1

I Thessalonikai levél.
Görögből fordította dr Gyenis Jánosné.

Hálaadás a thessalonikabeliek hitéért és állhatatosságáért

1 Thess. 1,1 Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek

(kihívott) gyülekezetének, [eklézsiájának írja e levelet], amely van az
Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem1 néktek és
békesség2 Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
1 Thess. 1,2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,
emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;
1 Thess. 1,3 Szüntelenül [megszakítás, és megállás nélkül, állandóan]
emlegetve a ti hitetek munkáját, [hitből eredő munkátokat], és a ti
[Isten szerinti] szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus
felől való [elváró] reménységeteknek állhatatosságát, [kitartását], az
Isten előtt, a mi Atyánk [színe] előtt.
1 Thess. 1,4 Tudván [tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk
győződve], Istentől szeretett atyámfiai [testvéreink], hogy ti ki vagytok
választva, [hogy ti választottak vagytok].3
11
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
22
Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű)
megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A
fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi
értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása
része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is
hangzik.
33
És: „Mi pedig mindenkor, [minden időben] hálaadással tartozunk az Istennek
ti érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva
kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében
és az igazság [a valóság, Isten Igéje] hitében. Amire elhívott titeket az általunk
hirdetett Evangélium által, hogy elnyerjétek, és részesei legyetek a mi Urunk
Jézus Krisztus dicsőségének” (2 Thess. 2,13-14). Isten kiválasztottjai vagyunk:
„Aki megtartott, [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez
méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket. És hívott szent hívással, nem a mi
cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése,
[elhatározása, szándéka] és kegyelme, [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint.
 2

1 Thess. 1,5 (Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti

nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok,
nem csak üres beszéd volt], hanem isteni erőkben [erő-
megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is. Szent Szellemben [a
Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is. Sok
bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy
biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az
igazság]. Amiképpen tudjátok [és láttátok], hogy milyenek voltunk
[hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti
érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk].4
1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké [utánzóinkká] lettetek és az Úréi,
befogadván az igét sokféle szorongattatás között, [sok háborúság,
megpróbáltatás, zaklatás, és üldözés ellenére, sok nehézségben], Szent
Szellem örömével.5
1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és
Akhájában minden hívőre nézve, [minden hívő számára].
1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki
[terjedt tovább; hangzott ki] tőletek az Úr beszéde. [az Úr igéje],
hanem minden helyen [mindenfelé] is híre terjedt [minden helyre
elhatolt; mindenütt ismeretes lett] a ti Istenben vetett hitetek, annyira,
hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.
1 Thess. 1,9 Mert azok [az emberek] maguk(tól) hirdetik felőlünk
[beszélik rólunk], milyen volt a mi hozzátok való menetelünk [hogyan
jutottunk el (érkeztünk) hozzátok, és milyen fogadtatásban volt
részünk nálatok], és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól,
hogy az élő és igaz [valóságos] Istennek [rabszolgáivá legyetek], és
szolgáljatok.6
Mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök
időknek előtte [az idők kezdete előtt]” (2 Tim. 1,9-10).
44
És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az
én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek
hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott,
[nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és csodatevő erőnek
megmutatásában: [megnyilvánulásában]. Hogy hitetek ne emberek
bölcsességén, hanem Isten csodatevő erején [hatalmán] nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5).
55
És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői lettetek az
Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban,
mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a saját
népetektől), miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14)
66
És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük kellett:
„De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé
 3

1 Thess. 1,10 És [hogy] várjátok az Ő Fiát az égből [a mennyből], akit

feltámasztott [életre keltett] a halálból [a halottak közül], a Jézust, aki
megszabadít [megment; megóv, megvédelmez, megőriz, kiragad]
minket amaz eljövendő [bekövetkező] haragtól.

1 Thess. 2. Pál munkája Thesszalonikában

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi

ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt
haszontalan, eredménytelen, üres].7
1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és
bosszúságot szenvedtünk volt, [előbb már szenvedés és bántalmazás
ért bennünket] Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi
Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten
evangéliumát, [szóljuk nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással,
[nehéz harcok árán; a sok nehézség ellenére is];8
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk,
igehirdetésünk] nem hitetésből va, [nem tévelygésből, nem
megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan,
hamis szándékból], sem nem álnokságból [ravaszságból, csalásból,
vagy körmönfontságból].9
vévén a piaci népségből (a piaci csavargók közül) némely gonosz férfiakat
(néhány hitvány embert), csődületet támasztván, felháborítják (és fellármázták)
a várost. És a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé
(és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé). Fel is indítják (fel is izgatták) a
sokaságot és a város elöljáróit… Az atyafiak (a testvérek) pedig azonnal, azon
éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába…” (Csel. 17,5.8.10).
77
És azért nem volt haszontalan: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az
örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el
hozzátok, nem csak üres (ige), nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni
erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a
Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és
teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a
teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5).
88
Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet,
és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámadt a
sokaság (is) őellenük (és rájuk támadt). A bírák (az elöljárók) pedig letépetvén
ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek
rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak (a
börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté
őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24).
99
És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik
meghamisítják az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [pontosan, őszintén], sőt
 4

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket

[megvizsgált, kipróbált] arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot [a jó
hírt, örömhírt; győzelmi hírt, győztes hadvezér érkezésének hírét],
akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az
Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (a mi
bensőnket).
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem
telhetetlenség színében, [sem leplezett kapzsisággal] nem léptünk fel
[nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni
a pénzét], Isten a bizonyság [a tanú rá].10
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem
tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint
Krisztus apostolai.11
1 Thess. 2,7 De szívélyesek voltunk, [jóindulatúan, barátságosan és
szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza,
melengeti] az ő gyermekeit.
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [és az utánatok való
vágyódásunkban; epekedésünkben], készek valánk közleni veletek
szinte Istenből szólunk az Isten (színe) előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17). És az
apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,
lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem
(hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12) „...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
1010
És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk
cselt], és nem is hamisítjuk meg, [nem használjuk cselvetésre] az Isten igéjét. De
a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [a való(igaz)ság nyílt hirdetésével
(kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat minden ember
lelkiismeretének az Isten előtt, [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,2). „Mert mi nem
olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és
nyerészkednek Isten igéjével); hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt
szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
1111
Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet;
jó hírt] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből]
éljenek” (1 Kor. 9,14). De mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem
fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is
megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre,
hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess.
3,8-9). „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a
kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34). És követve az Úr Jézust: „Én nem fogadok
el dicsőséget emberektől” (Ján. 5,41).
 5

nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk

adni, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.12
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és
bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-
nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten
Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek, [és ne
nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen
szentül, igazán [szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül
[kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik
hisztek [akik hívőkké lettetek].
1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit,
úgy kérleltünk és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként
mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk
benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek
magatokat [hogy éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell
járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez],
aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket.13
1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül
[megszakítás nélkül], hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett
beszédét [Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem
mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amelynek [ereje]
munkálkodik is tibennetek, akik hisztek.14
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába
léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus
kihívott] gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus
Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját
1212
Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg a
szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni
életünket a mi atyánkfiaiért (ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk
testvéreinkért)” (1 Ján. 3,16). Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön
vannak (a földön élnek) és a felségesekben (a dicsőségesekben), bennük van
minden gyönyörűségem (és telik minden kedvem)” (Zsolt. 16,3).
1313
És így folytatódik a kijelentés: „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk
által, hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének” (2 Thess. 2,14).
1414
„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb
minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a
szellem, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli (és döntésre alkalmassá
teszi) a gondolatokat és a szívnek (a bensőnek) indulatait (és szándékait)” (Zsid.
4,12).
 6

honfitársaitoktól, [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól, [a

Júdeában élő hitetlenektől],
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és
minket is [kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek
nem tetszenek [Isten előtt nem kedvesek], és minden embernek
ellenségei [és minden emberrel szemben állnak];
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban
is], hogy a pogányoknak [a nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy
üdvözüljenek [hogy megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék
bűneiket [és így teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [végül]
utolérte őket az Isten haragja.15
1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk
[és megfosztottak bennünket] tőletek egy kevés ideig arcra, nem szívre
[bensőre] nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal
igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra], hogy
szemtől-szemben láthassunk titeket, [hogy láthassuk orcátokat ismét].
1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál,
egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.16
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és
dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk Jézus
Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő jelenlétében, az Ő
megjelenésekor]?
1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1 Thess. 3. Timóteus küldetése

1515
Pál apostol így bátorítja a krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen
türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget,
amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4). „Tudván, hogy amiképpen társaink
vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás,
megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és
felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7). „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani
megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve (hiszen
mi ezért helyeztettünk le). Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk
nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt”
(1Thessz. 3,3-4).
1616
De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk
benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és
Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess.
3,10-11).
 7

1 Thess. 3,1 Annakokáért, mikor nem győztük már türelemmel, és

amikor már nem bírtuk tovább a várakozást, jónak ítéltük, hogy
magunk maradjunk Athénban.
1 Thess. 3,2 És elküldöttük Timóteust, a mi atyánkfiát [a mi
testvérünket] és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus
Evangéliumának [a Krisztusról szóló örömhírnek] hirdetésében [és
terjesztésében]. Hogy erősítsen [megszilárdítson és felbátorítson]
titeket és megerősítsen és buzdítson titeket a ti hitetek felől, [hogy
hiteteket megtartsátok];
1 Thess. 3,3 Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne
ingadozzék] ama szorongattatások között, [a mostani
megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek
közepette, amik most körülvesznek benneteket]; mert ti magatok
tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem kerülhetjük
el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendelte-
tésünkben, a minket érintő isteni tervben].17
1 Thess. 3,4 Mert mikor közöttetek voltunk is, előre [figyelmeztettünk
titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és
zaklatásnak] leszünk kitéve, [hogy üldözni fognak minket, és
számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és
megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni].
Amint meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és
amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt].

1717
Hogy kövessétek a mi példánkat, akik: „… dicsekedünk [ujjongunk] a
háborúságokban [a nyomorúságokban, szenvedéseinkben,
megpróbáltatásokban, külső szorongatásokban, szorult helyzetekben,
nyomorgatásokban, elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a
nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást, és alatta maradást, és
állhatatosságot eredményez, és munkál]” (Róm. 5,3). Isten pedig: „…
megvigasztal [buzdítást szól, és felbátorít] minket [is] minden
nyomorúságunkban [szomorúságunkban, háborúságunkban,
szorongattatásunkban, kínzásokban, gyötrődés és üldözésben,
megpróbáltatásban, és bajban]. Hogy mi is megvigasztalhassunk [és hogy
képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [Azokat, akik
szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak]
azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel Isten vígasztal
minket” (2 Kor. 1,4). És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi [mostani]
pillanatnyi, és könnyű(súlyú) [és könnyen elviselhető, jelentéktelen]
szenvedésünk [nyomorúságunk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk,
szorongásunk] igen-igen nagy [és minden mértéket meghaladó] örök dicsőséget
szerez nékünk, [és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
 8

1 Thess. 3,5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem

[és tovább várni már nem bírtam, mivel már nem győztem türelemmel,
és nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot], elküldtem, hogy
megismerjem a ti hiteteket [mert tudni akartam, erős-e a hitetek]. És
hogy nem kísértett-e meg valami módon titeket a kísértő [nem szedett-
e rá benneteket, és nem próbált-e elcsábítani bűnre, céltévesztésre], és
nem lett-e hiábavaló [üres, és tartalom nélküli] a mi fáradságunk.
1 Thess. 3,6 Most pedig, amikor megérkezett hozzánk Timóteus ti
tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és
arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván
látni minket, miképpen mi is titeket.
1 Thess. 3,7 Ezáltal megvigasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai [és
megnyugodtunk felőletek, testvéreink], minden mi szorongattatásunk
[megpróbáltatásunk, és minden bajunk és üldöztetésünk között, és
minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére] és minden
szükségünk mellett is, a ti hitetek által.
1 Thess. 3,8 Mert szinte megelevenedünk [feléledünk, és azonnal
újjáéledünk], ha ti erősek vagytok [és ha szilárdan megmaradtok, és
kitartotok, és állhatatosak vagytok] az Úrban.18
1 Thess. 3,9 Mert hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek,
mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk
[színe] előtt?!
1 Thess. 3,10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón [fáradhatatlanul]
esedezünk [és mindent felülmúló mértékben könyörgünk], hogy
megláthassuk a ti orcátokat, [hogy végre szemtől-szembe láthassunk
benneteket személyesen], és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait, [és
helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait].
1 Thess. 3,11 Azért imádkozunk, hogy maga pedig az Isten és a mi
Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg [terelje, és
vezesse] a mi utunkat ti hozzátok, [hogy végre valóban eljussunk
hozzátok].
1 Thess. 3,12 Titeket pedig gyarapítson [és sokasítson] az Úr és
tegyen bőségesekké [és túláradóvá] az egymás iránt és mindenki iránt
való [Isten szerinti] szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok;

1818
És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban
élő Krisztus népét: „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk koronája [koszorúja; győzelmi koronánk; és dicsőségünk]? Ha
nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti
vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20).
 9

1 Thess. 3,13 Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti szíveteket

[és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké
[kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná
váljon] a szentségben, [a megszentelődés során a szent életben]. A mi
Istenünk és Atyánk, [mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és
megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel
egyetemben, [összes szentjeivel együtt].19

Thess. 4. Az Istennek tetsző élet;

1 Thess. 4,1 Továbbá pedig kérünk [bátorítunk, és buzdítunk] titeket,

atyámfiai [testvéreim] az Úr Jézusban. Hogy a szerint, amint tőlünk
tanultátok [elfogadtátok, és átvettétek] mi módon [és hogyan] kell
[hogyan szükséges, sőt szükségszerű] forgolódnotok, és hogyan kell
Istennek tetsző módon élnetek, és viselkednetek, és minket
követnetek. Úgy járjatok, hogy mindinkább gyarapodjatok [és
növekedjetek ebben, amint ezt már cselekszitek is].20
1 Thess. 4,2 Mert tudjátok, milyen tanításokat és útmutatásokat adtunk
néktek az Úr Jézus nevében.
1 Thess. 4,3 Mert ez az Isten akarata, [szándéka, elhatározása] a ti
szentté lételetek, [a ti megszentelésetek, és Isten céljaira való
elkülönítésetek], hogy magatokat a paráznaságtól [a

1919
Ezt kéri Urunktól az apostol: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg
titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (teljes
valótok) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”
(1 Thess. 5,23). „aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele]
napján” (1Kor. 1,8).
2020
És újra – és újra arra buzdít a Szent szellem: „… hogy éljetek az Istenhez
méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot
folytatnotok) ahhoz az Istenhez, aki az ő országába [az ő királyságába] és
dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12). És minden hívőnek szól az üzenet:
„Hogy éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel
gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10). „Csak
éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a
Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen. Hogy akár odamenvén és látván titeket,
akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy
Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván
[bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [az örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, hogy részesei legyetek a mi
Urunk Jézus Krisztus dicsőségének” (2 Thess. 2,14).
 10

bálványimádástól, és az Istennel kötött szövetség megtörétésétől]

megtartóztassátok.21
1 Thess. 4,4 Hogy mindenitek szentségben [megszentelve, és Isten
céljaira való elkülönítésben] és tisztességben, [és értékének, árának
megfelelő állapotban] tudja bírni a maga edényét, [tudja megszerezni
az uralmat az önmaga / a tulajdon / teste fölött, és megtartani
önuralmát].
1 Thess. 4,5 Nem kívánság gerjedelmével [nem a vágy
szenvedélyével, és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat /
benyomás / érzet hatalmában, vagyis nem amit átél, amit
megtapasztal], mint a pogányok [mint a nemzetekből származók], akik
nem ismerik az Istent.22
1 Thess. 4,6 Hogy senki túl ne lépjen, és ne akarjon fölénybe kerülni,
és előnyre szert tenni valamely dologban [valamilyen feladatban,
megbízatásban, és semmiféle ügyben] az ő atyjafiánál [testvérénél].
Mert igazságot szolgáltat az Úr mindezekkel kapcsolatban, amint
elébb is mondottuk [és előre nyomatékosan figyelmeztettünk]
benneteket, és [erről] bizonyságot tettünk, [és óva intettünk ettől
titeket].
1 Thess. 4,7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre
[megszentelődésre, azaz elkülönülésre a világ szennyétől] hívott el
minket az Isten.23
2121
És így folytatódik a kijelentés: „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok,
hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17) „Mint engedelmes gyermekek
ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok
alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is
szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).
2222
Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a
kívánságokra [és ne dédelgessétek (és ne úgy gondozzátok és ápoljátok), hogy
bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14). Mert: „Akik pedig Krisztus Jézuséi,
a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24).
2323
Hát: „… ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne
alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem
változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti
elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a
szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok,
[felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az
Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). „Mint engedelmes gyermekek ne
szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok
alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is
 11

1 Thess. 4,8 Aki azért megveti [elveti, semmibe veszi, elutasítja]

ezeket, nem embert vet meg [nem embert utasít el, és nem embert vet
el], hanem az Istent, aki Szent Szellemét is közli velünk. [Aki Szent
Szellemét is nekünk ajándékozta].
1 Thess. 4,9 Az atyafiúi [testvéri] szeretetről, [és ragaszkodásról]
pedig nem is szükség írnom néktek [mert nincs is szükség rá, hogy
írjak]: mert Isten által tanítottak vagytok, aki megtanított arra, hogy
egymást kölcsönösen szeressétek, és teljesen odaszánjátok egymásnak
magatokat.24
1 Thess. 4,10 Sőt gyakoroljátok [teszitek] is azt mindamaz atyafiak
iránt [testvérekkel szemben], akik egész Macedóniában vannak.
Kérünk [és bátorítunk, buzdítunk] azonban titeket atyámfiai, hogy
[ebben] mindinkább gyarapodjatok [hogy ezt még több igyekezettel
tegyétek].
1 Thess. 4,11 És fontos dolognak tartsátok, hogy csendes életet
folytassatok, másrészt saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon
kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek.25
szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).
2424
Pál apostol újra – és újra azt kívánja a hívőknek, hogy: „Titeket pedig
gyarapítson [és sokasítson] az Úr és tegyen bőségesekké [és túláradóvá] az
egymás iránt és mindenki iránt való [Isten szerinti] szeretetben, amilyenek
vagyunk mi is ti irántatok” (1 Thess. 3,12). És az apostolok újra és újra
figyelmeztetik a hívőket: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás
iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó
szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és
vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8). „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt
gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek, [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10). Ezért hát: „…
járjatok [és éljetek Isten dzerinti] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett
minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves
jó illatul” (Eféz. 5,2).
2525
És így folytatja az apostol: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében [hatalmával,
és tekintélyével] pedig rendeljük [parancsoljuk, és meghagyjuk] néktek,
atyámfiai [testvéreim], hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól [és
húzódjatok el. És kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden
olyan hívő embertől], aki rendetlenül él, [szó szerint: a csatarendet elhagyó
katonák módján. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten,
céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] és nem ama
utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott [amelyet tőlünk vettetek át]. Magatok
is [láttátok, és] tudjátok, [hogyan], és mi módon kell minket [utánozni], és
követni [milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk]; mert nem
viseltük magunkat közöttetek rendetlenül [hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők]. Sem ingyen kenyeret nem ettünk
 12

1 Thess. 4,12 Azért, hogy a kívülvalók [az idegenek, akik rátok

vannak bízva, akik nem krisztusi emberek] iránt tisztességesen
[tisztelettudóan] viselkedjetek, [és ne szoruljatok rá senkire] és semmi
szükséget ne érezzetek.26
1 Thess. 4,13 Nem akarom [és nem szeretném] továbbá, atyámfiai,
[testvéreim] hogy tudatlanságban legyetek, [hogy tájékozatlanok, és
értetlenek legyetek] azok felől, akik elaludtak [álomba merültek], hogy
ne bánkódjatok [és ne szomorkodjatok; és gyászoljatok], mint a
többiek, akiknek nincsen reménységük [mert nincs hitük].
1 Thess. 4,14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképpen az Isten is előhozza [elővezeti] azokat, akik elaludtak, a
Jézus által Ővele együtt.27
1 Thess. 4,15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával [az Úr
(logoszával): igéjével], hogy mi, akik élünk [és életben maradunk],
akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat,
akik elaludtak.28
senkinél, hanem munkával és [keserves] fáradsággal [és vesződséggel], éjjel-
nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére [hogy ne nektek
kelljen gondoskodnotok rólunk]” (2 Thess. 3,6-8).
2626
És hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „Mint nappal, ékesen
[tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban
[tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-
ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem
bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben,
[kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen
viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne
civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban;
vetélkedésben)]” (Róm. 13,13). Hanem: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül
valók [az idegenek] irányában, a jó alkalmatosságot [alkalmat, alkalmas /
megfelelő időt] áron is megváltván, [és kihasználva a lehetőséget, megragadva
az alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán
rabszolgaságából őket]” (Kol. 4,5).
2727
Isten ugyanis: feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma
által” (1 Kor. 6,14). Mert: „ha Annak a Szelleme lakik [és él] bennetek, aki
feltámasztotta [vagyis életre keltette] Jézust a halálból, [a halottak közül]
ugyanaz, aki feltámasztotta [és életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [a
halottak közül] megeleveníti [és életre kelti] a ti halandó testeiteket
(személyeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által” (Róm. 8,11).
2828
Mert: „Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor sorra kerül].
Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól kezdve, közvetlenül
azonnal mindnyájan] akik a Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő
eljövetelekor, [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,23). „Ímé titkot mondok néktek
[közlök veletek]. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el [nem halunk meg] de
 13

1 Thess. 4,16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával, és

isteni harsonával, [angyalfejedelem szózata és Isten kürtszavának /
trombitájának közepette] leszáll az égből, és feltámadnak [felállnak,
fellépnek, felkelnek] először akik meghaltak volt [akik holtak voltak] a
Krisztusban.29

mindnyájan elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]. Nagy hirtelen [osztatlan

időben], egy szempillantásban [egy szempillantás alatt], az utolsó trombitaszóra
[a végső harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az megszólal, mert
meg fog szólalni a harsona], és a halottak [a holttestek] feltámadnak [életre
kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra; rothadatlanul], és mi [pedig]
elváltozunk, [mássá leszünk]” (1 Kor. 15,51-52). És hogy ez hogyan fog
megtörténni, arról így beszél az apostol: „Néktek pedig, akik szorongattattok
(akiket gyötörtek), enyhülést ad mivelünk együtt. amikor megjelenik
(kijelentetik, lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival
(követeivel), tűznek lángjában. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő
szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).
2929
Az Úr Jézus mennybemenetele előtt kijelentette tanítványainak az Ő
eljövetelét: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [és megjelenik,
megmutatkozik; láthatóvá válik; felragyog, fénylik] és ellátszik egész
napnyugtáig [vagyis nyugatig], úgy lesz az ember Fiának eljövetele
[megérkezése, látogatása, és megjelenése; visszajövetele] is. Ez pedig
közvetlenül a nagy nyomorúság után következik be: „Mindjárt pedig
[közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai; megpróbáltatásai,
szorongásai; vagyis e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik
[elhomályosul]. És a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a
csillagok az égről lehullnak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget
összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]. És akkor
feltetszik [feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog,
fénylik; felvillan / felvillanása után tartósan árasztja fényét] az ember Fiának
jele az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és
mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, és törzse], és meglátják az
embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az ég felhőin] nagy hatalommal [és
erővel] és [nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]. És elküldi [szétküldi]
az ő angyalait [az Ő hírnökeit, és követeit] nagy [és hangos] trombitaszóval [és
harsonazengéssel, (kürtszóval, vagyis az Evangéliummal) az egész földre]. És
egybegyűjtik [és összegyűjtik ugyanarra a helyre] az ő választottait a négy szelek
[vagyis a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a
másik végéig. Bizony mondom néktek, el nem múlik [és nem hal ki] ez a
nemzetség [és ez a nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [és be nem
következnek]” (Mát. 24,27-31.34). Pál apostol megvallása az Úr Jézus
 14

1 Thess. 4,17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,

elragadtatunk30 azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe [az Úr
fogadására] a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.31
1 Thess. 4,18 Annakokáért vigasztaljátok [és bátorítsátok,
buzdítsátok] egymást e beszédekkel [ezekkel a (logoszokkal): igékkel].

1 Thess. 5. Üdvösségre rendelt minket az Úr;

visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben

[azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét (és csodálatos hatalmát)
megmutassa szentjeiben, vagyis bennetek], és csodáltassék [és csodálat tárgya
legyen] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele
volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10). És ismét Pál apostol bizonyságtétele:
„Ímé titkot mondok néktek [közlök veletek]. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el
[Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára vonatkozik, nem halunk meg]
de mindnyájan elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]. Nagy hirtelen
[osztatlan időben], egy szempillantásban [egy szempillantás alatt], az utolsó
trombitaszóra [a végső harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az
megszólal, mert meg fog szólalni a harsona], és a halottak [a holttestek]
feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra;
rothadatlanul], és mi [pedig] elváltozunk. [mássá leszünk]” (1 Kor. 15,51-52).
3030
ELRAGADTATÁS. Olyan szellemi állapot, amelynél az ember testi érzékei
részben vagy teljesen kikapcsolódnak, úgyhogy az illető szellemével fogja fel,
ami vele történik. Jelenti még: egyik helyről a másikra átvinni.
3131
Azok az igék, Ahol a (harpadzó): fölkap, megragad, hatalmába ejt, elragad,
elrabol szó szerpel: Filepről: „Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme
elragadta Filepet; és többé nem látta őt a komornyik (az udvari főember), de
tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és
széjjeljárva hirdeti az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta”
(Csel. 8,39-40). Ezékiel prófétáról: „És a Szellem fölemelt és elragadott engem, és
elmenék, elkeseredvén haragjában az én szellemem, az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak keze pedig rajtam erős vala, (és kemény kézzel tartott engem).
És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz (a fogságban élőkhöz), akik lakoznak vala a
Kébár folyó mellett, és leülők, ők is ott ülvén; és ott ülök hét nap némán
őközöttük” (Ezék. 3,14-15). Pál apostolról: „Elragadtatott [felvitték] a
paradicsomba [az Édenbe], és hallott [olyan] kimondhatatlan [titokzatos
szavakat] beszédeket [(rémákat): Igéket, kijelentéseket; olyan dolgokat
mondtak neki], amelyeket [nem lehet] nem [is] szabad embernek kibeszélnie
[elmondania]. Pál apostol bizonyságtétele: „Ismerek egy embert a Krisztusban,
aki tizennégy évvel ezelőtt - ha testben-e [teljes valójában], nem tudom [nem
vagyok tisztába vele]; ha testen [ha teljes valóján] kívül-e, nem tudom; az Isten
tudja, elragadtatott [felvittek egy időre] a harmadik égig” (2 Kor. 12,4.2).
 15

1 Thess. 5,1 Az időkről, [korszakokról] és időszakokról [az alkalmas /

megfelelő idő, kijelölt, elrendelt időpontokról]32 pedig, atyámfiai
[testvéreim], nem [feladatom], és nem szükséges, hogy írjak néktek.33
1 Thess. 5,2 Mert igen jól, és [pontosan] tudjátok, és [tisztában
vagytok vele] ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el [olyan
váratlanul fog megérkezni], mint a tolvaj éjjel.34
1 Thess. 5,3 Mert [mialatt] ezt mondják, és [azt hangoztatják, és azzal
dicsekednek]: Békesség, vagyis itt van [az az állapot, amelyben
3232
Az időkről és a kijelölt időszakokról: az itt szereplõ khronosz és kairosz
szavak közül az első az időnek az általános olyan aspektusát jelöli, amely telik,
egyenletesen folyik, az időt, mint dimenziót; míg az utóbbi valamilyen
rendeltetéssel felruházott, valamire kijelölt, konkrét, meghatározott időszakot
vagy időpontot jelent, amelyet időnként alkalmas időnek vagy rendelt időnek is
fordítanak. Ez Isten üdvtervének szempontjából kiemelt jelentőségű időszakokat
vagy időpontokat jelöl, amikor bizonyos eseményeknek be kell következniük.
3333
Az Úr Jézust így faggatják a tanítványok: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül
vala, [és amikor egyedül voltak] hozzá mentek a tanítványok magukban
[körülfogták és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [és mikor
történnek] meg ezek? És micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek,
[megjelenésednek] és a világ végének [(világ)korszak bevégződésének]? És az
Úr Jézus válasza a minden korban élő tanítványinak: Arról a napról és óráról
pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem, hanem csak
az én Atyám [mert csak Isten tudja az időt] egyedül” (Mát. 24,3.36). És a
feltámadott Úr megismétli a figyelmeztetést: „… Nem a ti dolgotok tudni
[ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az
időket és a korszakokat; (alkalmas / megfelelő idő; kijelölt, elrendelt idő(pont)],
melyeket az Atya a maga hatalmába [hatáskörébe] helyezett. [Egyedül az
Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése
szerint határozott meg]” (Csel. 1,6-7).
3434
Az Úr Jézus figyelmezteti a mindenkori tanítványait: „Vigyázzatok azért,
[legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok,
mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [és
emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura,
hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el
a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy
házába [be]törjön. Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben,
legyetek olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket
előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban
jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42-44). „És: „… Legyetek tehát éberek és
szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni
fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt!” (Luk. 21,34-36). Mert azt
mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi
az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő
szégyenét)” (Jel. 16,15).
 16

minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély

érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és biztonság
[rendíthetetlenség, szilárdság, megingathatatlanság]. Akkor [abban
az időben] hirtelen [váratlanul, rajtaütésszerűen, észrevétlenül] -
éppen úgy, ahogyan a szülési fájdalom [vajúdáskor az éles,
tűrhetetlen kín] a terhes asszonyra, és hatalmában [fogva tartja], -
veszedelem jön rájuk, [és váratlanul bekövetkezik a pusztulás, romlás,
végveszély], és meg nem menekülnek.
1 Thess. 5,4 De ti, atyámfiai, [testvéreim] nem vagytok sötétségben, és
[tudatlanságban], hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
1 Thess. 5,5 Ti mindnyájan világosság [a fény] fiai vagytok és nappal
fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
1 Thess. 5,6 Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem [virrasszunk,
és őrködjünk], és legyünk éberek és józanok [mérsékeltek, higgadtak,
körültekintőek, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók.35
1 Thess. 5,7 Mert akik [szunnyadnak, és] alusznak, éjjel alusznak; és
akik részegek, éjjel részegednek meg.36
1 Thess. 5,8 Mi azonban, akik nappaliak [a nappal fiai] vagyunk,
legyünk éberek [józanok, mértékletesek, nyugodtak, összeszedettek,
mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek], felöltözvén a hitnek
[bizalomnak, meggyőződésnek, bizonyosságnak; hűségnek,
megbízhatóságnak] és az [Isten szerinti] szeretetnek mellvasába
[páncéljába, mellvértjébe], és sisak gyanánt az üdvösségnek,37
reménységébe, [reményteli várakozásába].38

3535
Az Úr Jézus figyelmeztetése így hangzik: „Amiket pedig néktek mondok,
mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]” (Márk.
13,37). És az apostol így folytatja. Mert: „A vége [megvalósulása, beteljesedése]
pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek [bölcsek,
éberek, okosak, Isten Igéje szerint gondolkodók] és józanok, [éberek,
mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek] és helyesen imádkozzatok” (1Pét 4,7).
3636
És újra hangzik a figyelmeztetés: „meg ne részegedjetek bortól, miben
kicsapongás van, és amivel léhaság jár együtt. [ami a megmentetlen állapotból
fakadó veszélyes életmódra utal, és amiben menthetetlen romlás van], hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel, és [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra
benneteket]” (Eféz. 5,18). Mert: „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital
lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog” (Péld. 20,1).
3737
Üdvösség (szótéria): a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
 17

1 Thess. 5,9 Mert nem haragra, [nem a harag martalékául] rendelt

minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget [szabadulást,
megmentést nyerjünk], és szerezzünk39 a mi Urunk Jézus Krisztus
által,
1 Thess. 5,10 Aki meghalt érettünk és [helyettünk], hogy akár
[virrasztunk], és ébren vagyunk, akár [meghalunk] vagyis alszunk,
együtt éljünk Ővele.40
1 Thess. 5,11 Bátorítsátok, [buzdítsátok] azért egymást, és építse
egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.41
1 Thess. 5,12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai [testvéreink], hogy
becsüljétek azokat, akik fáradoznak, és [keményen dolgoznak]
közöttetek, és elöljáróitok [akik vezetnek, irányítanak, élen járnak,
mint követendő példa] az Úrban, és buzdítanak titeket.42
1 Thess. 5,13 És az ő munkájukért [megbecsüljétek őket], és
viseltessetek irántuk megkülönböztetett [Isten szerinti] szeretettel.
Egymással békességben éljetek.
3838
És folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, a nap [a nappal] pedig
elközelgett; [közel jött] vessük el [és tegyük hát félre] azért a sötétségnek
cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit. És: öltözzétek fel
az Úr Jézus Krisztust… ” (Róm. 13,12.14). Követve Őt, Aki: „felölté az igazságot,
mint páncélt, és a szabadítás (az üdvösség) sisakja van fején; felölté az
igazságszolgáltatás, és megvédelmezés ruháit, mint köpenyt, és féltő szeretettel,
vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,17).
3939
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság
ismeretére, vagyis (az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének,
azaz: Krisztusnak megismerésére) eljusson” (1 Tim. 2,4).
4040
És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha
meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi
vagyunk” (Róm. 14,7-8). Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén [és arra a
meggyőződésre jutottunk], hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok
meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki
érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15).
4141
És így folytatja az apostol: „Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy
megteszitek [és megtartjátok] és meg is fogjátok tenni mindazt, amiket
parancsolunk, [amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de
nemcsak most, hanem a jövőben is]” (2 Thess. 3,4). És én - mondja az apostol -
ezáltal: „[Szívből] örülök, hogy mindenképpen [és minden tekintetben] bízhatom
bennetek” (2 Kor. 7,16).
4242
És újra: „Bízzatok elöljáróitokban, fogadjatok szót nekik, és hallgassatok
rájuk, mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd
tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, és bánkódva, mert ez nem válnék
javatokra” (Zsid. 13,17).
 18

1 Thess. 5,14 Bátorítunk, [és buzdítunk] továbbá titeket, atyámfiai

[testvéreink], intsétek [emlékeztessétek] a rendetleneket [a
tétlenkedőket].43 Bátorítsátok [biztassátok, vidítsátok fel] a félelmes
szívűeket, [a bátortalanokat csüggedezőket]. Gyámolítsátok
[törődjetek velük, és támogassátok] az erőtleneket. [Karoljátok fel,
oltalmazzátok, nyújtsatok segítő kezet, gondozzátok a betegeket].
Türelmesek [hosszútűrők] legyetek mindenki iránt, és [mindenkivel
szemben].44
1 Thess. 5,15 Vigyázzatok, [figyeljetek, és ügyeljetek rá] hogy senki
senkinek rosszért [gonosz, káros, ártalmas dologért, vagy
cselekedetért] rosszal [gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy
cselekedettel] ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek
[tanúsítsatok mindenkor jóságot] úgy egymás iránt, mint mindenki
iránt, [és szolgáljátok szüntelen odaadással egymás javát].45
4343
Rendetlenek (ataktosz): fegyelmezetlenek: szó szerint: a csatarendet elhagyó
katonák, olyan emberek, akik nem rendezetten, céltudatosan élnek, hanem
véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül.
4444
És folytatódik a kijelentés: „A hitben erőtlent [vagyis a hitben gyengét]
Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és
kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül” (Róm. 14,1). És hogy
hogyan kell bátorítani, buzdítani, arról így hangzik a kijelentés: „… mit kell hát
tenni; mi hát a helyes, testvéreim? Mikor összejöttök, mindeniteknek [kinek-
kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete,
tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata.
Mindenek épülésre legyenek, [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,15.26). És nem a
napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
dicséretekben és szellemi énekekben [a Szent Szellemtől kapott énekekkel
bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új
éneket], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [a szellemi életetek
központjában, a bensőtökben] az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért
a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,19-20).
Hogy ezt jól tudjátok tenni: „A Krisztusnak beszéde [(logosza): Igéje] lakozzék
[éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és
emlékeztetve egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel
[improvizált szöveg; prófécia, vagy nyelveken éneklés, vagy annak
magyarázata]. Hálával zengedezvén [énekeljetek] a ti szívetekben [bensőtökben]
az Úrnak” (Kol. 3,16).
4545
És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek
mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, ő megsegít téged”
(Péld. 20,22). Erre figyelmeztet Péter apostol is: „Nem fizetvén gonosszal a
gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván,
tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9).
 19

1 Thess. 5,16 Mindenkor, és [minden időben] örüljetek, és

[örvendezzetek].46
1 Thess. 5,17 Szüntelen [megszakítás, megállás és szünet nélkül
szakadatlanul, állandóan, és folyamatosan] imádkozzatok.47
1 Thess. 5,18 Mindenben [minden körülmények között] hálákat
adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban ti hozzátok, [a ti
javatokra].48
1 Thess. 5,19 A Szellemet meg ne oltsátok [ki ne oltsátok; el ne
fojtsátok, ne nyomjátok el, ne gátoljátok a Szellem lobogását].49

4646
És hogy mikor, és miért örüljetek? Örüljetek, ha üldöznek benneteket:
„Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti
jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben…” (Mát. 5,12). Ha szidalmaznak, gyaláznak, és hazugságokat
mondanak ellenetek:„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és
kirekesztenek, kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti
neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és
örvendezzetek, sőt ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok bőséges és nagy a
mennyben… ” (Luk. 6,22-23).
4747
Miért, és hogyan imádkozzunk? Isten ígéretének beteljesedéséért, erre példa
Anna, aki szüntelen a templomban imádkozik: „…aki nem távozék el a
templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal [könyörgésekkel] szolgál
vala éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak
[dicsőítette; magasztalta az Istent; vallást tett az Isten mellett], és szóla ő felőle
mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták [aki csak várta Jeruzsálem
megváltását]” (Luk. 2,36-38). Hogy ne essünk kísértésbe: „Vigyázzatok
[virrasszatok; maradjatok ébren] és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a
szellem ugyan kész [készséges, hajlandó], de a (hús)test erőtlen [tehetetlen]”
(Márk. 14,32). Ha segítségre van szükségünk: Járuljunk azért bizodalommal a
kegyelem királyi székéhez (a kegyelem trónusához), hogy irgalmasságot
nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor
segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,14-16). A Szent Szellemért: Ha azért ti
gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle
kérik” (Luk. 11,5-13). Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és
dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába
(sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében
(sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most
is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában
örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).
4848
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak;
vigadozzunk (ujjongjunk) a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe
hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)”
(Zsolt. 95,1-2).
 20

1 Thess. 5,20 A prófétálást [a prófétai beszédet] meg ne vessétek

[nehogy semmibe vegyétek, vagy megvessétek, lenézzétek, nehogy ne
vegyetek tudomást róla].50
1 Thess. 5,21 Mindent gondosan vizsgáljatok meg, és tegyetek
próbára, hogy valóban Istentől származik-e? Ami jó, és ami [hasznos],
azt megtartsátok [és ahhoz ragaszkodjatok]!51
1 Thess. 5,22 Mindentől, ami gonosznak [haszontalannak, károsnak,
gonosz dolognak - hatásában vagy befolyásában – rosszindulatúnak,
4949
És így folytatódik a kijelentés: „És meg ne szomorítsátok [megszomorít,
megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által.
[Akiben] megpecsételtettetek, a teljes váltságnak. napjára” (Eféz. 4,30). „Akiben
ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak [a VALÓSÁG-nak] beszédét
[Igéjét, (logoszát)] üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben
hittetek is, megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az
ígéretnek ama Szent Szellemével [isteni garanciaként]. Aki záloga [foglalója] a
mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására
[arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének
magasztalására” (Eféz. 1,13-14). Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket
[Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el
rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési
ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot,
amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek.
így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a
valóság a része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor.
1,22). Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga
a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).
5050
És így folytatódik a kijelentés: „….kívánjátok [keressétek buzgón;
fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem
megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de
mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok
magyarázni]. Aki… prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését
meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdítására] és
vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a
Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy
gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését
szolgálja)” (1 Kor. 14,1.3.12). Mert: „… ha mindnyájan prófétálnak [Írást
magyaráznak, hogy Isten kijelentését meghirdessék] és bemegy [belép] egy
hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott], az mindenektől megfeddetik,
mindenektől megítéltetik, [azt mindenki megvizsgálja (megítéli); mindenkitől
meggyőzetvén, mindenkitől megcáfoltattatik)]. És ilyen módon az ő szívének
titkai nyilvánvalókká lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek
(kinyilatkoznak; láthatókká lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent,
hirdetvén [és megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-
 21

rossznak, romlást hozónak] látszik, [sőt a rossznak még látszatától is]

őrizkedjetek. És a gonosz minden fajtájától, [formájától, válfajától,
megjelenésétől, láthatóvá válásától, megmutatkozásától
tartózkodjatok], és tartsátok magatokat távol!52
1 Thess. 5,23 Őmaga pedig, a békességnek Istene szenteljen meg [és
tegyen szentté] titeket mindenestől [teljesen, és teljes egészében,
tökéletesen]. És a ti egész valótok, [a minden részében ép / teljes /
egészséges, hibátlan, sértetlen] szellemetek, [és életetek] mind
testetek, vagyis [egész személyetek teljes épségben] feddhetetlenül
[kifogástalanul, hibátlanul] őriztessék meg [tartassék meg] a mi

25). És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek

prófétálásra [buzogjatok azért, hogy prófétáljatok; (arra igyekezzetek, hogy
Írást tudjatok magyarázni)]…” (1 Kor. 14,39). És hogy hogyan kell ezt gyakorolni,
arról így hangzik a kijelentés: „A próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését
meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek [szóljanak]; és a
többiek ítéljék meg. [a többi pedig bírálja felül, azaz: nyilvánítsák a
véleményüket]. De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést
[kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson. [az előbbi hallgasson el].
Mert egyenként [egymás után] mindnyájan prófétálhattok [magyarázhatjátok az
Írást; Isten kijelentését meghirdethetitek], hogy mindenki tanuljon, és mindenki
vigasztalást vegyen; [felbuzduljon; bátorítást kapjon; mindnyájan buzdítást
nyerjenek]” (1 Kor. 14,29-31). „Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek
prófétálásra [erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a
prófétálás (vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok]
… „ (1 Kor. 14,39).
5151
Hát: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok, és
próbáljátok meg a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta
jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem
Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van; És valamely
szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istenből: és
az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban
van már” (1 Ján. 4,1-3).
5252
És folytatódik a figyelmeztetés: „Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok,
gyűlölettel, utálattal forduljatok el] a gonosztól [mindentől, ami káros, ártalmas,
rossz, minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől, és] ragaszkodjatok
[tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz” (Róm. 12,9). A
próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a gonoszt,
hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, Jahve az Örökkévaló, a Seregek Istene,
amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a
kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, Jahve
az Örökkévaló, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15) „Akik
szeretitek az Urat, Jahvét az Örökkévalót, gyűlöljétek a gonoszt” (Zsolt. 97,10-12)
 22

Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [látogatására, megérkezésére, és

jelenlétére].53
1 Thess. 5,24 Hű [hűséges, megbízható, szavahihető] az, aki elhívott
titeket és ő meg is cselekszi, [véghez is viszi] azt.54
1 Thess. 5,25 Atyámfiai, [testvéreim] imádkozzatok érettünk [is].
1 Thess. 5,26 Köszöntsétek az összes atyafiakat [minden testvért]
szent csókolással, [szent csókkal].55
1 Thess. 5,27 Nyomatékosan, [és ünnepélyesen kérlek, sőt eskü alatt
kötelezlek] titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent
atyafi előtt [hogy mindenhol minden testvér alaposan megismerje].
1 Thess. 5,28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!
Ámen.

5353
Azt kéri is Urunktól az apostol: „Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a
ti szíveteket [és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké
[kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a
szentségben [a megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk
[mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és megjelenik] a mi Urunk Jézus
Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben [összes szentjeivel együtt]” (1 Thess. 3,13).
5454
És folytatódik a kijelentés: „Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok
Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, az Ővele való eggyé
válásra. És: „Aki meg is erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek, kifogástalanok és nem vádolhatóak legyetek a mi Urunk Jézus
Krisztus eljövetele napjára” (1Kor. 1,8-9).
5555
Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri
szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntsétek egymást szent
csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom,
vagy ragaszkodás külső jelével]” (Róm. 16,16).