Felelős kiadó: Solt Sándor

FeleJils szerkesztő: Papiralak A/O Azonosság! szám : 179

Magyari Béla lvterjedelem: 161 l, (A /5) Megrendelve: 1955 III. 15 ;
Míiszaki szerkesztő: Abrák száma: 177 Imprimálva: 1955 V. 17.
Kiss János Példányszám : 2000 Megjelent: 1955 V. 30.
Ez a könyv az _MNOSZ 5601-54 és 5602_-50 A szabványok szerlnt k észiilt.
7049. -Franklln-nyomda "Budapest, VIII ., Szentkirályl utca 2g,
Felelős: Vértes Frrenc
 .
KÁD1ÁR GÉZA

HANGERÖSÍTÖK

3. ÁTDOLGOZOTT í,;s BŐVÍTETT KIADÁS

AZ ÁTDOLGOZOTT ÉS BŐVÍTETT R ÉS Z EGY F.GYSÉGOEl"

~iŰSZAKI KÖ ' YVKIADÓ, BU D APEST

l 955
'
 TARTALOMJEGYZ:it.K:

ELM:itLETJ R:itSZ: Oldal!

l
A r'dióceő m1nt erosft6 5
Aramforr68 ~ külső ellenállils ••••••• , • , , • • • • • • • ••••• , M ••••• , •• 8
\ Ill~ztb .. • ..•.... : • •. ..••••••••• ~ ••••••••••••••••••••••••••.. . 12
A dinamikus karakterisztika· .••• • •••••••••••• , •••••••••••••• l • •. . 15
Dinamikus . meredekség, e.rősltés .•• ; ••.••••••••••• ; • • • • • • • • • • • • . . 17
A r'diócső eros! tésének megszerkesitése . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • . . 19
Az e.rősltés mérősz,maJ . ...• ....• ......••••••••••••••••••••••••. .. 22
Az anód,ram és feszültség . időb~li lefolyása. 1Teljesltményviszonyok 25
Az anódfeszültség es anódáram 1dőbeli lefolyása ideális b ohmikus
terhelésil kimenótranszfórmátornál . . . . . . . . . . . . . . . . . • . . . . . . . . . . ro
Az anódfeszültseg b áram alakulása, ha a transzformátor szekunderél
nem tisztán ohmos ellenállás terheli . . • • • • • • • • • .. • • • • • • • • • • • • . 29
Nonlineárts torz! tás ... . ....••• , • • • • • • • • • • • • • • • • • • . • . • . • • • • . • • . . . 32
Több rezgés egyideifi er~sltése . .•.••••••••..•..•.••. ·. . . . • . • • • • • . . 38
Az eros! tési VISZonyok megszerkesztése, ellenállás h'romszöggé:~ • • • • • 42

EIIJériJs~tiJ :
A cső, mint hangfrekvenciás feszültség eros! tő •••••••••••••••••••• 43
Ellenállásos erő.sltő . . . . . . . . . .•••••••••••••••••••.•••••• , •..••••. 48
Transzformátor csatolás ú eros! tő ....•.•••••••••••.•• : . ..•.•••• •. . 55
Arammentesltett tra.1l 0szformátor
'
csatolású erősítő ..••....••••.••••. 63
Az ellenütem be fordulás módszerCI ....•• • •••.•.••......•..••..•.. 65
Hangerőszabályozás ..•.•••••• ••.• f ...•........... ... .. ·....... . .. : 74
A keverés 76
Az erősítő zajnlvója 79

Végfokozat:
A ve~~:fokozatról által~hRn 82
Ellenutemu ;eglo~o~al es a külónböző munkapomok . . • • • • • • • • • • • • 1!5
 Oldal :
A hangte1jes!tmény és a iegkedve:>:t'l bb illeszt~ et1ená1lis 92
Milyen végerősítőcsövet válasszunk .. ..... ·•.•...•....•.• • .•.•••.•• 99
Vezérlő teljesítmény . ......••••••.•••.•.•...••••.•••••...••••••. 100
Ki_menőtranszformátor 103

Ellencsatolb t ·
Az ellencsa tollis . .•• • •.••.•••• , •••••• , •••••••••• , .•• ; ••• , • . • • • . . 107
Az erősítés, zörejek; morgások, torzitAsok csökkentése . • • • . • . • • • • • . 109
A csőjellemzök megv.áltozása . . . • . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • • • • • • • • • • . 112
Ellencsatolist főként a többrácsos csöveknél célszerü használni . . • • • . 11 8
A bemenő ellenállás megviltozisa . . . • .. .. • .. • .. .. • .. .. .. • • • .. .. • . 118
Az .erős! tő linearizálása . : . . .. . . . . ...••••..•.••. ; ••••..•••• • • ; . . . . 121
Az erösítő fázisviszonyainak befolyása az ellenesatolisra. A stabilitás 122
Ellencsatollis egyetlen fokozatra . . • • • • • . . • . • • • • . • • . • • • . . . • • • • • • • . 124
Ellencsatolás több fokozatra . . • . . •••••••••. •. ••. • . •••••••• . ••••. 126
Ellencsatolás frekvenciafünő elemekkeL Katódcsatolású erösítő 130

Az er8slt6 áramellátása:
Altalában ...•.•... . •.•••.•••••••••••••••••• , • • • • • • • • • • • • • • • • • • 146
A pufferkondenzátoros bál6zati egyenirányitó . . •••••••• ,',......... 148
A búgófeszültség és kisziirése ............................. ·...... 152
A gáztöltésű egyenirányltócsö és a lengőfojtó . •••••••••. •••••••••• 154
Az előfeszültségtelep ...... • ... . .. .. ....... • ..•• .' , . • • • • . • • . . • . • . . 158
Az időállandó, a határfrekvencia és a szdréShatás közötti összefüggés 160

GYAKORLATI RÉSZ:
Néhány erösítőcső adata ....•.•.••••...... , • • • . • • . • . . • • . . • • • • • . . 162
Végerösítőcsövek . ........ .. ........ . .......... ·................ 165
•Egyenirányltók · ...................... . .... . ..................... 172
Gáztöltésil egyenirányítók . . • . • • . . . . . . . . • . . • . • • • • • • • . . • • • • • . • • • • . 172
Az erős! tb; mérőszáma1 .• .• 'lll •• •.••••••••• , • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 173
Lineáris, fázis és fiziológiai torz!~ . • • • • • • • • • • • • . . . . • . • . . . • • . • • . • "'176
A frekvenciamenet megjavítása . . .. .. • .. .. • • . • .. .. .. • • .. • . . .. .. • • 179
Kimenőtranszformátor méretezése .•••••••••• , • • • • • • • • • • • • • • • • • • • . 187
RC-generátor 20 Hz-től 2 MHz-ig .••••• , , , • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • . . 194
A kész erösltő ·vizsgálata ... ..................................... 196
Mikrofonok, hangszedők és azok csatlakoz~a az erösítőhöz . •• • • ••• 204
 ,
l

. Mikrofonok (összehaso!llftó t á blázat) ......••.• • •••.•.••.•.•. 2M

Több hangszóró csatlakozása ....••..•. . .....•...••..•.• • ••. 208
EI6erösítők és keverők .... . ...•.••.....•.•••.•••••• • .••••. 211
Keverővel összeépített kis erősítök ..•••...••••••• ·: ••••••• • 215
Keskenyfilm erősítők .... .................................. . 218
100 W-os erősítők ....••••....•..•....••...•••••••••.•••.• 218
' ' .
Űj módszer a teljesítményerősítők végfokozatának Irivezérlésére 229
234

-
Erőr;( tő tervezése ..•••••••••••.•••.••.••••••••••••••••••..

..
Kétcsatornás erösítő . • • . • • . . • •.•• , ...................... ... . 245
Függelék ..•..••.••...••.•.•••.•.•...•..• ; ••••..••••.••••. 248
Fiziológi& hangerőszabályozás . : ................. . .. ........ . 248
100 V -os illeszt~ .......................................... 249
Egyszerű m~ly-magashangkiem~Iő és -vágó ' kapcsolás ..•••.••• 251

. Különleres kapcsolások
Kaszkád-kapcsolás ...•....... • ..... • ........•.....• ·.•••••.• 254
l
Katódcsatolású ellenütemií végfokozat •.•••..•••..•••• •• .. • . 256
Külön előerösítő . ..•••.•••••.••..•••...... •• • • . • .•........ 257 .
Egyszerű hangszínezetjavító ••..• • •••••.••••. , •.••...•••.•.. 258
Ellencsatolás a végerösítő C!!Ö segédrácsára ...••......•... . .. 260
A váltakozóáramú fiítésből eredő morgás •.•••••••••••.•••• 261

:'

l·;!li 1
 P.L6SZÓ .4 HARMADTT< T<JADÁST-TOZ

A hangerősítő technika iránti érdeklődés szükségessé tette e könyv

harmadik kiadását. Ezt a harmadik kiadást ismét bővítettem. Kiegé-
szítettem néhány feiezettel, ezek az eddig elmondottak 1'obb megértését,
iobb alkalmazását célozzák. Közöltem a második kiadás óta merielent
úi kapcsalási elveket. A feilődés az erősítő technika terén is állandó,
a feilődés eddigi eredményeit igyekeztem az olvasóval megismertetni.
Egyébként a könyv nagyobb része azonos az előző kiadások anyagá-
val. T árgyalásmódia egyszerű, de a haladó rádiótechnikus számára
ktJszült. N em tartalmazza a rádiótechnika alapelemeit, mert azt
magyar nyelven már többen megírták. Ebben a könyvben a hangerősítő­
vel és az azzal szarosan összefüggő kérdésekkel foglalkozom. Magasabb
matematikát sehol sem használok, m ert célom, hogy ezt a könyvet min-
den rádiós megértse. A könyv a gyakorlati rádiótechm:k us számára
késziilt. A kérdéseket nem számtani alapon tárgyalom, csak ott alkal-
mazok matematikát és csak annyit, amennyi feltétlenül sziihséges.
A levezetések közlését minienütt mellőztem. A tiszta elméleti eredmé-
nyell a gyakorlatban sokszor nem valósíthaták meg. A csak gyakorlati
alapon való dolgozás viszont sötétben való tapogatódzás. A z eredmé-
nyes munha az elmélet és gyakorlat helyf'.' ·;, ~ <hangját kívánja · meg.
E zt igyekeztem tnegvalósítani könyvemben ~s .
I955· IV. I,
A sz e r z ő.

3
 ELMÉLETI RÉSZ

A rádiócső mint erősitő

Ha a rádiócső rácsára váltófeszültséget kapcsolunk, csövűnket

vezérelhetjük . Első ábránk rácsfeszültség karakterisztik át mutat.
A vezérlő váltófeszültséget az idő függvényében rajzoltuk be. A vezérlés
hatására az anódáram a vezérlőfeszültség ütemében ingadozik . (Az
ábrán az anódáram ingadozást is kiterítjük, az idő függvényében.)

'·

tdÓ

IdŐ
l. tbra. Rácsjesztiltset, karale.terisztika, a rácsjesz iill!i& ütemében ~a16
11nódáram ingadozás •zem/é/eléri

5
 A rács- váltÓfesz ültség kiind uló pontját a cső rácsára adott el őfeszü lt 4
ség (negatív egyenfeszültség -E;) határozza meg . Az el őfeszÜ lt séget
rendszerint úgy . választjuk meg, hogy a rácsfeszültség karakteriszti ka
. e gy en e~ részének közepére JUSsunk . Negatív rács esetén nincs rácsár am,
a csövet teljesítmén y nélkül vezérelhetjük .
W = E · I , ha I = O, W = o.

l ,

l
l .

2. ábra. Erősi/ö cső k apc.rolása, 1/lttnkaclll'llállá.rsa/ ,

Készítsük el a 2. ábra szerinti kapcsolást,)l:együnk a cső anódk örébe

munkaellenállást. Megállapíthatjuk, hogy il yenkor a cs ő anódjára jutó
egyenfeszültség ki ~ _ 0 b a telepfeszültségnél, mert az anódáram az ellen-
álJáson feszültségesést hoz létre .
E a = E t - J.a · Rk.
A betűk jelentéseit az ábráról le lehet olvasni. A nyomtatott betű egyen-;
az írott betű váltófeszültséget, váltóáramot, csúcsértéket jelent.)
A rácsra adott vezérlés ütemében ingadozó anódáram a m.unka- '
ellenállá so n átfolyik . Az ingadoi ás hatására az el\enállásmenti feszültség-
esés is változik, a munkaellenálláson váltakozó ·feszültség lj:eletkezik.
Ennek nagysága 1
A rácsfeszültség, anódáram .~s anódfeszültség v.áltozásnak időbeli
lefolyását a 3. ábra mutatja. Az a) ábrában a rácsfeszültség min-
den pillanatba~ a -E.r előfeszültségből (0-tól lefelé) és az, ér rács
váltófeszültségből te'vőd!'k ö~sz~. A b)_ .ál;>ra~é.szben az l& anódáramot

6
látju k, a vezérlés miatti ingadozással , ez az Ja anódváltóáram. Vég ül
a c) ábrarész a cs ő anódj án lév ő fe szültséget szemlélteti. Az E a egyen-
feszültség, az áramingadozás miatt, az ellenállásmenti feszültségeséssei
változik. A változás az anódváltófeszültség .

ér
r -- - ---
'
. '. ~

- idó c.)

3. ábra. A rajz a ráujei z illtség, anódáram "' anódjuzültség

id6beli lefolyását mutalja. A rácsfest lillség és anóáfutilltség .
ellenkező fátisban 11annak

Az ábrából világosan látszik, hogy a rácsfeszültség és anódáram

azonos fázisban vannak, a rácsfeszültség és anódfeszültség viszont
ellenke ző ütemben változik. Ezek között a fázis különbség tehát 180 fok .

JE G Y E Z Z ű K M E G ! A csövet teljesítmény nélkül csak a rácsfeszült·

ség tartomány negatív részében lehet vezérelni. A csö anódján váltó·
feszültséget csak akkor kapunk, ha munkaellenállást alkalmazunk.
A rácsfeszültség és anódfeszültség ohmikusmunkaellenállásnál ellenke:zö
fáziaban ingadozik.

7
 Áramforrás és külső ellenállás

H e!Jettesítö kapcsolások
Az áramforrásnak is van több-kevesebb ellenállása. Ez a bels ő
ellenállás az áramforrás felhasználásakor befolyást gyakorol, hatását kétféle
módon tehetjük szemléletessé: feszültség és áramhel yettesítő kapcsolás-
sal. A helyettesítő kapcsolás tehát egy olyan elvi kapcsoJási rajz, amel yben
nem a kapcsoJási elemek, hanem a bel ső ellenállás, esetleg a szórt ön-
indukció, szórt kapacitás, csöveknél a rács-katód és rács-anód kapacitás
is szerepelnek . Így a helyettesítő kapcsolás az áramkör valóságos felépí-
tését szemlélteti , ennek alapján azon a számítások elvégezhető k.

a) Fes z ü l t s é g h e l y e t t es í t ö ka p cs o l ás
Az áramforrásnak E feszültsége van, ez rádo/gozik a sorbak ap csolt
kiilsö Rk é.r belső Rb ellenállásra . (Lásd a 4/a ábrát .) Ha a külső ellenállás
végtelen nagy , az áram végtelen kicsi, I= O. Ilyenkor üresjárásról
beszélünk . Az Rk = oo menti feszültség egyenlő a telep feszültségéveL
Ek = E
Il yen az eset akkor, ha igen nagy ellenállású voltmérővel mérjük
a telep feszültségét . Vagy ~ gy is mondhatjuk, hogy a telep üresjárási
feszültségét nag y ellenállású voltmérővel kell megmérnünk, hogy a telep
valóban terheletlen leg yen, azt a voltmérő se terhelje. Kisebb külső
ellenállásnál, az áramkörben
I = E áram fol yik.
Rb + Rk
A külső ellenálláson mérhető feszültséget ez az áram hozza létre.
Rk
Ek = I · Rk = E - --
. Rb + Rk
Minél nagyobb a külső ellenállás a belsőhöz képest, annál nagyobb
Ek, az úgynevezett kapocsfeszültség. Viszont Rk = O eselén ( rövidzár),
a telep belső ellenállása határozza meg tiZ áramot. A rövidzárási áram Irö =
= E/Rb. Végül a külső ellenálláson akkor kapjuk a legnagyobb telje-
sítményt, ha a külső ellenállás ugyanolyan nagy, mint a belső.
Rk = Rb
b) Aramhelyettesítő kapcsolás
Gyakran célszerűbb az áramforrást nem feszültségével, hanem rövid-
zárási áramával jellemezni. Ez főként rádiócsövekre vonatkozik , 'mert
pl. meredekség méréskor (egy volt rácsfeszültség változásra eső anód-
8
áram változás) a rövidzárási áramot mérjük. Képzeljük a kttlsó ellenállást
és a telep belső ellenállását párhuzamosan kapcsolva.(Lásd a 4/b áb.rát.)
Ezen a két párhuzamosan kapcsolt ellenáiláson, elképzelésünk szerint, az e/öbb
kiszámitolt Irö = EfR b ára111 fo{yik. Az Ek kapocsfeszültséget a rövidzárás i
áram hozza létre a párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredőjén. Üresjárás
G) ó]

Ri>

E ~

l R~
l .!'A

C) d)

l
l
·~=))
t
?l'i-=5.1 ......
-~ 1 - , .
l

4. ábra. Áram és fesziiltJég helyettesítő kapcsolás. Fmt az elvet látjuk, lent az alkalmaztist
rádióqöre

;}Setén R1: = oo; mintha ott sem volna; Ek =E. Kisebb külső ellenállás-
nál, a kapocsfeszültséget az eredő ellenállással számítva :
. Rk ·Rb
Ek= Irö - ---
Rk+Rb
Megoszthatjuk az áramot az ellenállásokkal fordított arányban, a
külső ellenállásra
Rb .
I k = I rö -- - resz jut.
Rk + Rh
A külső ellenállásen folyó áram, azon pontosan a kapocsfeszültség
nagysagu feszültségesést hozza létre . A külső ellenálláson folyó áram
valóban meg is van. a belső ellenállás árama azonban csak képzeletbeli.
9
 Ez az áratJJhe!J,ettesitö kapcsolás azért · cél szerű, mert benne kifejezésre
jut a cső bel ső ellenállásának söntölő hat ása. Váltakozó áramú kül ső
ellen állással párhuzamosan kapcsolt belső ellenállás csillapító hatást
fejt ki.
Mindkét helyettesítő kapcsolás azonos eredményre vezet. Minden
kétség eloszlatására jó, ha magunknak erre egy számpéldát kidolgozunk .
Mi az ábrába számértéket is írtunk be.

A rádiócsavet váltakozó áraf!Jtí áramforrásnak lehet elképzelni. A trióMt,

mely aránylag kis belső ellenállású, a feszültséghelyettesítő kapcsolással
szokták elektromosan ábrázolni. (Lásd a 4fc ábrát.)

A ra' d tocso
' ' " at
' h atasa
' ·
mmt ' k, D =
tu d JU cEr-- ; ebb"! " k mtnt
o , a csone ·
C..A *

'
aram f orrasna
' k f eszu"Itsege
' C
c..A Er
= D a 4/ c a'bra rom
· t a1a
' · szerm
· t , amt· a

helyettesítő kapcsolás egyrácsos rádiócsőre. A külső ellenálláson mér-

hető feszültségesés

Ez a képlet azt mondja, hogy a rádiócső, mint generátor E.A feszülts égű,
a cső belső ellenál\ásán fesz ültségesés van, a cső anódjin ezért csak E.~
váltófeszültség mérhető .
A trióda kis belső ellenállása miatt, a külső ellenálláson a feszültség
a trióda feszültségétől ' függ. Ezt úgy szoktuk mondani, hogy a trióda
feszü/tségre táplál. Hasonló ez a hálózati csatlakozáshoz. Az izzólámpákat
pl. 110 volt feszühségre tápláljuk. A feszültségre tápláláskor, a feszültség
a megadott érték.
Pentódánál az áramhelyettesitő kapcsolást használjuk . A pentódá-
nak nagy a belső ellenállása, ez határozza meg az áramkörben folyó
áramot. (Lásd a 4/d ábrát.) A cső rövidzárási áramát a meredekségből
számítjuk.
S = Jrli . J
-E., ' {(j = S •
E. r '.

ez az áram reádolgoz ik a párhuzamosan kapcsolt külső és belső ellen-

állásra .

* Az E..~ a cső anódj:í n.fell épö legnagyobb fcszü ltségv:ílt07. ást ielenti (t'A=Ea)
E zL az f.r teJj es kivczé rlés L ad ó rác sfc s :.~üllsét; l'iillo:t.<issaJ állitjuk elö,

lU
 Mivel a cs ő anódkörében az áramot a pentóda nagy bcl~ő ellenállása
határozza meg, azt szoktuk mondani, hogy a pentóda dramra táplál. Ha
a pentóda áramkörébe változó ellenállást teszünk (pl. inclukti v ellenállást
vagy rez gő kört, mel yek ellenállása a frekvenciától függ), azon az á!Jandó
áram az ellenállás változásával arányos feszültségesést hoz létre . Itt
tehát nem a feszültség, hanem az áram állandó.
A trióda és a pentóda hel yettesí tő kapcsolását, a jobb összehason-
litás kedvéért, táblázatban egymás mellé állitjuk .

a) A trióda minta ~ A pentóda minta

J e llemz ő je az üres járási J e llemz ő je a rövidzárási
feszültség. E (EME)* áram Irö
Kapocsfe sz ültség Kapocsfeszültség
R11·Rk
Ek = Irö
Rb + Rk
Aram Aram
R11
I = Irö - - --
Rb+ Rk
Attérés pentóda mintára Attérés trióda mintál'a
E
lrö = -
Rb
Feszültséghelyettesítő kapcsolá s Aramhelyettesítő kapcs olás esőre
esőre

JE G Y E Z ZÜK ME G ! A trióda feszült ségre, a pentóda áramea táp-

lál . A triódát fe szültségforrá ské nt képzelhetjük el, melynek feszültsége
· a rácsváltófeszültség, oszt va az áthatással, a cső rádolgazik a sorba kap-
csolt belső és külső ellenállásra. A pentódát áramforrásként foghatjuk
fel , melynek árama a r ácsfeszültség szorozva a meredekséggel, a cső
rádolgazik a párhuzamosan kapcsolt külső és belső ellenállásra,

* Az elektromotoros erőt a:t. üresjárási fesz ültséggel jellemez:t.ük.

ll
 Illesztés
Illesztésnek mondjuk a kiilső eiienáilás értékének legkedvezó'bb megválosz-
tását. Aszerint, hogy legnagyobb feszültségre, áramra vagy teljesítményre
törekszünk, beszélhetünk feszültség, áram és teljesítmény illesztésrőL
Mindhárom illesztés kérdését tisztán láthatjuk, ha szemügyre vesszük
az 5. ábrát. Az 5/b ábrán a vízszintes tengelyi:e feszültséget, a függő-

3 ~Nmax
w2 . . J)
1 : ·:
1 o . '
:
•

•
.
l

:
•
;
'

f
'\
'

""' Rövidzar

Ol

úrtsjáros

50 fOOV
----E.---- E.---
5· ábra. Egy dramtorrás cittat .eadoll teszilltség, dram es /.e/.Jes ttmen,,
a Ieriletö elleiUíllds taggvényében

legesre áramot rajzolunk fel. Legyen egy anódtelep feszültsége 100 volt,
belső ellenállása 1000 !l.

A telep rövidzárási árama :

E 100
- = -- = o. l A = 100 mA
Rb 1000

Jelöljük ki a vízszintes tengelyen a 100 volt ütesjárási feszültséget,

a függőlegesen a 100 mA rövidzárási áramot. Kössük egyenessel össze
a két pontot, ekkor az 1000 n-os belső ellenállás egyenesét kapjuk.
A 0 kezdőpontból rajzoljuk be több külső ellenállás (R) egyenesét.
Az ellenállás egyenesek hajlásszögét úgy kapjuk, hogy a függőleges .
12
tengdyre at: el1enáftásnak megfelel6 áramot felrakjuk. Pl. a 2000 Q

lOOV
egyenese = O· 05 A, 50 mA, vagy az 5000 !J-os ellenállásra
2000Q
. 100 v
iellemző hajlásszög = O· 02 A, 20 mA. A jobboldali függő-
' 5000Q
legesre a mA értékét felrakjuk, azt a diagramm O pontjával összekötjük.
Az így megszerkesztett egyeneseknek, a belső ellenállás egyenesével
való metszéspontja, az ellenállás bekapcsolásakor meghatározza az azon
fellépő feszültséget, a kör áramát és a teljesítményt. A metszéspontnak
a vlzszintesre eső vetülete adja a feszültséget, a függőlegesre eső vetület
az áramot, végül a metszéspont által meghatározott terület a teljesítményt.
A különböző ellenállás-egyeneseket szemlélve m!!gállapíthatjuk,
hogy a legnagyobb feszültséget akkor kapjuk, ha a külső ellenállás
minél nagyobb, R= oo. A legnagyobb áramot akkor nyerjük, ha az
ellenállás minél kisebb, R = O. A teljesitményterület pedig akkor a leg-
nagyobb, ha a külső és belső ellenállás egymással egyenlő . Mivel a
teljesítménynél nem látszik feltűnően az, hogy az 1000 .Q-os külső
ellenállás metszéspontjához tartozik a legnagyobb terület, az 5/a ábrán
a teljesítmény nagyság külső ellenállás függvényében való alakulását
külön feltüntettük. Látható, hogy a belső ellenállásnál nagyobb va.gy
kisebb ellenállást véve, a te~esítmény csökken. Ha a legkedvezőbb
teljesítményt adó ellenállásnál nagyobbat veszünk, túlillesztésről beszél-
hetünk, ha ennél kisebb ellenállást használunk, azt aláillesztésnek
mondjuk.
Az elmondott illesztési törényszerűség mind egyen", mind váltakozó
áramra érvényes. Ugyancsak érvényes ez rádióesőre is, de csak akkor,
ha az anódkörben ohmos a terhelő ellenállás és azon egyenáramú feszült-
ségesés van. Mint később látni fogjuk, a csőnél azonban törekednünk
kell a torzításnak a lehető legkisebb mértékre való lecsökkentésére is.
Ha a cső, vagy váltóáramú áramforrás transzformátorral van lezárva,
természetesen a szekunder terhelésből a primer oldalra adódó ellenállás
lesz az illesztő ellenállás.
Egy 5000 Q belső ellenállású trióda illesztésére ad képet a 6. ábra.
A vízszintes tengelyre a külső · ellenállást, a függőleges tengelyre az
áramot, feszültséget és a teljesitményt rajzoltuk be. E szerint az áram
(teljes vonallal kihúzott görbe) a legkisebb külső ellenállásnál a leg-
nagyobb~ az ellenállás növekedésével csökken. A feszültség (szaggatott
vonallal kihúzott görbe) növekvő ellenállással nő. A teljesítmény
(eredmény vonallal húzott görbe) ott a legnagyobb, ahol a külső ellen-
állás ugyanakkora, mint a belső, Rb = Rk. Ennél kisebb külső ellenállás-
nál a teljesítmény rohamosan, nagyobb eltenállámál a teljesítmény lassan
c&ökken. Aramillesztésnél tehát Rk =O.
13
 1
Ja OJ>I = - f_, S és mivel S = -- - , Ja opt = f_ r
DRu DRb
A gyakorlatban az az eset, h0gy nincs kü ls ő ellenállás, ritkán fordul
e l ő.
Ha az Rk kisebb mint az Rb, akkor azonban már a láillesztésr ől, vagy
aramillesztésről beszélünk . A tetródák, pentódák, heptódák nagy bel ső
ellenállása következtében, ezeknél mindig áramillesztés van . ,
Feszültségillesztésnél .Rk = oo, il yenkor a levehet ő legna gyobb
feszültség elméletileg :

f_a OJ>I = f_A = ;~ ; (D = l~.: l).

Ezt a gyakorlatban elérni nem lehet, mert végtelen külső ellenállásnál

-·
N. c. '1.
w .v
l
8
t
20
mA
l
4'
/ "-... l .
~opt r:---..:-- ~J-
l ' ..... ~:J.~-
-
lopt
10
fl' ...... r--....
~ 2
/

o o o v
o
R,R
5000 10.000 15.000 20.000
r-
R. ,.
6. ábra. Az áram, feszültség és te/jesítmh!J értéke, az illuztö
ellenállás jiiggvé11)'ében

nincs artódáram, a cső nem dolgozik. A feszültségillesztést túlillesztésnek

is mondhatjuk, il yenkor az Rk nagyobb, mint az Rb.
Ugyanígy szaktak beszélni feszültség és áram kivezérlésről is .
Az előbbi eset akkor áll elő, amidőn a külső ellenállás a oo felé közeledi k,
az utóbbi viszont akkor, ha a külső ellenállás csökken, a 0 felé tart .
A teljesítményillesztést a gyakorlatban a legritkább esetben használ-
juk. Ha triódáról veszünk le teljesítményt, azt az elér hető kis torzítás
miatt tesszük. Később látni fogjuk, hogy<a külső ellenállás növekedésével
a torzítás rohamosan, a teljesítmény pedig lassan csökken. A triódát
ezért rendszerint 3,....., 5 Rb ellenállásra illesztik.

J E GY E Z Z Ü K M E G l Ha egy áranúorrásról nagy feszültséget aka-

runk levenni, a terhelő ellenéllást válasszuk olyan nagyra, amilyenre
csak lehet. A legnagyobb áramot (Rk = O), rövidzárban kapjuk. Legna-
gyobb a levehető teljesítmény akkor, ha a külső ellenállás egyenlő ,a
telep belső ellenállásával. Ilyenk or a levehető feszültség, az üresjárási
feszültségnek• csak a fele.

14
 A dinamikus karakterisztika
Ha a cső anódkörében munkaellenállás van, mint már mondot.tuk,
a cső anÓdján kisebb a feszültség a telep feszültségénél. A munkaellenállá-
son ugyanis I · Rk feszültségesés lép fel.
A cső vezérlésekor az anódáram változik, változik tehát a munka-
ellenállásmenti feszültségesés és így, maga a cső anódján lévő feszültség.
Ismeretes, ha megrajzoljuk t öbb különböző anódfeszültséghez a rács-

. -16 tOO
Volt :-<- -- -- - E, ----
• é., ;__J.. R~. --:
7. ábra. A b) ábra azt I!JIIlalja, /Jogy bogyali k elt a 111111/k ael/mállás C! .J'ellt.I'BI a.z anodjes.z iillsig
karakterisztikába berqjzolnunk. Az a) dbra ennek alapján, a dinamikus rársf nziiltség
karakterisztika tmgszerkuztéslt szemfélteli

feszültség karakterisztikát, a rácsfeszülts~g karakterisztika annál inkább

balra tolódik, minél nagyobb az anódfeszültség. Lásd a 7fa ábrát. Ha
a csövet a h' pontból kiindulva a nagyobb áramerőss ég felé vezéreljük,
csökken a cső anódjára jutó feszültség is, ezért 300 volt anódfeszültség-
nél nem haladunk a háromszáz voltos karakterisztikán, hanem lépésről
lépésre egy jobbra eső karaktere sztikára kell áttérnünk. A r' pontban pL
már a 200 · voltos karak.terisztikán vagyunk , . mert a 300 volt telep-
feszültségből a cső anódjára ekkora anódáramnál már csak 200 volt

15
 l
fe szültség jut. Az így kapott póntokat összekötéí görbét (a vastag vonallal
kihúzot tat) , dinamikus karaktcrisztikának hí vjá k, szemben az ábrába
berajzolt három rácsfe szültségkarakterisztiká va l, me l yek statikus kar ak-
terisztikák.
Még határozottabban áttekinthetjük e kérdést, ha anódfeszültsé::
karakterisztikát készítünk . Lásd a 7/b ábrát. Az ábrába berajzol j uk
a munkaellenállás egyenesét. Ennek egyik pontja a telep feszültsége ,
a másik a cső rövidzárása esetén , az ellenálláson fol yó áram, Et/Rk-

O Volf

-o·sv
i)tnam k u.s
iellrJmgórtJ<.> 7~ -1V
-- - --- - ---- ~
~ c~ ,b .n.
l
- -- - ---- - - -- ---- -- ~ -15V

-
v-- d ..........
""'--2V
-·- .. ---- --- --·-· a· -. - - e~
' '
v
·} ·2 -1 o o tOO _ __:J.c..o.:..
o _ _ _ ~oo
- - - t !. ~e.

8. áb ra. Penlódánál a statik us h dinamikus rácsfesziiltség k arakterisz fika csaknem i/;}zecuk

A munkaellenállás egyenese itt maga a dinamikus karakterisztika . Az

a, b, c, d, e, (, g, h pontok vetületei megmutatják a cs ő anódján lévő
feszültséget és az ellenállásmenti feszültségesést . A c pontban pl. a cső
anódján 200 volt feszültség van, mert l 00 volt esik az ellenálláson.
A karakterisztika a függőleges tengelyen viszont azt mutatja , hogy mek-
kora a valóságos anódáram, ha az anódkörbe munkaellenállást, tettünk .
Az elmondottak szerint, a statikus karakterisztika csak akkor
ervényes, ha a munkaellenállás Rk = O. Mindetl 111ás esetben, a munka-
ellenálláson mgadozik az anódfeszültség és mivel a csőnek áthatása van,
ami azt ;eJenti , hogy a cső anótlja Js l'ezérli d csövet, a dinamikus karakterisz-
tikával kell rzámolnunk.
Vegyük most sze~ügyre a pentóda dinamikus karakterisztikáját.
Beláthatjuk, hogy mivel a pentódának kicsi az áthatása , az anódfeszültség
~ nnél jQformán alig vezérli a ~sövet, a dinamikus rácsfeszültség karak-
te ri o;?.tib ennél tehá t csa knem egybees ik:> statik us rácsfeszültség kar ak
r.erisz tik a 11al La sd a .8 . " brat.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! Ha a csö anódkörében ellenállás van, a2

ellenállásan létrejövő feszültségesés megváltoztatja a karakterisztik"
alakját. Az igy keletkező kisebb meredekségfi karakterisztikát dina.
mikus karakterisztikának, vagy monkakarakterisztikának nevezzük.
Pentódánál kis elhanyagolással, a rácsfeszültség karakterisztiká• dina.
mikus karakterisztikának tekinthetjük. Az anód(c:;szültség karak·
terisztikában, mind triódánál, mind pentódánál, -a munkaellenálh\ ~
egyenese a
dinamikus karakterisztika is.

Dinamikus meredekség, erősítés

Dinamikus meredekségnek a dinamikus karakterisztlka meredek -

ségét Wvjuk.
So= ~ l)
E.,
Az áramhelyettesítő kapcsolásnál láttuk, hogy

c. = S (...c.
(... R.b • Rk . • • • • • • • • 2)
Kb+ R k

A munkaellenálláson e lőálló váltófeszültség:

E.. = J. Rk . . .. . . . . . . 3)
Ezt behelyettesltve az e lőző egyenletbe:

~ = S - Rb
E., Rb+ R."
Az el ső egyenlet szerin t ]al Er maga a dinamikus meredekség, a dinamikus
rneredekség tehát:
,

Írjuk le az l. és 3. eg yenletet.

S0 = ~: ; E.. = J._Rk . ebből

E.. = Er •SD · Rt •
2 Ká dá r G ézo . flangerős itók 17
A cső erc5sftését megkap'Íuk, ha a kijövő fesz6ltséget a bemenc5vel
elosztjuk . Ez a szám megmondja tehát, hogy a kimenő feszültség hany-
szar nagyobb a bemenőnél . Egyenletünk ből az erősítés :

" = -t.. = S 0 R.,. •

t.,
Pentódáknál, mint előbb láttuk, a dinamikus rácsfeszültség karak-
cerisztika gyakorlatilag azonos a statikussal, tehát pentódara az erősítés :

Triódánál: ~z áramhelvettesltő kapcsolasból

H~· Rk é.
é.. ''" é., J ebbő l : - ' '';
H."+ Kk f:..

A trióda er<5sftését megkapJuk tehat, ha a meredekséget a párhuza·

mosan kapcsolt k:ülső és belső ellenállással megszorozzuk.
Az S · Rb • D = 1 Barkhausen egyenletből
l
J tgy 11=-
H.h • D· D
Ha az R végtelen nagy, akjwr az
Rk
- -- -=l; o.. =
D
A o0 (szokták jelölni JL-vel is) az erŐsítés elméleti felső határa, amit
~rl5sitési tényezőnek Wvnak. A cső · erősftése ennél nagyobb nem lehet,
mert ilyen nagy erősítésnél azt az anódáram változást, amit a rács-
vezérlés hozna létre, a cső ellenkező ütep1ben ingadozó anódfeszültségé-
nek vezérlő hat~sa közömbösltené. Ilyen erősítésnél tehát nem is lépne
fel anódáram változás . Ezt elérni éppen ezért nem is lehet.
l E G Y E Z ZÜK ME G l A csö feszültségerösftése a kimenő és bemenő
. feszültség közötti viszonyszám, • = é.a/é.r· A pentóda erösitését qteg-
kapjuk, ha a meredekséget a külsö ellenállással megszorozzuk. ·A trióda
erösftésének számftásakor, a külsö ellenállást a dinamikus meredek-
séggel kell megszoroznunk, vagy a statikus meredekséget a párau.
~a mosan kapcsolt külsö és belső ellenállás eredöjével.

18
 A rádiócsö erösítésének me~szerkesztése
·~

A rádiócsövet felfo ghatjuk, akár mint teszültségtorrast , akár mint

áramforrást s a feszültség, )lletőleg a~. áramhelyettesítő kapcsolással
kiszámíthatjuk a külső ellenálJáson keletkező váltófeszültséget. További
egyszerűsitést lehet elérni, ha a feszültségértékek helyett az erő sftéssel,
az áramé.,ékek helyett a meredekséggel számolunk. Mert az erősítés
nem más, m\nt az erősítő kimenő feszültsége , ha a bemenő feszültség
állandóan l V. A meredekség ugyancsak a cső váltóáramát jelenti,
ha a rács váltófeszültség 1 V. (Az ·egy voltra sső anódáram változás.)
- Mindkettőnél azonban gondosan szem előtt kell tartanunk, hogy
mind az erősítés, mind a meredekség a külső és belső ellenállás közötti
viszonytól függ . V égtelen nagy küls'ő ellenállásnál az erősítés a leg-
nagyobb, egyenlő az erősítési tényezővel (,....). Ilyenkor a dinamikus
meredekség O, mert végtelen nagy ellenállásop nem fol yik anódáram.
A másik szélső esetben, ha a külső ellenállás O, úgy a meredekség ma ga
(5) a statikus meredekség. Ebben az esetben azonban nem lehet erősítésről
beszélni ,. mert O külső ellenálláson az anódáram ingadozás nem hoz létre
feszültségesést.
Miq.t ahogy az 5. ábrán az áramforrást és a külső ellenállást,ábrázol-
tuk, hasonló módon lehet megrajzolni a cső anódkörének működ és ét is .
Itt a feszültség helyett az erősité!t, áram helyett a meredekséget visszük
fel a függőleges és vízszintes tengelyekre.
1 l
Hi szen D • S · Rb = 1; D= s. R b; # =- ,
D
tehát ,.... = S · R ; lrjuk mellé az E =I · R egyenletet. A kettőt össze-
hasonlitva úgy is mondhatjuk, hogy az(,.... = S · Rb) a rádióesőre vonat-
kozó Ohm-törvény. Felrajzoljuk tehát az erősítést a vízszintes , a meredek-
séget a függőleges tengelyre . Lásd a 9. ábrát. Az üresjárás (Rk = =)
esetét jellemzi az A pont, a rövidzár (Rk = O) esetét jellemzi a B .pont.
Az A -B egyenes, a belső ellenállás egyenese. Ezután rajzoljunk be
az ábrába - a már előbb ismertetett módon - néhány munkaellenállás
egyenest.* A, munkaellenállás és a belső ellenállás egyenesének metszés-
pontja van. A metszéspont vízszintes vetülete a v erősítést, a függő­
leges vetület a dinamikus meredekséget adja. Az erősltést tehát nemcsak
kiszámítani lehet, hanem a~ erősítési tényezőből (,....) és a meredekségből
(S) egyszerű módon meg is lehet szerkeszteni.

* Az egyenesenek egy pontja a ke;zdö pont, egy m~sik pontja az E/I. PL 50 '
V/2 mA =25 k.U, stb. Az E értékét a,., a:l l értékét az S léptékében rakjuk fel.

2* 19
 Triór/ára .•
Nálunk .íltal ában kétféle tnoda van használatban, az t% és a 3,3%
.n hatasú . Az egyik erősftési tényezője (l/ D) 100, a másiké 30. Mindkét
cső meredeksége 2,5 mA/V . Ezekre berajzoltuk az I. és II. belső ellen-
állas -egyenest.
A különböző munkaetlenállásokra vonatkozó egyenesek metszés - 1
pontj aból , közvetlenül az ábrából, leolvashatjuk aszóbanforgó csövekre

~- ab ra. A ráditicső erősitesem/e mtgszerleesztéJI

az erősftést .
Pl. az AC-2 cső 3,3% áthatású . O, l M !2 külső ellenállással az
erősitese 26-szoros . Lásd .a 100 k!l-os egyenes és az AC-2 cső 30-as
erősitesi tényezőjéhez tartozó Il . egyenes P metszéspontjának a vízszin-
tesre é SŐ vetületét.
0,5 M!l -os külső ellenállással az erősítés 29-szeres.
Satnos ez meg mindig csak elméleti szarnltás . A valóságban, ha az
AC- 2 cső anódkörébe O, t M!l-os külső ellenállast teszünk, a cső anódtan
250 V -ról 100 V -ra csökken a feszültség . Ilyen anódfeszültségnél a
1.1. csak 25, a meredekség pedig csak 0,7 mA/V . Az erre vonatkozó
egyenest is beraJZOltuk (III.). Az ezen lévő metszéspontok most már
a valóságos erősftést adják.
O, l M!l-ra a valósagos . erősltés IR-szoros. A valóságos dinami-
kus meredekség 100 k.U-os külső ellenállásra pedig csak O, 18 mA/V.
20
 Pentódára:

Az általánosan használt pentódáknál (AF-7, EF-6) az S • Rb útj áh

kiszámított erő sítés feltűnően nagy eredményt ad. Pl. S = 2,2 mA /V,
Rb =2 Mn = 2000 kn . p,= S Rb = 4400.
Ezt a 10. ábrába r"ajzoltuk be (1. egyenes). Az egyenes csaknem
vízszintes, ez érthető, hiszen azt mondottuk , hogy a dinamikus meredck-

s
l ·F.t R.· 5 k!l.·ban
" ~

2oo

100 200 100

l O. ábra. Az erősítés mcgs.zerkcs.ztése pm t óda haJ".Zilálatálldl
'

ség alig különbözik valamit a statikustóL 200 kn külső ellenálásnál

a cső az ábrából v = 360-szoros erősítést ad. A cső dinamikus meredek-
sége pontosan 1,8 mA/V.
A valóságban ez az erősítés sincs meg, mert a cső anódkörébe
tett munkaellenálláson tetemes feszültségesés van. Mivel a segédrács-
feszültségnek az anódfeszültség alatt kell r;naradnia, ezt le is csökkent-
jű~, ezzel a meredekség nagy mértékben lecsökken. A valóságos
feszültségerősítés pentódánál ezért jóval kisebb az elméletileg számí-
tottnáL •
Sokkal kedvezőbb az eset a végpentódánál. Pl. a (AL-4, EL-3)
végpentóda meredeksége S = 9 mA/volt, belső ellenállása Rb = 55
kn. A IL'"" 500. A 10. ábrában II . egyenes. A csőhöz 7000 n-os illesztő
ellenállást; alkalmazva, azon a feszültségesés ·aránylag nem olyan nagy,
mint az előbbi esetben. A 7 kn-os egyenes metszéspontja kb. V = 60·
21
 szoros erősítést, S0 = 8 mA/V. meredekséget eredményez. A valóságban
ezek az értékek nagyjából meg is vannak.
Az elmondottak alapján kitűnik, hogy mind a triódánál, mind
a pentódánál a valóságos erősitést megkapni elég körülményes. Ezért
a csőgyárak csöveikhez táblázatot készítenek, ebből a cső alkalmazása-
kor legtöbbször felhasznált munkapohtra a gyárak mínden adatot
közölnek . Ilyen ·táblázatot mi is bemutatunk olvasóinknak néhán y
esőre, e könyv gyakorlati részében.

' JE G Y E Z Z Ü K M E G ! A Barkhausen formulából ( DSRb = l) a rádió-

cs(Sre vonl!tkozó Ohm-törvényt felállíthatjuk, f' = SRb. Az erlSsitést és
igy a külsö ellenálláson . eM álló váltófeszültséget (f.a = v f.r) szerkesztés
útján könnyen megkaphatj uk. A valóságos erlSsftés azonban ennél min- ·
dig kisebb, különösen pentódánál, mert a cslS anódjára és segédrácsáta
jutó feszültség ·kisebb az anódtelep feszültségénél.

Az erősítés és mérőszámai

Az erősítés meghatározása, a kimenő és bemenő feszültség vi&zony-

számából, a legegyszerűbb. Azokat a berendezéseket, melyeknek két
bemenő és két kimenŐ szoritójuk van, négypólusnak szakták nevezni.
Négypólus pl. egy transzformátor is. Ez is növelheti a feszültséget,
mégsem nevezzük erősitőnek. A pontosabb meghatározásnál - melyre
az előbbi egyszerű erősítés meghatározás nem mutat rá - a transzfor-
mátort, melyben .nincs energiaforrás, nincs generátor, passziv négy-
pólusnak, az erősítőket pedig aktiv négypólusnak hívják.
Gyakran előfordul az is, hogy az erősítőhöz csatlakozó munkaellen-
állás frekvenciafüggő. Ilyenkor. helyes eredményre akkor jutnánk, ha
1 a kimenő és bemenő feszültségek viszanyán kívül azt is megnéznénk,
hogy mennyi esik ebből az erősítőre s mennyi feszültségváltozást
okoz a terhelés frekvenciafüggő volta.
Teljesítmény erősitőnél, a kimenő és bemenő feszültség viszonya
ugyancsak nem ad képet az erősítés nagyságára. Mindennek ellenére
az erősítés meghatározására legáltalán?sabban, a kimenő és bemenő
feszültség viszonyát használják. •
A fül a hangerő érzetet logaritmikus növekedés esetén érzi közel eglen-
fetesnek. Ezenkívül a logaritmikus viszonyszám összehasonUtás céljára
is megfelelőbb. Az erősítés mérésére ezért logaritmikus mérőszámot
használunk. Ennek egysége a Bel. A gyakorlatban nem az egységet,
hanem annak tizedrészét, a deciBel-t (dB) használják.

l dB = 10 log Nz ; itt N 2 a kimenő és N 1 a bemenő teljesítmény.

Nl
22
 •
1 d. B = 20 log --E. 2- , ah o l E.2 a k'1meno,
" E.1 a b. emeno" h ang f reKven,CI
•- 'ás
é.l
feszültséget jelenti.
Egy valamely feszültségviszony, azonos kimenő ellenállásnál
nagyobb erősítést jelent, mint ugyanakkora teljesítmény viszony. Vagy
úgy is mondhatjuk, hogy pl. ugyanaz a 6 dB erősítés 2-szeres feszült-
ségviszonynak, 4-szeres teljesítményviszonynak felel meg. Ha ugyanis
a feszültség kétszeresére emelkedik, kétszeres lesz az áram is, a telje-
sítmény (E · J.) pedig 4-szeres.
A legtöbb ember nem tudja magának a logaritmikus mérőszámot
elképzelni, legyen szabad ezért a következő egyszerű hasonlattal élnünk.
Fokozatos hangerőszabályozást készítünk . Ha minden egyes lépcsőfok
ugyanakkora, a fül ezt a szabályozást csak a néhány első lépcsőf'oknál
érzékeli, később magasabb lépcsőfokra lépve jóformán semmi hangerő­
emelkedést nem hall.
Pl. a bemenő és kimenő feszültség azonos. Erősítés a kettő viszony-
száma = 1. Következőben a bemenő feszültség maradjon ugyanaz,
a kimenet egymásután legyen 2, 3, 4 V. stb. Ilyenkor az erősítés kétszeres,
háromszoros stb. Egy olyan lépcsőn járunk tehát, amelyiknek minden
fokozata azonos nagyságú. A logaritmikus lépcső, a dB lépcső nem ilyen.
Ha az alap 1, az első lépcső 1,122, tehát 12,2%-kal nagyobb, mint az
előző. A következő 1,259, tehát 12,2%-kal nagyobb, mint az őt megelőző.
Valamennyi lépcsőfok tehát 12,2%-kal nagyobb az előzőnéL

Attekintésre szolgálJon az alábbi pát; érték:

dB o 2 3 4 5 6 7
l l l
~81
Feszü1tségvis:.ony 11,12_,1,2611,41 11,59 ., 1,781 2,4
dB -l 8 9 " 10 12 14 Jó 20
Feszültségviszony , 2,51 , 2,8 1 , 3,16,3,98,5,~1 , 6,31 , 7,941 10

A leírt skála viszonyszám, a 6 dB, az elindulás kétszeresét, a 20 dB

az alaphangerő 10-szeresét jelenti. Ugyanez a skála abszolút hangerőt is
jelenthet, ha a kiinduló pontot megadjuk. A hangerő meghatározásánál
kiinduló pontul azt az 1000 rezgésszámú leggyengébb hangot vették,
melyet a rendes fül éppen csak érzékelni tud. Az igy meghatározott
kiindulópontú skálát, Phon-skálának hívják . Megjegyezzük, hogy a légy-
zümmögés és az ágyúdörgés között 120 dB a hangnyomás viszony,
Az ágyúdörgés (5 méterről) 120 Phon erősségű hang. Ezt azért hang-
23
 . .
súlyozzuk, hogy szemléletessé tegyük a skála nagyságát, mely rendes
körülmények között legfel je bb 120 dB.
A leírtak szerint, berendezésünk erősítését a legtöbbször voltokban
'mérjük meg, de dB-ben fejezzük ki. A hangerő szabályozás is dB-ben
történik. Szokásos szabályozó érték pl. 30-40 dB, 10-20 lépésben.
10 lépésnél minden lépés 3 dB-es, 20 lépésnél 1,5-2 dB-es. Ilyen szabá-
lyozásnál minden lépést csaknem azonos hangerő emelkedésnek hallunk.

'•

....._ -------]
E.

_j
~----~~--~•1•1•1•1•1 :
------E.-
ll. ábra. Ve;r,érelt cs6 kapcsolása munkaellenállással
l
l

Az átviteltechnikában nem a dB-t, hanem a Népert használják a

hangnyomás viszony, vagy a feszültségviszony kifejezésére. A Néper
hasonló logaritmikus skála, azonban nem a 10 alapú, hanem a 2,72, azaz
a természetes logaritmus alapú. A Népert az utóbbi években mind
kevesebbszer használják. Részletesen vele nem foglalkozunk, csupán
azt jegyezzük meg, hogy a Néper-ről deciBel-re, vagy dB-ről Néper-re
való átszámítás egyszerű szorzással történhetik. l Néper = 8,7 dB,
vagy I dB= 0,115 ~éper.

JE GYE Z Z ű K M E G ! Az erősítés na~yságát · dB-ben fejezzük ki.

Ez olyan skála, melynek mínden beosztása 1,12-szerese az ellSzőnek.
Az erlSsitést ilyen lépésekben kell szabályoznunk, hogy egyenlll nagy-
ságú hangerő emelkedést, vagy csökkenést halljunk. A dB viszonyszám,
összehasonlító érték. Meghatározott kiindulópontú dB-skálával mérjük
a hangeriSt is, ezt Phon-nak hfvják.

.,
\,,
24
 Az anódáram és feszültség időbeli lefolyása.
Teljesítmény viszonyok
Ha a 11 . ábra szerinti kapcsolást készítjük és a csövet vezéreljük,
változik az anódáram, a munkaellenálláson ingadozik a feszültség .
Ezek lefolyását a 12. sz. ábrán láthatjuk. Az ábra baloldali fele dinamikus
rácsfeszültség karakterisztika, a jobboldali ábrarész anódfeszültség
karakteiisztika . A vezérlő feszültséget a baloldali ábrarészbe rajzoljuk be

12. ábra. At anódváltóáram és anódválJtifestiillség megsterkesztése triódánál

A sinusgörbét 8 pontjával jellemeztük, ezeket felvetítve a munkakarak-

terisztikára (dinamikus karakterisztika), megszerkesztettük az anód-
áram változást. Ezt átvetltve az anódfeszültség karakterisztika munka-
ellenállás egyenesére, majd levetítve a vízszintes tengelyre, megkapjuk
az anódfeszültség változást.
Ugyanigy történik a szerkesztés pentóda esetében is. Lásd a 13.
ábrát. Itt a kisebb áthatás miatt, nagyobb anódfeszültség változást érhe-
tünk el. Arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb legyen az anód-
feszültség és az anódáram változás. A kettő szorzata adja ugyanis a
csőről levehető váltó teljesftményt.Az, ábrákból látható, hogy az E.a
feszültségen az anódváltófeszültség csÓesértékét értjük, az J.a hasonló-
képpen az anódváltóáram csúcsértékét jelenti. Az effektív érték ennek
gyök kettedrésze.
A telepből a esőre adott anód teljesítmény («A» munkapontnáJ):
N$ = E,. · la \Watt)
25
 A csőről levehető váltó teljesítmény

E.n · J,. (watt)

~

Ha a külső ellenállás nem tiszta ohmos ellenállás, akkor ezt az

értéket, a külső ellenállásra vonatkozó cos rp-vel meg kell még szorozni.
A 3/b ábrán láttuk, hogy az anódáram tulajdonképpen a nyugalmi
anódáramból és a anód váltóáramból tevődik össze. (Azonos fázi sú

O 90 180 270 JGO"

90 •.-
180 180

270

JOlT
8

13. ábra. Az arzódváltóáram ú anódváltófuziiltség megszerkesztése pm tódánál

a rácsfeszültséggel.) A váltófeszültség viszont a telepfeszültség és az

anódváltó feszültség különbsége. (Az anódfeszültség a rácsfeszültséggel
ellentett fázisú.)
A cső anódján a teljesítmény e kettő szorzata.

Nd = (I,. + l a) · (Ba- éa) *

Nd = Ea · Ia. - E.a·Ja
A, cső anódjára jutó teljesítményt, mely az anádon hővé alakul
canóddissi pációnak) anódveszteségnek nevezzük. Ez a telepből kivett

* Nt = Ea Ta +Ea Ja- é.a I a - E.a Ja

A másodi){ és harmadik tag ~gymás sal egyenlő, különbségük tehát = O.

26
 teljesítmény és a csöről elvitt váltóteljesítmén y különbs ége. A csó anódjáról
levett váltóteijesitmény tehát nem terheli, nem me/egiti a cső anódját .
Egy gép hatásfoka alatt azt értjük, hogyan viszonylik a kivett
energia az összes bevezetett energiához. Erő sítő cs őn é l az energia-
viszony helyett, teljesítmény-viszonnyal számolunk. R ádiócs ő nél a
bevezetett teljesítményt az anódtele pbő l kivett teljesítménnyel lehet
mindenkor jellemezni, (Nt) - A munkapontú cs őnél , ha nincs vezérlés, ·
ez azonos az anód veszteséggel (N,.).
N---
rJ = - - ,
Nt
ahol N t a telepből kivett teljesítmény.

JE G Y E Z Z ű K M E G ! A csőről annál nagyobb teljesítményt tu-

dunk levenni, minél nagyobb az anódváltófeszültség és az anódváltóáram.
Az elvitt váltó .teljesítmény az anódte1epb61 kivett teljesitményb61 le.
vonódik, ez a cső anódját nem terheli, ennyivel kisebb lesz tehát az
anódveszteség. A hatásfok annál jobb, minél nagyobb részét tudjuk
a telepből felhasznált teljesítménynek, mint hangteljesítményt, elvinni.

Az anódfeszültség és anódáram időbeli lefolyása ideális

és ohmikus terhelésü kimenőtranszformátornál

A 14. ábra szerinti kapcsolást készítjük. A felhasznált k i menő­

transzformátort ideálisnak tételezzük fel, am,i azt jelenti, hogy a transz-
formátor fáziseitoJást nem okoz és ezenkívül szórása sincsen. Az ideális
transzformátor így a szekunder ohmos terhelését a primér oldalra tiszta
ohmosan teszi át, az áttétellel négyzetes.arányban.

és a szekunder oldali menetszámok.

A szekunder oldalon ellenállással lezárt ideális kimenótranszfor-
mátor'tehát, a primér oldalon egy olyan ellenállásnak tekinthető, melyen
nincs egyenáramú feszültségesés . A jellemgörbék megszerkesztésekor
(lásd a 15. ábrát) az anódfeszültség karakterisztikába legelőbb a telep-
feszültséget rajzoljuk be, mert ez most a cső anódfeszültsége is. Et = E 3 •
Megválasztjuk az előfeszültséggel a cső munkapontját <<A». A munka-
pontn?ok a cső maximális terhelését jelentő hiperb,9la alatt kell maradni a.
27

.·
A hiperbola tetszésszerinti pontját megrajzolhatjuk az E · I = W
összefüggésbőL Ha a maximális anódveszteség (W) adott, minden E
értékhez megfelelő I érték számítható.
Meghatározzuk az Rk külső ellenállás egyenesének hajlását, meg-
nézve pl. hogy az ellenállásan 20 V feszültség változást hány mA anód-
áram változás hoz létre.
Ll Ia = Ll Ea/Rk
A kiválasztott munkapontból előbb a feszültséget mérjük fel balra,
majd a feszültség végponjába felfelé a kiszámított áramot. Az áram

..

j
'·-

'·
l
L--+--u--~~IJIJIJI\11 , 14. ábra. Ohmos terhe!éSt7
;___ E . - - - - t , - kimenőtranszformáloros k 1pcsolds

20

l f6
mA

i. l
12

~ -

P.'

i'/ ----
bv
·t%-/ ___-- --
j.. -- ---- -
·12 ·to-8 -6 ·4 --? ;o
:.. -.!.e;_--:
---;:~,---+-ci-+--i; 9
90 90
tao 180

210 270

360 160

15. ábra. A dinamikus jellemgörbék megsz erkesztéu, ohmos terbe/és li

kime~~őtranszformátorná/

28
végpo ntja (P1 ) és az A pont meghatár ozza a munkae1lenáll ás egyetlesét.
Az anódfeszü ltség karakterisztiká ban igy megszerkesztett mun ka -
ellenállás egye nes , a dinamikus karaktcriszti ka. E zt átvetítve a rács-
feszültség karakterisztikába, a megfél e lő rácsfeszültség függőlegesekre
megszerkesztjük a dinamikus rácsfeszültség karakterisztikát. Végül a két
dinamikus karakterisztikára berajzóljuk a rácsfeszültség, anódáram és
anódfeszültség időbeli lefol yását jellemző sinus vonalakat. Előbb a
rácsváltó fe szültséget rajzoljuk be, ebből megszerkesztjük az anód-
váltóáramot, majd az anódfeszültség karakterisztikában a munkaellenállás
egyenesén, az anódváltófeszültséget.

·~ n,: n,

~]
: ,,,.,.,,,, :
1--- f,. - - i - - - f,~
16. ábra. V ez érell cső kapcJ·olása a kimenőtranszfo rmáto rral

Az ábrából látható, ho gy ideális, tiszta ohmos ellenáll ással terhelt

transzformátornál az anódáram és anódfeszültség lefolyása csaknem
ugyanaz, mintha az anódkörben ohmos ellenállás volna. Mindössze ·
a munkaellenállás egyeJi,esének megszerkesztése tér el kiss é az anód-
feszültség kar akterisztikában.

JE GY E Z Z Ű K ME G l Ha a munkaellenállás transzformátor, a cs/5

anódkörében egyenáramú feszültségesés nincsen, illetve elhanyagolható,
a csö anódján a teljes telepfeszültség van, Ee. =Et

Az anódfeszültség és áram alakuliísa, ha a transzformátor

szekunderét nem tisztán ohmos ellenállás terheli

A kimenőtranszformátor legyen most is ideális, de a szekunder

köré! e 1 a terhelésnek legyen pl. önindukciója is. (Ez a gyakori eset.)
Lásd 16. ábrát.
29
 A transzformátor primér oldalára :i tad ódó váltóáramú ellenálla~
abszolút értéke most
IZ1, = (~r~z2,
IZ1 1= (::rvR~ + (L2w) 2
L w
a f ázisszög tg qy = -2-
R2
Legyen a fázisszög 60°, szerkesszük meg a cső anódváltóáramát és
feszültségét .
Előző eljárásainknál is előbb a rács váltófeszültségből az anod-
• áramot szerkesztettük meg, a dinamikus rácskarakterisztika segítségéve!,
majd az anódáramból az anódfeszültséget, az anód munkaellenállás

17. ábra. A karakteriszti/eo megszerkesztése,

indttktiv anód munkaellmállámál i

felhasználásával. Ez a két lépés e~ymástól voltaképpen független volt.

Most a cső munkaellenállása nem tisztán ohmos. A munkaellenállás
igy nem egyenes, hanem ellipszis. Ezt is könnyen megszer~eszthetj_!ik,
ha é:,.-t és Ja-t ismerjük. Lásd a 17. ábrát. Induktív terhelésnél az áram
késik a fes;ültséghez viszonyítva, vagy ami ugyanaz, a feszültség siet
30
!'Lz ára mho7. képest. Mi , mi ve1 az áramból szerkesztj ük a feszülts éget,
az utóbbi ábrázolást haszná}juk . Felrajzoljuk tehát rnind az anódáram,
mind az anódfeszültség görbéjét. A görbe pontjait azonbán számokkal
úgy jelöljük meg, hogy az azonos számú pontok a feszültség görbén
60%-kal előresiett'lek . Ezután megrajzoljuk az azonos számú pontok
vízszintes, illetőleg függőleges egyeneseinek metszéspontját, ezek
összekapcsolása adja a munkakarakterisztikát, induktív terhelő ellen-
,{!
JO •"' .~

mA
ri)

20

16 Voll 12 o 90 180 270 J60 '

- - e. •.-
90

180
e)
'J

: :~
18. ábra. Ha az anód munk aellenállá! nem tisz ta oh'mos, mind a _görbe alakja,
mind az amplitudó 11agysága megváltozik

állásnáL A. szerkesztés eredményeképpen, az · anód munkaellenállás

nem egyenes, hanem ellipszis.
Az eddigi esetekben ohmos munkaellenállásokat alkalmaztunk.
Ha az anód munkaellen:í,llás nem tiszta ohmos, azaz rlem egyenes,
akkor két új tényezővel: amplitudó és görbe alak megváltozással is szá-
molnunk •kell. Ezt bizonyítja a 18 . ábra.
Rendes körülmények között a rácsra tiszta sinnsos váltófeszült-
séget viszünk, tudni akarván, hogy ebből az anód ellenálJáson mil yen \
váltóáram· és feszültség lesz. Erre a kérdésre itt nem tudunk közvet-
lentil feleletet aclni, kerülő úton azonban a kérdésre megközelítő választ
kapunk. '
A 18. ábrán a c) ábrarészbe legelőbb a vezédőrács feszültséget
rajzoltuk be. (Szaggatott vonal.) A dinamikus rácsfeszültség karak-
terisztikát az A' ponton át rajzoljuk meg, lásd a b) ábrarészt. A karak-
31
terisztika (e!használásával, vetitéssei megszerkesztjük az anódváltó-
áramot, d) ábra. Az anódfeszültség karakterisztikában lévő munka-
eJlenállás felhasználásával, aJ ábra, megrajzoljuk az anódváltófeszült-
séget, e) ábra (szaggatott sinus) . ·
A munkaellenállás önindukciója feltevésünk szerint 60°-0S fázis-
toJást okoz. Berajzoljuk a tényleges anódváltófeszültséget, e) ábra
(teljes vonalú sinus). Ezt, valamint az áram vonalát 12 részre osztva,
megszerkesztjük a munkaellenállás ellipszisét, a) ábra . Ha ennek az
eJlipszisnek az egyes pontjait a rácsfeszültség karakterisztikába a meg-
felelő anódfeszültségű rácsf.es~ültség egyenesekre átvetítjük, a rács-
feszültség karakterisztikában is megkapjuk a dinamikus karakterisztika
torzult ellipszisét, bJ ábra . Nagyobb ki vezérlésnél ez az ellipszis még-
inkább eltorzul. Ebből az ellipszisből végül megszerkeszthetjük a
valóságos vezérlőfeszültséget, c) ábra (kihúzott sinus). Az ábrából
látható, hogy a kiindulás vezérlőfeszültsége és a valóságos vezérlő­
feszültség között amplitudó és különösen nagyobb kivezérlésnél görbe
alak eltérés is van.

J E G Y E Z ZÜK ME G! A nem tisztán ohmos munkaellenállás a sinusos

jel nagyságát és alakját is megváltoztatja. '

Nonlineáris torzítás

Az előzőkben láttuk, hogy a rács váltófeszültségből az anódváltó-

áramot mindig a dinamikus karakterisztika segitségével szerkesztettük
meg. Egyenes dinamikus karakterisztika esetén a jel alakja nem változik ·
meg, torzltás nem keletkezik. Lásd a 19. ábrát. Ez azt jelenti, hogy a
rácsra adott sinus alakú váltófeszültség hatására, sinus alakú anód-
váltóáram keletkezik. A dinamikus karakterisztika azonban rádiócsőnél
sohasem egyenes (nonlineáris). Az ebből eredő torzitást ezért nonlineáris
torzításnak, vagy amplitudó torzításnak, alakvesztésnek és arány-
vesztésnek hívják.
Csöveknél, vagy más kapcsalási e/emekné/, ha az azokról készített feszültség-
áram diagramm n~m egyenes, nonlineáris toKzítás keletkezik. A kijövő feszültség
alakja nem egyezik meg a bemenő feszültség alakjával. Minden ilyen
eltorzított görbealak összerakható tiszta sinusgörbéből és harmonikusai-
bóL (A harmonikus az alaprezgés többszöröse .) Ezek a harmonikusok
a bemenetnél nem voltak meg, megjelenésükkel a hangképet meg-
váJ toztatják.
A torzításkor keletkező felhangok mennyisége és harmonikus
sorszáma a dinamikus karakterisztika alakjától függ. _
Tegyük fel, hogy a dinamikus karakterisztika parabola alakú.
Lásd a 20. ábrát . Ennél a vezérlő sinus torzított anódváltóáramot ered-
32
ményez. A torzitott görhca1akb61 ki lehet számÍtani és meg lehet szer-
keszteni, hogy mennyi harmonikus keletkezik. '
A torzítás mértékét a torzitási tényezővel fejezzük ki. Ez második
harmonikusra :
k~ =

19. ábra. Egyenes jellemgörbén 20. ábra. Görbe karakterisztikán

lort/tás nem kele/ketik a jelalak eltorzul

az!lz a második harmonikus sinus amplitudójának viszonya az alaphang

amplitudójához. Harmadik harmonikUsta :

~ .. '-~
ka - '
il
a harmadik harmonikus amplitudójának viszonya az alap amplitudó-
-já'hoz.
Az ·összes torzítás:

Ezeket a viszonyszámokat 100-zal szorozva, %-ban feje:r.:r.ük ki.

.. '
* Az egységesen elfogadott jelölés szerint, az első harmomkus (i) maga az alap.

3 K:l.dár G~za : Haoger6slrők -' 33

,
.'
 Tegyük fel, hogy k2 = 7o/o; k3 =3o/o. Akkor az össztodtá~
nem a kettő összege, 10%, hanem az előbbi képlet szerint számolva

k' = V12 +32= V58 = 7,5%

Ebből látható, hogy az összes torzitásra a legnagyobb torzítás az irát!Jadó.
Triódánál a második, jól illesztett pentódánál a harmadik harmonikus
van jelen a legnagyobb mértékben. A többi harmonikus · nagysága
a harmonikus szám emelkedésével rohamosan csökken, a magasabb
harmoni.k usok számításával így a legtöbbször nem érdemes foglalkozni.
Visszatérve a parabolikus munkakarakteósztikára, megjegyezzük,
hogy a torzitást a grafikus módon szerkesztett dinaplikus karakterisz-
tikából kivett értékekkel egyszerűen ki lehet számítani. Lásd a 21.
ábrát. A torzításnak tisztán számítással való meghatározása azonban
magasabb matematikai felkészültséget igényel, ezért csak a számítás
:o:redményét közöljük .

Az ábrába beirt számértékeket helyettesítve:

. 16 36+ 4
la = - + = 18 mA.
2 4

Ez azt jelenti, hogy ilyen torzításnál a nyugalmi anódáram 16 mA-ről

18-ra megnő. Változó vezérlésn~ az anódáram műszer 2 mA-t ingadozik.

.
Az alap amplitudó (váltó csúcs) ."1 =
J 36-4
= 16 mA.
2

. d. J +4 = -
A h armom. k us amp1ttu o : ·a2 = -16 - 36
2 m A-.
2 4

A torzítás: k 2 = ]a2 =..2_= 12,5 %·

ja1 16
Torzítás számitásakor, akáF effektív, akár csúcsértékkel számolhatunk,
a két szám viszonya, ha mind a kettő effektív, vagy csúcsérték, ugy~nazt
az eredményt adja.
34
 A torzftás tehát ilyen kivezé1)ésnél 12,5%. '
A leírt grafikus számítási mód 1%-nál nagyobb torzítások meg-
szerkesztésére jól használható, ennél kisebb torzításoknál csak számí-
tással, sorbafejtéssei lehet a harmonikusokat pontosan kianalizálni .
Sietünk megjegyezni, hogy meglévő erősítőn a torzitást mérni szoktuk .
A mérést a gyakorlati részben ismertetjük majd.
A grafikus módszer legtökéletesebb formáját mutatja a 22. ábra.
A dinamikus karakterisztikát és a hozzá tartozó áramokat kilenc
helyen - a, b, c, d stb. jelölessel - értékeljük ki. Ezek ismerete alapján
a megnövekedett n yugalmi aram:

1
-
12
· (a + 2b + 2d + .2m + 2e + 2g + h)

21. ábra. A jellemgörbén bdrom he!Jen 22. ábra. A harmonikusok küzámltdsára

megállapltjuk az an6dáramol, tetszésszerinti görbébffl, kilmc he!ym kell az
a harmonikusok kiszámi/ására anódáram értékét kivenui

3* 35

~: ______________________________________
. A változás,
ingadozás: a;= a0 - hl
Az alap: a1 =1/6 ·(e+1 ,7g+h-d-1,7b-a)
( a 2 = 1/6 · (d+ e + 2f!1 -a - b - g -h)
a 3 = 1/6 · (a +
2e - 2d - h)
a 4 = 1/8 · (a + 2f!1 +h -c - 2/)
Harmoni- J a~= 1/12 · (4,2c + 4e +h- a- 4d- 4,2[)
kusok ': a6 = 1/12 · (2b +2m+ 2g- a - 2d- 2e -h)
a7 = 1/12 · (a + 4,2c + 2e + 3,4g + h- 3,4b -
- 2d- 4,2/)
a8 = 1/24 · (a +. 6c 2m + + 6f + h - 4b - 4d -
- 4e- 4g)
Két példán bemutatjuk egy trióda és egy pentóda dinamikus kara~­
terisztikájának torzítás szempontjából való kiértékelését.
A trióda AB munkaponttal, a pentóda A munkaponttal dolgozik.
A trióda jellemgörbéje főként második harmonikust termel. Láso
a 23. ábrát. a 1 =7,4 alap mellett,aza 2 =-2,4,a 3 =0,1,a 4 =-0,5.
Itt igazolva látszik az az állitásunk, hogy a magasabb harmonikusok
jelenléte figyelmen' kívül hagyható. ·
A pentóda jellemgörbének nagy a harmadik harmonikus tartalma,
lásd a 24. ábrát. a1 = 7,4 alap mellett, a 2 = - 0,2, a 8 = 1,1, a4 = 0,1,
a; = 0,8. Itt az ötödik harmonikUs is számottevő. Ezért mondhatjuk,
a pentóda a páratlan harmonikusokat termeli, különösképen a harmadik
harmonikust.
Ha az összes torzítás
k' = Vk~ + k~ + k~ "egyenletébe az amplitudók akár feszültség, akár
áram értékét behelyettesitjük,

=
Va2 + a2 + a2
2 3 4
eredményt kapjuk.
al .
Ezt használták régebbi időben a torzítás mérőszámául. Ez megmutatja,
ho'gy a harmonikusok négyzetösszegel hogyan viszonyJanak az alaphoz.
Az utóbbi időkben a mérések könnyebhsége végett az összes
torzítást a következőképen számítják. A harmonikusok négyzetes
összegezését veszik s ezt nem az alaphoz, hanem az összes kijövő áram-
hoz, illetőleg feszültséghez viszonyítják.
36
 23. ábra. Trióda jellemgörbéje és a kis~ámítotl harmonikusok

24. ábrll. A pentóda iti/tmgörbéje ÍJ a kirmalit,áit bar111onikusoJ:

37
 ~a~+ai . ....... .
k
Va~ + a~ + ~~ + a~ . . . • . . .
Az új mérőszámnál a nevezőben nemcsak az alap, hanem a harmonikusok
is bent vam_1ak. A gyakorlati részben a torzítás mérés ismertetésekor,
reámutatunk majd arra, hogy az új mérőszám bevezetése milyen egyszerű
mérésmódra nyújt lehetőséget. "' .
Az új és régi torzítási tényező között a következő összefüggés van:

k = k' · és k' = · k
Vt+ k' Vt-k2
Kis torzításnál k és k' csaknem ugyanaz. Nagyobb torzításoknál
a k értéke 1 felé, a k' értéke pedig oo felé tart.

JE G Y E Z ZÜK ME G l Nonlineáris torzítás akkor keletkezik, ha

az átvitel útjában görbe karakterisztikájú kapcsalási elem van: elsősor­
ban az erősen kivezéreit végcső és a kimenő transzformátor. Maga a
· torzítás a bejövő oldalon még nem létező harmonikusok keletkezésé-
ből áll. A torzítás mérőszámául a harmonikusok négyzetes összegének
az összfeszültséghez való viszonyát v~sszük, ezt % -ban fejezzük ki~
A torzítást a munkagör~e alakjából hozzávetőleg ki lehet számítani,
berendezésen pedig pontosan meg lehet mérni.

Több rezgés egyidejű erősítése

Hangerősítésnél a cső rácsára, vagy az erősítő bemenetére nemcsak

egyetlen sinus alakú hullám kerül, hanem általában több, egyidejűleg
jelenlévő hangfrekvenciás feszültség összege. Ha a dinamikus karak-
terisztika egyenes volna, a cső rácsára jutó rezgéseket egyidő ben, egymás
befolyása nélkül lehetne felerősiteni. Mivel mind a cső munkagiirbije,
mind más átvivő berendezésgörbült karakterisztikájú, a beadott frekvenciák
kölcsönösen befolyásolják egymást. Az egyes rezgések alapjaiból és harmoni-
kusaiból képzett összeg- és külóizbségkombinációk egész sora keletkezik. Vég-
eredményben ez is nonlineáris torzítás t eredményez. A keletkező rezgése-
ket, azok amplitudóját, fázisát, ha a munkagörbe ismert, ki lehet számítani.
A számítás megkönnyítésére a szAirodalom táblázatokat is közöl.
A számítás ismertetése azonban túlhaladja e könyv kereteit . Mi ehelyett
egy ábrán bemutatjuk a trióda görbülete miatt keletkező frekvencia
keveredést, midőn a rácsot két tiszta sinus rezgés éri. A keletkező
harmonikusok at, illetőleg kevert rezgéseket is csak a második harmoniku-
sig vettük figyelembe. Lásd a 25 ábrát. (Természetes az is, hogy csak
a pozitív frekvenciák léteznek,/2 - /1 pl. az ábrán sincs.)
A keletkező frekvenciák, főként ha azok az alaphangnak -nem
fe\hangjai, kellemetlenek, a qangnak éles 1 érdes, kemény jelleget adnak,
Két rezgésnek a gör be cs őkarakt e ri sz tika mialti keveredése tehát azért
okoz kellemctl en torzítást, mert itt, mint mondottuk , net11csak az alap
~arnJonikusai je!CIItke.znek, ba11e1JJ a keueredésbö/ eredő 111ás frek venciák is .
Egyetlen frel{venciával történő vezérléskor csak harmonikusak , az alap
többszörősei .keletkeznek. Viszont a görbe csőkarakterisztikán a kevere-
déskor a diszharmonikus, a disszonáns rezgés is előáll.
2{+1,

rPM
2(+21,
.......................
. .~.r• .
~
_ű J \ (\ . . +• a • • ...• ... • • .aJ~• •+'- • •~ a • a a •
2~
+
, \T~
~ _:;:.r• ... r•v • • r• YYY
A I~ ~ "O tlf)Oit - - -- F#l/t a no 6 •
/ , "•••••o

~ . ~ .. .+':... .... ,.._,~+ ~

- ::..+.......
.............
~

..............
w-~-.
2f.-2l

2(.-1,

t..
--
------------ 1.-1,
+ ('Ido •~<olso f.-21.
Á
.....
A
........

~ -
25. ábra. Ha egy cső rácsára egyidőbfil kél t•ezérlö r~zgést vez etiillk, a görbe &Jőkarakterisz­
cika miatt, az anódkörben az alaprezgéseken kivül, a két rezgés keveredése (kombinációja) is
megtaltilható. Ezeket szemiéiteli az ábra

Két rezgés egyidejű erősítésekor modulációs torzítás is kelet-

kezik. Ennek lényegét a 25/a ábrán kívánjuk megmagyarázni. Egy cső
rácsfeszültség jellemgörbéjére vezérlő feszültségnek, egyidőben két
szinusz alakú váltakozó feszültséget vezetünk. Az e1 aránytalanul nagyobb,
mint az e2 • A rácson a két feszültség összege fejti ki hatását. Az anác-
körben az egyik félperiódusbanSmax · e2 , a másik félperiódusban Sm;n · r2
áram keletk.ezik. Az egyik rezgés meredekség változást okozva modulálja
a másikat. Ez az úgynevezett modulációs torzítás annál nagyobb., minél
nagyobb az S mAx-nak, illetőleg az Smln·nak az eltérése a közepes. meredek-
s.égtől. A legnagyobb amplitudó eltérés (imax-imin)/2, a közepes arnpL-
tudó (imaE +
imin) f2. Eszerint a modulációs torzítási tényező

Nl = Sma• - Smin
.rlll" + sllllll'
39
 A modulációs torzítás ugyancsak nonlineári s torzítás, a hangképbeh
eredetileg bent nem lévő hangok keletkezésére vezet. Számítása elég
bonyolult. Mi csak az alábbi két eredményt kívánjuk közölnj. Amennyi-
ben csak második harmonikus van jelen, a modulációs torzítás és !l
nonlineáris torzítás tényezője között az alábbi összefüggés áll fe11.n.
Az 2112 = 20% modulációs torzításnak k 2 = 5% nonlineáris torzítás
felel meg. Ha csak a harmadik
.Ya
harmonikust vesszük figyelembe,
t az M 3 =20% modulációs torzí-

---y;------~---.
tás, k 3 =3% nonlineáris torzítás-
sal egyenértékű.
Megjegyezzük, hogy hasonló
-- -- - -----ev~! módon lehetőség nyilnék arra
- --+---+ - --- - - - -~--
is, hogy a kombinációs torzítás

er~ ~ r-
-=-c------o-.....;-J e2 torzítási tényezőjét képezzük és
ezt a modulációs torzításhoz
hasonlóan, a nonlineáris torzítás
tényezőjével összemérjük. Mi
azonban ezt az alábbiak miatt
nem tesszük.
25/a ábra. A nonlineáris torzítás az
A modulációs torz/tás keletkezése alábbi három részből tevődik
össze, vagy másként kifejezve,
az erősítőben idegen frekvenciák a következő ·három módon kelet-
keznek.
1. A csőkar~kterisztikák görbülete miatt - aszerint, hogy azok
a másod avagy a harmadfokú görbék közé sorolhatók - főként második,
illetőle·g · harmadi'k felharmonikusok keletkeznek.

2. Két rezgés görbe karakterisztikán történő erősítésekor, a két

+
t:ezgés i;isszegé.l').ek (j1 j 2 ) különbségécyek (j1 - j 2 ), az egyik kétszeres
rezgésszám~na~ a másik rezgéssei való li:ülönbsége és összege (2j1 + 2j2),
(2j1 - 2f2), ~'J.h +!2),. (2j2 + ! 1), (2j1 - !;), (j1 - 2j2) stb! kombinációs
különbségi hangok- .ke\etkeznek. ..... '
3. V ég ül a ·görbült csőkarakteri~tika változó meredeksége miatt,
a mo.dulációs torzítás, ugyancsak felhangok keletkezésére vezet.
Az erősítő jóságának megítélésekor, e három ok miatt keletkező
idegen frekvenciákat egy olyan számmal kellene jellemezni, amely
mindhárom torzítást azok súlyának, jelentőségének, hatásának meg-
felelő módon venné figyelembe. Erre azonban nincs lehetőség. A fel-
harmonikusok ugyanis kisebb mértékben zavarnak, mert a hangszerek
hangjaiban az alaphangon kívül már· a harmonikusok is jelen vannak.
Ez a torzítás tulajdonképpen csak a jelenlévő harmonikusok arányszámát
változtatja meg. Ezzel ellentétben a kombinációs hangok 1 mint már

•
 előbb mondottuk , keltemetlenek, disszonáns ak és igy ezek ki se bb
mennyiségben való jelenléte kellemetlenebb a nagyobb menn yiségű
harmonikus torzításnáL A különböző célokat szolgáló erősítőknél néha
az egyik, majd a másik, esetleg a harmadik torzítási mód az inkább
megengedhető . MegjegyezzÜk azonban, hogy valamennyi torzftásro
mégis a torzitási tényező az irányadó. Tény az, ha egy erősítőnél a
torz[tást 1% alá, vagy fél 0 / 0 alá csökkentjük, akkor az erősítőnek
sem harmonikusból eredő, sem kombinációból származó, sem modulációs
alapon keletkező torzítása nem lehet. .
Az ilyen torzításokat sohasem lehet teljesen elkerülni, mert a rádió-
cső természetéből (tértöltés) adódóan, a karakterisztika sohasem lehet
egyenes.
Ha azonban ügyelünk arra, hogy a csövet csak olyan mértékben
vezérelj ük, míg a karakterisztika közel egyenesnek . tekinthető, ha a
csövet nem vezéreljük túl, vagy ami ugyanaz, 'm inden fokozatban meg-
felelő csöve t használ unk, illetőleg negatív csatolással a csőkarakterisztikát
kiegyenesítjük, gyakorlatilag ennek a torzításnak a bántó hatását elkerül-
hetjük.
A nonlineáris torzításra a fül igen érzékeny. Gyakorlott fül néhány
százalékot már észrevesz, 10%-nál olyan a hang, mint egy rosszhangú
· rádióvevőé, 20 % torzítása van a régi tölcséres gramofonnak, 30%-nál
a beszéd éppen hogy csak érthető, 40%-nál már azt sem 'tudjuk, hogy
a hallott zörej beszéd vagy zene volt-e eredetileg. ·
Megemlítjük, hogy Békésy professzor szerint, magának a fülnek
sem egyenes a munkagörbéje, így a fül maga is harmonikusokat állít
elő. Ez a tény megdönti azt az alapot, mely szerint rni a harmonikusok
mennyiségét, illetőleg azoknak a2: összes hanghoz való viszonyát a
torzítás mérőszámául használjuk. Eszerint nem indokolt a torzítási
tényezőt az erősítők szigorú fokmétő j ének tekinteni.
Lehetnek harmonikus ok, melyek kívül esnek az átvitelre kerülő
sávon. Ezenkívül a fül h~ngerőérzete a frekvencia függvénye. Ugyan-
olyan nagyságú 12 OOO rezgésű felhang kevésbbé bántó, rnint a 2000
frekvenciájú . A 12 OOO rezgésű hangot sok hangszóró át sem veszi.
A teljesség kedvéért a lineáris, fázis és fiziológiai torzításta gyakor-
lati részben ismertetjük majd.

JE G Y E Z Z Ű K M E G ! Ha két tiszta sinust vezetünk görbe dinamikus

karakterisztikájú átvivő berendezésre, ·a siriusok keverednek. A két
frekvencia harmonikusainak összege, különqaége és sok más változata
keletkezik. Ez is nonlineáris torzítás, ami a tisztán harmonikusok jelen-
léténél kellemetlenebb, ellene a fokozatok bősl!:ges méretezésével lehet
védekezni,

/ .
 Az erősítési viszonyok egyszerű megszerkesztése,
ellenállás háromszöggel

Az alábbi eljárás egyszerű módot ad a cs ő erősítési viszonyainak

szerilléletére. Használhatósága azonban az ohmikus munkaellenállásra
korlátozódik.
Szerkesszük meg, rajzoljuk ki a csőkön yv ből, vagy méréssel határoz-
Zuk meg a cső anódfeszültség karakterisztikáit. Lásd a 26 . ábrát. Rajzol-
juk be az üresjárási és rövidzárási pontokkal a munkaellenállás egyenesét.

t.
.~
/ ,...~
_,....
A / ~
.. '!\ / / / [/
l'>
/ v / / v
\
~p / / / /_ v /~
\. >( v v /_ / ,l:>~

z. z-..._.>< < ~ /_ /
/
/ l'~

10
/
y
L_ / /
v / ·~ /
~
/ /v )b~
k,/ l-~
IV /

~ L'~~ r-.::, V-
~
~Al
- -- ·-1- V- 1-
/ / .-.l
la
v v
-~

/
/ lv' 7 / r-:- ~o--..:: ,-
v /f/ / // w ~/ /

-
/ /

o
/ vv f-:::: v
100V -- --~v ~)....::::: r:::: tQ=
200V
f.
JOOV -- '.00 v
"
26. ábra. A cső erődtér viszo,ryainak megszerkesztése, ellmállái bárom•zöggel

(Ez, mint tudjuk, a munkakarakterisztika.) A munkapontot (A) jelöljük

ki a megadott előfeszültséggeL Rajzoljuk be a vezérlőfeszültség ingado-
zást (f.r ), a munkaellenállás egyenesen azA ponttól jobbra és balra. Meg-
kapjuk az a és c pontokat. Az a pontbPl függőlegest húzva, a r. pontból
vízszintest, megkapjuk a b pontot s e három ponttal az ellenállás három-
szöget.
Az így megszerkesztett ellenállás háromszög függőleges oldala
a teljes anódáram ingadozást, vizszintes oldala a teljes anódfeszülts ég
ingadozást adja. Egyébként a háromszögből, ha a vezérlőfeszültség
sinus alakú, minden fontosabb kérdésre választ kapunk .
Az ,anódváltóáram csúcsértéke az a - b pontok közötti egye-
nes fele.
,
42
 ab
.],. =
Az an ódváltófeszültség :
. bc
E.a = --
2
Az erősítés :
2 f_A bC
1J = - -
2 E., 2 é.,
Anód munkaellenállás :
Rk = 2 é.a be
2 la ab '
Dinamikus meredekség :

So = 2 la - a· b
2 é., 2 é.,

A cs őről levehető vált~ teljesítmény:

T _
1\ a- -
é.a -Ja -_ -2 f..a · 2 Ja _ (a b) · (b c)
-- - -- - - - - - '
2 8 8

ez a háromszög területének negyed része.

A háromszög csúcspontjainak és a munkapontnak ismerete alapján
a cső torzítá sa is kiszámítható, a «Nonlineáris torzítások» c. fejezetben
elmondottak szerint.

JE G Y E Z ZÜK ME G ! A cső működésének megismerésére a gyakor-

latban elég az ellenállás háromszög három pontját megszerkeszteni
vagy megmérni. Ebből a fontosabb adatok kiszátllithatók.

ELÖERöSfTÖ

A cső mint hangfrekvenciás feszültség erősítő

A hangfrekvenciás erősitőt általában 30-10 OOO rezgésű hang-

frekvenciás feszültség erősítésére használjuk. Ezen a frekvencia tarto-
mányon belül az erősítésnek frekvencia-függetlennek kell lennie és
gondoskodnu~k kell arról, hogy az erősítéskor előálló torzítás ne lépjen

43
túl egy bizonyos, előre megállapitott mértéket. Célunk elérésére, egy
bizonyos fokú erősítés megvalósitására, vagy a szükséges hangteljesít-
mény előállitására, több fokozatú erősitőt használunk. A végerős/tő előtt
lévő valaniennyi fokozatot, me!Jek rendszerint csak a végerős/tő kivezér/éséhez
sziikséges feszültséget állitják elő, előerős/tőnek hívják. Az utolsó fokozatot,
mely a kivánt teljesítményt adja le, teljesítmény erősitőnek nevezzük.
Az előerősítő fokozatokat aszerint, hogy azok hogyan csatlakoznak
egymáshoz, galvanikus, ellenállásos, transzformátoros, árammentesftett
transzformátoros csatolású erősitőnek nevezik. Lásd a 27. a, b, c, d ábrát.
Mi részletesen csak a le?;általánosabban használt ellenállásos és transz-

27. ábra. Feszül/iégerős/tő kapcsolások, a) galvanikus Gsatolástl, b) el!má!lásos,

c) trans<Jormátoros, d) árammentes/tett irans<Jormátoros erősítő

formátoros előerősítővel foglalkozunk . Mielőtt az előerősítők ismerte-

tését megkezdenénk, elmondjuk, hogy az előerősítővel szemben két
követelményt támasztunk: 1. minél nagyobb erősftést adjon, 2. torzftást
ne okozzon (lineáris, nonlineáris, fázis torzítás).
Legelőbb magának a csőnek az erősítésével akarunk foglaikozoi,
külön tárgyalva előbb a trióda, majd a pentóda tlpusú csövet,
 A trióda eré>s!tését már me gbes?:éfti.ik . Az crős!tt~s ~

v = S ~b . R'5__ vagy v = ·-
l
---'--
Rk
R11 + 'Rk . D Rb Rk +
Eszerint az erősítés akkor lesz nagy, ha az áthatás kicsi és rninél nagyobb
a külső ellenállás a belsőhöz képest. Az áthatás triódáknál a szokásos
200-400 V anódfeszültségnél 3,3% és 1%.
Az erősftést szerkesztéssel is megoldottuk a 9. ábi:án: Láttuk, hogy
egy me glévő csőnek valóságos erősítése annál nagyobb, minél nagyobb

l
l l
·.~
~

,( Ac-2-
l~
' ~<

~
mA
\ !/ "
2
' / v
'1.
v ...
""
~

l" / / /
v
10
......_

""" ..............
h_')

IV
"'
/ '\../
)i "'-v \ '/
/
l/

/ /
"l
/ / V'\ / ~
l·~'e \ """'/ \' k x ~l\ / 1/q
~\
.. v ~ /J /
i- y
l"'-
~

"'f ~
k" '-lK )(['\ K.\ '/
K>~
"R\ y /
vv
...,/' v -~
, \
v_.~.....,;~ /l---:1.. ~/..J ;;>'r-J. ""~ E' .,.......v
o 100 200 300 ~00 v
~---

28. ábra. A erő valóságos erősitéu az anódfesziiltség karakterisztikában

munkaellenállást alkalmazunk. A gyakorlatban rendszerint a külső ellen·

állás a belső ellenállás 5_, 10-szerese. R = 5_, 1ORb. ·
Mondottuk, hogy a 9. ábra I. egyenese nem ad a valóságos erősftésre
helyes értéket, mert a munkaellenállásmenti feszültségesés a cső anódjára
jutó feszültséget csökkenti s így csökken a meredekség is . Az is köz-
ismert, hogy a cső meredeksége a munkapont helyének megválasztásátÓl
függ. Kisebb előfeszültségnél nagyobb meredekséget, nagyobb erősítést,
nagyobb előfeszültségnél kisebb erős itést kapunk. A cső valóságos
erősítését az anódfes.zültség karakterisztikába · is . be szokták rajzolni,
lásd a 28. ábrát. Az azonos erösítést adó görbéket, mondhatjuk nívó
vonalak módjára az ábrába berajzoltuk. ·
A görbének bármely pontja megad egy erösítést, egy rács elő­
feszültséget és megadja a telep feszültség ponttal az anódmunkaellenállás
45
egyenesét, ezzel a munkaetlenállást. Az ábrából látható, hogy nagyob b
erősítés felé haladva, nő a munkaellenállás és csökken az előfeszültség
és ·igy a cső kivezédési területe. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy
ha a rácsáramot el akarjuk kerülni, a ki vezérlésnek a - l V-ot sem szabad
elérnie, mert akkor már a rács áramtartományba jutunk . Ilyenkor az
előfeszültség Er = l +
f.r. Mivel f..r csúcsérték, Er =er~*
Nagy erősítés elérésére, vevőkészülékek hangfrekvenciás erősítőinél
szokásos·a 29/a ábrán bemutatott megoldás. A cső előfeszültséget nem

29. ábra. A c.ró' maga alJI/ja elő elöjeszilltségét, a) a kapcso/ds, b) a mllködésmód ismertetése

kap, azt maga állítja elő a nagy rácslevezető ellenálláson. Mivel a rács-
levezető ellenállás nagy, egész kicsi rácsáram előállítja az előfeszültséget.
A cső mindig a legnagyob erősítéssei dolgo:z;ik, az előálló előfeszültség
ugyanis a kivezérlés nagyságának megfelelő, lásd a 29fb ábrát. A C
csatoló kondenzátor aránylag nagy, hogy RC időállandója nagy legyen,
az előfeszültség a hangerőt követve, ~ak lassan ingadozzék.
A cső er9sítésénél láttuk, hogy az annál nagyobb, minél kisebb
az áthatás. A pentódák áthatása különösképpen kicsi, igy a pentódákkal
lényegesen nagyobb erősitést lehet elér:ni. A dinamikus meredekség
alig különbözik a statikustól, mondhatjuk, hogy itt is az erősítés;

* er = a vezérlő feszültség effektív értéke.

46
 N'agy cré\sítts d érésérc nagy rrté rcc1e kség{í csővet választ unk é~
a cső anódkörbe nagy munkaellenállást teszünk . A pentóda erősí tését
a 10. ábrán meg is szerkesztettük. Majd megállapítottuk, hogy a nagy
küls ő ellenállás miatt, a cső anódfeszültsége tetemesen esik . A segéd-
rácsfeszültséget ilyepkor a tényleges anódfeszültség alá kell csökkenteni .
Lecsökkentett segédrácsfeszültségnél lecsökken a meredekség és így
az erősítés is . Az erősítés számításakor v = S Rk-ból adódó különlegesen
nagy erősítést tehát csak akkor lehetne elérni, ha a munkaell ená ll á~

30. ábra. GabJaltiku.r csatolá.<ú erösítő 3 1. á bra . Galvallikll.r csatolá.rtí Loftin erősítb

nMel~sével eg;yidejűleg az anódfeszültséget is növeljük . Ezt a megoldást

ott célszerű alkalmazni, ahol a végerősítő csövek nagyobb anódfeszült·
sége (600-800 V) rendelkezésre áll.
Az erős~tés kisebb mértékben növelhető az előfeszü ltsé g csökken-
tésével is. Ezt a megoldást pentódánál - mivel kevésbbé hatásos,
ezenkívül a kivezérlési területet csökkenti és a pentódának az erősítése
amúgy is nagy - nem használják .
Hangfrekvenciás feszültségerősítőknél a kis nonlineáris torzítást,
az erősítő csőfokozatok bőséges méretezésével érjük el. Ol yan csővet
használunk tehát minden fokozatban, melynél a bemenő feszültség a
csőkarakterisztikának csak kis részét vezérli ki.

JE G Y E Z Z Ű K M E G ! A hangfrekvenciás feszültségerősítő az egész

hengfrekvencia sávot erősíti. Csak felerősített feszültséget veszünk le
a fokozatokról, teljesítményt ne·m. - A trióda erősítése a cslí áthatásától
és attól függ, hogy milyen nagy a külsi:S ellenállás a belsőhöz képest.
A cső áthatása és így az erősítés, kisebb mértékben az el8feszültség
függvénye. Kis előfeszültségnél az áthatás kisebb, az eri:Ssítés nagyobb.
de csökken a ki vezérlési terület is.
A pentóda erősítése a meredekség és· külső ellenállás szorzata (v=SRk).
A külső ellenállás miatt a cső anódján kisebb a feszültség a telep feszült-
ségénéL A segédrács feszültséget csökkentsük le annyira, hogy annál
az anód feszültsége nagyobb legyen.
,
47
 El1enállásos erl>sítlr
A 30. ábra egy galvanikus csatolású ellenállásos erősítőt mutat. Meg-
valósítása nem egys zerű .
Ennél a kapcsolásnál ugyanis, az első cső anódja és a második rácsa
egymással össze van kötve . Ennek ellenére gondoskodni kell arról,
hogy mind a két cső valamennyi elektródája a helyes feszültséget kapja.
E gyetlen anódtelepet akkor lehet használni, ha az kb. kétszeres
feszültségíí.. Lásd a 3.1 . ábrát. A második cső katódját az anódtel epre kap-
csolt potencióméteres feszültségosztó segítségéve!, az első cső an ódpoten -
ciáljára kell beállítani. Még jobb néhány volttal pozitivabbra beállítani,
hogy ezzel a második fokozat előfeszültségét is biztosltsuk. Az ábrába

t----.--lt-
150 llfl 150 !(Q

+ +

32. ábra. Galuanikus csalolástlerösítő, fiiC/ynél a második cső, a nagy katód ellenállás miafl,
ömn tlködően beállf'/ja elöfesz iiltségét

33. ábra. Ellenállá; c;atolású erős/tő elvi rajza

48
 / -- l

- ...............
........
<

---
20 40 60,80 H1 1 2 " 6 810 20 40 XfiJI

34. ábra. Ellenállás csatolástí erősítő frek~encia karakterisztikája

r
<1 feszültségviszonyokat be-
írtuk. Az utóbbi megoldás-
nak az a hátráriya, hogy ha
az e l ső cső nem izzik fel, R, c•.
nem lesz a munkaellenállá-
son feszültségesés, a máso-
dik cső rácsa nagy pozitív
feszültséget kap, tönkre-
megy. A leírt két kapcso- 35 ábra. Ellenállása erősítő' fokozat
lást ha ngf r. erősítőnél üzem- belyettMítő kapcsolása
szerűen nem haszná l j~k.
Közvetett izzítású esőre jó

~~
· megoldást mutat a 32. ábra.
Ennél az előfeszültség a
katódellenálláson automa- at ~--~~--~~-+----+-~~80~
ti kusan beáll . A cső, az
aránylag nagy katódejtő
ellenállás miatt, nem is me'-
het tönkre . Ezzel a kapcso-
lással később foglalkozunk aJ 1----1----
rpajd .
.A 33. 'ábra ellenállás
kondenzátor csatolású erő­
sítőt mutat. RC erősítőnek
is szokták nevezni. Erősíté­
o·sl---1---+----+--+------=~
sét-a frekvencia függvényé- 15Hz
ben a 34. ábra · mutatja.
Eszerint látható, hogy mély oo:I---L-~1 --~--Í--~
hangoknál 100 rezgés alatt
és igen magas hangrezgés- 36. ábra. A csatoló kondenzátor impedanciájának
és a rácslevezető ellenállásának vektoriális összegezése,
nél, l O ezer rezgés felett a frekvenciamenetnek a mély hangok irányában való
az átvitel, illetve a követ- megállapítására

4 Kádár Géza' Hangerősi tök 49

\ •
 ' '

kező esőre jutó vezérl őfesz.ü ltség csökken. A csökkenés· okát meg-
értjük, ha helyettesítő kapcsolást készítünk . r\ helyettesltő kapcsolást
a 35. ábra mutatja. Eszerint a eső nek , mint ge nerátornak a feszülts ége
megoszlik a sorba kapcsolt Rk és Rb ellenálláson, az Rk menti feszültség
pedig ugyancsak megoszlik, a sorba kapcsolt csatoló kondenzátoron
és a rácslevezető elenálláson. (Mivel a C 1 kondenzátor 20-40 pF, mély
hangok szempontjából szerepet nem játszik.) Az összes feszültségből
a rácslevezető ellenállásra jutó-részt megszerkesztjük és kiszámíthatj uk .*
A kérdést leegyszerűsítjük, ha a cső munkaellenállásán a feszültséget
l-nek vesszük és megnézzük, hogy a mély és magas hangoknál az R 1
ellenállásan milyen a feszültségcsökkenés. Mekkora tehát a feszültség,
l-hez viszonyítva. ·
A kondenzátor ar ama 90° -ot előre siet. A vektordiagramroot az
ellenállásokra felrajzoljuk, lásd a 36. ábrát. A vízszintes tengelyre az
R1 rácslevezető ellenállást rajzoltuk fel, a függőleges tengelyre lefelé
a kondenzátor ellenállását, különböző frekvenciánál. C= 20 OOO pF.
Az ~C ; t = 80 Hz~nél O, 1 M.Q, 40 frekvenciára ennek kétszerese =
= 0,2 M.Q, 20 frekvenciára négyszerese= 0,4 Mg és 15 frekvenciára
5,3-szorosa = 0,53 M.Q. A két ellenállást vektoriálisan összegezve It
az = 1280, 1240 , 1220 , 1215 ellenállásokat kapjuk. Ezek nagyságát az abrából
lemérjük. Az l-nek választott anódváltó feszültség erre az ellenállásra
kapcsolódik . Az R1 ellenállásra jutó feszültség az ellenállás-nagyságok
viszonyából, mint szorzószámból adódik. A szorzószám:

Sz 80 = -~ = ~ = 0,98
1280 0,51

=~=
05
Sz4o ' = 0,93
1240 0,54

SZ2o = ~ = ~.5 = O, 7 8
122o 0,64
R 05 .
sZu; = l
----;n- -'-
"""1 O 2
= ' 0,69
.
xu ,7
Az egységnyi feszült sé gből ennyi jut az R 1 ellenállásra Ezekből az
értékekbőlkészítettük el a 34. ábrát .

* A helyettesltö kapcsolas alapján, a két cső összekapcsolásakor a kapcsaló

elemek hatását egyszerGen szemlélhetjük, ha a helyettesitő kapcsolás szerinti ellen-
á-llás kondenzáto,r láncot elkészitjük. Generátornak hanggenerátort kapcsolunk
és annak feszültsegét úgy adagoljuk, hogy az Rk munkaellenálJáson l V legyen.
Ezután csövoltmérővel mérjünk feszültséget az R 1 elJenálláson. A hanggenerátor
vég1gforgatásakor, a 34. ábra szeunti frekvenciamenetet kapjuk.

50 .
.
 A mély hangoknál e l őálló vezérl ő feszültség csökkenés szorzó-
szamat ki is számíthatjuk .

Rl
Sz= -- =
12

az co· kiszámításakor a megfelelő frekvencia értékeket helvettesítve ,

a szerkesztéssel azonos eredményre jutunk .
Vegyük most szemügyre a helyettesítő kapcsolást a magas hangok
szempontjábóL Lás'il a 35. ábrát. Megállapíthatjuk, hogy magas hangok-
nál is hasonló feszültségcsökkenéssei kell számolnunk . A feszültség-
csökkenés! a második cső bemeneti kapacitásának C, söntölő hatása
okozza.
-\ bemenett kapacitás (C1) a masodik cső rács-katód kapacitásából,
az els ő cső anód-katód kapacitásából és a szerelési kapacitasbél tevődik
össze. E~ 20.:_40 pF között szokott lenni . Magas hangra a C csatoló
kondenzátor teljes rövidzart jelent, mintha ott sem volna . Ezért magass
hang- szempontjából a barom ellenállás (Rb + Rk + RJ párhuzamosan
v;m kapcsolva . A barom párhuzamosan kapcsolt ellenallás közül a
legkisebb az trányadó. (Az eredő a . kisebbnél is kisebb.) Triódanál
Rk =5 --..dO Rb, az R 1 ennél sokkal nagyobb. Itt tehát a belső ellenállás
a kicsi. Pent-ódanál a cső nagy ellenállása miatt az Rk értéke van az eredőre
legnagyol:)b befolyassaL
Megrajzoljuk a vektordiagrammot. Lásd a 37. abrát. Mivel
vektoriálisan egyszerűen csak összegezni tudunk, a párhuzamos
11 • 1 2
ellenállás eredőjét megszerkeszteni nem . tudjuk, a párhuza-
71 + 12
mosan kapcsolt ellenállások és a kondenzátor eredőjét úgy számít-
juk ki, hogy a vezetőképességeket összeadjuk . Ugyanigy számítjuk
ki a három ellenállás eredőjét is .
l J· l l
-
Rx
= -
Rh
+ -Rk + -;
R
Gx = Ct + Gk + Gt
1

Rk = 0,2 M!l, R 1 = 0,5 M!l. A cső belső ellenállása, ha a cső pentóda,

olyan nagy, hogy a másik kettő mellett elhanyagolható. Az egyszerűség
kedvéért pentódát választunk és annak nagy ellenállását a párhuzamos
kapcsolásnál el is hanyagoljuk.
1 1
Gk = = 5 fl, S, G1 = - - - 2 f.l,S (mikro Siemens)
0,2 M.Q 0,5 M.Q

A vízszintes, a valós tengelyre elő bb a Gk·t, majd ennek folytatása-

4* 51

'
 j $ o 7 s

r:
()
'!::>, 1"-·
~~ ' ,- ,--=~-
~r--r-~~~9. -l
2 kh

""'-
-.._.,
~~
-.............
'-.._ ---
------ ~ 1----
-g,--
4kH

2 '\ ""'-.....
'-.._ 'g,,, '

3 ~- %--- !'--- 12kH

~
l "' ~• 16 IIH
• "" ~(
~ wc,
"'\
j~
l
6

""' ~
7
l

8 12 kh
5
37. ábra . ..-:'! párhuzamo.< ellenáLlások e.r a befneneti k apati/ás
vektpriáli.r összeadása, o maga.r bangcsökke11é.r megállapítárára

ként a G1 -et rajzoljuk fel. A két ~ektor összegének végpontjából függő­

legesen lefelé rajzoljuk a kondenzátor vezetőképességét . G,. = w C 1 -t

2 . 3 l 4 . 2000 . 40
2000 frekvenciára 2 :n: • f • C1 = ' = 0,5 p,S
1,000.000

mivel C1 pF-ban van, hogy !l-S-et kapjunk, millióval osztani kell.)

4 OOO frekvenciár(a ennek kétszerese 1 /los

8 OOO » 2 ILS
12 OOO » 3 ~LS
16 OOO » 4 !-Ls
32 OOO » 8 ILS

Ezeket az ábrába függőlegesen berajzolva, a végpontokat az ábra

O pontjával összekötve, megrajzoljuk 'lZ eredő vektorokat, ~ 4, Cl!• c;
(Ís• (Í12• (Íts• (Ía2·őt. A vektorok hosszat lemérjük, nagyságukat kiérté-
keljük.
52
,
 A rácslevezető ellen.állásra az összfeszültségből a vezetőképességek
ar,.ányában megoszló feszültség jut.

Sz 8 kH = -G1 -+
-- Gk 7
- = -- = 0,96
~8 7,3

Sz16 ka =
G1 + Gk -
7
= 0,86
~16 8,1
G1 + Gk -- =
7
Szaz kH = 0,66
~32 10,6

1. 5z:.0'7

o
_ __,__1_-----ol_,. ~ .-
f

' 38. ábra. Alsó és felső határfrekvencia

Az eredrpenyt ugyancsak a 34. ábrába berajzolva, a cső-ellenáJlás konden--

zátor csatolásából eredő magas hang csökkentő hatását szemlélhetjük.
A magas hangcsökkenést ki is számolhattuk volna,
l
Rx l 1
+ -1 +-
1
Sz =
V(~" r+ (wC1)2
ahol -
Rx
= -
Rb Rk Rl

Mind a 36. ábrában, mind a 37. ábrában a függőleges egyenest helyzet-

görbének Wvják. Az eredő vektorok végpontjait tehát a helyzetgörbe
köti össze. A szóbanforgó ábrákban a helyzetgörbék egyenesek.
El kell mondanunk azt is, hogy a hangátvitelt addig f!Jondják eg.'Venes-
nek, mig a középhez képest, mind a magas, mind a mé!J hang 0,7-re csökkm.
Lásd a 38. ábrát. A frekvenciamenetnek ezeket az fa és ft frekvenciáit
határfrekvenciáknak nevezzük. Alsó határfrekvencia (/8 ) akkor van,
ha ellenállást és kondenzátort sorba kötünk és ott van, ahol a kettő
váltóáramú ellenállása egyforma nagyságú. Felső határfrekvencia Cfr)
akkor keletkezik, ha ellenállást és kondenzátort párhuzamosan kapcso-
tunk, ott keletkezik, ahol a kondenzátor és ellenállás váltóáramú ellen-
állása egyenlő nagy. Annak bemutatására, hogy sorbakapcsolt ellenálláson
és kondenzátoron. ha azok egyforma váltóáramú ellenállást képviselnek,
53
-az egységnyi fe sz ültség 0,7 és 0,7 arányban oszlik , szalgáljon a 39 . ábra.
A vízszintes vektor az ohmos ellenállás vektora. A függő le gesre • a
kondenzátor ellenállását rajzoltuk . Megszerkesztjük az eredő vektort.
Erre az eredere, vagy ami ugyanaz, a két sorbakapcsolt ohmos és kapacitív
ellenállás végpontjára adjuk reá az egységnyi feszültséget . Mind az
ellenállásra, mind a konclen-
R=o·7 v. zátorta 0 ,7, 0,7 jut, mert a
~~--------------------~
l' derékszögű háromszögben
a két befogó négyzetének
összege egyenlő az át-
í o gó négyzetével (Pytha-
~ o ras tétel) .
~"0"7.V
Az ellenállásos erősítő
tehát egyenletesen az alsó
és fel'ső határfrekvenciák
közötti sávo t viszi át . Az
átvitt sávot bővíteni is
lehet : a mély hangok felé a
C csatoló kondenzátor és az
39. ábra. Ha egy kondenzátor és egy oh111os ellm- R 1 rácslevezető ellenállás
állás sorba van kapcsolva és azok ellenállása egy -
forma, a reájuk adott fesziiltségbiJI egyre-egyre növelésével, a magas han-
a O, 7 rész jut gok felé az Rk munka- '
ellenállás csökkentésével.
Az ÜZembiztonság azt követeli, hogy csak annyira növeljük meg
az átvitelre kerülő sávot, amennyire az szükséges. A csatoló kancienzáto-
ron mindig van egyenáramú átszivárgás . A kondenz~tor növelésekor
az átszivárgás nő, ez a rácslevezető ellenáiláson feszültségesést okoz,
ami a második cső előfeszültségét lecsökkenti. Az R 1 ellenállás növelé-
sével az átszivárgás hatása nő , ezenkívül a cső gázosodása esetén a cső­
ben keletkező rácsáram a nagy R 1 ellenállásan az előfeszültséget lerontja.
Végül nagy C1 vagy R 1 nagy időállandót jelent. Egy nagy amplitudójú
áramlökés az erősítőt másodpercekre lezárhatja. A fels ő határfrekvenciát
is csak a szükséges mértékig növeljük, így egyrészt a zörejeket csökkent-
jük le, másrészt a telepen át való b~gerjedés veszélye lesz kisebb.

JE GYE Z Z Ű K M E G ! Az RC csatolású erösítő ~sak egy frekvencia-

sávot visz át egyenletesen, ez alatt és felett az átvitel erőssége csökken.
A mély hangcsökkenést a soros kondenzátor, a mag•iS hangcsökkenést
a párhuzamos kondenzátor okozza. Tartsuk szem előtt a helyettesítő
kapcsolást. Az átvitt frekvencia-sáv gyakorlatilag az alsó határfrekvenciá-
tól a felséí határfrekvenciáig terjed. Határfrekvencia ott van, ahol ~z
ellenállás és a kondenzátor váltóáramú ellenállása egyenlő na'i:yságú.
Ilyenkor mindkettöré . az összfeszültség héttized része jut.
 Transzformátor csatolású előerősítő

Előerő s ít ő knél a transzformátoros csatoJást ma már csak külön-

leges esetekben alkalmazzák.
A 4.0. ábra transzformátor csatolású erősítőt mutat be. Helyettesít&'
kapcsotását a 41. ábra szemlélteti. Az ábrában az Rb a cs ő belső ellen-
állását, az L 1 a primer menetek önindukciós tényezőjét, az r 1 a primer
oldal veszteségi ellenállását (réz +vas veszteség), a cr a primer és szekun-
der közötti szórási tényezőt, c2 a szekunder kapacitást (menetek kö-
1

~------------~~-----o-~
~--------+----------r------------------~------o -~
~------~--------------~~----o O

~-----------------------o 4
40. ábra. Trans:(for!JJátor csatolásd előerősítő

'
zött+ cső ~cs-katód+ szerelési kapacitást), az r 2 a szekunder ellen-
állást , á a transzformátor áttéteiét jelenti.
A helyettesítő kapcsolás egyszerűbbé tétele végett, a szekunder
oldali ellenállást és kapacitást az (á2) áttétel n~gyzetének arányában
a primer oldalra tettük át.
A transzformátor csatolású cső erősítése a hangfrekvencia sáv
közepén, ha elég önindukció van a primér körben,

vk = -l , ez a cso
"
D
legnagyobb erősítése, maga az erősítési tényező . A transzformátor
áttétele arányában ez az erősítés még növekszik, a transzformátor ugyanis
a felerősített feszültséget az .áttétel arányában megnöveli.
á
lik = - ·
D
55
 Ezt a legnagyobb crős f tést mél y' hangoknál a primer önindukciós
ellenállás söntölő hatása csökkenti. A kisebb frekvenciák felé, a mélyebb
hangok felé haladva, a sönt-hatás növekszik, a felerősített feszültség csök-
ken, ezt képletben felírva, mély hangra az erősítés
á l
Pa = - · , ahol R = Rb + r1 •
D R
.
1
-J wL

Ma:gas hangnál a felerősített feszültség a cső belső ellenállásán,

a . primer és szekunder ohmos ellenálláson, a szórt önindukció ellen-
állásán és a kondenzátor váltóáramú ellenállásán oszlik meg.

R,

L,

A méty hangáramok 4 magos flanoáromolc

lÍtia Útja.
41. ábra. TransdomJá/oros előerősítő helyettesítő kapcsolása

Szakítsuk meg gondolatmenetünket egy pillanatra, és beszéljük

meg a szórt önindukció kérdését. Ha egymás mellé, vagy egy vasmagra
két tekercset, egy primert és egy szekundert teszünk, lesznek erő­
vonalak, amelyek mind a két tekercsen áthaladnak, de lesznek olyanok
is, amelyek csak a primer tekercsen mennek át, a szekundererr nem.
A szekundererr átmenő erővonalak számát viszonyítva az összes erő­
vonalhoz, lásd a 41/a ábrát.

<Pml2/<Pml = kl2
csatolási tényezőt kapjuk. Ha ez a csatolási tényező pl. 0,7, akkor az
összes erővonalak számának 70%-a mc:gy át mind a két tekercsen . A
transzformátor szekunder tekercse visszahat az első tekercsre, így
beszélnünk kell a szekunder tekeresre vonatkoztatott csatolási ténye-
zőről is.

56

/
 lásd a 41 /b ábrát. E gyforma tekercseknél k 12 = k 21 = k. Nem egy-
. forma tekercseknél tehát k = Vk12~
N emcsa k a
csatolás! tén yezővel lehet számolni, hanem számol-
hatunk a szóródási tény ez ő vel is. Ez a második tekercsen át nem menő
erő vonala k száma, viszonyítva .az összes erővonalhoz , a 41/a ábra szerint.

C11 = (/)m11 /<Pm1 •

El őző példánkat folytat va, ennek · 30% -nak kell lenni e, mert abból
indultunk ki, hogy a k számításakor az átmenő , a b számításakor az át

...

a.)
41 . a- b ábra. A csatolási és .rzóródási visz01ryok .rzemléltetéu

nem menő erővonalak számát viszonyítottuk az összes er ő vonalhoz.

Márpedig az átmenő és az át nem menő erővonalak együtt, az összes
erővonalat adják. Eszerint

Wml2 + Wmll
kl2 + al = - -- -- -- = l.
Wm 1
ebből

A sze kunder tekercs szórási tén y ezője

a9. = Wm·21 J Wm l
Az előbbi elgondoláshoz hasonlo módon
k2] =l - a2

A kettőt összeszorozva, k 2 = k 12 • k 21 = l - (a1 + a2 - a 1 • a2 ).

A zárójelben lévő tag az összes szóródási tényezőt adja. Es~érint
a = a, ·+ C12 - ai · a2

Kis .szóródás esetén a a 1 • a 2 igen kicsi, elhanyagolható. Ilyenkor

a= a 1 + a2
l
57

t
k:
,..,
És az összes szóródásra vonatkozó tényező és a csatolási tényező közötti
összefüggés
a=l-k 2
Kész transzformátor össz-szórását, a aL1 -et úgy lehet megkapni, hogy
rövidrezárt szekunder mellett, megmérjük a primér önindukciót (Lrö)·
Ebből az össz-szórási tényező

a= Lrö/L 1 •
A szórási tényezőt lehet előre számítani, de e számítások tülhalad-
Ják e könyv keretét. Mi ehelyett a gyakorlati részben, a kimenő transz-
formátor tekercselhelyezésére adunk útmutatást. A közölt, több részre
osztott tekerecsel és annak megfelelő összekapcsoJási módjával, a szórási
tényező néhány ezreiékre csökkenthető, ezáltal a transzformátor átviteli
görbéje 20 OOO Hz-ig egyynes lesz.
Körgyűrű alakú vasnal, karikába csévélt szalagvasnal, a szoras1
tényező még . tovább csökkenthető. Ilyen vason készülnek a vivő­
frekvenciás átviteltechnikában alkalmazott transzformátorok, amelyek
frekvencia karakterisztikaja egy nagyságrenddel magasabb frekvenciáig
egyenes .
· Most térjünk vissza megkezdett tárgyalásunkhoz . Ismételjük,
magas hangnál a felerősített feszültség a cső belső ellenallásán, a primer
és szekunder ohmos ellenálláson, a szórt önindukció ellenállásán és
a nyitott transzformátort egyedül terhelő szekunder oldali összes kapa-
citás váltakozó áramú ellenállásan oszlik meg·. A felsorolt söntölő ellen-
állásokat felírjuk, majd ebből számítjuk ki az ellenállások söntőlő hatá-
sának figyelembevételével magas hangra az erősitést. A hasznosfeszült-
séget a c2 kondenzátor váltakozóáramú ellenállásáról vesszük le.
1
( Rö+fwaL
·
1 + -.--).
,w C 2

A i azt jelenti, hogy ·az öss~egezést vektoriálisan kell elvégezni.

Az Rö az összes ellenállást jele~ ti = ( Rb + r1 + -:; )

Magas hangra az erősítés :
a
Vf = - • - -- -- - - - -- - - - -
D {l - w 2 a L 1 C? á 2 ) +j 01 (C2 á 2 R ö)

Értékeket veszünk tel és meg~zerkesztjük a helyg~rbét. Ez általábaE

a függvény különböző helyen való kiértékelése, majd a kiszátpítptt
és megrajzolt vektorok végpontjait összekötő görbe. Esetünkben ez,
'l frekvenciamenet különböző felvett rezgésszámainál a vektorok vég-

58
pontjait összekötő görbe. A
\jelygörbe használatakor egyet- '
' SO Hz
len reátekintésre megállapíthat-
juk az átvivő berendezés ampli-
tudó és fázis viszonyát . Legyen:
L 1 = 20 Hy, á = 11 2 jn1 = 4,
a = 0,01, r1 = 3000 Q,
r 2 =60 OOO Q, Rb = 12 OOO.Q,
C 2 = 1oo pF. j
A transzformátor szekunder
oldalán nincs más terhelés, csak a , "'
(C2) összes kapacitás . Ez, ha a sze- ./
kunder oldali önindukcióval (L2) ,
rezonanciában van, a szekunder t ,'

terhelés tiszta ohmos. (Rezonan - _ _ .;_

ciában minden rezgőkör tiszta - 1 \
ohmos terhelést ad.) A transz- \
formátort szokásos méretezésnél \
úgy kell megszerkeszten.i, hogy ''
ez a rezonancia 800-1000 frek-
vencia körül essék.
Az erősí és, vagy a közép-
hangra Ie-adott feszültség, az
egyszeritség ·k edvéért legyen = l.
A 42. ábra vízszintes, valós
tengelyére a középhang erősité-
42. ábra. A transzformátor csatolású erós/16
sét, az l-et felmér]ük. Ennek vektordiagrammja
végpontjában, .a függőleges ten-
gelyre felfelé, egymásután felrajzoljuk a különböző

-R- erte
, 'ket.
wL
Allítsuk kis táblázatba a frekvenciát, co-t és a felrajzolásta
kerülő két vektor-értékét.

l - ;. - R -
J (l) x.=
'" Lr

50 • 314 l - . 2.4
100 628 1 - / 1,2
200 !260 J .:..-j 0,6
400 252 0 i - - j 0,3
800 504 0 1-j 0,15
... 59
 Az induktív vektort az ábrába berajzolva és a valós induktív
részt vektoráJisan összegezve, megkapjuk az ábrába sugárirányba be-
. rajzolt vektorokat. Ezeket lernérjük és hosszukat reájuk írjuk.
Magas hangra az

Különböző frekvenciára itt is ki s táblázatot készítünk.

Q) Xr

200 0 12,600 0,95 + i 0,376

400 0 25,100 0,79 +i O, 75
600 0 37,700 0,545+ / 1, 13
8000 50,300 O, 19 +J 1,5
9000 56,fí00 - 0 ,02 +/ 1,7
10000 62 ,800 -0,26 +; 1,9

A valós 'tengelyen ezek szerint most már nem 1 van, han~m ennél
kisebb, s őt O és negativ érték is . A kapacitiv vektort most a valós vektor
végpontjába lefelé rajzoljuk . Az összefüggő értékeket felrajzol va,
a sugarirányú vektorokat megrajzoljuk, a .lemért nagyságokat reájuk
irjuk. A végpontokat összekötve, megkapjuk a helyzetgörbét.
Mély és magas hangra az erősitéscsökkenést ábrába rajzoljuk,
lásd a 43. ábrát. Középhangra az erősítés = 1. Mély- és magashangra
a me gfelelő erősítés értékét megkapjuk, ha l-et a sugárirányba rajzolt
vektorok közül, a megfelelőnek hosszúságával élosztjuk. Pl. ll O frek-
venciára az erősítés 1/1,56 = 0,64.
Határfrekvencia ott van, ahol a csökkenés 0,7. Itt alsóhatárnál
R=w~ . .
Tehát ott van, ahol a cső belső ellenaliása és a transzformátor
primérjének és veszteségének ellenállás,, a primér induktív ellenállással
egyenlő nagy.
A felső 'határfrekvencia helyét szavakkal kifejezni körülményes
volna .
A helyzetgörbe abrájába (42. ábra) egységnyi sugarú kört is rajzol-
tunk. Ezzel azt akarjuk jelképezni, hogy ha a helyzetgörbe kör volna,
a transzformátoros erősftő minden frekvenciát egyformán erősítene.
A körhöz képest az eltérés nagysága szemlélhető. •
Bemutatjuk a 44. ábrán azt is, hogy a C 2 kapacitás a szórt önin~uk­
clóval (aLJ is képezhet rezqnanciát. Ilyenkor a helyzetgörbe alakját az
60
•
,7) ~ ~rarés7-, a frek vcn ciamcn~t et pedi g a b) ábrarész mntnt ja A szek unc' d
ellenáll ás ezt a rezonanciát jobban vagy kevésbbé cs illapíthatja. ll yenku
a rezonancia magas hangemelésre. használható, vagy a rez'o naociával
az átvitelre kerülő sávot a magas hangok felé kiterjeszthetjük.

100 -
~ i"~
%
80
. ~
v i'

60
v-- l
-
l

l
'
'
.40
'
'
l
l
l
\
l
l
70i% ~~ l
\
' l
20 . l'

o
. '
l

' l
l
l
l
l J
10 100 1000 10.000
43. ábra. A tra/lszformátoros erösítő f rekvenciamenete

Hangsúlyozottan reá akarunk itt mutatni arra, hogy mind a tn-:~gas

hang, n!ind a mély hang csö'kkenés a cső (RJ belső ellenállásától függ. Kis belső
ellenállású csőnél ez a csökkenés kés ő bb~n, nagy bel s ő ellenállású cs őnél
korábban következik be . A tetróda és pentóda nagy belső ellenállású
csövek. Ezek transzformátoros csatoJásra nem alkalmasak, mert a
frekvenciában felfelé, de különösen lefelé menve, a csökkenés hamar
bekövetkezik. Pentódánál transzformátoros csatolás esetén az átvihet ő
frekvenciasáv kicsiny.
Megjegyezzük, hogy pár évvel ezelőtt a transzformátor szórás még
1/100 volt . Ma már sikerült speciális vasanyaggal 1/10 OOO-et elérni.
Ez az anyag a hiszterézis miatti nonlineáris torzítás szempontjából
is kedvezőbb . A primér tekereset a kis ellenállás elérésére ezüstből,
a szekundert a nagy ellenállás elérésére k'rómnikkelin huzalból készítik.
Killönleges anyagokkal és tekercsetési módda.l ilyen bemenő,
illetőleg csatoló transzformátort a teljes hangfrekvenciasáv átvitelére
tudtak már késziteni 30 ohm bemenő ellenállásról l : 100, 10 OOO ohm
·bemenő ellenállásról l : 6 áttétellel is .
Az elmondottakból kitűnik, hogy jó hangfrekvenciás transzformá-
tort csak speciális anyagból, különös gonddal lehet készíteni, íg y a jó
transzformátor drága. Csak triódával használható.
A _nagy erősítést é~ lineáris fre'kvenciamenetet megvalósithatjuk
olcs.ó bban, pentóda után kapcsolt ellenállás csatolássaL Ezért transz-
6J
forrnátoros erősítőt csak akkor használunk , ha azt más különieges
célok is indokolttá teszik . Részletesebb tárgyalásunk célja az volt, )Jogy
belássunk a terheletlen csatoló transzformátor-feszültség és fázis viszo-
nyaiba . Mert ilyen transzformátor az
erősitők bemenőtranszformátora és a
mikrofon transzformátor is.

l.I_._L_J_U_l_LII _ _
1000 1(1 000

44. ábra. A transzjormátoroJ erősítő veletordiagra1nmja éJ frelevmciaf?lenete,

ha a C2 leapatitás is a szórl ÖI1ÍIIdtt/e,ció rezonallci4ja az átvitt sávba esik'

Tl

c.,
l

~- ...l .
.,:'•

45. ábra. Arammentesllttl ·transzformátor ,·satolásr/ erősítő ra;za

62
JE G Y E Z Z Í) K M E G ! Transzformátoros csatohissal nagyobb erősíteSet
tudunk a cs őről levenni, mint ellenállás csatolásnáL Az átvihető frekven·
ciatartomány alsó felét a transzformátor primér impedancia söntölő ha·
tása, felső felét a bemeneti kapacitás ( + szerelési) korlátozza. Az átviteli
hangsáv szélességének biztositására, transzformátoros csatolásban, csak
kis belső ellenállású csövet, triódát alkalmazhatunk.

Árammentesitett transzformátor csatolásó előerősítő

A 45. ábra egy árammentesített transzformátor csatolású er ős ítő l

mutat . Ennél a rádiócsőnek munkaellenállása van . Erre csatlakozik
váltóramú\ag a transzformátor és átteszi az ellenállásan keletkező váltó-
feszültscget -az ~ttétel aránvában .a szekunder oladalra.
Megrajzoljuk a helyettesítő kapcsolást . Lásd a 46 . ábrát. Magas
hangra az átviteli viszonyok azonosak a 43. és 44f b ábrán bemutatott
transzformátorokévaL A helyettesítő kapcsolásból kitűnik, hog y ennél a
kapcsolásnál a transzformátor primér körével surban egy kondenzátor
van. Ennek megfelelő méretezés ével a primér körben mély hangra
rezonanciát lehet készíteni.
Itt tehát a székunder párhuzamos rezonanciáján·és a szórt öninduk-
ció rezonanciáján kívül , immár egy harmadik rezonancia is fellép . Ezzel
a mél y hangok fel é az átviteli sávot ki lehet terjeszteni , mély hangot ki
lehet emelni: '
A kérdés I>ZámtaJ:?-i fejtegetesevel oem akarunk foglalkozni, csak
a végeredményeket közüljük, mert az elvek ismerete alapján méréssel
a rezonanciát s ezzel a mély hang kiemelését bárki tetszés szerint alkal-
mazhatja.

'ib. ábra. A.z árammentesí/ett lrans.z.jonmíturus erösítő belyettesítö kapcsofas a

63
 Az erősités a középhangokra:

Mély hangra az erő s ítés :

Ma gas hangra :

Ahol mél y hangra:

x~ =( t J, )
\ w 2 L, C
Magas hangra ugyanaz, mint előbb a transzformátornál volt:
X1 = ( l - w2 aL 1 C2 a 2)+Jw(C2 a 2 Rö)·
A 47 . és 48. a bran az arammentesitett transzformátoros csatolás ú
erősítő vektordiagrammját és frekvencia menetét mutatjuk be, ha
a rezonancia lehetőséget nem használjuk ki. Ebből megállapítható,
hogy ennél az alsó és felső határfrekvencia
között az átvtteli sáv szélesebb. Ezt
azonban nem kapjuk ingyen, a kedvezőbb
frekvenciamenetet az árammentesített
transzormáto~os erősítő kisebb erősítésé­
vel kell megfizett;tünk .
A primér rezonancia megfelelő kiala-
kításával, a frekvencia menetben a 49.

. .~
1'00
, ...
l

'·' \
o
80 - -·- ../- -- •
'' ·<
' 60

40 \
?O - -.

l o
10
l
100 1000 10.000

47. és 48. ábra. Az drammentesttett transzjormdtoro.< .?1"6sftli vektordiagrammjo il ·

freí:venciamenete, bo méij hangra a rezonancidJ nem basználjuk /ei

64
ábra szcrinti különbözŐ mély hang kicme1ést érhetjük el. Az alkal-
mazott' C kondenzátor növelésével a rezonancia frekvenciát mind
mélyebbre tolhatjuk. A magas hangra vonatkozó rezonanciát azon-
ban a transzformátor készítésekor állitották be.
Megemlltjük azt is , hogy egy mély hangra beállított rezonancia-
hatást a rezgőkör veszteségének csökkentésével emelni lehet . Ha az
R ellenállás értékét csökkentjük, a rezonanciahatás és élesség növekszik.
Természetesen a cső erősítése tovább csökken.
160
..
140 l
'.

·~·t8 .i.c l
.
l
12C'
: ~·&~tt
::. 1'
', l .. _ J_ l '
100
~l2-F- '
80
00 l ~
\
60
l
'
'
l
'
'
''
'
20 r-- r- - . -1-
''
o l

10 100 1000 10.000

49. ábra . Az drammentesített kapcÍoldsnál a rczonanciáv<~l
elérhető kiilönbözö ?uély hangeme/é.r

Végül reámutattunk arra, ho gy az árammentesített transzformátor-

nál, kedvező behangolásnál, a fr ekven ciamenet nemcsak az alkalmazott
rádiócsőtől, hanem a transzformátor tulajdonságaitól függ. Ilyeri kap-
csolá-sban transzformátort pentóda után is lehet alkalmazni.

JE G Y E Z ZÜK ME G! Az árammentesített transzformátornál aprimét

rezonancia beállításával IJlély hang kiemelést lehet elérni. Ilyen kapc so-
lásnál, mivel a frekvencia menet nem az alkalmazott esőtől, hanem
a transzformátor tulajdonságaitól függ, pentó?át is használhatunk.

Az ellenütembe fordulás módszerei

Azellenütemű (push~pull) végerősítő fokozat két végcsöve ellen-
ütemű vezérlést igén yel. Ezt az ellenütemű vezérlést az előerősítő
fokozatnak kell előállítania. - A követelmétry itt az, hog7 két egJforllla
nagyságtÍ vezérlőfeszültséget kell létrehoznunk, me(Yek J ázúban nlindm frek-
vencián pontosan .180°-ra vannak egymástól.
5 K:ldllr Gézu: llang~<Ö >itők C5
 A követelményt legegyszedíbben transztormátoros csatolással
lehet teljesíteni. Lásd az 50. ábrát. A transzformátor szekunder felének
közepén idágazást készltünk, ezzel a transzformátor szekunder feszült -
ségét megfelezzük. Ha valóban középen van a kiágazás, a két részre

50. ábra. Transzformátor CSQ}'Oiásri eiőerösftö, két ellmiitem li végerős/tő vezlrléséhez

51. ábra. Ellenlllembe fordulás ·fojtótekerc~sel +

66 '
 oszt~tt feszültség azonos nagyságú. Mivel egyetlen feszültséget oszt<;>ttunk
két részre, a két félfeszültség között a fáziskülönbség pontosan 180°.
A transzformátor csatolású előerősítőt, az erről írott fejezet szerint,
ma már a legritkább esetben használjuk. Ha egyéb okok miatt mégis
célszerű használni - pl. a vonallezáró transzformátornál - vele a fázis-
fordítást is elvégezhetjük.
A gy~korlatban főként telepes vevöknél fojtótekercses fázisfordítást
is használnak. Lényegében, a fokozat ellenállásos erősítő , az ellenállás-
menti váltófeszültséget azonban
vagy fojtótekerccsel kettéosztj uk,
vagy autótranszformátorral meg-
kettőzzük ..
Lásd az 51. ábrát. A fojtó,
mint autótranszformátor műkö­
dik, a második fél rész a második
végcső feszültségét állítja elő.
Napjainkban a fázisfordítást
is a legtöbbször nem transzfer ·
mátor, hanem rádiócső végzi .
Legegyszerűbb megoldás erre az
52. ábra szerinti . A cső katód- és
anódkör~be azonos nagyságú
· ellenállást teszünk . Egyenlő nagy- •
ságú e.llenálláson egyforma nagy
váltófeszültség keletkezik. Mivel
pedig egyetlen cső anódáram-
változása hozza -létre a váltófe-
szültséget, a két ellenállásrólleve-
hető feszültség egymáshoz való
fázisviszonya pontosan -1.80°.
Hátránya a megoldásnak, 52. ábra. A cső katódkörébe és a11ódkörébe azo -
hogy a nagy katóClejtő ellen- nos nagyságú ellenállást [teszünk, erről vesszlik
állásan nagy az egyenáramú fe- le a két elleniltemíí vezérlő feszültséget
szültségesés . A cső katódja és
· fűtőszála között így nagy a feszültségkülönbség . Ezenkívül a; cső
. katódja és fűtőszáJa közötti kapacitás a kapcsolás szimmetriáját é;;
fázisviszonyait bizonyos mértékig felborítja. Az elmondottak ellenére
ez az egyik legjobb fázisfordítónk, igen sok erősítőben használják.
Felhasználhaljuk fázisfordításra a csőnek azt a tulajdonságát, hogy rácsa
és anótija kö"ziitt 180° a fáziskülönbség. Lásd az 53. ábrát. Az egymás után
következő fokozatok így 180° fáziseltéréssel dolgoznak . Ha az egyik
végerősÍtőt az egyik előerősítő csőről, á másikat a másik előcsőről
hajtjuk meg, a 180°-os fáziskülönbséget biztosíthatjuk. Ennél a megol-
•
67
dásnál csak középhangokra pontosan 180° a fáziskülönbség. Mi már
az ellenállás csatolású erősítő helyzetgörbéinek megszerkesztésekor
láttuk, hogy mély és magas hangra, az első és második fokozat között
fáziskülönbség lép fel. ,
Nagyobb nehézsége ennek a kapcsolásnak az, hogy két egyforma
csőről egyenlő nagyságú feszültséget csak akkor tudunk levenni, ha
mind a két fokozatnak ugyanakkora vezérlő feszültséget biztosítunk.

#
53. ábra. Az alsó c.rö, 11Jin1 fázi4ordltó, elődllíJja a 111ásodik végesil vezérlő fcszllltségét.

. .
Ezt egymás után kapcsolt két csőnél csak úgy érhetjük el, hogy az első
fokozat felerősített feszültségét az erősítés arányában aláosztjuk. Ha
az aláosztást potenciométerrel készítjük el, a két végcső szimmetriáját
be . lehet álUtani. A gyakorlatban e~ az 53. ábra szerinti fázisfordító
megoldás kevés ideig volt használatban, mert egyrészről a ~ereskedés­
ben kapható szénpotenciométerek nem bir~ák a cső anódterhelését,
másrészről ·a második cső öregedésével a szimmetria újra meg újra fel-
borult. Ezt a hibát az 54 ábrán szemléltetett módon, ellencsatoJáson
alapuló kapcsolással lehet megszüntetni. A kapcsolás elve a következő:
az e\ső cső · felerősirett feszültségét az R1 , R 0 ellenállással aláosztj uk.
Az Ro elleHállásra reávezetjük a második cső felerősített feszültség€t is.
A másotlik csövet az Ro mentén létrejt~Nő eredő feszültséggel vezéreljük·
Mivel a második cső az elsőhöz viszonyitva ellenfázisban dol gozik,
igyekszik az első cső által az &0 mentén létrehozott feszültséget lerontani.

68
 Az R0 -ra adott ellenfesz ülts éggel a cső azonban a saját vezérlőfeszültségét
töri le. Ez csak addi g me het, mig bekövetkezik az úgynevezett arnptitudó
egyensúly. Az R 0 -on az első cső felerősített feszültségéből annyi marad,
ami, mint vezérlő feszültség a cső anódkörében az E.r2 előállításához
elegendő.

R, c,

54. ábra. Az alsó előcső, mint ellencsatolt fázisfordító dolgozik

A cső öregedésekor a kezdetb~n beállitott szitnmetria nem változik

meg, mert ilyenkor az ellencsatolás csökken s az E.r2 értéke ugyanaz
marad.
Most nézzük meg, hogyan áll ennél a kapcsolásnál a szimmetria
kérdése, ha mind a három ellenállás egyenlő nagyságú. Érdemes ezzel
a kérdéssel kissé bővebben foglalkozni, mert ma ez a leggyakrabban
használt fázisfordító kapcsolás.
Megrajzoljuk, a leegyszerűsített elvi rajzot, lásd az 55. ábrát és
• bejelöljük a feszültség és ellenállás értékeket. Ezután felírhatjuk, hogy
az Ro ellenállásan a két cső felerősített feszültségének, az ellenállások
arányában megosztott feszültség különbsége lép fel.

69
 A második cső anód váltófes'zültsége :

• • • • • • 2.
ahol v a második cső erősítését jelenti.
A szimmetria az 6/ 6 feszültségek viszonyszáma.

v(f.l _l -E.2 _l)

2 2
Megfelelő rendezés után

· Ebből megállapíthatjuk, hogy minél nagyobb az erősítés, annál

kisebb az aszimmetria, a k;ét cső felerősített feszültségének különbsége .
Az is kitűnik, hogy az 6 a kisebb, mert ezt egynél nagyobb
' .
számmal, v+
2 -ve kell szorozni, hogy f.1-el egyenl9 nagy legyen.
v •
Írjuk . fel még egyszer az l. egyenletet.

eo = f.l ~ - f.2 -~
Ro+R1 · Ro+ R 2

Az. e0 helyére helyettesítsük be a 2. egyenletből az c0 = 6fl értéket.

Most nézzük meg, hogy milyen ellenállásokt;állesz meg aszimmetria?

Szimmetria akkor van, ha ·6 = 6, ebben az esetben:
Ro Ro
v Ro+ R1 Ro+ R 8

v 2 .

70

l •
 Az egyenletet R 2 -re renélezve :

Az egyenlet azt mondja, hogy szimmetria akkor lesz, ha az R 2 ellen-

állást az R 1 -nél nagyobbra vesszük. A ( :~ ~ ) ugyanis l-nél na-

gyobb szám. Ha a fázisforditást pentódákkal végezzük, azok nagyobb

erősítése következtében az aszimmetria egyforma ellenállások esetében
sem nagy. Trióda használatakor a szjmmetriát az R 2 növelésével
helyreállítják.
A gyakorlatban az R 0 ellenállás sokszor csak fele az R1 ellenállásnak .
Ilyenkor a szimmetria viszonyok számitása módosul, az előbb közölt

R,

..._ ______ _,_ .. ~ ~'~-·..... ..

55. ábra. Az ellencsatolt fázisfordító kapcsolás leegyszerlírltell rajza

szárnitás alapján a szimmetriát ebben az esetben is bárki kisz!trnithatja.

Ha a kapcsolás elvét ismerjük, a szimmetriát mérés alapján is beállít-
hatjuk. - A könnyebbség kedvéért a gyakorlati részben ilyen kapcsolást
is közl ünk, beirt ellenállás értékekkel.

-l
71

l
 Még töké letesebb módja a befordulásnak az, · am időn a fázisfordító
cső racsat földeljük, tgy a cső vezérlését a katódról (néha a segédrács-
ról) kapp . A második cső katódja az első cső katódjával együtt fut.
(Katódfollowcr.) Lasd az 56. ábrát.. Ebben a kapcsolásban ugyani s
ellenállás a csatoló elem, ezért minden fr'ekvenciánál pontosan 180°-os
a fá ziskülönbség. A kapcsolás működés e a következő: a felső csövet
,vezéreljük. A cső katódejtő ellen-
állásán (mely nincs kondenzátor-
ral áthidalva), az anódváltóáram
feszültségesést hoz létre . Mivel
ugyanez az alsó cső katódellen-
állása is, az alsó c ső katódfeszült-

Tr
sége a váltófeszültség ütemében
+ c,

56. ábra. Fazisfordító kapcsolás, a núisodik 57. ábra. Az 56. ábrán bemutott fázis-
alf uezér/ését az adja, óogy katódio az első fordítás, a jobb rzimmetria végett meg-
~sövel t/fYütt fu' , •nve/t katód ellmálld.rra '

ingadozi~. Racsa töldelve van, igy a katód ellenallasmenti teszültséginga-

dazas a lső racsa és katódja között f.pszültségváltozást, vezérlést eredmé-
nyez. Ez a vezérlés, az első cső vezérléséhez viszonyítva, ellenkező ütemű.
A masodik cső anódváltóárama ezért a közös katód ellenálláson, az első
cső váltóara~ának hatasát csökkenti sigysaját vezérlőfeszültségét lerontja.
Szimmetrta egytorma csöveknél nem lehet, mert végeredményben a máso-
dik cső vezérlőfeszültségét a két cső anódváltóáramának különbsége állítja
elő a katód ellenálláson. Az elmondottakból az is következik, hogy minél
nagyobb a katódellenállás, annál kisebb lehet a két cső váltóáramának
különbsége, annál kisebb tesz az aszimmetria. Aitalában a katódejtő
ellenállás nagyságát az határozza meg, hogy rajta a cső anódárama a
l
72

,.
 szükséges el őfeszültséget létrehozza. A katód ellcnáll ásána.k mcg-
növelésere, ennek ellenére,-módot mutat az 57. ábra . E nnél külön katóJ
és külön előfeszültség előállitó ell~nállás van. A második cső rácsát
váltóáram szempontjából kondenzátorral _földel jük. A leirt fázisfordító
kapcsolás, mint mondottuk , pontosan 180°-os fázisfordítást ad. Na gyobb
frekvenciákra is haszrlál-
ható. Így kül önöskép-
pen műszerekben, katód-
spgároscillográfban jól hasz-
nálható . Hátránya, hogy a
cső kevesebbet erősít és --...----"
hogy a katód és izzószál
között fes z ültségkülönbség
van. Erősítőkben ezért rit- 2oo n
kábban alkalmazzák. c::J
Végül megemlítjük a
- vevőkészüfékekben gyakori
fázisfordító kapcsolást, me! y
egyszerűsége miatt elter-
jedt mindenütt, ahol á
támasztott kívánalmak nem
szi gorúak. ' Lényege, hogy
magáról a végerősítő cső­
"ről vesszük le a más ik . 58. ábra. Egyszerű
végcső vezérlőfeszültségét. fázisfordító. Az ef!Jik
Lásd az 58. ábrát. A ki- -. végcső fordítja

menőtranszformátort közé- a másikat

pen kétfel é választjuk s a
vezérelt végcső anódkörébe egy ellenállást teszünk, Az ezen előálló feszült-
ségesésseJ vezéreljük a második végcsövet. - Hátránya ennek a kapcsolás-
nak, hogy torzítása nagyobb, mert az erősebb mértékben igénybevett egyik
végcsőről kapja a második végcső a vezérlését. Ezen kivül a szimmetria
is csak egy, e l őre megválasztott kivezérlés nél van meg. Ennél kisebb
és nag yobb kivezériGs nél a· szimmetria-viszony gyöngül. Ismételjük,
vev ő készü l ékek be ez az egyszerű fázisfordító rendszerint ms;gfelelő .

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! A fázisfordítás követelménye egyrészről a

szimmetria, má s részr ő l, hogy az elöállított két feszültség között a fázis-
különbség minden trek v encián, tehát az egész hangfrekvencia-sávban
pont~san 180° legyen. A transzformátor m ind a két követelményt teljesíti,
de egyrészről a jó hangfrekvenciás transzformátor drága, mái>részről
csak trióda után használható. Ma az ellenüternbe fordulást csaknem
mindig rádlócsővel végezzük, felhasználva ~ csőnek azt a tulajdon• •
ságát, hog_y a rá cskör és anódkör között 180°-os a fáziskülönbség.

73
 Hangeröszabályozás"

A · vevőkészülékekben es erősítőkben a hangerőszabályozás rend-

szerint a bemenő feszültségnek potenciométerrel való aláosztásával
történik. Ezt a potenciométert lehet az erősítő elején a bemenetnéf,
vagy az első cső után, a második cső rácskörében alkalmazni. A bemenet-
nél alkalmazott potencio-
méter előnye, hogy már
az első esőre sem mehet
nagyobb feszültség a
R" szükségesnél. Az első
cső túl vezérlését te-
hát megakadályozhatjuk.
Hátránya, hogy egyetlen
potenciométer nem tud
az erősítő vezérlésére
59, ábra. E~ bemmőkör elvi rajza, A pontenciométe•
mlszt/ érintkezlfjével a c.rő bemenő kapacitása használt kűlönböző ' be-
párhuzamoson van kapcsolva rendezésekhez (mikro-
fon, hangdoboz, foto-
cella) heTyesen illeszkedni. Az 59. ábrán bemutatjuk a bemenő kör
elvi rajzat. Ebből látható, ·hogy ideális esetben a potenciométer-
nek végtelen nagynak kellene lennie. Ebben az esetben a generátor
összes feszültsége a . cső rácsára jutna. Ha a bemenő ' potenciométer és
a vezérlő generátor belső ellenállása azonos volna, akkor a generátor
feszültségének félét hasznosithatnánk. Nagy belső ellenállású vezérlő
berendezésnél (kristály mikrofon, kristály-hangszedő, fotoce lia, konden-
zátor mikrofon) még ezt sem tudjuk megvalósítani. A potenciÓmétel'
nagysága nem lehet ugyanis tetszés szerint1. A potenciométer párhuzamosan
van kapcsolva a cső bemenő kapacitásávaL A bemenő kapacitás a cső
rácskatód kapacitása, amihez még a szerelési . kapacitás is hozzáadódik.
Ez a kapacitás a magas hangoknál mellékzárt ad .
Ha a vezérlő generátor ellenállása azonos a potenciométer ellen-
állá~ ával és a csúszka a felső állásban van , a feszültségarányokat felírva
és Cgyszerűsítve, a következő eredményre jutunk:

Ez azt mondja, hogy ha mellékzar, nem volna, a generátor feszültségének

a fele JUtna a rácsra . (Ez érthető, mert Rb ;:= Rp.) Magas hangoknál
a mellékzarnak hatása van, mert ttt az w nagy . Ha az Ru értékét úgy választ-
juk meg, hogy az wCRP kisebb legyen 2-nél, magas hangnál Sflm több
a teszültségcsökkenés 30%-nai,
14
ll

A söntölő hatás követ~e ztében nagy ellenállású potenciométernél,

tehát a hanger őszabál y ozá sk or lineáris torzítás lép fel. A cső kapacitása
és a szerelési kapacitás 20 -30 pF között szakott lenni . Il yen kapacitás-
nál l Mohmos potenciométer még alkalmazható. Ennél a felső határ-
frekvehcia 10 OOO fölé esik. Ha a potenciométer és a cső rácsa között
hosszabb árnyékolt vezetéket kell alkalmazni, vagy az ~rősítő lineáris
torzításának szűkebb határok között kell- maradnia, akkor ennek az
l Mohmnak rendszerint csak 1/ 10 -ed részét szoktuk alkalmazni . A gyakor-
latban tehát, ha azt akarjuk,
hogy hangerőszabályozáskor a
hangszínezet ne változzék,
59 OOO vagy 100 OOO ohmos
potenciométert használunk. R -• - R
Ha ezt -a potenciométert
bemenő potenciométernek al-
kalmazzuk, az csak kis ellen- 60. ábra. Hangcröszabá!J'ozó T tag
állású vezérlő berendezésnéllesz
megfelelő, a fentebb felsorol-
taknál nem. Ezért a hang-
er ős zabályozó potenciométert
a legtöbbször az első cső után --• R
szakták alkalmazni. Vigyázni
kell azonban az első cső túl-
vezérÍésének elkerülésére. Ide
triódát, vagy a katód ellen-
állásra kapcsolt kondenzátor 61. ábra. Hangerőszabályozó H tag
elhagyás á val, ellencsatolt pen-
táclát kell tenni. A munkapontot úgy kell beállltani, hogy a forgalom-
ban lévő hangszedők azt ne vezérelhessék túl.
. Hangstúdiókban a h~ngerőszabályozás T tagú vagy H tagú szabá-
lyozókkal, újabban gyakran az egyszerűbben előállitható 'Jt tagokból
összeállltott szabályozóval történik. Ezeknek a hangerőszabályozók­
nak az az előnyük, hogy a bemenő és kimenő ellenállásuk szabályozás
közben sem változik meg. Használhatjuk őket hangerőszabályozóknak
vonal végén, hangszórók előtt, használhatjUk több vonal, vagy .vonal
és hangszedő, vonal és rádió hangfeszültségének összekeverésére stb.
Ezeknél az egyszer helyesen beállított illesztés a szabályozáskor vagy
keveréskor nem romlik el.
AT tagú szabályazét a 60. ábra mutat)a. Látjuk, hogy egyszerre
három ellenálláson kell szabályoznunk, hogy a be- és kimenő ellenállás
változatlan maradjon. A H tagot a 61. 'ábra mutatja. Ez szimmetrikus
szabályozó, tulajdonképpen két fél T tagból áll.
A n tagú szabályozó lényegét a 62. ábra szemlélteti. Ismételjük,
előnye, hogy egyetlen érintkező gombsoron kelllépkedni és valamennyi
. l
75
felhasznált ellenállás azonos nagysagu, vagy kétféle nagyságú lehet .
Nem kell minden lepést különböző nagyságú ellenállásból összeállítani
Hangerősítőkben ilyen szabályozókat nem szerelnek be. E7t l t mi
nem foglalkozunk velük rés·z letesen, e kérdés tárgyalása a stúdió ._,
hangrögzítőtechnika területére esjk.

62. ábra. n tagokbó/, állo hangerőszabá/yzó

JE G Y E Z Z Ü K M E G l A hangerősítök hangerőszapályozása potencib-

méterrel történik. Ez, a lineáris torzítás elkerülése végett, csak bizonyos
nagyságú lehet. Ha a mikrofón, fotó cella, · vagy hangszedő ellenállása
a potenciométer ellenállásánál nagyobb, a'kkor azokat nagy rácslevezető
ellenállással ellátott esőre csatlakoztassuk, a hang~rőszabályozás pedig

.
a második cső rácskörébe tett ,POtenciométerrel történjék .

A keverés

Egy erősítőt. rendszerint több hangforrás ból szoktunk vezérelni.

Egyszer mikrofonról beszédet, máskor han glemezrő l vagy rádióról
zenét közvetítünk. Szükséges, hogy a különféle hangforrások mind
becsatlakozzanak az erősítőbe és az erősí~őben mód legyen az egyik
vagy másik hangforrás vezérlésre való felhasználására. A legegyszerűbb
esetben (lásd .a 63. ábrát) az egyik vagy másik hangforrást egyszerű
átkapcsolóval választjuk i:neg. Ez egyszerű, jó megoldás. Hátránya,
hogy az átkapcsoláskor, különösen nakJobb belső ellenállású hangforrá-
soknál, pattanás hallatszik, ezel).kívül, a különböző erősségű hang-
források átkapcsolása után van csak mód a hangerőkülönbségek ki-
egyenlitésére.
A 64. ábra szerinti megoldásnál az átkapcsoláskor keletkező pattanás
elmarad, mert a hangforrás feszülts égét folyamatosan váltjuk át. Ha
gondosabban szemügyre vesszük a kapcsolást, megállapíthatjuk, hogy
a potenciométer csúszkája nem a rács felőli oldalon van. A rácskör
osztatlan, így átváltáskor recse gés nem keletkezik. Hátránya a kapcsolás-

76
nak, hogy a csúszka felső állá-
sában az A hangforrás vezeté- 0~----'-----~l
keinek egyik ága sincs föl- A
delve. Ez hosszabb vezeték-
nél, hálózati t~anszformátor
mellett elhaladó vezetéknél,
morgás, gerjedés okozója lehet.
Az a legkényelmesebb
megoldás, ha a hangforrások
feszültségéi: hangerőszabályo - 8
zóval egymástól függetlenül ,
egy időben is rá tudjuk adni
az erősitőre. Ezt keverésnek
nevezzük, mert · lehetőséget
nyújt arra, hogy a hangforrá-
sok feszültségét összekeverve,
a beszéd alá halk zenei aláfes-
tést, utcazajt, vagy más meg- 63. ábra. b gyszm7 átkapcsoló 2 hangforrás
felelő hanghatást keverjünk. közötti átváltásra
A legegyszerűbb keverési
módot a 65. ábra mutatja. Ezt akkor
lehet alkalmazni, ha mágneses hang-
szedőt és dinamikus mikrofont vagy
mikrofonokat használunk. A kapcsolás
előnye annak egyszerűsége és az, hogy
a hangforrások feszültségeit sorba köti .
Minden hangforrás feszültsége a vezér-
0'1

.j q-
lésre teljes egészében felhasználható. Ezt
.__.,___, l
A l
0·5- 2 MfJ

64. ábra. Potmcio",.ures • ti5. :í bra . .t:gJs t .·JI

folyamatos áJváilásramegoldás, soros k apcsolású k t llfró

77
a kapcsolást eléSoy~i ellenére sem basználják szívesen. Egyrészről, mert
csak dinamikus mikrofonnál használható, ott, ahol a vonalat transzfor-
mátorral leválasztjuk, másrészről még ebben az esetben is csak akkor
alkalmazható zavarmentesen, ha a bemenő transzformátorokat magában
az erősítőben helyezzük el. Ez pedig nagyon gondos árn yékolást kíván.

8 -

66. ábra. Kétcsatomás keverő, előtét ellenállással

l
Minden hangforrásra használható megoldást nyújt a 66. kapcsolás.
Ennél • az egyes hangszabályozó potenciométerek egymásrahatását
a rácskörbe sorbakötött ellenállásokkal .akadályozzuk meg. Ezek az
ellenállások azonban feszültségosztót alkotnak. Így két hangforrás
esetéo a hangforrás feszültségének legfeljebb csak a fele, három hang-
forrás esetén csak egyharmada jut a rácsra.

67. ábra. Csö11es keve rő

L
Az eddig ismertetett keverők az erősítő szerke::eti felépítését rem
változtatják meg, az erösítőnél költségtöbbletet jóformán nem okoznak.
Egyszerű és tökéletes keverést lehet megvalósítani, ha minden han~­
forrásra egy rádiócsövet, vagy ikercső esetén egy csőszerkezetet bizto-
sítunk. Ilyen kapcsolást /huta t a 67. ábra . Valamennyi keverés ben részt
78
vev5 csőnek rgyetlm közos tmmkael!mállása van. Ezen a munkacltenáTiásott
kapjuk meg az összekevert feszültséget. A csövek az egyes han gforrás ok
közötti tökéletes elválasztást biztosítják . Ez a megoldás, ismételjük,
a legjobbak közé tartozik, a hangstúdiókban csaknem mindenütt ezt
használják . ·
A félr~ér t és ek elkerülése végett oegjegyezzük, hogy ha a mikro-
fonnak vagy a hangszedőnek külön előerősítője van, akkor a keverést
H vagy T taggal szokták a stúdiókban elvégezni. A több csatorna
összekeverése után még egy főhangerőszabályozót is alkalmaznak . .
Ezt mutatja be a 68 . ábra .

68. ábra. Keverés T tagokkal

Két csatornára ismerünk különleges keverő kapcsolásokat is.

Az egyik például a feszültségveszteséget részben kiküszöböli. Egy
másik két csatornát kever és fázisfordítást csinál egy időben. Ezekkel
a különleges kapcsolásokkal, mivel alkalmazásuk igen korlátozott,
bő yebben nem foglalkozunk.

JE G Y E Z Z ÜK ME G ! A keverés tulajdonképpen nem más, mint

t~bb hangforrás feszültségének egymástól független, egyidejű sza-
bályozása.

Az erősítő zajnívója
Minden erősítőnek v;an egy alap zajnívója. Ettől a zajnívótól függ,
hogy melyik az a legkisebb feszültség, amivel az erősltőt még vezérelni
lehet. A zörejek egyrészről az erősítőben alkalmazott rádiócsövektől
79
(főként az első esőtől), rácslevezető e11enállástó1 vagy potenciométertől
és az erősítő kapcsolásából, konstrukciójából származnak. A csőből
származó zörejeknek ismét négy okozója lehet. Megkülönböztetünk:
l. sörét hatást; 2. elektron kirajzási egyenlőtlenséget (emisszió ingadozást),
3. a cső szigetelési hiányosságából és 4. az ionizációból eredő sistergést.
l. A söréthatás abból származik, hogy az elektromos áram tulajdon-
képpen elektronok áramlása . Az elektrom9s töltéshordozók az egyenként
áramló elektronok .
2. Az elektronok a katódból nem egyenletes folya~ban rajzanak
ki. Ez a kirajzási egyenlőtlenség, parányi anódáram ingadozásta vezet.
3-4. A cső szigetelése a mai csőgyártásnál már meglehetősen jó,
hasonló jó vakuumot, gázosságmentességet tudnak a korszerű csöveknek
biztositani . Ezt a két zörejokot a mai jó csöveknél tehát figyelmen kívül
hagyhatjuk .
Tulajdonképpen ' a kirajzási egyenlőtlenségből eredő zörejek sem
okoznak a hangerősítőben különös zavart. A kirajzás egyenlőtlen­
ségéből eredő áramingadozás a kisebb frekvenciák felé növekszik,
a nagyobb frekvenciák felé csökken. 10 OOO frekvencia fölött már teljesen
elhanyagolható. Ez a körülmény, a zavaró hatást nagymértékben csöl-
kenti, mert az együtt szóló hangok amplitudója, csökkenő Erekvendával
növekszik. Egyszerűen azt akarjuk mondani, hogy egy zenekar 50
rezgésszámú mély hangja lényegesen nagyobb vezérlőfeszültséget
eredményez, mint az 500 frekvenciás középhang és sokka~ nagyobbat,
mint az 5000 frekvenciás magas hang. A mélyebb hangok tartományában
a növekvő kirajzási egyenlőtlenség ezért a javuló jel/zaj viszony miatt
nem bántó.
Végeredményben a csőzörejből eredő zavart legfőképpen a sörét-
hatás okozza, ez a zavar, mondhatni, frekvencia tüggetlen . Ha az első
csőnek nagyerősltésű pentódát vagy transzformátor csatolású triódát
használunk, csak az első cső okoz söréthatást. Az első cső es.etleg több
szá~szoros erősítése a vezérlőfeszültséget annyira felerősíti, hogy ehhez
képest a masodik cső söréthatása már elhanyagolható. Az · elmondottak
miatt viszont, ha k:is bemenő feszültséggel vezérlünk (rnikrofon, fotocella),
az első csőnek különlegesen kis zörejűnek kell lennie.
Az elektronok, a hőfok emelkedtsével, az anyagban mind gyor-
sabban mozognak. Az elektronoknak ettől a mozgásától minden ellen-
állás két végén feszültséget mérhetünk. Ez a feszültség szobahőmér­
sékJeten:
e. ~ 0,13 VR . fr1 nagyságú.
(,u Vett) (k.Q) (kHz)
A cső zörejfe~zültségét össze szakták hasonlítani az ellenállás zörej-
feszültségéveL A zörejfeszülts~get az anódkör ben mérj ük. Az ellen-
80
áltást viszont a rács körbe tesszük. A rácsköri ellenállás zörejét az an ód-
kör ben úgy ka pjuk meg, hogy az ellenállás zörejfeszültségét a cső
üzemi viszonyainak me gfelelő tényleges erő sítésével megszorozzuk.
A hangfrekvenCia tartományban igen jó az a cső, melynek zöreje nem
nagyobb, mint ha a rácskörben egy 5000 ohmos ellenállás volna. Ilyenkor
a zörejfes:>:ültség .-v l 1-L V . .
Ha egy csőnek a rácsát a földdel rövidrezárjuk, a cső után semmi
kivülről jövő zörejt nem hallunk. Minél nagyobb ellenállást' tesziink
a rác"körbe, annál nagyobb lesz a· zörej . Egyszerűen úgy is mondhatruk,
hogy minél inkább felengedjük a rácsot, annál több lesz a zörej . Igen
jó cs ő az, mely maga nem okoz nagyobb zörejt, mintha a rácsot csak
5000 ohmig engedtük volna fel.
Közvetlen izzitású csőnél , mivel a fűtő szál és a katód, a katód
részek és a rács között állandóan változik a feszültség, emiatt az erősitő­
ben búgás, hálózati morgás keletkezik. Ezt a búgást a potenciométerrel
kikeresett fűtés középnek földelésével szoktuk megszüntetni . ,Közvetett
izzftású csőnél, az egész katód azonos potenciálon van. Néha ilyen csőnél
is keletkezik búgás, oka a következő . Induktív vagy kapacitiv úton
a fűtő áramkörből a nfcskörbe feszültség jut. A fűtőáram mágnesesen is
befolyásolja a cső elektron áramát. Nem }ó a fűtőszál és katód között
a szigetelés ..
Bifiláris fűtő s zálú, helyesen szerelt, jó csőnél a váltakozóáramú
fűtésből eredő búgás l 1-L V. Kedvezőtlen esetben, ennek a búgófeszült-
ségnek a sokszorosa is felléphet. Különleges berendezéseknél ezért
g yakran egyenárammal vagr: rádiófrekvenciával fűtenek.
Ha a cső rázásra cseng, azt mikrofónikusnak hívják . Vevőkészülékek­
nél, ahol a hangerősítő cső a hangszóró dobozában dolgozik, a cső
fónikusan be is gerjedhet. A rázástól csengés keletkezik, a hang a csövet
még inkább rázza, az jobban cseng stb. A fónikusság a cs ő szerkezeti
felépítésétől függ. A kisméretű, szilárd felépítésű cső csengésre kevésbbé
érzékeny . A fónikus csengés ellen rúgós csőfo glalattal lehet védekezni.
A csövet ilyenkor rendszerint egy súlyos, filccel, nemezzel bélelt hengerbe
tesszük s az egészet rúgósan felfüggesztjük. , Így a rúgósan, vagy gumi-
párnára felerősített csőnek nagy lesz a lengésideje.
Szólanunk ~ell végül az elégtelen szűrésből és a hálózati transzfor-
mátor szórásából eredő búgásróL A váltakozóárammal táplált er ő sítő ,
az anódfeszültséget és az el őfes.zülts éget is a hálózati áramból állítja elő.
Az ·egyenáram hullámcssága a használt szűrőköröktől függ . Így mond-
hatjuk, hogy a búgásmentesség csupán költs ég dolga.
A hálózati transzformátor szórt mezeje különösen akkor okoz
kellemetlen morgást, ha a bemenő mikrofontranszformátort egybeépitjük
az erősítőveL A mikrofon trap.szformátor kb. egy méter távolságból
még mindig tetemes szórást vesz fel. Az egybeépítés csak gondos árnyé-
kolás után lehetséges. A mikrofon transzformátort több lágyvassertegbe
6 KAd iU Gé•a : .l'langcröslt O ~l
 /

tesszük . EzenklvU1 olyan kiképzést alkalmazunk, hogy a bemen~

transzformátort el lehessen forgatni. A transzformátornak van ugyanis
a hálózati transzformátorhoz viszonyítva egy legkedvezőbb helyzete,
amikor a legkevesebb zavart veszi fel.
A külső eredetű szórt mezők elkerülésére az erősítőket rendszerint
vas- vagy alumíniumházba építik be. Az egyes kapcsolóelemek föld-
20 4
~o
/o Watt
15 3 f--\1-~.......;;;::---t

ll
10 2

5 1
K
o ol-~L-~c=~b=~
O 1000 2000 R _!EDO ll 4000
k
69. ábra. A teljesítmény és torzítás a kü/sö ellenállás fiiggv ényében

csatlakozásait ehhez a vasházhoz kötik. Vaslemeznél legyünk arra is

figyelemmel, hogy a lemezben zavaró áramok, csatoló ellenállások
léphetnek fel. Ezért vasházas erősítőnél alkalmazzunk inkább egy vastag
földelő vezetéket és mindent ehhez földeljünk.
Végül megemlítjük, hogy általában akkor nevezhetünk egy erősítőt
zörej szempontjából jónak, ha a bemenő kapcsot 100 OOO ohmmal
lezárva, a zajfeszültség, a kimenő feszültséghez viszo~yítva, 60-80
dB-el kisebb.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! Egy- erősítőben a cső sÖréthatása, a váltakozó-

áramú fütés, a hálózati táplálás és a hálózati transzformátor szórt mezeje
miatt zörej keletkezik. Ezt az alapzörejt a lehető legkisebb értéken kell
tartani. Jó erősítőnél e.z az alapzörej a kimenő feszültségnél 60- 80
dB-el kisebb.

A VÉGFOKOZAT

A végfokozatról általában

A végerősit/J fokozatnak az a rendeltetése, hogy az ei/Jfokozatok által

előállitott hangfeszültséget te!Jesítménnyé változtassa . A végerősítő, k.i.menő­
tr~nszformátorhoz csatlakQzik, ez biztosítja a végfokozatnak a hang-
szóróhoz való helyes illesztését. A végerősítő cső helyes megválasztása,
82
A jó itlesztés elkészítése a jó cstlkihasznilis érdekében történik, hogy
minél jobb hatásfokot érjünk el kis torzítással és jó frekvenciamenettel.
Magának a véger ősítőcsőne k az erősítése alárendeltebb jel entőségű . Meg-
jegyezzük, hogy a torzí- mA
tás főként a cső kihasz-
nálásától, a frekvencia- 200 t - --i---i-
menet pedig a kimenő- 1
transzformátqrtól függ . ,;
A végerősítő telje-
l .
; AD-L t - - -
sítményviszonyait vizs -
gálva, legelőbb szem-
ügyre kell vennünk azt
az esetet, amidőn az
anódfeszültségésa vezér-
lőfeszültség állandó, a
kimenő teljesítmény csu- 50
pán a külső ellenállás
függvénye . Egy végerő­
sítő cső használatánál,
400 500 Voll
mint később látni fogjuk,
kimenőtranszformá törral 70. ábra. A külsó ellenállás változásának hatása triódóná!,
való illesztésnél, akkor ha az anódfeszültség és a vezérlő feszültség változatlan
tehát, amidőn a munka-
ellenálláson egyenáramú feszültségesés nincs, Rk = 2Rb-re illesztett
csőről tudjuk a legnagyobb hangfrekvenciás teljesítményt levenni.
Ha az anódkörbe tett, ohmos munkaellenálláson egyenáramú feszülts ég-
esés is van, Rk = Rb-re kell teljesítményre illesztenünk. Ha azonban
~-----.----.----,---,,---~---.----~~
mA

400 600 ,. 700 Voll

e.-
71 . ábra. A kiilsJ ellmállás változásóna/e balasa pentódánál, /Ja at anódjesz iilts!g
ís vezérlőfeszllltség tlliltozat/an

. 83
Rb-re, vagy 2Rb-re illesztünk, a torzítás nagy. A teljesítmény növekvlS
külső ellenállásnál lassan csökken, a torzítás viszont rohamosan esik.
Ezt mutatja be a 69 . ábra. Legnagyobb teljesítménynél a torzítás kb. S%.
Kétharmad teljesítménynél a torzítás kereken egynegyed részére esik.
A 70. ábrán bemutatjuk, hogy állandó anódfeszültségnél és állandó
vezérlőfeszültségnél mit jelent a külső ellenállás nagyságának változ-
tatása . Az A munkaponton áthaladnak a különböző nagyságú munka- ·
k, N, !Wi ellenállások más-más hajlásszögű egyenesei.
Az ábrába vékony, szaggatott vonallal
~6r-~7-~r------+-­ berajzoltuk az ellenállás háromszögeket is,
~ mdyek jelentéséről előbb már külön
fejezetben beszámoltunk. Ott mondottuk,
hogy a csőről levehető teljesítmény a
háromszög területének negyed része. A
legtöbb teljesítményt tehát a csőről akkor
vehetjük le, ha a háromszög területe a
legnagyobb.
Hasonló körülmények között meg-
szerkeszthetjük a pentóda illesztő ellenál-
700 0 20.000f1. lásait is. Lásd a 71 . ábrát. Első reánézésre
feltűnik ennél, hogy az anódfeszültség itt
72. ábra. Az AL-4, EL-3 bb k h A
pmtóda teljesítménye és torzítása jo an i vezérel ető . z ellenállás három-
a k iilsö c/lmálla.r (iiggvényében szög nagyobb, a cső hatásfoka jobb.
. Legnagyobb a háromszög területe,
ha (kis elhan yagolással) alapja csaknem kétszerese a telep feszültségé-
nek, magassaga ugyancsak csaknem kétszerese a n yugalmi anódáram-
nak . Mekkora lesz ilyenkor az illesztő ellenállás? Az ellenállás három-
szögből a külső elienállás, vagy ami ugyanaz, az egyenes hajlásszöge R 0 •

A pentódát tehát legnagyobb telje.rit·ményre úgy kell illeszteni, hog7 az

.:mórljesziiltség,et osztani kell az anódárammal s ez legyen a kiilslí ellenállás.
A pentóda torzítását a külső dlenállás függvényében a 72. ábra
mutatja. Ebből megállapítható, hogy a legkedvezőbb torzítás elérésére
is akkor illesztünk helyesen, ha. munkaellenállásnak az R 0 = Ea/Ia
értéket választjuk.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! A v,égerősítő: teljesítményerősítő. Ezt' a telje-

sítményerősítőt a torzítás szem előtt tartásával kell illeszteni. TriódátJál
az illesztő ellenállás a belső ellenállás 3-5-szöröse. A pentóda hJ:lye s
illesztő ellenállását ezzel szem ben úgy lehet megkapni, ha anódfeszülts(-
gét osztjuk az anódárani.mal.,

84
 Ellenütemű végfokozat és a kölönböző munkapontok
A 10 Wattos és annál nagyobb hangfrekvenciás erősítő végfokozata
ellenütemü kapcsolással készül. Mint ismeretes , két azonos végesövet
használunk, ezeket ellenütemben, tehát egymástól 180° fáziskülönb-
séggel dolgoztatjuk . Lásd a 73. ábrát. Az ellenütemű kapcsolás előnyei
a következők:
Két ellenütemben dolgoztatott cső a csőkarakterisztika gö·rbületéből erecló.
torzítás!, megfelelő kö"rülmétl.)'ek Mzö"tt kiegyenliti. Í gy a torzítás e g yrészről

sec

73. ábra. E lleniitemü végfokozat

kisebb lesz, másrés zről a csőkarakterisztika 5 i:irbe ,:észét is használ-

hatj uk, ami végeredmén yben azt jelenti, hogy ké1. csőről ellenütemben
valamivel több teljesítményt vehetünk le, mint ::ét ~árhuzamosan
kapcsolt csőrőL ·
A kimenőtranszformátor ellenütemű előtnágnesezése egymást leronija.
Ugyanezen okból, a két ellenütemű végcső kevésbbé szűrt anódáramá-
nak morgást okozó váltófeszültsége is kioltja egymást.
Az áramfogyasztás, az áramelvétel te!fesen egyenletes. A szűrőkör emiatt
egyszerűbb lehet.
Nagyobb te!fesítmétryre két végerösítő csöilet lehet használni. (A párhuza-
mosan kapcsolt két végcső, ha azok nem egyformák, egymásba dol-
goznak.) 1 ·
A legnagyobb előtry mindezeken kívül, hogy az ellenütemű végfokozatot
lehet úgy használni, hogy a vezérl őfeszültsé g szimmetrikus a nyugalmi
anódáramra, de lehet úgy is, hogy a hangfrekvenciás váltóáram egyik
fél periódusát az egyik cs ő , a másik 'fél periódust a másik cs ő dol gozza
fel. Az előbbit A munkapontú, a másikat B munkapontú erősit ő nek
Wvják . Az utóbbi és hasonló munkapont használatánál a cső hatásfok a
javul, ezáltal egyrészről kisebb cso·veket, fJJásrészröl ki'sebb 111éretű erösltöt
lehet t~gyanazon teijesll111ényre késziteni. Telepes vevőnél vagy nagy-
teljesítményű erősítőnél ez azt jelenti, hogy az anódáram fogyasztásban
nagy megtakaritás mutatkozik, ami mindkét esetben gazdasági előnyt
jelent.

74. ábra. Két ellenlitemlí végcső egymás torz/tását kiegye11líti. Az «a» görbe is torz, a «b»
görbe is, M az a+ b görbe már /ICI/J tartalmaz torzítás/

A 74. ábra egyszerű módon szemlélteti, hogy a két cső görbe

karakterisztikájából eredő torzitást az ellenütem kiegyerÍ11ti. Az a cs ő
az abra szerinti első félperiódusban nagyobb anódáramot eredményez,
a másik félperiódusban kisebbet. A b csőnek az első félperiódusban
kisebb az anódárama, a másik félperiódusban nagyobb. A két cső anód-·
áramának összege mindkét félperiódusban azonos , így tehát torzi.tás
nem keletkezik. Számtani alapon egyszerűen bebizonyítható, hogy a
torzítás csak akkor marad el, ha a két csőkarakterisztika másodrendű
görbe. Ha felírjuk az egyik cső anódáramát az idő függvényében:

I(l) = l + J1 sin w t + J-2 cos 2wt

'+ J3 sin 3 w t ..••

A második . cső váltakozó árama 180° fáziseltolással dolgozik.

I(t) = I - J1 sin w t + }'2 cos 2 w t - J".l sin 3 w t + ...

Mivel az ellenütemű kimenőtranszformátor, mint nevéből is kitűnik
ellenütemben összegez, a két egyenletet egymásból ki kell vonni ,- vagy
ami ugyanaz, ellenkező előjellel összeadni. Az eredmény = 2 J1
86
sin w t + 2 .h sin 3 w t + ..... Látható, hogy a páros harmonikusok
kiestek. Ha már most a cs ő jell emgörbéje tiszta más odrendű görbe,
csak második harmonikust termel, azok pedig kiesnek .
Hasonlóan bizonyitható volna, hogy ha háromfázisú push-puB
kapcsolást készitenénk, a harmadik harmonikusok oltanák ki egymást.
Az ellenütemű kapcsolásnak tehát akkor van igazán értelme, ha
trióda végesövet használunk, mert ennek jellemgörbéje közeliti meg
a legjobban a másodrendű görbét. A sugárpentóda vagy tetróda sem

o
l
i dÓ

75. ábra. Két CI!Jmásután kapcsolt trióda ellen iitembc11 dolgozik. Ha erősítés ük nom volna;
a második az első torzítását kieuenlítmé

tér el sokat a más odrendű görbétő l. A pentóda karakterisztikája helyes

illesztésnél harmadrendü. Az ellenütemű kapcsolás torzításcs ökkentő
hatása pentódánál csak kisebb mértékben ér.vényesül.
Itt akarunk megemlékezni arról is, hogy két egymásután kapcsolt
erősítő fokozat is ellenütemben dolgozik . Ha a fokozatoknak erősítésük
nem volna, egymás. torzitását t ökéletesen kiegyenlitenék . Ezt mutatjuk
be a 75 . ábrán. Ezért szeretik erősítőkben a triódacsövet alkalmazni,
ami ezenkívül egyszerű, olcsó, ÜZembiztos és nehezebben lehet túl-
vezérelni. Erősitésük viszont a pentóda erősítéséhez viszonyítva kicsi.
Ha a nyugalmi anódáram beállításával a munkapontot a dinamikus-
vagy munkakarakterisztika közepére helyezzük, az erősítot A munka-
pontú erősítőnek nevezzük, lásd a 76. ábrát . Mivel, mint mondottuk ,
az A munkapont a karakterisztika közepére kerül, a nyugalmi anód-
áram 10 = Imax/2. A dolgot meg is fordí thatjuk. Csőkatalógusokban
rendszerint a nyugalmi anódáramot adják meg, ez a cső munkakarak-
terisztikájának közepe, a legnagyobb anódáram tehát I max = 210 .
A r:nunkapont megválasztásával természetesen mind az anód-
feszültséget> rnind a rácselőfeszültséget meghatároztuk. úgy is mond-
i'l

l
batjuk, hogy a munkapontot az alkalmazott anódfeszültség és rács-
feszülts ég szem előtt tartásával jelöltük ki.
A munkapontnál, a csövet vezérelve, az anódáram a nyugalmi
anódáramhoz viszonyítva, szimmetrikusan ingadozik. Ez azt jelenti,
hogy a nyugalmi anódáram az anódáram számtani középértéke, az áram-
felvétel ezért állandó. Az áramfelvétel tehát nem függ a kivezérlés

l~

.'

___ lm
2

e,. E.
76. ábra . "A" munkapo ttí erősitö

·-

] E
77. ábra. «A» mzmkapontnál oz előfeszültséget katódejtő ellenállással állítjuk e/ö
<
mértékétől. azért A munkapontnál a cső előfeszültségét katódejtő
ellenállással állithatjuk elő, lásd a 77. ábrát. A katódejtő ellenállást
áthidaló kondenzátor, a váltakozóáramú feszültségesést és ezáltal az
ellenalláson előálló teljesítményveszteséget akadályozza meg.
B munkapontnál a nyugalmi anódáram csaknem nulla, a munka-
pont a ' csőkarakterisztika könyökére kerül, ennek megfelelően az elő­
feszültség természetesen nagyobb, mint A munkapontnál. Megrajzoljuk
a jellemgörbéket, lásd a 78. _ábrát. Ebből megállapítható, hogy a leg·
nagyobb anódáram (I max) most is ugyanaz. Mivel egy cs ő a han gáramilak
csak mindig az egyik félperiódusát tudja feldolgozni, két csövet kell
egy időben használnunk . B munkapont tehát csak ellenütemű kapcsolás-
ban használható. Végül, mivel itt az áramfelvétel a kivezérlés füg gvénye ,
a cső anódáramával a szüks ége s előfeszültséget nem lehet előállitani.

t,.

.·'
l ...

B
E. e.
78. á bra. B mtmkapontú erösítő

8
",. E_
79. ábra. Az AB mtmkapo111

Allaadó előfeszültséget külön telepböl, vagy megfelel ő teleppótlóból

kell adni .
A 79. ábra AfB munkapontú erősítő jellemgörbéit mutatja. Látjuk,
hogy ennél a megoldásnál a munkapontot az előbbi jelölés,...szerint
az A és a B munkapont helye közé tesszük. A rácsfeszültség karakteriszti-
kán szemlélve, a középnél lejjebb. Jellemzője ennek a kapcso/ásnak, hogy
tlöjesziiltségét mindit, katóddtő.el/enállás.r(l/ állítja e/ö1 lásd a 80, ábrát. Növek vő
kivezérlésnél, rníg a vezérlés a nyugalmi anódáramra szimmetrikus
áramváltozást nem hoz létre, a cső A munkaponttal dolgozik . Arnikor
a vezérlés tovább növekszik, a váltakozóáram nem lesz többé szimmet-
rikus a nyugalmi anódáramra, az áram középértéke növekszik. Növekvő
anódáram a katódejtő ellenálláson növekvő előfeszültséget eredményez·.
A munkapont ezáltal A-ból lecsúszik B-be. Az AfB munkapont tehát
kisebb kivezérlésnél A munkapont, nagyobb kivezérlésnél B munkapont.

J
80. ábra. Az AB numkapon/rí erősítő clőjesz ültséj,él ka tódejtő
ellenállással kell előállítamm/e

Az A/B munkaponton kívül D munkapontot is használnak.

Ez a munkapont az A és B munkapont között van, ugyanúgy, mint
az A,~ munkapont. Itt azonban az előfeszültség állandó (katódejtő
ellenállással nem állitható elő). Lásd a 81. ábrát. A D munkapont előnye
az A/B munkaponttal szemben, hogy ' a munkapont helyes megválasz-
tásával a két csőkarakterisztika egymás torzltását csaknem kiküszöböli.
Ezzel a kapcsolással tehát jobb torzltási tényl!zőt tudunk elérni, mint
A/B munkapontú erősítőveL ·
Megjegyezzük, hogy szokásos az a jelölés is, hogy a rácsáram
nélküli vezérlésnél a munkapont AfB1 stb. jelölést kap. Rácsáramcs
pl. az A/B2 , B2 stb. Rácsáram esetében tehát a munkapontot kettessel
jelöljük meg. Helyesebb, ha a számozás helyett kimondjuk a meg.
különböztetést, pl. rácsáramn~lküli D) vagy rácsáramos B kaJ?cSolást
~lJ
használunk. Az A, B stb. munkapontú erősitőt A vagy B osztályú
er0sítőnek is szokták nevezni.
A megfelelő munkapont kiválasztásához most összehasonlitást
teszünk. Kis teljesítményre legjobb az A munkapontú erősítő. Ennek
a legkisebb a torzítása. Tehát mindazon helyen, ahol a kis torzítási
tényező elsőrendű fontosságú (stúdió erősítők), ezt használjuk. Ugyan-
csak ezt alkalmazzuk ott is, ahol az erősítő helyhezkötött, annak méretei
és fogyasztása döntően ~em jönnek számításba. (Ilyen sok mozierősítő.)

81. ábra. D tmmkaponlú erösítő

Nagyobb teljesítményre AJB, D vagy B munkapontú erősítőt

használunk. Ez utóbbi kap~solásokkal kisebb méretű erősítőket lehet
készíteni. B munkapontnál legjobb a hatásfok, mert ennél nyugalmi
anódáram úgyszólván nincs. A jobb hatásfok ki~ebb áramellátó rész
használatára, végeredményben kisebb erősítő méretre, olcsóbb erő­
sítőre vezet.

Az áramfelvétel viszont B munkapontnál ingadozik a legnagyobb

mértékben. A B munkapontú erősítő áramellátása ezért nem a leg-
egyszerűbb. Ennél a munkapontnál a torzítás · is nagyobb, különösen
kisebb kivezérlésnél; mert ilyenkor főként csak a két csőkarakterisztika
görbült részét használjuk .
AfB munkapontnál, kis vezérlésnél A munkapont van, ilyenkor
mint tudjuk, a torzítás kicsi. Nagy kivezérlésnél a munkapont B-be
megy, a B munkapontú erősítőnek a torzítása nagy kivezérlésnél kisebb. ·
Ez a kapcsolás tehát torzítás szempontjából előnyösnek látszik. A munka-
pont vándorlásamiatt azonban valóságban a helyzet nem olyan kedvező,
mint ahogy az első rátekintésre feltűnik.
A D munkapont kedvező viszonyairól már szólottunk, erre később
is visszatérünk majd.
91
JE G Y E Z ZÜK ME G ! A hangerósitllk végerll s ítő fokoz ata csaknem
mindig ellenütemű. Ez több más előnyös tulajdonsága mellett, lehe-
tövé teszi más, A /B, D és B munkapont használatát is. Az ellenütemű.
A kapcsolás a legkisebb torzitású. Egyszerű, nagyobb teljesítményű,
de nagyobb torzítású az A/B munkapont. A D munkapont alkalmazása
áramellátás szempontjából nehézkesebb, de a D osztályú erősítő előnyös
torzítási viszonyok mellett nagyobb teljesítményt ad, az A JB kapcsolású-
nál is. Végül B munkapontú csőrőllehet a legtöbb teljesítményt levenni.
Ennek nyugalmi anódárama jóformán nincs. Ez egyrészről a cső jobb
kihasználását teszi lehetövé, másrészről jobb hatásfokot biztosít. Az
állandó feszültségű áramforrás megvalósítása azonban költségesebb.

A hangteljes_ítmény és a legkedvezőbb illesztő ellenállás

«A végerősitő fokozatról általában» című fejezetben megírtuk

az illesztés feltételeit, abban az esetben, amidőn az anódfeszültség és
a vezérlőfeszültség állandó . Ha azonban a kérdést más szemszö g ből
vizsgáljuk,, mások lesznek a helyes illesztés viszonyai . Egy vé gerősítő
csőnél, a legnagyobb igénybevétel lehetőségét akkor tudjuk kihasználni,
ha megnézzük, hogy mekkora lehet a cső anódja és katódja között a leg-
nagyobb váltófeszültség és meddig szabad kivezérelnünk az anódáramot.
Mekkora lehet tehát az Imax·
A 82 . ábra anódfeszültség karakterisztikát mutat. Ebbe legelőbb
berajzoljuk a legnagyobb feszültséget jelentő E a pontot. Kiválasztjuk
ezután a legnagyobb kivezérlés határjellemgör béjét. Ez a határgörbe
az anódfeszültség jellemgörbéket két részre osztja. Az alsó rész a kive -
zérelhető terület, a felső a túlvezérlés területé. A határgörbét a vezérlésnek
tehát nem szabad úlhaladnia, mert ilyenkor túlvezérlés, aránytalanul
sok, nem megengedhető nonlineáris torzítás keletkeznék. A határgörbe
helyét egyrészről az határozza meg, hogy ezen túl a jellem'g örbék sűrű­
södése miatt, a vezérlőfeszültséggel az áram már nem nő arányosan,
másrészről a vezérlő rács áramának fokozott növekedése ezen túl nagy
torzitást ,)koz. A határgörbe tehát a jellemgörbe seregből az, amelynél
már caesfeszültség indul és ahol az egymás melletti görbék sűrűsödni,
egymásra zsúfolócini kezdenek.
Ha a legnagyobb anódfeszültségh és a határgörbét kijelöltük,
a cső illesztését már meg is határoztuk . Csak egyetlen ellenállás három-
szöget tudunk ugyanis rajzolni úgy, hogy annak egyik csúcsa a leg-
nagyobb anódfeszültség-ponton, másik csúcsa a határgörbén legyen
és az ellenállás háromszög területe a legnagyobb legyen, lásd az előbbi
ábrát. Az ellenállás háromszög jobboldalának hajlásszöge a B munka-
pontú erősitő il.lesztő ellenállását adja.
Az A munkapontú erősítőnél a nyugalmi anódáramot a legnagyobb
aram felére · választottuk. Ismerve az anódfeszültséget, márís megvan
92
 a munkapo nt . Az A munkapont és a háromszög csúcsa közötti egyenes
hajlásszöge me gadj a A munkapont esetén az ill es z tő ellenáll ást.
.
B mun,
kapontnál a kivezételhető áram I max' A munkapontnál '
m1vel az aram ennek csak a fele, azonos anódfeszültségnél, a B munka-
1..

1...

.b
2

. [h Ea (?a
82. abra. Az zllesz tts megd/IQpitdsQ tígJ' bogy· j -nál es E 3 -ntíl
Q csőről levehető leijuílméi!J Q le~ltQgyobbmi;gyen

pontú erő sítőt f~lakkora ellenállással kell illeszteni , mint az A mnnka-

pontút.
Az ábrából az is látható, hogy a teljes anódfeszühséget nem lehe't
kivezérelni. Marad egy feszültség, amit nevezzünk talán E b, holt feszült-
ségnek , ez a hasznos váltóteljesítmény leadásában nem vesz részt . A cső
hatásfoka annál jobb, minél kisebb a holtfeszültség a legnagyobb
anódfeszültséghez képest . .
Triódánál általában a határgörbe az Er = O rácsfeszültség görbével
esik egybe, vagy ennek közelében van, néhán y volttal arrább, a pozitiv
rácsfeszültség görbén. •A 83. ábra il yen esetet szemléltet. Ismételjü k
a háromszög felső csúcsa Umax) a legnagyobb anódáram a határgörbén
van, A munkapontnál a nyugaJmj anódáram az Imü fele.
 Fi gyeljük meg az ábrát . A határ görbe a többi cslí kar akterlsztlkáHal
párhuzamos . A csőkarakterisztika hajlásszöge a cs ő R b ellenállását jelenti.
Az ábrán rajzólt különleges esetben a kivezérelhető anódfeszültség
a legnagyobb anódfeszültségnek a fele. Ha a triódánk ilyen (mert sok
trióda valóban ilyen), B munkapontnál az illesztő ellenállás, Rk eg y enlő
.a cs ő belső ellenállásával , A munkapontnál pedig az illesztő ellenállás
a belső ellenállás kétszerese. Hangsúlyozzuk, hogy ez az egyetlen eset,

E= -~ E,. e..
• 2
83. ábra. Trióda allódfesz iiltség ;ellemgörbéje. A batdrgörbe
a o rácsfesziiltség közelében van •
amikor a belső ellenállás ból az illesztő ellenállást számitani lehet. Minden
más esetben az illesztő ellenállás teljesen .független a belső ellenállástóL
A 84. ábra más triódát mutat. Ol yat, melynél az anódfeszültség
karaktertsztikák csak nagyobb pozitiv rácsfeszültségeknél sűrűsödnek
össze. Ltt a batargörbe a pozttiv racsteszültséggörbék közé esik. A csövet
a határgö\ 'Jéig lehet kivezérelni, szükséges azonban egyrészről, hogy
a rács a nagyobb rácsaramok batasara se melegedjék túl, másrészről,
hogy a vezérlőfokozat a szükséges rácsárainot számottevő torzitás nélkül
tudja leadni.
Később reámutatunk arra, ' hogy a vezérlő teljesítmény torzítás-
mentes leadása szempontjából előnyösebb, ha lemondunk a csőkarak­
terisztika negativ részéről. Használunk tehát olyan triódát is, mel ynél
nem adunk előfeszültsé get s a teljes kivezérlés a rácsfeszültség karak-
terisztika pozitiv részébe esik. Ilyen, igen kis áthatasú triódát mutat be
a 85. ábra.
Fentódáknál a határgörbe általában összeesik az er = 0 jellem-
görbével. A pentóda jellemgörliéi pozitiv rácsfeszültségnél aránytalan;ul
94
zsúfolódnak. A 85 . ábrán hemutatott kis áthatású trióda karakteris~tiká­
val a pentóda karakterisztika azonos. A 85. ábra tehát pentóda karak -
terisztikának is tekinthető, ha a határgörbére er = O rácsfeszültséget
írunk. Az elmondottakból kitűnik a pentódának a triódával szembeni
nagy előnye; az, hogy a legnagyobb teljesítmény levétele érdekében,
azonos határgörbéig vezérelve a csövet, a pentóda vezérlőteljesítményt
nem igényel.
Végül reámutatunk arra, hogy egy csőről, akár A, akár B kapcsolás-
ban ugyanazt a teljesítményt lehet levenni, ha egyrészről a vezérlő

~ ~ · ~
84. ábra. Ráuáramos vez érlésre készült cső

teljesítményt a végcső előtti fokozat szolgáltatni tudná, másrészről,

ha a cső elbírná az anódjára eső egyenáramú teljesítményt. Nem akarunk
a különböző kapcsolások alkalmazásakor a cső anódjára eső egyenáramú
teljesítménnyel, anódveszteséggel részletesen foglalkozni, ésupán ismé-
teljük, hogy A munkapontnál az anódra jutó teljesítmény N = Ea · la.
Ha a csövet vezéreljük és az teljesítményt ad le, akkor ebből az egyen-
teljesítményből a hangteljesítmény levonódik. AfB munkapontnál
a nyugalmi anódáram kisebb, így az anódveszteség kisebb. D munka-
pontnál az anódveszteség az AfB munkaponthoz hasonlóan kicsi.
Végül B munkapontnál, mivel ott nyugalmi anódáram alig van, az anód-
veszteség jóformán semmi.
A fejezetben mondottak szemléltetésére, a csövek illesztésére,
a hatásfokra és a teljesítmény-viszonyokra egy táblázatot közlünk.
95
 A táblázat adatainak kiszámításn a következő meggondolásokból
,ered .
Vegyünk fel egy egyszerűsitett anódfeszültség karakterisztikát .
Lásd a· 85/a ábrát . Rajzoljuk be ebbe a munkaellenállás egyenesét, az
Rk·t. Tudjuk már, hogy a cső belső ellenállását az egyenesekkel helyet-
tesített , különböző rácsfeszültségekhez tartozó jellemgörbék hajlás-
szögének tangense jellemzi. tJE 3 ft11 8 = Rb = lftg {3 .

I ..

l..,
2

fo e.
85. ábra: igen ki.r áJhaJá.rtí trióda

A cső teljes kivezérlésekor teljes linearitást feltételezve az anódváltó

csricsfeszültseg C' A' = é_. V2
= Ba - Eb.
Az Eb az OCC haromszögből =21 8 • ljtg {3= 2laRb

E.. V2 = Ba - 2] a Rb•
A váltó csúcsfeszültséget kiszámithatjuR a munkaellenállás menti feszült-
ségesésből 1s.

É.a l/2
= laRk ezt behelyettesítve

la= Ea/(2Rb + Rk)·

A leadott teljesítménv
N ,.._ = E.a J.·a-- É• l n
2 2
96

/
Behelyettesítve az e lőbb az !,1 -ra kapott ért6ket

N""' = E!
_R_k_ _ _
2(2Rb + Rk)2
A legkedvező bb illesztő ellenállást megkapjuk, ha az Rk-ra szélső
értéket számítunk. ·
A számítás közlését mellőzve, N .. akkor a legnagyobb, ha Rk = 2 Rb.
Ha. a teljesítmény egyeniethe behelyettesítjük az
Rk = 2 Rb·t, N,_, = E! j 16 Rb-t kapunk.

Ha figyelembe vesszük, hogy a bevezetett egyenáramú teljesítmény

N= E n l n,

.,

85 Ja. ábra. L eegysz erll.rített anódfeszJiltség karakterisz.Jika

la. helyett betéve az Enf (2 Rb + Rk)-t és ebbe Rk helye_tt a 2 Rb-t,

N= E~J4Rb.
Az egyenáramú bevezetett teljesítmény 4-szer annyi, mint a kivett
váltakozó áramú, igy az A munkapontú trióda hatásfoka 17 =25% .
. Az elmondottak látszatra ellentétben állanak a könyviink elején
(13. old.) elmondott teljesítmény illesztési szabállyal. Nincs ellentmondás.
Az ottani illesztés ohmos munkaellenállásra vonatkozik, ámelyen e·gyen-
árarnú feszültségesés van. Ha azonban a munkaellenállást egy ideális
(veszteségmentes) transzformátorral visszük be az anódkprbe, akkor
a munkaellenállás mentén egyenáramú feszültségesés nincs. Az általános
illesztési törvény, a legnagyobb teljesítmény Rk = Rb ohmos munka-
ellená11ásnál érvényes . Ideális A munkapontú, rácsáramnélküli triódánál,
adott anódfeszültséghez, annak tökéletes kivezérlésekor viszont ez
utóbbi Rk = 2 R 1, illesztési szabállyal kell számolnunk.
7 Kudár Géza : H• n gcrősi rők 97
 Szükségesnck tartottuk erre reávilágitani, hogy valamennyi illesz-
tésnél a kiindulást képez ő 2 Rb eredetét megvilágítsuk. Ezután közöljük
az összes munkapontokra vonatkozó i\leszt.ési, teljesitményi és hatásfok
irányértéket.

Illesztő Kimenő Legnagyobb

Kapcsolás ellenállás teljesitmény hatásfok
R= N,_,= T}=

Egy A munkapontú trióda

rácsáram nélkül .... ..... .. .. ........ 2Rb E!/16 Rb 25%
2
Egy A munkapontú pentóda .. . ... Ro E 3 {2 R 0 50 %
Két A munkapontú tr:óda para!-
lel, rácsáram nélkül ··············· Rb E:/8 R b 25%
Két A munkapontú pentóda
parallel ····················· ········· R 0/2 E!fRo 50%
Két A munkapontú ellenütem ű
trióda ................................. 4 Rb B:/8 R b 25%
Két A munkapontú ellenütemű
pentóda ..... ....... ......... ....... .. 2R 0 E!! Ro 50%
két B munkapontú trióda ellen- /
ütemben, rácsáram nélkül ······ 2 Rb E~/8 Rb 39%
Két B munkapontú pen t~
ellenütemben .. .. ........ ............ Ro E:(R0 78%
Két B mu nkapontú trióda . ellen-
ütemben rácsárammal ............ Ro E !/R 0 78%
l '
- l

Rb = a cs ő bels ő ellenállása.

. A pentóda illesztő ellenállását már egy előbbi fejezetben megbeszéltük,

R0 = E 8 {1 80 ahol a nyugalmi anódáram 18 =lmax j2, E 11 = a legnagyobb
anódfeszültséggeL
A táblázatban a ~ R illesztő ellenállást az illesztő transzformátor
egész primér oldalán kell mérni. TC<hát ellenütemű kapcsolásnál anódtól
anódig.
A közölt táblázat összehasonlításul szolgál az általánosan használt
csövekhez. Erősítő építéskor az alkalmazott cső illésztésére vegyük
figyelembe a csőgyár katalógusának adatait, mert mint inondottuk,
ez a számítás abból indul ki, hogy olyan triódát használunk, melynek
határgörbéje összeesik az anódfeszültség karakterisztika O pontjából
kiinduló Rb haj~ásszögű egyenesseL Ez pedig nem minden triódára igaz.

98
..
l

., l
 JE G Y E Z Z ÜK M E G l Az A munkapontú triódát a legnagyobb tel-
jesítményre, ohmos munkaellenállás használatakor R 1, = R b külső ellen-
állással illesztjük. Ha azonban az illesztő ellenállást kimenő transzfor-
mátor csatolja be az anódkörbe, rnelyen egyenáramú feszültségesés
nincsen, Rk=2Rb illesztő ellenállással kapjuk a legnagyobb teljesitményt.
A pentóda legkedvezőbb illesztése R 0 = Balla ellenállásra történik.

Milyen végerősítőcsővet válasszunk?

Az eddig elmondottak összefoglalásaképpen megá)lapfthatjuk, hogy

a trióda végcső kisebb erősitésű, de karakterisztikája másodrendű
görbe. Második felharmonikust termel, ami ellenütemű kapcsolásnál
k-iesik. Ezzel a végcsővel ellencsatolás nélkül kisebb torzításhoz jutunk .
' A trióda belső ellenállása kicsi. Egyszerűbp a kimenőtranszmforátor
elkészítése, jobban csillapítja a hangszórót. Hátránya, hogy hatásfoka
rosszabb. Jó hatásfokot csak rácsáramos kapcsolással lehet elérni .
Ennek kivitele körülmé-
i.,
nyesebb, drágább és ilyen-
kor a torzítás ismét na-
. gyobb lesz.
A pentáciának nagyobb
az erősítése és jobb a hatás-
foka. Rácsáram nélkül elér-
hetjük a legjobb. hatásfo-
kat (78%). A csőkarakte­
risztika görbesége miatt
ennél harmadik és maga-
sabb harmonikus is keletke-
zik. Torzítása így nagyobb.
A pentóda nagy bel s ő
ellenállása a hangszórót
nem c~illapítja, a hang-
szóró hibái így jobban érvé-
nyesülnek. A leírt hibákat
ellencsatolással ki lehet
küszö bölni, természetesen l~
ezért az erősítés csökke- 86. ábra. A D osztályt/ erős/tő elöfeszri/tségének
néssei kell megfizetnünk. helyes beállítása
Van arany középút is ..
Gyártanak 6V -6, 6L-6 ·és 807 típus ú csöveket, melyek sugár tetródák .
Erősítésük kisebb a pentódáénál, de karakterisztikájuk csaknem másod-
rendíi. Torzításuk, jó hatásfokuk megtartása mellett, ellenütemben kicsi.
A cs öveket, ha legjobb hatásfokkal akarjuk dolgoztatni, rácsárammal kell
vezérelnünk. De a rácsáram ezeknél kicsi, eg~szerű erősítőből nyerhető.
99
 Aszóbanforgó csöveket ezért gyakran alkalmazzák, mind a Szovjet-
unióban, mind más országokban. Gyártásuk nálunk is megindult.

Ellenütemű végfokozat jel~emgörbéje

Két ellenütemű végerősítő cső együttes jellemgörbéjét megkaphat-

juk, ha az egyik cső jellemgörbéje alá 180 fokkal elforgatva, a másik
cső jellemgörbéjét alárajzoljuk . Célunk az, hogy a két jellemgörbe eredője
egyenes legyen. Ezt úgy érhetjük el, ha megrajzoljuk adott anódfeszült-
ségnél a rácsfeszültség jellemgörbét. Ennek "gyenesnek tekinthető részét
meghosszabbítjuk lefelé s ehhez illesztjük a második cső megfordított
jellemgörbéjét. Lásd a 86. ábrát. A karakterisztika egyenesének, a rács-
feszültség tengelyen való metszéspontja, az alkalmazandó előfeszültséget
kijelöli. Ezt a jellemgörbére vetítve, megkapjuk a munkapontokat.
Ezek D munkapontok . Az így beállított két végerősítő csőkarakteri s ztika
egymást kiegyenlíti, egyenesnek tekinthető . Ilyenkor a nonlineáris
torzítás a legkisebb. ·
Más előfeszültségnél a legkise bb-torzításra való beáll ás kívánalma
nerp teljesül. A 87. ábra a legkedvezőbbnél kisebb és nagyobb elő­
feszültségnél is bemutatja az egyesített cs§ karakterisztikákat. Látjuk,
hogy ezek nem egyenesek, tehát ilyen esetben . már tetemes torzítás
lép fel.

JE G. Y E Z ZÜK ME G l Ellenütemű végcsöveknél, a D munkapont

h~lyének célszerű megválasztásával, a két görbe karakterisztika eredöje
egyenes lehet. Ilyenkor a legkisebb a végfokozat nonlineáris torzítása.

Vezérlő teljesítmény .
,Ha a csövet csak a negativ rácsfeszültség tartományban vezéreljük,
a vezérlő teljesítményre nincs szükség. Helyesebben a rácslevezető
ellenállás nagysága olyan nagy lehet és így a .vezérlő teljesítmény olyan
kicsi lehet, amit a végcső bemenő kapacitása és a gázosságból eredő
rácsáram megenged. A rácsleyezető ,ellenállás nagysága fél Mohm körüli,
ekkora ellenálláson a feszültség olyan kis áramot hoz létre, hogy a
teljesítmény zérusnak ~,pondható. Ha azonban a csöveket a pozitiv
rácsfeszültség tartományban is vezérelni akarjuk, számottevő rácsáram
lép fel. Az így jelentkező teljesítményszükségletet a végcső előtti foko-
. zatnak kell leadnia, ezt rendszerint transzformátoros csatolással visszük
reá a végerősítő esőre vagy csövekre. Tájékoztatásul közöljük, ho'gy
a meghajtáshoz trióda végcsőnél, a kimenő teljesítménynek kb. 10%-a
szükséges. Sugártetródánál, nagy anódfe szültségnél ez a teljesítmény-
ért~ k l%.

100
 A 88. ábra bemutatja , hogy tniképpen lehet egy rendelke:tésre áll ó
cs őkarakterisztikából
a rácsáramot megállapítani. Berajzoljuk· az anód-
feszültséget . A munkakarakterisztikát A vagy B munkapont esetén,
majd a munkakarakterisztikának a küiönböző rácsfeszültséghez tartozó
anódfeszültségkarakterisztikával való metszéspontjait a sza ggatott rács-
~ramgörbékre levetítjük, végül a kapott pontokat összekötjük .

'' l ' '' l ' '

'
l
' '' /' '
' '' l '
'
' ' '' ,'' •
' ' .""
'' / / l

/
l ' l
.·
'' '' l '
'' / ,,
''
,''
'
'
l , .,, ,/
,'
JI

'
'' ''
87. ábra. He!J'telen clőfcszlktségliél a torzítás 1It1l!)' lesz

C'.
88. ábra. A rácsáram megszerkesztése

A 89. ábrán a vezérlőfeszültség és a vezérléshez szükséges áramot

mutatjuk be az idő függvényében. Az ábrából látható, hogy. a rácsáram
nem sinus alakú. Ez zavarólag hat, mert az előcső ellenáilásán az áramok
pillanatnyi értéküKnek me gfelelő feszültséges ést hoznak létre. A végcső
rácsán ez a feszültségesés a vezérlqfeszültségben nonlineáris torzítást

101
okoz. A szóbanforgó e l ő cső ne k , hajtóc s ő n ek a be l ső ellenáll ása a feszü lt-
ségesés csökKentése céljából csak kicsi lehet.
Rácsáram csak !Ikkor van, ha a vezérl őrácsfe sz ültség nagyobb
a rácselőfeszültségnéL Így a rácsárílm, különösen nagyobb el őfeszülts ég­
nél lökés szerűen lép fel. nnek elkerülésére, célszerűbb a csövet csak
a pozitiv rácsfeszültség tartományban használni. Ezért készítenek olyan
végerősítő csöveket is, amelyeket előfeszültség nélkül kell üzemben

89. ábra. A rácsáram nem. arány os a rácifesziillséggel

tartani. Megjegyezz~ azonban, hogy ezzel a mÓddal csak az áram-

lökés kialakulását gátolhatjuk meg, azt a körülményt, hogy a rácsáram-
felvétel nem arányos a feszültséggel és így nonlineáris torzítás kelet-
kezik - nem.
•
A 1rácsáramot szolgáltató, hajtófokozat megtervezésekor, az elmon-
dottak szem előtt tartásával ügyeln'i}nk kell arra, hogy egy részrő l a
hajtócső belső ellenállása. kicsi legyen, másrészrő l szükségünk van egy
bizonyos nagyságú vezérlőfeszültségre . A ketté;ít összehangolhatjuk, ha
megfelelő áttételű transzformátoros csatoJást alkalmazunk. Pl. szükséges
49 volt vezérlőfeszültség. Az előcső anódján van 130 volt váltó-hang-
feszültség. Ha 3: l-hez transzformátort alkalmazunk, a cső belső ellen-
állásának egykilenced része jelentkezik a rácskörben s a rácsáram csak
ezen okoz feszültségesést. Helyesen méretezett erősítő az, melynél a
rácsáram nem okoz több torzítást, mint maga a hajtócső. Így a hajtó-
fokozat összes torzítása a leg:tdsebb.
102
 Az elqcső bel ső ellenállása az anódáram pillanatnyi értékének
függvénye. (Tudjuk, hogy a csőjellemz ők aszerint .változnak, hogy
őket a karakterisztika melyik részén mérjük .) Az előcső és végcső között
a csatolásnak olyannak kell lennie, hogy az előcső legnagyobb árama
idején legyen a rácsáramfelvétel a legnagyobb. Ha a -rendes ellenállás
csatoJást alkalmaznánk, ez helytelen fázisra vezetne. A katódkörbe
tett elle?álláson (katódcsatolással) megkaphatjuk a helyes fázist, de
az ellenállásmenti feszültségesés, mind a hajtócső, mind a végcső elő­
feszültségének biztosítását megnehezíti. Ezért katódköri ellenállásnak
célszerűbb fojtótekereset alkalmazni. Erre a kérdésre a gyakorlati rész-
ben visszatérünk és kapcsolást is mutatunk be.
Ellenütemű meghajtó fokozatnál mind a két végcső legnagyobb
rácsárama idejére esik v.alamelyik előcső maximális anódárama.

JE G Y E Z Z Ű K M E G! Ha a végerősítő csöveket a pozitiv rácsfeszült-

ség tartományban is akarjuk vezérelni, rácsáram lép fel, a cső vezérlé-
séhez ilyenkor teljesítmény szükst!ges. A rácsáram felvétel nem sinus
alakú. A torzítás csökkentésére kis belső ellenállású hajtócső szükséges.
A hajtócső belső ellenállását a végcső rácsánál csökkentheti ü!', ha lefelé
trnnszformáló (pl. 3 : t-es) hajtó transzformátort, vagy katódcsatolásó
előerősítő fokozatot használunk. Már maga a meghajtó fokozat is ellen-
ütemű legyen, hogy a legnagyobb rácsáramok idejére essék egy-egy
előcső anódáram maximum is.

Kimenőtranszformátor

A végerősítő fokozat legkedvezőbb illesztőellenállása szokásos

csöveinknél általában 4000 ,_, 10 OOO ohi:n. A hangszóró lengőtekercsé­
nek impedanciája 3,_, 15 Q . A helyes illesztés biztosítására, a végcső
és hangszóró közé a kimenőtranszformátort tesszük, ezzel végezzük
el az impedancia transzformálását.
A kimenőtranszformátor áttétele az elmondottak szerint, a követ-

v-
kező lesz. Rk a· cső illesztő ellenállása, Rsec a hangszór ó ellenállása,
á az áttétel.

V- Rk
~=a,
sec
, , "
szamszeruen
•
7000
- -- = 31.
7
Tekintettel arra, hogy a kimenőtranszformátor erősen leterhelt,
ennél legtöbbször a s~órt kapacitás nem gyakorol számottevő befoly~st,
ekkora áttétel is megengedheti). Ha a terhelő ellenállást a primér oldalra
átszámoljuk, az
Rk = R see · á 2•
Frekvenciamenet szempontjából a kimenőtranszformátor hasonl ó
az ellenállás csatolású erősítő fokozathoz. A mély és ·magas hangnál
103
az átvitelben csökkenés van , lásd a 34 . ábrát. A mély és magas han g
csökkenés okának megbeszélésére, rajzoljuk meg a hel yettesí tő kap-
csolást, lásd a 90 . ábrát. Ebben a frek venciafü ggő elem a primér induktív
ellenállása és a szórt ·önindukció.
rDLw

Lw

90. ábra. Kimenőtranrs:Jormdtor helyetterítő kapHoldra

Mély hangnál a szórt önindukciónak nagyon kicsi az ellenállása.

Magas hangnál a pr im ér induktív ell enállása igen nagy. Mély hangoknál
tekintsük & helyettesitő
kapcsolást úgy, mintha
?=CS awL, magas hangnál pedig
úgy, mintha az Lw ott sem
R, R, = R
5
1!C 0 • volna .
Eszerint mély hangnál
a primér v~ltakozóáramú
ellenállása (Lw) párhuzamo-
san kapcsolódik a parallel
91. ábra. Kimenőtranss:.formdtor !Jelye tterítő kapcsolt küls ő és bels ő
k apcsoldsa mé/y hangra ellenállással, lásd a 9 r. áb-
rát. A mélyebb hangok felé
menve, a primer impedancia mind nagyobb és nagyobb söntölő hatást
fejt ki. A s öntölő hatás attól függ, hbgy milyen értékű az L w a pár-
huzamosan kapcsolt külső és belső ellenálláshoz ,viszonyítva. Triódánál
az Rb ellenállás lényegesen kisebb a Rsec • á 2-nél, viszont pentódánál
a cső belső ellenállása olyan nagy,hogy az Raec · á 2 -nek is sokszorosa.
Számszerűen triódánál: Lwa = Rb ,..._,(2 Hy),
pentódánál; Lwa = Rsec á 2 ,..._, (18 Hy).
Magas hang~ál a feszültségforrás reákapcsolódik a sorbakapcsolt
küls ő és belső ellenállásra és .a szór t indukcióból adódó ellenállásra.
104
Lásd a 92 . ábrát . Mint már mondottuk, triódánál az Rsec • a"2 nagyobb
az Rb-nél. Pentódánál a belső ellenállás a sokkal nagyobb, ez az irányadó.
Mivel ez utóbbi lényegesen nagyobb, mint a triódánál a külső ellenállás,
a szóródás pentódánál nagyobb
lehet, rnint triódánáL Számsz erűen
pentódánál 8%, triódánál t,5%.
A szórást kész transzformátor -
nál egyszerűen lehet mérni . Rövidre-
zárt sz,ekundernél; a primér oldali
önindukció a szóródást adja . s.
Határfrekvencia az átvitelben D
ott van, ahol az átvitel erőssége
a középhez viszonyítva tf {2-re, 92. ábra. Kimenő tráns<Jormátor
0,7-re csökken. Itt, mint tudjuk, helyettesítő kapcsolása magas hangra
az ellenállás és a sönt egymással .
egye nlő. Az elmondottak sz!!rint írhatjuk az alsó határfrekvenciára:

"!
e bb o : Wa = -Rk- · - - - -
L 1 + Rk
Rb
Magas hangra a · fel s ő határfrekvencia:

Wt aL = Rk + Rb, ebből : Rk . (t + Rb) •

Wt =
aL Rk
A kimen őtranszformátorral átvihető frekvencia tartomány:

!!!.!___ = _l (t + Rb )r . (l + Rk) = _1 ( Rb + 2 +
Wa a Rk Rb a Rk .

Az átvihető Erekveneia tartomány tehát függ a 0'-tól. Minél kisebb

a szórás, annál nagyobb frekvenciatartományt tudunk átvinni. Függ
ezenkívül a külső és belső ellenállás viszonyától is . Minél jobban eltérnek
ezek egymástól, annál szélesebb sávot visz át a kimenőtranszformátor
egyenletesen.
4
Ha az Rb = Rk> az átvihető sáv ~ =
Wa Cl
..
Számszerűen 10% szórásnál 40-szeres, pl. 50-2000 Hz-ig.
l% szórásnál 400-szoros, pl. 50-20 OOO Hz-ig.
Készítsünk diagramroot (lásd a 93. ~brát), a függőleges tengelyre
rakjuk fel a
ft
a - -t
fa '
105
 .
a v Izszmtes tengel yre pe d"tg az -Rk vtszonyt.
•
Rb
R
Rajzoljuk be ismereteink alapján, hogy az _2_ viszony szem-
Rb
pontjából hol van a trióda és hol a pentóda csövek helye. Az ábrából
pontosan megállapítható, hogy kimenőtranszformátor készítéskor
az átvitel sávszélessége szempontjából előnyösebb a pentóda cső a
triód ánál.
Megjegyezzük, hogy igen fontos, hogy az átvitt sáv oda essék,
ahól arra szükség van. Ezt szárnitással és a kisérleti darabon való méréssel
pontosan be lehet állítani.

t:_l_
l.
20
l --

16
l
12
,
8 \ ll

4
•
' ~i'-
"""' """~ . R.
RI>
l o 0"1 1 10

93. ábra. Az átvitt f \ levenciasáv a ktilső és belső e//enáj/ás ..

vjszonyának Jüggv e~tyébm, kimenőtratJszformátorná/

A kimenőtranszformátor jóságát ellencsatolással nagy mértékben

lehet fokozni . A kimenőtranszformátor hatásfoka azonban ellencsatolással
tlem javltható meg.
A kimenőtranszformátornak mint átvivőelemnek tehát hatásfoka,
vesztesége van. A veszteséget a vasmag anyagának helyes megválasz-
tásával, a vasnagyság és az alkalmazásra kerül ő huzalkeresztmetszet
megfelelő méretezésével kicsir.e lehet csökkenteni. '
106
 Hogy hogyan kell a kimenötranszformátort megfelelő önindukció-
júra, kis szórással, jó hatásfokkal elkészíteni, arra a gyakorlati részben
adunk útmutatást.

JE G Y E Z ZÜK ME G l A kimenlítranszformátor a hangszórónak a

cslíhöz való helyes illesztését biztosítja. Mély hang szempontjából jó,
ha a kimenlS transzformátor primér önindukci6ja minélj nagyobb. A
magas hangot viszont akkor viszi j 61 át, ha .kicsi a szórása. Fontos a ki-
m 'e nlítranszformátor hatásfoka is. Ez a vas anyagától és a vasmag és
huzal méretétlíl függ.

Az ellencsatolás
Az utóbbi években minden hangerősítőben ellencsatoJást vagy
más néven negatív visszacsatolást • alkalmaznak. Az ellencsatolással
ugyanis előnyhöz juthatunk:
a) csökkenthetjük a nonlineáris torzitást,
b) csökkenteni lehet a lineáris torzitást,
c) az erősítő alapzb'rejét csökkenteni ltttfiuk,
d) az erős/tő csövek öregedésekor keletkező hibáktól és a hálózati feszültség-
ingadozás következményeitől az. 'erős!tőt függetlenlthetjük,
e) a kimenő feszültséget állandóslthatjuk, ezáltal több hangszóró hasz-
nálatakor is egyszerű az illesztés. Az erösitő, a terhelés esetleges leszaka-
dásakor sem teszi a rajta maradt egyetlen hangszórót tönkre, a kimenő
transzformátort nem veri át,
f) a végerős/tő ellenállásának látszólagos lecsökkentésével a hangszóró!
csillapitani lehet. Egyszerfíen szólva, ellencsatolással a hangszóró és
kimenőtranszformátor hiányosságaiból eredő hibát is javíthatjuk .
Az ellencsatolás alapelve a következő: az erősítő kimenő feszültségé-
nek egy részét visszq,l!ezetjük a bemenőkapcsokra úgy, hogy a visszavezetett
és a bemenőfeszültség között 180°-os legyen a fáziskülönbség. Lásd
a 94. ábrát . A jelenség részletes megbeszélése - céljából ismerkedjünk
meg a jelölésekkeL ·
l. Az ellencsatolás ban rés ztvevő erősítő rész bemenő, vezérlő,
hangfrekvenciás váltófeszültsége e. A kimenő hangfeszültség ellencsatolás
nélkül E, ellencsatolással E' .
2. Az ellencsatolással áthidalt erősítő rész erősítése, ha az

ellencsatolás hatástalan, !:._

e
= V. Ha az 'ellencsatolás hatásos, az erő­
sités V'. («Ha az ellencsatolás hatásos», ez azt jelenti, hogy ellencsatolás-
sal; «ha az ellencsatolás hatást.alam>, ez alatt pedig azt kell érteni, hogy
ellencsatolás nélkül. Hogy mégsem igy .fejeztük ki magunkat, ennek az
107
oka a következő . A vi ssza csa toló áramkör elemei csalmcm mindi g
terhelik az erősítő kimenetéL Az. erő s ítés szempontjából így lényeges
különbség az, hogy éz a visszacsatoló áramkör be van-e kapcsolva,
vagy sem. Helyes mérési eredmények elérése végett, az erősítő rész
ellencsatolt és ellen nem csatolt állapotában, a méréseket mindi g he-

r------------------·-----------------------------,
Erósíró
c
~ AC'
erósít~s •.V
'
'
'l
L-·---···~-------- . . -------------- __ J
A

94. ábra. Abra a tzegatív uatoldi lét!Jegének szem/életébe!(.

kapcsolt ellencsatolókörrel végezzük. Tehát ezt a kört nem szakitjuk

meg, hanem lehetőleg a kör értékeinek megváltoztatása nélkül az ellen-
csatoJást hatástalanitjuk.)
V'
3. Az ellencsat.olással keletkező erősítéscsökkenés n
v
(negatív csatolás mértéke.)
4. A-val jelöltük azt a számot, amely megmondja, hogy a k imenő ­
feszültség hányadrészét vezettük vissza ellencsatolás céljából.
5. A bemenő- és kimenőfeszültség közötti fázisszöget <p-vel jelöljük.
(Ennek, hogy a csatolás val(oban ellencsatolás legyen, 180°-nak kell
lennie.)
Az ellencsatolás alkalmazásakor szembetűnő jelenségek, az erősítés
csökkenése, a torzítások, zörejek, morgások csökkenése és végül a cső­
jellemzők megváltozása.

JE G Y E Z Z Ű K M E G ! Az ellencsatolással a esi) torzítását, az alap-

zörejt, a hangszÓró és kimenőtranszformátor hibáját csökkenteni leheL
Végeredményben ellencsatolás alkalmazásakor a jobb hatásfokú pen-
tódát használva, olcsóbb kimenőtranszformátor és hangszóró esetén is
jó hanghoz juthatunk. Az ellencsatolás voltaképpen tehát olcsó, kit
mére~ű erlSsftő épftésére ad lehetőséget.
 Az erősítés, a zörejek, morgások, torzítások csökkentése
Az erő sítéscsökkenés az ellenütemben visszatáplált kimenőfeszültsé g
hatására jön létre. Egyszerűen, az ellenütemű visszatáplálás azt jelenti,
hogy a visszavezetett feszültséggel a vezérlőfeszültséget csökkenijük. A vissza-
vezérlésnek úgy kell történnie, hogy a vezérlőfeszültség és a vissza-
vezetett feszültség között ideális esetben a fáziskülönbség 180° legyen.
A vezérlőfeszültségből a visstatáplált feszültséget ilyenkor le kell vonni.
A 94. ábra szerint az előbb megbeszélt jelöléseket használva:

E. = e· V (ellencsatolás nélkül).

Ellencsatolás alkalmazásakor, jóllehet a vezérlőfeszültség e, a cső

rácsára tulajdonképpen csak e' =e -A · t' feszültség jut. Ez előbbi
egyenletünkbe behelyettesítve:

E.'= (e - A· f.') V.
Megfelelő rendezés után : az erősítés ellencsatolással J

__
V_ _ ez teh át = V ' -el.
e l + AV
Pl. trióda végcsövünk erősítése V= 8. A végcső anódjáról a
kimenőfeszültség egytized részét vezetjük vissza, A = O, l. Ellencsatolás-
sal az erősítés :
V'= _ _v_ _ 8
- - - - . - 4,5.
t -t A V +
0,8
A negatív csatolás mértéke:
V' l
n =--= - - = kb.
v l +AV ' 2

vagy mint mondani szokás, egy a kettőhöz (1: 2). A s-zakirodalom ezt
deciBelekben is kifejezi, ilyenkor egyszerűen azt mondja, hogy a csatolás
mértéke 6 dB. . ,
A gyakorlatban a legkülönbözőbb mértékű negatív csatoJást
alkalmazzák. Tegyük fel, hogy egy több fokozatból álló erősítő lánc
erősítése V= 10 OOO. A visszavezet~tt feszültség A = 0,01. Ilyenkor,
amidőn az A · V szorzat sokkal nagyobb, mint l, mert itt A · V=
= 10 OOO · 0,01 = 100; az erősítés negatív csatolással
v,.._ l
A•

109
 Ez az eredmény igen fontos, azt mondja, hogy nagy ellencsatolás
alko/";az ásakor az erősltés csak az ellencsatoló áratnkó1'1öl függ . Vagy még
jobban kihangsúlyozva, nagy ellencsatolásnál az erősítés nem függ
többé az erősftőtől, hanem csak az ellencsatoló körtől. Ohmikus ellen-
csatoló kört készítve, az erősítő sem lineáris, sem nonlineáris, sem
fázistorzítást nem adhat. Ezen az úton tehát ideális erősítőhöz juthatunk.
A negatív csatolással dolgozó erősítő erősítés csökkenése
V'
n1 ez az ellencsatolás mértéke. A továbbiakban azt állítjuk,
v
hogy ellencsatolt er5sítőnél nemcsak az erősítés, hanem ·m inden az
erő sítőben ke~etkezett zörgés , a tökéletlen s zűr és ű anódáramtól ered ő

%w r------,-------,-------,~--~
la1---- -1-

~6 ~-------t--------t--------+~~--~
:::

2 J ~
Wa" ~1men6 req~slfm~ny - - -
95. ábra. A:z AL- 4 végerőti tő p w tóda torzítása a leadott ·
teljeslimény fiiggvén.yébm

hálózati bú gás, a váltakozó ár amú fűtés bő l származó morgás , az erősítő­

ben keletkez ő harmonikusok (nonlineáris torzítás), valamenn yien az
ellencsatolás mértéke arárty áb~'l csökkennek . Ez könnyen beÜthatÓ,
hiszen ha az erősítés n- szereseü csökken, akkor az alapzörej , hálózati
morgás stb. is n-ed részére csökken. Maga az erősítés-csö k kenés azért
áll elő, mert ellencsatoláskor, ha az erősítő vé_gén zajfeszültség van,
azt, illetőleg annak egy bizonyos részét, ellenütemben visszavezettük az
erősítő bemenetére. Ezt az erősítő felerősíti és a felerősített ellenütem ű
zajfeszültség az erősítőben keletkezett eredeti zajfeszültséget részben
a
ki kompenzálja. számítás mellőzésével egyszerűen kimondjuk a szabál yt,
hogy ellencsatolás alkalmazásakor a zaj- , morgás-, harmonikus-feszültség
ugyanolyan mértékben csökken, mint amilyen mértékben az erősítő
erősítése csökken. ·
Az elmondottakat a 95 . ábrán s.zemléltetjÜk. Az ábra az AL-4-es •
végerősítő pentóda torzítás i görbéjét mutatja, a leadott hangteljesítmény

110
fü ggvén yében. A ne gativ csatolás m értéke, n = 1 / 4 . Az ábníból az is
kitűnik, hogy leírt szabályunk ennél a cső nél kb. csak 2 Watt hang-
teljesítményig érvényes. Ennél nagyobb teljesítménynél az l: 4 ellen-
csatolás nem csökkenti a torzítá-st az eredeti negyedrészére. A rádiócső
nagyobbmérték ű kivezérlésekor a valóságos, tehát mérhető és a szabál y
által előre számitható érték között eltérés mutatkozik. Ennek az eltérés-
nek az az oka, hogy nagyobb ki vezérlésnél az erősítő torzítása rohamosan
nő. Az erősítő ben valahollétrejött zajfeszültséget, ha a kimenő szaritéról
visszavezetjük, azt az erő sitő torzf~va erősíti fel, miáltal ez nem lesz képes
az eredeti zajfeszültséget kikompenzálni .
U gyanitt mutatjuk be, hasonló diagrammon, a régebben haszn á-
latos, ellencsatolás nélk üli 2 X AD 1-es, ellenütemu" ve' gfo k. o.~ a t es
' az

% 10
8
·ti
~ 6
~

J 4 5 6 7
Wort itímenö fel/l!silm~ny 9
96. áb~a .. AL-5 és 2 X A D - l cső torzítás --:-
való öu z ehasolllítása a leadott teijesítménv ~~,emP_ollljából
" J uggve~rybm

ú!~~~a? . hasz~ált,, elle~csatolt ~L~5, vag~ EL-6-os végcső torzítása

kozottt összefuggest. Lasd a 96. abrat . E szenot a két ellen üt emű AD- l-es
cs ő és az ellencsatolt A L-5-ös, vagy EL-6-os cső torzítása 5-6 watt
hangteljesitményig teljesen azonos. 6- 9 watti g a push-pull AD-l
kétségtelenül valamivel elő nyösebb .
Ha a köhségeket is összehas onHt juk, azt kell megállapftanunk,
hogy az ellenütemű végfokozat két csövet használ. A két cső anódárama
is csaknem kétszerese az egyetlen ellencsatolt pentóda áramának . A
kétszeres anódáramhoz kétszeres szű.rőnagys ág tartozik. Nem járunk
messze a valóságtól, ha kijelentjük, hogy egyetlen ellencsatolt pentódával,
féláron, pontosan ugyanazt a hangot tuqjuk előá!Utani , mint 2 triódávaL
Ehhez az eredményhez más úton is · eljuthattunk volna. Elő bb
már láttuk, hog y a pentáciának csaknem kétszer olyan jó a hatásfoka,
mint a triódának . Hátránya nagy belső el\enállása és torzítása. Negatív
csatolással ezeket a hátrányokat ki lehet küszöbölni anélkül, hogy a
hatásfok megváltoznék . Negatív. csatolással tehát a pentódából jó hatás-
okú trióda jelle~ű csövet ké szi thetünk.

lll
 Mondottuk, hogy ellencsatolássa l az erősítés csökken. Késő bb
arról beszélünk, hogy a cső teljesítménye, hatásfoka nem csökken.
Hogyan lehetséges ez? Egyetlen módon, ha az erősítéscsökkenést
a vezérlőfeszültség növelésével kiegyensúl yozzuk . Az előbbi áb_ránál
kb. négyszeres ellencsatoJást kellett az EL-6-os csőnek adni, hogy
torzítása a 2 ellenütemű AD-l-es cső torzítására csökkenjen le. Az
erősítéscsökkenés ebben az esetben 4-szeres volt . Hogy teljesítmény-
csökkenés ne legyen, ezt az erősítéscsökkené s t négyszeres vezérlő­
feszültség növelésével kell kiegyenlitenünk. Pl. az EL-6-os . cső kivezér-
léséhez kb. 4 volt vezérl őfeszültség szükséges. Ha n = l : 4-es ellen-
csatolást alkalmazunk, négyszeresére kell megnövelnünk a vezérl ő ­
feszültséget, hogy az erősítéscsökkenéit kiegyenlítsük. Ilyenkor tehát
16 volt vezérlőfeszültségre lesz szükség.
Az ellencsatolás nyújtotta előnyöket tehát nem kapjuk ingyen . Azt
a nagyobb előerqsítés alkaJmazásával kell megfizetnünk. Már itt meg-
jegyezzük, hogyha nagyobb ellencsatolást alkalmazÚnk, annyira meg-
nőhet a vezérlőfeszültség-szükséglet, hogy azt az előerősftő torzítás
nélkül nem tudja fedezni. Ilyenkor az ellencsatolt végfokozat torzítását
lecsökkentjük ugyan, de az előerősí tő kezd majd torzítani.
A nagyobb erősítés alkalmazása nem jelent tetemes kiadástöbbletet.
Az olcsón megvalósítható előerősítés növelés viszont ellencsatolással
a drága, nagyfogyasztású teljesítmény végerősítő torzítását, zörejét,
morgását csökkenti.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! Ellencsatolás alkalmazásakor az alapzörej, a

hálózatból eredő morgás, a nonlineáris torzítás (a hnrmonikusok feszült-
sége) ugyanolyan mértékben csökken, mint amilyen mértékben az
erösítő csökken.

A csőjell~mzők megváltozása

E llencsatolás alkalmazásakor, a bárarn csőjellemző, a meredekség

S, az áthatás D, és a belső ellenállás Rb megváltozik. Helyesebben,
a cső jellemzők nem változnak meg ellencsatoláskor, azon ban a cső
·úgy viselkedik, mintha a csőjellemző k megváltoztak volna . Ezért itt
látszólagos csőjellemzőváltozásról beszélhetünk. Az S · Rb · D = 1
· egyenlet azonban, még a látszólagos csőjellemzővá ltozás esetén is
érvényben marad. ·
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ellencsatolást kétféle
módon lehet készíteni. A visszatáplált fesz ültség lehet a kifllenőfesziiltség
egy része, vagy a végerős/tő áratJJátólfüggő, azzal arányos. Ha a kimenőfeszült­
ség egy részét vezetjük vissza, feszültség ellencsatolásról, ha végcső
áramával arányos feszültséget csatolunk vissza, áram ellencsatolásról
112
 van szó. A két ellencsatolási mód között alapvető, lényeges különbség
van. A 97. ábrán feszültség ellencsatolást mutatunk be . Ennél a végcső
anódján lévő feszültség egy részét, illetőleg a hangszórón lévő váltó-
feszültség egy rész éJ v;ezetjük vissza ellenkező fázis han a cső rács ára.
A gyakorlatban ra végerősítő csőnél mindigfesziiltség ellencsatolást használnak.
Ennél a ~sőjellemzők változása röviden a k,övetkező. ,
Fe ·sz ü l ts é·g e ll e n cs a t o l ás a: l .k a l ma z ás ak o r
lecsökken a belső ellenáll.ás,
megnő az áthatás,
a meredekség állandó marad . '
c

4C
+
97. ábra. Festiilfség ellellcsatolás

A bel s ő ellenállás lecsökkenésének . szemléltetés e .céljából, gondol-

junk talán arra, hogy a feszültség ellencsatolás a kimenő feszültség
arányában a vezérlőfeszültséget csökkenti . A feszültség ellencsatolás
tehát a kimenő feszÜltséget stabilizálja, állandósítja. Egy telepnek állandó
kimenő feszültsége akkor van, ha belső ellená)lása kicsi. Minél nagyobb
negatív csatoJást alkalmazunk, annál inkább állandó a kimenő feszültség, .
a cs ő belső elle~állása látszólag annál inkább csökken.
Pl. egy erősítő, mel ynek .trióda a végcsöve, állandó vezérlőfeszült­
ségnél, terheletlen ül 100 volt hangfrekvenciás feszültséget ad.
Helyes illesztésnél, terhelt állapotban, a terhelő ellenálláson vagy
hangszórón kb. 50 volt hangfr. feszültséget mérhetünk.
Készítsünk most szóbanforgó erősítőnkbe pl. n = 1 : 10-es ellen-
. csatolást, a vezérlőfeszültséget növeljük meg, hogy terhelt állapotban
a hangszórón ismét 50 volt hangfeszültséget mérhessünk .Ezután szakítsuk
fel a terhelést. Azt fog juk tapasztalni, hogy a terheletlen erősítő feszült-
sége nem lesz többé 100 volt, hanem alig néhány volttal emelkedik csak
·az. 50 volt fölé. ·

~ ~ ad.1r Gé;.;.. : Hangc rösJtő k • ll 3

 Ez a példa számokkal is azt akarja igazolni, hogy ellencsatolás
alkalmazásakor az erősítő úgy viselkedik, mintha végerősítő csövének
belső ellenállása lecsökkent volna.
Az ellenállás csökkenést egyébként, a levezetés közlését mellőzve,
a következő módon számíthatjuk :

A meredekség állandó marad.

Az áthatásra az előbbi két csőjellemző ismerete alapján már most:
D' '== D +A adódik.
A 98. ábrán áram ellencsatoJást mutatunk be. Ismételjük, áram
ellencsatolásnak nevezzük azt az .ellencsatolási módot, amidőn a cső
anódáramával arányos feszültséget juttatunk ellenütemben a cs& rácsára.
Gyakorlati kivitel szempontjából az áram ellencsatolás is igen
sokféle• lehet. Ezt az ellencsatolást, mivel áramstabilizátásra a rádió-
vevőkben és erősítőkben nincs szükség, sohasem használnák. Az ábrán
bemutatott kiviteli módozat azonban olyan egyszerű (mindössze az elő­
feszültség szűrőblokkot kell elhagyni) és olcsó, hogy azt mindenki
használja, ahol csak lehet. Mivel leggyakrabban ezt az áramcsatolási
módot használják, mi is ezt az áramcsatoJást akarjuk bemutatni és meg-
beszélni az ábra sze:cínti kapcsolásban.

T l

-t
+
98: ábra. A ra111 ellencsatolás 99. ábra. Ellencsatolásk or látszólag
lecsökkm a bemmö ellenifl/ás
114 •
 Aram ellencsatoláskor:
növekszik a belső ellenállás,
lecsökken a meredekség,
az áthatás változatlan marad.
. t:,E
Egy csőnek a belső ellenállása Rb = -- .
t:, I
Az ellenállás megnövekedését a következők alapján láthatjuk
be. Növekvő anódfeszültségnél áram ellencsatolással kisebb az áram
változás, mint ellencsatolás nélkül, mert ellencsatoláskor az Rk katód-
ellenállásan fellépő feszültségesés = Rk Ll l, a rácsfeszültség ellen
dolgozik. Ha tehát növekszik az anódfeszültség, növekszi\< az anód-
áram, ezzel nő az előfeszültség s ez az áramnövekedés egy részét ki-
kompenzálja. .
A meredekség látszólag csökken, mert a vezérlőfeszültség egy
részét a katódejtőellenálláson lévő ellenfeszültség kiegyenllti. Így egy
volt vezérlőfeszültség változásra kevesebb áramváltozás e~ik. (Ez rövidre-
zárt anódmunkaellenáÍiásnál is így van.) ·
Aram ellencsatoláskor az áthatás változatlan. Aram ellencsatoláskor
egyébként a csőjellemzőket a következő módon számithatjuk: (Rk ,katód-
ellenállást jelent)
Rb = Rb (l+ S Rk)

S'=---
s
l+ SRk
A levezetés nélkül közölt két képletnek most szeretnénk a gyakorlati
jelentőségére rámutatni. ·
Számftsuk ki pl. EL-6-os végcső belső ellenállásának megnöveke·
dés ét, ha a katód ellenállást áthidaló kondenzátort elhagyjuk.
Rí, = Rb (l+ S Rk) .
Az EL-6 cső meredeksége 15 mA/V, Rk katódellenállás 0,160 k.2.
RÍ>= 3,4 Rb.
A belső ellenállás ilyen mérv·ű megnövekedése nem kívánatos
és nem engedhető meg. Ilyen nagy belső ellenállásnál, a terhelést levéve,
a feszültség nagy mértékben felszökik. Ez, mint mondottuk, károkat
okozhat.
Mekkora lesz az erősítés csökkenés, ha egy EF-6-os' cső katód-
járól levesszük az áthidaló kondenzátort? Pentódánál az erősítés =SR
A meredekség csökkenés, igy az erősítés csökkenést adja:

S' = - --
s maga a csökkenés :
l+ S Rk
8* 115
 Az EF-6 cs5 meredeks~ge 2 mA/V, használjunk 2 k.u -os katód
ellenállást, akkor az erősítés 1/ 5-ére csökken.
A valóságban az erősítéscsökkenés és torzításcsökken és ennél
valamivel kisebb. A pontos mértéket akkor kapjuk meg, ha az S hel yett
az sd dinamikus meredekséggel számolunk.
Végül szetetnénk egy példán bemutatni, feszülts ég ellencsatoláskor
az er ősítés csökkenés kiszámítását. Az erősítéscsökkenés :
V' 1

V I +AV
Legyen a visszacsatoló feszültség a 99 .. ábra szerinti aláosztású.
R2
Ilyenkor az A = legyen ez 0,01.
• R2 + Ra
A fokozat erősítése V= 100-szoros. Az erősítés csökkenés:

l + 0·01 . l 00 2

A számolás elkerülésére a következő oldalon ábrát közlünk, lásd

a 99/a ábrát, amelyből az ere~ti erősítés, az ellencsatolt feszültség
százalékos értéke és a csatolás által létrehozott erősítés csökkenés, tehát
az ellencsatolás mértéke közötti . ös szefüggő érték kivehető.

JE G Y E Z ZÜK · ME G ! A csőjellemzök ellencsatolásnál a következ5-

képpen változnak meg :

l ellencsatoláskor
Fesz~ tség- Aram-
ellencsatoláskor

R lecsökken megnő

s nem változik lecsökken

D megnő változatlan

Ezért a végerösítő fokozatnál mindig feszültség-ellencsatolást, az elő·

erlSsitö fokozatok_ban egyszerűsége miatt a legtöbbször áram-ellencsa·
tolást alkalmazzunk.
Feszültség-ellencsatoláskor a végcső ellenállása rohamosabban esik,
mint az erősítés, s ez ~ehetővé teszi a terheléstől csaknem független,
kimen5 feszültségű erősitő készitését.

116
Az ellencsolo/f
feszül/ség (AJ fredeli errisilés
0
/o·ban dB; V=élr;/éhe
80
70
Az ellencsatolás

,.,.r
50 mertéke 500 0
40 V'l V dB.
70 300 0
30
200 0
2 C>
, 0 .005
60 tOOO
o.ot 40
10
so o
30
0 .05 so 300

0 .1 20 200

0.3 10 40 tOO
2
o.s
so
0.7 40

0.8 2 30 30

0.9 20
0.5
0. 95 o.s
10
0.3 o.98 /
0.2 0.99 s
0 . 995
4

0.1 2

be- -ki
Y=lk,.jéhe

A%
99/a. ábra. Abrtz tz negtzlitJ rsat~lá; mértéleénele leif:(,ám/Jásártz

117
 -Ellencsatolást főként a többrácsos csöveknél célszerű használni

A gyakorlatban, különösképpen a pentódáknál használnak ellen-

csatolást. Ez a cső az ellencsatolás alkalmazás ára hivatott:
merl ennél az erősítéstartalék nagy , az ellencsatolás által keletkező
erősítésveszteség ellenére rendszerint még elegendő;
mert pentódánál a torzítás lényegesen nagyobb, mint triódánál ;
mert itt az ellencsatolás - ha célszerűen feszültségellencsatolást
használunk - a pentóda igen nagy belső ellenállását lecsökkenti, miáltal
a kis belső ellenállású generátor nyújtotta előnyökhöz jutunk .

J E G Y 0E Z Z Ü K M E G l Az ellencsatolást végpentódáknál különös-

képpen jól lehet használni, mert a jó hatásfokú pentóda hátrányos tulaj-
donságait ellencsatQlással megszüntethet.ük.

A bemenő ellenállás megváltozása

A bemenő ellenállásnak ellencsatolás alkalmazásakor történ ő

meg-változását számítani meglehetősen nehéz . Különösképpen akkor,
amidőn a visszacsatoló kör nemcsak ohmikus, hane:n induktív, vagy

-~~·
+
100. ábra. Feszllltség ellenu atolás a végcső anódjáról az dőcső O!lódjára

kapacitív, azaz az ellencsatolás komplex terhelést ad a · bemenő rácskörre .

Itt célszerű volna az egyes kapcsolásokat egyénileg megbeszélni. Mi
néhány példa bemutatására szoritkozunk. ·
Legelőbb azt szemléltetjük, hogy a bemenő ellenállás a rácsra
vezetett feszültségellencsatoláskor látszólag lecsökken. ·
ll !t
 A cső vezérlőfeszilltségét a G hangfrekvenciás generátor szol gál-
tatja. Lásd a 99. ábrát. A generátor belső ellenállását Rg, mint ahogy
ezt már előbb is tettük, a generátorral sorbakapcsolva rajzoltuk . ~ a
cső rácslevezető ellenállása . Ha az ellencsatolás nem hatásos, úgy a cső
e vezérlőfeszültséget kap . Az e vezérlőfeszültség nagysága egyenlő
a generátor feszültségével, melyet az R 2 és Rg ellenállások aláosztanak.

e= (i R2
R 2 +R,..
Hatásos ellencsatolásnál az e vezérlőfeszültség e' -r~ csökken. Az
e' sokkal kisebb része a generátor G feszültségének, mint ahányad része
az e volt. Mivel pedig az ellenállások, illetőleg azok aránya nem változott
rJeg, ezt a feszültségcsökkenést csak úgy tudjuk elképzelni, hogyha
feltételezzük , hogy az R 2 ellenállás az ellencsatoláskor, az ellencsatolási
tényező arányában látszólagosan lecsökkent. (Az R 3 ellenállás olyan nagy,
hogy az a feszültségosztást gyakorlatilag nem befolyásolja.)
Feszültségellencsatoláskor a bemenő ellenállás előbb leírt csökkené-
sét a különböző kapcsolásoknál, különböző módon kell figyelembe
vennünk .
Ellenállásos erősítőnél, úgynevezett RC csatolásnál, mivel a bemenő
ellenállás értéke lecsökken, a mély hangok átvitele érdekében a csatoló
kondenzátor értékét növeini kell . Ellenkező esetben ellencsatoláskor
mély hang veszteséggel kellene számolnunk.
Ha trióda az előerősítőcső és anódtól anádig csatolunk ellen (lásd
a 100. ábrát), a csatolással megváltozik az Rk munkaellenállás értéke.
Ez az erősítés csökkenését vonja maga után . Pl. l : 2 ellencsatolás alkal-
mazásakor a gyakorlatban ennek az ellenállásnak az értéke az l : 2-nél
nagyobb mértékben csökken. l : 3, l : 3,5 arányban. Mivel a végerősí­
tőnek ellencsatoláskor is le kell adnia ugyanazt a teljesítményt - jóllehet
az ellencsatolással erősítése csökkent - nagyobb vezérlőfeszült~égre
van szüksége, a trióda ilyenkor .hamar túlvezérlődik. Éppen ezért, ha
trióda az előerősítő cső, anódtól anádig való ellencsatolás alkalmazása-
• _kor, n ,;"" l: 2 ellencsatolásnál nem szoktak nagyobbat alkalmazni.
Néha a vonalerősítő transzformátoros bemenetére csatolunk vissza .
. Ilyenkor a transzformátor szekunder fele legtöbbször olyan kis impedan-
ciájú, hogy e triiatt a visszacsatolas nem lesz hatásos. Hogy a visszacsatolás
hatásos lehessen (lásd a 101. ábrát), a transzformátor és a rácslevezető
ellenállás kö7;;é egy R ellenállást kell kapcsolnunk, Ez a transzformátor
szekunder felének ellenállását növeli meg. .
Ha a visszacsatolt feszültséget sorbakapcsoljuk a vezérlőfeszültség­
gel, akkor a bemenő ellenállás nemhogy lecsökkenne, hanem megnő .
Lásd a 102. ábrát. Ugyanez az eset a 98. ábra szerinti áram ellencsatol ás-
• Qál. Az áram ellencsatolásnál a bemenő feszültségek sorbakapcsolásakor
119
mutatkozó előnyt, fesz ültségellencsatoláskor is ki lehet használni,
ha az ellencsatol ó feszültséget a kimenőtranszformátor szekunder ' ki s
impedanciájú tekercs érő l vesszük le és ezt kapcsoljuk sorba a bemen ő
körre . Lásd a 102. ábrát. A megoldás előn yét , mint kés őbb látni fog-
juk, a drágább kimenőtranszformátorral fizetjük meg.

·l

10 t. á b ra. A transzformátor szek under ellenállását az R ellenálláual megnave/j lile,

mert ellmk ezö esetben az R 3 -nak kicsinek kellene lennie,
hogy a csatolás hatásoi le[Jen. Kis ellenállású R 3 na!J teljesltmétry vesz teséget ok ozna .

•
102. ábra. Kis ohmos ellmállástl csatolókör, o transzformátor szekunderérő/.
Sorba kötött feszültségcsato/ás, . me/y a bemenő ellenállást >lÖIIeli

JE G Y E Z Z Ű K M E G l EUencsatoláskor, az ellencsatolt erősítő rész

bemenő impedanciája, a rácsra vezetett leszültségellencsatoláskor
lecsökken. A bemenő ellenállás-csökkenésre legyünk figyelemmel.
Az ellencsatolás soros betáplálásakor és áramcsatoláskor a bemenő ez
ellenállás megnő.

120 '.
 Az erősítő linearizálása

Mondottuk, hogy negativ csatolással az erősítő lineáris torzítását

csökkenteni lehet . Az erősítő csövek öregedésekor bekövetkező erősítés
csökkenéssei nem kell számolnunk, ha az erősitést ellencsatolással
leszorítjuk. Ugyanez áll a hálózati feszültségingadozásra is. Mindenki
tudja, hogy a hálózati feszültség csökkenésekor az ,erősítés . kisebb,
a feszültség emelkedésekor pedig nagyobb.

50

60

40

l
ro l
L---~---------r----~1~------~~--------~--------- A
0'001 0'01
103. ábra. Nagy ellencsatoláskor az erősítés csaknem ugym1az, bármilyen volt
az eredeti erősílés

Negativ csatolás alkalmazásakor az erősítés csökkenése:

V'
v 1+ Av .
Reámutattunk már előbb aPra, hogy ha az A V szorzat nagy az
l-hez képest, ellencsatolással az . erősítés :

~
1
V' = ___.!:::.__ - - (Nagy A V-nél az t-et elhanyagoltuk. )
AV A
l
Nagy ellencsatolásnál tehát az - erősítés
független attól, hogy
A
m'ékkora volt az erősítő eredeti erősítése. Kis ellenállásokból ohmikus
ellencsatolókört készítve, lineáris frekvencia-karakterisztikát kapunk.
Talán még jobban szemléltetővé tesszük a dolgot, ha felrajzoljuk
a V'=
v alapegyenletünket diagramm ban, lásd l 03. ábrát.
l+AV
121
 A függőleges tengelyre az erősítést rakjuk fel dlencsatolással
(V'), a vízszintes tengelyre az A szám kerül, mély mint tudjuk, azt
mondja meg, hogy az anódváltó feszültségnek hányadrészét visszük
vissza a bemenő kapcsokra. A görbék különböző (V) kiinduló erősí­
tésre vonatkoznak. Legyen előbb a V= 100, majd 60, végül 40. A
görbékből látható, hogy nagy ellencsatoláskor, amidőn A = 0,1,
mindhárom esetben az erősítés csaknem 10. Tehát, ha egy eredetileg
60-szoros erősftőt erősen ellencsatolunk, kb. 10-szeres lesz az erősítés
akkor is, ha a csövek öregedése miatt, az eredeti erősítés már nem
60-szoros, csak 40-szeres. U gyszintén kb. 10-szeres lesz az erősítés
akkor is, ha a hálózati feszültség emelkedése miatt az eredeti erősítés
a 60-~zorosról 70 vagy 80-szorosra .emelkedik.

J E G Y E Z Z Ü K · ME G ! Nagy ellencsatolás alkalmazásakor, az erősítés

az ellencsatoló körtöl függ és nem az erösítő eredeti, alap erösítésétöt.
Ilyen ellencsatolásnál az alaperősítés - csööregedés, vagy hálózat feszült·
ség ingadozás miatti változása, vagy az, hogy az erösítő egyes
frekvenCiákat jobban,· másokat kevésbbé erősített - az eredményre
nincs befolyássat

Az erősítő fázisviszonyainak befolyása az ellencsatolásta

A stabilitás
Az ellencsatolásról minda\ amit eddig elmondottunk, csak akkor
igaz, ha az ellencsatolás valóban ellencsatolás, tehát ha a visszatáplált
és a bemenő feszültség között pontosan 180° a fáziskülönbség. A gyakor-
latban a pontosan 180°-ot a legritkább esetben tudjuk megvalósítani,
mert maga az erősítő, mivel a csövek között kapacitív csatolóelem
van, a kimenőtranszformátornak szórása van, stb. fázistoJást létesít.
A legtöbbször az ellencsatolókört is csak kondenzátorral tudjuk ki-
képezni, így ha tökéletes erősítőnk volna is, az ellencsatolókörben lép
fel a fázishiba.
A kisebb (10-50°-os) fázishiba a gyakorlatban elhanyagolható.
90°-os fáziseltolásnál nincs e/Jencsatolás. Ha a fázishiba ennél is nagyobb,
akkor a negativ visszacsatolásból pozitív visszacsatolás lesz. Hiszen
az volt az ellencsatolás föltétele; hogy 'a visszavezetett feszültség 180°-0S
fáziskülönbségű legyen. Ha már most pl. 180°-os fázishibával kell
számolnunk, az pontosan azt jelenti, hogy teljesen egyező fázisban
juttatunk vissza feszültséget, vagy mint' ezt mondani szoktuk, rozitiv
visszacsatolást alkalmazunk. Pozitiv csatolásnál a cső begerjed.
Az elmondottakat nézzük talán meg részletesen közelebbrőL
Már előbb mondottuk, hogy ellencsatolással az erősítéscsökkenés:
V' 1
V ·
122
Mind a két oldalt átfordítva:
v =t+ AV.
V'
Ezt szavakkal a következő módon mondhatjuk el. Az ellencsatolás
addig negatív csatolás, míg az ellencsatolás nélküli eredeti erősítés (V)
nagyobb mint ellencsatoláskor (V'). Leírt egyenletünk baloldala V/ V'
akkor nagyobb mint l, ha az A V pozitív szám. -Ha az A V szorzat
negatív, a V/ l("' kisebb mint l, V' nagyobb mint V. Ilyenkor, midőn
az erősítőn csatolással nagyobb az erősítés, mint csatolás nélkül, nem
ellencsatolással, hanem pozitív csatolással van dolgunk. Kritikus állapot,

, ,'
/
,./

------ ~'

l 04. ábra. Az ellencsatolás stabilitására jellemző (l + iA V)

•ektoriá./itl összeg ábrázolása

ha az A V szorzat = - l. Ilyenkor az egyenlet jobboldala = O, a V' =

= oo. Tehát csatolással az erősítés végtelen nagy. Erősítőnk begerjedt.
Az ilyen erősítő nem stabil, instabil. Lehetne taláJ:?. nagyobb pozitiv
csatolással is stabil erősítőhöz jutni? Nem, mert ha az A V szorzat
nagyobb is, mint - l , lesznek frekvenciák, melyeket az erősítő kevésbbé
erősít, lesz tehát olyan frekvencia is, melyre az A V szo zat ponto-
san = - l , ezen. az erősítő begerjed. Az erősítő, ismételjük, ezen a frek-
vencián fog begerjedni, mert ezen gerjed a legkönnyebben, ezen a leg-
nagyobb az erősítés .
A kérdés szemlélete akkor teljes, ha az A V szorzatot, mint vektort
nézzük meg, ennek ugyanis különböző frekvencián más és más a helyzete.
Az erősítő és a visszacsatolóköt különböző frekvenciára, különböző
fázisforgatást ad.
A 104. ábrában a vízszintes a valós tengely, ettől felfelé induktív,
lefelé kapacitiv rész van, mint ahogyan ezt eddig is ábrázoltuk. A kezdő-
l 23
 ponttól jobbra felrakjuk a + 1-et, balra az A V szorzatot. fgy ezeq
a valós, vízszintes tengelyen együtt megkapjuk az (1 +A V) összeget.
Más-más frekvencián, az A V szorzatvektor más-más helyet foglal el.
Egy helyzetbe berajzoltuk az A V és + 1 vektoriális összegét. Az A V
vektor végpontJa a frekvenciasávon való végighaladáskor a helyzetgörbét
írja le. Ezen megjelöljük a különböző frekvenciákat, [ 1 , / 2 , / 3 , f 4 stb.
A + l pontból, mint középpontból, egységnyi sugárral kört rajzo-
Junk. Ez a kör a helyzetgörbéből két kü"!önleges pontot metsz ki. A
szóbanforgó pontokban az l +A V, a két vektor eredője = 1-gyel.
Ez azt jelenti, hogy ezen a frekvencián az erősítés nem változik, csatolás
nincs. A körön belül az (l +A V) kis~ bb, mint l. Az A V tehát negativ,
ami előbbi megbeszélésünk szerint azt jelenti, hogy pozitiv csatolás van .
. Az ábrán rajzolt helyzetgörbéjű erősítő stabil. Az/3 és/4 frekvenciá-
kon túl ugyan pozitiv csatolás van, de ez olyan kis mértékű, hogy
az begerjedést nem okoz. Nem stabil az erősítő és minden esetben
begerjed, ha a helyzetgörbe által határolt terület, a + l vektor végpontját
magában foglalja, vagy .a helyzetgörbe a + l ponton áthalad. Ilyenkor,
mint mondottuk, csatolással az erősítés nagy, vagy az utóbbi esetben
végtelen nagy lesz.
A 104. ábra szemléletekor szeretnénk reámutatui arra is, hogy
különböző frekvencián az A V vektor nagysága más és más. A negativ
visszacsatolás tehát frekvenciafüggő. Ha kisebb frekvencia tartományra
kell az· ellencsatoJást elkészítenünk, pl. / 1 és / 2 között, hol a csatolás
az ábra szerint is állandónak mondható, könnyebben célhoz jutunk.
Ugyancsak egyszerű eszközökkel stabil ellencsatoJást készithetünk
akkor is, ha a visszacsatolás mértéke (n) kicsi. Nagy mértékű vissza-
. csatoJást többfokozatú erősítő láncon keresztül stabilan elkészíteni
nehéz, mert itt az erősítő fázisviszonya a frekvenciaváltozáskor aránylag
gyorsan változik, anélkül, hogy az erősítés lényegesen lecsökkenne.
Ilyenkor azt az elvet követik, hogy minden fokozatban külön-külön
kiegyenlítik a fázishibákat.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! Az erlSsitök különbözö frekvenciánál fázistor-

zítást okoznak. Nagy fázisl~ibánál a negativ csatolásból pozitiv lehet,
az erösítő begerjed. Kís mértékii, stabit ellencsatolás kis frekvencia-
sávra könnyen készíthető. Nagy mÁ:tékű ellencsatolást több fokozatra,
stabilan elkészíteni nehéz. Hasonlóképpen különleges módon kell
eljárni akkor is, ha ellencsatolt erösitlSnél a terhelő impedancia fázis-
viszonya változik. ·

Ellencsatolás egyetlen fokozatra

Minden erősitőnek a legutolsó, azaz a végerősítőcsővét szaktuk
legjobban igénybe venni. A végerősítőcsővet vezéreljük li:i a legjobban,
ezért mindig a végerősítő torzft.'a leghamarabb, itt van leginkább szükség
124
 az ellencsatolásra. Most, midőn az egyetlen fokozaton alkalmazott
ellencsatolásról beszélünk, megbeszélésünket legfőképpen a végerősítő-
fokozatra vonatkoztatjuk. .
A legegyszerűbb ellencsatolási mód, az előfeszültségejtő ellen-
állásra kapcsolt kondenzátor elhagyása. Lásd a 98. ábrát. Ez áram ellen-
csatolás. Végcsőnél nem szívesen alkalmazzuk, mert ennél a cső belső
ellenállása megnő, az ellencsatolással d cső torzítását lecsökkentjük
ugyan, de a nagy belső ellenállású Végcső a hangszórót egyáltalán nem
csillapítja, annak minden hibája nagy mértékben érvényesül. Mindezeken
kivül, nem célszerű áram ellencsatoJást a végerősftő fok_ozatban alkal-
mazni azért sem, mert pentóda vagy tetróda végerősítőnél a katódejtő
d lenálláson a segédrács árama is átfolyik . Az ellencsatolás következtében
nagyobb kivezérlésnél a segédrács az anód ellen dolgozik. Ez a csőszer­
kezettől függően (egyiknek nagyobb, a másiknak kisebb a segédrács-
árama), az ellencsatolás torzításcsökkentő hatását mérsékeli. AL-4-es
csőnél pl. a kiszámitott torzításcsökkenésnél k_ b . 10-20% -ka.J kisebb
értéket kapunk .
Előerősíto fokozatnál , ahol a kivezérlés a legtöbbször sokkal kisebb
mértékű,. ezzel a hibával nem· kell számolnunk . Ellenállásos előerősítő
fokozatnál a cs ő belső ellenállásának növekedése sem okoz bajt . EJ ő­
erősitő fokozatnál ezért ezt az áramel\encsatolási módot gyakran all<al-
mazzák . Készítenek pl. olyan erősítőt is, ahol minden fokozatbim ilyen
áramellencsatolás van .
A végerősítő tetróda, vag y pentóda feszültség ellencsatolással
dolgoz1k . Il yet mutattunk be a 97. ábrán. Az R 3 ellenálláson jön létre
az ellencsatolás . A C kondenzátor a cs ő anódfeszültségének az ellen-
állásokon at való rqvidrezárását akadályozza meg. Eg yenfeszültség szem-
. pontjából választJa el az anódot. A kondenzátornak olyan nagynak
kell lennie, hogy az erősítésre kerülő frekvenciákon a látszólagos ellen-
állás az R 3 ellenálláshoz képest elhanyagolhato legyen .
Hasonlo ellencsatoJást mutattunk be a 99 . abran is. A két ellen-
csatolási roód között az a különbség, h0gy mig ez utóbbinál ellencsatolas·
kor a bemenő ellenállás látszólag csökken, a 97 . ábran bemutatott ellen-
csatolásnál nem csökken, hanem nő .
A !JY. abra egyébként az anódról a rácsra történő . feszültség ellen-
csatolási modot is szemléfteti.
A végcső ellencsatolásának igen kedvelt módja az anódról anádra
t örténő csatolás ts. Ezt a 100. ábrán már bemutattuk. Ennél, ha az R 3
d ienallas nagy (2 M!l) az Rk (0,2 M.Q)- hoz kép<rst, az anódnal lévő
kondenzátort is el lehet hagyni . Előnye ennek az ellencsatolási módnak,
hogv az ellencsatolás közvetlen az előcső erősftését csökkenti , a vé gcső
bemenő ellenállásat nem. Ez kedvező, mert mély hangveszteséggel
nem kell szamolnunk, illetőleg a csatoló elemek méretezése változatlan
marad. Tovabbi előnye ennek a megoldásnak, hogy az ellericsatoló-
125
körben a kondenzátor nincs nagy fHzültség alatt. Ha mégis átiltne,
az anódkör nem jön rövidzárba.

JE G Y E Z Z Ü K M E G l Ha csak egyetlen fokozatra készitünk ellen-

csatolást, akkor a végerősitől kell ellencsatolnunk. Az itt alkalmazott
feszültség-ellencsatolás legegyszerűbb módja, az anódról anódra történ~
csatolás.

Ellencsatolás több fokozatra

Ha nagyobb ellencsatolást akarunk készíteni, akkor azt rendszerint

csak úgy tudjuk megvalósitani, ha legalább két fokozatra csatolunk
ellen. Mondottu~ , hogy ellencsatoláskor a vezérl őfeszültsé g szilkséglet
megnő. l :.10 ellencsatoláskor pl. az EL ~ 6-os csőnek tízszer akkora.

105. ábra.' Kis ellenállául uatolókör két fokozatra

tehát . körülbelül 4 X 10 = 40 volt vezérlőfeszültség kell . Ekkora

vezérlőfeszültséget torzítatlanul sem az EF-6-os, sem az EBC-3-as
csőről levenni nem tudunk. A szabványos csövek használata mellett
il yen nagy ellencsatolást akkor tudunk megvalósitani , ha két fokozatra
csatolunk ellen. Lásd a 105. és 106. ábrát. Ezeknél, ha feltételezzük,
hogy az előerősítő fokozatok 20-szóros erősítésűe k, akkor a végcs ő
vezérléséhez szükséges 4 voltot az előerősítő már 0,2 volt vezérlő­
feszültségnél adja. Ha ide csatolunk vissza l: 10 arányban, akkor a két-
fokozatú erősítő vezérléséhez nem 0,2 voltra, hanem 2 volt vezérlő­
feszültségre lesz szükség. Eónyit viszont bármelyik előerősítőcső már
igen könnyen le .tud adni.
Kétfokozatú· ellencsatolásnál többféle módon járhatunk el. Lehet
ellencsatolni a végerősltőcső anód járól és lehet ellencsatolni a szekunder
oldalról. Lehet ellencsatolni a katódkörre és lehet a rácskörre . A katódra
való c~atolás a g~rjedés szempontjából kedvezőbb, ezért inkább ezt
126
 használják . A 105. ábrán szekunderről katódkörre való csatoJást muta-
tunk be, mig a 106. ábra anódról katódkörre való csatolast szemléltet.
Mindkét ellencsatolási mód szokasos. Egymás mellett megállják
hc:lyüket a következő okok miatt. Kétfokozatú ellencsatolásnál a fázis-
fordulás már könnyen olyan nagy lehet, hogy az erősítő begerjed.
Fázisforgató elem itt főként a csatolókon&nzátor és a transzformátor
szórt önindukciója. A begerjedés veszélyének elkerülésére a csatoló-

1101
l 06. ábra. Két fokozatra va/6 c.rato/á.r a Pégcső anódjáról

kondenzátor ·lehetŐleg nagy legyen, a kimenőtranszformátor pedig

gondosan elkészített, szórásmentes.
Az elmondott okok miatt a 105. ábrán bemutatott ellencsatolás
tehát jóminőségű kimenőtratlszformátor.t kiván, a \06. ·ábra szerinti
egyszerűbben megvalósítható. Az előbbivel azonban a kimenő feszült-
séget tesszük torzítatlanná, az utóbbival pedig csak a cső anódváltó-
feszültségét. A 105. ábra szerinti mód a drágább és jobb, a 106. ábra
szerinti viszont az egyszerűbb és olcsóbb. A kapcsolások közül egyik
a racsra csatol vissza, a másik a katódra, ez különösképpen nem jelentős.
A katódra való ellencsatolókör azonban rendszerint kisebb ohmos
ellenállású, ezeoki vül, mivel a csatoló ellenállás a katódban van, nem
a rácskörben, az erősítő gerjedésre ke.vésbbé hajlamos. Katódra csatolni
tehát előnyösebb. Nagy anód impedanciájú, nagy illesztő ellenállású
végcső anódjáról a kis ellenállású katódra csatolni azon ban csak telje~
sitmény veszteség árán lehetne.
Kettőnél több fokozatra egyszerű eszközökkel visszacsatolni
komoly feladat. A fázisfordulás ol yan nagy lehet, hogy erősítőnk begerjed.

JE G Y E Z Z Ü K M E G l Két fokozatú ellencsatolásnál rendszerint a

kimenetről az elöerösítö katódellenállása alá csatolunk vissza. Ez a kis
ellenállású csatolóköt vált be a gyakorlatban a legjobban.

. '
127
 Ellencsatolás frekvenCiafüggő elemekkel
Ha az ellencsatolókörbe kondenzatort vagy indukciót kapcsolunk,
ezek a frekvenciafüggő ellenállások, különböző frekvenciára az ellen-
csatolás mértékét megváltoztat ják. A 97. ábra szerinti kapcsolásnál
példa ul, ba a visszacsatolókörben lévő C konden-
zátort kicsire választjuk, akkor annak ellen-
állása, különösen a mélyebb bangoknál, nagyobb
-1 lehet az R 3 -nál. Ilyenkor a visszacsatolás mér-
tékét mély hangra a C kondenzátor határozza
meg .
Egyszerűen mancihatjuk : a kis soros kon-
denzátor a mély hangokra nagy ellenállást jelent,
emiatt mély hangra ellencsatolás nincs. Ellen-
csatolással az erősítés 'mértékét gyöngítjük.
Mivel mély hangra nincs ellencsatolás, erősítés­
csökkentés sincs . Végeredményben a kis csatoló-
kondenzátor alkalmazásaval mély hangra nagyobb
erősitést biztosítunk, mint magas hangra, tehát
107. ~brn . Magas han14eme/é" mély hang kiemelést végzünk.
ríram d lmcsatolással A 107 . ábrán áramellencsatolást mutatunk
be. A katódejtő ellenállást csak aránylag kicsi,
50 OOO pF-os kondenzatorral hidaljuk át. Mivel magas bangokra a
kondenzátor dlenüllása kicsi, ezzel az áthidaló kondenzátorral magas

108
I
ábra. A "evl/készülékd:ben leggyakrabban ha!znált ellmcsatoiás.
közepet csatolja ~issza, ~ély, magas emeléit eredményei_
Mive: csak a sd1

128
 \

\
' \
hangra az ellen,satolást megszüntetjük. Az ellencsatolás me.gsziintetése
er6sltésnövc:kedést jelent, végei"edménybc:n tehát magas hang kic:mc:l~t
végzünk.
' Rádióvevőkészülékek hangerősítőiben a színesebb hang elérésére,
egyidőben mély és magas hang kiemelését lehet alkalmazni. Ezt kívánja
a fül, a Fleteher-görbe szerint. Egyébként is frekvencia lineáris átvitel
is csak így biztosítható, mert a vevőben lévő csatoló elemek a mél y
hangot, a sávszűrők pedig a magas hangot levágják. A 108. ábrán be-
l .
l (Jl
\

-l

l
109. ábra. A . l08. ábra szerinti ellenrsato/ás, hallgszlmzabályz óval

mutatunk egy ilyen, a vevőkészülékeknél leggyakrabban használt . mély-

magas emelő ellencsatqlást. Az anódtól-anódig való ellencsatoló kör ben
az 1000 pF-os kondenzátor útját állja a mély hangokra való ellen-
csatolásnak. Az 500 pF~os mellékzár a magas hangokra való ellencsatoJást
teszi lehetetlenné. ~ivel sem mély, sem magas hangra nincs ellencsatolás ,
mély és magas kiemelést készítettünk .
A 109. ábrán az előbbi ellencsatolási módot alkalmazzuk azzal
a különbséggel, hogy a magas hang ellencsatolása szabályozható kivi-'
telben készült. Így a magas hang ellencsatolás változtatásával, hangszíne-
zet szabályozást lehet elérni. Ez a hangszínszabályozásnak viszonylag
jó módja, mert itt a hangszabályozáskor a hangerő alig változik. Ezen
az alapon változtatható mély és magas hang kiemelők is készülnek.
Ha a negativ csatolás megszüntetésén alapuló mély hang kiemelőt
készítünk, legyün~ figyelemmel arra, hogy az ellencsatolás megszünte-
9 Kádl< Gé>a: Hanacrölit ők (41) 129
 l

tósóvel a torzltáscsökkentő hatás megsziínik. Ez méty hangoknál, melyek

a legnagyobb kivezérlést adják, igen fontos. Az elmondottak szem
előtt tartásával, mély hang kiemeléskor az ellencsatoJást csak lazitsuk,
de ne szüntessük meg.
Megjegyezzük végül, hogy ellencsatolás alkalmazásakor, az erősítő
frekvencia függő~ége miatt torzítás is keletkezhetik. Ha az egyes szélső
frekvenciákon a csatolás elrÍlarad, nagyfokú ellencsatolás esetén, az első
cső ezeken a szélső frekvenciákon túlvezérlődik, ezáltal erős nonlineáris
· torzítás keletkezik . Hasonló az eset akkor is, ha a vezérlő rezgéssei együtt
más nagyobb rezgésszámú feszültség is bejut (pl. rádiófrekvencia).
Mivel erre ellencsatolás nincs, túlvezérlést okozhat. Rendes vezérlésnél,
mig a csőkarakterisztika egyenes részén maradunk, n1inden frekvenciát
• erősít a cső. Túlvezérlésnél, ha a cső jellemgörbe harmadrendű görbüle-
teire is kifutunk, torzÍtás és frekvencia keveredés, átmodulálás keletkezik.
Mindezek elkerülésére, az ellencsatolás előtt szűrjünk, esetleg
alul, felül vágjunk. A csatoJást keskeny sáv,on lineáris kiegyenlitésr<:,
fiziológiai torzítás kiküszöbölésére használjuk. Vagy szélesebb sávnál,
az erősítőnk ellencsatolás nélkül se okozzon lineáris torzftást. .

JE G Y E Z ZÜK ME G l Ha az ellencsatolókört frekvenciafüggli elemek-

blll készitjük el, módunkban áll magas vagy mély hangra az ellencsa-
tolást · megszüntetni, mély vagy magas hang kiemelést készíteni.
Az ellencsatolás mértékének változtatásával, a mély és magas hang
kiemelést szabályozhatjuk.

A katódcsatolásó erősítő

A legújabb erősítő kapcsolásoknál, a katódcsatolású erősítő alkal-

mazásil mind gyakoribb. Ezért szükséges~ hogy ennek az erősitőnek
tulajdonságaival, felhasználási lehetőségeivel, méretezésével és külön-
leges kapcsolásaival megismerkedjünk.
A katódcsatolású erősitőt azzal lehet jellemezni, hogy a munka-
ellenállás - amelyről az anódváltófeszültséget levesszük - nem a cső
anódvezetékébe, hanem a katódvezetékbe van bekapcsolva. A rendes
erősítő kapcsolásnál is találunk egy katód ellenállást. Lásd a 109/a ábrát.
Ez azonban itt a negativ előfeszültség (Er) előálHtására szolgál. A csövön
folyó anódáram Rk menti feszültségesését használjuk előfeszültségnek.
Az Rk katódellenállást Ck kondenzátorral áthidaljuk, hogy a katód-
ellenállásan előálló váltófeszültség a csövet ne vezérelje. Ha ugyanis
ez a · váltófeszültség - mint ahogy az egyenfeszültség - a (Rr) rács-
levezető ellenállásan a cső rácsára jutna, a vezérlő feszültséggel ellentétes
hatást fejtene ki. Mint már megbeszéltük, ezt az ellenhatást ellencsatolás-
nak hívjuk. ·
130
 \

Katódcsato1ású erl>s!t5né1 hiányzik a eséS an6dkörébc51 a munka-

ellenallás, az anódtelep pozitív sarka közvetlenül a cső anódjára van
kötve. A váltófeszültséget itt rendszeriet a katódellenállásról vesszük Ie .
Ebben az esetben természetesen az áthidaló Ck kondenzátort el kell hagy-
nunk, mert az az anódváltófeszültséget rövidre zárná.
A 109/b ábra katódcsatolású
erősftőt á.brázol. A cső anódja a Cb
kondenzátoron keresztül váltóáramú-
lagföldpotenciálon van. Éppen ezért,
ezt a kapcsolást földelt anódú kap-
csolásnak is hívják. Katódcsatolású
erősítőnél pentódát használni nem
célszerű, mert munkaellenállás hiá-
nyában a segédrács és anód, a váltó-
feszültségtől mentes földpotenciálon
nyugszik, a váltófeszültség a kat6- +
don jelentkezik. Ilyen katódcsatolású 109/a. ábra. Brősit8, anódköri ellenállással
erősítő kapcsolásban a pentódának
olyan csőjellemzői lesznek, mint a trióda : kapcsolásban alkalmazott pen-
tódának. A pentóda használatának, mint később látni fogjuk, csak akkor
van létjogqsultsága, ha részleges katódcsatoJást alkalmazunk, olyimkor
tehát, amidőn az anódkörbe is teszünk ellenállást.

l
ev

!
109/b. és l 0,9/c. abra. A katódcsatolásrl erősítő, földe lt anódú erős/tő ·

A katódcsatolású erősítő szemléletesebbé tételére, célszerű a rajzon

a csövet megfordftani.'Lásd a 109/c ábrát. Eszerint, a vezérlő feszültséget
tulajdonképpen a rács és anód közé vezetjük. A kiinenő feszültséget
a katód és anód közötti feszültség képezi. Az anód itt a be- és kimenet
közös pontja, rendes erősítő kapcsolásnál ezt a közös pontot a katód
képezi.
131
 «.
Rende& er&Itő kapcsolásnál (109/a áb~a), mlnt már ~ a 7. oldalon
mondottuk, a vezérlő feszültség és az anódváltófcszü}tség ellcnkac5
fázisban vannak . Természetesen ez a megállapításunk ohmos (nem induk-
tiv és nem kapacitív) munkaellenállásra vonatkozik.
Katódcsatolású erősítőnél a pozitív irányban növekvő vezérlő
feszültséghez, növekvő anódáram tartozik, Igy nő az Rk katódellenállás-
ról levehető feszültség is. Végeredményben katódcsatolású erősítőnél
a rácsfeszültség és anódfeszültség ingadozás, tehát a rács és anódváltó-
feszültség azonos fázisban van. A katódcsatolású erősítő · jellell1.Ző
tulajdonsága, ·szemben a rendes erősftővel, az elmondottak szerint ~z,
hogy fl kat6dcsfltoiástí erősitö fl be- és kzmenet között fázisforditást nem_okoz.
Egy további fontos különbség a katódcsatolású és a normál erősítő
között, a fokozat erősítésében mutatkozik . Normál erősítőnél az erősítés,
illetőleg a kimenő és bemenő feszültség viszonya az alkalmazott külső
és a cső belső ellenállásától függ. Mint tudjuk, triódánál anódvisszahatás
fQlytán ez az erősítés aránylag kicsi. Csőtípustól függően, a trióda
erősítése 5-50-szeres, pentódánál viszont 10-400-szoros erősítést is
elérhetünk. Katódcsatolású erősítőnél a katódellenálláson előálló váltó-
fesZÜltség a (Rr) rácslevezető ellenálláson keresztül teljes egészében
ellenfázisban a vezérlő rácsra jut. A cső rácsán a hatásos vezérlő feszült-
ség (er) a fokozat vezérlő feszültségének és ennek az ellenfeszültségnek
az összege - illetőleg, mivel a két feszültség ellenkező értelmű - a
különbsége.
(er= ev- é:k) ·
Ebből ~ár most az is következik, hogy a fokozat vezérléséhez
nemcsak akkora feszültség szükséges, amely a cső vezérléséhez elegendő,
hanem annál jóval több, mert a katódon előálló váltófeszültséget is .
kompenzálni kell . A fokozat vezérlő feszültsége igy mindig nagyobb
a katódváltóf~szültségnél. Kimondhatjuk, fl kat6dcsfltolástí erősítő fesziilt-
ségerősítése mtndig kisebb, mint 1.
A katódcsatolású erősítő teljes ' kimenő feszültsége a bemenő
oldalra - mint ellencsatolt feszültség - visszakerül. Osszehasonlftva
ezt a vevő .és erősítőtechnikában alkalmazott visszacsatolással, azt
állapithatjuk meg, hogy mig ott csalt a kimenő feszültség egy részét
csatoljuk vissza, itt egy szélső esettel állunk szemben, amikor a teljes
kimenő feszültséget visszacsatoljuk . A katódcsatolástí erős/tő Igy egy ellen-
csatoJt erős/tő fokozat minden előnyévei rendelkezik. Ezek a következők :
a nonlineáris torzítások nagymértékű csökkenése (kis torzftási tényező),
jó frekvenciamenet (szélessávú átvitel, kis lineáris torzítás), igen kis
zajszint a cső elhasználódásának, illetve a hálózati feszültség ingadozás-
nak alig van befolyása a fokozat működésére.
Az ellencsatolás hatása a katódcsatolású erősítőnél és a kondenzátor-
ral át ne"tn hidalt kató'dell'eoá:ll'ású normál ~at! azon:ban kült>nbt>-ző.
!32
l. Rendes erősítőnél, át nem hidalt katódellenállás használatakor, a kat ód-
ellenállás az összes anódköri ellenállj snak csak egy részét képezi. A
katódellenálláson létrejövő ellencsatoló feszültség az anódváltóáram
függvénye, amit viszont részben az alkalmazott anódmunkaellenállás
határoz meg. Az ellencsatolás hatása olyan, hogy az anódmunkaellenállás
csökkenésekor előálló anódáram növekedés kisebb, rnint ellencsatolás
nélkül. Az ellenállás megnövelése viszont kisebb mértékii anódáram
csökkenést okoz ellencsatolássaL A cső állandó áramú generátorrá
változi~. látszólagos ellenállása megnövekszik, tehát áram ellencsatolás-
sal állunk szemben.
Katódcsatolású erősítőnél a teljes kimenő feszültséget ellencsatoljuk.
Az ellencsatolás itt a kimenő feszültség változást törekszik megakadá-
lyozni. Egy cső, amelynél a kimenő feszültség a terheléstől_.,függetlenül
csaknem állandó, egy kis belső ellenállású generátornak fogható fel .
A katódcsatoiás:í erős/tőnél tehát feszültség ellencsatolás áll e/8, olyan tehát,
amelyet a végfokozatoknál szaktunk használni.
A rádiócső elméleti erősítési tényezője p. = 1/D .. Katódcsatolás:í
erősilónél ellencsatolással azonban ezt az erósltést kisebb, mint I-re lecsökkent-
jük. Ennek következtében ,és ennek arányában a csó belső ellenállása igen
kicsire lecsökken.
A vezérlő feszültségforrás terhelése katódcsatolású erősítőnél más,
mint a rendes erősítőnéL A rács és katód között lévő ellenállás és látszó-
lagos ellenállás nem kapcsolódik közvetlenül a bemenő feszültség-
forrásra, hanem ezeken az ellenállásokon csak a fokozat bemenő feszült-
ségének és katódfeszültségének különbsége hajt áramot. A bemenő
áramforrás terhelése igy sokkal kisebb, amit úgy foghatunk fel, hogy
a bemenő ellenállás az erősítés csökkenésének megfelelően megnöt,ekszile.
Az elmondotta'k szerint, a katódcsatolású erősítő egy impedancia átalakító.
Ennél a rács és katód között lévő nagy bemenő ellenállás még tovább
nő és a fokozat végtelen kis belső ellenállása jelentkezik a kimenő
kapcsokon. A gyakorlatban . a katódcsatolású erősítő, mondhatni,
teljesftmény nélkül vezérelhető, a kimenő oldalon a cső áram és feszültség
viszonyainak megfelelő teljesítmény leadására képes. Így a katódcsatolású
erősítő a transzformátortól abban különbözik, hogy mig az csak impe-
dancia váltó, addig a katódcsatolású erősítő egyidej<Heg áramerősftő,
tel jesftmén yerősitő .
Most térjünk át a katódcsatolású erősftő behatóbb vizsgálatára,
méretezésére, az erősítő fokozat jellemzőinek számftására .
A 109/d ábra egy katódcsatolású erősítő elvi rajzát és a rádióesőre
vonatkozó feszültség helyettesítő kapcsolást szemlélteti. Eszerint,
a katódcsatolású erősftő olyan erősítőfokozat, amelynél a vezérlő feszült-
séget (ev) a cső rácsa és az anódtelep negativ pontja közé visszük be,
a felerősített feszültséget (6) pedi~ a cső l,c~tódkörében lévő Rk katód-
~llenMh\sról v~ss~\ll,c le,

l 3~
 Működésének megértéséhez szem előtt kell tartanunk , hogy az ev
vezérlő feszültség, mely a fokozatot vezérli, nem jut teljes egészében a
rácsra. A rácsra jutó e1 váltó feszültség, az ev feszültségnél, a katód-
ellenálláson lévő 6 effektiv rács váltó feszültséggel kisebb . A csövet
tehát e1 feszültség vezérli, jóllehet a fokozat vezérlésére ev feszültséget
adtunk.
Minket a fokozat erősítése érdekel, az tehát, hogy a fokozat
vezérlő feszültségének hatására mennyi kimenő váltó feszültség kelet-
kezik. · Ezt az eddig használt, a 18. oldalon lévő

l Rk Rk .
V=-· · =ft
D Rk + Rb Rk + Rb
erősítési képlettel nem számolhatjuk.

109/d. ábra. A lcatóduatolású er6slt6 eM rajza és a rádióuör1 ~onatkozó általáno•

belyettesít6 kapcsolás

A katódcsatolásó erősít~ erősítését megkaphatjuk, ha a 109/d

ábráról a következő három egyenletet felirjuk .
i. A fokozat vezérlő feszültsége ev= er 6· +
2. ·A helyettesítő kapcsolás~ól ' 6 = J. • Rk.
J= viszont a generátor.feszi.Htség osztva a kör összes ellenállásávaL
Tehát

3. A fokozat erősítése Vr =ék

ey
Ha a 2. egyenletet az 1.-vel elosztjuk. majd az egyenlet jobb oldalába az
E.k helyett a 2. egyenlet erre rendezett alakját beírju~ és az egyenletet
Cr
megfelelő módon átalakitjuk, a következő eredményre jutunk:

E.k = Vr = _ ft_ . Rk
e. , . p+ l Rk+Rb/(P + 1)
Ha a f.L = S Rb-t helyettesítjük és figyelembe vesszük, hogy ennél az
erősítőtipusnál az Rk rendszerint sokkal kisebb az Rb-nél, kis elhanya-
golással írhatjuk, hogy a fokozat erősítése

Vt = _ s_ . _R:::..
k_
l+ S · Rk
(mA/V) (k.Q)
•
Mivel a nevező nagyobb, mint a számláló, a foko~at erősítése mindig
kisebb, mint t.
A katódcsatolású erősítő erősítési viszonyait könnyen áttekint-
hetjük, ha a következő két jelölést vezetjük be :
l. A katódcsatolású erősítő hatásos erősitési tényezője legyen

p'= _ft_
l ft+ 1
2. A k!ltódcsatolású erősítőnél legyen a csó látszólagos belsö ellen-
állása
Rí,=~= Rb és mivel az S Rb sokkal nagyobb, mint az
p+l SRb+t
l, az t-et elhanyagolva Rí, ~ T. A két jelölés bevezetésével legelőbb·
(k.Q) (mA/V)
feÚrt képletünk a katódcsatolású erősítőre 1s ervényes lesz. A fokozat
erősítését megkapjuk, ha az á:ltalánosan használt erősítő képletbe, katód-
csatolású erősítőnél az erősítési tényező helyett, a hatásos erősítési
tényezőt, az f.L 1-t, a belső ellenállás helyett a látszólagos belső ellenállást,
az R\-t írjuk, tehát
V t=P, ' - Rk
--
Rk+R'b
Ennél az erősítőnél a látszólagos belső ellenállás eltér a. csőkatalógusban
megadott rendes belső ellenáUástól. A kapcsolásban fellépő ellencsatolás
a belső ellenállást lecsökkenti. A látszólagos belső ellenállás lecsökkent
135
értéke nem függ többé a belső eJienállástól (Rb), a kimenő ellenállás,
amely voltaképpen a párhuzamosan kapcsolt külső és belső ellenállás
eredője, sem függ többé a külső, a katód ellenállástól (RJt), hanem csak
a cső meredekségétől. Mert a !J. értéke a mai csöveknél mindig nagyobb,
mint 10, s ilyenkor emellett a + l elhanyagolható.
- Rk- Rb"" tfS.
A katódellenállás tehát csak . annyiban befolyásolja a belső, illetőleg
a kimenő ellenállast, amennyibeo az általa létrehozott előfeszült.ség
a muokapont helyét s ezáltal a meredekséget megváltoztatja.
A kimenő feszültséget az erősítés ismeretében a bemenő feszültség-
.ből számlthatjuk.
é.k = ev V,
A fokozat kivezérlési 'területe az alkalmazott cső legnagyobb rács-
..
váltakozó csúcsfeszültségétől függ .

evmnx =
1- v,
A katódcsatolású erősítő bemenő ellenállása (Rbe) látszólag megnő.

R.
R be =
1 - Vt

Ennek, mint mondottuk, az a magyarázata, hogy a bemenő feszültségnek

nagy részét a katódon előálló ellenfeszültség kikompenzálja. ·Í gy a (R.)
rácslevezető ellenálláson csak a bemenő és az ellencsatolt feszültség
különbsége hajt áramot.
Ugyanezen okból lecsökken a cső bemenő rács-katód kapacitása
Cbe = Crk (1- Vr)
}\ katódcsatolású csőről levehető teljesítmény kicsi, rnivel a levehető
feszültség is kicsi.
é.~
N k = - (W)
. R~t
<
A közölt képletek és elméleti megoldások jobb áttekintése és
megértése végett nézzük meg, hogy milyen számértékek adódnak ezek-
ből a formulákból az általánosan használt esőre a gyakorlatban.
Egy csőnek az adatai (EBC-3 vagy EF-6, AF-7 triódában) legyenek
a következők: S = 3 mA/V, D = 0,04 =4%, JJ. = 1/ D =25, Rb =
= 8,4 kSl, Rk =2 kSl .
. Legelőbb kiszámítjuk a katódcsai:olású erősftő hatásos erősítési
tényezőjét.

136
A cső látszólagos ellenállása katódcsatolásnál
R' = Rb/(f-l + 1) = 8,4/(25 +l ) 0,32 k.O
A megközelítő alakból ugyanez
R'= 1/S = 1/3 = 0,33 kn adódik .
A fokozat erősítés

. V, = f-l'· Rk/(Rk + R'b) = 0, 96 · 2/(2 + 0,32) 0,83

Ha a megközelftő alakkal számolunk, az eredmény
. V, = S · Rk/(1 + S Rk) = 3 · 2/(1 + 3,2) = 0,85.
A hasznos levehető váltó feszültség, ha a fokozat vezérlő feszültségét
2 Veu-re vesszük
f.k = ev· V 1 = 2· 0,8 = 1,6 Veu

A hatásos rácsváltó feszültség ilyenkor

Cr = ev- f.k = 2 - l ,6 = 0,4 Vett

A legnagyobb kivezérlési terület, ha a cső legnagyobb kivezértési terü-
lete 4,5 V csúcsban ,_, 3 Vert.
Cvmax = Crmax/(1-Vr) = 3/(1-0,8) ,_, 15V.
Bemenő ellenállás l M .Q-os rácslevezető ellenállásnál
Rbe = Rr/(1 - Vr) = 1/(1 - 0,8) =5 M.O.
A bemenő kapacit~s, 6 pF,- os rács-katód kapacitású cső esetén
Cbe = C.k(1..,-Vr) = 6(1-0,8) = 1,2 pF
A mztnkapont belyes beállltása . Előbbi példánknál, a munkapont
beáll1tására nem forditottunk figyelmet. Feltételeztük, hogy ttz általunk
választott katódejtő ellenállásan (RJr), a fellépő feszültségesés a munkapon-
tot beállítja. Az ilyen munkapontbeállítással azonban nem kapjuk meg
a legkedvezőbb kivezérlési területet. A munkapont helyes beállitá-
sának kérdését áttekintően egy ábrán mutatjuk be. Maradjunk meg az
ábrában is a számpéldában ismertetett csőadatok mellett. - Az Rk
katódejtő ellenálláson (jelenleg munkaellenálláson) a kivezérlés hatására
előálló 6 váltó feszültség megszerkesztése végett, legelőbb a cső adott
anódfeszültség karakterisztikájába a katód ellenállás egyenesét kell
berajzolnunk. Ha 200 V anódfeszültséget alkalmazunk, 200 V-nál az
egyenesnek O pontja, 150 voltnál 200-150 V/2 kn =25 mA-es pontja
VllJl. Lásq a 109je ábrát. A ~~t9d ~llenállá::~ e~yenese a rácsfeszültség-

4~7
görbékkel metszéspontokat ad . Ezek megmutatják a me~zéspontokhoz
tartozó anódáramokat.
A metszéspontokat átvetítve a jobboldali ábra O pontjától balra
felmért és meghúzott fü ggő leges rácsfeszültség egyenesekre, a 200 V
anódfeszültséghez és 2 k.Q katód ellenálláshoz tartozó rácsfeszültség
karakterisztikát (dinamikus jellemgörbét) kapjuk. Ha most ebbe a
rácsfeszültség karakterisztikába berajzoljuk a 2 k.Q-os munkaellenállás
egyenesét . (O áramnál az Rk menti feszültségesés O, 10 V feszültségo.él

lk Ek
H11=2K11.
f--+--t--+---+---IZ~ !!0..._ -tiB. 5V

-Ilf

tOO
-21 A2 -t 21

109/e. ábra. ,""J llllillkapom belyes beállításának megszerkesz tése

a~ áram 10 V/2 k.Q = 5 mA.), ez az egyenes kimetszi az A 1 pontot, a

2 k.Q-os katód ellenállás on előálló feszültséget és áramot. er = .- 6
V-ot és az }k = 3 mA-t.
Az így megszerkesztett dinamikus jellemgörbe máris bepillantást
enged a kivezérlés lefolyásába, amidőn a kivezérlés az A 1 munkapontból
indul ki. A csövet az er feszültséggel vezéreljük. Igen ám, de ezt az
er feszültséget az f.v feszültségből számítottuk ki, az erősítést ismerve.
Célszerűbb volna olyan jellemgörbével ~olgozni, amely a fokozat vezérlő­
feszültségének függvényében adja az Ik áramot. Egy il yen jellemgörbét
aránylag könnyen szerkeszthetünk az anódfeszültség karakterisztikából,
ha figyelembe vesszük, hogy a rácsnak a katódhoz viszonyított (Ek)
feszültsége a fokozat vezérlő feszültségének és a katód ellenálláson
előálló feszültségnek a különbsége (Ev)·
Az Ik =/(Ev), keresett jellemgörbe megszerkesztéséhez legelőbb
az anódfeszültség karakterisztikából meg kell határoznunk a különböző
összetartozó rácsfeszültség és katódfeszültség értékeket. Az anódfeszült-
ség karakterisztika alá, a 200 V feszültségtől balra 1 feszültség léptéket
138
készítünk, ezen olvassuk le az a, b, c, d, e, j, g pontokhoz tartozó Ek
katódfeszültségértékeket. A rács- és katódfeszültség értékekből ezután
a fokozat vezérlő feszültség értékeit kiszámítjuk. Pl. a szerkesztendő
jellemgörbe legalsó· (a) pontjában az Er= - 11 V, Ik =O, ilyenkor,
mivel az Ek= 0, az Er= Ev=- 11 V, ugyanis Ey= Er- Ek. Ha
az Er - · O, Ev = - Ek· Tehát, ha Pk = +38, Ev = - 38. A rácsfeszült-
ség akkor O, ha a fokozat vezérlő feszültségét, a katódon lévő feszültség
kik~mpenzálja.
Most az alábbi kis táblázatban számitsuk ki valamennyi (a-g)
pontra a feszültségértékeket.

Pontok E, _ Ek E.=E,- Ek Ik

a ll v o ll v o mA
b 8 v 2 v 6v l mA
& 6 v 6 V ov 3 mA
d 4 v 15 v + v
ll · 7,5 mA
e 3 v -20 v + 17 v 10 mA
j 2 v -25 v +23 v 12,5 mA
g ov -38 v + 38 v 19,2 mA

A táblázat Ev és Ik értékeit rajzoljuk fel, kiindulva a rácsfeszültség

karakterisztika legalsó, -11 V -os pontj ából. Az igy kapott II. számú
jellemgörbe Ik= f(Ev) az anódáramot adja, a fokozat vezérlő feszültsége
függvényében . ·
Figyelembe veendő, hogy a kivezérlésre használt váltakozó feszült-
ség (f.v) null pontja a megválasztott munkapontban van. Ezt a munka-
pontot előfeszültséggel a II . jellemgörbe tetszés sz.crinti helyérc állít-
hatjuk be.
A kivezédési folyamat, mint feszültségingadozás, a választott
munkapont mindkét oldalán játszódik le, természetesen ez ugyanazt
az áramingadozást idézi elő a II. jellemgörbén is, mint az Er az I. jellem-
görbén és igy a munkapont megválasztásával az ingadozás számszerű
értéke is megállapítható. - A II. jellemgörbe ki vez~rlési területe elvileg
a jellemgörbe «a» talppontjától kezdődik és a g pontig tart, gyakorlatilag
azonban csak a rácsáram megindulásáig, kb. -1 V -ig lehet ki vezérelni.
Az A 1 munkapont, amit a 2000 Q-os katod ellenállás beállít, mint
látható, nem esik e kivezédési terület közepére. A rendelkezésre álló
katódáramot, katódfeszültséget így nem vezérelhetjük ki teljesen.
Ebben a munkapontban lefelé csak - l l V -ig me het ünk, tehát eddig
139
 .,

terjedhet a felfelé vezérlés is . A kivezérlés effektiv értéke ennél még kisebb,

ll · 0,7 = 7,7 Vert·
A Il . jellemgörbe teljes kivezérlését megvalósithatjuk, ha a munka-
pontot a középre állitjuk . Ilyen munkapont az A 2 • Az A 2 munkapont
beállításhoz azon ban itt nem a 2 k.!2-os ellenállásról, hanem csak 3 V /10
mA = 0,3 k.!2-ról kell az előfeszültseget levenni. Ezt egyszerűen meg-
valósíthatjuk úgy, hogy az Rk ellenállást megosztjuk és rácslevezető
ellenállással a felső 300 .!2-os ellenállás-
részről vesszük le az előfeszültséget, lásd
a 109/J ábrát. A vezérlő feszültséget ilyen-
kor egy ck csatoló kondenzátoron át kell
bevezetni. Az egész' R1r menti feszültség-
esés, mint ellencsatolt feszültség hatásos
a b~meneten, feltéve, hogy a Ck-t olyan
nagyra választottuk, hogy az átviendő
frekvencia tartományban számottevő ellen-
állást nem képvisel.
A 109je ábráról minden kivezérlés-
nél fellépő váltó feszültséget le lehet
+ olvasni. Az A 2 munkapont használatánál
a Il. jellemgörbét a O ponttól egész a
109/f. ábra. A munkaponl rácsáramig ki lehet vezérelni. Ehhez a
beáilltáJ kapcsolása munkaponttól mérve, az ábra szerint +
, 21 és -21 V fokozati vezérlő feszültség
határ felel meg . Effektív értékre átszámitva, ez 21 · 0,7 = 15 V -ot jelent.
Ugyanekkor a cső rácsán a kivezérlés a munkaponttól +3 és -4 V
érték között ingadozik.
A katódon előálló feszültséget a legkönnyebben akkor tudjuk
leolvasni, ha az Jk anódáram minden pontját Rk-val megszorozzuk. és
így egy / k · Rk =Ek lépték keletkezik . Erről a fokozat vezérlése függ-
vényében a katódon előálló feszültségesés közvetlenül leolvasható.
Hangsúlyoznunk kell, hogy mind az I., mind a II . jellemgörbe,
valamint az előbb megszerkesztett Ek lépték 2 k.!2-os munkaellenállásra
vonatkozik, más munkaellenállás használatakor az ábrát az új ellenállásra
kell megszerkeszteni.
Az ábrából a katódcsatolású erősÍtőnél fellépő torzításcsökkentő
hatás is szembetűnik . Az ellencsatolás hatására a jellemgörbe kiegyene-
sedik . A II. görbe az L-höz viszonyítva csaknem teljesen egyenes.
Igaz, hog·y ezt a kiegyenes.edést a közel 7-szeres vezérlőfeszültséggel,
a cső kis erősitésével fizetjük meg. A nagyobb katód ellenállás alkal-
mazásának hatását is bemutatjuk a 109/e ábrán. Az ábra baloldali anód-
feszültség jellemgörbe részébe egy 20 k.!2-os katódellenáll~s egyenest
is berajzoltunk. Ennél a jellemgörbe teljes kivezérlésekor l 30 V feszültség
keletkezik. Ehhez 10 V J"ács(eszültsé~változás in~adoz~s is qmozik,
végeredmén yben ugyanennek a cseinek a ki vezérléséhez E,. = 130 + 1O =
,_ 140 V feliZültségváltozás, f..v = 140/2 · 0,7 "'"'50 Vett feszültség
szükséges.
A katódcsatolású erős/tő teljesltmé11.J-erösítése. A katódcsatolású erősí­
tőnek ugyanúgy, mint minden erősítőnek teljesítményerősítése is van.
Ha a fokozat bemenetére a bemenő ellenállásnak (Rbe) megfelelő telje-
f_2
sítményt adunk, a katód ellenálláson, mint már közölttik Nk = _ k_
Rk
teljesítmény lép fel, ami aránylag kicsi .
A bemenő ellenállás, mint mon,dottuk, igen nagy, a rácslevezető
ellenállásnak is többszöröse. Maga a cső (rács-katód kapacitás) hang-
frekvencián erre semmi mellékzárat nem jelent.
A teljesitményerősftés, az Nk/ N be arány az ellencsatolás folytán
különlegesen kis bemenő teljesítmény miatt, kedvezőbb katódcsatolású
erősítőnél, mit:it rendes erősítő fokozatnál, ezt az előnyt azonban ritkán
tudjuk kihasználni. · '
A teljesítményerősítésnek gyakorlatilag csak akkor van értelme,
amidőn a katódcsatolású erősítő .kimenetéhez fogyasztó csatlakozik.
Pl. kis ellenállású kábel, hangszóró stb. Ebben az esetben a legkedvezőbb
illesztés fontos. Ha azonban a katódcsatolású erősitőt egy erősítő fokozat
követi, akkor inkább a katód-ellenállás nagyra választásával a torzítás
csökkentése érdekében (kisebb áramkivezérlést) erősítésveszteséget
engedünk meg. A legtöbb csőnél a katód ellenállás legnagyobb értéke
A 20 k.u-ot nem haladhatja meg, mert a katód szigetelési ellenállását
is figyelembe kell venni·.
A katód ellenálláson előálló váltó teljesítmény a 109/e ábra adatai
sze-rint, amidőJ:? 2 k.Q-os katód ellenállást alkalmazunk, teljes kivezér-
lésnél 6= Bvffi = 1Rjl,4, Nk= 122/2000 = 0,07 W.
Egyébként a katódcsatolású erősítő legkedvezőbb illesztésére
ugyanazok az illesztési feltételek érvényesek, mint a teljesitményt leadó
normál triódára. Egy bizonyos fokozat-vezérlő feszültségnél (f.v) akkor
kapjuk a legnagyobb (Nk) váltóáramú teljesítményt, hogyha a katód-
csatolású erősítőcső látszólagos belső ellenállására (R'b) illesztünk. A cső
jellemgörbéjének a legnagyobb teljesítmény elérése végett történő
teljes kivezérlésekor, a kis illesztő ellenállás miatt, a teljesítmény ilyenkor
nagyon kicsi. Ha azonban nem vagyunk tekintettel a fokozat vezérlő
feszültség szükségletére, akkor a legnagyobb teljesítményt úgy kapjuk,
ha az illesztő ellenállás egyenlő a cső belső ellenállásával (mint a triód ák-
nál). Rk otJt= Rb. A most leírt két eset köztil előző példánkra az egy1kben
320, a másikban 8400 .Q-os illesztő ellenállást kell alkalmaznunk .
Ezeknél az illesztéseknél feltételeztük, hogy a katód ellenállás a
fogyasztó ellenállást képviseli, illetőleg, a katód ellenállás és a fog yasztó
ellenállása párhuzamosan ka.(Jcsolt ohmos ellenállások.. Ha azon ban
141
 L

4 k:atód ellenállás impedancia, pl. ha a fogyasztót kapacitiv csato1ással.

aránylag kis kondenzátorrarkapcsoljuk párhuzamosan, vagy p\. a fogyasztó
ellenállást betranszformáljuk a katódkörbe, akkor a dinamikus karak- '
terisztikát a megfelelő munkavonallal kell megszerkeszteni. A munka-
pont megválasztásának megszerkesztésekor a szerkesztést a munka-
vonalnak az ánódfeszültség karakterisztikába való berajzolásával kezdtük .

!09/g. ábra. K:l/ötzbö:(Ő funkaellendl/áJok

Most is igy kell eljárnunk. A 109/g ábra szerint, a katódkörben lévő

egyenáramú ellenállás~al, vagy más módon, állitsuk be a kívánt munka-
pontot. Ezután rajzoljuk be a Z katódimpedancia egyenesét vagy vonalát
a munkaponton keresztül. Mint tudjuk, ha a cső anódkörében a terhelő
ellenállást kimenő transzformátor képezi, amelyen egyenáramú feszültség-
esés gyakorlatilag nincsen, a triódát Rk = 2 Rb-re kell illeszteni.
Ha a katódcsatolású erősitő katódkörében nem ohmos a katód
ellenállás, hanem az incluktiv .vagy kapacitiv ellenillást is tartalmaz,
akkor a bemenő ellenállás is elveszti ohmos jellegét. A katód ellenállásan
142
 ugyanis (á~iseltolás keletkezik, ezáltai a bemeneti e1tená1tás tulajdon-
képpen egy sorbakapcsolt ohmos és egy látszólagos ellenállás e redő je lesz.
Kapacitív katód impedanciánál ezáltal a bemeneti ellenáHáshoz
negatív ellenállás adódik. Magasabb frekvenciánál ez a negatív ellenállás
nő és a katódcsatolású fokozat begerjedésére vezethet. Az incluktiv
katód ellenállás ezzel szemben a bemenő feszültséget csillapítja.
A katódcsatolású erős/tő frekvencia tartomátrya.
A katódcsatolású erősítő az erős ellencsatolás következtében
szélesebb frekvencia tartománnyal rendelkezik az ált.alánosan használt
erősífő kapcsolásnáL Ezt tulajdonképpen a kis látszólagos belső ellenállás
(Rb) okozza, ami a felső határfrekvenciát kitolja.
Mint ismeretes, a felső határfrekvenciát az határozza meg, hogy
a frekvencia emelkedésekor, rnilyen frekvenciánál következik be a
kimenő feszültség (6) 30%-os csökkenése. Ez a 3 dB-es csökkenés olyan
frekvenciáriál áll elő, amidőn a párhuzamosan kapcsolt Rk és Rb ellenállást,
egy ehhez párhuzamosan kapcsolódó CP kapacitás söntöli. A párhuzamos
ellenállást és a kapacitás látszólagos ellenállását egyenlővé téve, ebből
a felső határfrekvenciára a következő megközelitő érték adódik:
l
S+-
Rk
ft~ 160.
Cp
(MHz)
.
(mA/V) (k.Q) (pF)

A példánkban eddig használt esőre S =3 mA/V, R'b = 1/S =)/ 3 =

= 0,33 k!l. Az Rk külső ellenállást most is vegyük 2 k!l-ra. A katód és
belső ellenállással párhuzamosan legyen a párhuzamos kapacitás Cp = 20
pF (szerelési kapacitás).
ft "'-' 160 (3+ 1{ 2) /20= 27,5 MHz.
Ebből a példából kitűnik a katódcsatolású erősitőnek a széles savu
erősítésnél mutatkozó előnye. Előnyösen alkalmazható, mint kimen ő
fokozat . kábelhez vagy légvezetékhez ott, ahol nagy párhuzamos
·kapacitás van jelen. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, hogy a
kimenő ellenállással párhuzamosan kapcsolódó kapacitás látszólagos
ellenállása a magasabb frekvenciák felé csökken és ezáltal csökken
a fokozat kivezérlési tartománya. Ez könnyen érthető, mert a lecsökkent
külső ellenállás meredekebb munkaegyenest ad, kisebb lesz az Ek max>
kisebb lesz az Ev max·
A kivezérlés rniatti határfrekvencia a fentebb kiszámított határ-
frekvenciánál R\/Rk-szor kisebb. Emiatt a nagyobb frekvenciáknál,
vagy a sok harmonikust tartalmazó impulzusoknál a torzítások elkerülése
végett csökkenteni kell a legnagyobb kivezérlést. Az elmondotta k
143
 a hangtrek veneia tartományra nem 'fonatkoznak, a teljessé~ kedv~ért
mégis szüksé gesnek tartottuk elmondam .
Katódcsatoldsú erösítő rezonand ds terhe/ökörrel. Katódcsatolású erősítő­
nél csak soros rezgőkört lehet alkalmazni, mert a párhuzamos kapcsolású
rezgőkör nagy rezonancia ellenállását a cső - ellencsatolás folytán
lecsökkent (R' b) - belső ellenállása annyira csillapítaná, hogy rezonancia
nem tud kialakulni. Ha azonban a katódellenállással párhuzamosan
soros rezgőkört kapcsolunk, lásd a 109/h ábrát, akkor a cső kis . belső

Rr
Rk~
1
r
ev }R• ék
t Rk2
!
é ~r
t -~
érez =é;, B.
-::-
l 09/h. ábra. Rezgőkörös kimenet 109/k. ábra. R ész leges katódcsatolás
l

ellenállása, mint soros 'csillapító ellenállás (r) hat. Mivel a tekercs vagy
a kondenzátor látszólagos ellenállása sokkal nagyobb, · mint a cső látszó-

l
lagos 'belső ellenállása (X~R'b), a tekercstől Q ""X/R'b-szer nagyobb
feszültséget lehet levenni, mint a katód ellenállásróL Ez a kapcsolás
hangfrekvenciás transzformátorral rriély hang kiemelésére ad alkalmat,
a kondenzátor és a transzformátor primér önindukdó által meghatározott
frekvencián. ' ·
K.atódcsatolású erősítő részlegeJ ellencsato/ása. Különleges · esetekben,
impedancia transzformáláskor, vagy amikor fázist nem forgató erősítő
fokozatra van szükség, katódcsatolású erősítőt alkalmazunk és ennek
ellenére bizonyós mértékű feszültség<'tl'ősítésre törekszlink. Ezt elérhet-
jük azáltal, ha az erősítő fokozatunk nem teljes, hanem csak részleges
l ellencsatolással dolgozik. Amikor is az Rk ellenálláson előálló 6 feszült-
l
l ségnek csak egy részét engedjük vissza a ·rácsra. Ilyenkor a bemenő
l feszültségnek (ev) csak egy része kerül a katód ellenállásra. Lásd a 109/k
ábrát. Az ellencsatolás ebben a kapcsolásban egy k tényezővel kisebbedik.
Ennek a k-nak az értékét egyszerűen lehet kiszámítani. A k ugyanis
l egyenlő a katód ellenállás ellencsatolás szempontjából hatásos részének
az összes katód ellenálláshoz való viszonyával. (k = Ru/Rk.) Természete&en

l megváltozik ezzel az ellencsatolásnak az erősítésre, a csőállandókra,

144
r
a kivezérlésre és a bemenő ellenállás megnővetésre kifejtett hatása.
PL ha az Ru 500 !2, tehát lj 4 része. az Rk =:= 2 k!2-nak, .a kkor ak tényező
0,25 . Ilyenkor a v= 0,8 erősítés, vl = 0,8/0,25 = 3,2-szeresre
nő meg.
Ezt a kapcsolást a gyakorlatban sokszor alkalmazzák mint fázis-
fordító (katódin) kapcsolást. Lásd a 109// ábrát. Ennél az Rk katód
eHenállás és az Ra anód ellenállás egyforma. A k tényező így egyenlő
015 A cső erősítése így tehát megkétszereződik. Egyébként, mivel az

1--o

r
ev
Ha oR,)
éa

~
f
tlr
+
j
7 +
109/l. a b ra. KatóditÍ kapcsolás 109/ m. ábra. Fotoct/la k apcsokiJ

anód és katód egyforma, azonos nagyságú ellenütemű feszültség kelet-

kezik rajtuk. Ezzel könyvünkben a fázisfordítóknál részletesen foglal-
kozunk .
Egy másik különleges felhasználási területe a katódcsatolású erősí­
tőnek a fotocella erősítőnél van. Lásd a 109/m ábrát. A bemenő feszült-
séget a kapcsolás szerint közvetlenÜI (csatoló elemek nélkül) visszük
a rácsra . Ezt lehetövé te~zi az a körülmény,. hogy az Rk 2 menti feszültség-
esés a fotocellát táplálja. - Így lehetövé válik, a fotocella igen nagy belső
ellenállása ellenére, a lineáris frekvencia menet elérése, az egész magas
. hangok átvitele. Ugyanez az elv alkalmazás r~ kerül, a könyvünk gyakor- .
lati részében szemléltetett kondenzátor mikrofon erős.ítő kapcsolásánál is .
Ott azonban csak részleges ellencsatoJást alkalmazunk. .
A katódcsato/ás/Í erős/tő jelbaszná/ása a végerős/tő csövek teijesltmény f!ezér-
léséf;ez. A katódcsatolású erősítő egyik leggyakoribb alkalmazási területe
a rácsáramot kívánó végerősítő fokozatok vez~rlése . Erre a kató.dcsato-
lású erősítő kiválóan alkalmas, mert a esőnek, illetőleg a fokozatnak. a
látszólagos belső ellenállása (R' b) igen kicsi. A végerősítő fokozat, katód-
csatolású el,őerősítő után, részben vagy egészben rácsárammal dolgozbatik
anélkül, hogy számottevő tor~ftás 'vagyfáziseltolás keletkezn~k. Ehhez az
is hozzájárul, hogy a végerősítő fokozatok rendszerint AB2 , B vagy D
tfpusú erősítőként dol_goznak. Ilyenkor az ellenütemű két végfokozat
10 Kidar G éza ; Hangerősítök J45
 mindegyikét tulajdonképpert csak az egyik félperiódu sban kell vezérelni.
Katódcsatolású erősítőnél olyan szereocsésen esik össze a kívánalom
az egyszerű, megvalósítási lehetőséggel, hogy a végerősítő cső rács-
áramos vezérléséhez akkor szükséges a legnagyobb áram, amidőn katód-
csatolású erősítő éppen áram-maximumban van. Egyébként ezzel a V ezé-
, zérlő teljesítmény cím fejezei.iinkben és a gyakorlati részben is foglal-
kozunk .
Katódcsatolás ú erősítőnek akár triódát, akár pentódát használhatunk.
Pentóda alkalmazásakor :a segédrács feszültséget a katódhoz kell stabi-
lizálni (lásd a 148. ábrát). Pentáclát azonban csak részleges csatoláskor
érdemes alkalmazni, mint mondóttuk, más esetben a pentóda automati-
kusan triódává válik .

J E G Y E Z Z Ü K M E G l A katódcsato1ású erősítő jellemző tulajdonságai

a követke~ők :'
l. Nagy ellenállású bemenet, kis ellenállású kimenet.
2. Mind a ·bemenet, mind a kimenet egyik ága földelt.
3. Szélessávú erősítés, fázistorzítás nélkül. .
4. Bemenet és kimenet azonos fázisú.
5. A feszültség-erősítés min4ig kisebb, mint t. ,
6. Nagy teljesítményerősités, de ez a kis kimenő teljesítmény és a
rendkivül kis bemenő teljesítmény arányából adódik.
7. Kis kapacitású bemenet,_emiatt előnyös csatlakozási lehetőség nagy
belső ellenállású áramforrás,h oz (fotocella, kondenzátor-mikrofon).

AZ ERÖSÍTŐ ÁRAMELLÁT ÁSA

Altalában
A hangerősítőberendezésnek fűtő- és anódárarota van szüksége.
A különleges horöozható berendezésektől eltekintve, az erősítők mind
a fütő-, mind az anódáram-szükségletüket a váltakozóáramú hálózatból
fedezik. A vastag izzószálú, kisfeszültségű fűtés előnyösebb. Ezért ma
az erősítő csöveket általában 6,3 voltos váltakozóárammal fűtik . Talál-
kozunk néha a megszakottól eltérő! különleges fűtőfeszültséggel is .
Ezek. száma elenyésző . A csövek Hitőteljesítménye 1-101 Watt. Az izzó-
szál a katódot közvetett módon melegíti. ,
.• A rádiótechnikában alkalmazott különlegesen nagy erősítőberende­
zések az általánosan használt hangerősítőktől .eltérnek. Itt a legkülönbö-
zőbb fűtőfeszültséget használják. Fűtenek egyen- és yáltóárammal egy-
aránt, lehet a fűtés közvetett vagy közvetlen, végül a fűtőteljesítmény az
erősítő teljes.ltményétől függően változik. '
A hangerősítő anódfeszültségének egyenfeszültségnek kell lennie .
E:>:t is' váltakozóáramú hálózatból1Íllítjuk elő. Ilyenk or g·ondoskodni kell
l 4ö
' .
átrÓf, hogy ez az egyen~ram ráhelyezett váltakozÓáramot ne tartafmaZZótl.
Az egyenfeszültséghez képest az egyenirányítás és szűrés után megmaradó
váltó, úgynevezett búgófeszültség, bizonyos gyakorlatilag megállapított
határok között maradjon.
Az · anódáramforrástól megköveteijiik, hogy belső ellenállása kicsi legyen .
Ha ugyanis a belső ellenállás nagy, ezen a közös ellenálláson a csövek •
fgymással csatoJásba kerülhetnek. Kedvezőtlen esetben az erősítő be-
gerjed.
Lehet az anódtelep belső ellenállása csak váltóáram, hángáram szempont-
iából kicsi. Pl. a telepet nagy kondenzátorral áthidaljuk. ~z a gyakori eset,
~ert így az áramforrás, az anódpótlórész egyszerűbb és olcsóbb. B mur--
kapontnál, vagy D munkapontnál az árpmforrás belső ellenállásának, egymárani
szempontjából is kicsinek kel/lennie.
A hálózatból készített áramforrás, vagy régi nevén anódpótló (anód-
teleppótló) feszültsége szükség szerint 250-600 volt feszültségű. A · rá-
dióállomások erősítőinek feszültsége ennél nagyobb, felmegy 12 OOO
voltig.
Az áramfelvétel is az erősítőberendezés nagyságától'függ. Lehet 100,
esetleg több száz mA. Adóerősítőknél ez az áram 10-20 amp. is lehet,
a telepből kivett teljesítmény esetleg 100-200 kW.
A hangerősitőnek B és D munkapont alkalmazása es,etén külön
előfeszültségtelepre is szüksége van. Ennek rácsáramnélküli B és D kap- ,
csolásnál csak feszültséget kell ·szolgáltatnia, a leadott teljesítmény rács-
árammal dolgozó végcsőnél is rendszerint csak kisebb. Az előfeszültség­
telep belső ellenállásának az utóbbi esetben az anódtelephez hasonlóan
kis belső ellenállásúnak kell lennie. A kis belső ellenállás rnind az egyen-,
rnind a váltóáramú ellenállásra vonatkozik. Nem szabad ugyanis . megen-
gedni, hogy a rácsáram az előfeszültségtelep ellenállásán~ feszültségesi st
hozzon létre.
A és AB munkapontnál előfeszültségtelepre nincs szükség, i~t elő­
álJíthatjuk az előfeszültséget az anódfeszültségbőL Ez a megoldás egy-
szerű, ezért A munkapontnál rnindenki ezt használja. Az AB munkapont
pedig kapcsolástechnikailag csak úgy va1ós!that«l meg, ha az előfeszült­
séget'. katódejtő ellenálláson 'az anódfeszültségből állítjuk elő ,
Mint mondottuk, az anódtelepet úgy elkészíteni, hogy belső ellen-
állása egyenáram szempontjából.is kicsi legyen, nehéz . Mivel az anódtelep
feszültségingadozására pentódánál különösképpen csak a segédrács érzé~
keny, ezért sokszor a kis be~Ő ellenállású anódtelep helyett pentódánál
inkább külön segédrácsfeszültség-telepet használnak. Ilyenkor ebből
a külön telepből, külön anódpótlóból táplálják az előcsöveket is.
A leírt megoldás akkor előnyös, ha a segédfácsfeszültség és így a segéd-
sácstelep feszültsége az anódfeszültségnek csak kis része. Pl. anódfeszült-
lég 800 volt, a segédrács feszültsége 300 vo~t. Külföldi erősitők ben
10* !47
 a · s e ~édrác;sfeszültséget gyakran erre a célra kiképzett ködténylá~pávaf
sta b i l i zál ják .

c c

+
ll O. ábra. Pufferk ondenzáloros egyenirái!JÍIÓ kap~so/ás

JE G Y E Z ZÜK ME G ! A hangerösítők csöveit-rendszerint 6,3 V válta-

kozóárammal fűtjük, közvetett úton. Az anódáramot ugy:;nésak a háló-
zati áramból állítjuk elö. Az anódtelep, az anódpótló belső ellenállása
kicsi legyen. A kis b~lső ellenállást hangfrekvenciásan1 megvalósíthatjuk
úgy, hogy az anódpótlóban megfelelő nagyságú kondenzátort alkal-
mazunk. B és D munkapontnál az anódtelepnek egyenáram szempont-
jáQól is kis belső ellenállis únak kell lennie, hogy változó áram ki vételkor
a telep· belsiS ellenállásán feszültségesés ne keletkezzék, ·

l •
A pufferkondenzátoros hálózati egyenirányító
.,
A 110. ábra egy izzó katódos, vákuumos egyenirányító cső kapcs olá~
sát mutatja be. A rádiócső az egyenirányítást azon tulajdonsága alapján
végzi, hogy benne elektropáramlás ~sak a "katódról az anód felé folyik .
. Ellenkező irányban a cső teljesen lezár, elle!lállása végtelen nagy.
Az ábra kétoldalas egyenirány,ító kapcsolást szemléltet. Erősítő
berendezésekbe11 ezt a kapcsolást használjuk. Az egyenirányító kapcsolás
működésének megértéséhez, a lll .' ábrán a kapcsolást . szemiéitető
módop rajzoltuk fel. Csak maga ~z egyenid.nyító rész szerepel a rajzon ,
a · szűrőkör nem. A hangerősítőt, mint fogyasztót, Rt terhelő ellenállás
jellemzi. A kapcsolást pufferkondenzátoros kapcsoláS"nak hívják. A kon-
denzátor ·ugyanis a töltési id ő alatt a töltést elraktárazza és a töltés szüne-
teiben a fogyasztó felé lead ja. Az egyenirányít óban a feszültség és áram
.148
,.
időbeli lefolyá9át a t 12. ábra mutatja. A váltófeszültség egyik félp erió-
dusát az egyik, a másik félperiódusát a másik cső ·egyenirányítja . Az ábrán
rajzolt I. pontban a növekvő hálózati feszültség értéke eléri a konden-
zátor feszültségét .. Itt megkezdődik a töltés. Tart egészen a ll . pontig,
közben mint látjuk, a. kondenzátor feszültsége emelkedik . A II. és III.
pont között a hálózat feszültsége kisebb a kondenzátor feszültségénél, a
kondenzátor itt kisül. A III. pontban ismét töltés kezdődik és az előbb
leirt folyamat megismétlődik .
A töltés és kisütés nem mondható egyenletesnek, az ábrán rajzolt

R,
R.+ R,..+ R,. a'

lll. abra. Az cg)'eniráii)'ító elvi rajza, szíírökör ·nélkiil

id Ö

ll J J2. ál;lr~. A ju~iiltsé~ es áram ir/öbeli lejo!)'ása at egyeni[dnyltó/;an

li /

•
 (.

töltési és kisütési görbék azonban csak kis részei a kondenzátor teljes

töltési és kisütési görbéjének, ezért egyenessel is jól helyettesíthetők.
A 112. ábrán a feszültség-görbe alá az áram-görbét is berajzoltuk. Eszerint
áram csak a töltés ideje alatt folyik. Az egyenirányító csövön átfolyó áram
tehát nem sinus-alakú, hai}el? az ábra szerinti lökésszerű.
• A C kondenzátor-menti feszültség azonos transzformátor feszült-
ségnél, csőnél és fogyasztanál a kondenzátor kapacitásától függ . A puffer-
kondenzátort növelve, az egyenirányított feszültség átlagértéke nő.
Minél nagyobb a feszültseg, annál több áramot kaRa fogyasztó és a töltés
ideje ennek ellenére rövidebb, a kisülési idő hosszabb. Ezt rajzoltuk be
az ábrába szaggatott vonallal, a teljes vonallal kihúzott görbe fölé. A na-
gyobb fogyasztás ellenére, a kondenzátoron a feszültség csak akkor lehet
nagyobb, ha a töltöáram nagyobb kondenzátornál tetemesen megemel-
/ kedik . A csövet az aránytalanul nagy töltőáramlökések tönkretennék.
Ezért minden . esőre megariják, 4ogy arra maximálisan hátry mikrofarados
konde(lzáto rt Jzabad kapcsoini és a transzformátor, iiletöieg az áramkör legkisebb
ellenállása mekkora legyen. Az áramkörnek ez az ellenállása áramkorlátozó-
ként szerepel. Mint eilenállást csak univerzális vevőkészülékekben találjuk
meg, az erősítők anódpótlóiban a korfátozó ellenállást a következők
képezik : az egyenirányítócső belső ellenállása, a transzformátor szekunder
tekerescnek ohmos ellenállása ' és a primér ohmos ellenállása,.- átszá-
mítva a szekunder oldalra. (Rpr·a 2). Az egyenirányítóesőre vonatko-
zólag a csőkatalógusban megadják, hogy különböző nagyságú puffer-
kondenzátor alkalmazásakor mekkorának kell a szóbanforgó ellen-
állások összegének lennie . Lásd a gyakorlati részben az AX-1, AX-50
csövet. ·
Egy ilyen anódpótló készítésénél tudni kéii, hogy az erősítőben
lévő egyenfeszültség (Ee) és a transzformátor szekunder effektív feszült-
sége (Eerr) hogyan függnek össze. Tudni kell ezenkivült azt is, hogyan vi-
szonylik a leadott egyenáram a csövön átfolyó áramlökések csúcsértéké-
hez. Végül, ha a feszültséget már ismerjük, egyszerűen megállapíthatjuk,
mennyi lesz a váltóármt csúcsértéke, mert ettől függ az a teszültség, amit
az egyenirányítócsőnek lezárt állapotban ki kell bírnia.
Az egyen- és váltófeszültség a következőképpen függnek össze.
Az egyenirányitott váltófeszültség a félperiódus egy része . alatt tölti a
pufferkondenzátort, a félperiódus tqbbi idejében a kondenzátor kisül.
1
A ll 3. ábra szerint az egyenfeszültség tulajdonképpen ingadozó, hullámos.
Az egyenfeszültség értékének a középértéket vesszük, lásd az ábrát.
A levezetést mellőzve kijelentjük, hogy az egyenfeszültség annál nagyobb,'
rninél nagyobb a töltési idő a kisütési időhöz képest és minél kisebb a
fogyasztás, azaz minél nagyobb a terhelő ellenállás . Végtelen nagy terhelő
ellenállásnál, ami azt telenti, hogy nincs terhelés, az egyenfeszültség
értéke a váltakozóáram csúcsfeszültségével egyenlő. A pufferkondenzátor
a 'váltakozó leszültseg csúcsértékére töltődik fel, ·

•
 Ha a m e gl évő er ős ftők egyenirán yítóiban az anódpótlókon méréseket
végzünk , azt fo g juk látni, hogy a töltési és kisütési idő rendszerint egy-
forma nagyságú. Ilyenkor az eg yenfeszültség és a váltakozó effektlv-
feszültség egymással egyenlő. Ee=Eett .
Tehát a transzformátor feszültségének hozzávetőleg akkorának kell
lennie, amekkora egyenfeszültséget akarunk egyenirányitás után kapni.
Az egyenirányító csövö~ átfolyó áram csúcsértéke és az egyenáram
l;özött a következő_ az összefüggés. Az egyenirányitőn átfolyó áram nagy-

l '

1---tt~
~ l l

~~.~
l l
l
l

113. áb ra. Az egyeu- és váltójesziillsé,2 összcfiiggése

ságát váltófeszültség pillanatnyi értéke . és az egyenfeszültség közötti

k ülönbség szabja me ~ Ez kétoldalas egyenirányitóra a gyakorlat adatai
szeriet az egyenáram háromszorosa.

Im- 3-3,5 Ie

Ha pl. erősítőnk anód egyenárama 100 mA, az-egyenirányító csövön

300 - 350 mA maximális áramcsúcsok lépnek fel.
A váltakozóáram effektív értéke, amire a transzformátort méretezni
kell , kétoldalas egyenirányítónál csak valamivel nagyobb, mint az egyen-
áram.
l et!= l - 1,2 Ie.

'
Végül arra mutatunk reá, hogy az egyenirányítócsőnek záráskor
a hálózati fe~ültség csúcsértékének kétszeresét kell kibirnia. A csúcséi'ték '
a legnagyobb feszültség, amit a transzformátor lead. Képzeljük el, hogy
terbeletlen anódpótlónál a csövön átfolyó áram az egyik félperiódusban
300 volt pozitiv feszühségre tölti fel a kondenzátort. A másik félperió-
dusban a transzformátor ugyanezen kivezetésén 300 vol' negativ csúcs-
feszültség van. A két feszültség közötti különbség 600 volt.

;
, 151
 JE G Y E Z Z Ű K M E G_, l A pufferkondenzáloros egyenirányító fe szült-
sége azonos csőnél, transzformátornál és fogyasztónál a kondenzátor
nagyságától függ. Ha növeljük a -kondenzáton, nő a · feszültség, növek-
a
szik fogyasztás (mA), csökken a töltési idő, rohamosan emelkedik a
töltőáramlökések csúcsértéke. Ez kb. háromszorosa az egyenáramnak.
Az egyenirányitott feszültség a töltési és kisütési idők viszonyától függ,
rendszerint ugyanakkora, mint a transzformátor eJfektív feszültsége.
Üresjáráskor a k'\ndenzátor a váltakozó feszültség csúcsértékére töltődik
fel. l~yenkor az egyenirányitó csövön ennek a feszültrégnek a kétszerese
jelentkezik.

A búgófeszültség és kiszűrése

A 113. ábrán bemutattuk a pufferkondenzátoron lévő feszültségét

az idő függvényében. Mint láttuk, ez a feszültség olyan egyenfeszültségből
áll, mely a kondenzátor állandó töltő ~ és kisütő-árama miatt, egy szuper-
ponált, reáhelyezett változó feszültséget is tartalma'z. Ez a váltófeszültség,
a hullámosság nem sinÚs alakú, így alapsinusból és harmonikusokból áll .
A gyakorlatban csak az alap-sinust szokták figyelembe venni. A har~o­
nikusok feszültsége egyrészről kisebb, másrészről a búgófeszültség kikü-'
szöbölésére szokásos szűrőkör a harmonikusokat jobban szűri, igy azokat
rendszerint teljesen eltávolítja.
A búgófeszültség nagysága a terhelő-áramtól, a pufferkondenzátor
a
nagyságától és frékvenciától függ.
Ebúgó = 180 . IefC.f •
(Veu) (mA) (ILF) (Hz)
) '
Európában ma által! nosságban 50 frekvenciát használnak. Kétoldali
egyenirányításnál a periódusszám 100. Eszerint kétoldali egyenir~nyításnál
a búgófeszültség ·
EMgo = l ,8. [6 /C
Ha ez a búgófeszültség az erősítő utáni hangszóróba jutna, ott
búgást, morgást idézne elő . A búgófeszültséget a végerősítőcső számára,
indukciós tekercsből és kondenzátorból álló (LC) szűrőlánccal, az elő­
csövek részére pedig ellenállás és kondenzátorból álló (RC) feszültség-
osztéival ' szűrik ki. Lásd a 114. ábrát A nagyobb áramfogyasztású
végerősítőcső számára kis ohmos eUenállású fojtótekereset kell használni, ·
hogy rajta egyenáramú feszültségesés ne keletkezzék. A végerqsitő az
erősítő utolsó csöve, utána több erősítő cső nem következik. Ez búgó-
feszültség' szempontjából ezért nem kényes.. Szűrésere elegendő egy~tlen .
szűrőtag. De sokszor táplálják a végerősitőcsövet a pufferkondenzátor-
• ról is.
A kisfogyasztású előcsövek áramát ellenáHással is szűrjük, a kis
áramerősség az ellenálláson '?'ak kis feszültségesést okoz. Mivel itt

!52
ti .
rendszerint feszülts éget is kell ejtenünk, a szűrőláncban nagyobb ellcn-
állást használhatunk.
SI\ búgófeszültség a s zűrőláncon az ellenállások arányában csökken le.
Ha két sorbakötött ellenállás volna, az R 2 menti .feszültség

,E 2 = E·
R2
lenne. '
. Rl+ R2

'·~
l l
. ~

114. ábra. A btigófestllltJlg kirzt7résére LC és RC rtíírölagof hattildlunk

Ennek mintájára, a fojtótekercs és kondenzátor látszólagos ~llenállásá­

bql kialakuló feszültségosztásnál, a kondertzátormenti feszültségesés :
1
j wc
Ee = Ebugó ---=----- - = Ebugó - - - - -
1 t 1- w2 LC
jwL + - ;wC
-. -
Aj itt is a vekt,oriális összegezést jelzi. Ellenállásos szűrőláncra:
1
j wC .. 1
Ee = EMgó - --'---· = . Ebúgó - -- - - :
R + _ l_ l + ) w CR
j wC
153

l '
 A kis z:\ mílott ér t ékekhűl gra fik o nt készíthet ünk . /'17. ,íbráLól a szűr tí­
hatást akar százalékban, akár d B-ben kio lvashatjuk . Lásd a 11 5. és a 11 6.
·ábrát. Többtagú ellenállásos szűrőláncnál a szűrőhatásf össze kell s·zowzni,
vagy a deciBeleket össze kell adni .
Végül megjegyezzük, hogy az RC szűrőláncnak előnye az olcsó~ág ,
egyszerűség, kis helyszükséglet és érzéketlenség a mágneses szórás iránt.
E nnél a zavaró rezonancia esete sem léphet fel. Hátránya, rnint rnondottu k-,
a rajta előálló feszültségesés és a teljesítrnényveszteség.
Az LC szűrő előnye, hogy a feszültségesés és a teljesítményveszteség
ennél kismértékű. Azonkivül, a frekvencia emelkedésével, a szűrőhatás
négyzetesen emelkedik . A búgófeszültség felhangjai nagyobb rnértékben
csökkennek, rnint RC szűrőnél. Ez egyébként a képletekből is kitűnik.
Hátránya, hogy a szűrő fojtótekercs a transzformátor szórt rnezejébő l
búgófeszültséget vehet fel. Ezenkivül rezonancia is fölléphet. Rezonanc;ia
esetén a kondenzátorrnenti búgófeszültség nagy rnértékben megnövek-
szik.

JE G Y E Z Z Ü K M E G ! A pufferkondenzátoron még jelenlévő búgót

feszültséget kiszű;jük. A szűrő egy vagy több tagból álló LC vagy RC
feszültségosztó. A gazdaságosság szem előtt tartásával, a végcső áramát
LC taggal szűrjük, az előfokozatok áramát ezenkívül külön-külön egy-
egy RC taggal is. Így egyrészről tökéletesen búgásmentesftünk, más-
tészről a fokozatoknak az anódtelep ellenállásán történő egymásrahatását
megakadályozzuk.

A gáztöltésű egyenirányító cső és ~ . lengőfojtó

Mint már előbb rnondottuk, B és · D munkapontnál a végerősftő­

csövek áramfelvétele i·n gadozó .· Az erősítő kis kivezérlésnél (pianó)
az áramfogyasztás kicsi, nagy kivezérlésnél (forte) az áramfogyasztás
nagy. Mivel zenében a halk és hangos részletek néha hosszabb időközben
váltják egymást, az áramfelvételben rnutatkozó ezt a különbseget puffer-
kondenzátorral kiegxenlíteni nem lehet. Ha azt akarjuk, hogy az áram-
forrás változó árarot Ivétel mellett is _állandó feszültséget adjon, annak
belső ellená}lását egyenáram szernpontj ~ból is kis értéken kell tartani.
A fejlődés folyamán stabilizált anódpótlókat is használtak. A stabili-
zálásra gáztöltésű csövet alkalmaztak, ez kis terheléskor elfogyasztotta
a fennmaradó áramot. A gáztöltésű csövek alkalmazása így nem gazda-
ságos.
A végerősítő pentódák megjelenésekor - rnivel ezek a cs_övek kisebb
anódfeszültség-ingadozásra nem kényesek - úgy segítettek a bajon,
hogy az eliSbb ismertetett gáztöltésű stabilizátorcsővel csak a végerősítő
cső segédrács-feszültségét állandósították . Ma két megoldás szokásos.
Kisebb erősftőkben, az anódfeszültségnél kisebb segédrácsfeszültséget
l 51
külön cgyeniránvítócs<'5ve1 állítják cW, ezt s:r. likség s7.e rint az áll andó
feszül tség biztosítására e lőter helik. Nagyobb erősít ő kben, ahol még
pentódát használnak, olyan pentóda kerül alkalmazásra, melynek seged-
rács-feszültsége és anódfeszültsége azonos. Hasonlóképpen triódák hasz- ;
nálatánál gáztöltésű, izzókatódos egyenirányító csövet használnak ·lengő­
fojtóval. Ezzel stabilizálják az anódfeszültséget.

A bÚUÓfeszülfséu nauysa ga az c gy en feszúlfs ~ gMz viszonyirva dB • b en

80 70 60 50 40 30 ' 20
l l l l
( l l l l ll l l l l l l l l l l l l l l l l l l , l l l l l l , l l l l l l l l l i l l l 1'1l llllll l l
1000
-
E
800 -
600 1-- - H-
-
"
500
400 "~ ~ ·1-
300 1-----· -- ~~-1- K~ov
1'\ ..r_.
t\"";,;-
200 1\-+co:

~!'--.
"ó'Ó!
~.r
100 "'
· ~·
""' -f<!i,.
't> 80
c
...c
.,. 60 ' ........ 'bg~
'N
K"ro•
.r • " l'.
... 50 l'\" -
r-.
""~ 40
" -~rn
l l .......:.Q/l('
~~Q'QIQ.r "
"'
~
~
~
30

20
-
F=:ts:
~~
i\ ~
~
1
1\ 'é~.,...
,l
tqfJIÍ .r • ~ ~l
Zllr0• t. '
O~c
r-;;..; ~t-/(FfO!(fq(,
,
/,
~
·

"' l" r-.

u
.... Qs ~
t'--. t---.
10 ~"'·""o•· R
8 ~q:.o
6 ~

5 M·
y.f...c:>
4

2
3
"f'"'
1
L . _ : júróhafás
__Li l lilii
. a buqofeszültseo az el}yenteszülfs ~óz~téká fan
l l l l lilii 1
001 0'02 005 0'1 ()'5 5 10

~~
- ,' ___._T I I T T T
lS5
 Az előbbi esetet, a ptt1:crkondenzátoros egyenirán yltót , már rész-
letesen megbeszéltük. Itt csak arra mutatunk még reá, hogy a közvetlen ,
fíitésű egyenirányítócsövek ellenállása meglehetősep nagy . A szokásos
igénybevételnél az AZ-l cs ő belső ellenállása 525 ohm, az AZ-4 cső
ellenállása 200 ohm. Ezeken nagy a feszültségesés is . Ezt mutatja be a
129. és 130. ábra. A közvetett izzitású egyenirányítók belső ellenállása a
csőszerkezet felépítése miatt kisebb . Az EZ-4 cső ellenállása 125, az
UY -1 ellenállása 80 ohm. Ezekkel a csövekkel azonban a használatban
kedvezőtienek voltak a tapasztalatok, ezért ma erősítőkben csaknem
kizárólag a közvetlen fűté ű egyenirányítócsöveket használjuk .

A búgóJtsziJI/s~t) nagysdga az egyen{eszilllséghez viszonyifva d8 - b t 11.

80 70 60 50 40 )() 20 .
ll l l l lll ll l ll ll ll l l l ll l ll lll ll ll l ll ll l l l ll i ll ll ll l '" l l ll ll l l
~
·'- '"
'" "'" ~
"""' "''
"""''\ "'"["\ N. ,
3
t\."\. ~'/' ll'\."'-.
~ ~ r-..~ t)~
"" R)\~ J ~~~td~
2

.,
~ t-.1'-

~ 09
1 ' vo 1---'~'"-1'
~
07
06 '- .->a~~'~,.~~'c>-
7
"'~
"'
"
05
04 <ro v.'
?o

~~ .~l\~r-,
1\.
r\."'\.
~.,.
..
~
03

02
~ ~ :t\~ ."""
u
Q:
0"1
'"
~~r--
~t-.
- -~ ~
~ l\..
0'08
. " ~

'""'-"" '" '"'"

0'06 ·'-
0"05

"l~"~-"'
0"04
l < l\._'-., f'\ !\ ~r--
0"03
~ r'~ l'
0"02
l'\
~ r\
~'\
001
001 U02 0'05 o·1 o·2 O"J o·s 2 J 4 5 10

Sz = szüröhards • a Ouryojeszüttség az ~feszüllltq szárolill<óbalt.

116. abra. Dia$ra11m11 RC _s:(,ilrőla$ s;,(Jrőbatásának !llefillapí!áJ·árq

lS Q
l,

Ha nagy er<~sltéíkben nagyte1jesftményG vakuumos egyenidoy/tót

használnánk, az egyenirányító cső nagy belső ellenállásán nagy teljesít-
ményveszteség lépne fel. Ugyanakkor gá z töltésű egyenirán y ítócsővel, kis .
méretek mellett, esetleg több száz amper ár!'lmot is átvihetünk, 0,5 - 5%
elenyésző veszteséggel. A gáztöltésű egyenirányítócsöveken ug yanis
kicsi a feszültségesés (állandó értékű).
Gáztöltésa egyenirányítócső alkalmazása esetén az egyenirányítócső
után nem teszünk kondenzátort, hanem a s zűrőkör fojtótekercs bemeneta.
Ennek előnye , hogy korlátozza a csövön átfol yó csúcsáramok és a transz-

11 7. á bra. Lengőfojtós, gáz töltésű c;öves egyenirányító k apc.rolds

formátor szekunder-tekeresén átfolyó áramok nagyságát, ezenfelül állan-

dósítja az egyenfeszültséget, a terhelés változása esetében is. Tehát kíii.J.éli
a csövet, a transzformátort és állandóbb feszültséget szolgáltat. Ilyen
gáztöltésa egyenirányító kapcsolást mutat be a 117 . ábra .
Előnyei ellenére a gáztöltésű csövet főként nagyobb egyenirányí-
tóknál használják. Mai fejlet~ségi fokán ugyanis kényes a hőmérsékl(;!tre,
megkívánja, hogy az anódváltó feszültséget csak pár perces izzítás után
kapcsoljuk be. Ezért csak nagyobb adól?erendezések erősítőiben hasz-.
nál ják, ahol az adót szakképzett személyzet kezeli . A gáztöltésa izzókatódos
egyenirányító is állandóan fejlődik és máris kapható sok kisebb csőtípus,
mely a vákuumos egyenirányítócsövekhez hasonlóan, egyszerűen kezel-
hető . Ilyen csövet és kapcsolást is bemutatunk a gyakorlati részben.
A 131. és 132. ábrában a feszültség stabilizálása, az, hogy az egyenirányító
által leadott feszültség a terheléstől csaknem független, jól látható.
A 117. ábrán ismertetett kapcsolásnál, a változó terhelés következtében
előálló feszültségingadozást ki lehet küszöbölni o!Jan fo)tótekerccsel, atne!Jiknek
vasmagia az üzemi viszonyok meilett átfo!Jó eoenáramtól részben telltésben van.
Az ilyen fojtótekereset lengőfojtónak nevezik. Azon az alapon fejti ki
stabilizáló hatását, hogy a terhelés csö"kkentésével önindtlkciója növek.rzik é.r ez
a fesziiltségemelkedést rmgakadá!Jozza. A fojtótekercs · vasmagján a·kalmazott
1~7
 légrés helyes merválásztásával elérhett>, hogy teljes terheté~ és 1óó/o-os
• terhelés között gyakorlatilag az anódpótló feszültsége nem változik.
Kéttagú szűrő'lánc . esetén a lengőfojtót mindig az első tagban kell
alkalmazni, mivel a váltakozóáram legnagyobb része mindig az els ő
fojtón és kondenzátoron folyik át.
A fojtótekereset a nem földelt ágba szokták tenni, nehogy az egyen-
irányításkor keletkező harmonikusok, a fojtó nagy váltóáramú ellenállását
· megkerülve , a szórt kapacitáson át az erősítőbe jussanak . ·

JE G Y E Z Z Ű K M E G l B és D munkapontú erl:lsitlSkben, pentódáknál

legalább a segédrácsfeszültséget,.triódáknál az anódfeszÜltséget stabili-
záini ke'n. Az állandó feszültségű kis segédrácsáram biztosítására rend-
szerint külön-külön anódpótlórészt építenek. Nagyobb erl:lsitőkben az
anódtelep kis belső ellenál~sát a gáztöltésű egyeniráityitócsövek hasz-
. nálatával érik el. Ilyen csövek használatakor az első fojtótekercs részben
telitésben dolgbzik. Ez a lengőfojtó, ha telítéséta légrés szabályozásával
helyesen állitottuk be, az anódtelep állandó feszültségét változó terhe-
lésnél is biztosítja. ·

Az előfeszültségtelep

A és AB munkapontú erősítőnél az előfeszültséget katódejtő ellen-

állással állítjuk elő . B és D munkapont alkalmazásakor állandó előfeszült-
, ségre van szükségünk. Ennek előállítására külön egyenirányitócsövet,
az utóbbi időben pedig a legtöbbször szelén egyenirányitót használnak.
Magát a váltófeszültséget legjobb, ha a hálózati transzformátoron, külön
erre a eélra készített tekercsből nyerjük. De ha teljesítményre ~incs szük-

118. áb ra. Allandó eló)es:;;_J/1/seg elöállílds, rácsdram nelk ii/1 vegerösílíJ leapaola~bo:; ,
158
s.é g; ellenállással aláoszthatjuk az anód váltófeszültséget is. Az e1Meszü1tség
egyenirányítás utáni . srurése is aszerint változik, hogy az. el ő feszültség­
telep ellenállása váltakozóáram szempontjából legyen-e kicsi, vagy szük-
séges, hog y a telep az egyenáram szempontjából is kis ellenállású legyen.
Mint már tud juk, rácsáram nétküli üzemnél, elég a kis váltóáramú belső
ellenállás, rácsáramos kapcsolásnál az eg y en~ramú ellenállás kis értéken
való tartásáról is gondoskodni kell , hog y a rácsáram az előfeszültség­
telepen feszültségesést ne okozzon. A ,118. ábrán egy rácsáram nélküli
külön előfeszültség előállítást mutatunk bé, az anódfeszültség számára
készített. váltófeszültségből, aláosztássaL A 119. ábra viszont rá,csáramos
kapcsoláshoz használatos kis ellenállású el őfeszültség előállítást mutat.
Az előfeszültséget több más módon is el(> lehet állítani, pl. az iro-
dalomban félautomatikus előfeszültség néven ismert módon, lásd a 120.
ábrát. Ez az előfeszültség ·azonban, bár e g yszerű, sem az AB változó, sem ,

+A

l_

11 9. ábra. Kis belső e/Lenállástí állandó előfeszültség telepp'ótló, rácsárammal dolgozó

véperő.rítőbör

·-- - -- - ---o-E

15Y
a D munkapont állandó előfeszültsége. Valahol a keft() között van. A két
végcső ezzel több teljesítményt képes leadni, mint AB munkaponttal ,
de kevesebbet, mint D munkapontnál. l<ét 6L-6-os végcső ezzel az elő ­
feszültséggel 400 voltnál 40 Wattot ad le.
Lehet az előfeszültséget csővel is egyenirányítani, olyan fűtőfeszült­
ségű csövet választva, hogy a fiités egyemrányitás után előfeszültségnek
is elegendő legyen. Esetleg alkalmazhatunk feszültségkétszerező kapcso-
lást. Felhasználhatjuk az előfeszültség egyenirányítására az EBL-21-es
cső diódáit _is, stb. Az utóbbi megoldások' azonban inkább csak az ama-
tőrök leleményességét bizonyítják, gyári erősítőkben az állandó elő­
feszültség-telepet rendesen építik fel.
l
J E .G Y E Z Z Ü K M E G l B és ~D munkapontú erlísftlínek külön állandó
ell:lfeszültséget biztosító teleprészt kell készitenünk. Rácsáram nélküli
végerl:lsitlícsl:lnél elég, ha az ell:lfeszültség-telep váltóáramú ellenállása
kicsi. Rácsáramos üzemnél a telep egyenáram szempontjából is legyen
kis belsli ellenállású.

Az időállandó, a határfrekvencia
és a szűrőhatás közijtti összefüggés
\
Ha egy kondenzátort egyenfeszültségre kapcsolunk, a kondenzátor
a telep feszültségére feltöltődik. A töltö áram pillanatlljli értéke tJúndig
a kondenzátor és a teiep közölti fesziiltség kiilönbségétői és az odavezető ellen-
álld:rtól függ. Mivel a szóbanforgó feszültség a töltés folyamán állandóan
esik, a töltés exponenciális görbe nientén játszódik le. Lásd a 121. ábrát.
A görbét és így magát a töltési időt az időállandóval lehet számszerűen
jellemezni. Az időállandó:
T = R. c
(sec) (M .Q) (.u~

· A görbe szerint 0,7T-nál a feltöltődés, vagy kisülés mértéke 50%.

T = l-nél a töltés 63%, a ~tsülés 37%. T = 3-nál a töltés 95%-ra emel-
kedik, a kisülés az eredeti feszültség 5%-ára esik. T= 7 -nél a töltés 99· go/ 0
mondhatni teljes, hasonlóan teljes a kisülés is . Az T időállandó tehát
jellemző az R ellenálláson le"játszódó töltésre.
Az időállandó és a határfrekvencia között egyszerű összefüggés van.
Ha az időállando forditott értéké!, reciprok értékét 2n-vel osztj11k, a határ-
lrekvenciát kapjHk. 2n helyett a gyakorlatban 6-tal is oszth~tunk ;, eszerint

.la = , 1~/6

!60
-
PL ellenállás csatol ás nál C legven 1~ OOO pF. R = 0,3 M g;
r = o,o 1 . 0,3 = o,oo :~ sec.
1
fa ~ - - /6 = l /0,003 =330, ezután osztva 6-tal =55 Hz.
7:
Vagy a felső határ, pl C = 100 pF, R = l Mg, -r = 0,0001 · l
0,0001 sec
ft= 1/00001 = IOIJOO,osztva6-tal =1600Hz.
-------------·---------·-- ------ --·
70 ---1

50
---------I---
.
-
E IC(j.,F) t

1· ~ _____ ___ __i~_

ö t =R.C
ábra. A kondmzátor tőltérért az időállandó ie/temz/J

Az i dőállandó és a 117. ábrán Jelzett szűrőhatás között szintén össze-

függés van
16
Sz=
l •T
(Hz) (sec)

Pi. R = 2000. C= !611-F. T = 0,002 · 16 = 0,032 sec,

l-= 100. Sz = t6/0,032 . wo= 5
A diagrammból a pontos értéket kivéve, 7-et kapunk eredményül.
Gyakorlati számításhoz azonban nem kell a «Búgófeszültség és kiszűrése» ,
c. fejezetben közölt pontos képlettel számolnunk, elég aJ enti, egyszerűen
megjegyezhető összefüggés.
o

JE G Y E Z Z O K M E G l RC tagnál az ellenállás és a kondenzátor értékét

összeszorozva, a ~ idí!áiJandót kapjuk. -. idí! után a töltés 63%, 3 T-nál
95%. A teljes feltöltődés 7 .. idö alatt következik be. A határfrekvenciát
megkapjuk, ha l/T·t 6-tal osztjuk. A sziiröbatást, azt, hogy RC tag után
a C kondenzátoron az eredeti búgófeszültségnek hány % -a marad meg,
a következliképpen lehet hozzávetőlegesen kiszámitaní:
to
..l'z= - -
T·f
ll K ~dl. G~zo · Han{ cr0alt61r 161
 GYAKORJ,ATI RÉSZ

NÉHÁNY ERÖSÍTŐCSŐ ADATA

Az BBC- 3 cső trtóda rt!sze :

Anódfeszültség V . • . .. . . . . .. . . . . . . . l UO 200 250

Rácsfeszültség V • . • • • . . . . . . . . . . . . . . - 2. 1 -4,3 -5,5
AnóÓaram mA ............••.... , . . 2 4 fl
Erősftés1 [ényező . . . . . . . . . . • . . . . . . . . . 30 30 :~o

Meredekség mA/V .. . . . . . . . . . . . .. \,6 2,0 2,0

Belső ellenállás kg .. .. . .. . .. .. .. .. • 16 15 15

A~ E BC - -3 , 'mmt ellenállá.r csatolású hangerőrítő:

Anódfeszültség V ::!UO JOO aou 250 250 250
Munkaellenállás Mu 0,2 0,1 0,05 0,2 0,1 0,05
AQ.ódáram mA 0,9 1,5 2,3 0,75 1,3 1,8
Katódellenállás k.Q 4 2,5 2 4 2,5 '2
Peszültségerősll és

Torzitas
<,1 v
Torzítás 8,5 v l"
'§ ~ ~
Torzítás 11,2 V E ~-g
<l
<l
<l
26

<1
<l
<l
25 22

<l
<l
<l
~l
26

<l
<l
25

<l
<l
<l
22

<1
<l
<1
Torzítás 31 v -"" 2 1,8 2,0 2,0 2,2 2,6 2,6

Az EF -6 u6, mint eIleháiJás csaÍotású hangerősit/J:

Anódfeszültség• V 300 300 300 2.5 0 250 250
Munkaellenállás Mg 0,3 0,2 0,1 ·0,3 0,2 U, l
Anódaram mA 0,7 1,1 1,9 0,6 . 0,9 ' 1,6
Segedracsellenállás Mg 0,8 0,4 0,25 o:8 0,4 0,25
Segédrácsaram mA 0,25 0,4 0,65 0,2. 0,3fi !l,fiO
Katódellenállás k.Q 4. 3 1.6 4 3 1,6
Feszültségetősités 175 150 115 165 140 IlU

162
"
Torzíta~
Torzita~
J,7 Vl " . ,
~.5 V '~ ~
<J
<J
~l
<l
<J
<l
<J
l ,6
~l
l ,3
<l
< l
Torzitas 11,2V B :'á
1: ·-
1,4 ~l 2,2 l ,8 :< <l l
Torzltás 31 V :; ·!J 4,4 2~ 2 ~ 2~ 2~
Az EF -ö cső, segédracsat az anódhoz, · fékezőracsat a katódhoz
kötve, triódának ,s használható Adatai trióda-kapcsolásban az EBC-3
csőhöz hasonlóak .

Az EF -9 '--' EF -22 ,·.rö, mint ·zabályozott ellenállá.< r.satolá.rú hanger/J.rltiJ:

Anódteszültség V •••••••••• 250 250 250 250 250
Munkaelleeállás M.Q . o o.... , 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2
Segédracsellenálhi.s M!l o.... . 0,8 0,8 0,8 0,8 0,8
Anódáram mA .... . ..... . 0,87 0,69 0,55 0,37 0,17
Segédracs-aram mA ........• 0,26 0,21 0,17 0,11 0,05
Katódellenállas k.Q .. o o o o o •• 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75
Szabályozóracs-feszültség V •• () -5 -10 -18 -25
Erősltés o o ••••••• o o o o o o o o. o o 106 40 23 11,6 6,7
Torzitas 3 V ( . ~ ....... ·' O,!:l U,8 l, l 1,5 2,7
Torzítás 5 V 5~"' N C
2,4 2,4 1,9 2,4 4,4
8
Torzítás 10 V ·;;i!!{ 2,7 2,7 3,7 4,8 8,8

Az ECH- 2 J csó' trróda risze, mmt elienállá.r c.ratolású bangerő!lt/J:

Anódfeszült~eg V 250 250 250 250 250 250

Munkaellenállás M.Q 0,2 0,2 0,1 0,1 0,05 0,05
Rácsfeszültség V -2 -4 -2 -4 -2 -4
Anódáram mA 0,9 2 1,7 3,5 3
Kimenőfeszültség 7,5 7,5 7,5 7,5 7,5 7,5
Torzítás % 2,5 2 2,1 1,6 2,1 . 1,5
Erősítés 13 \2 o 14 \3 14 13

ECH -2 1, mint fázisfordító:

Anódfeszültség .... o o •••••••• o ••••••••••••••••• o ••• o 250 V
Munkaellenállás H rész o ••••••• o •••• o • o •••••••••• o • : • 0,2 M.Q
Munkaellenállás C rész . o •••••••• o • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • O, l M.Q
Segédrácsoellenállás g2 + g4 •••• o ••••••••• o •• o • • ••• o • • • • 0,25 M.Q
Katódellenállás .... o • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 650 .Q
Anódáram l aB +
l aTr. • • • • • • • • • •. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 2,5 mA
Segédrácsáram fg 2 +
g 4 •••••••• o •••••••••••••••••••••• 0,75 mA
Vezérlőfeszültség .••...•..•....... . ..•........... o ~· . 0,1 V
Erősítés ................... o ••••• o o •••••••••• o o •••••• l oo
Kimenőfeszültség ..•..•........ o o ••••••••••••• o • • • • • • 2 X lO V
Torzítás • , ••.•••• - · •.••• ; .•................ o • • • • • • • • 0,8'?'0
IGJ
 ....
'q;

::.
~

~...
""'...f..
.....
... ~
;;;
::~
;;
.., i
·::"'' ~
';;: ~
~
l
"'
1.:1 4I
~
J::
..)
~ ll
~
~
...
::
l.l.. ..
·<:>
~
oc cl
a".
~ _...;
...
.o
::::!
" -
C'Í
C'!

g}-~-~ ..r - - -- -
~"' <
..., BCC-4ú •J·ö, mzm ellenálid.• erősilo .
I..J Anódfesz. V • 250 250 100 100
ltl
"-! Munkaell. M.u 0,1 0,2 0,1 0,2
" Katód-
ellenállás kg 2 2 3 5
Anódáram mA 1,5 l 0,5 0,3
Erősítés ..... 26 28 25 25
Kimenőfesz.V 30 18 10 10
Torzitás% .• 1,9 1,2 1,9 1,8
164
 ~~"~:
o••
-ll
o·o•

250 Y
O.Ot;d

ECC40

HK

'
121. ábra. Csőbekötési rajr_
125. ábra. Ar_ E CC 40-s cső minl Jázisfordíto
alulllér_etben

V égerősítöcsövek:

,E L-J 2 X EL-3 EL-5 2 x EL-5 EL-6 2 x EL-6

Anódfeszültség V 250 250 250 250 250 250
Segédrácsfeszültség V 250 250 275 275 250 250
-6 _ g -14 -7
Rácsfeszültség V
Katodellenállás n 150 140 175 120 90 90
Anódáram mA 36 2 X 24 72 2 X 58 72 2 x 45
Segédrácsáram mA 4 2X-2,8 7 2 X6,2 8 2X5,1
Meredekség mA/V 9 8,5 14,5
Belső ellenállás kn 50 22 20
Illesztő ellenáll. kn 7 10 3,5 4,5 3,5 5
Teljesítmény W 4,5 8,2 8,8 19,5 8,2 14,5
Torzítás% 10 3,1 10 5,1 . 10 2,2
Vezérlőfeszülts . V 4.2 13,4 8,2 22 4,8 14,6
165
 EF 40-es nag)'erö.rltésti, hangfrekvmcids fesz tii!Jégerösítö pentóda
Anódfeszültség V . . . . . . . . . . . . . . . . 250 250 100
Munka ellenállás M!.! . . . . . . . . . 0,33 0,22 0,22
Segédrács ellenállás M!.! . . . . . . . . . l ,5 l 1
Katód ellenállás kn . . . . . . . . . . 2,2 1,5 3,3
Anódáram mA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0,58 0,86 0,28
Segédrács áram mA . . . . . . . . . . . . . . O, 12 O, 18 0,06
Erősítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 180 120
Torzítás 4 V! "' i! . . . . . . . . . . . . . 0,6 0,5 1,1
Torzítás 8 V ~h .. . .. . .. . . . . . 0,9 0,7 1,6
tTorzítás 12V :.;;.!!~ . . . . . . • . . . . • • 1,2 l, 2,5

6 AU G-os hatJgfrekt•ellcids j esz ültségerősító' pentóda :

Anódfeszültség V . . . . . . . . . . . . . . . . 250 250 100
Segédrácsfeszültség V ........... 125 150 l OU
Vezérlőrácsfeszült ség V ......... - 1 -l - 1
Belső ellenállás Mn . . . . . . . . . . . . . . l ,5 0,5
Meredekség mA/V . . . . . . . . . . . . . . 4,5 5,2 3,9
Anódáram mA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7,6 10,8 5,2
Segédrács áram mA . . . . . . . . . . . . . . 3 4,3 2
Az új EL 84-es novai végerősítő cső adatait az alábbiakban közöljük,
Mivel több adatot kívánunk közölni, a következő jelölések~t fogjuk
használni : ·
Anódfeszültség = Ea. segédrácsfeszültség = Eg2 , rácselőfeszültség
= Eg1 , illesztőellenállás =Ra, katód ellenállás = Rk> a ki vezérléshez
szükséges feszültség =egi.--, anódáram = I a. segédrácsáram = Ig 2 , mere-
dekség .= S, belső ellenállás = Rb, leadott hangteljesítmény = N, torzí-
tás= k%.
Ba 250 250 250 250 250 300 v
Eg2 250 250 210 250 250 300 v
-14,7 v
1
Egi -7,3 -7,3 -6,4 -8,4 -11
Ra 5,2 4,5 7 7 8* 8* k.Q
Rk 135 135 160 210 130 130 .Q
egi.._ 4,3 4,4 3,4 ' 3,5 8 10 V err
Ia 49,5 50,6 36,6 36,8 2 X 37 2 X 46 mA
I g2 L0,8 10 7,3 8,5 2x7,5 2 x 11 mA
s 11,3 11,3 10,4 10 mA/V
Rb 38 38 40 40 k!.!
N 5,7 5,7 4,3 4,2 ll 17 w
k% 10 10 10 10 3 4 %
,
*anódtól -anódig. ~t= 6,3 Ir= 0,76 A.
166
~· ;

Az EL 84-es, új, novál fo glalatú véger ős ítő csövet úgy készítették el,
hogy az A, e llenüte mű A, ellenütemű AB, illető leg B munkapontú
kapcsolásban 4, 6, 8, 12, 16 watt hangteljesítmény leadására egyaránt
alkalmas . A cső tulajdonképpen 12 W anódveszteségű, erről 6 W hang-
teljesítményt lehet levenni. Más munkapont beállítással adja a 4 wattot,
ellenütemű A kapcsolásban a 4, illetőleg a 6 watt kétszeresét, majd AB
és B munkaponttal a 16. wattot . Anódja a nagyobb anódveszteség miatt
nagyobb méretű , az EL 41-es cs ő anódjánáL A rács emisszió elkerülése

EF-40 6AU6 EL-84

GJ Gt f

A
G2

Kt G;
f~A -~ ._ G2
.4
Gt
KGJ

Gt K
f

125/a. ábra. Csőbeköt ési ra; z ok alu/Izézet ben

végett arra is kellett gondolni hogy a vezérlő rács ne melegedjék túl.

E célból a vez érl ő rácsot nemcsak a rács kivezető lábhoz kötik, hane m
még a három szabadon lévő kivezető láb egyikéhez is. Jól jegyezzük meg
tehát, hogy ennél a cs őnél, a foglalat szabad kivezetését nem lehet a
kapcsalási eletnek támaszpontjának felhasználni. A cső fűtőszáJa és rácsa
között sikerült a kapacitást nagyobb mértékben leszoritani, igy a búgó-
tel jesítmény 60 dB-vel alatta van az érzékenységet jellemző 50 mW-nak.
A rács-anód kapacitás minden eddig használt végerősítő cső hasonló
ka pacitásánál sokkal kisebb. Így az anódvisszahatásból keletkező
di namikus kapacitás - a kimenő transzformátor primér parallel kapaci-
tásától függő en, 10 és 25 pF közé esik. Ezáltal ez a cső a magas hangok-
nál sem terheli az előfokozatot, ami á _magas hang visszaadás javára
· válik. ·
Az általunk megadott táblázat el ső két oszlopában, a cső A munka-
ponttal dolgozik, 10% torzítás mellett, 5,7 W teljesítményt ad le. A
második oszlopban megadott beállítás kisebb terhelő ellenállású-, mint az
első oszlopban lévő munkapont -beállítás . Teljesítmény és torzítás szem-
pontjából mindkét munkapont azonos, de a torzítás második, illetőleg
harmadik harmonikusból adódó összetétele más . Az első négy oszlop-
ban megadott előfeszültseg állandó előfeszültség (nem kató d ejtő ellen-
167
állássa!). Az utóbbi évek tapasztalata _szcrint ugyanis, a zenei hang vissza-
adás szempontjaból a katód ellenállás használata jóminőségű hang
visszadásnál hátrányosabb.
A harmadik oszlop munkapont beállitása 210 volt segédracsfeszült-
séget használ, 250 volt anódfeszültség mellett. Ez a készülékekben
gyakran előfordul, ha szűrőfojtót nem használunk. A végerősítő cső
anódját közvetlenül a puffer kondenzátorról tápláljuk, segédrács feszült-
• ~ ségét viszont egy ellenállás és szűrőkonden-
EL 3 EL 5 zátor közbeiktatása után kapja a cső. Ilyen- '•
kor a segédrács feszültség kb. 40 volttal
kisebb az anódfeszültségnéL ·
A negyedik oszlopban lévő beállításnál, i'

A ez a 12 W anódveszteségű cső úgy dolgozik, l·_

mint az eddigi 9 W teljesítményűek. Így a •
nagyobb előfeszültségű másik munkapont !
lehetőséget nyújt · arra, hogy minden vevő- (
készülékbe azonos végerősítő csövet hasz-
náljunk.
F F
Az ötödik és hatodik oszlop szerinti be- ~·
126. ábra. C!őbekötési állítás AB és B munkapontú, aszerint, hogy
rajz alulnézetben a két oszlopban megadott katódejtő ellen-
állást vagy fix negatív rácsfeszültséget
használnak-e. A cső ugyanazon torzításnál ugyanakkora teljesítményt
ad Ie, akár katódellenállással állítjuk be a munkapontot, akár állandó
előfeszültséggeL Ismételjük, az előbbi esetben AB kapcsolásban, az
utóbbi esetben B munkapontú kapcsolásban dolgozik. A kettő l!:özötti 1

különbség mégis az, hogy B munkapontnál kisebb a nyugalmi

anódáram, s így az erősítő anódpótló részét kisebbre lehet méretezni.
Természetesen ezt az előnyt a fix (meghatározott) előfeszültség elő­
állításának költségtöbbletével és B munkapontnál a kisebb kivezér-
léskor előálló nagyobb torzítással, valamint . a változó áramelvétel

EBL 21

G,

127. ábra. Csőbekötési rqjz alulilézelbe~t

168
 m.iatt előálló anódfeszültség ugrálásának leküzdésére forditott költ-
séggel fizetjük meg. Eppen ezért, a legjobb hangminőségű készülé-
kek mkabb AB kapcsolassal es nagyobb anódpótlóval készülnek .
Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, megemlitjük, hogy ezt a csövet
szerkezeti felépítéséből adódó kis k~pacitása miatt, szélessávú erősitő­
ben is jó lehet . alk~lmazni . Ca = 6 pF; Cg1 = ll pF; Cagt = 0,5 pF;
CIZ:u = 0,25 pF.

Fűtés EL-3 6,3 v 0,9 ' A

EL-5 6,3 v 1,3 A
EL-6 6,3 v 1,2 A

EBL-21 EBL-21 2X-EBL-21 6AQ5 2X6AQ5

Anódfeszültség 250 250 300 250 250

Segédrácsfeszültség V 250 250 300 250 250
Rácsfeszültség V ..... -5,2 -6 -12,5 -15
Katódellenállás Q ..... 105 150 130 ' 310 200
Anódáram mA . ....•• 44 36 2 X 30f 36 45 2 X 35
Segédrácsáram mA 6 4,5 2 x 3,8/6,5 4,5 2x2,5
Meredekség mA/V ... 9,5 9 4, l
Belső ellenállás kQ ... 50 50 52
Illesztő ellenáll. k Q* .• 5,7 7 9. 5 10.
Kimenőteljesítmén y w 4,5 4,5 13,2 4,5 10
Torzítás % ................. /
7 10 1,8 8 5
Vezérlőfeszültség V ........•. .3 ,9 4,2 14 8,7 21

*Anódtól - anódtg.

... 807 6L6

ú. G,

ú,

f F
128. ábra. Csőbekötési rajz alulnézetben

169

.
...
:;15
é5 1200 1200
EfVJ lAZ 1 lf~rv;
l
H-H· ' [AZ 4

w~
l

l -
R
1000 1000 l l

R',"f''R'"
' ..!.
~!::..-R;
1
800 800
ö 'í
c:
~í" -

E' , .?
- "'Joov.
600 . c . 16,..,.-
n~: J88R
600
R; ; 400/l R, : IDO/l
R, . 200 n
R, . 800/l
R, d ()() D
~. :kft
400 R.. 400/l 400 R·BOO!l
é"_ •
.?;r lOO V; c . 16_..,.-
R.. 800 /l l
R_. 100/l
~: ; J.88B R,.zooa
R, • 400/l
200 200 R, 400/l
R,• 800/l
R • R. +R pa'+ R, -
R,.aoon
(mAJ l.(mA)
) o
o . 25 50 75 100 o so 100 150 200
!29 - J30. ábra. -(!~ ábrdk, a<: egymirái!J!Íiókrój levehető fes<:iiltséget stemféltetik a terhelés fiigguéJ!)Iébm
 1000 E, {V) •
A AX 50

~·
~00

~~.'2!: [r
JJ. ~ c==r· l l
600 600

IL= 2 x :oc . E,, = ; x 500 V

400
;~~~n 4.00 L i2 R, • 150 fl
R, • 250 fl
' = 350fl.

-
200 lli , =F1~+ Rpa'+ R 200
l
R "~+R a' + Rl
l l

l
o l

o 50 tOO t50 o tOO 200 300 !.(mAJ

131 - 132. ábra. A-t ábrák a terhelés függvényében az C!,)IC/Iiráll)lílókróllevehető fes-tü/ts éget mutatjálr:

--
- ..)
•lengőfojtó alkalma-tása esetfn
F(ltés EBL - 21 6,3 v 0,8 A
6AQ-5 6,3 v 0,45 A

2 x os 18/600 2 X 807 2 X6L6 2x6L6G

Anódfeszültség V 600 400 600 360 360 400
Segédrácsfeszültség V .•. 400 400 300 270 270 300
Rácsfeszültség V ...•... -37 -25 -30 -22,5 -25
Katódellenállás Q ••••••• 250
Nyugalmi anódáram mA 2 x 22 2 ><50 2 x 50 2 x 44 2 x 44 2 x 50
Legnagyobb anódáram
mA 2 x 82 2 x 1 o 2 x !20 2 >< 50 2 x 100 2 x l 20
Segédr~csáram mA 2 x 2{20 2 X2/8 2X2/8 2X2/8
Meredekség mA/V 5,25 6 6
Belső ellenállás k!l 38 22,5 22,5
Illesztő ellenállás k!l ..•. lU 3,2 4,5 y 3,8 3,8
Teljesítmény W ...•..•. 69 55 80 24 47 60
Torzítás % ........... . 5,2 ' 2 2 2 2 2
Vezérlőfeszültség V . ... . 48 78 80 32 80 80
Vezérlő teljesltmény W o 0,2 0,3 u 0,35 0,36
Fűtőfeszültség V ...... . 6,3 6,3 6,3
Fűtőáram A .......... . 1,35 0,9 0,9
l
Leg,nagyobb anódveszte-
seg W ••............ 18 25 20

Egyenirányítók:

AZ-l AZ-4
Legnagyobb váltófeszültség Vert .....•...... 4 x 500 2 x 500
Legnagyobb egyenáram mA 2 x 500 Verr-nél 60 120 mA
Le gnagyobb egyenáram mA 2 x 400 Veu-nél 75 150 mA
Legnagyobb egyenáram mA 2 X 300 V 6 wnél 100 200 mA
A legnagyobb pufferkondenzátor /A-F 60 60 ~A-F

Gáztöltés ü egyenirán y itók:

AX-1 AX - 50
Legnagyobb váltófeszültség a szekunder
oldalon V •........... . ....•••.......... 2X 500 2X500 v
Legnagyobb egyenáram mA ..•..•........ 125 250 mA
Feszültségesés a csövön (ívfeszültség) V .... 15 15 v
Legnagyobb bemenő kapa(;itás ~A-F •... • ..•• 64 64 ~A-F
172
 •
64~-tF használatakor a 1eg~isebb elt~ná . lás . . . .
200 200 Q
32~-tF használatakor a legkisebb ellenállás . . . • 150 150 g
16~-tF használatakor a legkisebb ellenállás . . . . 100 100 g
A lengőfojtónélküli alkalmazasi viszonyokat nem mutatjuk be,
mert gáztöltésű csövet lengőfojtó nélkül nem használnak, lengőfojtó
nélkül a jellemgörbe csaknem azonos az AZ-1 és AZ-4 v,ákuumos
csövekkeL
AZ- l AZ- 4 AX- 1 AX - 50
Fűtőfeszültség V 4 4 4 4 v
Fűtőár!!m A 1,1 2,2 2 3,75 A

Al1 Al 4 AX 1 AX 50
A

A, f f

. ., f A

133. ábra. Csőbekötési rajz alulnézetben

Az erősítés mérőszámai

Az elméleti rész hasonló című fejezetében az erősítés mérőszámait,

a feszültség- és teljesítményviszonyt ismertettük. Most deciBel táblázatot
közlünk. Középen a dB számsort, jobbra a növekvő, balra a csökkenő
viszonyszámot.
Feszültség Teljesítmény - dB+ Feszültség Teljesítmény
viszony viszony ~ ..... viszony viszony
1,0000 . 1,0000 0,0 1,000 1,000
0,9441 0,8913 0,5 1,059 l, 122
0,8913 0,7943 1,0 1,122 1,259
0,8414 0,7079 1,5 1,189 1,4t:r
0,7943 0,6310 2,0 1,259 1,585
0,7499 0,5623 2,5 1,334 1,778 '
0,7079 0,5012 3,0 1,41? 1,995
0,6683 0,4467 3,5 1,496 2,239
0,6310 0,3981 4,0 1,585 2,512
0,5957 0,3548 . 4,5 1,679 2,818

173
 Peszü!tség Teljesítmény - dB+ Feszühség Te!jesítm~ny
viszony viszony ~ ~ viszony viszony
0,5623 0,3162 5,0 1,778 3,162
0,5309 0,2818 5,5 1,884 3,548
0,5012 0,2512 6,0 1,995 3,981
0,4732 0,2239 6,5 2,113 4,467
0,4467 0,1995 7,0 2,239 5,012
0,4217 0,1778 7,5 2,371 5,623
0,3981 0,1585 8,0 2,512 6,310
0,3758 0,1413 8,5 2,661 7,079
0,3548 0,1259 9,0 2,818 7,943
0,3350 0,1122 9,5 2,985 8,913
0,3162 . 0,1000 10,0 3,162 10,000
0,2985 0,08913 10,5 3,350 11,22
0,2818 0,07943 ll ,o 3,548 12,59
0,2661 0,07079 11,5 3,758 14, 13
(. 0,2512 0,06310 12,0 3,981 45,85
0,2371 0,05623 12,5 4,217 17,78
0,2239 0,05012 13,0 4,467 19,95
0,2113 0,04467 13,5 4,732 22,39
o, \995 0,03981 14,0 5,012 25,12
0,1884 0,03548 14,5 5,309 28,18
0,1778 0,03162 15,0 5,623 31,62
o~ !679 0,02818 15,5 5,957 35,48
0,1585 0,02512 16,0 6,310 39,81
0,1496 0,02239 16,5 6,683 44,67
0,1413 0,01995 17,0 7,079 50,12
0,1334 0,01778 17,5 7,499 56,23
0,1259 0,01585 18,0 7,943 63,10
0,1189 0,01413 18,5 8,414 70,79
0,1122 0,01259 19,0 8,913 79,43
0,1059 0,01122 19,5 9,441 89,13
0,1000 0,01000 20,0 10,000 100,00

3,16 x 10- 1 10-1 w 3,16 10

10-1 10- 2 20 10 102
103
3,16 x 10- 2
10-2
10-3
103
' 30
40
3,16 x 10
10-2 104
3,16 x 10- 3 !O-ó 50 3,16 x 10- 2 JOó
10--3 10- 6 60 \0-3 lOG
3,t6xt03 10-' 70 3,16 x 10-3 107
10-4 10-8 80 10-4 lQB
3,16 X 10- 5 10- 9 !:l O 3,16X10-4 lQ9

!O-fi 10-10 100 10-6 1010

174
 A táblázat használatának megismerésére . oldjunk meg néhány
pél~ át .
l. Egy cső feszültség-erősítése 20-szoros, Hány dB ez? Két tábláza-
tunk van, egy 10-szeresig menő, és egy másik, 10-szeres lépésekben
100 000-szeresig menő.
A 20-szoros erősítést két részre bontjuk . 20-szoros, az 2 X 10-,szeres,
ez összesen 26 dB. 2-szeres feszültség-erősítésnek megfelel 6 dB,
a 10-szeresnek 20 dB,
2. Egy erősítő 72 dB-es. Mekkora a feszültségerősítés ?
60 dB = 1000-szeres, 12 dB = 4-szeres, összesen 4000-szeres.
3. Vezetékbe 100 V-ot adunk a vonal csillapítása 16 éiB, mekkora
feszültség érkezik meg? 16 dB-nél a feszültségviszony O, 1585, megérkezik
tehát 15,8 volt.
Az .elmondottakból kitűnik, hogy az · erősítéseket mindig össze-
szorozzuk, a dB-eket minclig összeadjuk.
Pl. a 116. ábrán egy szűrőtag szűrése 30 dB, ha még egy ugyan-
ilyen szűrőláncot teszünk, a búgófeszültség még 30 dB-lel, tehát összesen
60 dB-lel csökken . 30 dB (az ábrán alul) kb. 3%, még egy szűrőlánc
az ugyancsak 3% = 0,03,3 · 0,03 =O, 1%, 60 dB valóban egy ezred-
rész, 0,1%.
*
Valamennyi hangberendezésnek csatlakoznia kell egymáshoz. Szük·
séges ezért, hogy mindegyik kimenő- és bemenőfeszültsége azonos
legyen. Pl. egy stúdióban a szükségnek megfelelően többféle mikrofont
R z 600 fl,

cr ' cz 1'55 v
.c •
R'
4
600 D
0'775 v

134. ábra. A nemzetközi O nivó 600 il-on 0, 776 Volt.

Ezt egy l ,{j{j Volt ferzültség/1, 600 il. belső ellmálláJtl generátor adJa

használnak, a mikrofon-előerősítők kimenőfeszültségének, a lemez-

játszó kimenőfeszültségének, a mágneses hangrögzítő és a vonalak
kimenőfeszültségének azonosnak kell lenniök, hogy bármelyiket tetszés
szerint, zökkenés nélkül rákapcsolhassuk a főerősítőre. A telefon-
technikában hasÓnló.képpen szükséges, hogy minden telefon egymással,
az ott alkalmazott erősítőkkel összekapcsolható legyen . Meg kellett
teh.it állapítani egy szabványfeszültséget. Ezt a szabványfeszültséget
175
mind a telefon-, mind a stúdiótechnikában nullnívónak hívják . Ez a
közös O nívó a következő :
Egy E. feszültségű normál generátor reádolgozik egy 600 D-os
vonatra, úgy hogy a generátor helyes illesztése mellett a vonaira egy
mwatt energiát adjon le.
A leírt esetben a generátor belső ellenállásának és a külső ellen-
állásnak azonosnak kell lennie~ Mind a kettő 600 Q. l mW 600 .2-on.
0,775 volt . Hogy ezt a generátor leadhassa, 1,55 volt feszültségűnek
kell lennie . Még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a generátor 1,55 V .
elektromotoros erejű legyen.
A távbeszélő O nívó tehát 0,775 volt, 600 ohmon.
Pontosan az elmondottak szerint állapították meg a studió O nivóját is.
A stúdió erősítőknél azonban gyakran- előfordul, hogy egy erősítőre
több berendezést kapcsolnak . Kis belső ellenállású generátornál ugyanis
az illesztés több berendezés reákapcsolásakor sem romlik el. A stúdiók
normálgenerátora tehát' nem 600 Q-os, hanem rendszerint 25 S2-os, a
studió '(_'lnalakon igy l ,55 V a feszültség.

A lineáris, fázis és fiziológiai torzítás

A nonlineáris torzitást az elméleti részben már részl_etesen meg-

beszéltük. Itt a teljesség kedvéért a többi torzításokkal foglalkozunk .
Lineáris torzításnak azt nevezzük, ha az erősí-tő, vagy más -átvivő
berendezés a különböző frekvenciákat nem továbbítja egyenletesen.
- Pl. ha mély hangra az er9sítés kisebb, mint a többi hangokra .
• Nincs lineáris torzítás, ha az erősít<;> frekvencia menete egye-
nes, \ásd a 135. ábrát. De torzitás van, valahányszor a frek-
venciamenet ettől 'az egyenes-
től eltér. A leggyakoribb eité-
rési forma az, midőn az átvivő
berendezés csak egy kisebb

l l
frekvencia-sávat tud egyenle-

O 100 1000
l.;
_1aOQO
tesen átvinni, éppen ezért -ezt
a torzitást sávszűkülésnek is
hívják, ennél mind a mély,
mind a magas hangoknál az
135. ábra. Lineáris torzitás nincs, mert az erősítő erősítés rendszerint csökken.
fesziiltsége mindm frek vencián ugyanakkora
Ilyen lineáris torzítása volt az
ellenállás csatolású erősítőnek,
ezt mutattuk be a 34. ábrán. U gyanern... az ábrára hivatkoztunk a kime-
nőtranszformátornál is, amely hasonlóan magas, mély gyöngítést, lineáris
torzítást okoz. A lineáris torzításra a fül nem érzékeny. 10-20% line-
áris torzítást a fül észre sem vesz. 30-50% az, amely jól érzékelhető.
Hiszen mint mondottuk, 30% teljesítmény növekedés csak 2,3 dB,
176
fokozatos h a n gerősz a bá l yozá s kor 2- 3 dB-es lépéseket ~zo kta k alkal-
mazni.
A · lineáris torzítást néha az irodalomban frekvenciatorzításnak is
nevezik .
. A fázis torzítás alatt azt értjük, hogy az erősítőben lévő csatol ó
elemek fáziseltolásokat okoznak . A fázisfordulás ID.értéke különböző
frekvenciára különböző. Emiatt pL a magas hangok késést szenved-
hetnek . ·
Két különböző rezgésszámú hang fázisviszonya, ha a rezgésszám
között összefü ~gés 'nincs, állandóan változó.

140

----- --
~

130
r- ioo.
-....-:
·~
-~
120
110
l
._ ,l
--: -
·;:
~
o
;
100
90 -
;:;:: t;: ..
- r--.. .
- -v,
i"-
~ i-' v
V . ....
-....- v
80
~ -§ ~ .... ~-- t-- ~""'-

-...
!
70

60

so
,::-.,
"" --
~ to-
.... l

" r--.."'-' to-

i'
~
~
...........
~

r-..
r--.
l - --
~~
VI
l
V ,
v
v
b
·o
..,

'""""
..,
<> 40

~~' ' ~"' r:..

~

- l
.1~ /
o
"'c::
30
......... ~ .... . - -j
--... ~-.....!""'
1/
~
"
-c:

--
20
......... l'--...,

- l.tl'v "'"'
-
10
~ ....
o-
-10
- r-
-...... r- ~
20 30 so 70 100 zoo JOO sao 1000 2000 sooo 10.000 ZQOOOHz

136. ábra. 1-z egyenlő hangostág érzet, a frek vencia ts hangny omás J üggví11Jében

A görbealak sem jellemző a hangra, a fül a görbealakból a jelenlévő

harmonikusokat kianalizálja. Ezért találjuk sok szakkönyvben azt az
állítást, hogy a fül szempontjából teljesen közömbös az· együtt szöló
hango'k fázisviszonya .
A negatív csatolásnál mondottak szerint, ellencsatolni csak akkor
lehet, ha a fázishiba a 90°-ot sem éri el. Korszerű erősítőkben ezért,
annak ellenére, hogy a fázistorzítás még jóval a hallhatóság határa alatt
marad, a fázishibát elkerülik, kiegyenlítik .
. A f iziológiai torzltás hangerőszabályozásk or keletkezik. A hangerőt
ugyanis nem tudjuk egyszerű eszközökkel úgy szabályozni, hogy az
12 Kád ár Géza: H~ngerÖs1tÖk 177
 a fül hallásmódjának megfeleljen. A fül a mély hangra és az egész magas
hangra kevésbbé érzékeny, mint a közép hangra. Ezt jól szerotélhetjük
a Fletcher-görbén, lásd a 136. ábrát. Az ábrába a függőleges tengelyre
a hangnyomást rakjuk fel dB-ben . A görbék az egyenlő hangosságat
mutatják.
Ha egy zenekart 90 fón hangerővel hallunk, minden rezgésszámú
hang csaknem egyforma hangnyomású (dB). A görbe csaknem egyenes,
csupán 3000-4000 rezgésszám körül
kell kisebb, 8000 rezgésszám felett
nagyobb hangnyomás.
A zenekar hangját fokozatosan le
akarjuk gyöngíteni. Az ábrát szemlélve
megállapíthatjuk, hogy az 1000 rezgés-
szám körüli hangot, 10 fánonként
,egyenletes lépcsőn gyöngíthetjük, de
az 50 rezgésszámú hangot ugyanakkor
csak kb. 5 fónnal szabad fokozaton-
137. ábra. Egysz er/l fiil szerinti ként gyengíteni, hogy a hangoss-ág
tzabdlyzó, me/y gymge hangnál több minden hangra ugyanaz maradjon.
tilé/y hangot ad
A legtöbb hangerősség szabályozó
nem tesz különbséget frekvencia sze-
rint . A vezérlőfeszültséget a frekvenciára való tekintet nélkül a kívá-
nalomnak megfelelő mértékben elosztja. Ilyen egyszerű feszültség-
osztásmái lép fel a fiziológiai torzítás. Csökkentsük le a 90 fón erősségű
hangot, szobai rádiónkban 10 fónra . Ilyenkor alulról a 300 rezgésszámú
hangig, majd fent az 12 OOO rezgésszám felett, minden hang a hallási
küszöb alá süllyed, kiesik, nem hallható. A fiziológiai torzítás az elmon-
dottak szerint nem más, mint az, hogy a lineáris hangerőszabályozás
nem a fül hallásmódja szerinti. Abban jelentkezik, hogy legyengített
hangnál, ott tehát, ahol" a hangszóró hangja gyengébb az elhangzott
zenénél, egyenletes átvitelnél, a magas és mély hangok a zenéből hiinyozni
fognak. Felerősített hangnál viszont pl. ha egy halk felolvasást harsogéra
felerősítünk, olyan hangok válnak hallhatóvá, amilye~ élő beszédnél
sohasem hallunk.
A torzítás kiküszöbölésének ~ legegyszeríí.bb módja az volna, ha
minden elhangzott műsorszámot olyan erősségben állítanánk vissza,
ahogy az a természetben elhangzott. Mivel erre a legritkább esetben van
meg a lehetőség, az ~bra szerinti vonalak mentén fiziológiai hangerő­
szabályozást igyekszünk berendezéseinken megvalósftani. Természe-
tesen ezt csak akkor lehet alkalmazni, ha az erősítő állandóan ugyanazt
a helyiséget, ugyanazokkal a hangszórókkal látja el hanggal. Ha az
erősítőt hordozzuk, vagy ha az erősítő után a hangszóróknak külön
hangerőszabályozás lehetőségük van nincs értelme az erősítő hangerő­ \.
szabályozóját fül szerinti kiv.itelűre készíteni.
178
 Két fül szerinti (fiziológiai) hangerőszabál yozá s t mut.atunk be . A 1::!7.
ábrán bemutatott kapcsolás megelégszik azzal , hog y a szabályozáskor
csak a mély hangokat emeli, a magas hangokat nem. A szabályozás
viszont olcsó. A 138. ábrán ellencsatolással dolgozó fiziológiai hangerő­
szabályozót mutatunk be. A vevőkészülékek hangfrekvenciás erősftő
részében ma a leggyakrabban ezt a hangerőszabályozást használják .

J31:S. ábra. Ellencsatolással dolgozó fiziológiai banger·ösztlbályuzó

A frekvénciamenet megjavítása

Egyenes frekvenciamenetű erősítőtől (az erősítés a frekvencia

függvényében állandó) rendszerint nem kapjuk a legkedvezőbb hang-
visszaadást. Az egyenes frekvenciamenet megváltoztatása több célból
szükséges. A lineáris torzítás megbeszélésekor már láttuk, hogy az
egyenlő hangosság érzékelése végett különböző hangerőnél más és más
frekvenciamenetre volna szükség. - A hangszórók hangvisszaadása,
az alkalmazott hangfalak szerint a frekvencia függvényében ugyancsak
nem egyenletes. A magnetofon erősítők frekvenciamenete is eltér az
egyenestől, a szalagra mágnesezett magas hangok a réshatás miatt,
a mély hangok a rögzítés természeténél fogva (frekvencia X amplitudó =
állandó) gyengébbek a középhangoknál. - Lemezjátszóknál a leg-
több hangdoboz a mély hangokat gyengébben hozza; ezek kiemelése
szükséges, viszont a magas hangokat a tűzörej miatt csökkenteni kell .
A hanglemez készítésnél különleges telrajzoJási módot alkalmaznak,
ezt ellentétes irányú frekvenciamenet alkalmazásával, ugyancsak kompen-
záini kell . A fény útján rögzitett hangnál hasonló jelenségekkel talál-
kozunk. - A felsorolt célra és számos más különleges esetre, külön-
külön frekvenciamenet javítást késziteni égyetlen erősítőn semmiképpen
sem lehet, szükséges az erősítőket olyan hangszínezet szabályozóval
12* 179
ellátni, amellyel folyamatos mély és magas hangszlnszabályozást
tudunk biztositani, hogy a szükséges frekvenciamenet javítást mindenkor
el végezhessük . ·
Megemlftjük, hogy szélső esetben az ilyen szabályozónak oktávon-
ként 6 dB-t kell szabályoznia, vagy 1000- 10 OOO-ig 20 dB-t és a mély
hangok felé ugyancsak 20-26 dB-t.

Vki
Vbe O. fH

o
-JdBr-r--r------~~----~r--r~ 0.7
f ~OOpl
0. 32 f600pf

fJ.f ~IH
0.03

0.1.'1

~H
1
0.7
TfgOOpi
0.32 0

f600pf

~5Hu.~H
0.1

30 50 tOO fl< f()K 201( JOJ(

FreKr. /lz.
139. abra. Eg.yszeríJ sziírőkapcso!dsok

A frekvenciamenet megváltoztatása frekvenciafüggő elemek, konclen-

zátör és önindukció alkalmzásávU lehetséges. Ezeket természetesen
ellenállással együtt használjuk. Mély hang gyöngítésére az áramkörben
párhuzamos önindukciót vagy soros kapacitást használhatunk. Magas
hang gyöngltés.re viszont a kondenzátort párhuzamosan, az önindukciót
sorosan kell bekapcsolnunk. - Az áramkörben ellenállás csaknem
mindig jelen van, ha nem m~s, a generátor belső ellenállása vagy a
terhelő külső ellenállás. A frekvenciafüggő elemek· közül, a lehetőség
szerint inkább a kondenzátort alkalmazzuk, mert ez kisebb és olcsóbb,
ezenkívül a szórt mágnese~ mező (nielyet az erősítőben a hálózati transz-
formátor okoz) zavaraival szemben érzéketlen. Nem kívánunk a kérdés
180
 részleteibe bocsátkozni , cs upán a jobb megértés kedvéért közöljük a
13 9 ábrát. Ezen a szűrő t és az azzal elért hatást bemutató görbét
összejelöltük . ' ·
Az ábra alsó része olyan megoldást szemléltet, amidőn a frekvencia
függő elem hatását 0,1 feszültségértékre, azaz -20 dB-re korlátozzuk.
Az a, b és c, d görbék metszéspontjai a határfrekvenciát adják ,
Minden görbére érvényes ugyanis, hogy a csiliapitás mértéke akkor
3 dB, akkor esik az eredeti jel 70% -ra, amidőn az R = IJwC. A konden-
zátor frekvenciafüg gő ellenáHásának felhasználásával, most a gyakorlat-

14 (). ábra. Mé(y -magas, emelő és vágo, bangszinsz abályz!j kapc!olá!

ban legjobban elterjedt fol yamatos magas és mély eme l ő kapcsolást

mutatjuk be. Lásd a 140. ábrát. .
Működését az· alábbiakból érthetjük meg. Az R 1 , R 2 , P2, Cs, C4 -bő l
alkotott lánca potenciométer középállásában, ha a generátor belső ellen-
állása jóval kisebb, mint az osztó lánc (feszültségre táplálás), frekvencia
független feszültségosztót képez. (A Cs és C4 jóllehet frekvenciafüggő
tagok, de frekvencia változáskor, pl. növekedéskor, mindkettő ellen-
állása arányosan csökken, így a feszültségosztás aránya nem változik.)
A szóbanforgó lánccal aláosztott feszültség jut a (Ps) hangerőszabályozó
potenciométerre.
A P 1 potenciométer felfelé csavarásakor a C1 kondenzátoron át
további magas hang áramot juttatunk a hangerő szabályozóra (magas
emelés). A P 1 lecsavarásakor a C2 kondenzátorral magas hangot vágunk.
A P2 felfelé csavarásakor aC3 kondenzátor hatását mindinkább kiküszöböl-
jük. A feszültségosztás frekvencia függetlensége megszűnik, a C4 hatásával
csak a mély hangáramok szempontjából nő a csúszka alatti, megnöveke-
dett ellenállásrész ellenállása (mély emelés). A P 2 lecsavarásakor a mély
hangáramok szempontjából a potendóméter csúszka felett~ ellenállása
lesz mindinkább a nagyobb (mély hangvágás). Az R 1 és~ ellenállásnak
az a hivatása, hogy a mély hang szabályozó, különösen szélső állásaiban
a magas hang szabályozó működését ne befolyásolja. A kapcsolással
elérhető mély és magas hang emelést a 140/c ábrán mutatjuk be.

181

'·
 A közölt . hangszínszabál yoz ó kapcsolást sokan kik fsérletezt::k,
átmérték . Mi egy tábl ázatban közlünk erre vonatkozóan kipróbált,
összehangolt ellenállás és kondenzátor értékeket. A felhasználáskor , az
erősítő építők maguk választhatják meg a nekik legjobban megfelelő
sort. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kisebb ellenállású potendo-
méterek és nagyobb kondenzátorok kisebb impedanciájú hangszabályo-

Vxi
dB. Vbr
+20 f{

+ 10 J.f6

[Ll~
rr 'th. íff ~
o .".,.,.
r
ll y
r 1
.J..lJ.J.. 2
.l.l.J..

-fO
~ 0.32

r.
-20 0.1
20 50 100 200 500 I K 2K 5/t' tOK 20K
Frekr.llz.
140/a. ábra. Az előző ábrán közölt koprsoláual elérhető ered111ény

c, P" c. pF
l c3 pF l C• pF

33 l 680 270 3300 l 2,5 2,5 l ,5 15')

- -- - - l --- -----
l
250 l 5000 200 0 20 OOO d · 0,3 2:!

-;;-l i
5000 1000 l 10 OOO 2
l 2 l .o' 3 l 2J

--~-~~- --;~-
100 l 2200 l tOO O l UOOO l
l
-- - 1
5000 2000 5000 20 OOO l 0,5
l -0-.-
5 -~-.-~-~-0.-1- - - 5-
. l
f82
zót adnak. Ilyenkor szükséges, hogy a vezérlő generátor belső ellenállása
is kisebb legyen. Ezt a hangszínezetszabályozót ugyanis 'rendszerint az
erő >ítő bemenetén szokták alkalmazni, mert fáziseitoJást okoz, így nem
lehet ezen keresztül ellencsatolni.
Az ismertetett hangszabályozó kapcsolásnak hiányossága, hogy a
bemenő feszültséget aLáosztja, csillapítja. Az aláosztott nívóhoz viszo-
nylt.va, a csillapítás növelésével, illetőleg a csiliapitás csökkentésé\'el
hozza létre a mély és magas vágást, illetőleg emelést. Felmerült az a gon-
dolat, hogy ezt az egész hangszínezet szabályozót a negatív csatoló körbe
tegyék. Negativ csatolásnál ugyanis a csillapítás az ellencsatolástól szár-
mazik . Ezért ilyenkor, mind a frekvenciamenet egyenetlensége, mind a
zörejszint, mind a torzítás csökken, javul. Felhivjuk azok figyelmét,
akik ilyen kapcsolással próbálkoznak, hogy a frekvenciafüggő elemek
az ellencsatoló körben ellentétes hatást váltanak ki. Pl. soros konden-
zátor, ami az előbbiekben mély vágást jelentett, ·az ellencsatoló körben
(mivel az ellencsatoJásra valóban mély vágást jelent) mély emelést okoz stb.
Az előbb ismertetett folyamatos hangszínszabályozónak az ellen-
csatoló körben való alkalmazása nem a . egegyszerűbb. Biztos, (gerjedés-
mentes) ellencsatolást aránylag kisebb impedanciájú ellencsatoló körrel
lehet készíteni. Az ellencsatoló feszültséget legtöbbször valamelyik előző
fokozat csövének katód körébe vezetjük vissza. A bemutatott kapcsolás
kis impedanciával, számottevő teljesítmény veszteséget okoz. A stak-
irodalomban találtunk ugyan ellenállásból és kondenzátorból álló, az
ismertetettel csaknem azonos felépítésű ellencsatolással dolgozó hang-
színszabályozó láncot, de ezt egyéb hátrányos tulajdonságai miatt, (kis
impedanciájú bemenet, több cső használata) nem közöljük.
A legjobb és legegyszerűbb általunk ismert és többször kipróbált
ellencsatoláson alapuló, kiváló hangszínezet szabályozó, kondenzátor
és önindukciós tekercs alkalmazásával készül. Lásd a 140/b ábrát.
A kapcsolás a következőképpen működik. .
Az első cső katódin kapcsolásban dolgozik. Katód- és anódkörében
egyaránt 47 k.2-os ellenállást találunk . Az anódkörben lévő 21-"Fos és
47 OOO pF-os kondenzátoron keresztül kap vezérlést a következő cső
rácsa. A katód és anód ellenállásáról 2 ILF-os · kondenzátor~kon át, két
párhuzamosan . kapcsolt, O, 1 M.2-os lineáris potenciométerre csatla-
kozunk, ezek a potendométerek így váltóáramúlag a cső anódja és katód ja
közé vannak kapcsolva . A potendométerek csúszkái 4000 pF-os konclen-
zátoron és 8 Hy-s önindukciós tekercsen át össze vannak kötve. A közép-
pont földelt. Ha a 4000 pF-os kondenzátor csatlakozását a csúszkával fel-
felé visszük, mellékzárat adunk a magas hangáramoknak. (Magas vágás.)
Ha ugyanezzel a csúszkával felfelé megyünk, a 4000 pF-os kondenzátor át-
hidalja a katód ellenállást. A magas hangok szempontjából igy a katódon
lévő ellencsatolás megszűnik, a cső erősítése magas hangra megnő, magas
hang emelést hozunk létre. Hasonlóképpen történik ez a fojtótckerccsel is.
183
A 8 Hy-s tekercs csúszkáját felfelé csúsztatva, söntöljük a mély hangokat.
(Mély vágás.) A csúszkát lefelé tolva, a mély hangok ellencsatolását
szüntetjük meg. Így a cső erősítése a mély hang felé megnő, mély
hang kiemelést érünk el. A 8 Hy-s önindukciós tekercs és a 2 fLF-os
kondenzátor szoros rezgőkört képez, ennek rezonancia pontja 40
Erekvendánál van. Itt a legnagyobb a kieme1és, ez alatt a kiemelés esik .
A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy az egész kis rezgésszámú hango-
kat nem jó túlságosan kiemelni, mert hanglemez játszáskor a lémeztányér

140/b. ábra. Ellencsatolással dolgozo, 1néfy-m,agas, emelő és vágó kapcsolás

VId
dB. Vbe
+20 f(l

+ 10 ~1 3. f6

~ krrí1
lll
o
r 4
r N
r'~l
-fO 0.32
.
-20
.
0. 1
20 .50 100 200 500 fK 2K SK fOK 20K
' frekr. /lz.
14UJc. ábra. Az előző kapcsolással elérbetli ertilllw~

184 .,

l
 ütéséből és a hangdoboz hibájából netán előálló morgást az erősítő nagy
mértékben felerősíti. A 8 Hy-s fojtó értéke az elmondottak szerint kri-
tikus, azt be kell mérni. A kapcsolással elérhető mély és magas emelést
frekvencia függvényében 140/c ábrán szemléltetjük.
Az ismertetett hangszínszabályozó elkészítésének nehézségei a követ-
kezők. Lineáris potenciométert aránylag nehéz beszerezni, viszont minden
. ellencsatoláson alapuló szabályozó lineáris potenciométert használ. A jó-
minőségű fojtótekereset az erősítqben úgy kell elhelyezni Cárnyékolva

ELB t,.
Ro· o 8Kn

(320 Y)

140/d. ábra. 15 waltos erösítő kap;solása, hangszínszobái:Jzoval

és forgatva), hogy az a transzformátor szórt mezejéből búgófeszültséget

ne vegyen fel.
Végül bemutatunk két erősítő kapcsolást . Az egyik kapcsalási rajz
az előbbi hangszínezet szabályozót alkalmazza. A másik kapcsalási rajzon
ez utóbbi h_angszinezet szabályozót használjuk. Mindkét erősítő kiváló
hangszínezetű, torzitási tényezője a terhelés függvényél?en t és 2%
között van.
Az első kapcsolás különlegessége az EF 40-es nagy feszültségerősi­
tést adó pentóda, a kis torzitású fázisfordító és a legújabb tipusú két
EL 84-es végerősítő.
A második kapcsolás érdekessége a katódin kapcsolású fázisfordító,
amely azonban csak az egyik végesövet vezérli közvetlenül. A másik
végesövet egy azonos fázisban dolgozó katód csafolású cső hajtja meg.
A végcsöveknek katód csatolásról történő vezérlésénél elérhető, hogy a
185

1• .
 ®

l Rp -a)~9 5K ta

,
·~
225 V= 240V= 2BOV= 290V• JOOV~

® @ 0 ® (J)
50.000 EBL2f

20.000
AZ 21

Ja~' r~<fz~r }2~'

140/e. ábra. 10 wattos erősítő kapcsolása, ellencsatolással dolgoz6 hangszín szai:Já!yozóvaz
a végcsövek rácsoldalán még ötszörös túlterhelésnél sem lép fel torzítás.
Így ez a kapcsolás akár EL-84-es, akár 6L6-os, akár 807-es végcsővel
előnyösen használható. Természetes azonban, hogy a vezérlésnek ez a
módja nem pótolja teljes mértékben a tiszta katód csatolással történő"
kivezérlést, amit az AV 601 és AV 602 erősítőn találunk.
Az ECC 40-es csövek egyes rácsain lévő 100 pF, ilietőleg 600 pF
kapacitású kondenzáton,>k fázistolók. Ezek a nagymértékíí ellencsatolás
dacára meggátolják az erősítő begerjedését.
Mindkét erősítő tipus igen nagy erősítésű . A morgás veszély éppen
ezért nagy. Az EF 40 cső minden szempontból kiyáló, más cső alkalma-
zásánál a fűtésközép potenciométernek beállításával csökkentsük mini-
mumra a morgást.

Kimenőtranszformátor méretezése

A kimenőtranszformátor pontos méretezéséhez legelsősorban a

felhasználásra kerülő vasanyag tulajdonságait kell ismernünk .. Tudnunk
kell ezenkivül a pontos lemezvastagságot, a lemezek közöiti szigetelő ­
réteg vastagságát és ebből a vasmag térkitöltési tényezőjét . Mivel agya-
korlati rádiótechnikus az előbbi kérdésekre a birtokában lévő és meg-
tekercselésre kerülő egyetlen vasról sem tud maradéktalan választ adni,
pontos számítással nem jutna közelebb a kivlint eredményhez. A gyakor-
lati rádiótechnikus számára ezért egyszerű, megközelítő pontosságú
kimenőtranszformátor méretezést közlünk.
A kimenőtranszformátornak rendszerint két tekercse van. A primer
tekercs, mely a végerősítőcsőhöz csatlakozik és a szekunder tekercs,
amelyre a hangszóró lengőtekercsét kötjük. Ez utóbbi tekercs rendszerint
kis menetszámú, mert a lengőtekercs impedanciája kicsi. Néha a kimenő­
transzformátor vonalhoz csatlakozik, ilyenkor a szekunder illesztő­
ellenállás nagyobb . A primer és szekunder menetek közötti viszonyszám:

Ahol R opt a végcső vagy végcsövek optimális illesztő ellenállását jelenti,

az R 1 = pedig a hangszóró lengőtekercsének ohmos ellenállása. Gyakor-
latilag a váltakozóáramú ellenállás 800 frekvencia körül 20%-kal nagyobb
az ohmos ellenállásnál.
A kimenőtranszformátornak természetesen több szekunder tekercse
is lehet. Ellenütemű végfokozatnál, a primer oldalon is középkiágazást
kell készitenünk.
A szükséges vasmag keresztmetszetet az erősítő teljesítménye és az
átvitelre kerülő alsó határfrekvencia szabja meg. A vasmag méret hel yes
187
megválasztásával a transzformátor vesztesége kis értékre c s ökkenthet ő.
Természetes dolog, hogy ez csak akkor van így, ha a ki nenőtran s z f. r
mátorhoz kis veszteségű lemezanyagot használunk. A legkisebb vasmag
keresztmetszete :
qv ~ 10 .... 20 VN/f,.
(cm2) (W) (Hz)
Az így számított keresztmetszetnél az indukció legnagyobb értéke 6000
Gauss/cm2 .
Kimenőtranszformátornál ügyelni kell arra, hogy az indukció a
telítési érték alatt maradjon. Ezt a gyakorlatban ·légrés alkalmazásával
érik el. Ugyancsak légrést alkalmazunk akkor is, ha a cső egyenáramú
előmágnesezése ellen véf.ckezünk. Ellenütemű kimenőtranszformátornál
a két végcső nyugalmi anódáramának mágnesezŐ' h~tása lerontja egymást.
/Itt tehát légrésre nem volna szükség. Mégis az indukciónak a telitési
érték alatt való tartásáríl az ellenütemű kimenőtranszformátort is lég-
réssei készítjük. Csak így tudjuk elérni azt, hogy a transzformátor-vas
következtében előálló nonlineáris torzítás kicsi legyen. 0,2 rom-es légrés
a mágneses erővonalak útjában már nagyobb akadályt jelent, mint maga
az egész vas. Az alkalmazott arnpermenetek ilyenkor főként a légrés
áthidalását szolgálják. Éppen ezért, ha a mágneses erővonalak vasban
megtett útjának ellenállását a számításkor el akarjuk hanyagolni, legalább
0,2 rom-es légrést kell alkalmaznunk . Összegezve az ellentmondottakat:
a légrés alkalOilaZásával megakadályoz~uk a vas telitődését, egyszerűbbé
és megbízhatóbbá tesszük a méretezést és a vasmagok anyagának külön-
bözőségéből eredő hatást lecsökkentjük, csaknem teljesen kiküszöböljük .
A primer menetszám megállapításához a szükséges önindukciót
kell ismernünk. Az elméleti részben láttuk, hogy az alsó határfrekvenciát,
az átvihető mély hangot ez határozza meg. A primer önindukció nagysága
tehát az alsó határfrekvenciától függ. Ez vagy adott, vagy ha ismerjük
a hat).gszórónak rezonanciapontját, könnyen megállapítható. A hang-
szórák ugyanis az alsó rezonanciapont alatt már alig sugároznak.
A legkisebb önindukció: L Wa = Ropt-ból
L= 0,15 ·R opt/fa
(H) -< . (.Q) (Hz)

Ebből már most a légrés és vasmag keresztmetszet ismerete alapján

a primer menetszámot a következő megközelitő gyakorlati képlettel
számíthatjuk :
V
* n1 = 1000 .... 2ooo l O L · ltf qv
(H) (mm) (cm)

* Ezt a képietet a fojtótekercsek méretezésére is fel lehet használni.

188
A szekunder menctct megkapjuk n2 = n1 fá.
A kimenőtranszformátor felső frekvenciája, mint az elméleti részben
tnegbeszéltük, a szórástól függ. A szórási tényezőt (o-) azáltal tudjuk kis
értékben tartani, hogy a szekunder meneteket a primer menetek közé
tekercseljük. Az erősítők kimenőtranszformátorainál leggyakrabban
használt tekercs elrendezését a 141. ábra mutatja be. A felső határfrek-
veneia:

Ir- Sekunder

WMffi;~ 1~1?fa

~--
~-- ~~
J
~~·
~~
1
~;w~-Ma
L_ Pct'mtt

141. ábra. A kimenőtranszformátor tekercseinek elhe!Jezeu.

· Ez, mint látjuk, négy primer és két szekunder tekercsrészből áll. Mind
a primer, mind a szekunder tekercsrészek sorba vannak egy'mással
összekapcsolva.
Különleges kimenő transzformátor tekercs elrendezést látunk a
141/a ábrán. Ennél egyrészről a tökéletes szimmetriát biztosították,
másrészről a szórást a legkisebb mértékre csökkentették. Az ábrán négy
primer(P1-P4) és(legfeljebb) hat szekunder (S1 -S6 ) tekercsrészt alkal-
maznak. Ezenkivül a tekercsdési tér közepére kerül az ellencsatolás szá ·
már a készített néhány menet (E1 - E 2) . A csévélést a következöképpen heli
végezni. Az orsót a tengely irányára merőleges síkban, két egyenlő ré: zr..:
kell választanunk. Előbb a halodali részt tekercseljük fel. Hat szekunder te-
kercs esetén az S1 , P 3, S2 , E 1 , P 2, S3 tekercseket. Ezután levesszük a teker-
cselőgép tengelyéről az orsót, 180 fokkal átforditjuk, úgy hogymost az üres
rész ke~ljön a telecsévélt helyére, majd felcsévéljük az S4 , P 1 , S5 , E 2 ,
P4 , S 6 tekercseket. Az elkészített tekercsek összekapcsolása ezután a követ-
kező módon történik. A két-két szemben lévő primer tekereset sorba-

189
kötjük egymással a 141/a rajz szerint, majd az így alkotott két fél részt
sorbakötve, megkapjuk a teljesen szimmetrikus ellentitemű transzfor-
mátor primer oldalát. A szekunder tekercseket vagy mind párhuzamosan
kötjük egymással, vagy más kombinációt készítünk. Két szekunder
tekercs esetén csak a párhuzamos kötés a célszerű. Négy szekunder
tekercsnél kettőt-kettőt, a két szemben lévőt köthetjük sorba és az így
alkotott láncot párhuzamosan. Hat tekercsnél hármat-hármat, az l, 5,
3-at és a 4, 2, 6-ot sorba és ezeket a láncokat párhuzamosan kapcsoljuk.
Minél jobban osztjuk és keverjük a primer és szekunder meneteket,
annál kisebb lesz a szórás. Hat szekundernél többet feltenni felesleges.
Ezzel a tekercselési móddal két és négy szekunder tekerecsel is jó ered-
ményt kapunk. Felhívjhk azonban a figyelmet a következőkre. A párhuza-
mosan kötött tekercseknél igen gondosan kell ügyelni a pontosan azonos
menetszámra. Mind a primer tekercsek sorbakötésénél, mind a szekunder
párhuzamos, esetleg soros kapcsolásánál a helyes menetirányt határozzuk
meg és tartsuk be. A bekapcsalás után, a helyes bekötést méréssel ellen-
őrizzük .' Pl. . a primer tekercs egyik végétől leágazásonként a másik felé
haladva a mért feszültségnek mind nagyobbnak kell lennie. Ha a pár-
huzamosan kapcsolt menetek közül egy-egy tekercsrész egyik végét
egymás után felbontjuk, a felbontott és a többi összekötött vezeték között
feszültségkülönbséget 'helyes összekapcsolásnál nem mérhetünk. ·
Végre arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy előre el kell dönte-
nünk, hogy tulajdonképpen hogyan fogjuk a kész transzformátor egyes
tekercsrészeit összekötni, mert ettől függ a tekercsek menetszáma.
Sorbakapcsolt primernél a kiszámított összes primer menetszámot a
tekercsrészek számával kell elosztanunk, így kapjuk meg egy tekercsrész
menetszámát. Párhuzamosan kapcsolt szekundernél valamennyi te-
kercsre fel kell csévélni a szekunder tekeresre kiszámított ·összes menet-
számot.
A drótvastagságot úgy állapítjuk meg, hogy a primer és szekunder
együttes vesztesége a lehető legkisebb legyen. Az ablakrnéretet ketté-
osztjuk és olyan vastag huzalt választunk, amelyik az ablakrnéretet
kitölti. Altalában a lakkhuzal kétszer akkora keresztmetszetet foglal el
az ablakból, mint amennyi saját tfzkeresztmetszete . Eszerint qnll tnk =
=2 . n1 • qd1+ . ~ n2 qd 2, vagy akár a primer, akár a szekunder huzal-
átmérő

a1 = O, 5 6 v
100 •
n
qa ,

ahol a qa az ablak keresztmetszetét jelenti . A primer és szekunder huzal-

átmérők viszonya egyenlő az áttétel négyzetgyökéveL Ebből' a primer
huzalátmérő ismerete alapján a szekunder még egyszerűbben számítható:

d2 = f ,i. dl
190
 Ha két szekunder tekereset teszünk fel, úgy egy számára a teker-
cselési tér negyedrésze jut. Ilyenkor a huzalátmérő :
d21 = 0,4 V100 qafn 2 1; d2 11 = 0,4 V100 qafn. n· 2 Természetesen a jó

l S3 ll S6

l P2 ll p~

l éf ll [2 p
l S2 ll ss
l P.3 ll Pt
l 51 ll S*

l J

l ll l [
L ll l
l ll l s
l ll l
l IL l

141/a. áb ra. KimenD transzformátor tekeru-clrendezése

hatásfok csak akkor marad meg, ha mind a két szekunder egyidőben

üzemben van.
Legkisebb drótátmérő, az átfolyó áram miatt legalább

d = 0,025 '(i legyen.

(mm) (mA)
Vagy táblázatban:

d = , ' 0, 05 O, 08 l O, l O, 15 O, 16 O, 2 O, 25 l O, 3 l mm
- - - - - - -- ·--------1--·
/ nm '= 4 10 16 36 45 l 72 100 l -- ~-- -

150 mA

~- d-= jo,4 o,s ___ 0,7 1~,75 C-~ 1 ,~-~- 2 ~= -::;--

Lmu = l 250 400 l 800-'i l OOO 1600 2000 l nooo l mA

191
A térkitöltés táblázatban!

Atmérő ·d= j o,os j 0 , 1 j 0 , 2 j 0,3 j o,s j 0,7 j 2 j mm

:lji-
l
Lak k 11 = 19000 6000 l 1700 750 290 144 75
Selyem 12000· l 4700 l 1500 - - -
Lakk-sel yem 9000 3700 l 1250 600 230 122 66
2 x selvern 5800 2700 1050 - ll - -
Pamut - - 900 . 500 2 10 . 11 8 62 18 '"
2 X pa mut - - 650 l 380 180 100 5s 17
l l l l l

Össz~foglalva a kimmőtranszfor!llátor mél-etezést:

l. Az átvite.re kerülő 'alsó határfrekvenciából és hangteljesítményből

kiszámítjuk a vasmag keresztmetszetet.
2. Az alsó határfrekvenciából és a végerősítő legkedvezőbb illesztő
ellenállásából megállapítjuk a szükséges primer önindukciót.
3. A kiszámított vasmag keresztmetszetből és primer önindukcióból,
valamint a felvett légrés méretből kiszámítjuk a primer menetszámot.
4. Kiszámítjuk a végcső legked'vezőbb illesztő ellenáJlásából és a hang-
szóró impedanciájából a k ész ítendő kimenőtranszformátor áttételét.
5. A primer menetszámból és az áttételből kiszámítjuk a szekunder
menetszámot. ·
6. Az ablakméretből megállapítjuk az alkalmazható legvastagabb huzal-
keresztmetszetet.
7. A p~imet huzalátmérőből kiszámítjuk a. szekunder huzal vagy huzalok
átmérőjét vagy átmérőit .
8. A végcső anódáramából kiszámítjuk a legkisebb megengedhető huzal-
átmérőt. Az áttétel segítségével ugyanezt megállapitjuk a szekunder
huzalra is . EJlenőrizzük , hogy az abl a kméretbő l kiadódó méret ne~
kisebb-e ennél?
9. EJlenőrizzük a felső határfrek vencia helyét.
PI. Készítsünk kimenőtranszfor mátort 2 X EL - 6 eső höz .

Rb = 20 OOO Q, Rk =
•
5 OOO Q ,fa =
40 Hz, N = 14,5 W, R 1 = 15 Q
R sec = 1,2 · 15 = 18 Q, 11 = 0 ~2 mm.
L q, = 10. VN/fa= 10. V14,5/ 40 = 6 cm2.
2. L = O, 15 • Rk/fa = O, 15 . 5000/ 40 ~ 18 H.
3. 11 1 = tOOo V1o ·L -:-[Ji,= 1000 V10-18 .o,z;6 = 3000 menet.
4. á = v~ = v5000/18 = 21. ·
5. n2 = 11J./ <i = 3000/21 = 145 menet.

192
 l-"
6. J1 = o,s6 yr-:-1o . ,. . 1 =
7co:c-q-a.Ln- o,56 V6oo;3ooo "' o,z5 mrn, á~ abtaknyirlis
megközelítőleg azonos a vas keresztmetszettel {ja = qT.
1. _d2 = y;r. d1 = V21· o,2s'"" 1 mm.
8. Az anódáram 45 mA. 0,25 mm-es huzal a táblázat szerínt b5ven
megfelel.
9. fr = (Rb + Rk)/6,3 a · L Ha a = 2 %,
fr = (20 OOO +
5000)/6,3 . 0,02 • 18 = 11 ,OOO Hz.
_A 141. és 141 fa. áora szerinti tekercselési módot használva, a szórás ennél
' jóval kisebb lesz.
Tájékoztatás céljából több, az iparban előállított transzformátor
adatait közöljük :
Jelölések: N =a végcső maximális hangfrekvenciás teljesítménye,
Ropt = a végcső illesztő ellenállása, Ra = itlesztő ellenállás anódtól
anódig,J8 =alsó határfrekvencia,Ji = fels'ő határfrekvencia, la =a vég-
eSI anód egyenárama, L = a primer Önindukció, n1 = primer menet-
szám, d1 =primer huzalátmérő, qv =vasmag keresztmetszet, q,u =
a pr·imer menetek számára szükséges ablakméret.

Kimenőtranszformátor egy végcsőhöz

(Légrés 0,2 mm)

N I •. j~ flt d, q. ,
(W) (mA ) (Hz) (menet) (mm) (cm 2 )
l
- ---7-
l
2
4
10
10
7
10
20
36
l 100
100
80
l l
2
3,5
14
14
12
6000
5500
4000
. 0,08
l o,O, 15l
0,7
0,9
1,4
4/ 7 3o 60 4 17 4500 0,15 1,6
4 . 4,5 45 80 3,5 8 3200 O, 18 1,6
4 4,5 45 60 4 10 3400 o, 18 1,7
8 3,5 72 60 6 8 3000 0,2 l ,8
10 2, 5
100 l 50 10 8 2500 0,22 l ,7
12 2,5 100 40 12 9 2300 0,22 1,6
l
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy mivel az amatőröknek nem áll
módjukban s·e m a legjobb vasanyagot, sem a legjobb tekercselési módot
alkalmazni, a fent közölt adatokat irányelvnek tekintsék és legalább így,
de inkább bővebben méretezzenek. Egyenárammal erősen előmágnese­
zett kimenőtranszformátornál szaktak néha 0,5 mm légrést is alkalmazni.
Ilyenkor a táblázat menetszámait l ,5-de'l szorozni kell.
13 Kád:b G ~a : Hangerőslt6
 gueniitern~ kirnenlhransz(ormátot
(Légrés nélkül)

N R., la. Jr q. n, d, q.,

l• (W • (k .Q) (Hz) (Hz) (cm 2 ) \menet 1 (mm) rcm 2 )
l
- - --
2 16 80 ... ... 8000 2 2x 1800 0,1 0,6
5 12 80 .. ..... 8000 3 2x 1800 o, 15 1,5
R 5 60 ...... 10 OOO 5 2x 1200 o, 16 1,1
15 2 30 .... .. 10 OOO 8· 2x 900 0,2 1,3
35 4 50 ...... 15 OOO 12 , 5 2x 850 0,2
l 1,2
70 2
l 40 ...... 15000 25 2x 800 l 0,35 2 ,6
lOU 10
l
40 .. .... l 5 OOO
l 18 2x 1100
)
0,2
l
1,5

&C-generátor 20 Hz-től 2 MHz -ig

A 141/cábrán egy RC-generátort ismertetünk olvasóinkkal. . Működési

elve a következő. Az első cső láncszeme az oszc. áramkörnek és mint
szélessávú erősítő is dolgozik. A második cső katódcsatolású erősítő.
Az oszcilláció fenntartásához siükséges pozitív csatolást a 120 p,F-os
kondenzátoron és kis izzólámpán* keresztül vezetjük ellenállással sza-
bályozhatóan az első cső katódjára, ez széles sávban ad egyenletes, pozitív
visszacsatolást. Ugyanakkor a második csőről az első cső rácsára negatív
csatolást is viszünk, a 0,5 p,F-os kondenzátoron és az áthidalt T tagon
keresztül. Az áthidal t T tagnak az a tulajdonsága, hogy van egy frekvencia,
melyen csillapitása a legnagyobb. A két csatolás egymás ellen hat, egy-
mást közömbösíti, oszcillálás nincs. Azon a frekvencián azonban, ahol a
T tag csillapitása a legnagyobb, gyakorlatilag élesen megszűnik a negatív
visszacsatolás, érvényesül a pozitív. visszacsatolás, tehát a rendszer be-
gerjed. E gyakorlati részben nem célunk az áthidalt T tag matematikai
taglalása, a fázisviszonyokat sem kívánjuk ismertetni, ehelyett az elké-
sz:ítést s egítjük elő néháÓy tanáccsal.
Az ábra szerinti hanggenerátor öt sávban működtethető. Természe-
tesen hangfrekvencián csak az első 'három sávra van szükség. A sávok
átváltása jóminő&égü hullámváltóval történik. Az R 1 és R 2 ellenállásokat
kell az x-szel jelölt helyeken átkapcsolni. Az ellenállások nagyságának
kismértékű változtatásával a banggenerátor rezgésszámát kisebb frekven-
ciáknál a skálához lehet hitelesiteni. A magasabb, nagyobb frekvenciáknál
ugyanez a hitelesítés az R 2 ellenállásokra kapcsolt trimmerekkel sávonként

* Minthogy Magyarországon, a kapcsoJási rajzon feltüntetett IlO V, 3. W-os

izz í nem kapható, helyette 2 sorbakapcsolt 48 V, 50 mA-es izzót használtunk.

l\:14
 v~gezhető el. A pozitiv csatolással a frekvenciamenetet lehet egy!t':.:erre,
valamennyi sávra kiegyenesiteni . ·
· A generátor működésére jellemző ~zámok a következők : 20 Hz-töJ
2 MHz-ig dolgozik . Kimenő impedanciája 100 ohm. A kimenő feszültség
15 V, ez valamennyi sávban 2 dB-en belül állandó értékű. Az eltérés az
els ő sáv kivételével l dB-en belül is tartható .
. A generátor 10% hálózati feszültség ingadozásnál, kimenő feszült-
ségét csak 0,9% -kal, frekvenciáját 0,05%-kal változtatja meg . Ezt a stabi-
·litást eg y részről az erős ellencsatolások, másrészről az alkalmazott áram-
r----...------~--t-------+, 250 y

15 JI~

300 l( 68 J(

30 H 6·8 If
3 H 68 0 .n.
141 /c. ábra. Egyszevű hanggenerátor

'195
szabályazón kis izzólámpa eredményezi . A klmen5 zajnivó - 60 dB.
Torzítása még 20 Hz-nél .sem h:Vadja meg a 0,5% -ot.
A generátor legkényesebb része a 20-tól 200 Hz-ig terjedő sáv.
Az ilyen kis rezgésszámok előáiHtására, mint az ábrán lévő táblázatból
látható, az R 1 , a T tagot áthidaló ellenállás 30 M.u . Az első cső előfeszült­
ségét ezen az ellenállásan kapja. Ilyen nagy rácslevezető ellenállásnál
gondosan ügyelni kell arra, hogy első csőnek gázos csövet ne használjunk.
A két 500-as forgókondenzátornak, az első csőfoglalatnak, valamint
az ellenállásokat váltó hullámkapcsolónak igen nagy szigetelési ellen-
állásúnak kell lennie, nehogy ezek bakelit alkatrészei, a 30 M.u-os ellen-
állást söntöljék. A kis rezgésszámok miatt kell a pozitiv visszacsatoló
körben 120 ~-tP-os, a segédrács szűrésnél 40 ~-tP-os kondenzátort használni.
Ha megelégednénk azzal, hogy a generátor csak nagyobb (200 Hz) rezgés-
számtól felfelé dolgozzék, mind a szigetelési ellenállás, mind a nagy-
méretű kondenzátorqk alkalmazása miatti gondokat elkerülnénk. A hang-
generátornál azonban e sávra sokszor igen nagy szükség van.
A leírt generátor más csövekkel is elkészíthető . * Lehetőleg olyan
csöveket kell alkalmazni, amelyek nagy meredekségűek és bemenő kapa-
citásuk kicsi. Sajnos a magyar piacon ilyen cső típus a jelen pillanatban
kevés van. A hangfrekvenciás sávon belül nagyobb impedanciájú kime-
nettel, kisebb kimenő feszülts éggel, a generátor egyetlen ECC 81 -es
cső vel bizonyosan még egyszerűbben is elkészíthető volna. E téma még
kidolgozásra vár.

A kész ~rösítő vizsgálata

Az erő sítő jóságának elbírálásakor néhány jellemző tulajdonságot

kell megvizsgálnunk , több adatot kell felvennünk. Meg kell mérnünk l.
az átvitt frekvenciasávot, 2. az ér~ékenységet, 3. a kimenő teljesítményt,
4. a torzítást, 5. a zörejnívót. Az elmondottakon kívül a vizsgálat ki
szakott még terjedni az áramfelv.ételre, az erősáramú biztonsági · előírás ok
betartására, a melegedésre, az alkalmazott csövek fónikusságára, a hang-
erlíszabályozáskor fellépő lineáris torzításra, a bemenő ellenállásra, a
kimenet illesztésére, esetleg a kimenő feszültsé g stabilitására, más külön-
léges kívánalmakra stb. '
A vizsgálathoz mérőműszereket kell használnunk. Szükségünk van
nagy ellenállású hangfrekvenciás voltmérőre, esetleg milliamper mérőre .
Az erősítő készítésekor jó szolgálatot tesz az igen nagy ellenállású hang-
frekvenciás csővoltmérő . Különös el őny, ha ez a csővoltmérő millivoltok
mérésére is használható. Szükségünk van a mérésekhez egy han g-
generátorra, mellyel tetszés szerinti hangfrekvenciát , tiszta sinusos rezgést

*Az RC generátor tervezö je. eredet1 készülékében 6 SJ 7-es (EF 6-nak meg·
fel el ő )csövet használt.

1~ 6
adagolhatunk a bemenetre . Jó, ha a hanggenerátor különböző kimenő
ellenállásra kapcsolható és a kimenő feszültséget egész p.,Voltokig alá lehet
osztani. A torzítás egyszerűen vizsgálható katódsugár oszcillográfon.
Vannak ezenkívül különleges torzításmérő berendezések, melyekkel
az egyes harmonikusokat külön-külön is ki lehet analizálni. Lehet készen
kapni hangteljesítménymérőt stb.
Beszéljük meg talán vizsgálatainkat a fent felsorolt sorrendben.
Nézzük meg legelőbb az átvitt frekvenciasávot.
Vezéreljük az erősítőt hanggenerátorról úgy, hogy a bemenő ellen-
áll_ás üzemszerű legyen. Pl. ha az erősítőt vonalról szaktuk rendes körűl­
mények között használni, kapcsoljuk a hanggenerátort 50o.-..,600.Q-os
kimenetre. Ha ilyen a hanggenerátoron nem volna, kössünk sorba egy
600 .Q-os ellenállást egy 10 OOO .Q-ossal. A 600 .Q-os ellenállásmenti
feszültséget kapcsoljuk az erösítőre. A sorba kötött ellenállás alkalmazá-
sával a 600 .Q-ot a hanggenerátor sem söntöli. Hasonlóan járjunk el,
ha nagy ohmikus bemenetet (vagy kristály mikrofont) használ az erősítő.
All{t~unk be a hanggenerátoron egy feszültséget, mely az erősítőt félig
kivezérli. Attól függően, hogy milyen előírásunk vagy kívánalmunk van,
hagyjuk terheletlenül az erősítőt, vagy zárjuk le a helyes illesztésnek
megfelő ohmos ellenállással. Kössük a kimenetre, 'illetőleg a terhelő
ellenállásra hangfrekvenciás voltmérőnket . Forgassuk a hanggenerá-
tort végig a frekvenciasávon. A voltmérőről és hanggenerátorról így
leolvashatjuk az alsó és felső határfrekvencia helyét, ennél ugyanis a
kimenő feszültség, a középhang feszültségéhez viszonyítva, héttizedére
esik. A két határfrekvencia közötti rész az átvitt sávot adja.
Egyszerű, gyengébb minőségű erősítő, 800 frekvenciától fel és le
3-3 oktávot visz át, (100-6400). Jó erősítő négy négy oktávot, (50-
12 OOO). Kiváló az erősítő, ha a 800 frekvenciás középhangtól felfelé és
lefelé öt-öt oktávot is átvisz (20-20 OOO). A széles frekvenciasávnak
csak így van értéke. A 100-20 OOO frekvencián dolgozó erősítőt, mivel
abból a mély hang hiányzik, a fül magashangúnak hallja.
Az ~rzékenységet hasonló módon mérjük meg. Hanggenerátorral
vezéreljük az erősitőt, a terhelő ellenállásra kapcsolt voltmérővel meg-
állapítjuk azt a feszültséget, amelynél az erősítő maximális teljesítményét
leadja. Ha most voltmérővel a bemenő feszültséget megmérjük, ez az
érzékenységet adja. Az érzékenység tehát az a vezérlőfeszültség, melynél
az erősítő teljes teljesítményét leadja. A mérést hanggenerátorral kell
elvégezni, mert beszédre, zenére vagy más műsorra mérve, hamis ered-
ményre jutunk. Közepes csillapítású műszert használva, beszéd átvitelnél
ugyanis a műszer csak 70%-ot mutat, az erősítőben pillanatnyilag máris
maximális kivezérlés csúcsok vannak. Zenénél 4o.-..,50% műszer kitérésnél
csúc~van. Zongorajátéknál csúcskivezérlés már 30% műszer kitérésnél
észlelhető . Ismeteljük, helyes mérést csak hanggenerátorral való vezér-
léskor kaphatunk,

197
 Ha az erősitőt nem teljesítmény, hanem feszültségerő sítőre hasz~
náljuk, akkor termész.etesen nem az érzékenységet mérjük meg, hanem
az erősitést, a kimenő és bemenő feszültség viszonyát. Ezenkivül meg-
állapitjuk azt is, hogy a szükséges feszültség~ kimenetnél megvan-e?
A kimenő teljesítmén yt, a terhelő ellená'lláson mért feszültségből
lehet a
f.2 '
W = R képletből számolni.

A kimenő teljesítmény azonban rendszerint egy bizonyos torzításhoz

van kötve. Ha a torzitást figyelmen kivül hagyjuk, az erősítőt tovább

142. ábra. A sinus alakú j el vizsgálata katódmgár osz cillográfon

vezérelve, a teljesítmény még kis mértékben növekszik. Ezért a teljesít-

ményt a torzítás egyidejű ellenőrzése mellett kell mérnünk.
A torzítás egyszerű ellenőrzésére legmegfelelőbb a katódsugár osz-
cillográf. A terheléssei lezárt erősítő kimenetét oszcillográfra kapcsoljuk.
Beállitjuk a vízszintes kitérés ütemét úgy, hogy 2,_,3 teljes periódust
lássunk. Még jobb, ha a 142. ábra szerinti kétszeres ütemet állitjuk be,
mert ezen az ábrán a szimmetrikus sinustól való eltérés még szembe-
ötlőbb . Az erősítőt azután addig hajtjuk, míg a szóbanforgó sinus még
szimmetrikus marad. Ellenütemű végfokozatnál legelőbb a sinusok csúcsai
kezdenek lapulni.Az oszcilloszkópdn látottgörbealakból a torzítás jellegére
következtetni lehet. Mint az elméleti részben mondottuk, a nonlineáris
torzításnál az alaphangon kívül több harmonikus van jelen. Az átviend ő
frekvencián kivül az átvitelben eredetileg nem szereplő, nem kívánatos
frekvenciák keletkeznek . '
Néhány ábrán bemutatjuk, hogy az alapfrekvencia és a harmonikusok
összeadásamilyen görbealakot eredményez. A görbék alakjának ismeret\!
alapján az oszcilloszkópon látott görbealakból következtethetünk arra,
hogy az alapfrekvencián kivül milyen harmonikusok vannak jelen. A 23.
ábrán láttuk, hogy az alaphang és a második harmonikus összekeveréséből
keletkező szinuszjel egyik és másik félperiódusa egymástól különbözik.
Hasonlóan láthatjuk ezt a 142/a ábrán, ahol nagyobb mennyiségíí máso-
dik harmonikust keverünk be, különbö:.::ő fázisban . A baloldali ábra-
198
részen a második félperiódus csúcsa teljesen behorpad, a jobboldalon
mindkét félperiódus oldala horpadt.
A 23. ábra megbeszélésekor elmondottuk, hogy a trióda főként
második harmonikust termel. · A termelt második harmonikus után.
nagyságrenrll-.p., a negvedik következik és csak azután a harmadik . TehH

l
l
\ l
/,_/
2. lwmomku'

142/a. ábra. A~ a/aprezgrs és a páros harmom kus eredő gorbC)dlltie /ee r C,I!J'111dsutallt jél·
bulldma nem szimmetrikus

l
l
\ l
';-'
J. hormontitus

l
142/ b. abra . ..-lz alap és p áratlan j eihart!IOIIikw jzi~unetrikru fé/bultámoieal eredmérl)•ez

ez főleg páros harmonikust termelő cső . A második harmonikus · meUett

azonban a többi harmonikusok elhanyagolhatók. Összefoglalva az elmon-
dottakat, a páros harmonikusok jelenlétekor az eredő görbe két fél-
periódusa egymástól különbözik.
A 24. ábrán pentóda jellemgörbét láttunk. Ennél a harmadik harmo-
nikus a legnagyobb, utána az ötödik harmonikus következik. A pentóda
tehát páratlan harmonikusokat termel, főként a harmadikat. A 142fb.
ábrát!'nagyobb mennyiségű harmadik harmonikus összekeverését mu-
tatjuk be, két különböző fázisban . A 24 . ábra és a szóbanforgó 142/b.
ábra alapj án megállapítható, hogy a harmadik és páratlan harmonikusok
l 99
jelenlétekor . a keletkező szinusz két egymásutáni félhullám alakja
egyezik. Az egyezést úgy kell vizsgálni, hogy a görbe második felét
a vízszintes tengely körül, afölé átforditva képzeljük és ha az mind sor-
rendben, mind nagyság szempontjából ismétlődik , akkor egyezőnek
mondjuk. ·
Figyeljük meg, (23 ., 24. ábra), hogy a páros harmonikusok
olyan áramköd elemektől származnak, melyek karakterisztikája egyfelé
görbül (trióda rácsfeszültség jellemgörbe). Páratlan harmonikusok viszont
olyankor keletkeznek, amikor a görbének infleksziója, áthajÍása van

ErDsílÓ

rorzilds méró
.'--•-- -------- l
--- ---- ------ ....l'
143. ábra. Torzítasmérö összeállítás

(görbülési iránya megváltozik). Ilyen jellemgörbéje van a 24. ábra szerint

a pentódáknak, vasmagos csévéknek stb. .
Jó erösítő a teljes terhelést minden frekvencián leadja. Gyakran az
erösítő nagyobb frekvencián csak 50-60%-ot ad le torzítatlanul. Ez
tulajdonképen nem baj, mert együtt szóló. hangoknál a frekvencia
növekedéskor az amplitudó arányosan csökken. Nagyobb baj, ha a
mély hangoknál jelentkezik a torzulás, mert az erösítő csaknem mindi g
mély hangon van legnagyobb mértékig igénybevéve. Bár a tnély hangok -
nak ezt a torzitását füllel nehéz megérezni.
Ha az oszcillográfon szabályos sinus alakot látunk, a torzítás legfel-
jebb 5-6%, az oszcillográf ernyőjének nagyságától és a katódsugár
pontjának éles rajzától függ8en. Rendes, közhasználatban lévő erősítö­
nél ennyi szokott lenni a megengedett torzítás. Különleges célt szolgáló
erösítő torzítása ennél kisebb. A stúdiókban használt legjobb erősítő tor-
zítása a 0,5% -ot sem éri el. Viszont az egyenlötlenül elhasználódó vég-
csövek, vagy előfeszültség 'hiba, gázosság stb. miatt, a torzítás nagyobb
js lehet.
Gyakorlott fül a torzítást jól érzékeli. A jelenlévő tm;zítás mértékét
az ezzel foglalkozó szakember 3% felett 1-2%-os pontosságra meg-
mondja~ ·
A torzí~smérés egész a legutóbbi időkig a nehezebben megoldható
feladatok közé tartozott. Mil).t az elméleti részben mondottuk, régebbi
id őben a harmonikus ~ zázalékot az alaphanghoz viszonyították. Mérésnél

200
szükség volt ezért az alapnak és a harmonikusoknak a tökéletes szét-
választá sára.
Hangfrekvenciára olyan szűrőket kellett készíteni, amelyek ezeket
maradéktalanul szétválasztják. Különösen nagy a feladat, ha minden
rezgésszámon akarunk torzítást mérni, tudni akarván_, hogy a torzítást
mekkora mennyiségű, milyen harmonikus okozza. Az utóbbi években
a torzításmérés egész egyszerű lett. Természetesen ez az egyszerűség
csak bizonyos korlátok között érvényes. Az alábbiakban egy ilyen egy-
szerű torzításmérő műszert mutatunk be, melyet bárki maga is elkészíthet.
A mérést egyszerűvé teszi :
az, hogy a harmonikus százalékot nem az alaphoz, hanem a jelenlévő
össz~s feszültséghez viszonyítjuk,

k = lfaia; ++ a~ + a~ +
a~+ a~+
az, hogy nem vagyunk kíváncsiak az egyes harmonikusokra, hanem
megelégszünk annak megállapításával, hogy a jelenlévő harmonikusok
összege az összEeszültségnek pl. a 4%-át teszi,
az, hogy alap kiszűrésére használt rezgőkör veszteségét egyszerű
hídkapcsolással kiküszöböljük.
A torzításmérő kapcselását a 143. ábra szemlélteti. Az erősítőt
hanggenerátorból a kívánt mértékig vezéreljük A torzitásmérés ugyanis
az erősítő különböző terhelésére vonatkozhatik . A mért erősítőt meg-
felelően terheljük . Egy voltmérővel megmérjük a kijövő kapcsokon az
összfeszültséget. Egy másik voltmérővel, mely dé még egy hídbakap-
csalt rezgőkör is csatlakozik, megmérjük a jelenlévő harmonikus meny-
nyiséget. A kettő viszonya a torzitást adja.
Ahhoz, hogy a mérés helyes értéket adjon, szükséges, hogy a hang-
generátornak magának ne legyen torzítása. Sajnos minden generátornak
több-kevesebb torzítása van. Szükséges, hogy a mérőműszer a harmoni-
kusokat négyzetesen összegezze. A fül ugyanis így érzékeli az együtt
szóló hangokat, így szerepel ez éppen ezért képletünkben is. Négyzetesen
összegez a hődrótos mérőműszer.
A mérés a következőképpen történik. Üzembe helyezzük a hang-
generátort és az erősitőt. Beállítunk egy kivezérlés értéket. A hanggene-
rátort jobbra, balra addig forgatjuk, míg a második , mérőműszer mini-
mumot mutat. Ilyenkor a rezgőkör a legjobban szűr, a hanggenerátor
po~osan a rezgőkör önrezgésszámának megfelelő rezgés 6 hangot ad ja.
Ezután a rezgőkör hídjában lévő ellenállást kell úgy beszabályozni,
hogy a második műszer a minimumot mutassa. Ez. mivel a hid kiegyen-
lítésével az alapot teljesen kiszűrtük 1 valóban csak a harmonikusokat
mutatJa·
20 J
 A híd kiegyenlitést csak egyszer kell elvégezni, ha az első mű ­
szerrel mindig ugyanarra a fesz ültségre állunk. Ilyenkor a második mű­
szert közvetlen torzitásban lehet kalibrálni. ·
További egyszerűsítést rnutat be a 144. ábra, ez egyszersmind a
torzításrnérő kapcsotását ábrázolja. A bemenetnél petendométert alkal-
mazunk, hogy minden mérésné azonos feszültségre tudjunk beállni..
Csak egyetlen műszert használunk kettős átkapcsolóvaL Az átkapc;oló
egyrészt a .szűrőkört rövidre zárja, másrészt. a műszer elé m~gfelelő elő-

l =8 Hy 200 fl

144. ábra. El!)szeril torzításmérő kapcsolás

tétet kapcsol. Második állásban a szűrőkör bekapcsolódik, viszont

a rnűszer elé kisebb előtétet kapcsolunk. Torzftást leggyakrabban a hang-
szórák lengőtekercsének feszültségén mérünk. Ilyen ugyanis a legtöbb
erősítő kimenete is. Erre az egy volt körüli feszühségre a nagyfogyasz-
tású hődrótos műszer helyett használjunk mikroampermérőt, kristály-
dióda egyenirányítóvaL Az elmondottak szerint torzításmérőnk egész
egyszerű lesz, számolnunk kell természetesen azzal, hogy az egyenirányítás
utáni mikroampermérő a harmoniklisokat nem négyzetesen, hanem
lineárisan összegezi.
Mérőműszerünket két hanggenerátor feszültségének megfelelő
adagolásáva. és keverésével hitelesíteni lehet. Ezután a mérés a berende-
zéssel igen gyorsan végezhető. A kapcsolót rövidzárba tesszük . A poten-
ciométerrel teljes műszerkitérést állítunk be. A kapcsolót átkapcsoljuk,
máris megkapjuk a torzítást százalékban. Természetesen, a hanggenerá-
tort mindig pontosan a rezgőkör önrezgésszámára kell beállítani. A hid
kiegyenlítő ellenállást, amennyiben csak egyszer kell beállítani~ csavar-
húzós beállítású.ra készítsük.
2U~
 Vég ül meg jegyezz ük , hogy az ábrán megadott tekercsérték használata
adja a leg kedvezőb b eredményt. Legyünk figyelemmel arra is, hogy a
tekercshez jó vasat használjunk.
A zöreJnívó mérésére az erő sítő me gfelelően lezárt bemeneténél
a kimen ő kapcsokon fe szültséget mérünk. A mért feszültségnek a hasznos
feszültséghez való viszonya a zörejnivót adja. A zörejnivó kellemetlen
40 ·dB-nél, csaknem zörejmentes az erősítő 60 dB-nél, kiváló az erősítő,
semmi zörej nem hallható 80 dB -nél.

50

-
-- l ~ -

r.:
l G
f-

~ "'~ ~~l
v. /

' .
l"'""
i\
•a
~

~
l
fVJ
10
l
-
l L....._ '
l . -t.- l l
! L_ .~ l- ~ T
Ef], "\: Ko denzatrJ'I- 'tf, _....".
~'l
[JJL "
2 l l
~""'---
~rrrI r-
l
- o.'
'
'o
''' --
l l
~""""ö.;
t -

l
l
l l
l
tit
~--;~.r· ;:-~1t
l~
FfLLL JI
I__I_LL

'
= t-
l l

~ l
0'2

()'1
1-L l
- - - i--

~
Din O
" 1"1i
Ti
.
~-~ l[ -·1
l
[ ~-
. 10 50 500 1000
100
, 5000 10.000

145. á b ra . Mik rojonok , IJangszedők jelle111görbél

Az erősítő jó hatásfoka, kis mérete, a kimenő feszültség stabilitása,

fQpiamentesség stb. mind megannyi érték, mely az erősítő vizsgálatakor
szintén figyelembe veendő. Fontos tényező ezenkivül, mint minden
gyártmánynál, az erősítőben felhasznált anyag. Ettől függ ugyanis az
erő sítő élettartama, éttő l függ, hogy hányszor kell majd az egyszer jól
megéfített erősitőt megjavítanunk.
203
 Mikrofonok, hangszerlők és azok csatlakozása az erősítőhöz

Er ő s í tőinket többféle módon szoktuk vezérelni. Mikrofonról, hang-

szedőről, rádióvevőről, vonalról , fotocelláról , más hangrögzítőről stb.
Az alábbtakban tgyekszünk ezekrő a vez érl ő, berendezésekről és az erő~
sítőhöz való csatlaliozásukról rövtd útmutatást adni. Lásd a táblázatot.
A ma leginkább használatos dinamikus és szalagmikrofon az erő­
sítőhöz rendszer.nt bemenőtranszfórmátorral csatlakozik. A bemenő­
transzformátort, mint mondottuk, a hálózati transzformátor szórása
miatt igen gondosan, több vas serleggel kell árn yékoini és megfelelően
el kell fordítani.
Helyhezkötött ·erősítőnél a bemenőtranszformátort az erősítőtől
pár méter távol szereljük.
A fotocellák 405260 V kÖrüli feszültséget is igényelnek . Ezenkívül •
a hanglámpa izzításáról is gondoskodni kell . Ha a búgófeszültséget
teljesen el akarjuk kerülni, a hanglámpát egyenárammal kell izzítanunk.
A fotocella bekapcsolását és táplálását, valamint a hangszedők csatlakozta-
tását , az el őerősítők és keverők rajzain láthatjuk.
Kondenzátor mikrofont lehet házilag is készíteni, de magának a
mikrofonnak az erősítőhöz való csatlakoztatása nehéz. Legegyszerűbb
a mikrofont úgy kapcsolni, hogy munkaellenállása 10-20 M.2 rendű
legyen. Ilyen kapcsolásban kellő érzékenységet azonban csak úgy kapunk ,
ha a kondenzátor előfeszültsége többszáz volt . Ekkora feszültség viszont
\ a· kondenzátort minduntalan átüti. Jobb a kondenzátor mikrofont rezgő­
körbe tenni, amidőn a hang frekvenciamodulációt okoz. A frekvencia-
modulált adást akár távolról is vehetjük, így rádió összeköttetésű táv-
mikrofonhoz jutunk. A leirt berendezés azonban a gyakorlat számára
túl bonyolult.
A kondenzátor mikrofon legújabb alkalmazásmódját mutatja a 146.
ábra . Ennél a kapcsolásnál az első és harmadik cső azonos fázisban dolgo-
zik és csatolásban van . A hegerjesztest nem rezgőkörökkel, hanem RC
tagokkal meghatározott frekvencián végezzük. A kapcsolást, mint újdon-
ságot, érde~ességet közöljük. ..
Az erősítőhöz érkező vonalat transzformátorral szoktuk lezárni.
Ez a bemenőtranszformátor 1: 2-1:6 szokott lenni. Földeletlen transz-
formátorral, vagy középen földelt tfanszformátorral ,ól lehet a vonal
szimmetriáját biztositani. A transzformátor a statikus töltésből eredő
zavarokat is kiküszöböL. Rádióadó közelében, bemenőtranszformátor
nélkül nem is lehet dolgozni, mert a vonalról az erősítőre jutó rádió-
frekvencia a csöveket túlvezérli, az. erősítő torzít. A bemenő transz-
formátor szekml.der oldaláról azután csatlakozunk az egyágúlag földelt,
nem szimmetrikus erősítőre.'
Az erősítők gramofon csatlakozása sem szimmetrikus. A vonal és gra-
mofon csatlakozás, ha ilyen. külön van, azonos bejövő feszühségre
20i
·.
k6szülbet. Vonalról, mint tudjuk, néhány tized volt feszültséget kapunk,
a hangszedők feszültsége is körülbelül ennyi.
Más hangrögzítő berendezés, bemondógép, magnetofon stb. olyan
előerősítővel van felszerelve, melynek kimenő feszülts €ge szjntén 1 volt
körüli, tehát a O nívónak megfelelő.
Végül néhány szót szeretnénk mondani a bemenőtranszformátor készí-
téséről. Itt is ugyanaz a gyakorlati emberfő nehézsége, - mint a kimenc-

,---~r------r---,.-----r----o +JOO

VI V3
1620 1620

88 R3

146. ábra. Kondwzátor ;;likrofon ;íj alkalmazdsmódja

transzformátor méretezésekor, - hogy nem ismeri a felhasználásra kerülő

vasat. Ezért legegyszerűbben kÖvetkezőképpen lehet eljárni. Pl. 200 .U-os
mikrofonhoz akarunk bemenőtranszformátort készíteni. - · Szerzünk
~is méretű, sziliciumos, permaltoy vasat. Reátekerünk 1000 menetet,
100 meaetenként leágazássaL Sorbakapcsolunk egy 200 és egy 10 OOO
ohmos ellenállást. A két sorba kapcsolt ellenállás végére reálépünk a
hanggenerátorral, a 200 ohmos .ellenállással párhuzamosan csővoltmérőt
vagy katódsugár oszcillográfot kötünk. Lásd 147. ábrát. Ezután kisérleti
transzformátorunk leágazásainak próbálgatásával megállapítjuk a transz-
tormátor legkisebb menetszámát úgy, hogy a primer önindukció az alsó
határfrekvenciánál 0,7-re söntöljön. Ez lesz a pnmer menetszám, pl.
4 legyen 600 menet. A szekunder menet legfeljebb annyi lehet, hogy a
szekunder ellenállás a kb. 50 OOO ohmot ne haladja túl. A gyakorlat azt
mondja, hogy ennél nagyobb ellenállásnál már csak különleges teker-
. cselés i móddal lehet a lineáris frekvenciamenetet, az egyenletes átvitelt
elérni.
205
 MIKltO-

Mikrotontlpus Minőség Érzékenység

.
rossz,
Szén • serceg, 50 - 100 mVfpb
torzít

,.

Kr•stnly kö7.epes . 0,5 mVfpb '

-
•
.·
,':'--
Dmao11~Us gen io O, l mVf,ub

Sza .ag tg en jó
. l

Ö,! mVf.ub

- - - -- -- 11.-- -- -- --

Kondcnzáro, a legjobb 2 - 3 mVf.ub

HANG-

Mágneses . közepes
nagy, 1,5-30 mV egy
mrn fén ycslk szélesség re
Leng ő nye t ves

K riStály
közepeo, 10 mV eg y mrn
ó közepes
fénycsík s:zélesstg r ~

- - - - - -1- l •
ktcst, 2 mV egy mm
D nam1kus tgen jó.
fénycsík szélességre

206
 PONOk'
Belső ellenálllis Ill"'sztés Jellemző tulajdonsagok

,
l Kis !Qvezerlés. terület, a táv-
beszélő mik~ofonoknál önrezgés
1- 5 .a a) l : 5 trafó 200-ra a beszéd tartományban, irány-
100-1000 .a b) l: 20 (( erősítő be karakterisztika, sustorgás, he-
égés, üzeméhez néhány voltos
telep is kell

. Közepes ki vezérlési terület, erő s

kapacití~
kb. nagy ellenállású beme-
önrezgés, irány karak terisztika,
1500 pF ez>- 10 M.Q net kell/. = 50 Hz-re
legnagyobb üzemi h ő mérsé klet
frekvencia függő. kb. 5 M!!
55 c

Nagy ktvezérlés1 terület, nem

kics1 kb. 25 .a 'i : 20 bemen ő trafó irányít, a jó dinamikus mik-
rofon drága

beépített trafó lgen nagy dinamika, önrezgés

kiCSI kb . 0,1 .Q 0 - 1/200 !l és utána a mély hangok nál, k~toldali
l : 20-as bemenő tránykarakterisztika, drága
- -- '

Közepes dinamika, önrezgés a

közelében előerősítő magas hangoknál, egyoldali,
általában 25 -'- 100 pF kell, mertf~ = 50 Hz- vagy kétoldalt iránykarakterisz-
nél a bemenet 50 M .a
tik a

SZE D ÖK

Súlyos, nagy t(írnozgató erő t

nagy ohmos potencio- igényel, önrezgése van, a leg·
2ÓO vagy kb . 1500 .fJ
méter 0,5 - l M !l több típus ofcsó

kapaCitív kb . 5000 pF Könnyű, közepes tűmozgató

ez rnély hangra >- nagy ohmos 1- 5 M.Q erőt 1gényel, feszültsége a ma-
5 M .Q gas hangok felé csökken

l :6 l: 10 bemen ő Közepes súly, de kts erő kell a

ki= trafóval tümozgatáshoz, feszültsége
csaknem állandó, drága

207
 Ebből az áttétel :

á= -v R sec
- - =
RpT
V5o ooo
- -
2CO
= ]r;;;;n'.
v250 ·~ tfl

A szekunder menetek száma eszerint legfeljebb ,600· 16 = 9600 lehet.

Ha különlegesen jó vasunk van, a 200 ohmos primer impedanciát keve-
sebb menetszánuÍlal elérjük, igy a szukenderre is kevesebb menetet kell
csévélni s esetleg gondos, soronkénti szigetelésnél az áttétellel feljebb
mehetünk a lineáris átviteli karakterisztika elrontása nélkül.

147. ábra. Bemenőtranst.formálor helyes mmelszámának

kísérleti megállapítása

Különleges anyagból készítenek ma már t: 50, s őt l : l 00 áttételű

hasonló bemenőtranszformátort is. Házi készítésnél azonban a fenti
értékeket ne lépjük túl.

Több hangszóró csatlakozása

Az erősítő berendezéshez egy vagy több hangszóró csatlakozik .

A hangszórók nagysága és teljesítménye a terem, vagy a hanggal betöL
tendő hely méretéhez igazodik. A szükséges hangteljesítmény megálla-
pítására különböző képletek vannak. A képletek egybehangzó jelentése
szerint a szükséges teljesítményt a következő tényezők határozzák meg:
a hanggal betöltendő tér nagysága, a( teret körülvevő ·ha tárfalak csillapító,
hangelnyelő képessége, a helyiség alapzaja (hogy rnit kell túlkiabálni) és
végül a hangszóró hatásfoka. A felsorolt négy tényező olyan sokféle
körülményt alakíthat ki, hogy a szükséges teljesítmény megállapitásának
kérdése egy külön akusztikai tanulmány tárgya lehetne. Mi itt tájékoz-
tatásul a következőket közöljük . Csendes szobában, jó hatásfokú hang-
szóró esetén 0,1 watt hangteljesítmény bőségesen elég. Jó hatásfokú
hangszórónál 20 watt nagy termet is betölt. Szabadban viszont 20 watt
telj esítménnyel alig lehet valamit ·kezdeni, mert ez mindössze egy 40-50
m sugarú körben teszi a hangot jól hallhatóan élvezhetővé.
208
 '
A nagyobb t~ljesiÚnényü erő sitökre több hangszórót szoktak reá-
r, kapcsolni. A legegyszerűbb megoJdás az, amikor egyforma hangszórókat
llaszná)unk, valamennyi lengőtekercsét sorba kapcsoljuk. A helyes illesz-
tés biztosítására a hangszórók ellenállásának összegére kell , majd az
erősítő kimenetet illeszteni. , Ez a rrtegoldás, bár kedvező, mert pentóda
végcsövek esetén az áramra való tápláláskor kedvezőbb a frekvencia-
menet, jó illesztést csak előre kiszámított, helyhezkötött berendezésoél
ad. Nagyobb távolságra, · vagy ott, ahol a hangerősítő berendezés helyét
és az összeállitás módját gyakran kell változtatni, a helyes illesztés az
elmondo~t módon jó hatásfokkal nem volt megvalósítható.
A fejlődés következő lépcsőfokán az erösítőket 200 ohmos kimenő /
impedanciára készítették . A hangszórókat egyéni kimenőtranszformá­
torral szerelték fel. Ezeken 200, 400, 800 vagy 1600, 3200, 6400. ohmos
csatlakozó ellenállást találtunk. Ha az erősftőre egyetlen hangszóró került, ' l
azt a .200 ohmos transzformátor leágazásra kapcsoltuk . · Így a helyes
illesz'tés biztositva volt. Két hangszóró használatánál mindkét kirp.enő-
. transzformátort 400-400 ohmra állítottuk . A két párhuzamosan kapcsolt
}J.angszóró eredő ellenállása 200 ohm lett, megvolt a helyes illesztés .
I{asonlóan lehetett eljárni négy hangszóró esetén is, amidőn a négy 800
ohmos eredő adja ki a 200 o~mot. A párhuzamosan kapcsolt hangszórók
összerakása tehát mindig_ olyan legyen, hogy az eredő ellenállás 200
ohmot , adjon eredményül.
z illesztés kiss,é nehezebben kezelhető, ha arra is . tekintettel
7agyunk, hogy a külöQbÖző hangszórók különböző teljesitményűek.
Ilyenkor legelqbb azt kell megállapítanunk, hogy mennyi energiára
van szükségünk. Pl. 2 húsz wa;ttos, 4 öt wattos és 10 két wattos hang-
szóránk van. Összesen 40 20+ + 20 watt. Ha az erősítő 200 ohm,
kimenetű, akkor az úgynevezett illesztési érték 80 X 200 = 16 OOO. Ha
l .
az illesztési alapértéket a hangszórók watt tdjesitményével elosztjuk
a hangszórók helyes illesztő ellenállását kapjuk. A húsz wattos haQg-
szóró'kat ezek szerint 16 000/20 =800 ohmra, az 5 wattos ha11gszórókat
16 000/5 = 3200 ohmra, a 2 watto~ hangszórókat p~dig 16 200/2 =
= 8000 ohmra kell helyesen illesztem. Ha utána számolunk és vala-
'mennyi 1hangszórót párhuzamosan kapcsolunk az eredő ellenállás 200
ohm, a helyes ille ztés lesz. ' ·
A korszerű erősítőkben a kimenő feszültséget negativ csatolással
stabilizálják . Ezáltal az erősítő, a villanytelepekhez hasonlóan, állandó
feszü .tséget szolgáltat, a hangszórókat csaknem úgy lehet a vezetékre
párhuzamosan ka-pcsolni, mint a hálózatm az izzólámpákat. A negatív
csatolásnál mondottuk, hogy feszültség ellencsatolás~al 'az erősitőt annyira
lehet stabilizálni, hogy teljes terhelés és az üresjárás között, a kimenő­
feszültség legfeljebb néhány dB-ot változik.
Európában ászokásos kimenő hangfeszültség 100 volt. Ettől azonban
e! is szoktak térni. Nagyobb távolságra 200 volt kimenő feszültséget
14 K•d•r Géza : Han gerősitök (46) 209
 ' 4 .
has7.nálnak . A Magyar Posta a nagyobb életbiztoilság rniatt :egtöbbször-
csak 50 volt feszültséget használ. A jó erősítő feszültségingadozásar
teljes terhelés és az üresjárás között 3-5 dB . Ezáltal a könnyű illesztésen
kíviil elérjük azt is, hogy egy nagy erősítőre akár egyetlen kis ' hang-
szórqt kapcsolhatunk . A terhelés leszakadásakor· az erősítőn maradó
egyetlen hangszóró nem kap több feszültséget, teljesítményt, nem megy
tönkre . Az erősítők üzemében eddig gyakori kimenőtranszformátor
átütés nem következik be. Az.
egyes hangszórókoát hangerőt
szabályozhatunk anélkül, hogy
az illesztést elrontanánk .
roo.::::: Maga az illesztés a követ-
kezőképpen történik. A hang-
\ . szórókat olyan kimenőtransz­
formátorral szerelik fel, amely '
100 volt feszültségről · .csak
148. ábra. Vuzteség néJkiili hangerő szabá!Jazás annyi teJíesítményt vesz le, mint
a hangszórónd/. Csak d/la~dó feszü/tségre amennyit a hangszóró névleges
stabilizá/t kimenetnél te1jesítménye. Itt tehát minden·
. ' hangszóró 100 voltról annyit
fogyaszt, ahány wattos. Egyetlen hangszóró vezetékre, ahol nagy hang
kell, 20 wattos, ahol kevesebb hang kell, 5 wartos hangszórót akasztunk.
; Ismételjük, hasonlóan az IZZólámpákhoz: ·
Az illesztés tulajdonképpen csak akkor ·játszik szerepet, ha a fel-
rakott hangszórók száma és teljesítménye meghaladja az erősítő telje-
sítményét. PI. egy 100 wattos erősítőre ráakaszthatunk 20 db. öt wattos
hangszórót. Ennél több hangszóró bekajjcsolásakor azonban, már az
illesztést elrontjuk, aláillesztünk . Sok 'erős!tőn nemcsak 100 voltos,
hanem 85, 60, 40, 25, 1.5 és 7 voltos kimenet is van. Vagy 100 voltos
és 50 voltos . Ha tudjuk, hogy 7fJ volt feszültségnél a hangszórók fél
teljesítményt, 50 volt feszültségnél a hangszórók negyed teljesítményt
vesznek fel, 70 voltos erősítő kimenetet kapcsolva egy 100 wattos
erősítőre 40 db. ·5 wattos, 50 voltra kapcsolt erősítőre 80 db: 5 wáttos.
hangszórót · köthetünk. ·
Természetesen ezzel csak az ,illesztést javítjuk meg, a hang nem
torzul el, de az egy hangszóróra jutó teljesítmény az első esetben 2,5~
az utóbbi esetben l ,25 wattra csökken. •
,_ Allandó feszühségre stabilizált kimenetnél, az egyes hangszórók-
nál bangerőt szabályozhatunk, mert az illesztés nem romlik eL A régebbi
200 .u-os illesztésn~l, a hangerőszabályozást . csak T vagy H taggal lehet
ai illesztés és ha?-gszín elrontása ·nélkül elvégezni.
100 voltos kimenetnél, a hangerőt legegyszerűbben a hangszóró-
nál lévő kimenőtranszformátor leágazásainak viltoztatásával tudjuk
megoldani. Lásd •
a .148. ábrát. Ez j a szabályozási mód veszteség nélküli
,.
~

210
 .,
Előerősítők és keverők

A végerősítő egységek rendszerint 1,55 V vezérlőfeszültséget

igény~lnek . A mikrofon, ~z elektromos lemezjátszó ennyi feszültséget
szolgáltatni nem tud, ezért előerősítőket használunk. Az előerősítők
használatára akkor- is szükség van, arnidőn a rnűsor továbbitás táv-
beszélő vonalon történik, hogy azt távolabb .r ádióközvetitésre vagy
hanglernezvágásra, hangrö,gzftésre .használjuk .fel. Az előerősítők tehát

6.5 v

( 1A
o. u ~

•
·1 <V

!49. ábra. Kétutas mikrojon trősi/8 ( Audió 103)

a rnűsor rnikrofonnal felfogott hangfrekvenciás váltófeszültségét

a hangstúdiók nívój áig, l ,55 V -ig felerősítik. Mivel műsorközveti­
téskor felváltva beszéd, zene (élőzene, hanglemezközvetités, magne-
tofonról való közvetítés vagy hangosfilmközvetités) váltja egymást, szük-
séges, hogy az előerősítők töbl:r csatornásak legyenek és az egyes csat or·
nákat külön-külön lehessen békapcsolni, vagy egymásba lehessen,
keverni.
A legegyszer ~ bb magyar előerősítő tipus az Audió 103 kétutas
mikrofonerősítő. Lásd a 149. ábrát. Mint a kapcsalási rajzból látható,
egyetlen ECC 40 kettős triódával dolgozik. Érzékenysége kb. 10 mV .
Erről a feszültségről erősit 1,55 V-ra . Két bemenő szorítópárja van,
ezeket egy kapcsoló segítségével felváltva lehet használni. A kapcsoJási
rajz egyébként az erősítő elvi mű~désébe bepillantást enged. Szükséges-
nek tartjuk a figyelmet a köyetkezőkre felhivni.
A 0,5 M.u-os potenciométer és az 1000 pF-qs kondenzátor olyan
szűrőtagot képez, amely 200-300 l::Iz alatt vág. A kimenet 47 k.u-os,

14* , 211 l ,
 hogy legalább 2 db. 100 W-os végerősítő egységet lehessen utána pár-
huzamosan kapcsolni . V.annak 100 k·.Q-nál nagyobb bemenő ellenállású
100 W-os erősítők is, ilyen végerősítő használatakor ezzel az előerősítővel
több végerősítőt vezérelhetünk. Az első cső okozta búgás feszültség
csökkentésére, hálózati transzformátor izzító meneteinek két ága közé
kapcsolt változtatható (szimmetrizáló) ellenállással a búgást minimumra
kell beállítani. ·
A jó sz~rést kéttagú szű~őlánc biztosítja . A második szűrőtag
papírkondenzátor felhasználásával készült, hogy az elektrolitikus
kondenzátor elhasználódásakor" jelentkező sercegést, recsegést elkerüljük.
Az előerősítő frekvenciamenete 400-tól 10 OOO Hz-ig + 2 dB-es eltérés-
sel egyenes. · ·
Háromcsatornás keverőt ábrázol a 150. ábra. (Audió AK 302.)
Mint az ábrából látható, ennél egy mikröfon, egy hangszedő és egy
rádió csatornát lehet összekeverni. A mikrofon csatorna 5 mV, a PU
csatorria 300 mV, a rád-ió csatorna 1 V érzékenységű. A három csatorna
hangerőszabályozó potenciométerének csúszkája, egy-egy 0,47 M.Q-os
elválasztó ellenálláson keresztül van összekötve. Ebbe az előerősítőbe
még egy elektromos gongot is beépítettek. Ez tulajdonképpen eg~
hangszedövé kialakított hangvilla, amely gombnyomásra kellemes
gong .hangot ad. A keverő frekvenciamenete 60-tól 10 OOO Hz-ig ±2
dB-es eltéréssel egyenes. A kimenő fehültség a null nívónál nagyobb,
hogy ezzel á régebbi tipusú Rafilm 100 W-os erősítők is kiv~érelhetők
legyenek. · .
Fokozatosa,n, lépésenként .kapcsolható magas és mély vágóval
lehet a keverő hangszínezetét szabályozni. Rádió m{ísorközvetítésre
a keverőben beépített vevőkészüléket is találunk. Ez a Néprádióhoz
hasonló, azaz a Kossuth és Petőfi adást, esetleg egy megyei műsort
kapcsolóval lehet megválasztani. A kimenet 22 OOO ohmos . Ezzel tehát
4-5 100 W-os végerősítő is vezérelhető.
Az első cső fűtés közepét a többi csövektől függetlenü allítják
be, csak így lehet a nagy érzékenységnél szükséges búgásmentességet
· elérni. A mikrofónia-veszély elkerülésére valamennyi előerősítő és
keverő -első cs övét rúgósan erősítik fel.
Egyébként ez a három csatofnás keverő egybeépitett gramofon-
rootorral kerül forgalomba. A motor peremhajtású.
A 151. ábra az Audió AK 501 hatcsatornás keverőt ábrázolja.
Mint látjuk, négy különálló mikrofoncsatornája van, a negyedikkel
bekevethetünk két párhuzamosan kapcsolt fotocellát is. Megtaláljuk
ebben a keverőben is a beépített rádiókészüléket, lemezjátszót és . végül
a gongot. A keverés itt is, az első cső után történik, ez a megoldás ugyanis
hangszínezet s:zempontjából kedvező):> b'. Természetesen a keverő potencio-
méterek csúszkái elválasztó ellenállással vannak közösitve. Így a hat
csatorna műsora tetszés szerinti arányban keverhető.
l
212
•, ~, . ----.. :·

150. ábra. Htiromcsotornti.r keverő ( Audíó AK J 0 2)

.-
 :

,
'

H
f

-~
/

~ ...
"~

•
ll

151. ábra. HatcialornáJ keverő ( Audió A K 501)

 l

A 'leirt keverő hangszínezet szabályozóval is rendelkezik. A magas

bang kiemelése a katódellenállásra kapcsolt kondenzátorokkal, a negativ
csat6lás megszüntetésével történik. A magas vágás ugyanezzel a fókoz'at
·szabályozóval, a cső anódjának leblokkolásával nyert megoldást. A. '
keverő egységet ezenkivül egy mély!:langvágóval is felszerelték, ez egy
kisebb csatoló kondenzátor, amelyet szükség szerint kapcsolóval lehet
üzembe helyezni.
A keverő a kimenő . impedancia lecsökkentésére (6800 ohm) külön-
·teges ellenc~atolást használ, ez a végcsőről (rajzon nem !\Z utolsó cső)
.az előző cső fékező rácsára dolgozik. A keverőt varázsszemes, nagy idő­
állandójú kivezérlésmérővel is felszereli:ék.
A hatcsatornás keverő fr.ekvenciamenete 60-tól 10 OOO Hz-ig ± 2
-dB eltéréssel egyenes. A legnagyobb kimenő feszültség 5 V. Az előerősítő
2%-nál kisebb torzitású.
Meg kell még emlitenünk, hogy a nagy erősítésű előcsöveknek
-itt is külön-külön búgásgátlót kellett alkalmazni . '
A két párhuzamos fotocella azért szükséges, hogy két vetitőgépes
mozgóképszínháznál is lehessen a keverő használni. A fotocellák
egymásrahatásának megakadálydzására, helye_sebben, hogy a még üzem-
ben nem lévő fotocella ne zavarja az üzemben lévőt, a két fotocellát
egymástól 330 lnl-os ellenállással elválasztották. Ez érzékenység vesztt;•
séget jelent ugyan, de a használatban biztonságot nyújt. Mindkét foto-
cella tápláló feszültsége fokozatonként külön-külön állitható .
A hatcsatornás keverő érzékenysége a következő. Mikrofonr?l
5 mV, fotocella 12 mV, lemezjátszó 300 mV, béépitett rádió rádiófrekven-
ciás érzékenysége 150 11-V, vagy ennél jobb. Mindezen értékek 1,55 V
kimenő feszültséfre vonatkoznak.

. .
Keverővel összeépitett kis erősítök

Kis · teltesítményű erősítőknél célszerű a keverőt és előerós!tót

összeépíteni. Így született meg egy kis 12,5 W-os és egy 25 W: os keverő­
vel ös zeépített erősítő : A 12,5 W -os magyar erősftő az Audió AV 1Ol
nevet viseli. Lásd a 152. ábrát. Ennek az erősítőnek mikrofon, hang-
szedő és fotocella bemenete van. A mikrofon csatorna l érzékenysége
12 mV alatt, a fotocelláé 16 mV alatt, a hangszedőé pedig 0,3 V alatt van.
A kimenő ellenálás 15 ohm. Az üresjárás és teljes 'terhelés között a kimenő
feszültségingadozás kisebb, mint 5 dB. Zajszint - 46 dB. A frekvencia-
görbe 50-től 10 OOO Hz között, 3 dB eitérésen belül egyenes. A fotocella
feszültsége fokozatonként szabályozható. Egyébként ennél a kis erősttő­
nél az egyes csatornák átkapcsolhatók, de a csatornák közötti keverés
lehetősége nincs meg. Hasonlóképpen a hangszínszabályoz!is is egy-
.:szerűsített, csak három fokozatban történik.
l
 .. ..

. Jó~. al;>ra. a,tJ wanos, k ePerópet wzeepztcll erósiló (Audi~ A V iUl)

 .

~on

A rdrdfriHn ltrö fmti1Ji9 irllktk 20 W·os lrjvnlrt!f d/!opolro lrrén!lmlr. A méréJelref IlUiTAY! l mtiueml régezliilr 6f JOf iJ 600 r-or ol!d.r!Jon.

153. ábra. 20 wattoJ1 i:everö~el eobeépített erösitö ( Audió AE 258 )

 . Az Audió 101, kis háromcsatorná!l' erősitönél nagyobb az Audió
AE 258 tipus. Lásd a 153. ábrát. Ennél -ugyancsak három csatorna van,
de egyrészről beépített ' vevőkészülékk~l rendelkezik, másrészről a
csatornák egymással össze is K:everhetők. Mindezen kivül ebben az
erősítőben már a gongot is megtaláljuk, amellyel a hallgat,ó ság figyeimét
oközvetités közben valamilyen •fontosabb közleményre felhívhatjuk .
. Ez az erősítő 20 W-os. Érzékenysége a teljes kimenő teljesítményre
vonatkoztatva 8 mV. Az erősítő beépített lemezjátszóval, hangszedővel,
rádióvevőkészülékkel és ellenőrző hangszóróval készül. A rádiókészülék
érzékenysége 35 V kimenő feszültségnél 150 fLV. A frekvenciamenet
60-tól 10 OOO-ig 2 dB-es , határon belül egyenes. A magas hang szabályo-
zása a második erősítő cső katódkörében, illetőleg anódkörében történik.
A rn,ély hang szabályozását a rácskörbe kapcsolt kondenzátor rövidre
zárásával lehet elvégezni. Zajszint - 50 dB. A kimenő ellenállás 400 ohm,
kimenő feszültség 100 V. A teljlts terhelés és üresjárás között dB a
kimenő feszültség különbsége.
1
Az ECC 40 cső katód- és anódkörébfG lévő ellenállásnak egyenlő
nagyságúnak kell .ennie. Itt tehát az ellenállásérték kritikus, be kell
,. a két ellenállást mérnünk.

Keskenyfilm erősítők

Legnagyobb példányszámban két Telefongyári keskenyfilm erösítő

tipus van üzemben. Az egyik a hordozható erősítő, a másikat a vetítőgép
alapjába beszerelték. Az előbbinek rajzát a 154. ábra, az utóbbiét a 155.
ábra szemlélteti. Az előbbi régebbi típusú csövekkel készült egyszerlí
erősítő , ahol a fázisfordítást transzformátorral végzik. Az erősitőnek
igy a végerősítő csövek anó~járól a végerősítő csövek rácsára van csak
ellencsatolása. Lemezjátszó és fotocella bemenette készült, ezt a két
vezérlő berendezést átkapcsolóval lehet váltani.
A BS 2735-ös erősítő, mikrofon, lemezjátszó és fotocella erősítésre
·egyaránt alkalmas .Ez már az újabb típusú csöveket használja. A csatornák
váltása itt is kapcsolóval és nem keverés útján történik. A cella feszült-
sege szabályozható. A hálózati transzformátoron a hanglámpa számára
ts van feszültség. A kimenet 5 és 15 ohmos. A fenti két erősítő részletes
·elektromos adatai és teljesítőképe~sége nem állanak rendelkezésünkre.
A kapcsoJási rajzokat a javításnál való felhasználás céljából közöljük.

100 wattos erősítők

A legnagyobb teljesít_ményű magyar sz!(bvá~yosított erősítő 100

wattos . Fokozatos fejlődésen át jutott el mai formájáig. Négy kapcsalási
ra1zot közlünk róla, a fejlődés nagyobb állomásait, egyszersmind azokat
a típusokat, amelyekből legtöbb van. forgalomban. A 156. ábra az első,
kiindulási formát mutatja. ·
21 ts
 ~

o TRFJO~ t
250 n
l•

~sn~H.
P.h. ~ 1~1!:. H.
r

154. ábra. Te!e{o11gyári, hordozhatn keskmyfilm er6slt6

 ECC~O ZOK

fil
(j) Cel/o feszti/Isi; szedni vdlfózhot.

155. ábra.
l'
l,o

. Tríódának kapcsolt EF 6-os feszültségerősítő esőre lépünk be.

A fázisfordítást egy másik, ugyancsak triódaként kapcsolt EF 6-os cső
végzi. A 100 W teljesítményt négy darab OS 18/600-as cső adja le, ezek
közül kettő-kettő párhuzamosan és ellenütemben van kapcsolva. A 600
voltos legnagyobb anódfeszültséget két AZ 4-es cső szolgáltatja. A vég-
csövek segédrács feszültségét és az előcsövek anódfeszültségét külön
AZ 4-es cső állítja elő. Az előfeszültség előállitására szelén egyenirányítós
anódpótló rész van üzemben. Az erősítő bemenő vezérfő feszültség
szükséglete kb. 5 volt. A kimenő feszültség 50 vagy 100 volt, aszerint,
hogy a kimenő transzformátor két szekunder tekercsét sorba vagy pár-
huzamosan kapcsoljuk össze egymással. Az erősítő kimenő feszültségét,
a kimenő transzformátor külön erre a célra készített tekercséről táplált
skálaizzó felvillanása jelzi. A kimenő áramnál, illetőleg a kimenő teljesít-
ményről az előlapon elhelyezett milliampermérő ad tájékoztatást. A
szóbanforgó műszert mind a négy cső katódkörébe egyenként be lehet
kapcsolni, így a műszer az egyes csövek nyugalmi anódáramának beállí-
tására, az egyes csövek helyes működésének ellenőrzésére is felhasznál-
ható-. Két párhuzamosan kapcsolt bemenő tuchel-csatlakozó, több 100
wattos erősítő bemenő oldalának párhuzamos kapcsotását teszi lehetövé.
Az erősítő tervezője úttörő munkát végzett. A 100 wattos erősítő
méreteit és súlyát nagy mértékben lecsökkentette, ezáltal ennek használ-
hatóságát nagy területre terjesztette ki .
· Az üzemi használat az erősítő hibáit, illetőleg hiinyau napvilágra
hozta. A bemenő feszültségigény túl nagy. Legtöbbször az 5 volt
vezérlő feszültséget külön előerősítővel kell előállítani . Az erősítőt
ilyen nagy · bemenő feszültséggel nem lehet távbeszélő vonalról vagy
a rádióstúdió vonalairól közvetlenül vezérelni, mert az előbbinek 0,775,
az utóbbinak 1,55 volt a feszültsége. De nem mindig tudjuk az erősítőt
ki vezérelni a rádióvevőkészülék kimenő transzformátorána-k szekunder
oldaláról sem. A négy darab végerősítő cső, h' azok nem egyformák,
~gymásba dolgoznak . Négy egyforma csövet összeválogatni nehéz és
az összeválogatásta nem mindig van lehetőség. A végerősítő csövek
közül kettő-kettő közös rácslevezető ellenállásról kapja az előfeszült­
séget. -
Az egyik cső zárlata vagy gázosodá a a másik, vele közös rács-
levezető ellenállásról táplált cső elpusztulását okozza. A nagy anód-
feszültségnek két sorbakapcsolt elektrolit kondenzátorral való szűrése
megfelelő ugyan, de. a feszültségnek a két elektrolitikus kondenzátor
közötti egyenlő -arányban történő elosztását biztosító ellenállás hibája
folytán az elektrolitikus kondenzátorok hamar elpusztultak.
E gyébként az erősítő elektromosan jónak volt mondható, mert
a benne alkalmazott nagy ellencsatolás mind a jó frekvenciarnenetet,
mind a terheléstől független állandó kimenő feszültséget, mind a kis
torzítási tényezőt biztosította.
221
.. 0518/600 051Bjt>OO
50 n

l
\

IOB. SHUNT·lOYJ~
YIIJ4~ IKB.•"tl

Ratilm 100 W- os
" ' ,,
EROS/TO
~- ~lvi kapcsolása.
IV 1

A/U( IJ~ltf
,·
EF6 0~1HOO
0 (}-{) •Z•
O o-o O O -Q

156. ábra,
 A következ5, javított 100 wartos erősítő tipust a BVK gyártotta.
Lásd a 157. ábrát. Ennél a hibák egy részét már kiküszöbölték. Az első
cső pentóda kapcsolásban dolgozik, így nagyobb e!ősítésénél fogva
biztosítja a kisebb kivezérlő feszültségszükségletet. Ez utóbbi erősítő
típus kivezérléséhez kb. ·l volt elegendő. A második cső mint katódin
kapcsolású fázisfordító dolgozik. Ez eg y résztől tökéletes szimmetriát
ad még a nagyobb rezgésszámoknál is, másrés zről részleges katódcsatolásít
jellegénél fogva kis torzítási tényezővel dolgozik. A négy cs ő előfeszült­
ségének egymástól független betáplálása ennél az erősítő típusnál már
megvalósult. Az elektrolitikus kondenzátorok megvédése céljából
a feszültséget maga az anódpótló rész osztja két részre! A hálózati
transzformátor így egyszerűbb (csak 2 X 300 vQltos az anód tekercs),
vastagabb huzalból készül, azon ·a térkihasználás jobb, melege:lése
kisebb . A primer oldal tekercseit ~ppen ezért két részre osztva készítet-
ték. Ugyanaz a két tekercs 220 voltnál sorba, 110 '\TOltnál párhuzamosan
kapcsolóClik. Egyébként az erősítő, mind kiviteli alakra, mind felépítésre
csaknem teljesen azonos az előzőveL Talán még azt lehetne megjegyezni
róla, hogy a jobb levegő cirkuláció érdekében a doboz fedő és hátlapját
nagyobb, négyszögletes lyukakkal látták el. Megmaradt azonban a
párhuzamos kapcsolásban üzemeltetett két-két végerősítő hátránya,
továbbá az, hogy a rácslevezető ellenállás nagy, így a gyengén gázos
cs öveket nem tudjuk használni. '
l
A következő magyar típus erősítő az Audió 601-es. Ennek kapcsoJási
rajzát a 158. ábrán mutatjuk be. Ez az eddig qasznált erősítő típusoktól
sok tekintetben eltérő, nagy baladást jelent a fejlődésben. Megtartotta
az eddig elért eredményeket és új csövek alkalmazásával, messze tovább
fejlesztette azt. Az erősítő mind elektromosan, mind tartósság szempont-
jából előnyösebb elődjeinéL Csak. két végerősítő csövet használ, igy
üzem e is ol~sóbb. Az Egyesült Izzó által gyártott új 807 -es végerősítő,
valamint az előerősítő csövek rriinősége igen jó. Egyébként á 807 -es
csövek ,ellemgörbéi haogfrekvenciás célokra kedvezőbbek - mint
ezt már előbb ismertettük - az eddig használt OS csöveknéL A sugár-
tetródáknál azonban azzal a hátránnyal kellett a szerkesztőnek megkÜZ-
denie, hogy ez a ~ő kivezérlő teljesítményt igényel. Ezt VISZont nem
!~het transzformátor segítségével biztositani. A vezérlő teljesítményt
úgy kell ugyanis előállítani, hogy fázisfordulás ne következzék be,
ellenkező esetben ne.m lehet kellő ellencsatolást biztositani, vagy az
ellt<ncsatolástól az, erősítő stabil jelJegét elveszti, begerjed. A megoldást
a katódcsatolású előfokozat alkalmazása nyújtotta. Itt a harmadik ECC
40-es cső mindkét katódjában 10 k.2-os ellenállást találunk. A kimenő
ellenállás azonban a katódcsatolásnál fellépő ellencsatolás következtében
gyakorlatilag 1/S, ez ECC 40-es esőre 1 / 3 = 0,3 k.2. Máris elérkeztünk
ahhoz a legkisebb generátor ellenállás értékhez, amit a 807-es cső meg-
hajtófokozatától megkívánnak (kisebb, mint 500 .2).
223

..
, l~
#o

!5/. ábra. bK W •(Siemens) lUU Wal/OS

 \

-*B v
- ov
-92 Y

J
220'
f50 '
' f27"

l
l'
rH JS5 1

rHJS6 L
!58, ábra. A11dió 60 l-es 100 waltos erősítő
 Egyébként az első cső feszültséget erősít és fázist fordít. A második
cső két oldala ellenütemben erősíti tovább a feszültséget. A harmadik
előcső a meghajtó, úgynevezett driver fokozat. Az erősítő anódfeszült-
sége csaknem t>OO volt. Eddig a feszültségig érdeme~ felmenni, rr.ert
ezt a cső még bírja, az anódpótlórész méretei jóformán alig változnak,
viszont a két· végcső ilyen feszültsél!'fl~l kisebb meghajtással le tudja
adni a kivánt teljesítményt (sőtJ:öbbcc) azok igen kedvező igénybevétele
mellett.
A feszültségnöveléssei ugyanis a leadott teljesítmény négyzetes
arányban növekszik, (N-.. = E~/16 Rb)· Az anódpótló részben ismét
visszatértek a nagy anódfeszültségnek 2 db. AZ 4-es csővel vató elő­
állitására. Ez a megoldás olcsóbb és kisebb belső ellenállású anód-
forrást ad. A feszültségosztás nagyterhelésű huzalellenállásból készült,
megbizható, tartós megoldás.
Az erősítő elmés része az anódpótló feszültség stabilizátora. Ennek
működése a következő. A hálózati transzformátort két külön részre
osztották. Teljesen külön rész adja a nagy anódfeszültséget, mert főként
ezt kell stabilizálni, egy másik transzformátor pedig az összes többi •
szükséges feszültségeket. A primer oldalon két transzformátor rész
között látunk a rajzon egy fojtótek~rcset. A fojtó a nagyfeszültségű
anódpótló primer feszültségét csökkenti mindaddig, mig az ugyan-
arra· a vasra a szekunder oldalon csévélt másik tekercsen áthaladó egyen-
áram a vasat telitésbe nem mágnesezi. Nagyobb terhelésnél tehát a
foj.tótekercs vasa telitődik, a primer oldalon a fojtó feszültségcsökkentő
hatása megszűnik, a nagyfeszültségű rész nagyobb primer feszült-
séget kap. ·
A leirt stabilizálást a két külön transzformátor és a külön fojtó
alkalmazásával kell megfizetnünk. Hátrinya sajnos e megoldásnak az is,
högy a tömeggyártásban előállított erősítők közül többnél a fojtó nem
fejti ki a kívánt hatást.
A leírt erősítőben, annak előbb ismertetett sok kiváló tulajdonsága
ellenére, még mindig maradt néhány hátrányos, kiküszöbölésre váró
rész. A harmadik ECC 40-es (driver) cső és a végerősítő csövek előfeszült­
ségének beállitása elég körülmény~s . A végcsövek előfeszültsége meg-
változik, attól függően, hogy be \ran-e dugva helyére a szóbanforgó
cső, avagy nincs, meanyire használt a cső. A bekapcsoláskor ennek az
ECC 40-es csőnek a katódja és izzószáJa között 80 volt feszültség-
különbség lép fel, jóllehet a bemelegedés után ugyanitt csak 30 volt
feszültségre van igénybevéve a cső . Az erősítők tömeges üzemi hasz-
nálatánál emiatt már néhány cső tönkrement. A zárlatos cső, mivel az
az előfeszültséget zárta, tönkretette a végerősítő csöveket is.
A második és harmadik ECC 40-es cső közötti csatoló kondenzá~orok
különlegesek, hiba esetén ~zek nem szerezhetők be, nem pótolhatók.
Az eddig elért előnyök megtartása mellett, rnindezen hibák kiküszőbö-
J • • :

226
lé&ére; a jobb hűtést blztoslt6 e1r~ndezés lcialakltására, az egyszerűbb
kivitel és kisebb súly biztosftására, elkészült a negyedik . magyar 100
wartos erősítő. (A kisebb változtatásokat tartalmazó sok közbenső
tfpust nem kivánjuk felsorolni.)
A 1;>9. ábra az Audió 602-es erősítő elvi rajzát mutatja be. Ebb~ n a két
külön hálózati transzformátor és stabilizált fojtó al~almazását az egysze-
rűbb felépítés miatt elhagyták. A harmadik ECC 40-es cső mint katód-
csatolású erősítő dolgozik, katódjában azonban fojtótekercs képezi
a munkaellenállást. A fojtótekercset, a jobb frekvenc::iamenet és ki sebb
tordtás elérése érdekében, 22 kn-al előterhelik. Mivel a fojtótekercsnek
egyenáramú ellenállása jóformán nincsen, az ECC 40-es cső a végcsövek
előfeszültségét nem befol yásolja. Az elafeszültséget csak. előfeszültség
telep (pótló) kis ellenállású feszültségoszt? lánca határozza meg. Mind
a bekapcsoláskor, mind üzemben, a harmadik ECC 40-es q;ő katódja ·
és fűtőszála között csak 30 V a feszültségkülönbség. A fojtótekercses
kis ellenállású rácslevezetés a végcsövek szempontjából kedvez ő azért
is, mert kis mértékű gázosságnál a csövek még használhatók . Az ellen-
csatolás itt csak a második ECC 40-es cső katódjára dolgozik. Az ellen-
csatolás kisebb mértékű, mint az előző erősítőnél, de ez a kivánt torzítás
csökkentésre, a kimenő feszültség megfelelő értéken való tartására
elegendő .
A kapcsolás érdekessége a túlvezérlést gátló hid, amely egyben
megvédi a végerősítő csöveket a kimenő kapcsokon fellépő zárlat ellen is.
Működése a következő : Az első cső előfeszültségét az l Mn-os rács.:
levezető ellenállásan és a három sorbakapcsolt 330 kS2-os ellenállásan
keresztül kapja.
Az első cső · masodik csőrésze az erősítő kimenő feszültsé-
gének aláosztása útján kap a rácsára feszültséget. Az ariódra viszont
a végerősítő cső meghajtó feszültségét vezetik vissza. Helyes beállítás
esetén, amidőn a végerősítő csövek szabályszerűen dolgoznak, a végcs ő
kimenő feszültsége és a meghajtó feszültsége az első cső rácsán és anódján
egymás hatását kompenz~ljik . Ha azonban nincs kimenő feszültség;
vagy a végcső rácsán a kime~ő f~szültség előállításához szükséges
meghajtó feszültségnél nagyobb van jelen, az első ECC 40-es cső második
felében lévő egyensúlyi helyzet felborul, a cső anódja mint dióda az
anód és földpont közötti 330 kn-os ellenállásan a földhöz képest negativ
feszültséget állít elő . Ez a negativ feszültség a másik két 330 kn-os
ellenállásan mint szfirőláncon áthaladva, az első cső rácsára JUt. A túl-
vezérlésből : eredő előfeszültség az első cső meredekségét, erősítését
csökkenti, a végerősítő csövek túlságos meghajtásából, vagy azok
anód oldali zárlatakor a végcsöveknek ezekből eredő tönkremenését
megakadályozza.
Mege mlítjük még, hogy ennél az erősítőnél a nagy anódfeszültség
sz{í rés e pa p í r kondenzát.orral történik.
ECC~O ECC~O 807

~-----------____j
159. a br<~. A udio b02 -e, 100 lllai/OJ erősiló
 A leirt Audió 602-es erősítő műszaki adatai a következők:
Teljesítmény 100 W (100 V-os kimenő feszültségnél mérve) .
Frekvenciamenet 50-10 OOO Hz között ± 2 dB (ohmos lezárásnál.
25 W-nál mérve).
Kimenet 100 n .
Stabilitás teljes terhelés és üresjárás között !í dB-en belül (800 Hz-en
mérve) .
Torzitás 150 - 2000 Hz között, 1001 W-nal lmebb, rwnt 5% (ohmos
lezáni.snál).
Bemenő szint 1,55 V alatt.
"Bemen ő ellenállás 11,2 ::! M 1:1.
Zajszint - 60 dB.
Új m6dszer a tetjesftményer6sitók végfokozatának kivezérlésére
A teljesítményerősítők készítésénel az anódá.ramtorrás, az anódpótló
ré~z kialakítására legtöbbször különös gondot kell fordítanunk. Az A és
A f3 munkapontú ellenütem.ű végfokozat használatakor ez a kérdés alá-
rendeltebb jelentőségű. Az A munkapontnál, mint tudjuk, az áramel-
vétel állandó (ez a torzítatlan hangleadás felvétele). AB munkapont-
nál az anódáram rendszerint csak kisebb mértékben ingadozik. Mind-
két esetben egyszerű anódpátlót kés,z íthetünk AZ1, AZ4 vagy PV
200!600-as egyenirányító csővel. Ha az iparilag .elöállított erősítők kap-
csalási rajzát áttanulmányozzuk, láthatjuk, hogy rnindenütt a közvet-
len fűtésű egyenirányító' csöveket használják, mert ezek üzemével kap-
csolatban igen jó tapasztalatok vannak. Űzembiztosak, az erősítőket
a nagy áramlökésektől megkímélik, mert nagyobb belső ellenállásuk
következtében lökésgátlók.
Nagyobb teljesítményű erősítőknél is mindenki szívesen alkalmazná
ezeket az egyenirányító csövekeL Az A és AB munkapontban azon-
ban a végerősítő csövek hatásfoka 50--60% . Mint már az elméleti rész-
ben előbb kifejtettük, ugyanazzal a végerösítő csővel és anódfeszültség-
gel csak B vagy D munkapont használata esetén juthatunk nagyobb
teljesítményhez. Ehhez azonban kis belső ellenállású anó?pótló és
segédrácstelep szükséges, mert ellenkező ésetben a cső vezérlésekor
az anódfeszültség lecsökken, az anódáram pedig nem növekszik.
Ennek magakadályozására gáztöltésű egyenirányító csöveket hasz-
nálnak, amelyeken a feszültségesés csaknem állandó (kb. 15 V). E csövek
azonban kényesek, és akkor működnek helyesen, ha előre bemelegít-
jük őket, pl. a fűtőáram pár percig tartó előzetes bekapcsolásával, és
csak azután kapcsoljuk rá a esőre az anódfeszültséget. A külön anód-
váltófeszültség-bekapcsolás az erősítő nehézkesebb kezelését jelenti.
A figyelmetlen kapcsolás könnyen hibát eredményezhet. Egyes erősítő­
gyárak ezért az anódfeszültség bekapcsolását időzített, késleltetett jel-

229
fogóval végeztették el. Ez egyrészt költséges megoldás, másrészt mecha-
nikus szerkezetet jelent az erősítőben.
Ugyanarról a csőről nagyobb telj esítményt nagyobb anódfeszültség
alkalmazásával sem lehet levenni , mert A munkapontnál az anód-
veszteség túlhaladja a esőre megengedett maximális anódveszteséget,
ezenkívül a nagyobb anódfeszültség hatására a legtöbb csőben j~lenlévő

IOOOfl-6Cl

'h 6JN7

ZOJl

·.
159b ábra. A végerösítő csövek segédrácsfeszültségének stabilizálása
'
néhány gázion a katódra repül. A nagyobb tömegű gázion bombázza
a katódot és előbb-utóbb tönkreteszi azt.
A feladat tehát : megtartani az eddig használt jó egyenirányító csöve-
ket anélkül, hogy az anódfeszültség, de főként . a segédrácsfeszültség
a megengedett mértéken túl ne ingadozzék
A '.156. ábrán bemutatott R afilm 100 W-os erősítőnek · külön egyen-
irányító része van az anód- és a segédrácsfeszültség részére. H asonlóan
külön egyenirányító résszel mííködik a 158. á brán ismertetett Audio

230
r.
l

601-es erősítő is. Itt az anódfeszültség stabilizálására külön anódfeszült-

ség és külön fűtő- és segédrácsfeszültség-hálózati transzformátort alkal-
maznak. Ezenkívül egy előmágnesezett fojtótekerecset is stabilizálnak,
amelynek működéséről a 226. oldalon beszámoltunk. Itt azt is elmon-
dottuk, hogy a tömeggyártásban előállított erősítőknél a fojtótekercses
stabilizátor nem mindig fejti ki a kívánt hatást.
Új és egyszerű stabilizátor-kapcsolást mutatunk be a 159b. ábrán.
A kapcsolás a következő elven működik. A végerősítőpentódák árnyé-
kolórácsáramát egy triódán keresztül adjuk. A trióda rácsára feszültség-
osztó ellenállás-lánccal olyan. feszültséget adunk, hogy a segédrácsáram
azon mintegy 40-50 V feszültségesést létesít. Ezzel voltaképpen a stabi-
lizálást elvégeztült Ha ui. a növekvő segédrácsáram miatt a trióda
katódján lévő feszültség csökken, a katódhoz viszonyítva a rács pozi-
tívabb lesz. A cső belső ellenállása lecsökken, a segédrácsfeszültség
helyreáll.
A leírt stabilizálót olyan triódával kell elkészíteni, amelyen átenged-
hetjük a két végerősítő cső segédrácsáramát. Mivel ilyen nagyobb
áramra trióda nálunk általában nem készül, végerősítőpentódát szok-
t.ak triódakapcsolásban használni. A közvetett fűtésű trióda katód és
fűtőszál közötti nagyobb feszültség, illetőleg átütés elkerülésére a
triódát a hálózati transzformátor külön tekercséről kell fűtenünk.
A stabilizátor-triódán fellépő feszültségesés ellencsatoló hatását el-
kerülhetjük, ha a stabilizált feszültséget 1 ,uF-os kondenzátorral áthidal-
juk. A trióda rácsát 10 nF-os kondenzátoron át földre kapcsoljuk.
A segédrácsfeszültség fenti módon végzett stabilizálásával nagyobb
kivezérlés, kisebb torzítás, nagyobb stabilitás és nagyobb mértékű ellen-
csatolás valósítható meg.
A teljesítményerősítő segédrácsfeszültségének ilyen egyszerű stabili-
zálása után felmerült a gondolat, hogy nem volna-e célszerű a végerő­
sítő cső segédrácsáramát vezérelni. Kiderült, hogy a segédrács vez~r-
/ lésével előnyökhöz juthatunk. Kétségtelenül a legnagyobb előny - mint
már mondottuk -, hogy ezzel nem kell kis belső ellenállású anódpótló
részt alkalmaznunk Az anódfeszültség-csökkenés miatti munkapont-
eltolódást a segédrács vezérlésével ki lehet egyenlíteni.
Nézzük meg a 160. ábrán bemutatott kapcsolás működését. A két
EL 34-es végerősítő pentóda segédrácsáramát egy triódának kapcsolt ·
· EL 84 végerősítő csövön át kapja. Ezt a segédrácsáramot szabályozó
csővet egy ECC 81 trióda egyik felének anódjáról vezérel jük. A szóban-
forgó ECC 81 cső anódfeszültségét ugyancsak az EL 84 katódjáról
kapja, a 100 k.Q-os munkaellenálláson keresztül. A segédrács vezérlé-
sére alkalmas hangfrekvenciás váltófeszültséget a kimenőtranszfor­
mátor szekundertekercsének erre készített meneteiről vesszük le.
A hangfrekvenciás váltófeszültséget triódán (az ECC 81 cső második
fele) egyenirányítjuk és az ECC 81. cső rácsára vezetjük egy feszültség-

231
osztó ellenálláslánccaL A hangfrekvenciás váltófeszültség, a rajzon lát-
ható módon, egyenirányítás után negatív feszültséget .ad az első ECC 81
cső rácsára. A cső anódárama csökken, ennek következtében anódján
:1 fesz ültség nn N vi t az EL 84-es cső , csökken a rajta lévő feszültségesés.

• llllll

zoon
zo.n
lOD
fJ

160. ábra.. A végerösítő csövek segédrácsfeszültségének a kivezérlés ütemében

végzeti szabályozása

Mivel az első ECC 81 trióda anódja az EL 84-s cső katódjáról kap táp-
lálást, és ennek feszültsége a szabályozáskor ugyancsak emelkedik, a
hatás növekszik .
. A ·leírt berendezéssel olyan nagymértékű segédrácsfeszültség-vezér-
·lést lehet elérni, hogy ezzel további előnyökhöz juthatunk. Nyugalmi
helyzetben a végerősítő csöveket csaknem lezárjuk ; azok anódárama
1-2 mA. llyenkor a sú)banforgó forgalomban lévő gyári erősítőn az

232
anódfeszültség 500 V, a segédrácsfeszültség 170 V. Ha erősítőnket vezr ·
reljük;, teljes kivezérlésnél a segédrácsfeszültség 300 V-ig felmegy, az
anódfeszültség viszont 500 V-ról kerek számban 400 V-ra esik.
A kis nyugalmi anódáram a végerősítő csöveket nagymértékben meg-
kíméli. Különösen értékes ez a hatás ott, ahol az érősítőt csak időszako­
san vesszük igénybe, pl. utasító berendezésnéL Itt a segédrácsfeszültség-
tnFCC40 ecc •o IDA

'161. á bra . 100 W-os erős ítő, segédrácsfeszültség-szabály ozóval ellátott

80'1 -es csövekkel

;zabályozóval felszerelt erősítőket nem is kell kikapcsolni. Egyébként

a kapcsolássalelérhető árammegtakarítás is számottevő.
Az erősítő tervezésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a szabá-
lyozó triódának a két végerősítő cső teljes anódáramát át kell vinnie.
Mint mondottuk, e célra ezért triódának kapcsolt kisebb végerősítő­
peutódát használunk. A katód és fűtőszál közötti feszültségkülönbség
káros hatásának elkerülésére a hálózati transzformátoron külön fűtő­
roeneteket alkalmazunk. A szabályozó csőben előálló ellencsatolás el-
kerülésére a segédrácsot 4-8 1-'F-os kondenzátorral földeljük A konden-
zátor nagyságának megválasztásakor irányadó szemp9nt, hogy annak
váltakozóáramú ellenállása az átvitelre kerülő legkisebb frekvencián is
kicsi legyen. Ennek ellenére az időállandónak nem szabad túJság~n
nagynak lennie. A berendezés müködésénél tulajdonképpen két időállan­
dóval kell számolnunk Az egyjk abeindulási időállandó, melyet a máso-
dik, az egyenirányító ECC 81 trióda áramkörében lévő RC tag határoz
meg. A másik a lezárási időállandó, ezt a szabályozó EL 84 cső ellen-
állása és az áthidaló 8 I'F-os kondenzátor kapacitása alkotja. A szabá-
lyozás beindulására az előbbi ; leállítására főként az utóbbi van befo-
lyássaL
A kapcsolás magyar viszonylatú alkalmazásánál bebizonyosodott,
hogy a szabályozó cső hatásosan müködik. Az anódáramot jóllehet vele
szabályozni. Az anódáram felfelé sz;abályozásakor azonban -;- amennyi-
ben az egyenirányító rész nagy belső ellenállású - a feszültség a szabá-
lyozás ellenére is lecsökken. Ha azonban az egyenirányító rész belső
ellenállásával kevésbé törődünk, a transzformátort helyesen megmére-
tezzük, a 161. ábra szerint két 807-es csőről ·a 100 W-ot könnyen leve-
hetjük
Arnint az ábrából látható, itt a segédrács számára nem kell külön
nagyfeszültségíí anódtekereset feltenni. A közös tekercsen előálló
feszültségcsökkenést a szabályozó kiegyenlíti.
A szabályozó kapcsolást itt egyetlen ECC 40 cső egyik felével oldot-
tuk meg. A csövet audion-szeríí kapcsolással müködtetjük.. A rács-
katód közötti áram hatására az.0,1 ~tF-os kondenzátor, á. cső rácsára
negatív feszültséget ad. Ez végzi el a szabályozást. A kapcsolás
lab0ratóriurni kidolgozása e könyv kinyomtatásakor még folyamat-
ban van.
Rá kell mutatnunk a kapcsolás még egy további előnyére. Ez abból
áll, hogy az erősítő kimenetén lévő teJjes rövidzárlat'esetén a 807-es
végerősítő csövek nem mennek tönkre. Kimenő vonalzárlat esetén le-
csökken a transzformátor szekunderfeszültsége, így nincs vezérlő­
feszültség, ami a szabályozó csövet kinyissa, a csövet károsan nagy ára-
mok tartományába kivezérelni nem lehet. ·

Erősítő tervezése
Egy erősítő megtervezésekor leg~lőször azt kell eldöntenünk, hogy
.hány watt kimenőteljesítményre van szükségünk. E kérdés eldöntése
meglehetősen nehéz, amit főként a hangszórók különböző hatásfoka
okoz. Az alkalmazott mágnesek térerőssége a résben 5000-30 OOO gauss
között változik, ezért a leadott hangerő hatványozottan változó. A hang-
szórát a tengelyében 1 m távolságban mért hangnyomással lehet jelle-
mezni, ha annak bemenőkapcsaira 1 V A teljesítményt adunk (1000
Hz-en). A mérés nem egyszeru, mert ún. akusztik11s szoba szükséges
hozzá, olyan, amelynek falairól nincs visszaverődés. A visszaverődés ui.
.
állóhullámok keletkezésére vezet, .minek következtében a térben csomó-
l
234.
 pontok alakulnak ki. Így a térben maximumok és minimumok lesznek,
ezek középértéke egyszerű e n nem mérhető. Van módszer üvöltő (lük-
tető) hang előállításával a csomópontkialakulás megakadályozására, a
követ kező módon.
Az 1000 Hz-es m é rőh an got pl. 50 Hz-es hanggal, 100%-osan modulál-
ják (a moduláció kisebb százalékú nem lehet, mert ellenkező esetben a
. cso mópontké pződ ést is csak kisebb százalékig kerüljük el). Az ilyen
i.ivöltő-frekvenciás hanglemezek tájékozó mérésre használhatók, pontos
mérést csak akusztikus szobában lehet végezni. Megemlítjük, hogy táj é-
koztató méréseket m egfel elő körülm ények között szabadban is. végez-
hetünk.
Pontos méréssel megállapíthatjuk, hogy va~ hangszóró, különösen a
nagyobb teljesítményűek között, amelynek tengelyében 1 m távolságra
1 V A t elj esítményre 100 phon hangosságot is mérhetünk, viszont
régebbi hangszóróknál nem ritka a 80 phon sem. Ez azt jelenti tehát:
aszerint , hogy jó vagy kevésoé jó hatásfokú hangszórót használunk , a
hangosság 20 dB-lel változik, a szükséges hangtelj esítm ény ugyanazou
hangnyomás elérésére ennek megfelelően sokszoros. Az alkalmazott
hangszóró hatásfoka tehát az erősítő t elj esítmény szükségletét első fokon
1
dönti el.
A különböző zsebkönyvekben (Magyari: Rádiótechnikusok zseb-
könyve) ,a terem nagyságától függő, a hallgatók száma szerinti telj esít-
ményszükséglet-számítást is találunk. Mi itt a gyakorlatnak azt a meg-
állapítását közöljük , hogy jó hangszóróknál és illesztésnél zárt helyiség-
ben 10-20 W rendszerint bőségesen elég. Szabadban viszont a hangosí-
tást csak 100 W-tal lehet elkezdeni.
20 W körüli erősítőt legcélszerűbb két ellenűtembe kapcsolt EL 84
vagy ennek meg felelő régebbi EL 6 vagy pedig EL 12 csővel építeni.
Ezekhez mindössze 10 ~15 V vezérlőfeszültség szükséges. 6 L 6 végerő­
sítő cső alka(mazásánál kisebb anódfeszültséggel kijövünk, kevesebb a
páratlan harmonikus, így ellenüt emű végfokozatnál kisebb a torzítás,
ezzel szemben 32 V vezérlőfeszültség szükséges a két cső kivezérléséhez.
A 100 W teljesítményt ma a rendszerint két 807 csőről szokták levenni.
Ilyenkor 80 V vezérlőcsúcsfeszültségre van szükség, kisebb mint 500 Q
belső ellenállású vezérlőfeszültség-telepbőL A két EL 84, EL 6, EL 12
a;övet AB munkaponttal dolgoztatjuk, ahol is egyszerű anódfeszült-
ség-, segédrácsfeszültség-, és előfeszültség-előállítás lehetséges. A 100 W
teljesítmény t viszont a két 807 csőről is csak B vagy D munkapont hasz-
nálata esetén lehet levenni . Tervezzünk az első , az egyszerűbb esetre
e rősít őt.
A vezérlőáramforrások a következők lehetnek. Dinamikus, szalag,
kondenzátor vagy kristály-mikrofon, kristály- vagy mágneses hang-
s~edő, esetleg gitár-hangszedő, előtét-rádióvevő készülék, URH adapter,

235 ·
 magnetofon-lejátszófej vagy előerősítő, ritkábban telefonvonal vagy
távbeszélő készülék, fotocella-bemenet.
l
A 206. és 207. oldalon a mikrofonok és hangszerlők tulajdonságait
ismertetjük. A táblázatból a leggyakrabban használt dinamikus mikro-
fonra 0,1 mV /ttb értéket találunk. Az újabb, kiváló mágnesekkel készült
mikrofonok érzékenysége ennek háromszorosa, 0,3 m V l fl b. Az 1 #b
hangnyomás valarnivel több egy szónok hangerejénél, 1 m távolságból
(74 phon). A beszélők azonban többször 40 cm távolságra megközelítik
a mikrofont. Így gyakorlati megfigyelés szerint, jó mikrofonnál közepes
értékben 1 ·m V feszültséggel kell számolnunk. Rendkívüli esetben ez
a feszültség kb. az ötszörgsére növekedhet, esetleg egytizedére csökken-
het . (ha a beszélő a mikrofon közvetlen közelében beszél, vagy attól
több méterre eltávolodik).
Az elmondottak szerint, rendes körülmények között az 1 m V mikro-
fonfeszültség és a szükséges 10 V vezérlőfeszültség között 10 000-szeres
a különbség. Szükség van tehát 80 dB feszültségerősítésre .
· Aki a gyári előerősítők leírását figyelemmel tanulmányozta, tudja;
hogy a rnikrofoncsatornák érzékenységét általában 5 mV-ra választják.
A 0,1 m V mikrofonfeszültséget 1 : 50-es bemenőtranszformátorral kell
feltranszformálni, a szükséges 5 mV bemenőfeszültség elérése végett.
Studióbeli vagy színházi közvetítésnél, ahol pár méterről is kivánunk
közvetíteni, ilyen jó bemenőtrauszformátort kell használnunk. A "be-
menőtranszformátort az első cső alapzajának kiküszöbölésére tudjuk
felhasználni. Helyesebben: ha a bemenőfeszültséget feltranszformáljuk,
a csőzörej a bemenőjelhez viszonyítva kicsi lesz, a jel /zaj viszony pedig'
megjavul. A bemenőtranszformátor a csőzajt azzal is cSökkenti, hogy
egyenáramúlag teljesen lezárja a csövet. Első csőnek még így is csak sok
szempontból helyesen megválasztott csővet lehet alkalmazni: A cső
ne legyen milq"ofoniás, a váltakozóáramú fűtés ne okozzon búgást a
kimenőfeszültségben. A csőzörej, az ekvivalens zörej ellenállás minél
kisebb legyen.
Mondottuk, hogy az átlagos vezérlőfeszültségnél ötször nagyobb, tíz-
szer kisel;>b is felléphet.
A torzítás elkerülésére tehát lehetőleg olyan csővet kell választanunk,
amelynél az üzemi, normális vezérl6feszültségnek 5-szöröse, 10-szerese
is elfér a csőrácsfeszültség karakterisztikája negatív felének egyenes
r~zén (ellencsatolással minden esőjeileggörbe kiegyenesíthető). Szám-
szerűen a fenti kívánalmak a következőképpen fejezhetők ki. Szüksé-
günk Víln 80 dB erősítésre. A búgás nem bántó, nem zavaró, ha a hasz-
nos hangfeszültségnek kevesebb, mint 1%-a. Ez azt mondja, hogy a
búgófeszültségnek legalább 40 dB-el kell a hasznos feszültség alatt
maradnia. A bemenő-zörejszintnek az elmondottak szerint a kimenetre
vonatkoztatva 120 dB-nél kisebbnek kell lennie,

236
 Ezt a követelményt legelsősorban az első cs6 kiválasztásával lehet
teljesíteni. A tapasztalat szerint erre a célra a legmegfelelőbb cső az
EF 40, jó még az EF 12, 6 AU 6, AF 7. Vannak e célra készített külön-
leges csövek is, CF 50, PTE 11. A legelőbb említett EF 40 csövet is ide
sorolhatjuk, bár ezt ma már általánosan használják.
A kristálymikrofonok feszültsége 0,5-1 mV 1~b. Ez a feszültségadat
arra a mikrofonra vonatkozik, ahol maga a kristály képezi a membránt.
Vannak . gyengébb hangminőségű, külön papírmembránnal felszerelt
~ristá1ymikrofonok is. Ezek feszültsége egy nagyságrenddel (10-szer)
nagyobb.
A kondenzátormikrofon feszültsége, mint ahogy azt a 206. oldali
táblázatból láthatjuk, 3 mV/~b. A fotocellák által szállított feszültség
10-20 mV. Ez tehát már valamivel nagyobb a kristály és kondenzátor-
roikrafon feszültségénéL Mindhárom vezérlőáramforrás alkalmazásakor
azonban nagy bemenőellenállást kell alkalmaznunk, 5-50 M D-t.
A mikrofonok és fotocellák erősítésére használt erősítőkhöz nagy erősí- '
tésre van szükség kis zörejű csővel, amelyet mikrofpnia ellen .külön
rugózni kell; célszerű a sztatikus és mágneses hatások ellen árnyékolást
. is alka(mazni. Nagy bemenőellenállásnál ezenkívül a jó szigetelésű cső­
foglalat kiválasztására is figyelmet kell fordítanunk.
Az első csőnek azért ke.ll nagy erősítésűnek lennie, hogy a felsorolt
nehézségek a többi csőnél már ne forduljanak elő. Mint már megbeszél-
tük, a zörejek elkerülése végett hangerőszabályozót lehetőleg ne alkal-
mazzunk.
A hangszedők által szolgáltatott feszültséget a 206. táblázat szerinti
érzékenységi adatokból számíthatjuk ki. Itt mágneses és lengőnyelves
hangszedőre 1,5-30 mV, kristály-hangszedőre 10-100 mV, dinamikus
hangszedőre 2 .ro V érzékenységet találunk, ez utóbbit azonban még
1 : 6- 1 : 10 arányban feltranszformálhatjuk. A megadott értékek 1 rom
fénycsíkszélességre vonatkoznak.
Hanglemezvágáskor a fejlődés folyamán különböző felrajzolási módot
használtak. A legelső ilyen felrajzolási mód volt, amidőn a frekvencia-
roenetet mágneses elven működő vágófejjel úgy vették fel, hogy a vágó-
erősítő bemenetére hanggenerátorból minden frekvencián azonos
feszültséget kapcsoltak. Ilyenkor a 'vágótű sebességamplitudója (5 =
= 2nf · a, s a sebességamplitudó, j a frekvencia, a az amplitudó}
minden frekvenciánál ugyanakkora lesz. A tű sebességamplitudója vál-
tozó trekvendánál csak akkor lehet állandó, ha kis rezgésszámnál nagy,
nagy rezgésszámnál kis amplitudóval történik a {elrajzolás. Az ilyen
vágásmódot úgy is jellemezhetjük, hogy a j ·a= konstans, azaz a
frekvencia x amplitudó szorzat állandó. A felrajzolt színuszvonalak
hasonlók. Mincl a mély-, mind a közép-, mind a magashangnál a O ten-
gelyen áthaladó színus~vonal metszéspontján a színuszhoz az áthajlási,

237
az. inflexiós pontban húzott érint<> azonos hajlásszögú (l. a 162. ábrát).
Az ábrából az is megállapít~ató, hogy kis amplitudónál az érintő kis
hajlásszögű, nagy amplitudónál a hajlásszög közeledik a 90°-hoz .. A leírt
sajátosság lehetőséget nyújt arra, hogyegyforgó hanglemezre reátekintve,
megfe~elő párhuzamos fénynyalábból való megvilágítás mellett a ba-
rázda oldalárólmint-egy tükörről, visszavert fénycsíkot lássunk. Ennek
a fenycsíknak 78 fordulatú lemeznél a maximális értéke kb. 20 mm.
33 1 / 3 fordulatú lemeznél a fénycsík szélessége 2,3-szeresen több. Az el-
mondottak szerint, a fénycsík segítségével a hanglemezvágáskor a fel-
rajzolt hangerőt ellenőrizni lehet. Ismételjük azonban, hogy a fénysáv
fent megadott értékei csak állandó sebességamplitud(mál azonosak.
A felrajzolás ma már nem állandó sebességamplitudóval történik, ennek

162. ábra. A forgó hanglemezek fénycsíkszélességét magyarázó ábra

következtében a mágneses és dinamikus hangszedő által szolgáltatott

feszültség nagysága a 20 mm fénycsíkszélességből kiszá~tottnak ,
magas hangnál, többszöröse.
Az elmondottakból megállapítható, hogy mágneses és dinamikus hang-
szedöknél az erősítőnek mindössze 300-400 m V érzékenységűnek kell
csupán lennie. A hangszerek, gitárok hangszedőinek érzékenysége kb.
ugyanekkora. Erős pengetésnél kiadják a 300 m V körüli vezérlőfeszült­
séget. Halk pengetésnél 20-25 m V a feszültségük.
Kristályhangszedőnél a leadott feszültség nem a fénycsíkszélességtől,
hanem a tényleges amplitudótól függ. A leadott feszültség ui. arányos
a kristály elhajlásának mertékével. A fényesíkra vonatkozt.a tott érzé-
kenységnek itt úgy van értelme ha megadjuk, hogy azt pl. 1.000 Hz-en
L

mérjük_ A kristályhangszedőnél figyelembe kellene venni azt is, hogy

ennek. a hangszedőnek teljesen kapacitív -a belső ellenállása. A bemenő­
ellenálláson így a frekvenciától függő feszültségesés jöhet létre. Mind-
azonáltal a kristályhangszedő által szállított feszültség igen nagy.
Terheletlen kristályhan,gszedőn már 14 V feszültséget is mértünk. ·
Az erősítőnek rádióról, ultrarövidhullámú adapterről vagy vonalról-

238 /
 ,
való működtetésénél 200-300 mV-os bemenetet célszerű készíteni.
Ekkora feszültséget audionkapcsolásl;an dolgozó demodulátorról is
könnyen levehetünk. A diódás vagy anódkönyökkapcsolá~ú demodu-
látorok ennél sokkal több feszültség leadására is képesek.
A távbeszélőárainkörön alkalmazott vezérlésnél is elég rendszerint
a 200-300 mV. Mint tudjuk, a távbeszélőnél a null-nívó 0,775 V. Ennyi
indul el az áramkörön. 'Városi áramkörök legnagyobb csillapítása
1 néper, ez megfelel8,7 dB-nek. Végeredményben tehát 280 mV érkezik
meg. A távbeszélőáramköröket azonban erősítő vezérlésnél az áthallás
ves~élye nélkül akkora feszültséggel táplálhatjuk (2 V), hogy a null-
nívónak megfelelő feszültség;, tehát 775 mV érkezzék meg. Az áramkör-
nek azonban feltétlenül szimmetrikusnak kell lennie. Mivel valamennyi
f•
erősítő bemenetünk aszimmetrikus, az erősítőre csatlakozó távbeszélő­
~
!i áramkört .transzformátorral kell lezárnunk. A transzformátoros lezárás-
..
'
nál a bemenőtranszformátort a távbeszélőáramkörről bejövő feszültség
feltranszformálására is felhasználhatjuk. A távbeszélőáramkörök hul-
lámellenállása 600 D. Itt tehát 1 :6, 1 : 10-es áttételű transzformátort
könnyen alkalmazhatunk. .
Magnetofon lejátszófej után csatlakozó erősítőnél, nagy ellenállású
lejátszófejnél és téljes Irivezérlésnél kb. 1 mV feszültség~t kapunk. 'Itt
is szükségünk van tehát az erősítő teljes erősítésére.
A megbeszéltek szerint látjuk, hogy minden fajta vezérlőáramforrás
felhasználásakor elég a 80 dB-es erősítés. Elvileg ennyit kellene megvaló-
sítanunk. Míndenki tudja azonban, hogy még további erősítésvesztesé­
gekkel is számolnun~ kell. Ilyenek az ellencsat0lás, a keverés és a hang-
korrekciók niiatti veszteségek. Az erősítőknél általában olyan ellencsato-
Jást szaktak alkalmazni, hogy a teljes terhelés megszakításakor a kimenő­
feszültség 3-4 dB-nél többre ne szökjön fel; 100 V kimenetnél legfel-
jebb 140-160 voltra. Ehhez az alkalmazott végcső adataitól függően
10 dB ellencsafolásra van szükség. Az ellencsatolás miatt tehát további
10 dB erősítés szükséges. '-
A hangkorrekciós ves~teségek különbözők. Ha a 140. ábrán bemuta-
tott mély-magas emelő-vágó kapcsolást alkalmazzuk, 20 dB veszteséggel
kell számolnunk A 140a ábrából viszont azt állapíthatjuk ·meg, hogy
a 20 dB veszteséggel általában 10 dB-t szabályozhatunk. Vizsgáljuk meg
a 140e ábrán bemutatott erősítőt. Ennél a vég~sövek vezérléséhez 6 V
feszülts~g szükséges. A bemenőérzékénység 3 m V. A kettő közötti
feszültségi viszony 2000-szeres, ez 66 dB. A hangszínszabályozó magas-
mély emelő-vágó csillapítása 25 dB. Az ellencsatolás 10 dB. Ez összesen
66 -f 25 + 10 = 101 9B. Az EF 40-es cső erősítése 200-szoros, 46 dB.
Az első ECC 40"es cső rnindkét oldalának erősítése 25-25-szörös,
28 + 28 dB. A más,odik ECC 40 cső első fele alig erősít, helyesebben
a katódellenállásan gyöngít, az anódellenállásan pedig fázist fordít;

. y
ez mindössze 3-4 d:B erősítés . Az összes er5sítést összeadva 46 + 28+
+ 28 + 3 = 105 dB- jön ki. Látjuk, hogy ez a mért értékekkel pát
százalék pontossággal egyezik.
A legtöbb erősítőbe keverőt is építenek be. Szükséges, hogy az erősitő­
vel a különböző vezérlőfeszültségeket tetszés szerinti arányban össze-
keverhessük. A keverés, rnint előbb az elméleti részben már mondottuk,
feszültségveszteség nélkül nem oldható meg. Az elválasztó ellenállások

R.

163. ábra. Többcsatornás előerősítő bemenet

feszültségosztót képeznek. Azt képzelné valaki, hogy ez a feszültség-

osztó ellenálláslánc számottevő feszültségcsökkenést, ésillapítást nem
okoz. Ha a 163. ábra szerinti kapcsolásban, a pangerőszabályozó poten-
ciométerek csúszkáinak áramkörébe egy-egy 0,5 M D-os ellenállást
teszünk, ezzel az egyes bemenőcsatornák szétválasztását máris elintéz-
tük. Fordítsunk rá pár percet, és stámítsuk ki, milyen erősítésveszteség­
gel kell pl. egy, a ,rajz szerinti négycsatornás keverőnél számolnunk
A jobb megértés szempontjából rajzoljuk ki vázlatosan az ellenállásoka1
(lásd a 164. ábrát). '
Tegyük fel, hogy a legfelső, a mikrofoncsatorna van csak bekeverve.
a többi csatorna hangerőszabályozó polenaiométere alsó, földelt állás-
ban van. Ilyenkor az első csatorna elválasztó ellenállása és a párhuza-
mosan kapcsolt másik három csatorna, valamint a rácslevezető ellen-
állás képeznek feszültségosztót. Számítsuk ki talán előbb, mekkora lesz

/
 ··a párhuzamosan kapcsolt három al'só csatorna elválasztó ellenállásának
és a rácslevezető ellenállásnak az eredője (a csatolókondenzátor válta-
kozó hangáramok szempontjából, helyes méretezésnél olyan, mintha
ott sem volna). -
1
-R =-+
rv
1 3 1
rv + r = 3 1 [ J
500 + 1000 k.O ;
9

- R= 143 k.O.
Nézzük, mennyi fe-
szültség jut a mikro-
foncsatoma által szállí-
tott veszértőfeszültség­
ből erre az eredő ellen-
állásra, illetve a követ·
ke~ cső rácsára:

E = IE __
rv_ -
B R+ rv
143
=E 500+ 143 =

=E_!_.
4,5
·~ANIUIDÓ

A feszültségveszteség
igen nagy. Az összes
feszültségeknek csak
mintegy 22%-a jut a
második esőre. Az ellen-
állásokból adódó feszült-
ségosztp lánc, ebben a RÁDIÓ.
legkedvezőtlenebb eset-
ben 13 dB csillapítást
okoz. De ez még nem
minden.
Az erősítő cső feszült- 16t.. ábra. A csatornákat elválasztó ellenállások
ségerősítése kisebb mun- fes zültségosztása
kaellenillásnál lecsök-
ken. Már pedig a 200 k .O-os munkaellenállást a vele párhuzamosan kap-
csolódó 0,5 M.O-os potenciométer és a csatornákat elválasztó ellenállás-
lánc söntöli. A. 200 k .O-hoz párhuzamosan kapcsolódik az 500 k.O-os

l6 Kádár G.: Hangerősltők 241

 potenciométer és az elválasztó ellenállásokból alkotott ·500 +
143 = 643.
k .O-os ellenálláslánc.
Az eredő ellenállás számítása
1 1 1 1 10 +4+ 3 17
R~t - 200 + 500 + 643 ~ 2000

Rk = ~20 k!.l.

A 200 k.O-os munkaellenállás tehát 120 k!.l-ra csökken.

A munkaellenállás csökkenése az erősítéspen 5-6 dB-es csökkenést
okoz. Az elmondottakból kitűnik, hogy egy négycsatornás, keverő ked--
vezőtlen esetben 20 dB csillapítást okozhat.
Megemlítjük, hogy ilyen többcSa.tornás erősiHSnél a hangszínszabá-
lyozó korrekciós tagot minden csatornába: külön szokták beépíteni.
Csak így lehet elkerülni, hogy csatornaváltáskor ne legyen szükséges.
a megfelelő hangszínnek minda,nnyiszor külön végzett beállítása. Ter--
mészetesen a csatornákba épített korrekciós , tag nem változtatható,.
hanem állandó jellegű, .a csatorna f~lhasználási jellegének megfelelő.
Erősítő tervezésekor és méretezésekor többször felmerül az a kérdés,
hogy a katódellenállásokat mekkora kondenzátorral hidaljuk át. Min-
denki tudja, hogy ez az áthidalás azért szükséges, hogy a katódon elő­
álló hangfrekvenciás feszültségesés mint ellencsatolás ne csökkentse
'· a fokozat erősítését. A pontos rövidzár, illetve az erősítéscsökkenés .
· kezdetének határa nehezen volna meghatározható. Ehelyett gyakorlati-
lag egyszerűen azt mondjuk, hogy a katódkondenzátor hangfrekvenciás
áramok szempontjából tökéletes rövidzárat jelent, ha a kondenzátor·
ellenállása a legalsó, még átvinni szándékozott mély hángok frekvenciá-
ján nem nagyobb, mint a katódellen-állás egytized része. Így pl. egy
2 k .Q-os katódellenállás áthidaló kondenzátorát, ha 50 Hz-nél mélyebb-
hangot nem kell áthidalnunk, a következ<5képpen számíthatjuk:
A kondenzátor látszólagos ellenállása
l
_ R. [D) = 10 6 /C [J.IF]

ahol C, ha R-nek a katódellenállás egytizedét vesszük,

l i
106 108 1000
c= R = 6,3 ·. 50 . 200 = 63 = 15 J.IF.

/ Hasonlóan kell számítani a segédrácsok kondenzátorait is. Pl. az:

EF 40 cső segédrácsellenállása 1 M D-os. Legyen az alsó határfrekvencia.
40 Hz, akkor ,
8
c= 10 1
6,3 · 40 · 1()6 =25 = 0•04 J.IF.

242
f Az így kiszámított kondenzátorértékeket felfelé szoktuk kerekíteni.
Különösen, ha az egymásután következő erősítő fokozatok száma több,
bőséges felkerekítést alkalmazunk. "
' A csatolÓkondenzátor számításakor is 1,1gyanezt az elvet kell alkal-
mazni. Tudjuk, hogy az alsó frekvenciahatár ott van, ahol a rácslevezető
ellenállás és a csatolókondenzátor váltakozóáramú ellenállása egymás-
sal egyenlő. Ebből a kondenzátor értéke számítható:

1
Rg= - -c ; C [pF] R [M !.?].
w" '
. l
Ha az erősítő fokozatok száma kettőnél több, a gyakorlat ezt a kép-
letet a következőképpep módosftja.

'
Az R/l, számértékének behelyettesítése.k or gondosan ügyelni kell arra,
hogy valtakozóáram szempontjából párhuzamosan kapcsolódó ellenállá-
sok eredőjét kell beírni (pl. a C1 számításakor l. a 163. ábrát) . A P 1
potenciométerrel párhuzamosan kapcsolódik egy csatornát elválasztó
ellenállás is (lege~yszerűbb, ha ennek a másik végét földeltnek tételez-
zük. fel). Így
1 1 1
C, = ~(J) a o
= 6 ,
3 · 40 · O '
25 · O'
3 = '
19 04
= ~· 7 ~'F.
l
A C2-nél viszont a rácslevezető ellenállás 1 M Q.
1 1 .
c-. = , . . . 0, =
6 3 40 1 3 75
= 0,013 p ~ 15 "" 22 nF.

Az előerősítő
fokozat ellenállásainak nagyságát a csőkatalógus, illetve
a csőfelhasználási módja határozza meg.
Az előerősítő rész működésének szemléletere, a tápfeszültségek meg-
szűrési határának megállapítására célszerű elkészíteni a feszültség-
diagramot. Készítsük el pl. a 140e ábrán bemutatott erősítőfeszültség
diagramját. Ennél a legnagyobb érzékenység 3 mV. Ezt berajzoljuk
a 165. ábrába. Egyszerűség céljából 1 V-os null nívóbó,l indulunk kj,
így az elhanyagolás nem egész 3 dB, viszont a diagramból a feszültség-
értékek visszaszámítása egészen egyszerű. Az 1 m V érték 1 V-hoz
viszonyítva -60 dB-nek felel meg, 3 roV + 10 dB-el nagyobb. A 3 m V
tehát - 50 dB. Az első cső erősítése 500/3 = 170-szeres, ez kerekszám-
han 45 dB. Az első fokozat feszültségvonala tehát -50 dB-től indul, és
-~ dB-ig tart. A második cső erősítése és a korrekciós tag csillapitása

16° 243

' .
 csaknem azonos. A második fokozat tehát voltaképpen nem er6sít.
A harmadik fokozat erősítését a kimenetről jövő ellencsatolás 5-szö-
rösre, 14 dB-re csökkenti, a negyedik fokozat két csöve fázist fordít és
rriindössze 3 ""5 dB-t erősít.
Az így elkészített nívódiagramot felhasználhatjuk a hálózati szűrő
méretezéséhez szükséges adatok megállapításához is. A búgófeszültség
db
' 'D
:4o
JD
r'
lD
ID
D
•l . -fO
-10
-JD

-40

-so
-60
-TO

-so
-liO

-too
' HO AJpY
-fiD
165. ábra. Az erősítő nívódiagramjc~

nagyságát úgy szabjuk meg, hogy az a hasznos szint alatt -60 dB

legyen. Eszerint az első cső anódfeszültségén 0,5/1000 V= 0,5 mV,
a másodikon ugyanennyi, a harmadikon 3 mV, a negyediken 6 mV
búgófeszültségnek szabad szűrés után megmaradnia. Ha tehát egy kész
erősítő morog, a leírt módon kiszámítjuk a búgófeszültség még meg-
engedhető legnagyobb értékét, majd az erősítót végigmérve megállapít-
juk, hogy az anódfeszültség szűrése. hol nem megfelelő.
A szűrőkörök méretezését e fejezetben nem tárgyaljuk, mert arra
vonatkozóan a 152. oldalon kezdődő fejezetben számolási módot és az
egyszerű eredmény leolvasásához diagramot is közöltünk.
A nívódiagram alapján az erősítlS elkészítése előtt meg kell győződ-
\

244
/
 l

nünk arról is, hogy az egymás után kapcsolt csöveknél nem lép-e fel
túlvezérlés, továbbá az egyik cs6ről nem kerül-e a másikra akkora
feszültség, amely azt túlvezérelné.
A végerősítő és egyenirányító rész tervezésével és méretezésével itt
nem foglalkozunk. A gyakorlati részben közölt csőtáblázatok, kimenő­
transzformátor-méretezés, egyenirányító adatok alapján ez elvégez-
hclő. -
" Végül megjegyezzük, hogy egy jól szerkesztett er6sítő a kivánt telje-
sítményt megfelelő kis torzítás! tényezővel leadja. Kellő érzékenységű,
a tervezett áramforrásokból a kivezértési lehetőséget biztosítja. Elektro-
mosan stabil begerjedésre nem hajlamos. Rázásra és lökésre érzéketlen,
benne káros elváltozások nem keletkeznek. Lehetó1eg kisméretű, mégis
minden alkatrészhez és mérési ponthoz jól hozzá lehet férni. Hűtése jó,
ameleg nem tesz.kárt az alkatrészekben (a kondenzátorok nem olvad-
nak ki, ellenállások nem melegszenek túl). Az erősítőben nem lép fel
káros mágneses csatol~. A hálózati transzformátor szórása nem befo-
lyásolja az erősít6 üzemét.

Kétcsatornás erlSsitlS
l
A hangszórók frekvenciatartomé\nyának kiterjesztése
A 166. ábrán kétcsatornás er6sítő kapcsolást közlünk. Ennél az elsc5
er(isítő cső után szétválik a két csatorna. A felső, a magashangú csatorna
végerősítő csövét, a magashangszabályozó potenciométeren át közvet-
lenill vezéreljük A mélyhangú csatornában egy fázisfordító és két ellen-
ütemű végerősítő csövet találunk. Ismeretes, hogy a mélyhangok
nagyobb energiaszükséglete indokolja a mélyhangú csatorna nagyobb
teljesítményét. A magas- és mélyhangok szétválasztása RC tagokkal
történik.· A csatornák hangerejét külön-külön lehet szabályozni, e két
szabályozó azonban voltaképpen a · helyes hangszín beállítására alkal-
mas. A hangerőt a bemenetnél lévő hanger6szabályozóval kell beállí-
tani. Ez a hanger6szabályozó a 178. oldalon, a 137. ábrán közölt egy-
szerű, fül szerinti szabályozó. , .
A kétcsatornás erősítő használatát a mikrobarázdás lemezjáfszó és
az ultrarövidhullámú rádióvevő elterjédése teszi indokolttá. Addig ui.,
amíg az amplitudómodulált vevőkés a normál-lemezjátszók frekvencia-
tartománya általában csak6000-7000Hz-ig terjed, a frekvenciamodu-
lált műsoradók és a nagyobb fordulatú mikrobarázdás lemez frekvencia-
spektruma ·40-15 OOO Hz-ig terjedő frekvenciatartományt ölel fel.
Felhívjuk azonban az olvasók figyeimét arra, hogy a leírt kétcsator-
nás erősítő egyszerű, de nem olcsó. Ilyen berendezést annak érdemes
összeállítani, akinek a külön magashangú hangszórója és a hozzá való
kimenőtransiformátora megvan. E berendezés jó szalgálatot tesz akkor
is, amikor az egész helyiség magas hangú besugárzása céljából több

245
. '
l
 magashangú (irányított) hangszórót használunk. Magát a nagyobb
frekvenciatartomány átvitelének kérdését gazdaságosabban is me15
lehet oldani. Erősítót készítünk a 140. vagy a 140b ábrán bemutatott
mély-magas emelő-vágó szűrőlánccal, illetve e függelékben ismertetett
módosított szűrőláncot alkalmazva. Az erősítót így minden nehézség
nélkül el lehet készíteni az egész frekvenciasáv átvitelére. Hátra van
még a hangszóró kérdése.

>
''

166 . ábra. Kétcsatornás erősítő

Az általánosan használt hangszórók, rezonancia-frekvenciájuktól füg- .

gően 40, illetve 100 Hz-t<íl 8000Hz-ig minden rezgésszámú hangot csak-
, nem egyenletesen visznek át. 8000 Mz felett a hangszórók vágni kezde-
nek, é§ átviteli görbéjük rohamosan esik. Vizsgálatot végezt~k ezeken
a hangszórókon, megállapították, hogy csaknem minden jelenleg hasz-
nálatban lévő hangszóró kis tömegű lengőtekercse mozgást végez
13 000-15 OOO Hz-ig is. A lengőtekercs ezt a rezgését azonban nem
tudja akónusznak átadni. A kónusz merevségénél és tömegénél fogva
nem képes a nagy rezgésszámot követni. A kónusznak csupán igen kis
a
része, a lengőtekercs fellSli oldala jön rezgésbe. Ez az oka magas han-
gok rossz átvitelének.

246
 Nagymértékben javul a magashangkisugárzás, ha a kónusz lengő­
tekercsénél lévő köralakú nyílását egy gömbszelettel beragasztjuk.
A hangszóró frekvenciadiagramját egészen 15 OOO Hz-ig kiegyenesíthet-
jük, ha a lengőtekercshez egy kis magashangú kónuszt ragasztunk.
Jóminőségű, vékony papírlapból készítsünk tehát egy csonkakúpot, ·
1
.amelynek felső nyílása a köralakú légrés átmérőjével legyen azonos. •
A beragasztásra kerülő csonkakúp levágott csúcsánál lévő szög nyílása
45-55o legyen. A csonkakúp magasságát 5-6 cm-re készítsük, a kúp-
nak azonban feltétlenül kisebbnek kelllennie a meglévő kónusz mélységé-
nél. Az így elkészített kónuszt be kell ragasztani a hangszórókónusz
középső nyílásába. Ennek a belső, meredek, maga5hangú kónusznak nem
szabad a hangszóró eredeti kónuszából kiállania.
A leírt magas- és mélyhangú kórrusszal így ellátott hangszóró ezután
.az egész frekvenciaspektrumot átviszi. Természetesen ügyelnünk kell
arra, hogy az erősítőnkben alkalmazott kimenőtranszformátor a magas-
hangot ne vágja le.
A rádióvevőkészülékekben a káros begerjedés elkerülésére az átvitt
frekvenciasáv feletti rezgéseket levágják. Ezt rendszerint egyszerűen
a kimenőtr~szformátor primerte~ercsével párhuzamosan kötött, né-
hány ezer pF-os kondenzátorral .végzik el. Ha ilyen magashangot is
sugárzó hangszórót használunk, gondoskodjunk a kimenőtranszfor­
mátor prime~jén lévő kondenzátor 'kisebb értékre való cserélésérőL

2~7
..
\ .~
 FÜGGELÉK
Fiziológiai hang~r6szabályozás

A 138. ábrán ellencsatoiással dolgozó fiziológiai hangerőszabályozót

mutattunk be. Elmondottuk, hogy ezt a szabályozási módot egyszerű­
sége miatt a vevőkészülékben szívesen használják. Az alábbiakban a
139. ábrán bemutatott hangerőszabályozó
működését kívánjuk ismertetni.
A fiziológiai hangerőszabályozóval • a
különböző hangerő beállításakor pontosan
,,., le kell képeznünk a 136. ábrán lévő.
egyenlő hangosság érzetét keltő görbéket
(177. o.). A szabályozónak tehát úgyke:U
szabályoznia, hogy halk hangnál az alSó
görbe, teljes hangerőnél a felső görbe (csak-
nem egyenes) szerinti legyen a hangfrek-
167. ábra. A fiziológiai vericiás erősítő frekvencia átviteli jellem-
hange1'tJszabályozó míí.hödését görbéje. E kívánaimat a közölt kap-
magyarázó ábra csolás a következő elv szerint valósítja
meg.
A cső rácsára két generátorfeszültség különbsége jut: a vezérlőfeszült­
ség az előző csőről és az ellencsatolóköt feszültsége. A 167. ábrán látható.
hogy kapcsolásunkban a 100 .Q-os ellenállásoD a vezérlőfeszültségegy
kis része és a teljes ellencsatolt feszültség fellép. Az 1 M .Q-os potencio-
méter mind a vezérlő-, mind az ellencsatolt feszültséget osztja. A vezérlő
feszültséget úgy, hogy a csúszka felső állásában a teljes vezérlőfeszültség
a rácsra jut, az ellencsatolás osztása viszont fordított. A teljes ellen-
csatoló feszültség a potenciométer alsó állásában érvényesül, a felső állás-
ban ellencsatolás nincsen. Ha a hallhatóság als(> határát, a Fletcher-·
görbesereg alsó görbéjét (136. ábra) sikerül frekvenciafüggő ell~ncsato­
lássalleképeznünk - mivel a teljes hangerő görbéje egyenes-, fizioló-
giai hangerőszabályozót kapunk. A 47 nF-os kondenzátorral a mélyhang.
ellencsatolását .szüntetjük meg, a 25 nF-os kondenzátorral pedig a
magashangét. Így mély és magas kiemelést vé'dzünk, ennek mértékét
az ellenállás (3,3 k .Q-os) határozza meg. A leírt hangerőszabályozás még
mindig nem tökéletes. A rádióadót ugyanis egyformán kivezérlik, akár

248
 90 phon hangerejű fúvószenekar iátszik, akár 40 phon hangerős színi-
előadás ~an.
A mindkét esetben gyenge szobai hangerőre állított rádió a fúvószene-
kar hangját helyesen, a beszédet túlkorrigálja. A beszéd hai).gja kissé
öblösebb lesz.
A zenekarok hangjának helyes beállítása, az, hogy kis hangerőilél
is van mélyhang, indokolja e szabályozó elterjedését.

100 V-os illesztés

· f1 A hangszóróknak az erősítő t.;o.rendezéshez való csatlakozását a 208.
oldalon, a <<Több hangszóró csatlakozása>> című fejezetben írtuk meg.
E fejezetben többek között ismertettük a 100V-os illesztést. Elmondot-
tuk, hogy erősen ellencsatolt erősítőnél a hangszórókat csaknem úgy
lehet párhuzamosan kapcsoini a tápvezetékre, mint az izzólámpákat.
Az álábbiakban, mivel a 100 V-os illesztést ma általánosan használják,
e kérdést részletesebben ismertetjük.
A 100 V-os illesztéshez először is arról kell gondoskodnunk, ,hogy az
erősítő kimenőfeszültsége teljes kivezérléskor 100 V legyen. Az erősítő
szekunderjét a W = E 2 /R képlet alapján átszámít va {ha E = 100) ,
R= 10 OOO/W ohmra kell méretéznünk. 20 W-os erősítőnél 500 .0-ra,
100 W-osnál 100 .Q-ra, 2QO W-nál 50 .Q-ra stb.
A készített erősítót erős feszültségellencsatolással kell ellátnunk.
Annyira, hogy a 100 V-os feszültség az erősítő helyes illesztőellenállásá­
nak megszakításakor 140 "'160 V-nál nagyobbra (3 ,_.q dB) ne ugorjék.
A hangszórók illesztőtranszformátorának ellenállását, impedanciáját
ugyancsak az előbbimódon kell számolni. Eszerint a 0,5 V-os hangszóró
illesztőtranszformátorának bemenőimpedanciája 10 000/0,5 =20 OOO
.Q, az 1 W-osé 10 OOO .Q, a 2 W-osé 5000 .Q, a 4 W-osé 2500 Q, a 10 W-osé
1000 .Q.
Az erős feszültségellencsatolás a kimenőfeszültséget- mondhatni -
stabilizálja, az erősítőfeszültség ingadozasát és torzítását az üresjárás
és teljes terhelés között megakadályozza. A teljes terhelés akkor követ-
-kezik be, ha pl. egy 100 W-os erősítőre 10 db 10 wattos hangszórót
kapcsolunk. Mint már tudjuk, a 100 W-os erősítő kimenőellenállása
100 .Q, 10 db 10 wattos, 1000 ohmos hangszóró eredőellenállása ugyan-
csak 100 ohm . .Ha ennél több hangszórót kapcsolunk párhuzamosan,
akkor a terhelő~llenállás 100 ohm alá esik, az erősítót túlterheljük, alá-
illesztjük, az torzítani fog.
100 V-os kimenetnél tehát az illesztés voltaképpen csak akkor jelentős,
ha a hangszórók száma és teljesítménye meghaladja, túllépi az erősítő
teljesítményét, pl. ha egy 100 W-os erősítőre 8 db 5 W-os és 5 db 20 W-os ,
hangszórót kapcsolunk. A torzítást ki lehet küszöbölni, az aláillesztést
pedig megszünte~ni, ha a hangszórókat nagyobb ellenállásúra, vagy

249
 az erősítót kisebb ellenállásúra kapcsoljuk. A magyar 100 W-os erősítők
50 V-ra is kapcsolhatók. Ilyenkor azok ellenállása E2 jW = 2500/100 =
= 25 fJ. Természetesen a fél feszültségre kapcsolt hangszórók csak
negyed teljesítményt adnak le. 25 fJ-ra viszont négyszer annyi hang-
szórőt (illetve hangszóróteljesítményt) kapcsolhatunk a 100 V-osból,
mint 100 fJ-ra.
Külföldön olyan erősítót is gyártanak, amelyen a 100 V-on kívül
85, 60, 40, 25, 15 és 7 V-os kimenet is van. Ilyen erősítőnél az előbb meg-
beszéltek szerint (R = E 2 /W) ki kellene számolni az ellenállást és pár-
huzamosan csak annyi hangszórót szabad kapcsolni, míg az eredő hang-
s zóró-ellenállás nem kisebb az erősítő ellenállásánáL A gyakorlatnak ez
a számítási mód túl bonyolult. Ehelyett a következő meggondolás alap-
. ján számítunk. Változatlan kimenőellenállásnál a feszültség csökkenésé-
vel vagy növekedésével a terhelés négyzetesen csökken, illetve nő; "\ '
Eszerint, ha a 100 V feszültséget 85 V-ra, 0,85-re csökkentjük, a t~rhelés
{),85 · 0,85-re csökken, ami kb. 70 W-nak felel meg. Ilyenkor tehát az
erősítót még 30 W-nak megfelelő hangszóróval terhelhetjük. Sót, mivel
a további hangsz(>rókat is kisebb feszültséggel tápláljuk, valóban
30/0,7 =40 W-tal több hangszórót kapcsolhatunk be. Ugyanilyen' •
számítási móddal 60 V-ra 0,6 · 0,6 = 0,36; 64, illetve 6.4/0,36 = 180 W
névértékű hangszóróval lehet többet bekapcsolni; 50 V-ra viszont
'Ü,5 · 0,5 = 0,25, marad 75, 75/0,25 =300 W-tal több kapcsolható be,
tehát négyszer annyi, mint 100 V-ra. Ez nyilvánvaló, hiszen már elől;>b
mondottuk, hogy fél feszültségen '\ hangszórók csak negyed teljesít-
ményt vesznek fel. .•
Hasonlóképpen külföldön készítenek hangszórótranszformátort. 200,
100 és 50 V-al is. A 200 V-os illesztést 100 V _.Jeszültségű hangszóró-
hálózatra .akkor kapcsolják, ha azt akarják, hogy egy valamely hang-
szóró gyengébben szóljon, kisebb teljesítményt vegyen fel. Az 50 V-os
illesztést 100 V feszültségű hálózaton, a vonal végén igen nagy feszültség-
eséskor lehet használni. Magyarországon főként csak a 100 V-os hang-
szóróillesztést használják, az erősítökön is csak 100 V-os kimenet van.
Az erősítót azonban belül 50 V-os kimenőfeszültségre át lehet kap-
csalni. Az elmondottak szerint elvileg bármilyen feszültségű illesztést
készíthetünk, a gyakorlatban azonban leginkább csak a 100 V-os illesz:
tést használják. Ennek oka a köveÍkező : ·
Magyarországon nagyobb teljesítményre a 100 W-os erősítót tipizál-
ták. Ennél' 100 V-os illesztésnél1 A, 50 V-os illesztésnél 2 A áram folyik
a kimenóvezetéken. Az erősítő kimenőellenállása 50 V-on 25 n, 100 V-on
100 fJ. A kimenőhálózat elkészítésekor 100 V-nál kisebb. feszültség
használatakor igen vastag huzalból kell a táphálózatot elkészíteni,
. mert ellen'kező esetben a vonalmeuti feszültségesés miatt az erősítót
nem tudjuk jó hatásfokkal a hálózatra illeszteni. Pl. 3 mm 0-jű réz-
huzalból 1 km huzalpár ellenállása - tehát oda-vissza - kb. 5 fJ.

250
l •
 A vonal önindukciója ennél még valamivel több. 1 km távolságra.
50 V-nál hozzávetőleg csak 25/ (25+ 10) = 70% hatásfokkaltudjuk elvinni
az egész 100 W teljesítményt. Nagyobb távolságra a veszteség még na-
gyobb. Városi hangos-hiradó berendezés létesítésénél vagy térhangosítás-
nál az 1 km távolság rendszerint nem is elég. A szükséges rézhuzal sem
álllegtöbbször rendelkezésre. Már pedig a vashuzal ellenállása a rézhuzal
ellenállásának kb. hatszorosa, ugyancsak többszörös a vashuzal öninduk-
ciója is, sőt ez frekvenciafüggő is, ami az átvitelben ~orzítást okoz.
100 V-os illesztésnél viszont 1 km, 3 mm-es rézhuzalon 100!110 = 90%
a hatásfok, itt csak 10% veszteséggel kell számolnunk.
A 1._00 V-os illesztés a hullámellenállás szempontjából is kedvezőbb.
A végtelen hosszú vezető válta~ozóáramú ellenállását nevezzük hullám-
ellenállásnak. Hosszú hangszóró tápvezetéknél az erősítót már nem a
hangszórók transzformátora ~árja le, hanem maga a tápvezeték. 'Ha erre
a hullámellenállásra illesztünk, az igen hosszú vezetéken sem lép fel
· torzítás. A vezetékek hullámellenállása 100 ~600 Q között szakott
lenni. E szempontból tehát 100 W-os erősítőnél a 100 ~200 V közötti
illesztés a legjobb. Néhány (5) km-ig réz- és alumíniumhuzalnál-a hul-
. ' lámellenállás hatását az átvitel minőségének romlása nélkül figyelmen
· kívül lehet hagyn,i.
Mind az 50, mind a 100 V-os feszültségű szerelést a kis feszültségre
vonatkozó rendelkezések szerint kell .elvégezni. 34 V csúcsfeszültség
felett, rendkívüli körülmény~k között, az áramütés veszélye már fennáll.

Egyszeru mély-magashangkiemelő- és -vág6 kapcsolás

cA frekvenciamenet megjavítása~ dmű fejezetben a 181. oldalon
, (140. ábrán) mély-magashangkiemelő és -vágó, hangszíne.zetszabályozó

168. ábra. Javított · mély-magashangkiemelő és -vágó kapcsolás

kapcsolást közöltünk Most imnek a kapcsolásnak egy javított formáját

rontatjuk be. A szóbanforgó kapcsolás RC tagokkal készült. Aránylag
olcsó, és az erősítőbe utólag is beépíthető. 'l

A 168. ábra ezt az új javított kapcsolást szemlélteti. A kapcsolást a

251
140. ábra szerinti kapcsolással összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy
a két kapcsolás között a különbség mindössze a potenciométercsúszkák
Ö!?szekötővezetékének mélyhangszabályozó részébe kötött 100 k f.l-os
ellenállásból, és a bemenő- és kimenőág közé kapcsolt 30 pF-os konden-
zátorból áll. Ezzel a kis változtatással viszont a szabályozás mértékét
számottevően megjavíthatjuk. Az elért eredményt a 169. ábra mutatja.
Ha ezt az ábrát a 140a ábrával összehasonlítjuk, azonnal kitűnik, hogy
míg ott a mély- és magashangemelés és -vágás mértéke közepes érték-
ben 10 dB, ez utóbbi szabályozónál ugyanez 20 dB. Ez utóbbi kapcsolás

""·
ll
v
!...- ~

"""
~~

"' ' i'..

"r-.. /
v
/

' ...........
t--.... /
D
_,
v
./
-- -~
............
!'-...
/ ' """ r---..:
-zo L
6II l()() Uli Itiiti lOD tuD 10(1() S()(J(I IlOliO

169. ábra. A mély-magashan,_gpiemelő és -vágó kapcsolással

elérhetiJ katlis szemléltetése i

tehát egyenértékű a 140b ábrán közölt kapcsolá.ssal, de sokkal egysze-

rűbb, olcsóbb, könnyebben kivitelezhető és könnyebben elkészíthető
annál.
Itt mondjuk meg azt is, hogy a kapcsolás az erősítésben 800 Hz-nél
21 dB csillapítást okoz. Ezt a csillapítást egy cső közbeiktatásával,
beépítésével lehet kiegyenlíteni. A beépített trióda munkaellenállása
aránylag kicsi, 47 k.Q legyen. A csatolókondenzátornak viszont 0,1 1-'F-
nak kell lennie. Szükséges ez a ~ély-magas ,szabályozó kapcsolás be-
m~nőimpedanciája miatt. Az áltafunk elkészített hangszínezet szabályo-
zónál az alábbi bemenő- és kimenőimpedancia-értékeket mértük.
A hangszínszabályozó utólagos beépítésekor az eredeti erősítő kap-
csolását gondosan át kell vizsgálnunk. Az erősítőkben ugyanis bizonyára
már eredetileg hangszínszabályozót, esetleg frekvenciafüggő ellencsato- \
lást építettek be. A közölt hangszínszabályozót nem lehet ellencsatolás-. \
sal áthidalni. A hangszínszabályozó ugyanis frekvenciafüggő tagokat
tartalmaz, így az ebben létrejövő fáziseltolás miatt az_erősítő begerjed-
het. Egyébként az ellencsatolás az utólag beépített hangszínezetszabá-

252
 Hz + be + Iri

25 420 1060 310 155

50 250 940 170 150
100 160 720 125 135
200 125 . 450 105 115
400 110 - 260 98 95
; 800 110 156 95 70
1 OOO 105 115 93 l 42
3 OOO 100 100 86 23
6 OOO 80 1QO 73 16
i2 OOO 69 100 64 9

k.Q .l k.Q k.Q k.Q

iyozó hatását nagymértékben csökkenti. Ezért a szábályozót mindig

az ellencsatolt rész elé kell beépíteni. Így alkalmaztuk mi is a szabályo-
zókat a 140djés 140e ábrán közölt kapcsolásoknáL
Az is előfordulhat a magas-mély emelőkapcsolás beépítésekor, hogy
az erősítő eredeti ellencsatolását egy következő fokozatra kell áttenni.
Viszont az ellencsatolás teljes elhagyása hiba volna, mert az alkalmazott
feszültségellencsatolás a végerősítő belső ellenállását lecsökkenti, a
kimenőtranszformátor átviteli görbéjét megjavítja, a kis belső ellenál-
lású 'végcső a hangszórót csillapítja, annak rezonanciacsúcsait lenyomja.
Az ellencsatolás tehát nagymértékű hangjavulást okoz; ezt egyszerűen
megszüntetni nem lehet. Helyesen úgy járunk el, ha az ellencsatoló
körből az ellencsatolás frekvenciafüggő elemeit kiemeljük. Természete-
sen ügyelni kell arra, nehogy az ellencsatoló lánc kondenzátorainak
eltávolításakor egyenáramú rövidzárat vagy levezetést hozzunk létre . .
A frekvenciafüggőség -megszüntetését nagyobb értékű kondenzátor
beiktatásával is elérhetjük. Az újonnan létesített ellencsatoló lánc kiala-
kítására nem lehet minden erősítőhöz alkalmas általános előírást adni.
Próbálgatással határozzuk meg az ellencsatoló kör soros ellenállásának
értékét úgy, hogy ellencsatoláskor a kimenőfeszültség .az eredeti kimenő­
feszültségnek 1 !2- 1 Js-ére essék vissza.
Az ellencsatoló kört a legutolsó előcső katódjára és nem a rácslevezető
ellenállásra kell vezetni. A rácskörre való ellencsatoláskor ugyanis a cső
bemenőellenállása látszólag lecsökken, így az utólag beépített hang-
színezetszabályozó kapcsolás kimenőfesziütségét a .kis lezáróellenállás
letöri.
Talán telesleges is mondanunk, ·hogy a mély-magas szabályozó beépí-
tése csak akkor hatásos, ha a kimenő-transzformátor és az alkalmazott
hangszóró a mély és magas hangfrekvenciák átvitelére képes. Ezért
utalunk itt a kétcsatornás ~ás ító cfmű fejezetben elmondottakra.

253
 Különleges kapcsolások
Kaszkád-kapcsolás
Sorbakapcsolás, láncolt kapcsolás
Egy jó kristálymikrofon csak kis bemenőfeszültséget szállit az erősítő­
nek. A 206. táblázatban közöltek szerint ez a feszültség 0,5 roV 1pb,
az újabb mikrofonoknál esetleg 1 mV/pb. Zenei közvetítésnél, amidőn
a frekvenciamenet . hű átvitelére törekszünk, az erdsitőnek nagy bemenó-
ellenállásúnak kell lennie. A kaszkád-kapcsolás ilyenkor előnyösen
használható, ez l~nyegében a 176. ábra szerint két sorbakapcsol t
trióda. \
+lTDJf

1 ?O. ábra. A kaszkád-kapcsolás elve, ellencsatolt kaszkád-erősítlí

Az ultrarövidhullámú ·vételnél és a televíziónál ezt a kapcsolást már

elterjedten használják. A kapcsolás jellemzője a trióda kis zörejfeszült-
sége, egyesítve a pentóda nagy erősítésével. A két sorbakapcsolt trióda
erősítése ugyanis egy pentóda erősítésével egyenértékű.
A hangfrekvenciás erősitőtechriikában, előcsőnek két kaszkád-kap-
csolásútriódátishasználhatunk-ismételjük-mintkis zörejű, nagy erő- ,
sítésű bemenőfokozatot. Ezzel, megfelelő alkalmazásban, az eddig hasz-
nált bemenőfokozatokkal szemben, 2-10 dB zörejcsökkenést lehet
elérni. Ugyancsak kedvezően felhasználható a kaszkád-kapcsolás akkor
is, arnikor több, nagy érzékenységű csatornát kell készítenünk Ilyenkor,
párhuzamosan kapcsolt csövekkel a zörejszint nagymértékben meg-
emelkednék, és az erősítés leromlana.
A 171. ábra iparban elpállítdtt, gyári erősítő kapcsolást mutat be.

254
 •
Eszerint az alsócső földelt katódú kapcsolásban dolgozik. Ennek anódja
közvetlenül össze van kötve a második,. a fels() trióda katódjávaL A két
csövön így azonos áram folyik. A második cső kapcsolása földelt rácsú,
ennek rácsát váltakozóáram szempontjából földeljük. Egyébként a
második cső rácsát egyenáram szempontjából olyan potenciálra keL"
1

ECCBI
15011 0,511

• F.e.

H-~~2~2-n------~---
171. ábra.· Gyári erősítő kaszkád-kapcsolású bemenettel

hozni, hogy az első cső anódján 100 V alatti legyen a feszü!tség; és ehhez
képest a második cső rácsa néhány volt előfeszültséget kapjon.
A kapcsolás működésének fizikai értelmezése egyszerű. Az első trióda
mint kis zörejű cső működik, és a második csövet katódban vezérli.
A cső katódköre kis ellenállású, a rács földelt, a második cső a zörej-
nívót jóformán nem növeli. A két cső sorba van kapcsolva, elvileg az erő­
sítő a két cső erősítésének szorzata.
A kaszkád-kapcsolás számításának közlését mellőzzük. A számítás
egyrészről bonyolult, másrészről a második cső rácsfeszültsége és a
kisebb anódfeszültséghez tartozó kisebb munkaponti meredekség a
számítás eredményét, á.Z elérhető erősítés mértékét nagymértékben
módosítja.

255

..
 Mérés alapj áh közöljük, hogy az első cső rácsáról kb. 120-szoros erő­
sítésre lehet számítani. A második rácsról az erősítés kb. ötszörös. Mint
már érintettük, a második rács feszültségét úgy kell beállítani, ltogy az
kb. f V-tal negatívabb legyen a második cső katódjánál. A második rács
katódhoz viszonyított pozitív feszültségét minden körülmények között
el kell kerülnünk, mert ezáltal egyrészt rácsáramok, torzítások kelet-
kezhetnek, másrészt a második csövet túlterhelhetjük
A gyakorlat azt mutatja, hogx a k~zkád-kapcsolású két cső flsszes
anódfeszültségének legkedvezőbb értéke az anódellenállás előtt mérve 1
kb. 150 V. Az anódellenállás 100 k.O, a katódellenállás 1 k.O. Az első
cső anódfeszültsége kb. 50 V. A '150 V-nál nagyobb anódfeszültség
számottevő erősítésnövekedést nem okoz, viszont a zörejfeszültség az
anódfeszültség növekedésével nő .
A 171. ábrán egy kaszkád-kapcsolással készült gyári erősítő ~menő­
fokozatait látjuk. Ennél az első csövet megkettőz~, hogy két nagy érzé-
kenységű bemenőcsatorna legyen. Így a két alsó csövön dinamikus
rriikrofon, fotocella, vagy konqenzátor-mikrofon és kristálymikrofon
lilemeneti lehetősége van. A második csövön a hangszedő feszültségét
keverjük be. Az ábrán közölt megoldást csak az esetben célszerű alkal-
mazni, ha kiváló potendométerek vannak:
A ~írt gyári kapcsolásnál a szóbanforgó csöveket egyenárammal
fűtik, a váltakozóáramú fűtés okozta morgás elkerülése végett. Ezen-
kívül az elsÖj:söveket a mikrofónia elkerülésére rugós foglalatba, akusz-
tikusan árnyékolva szerelik fel.
P.~ kaszkád-kapcsolást az elmpodottak szerint minden további nélkül
mint egy receptet felhasználni nem célszerű. J ól használható azonban ez
a kaszkád-elv olyankor, amikor több, különböző érzékenységet ki-vánó
csatornát kell összekeverni.
/

Katódcsatolású ellenütemii végfokozat

Ha a két ellenütemű végerősítő csövet katódcsatolású erősítő kapcso-
lásban dolgo~tatjuk, két lényeges előnyhöz juthatunk, ezek a kisebb
értékű kimenő-transzformátor használatát teszik lehetövé. A kimenő­
transzformátort kivehetjük az ellencsatoló körből (nem kell a transzfor-
mátorÓn átcsatolnunk), mert a td.nszformátor primértele lesz a katód-
ellenállás, ezen az ellencsatoló feszültség közvetlenül előáll. Ezenkívül
a kimenőtranszformátorra kis belső ellenállású generátor dolgozik, ez
mind a mélyhangok visszaadása, mind a hangszóró csillapítása szempont-
iából kedvező.
A végcsöveknek katódcsatolásban való dolgoztatása természetesen
hátrányokat is jelent. A végcsöveknél igen nagy vezérlőfeszültség­
szükséglet lép fel, emiatt néha különleges vezérlőfokozatot kell építe-
nünk. A végerősítő csöveket úgy kell megválasztani, hogy azok a ki-

256

.. /
 1rÍenliteljesítménynek megfelelő cs~csáramokat ·m1nden káros behatás
nélkül le tudják adni. Az igen rossz kimenőtranszformátornál itt is
magashanggyengüléssel kell számolnunk
Az elmondottak szerint a katódcsatolású ellenütemű végfokozat sem
nyújt minden irányban tökéletes, legkedvezó'bb megoldást, mégis közöl-
jük ezt ·a kapcsolást, mert vele több esetben költséget lehet megtakarí-
tani a minőség csökkenése
nélkül, és kedvező lehetőséget +250 V
nyújt több egymástól arány- 2 x El 6
lag közel elhelyezett hangszóró
bekapcsolására, ·
A 172. ábra az elvi kapcso-
lást szemlélteti. A végcsövek
segédrácsait az előző csövek
anódjáról közvetlenül vezé-
reljük Így tehát a csöveket
mind rácsukról, mind segéd-
rácsukról vezérel jük. Ezen·az
elven két EL 6 csőről 8 \V
kimen6teljesítményt vehetünk
le. A kimenőtranszformátorra
vonatkoztatott illesztőellen­
állás tág határok között vál-
1 ?2. ábra. Kat6dcsatolású ellenütemű
tozhatik. Ha nagyobb illesz- végfokozat
tőellenállást választunk, a
torzftási tényező mindinkább
csökken; a himgszórót jobban csillapítjuk, mindazonáltal ezt a tel
jesítmény rovására végezzük. Ezen az úton lehetőség van egé-
szen kicsiny belsőellenállású kimenet létesítésére. A kimen6tr~nszfor­
mátor szekundervezetékére hangszórókat kapcsolhatunk párhuzamo-
san anélkül, hog,y az illesztést elrontanánk és ~miatt észrevehető torzítás
keletkeznék
Külön e16erlSsítő

Egy mikrofon- vagy egy fotocella-erősítőnél az erősítőt a nagy érzé-

. kenységű rész beépítése m~gdr'á.gítja. Emiatt ui. gondosan árnyékoini
kell, vagy külön építeni a mikrofontranszformátort. Az előcsővet rugósan
kell foglalatával együtt felerősíteni, továbbá gondoskodni ·a fűtésközép
kivezetéséről, esetleg a fűtőfeszÜltségnek a katódpotenciálnál magasabb
potenciálra való emeléséről. A fenti berendezések megvalósításával járó
költségtöbbletek arra indították az erősítő szerkesztőket, hogy tömeg-
gyártásban olcsó végerősítőket hozzanak forgalomba, cr végerősítő foko-
zatot felszereljék olyan csatlakozóval, ahov:á szükség szerint az alkal-
mazásra kerülő előerősítő .rész becsatlakozhatik.

17 Kádár G. : 1-langerlls!tllk 257

 A i 73. ábrán egy ilyen előerősítő kapcsolást mutatunk be, mlkrolon
és lemezjátszó csatlakoztatásra. Ezt az előerősítőt a szabvány magyar
100 W-os végerősítőhöz való has~nálatra szántuk. A 100 W-os erősítőnek
két bemenő tuchel-csatlakozója van. Az egyik tuchellel az erősítő
EF 40 ECC<fO

31
,

('
173. ábra. Ellíer~sítő adapter-kapcsolás

bemeneti oldalára csatlakozhatunk, a másik tuchel-csatlakoz6n kivezet-

hetjük az előerősítő működtetéséhez szükséges tápfeszültségeket.
Az előerősítő egyébként egyszerű kapcsolású, semmi különlegességet
nem tartalmaz. A különálló előerősítót a végerősítőfokozattól 1-2 m
távol kell elhelyezni, nehogy, a végerősítő hálózati transzfoimátora az
előerősítőre mágneses erővonalakat szórjon. Jó, nagy áttételű mikrofon-
bemenőtranszformátort kell alkalmaznunk, a nagyobb bemenőfeszültség
eléréSe céljából. Így lehet egyszerűen, jó csővel a váltakozóáramú
fűtésből eredő morgást kielégitő méctékben elkerülni. A kapcsolás többi ·
része nem szorul bővebb magyarázatra.
/ . Egyszeríi hangszfnezetjavító
Az utóbbi időkben mind a frekvenciamoduiált rádi6vételnél, thind
a mikrobarázdás lémezjátszónál, valamint a jobb minőségií magneto-
fonoknál a hangátvitel savja kiszélesedett. Nemcsak .6 000Hz-ig, hanem

258
 10 000- 15 OOO Hz-ig visszük át a hangfrekvenciás rezgéseket. ·Ilyenkor
az ún. akusztikus mérleg felborul. A fül ui: a hangot akkor hallja mély-
és magashang szempontjából kiegyenlítettnek, ha 800 frekvenciától
fel- és lefelé ugyanannyi oktávot
viszünk át. Nein lehet tehát a
magas hangok felé a sávot kiszé-
lesíteni anélkül, hogy a hang-
színezet ne változnék. A sávszé-
lesítéssel egyidőben a mélyhan-
gok kiemelése. szüksége~. Egyéb·
· ~ént a mély- és magashangok
megemelésével a hang színesebb
lesz. Az üj ·vevőkészülékekben a ::::::
mély- és magashang megfelelő
megemelését frekvenciafüggő l'

ellencsatolással biztosítják. Régi·

rádióve'vőkészülékbe egy ilyen
ellencsatoló kör beépítése néha +ITD •• 2Nf
a konstrukció megváltoztatásá-
val jár. Ennek elkerülésére egy- 1.74. ábra. A hangfrekvenciás sávközép
szerűen a 174, ábra szerint jár- lecsökkentésére alkalmas kapcsolás
hatunk el.
A hangfrekvenciás előerősítő katódkörébe 1000 Hz-re rezg5kört
építünk be. Ezzel a rezgőkörrel ellencsatolást hotunk létre, és az átvitt

-·
-·
- f2
o. oz Hi/v •m•lis
- ,,
~ot~---r--~r---~----~--~'-~r-----~--~-+-zo
ZI · 11 tOO IDO $110 lit U Sit ffJit fil(

175. ábra:- A 174. áb"án köztilt kapcsolással r!lérhető eredmény !' .

fcekvenciasáv közepét legyengítjük, lenyomjuk (l. a 175. ábrát). Az

a görbe a készülék eredeti átviteli görbéje, a b görbék a javított hang-
színezetgörbék. A középhangok legyengftésének mértékét a rezgőkörrel

259
 párhuzamosan kapcsolt 50 k Q-os változtatható ellenállással szabá.-
lyozni lehet.
A rezglSkört legegyszerűbben egy kisméretű kimenőtranszformátor
primérmeneteiből lehet előállitani. A
szekunderoldal természetesen nyitva
hagyandó. Az ·1000 Hz-re rezonáló.
rezgőkör L[H] ·C [pF] egyenlő kb.
-f 25 OOO. "
A le~rt · mély-magashangkiemelővel
kb. 20 dB-t lehet emelni, illetve
ennyire lehet a sávközepet vissza-
nyqmni. Természetesen a sávközép
visszanyomásakor a hangerq· csökken.
A 176. ábra- a sávközép lecsökken·
176. ábra. A sávközép tését - ellenállásból és kondenzátot-
legyengítése ~kettős té» taggal ból egyszerűen összerakható kettős T
...,. («kettős tél>) - taggal oldja meg. Ez
a megoldás igen egyszerű, de nem szabályozható.

Ellencsatolás. a vég~·rősítéS cső segédrácsára

Könyvünk elméleti részében részletesen kifejtettük, hogy a trióda-
végerősítő kisebb hatásfokú, A munkaponttal 25%. Karakterisztikája
másodfokú görbe, így két trióda-vég-
erősítő ellenütemű kapcsolásban a ter-
melt második harmonikusokat kiegyen-
('
líti. Két ellenütemű trióda, tehát tor-
zítása kicsi. A pentóda hatásfoka sok-
kal jobb, A munkapontnál50%. Jelleg-
görbéje azonban harmadfokú görbe,
így két ellenütemben kapcsolt pentóda
után még számottevő torzítás észlel-
hető. Triódát alkalmazzunk-e vagy
pentódá.t? , .
A J77. ábrán bemutatott vég~rősítő­
pentóda kapcsolásánál a segédrácsot
a kimenőtranszformátor egy leágazá-
sához kötjük. Így a végerősítőcsövek -1
segédrácsaiban ellencsatoJást kapnak.
Ha a segédrácsokat a transzformátor
közepéhez csatlakoztatjuk, ellencsa-
tolás nincs, mindkét végerősítő cső
pentódakapcsolásban dolgozik. Ha vi- 17 7. ábra. Ellencsatolás a vég·
szÓnt a segédrácsokat a . kimenőtransz- erösítő cső segédrácsáru.

260
formátor primerfelének szélső vezetékeire kapcsoljuk, a segédrácso·
kat az anódokkal kötjük össze, a két cső triódakapcsolásba kerül.
A két állás között középállások is lehetségesek. Megkereshető az a
legkedvezc5bb hely, amidőn a hatásfok még keveset romlik; ugyanakkor
a torzítás erősen csökkén. Külföldi labcratóriumok közlése szerint er.
a legkedvezc5bb segédrács csatlakozási helye 6 L 6-os csőnél az · anód
feszültség-betáplálási pontja és az anódpont közötti menetszámotc
43%-ában adódikr.

A váltakozóáramú fiitésbc'Sl eredlS morgás

Váltakozóáramból eredő morgás több tényewből adódik össze. Köz-
vetett fűtésű csöveknél a fűtőslál és a vezérlőrács között kapacitás
mindig yan magában a csőben vagy a bevezetésnéL A kapacitás kövei-
. .
keztében. egyr.észt töltések keletkeznek, ezenkívül, ha a fűtc5szál negatí-
vabb a rácsnál, a fűtőszálról a rácsra emissziós áram is folyik. Ez utóbbi
kiküszöbölésére az előerősít6 csöveknek vagy az első csőnek a fűt6áramát
+ 20 V-tal magasabb potenciálra emelik a cső katódjánál (l. a 159.
ábrát). Ezzel a váltakozóáramú búgás egy további részét is ki lehet
kü.szöbölni.
Mindenki tudja, hogy morgást okozhat még a foglalat rossz szigetelése,
a fűtő~zálról az anódra induktív vagy kapacitív úton átadódó váltakozó-
áramú feszültség, ~ . fűt~ áram mágneses mezejéből adódó elektron-
eltérítés. Ezek kiküszöbölésére kimondottan előcsőnek készített kis
búgófeszültségű csövet használnak (EF 40, EF 12, CF 50, PTE 11)
és potenciométerrel fűtésközepet képeznek ki, amelyet a legkisebb
búgásra állítanak be.

\
.

l ~· ''
·,