszközök és termékek is az idô demasszifi- ma is súlyosak lehetnek – egyre kevésbé nyilvánvalóak. Nehezebb megmondani,
kálásának irányába terelnek bennünket. A hangulatbefolyásoló gyógyszerek (a mari- különösen a fiatalok esetében, hogy a pontosság mikor igazán fontos, és mikor várják
huánáról nem is beszélve) megváltoztatják idôérzékelésünket. Ahogy megjelennek az el csupán a megszokás, az udvariasság vagy a rituálé erejénél fogva. Bizonyos helyze-
egyre kifinomultabb kedélyjavító és stimuláló szerek, valószínû, hogy – akár javunk- tekben a pontosság életfontosságú marad, de ahogy a számítógépek terjednek és az
ra válik, akár nem – még a belsô idôérzékünk is, vagyis az, ahogy megéljük az idô- emberek számára lehetségessé válik, hogy 24 órás cikluson belül kedvük szerint csat-
tartamok hosszát, még tovább individualizálódik, és egyre kevésbé lesz egyetemesen lakozzanak be a hálózatokba vagy lépjenek ki azokból, csökken azoknak a dolgozók-
állandó. nak a száma, akiknek a hatékonysága a pontosságtól függ. Ennek eredményeként
kisebb nyomás érvényesül a „pontos megjelenést” illetôen, és a fiatalok körében ter-
A második hullám civilizációjának idején a gépeket ügyetlenül szinkronizálták egy- jed az idô lezserebb felfogása. A pontosság – hasonlóan az erkölcshöz – az adott hely-
mással, majd a futószalagnál az embereket is szinkronizálták a gépekhez, mindazok- zettôl függôvé válik.
kal a társadalmi következményekkel együtt, amik ebbôl a ténybôl fakadtak. Ezzel
szemben ma a gépek szinkronizációja olyan rendkívül magas szintet ért el, és ezzel Vagyis, ahogy a harmadik hullám – munkánk végzésének régi ipari módszereit
összehasonlítva még a leggyorsabb ember „mûveleti sebessége” is olyan nevetségesen megkérdôjelezve – megérkezik, megváltoztatja egész civilizációnk viszonyát az idô-
lassú, hogy a technológia teljes kihasználását nem úgy érhetjük el, ha megpróbáljuk höz. A régi mechanikus szinkronizáció, ami oly nagymértékben csökkenteni tudta az
a dolgozókat a gépekhez szinkronizálni, hanem csakis oly módon, hogy elválasztjuk élet spontaneitását és örömeit, és gyakorlatilag a második hullám szimbólumává vált,
ôket azoktól. távozóban van. Azok a fiatalok, akik elutasítják a kötött munkaidô rendszerét és váll-
vonogatva beszélnek a klasszikus pontosságról, esetleg nem is értik, hogy miért visel-
Másképpen fogalmazva, a második hullám civilizációjában a gépies szinkronizáció kednek így. Maga az idô változott meg a „valóságban”, és vele együtt megváltoztak
a gépek képességeihez bilincselte az embert, és a társadalmi élet egészét közös kere- azok az alapszabályok is, amelyek valaha irányítottak bennünket.
tekbe börtönözte be. Ez így történt mind a kapitalista, mind a a szocialista társadal-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A szabványosítás utáni elme A politikában is hasonló trendeket látunk. Nézeteink egyre kevésbé szabványosak,
s ahogy a konszenzus egyik országban a másik után megbomlik, egyes kiragadott
A harmadik hullám nem csak a második hullám szinkronizációs alapelvét változtatja témák vagy „ügyek” képviseletére alakult csoportok ezrei bukkannak fel, mindegyik
meg. Támadást intéz az ipari életforma egy másik alapvetô vonása, a standardizáció a saját, gyakran ideiglenes céljaiért küzdve. Maga a kultúra is egyre kevésbé lesz egy-
ellen is. séges.
A második hullám társadalmának rejtett játékszabályai sok dolog gôzhengerszerû Így tehát – ahogy a XIII. fejezetben leírt új kommunikációs eszközök bekapcsolód-
szabványosítását ösztönözték: az értékekét, a súlyokét, a távolságokét, a méretekét, nak a játékba – minden téren a tömeges felfogás széttöredezését látjuk. A tömegtájé-
az idôegységekét, a valutákét, a termékekét és az árakét. A második hullám üzletem- koztatási eszközök demasszifikálása – a minimagazinok, a hírújságok és a kis példány-
berei keményen dolgoztak, hogy bizonyos termékfajtákból minden egyes darabot számú, gyakran fénymásolatban terjesztett kiadványok szaporodása, a kábeltelevízió,
teljesen azonossá tegyenek, és egyesek még ma is ezen fáradoznak. A mi korunk leg- a videokazetták és a számítógépek terjedésével együtt – alapjaiban rázza meg azt a
hozzáértôbb üzletemberei, mint láttuk, már tudják, hogy hogyan kell valamit testre szabványos világképet, amit a második hullám kommunikációs technológiája propa-
szabni (éppen ellentétben a szabványosítással) a legalacsonyabb költség mellett, gált, és a képek, eszmék, szimbólumok és értékek sokaságát közvetíti a társadalom
és eredeti módokat találnak arra, hogy a legújabb technikát alkalmazzák a termékek felé. Új világnézetünk egyéni kialakításához nemcsak testre szabott termékeket
és szolgáltatások egyénítéséhez. A foglalkoztatás területén, ahogy a szakmák változa- használunk, hanem különféle, egymástól erôsen eltérôen szimbólumokat is.
tossága növekszik, egyre csökken azoknak a munkásoknak a száma, akik mindig egy-
forma munkát végeznek. A bérek és a juttatások egyre inkább egyénenként változ- Az Art News címû folyóirat a nyugat-berlini Nemzeti Galéria igazgatójának, Dieter
nak. Maguk a munkások is egyre jobban különböznek egymástól, és mivel ôk (velünk Honischnak a nézeteit a következôképpen foglalta össze: „Amit megcsodálnak Köln-
együtt) egyben fogyasztók is, ezek a különbségek azonnal megjelennek a piacon is. 10 ben, azt esetleg nem fogadják el Münchenben, és egy stuttgarti siker nem befolyásol-
ja a hamburgi közönséget. A különféle csoportok szerint megoszló érdeklôdéstôl
A hagyományos tömegtermeléstôl való eltávolodást tehát a marketing, a kereske- vezérelve az ország elveszíti a nemzeti kultúra iránti érzékét.”11
dés és a fogyasztás párhuzamosan végbemenô demasszifikálódása kíséri. A fogyasztók
kezdenek válogatni, nemcsak azért, mert egy-egy termék valamilyen speciális anyagi A kulturális destandardizáció folyamatát talán semmi sem világítja meg élesebben,
vagy érzelmi funkciót tölt be számukra, hanem amiatt is, ahogyan az illetô termék mint egy frissen megjelent cikk az amerikai konzervatív protestantizmus Christianity
beilleszkedik az általuk igényelt dolgok és szolgáltatások kínálatába. Ezek az erôsen Today címû, hangadónak tekintett folyóiratában. A szerkesztô így ír: „Sok keresztényt
egyéni jellegû igények átmenetiek, éppúgy, mint azok az életstílusok is, amelyeknek zavarba ejt, hogy a Bibliának olyan sok eltérô fordítása áll rendelkezésre. A régi
a kialakításához segítenek. Mind a fogyasztás, mind a termelés bonyolult egyedi min- keresztényeknek nem volt ilyen sok választási lehetôségük.” Ezután következik a leg-
tákat kezd követni. A szabványosítás utáni termelés szabványosítás utáni fogyasztást fontosabb sor: „A Christianity Today azt javasolja olvasóinak, hogy egyik változatot se
von maga után. tekintsék » standardnak« .” Tehát még a bibliafordítások szûk körén belül is – csakúgy,
mint általában a vallás terén – múlófélben van az egyedül üdvözítô szabvány eszmé-
Még a második hullám idôszakában szabványosított árak is kezdenek kevésbé egy- je. Vallási nézeteink – ahogyan az ízléseink is – egyre kevésbé egyöntetûvé és egyre
ségessé válni, mivel a testre szabott termékek egyedi árazást kívánnak meg. Egy au- kevésbé szabványossá válnak.
tóra kiakasztott árcédula attól függ, hogy a lehetséges extrák választékának milyen
adott „csomagját” építették be az autóba; egy hifiberendezés ára hasonlóképpen azok- Mindennek az összesített hatása messzire sodor bennünket a huxley-i vagy orwelli
tól az egységektôl függ, amelyek összekapcsolódnak benne, vagyis attól, hogy a fel- társadalom arctalan, egyéniségüktôl megfosztott humanoidok alkotta tömegeitôl,
használó mennyi munkát kíván maga végezni; a repülôgépek, partmenti olajfúró tor- amelyeknek a létrejöttéhez a második hullám tendenciáinak egyenes vonalú kiter-
nyok, hajók, számítógépek és más, fejlett technológiával elôállított berendezések ára jesztése vezethetett volna, és ehelyett a különféle életstílusok és a markánsan egyéni
– magától értetôdôen – egységenként változik. stílusú személyiségek pazar bôsége felé visz. Tanúi vagyunk a „szabványosítás utáni
elmék” és a „szabványosítás utáni közvélemény” kialakulásának.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ez a váltás megteremti a maga társadalmi, lelki és filozófiai problémáit, amelyek Az új mátrix

közül néhány már érezhetô a környezetünkben elôforduló magányosság és társadal-
mi elszigetelôdés jelenségeiben, de ezek drámaian eltérnek a tömeges komformitás Miután láttuk, hogy milyen gyorsan távolodunk az ipari stílusú szinkronizációtól és
problémáitól, amelyek az ipari korszak idején gyötörtek minket. standardizációtól, nem érhet meglepetésként senkit, hogy a társadalmi viselkedési
kódex más fejezeteit is újraírjuk.
Mivel a harmadik hullám még a mûszakilag legfejlettebb országokban sem vált
uralkodóvá, továbbra is érezzük a második hullám erôteljes áramlatainak vonzását. Korábban láttuk, hogy – bár minden társadalomban szükség van bizonyos mértékû
Még el kell végeznünk néhány – a második hullám idejébôl ránk maradt – befejezet- centralizációra és decentralizációra is – a második hullám civilizációja erôsen egyol-
len feladatot. Az Egyesült Államokban például a kemény kötésû könyvek kiadása, 12 dalúan foglalt állást az elôzô mellett, és az utóbbi ellen. A nagy szabványosítók, akik
ami hosszú idôn át háttérbe szorult iparág volt, csak most éri el a tömeges forgalma- segítettek megvalósítani az iparosítást, kéz a kézben haladtak a nagy központosítók-
zásnak azt a szintjét, amit a puha fedelû kiadványok terjesztése és a legtöbb más kal, Hamiltontól és Lenintôl egészen Rooseveltig.
fogyasztói iparág már több mint egy generációval ezelôtt elért. A második hullám más
mozgalmai szinte Don Quijote-i hiábavalóságot mutatnak, mint például az a program, Ma szembetûnô az erélyes kilendülés az ellenkezô irányban. Új politikai pártok,
ami arra sürget bennünket, hogy most, amikor már úgyis elkéstünk, vegyük át a met- új vezetési technikák és új filozófiák bukkannak fel, amelyek kifejezetten támadják a
rikus rendszert az Egyesült Államokban, hogy az amerikai mértékrendszert össze második hullám centralista alapelveit. A decentralizáció vezetô politikai kérdéssé vált,
lehessen egyeztetni az Európában használatossal. Más ilyen programok bürokratikus Kaliforniától Kijevig.13
birodalomépítési törekvésekbôl származnak, mint például a Közös Piac brüsszeli tech-
nokratáinak arra irányuló erôfeszítései, hogy mindent „harmonizáljanak”, az autók Svédországban erôsen decentralista kis pártok koalíciója 44 év után elmozdította a
visszapillantó tükreitôl a fôiskolai diplomákig – lévén a „harmonizáció” az ipari stílusú hatalomból a centralista szociáldemokratákat.14 A decentralizáció és a regionalizmus
szabványosítás mai divatos halandzsája. kérdései körül folyó harcok az utóbbi években megrázták Franciaországot, míg a La
Manche csatorna túloldalán és északon a skót nacionalisták 15 mozgalmának egy új
Végül vannak mozgalmak, amelyek arra irányulnak, hogy a szó szoros értelmében szárnya a „radikális gazdasági decentralizáció” iránti elkötelezettségét hangoztatja.
visszaforgassuk az órát, mint például a „vissza az alapokhoz” jelszóval indult mozga- Hasonló politikai mozgalmakat lehet találni másutt is Nyugat-Európában, míg Új-
lom az Egyesült Államok iskoláiban. Ez a mozgalom jogosan háborodik fel a tömeg- Zélandon egyelôre még kis taglétszámú értékpárt bukkant fel, ami „a helyi és regio-
oktatás katasztrofális helyzetén, de nem ismeri fel, hogy a demasszifikált társadalom- nális önkormányzatok funkcióinak és autonómiájának a kiterjesztését követeli, a köz-
nak új oktatási stratégiára van szüksége, és ehelyett a második hullám egyöntetûségét ponti kormányzat funkcióinak és méretének az egyidejû csökkentésével együtt”. 16
kívánná visszaállítani és rákényszeríteni az iskolákra.
A decentralista mozgalom az Egyesült Államokban is támogatást kapott. Legalábbis
Mindezek az egységesség elérésére irányuló kísérletek azonban – lényegüket te- részben a decentralizmus szolgáltatja az ideológiát ahhoz az adóügyi lázadáshoz, ami
kintve – már csak egy leköszönô civilizáció utóvédharcai. A változás iránya a harma- – akár jót, akár rosszat tesz nekünk – végigvonul az országon. A decentralizmus az
dik hullámban a növekvô sokféleség felé mutat, nem pedig az élet további szabványo- önkormányzatok szintjén is erôt gyûjt. A helyi politikusok „körzeti hatalmat” köve-
sítása felé. És ez éppen úgy igaz az eszmék, a politikai meggyôzôdések, a szexuális telnek. Burjánzanak az egyes körzetekben felbukkanó aktivista csoportok, ilyen
hajlamok, az oktatási módszerek, az étkezési szokások, a vallási nézetek, az etnikai például San Antonióban „a jobb és szebb környezet fejlesztéséért” harcoló lakossági
attitûdök, a zenei ízlés, a divatok és a családi formák esetében, mint az automatizált szervezet, „a Broadway helyreállításáért küzdô állampolgárok” egyesülete Cleveland-
termelés terén. Amikor elérjük a történelmi fordulópontot, a második hullám civili- ben, és a „Népi tûzoltó szertár” elnevezésû csoport Brooklynban. Ezeknek a csopor-
zációjának ezt a másik uralkodó alapelvét, a szabványosítást is felváltja valami más. toknak a tagjai közül sokan a washingtoni központi kormányban inkább a forrását
látják a helyi bajoknak, mintsem azok lehetséges gyógyítóját.17
Monsignor Genobaroni szerint, aki korábban maga is körzeti és polgárjogi aktivis-

ta volt, és most az USA lakásügyi és városfejlesztési minisztériumában a lakossági kör-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
zetekért felelôs miniszterhelyettes posztját tölti be, az ilyen kis decentralizált csopor- mányhivatalait az „egy ember, egy fônök” elve alapján szervezték meg. Míg egy alsó
tok a gépies politika bukását és azt tükrözik, hogy a nagy kormányzati apparátus vagy középszintû vezetônek sok alárendeltje lehetett, ô maga sohasem tartozott
képtelen megbirkózni az egyes körzetekben uralkodó helyi állapotok és az ott lakó beszámolási kötelezettséggel egynél több fölöttesnek. Ez az elv azt jelentette, hogy az
emberek sokféleségével. A New York Times szerint „a körzeti aktivisták gyôzelmeket irányítás csatornái mind a központba vezettek.
aratnak Washingtonban és országszerte egyaránt”.19
Lenyûgözô megfigyelni, ahogy ez a rendszer ma a saját súlya alatt törik szét a fej-
A decentralista filozófia terjed továbbá az építészeti és tervezési iskolákban is. lett iparágakban, a szolgáltatásokban, a tudományos kutatás és fejlesztés területén,
Az Egyesült Államokban Berkeley-ben és a Yale Egyetemen, valamint a londoni és sok kormányügynökségben is. Tény, hogy ma már egyre több embernek van egy-
Építészeti Egyesületben a diákok – egyebek között – új mûszaki fejlesztési és kuta- nél több fônöke.
tási programokon dolgoznak, amelyek a környezeti károk ellenôrzését, a napenergiá-
val történô fûtést és a városi mezôgazdaság céljait szolgálják, arra törekedve, hogy a A Future Shockban rámutattam, hogy a nagy szervezeteket egyre inkább átlyug-
közösségeket részlegesen önellátóvá tegyék a jövôben. Ezeknek a fiatal tervezôknek gatják az olyan ideiglenes egységek, mint a speciális feladatokra kijelölt munka-
és építészeknek a gondolatai valószínûleg növekvô mértékben elôtûnnek majd a csoportok, részlegközti bizottságok és tervezô csapatok. Ezt a jelenséget „ad-hoc-
következô években, amikor felelôsségteljes pozíciókba jutnak. ráciának”* neveztem.21 Azóta sok nagyvállalat tett lépéseket arra, hogy ezeket az
átmenetileg életre hívott egységeket beillessze egy radikálisan új formális struktú-
Ennél is fontosabb azonban, hogy a „decentralizáció” kifejezés divatos varázsszóvá rába, amit „mátrixszervezetnek” neveznek. A központi ellenôrzés helyett a mát-
vált a vezetés berkeiben, és a nagyvállalatok egymással versengve bontják fel osztá- rixszervezet a „többszörös irányítási rendszer” néven ismert elvre épül. 22
lyaikat kisebb, önállóbb szervezeti egységekre, úgynevezett profitközpontokra. Ennek
egy tipikus példáját szolgáltatta az élelmiszeriparban, a vegyiparban, az olajiparban és Az ilyen elrendezôdés szerint minden alkalmazott valamilyen osztályhoz tartozik,
a biztosítási üzletágakban mûködô hatalmas Esmark részvénytársaság átszervezése.20 és a szokásos módon valamelyik fölöttesének számol be a munkájáról. Ezenkívül
azonban tagja egy vagy több csapatnak is, ami olyan feladatokat lát el, amelyek nem
Robert Reneker, az Esmark elnöke kijelentette: „A múltban kormányozhatatlan végezhetôk el egyetlen osztály keretében. Így egy tipikus tervezôcsapat tagjai között
volt a vállalat. Ahhoz, hogy összehangolt erôfeszítéseket tudjunk tenni, az volt az lehetnek munkatársak a gyártási, a kutatási, a kereskedelmi, a mûszaki fejlesztési,
egyetlen célravezetô módszer, hogy egészen kicsi részekre osztottuk fel a vállalatot.” a pénzügyi és más osztályok személyi állományából is. Egy ilyen csapat tagjai – „sza-
Az eredmény: az Esmarkot, ezernyi „profitközpontra” szabdalták szét, amelyek bályos” fônökükön kívül – mindannyian az adott program vezetôjének az irányítása
mindegyike felel saját mûködéséért. alá tartoznak.
A Business Week szerint „ennek végeredményben az volt a hatása, hogy a rutinszerû Ennek eredményeként az a helyzet alakul ki, hogy ma igen sok dolgozó csupán
döntések meghozatalának terhét levették Reneker válláról. A decentralizáció minde- adminisztratív szinten számol be az egyik fônökének, a másiknak (vagy egymás után
nütt látható, kivéve az Esmark pénzügyi elszámolási rendszerét.” több különbözô személynek) pedig ugyanakkor az általa végzett tényleges gyakorlati
munka eredményeirôl ad számot. Ez a rendszer lehetôvé teszi az alkalmazottak
Ami itt igazán fontos, az nem az Esmark vállalatbirodalom, amit azóta valószínûleg számára, hogy egyidejûleg több feladatra is figyelmet fordítsanak. Felgyorsítja az
többször is újra átszerveztek, hanem az általános tendencia, amit az Esmark esete információáramlást és kiküszöböli, hogy az érintett dolgozók a problémákat csak
megvilágít. A decentralizálás érdekében vállalatok százai, sôt talán ezrei leledzenek a egyetlen osztály szûk nézôpontjából lássák. Elôsegíti, hogy a szervezet reagálni tudjon
folyamatos átszervezés állapotában: néha túllônek a célon, majd visszatáncolnak, különféle gyorsan változó körülményekre. Ugyanakkor aktívan csökkenti a központi
de idôvel mindenképpen fokozatosan csökkentik a mindennapi tevékenység közpon- irányítás szerepét. A mátrixszervezet, ami olyan korai felhasználók példája nyomán
ti ellenôrzését. terjed, mint a General Electric az Egyesült Államokban és a Skandia Insurance Svédor-
szágban, ma mindenütt megtalálhatók – a kórházaktól és a könyvviteli cégektôl az
Egy még mélyebb szinten a nagy szervezetek megváltoztatják a hatalmi szerkezetet
is, ami a centralizmust alátámasztotta. A második hullám tipikus vállalatait és kor- * Az ad hoc – alkalmi, ideiglenes – kifejezésbôl. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Egyesült Államok Kongresszusáig (ahol mindenféle új típusú, félig formális „klí- liség megfékezésére irányuló kísérletek – az országos adócsökkentés vagy emelés,
ringközpontok” és „választmányok” alakulnak, a bizottsági vonalakat is keresztezve). pénzügyi és hitelmanipulációk vagy más egységes, differenciálatlan politikai intéz-
A mátrixszervezet – S. M. Davisnek, a Bostoni Egyetem professzorának és P. R. kedések – csupán súlyosbítják a bajokat.
Lawrence harvardi professzornak a szavait idézve – „nem csupán egy újabb vezetési
technika vagy múló divat, hanem határozott áttörést képvisel. A mátrix a vállalati Azok, akik a harmadik hullám gazdasági életét megkísérlik a második hullám ilyen
szervezôdés új típusát jelenti”. centralizált eszközeivel irányítani, olyanok, mint az az orvos, aki reggel megérkezik a
kórházba és ugyanazt az adag adrenalint írja elô minden beteg számára – függetlenül
Ez az új szervezet eredendôen kevésbé centralizált, mint a régi „egyfônök”-rend- attól, hogy a lábuk törött el, kedélybetegek, agydaganatuk van vagy befelé nôtt a
szer, ami a második hullám korszakát jellemezte. lábujjuk körme. Az új gazdasági életben a központosított vezetés nem mûködhet jól,
mert a gazdaság maga is egyre inkább decentralizálódik. Ez a fordulat éppen akkor
Az a legfontosabb jelenség, hogy gyökeresen decentralizáljuk a gazdasági élet egé- következik be, amikor a gazdaság a leginkább globálisnak és egységesnek tûnik.
szét. Figyeljük meg a kis regionális bankok erejének növekedését az Egyesült Álla-
mokban, a maroknyi hagyományos „pénzpiaci óriásokéval” összehasonlítva. (Ahogy Mindezek az anticentralista tendenciák – a politikában, a vállalati és kormány-szer-
az ipari termelés földrajzilag egyre inkább széttagolódik, a vállalatok, amelyeknek elô- vezetekben, és magában a gazdaságban (felerôsítve a média, a számítógépes kapacitás
zôleg „pénzközpontokként” mûködô bankokra kellett támaszkodniuk, egyre inkább a és az energiarendszer terén, valamint sok más téren is párhuzamosan zajló fejlôdési
regionális intézményekhez fordulnak. Egy nashville-i bank, a First American elnöke, folyamatok által) – teljesen új társadalmat teremtenek, és elavulttá teszik a tegnapi
Kenneth L. Roberts szerint „az amerikai bankszakma jövôje többé nem a pénzpiaci szabályokat.
bankokban van”.) És ami a bankrendszerben történik, az történik magában a gazda-
ságban is.23
„A kicsi szép”
A második hullám hozta létre az elsô igazán országos szintû piacokat, és magát a
nemzetgazdaság fogalmát. Ezekkel együtt járt az országos szintû gazdasági vezetéshez A második hullám társadalmi játékszabályainak sok más fejezetét is gyökeresen átír-
szükséges eszközök – a szocialista országokban a központi tervezés, a kapitalista világ- juk, amikor a harmadik hullám megérkezik. Így a második hullám civilizációjának
ban pedig a központi bankok, illetve az országos pénzügyi és fiskális politika – kifej- mániákus nagyzási hóbortja is éles támadások kereszttüzében áll. A „minél nagyobb,
lesztése. Ma mind a két eszközkészlet kudarcot vall, zavarba ejtve a második hullám annál jobb” elvének szószólóit régen sohasem támadták „a kicsi szép” jelszavával. Csak
közgazdászait és politikusait, akik még megpróbálják menedzselni a régi rendszert. az 1970-es években történt meg, hogy egy könyv ezzel a címmel világszerte nagy-
hatású tömegsikerré válhatott.
Noha ezt a tényt egyelôre még csak halványan ismerik fel és általában nem érté-
kelik megfelelôen, a nemzetgazdaságok gyors ütemben lebomlanak regionális és Mindenütt dereng már az a felismerés, hogy a nagy méretek sokat magasztalt gaz-
szektoriális részekre, szubnacionális gazdaságokra, amelyeknek megvannak a maguk daságossága elôtt korlátok állnak, és sok szervezet máris túllépte ezeket. A nagyválla-
speciális, egymástól eltérô problémái. Az egyes régiók – mint például a Nap-öv az latok ma szorgalmasan igyekeznek csökkenteni üzemeik méreteit. Az új technológiák
Egyesült Államokban, a Mezzogiorno Olaszországban, vagy a Kansai Japánban – nem bevezetése és a szolgáltatások irányában történô váltás egyaránt meredeken csökken-
egyformán növekednek, mint az ipari korszak idején, hanem kezdenek nagymérték- ti az egyes üzemágak volumenét. A mûszakilag fejlett országokban a második hullám
ben különbözni egymástól, energiaigényüket, forrásaikat, s az ott foglalkoztatott hagyományos termelôüzeme vagy irodája – emberek ezreivel ugyanazon tetô alatt –
munkaerô összetételét, mûveltségi szintjét, kultúráját és más kulcstényezôket tekint- hamarosan ritkasággá fog válni.
ve egyaránt. Ezek közül a szubnacionális gazdaságok közül néhány már elérte azt a
szintet, amelyen alig egy generációval korábban az egész nemzetgazdaság állt. Amikor Ausztráliában megkértem egy autógyár elnökét, hogy írja le nekem a jövô
autógyárát, mély meggyôzôdéstôl átfûtve a következôket mondta: „Soha, soha többé
A gazdaság stabilizálására irányuló kormány-erôfeszítések csôdjéhez nagymérték- nem építenék fel még egyszer egy olyan gyárat, mint ez, hétezer dolgozóval egy tetô
ben hozzájárul, hogy ezt a helyzetet nem ismerik fel. Az infláció vagy a munkanélkü- alatt. Széttördelném kisebb egységekre, mindegyikben háromszáz vagy négyszáz dol-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
gozóval. Ma az új technológia ezt már lehetôvé teszi.” Azóta hasonló állásfoglalásokat A második hullám civilizációja még egy fontos elvet vallott magáénak: a koncent-
hallottam élelmiszeripari és más termékek gyártásával foglalkozó más vállalatok elnö- rációt. Koncentrálta a pénzt, az energiát, a forrásokat és az embereket. Óriási ember-
keitôl is. tömegeket zsúfolt a városi központokba. Ma ez a folyamat is elkezdett visszájára
fordulni. A növekvô földrajzi szétszóródás tanúi vagyunk. 25 Az energia szintjén az
Kezdjük megérteni, hogy nem „a kicsi szép”, és nem is a nagy, hanem a megfelelô ásványi üzemanyagok koncentrált készleteire való hagyatkozás felôl elmozdulunk
méret, és a nagy és a kicsi intelligens kombinációja a legszebb mind között. (Ez vala- az energia szétszórtabban elérhetô formáinak változatos köre felé, és számos kísérletet
mi olyasminek a belátását jelenti, amit E. F. Schumacher, „A kicsi szép” címû könyv látunk, amelyek az iskolák, a kórházak és az elmegyógyintézetek „népsûrûségének”
szerzôje jobban tudott, mint a nála mohóbb követôi közül sokan. (Schumacher egy- csökkentésére irányulnak.
szer azt mondta a barátainak, hogy ha a kis szervezetek világában élne, inkább
„A nagy szép” címmel írt volna könyvet.) Összegezve tehát végigmehetünk a második hullám civilizációjának valamennyi
alapvetô játékszabályán – a standardizációtól és szinkronizációtól kezdve a centrali-
Kezdünk kísérletezni a szervezés olyan új formáival is, amelyek egyesítik a kicsi és zációig, maximalizációig, specializációig és koncentrációig –, és egymás után mind-
a nagy elônyeit. Így például a koncessziós szerzôdések gyors terjedése az Egyesült egyiknél megfigyelhetjük, hogy a régi alapszabályok, amelyek korábban mindennapi
Államokban, Nagy-Britanniában, Hollandiában és más országokban gyakran csak a életünket és társadalmi döntéseink meghozatalát irányították, a harmadik hullám ha-
tôkehiányra vagy az adózási rend hirtelen változásaira adott válasz, és különféle tására hogyan mennek át egész sor forradalmi változáson.
szempontok szerint bírálható.24 Ugyanakkor azonban a kis egységek gyors létrehozá-
sára és azok nagy rendszerekben való összekapcsolására is szolgál, a centralizáció vagy
a decentralizáció változatos szintjei mellett. Kísérlet a nagy és a kis szervezetek össze- A jövô megszervezése
kapcsolására.
Korábban láttuk, hogy amikor a második hullám összes alapelvét egy-egy szervezeten
A második hullám maximalizációs elve szintén letûnôben van. A megfelelô mére- belül egyidejûleg érvényesítették, az eredmény a klasszikus ipari bürokrácia kialaku-
tek kultúrája most következik el, ahogy a harmadik hullám megnyitja elôtte az utat. lása volt: hatalmas hierarchikus, állandó, felülrôl lefelé irányított mechanisztikus
szervezetek jöttek létre, amelyeket jól terveztek meg arra a célra, hogy ismétlôdô
A társadalom bíráló szemmel tekint a második hullám specializációjára és pro- termékeket vagy ismétlôdô döntéseket bocsássanak ki, egy viszonylag szilárd ipari
fesszionalizmusára is. A második hullám játékszabályai a „Ha sikert akarsz, speciali- környezetben.
zálódj!” alaptörvénynek tekintett jelszavával piedesztálra állították a szakértôket.
Ma azonban alapvetô attitûdváltozást látunk velük kapcsolatban minden területen, Most azonban, amikor átváltunk az új elvekre és elkezdjük azokat együtt alkal-
beleértve a politikát is. Míg valaha a semleges szakértelem megbízható forrásainak mazni, szükségképpen a jövô teljesen újfajta szervezeteihez jutunk el. Ezeknek a har-
tekintették ôket, a specialisták ma elvesztették a közvélemény támogatását. Egyre madik hullámhoz tartozó szervezeteknek „laposabb” felépítésû a hierarchiájuk, ami
több bírálat szerint csak saját érdekeiket hajszolják, és csôlátáson kívül nem képesek kevésbé „fejnehéz”. Ideiglenes elrendzésekben összekapcsolódó kis komponensekbôl
semmire. Egyre többen próbálják korlátozni a szakértôk hatalmát akár úgy is, hogy a állnak össze. Ezeknek az összetevôknek mindegyike kialakítja saját kapcsolatait a kül-
döntéshozó testületekbe – például a kórházakban és sok más intézményben – kívül- világgal, úgymond saját „külpolitikáját”, amit anélkül tart fenn, hogy döntéseinek
álló, a szakmához nem értô laikusokat hívnak meg. keresztül kellene menniük a központon. Ezek a szervezetek egyre inkább afelé halad-
nak, hogy napi 24 órán át mûködjenek.
A szülôk követelik az iskolai döntésekbe való beleszólás jogát, s az oktatást és neve-
lést nem hajlandóak többé kizárólag a hivatásos pedagógusokra bízni. Néhány évvel Különböznek a régi bürokráciától egy másik alapvetô szempontból is. Olyan termé-
ezelôtt Washington államban egy bizottság – az állampolgárok politikai aktivitását szetük van, amit „kettôsnek” vagy „többszörösnek” nevezhetünk: egyidejûleg képesek
vizsgálva – arra az érdekes és újszerû következtetésre jutott, amit az új megközelítés két vagy több különbözô szervezeti forma felöltésére, ahogy a körülmények meg-
lényegét összefoglalva ebben az állításban lehet kifejezni: „Nem kell szakértônek kívánják – úgy tesznek, mint valamilyen új mûanyag majd a jövôben, ami megváltoz-
lenni ahhoz, hogy az ember tudja, mit akar!”

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tatja az alakját, ha hôhatás vagy hideg éri, de visszatér az eredeti alakba, amikor a
hômérséklet ismét a normális határok között van. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy a még mindig fôleg az ipari korszak játékszabá-
lyait követô szülôk konfliktusba kerülnek gyermekeikkel, akik már tudják, hogy a
El lehet képzelni egy hadsereget, ami békeidôben demokratikus és önkéntes jelle- régi szabályok egyre inkább elavulnak, de még bizonytalanok vagy tudatlanok az
gû, ám erôsen centralizált parancsuralmi formát ölt háború idején, mivel eredetileg is újakat illetôen. Velük együtt mi is a mezsgyén állunk a második hullám haldokló
úgy tervezték, hogy mindkettôre képes legyen. Használhatnánk egy olyan futball- rendje és a harmadik hullám holnapi civilizációja között.
csapat analógiáját is, amelynek tagjai nemcsak arra képesek, hogy felállásukat külön-
bözô játékstílusok szerint „T” alakba vagy más formációba rendezzék el, hanem
emellett – a füttyszó felhangzására – képesek futball-, baseball- vagy kosárlabda-
csapatot is alkotni, attól függôen, hogy melyik sportágra kerül sor. Az ilyen „szerve-
zeti játékosokat” azonnali alkalmazkodásra kell kiképezni, hogy kényelmesen érezzék
magukat a szóba jöhetô szervezeti struktúrák és szerepek szélesebb repertoárjában.
Olyan menedzserekre van szükség, akik képesek feladatuk ellátására mind a

„nyitott ajtók” szabad stílusában, mind pedig hierarchikus rendszerben; akik képesek
dolgozni olyan felépítésû szervezetben, mint az egyiptomi piramisoké, és ugyanakkor
olyanban is, ami úgy néz ki, mint egy Calder-mobil: csak néhány vékony szál tartja
össze a majdnem önálló modulok komplex halmazát, ami a legfinomabb szellô érin-
tésére is mozgásba jön.
A jövô ilyen szervezeteinek leírására még nem alakult ki a megfelelô szókincsünk.

A mátrix vagy az ad hoc kifejezések nem teljesen megfelelôek. Különféle elméleti
szakemberek különbözô szavakat javasoltak. A reklámszakértô Lester Wunderman
ezt mondta: „Intellektuális kommandóként mûködô ensemble csoportok... kezdik
majd felváltani a hierarchikus szerkezetet.” 26 Tony Judge, legkiválóbb szervezéselmé-
leti szakembereink egyike sokat és részletesen írt a jövô ilyen, most kialakuló szerve-
zeteinek „hálózati” jellegérôl, s egyebek között kimutatta, hogy „a hálózatot nem
» koordinálja« senki, a részt vevô testületek saját magukat koordinálják annak érde-
kében, hogy a szervezet » ön-koordinációja« jöjjön létre”. Judge másutt ugyanezeket
a szervezeteket a Buckminster Fuller által bevezetett „tensegrity”* elvek segítségével
írja le.27
Bármilyen kifejezéseket használunk is, annyi bizonyos, hogy forradalmi változás

történik. Nemcsak új szervezeti formák jönnek létre, hanem egy egész új civilizáció
van megszületôben. Új kódex formálódik: a harmadik hullám friss alapelveinek és a
társadalmi túlélés új játékszabályainak gyûjteménye.
* Buckminster Fuller amerikai építész a huszadik század középsô harmadában „lakógépeknek” nevezett sajátságos
szerkezetû épületeket tervezett, amelyekben önálló lakóegységek mintegy „felfüggesztve”, lazán kapcsolódtak
egymáshoz egy kupolán belül. A „tensegrity” kifejezésben a kupolára utaló tension (feszültség) és az integrity (sértet-
len egység) olvad össze. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A termelés
és a fogyasztás
összeolvadása [ 20fejezet]
A hatalmas történelmi változásokat néha a mindennapi életben bekövetkezô apró
változások jelképezhetik. Ilyen változás történt – anélkül, hogy jelentôségét észre-
vették volna – az 1970-es évek elején, amikor egy új termék kezdte elárasztani
Franciaország, Anglia, Hollandia és más európai országok gyógyszertárait. Ez az új
termék a bárki által saját magán alkalmazható terhességiteszt-csomag volt. Becslések
szerint néhány év alatt 15-20 millió ilyen csomagot adtak el az európai nôknek.
Hamarosan az amerikai újságokban is ezt harsogták a hirdetések: „Terhes? Minél
elôbb tudja, annál jobb!” Amikor egy amerikai vállalat, a Warner-Lambert a saját
márkaneve alatt bevezette a csomagot az Egyesült Államokban, a piac válaszát
„túlnyomóan jónak” találták. 1980-ra az Atlanti-óceán mindkét oldalán a nôk milliói
már rutinszerûen végeztek el saját magukon egy olyan próbát, amit azelôtt orvosok
és laboratóriumok hajtottak végre.
Nemcsak ôk kerülték meg az orvosokat. A Medical World News címû folyóirat ezt
írta: „Az öngyógyítás – az a gondolat, hogy az emberek orvosi szempontból nagyobb
mértékben támaszkodhatnak önmagukra, és ezt meg is kellene tenniük – gyorsan
gördülô trombitás szekér... Szerte az országban mindennapi emberek tanulják a
sztetoszkópok és vérnyomásmérô karperecek használatát, mellvizsgálatokat végeznek
és Pap-keneteket alkalmaznak önállóan, sôt elemi sebészeti beavatkozásokat is végre-
hajtanak.”1
Ma az anyák tenyésztik ki a baktériumokat a torokváladékból. Az iskolák kurzu-

sokat nyújtanak mindenféle egészségügyi témában, a lábgondozástól az „instant gyer-
mekgyógyászatig”. Az emberek rendszeresen mérik a saját vérnyomásukat azoknak a
pénzbedobós gépeknek a segítségével, amelyeket több mint 1300 bevásárlóközpont-
ban, repülôtéren és áruházban helyeztek el az Egyesült Államokban. 2
A termelés és a fogyasztás összeolvadása [ 289 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Még 1972-ben is csak kevés orvosi készüléket adtak el nem-orvosoknak.3 Ma az cserére, vagyis a piacra termelt áruk – kisebb mennyiségben – megvoltak már az el-
orvosi eszközök piaci kínálatának egyre nagyobb része veszi célba az otthonokat. sô hullám idején is, ugyanúgy a második hullám során továbbra is megmaradt egy
Fülvizsgáló és fültisztító készülékek, orr- és toroköblítôk, és a lábadozók számára kevés saját használatra való termelés is.
készített speciális termékek jelennek meg tömegesen a piacon. Az emberek egyre
több felelôsséget vállalnak magukra saját egészségük megôrzésében, csökkentik az A gazdaságról való gondolkodás eredményesebb módja talán az lehet, ha úgy fog-
orvosoknál tett látogatások számát, és lerövidítik kórházi tartózkodásukat. juk fel, hogy a gazdaságnak két szektora van. Az „A” szektorba tartozik mindaz a
megfizetetlen munka, amit az emberek közvetlenül saját maguk, családjuk vagy
A felszínen mindez esetleg nem látszik többnek, mint múló divatnak. Mégis, ez az közösségük számára végeznek. A „B” szektor pedig mindazoknak az áruknak és szol-
igyekezet, hogy az ember maga kezelje a saját problémáit (ahelyett, hogy ezért valaki gáltatásoknak az elôállítását foglalja magában, amelyek a piaci cserehálózaton
mást megfizetne), alapvetô változást tükröz abban, hogy mit tekintünk betegségnek, keresztül történô eladásra, illetve cserére készülnek.
és általában saját testünk és énünk felfogásában is. Még ez a magyarázat is eltereli
azonban a figyelmet egy még fontosabb jelenségrôl. Ahhoz, hogy ennek a jelenség- Így tekintve a dolgokat most tehát azt mondhatjuk, hogy az elsô hullám során a
nek az igazi történelmi jelentôségét megérthessük, egy kissé vissza kell pillantanunk saját használatra való termelésen alapuló „A” szektor óriási volt, a „B” szektor pedig
a múltba. minimális. A második hullám idején ennek a fordítottja volt igaz. Valójában a piacra
termelt áruk és szolgáltatások olyan mértékben elburjánzottak, hogy a második hul-
lám közgazdászai gyakorlatilag megfeledkeztek az „A” szektor létezésérôl. Magát a
A láthatatlan gazdaság „gazdaságot” is úgy határozták meg, hogy kizárták belôle a munka vagy a termelés
minden olyan formáját, ami nem a piacra irányult, és a saját használatra való terme-
Az elsô hullám idején az emberek többsége azt fogyasztotta el, amit saját maga meg- lés vagy „önfogyasztás” láthatatlanná vált.
termelt. Az emberek – a szokásos értelemben – nem voltak sem termelôk, sem
fogyasztók. Talán leginkább a „prosumer” kifejezéssel* jellemezhetnénk ôket. Ez azt jelentette, hogy mindazt a megfizetetlen munkát, amit a nôk otthon végeztek,
a takarítást, felmosást, gyermeknevelést, sôt a közösségek szervezését is „nem gazdasá-
Láttuk, hogy az ipari forradalom éket vert a társadalomba, ami elválasztotta ezt a két gi” tevékenységként lenézôen semmibe vették, annak ellenére, hogy a „B” szektor
funkciót, s ezáltal létrehívta azokat a társadalmi szerepeket, amiket ma „termelônek” – a látható gazdaság – nem létezhetett volna az „A” szektor által nyújtott áruk és szol-
és „fogyasztónak” nevezünk. Ez a szakadás vezetett a piac, vagyis a pénz- és árucsere- gáltatások, vagyis a láthatatlan gazdaság nélkül. Ha senki sem lett volna otthon, hogy
hálózat gyors növekedéséhez – azoknak a csatornáknak a labirintusához, amelyeken a gyermekekkel törôdjön, nem születhetett volna meg a fizetett munkások következô
keresztül az önök által termelt áruk és szolgáltatások elérnek engem, és viszont. generációja a „B” szektor számára, és a rendszer összeomlott volna a saját súlya alatt.
Korábban úgy érveltem, hogy a második hullám beköszöntével a „saját használat- El tud képzelni bárki is egy mûködô, termelékeny gazdaságot olyan munkások
ra való termelésen” alapuló mezôgazdasági társadalom átalakult fogyasztói gazda- nélkül, akiket már gyermekkorukban megtanítottak a WC használatára, a beszédre és
sággá, vagyis a „cserére való termelésen” és a piaci fogyasztáson alapuló ipari társada- a kultúrába való beilleszkedésre? Mi történne a „B” szektor termelékenységével,
lommá. A tényleges helyzet azonban bonyolultabb volt ennél. Mert mint ahogy a ha az oda áramló dolgozók nem rendelkeznének ezekekkel a minimális készségekkel?
Noha errôl a második hullám közgazdászai nem vettek tudomást, tény, hogy mind a
két szektor termelékenysége erôsen függ a másikétól.
* A prosumer kifejezés ismét a szerzô egyik eredeti szóalkotása, a producer (termelô) és a consumer (fogyasztó) szavak
összevonásából. Magyarul – a megfelelô szavak összevonásával – nincs lehetôség ilyen tömör szóalkotásra, ezért a
fárasztó körülírások elkerülése végett valami más kifejezést kell keresnünk. A szerzô eredeti kifejezése a termelô és a Ma, amikor a második hullám társadalmai végsô válságukon mennek keresztül, a
fogyasztó funkcióit egyaránt betöltô személyre, a saját használatra való termelésre, illetve a saját termelômunkánk
eredményének önmagunk által történô elfogyasztására, vagy röviden önfogyasztásra utal. Tekintettel arra, hogy a könyv politikusok és szakértôk még mindig olyan gazdasági statisztikák fölött vitatkozva
hátralévô részében ez a kettôs funkciót kifejezô fogalom kulcsszerepet játszik, s a prosumer szó ennek megfelelôen több ütögetik egymásnak a labdát, amelyek teljes mértékben a „B” szektorban folyó
százszor, ha nem több ezerszer fordul elô, a továbbiakban ezt – a „saját használatra való termelés” kifejezés idônkénti
használata mellett – az egyszerûség kedvéért leggyakrabban az „önfogyasztó” vagy az „önfogyasztás” kifejezésekkel for-
tranzakciókon alapulnak. Aggódnak a „növekedés” és a „termelékenység” hanyatlása
dítjuk, amelyek ugyan nem adják vissza elég pontosan az eredetit, de legalább rövidek és ragozhatóak. – A ford. miatt. Ám mindaddig, amíg továbbra is csak a második hullám kategóriáiban gondol-
[ 290 ] A harmadik hullám A termelés és a fogyasztás összeolvadása [ 291 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kodnak; mindaddig, amíg elhanyagolják az „A” szektort és azt a gazdaságon kívülinek és a „fekete tüdô” társaságától a „partner nélküli szülôk” és az özvegyek egyesületéig
tekintik; és mindaddig, amíg a saját használatra való termelés láthatatlan marad újabb és újabb csoportok alakulnak mindenütt.
számukra, soha sem lesznek képesek gazdasági ügyeink sikeres menedzselésére.
Abban természetesen nincs semmi új, hogy a bajba került emberek összejönnek,
Mert ha közelebbrôl vesszük szemügyre a helyzetet, ennek a két szektornak vagy hogy megbeszéljék a problémáikat és tanuljanak egymástól. Az önsegítô mozgalmak
termelési formának az egymással való kapcsolatában alapvetô változás kezdeteit mai préritûz sebességû terjedésére azonban a történészek is bizonyára csak nagyon
vehetjük észre. Egyre inkább elmosódik a termelést a fogyasztástól elválasztó határ- kevés precedenst tudnának találni.4
vonal. Észrevehetjük az „önfogyasztás” növekvô jelentôségét, és – ezen is túlmenôen
– óriási változás közeledik, ami át fogja alakítani magának a piacnak a szerepét is, Frank Riessman és Alan Gartner, a New Human Services Institute (Új humán szolgál-
saját életünkben és a világrendszerben egyaránt. tatások intézete) társigazgatói úgy becsülik, hogy ma egyedül az Egyesült Államokban
több mint 500 ezer ilyen csoportosulás van, vagyis a lakosságban 435 emberre jut egy
Mindez visszavezet bennünket azoknak az embereknek a millióihoz, akik olyan ilyen, és naponta újak alakulnak. Ezek közül sok rövid életû, de úgy tûnik, hogy azok
szolgáltatásokat kezdenek végezni saját maguk számára, amelyeket eddig csak az helyére, amelyek eltûnnek, azonnal egyszerre több másik lép.5
orvosok láttak el. Mert amit ezek az emberek csinálnak, az valójában nem más, mint
bizonyos mértékû „termelés” átvitele a „B” szektorból az „A” szektorba, a közgaz- Ezek a szervezetek szédítô változatosságot mutatnak. Egyesek osztoznak a szakér-
dászok által nyomon követett látható gazdaságból abba a fantomgazdaságba, amirôl tôkkel szemben megmutatkozó újkeletû gyanakvásban, és megkísérelik, hogy nél-
az illetôk megfeledkeztek. külük boldoguljanak. Teljes mértékben arra támaszkodnak, amit „kölcsönös segítség-
nyújtásnak” vagy „tanácsadásnak” nevezhetünk, vagyis az emberek – ahelyett, hogy a
Önfogyasztókká váltak. És nincsenek egyedül. hivatásos szakemberektôl való hagyományos tanácsadást választanák – a saját élet-
tapasztalataik alapján megfogalmazott tanácsokat adnak egymásnak. Egyes ilyen
csoportok a bajba jutott emberek számára támogatást nyújtó szervezetnek tekintik
Kényszeres zabálók és özvegyek magukat. Mások politikai szerepet játszanak, a törvényhozásban vagy az adózási szabá-
lyokban szükségesnek tartott változásokért lobbizva. Megint másoknak félig-meddig
1970-ben Nagy-Britanniában egy Katherine Fisher nevû manchesteri háziasszony – vallásos jellegük van. Egy-két csoport pedig olyan közösség létrehozására törekszik,
miután évekig leküzdhetetlen félelem tartotta vissza attól, hogy kilépjen otthonából amelynek a tagjai nemcsak találkozgatnak, hanem ténylegesen együtt élnek.
– megalapította a Fóbiások Társasága nevû szervezetet mások számára, akik hasonló
fóbiáktól szenvednek. Ma ennek a szervezetnek már számos önálló ágazata van. Az ilyen csoportok ma regionális, sôt az országhatárokon is átnyúló kapcsolatokat
Egyike az új csoportok ezreinek, amelyek sok technikailag fejlett országban egymás alakítanak ki egymással. A hivatásos pszichológusok, szociális dolgozók és orvosok –
után alakulnak, és segítenek az embereknek, hogy közvetlenül, a maguk erejébôl már amennyire egyáltalán kivehetik a részüket ezekbôl a feladatokból – egyre inkább
küzdjenek meg lelki, egészségi, szociális vagy szexuális problémáikkal. szerepet váltanak: kilépve a személytelen szakértô szerepébôl, akitôl azt várják, hogy
a legjobban értsen az adott problémához, egyre inkább a hallgató, a tanító és a veze-
Detroitban körülbelül 50 „gyászolókat segítô csoport” alakult meg azzal a céllal, tô szerepét vállalják magukra, aki együtt dolgozik a pácienssel vagy ügyféllel. A már
hogy segítséget nyújtson olyan embereknek, akik egy közeli hozzátartozójuk vagy korábban létrejött önkéntes és non-profit csoportok, amelyeket eredetileg mások
barátjuk elveszítése miatt érzett fájdalomtól és szomorúságtól szenvednek. Ausztráliá- segítésére szerveztek, hasonlóképpen azért küzdenek, hogy megtalálják a helyüket
ban a GROW elnevezésû szervezet korábbi elmegyógyintézeti pácienseket és „ideges abban a mozgalomban, ami a „segíts magadon” elvén alapul.
személyeket” fog össze. A GROW-nak ma már vannak leányszervezetei Hawaiiban,
Új-Zélandon és Írországban is. A homoszexuális és leszbikus gyermekek szüleit tömö- Az önsegítô mozgalom tehát ténylegesen átstrukturálja a szocioszférát. A dohányo-
rítô szervezet most van alakulóban egyidejûleg 22 államban, hogy segítse azokat, sokat, a beszédhibásokat, az öngyilkos hajlamúakat, a hazárdjátékosokat, a torokbe-
akiknek homoszexuális gyermekeik vannak. Nagy-Britanniában a depressziósok tegségek áldozatait, az ikrek szüleit, a kényszeres zabálókat tömörítô egyesületek és
társaságának körülbelül 60 helyi csoportja mûködik. A „névtelen szenvedélybetegek” más – hasonló tulajdonságok vagy helyzetek szerint szervezôdô csoportok – ma a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szervezetek sûrû hálózatát hozzák létre, ami jól illeszkedik a harmadik hullám kiala- Ugyanebben az idôszakban történt meg az elektronikus banki szolgáltatások beve-
kulóban lévô családtípusaihoz és vállalati szervezeti formáihoz. zetése, ami nemcsak kikezdte a „banki nyitvatartási órák” rendszerét, hanem egyre
inkább kiküszöbölte a pénztáros szerepét is, a fogyasztóra bízva, hogy végrehajtson
De bármi legyen is ezeknek a jelentôsége hosszabb távon a társadalmi szervezôdés olyan mûveleteket, amelyeket azelôtt a bank személyzete végzett. A munka egy
szempontjából, mindenképpen alapvetô váltást képviselnek a passzív fogyasztói részének a fogyasztóra való áthárítása – amit a közgazdászok „a bérköltségek kihelye-
szereptôl az „önfogyasztás” aktív funkciói felé, és így gazdasági jelentôségük is van. zésének” neveznek – aligha új jelenség. Errôl van szó az önkiszolgáló szupermar-
Bár végsô soron függenek a piactól és még mindig összefonódnak azzal, mégis hozzá- ketekben is. A mosolygó bolti eladót, aki ismerte az árukészletet és elment a kívánt
járulnak ahhoz, hogy bizonyos tevékenységeket a gazdaság cserére termelô „B” szek- áruért, hogy odaadja a vevônek, felváltotta a „told magad” bevásárlókocsi. Míg egyes
torából a saját használatra termelô „A” szektorba vigyenek át. Ám korántsem ez a fogyasztók méltatlankodva visszasírták a személyes kiszolgálás régi szép napjait,
virágzó mozgalom az egyetlen ilyen erô: egyesek a világ leggazdagabb és legnagyobb sokan megkedvelték az új rendszert. Saját maguk böngészhettek az árukínálatban,
vállalatai közül is – saját jól felfogott gazdasági érdekükben és technikai megfonto- és így megtakaríthattak néhány centet is. Valójában saját maguknak fizettek azért,
lásokból – felgyorsítják az „önfogyasztó” figurájának kialakulását. hogy elvégezték azt a munkát, ami azelôtt az eladó dolga volt.
Ma a költségek kihelyezésének ugyanez a formája jelenik meg sok más területen is.
Az ezermesterek A leszállított árakat kínáló üzletek szaporodása például részleges lépést jelent
ugyanebben az irányban. Az ilyen helyeken nehezen lehet az áruházi dolgozókat
1956-ban az American Telephone & Telegraph Company – a robbanásszerûen növekvô megtalálni; a vásárló egy kicsit kevesebbet fizet, de egy kicsit többet dolgozik. Még a
kommunikációs igények terhelése alatt csikorgó eresztékekkel – elkezdte bevezetni cipôboltok is, amelyekben hosszú idôn át szükségesnek tekintették a szakképzett
azt az új elektronikus technológiát, ami lehetôvé tette az elôfizetôk számára, hogy eladó személyzet jelenlétét, fokozatosan áttérnek az önkiszolgálásra, ugyancsak áthá-
közvetlen tárcsázással bonyolítsák le nagyobb távolságokra szóló hívásaikat. Ma már rítva a munkát a fogyasztóra.8
közvetlenül lehet tárcsázni számos tengerentúli országba irányuló hívásokat is.
A megfelelô számok beütésével a fogyasztó átvett egy olyan feladatot, amit azelôtt az Ugyanez az elv megtalálható másutt is. Caroline Bird „A tömeges szindróma” címû,
operátor végzett el számára. megkapó érzékenységrôl tanúskodó könyvében a következôket írta: „Egyre több áru
kapható olyan részekre szétszedett állapotban, amelyeket elvileg könnyû otthon
1973-ban és 1974-ben az arab embargó által kiváltott olajválság hatására felszök- összeszerelni... A karácsonyi csúcsszezonban a vásárlóknak még a legbüszkébb régi
tek a benzinárak. Az óriás olajtársaságok hatalmas bonanzaprofitokat kaszáltak, New York-i üzletek némelyikében is maguknak kellett kiállítani a vásárlási blokkot az
de a helyi üzemanyagtöltô állomások kezelôinek elkeseredett csatát kellett vívniuk a olyan dolgozók helyett, akik nem tudtak, vagy nem akartak írni.” 9
gazdasági fennmaradásért. A költségek csökkentése érdekében sok helyen önkiszol-
gáló üzemanyagtöltô berendezéseket szereltek föl. Eleinte ezek furcsaságnak számí- 1978 januárjában egy 38 éves washingtoni kormánytisztviselô különös zajokat
tottak. Az újságok humoros glosszákat közöltek az olyan autósokról, akik megpróbál- hallott kiszûrôdni a hûtôszekrényébôl. A múltban ilyenkor kihívták volna a szerelôt,
ták az üzemanyagtöltô csövet a kocsi hûtôjébe dugni. Az üzemanyagot saját kezûleg és megfizették volna azért, hogy megjavítsa. Barry Nussbaum a magas költségekre
betöltô autós képe azonban hamarosan megszokott, mindennapi látvány lett. 6 gondolt, és arra, milyen nehéz egy javító szakembert a számára megfelelô idôpontban
megkapni, ezért hát elolvasta a használati utasítást, amelyet a hûtôszekrényével együtt
1974-ben az Egyesült Államok benzinkútjainak mindössze 8 százaléka mûködött kapott. Ebben felfedezett egy 800-zal kezdôdô telefonszámot, amelyen díjtalanul
önkiszolgáló rendszerben. 1977-re ez a szám majdnem elérte az 50 százalékot. felhívhatta a gyártó céget, a Whirlpool Corporationt a michigani Benton Harborban.10
Nyugat-Németországban 1976-ig a 33 500 benzinkút 15 százaléka tért át az önkiszol-
gálásra, és ez a 15 százalék szolgáltatta az összes eladott benzin 35 százalékát. Ipari Ezen a számon azt az úgynevezett „okos vonalat” tárcsázhatta fel, amit a Whirlpool
szakértôk azt mondják, hogy ez az arány Amerikában hamarosan eléri az összes azért rendszeresített, hogy segítse azokat a fogyasztóit, akiknek javítási problémáik
mennyiség 70 százalékát. Ismét az történik tehát, hogy a fogyasztó felváltja a terme- merülnek fel. Nussbaum tehát felhívta a számot. Egy férfi a vonal másik végén ezután
lôt és „önfogyasztóvá” válik.7 „végigment vele” a javítás menetén, pontosan elmagyarázva Nussbaumnak, hogy

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
mely csavarokat kell eltávolítania, milyen hangokra kell figyelnie, és milyen alkatré- rolták meg. Rövid tíz év alatt ezeknek az adatoknak az aránya a visszájára fordult:
szekre lehet szüksége. „Ez a fickó” – mondja Nussbaum – „rendkívül segítôkész volt. ma csak 30 százalékot adnak el a professzionális felhasználóknak, teljes 70 százalékot
Nemcsak azt tudta, hogy mit kellett tennem, hanem bizalmat is ébresztett maga iránt.” pedig azoknak a fogyasztóknak, akik egyre inkább saját maguk használják fel azokat. 11
A hûtôszekrényt pillanatok alatt megjavították.
Egy vezetô ipari kutatási vállalat, a Frost and Sullivan szerint az Egyesült Államok-
A Whirlpool kilencfônyi, teljes munkaidôben foglalkoztatott személyzetet és ezen- ban egy még ennél is jelentôsebb mérföldkövet hagytunk el 1974 és 1976 között, ami-
kívül több részmunkaidôben dolgozó tanácsadót is alkalmaz, köztük néhány olyan kor „elsô ízben történt meg, hogy az összes építôipari anyagnak több mint a felét...
technikust, akik korábban a javítószervizekben dolgoztak – ezek fülhallgatókat visel- közvetlenül a lakástulajdonosok vásárolták meg, nem pedig a megbízásukból dolgozó
nek és fogadják az ilyen hívásokat. Egy elôttük elhelyezett képernyô azonnal meg- szakemberek”. És ebbe nem számították bele azt a további 350 millió dollárt, amit a
jeleníti számukra bármelyik termék mûszaki tervrajzát, amirôl éppen szó van. házi ezermesterek olyan apróbb árucikkekre és szerszámokra költöttek, amelyek
(A Whirlpool a hûtôszekrényeken kívül fagyasztókészülékeket, mosogatógépeket, egyenként 25 dollárnál kevesebbe kerültek.12
légkondicionáló berendezéseket és más készülékeket is gyárt, és így segít a fogyasztók
eligazításában. Csupán 1978-ban 150 ezer ilyen hívást fogadtak és intéztek el.) Miközben a 70-es évek elsô felében az építôanyagok vásárlására fordított összes
kiadások 31 százalékkal növekedtek, az az összeg, amit az ezermester lakástulajdono-
Az „okos vonal” egy olyan jövôbeli karbantartási rendszer kezdetleges modelljének sok erre a célra költöttek el, 65 százalékkal, vagyis több mint kétszer olyan gyorsan
tekinthetô, ami lehetôvé teszi a lakástulajdonosok számára, hogy maguk végezzék el emelkedett. Ez a változás – állítja az F&S jelentése – „egyrészt máris drámai, másrészt
nagy részét annak a munkának, amit valaha egy fizetett szerelô vagy specialista vég- folytatódni fog”.
zett. Az interurbán telefonhívások költségeit leszorító technikai haladás által lehetôvé
tett megoldás egy olyan jövôbeli rendszer képét vetíti elénk, ami a szükséges „csináld A Frost & Sullivan egy másik tanulmánya az ilyen költségek „égbeszökô” növeke-
magad” utasításokat adott esetben lépésrôl lépésre, a tanácsadó szavait követve meg- désérôl beszél, és kiemeli az önellátással kapcsolatban végbement szemléletváltást.
jelenítheti számunkra az otthoni televíziókészülék képernyôjén is. Egy ilyen rendszer „Míg azt, hogy az ember a saját kezével dolgozzon, valaha (legalábbis a középosztály-
elterjedésével a javítást végzô szerelôre csak nagyobb feladatok esetében lenne szük- ban) lenézték, ma ezzel büszkélkedni lehet. Azok, akik saját maguk el tudják végez-
ség, vagyis a szerelô szerepe (mint az orvosé vagy a szociális munkásé) egyre inkább ni a munkát, büszkék a teljesítményükre.”
tanítói, irányítói vagy „guru”-szereppé alakulhat át az „önfogyasztók” számára.
Az iskolák, az egyetemek és a kiadó vállalatok egyaránt ontják magukból a
Olyan mintát látunk tehát, ami sok iparágat érint: a munka növekvô mértékû kihe- „Hogyan kell” kezdetû címek alatt futó kurzusok és könyvek lavináját. A U.S. News
lyezését, és a fogyasztó egyre magasabb szintû bevonását olyan feladatok megoldásá- and World Report írja: „Ez a fellendülô mozgalom egyaránt érinti a gazdagokat és a
ba, amelyeket azelôtt mások oldottak meg számára. A tevékenységek tehát ismét át- szegényeket. Clevelandben a közösségi tulajdonú lakásépítési programok keretében
helyezôdtek a gazdaság „B” szektorából az „A” szektorba, a csereszektorból a saját az otthoni javításokkal foglalkozó kurzusokat szerveznek. Kaliforniában népszerûek a
használatra való termelés szektorába. tulajdonosok által saját kezûleg felépített szaunák, fürdôk és burkolatok. Az úgyne-
vezett » csináld magad« forradalom Európában is megindult – a nemzeti temperamen-
Még ez is mind elhalványul, ha összehasonlítjuk azokkal a drámai változásokkal, tumnak megfelelô variációkkal. (A német és a holland ezermesterek hajlamosak arra,
amelyek a „csináld magad” ipar más területein következtek be. Az ezermesterek min- hogy munkájukat nagyon józanul fogják fel, magas minôségi követelményeket állí-
dig is szerettek piszmogni, pepecselni a törött ablaküvegek kicserélésével, az elromlott tanak maguk elé és gondosan felszerelik magukat a megfelelô szerszámokkal és anya-
lámpák vagy billegô padlóburkoló lapok javításával. Ebben nincs semmi új. Ami meg- gokkal. Ezzel szemben az olaszok még csak most kezdik felfedezni a » csináld magad«
változott, éspedig megdöbbentô mértékben, az az ezermesterek, illetve a hivatásos mozgalmat, és sok idôsebb férj még ragaszkodik ahhoz, hogy degradáló lenne számá-
építômesterek, ácsok, villanyszerelôk, vízvezeték-szerelôk és egyéb mesteremberek ra, ha saját maga végezné el a munkát.)” 13
közötti viszony. Az Egyesült Államokban az összes villanyszerelési szerszámoknak
még tíz évvel ezelôtt is csak 30 százalékát adták el az ezermesterkedô lakosságnak, Ennek a jelenségnek az okai megint csak szerteágazóak. Infláció. Egy asztalos vagy
70 százalékukat az építôipari és más szakmunkások, illetve szakipari vállalatok vásá- egy vízvezeték-szerelô kihívásának nehézségei. Hitvány munka. Több szabadidô.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Mindezek szerepet játszanak benne, még fontosabb azonban az, amit a „relatív biakat nem a gyártó határozza meg, hanem a potenciális fogyasztó, és Braun szerint
gyámoltalanság törvényének” nevezhetünk. Ez annyit jelent, hogy minél jobban ezek a kívülrôl befelé jövô termékek az ideálisak. Minél inkább átváltunk a fejlett
automatizáljuk az árutermelést és minél jobban csökkentjük az egységre vetített gyártási eljárásokra, és minél inkább demasszifikáljuk és testre szabjuk a termelést,
költségeket, annál inkább növeljük a kézmûvesmunka és a nem automatizált szolgál- annál erôsebbé kell válnia a fogyasztók bevonásának a termelési folyamatba. 14
tatások relatív költségeit. (Ha egy vízvezeték-szerelô 20 dollárt kap egy háznál végzett
egyórányi munkáért, és egy kézi számológép ára is 20 dollár, akkor – ha ugyanezért A Computer-Aided Manufactoring International (CAM-I) nevû nemzetközi számító-
a 20 dollárért több kézi számológépet vásárolhatunk – az illetô munkájának az ára gépes gyártási szervezet tagjai keményen dolgoznak azoknak az alkatrészeknek és
valójában lényegesen, más áruk költségeihez viszonyítva a többszörösére emelkedik.) gyártási eljárásoknak az osztályozásán és kódolásán, amelyek lehetôvé teszik a terme-
lés teljes automatizálását. Ennek kilátásai csupán távoli csillagfénynek tûnnek az
Ilyen megfontolásokat szem elôtt tartva tehát arra kell számítanunk, hogy az elôt- olyan szakemberek szemében, mint például a Pennsylvaniai Állami Egyetem ipari és
tünk álló években sok szolgáltatás ára továbbra is meredeken nôni fog. És ahogy ezek gyártási rendszermérnöki tanszékén dolgozó Inyong Ham professzor, de azt ígérik,
az árak az égbe szöknek, arra számíthatunk, hogy az emberek egyre több munkát hogy a fogyasztó végül képes lesz arra, hogy saját különleges igényeit közvetlenül
fognak elvégezni saját maguk számára. Röviden tehát, a viszonylagos gyámoltalanság betáplálja a gyártó cég számítógépébe.
törvénye még az infláció számításba vétele nélkül is egyre inkább „nyereségessé” teszi
az emberek számára, hogy saját maguk termeljék meg azt, amit elfogyasztanak, A számítógép nemcsak meg fogja tervezni azt a terméket, amit a fogyasztó akar –
s így további tevékenységeket vigyenek át a gazdaság „B” szektorából az „A” szektor- magyarázza Ham professzor –, de ki fogja választani azt a gyártási eljárást is, amit
ba, a cserére való termelésbôl az önellátó fogyasztási szektorba. ehhez használni kell. Kijelöli a gépeket. Megállapítja a szükséges lépések sorrendjét,
mondjuk az ôrléstôl egészen a festésig. Meg fogja írni a szükséges programokat a
rendszerben alárendelt számítógépek számára, vagy azokhoz a numerikus szabályozó
Kívülállók és bennfentesek készülékekhez, amelyek mûködtetik a gépeket. Sôt, betáplálhat egy „adaptív ellenôr-
zési programot” is, ami mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból optima-
Ha meg akarjuk sejteni, hogy ez a fejlôdés hosszú távon vajon hová vezethet a jövô- lizálja ezeket a különbözô eljárásokat.15
ben, nemcsak a szolgáltatásokat kell figyelembe vennünk, hanem az árukat is. És ha
így teszünk, azt találjuk, hogy a fogyasztót itt is egyre inkább bevonják a termelési Végül a fogyasztó már nem csupán az adatokat fogja megadni, hanem ô fogja meg-
folyamatba. nyomni azt a gombot is, amely ezt az egész folyamatot elindítja, és ezáltal éppen olyan
mértékig részesévé válik a termelési folyamatnak, mint amennyire a durvaszövésû
A buzgó termelôk ma azért toboroznak – sôt meg is fizetnek – fogyasztókat, hogy munkaruhába öltözött futószalagmunkások is részesei voltak abban a világban, ami
segítsenek a termékek megtervezésében. Ez nemcsak az olyan iparágakra érvényes, most haldoklik.
amelyek termékeiket közvetlenül a lakosság számára értékesítik, mint például az élel-
miszerek, a szappan, a tisztálkodószerek és hasonló árucikkek esetében, hanem még Míg a fogyasztó által aktivált gyártási rendszerek gyakorlati megvalósítása még kis-
inkább így van az olyan fejlett iparágakban, mint az elektronikai ipar, ahol a leggyor- sé távolabb van, legalábbis a hardver egy része már létezik. Így – legalábbis elmélet-
sabb a demasszifikálódás. ben – az a számítógéppel vezérelt lézerágyú, amit a ruhaiparban jelenleg használnak,
és amit a XV. fejezetben írtunk le, ha telefonon össze lenne kapcsolva egy személyi
„Nagyon sikeresek voltunk, amikor szorosan együttmûködtünk egy-két fogyasztó- számítógéppel, lehetôvé tehetné, hogy a vásárló betáplálja saját méreteit, megválassza
val” – mondja a Texas Instruments tervezési rendszerének vezetôje. „Ha magunk fog- a megfelelô anyagot, és azután ténylegesen beindítsa a lézeres vágógépet anélkül,
tunk hozzá egy alkalmazás tanulmányozásához, és ennek alapján próbáltunk kilépni hogy elhagyná otthonát.
egy szabványos termékkel a piacra, akkor nem voltunk sikeresek.”
Cyril H. Braun, az Analog Devices részvénytársaság munkatársa a termékeket két Robert H. Anderson, a RAND társaság információs szolgáltatási osztályának vezetô-
csoportra osztja: „belülrôl kifelé menô” és „kívülrôl befelé jövô” termékekre. Az utób- je és a számítógépes gyártás egyik vezetô szakértôje így írja le ezt: „A legkreatívabb

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
dolog, amit valaki 20 év múlva csinálhat, az lesz, hogy igencsak alkotó fogyasztóvá termelt, nem volt szükség jól fejlett piacra. Ez csak akkor vált szükségessé, amikor a
válik... Nevezetesen, az ember ott ül és olyasféle dolgokat csinál, hogy egy ruhadara- fogyasztás feladatát elkülönítették a termelésétôl.
bot tervez saját magának, vagy módosításokat végez valami standard mintán, hogy
azután a számítógép kiszabhassa neki lézersugárral, majd össze is varrathassa számá- A hagyományos írók a piacot szûk értelemben mint kapitalista, pénzre alapozott
ra, numerikusan vezérelt gépekkel...” 16 jelenségként határozzák meg. A piac azonban csupán egy újabb szó a cserehálózat
megjelölésére, és mindig is volt (és még ma is van) sok különbözô fajta cserehálózat.
„A számítógépeknek köszönhetôen az ember csakugyan megtehetné, hogy fogja az Nyugaton számunkra a legismerôsebb a nyereségen alapuló kapitalista piac. De van-
adatait és átváltoztatja ôket egy autóvá. Az adatokba persze eleve be lesznek prog- nak szocialista piacok is – olyan hálózatok, amelyeken keresztül az Ivan Ivanovics
ramozva a kormány által elôírt biztonsági rendszabályok és a rendeltetésszerû hasz- által Szmolenszkben termelt árukat vagy szolgáltatásokat elcserélik a Johann Schmidt
nálatra vonatkozó fizikai paraméterek, úgyhogy nem nagyon lehet majd kitörni a által Kelet-Berlinben létrehozott árukra vagy szolgáltatásokra. Vannak pénzre alapo-
kötöttségekbôl.” zott piacok, de léteznek a cserekereskedelemre alapozott piacok is. Maga a piac
önmagában sem nem kapitalista, sem nem szocialista. A piac léte elkerülhetetlenül
És ha ehhez még hozzáadjuk azt a lehetôséget is, hogy sok ember hamarosan következik a termelô és a fogyasztó szétválásából. Mindenütt, ahol ez a szétválás meg-
egyébként is otthon fog dolgozni a holnap elektronikus hajlékaiban, akkor érzékelni történik, létrejön a piac. És mindenütt, ahol a fogyasztó és a termelô közötti szakadék
kezdjük a fogyasztók rendelkezésére álló „szerszámok” terén bekövetkezô jelentôs keskenyedik, a piac egész funkciója, szerepe és hatalma megkérdôjelezôdik.
változást. Azok között az elektronikus készülékek között, amelyeket otthon fogunk
használni fizetett munkánk elvégzéséhez, sok olyan is lesz, ami lehetôvé teszi, hogy Ennélfogva az önellátó fogyasztó alakjának elôtérbe kerülése elkezdi megváltoztat-
saját használatunkra árukat vagy szolgáltatásokat hozzunk létre. Ebben a rendszerben ni a piac szerepét életünkben.
az önellátó fogyasztó, aki az elsô hullám társadalmaiban dominált, visszakerül a gaz-
dasági tevékenységek középpontjába – de már a harmadik hullám magasan fejlett Ma még túl korán van ahhoz, hogy bizonyosak lehetnénk, hová vezet bennünket
technológiájának a bázisán. ez a finom, de jelentékeny lökés. A piac bizonyára nem fog eltûnni. Mi sem akarunk
visszatérni a piac kialakulása elôtti gazdaságokhoz. Az, amit én „B” szektornak neve-
Röviden szólva tehát – akár az önsegítô mozgalmakat, akár a „csináld magad” ten- zek – a csereszektor – nem fog összezsugorodni és eltûnni. Még hosszú idôn át
denciákat vagy az új termelési technológiákat vesszük szemügyre – mindenütt ugyan- továbbra is erôsen függeni fogunk a piactól.
azt a váltást találjuk, abban az irányban, hogy a fogyasztót szorosabban bevonják a ter-
melésbe. Egy ilyen világban fokozatosan eltûnik a termelô és a fogyasztó hagyományos Mindazonáltal az „önfogyasztói” életmód kialakulása erôteljesen az „A” szektor és
megkülönböztetése. A „kívülálló” átváltozik „bennfentessé”, és még több termelés a „B” szektor közötti kapcsolatok alapvetô megváltozásának irányába mutat – olyan
kerül át a gazdaság „B” szektorából az „A” szektorba, ahol az önfogyasztás uralkodik. kapcsolatok egész halmazának a megváltozása felé, amelyekrôl a második hullám
közgazdászai mindeddig gyakorlatilag nem vettek tudomást.
És amikor ez megtörténik, elkezdhetjük – eleinte csak tapogatózva, de azután
talán egyre gyorsuló tempóban – megváltoztatni a legalapvetôbb intézményünket, Az önfogyasztó társadalom fogalmába ugyanis beletartozik legalábbis bizonyos
a piacot is. tevékenységek „piactalanítása”, és ennélfogva a piac szerepének éles megváltozása is
a társadalomban. Az önfogyasztás a jövô olyan gazdaságának képét vetíti elénk,
ami nem hasonlít semmi általunk ismert dologra – olyan gazdaságét, amely többé
Önfogyasztói életstílusok nem súlyozódik egyoldalúan sem az „A” szektor, sem a „B” szektor javára. Olyan gaz-
daság kialakulására mutat, ami nem fog emlékeztetni sem az elsô, sem a második
A fogyasztók önkéntes elcsábulásának, hogy belépjenek a termelésbe, meglepô követ- hullám gazdaságára, hanem ehelyett összeolvasztja mindkettônek a jellegzetességeit
kezményei vannak. Hogy megértsük, miért van ez így, jó, ha eszünkbe jut, hogy a egy új történelmi szintézisben.
piac létrejötte éppen azon a termelô és a fogyasztó között létrejött szakadáson alapul, Az önfogyasztás kialakulása, amit elôsegítenek a második hullám szolgáltatási
ami most kezd elmosódni. Amikor a legtöbb ember azt fogyasztotta, amit saját maga bürokráciájának funkciózavarai, sok fizetett szolgáltatás költségeinek meredek emel-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kedése, a harmadik hullám technológiájának elérhetôvé válása, a strukturális munka- saját élelmüket, szükségleteik egy részét megvásárolták, a fennmaradó részt pedig
nélküliség problémái és egyéb, ugyanebben az irányban ható tényezôk is, új mun- maguk állították elô. Ez az életmód még mindig uralkodik a világ sok részén, de rend-
kastílusokhoz és életmódokhoz vezet. Ha megengedjük magunknak, hogy egy kicsit szerint primitív technikai alapokon nyugszik.
elgondolkodjunk, észben tartva néhányat az elôzôekben leírt változások közül – mint
például a nem szinkronizált és a részmunkaidôben végzett fizetett munka felé törté- Képzeljük el ezt az életmódot, de az áru- és élelmiszertermelésben immár a XXI.
nô elmozdulást, az elektronikus otthon lehetséges kialakulását vagy a családi élet század technikájával, és sok szolgáltatás létrehozásához óriási mértékben továbbfej-
megváltozott szerkezetét – néhányat ezek közül az életmódváltozások közül máris lesztett önsegítô módszerekkel. A holnap önfogyasztói például – ahelyett, hogy meg-
észrevehetünk.17 vásárolnának egy szabásmintát – vásárolhatnak egy kazettát, rajta egy olyan prog-
rammal, ami vezérelni tud egy „okos” elektronikus varrógépet. Egy ilyen kazetta
Egy olyan jövôbeli gazdaság felé haladunk, amelyben nagyon sok embernek soha- segítségével még a legügyetlenebb háztartásbeli férj is el tudná készíteni a saját mére-
sem lesz teljes munkaidôben betöltendô állása, illetve amelyben a „teljes munkaidô” tére szabott ingeit. A mechanikai eszközök iránt érdeklôdô ezermesterek többet is
fogalmát újraértelmezik, mint ahogy ez már el is kezdôdött az utóbbi években azzal, tehetnének autóik tuningolásánál. Az autókat gyakorlatilag félig-meddig ôk maguk
hogy a teljes munkaidô is egyre rövidebb munkaheteket vagy munkaéveket jelent. is felépíthetnék.
(Svédországban, ahol egy új törvény minden dolgozó számára öt hét fizetett szabad-
ságot garantál, függetlenül a dolgozók korától vagy a munkában addig eltöltött éveik Mint láttuk, a vásárló egy napon megteheti, hogy számítógép és telefon útján
számától, a normális munkaévet 1840 órából állónak tekintették. A munkahelyi beprogramozza saját speciális igényeit az autógyártási folyamatba. De van egy másik
hiányzások azonban olyan magas óraszámot értek el, hogy belátták: reálisabb lenne a mód is arra, hogy a fogyasztó – akár már most – részt vegyen egy autó elôállításában.
dolgozónkénti átlagot évente 1600 órában megjelölni.)18
A Bradley Automotive vállalat már kínál egy „Bradley GT csomagot”, ami lehetôvé
Nagyon sok dolgozó már most is csak annyi fizetett munkát végez, ami átlagosan teszi, hogy „magunk rakjuk össze saját luxus sportkocsinkat”. A fogyasztó, aki meg-
mindössze három-négy napot tesz ki hetenként, sokan bizonyos idôközönként vásárolja a részben elôre összeállított csomagot, egy Volkswagen alvázra ráépítve
kivesznek hat hónapnyi vagy egy évnyi szabadságot, hogy oktatási, továbbképzési összeszereli az üvegszálas mûanyag karosszériát, összeköti a motorhoz vezetô huza-
vagy rekreációs célokra fordítsák. Ez a minta – ahogy a kétkeresôs háztartások szapo- lokat, beállítja a kormányt, beteszi az üléseket, és így tovább.19
rodnak – könnyen még jobban elterjedhet. Ha több ember kerül a fizetett munkaerô-
piacra – vagyis növekszik „a munkában való részvételi arány”, ahogy a közgazdászok Könnyû elképzelni egy olyan generációt, ami a részmunkaidôben végzett fizetett
nevezik – könnyen lehet, hogy ez a fejenként munkával töltendô órák számának munka normáját követô viszonyok között nevelkedett fel, szívesen használja saját
további csökkenésével jár majd együtt. Ez új megvilágításba helyezi a szabadidô egész kézügyességét, saját otthonában fel van szerelve sok olcsó minitechnikai berendezés-
kérdését. Mihelyt felismerjük, hogy az úgynevezett szabadidônk nagy részét valójá- sel, és jelentôs részét alkotja a népességnek. Az ilyen emberek félig-meddig a piacon,
ban avval töltjük, hogy saját használatunkra termelünk árukat és szolgáltatásokat, félig azon kívül, nem egész évben, hanem többszöri megszakításokkal, csak bizonyos
vagyis önfogyasztóként élünk, a munka és a szabadidô régi típusú megkülönböztetése idôszakokban dolgoznának, s néha kivennének egy-egy év szabadságot. Valószínûleg
értelmetlenné válik. A kérdés nem az lesz, hogy munka vagy szabadidô, hanem az, kevesebbet keresnének, de ezért kárpótolná ôket az, hogy saját munkájukkal hoznak
hogy fizetett munka a „B” szektorban, vagy fizetetlen, önállóan beosztott és önigaz- létre sok mindent, ami ma pénzbe kerül, s így alighanem mérsékelnék az infláció
gatással saját elhatározásból végzett munka az „A” szektorban. hatásait is.
A harmadik hullám kontextusában az olyan életstílus válik majd praktikussá, Az amerikai mormonok szintén jó kiindulópontot nyújtanak a jövô életmódjainak
amely félig a cserére való termelésen, félig pedig a saját használatra való termelésen elképzeléséhez. Sok mormon közösségnek (egy ilyen közösség megfelel nagyjából egy
nyugszik. Az ipari forradalom korai idôszakában az ilyen életstílus ténylegesen katolikus egyházkerületnek) saját farmok vannak a birtokában, és azokat maguk
jellemzô volt a vidéki népességre, amit azután lassanként beszippantottak a városi mûvelik. A közösség tagjai, beleértve a városban élô tagokat is, szabadidejük egy
proletariátus körébe. Egy hosszú átmeneti idôszakban emberek milliói dolgoztak rész- részét – önkéntes farmerként – élelemtermelésre fordítják. A termés legnagyobb
munkaidôben a gyárakban, és szintén részmunkaidôben a földeken, megtermelték részét nem adják el, hanem elraktározzák szükséghelyzetben való felhasználásra,

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
vagy szétosztják a szükséget szenvedô mormonok között. Vannak központi konzerv- A harmadik hullám közgazdaságtana
gyáraik, palackozóüzemeik és gabonasilóik. Egyes mormonok megtermelik a saját
terményeiket, majd beviszik a konzervgyárba. Mások esetleg a szupermarketben Lehetséges, hogy a protestáns munkaerkölcs sokszor felpanaszolt hanyatlása össze-
vásárolják meg a friss zöldségeket, amiket a helyi befôzôközpontban tartósítanak. függ azzal, hogy részlegesen átváltunk a mások számára való termeléstôl a saját hasz-
Egy Salt Lake City-beli mormon mondta a következôket: „Anyám paradicsomot vásá- nálatra való termelésre? Mindenütt láthatjuk annak az ipari erkölcsnek a felbomlását,
rol és befôzi. Nem egyedül, mert a nôk segélyegyletében lesz egy nap, amikor mind- ami elsôsorban a kemény munka erényét ismerte el és jutalmazta. A nyugati vállala-
annyian összegyûlnek és közösen befôzik a paradicsomot saját használatukra.” Hason- ti vezetôk borúsan morognak errôl az „angol betegségrôl”, ami állítólag mindannyiun-
lóképpen, sok mormon nemcsak pénzzel járul hozzá egyházuk mûködéséhez, hanem kat nyomorúságba fog dönteni, ha nem kúráljuk ki. „Már csak a japánok dolgoznak
alkalomadtán önkéntes munkát is végez, például építkezéseken. keményen” – mondják. Ám én hallottam a japán ipar felsô vezetôit is olyanokat
mondani, hogy a saját dolgozóik ugyanettôl a fertôzéstôl szenvednek. „Csak a dél-
Az elmondottak nem azt akarják sugallni, hogy mindannyian a mormon egyház koreaiak dolgoznak keményen” – mondják.
tagjaivá fogunk válni, vagy hogy a jövôben lehetségesé válik nagy léptékben újra
megalkotni azokat a társadalmi és közösségi kötelékeket, amelyek ebben a nagy- Mégis, azok az emberek, akik állítólag nem hajlandók serényen dolgozni a munka-
mértékben önkéntes részvételen alapuló, vallási szempontból azonban autokratikus helyükön, gyakran ugyanazok, akik ténylegesen keményen dolgoznak munkaidôn
csoportban megtalálhatók. De a saját használatra való termelés elve – mind egyéni kívül – kicsempézik a fürdôszobát, szônyegeket szônek, idejüket és tehetségüket
szinten, mind a szervezett csoportok szintjén – valószínûleg tovább fog terjedni. valamely politikai kampány szolgálatába állítják, önsegítô csoportok találkozóira
járnak, varrnak, zöldséget termesztenek a kertben, novellákat írnak, vagy átalakítják
Ha rendelkezésre fognak állni az otthoni számítógépek, a városokban vagy akár az a hálószobát a padlástérben. Lehetséges, hogy az a mozgatóerô, ami annak idején a
otthonokon belül folytatható mezôgazdasági termelés céljára genetikailag megterve- „B” szektor kiterjesztésének a motorja volt, most az „A” szektorba, az önfogyasztási
zett vetômagvak, olcsó háziszerszámok a mûanyagok megmunkálásához, új anyagok, tevékenység területére áramlik át?
ragasztószerek, burkolóbevonatok, lemezek, és telefonvonalak útján rendelkezésre áll
a technikai tanácsadás, az utasítások megjelenítésével a televízió vagy a számítógép A második hullám nemcsak gôzgépeket és mechanikus szövôszékeket hozott ma-
képernyôjén, sokan ki tudnak majd alakítani egy olyan életmódot, ami teljesebb és gával. Vele járt egy óriási jellemváltás is. Még ma is látjuk, ahogy ez a változás bekö-
változatosabb, kevésbé egyhangú, több kreativitást és a munkában való kielégülést vetkezik azoknak a népeknek a körében, akik most lépnek az elsô hullám társadal-
biztosít, és ugyanakkor kevésbé piacorientált, mint az a tipikus életmód, ami a máso- mából a másodikéba – mint például a koreaiaknál, akik még mindig szorgalmasan
dik hullám civilizációját jellemezte. folytatják a „B” szektor kiterjesztését az „A” szektor rovására.
Egyelôre még túl korán van ahhoz, hogy tudhatnánk, vajon ez a tevékenységvál- Ezzel szemben a második hullám érett társadalmaiban, amelyek szinte szédülnek a
tás milyen messzire fog eljutni a „B” szektorban folyó cserétôl az „A” szektor harmadik hullám hatásától – ahogy a termelés visszaáramlik az „A” szektorba és a
önfogyasztó gazdaságának irányában, országonként hogyan fog változni ezeknek a fogyasztó visszalép a termelési folyamatba – újabb jellemváltás kezdôdik. Késôbb meg
szektoroknak az egyensúlya, és ebbôl milyen sajátságos életstílusok fognak kialakul- fogjuk vizsgálni ezt az érdekfeszítô változást. Itt most csak annyit kell észben tarta-
ni. Annyi azonban bizonyos, hogy a saját használatra való termelés és a cserére való nunk, hogy az önfogyasztás terjedése magának a személyiségnek a szerkezetét is való-
termelés egyensúlyát érintô bármilyen jelentékenyebb változás – mélyvízi bomba- színûleg erôsen befolyásolni fogja.
ként – alapjaiban fogja megrázni gazdasági rendszerünket és értékeinket egyaránt.
Az önfogyasztó figurájának kialakulásával elôidézett változások sehol sem annyira
robbanékony jellegûek, mint a közgazdaságtan területén. A közgazdászoknak ahe-
lyett, hogy továbbra is minden fegyverükkel a „B” szektort céloznák meg, ki kell
fejleszteniük a gazdaság új, holisztikusabb felfogását, elemezniük kell azt is, hogy mi
történik az „A” szektorban, és meg kell érteniük, hogy ez a két rész hogyan kapcsoló-
dik egymáshoz.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Azóta, hogy a harmadik hullám elkezdte átstrukturálni a világgazdaságot, a közgaz- költségekhez”, ahogy azokat konvencionálisan számítják a „B” szektorban. (Egyedül
daságtudomány szakterületét kíméletlen támadások érik, amiért képtelen megmagya- az alkoholizmus becslések szerint húszmilliárd dollár értékû munkaidô kiesését
rázni, hogy mi történik. Legkifinomultabb eszközei – köztük a számítógépes modellek jelenti évente az amerikai iparban. Lengyelországban vagy a Szovjetunióban, ahol ez
és mátrixok – úgy tûnik, egyre kevesebbet tudnak mondani arról, hogy a gazdaság a betegség – mint köztudott – még jobban elterjedt, a megfelelô adatok minden
valójában hogyan mûködik. Valójában sok közgazdász maga is arra a következtetésre bizonnyal még ijesztôbbek.) Az önsegítô csoportok – olyan mértékben, amennyire
jut, hogy a konvencionális közgazdasági gondolkodásmód – mind a nyugati, mind a enyhítik az ilyen problémákat a munkaerô körében – csökkentik ezeket a mûködési
marxista országokban – elvesztette kapcsolatát a gyorsan változó valósággal. költségeket. Az önfogyasztási tevékenység hatékonysága így befolyásolja a termelés
hatékonyságát.
Ennek egyik legfôbb oka az lehet, hogy a nagy jelentôségû változások hovatovább
egyre inkább a „B” szektoron, vagyis az egész cserefolyamaton kívül játszódnak le. Az üzleti életben finomabb tényezôk is hatást gyakorolnak a termelés költségeire.
Ahhoz, hogy a közgazdaság-tudomány újra közvetlenül érintkezhessen a valósággal, Mennyire értelmesek vagy képzettek a dolgozók? Mindannyian ugyanazon a nyelven
a harmadik hullám közgazdászainak új modelleket, mérési módszereket és mutatókat beszélnek? Ismerik az idôt? Kulturálisan felkészültek a munkára? A családi életben
kell kifejleszteniük az „A” szektorban lejátszódó folyamatok leírására, és az önfogyasz- megtanult szociális készségeik hozzájárulnak a szakértelmükhöz vagy elvesznek
tó társadalom kialakulásának fényében újra át kell gondolniuk számos alapfeltevésüket. abból? Mindazok a jellemvonások, attitûdök, értékek, készségek és motivációk, ame-
lyek szükségesek a magas termelékenységhez a „B” szektorban, vagyis a csereszektor-
Mihelyt felismerjük a „B” szektor mért termelése (és termelékenysége), illetve az ban, valójában az „A” szektorban „termelôdnek” meg, vagy – pontosabban – a saját
„A” szektor nem mért termelése (és termelékenysége) közötti erôteljes kapcsolatokat használatra való termelés útján ott fejlôdnek ki. Az önfogyasztás kialakulása –
és a láthatatlan gazdaságot, kénytelenek leszünk újra meghatározni ezeket a fogalma- a fogyasztók újraintegrálása a termelésbe – arra fog kényszeríteni bennünket, hogy
kat. Victor Fuchs, az Országos Közgazdasági Kutatóintézet közgazdásza már az 1960-as sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk az ilyen kölcsönös összefüggésekre.
évek közepén érezte ezt a problémát és rámutatott, hogy a szolgáltatások növekedése
elavulttá teszi a hatékonyság hagyományos mérôszámait. Fuchs ezt állította: „A fo- Ugyanez az erôteljes változás fogja azt is kikényszeríteni, hogy ismét meghatároz-
gyasztók motivációja, becsületessége, ismeretei és tapasztalatai hatással vannak a zuk a hatékonyság fogalmát. Ma a hatékonyság meghatározásakor a közgazdászok
szolgáltatások termelékenységére.” 20 ugyanazon termék vagy szolgáltatás elôállításának különféle módjait hasonlítják
össze. Ritkán hasonlítják azonban össze a „B” szektorban való elôállításuk hatékony-
De a fogyasztó „termelékenységét” még ez a megfogalmazás is csak a „B” szektoron ságát az „A” szektorban önfogyasztói tevékenységgel történô elôállításuk haté-
belül veszi figyelembe – csupán hozzájárulásként a cserére történô termeléshez. konyságával. Pedig pontosan ez az, amit emberek milliói – akiknek feltehetôleg sem-
Még mindig nem ismerik fel, hogy az „A” szektorban is tényleges termelés folyik, mi közük a közgazdasági elméletekhez – tesznek. Úgy találják, hogy ha egyszer bizto-
vagyis hogy a saját használatra termelt javak és szolgáltatások valóságosak, és ezek sítva van pénzjövedelmük egy bizonyos szintje, akkor mind gazdasági, mind lelki
felválthatják vagy részben helyettesíthetik a „B” szektorban elôállított árukat és szempontból elônyösebb lehet számukra, ha önfogyasztóvá válnak, mint ha még több
szolgáltatásokat. A konvencionális termelési adatok, különösen a GNP adatai egyre pénzt keresnek.
kevésbé értelmezhetôek, amíg határozottan és formálisan is ki nem terjesztjük ôket
úgy, hogy magukba foglalják azt is, ami az „A” szektorban történik. A közgazdászok és az üzletemberek nem követik rendszeresen nyomon a „B” szek-
tor hatékonyságának az „A” szektorra gyakorolt negatív hatásait sem. Ilyen hatások
Az önfogyasztás kialakulásának megértése segít abban is, hogy a költségek fogalmát lépnek fel például abban az esetben, amikor egy vállalat rendkívül nagy mobilitást
élesebb megvilágításban lássuk. Éleslátásra tehetünk szert, ha felismerjük, hogy az követel meg a vezetôitôl, és ez a stresszel összefüggô betegségek, családi összeomlá-
önfogyasztás aktuális hatékonyságának ingadozása a „B” szektorban mûködô vállala- sok vagy a növekvô alkoholfogyasztás lavináját eredményezi. Könnyen elôfordulhat,
tok és kormányügynökségek alacsonyabb vagy magasabb költségeit vonja magával. hogy ami a „B” szektor konvencionális fogalmai szerint nem látszik hatékonynak,
az valójában rendkívül hatékonynak bizonyul, ha az egész gazdaságot vesszük figye-
Így például az alkoholizmus, a hiányzás, az idegösszeroppanások és a mentális lembe, nem csak egy részét.
rendellenességek magas szintje a munkaerô körében mind hozzájárul a „mûködési

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ahhoz, hogy a „hatékonyságnak” értelme legyen, nem csupán az elsôrendû, lem körül folyó vitát? A második hullám társadalmaiban a jövedelem tipikusan – és
hanem a másodrendû hatásokat is figyelembe kell venni a gazdaság mindkét szekto- kibogozhatatlanul – összefonódott a cseregazdaságban végzett munkával. De vajon az
rában, nem csak az egyikben. önellátó fogyasztók nem szintén „dolgoznak”-e, még akkor is, ha nem részesei a piac-
nak vagy csak részben tartoznak hozzá? Egy olyan férfinak vagy nônek, aki otthon
Mi a helyzet az olyan fogalmakkal, mint például a „jövedelem”, a „jólét”, a „sze- marad és a gyermekét neveli, s ezáltal hozzájárul a „B” szektor termelékenységéhez,
génység” vagy a „munkanélküliség”? Ha valaki félig belül, félig pedig kívül él a piaci az „A” szektoron belül kifejtett saját erôfeszítéseinek elismeréseként vajon nem kelle-
rendszeren, mely kézzelfogható vagy nem kézzelfogható termékeket kell a jövedelme ne-e kapnia bizonyos mértékû jövedelmet, még akkor is, ha nem végez fizetett mun-
részének tekinteni? Mennyire értelmesek a jövedelmi adatok egyáltalán egy olyan kát a „B” szektorban?
társadalomban, amelyben mindannak nagy része, amit egy átlagos személy birtokol,
saját használatra való termelési tevékenységébôl származik? Az önfogyasztás kialakulása döntô mértékben meg fogja változtatni egész közgaz-
dasági gondolkodásmódunkat. Át fogja helyezni a gazdasági konfliktusok alapjait is.
Hogyan definiáljuk a jólétet egy ilyen rendszerben? Azoknak, akik igénybe veszik A versengés a munkás-termelôk és a vezetô-termelôk között kétségkívül folytatódni
a jóléti szolgáltatásokat, szükségképpen dolgozniuk kell? Ha igen, ennek a munkának fog, de ennek fontossága csökken, ahogy az önfogyasztási tevékenység növekszik,
feltétlenül a „B” szektorban kell folynia? Vagy bátorítsuk a társadalmi jóléti szolgál- és egyre messzebb jutunk elôre a harmadik hullám társadalmának kialakításában,
tatásokat igénybe vevô személyeket arra, hogy váljanak önfogyasztóvá? s a helyébe új társadalmi konfliktusok fognak lépni.
Mi a munkanélküliség valódi jelentése? Egy elbocsátott autógyári munkás, aki új Csatákat fognak vívni afölött, hogy egyes szükségleteket a gazdaság melyik szekto-
tetôt készít a házára vagy nagyjavítást végez a kocsiján, vajon ugyanúgy munka- rában kell kielégíteni. A küzdelmek kiélezôdnek például az engedélyek, építésügyi
nélkülinek tekinthetô, mint az, aki tétlenül ül otthon és futballmeccset néz a tele- szabályzatok és hasonló kérdések körül, ahogy a második hullám erôi megkísérlik,
vízióban? Az önfogyasztás kialakulása arra kényszerít bennünket, hogy teljes mérték- hogy megtartsák állásaikat és a profitjukat, megakadályozva az önfogyasztókat abban,
ben vizsgáljuk felül azt az egész szemléletmódot, amivel egyrészt a munkanélküliség, hogy ezekhez hozzáférjenek. A pedagógusok szakszervezetei ugyanolyan elszántság-
másrészt a bürokratikus pazarlás és létszámduzzasztás ikerproblémáit kezeljük. gal fognak küzdeni azért, hogy a szülôket távol tartsák az iskoláktól, mint ahogy az
építôipari vállalkozók küzdenek az elavult építésügyi szabályzatok fenntartásáért.
A második hullám társadalmai többféle módon megkísérelték, hogy legyôzzék a Pdig ugyanúgy, mint ahogy egyes egészségügyi problémák (mint például a falánkság-
munkanélküliséget: például a technikai újítások elutasításával, a bevándorlás kire- ból, mozgáshiányból vagy a dohányzásból fakadó bajok) nem oldhatók meg kizárólag
kesztésével, munkaerôcserék létrehozásával, az export növelésével és az import csök- orvosi beavatkozások révén, hanem a páciensek aktív közremûködését is igénylik,
kentésével, közmunka-programok felállításával, a munkaidô csökkentésével, a mun- számos oktatási és nevelési probléma sem oldható meg a szülôk nélkül. Az önfogyasz-
kaerô mobilitásának növelésére irányuló kísérletekkel, egész vidékek lakosságának tás elôtérbe kerülése megváltoztatja az egész gazdasági tájképet.
áttelepítésével, sôt – a gazdaság ösztönzése érdekében – háborúk kirobbantásával is.
A probléma mégis napról napra bonyolultabbá és nehezebbé válik.21 Mindezeket a hatásokat fel fogja erôsíteni, és az egész világgazdaságot meg fogja
változtatni még egy súlyos történelmi tény, ami úgy tûnik, mindeddig elkerülte a
Lehetséges volna, hogy a munkaerô-ellátás két legfôbb problémája – a bôség, illet- második hullám közgazdászainak és gondolkodóinak figyelmét, pedig szemtôl szem-
ve a hiány – sohasem oldható meg kielégítôen a második hullám társadalmának kere- ben állunk vele. Ez az utolsó, elôttünk tornyosuló tény távlatot ad mindannak, amit
tén belül, legyen az akár kapitalista, akár szocialista? Ha a gazdaságot egésznek ebben a fejezetben eddig elmondtunk.
tekintjük és nem kizárólag egy részére koncentráljuk figyelmünket, vajon sikerül-e
olyan új módon megközelíteni a problémát, ami segít azt megoldani?
A piacosodás vége
Ha termelés folyik mindkét szektorban, ha az emberek szorgalmasan termelnek
árukat és szolgáltatásokat saját maguk számára az egyik, és mások számára a másik Az, ami majdnem észrevétlen maradt, nem csupán a piacon való részvétel formáinak
szektorban, ez hogyan befolyásolja a mindenki számára garantált minimális jövede- a változása, hanem – még fundamentálisabb jelentôséggel – a piacépítés egész törté-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nelmi folyamatának a befejezôdése. Ez a fordulópont – következményeit tekintve – Végül a piac még egy harmadik módon is terjeszkedett. Ahogy a társadalom és a
annyira forradalmi, és ugyanakkor mégis olyan nehezen megragadható, hogy a jelzé- gazdaság összetettebbé vált, azoknak a tranzakcióknak a száma, amikre szükség volt
seket, amelyek bekövetkeztére utaltak, a második hullám világa körül forgó vitáikba mondjuk egy darab szappan eljuttatásához a termelôtôl a fogyasztóig, megsokszoro-
belefeledkezett kapitalista és marxista gondolkodók egyaránt alig vették észre. Ez a zódott. Minél több közvetítô lépett be, annál szerteágazóbbá vált a csatornák vagy
fordulat nem illik bele az elméleteikbe, s ezért nem figyeltek fel rá. csôvezetékek labirintusa. A rendszer növekvô kidolgozottsági szintje önmagában is a
további fejlôdés egyik formáját alkotta, mintha még több speciális csövet és szelepet
Az emberiség legalább tízezer éve szorgalmasan munkálkodik a világméretû csere- adtunk volna hozzá a csôvezetékhez.
hálózat, a piac kiépítésén. Az elmúlt háromszáz év során, amióta csak elkezdôdött a
második hullám, ez a folyamat igen nagy sebességgel száguldott elôre. A második hul- Ma a piac terjeszkedésének mindezek a formái végsô határukig nyújtózkodtak.
lám civilizációja „piacosította” a világot. Ma – éppen abban a pillanatban, amikor az Kevés olyan populáció maradt fenn, amit még ezután be lehetne kapcsolni a piacba.
önfogyasztói életmód ismét fejlôdésnek indult – ez a folyamat véget ér. Csupán egy maréknyi, eldugott helyeken élô, kis létszámú népcsoport maradt érin-
tetlenül a piactól. Még a szegény országok önellátó gazdálkodást folytató földmûve-
Ennek roppant történelmi jelentôségét csak akkor foghatjuk fel, ha tisztán látjuk a seinek százmilliói is – legalább részben –már integrálódtak a piacba, és az ahhoz tár-
piac vagy cserehálózat mibenlétét. Segíthet, ha csôvezetékként képzeljük el. Amikor suló pénzrendszerbe.
az ipari forradalom rátört a világra, útjára bocsátva a második hullámot, bolygónkon
még nagyon kevés ember kötôdött a pénzrendszerhez. A kereskedelem létezett, Nem marad tehát más hátra, mint – legjobb esetben – egy tisztogató hadmûvelet.
de csak a társadalom perifériáit érintette. A közvetítô ügynökök, áruelosztók, nagy- A piac jelentôs új népességek bevonásával már nem tud tovább terjeszkedni.
kereskedôk, viszonteladók, bankárok és a kereskedelmi rendszerhez hozzátartozó más
elemek különféle hálózatai még kicsik és kezdetlegesek voltak – mindössze néhány A terjeszkedés második formája még mindig lehetséges, legalábbis elméletileg.
szûk csôvezetéket alkottak, amelyeken keresztül a pénz és az áruk csörgedeztek.22 Jó képzelôerôvel kétségkívül még mindig ki lehet találni további szolgáltatásokat vagy
árukat, amelyeket el lehet adni vagy cserélni. De éppen ezen a ponton válik fontossá
Háromszáz éven keresztül eget-földet megmozgató energiamennyiséget ömlesztet- az önfogyasztás kialakulása. Az „A” szektor és a „B” szektor közötti kapcsolatok össze-
tünk ennek a csôvezetéknek a kiépítésébe. Ez háromféle módon történt. Elôször is, tettek, és az önfogyasztók számos tevékenysége bizonyos anyagoknak és szerszá-
a második hullám civilizációjának kereskedôi és pénzsóvár kalandorai szétszéledtek moknak a piacon történô megvásárlásától függ. De az önsegítô mozgalmak fejlôdése,
bolygónkon, s egyre újabb és újabb közösségeket, egész népcsoportokat csábítottak és számos áru és szolgáltatás elvonása a piacról arra utal, hogy a piacosítás folyama-
vagy kényszerítettek arra, hogy lépjenek be a piacra, vagyis termékeikbôl termeljenek tának a vége már itt is felmerül a láthatáron.
többet és ôk maguk fogyasszanak kevesebbet. Az önellátó afrikai törzseket rávették
vagy kényszerítették, hogy pénzért termeljenek bizonyos terményeket és rezet Végül, a „csôvezeték” növekvô összetettsége – az elosztás fokozódó bonyolultsága,
bányásszanak. Az ázsiai parasztokat, akik valaha megtermelték saját táplálékszükség- egyre több közvetítô közbeiktatása – alighanem szintén eléri a kritikus pontot. Magá-
letüket, ehelyett ültetvényeken állították munkába, hogy megcsapolják a gumifákat nak a cserének a költségei, még akkor is, ha a konvencionális módon mérjük ezeket,
– azért, hogy kerekek kerülhessenek az automobilokra. A latin-amerikaiak kávét ma már sok területen meghaladják az anyagi termelés költségeit. Bizonyos pontokon
kezdtek termelni, hogy azt Európában és az Egyesült Államokban adják el. Minden ez a folyamat elér egy határt. Idôközben a számítógépek elôretörése és az önfogyasz-
egyes ilyen fejlôdési lépés során a csôvezeték tovább épült, bonyolultabbá vált, és egy- tók által mûködtethetô technológia kialakulása egyaránt a kisebb árukészletek és
re több ember kezdett függni tôle. inkább az egyszerûsített, mint a bonyolultabb elosztási láncok irányába mutat.
A bizonyítékok tehát ismét a piacosítás folyamatának végét jelzik – ha nem még a mi
A piac kiterjesztésének a második módja az élet növekvô „eldologiasítása”. Nem idônkben, akkor hamarosan azután.
csupán nagy tömegek estek a piac fogságába, de egyre több és több árut és szolgál-
tatást terveztek kifejezetten a piac számára, ami megkövetelte a rendszer „csatorna- Ha „csôvezeték-építési projektünk” a befejezéséhez közeledik, mit jelenthet ez
kapacitásának” folyamatos bôvítését – hasonlatunk szerint a csôvezeték átmérôjének munkánk, értékeink és lelkivilágunk szempontjából? A piac végül is nem az acélból,
növelését. a cipôkbôl, a gyapotból vagy az élelmiszerkonzervekbôl áll, amelyek keresztül áram-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lanak rajta. A piac maga az a szerkezet, amelyen keresztül az áruk és a szolgáltatások A történelemnek ez a leggrandiózusabb konstrukciós vállalkozása, a csövek és
eljutnak a megfelelô helyre. A piac továbbá nem csupán gazdasági struktúra. Az is, csatornák lefektetése, amelyeken a civilizáció gazdasági életének nagy része lüktetett
de ezenkívül út az emberek megszervezésére, gondolkodásmód, ethosz és a közös és áramlott. A piac létrehozása adta meg a második hullám civilizációjának a belsô
elvárások egyfajta halmaza is. Például mindannyian arra számítunk, hogy azokat az dinamizmusát és elôrehajtó erejét. Valóban, ha elmondhatjuk, hogy ennek a most
árukat, amiket megvásárolunk, valóban leszállítják számunkra. A piac tehát éppen halódó civilizációnak volt egyáltalán valami küldetése, akkor az éppen a világ piaco-
annyira társadalmi és pszichológiai struktúra is, mint amennyire gazdasági valóság. sítása volt.
És a hatásai messze meghaladják a közgazdaságtan kereteit.
Ma ez a küldetés már majdnem beteljesült.
Azáltal, hogy emberek milliárdjait szisztematikusan kapcsolatba hozta egymással,
a piac olyan világot teremtett, amiben senkinek sem állhatott többé a hatalmában A piacépítés hôskorszaka lezárult, hogy felváltsa egy új fázis, amelyben csupán kar-
saját sorsának másoktól függetlenül való intézése – sem egy személynek, sem egy bantartjuk, renováljuk és korszerûsítjük a csôvezetéket. Fontos részeit kétségkívül
országnak, sem egy kultúrának. A piac magával hozta azt az értékítéletet, hogy a piac- újra kell terveznünk, hogy képes legyen befogadni a radikálisan megnövekedett
ba való bekapcsolódás „haladó”, míg az önellátás „elmaradott”. Terjesztette a vulgáris információáramlást. A rendszer egyre inkább függôvé válik az elektronikától, a bioló-
materializmust és azt a meggyôzôdést, hogy a gazdasági élet és a gazdasági érdekek az giától és az új társadalmi technológiáktól. Ez kétségkívül szintén forrásokat, képzelô-
emberi élet fô mozgatóerôi. Elôsegítette az élet olyan felfogását, miszerint az szerzô- erôt és tôkét fog követelni. A második hullám idején történt piacosítás kimerítô erôfe-
déses tranzakciók sorozatából áll, és a társadalom olyan szemléletét, miszerint azt a szítéseivel összehasonlítva azonban ez a felújítási program már jóval kisebb töredékét
„házassági szerzôdés” vagy a „társadalmi szerzôdés” tartja össze. A piacosítás így fogja csak igényelni az idônknek, az energiánknak, a tôkénknek és a képzelôerônk-
formálta milliárdok gondolatait, értékfogalmait és cselekedeteit egyaránt, és megadta nek. Nem több, hanem kevesebb hardvert, és nem több, hanem kevesebb emberi
a második hullám civilizációjának alaphangját. energiát fogunk ehhez felhasználni, mint amennyi a felépítés eredeti munkájához
kellett. Akármilyen bonyolultnak bizonyul is majd az átalakítás, a piacosítás többé
Hatalmas mennyiségû energia, idô, tôke, kulturális érték és nyersanyag ráfordítá- nem lesz a civilizáció központi vállalkozása.
sára volt szükség ahhoz, hogy létrehozzuk azt a helyzetet, amikor egy dél-karolinai
felvásárló ügynök üzletet köthet egy általa soha nem látott, ismeretlen tisztviselôvel A harmadik hullám fogja tehát létrehozni a történelem elsô „piacon túli” civilizá-
Dél-Koreában – amikor mind a két fél fel van szerelve a saját abakuszával vagy számí- cióját.
tógépével; mindegyiknek vannak valamilyen belsôvé vált elképzelései a piacról és
bizonyos elvárásai a másikat illetôen; mindkét fél bizonyos mértékig kiszámítható A „piacon túli” jelzôt nem úgy értem, hogy az új civilizációnak nem lesz csereháló-
cselekedeteket hajt végre, mivel mindkettôjüket egész életükben arra képezték ki, zata – a világ nem fog visszatérni a kicsi, elszigetelt, teljesen önellátó közösségekhez,
hogy bizonyos elôre meghatározott szerepeket játsszanak; és mind a ketten alkotó- amelyek képtelenek vagy nem akarnak kereskedni egymással. Nem arra gondolok,
részei annak a gigantikus globális rendszernek, ami rajtuk kívül magában foglalja más hogy visszafelé fogunk haladni. A „piacon túli” kifejezés alatt olyan civilizációt értek,
emberek millióit, sôt valójában milliárdjait. amely függ a piactól, de többé nem terhelik meg az ennek a struktúrának a felépíté-
sére, kiterjesztésére, finomítására és integrálására irányuló szükségletek. Olyan civili-
Meggyôzôen érvelhetünk úgy, hogy éppen ez, az emberi kapcsolatok ilyen finoman zációra gondolok, ami képes továbblépni egy új program megvalósítása felé – éppen
kidolgozott struktúrájának a létrehozása és az egész bolygóra való robbanásszerû azért, mert a piac már megteremtôdött. És éppúgy, mint ahogy a XVI. században senki
kiterjesztése volt a második hullám civilizációjának a legnagyobb teljesítménye, sem tudta volna elképzelni, hogy a piac növekedése technikai, politikai, vallási,
ami mellett még látványos technikai eredményei is eltörpülnek. Ennek az alapvetôen mûvészeti, társadalmi, jogi, házassági vagy személyiségfejlôdési szempontokból
szociokulturális és pszichológiai természetû cseremechanizmusnak a lépésrôl lépésre hogyan fogja megváltoztatni a világ tennivalóit, ugyanúgy rendkívül nehéz ma elôre-
történt létrehozása – az áruk és szolgáltatások rajta keresztül folyó áramaitól teljesen látni a piacosítás végének hosszú távon érvényesülô hatásait.
eltekintve is – az egyiptomi piramisok, a római vízvezetékek, a kínai nagy fal és a
középkori katedrálisok felépítéséhez hasonlítható, mindezeket összeadva és ezersze- Ezek azonban valószínûleg ki fognak sugározni gyermekeink életének minden
resen megsokszorozva. mozzanatára, sôt lehet, hogy a saját életünkre is. A piacosítási programnak meg kel-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lett fizetni az árát. Ez az ár még tisztán gazdasági fogalmakban kifejezve is óriási volt.
A mentális
[ 21fejezet]
Ahogy az emberiség termelékenysége növekedett az elmúlt háromszáz év során,
ennek a termelékenységnek egy jelentôs részét – mindkét szektorban – fenn kellett
tartani és ráfordítani a piacépítés munkálataira.
örvény
Most, hogy az alapvetô konstrukciós feladatok gyakorlatilag befejezôdtek, azok az
óriási energiák, amiket korábban a világpiac rendszerének kiépítésére kellett fordí-
tani, elérhetôvé válnak más emberi célok számára. Már pusztán ebbôl a ténybôl is a
civilizációs változások végtelen sorozata következik. Új vallások fognak születni.
Mûvészeti alkotások eddig nem is álmodott sokasága. Fantasztikus tudományos elô-
relépések. És – mindenekfölött – teljesen újfajta társadalmi és politikai intézmények.
Ma jóval több forog kockán, mint a kapitalizmus vagy a szocializmus kérdése; több,
mint az energia, az élelmezés, a népesség, a tôke, a nyersanyagok vagy a munka- Soha ezelôtt nem volt még ilyen rengeteg ember – köztük sok mûvelt és állítólag ki-
helyek problémái. Ami most kockán forog, az nem más, mint a piac jövôbeli szerepe finomult állampolgár – ilyen sok országban intellektuális értelemben ennyire elesett
életünkben – és magának a civilizációnak a jövôje. és gyámoltalan. Szinte fuldoklunk az egymással feleselô, zavarba ejtô, kakofonikus
gondolatok örvényében. Egymással ütközô világnézetek és látomások rázzák meg
A termelés és a fogyasztás összeolvadása – a dolgok lényegét tekintve – éppen errôl mentális világunkat.
tesz fel nekünk megválaszolandó kérdéseket.
Minden nap hoz valami új divatot, új tudományos felfedezést, új vallási irányzatot,
A gazdasági élet mélystruktúrájában bekövetkezô változás részét alkotja az össze- új mozgalmat vagy új kiáltványt. Természetimádat, szaknyelvi zsargonok, holisztikus
függô változások hullámának, ami most ostromolja energiabázisunkat, technológián- orvoslás, szociobiológia, anarchizmus, strukturalizmus, neomarxizmus és új fizika.
kat, információs rendszerünket, valamint családi és gazdasági intézményeinket. Keleti miszticizmus, megszállott technikaimádás, a technika gyûlölete, ezer más
Mindezek összefonódnak azzal a szemlélettel, ahogyan a világot látjuk. És ebben a áramlat és ellenáramlat söpör végig tudatunk ernyôjén, amelyek mindegyikének
szférában is történelmi megrázkódtatáson megyünk keresztül. Mert az ipari civilizá- megvan a maga tudományos papsága vagy kérész életû guruja.
ció egész világnézete, az induszt-realizmus is forradalmi változásokon megy keresztül.
Növekvô erejû támadás éri a léttudományokat. Futótûzként élednek újjá a funda-
mentalista vallási irányzatok, és elszánt kutatást látunk mindenütt valami után –
szinte bármi után –, amiben hinni lehet.
Ez a zavarodottság nagyrészt egy felerôsödô kulturális háború eredménye, ami

egyenesen következik abból a konfliktusból, ami a harmadik hullám most formálódó
kultúrája és az ipari társadalom mélyen beágyazódott eszméi és feltevései között ala-
kult ki. Ahogyan a második hullám lerombolta a hagyományos világképet és helyet-
te elterjesztette azt a világnézetet és gondolatvilágot, amit én induszt-realizmusnak
nevezek, ugyanúgy ma egy új filozófiai forradalom kezdeteit látjuk, ami az elmúlt
háromszáz esztendô során uralkodó felfogás megdöntését tûzi ki célul. Az ipari kor-
szak kulcseszméi hitelüket veszítik, leértékelôdnek és túlhaladottá válnak, vagy sok-
kal átfogóbb és erôteljesebb elméletek alkotórészeként új keretekbe illeszkednek be.
[ 314 ] A harmadik hullám A mentális örvény [ 315 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A második hullám civilizációjának alapvetô gondolatai az elmúlt három évszázad- át lakhelyét vidéki területekre.1 Az utóbbi években magasba szökött a természetes
ban nem gyôzedelmeskedhettek keserves harcok nélkül. Az iparosítás „haladó” gon- élelmiszerek és a természetes gyermekszülés, a szoptatás, a bioritmus és a testkultúra
dolkodói a tudományban, az oktatásban, a vallásban és ezer más területen is elkesere- iránti érdeklôdés. A közvélemény gyanakvása a technikával szemben olyan széles
dett küzdelmet vívtak a „reakciós” gondolkodókkal, akik a mezôgazdasági társadalmak körben terjed, hogy ma még a GNP legszemellenzôsebb hajszolói is – legalább szavak-
világnézetét képviselték, azt próbálták igazolni. Ma, amikor a harmadik hullám új kul- ban – tiszteletköröket tesznek a körül az uralkodóvá váló felfogás körül, hogy a
túrája kezd formát ölteni, az iparosítás gondolatvilágának a képviselôi azok, akik véde- természetet nem szabad megerôszakolni, hanem védeni kell, vagyis hogy a techniká-
kezô pozícióba szorulnak vissza, és hátukat a falnak vetve küzdenek a fennmaradásért. nak a természetre gyakorolt ártalmas mellékhatásait nem szabad elhanyagolni,
hanem számításba kell venni és meg kell elôzni.
A természet új felfogása Mivel kártékony képességeink felfokozódtak, ma sokkal törékenyebbnek látjuk a

Földet, mint amilyennek a második hullám civilizációja gondolta. Ugyanakkor Föl-
Az eszmék összeütközését semmi sem illusztrálja jobban és világosabban, mint a ter- dünket egyre kisebb pontként látjuk az univerzumban, ami viszont pillanatról pilla-
mészetrôl alkotott felfogásunk változása. natra hatalmasabbá és összetettebbé válik.
Az elmúlt évtizedben – válaszként a Föld bioszférájában bekövetkezô, potenciálisan Azóta, hogy a harmadik hullám körülbelül huszonöt évvel ezelôtt megkezdôdött,
veszedelmes lényegi változásokra – világméretû környezetvédô mozgalom bukkant a tudósok a természet legtávolabbi határainak kutatására szolgáló új eszközök egész
fel. Ez a mozgalom többet tett annál, mint hogy támadást indított a szennyezés, az arzenálját fejlesztették ki. A lézerek, rakéták, gyorsítók, plazmák, fantasztikus fotog-
élelmiszer-adalékok, az atomerômûvek, az autópályák és a kozmetikai szerek perme- ráfiai berendezések, számítógépek és interferáló sugarakkal mûködô készülékek való-
tezô tubusai ellen. Emellett arra kényszerített bennünket, hogy gondoljuk át, milyen sággal szétfeszítik a bennünket körülvevô világra vonatkozó ismereteink és egész
nagy mértékben függünk a természettôl. Ennek következtében – ahelyett, hogy felfogásunk körét.2
továbbra is úgy fognánk fel helyzetünket, hogy véres harcban állunk a természettel –
új világszemlélet felé haladunk, ami a természettel való együttélést vagy harmóniát Ma olyan jelenségeket vizsgálunk, amelyek nagyságrendekkel nagyobbak, kisebbek
hangsúlyozza. Ellenséges álláspontunkat a baráti közeledés gesztusai váltják fel. vagy gyorsabbak, mint bármi, amit a második hullám múltjának idején tanulmányoz-
hattunk. Olyan 10-15 centiméter nagyságrendû jelenségeket kutatunk, amelyek
A tudomány szintjén ez a szemléletváltás tanulmányok ezreinek a keletkezéséhez kisebbek a centiméter 1/1.000.000.000.000.000-ed részénél – egy olyan felkutatható
vezetett, amelyek az ökológiai viszonyok megértésére irányulnak, hogy a természet- univerzumban, melynek szélei legalább 100.000.000.000.000.000.000.000, vagyis
re gyakorolt ártalmas hatásainkat enyhíthessük vagy konstruktív módon a megfelelô 1023 mérföld távolságra vannak tôlünk. Olyan jelenségeket tanulmányozunk, ame-
csatornákba terelhessük. Még éppen csak a kezdetén járunk annak, hogy megértsük lyek oly rövid életûek, hogy a másodperc 1/10.000.000.000.000.000.000.000-ed
és méltányoljuk ezeknek a viszonyoknak a bonyolultságát és dinamizmusát, illetve része, azaz 10-22 másodperc alatt mennek végbe. Ezzel szembeállítva csillagászaink és
magát a társadalmat is megpróbáljuk újraértelmezni, a természeti rendszerek teher- kozmológusaink azt mondják nekünk, hogy az univerzum körülbelül 20.000.000.000
bíró képességét, megújíthatóságát és hulladékaink újrafeldolgozásának a lehetôségeit (húszmilliárd) éves. A felkutatható természet puszta méretei szétrobbantották a teg-
is figyelembe véve. nap legvadabb feltételezéseinek kereteit is.
Mindez tükrözôdik a természettel kapcsolatos társadalmi magatartás megváltozásá- Azt is mondják nekünk, hogy ebben az örvénylô végtelenségben a Föld esetleg nem
ban. Akár a közvéleménykutatások adatait, akár a népszerû slágerek szövegét, az egyetlen lakott szféra. A csillagász Otto Struve azt állítja, hogy „a bolygókkal ren-
a hirdetések vizuális képanyagát vagy a templomi prédikációk tartalmát vizsgáljuk, delkezô csillagok óriási száma, sok biológusnak az a következtetése, hogy az élet bizo-
találkozunk a természet megerôsödött, gyakran romantikus tiszteletének a jeleivel. nyos típusú bonyolult molekulák vagy molekulacsoportok elválaszthatatlan, lényegi
jellegzetessége, a kémiai elemeknek az egész univerzumban tapasztalható egyforma-
A nagyvárosi lakosság milliói sóvárognak a vidéki élet után, és az Urban Land sága, a Nap-típusú csillagok által kibocsátott fény és hô, valamint a víz jelenléte nem-
Institute (Városi Földhivatalok) jelentései szerint jelentékeny létszámú népesség teszi csak a Földön, hanem a Marson és a Vénuszon is – mind arra késztetnek bennünket,

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
hogy felülvizsgáljuk nézeteinket”.3 Komolyan figyelembe kell vennünk a Földön kívü- Még biológiai síkon is megkérdôjelezôdnek olyan szabályok, amelyeket valaha
li élet lehetôségét. mindenre érvényesnek tekintettek. Így a tudósok arra kényszerülnek, hogy feltegyék
a kérdést, vajon minden biológiai evolúció a természetes kiválasztódás jegyében adott
Ez nem kicsi zöld emberkéket jelent. És nem jelent ufókat sem. De annak a felté- válasznak tekinthetô-e valamilyen változásra, illetve – molekuláris szinten – vajon az
telezése, hogy az élet nem kizárólag a Föld sajátja, tovább módosítja a természetrôl és evolúció nem függhet-e ehelyett a variációk felgyülemlésétôl, ami „genetikai ‘drift-
az abban elfoglalt helyünkrôl alkotott felfogásunkat. 1960 óta a tudósok „hallgatóz- hez’, elsodródáshoz” vezet, a darwini természetes kiválasztódás elvének mûködése
nak a sötétben”, abban reménykedve, hogy valamely távoli intelligenciától származó nélkül. A japáni Országos Genetikai Intézet munkatársa, dr. Motoo Kimura szerint
jeleket foghatnak fel. Az Egyesült Államok Kongresszusa meghallgatásokat tartott „az molekuláris szinten az evolúció „egészen összeegyeztethetetlennek tûnik a neo-
intelligens élet lehetôségei a Földön kívül az univerzumban” témájában, és a Pioneer darwinizmus várakozásaival”.6
10 ûrszonda, amely behatolt a csillagközi térbe, vizuálisan megfogalmazott üdvözletet
vitt magával a Földön kívüli intelligens lények számára. Más hosszú ideje át fenntartott feltevéseink is inognak. A biológusok eddig azt
mondták nekünk, hogy az eukarióták (az emberi lények és az élet egyéb fejlettebb
A harmadik hullám hajnalának idején bolygónk sokkal kisebbnek és esendôbbnek formái) eredetileg a prokariótáknak nevezett egyszerû sejtektôl származnak (amelyek
tûnik. Helyünk az univerzumban kevésbé látszik grandiózusnak. És még a leghalvá- közé a baktériumok és az algák is tartoznak). A legújabb kutatások azonban most
nyabb lehetôség is arra, hogy nem vagyunk egyedül, lefékezésre, egy percnyi meg- aláássák ezt az elméletet, és ahhoz a nyugtalanító gondolathoz vezetnek, hogy az egy-
állásra és elgondolkodásra késztet bennünket.4 szerûbb életformák esetleg a bonyolultabbaktól származhattak.7
A természetrôl alkotott képzeteink többé nem ugyanazok, mint azelôtt voltak. Megszoktuk, hogy az evolúciót úgy tekintsük, mint ami elônyben részesíti és elô-
segíti a fennmaradás esélyeit erôsítô alkalmazkodást. Ma az evolúciós fejlôdésben
mégis olyan szembeszökô példákat találunk, amelyek – úgy tûnik – csak hosszú távon
Az evolúció tervezése adnak elônyöket, rövid távon elszenvedett hátrányok árán. Vajon melyiket részesíti
elônyben az evolúció? Azután ott van a mindennél megdöbbentôbb hír az atlantai
Nem ugyanaz többé az evolúcióval kapcsolatos felfogásunk – sôt, ami azt illeti – maga Grand Park állatkertjébôl, ahol két teljesen eltérô kromoszómakészlettel rendelkezô
az evolúció sem. emberszabású majomfaj képviselôinek véletlenszerû párosodása létrehozta az elsô
ismert hibrid emberszabású majmot. Bár a kutatók még nem biztosak abban, hogy a
Az evolúció rejtélyeinek kibogozására törekvô biológusok, régészek és antropoló- hibrid vajon termékeny lesz-e, annak bizarr genetikai állománya azt az elgondolást
gusok szintén nagyobb és komplexebb világban találják magukat, mint azt korábban támasztja alá, hogy az evolúció esetleg ugrások és szökkenések útján is végbemehet,
képzelték, és felfedezik, hogy a valaha egyetemesnek tekintett törvények a gyakorlat- nem csak a kis változások gyarapodásán keresztül.8
ban alkalmazva valójában speciális eseteknek tekinthetôk.
Ahelyett, hogy az evolúciót zökkenômentes folyamatként látná az élettudományok
A Nobel-díjas genetikus François Jacob a következôket mondja: „Darwin óta a bio- sok mai képviselôje (a régészekkel együtt) a „katasztrófaelméletet” tanulmányozza,
lógusok fokozatosan továbbfejlesztették... az evolúció mechanizmusának egy olyan hogy meg tudják magyarázni a „szakadások” és „ugrások” létét az evolúció történeté-
modelljét, amit természetes kiválasztódásnak neveznek. Ezen az alapon gyakran tör- nek számos ágában. Mások olyan kis változásokat tanulmányoznak, amelyek vissza-
téntek kísérletek arra, hogy minden evolúciós folyamatot, vagyis a kozmikus, kémiai, csatolás révén hirtelen bekövetkezô szerkezeti átalakulássá erôsödhetnek fel. Ezeknek
kulturális, ideológiai és társadalmi evolúciót is hasonló szelekciós mechanizmus által a kérdéseknek mindegyikében heves nézeteltérések és viták osztják meg a tudomá-
irányított folyamatként fogják fel. De az ilyen felfogás – úgy tûnik – olyan mértékben nyos közösséget.9
kudarcra van ítélve, amilyen mértékben a törvények változnak a különbözô dimen-
ziókban.” 5 Mindezek az ellentétek eltörpülnek azonban egyetlen történelemformáló tény mel-
lett. 1953-ban az angliai Cambridge-ben egy fiatal biológus, James Watson egy szép
napon a „Sashoz” címzett kocsmában üldögélt, amikor kollégája, Francis Crick izgatot-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tan berontott a következô szavakkal: „Mindenki, aki hallótávolságban van, hallja A pesszimizmus hamarosan kifejezetten divattá vált. Az 1950-es és 60-as évek hol-
meg, hogy megtaláltuk az élet titkát!” Valóban megtalálták. Watson és Crick megfej- lywoodi filmjei például elidegenedett anti-hôsökkel – ügy nélküli lázadókkal, elegáns
tették a DNS szerkezetét.10 gyilkosokkal, kellemes modorú kábítószerügynökökkel, szorongástól ûzött motoro-
sokkal és kemény, mûveletlen (de érzékeny lelkivilágú) punkokkal – váltották fel a
1957-ben, amikor a harmadik hullám kavargásának elsô jelei kezdtek érzôdni, 30-as és 40-es évek elôreszegett állú hôseit. Az élet olyan játék lett, amelyben senki
Artur Kornberg felfedezte, hogy a DNS hogyan reprodukálja önmagát. Azóta – aho- sem nyer.
gyan egy népszerû összegzés leírja az eseményeket – „megfejtettük a DNS kódját...
felfedeztük, hogy a DNS hogyan viszi át instrukcióit a sejtekhez... elemeztük a kro- A regényirodalom, a dráma és a mûvészet világában is síri reménytelenség vált
moszómákat, hogy meghatározzuk a genetikai funkciókat... szintetizáltunk egy uralkodóvá a második hullám sok országában. Az 50-es évek elejére Camus már meg-
sejtet... egyesítettünk két különbözô fajtól származó sejteket... elkülönítettünk tiszta határozta a legfontosabb témákat, amelyeket utána számtalan más regényíró is feldol-
emberi géneket... feltérképeztük a géneket... szintetizáltunk egy gént... megváltoztat- gozott. Egy brit kritikus mindezeket a jelenségeket így foglalta össze: „Az ember esen-
tuk egy sejt örökségét”. Ma a génsebészek már világszerte képesek arra, hogy telje- dô, a politikai elméletek viszonylagosak, az automatikus haladás csodaszámba megy.”
sen új életformákat hozzanak létre a laboratóriumaikban. Lekörözték magát az evo- Még a science fiction is, amit valaha utópisztikus kalandok töltöttek meg, keserûvé és
lúciót.11 pesszimistává vált, Huxley és Orwell számtalan gyenge utánzatát ontva magából. 12
A második hullám gondolkodói úgy fogták fel az emberi fajt, mint egy hosszú evo- A technikát – ahelyett, hogy a haladás motorjaként ábrázolnák – egyre inkább
lúciós folyamat csúcspontját; a harmadik hullám gondolkodóinak most azzal a olyan mindent letipró erônek kezdték tekinteni, ami lerombolja az emberi szabad-
ténnyel kell szembenézniük, hogy hamarosan mi leszünk az evolúció tervezôi. Az evo- ságot és a fizikai környezetet egyaránt. A „haladás” szó számos környezetvédô szemé-
lúció többé soha nem lesz ugyanaz. ben valósággal nyomdafestéket nem tûrô kifejezéssé vált. Súlyos kötetek özönlöttek
a könyvesboltokba olyan címekkel, mint például „A sárba fulladt társadalom”, „A köze-
A természetrôl alkotott általános fogalmainkkal együtt az evolúció felfogása is a lítô sötét korszak”, „A haladás fenyegetése” vagy „A haladás halála”.
radikális újraértelmezés folyamatán megy keresztül.
Amikor a második hullám társadalma betántorgott a 70-es évekbe, a Római Klub-
nak „A növekedés határai” címû jelentése az ipari világ számára megjövendölt
A haladás fája katasztrófák képzetével temetôi hangulatot teremtett, ami kihatott a következô év-
tized jó részére. Az 1973-as olajembargó által felerôsített infláció, a munkanélküliség
Miközben a második hullám eszméi a természetet és azon belül az evolúciót illetôen és a forrongások mind hozzájárultak a pesszimizmus további terjedéséhez és az
egyaránt változóban vannak, aligha meglepô, hogy erôteljesen átértékeljük a máso- elkerülhetetlen emberi haladás eszméjének elutasításához. Henry Kissinger spengleri
dik hullám eszméit a haladással kapcsolatban is. Az ipari korszakot – mint korábban hangsúlyokkal beszélt a Nyugat hanyatlásáról – s a félelem újabb borzongása futott
láttuk – az a felületes optimizmus jellemezte, ami minden tudományos áttörést vagy végig sok-sok ember hátgerincén.13
„új, továbbfejlesztett terméket” az emberi tökély felé vezetô haladás vitathatatlan
bizonyítékának tekintett. Az 1950-es évek közepe óta, azóta, hogy a harmadik hul- Azt, hogy ez a félelem indokolt volt-e, vagy esetleg még ma is az, minden olvasó-
lám elkezdte ostromolni a második hullám civilizációját, kevés elgondolás szenvedett nak magának kell eldöntenie. Egy dolog azonban világos: amikor a második hullám
el olyan durva vereséget, mint ez a derûs hiedelem. civilizációjának vége már közelebbrôl kezd felderengeni a láthatáron, az elkerülhetet-
len egynyomtávú haladás eszméjét, ami az induszt-realizmus egyik tartóoszlopa volt,
Az 50-es évek „beat-nemzedéke” és a 60-as évek hippijei „leváltották” az opti- egyre kevesebben fogadják el.
mizmust, és az általános emberi állapotokat illetôen a pesszimizmust tették uralkodó
felfogássá a kultúra szinte minden területén. Ezek a mozgalmak sokat tettek azért, Ma szerte a világon gyorsan terjed az a felismerés, hogy a haladást nem lehet töb-
hogy a „zsigeri” optimizmust ugyancsak „zsigerbôl jövô” elkeseredéssel váltsák fel. bé csupán a technika és az anyagi életszínvonal fogalmaival mérni; hogy az a társada-
lom, ami erkölcsileg, esztétikailag, politikailag és környezeti szempontból egyaránt

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
erodálódik, nem tekinthetô haladó társadalomnak, bármilyen gazdag vagy technikai- tértôl függetlennek képzelte. Úgy fogta fel, hogy minden egyes pillanat vagy idôszak
lag kifinomult legyen is. A haladás sokkal általánosabb felfogása terjed, miszerint a ugyanolyan, mint az elôzô és a következô.14
haladás többé nem érhetô el automatikusan, és többé nem határozható meg csupán
anyagi ismérvekkel. Ma – John Gribbin, egy asztrofizikusból lett tudományos szakíró szerint – „maku-
látlan akadémiai képesítésekkel és többéves kutatási tapasztalattal rendelkezô józan
Ma már kevésbé hajlunk arra, hogy a társadalmat úgy fogjuk fel, mint ami egyet- tudósok nyugodt lélekkel arról tájékoztatnak bennünket, hogy... az idô nem olyas-
len pályán mozog elôre, vagyis hogy a társadalom automatikusan halad a kulturális valami, ami kérlelhetetlenül halad elôre abban az állandó ütemben, amit az óráink
fejlôdés egyik állomásától a következô felé, ami „fejlettebb”, mint az elôzô. Sok elága- és a naptáraink mutatnak, hanem » meggörbülhet« és módosulhat a természete, ami-
zó ösvény is lehetséges, nem csak egyetlen országút, és a társadalmak különféle nek eredményeként – attól függôen, hogy honnan mérjük – egészen eltérô lehet.
módokon lehetnek képesek átfogó fejlôdést elérni. A legszélsôségesebb esetben tökéletesen önmagába visszaomlott anyag, illetve ener-
gia manifesztációi – a fekete lyukak – teljesen megszüntethetik az idôt, környezetük-
Az emberi kultúra változatosságát és gazdagságát használva mértékként, kezdjük a ben » egy helyben állóvá« téve azt.” 15
haladást úgy felfogni, mint egy olyan fa növekedését és virágzását, amelynek sok ága
nyújtózkodik a jövô felé. Ilyen megvilágításban a mai váltás a sokszínûbb, demasszi- A századfordulón Einstein már bebizonyította, hogy az idô összenyomható és meg-
fikált világ felé maga is fontos lépésnek tekinthetô elôre, s ez a felfogás összehasonlít- nyújtható; és szétrombolta azt az elgondolást, hogy az idô abszolút. Ô állította fel azt
ható a biológiai evolúcióban olyannyira ismerôs tendenciával, ami a differenciálódás a klasszikus példát, amelyben két megfigyelô van a vasúton. A példa – többé-kevés-
és a bonyolultabbá válás felé mutat. bé pontosan idézve – a következôképpen szól:
Bármi történjék is ezután, valószínûtlen, hogy a kultúra valaha is visszatérjen Az egyik ember a vasúti sínek mentén áll és két villámcsapást észlel ugyanabban a
a naivan optimista kispolgári fehércselédek együgyû, ártatlan haladáshitéhez, ami a pillanatban: egyet a sínpálya északi végén, egy másikat pedig délen. A megfigyelô fél-
második hullám korszakát jellemezte és inspirálta. úton áll a kettô között. Egy másik fickó egy nagy sebességû vonaton ül, amely észak
felé száguld a síneken. Amikor elhalad a külsô megfigyelô mellett, ô is látja a villám-
Az elmúlt évtizedek tehát meghozták a természet, az evolúció és a haladás fogal- lásokat. Az ô számára azonban a két villámlás nem tûnik egyidejûnek. Mivel a vonat
mainak kényszerû újraértelmezését. Maguk ezek a komplex fogalmak azonban még elviszi az egyiktôl, a másikhoz pedig egyre közelebb, az egyikbôl származó fény elôbb
elemibb alapokon nyugodtak: az idôvel, a térrel, az anyaggal és az oksággal kapcsola- eljut hozzá, mint a másikból jövô. A mozgó vonaton ülô embernek úgy tûnik, hogy
tos felfogásunkon és feltevéseinken. A harmadik hullám ezt a felfogást, ezeket az az északi villámlás következik be elôször.
alapvetô feltevéseket is kezdi megkérdôjelezni – feloldva azt az intellektuális ragasz-
tóanyagot, ami a második hullám civilizációját összetartotta. Míg a mindennapi életben a távolságok olyan kicsinyek és a fény sebessége olyan
nagy, hogy a különbség észrevehetetlen marad, a példa drámaian kihangsúlyozza
*** Einstein mondanivalójának lényegét: az események idôbeli sorrendje – hogy mi jön
elôször, másodszor vagy késôbb az idôben – a megfigyelô sebességétôl függ. Az idô
Az idô jövôje nem abszolút, hanem relatív. Ez a felfogás meglehetôsen távol áll attól az idôfogalom-
tól, amin a klasszikus fizika és az induszt-realizmus alapult. Mindkettô abszolút adott-
Egy kialakuló új civilizáció nem csupán abban hoz változást, ahogyan az emberek a ságnak tekintette, hogy az „elôtt” és „után” szavaknak változatlan jelentésük van,
mindennapi életükben kezelik az idôt, hanem az idôrôl alkotott mentális képükben bármilyen megfigyelôtôl függetlenül.
is. A harmadik hullám átrajzolja ezt az idôfelfogást.
Ma a fizika egyrészt robbanásszerûen kitágul, másrészt összeszûkül. Mûvelôi nap
A második hullám civilizációja Newtontól kezdve abból a feltevésbôl indult ki, mint nap feltételeznek – vagy ténylegesen megtalálnak – új elemi részecskéket és
hogy az idô töretlen egyenes vonalban halad a múlt ködétôl a legtávolabbi jövô felé. asztrofizikai jelenségeket, a kvarkoktól a kvazárokig, olyan megdöbbentô következ-
Az idôt az univerzum minden részében abszolútnak, egységesnek, és az anyagtól és

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ményekkel, amelyek közül egyesek további változásokat kényszerítenek ránk az idô- Ûrutazók
vel kapcsolatos fogalmainkat illetôen.
Az idô felfogásában bekövetkezett változások közül jó néhány lyukakat robbant a
A skála egyik végén például úgy látszik, hogy fekete lyukak pontozzák az égboltot, térrel kapcsolatos elméleti felfogásunkba is, mivel ez a kettô szorosan összeszövôdik.
magukba szippantva mindent, beleértve magát a fényt is, és túlfeszítve – ha nem De megváltoztatjuk a térrôl alkotott képzeteinket ennél közvetlenebb módokon is.
megsemmisítve – a fizika törvényeit. Azt mondják nekünk, hogy ezek a sötét örvé-
nyek olyan „szingularitásokban” végzôdnek, amelyekben az energia és az anyag egy- Megváltoztatjuk azokat a helyeket, ahol mindannyian élünk, dolgozunk és ját-
szerûen eltûnik. Sôt, a fizikus Roger Penrose azt állítja, hogy léteznek „féreglyukak” szunk. Hogyan jutunk el munkába, milyen messzire és milyen gyakran utazunk, hol
és „fehér lyukak” is, amelyeken keresztül az elveszett energia és anyag áttevôdik egy élünk – mindez befolyásolja a térrel kapcsolatos tapasztalatainkat. És mindez válto-
másik univerzumba – akármit jelentsen is ez.16 zik. Valóban, ahogy a harmadik hullám megérkezik, az emberiségnek a térhez fûzô-
dô viszonya is új szakaszba ér.
Úgy tartják, hogy egy fekete lyuk környezetében egyetlen pillanat évezredeknek
felelhet meg a Földön. Így ha valamilyen csillagközi irányítóállomás elküldene egy Az elsô hullám, ami elterjesztette a mezôgazdaságot szerte a világon, magával hoz-
ûrhajót, hogy kutasson fel egy fekete lyukat, esetleg egy millió évig kellene várni, ta – mint korábban láttuk – a földmûvesek állandó településeit, amelyekben a legtöbb
hogy a hajó megérkezzen. Eközben a fekete lyuk környezetében fellépô gravitációs ember egész életét leélte születési helyének néhány mérföldes körzetén belül. A me-
torzulás miatt – a sebesség hatásait nem is említve – a hajó órája mindössze néhány zôgazdaság létrehozta a rendíthetetlenül egy helyben maradó, térben intenzív egzisz-
perc vagy másodperc elmúlását mutatná. tenciát, s elôsegítette az adott helyhez fûzôdô erôs érzelmek és a falusi mentalitás
kialakulását.
Ha elhagyjuk az egek óriási birodalmát és belépünk a mikroszkopikus részecskék
vagy hullámok világába, hasonlóan meglepô jelenségeket találunk. A Columbia Egye- A második hullám civilizációja ezzel szemben hatalmas embertömegeket koncent-
temen Gerald Feinberg feltételez olyan – tahionnak nevezett – részecskéket is, rált a nagyvárosokban, és – mivel szüksége volt arra, hogy távoli forrásokból merít-
amelyek gyorsabban mozognak a fénynél, és amelyek számára egyes kollégái szerint sen, és az árukat nagyobb távolságokra is szét tudja osztani – mozgékony embereket
az idô visszafelé halad.17 nevelt. Az általa teremtett kultúra térben extenzív, és inkább város- vagy nemzetköz-
pontú volt, mintsem faluközpontú.21
J. G. Taylor brit fizikus ezt mondja: „Az idô mikroszkopikus fogalma nagyon külön-
bözik a makroszkopikustól.” 18 Egy másik fizikus, Fritjof Capra még egyszerûbben A harmadik hullám – azáltal, hogy a népességet nem sûríti tovább, hanem inkább
fogalmaz. Szerinte az idô „az univerzum különbözô részein eltérô sebességgel szétszórja – most ismét megváltoztatja a térrel kapcsolatos tapasztalatainkat. Miköz-
múlik”.19 Hovatovább már nem is beszélhetünk egyes számban az „idôrôl”; úgy tûnik, ben a világ még most is iparosodó részein továbbra is emberek milliói özönlenek a
hogy az általunk lakott univerzum vagy univerzumok különbözô részeiben alternatív, városi központokba, a magasan fejlett technikájú országok mindegyikében már
többszörös „idôk” mûködnek, egymástól eltérô szabályok szerint.20 Mindezek pedig mindenütt ennek a tendenciának a fordítottja tapasztalható. Tokió, London, Zürich,
kihúzzák a talajt a második hullám egyetemes, lineáris idôfelfogása alól – anélkül, Glasgow és tucatnyi más nagyváros egyre többet veszít lakosságából, miközben a kö-
hogy azt a ciklikus idô ôsrégi fogalmával helyettesítenék. zepes méretû vagy kisebb városok inkább gyarapodnak.
Pontosan ugyanabban a pillanatban tehát, amikor radikálisan átstrukturáljuk Az American Council of Life Insurance (Amerikai Életbiztosítási Tanács) így nyilat-
az idô társadalmi alkalmazásait – a rugalmas munkaidô bevezetésével, a dolgozóknak kozik: „Egyes urbanizációs szakértôk meg vannak gyôzôdve arról, hogy az amerikai
a mechanikus futószalagtól való elválasztásával és a XIX. fejezetben leírt más módo- nagyváros a múlté.” 22 A Fortune magazin arról számol be, hogy „a közlekedési és kom-
kon –, egyúttal alapvetôen átalakítjuk az idôvel kapcsolatos elméleti felfogásunkat is. munikációs technika elvágta azokat a kötelékeket, amelyek a nagyvállalatokat a
És míg az új elméleti felfedezéseknek – egyelôre legalábbis úgy tûnik – a mindennapi hagyományos városi központokhoz kötik”.23 A Business Week pedig ilyen címet ad
élet szempontjából nincs gyakorlati alkalmazási lehetôségük, ugyanez valamikor igaz egyik cikkének: „Egy fontos városok nélküli ország lehetôségei”.
volt azokra a táblára írt, látszólag csupán spekulatív krétajelekre, azokra a képletekre
vonatkozóan is, amelyek végül az atomok darabokra tördeléséhez vezettek.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A népesség újraelosztása és dekoncentrációja idejekorán meg fogja változtatni fel- Amikor ez megvalósul, a térkép nem lesz többé statikus megjelenítô eszköz,
tevéseinket és elvárásainkat a személyes és a szociális térrel, továbbá az elfogadható hanem inkább filmre, sôt, valójában még inkább mozgásban készült röntgen-
napi közlekedési távolságokkal, a lakóhelyek népsûrûségével és sok más dologgal felvételre fog emlékeztetni, mivel nemcsak a Föld felszínét fogja megmutatni, hanem
kapcsolatban is. azt is feltárja, rétegrôl rétegre haladva, ami alatta és fölötte van, különbözô szinte-
ken. Érzékeny, folyamatosan változó képet fog nyújtani a Földrôl és a hozzá fûzôdô
A harmadik hullám az ilyen változásokon kívül – úgy tûnik – új szemléletet is kapcsolatainkról.
teremt, ami egyrészt intenzíven lokális természetû, másrészt globális, sôt galaktikus.
Mindenütt új fontosságot kap a „közösség” és a „szomszédság”, a helyi politika és a Egyes térképkészítôk idôközben fellázadtak a hagyományos világtérképek ellen,
helyi kötôdés, és ugyanakkor az emberek közül egyre többen – gyakran ugyanazok, amelyek a második hullám minden iskolai osztálytermében láthatók. Az ipari forra-
akik a leginkább lokálpatriótának számítanak – globális kérdésekkel foglalkoznak és dalom óta a legszélesebb körben elterjedt, még mindig mindennapos használatban
olyan háborúk vagy éhínségek miatt aggódnak, amik tízezer mérföld távolságban ütik lévô világtérkép a Mercator-féle vetületen alapul. Az ilyen típusú térkép felhasznál-
fel a fejüket. ható a tengeri hajózásban, de erôsen eltorzítja a szárazföldi területek méretviszonyait.
Egy gyors pillantás a kezünk ügyébe esô atlaszra – ha Mercator-térképet használunk
Miközben a fejlett kommunikáció egyre terjed és kezdjük a munkát visszahelyezni – azt fogja mutatni, hogy Skandinávia nagyobb, mint India, noha az utóbbi a valóság-
az elektronikus otthonokba, tovább fogjuk ösztönözni ezt az új, kettôs érdeklôdést, ban háromszor akkora, mint az elôbbi.
sok olyan embert nevelve, akik viszonylag közel maradnak az otthonukhoz és kevés-
bé gyakran költözködnek, akik esetleg többet utaznak kedvtelésbôl, de sokkal ritkáb- A térképkészítôk körében felforrósodott viták zajlanak egy újfajta térképkészítési
ban mozdulnak ki a munkájuk miatt, és eközben gondolataik és üzeneteik behálóz- technika alkalmazásáról, amelyet Arno Peters, egy német történész fejlesztett ki abból
zák egész bolygónkat, sôt érintik az ûr mélységeit is. A harmadik hullám mentalitása a célból, hogy a földterületeket egymásnak megfelelô arányban tüntesse fel. Peters azt
összefûzi a közeli és a távoli dolgokhoz való kötôdésünket. állítja, hogy a Mercator-térkép torzításai elôsegítették az ipari országok arroganciáját,
és megnehezítették számunkra, hogy a nem iparosított világot megfelelô politikai és
Gyorsan magunkévá tesszük a tér dinamikusabb, relativisztikus képzeteit is. A dol- kartográfiai perspektívában lássuk.25
gozószobámban van néhány nagyméretû mûholdas, illetve U2-felvételekrôl készített
fénykép, amelyek New York városát és a környezô területeket mutatják. A mûhold- „A fejlôdô országokat a területük nagyságát és fontosságát illetôen egyszerûen
ról készített fényképek olyanok, mintha fantasztikus, gyönyörû absztrakt festmények becsapták” – állítja Peters. Térképe, amely szokatlan az európai vagy amerikai szem-
volnának: a tenger mélyzöld, a partvonal pedig aprólékos részletességgel kirajzolódva nek, összezsugorodott Európát, besüppedt, összekalapált és összepréselt Alaszkát,
csatlakozik hozzá. Az U2-felvételek a várost infravörösben mutatják, olyan részletgaz- Kanadát és Szovjetuniót, illetve sokkal nagyobb kiterjedésû Dél-Amerikát, Afrikát,
dagsággal, hogy tisztán látható a Metropolitan Museum épülete, sôt még az egyes Arábiát és Indiát mutat. A Weltmission elnevezésû német evangélikus misszió – más
repülôgépek is, amelyek a La Guardia repülôtér rámpáin parkolnak. Ezekkel a repü- vallásos szervezetekkel együtt – a nem iparosodott országokban hatvanezer példányt
lôgépekkel kapcsolatban egyszer megkérdeztem a NASA egyik tisztviselôjét, hogy ha osztott szét a Peters-féle világtérképbôl. Ez a példa arra irányítja rá a figyelmet, hogy
még jobban kinagyítanánk a felvételeket, vajon láthatóvá válnának-e a szárnyakra felismertük: nincs egyetlen „helyes” térkép, hanem csak a tér különbözô leképezései
festett csíkok és jelek. Ô elnézô türelemmel nézett rám és kijavított. „A szegecsek is” vannak, amelyek eltérô célokat szolgálnak. A harmadik hullám megérkezése a szó
– válaszolta. legszorosabb értelmében új „világnézetet” hoz magával.
Nem korlátozódunk többé már ezekre a rendkívül finom felbontású képekre sem.
Arthur H. Robinson, a Wisconsini Egyetem kartográfus professzora azt mondja, hogy Részek és egészek
a mûholdak körülbelül egy évtizeden belül lehetôvé fogják tenni, hogy élô térképe-
ket szemléljünk, amelyek mozgásban jelenítenek meg egy-egy várost vagy egy egész Ahogy a második hullámnak a dolgok egymástól elszigetelten történô elemzését
országot, és megfigyelhetjük majd a tevékenységeket, úgy, ahogyan ott és akkor lezaj- elônyben részesítô kultúrájától a harmadik hullám kultúrája felé haladunk, ami
lanak.24 inkább a kontextust, az összefüggéseket és az egészeket hangsúlyozza, a természetre,

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
az evolúcióra, a haladásra, az idôre és a térre vonatkozó nézeteinkben bekövetkezô sék.” Az ökológiai szemlélet és a rendszerszemlélet találkozott, és ez a két irányzat
mélyreható változások egyre inkább kezdenek egymáshoz illeszkedni közösen újabb lökést adott a tudás integrációjának és a szintézisnek.
Az 50-es évek elején, majdnem pontosan ugyanakkor, amikor a biológusok meg- Idôközben az egyetemeken egyre több hang követelte az interdiszciplináris gon-
fejtették a genetikai kódot, a kommunikáció elméleti szakemberei és a mérnökök a dolkodást. Míg az egyes tanszékeket és fakultásokat egymástól elválasztó határok a
Bell laboratóriumaiban, a számítógép-specialisták az IBM-nél, a fizikusok a brit Posta- legtöbb egyetemen még ma is gátolják az információ integrálódását és azt, hogy
hivatal kutatólaboratóriumában és a franciaországi Centre National de Recherche a gondolatok kölcsönösen megtermékenyítsék egymást, a tudományközi vagy több
Scientifique (Országos Tudományos Kutatási Központ) kutatói szintén intenzív és izgal- tudományterületet érintô kutatás iránti igény ma már olyan széles körû, hogy szin-
mas munkába fogtak. te kötelezô formális követelménnyé lépett elô.
A második világháború során kifejlesztett „operációkutatás” eredményeibôl ki- Az intellektuális élet ilyen változásai más területeken is tükrözôdtek a kultúrában.
indulva – ám azokat messze meghaladva – ez a munka az automatizálási forradalom A keleti vallásoknak például az európai középosztályok körében már hosszú ideje volt
megszületéséhez és az automaták számos „faját” magába foglaló új „törzs” létrejötté- egy maréknyi követôjük, de a nyugati fiatalok ezrei csak akkor kezdték figyelmük
hez vezetett. Ezek az új technikai eszközök alapozzák meg a harmadik hullám terme- középpontjába állítani az indiai vallásoktatókat, megtöltve a planetáriumot, hogy egy
lési módszereit az üzemekben és az irodákban egyaránt. A hardverrel együtt azonban tizenhat éves guru szavait igyák, és akkor kezdtek ragákat hallgatni, hindu stílusú
új gondolkodásmód is kialakult. Mert az automatizálási forradalom egyik kulcsered- vegetáriánus éttermeket nyitni és végigtáncolni az Ötödik Sugárúton, amikor tényle-
ménye a „rendszerszemlélet” kialakulása volt. gesen megkezdôdött az ipari társadalom szétmállása. Ekkor egyszerre csak azt kezd-
ték énekelni, hogy a világ nem töredezett szét karteziánus szilánkokra, hanem „egy-
Míg a karteziánus gondolkodók az összetevôk elemzésére koncentrálták figyelmü- ségben” maradt.
ket, gyakran a kontextus feláldozása árán is, a rendszerszemléletû gondolkodók azt
hangsúlyozták, amit Simon Ramo, a rendszerelmélet egyik korai apostola „a problé- A mentális egészségügy területén az ideggyógyászok a Gestalt-terápia alkalmazásá-
ma nem részleteiben, hanem egészében való vizsgálatának” nevezett.26 A rendszerek val az „egész személy” gyógyítására felhasználható új lehetôségeket és új módszereket
és a belôlük formált nagyobb egészek között fennálló visszacsatolási viszonyokat kezdtek kutatni. Valóságos Gestalt-robbanás tört ki, ami szerte az Egyesült Államok-
hangsúlyozó rendszerszemléletnek mindent átható kulturális hatása volt már az ban létrehívta a Gestalt-elven gyógyító terapeuták és intézmények sokaságát. Ennek a
1950-es évek közepe óta, amikor elôször kezdett kiszivárogni a laboratóriumokból. tevékenységnek – a pszichoterapeuta Frederick S. Perls szerint – az volt a célja, hogy
Nyelvezetét és fogalmait társadalomtudósok és pszichológusok, filozófusok és külpoli- „javítsák az ember önmegvalósítási képességeit, mégpedig egy integrációs folyamat
tikai elemzôk, a logikával foglalkozó tudósok és nyelvészek, mérnökök és adminiszt- révén”, ami összeköti egymással az ember érzékszervi éberségét, felfogóképességét és
rátorok egyaránt alkalmazni kezdték saját szakterületükön. a külvilággal való kapcsolatait.28
Az elmúlt egy vagy két évtizedben nem egyedül a rendszerelmélet apostolai sürget- Az orvostudományban felbukkant a „holisztikus egészség” mozgalma, arra az
ték a problémák integrált szemléletét. elgondolásra alapozva, hogy az egyén jól-léte a fizikai, spirituális és mentális ténye-
zôk integrációjától függ. Ez a sarlatánság és komoly orvostudományi újítások keveré-
A szûk látókörû túlspecializálódás elleni lázadás további támogatást kapott az 1970- két nyújtó mozgalom a 70-es évek második felében óriási erôt gyûjtött.
es évek környezetvédô kampányaitól, amikor az ökológusok egyre inkább felfedezték
a természet „hálózatát”, a fajok rokonságait és az ökoszisztémák egységét. „Azok, akik „Néhány évvel ezelôtt” – írja a Science magazin – „nem lehetett volna elképzelni,
nem elkötelezettek a környezet iránt, arra hajlanak, hogy a dolgokat összetevôikre hogy a szövetségi kormány támogat egy olyan egészségügyi konferenciát, amelynek
bontsák fel, és egyszerre csak egy problémát oldjanak meg” – írta Barry Lopez az vezetô témái között szerepel a hit által való gyógyítás, az íriszdiagnosztika, az aku-
Environmental Action címû folyóiratban.27 Ezzel szemben „a környezetvédôk arra punktúra, a buddhista meditáció és az elektrogyógyászat.” Azóta tanúi lehettünk „az
hajlanak, hogy egészen másképpen lássák a dolgokat... Ösztönösen arra törekednek, olyan alternatív gyógyászati módszerek és rendszerek iránti érdeklôdés robbanássze-
hogy ne csak egyetlen részt oldjanak meg, hanem az egésznek az egyensúlyát keres- rû megnövekedésének, amelyek a » holisztikus egészségfelfogás« körébe tartoznak”.29

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ilyen nagymértékû, különbözô szinteken megnyilvánuló aktivitás mellett aligha A rendszerelmélet, az ökológia és általában a holisztikus gondolkodás elôtérbe
meglepô, hogy az „egész” elvét hangsúlyozó „holizmus” és „holisztikus” kifejezések kerülése és hangsúlyozása, valamint idô- és térfogalmaink változásai külön-külön és
bekerültek a népszerû szókincs körébe. Ma ezeket szinte megkülönböztetés nélkül együttvéve is mind részét alkotják annak a kulturális „össztûznek”, ami a második
alkalmazzák. A Világbank egyik szakértôje „a városi hajlékok védôernyôjének... hullám civilizációjának intellektuális alapjai ellen irányul. Ez az összehangolt támadás
holisztikus felfogását” sürgeti.30 Az Egyesült Államok Kongresszusában egy kutató- azonban csak abban az új felfogásban éri el a csúcspontját, ami arra vonatkozóan for-
csoport hosszú távú „holisztikus” kutatásokra támaszt igényt. Egy tantervelméleti málódik ki napjainkban, hogy a dolgok miért úgy történnek, ahogyan: az új oksági
szakértô azt követeli, hogy holisztikus olvasástanítást és holisztikus osztályozási rend- szemléletben.
szert vezessenek be az iskolákban. Beverly Hillsben egy szépségápolási célú
fitnesszterem „holisztikus gyakorlatokat” kínál.
A kozmikus játékterem
Ezeknek a mozgalmaknak, divatoknak és kulturális áramlatoknak mindegyike más
és más. A közös elem azonban világos bennük. Valamennyien támadják azt a felfogást, A második hullám civilizációja kényelmesen biztosított bennünket arról, hogy ismer-
hogy az egészet a részek külön-külön való vizsgálatával lehet megérteni. Hatásukat jük (vagy legalábbis megismerhetjük) azokat az okokat, amelyek a történéseket
egy vezetô rendszerelméleti szakember, a filozófus Ervin Laszló a következô szavakkal elôidézik. Arra tanított minket, hogy minden jelenség különleges, meghatározható
foglalta össze: „Részei vagyunk a természet összefüggô rendszerének, és – hacsak a jól helyet foglal el a térben és az idôben. Arra tanított, hogy ugyanazok a feltételek min-
tájékozott ‘generalisták’ nem tekintik feladatuknak, hogy rendszeres elméleteket dol- dig ugyanazokhoz az eredményekhez vezetnek. Arra tanított, hogy az egész univer-
gozzanak ki az összefüggések mintáiról – az a tény, hogy rövid távú terveink is csak zum úgymond biliárddákókból és biliárdgolyókból – okokból és okozatokból – áll.
korlátozott mértékben ellenôrizhetôek, önmagunk elpusztításához vezethet.” 31
A kauzalitásnak ez a mechanisztikus felfogása rendkívül hasznos volt és még ma is
Ez a támadás a széttördelés, a részleges és analitikus megközelítés ellen olyan szen- az. Segít a betegségek gyógyításában, óriás felhôkarcolók felépítésében, zseniális
vedélyessé vált, hogy ténylegesen sok fanatikus „holista” a megfoghatatlan egész haj- gépek megtervezésében és hatalmas szervezetek létrehozásában. Mégis, bármennyire
szolása közben már könnyedén megfeledkezik a részekrôl. Az eredmény egyáltalán erôteljesnek bizonyul is az olyan jelenségek megmagyarázásában, amelyek úgy
nem holizmus, vagyis az egész megragadása, hanem csak újabb felbontás, széttördelés mûködnek, mint az egyszerû gépek, kevésbé kielégítô eredményekre vezet az olyan
és elhanyagolás. Az ilyen egészelvûség csak félmegoldásokhoz vezethet. jelenségek értelmezésében, mint például a növekedés, a hanyatlás, a komplexitás új
szintjeire való ugrásszerû áttörések, a hirtelen megtorpanó nagy változások, vagy –
A mélyebben gondolkodó kritikusok azonban arra törekszenek, hogy a második éppen ellenkezôleg – az olyan apró, gyakran véletlenszerû események, amelyek
hullám analitikus képességeit kiegyensúlyozzák oly módon, hogy jóval nagyobb egyszercsak hatalmas, robbanékony erôvé növekednek.
hangsúlyt helyeznek a szintézisre. Ezt a gondolatot talán az ökológus Eugene P. Odum
fejezte ki a legvilágosabban, amikor kollégáit arra biztatta, hogy a holizmust kombi- A newtoni biliárdasztalt ma félrelökjük a kozmikus játékterem sarkába. A mecha-
nálják a redukcionizmussal, vagyis vegyék figyelembe az egész rendszert és annak nikus oksági összefüggést speciális esetnek tekintjük, ami alkalmazható egyes jelen-
részeit is: „Amikor az összetevôk... kombinálódnak, hogy nagyobb funkcionális egé- ségekre, de nem valamennyire. Az ok-okozati összefüggések és a véletlen szerepének
szeket alkossanak, olyan új tulajdonságok bukkannak fel, amelyek egy szinttel lejjebb megértéséhez a tudósok szerte a világon olyan új szemléletet próbálnak kialakítani,
nem voltak jelen, vagy nem voltak észrevehetôk” – jelentette ki, amikor híresebb ami jobban összeegyeztethetô a természet, az evolúció, a haladás, az idô, a tér és az
bátyjával, Howarddal közösen Franciaországban elnyerték Institute de la Vie (Az élet anyag gyorsan változó felfogásával.
intézete) díját.32
A japáni születésû episztemológus Magoroh Maruyama, a francia szociológus Edgar
„Ez nem azt jelenti,” – folytatta – „hogy fel kell adnunk a redukcionista tudo- Morin, olyan információelméleti szakértôk, mint Stafford Beer és Henri Laborit, és so-
mányt, hiszen az emberiség számára nagyon sok jó származott ebbôl a megközelítés- kan mások is nyomra vezetô jeleket adnak kezünkbe annak megértéséhez, hogy az
bôl”, hanem azt, hogy eljött az idô, amikor ezzel egyenlô mértékû támogatást kell okozati hatások hogyan mûködnek olyan nem mechanikus rendszerekben, amelyek
biztosítani a kutatásoknak a „nagyléptékû integrált rendszerek” terén is. élnek, elpusztulnak, növekednek és átmennek mind evolúciós, mind revolúciós fázi-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
sokon.33 A belga Nobel-díjas Ilya Prigogine meghökkentô szintézisét adja a rend és a gûek vagy „pozitívak”, és mindkét fajta visszacsatolás egyenlô figyelmet követelt.
káosz, a véletlen és a szükségszerûség fogalmainak, és annak is, hogy ezek hogyan A pozitív visszacsatolás korábban sok fejtörést okozó folyamatokban is meg tudta vilá-
viszonyulnak az oksághoz. gítani az ok-okozati összefüggéseket.
A harmadik hullám most formálódó kauzalitásszemlélete részben a rendszerelmé- Mivel a pozitív visszacsatolás lerombolja a stabilitást és önmagából táplálkozik, segít
let egyik kulcsfogalmából, a visszacsatolás gondolatából ered. Ennek az illusztrálására megmagyarázni az önmagukba visszatérô körfolyamatokat – köztük igen fontosakat
szolgáló klasszikus példa az otthoni termosztát, amely a szoba hômérsékletét egyen- is. Képzeljük el ismét a termosztátot, de most a szenzort vagy a kapcsolómechaniz-
letes szinten tartja. A termosztát begyújtja a kazánt, azután figyelemmel kíséri az must az ellenkezô irányban beállítva. Minden alkalommal, amikor a szoba felmeleg-
ennek eredményeként bekövetkezô hômérséklet-emelkedést. Amikor a szoba már szik, a termosztát – ahelyett, hogy kikapcsolná – még erôsebb fûtési fokozatra kap-
elég meleg, kikapcsolja a kazánt. Amikor a hômérséklet csökken, érzékeli ezt a vál- csolja a kazánt, s a hômérsékletet egyre forróbb szintre emeli. Vagy képzeljük el a
tozást a környezetében és újból bekapcsolja a kazánt. Monopoly nevû társasjátékot (vagy éppenséggel a valódi gazdasági élet játszmáit), ahol
minél több pénze van egy játékosnak, annál több ingatlant tud vásárolni, ezek viszont
Itt egy olyan visszacsatolási folyamatot látunk, ami megôrzi az egyensúlyt, elôidéz- több bérleti bevételt és ennélfogva több pénzt hoznak, amellyel újabb ingatlanokat
ve vagy elnyomva a változást, amikor az egy adott szint meghaladásával fenyeget. lehet vásárolni. Mindkettô a pozitív visszacsatolás mûködését példázza.
Ennek a „negatív visszacsatolásnak” nevezett szabályozóeszköznek az a funkciója,
hogy fenntartsa a stabilitást. A pozitív visszacsatolás segít megérteni minden öngerjesztô folyamatot – például a
fegyverkezési versenyt is, amelyben minden alkalommal, ha a Szovjetunió létrehoz
Amikor az 1940-es évek második felében és az 50-es évek elején az információ- egy új fegyvert, az USA egy nagyobb hatásút épít, ami azután arra ösztönzi a Szovjet-
elmélet és a rendszerelmélet mûvelôi meghatározták a negatív visszacsatolás fogal- uniót, hogy építsen egy még annál is nagyobbat... egészen a globális téboly állapotáig.
mát, és mûködését kísérletileg is igazolták a gyakorlatban, a tudósok elkezdtek
további példákat és analógiákat keresni ennek érvényesüléséhez. És – növekvô izga- Ha a negatív és a pozitív visszacsatolást egymás mellé állítjuk és látjuk, hogy ez a
tottsággal – hasonló stabilitásvédô rendszereket találtak minden területen, többek két különbözô folyamat milyen gazdag összjátékot mutat az összetett organizmusok-
között a fiziológiában (például azt a szabályozási folyamatot, melynek révén a test ban, az emberi agytól a gazdasági életig, izgalmas megfigyelésekre juthatunk. Való-
fenntartja hômérsékletét) és a politikában is (azokban a módszerekben, amelyekkel ban, ha egyszer a mi kultúránk felismeri, hogy bármely igazán komplex rendszerben
egy „uralmon lévô kormányzati berendezkedés” csillapítja a véleményeltéréseket, – legyen az egy biológiai szervezet, egy város vagy akár a nemzetközi politikai rend –
amikor azok túlmennek egy számára elfogadható szinten). Úgy tûnt, hogy környeze- valószínûleg lenniük kell mind változáserôsítô, mind változáscsökkentô eszközöknek,
tünkben mindenütt mûködik a negatív visszacsatolás, azzal az eredménnyel, hogy a egymással kölcsönhatásban álló pozitív és negatív visszacsatolási köröknek, a komp-
dolgokat egyensúlyuk vagy stabilitásuk fenntartására készteti. lexitás egészen új szintjét észlelhetjük abban a világban, amelyben élünk. Elôbbre
lépünk az ok-okozati összefüggések megértésében.
Az 1960-as évek elején azonban az olyan kritikus elmék, mint például Maruyama
professzor, kezdték észrevenni, hogy túl sok figyelmet fordítunk a stabilitásra és nem Megértésünk szintjében további ugrás következik be akkor, amikor felismerjük,
eleget a változásra. Úgy érvelt, hogy több kutatásra van szükség a „pozitív vissza- hogy ezek a változáscsökkentô és -erôsítô berendezések nem szükségképpen kezdet-
csatolás” terén is – azokat a folyamatokat illetôen, amelyek nem elnyomják a válto- tôl fogva épültek be a biológiai vagy társadalmi rendszerekbe: lehet, hogy eleinte
zásokat, hanem felerôsítik; nem fenntartják a stabilitást, hanem támadják és idônként hiányzanak, majd egyszer csak kialakulnak és a helyükre kerülnek, valami olyan
megszüntetik. A „pozitív visszacsatolás” – hangsúlyozta Maruyama – egy kisebb elté- hatásnak az eredményeként, ami a véltetlennel egyenértékû. Egy szalmaszálnyi ese-
rést vagy „kibicsaklást” a rendszerben felnagyíthat akár óriási, a szerkezetet fenyege- mény a váratlan következmények fantasztikus láncolatát idézheti elô.
tô megrázkódtatássá is.
Ez megmagyarázza, hogy a változást gyakran miért olyan nehéz egyrészt vissza-
Míg az elsô fajta visszacsatolás változáscsökkentô hatású vagy „negatív” volt, vezetni az elôidézô okokig, másrészt extrapolálni, és miért találkozunk annyi meg-
itt most egész seregnyi olyan folyamat került elôtérbe, amelyek változáserôsítô jelle- lepetéssel. Rávilágít, hogy egy lassú, egyenletes folyamat miért alakulhat át hirtelen

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
robbanásszerû változássá, vagy fordítva. Ez pedig megmagyarázza, hogy hasonló ki- Ez Prigogine-t arra vezette, hogy megkérdezze, hogyan jönnek létre a magasabban
indulási feltételek miért vezethetnek élesen eltérô eredményekhez – csupa olyan szervezett formák, és hogy a válasz keresése során éveket töltsön kémiai és fizikai
gondolat, ami idegen a második hullám észjárásától. kutatásokkal.
A harmadik hullám fokozatosan kialakuló kauzalitásfelfogása a kölcsönhatásban Ma Prigogine rámutat, hogy bármely komplex rendszerben – valamely folyadék
álló erôk bonyolult világának képzetét vetíti elénk, egy olyan világot, ami tele van molekuláiban, az agy idegsejtjeiben vagy a városi forgalomban – a rendszer részei
meglepetésekkel, változáserôsítôkkel és -csökkentôkkel, és sok más elemmel is. mindig apró változásokon mennek át: állandó áramlásban vannak. Minden rendszer
Ebben a világban nem csupán biliárdgolyók vannak a kozmikus biliárdasztalon, ame- belseje reszket az ide-oda változó irányú mozgástól.
lyek kiszámítható módon ütköznek egymásnak a végtelenségig. Ez a világ sokkal
izgalmasabb, mint az, amire a második hullám egyszerû mechanizmusai következ- Néha, amikor a negatív visszacsatolás játszik szerepet, ezek a váltakozások lecsilla-
tetni engedtek. podnak, mert el vannak nyomva, és a rendszer egyensúlya fennmarad. Ha azonban a
megerôsítô vagy pozitív visszacsatolás mûködik, ezek közül az ingadozások közül
Vajon elvileg minden kiszámítható, ahogyan a második hullám mechanikus oksági egyesek hatalmas mértékben felnagyítódhatnak – egészen addig a pontig, amelynél
felfogása szerint gondolhatnánk? Vagy a dolgok eredendôen és elkerülhetetlenül az egész rendszer egyensúlya veszélybe kerül. Ezen a ponton elôfordulhat, hogy a
kiszámíthatatlanok, ahogy a mechanizmusok bírálói állítják? Vajon a véletlen vagy a külsô környezetben megnyilvánuló fluktuáció érintkezésbe kerül a rendszerrel és
szükségszerûség irányít bennünket? tovább erôsíti a halmozódó vibrációt – amíg az egésznek az egyensúlya lerombolódik
és az egész struktúra összeomlik.*
A harmadik hullám oksági felfogása új dolgokat tud mondani nekünk errôl az
ôsrégi ellentmondásról is. Segít, hogy kikerüljük végre a „vagy-vagy” csapdáját, Az egyensúly megbomlása – akár a belsô fluktuációk felerôsödésének és megszala-
ami – a szükségszerûség és a véletlen szembeállításával – oly hosszú idôn át leselke- dásának, akár külsô erôknek a hatására, vagy esetleg mindkettônek az eredménye-
dett a deterministákra és anti-deterministákra. És talán éppen ez lehet a legfontosabb ként következik be – gyakran nem káoszhoz vagy a rendszer leépüléséhez, hanem
filozófiai áttörés, amit a harmadik hullám hoz magával. magasabb szintû, egészen új struktúra létrejöttéhez vezet. Ez az új struktúra esetleg
differenciáltabb és komplexebb lesz, mint a régi volt, belsejében több kölcsönhatás
játszódik le és több energiát és anyagot (és esetleg információt és más forrásokat is)
A termeszek leckéje igényel, hogy fenntartsa magát. Prigogine ezeket az új, összetettebb rendszereket –
elsôsorban fizikai és kémiai reakciókra gondolva, de idônként felhíva a figyelmet
Ilya Prigogine és munkatársainak csapatai a Brüsszeli Szabadegyetemen és Austinban társadalmi analógiákra is – „disszipatív”, vagyis szétszóródó struktúráknak nevezi.
a Texasi Egyetemen közvetlen csapást mértek a második hullám feltevéseire azáltal,
hogy megmutatták, bizonyos kémiai és más szerkezetek a véletlen és a szükségszerû- Elgondolása szerint maga az evolúció olyan folyamatként fogható fel, ami – új,
ség kombinációja révén hogyan ugranak a differenciáltság és a komplexitás magasabb magasabb rendû disszipatív struktúrák kialakulásán keresztül – egyre összetettebb és
szintjeire. Prigogine ezért a munkáért kapta meg a Nobel-díjat. változatosabb biológiai és társadalmi szervezetek kialakulásához vezet. Prigogine
szerint, akinek az eszméi politikai és filozófiai visszhangokat éppúgy kiváltottak,
Prigogine Moszkvában született, gyermekként Belgiumba került, és ifjúságától mint tisztán tudományos értelmezéseket, létrehozhatunk „rendet a fluktuációkból”,
kezdve mélyen érdeklôdött az idô problémái iránt. Nagyon izgatta egy látszólagos vagy – ahogy egyik elôadásának a címe kifejezi – „rendet a káoszból”.
ellentmondás. Egyrészt ott volt elôtte a fizikusok entrópiatörvénye, miszerint az
univerzum lepusztulóban van és minden szervezett mintának elôbb-utóbb le kell Az így felfogott evolúciót azonban semmiféle mechanikus módon nem lehet ter-
bomlania. Másrészt ott volt a biológusoknak az a felismerése, hogy az élet maga szervezni vagy elôre meghatározni. Amíg a kvantumelmélet meg nem született, a máso-
vezettséget jelent, és hogy mi is folytonosan a szervezettség egyre magasabb és
magasabb, egyre komplexebb szintjeit hozzuk létre. Az entrópia az egyik irányba * Ez feltehetôen ugyanúgy érvényes a második hullámtól a harmadik hullám civilizációjához vezetô ugrásra is, mint
mutatott, az evolúció a másikba. a kémiai reakciókra.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
dik hullám sok vezetô gondolkodójának az volt a meggyôzôdése, hogy a véletlen csak Ahelyett, hogy be lennénk zárva egy mechanikus óramûként funkcionáló zárt uni-
kis szerepet játszik, vagy egyáltalán nem mûködik közre a változásokban. Egy folya- verzumba, sokkal rugalmasabb rendszerben találjuk magunkat, amelyben – ismét
mat kiindulási feltételei elôre meghatározták az eredményét. Ezzel szemben ma pél- Prigogine-t idézve – „mindig fennáll valamilyen instabilitás lehetôsége, ami valami-
dául a szubatomi fizika berkeiben széles körben úgy vélik, hogy a változásokban a lyen új mechanizmushoz vezet. Valójában ‘nyílt univerzumban’ élünk”.36
véletlen uralkodik. Az utóbbi években számos olyan tudós, mint Jacques Monod
a biológiában, Walter Buckley a szociológiában, vagy Maruyama az episztemológiában Ahogy a második hullám oksági felfogását meghaladjuk és elkezdünk a kölcsönös
és a kibernetikában hozzákezdett ezeknek az ellentéteknek az összeegyeztetéséhez. egymásra hatás, az erôsítôk és csökkentôk, a rendszer funkciózavarai és hirtelen
bekövetkezô forradalmi ugrásai, a disszipatív struktúrák és a véletlen és a szükségsze-
Prigogine munkássága nemcsak kombinálja a véletlent és a szükségszerûséget, rûség egybeolvadásának a fogalmaiban gondolkodni – röviden, ha levetjük a második
hanem ténylegesen feltételezi azok egymással való rokonságát is. Röviden szólva, hullám szemellenzôit –, egészen új kultúra tárul a szemünk elé: a harmadik hullám
azt a határozott nézetet képviseli, hogy éppen azon a ponton, ahol a struktúra a kultúrája.
komplexitás új szintjére „ugrik”, gyakorlatilag, sôt elvileg is lehetetlen elôre megmon-
dani, hogy sokféle lehetséges forma közül milyet fog felölteni.* Amikor azonban a Ez az új kultúra, ami a változás és a növekvô sokféleség felé orientálódik, meg-
változás útja eldôlt és az új struktúra létrejött, ismét a determinizmus lép életbe. 34 kísérli integrálni a természet, az evolúció és a haladás új szemléletét, az új, gazdagabb
idô- és térfelfogást, és a redukcionizmus és a holizmus egyesülését az új kauzalitással.
Egy színes példában Prigogine leírja, hogy a termeszek hogyan alkotják meg
bonyolult szerkezetû váraikat, látszólag összefüggéstelen tevékenység útján. Elkez- Az induszt-realizmusról, ami valaha annyira erôteljes és átfogó, mindent magába
denek nyüzsögni, véletlenszerû módon ide-oda mászkálva egy felületen, s idônként foglaló magyarázatnak tûnt arra, hogy az univerzum és alkotórészei hogyan illeszked-
véletlenül megállnak valahol, elhelyezve egy kis „ragacsot”. Ezek a letétek véletlen- nek össze, kiderült, hogy valóban végtelenül hasznos volt. Az egyetemes érvényû
szerûen oszlanak meg, de az anyag egy vonzó illatú vegyi komponenst tartalmaz, mivoltára vonatkozó állítások azonban meginogtak. A második hullám szuperideoló-
melynek hatására más termeszek is odamennek.35 giája – a holnap nézôpontjából tekintve – egyrészt szûk látókörûnek, másrészt elsô-
sorban önmagát igazoló jellegûnek fog tûnni.
Ilyen módon a ragacs egyes helyeken elkezd felgyûlni, fokozatosan oszloppá vagy
fallá épülve fel. Ha ezek az építmények elkülönülten állnak egymástól, a munka egy A második hullám eszmevilágának hanyatlása emberek millióit hagyja hátra, akik
idô után abbamarad. De ha a véletlen folytán közel érnek egymáshoz, boltív keletke- elkeseredetten kapkodnak valami után, amibe belekapaszkodhatnak – bármibe,
zik, ami összeköti ôket, és ezután a vár komplex felépítményének az alapjává válik. a texasi taoizmustól a svéd szufizmusig*, a Fülöp-szigeteken dívó hittel gyógyítástól a
Ami véletlenszerû tevékenységgel kezdôdik, magas szinten kidolgozott, nem véletlen- walesi boszorkánymesterségekig. Ezek az emberek az új világnak megfelelô új kultúra
szerû szerkezetté változik. Amit látunk, nem más, mint – Prigogine szavait idézve – felépítése helyett kívülrôl jövô régi eszméket próbálnak megragadni, amelyek más
„koherens struktúrák spontán kialakulása”. Rend a káoszból. helyeken és más idôkben voltak helyénvalóak; vagy megkísérlik újjáéleszteni gyöke-
resen más körülmények között élt ôseik fanatikus hitét.
Mindez kemény csapást mér az okság régi felfogására. Prigogine így foglalja össze a
lényeget: „A szigorú oksági törvényeket ma úgy látjuk, hogy azok beszûkítik a külön- Napjainkban divat a felületes keresgélés régi válaszok után, és állandóan özönlenek
féle helyzeteket és csak erôsen idealizált esetekre alkalmazhatók, szinte a változás leírá- az olyan pszeudointellektuális divathullámok, amelyek feltûnnek, kivirágzanak, majd
sának a karikatúrái... A komplexitás tudománya... teljesen eltérô felfogáshoz vezet.” nagy sebességgel elfogyasztják saját magukat. Ezeket éppen az ipari korszak gondolat-
világának az új technikai, társadalmi és politikai realitások fényében bekövetkezô
összeomlása, illetve jelentéktelenné válása váltja ki. A spirituális szupermarket kellôs
* Ezt a jelenséget megvilágíthatja, ha a gazdaságot is ezek szerint a fogalmak szerint fogjuk fel. A kereslet és a kíná-
lat különféle visszacsatolási folyamatokon keresztül egyensúlyt tart fenn. A munkanélküliség – ha a pozitív vissza- közepén, annak lehangoló lármája, duhajkodása és hamis vallási hókuszpókuszai
csatolás felerôsíti és ezt nem ellensúlyozza negatív visszacsatolás valahol másutt a rendszerben – fenyegetést
jelenthet az egész rendszer stabilitására. Külsô fluktuációk – mint például az olajárak emelése – abba az irányba
hathatnak, hogy a belsô ingadozásokat és fluktuációkat még vadabbá tegyék, amíg csak az egész rendszer egyen- * A szufizmus középkori eredetû muzulmán filozófiai és irodalmi irányzat, ami a neoplatonizmusból, a buddhizmus-
súlya össze nem omlik. ból és a kereszténységbôl is kölcsönzött eszméket. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
közepette napjainkban már egy pozitív új kultúra magjai is a földbe kerülnek – egy
A nemzetállamok
[ 22fejezet]
olyan kultúráé, ami megfelel a mi korunknak és a mai helyzetnek. Hatékony, új,
integratív felfedezések bukkannak fel, új metaforákat nyújtva a valóság megérté-
séhez. Ahogy az iparosítás kulturális szemetét félresöpri a történelem harmadik válto-
felbomlása
zási hulláma, immár lehetôvé válik, hogy megpillantsuk egy új, elegáns összefüggés-
rendszer csíráit.
A második hullám napjainkban szétmorzsolódó szuperideológiája jelent meg abban

a módban, ahogyan az iparosítás megszervezte a világot. Az elkülönült részekbôl álló
természet elképzelése tükrözôdött a különálló, szuverén nemzetállamok eszméjében.
Ma, amikor a természetrôl és az anyagról alkotott fogalmaink megváltoznak, maga a
nemzetállam is átalakul, ami újabb lépést jelent a harmadik hullám civilizációjához
vezetô úton. Egy olyan korban, amikor a nacionalizmus tüze hevesen lángol szerte a világon –
amikor nemzeti felszabadító mozgalmak bukkannak fel gyors ütemben egymás után
olyan helyeken, mint például Etiópia és a Fülöp-szigetek, amikor olyan apró terüle-
tek, mint Dominika a Karib-tengeren vagy a Fidzsi-szigetek a déli Csendes-óceánon,
kikiáltják nemzeti függetlenségüket és delegátusokat küldenek az Egyesült Nemzetek
Szervezetébe –, a fejlett technikával rendelkezô világban érdekes dolog történik:
ahelyett, hogy új nemzetek alakulnának, a régieket az a veszély fenyegeti, hogy
darabokra hullanak.
Ahogy a harmadik hullám végig mennydörög a Földön, a nemzetállamokat – a má-

sodik hullám korszakának kulcsfontosságú politikai egységeit – satuba szorító, alulról
és felülrôl egyidejûleg ható nyomások feszítik.
Ezeknek az erôknek az egyik csoportja arra törekszik, hogy a politikai hatalom az

országos szintrôl lekerüljön az országon belüli régiók és csoportok szintjére. A többi
pedig arra irányul, hogy a hatalmat a nemzetállamok szintjérôl följebb, transz-
nacionális*, nemzetek fölötti ügynökségek és szervezetek kezébe juttassák. Ezek a
törekvések együttesen az iparilag fejlett nemzetek lebomlásának irányában hatnak,
kisebb és kevésbé erôs egységek kialakulása felé – mint errôl a világra vetett egyetlen
pillantás bárkit meggyôzhet.
* A talán szokatlannak tûnô „transznacionális” kifejezést itt és a következôkben a szerzô eredeti szóhasználatát
(transnational) követve alkalmazzuk. A szerzô az international (nemzetközi) szót következetesen az egész világra
kiterjedô nemzetközi intézmények, kapcsolatok stb. jelölésére, míg a transnational szót az egynél több országot érin-
tô (de nem feltétlenül világméretû) jelenségekre és vállalatokra vonatkozóan használja. Ez utóbbiak esetében a ma-
gyarban már meghonosodott „multinacionális vállalat”, illetve „multi” kifejezéseket alkalmazzuk. – A ford.
[ 338 ] A harmadik hullám A nemzetállamok felbomlása [ 339 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Abházok és texikóiak Nagyobb ellenôrzést követelnek az olajuk fölött. Továbbá arra törekednek, hogy
leromlott acél- és hajóépítô iparágaikat új, elektronikára alapozott és más fejlett ipar-
1977 augusztusát írjuk. Három csuklyás férfi ül egy rögtönzött asztalnál, petróleum- ágakkal váltsák fel. Ténylegesen, miközben Nagy-Britannia közéletét az afölött zajló
lámpával az egyik végén, pislogó gyertyával a másikon, és egy zászlóval az asztal köze- vita dúlja fel, ellentétes pártokra szaggatva a közvéleményt is, hogy vajon hozzáfogja-
pére terítve. A zászlón egy haragos férfi arca, fejét körülfogó pánttal és azon az FLNC nak-e az államilag támogatott félvezetô-ipari tervek megvalósításához, Skócia máris –
betûkkel. Ezek a férfiak csuklyáik szemrésein át mereven maguk elé tekintve elmond- Kalifornia és Massachusetts után – a harmadik legnagyobb integráltáramkör-gyártó a
ják történetüket egy csapat újságírónak, akiket bekötött szemmel hoztak ide erre a világon.
találkozóra. A csuklyások kijelentik, hogy ôk vállalnak felelôsséget a Serra-di-Pigno-i
televíziós átjátszó állomás felrobbantásáért, ami a francia televíziós hálózatok egyetlen Nagy-Britannia más részeit tekintve, a szeparatista feszültség nyilvánvaló Wales-
korzikai forrása volt. Azt akarják, hogy Korzika szakadjon el Franciaországtól.1 ben, és kisebb autonómiakövetelô mozgalmak néha a felszínre bukkannak Cornwall-
ban és Wessexben is, ahol a helyi regionalisták saját törvényeket, saját törvényhozó
Forrongva amiatt, hogy Párizs a szokásos lenézô módon kezelte ôket és a francia testületet követelnek, és az elmaradott iparágakról a fejlett technikára kívánnak
kormány keveset tett szigetgazdaságuk fejlesztéséért, a korzikaiak ismét feldühödtek, áttérni.4
amikor az algériai háború után korzikai támaszpontokra szállították a Francia Idegen-
légió egységeit. A helybelieket az is dühítette, hogy a kormány támogatást és speciális Belgiumban növekszik a feszültség a vallonok, a flamandok és a brüsszeliek között, 5
kedvezményeket nyújtott az Algériából eltávozott exgyarmatosítók korzikai letelepe- Svájcban egy szakadár csoport nemrégen nyert csatát saját kantonjának létrehozá-
déséhez. A telepesek csapatokban érkeztek, és azonnal felvásárolták a sziget szôlôs- sáért a Jura hegységben, Nyugat-Németországban pedig a szudéta-németek jogot
kertjeinek jelentôs részét (amelyek Korzikán – a turizmuson kívül – a fô megélhetési követelnek arra, hogy visszatérjenek a szomszédos Csehszlovákia területén lévô ere-
forrást biztosítják), még inkább olyan helyzetbe kényszerítve a korzikaiakat, hogy ide- deti hazájukba.6 Olaszországban a dél-tiroliak,7 Ausztriában a szlovénok, Spanyol-
gennek érezzék magukat saját szigetükön. Ma tehát már Franciaországnak is van egy országban a baszkok és a katalánok, Jugoszláviában a horvátok, és kevésbé ismert
kis Észak-Írországa, ami ott forrong egy földközi-tengeri szigeten. csoportok tucatjai mozgolódnak.8 Szinte egész Európa érzi a centrifugális erôk feszí-
tésének kérlelhetetlen fokozódását.
Az utóbbi években az ország túlsó végén is régóta parázsló szeparatista érzelmek
kaptak lángra. Bretagne-ban, ahol magas a munkanélküliség és a bérek a legalacso- Az Atlanti-óceán másik oldalán Kanada belsô válsága Québec kérdésében még
nyabbak közé tartoznak Franciaországban, a szeparatista mozgalom széles körû népi korántsem oldódott meg. A québeci szeparatista miniszterelnök, René Lévesque meg-
támogatást kap. A mozgalom két rivális pártra oszlik, és van egy terrorista csoportja, választása, a tôke és az üzleti vállalkozások menekülése Montrealból és a növekvô
melynek tagjait – középületek, köztük a versailles-i palota felrobbantásáért – letartóz- ellentétek a franciául, illetve angolul beszélô kanadaiak között valós lehetôséget
tatták. Párizst ugyanakkor kulturális és regionális autonómiára irányuló követelések- teremtettek az ország kettéválására. A korábbi miniszterelnök, Pierre Trudeau – a
kel zaklatják Elzászból és Lorraine megyébôl, a Languedoc régió egyes részeibôl és az nemzeti egység megôrzéséért küzdve – arra figyelmeztetett, hogy „ha bizonyos cent-
ország más vidékeirôl is. rifugális tendenciák hatalomra jutnak, az annyit jelent, hogy megengedtük ennek az
országnak a szétszakítását, vagy olyan nagy mértékben történô megosztását, hogy
A La Manche csatorna túloldalán Nagy-Britannia hasonló, bár kevésbé erôszakosan egységes nemzeti léte és cselekvési képessége meg fog szûnni”.9 Québec nem az egyet-
megnyilvánuló nyomással küzd a skótok részérôl.2 Az 1970-es évek elején London- len forrása a Kanada megosztására irányuló erôknek. Talán ugyanilyen fontos, bár
ban a skót nacionalizmusról beszélni viccnek számított. Ma, amikor az északi-tengeri külföldön kevésbé ismert az olajban gazdag Alberta tartományban fellépô szepara-
olaj alapot nyújt Skócia független gazdasági fejlôdéséhez, ez a kérdés már egyáltalán tisták és az autonómia hívei részérôl felhangzó követelések egyre hangosabb kórusa. 10
nem mulatságos. Míg az önálló skót nemzetgyûlés létrehozására irányuló mozgalom
1979-ben kudarcot vallott, az autonómia érdekében kifejtett nyomás mélyre hatol. A Csendes-óceán túloldalán Ausztrália és Új-Zéland is hasonló tendenciákat mutat.
Miután hosszú ideje bosszankodnak a kormány politikája miatt, ami a déli gazdasági Perth-ben egy Lang Hancock nevû bányászati iparmágnás azzal a váddal állt elô, hogy
fejlôdést részesíti elônyben, a skót nacionalisták most azt állítják, hogy saját gazdasá- az ásványkincsekben gazdag Nyugat-Ausztrália mesterségesen magas árakat kénysze-
guk készen áll a fellendülésre, de a tunya brit gazdaság lehúzza ôket. 3 rül fizetni a Kelet-Ausztráliában gyártott ipari termékekért. Nyugat-Ausztrália – egye-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
bek között – azt állítja, hogy Canberrában politikailag alulreprezentált; hogy „az óriá- A legtöbb amerikai nehezen tudna elgondolni olyan körülményeket, amelyek szét-
si távolságok országában” a légi közlekedés árszínvonala miatt hátrányos helyzetbe szakíthatnák az Egyesült Államokat. (A kanadaiak nagy többsége sem tudott saját
kerül, és hogy az ország politikája nem ösztönzi a külföldi beruházásokat Nyugaton. hazájában ilyeneket elképzelni, akár csak egy évtizeddel ezelôtt sem.) De a lokálpat-
Lang Hancock irodájának külsô oldalán az aranybetûs felirat ezt hirdeti: „Nyugat- riotizmus által szított feszültségek meredeken növekednek. Kaliforniában ma egy
ausztráliai Elszakadási Mozgalom”.11 bestseller regény azt az elképzelést fogalmazza meg, hogy az észak-nyugati államok
elválnak Amerikától, azzal fenyegetôzve, hogy nukleáris töltetû aknákat robbantanak
Ugyanakkor Új-Zélandnak is megvannak a maga hasonló problémái. A Déli-szige- fel New Yorkban és Washingtonban.15 Más elszakadási forgatókönyvek is közkézen
ten rendelkezésre álló vízienergia biztosítja az egész ország energiaszükségletének forognak. Így például egy Kissinger számára készített jelentés, még abban az idôben,
oroszlánrészét, de a Déli-sziget lakossága szerint – akik durván egyharmad részét amikor nemzetbiztonsági tanácsadó volt, Kalifornia és a délnyugati államok lehetsé-
alkotják az egész lakosságnak – ezért kevés ellenszolgáltatást kapnak, és az ipar ges elszakadásával foglalkozott, melynek révén spanyolul beszélô vagy kétnyelvû
továbbra is inkább északra orientálódik. A közelmúltban egy Dunedin polgármester földrajzi egységek – „Chicano Québec”-ek – jöhetnének létre. 16 Az újságokhoz érke-
elnökletével tartott értekezleten megszületett egy mozgalom, amely a Déli-sziget füg- zô olvasói levelek Texas Mexikóval történô újraegyesítését, egy új, Texikónak neve-
getlenségét kívánja kikiáltani. Tehát mindenütt, ahova csak nézünk, egyre szélesedô zett erôteljes olajhatalom létrehozását emlegetik.
repedéseket látunk, amelyek azzal fenyegetnek, hogy szétfeszítik a nemzetállamokat.
Az ilyen feszültségek érintik a két óriást, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat is. Egy austini szálloda újságos standjánál nemrégen vásároltam egy példányt a Texas
Monthly címû magazinból, amely élesen bírálta Washington „gringó” politikáját Mexi-
Nehezen tudjuk elképzelni a Szovjetunió tényleges szétesését, amit a disszidens kóval szemben, hozzátéve: „Az utóbbi években úgy tûnik, hogy több közös ügyünk
történész, Andrej Amalrik egyszer megjósolt.12 De a szovjet hatóságok bebörtönöztek van régi ellenségeinkkel Mexikóvárosban, mint a saját vezetôinkkel Washington-
örmény nacionalistákat egy 1977-ben a moszkvai metróban végrehajtott bomba- ban... A jenkik Spindletop óta egyfolytában lopják az olajunkat... így hát a texasiak a
merényletért, és a földalatti Örmény Nemzeti Egyesítési Párt 1968 óta kampányt foly- legkevésbé sem lennének meglepve, ha Mexikó megpróbálná elkerülni az ugyanilyen
tat az örmény területek újraegyesítéséért.13 Hasonló csoportok léteznek más szovjet fajta gazdasági imperializmust.” 17
köztársaságokban is. Grúziában az utcára vonuló tüntetôk ezrei arra kényszerítették
a kormányt, hogy a grúz nyelvet tegyék a köztársaság hivatalos nyelvévé, és külföldi Ugyanennél az újságos standnál vettem egy feltûnô helyre kirakott matricát, amit
utasok a tbiliszi repülôtéren megdöbbenve hallották, hogy a moszkvai gépet mint a kocsi hátuljára szokás felragasztani. Ezen a texasi csillag volt látható, és egyetlen
„a Szovjetunióba induló” járatot jelentették be.14 szó: „Elszakadás”.
Miközben a grúzok tüntettek az oroszok ellen, az abházok – egy kisebbségi csoport Az ilyen megfogalmazások talán erôsen túlzónak tûnhetnek, de csupasz tényként
Grúzián belül – gyûlést tartottak fôvárosukban, Szuhumiban, a grúzoktól való függet- kell elfogadnunk, hogy keresztül-kasul az Egyesült Államokon – csakúgy, mint más
lenségüket követelve. Ezek a követelések és a három nagyvárosban tartott tömeg- magasan fejlett technikájú országokban is – fokozódik a lokálpatriotizmus nyomása,
gyûlések annyira komolyak voltak, hogy a kommunista pártvezetôk körében fejek ami az országos szintû hatóságokat erôs próbára teszi. Nem beszélve a szeparatizmus
hullottak, és Moszkva – az abházok kiengesztelésére – bejelentett egy 750 millió dol- növekvô lehetôségeirôl Puerto Ricóban18 és Alaszkában,19 és a bennszülött ameri-
láros fejlesztési tervet, amit Abháziában szándékoznak megvalósítani. kaiak20 arra irányuló követeléseirôl, hogy szuverén nemzetként kapjanak hivatalos
elismertetést, szélesedô hasadások nyomára bukkanhatunk magukban a kontinen-
A szeparatista érzület teljes intenzitását a Szovjetunió különféle részein lehetetlen tális államokban is. Az állami törvényhozó testületek21 országos konferenciájának
felmérni. Ám a hatóságokat minden bizonnyal üldözik a többszörös kiválási mozgal- állásfoglalása szerint „Amerikában egy második polgárháború folyik. 22 A konfliktus
mak rémálmai. Ha háború törne ki Kínával, vagy hirtelen sorozatos felkelések lövészárkokat ás az ipari Északkelet és Középnyugat, illetve a Dél és a Délnyugat álla-
robbannának ki Kelet-Európában, könnyen lehet, hogy Moszkvának sok szovjet mai között, amelyek a Nap-öv területén fekszenek.”
köztársaságban kiválásra vagy autonómiára irányuló nyílt lázadásokkal kellene szem-
benéznie. Egy vezetô üzleti kiadvány „az államok közötti második háborúról” beszél, és kije-
lenti, hogy „az egyenlôtlen gazdasági fejlôdés a régiókat éles konfliktus felé taszítja”.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ugyanilyen harcias nyelvezetet használnak a déli és a nyugati államok szúrós szavú alkotják a szeparatista mozgalmak és az autonómiára irányuló törekvések gazdasági
kormányzói és tisztviselôi, akik azt, ami jelenleg történik, „a polgárháború gazdasági kilövôállásait.
megfelelôjének” nevezik. Feldühödve a Fehér Ház energiaügyi javaslataitól, ezek a
tisztviselôk – a New York Times szerint – „az Uniótól való elválás kivételével már szin- De akár a nyílt szeparatizmus, akár a regionalizmus, kétnyelvûség és önigazgatás,
te mindent követelnek, hogy olaj- és földgázkészleteiket a régió növekvô ipari bázisa vagy a decentralizmus formáit öltik is fel, ezek a centrifugális erôk azért is kapnak
számára megmentsék”. növekvô támogatást, mert a nemzeti kormányok képtelenek rugalmasan reagálni a
társadalom gyors demasszifikálódására.
Szélesedô hasadások osztják meg magukat a nyugati államokat is. Jeffrey Knight, a
Friends of the Earth (A Föld barátai) elnevezésû egyesület törvényhozási kérdésekkel Miközben az ipari korszak tömegtársadalma a harmadik hullám hatása alatt bom-
foglalkozó igazgatója szerint „a nyugati államok egyre inkább az olyan államok ener- lásnak indul, a regionális, helyi, etnikai, társadalmi és vallási csoportok egyre sok-
gia-rabszolgájaként látják magukat, mint Kalifornia”.23 színûbbé válnak. A körülmények és a szükségletek erôteljesen távolodnak egymástól.
Ugyanakkor az egyes emberek is felfedezik vagy újra megerôsítik egyéni különbsé-
Azután ott voltak a sajtóban nagy nyilvánosságot kapott autós matricák, amelyek geiket.
az 1970-es évek közepén Texasban, Oklahomában és Louisianában bukkantak fel a
fûtôolajhiány idején, ezt hirdetve: „Hadd faggyanak meg a nyavalyások a sötétben.” 24 A vállalatok ezt a problémát tipikus esetben úgy oldják meg, hogy termékválaszté-
Az elválási törekvések alig kendôzött megnyilatkozásai megtalálhatók például egy kukat változatosabbá teszik, és „a piac felszeletelésének” agresszív üzletpolitikáját
hirdetés megszövegezésében is, amit Louisiana állam tett közzé a New York Timesban. folytatják.
Ez arra biztatta az olvasót, hogy „Gondoljon Amerikára Louisiana nélkül!”.
Ezzel szemben a nemzeti kormányok nehezen tudják politikájukat a sokféle eltérô
A középnyugatiaknak ma azt tanácsolják, hogy hagyják abba a „gyárkémények igényhez alkalmazni. Bezárva a második hullám politikai és bürokratikus struktúrái-
építését”,25 térjenek át fejlettebb iparágakra és kezdjenek regionalista módra gon- nak keretei közé, lehetetlennek találják, hogy minden egyes régiót vagy várost,
dolkodni, miközben az északkeleti államok kormányzói igyekeznek úgy megszer- minden egyes követelôzô faji, vallási, társadalmi, szexuális vagy etnikai csoportot
vezni saját területeiket, hogy védelmezzék régiójuk érdekeit. 26 A közvélemény más-más módon kezeljenek, nem beszélve arról, hogy minden egyes polgárt is önál-
hangulatát vette célba egy teljes oldalas hirdetés, amelyet a Coalition to Save New York ló egyénként kezelhetnének. A körülmények egyre változatosabbak, de az országos
(New York megmentésére alakult koalíció) tett közzé. A hirdetés azt állította, hogy szintû döntéshozatalra illetékes vezetôk nem veszik tudomásul a gyorsan változó
„New Yorkot megerôszakolja” a szövetségi kormány politikája, ám „a New York-iak helyi követelményeket. Ha mégis megpróbálják azonosítani ezeket az erôsen lokális
visszaüthetnek”. jellegû vagy speciális szükségleteket, teljesen elárasztják ôket a túlrészletezett,
emészthetetlen adattömegek.
Hova fog vezetni mindez a már-már hadviselésre emlékeztetô kardcsörtetés szerte
a világon, a tiltakozásokat és az erôszakhullámokat nem is említve? A válasz egyér- Pierre Trudeau – a kanadai szeparatizmus ellen folytatott küzdelem közepette –
telmû: az ipari forradalom által világra hozott nemzeteken belül potenciálisan robba- már 1967-ben világosan megfogalmazta ezt, amikor így érvelt: „Egy szövetségi
nékony belsô feszültségeihez. kormány operatív rendszerét nem lehet mûködésben tartani, ha a fennhatósága alá
tartozó ország valamelyik része, egy tartomány vagy egy állam valamiképpen kirívó
Ezek közül a feszültségek közül egyesek nyilvánvalóan az energiaválságból fakad- speciális helyzetben van, és ha ennek más kapcsolatai vannak a központi kor-
nak, és abból az igénybôl, hogy a második hullám energiabázisát a harmadik hullá- mánnyal, mint a többi tartománynak.” 27
méval váltsák fel. Mások visszavezethetôk a második hullámtól a harmadik hullám
ipari bázisához vezetô átmenet konfliktusaira. Sok helyen tanúi vagyunk – mint a Következésképpen az országos szintû kormányok Washingtonban, Londonban,
XIX. fejezetben felvetettük – a szubnacionális vagy regionális gazdaságok növeke- Párizsban vagy Moszkvában nagy általánosságban továbbra is a tömegtársadalom
désének, amelyek ma már olyan nagyok, olyan komplexek és belsôleg olyan differen- számára kialakult uniformizált, standard politikát erôltetik rá az egyre jobban
ciáltak, mint amilyenek a nemzetgazdaságok voltak egy generációval ezelôtt. Ezek szerteágazó és szétszabdalt közösségekre. A helyi és az egyéni igényeket gyakran

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
elhanyagolják vagy semmibe veszik, s ettôl a tiltakozás parazsa az izzásig hevül. kipusztítása és más tevékenységek gyakran olyan mellékhatásokkal járnak, amelyek
A demasszifikálódás elôrehaladtával arra számíthatunk, hogy a szeparatizmus centri- keresztülsöpörnek az országhatárokon. A határok lyukacsossá váltak.
fugális erôi drámaian felerôsödnek és sok nemzetállam egységét fenyegetni fogják.
Az új globális kommunikációs rendszer még inkább hozzájárul az egyes országok
A harmadik hullám alulról óriási nyomást gyakorol a nemzetállamra. nyitottá válásához a külsô hatásokkal szemben. A kanadaiak régóta zokon veszik azt
a tényt, hogy határaik mentén az Egyesült Államokban körülbelül hetven televízió-
állomás sugároz mûsorokat kanadai nézôközönség számára. De a kulturális áthatás-
Felülrôl lefelé nak ez a második hullámhoz tartozó formája csekélynek számít, ha összehasonlítjuk
azzal, amit a harmadik hullám mûholdakra, számítógépekre, távnyomtatókra,
Hasonlóan markáns erôk ragadják karmaik közé a nemzetállamot felülrôl is. A har- interaktív kábelrendszerekre és rendkívül olcsó földi állomásokra épülô kommuniká-
madik hullám új problémákat, új kommunikációs szerkezetet és a világszínpadon új ciós rendszerei lehetôvé tesznek.
szereplôket hoz magával, amelyek drasztikusan megnyirbálják az egyes nemzetálla-
mok hatalmát. „Egy ország » megtámadására« az egyik lehetséges módszer” – írja George S. McGo-
vern, az Egyesült Államok szenátora – „az lehet, hogy elvágva a kapcsolatot egy
Éppen úgy, mint ahogy sok probléma túlságosan kicsi vagy túlságosan helyi jellegû multinacionális vállalat központja és tengerentúli leányvállalatai között, megakadá-
ahhoz, hogy az országok kormányai hatékonyan kezelhessék ôket, gyors ütemben lyozzuk az információáramlást... Információs falat építünk egy ország körül... Új kife-
keletkeznek olyan új gondok is, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy bármely ország jezés kerül a nemzetközi szókincsbe: az » információs szuverenitás« .” 29
egyedül megküzdhessen velük. „A nemzetállam, ami abszolút szuverénnek tekinti
magát, nyilvánvalóan túl kicsi ahhoz, hogy globális szinten valódi szerepet játszhas- Kérdéses azonban, hogy az országhatárok milyen hatékonyan vagy mennyi ideig
son” – írja Denis de Rougement a francia politikai gondolkodó. „A huszonnyolc euró- pecsételhetôk le. A harmadik hullám ipari bázisához vezetô váltás ugyanis megköve-
pai állam közül egyetlen egy sem képes biztosítani többé saját katonai védelmét, sem teli az erôsen szerteágazó, érzékeny, teljesen nyitott információs rendszert vagy „ideg-
gazdasági prosperitását, sem technikai forrásait... sem pedig a nukleáris háborúk és az hálózatot”, és bármely ország arra irányuló kísérlete, hogy elzárja az adatfolyamokat,
ökológiai katasztrófák megelôzését.” 28 Ezt nem teheti meg az Egyesült Államok, saját gazdasági fejlôdését veszélyezteti – ahelyett, hogy azt felgyorsítaná. Továbbá,
a Szovjetunió vagy Japán sem. minden egyes új technikai felfedezés újabb eszközt kínál az országok külsô héján való
áthatoláshoz.
Az országok között egyre szorosabbra fûzôdô gazdasági kapcsolatok ma gyakorlati-
lag lehetetlenné teszik bármely ország kormánya számára, hogy saját gazdaságát füg- Mindezek a fejlemények – az új gazdasági és környezeti problémák és az új kom-
getlenül menedzselje, vagy az inflációt vesztegzár alá helyezze. Az „euro-pénz” egyre munikációs technológiák – abban az irányban hatnak, hogy aláássák a nemzet-
dagadó buborékja például – mint korábban jeleztük – bármelyik ország szabályozási államok helyzetét a dolgok globális elrendezôdésében. Mi több, ezek a hatások éppen
hatáskörén felül áll. Az egyes nemzetek politikusai, akik azt állítják, hogy belpolitikai abban a pillanatban adódnak össze, amikor erôteljes új szereplôk tûnnek fel a világ-
programjuk „megállítja az inflációt” vagy „megszünteti a munkanélküliséget”, vagy színpadon, kihívást jelentve a nemzetek hatalmával szemben.
naivak, vagy hazudnak, mivel a legtöbb gazdasági betegség ma könnyedén átterjed az
országhatárokon. A nemzetállamok gazdasági burka egyre inkább áthatolhatóvá válik.
A globális vállalat
Továbbá, az országhatárok nem jelentenek többé akadályt a gazdasági áramlatok
elôtt, és még kevésbé védhetôek a környezeti erôkkel szemben. Ha egy svájci vegyipa- Ezek közül az új erôk közül a legjobban ismertek és a leghatalmasabbak a transznacio-
ri üzem hulladékot ereszt a Rajnába, a szennyezés keresztülfolyik Németországon és nális vagy – közkeletûbb elnevezéssel – multinacionális vállalatok.
Hollandián, majd végül eléri az Északi-tengert. Sem Hollandia, sem Németország nem
tudja önmagában garantálni saját vízi útjainak minôségét. A tartályhajókból szárma- Az elmúlt huszonöt év során tanúi voltunk a termelés rendkívüli mértékû globali-
zó olajfoltok, a levegôszennyezés, a kiszámíthatatlan idôjárásváltozások, az erdôk zációjának, ami nem csupán a nyersanyagok és a késztermékek egyik országból a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
másikba való exportálásán alapult, hanem a termelés nemzeti határokon átnyúló gendô lett volna ahhoz, hogy „mind a tizennégy szocialista ország kommunista párt-
megszervezésén is. jainak 58 millió fôt számláló tagsága hat hónapon át amerikai életszínvonalon élhes-
sen”.35
Egy multinacionális vállalat (vagy röviden „multi”) kutatást végezhet az egyik
országban, alkatrészeket gyárthat egy másikban, összeszerelheti azokat egy harmadik- Az ilyen vállalatokat tipikusan kapitalista találmánynak szokás tekinteni. Ezzel
ban, eladhatja a késztermékeket egy negyedikben, fölös pénztartalékait elhelyezheti szemben azonban az igazság az, hogy körülbelül ötven „szocialista multi” 36 mûködik
egy ötödikben, és így tovább. Mûködô leányvállalatokat tarthat fönn országok tucat- a KGST-országok kereteiben, csôvezetékeket fektetve, vegyszereket és golyóscsap-
jaiban. Ennek az új játékosnak a mérete, fontossága és politikai hatalma a globális ágyakat gyártva, káliumot és azbesztet termelve és hajózási társaságokat üzemeltetve.
játszmában az 1950-es évek közepe óta valósággal az egekig szökött fel. Ma az ipari- Továbbá a szocialista bankok és pénzügyi intézmények – a moszkvai Nemzeti Bank-
lag fejlett nem-kommunista országokban legalább tízezer olyan vállalat van bejegyez- tól a fekete-tengeri és balti-tengeri Általános Biztosítási Vállalatig – üzleteket kötnek
ve, amelyeknek saját országukon kívül is vannak fiókintézményeik. Ezek közül több Zürichben, Bécsben, Londonban, Frankfurtban és Párizsban. Egyes marxista teoreti-
mint kétezernek vannak hat vagy hatnál több országban mûködô leányvállalatai. 31 kusok ma szükségesnek és „haladónak” tartják „a termelés nemzetközivé tételét”.
Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a közül az ötszáz nyugati székhelyû,
Az egymilliárd dollárt meghaladó forgalmú 382 nagyobb ipari vállalat közül 242- magántulajdonban lévô multi közül, amelyeknek a forgalma 1973-ban meghaladta az
nek volt huszonöt százaléknyi vagy annál több „külföldi komponense”, amibe bele- 500 millió dollárt, 140-nek voltak „jelentôs kereskedelmi ügyletei” egy vagy több
értendôk a vagyoni eszközök, a kereskedelmi forgalom, az export, a fizetések és az KGST-országgal.37
alkalmazottak is. És míg a közgazdászok véleménye erôsen eltér abban a kérdésben,
hogy hogyan határozzák meg és értékeljék (s ezáltal osztályozzák és számba vegyék) A multik nemcsak a gazdag országokban találhatók meg. A Latin American Economic
ezeket a vállalatokat, annyi világos, hogy ezek alapvetôen új tényezôt képviselnek a System (Latin-amerikai Gazdasági Rendszer) 25 tagországa mostanában látott hozzá,
világrendszerben, és kihívást jelentenek a nemzetállamokkal szemben. 32 hogy multinacionális vállalatokat hozzon létre az agrárüzlet, az olcsó lakásépítés és a
termelési eszközök területein. A Fülöp-szigeteken alapított vállalatok mély vizû kikö-
Hogy felfoghassuk ezeknek a vállalatbirodalmaknak a méreteit, segíthet, ha tudjuk, tôket építenek a Perzsa-öbölben, míg indiai multik elektronikai üzemeket hoznak
hogy 1971-ben egy adott napon 268 milliárdnyi vagyonuk volt gyorsan realizálható létre Jugoszláviában, acélgyárakat telepítenek Líbiában, és részt vesznek a szerszám-
likvid követelésekben. Ez – az Egyesült Államok szenátusának a nemzetközi kereske- gépipar kiépítésében Algériában. A multik felemelkedése megváltoztatja a nemzetál-
delemmel foglalkozó albizottsága szerint – „több mint kétszerese volt a világ vala- lamok helyzetét bolygónkon.38
mennyi nemzetközi pénzügyi intézményének rendelkezésére álló összes vagyonnak
ugyanazon a napon.” Összehasonlításul, az ENSZ teljes évi költségvetése ennek az A marxisták arra hajlanak, hogy a nemzeti kormányokat a vállalati hatalom cselé-
összegnek kevesebb, mint 1/268-ad részét vagy 0,37 százalékát tette ki. Az 1970-es deinek tekintsék, s ebbôl kiindulva a vállalatok és a kormányok érdekeinek a közös
évek elején a General Motors egyéves forgalmából származó jövedelme nagyobb volt, voltát hangsúlyozzák, a multiknak azonban gyakran vannak olyan saját érdekeik,
mint Belgium vagy Svájc nemzeti összterméke.33 Az ilyen összehasonlítások a közgaz- amelyek ellentétesek saját „hazájuk” érdekeivel, és viszont.
dász Lester Brownt, a Worldwatch Institute (Világfigyelô Intézet) elnökét a következô
megjegyzésre inspirálták: „Valaha azt mondták, hogy a Brit Birodalomban sohasem A „brit” multik megsértették a brit embargókat.39 Az „amerikai” multik megsértet-
nyugszik le a nap. Ma a nap lenyugszik a Brit Birodalomban, de a globális vállalat- ték az Egyesült Államoknak azokat a szabályait, amelyek a zsidó vállalatok arab boj-
birodalmakban soha, ideértve az IBM, az UNILEVER, a Volkswagen és a Hitachi birodal- kottjára vonatkoztak.40 Az OPEC-embargó idején a multinacionális olajvállalatok
mait.” jegyre adták szállítmányaikat az egyes országoknak – nem a nemzeti érdekeknek,
hanem saját érdekeiknek megfelelôen.41 A hazafiúi hûség gyorsan elhomályosul, ami-
Egyedül az Exxonnak ötven százalékkal nagyobb tartályhajó-flottája van, mint a kor valahol másutt jobb lehetôségek kínálkoznak, úgyhogy ilyenkor a multik átköl-
Szovjetuniónak.34 A kelet-nyugati viszonyok specialistája, Josef Wilczynski, az auszt- töztetik telephelyeiket az egyik országból a másikba, megkerülik a környezetvédelmi
ráliai Királyi Katonai Kollégium közgazdásza egyszer hóbortosan kimutatta, hogy szabályokat, és kijátsszák egymás ellen az ôket befogadó országokat.
1973-ban mindössze tíz ilyen multinacionális vállalat „kereskedelmi hozadéka” ele-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
„Az utóbbi néhány évszázad során” – írja Lester Brown – „a világot szépen felosz- A kialakuló t-háló
tották független, szuverén nemzetállamokra... A multinacionális vagy globális válla-
latok százainak megjelenésével azonban a világ ilyen módon egymást kölcsönösen A multinacionális vállalatok – noha ôket ismerik a legjobban – nem az egyedüli nem-
kizáró politikai entitások rendszerében történt megszervezését átfedi a gazdasági zetközi erôk a globális színpadon. Tanúi vagyunk például a transznacionális szakszer-
intézmények hálózata.” 42 vezeti csoportosulások kialakulásának, amelyek mintegy a vállalatok tükörképét
alkotják. Látjuk továbbá az olyan vallási, kulturális és etnikai mozgalmak erôsödését,
Ebben a mátrixban a nemzetállamok hatalma, ami valaha az egyedüli nagyobb erô amik túlterjednek az egyes országok határain és kapcsolatba lépnek egymással. Meg-
volt a világszínpadon – legalábbis viszonylagos értelemben – erôteljesen csökkent. figyelhetjük az atomenergia-ellenes mozgalmat, melynek tüntetései Európában egy-
egy alkalommal különbözô országokból hozzák össze a tiltakozókat. Láthatjuk továb-
Csakugyan, a multik már olyan nagyra nôttek, hogy bizonyos jellemzô vonásokat bá transznacionális politikai pártcsoportosulások kialakulását is. Így például mind a
átvettek maguktól a nemzetállamoktól – például rendelkeznek saját kvázidiplomáciai kereszténydemokraták, mind a szocialisták arról beszélnek, hogy „euro-pártokká”
testületeikkel és saját rendkívül hatékony hírszerzô ügynökségeikkel. 43 alakulnak, amelyek átlépik az egyes nemzeteket elválasztó határokat, s ezt a folyama-
tot csak gyorsítja az Európa Parlament létrehozása.
„A multik hírszerzési szükségletei... nem sokban különböznek az Egyesült Álla-
mok, Franciaország vagy bármely más ország hasonló szükségleteitôl... Valójában a Ezekkel a fejleményekkel párhuzamosan folyik a nem-állami transznacionális
CIA és a KGB, illetve csatlósaik között folyó kémháborúk bármilyen leírása nem lehet egyesületek burjánzása. Az ilyen csoportok különféle célok – az oktatás vagy az
teljes, ha nem veszi figyelembe azt a növekvô szerepet, amit az Exxon, a Chase Man- óceánkutatás, a sport vagy a tudomány, a kertészet vagy a katasztrófaelhárítás – szol-
hattan, a Mitsubishi, a Lockheed, a Philips és más vállalatok apparátusai játszanak” – írja gálatába állítják tevékenységüket. Skálájuk az óceániai futballszövetségtôl és a Nem-
Jim Hougan a Spooksban, a magán kémszervezeteket elemezve. zetközi Vöröskereszttôl a kis- és középvállalatok nemzetközi szövetségéig és a nôk
jogait védô ügyvédek szövetségéig terjed. Az ilyen „ernyô”-szervezetek vagy szövet-
Idônként együttmûködve „hazájukkal”, idônként azt kizsákmányolva, néha végre- ségek együttvéve a tagok millióit és tagszervezetek tízezreit képviselik sok országban,
hajtva annak politikáját, néha a sajátjukat érvényre juttatva – a multik se nem jó, és a politikai érdeklôdés vagy érdeklôdéshiány minden elképzelhetô árnyalatára ref-
se nem rossz gyerekek. De annak a képességüknek köszönhetôen, hogy egyik percrôl lektálnak.
a másikra milliárdokat tudnak megforgatni országhatárokon keresztül, és a technika
eszköztárát bárhol viszonylag gyorsan hadrendbe tudják állítani, gyakran túljárnak a 1963-ban körülbelül 1300 ilyen szervezet mûködött nemzetközi szinten. Az 1970-
nemzeti kormányok eszén és lekörözik azokat. es évek közepére ez a szám megduplázódott, és 2600-ra emelkedett. Arra lehet számí-
tani, hogy 1985-re eléri a 3500-at vagy akár a 4500-at is, ami azt jelenti, hogy körül-
„Nem csupán az a kérdés, illetve nem az a fô kérdés, hogy a nemzetközi vállalatok belül háromnaponként jön létre egy-egy új szervezet.45
vajon megkerülhetnek-e bizonyos regionális törvényeket és szabályozásokat” – írja
Hugh Stephenson a multiknak a nemzetállamokra gyakorolt hatásával foglalkozó Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete a „világszervezet”, akkor ezek a kevésbé
tanulmányában. „Inkább az a probléma, hogy egész gondolkodásmódunk és viselke- látható csoportok ténylegesen egy „második világszervezetet” alkotnak. Összesített
désünk a szuverén nemzetállamok fogalmához kötôdik, [miközben] a nemzetközi költségvetésük 1975-ben mindössze másfél milliárd dollárra rúgott, de ez csak egy kis
vállalatok ezt a felfogást érvénytelenné teszik.” 44 töredékét jelenti azoknak a forrásoknak, amelyek az alájuk rendelt egységek ellenôr-
zése alatt állnak. Megvan a saját „szakszervezetük” – a Union of International
A globális hatalmi rendszer szempontjából a nagy multinacionális vállalatok kiala- Associations (Nemzetközi Egyesületek Uniója), melynek Brüsszelben van a székhelye.
kulása tehát nem erôsíti, hanem gyengíti a nemzetállamokat – éppen abban az idô- Vertikálisan is összefüggésben állnak egymással: a helyi, regionális, országos és más
szakban, amikor az alulról jövô centrifugális erôk azzal fenyegetnek, hogy a varratok csoportok piramisai együtt alkotják a transznacionális szervezeteket. Horizontális
mentén szétfeszítik azokat. kapcsolataikat a konzorciumok, munkacsoportok, szervezetközi bizottságok és mun-
kabizottságok kiterjedt hálózata biztosítja.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezek a transznacionális kötelékek olyan sûrûek, hogy – a Nemzetközi Egyesületek más területen is, a rizstermesztéstôl a gumigyártásig. Az ilyen IGO-k száma az 1960.
Uniójának egyik tanulmánya szerint – 1977-ben az azonosítható kapcsolatok és évi 139-rôl 1977-ig szintén megduplázódott és 262-re emelkedett.
keresztkapcsolatok számát 1857 ilyen csoport között összesen 52 075-re becsülték.
És ez a szám is meredeken emelkedik. A szó szoros értelmében ezerszámra rendezik Az IGO-kon keresztül a nemzetállamok arra törekednek, hogy megküzdjenek az or-
a nemzetközi találkozókat, konferenciákat és szimpóziumokat, amelyek ezeknek a szágok hatáskörét meghaladó problémákkal, miközben a döntések ellenôrzési lehetô-
különféle csoportosulásoknak a tagjait közvetlen kapcsolatba hozzák egymással. 46 ségeinek a maximumát igyekeznek országos szinten tartani. Lépésrôl lépésre azonban
– ahogy a kormányok egyre több döntést adnak át, illetve kényszerülnek átadni ezek-
Ez a gyorsan növekvô transznacionális hálózat (vagy T-háló) – bár még csak mos- nek a nemzetek fölötti szervezeti entitásoknak – egyenletes gravitációs elmozdulás
tanában indult igazán fejlôdésnek – újabb dimenziót ad a harmadik hullám kialakuló következik be. A multinacionális vállalatok kialakulásától a transznacionális szerve-
világrendszeréhez. Még ez sem teszi azonban teljessé a képet. zetek népességrobbanásán keresztül mindezeknek az IGO-knak a létrehozásáig egész
sorozat olyan fejleményt látunk, amelyek mind ugyanabba az irányba hatnak.
A nemzetállamok szerepét tovább csökkenti, hogy maguk az egyes nemzetek is A nemzetek egyre kevésbé képesek független cselekvésre, és fokozatosan elveszítik
kénytelenek létrehozni nemzetek fölötti ügynökségeket. A nemzetállamok azért küz- szuverenitásuk nagy részét.
denek, hogy megtarthassanak annyi szuverenitást és cselekvési szabadságot,
amennyit csak tudnak. Lépésrôl lépésre kénytelenek azonban elfogadni független- Amit létrehozunk, az valójában egy új, többrétegû globális játék, amelyben nem-
ségük újabb korlátozásait. csak országok, hanem vállalatok és szakszervezetek, politikai, etnikai és kulturális
csoportosulások, transznacionális egyesületek és nemzetek feletti ügynökségek is
Az európai országoknak például – morogva bár, de elkerülhetetlenül – létre kellett részt vesznek. A nemzetállam, amelyet máris fenyegetnek az alulról támadó feszült-
hozniuk a Közös Piacot, az Európa Parlamentet, az európai pénzrendszert és olyan ségek, a radikálisan új globális rendszer kialakulásának következtében cselekvési
speciális ügynökségeket, mint például a European Organization for Nuclear Research szabadságában korlátozódik, hatásköre csökken vagy teljesen megszûnik.
(francia nevének rövidítésével CERN – az atomenergia-kutatás európai szervezete). 47
Richard Burke, a Közös Piac adóügyi megbízottja nyomást gyakorol a tagországokra,
hogy változtassák meg adópolitikájukat. A valaha Londonban vagy Párizsban megha- Planetáris tudat
tározott mezôgazdasági és ipari fejlesztési stratégiákat ma Brüsszelben kovácsolják
ki.48 Az Európa Parlament tagjai – saját nemzeti kormányaik tiltakozásai ellenében – A nemzetállam zsugorodása annak az új stílusú globális gazdaságnak a megjelenését
keresztülviszik az Európai Gazdasági Közösség költségvetésének 840 millió dolláros tükrözi, ami azóta lépett a színre, hogy a harmadik hullám megkezdte elônyomulását.
növelését.49 A nemzetállamok megfelelô politikai keretet alkottak a nemzetméretû gazdaságok
számára. Ma azonban ezek a keretek nemcsak szakadoznak, hanem éppen a sikerük
A nemzetek fölötti ügynökségek gravitációs erejére talán a Közös Piac nyújtja a leg- révén is elavulttá váltak. Elôször is, a regionális gazdaságok ezeken belül olyan mére-
jobb példát. De nem ez az egyetlen példa. Ténylegesen láthatjuk a kormányközi szer- teket értek el, amilyeneket valaha csak a nemzetgazdaságok mondhattak magukénak.
vezetek (angol nevük – Intergovernmental Organization – közkeletû rövidítésével IGO-k) Másodszor pedig a világgazdaság, amit nemzetgazdaságok hoztak létre, szintén robba-
– három vagy több országot tömörítô csoportok vagy konzorciumok – népesség- násszerûen kiterjedt, és különös új formákat ölt.
robbanását.50 Ezek skálája a Meteorológiai Világszervezettôl és a Nemzetközi Atom-
energia Ügynökségtôl a kávétermelôk nemzetközi szervezetéig vagy a Latin-amerikai Az új globális gazdaságot a nagy multinacionális vállalatok uralják. Kiszolgálását
Szabadkereskedelmi Egyesülésig* terjed, nem is beszélve az OPEC-rôl. Ma azért van egy szerteágazó bankhálózat és pénzügyi intézményrendszer végzi, ami elektronikus
szükség az ilyen ügynökségekre, hogy globális szinten koordinálják az áruszállítást, a sebességgel mûködik. Olyan pénz- és hitelrendszert hoz létre, amit egyetlen nemzet
kommunikációt, a szabadalmakat és szabályozó tevékenységet fejtsenek ki tucatnyi sem szabályozhat. Nemzetek fölötti valuták – nem egyetlen világpénz, hanem olyan
valuták vagy „metavaluták” sokasága – felé halad, amelyek mindegyike a nemzeti
* World Meteorological Organization, International Atomic Energy Agency, International Coffee Organization, Latin American Free
valuták mint árucikkek „piaci bevásárlókosarán” alapul. Világméretû konfliktusok
Trade Association. szaggatják, amelyek a források szolgáltatói, illetve felhasználói között lépnek fel.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Eddig elképzelhetetlen mértékû, bizonytalanul behajtható adósságok lyuggatják át. Mítoszok és újítások
Ez egy vegyes gazdaság, aminek keretében magántulajdonban lévô kapitalista cégek
és állami tulajdonban lévô szocialista vállalatok közös vállalkozásokat hoznak létre, Ma – a Fehér Ház vagy a Kreml szakértôitôl az „utca emberéig” – senki sem lehet
és a békés egymás mellett élés politikáját követve együtt is dolgoznak. Ideológiája biztos abban, hogy az új világrendszer hogyan fog kibontakozni, és milyen újfajta in-
pedig nem a laissez faire, és nem is a marxizmus, hanem a globalizmus – az az eszme, tézmények jönnek létre, hogy biztosítsák a regionális vagy globális rendet. De néhány
hogy a nacionalizmus elavult. széles körben elterjedt mítoszt már szét lehet oszlatni. Ezek közül az elsô az a mítosz,
amit olyan filmek terjesztenek, mint a „Rollerball” és a „Hálózat”, amelyekben egy
Éppen úgy, mint ahogyan a második hullám létrehozta a lakosságnak egy olyan acélos tekintetû gonosztevô bejelenti, hogy a világot felosztották vagy fel fogják osz-
rétegét, aminek az érdeklôdése túllépett a helyi viszonyokon, és ez a nacionalista ideo- tani néhány multinacionális vállalat között, akik ezután uralkodni fognak rajta.
lógiák alapjává vált, ugyanúgy a harmadik hullám a nemzeteken túlmutató érdekek- Legelterjedtebb formájában ez a mítosz egyetlen világméretû energiatársaság, egyet-
kel bíró csoportokat hoz létre. Ezek alkotják a kialakuló globalista ideológia alapját, len élelmiszeripari konszern, egyetlen lakásügyi vállalat, egyetlen szabadidô-társaság
amit néha „planetáris tudatnak” neveznek. Ilyenfajta tudat alakul ki a multinacionális stb. képét vetíti elénk. Az egyik változatban ezek mindegyikét egy még nagyobb
vállalatok vezetôiben, a környezetvédelmi kampányok hosszú hajú aktivistáiban, mega-vállalat osztályaiként ábrázolják.
bankárokban, forradalmárokban, értelmiségiekben, költôkben és festôkben, a Trilateral
Commission (Trilaterális Bizottság)* tagjairól nem is beszélve. Sôt, egy ízben az Egyesült Ez a végletekig leegyszerûsített kép a második hullám trendjeinek – a specializá-
Államok egyik híres négycsillagos tábornoka biztosított engem arról, hogy „a nemzet- ciónak, a maximalizációnak és a centralizációnak – az egyenes vonalú kiterjesztésén
állam halott”. A globalizmus többnek tünteti fel magát egy korlátozott csoport érdekeit alapul.
szolgáló ideológiánál. Pontosan úgy, mint ahogyan a nacionalizmus azt hirdette, hogy
egy egész nemzet érdekeit képviseli, a globalizmus ma az egész világ nevében beszél. Ez a mítosz nemcsak a valódi élet körülményeinek fantasztikus sokféleségét, a vi-
Megjelenését fejlôdési szükségszerûségnek tekintik – olyan lépésnek, ami közelebb lágban együtt élô kultúrák, vallások és hagyományok összeütközéseit, a változások
visz a „kozmikus tudat” kialakulásához, ami már az egeket is magába ölelné. sebességét és azt a történelmi lökést nem veszi figyelembe, ami most a fejlett ipari
országokat a demasszifikálódás irányába viszi; nemcsak azt tételezi fel naivan, hogy az
Összegezve: minden szinten – a gazdaságtól és a politikától a szervezetekig és az olyan szükségletek, mint az energia, a lakás vagy az élelmiszer könnyedén kategó-
ideológiákig – belülrôl és kívülrôl, alulról és felülrôl egyaránt pusztító erejû támadás riákra oszthatók fel, hanem figyelmen kívül hagyja azokat a fundamentális változáso-
indult a második hullám civilizációjának oszlopa, a nemzetállam ellen. kat is, amelyek ma forradalmasítják maguknak a vállalatoknak a szerkezetét és céljait
is. Röviden tehát – azt illetôen, hogy mi fán terem és hogyan van megszervezve, illet-
Éppen abban a történelmi pillanatban, amikor sok szegény ország – abból kiindul- ve hogyan épül fel egy vállalat – a második hullámhoz tartozó elavult felfogáson ala-
va, hogy a múltban a nemzeti lét a sikeres iparosítás szükséges feltétele volt – elkese- pul. A másik, az elôzôvel szoros rokonságban álló fantáziakép bolygónkat egyetlen
redett küzdelmet folytat azért, hogy megalapozza nemzeti azonosságát, a gazdag centralizált világkormány irányítása alatt állóként mutatja be. Ezt rendszerint valami-
országok, amelyek már az iparosításon túlra száguldanak, csökkentik vagy megnyir- lyen meglévô intézmény vagy kormány kiterjesztéseként – „a világ egyesült államai-
bálják a nemzet szerepét. ként”, „bolygóméretû proletár államként” vagy egyszerûen felnagyított ENSZ-ként
képzelik el. Az elgondolás ismét a második hullám elveinek túlzottan leegyszerûsített
Arra számíthatunk, hogy a következô évtizedeket olyan küzdelmek fogják szaggat- kiterjesztésén alapul.
ni, amiket a világ nemzet elôtti és nemzet utáni fejlôdési szinten álló népeit egyaránt
tisztességesen képviselni képes új globális intézmények létrehozása körül fognak Ami kialakulni látszik, az valójában nem egy vállalatok uralta jövô, sem pedig egy
megvívni. globális kormány, hanem egy sokkal komplexebb rendszer, ami azokhoz a mátrix-
szervezetekhez hasonlít, amelyeknek a kialakulását láttuk egyes fejlett iparágakban.
Egyetlen vagy néhány piramisszerkezetû globális bürokrácia helyett inkább mátrixok
* A trilateralizmus az a politikai és gazdaságpolitikai irányzat, ami ösztönzi a baráti kapcsolatok kialakítását három
ország vagy régió, különösen az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán, illetve Észak-Amerika, Európa és a csen-
hálóját szôjük, aminek a csomópontjait különféle szervezetek közös érdekei alkotják.
des-óceáni gyûrû államai között. – A ford. A következô évtizedekben megláthatjuk például az óceánok mátrixának kialakulását,

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ami nem csupán nemzetállamokból, hanem régiókból, városokból, vállalatokból, kör-

Gandhi,
[ 23fejezet]
nyezetvédô szervezetekbôl, tudományos csoportokból és a tengerek iránt érdeklôdô
egyénekbôl tevôdik össze. Amint változások következnek be, új csoportosulások kép-
zôdnek és csatlakoznak a mátrixhoz, miközben mások kilépnek abból. Hasonló szerve-
mûholdakkal
zeti struktúrák alakulhatnak ki – sôt, bizonyos értelemben máris létrejövôben vannak
– más területeken is: ûrmátrix, élelmezési mátrix, közlekedésmátrix, energiamátrix,
és így tovább. Ezek mind többszörös kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak és átfedik
egymást. Nem zárt és rendezett, hanem inkább zûrzavaros, nyílt rendszert alkotnak.
Röviden: olyan világrendszer felé haladunk, ami nem úgy épül fel, mint az egyes
osztályok valamely bürokratikus szervezetben, hanem olyan szorosan összefüggô és
egymásra utalt egységekbôl tevôdik össze, mint az idegsejtek az agyban.
„Görcsös összerázkódások”... „elképesztô felfordulás”... „vad ingadozások”... – az újsá-
Amint ez kialakul, óriási küzdelem tör majd ki az Egyesült Nemzetek Szervezetén gok szerkesztôi elszántan keresik a megfelelô kifejezéseket a világban halmozódó zûr-
belül, hogy eldöntsék: ennek a szervezetnek a „nemzetállamok szakszervezetének” zavar leírására. Az iráni iszlám forradalom megdöbbenést vált ki. A maoista politika
kell-e maradnia, vagy más típusú egységek – régiók, esetleg vallások, sôt nagyválla- hirtelen visszájára fordulása Kínában, a dollár árfolyamának zuhanása, a szegény
latok vagy etnikai csoportok – képviseletét is biztosítani kell benne. országok újkeletû katonai felszerelkezése és háborús törekvései, lázadások kitörése
El Salvadorban és Afganisztánban – mind meglepô, esetleges, összefüggéstelen ese-
Miközben az országok szétszakadnak és átstrukturálódnak, s multik és más új ményeknek tûnnek. Az újságcímek azt mondják nekünk, hogy a világ rendje felborul
tényezôk jelennek meg a globális színpadon, különféle egyensúlyzavarok és háborús és a káosz felé haladunk.
fenyegetések közepette kell majd teljesen új politikai formákat vagy kereteket meg-
alkotnunk, hogy valamiféle rendet biztosíthassunk egy olyan világban, ahol a nem- Ám sok minden, ami anarchikusnak tûnik, valójában nem az. Természetes, hogy
zetállam sok szempontból veszélyes anakronizmussá vált. egy új civilizáció létrejötte a Földön megrázza a régi viszonyokat, politikai rezsimeket
dönt meg és zuhanórepülésbe küldi a pénzügyi rendszert. Ami káosznak tûnik, az va-
lójában nem más, mint a hatalom tömeges átrendezôdése az új civilizáció befogadá-
sához.
Napjainkra úgy fogunk majd visszatekinteni, mint a második hullám civilizációjá-

nak alkonyára, és elszomorító lesz, amit látni fogunk. A végéhez közeledô ipari civi-
lizáció ugyanis olyan világot hagyott maga után, amelyben az emberek egynegyede
viszonylagos jómódban élt, háromnegyede pedig viszonylagos szegénységben – 800
millió ember olyan körülmények között tengôdött, amit a Világbank „abszolút”
szegénységnek nevez. 700 millió ember volt alultáplált és 550 millió írástudatlan.
Becslések szerint 1,2 milliárd emberi lény egyáltalán nem férhetett hozzá semmiféle
egészségügyi létesítményhez vagy szolgáltatáshoz, sôt biztonságos ivóvízhez sem,
amikor az ipari korszak véget ért.1
Az ipari civilizáció olyan világot hagyott maga után, amelyben 20-30 iparosodott
ország gazdasági sikere jobbára-egészében az olcsó energia és az olcsó nyersanyagok
rejtett támogatásától függött. Olyan globális infrastruktúrát teremtett – a Nemzetközi
Gandhi, mûholdakkal [ 357 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Valuta Alap, a GATT, a Világbank és a KGST rendszerét –, ami a kereskedelmet és a 1975-ben a zsarnoki módszerekkel uralkodó sah büszkén azzal kérkedett, hogy
pénzforgalmat a második hullám hatalmainak érdekében szabályozta. Sok szegény Iránt – a második hullám stratégiájának követésével – a Közép-Kelet legfejlettebb
országot pedig olyan monokulturális gazdasággal sújtva hagyott maga után, ami szin- ipari államává fogja tenni. „A sah követôi” – írta a Newsweek – „az ipari üzemek,
tén csak a gazdagok igényeit szolgálta. gátak, vasutak, autópályák és a teljesen kifejlett ipari forradalomra jellemzô más léte-
sítmények dicsôséges arzenáljával játszadoztak.” 1978 júniusában a nemzetközi bank-
A harmadik hullám gyors térhódítása nem csupán elôrevetíti a második hullám házak még mindig igyekeztek milliárdos kölcsönöket nyújtani – minimális kamatok
birodalmának végét, hanem valósággal felrobbantja hagyományos elképzeléseinket mellett – többek között a Persian Gulf elnevezésû hajóépítô vállalat, a Mazadern textil-
a szegénység megszüntetésérôl ezen a bolygón. ipari vállalat, az állami tulajdonban lévô Tavanir közmûtársaság, az iszfaháni acélipari
komplexum és az iráni Alumínium Társaság részére.3
A második hullám stratégiája Miközben azt hirdették, hogy ez a rohamos építkezés Iránt „modern” országgá fog-
ja változtatni, Teheránban a korrupció uralkodott. Feltûnô mértékû fogyasztás mélyí-
A 1940-es évek vége óta egyetlen uralkodó stratégia irányítja azokat az erôfeszítése- tette el az ellentéteket a gazdagok és a szegények között. A külföldi – fôként, de nem
ket, amelyek a világ szegény és gazdag országai között tátongó szakadék áthidalására kizárólag amerikai – érdekeltségek tobzódtak a haszonban és a sikerben. (Teheránban
irányulnak. Ezt a stratégiát a második hullám stratégiájának nevezem. egy német vállalatvezetônek egyharmad résznyivel nagyobb fizetése volt, mint
amennyit otthon kapott volna, de a vállalat alkalmazottai a német munkások fizeté-
Ez a megközelítés abból az elôfeltevésbôl indul ki, hogy a második hullám társa- sének egytizedéért dolgoztak.4) A városi középosztály aprócska szigetként állt a nyo-
dalmai az evolúciós haladás csúcsát képviselik, és – a problémák megoldása érdeké- morúság tengerének közepén. Az olajon kívül a piacra termelt áruk teljes kétharma-
ben – minden társadalomban le kell játszódnia az ipari forradalomnak, lényegében dát Teheránban fogyasztotta el az ország népességének egytizede. 5 Vidéken, ahol a
ugyanúgy, ahogyan Nyugaton, a Szovjetunióban vagy Japánban lezajlott. A haladás lakosság jövedelme alig érte el a városi jövedelmek egyötödét, a paraszti tömegek vér-
emberek millióinak a mezôgazdaságból való kivonását és a tömegtermelés szolgála- lázító elnyomás alatt, nyomorúságos körülmények között éltek továbbra is. 6
tába állítását jelenti. Megköveteli az urbanizációt, a standardizációt és a második
hullám elveinek egész „csomagját”. A fejlôdés – röviden – nem más, mint a sikeres A teheráni kormányt irányító milliomosok, tábornokok és technokraták, akik – a
modell hûséges utánzása. Nyugat által dédelgetve – megkísérelték a második hullám stratégiájának alkalmazá-
sát, a fejlôdést alapvetôen gazdasági folyamatként fogták fel. Úgy gondolták, hogy
Kormányok sokasága – egyik országban a másik után – ténylegesen megpró- a vallás, a kultúra, a családi élet, sôt a nemi szerepek is maguktól át fognak rendezôd-
bálkozik ennek a stratégiának az alkalmazásával. Ezek közül néhány, mint például ni, ha a gazdaság dollárban kifejezett mutatói megfelelôen alakulnak. A kulturális
Dél-Korea vagy Tajvan, ahol speciális körülmények uralkodnak, sikeresnek tûnik a gyökerek keveset számítottak a szemükben, mivel – felesküdve az induszt-realiz-
második hullám társadalmának kialakításában. A legtöbb ilyen erôfeszítés azonban musra, és ki sem látszódva abból – úgy gondolták, hogy a világ nem a sokféleség felé
katasztrofális kudarccal végzôdik. halad, hanem egyre inkább standardizálódik. A nyugati eszmékkel szemben meg-
nyilvánuló ellenállást – a „maradiság” címkéjével megbélyegezve – félresöpörte vagy
Az elszegényedett országokban különféle tényezôk észbontó sokaságát okolják elhessegette magától egy olyan kormány, amelynek tagjai 90 százalékban a Harvar-
ezekért a kudarcokért. Neokolonializmus. Rossz tervezés. Korrupció. Elmaradott don, Berkeley-ben vagy európai egyetemeken tanultak.
vallások. Törzsi kultúra. Multinacionális vállalatok. A CIA. Túl lassú haladás. Túl
gyors haladás. Mégis, akármik legyenek is a valódi okok, szomorú tény marad, hogy Bizonyos különleges körülményeket – az olaj és az iszlám robbanókeverékét – nem
a második hullám modelljét követô iparosítás sokkal gyakrabban vezet kudarchoz, számítva, sok minden, ami Iránban történt, jellemzô volt a második hullám stratégiá-
mint ahányszor sikeresnek bizonyul. ját követô más országokra is. Különféle variációkkal nagyjából ugyanaz mondható el
tucatnyi más szegénység sújtotta társadalomról is szerte Ázsiában, Afrikában és Latin-
Erre a legdrámaibb példát az iráni események nyújtják.2 Amerikában.
[ 358 ] A harmadik hullám Gandhi, mûholdakkal [ 359 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A sah rezsimjének összeomlása Teheránban gyújtószikraként hatott, és széles körû Ahogy az iparosítás általános válsága elmélyült, a leggazdagabb országokra a ború-
vitákat váltott ki más fôvárosokban, Manilától Mexikóvárosig. Az egyik leggyakrab- látás fátyla ereszkedett. És egyszerre csak milliók kezdték feltenni maguknak szerte a
ban feltett kérdés a változás sebességével függ össze. Túlságosan gyors volt az iram? világon nemcsak azt a kérdést, hogy a második hullám stratégiája mûködôképes
Vajon „jövôsokk” érte az irániakat? Még ha olajjövedelmekre támaszkodhatnak is, lehet-e, hanem azt is, hogy miért kellene bárkinek egy olyan civilizációval való ver-
a kormányok vajon képesek lehetnek-e elég gyorsan létrehozni egy megfelelô mére- sengésre törekedni, ami maga is rohamosan szétesôben van.
tû középosztályt, hogy elkerülhessék a forradalmi felkeléseket? Az iráni tragédia – és
a sah rezsimjének azt követô felváltása egy ugyanolyan mértékben elnyomó teok- Egy másik meglepô fejlemény is aláássa azt a meggyôzôdést, hogy a rongyoktól
ráciával – arra késztet bennünket, hogy megkérdôjelezzük magukat az alapvetô a gazdagsághoz vezetô egyetlen utat a második hullám stratégiája mutatja. Ebben a
feltevéseket, amelyekbôl a második hullám stratégiája kiindul. stratégiában mindig is benne rejlett az a ki nem mondott feltételezés, miszerint „elô-
ször » fejlôdni« kell, és azután lehet gazdagodni”, vagyis hogy a jólét a kemény mun-
Vajon a haladás egyetlen útja a klasszikus iparosítás? Van értelme utánozni az ipa- ka, a takarékosság és általában a protestáns etika eredménye, amit a gazdasági és tár-
ri modellt egy olyan idôszakban, amikor maga az ipari civilizáció már saját haláltusá- sadalmi átalakulás hosszú folyamatában lehet elérni.
ját vívja?
Az OPEC embargója és a petróleumdollárok hirtelen beözönlése a Közel-Keletre
azonban a feje tetejére állította ezt a kálvinista felfogást. Mindössze néhány hónap
A sikermodell kudarca leforgása alatt váratlanul milliárdok ömlöttek a Közel-Keletre, és Irán, Szaúd-Arábia,
Kuvait, Líbia és más arab országok valósággal lubickoltak a pénz habjaiban. A világ
Mindaddig, amíg a második hullám országai „sikeresek”, vagyis stabilak és gazdagok látszólag korlátlan gazdagságot figyelhetett meg ezekben az országokban – a társada-
voltak, sôt egyre gazdagabbak lettek, könnyû volt ôket modellnek tekinteni a világ lom átalakulását megelôzôen, nem pedig azt követôen. A Közép-Keleten a pénz alkot-
többi része számára. Az 1960-as évek végére azonban kitört az iparosítás általános ta a „fejlôdés” hajtóerejét, nem pedig a „fejlôdés” hozta létre a pénzt. Soha ehhez
válsága. hasonló dolog – ilyen óriási méretekben – nem történt azelôtt.
Sztrájkok, áramszünetek, üzemzavarok, bûnözési hullámok és lelki természetû Idôközben felforrósodott a versengés a gazdag országok között is. „Miközben dél-ko-
zavarok terjedtek mindenütt a második hullám világában. A magazinok vezércikkei reai acélt használnak fel a kaliforniai építkezéseken, Tajvanban gyártott televíziókészü-
azt a kérdést feszegették, hogy „miért nem mûködik többé semmi sem”. Az energia- lékeket árusítanak Európában, indiai gyártmányú traktorokat vásárolnak a Közel-
rendszer és a családok rendszere egyaránt megrázkódtatásokat szenvedett. Értékrend- Keleten, és Kína drámai sebességgel emelkedik a potenciális ipari nagyhatalom rang-
szerek és városi struktúrák morzsolódtak szét. A környezetszennyezés, a korrupció, jára, növekvô aggodalommal kérdezik, hogy a fejlôdô gazdaságok vajon milyen mérté-
az infláció, az elidegenedés, a magányosság, a faji elôítéletek, a bürokratizmus, a ma- kig fogják veszélyeztetni a már megalapozott iparágak létét Japánban, az Egyesült Álla-
gas válási arányok, az értelmetlenül hajszolt fogyasztás – mind kíméletlen támadások mokban és Európa fejlett országaiban” – írta a New York Times tokiói tudósítója.8
célpontjaivá váltak. A közgazdászok a pénzügyi rendszer totális összeomlásának lehe-
tôségére figyelmeztettek. A sztrájkoló francia acélipari munkások – ahogyan erre számítani is lehetett – még
színesebben fejezték ki ezt az aggodalmat. Azt követelték, hogy vessenek véget „az
Idôközben a globális környezeti mozgalom arra hívta fel a figyelmet, hogy a kör- ipar legyilkolásának”, és a tiltakozók elfoglalták az Eiffel-tornyot. 9 A régebbi ipari
nyezetszennyezés, valamint az energia- és nyersanyagforrások korlátai hamarosan országokban a második hullám iparágai és ezek politikai szövetségei egymás után
lehetetlenné fogják tenni még a második hullám meglévô országai számára is, hogy támadást indítottak a „munkahelyek exportja” és az ellen a politika ellen, ami az ipa-
normálisan mûködjenek tovább. Ezen túlmenôen rámutatott, hogy még ha a máso- rosítást kiterjesztette a szegényebb országokra.
dik hullám stratégiája csodálatos módon beválna is a szegény országokban, ez egész
bolygónkat egyetlen óriási gyárüzemmé változtatná, ami viszont ökológiai pusztulás Vagyis kétségek merültek fel minden oldalról, hogy a második hullám agyondicsért
elôidézésével bosszulná meg magát. stratégiája csakugyan mûködik-e, sôt hogy egyáltalán szükség van-e a mûködésére.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az elsô hullám stratégiája ja) volt, amit 1965-ben alapítottak Nagy-Britanniában. A fejlôdô országok is létrehoz-
tak ilyen központokat, és elkezdték ontani a kisléptékû technikai újítások özönét. 11
Az 1970-es években a szegény országok egyre ingerültebben kezdték követelni a glo-
bális gazdaság teljes felülvizsgálatát. A gazdag országok pedig – belátva a második hul- A Mochudi földmûves brigád például Botswanában kifejlesztett egy olyan ökör vagy
lám stratégiájának kudarcát, és mélységesen aggódva saját jövôjük miatt – elkezdték szamár vontatta készüléket, amit szántásra, vetésre és trágyázásra is lehet használni,
egy új stratégia kidolgozását a szegények számára. egyszeres vagy kétszeres mûvelési ciklusokban. Gambiában a Mezôgazdasági Minisz-
térium átvett egy szenegáli eredetû talajmûvelésre szolgáló kombinált szerszám-
Szinte egyik napról a másikra számos kormány és nemzetközi „fejlesztési szerve- keretet, amire szükség szerint fel lehet szerelni egyszerû ekevasat, földimogyoró-
zet”, köztük a Világbank, továbbá az Agency for International Development (Nemzetközi szedô villát, vetôgépet, illetve kimagozógépet és kultivátort is. Ghánában egy lábbal
Fejlesztési Ügynökség) és az Overseas Development Council (Tengerentúli Fejlesztési hajtott rizscséplô berendezést, egy árpahulladékot hasznosító csavaros sajtolókészü-
Tanács) együttesen megindított egy olyan programot, amit csak „az elsô hullám stra- léket, és egy olyan, teljesen fából készült facsaró készüléket dolgoznak ki, amelynek
tégiájának” nevezhetünk. segítségével a banánrostokból vizet lehet kivonni.
Ez a képlet a második hullám stratégiájának majdnem pontosan a fordítottja: Az elsô hullám stratégiáját ennél jóval szélesebb alapokon is alkalmazzák. Így
ahelyett, hogy további nyomást gyakorolna a parasztokra és bekényszerítené ôket a 1978-ban India új kormánya – még mindig szédülve az olaj- és mûtrágyaárak mere-
túlterhelt városokba, új hangsúlyt helyez a vidékfejlesztésre. Ahelyett, hogy készpén- dek emelkedésétôl, valamint a második hullám Nehru és Indira Gandhi által követett
zért exportálható terményekre koncentrálna, az élelmezési önellátást tûzi ki célul. stratégiájában való csalódástól – ténylegesen betiltotta a gépesített textilipar további
Ahelyett, hogy vakon hajszolná a magasabb nemzeti össztermék elérését – abban a kiterjesztését, és a gépi berendezések használata helyett a szövetek kézi szövôszé-
reményben, hogy ennek haszna majd leszivárog a szegényekhez is –, azt követeli, keken való elôállítását szorgalmazta. Az emögött meghúzódó szándék nem csupán a
hogy a forrásokat közvetlenül az „alapvetô emberi igények” kielégítésére fordítsák. foglalkoztatási arány növelése volt, hanem – a vidéki kézmûipar támogatása révén –
A fizikai munkát kiváltó technikai eszközök erôltetett alkalmazása helyett az új meg- az urbanizáció visszatartása is.
közelítés a munkaigényes termelést szorgalmazza, alacsony tôke- és energiabefek-
tetéssel és alacsony képzettségi követelmények mellett. Óriási acélmûvek és nagy- Ez az új képlet számos olyan elemet tartalmaz, aminek valóban sok értelme van.
méretû városi üzemek építése helyett a falvak számára tervezett decentralizált, kismé- Szembeszegül a városokba való tömeges bevándorlással, és lelassítja azt. Célul tûzi ki,
retû létesítményeket részesíti elônyben. hogy a falvakban – ahol a világ szegényeinek legnagyobb része él – jobb életkörül-
ményeket teremtsenek. Érzékeny az ökológiai tényezôkre. Az olcsó helyi források
Az elsô hullám stratégiájának szószólói – a második hullám elveit fejtetôre állítva felhasználását hangsúlyozza a drága import helyett. Kétségbe vonja a „hatékonyság”
– képesek voltak kimutatni, hogy sok ipari technológia valóságos szerencsétlenséget hagyományos, túlságosan szûk meghatározását. A fejlôdést kevésbé technokrata
jelent, ha egy szegény országba viszik be. A gépek ugyanis sok helyen elromlottak és módon fogja fel. Számításba veszi a helyi szokásokat és kultúrát. Ahelyett, hogy tôkét
megjavítatlanul maradtak. Drága, gyakran importált nyersanyagokra volt szükség juttatna a gazdagok kezébe abban a reményben, hogy annak egy része majd leszivá-
hozzájuk. Nem állt rendelkezésre elegendô képzett munkaerô. Ennélfogva tehát – rog, a szegények életkörülményeinek javítására helyezi a hangsúlyt.
hangzott az új érvelés – arra volt szükség, amit „a megfelelô technológiának” nevez-
tek. A „megfelelô” termelési eljárásokat idônként „közbülsô”, „puha” vagy „alterna- Az elsô hullám stratégiája azonban – az érdemeit megilletô minden elismerés mel-
tív” technológiának is nevezték, amelyek – úgymond – „a sarló és a kombájn között lett is – az marad, ami: olyan stratégia, ami csak enyhíti az elsô hullámra jellemzô
foglalnak helyet”.10 körülmények közül a legrosszabbakat, anélkül, hogy valaha is igazán megváltoztatná
azokat. Csak elsôsegélyt jelent, nem pedig gyógymódot, és pontosan így is fogja fel
Hamarosan az ilyen technológiák fejlesztésére szolgáló új központok bukkantak fel sok kormány szerte a világon.12
szerte az Egyesült Államokban és Európában. Ezek egyik korai modellje az
Intermediate Technology Development Group (Közbülsô Technológiák Fejlesztési Csoport- Suharto indonéziai elnök széles körben elterjedt nézetnek adott hangot, amikor azt
állította, hogy az ilyen stratégia „az imperializmus új formája lehet. 13 Ha a Nyugat

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
csak kisléptékû mezôgazdasági programokban mûködik közre, szorongatott helyze- Francia cséplôgép – 250 liter búza
tünk valamicskét enyhülhet, de gazdaságunk sohasem fog növekedni.” Angol cséplôgép – 410 liter búza
Amerikai cséplôgép – 740 liter búza”
A munkaigényes gazdaság fejlesztésére irányuló programokat, melyeket újkeletû,
hirtelen támadt rajongás vesz körül, az a vád is éri, hogy valójában csak a gazdagok Csak aki soha sem töltött éveket gyilkosan fárasztó fizikai munkával, az söpörhet
saját érdekeit szolgálják. Minél tovább maradnak a szegény országok az elsô hullám könnyedén félre olyan gépeket, amelyek már 1855-ben 123-szor gyorsabban voltak
körülményei között, annál kevesebb versenyképes áru szállítása várható tôlük a túl- képesek gabonát csépelni, mint egy ember.
terhelt világpiacon. Minél tovább maradnak a falvakban, úgymond, annál kevesebb
olajat, gázt és más ritka forrást fognak igénybe venni, politikailag annál gyengébbek Annak, amit ma „fejlett tudománynak” nevezünk, nagy részét a gazdag országok-
lesznek, és így kevesebb bajt okoznak. ban fejlesztették ki a tudósok, a gazdag országok problémáinak megoldására. Nagyon
kevés kutatást fordítottak valaha is a világ szegényeit sújtó mindennapi problémák
Az elsô hullám stratégiájába mélyen beépült az a fölényesen gyámkodó, ám való- megoldására. Mindazonáltal, bármilyen „fejlesztési politika”, ami úgy lát hozzá a ten-
jában embertelen szemlélet is, miszerint a termelés más tényezôit gazdaságossá kell nivalókhoz, hogy szemellenzôt tesz fel a fejlett tudományos és mûszaki ismeretek
tenni, de a munkások idô- és energiaráfordítását nem: vagyis a végeérhetetlen, lehetôségeinek eltakarására, elkeseredett, éhes, éjt nappallá téve robotoló parasztok
gerincsajdító robot a szántóföldeken vagy a rizsföldeken rendben van – mindaddig, százmillióit kárhoztatja örökös nyomorra.
amíg más valaki végzi.
Az elsô hullám stratégiája egyes helyeken és bizonyos idôpontokban jobbá teheti az
Samir Amin, az Institute of African Economic Development and Planning (Afrikai Gazda- életet sok ember számára. Sajnálatosan kevés bizonyíték mutat azonban arra, hogy
sági Fejlôdési és Tervezési Intézet) igazgatója számos ilyen problémát foglal össze, bármely nagyobb méretû ország az elsô hullám gépesítés elôtti módszereivel valaha is
amikor azt mondja, hogy a munkaigényes technológiák „a hippiideológia zagyva- eleget termelhet ahhoz, hogy valódi változást hozó beruházásokat eszközölhessen.
lékának, az » aranykorhoz« és a » nemes vadember« mítoszához való visszatérésnek és A valóságban a bizonyítékok egész tömege ennek éppen az ellenkezôjére mutat.
a kapitalista világ valóságát érô bírálatoknak” köszönhetôen lettek hirtelen ilyen von-
zóak a Nyugat számára.14 Mao Kínájában, ami heroikus erôfeszítéssel megteremtette és kipróbálta az elsô
hullám formulájának alapvetô elemeit, majdnem – de nem teljesen – sikerült elejét
Még rosszabb, hogy az elsô hullám formulája veszélyesen elhanyagolja a fejlett tu- venni az éhezésnek. Ez kimagasló teljesítmény volt. Az 1960-as évek végére azonban
domány és technológia szerepét. Sok olyan technológia, amit ma „megfelelôként” a vidékfejlesztésre és a háziipari technikára helyezett hangsúly – a maoista politika
hirdetnek és támogatnak, még primitívebb, mint azok, amik 1776-ban az amerikai segítségével – eljutott odáig, ameddig eljuthatott. Kína zsákutcába került.
farmerek rendelkezésére álltak, és sokkal közelebb állnak a sarlóhoz, mint a kombájn-
hoz. Amikor az amerikai és európai földmûvesek 150 évvel ezelôtt elkezdték a még Mert az elsô hullám stratégiája önmagában végsô soron nem más, mint a stagnálás
inkább „megfelelô technológiák” alkalmazását és a fából készült szerszámok haszná- receptje, és nem alkalmazható jobb eredményekkel a szegény országok teljes spekt-
latáról áttértek az acélfogú boronák és a vasekék alkalmazására, nem fordítottak hátat rumában, mint a második hullám stratégiája.
a világon felgyûlt mûszaki és fémipari tudásnak, hanem felhasználták azt.
A robbanásszerûen változó világban újító jellegû stratégiák sokaságát kell kidolgoz-
Az 1855. évi Párizsi Világkiállításon – egy kortárs feljegyzés szerint –újonnan felta- nunk, és fel kell hagynunk avval, hogy akár az ipari jelenben, akár az iparosítás elôtti
lált cséplôgépeket mutattak be, drámai hatással.15 „Hat cséphadarókkal felszerelt férfit múltban keressünk modelleket hozzájuk. Ideje, hogy elkezdjünk a kialakuló jövôre
állítottak munkába ugyanabban a pillanatban, amikor a különféle gépek mûködésbe tekinteni.
kezdtek, és egy órai munka az alábbi eredményekhez vezetett:
Hat ember cséphadarókkal – 36 liter búza

Belga cséplôgép – 150 liter búza

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A harmadik hullám kérdése Ez a különös illeszkedés vajon lehetôvé fogja tenni az elsô hullám számos mai
országa számára, hogy anélkül öltsék fel a harmadik hullám civilizációjának jegyeit,
Örökre csapdában kell maradnunk két elavult vízió között? Szándékosan karikíroz- hogy le kellene nyelniük az egész keserû pirulát, anélkül, hogy teljesen fel kellene
tam bizonyos mértékig ezeket az alternatív stratégiákat, hogy élesebben lássuk a adniuk kultúrájukat, és elôbb végig kellene járniuk a második hullám fejlôdésének
különbségeket. A valódi életben kevés kormány engedheti meg magának, hogy abszt- szintjeit? Ténylegesen könnyebb lesz vajon egyes országok számára, hogy bevezessék
rakt elméleteket kövessen, és sok kísérlet folyik a kétféle stratégia elemeinek kombi- a harmadik hullám struktúráit, mint ha a klasszikus módon iparosodnának?
nálására. A harmadik hullám elôretörése azonban erôteljesen arra mutat, hogy nem
kell többé pingponglabdaként ide-oda verôdnünk e között a két formula között. Ma vajon megtörténhet már az is, ami a múltban nem volt lehetséges, hogy egy tár-
sadalom magas anyagi életszínvonalat érjen el – anélkül, hogy minden energiáját
A harmadik hullám megérkezése ugyanis gyökeresen megváltoztat mindent. megszállottan a cserepiacot szolgáló termelésre fordítaná? A harmadik hullám által
És míg a fejlett technikájú világból származó elméletek közül – legyenek azok akár megteremtett választási lehetôségek szélesebb körét tekintve, egy nép vajon csök-
a kapitalizmus, akár a szocializmus iránt elfogultak – egyik sem fogja megoldani kentheti-e a gyermekhalandóságot és növelheti-e tagjainak várható élettartamát,
a „fejlôdô világ” problémáit, és egyetlen létezô modell sem vihetô át teljes egészében iskolázottságát, táplálkozását és általános életminôségét – anélkül, hogy fel kellene
a valóságra, az elsô hullám társadalmai és a harmadik hullám gyorsan formát öltô adnia vallását vagy más értékeit, és szükségképpen át kellene vennie a nyugati mate-
civilizációja között különös új kapcsolat alakul ki. rializmust, ami a második hullám civilizációjának terjedését kíséri?
Nemegyszer láttunk naiv kísérleteket egy-egy alapvetôen még az elsô hullámra jel- A holnap „fejlesztési” stratégiái nem Washingtonból, Moszkvából, Párizsból vagy
lemzô módon berendezkedett ország „fejlesztésére” oly módon, hogy a második hul- Genfbôl fognak származni, hanem Afrikából, Ázsiából és Latin-Amerikából. Benn-
lám oda egyáltalán nem illô formáit – tömegtermelést, tömegtájékoztatási eszközöket szülött eredetûek lesznek és a tényleges helyi érdekekhez fogak illeszkedni. Nem fog-
és üzemi stílusú oktatást erôltetnek rájuk. Rájuk erôltetnék a nemzetállam és a West- ják túlhangsúlyozni a közgazdasági szempontokat az ökológia, a kultúra, a vallás,
minster stílusú parlamentáris kormányzás intézményeit, annak felismerése nélkül, a családszerkezet és az életben oly fontos szerepet játszó lelki, érzelmi és erkölcsi
hogy ezeknek a sikeres mûködéséhez le kell rombolni a hagyományos házasodási és dimenziók rovására. Nem fognak utánozni semmilyen külsô modellt, ami akár az
családi szokásokat, a vallást és a társadalmi szerepstruktúrákat, fenekestôl felforgatva elsô, akár a második, vagy – ami azt illeti – akár a harmadik hullámból származik.
az egész kultúrát.
A harmadik hullám felemelkedése valamennyi erôfeszítésünket új perspektívába
A harmadik hullám civilizációjáról – ezzel meghökkentô ellentétben – kiderül, helyezi. Teljesen új lehetôséget nyújt a világ legszegényebb és leggazdagabb népei
hogy sok jellemvonása – a decentralizált termelés, a megfelelô méretskálák, a meg- számára egyaránt.
újítható energia, a dezurbanizáció, az otthoni munka és a saját használatra való ter-
melés magas szintje, hogy csak egy néhányat említsünk – emlékeztet az elsô hullám
társadalmainak jellegzetességeire. Olyasmit látunk, ami meglehetôsen emlékeztet Garnélarákok, chipek és a Nap
egyfajta dialektikus visszatérésre.
Az elsô és a harmadik hullám civilizációjára egyaránt jellemzô számos szerkezeti sajá-
Ezért van az, hogy a legmeglepôbb mai újítások közül olyan sok érkezik a hozzá- tosság meglepô egybeesése arra utal, hogy az elôttünk álló évtizedekben lehetôvé fog
tapadó emléknyomok üstökösfarkával együtt. Ez a hátborzongató déjà vu érzés kelti válni a múlt és a jövô elemeinek egy új és jobb jelenben megvalósuló kombinációja.
azt a lelkesedést a múlt vidéki életformái iránt, ami megnyilvánul a harmadik hullám
leggyorsabban kialakuló társadalmaiban. Ma az a legfeltûnôbb, hogy az elsô és a har- Vegyük például az energia kérdését.
madik hullám civilizációinak valószínûleg több közös vonásuk van egymással, mint a
második hullám civilizációjával. Vagyis az elsô és a harmadik hullám – röviden szól- A harmadik hullám civilizációjához vezetô átmenet útját járó országokban az ener-
va – jobban összeillik. giaválságról folyó rengeteg vita közepette gyakran feledésbe merül, hogy az elsô
hullám társadalmai is szembenéznek a maguk energiaválságával. Rendkívül alacsony

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
szintû alapokról indulva, vajon milyenfajta energiarendszert kellene nekik létrehoz- ködtetéséhez és közösségi televízió- vagy rádiókészülékek üzemeltetéséhez.
niuk? Madrasban, Tamil Nadu tartomány fôvárosában a helyi hatóságok üzembe állítottak
egy napenergiával mûködô tengervíz-sótalanító telepet. És a Central Electronics (Köz-
Bizonyára szükségük lesz nagy, centralizált, ásványi tüzelôanyagokra alapozott erô- ponti Elektronikai Mûvek) Új-Delhi közelében felszerelt egy demonstrációs célokat
mûvekre. De számos ilyen társadalomban – ahogy egy indiai tudós, Amuya Kumar N. szolgáló otthont, amely fotocellás napelemeket használ a villanyáram elôállítására. 18
Reddy kimutatta – a legsürgôsebb igény nem a városokat ellátó centralizált energiabá-
zis, hanem a vidéken elérhetô decentralizált energiaszolgáltatás iránt nyilvánul meg.16 Izraelben egy molekuláris biológus, Haim Aviv javaslatot tett egy közös egyipto-
mi–izraeli földmûvelési és ipari program megvalósítására a Sinai félszigeten. Ez a terv
Egy föld nélküli indiai paraszt családja ma naponta körülbelül hat órát tölt el egyiptomi vizet és Izrael fejlett öntözési technikáját felhasználva lehetôvé tenné
csupán azzal, hogy összeszedje a tûzifát, amire szüksége van a fôzéshez és a fûtéshez. manióka és cukornád termelését, amibôl viszont autók meghajtására felhasználható
További négy-hat órát töltenek vízhordással a kútról, és hasonló mennyiségû idôt for- etilalkoholt lehet elôállítani. A terv magában foglalja juhok és marhák tartását is,
dítanak a marhák, kecskék vagy birkák legeltetésére. „Mivel egy ilyen család nem a lábasjószágok takarmányozását a cukornád-feldolgozás melléktermékeivel biztosít-
engedheti meg magának, hogy munkaerôt béreljen fel, és nem tud olyan gépeket va, valamint a cellulóz-hulladékot hasznosító papírgyárak létesítését is, és ily módon
vásárolni, amelyeknek a segítségével idôt takaríthatna meg, teljesen ésszerû megoldás integrált ökológiai ciklust hozna létre. Aviv szerint hasonló programokat lehetne
az energiaszükségletek kielégítésére, hogy legalább három gyermek legyen a család- megvalósítani Afrika, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika egyes részein is. 19
ban” – mondja Reddy, rámutatva, hogy a vidék energiaellátása „kitûnô fogamzásgát-
lónak bizonyulhat”. Az energiaválság, ami együttjár a második hullám civilizációjának hanyatlásával,
sok új elgondolást szül a centralizált, illetve decentralizált energiatermelés biztosítá-
Reddy tanulmányozta a mezôgazdasági vidékek energiaszükségleteit, és arra a sára bolygónk szegényebb régióiban, mind a nagy, mind a kis teljesítményû létesítmé-
következtetésre jutott, hogy egy-egy falu igényeit könnyen ki lehet elégíteni egyetlen nyek terén. Bizonyos jellegzetes problémák között, amelyekkel az elsô hullám még
kisméretû és olcsó biogázerômûvel, amely magából a faluból származó emberi és meglévô, és a harmadik hullám most kialakuló társadalmai egyaránt szembenéznek,
állati eredetû trágyát használ fel. A továbbiakban bemutatta, hogy sokezer ilyen egy- világos párhuzam figyelhetô meg. Egyik sem támaszkodhat a második hullám számá-
ség létrehozása sokkal hasznosabb, ökológiailag egészségesebb és gazdaságosabb is ra tervezett energiarendszerekre.
lenne, mint néhány óriási, centralizált erômûé.17
És mi a helyzet a mezôgazdaságban? A harmadik hullám itt sem a hagyományos
Pontosan ugyanez a megfontolás húzódik meg a biogáz felhasználása terén folyó irányokba vezet bennünket. Az arizonai Tucsonban lévô környezetkutatási laborató-
kutatási és installációs programok mögött számos országban Bangladestôl Fidzsiig. rium melegházaiban – közvetlenül az uborka és a saláta mellett – garnélarákot
Indiában már 12 ezer ilyen erômû mûködik, és százezer egység létesítését tûzték ki tenyésztenek hosszú vályúkban, s a rákok hulladékát a zöldségek trágyázására
célul. Kína azt tervezi, hogy Szecsuán tartományban kétszázezer családi méretû bio- használják.20 Vermontban hasonlóképpen zöldségfélék termesztésével kombinált har-
gázerômûvet állít munkába. Koreában jelenleg 29 450 egység található, és azt remé- csa- és pisztrángtenyésztéssel kísérleteznek. A halak tárolására szolgáló tartály nappal
lik, hogy ezeknek a száma 1985-re eléri az 55 ezret. összegyûjti a nap hôenergiáját, majd éjszaka kibocsátja azt, egyenletes szinten tartva
a hômérsékletet. Itt is a haltartás melléktermékeit használják a zöldségfélék trágyázá-
Új-Delhi közvetlen közelében a kiváló jövôkutató író és üzletember, Jagdish Kapur sára.21
egy körülbelül négyhektárnyi, nyomorúságosan terméketlen földterületet a „napfar-
mok” világszerte ismertté vált modelljévé tett biogázerômûvel felszerelve. Ez a farm Massachusettsben a New Alchemy Institute (Az Alkímia Új Intézete) kísérleti telepén
ma elég gabonát, gyümölcsöt és zöldséget termel saját családja és alkalmazottai szá- csirkét nevelnek egy haltartály tetején. Ezeknek a trágyája algakultúrát termékenyít
mára, és ezenkívül több tonnányi élelmiszer-felesleget is, ami nyereséggel eladható a meg, amibôl azután a halak táplálkoznak. Ez mindössze három példa az élelmiszer-
piacon. Az Indian Institute of Technology (Indiai Technológiai Intézet) idôközben meg- termelésben és élelmiszer-feldolgozásban felbukkant számtalan újítás közül, amelyek
tervezett egy falusi használatra szolgáló, tíz kilowatt teljesítményû erômûvet, amely az elsô hullám ma is fennálló társadalmainak szempontjából különösen izgalmasak
elegendô elektromos energiát termelhet az otthonok világításához, vízszivattyúk mû- lehetnek.22

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A Dél-kaliforniai Egyetemen mûködô Center for Futures Research (Jövôkutatási Köz- Az új technológiák, amelyeket a harmadik hullám civilizációjához való átmenet
pont, röviden CFR) által készített húszéves elôrejelzés a világ élelmiszer-ellátásának során fejlesztünk ki, szintén új lehetôségeket nyitnak meg. A nemrégen elhunyt
tendenciáira vonatkozóan például azt veti fel, hogy számos kulcsfontosságú fejlemény futurológus, John McHale és a munkatársaként vele együtt dolgozó felesége, Magda
valószínûleg nem növelni fogja, hanem meg fogja szüntetni a mûtrágyák használatá- Cordell McHale Alapvetô emberi szükségletek címû kitûnô tanulmányukban arra a
nak szükségességét. A CFR tanulmánya szerint kilenc a tízhez az esélye annak, hogy következtetésre jutottak, hogy a legfejlettebb biotechnológiai eljárások nagy ígérete-
1996-ra annyi olcsó természetes trágya fog rendelkezésünkre állni, ami a nitrogéntar- ket tartogatnak az elsô hullám társadalmainak átalakításához. 23 Ezeknek a technoló-
talmú mûtrágyák használatának igényét 15 százalékkal csökkenti. Elég nagy bizton- giáknak a körébe sok minden beletartozik, például a tengermûvelés, a rovarok és más
sággal állítható, hogy akkorra már valószínûleg elérhetôek lesznek számunkra egyes organizmusok termelômunkára való felhasználása, a cellulózhulladék mikroorganiz-
nitrogénmegkötô gabonafajták is, amelyek tovább csökkentik ezt az igényt. musok útján hússá való feldolgozása, és a kutyatejhez hasonló növények kénmentes
üzemanyaggá való átalakítása. A „zöld medicina” – gyógyszerek elôállítása korábban
A jelentés „gyakorlatilag bizonyosnak” tekinti olyan új gabonaváltozatok kialakítá- nem ismert vagy kevéssé hasznosított növényi életformákból – szintén nagy remé-
sát, amelyek öntözetlen területeken is 25-50 százalékkal magasabb terméshozamot nyekkel kecsegtet az elsô hullám országainak szempontjából.
biztosítanak. Felveti továbbá, hogy a decentralizált szélmalomhálózat útján termelt
energiával hajtott szivattyúk és igásállatok segítségével biztosított vízellátás mellett Más területeken történt elôrelépések is kétségeket ébresztenek a fejlôdéssel kapcso-
kiépíthetô „szivárgásos-csöpögtetô” öntözési rendszerek lényegesen megnövelhetik a latos hagyományos gondolkodásmódot illetôen. Az egyik fontos és igen robbanékony
termést, egyidejûleg csökkentve az aratási eredmények évrôl évre bekövetkezô inga- kérdés, amellyel az elsô hullám sok országának szembe kell néznie, a tömeges mun-
dozását. kanélküliség, illetve az úgynevezett alulfoglalkoztatottság kérdése. Ez a probléma az
egész világra kiterjedô éles vitákat váltott ki az elsô és a második hullám szószólói
A jelentés ezen kívül szót ejt takarmányozásra használható fû telepítésérôl, között. Az egyik oldal úgy érvel, hogy a tömegtermelést folytató iparágak nem hasz-
ami – mivel a fûnek csak minimális vízigénye van – megduplázhatja a száraz régiók nálnak fel elegendô élô munkát, és azért a fejlesztés során a kisebb méretû, technikai
lábasjószág-eltartó kapacitását. A jelentés szól arról: hogy a tápanyagok lehetséges szempontból primitívebb üzemekre kell helyezni a hangsúlyt, amelyek több embert
kombinációinak jobb megértése alapján 30 százalékos ugrás válik lehetôvé a tropikus alkalmaznak, ugyanakkor kevesebb tôkét és energiát használnak fel. A másik oldal a
talajokon termeszthetô nem szemes termények hozamában. A kártevôk irtásában is második hullám iparágai közül éppen azoknak a bevezetését szorgalmazza, amelyek
áttörés várható, ami gyökeresen csökkenteni fogja a terményveszteségeket. Szó esik ma fokozatosan kikerülnek a technikailag legfejlettebb országokból – ilyenek az acél-
még új, alacsony költségû vízszivattyúzási módszerekrôl, a cecelegyek szaporodásá- ipar, az autógyártás, a cipôgyártás, a textilipar és hasonlók.
nak meggátolásáról, ami óriási kiterjedésû új régiókat nyitna meg a külterjes állatte-
nyésztés számára és az elôrehaladás sok más lehetséges útjáról is. Egy acélmûnek a második hullám elvei szerint történô sietôs felépítése könnyen
elhibázott döntésnek bizonyulhat. Lehetnek stratégiai vagy más okok, amelyek egy
Hosszabb távon elképzelhetô, hogy a mezôgazdasági tevékenység jelentôs részét acélmû mellett szólnak, de érdemes jól megfontolni, hogy már vannak olyan új szer-
úgynevezett „energiafarmok” létrehozására, vagyis energiatermelésre alkalmas ha kezeti anyagok, amelyek többszörösen erôsebbek, merevebbek és könnyebbek az alu-
zszonnövények termesztésére fordítják. Végül pedig tanúi lehetünk annak, hogy az míniumnál; hogy olyan átlátszó anyagok jelentek meg, amelyek ugyanolyan erôsek,
idôjárás-szabályozás, a számítógépek alkalmazása, a mûholdas megfigyelés és a gene- mint az acél; és terjednek az olyan, fokozott kötôképességû szintetikus habarcsok,
tika terén bekövetkezô összehangolt fejlôdés hogyan forradalmasítja a világ élelmi- amelyek felválthatják a galvanizált vízvezetékcsöveket. A kérdés ezek után az, vajon
szer-ellátását. milyen hamar fog az acél iránti kereslet a csúcsára érni és a termelési kapacitás egy
része fölöslegessé válni. Egy indiai tudós, M. S. Iyengar szerint az ilyen technikai elô-
Az ilyen lehetôségek ugyan ma még nem juttatnak ételt az éhes parasztok gyom- relépések „fölöslegessé tehetik az acél- és alumíniumtermelés lineáris bôvítését”.
rába, az elsô hullámhoz tartozó országok kormányainak azonban hosszú távú mezô- Lehetséges talán, hogy a szegényebb országoknak – ahelyett, hogy hiteleket vagy kül-
gazdasági terveik kidolgozásakor már ma is számításba kell venniük ezeket a lehetô- földi beruházókat keresnének saját acélgyártási kapacitásuk kiépítéséhez – inkább fel
ségeket, és keresniük kell a megoldást arra, hogy mintegy kombinálni tudják a kapát kellene készülniük az „új anyagok korára”?24
és a számítógépet.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A harmadik hullám közvetlenebbül, hamarabb megvalósítható lehetôségeket is A harmadik hullám új megvilágításba helyezi a szállítás, a közlekedés és a kommu-
magával hoz. A svédországi Lund város egyetemén mûködô kutatáspolitikai program nikáció terén fellépô igényeket is. Az ipari forradalom idején az utak megépítése a tár-
egyik munkatársa, Ward Morehouse azt állítja, hogy a szegény országoknak túl kel- sadalmi, politikai és gazdasági fejlôdés elôfeltétele volt. Ma elsôsorban elektronikus
lene lépniük az elsô hullám kisléptékû termelési ágain és a második hullám centrali- kommunikációs rendszerre van szükség. Valaha úgy gondolták, hogy a kommuniká-
zált, nagy volumenû iparágain egyaránt, és ezek helyett a harmadik hullám egyik ció fejlôdése a gazdasági fejlôdés eredményeként jön létre. Ma – írja John Magee,
kulcsfontosságú iparágára, a mikroelektronikai iparra kellene koncentrálniuk. az Arthur D. Little kutatási cég elnöke – „ez elavult tétel... a telekommunikáció inkább
tekinthetô elôfeltételnek, mint következménynek”.27
„Az alacsony termelékenységû, munkaigényes technológiák túlhangsúlyozása
csapdának bizonyulhat a szegény országok számára” – írja Morehouse. Rámutat, hogy A kommunikációs költségek jelenlegi zuhanásszerû csökkenése arra utal, hogy na-
a számítógépiparban látványosan növekszik a termelékenység, és úgy érvel, hogy „a gyon sok szállítási funkció kiváltható kommunikáció segítségével. Fejlett kommuni-
tôkében szegény fejlôdô országok számára bizonyára elônyt jelent, ha egységnyi be- kációs hálózat létrehozása hosszú távon sokkal olcsóbbnak, energiatakarékosabbnak
ruházott tôkére vetítve nagyobb eredményt tudnak elérni”.25 és általában véve megfelelôbbnek bizonyulhat, mint a költséges, szerteágazó útháló-
zatok kiépítése. Országúti szállításra nyilvánvalóan szükség van és lesz is. Mind-
Ennél is fontosabb azonban, hogy a harmadik hullám technológiája és az elsô hul- azonáltal – olyan mértékben, amennyire a termelés nem központosított, hanem
lám országaiban fennálló társadalmi berendezkedés összeilleszthetô. Így – mondja inkább decentralizált – a szállítási költségek a minimumra csökkenthetôk anélkül,
Morehouse – a mikroelektronikai termékek nagy változatossága lehetôvé teszi, hogy hogy a falvak elszigetelôdnének egymástól, a városi körzetektôl vagy az egész világtól.
„a fejlôdô országok átvegyenek egy alapvetô technológiát, és azután azt könnyebben
hozzáilleszthetik saját társadalmi igényeikhez vagy a rendelkezésükre álló nyersanya- Az, hogy az elsô hullám országainak egyre több és több vezetôje ébred rá a kom-
gokhoz. A mikroelektronikai technológia sajátos jellegéhez hozzátartozik a termelés munikáció fontosságára, világosan látszik abban a küzdelemben, amit a világ „elekt-
decentralizálása.” ronikai spektrumában” a hullámhosszokért, illetve frekvenciákért vívnak. Mivel a
második hullám ipari hatalmai elôbb fogtak hozzá a távközlés fejlesztéséhez, megsze-
Ennek a tanácsnak a megfogadása az elmondottakon túl a nagyvárosokra nehezedô rezték és ellenôrzésük alá vonták az elérhetô frekvenciákat. Az Egyesült Államok és
túlnépesedési nyomás csökkenéséhez is vezethet; és az ezen a területen gyors ütem- a Szovjetunió együtt a teljes rövidhullámú rádióadási spektrum huszonöt százalékát
ben fejlôdô miniatürizáció a szállítási költségeket is csökkentené. Az a legelônyösebb, használja fel, a hullámhossz-tartomány „kifinomultabb” részeiben pedig még ennél is
hogy ehhez a termelési formához alacsony energiaigény társul, és a piac növekedése többet.
olyan gyors – és a verseny olyan kiélezett –, hogy noha a gazdag országok megkísér-
lik ezeknek az iparágaknak a kisajátítását, nem valószínû, hogy sikert érnek el. Az elektromágneses hullámok tartománya azonban – csakúgy, mint bolygónk belé-
legezhetô levegôje és a tengerfenék – mindenkié vagy mindenkié kellene hogy
Nemcsak Morehouse mutat rá arra, hogy a harmadik hullám legfejlettebb iparágai legyen, nem csak keveseké. Az elsô hullám hangadó országai ragaszkodnak ahhoz,
hogyan kötôdhetnek össze a szegény országok igényeivel. A Stanford Egyetemen hogy a hullámhossz-tartományt korlátozott forrásnak kell tekinteni, és részt akarnak
Roger Melen, az Integrated Circuit Laboratory (Integrált Áramkör Laboratórium) kapni belôle – még akkor is, ha pillanatnyilag még nem rendelkeznek a felhasználá-
igazgatóhelyettese a következôket mondja: „Az ipari világ mindenkit a városokba sához szükséges berendezésekkel. (Ezek az országok jogot követelnek maguknak arra
telepített, hogy termelômunkát végezzen, és mi most a gyárakat és a munkaerôt is, hogy a saját részüket „bérbe adhassák”, amíg eljön az az idô, amikorra felkészül-
visszaköltöztetjük vidékre. Sok ország azonban még nem váltott át a XVII. századi nek, hogy saját maguk használják fel azt.) Mivel ellenállásba ütköznek mind az
agrárgazdaságról, köztük Kína sem. Most úgy tûnik, hogy ezek integrálhatják társa- Egyesült Államok, mind a Szovjetunió részérôl, egy „új információs világrend” kiala-
dalmukba az új gyártási technikákat anélkül, hogy a lakosság hatalmas tömegeit át kítását követelik.
kellene költöztetni.” 26
A nagyobb gond azonban, amellyel szembe kell nézniük, belsô természetû: el kell
Ha ez így van, a harmadik hullám új technikai stratégiát kínál a szükségletek hábo- dönteniük, hogyan osszák meg korlátozott erôforrásaikat a távközlés és a közlekedés
rújához. fejlesztése között. Ez ugyanaz a kérdés, mint amivel a technikailag legfejlettebb orszá-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
gok is szembekerülnek. Az alacsony költségû földi adóvevô-állomások, a kibucmére- Az eredeti önfogyasztók

tû, számítógéppel vezérelt öntözési rendszerek, sôt talán az ásványkincsek felkutatá-
sát megkönnyítô modern érzékelô mûszerek és a falusi használatra, kézmûvesipar- Ennek a felfogásnak a mélyén még egy másik szintézis is meghúzódik. Ez felöleli az
ágakhoz tervezett olcsó számítógép-terminálok segítsége is lehetôvé teheti az elsô embereknek a piachoz fûzôdô egész gazdasági kapcsolatrendszerét, tekintet nélkül
hullám társadalmai számára, hogy elkerüljék legalább egy részét azoknak az óriási arra, hogy a piac formája kapitalista vagy szocialista. Arra kényszerít bennünket, hogy
anyagszállítási költségeknek, amelyeket a második hullám országainak fedezniük kel- feltegyük a kérdést: bármely ember összes idejének és munkaerejének mekkora részét
lett. Az ilyen elgondolások ma még kétségkívül utópisztikusnak tûnhetnek. Hamaro- kellene a termelésre, és mekkorát az önfogyasztási tevékenységekre fordítani, vagyis
san eljön azonban az az idô, amikorra már megszokott, hétköznapi dologgá válnak. mennyi idôt és energiát kell a piac számára, illetve a saját magunk számára végzett
munkának szentelni.
Nem sokkal ezelôtt Suharto indonéziai elnök egy tradicionális kard hegyével meg-
nyomott egy elektronikusan mûködô nyomógombot, és ezáltal felavatta azt a mûhol- Az elsô hullám legtöbb országát már bevontuk a pénzrendszerbe. Megtörtént ezek
das kommunikációs rendszert, amelynek az a célja, hogy összekösse egymással az „piacosítása”. Ám noha a világ legszegényebb emberei által megkeresett nyomorúsá-
indonéziai szigettenger egyes részeit.28 Ez a fontos esemény sok szempontból emlékez- gos pénzjövedelem életfontosságú lehet fennmaradásuk szempontjából, a cserére tör-
tet arra, amikor egy évszázaddal ezelôtt az Amerika két partját összekötô vasútvonal ténô termelésbôl származó pénzbevétel csak egy részét alkotja a teljes jövedelmük-
utolsó szakaszának átadásakor beverték az aranyszöget. Ezzel a cselekedetével nek, a többi a részleges önellátásra berendezkedett életmódból származik.
Suharto elnök azokat az új választási lehetôségeket szimbolizálta, amelyeket a harma-
dik hullám nyújt az átalakulásra törekvô országoknak. A harmadik hullám arra ösztönöz bennünket, hogy ezt a helyzetet is új megvilágí-
tásban lássuk. Egyik országban a másik után milliók válnak munkanélkülivé. De va-
Az energia, a mezôgazdaság, a technika és a kommunikáció terén elért ilyen jelle- jon a teljes foglalkoztatás realisztikus cél lehet-e ezekben a társadalmakban? A politi-
gû fejlôdési eredmények mind a mélyben zajló nagyszabású változásra utalnak: kai stratégiák milyen kombinációja hozhat létre egyáltalán – még a mi életünk során
egészen új társadalmak kialakulására – a múlt és a jövô, az elsô és a harmadik hul- – munkahelyeket ennyi ember számára? Vajon maga a „munkanélküliség” kifejezés
lám fúziójának alapján. is kifejezetten a második hullám tipikus fogalmát jelöli, ahogy azt a svéd közgazdász,
Gunnar Myrdal sejtette?30
Elképzelhetünk egy olyan átalakulási stratégiát, ami egyidejûleg támaszkodik mind
a mellékáram jellegû, falvakra orientált, kis tôkeigényû és vidékre telepíthetô ipar- A probléma – írja Paul Streeten, a Világbank munkatársa – „nem a » munkanélkü-
ágakra, mind pedig egyes gondosan kiválasztott, a fejlôdés fô áramlatához tartozó liség« , ez a nyugati fogalom, ami feltételezi a modern ipari szektorban kialakult idô-
technológiákra, mégpedig egy speciális övezetekre felosztott gazdaságban, ami mind- vagy teljesítménybérezést, a munkaerôpiacot, a munkaerô cseréit és a társadalombiz-
kettôt védi és elômozdítja. tosítási fizetségeket... A probléma valójában inkább a szegények, különösen a vidéken
élô szegények anyagi hasznot nem hajtó, nem termelô munkája.” 31 Az önfogyasztó
Jagdish Kapur írta, hogy az emberiség számára hozzáférhetô legfejlettebb tudo- alakjának elôtérbe kerülése a mai jóléti társadalmakban, a harmadik hullámnak ez az
mány és technológia, illetve „Gandhinak az idillikus zöld legelôket, a falusi köztársa- egyik szembeszökô jelensége odavezet, hogy megkérdôjelezzük a második hullám
ságokat megálmodó víziója között ma új egyensúlyt kell teremtenünk”. 29 Ez a kombi- legtöbb közgazdászának legalapvetôbb kiindulási feltevéseit és céljait. 32
náció a gyakorlatban – állítja Kapur – megkívánja „a társadalom teljes átalakítását,
szimbólumaival és értékeivel, oktatási rendszerével, ösztönzô rendszerével, energia- Lehet, hogy hiba a nyugati ipari forradalom utánzása, ami a legtöbb gazdasági
forrásainak elosztásával, tudományos és mûszaki kutatásaival, és más intézményei- tevékenységet átvitte az „A” szektorból (az önfogyasztás szektorából) a „B” szektorba
nek egész sorával együtt”. (a piaci szektorba).
A hosszú távon gondolkodó társadalomtudósok és természettudósok közül egyre A saját használatra való termelést talán inkább pozitív erônek kellene tekintenünk,
többen látják be, hogy éppen ilyen átalakulás készül, ami gyökeresen új szintézis felé nem pedig a régmúlt sajnálatos maradványának.
visz bennünket, ezt pedig röviden így foglalhatnánk össze: Gandhi, mûholdakkal.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az emberek többségének talán arra van szüksége, hogy idejük egy részében mun- Ám már ma is megtehetnék, meglehetôsen alacsony költségek mellett, hogy egysze-
kabérért dolgozhassanak (lehetôleg bizonyos mértékû transzferkifizetésekkel), rû kéziszerszámokat, közösségi mûhelyeket, szakképzett kézmûvesmestereket vagy
és emellett legyenek olyan képzeletdús új stratégiák is, amelyeknek a segítségével tanítókat, bizonyos szintû kommunikációs berendezéseket és – ahol csak lehet –
önfogyasztási tevékenységük „termelékenyebbé” válhat. Valóban, ennek a kétfajta áramfejlesztô generátorokat adjanak azoknak, akik hajlandók „izzadság-egyenérté-
gazdasági tevékenységnek az egymással való intelligensebb összekapcsolása adhatja ket” befektetni saját otthonuk felépítésébe vagy kis földdarabkájuk megmûvelésébe.
kezünkbe a hiányzó kulcsot milliók önfenntartásához. A kormányok dolga, hogy ezt elôsegítô propagandatevékenységet folytassanak és
erkölcsi támogatást is nyújtsanak az önfogyasztóknak.
Ez gyakorlatilag az „önfogyasztáshoz szükséges termelési eszközök” biztosítását je-
lenti – vagyis éppen azt a gyakorlatot, amit a gazdag országok ma folytatnak. A második hullám propagandája sajnos ma még a világ legtávolabbi sarkaiban élô,
A jómódú országokban figyelemre méltó együttmûködés alakul ki a két szektor legszegényebb embereknek is azt a gondolatot ülteti a fejébe, hogy a saját maguk által
között, melynek jegyében a piac hatékony termelési eszközöket bocsát az önfogyasz- készített dolgok eredendôen alacsonyabb rendûek, mint akár a legrosszabb minôségû
tók rendelkezésére: mindenféle hasznos eszközt, a mosógépektôl a kézi barkácsgépe- tömegtermeléssel készült ipari bóvli. Ahelyett, hogy arra nevelnék az embereket,
ken át az elemekkel mûködô akkumulátorcella-vizsgáló berendezésekig. A szegény hogy nagyra értékeljék a második hullám termékeit és ugyanekkor lenézzék saját erô-
országok nyomora azonban gyakran olyan mély, hogy az ô esetükben mosógépekrôl feszítéseiket, lebecsüljék azt, amit saját maguk hoznak létre, a kormányoknak díjakat
vagy elektromos szerszámokról beszélni – legalábbis elsô pillantásra – egy cseppet kellene kitûzniük a legjobb vagy legszellemesebb saját készítésû otthonok és házak,
sem tûnik helyénvalónak. De vajon nem vonhatunk itt párhuzamot az elsô hullám a „legtermelékenyebb” önfogyasztás jutalmazására. Az a tudat, hogy még a világ leg-
civilizációját meghaladni kívánó társadalmakkal? gazdagabb népei körében is egyre jobban növekszik az önfogyasztás, talán segíthet
a legszegényebbek magatartásának megváltoztatásában. A harmadik hullám ugyanis
A francia építész-tervezô, Yona Friedman arra emlékeztet bennünket, hogy a világ a jövô minden társadalmában drámaian új megvilágításba helyezi a piaci és nem pia-
szegényei nem feltétlenül a mi fogalmaink szerinti „munkahelyeket” szeretnének ci tevékenységek egész kapcsolatrendszerét.34
kapni, hanem „ennivalót és tetôt a fejük fölé”. A munkahely csak eszköz ennek eléré-
sére. Az ember pedig gyakran megtermelheti a saját élelemszükségletét és megépíthe- A harmadik hullám elsôrendû fontosságúvá teszi a nem gazdasági és nem mûszaki
ti a saját otthonát, vagy legalábbis közremûködhet ebben a feladatban. Az UNESCO jellegû kérdéseket. Arra késztet bennünket, hogy friss szemmel tekintsünk például az
számára készített tanulmányában Friedman úgy érvelt, hogy a kormányoknak azt oktatásra. Mindenki egyetért abban, hogy az oktatás a fejlôdés szempontjából köz-
kellene ösztönözniük, amit én önfogyasztásnak nevezek, mégpedig oly módon, hogy ponti jelentôségû szerepet játszik. De milyenfajta oktatás?
bizonyos földjogi törvényeket és építési szabályokat lazábban kezelnek. Ezek ugyanis
megnehezítik (sôt, gyakran ténylegesen lehetetlenné teszik) a jogcím nélkül letelepe- Amikor a gyarmati hatalmak bevezették az iskolai oktatást Afrikában, Indiában és
dôk számára, hogy felépítsék vagy továbbfejlesszék saját lakásukat. 33 az elsô hullám világának más részein, akkor vagy az üzemi stílusú iskolákat telepítet-
ték át, vagy saját elit iskoláik miniatûr, tizedrangú utánzatait hozták létre. Ma minde-
Friedman erélyesen sürgeti, hogy a kormányok távolítsák el ezeket az akadályokat nütt megkérdôjelezik a második hullám oktatási modelljeit. A harmadik hullám
és segítsék az embereket abban, hogy gondoskodjanak saját hajlékukról. A szükséges kétségbe vonja a második hullámnak azt az alapfeltevését is, hogy az oktatásnak szük-
segítség megadható „szervezéssel, egyébként nehezen beszerezhetô anyagok rendel- ségképpen iskolai osztálytermekben kell folynia. Ma arra van szükség, hogy a tanulást
kezésükre bocsátásával... és ha lehetséges, a lakóterületek fejlesztésével”, a víz- és kombináljuk a munkával, a politikai küzdelmekkel, a közösségek szolgálatával, sôt a
elektromos áramszolgáltatás biztosításával. Friedman és mások is azt kezdik tudomá- játékkal is. Mind a gazdag, mind a szegény országokban felül kell vizsgálnunk az ok-
sunkra hozni, hogy bármi, ami segít az embereknek, hogy hatékonyabb önfogyasztó- tatásra vonatkozó valamennyi konvencionális feltevésünket.
vá váljanak, éppen olyan fontos lehet, mint a GNP konvencionális mutatójával mért
termelés. Az írni-olvasni tudás például vajon megfelelô cél? Ha igen, mit jelent ez valójában?
Írni tudást és olvasni tudást egyaránt? A kiváló antropológus Sir Edmund Leach az
Az önfogyasztók „termelékenységének” növelése érdekében a kormányoknak az edinborough-i jövôkutatási központ, a Nevis Institute számára készített provokatív
önfogyasztásra irányuló tudományos és mûszaki kutatásra kellene koncentrálniuk. tanulmányában azt fejtegette,35 hogy az olvasás hasznosabb, mint az írás, könnyebb is

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
megtanulni, és hogy nem mindenkinek kell megtanulnia írni. Marshall McLuhan egy A rajtvonal
orális kultúra visszatérésérôl beszél, ami jobban összhangban áll az elsô hullám sok
közösségével.36 A beszédfelismerési technológia hihetetlen új perspektívákat nyit. A harmadik hullám kialakuló civilizációja nem nyújt elôre gyártott modellt a versen-
Új, rendkívül olcsó kommunikációs „nyomógombok” vagy egyszerû mezôgazdasági géshez. A harmadik hullám civilizációja még maga sem alakult ki teljesen. De mind a
gépekbe beépített apró magnetofonok segítségével végül lehetségessé fog válni, hogy szegények, mind a gazdagok számára új, talán felszabadító lehetôségeket nyit meg.
írástudatlan földmûvesek szóbeli utasításokat követve végezhessék munkájukat. Nem az elsô világ gyengeségeire, szegénységére és nyomorúságára irányítja rá a figyel-
Mindezeknek a lehetôségeknek a fényében magának a funkcionális analfabétizmus- met, hanem a benne rejlô erôkre. Az ôsi civilizációnak azok a vonásai, amelyek a
nak a meghatározása is felülvizsgálatra szorul. második hullám szempontjából annyira elmaradottnak tûntek, potenciális elônyként
jelenhetnek meg, ha az elôrehaladó harmadik hullám mércéjéhez viszonyítjuk ôket.
Végül, a harmadik hullám arra ösztönöz bennünket, hogy lépjünk túl a második
hullámnak a motivációval kapcsolatos konvencionális fogalmain is. Gyermekek mil- Ennek a két civilizációnak az összeillése az elôttünk álló években át kell, hogy ala-
lióinak körében a jobb táplálkozás valószínûleg emelni fogja az intelligencia és a funk- kítsa gondolkodásunkat bolygónk szegényeinek és gazdagjainak a kapcsolatait ille-
cionális készségek általános szintjét, miközben egyidejûleg növeli az emberek moti- tôen. A közgazdász Samir Amin arról az „abszolút szükségszerûségrôl” beszél, hogy ki
vációját és produktív tevékenységi késztetéseit. kell törnünk abból a „hamis dilemmából”, amit így foglal össze: „vagy a mai Nyugat-
ról másolt modern technikák, vagy a Nyugaton egy évszázaddal ezelôtt fennállt
A második hullám képviselôi gyakran emlegetik például az indiai falvak lakóinak körülményeknek megfelelô régi technikák”.37 A harmadik hullám éppen ezt a kitö-
vagy a kolumbiai parasztoknak a passzivitását, hiányzó motivációját. Még ha figyel- rést teszi lehetôvé. A szegények és a gazdagok egymás mellett ereszkednek fél térdre,
men kívül hagyjuk is az alultápláltság, a bélférgek és más emésztôrendszeri paraziták, startpozíciót véve fel a jövôbe vezetô új – és a régiektôl elképesztô mértékben eltérô
az éghajlat és az elnyomó politikai rendszerek ellenkezô irányú hatását, vajon annak – verseny rajtvonalánál.
egy része, ami a motiváció hiányának tûnik, nem inkább ezt jelzi-e, hogy az emberek
vonakodnak attól, hogy a jelenben engedjék fenekestôl felforgatni otthonukat,
családjukat és egész életformájukat – annak a kétséges reménynek a kedvéért, hogy
majd évek múlva jobb életük lehet? Mindaddig, amíg a „fejlôdés” egy teljesen idegen
kultúrának a rájuk erôltetését jelenti, és mindaddig, amíg a tényleges javulás elérhe-
tetlennek látszik, az embereknek minden okuk megvan arra, hogy ragaszkodjanak
ahhoz a kevéshez, amijük van.
Mivel az elsô hullám civilizációjának sok jellegzetes vonása – akár Kínában, akár
Iránban – egybecseng a harmadik hullám civilizációjának vonásaival, ez magában
hordja a nem több, hanem kevesebb zavarral, fájdalommal és jövôsokkal járó válto-
zás lehetôségét. Ez az összhang a gyökereinél érintheti azt a jelenséget is, amit a moti-
váció hiányának szoktunk nevezni.
Így tehát a harmadik hullám nem csupán az energia vagy a technika, a mezôgaz-
daság vagy általában a gazdasági élet területén, hanem az emberek gondolatvilágában
és viselkedésében is lehetôséget teremt a forradalmi változásokra.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Kóda:
a folyamok
egybetorkollása [ 24fejezet]
Már nem ott tartunk, ahol egy évtizeddel ezelôtt, amikor felzaklattak azok a változá-
sok, amelyeknek az összefüggései, egymással való kapcsolatai még ismeretlenek vol-
tak. Ma a zavaros változások mögött már egyre inkább összeáll a minta: a jövô kezd
alakot ölteni.
Az egybetorkollás nagy történelmi pillanatában sok háborgó folyam fut össze, hogy
létrehozza a változások tengernyi harmadik hullámát, amely minden órával egyre na-
gyobb lendületet vesz.
A történelmi változásoknak ez a harmadik hulláma nem az ipari társadalom egye-

nes vonalú folytatása, hanem gyökeres irányváltás, gyakran éppen az ellenkezôje
annak, ami azelôtt volt. Nem kisebb eredményt hoz magával, mint az általános és
teljes átalakulást, ami napjainkban legalább olyan forradalmi, mint az ipari civilizáció
hajnala volt 300 évvel ezelôtt.
Ami most történik, az nem csupán technikai forradalom, hanem egy egész új civi-
lizáció kialakulása, a szó legteljesebb értelmében. Ha röviden visszatekintünk a koráb-
biakban elmondottakra, sok szinten egyidejûleg végbemenô, mélyreható és gyakran
párhuzamos változásokat találunk.
Minden civilizáció egyrészt a bioszféra keretén belül, másrészt arra mintegy rátele-
pedve mûködik, és tükrözi, illetve megváltoztatja azt a tarka keveréket, amit annak
lakói és forrásai alkotnak. Minden civilizációnak megvan a maga jellegzetes techno-
szférája: az energiabázis, amire az elosztási rendszerrel összekapcsolódó termelési
rendszer épül. Minden civilizációnak van szocioszférája, ami egymással kölcsönösen
összefüggô társadalmi intézményekbôl áll. Minden civilizációnak megvan az info-
szférája: azok a kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül a szükséges informá-
ció áramlik. Végül minden civilizációnak megvan a maga hatalmi szférája is.
Kóda: a folyamok egybetorkollása [ 381 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezen túlmenôen minden civilizáció jellegzetes kapcsolatrendszert tart fenn a kül- Az esélyek azonban nem a totális pusztulás, hanem a végsô túlélés, a siker mellett
világgal, ami lehet kizsákmányoló, szimbiózisra törekvô, harcos vagy békés jellegû. szólnak. Fontos tudnunk, hogy a változások fô áramlata merre visz bennünket, mifé-
Legvégül pedig minden civilizációnak megvan a saját szuperideológiája: a kulturális le világ fog valószínûleg kialakulni, ha sikerül kikerülnünk a közvetlenül elôttünk
eszmék, feltevések és meggyôzôdések sûrûn összeszövôdô hálózata, amelyek igazol- leselkedô veszélyek közül a legrosszabbakat. Röviden tehát, milyenfajta társadalom
ják mûködését és megadják az ember számára a valóság felfogásának kereteit. ölt formát a szemünk elôtt?
A harmadik hullám – ma már jól látható módon – forradalmi, önmagukat felerô-

sítô változásokat hoz magával, egyidejûleg mindezeken a különbözô szinteken. Ebbôl A holnap alapelvei
nemcsak a régi társadalom felbomlása következik, hanem az új civilizáció alapjainak
megteremtése is. A harmadik hullám civilizációjának – elôdjétôl eltérôen – az energiaforrások elké-
pesztô változatosságára kell támaszkodnia (és ezeken is fog alapulni): hidrogén alapú,
Ahogy a második hullám intézményei összeomlanak a fejünk fölött, a bûnözés ter- geotermális, árapály-, biomassza- és villámkisülés-energiára, napenergiára, és talán a
jed, a kiscsaládok sorozatos töréseket szenvednek, a valaha megbízható hivatali appa- fejlett magfúziós energiára is, valamint olyan más forrásokra, amelyeket az 1980-as
rátusok hebegnek-habognak és rosszul funkcionálnak, az egészségügyi intézmények években még nem lehet elôre látni. (Míg egyes atomerômûvek kétségkívül továbbra
rendszere recseg-ropog, és az ipari gazdaságok veszedelmesen imbolyognak, gyakran is mûködni fognak, még akkor is, ha a Three Mile Island-i szerencsétlenségnél súlyo-
csak romlást és pusztulást látunk magunk körül. A társadalmi hanyatlás azonban az sabb katasztrófák sorozatát szenvedjük el, a nukleáris energiafelhasználás végül –
új civilizáció születésének komposztágya. Az energia, a technika, a családszerkezet, mindent egybevetve – költséges és veszedelmes kitérônek fog bizonyulni.)
a kultúra terén és sok más területen is most illesztjük a helyükre azokat az alapvetô
struktúrákat, amelyek ennek az új civilizációnak a fô jellemvonásait fogják meghatá- Az új, változatos energiabázishoz vezetô átmenet rendkívül akadozó és egyenetlen
rozni. lesz, és a bôségek, hiányok és holdkóros áringadozások szaggatott ritmusú sorozatán
keresztül valósul meg. Ám a hosszú távon elérhetô cél elég világosnak tûnik – az
Valóban, most elôször azonosíthatjuk ezeket a fô jellemzôket, sôt bizonyos mér- egyetlen energiaforrásra alapozott civilizáció felváltása egy másikkal, ami sok forrás-
tékig a köztük levô kapcsolatokat is. Bátorságot önthet belénk, hogy a harmadik hul- ra biztonságosabban támaszkodik. Végül olyan civilizáció fog létrejönni, ami ismét ön-
lám még embrióállapotban lévô civilizációja nem csupán következetes képet mutat, magukat fenntartó és megújítható, nem pedig kimeríthetô energiaforrásokon alapul.
és mind ökológiai, mind gazdasági értelemben alakíthatónak bizonyul, hanem – ha
valóban összeszedjük az eszünket és komolyan rászánjuk magunkat, hogy a legjobb A harmadik hullám civilizációja továbbá ugyancsak sokkal változatosabb technikai
irányban formáljuk – tisztességesebbé és demokratikusabbá tehetô, mint a mostani alapon fog nyugodni, ami a biológia, a genetika, az elektronika és az anyagtudomány,
világunk. valamint az ûrkutatás és a tengerkutatás eredményeit használja fel. Míg egyes új tech-
nológiák még nagy energiaigényt fognak támasztani, a harmadik hullám technikája
Ezzel semmi esetre sem akarjuk azt sugallni, hogy ez elkerülhetetlenül így is fog általában nem több, hanem kevesebb energiát fog igényelni. A harmadik hullám
történni. Az átmenet idôszakát szélsôséges társadalmi szakadások és vad gazdasági technikája nem lesz olyan tömeges és ökológiailag olyan veszélyes, mint a múlté. Sok
kilengések, a társadalmi csoportok összeütközései, elszakadási törekvések, technikai technológia kisléptékû és egyszerûen kezelhetô lesz, és a termelési rendszert eleve
zavarok és katasztrófák, politikai forrongás, erôszak, háborúk és háborús fenye- úgy tervezik meg, hogy az egyik iparág hulladékai nyersanyagként felhasználhatók
getések fogják jellemezni. A felbomló intézmények és értékrendszerek társadalmi legyenek egy másik számára.
klímájában autoritárius demagógok és mozgalmak fognak felbukkanni – a hatalom
megszerzésére törekedve, ami esetleg sikerülni is fog nekik. Egyetlen intelligens A harmadik hullám civilizációjában mindenek közül a legalapvetôbb fontosságú
ember sem tudhatja magabiztosan elôre az eredményeket. Két civilizáció összeüt- nyersanyag egy kimeríthetetlen forrás lesz – az információ, beleértve képzeletvilágun-
közése titáni veszedelmekkel jár. kat is. Alkotó képfantáziánk és a megfelelô információk segítségével képesek leszünk
helyettesíteni a mai kimeríthetô forrásokat, noha ezt a váltást – megint csak túlságo-
san gyakran – drasztikus gazdasági kilengések és megtorpanások fogják kísérni.
[ 382 ] A harmadik hullám Kóda: a folyamok egybetorkollása [ 383 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az információ minden másnál fontosabbá válása azt jelenti, hogy az új civilizáció A gyár a harmadik hullám civilizációjában nem szolgálhat többé modellként más
átstrukturálja az oktatást, újra meghatározza a tudományos kutatás programjait és – intézményfajták számára. Elsôdleges funkciója nem lehet többé a tömegtermelés.
mindenekfölött – újjászervezi a kommunikációs eszközöket. A mai nyomtatott és A harmadik hullám üzemei már ma is demasszifikált – gyakran testre szabott – végter-
elektronikus tömegtájékoztatási eszközök teljesen alkalmatlanok arra, hogy meg- mékeket gyártanak. Olyan fejlett módszereket alkalmaznak, mint a holisztikus vagy
küzdjenek a várható kommunikációs terheléssel és biztosítsák a túléléshez szükséges „presto” termelés. Végül pedig kevesebb energiát és kevesebb nyersanyagot fognak
kulturális változatosságot. Ahelyett, hogy mindössze néhány tömegtájékoztatási felhasználni, kevesebb veszteséggel, kevesebb összetevôbôl kiindulva, és ugyanakkor
eszköz uralkodna a kultúrában, a harmadik hullám civilizációja interaktív, sokkal több tervezési intelligenciát fognak megkívánni. Az lesz a legjelentôsebb válto-
demasszifikált médiára fog támaszkodni, rendkívül változatos és gyakran kifejezetten zás, hogy a gépi berendezések egy részét nem közvetlenül a dolgozók, hanem maguk
személyre szóló képeket juttatva el a társadalom tudatvilágába. a fogyasztók fogják irányítani, mégpedig távolról.
Messzire elôretekintve, a televízió át fogja adni a helyét az „individeó”-nak, a vég- Azok, akik a harmadik hullám üzemeiben dolgoznak, sokkal kevésbé ismétlôdô és
sôkig egyénre szabott mûsorszolgáltatásnak, egy-egy alkalommal akár csupán egyet- lealacsonyító munkát fognak végezni, mint azok, akik még a második hullámhoz tar-
len személyhez küldve információt. Esetleg különféle gyógyszereket is fogunk hasz- tozó munkakörök fogságában maradnak. Munkájuk ritmusát nem mechanikus szál-
nálni, talán még az agytól agyig ható közvetlen kommunikáció és az elektrokémiai lítószalagok fogják megszabni. Munkahelyükön a zajszint alacsony lesz. A dolgozók a
kommunikáció olyan formáit is, amiket ma még alig sejthetünk. Ezek mindegyike számukra legmegfelelôbb idôpontokban fogják kezdeni, illetve befejezni a munkát.
riasztó, bár nem megoldhatatlan politikai és erkölcsi problémákat fog felvetni. Maguk a munkahelyek humánusak és egyénre szabottak lesznek, gyakran virágokkal
és zöld növényekkel díszített terekkel a gépek között. A fizetéseket és járulékos jutta-
A hatalmas központi számítógép, surrogó szalagjaival és bonyolult hûtési rendsze- tásokat – bizonyos elôre meghatározott keretek között – egyre inkább a dolgozók
rével – ahol még egyáltalán létezik – át fogja adni a helyét az intelligencia miriádnyi egyéni kívánságaihoz fogják igazítani.
chipjének, amelyek ilyen vagy amolyan formában be fognak épülni minden otthon-
ba, a kórházakba és a szállodákba, minden jármûbe és készülékbe – gyakorlatilag A harmadik hullám üzemeit egyre inkább a nagyvárosokon kívül fogjuk megtalál-
minden téglába. Az elektronikus környezet a szó szoros értelmében beszélgetni fog ni. Valószínûleg jóval kisebbek lesznek, mint a múlt üzemei, és kisebb méretû, de na-
velünk. gyobb önigazgatási hatáskörrel rendelkezô szervezeti egységekbôl fognak felépülni.
Az információra alapozott, magas szinten elektronizált társadalom irányában bekö- A harmadik hullám irodái sem fognak többé emlékeztetni a mai irodákra. Az iro-
vetkezô váltás – a széles körben elterjedt hibás felfogással ellentétben – nem növelni, dai munka mai alapvetô eszköze – a papír – lényegében véve (bár nem teljesen) el
hanem még tovább fogja csökkenteni igényeinket a drága energiafelhasználás terén. fog tûnni. A csattogó írógépek elcsendesednek. Az irattartó szekrények összezsugo-
rodnak. Ahogy az elektronika sok régi feladatot megszüntet, a titkárnôk szerepe telje-
A társadalom számítógépesítése (vagy – talán helyénvalóbb kifejezéssel – „infor- sen átalakul, és ugyanakkor új lehetôségek nyílnak meg elôttük. Az iratok számos
mációsítása”) nem fog az emberi kapcsolatok további elszemélytelenedéséhez vezetni. íróasztalon át, egymást követô lépések sorozatán keresztül történô továbbításának és
Mint ahogy a következô fejezetben látni fogjuk, az emberek továbbra is fognak a számoszlopok begépelésének végeérhetetlenül ismétlôdô feladatai egyre kevésbé
bánkódni, sírni, nevetni, egymásnak örülni és játszani, de nagyon megváltozott kör- fontossá válnak, miközben az egyes adminisztratív dolgozók saját belátása szerint
nyezetben. hozott döntések jelentôsége növekszik, és egyre több alkalmazott hozhat kisebb-
nagyobb horderejû döntéseket.
A harmadik hullám energiaformáinak, technológiáinak és információs eszközeinek
integrációja fel fogja gyorsítani a forradalmi változásokat abban is, ahogyan dolgo- A jövô üzemeinek és irodáinak mûködtetéséhez a harmadik hullám vállalatainak
zunk. Gyárakat még mindig építenek (és a világ egyes részein még több évtizeden át olyan dolgozókra lesz szükségük, akik ötletekben gazdagok és nemcsak betanult vála-
továbbra is építeni fognak), de a harmadik hullám üzemei már alig emlékeztetnek szokra képesek, hanem önálló döntésekre is. Az ilyen dolgozók felkészítéséhez az
azokra, amiket eddig ismertünk, és – legalábbis a gazdag országokban – az üzemi iskoláknak egyre inkább el kell térniük a jelenleg használatos módszerektôl, amelyek
munkát végzô emberek száma továbbra is meredeken csökkenni fog.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
még mindig nagyrészt a második hullámhoz illô dolgozók képzését szolgálják, erôsen sejtekké válnak, amelyeknek a mainál sokkal jelentékenyebb gazdasági, egészségi,
ismétlôdô jellegû munkafeladatokra készítve elô az embereket. oktatási és más társadalmi funkciói lesznek.
A legszembetûnôbb változás azonban a harmadik hullám civilizációjában való- Mégis az a legvalószínûbb, hogy a felsorolt intézmények közül önmagában egyik sem
színûleg az a váltás lesz, melynek során a munka mind az irodákból, mind az üzemek- fog annyira fontos, központi szerepet játszani – még az otthon sem –, mint amilyet a
bôl visszakerül az otthonokba. templom vagy a gyár játszott a múltban. Mert az új társadalom valószínûleg nem az
új intézmények hierarchiájára, hanem inkább azoknak a hálózatára fog épülni.
Természetesen nem minden munkafeladatot lehet, szabad vagy kell bevinni az
emberek otthonába. De ahogy az alacsony költségû kommunikácó helyettesítheti a Ez arra utal, hogy a holnap vállalatai (és szocialista termelôszervezetei) többé nem
magas költségû közlekedést, ahogy növeljük az intelligencia és a képzelôerô szerepét fognak más társadalmi intézmények fölébe tornyosulni. A harmadik hullám társadal-
a termelésben, tovább csökkentve a nyers fizikai erô vagy a rutinszerû szellemi mun- maiban a vállalatokat olyan komplex szervezeteknek fogják tekinteni, amelyek nem
ka szerepét, a harmadik hullám társadalmaiban a dolgozók jelentôs része munkájá- csupán a profitszerzésre vagy a „termelési kvóták” teljesítésére, hanem egyidejûleg
nak legalábbis egy részét otthon fogja végezni, míg a gyárakban csak azokat fogják többszörös célok elérésére törekednek. Ahelyett, hogy egyetlen olyan „fô célt” követ-
foglalkoztatni, akik ténylegesen kézzelfogható anyagok megmunkálását végzik. hetnének, amirôl a legtöbben a mai vezetôk közül annak idején megtanulták, hogy
arra és szinte csakis arra kell koncentrálniuk, a harmadik hullám éles eszû menedzse-
Ez adja a kulcsot a kezünkbe a harmadik hullám civilizációjának idején kialakuló rei egyidejûleg több célra fognak figyelmet fordítani (és valamennyinek az eléréséért
új intézményszerkezet megértéséhez. Egyes társadalomtudósok felvetették, hogy az személyesen felelôsnek is fogják tartani ôket).
információ fontosságának növekedése miatt a holnap központi intézményének szere-
pét – felváltva az üzemeket – az egyetemek fogják betölteni. Ez a szinte kizárólag Ahogy a vállalat – akár önként, akár kényszerûségbôl – érzékenyebbé válik azok-
egyetemi körökbôl származó elgondolás azonban azon a szûk látókörûségrôl tanús- ra az ökológiai, politikai, szociális, kulturális és erkölcsi tényezôkre, amelyeket gazda-
kodó elôítéleten alapul, hogy csak az egyetemek adhatnak otthont az elméleti tudás- sági szempontból ma nem tartanak fontosnak, s éppen ezért általában elhanyagolnak,
nak, és alig tekinthetô többnek, mint fantáziaképnek, ami csak a professzorok vágyai- a vállalati vezetôk bér jellegû és egyéb juttatásai egyre inkább tükrözni fogják ezt a
ról árulkodik. többfunkciós szemléletet.
A multinacionális vállalatok vezetôi a maguk részérôl a vállalatvezetés berkeiben A második hullám társadalmának fogalmai a hatékonyságot illetôen rendszerint a
látják a holnap fô eszmei tengelyét. Az „információmenedzserek” saját számítógépes vállalatnak azt a képességét tükrözik, hogy közvetett költségeit milyen mértékben
termináljaikat tekintik az új civilizáció középpontjának. A természettudósok elsôsor- tudja átterhelni a fogyasztókra vagy az adófizetôkre. Ezek a fogalmak át fognak érté-
ban az ipari kutatási laboratóriumok felé fordulnak nagy várakozással. Néhányan a kelôdni, mégpedig úgy, hogy magukba foglalják a rejtett társadalmi, gazdasági és
megmaradt hippik közül a mezôgazdasági kommunák újjáélesztését látják a legfonto- egyéb költségeket is, amelyek gyakran utólagos gazdasági költséggé válnak. A kizáró-
sabbnak az általuk elképzelt új középkori jövôben. Mások a „gyönyörök kertjére” lag gazdasági kategóriákban való szûk látókörû gondolkodás, ami jellemzô volt a má-
áhítoznak, ami egy csupa szórakozással átitatott illuzórikus társadalomban rájuk vár. sodik hullám menedzsereire, kevésbé gyakran fog elôfordulni.
Ami engem illet, ezek közül – a korábban elmondott okok miatt – egyikre sem sza- Ahogy a harmadik hullám civilizációjának alapelvei kezdik irányítani a világot, a
vaznék szívesen. Az én jelöltem valójában az otthon. vállalat is – mint a legtöbb más szervezet – gyökeres szerkezeti átalakuláson fog
keresztülmenni. A harmadik hullám társadalma nem a futószalagok tempójához
Meggyôzôdésem, hogy a harmadik hullám civilizációjában az otthon meglepôen szinkronizált ritmusban, hanem rugalmas idôbeosztás szerint fog élni. A tömegtársa-
nagy fontosságra fog szert tenni. Az önfogyasztás kialakulása, az elektronikus ottho- dalomra jellemzô, szélsôségesen standardizált viselkedési formák, eszmék, nyelvi kife-
nok terjedése, az új szervezeti struktúrák létrehozása az üzleti életben, a termelés jezésmódok és életstílusok helyett a harmadik hullám társadalma a szegmentációra
automatizálása és demasszifikálása – mind-mind arra mutat, hogy a holnap társadal- és a sokféleségre fog épülni. A harmadik hullám nem koncentrálni fogja a lakosságot,
mában az otthon ismét központi szerepet fog játszani. Az otthonok olyan alapvetô az energiát és az élet más fontos tényezôit, hanem szétosztja azokat és dekoncentrá-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lódik. A nagy méreteket és a „minél nagyobb, annál jobb” elvét félretéve, a harmadik A harmadik hullám polgárai idôközben új felfogást alakítanak ki a természetrôl,
hullám társadalma meg fogja érteni és alkalmazni fogja a „megfelelô méretek” elvét. a haladásról, az evolúcióról, az idôrôl, a térrôl, az anyagról és az okság elvérôl. Gon-
Ahelyett, hogy erôsen centralizált társadalmat hoznának létre, a harmadik hullám dolkodásmódjukat kevésbé fogják gépi analógiák befolyásolni, inkább olyan fogalmak
idején az emberek fel fogják ismerni a sok decentralizált döntés értékét. lesznek rá hatással, mint például a folyamat, a visszacsatolás és az egyensúlyhiány.
Jobban felismerik a szakadásokat, amelyek közvetlenül következnek a folyamatosság-
Az ilyen változások éles eltávolodást jelentenek a régimódi „standard” bürokráciá- ból. Seregnyi új vallás, új tudományos fogalom, az emberi természettel kapcsolatos új
tól, és az új stílusú üzleti, kormányzati, oktatási és más szervezetek széles választéká- felfogás és új mûvészeti forma fog kialakulni – sokkalta gazdagabb változatossággal,
nak létrejöttéhez fognak vezetni. Ahol a hierarchiák megmaradnak, ezek is laposabb mint ami lehetséges vagy szükséges volt az ipari kor idején. A kialakuló „poli-
piramist fognak alkotni, és többé-kevésbé átmeneti jellegûek lesznek. Sok új szerve- kultúrát” kavargó örvények fogják szaggatni mindaddig, amíg ki nem fejlôdnek a
zet nem fog ragaszkodni az „egy ember, egy fônök” elvén felépülô munkaszervezés- csoportkonfliktusok megoldásának új formái. (A mai fantáziátlan jogrendszerek
hez. A munka világa olyanná válik, ahol – legalábbis átmenetileg – több embernek áll szánalmasan alkalmatlanok egy igen sokrétû társadalom számára.)
majd hatalmában, hogy kisebb-nagyobb jelentôségû döntéseket hozzon.
A társadalom növekvô differenciálódása csökkenti a nemzetállam szerepét, ami
A harmadik hullámhoz vezetô átmeneti szakaszt járva, rövid távon minden társa- mostanig a standardizáció egyik fô ereje volt. A harmadik hullám civilizációja a hata-
dalomnak szembe kell néznie a munkanélküliség elmélyülô problémáival. Az 1950- lom új felosztásán fog alapulni, amelyben a nemzetnek mint olyannak nem lesz többé
es évektôl kezdve a fehérgalléros és a szolgáltatási szektorban bekövetkezett hatalmas olyan erôs befolyása, mint valaha volt, s ugyanakkor más intézmények – a multi-
növekedés felszívta azoknak a munkásoknak a millióit, akiket a zsugorodó gyártási nacionális vállalatoktól az autonóm körzetekig vagy akár a városállamokig – nagyobb
szektor nem tudott többé foglalkoztatni. Ma, amikor sor kerül a fehérgalléros mun- jelentôségre tesznek szert.
kafeladatok automatizálására is, komoly kérdéssé vált, hogy vajon a hagyományos
szolgáltatási szektor – további bôvülése esetén – képes lesz-e felvenni a munka nélkül Ahogy a nemzeti piacok és a nemzetgazdaságok darabokra hullanak, a régiók
maradókat. Egyes országok megpróbálják felesleges létszámduzzasztással, a közintéz- hatalma növekedni fog. Ezek közül egyesek máris nagyobbra duzzadtak, mint a múlt
mények és a magánvállalatok irodai apparátusának növelésével, a felesleges dolgozók nemzetgazdaságai és nemzeti piacai. Új szövetségek alakulhatnak ki, amelyek nem
exportálásával és hasonló módszerekkel álcázni ezt a problémát. Maga a probléma annyira a földrajzi közelségen, mint inkább a közös kulturális és vallási gyökereken,
azonban a második hullám gazdaságának keretei között megoldhatatlan marad. a közös ökológiai környezeten és a közös gazdasági érdekeken fognak alapulni. Egy
észak-amerikai régió esetleg szorosabb kapcsolatokat alakíthat ki egy európai vagy
Ennek belátása segíthet abban, hogy megértsük a termelô és a fogyasztó fokozato- japáni régióval, mint közvetlen szomszédaival, vagy akár saját országának kormányá-
san bekövetkezô összeolvadásának jelentôségét, amit „önfogyasztásnak” neveztem. val. Mindezeket pedig nem valamilyen egységes világkormány, hanem új transzna-
A harmadik hullám civilizációja magával hozza egy óriási gazdasági szektor újjászüle- cionális szervezetek sûrû hálózata fogja összefogni.
tését, amely nem a cserére, hanem a saját használatra való termelésen alapul, egy
olyan szektorét, ami nem a piac számára folytatott tevékenységre, hanem a „csináld A gazdag országok határain kívül az emberiség még nem iparosodott háromnegyed
magad” elvére épül. Ez a drámai fordulat – a „piacosítás” háromszáz éve után – egy- része új eszközökkel fog küzdeni a szegénység ellen, és nem fogja többé megkísérel-
részt megköveteli, másrészt lehetôvé teszi, hogy radikálisan új módon fogjuk fel vala- ni, hogy vakon utánozza a második hullám társadalmait, de az elsô hullám körülmé-
mennyi gazdasági problémánkat, a munkanélküliségtôl és a jóléttôl kezdve egészen a nyeivel sem fogja beérni. Az egyes régiók speciális vallási vagy kulturális karakteré-
munka és a szabadidô szerepéig. nek megfelelôen gyökeresen új fejlesztési stratégiák fognak kialakulni, amelyeket
tudatosan a jövôsokk enyhítésére terveznek meg.
A fordulat magával fogja hozni a „házimunka” szerepének változó értékelését is a
gazdaságban, és alapvetô változásokat hoz a nôk szerepében, akik még mindig a házi- Sok úgynevezett „fejlôdô ország” többé nem engedi meg magának, hogy saját vallá-
munkát végzôk nagy többségét alkotják. A piacosítás erôteljes hulláma, amely átvonult si hagyományait, családszerkezetét és társadalmi életét könyörtelenül szétszaggassa
a Földön, most bukik át a csúcsponton, és tarajos habjai a jövô civilizációjának a szem- abban a hiú reményben, hogy az iparosodott Nagy-Britannia, Németország, az Egye-
pontjából fontos, de ma még elképzelhetetlen újdonságokat hordanak magukban. sült Államok vagy akár a Szovjetunió tükörképét hozza létre. Ehelyett meg fogja kísé-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
relni, hogy inkább saját múltjára építkezzen, figyelembe véve, hogy bizonyos voná- Röviden, egy praktópia pozitív, sôt forradalmi alternatívát nyújt, és mégis a reáli-
sok egymáshoz illenek, amelyek az elsô hullám társadalmaira jellemzôek, illetve most san elérhetô lehetôségek határain belül marad.
bukkannak fel újra (fejlett technikai bázison) azokban az országokban, amelyeket
már elért a harmadik hullám. A harmadik hullám ilyen értelemben pontosan ez: maga a praktopisztikus jövô.
Megpillanthatunk benne egy olyan civilizációt, ami teret biztosít az egyéni különb-
ségeknek és magába öleli (nem pedig elnyomja) a faji, regionális, vallási és szubkul-
Praktópia turális változatosságot. Olyan civilizáció, ami jelentôs mértékben az otthonok körül
épül ki. Olyan civilizáció, ami nincs borostyánba fagyva, hanem lüktet az újításoktól,
Teljesen új életmód körvonalait látjuk tehát magunk elôtt, ami nemcsak az emberek- s emellett mégis képes helyet biztosítani a viszonylagos stabilitásnak is – azok számá-
re, hanem egész bolygónkra is kihatással lesz. Az itt vázolt új civilizációt aligha lehet ra, akiknek arra van szükségük. Olyan civilizáció, aminek nem kell többé a piacosí-
utópiának tekinteni. Mély problémákkal fog küszködni, amelyek közül néhányat meg tásra fordítania a legjobb energiáit. Olyan civilizáció, ami nagy szenvedélyeket képes
fogunk vizsgálni a következô oldalakon. Az én és a közösség problémáit. Politikai irányítani a mûvészet világába. Olyan civilizáció, ami elôzmények nélküli történelmi
problémákat. Az igazságszolgáltatás, az egyenlôség és az erkölcs problémáit. Az új gaz- választások elôtt áll – például a genetika és az evolúció terén, hogy csak egyetlen
dasággal (és különösen a foglalkoztatás, a jólét és az önfogyasztás kapcsolataival) területet említsünk –, és új erkölcsi normákat hoz létre, hogy megküzdhessen ezek-
összefüggô problémákat. Ezek mind – sok más gonddal együtt – harcos szenvedélye- kel a komplex kérdésekkel. Végül pedig olyan civilizáció, ami – legalábbis poten-
ket fognak ébreszteni. ciálisan – demokratikus és humanisztikus, jobb egyensúlyt tart fenn a bioszférában,
és nem függ többé veszélyes mértékig a világ többi részétôl elvárt és kikényszerített
Ám a harmadik hullám civilizációja nem is „antiutópia”. Nem felnagyított 1984, támogatástól. Ezt a praktópiát elérni nehéz, de nem lehetetlen feladat.
vagy életre keltett Szép új világ. Ezek a ragyogó könyvek – és a belôlük származtatható
tudományos fantasztikus történetek százai – olyan jövôt festenek le, amiben erôsen A mai változások nagy folyamai tehát – mind egybetorkollva – ellenállhatatlanul
centralizált, bürokratizált és standardizált társadalmak léteznek, ahol eltörlik az egyé- sodornak bennünket egy megvalósítható, és most még tetszésünk és képességeink
ni különbségeket. Mi most pontosan az ellenkezô irányba haladunk. szerint alakítható ellencivilizáció felé, ami alternatívát jelent az egyre jobban elavuló,
egyre inkább megmerevedô és mûködésképtelenné váló ipari rendszerhez képest.
A harmadik hullám mélyreható kihívásokat hoz magával az emberiség számára –
ökológiai fenyegetéseket, a nukleáris terrorizmus és az elektronikus fasizmus veszé- Egyetlen szóval kifejezve – praktópia felé haladunk.
lyeit –, mégsem tekinthetô az iparosítás rémlátomásszerû lineáris kiterjesztésének.
Ehelyett egy új világot pillanthatunk meg, amit „praktópiának” nevezhetünk. Ez nem
a „minden világok legjobbika”, de nem is a legrosszabbika, hanem olyan világ, ami A rossz kérdés
egyrészt praktikusan megvalósítható, másrészt régi világunknál kívánatosabb. Egy
praktópia – eltérôen az utópiától – nem mentes a betegségektôl, a politikai hitvány- Miért történik ez? Miért válik a régi második hullám útja hirtelen járhatatlanná?
ságoktól és a rossz erkölcsöktôl sem. Nem olyan statikus, vagy valószerûtlen tökéle- Miért kell az új civilizáció árhullámának oly sietôsen összeütköznie a régi civilizá-
tességbe fagyott, mint a legtöbb utópia. És nem is reakciós, vagyis nem a múlt vala- cióval?
milyen képzeletbeli ideáljának modelljét próbálja követni.
Senki sem tudja. A történészek még ma, 300 év után sem tudják pontosan meg-
Másrészt, egy praktópia nem testesíti meg egy „antiutópia” kikristályosodott találni az ipari forradalom „okát”. Mint láttuk, minden egyes akadémiai testületnek
gonoszságát sem. Nem könyörtelenül antidemokratikus. Nem eredendôen militarista. vagy filozófiai iskolának megvan a maga kedvenc magyarázata. A technikai determi-
Nem alacsonyítja le saját polgárait, arctalan egyformaságba taszítva az emberek töme- nisták a gôzgépre, az ökológusok Nagy-Britannia erdeinek kipusztítására, a közgaz-
geit. Nem pusztítja el szomszédait és nem rombolja le környezetét. dászok a gyapjú árának ingadozásaira mutatnak rá. Mások a vallási vagy a kulturális
változásokat, a reformációt vagy a felvilágosodást hangsúlyozzák, netán más jelensé-
geket emelnek ki.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A mai világban is azonosíthatunk számos, egymással kölcsönhatásban álló okot. megváltoztathatja még a kilátásokat. Háborúk, gazdasági összeomlások és ökológiai
Egyes szakértôk a nyersolaj kimeríthetô készleteivel szemben megnyilvánuló növek- katasztrófák jutnak azonnal az eszünkbe. Miközben senki sem tudja megállítani a
vô szükségletekre és a világ népességének eszeveszett növekedésére, vagy a globális változások legutóbbi történelmi hullámát, a szükségszerûség és a véletlen egyaránt
szennyezés egyre vészesebb méreteket öltô fenyegetésére mutatnak rá, mint olyan mûködik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem befolyásolhatjuk az események
kulcsfontosságú erôkre, amelyek a bolygóméretû strukturális változások mögött rej- folyását. Ha helyes az, amit a pozitív visszacsatolásról elmondtam, gyakran egyetlen
lenek. Mások a második világháború óta elért hihetetlen tudományos és mûszaki kis „lökés” is hatalmas méretû változásokhoz vezethet a rendszerben.
fejlôdésben és az annak nyomában járó társadalmi és politikai változásokban látják az
okokat. Megint mások a még nem iparosodott világ felébredését és az ebbôl következô A mai döntések, amelyeket egyéni, közösségi vagy kormányzati szinten hozunk
politikai zûrzavart hangsúlyozzák, ami fenyegeti az olcsó energiához és olcsó nyers- meg, elterelhetik, más irányba fordíthatják vagy új csatornákba vezethetik a változá-
anyagokhoz való hozzájutásunkat biztosító életfontosságú vonalakat. sok rohanó folyamait. Minden nép másképpen reagál azokra a kihívásokra, amelye-
ket a hullámok harca, a második hullám szószólói és a harmadik hullám apostolai
Felidézhetünk látványos értékváltásokat: a szexuális forradalmat, a fiatalok moz- között folyó küzdelem jelent. Az oroszok egy bizonyos módon válaszolnak ezekre a
galmait az 1960-as években, a munkával kapcsolatos attitûdök gyors változásait. kihívásokra, az amerikaiak másféleképpen, a japánok, a németek, a franciák vagy
Kiragadhatjuk a fegyverkezési versenyt, ami egyes területeken nagyban felgyorsítot- a norvégok megint másképpen, és az egyes országok valószínûleg nem egyre hason-
ta a technikai fejlôdést. A harmadik hullám okát – alternatív lehetôségként – keres- lóbbá, hanem egymástól egyre inkább különbözôvé válnak.
hetjük korunk kulturális és ismeretelméleti változásaiban is, amelyek talán éppen
olyan mélyrehatóak, mint a reformáció és a felvilágosodás együttvéve. Vagyis rátalál- Az egyes országokon belül ugyanez a helyzet. Kis változások óriási következmé-
hatunk a nagy történelmi egybetorkollás felé tartó változásfolyamok tucatjaira, nyekkel járhatnak – a vállalatok, a kórházak, az iskolák, az egyházak és a lakókörze-
sôt százaira is, amelyek mind kölcsönösen összefüggnek, kiváltó okként hatva és tek világában egyaránt. És éppen ez az, amiért – mindennek ellenére – még mindig
következményként visszahatva egymásra. Megdöbbentô pozitív visszacsatolási körö- számítanak az emberek általában, sôt az egyes emberek is.
ket találhatunk a társadalomban, amelyek hatalmas mértékben felgyorsítanak és
felerôsítenek bizonyos változásokat, valamint negatív visszacsatolási köröket is, Ez azért is különösen igaz, mert az elôttünk álló változások nem automatikus hala-
amelyek más változásokat elnyomnak. A forrongásnak ebben a viharos idôszakában dás, hanem konfliktusok következményeként jönnek létre. Az elmaradottabb régiók
találhatunk párhuzamot ahhoz a nagy „ugráshoz” is, amelyet olyan tudósok írtak le, minden egyes technikailag fejlett országban azért küzdenek, hogy kiteljesíthessék ipa-
mint Ilya Prigogine, s melynek során valamely egyszerûbb szerkezet – részben vélet- rosodásukat. Megkísérlik védelmezni a második hullámhoz tartozó üzemeiket és az
lenszerû hatások következtében – hirtelen a komplexitás és a változatosság teljesen ezekben meglévô munkahelyeket. Ez frontális összeütközést idéz elô azokkal a
új, magasabb szintjére tör fel. régiókkal, amelyek már messzire elôrehaladtak a harmadik hullám mûszaki bázisá-
nak kiépítésében. Az ilyen csaták megosztják a társadalmat, de gyakran új alkalmat is
Amit nem találhatunk meg, az a harmadik hullámnak a feltételezett egyetlen vagy teremtenek a hatékony politikai és társadalmi cselekvésre. A második és a harmadik
„fô” oka, ha úgy értelmezzük azt, mint egyetlen független változót vagy függvénykap- hullám képviselôi között zajlik a hullámok harca, melynek megvívására hadba száll
csolatot, ami elôidézi az események láncolatát. Csakugyan, azt kérdezni, hogy mi „az” minden közösség, ez azonban nem jelenti azt, hogy más küzdelmek elveszítik fontos-
ok, valószínûleg a kérdés rossz megfogalmazását jelenti, vagy akár magát a rossz kér- ságukat. Az osztályellentétek, a faji összeütközések, a fiatalok és az öregek között
dést. „Mi az oka a harmadik hullámnak?” – könnyen lehet, hogy ez a kérdés valójá- fellépô generációs konfliktusok tömege, amit másutt „a középkorúak imperializmu-
ban nem a harmadik, hanem a második hullám kérdése. sának” neveztem, továbbá a régiók, a nemek és a vallások közötti konfliktusok mind
folytatódnak. Egyesek ezek közül ki fognak élesedni. De mindegyik konfliktus a hul-
Amikor ezt mondjuk, nem leértékelni akarjuk az oksági összefüggéseket, hanem lámok harca alá rendelôdik és attól befolyásolva alakul. A hullámok harca az, ami a
megpróbáljuk felismerni azok komplexitását. A történelmi szükségszerûség gondola- legalapvetôbb módon meghatározza a jövôt.
tát sem akarjuk sugallni. Lehet, hogy a második hullám civilizációja összezúzódik és
mûködésképtelenné válik, de ez még nem jelenti azt, hogy a harmadik hullám itt fel- Idôközben, ahogy a harmadik hullám mennydörög a fülünkben, két fontos tenden-
vázolt civilizációjának kell szükségképpen kialakulnia. Nagyon sok erô gyökeresen cia mindenütt érvényesül. Az egyik az egyre fokozódó sokrétûség és változatosság

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
kialakulása a társadalomban – a tömegtársadalom demasszifikálódása. A másik a

Összegzés
[ 25fejezet]
gyorsulás – a nagyobb sebesség, amellyel a történelmi változások végbemennek. Ezek
együtt fantasztikus terhet rónak az egyes emberekre és az intézményekre egyaránt,
még intenzívebbé téve a hullámok harcát, ami körülöttünk robajlik.
A kismértékû változatossághoz és a lassú változásokhoz hozzászokott emberek és
az általuk létrehozott intézmények egyszercsak olyan helyzetben találják magukat, Az új
hogy magas szintû változatossággal és nagy sebességû változásokkal kell szembe-
nézniük. A többfelôl érkezô, egymást keresztezô nyomások túlterheléssel fenyegetik pszichoszféra
döntéshozatali képességeiket. Ennek az eredménye a jövôsokk.
Csak egy választásunk maradt. Rá kell szánnunk magunkat saját magunk és intéz-
ményeink átalakítására, hogy boldoguljunk az új valóságban.
Új civilizáció formálódik. És mi magunk vajon hogyan illünk bele ebbe az új civilizá-
Ez az ára a belépôjegynek a megvalósítható, tisztességes emberi jövôbe. Ahhoz cióba? A technika száguldó fejlôdése és a társadalmat feldúló változások vajon nem a
azonban, hogy végre tudjuk hajtani a szükséges változásokat, teljesen friss és képze- barátság, a szerelem, az elkötelezettség, a közösség és az egymással törôdés végnapjait
letgazdag módon kell tekintenünk két kiemelkedôen fontos kérdésre. Mindkettô lét- hozzák-e magukkal? Az emberi kapcsolatokat a holnap elektronikai csodái vajon nem
fontosságú fennmaradásunk szempontjából, mégis többnyire háttérbe szorulnak a fogják-e még annál is személytelenebbé, közvetettebb jellegûvé tenni, mint amennyi-
közéleti vitákban. Ez a két alapkérdés nem más, mint a személyiség jövôje és a jövô re már ma is ilyenek?
politikája.
Csupa jogos kérdés, amelyek indokolt félelmekbôl származnak, és csak egy naiv
Fordítsuk hát most ezekre a figyelmünket... technokrata söpörné könnyedén félre ôket. Hiszen ha széttekintünk magunk körül,
mindenütt a lelki és érzelmi természetû bajok jeleit látjuk. Olyan, mintha egy bomba
robbant volna fel közösségi „pszichoszféránkban”. Valóban, nemcsak a második hul-
lám technoszférájának, infoszférájának és szocioszférájának a felbomlását éljük meg,
hanem a psizchoszféra összeomlását is.
A gazdag országokban mindenütt ugyanazt a már túlságosan is ismerôs litániát

halljuk: emelkedik a fiatalkori öngyilkosságok aránya, az alkoholizmus szédítôen
magas szintet ér el, egyre szélesebb körben terjed a depresszió, a vandalizmus és a
bûnözés. Az Egyesült Államokban a vészhelyzetekre létesített drogambulanciák
zsúfolva vannak marihuánát szívó potheadekkel, „belôtt” csodabogarakkal, „szipózó”
kölykökkel, kokainistákkal és heroinistákkal, nem is említve azokat, akiknek „csak”
idegösszeomlásuk van.
A lelki segélyt nyújtó szociális és magánintézmények alig bírják a terhelést. A szo-

ciális munka és az idegbetegek szükségleteivel kapcsolatos szolgáltatások mindenütt
virágzó iparággá váltak. A President’s Commission on Mental Health (mentális egészség-
ügyi elnöki bizottság) Washingtonban közzétette, hogy az Egyesült Államokban min-
den negyedik állampolgár a súlyos érzelmi stressz valamilyen formájától szenved. 1
És a National Institute of Mental Health (országos ideggyógyászati intézet) egyik pszicho-
[ 394 ] A harmadik hullám Az új pszicho-szféra [ 395 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lógusa – azt állítva, hogy szinte egyetlen család sem mentes a mentális rendellenessé- tái is nekilódultak, csendesen kirajzva szerte az országban, és tömegesen gyûjtötték
gek valamilyen fajtájától – kijelenti, hogy „a pszichológiai zûrzavar... túlteng az ame- maguknak az adományokat és az új híveket.” 4
rikai társadalomban, ami zavarodott, megosztott és aggódik a jövôjéért”.
Az „emberi lehetôségek” növekvô iparágánál is fontosabb a keresztény hittérítési
Igaz, hogy az ilyen nagyvonalú általánosítások – a lyukacsos meghatározások és a mozgalom. A vallási újjászületési mozgalom – a lakosság szegényebb és kevésbé
megbízhatatlan statisztikák miatt – mindig gyanúsak, és kétszeresen is igaz, hogy a mûvelt rétegeit célba véve, s rafináltan használva fel a nagy teljesítményû rádió- és
korábbi társadalmakat aligha lehetett a jó mentális egészség modelljeinek tekinteni. televízióállomásokat – szinte léggömbként fúvódik fel. A vallási zsibárusok – meg-
Valami azonban mégiscsak rettenetesen elromlott. lovagolva a hullám taraját – megváltással kecsegtetik követôiket egy olyan társada-
lomban, amelyet dekadensként és baljós végzetre kárhoztatottként festenek le.
A mindennapi élet zaklatottá vált, mintha borotvaélen táncolnánk mindannyian.
Az idegek rongyosra tépôdnek és az indulatokat – a földalattikban vagy a benzinku- A lehangoltság, a csüggedés és a rossz közérzet társadalmi hangulathulláma a tech-
taknál való sorban állásoknál kitörô verekedések és lövöldözések tanúsága szerint – nikailag fejlett világ nem minden részét érinti egyformán erôsen. Ezért az olvasók
alig egy hajszál választja el attól, hogy kiszabaduljanak az ellenôrzés alól. Az emberek Európában és másutt kísértésbe eshetnek, hogy fôleg amerikai jelenségként elhesse-
milliói véglegesen torkig vannak. gessék maguktól, míg magában az Egyesült Államokban egyesek még mindig csak
Kalifornia mesés lazaságának egyik újabb jeleként fogják fel.
Az embereket egyre gyakrabban molesztálják – sokszor heves szóváltásokat kivált-
va – a különféle kétes elemek, ziháló légzésû, rögeszmés fantaszták, csellengô külön- Egyik nézet sem állhatna azonban távolabb az igazságtól. Ha a tudati és lelki zava-
cök, fura madarak, csodabogarak, pszichopaták, kábítószeresek és idegbetegek napról rok és bomlási tünetek a legfeltûnôbb módon az Egyesült Államokban, és különösen
napra szemmel láthatóan növekvô seregei, akiknek az antiszociális viselkedését a mé- Kaliforniában nyilvánulnak meg, ez pusztán azt a tényt tükrözi, hogy ide a harmadik
dia gyakran felmagasztalja. Az ôrültség romantikus beállítása, a „kakukkfészek” lakói- hullám egy kicsit hamarabb érkezett meg, mint máshová, korábban és látványosab-
nak dicsôítése – legalábbis a nyugati parton – veszedelmes méreteket ölt. A bestselle- ban idézve elô a második hullám társadalmi struktúráinak romba dôlését.
rek mítoszt teremtenek az ôrültségbôl. Berkeleyben felbukkant egy irodalmi folyóirat,
amelyet annak az eszmének szentelnek, hogy „az ôrültség, a zsenialitás és a szentség Valóban, egyfajta paranoia fészkelte be magát sok közösségbe, és nem csupán az
mind ugyanahhoz a lélektani tartományhoz tartoznak, és ugyanaz a név és tekintély Egyesült Államokban. Rómában és Torinóban terroristák sétálnak peckesen az utcá-
illeti meg ôket”.2 kon. Párizsban és a valaha békés Londonban is terjednek az utcai rablások és a van-
dál cselekmények. Chicagóban az idôsebb emberek félnek sötétedés után kimenni az
Közben az emberek milliói elszántan keresik önazonosságukat. Valamilyen mági- utcára. New Yorkban a metró és az iskolák tömve vannak erôszakkal. Kaliforniához
kus terápiát szeretnének találni, melynek révén személyiségüket újra beilleszthetnék visszatérve pedig azt találjuk, hogy egy magazin a gyakorlatban állítólag jól felhasz-
a társadalomba és azonnali meghittséghez, extázishoz vagy a tudat „magasabb szintû nálható kalauzt kínál olvasóinak „kézi fegyverekrôl és lövészeti tanfolyamokról,
állapotaihoz” juthatnának el. támadásra kiképzett kutyákról, betörésriasztásról, a személyes biztonságot védô
készülékekrôl, önvédelmi tanfolyamokról és számítógépes biztonsági rendszerekrôl”. 5
Az ember képességeinek kiterjesztését hirdetô mozgalom, ami Kaliforniából kiin-
dulva kelet felé terjedt, az 1970-es évek végére már körülbelül 8000 különféle „terá- A rothadás szaga üli meg a levegôt. Ez nem más, mint a második hullám haldokló
piát” ölelt fel. Ez az egyvelege a pszichoanalízisnek, a keleti vallásoknak, a szexuális civilizációjának szaga.
kísérletezésnek, a csoportjátékoknak és a régi idôk „revitalizációs” módszereinek a
töredékeibôl tevôdik össze.3 Egy kritikai felmérés szerint „ezeket a technikákat szépen
csomagolva szétterítették az egyik parttól a másikig, olyan nevek alatt, mint például Támadás a magányosság ellen
» Észdinamika« , » Arica« ” és » Silva-féle agykontroll« . A transzcendentális meditációval
ugyanúgy házaltak, mint a gyorsolvasással, a szcientológia dianetikája már az ötvenes Ahhoz, hogy a holnap kialakuló civilizációjához az emberek számára kielégítô érzel-
évek óta tömegesen árulta népszerû gyógymódjait. Ugyanakkor Amerika vallási szek- mi életet és normális pszichoszférát teremthessünk, fel kell ismernünk három alap-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
vetô emberi szükségletet: mindannyiunknak közösségre, valamiféle rendre és követ- egészhez. Olyan intézményekre áhítoznak, amelyek megérdemlik tiszteletüket, szere-
hetô célokra van szükségünk. Ha megértjük, hogy a második hullám társadalmának tetüket és hûségüket.
összeomlása hogyan foszt meg bennünket mindezektôl, ez a felismerés elgondolkoz-
tathat azon, hogy miként kezdhetünk hozzá egy egészségesebb pszichológiai környe- A nagyvállalatok jó példát kínálnak ebben a kérdésben.
zet megtervezéséhez saját magunk és gyermekeink számára a jövôben.
Ahogy a vállalatok egyre nagyobbra nônek és sokféle tevékenységet kezdenek foly-
Elôször is, bármely tisztességes társadalomnak biztosítania kell a közösségi érzést. tatni, ezzel párhuzamosan egyre személytelenebbé válnak, az alkalmazottakat egyre
A közösség elûzi a magányosságot. Megadja az embereknek a valahová tartozás élet- kevesebb közös feladat köti össze. Hiányzik a közösség érzése. Maga a „vállalat iránti
fontosságú érzését. Ma azonban minden technikai társadalomban ingataggá válnak és hûség” kifejezés is archaikusan cseng. Valóban, a vállalathoz való hûséget sokan
bomlásnak indulnak azok az intézmények, amelyektôl a közösségek függenek. Ennek önmaguk elárulásának tekintik. Fletcher Knebel The Bottom Line (Az egyenleg) címû,
eredményeként alakul ki a magányosság terjedô járványa. a nagy üzlet világáról szóló népszerû regényében a hôsnô ezt vágja vállalati vezetô
férje fejéhez: „Vállalati hûség! Hánynom kell tôle.” 6 Japán kivételével, ahol az élet-
Tinédzserek, boldogtalan házaspárok, egyedülálló szülôk, egyszerû dolgozó em- hossziglani alkalmazási rendszer és a vállalati gyámkodás még mindig létezik (bár a
berek és nyugdíjasok – Los Angelestôl Leningrádig mindenütt – mind társadalmi munkaerô egyre kisebb részét érinti), a munkahelyi kapcsolatok egyre inkább átme-
elszigetelôdésrôl panaszkodnak. A szülôk bevallják, hogy gyermekeik túlságosan netivé és érzelmileg jelentéktelenné, semmitmondóvá válnak. Még akkor is, ha a vál-
elfoglaltak ahhoz, hogy meglátogassák ôket, vagy akár csak telefonáljanak. Bárokban lalatok erôfeszítéseket tesznek, hogy alkalmazottaik társadalmi érintkezését – egy-egy
vagy gépi mosodákban lézengô magányos idegenek gyakran meglepik az embert évente megrendezett piknik, a vállalat által támogatott tekecsapat, vagy egy hivatali
olyan közlésekkel, amiket egy szociológus így nevezett: „azok a végtelenül szomorú karácsonyi ünnepség formájában – lehetôvé tegyék, a legtöbb munkahelyi kapcsolat
vallomások”. Az egyedülállók klubjai és a diszkók húspiacként szolgálnak elkesere- rendkívül felszínes marad.
dett, elvált férfiak és nôk számára.
Ezért azután ma kevesen érzik, hogy odatartoznának valamihez, ami nagyobb és
A magányosság még a gazdaságban is elhanyagolt tényezô, bár fontos szerepet ját- jobb, mint önmaguk. A részvétel szívet melengetô érzése néha önmagától kialakul,
szik. Vajon hány felsô középosztálybeli háziasszony ment vissza a munkaerôpiacra de csak válságok, stressz, katasztrófák vagy tömeges megmozdulások idején. A hatva-
csak azért, hogy megôrizhesse épelméjûségét, miután gazdagon berendezett elôvárosi nas évek nagy diáksztrájkjai például létrehozták a közösségi érzés hevületét. A mai
otthonának ásító üressége már-már az ôrületbe kergette? Hány háziállatot (és hány atomellenes tüntetések ugyancsak képesek erre. Ám mind a mozgalmak, mind az ér-
kocsirakományra való kutya- és macskaeledelt) szereznek be az emberek az üres zelmek, amelyeket felkeltenek, gyorsan tovaszállnak. A közösség hiánycikknek számít.
otthonok csendjének megtörésére? A magányosság támogatja utazási és szórakozta-
tóiparunk jelentôs részét. Hozzájárul a kábítószer-használathoz, a depresszióhoz és a A magányosság járványának egyik kulcsa abban rejlik, hogy emelkedik a társadal-
termelékenység csökkenéséhez. Létrehozza a „magányos szívek” jól jövedelmezô mi sokféleség szintje. A társadalom demasszifikálásával és a hasonlóságok helyett a
iparágát, ami azt hirdeti, hogy a magányosoknak segít megtalálni a hozzájuk illô „leg- különbségek hangsúlyozásával elôsegítjük, hogy az emberek önmagukat mindinkább
megfelelôbb” személyt. egyedi arculatú egyéniségekké formálhassák. Elérhetôvé tesszük mindannyiunk
számára, hogy közelebb jussunk a bennünk rejlô lehetôségek minél teljesebb kibon-
Az egyedülléttel járó fájdalom természetesen aligha új. Ám a magányosság nap- takoztatásához, az önmegvalósításhoz. Ám ugyanakkor megnehezítjük az emberi
jainkban olyan széles körben elterjedt, hogy – paradox módon – közös tapasztalattá kapcsolatok megteremtését. Mert minél inkább individualizálódunk, annál nehezeb-
vált. bé válik számunkra, hogy olyan társat vagy szeretôt találjunk magunknak, akinek
éppen olyan érdeklôdése, értékrendje, munkarendje, életviteli beosztása és hasonló
A valódi közösség azonban nem csak az egyes emberek között kíván meg érzelmi- ízlése van, mint a miénk. Rosszul illünk egymáshoz. Barátokat is nehezebb szerezni.
leg kielégítô kötôdéseket. Emellett szoros hûségi kötelékekre tart igényt az emberek Társadalmi kapcsolatainkban válogatósabbá válunk. Ugyanakkor mások is így vannak
és szervezeteik között is. Milliók, akik hiányolják más emberek társaságát, elszakítva evvel. Az eredmény pedig nagyon sok felületes, akadozva mûködô kapcsolat. Vagy
érzik magukat azoktól az intézményektôl is, amelyekhez hozzátartoznak, mint rész az egyáltalán semmilyen kapcsolat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A tömegtársadalom felbomlása tehát – miközben a teljesebb egyéni önmegvalósí- tartozik másokért. A közösségi érzés fejlesztése érdekében a jó képzelôerôvel megál-
tás ígéretét kínálja – legalábbis jelenleg, még az elszigetelôdésbôl eredô fájdalmak dott pedagógusok – egy kis bátorítással – sok más, még jobb módszer ötletével állhat-
terjedésével jár. Ha nem akarjuk, hogy a harmadik hullám kialakuló társadalma az nának elô.
üres szívek fémesen hideg világa legyen, akkor bátran szembe kell néznünk ezzel a
problémával. Helyre kell állítani a közösséget. A vállalatok szintén sokat tehetnének az emberi kötôdések újraépítéséért. A har-
madik hullám termelési módszerei lehetôvé teszik a decentralizációt és a kisebb,
Hogyan kezdhetünk hozzá ehhez a feladathoz? személyesebb jellegû munkacsoportok létrehozását. Az újító kedvû vállalatok oly
módon is hozzájárulhatnának a közösségi erkölcs és a hovatartozási érzés fejlesztésé-
Ha felismertük, hogy a magányosság többé nem egyéni, hanem közösségi problé- hez, hogy a dolgozók csoportjait megkérnék, sôt ösztönöznék, hogy minivállalatokká
ma, amit a második hullám intézményeinek széthullása okoz, megérthetjük, mi min- vagy szövetkezetekké szervezôdjenek, és azután bizonyos munkafeladatok elvégzésé-
dent tehetünk ennek enyhítése érdekében. Hozzáláthatunk a munkához mindjárt ott, re közvetlenül szerzôdnének ezekkel a csoportokkal.
ahol a közösség rendszerint elkezdôdik – a családban, a család összezsugorodott funk-
cióinak újbóli kiterjesztésével. A nagy vállalatok ilyenfajta széttördelése kisebb, önigazgatással mûködô egységek-
re nemcsak óriási produktív energiákat szabadíthatna fel, hanem ugyanakkor hozzá-
A családot az ipari forradalom óta fokozatosan megszabadítottuk az idôsek terhé- járulna a közösségépítéshez is.
tôl. Ha levettük az idôsekrôl való gondoskodás felelôsségét a családok válláról, talán
most eljött az idô, hogy ezt részben visszaállítsuk. Természetesen csak egy nosztal- Norman Macrae, a The Economist helyettes szerkesztôje felvetette, hogy „mondjuk
gikus ôrült akarhatná, hogy megszüntessük az állami és magánnyugdíjpénztárak 6-17 fôbôl álló félautonóm munkacsapatok önként összeállhatnának, hogy barátok-
rendszerét, vagy azt, hogy az idôs embereket teljes mértékben függôvé tegyük a ként együtt dolgozzanak, a piaci erôknek pedig tájékoztatniuk kellene ezeket a cso-
családjuktól, ami valaha természetes volt. De miért ne lehetne adózási és egyéb portokat arról, hogy milyenfajta termékek mely moduljaiért egységenként milyen
kedvezményeket nyújtani az olyan családoknak – ideértve a nem kiscsaládi és nem árat kaphatnának, és azután egyre inkább rájuk kellene bízni, hogy azokat úgy állít-
hagyományos formában szervezôdô családokat is –, akik idôs családtagjaikat nem sák elô, ahogy nekik tetszik”.7
bízzák holmi személytelen, kórházi hangulatú idôsek „otthonaira”, hanem maguk
gondoskodnak róluk? Miért ne jutalmazhatnánk meg – ahelyett, hogy gazdaságilag Valóban – folytatja Macrae – „azok, akik sikeres baráti csoportokból szervezôdô
büntetnénk – azokat, akik a generációs választóvonalakon túllépve is szilárdan fenn- szövetkezeteket hoznak létre, sokat tesznek a társadalmi közjó érdekében, és talán
tartják a családi kötelékeket? megérdemelnek bizonyos anyagi támogatást vagy adózási kedvezményeket”. (A dol-
gok ilyen elrendezésében különösen érdekes, hogy szövetkezetek hozhatók létre egy
Ugyanez az elv kiterjeszthetô a család más funkcióira is. A családokat ösztönözni profittermelésre berendezkedett vállalaton belül, vagy – ami azt illeti – nyereséges
kellene arra, hogy ne kisebb, hanem nagyobb szerepet vállaljanak a fiatalok nevelé- kisvállalatok hozhatók létre ily módon a szocialista termelô üzemek keretein belül is.)
sében és oktatásában. Azokat a szülôket, akik hajlamosak saját gyermekeiket otthon
oktatni, az iskoláknak segíteniük kellene, s az ilyeneket nem lenne szabad különcök- A vállalatok felülvizsgálhatnák nyugdíjazási gyakorlatukat is. Az idôsebb dolgozó-
nek vagy törvényszegôknek tekinteni. A szülôknek általában nem kevesebb, hanem kat hirtelen nyugállományba helyezésük nemcsak a rendszeres havi fizetési boríték-
több befolyást kellene gyakorolniuk az iskolákra. tól és a társadalom szempontjából produktívnak tekintett szereptôl fosztja meg,
hanem egyúttal elszakít számos társadalmi köteléket is. Miért ne lehetne több rész-
Ugyanakkor az iskolák maguk is sok mindent tehetnének annak érdekében, hogy leges nyugdíjazási formát és olyan programokat létrehozni, amelyek a csak részlege-
megteremtsék a valahová tartozás érzését. Ahelyett, hogy a diákokat kizárólag egyé- sen nyugalmazott emberek számára lehetôvé tennék, hogy a létszámhiánnyal küzdô
ni teljesítményük alapján osztályozzák, minden diák bizonyítványának valamilyen közösségi szolgáltatások terén önkéntesen vagy csökkentett fizetéssel dolgozzanak?
részét attól lehetne függôvé tenni, hogy az osztály mint egész vagy azon belül vala-
milyen csoport milyen teljesítményt nyújt. Ez idejekorán hozzájárulhatna annak a Egy másik közösségépítô eszköz a nyugdíjasokat új, friss kapcsolatba hozhatná a
meggyôzôdésnek a kialakításához a fiatalokban, hogy mindegyikünk felelôsséggel fiatalokkal, és viszont. Az idôseket minden közösségben meg lehetne bízni „kisegítô

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tanári” vagy „mentori” feladatokkal, felkérve ôket, hogy saját szakismereteik körében Távközösségek
részmunkaidôben vagy önkéntes alapon oktatómunkát végezzenek a helyi iskolák-
ban. Esetleg azt is vállalhatnák, hogy egy-egy diákot, aki rendszeresen látogatná ôket, A hosszú távú társadalompolitika szintjén ugyancsak sürgôsen lépéseket kellene ten-
tanítgassanak. A nyugalmazott fényképészek például – az iskola felügyelete alatt – nünk a „távközösségek” létrehozásának irányában. Azoknak, akik helyre kívánják
taníthatnák a fényképezés alapjait, az autószerelôk azt, hogy hogyan kell megjavíta- állítani a közösségeket, a magas szintû mobilitás, illetve az ingázás társadalmilag
ni egy makrancoskodó motort, a könyvelôk a számviteli módszereket, és így tovább. bomlasztó hatásaira kellene összpontosítaniuk a figyelmüket. Mivel errôl a kérdésrôl
Sok esetben olyan egészséges kapcsolat fejlôdhetne ki a mentor és a tanítvány között, részletesen írtam a Future Shockban, most nem idézem fel az érvelés fonalát. Annyi
ami túllépne az oktatás keretein. bizonyos, hogy a harmadik hullámhoz vezetô úton a közösségi érzés kifejlesztésére
irányuló egyik kulcsfontosságú lépés az lehet, ha a kommunikáció segítségével egyes
Magányosnak lenni nem bûn, és egy olyan társadalomban, amelynek szerkezete a viszonylatokban sikerül kiküszöbölni a mai közlekedés egy részét.
gyors széthullás állapotában van, nem lenne szabad, hogy szégyen legyen. Egy olva-
sói levél írója a londoni Jewish Chronicle szerkesztôségétôl ezt kérdezi: „Miért tûnik Az a széles körben elterjedt félelem, hogy a számítógépek és a telekommunikáció
» nem egészen ildomosnak« olyan csoportokhoz ellátogatni, amelyeknél nyilvánvaló, megfosztanak bennünket a személyes kapcsolatoktól és közvetettebbé teszik az
hogy az ottlét legfôbb célja mindenki számára az, hogy az ellenkezô nemhez tartozók- emberi kapcsolatokat, naiv és egyszerûsítô. Könnyen lehet, hogy a valóságban a hely-
kal találkozhasson?” Ugyanezt a kérdést feltehetnénk az egyedülállóak számára létesí- zet ennek éppen a fordítottja lesz. Egyes irodai vagy üzemi kapcsolatok meggyen-
tett bárokkal, diszkókkal és nyaralóhelyekkel kapcsolatban is. Az idézett levél rámutat, gülhetnek, de az otthoni és a helyi közösségi kapcsolatok az új technikai eszközök
hogy Kelet-Európa régi zsidó közösségeiben, a stetlekben a sadhen vagy házasság- révén ugyanakkor megerôsödhetnek. A kommunikáció és a számítógépek segíthet-
közvetítô hasznos szolgálatot tett azzal, hogy összehozta a házasulandó embereket; nek a közösségalkotásban.
és a társkeresô irodák, házasságközvetítô szolgálatok és hasonló ügynökségek ma is
épp ilyen szükségesek. „Nyíltan be kellene vallanunk, hogy szükségünk van segítség- Ha mást nem is, annyit megtehetnek, hogy sokakat közülünk megszabadítanak az
re, emberi kapcsolatokra és társadalmi életre.” ingázás terhétôl – attól a centrifugális erôtôl, ami reggelente felületes munkahelyi
kapcsolatok körébe dobva szétszór bennünket, miközben az ezeknél fontosabb ottho-
Sok új szolgáltatásra van szükség – mind hagyományos, mind új formákban –, ni és közösségi társadalmi kötelékeink gyengülnek.9 Az új technológiák – azáltal,
amelyek segítenek abban, hogy a magányos emberek méltóságuk megôrzésével hogy sok-sok embernek lehetôvé teszik, hogy otthon (vagy az otthonuk közeli szom-
kereshessék egymás társaságát. Egyesek ma a magazinok „magányos szívek” rovatai- szédságában levô regionális központokban) dolgozhassanak – elôsegíthetik, hogy a
ban bíznak, hogy azok segítenek nekik társat vagy partnert találni. Bizonyosak lehe- családok tagjai melegebb szálakkal, szorosabban kötôdjenek egymáshoz, s a családok
tünk abban, hogy a helyi vagy körzeti kábeltelevíziós hálózatok hamarosan videó- és a közösségek élete finomabban összehangolódjon. Az elektronikus otthon válhat
hirdetéseket fognak közvetíteni, melyek segítségével a leendô partnerek ténylegesen a jövô jellegzetes családi vállalkozásának telephelyévé. És – mint láttuk – elvezethet
láthatják is egymást, mielôtt randevút kezdeményeznének. (Gyanítható, hogy az egy új típusú, együtt dolgozó családi egység kialakulásához, amelybe beletartoznak
ilyen mûsorok igen magas nézettségi arányokat érnének el.) a gyermekek, sôt néha kültagok is.
Miért kellene azonban a társkeresô szolgáltatásokat a romantikus kapcsolatokra Elképzelhetô, hogy azok a párok, akik sok idôt töltenek együtt, otthon dolgozva a
korlátozni? Miért ne létesíthetnénk olyan szolgáltatásokat – vagy helyeket – ahová az nap folyamán, esténként el akarnak járni valahová. (Ma a tipikus minta szerint az
emberek nem azért járnának el, hogy szeretôt vagy potenciális szexuális partnert ingázó dolgozó hazatérvén leroskad, és nem hajlandó többé kitenni a lábát hazulról.)
találjanak, hanem csak azért, hogy barátokra és társaságra leljenek? A társadalomnak Ahogy a kommunikáció kezdi majd helyettesíteni az ingázást, arra számíthatunk,
szüksége van ilyen szolgálatokra, és mindaddig, amíg ezek becsületesek és tisztessége- hogy a lakókörzetekben megszaporodnak az éttermek, színházak, kocsmák és klubok,
sek, nem kellene zavarba jönnünk, ha ilyeneket hozunk létre vagy veszünk igénybe. 8 és felpezsdül az egyházi és az önkéntes csoportok aktivitása – mindezek gyakoribb
személyes találkozásokat jelentenek.
***

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Nem szabad azonban lebecsülnünk a közvetett jellegû kapcsolatokat sem. A fô kér- A látható rend és a megfelelô feladatok hiányával szembesülve egyes fiatalok kábí-
dés nem egyszerûen a kapcsolatok személyes vagy közvetett jellege, hanem az embe- tószereket használnak azok létrehozására. „A heroinfüggôség” – írja a pszichológus
rek passzivitása és tehetetlensége. A félénk vagy fogyatékos emberek számára, akik Rollo May – „egyfajta keretet nyújt a fiatalok életéhez. Az örökös céltalanságtól való
nem tudják elhagyni otthonukat vagy félnek attól, hogy szemtôl szembe találkozza- szenvedés után életük » rendjét« most az biztosítja, hogy tudniuk kell, hogyan kerül-
nak más emberekkel, a kialakuló infoszféra lehetôvé fogja tenni, hogy interaktív jék el a zsarukat, hogyan szerezzék meg a pénzt, amire szükségük van, hol kaphatják
elektronikus kapcsolatokat létesítsenek másokkal, akiknek hasonló érdeklôdésük van meg a következô adagjukat. Ezek a » feladatok« – korábbi rendezetlen világuk helyén
– lehetôvé fog válni, hogy a sakkozók, a bélyeggyûjtôk, a költészet kedvelôi vagy a – egyfajta új energiaforrást biztosítanak számukra.” 10
sportrajongók közvetlenül feltárcsázhassák egymást bárhonnan az országban.
A kiscsalád, a társadalmilag elvárt és kikényszerített idôbeosztás, a jól meghatá-
Az ilyen kapcsolatok – bármennyire közvetettek legyenek is – sokkal jobb gyógy- rozott szerepek, a látható státuskülönbségek és a hatalom felfogható csatornái a
módot kínálnak a magányosság ellen, mint a ma ismert televízió, ahol az üzenetek második hullám korszakának idején megfelelô rendszert teremtettek az emberek
mind egy irányban folynak, és a passzív nézô nem tud kölcsönhatásba lépni a képer- többsége számára.
nyôn villódzó képekkel.
Ma a második hullám megtörése feloldja a rendet sok ember életében, még mielôtt
A gondos válogatással alkalmazott kommunikáció a távközösségek létrehozásának a harmadik hullám jövôjének új struktúrateremtô intézményei a helyükre kerül-
céljait szolgálhatja. nének. Nem pusztán személyes gyarlóságok, hanem éppen ez magyarázza meg, hogy
ma milliók miért úgy élik meg mindennapi életüket, mint amibôl hiányzik valamiféle
Röviden: miközben felépítjük a harmadik hullám civilizációját, sok mindent tehe- felismerhetô rendnek még a látszata is.
tünk azért, hogy ne leromboljuk, hanem fenntartsuk és gazdagítsuk a közösséget.
A rend ilyetén elveszítéséhez hozzá kell adnunk a célok elvesztését is. Az az érzés,
hogy életünk „számít” valamit, a bennünket környezô társadalommal – a családdal,
A heroin rendje a vállalattal, az egyházzal vagy a politikai mozgalommal – fenntartott egészséges
kapcsolatokból ered. Függ attól is, hogy képesek vagyunk-e önmagunkat a dolgok
A közösség újjáépítését egy még nagyobb feladat részének kell tekintenünk. A második nagyobb, akár kozmikus rendszerének részeként látni.
hullám intézményeinek összeomlása ugyanis lerombolja életünk rendjét és céljait is.
A társadalmi alapszabályok mai hirtelen megváltozása, a szerepek, a státuskülönb-
Az embereknek szükségük van valamiféle rendre az életükben. Az olyan élet, ségek és a hatalmi vonalak „elkenôdése”, a blipkultúrába való belemerülés, és minde-
amelynek nincs felfogható rendje, céltalan romhalmaz. A rend hiánya a csôd meleg- nekfölött a nagy gondolatrendszer, az induszt-realizmus felbomlása szétzúzta azt a
ágya. világképet, ami beépült a tudatunkba. Következésképpen a legtöbb ember, aki ma
rátekint az ôt környezô világra, csupán káoszt lát. A személyes tehetetlenség és cél-
A rend nyújtja számunkra azokat a viszonylag biztos viszonyítási pontokat, ame- talanság érzésétôl szenved.
lyekre szükségünk van. Ez az, amiért sok ember számára a munka lélektani szem-
pontból életfontosságú, messze túlmenôen a fizetési borítékokon. A munkahely Csak ha minden veszteségünket – a közösség, a rend és a célok elveszítését – együtt
– azáltal, hogy világos követelményeket támaszt idônk és energiánk ráfordítását ille- látjuk, és megértjük, hogy ezek az ipari civilizáció hanyatlásával szükségképpen
tôen – egyfajta rendet is nyújt, ami köré életünk fennmaradó része szervezhetô. együtt járó tünetek, akkor kezdhetjük meglátni az értelmét korunk néhány rejtélyes
Ugyanúgy azoknak az elkerülhetetlen kötelességeknek a vállalása, amelyek egy társadalmi jelenségének – nem utolsósorban a különféle szekták és kultuszok meg-
gyermek létébôl fakadóan a szülôkre hárulnak, esetleg egy fogyatékos családtag döbbentô virágzásának.11
gondozásáért érzett felelôsség vagy az egyházi közösségek (és egyes országokban bizo-
nyos politikai pártok) által megkövetelt szigorú fegyelem is egyszerû, jól áttekinthetô
rendet vihet be életünkbe.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A szekták titka De a szekták nem csak közösséget árulnak, hanem az annyira igényelt rendet is
felkínálják. Szigorú viselkedési szabályokat írnak elô. Erôs fegyelmet követelnek és
Miért engedi oly sok ezer kétségtelenül intelligens és sikeresnek tûnô ember beszip- azt meg is teremtik, néha olyan messzire menve, hogy tagjaik fegyelmezettségét ütle-
pantani magát a miriádnyi szekta valamelyikébe, amelyek ma a második hullám rend- geléssel, kényszermunkával és a kiközösítés vagy az elzárás valamilyen formájával
szerének szélesedô hasadásaiban sarjadzanak ki? Minek köszönhetô az a totális ellen- biztosítják. H. A. S. Sukhdeo, a New Jersey-i Orvostudományi Egyetem pszichiátere
ôrzés, amit egy Jim Jones képes volt követôinek élete – és halála – fölött gyakorolni? – miután meginterjúvolta a Jonestownban történt tömeges öngyilkosság túlélôit és
elolvasta a Peoples’ Temple (népek Temploma) nevû szekta tagjainak írásait – az aláb-
Közelítô becslések szerint ma hozzávetôleg hárommillió amerikai állampolgár bi következtetésre jutott: „Társadalmunk annyira szabad és engedékeny, az emberek-
tartozik vallási szekta tagjai közé. A körülbelül ezer szekta, melyek közül a legnagyob- nek olyan sok lehetôség áll rendelkezésükre, amelyek közül választhatnak, hogy nem
bak olyan neveket viselnek, mint például Unification Church (az Egyesítés Egyháza),12 képesek hatékonyan meghozni saját döntéseiket. Azt akarják, hogy mások hozzák
Divine Light Mission (az Isteni Világosság Missziója),13 Hare Krishna és Way (Út), s ezek- meg helyettük a döntéseket és ôk azokat követhessék.” 15
nek mind megvannak a maguk templomai és gyülekezetei a legtöbb nagyvárosban.
Ezek közül az egyik, a Sun Myung Moon Egyesítési Egyháza 60–80 ezer tagot számlál, Egy Sherwin Harris nevû férfi, akinek a lánya és elvált felesége azok között a fér-
napilapot ad ki New Yorkban, halcsomagoló vállalat tulajdonosa Virginiában, és sok fiak és nôk között volt, akik követték Jim Jonest a halálba Guayana-ban, egyetlen
más pénzjövedelmet termelô vállalkozást is fenntart. Gépies vidámsággal mosolygó mondatban foglalta össze a lényeget: „Ez az eset példának tekinthetô arra, hogy egyes
adománygyûjtôi mindennapos, megszokott látványt nyújtanak az utcán. amerikaiak mi mindennek képesek alávetni magukat annak érdekében, hogy valami-
lyen rendet hozzanak életükbe.” 16
Az ilyen csoportok léte nem korlátozódik az Egyesült Államokra. Újabban egy szen-
zációs svájci per nemzetközi figyelmet váltott ki az Isteni Világosság Missziójának A harmadik életfontosságú termék, amit a szekták árusítanak a piacon, „az élet
winterthuri központja iránt. „A szekták, kultuszok és más ilyen közösségek... a leg- célja”. Mindegyiknek megvan a maga egyoldalú – vallási, politikai vagy kulturális –
nagyobb számban az Egyesült Államokban találhatók, mivel Amerika ezen a téren is verziója a valóságról. A szekta van birtokában az egyedüli igazságnak, és azokat, akik
húsz évvel a világ többi része elôtt jár” – mondja a londoni Economist. „De megtalál- a külvilágban élnek és nem ismerik fel ennek az igazságnak az értékét, úgy állítják be,
hatók ezek Európában, Nyugaton és Keleten egyaránt, és sok más helyen is.” Vajon mint akik vagy rosszul tájékozottak, vagy a sátán hatalmában állnak. A szekta üzene-
miért van az, hogy az ilyen csoportok majdnem tökéletes elkötelezettséget és enge- tét éjjel-nappal egyfolytában beleharsogják az új tagok fülébe. Szakadatlanul prédi-
delmességet parancsolhatnak rá tagjaikra? A titkuk egyszerû. Megértik, hogy az kálják mindaddig, amíg az új tag át nem veszi a tan szókincsét és hivatkozási kereteit,
emberek közösségre, rendre és célokra szomjaznak. És éppen ezek a hiánycikkek és – végül – létmetaforáit is. A cél, amit a szekta nyújt, a kívülálló számára abszurd
azok, amiket mindegyik szekta árul. lehet, de ez nem számít.
A magányos emberek számára a szekták kezdetben mindenkinek – megkülönböz- A szekta üzenetének pontosan meghatározott tartalma valójában szinte véletlen-
tetés nélkül – barátságot kínálnak. Az Egyesítés Egyházának egyik tisztségviselôje a szerû. Ereje abban rejlik, hogy szintézist nyújt és alternatívát kínál a bennünket
következôket mondja: „Ha valaki magányos, mi megszólítjuk. Nagyon sok magányos körülvevô töredékes blipkultúrához. Mihelyt a szekta új tagjai elfogadják ezt a kere-
ember jár-kel körülöttünk.” 14 Az újoncokat olyan emberek veszik körül, akik barát- tet, ez segít nekik, hogy az ôket kívülrôl bombázó kaotikus információ egy részét
ságot és jóindulatot sugároznak feléjük. Sok szekta megkívánja a kommunában való képesek legyenek értelmezni. Ez a gondolati keret – akár megfelel a külsô valóságnak,
életet. Az a hirtelen melegség és figyelem, amiben részesülnek, olyan erôs kielégülést akár nem – kényelmesen kezelhetô rekeszeket nyújt, amelyekben a tagok elrendez-
nyújt, hogy a szekták tagjai gyakran még arra is hajlamosak, hogy feladják a család- hetik és raktározhatják a „bejövô adatokat”. Ezáltal megszabadulnak a túlterhelésbôl
jukhoz és korábbi barátaikhoz fûzôdô kapcsolataikat, életük során összegyûjtött anya- és zavarból származó stressztôl. Nem az igazságot mint olyant kapják meg, hanem a
gi javaikat a szektának adományozzák, és viszonzásképpen (azért, hogy a közösség rendet, és ezáltal a célokat is.
befogadta ôket) hajlandók lemondani akár a kábítószerrôl, sôt a szexrôl is.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A szekta – azáltal, hogy tagjainak megadja azt az érzést, hogy a valóság értelmez- „rendezôre” volna szükség, és senkinek sem kellene szégyenkeznie, ha az ô szolgálta-
hetô, és ezt az értelmezést nekik kell hordozniuk és továbbítaniuk a kívülállók felé – tásaikat igyekszik igénybe venni.
célt és összhangot ígér egy látszólag összefüggéstelen világban.
Az oktatás terén el kell kezdenünk figyelmet fordítani olyan dolgokra, amiket
A szekta azonban rendkívül magas áron nyújtja tagjainak a közösséget, a rendet és rutinszerûen elhanyagolunk. Hosszú órákat töltünk azzal, hogy különféle tantárgyak
a célokat: önmaguk értelmetlen feladása árán. Egyesek számára ez kétségkívül az keretében megpróbáljuk megtanítani gyermekeinknek mondjuk a kormány szerkeze-
egyetlen alternatíva személyiségük széthullásával szemben. Legtöbbünknek azonban tét vagy az amôbák felépítését. De vajon mennyi erôfeszítést fordítunk a mindennapi
a szekta által kínált megoldás túlságosan drága. élet szerkezetének a tanulmányozására – arra, hogy mire fordítjuk az idônket,
személy szerint mire használjuk a pénzünket, vagy milyen helyekre járhatunk segít-
Ahhoz, hogy a harmadik hullám civilizációját normálissá és demokratikussá tehes- ségért az egyre bonyolultabbá váló és már-már szétrobbanó társadalomban? Kész-
sük, többet kell tennünk annál, mint hogy új energiaforrásokat alkotunk vagy új pénznek vesszük, hogy a fiatalok már el tudnak igazodni társadalmunk szövevényes
technikai eszközöket kapcsolunk be. Többet kell tennünk a közösségalkotásnál is. szerkezetében. Ténylegesen viszont a legtöbbjüknek csak igen halovány elképzelései
Ezen túlmenôen rendet és célokat is kell nyújtani az embereknek. És itt is van néhány vannak arról, hogy a munka vagy az üzlet világa valójában hogyan is szervezôdik.
egyszerû dolog, amit megtehetünk. A diákoknak fogalmuk sincs saját városuk gazdasági életének felépítésérôl, arról,
hogy a helyi önkormányzati apparátus hogyan mûködik, vagy hogy például hová kell
benyújtani egy panaszt valamilyen kereskedô ellen. A legtöbben még azt sem értik,
Életszervezôk és kváziszekták hogy saját iskolájuk – sôt, akár az egyetem, ahová járnak – milyen szerkezeti felépí-
tésû, nem is beszélve arról, hogy ezek az intézmények mennyire és hogyan változnak
Elôször is – a legegyszerûbb és legközvetlenebb, azonnal elérhetô szinten – miért ne meg a harmadik hullám hatására.
teremthetnénk meg a hivatásos és fél-hivatásos „életszervezô” szakemberek kínálatát
a piacon? Valószínûleg kevesebb pszichoterapeutára van szükségünk, akik vakondok Friss szemmel kell tekintenünk a szervezettség és a rend élményét nyújtó intézmé-
módjára befúrják magukat legmélyebb bensô énünkbe és önmagunkkal való azonos- nyekre – ideértve a szektákat is. Egy értelmes társadalomnak az intézmények széles
ságunkba, és ugyanakkor több olyan emberre lenne szükség, akik – akár csak néhány választékát kellene megteremtenie polgárai számára, a teljesen szabad formájúaktól a
apróságon keresztül is – segítenek mindennapi életünket helyrerázni. A leggyakrab- legszigorúbban szervezettekig. Szükségünk van hagyományos iskolákra és nyílt osztá-
ban elhangzó, sohasem komolyan veendô fogadkozásról szóló frázisok között ma nap lyokra is. Szükségünk van könnyed felépítésû szervezetekre és merev, kolostori szigo-
mint nap ilyeneket hallhatunk: „Holnapra összeszedem magam” vagy „éppen most rúságú rendekre is (mind világi, mind vallási téren).
kapom össze magamat”.
A szekták által nyújtott totális rend és a mindennapi élet látszólag teljes rendezet-
A fokozódó társadalmi és technikai zûrzavar körülményei között azonban egyre lensége között tátongó szakadék már túlságosan is szélesnek bizonyulhat.
nehezebb és nehezebb lesz az embernek „rendbe szednie” az életét. A második hul-
lám megszokott struktúráinak felbomlása, az életstílusok, a lehetséges idôbeosztások Ha a sok szekta által megkövetelt teljes alávetettséget visszataszítónak találjuk, talán
és az elérhetô oktatási alkalmak túl nagy választéka – mint láttuk – mind csak növe- olyasféle képzôdmények létrejöttét kellene bátorítanunk, amiket „kváziszektáknak”
li a nehézségeket. A kevésbé jómódú emberek számára a gazdasági kényszer erôs nevezhetnénk. Ezek valahol félúton helyezkednének el a szerkezet nélküli szabadság
struktúrát biztosít. Ám a középosztály tagjai és elsôsorban a gyermekeik számára és a szigorúan fegyelmezett, katonai jellegû szervezet között. A vallási szervezeteket, a
ennek a fordítottja igaz. Miért ne ismerhetnénk fel végre ezt a tényt? vegetáriánusokat és más szektákat vagy csoportokat esetleg arra kellene ösztönözni,
hogy olyan közösségeket alakítsanak, amelyek mérsékelt vagy magasabb szintû rend
Egyes pszichiáterek ma is életszervezô funkciót töltenek be. Ahelyett, hogy évekig betartását kényszerítik rá azokra, akik ilyen módon kívánnak élni. Az ilyen kváziszek-
a gyóntató díványon tartanák az embert, képesek gyakorlati segítséget nyújtani ták mûködését hatóságilag engedélyezni lehetne, figyelemmel kísérve mûködésüket,
abban, hogy munkát szerezzünk, barátnôt vagy barátot találjunk, beosszuk a pénzün- hogy ne alkalmazhassanak fizikai vagy mentális erôszakot, anyagi téren ne élhessenek
ket, megfelelô étrendet kövessünk, és így tovább. Sokkal több ilyen tanácsadóra és vissza tagjaik bizalmával, ne követhessék el a zsarolás, a sikkasztás vagy a hûtlen keze-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lés vétségeit, ne zsákmányolhassák ki tagjaikat, és úgy szervezzék meg ôket, hogy azok kerek (bár még mindig nem teljes) képet a világról. Ennek az axiómának a tudomá-
az emberek, akiknek ilyen külsô rendre van szükségük, meghatározott idejû – például sul vétele nem ugyanaz, mint ha azt mondanánk, hogy az élet értelmetlen. Valójában
hat hónapos vagy egyéves – idôszakokra is csatlakozhassanak hozzájuk, és azután – még ha az élet valamilyen kozmikus szinten csakugyan értelmetlen is – megszer-
mindenféle nyomás vagy akadály nélkül távozhassanak, ha akarnak. keszthetünk az életnek értelmet adó célokat (és ezt gyakran meg is tesszük), oly mó-
don, hogy tisztességes társadalmi viszonyokból indulunk ki, és önmagunkat egy
Egyesek hasznosnak találhatnák, hogy egy ideig ilyen kváziszekták keretében élje- nagyszabású dráma szereplôiként látjuk a történelem következetes feltárulásának
nek, majd visszatérjenek a külvilágba, azután egy idôre esetleg ismét bekapcsolód- folyamatában.
janak az adott közösségbe – és így tovább, váltakozva követve a magas szintû külsô
rend követelményeit, illetve a társadalom egésze által nyújtott szabadságot élvezve. A harmadik hullám civilizációjának felépítéséhez tehát túl kell lépnünk a magá-
Nem kellene ezt biztosítani a számukra? nyosság elleni támadáson is. Hozzá kell kezdenünk, hogy kidolgozzuk a rend és a
célok kereteit az élethez, mert a közösség, a rend és a célok egy olyan jövô egymás-
Az ilyen kváziszekták mellett létrejöhetnének világi szervezetek is, amelyek vala- sal kölcsönösen összefüggô elôfeltételei, amiben érdemes élni.
hol félúton lennének a polgári élet szabadsága és a hadsereg fegyelme között. Miért
ne lehetne mindenféle polgári szolgálatos csapatokat létrehozni, esetleg a városok, Az ilyen célok megvalósulása felé vezetô munkában sokat segíthet, ha megértjük,
iskolahálózatok vagy akár magánvállalatok szervezésében, amelyek hasznos közössé- hogy a társadalmi elszigeteltség, a személytelenség, a rendezetlenség és a céltalanság
gi szolgálatokat végezhetnének, szerzôdéses alapon olyan fiatalokat alkalmazva, akik érzése, amitôl olyan sok ember szenved, nem a jövô elôjele, hanem a múlt összeom-
szigorú fegyelmi elôírások mellett élhetnének együtt és a hadseregben szokásos szin- lásának a tünetei közé tartozik.
tû béreket kapnák. (Ezeknek a fizetségeknek az aktuálisan érvényben lévô minimál-
bérek szintjére való emeléséhez az ilyen csapatok tagjai kaphatnának kiegészítô utal- Nem elegendô, ha csak a társadalom életét változtatjuk meg. Mert ahogy a harma-
ványokat is, amelyeket egyetemi tandíjak vagy szakképzési költségek fedezésére dik hullám civilizációját mindennapi döntéseink és cselekedeteink révén mi magunk
lehetne felhasználni.) Létrejöhetnének „környezetvédelmi csapatok”, „közegészség- alakítjuk, visszahatásként ugyanúgy bennünket is formál a harmadik hullám civilizá-
ügyi csapatok”, „gyógyászati kisegítô csapatok” és „idôseket segítô csapatok” – az ilyen ciója. Új pszichoszféra alakul ki, ami alapvetôen meg fogja változtatni jellemünket.
szervezetek nagy hasznot hajthatnának mind a közösségnek, mind az egyéneknek. És éppen ez – a jövô személyisége – az, amirôl most szólni fogunk.
Az ilyen szervezetek – azon kívül, hogy hasznos szolgálatokat végeznek és bizonyos

rendet visznek tagjaik életébe – segíthetnének abban is, hogy az annyira hiányzó
célokat megadják tagjaiknak – nem valami hamis misztikus vagy politikai teológia,
hanem a közösségszolgálat egyszerû eszményének a jegyében. Mindezeken a lehet-
séges lépéseken túl azonban szükség lesz még arra is, hogy az emberek személyes
életében megtalált célokat integráljuk az átfogóbb világnézettel. Az emberek számára
nem elég, hogy megértsék (vagy azt gondolják, hogy megértik) saját kicsiny hozzá-
járulásukat a társadalom életéhez. Szükségük van még valamilyen érzésre vagy tudás-
ra – még ha ez nem is fogalmazódik meg világosan – azt illetôen is, hogy életük
hogyan illeszkedik bele a dolgok nagyobb rendszerébe. Ahogy a harmadik hullám
megérkezik, mindent átfogó, új, összegezô világnézetet is meg kell fogalmaznunk:
nem csupán blipeket, hanem azok összefüggô és következetes szintézisét, ami össze-
köti a dolgokat.
Nincs olyan világnézet, ami önmagában valaha is megragadhatja a teljes igazságot.

Csak többszörös és ideiglenesen felhasznált metaforák alkalmazásával alkothatunk

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A jövô
személyisége
[ 26fejezet]
Amikor egy új civilizáció tör be mindennapi életünkbe, eltûnôdhetünk azon, hogy
vajon mi magunk is idejétmúlttá váltunk-e. Amikor olyan sok szokásunk, értékünk
és hétköznapi gyakorlatunk megkérdôjelezôdik, aligha meglepô, hogy néha úgy érez-
zük magunkat, mintha magunk is a múlt képviselôi, a második hullám civilizációjá-
nak maradványai lennénk. Ám – még ha egyesek csakugyan élô anakronizmusként
járnak-kelnek is közöttünk – vajon már a mi társadalmunkban megjelennek-e a jövô
emberei, a harmadik hullám eljövendô civilizációjának a polgárai is? Ha végigtekin-
tünk a hanyatlás és a bomlás jelein magunk körül, megpillanthatjuk vajon a jövô tipi-
kus személyiségének – úgymond az „új embernek” a most kialakuló vonásait?
Ha igen, nem elôször történne meg, hogy valamilyen homme nouveau (új ember)
alakja tûnik fel a láthatáron.1 André Reszler, a Center for European Culture (Európai
Kulturális Központ) igazgatója briliáns esszében írta le azokat a korábbi kísérleteket,
amelyek arra irányultak, hogy megjövendöljék egy-egy új embertípus eljövetelét.
A XVIII. század végén például megjelent az „amerikai Ádám”, az az ember, aki Észak-
Amerikában újonnan születik meg, az európaiak bûnei és gyengeségei nélkül. A XX.
század közepén állítólag Hitler Németországában kellett volna az új embernek meg-
jelennie. A nácizmus – írta Hermann Rauschning – „több, mint vallás: maga a fel-
sôbbrendû ember létrehozására irányuló akarat”. Ez a robusztus árja részben paraszt,
részben harcos, részben isten. „Én láttam az új embert” – vallotta be egyszer Hitler
Rauschningnak. „Rettenthetetlen volt és kegyetlen. Félelemmel álltam elôtte.”
Az új ember képzete általában férfi alakot ölt – kevesen beszéltek valaha is az „új
nô” fogalmáról, hacsak nem utólagos megfontolásból. Ilyen fantomkép üldözte a
kommunistákat is. A szovjetek még mindig a „szocialista ember” eljövetelérôl beszél-
nek. Trockij volt az, aki – lelkesedéstôl fûtve – a legélénkebb képet festette elénk a
jövô emberérôl. „Az ember összehasonlíthatatlanul erôsebb, bölcsebb és élesebb fel-
fogású lesz. Teste harmonikusabbá, mozdulatai ritmikusabbá, hangja dallamosabbá
A jövô személyisége [ 413 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
fog válni. Életmódja erôteljesen új drámai minôséget kap. Az átlagos ember el fogja ahogyan cselekedniük kell, és ugyanakkor kielégülést találnak az adott kultúra követel-
érni egy Arisztotelész, egy Goethe, egy Marx színvonalát.” ményeinek megfelelô viselkedésben.”
Mindössze egy vagy két évtizeddel ezelôtt Frantz Fanon hírül adta még egy új em- A harmadik hullám tehát nem az ideális embert, egy új, hôsies faj képviselôit
ber eljövetelét, akiben „új értelem” lakozik. Che Guevara szerint a jövô ideális embe- teremti meg, akik belopóznak közénk, hanem drámai változásokat idéz elô a jellem-
rének gazdagabb belsô élete lesz. Mindegyik kép más és más. vonások megoszlását illetôen a társadalomban – nem új embert hoz létre, hanem új
társadalmi karaktert. Feladatunk tehát nem az, hogy a mitikus „új embert” keressük,
Reszler azonban meggyôzôen rámutat, hogy az új emberrôl alkotott ilyetén elkép- hanem az, hogy azokat a jellemvonásokat kutassuk, amelyeket a holnap civilizációja
zelések többsége mögött ott ólálkodik a jól ismert, régi cimbora, a Nemes Vadember, minden bizonnyal nagyra fog értékelni.
az a mitikus teremtmény, aki fel van ruházva mindazokkal az erényekkel, amelyeket
a civilizáció állítólag megrontott vagy elkoptatott. Reszler – nagyon helyesen – meg- Ezek a jellemvonások nem egyszerûen az emberekre nyomást gyakorló külsô beha-
kérdôjelezi a primitívség romantikus beállításának értékét, emlékeztetve bennünket tásokból származnak, illetve nem ezeket tükrözik. Abból a feszültségbôl erednek, ami
arra, hogy azok a rendszerek, amelyek tudatosan egy „új ember” megteremtésére sok ember belsô motivációja vagy vágyai, illetve a társadalom részérôl megnyilvánu-
törekedtek, rendszerint a totalitárius hatalom által elôidézett pusztulást hagyták ló külsô elvárások, a „csoportnyomás” között felmerülô ellentmondásokból fakad.
maguk után. Ezek a közös jellemvonások – ha egyszer kialakultak – lényeges szerepet játszanak a
társadalom gazdasági és társadalmi fejlôdésében.
Nem lenne bölcs dolog tehát ismét egy „új ember” születését hírül adni (hacsak –
most, hogy a génsebészek már munkába álltak – ezt nem a szó rémisztô, szigorúan A második hullám megérkezéséhez társult például a protestáns etika terjedése, ami
biológiai értelmében gondoljuk). Az „új ember” eszménye ugyanis egy prototípust, a takarékosságot, a kemény munkát és a jutalom késôbbre halasztásának elfogadását
egyetlen ideális modellt sugall, amit az egész civilizáció megfeszített erôvel igyekszik hangsúlyozta – olyan jellemvonásokat, amelyek a gazdasági fejlôdés feladatainak
utolérni. És egy olyan társadalomban, ami gyors ütemben halad a demasszifikálódás megoldásához óriási energiákat tudtak biztosítani. A második hullám változásokat
felé, ennél mi sem valószínûtlenebb. hozott az objektivitás és a szubjektivitás, az individualizmus, a hatóságokkal kapcso-
latos magatartás és az absztrakt gondolkodási képesség, valamint az empátia és a kép-
Mindazonáltal akkor sem lennénk bölcsebbek, ha azt gondolnánk, hogy az élet zelôerô területén is.
alapvetôen megváltozott anyagi feltételei a személyiséget, illetve – pontosabban szól-
va – a társadalmi karaktert nem befolyásolják. Ahogy megváltoztatjuk a társadalom Ahhoz, hogy a parasztokat be lehessen sorozni az ipari munkaerô hadseregébe,
mélyszerkezetét, egyúttal módosítjuk az emberek lelki alkatát is. Széles körben elter- biztosítani kellett számukra az írni-olvasni tudás elemi szintjét. Oktatni kellett ôket,
jedt nézet – amit én a magam részérôl nem osztok – hogy létezik valamiféle örök és tájékoztatni és beolvasztani. Meg kellett érteniük, hogy más életforma is lehetséges.
változatlan emberi természet. Ennek azonban ellentmond az, hogy a társadalom min- Sok olyan emberre volt tehát szükség, akik képesek új szerepben és új környezetben
dig jutalmazza bizonyos jellemvonások meglétét az emberekben, és ezáltal kiváltja, elképzelni saját magukat. Elméjüket ki kellett szabadítani a közvetlen jelenbôl.
illetve erôsíti egyes vonások fejlôdését, míg másokét bünteti, ami a közösségekben a Az iparosítás kénytelen volt demokratizálni az emberek képzeletvilágát, mint aho-
jellegzetes tulajdonságok evolúciós jellegû változásaihoz vezet. gyan bizonyos mértékig demokratizálnia kellett a kommunikációt és a politikát is.
A pszichoanalitikus Erich Fromm, aki talán a legjobb leírást adta a társadalmi Az ilyen pszichokulturális változások eredménye a jellemvonások megváltozott
karakterrôl, úgy határozza meg azt mint „az emberek tulajdonságszerkezetének azt a megoszlása, vagyis az új társadalmi karakter kialakulása lett. És ma ismét hasonló
részét, ami a csoport legtöbb tagjára jellemzô”.2 Bármely kultúrában – mondja Fromm pszichokulturális felfordulás küszöbén vagyunk.
– „vannak széles körben elterjedt vonások, amelyekbôl összetevôdik a társadalmi
karakter. A társadalmi karakter viszont nem úgy formálja az embereket, hogy visel- Az a tény, hogy sebesen távolodunk a második hullám orwelli egyöntetûségétôl,
kedésüket arra irányuló tudatos döntés határozná meg, hogy követik vagy nem köve- megnehezíti az emberek átalakuló lelkivilágával kapcsolatos általánosítást. Itt is –
tik a társadalmi mintát, hanem olyan módon, hogy az emberek úgy akarnak cselekedni,
[ 414 ] A harmadik hullám A jövô személyisége [ 415 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
talán még inkább, mint másutt, ahol a jövôvel foglalkozunk – csak spekulációkra Gyanítható, hogy a serdülôkor sem lesz annyira elnyújtott és fájdalmas folyamat,
hagyatkozhatunk. mint amilyen ma sokak számára. Gyermekek milliói fognak felnevelkedni csonka
családban, dolgozó anyákkal (vagy apákkal), akiknek az energiáját kifacsarja a kap-
Mindazonáltal rá tudunk mutatni azokra az erôteljes változásokra, amelyek a har- kodóan, szabálytalanul mûködô gazdaság. Ezeknek a gyermekeknek sokkal kevesebb
madik hullám társadalmában valószínûleg befolyásolni fogják az emberek tudati és luxus és szabadidô lesz osztályrészük, mint amennyi az 1960-as években a „virág-
lelki fejlôdését. És ez – ha biztonságos következtetésekhez nem is – legalább izgalmas gyermekek” generációjának rendelkezésére állt.
kérdésekhez vezet bennünket. Mert ezek a változások kihatással vannak a gyermek-
nevelésre, az oktatásra, a serdülôkorra, a munkára, sôt még arra a módra is, ahogyan Mások – késôbb – valószínûleg otthon dolgozó családok elektronikus otthonaiban
a saját magunkról alkotott képünket kialakítjuk. Mindezeket pedig lehetetlen meg- fognak felnevelkedni. Éppen úgy, mint ahogyan az a második hullám családi vállal-
változtatni anélkül, hogy mélyrehatóan módosítanánk a jövô egész társadalmi karak- kozásra alapozott otthonaiban szokásos volt, arra számíthatunk, hogy a gyermekeket
terét. a holnap elektronikus otthonaiban is közvetlenül be fogják vonni a családi munka-
feladatok elvégzésébe, és már serdülôkoruktól kezdve növekvô felelôsség fog rájuk
hárulni.
Másféle nevelkedés
Az ilyen életkörülmények rövidebb, de felelôsségteljesebb és produktívabb gyer-
Elôször is, a holnap gyermeke valószínûleg sokkal kevésbé gyermekközpontú társa- mekkorra és ifjúkorra engednek következtetni. Az ilyen otthonokban a felnôttekkel
dalomban fog felnövekedni, mint a miénk. együtt dolgozó gyermekek valószínûleg kevésbé lesznek kitéve kortársaik befolyásá-
nak. Könnyen lehet, hogy belôlük válnak majd azok az emberek, akik a holnap nagy
A lakosság „elszürkülése” vagy korosodása minden fejlett ipari országban megköve- teljesítményeit elérik.
teli, hogy egyre nagyobb közfigyelem irányuljon az idôsebbek szükségleteire és ennek
megfelelôen kevesebb törôdés jut a fiataloknak. Továbbá – ahogy a nôk egyre A második hullám szakszervezetei az új társadalomhoz vezetô átmenet során – ha
nagyobb számban vállalnak munkát, és szakmai elômenetelre is számíthatnak a cse- a munkalehetôségek hiányosak maradnak – kétségkívül mindenütt küzdeni fognak
rére termelô gazdaságban – csökken a hagyományos igény arra, hogy a nôk minden azért, hogy kizárják a fiatalokat a munkaerôpiacról, az otthonokat kivéve. A szakszer-
energiájukat az anyasággal kapcsolatos feladatokra fordítsák. vezetek (és a pedagógusok, akár tagjai a szakszervezeteknek, akár nem) lobbizni
fognak az egyre hosszabb kötelezô és majdnem kötelezô oktatásért. És amilyen
A második hullám idején a szülôk milliói gyermekeiken keresztül élték át saját mértékben ezek sikereket érnek el, a fiatalok milliói olyan mértékben fognak arra
álmaik megvalósulását – gyakran azért, mert okkal számíthattak arra, hogy gyerme- kényszerülni, hogy továbbra is az elnyújtott serdülôkor fájdalmas pokoltornácán
keik társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt többre viszik, mint amit nekik maradjanak. Megláthatjuk, hogy éles ellentét alakul ki azok között a fiatalok között,
maguknak sikerült elérniük. A felfelé történô mobilitásra irányuló elvárások arra akik az elektronikus otthonokban a korai munkával járó felelôsség következtében
ösztönözték a szülôket, hogy óriási tudatos erôfeszítéseket tegyenek és hatalmas gyorsan nônek fel, illetve azok között, akik azokon kívül élve lassan érnek be.
érzelmi energiákat koncentráljanak gyermekeik nevelése érdekében. Ma nagyon sok
középosztálybeli szülô kerül szembe azzal a gyötrelmes illúzióvesztéssel, hogy gyer- Hosszú távon azonban számíthatunk arra, hogy az oktatás is megváltozik. Egyre
mekeik – egy olyan világban, ahol sokkal nehezebb boldogulni – inkább lejjebb, mint több tanulási tevékenységre kerül sor az osztálytermeken kívül. A kötelezô iskoláz-
feljebb kerülnek a társadalmi-gazdasági skálán. Nem valószínû, hogy az álmok betel- tatás évei – a szakszervezetektôl jövô nyomás ellenére – rövidebbé válnak, nem
jesülését, a sikereket az utódokban lehet pótolni. Ezért a holnap születô csecsemô hosszabbá. A korosztályok szerinti merev szétválasztás helyett a fiatalabbak és az idô-
valószínûleg olyan társadalomba fog belépni, ami nem lesz túlságosan elkötelezett, sôt sebbek keveredni fognak egymással. Az oktatás jobban összevegyül és összeszövôdik
talán különösebben nem is érdeklôdik majd a gyermekek szükségletei, kívánságai, a munkával, és akár az ember egész életén keresztül elhúzódhat. Maga a munka pedig
lelki fejlôdése és állandó, azonnali jutalmazása iránt. Ha így lesz, a holnap doktor – akár a piacra, akár önellátó módon otthoni felhasználásra termel – valószínûleg
Spockjai jobban strukturált és nagyobb igényeket támasztó gyermekkor biztosítását korábban fog megkezdôdni az életben, mint a legutóbbi egy-két generáció életében.
fogják sürgetni. A szülôk viszont kevésbé lesznek engedékenyek. A harmadik hullám civilizációja – éppen ezekbôl az okokból – valószínûleg egészen

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
másfajta jellemvonásokat fog elônyben részesíteni a fiatalok körében: kevesebb milyen számot akarnak játszani – érzékenyen felkapják az egymástól érkezô „végsza-
közösségvállalást a kortársakkal, kevésbé fogyasztásra orientált viselkedést, és kevés- vakat”, és azok alapján döntik el, hogy milyen hangokat játsszanak le a továbbiakban. 3
bé önzô és hedonisztikus magatartást.
Az ilyen emberek bonyolult lelki alkatúak, individualisták, és büszkék arra, amiben
Akár így lesz, akár nem, egy dolog bizonyos. Másképpen fognak a gyermekek különböznek másoktól. Tipikusan azt a demasszifikált munkaerôt jelenítik meg, ami-
felnôni. És mások lesznek a kialakuló személyiségek is. re a harmadik hullám iparában van szükség.
A közvélemény-kutató Daniel Yankelovich véleménye szerint az Egyesült Államok

Az új dolgozó dolgozóinak már csak 56 százalékát – fôleg az idôsebbeket – motiválják még mindig
a hagyományos ösztönzô eszközök. Ezek akkor a legboldogabbak, ha szigorú utasítá-
Amikor a serdülô megérik és belép a munka küzdôterére, új erôk kezdenek hatni a sokat és világos feladatokat kapnak. Nem kívánnak feltétlenül „értelmet” találni a
személyiségére, egyes vonásait megjutalmazva, másokat pedig büntetve. munkájukban.
A munka a gyárakban és az irodákban a második hullám korszakának idején mind- Ezzel szemben a munkaerônek már 17 százaléka olyan újabb értékeket vall magáé-
végig egyre inkább ismétlôdôvé vált, specializálódott, szorította az idô, és a munkál- nak, amelyek a harmadik hullámból származnak. Ezek fôleg fiatal középvezetôk,
tatók olyan dolgozókat akartak, akik engedelmesek és pontosak voltak, és hajlandóak és ôk „a legéhesebbek a felelôsségre és olyan fontos munkafeladatokra, amelyek meg-
voltak végrehajtani a gépies feladatokat. Az ennek megfelelô jellemvonások kifejlôdé- felelnek a tehetségüknek és készségeiknek” – mondja Yankelovich. Értelmes munká-
sét segítették az iskolák, és ezt jutalmazták a vállalatok. ra és annak anyagi megbecsülésére törekednek.
Ahogy a harmadik hullám áthatja társadalmunkat, a munka egyre kevésbé ismét- Az ilyen dolgozók toborzása érdekében a munkáltatók már kezdenek egyénre sza-
lôdô jellegûvé válik. Kevésbé töredezik apró részfeladatokra, minden egyes személy bott juttatásokat nyújtani.4 Ez megmagyarázza, hogy néhány fejlett vállalat (mint pél-
valamivel nagyobb, nem pedig kisebb feladatokat fog végrehajtani. A viselkedés dául a clevelandi székhelyû, fejlett technikával dolgozó TRW iparvállalat) miért nem
tömeges szinkronizációjának régi szükségletét a rugalmas munkaidô és a saját mun- a járulékos juttatásoknak egy elôre meghatározott csomagját ajánlja fel alkalmazottai-
katempó fogja felváltani. A dolgozóknak munkafeladataik elvégzése során meg kell nak, hanem az egyénileg választható szabadságok, egészségügyi juttatások, nyugdíjak
küzdeniük a gyakoribbá váló változásokkal, valamint az áthelyezések, a termék- és biztosítások igen változatos, széles körû választékát. Minden egyes dolgozó kiala-
váltások és az átszervezések szédítô iramban egymásra következô sorozatával. kíthat ezekbôl egy olyan csomagot, ami a legjobban megfelel saját igényeinek. Yanke-
lovich ezt írja: „Az ösztönzô eszközök terén nem létezik olyan » csomag« , amellyel
A harmadik hullám munkáltatóinak tehát egyre inkább olyan férfiakra és nôkre a munkaerô teljes spektrumát egyformán motiválni lehet.” Továbbá – teszi hozzá –
lesz szükségük, akik vállalják a felelôsséget, megértik, hogy saját munkájuk hogyan a munka elismerésének ilyen változatos rendszerében a pénz kisebb motivációs szere-
illeszkedik másokéhoz, képesek egyre nagyobb feladatokat megoldani, gyorsan alkal- pet játszik, mint azelôtt.
mazkodnak a változó körülményekhez, és érzékenyen rá tudnak hangolódni a kör-
nyezetükben dolgozó többi emberrel való együttmûködésre. Senki sem akarja azt mondani, hogy ezek a dolgozók nem akarnak pénzt keresni.
Minden bizonnyal akarnak. De ha egy bizonyos jövedelmi szintet elérnek, akkor
A második hullám vállalatai gyakran jutalmazták a gondolkodás nélküli robotot és igényeik már igen nagy mértékben eltérhetnek egymástól. A pénzjövedelem továb-
a bürokratikus viselkedést. A harmadik hullám vállalatai ezzel szemben olyan embe- bi emelése többé nem hat ugyanúgy a viselkedésükre. Amikor a Bank of America San
reket igényelnek, akik kevésbé „elôre programozottak”, és gyorsabb reakciókra képe- Franciscóban egyik középvezetôjének, Richard Easleynek felajánlotta, hogy elôlép-
sek. A különbség – mondja Donald Conover, a Western Electric vállalati továbbképzési tetik egy mindössze 20 mérföldre levô bankfiók igazgatójává, Easley nem ment lépre
központjának fôigazgatója – olyan, mint a minden egyes hangjegyet elôre meghatá- és visszautasította a lehetôséget. Nem akart ingázni. Egy évtizeddel ezelôtt, amikor a
rozott minta szerint, vagyis kotta alapján lejátszó klasszikus zenészek, illetve az imp- Future Shockban elôször leírtam a munkahelyek mobilitásával járó feszültséget,
rovizáló dzsessz-zenészek közti különbség. Ez utóbbiak – miután eldöntötték, hogy az alkalmazottaknak csak 10 százalékra becsült része mutatott ellenállást a vállala-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tok elköltözésével szemben. Ez az arány azóta – a Merrill Lynch nevû átköltözte- mélyebb erôk is hatnak majd. A gazdaság szempontjából ugyanis többrôl van szó,
tésszervezô vállalat szerint – 30 és 50 százalék közötti értékre ugorott fel, noha a köl- mint csupán munkahelyekrôl és fizetett munkáról. Korábban felvetettem, hogy a gaz-
tözéseket rendszerint a szokásosnál kövérebb fizetésemelések kísérik. „A mérleg daságot két szektorból álló rendszerként foghatjuk fel, ahol az egyik szektorban
azoknak az oldaláról, akik vigyázzba állva és tisztelegve fogadják a vállalat döntéseit, cserére termelünk javakat, a másikban pedig saját magunk számára tevékenykedünk.
és elmasíroznak akár Timbuktuig is, határozottan elbillent azok felé, akik nagyobb Az egyik a piaci vagy termelési szektor, a másik pedig az „önfogyasztási” szektor.
hangsúlyt helyeznek a családjukra és megszokott életstílusukra” – mondja a Celanese Mindegyiknek megvan a tudatunkra és lelkivilágunkra gyakorolt hatása, mert
nevû vállalat alelnöke.5 Csakúgy, mint a harmadik hullám vállalatai, amelyeknek mindegyik a saját erkölcsi felfogását, saját értékrendjét, és a sikerrôl alkotott saját
nemcsak a profitot kell szem elôtt tartaniuk, az alkalmazottak is „többszörös célokat” fogalmait igyekszik elfogadtatni velünk.
követnek.
A második hullám idején a piacgazdaság óriási mértékû kiterjeszkedése – mind a
Ugyanakkor már a munkahelyi irányítás legerôsebben meggyökeresedett mintái is kapitalista, mind a szocialista világban – az anyagi javak megszerzését ösztönözte.
változófélben vannak. A második hullám vállalatainál minden alkalmazottnak egyet- A személyes sikerhez szûken értelmezett gazdasági meghatározást adott.
len fônöke van. Esetleges nézeteltéréseiket az alkalmazottak a fônökük elé viszik
megoldásért. Az új mátrixszervezetek stílusa egészen más. A dolgozóknak egyidejûleg A harmadik hullám elôrehaladása azonban – mint láttuk – együtt jár a „segíts
több fônökük is van. Az ideiglenesen létrejövô „ad-hocratikus” csoportokban külön- magadon” szemlélet és a „csináld magad” tevékenységek, vagyis az önfogyasztói
bözô rangú és különbözô szakmájú emberek találkoznak. Davist és Lawrence-t, magatartás tüneményes terjedésével. A saját használatra való termelésnek ez a fajtá-
az ebben a tárgykörben megjelent egyik standard tankönyv íróit idézve: „A véle- ja – a puszta hobbi szintjén túl – valószínûleg egyre nagyobb gazdasági jelentôségre
ményeltérések... megoldódnak anélkül, hogy a feleknek egy közös fônöke jelen fog szert tenni. És ahogy egyre több idônket és energiánkat köti le, ez a tevékenység
lenne, hogy döntôbíróként ítélkezzen... A mátrixon belül az a felfogás él, hogy az is elkezdi alakítani életünket és formálja-nyesegeti a társadalmi karaktert.
ilyen konfliktusok egészségesek lehetnek... Az eltérô véleményeket nagyra értékelik,
és az emberek kifejezésre juttatják nézeteiket még akkor is, ha tudják, hogy azokkal Ahelyett, hogy az embereket – a piac etikájának megfelelôen – aszerint rangsorol-
mások esetleg nem értenek egyet.” 6 ná, amit birtokolnak, az önfogyasztók etikája annak tulajdonít nagy értéket, amit az
ember maga csinál. Ha valakinek sok pénze van, ez még mindig ad tekintélyt, de más
Az ilyen rendszer bünteti azokat a dolgozókat, akik vak engedelmességet mutat- jellemvonások is egyre többet számítanak. Ezek közé tartozik az önállóság és az ön-
nak. Azokat jutalmazza, akik – bizonyos határok között – visszabeszélnek. A második bizalom, a nehéz körülményekhez való alkalmazkodás és a túlélés képessége, és az a
hullám iparágaiban azokat a dolgozókat, akik értelmes munkára törekednek, akik manuális készség is, hogy az ember saját kezûleg meg tudjon csinálni valamit – legyen
megkérdôjelezik a tekintélyt, akik képesek a körültekintésre és a saját véleményük az akár egy kerítés megépítése, egy nagyszerû vacsora elkészítése, saját ruháinak
kialakítására, és akik azt igénylik, hogy munkájuk társadalmi felelôsséggel járjon, megvarrása, vagy egy antik sublót restaurálása.
esetleg bajkeverôknek tekintik. A harmadik hullám iparágai azonban nem is mûköd-
hetnek nélkülük. A termelési vagy piaci etika az egyenesen célra törô, egysíkú magatartás dicséretét
vallja, az önfogyasztók etikája pedig a lekerekítettségét. A sokoldalúság sokat számít.
Mindet egybevetve tehát finom, de mélyreható változást látunk azokban a szemé- Ahogy a harmadik hullám a cserére, illetve saját használatra történô termelést jobban
lyiségvonásokban, amelyeket a gazdasági rendszer elismeréssel jutalmaz – olyan vál- egyensúlyba hozza a gazdaságban, meg fogjuk hallani a „kiegyensúlyozott” életmódot
tozást, ami mindenképpen hozzájárul a kialakuló társadalmi karakter formálásához. igénylô hangok fokozatosan erôsödô kórusát.
***
Az önfogyasztók etikája
A tevékenységek jelentôs részének a termelési szektorból az önfogyasztási szektorba
A harmadik hullám civilizációjában nem csak a gyermeknevelés, az oktatás és a mun- való áttevôdése új típusú egyensúly kialakulását vetíti elénk az emberek életében.
ka fog hatást gyakorolni a személyiség fejlôdésére. A holnap emberének lelkivilágára A piacra történô termelésben foglalkoztatott dolgozók között is egyre többen vannak

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
azok, akik idejüket absztrakciók – szavak, számok és modellek – kezelésével töltik, és Vagyis – az önfogyasztó magatartás terjedésének az egész gazdaság szempontjából
olyan emberekkel mûködnek együtt, akiket csak alig vagy egyáltalán nem ismernek. felfogott fontosságát is számításba véve – felvázolhatjuk a tudati és lelki természetû
változások egy újabb rohamosan terjedô hullámát. A termelésben és az önfogyasztó
Az ilyen „fejmunka” sokak számára izgalmas és sikerélmények forrása lehet. Ám ez életmódban bekövetkezô alapvetô változások kombinált hatása – hozzáadódva a
gyakran jár együtt az elszigetelôdés érzésével – mintha az ember el lenne vágva a gyermeknevelés és az oktatás terén végbemenô mély változásokéhoz – azt az ígéretet
földközelibb világtól, a mindennapi létezés képeitôl, hangjaitól és anyagaitól. Való- hordozza magában, hogy társadalmi karakterünket legalább olyan drámaian átfor-
ban, a kézmûvesség, a kertészkedés, a paraszti és kékgalléros munkához kapcsolódó málja, mint ahogyan azt a második hullám tette háromszáz esztendôvel ezelôtt.
viselkedési minták divatáramlatainak követése és mindaz, amit „teherautósofôr- Új társadalmi karakter érlelôdik közvetlen környezetünkben.
eleganciának” nevezhetünk, ma dicsôségszámba megy, és ez a maga módján ellen-
súlyozza, hogy az absztrakció szintje emelkedik a termelési szektorban. A valóságban – még akkor is, ha ezek közül a megfontolások vagy felismerések
közül mindegyik tévesnek bizonyulna, és még ha minden egyes váltás, amit kezdünk
Ezzel szemben, ha önfogyasztó életmódot folytatunk, rendszerint a konkrét való- elôre látni, a visszájára fordulna is – van egy végsô, meggyôzô okunk arra, hogy való-
sággal dolgozunk – közvetlen kapcsolatban a dolgokkal és az emberekkel. Ahogy ságos robbanásra számítsunk a pszichoszférában. Ez az ok pedig ebben a két szóban
egyre több ember osztja meg idejét a részmunkaidôben végzett fizetett munka és az foglalható össze: „kommunikációs forradalom”.
önfogyasztási tevékenység között, olyan helyzetbe kerülnek, hogy egyaránt élvez-
hetik a konkrét és az absztrakt, a kétkezi munka és a „fejmunka” egymást kiegészítô
örömeit. Az önfogyasztók etikája ismét megbecsülést szerzett a fizikai munkának, A konfiguratív én
amit háromszáz éven át lenéztek. Valószínûleg ez az új egyensúly is hozzájárul a
személyiségjegyek új megoszlásához. A kommunikáció és a karakter között fennálló kapcsolat bonyolult és elszakíthatat-
lan. Nem alakíthatjuk át valamennyi kommunikációs eszközünket úgy, hogy közben
Láttuk, hogy a szoros kölcsönös függôségben végzett gyári munka terjedése az ipa- mint emberek változatlanok maradjunk. A média forradalmának forradalmat kell
rosítás elôretörése idején arra ösztönözte a férfiakat, hogy váljanak objektívvé, míg a jelentenie tudatunkban és lelkivilágunkban is.
nôk körében az otthon maradás és az alacsony kölcsönös függôségi szinten elvégzett
feladatok a szubjektivitást erôsítették. Ma, amikor egyre több nôt alkalmaznak a pia- A második hullám korszakának idején az emberek tömeggyártással elôállított
ci termelést végzô munkahelyeken, ôk is egyre inkább objektivizálódnak. Arra képek özönében fürödtek. Viszonylag kis számú központilag elôállított újság, maga-
ösztönzik ôket, hogy „úgy gondolkodjanak, mint egy férfi”. Másrészt, amikor egyre zin, rádió- és televíziómûsor, illetve film táplálta azt, amit bírálói „monolitikus tudat-
több férfi marad otthon, nagyobb részt vállalva a házimunkából, az ô „objektivitás” nak” neveztek. Az embereket folyamatosan arra ösztönözték, hogy önmagukat
iránti igényük csökken. „Szubjektivizálódnak”. viszonylag csekély számú szerepmodellel hasonlítsák össze, és saját életstílusukat
néhány kívánatos lehetôséghez képest értékeljék. Következésképpen a személyiségre
Holnap, amikor a harmadik hullám polgárai egyre nagyobb számban osztják meg jellemzô stílusok társadalmilag elfogadott köre viszonylag szûk volt.
életüket a nagy, egymástól kölcsönösen függô vállalatoknál vagy szervezeteknél
részmunkaidôben végzett munka, illetve – idejük fennmaradó részében – a kicsi, A demasszifikálódott média ma szemkápráztató sokféleségét jeleníti meg az olyan
autonóm önfogyasztó egységekben saját maguk és családjuk számára végzett tevé- szerepmodelleknek és életstílusoknak, amelyekhez az ember mérheti magát. Az új
kenységek között, mindkét nem körében nagy valószínûséggel új egyensúly fog kiala- média ugyanakkor nem teljes egésszé formált típusokkal, hanem az azokra utaló kép-
kulni az objektivitás és a szubjektivitás között is. zetek széttöredezett szilánkjaival és „blip”-jeivel táplál bennünket. Ahelyett, hogy
következetesen kialakított, könnyen azonosítható modellek elôregyártott választékát
Ahelyett, hogy jellegzetesen „férfias”, illetve „nôies” attitûdöket találnánk, amelyek kapnánk, amibôl választhatunk, nekünk magunknak kell különféle darabokból össze-
közül egyik sem mondható jól kiegyensúlyozottnak, az új rendszer valószínûleg azo- raknunk a számunkra megfelelô mintát, így alakítva ki saját konfiguratív vagy modu-
kat az embereket fogja a leginkább elismerni, akik képesek arra, hogy mindkét pers- láris „énünket”. Ez sokkal nehezebb, és a feladat nehézségével magyarázható, hogy
pektívából egészségesen lássák a világot. Objektív szubjektivisták – és fordítva. miért keresi ma olyan sok millió ember oly elszántan az azonosságát.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Az erre irányuló erôfeszítések közepette fokozott tudatosságot fejlesztünk ki saját kel. Mert egyetlen korábbi civilizáció sem rendelkezett soha ilyen hatalmas erejû
egyéniségünkkel kapcsolatban, elsôsorban azokat a jellemvonásokat illetôen, eszközökkel. Egyre inkább birtokba vesszük a tudat technológiáját.
amelyek különlegessé tesznek bennünket. Önmagunkról alkotott képünk így meg- Az a világ, amelybe hamarosan belépünk, annyira távol áll múltbeli tapasztala-
változik. Igényünk támad arra, hogy egyéniségeknek tekintsenek minket, és úgy is tainktól, hogy minden pszichológiai spekulációnak bevallottan ingatagnak kell
kezeljenek, és ez éppen akkor következik be, amikor az új termelési rendszer egyé- lennie. Az azonban tökéletesen világos, hogy hatalmas erôk hatnak közösen abban az
nibb karakterû dolgozókat kíván meg. irányban, hogy megváltoztassák a társadalmi karaktert – hogy bizonyos jellemvoná-
sokat felerôsítsenek, másokat elnyomjanak, és ebben a folyamatban átalakítsanak
A harmadik hullám új kommunikációs eszközei – azon túlmenôen, hogy segítenek mindannyiunkat.
kikristályosítani azt, ami tisztán személyes jellegû bennünk – saját énképünk aktív
alakítóivá vagy inkább önellátásra berendezkedett elôállítóvá tesznek bennünket. Ahogyan fokozatosan túllépünk a második hullám civilizációján, sokkal többet
teszünk annál, mint hogy az egyik energiarendszerrôl a másikra, vagy az egyik tech-
Hans Magnus Enzensberger, a német költô és kritikus azt mondta, hogy a tegnapi nikai bázisról a következôre váltunk át. Forradalmasítjuk személyiségünk belsô terét
tömegtájékoztatási eszközökben „a feladók és a címzettek közti technikai különbség- is. Ennek fényében abszurd lenne a múltat kivetíteni a jövôre, vagyis a második hul-
tétel a munkaerô termelôkre és fogyasztókra való társadalmi felosztását tükrözi”. lám fogalmaiból kiindulva elképzelni a harmadik hullám civilizációjának emberét.
A második hullám korszakában ez mindvégig azt jelentette, hogy hivatásos kommu-
nikátorok fogalmazták meg az üzeneteket a közönség számára. A közönségnek nem Ha feltevéseink akár csak részben is helyesek, az emberek holnap sokkal inkább kü-
állt módjában közvetlenül válaszolni az üzenetek küldôinek vagy kölcsönhatásba lönbözni fognak egymástól, mint amennyire ma eltérôek. Valószínûleg többen fognak
lépni velük.7 hamarabb felnôni és már egy korábbi életkorban felelôsségtudatot érezni, jobb és gyor-
sabb alkalmazkodásra lesznek képesek, és nagyobb individualizmus jellemzi majd ôket.
Ezzel szemben a kommunikáció új eszközeinek a legforradalmibb vonása éppen az, Valószínûleg nagyobb hajlam fejlôdik ki bennük a tekintélyek megkérdôjelezésére,
hogy sok közülük interaktív módon mûködik, lehetôvé téve minden egyéni felhasz- mint szüleikben. Szükségük lesz pénzre és dolgozni fognak érte, de – hacsak nem élnek
náló számára, hogy ne csak befogadjon, hanem maga is megfogalmazzon és elküldjön szélsôséges nyomorban – ellenállást fognak tanúsítani azzal szemben, hogy kizárólag
üzeneteket – vizuális, auditív vagy más formában – másoknak. A kétirányú kábel- csak a pénzért dolgozzanak. Mindenekfölött pedig úgy tûnik, hogy életükben egyen-
televízió, a videókazetták, az olcsó fénymásoló gépek és magnetofonok mind az egyén súlyra fognak törekedni – egyensúlyra a munka és a játék, a termelés és az önellátó
kezébe helyezik a kommunikáció eszközeit. fogyasztói életmód, a „fejmunka” és a kétkezi munka, az absztrakt és a konkrét, az ob-
jektivitás és a szubjektivitás között. Sokkal összetettebb módon fogják önmagukat látni
Hosszabb távra elôre tekintve elképzelhetjük azt a szintet, amelyen a közönséges és a külvilág szemében megjeleníteni, mint bármely elôzô kor gyermekei.
televízió is interaktívvá válik. Ahelyett, hogy csupán figyelnénk a jövô Archie Bunke-
reit vagy Mary Tyler Moore-jait, mûsoraikban beszélhetünk is majd hozzájuk, Ahogy a harmadik hullám civilizációja éretté válik, nem valami utópisztikus férfi-
és befolyásolhatjuk viselkedésüket a show idején. A Qube kábeltelevíziós rendszer vagy nôalakot fogunk teremteni, aki toronymagasan áll a múlt embere fölött, nem
technikailag már ma is lehetôvé teszi egy színdarab nézôi számára, hogy felhívják a Goethék és Arisztotelészek (vagy Dzsingisz kánok és Hitlerek) emberfölötti faját fog-
rendezôt olyan kívánságokkal, hogy gyorsítsa fel vagy lassítsa le a cselekményt, vagy juk megteremteni, hanem csupán – remélhetôleg – egy olyan fajt és olyan civilizá-
más befejezést válasszon az adott történethez. ciót, ami megérdemli, hogy emberinek nevezzük.
A kommunikációs forradalom valamennyiünk számára összetettebb énképet ad. Ilyen eredmény elérésére azonban nem lehet remény, és nem lehet remény egy
Tovább differenciál bennünket. Felgyorsítja azt a folyamatot, melynek során más-más tisztességes és becsületes új civilizációhoz vezetô biztonságos átalakulásra sem mind-
énképeket „próbálunk fel”, és az egymásra következô képek során keresztül ténylege- addig, amíg szembe nem nézünk egy utolsó halaszthatatlan feladattal, a politikai
sen felgyorsítja haladásunkat saját „imázsunk” kialakításában. Lehetôvé teszi átalakulás elkerülhetetlen szükségszerûségével. Ez az a rémítô, de egyben lelkesítô és
számunkra azt is, hogy ezt az imázst elektronikus úton kivetítsük mások számára. felvillanyozó perspektíva, amit a következô utolsó oldalakon meg fogunk vizsgálni.
És még senki sem érti teljes mértékben, hogy mindez mit fog tenni a személyiségünk- A jövô politikájának illeszkednie kell a jövô személyiségéhez.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A politikai
mauzóleum
[ 27fejezet]
Mindannyian átéljük az energia, a technika, a családi élet, a nemek társadalmi szere-
pe és az egész világot átfogó kommunikáció terén egyidejûleg lezajló forradalmi vál-
tozásokat; és elôbb-utóbb szembe kell néznünk politikai intézményeink esetleg rob-
banásszerûen bekövetkezô forradalmi átalakulásával is.
Az iparosodott világ összes politikai pártja, minden kongresszusunk, parlamentünk

és legfelsôbb tanácsunk, minden elnökségünk, miniszterelnökségünk, bíróságunk és
törvényhozó testületünk, kormányzati bürokráciánk minden egymásra kövesedett
rétege – egyszóval a közérdekû döntések meghozatalára és végrehajtására szolgáló
összes eszközünk – idejétmúlttá vált és megérett a változásra. A harmadik hullám
civilizációja nem mûködhet a második hullám politikai struktúrájával.
Mint ahogy annak idején az ipari kort megteremtô forradalmárok sem használhat-
ták fel céljaik elérésére a feudalizmusból fennmaradt kormányzati apparátust,
nekünk ma ismét arra van szükségünk, hogy új politikai intézményrendszert hozzunk
létre. Ez a harmadik hullám politikai üzenete.
A fekete lyuk
Napjainkban – noha még nemigen vesszük észre a helyzet súlyosságát – mélyreható

válságot élünk át, mégpedig nem ennek vagy annak a kormánynak, hanem magának
a képviseleti demokráciának a válságát, ami annak minden formájára kiterjed. A má-
sodik hullám politikai apparátusa egyik országban a másik után kezd csikorogni,
recsegni-ropogni és veszedelmesen akadozni.
Az Egyesült Államokban azt tapasztaljuk, hogy a társadalom élet-halál kérdéseivel

kapcsolatos politikai döntések meghozatalára szolgáló rendszer csaknem teljességgel
A politikai mauzóleum [ 427 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
megbénult. Hat teljes év telt el az OPEC embargója óta, ami 1974-ben taglóként Ugyanakkor a szabályozás nekivadult gépezete megállás nélkül ontja az elôírások
sújtotta le a gazdaságot és veszélybe sodorta függetlenségünket, sôt nemzetbizton- egyre áttekinthetetlenebb tömegét: évente 45 000 oldalnyi, bonyolult és nehézkesen
ságunkat is. És mégis, a kongresszus véget nem érô tanulmányai, a közigazgatás értelmezhetô új szabályt.3 Csak az acélgyártás területén huszonhét különbözô kor-
többszöri átszervezése és az elnöki hivatal szenvedélyes sürgetései ellenére az USA mányszerv felügyeli mintegy 5600 szövetségi elôírás betartását. 4 (További sok ezer
politikai gépezete még ma is tehetetlenül forog tengelyén, és képtelen létrehozni bár- szabály vonatkozik az acéliparhoz kapcsolódó bányászati, érékesítési és szállítási mû-
mit, ami akár csak távolról is emlékeztetne a következetes energiapolitikára. veletekre.) Az egyik vezetô gyógyszeripari cég, az Eli Lilly több idôt fordít a hivatalos
ûrlapok kitöltésére, mint a szívbetegségek és a rák kutatására.5 Az Exxon olajtársaság
A politikai ûr nem csak erre a területre jellemzô. Az Egyesült Államoknak ugyanígy egyetlen jelentése a Federal Energy Agency (Szövetségi Energiaügynökség) részére
nincs átfogó (és felfogható) várospolitikája vagy környezetpolitikája, de nincs család- 445 000 oldalt – ezer vaskos kötetnyit – tesz ki.6
politikája és nincs mûszaki fejlesztési politikája sem. A külföldi kritikusok szerint még
kézzelfogható külpolitikája sincs. És még ha lennének is irányelvei ezeken a területe- Ez az átláthatatlan bürokrácia kolonc a gazdaság nyakán, a kormány döntéshozói-
ken, az amerikai politikai rendszer nem lenne képes azokat integrálni és rangsorolni. nak döcögôs, hol meginduló, hol megtorpanó reakciói pedig csak növelik az összkép
A döntéshozatali apparátus üzemzavarainak sokasodása – amit ez a hiány is tükröz – anarchiáját. A napról napra összevissza bukdácsoló politikai rendszer igencsak meg-
olyan szintet ért el, hogy Carter elnök kénytelen volt egy teljességgel precedens nél- nehezíti alapvetô társadalmi intézményeink küzdelmét a fennmaradásért. 7
küli beszédében bevallani, hogy saját kormányát „bénultság... stagnálás... és sodró-
dás” jellemzi.1 A döntéshozatal csôdje nem pusztán amerikai jelenség. Hasonló tünetekkel küzde-
nek a kormányok Franciaországban, Németországban, Japánban és Angliában –
A döntéshozatali rendszer effajta összeomlása semmi esetre sem tekinthetô vala- Olaszországról nem is beszélve –, valamint az iparosodott kommunista államokban is.
mely párt vagy valamelyik elnök kizárólagos hibájának. A helyzet ezen a téren már Japánban így nyilatkozott egy miniszterelnök: „Egyre többet hallunk a demokrácia
az 1960-as évek eleje óta egyre csak romlik, és a hiányosságok olyan mély szerkezeti világméretû válságáról. A demokrácia problémamegoldó képessége, vagy más szóval
problémákra utalnak, amelyeket semmiféle elnök – legyen bár republikánus vagy a demokratikus társadalom úgynevezett kormányozhatósága kétségessé vált. A parla-
demokrata – nem gyôzhet le a jelenlegi rendszer keretein belül. A politika ilyen mentáris demokrácia Japánban is próbatételnek néz elébe.” 8
súlyos problémái pedig megingatják a társadalom más alapvetô fontosságú intézmé-
nyeit: a családot, az iskolát és a vállalatokat is. Mindezeknek az országoknak a politikai döntéshozó gépezete egyre túlfeszítettebb,
túlhajtottabb és túlterheltebb; belefullad a mellékes adatokba, és ismeretlen veszé-
A család válságát tovább mélyíti, hogy a családi életre közvetlenül kiható sok tucat- lyeknek néz elébe. Ezért tapasztaljuk azt, hogy a kormányzati tervek készítôi képtele-
nyi törvény egymásnak ellentmond. Az oktatási rendszert abban a pillanatban árasz- nek meghozni a nagy fontosságú döntéseket (vagy igen rosszul hozzák meg ôket), mi-
tották el építkezési segélyekkel, amikor az iskolaköteles korosztály létszáma zuhanni közben lázas igyekezettel tetô alá hoznak ezernyi apró, gyakorta jelentéktelen döntést.
kezdett. Nagy lendülettel épültek a fölösleges iskolák, majd a támogatás éppen akkor
apadt el, amikor más okokból a legnagyobb szükség lett volna a pénzre. Eközben a vál- Még ha sikerül is kierôlködni egy-egy fontos döntést, ez általában késôn történik
lalatoknak olyannyira változékony politikai környezetben kell mûködniük, hogy a szó meg, és ritkán éri el a célját. „Minden problémát megoldottunk a törvényalkotás
szoros értelmében képtelenek elôre látni, mit vár majd el tôlük holnap a kormány. eszközeivel” – mondja egy túlhajszolt angol törvényhozó. „Hét törvényt szavaztunk
meg az infláció ellen. Többször is kiküszöböltük a jogtalanságokat. Megoldottuk az
A kongresszus elôször kiköti, hogy a General Motors és más autógyártók – a környe- ökológiai problémákat. A törvényhozás számtalanszor megoldott minden problémát.
zet védelmének érdekében – katalizátorral szereljenek fel minden új autót. Majd, A problémák azonban megmaradtak. A törvényalkotás nem mûködik.”
miután a GM 300 millió dollárt költött katalizátorokra, és 500 millió dollár értékû
tízéves szerzôdést kötött a gyártásukhoz szükséges nemesfémek beszerzésére, a kor- Egy amerikai tévébemondó – a múltból felidézett analógiával – így fogalmazta meg
mány bejelenti, hogy a katalizátoros autók 35-ször annyi kénsavat bocsátanak ki, a helyzetet: „Úgy érzem, az ország e pillanatban elszabadult postakocsira hasonlít,
mint a katalizátor nélküliek.2 amelynek lovai hanyatt-homlok nyargalnak, a kocsis pedig rángatja a gyeplôt, de a
lovak rá sem hederítenek.”
[ 428 ] A harmadik hullám A politikai mauzóleum [ 429 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezért érzik magukat oly sokan – magas pozícióban is – olyan tehetetlennek. választópolgárságnak mindössze 12 százaléka tulajdonít bármiféle jelentôséget a sza-
Egy hangadónak tekintett amerikai szenátor egy magánbeszélgetésünk során mély vazásnak.9
kiábrándultságáról beszélt. Azt mondta, úgy érzi, semmi hasznosat nem képes vég-
hezvinni. Családi életének tönkremenetelétôl meghasonlott. Nem látja értelmét Hasonlóképpen a politikai pártok is veszítenek vonzerejükbôl. Az Egyesült Álla-
zaklatott, feszített életritmusának, a túlórázásnak, a sok utazásnak és a véget nem érô mokban 1960 és 1972 között a semmilyen párthoz nem tartozó „függetlenek” száma
értekezleteknek. Kimerülten, az örökös nyomástól szenvedve fel kell tennie 400 százalékkal emelkedett, és így 1972-ben – több mint egy évszázada elôször – a
a kérdést: „Megéri?” Egy brit parlamenti képviselô ugyanezt kérdezi, hozzátéve: függetlenek létszáma azonos volt a fôbb pártok egyikének taglétszámával. 10
„Az Alsóház múzeumi darab, valóságos ôskövület.” A Fehér Ház egy magas rangú
tisztviselôje azt mondta nekem, hogy még az elnök is, aki elméletileg a világ leghatal- Hasonló tendenciák jelennek meg másutt is. A Munkáspárt, ami 1979-ig kormá-
masabb embere, tehetetlennek érzi magát: „Az elnök úgy érzi, mintha a telefonba nyozta Angliát, olyan sokat veszített népszerûségbôl, hogy ma a legjobb esetben is
ordítozna, miközben senki sincs a vonal túlsó végén.” csak mintegy 100 000 aktív tagot számlálhat az 56 milliós országban.11 Japánban a
Yomiuri Shimbun címû lap beszámolója szerint „a szavazók alig bíznak meg kormá-
A jól idôzített és hatásos döntések meghozatalára való képesség hiánya, a döntés- nyukban. Úgy érzik, nincs kapcsolatuk vezetôikkel.” Dániában is tért hódít a politi-
hozatali csôd elmélyülése alapjaiban változtatja meg a társadalom hatalmi viszonyait. kából való kiábrándultság. Hogy ez miért van így, arra sokak nevében felel egy dán
Normális, nem forradalmi körülmények között bármely társadalom elitje uralmának mérnök: „Úgy tûnik, a politikusok képtelenek megállítani a trendeket.” 12
megszilárdítására és saját céljainak elérésére használja a politikai rendszert. Az elitek
hatalma abban áll, hogy képesek elôidézni, illetve megakadályozni bizonyos dolgok A Szovjetunióban – Viktor Nyekipelov, az egyik „elégedetlenkedô” író szerint –
megtörténtét. Ennek azonban elôfeltétele az, hogy képesek legyenek kiszámítani és az elmúlt évtizedet „súlyosbodó káosz, militarizálódás, a gazdaság katasztrofális zûr-
irányítani az eseményeket – hogy a lovak megálljanak, amikor megrántják a gyeplôt. zavara, a létfenntartási költségek emelkedése, alapvetô élelmiszer-ellátási hiányok,
a bûnözés és az alkoholfogyasztás emelkedése, korrupció, lopás és mindenekelôtt a
Ma az elitek már nem képesek elôre látni saját cselekedeteik következményeit. jelenlegi vezetésnek a nép szemében bekövetkezett megállíthatatlan presztízsveszté-
Az akaratuk megvalósítására hivatott politikai rendszerek annyira ósdiak és rozogák, se” jellemezte.13
annyira lemaradnak az események mögött, hogy még ha az elitek – saját érdekükben
– szilárdan „kézben tartják” is ôket, a döntések gyakran visszafelé sülnek el. Új-Zélandon a politikai élet „fô sodrának” üressége arra késztetett egy tiltakozót,
hogy nevét „Mickey Mouse”-ra (Miki egérre) változtassa és így jelöltesse magát.
Sürgôsen hozzá kell tennünk, hogy ez nem annyit jelent, mintha az elitek által Oly sokan cselekedtek hasonlóan, olyan neveket véve fel, mint például „Alice in
elveszített hatalom a társadalom többi részének a kezébe jutna. A hatalmat nem adják Wonderland” (Alice Csodaországban), hogy az országgyûlés sürgôsen törvényt hozott,
át, hanem inkább egyre jobban szétosztják, úgyhogy szinte már egyik pillanatról a amely megtiltotta, hogy bárki is köztisztviselônek jelöltesse magát, aki a választást
másikra sem lehet tudni, hogy ki miért felelôs, ki rendelkezik valós (és nem csupán megelôzô hat hónap folyamán hivatalosan nevet változtatott.14
névleges) hatalommal, illetve kinek meddig marad meg a hatalma. Ebben a forrongó
fél-anarchiában a hétköznapi ember nem csupán saját „képviselôire” tekint keserû A polgárok ma már nem csak haragot éreznek, hanem mélyen gyökerezô ellenér-
cinizmussal, hanem – ami sokkal ijesztôbb – arra a lehetôségre is, hogy valaki egyál- zésekkel viseltetnek politikai vezetôik és kormányzati tisztségviselôik iránt, akiket –
talán képviselje ôt. egyre gyakrabban egy legyintéssel elintézve – szinte semmibe sem vesznek. Érzik,
hogy a politikai rendszer, amelynek a kormánykerék és a tôkesúly szerepét kellene
Ennek eredményeképpen a második hullám „önigazoló szertartása” – a szavazás – betöltenie a változás viharában hánykolódó társadalom számára, maga is meghason-
veszít erejébôl. Az amerikaiak évrôl évre kisebb létszámmal vesznek részt a választá- lott és irányíthatatlanul pörög és csapkod.
sokon. Az 1976-os elnökválasztás során a szavazásra jogosult állampolgárok kerek 46
százaléka otthon maradt, tehát az elnököt a választópolgároknak nagyjából egy- Így azután, amikor nemrégiben politológusok egy csoportja azt kutatta, hogy „ki a
negyed része – valójában az ország népességének csupán körülbelül a nyolcadrésze – fônök” Washingtonban, egyszerû és megrázó választ kaptak. Beszámolójukat, amelyet
választotta meg. A közeli múltban Patrick Caddell kérdezôbiztos úgy találta, hogy a az American Enterprise Institute (amerikai Vállalkozási Intézet) jelentetett meg, így fog-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lalta össze Anthony King, az angliai Essexi Egyetem professzora: „A rövid válasz... ránk maradt politikai rendszerei túlélik-e a válságok következô hullámát. Hiszen
nem lehet más, mint ez: » Senki. Itt nincs vezetô.« ” 15 valószínû, hogy az 1980-as és 90-es évek válságai még súlyosabbak, még rombolób-
bak és még veszedelmesebbek lesznek, mint a legutóbbiak. Kevés tájékozott meg-
Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a második hullám számos más országá- figyelô gondolja azt, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk, baljós forgatókönyvek-
ban is, amelyeket a változás harmadik hulláma ostromol, egyre inkább elharapózik a ben viszont nincs hiány.
hatalmi vákuum – a „fekete lyuk” a társadalomban.
Ha azért, mert Iránban néhány hétre elzárták az olajvezetékek csapját, az Egyesült
Államok benzinkútjai körül zûrzavar és erôszak törhetett ki, vajon mi történik majd
Magánhadseregek – nem csak Amerikában – akkor, amikor Szaúd-Arábia jelenlegi uralkodóit letaszít-
ják a trónról?20 Várható-e, hogy az uralkodó családoknak ez a kicsiny tömörülése, ami
A hatalmi vákuumban rejlô veszélyeket úgy mérhetjük fel a legjobban, ha futólag a világ olajtartalékainak 25 százaléka fölött rendelkezik, mindörökké meg tudja tarta-
visszatekintünk az 1970-es évek közepére. Ebben az idôszakban, amikor az OPEC em- ni hatalmát, miközben idôrôl idôre fellángol a háború a szomszédos Észak- és Dél-
bargóját követôen akadozott az energia- és a nyersanyagellátás, amikor elburjánzott Jemen között, saját országukat pedig destabilizálja az olajdollárok, a vendégmun-
az infláció és a munkanélküliség, amikor a dollár értéke zuhant és Afrika, Ázsia és kások és a radikális palesztinok beáramlása? Vajon mennyire bölcsen reagálnak majd
Dél-Amerika új gazdasági világrendet kezdett követelni, a második hullám országai- Washington, London, Párizs, Moszkva, Tokió vagy Tel Aviv bombáktól (és a jövôtôl)
ban sorra lobbantak fel a politikai betegség tünetei.16 rettegô politikusai egy esetleges puccsra, vallási összetûzésre vagy forradalomra Rijád-
ban, vagy – ne adj’ isten – egy szabotázsra Gawárah és Abqaiq olajmezôin? 21
A toleranciájáról és tapintatosságáról híres Angliában nyugalmazott tábornokok ma-
gánhadseregeket kezdtek toborozni, hogy betartassák a rendet; egy újfasiszta mozga- Hogyan reagálnának a második hullám országaiban – akár Keleten, akár Nyugaton
lom, a National Front (Nemzeti Front) pedig mintegy 90 parlamenti választókörzetben – ugyanezek a túlhajszolt és idegességtôl rángatózó politikai vezetôk, ha valóra válna
vonultatott fel jelölteket. A fasiszták és a baloldaliak között kis híján tömegverekedés Jamani sejk jóslata, hogy békaemberek elsüllyesztenek egy hajót vagy aknákat he-
tört ki London utcáin. Olaszországban a szélsôbaloldali fasiszta csoportok, a Vörös lyeznek el a Hormuzi-szorosban és így feltartóztatják a világ fennmaradásához szük-
Brigádok kiterjesztették fenyítô akciókkal, emberrablásokkal és merényletekkel fenn- séges olajszállítmányok felét? Aligha megnyugtató, ha ránézünk a térképre, és meg-
tartott uralmukat.17 Lengyelország a forradalom küszöbére jutott, amikor a kormány – figyeljük, hogy Irán, ami alig képes fenntartani saját belsô rendjét, ennek a stratégiai-
az inflációval lépést tartva – megpróbálta emelni az élelmiszerárakat. A terrorcselek- lag életbevágóan fontos, de túlságosan is keskeny csatornának a partján fekszik.
mények sújtotta Nyugat-Németországban a megrémült kormány egy sor McCarthy
szellemét idézô törvényt erôszakolt ki a véleményeltérések elnyomása érdekében.18 Egy másik dermesztô forgatókönyv azt a kérdést veti fel, hogy mi történik majd ak-
kor, amikor Mexikó komolyan elkezdi kiaknázni a saját olaját – és hirtelen elöntik az
Igaz, hogy a politikai bizonytalanság ilyen jelzései megfogyatkoztak, amikor az országot az olajpezók milliárdjai? Vajon az uralkodó oligarchia képes lesz-e – és egyál-
1970-es évek végén az ipari gazdaságok részlegesen (és idôlegesen) helyreálltak. talán, akarja-e majd – szétosztani az új vagyon java részét Mexikó alultáplált és sokat
Anglia magánhadseregei végül nem kezdtek akcióba. A Vörös Brigádok, miután szenvedett parasztjai között? És ezt vajon elég gyorsan meg lehet-e tenni ahhoz, hogy
megölték Aldo Morót, mintha egy idôre visszahúzódtak volna, soraikat rendezni. 19 az országban most éppen alacsony szinten álló gerillatevékenység ne teljesedjen ki
Japánban zökkenômentesen új rendszer került hatalomra. A lengyel kormány inga- valódi háborúvá az USA tôszomszédságában? Hogyan válaszolna Washington egy
tag békét kötött a lázongókkal. Az Egyesült Államokban Jimmy Carternek – aki azzal ilyen háború kitörésére? És hogyan reagálnának a Dél-Kalifornia és Texas gettóiban
jutott hatalomra, hogy ellenszegült „a rendszernek” (majd magához ölelte azt) – tíz élô mexikói bevándorlók tömegei? Ismerve a kongresszus és a Fehér Ház jelenlegi
körömmel kapaszkodva sikerült megtartania a pozícióját, annak ellenére, hogy nép- rendezetlenségét, számíthatunk-e arra, hogy ilyen nagyságrendû válságok esetén
szerûsége katasztrofálisan csökkent. akár csak félig is ésszerû döntéseket hozzanak?
Mégis – a bizonytalanságnak ezeket a tanújeleit látván – el kell gondolkodnunk Ami pedig a gazdaságot illeti, vajon a kormányok, amelyek már most sem tudják
azon, hogy vajon az egyes iparosodott országok meglévô, még a második hullámból kordában tartani a világgazdaságban mûködô erôket, képesek lesznek-e megbirkózni

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
a nemzetközi pénzrendszer még vadabb kilengéseivel, vagy akár teljes összeomlásá- A messiáskomplexus
val? Most, amikor a valutaárfolyamokat alig lehet ellenôrzés alatt tartani, az euro-
valuták buborékja ellenôrizhetetlenül egyre tovább duzzad, és a fogyasztói, vállalati A messiáskomplexus az a csalóka ábránd, hogy valami módon megválthatjuk magun-
és kormányhitelek az egekbe szöknek, várhat-e bárki is gazdasági stabilitást a követ- kat, ha lecseréljük a legfelül álló embert.
kezô években? Az infláció és a munkanélküliség robbanásszerû növekedése mellett
egy hitelkrach vagy más gazdasági katasztrófa bekövetkezése még mozgósíthatja a Látva a második hullám politikusait, amint a harmadik hullám megjelenését kísé-
magánhadseregeket is. rô problémákkal szembesülve csak tántorognak és hadonásznak, mintha részegek
lennének, sok millió ember jutott – a sajtótól sarkalltan – arra az egységes, egyszerû
Végül, mi történik akkor, ha a ma virágzó miriádnyi szekta némelyike politikai és könnyen érthetô álláspontra, miszerint minden bajunkat „a kormány csôdje” okoz-
babérokra kezd törekedni? Most, hogy a történelmi egyházak szervezetei is repedez- za. Bárcsak feltûnne a politika horizontján egy messiás, és rendbe tenné a dolgokat!
nek a harmadik hullám demasszifikáló csapásai alatt, várható, hogy seregestül jelen-
nek meg az önjelölt papok, lelkipásztorok, prédikátorok és tanítómesterek, akiknek Így sóvárog ma valami erôs, férfias vezetô után még a legjobb szándékú ember is,
lehetnek politikai célokkal rendelkezô, fegyelmezett, sôt akár félkatonai jellegû szer- miközben körülötte széthullik az ismerôs világ, környezete egyre áttekinthetetleneb-
vezetekbe tömörült követôik is. bé válik, ô maga pedig egyre jobban szomjazik a rendre, a szilárd talajra és a dolgok
elôreláthatóságára. Ezért hallunk ma is – ahogy Ortega y Gasset fogalmazta meg az
Az Egyesült Államokban sem nehéz elképzelni valamiféle új pártot, ami Billy 1930-as években, amikor Hitler volt felemelkedôben – „egy félelmetes kiáltást, amely
Grahamet (vagy egy hasonmását) támogatja valamilyen nyers hatalmi önkényt sür- számtalan kutya vonítása gyanánt száll a csillagok felé, azt kérve, hogy valaki vagy
getô, autoritárius színezetû „rendet-és-törvényt” vagy „le-a-pornóval” program kere- valami vegye kézbe az irányítást”.
tében. Vagy valami eddig ismeretlen Anita Bryantet, aki a melegek vagy a „melegpár-
tiak” bebörtönzését követeli. Az ilyesfajta példák csupán halovány sejtését vetíthetik Az Egyesült Államokban keményen megszólják az elnököt „a vezetôi készség hiá-
elôre az olyan szigorúan vallási alapú „religio-politikai” irányzatoknak, amelyek igen nya” miatt. Angliában azért választják meg Margaret Thatchert, mert legalább azt az
könnyen megjelenhetnek még a legvilágiasabb társadalmakban is. Elképzelhetünk illúziót fel tudja kínálni, hogy ô a „vas lady”. Még a kommunista ipari országokban is
kultikus jellegû politikai mozgalmakat is, amelyeket Smith, Schultz vagy Santini nevû – ahol pedig a vezetés távolról sem mondható gyengekezûnek – egyre többen köve-
ajatollahok vezetnek. telik a „még erôsebb vezetést”. A Szovjetunióban megjelenik egy regény, amely nyíl-
tan magasztalja Sztálinnak azt a képességét, hogy le tudta vonni a „szükséges politi-
Nem állítom, hogy ezek a forgatókönyvek szükségszerûen meg is valósulnak. kai konklúziókat”. Alekszandr Csakovszkij Gyôzelem címû mûvének megjelenése is a
Lehet, hogy mindegyik túl messzire megy. Mégis fel kell tételeznünk, hogy ha ezek „resztalinizációs” áramlat részének tekinthetô.22 Apró Sztálin-képek bukkannak fel a
nem is, más drámai válságok viszont minden bizonnyal ki fognak törni, és a nemrég szélvédôkön, a lakásokban, a szállodákban és a kioszkokban. „Sztálin megjelenése a
átélteknél veszélyesebbek is lehetnek. És szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy szélvédôn” – írja Viktor Nyekipelov, A bolondok intézete címû könyv szerzôje – „alulról
a második hullámot képviselô jelenlegi vezetôi csapatunk nevetségesen felkészület- feltörô jelenség... tiltakozás, ha mégoly paradox módon is, a jelenlegi széthullás és a
lenül várja ôket. vezetés hiánya ellen.”
Ami azt illeti, a második hullámhoz tartozó politikai struktúráink mára még inkább Napjainkban – egy veszélyes évtized kezdetén – a „valódi vezetés” iránti igény
leromlott állapotba kerültek, mint amilyenben az 1970-es években voltak, és ezért azt olyan pillanatban jelenik meg, amikor rég elfeledett sötét erôk is újból mozgolódni
kell feltételeznünk, hogy a kormányok az 1980-as és 1990-es évek válságainak keze- kezdenek közöttünk. A The New York Times arról számol be, hogy Franciaországban
lésében még kevésbé lesznek kompetensek, ötletesek és elôrelátóak, mint az elmúlt „több mint három évtizednyi téli álom után kicsiny, de befolyásos jobboldali csopor-
évtizedben. tok ismét az intellektuális rivaldafénybe lépnek, és olyan eszméket hirdetnek fajról,
biológiáról és politikai elitizmusról, amelyek a fasizmus vereségével a második világ-
Ez pedig arra int bennünket, hogy tüzetesen vizsgáljuk meg újra – gyökereinél háborúban hitelüket vesztették”.23
kezdve – az egyik legmélyebben beépült és legveszélyesebb politikai illúziónkat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezek az árja faj felsôbbrendûségérôl handabandázó, szélsôségesen Amerika-ellenes készek lemondani némi szabadságról (lehetôleg valaki máséról), cserébe azért, hogy
csoportok jelentôs sajtónyilvánossághoz jutnak, eszméik hirdetéséhez mintegy szó- gazdasági, szociális és politikai vonataik pontosan járjanak.
csôként használva a Le Figaro címû lap hetenként megjelenô különkiadását. Azt állít-
ják, hogy a fajok egyenlôtlennek születtek, és a társadalompolitika feladata, hogy meg Pedig az erôs vezetésnek – így a totalitarizmusnak is – vajmi kevés köze van a
is ôrizze ezt az állapotot. Érveikben E. O. Wilsonra és Arthur Jensenre hivatkoznak, hatékonysághoz. Nem sok jel utal arra, hogy a Szovjetunió mai vezetése hatékony
és fertôzô antidemokratikus elôítéleteiket úgy próbálják igazolni, hogy ideológiájukat lenne, pedig az kétségkívül „erôsebb” és parancsolóbb jellegû, mint az Egyesült
– állítólag tudományosan igazolt elméleti szálak beleszövésével – mintegy kicsipkézik Államoké, Franciaországé vagy Svédországé. Eltekintve a hadseregtôl, a titkosrend-
és felpántlikázzák. ôrségtôl és néhány más, a rezsim fenntartásához nélkülözhetetlen szervezettôl,
a Szovjetunió minden szempontból – gyakran a szovjet sajtó szemszögébôl nézve is
A földgolyó túloldalán, Japánban nemrégen feleségemmel együtt 45 percet töltöt- – csakugyan meglehetôsen rozoga szekérnek tûnik. Társadalmát megnyomorítja a
tünk egy hatalmas közlekedési dugóban, mialatt egy teherautókonvoj vánszorgott el tékozlás, a felelôtlenség, a tehetetlenség és a korrupció – röviden: a „totalitárius ha-
elôttünk. A teherautókon sisakos-egyenruhás politikai nehézfiúk kiabáltak és lenget- tástalanság”.25
ték öklüket az ég felé, tiltakozásul a kormány valamelyik politikai döntése ellen.
Japán barátaink elmagyarázták, hogy ezek a kvázirohamcsapatok a maffiához hason- Még a náci Németország is, ami oly rendkívüli hatékonysággal irtotta a lengyele-
ló jakuza szervezetek irányítása alá tartoznak, és jelentôs politikai személyiségek pén- ket, oroszokat, zsidókat és egyéb „nem árjákat”, más téren minden volt, csak haté-
zelik ôket, akik vissza szeretnének térni a háború elôtti tekintélyuralomhoz. kony nem. Raymond Fletcher angol parlamenti képviselô, aki Németországban
végezte iskoláit és a továbbiakban is behatóan figyelemmel kísérte a német társada-
E jelenségek mindegyikének megvan a maga „balos” megfelelôje is: terrorista lom állapotát, így emlékeztet az elfeledett valóságra:26
csapatok a szocialista demokrácia jelszavait skandálják, de készen állnak arra is, hogy
totalitárius vezetési elveiket kalasnyikovokkal és plasztikbombákkal erôszakolják rá a „Úgy gondolunk a náci Németországra, mint a hatékonyság eszményképére. Való-
társadalomra. jában Anglia hadi szervezettsége jobb volt, mint Németországé. A Ruhr-vidéken a ná-
cik még akkor is tovább gyártották a tankokat és a páncélos csapatszállító jármûveket,
Az Egyesült Államokban – egyéb nyugtalanító dolgok mellett – a nyílt fajgyûlölet amikor már régen nem volt lehetôség arra, hogy ezeket vasúton elszállítsák. Tudósai-
újjászületésének lehetünk tanúi. 1978 óta az újjáéledt Ku-Klux-Klan kereszteket ége- kat alig használták ki. A háború folyamán keletkezett 16 000 katonai vonatkozású
tett Atlantában, az alabamai Decaturban fegyveresekkel vette körül a városházát, találmány közül – az általános tehetetlenség miatt – alig néhánynak a tényleges gyár-
lövöldözött a feketék templomaira és egy zsinagógára a Mississippi államban fekvô tására került sor. A náci hírszerzô ügynökségek leginkább egymásra kémkedtek, míg
Jacksonban, és Kaliforniától Connecticutig huszonegy államban mutatta fel a meg- a brit felderítés kiváló volt. Miközben az angolok megszervezték, hogy a lakosság
újult aktivitás jeleit. Észak-Karolinában a klán néhány – mellesleg bevallottan náci – tömegei serpenyôket és kovácsoltvas kerítéseket adományozzanak a hadiipar számá-
tagja öt klánellenes baloldali aktivistát ölt meg.24 ra, a németek még mindig luxuscikkeket termeltek. Míg a britek idejekorán elkezd-
ték a nôket is besorozni, a németek nem. Maga Hitler a döntésképtelenség mintaképe
Rövidre fogva, az „erôsebb vezetés” igényének hulláma pontosan egybeesik a szél- volt. Az, hogy a Harmadik Birodalom a katonai vagy ipari hatékonyság példaképe
sôségesen tekintélyelvû csoportok újjáéledésével, akik a képviseleti kormányzati for- lehetne, nem más, mint nevetséges mítosz.”
mák összeomlásából remélnek hasznot húzni. A szikra és a tapló veszedelmesen köze-
lít egymáshoz. Ahhoz, hogy a vonatok pontosan járjanak – mint látni fogjuk – több kell az erôs
vezetésnél.
A határozott vezetés iránt egyre erôsebben megnyilvánuló igény három tévhiten
alapul, amelyek közül az elsô a tekintélyelvû kormányzás hatékonyságának mítosza. Az erôskezû vezetés követelése mögött rejlô második végzetes tévedés az a kimon-
Kevés téveszme terjedt el annyira széles körben, mint hogy a diktátorok – ha mást datlan feltételezés, hogy egy vezetôi stílus, ami bevált a múltban, beválik a jelenben
nem is – „azt elérik, hogy pontosan járjanak a vonatok”. Ma oly sok intézmény hullik vagy a jövôben is. Ha a vezetésrôl van szó, mindig a múltból kerülnek elô a minták:
szét és olyannyira beláthatatlanná és áttekinthetetlenné váltak a dolgok, hogy sokan Roosevelt, Churchill vagy de Gaulle. Pedig a különbözô civilizációknak igencsak kü-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lönbözô vezetôi erényekre van szükségük. Aki az egyikben erôsnek számít, az a má- Látszólagos „gyengeségük” valójában éppen a megnövekedett „hatalmuk” eredmé-
sikban alkalmatlan és katasztrofálisan gyenge lehet. nye. Ahogy a harmadik hullám egyre inkább átalakítja, változatosabbá és bonyolul-
tabbá teszi a társadalmat, a döntések meghozatalában és kivitelezésében minden
Az elsô hullámnak a parasztságra épülô civilizációjában a vezetôi rang és tekintély vezetô egyre több ember segítségére van ráutalva. Minél erôteljesebb eszközök
alapja – jellemzô módon – a születés volt, nem pedig a teljesítmény. Az uralkodónak – szuperszonikus vadászgépek, atomfegyverek, számítógépek és távközlési eszközök –
szüksége volt némi gyakorlati ügyességre: képesnek kellett lennie arra, hogy harcba állnak rendelkezésére, annál kevésbé lehet független.
vezesse embereit; elég ravasznak ahhoz, hogy fônemeseit kijátssza egymás ellen; és
elég okosnak, hogy elônyös házasságot kössön. Az írni-olvasni tudás, a mûveltség és Ez az összefüggés megtörhetetlen, mert a rendszer növekvô bonyolultsága tükrözô-
általában az absztrakt gondolkodás képessége nem tartozott az alapvetô követelmé- dik benne, ami ma szükségszerûen a hatalom alapját képezi. Ezért van az, hogy Ame-
nyek közé. A vezetônek többnyire szabadságában állt, hogy széles körben gyakorolja rika elnöke ott ülhet az atombomba indítógombja mellett, amivel szétzúzhatná a
személyes hatalmát, akár a legszeszélyesebb módon is, anélkül, hogy bármilyen alkot- bolygót, és mégis olyan tehetetlennek érezheti magát, mintha senki sem lenne „a vo-
mány, törvénykönyv vagy a közvélemény ebben korlátozta volna. Ha szüksége volt is nal túlsó végén”. A hatalom és a tehetetlenség ugyanannak a félvezetô chipnek a két
jóváhagyásra, ezt csupán a nemesek, nagyurak és miniszterek egy-egy zártkörû oldala.
csoportjából kellett megkapnia. Az a vezetô volt „erôs”, aki képes volt biztosítani a
maga számára ezeknek a támogatását. Ezekbôl az okokból kifolyólag a harmadik hullám kialakulófélben lévô civilizációja
teljesen újszerû vezetést kíván. Az, hogy a harmadik hullám vezetôinek milyen tulaj-
Ezzel szemben a második hullám társadalmaiban a legfelsô vezetô csak személytelen donságokkal kell rendelkezniük, még nem egészen világos. Könnyen lehet, hogy
és egyre absztraktabbá váló hatalommal rendelkezett. Ugyanakkor sokkal több döntést kiderül: a vezetô ereje nem abban rejlik, hogy mennyire képes érvényesíteni az aka-
kellett hoznia, sokkal több területen, a média manipulálásától kezdve a makrogazda- ratát, hanem éppen abban, hogy mennyire tud meghallgatni másokat; nem a lehen-
sági jelenségek kezeléséig. Döntéseit szervezetek és testületek láncolatán keresztül gerlô erôben, hanem a képzeletgazdagságban; nem a megalomániában, hanem abban,
kellett megvalósítania, átlátva és összehangolva ezek bonyolult kölcsönös kapcsolatait. hogy felismeri a vezetôi hatalom korlátozott voltát az új világban.
Mûveltnek és absztrakt gondolkodásra képesnek kellett lennie. Maroknyi fônemes
helyett különféle elitek és szubelitek bonyolult rendszerét kellett kijátszania egymás A holnap legfelsô vezetôinek valószínûleg sokkal inkább decentralizált és ugyanak-
ellen. Ráadásul hatalmát – még ha teljhatalmú diktátor volt is – legalábbis névlegesen kor a döntésekben jobban közremûködô társadalmat kell kezelniük, ami még a
korlátozta az alkotmány, a precedensjog, a pártpolitika és a közvélemény ereje. mainál is sokkal változatosabb lesz. Soha többé nem jelenthetnek egy személyben
mindent mindenki számára. Csakugyan, valószínûtlen, hogy egyetlen ember immár
Ezekbôl az ellentétekbôl következik, hogy ha az elsô hullám „legerôsebb” vezetôjét valaha is megtestesíthetné a vezetéshez szükséges összes „jó” tulajdonságot. Könnyen
a második hullám politikai keretei közé vetnénk, minden bizonnyal még gyengébb- lehet, hogy a vezetôi hatalom sokkal átmenetibb jellegû, bajtársiasabb és együtt-
nek, zavarodottabbnak, tétovábbnak és alkalmatlanabbnak tûnne, mint a második érzôbb lesz.
hullám „leggyengébb” vezetôje.
Jill Tweedie, a The Guardian figyelmes rovatvezetôje észrevette ezt a változást. „Köny-
Ugyanígy ma, amikor a civilizáció új szakaszába érkezünk, Roosevelt, Churchill, nyû kritizálni ... Cartert” – írta. „Lehetséges, hogy gyenge és tétova ember volt (vagy
Adenauer (vagy éppenséggel Sztálin) – az ipari társadalmak erôs vezetôi – éppúgy ide most is az?)... De az is éppen annyira lehetséges, hogy Jimmy Carter fô bûne annak
nem illôek és alkalmatlanok lennének, mint Ôrült Lajos király a Fehér Házban. Ami- hallgatólagos beismerése volt, hogy zsugorodó bolygónk problémái ... oly általánosak,
kor olyan határozott döntésekre képes, elôreszegett állú, szilárd meggyôzôdésû veze- oly alapvetôek és annyira összefonódtak egymással, hogy – a hajdani problémákkal
tôkre vágyunk, mint amilyennek Kennedy, Connally, Reagan, Chirac vagy Thatcher ellentétben – nem oldhatók meg többé egyetlen ember vagy egyetlen kormány kez-
tûnhet, ez csak elavult és már eltemetett feltevéseink iránti nosztalgia, valamilyen deményezései révén.” 27 Röviden, Tweedie arra céloz, hogy nehezen hajlunk egy újfaj-
sosemvolt apa- vagy anyafigura tétova keresése. Mert a mai vezetôk „gyengesége” ta vezetô alakjának elfogadására, és az új típust nem azért kell mégis elfogadnunk,
nem annyira személyes tulajdonságaiknak a mutatója, mint inkább a hatalmukat biz- mert valaki ezt látja jónak, hanem, mert a problémák jellege ezt követeli meg. A teg-
tosító intézmények összeomlásának a következménye. nap erôs embere a holnap körülményei között pehelysúlyú nyápicnak bizonyulhat.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Akár így alakul a helyzet, akár nem, van még egy utolsó, még kárhozatosabb téve- mind helyi szinten. A kormányzati apparátusok méretezése és a döntéshozó hatalom
dés is a mögött az állítás mögött, hogy valamiféle politikai messiás megmenthet ben- elosztása reménytelenül alkalmatlan a mai világ irányítására.
nünket a katasztrófától. Mert ez a vélekedés elôfeltételezi, hogy az alapvetô probléma
a vezérkarral kapcsolatos. Pedig nem az. Még ha szentek, géniuszok és héroszok Ez azonban még csak az egyik oka annak, hogy a meglévô politikai struktúrák
állnának a kormányrúdnál, akkor is végsô válságba sodródna maga a képviseleti kor- elavultak.
mányzati forma – a második hullám korának politikai gépezete.
Az összefonódás problémája
A világméretû háló
Politikai intézményeink jelenlegi berendezkedése a hozzáértés és a szakértelem
Ha az lenne az egyetlen gondunk, hogy a „legjobb” vezetôt válasszuk meg, akkor igénybevételére hasonlóan idejétmúlt sémákat követô elrendezését is mutatják. Min-
problémánk megoldható lenne a meglévô politikai rendszer keretein belül. Valójában den kormánynak külön minisztériumai vagy tárcái vannak olyan elhatárolt szférák
azonban a probléma ennél sokkal mélyebbre hat. Dióhéjban: a vezetôk keze – még a számára, mint a pénzügy, a külügy, a hadügy, a mezôgazdaság, a kereskedelem, a pos-
legjobbaké is – meg van kötve, mert maguk az intézmények, amelyeken keresztül ta vagy a közlekedés. Az Egyesült Államok kongresszusának és más törvényhozó
dolgozni kényszerülnek, elavultak. testületeknek szintén külön bizottságai vannak – ugyanezeken a területeken – a
problémák kezelésére. Amit a második hullám egyetlen kormánya sem tud megolda-
Elôször is, politikai és kormányzati rendszereink akkor épültek ki, amikor a nem- ni – még akkor sem, ha teljesen központosított és tekintélyelvû –, az az összefonódás
zetállam még felívelôben volt. Minden kormány önálló, többé-kevésbé független problémája: összehangolni mindezeknek a kormányzati szervezeti egységeknek a
döntéseket hozhatott. Mint láthattuk, ma ez már nem lehetséges, még ha megôriztük tevékenységét, hogy ellentmondásos és egymást semlegesítô eredmények kotyvaléka
is az önállóság mítoszát. Az infláció olyannyira nemzetek feletti betegség lett, hogy helyett rendezett, holisztikus programokkal állhassanak elô.
még Brezsnyev vagy az utóda sem tudja megakadályozni a fertôzés átterjedését a ha-
táron. A kommunista ipari országok – hiába vannak részben elvágva a világgazdaság- Ha van valami, amit meg kellett volna tanulnunk az elmúlt néhány évtizedben,
tól, és hiába állnak keménykezû központi irányítás alatt – külsô forrásokra szorulnak az éppen az, hogy minden szociális és politikai probléma összefonódik: hogy például
az olaj, az élelmiszerek, a hitel és egyéb szükségleteik terén. 1979-ben a Szovjetunió az energiakérdés kihat a gazdaságra, az pedig az egészségügyi és oktatásügyi intézmé-
kénytelen volt sok fogyasztói árat megemelni. Csehszlovákia megkétszerezte a gázolaj nyekre, a munka világára, a családi életre és ezernyi más dologra is. Ha egymástól
árát. Magyarország – a fogyasztók döbbenetére – 51 százalékkal emelte a villanyáram elkülönített, szépen körülírt problémákkal próbálunk foglalkozni – ami maga is az
árát. Minden egyes ország minden döntése válaszlépésre kényszerítô problémákat ipari mentalitás terméke –, abból csak még több zûrzavar és szerencsétlenség szárma-
okoz a többi országban.28 zik. Márpedig mai kormányaink szervezôdése még mindig éppen ezt, a második hul-
lám valóságfelfogását tükrözi.
Franciaország nukleáris hulladékfeldolgozó üzemet épít a Hague fokon (ami köze-
lebb van Londonhoz, mint a brit Windscale reaktor) – olyan helyen, ahonnan az eset- Ebbôl az anakronisztikus szerkezetbôl erednek az igazságszolgáltatás végeérhetet-
legesen kiszabaduló radioaktív port vagy gázokat az uralkodó szelek Anglia felé len hatalmi hercehurcái, a költségek áthárítása (amikor minden szerv valamelyik
sodorják. A mexikói olajszennyezés az 500 mérföldre fekvô texasi partvidéket veszé- másiknak a költségére próbálja a saját gondjait megoldani), és az áldatlan mellék-
lyezteti. Ha pedig Szaúd-Arábia vagy Líbia felemeli vagy lecsökkenti a kôolaj kiter- hatások. Ezért van az, hogy ha a kormány megpróbál orvosolni egy problémát, abból
melési kvótáját, az közvetlenül vagy hosszú távon hatást gyakorol számos ország öko- rögtön új problémák sora származik, amelyek gyakran súlyosabbak az eredetinél.
lógiai viszonyaira.
A kormányok – jellemzô módon – még erôsebb központosítással igyekeznek meg-
Ebben a szorosra fonódó hálóban az országok vezetôi nem lehetnek hatékonyak, oldani az összefonódás problémáját: „cárt” neveznek ki, hogy egy kardcsapással ket-
hiába minden szónoklat és kardcsörtetés. Döntéseik – jellemzô módon – költséges, tészelje az aktacsomót. Az új vezetô változásokat hoz, fittyet hányva azok romboló
nemkívánatos és gyakorta veszedelmes visszahatásokat váltanak ki, mind globális, mellékhatásainak – vagy éppenséggel még több, olyan nagy mennyiségû újabb aktát

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
halmoz fel, hogy hamarosan letaszítják a trónról. A hatalom központosítása ugyanis Az Egyesült Államokban Carter elnök a teljes ismeretlenségbôl („Milyen Jimmy-rôl
nem mûködik többé. Egy másik reménytelen intézkedés az, amikor számtalan tárca- van szó?”) alig néhány hónap alatt robbant be a Fehér Házba. Ráadásul – bár az új
közi bizottságot hoznak létre, hogy összehangolják és felülvizsgálják a döntéseket. elnök nem lép hivatalába a választásokat követô év januárjáig – Carter de facto azon-
Ebbôl azonban csak újabb akadályok és szûrôk keletkeznek, amiken a döntéseknek át nal elnökként kezdett mûködni. Nem a leköszönô Fordot, hanem Cartert ostromolták
kell hatolniuk – a bürokrácia labirintusa tovább szövevényesedik. Jelenlegi kormá- kérdésekkel a Közel-Keletrôl, az energiaválságról és egyéb ügyekrôl, szinte még
nyaink és politikai struktúráink azért avultak el, mert a második hullám szemüvegén mielôtt megszámlálták volna a szavazatokat. A balfácán Fordból egy csapásra gyakor-
át nézik a világot. latilag döglött fácán lett, mert a politikai idô összezsugorodott: a történelem ma már
gyorsabban halad annál, semhogy megengedhetné a hagyományos késlekedést.
Ebbôl pedig egy újabb, még súlyosabb probléma keletkezik.
Ehhez hasonlóan megrövidültek a hagyományos „mézeshetek” is, amikor az új
elnököt még kímélte a sajtó. Carterrôl már beiktatása elôtt leszedték a keresztvizet
A döntéshozatal felgyorsulása amiatt, ahogyan összeválogatta a kabinetet, és arra kényszerítették, hogy másvalakit
nevezzen ki a CIA vezetôi posztjára. Késôbb – négyéves hivatali idejének még nem
A második hullám kormányait és parlamentáris intézményeit arra tervezték, hogy egészen a felénél – Richard Reeves, az éleslátásáról híres politikai tudósító máris rövid
ráérôsen hozzanak döntéseket, olyan világhoz illeszkedve, amelyben egy hétig pályafutást jövendölt az elnöknek, mert „az azonnali kommunikáció annyira össze-
tarthat, amíg egy üzenet Bostonból vagy New Yorkból Philadelphiába ér. Ma, ha egy nyomta az idôt, hogy ma egy négyéves elnökség több eseményt, több bajt és több
ajatollah Teheránban túszokat ejt vagy köhécselni kezd Qomban, a washingtoni, információt hordoz, mint bármely nyolcéves elnökség a múltban”.33
moszkvai, párizsi és londoni elöljárók esetleg perceken belül kénytelenek dönteni a
válaszról. A változás rendkívüli sebessége készületlenül éri a kormányokat és a poli- A politikai élet iramának ez a felforrósodása, ami a változások általános gyorsulá-
tikusokat, amitôl még inkább tehetetlennek és zavarodottnak érzik magukat, mint ezt sát tükrözi, csak erôsíti a ma jellemzô politikai és kormányzati összeomlást. Egysze-
a sajtó is világosan mutatja. „Alig három hónapja” – írja az Advertising Age – „a Fehér rûen fogalmazva: vezetôink – akik kénytelenek a második hullám lassúbb társadal-
Ház arra figyelmeztette a fogyasztókat, hogy alaposan nézzenek körül a piacon, mához tervezett intézményeken keresztül dolgozni – képtelenek épkézláb döntéseket
mielôtt elköltik a dollárjaikat. Most pedig a kormány minden erejét beleadva arra hozni, az események megkövetelte sebességgel. Vagy túl késôn születik meg a döntés,
biztatja ôket, hogy költekezzenek.” 29 Az olajszakértôk elôrelátták a nyersolaj árának vagy eluralkodik a döntésképtelenség.
emelkedését, mondja az Aussenpolitik címû német külpolitikai lap, de „a fejlemények
gyorsaságát nem”.30 Az 1974–75-ös recesszió – a Fortune magazin szavaival – „elké- A Johns Hopkins Egyetemen Robert Skidelsky, a posztgraduális nemzetközi tanulmá-
pesztô sebességgel és súllyal” csapott le az USA politikai stratégáira. nyok intézetének professzora például így ír: „A költségvetési politika gyakorlatilag mû-
ködésképtelen, mert túl sokáig tart a megfelelô intézkedéseket keresztülvinni a kong-
A társadalmi változások is gyorsulnak,31 és egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a resszuson, még akkor is, ha megvan a többség.” És ezt 1974-ben írta, jóval azelôtt, hogy
politikai döntéseket hozó személyekre. A Business Week szerint Amerikában „amíg az az energiaügyi patthelyzet hatodik, végeérhetetlen évébe lépett volna Amerikában.34
ipar és a népesség migrációja apránként történt, ez segített egyesíteni a nemzetet.
Az elmúlt öt év során azonban ez a folyamat túllépte azokat a határokat, amelyeken A változás gyorsulása maga alá gyûrte intézményeink döntéshozó kapacitását, ezért
belül a meglévô politikai intézmények még kezelni tudják.” a mai politikai struktúrák – pártideológiáktól és vezetôi stílusoktól függetlenül –
elavulttá váltak. Az intézmények nem csupán a lépték és a szerkezet terén, hanem
A politikusok saját karrierje szintén felgyorsult, ami gyakran ôket is meglepi. Mar- mûködési sebességüket tekintve is alkalmatlanok. És ez még mindig nem minden.
garet Thatcher még 1970-ben is azt jósolta, hogy az ô életében egyetlen nôt sem
fognak kinevezni magas pozícióba a brit kabinetben. 1979-ben már ô maga volt a A többségi vélemény széthullása
miniszterelnök.32
A második hullám létrehozta a tömegtársadalmat, a harmadik hullám pedig demasz-
szifikál bennünket, az egész társadalmi rendszert a változatosság és az összetettség

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
magasabb szintjére emelve. Ez a forradalmi folyamat, ami nagyon hasonlít az evolú- Ugyanezek a fejlemények feledésre ítélik a politikai koalíciókról, szövetségekrôl és
ció során bekövetkezô biológiai differenciálódáshoz, segít megérteni napjaink egyik egyesített frontokról alkotott elképzeléseinket. A második hullám társadalmaiban egy
legfeltûnôbb politikai jelenségét: a többségi vélemény széthullását. vezéregyéniségnek elég volt fél tucat nagyobb tömböt összefognia – mint ahogyan
Roosevelt tette 1932-ben –, és számíthatott arra, hogy a létrehozott koalíció sok éven
Az iparosodott világ széltében-hosszában hallhatjuk, amint a politikusok a „nem- át szilárdan fennmarad. Ma több száz, sôt akár több ezer apró, tiszavirág-életû egyedi
zeti céltudat” hiányát, a jó öreg „dunkirki szellem” elvesztését, a nemzeti egység szét- érdekcsoportot kell összekapcsolni, és ezeknek a koalíciója sem lehet tartós. Esetleg
morzsolódását, és a nagy buzgalommal mûködô kisebb társadalmi csoportok zavarba összeáll és kitart éppen elegendô ideig, hogy megválasztasson egy elnököt, azután pe-
ejtô elburjánzását panaszolják. Washingtonban a legújabb divatszó az „egyedi érdek- dig már a választást követô napon ismét széthullik, és az elnök támasz nélkül marad.
csoport”, ami azokra az ezerszámra felbukkanó politikai szervezetekre utal, amelyek
egyetlen – általuk égetô fontosságúnak tartott – ügy köré szervezôdnek, mint A politika demasszifikálódása, ami az elôzôekben jelzett mélyreható technikai,
például az abortusz, a fegyverviselés szabályozása, a melegek jogai, az iskolabuszok termelési, kommunikációs és kulturális tendenciákat tükrözi, tovább rontja a politi-
kérdése, az atomenergia és így tovább. Ezek a célok olyan sokfélék mind országos, kusoknak a létfontosságú döntések meghozatalára irányuló képességeit. Miután
mind helyi szinten, hogy a politikusok és tisztviselôk gyakran már képtelenek lépést hozzászoktak, hogy néhány jól szervezett és átlátható szerkezetû választói csoportot
tartani velük. manipuláljanak, hirtelen ostromállapotban találják magukat. Mindenfelôl számtalan
újabb és újabb, változékony szervezôdésû választói csoport követeli, hogy törôdjenek
A lakókocsi-tulajdonosok az ország zónákra osztásának átszervezéséért szállnak valós, de szûk körû és szokatlan igényeikkel.
síkra. A gazdálkodók a távolsági villanyvezetékek ellen harcolnak. A feministák,
a mexikói bevándorlók, a külszíni bányászok és a külszíni fejtések ellenzôi éppúgy Speciális követelések áradnak be az országgyûlésekbe és a hivatalokba minden
megszervezik saját érdekcsoportjaikat, mint az egyedülálló szülôk vagy a pornóelle- résen keresztül: minden postaszállítmánnyal és futárral, a szemöldökfa fölött és a
nes kereszteslovagok. Egy középnyugati magazin még egy „meleg nácikat” tömörítô küszöb alatt. A követelések ilyen mértékû felhalmozódása nem hagy idôt a megfon-
szervezet létrejöttérôl is beszámol – amit nyilván szégyenkezve hallanak mind a hete- tolt cselekvésre. Ráadásul – mivel a társadalom egyre gyorsuló iramban változik,
roszexuális nácik, mind a Gay Liberation Movement (meleg Felszabadítási Mozgalom) és ha a döntés késik, az sokkal rosszabb lehet, mint ha meg sem hozzák – mindenki
tagjai.35 azonnali választ követel. Ezért aztán a kongresszusnak olyan sok a dolga, hogy –
N. Y. Mineta kaliforniai demokrata képviselô szavaival – „az emberek csak az ajtóban
Ugyanakkor az országos tömegszervezetek egyre nehezebben ôrzik meg egységü- találkoznak jövet-menet a hivatalban. Így lehetetlen összehangoltan gondolkozni.” 37
ket. Az önkéntes szervezetek egyik konferenciáján egy résztvevô így beszélt: „A hí-
vôk helyi gyülekezetei már nem követik az országos szintû egyházat.” Egy munkaügyi A körülmények országról országra eltérnek egymástól. Ami azonban nem más,
szakértô arról számol be, hogy az AFL–CIO* egységes politikai kampánya helyett a hanem ugyanaz mindenütt, az a harmadik hullám forradalmi kihívása a második hul-
tag-szakszervezetek egyre inkább külön hadjáratokat folytatnak saját céljaikért. 36 lám elavult intézményeivel szemben, amelyek nem elég gyorsak ahhoz, hogy lépést
tartsanak a változás iramával, és nem elég differenciáltak, hogy megbirkózzanak az új
Nem csupán arról van szó, hogy a választópolgárság töredékekre esik szét. Ezek a szintre emelkedett társadalmi és politikai sokféleséggel. Lassúbb és egyszerûbb társa-
töredékek maguk is egyre átmenetibb jellegûek: egyre gyorsabb ütemben keletkez- dalomhoz tervezett intézményeink túlcsordulnak és fáziskésésben vannak. És ez a
nek, szûnnek meg és rendezôdnek át, kavargó, átláthatatlan masszát alkotva. „Kana- kihívás nem hárítható el pusztán a szabályok csûrés-csavarásával. Mert a második
dában” – mondja egy kormánytisztviselô – „ma úgy számolunk, hogy egy újonnan hullám politikaelméletének legalapvetôbb tételét kérdôjelezi meg: a képviselet elvét.
keletkezett önkéntes szervezet hat-nyolc hónapig fog fennmaradni. Több csoport
létezik, de rövidebb életûek.” Így tehát a felgyorsulás és a sokféleség együttesen telje- A sokféleség növekedése azt jelenti, hogy bár politikai rendszereink elméletileg a
sen átformálja a népközösséget. többség akaratára épülnek, elôfordulhat, hogy nem is jön létre többség, még a fenn-
maradáshoz nélkülözhetetlen területeken sem. A többségi vélemény széthullása
* AFL: American Federation of Labor (amerikai munkaügyi szövetség) és CIO: Congress of Industrial Organizations (ipari szer-
pedig azt jelenti, hogy egyre több kormány lesz valójában változékony és bizonytalan
vezetek kongresszusa) – A ford. koalíciókon alapuló kisebbségi kormány.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A többség hiánya gúnyt ûz a bevett demokratikus szófordulatokból. Arra kényszerít A végrehajtó szervek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Minden minisztérium ros-
bennünket, hogy kétségbe vonjuk: a gyorsulás és a sokféleség együttes nyomása alatt kadozik a döntések növekvô terhe alatt. Mindegyik kénytelen nap mint nap szám-
egyáltalán lehetséges-e „képviselni” bármiféle választói érdekeket. Az ipari tömegtár- talan jogszabályt hatályba léptetni és tömérdek döntést hozni, a gyorsulás roppant
sadalomban, ahol az emberek és szükségleteik meglehetôsen hasonlóak és egyszerûek nyomása alatt. Nem csoda hát, ha nemrégiben az U. S. National Endowment for the Arts,
voltak, az egyetértés még elérhetô cél volt. A demasszifikált társadalomban azonban rövidítve NEA (az Egyesült Államok országos mûvészeti alapja) átvizsgálásakor azt
nemcsak a nemzeti céltudat hiányzik, hanem a körzeti, állami vagy éppen városi szin- derítették ki, hogy a NEA tanácsa teljes négy és fél percet töltött a támogatási kér-
tû céltudat is. Bármely kongresszusi régió vagy parlamenti választókörzet olyannyira vények egy-egy osztályának elbírálásával. „A pályázatok mennyisége... sokkal-sokkal
változatos – legyen bár Franciaországban, Japánban vagy Svédországban –, hogy nagyobb annál, hogy a NEA minôségi döntéseket hozhasson.”
„képviselôjének” nincs jogalapja azt állítani, hogy bármiféle többség nevében beszélne.
Nem képviselheti a közakaratot, abból az egyszerû okból kifolyólag, hogy nincs ilyen. A döntéshozatal feltorlódásáról kevés jó tanulmány készült. 39 Az egyik legjobb
Ebben az esetben viszont mi történik a „képviseleti demokrácia” alapeszméjével? Trevor Armbrister elemzése az 1968-as Pueblo-incidensrôl. Ez akkor történt, amikor
az észak-koreaiak elfogtak egy amerikai hajót, és veszedelmes konfrontáció alakult ki
Ennek a kérdésnek a felvetése nem a demokrácia ellen intézett támadás akar len- a két ország között. Armbrister szerint a Pueblo-akció „kockázatelemzését” végzô és az
ni. (Hamarosan látni fogjuk, hogyan nyit utat a harmadik hullám a demokrácia gaz- akciót jóváhagyó tisztviselônek a Pentagonban mindössze néhány óra állt rendelke-
dagítása és bôvítése felé.) Ám elkerülhetetlenül rávilágít egy tényre: nem csupán a zésére ahhoz, hogy mérlegelje 76 különbözô szóba jöhetô katonai mûvelet kockáza-
második hullámhoz tartozó intézményeink, hanem azok az alapvetô feltevések is tait. Ez a tisztviselô utólag nem volt hajlandó megbecsülni, hogy tulajdonképpen
elavultak, amelyekre azok épültek. mennyi idôt is töltött a Pueblo-ügy átgondolásával.40
Az ipar korszakának más léptékre készült, s ma már túlterhelt, elavult politikai Armbrister azonban idézi a Defense Intelligence Agency, röviden DIA (honvédelmi hír-
struktúrája képtelen megfelelôen kezelni a transznacionális jelenségeket, képtelen szerzô szolgálat) egyik ügynökének sokatmondó magyarázatát: „Valószínûleg úgy
megoldani az egymással összefonódott problémákat, képtelen lépést tartani a gyorsí- nézett ki a dolog, hogy... reggel kilenckor az asztalán talált egy akkora könyvet, mint
tó erôkkel, képtelen megbirkózni a sokféleség magas szintjével – és a szemünk láttá- egy Sears Roebuck katalógus, és egy cédulát, hogy délre végezzen vele. Fizikai lehetet-
ra hullik darabokra. lenség lett volna, hogy mindegyik lehetséges akciót alaposan áttanulmányozza.”
Mégis, mivel az idô szorított, a Pueblo-akció kockázatát „minimálisnak” ítélték. Ha a
DIA ügynöke helyesen vélekedik, akkor aznap reggel mindegyik lehetséges katonai
A döntéshozatal berobbanása lépés átlagosan alig két és fél percnyi figyelmet kapott. Nem csoda, hogy nem mûköd-
nek a dolgok.
Napjaink politikai és kormányzati döntéseinek égbekiáltó elégtelenségét nem a „ve-
zetôi készségek” valamilyen vélt hiánya magyarázza, hanem az, hogy túl sok döntést A Pentagon tisztviselôi például 30 milliárd dollárnak vesztették nyomát, aminek
kell hozni, túl gyorsan, túl sok furcsa és újszerû problémával kapcsolatban. Intézmé- külföldre eladott fegyverek árából kellett volna befolynia.41 Nem tudják, hogy ez ko-
nyeink támolyognak a döntéshozatal berobbanásától. losszális könyvelési hiba volt-e, esetleg elfelejtették kiszámlázni a vásárlóknak a meg-
felelô összegeket, vagy pedig valami egészen másra szivárgott el a pénz. A Honvédelmi
Mivel idejétmúlt politikai módszerekkel dolgoznak, kormányaink döntéshozatali Minisztérium egyik számvevôje azt mondja, hogy ez a sokmilliárdos baki „éppoly vég-
képessége sebesen hanyatlik. „Amikor minden döntést a Fehér Házban kellett meg- zetes lehet, mint ha a fedélzeten egy rögzítetlen ágyú hányódna ide-oda”. Beismeri,
hozni” – írta William Shawcross a Harper’s magazinban Nixon és Kissinger Kam- hogy „a sajnálatos tény az, hogy igazából nem is tudjuk, mekkora ez [a zûrzavar]. Való-
bodzsával kapcsolatos politikájáról – „nemigen volt idô bármelyiket is alaposan színûleg legalább öt évig fog tartani, mire el tudjuk rendezni [az egészet].” És ha már
átgondolni.” 38 A Fehér Ház akkora döntéshozatali kényszer alatt áll – döntenie kell elôállhat az a helyzet, hogy a legmodernebb számítógépekkel és bombabiztos informa-
mindenrôl, a levegôszennyezésrôl, a kórházi ápolás költségei, az atomenergia felhasz- tikai rendszerekkel ellátott Pentagon is nagyobb és bonyolultabb, mintsem hogy meg-
nálásáról és a veszélyes játékok betiltásáról (!) –, hogy egy elnöki tanácsadó bizalma- felelôen meg lehetne szervezni, akkor mit gondolhatunk a kormány egészérôl?
san ezt mondta nekem: „Itt mindannyian rettegünk a jövôtôl.”

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A régi döntéshozó intézmények egyre inkább tükrözik a külvilágban uralkodó zûr- pedig a British Newspaper Publishers Association (Brit Újságkiadók Szövetsége) vezetôje,
zavart. Carter tanácsosa, Stuart Eizenstat szerint „a társadalom érdekcsoportokra így nyilatkozott: „A parlament szerkezete az elmúlt 250 év során viszonylag változat-
tagolódik”, és ennek megfelelôen „a kongresszus hatalma alcsoportok között oszlik lan maradt, és egyszerûen nem a ma szükséges menedzseri típusú döntéshozatalhoz
meg”. Ebben az új helyzetben az elnök már nem egykönnyen parancsolhatja rá aka- tervezték... Az egész teljesen hatástalan. És a minisztertanács sem sokkal jobb.” 43
ratát a kongresszusra.42
És mi a helyzet Svédországban, amelynek ingatag koalíciós kormánya alig képes
A régi idôkben a hivatalban lévô elnök megállapodhatott fél tucat idôsebb és kezelni az atomkérdést, ami csaknem egy évtizede bomlasztja az országot? Vagy
nagyhatalmú bizottsági elnökkel, és azután elvárhatta, hogy majd ezek szállítják a prog- Olaszországban, ahol a terrorizmus és a minduntalan kiújuló politikai válságok köze-
ramjának elfogadásához szükséges mennyiségû szavazatot. Ma a kongresszusi bizott- pette a kormány hat hónapon át még meg sem tudott alakulni?47
ságok elnökei éppúgy nem képesek biztosítani a kongresszus kevésbé rangos tagjainak
a szavazatait, mint ahogy az AFL–CIO vagy a katolikus egyház sem a saját tagjaiét. Új és fenyegetô igazsággal nézünk szembe. A politikai megingásokat és válságokat
Még ha a vén medvéknek és a szorongatott elnököknek ez kellemetlennek tûnhet is, nem oldhatják meg a vezetôk – akár erôsek, akár gyengék – mindaddig, amíg alkal-
az emberek – a kongresszus tagjai is – egyre inkább a saját eszükkel gondolkodnak, matlan, leromlott és túlterhelt intézményeken keresztül kell tevékenységüket kifej-
és kevésbé vetik alá magukat az utasításoknak. Ez azonban lehetetlenné teszi, hogy a teniük.
kongresszus – jelenlegi szerkezeti felépítésének fenntartása mellett – tartósabb figyel-
met szenteljen bármilyen ügynek, vagy gyorsan reagáljon a nemzet szükségleteire. A politikai rendszernek nem csak arra kell alkalmasnak lennie, hogy döntéseket
hozzon és azokat végre is hajtassa, hanem éppen a megfelelô skálán kell mûködnie,
Az „ôrületes napirendet” a Congressional Clearinghouse on the Future (Kongresszusi képesnek kell lennie arra, hogy integrálja az egymástól elütô politikai irányzatokat,
Jövôügyi Bizottság) egyik jelentése szemlélteti: „A dolgok egyre bonyolultabbá válá- tudnia kell a megfelelô gyorsasággal döntéseket hozni, és magának is tükröznie kell a
sa és a fénysebességgel kibontakozó válságok miatt – amikor egy héten belül kell társadalom sokféleségét, illetve reagálnia kell arra. Ha ezeknek a követelményeknek
szavazni a benzinárak felszabadításáról, Rodéziáról, a Panama-csatornáról, az új okta- bármelyikében kudarcot vall, akkor a végzettel kacérkodik. Problémánk immár nem
tásügyi minisztériumról, az élelmiszerjegyekrôl, az AMTRAK vasúttársaságra vonat- a „balszárny” vagy „jobbszárny”, nem az „erôs” vagy „gyenge” vezetés kérdése. Maga
kozó jogszabályokról, a szilárd hulladékanyagok kezelésérôl és a veszélyeztetett állat- a döntéshozatali rendszer a veszélyek forrása.
fajokról – a kongresszus, ami egykor alapos és megfontolt viták központja volt... most
egyre inkább ország-világ nevetségének tárgya.” 43 Ami napjainkban igazán megdöbbentô, az az, hogy kormányaink még egyáltalán
mûködnek. Egyetlen vállalatigazgató sem kísérelne meg ma egy nagy céget vezetni,
Nyilvánvaló, hogy a politikai folyamatok az egyik ipari országban eltérnek a másik ha annak szervezeti felépítését egy olyan tizennyolcadik századi elôd pennája vázolta
ország gyakorlatától, de mindegyik országban hasonló erôk mûködnek. „Nem az USA volna fel, aki összes menedzseri tapasztalatát egy uradalmi gazdaság intézôjeként
az egyetlen ország, amely zavartnak és bénultnak tûnik” – mondja az U. S. News & szerezte. Egyetlen épeszû pilóta sem próbálna meg szuperszonikus repülôgépet vezet-
World Report. – „Nézzük csak meg a Szovjetuniót... Nincs válasz az USA atomfegyver- ni a Blériot vagy Lindbergh idejébôl való avítt navigációs és vezérlô mûszerekkel.
korlátozási javaslataira.44 Hosszas késlekedés a kereskedelmi egyezmények megvitatá- Márpedig mi nagyjából ezzel próbálkozunk most a politikában.
sában, mind a szocialista, mind a kapitalista országokat illetôen. Következetlen hoz-
záállás Giscard d’Estaing francia elnök hivatalos látogatásához. Döntésképtelenség a Gazdasági és ökológiai összeomlás szélén egyensúlyozó, atomfegyverekkel teletûz-
közel-keleti politika kérdéseiben. Ellentmondásos felhívások a nyugat-európai kom- delt világunkban a második hullám politikai rendszereinek gyors elöregedése rend-
munistákhoz, hogy szegüljenek szembe, illetve mûködjenek együtt országuk kormá- kívüli veszélyt jelent az egész társadalomra: nem csupán a „lecsúszottakra”, hanem a
nyával... Gyakorlatilag még az egypártrendszer keretei között sem lehet szilárd politi- „nagymenôkre”, nemcsak a szegényekre, hanem a gazdagokra, valamint a világ nem
kát folytatni – vagy bonyolult ügyekben gyors lépéseket tenni.” iparosodott részeire nézve is. Mert a mindannyiunkat fenyegetô közvetlen veszély
nem a hatalom birtokosainak gondosan megtervezett akcióiban rejlik, hanem azok-
Londonban egy parlamenti képviselô45 szerint a központi kormány „módfelett túl nak a döntéseknek az elôre nem látott mellékhatásaiban, amelyeket egy olyan vesze-
van terhelve”, míg Sir Richard Marsh, aki korábban a minisztertanács tagja volt, most delmes mértékben elavult bürokratikus politikai döntéshozatali apparátus köhög ki

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
magából rutinszerûen, hogy még a legjobb szándék is végzetes következményeket

A XXI. század
[ 28fejezet]
vonhat maga után.
Úgynevezett „modern” politikai rendszereinket olyan mintákról másoltuk, amelye-

demokráciája
ket még a gyáripari termelési rendszer fellendülése elôtt alkottak meg – az élelmiszer-
konzervek, a hûtôszekrény, a gázláng vagy a fényképezés megjelenése elôtt; a Besse-
mer-kohók és az írógépek elterjedése elôtt; a telefon feltalálása elôtt; Orville és Wilbur
Wright szárnyrakelését megelôzôen; még mielôtt az autó és a repülôgép összezsugo-
rította a távolságokat; mielôtt a rádió és a televízió elkezdte agyunk vegytisztítását;
mielôtt Auschwitz iparrá fejlesztette a gyilkolást; az ideggázok és az atomrakéták
elôtt; a számítógép, a fénymásoló-berendezés, a fogamzásgátló tabletta, a tranzisz- Kedves Alapító Ôsök!
toros rádió és a lézersugár elôtt. Ezek a minták számunkra szinte elképzelhetetlen
intellektuális környezetben jöttek létre: egy Marx elôtti, Darwin elôtti, Freud elôtti és Ti vagytok a holt forradalmárok. Ti vagytok azok a férfiak és nôk, azok a farmerek,
Einstein elôtti világban. kereskedôk, iparosok, ügyvédek, nyomdászok, újságírók, boltosok és katonák, akik
közösen megteremtettetek egy új nemzetet Amerika távoli partjain. Köztetek van az
Ez tehát az elôttünk álló egyetlen igazán fontos politikai probléma: legalapvetôbb az ötvenöt ember, akik 1787-ben – egy perzselô forróságú nyáron, Philadelphiában –
politikai és kormányzati intézményeink elavultsága. összegyûltek, hogy kidolgozzák azt a megdöbbentô dokumentumot, amit az Egyesült
Államok alkotmányának neveznek. Ti vagytok a teremtôi annak a jövônek, ami az én
Miközben válság válság után sújt le ránk, becsvágyó Hitlerek és Sztálinok fognak jelenemmé lett.1
kikecmeregni a romok alól, azt hangoztatva, hogy elérkezett az idô gondjaink megol-
dására, és ehhez nemcsak elavult intézményeink koloncát kell sutba dobnunk, Az a darab papír – az 1791-ben hozzátoldott alkotmánymódosítással együtt –
hanem szabadságunkat is. Nekünk, akik az emberi szabadság kiterjesztésére törek- kétségkívül az emberi történelem egyik legkiemelkedôbb teljesítménye. Nekem, sok
szünk, miközben a harmadik hullám korszaka felé száguldunk, céljaink eléréséhez más emberhez hasonlóan, állandóan azt kell kérdeznem magamtól, hogyan sikerül-
nem elegendô, ha csupán a meglévô demokratikus intézményeinket ôrizzük meg. hetett Nektek, hogyan lehettetek képesek – elkeseredett társadalmi forrongások és
Szabadságunk védelme és kiterjesztése érdekében kénytelenek leszünk – éppen úgy, gazdasági zûrzavar közepette, közvetlen fenyegetések és roppant nyomások szorításá-
mint két évszázaddal ezelôtt Amerika alapító atyái – új intézményeket létrehozni. ban – ilyen csodálatos éberségre és tisztánlátásra szert tenni a kialakuló jövôt illetôen.
A holnap távoli hangjaira figyelve megéreztétek, hogy egy civilizáció haldoklóban,
és egy új éppen születôben volt körülöttetek.
Arra a következtetésre juthatok csak, hogy erre az események árhullámának kény-

szerítô és magával sodró ereje késztetett Benneteket, mert attól féltetek, hogy egy
tehetetlen kormány, amit elavult szerkezet és nem megfelelô elvek bénítanak,
összeomolhat.
Ritkán hoztak létre közösen ilyen nagyszerû mûvet ennyire élesen eltérô alkatú
emberek. Ti – briliáns, egymással gyakran szembenálló és egoista férfiak –, akik
különbözô vallási meggyôzôdések és gazdasági érdekek iránt voltatok szenvedélyesen
elkötelezettek, mégis valamennyien olyan mértékben felindultatok és felháborod-
tatok a meglévô kormányzat szörnyû elégtelenségét látva, hogy össze tudtatok fogni,
és ijesztôen új elvek alapján gyökeresen újat tudtatok alkotni.
[ 450 ] A harmadik hullám A XX. század demokráciája [ 451 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezek az elvek még ma is megindítanak, mint ahogy megindítottak világszerte sok- ütköztetve kiharcoljuk és megtervezzük – alapjaitól kezdve – a holnap demokratikus
sok millió embert. Bevallom, nehéz elolvasnom például Jefferson vagy Paine egyes architektúráját.
passzusait anélkül, hogy szépségüktôl és mondanivalójuk súlyától könnyek ne szök-
nének a szemembe. Nem fûtve semmilyen haragtól vagy dogmatizmustól, nem hirtelen felbuzdulás-
ban, hanem a legszélesebb körben folytatandó tanácskozás és békés közös részvétel
Szeretnék köszönetet mondani Nektek, holt forradalmároknak azért, mert Ti tetté- mellett össze kell fognunk, hogy újjáalkossuk Amerikát.
tek lehetôvé számomra, hogy amerikai polgárként olyan kormányzat alatt éljek le egy
fél évszázadnyi életet, amely szilárd törvényekre, nem pedig egyes emberek kénye- Ti megértettétek volna, hogy erre van szükség. A Ti generációtok egyik képviselô-
kedvére épült. Különösen szeretnék köszönetet mondani az alkotmányhoz fûzött je – Jefferson – volt az, aki érett bölcsességgel kijelentette: „Egyesek szenteskedô
értékes módosításért, ami lehetôvé tette számomra, hogy népszerûtlen nézeteket áhítattal tekintenek az alkotmányokra és úgy tisztelik ôket, mint a frigyládát,
valljak és azokat kifejezésre is juttassam, bármennyire esztelenek vagy hibásak lehet- ami túlságosan szent ahhoz, hogy hozzá merjenek érni. Ezek emberfeletti bölcsessé-
nek is néha. Valójában azt köszönöm, hogy megírhatom az alábbiakat, anélkül, hogy get tulajdonítanak az elôzô kor embereinek, és feltételezik, hogy amit azok tettek,
félnem kellene bármiféle elnyomástól. az többé nem módosítható... Jómagam a törvényeket és alkotmányokat illetôen bizo-
nyára nem vagyok a gyakori és kipróbálatlan változások szószólója... de azt is tudom,
Mert az, amit most le kell írnom, kortársaim számára nagyon könnyen félreérthetô hogy a törvényeknek és az intézményeknek kéz a kézben kell járniuk az emberi ész
lehet. Egyesek kétségkívül lázítónak fogják tekinteni. Mégis fájdalmas igazság, amit – haladásával... Amikor új felfedezéseket tesznek, új igazságokat tárnak fel, és a szoká-
meggyôzôdésem szerint – Ti gyorsan felfognátok. Most ugyanis az a kormányzati sok és vélemények a körülmények változásával együtt változnak, az intézményeknek
rendszer válik egyre inkább elavulttá, amit Ti alkottatok meg számunkra, beleértve is haladniuk kell és lépést kell tartaniuk az idôk szavával.”
magukat az alapelveket, amelyekre felépítettétek, és ennélfogva egyre inkább – ha
akaratlanul is – elnyomóvá és veszélyessé válhat jólétünk szempontjából. Gyökeresen Ezért a bölcsességért mindenekfölött Mr. Jeffersonnak mondok köszönetet, aki
meg kell tehát változtatnunk, és új kormányzati rendszert kell kidolgoznunk – segített létrehozni azt a rendszert, ami olyan jól szolgált bennünket oly hosszú idôn
demokráciát a XXI. század számára. át és aminek most – amikor rákerül a sor – el kell halnia és át kell adnia a helyét az
újnak.
Ti jobban tudtátok, mint ma mi tudjuk, hogy semmilyen kormány, semmilyen poli- Alvin Toffler
tikai rendszer, semmilyen alkotmány, semmiféle okirat vagy állam nem lehet állandó, Washington, Connecticut
és a múltban hozott döntések nem köthetik meg örökre a jövôt. Az egyik civilizáció
számára megfelelôen kialakított kormány nem birkózhat meg ugyanolyan jól a követ- Egy képzeletbeli levél... Bizonyára sok országban akadnak mások is, akik alkalom-
kezôvel. Ennélfogva Ti megértettétek volna, hogy miért kell nekünk ma még az Egye- adtán hasonló érzéseket juttatnának kifejezésre, mert sok mai kormányzat elavult-
sült Államok alkotmányát is felülvizsgálnunk és megváltoztatnunk – nem azért, hogy sága nem olyan titok, amit egyedül én fedeztem volna fel. És nem is csupán Amerika
csökkentsük a szövetségi költségvetést vagy beleillesszük ezt vagy amazt a szûkebb betegsége.
jelentôségû elvet, hanem azért, hogy kiterjesszük a módosításokat, figyelembe véve a
szabadsággal szemben mutatkozó új fenyegetéseket, amelyek a múltban elképzelhe- Tény, hogy egy új civilizáció felépítése a réginek a romjain magában foglalja új,
tetlenek voltak, és hogy megteremtsük egy olyan kormányzat teljesen új épületét, jobban megfelelô politikai rendszerek kidolgozását is, sok országban egyidejûleg.
ami képes a fennmaradásunkhoz szükséges intelligens és demokratikus döntések Ez olyan gyötrelmes és mégis halaszthatatlanul szükséges feladat, melynek nagyság-
meghozatalára egy új világban. rendje valósággal fejbe kólintja az embert, és aminek a végrehajtása kétségkívül
évtizedeket fog igénybe venni. Minden valószínûség szerint elhúzódó csatákat kell
Nem állok elô könnyen megvalósítható tervekkel a holnap alkotmányához. Nem megvívni azért, hogy gyökeresen felülvizsgálhassuk – sôt, akár félredobhassuk – az
bízom azokban, akik azt gondolják, hogy már birtokában vannak a válaszoknak, ami- Egyesült Államok kongresszusát, a kommunista ipari országok központi bizottságait
kor még csak a kérdések megfogalmazásával próbálkozunk. De eljött számunkra az és politikai bizottságait, a brit alsóházat és a Lordok Házát, a francia képviselôházat,
idô, hogy teljesen új alternatívákat gondoljunk el, és hogy az eltérô véleményeket a Bundestagot, az észak-európai államok országgyûléseit, sok ország hatalmas minisz-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tériumait és megkövesedett közigazgatási intézményeit, az alkotmányokat és a bíró- kisebbségek számítanak. Politikai rendszereinknek egyre inkább tükrözniük kell ezt
sági rendszereket – vagyis az állítólag „képviseleti” kormányok lomha, idomtalan és a tényt.
egyre mûködésképtelenebbé váló apparátusának legnagyobb részét.
Jefferson volt az is, aki – forradalmi nemzedékének meggyôzôdését juttatva kifeje-
A politikai küzdelmeknek ez a hulláma nem fog megállni az egyes országok szint- zésre – azt állította, hogy a kormányoknak „abszolút mértékben a többség döntéseit
jén. Az elôttünk álló hónapok és évtizedek során alkalmasint az egész „globális tör- tudomásul véve és azokhoz alkalmazkodva” kell viselkedniük.2 Az Egyesült Államok
vénykezési gépezet” – az Egyesült Nemzetek Szervezetétôl a helyi, városi vagy községi és Európa népei – akkor még a második hullám korszakának hajnalán – éppen csak
tanácsokig – az újrateremtés egyre halmozódó és végül ellenállhatatlanná váló köve- az elején jártak annak a hosszú folyamatnak, ami idôvel ipari tömegtársadalmakká
telésével kerül szembe. formálta ôket. A többség uralmának koncepciója tökéletesen illett ezeknek a társadal-
maknak az igényeihez.
Mindezeket a szervezeteket alapjaiktól kezdve meg kell majd változtatni, nem
azért, mert eredendôen rosszak, és nem is azért, mert ez vagy amaz a társadalmi Ma – mint láttuk – magunk mögött hagyjuk az iparosítást, és gyors ütemben
osztály vagy csoport tartja ôket ellenôrzése alatt, hanem azért, mert egyre kevésbé demasszifikálódó társadalommá fejlôdünk. Következésképpen egyre nehezebbé –
mûködôképesek, és többé nem alkalmasak egy gyökeresen megváltozott világ szük- gyakran lehetetlenné – válik, hogy mozgósítsuk a többséget vagy akár csak egy kor-
ségleteinek a kielégítésére. mányzó koalíciót hozzunk létre. Ezért történhetett meg, hogy Olaszország hat,
Hollandia pedig öt hónapon át teljesen kormány nélkül maradt. Az Egyesült Államok-
Ehhez a feladathoz sok milliónyi ember részvételére lesz szükség. Ha a gyökeres ban a Massachusetts Institute of Technology politológusa, Walter Dean Burnham ezt
felülvizsgálat merev ellenállásba ütközik, könnyen vérontásra kerülhet sor. Az, hogy mondta: „Nem látom az alapot semmiféle pozitív többség kialakulásához, semmilyen
a folyamat mennyire bizonyul majd békésnek, sok tényezôtôl függ: attól, hogy a léte- kérdésben.” 3
zô elitek mennyire rugalmasnak, illetve hajthatatlannak bizonyulnak; attól, hogy a
változást felgyorsítja-e valami gazdasági összeomlás; és attól, hogy felmerülnek-e Mivel legitimitásuk függött tôle, a második hullám elitjei mindig is azt hangoztat-
külsô fenyegetések, illetve történnek-e katonai beavatkozások. Világos, hogy a kocká- ták, hogy a többség nevében beszélnek. Az Egyesült Államok kormánya „a népbôl,
zatok nagyok. a népért és a nép által” volt hatalmon. A szovjet kommunista párt a „munkásosztály”
nevében beszélt. Mr. Nixon azt állította, hogy Amerika „csendes többségét” képviseli.4
Annak a kockázatai azonban, ha nem vizsgáljuk felül politikai intézményeinket, Ma pedig az újkonzervatív értelmiségiek az Egyesült Államokban támadást intéznek
még nagyobbak, és minél elôbb kezdünk hozzá ehhez a feladathoz, annál inkább az olyan – újonnan hangjukat hallatni kezdô – kisebbségek követelései ellen, mint
biztonságban leszünk. amilyenek a feketék, a feministák vagy a mexikói bevándorlók, és azt állítják, hogy a
nagy, szilárd, mérsékelt, középutas többség érdekében beszélnek. A nagyhírû észak-
Ahhoz, hogy mûködôképes új kormányzatokat építsünk fel – és ezáltal végrehajt- keleti egyetemeken és a washingtoni agytrösztökben lévô fôhadiszállásaikról –
suk azt, ami a mi életünkben a legfontosabb politikai feladat lehet –, meg kell szaba- miközben ritkán teszik be a lábukat olyan helyekre, mint például az Ohio-beli Mariet-
dulnunk a második hullám korszakában felgyûlt kliséktôl, és újra át kell gondolnunk ta vagy a Kansas államban fekvô Salina – az újkonzervatív egyetemi körök szemmel
az egész politikai életet, három kulcsfontosságú elv figyelembevételével. Könnyen láthatólag úgy tekintenek az amerikai „Közép-Nyugatra”, mint a többé-kevésbé
lehet, hogy holnap ezek lesznek a harmadik hullám kormányzatainak alapelvei. tudatlan, anti-intellektuális, kékgalléros-konzervatív patrióták és fehérgalléros elô-
városlakók nagy, mosdatlan, egységes arculatú „tömegére”. Ezek a csoportok azonban
sokkal kevésbé egyöntetûek vagy egyszínûek, mint amilyennek esetleg távolról, egyes
Kisebbségi hatalom értelmiségiek és politikusok szemében tûnhetnek. Amerika középsô területein éppen
olyan nehéz konszenzust találni, mint másutt – ez a legjobb esetben is csak halová-
A harmadik hullám kormányzatainak elsô eretnek elve a kisebbség hatalma. Eszerint nyan, átmeneti jelleggel, és nagyon kevés kérdésre korlátozottan fordulhat elô.
a többségi uralom – a második hullám korszakának kulcsfontosságú legitimáló elve Lehetséges, hogy kisebbségellenes politikai nézeteiket az újkonzervatívok nem a való-
– egyre jobban elavul. Többé már nem a többség a fontos, hanem egyre inkább a ságos többség, hanem csak egy misztifikált „plebsz” köpönyegébe burkolják.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Valójában ugyanez mondható el a politikai spektrum másik szélét tekintve is. színesebb, nyitottabb és rugalmasabb társadalmat kíván meg, mint bármelyik másik,
A szocialista és kommunista pártok sok nyugat-európai országban azt állítják, hogy a amit eddig valaha ismertünk.
„dolgozó tömegek” nevében beszélnek. De minél messzebbre jutunk elôre az ipari
tömegtársadalmat követô világban, annál kevésbé tarthatók fenn a marxista elôfel- Ennek a ténynek a következményei szinte beláthatatlanok. Azt jelenti például, hogy
tevések. A harmadik hullám kialakuló civilizációjában ugyanis mind a tömegek, mind amikor az oroszok megpróbálják elnyomni az új sokféleséget vagy elfojtják az azzal
az osztályok többé-kevésbé elveszítik jelentôségüket. együtt járó politikai pluralizmust, valójában – saját zsargonjuk egyik kedvelt kifejezé-
sét alkalmazva – „béklyót tesznek a termelési eszközökre”, vagyis lelassítják a társada-
A régi, erôsen rétegezôdött társadalom helyett, amelyben néhány nagyobb blokk lom gazdasági és technikai átalakulását. Mi pedig a nem kommunista világban
szövetkezhetett, hogy többséget alkosson, ma konfiguratív társadalomban élünk, ugyanazzal a választással nézünk szembe: vagy ellenállunk a sokféleség irányába sodró
amelyben a kisebbségek ezrei kavarognak köztük sokan csak ideiglenes csoportokat nyomásnak és kétségbeesett, hiábavaló erôfeszítéseket teszünk a második hullámból
alkotva, teljesen újszerû, átmeneti jellegû alakzatokba rendezôdve. Ezek csak a legrit- ránk maradt politikai intézményeink megmentésére, vagy pedig tudomásul vesszük a
kább esetben forrnak össze annyira, hogy a fôbb kérdésekben elérjék az ötvenegy sokféleséget és ennek megfelelôen megváltoztatjuk ezeket az intézményeket.
százalékos egyetértést. A harmadik hullám civilizációjának elôrehaladása immár a
mai kormányok legitimitását gyengíti. Az elôbbi stratégiát csak totalitárius eszközökkel lehet alkalmazni, és ez óhatatlanul
gazdasági és kulturális stagnálást eredményez; az utóbbi pedig a társadalmi evolúció-
A harmadik hullám megkérdôjelezi minden szokványos feltevésünket a többség hoz és a XXI. század kisebbségekre alapozott demokráciájához vezet.
uralmáról a társadalmi igazságossággal kapcsolatban is. Ebben is, mint olyan sok más
dologban, ijesztô történelmi tótágasnak lehetünk tanúi. A második hullám civilizáció- A demokrácia újjáépítéséhez a harmadik hullám követelményei szerint ki kell dob-
jának korszakában a többség uralmáért folytatott harc mindvégig humánus és fel- nunk annak az elrémítô, de szerencsére hibás feltevésnek a ballasztját, hogy a növek-
szabadító jellegû volt. A még ma is iparosodó országokban – például Dél-Afrikában – vô sokféleség automatikusan növekvô feszültségeket és konfliktusokat hoz magával
ez még mindig így van. A második hullám társadalmaiban a többség uralma majdnem a társadalomban. Ennek valójában pontosan az ellenkezôje lehet igaz. A konfliktus
minden esetben tisztességesebb esélyt adott a szegényeknek, mert a szegények voltak a társadalomban nemcsak szükséges, hanem bizonyos határok között kívánatos is.
a többség.5 Ha száz elszánt ember mind ugyanannak a rézgyûrûnek a megszerzésére törekszik,
lehet, hogy kénytelenek megverekedni érte. Másrészt, ha mind a száznak más-más
Ma azonban a harmadik hullám által ostromolt országokban a helyzet gyakran célja van, akkor sokkal gyümölcsözôbb számukra, ha megalkusznak és együttmûköd-
ennek épp a fordítottja. Az igazán szegények többé nem szükségképpen tudhatják a nek egymással, és a békés egymás mellett élésre rendezkednek be. Megfelelô társadal-
maguk oldalán a számokat. Igen sok országban ôk is – mint mindenki más – kisebbség- mi elrendezôdés esetén a sokféleség kedvezô feltételeket teremthet egy biztos és
gé váltak. És ha sikerül gátat vetni a gazdasági holokausztnak, így is fognak maradni. szilárd civilizáció kialakulásához.
Ennélfogva tehát a többség uralmát nemcsak legitimáló elvként nem lehet többé A megfelelô politikai intézmények hiánya az, ami szükségtelenül kiélezi a kisebbsé-
elfogadni, hanem a harmadik hullámba belépô társadalmakban nem kell többé feltét- gek közötti konfliktusokat, egészen a késhegyre menô erôszakig. Az ilyen intézmények
lenül humanizáló vagy demokratikus jellegû elvnek sem tekinteni. hiánya az, ami a kisebbségeket hajthatatlanná teszi. Az ilyen intézmények hiánya teszi
egyre nehezebbé és nehezebbé, hogy egyáltalán valahol többséget lehessen találni.
A második hullám ideológusai rutinszerûen panaszkodnak a tömegtársadalom
felbomlása miatt. Ahelyett, hogy ezt a gazdagabb sokféleséget az emberi fejlôdés új Ezekre a problémákra nem lehet megfelelô az a válasz, hogy elfojtjuk a nézetelté-
lehetôségének tekintenék, a „szétmorzsolódás” és a „balkanizáció” jeleként támadják, réseket vagy önzéssel vádoljuk a kisebbségeket (mintha az elitek és szakértôik nem a
és a kisebbségek felélesztett „önzésének” tulajdonítják. Ez a leegyszerûsített magyará- saját érdekeik érvényesítésére törekednének). A választ a sokféleség befogadását és
zat felcseréli az okot az okozattal. A kisebbségek növekvô aktivitásában nem a hir- törvényesítését lehetôvé tevô új, kreatív elrendezôdés adhatja meg – olyan új intéz-
telen támadt önzés nyilvánul meg, hanem – egyebek között – egy olyan új termelési mények létrehozása, amelyek érzékenyek a sokasodó, változékony kisebbségek gyor-
rendszer szükségletei tükrözôdnek, ami puszta létezéséhez is sokkal változatosabb, san változó igényeire.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A demasszifikált civilizáció kialakulása mély és nyugtalanító kérdéseket hoz felszín- Nem ad továbbá semmiféle jelzést arról, ha egy kisebbség annyira fenyegetettnek
re a többségi uralom jövôjével és az emberek akaratának kifejezésére szolgáló szava- érzi magát, vagy olyan élet-halál fontosságot tulajdonít valamely kérdésnek, hogy né-
zás egész mechanikus rendszerével kapcsolatban. Egyszer majd egy szép napon a jövô zeteinek talán nagyobb súllyal kellene latba esniük, mint közönséges körülmények
történészei úgy tekinthetnek vissza a szavazásra és a többség elérésére irányuló törek- között.
vésekre, mint a „kommunikációs primitívek” archaikus szertartására. Ma azonban –
veszélyes világunkban – még nem engedhetjük meg magunknak, hogy teljes körû A tömegtársadalomban a többségi uralomnak ezek a jól ismert gyengeségei még
hatalmat adjunk bárkinek is a kezébe; nem adhatjuk fel még azt a gyenge népi be- tûrhetôek voltak, mivel a legtöbb kisebbség – egyebek között – híjával volt a stratégiai
folyást sem, ami a többségi rendszerekben megvan; és nem engedhetjük meg, hogy erônek, amivel megbonthatta volna a rendszert. A mai, finom hálózatokkal átszôtt
vékonyka kisebbségek olyan nagy jelentôségû döntéseket hozzanak, amelyek zsarno- társadalomban, ahol mindannyian kisebbségi csoportok tagjai vagyunk, ez többé már
ki hatalmat biztosíthatnak számukra minden más kisebbség fölött. nem így van.
Ezért kell drasztikusan átalakítanunk a második hullám nyers módszereit, A harmadik hullám demasszifikált társadalmaiban az ipari múlt visszacsatolási
amelyekkel ma is keressük a csalóka többséget. Új megközelítésekre van szükségünk, rendszerei túlságosan durvák és nyersek. Így tehát a szavazást és a szavazatokat
amiket a kisebbségek demokráciájához kell kidolgoznunk: olyan módszerekre, gyökeresen új módon kell majd felhasználnunk.
amelyeknek a célja inkább a különbségek feltárása, mintsem azoknak az álcázása –
kikényszerített vagy hamis többségek révén, amelyek kirekesztô jellegû szavazáson, Ahelyett, hogy egyoldalúan leegyszerûsített igen vagy nem szavazatokra töreked-
a kérdések ravasz, félrevezetô megfogalmazásán vagy cinkelt választási eljárásokon nénk, arra lesz szükség, hogy potenciális alkuk lehetôségét kínáljuk fel, efféle kérdé-
alapulnak. Röviden szólva, arra van szükségünk, hogy modernizáljuk az egész rend- sekkel: „Ha én feladom az álláspontomat az abortusz kérdésében, te feladod a tiédet
szert, megerôsítsük a sokféle kisebbség szerepét és ugyanakkor lehetôvé tegyük a honvédelmi költségeket vagy az atomenergiát illetôen?”, vagy „Ha én beleegyezem,
számukra azt is, hogy többségeket alkothassanak magukból. hogy a személyi jövedelemadóm jövôre egy kicsit több legyen, megjelölve, hogy ezt a
többletet a te terveid megvalósítására kell fordítani, te mit tudsz viszonzásként
Ehhez azonban mélyreható és radikális változásokra lesz szükség politikai intézmé- felajánlani?”.
nyeink legnagyobb részében – magától a demokrácia szimbólumától, a szavazási ur-
nától kezdve. Abban a világban, ami felé száguldunk, a gazdag kommunikációs technika révén
sok lehetôség áll majd az emberek rendelkezésére, hogy nézeteiket regisztráltassák –
A második hullám társadalmaiban a nép akaratát kifejezésre juttató szavazás a anélkül, hogy lábukat valaha is betennék egy szavazófülkébe. És lesznek, sôt már
visszacsatolás fontos formája volt az uralkodó elitek számára. Amikor a körülmé- vannak is módszerek arra – mint azonnal látni fogjuk –, hogy ezeket ténylegesen
nyek valamilyen okból tûrhetetlenné váltak a többség számára, és a szavazók ötven- betápláljuk a politikai döntéshozatali folyamatokba.
egy százaléka kifejezésre juttatta sérelmeit, az elitek kénytelenek voltak legalábbis
változtatni a politikájukon, felváltani a pártokat, vagy valami más módon alkalmaz- Arra is törekedhetünk, hogy szavazási törvényeinket lecsupaszítva kiküszöböljük a
kodni. csalás mindenféle lehetôségét és a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló elôítéletek
érvényesülését. Ezt sokféle módon megtehetjük. Az egyik egészen konvencionális
Az ötvenegy százalékos többség elve azonban még a múlt tömegtársadalmában is módszer az lenne, hogy a halmozott szavazás valamelyik változatát alkalmazzuk, amit
határozottan tompa és nehézkes, korlátozott hatású, pusztán mennyiségi eszköz volt. a kisebbségi részvénytulajdonosok érdekeinek védelmére ma is sok vállalatnál hasz-
A többség meghatározására szolgáló szavazás semmit sem mond az emberek nézetei- nálnak. Az ilyen módszerek lehetôvé teszik a szavazók számára, hogy nemcsak
nek minôségérôl. Csak annyit mond nekünk, hogy egy adott pillanatban hány ember a „vagy-vagy” jellegû döntésüket, hanem állásfoglalásuk erôsségi fokozatát, illetve a
akarja X-et, de azt nem, hogy mennyire akarják. Mindenekfölött pedig nem mond szóba jöhetô választási lehetôségek rangsorolását is kifejezésre juttassák.
semmit arról, hogy milyen feltételek esetén szavaznának X-re, illetve milyen ellen-
tételezés fejében mondanának le róla, ami pedig életfontosságú információ lehet egy Majdnem biztos, hogy sutba kell dobnunk, ki kell selejteznünk pártjaink elavult
sok kisebbségbôl összetevôdô társadalomban. szerkezeti felépítését, ami a tömeges mozgalmak és a tömeges korteskedés lassan vál-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
tozó világában alakult ki, és létre kell hoznunk ideiglenes, moduláris szerkezetû pár- meg, ahelyett, hogy ezt az államra bíznák. Az ilyen intézmények hozzájárulnának a
tokat, amelyek a kisebbségek változékony alakzatainak szolgálatára alkalmasak – a közösség és az azonosságtudat építéséhez, és ugyanakkor közremûködnének a tör-
jövô ki-be kapcsolható pártjait. vény és a rend biztosításában is, miközben a túlterhelt kormányzati intézményeket
felszabadítanák az így feleslegessé váló munkától.
Lehet, hogy szükség lesz olyan „diplomaták” vagy „követek” kinevezésére, akik
nem országok között, hanem az egyes országokon belüli kisebbségek között közvetíte- Szükségesnek találhatnánk azonban azt is, hogy messze túlhaladjuk az ilyen refor-
nek. Lehet, hogy meg kell teremtenünk a különféle – szakmai, etnikai, szexuális, mista lépéseket. Ahhoz, hogy erôsítsük a kisebbségek képviseletét egy olyan politikai
regionális, szabadidô-tevékenységi vagy vallási alapon szervezôdô – kisebbségeket rendszerben, amit a demasszifikált társadalom számára teremtünk meg, alkalmasint
segítô kvázi-politikai intézményeket, amelyek közremûködhetnek a szövetségek az is hasznos lehet, hogy legalábbis néhány tisztségviselônket a legrégibb módszerrel,
gyorsabb és könnyebb létrehozásában, illetve azok felbontásában. sorshúzással válasszuk meg. Egyesek már komolyan javasolták, hogy a jövô törvény-
hozó testületének vagy parlamentjének tagjait azzal a módszerrel válasszuk meg,
Szükségünk lehet például olyan arénák létesítésére is, amelyekben a különféle ahogyan ma az esküdtszékek vagy a hadsereg tagjait választjuk ki.
kisebbségek – rotációs vagy akár véletlenszerû alapon – összegyûlhetnek problémáik
megtárgyalására, egyezmények megkötésére és viták megoldására. Ha az orvosokat, Theodore Becker, a jogi és politikai tudományok professzora a Hawaii Egyetemen
a motorosokat, a számítógép-programozókat, a szombatot ünneplô adventistákat felteszi a kérdést: „Miért van az, hogy élet-halál kérdésekben döntéseket hozhatnak
vagy a Szürke Párducokat – a tárgyalási készségek, a lényegkiemelés, az alternatívák olyan emberek, akik... az esküdtszékekben foglalnak helyet, de az arra vonatkozó
megfogalmazása és rangsorolása, valamint a problémamegoldás terén képzett kisegí- döntések, hogy mennyi pénzt kellene elkölteni az óvodákra vagy a honvédelemre,
tô személyzet közremûködésével – összehozhatnánk, meglepô és konstruktív szövet- fenn vannak tartva a » képviselôik« számára?” 6
ségek alakulhatnának ki közöttük.
Becker, aki tekintélyes alkotmányügyi szakértônek számít, azt állítja, hogy a meg-
Minimális eredményként legalábbis a nézeteltérések kifejezésre juthatnának, és vilá- lévô politikai berendezkedés rendszeresen becsapja és megrövidíti a kisebbségeket, és
gossá válhatnának azok a kérdések, amelyek politikai cserealku alapjául szolgálhatnak. emlékeztet bennünket arra, hogy míg a nem fehérek körülbelül húsz százalékát teszik
Az efféle intézmények nem fognak megszüntetni (és nem is kellene megszüntetniük) ki az amerikai lakosságnak, a képviselôházban a helyeknek mindössze négy száza-
minden konfliktust. Ám a társadalmi és politikai küzdelmeket értelmesebb, építô jelle- lékát, a szenátusban pedig csupán egy százalékát foglalták el (1976-ban). A nôk, akik
gû elvi szintre emelhetik – különösen, ha hosszú távú célok kitûzésével vannak össze- a lakosság több mint ötven százalékát alkotják, a képviselôházi helyek négy százalé-
kapcsolva. kát töltötték be, a szenátusban pedig egyetlenegy helyet sem. A szegények, a fiatalok,
az eszes, de nézeteiket kifejezésre juttatni nem képes emberek és sok más csoport
Már maga a témák összetettsége is eredendôen biztosítja azoknak a kérdéseknek a tagjai hasonlóképpen hátrányos helyzetben vannak. Ez nem csupán az Egyesült Álla-
nagyobb változatosságát, amelyek alku tárgyát képezhetik. A politikai rendszer azon- mokban van így. A Bundestagban a székek hét százalékát foglalják el nôk, és hasonló
ban nem úgy épül fel, hogy kihasználhatná ezt a tényt. A lehetséges szövetség- és aránytalanságok tapasztalhatók sok más kormányzó testületben is. Az ilyen mértékû
kompromisszumlehetôségek észrevétlenül maradnak, ami szükségtelenül fokozza az torzulások csak tovább tompítják a rendszer érzékenységét az alulreprezentált csopor-
egyes csoportok közti feszültségeket, miközben tovább növeli a meglévô politikai tok igényeivel szemben.7
intézményekre nehezedô nyomást és túlterhelést.
Becker szerint „az amerikai kongresszus tagjainak ötven-hatvan százalékát vélet-
Végül könnyen lehet, hogy hatalmat kell majd biztosítanunk a kisebbségeknek lenszerûen kellene kiválasztani az amerikaiak közül, nagyjából ugyanúgy, ahogy a
ahhoz is, hogy saját ügyeik egyre nagyobb részét maguk intézhessék el, és bátoríta- katonai szolgálatra hívják be ôket a sorozások alkalmából, amikor úgy vélik, hogy
nunk kell ôket hosszú távú céljaik megfogalmazására. Segíthetnénk például a kisebb- szükség van rájuk”. Bármennyire ijesztônek vagy meglepônek tûnik is ez a javaslat
ségeket – egy-egy lakókörzetben, jól meghatározott szubkultúrában vagy etnikai elsô pillantásra, arra kényszerít bennünket, hogy komolyan fontoljuk meg, vajon a
csoportban –, hogy az állam felügyelete alatt felállítsák a fiatalkorúak ügyeivel foglal- véletlenszerûen kiválasztott képviselôk rosszabbat tennének-e (vagy tehetnének-e
kozó saját bíróságaikat, és a körükbe tartozó fiatalokat saját maguk fegyelmezzék rosszabbat), mint azok, akiket a mai módszerekkel választunk meg.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ha megengedjük magunknak, hogy egy pillanatra szabadjára eresszük a képzele- vetlenül léphetne fel a kongresszusban, mintha egyetlen személy volna, s véleményét
tünket, sok más meglepô alternatívával is elôrukkolhatunk. Valóban, ma már rendel- statisztikai módszerekkel összesítené szavazatokká. Netán megválaszthatna saját
kezésünkre állnak olyan technikák, amik alkalmasak arra, hogy sokkal hitelesebb körébôl egyetlen személyt, aki viszont ezt a mintát „képviselné”, és megmondhatná
reprezentatív mintákat válasszunk ki, mint amilyeneket akár az esküdtszéki rendszer, ennek a személynek, hogy hogyan szavazzon. Vagy...
akár a sorozás – a preferenciális kizárás módszerének alkalmazásával – valaha is nyúj-
tott. Felépíthetjük a jövô még inkább újító jellegû kongresszusát vagy parlamentjét is, Az új kommunikációs technológia által biztosított sorrendvariációs lehetôségek
és ezt – paradox módon – a hagyományokat kevésbé sértô módon is megtehetjük. végtelenek. Ha felismerjük, hogy jelenlegi intézményeink és alkotmányaink elavul-
tak, és elkezdjük keresni az alternatívákat, hirtelen lélegzetelállító politikai választási
Nem kell véletlenszerûen kiválasztanunk az emberek egy csoportját, hogy azután lehetôségek nyílnak meg elôttünk, olyanok, amiket azelôtt soha nem lehetett meg-
– megannyi Mr. Smith-ként – a szó szoros értelmében beterelhessük ôket Washing- valósítani. Ha a XXI. század felé száguldó társadalmakat akarjuk kormányozni, akkor
tonba, Londonba, Bonnba, Párizsba vagy Moszkvába. Megtehetnénk, hogy megtart- számításba kell vennünk legalábbis azokat a technikákat és fogalmi eszközöket,
juk választott képviselôinket, de csak a szavazatok ötven százalékát biztosítjuk amelyeket a XX. század bocsátott rendelkezésünkre.
számukra minden kérdésben, miközben a szavazatok másik ötven százalékát a lakos-
ságból véletlenszerûen választott mintának adjuk. Itt valójában nem ezek a speciális javaslatok a fontosak. Ha együtt fogunk hozzá a
munkához, kétségkívül sokkal jobb, könnyebben megvalósítható vagy kevésbé drasz-
A számítógépek, a fejlett távközlés és a modern mintavételi módszerek használatá- tikus váltást kívánó ötletekkel és elgondolásokkal állhatunk elô. Ami igazán fontos,
val egyszerûvé vált nemcsak az, hogy egy-egy jellemzô véletlenszerû mintát kivá- az maga az általános út, amin járni akarunk, amit az elôrehaladáshoz választunk.
lasszunk a közönségbôl, hanem az is, hogy biztosítsuk számukra – a minta tagjainak Eleve vesztésre ítélt csatába szállhatunk azért, hogy elnyomjuk vagy a felszín alá
naprakész tájékozottsági szinten tartása érdekében – a szóban forgó kérdésekre szorítsuk vissza a mai zsendülô kisebbségeket; vagy pedig újjáépíthetjük politikai
vonatkozó információkat is. Amikor egy új törvényre van szükség, a hagyományosan rendszereinket, hogy képesek legyenek megfelelni az új sokféleségnek. Folytathatjuk,
megválasztott képviselôk a hagyományos módon, teljes létszámban, csorbítatlan hogy a második hullám politikai rendszereinek durva, bunkósbotszerû eszközeit
hatáskörrel gyûlhetnének össze a Capitolium kupolája alatt vagy a Westminsterben, alkalmazzuk; vagy érzékeny új eszközöket fejleszthetünk ki a holnap kisebbségekre
a Bundeshausban, vagy más országgyûlési épületekben; megfontolhatnák és megalapozott demokráciájához.
vitathatnák a javaslatokat, változtatásokat eszközölhetnének azokon, és végül formá-
ba önthetnék a meghozandó törvényt. Ahogy a harmadik hullám demasszifikálja a második hullám régi tömegtársadal-
mát, ennek a nyomása fogja – meggyôzôdésem szerint – diktálni a választást. Mert ha
Amikor azonban elérkezik az idô a döntésre, a megválasztott képviselôk csak a a politika „többség elôtti” volt az elsô hullám idején és „többségi” a második hullám
szavazatok ötven százalékát adhatnák le, míg az éppen rendelkezésre álló véletlen- során, várható, hogy holnap „kistöbbségi” legyen, amikor a kisebbségi hatalom és a
szerû mintába tartozó emberek – akik nincsenek a fôvárosban, hanem földrajzilag többség uralma összeolvad.
szétszóródva otthonaikban vagy munkahelyeiken tartózkodnak – elektronikus úton
adnák le a fennmaradó ötven százaléknyi szavazatot. Egy ilyen rendszer nem csupán
hitelesebb képviseleti eljárást nyújtana, mint amilyenre a „képviseleti” kormány vala- Fél-közvetlen demokrácia
ha is képes volt, hanem egyidejûleg megsemmisítô erejû csapást mérne azokra a spe-
ciális érdekcsoportokra és lobbikra, amelyek a legtöbb parlament folyosóit megszállva A holnap politikai rendszereinek második építôkövéül a „fél-közvetlen demokrácia”
tartják. Az ilyen csoportoknak a népnél kellene lobbizniuk – nem csupán néhány elvét kell választanunk – a képviselôinktôl való függéstôl az önmagunk képviselete
megválasztott tisztségviselônél. felé történô váltást. Ennek a kettônek a „félutas” keveréke a fél-közvetlen demok-
rácia.
Ha még tovább visszük a gondolatot, elképzelhetjük azt is, hogy a szavazók vala-
mely körzetben nem egyetlen személyt választanak meg „képviselôjükké”, hanem a A konszenzus összeomlása – mint már láttuk – felbomlasztja magát a képviselet
lakosságból véletlenszerûen kiválasztott mintát. Ez a véletlenszerû minta azután köz- fogalmát. Ha a szavazók között nincs egyetértés otthon, valójában kit „képvisel” a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
képviselô? Ugyanakkor a törvények kidolgozásában a törvényhozóknak egyre növek- kell adni maguknak a választóknak. Ha megválasztott ügynökeink nem tudnak üzle-
vô mértékben irodáik személyzetére és külsô tanácsadó szakértôkre kell támaszkod- teket kötni számunkra, akkor azokat magunknak kell tetô alá hoznunk. Ha az általuk
niuk. A brit parlamenti képviselôk rendszeresen gyöngének bizonyulnak, amikor megszavazott törvények egyre távolabb kerülnek tôlünk és egyre kevésbé felelnek
szembekerülnek a Whitehall hivatali apparátusával, mert nem támogatja ôket meg- meg szükségleteinknek, akkor nekünk magunknak kell meghoznunk a sajátjainkat.
felelô háttérszemélyzet, és emiatt egyre több hatalom kerül a parlamenttôl a nem Ehhez azonban új intézményekre és új technikákra lesz szükségünk.
választott köztisztviselôk kezébe.
A második hullám forradalmárai, akik létrehozták a mai „képviseleti csomaghoz”
Az Egyesült Államok kongresszusa – a törvények végrehajtására szolgáló bürokra- tartozó alapvetô intézményeket, jól ismerték mind a közvetlen, mind a képviseleti
tikus apparátus befolyásának ellensúlyozására irányuló törekvések jegyében – létre- demokrácia lehetôségeit. A francia forradalom 1793. évi alkotmányában megvoltak a
hozta saját bürokráciáját: a Congressional Budget Office-t (a kongresszus költségvetési közvetlen jellegû, „csináld magad” típusú demokrácia csírái.9 Az amerikai forradalmá-
hivatalát), az Office of Technology Assessment-et (a mûszaki fejlesztési hivatalt) és más rok mindent tudtak az új-angliai városi önkormányzatokról és a kisebb közösségek-
szükséges ügynökségeket, a hozzájuk tartozó kiegészítô irodákkal együtt. Így a kong- ben gyakorolt szerves többségi véleményalkotásról. Késôbb Európában Marx és
resszus kiszolgáló személyzete az elmúlt évtized során 10 700 fôrôl 18 400 fôre emel- követôi – a törvények meghozatalában és végrehajtásában való állampolgári rész-
kedett. De ez csak arra volt jó, hogy a problémákat a külvilágból behozza a falak közé. vétel modelljeként – gyakran idézték fel a párizsi kommünt. Ám a közvetlen demok-
Megválasztott képviselôink egyre kevesebbet és kevesebbet tudnak arról a miriádnyi rácia hiányosságait és korlátait szintén jól ismerték, és ezek – abban az idôben –
intézkedésrôl, amelyeknek a megtételérôl dönteniük kell, és egyre nagyobb mérték- meggyôzôbbek voltak.
ben arra kényszerülnek, hogy mások megítélésére támaszkodjanak. A képviselô még
saját magát sem képviseli többé. „A The Federalist-ben* az ilyen újítással szemben két ellenvetést fogalmaztak meg”
– írják McCauley, Rood és Johnson, egy az Egyesült Államokban tartandó népszava-
Ennél is fontosabb, hogy a parlamentek, kongresszusok vagy országgyûlések olyan zásra irányuló javaslat szerzôi. „Elôször is, a közvetlen demokrácia nem tett lehetôvé
intézmények voltak, amelyekben a versengô kisebbségek követeléseit – elvileg – semmiféle ellenôrzô vizsgálatot vagy késlekedést a közvélemény átmenetileg meg-
összebékíthették egymással. Ezeknek a „képviselôi” alkut köthettek egymással. A má- nyilvánuló és érzelmi töltésû reakcióival kapcsolatban. Másodszor pedig az akkori
ra idejétmúlttá vált, eltompult élû politikai eszközökkel többé egyetlen törvényhozó kommunikáció nem tudta kezelni a véleménynyilvánítás gépezetét.” 10
sem képes arra, hogy akár csak nyomon kövesse azt a sok kis csoportot, amelyeket
névlegesen képvisel, nem is beszélve arról, hogy hatékonyan ügynökölhetne vagy Ezek jogos aggályok. Hogyan szavazott volna például a csalódott és szenvedélyes
alkudozhatna az érdekükben. És minél inkább túlterheltté válik az amerikai kong- amerikai lakosság az 1960-as évek közepén arról, hogy ledobjunk-e vagy sem egy
resszus, a német Bundestag vagy a Storting, a norvég törvényhozó gyûlés, annál atombombát Hanoira? Vagy a nyugatnémet közvélemény – feldühödve a Baader-
rosszabbá válik ez a helyzet. Meinhof csoporthoz tartozó terroristák akciói miatt – egy olyan javaslatról, miszerint
táborokba kellene zárni a terroristák „szimpatizánsait”? És mi történt volna, ha a
Ez magyarázhatja, hogy az egy-egy témára koncentráló „egyedi érdekcsoportok” kanadaiak – egy héttel azután, hogy René Lévesque hatalomra került – népszavazást
miért válnak hajthatatlanná a politikai életben. Mivel korlátozott lehetôségük van tartottak volna Québecrôl?11 A megválasztott képviselôkrôl feltételezik, hogy dönté-
arra, hogy a kongresszuson vagy más törvényhozó testületeken keresztül finoman seikbe kevésbé visznek bele érzelmeket, és ugyanakkor megfontoltabbak, mint a köz-
kidolgozott és másokkal kompromisszumok útján egyeztetett megoldásra jussanak, vélemény.
követeléseik a rendszerrel szemben megalkuvást nem tûrôvé, abszolút jellegûvé
válnak. Az az elmélet, miszerint maga a képviseleti kormány tölthetné be a „végsô A túlságosan érzelmi meghatározottságú közönségreakciók problémája azonban
ügynök” szerepét valamely ügyben, szintén összeomlik. különféle módokon megoldható, például úgy, hogy a népszavazással vagy a közvet-
len demokrácia más formáin keresztül hozott fontosabb döntések végrehajtása elôtt
Az alkulehetôségek megszûnése, a döntéshozatal recsegése-ropogása és a képvise-
* A „Federalist Papers” címen 1787-ben a New York Independent Journal-ban „Publius” jelzettel közzétett dokumentum,
leti intézmények növekvô bénultsága hosszú távon azzal jár, hogy sok olyan döntést, melynek szerzôi James Madison, Alexander Hamilton és John Jay voltak, az új alkotmány magyarázatát szolgálta. –
amit ma a kis létszámú pszeudo-képviselôtestületek hoznak meg, fokozatosan vissza A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
beiktatnak egy „lehûlési szakaszt”, illetve egy második szavazás útján. ra is lehetôségük volt – szintén gombnyomás útján –, hogy az elnöklô személy tud-
tára adják, mikor térhet át a napirend következô pontjára.
Fantáziadús megközelítést javasolt egy aktuális program, amit a svédek hajtottak
végre az 1970-es évek közepén, amikor a kormány felhívással fordult a lakossághoz, Ez természetesen csak kezdetleges „ízelítôt” ad a holnap lehetôségeibôl a közvetlen
hogy vegyenek részt az ország energiapolitikájának kialakításában. Felismerve, hogy demokrácia terén. A modern számítógépek, mûholdak, telefonhálózatok, kábelrend-
az energiagazdálkodás terén – különösen a napenergia, a nukleáris és a geotermikus szerek, szavazatgyûjtési technikák és más eszközök használatával a mûvelt állampol-
energia kérdéseiben – a legtöbb állampolgár nem rendelkezett megfelelô ismeretek- gárok – a történelemben elôször –nekiláthatnak, hogy sok politikai döntést a saját ke-
kel a különféle lehetôségekrôl, összeállítottak egy tízórás ismeretterjesztô tanfolya- zükbe vegyenek.
mot, ami felölelte az energia aktuális kérdéseit, és felhívtak minden svéd állampol-
gárt, hogy miután ezen vagy valami más, ezzel egyenértékû kurzuson részt vett, te- A kérdés nem „vagy-vagy” jellegû. Nem a közvetlen vagy a közvetett demokrácia,
gyen formális javaslatokat a kormánynak. nem saját magunk képviselete vagy a mások általi képviselet kérdése.
Ezzel egyidejûleg a szakszervezetek, a felnôttoktatási központok és a pártok – a po- Mindkét rendszernek megvannak az elônyei, és vannak nagyon kreatív, mégis
litikai színkép egyik végétôl a másikig – mind összeállították a saját tízórás ismeret- eddig kevéssé alkalmazott módszerek a közvetlen állampolgári részvétel és a „képvi-
terjesztô programjaikat. Azt remélték, hogy a kurzusokon körülbelül tízezer lakos fog selet” kombinálására – a fél-közvetlen demokrácia új rendszerében.
részt venni. Mindenki meglepetésére azonban körülbelül hetven-nyolcvanezer ember
sereglett össze az otthonokban és a közösségi létesítményekben megszervezett viták- Elhatározhatnánk, hogy népszavazást tartunk valami olyan ellentmondásos témá-
ra – ami amerikai nagyságrendben körülbelül kétmillió állampolgárnak felelne meg, ban, mint például az atomenergia fejlesztése. Ez Kaliforniában és Ausztriában már
akik megpróbálnak együttgondolkodni egy országos problémáról. Hasonló módszere- megtörtént. Ahelyett azonban, hogy a végsô döntést közvetlenül a szavazók kezébe
ket könnyen lehetne alkalmazni abból a célból, hogy kivédjük a népszavazásokat és adnánk, fenntarthatnánk egy képviseleti testület – például a kongresszus – számára
a közvetlen demokrácia más formáit illetôen a „túlzott érzelmi fûtöttséggel” kapcso- is a lehetôséget, hogy vitassa meg a kérdést és végül hozzon döntést.
latban felmerülô ellenvetéseket.
Így, ha a lakosság az atomenergia mellett foglalna állást, a szavazatok egy bizonyos
A másik kifogást szintén el lehet hárítani, mert a régi kommunikációs korlátok töb- elôre meghatározott „kötegét” átadnánk az atomenergia szószólóinak a kongresszus-
bé nem állnak a közvetlen demokrácia kiterjesztésének az útjában. A kommunikációs ban. Ezek azután – a közvélemény erejénél fogva – automatikusan kapnának egy
technológia terén tett látványos elôrehaladás – most elôször – megnyitja a közvetlen mondjuk tíztôl huszonöt százalékig terjedô „elônyt” magában a kongresszusban,
állampolgári részvétel egyeseket lelkesítô, másokat visszarettentô lehetôségeit a poli- a népszavazás során nyert támogató szavazatok arányától függôen. Ilyen módon nem
tikai döntéshozatalban. kerülhet sor az állampolgárok kívánságainak közvetlen, automatikus teljesítésére,
de azok bizonyos súllyal latba esnek. Ez az eljárás az említett népszavazási javaslat
Nemrégiben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Ohio-beli Columbus- egyik variációja.
ban vitaindító elôadást tarthattam egy történelmi esemény – a világon elsôként létre-
hozott „elektronikus városháza” megnyitása – alkalmából, mégpedig a QUBE kábelte- A közvetlen és a közvetett demokrácia kombinálására sok más ötletes megoldást is
levíziós rendszeren keresztül. Ennek az interaktív kommunikációs rendszernek a ki lehet dolgozni. Éppen mostanában az amerikai kongresszus – és a legtöbb ipari
felhasználásával Columbus egyik kisebb elôvárosának lakói ténylegesen részt vettek ország parlamentje vagy törvényhozó testülete is – felállítja a saját bizottságait.
– az elektronika segítségével – a helybeli városfejlesztési bizottság egyik értekezletén. Az állampolgároknak azonban nincs semmiféle eszközük arra, hogy kényszerítsék a
Nappali szobáikban ülve, egy gomb megnyomásával azonnal le tudták adni szavaza- törvényhozókat egy olyan bizottság létrehozására, ami valamely elhanyagolt vagy
taikat a napirenden szereplô javaslatokról, amelyek olyan gyakorlati kérdésekre vo- erôsen ellentmondásos kérdéssel foglalkozna. De miért ne lehetne a szavazókat köz-
natkoztak, mint például bizonyos zónák kialakítása, egyes építési szabályok módosí- vetlenül felhatalmazni arra, hogy beadványok útján kényszerítsék a törvényhozó
tása és a tervezett közútépítési programok. Nem csak igennel vagy nemmel szavaztak, tesületet olyan témákkal foglalkozó bizottságok felállítására, amelyeket a közvéle-
hanem részt vettek a vitában is, és közvetlenül bekapcsolódtak az adásokba. Még ar- mény tart fontosnak, nem pedig a képviselôtestület?

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ezeket a „légbôl kapott” javaslatokat nem azért hirdetem szünet nélkül, szinte meg- szemben nem elegendô döntés történik transznacionális szinten, és azok a szerveze-
szállottan, mert habozás nélkül mellettük foglalok állást, hanem csupán azért, hogy tek, amelyekre ehhez szükség lenne, még gyermekcipôben járnak. Másrészt túlságo-
kiemeljek egy általánosabb gondolatot: vannak hatékony módszerek egy olyan san kevés döntés maradt meg az országosnál alacsonyabb – regionális, állami, tarto-
rendszer nyitottá és demokratikussá tételére, ami már közel áll az összeomláshoz, mányi és helyi – szinteken, vagy a nem földrajzi alapon szervezôdô társadalmi cso-
és amelyben szinte senki sem érzi magát megfelelôen képviselve. El kell kezdenünk portoknál.
úgy gondolkodni, hogy félretesszük az elmúlt háromszáz év elhasználódott sablonjait.
Többé nem oldhatjuk meg problémáinkat a második hullám ránk maradt intéz- Az országos kormányzatok sok olyan problémával viaskodnak, amelyek – mint
ményeivel, a régi ideológiák és minták alapján. korábban láttuk – egyszerûen meghaladják az erejüket. Ezek a problémák túlságosan
nagyok bármely egyedi kormány számára. Ennélfogva nagy szükségünk van arra,
Az ilyen újszerû és bizonytalan következményekkel terhes javaslatok gondos kísér- hogy olyan új nemzetközi intézményeket teremtsünk meg, amelyekhez sok döntés
leti kipróbálást igényelnek kisebb helyi közösségekben, mielôtt nagy léptékben alkal- továbbítható. Nem várhatjuk el például, hogy akkora multinacionális vállalatok kiter-
maznánk ôket. De akárhogyan vélekedünk is errôl vagy amarról a javaslatról, a köz- jedt hatalmával, amelyek önmagukban is számos nemzetállam versenytársai lehetnek,
vetlen demokráciával szemben emelt régi ellenvetések pontosan akkor gyöngülnek meg tudjon birkózni bármely szigorúan országos hatáskörû törvényhozás. Olyan nem-
meg, amikor a képviseleti demokráciával szemben egyre erôsödnek a kifogások. A fél- zetközi szervezetekre van szükségünk, amelyek globális szinten kidolgozzák és – ha
közvetlen demokrácia – bármennyire veszélyesnek vagy akár bizarrnak tûnhet is szükséges – betartatják a vállalati viselkedés nemzetközi játékszabályainak kódexét.
egyesek szemében – mérsékelt elv, ami segítségünkre lehet abban, hogy mûködô-
képes új intézményeket tudjunk megalkotni a jövô számára. Vegyük például a korrupció kérdését. Azokat az amerikai vállalatokat, amelyek
külföldön állítják elô és értékesítik termékeiket, kevéssé érintik az USA megveszte-
getés elleni törvényei, mivel más kormányok megengedik saját termelôiknek, sôt,
A döntések megosztása néha bátorítják is ôket, hogy vesztegessék meg külföldi vásárlóikat. Hasonlóképpen,
azokkal a multinacionális vállalatokkal szemben, amelyek felelôsségteljes környezet-
A rendszer nyitottá tétele az egyre nagyobb szerephez jutó kisebbségi hatalom befo- politikát valósítanak meg, továbbra is tisztességtelen elônyöket fognak élvezni a
gadására, illetve a közvetlenebb állampolgári részvétel megvalósítása a kormányzás- versenyben azok, amelyek ezt nem teszik, mindaddig, amíg nemzetközi szinten nincs
ban egyaránt szükséges lépések, de csak az elôttünk álló út egy szakaszáig visznek el megfelelô ellenôrzési infrastruktúra.
bennünket. A holnap politikájának harmadik életfontosságú elve a döntéshozatal fel-
halmozódását kívánja megállítani, és azt célozza, hogy a döntések a megfelelô Szükségünk van nemzetközi élelmiszer-tartalékokra és „helyszíni katasztrófa-
helyükre kerüljenek. A politikai bénultság ellenszere nem a vezetôk egyszerû válto- elhárítási” szervezetekre. Olyan globális ügynökségekre van szükségünk, amelyek elô-
gatása és csereberélése, hanem éppen ez az elv, amit a „döntések megosztásának” zetes figyelmeztetést adhatnak például a várható terméshozam-csökkenésekrôl vagy
nevezek. termeléskiesésekrôl – ezeknek a segítségével kiegyensúlyozhatók lennének a kulcs-
fontosságú források áringadozásai. Nemzetközi szinten kellene – és csakis így lehetne
Egyes problémákat nem lehet megoldani helyi szinten, míg mások országos szinten – ellenôrzés alá vonni a fegyverkereskedelmet, és megakadályozni annak futótûz-
nem oldhatók meg. Egyesek több szinten egyidejûleg kívánnak meg tennivalókat. szerû terjedését. Szükségünk van a nem kormányzati szervezetek konzorciumaira és
A problémák megoldásához leginkább megfelelô hely nincs eleve meghatározva. Idôvel különféle globális problémák kezeléséhez létrehozandó munkacsoportjaira is.
változik. A döntések mai torlódása az intézmények túlterheltségébôl adódik. Ennek
orvosolásához szélesebb körben kell felosztanunk a döntéseket, a döntéshozatal helyét Sokkal hatékonyabb eszközöket igényelne az ellenôrizetlen valuták szabályozása.
annak megfelelôen határozva meg, ahogy azt maguk a problémák megkívánják. Alternatívákra lesz szükség a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a KGST, a NATO és
más hasonló intézmények mellett – vagy szükségessé válhat ezeknek a teljes átalakí-
A mai politikai berendezkedés semmibe veszi ezt az elvet. A problémák megváltoz- tása. Új ügynökségeket kell létrehoznunk a technika fejlôdésébôl adódó elônyök ter-
tak, de a döntési hatalom nem változott: még mindig túlságosan sok döntés koncent- jesztésére és az evvel járó mellékhatások korlátozására. Fel kell gyorsítanunk olyan
rálódik. Az intézmények hálózatát országos szinten igen finoman kidolgozták. Ezzel globális hatáskörû nemzetközi szervezetek vagy intézmények kiépítését, amelyek a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
világûr és az óceánok hasznosítását szabályozzák. Teljes körûen felül kell vizsgálnunk és azért, mert a döntéshozatal „berobbanása” máris ezen a törésponton túl terheli meg
– alapjaitól kezdve – azt a megcsontosodott, bürokratikus apparátust, amit az Egye- a kormányzatokat.
sült Nemzetek Szervezetének nevezünk.
Továbbá, a kormányzati intézményeknek megfelelô kapcsolatban kell állniuk a gaz-
Nemzetközi szinten politikailag ma éppen olyan primitívek és fejletlenek vagyunk, dasági szervezetekkel, az információs rendszerrel és a civilizáció más jellegzetes intéz-
mint amennyire azok voltunk az egyes nemzetek szintjén, amikor háromszáz évvel ményeivel. Ma – bár a hagyományos szemléletû közgazdászok ezt kevés figyelemre
ezelôtt megkezdôdött az ipari forradalom. Azáltal, hogy egyes döntéseket „felfelé” méltatják – ténylegesen folyamatban van a termelés és a gazdasági tevékenység alap-
továbbítva kiveszünk a nemzetállamok kezébôl, nemcsak a hatékonyabb cselekvést vetô decentralizálása. Csakugyan, könnyen kiderülhet, hogy többé nem a nemzetgaz-
tesszük lehetôvé azon a magasabb szinten, ahol sok robbanékony problémánk meg- daságot kell az alapvetô közgazdasági egységnek tekintenünk.
oldható, hanem egyidejûleg csökkentjük a túlterhelt mai központok, a nemzetállami
kormányzatok döntési terheit is. A döntésmegosztás alapvetô fontosságú feladat. Amit látunk – mint már hangsúlyoztam –, nem más, mint az igen nagy, egyre
következetesebben összefüggô regionális gazdaságok kialakulása az egyes nemzet-
Ám a döntések felfelé történô áthárítása csak a felét jelenti a feladat elvégzésének. gazdaságokon belül. Ezek a gazdasági alrendszerek növekvô mértékben külön-
Világos, hogy hatalmas mennyiségû döntéshozatali munkát kell a központokból lefe- böznek egymástól, és élesen eltérô problémákkal küszködnek. Lehet, hogy az egyik a
lé is áthárítani. munkanélküliségtôl, míg a másik munkaerôhiánytól szenved. Belgiumban Vallónia
tiltakozik az ipar flandriai koncentrációja ellen; Amerikában a Sziklás-hegység államai
Ez a kérdés megint csaknem „vagy-vagy” jellegû. Nem a centralizáció vagy decent- nem hajlandók a nyugati partvidék „gazdasági gyarmataivá” válni.13
ralizáció kérdésérôl van szó, valamiféle abszolút értelemben. A feladat a döntéshoza-
tal ésszerû újraelosztása egy olyan rendszerben, ahol a centralizáció már annyira túl- A Washingtonban, Párizsban vagy Bonnban elhatározott egységes gazdaságpolitikai
súlyba került, hogy a tengernyi új információ elárasztja a központi döntéshozókat. stratégiák gyökeresen eltérô hatást gyakorolnak ezekre a gazdasági alrendszerekre. 14
Ugyanaz az országos szintû gazdaságpolitika, ami az egyik régiót vagy iparágat elô-
A politikai decentralizáció még nem jelent garanciát a demokráciára – teljesen segíti, egyre jobban károsíthatja a többit. A gazdaságpolitikai döntések nagy részét
elvetemült helyi zsarnokok fellépése továbbra is lehetséges. A helyi politika gyakran ebbôl az okból kifolyólag is lejjebb kell szállítani az országos szintrôl, decentralizált
még korruptabb, mint az országos politika. Továbbá sok minden, amit decentralizá- rendszert hozva létre.
cióként állítanak be – ilyen volt például a kormányzati apparátus átszervezése Nixon
idejében – valójában csak egyfajta áldecentralizáció, ami a központosítók érdekeit A vállalatok szintjén nemcsak a belsô, szervezeti értelemben vett decentralizálásra
szolgálja. irányuló erôfeszítéseket látjuk (amirôl például a General Motors kétszáznyolcvan felsô
vezetôjének a közelmúltban tartott értekezlete tanúskodik, melynek során a résztve-
Mindazonáltal sok kormánynak – függetlenül az ilyen aggályoktól – egyszerûen vôk két napot töltöttek annak megvitatásával, hogy hogyan lehetne a bürokratikus
nincs lehetôsége az ésszerûség, a rend és a vezetési „hatékonyság” helyreállítására eljárási módszereket megváltoztatni és több döntést kivonni a központ hatáskörébôl),
anélkül, hogy a központi hatalom és a közigazgatási feladatok egy részét „leosztanák” hanem tényleges térbeli decentralizáció is folyik. A Business Week szerint „földrajzi
a helyi önkormányzatoknak. A döntési terhelést meg kell osztani, és annak jelentôs értelemben vett elmozdulás tapasztalható az USA gazdaságában, ahogy egyre több
részét lefelé kell irányítani. vállalat építi fel üzemeit az ország nehezebben hozzáférhetô részeiben, oda költöztet-
ve irodáit is”.15
Erre nem azért van szükség, mert holmi romantikus anarchisták azt akarják, hogy
állítsuk helyre „a falusi demokráciát”, vagy mert a dühös jómódú adófizetôk vissza
akarják fogni a szegények számára nyújtott jóléti szolgáltatásokat, hanem azért, mert Mindez – legalábbis részben – hatalmas váltást tükröz a társadalomban folyó infor-
bármilyen politikai intézményrendszer – még IBM 370 típusú számítógépek tömegé- mációáramlás terén. Mint korábban is megjegyeztük: ahogy a központi hálózatok
vel felszerelve is – csak egy bizonyos mennyiségû információt tudhat kezelni és nem hatalma megcsappan, azonnal megindul a kommunikáció alapvetô decentralizálása.
többet, és csak egy bizonyos mennyiségû és minôségû döntést képes meghozni; A kábelrendszerek, a kazetták, a számítógépek és a magánkézben levô elektronikus

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
postai rendszerek elképesztô burjánzását látjuk, és mindezek a technikai újítások Az, amit ma demokráciának nevezünk, csak akkor öltött formát, amikor a döntési
ugyancsak a decentralizáció felé terelnek bennünket. terhelés hirtelen nagyobbra duzzadt, mint amit a régi elit a maga eszközeivel kezelni
tudott. A második hullám megérkezése magával hozta a kiterjedt kereskedelmet, a
Lehetetlen, hogy a társadalom végrehajthassa a gazdasági tevékenység, a kommu- nagyobb munkamegosztást és a társadalom bonyolultságának egészen új szintjére tör-
nikáció és sok más életfontosságú folyamat decentralizálását anélkül, hogy elôbb vagy ténô ugrást. Ezzel a döntéshozatal ugyanolyan berobbanását idézte elô a maga idejé-
utóbb ne kényszerülne decentralizálni a kormányzati döntéshozatalt is. ben, mint amilyet a harmadik hullám ma okoz.
Mindez jóval többet követel meg a meglévô politikai intézményektôl, mint csupán Amikor a terhelés meghaladta a régi uralkodó csoportok döntési képességeit, új eli-
kozmetikai beavatkozásokat. Tömeges ütközetekkel és számtalan kisebb csatával járt, teket és szubeliteket kellett toborozni, hogy megküzdjenek az új helyzettel. A dönté-
amelyeket a költségvetés, az adók, a föld és más források fölött gyakorolt ellenôrzésért si terhelés megosztásának a céljára pedig forradalmian új politikai intézményeket kel-
fognak megvívni. A döntések megosztása nem valósulhat meg könnyen, de teljesen lett létrehozni.
elkerülhetetlenné fog válni, egyik túlcentralizált országban a másik után.
Ahogy az ipari társadalom – egyre összetettebbé válva – kifejlôdött, az integrációs
A döntésmegosztást mindeddig mint a szûk keresztmetszet feloldására szolgáló elitek, a „hatalom technikusai” a maguk részérôl szintén folytonosan „friss vér”
módszert vizsgáltuk, ami felolvaszthatja a „lefagyott” politikai rendszereket, hogy toborozására kényszerültek, hogy meg tudjanak birkózni az egyre növekvô döntési
újra mûködhessenek. Ám itt sokkal többrôl van szó, mint ami elsô pillantásra terheléssel. Ez a láthatatlan, de feltartóztathatatlanul elôrehaladó folyamat volt az,
szemünkbe ötlik, mert ennek az elvnek az alkalmazása nem csupán az országos kor- ami a középosztályt egyre inkább bevonta a politikai küzdelmekbe. A döntéshozatal-
mányzatok döntési terhelésének csökkentését jelenti, hanem alapvetô módon meg- ra irányuló növekvô szükségletek egyre több kiváltság és „koncesszióba kiadott” ha-
változtatja az elitek szerkezetét is, összhangba hozva azokat a kialakuló civilizáció talom kialakulásához vezettek, egyre több olyan helyet teremtve az irányító appará-
szükségleteivel. tusokban, amelyeket alulról kellett betölteni.
A második hullám országaiban számos elkeseredett politikai küzdelem – az ameri-

A kibôvülô elitek kai feketék harca az integrációért, a brit szakszervezetek küzdelme az egyenlô oktatá-
si esélyekért, a nôk politikai jogaiért küzdô mozgalom vagy a rejtett osztályharc Len-
A „döntési terhelés” 16 fogalma létfontosságú a demokrácia lényegének megértése gyelországban és a Szovjetunióban – lényegében az elit összetételében újonnan kelet-
szempontjából. Minden társadalom mûködéséhez szükség van a politikai döntések- kezett réseknek a betöltéséért folyt. Bármelyik idôszakot vizsgáljuk is azonban, min-
nek egy bizonyos mennyiségére és minôségére. Valóban, minden egyes társadalom- dig volt egy szigorúan megszabott korlát, amely meghatározta, hogy a hatalmon lévô
nak megvan a maga különleges döntési struktúrája. Minél több döntésre – és minél elit hány újabb embert képes magába fogadni. És ezt a korlátot alapvetôen a döntési
változatosabb, minél gyakoribb és minél bonyolultabb döntésekre – van szükség a tár- terhelés mértéke határozta meg.
sadalom mûködéséhez, annál nagyobb a politikai intézményekre nehezedô „döntési
terhelés”. Az a mód, ahogyan ez a terhelés megoszlik, alapvetôen befolyásolja a de- A második hullám társadalmai a teljesítményen és az érdemeken alapuló érvénye-
mokrácia szintjét a társadalomban. sülés lehetôségeit ígérték polgáraiknak. Ennek ellenére – faji, szexista és hasonló ala-
pokon – a lakosság egész szeletei ki voltak zárva a döntéshozatalból. Idônként – gya-
Az iparosítás elôtti társadalmakban, ahol a munkamegosztás kezdetleges és a válto- korlatilag minden alkalommal, amikor a társadalom szervezettsége magasabb szintre
zás lassú volt, a társadalom mindennapi mûködéséhez szükséges politikai, illetve köz- ugrott és a döntési terhelés ennek megfelelôen tovább duzzadt – a kizárt csoportok
igazgatási döntések száma minimális volt. Csekély volt a döntési terhelés. Egy kicsiny, megérezték az új lehetôségeket, és fokozták az egyenlô jogokra irányuló követelései-
félmûvelt, szakképzetlen uralkodó elit magára vállalhatta az egész döntési terhelést és ket. Az elitek ilyenkor egy kissé tágabbra nyitották az ajtót, és így a társadalom olyas-
alulról érkezô segítség nélkül többé-kevésbé hatékonyan irányítani tudta a dolgokat. mit tapasztalhatott, ami a további demokratizálódás hullámának tûnt.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Ha ez a kép legalább nagy vonalakban vagy akár csak részben is helyes, lényegében ba fogja ölelni az óriási hullámok harca, miközben keresztül tombol minden emberi
azt mondja nekünk, hogy a demokrácia kiterjedése nem annyira a kultúrától, a mar- tevékenységen, a mûvészeten, a szexuális életen, az üzlet világán és a szavazásokon.
xista értelemben vett osztályharctól, a csatatereken mutatott bátorságtól, a politikai
propagandától vagy az elszánt politikai akarattól függ, mint inkább az adott társadalom Ez az, amiért két politikai háborút láthatunk egyidejûleg dühöngeni magunk körül.
döntési terhelésétôl. Az erôs terhelést végül meg kell osztani, szélesebb körû demokra- A felszínen a szokásos politikai ütközetek folynak a második hullámhoz tartozó
tikus részvételt biztosítva a döntéshozatalban. Mindaddig tehát, amíg a társadalmi csoportok között, amelyek azonnal megszerezhetô elônyökért küzdenek egymással.
rendszer döntési terhelése növekszik, a demokrácia „fejlôdése” nem szabad választá- Egy mélyebb szinten azonban a második hullámnak ezek a hagyományos érdekcso-
sunk kérdése, hanem evolúciós szükségszerûség. A rendszer nem mûködhet nélküle. portjai összefognak, hogy szembeszegüljenek a harmadik hullám új politikai erôivel.
Mindez arra is utal, hogy könnyen kiderülhet: újabb nagy demokratikus ugrás kü- Ez az elemzés rávilágíthat arra, hogy meglévô politikai pártjaink, amelyek szerkeze-
szöbén állunk. Tudniillik maga a döntéshozatal berobbanása, ami ma megsüketíti el- tüket és ideológiájukat tekintve egyaránt elavultak, miért tûnnek annyira egymás
nökeinket, miniszterelnökeinket és kormányainkat, izgalmas kilátásokat tár fel vala- elmosódott tükörképeinek. A demokraták és a republikánusok, csakúgy, mint a toryk
mennyiünk elôtt – az ipari forradalom óta most elsô ízben – a döntéshozatalban és és a munkáspártiak, a kereszténydemokraták és a gaulle-isták, a liberálisok és a
általában a politikai életben való állampolgári részvétel radikális kiterjesztésének táv- szocialisták, a kommunisták és a konzervatívok – mind-mind, különbségeik ellenére
latában. – a második hullám pártjait alkotják. Mindegyikük, miközben a hatalomért verseng
a többivel, alapvetôen elkötelezett a haldokló ipari rend megôrzése iránt.
Az óriások harcának eljövetele Azt mondhatjuk tehát – másképpen kifejezve magunkat –, hogy korunk legfonto-
sabb politikai fejleménye annak a két alapvetô tábornak a kialakulása közvetlen kör-
Az új politikai intézmények iránti igény pontos párhuzamba állítható az új családi, nyezetünkben, melyek közül az egyik a második, a másik pedig a harmadik hullám
oktatási és gazdasági intézmények iránt megnyilvánuló igénnyel is. Mély összefüggés- civilizációja iránt elkötelezett. Az egyik tábor szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy az
ben áll az új energiabázis, az új technológiák és az új iparágak megteremtésére irá- ipari tömegtársadalom központi intézményei – a kiscsalád, a tömegoktatási rendszer,
nyuló kutatásokkal. Jól mutatja a kommunikáció terén uralkodó felfordulást és a még az óriás vállalatok, a tömegeket átfogó szakszervezet, a központosított nemzetállam,
nem iparosodott világhoz fûzôdô kapcsolatok átalakításának szükségletét. Röviden: a és a pszeudoképviseleti kormányzat – fennmaradjanak. A másik tábor pedig felisme-
mindezekben a szférákban egyidejûleg lezajló, egyre gyorsuló változások politikai ri, hogy ma a legfontosabb problémák – az energia, a háború, a szegénység, az öko-
tükrözôdése. lógiai veszélyek és a családi kapcsolatokat szétfeszítô bomlás – többé nem oldhatók
meg az ipari civilizáció keretein belül.
Ha nem látjuk ezeket az összefüggéseket, lehetetlen értelmet találni a bennünket
körülvevô világot tükrözô újságcímekben. Mert ma az egyedüli igazán fontos politi- A két tábort elválasztó frontvonalak még nem alakultak ki élesen. Mint egyének a
kai konfliktus többé nem a gazdagok és a szegények, nem a „nagykutyák” és az elnyo- legtöbben magunk is megosztottak vagyunk, egyik lábunkkal az egyik, a másikkal
mottak, sôt még csak nem is a kapitalisták és a kommunisták között áll fenn. A dön- pedig a másik táborban. Egyes kérdések még homályosnak és összefüggéstelennek
tô küzdelem ma azok között folyik, akik megpróbálják megôrizni és továbbra is támo- tûnnek. Továbbá, mindegyik tábor sok kisebb csoportból tevôdik össze, amelyek –
gatni az ipari társadalmat, illetve azok között, akik készek rá, hogy azt túlhaladják. Ez mindent átfogó szemlélet híján – saját szûken felfogott érdekeiket követik. Az erköl-
a küzdelem nem más, mint az óriások – a második és a harmadik hullám – harca a csi erényeket illetôen egyik oldal sincs „monopolhelyzetben”. Tisztességes emberek
holnapért. sorakoznak fel mindkét oldalon. A két felszín alatti politikai alakulat között mégis
óriási különbségek vannak.
Az osztályok, fajok és ideológiák között feszülô hagyományos konfliktusok nem fog-
nak eltûnni. Sôt, ezek – mint korábban is felvetettük – még erôszakosabbá is válhat- A második hullám védelmezôi – tipikus módon – harcba szállnak a kisebbségi hata-
nak, különösen akkor, ha nagy gazdasági viharokon megyünk keresztül. De mindezek- lom ellen; a közvetlen demokráciát „populizmusnak” csúfolják; ellenállnak a decent-
nek a konfliktusoknak a kibontakozását és elmélyülését – vagy megoldódását – magá- ralizációnak, a regionalizmusnak és a sokféleségnek; szembeszegülnek az iskolák

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
demasszifikálására irányuló erôfeszítésekkel; az elmaradott energiarendszer megôrzé-

séért küzdenek; a kiscsaládot istenítik, lefitymálják az ökológiai megfontolásokat, A társadalomtudósok hosszas vitákat folytathatnak arról, hogy egy látszólag ennyi-
az ipari korszak hagyományos nacionalizmusát prédikálják, és ellenzik a tisztessége- re formátlan csoport alkothat-e „osztályt” vagy sem, és ha igen, az vajon a jól képzett
sebb gazdasági világrend felé történô haladást. információs dolgozók, értelmiségiek és mûszakiak új osztálya volna-e. A harmadik
hullám táborába minden bizonnyal sok egyetemi végzettségû középosztálybeli ember
Ezzel szemben a harmadik hullám erôi a megosztott kisebbségi hatalom demok- tartozik. Biztos, hogy sokan közülük közvetlenül részt vesznek az információ elôállí-
ráciája mellett szállnak síkra; készen állnak arra, hogy a közvetlenebb demokráciával tásában és szétosztásában, illetve a szolgáltatásokban, és ezek az emberek együttesen
kísérletezzenek; és támogatják mind a transznacionalizmust, mind a hatalom jelentôs – kissé eltorzítva ugyan a kifejezés eredeti jelentését – valószínûleg osztálynak nevez-
mértékû átruházását a helyi önkormányzatokra. Az óriási bürokráciák lebontására hetôk. Mégis, ha így teszünk, ez többet takar el, mint amennyit feltár.
szólítanak fel. Megújítható és kevésbé központosított energiarendszert kívánnak. Az ipari társadalom demasszifikálására törekvô kulcsfontosságú csoportok között
Törvényesített alternatívákat akarnak bevezetni a kiscsaládok mellett más családi for- vannak ugyanis viszonylag mûveletlen etnikai kisebbségek is, melyeknek a tagjai alig-
mák létrehozására is. Az iskolákban a szabványosítás csökkentéséért és az egyéni ha illenek bele a diplomatatáskával járó „tudásgyári” dolgozókról kialakult képbe.
szabadság növeléséért küzdenek. Nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti problémák-
ra. Felismerik a világgazdaság kiegyensúlyozottabb és igazságosabb alapokra helyezé- Hogyan lehetne egységesen jellemezni azokat a nôket, akik azért küzdenek, hogy
sének szükségességét. kitörjenek a második hullám társadalmának korlátozó szerepeibôl? Továbbá, hogyan
lehetne egy kalap alá véve leírni az önsegítô mozgalomban résztvevô, gyorsan szapo-
Mindenekfölött pedig – míg a második hullám védôi hagyományos politikai játsz- rodó milliókat? És mi legyen a sok „érzelmileg elnyomott” emberrel, a magányosság
máikat játsszák – a harmadik hullám képviselôi gyanakvással tekintenek minden járványának milliónyi áldozatával; a csonka családokkal, az egyedülálló szülôkkel és
politikai jelöltre és pártra (még az újakra is), és úgy érzik, hogy a fennmaradásunk a szexuális kisebbségekkel, akik sehogy sem illenek bele annak rendje és módja
szempontjából életfontosságú döntéseket nem lehet meghozni a jelenlegi politikai szerint egy osztály fogalmába? Az ilyen csoportok a társadalom gyakorlatilag minden
keretek között. Társadalmunkban a hatalom névleges birtokosai – politikusok, üzle- rendû és rangú tagjaiból és a legkülönbözôbb foglalkozások mûvelôibôl tevôdnek
temberek, szakszervezeti vezetôk, oktatók, a tömegtájékoztatás irányítói – többségük- össze, mégis – talán éppen a tarkaságukkal – fontos erôforrását alkotják a harmadik
ben még mindig a második hullám táborába tartoznak, noha sokakat mélyen aggaszt hullám mozgalmának.
közülük, hogy a második hullám világnézete nem illik korunkhoz. Számszerûen
tekintve az erôk megoszlását, a második hullám tábora kétségkívül még mindig maga Valójában maga a mozgalom kifejezés is félrevezetô: egyrészt azért, mert a közös cé-
mellett tudhatja a legtöbb egyszerû állampolgár gondolkodás nélküli támogatását, lok és nézetek magasabb szintjére utal, mint amilyen ma létezik, másrészt pedig azért,
a soraikban gyorsan terjedô pesszimizmus és illúzióvesztés ellenére is. mert a harmadik hullám képviselôi – helyesen – nem bíznak a múlt egyik tömegmoz-
galmában sem.
A harmadik hullám szószólóit nehezebb jellemezni. Egyesek közülük nagyvállala-
tok vezetôi, míg mások vállalatellenes, buzgó önfogyasztáspártiak. Egyesek aggódó Mindazonáltal – akár osztályt vagy mozgalmat alkotnak, akár egyszerûen csak
környezetvédôk; másokat jobban érdekelnek a családi élet, a nemi szerepek vagy a egyének és csoportok ideig-óráig összeálló, változó alakzatait hozzák létre – ezek az
személyiségfejlôdés kérdései. Vannak, akik szinte kizárólag az alternatív energiafor- emberek mindannyian osztoznak a régi intézményekkel kapcsolatos gyökeres csaló-
mák fejlesztésére koncentrálják figyelmüket, míg másokat elsôsorban a kommuniká- dásban, abban a közös felismerésben, hogy a régi rendszer végleg mûködésképtelen-
ciós forradalom demokratikus ígéretei izgatnak. né és megjavíthatatlanná vált.
Egyesek közülük a második hullám „jobbszárnyáról”, mások pedig a „balszárnyról” Az óriások harca tehát szeszélyes választóvonalat húz a második és a harmadik hul-
érkeznek – újszocialisták, feministák, polgárjogi aktivisták, a szabad piacon mûködô lám erôi között, osztályokon és pártokon, korosztályokon és etnikai csoportokon,
kereskedôk, a gondolati és cselekvési szabadság hívei, hajdani virággyermekek, és az szexuális hajlamokon és szubkultúrákon keresztül. Újjászervezi és felfûti politikai éle-
átlagpolgárok legátlagosabbjai. Néhányan közülük régi motorosok a békemozgalom- tünket. Nem harmonikus, ideológiák és osztályok nélküli, konfliktusoktól mentes
ban, mások pedig életük során még soha nem vonultak ki tüntetni semmiért sem. jövôbeli társadalom felé mutat, hanem mély társadalmi nyugtalanságot és kiterjedô
Egyesek mélyen vallásosak, mások meggyôzôdéses ateisták. válságokat jelez, amik a közeljövôben elôttünk állnak. Sok országban ádáz politikai

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ütközetek fognak lezajlani, nem csupán annak eldöntésére, hogy ki húzhat hasznot ôsmarxisták, anarchoromantikusok, jobboldali fanatikusok, hintaszékgerillák és jó
abból, ami az ipari társadalomból megmarad, hanem azért is, hogy ki vehet részt az szándékú terroristák, akik totalitárius technokráciákról vagy középkori utópiákról
azt felváltó új civilizáció kialakításában és – végül – annak irányításában. álmodoznak. Miközben egy új történelmi korszak felé száguldunk, ezek a forradalom
olyan álmait dédelgetik, amelyeket a tegnap politikai nyomvonalainak megsárgult
A második és a harmadik hullámnak ez az élesedô harca döntôen befolyásolni fog- lapjaiból merítenek.
ja a holnap politikáját és magát a civilizáció formáját. Partizánként, lelkes támogató-
ként – akár tudunk róla, akár sem – mindannyian akaratlanul is szerepet játszunk az Az, ami az óriások harcának fokozódásával ránk vár, nem bármilyen elôzô forra-
óriások harcában. Ez a szerep lehet romboló, de lehet teremtô is. dalmi dráma újrajátszása – nem az uralkodó elitek központilag irányított trónfosztása
valamilyen „élcsapatot” alkotó párt által, ami maga után húzná a tömegeket; és nem
is spontán, katarzist ígérô tömegfelkelés, amit a terrorizmus váltana ki. A harmadik
Sorsunk az alkotás hullám civilizációját szolgáló új politikai intézmények megalkotása nem egyetlen for-
radalmi fellángolásban ér fel a csúcsra, hanem csakis ezernyi újítással, sok helyen,
Vannak generációk, amelyek arra születnek, hogy megalkossanak egy civilizációt, különféle szinteken lezajló összeütközések árán, évtizedek munkájának eredménye-
mások pedig arra, hogy fenntartsák azt. Azokat a generációkat, amelyek útjára indí- ként történhet meg.
tották a történelmi változások második hullámát, a körülmények ereje arra kénysze-
rítette, hogy alkotók legyenek. A Montesquieu-k, Millek és Madisonok hozták létre a Ez nem zárja ki az erôszak lehetôségét a holnaphoz vezetô út során. Az elsô hullám-
legtöbb politikai formát, amit még ma is adottságnak tekintünk. Két civilizáció között tól a második hullám civilizációjáig vezetô átmenet a háborúk, lázadások, éhínségek,
csapdába kerülve, sorsuk az alkotás volt. kényszerû népvándorlások, államcsínyek és katasztrofális összeomlások hosszú ideig
elhúzódó, vérrel áztatott drámája volt. Ma talán még több forog kockán: még maga-
Ma a társadalmi élet minden területén – családjainkban, iskoláinkban, vállalkozá- sabbak a tétek, az idô rövidebb, a változás gyorsabb és a veszélyek még nagyobbak.
sainkban és templomainkban, energiarendszereinkben és kommunikációs csator-
náinkban egyaránt – szembe találjuk magunkat azzal a szükséglettel, hogy megalkos- Sok függ a mai elitek, szubelitek és szuperelitek rugalmasságától és intelligenciájá-
suk a harmadik hullám új formáit, és emberek milliói sok országban máris kezdenek tól. Ha ezek a csoportok ugyanolyan rövidlátónak, képzeletszegénynek és rémültnek
hozzáfogni ehhez. Az elavultság azonban sehol sem öltött olyan riasztóan nagy mér- bizonyulnak, mint a múltban a legtöbb uralkodó csoport, akkor merev ellenállást fog-
téket, és sehol sem vált olyan veszélyessé, mint politikai életünkben. És semmilyen nak tanúsítani a harmadik hullámmal szemben, és ezáltal növelik az erôszak és saját
téren sem találunk kevesebb fantáziát, kevesebb kísérletezô kedvet és kevesebb haj- pusztulásuk kockázatait.
landóságot arra, hogy legalább fontolóra vegyék az alapvetô változásokat.
Ezzel szemben, ha együtt tudnak mûködni a harmadik hullámmal, ha felismerik a
Még azok az emberek is, akik saját munkájukban – törvénykezési hivatalaikban, kiszélesített demokrácia szükségességét, akkor ténylegesen csatlakozhatnak a harma-
laboratóriumaikban, konyháikban, osztálytermeikben vagy vállalataikban – meré- dik hullám civilizációját létrehozó folyamathoz – éppen úgy, ahogy az elsô hullám
szen újítóak, szinte megdermednek minden olyan javaslat hallatán, miszerint alkot- elitjeinek a legintelligensebb tagjai is számítottak a technikára alapozott ipari társada-
mányunk vagy politikai berendezkedésünk elavult és gyökeres felülvizsgálatra szorul. lom eljövetelére és csatlakoztak annak megteremtéséhez.
A mély politikai változások és a velük járó kockázatok olyan rémítôek, hogy a jelen-
legi állapot – bármennyire szürreális és elnyomó legyen is – hirtelen a „minden vilá- Legtöbben közülünk tudjuk vagy érezzük, hogy mennyire veszélyes világban élünk.
gok legjobbikának” tûnik. Tudjuk, hogy a társadalmi és politikai bizonytalanság vad energiákat ereszthet szabad-
jára. Tudjuk, hogy mit jelent a háború és a gazdasági katasztrófa, és emlékszünk, hogy
Ezzel szemben minden társadalomban megtalálható az ellentétes véglet is: egy a totalitarizmus milyen gyakran fejlôdhet ki nemes szándékokból, illetve társadalmi
pszeudoforradalmárok alkotta, általában a peremre szorult réteg, átitatva a második válságokból. A legtöbb ember azonban – úgy tûnik – nem ismeri fel vagy nem veszi
hullám elavult feltételezéseivel, akiknek semmiféle változás sem eléggé radikális: figyelembe a jelen és a múlt között a mi javunkra mutatkozó különbségeket.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A körülmények országról országra változnak, de a történelem során még sohasem és az új eszmék, gondolatok és ötletek zuhatagát indítsuk el. Ennek a nagyszabású
volt ilyen sok meglehetôsen mûvelt ember közösen felfegyverkezve ilyen hihetetlen programnak a megvalósításához fel kell készülnünk a számunkra elérhetô legfejlet-
mennyiségû és minôségû tudással. Még sohasem élvezték ennyire sokan a jómód tebb eszközök – a mûholdak, a számítógépek, a videólemezek és az interaktív televí-
ilyen magas szintjét, ami talán ingatag lehet, de bôven elegendô annak biztosításához, zió – felhasználására.
hogy idejüket és energiájukat a polgári fejlôdést elômozdító cselekvésre fordítsák.
Még soha nem állt ennyi embernek módjában, hogy ennyit utazzon, ennyi kapcsola- Senki sem tudja pontosan, hogy a jövô mit tartogat, és a harmadik hullám társa-
tot létesítsen másfajta emberekkel és ilyen sokat tanuljon más kultúráktól. Minde- dalmában mi fog a legjobban beválni. Ezért nem egyetlen masszív átszervezôdésre
nekfölött pedig még sohasem nyerhetett volna ennyi ember olyan sokat, mint ma vagy egyetlen felülrôl kezdeményezett, kataklizmaszerû forradalmi változásra kell
nyerhetne, ha biztosítani tudnánk, hogy a szükséges változások – bár mélyrehatóak gondolnunk, hanem tudatos, decentralizált kísérletek ezreire, amelyek lehetôvé
kell hogy legyenek – békésen menjenek végbe. teszik számunkra, hogy a politikai döntéshozatal új modelljeit – még mielôtt országos
és nemzetközi szinten alkalmaznánk ôket – helyi és regionális szinteken kipróbáljuk.
Az elitek – függetlenül attól, hogy mennyire felvilágosultak – önmagukban nem
hozhatnak létre új civilizációt. Ehhez egész népek energiájára van szükség. És ezek az Ugyanakkor el kell kezdenünk az új típusú „választókerületek” kiépítését is, hogy
energiák már hozzáférhetôek, készenlétben állnak, szinte csak a startpisztoly eldördü- hasonló kísérleteket végezzünk az intézmények radikális újjászervezése terén, orszá-
lésére várva. Valóban, ha mi – elsôsorban a technikailag fejlett országokban – már gos és nemzetközi szinten egyaránt. A második hullám kormányaival szemben ma
most kifejezett célunkká tennénk, hogy a következô generáció megteremthesse a tel- már világszerte széles körben elterjedt illúzióvesztést, csalódást, haragot és elkesere-
jesen új intézményeket és alkotmányokat, ennek érdekében felszabadíthatnánk vala- dést fanatikus dühöngéssé korbácsolhatják fel olyan demagógok, akik tekintélyelvû
mi sokkal hatalmasabbat még az energiánál is: a kollektív képzelôerôt. vezetést követelnek, mi azonban mozgósíthatjuk ezeket az érzéseket a demokratikus
újjáépítés programjának megvalósítására is.
Minél hamarabb kezdünk hozzá az alternatív politikai intézmények megtervezé-
séhez, amelyek a fent leírt három elven – a kisebbségi hatalom, a fél-közvetlen de- A társadalmi tanulás hatalmas folyamatát elindítva – az „elôlegezett demokrácia”
mokrácia és a döntésmegosztás elvein – alapulnak, annál jobbak lesznek az esélyeink sok országban egyidejûleg végrehajtható kísérletével – lefejezhetjük a totalitárius
a békés átmenetre. Nem maguk a változások, hanem az ilyen változások megakadá- törekvéseket. Felkészíthetünk milliókat azokra a lehetséges kificamodásokra és veszé-
lyozására irányuló kísérletek azok, amik növelik a kockázat szintjét. Az elavultság vé- lyes válságokra, amelyek elôttünk állnak. A szükséges változások felgyorsítása érde-
delmét szolgáló elvakult próbálkozások megteremthetik a vérontás veszélyét. kében stratégiai nyomást gyakorolhatunk a meglévô politikai rendszerekre.
Ez annyit jelent, hogy az erôszakos felfordulás elkerülése érdekében már most el kell E nélkül az alulról jövô óriási erejû nyomás nélkül nem számíthatunk arra, hogy a
kezdenünk koncentrálni a strukturális politikai elavultság problémáira szerte a vilá- mai névleges vezetôk, elnökök és politikusok, szenátorok és központi bizottsági tagok
gon. És ezt a feladatot nem bízhatjuk csupán a szakértôk, az alkotmányjogászok, megkérdôjelezzék magukat az alapvetô intézményeket – függetlenül azok elavult-
államjog-tudorok és politikusok gondjaira, hanem magára a népre kell bíznunk – a ságától –, amelyek számukra a tekintélyt, a pénzt és a hatalom illúzióját (ha nem is
polgári szervezetekre, a szakszervezetekre, az egyházakra, a nôk jogait képviselô tényleges valóságát) biztosítják. Egyes kivételes tehetségû, messzire elôrelátó politi-
csoportokra, az etnikai és faji kisebbségekre, a természettudósokra, az üzletemberek- kusok és tisztségviselôk korán csatlakozni fognak a politikai átalakulásért folyó küz-
re és a háziasszonyokra. delemhez. De a legtöbben csak akkor fognak mozdulni, amikor a külsô követelések
ellenállhatatlanná válnak, vagy amikor a válság már annyira elmélyült és olyan közel
Elsô lépésként meg kell indítanunk a legszélesebb körû nyilvános vitát a harmadik jutott az erôszakhoz, hogy nem látnak más alternatívát.
hullám civilizációjának igényeihez hangolt új politikai rendszer megteremtésérôl.
Konferenciákra, televíziós mûsorokra, vetélkedôkre, szimulációs gyakorlatokra és kí- A változásokért viselt felelôsség tehát a mi vállunkon nyugszik. Önmagunkkal kell
sérleti jellegû alkotmányozó nemzetgyûlésekre van szükség, hogy a kreatív javaslatok kezdenünk, meg kell tanulnunk, hogy ne zárkózzunk el túl korán semmi elôl, ami új-
legszélesebb választéka kerüljön napirendre a politikai átszervezés kérdéseit illetôen, nak, meglepônek és radikálisnak tûnik. Ez azt jelenti, hogy felvesszük a harcot az
eszmegyilkosokkal szemben, akik sietve legyilkolnak bármely új javaslatot, kivihetet-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
lennek kikiáltva azokat, miközben minden ma létezô formát mint célravezetô

megoldást védelmükbe vesznek, tekintet nélkül azok abszurd, elnyomó vagy akár Köszönetnyilvánítás
mûködésképtelen voltára. Küzdenünk kell továbbá a szólásszabadságért, az emberek-
nek azért a jogáért, hogy kifejezésre juttathassák eszméiket és gondolataikat – még
akkor is, ha azok eretnekségnek számítanak.
Mindenekfölött pedig azt jelenti, hogy az újjáépítés munkáját most kell elkez-
denünk, még mielôtt a meglévô politikai rendszerek további széthullása az utcákra
ereszti a zsarnokság csizmás csapatait, lehetetlenné téve a békés átmenetet a XXI.
század demokráciájába.
Ha most nekilátunk, gyermekeinkkel együtt részt vehetünk nemcsak az elavult poli-

tikai rendszer újjáépítésében, hanem magának a civilizációnak az újrateremtésében is. A harmadik hullám megírásakor számos információforrásból merítettem. A legelsô és
egyben leghagyományosabb forrás különféle országokból származó könyvek, folyó-
Mint a holt forradalmárok nemzedékének, nekünk is sorsunk az alkotás. iratok, újságok, tanulmányok, okiratok, magazinok és monográfiák elolvasása volt.
Forrásként szolgáltak továbbá azok az interjúk, amelyeket a világ különbözô részein
lezajló változásokban közremûködô emberekkel készítettem. Meglátogattam ôket
laboratóriumaikban, fényûzôen berendezett irodáikban, tantermeikben és stúdióik-
ban; és ôk bôkezûen áldozták rám az idejüket és megosztották velem gondolataikat.
Voltak közöttük családszakértôk, fizikusok, kormánytagok és miniszterelnökök.
Végül pedig megpróbáltam nyitva tartani a szememet és a fülemet utazásaim során.

A közvetlen tapasztalat és egy-egy véletlenszerûen kialakuló beszélgetés gyakran
rávilágíthat elvontabb jelenségekre is. Egy latin-amerikai fôvárosban egy taxisofôr
egyszer többet árult el nekem, mint kormányának derûlátó statisztikai mutatói:
amikor megkérdeztem tôle, hogy népe miért nem lép fel valamilyen módon a roha-
mosan növekvô infláció ellen, válaszként egyszerûen a géppisztoly kelepelését utá-
nozta.
Nyilvánvalóan nem tudok itt egyenként köszönetet mondani mindenkinek, aki

segítségemre volt. Három barátom, Donald F. Klein, Harold L. Strudler és Robert I.
Weingarten voltak azok, akik vették a fáradságot, hogy az egész kéziratot érzékeny
kritikus szemmel végigolvassák, és értékes tanácsokkal láttak el.
A kézirat pontatlanságainak kigyomlálását és a tények ellenôrzését a kiadói kutató-

munka legkitûnôbb szakemberei közé tartozó Lea Guyer Gordon és Eleanor Nadler
Schwartz végezte el. Mrs. Schwartz kitartása és törhetetlen jó kedélye a szakmai elvá-
rásokat messze meghaladó segítséget nyújtott számomra az utolsó, sietôs napokban,
amikor a kéziratot sajtó alá rendeztük. Külön köszönettel tartozom a William
[ 482 ] A harmadik hullám Köszönetnyilvánítás [ 483 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Morrow-beli Betsy Cenedellának kitûnô, éjt nappallá tevô szerkesztôi és lektori mun-
kájáért. Végül pedig Karen Tofflernek, aki éjszakába nyúló hosszú órák során segített Jegyzetek
megfogalmazni a tárgymutató címszavait és megoldotta a szövegszerkesztés feladatait.
Mondanom sem kell, hogy minden hibáért, ami legjobb igyekezetünk ellenére is
becsúszhatott ezekbe az oldalakba, csakis én vagyok felelôs.
A szögletes zárójelben megadott számok a bibliográfiában felsorolt tételekre utalnak. Így tehát a
jegyzetekben megadott [1] a bibliográfia elsô tételére utal: Boucher, François. 20,000 Years
of Fashion.
ELSÔ FEJEZET
1 A mezôgazdaság eredetérôl lásd Cipolla [103] p. 18.
2 A kialakuló társadalom leírásánál használt különféle kifejezésekre nézve lásd
Brzezinski [200] és Bell [198]. Bell a „posztindusztriális” kifejezést egy Arthur
J. Penty nevû angol íróig vezeti vissza, aki elôször használta 1917-ben.
A marxista terminológiát illetôen lásd [211].
3 A „szuper-indusztriális társadalomról” [502]-ben és [150]-ben írtam.
4 A mezôgazdaság nélküli törzsek leírása – más források mellett – Niedergangnál
[95] és Cotlow-nál [74] található.
MÁSODIK FEJEZET
1 A tengeri kereskedelemre nézve lásd [504] p. 3. Geoffrey Blainey kitûnô köny-
ve az elszigeteltségnek és a nagy földrajzi távolságoknak Ausztrália fejlôdésére
gyakorolt hatásait elemzi.
2 A görög gyárakról rövid említés történik [237]-ben, p. 40.
3 A korai olajfúrásokról lásd [155], p. 30.
4 Az antik bürokráciák leírását lásd [17], Vol. 1, p. 34.
5 Az alexandriai gôzgép említése megtalálható Ralph Linton mûvének egyik feje-
zetében [494], p. 435; valamint Lilley-nél [453], pp. 35–36.
6 Az iparosítás elôtti civilizációról lásd [171], p. 15.
[ 484 ] A harmadik hullám Jegyzetek [ 485 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
7 Japán Meidzsi korszakáról lásd [262], p. 307. zálja a termelést. Helyzete a szocialista társadalmi berendezkedésben nem
kevésbé központi volt és ma is az.
8 Az Európa ló- és ökörállományára vonatkozó becslésekre nézve lásd [244],
p. 257. 27 A zenekar fejlôdését Sachs [7] p. 389 és Mueller [6] írja le.
9 Newcomen gôzgépét Lilley, [453], p. 94, és Cardwell, [433], p. 69. írja le 28 A posta történetérôl Zilliacus könyve [56] szól; lásd p. 21.
10 A Vitruvius-idézet forrása [171], p. 23. 29 Edward Everettnek a postahivatalt dicsôítô hálaénekét lásd [385]-ben, p. 257.
11 Precíziós mûszerek: [438], Elôszó és Bevezetés 30 A postai küldemények világméretû lavináját [41] írja le, p. 34. Lásd továbbá az
UNESCO 1965 évi Statisztikai Évkönyvét, p. 482.
12 A szerszámgépek szerepének tárgyalását lásd [237]-ben, p. 41.
31 A telefonról és telegráfról lásd Singer [54] pp. 18–19, továbbá Walker [268],
13 A korai kereskedelem színes leírását adja [259], pp. 64–71.
p. 261.
14 A tömeges elosztás terén tett elôrehaladás leírását lásd [29]-ben p. 85. Az A&P
32 A telefon-statisztika forrása [39], p. 802.
lánc kialakulására vonatkozóan lásd uo. pp. 159 és 162.
33 A Servan–Schreiber idézet [52]-bôl származik, p. 45.
15 A korai többgenerációs háztartásokról lásd [191], Vol. 1, p. 64.
34 Az utópisztikus szocializmus leírása [476]-ban található, 8. fejezet.
16 A mezôgazdasági család immobilitását [508] írja le, p. 196.
17 Az Andrew Ure-idézet [266]-ból származik, pp. 359–360.
18 Az USA tizenkilencedik századi iskolarendszerét [528] tárgyalja, pp. 450–451. HARMADIK FEJEZET
19 Az iskolaév növekvô hosszáról mondottak forrása az Egyesült Államok Történelmi 1 A piac szerepét Polányi alapvetô mûve tárgyalja [115], p. 49.
Statisztikája, p. 207. 2 A tlatelolcói piactér színes leírását lásd [246]-ban, p. 133.
20 A kötelezô iskoláztatásról lásd [528], p. 451. 3 A borskereskedô megjegyzései [259]-ben találhatók, pp. 64–71.
21 A szerelôk nyilatkozatát [492] idézi, p. 391. 4 Az idézet Braudel nagyszerû mûvébôl származik [245], Vol. 1, pp. 247, 425.
22 Dewing – lásd [14], p. 15. 5 A termelés és a fogyasztás egybeolvadásáról lásd [265], p. 30.
23 Az USA-ban 1800 elôtt létezett vállalatok számát [101] idézi, p. 657. 6 A fogyasztó társadalmi és politikai szerepét briliánsan tárja fel Horace M. Kallen
24 A társasági tulajdonban lévô vállalatok halhatatlanságát John Marshall fôbíró elfeledett mûve [61], p. 23.
ítélete biztosította a Dartmouth College v. Woodward perben, 4 Wheat. 518, 4 L. 7 Köszönettel tartozom Bertrand de Jouvenel barátomnak azért a megfigyelé-
Ed. 629 (1819). séért, hogy ugyanazt a személyt a munkásként, illetve fogyasztóként betöltött
25 A szocialista nagyvállalatok képezik a tárgyát Leon Smolinski tanulmányának, szerepe ellentétes pszichológiai irányokba húzza.
amely a londoni Survey címû folyóirat 1974. évi téli számában jelent meg. 8 Az objektivitás-szubjektivitás kérdésére vonatkozó gondolat elôször Zaretsky
26 Kelet-Európa szocialista ipari országaiban, valamint a Szovjetunióban az ural- [196] mûvének olvasásakor merült fel bennem.
kodó forma az úgynevezett „termelôüzem”, amit pontosabban a „szocialista
nagyvállalat” kifejezéssel írhatunk le. A termelôvállalat tulajdonosa tipikus eset-
ben az állam, nem pedig a magánbefektetôk, és közvetlen politikai ellenôrzés NEGYEDIK FEJEZET
alatt áll a tervgazdaság keretei között. Ugyanakkor – hasonlóan a kapitalista 1 Theodore Vail történetét [50] írja le. Vail félelmetesen nagyszabású figura volt,
nagyvállalathoz – fô funkciója az, hogy koncentrálja a tôkét és megszervezze a akinek a karrierje sokat mond a korai ipari fejlôdésrôl.
tömegtermelést. Továbbá, csakúgy, mint kapitalista megfelelôi, befolyásolja
alkalmazottai életét; informális, de erôs politikai hatást fejt ki; új vezetôi elitet 2 Frederick Winslow Taylor mûködésének hatásait Friedmann [79] és Dickson,
hoz létre; bürokratikus adminisztrációs módszerekre támaszkodik és racionali- [525], továbbá a Stevens Institute of Technology Taylor-gyûjteménye írja le.
Leninnek a taylorizmusra vonatkozó nézeteit lásd [79]-ben, p. 271.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
3 A standardizált intelligenciateszteket [527] írja le, pp. 226–227. 18 A német ipari koncentráció dokumentációját lásd [126]-ban, p. 3972.
4 A kisebbségi nyelvek elnyomását illetôen lásd Thomas [290], p. 31, valamint 19 Az iparban végbement koncentrációs folyamat létrehozta saját tükörképét a
„A nemzetállam megkérdôjelezése” címû cikket a Time magazin európai kiadá- munkások mozgalmaiban. Ahogy a szakszervezetnek sok országban egyre na-
sának 1975. október 27-i számában. gyobb és nagyobb monopóliumokkal és trösztökkel kellett szembenézniük, ma-
guk is konszolidálódtak. A századforduló után a „Világ Ipari Munkásai” nevû szer-
5 A francia forradalomnak a metrikus rendszer és az új naptár bevezetésével kap-
vezet tagjai, az úgynevezett wobblyk koncentrációs kampányt kívántak indítani
csolatos tevékenységét Morazé [260], pp. 97–98 és Klein [449], p. 117. írja le.
egy nagy szervezet létrehozásáért, amit „O.B.U.”-nak neveztek (One Big Union).
6 A magánszemélyek által kibocsátott pénzrôl és a valuták standardizálásáról lásd
20 A koncentráció marxista szemléletét illetôen lásd Leon M. Herman „A nagyság
[144], pp. 10, 33.
kultusza a szovjet gazdasági tervezésben” címû írását [126], p. 4349+.
7 A fix ár politikájáról lásd [29]. Ez a tanulmány egy jól ismert idézetet tartalmaz Daniel De Leon amerikai
8 A kelet-indiai kereskedelem elônyeirôl címû munkát [138] idézi, Vol. 1, p. 330. szocialistától, aki a múlt század végén úgy okoskodott, hogy az a létra, amelyen
az emberiség felemelkedett a civilizáció szintjére, a termelési módszerekben tett
9 Adam Smith közismert megfigyeléseit a tûgyártásról lásd [149]-ben, pp. 3–7. elôrehaladásra és a termelôeszközök növekvô hatékonyságára támaszkodott.
Smith a termelékenység félelmetes arányú növekedését a következô tényezôk- Ennek a létrának a legfelsô fokán a trösztök állnak. Korunk társadalmi viharai
nek tulajdonította: az erre a feladatra szakosodott munkás erôsen kifejlôdött éppen a tröszt intézménye körül tombolnak. A kapitalista osztály megpróbálja
kézügyességének; az azáltal megtakarított idônek, hogy nem kell egyik fel- saját kizárólagos használatára fenntartani. A középosztály megpróbálkozik
adatról átváltani a másikra; és a szerszámok tökéletesítésének, amit maga a a megdöntésével, s ezáltal késlelteti a civilizáció fejlôdését. A proletariátus azt a
feladatra szakosodott munkás volt képes elérni. Ám Smith világosan felismerte célt fogja maga elé tûzni, hogy a trösztöt megôrizze, továbbfejlessze és minden-
azt is, ami a dolgok mélyén húzódik meg: a piacot. A termelôt a fogyasztóval ki számára hozzáférhetôvé tegye.”
összekötô piac nélkül ugyan kinek lenne szüksége naponta 48 ezer darab tûre?
És – folytatta Smith – minél nagyobb a piac, annál nagyobb mértékû speciali- 21 N. Leljukina cikke másodközlésben [126]-ban jelent meg, p. 4362+.
zációt lehet elérni. Smith-nek igaza volt. 22 A Matsushita dal szövegét Willard Barber cikkébôl idézem, ami a londoni Survey
10 Henry Ford hûvös kalkulációi önéletrajzából [442], pp. 108–109. származnak. címû folyóirat 1972. ôszi számában „A japán dilemma” címmel jelent meg.
11 A foglalkozások számára vonatkozó adat forrása az USA Munkaügyi Minisztériu- 23 Az AT&T foglalkoztatási és statisztikai adatainak forrása [39], p. 702.
mának 1977-ben megjelent, Foglalkozások jegyzéke címû kiadványából származik. A francia munkaerôre vonatkozó statisztikai adatok forrása [126], p. 3958.
12 Lenin – lásd Christman [474], p. 137. A szovjet koncentrációról és Sztálin „gigantomániájáról” lásd [126], pp.
4346–4352.
13 A munkadalok szinkronizáló szerepérôl mondottak forrása [8], p. 18. Miközben ezt a jegyzetet írom, a szovjetek sietve igyekeznek felépíteni a világ
14 Az E. P. Thompson-idézet a londoni Past and Present folyóirat 38. számában legnagyobb teherautógyártó komplexumát, amelyhez egy 160 000 fônyi lakos-
megjelent „Idô, munkafegyelem és ipari kapitalizmus” címû írásból származik. ságú, egészen új városra lesz szükség. A létesítmény különféle üzemek és szállí-
tóberendezések komplexumát fogja magában foglalni egy több mint negyven
15 Stan Cohen megfigyelését David J. Rothman A menedékhely felfedezése címû négyzetmérföldnyi kiterjedésû területen, ami majdnem kétszer akkora, mint
könyvérôl írt recenziójában tette közzé, amely a londoni New Society címû folyó- Manhattan szigete. A teherautókomplexumot Hedrick Smith színes riportja írja
irat 1974. február 7-i számában jelent meg. le, [484], pp. 58, 59, 106, és 220. Smith azt mondja, hogy a szovjetekre jellem-
16 Az európai autógyártásra vonatkozó adatok forrása [126], p. 3917. zô „a texasiak rajongása a túlzott nagyság iránt, de az övék túltesz még az ame-
rikai nagyzási mánián is, sok tekintetben emlékeztetve arra, ahogyan a szovjet
17 Az alumíniumgyártás, a dohányipar és egyes élelmiszergyártási iparágak kon-
nemzetgazdaság növekedésébe vetett hit felülmúlja az amerikaiak mostanra
centrációjáról elmondottak forrásai a Standard & Poor-féle Ipari felmérések 1978.
már megtépázott hitét, amit a gazdasági növekedésbôl automatikusan követ-
és 1979. évi kötetei. A söripar koncentrációjára vonatkozó adatok a The New
kezô áldásokba vetettek.”
York Times 1979. május 15-i számában megjelent, „Új fennmaradási program az
Olimpia sör számára” címû cikkbôl származnak. 24 A GNP növelésének hajszolását tekintve egy szórakoztató elképzelés azt vázol-
ja fel, hogy a nôk arra vállalkoznak, hogy elvégezzék egymás házimunkáját és

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
fizetnek érte. Ha minden Susie Smith minden Barbara Brownnak heti száz HATODIK FEJEZET
dollárt fizetne azért, hogy rendben tartsa az otthonát és gondoskodjon a gyere-
keirôl, miközben ô maga ugyanekkora összeget kapna azért, hogy viszonzás- 1 Newton szintézisét illetôen lásd [433], p. 48.
ként ugyanezt a szolgáltatást nyújtsa, ennek megdöbbentô hatása lenne a nem- 2 A De La Mettrie-idézet az „Ember mint gép” címû munkából származik [302],
zeti össztermékre. Ha ötvenmillió amerikai háziasszony venne részt ebben az p. 93.
ôrült tranzakcióban, ez egyik napról a másikra körülbelül tíz százalékkal növel-
3 Adam Smith nézeteit a rendszerként felfogott gazdaságról Sam Love-nak az
né az Egyesült Államok GNP-jét.
Environmental Action címû folyóirat 1973. november 24-i számában megjelent
25 Az amerikai üzemek 1850. évi tôkésítésérôl és a vasutak irányításában hozott „Kezelési utasítások a Föld bolygóhoz” címû írásából idézem; a Smith-idézet
újításokról mondottakat illetôen lásd Alfred D. Chandler, Jr. és Stephen forrása Smith posztumusz megjelent mûve [148], p. 60.
Salisbury, „Újítások a vállalatvezetésben” címû írását [454], pp. 130, 138–141.
4 A Madison-idézet forrása [388].
26 Az erôs központi kormányzat kérdésére vonatkozóan lásd [389], p. 20.
5 A Jeffersonról mondottakat illetôen lásd [392], p. 161.
27 A birodalmi elnökség címû könyvében [398] Schlesinger ezt írja: „Ki kell monda-
6 Lord Cromert [96], p. 44. idézi.
nunk, hogy a történészek és a politológusok – köztük a jelen sorok szerzôje is
– hozzájárultak az elnöki intézmény misztikumának kialakulásához.” 7 Leninrôl lásd [480], p. 163. A Trockij-idézet forrása [486], pp. 5 és 14.
28 A kormányoknak a politikai tiltakozásra adott válaszát illetôen lásd [482], pp. 8 Bihari megjegyzését az ô könyvébôl vettem [347], pp. 102–103.
189–190. 9 V. G. Afanaszjevet illetôen lásd [344], pp. 186–187.
29 A Marx-idézet forrása Christman [474], p. 359; az Engels-idézeté uo. p. 324. 10 A megválasztott köztisztviselôk számát [334], p. 167. adja meg.
30 A Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban létrejött központi
bankrendszer kialakulásának történetét Galbraith írja le [127]-ben, pp. 31–35
és 39–41. HETEDIK FEJEZET
31 Hamiltonnak a nemzeti bank létrehozására irányuló küzdelmét lásd [254]-ben, 1 Az Abaco szigetén tervezett hatalomátvételi kísérletet Andrew St. George írja le
p. 187. az Esquire címû folyóirat 1975. februári számában megjelent „Új országok lét-
rehozásának szórakoztató bakugrásai” címû írásában.
2 A Finer-idézet forrása a New Society címû londoni lap 1975. szeptember 4-i szá-
ÖTÖDIK FEJEZET mában megjelent „A határok fétise” címû írás.
1 Blumenthalt Korda idézi [22], p. 46. 3 A birodalmakon belül létezô kis közösségek hálózatát illetôen lásd Braudel,
2 Az integrációs elit kialakulása a szocialista országokban kiterjedt szakirodalom [248], Vol. 2., IV. fejezet, valamint Bottomore [490], p. 155.
tárgya. Lenin nézeteit illetôen lásd [480], pp. 102–105; a Trockij-idézetek forrá- 4 Voltaire panaszkodását Morazé idézi, [260], p. 95.
sai [475], p. 30 és [487], pp. 138, 249; Gyilaszt „Az új osztály” címû könyvéért
[332] bebörtönözték; Tito panaszainak leírása a technokráciával kapcsolatban 5 Németország 350 miniállamára nézve lásd [285], p. 13.
Seymour Martin Lipset és Richard B. Dobson „A társadalmi rétegzôdés és a szo- 6 A nemzetállam különféle definíciói [277]-bôl származnak, pp. 19 és 23.
ciológia a Szovjetunióban” címû tanulmányában található, a londoni Survey címû
folyóirat 1973. nyári számában. 7 Az Ortega-idézet forrása [341], p. 171.
James Burnham úttörô jelentôségû könyve, „A vezetési forradalom” [330] 1941- 8 A korai vasútvonalakra vonatkozó dátumok tekintetében lásd [55], p. 13.
ben jelent meg, és azóta tekintélyes szakirodalom foglalkozik annak a folyamat-
9 A Morazé-idézet forrása [260], p. 154.
nak a leírásával, melynek során az integrátoroknak ez az új elitje hatalomra
jutott. Lásd A. A. Berle, Jr. „Hatalom vagyon nélkül” címû munkáját. John 10 Mazlish-re vonatkozóan lásd [454], p. 29.
Kenneth Galbraith „Az új ipari állam” címû írásában részletesebben kifejtette ezt
a gondolatot, bevezetve a „technostruktúra” kifejezést az új elit leírására.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
NYOLCADIK FEJEZET 16 A szovjet imperializmussal kapcsolatban lásd még Edward Crankshaw írását,
[80], p. 713.
1 Az élelmiszerellátással kapcsolatban lásd [119], p. 11.
17 A Sherman-idézet forrása [147], pp. 316–317.
2 A Chamberlaintôl és Ferrytôl származó idézetek megtalálhatók Birnie-nél,
[100], pp. 242-243. 18 A KGST-rôl szóló beszámoló tekintetében lásd Nora Beloff írását, amely a
Foreign Policy 1978. nyári számában jelent meg „KGST-blues” címmel.
3 A dervisekrôl és a gépfegyverek többi áldozatáról lásd John Ellis kitûnô monog-
ráfiáját, [436].
4 Ricardo gondolatait a szakosodásról lásd [77], Introduction, pp. xii-xiii KILENCEDIK FEJEZET
5 A világkereskedelem összforgalmára vonatkozó adatok [119]-bôl származnak, 1 A természet feletti „uralmunk” témájáról lásd Clarence J. Glacken „Az ember a
p. 7. természet ellen: elavult felfogás” címû írását [162], pp. 128–129.
6 A margarintörténetet Magnus Pyke írja le [461], pp. 7+. 2 Darwin és a korai evolúciós elméletek tekintetében lásd Hyman, [306], pp. 26-
7 Az amazóniai indiánok rabszolgasorba döntésérôl lásd Cotlow [74], pp. 5–6. 27, 56. A szociál-darwinizmusról lásd uo. pp. 432–433.
A témát részletesebben kifejti Bodard [70]. 3 Leibniz, Turgot és mások nézeteit a haladással kapcsolatban Charles Van Doren
8 A Woodruff-idézet [119]-ben található, p. 5. vizsgálja [184], General Introduction.
9 Az európai politikai vezetést illetôen lásd [497], p. 6. 4 A Heilbroner-idézet forrása [234], p. 33.
10 A világkereskedelmet 1913 és 1950 között [109] írja le, pp. 222–223. 5 Az idô mértékegységeivel E. P. Thompson „Idô, munkafegyelem és ipari kapi-
talizmus” címû írása foglalkozik a Past and Present 38. számában. Lásd továbbá
11 Az IMF felállítása: [109], p. 240. Cardwell [433], p. 13.
12 Az Egyesült Államok aranytartalékai és a Világbank által a kevésbé fejlett orszá- 6 A greenwichi középidô elfogadását [519] írja le, p. 115.
gok számára nyújtott kölcsönök tekintetében lásd [87], pp. 63, 91.
7 Az idôvel kapcsolatos buddhista és hindu nézetekrôl lásd [509], p. 248.
13 Lenin nézeteit [89] írja le; ugyanebben a témában lásd Cohen [73], pp. 36, 45-
47. Lenin érvelése és a Senyin-idézet [146]-ból származik, pp. 22–23. 8 A körkörös keleti idôfelfogásról Needham ír [515]-ben, p. 47.
14 A Kínában ma folyó politikai csatározás szintén a „termeld magad vagy vásá- 9 A Whitrow-idézet forrása [520], p. 18.
rold meg” kérdésérôl szóló vitának tekinthetô. Az egyik – pontatlanul radikális- 10 Az elsô hullám elôtti civilizáció térszemléletérôl és térszervezésérôl lásd Morrill
nak nevezett – oldal az önállóságot és a belföldi fejlôdést részesíti elônyben; [514], pp. 23–24.
a másik oldal a külvilággal való széles körû kereskedelmet propagálja. Az önel-
látás eszméje egyre vonzóbbá válik a nem iparosodott nemzetek számára, mivel 11 A parasztkunyhók elhelyezkedésével kapcsolatban lásd John Patten „Anglia
azok egyre inkább tudatára ébrednek, milyen árat kell fizetniük a második tájképének formálása” címû írását a londoni Observer Magazine 1974. április 21-i
hullámhoz tartozó nemzetek szükségleteinek kielégítésére létrehozott integrált számában.
világgazdaságba való belépésért. 12 A Hale-idézet forrása [252], p. 32.
15 A szovjetek guineai bauxitvásárlásáról lásd a The Economist 1978. december 2-i 13 Egy „rood” különbözô méreteit illetôen lásd [449], pp. 65–66.
számában megjelent „A siker sikert szül” címû írást; indiai, iráni és afganisztáni
14 A hajózási árakra Coleman hivatkozik [506], pp. 103–104.
vásárlásaikat illetôen pedig lásd a To the Point 1979. február 23-i számában meg-
jelent „Hogyan szedi rá a Szovjetunió a harmadik világot” címû cikket. Ez a dél- 15 A metrikus rendszerrel kapcsolatban lásd [449], pp. 116, 123–125.
afrikai hetilap, amely a transvaali Sandtonban jelenik meg – nyilvánvaló 16 A Clay vizsgálatairól mondottak forrása [505], pp. 46–47.
elfogultsága mellett – részletes beszámolót ad az úgynevezett „harmadik világ-
ról”, kiváltképp Afrikáról. 17 Az „S” alakú mintákat John Patten írja le fentebb idézett cikkében az Observer
Magazine hasábjain.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
18 A természet részeként felfogott emberrôl lásd Clarence J. Glacken írását [162]- TIZENEGYEDIK FEJEZET
ben, p. 128.
1 A tanulmányi vizsgák eredményeivel kapcsolatban lásd a The Wall Street Journal
19 Démokritosz atomelméletével Munitz [310], p. 6; Asimov [427], Vol. 3, pp. 1978. május 9-i számában megjelent „Megszerezni a bizonyítványt: egyre több
3–4; és Russell [312], pp. 64–65 foglalkozik. iskola követeli meg végzôs diákjaitól a felsôoktatási felvételi vizsgák letételét”
20 A Mo Chingról és az indiai atomizmusról Needham ír [455], pp. 154–155. címû írást.
21 Az atomizmus mint kisebbségi felfogás: [312], pp. 72–73. 2 Az újraházasodási arányokról az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériu-
ma által kiadott Social Indicators 1976. évi kötetében közölt jelentés ad számot,
22 Descartes: [303], p. 19. p. 53.
23 A Dubos-idézet forrása [159], p. 331. 3 A feminizmus ellenzôinek tevékenységére nézve lásd „Az ERA-ellenes hittérí-
24 Arisztotelészrôl lásd Russell [312], p. 169. tô ismét nyer” címû cikket a Time 1978. július 3-i számában.
25 Yin és yang: Needham [456], pp. 273–274. 4 A homoszexuálisakról mondottakat illetôen lásd a „How Gay Is Gay?” – több-
féleképpen értelmezhetô – címû írást a Time 1979. április 23-i számában.
26 A Newton-idézet forrása Newton „A természetfilozófia matematikai alapelvei”
címû mûve, amely megtalálható [310]-ben, p. 205.
27 Laplace gondolatait Gellner írja le [305], p. 207. TIZENKETTEDIK FEJEZET
28 Holbachot Matson idézi [309], p. 13. 1 Rathbone-nak az olajárakkal kapcsolatos döntését és az OPEC megalapítását
[168] írja le, a 8. fejezetben.
2 Atomerômûvek Seabrooknál és Grohnde mellett: [163], pp. 7, 88.
TIZEDIK FEJEZET
3 Annak az állításnak az alapját illetôen, hogy a világ energiaellátásának kéthar-
1 Az európai ipari forradalomról lásd Williams [118]; Polanyi, [115]; és Lilley,
madát az olaj és a gáz adja, lásd [160], p. 17.
[453].
4 A csökkenô olajtartalékok tekintetében lásd a Business Week 1979. július 30-i
2 A könyvelés szerepét a társadalmi fejlôdés folyamatában D. R. Scott írja le,
számában közölt „Az olajválság most válik valósággá” címû írást.
[145].
5 A szénelgázosító és cseppfolyósító üzemeket bírálóan írja le Commoner [157],
3 Az elsô és a második hullámra jellemzô szagok: [420], pp. 125-131.
pp. 67–68. Lásd még a Business Week 1979. július 30-i számában közölt „Kétség-
4 A régi szokásokról Norbert Elias ír „A civilizálódás folyamata” címû figyelemre beesett kutatás szintetikus üzemanyagok után” címû cikket.
méltó mûvében [250], pp. 120, 164.
6 Az atomenergia-felhasználás kormányzati támogatását [157] írja le, p. 65.
5 Az elsô hullám társadalmait mint a társadalom „pöcegödreit” írja le Hartwell,
7 A terrorizmusról és egyéb veszélyekrôl – beleértve a plutóniumot is – lásd Tho-
[107] és Hayek [108].
mas Cochran, Gus Speth és Arthur Tamplin „Plutónium: meghívás katasztró-
6 A Vaizey-tôl származó idézet forrása a londoni Times Educational Supplement fára” címû írását [166]-ban, p. 102; valamint Commoner mûvét [157], p. 96.
1973. január 5-i számában megjelent „Ellenállhatatlan ez a technológia?” címû
8 A Carr-idézet forrása [153], p. 7.
cikk.
9 A Texas Instruments-nél a fotocellák fejlesztése terén folyó munkát a Time 1979.
7 Larner beszámolója a londoni New Society 1976. január 1-jei számában jelent
június 11-i számában megjelent „Energia: a jövô üzemanyagai” címû cikk írja
meg.
le. A Solarex szerepérôl Edmund Faltermayer ír a Fortune 1976 februári számá-
8 Az Amerikai Menedzserek Társasága által készített felmérés összefoglalása meg- ban, „A napsugarak igába fogásának új üzlete” címmel. Az energiaátalakító
található [33]-ban, pp. 1–2. készülékekrôl lásd még „Az olcsó napenergia új ígérete” címû írást a Business
Week 1977. július 18-i számában.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
10 Szovjetek a tropopauzában: [153], p. 123. 22 A Science-idézet a folyóirat 1977. március 18-i számából származik.
11 A geotermális energiával kapcsolatban lásd Denis Hayes „A közeledô energia- 23 Az ûrrepülôgép-programmal kapcsolatban lásd „Az ûrrepülôgép megnyitja az
átalakulás” címû írását a The Futurist 1977. októberi számában. Egyesült Államok ipara elôtt az ûr határait” címû cikket a Business Week 1977.
augusztus 22-i számában.
12 A hullámenergia hasznosításával kapcsolatos japán kísérleteket illetôen lásd a
„Hullámenergiára ébredünk” címû cikket a Time 1978. október 16-i számában. 24 Az urokinázra vonatkozó információk az Észak-Chicagóban lévô Abbot Labora-
tóriumtól származnak. A Von Puttkamer-idézet forrása a Futurics 1977. ôszi
13 A dél-kaliforniai Edison erômûvel az „Energia: a jövô üzemanyagai” címû cikk
számában megjelent „Az ûr iparosítása” címû írás.
foglalkozik a Time 1979. június 11-i számában.
25 A TRW vállalat által megjelölt ötvözetek tekintetében lásd Gene Bylinsky „Az
14 A hidrogénenergiával kapcsolatos fejlesztések összegzése megtalálható Roger
ipar új határa az ûr” címû cikkét a Fortune 1979. január 29-i számában.
Beardwood „A hidrogén megoldhatja energiaválságunkat?” címû cikkében, a
londoni Telegraph Sunday Magazine 1979. július 29-i számában. 26 Brian O’Leary tanulmányaival és a princetoni konferenciákkal kapcsolatban
lásd G. K. O’Neill írását a Newsletter on Space Studies 1977. június 12-i számában.
15 A „Redox” leírását lásd „Washingtoni beszámoló” cím alatt a Product Engineering
1979. májusi számában. 27 A tengerbôl származó fehérjék, illetve a tengeri élet és az akvakultúra veszé-
lyeztetettsége tekintetében lásd Robert M. Girling „Az óceánok: a világ kenye-
16 A szupravezetéssel „A tudósok létrehozták a szilárd halmazállapotú hidrogént”
reskosara, vagy a csôd?” címû cikkét a Friends Magazine 1977. februári számában.
címû cikk foglalkozik a The New York Times 1979. március 2-i számában.
28 A Raymond-idézet forrása John P. Craven „Trópusi Óceánia: a legújabb világ”
17 A Tesla-hullámok jelentôségével kapcsolatos rövid eszmecserét illetôen lásd bô-
címû elôadása, amely az Amerikai Újságírók Egyesületének 1977 évi közgyûlé-
vebben az Omni szerkesztôségében 1978 novemberében velem készült interjút.
sén hangzott el, és megtalálható a Problems of Journalism címû konferencia-kiad-
18 A második hullám iparából a harmadik hullám iparába való átmenettel a Forbes vány sorozat 1977. évi kötetében, p. 364.
1979. április 16-i számában közölt „Lorraine keresztje” címû írás foglalkozik.
29 A tengeri ásványokkal kapcsolatban lásd John L. Meronak a Futures 1968.
Nagy-Britannia államosított szén-, vasút- és acéliparával Robert Ballnak a
decemberi számában megjelent „Óceáni ásványi források” címû cikkét. Lásd
Fortune 1975. decemberi számában közölt „Nagy-Britannia államosított ipará-
még P. N. Ganapati „A tengerfenék” címû írását az Új-Delhiben megjelenô
nak gyászos kudarca” címû cikke foglalkozik. A szerkezetpolitikáról mondottak
Seminar címû lap 1971. májusi számában; valamint „Az óceánok: vadnyugati
forrása a Business Week 1978. július 24-i számában megjelent „Hogyan használ-
ütközetek az új földekért” címû cikket a Time 1974. július 29-i számában; továb-
ja ki Schmidt gazdasági eszközeit” címû írás.
bá a londoni The Financial Times 1979. augusztus 7-i számában megjelent
19 A Rolls-Royce-reklámot a massachusettsi Newtonban mûködô CW „A tengerfenék bányászatával foglalkozó konzorciumok remélik, hogy fel tud-
Communications nevû vállalat tette közzé az Advertising and Publishing News 1979. ják húzni a politikai horgonyt” címû írást.
szeptemberi számában.
30 A tengerbôl származó gyógyszerek leírása a tengerbôl kinyerhetô alapanyagok-
20 A személyi számítógép-üzlet kiterjedését 1979 tavaszán az arizonai Tempe-ben kal foglalkozó ausztráliai Roche Tengeri Gyógyszerkutató Intézet egyik füzetében
lévô MicroAge nagykereskedelmi vállalat által kiadott „Micro Shopper: The található.
Microcomputer Guide” (Mikroszámítógép-kalauz mikrovásárlóknak) alapján
31 Az úszó tengeri állomásokon alkalmazott technológiával kapcsolatban lásd a
lehet felbecsülni. Lásd még a Time 1977. szeptember 5-i számában közölt „Min-
Marine Policy 1977. júliusi számában megjelent „Úszó városok” címû írást.
denki bekapcsol” címû cikket.
32 A „telepesekrôl” és a „közös örökség” vitájáról D. M. Leipziger „A mély tenger-
21 A száloptika felhasználását a kommunikációs iparban Robin Lanier írja le a
fenék bányászata” címû tanulmányában olvashatunk, amely a Challenge címû
Communications Tomorrow 1976. novemberi számában megjelent „Fénysugarak
folyóirat 1977. március-áprilisi számában jelent meg.
az üvegben – lassú robbanás a kommunikációs ipar talpa alatt” címû cikkében.
A száloptikának a telefonüzletben való felhasználásáról, valamint a rézhuzalok- 33 A genetikával kapcsolatban lásd Howard és Rifkin, [446]; valamint a londoni
ról mondottak a Western Electric vállalat New Jersey-i továbbképzési központ- The Economist 1978. december 2-i számában megjelent „Az ipar nyitott szemmel
jában, Hopewellben Donald K. Conover vezérigazgatóval készített interjúmon kezd foglalkozni a biológiával” címû cikket.
alapulnak.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
34 A genetikai kutatások szabályozására vonatkozóan az egyes országok által 5 A tinédzserek rádiózási szokásaival a New York-i Rádiós Hirdetési Hivatal által
követendô irányelveket az Észak-Atlanti Közgyûlés Tudományos és Mûszaki kiadott Rádiós Adatok címû periodika foglalkozik.
Bizottsága által 1978 májusában összeállított „Elôzetes tájékoztató anyag a
6 A CB-rádióval kapcsolatban lásd Leonard M. Cedar „Lakossági csatorna: hóbort
genetikailag módosított DNS-rôl” címû dokumentum vázolja fel .
vagy megszokás?” címû írását a Financial World 1976. június 1-jei számában. Az
35 A Cetus elnökétôl származó idézet megtalálható [446]-ban, p. 190. 1977-ben használatban volt CB-rádiók számát a New York-i Rádiós Hirdetési
36 A hivatalos szovjet irányelvekrôl mondottak forrása a Szocializmus: elmélet és Hivatal által kiadott Rádiós Kutatási Jelentés közli. A CBS Radio Network 1977.
gyakorlat címû, az elméleti és politikai sajtóban megjelent cikkek kivonatát június 20-i kiadványa cáfolja, hogy a CB-rádiózás megszakítja a rádióhallgatás
folyamatosságát. Lásd még a Marsteller-felmérésrôl készült jelentést a
havonta közlô szovjet folyóirat 1976. januári száma.
Broadcasting 1977. augusztus 15-i számában.
37 Az Országos Nemzeti Tudományos Alapítványhoz benyújtott jelentés: Lawless,
[452]. 7 A Time-ból származó idézet forrása a lap 1978. január 9-i számában megjelent
„Az év, amikor az esô felfelé esett” címû cikk.
38 A gépek elleni luddita felkelésekkel kapcsolatban lásd [453], p. 111.
8 NBC: lásd Pete Warner „‘Butasággal’ kiszegelt hálók: 50%-kal csökkent nézett-
39 Az atomellenes mozgalmakat a Time 1977. április 25-i számában megjelent ség” címû írását a The Hollywood Reporter 1979. augusztus 15-i számában.
„Keresztes hadjárat az atom ellen” címû cikk, valamint a Business Week 1978.
december 25-i számában közölt „Atomenergia: válság Európában és Japánban” 9 A kábeltelevízió elterjedésérôl lásd a Time 1979. május 7-i számában közölt
címû írás mutatja be. „Kábeltelevízió: a változatosság vonzereje” címû cikket; továbbá a Media
Decisions 1978. januári számát.
40 A megfelelô technológiáról [425] számol be; lásd még Harper és Boyle, [444].
10 A mûholdas mûsorközlésrôl John P. Taylor „Újabb rugalmasság lehetôségei a
41 A léghajóval kapcsolatos új érdeklôdést tükrözi a londoni Aerospace Developments mûsorszerkesztésben a mûholdas közvetítés révén” címû cikkében ír a
tájékoztató kiadványa; lásd még James Wargo „A levegônél könnyebb szállítás: Television/Radio Age 1978. február 27-i számában.
Valóban újjáéled?” címû írását a New Engineer 1975. decemberi számában.
11 A John O’Connor-idézet a The New York Times 1977. november 13-i számában
megjelent „A televízió a drasztikus változások elôestéjén” címû cikkébôl szár-
TIZENHARMADIK FEJEZET mazik.
1 Az újságok terjesztésére vonatkozó számadatok az Amerikai Újságkiadók Egye-

sületétôl származnak. TIZENNEGYEDIK FEJEZET
2 Az újságot olvasó amerikaiak arányára vonatkozó információkat illetôen lásd a 1 A számítógépek fejlôdésének stádiumairól mondottak forrása a Harvey
Chicagói Egyetem Országos Közvéleménykutató Központja által kiadott Általános Poppellel 1978. március 27-én készített interjúm.
Társadalmi Felmérések 1972. és 1977. évi köteteit. Az újságok forgalmának csök-
kenését a Los Angeles Times 1976. november 26-i számában megjelent „Soha nem 2 A megosztott adatfeldolgozásra fordított összegekre vonatkozó adatok a con-
látott kihívás elôtt az újságok” címû cikk közli; lásd még a The New York Times necticuti Stamfordban bejegyzett International Data Corporationtôl származnak.
1978. február 4-én megjelent számában közölt „A Time felvásárolja a Washington 3 A személyi számítógépek terjedésével kapcsolatban lásd Lee Edson „Az elektro-
Start; 20 millió dollárt fizet érte Allbrittonnak” címû cikket. Nagy-Britannia újsá- nikus otthon: a számítógépek hazajönnek” címû írását a The New York Times
gokkal kapcsolatos tapasztalataival kapcsolatban lásd Tom Forester „Újságeladá- Magazine 1979. szeptember 30-i számában.
si adatok” címû írását a londoni New Society 1975. október 16-i számában.
4 Az otthoni számítógépek árával kapcsolatban lásd „A Texas Instruments felké-
3 A regionális és speciális témájú magazinokkal kapcsolatban lásd a Folio magazin szül a személyi számítógépek gyártására” címû cikket a Business Week 1979. már-
1977. decemberi számát. cius 19-i számában.
4 A Richard Reeves-idézet a Washington Star 1979. június 2-i számában megjelent 5 „A forrás” leírását a virginiai McLeanben mûködô Telecomputing Corporation
„És most halljunk egy szót Istentôl...” címû cikkbôl származik. of America által kiadott anyagok, továbbá az 1979. október 12-én Marshall Gra-
ham értékesítési alelnökkel készített interjúm során elhangzottak szolgáltatták.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
6 A „Fred, a ház” címû glossza az arizonai MicroAge vállalat által kiadott Micro nus viszonyok egy amszterdami üzemben” címû cikkét a Think 1973. augusztu-
Shopper-ben jelent meg Tempe-ben, 1979 tavaszán. si számában.
7 A „robotika törvényei”: lásd Isaac Asimov klasszikusát [426]. 6 Az Európában folyó kis darabszámú termelés témájával a londoni The Financial
Times 1976. május 13-i számában megjelent „Az elektronikus forradalom elke-
8 A beszédfelismerési technikát a The New York Times 1978. augusztus 2-i számá-
rülhetetlen problémái” címû cikk foglalkozik; lásd továbbá „Az Aker vállalatcso-
ban megjelent „A számítógépek beszélnek hozzánk” címû cikk tárgyalja.
port kilátásai” címû írást az oslói Northern Offshore 1976. novemberi számában.
A hangadatbevitellel foglalkozó vállalatokat illetôen lásd a New York-i Dean
Witter Reynolds vállalat Random-Access Monthly címû periodikájának 1979. má- 7 A Pentagon által megrendelt cikkek gyártási szériáit Robert H. Anderson és
jusi számát. A beszélô számítógépekrôl szóló jövendöléseket a Science 1979. Nake M. Kamrany elemzi a Dél-kaliforniai Egyetem Informatikai Intézetének
február 16-i számában közölt „A beszéd: újabb mikroelektronikai hódítás” címû 1973 decemberében megjelent „Honvédelmi célokat szolgáló, számítógépekre
cikk értékeli. alapozott fejlett gyártási rendszerek” címû kiadványában.
9 Az összeszövôdési problémákat [462] írja le, p. 113. 8 A japán autógyártási technológiákról a tokiói Nomura Mûszaki és Gazdasági
Kutatóintézet munkatársától, Jiro Tokuyamától 1974. június 14-én kelt levelé-
ben kaptam tájékoztatást.
TIZENÖTÖDIK FEJEZET 9 Az Anderson-idézet forrása a vele készített interjúm.
1 A technikailag fejlett országok gyártó szektorának hanyatlására vonatkozó 10 Canon AE-1 fényképezôgép: lásd a Texas Instruments 1977. évi jelentését a vál-
számadatokkal kapcsolatban lásd a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által lalat elsô negyedévérôl és a részvényesek közgyûlésérôl.
kiadott Year Book of Labour Statistics (Munkaügyi Statisztikai Évkönyv) 1961.,
1965., 1966. és 1975. évi köteteit. 11 Az információs ügyletek számáról és az irodai költségek emelkedésérôl lásd
Randy J. Goldfield „A holnap irodája már ma itt van” címû írását, amely a Time
2 A termelésnek a fejlôdô országokba való kihelyezésérôl lásd Frank Vogl 1978. november 13-i számában a különleges hirdetések oldalán jelent meg.
„Az óriási globális változások kihívást jelentenek a magánszektornak” címû írá-
sát a Financier 1978. áprilisi számában; továbbá E. Ullman „Áradás és apadás” 12 Az irodai automatizálásnak a foglalkoztatásra tett hatásait Jon Stewart „Számí-
címû írását [12]-ben, p. 289. tógép-sokk: a jövô embertelen irodája” címû cikke tárgyalja a Saturday Review
1979. június 23-i számában.
3 A demasszifikált termelés tekintetében lásd Jacobs [448], p. 239. Lásd továbbá
Robert H. Anderson „Az automatizálás fényes jövôje” címû írását a Datamation 13 A Micronet papír nélküli irodáját a The Office 1979. júniusi számában közölt
1972. decemberi számában, valamint A. E. Kobrinszkij és N. E. Kobrinszkij „A vállalatok támogatják a papír nélküli irodát” címû írás elemzi; lásd még
„A 2000. év termelésének története” címû írását a Fedcsenko által szerkesztett „A papír nélküli iroda bemutatkozik” címû cikket az Information World 1979.
kötetben [205], p. 64. áprilisi számában.
4 A nagy sorozatban gyártott áruk százalékos arányát az összes elôállított termék- 14 A postai rendszer alternatíváit a U.S. News & World Report 1978. május 29-i szá-
hez viszonyítva James L. Nevins és Daniel E. Whitney „Számítógéppel vezérelt mában közölt „Egy újabb kirándulás a postára, hát aztán” címû cikk tárgyalja.
szerelés” címû írása említi, amely a Scientific American 1978. februári számában 15 Az elektronika elôtti postai rendszer az 1970-es évek közepén érte el fejôdésé-
jelent meg. nek csúcsát. A U.S. News & World Report 1975. december 29-i száma ezt írja:
5 Az egyedi termékek kis sorozatú elôállítását a „Mikor lesz Csehszlovákia gazda- „A postaszolgálat által kikézbesített postai küldemények mennyisége az elmúlt
ságilag elmaradott ország?” címû írás elemzi a szovjet tanulmányokkal és költségvetési évben – a történelem folyamán elôször – csökkent. A hanyatlás,
szocialista elméletetekkel foglalkozó glasgow-i Critique címû folyóirat 1976–77. ami az elmúlt évben körülbelül 830 millió darabbal kevesebb postai külde-
évi téli számában. A cikk eredetileg a londoni Palach Press kiadásában jelent ményt jelentett, várhatóan növekvô ütemben folytatódni fog.” A papíron ala-
meg. Lásd még az American Machinist 1976. szeptemberi számában közölt puló posta – a második hullám intézményeinek ez a prototípusa – végül elérte
„Az új, programozható vezérlés a kisebb feladatokra irányul” címû írást; vala- határait.
mint a Business Week 1976. február 23-i számában megjelent „A számítógép
beássa magát a gyártási folyamatokba” címû cikket; továbbá Ed Grimm „Humá-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
16 A Satellite Business Systems nevû vállalatot a William Ginsberg és Robert TIZENHETEDIK FEJEZET
Golden által a New York-i Shearson Hayden Stone cég részére készített „Szak-
mai jelentés” írja le. 1 A Carter-idézet a McCall’s „Most azonnal” címû kiadványából származik; az
Egyesült Államok Népszámlálási Irodájának munkatársa, May Paul Glick által
17 A Vincent Giuliano-idézet forrása a vele készített interjúm. mondottak forrása Dr. Israel Zwerling „Elegendô egy család összetartásához a
18 Goldfield gondolatai a „kvázivezetôkrôl” a vele készített interjúmból származ- szeretet?” címû írása, amely a Cincinnati Horizons 1977. decemberi számában
nak. jelent meg.
19 Az irodai automatizálásról és a hét országra kiterjedô tanulmányról lásd „A ro- 2 A klasszikus kiscsaládokra vonatkozó statisztikai adatok forrása az Egyesült
bot-munkahelyek eljövetele” címû cikket a londoni The Financial Times 1978. Államok Munkaügyi Minisztériumában mûködô Munkaügyi Statisztikai Iroda
június 14-i számában. 206. számú jelentése a munkaerô összetételérôl, valamint a Monthly Labor
Review címû, havonta megjelenô munkaügyi szemle 1977. júniusi számában
megjelent „A munkaerô házassági és családi jellemzôi 1976 márciusában” címû
TIZENHATODIK FEJEZET cikk.
1 A United Airlines-hoz és a McDonald’s-hoz hasonló cégeknél rendszeresített 3 Az egyedül élô emberekrôl a U.S. News & World Report 1979. július 9-i számában
otthoni munkát a The Wall Street Journal 1976. december 14-i számában közölt közölt „A ma családja – valami más” címû cikk ír; lásd még a The New York Times
„Az irodai hatékonyság fejlesztése: maradj csak otthon” címû cikk tárgyalja. 1977. március 20-i számában megjelent „Az egyedül élés tendenciája gazdasá-
gi és társadalmi változást eredményez” címû cikket; valamint a U.S. News &
2 A Harvey Popple-idézetek forrása a vele készített interjúm, valamint az „1984 World Report 1977. január 31-i számában közölt „Hogyan változnak az ‘egyedül-
hihetetlen információs forradalma” címû, kiadatlan elôrejelzése. állók’?” címû írást.
3 A Latham-idézet [54]-bôl származik, p. 30. 4 A házasságkötés nélkül együttélô párok számának növekedésérôl lásd a The
4 A fehérgalléros munka változásait Hollis Vail „Az automatizált iroda” címû cik- Washington Post 1979. június 28-i számában közölt „A házasság nélkül együtt
ke tárgyalja a The Futurist 1978. áprilisi számában. élô párok száma 117 százalékkal növekedett” címû cikket; valamint „A Lakás-
ügyi és Városfejlesztési Minisztérium elfogadja a házasság nélkül együtt élô
5 A Jövô Intézete által végzett kutatás eredményeirôl Paul Baran számolt be az
párokat is a közösségi tulajdonban lévô lakások igénylôiként” címû írást a The
Intézet kiadásában a kaliforniai Menlo Parkban 1971-ben megjelent „Várható
New York Times 1977. május 29-i számában.
piaci igények az otthonokba irányuló kétirányú információs szolgáltatásokra az
1970-es és 80-as években” címû kiadványban. 5 A házasság nélkül együttélô párok „válásaival” küszködô bíróságokról lásd Sally
Abrahms „Hogyan pereljük velünk élô szeretônket?” címû cikkét a New York
6 Az otthon végzett számítógépes programozás lehetôségeirôl lásd a manchesteri
1978. november 13-i számában; valamint a Los Angeles Times 1977. november
The Guardian 1977. szeptember 9-i számában megjelent „A baba beillesztése a
13-i számában közölt „Házasság nélkül együttélô párok: különleges jogi hely-
programba” címû cikket.
zet” címû írást.
7 „A számítógépek köré tömörülô emberekre” vonatkozó idézet az Electronics
6 Az etikettrôl és a „pártanácsadásról” írottak forrása a The National Observer 1977.
1974. március 7-i számában közölt „A kommunikáció felválthatja az ingázást”
május 30-i számában megjelent „Divat a ‘bûnben élés’” címû cikk.
címû cikkbôl származik.
7 A Ramey-idézet a Gyermektelenek Országos Szervezetének 1975. november-
8 A Michael Koerner-idézet forrása [26], Vol I., p. 240.
decemberi hírlevelébôl származik. A szervezet új neve: Országos Szövetség a
9 A Nilles-csoport középutas megoldásával kapcsolatban lásd a fentebb említett Választható Szülôi Státusért.
Electronics címû lap 1974. március 7-i számát.
8 A gyermektelen párok leírását lásd a The New York Times 1976. augusztus 25-i
10 Az ingázásnak a kommunikációval történô felváltásával foglalkozó legfonto- számában megjelent „A családi élet új felfogása Németországban – sok pár
sabb tanulmány [49]. lemond a gyermekrôl” címû cikkben; lásd még a U.S. News & World Report 1976.
augusztus 30-i számában közölt „Házasság és válás orosz stílusban – ‘Marx és
Freud furcsa keveréke’” címû írást.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
9 A csonka családban élô gyermekekrôl lásd [194], p. 1. TIZENNYOLCADIK FEJEZET

10 Annak bemutatásával, hogy a demográfia, a technika és egyéb tényezôk ho- 1 A Cartertól és Blumenthaltól származó idézetek megtalálhatók Juan Cameron
gyan befolyásolják a családot, nem azt akarjuk mondani, hogy a család a társa- „Ma már nem hiszek egy közgazdásznak sem” címû cikkében, amely a Fortune
dalom passzív eleme, ami a rendszer másutt bekövetkezô változásaira egysze- 1978. szeptember 11-i számában jelent meg.
rûen csak reagál vagy azokhoz alkalmazkodik. A család szintén aktív erô. Ám a
családok életét befolyásoló külsô erôk – például egy háború vagy a technikai 2 Az ECU-rôl lásd André M. Coussement „Miért nem igazán valódi még az ECU?”
fejlôdés – hatása gyakran azonnal érezhetô, míg a családokban bekövetkezô címû írását az Euromoney 1979. októberi számában.
változásoknak a társadalomra gyakorolt hatásai jóval késôbb jelentkezhetnek. 3 Az euro-valuta felemelkedését és a globális elektronikus bankrendszert a
A családok valódi hatása addig nem érzôdik, amíg a gyermekek fel nem nônek Business Week 1978. augusztus 21-i számában közölt „Állam nélküli pénz: a vi-
és el nem foglalják helyüket a társadalomban. lág gazdaságaira ható új erô” címû cikk írja le; lásd még John B. Caouette „Idô-
11 A csonka családok számának növekedésérôl Nagy-Britanniában, Németország- zónák és a rendezôközpont” címû cikkét az Euromoney 1978. júliusi számában;
ban és Skandináviában lásd a Dél-afrikai Transvaal tartományban lévô valamint a Time 1979. november 5-i számában közölt „Összecsapás az állam
Sandtonban megjelenô To The Point International címû lap 1976. augusztus 23-i nélküli pénz felett” címû írást.
számában közölt „Európa csonka családjainak ellentétes sorsai” címû cikket. 4 Az euro-dollárról lásd a szerzô értekezését [150]-ben, p. 11.
12 A „nagycsaládok” leírását lásd [502]-ben, pp. 248-249. 5 A KGST-nek, amelynek központja a Szovjetunióban van, megvannak a maga
13 A Davidyne Mayleas-idézet a Los Angeles Times 1978. május 7-i számában közölt gondjai az országok kölcsönös kapcsolataival. Erich Honecker, Kelet-Németország
„A nôkrôl: a válás utáni ‘poli-família’” címû cikkbôl származik. kommunista államfôje olyasmit tett, amire még nem volt példa – „egyoldalú-
nak és rövidlátónak” nevezte a KGST szabályait, figyelmeztetve Moszkvát, hogy
14 A családi elrendezôdések széles választékát tárja fel Sheppard G. Kellam, „senkinek nincs joga ahhoz, hogy leállítsa a keletnémet termékek gyártását”.
Margaret E. Ensminger és R. Jay Turner az Amerikai Orvosok Társasága által (Lásd a Forbes magazin 1978. március 20-i számát.) Magának a Szovjetuniónak
kiadott Archives of General Psychiatry 1977. szeptemberi számában. a gazdasága is négy különbözô, egymással konfliktusban álló szegmensre bom-
15 Jessie Bernard szavai a családok változatosságáról [187]-bôl származnak, pp. lott: egy már a harmadik hullámhoz tartozó, magas technikai fejlettségi szintû
302 és 305. katonai szegmensre, ami egyre nagyobb költségvetést követel; egy reménytele-
nül elmaradott, még a második hullámhoz tartozó szegmensre, ami a növekvô
16 A Nagy-Britanniában mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekek fogyasztói igények kielégítésére irányuló próbálkozások közben vezetési hibák-
kihordását célzó béranyaság sajtóvisszhangját illetôen lásd a londoni Evening kal és hiányokkal küszködik; és egy még fejletlenebb és még rosszabbul terve-
News 1978. június 20-i számában megjelent „Elképesztô eljárás – mondja a bí- zett mezôgazdasági szegmensre, amit a saját megoldhatatlan problémái gyötör-
ró” címû írást; valamint a manchesteri The Guardian 1978. június 21-i számában nek. Mindezek alatt áll egy homályos negyedik szegmens: egy tartozásokra és
közölt „Gyermekek kihordására felbérelt nôk” címû cikket. törlesztésekre, tisztességtelen haszonra és korrupcióra alapozott „fantomgazda-
17 A leszbikusok gyermeknevelési jogait a The New York Times 1978. június 3-i ság”, ami nélkül a többi három szegmens mûködése sok esetben leállásra kény-
számában megjelent „A bíróság három esetben engedélyezte leszbikusoknak a szerülne.
gyermeknevelést” címû cikk tárgyalja; lásd még a San Francisco Chronicle 1978. A világgazdaságból származó technika és tôke infúziójától nagymértékben füg-
április 12-i számában közölt „Gyermeknevelési pert nyertek a leszbikusok” gô (és annak betegségeire hajlamos) szocialista ipari országok nagyobb erôkkel
címû írást. néznek szembe, mint amekkorákat irányítani tudnának. Például Lengyelország
pingponglabda módjára ide-oda vetôdik az infláció által okozott élelmiszerár-
18 A „helytelen szülôi bánásmódról” szóló perrôl lásd a Chicago Tribune 1978. ápri-
emelések és az indulatos munkástüntetések között. 13 milliárd dolláros nyuga-
lis 28-i számában megjelent „A fiú rossz bánásmód miatt pereli szüleit” címû
ti kölcsön felvétele után a csôd szélén táncol, és ráveszi hitelezôit arra, hogy
cikket.
hosszabbítsák meg a kölcsön visszafizetési határidejét. A többi szocialista gazda-
19 A vállalati házaspárok mint az üzleti élet új jelensége: lásd a Business Week 1976. ságok is hasonlóképpen kezdenek demasszifikálódni, és termelôszervezeteiket
augusztus 2-i kiadásában közölt „A vállalatnál dolgozó feleség: virágzik a ‘vál- is elérte a változás óriási hulláma.
lalati házasság’ intézménye” címû írást.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A Szovjetunióban elharapózó korrupció tekintetében lásd Smith [484], p. 86+. 14 A David Ewing-idézet a Saturday Review 1978. január 21-i számában megjelent
A Szovjetunió függését más országok technikájától és tôkéjétôl Brian Crozier „A nagyvállalat mint elsô számú közellenség” címû cikkbôl származik.
„Második figyelmeztetés: forduljon vissza!” címû cikke tárgyalja a National
15 A John C. Biegler-idézet a Business and Society Review 1978. tavaszi számában kö-
Review 1978. június 8-i számában. Lengyelországnak az élelmiszer-ellátással és
zölt „A nagyvállalatok társadalmi felelôsségvállalása –reménytelen kérdés?”
a munkások tüntetéseivel kapcsolatos problémájával a Newsweek 1978. június
címû írásból származik.
8-i számában megjelent „Lengyelország: hús és krumpli” címû írás foglalkozik;
a pénzügyi problémákat Alison MacLeod „Lengyelország hitelezôi az érô gabo- 16 Jayne Baker Spain szavait: „Az amerikai vezetôtestületek válsága: egy izmosabb
nát lesik” címû cikke elemzi az Euromoney 1978. júliusi számában. résztvevô” címû audiofelvételrôl idézem, amelyet az American Management
Association (Amerikai Vezetési Egyesület) egyik osztálya, az AMACOM készí-
6 Az Euromoney-ra vonatkozó idézet a fentebb említett „Idôzónák és a rendezô- tett 1978-ban.
központ” címû cikkbôl származik.
17 Vádemelés az Olin vállalat ellen: lásd az Olin-részvényesek negyedévi és évi
7 A nemzetközi készpénzforgalom menedzsereinek szerepét a Business Week 1978. közgyûlésének 1978. májusi jegyzôkönyvét.
augusztus 21-i számában megjelent „Állam nélküli pénz: a világ gazdaságaira
ható új erô” címû cikk írja le. 18 A thalidomidról lásd a Time 1979. május 7-i számában megjelent „Egy túl
sokáig titkolt botrány” címû cikket.
8 A marketing és a televíziózás területén tapasztalható felgyorsulást az Advertising
Age 1975. október 13-i számában megjelent „Szerkesztôi nézôpont” címû írás 19 A Henry Ford II-tôl származó idézet forrása a Business and Society Review 1978.
tárgyalja. tavaszi számában közölt „A nagyvállalat társadalmi felelôsségvállalása –
reménytelen kérdés?” címû írásból származik.
9 A KGST árrevíziójával kapcsolatban lásd a párizsi Le Figaro 1975. március 4-i
számában közölt „L’inflation se généralise” (Az infláció általánossá válik) címû 20 A Control Data Corporation vállalategyesítési politikáját Bob Tamarkin írja le a
cikket. Forbes magazin 1978. augusztus 7-i számában megjelent „Növekvô ellenállás a
vállalatok beolvasztásával szemben” címû cikkében; lásd továbbá a vállalat
10 A brit közgazdász Graham Hutton az Institute of Economic Affairs (Gazdasági 1978. évi „Tevékenységi jelentés”-ét.
Kapcsolatok Intézete) megbízásából készített egyik tanulmányában azt írja,
hogy, mivel „az infláció felgyorsult, minden kormányzat és minden gazdasági 21 Allen Neuharth szavait David Shaw idézi az Esquire 1979. szeptemberi számá-
tevékenységet folytató vállalat hosszú távú adósságai egyre rövidebb és rövi- ban közölt „A hír-mogul, aki híressé válik” címû írásában.
debb határidôkkel válnak esedékessé... a forgalom sebessége egyre jobban 22 A Rosemary Bruner-idézet a vele készített interjúmból származik.
növekszik; még a három évre szóló szerzôdések határidôvel kapcsolatos pont-
jait is újra kell fogalmazni, beleépítve azokba a gyorsulás várható inflációs rátá- 23 A nagyvállalat többszörös céljairól lásd a Business Week 1979. május 28-i számá-
ját; a bértárgyalások gyorsabbak és rövidebbek lesznek”. Lásd az „Infláció és jogi ban megjelent „Az új nagyvállalati környezetvédôk” címû cikket; valamint
intézmények” címû tanulmányt [129]-ben, p. 120. George C. Sawyer „A társadalmi felelôsség jövôje” címû írását a Business
Tomorrow 1979. júniusi számában.
11 A kanadai eszkimók: „Az eszkimók Kanada egyötödét saját tartományukká
akarják tenni”, The New York Times, 1976. február 28. 24 Az American Accounting Association (Amerikai Könyvviteli Egyesület) jelenté-
sei [16]-ban találhatók, p. 13.
12 Az indiánok követeléseirôl lásd a The Wall Street Journal 1978. szeptember 13-i
számában megjelent „Az indiánok földigénylésének elrendezése Rhode 25 Juanita Kreps javaslatát Marvin Stone a U.S. News & World Report 1978. január
Islanden további húsz vitás kérdés megoldását segíthetné elô” címû cikket; 9-i számában megjelent „Egy bürokratikus ötletbörze” címû cikkében írja le.
továbbá a Business Week 1978. szeptember 11-i számában közölt „Egy joghézag 26 A svájci óriás élelmiszeripari vállalatról és Pierre Arnold megállapításairól
bekeríti az indiánokat” címû írást. bôvebbet mond a Business Week 1978. november 6-i számában megjelent „Ami-
13 A japáni ainu kisebbség tekintetében lásd a tokiói Daily Yomiuri 1973. novem- kor az üzletemberek meggyónják társadalmi bûneiket” címû írás.
ber 15-i számában közölt „Az ainuk kívánsága már könyvben kinyomtatva is 27 Az európai vállalatok társadalmi jelentéseivel kapcsolatban lásd Meinolf
megjelent” címû cikket. A koreaiakról: „Jobboldaliak megtámadtak egy koreai Dierkes és Rob Coppock „Európa megpróbálkozik a nagyvállalatok társadalmi
irodát; hat embert letartóztattak”, Daily Yomiuri, 1975. szeptember 4. jelentéseivel” címû cikkét a Business and Society Review 1978. tavaszi számában.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
28 A Cornelius Brevoord-idézet forrása a [12]-ben található „Hatékony vezetés a si Intézet elektronikus információs rendszere szolgáltatta. További adatokat ille-
jövôben” címû írás. tôen lásd a kaliforniai Palo Altoban bejegyzett Infomedia Corporation 1978
decemberében megjelent Planet News címû kiadványát.
29 William E. Halal megjegyzései a Business Tomorrow 1979. áprilisi számában meg-
jelent „Az olajjal festô mûvészek királyi intézetén túl” címû írásból származnak. 10 A különbözô bérezési formákat és a járulékos juttatási csomagokat a Business
Week 1978. november 13-i számában megjelent „A vállalatok kávéházi stílus-
ban osztják a jutalmakat” címû cikk tárgyalja.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET 11 A német mûvészet irányzatairól lásd Dieter Honischnak az Art News 1978. októ-
1 A rugalmas munkaidôvel óriási mennyiségû irodalom foglalkozik. A felhasznált beri számában közölt „Amit a kölniek megcsodálnak, nem biztos, hogy tetszik
források: „A dolgozók szerint a » rugalmas munkaidô« hozzájárul a rugalmas a münchenieknek” címû cikkét.
életvitelhez”, The New York Times, 1979. október 15.; „Egy tanulmány szerint a 12 A kemény kötésû könyvek tömeges forgalmazásáról lásd Cynthia Saltzman
rugalmas munkaidô bevezetése sikerrel jár”, The New York Times, 1977. novem- „Egy pillanatra, Marshall McLuhan” címû írását a Forbes magazin 1978. október
ber 9.; Stuart Nathan „A rendszer, ami megszünteti a mindennapi taposó- 30-i számában.
malmot” címû cikke a New York 1977. július 18-i számában; „Dolgozz akkor,
amikor kedved van”, Europa magazin, 1972. április; Geoffrey Sheridan „Az idô 13 A kijevi decentralizációról lásd [478], p. 67.
rugalmassá tétele” címû írása a londoni New Society 1972. novemberi számában; 14 A svéd szocialista kormány bukását a The New York Times 1976. szeptember 20-
valamint Kanter [529]. i számában megjelent „44 évi uralom után a svéd szocialisták vesztettek a koalí-
2 Az éjszakai mûszakban eltöltött idô növekedésével kapcsolatban lásd a párizsi Le ció ellen” címû cikk írja le.
Monde 1977. december 14-i számában megjelent „Le Sommeil du Travailleur du 15 A skót nacionalisták politikájával kapcsolatos elemzés [370]-ben található, p. 14.
Nuit” (Az éjszakai dolgozó álma) címû cikket; valamint Packard, [500], 4. fejezet.
16 Az új-zélandi Értékpárt az 1972-ben kiadott „A siker útja Új-Zéland számára”
3 A részmunkaidôben dolgozók számának növekedését Roberta Graham tárgyal- címû kiadványban tette közzé programját.
ja a Nation’s Business 1979. januári számában megjelent „Állandó részfoglal-
kozásban nem lehet elég gyorsan dolgozni” címû írásában; lásd még a The New 17 A szomszédsági tényezôk növekvô erejét követi nyomon a The New York Times
York Times 1977. április 12-i számában közölt „A növekvô részfoglalkoztatás 1979. április 29-i számában közölt „A kis- és nagyvárosok decentralizálódnak,
nagy hatással van a gazdaságra” címû cikket. hogy enyhítsék a csalódottságot” címû cikk; lásd még a washingtoni Institute for
Local Self-Reliance (Helyi Önállósági Intézet) által kiadott Self-Reliance címû
4 A Citibank televíziós reklámja a New York-i Wells Rich Greene reklámügynök- periodika 1976. novemberi számában megjelent „Tervezés a szomszédságban:
ség által rendelkezésemre bocsátott szövegkönyvbôl származik. a jövô megtervezése” címû írást.
5 A szolgáltatóiparban dolgozók számbeli fölényérôl a termelômunkát folytatók- 18 A ROBBED és egyéb lakókörzeti csoportok tekintetében lásd a The New York
kal szemben lásd [63], p. 3. Times 1979. június 18-i számában megjelent „A kisközösségi aktivista csoportok
6 A nappali közmûárakról lásd a The Wall Street Journal 1978. október 5-i számá- új politikai erôt képeznek” címû cikket.
ban megjelent „A környezetvédôk véleménye megoszlik az elektromos áram 19 Az oregoni Mark Hatfield szenátor egyszer kezdeményezte egy olyan törvény-
nappali árának bevezetésérôl” címû cikket. javaslat elfogadását, amely a kisközösségi önkormányzatok újjáélesztését szor-
7 A rugalmas munkaidô támogatásáról Connecticutban lásd Frank T. Morgan galmazta. A javaslat szerint ennek érdekében lehetôvé kellene tenni a helyi
„Eljön még a te (rugalmas) idôd” címû cikkét a Personnel Journal 1977. februá- lakosok számára, hogy jövedelemadójuk 80 százalékát a kisközösségi önkor-
ri számában. mányzat részére adományozzák.
8 A videomagnóknak a televíziózásra tett hatását Steven Brillnek az Esquire 1978. 20 Az Esmark vállalat újjászervezését „Az Esmark ezrével hozza létre a profitköz-
június 20-i számában közölt „Tönkremegy a Betamax?” címû írása elemzi. pontokat” címû cikk írja le a Business Week 1974. augusztus 3-i számában; lásd
még az Esmark vállalat 1978. évi jelentését.
9 A számítógépes konferenciát a saját tapasztalataim alapján írtam le; a forrás-
anyagokat a New Jersey-i Newarkban található New Jersey Mûszaki Fejleszté- 21 Az „ad-hocráciát” illetôen lásd [502], 7. fejezet.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
22 A mátrixszervezetek leírását lásd [13]-ban. 5 A Gartner és Riessman által említett több mint 500 000 önsegítô csoportról lásd
[58], p. 6. Riessman és Gartner rendkívül hasznos és értékes munkát végzett a
23 A regionális bankok meglepô növekedését a Business Week 1978. április 17-i szá-
gazdaság szolgáltatási szektorának elemzése terén. 1974-ben írt könyvük [59]
mában megjelent „Nagymenôk lettek a regionális bankok” címû cikk részletezi.
nélkülözhetetlen.
24 A koncesszióról lásd Linda Snyder „Hogyan fektessünk be helyesen koncessziós
6 Az önkiszolgálás bevezetésérôl a benzinkutaknál lásd a „Takarékoskodjunk a
vállalatokba?” címû cikkét a Fortune 1978. április 24-i számában; lásd még az
benzinkutaknál: tankoljunk egyedül” címû cikket a Washington Star 1975. június
Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának ipari és kereskedelmi igaz-
6-i számában. Lásd továbbá a „Most pedig – a kiszolgálás nélküli benzinkút”
gatósága által kiadott Koncesszió a gazdaságban 1976–1978 címû kiadványt.
címû cikket a Time 1977. augusztus 22-i számában; valamint az „Üzlet szerte a
A koncessziók hollandiai terjedésérôl tett megjegyzés alapjául G. G. Abelntôl,
világon” címû cikket a U.S. News & World Report 1976. február 9-i számában.
a rotterdami Nederlandse Franchise Vereniging (Holland Koncessziós Egyesület)
titkárától kapott levél szolgált. 7 «A fogyasztók végzik a bankpénztárosok dolgát» – lásd „A pénztárosok napi 24
órát dolgoznak és soha egy szavuk sincs” címû írást a The New York Times 1976.
25 A lakosság szétszóródásáról a washingtoni Community Planning Report 1975.
május 14-i számában.
november 17-i számában megjelent „Városok: több ember költözik el, mint
amennyi beköltözik a városokba – erôsíti meg a legutóbbi népszámlálás” címû 8 Az önkiszolgálás felé tartó üzleteket illetôen lásd a „Jövôsokk/Bolti kiszolgálás:
írás adott korai jelentést. A túlterhelt bérlistára gyakorolt nyomás” címû írást a Chain Store Age címû lap
1975. szeptemberi számában. Lásd továbbá a „Marketingfigyelô” címû rovatban
26 A Lester Wunderman-idézet a The Village Voice címû lap 1978. augusztus 14-i
közölteket a Business Week 1974. november 9-i számában.
számából származik.
9 Caroline Bird: lásd [489], p. 109.
27 Az Anthony J. N. Judge-idézetek forrásai a Brüsszelben publikált Transnational
Associations címû periodika 1974-ben megjelent 172. számában közölt „Hálóza- 10 A Whirlpool „okos vonaláról” szóló anyagot Warren Baver, a michigani Benton
tosodás: egy új fogalom iránti igény” címû írás; valamint a Transnational Associa- Harborban székelô Whirlpool Részvénytársaság ügyfélszolgálati osztályának
tions címû periodika 1978-ban megjelent 248. számában közölt „Szervezési lec- vezetôje bocsátotta a rendelkezésemre.
ke az építészettôl – a kételvûségtôl a sértetlen, feszes egységig: I. rész” címû írás. 11 A villamos kéziszerszámok értékesítésérôl lásd John Ingersoll „Szerszámok ott-
honi használatra: a ‘csináld magad’ nemzeti sporttá válik” címû írását, amely a
Companion 1977. szeptemberi számában jelent meg. Lásd még a Hardware
HUSZADIK FEJEZET Retailing 1978. októberi számában közölt „Lélekrajz: piaci tanulmány a ‘csináld
magad’ mozgalomhoz tartozó fogyasztóról” címû írást.
1 Az önsegítô egészségügyi szolgáltatások kialakulásáról lásd Robert C. Yeager
„A doktorkodás nem csak a doktoroknak való” címû cikkét, amely a Medical 12 A Frost & Sullivan kutatóvállalat felméréseinek adatai a cég alábbi kiadványai-
World News 1977. október 3-i számában jelent meg. ból származnak: Lakásfejlesztési és karbantartási termékek piacának felmérése, 1976;
Lakáscentrum és lakásfejlesztési termékek piaca, 1978; és A „csináld magad” mozgalom
2 A vérnyomásmérô készülékekrôl lásd az „Orvosi robot: pénzbedobós automa-
piaca az Európai Gazdasági Közösség országaiban, 1978. Frost & Sullivan, New
ták vérnyomásméréshez” címû cikket a Time 1977. október 10-i számában.
York.
3 Az orvosi eszközök eladásának fellendülésérôl lásd John J. Fried „Forradalom
13 A U.S. News and World Reportból idézett írás címe: „Új nekibuzdulás a ‘csináld
az otthoni egészségügyi ellátásban” címû cikkét a Free Enterprise 1978. augusz-
magad’ mozgalom fellendülésében”. A cikk a lap 1979. április 23-i számában
tusi számában.
jelent meg.
4 Az önsegítô szervezetekrôl Dr. Alan Gartnerrel, a New Human Services Institute
14 A Texas Instruments menedzserének és Cyril Brownnak a szavait az Electronics
társigazgatójával készítettem interjút. Lásd továbbá „A gyászolókat segítô cso-
portok növekvô igényt elégítenek ki” címû írást, amely a Los Angeles Times 1977. címû folyóirat 1978. október 25-i számában megjelent „A felsô vezetés az új
piacokra való behatolás stratégiáját dolgozza ki” címû írásból idézem.
november 13-i számában jelent meg; valamint a Self-Help Reporter számait, ame-
lyek a New York-i Országos Önsegítési Klíringintézet kiadásában jelentek meg. 15 Inyong Ham professzor gondolatait a vele készített interjúmból idézem.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
16 Robert Anderson idézett szavainak forrása a vele készített interjúm. 47 százalékot. Úgy tûnik tehát, hogy – elsôsorban a hosszabb munkanapok
miatt, de egyéb okokból kifolyólag is – az átlagos polgár életmódja piacinten-
17 Az önfogyasztás kialakulásának egy érdekes folyománya a mindennapi életben
zívebb Pszkovban, mint egy hasonló méretû amerikai városban. A szocialista
azon a téren történt változás, amit talán „piacintenzitás”-nak nevezhetnénk.
ideológia ellenére az átlagember mindennapjainak nagyobb részét viszi el a
Egyes társadalmak vajon jobban érdekeltek-e a piaci tevékenységekben más
bevásárlás, különféle dolgok adásvétele és a javaknak, szolgáltatásoknak,
társadalmaknál? Az ennek a mérésére kínálkozó egyik mód annak a vizsgálata,
sôt magának a munkának a csereberéje.
hogy az emberek hogyan töltik az idejüket. A 60-as évek derekán a szocioló-
gusok mintegy tucatnyi országban vizsgálták azt, hogy a városi emberek mire 18 A svédországi munkaévrôl és a hiányzásokról lásd Birger Viklung „Rövidebb
fordítják az idejüket. Az idôbüdzsé-kutatók a mindennapi életet 37 különbözô munkaidô” címû írását az Arbetsmiljö International címû lap 78. számában.
típusú elfoglaltságra osztották – ezek közé tartozott a munka, a televíziónézés,
19 A Bradley GT elôre kiszerelt csomagját a vállalat által szolgáltatott anyagok írják
az evés, az alvás és a barátok meglátogatása.
le: Bradley Automotive Division of Thor Corporation, Edina, Minnesota.
Anélkül, hogy akár csak egy kicsit is tudományoskodónak akartam volna tûn-
ni, ezt a 37 féle elfoglaltságot három fô kategóriára osztottam fel: azokra, ame- 20 Fuchsot Frank Riessman idézi a Social Policy 1976. szeptember–októberi számá-
lyek a leginkább piacintenzívek; azokra, amelyek nem azok; és végül azokra, ban megjelent „Hogyan mûködik az önsegítô mozgalom” címû írásában.
amelyek valahova a kettô közé esnek. 21 Annak leírása, hogy a korábbi társadalmak hogyan próbáltak megbirkózni a
Így például az az idô, amit fizetésért végzett munkával, az élelmiszerboltban munkanélküliséggel [106]-ban található.
való bevásárlással, illetve a munkába való ingázással töltünk, egyértelmûen
piac-intenzívebb, mint az az idô, amit az ablakpárkányt díszítô muskátlik öntö- 22 Megjegyzés a cserekereskedelemrôl és a pénzrôl: az önfogyasztás kialakulása
zésére és a család kutyájával játszott eldobósdira fordítunk, vagy mint az, arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a cserekereskedelem jövôjét is.
amikor a szomszédokkal csevegünk a hátsó kerítés fölött. A cserekereskedelem ma nagy üzletté kezd válni. Nem korlátozódik az embe-
Hasonlóképpen bizonyos tevékenységek, bár nem piaci célokra alakultak ki, rek közötti apró-cseprô tranzakciókra, például egy dívány elcserélésére az
mégis már eléggé elüzletiesedtek ahhoz, hogy a közbülsô kategóriába kerüljenek. autónk megjavításáért, vagy arra, hogy valakinek jogi segítséget nyújtsunk –
(A „csomagban” hirdetett szervezett utak, a síhétvégék, sôt részben talán az „el fogászati kezelés ellenében. (Sok ember kezdi felfedezni, hogy a cserekereske-
innen” vagy „ki a zöldbe” típusú kempingezési programok is annyi cókmók meg- delem segítségével kikerülheti az adót.) A cserekereskedelem fontosabbá válik
vásárlásával, olyan sok fizetô szolgáltatás igénybevételével és oly sok gazdasági a világgazdaságban is, miután egyes országok és nagyvállalatok, amelyek
tranzakcióval járnak, hogy a vásárlás egy módosult formájának felelnek meg.) bizonytalanok a kemény és puha valuták rohamosan változó viszonyait ille-
Ezeknek a nyers kategóriáknak a segítségével megvizsgáltam az idôbüdzsé- tôen, olajat cserélnek sugármeghajtású vadászrepülôgépekre, szenet elektro-
kutatás eredményeit. Azonnal szembetûnô volt, hogy bizonyos életmódok – és mosságra, brazil vasércet kínai olajra. Az efféle cserekereskedelem az árucsere
bizonyos társadalmak – „piacintenzívebbek” másoknál. egy fajtája, és éppen ezért a „B” szektorba tartozik.
Annak a nagy része azonban, amit az önsegítô csoportok végeznek, „pszichés
Az amerikaiak például negyvennégy városban az ébren töltött óráik átlagosan 36 cserekereskedelemnek” nevezhetô: végsô soron élettapasztalatok és tanácsok
százalékát töltik piaci jellegû tevékenységgel. Ébren töltött idejük fennmaradó 64 cseréjérôl van szó. A háziasszony hagyományos szerepe pedig a dolgozó férjtôl
százalékát fôzéssel, mosással, kertészkedéssel, evéssel, fogmosással, tanulással, kapott javak fejében nyújtott szolgáltatásként értelmezhetô. A háziasszony
imádkozással, olvasással, közösségi szervezetekben végzett önkéntes tevékeny- szolgálatai ezek szerint vajon az „A” vagy a „B” szektorba tartoznak? A har-
séggel, tévénézéssel, beszélgetéssel vagy egyszerûen csak pihenéssel töltik. madik hullám közgazdászai elkezdik majd megoldani az efféle kérdéseket
Nyugat-Európa hasonló mintát mutat: az átlag francia ébrenlétének ugyanek- – mivel mindaddig, amíg ezt nem teszik meg, egyre lehetetlenebb lesz majd
kora hányadát tölti piaci jellegû tevékenységgel. A belgák idejének ez a (piaci) megérteni az aktuális jelen gazdaságát, amelyben az emberek élnek, és ami
hányada valamivel nagyobb: 38 százalék. A nyugat-németeké valamivel keve- egészen más lesz, mint a második hullám fokozatosan történelemmé halvá-
sebb: 34 százalék. Érdekes, hogy amint földrajzilag keletre és politikailag balra nyuló gazdasága.
tartunk, a számok emelkedni kezdenek: Kelet-Németországban – ebben a tech- Hasonló kérdéseket kell feltennünk a pénz jövôjére vonatkozóan is. A pénz rész-
nikailag legfejlettebb kommunista országban – az átlagember napjának 39 szá- ben azért lépett a cserekereskedelem helyébe, mert nehéz volt nyomon követni
zalékát tölti piaci jellegû tevékenységgel. Csehszlovákiában a mutató 42 száza- a bonyolult cserefolyamatokat, amelyekben sok különbözô mérôegységet és
lékra, Magyarországon 44 százalékra emelkedik, a Szovjetunióban pedig eléri a egyenértéket használtak. A pénz radikálisan leegyszerûsítette a nyilvántartást.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
A számítógépek egyre növekvô hozzáférhetôsége azonban könnyebbé teszi a 14 A második hullám során az idôvel kapcsolatban kialakult nézetek tekintetében
rendkívül bonyolult kereskedelmi manôverek nyilvántartását is, és ezáltal a lásd Whitrow [520], pp. 100–101; továbbá G. J. Whitrow „Gondolatok az idô-
pénzt mint olyant kevésbé fontossá fokozza le. Ismétlem, ma még éppen csak el- felfogás történetérôl” címû írását [510]-ben, pp. 10–11.
kezdtünk ezekrôl a dolgokról gondolkodni. Az önfogyasztás kialakulása, a csere-
15 Gribbin-t [512]-bôl idézem, pp. xiii és xiv.
kereskedelmi kapcsolatok és az új technológia olyan módon fonódnak össze,
hogy a régi kérdéseket új megvilágításban gondoltatják át velünk. 16 Fekete lyukak: lásd az „Azok az érthetetlen fekete lyukak” címû cikket a Time
1978. szeptember 4-i számában; valamint Dennis Overbye „A tér és az idô va-
rázslatossága” címû írását az Omni 1979. februári számában. Lásd még
HUSZONEGYEDIK FEJEZET Warshofsky [470], pp. 19–20.
1 Az Urban Land Institute (Városi Földhivatal) jelentését az International Herald 17 A tachionokról lásd [304], pp. 265–266.
Tribune 1979. augusztus 4–5-i számában megjelent „Az Egyesült Államok vidé- 18 Taylor mondatát a „Az idô a részecskefizikában” címû cikkébôl idézem, amely
ki részei gyorsabban növekednek, mint a városok” címû írás összegzi. megtalálható [510]-ben, p. 53.
2 A lézerek, rakéták és egyéb technikai újítások tekintetében lásd Victor F. 19 Capra: [300], p. 52.
Weisskopfnak a Science 1979. január 19-i számában megjelent „A fizika mai ha-
tárai” címû cikkét. 20 Az alternatív és többszörös idôkrôl mondottak forrása John Archibald Wheeler
„Az idô határterületei” címû elôadása, melyet az olaszországi Varennában lévô,
3 A Struve-idézet megtalálható Michael A. G. Michaud „Tárgyalás más világok- Enrico Fermirôl elnevezett nemzetközi iskolában tartott 1977 nyarán.
kal” címû írásában a The Futurist 1973. áprilisi számában.
21 A lakosságukat elveszítô városokról lásd a tokiói Daily Yomiuri 1973. július 9-i
4 Jelzések figyelése: Sullivan [468], p. 204. számában megjelent „Csökken a nagyvárosokba irányuló roham” címû cikket;
5 François Jacob megállapításait az Atlas World Press Review 1978. januári számá- a londoni New Society 1973. július 5-i számában közölt „Szétrobbanó városok”
ban közölt „A darwinizmus felülvizsgálata” címû cikkébôl idézem. címû írást; továbbá a Swiss Review of World Affairs 1974. áprilisi számában meg-
jelent „Svájci kaleidoszkóp” címû cikket.
6 A genetikai sodródásról mondottaknak és dr. Motoo Kimura megjegyzésének a
forrása a Scientific American 1979. novemberi számában megjelent „A moleku- 22 Az American Council of Life Insurance (Amerikai Életbiztosítási Tanács) jelen-
láris evolúció semleges elmélete” címû írás. tését lásd a TAP Report 1976 ôszén megjelent 14. számában „Változó lakásigé-
nyek és a lakásépítés” cím alatt.
7 Az eukariótákról és a prokariótákról: „Melyik volt elôbb?” The Economist, 1979.
július 28. 23 A Fortune-ból származó idézet forrása Herbert E. Meyer „Miért költözködnek a
nagyvállalatok?” címû cikke, amely a magazin 1976. májusi számában jelent
8 A Grant Park állatkert emberszabású majmairól: „Hibrid emberszabású majom meg.
született”, Daily Telegraph (London), 1979. július 28. Továbbá: „Egy hibrid em-
berszabású majom alapjaiban rázkódtatja meg a régi evolúciós tanokat”, The 24 Arthur Robinson: „Gyökeres változás a térképkészítésben”, San Francisco
New York Times, 1979. július 29. Chronicle, 1978. augusztus 29.
9 Az evolúció történetére vonatkozó feljegyzéseket illetôen lásd Warshofsky, 25 Arno Peters térképét Alexander Dorozynski írja le „A Peters-féle világtérkép:
[470], pp. 122–125. Továbbá: Jantsch és Waddington [180], Bevezetés. haladás?” címû cikkében, amely a Canadian Geographic 1978. augusztus–szep-
temberi számában jelent meg.
10 A DNS szerkezetének felfedezését Watson [471]-ben írja le.
26 Simon Ramót [311]-bôl idézem, p. vi.
11 Kornberg felfedezésérôl és a genetika fejlôdésének „népszerû összegzésérôl”
lásd [446], pp. 24–26. 27 Barry Lopez cikke az Environmental Action 1973. március 31-i számában jelent
meg.
12 A brit kritikus S. Beynon John „Albert Camus” címû írását lásd [5]-ben, p. 312.
28 A Frederick S. Perls-idézet a [418]-ban található a „Gestalt-terápia és az embe-
13 A Római Klub jelentésére vonatkozóan lásd [165], pp. 23–24. ri képességek” címû írásában, p. 1.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
29 A holisztikus egészségi mozgalmat Constance Holden „A holisztikus egészség- 2 A skót nemzetgyûlésrôl lásd: „A brit szavazók visszautasítják az önigazgatási
felfogás lendületet nyer” címû cikke tárgyalja a Science 1978. június 2-i számá- terveket”, The New York Times, 1979. március 3.
ban.
3 Az autonómiára irányuló követeléseknek mély gyökerei vannak Skóciában:
30 Az idézett világbanki szakértô Charles Weiss Jr., akinek a gondolatait a Science „Az önigazgatás el nem múló kötelezettségei”, The Guardian (Manchester),
1979. március 16-i számában közölt „Mozgósító technológiák a fejlôdô orszá- 1979. július 28.
gok részére” címû írásából idézem.
4 A walesi nacionalizmusról lásd: „Az elutasított walesi nacionalisták elkesere-
31 A Laszló-idézet [308]-ban található. p. 161. detten harcolnak nyelvükért”, The New York Times, 1979. november 6.
32 Eugene P. Odum: „Az ökológia mint új integráló tan kifejlôdése”, Science, 1977. 5 A Belgiumban felmerülô regionális problémákat illetôen lásd: „Belgium: az új
március 25. kormány a tigris hátán lovagol”, To The Point (Sandton, Transvaal, Dél-Afrika),
1978. október 27.
33 A Maruyama-idézet forrása az American Scientist 1963. júniusi számában „A má-
sodik kibernetika: devianciát felerôsítô kölcsönös hatásfolyamatok” címen meg- 6 A szudéta-németekrôl lásd: „Németország palesztinjai”, Newsweek, 1975. június 2.
jelent, sokat emlegetett munkája, pp. 164–179, 250–256.
7 A dél-tiroliakat illetôen lásd Frances Pinter „Konfliktus egy közösségen belül”
A Futurics címû folyóirat 1977. ôszi számában (pp. 59–62) megjelent „Új moz-
címû írását a londoni New Society 1973. március 22-i számában.
galmak régi csapdákban” címû írásában Maruyama a divatos ismeretelméleti
irányzatok kritikai tipológiáját adja meg, olyan jellemzôk alapján hasonlítva 8 A szlovénekrôl, baszkokról, katalánokról és horvátokról mondottakra nézve
össze ôket, mint például a kauzalitás, a logika, a felfogás, az erkölcs és a kozmo- lásd: „Hogyan borítják fel Európa nyugalmát az elégedetlen kisebbségek”, U.S.
lógia. Maruyama a differenciálódásnak a rendszerre gyakorolt hatásait elemzi News & World Report, 1977. január 31.
továbbá a Theory and Society címû folyóiratban (Vol. 5, No. 1, pp. 75–96, 1978.) 9 A Pierre Trudeau-idézet a The New York Times 1976. október 26-i számában
megjelent „Heterogenisztika és morfogenetika” címû tanulmányában is. megjelent „A nyelvekrôl folyó vita egyesek szerint fenyegetést jelent Kanada
34 A Prigogine-ról elmondottak a vele készített interjúimon, magánlevelezésün- egységére nézve” címû cikkbôl származik.
kön, valamint [458]-on alapulnak. 10 Az Alberta autonómiájára irányuló mozgalmat illetôen lásd: „A nyugat-kana-
35 A termeszvárak építését Ilya Prigogine „Rend a fluktuációból: önszervezés és daiak saját pártjuk létrehozását tervezik”, The New York Times, 1974. október 15.;
társadalmi rendszer” címû tanulmányában írja le [180]-ban. valamint „Kanada, ez az óriási megosztott ország felkészül egy létfontosságú
választásra”, The New York Times, 1979. május 16.
36 A Prigogine-idézet a Texasi Egyetem statisztikai, mechanikai és termodinamikai
központja által a texasi Austinban 1978 áprilisában kiadott, „A létezéstôl a vala- 11 A nyugat-ausztráliai elszakadási mozgalomról lásd: „Hogyan veszíthetô el a
mivé válásig” címû mûvébôl származik. Lásd továbbá a Science 1978. szeptember Nyugat?”, The Bulletin (Sydney), 1974. január 26.
1-jei számában megjelent „Idô, szerkezet és fluktuáció” címû írást; Prigogine 12 Amalrik jóslata [472]-bôl származik.
„Rend a káoszból” címû tanulmányát, melyet a Texasi Egyetem austini statisz-
tikai, mechanikai és termodinamikai központja és a Brüsszeli Szabadegyetem 13 Az örmény nacionalistákról lásd: „Örményország: a terror csendes kis meleg-
adott ki; valamint Ilya Prigogine és Isabelle Stengers La Nouvelle Alliance (Az Új ágya a Szovjetunióban”, San Francisco Examiner, 1978. október 9.
Szövetkezés) címû könyvét, amely a párizsi Gallimard kiadónál jelent meg 14 A grúzokról és abházokról mondottak forrása a The New York Times 1978. június
1979-ben. 27-i számában megjelent „A grúzok és az örmények büszkesége konfliktusok-
hoz vezet Moszkvával” címû cikk. Az abház kisebbség követeléseire nézve lásd:
„A kaukázusi viták a szovjet etnikai mozaikot tükrözik”, The New York Times,
HUSZONKETTEDIK FEJEZET 1978. június 25.
1 A korzikai és más szeparatistákról lásd: „Az állam hasadó részecskéi”, Telegraph 15 Az említett kaliforniai bestseller: [275].
Sunday Magazine (London), 1978. június 11.; valamint „Európa szenvedélyes
16 A Kissinger számára készített jelentést Arthur Corwin professzor, a Mexikói
szeparatistái”, Sunday Examiner & Chronicle (San Francisco), 1978. október 8.
Bevándorlás Kutatóintézetének igazgatója állította össze.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
17 A Texas Monthly címû lapból John Bloom „Portillo bosszúja” címû írását idézem, 30 A multinacionális vállalatokra vonatkozó statisztikai adatok az ENSZ Gazdasági
amely a magazin 1979. áprilisi számában jelent meg. és Szociális Tanácsának (U. N. Economic and Social Council – UNESCO)* részé-
re a multinacionális vállalatokkal foglalkozó bizottság titkársága által készített
18 A Puerto Ricói szeparatizmussal nagy terjedelemben foglalkozik a napisajtó;
„Kiegészítô anyag a multinacionális vállalatok meghatározásának kérdéséhez”
lásd például: „A F.A.L.N. szervezet függetlenséget kér Puerto Ricónak”, The New
címû jelentésbôl (1979. március 23.) származnak.
York Times, 1975. november 9.
31 A virginiai egyetem professzorának, Brent Wilsonnak a kutatásai szerint a mul-
19 Az alaszkai szeparatizmusról lásd „Alaszka önmeghatározása”, Reason, 1973.
tik rendkívül gyors elterjedése már elérhette a csúcspontját. (Wilson kimutatta,
szeptember.
hogy az alacsony szintû technológiát igénylô bôrfeldolgozó ipar, a ruházati ipar-
20 A bennszülött amerikaiak független államának megteremtésére irányuló szán- ágak, a textilipar és a gumiipar területén tevékenykedô nagyvállalatok éppen
dékról lásd: „Fekete Szarvas kéri a fiatal amerikaiakat, hogy ismerjék el függet- mostanában számolják fel külföldi leányvállalataikat.) Ez azonban nem igaz a
len népként az indiánokat”, The Colorado Daily (Boulder), 1974. október 18.; legfejlettebb technológiát felhasználó iparágakra. Lásd Sanford Rose „Miért
valamint „Az amerikai indiánok tanácsa arra törekszik, hogy az ENSZ elismer- apad a multinacionális árhullám?” címû írását a Fortune 1977. augusztusi
je”, The New York Times, 1975. január 26. számában.
21 Az államok törvényhozó testületeinek országos konferenciáján elfogadott állás- 32 A multik méretarányairól – azokat az ENSZ-szel összehasonlítva – az Egyesült
foglalást a State Legislatures címû periodika 1976. július–augusztusi számában Államok külkapcsolatokkal foglalkozó szenátusi bizottsága elôtt számoltam be;
megjelent „Amerika regionális gazdasági háborúja” címû tanulmányból idézem. lásd [294], p. 265. Ez a jelentés megjelent továbbá a brüsszeli International
22 A „polgárháború gazdasági megfelelôje” kifejezést a The New York Times 1977. Associations 1975. évi számában „Az USA, az ENSZ és a multinacionális hálóza-
április 27-i számában megjelent „A Carter tervei miatt nyugtalan szén- és olaj- tok” címmel újranyomtatva.
államok » gazdasági háborúra« készülnek az energia terén” címû cikkbôl vettem. 33 A General Motors árbevételeit és Lester Brown gondolatait illetôen lásd [272],
23 Jeffrey Knight: „A kudarcok után – új taktikák a környezeti keresztes háború- pp. 214–216.
ban”, U.S. News & World Report, 1975. június 9. 34 Az Exxon tartályhajóflottájáról: Wilczynski, [297]. p. 40.
24 „Hadd fagyjanak meg a nyavalyások a sötétben”: az idézet Philip H. Abelson ve- 35 A kommunista párt tagjainak nyaralásáról: [297], p. 40.
zércikkébôl származik, ami a Science 1973. november 16-i számában jelent meg.
36 „Szocialista multik”: [297], pp. 134–145.
25 A gyárkémények építésének abbahagyását a Közép-Nyugaton a The Cleveland
37 A nyugati multikról és azoknak a KGST-országokkal való kapcsolatairól mon-
Plain Dealer 1975. október 9-i számában megjelent „A Közép-Nyugat, az USA
dottakat illetôen lásd [297], p. 57.
szíve veszít gazdasági életerejébôl” címû cikk sürgeti.
38 A nem iparosodott nemzetek multinacionális vállalatairól lásd David A. Heenan
26 Az észak-keleti államok kormányzóinak szervezkedését illetôen lásd: „Gyen-
és Warren J. Keegan „A harmadik világ multinacionális vállalatainak felemel-
gébben játszunk nálatok: Nap-öv vagy Hó-öv Washingtonban”, Time, 1978.
kedése” címû írását a Harvard Business Review 1979. január–februári számában.
február 13.
39 „A brit multik megszegik a brit embargókat”: „A BP bevallotta, hogy megszeg-
27 A Pierre Trudeau által 1967-ben mondottakat Shaw-tól idézem [287], p. 51.
te a rendelkezéseket, és ezt palástolta”, Sunday Times (London), 1978. augusztus
28 A Denis de Rougement-idézet a svájci Kreditbank Zürichben kiadott Bulletin- 27.; továbbá: „A vezetô olajvállalatok áthágják a rendelkezéseket”, The Observer
jének 1973. májusi számából származik. (London), 1978. június 25. Rodézia: az olajjal kapcsolatos büntetôintézkedések
29 McGovern szenátor szavait a The New York Times 1977. június 9-i számában alsóházi felülvizsgálata, Hansard, pp. 1184–1186, 1978. december 15.
megjelent „Az információ kora” címû cikkébôl idézem.
* Nem tévesztendô össze az ENSZ Tudományos, Oktatási és Kulturális Szervezetével, melynek neve (United Nations’
Scientific, Educational and Cultural Organization) – szintén UNESCO rövidítéssel – közismert. – A ford.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
40 Az Egyesült Államok rendeleteinek megsértését illetôen az arab bojkottal 1976. október 10-i számában közölt „Irán: paradicsom puskaporos hordóban”
kapcsolatban lásd a „Bojkott jelentés: az arab bojkottot befolyásoló fejlesztési címû cikkét.
programok és irányzatok” címû dokumentumot, amelyet az Amerikai Zsidó
5 A lakosság egytizede által felhasznált iráni áruk százalékos adatairól lásd Darryl
Kongresszus adott ki 1979 februárjában, New Yorkban.
D’Monte-nak az indiai Economic & Political Weekly 1974. január 12-i számában
41 A multinacionális olajvállalatok saját érdekeiket tartják szem elôtt: [168], p. megjelent, majd a londoni Iran Research 1975. januári számában kivonatosan
312 +. újraközölt „A jól megolajozott fegyverek rezsimje” címû cikkét.
42 Lester Brown szavait [272]-bôl idézem, p. 222. 6 Az iráni vidéki jövedelmekrôl lásd az Iránnal foglalkozó tematikus összeállítás
„Irán: a már nem ordító oroszlán” címû bevezetôjét az Euromoney 1978. júniu-
43 A multikkal kapcsolatos információk forrása [390].
si számában.
44 Hugh Stephenson: [289], p. 3.
7 Bár a washingtoni stratégákat és a nemzetközi bankárokat meglepte, a sah
45 A nemzetközi szervezetekre vonatkozó számadatok forrása [294], p. 270. Lásd bukása nem volt váratlan azok számára, akik figyelemmel kísérték az Iránból
még [298]. érkezô „nem hivatalos” információk áramlását. Már 1975 januárjában, négy
46 A transznacionális és nem állami szervezetekkel kapcsolatos információkat az teljes évvel a sah hatalmának megdöntése elôtt az Iran Research címû, szabadon
A. J. N. Judge-dzsal, a brüsszeli székhelyû Nemzetközi Egyesületek Uniójának terjesztett baloldali publikáció 8-as számú közleménye jelentette, hogy a sah
munkatársával készített interjúból merítettem. megdöntését célzó mozgalom „a forradalmi küzdelem magasabb szintjére
lépett”. A jelentés részletes információkat közölt az ellenzék fegyveres akcióiról,
47 A Közös Piac adóügyi megbízottjának tevékenységével kapcsolatban lásd: az Irana nevû csempegyár bombázásáról, „a Jahan Chit gyárak hírhedt tulajdo-
„EGK-bolha Oroszország fülében”, The Economist (London), 1979. január 13. nosának” meggyilkolásáról, valamint politikai foglyok ôreik segítségével történt
48 A Brüsszelben elhatározott mezôgazdasági és ipari-politikai stratégiáról lásd: szökésérôl. Továbbá nyomtatásban közölte a légierô egyik hadnagyának „kato-
„Európában növekszik a földmûvesek összetartása”, The New York Times, 1974. nai fivéreihez” intézett felhívását, hogy „vessék le szégyenteljes egyenruháikat
október 6. és vegyék kézbe gerillafegyvereiket”. Mindezeken túl közölte és magasztalta a
számûzött Khomeini ayatollah legutóbbi felhívását, ami a rezsim elleni mozga-
49 Az EGK költségvetésének kierôszakolt növekedésérôl lásd: „Télies lehûlés
lom erôsítését sürgette.
Brüsszelben”, The Economist, 1979. január 20.
8 A The New York Times-ból idézett cikk a lap 1979. február 4-i számában jelent
50 A Trilaterális Bizottságról lásd: „Az olajkészletek az 1990-es évek elejéig kielé-
meg „A harmadik világ iparosodik, kihívást intézve a Nyugathoz...” címmel.
gíthetik a szükségleteket’”, Financial Times (London), 1978. június 16.
9 A francia acélipari munkásokról lásd Agis Salpukas „Az acél görcsös vissza-
vonulása Európában” címû cikkét a The New York Times International Economic
HUSZONHARMADIK FEJEZET Survey 1979. február 4-i számában.
1 A szegénységre, az egészségügyi helyzetre, az élelmezésre és az analfabétiz- 10 „A sarló és a kombájn között”: A hasonlat Simon Watt „Másodosztályú kapita-
musra vonatkozó számadatok a Robert S. McNamara által 1973. szeptember lizmus” címû írásából származik, amely az Undercurrents (Reading, Berkshire)
24-én és 1977. szeptember 26-án a Világbank Igazgatótanácsához benyújtott 1976. október–novemberi számában jelent meg.
memorandumokból származnak. 11 A közbülsô technológiák fejlesztési csoportjáról mondottak és a megfelelô tech-
2 Az iráni iparosításról lásd: „Irán versenyben a gazdagságért”, Newsweek, 1975. nológiára vonatkozó példák a Brit Nemzetközösség titkárságának élelmiszer-
március 24. termelési és vidékfejlesztési osztálya által Londonban közölt „A megfelelô tech-
nológia a Nemzetközösségben: az intézmények jegyzéke” címû kiadványból
3 Az iráni fejlesztési programokhoz és a vállalatok részére nyújtott kölcsönök és származnak.
kamatlábak tekintetében lásd Nigel Bance „Irán adósságai: a nagy csôvezeték-
rendszerre felvett kölcsönt sok további kölcsön fogja követni” címû írását az 12 Indiának az elsô hullám módszereihez való visszatérése: „India visszatér a kézi
Euromoney 1978. júniusi számában. szövôszék használatához”, Financial Times (London), 1978. június 20.
4 A német menedzserek fizetésérôl lásd Marion Dönhoffnak a hamburgi Die Zeit 13 Suharto szavait Mohammad Sadli, az indonéziai bányászati miniszter idézi a

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
The New York Times 1974. június 25-i számában megjelent „Esettanulmány az il- 25 A Ward Morehouse-idézetek forrása Stephanie Yanchinski „Mikroelektronikai
lúzióvesztésrôl: az amerikai segélyszervezetek erôfeszítései Indiában” címû cik- chipek a harmadik világ élelmezéséhez” címû írása, amely a londoni New
kében. Scientist 1979. augusztus 9-i számában jelent meg.
14 A Samir Amin-idézet forrása [66], pp. 592–593. 26 Roger Melen: San Francisco Chronicle, 1979. január 31.
15 Az 1855-ben megrendezett cséplési vetélkedôrôl lásd [101], pp. 303–304. 27 A John Magee-idézet George Kroloff és Scott Cohen „Új információs világrend”
címû jelentésébôl származik, amelyet a szenátus külügyi bizottsága megbízásá-
16 Reddynek az energiára vonatkozó gondolatait az UNICEF-nek a vidéki családok
ból készítettek 1977 novemberében.
számára alkalmas egyszerû technológiákról 1976 júniusában Nairobiban tartott
szemináriumára készített „Egyszerû energiatermelési technikák a vidéki csalá- 28 Suharto kardja: „A kommunikáció fellendülése Ázsiában: a mûholdas techno-
dok számára” címû háttértanulmányából idézem. lógia ígérete”, Asiaweek (Hong Kong), 1978. november 24.
17 A biogázprogramok tekintetében lásd Edgar J. DaSilva, Reuben Olembo és 29 Jagdish Kapur megállapításait az Indiai Nemzetközi Központban, Új-Delhiben
Anton Burgers „Integrált mikrobatechológia a fejlôdô országok számára: ugró- 1974. január 17-én „India-2000: a túlélés keretei” címen tartott elôadásából
deszka a gazdasági haladáshoz” címû írását az Impact 1978. április–júniusi idézem.
számában; továbbá E. S. Lipinsky „Üzemanyagok biomasszából: integrált táp-
30 Myrdal nézetei a munkanélküliségrôl [94]-ben találhatók, p. 961.
és alapanyag-rendszerek”; valamint Norman L. Brown és James W. Howe „Nap-
energia a falvak fejlesztéséhez” címû tanulmányait, amelyek a Science 1978. feb- 31 Idekívánkozik egy megjegyzés arról, hogy azt, amit én „önfogyasztásnak” neve-
ruár 10-i számában jelentek meg. zek, meg kell különböztetnünk attól, amit egyes, a fejlôdéssel foglalkozó köz-
gazdászok „informális szektornak” neveznek. Arról az informális gazdaságról,
18 A technika helyzete Indiában: „India fejleszti a napenergia felhasználását a
ami a világ sok szegény országában alakult ki, élénk vita bontakozott ki. Ebben
vidéki területek elektromos energiaellátásához”, The New York Times, 1979.
az informális gazdaságban elkeseredett milliók küszködnek azért, hogy meg-
május 11.
élhetésüket apró szolgáltatások útján – házalással, utcai stricheléssel, bútor-
19 Haim Aviv javaslatát a New York-i Post 1979. április 14-i számában megjelent készítéssel, sofôri szolgálatokkal, cipôpucolással, építkezéseken végzett alkalmi
„Közös izraeli-egyiptomi élelmiszer-üzemanyag program körvonalai” címû cikk munkákkal és egyéb hasonló apró munkákkal – ki tudják harcolni. Egyes köz-
írja le. gazdászok pozitívan vélekednek errôl a szektorról, mivel megnyit egy olyan
csatornát, amelyen keresztül az emberek beléphetnek a formális gazdaságba.
20 A tucsoni Környezetkutatási Laboratórium kísérleteirôl a „Porított martini és
Más közgazdászok fenntartják azt a véleményüket, hogy az informális gazdaság
más meglepetések a jövôben” címû írás számol be a The New York Times 1979.
csupán örökös nyomorúságba börtönzi be az embereket.
január 10-i számában.
Bármelyik nézet bizonyul is helyesnek, ez az informális szektor megfelelôen
21 A vermonti harcsatenyésztési kísérletrôl és a New Alchemy Institute-ról (Az al- jellemezhetô „aprócikktermelésként” abban az értelemben, hogy része a piac-
kímia új intézete) lásd Alan Anderson Jr. „A jövô farmjai” címû írását az Omni gazdaságnak. Éppen ebbôl az okból kifolyólag alapvetôen különbözik attól,
1979. júniusi számában. amit én „önfogyasztási szektornak” neveztem, ami a saját felhasználásra való
22 A világ élelmiszer-ellátásáról a Dél-Kaliforniai Egyetem Jövôkutatási Központ- termelésen alapul. Az informális szektor abba illik bele, ami az én terminoló-
ja által készített húszéves elôrejelzés Selwyn Enzer, Richard Drobnick és Steven giám szerint nem más, mint a „B” szektor, vagyis a cserére való termelés,
Alter „Sem lakoma, sem éhínség: elôzetes beszámoló a második húszéves elô- és nem az „A” szektor, ahol a saját használatra való termelés folyik, amit én
rejelzésrôl” címû jelentésében olvasható. önfogyasztásnak nevezek.
23 A John McHale és Magda Cordell McHale által mondottak forrása [91], pp. 32 A Világbank munkatársának, Streetennek a véleményét „Fejlesztési elgondolá-
188–190. sok történelmi perspektívában: új érdeklôdés a fejlesztés iránt” címû tanulmá-
nyából (é.n.) idézem.
24 M. S. Iyengar szavait a Rómában 1973-ban rendezett jövôkutatási konferencián
„Poszt-indusztriális társadalom a fejlôdô országokban” címmel tartott elôadásá- 33 Yona Friedman szavait az UNESCO egyik értekezletén (1977. november
ból idézem. 14–18.) „Lakásteremtés költségek nélkül” címmel tartott elôadásából idézem.

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
34 A Világbank egyes programjai hangsúlyt fektetnek az önsegítést vagy az izzad- 11 A szektákról lásd [404], pp. 12, 16 és 35.
ság-egyenértéket alkalmazó megközelítésre. Lásd például Edward Jaycox
12 Az Egyesítés Egyházáról lásd: „Horgászni mentem”, Newsweek, 1978. szeptem-
„A Bank és a városi nyomor” címû írását a Finance & Development 1978. szeptem-
ber 11.
beri számában. Jaycox a Világbank Városfejlesztési Osztályának igazgatójaként
rámutat az izzadság-egyenértékkel operáló megközelítés egy másik következmé- 13 Az Isteni Világosság Központjának perével kapcsolatban lásd: „Kakukk-szekta”,
nyére: „Mivel a kedvezményezettektôl gyakran elvárják, hogy megfizessék a költ- Time, 1979. május 7.
ségeket [az általuk végzett munka formájában], gyakran nem csupán kívánatossá, 14 Az Egyesítési Egyház tisztségviselôjének idézete Berkeley Rice „Tiszteld
hanem alapvetô fontosságúvá válik, hogy részt vegyenek a döntések meghozata- Holdapádat” címû írásából származik, amely a Psychology Today 1976. januári
lában, valamint a programok tervezési és megvalósítási fázisában is.” Az ön- számában jelent meg.
fogyasztás valóban magasabb szintû önrendelkezést tételez fel, mint a termelés.
15 Dr. Sukhdeo következtetései Jon Nordheimernek a The New York Times 1978.
35 Leach okfejtése az edinburgh-i Nevis Intézet számára 1977-ben készített, Írni- december 1-i számában közölt „A guyanai túlélôket vizsgáló jersey-i pszichiá-
olvasni tudás címû vitaanyagában olvasható. ter félti az Egyesült Államok társadalmát más kultuszok befolyásaitól” címû
36 Marshall McLuhan az orális kultúrát [46]-ban tárgyalja, p. 50. cikkében találhatók.
37 A Samir Amin-idézet forrása [66], p. 595. 16 A Sherwin Harris-idézet Jon Nordheimer „Eszembe sem jutott, hogy ôrült
lehet” címû cikkébôl származik, amely a The New York Times 1978. november 27-
i számában jelent meg.
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
(Ehhez a fejezethez nem tartozik jegyzet.) HUSZONHATODIK FEJEZET
1 Reszler tanulmánya: „L’homme nouveau’: espérance et histoire” (Az új ember:
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET remény és történelem), Cadmos (Genf), 1978. tél.
1 A mentális egészségügyi kérdésekkel foglalkozó elnöki bizottság és az Országos 2 Frommot [406]-ból idézem, p. 304; valamint [407]-bôl, p. 77.
Ideggyógyászati Intézet tevékenységérôl lásd [409], p. 6. 3 A Conover-idézet a vele készített interjúmból származik.
2 „Az ôrültség, a zsenialitás és a szentség”: „A piac”, PENewsletter, 1974. október. 4 A rugalmasan meghatározott járulékos juttatásokat a Business Week 1978.
3 Az említett nyolcezer gyógymódról lásd bôvebben: [404], p. 11. november 13-i számában megjelent „A vállalatok kávéházi stílusban osztják a
jutalmakat” címû cikk írja le.
4 Az idézett kritikai felmérésrôl [404] számol be, p. 56.
5 Az alkalmazottaknak a költözködéstôl való idegenkedésérôl lásd a Time 1978.
5 A fegyverekkel és biztonsági berendezésekkel foglalkozó kaliforniai magazinról június 12-i számában közölt „Gyökeret ver a mobil társadalom” címû cikket.
lásd Karol Greene és Schuyler Ingle „Bízunk a fegyverekben” címû írását a New
West 1979. április 23-i számában. 6 A mátrix leírása [13]-ban található, p. 104.
6 Az idézett népszerû regény: [21], p. 377. 7 Az Enzensbergertôl származó idézet forrása [42], p. 97.
7 Norman Macrae javaslatát a The Economist 1976. december 25-i számában meg-
jelent „A közelgô vállalkozói forradalom” címû kitûnô cikkébôl idézem. HUSZONHETEDIK FEJEZET
8 A régi házasságközvetítô intézményekrôl a Jewish Chronicle 1978. június 16-i
1 Carter elnök szavait az energiakérdéssel kapcsolatban az országhoz intézett
számában olvashatunk.
beszédébôl idézem, amelynek szövege megjelent a The New York Times 1979.
9 Az ingázás kérdéseivel kapcsolatban lásd [502], 5. fejezet. július 16-i számában.
10 Rollo May megjegyzése [414]-bôl származik, p. 34. 2 A General Motors katalizátorokkal kapcsolatos tapasztalatait Robert I. Wein-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
garten a Financial World 1975. március 26-i számában megjelent „Miért nem 14 Az új-zélandi politikáról lásd Christopher Beck „Az új-zélandi választások Ali-
hívjuk vissza a kongresszust a hibás alkatrészek miatt?” címû írásában taglalja. ce korát idézik fel” címû cikkét, amely a The Asian címû folyóirat 1972. novem-
ber 22-i számában jelent meg.
3 Negyvenötezer oldalnyi új rendelkezés egy év alatt: Szabályozási elégtelenség III
(Washington, D.C.: Ipari Termelôk Országos Egyesülete, 1978. április), p. A-2. 15 Az Amerikai Vállalkozási Intézet jelentésére „TRB” hivatkozik a „Ki a fônök
Washingtonban? Nincs is ott fônök” címû cikkében, a philadelphiai Inquirer
4 Az acéliparról lásd a Bethlehem Steel vállalat hirdetését, amely a Time 1978.
1979. március 3-i számában.
június 26-i számában jelent meg.
16 A magánhadseregekrôl írottak forrásai az „Égzengés jobbról” címû írás a
5 Az Eli Lilly cégrôl és a kormányzat által megkövetelt formanyomtatványokról
Newsweek 1974. augusztus 26-i számában, valamint John Murchie „Fantom-
lásd Robert Bendiner „A nap, amikor a papír megszûnt” címû cikkét, amely a
ôrnagy káoszellenes hadsereget toboroz” címû cikke a londoni Daily Mirror
The New York Times 1977. március 16-i számában jelent meg.
1974. augusztus 23-i számában.
6 Az Exxon társaságnak a Szövetségi Energiaügynökség számára készített jelen-
17 A Vörös Brigádokról lásd Curtis Bill Pepper „Megszállottak” címû írását a New
tésérôl mondottak forrása Michael C. Jensen és William H. Meckling „Fennma-
York Times Magazine 1979. február 18-i számában.
radhatnak a nagyvállalatok?” címû tanulmánya, amelyet a Rochesteri Egyetem
posztgraduális szervezési és vezetési kara adott ki a New York államban fekvô 18 A terrorizmus elleni törvényekrôl Nyugat-Németországban lásd Keesing kortárs
Rochesterben 1976 májusában, p. 2. archívumát (London: Longman Group, 1979.), pp. 29497–8; David Zane
7 A politikai bénultságról: a francia szavazók a politikai élet „befagyasztásáról” Mairowitz „Olló a fejben” címû írását a Harper’s 1978. májusi számában; az
vagy a „politika blokádjáról” beszélnek. Egy korábbi francia miniszterelnök, indianapolisi Star címû lap 1978. április 14-i számában megjelent „Németország
Michel Debré úgy látja, hogy „a rendszer válságban van”. Lásd Flora Lewis szigorú anti-terrorista törvényeket fogad el” címû cikket; valamint James
„Az élet nem rossz, de a franciák katasztrófát jósolnak” címû riportját a The New Fenton „Nyugat-Németország magánszorgalomból ôrködik a politikai erkölcsök
York Times 1979. november 17-i számában. felett” címû cikkét a manchesteri The Guardian 1978. június 19-i számában.
8 A japán miniszterelnök, Takeo Miki szavait Richard Halloran idézi „A demok- 19 Aldo Moro meggyilkolásáról lásd a „Római merénylet” címû cikket a Time 1979.
rácia törékenysége felkelti a japánok aggodalmát” címû, a The New York Times május 14-i számában.
1975. november 9-i számában megjelent cikkében. 20 Szaúd-Arábia labilitását illetôen lásd „A szaudi stabilitást veszélyeztetô külsô fe-
9 Az 1976. évi választási statisztikák forrása a Választási Kutatóközpont „Ameri- nyegetések” címû írást a Business Week 1979. február 12-i számában.
ka szavaz 12” címû közleménye (Washington, D. C.: Congressional Quarterly, 21 Jemeni sejk jövendölésérôl Julian Snyder ír az „Engedd el magad és élvezd az
1977.), és az USA kereskedelmi minisztériumának népszámlálási hivatala. utazást” címû cikkében, amely az International Moneyline 1979. február 12-i szá-
10 A független szavazókra vonatkozóan lásd Frederick G. Dutton „Amikor a pár- mában jelent meg.
tok hanyatlanak” címû cikkét, amely a The New York Times 1972. május 8-i 22 A „Gyôzelem” címû regény megjelenésérôl lásd Michael Simmons tudósítását,
számában jelent meg. amely „Sztálin irodalmi gyôzelme Oroszországban” címmel jelent meg a man-
11 A brit Munkáspárt népszerûségének csökkenésérôl Stephen Haseler ír a londo- chesteri The Guardian 1979. augusztus 4-i számában.
ni Daily Mail 1979. augusztus 9-i számában megjelent „Hogyan vesztette el a 23 A jobboldal feltámadása Franciaországban: lásd a Jonathan Kandell által írt
Munkáspárt a légióit” címû cikkében. „Jobboldali intellektuális csoportok felemelkedése Franciaországban” címû cik-
12 A Japánra vonatkozó idézet a Tokióban megjelenô The Daily Yomiuri címû lap ket, amely a The New York Times 1979. július 8-i számában jelent meg; és a Time
1972. december 28-i számából származik. 1979. augusztus 6-i számában közölt „Az új jobboldal felemeli a hangját” címû
írást. Lásd továbbá William Pfaff tárcáját az International Herald Tribune 1979.
13 A Viktor Nyekipelov-idézet a The New York Times 1979. augusztus 14-i számá- augusztus 3-i számában.
ban megjelent „Itt is Sztálin, ott is Sztálin, mindenütt Sztálin, Sztálin” címû
cikkébôl származik. 24 A Ku-Klux-Klan újjáéledésérôl lásd Wayne King „A Klán egyik erôszakos cso-
portja új tagokat nyer meg magának” címû, a The New York Times 1979. március
15-i számában közölt írását; továbbá a „Rajtaütés miatti bosszú áll a Klán-elle-

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
nes tüntetésen elkövetett négy gyilkosság hátterében” címû cikket a The New Carter „Az Egyesült Államok Országos Mûvészeti Alapja felnôtté válik” címû
York Times 1979. november 5-i számában; és „A Klán elleni tüntetésen elköve- írását az Art News címû folyóirat 1979. szeptemberi számában.
tett gyilkosságok ügyében a vádhatóság 12 gyanúsítottat egyaránt bûnösnek
40 A Pentagonban folyó döntéshozatalról lásd Armbrister, [379], pp. 191-2. A Pen-
tart” címû írást, amely a The New York Times 1979. november 7-i számában jelent
tagon tisztviselôje által mérlegelendô katonai mûveletek számát az
meg. Armbristerrel készített interjúm alapján jelöltem meg 76-ban.
25 A totalitárius eredménytelenségrôl lásd Robin Knight „Mit akar Oroszország?” 41 A többmilliárd dolláros hanyagságról lásd „A nyoma veszett 30 milliárd dollár
címû írását a U.S. News & World Report 1979. november 7-i számában. esete” címû cikket a Business Week 1978. szeptember 11-i számában.
26 A Fletcher-idézet forrása a vele készített interjúm. 42 Stuart Eizenstatot „A kongresszusi megragadja a hatalmat” címû cikk idézi a
27 Jill Tweedie: „Miért tökéletesen jelentéktelen Jimmy hatalma?”, The Guardian Business Week 1978. szeptember 11-i számában.
(Manchester), 1979. augusztus 2. 43 A kongresszusról lásd a Kongresszusi Klíringintézet a Jövôrôl és a Kongresszu-
28 Az árak emelkedésérôl Csehszlovákiában és Magyarországon: „Az infláció léte- si Intézet a Jövôért által készített beszámolót, Washington, D.C., 1979. július.
zik”, The Economist, 1979. július 28. 44 A szovjet döntéshozatal bénultságáról lásd a „Világrajz” címû cikket a U. S. News
29 Az Advertising Age-bôl idézett írás Stanley Cohennek „Az elnök gazdasági pál- & World Report 1975. november 24-i számában.
fordulása a költekezést szorgalmazza” címû cikke, amely a lap 1975. január 20-i 45 Az idézett brit parlamenti képviselô Gerald T. Fowler, akinek a szavait Trevor
számában jelent meg. Fishlock idézi „A hatáskörök leosztása az önkormányzatokhoz könnyíteni fog a
30 Az olajszakértôkrôl lásd Helmut Bechtaldt „Az olajmilliók diktátuma” címû írá- Whitehall terhelésén – mondja a miniszter” címû írásában, amely a londoni The
sát, amely az Aussenpolitik 1974. harmadik negyedévi számában jelent meg. Times 1976. január 16-i számában jelent meg.
31 A gazdasági változás gyorsaságával kapcsolatos idézet forrása a Fortune magazin 46 Sir Richard Marsh véleményét a brit parlamentrôl „A Westminster miért nem
1975. januári számában megjelent „Üzleti razzia”. tud üzleti döntéseket hozni?” címû cikkébôl idézem, amely az Industrial
Management (Wembley, Middlesex) címû folyóirat 1979. júliusi számában jelent
32 Margaret Thatcher elfelhôsödött kristálygömbjérôl John Cunningham „A nôk,
meg.
akik vigyáznak ránk” címmel ír a manchesteri Guardian 1979. július 31-i számá-
ban. 47 Olaszország politikai válságáról lásd a londoni Financial Times 1979. augusztus
3-i számában közölt „Olaszország kormányt keres” címû írást; továbbá Henry
33 Richard Reevest a „Teddy következô eljövetele” címû írásából idézem, amely az
Tanner „Olaszország koalíciója jóváhagyást kap a parlamentben” címû cikkét a
Esquire címû lap 1978. május 9-i számában jelent meg.
The New York Times 1979. augusztus 12-i számában.
34 Robert Skidelsky gondolatait a „Keynes és a befejezetlen üzlet” címû cikk idézi
a The New York Times 1974. december 19-i számában.
35 A meleg nácikról lásd az „Elmosódottan” címû tárcát a Focus/Midwest-ben, Vol. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
10, No. 66. 1 Az Alkotmányozó Nemzetgyûlést illetôen lásd Flexner [387], p.117.
36 A Munkáspárt politikai törekvéseirôl lásd A. H. Raskin „Mr. Munkáspárt, 2 A Jefferson-idézet forrása [392], pp. 32, 67.
‘az ideológia szemfényvesztés’” címû recenzióját a The New York Times 1972. ok-
tóber 23-i számában, melyet Joseph C. Goulden George Meany életrajzáról írt. 3 A Burnhamtôl származó megjegyzést a The New York Times 1976. február 1-i
számában megjelent „A kiábrándult választópolgárok tömegesen otthon ma-
37 Mineta képviselô szavait „A kongresszus megragadja a hatalmat” címû cikk idé- radhatnak” címû cikkébôl idézem.
zi a Business Week 1978. szeptember 11-i számában.
4 „A csendes többség”: [391], p. 410.
38 William Shawcross gondolatait a „Dr. Kissinger hadra kel” címû cikkébôl
idézem, amely a Harper’s magazin 1979. májusi számában jelent meg. 5 A Dél-Afrikáról mondottakat illetôen lásd a Starcke könyvében [378] közölt
interjút Roelof Frederik „Pik” Bothával, p. 68. Dél-Afrika jellemzésére – noha
39 A döntési túlterhelés még a mûvészeti bürokráciában is létezik: lásd Malcolm N. az országnak fejlett technikai bázisa van – a „még ma is iparosodó” kifejezést

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
alkalmaztam, mert lakosságának fontos szeletei még mindig az ipari rendszeren

kívül élnek. Csakúgy, mint Brazília, Mexikó, India és sok más ország esetében, Bibliográfia
az egészen fejlett ipar szigetét itt is az iparosodás elôtti állapotok tengere veszi
körül.
6 A Becker-idézet forrása [378], p. 68.
7 A kongresszus kiszolgáló személyzetének növekedésérôl lásd Marvin Stone
„Proxmire jól elhelyezett szúrása” címû cikkét, amely a U.S. News & World Report
1979. szeptember 10-i számában jelent meg.
8 A közvetlen demokrácia nyomai a francia forradalmi alkotmányban: [347],
p. 18.
9 A párizsi kommün Marx által történt felidézésérôl mondottak forrása [347],
p. 61. Mivel a könyvben idézett újságcikkek, természettudományi és társadalomtudományi
10 A Federalist-ben a közvetlen demokráciával szemben megfogalmazott ellenveté- folyóiratokban közölt tanulmányok, szakjelentések és dokumentumok pontos bib-
sekre nézve lásd Clark McCauley, Omar Rood és Tom Johnson „A következô liográfiai adatait a Jegyzetekben adom meg, az alábbi felsorolás csak a könyvekre, va-
demokrácia” címû írását, amely a World Future Society Bulletin-jének 1977. lamint néhány monográfiára és konferenciakiadványra korlátozódik. A tételeket te-
november–decemberi számában jelent meg. matikus címszavak köré csoportosítottam.
11 René Lévesque hatalomátvételét illetôen lásd Hervert E. Meyernek „Az üzleti
élet szorongásai Québecben” címû cikkét a Fortune magazin 1977. októberi szá-
mában. MÛVÉSZETEK
12 Az atomenergiáról Kaliforniában tartott népszavazásról mondottak forrása a
Wall Street Journal 1976. március 1-jei számában közölt „Atom-reakció: Kalifor- [1] Boucher, François. 20,000 Years of Fashion.
niában a szavazók mérlegelik a nukleáris energia elônyeit és hátrányait” címû (New York: Harry N. Abrams, 1968.)
írás.
[2] Harling, Robert, ed. The Modern Interior. (New York: St. Martin’s Press, 1964.)
13 A vallonok tiltakozásairól az ipar flandriai koncentrációja ellen a „Vallónia” cí-
mû cikk számol be a londoni Financial Times Survey 1976. május 12-i számában. [3] Hauser, Arnold. The Social History of Art (4 vols.), trans. Stanley Godman.
(New York: Alfred A. Knopf, Vintage Books, 1951.)
14 A nyugati államok mint energiagyarmatok: „Kudarcok után – új taktikák a kör-
nyezetvédelmi keresztes hadjáratban”, U.S. News & World Report, 1975. június 9. [4] Klingender, Francis D. Art and the Industrial Revolution, ed. Arthur Elton.
(London: Paladin, 1972.)
15 A földrajzi elhelyezkedés elbillenésérôl mondottak forrása a „Kirepülô vállala-
tok: változások az üzleti tevékenységben” címû cikk, amely a Business Week [5] Kostelanetz, Richard, ed. On Contemporary Literature. (New York: Avon, 1974.)
1978. február 6-i számában jelent meg. [6] Mueller, John H. The American Symphony Orchestra.
16 A döntési terhelés fogalma ahhoz a borús sejtéshez vezet, hogy bármely adott (Bloomington: Indiana University Press, 1951.)
helyzetben – tekintet nélkül a politikai küzdelemre – a döntési terhelést min- [7] Sachs, Curt. The History of Musical Instruments.
dig a lehetô legkevesebb ember fogja viselni, akik még éppen képesek annak (New York: W. W. Norton, 1940.)
kezelésére, vagyis viszonylag kis számú ember mindig monopolizálni fogja a
[8] Thomson, George. Marxism and Poetry.
döntési pozícióból fakadó hatalmat, mindaddig, amíg el nem borítja ôket a dön-
(New York: International Publishers, 1946.)
téshozatal berobbanása, és egyszerûen nem lesznek többé képesek maguk visel-
ni a terhelést.
[ 530 ] A harmadik hullám Bibliográfia [ 531 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
ÜZLET/VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSELMÉLET [26] Newman, Peter C. The Canadian Establishment, Vol. I.

(Toronto: McClelland and Stewart-Bantam, Seal Books, 1977.)
[9] Adams, T. F. M., and N. Kobayashi. The World of Japanese Business. [27] Pattee, Howard H., ed. Hierarchy Theory: The Challenge of Complex Systems.
(Tokyo: Kodansha International, 1969.) (New York: George Braziller, 1973.)
[10] Anthony, William P. Participative Management. [28] Roy, Robert H. The Cultures of Management.
(Reading, Mass.: Addison-Wesley, 1978.) (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1977.)
[11] Beer, Stafford. Brain of the Firm: The Managerial Cybernetics of Organization. [29] Scull, Penrose, and Prescott C. Fuller. From Peddlers to Merchant Princes.
(London: Allen Lane, The Penguin Press, 1972.) (Chicago: Follett, 1967.)
[12] Benton, Lewis, ed. Management for the Future. (New York: McGraw-Hill, 1978.) [30] Sloan, Alfred P., Jr. My Years With General Motors.
[13] Davis, Stanley M., and Paul R. Lawrence. Matrix. (New York: MacFadden-Bartell, 1965.)
(Reading, Mass.: Addison-Wesley, 1977.) [31] Stein, Barry A. Size, Efficiency, and Community Enterprise.
[14] Dewing, Arthur S. Financial Policy of Corporations, Vols. I and II, 5th edition. (Cambridge, Mass.: Center for Community Economic Development, 1974.)
(New York: Ronald Press, 1953.) [32] Tannenbaum, Arnold S., et al. Hierarchy in Organizations.
[15] Drucker, Peter F. The Concept of the Corporation. (New York: New American (San Francisco: Jossey-Bass Publishers, 1974.)
Library, Mentor, 1964.) [33] Tarnowieski, Dale. The Changing Success Ethic: An AMA Survey Report.
[16] Gambling, Trevor. Societal Accounting. (London: George Allen & Unwin, 1974.) (New York: Amacom, 1973.)
[17] Gross, Bertram M. The Managing of organizations: The Administrative Struggle, [34] Toffler, Alvin. Social Dynamics and the Bell System.
Vols. I and II. (New York: Free Press Macmillan, 1964.) Report to the American Telephone & Telegraph Co.
[18] Gvishiani, D. Organisation and Management: A Sociological Analysis of Western [35] Van der Haas, Hans. La Mutation de L’Entreprise Européenne, trans. Pierre
Theories, trans. Robert Daglish and Leonid Kolesnikov. (Moscow: Progress Rocheron. (Paris: Éditions Robert Laffont, L’Usine Nouvelle, 1971.)
Publishers, 1972.) [36] Yoshino, M. Y. Japan’s Managerial System: Tradition and Innovation.
[19] Janger, Allen R. Corporate Organization Structures: Service Companies. (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1968.)
(New York: Conference Board, 1977.)
[20] Kahn, Herman, ed. The Future of the Corporation. KOMMUNIKÁCIÓ
(New York: Mason & Lipscomb, 1974.)
[21] Knebel, Fletcher. The Bottom Line. (New York: Pocket Books, 1975.) [37] Aranguren, J. L. Human Communication, trans. Frances Partridge.
(New York: McGraw-Hill, World University Library, 1967.)
[22] Korda, Michael. Power! How To Get It, How To Use It.
(New York: Ballantine Books, 1975.) [38] Baran, Paul. Potential Market Demand f or Two-Way Information Services to the
Home, 1970–1990. (Menlo Park, Cal.: Institute for the Future, 1971.)
[23] Labor Research Association. Billionaire Corporations.
(New York: International Publishers, 1954.) [39] Bell System Statistical Manual 1940–1969. American Telephone & Telegraph Co.,
Corporate Results Analysis Division. (New York, 1970.)
[24] Lawrence, Paul R., and Jay W. Lorsch.
Developing Organizations: Diagnosis and Action. [40] Brunner, John. The Shockwave Rider. (New York: Harper & Row, 1975. )
(Reading, Mass.: Addison-Wesley, 1969.)
[41] Cherry, Co1in. World Communication: Threat or Promise?
[25] Moore, Wilbert E. The Conduct of the Corporation. (London: John Wiley, Wiley-Interscience, 1971.)
(New York: Random House, Vintage Books, 1962.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[42] Enzensberger, Hans Magnus, The Consciousness Industry: On Literature, Politics [59] Gartner, Alan, and Frank Riessman. The Service Society and the Consumer
and the Media. (New York: Seabury Press, Continuum, 1974.) Vanguard. (New York: Harper & Row, 1974.)
[43] Innis, Harold A. The Bias of Communication. [60] Halmos, Paul. The Personal Society. (London: Constable, 1970.)
(Toronto: University of Toronto Press, 1951.)
[61] Kallen, Horace M. The Decline and Rise of the Consumer.
[44] Innis, Harold A. Empire and Communications, rev. Mary Q. Innis. (New York: Appleton-Century, 1936.)
(Toronto: University of Toronto Press, 1972.)
(62] Katz, Alfred H., and Eugene I. Bender. The Strength In Us: Self-Help Groups in
[45] Laborit, Henri. Decoding the Human Message, trans. Stephen Bodington and the Modern World. (New York: Franklin Watts, New Viewpoints, 1976.)
Alison Wilson. (London: Allison & Busby, 1977.)
[63] Lewis, Russell. The New Service Society. (London: Longman, 1973.)
[46] McLuhan, Marshall. Understanding Media: The Extensions of Man.
[64] Steidl, Rose E., and Esther Crew Bratton. Work in the Home. (New York: John
(New York: McGraw-Hill, 1965.)
Wiley, 1968.)
[47] Martin, James. The Wired Society. (Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1978.)
[48] Mathison, Stuart L., and Philip M. Walker. Computers and Telecommunications:
FEJLÔDÉSI ELMÉLETEK/IMPERIALIZMUS
Issues in Public Policy, (Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1970.)
[49] Nilles, J. M., et al. The Telecommunications-Transportation Trade of: Options for [65] Alatas, Syed Hussein. Modernization and Social Change.
Tomorrow. (New York: John Wiley, 1976.) (Sydney, Australia: Angus and Robertson, 1972.)
[50] Paine, Albert Bigelow. In One Man’s Life. [66] Amin, Samir. Accumulation on a World Scale: A Critique of the Theory of
(New York: Harper & Brothers, 1921.) Underdevelopment, trans. Brian Pearce.
[51] Pye, Lucian W., ed. Communications and Political Development. (New York: Monthly Review Press, 1974.)
(Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1963.) [67] Aron, Raymond. The Industrial Society: Three Essays on Ideology and Development.
[52] Servan-Schreiber, Jean Louis. Le Pouvoir d’Informer. (New York: Simon and Schuster, Clarion, 1967.)
(Paris: Éditions Robert Laffont, 1972). [68] Arrighi Giovanni. The Geometry of Imperialism: The Limits of Hobson’s Paradigm,
[53] Singer, Benjamin D. Feedback and Society: A Study of the Uses of Mass Channels for trans. Patrick Camiller. (London: NLB, 1978.)
Coping. (Lexington, Mass.: D. C. Heath, Lexington Books, 1973.) [69] Bhagwati, Jagdish N., ed. The New International Economic Order: The North-South
[54] Singer, Benjamin D. ed. Communications in Canadian Society. Debate. (Cambridge, Mass.: MTT Press, 1977.)
(Toronto: Copp Clark, 1972.) [70] Bodard, Lucien. Green Hell: Massacre of the Brazilian Indians, trans. Jennifer
[55] Soper, Horace N. The Mails: History, Organization and Methods of Payment. Monaghan. (New York: Outerbridge and Dienstfrey, 1971.)
(London: Keliher, Hudson and Kearns, 1946.) [71] Brown, Michael Barratt. The Economics of Imperialism. (Harmondsworth,
[56] Zilliacus, Laurin. From Pillar to Post. (London: Heinexnann, 1956.) Middlesex: Penguin Books, 1974.)
[72] Brown, Richard D. Modernization: The Transformation of American Life 1600–1865,
ed. Eric Foner. (New York: Hill and Wang, American Century, 1976.)
FOGYASZTÁS/ÖNSEGÍTÉS/SZOLGÁLTATÁSOK
[73] Cohen, Benjamin J. The Question of Imperialism: The Political Economy of
Dominance and Dependence. (London: Macmillan, 1974.)
[57] Friedman, Yona. Une Utopie Réalisée. (Paris: Musée d’Art Moderne, 1975.)
[74] Cotlow, Lewis. The Twilight of the Primitive. (New York: Ballantine Books, 1973.)
[58] Gartner, Alan, and Frank Riessman. Self-Help in the Human Services.
(San Francisco: Jossey-Bass Publishers, 1977.) [75] Curtin, Philip D., ed. Imperialism. (New York: Walker, 1971.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[76] Deutsch, Karl W., ed. Ecosocial Systems and Ecopolitics: A Reader on Human and [92] Magdoff, Harry. The Age of Imperialism: The Economics of U. S. Foreign Policy.
Social Implications of Environmental Management in Developing Countries. (New York: Monthly Review Press, Modern Reader, 1969.)
(Paris: UNESCO, 1977.)
[93] Mathias, Peter. The First Industrial Nation: An Economic History of Britain 1700–
[77] Emmanuel, Arghiri. Unequal Exchange: A Study of the Imperialism of Trade, 1914. (London: Methuen, 1969.)
trans. Brian Pearce. (London: NLB, Monthly Review Press, 1972.)
[94] Myrdal, Gunnar. An Approach to the Asian Drama: Methodological and Theoretical.
[78] Erb, Guy F., and Valeriana Kallab, eds. Beyond Dependency: The Developing World (New York: Vintage Books, 1970.)
Speaks Out. (Washington, D.C.: Overseas Development Council, 1975.)
[93] Nidergang, Marcel. The 20 Latin Americas, Vols. I and II, trans.
[79] Friedmann, Georges. Industrial Society: The Emergence of the Human Problems of Rosemary Sheed. (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1971.)
Automation, ed. Harold L. Sheppard. (Glencoe, Ill.: Free Press, 1955.)
[96] Said, Edward W. Orientalism. (New York: Pantheon Books, 1978.)
[80] Goldwin, Robert A., ed. Readings in Russian Foreign Policy.
[97] Schumpeter, Joseph. Imperialism, and Social Classes: Two Essays,
(New York: Oxford University Press, 1959.)
trans. Heinz Norden. (New York: World, 1955.)
[81] Goulet, Denis. The Cruel Choice: A New Concept in the Theory of Development.
[98] Toynbee, Arnold. The Industrial Revolution. (Boston: Beacon Press, 1956.)
(New York: Atheneum, 1971.)
[99] World Bank. Rural Development, Sector Policy Paper. (Washington, D. C., 1975.)
[82] Harvie, Christopher, Graham Martin, and Aaron Scharf, eds. Industrialisation
and Culture 1830–1914. (London: Macmillan, Open University Press, 1970.)
[83] Hobsbawm, E. J. Industry and Empire: From 1750 to the Present Day. GAZDASÁGTÖRTÉNET
(Baltimore: Penguin Books, 1969.)
[84] Hoselitz, Bert F., and Wilbert E. Moore, eds. Industrialization and Society. [100] Birnie, Arthur. An Economic History of Europe 1760–1939.
Proceedings of the Chicago Conference on Social Implications of (London: Methuen, University Paperbacks, 1962.)
Industrialization and Technical Change, 15–22 September, 1960. [101] Bogart, Ernest L., and Donald L. Kemmerer. Economic History of the American
(Mouton, France: UNESCO, 1963.) People. (New York: Longmans, Green, 1942.)
[85] Howe, Susanne. Novels of Empire. [102] Burton, Theodore E. Financial Crises and Periods of Industrial and Commercial
(New York: Columbia University Press, 1949.) Depression. (Wells, Vt.: Fraser, 1966.)
[86l Hudson, Michael. Global Fracture: The New International Economic Order. [103] Cipolla, Carlo M. The Economic History of World Population.
(New York: Harper & Row, 1977.) (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1964.)
[87] Hudson, Michael. Super Imperialism: The Economic Strategy of American Empire. [104] Clough, Shepard B., Thomas Moodie, and Carol Moodie,
(New York: Holt, Rinehart and Winston, 1972.) eds. Economic History of Europe: Twentieth Century.
[88] Lean, Geoffrey. Rich World, Poor World. (New York: Harper & Row, 1968.)
(London: George Allen & Unwin, 1978.) [105] Fohlen, Claude. The Fontana Economic History of Europe, Vol. VI, Chapter 2,
[89] Lenin, V. I. Imperialism, The Highest Stage of Capitalism. France 1920–1970, trans. Roger Greaves. (London: Fontana, 1973.)
(Moscow: Progress Publishers, 1975.) [106] Garraty, John A. Unemployment in History: Economic Thought and Public Policy.
[90] Lerner, Daniel. The Passing of Traditional Society Modernizing the Middle East. (New York: Harper & Row, 1978.)
(New York: Free Press, 1958.) [107] Hartwell, R. M., et al. The Long Debate an Poverty: Eight Essays on
[91] McHale, John, and Magda Cordell McHale. Basic Human Needs: A Framework for Industrialization and „The Condition of England.”
Action. (New Brunswick, N. J.: Transaction Books, 1977.) (London: Institute of Economic Affairs, 1973.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[108] Hayek, Friedrich A., ed. Capitalism and the Historian. [124] Brittan, Samuel. Participation Without Politics: An Analysis of the Nature and the
(Chicago: University of Chicago Press, 1954.) Role of Markets. (London: Institute of Economic Affairs, 1975.)
[109] Kenwood, A. G., and A. L. Lougheed. The Growth of the International Economy [125] Concentration in American Industry. Report of the Subcommittee on Antitrust
1820–1960. (London: George Allen & Unwin, 1971.) and Monopoly to the Committee on the Judiciary, U. S. Senate.
(Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1957.)
[110] Kindleberger, Charles P. Manias, Panics, and Crashes: A History of Financial Crises.
(New York: Basic Books, 1978.) [126] Economic Concentration. Hearings before the Subcommittee on Antitrust and
Monopoly of the Committee on the Judiciary, U. S. Senate. Parts 7 and
[111] Kindleberger, Charles P. The World in Depression 1929–1939.
7A. (Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1968.)
(London: Allen Lane, Penguin Press, 1973.)
[127] Galbraith, John Kenneth. Money: Whence It Came, Where It Went.
[112] Le Clair, Edward E., Jr., and Harold K. Schneider, eds. Economic Anthropology:
(Boston: Houghton Mifflin, 1975.)
Readings in Theory and Analysis.
(New York: Holt, Rinehart and Winston, 1968.) [128] Henderson, Hazel. Creating Alternative Futures: The End of Economics.
(New York: Berkley Windhover, 1978.)
[113] Maizels, Alfred. Growth & Trade. (London: Cambridge University Press, 1970.)
[129] Inflation: Economy and Society. (London: Institute for Economic Affairs, 1972.)
[114] Nove, Alec. An Economic History of the U.S.S.R.
(Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1969.) [130] Ivens, Michael, ed. Prophets of Freedom and Enterprise.
(London: Kogan Page for Aims of Industry, 1975.)
[115] Polanyi, Karl. The Great Transformation. (Boston: Beacon Press, 1957.)
[131] Kornai, János. Anti-Equilibrium: On Economic Systems Theory and the Tasks of
[116] Ringer, Fritz K., ed. The German Inflation of 1923.
Research. (Amsterdam: North-Holland, 1971.)
(New York: Oxford University Press, 1969.)
[132] Kuznetsov, V. I. Economic Integration: Two Approaches, trans. Bean Brian.
[117] Sahlins, Marshall. Stone Age Economics. (Chicago: Aldine-Atherton, 1972.)
(Moscow: Progress Publishers, 1976.)
[118] Williams, Glyndwr. The Expansion of Europe in the Eighteenth Century: Overseas
[133] Leiss, William. The Limits to Satisfaction: On Needs and Commodities.
Rivalry, Discovery and Exploitation. (New York: Walker, 1967.)
(London: Marion Boyars, 1978.)
[119] Woodruff, William. The Fontana Economic History of Europe, Vol. IV, Chapter 2,
[134] Little, Jane Sneddon. Euro-Dollars: The Money-Market Gypsies.
The Emergence of an International Economy 1700–1914.
(New York: Harper & Row, 1975.)
(London: Fontana, 1971.)
[135] Loebl, Eugen. Humanomics: How We Can Make the Economy Serve Us-Not Destroy Us.
(New York: Random House, 1976.)
KÖZGAZDASÁGTAN
[136] Mandel, Ernest. Decline of the Dollar: A Marxist View of the Monetary Crisis.
(New York: Monad Press, 1972.)
[120] Alampiev, P., O. Bogomolov, and Y. Shiryaev. A New Approach to Economic
Integration, trans. Y. Sdobnikov. (Moscow: Progress Publishers, 1974.) [137] Marris, Robin. The Economic Theory of „Managerial” Capitalism.
(London: Macmillan, 1967.)
[121] Aliber, Robert Z. The International Money Game, 2nd and expanded edition.
(New York: Basic Books, 1976.) [138] Marx, Karl. Capital: A Critical Analysis of Capitalist Production,
trans. Samuel Moore and Edward Aveling, ed. Frederick Engels.
[122] Balassa, Bela. The Theory of Economic Integration. (New York: International Publishers, 1939.)
(London: George Allen & Unwin, 1962.)
[139] Mintz, Morton, and Jerry S. Cohen. America, Inc.: Who Owns and Operates the
[123] Bozyk, Pawel. Poland as a Trading Partner. United States. (New York: Dell, 1972.)
(Warsaw: Interpress Publishers, 1972.)
[140] Pasinetti, Luigi L. Lectures on the Theory of Production.
(London: Macmillan, 1977.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[141] Ritter, Lawrence S., and William L. Silber. Money, 2nd edition. [157] Commoner, Barry. The Poverty of Power: Energy and the Economic Crisis.
(New York: Basic Books, 1973.) (New York: Bantam Books, 1977.)
[142] Robertson, James. Profit or People?: The New Social Role of Money. [158] Dansereau, Pierre. Inscape and Landscape. Massey Lectures, Twelfth Series,
(London: Calder & Boyars, 1974.) Canadian Broadcasting Corporation.
(Toronto: CBC Learning Systems, 1973.)
[143] Röpke, Wilhelm. Economics of the Free Society,
trans. Patrick M. Boarman. (Chicago: Henry Regnery, 1963.) [159] Dubos, René. Man Adapting. (New Haven: Yale University Press, 1965.)
[144] Rothbard, Murray N., and I. W. Sylvester. What is Money? [160] Energy: Global Prospects 1985–2000. Report of the Workshop on Alternative
(New York: Arno Press & The New York Times, 1972.) Energy Strategies, sponsored by MIT (New York: McGraw-Hill, 1977.)
[145] Scott, D. R. The Cultural Significance of Accounts. [161] Hayes, Denis. The Solar Energy Timetable.
(Columbia, Mo.: Lucas Brothers Publishers, undated.) (Washington, D. C.: Worldwatch Institute, 1978.)
[146] Senin, M. Socialist Integration. (Moscow: Progress Publishers, 1973.) [162] Helfrich, Harold W., Jr., ed. The Environmental Crisis: Man’s Struggle to Live With
Himself. (New Haven: Yale University Press, 1970.)
[147] Sherman, Howard. Radical Political Economy: Capitalism and Socialism from a
Marxist-Humanist Perspective. (New York: Basic Books, 1972.) [163] Jungk, Robert. The New Tyranny: How Nuclear Power Enslaves Us,
trans. Christopher Trump.
[148] Smith, Adam. Essays on Philosophical Subjects, with An Account of the Life and
(New York: Grosset & Dunlap, Fred Jordan Books, 1979.)
Writings of the Author by Dugald Stewart. (Dublin: Messrs. Wogan, Byrne, J.
Moore, Colbert, Rice, W. Jones, Porter, and Folingsby, 1795.) [164] Lyons, Barrow. Tomorrow’s Birthright: A Political and Economic Interpretation of
Our Natural Resources. (New York: Funk & Wagnalls, 1955.)
[149] Smith, Adam. The Wealth of Nations, ed. Edwin Cannan.
(New York: Random House, Modern Library, 1937.) [165] Meadows, Donella H., et al. The Limits to Growth: A Report f or the Club of Rome’s
Project on the Predicament of Mankind. (New York: Universe Books, 1972.)
[150] Toffler, Alvin. The Eco-Spasm Report. (New York: Bantam Books, 1975.)
[166] Munson, Richard, ed. Countdown to a Nuclear Moratorium.
[151] Ward, Benjamin. What’s Wrong with Economics? (London: Macmillan, 1972.)
(Washington, D. C.: Environmental Action Foundation, 1976.)
[167] Odum, Howard T. Environment, Power, and Society.
ENERGIA/ÖKOLÓGIA (New York: John Wiley, Wiley-Interscience, 1971.)
[168] Sampson, Anthony. The Seven Sisters: The Great Oil Companies and the World They
[152] Brown, Lester R. In the Human Interest: A Strategy to Stabilize World Population. Shaped. (New York: Bantam Books, 1976.)
(New York: W. W. Norton, 1974.)
[169] Schumacher, E. F. Small Is Beautiful: Economics as if People Mattered.
[153] Carr, Donald E. Energy & the Earth Machine. (New York: W. W. Norton, 1976.) (New York: Harper & Row, Perennial Library, 1973.)
[154] Choosing Our Environment: Can We Anticipate the Future? Hearings before the [170] Tokyo Fights Pollution: An Urgent Appeal for Reform. Liaison and Protocol Section,
Panel on Environmental Science and Technology of the Subcommittee on Bureau of General Affairs, Tokyo Metropolitan Government.
Environmental Pollution of the Committee on Public Works, U. S. Senate. (Tokyo, 1971.)
Parts 2 and 3. (Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1976.)
[171] Ubbelohde, A. R. Man and Energy. (New York: George Braziller, 1955.)
[155] Clark, Wilson. Energy for Survival: The Alternative to Extinction.
(Garden City, N.Y.: Doubleday, Anchor Books, 1974.) [172] Université de Montréal/McGill University, Conserver Society Project.
The Selective Conserver Society, Vol. 1, The Integrating Report.
[156] Commoner, Barry. The Closing Circle: Nature, Man, and Technology. (Montreal: GAMMA, 1976.)
(New York: Alfred A. Knopf, 1971.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
EVOLÚCIÓ ÉS HALADÁS [190] Friedan, Betty. The Feminine Mystique, 10th anniversary edition.
[173] Bury, J. B. The Idea of Progress. (New York: Macmillan, 1932.) [191] Ginsberg, Eli, ed. The Nation’s Children.
[174] Calder, Nigel. The Life Game: Evolution and the New Biology. (New York: Columbia University Press, I960.)
(New York: Dell, Laurel, 1975.) [192] Peck, Ellen, and Judith Senderowitz, eds. Pronatalism: The Myth of Mom & Apple
[175] Crozier, Michel. The Stalled Society. (New York: Viking Press, 1973.) Pie. (New York: Thomas Y. Crowell, 1974.)
[176] De Closets, François. En Danger de Progrès. (Paris: Éditions Denoël, 1970.) [193] Rapoport, Rhona, and Robert N. Rapoport. Dual-Career Families.
(Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1971.)
[177] Evolution and the Fossil Record: Readings from Scientific American.
(San Francisco: W. H. Freeman, 1978.) [194] Ross, Heather L., and Isabel V. Sawhill. Time of Transition: The Growth of
Families Headed by Women. (Washington, D. C.: Urban Institute, 1975.)
[178] James, Bernard. The Death of Progress. (New York: Alfred A. Knopf, 1973.)
[195] Tripp, Maggie, ed. Woman in the Year 2000. (New York: Arbor House, 1974.)
[179] Jantsch, Erich. Design for Evolution: Self-Organization and Planning in the Life of
Human Systems. (New York: George Braziller, 1975.) [196] Zaretsky, Eli. Capitalism, the Family and Personal Life.
(London: Pluto Press, 1976.)
[180] Jantsch, Erich, and Conrad H. Waddington, eds. Evolution and Consciousness:
Human. Systems in Transition. (Reading, Mass.: Addison-Wesley, 1976.)
[181] Kuznetsov, B. G. Philosophy of Optimism, trans. Ye. D. Khakina and JÖVÔKUTATÁS/elôrejelzések
V. L. Sulima. (Moscow: Progress Publishers, 1977.)
[197] Albrecht, Paul, et al., eds. Faith, Science and the Future. Preparatory readings for
[182] Sorel, Georges. The Illusions of Progress, trans. John and Charlotte Stanley.
a world conference. (Geneva: World Council of Churches, 1978.)
(Berkeley: University of California Press, 1969.)
[198] Bell, Daniel. The Coming of Post-Industrial Society: A Venture in Social Forecasting.
[183] Vacca, Roberto. The Coming Dark Age, trans. J. S. Whale.
(New York: Basic Books, 1973.)
(Garden City, N.Y.: Doubleday, 1973.)
[199] Bonn, Anne-Marie. La Rêverie Terrienne et 1’Espace de la Modernité.
[184] Van Doren, Charles. The Idea of Progress.
(Paris: Librairie Klincksieck, 1976.)
(New York: Frederick A. Praeger, 1967.)
[200] Brzezinski, Zbigniew. Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era.
[185] Williams, George C. Adaptation and Natural Selection: A Critique of Some Current
(New York: Viking Press, 1970.)
Evolutionary Thought. (Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1966.)
[201] Clarkson, Stephen, ed. Visions 2020. (Edmonton, Alberta: M. G. Hurtig, 1970.)
[202] Cornish, Edward, ed. 1999 The World of Tomorrow: Selections from The Futurist.
CSALÁD/SZEX
(Washington, D.C.: World Future Society, 1978.)
[186] Beard, Mary R. Woman as Force in History: A Study in Traditions and Realities. [203] Daglish, Robert, ed. The Scientific and Technological Revolution: Social Effects and
(New York: Macmillan, 1946.) Prospects. (Moscow: Progress Publishers, 1972.)
[187] Bernard, Jessie. The Future of Marriage. (New York: Bantam Books, 1973.) [204] Economic Commission for Europe. Overall Economic Perspective for the ECE
Region up to 1990. (New York: United Nations, 1978.)
[188] Bernard, Jessie. The Future of Motherhood. (New York: Penguin Books, 1974.)
[205] Fedchenko, V., ed. Things to Come. (Moscow: Mir Publishers, 1977.)
[189] Francoeur, Robert T., and Anna K. Francoeur, eds. The Future of Sexual
Relations. (Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, Spectrum, 1974.) [206] Ford, Barbara. Future Food: Alternate Protein for the Year 2000.
(New York: William Morrow, 1978.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[207] Gross, Bertram M. Space-Time and Post-Industrial Society. Paper presented to JÖVÔKUTATÁS/általában
1965 seminars of Comparative Administration Group of the American
Society for Public Administration. Syracuse University, 1966. [223] Ackoff, Russell L. Redesigning the Future: A Systems Approach to Societal Problems.
[208] Harman, Willis W. An Incomplete Guide to the Future. (New York: John Wiley, 1974.)
(San Francisco: San Francisco Book Company, 1976.) [224] Arab-Ogly, E. In the Forecasters’ Maze, trans. Katherine Judelson.
[209] Laszlo, Ervin, et al. Goals for Mankind: A Report to the Club of Rome on the New (Moscow: Progress Publishers, 1975.)
Horizons of Global Community. (New York: E. P. Dutton, 1977.) [225] Bell, Wendell, and James A. Mau, eds. The Sociology of the Future.
[210] Malita, Mircea. Chronik für das jahr 2000. (Bucharest: Kriterion, 1973.) (New York: Russell Sage Foundation, 1971.)
[211] Man, Science, Technology: A Marxist Analysis of the Scientific Technological Revolution. [226] Boucher, Wayne L, ed. The Study of the Future: An Agenda for Research.
(Prague: Academia Prague, 1973.) (Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1977.)
[212] Maruyama, Magoroh, and Arthur Harkins, eds. Cultures Beyond the Earth. [227] Choosing Our Environment: Can We Anticipate the Future? See [154].
(New York: Random House, Vintage Books, 1975.) [228] Cornish, Edward, ed. Resources Directory for America’s Third Century, Part 1,
[213] Maruyama, Magoroh, and Arthur Harkins. Cultures of the Future. An Introduction to the Study of the Future.
(The Hague: Mouton Publishers, 1978.) (Washington, D. C.: World Future Society, 1977.)
[214] Mesarovic, Mihajlo, and Eduard Pestel. Mankind at the Turning Point: The Second [229] Cornish, Edward, ed. Resources Directory for America’s Third Century, Part 2,
Report to The Club of Rome. In formation Sources for the Study of the Future.
(New York: E. P. Dutton, Reader’s Digest Press, 1974.) (Washington, D. C.: World Future Society, 1977.)
[215] 1985: La France Face au Choc du Futur. Plan et prospectives, Commissariat [230] Cornish, Edward, et al. The Study of the Future: An Introduction to the Art and
Général du Plan. (Paris: Librarie Armand Colin, 1972.) Science of Understanding and Shaping Tomorrow’s World.
(Washington, D. C.: World Future Society, 1977.)
[216] Royal Ministry for Foreign Affairs in Cooperation with the Secretariat for
Future Studies. To Choose a Future: A Basis for Discussion and Deliberations on [231] Dickson, Paul. The Future File: A Guide for People with One Foot in the 21st
Future Studies in Sweden, trans. Rudy Feichtner. Century. (New York: Rawson Associates, 1977.)
(Stockholm: Swedish Institute, 1974.) [232] Emery, F. E., and E. L. Trist. Towards a Social Ecology: Contextual Appreciation of
[217] Sorrentino, Joseph N. The Moral Revolution. (New York: Manor Books, 1974.) the Future in the Present. (London: Plenum Press, 1973.)
[218] Spekke, Andrew A., ed. The Next 25 Years: Crisis & Opportunity. [233] Feinberg, Gerald. The Prometheus Project: Mankind’s Search f or Long-Range
(Washington, D.C.: World Future Society, 1975.) Goals. (Garden City, N. Y.: Doubleday, Anchor Books, 1969.)
[219] Stillman, Edmund, et al. L’Envol de la France: Portrait de la France dans les [234] Heilbroner, Robert I. The Future as History. (New York: Grove Press, 1961.)
années 80. (Paris: Hachette Littérature, 1973.) [235] Jouvenel, Bertrand de. The Art of Conjecture, trans. Nikita Lary.
[220] Tanaka, Kakuei. Building a New Japan: A Plan for Remodeling the Japanese (New York: Basic Books, 1967.)
Archipelago. (Tokyo: Simul Press, 1973.) [236] Jungk, Robert. The Everyman Project: Resources f or a Humane Future,
[221] Theobald, Robert. Habit and Habitat. trans. Gabriele Annan and Renate Esslen. (New York: Liveright, 1977.)
(Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1972.) [237] McHale, John. The Future of the Future. (New York: George Braziller, 1969.)
[222] Thinking Ahead: UNESCO and the Challenges of Today and Tomorrow. [238] McHale, John, and Magda Cordell McHale.
(Paris: UNESCO, 1977.) Futures Studies: An International Survey.
(New York: United Nations Institute for Training and Research, 1975.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[239] Polak, Fred L. The Image of the Future, trans. Elise Boulding. [255] Huggett, Frank E. The Past, Present and Future o f Factory Life and Work:
(Amsterdam: Elsevier Scientific, 1973.) A Documentary Inquiry. (Lon. don: Harrap, 1973.)
[240] Polak, Fred L. Prognostics. (Amsterdam: Elsevier, 1971.) [256] Kirchner, Walther. Western Civilization Since 1500.
(New York: Barnes & Noble, 1969.)
[241] Sullivan, John Edward. Prophets of the West: An Introduction to the Philosophy of
History. (New York: Holt, Rinehart and Winston, 1970.) [257] Littlefield, Henry W. History of Europe 1500–1848, 5th edition.
(New York: Barnes & Noble, 1939.)
[258] Mannix, Daniel P. Those About to Die. (New York: Ballantine Books, 1958.)
TÖRTÉNELEM
[259] Matthews, George T., ed. The Fugger Newsletter.
[242] Bloch, Marc. Feudal Society, Vol. 1, The Growth of Ties of Dependence, (New York: Capricorn Books, 1970.)
trans. L. A. Manyon. [260] Morazé, Charles. The Triumph of the Middle Classes: A Study of European Values in
(Chicago: University of Chicago Press, Phoenix Books, 1964.) the Nineteenth Century. (London: Weidenfeld and Nicolson, 1966.)
[243] Bloch, Marc. Feudal Society, Vol. 2, Social Classes and Political Organization, [261] Plumb, J. H. The Growth of Political Stability in England 1675–1725.
trans. L. A. Manyon. (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1967.)
(Chicago: University of Chicago Press, Phoenix Books, 1964.)
[262] Sansom, G. B. The Western World and Japan: A Study in the Interaction of
[244] Braudel, Fernand. Capitalism and Material Life: 1400–1800, European and Asiatic Cultures.
trans. Miriam Kochan. (New York: Random House, Vintage Books, 1973.)
(New York: Harper & Row, Harper Colophon Boaks, 1975.)
[263] Segal, Ronald. The Struggle Against History. (New York: Bantam Books, 1973.)
[245] Braudel, Fernand. The Mediterranean and the Mediterranean World in the Age of
[264] Stewart, Donald H. The Opposition Press of the Federalist Period.
Philip II, Vols. I and II, trans. Siân Reynolds.
(Albany: State University of New York Press, 1969.)
(New York: Harper & Row, 1973.)
[265] Tawney, R. H. Religion and the Rise of Capitalism: A Historical Study.
[246] Collis, Maurice. Cortés and Montezuma. (London: Faber and Faber, 1963.)
(New York: New American Library, Mentor, 1954.)
[247] Commager, Henry Steele, ed. Documents of American History, 3rd edition.
[266] Thompson, E. P. The Making of the English Working Class.
(London: George Allen & Unwin, 1969.)
(New York: Vintage Books, 1963.)
[249] Deane, Phyllis. The First Industrial Revolution.
[267] Turner, Frederick J. The Significance of the Frontier in American History.
(London: Cambridge University Press, 1965.)
(New York: Readex Microprint, 1966.)
[250] Elias, Norbert. The Civilizing Process: The Development of Manners,
[268] Walker, James Blaine. The Epic of American Industry.
trans. Edmund Jephcott. (New York: Urizen Books, 1978.)
(New York: Harper & Brothers, 1949.)
[251] Glass, D. V., and D. E. C. Eversley, eds. Population in History.
[269] Weber, Max. The Protestant Ethic and the Spirit of Capitalism,
(London: Edward Arnold, 1965.)
trans. Talcott Parsons. (New York: Charles Scribner’s Sons, 1958.)
[252] Hale, J. R. Renaissance Europe 1480–1520.
(London; Fontana, 1971.)
[253] Hill, Christopher. Reformation to Industrial Revolution: I530–1780. NEMZETEK/SZEPARATIZMUS/NEMZETKÖZI INTÉZMÉNYEK
[270] Barnet, Richard J., and Ronald E. Müller. Global Reach: The Power of the
[254] Hofstadter, Richard, William Miller, and Daniel Aaron. The United States: The
Multinational Corporations. (New York: Simon and Schuster, 1974.)
History of a Republic, 2nd edition.
(Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1967.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[271] Bendix, Reinhard. Nation-Building and Citizenship: Studies of Our Changing Social [290] Thomas, Ned. The Welsh Extremist. (Talybont, Cardiganshire: Y Lolfa, 1973.)
Order. (Garden City, N.Y.: Doubleday, Anchor Books, 1969.)
[291] Trudeau, Pierre Elliott. Federalism and the French Canadians.
[272] Brown, Lester R. World Without Borders. (New York: Random House, 1972.) (Toronto: Macmillan of Canada, 1968.)
[273] Brown, Seyom. New Forces in World Politics. [292] Turner, Louis. Multinational Companies and the Third World.
(Washington, D. C.: Brookings Institution, 1974.) (New York: Hill and Wang, 1973.)
[274] Brown, Seyom, et al. Regimes for the Ocean, Outer Space, and Weather. [293] The United Nations and the Future. Proceedings of UNITAR Conference on the
(Washington, D. C.: Brookings Institution, 1977.) Future, Moscow, June 10–14, 1974. (Moscow, UNITAR, 1976.)
[275] Callenbach, Ernest. Ecotopia: The Notebooks and Reports of William Weston. [294] The United States and the United Nations. Hearings before the Committee on
(New York: Bantam Books, 1977.) Foreign Relations, U. S. Senate.
(Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1975.)
[276] Cobban, Alfred. The Nation State and National Self-Determination.
(New York: Thomas Y. Crowell, 1969.) [295] Unterman, Lee D., and Christine W. Swent, eds. The Future of the United States
Multinational Corporation.
[277] Deutsch, Karl W. Nationalism and Social Communication: An Inquiry into the
(Charlottesville: University of Virginia Press, 1975.)
Foundations of Nationality. (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1966.)
[296] Webb, Keith. The Growth of Nationalism in Scotland.
[278] Falk, Richard A. A Study of Future Worlds. New York: Free Press, 1975.)
(Glasgow: Molendinar Press, 1977.)
[279] Fawcett, J. E. S. The Law of Nations. (New York: Basic Books, 1968.)
[297] Wilczynski, J. The Multinationals and East-West Relations: Towards Transideological
[280] Information, Perception and Regional Policy. Report prepared for Collaboration. (London: Macmillan, 1976.)
National Science Foundation, Research Applications Directorate, RANN.
[298] Year-Book of World Problem and Human Potential, compiled by the Secretariats of
(Washington, D. C.: National Science Foundation, 1975.)
Union of International Associations. (Brussels, 1976.)
[281] Kaldor, Mary. The Disintegrating West. (New York: Hill and Wang, 1978.)
[282] Kohn, Hans. The Idea of Nationalism: A Study in Its Origins and Background.
(Toronto: Collier, 1944.) PHILOZÓFIA
[283] Lenin, V. I. The Right of Nations to Self-Determination.

[299] Borodulina, T., ed. K. Marx, F. Engels, V. Lenin: On Historical Materialism.
[284] Lévesque, René. An Option for Quebec.
[300] Capra, Fritjof. The Tao of Physics: An Exploration of the Parallels Between Modern
(Toronto: McClelland and Stewart, 1968.)
Physics and Eastern Mysticism. (New York: Bantam Books, 1977.)
[285] Minogue, K. R. Nationalism. (Baltimore: Penguin Books, 1967.)
[301] DeGreene, Kenyon B., ed. Systems Psychology. (New York: McGraw-Hill, 1970.)
[286] Servan-Schreiber, Jean-Jacques. Le Pouvoir Régional.
[302] De La Mettrie, Julien Offray. Man a Machine, annot. Gertrude Carman Bussey.
(Paris: Éditions Bernard Grasset, 1971.)
(La Salle, Ill.: Open Court, 1912.)
[287] Shaw, Brian. The Gospel According to Saint Pierre.
[303] Descartes, René. Discourse on Method, trans. John Veitch.
(Richmond Hill, Ont.: Pocket Books Canada, 1969.)
(La Salle, Ill.: Open Court, 1962.)
[288] Smith, Anthony D. Theories of Nationalism.
[304] Feinberg, Gerald. What is the World Made Of?: Atoms, Leptons, Quarks, and Other
(New York: Harper & Row, Harper Torchbooks, 1971.)
Tantalizing Particles. (Garden City, N. Y.: Doubleday, Anchor Boaks, 1978.)
[289] Stephenson, Hugh. The Coming Clash: The Impact of Multinational Corporation on
[305] Gellner, Ernest. Thought and Change.
National States. (New York: Saturday Review Press, 1972.)
(Chicago: University of Chicago Press, 1965.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[306] Hyman, Stanley Edgar. The Tangled Bank: Darwin, Marx, Frazer and Freud as [323] Rousseau, Jean-Jacques. The Social Contract, trans. Maurice Cranston.
Imaginative Writers. (New York: Atheneum, 1974.) (Baltimore: Penguin Books, 1968.)
[307] Lewin, Kurt. Field Theory in Social Science: Selected Theoretical Papers, [324] Silvert, Kalman H. The Reason for Democracy. (New York: Viking Press, 1977.)
ed. Dorwin Cartwright.
[325] Swartz, Marc J., Victor W. Turner, and Arthur Tuden,
(New York: Harper & Row, Harper Torchbooks, 1951.) eds. Political Anthropology. (Chicago: Aldine-Athertan, 1966.)
[308] Lilienfeld, Robert. The Rise of Systems Theory: An Ideological Analysis.
(New York: John Wiley-Interscience, 1978.)
POLITIKATUDOMÁNY/elitek
[309] Matson, Floyd W. The Broken Image: Man, Science and Society.
(New York: Doubleday, Anchor Books, 1966.)
[326] Barber, Bernard. Social Stratification: A Comparative Analysis of Structure and
[310] Munitz, Milton K., ed. Theories of the Universe: From Babylonian Myth to Modern Process. (New York: Harcourt, Brace & World, 1957.)
Science. (Glencoe, Ill.: Free Press, Falcon’s Wing Press, 1957.)
[327] Benveniste, Guy. The Politics of Expertise.
[311] Ramo, Simon. Cure for Chaos: Fresh Solutions to Social Problems Through the (Berkeley, Cal.: Glendessary Press, 1972.)
Systems Approach. (New York: David McKay, 1969.)
[328] Bottomore, T. B. Elites and Society. (New York: Basic Books, 1964.)
[312] Russell, Bertrand. A History of Western Philosophy.
(New York: Simon and Schuster, 1945.) [329] Brewer, Garry D. Politicians, Bureaucrats, and the Consultant: A Critique of Urban
Problem Solving. (New York: Basic Books, 1973.)
[313] Russell, Bertrand. Human Knowledge: Its Scope and Limits.
(New York: Simon and Schuster, Touchstone, 1948.) [330] Burnham, James. The Managerial Revolution.
(Bloomington: Indiana University Press, 1960.)
[314] Webb, James. The Flight from Reason. (London: Macdonald, 1971.)
[331] Dimock, Marshall E. The Japanese Technocracy: Management and Government in
[315] Weizenbaum, Joseph. Computer Power and Human Reason: From Judgment to Japan. (New York: Walker/Weatherhill, 1968.)
Calculation. (San Francisco: W. H. Freeman, 1976.)
[332] Djilas, Milovan. The New Class: An Analysis of the Communist System.
(New York: Frederick A. Praeger, 1957.)
POLITIKATUDOMÁNY/általában [333] Djilas, Milovan. The Unperfect Society: Beyond the New Class,
trans. Dorian Cooke. (London: Unwin Books, 1972.)
[316] Jacker, Corinne. The Black Flag of Anarchy: Antistatism in the United States.
[334] Dye, Thomas R., and L. Harmon Zeigler. The Irony of Democracy: An Uncommon
(New York: Charlea Scribner’s Sons, 1968.)
Introduction to American Politics, 2nd edition.
[317] Johnson, Chalmers. Revolutionary Change. (Boston: Little, Brown, 1966.) (Belmont, Cal.: Duxbury Press, 1972.)
[318] Jouvenel, Bertrand de. On Power: Its Nature and the History of Its Growth, [335] Girvetz, Harry K. Democracy and Elitism: Two Essays with Selected Readings.
trans. J. E. Huntington. (Boston: Beacon Press, 1962.) (New York: Charles Scribner’s Sons, 1967.)
[319] Krader, Lawrence. Formation of the State. [336] Gouldner, Alvin W. The Future of Intellectuals and the Rise of the New Class.
(Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1968.) (New York: Seabury Press, Continuum, 1979.)
[320] Lenin, V. I. The State and Revolution. (Moscow: Progress Publishers, 1949.) [337] Gvishiani, D. M., S. R. Mikulinsky, and S. A. Kugel, eds. The Scientific
Intelligentsia in the USSR: Structure and Dynamics of Personnel,
[321] Oppenheimer, Franz. The State, trans. John Gitterman.
trans. lane Sayers. (Moscow: Progress Publishers, 1976.)
(New York: Free Life Editions, 1975.)
[338] Keller, Suzanne. Beyond the Ruling Class: Strategic Elites in Modern Society.
[322] Ortega y Gasset, José. Man and Crisis, trans. Mildred Adams.
(New York: Random House, 1963.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[339] Lederer, Emil. State of the Masses: The Threat of the Classless Society. [355] Kozak, Jan. Without a Shot Being Fired: The Role of Parliament and the Unions in a
(New York: Howard Fertig, 1967.) Communist Revolution. (London: Independent Information Centre, 1957.)
[340] Meynaud, Jean. Technocracy, trans. Paul Barnes. [356] Langton, Stuart, ed. Citizen Participation in America: Essays on the State of the Art.
(London: Faber and Faber, 1968.) (Lexington, Mass.: D. C. Heath, Lexington Books, 1978.)
[341] Ortega y Gasset, José. The Revolt of the Masses. [357] Loewenberg, Gerhard, ed. Modern Parliaments: Change or Decline?
(New York: W. W. Norton, 1957.) (Chicago: Aldine-Atherton, 1971.)
[342] Phillips, Kevin P. Mediacracy: American Parties and Politics in the Communications [358] Mill, John Stuart. Utilitarianism, Liberty and Representative Government.
Age. (Garden City, N. Y.: Doubleday, 1975.) (New York: E. P. Dutton, 1951.)
[343] Young, Michael. The Rise of the Meritocracy 1870–2033: An Essay on Education and [359] Partridge, P. H. Consent & Consensus. (New York: Praeger, 1971.)
Equality. (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1961.)
[360] Pateman, Carole. Participation and Democratic Theory.
(Cambridge: Cambridge University Press, 1970.)
POLITIKATUDOMÁNY/képviseletek/részvétel [361] Pitkin, Hanna Fenichel, ed. Representation. (New York: Athertoa Press, 1969.)
[362] Schramm, F. K., ed. The Bundestag: Legislation in the Federal Republic of Germany.
[344] Afanasyev, V. G. The Scientific Management of Society, trans. L. Ilyitskaya. (Bonn: E. Beinhauer, 1973.)
[363] Spufford, Peter. Origins of the English Parliament.
[345] Araneta, Salvador. The Effective Democracy For All. (New York: Barnes & Noble, 1967.)
(Manila: AIA, Bayanikasan Research Foundation, 1976.)
[346] Bezold; Clement, ed. Anticipatory Democracy: People in the Politics of the Future.
(New York: Random House, Vintage Books, 1978.) POLITIKA/összehasonlító
[347] Bihari, Ottó. Socialist Representative Institutions,

[364] Berkowitz, S. D., and Robert K. Logan, eds. Canada’s Third Option.
trans. József Desényi and Imre Móra. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970.)
(Toronto: Macmillan of Canada, 1978.)
[348] Birch, A. H. Representation. (London: Macmillan, 1972.)
[365] Blondel, Jean. Comparing Political Systems.
[349] Crick, Bernard. The Reform of Parliament. (London: Weidenfeld and Nicolson, 1973.)
(London: Weidenfeld and Nicolson, 1970.)
[366] Cohen, Ronald, and John Middleton, eds. Comparative Political Systems: Studies
[350] Finletter, Thomas K. Can Representative Government Do the Job? in the Politics of Pre-industrial Societies.
(New York: Reynal & Hitchcock, 1945.) (Garden City, N. Y.: Natural History Press, 1967.)
[351] Haefele, Edwin T. Representative Government and Environmental Management. [367] Finer, S. E. Comparative Government.
(Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1973.) (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1970.)
[352] International Labour Office. Participation by Employers’ and Workers’ [368] Gorden, Morton. Comparative Political Systems: Martaging Conflict.
Organisations in Economic and Social Planning: A General Introduction. (New York: Macmillan, 1972.)
(Geneva: ILO, 1971.)
[369] Hamilton, Alastair. The Appeal of Fascism: A Study of Intellectuals and Fascism
[353] Ionescu, Ghita, and Ernest Gellner, eds. Populism: Its Meanings and National 1919–1945. (London: Anthony Blond, 1971.)
Characteristics. (London: Weidenfeld and Nicolson, 1970.)
[370] Kennedy, Gavin, ed. The Radical Approach: Papers on an Independent Scotland.
[354] Jones, Charles O. Every Second Year: Congressional Behavior and the Two-Year (Edinburgh: Palingenesis Press, 1976.)
Term. (Washington, D. C.: Brookings Institution, 1967.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[371] McClelland, J. S., ed. The French Right: From De Maistre to Maurras, [387] Flexner, James Thomas. George Washington and the New Nation (1783–1793).
trans. Frears, Harber, McClelland, and Phillipson. (Boston: Little, Brown, 1970.)
(London: Jonathan Cape, 1970.)
[388] Gilpin, Henry D., ed. The Papers of James Madison, Vol. II.
[372] Macridis, Roy C., and Robert E. Ward, eds. Modern Political Systems: Europe, (Washington, D. C.: Langtree & O’Sullivan, 1840.)
2nd edition. (Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1968.)
[389] Hamilton, Alexander, John Jay, and James Madison. The Federalist:
[373] Mosse, George L. The Crisis of German Ideology: Intellectual Origins of the Third A Commentary on the Constitution of the United States.
Reich. (London: Weidenfeld and Nicolson, 1966.) (New York: Random House, Modern Library.)
[374] Parti Socialiste Unifié. Controler Aujourd’hui pour Décider Demain, manifeste. [390] Hougan, Jim. Spooks: The Haunting of America-The Private Use of Secret Agents.
(Paris: Tema-Éditions, 1972.) (New York: William Morrow, 1978.)
[375] Russett, Bruce M. Trends in World Politics. (New York: Macmillan, 1965.) [391] Nixon, Richard. The Memoirs of Richard Nixon.
(New York: Grosset & Dunlap, 1978.)
[376] Scalapino, Robert A., and Junnosuke Masumi. Parties and Politics in
Contemporary Japan. (Berkeley: University of California Press, 1962.) [392] Padover, Saul K., ed. Thomas Jefferson on Democracy.
(New York: New American Library, Mentor; Copyright 1939
[377] Smith, Gordon. Politics in Western Europe: A Comparative Analysis.
D. Appleton-Century.)
(London: Heinemann Educational Books, 1972.)
[393] Paine, Thomas. Rights of Man: Being an Answer to Mr. Burke’s Attack on the
[378] Starcke, Anna. Survival: Taped Interviews With South Africa’s Power Élite.
French Revolution, ed. Hypatia Bradlaugh Bonner.
(Cape Town: Tafelberg, 1978.)
(London: C. A. Watts, 1937.)
[394] Parrington, Vernon Louis. Main Currents in American Thought: An Interpretation
POLITIKA/USA of American Literature from the Beginnings to 1920.
(New York: Harcourt, Brace, 1927.)
[379] Armbrister, Trevor. A Matter of Accountability: The True Story of the Pueblo Affair. [395] Perloff, Harvey S., ed. The Future of the United States Government: Toward the Year
(New York: Coward-McCann, 1970.) 2000. (New York: George Braziller, 1971.)
[380] Becker, Ted, et al. Un-Vote for a New America: A Guide to Constitutional Revolution. [396] Saloma, John S., III, and Frederick H. Sontag. Parties: The Real Opportunity for
(Boston: Allyn and Bacon, 1976. ) Effective Citizen Politics. (New York: Alfred A. Knopf, 1972.)
[381] Becker, Theodore L. American Government: Past, Present, Future. [397] Scammon, Richard M., and Alice V. McGillivray, eds. America Votes 12:
(Boston: Allyn and Bacon, 1976.) A Handbook of Contemporary Election Statistics.
[382] Boorstin, Daniel J. The Decline of Radicalism: Reflections on America Today. (Washington, D. C.: Elections Research Center, Congressional Quarterly,
(New York: Random House, 1969.) 1977.)
[383] Brant, Irving. The Bill of Rights: Its Origin and Meaning. [398] Schlesinger, Arthur M., Jr. The Imperial Presidency.
(New York: New American Library, Mentor, 1965.) (New York: Popular Library, 1974.)
[384] Cullop, Floyd G. The Constitution of the United States: An Introduction. [399] Smith, Edward Conrad, ed. The Constitution of the United States:
(New York: New American Library, Signet, 1969.) With Case Summaries. (New York: Barnes & Noble, 1972.)
[385] Everett, Edward. The Mount Vernon Papers, No. 27. [400] Steinfels, Peter. The Neoconservatives: The Men Who Are Changing America’s
(New York: D. Appleton, 1860.) Politics. (New York: Simon and Schuster, 1979.)
[386] Fisher, Louis. President and Congress: Power and Policy. [401] Tocqueville, Alexis de. Democracy in America, text Henry Reeve, rev. Francis
(New York: Free Press, 1972.) Bowen, and ed. Phillips Bradley.
(New York: Alfred A. Knopf, Vintage Books, 1945.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
PSZICHOLÓGIA [420] Winter, Ruth. The Smell Book. (Philadelphia: J. B. Lippincott, 1976.)
[421] Zurcher, Louis A., Jr. The Mutable Self: A Self-Concept for Social Change.
[402] Allport, Gordon W. Personality: A Psychological Interpretation. (Beverly Hills, Cal.: Sage Publications, 1977.)
(New York: Henry Holt, 1937.)
[403] Back, Kurt W. Beyond Words: The Story of Sensitivity Training and the Encounter
Movement. (New York: Russell Sage Foundation, 1972.)
MÛSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOK
[404] Conway, Flo, and Jim Siegelman. Snapping: America’s Epidemic of Sudden
[422] Anderson, Robert H., and Nake M. Kamrany. Advanced Computer-Based
Personality Change. (Philadelphia: J. B. Lippincott, 1978.) Manufacturing Systems for Defense Needs.
[405] Freedman, Alfred M., M.D., Harold I. Kaplan, M.D., and Benjamin J. Sadock, (Marina del Rey, Cal.: USC, Information Sciences Institute, 1973.)
M.D. Modern Synopsis of Comprehensive Textbook of Psychiatry.
[423] The Application of Computer Technology for Development. United Nations,
(Baltimore, Williams & Wilkins, 1972.)
Department of Economic and Social Affairs, Second Report of the
[406] Fromm, Erich. Escape from Freedom. (New York: Avon Library, 1965.) Secretary-General. (New York, 1973.)
[407] Fromm, Erich. The Sane Society. (Greenwich, Conn.: Fawcett Premier, 1955.) [424] Appropriate Technology in the Commonwealth, A Directory of Institutions.
Food Production & Rural Development Division,
[408] Gerth, Hans, and C. Wright Mills. Character and Social Structure: The Psychology
Commonwealth Secretariat. (London, 1977.)
of Social Institutions. (New York: Harcourt, Brace & World, Harbinger, 1953.)
[425] Appropriate Technology in the United States: An Exploratory Study.
[409] Gross, Martin L. The Psychological Society. (New York: Random House, 1978.)
Study conducted by Integrative Design Associates for the National Science
[410] Gross, Ronald, and Paul Osterman, eds. Individualism: Man in Modern Society. Foundation RANN program.
(New York: Dell, Laurel, 1971.) (Washington, D. C.: U.S. Government Printing Office, 1977.)
[411] Hall, Calvin S., and Gardner Lindzey. Theories of Personality, 3rd edition. [426] Asimov, Isaac. 1, Robot. (New York: Fawcett Crest, 1950.)
(New York: John Wiley, 1978.)
[427] Asimov, Isaac. Understanding Physics, Vol. III, The Electron, Proton, and Neutron.
[412] Kardiner, Abram, et al. The Psychological Frontiers of Society. (New York: New American Library, Signet, 1966.)
(New York: Columbia University Press, 1945.)
[428] Baldwin, J., and Stewart Brand, eds. Soft-Tech.
[413] Kilpatrick, William. Identity & Intimacy. (New York: Delacorte Press, 1975.) (New York: Penguin Books, 1978.)
[414] May, Rollo. Power and Innocence: A Search for the Sources of Violence. [429] Boorstin, Daniel J. The Republic of Technology: Reflections on Our Future
(New York: W. W. Norton, 1972.) Community. (New York: Harper & Row, 1978.)
[415] Reich, Wilhelm. The Mass Psychology of Fascism, trans. Vincent R. Carfagno. [430] Brand, Stewart, ed. Space Colonies. (New York: Penguin Books, 1977.)
(New York: Farrar, Straus & Giroux, 1971.)
[431] Buchholz, Hans, and Wolfgang Gmelin, eds. Science and Technology and the
[416] Ruitenbeek, Hendrik M., ed., Varieties of Personality Theory. Future, Parts 1 and 2. (Munich: K. G. Saur, 1979.)
(New York: E. P. Dutton, 1964.)
[432] Butterfield, Herbert. The Origins of Modern Science: 1300–1800.
[417] Smirnov, Georgi. Soviet Man: The Making of a Socialist Type of Personality, (New York: Free Press, 1957.)
trans. Robert Daglish. (Moscow: Progress Publishers, 1973.)
[433] Cardwell, D. S. L. Turning Points in Western Technology.
[418] Stevens, John O., ed. Gestalt Is-A Collection of Articles About Gestalt Therapy and (New York: Neale Watson Academic Publications, Science History
Living. (New York: Bantam Books, 1977.) Publications, 1972.)
[419] Sullivan, Harry Stack, M.D. The Fusion of Psychiatry and Social Science. [434] Cross, Nigel, David Elliot, and Robin Roy, eds. Man-Made Futures: Readings in
(New York: W. W. Norton, 1964.) Society, Technology and Design. (London: Hutchinson, 1974.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[435] Einstein, Albert. Ideas and Opinions, trans. Sonja Bargmann. [453] Lilley, Samuel. Men, Machines and History.
(New York: Dell, Laurel. Copyright Crown, 1954.) (New York: International Publishers, 1966.)
[436] Ellis, John. The Social History of the Machine Gun. [454] Mazlish, Bruce, ed. The Railroad and the Space Program: An Exploration in
(New York: Pantheon Books, 1975.) Historical Analogy. (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1965.)
[437] Etzioni, Amitai. Genetic Fix. (New York: Macmillan, 1973.) [455] Needham, Joseph. Science and Civilization in China, Vol. I, Introductory
Orientations. (Cambridge: Cambridge University Press, 1965.)
[438] Farago, F. T. Handbook of Dimensional Measurement.
(New York: Industrial Press, 1965.) [456] Needham, Joseph. Science and Civilization in China, Vol. II, History of Scientific
Thought. (Cambridge: Cambridge University Press, 1969.)
[439] Farrington, Benjamin. Head and Hand in Ancient Greece: Four Studies in the Social
Relations of Thought. (London: Watts, Thinker’s Library, 1947.) [457] Newman, James R., ed. What Is Science?
(New York: Washington Square Press, 1961.)
[440] Feyerabend, Paul. Against Method: Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge.
(London: NLB, Verso, 1975.) [458] Nicolis, G., and I. Prigogine. Self-Organization in Non-equilibrium Systems:
From Dissipative Structures to Order Through Fluctuations.
[441] Fidell, Oscar H., ed. Ideas in Science. (New York: Washington Square Press,
(New York: John Wiley, Wiley-Interscience, 1977.)
Reader’s Enrichment, 1966.)
[459] Nikolaev, L. Space Chemistry, trans. Y. Nadler. (Moscow: Mir Publishers, 1976.)
[442j Ford, Henry. My Life and Work. (New York: Doubleday, Page, 1923.)
[460] O’Neill, Gerald K. The High Frontier: Human Colonies in Space.
[443] H. B. Maynard and Company. Production: An International Appraisal of
(New York: Bantam Books, 1978.)
Contemporary Manufacturing Systems and the Changing Role of the Worker,
ed. Rolf Tiefenthal. (London: McGraw-Hill, 1975.) [461] Pyke, Magnus. Technological Eating, or Where Does the Fish-Finger Point?
(London: John Murray, 1972.)
[444] Harper, Peter, and Godfrey Boyle, eds. Radical Technology.
(New York: Pantheon Books, 1976.) [462] Ritner, Peter. The Society of Space. (New York: Macmillan, 1961.)
[445] Heppenheimer, T. A. Colonies in Space. [463] Schey, John A. Introduction to Manufacturing; Processes.
(Harrisburg, Pa.: Stackpole Books, 1977.) (New York: McGraw-Hill, 1977.)
[446] Howard, Ted, and Jeremy Rifkin. Who Should Play God? [464] Schofield, Robert E. The Lunar Society of Birmingham: A Social History of
The Artificial Creation of Life and What It Means f or the Future of the Human Provincial Science and Industry in Eighteenth-Century England.
Race. (New York: Dell, 1977.) (Oxford: Oxford University Press, 1963.)
[447] Illich, Ivan. Tools for Conviviality. (New York: Harper & Row, 1973.) [465] Sharlin, Harold I. The Convergent Century: The Unification of Science in the
Nineteenth Century. (New York: Abelard-Schuman, 1966.)
[448] Jacobs, Jane. The Economy of Cities. (New York: Random House, 1969.)
[449] Klein, H. Arthur. The World of Measurements. [466] Sorenson, James R. Social Science Frontiers, Vol. 3, Social Aspects of Applied
(New York: Simon and Schuster, 1974.) Human Genetics. (New York: Russell Sage Foundation, 1971.)
[450] Kranzberg, Melvin, and Carroll W. Pursell, Jr. Technology in Western Civilization, [467] Stine, G. Harry. The Third Industrial Revolution.
Vol. I. (New York: Oxford University Press, 1967.) (New York: G. P. Putnam’s Sons, 1975)
[451] Kuhn, Thomas S. The Structure of Scientific Revolutions. [468] Sullivan, Walter. We Are Not Alone: The Search for Intelligent Life on Other Worlds.
(New York: McGraw-Hill, 1964.)
(Chicago: University of Chicago Press, 1962.)
[452] Lawless, Edward W. Technology and Social Shock. [469] U.S. Department of Labor. Technological Change and Manpower Trends in Five
Industries: Pulp and Paper/Hydraulic Cement/Steel/Aircraft and Missile/Wholesale
(New Brunswick, N. J.: Rutgers University Press, 1977.)
Trade. (Washington, D. C.: U. S. Government Printing Office, 1975.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
[470] Warshofsky, Fred. Doomsday: The Science of Catastrophe. [486] Trotsky, Leon. Political Profiles, trans. R. Chappell.
(New York: Reader’s Digest Press, 1977.) (London: New Park Publications, 1972.)
[471] Watson, James D. The Double Helix: A Personal Account of the Discovery o f the [487] Trotsky, Leon. The Revolution Betrayed, trans. Max Eastman, 5th edition.
Structure of DNA. (New York: New American Library Signet Books, 1968.) (New York: Pathfinder Press, 1972.)
[488] Wesson, Robert G. The Soviet State: An Aging Revolution.
(New York: John Wiley, 1972.)
SZOCIALIZMUS/KOMMUNIZMUS
[472] Amalrik, Andrei. Will the Soviet Union Survive until 1984? SZOCIOLÓGIA/TÁRSADALOMELMÉLET
(New York: Harper & Row, Perennial Library, 1971.)
[473] Brus, Wlodzimierz. The Economics and Politics of Socialism: Collected Essays, [489] Bird, Caroline. The Crowding Syndrome: Learning to Live with Too Much and Too
trans. Angus Walker (Chapter 3–6). Many. (New York: David McKay, 1972.)
(London: Routledge & Kegan Paul, 1973.) [490] Bottomore, T. B. Sociology: A Guide to Problems and Literature.
[474] Christman, Henry M., ed. Essential Works of Lenin. (London: George Allen & Unwin, 1962.)
(New York: Bantam Books, Matrix, 1966.)
[491] Chapple, Eliot Dismore, and Carleton Stevens Coon. Principles of Anthropology.
[475] Howe, Irving. The Basic Writings of Trotsky. (New York: Henry Holt, 1942.)
(New York: Random House, Vintage Books, 1965.)
[492] Davis, Kingsley, Harry C. Bredemeier, and Marion J. Levy. Modern American
[476] Laidler, Harry W. History of Socialism. (New York: Thomas Y. Crowell, 1968.) Society. (New York: Rinehart, 1950.)
[477] Marx, Karl, and Friedrich Engels. The Communist Manifesto. [493] Etzioni, Amitai. The Active Society: A Theory of Societal and Political Processes.
(Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1967.) (New York: Free Press, 1968.)
[478] Nicolaus, Martin. Restoration of Capitalism in the USSR. [494] Etzioni, Amitai, and Eva Etzioni, eds. Social Change: Sources, Patterns, and
(Chicago: Liberator Press, 1975.) Consequences. (New York: Basic Books, 1964.)
[479] Nordhoff, Charles. The Communistic Societies of the United States. [495] Greer, Colin, ed. Divided Society: The Ethnic Experience in America.
(New York: Schocken Books, 1965.) (New York: Basic Books, 1974.)
[480] Possony, Stefan T., ed. The Lenin Reader: The Out standing Works of V. 1, Lenin. [496] Harris, Marvin. The Rise of Anthropological Theory: A History of Theories of Culture.
(Chicago: Henry Regnery, Gateway, 1969.) (New York: Thomas Y. Crowell, 1968.)
[481] Revel, Jean-François. The Totalitarian Temptation, trans. David Hapgood. [497] Isaacs, Harold R. Idols of the Tribe. (New York: Harper & Row, 1975.)
(Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books, 1978.)
[498] Kardiner, Abram, and Edward Preble. They Studied Man.
[482] Revel, Jean-François. Without Marx or Jesus, trans. J. F. Bernard. (Cleveland: World Publishing, 1961.)
(London: Paladin, 1972.)
[499] Moore, Wilbert E. The Professions: Roles and Rules.
[483] Smelser, Neil J., ed. Karl Marx on Society and Social Change, with Selections by (New York: Russell Sage Foundation, 1970.)
Friedrich Engels. (Chicago: University of Chicago Press, 1973.)
[500] Packard, Vance. A Nation of Strangers. (New York: David McKay, 1972.)
[484] Smith, Hedrick. The Russians. (New York: Quadrangle/New York Times, 1976.)
[501] Raison, Timothy, ed. The Founding Fathers of Social Science.
[485] Socialism Theory and Practice, Soviet Monthly Digest of the Theoretical and (Harmondsworth, Middlesex: Penguin Books., 1969.)
Political Press, January 1976. (Moscow: Novosti Press Agency.)
[502] Toffler, Alvin. Future Shock. (New York: Bantam Books, 1971.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
IDÔ/TÉR MUNKA/OKTATÁS
[503] Abler, Ronald, et al. Human Geography in a Shrinking World. [521] Anderson, Dennis, and Mark W. Leiserson. Rural Enterprise and Non-farm
(Belmont, Cal.: Duxbury Press, 1975.) Employment. (Washington, D.C.: World Bank, 1978.)
[504] Blainey, Geoffrey. The Tyranny of Distance. (Melbourne: Sun Books, 1971.) [522] Bartlett, Laile E. New Work / New Life. (New York: Harper & Row, 1976.)
[505] Clay, Grady. Close-Up: How to Read the American City. (New York: Praeger, 1973.) [523] Best, Fred, ed. The Future of Work.
(Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1973.)
[506] Coleman, Lesley. A Book of Time. (London: Longman, 1971.)
[524] Bowman, Jim, et al. The Far Side of the Future: Social Problems and Educational
[507] Dean, Robert D., William H. Leahy, and David L, McKee, eds. Spatial Economic
Reconstruction. (Washington, D. C.: World Future Society, 1978.)
Theory. (New York: Free Press, 1970.)
[525] Dickson, Paul. The Future of the Workplace: The Coming Revolution in labs.
[508] de Grazia, Sebastian. Of Time, Work and Leisure.
(New York: Weybright and Talley, 1975.)
(New York: Twentieth Century Fund, 1962.)
[526] Evans, Archibald A. Flexibility in Working Life: Opportunities for Individual Choice.
[509] Fraser, J. T., ed. The Voices of Time. (New York: George Braziller, 1966.)
(Paris: Organisation for Economic Co-operation and Development, 1973.)
[510] Fraser, J. T., F. C. Haber, and G. H. Müller, eds. The Study of Time.
[527] Gates, Arthur L, et al. Educational Psychology, a revision of Psychology for
(New York: Springer-Verlag, 1972.)
Students of Education. (New York: Macmillan, 1942.)
[511] Gould, Peter, and Rodney White. Mental Maps.
[528] Good, H. G. A History of Western Education. (New York: Macmillan, 1947.)
[529] Kanter, Rosabeth Moss. Social Science Frontiers, Vol. 9, Work and Family in the
[512] Gribbin, John. Timewarps. (New York: Delacorte Press/Eleanor Friede, 1979.)
United States: A Critical Review and Agenda for Research and Policy.
[513] Haggett, Peter, and Richard J. Chorley. Network Analysis in Geography. (New York: Russell Sage Foundation, 1977.)
(New York: St. Martin’s Press, 1969.)
[530] Poor, Riva, ed. 4 Days, 40 Hours: And Other Forms of the Rearranged Workweek.
[514] Morrill, Richard L. The Spatial Organization of Society. (New York: New American Library, Mentor, 1973.)
(Belmont, Cal.: Duxbury Press, 1970.)
[531] Roberts, Paul Craig. Alienation and the Soviet Economy: Toward a General Theory of
[515] Needham, Joseph. Time and Eastern Man, the Henry Myers Lecture 1964, Marxian Alienation, Organization Principles, and the Soviet Economy.
Royal Anthropological Institute Occasional Paper No. 21. (Glasgow: Royal (Albuquerque: University of New Mexico Press, 1971.)
Anthropological Institute of Great Britain & Ireland, 1965.)
[532] The Shorter Work Week. Papers delivered at the Conference on Shorter Hours of
[516] Norberg-Schulz, Christian. Existence, Space & Architecture. Work sponsored by the AFL-CIO.
(New York: Praeger, 1971.) (Washington, D. C.: Public Affairs Press, 1957.)
[517] Sandow, Stuart A. Durations: The Encyclopedia of How Long Things Take. [533] Wells, H. G. The Work, Wealth and Happiness of Mankind.
(New York: Times Books, 1977.) (London: William Heinemann, 1932.)
[518] Tooley, R. V., Charles Brisker, and Gerald Roe Crone. Landmarks of Mapmaking. [534] Work in America. Report of a special task force to the; Secretary of Health,
(Amsterdam: Elsevier, 1968.) Education, and Welfare, prepared under the auspices of the W. E. Upjohn
[519] Welch, Kenneth F. Time Measurement: An Introductory History. Institute for Employment Research. (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1973.)
(Newton Abbot, Devonshire: David & Charles, 1972.)
[520] Whitrow, G. J. What is Time? (London: Thames and Hudson, 1972.)

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Névmutató
Abeln, G. G. 508
Abelson, Philip H. 516
Abrahms, Sally 500
Adenauer, Konrad 436
Afanaszjev, V. G. 85, 489
Albert, Prince 60
Alter, Steven 520
Amalrik, Andrej 340, 515
Amin, Samir 362, 377, 520, 522
Anderson, Allan, Jr. 498, 510
Anderson, Robert H. 197, 297, 499
Arisztotelész 117, 124, 412, 423, 492
Armbrister, Trevor 444, 527
Arnold, Pierre 260, 505
Asimov, Isaac 185, 492, 498
Aviv, Haim 367
Ball, Robert 494

Bance, Nigel 518
Baran, Paul 500
Barber, Willard 487
Baroni, Monsignor Geno 276
Baver, Warren 509
Beardwood, Roger 494
Bechtaldt, Helmut 526
Beck, Christopher 525
Becker, Theodore 459, 528
Beer, Stafford 329
Beethoven, Ludwig van 42, 197
Bell, Daniel 21, 183, 483
Bellamy, Edward 46
Beloff, Nora 491
[ 564 ] A harmadik hullám Névmutató [ 565 ]

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Bendiner, Robert 524 Capra, Fritjof 322, 513

Bennett, Edward 188 Cardwell, D. S. L. 484, 491
Berle, A. A. 488 Carr, Donald E. 146, 493
Bernard, Jessie 230, 231, 502 Carter, Jimmy 28, 77, 224, 426, 430, 437, 440, 441, 446, 516, 523
Biegler, John 251, 259, 505 Carter, Malcolm N. 501, 503, 527
Bihari, Ottó 85, 489 Casement, Roger 103
Binet, Alfred 59 Cedar, Leonard 497
Bird, Caroline 293, 509 Csakovszkij, A. B. 433
Birnie, Arthur 490 Chamberlain, Joseph 98, 490
Blainey, Geoffrey 483 Chandler, Alfred D., Jr. 69, 488
Blanc, Louis 46 Chaplin, Charlie 169
Blériot, Louis 447 Christman, Henry M. 486, 488
Bloom, John 516 Churchill, Winston 169, 435, 436
Blumenthal, W. Michael 75, 244, 488, 503 Cipolla, Carlo M. 483
Bodard, Lucien 490 Clarkson, L. A. 133
Botha, Roelof Frederik „Pik” 527 Clay, Grady 121, 491
Bottomore, T. B. 489 Cochran, Thomas 493
Boyle, Godfrey 496 Cohen, Allan R. 267
Boyle, Robert 123 Cohen, Benjamin J. 532
Brahms, Johannes 42 Cohen, Scott 65, 521
Brand, Stewart 155 Cohen, Stanley E. 486, 526
Braudel, Fernand 48, 485, 489 Coleman, Lesley 491
Brann, Cyril H. 297 Commoner, Barry 493
Brevoord, Cornelius 261, 506 Conover, Donald K. 416, 494, 523
Brezsnyev, Leonyid 77, 438 Condorcet 115
Brill, Steven 271, 506 Coppock, Rob 259, 260, 505
Brown, Cyril H. 509 Corwin, Arthur 515
Brown, Jerry 28 Cotlow, Lewis 483, 490
Brown, Lester 346, 347, 517, 518 Coussement, André M. 503
Brown, Norman L. 518 Crankshaw, Edward 491
Bruner, Rosemary 258, 505 Craven, John P. 495
Brunner, John 184 Crick, Francis 317, 318
Bryant, Anita 432 Cromer, Lord 83, 489
Brzezinski, Zbigniew 21, 483 Crozier, Brian 504
Buckley, Walter 332 Cunningham, John 526
Burgers, Anton 518 Cuomo, Dom 211
Burke, Richard 350
Burnham, James 453, 527 Darwin, Charles 113–115, 127, 448, 491
Burnham, Walter Dean 488 DaSilva, Edgar J. 518
Bylinsky, Gene 495 Davis, S. M. 280, 418
De Gaulle, Charles 435
Caddell, Patrick 428 De Leon, Daniel 485
Cameron, Juan 503 Debré, Michel 524
Camus, Albert 319, 512 Démokritosz 123, 492
Caouette, John B. 503

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Denner, John 235 Ford, Henry II 256, 505

Descartes, René 123, 124, 492 Fourier François, Marie Charles 46
Dewing, Arthur S. 40, 484 Franklin, Benjamin 58, 83
Diamond, Marian 188 Freud, Sigmund 58, 127, 448, 50
Dickson, Paul 485 Fried, John J. 508
Dierkes, Meinolf 259, 260, 505 Friedan, Betty 238
Djilas, Milovan 74 Friedman, Yona 374, 485, 521
D’Monte, Darryl 519 Friedmann, Georges
Dobson, Richard B. 488 Fritchey, Clayton 76
Donnelly, William J. 176 Fromm, Erich 412, 523
Dorozynski, Alexander 513 Fuchs, Victor 304, 511
Dönhoff, Marion 518 Fuentes, Carlos 5
Drobnick, Richard 520 Fuller, Buckminster 284
Dubos, René 124, 492
Dutton, Frederick G. 524 Galbraith, John Kenneth 488
Gambling, Trevor 260
Easley, Richard 417 Ganapati, P. N. 495
Edson, Lee 497 Gandhi, Indira 361, 372
Einstein, Albert 321, 448 Gandhi, Mahatma 104
Eizenstat, Stuart 446, 527 Gartner, Alan 291, 508, 509
Elias, Norbert 18, 131, 492 Gassendi, Pierre 123
Eliot, T. S. 139 Gellner, Ernest 492
Ellis, John 99, 490 Gerjuoy, Herbert 168
Engels, Friedrich 488 Gimpel, Jean 165
Ensminger, Margaret E. 230, 502 Ginsberg, Dr. William 499
Enzensberger, Hans Magnus 422, 523 Girling, Robert M. 495
Enzer, Selwyn 520 Giscard D’Estaing, Valéry 77, 446
Eudémosz 117 Giuliano, Vincent 205, 500
Everett, Edward 44, 485 Glacken, Clarence J. 491, 492
Ewing, David 251, 505 Goethe, Johann Wolfgang von 412, 423
Golden, Dr. Robert 500
Faltermayer, Edmund 492 Goldfield, Randy J. 206, 499, 500
Fanon, Franz 412 Gordon, Theodore J. 160, 481
Fedchenko, V. 498 Goulden, Joseph C. 526
Feinberg, Dr. Gerald 322 Graham, Billy 432
Fenton, James 525 Graham, Marshall 497
Ferry, Jules 98, 490 Greene, Karol 506, 522
Finer, S. E. 92, 489 Gribbin, John 321, 513
Fisher, Katherine 290 Grimm, Ed 499
Fishlock, Trevor 527 Guevara, Che 412
Fletcher, Raymond 435, 526
Flexner, James Thomas 527 Gyilasz, Milovan 75, 76, 488
Ford, Gerald 440
Ford, Henry 37, 60, 441, 486 Halal, William E. 506

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Hald, Alan P. 183 Johnson, Tom 463, 528

Hale, J. R. 119, 491 Jouvenel, Bertrand de 485
Halloran, Richard 524 Judge, Anthony J. N. 284, 508, 518
Ham, Inyong 297, 510
Hamilton, Alexander 66, 69, 79, 277, 463, 488 Kallen, Horace M. 485
Hancock, Lang 339, 340 Kämmerer, Christel 265
Hansen, Tom 239 Kamrany, Nake M. 499
Harper, Peter 496 Kandell, Jonathan 525
Harris, Sherwin 405, 523 Kant, Immanuel 115
Hartford, George Huntington 37 Kapur, Jagdish 366, 372, 521
Hartwell, R. M. 492, 534 Kay, John 162
Haseler, Dr. Stephen 524 Keegan, Warren J. 517
Hatfield, Mark 507 Kellam, Sheppard G. 230, 502
Hayek, Friedrich A. 492, 534 Kenyatta, Dzsomo 104
Hayes, Denis 494 Khomeini 418
Heenan, David A. 517 Kimura, Motoo 512
Hegel, George Wilhelm Friedrich 115 King, Anthony 428
Heilbroner, Robert 115, 491 King, Wayne 525
Herman, Dr. Leon M. 67, 487 Kipling, Rudyard 98
Hitler, Adolf 159, 169, 411, 423, 435, 448 Kissinger, Henry 341, 444, 515
Ho Si Minh 104 Klein, Dr. Donald F. 188, 481, 486
Holbach, Baron d’ 126, 127, 492 Klein, H. Arthur 556
Holden, Constance 514 Knebel, Fletcher 397
Honecker, Erich 503 Knight, Jeffrey 342
Honisch, Dieter 275, 507 Knight, Robin 516, 527
Hougan, Jim 348 Knobler, Peter 238
Howard, Dar 211, 328 Kobrinsky, A. E. 498
Howard, Ted 159, 495 Kobrinsky, N. E. 498
Howe, James 518 Koerner, Michael 214, 500
Hutton, Graham 504 Kolumbusz, Kristóf 102
Huxley, Aldous 275, 319 Korda, Michael 488
Hyman, Stanley Edward 491 Kornberg, Dr. Arthur 318, 512
Krech, David 188
Ingersoll, John 509 Kreps, Juanita 505
Ingle, Schuyler 522 Kroloff, George 521
Iyengar, M. S. 369 Kuznyecov, B. G. 151
Jacob, François 512
Jacobs, Jane 498 Laborit, Henri 329
Jantsch, Erich 512 La Mettrie, Julien Offroy de 83
Jaycox, Edward 522 Lanier, Robin 494
Jefferson, Thomas 83, 450, 451, 453, 489, 527 Laplace, Marquis Pierre Simon de 126, 492
Jensen, Arthur 434 Larner, Christina 133, 492
Jensen, Michael C. 524 Laskin, Daniel 179
John, S. Beynon 512 Laszló, Ervin 328, 514

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Latham, Robert F. 213, 500 Meyer, Herbert E. 513, 528

Lawless, Edward W. 496 Michaud, Michael A. 512
Lawrence, P. R. 280, 419 Miki, Takeo 524
Leach, Sir Edmund 375, 522 Mill, John Stuart 115, 476
Lee, R. E. 196 Mineta, N. Y. 443, 526
Leibniz, Gottfried Wilhelm von 115, 491 Mitchell, Gerald 211
Leipziger, D. M. 157, 495 Monod, Jacques 332
Leljukina, N. 65, 487 Monroe, Marilyn 169
Lenin, V. I. 58, 62, 65, 67, 75, 83, 106, 277, 485, 486, 488, 489, 490 Moon, Sun Myung 402
Lessing, Gotthold Ephraim 115 Morazé, Charles 95, 486, 489
Lévesque, René 339, 463, 528 Morehouse, Ward 370
Lewis, Flora 524 Morelly 46
Lilley, Samuel 483, 484, 492 Morgan, Frank T. 506
Lindbergh, Charles A. 447 Morin, Edgar 329
Linton, Ralph 483 Moro, Aldo 430, 525
Lipinsky, E. S. 518 Morrill, Richard L. 491
Lipset, Seymour Martin 488 Mueller, John H. 484
Lopez, Barry 326, 513 Munitz, Milton K. 492
Love, Sam 487 Murchie, John 525
Lucretius 123 Myrdal, Gunnar 373, 521
McCauley, Clark 463, 528 Nathan, Robert Stuart 506

McGovern, George S. 345, 516 Needham, Joseph 117, 491, 492
McHale, Magda Cordell 369 Nehru, Dzsovaharlal 361
McHale, John 369 Neuharth, Allen 258, 505
Macleod, Alison 504 Nevins, James L. 498
McLuhan, Marshall 376, 507, 522 Newcomen, Thomas 35, 71
McNamara, Robert S. 518 Newton, Sir Isaac 83, 126, 127, 320, 489, 492
Macrae, Norman 399, 522 Niedergang, Marcel 486
Madison, James 83, 463, 476 Nilles, Jack 215, 216
Magee, John 370, 521 Nixon, Richard M. 77, 444, 453
Mairowitz, Zane 525 Nollen, Stanley 266
Marsh, Sir Richard 446, 527 Nordheimer, Jon 523
Marshall, Chief Justice John 539, 484 Norton, Arthur 527
Martin, Virginia 266 Nyekipelov, Viktor 429, 433, 524
Maruyama, Magoro 329, 331, 514h Nussbaum, Barry 293, 294
Marx, Karl 58, 67, 70, 74, 78, 114, 115, 127, 210, 211, 412, 448, 463, 488, 501, 528
May, Rollo 403, 522 O’Connor, John 177, 497
Mayleas, Davidyne 230, 502 Odum, Eugene P. 328, 514
Mazlish, Bruce 95, 489 Odum, Howard 539
Meany, George 89 O’Leary, Dr. Brian 155, 495
Meckling, William H. 524 Olembo, Reuben 518
Melen, Roger 370, 521 O’Neill, Dr. Gerard 155, 495
Mero, John L. 495 Ortega y Gasset, Jose 94, 433, 489

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Orwell, George 275, 319 Rohl, Theo és Agnes 228

Overbye, Dennis 513 Rood, Omar 463, 528
Owen, Robert 46 Roosevelt, Franklin D. 169, 277, 435, 436, 443
Rose, Sanford 517
Packard, Vance 559 Rosenzweig, Mark 188
Paine, Thomas 450 Rothman, David J. 486
Paterson, William 71 Rougement, Denis de 344, 516
Patten, John 491 Russell, Bertrand 492
Penrose, Roger 322
Penty, Arthur J. 483 Sachs, Curt 42, 484
Pepper, Curtis Bill 525 Sadli, Mohammad 519
Perlis, Frederick S. 327, 543 St. George, Andrew 489
Pertschuk, Michael 62 Saint-Simon, Comte de 46
Peters, Arno 325, 513 Salisbury, Stephen 488
Pfaff, William 525 Salpukas, Agis 519
Pinter, Francis 515 Saltzman, Cynthia 507
Platón 117, 139 Samuels, Nataniel 213
Polanyi, Karl 49, 485, 492 Sawyer, George C. 505
Popple, Harvey 181, 213, 497, 500 Schlesinger, Arthur 69, 488
Prigogine, Ilya 330, 332–335, 390, 514 Schmidt, Helmut 152
Puttkamer, Jesco von 154, 495 Schubert, Franz 42
Pyke, Magnus 102, 490 Schumacher, E. F. 282
Püthagorasz 117 Schwartz, Eleonor Nadler 481
Scott, D. R. 492
Ramey, James 228 Sears, Roebuck 445
Ramo, Simon 326, 513 Séguy, Georges 89
Raskin, A. H. 526 Servan-Schreiber, Jean-Louis 45, 485
Rathbone, Monroe 143, 493 Sewell, Phyllis 246
Rauschning, Hermann 411 Shaw, David 505, 516
Raymond, Dr. Lawrence 156, 495 Shawcross, William 444, 526
Reddy, Amulya Kumar N. 366, 520 Sheridan, Geoffrey 504
Reeves, Richard 172, 441, 496, 526 Sherman, Howard 108, 491
Renan, Ernest 92 Siegel, R. L. 213
Reneker, Robert 278 Simmons, Michael 525
Reszler, André 411, 523 Singer, Benjamin D. 485
Revel, Jean-François 70 Skidelsky, Robert 441, 526
Ricardo, David 99, 100, 102, 490 Smith, Adam 60, 78, 83, 115, 486, 489
Rice, Berkeley 523 Smith, Hedrick 487
Riessman, Frank 291, 509, 511 Smolinski, Leon 484
Rifkin, Jeremy 159, 495 Snow, C. P. 15
Ritchie-Calder, Lord 158 Snyder, Julian 525
Ritner, Peter 187 Snyder, Linda 508
Roberts, Kenneth L. 280 Spain, Jayne Baker 255, 505
Robinson, Arthur H. 324, 513 Spengler, Oswald 92

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Speth, Gus 493 Vail, Hollis 213

Steiner, George 19 Vail, Theodore 57, 58, 66, 485, 500
Stengers, Isabelle 514 Vaizey, John 132, 492
Stephenson, Hugh 348, 518 Van Buren, Martin 83
Stewart, A. T. 59, 60 Van Doren, Charles 491
Stewart, Jon 499 Viklund, Birger 511
Stockett, Larry 202 Vogl, Frank 498
Stone, Marvin 528 Voltaire 92
Streeten, Paul 373, 521
Strudler, Harold L. 481 Waddington, Conrad H. 512
Struve, Otto 315, 512 Walker, James Blaine 485
Suharto 361, 372, 519 Wargo, James 496
Sukhdeo, H. A. S. 405, 523 Warner, Peter 497
Sullivan, Walter 509, 511, 512 Warshofsky, Fred 512, 513
Szenyin, M. 106 Washington, George 66, 82
Sztálin, I. V. 433, 448, 524 Watson, James 317, 318, 512
Watt, Simon 519
Takane, Masaaki 250 Weingarten, Robert 481, 524
Tamarkin, Bob 505 Weiskopf, Victor F. 512
Tamplin, Arthur 493 Weiss, Charles, Jr. 514
Tanner, Henry 527 Wheeler, John Archibald 513
Tattle, Peter 211 Whitney, Daniel E. 498
Tawney, R. H. 48 Whitrow, G. J. 118, 491, 513
Taylor, Frederick Winslow 58, 60, 485 Wilczynski, Josef 346, 517
Taylor, J. G. 322, 485, 513 Williams, Glyndwr 492
Taylor, John P. 497 Williams, Guy 133
Terman, Lewis Madison 59 Wilson, Brent 517
Thatcher, Margaret 77, 433, 440, 526 Wilson, E. O. 434
Thomas, Ned 486 Wolff, Geoffrey 178
Thompson, E. P. 63, 486, 491 Woodruff, William 103, 490
Thomson, George 62 Wright, Orville és Wilbur 448
Tito, I. B. 76, 488 Wunderman, Lester 284, 508
Toffler, Alvin 451
Tokuyama, Jiro 499 Yaeger, Robert C. 508
Trockij, L. D. 75, 83, 411, 488, 489 Yanchinski, Stephanie 519
Trudeau, Pierre 339, 343, 515, 516 Yankelovich, Daniel 417, 521
Turgot, Anne Robert Jacques 115, 491
Turner, Frederick Jackson 18 Zaretsky, Eli 485
Turner, R. Jay 230, 502 Zilliacus, Laurin 43, 485
Tweedie, Jill 437, 526 Zwerling, Israel 501
Ullman, John E. 498

Ure, Andrew 39, 484

Szabó Mihály
© Typotex Kiadó
2020-06-30 20:19:04
Kiadja a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosság megbízásából

az Infonia Alapítvány közremûködésével a Typotex Kft. Elektronikus Kiadó www.typotex.hu
Felelôs kiadó: Votisky Zsuzsa
Felelôs szerkesztô: Bakcsi György
Borítóterv: Parádi Kriszta

Sorozatborító: Varsányi György
Tördelés: Ursus Kft.
Készült a Dabas Jegyzet Nyomdában

Felelôs vezetô: Marosi György
Terjedelem: 40 (A/5) ív

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

Alvin Toffler - A Harmadik Hullám

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Alvin Toffler - A Harmadik Hullám

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szabó Mihály

www.interkonyv.hu © Hungarian translation Rohonyi András

www.interkonyv.hu © Hungarian translation Rohonyi András

Egy metafora megérkezik

www.interkonyv.hu © Hungarian translation Rohonyi András

aki meggyôzô érveivel sokat segített abban, hogy rászánjam magam

A könyvhöz sokkal többel járult hozzá, mint amit egy munkatárstól,

www.interkonyv.hu © Hungarian translation Rohonyi András

Sírni vagy nevetni jöttünk? Bevezetés ................................................................................13

A MÁSODIK HULLÁM ....................................................................31

4. Kódváltás: A játékszabályok megváltozása ................................57

Maximalizáció ............................................................................66 13. Demasszifikált tájékoztatási eszközök ......................................167

6. A titkos tervrajz ...................................................................... 81 15. Túl a tömegtermelésen ..........................................................193

8. Birodalmi törekvések .............................................................. 97 17. A család jövôje ......................................................................223

Számítógépek és marihuána ..........................................................270 24. Kóda: A folyamok egybetorkollása ..........................................379

Olyan korszakban élünk, amikor terroristák túszok életével játszadoznak, a harmadik

Mindezeket a jelenségeket látva, a Kasszandrák seregestôl fellépô kórusa gyászos

Ez a könyv teljesen más képet nyújt.

[ 16 ] A harmadik hullám Bevezetés [ 17 ]

[ 18 ] A harmadik hullám Bevezetés [ 19 ]

Amikor elkezdtem a változás ütközô és egymásba átömlô hullámainak terminusai-

Még a legerôteljesebb metafora is esendô azonban annyiban, hogy csak a részleges

[ 20 ] A harmadik hullám Bevezetés [ 21 ]

Korunk legmarkánsabb, robbanásszerûen végbemenô eseménye ennek az új civili-

Ez a központi esemény adja a kulcsot a közvetlenül elôttünk álló évek megérté-

Keressük és nehezen találjuk a szavakat2 e rendkívüli változás teljes nagyságrend-

[ 24 ] A harmadik hullám Óriások harca [ 25 ]

[ 26 ] A harmadik hullám Óriások harca [ 27 ]

A második és a harmadik hullám összeütközése ma az Egyesült Államokban –

[ 28 ] A harmadik hullám Óriások harca [ 29 ]

[ 30 ] A harmadik hullám Óriások harca [ 31 ]

színre lép, a gyors iparosítás vajon felszabadulást jelent-e a neokolonializmus és a sze-

Csak ennek a széles háttérnek a figyelembevételével kezdhetjük igazán megérteni

[ 32 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 33 ]

[ 34 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 35 ]

Oroszországban szintén megtörtént ugyanez az összeütközés az elsô és a második

[ 36 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 37 ]

[ 38 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 39 ]

[ 40 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 41 ]

És a második hullám világában mindenütt – Japánban éppúgy, mint Svájcban,

[ 42 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 43 ]

[ 44 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 45 ]

[ 46 ] A harmadik hullám A civilizáció architektúrája [ 47 ]

rehozta és a megfelelô helyre juttatta az anyagi javakat, a szocioszféra egymással

Ezek a párhuzamos struktúrák, amelyek éppolyan alapvetô szerepet játszottak a

[ 48 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 49 ]

[ 50 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 51 ]

Az ilyen korrupció szükségképpen együtt jár a termelés és a fogyasztás szétválasz-

[ 52 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 53 ]

[ 54 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 55 ]

A nemi különbségekre és a nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiákat tovább erô-

[ 56 ] A harmadik hullám A láthatatlan ék [ 57 ]

A mai iskolákban, az üzleti életben és a kormányokban felszínre bukkanó számos

A második hullám alapvetô tendenciái közül a legismertebb a szabványosítás. Minden-

Theodore Vail,1 aki a századfordulón óriássá tette az Amerikai Távközlési Társasá-

Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 59 ]

[ 60 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 61 ]

[ 62 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 63 ]

[ 64 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 65 ]

[ 66 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 67 ]

[ 68 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 69 ]

A vasutak – mint a gazdaságtörténész Alfred D. Chandler, Jr. kimutatta – hamaro-

[ 70 ] A harmadik hullám Kódváltás: a játékszabályok megváltozása [ 71 ]