KIRSTY MOSELEY

THE BOY WHO SNEAKS

IN MY BEDROOM
WINDOW
álmaim őrzője

Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2018
 Írta: Kirsty Moseley
A mű eredeti címe: The Boy Who Sneaks In My Bedroom
Window
Copyright © 2012 Kirsty Moseley
All rights reserved.

Fordította: Stumpf Andrea Mónika

A szöveget gondozta: Egyed Erika

A borítót tervezte: Rácz Tibor

A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet

a borítóbelsőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014

ISSN 2060-4769
ISBN 978 963 457 335 7

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2018-ban

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér Gábor

Korrektorok: Gera Zsuzsa, Korom Pál
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató
 1. fejezet

A KONYHAPULTON ÜLTEM ÉS ANYUT NÉZTEM.

Rakott tésztát készített. Kissé pánikban volt, pár percenként
az órára pillantott. Tudtam, miért teszi: apám pontosan
tizenhat perc múlva érkezik haza, és azt szereti, ha az asztalon
a vacsora, mire belép.
Jake oldalazott be a konyhába. A pókemberfiguráival
játszott.
– Anyu, átmehetek Liamékhez játszani? – kérdezte
reménykedve.
Anyu újra az órára nézett, és megrázta a fejét.
– Most nem, Jakey! Nemsokára kész a vacsora, és tudod,
úgy kell ennünk, mint egy igazi családnak.
Beszéd közben kissé összerezzent.
Jake elszontyolodott, de bólintott. Odajött, leült mellém.
Azonnal kikaptam a kezéből az egyik kis figurát. Jót nevettem,
ahogy meglepődött, de aztán mosolyogva és a szemét forgatva
visszaszerezte. Kedves srác a tesóm, szőke hajjal és szürke
szemmel, amit barna pöttyök tarkítanak. Ő az idősebb, és ami
azt illeti, a legjobb nagytestvér. Otthon is, a suliban is vigyáz
rám, gondja van rá, hogy senki se piszkáljon. Az egyetlen, aki
piszkálhat, az ő maga, meg egy kicsit a legjobb barátjának,
Liamnek is megengedi, aki a mellettünk lévő házban lakik.
– Ambs, segítsek a háziban? – lökte meg a vállával az
enyémet.
Jake tízéves, két évvel idősebb nálam, és mindig segít a
tanulásban.
– Nem, ma nincs házi – mosolyogtam, a pultról lelógó
lábaimat lóbálva.
– Oké, gyerekek, segítsetek! Terítsétek meg az asztalt!
Tudjátok, hogyan. Pontosan úgy, ahogy kell, rendben? – kérte
anyu.
Sajtot szórt a tésztára, és a sütőbe tette. Jake-kel
leugrottunk a pultról, megragadtuk a terítéket, és elindultunk
az étkezőbe.
Apám minden téren nagyon szőrszálhasogató; ha valami
nem pontosan úgy történik, ahogy akarja, méregbe gurul, és
ezt egyikünk sem szereti. Anya mindig azt mondja, hogy a
munkája miatt ilyen, mert az nagyon stresszes. Ha bármit
rosszul csinálunk, azonnal dühös. Van, aki azt vallja, a
gyerekeket látni kell, és nem hallani. Na, apánk ezt újabb
szintre emelte, ő a gyerekeket nem kell sem látni, sem hallani-
elvet vallja. Mindennap fél hatkor jön haza, és rögtön
megvacsorázik. Utána Jake-et és engem a hálószobánkba küld,
ahol csendesen játszunk fél nyolcig, aztán lefekszünk aludni.
Utálom ezt a napszakot. Minden jó, amíg haza nem jön, de
akkor mindannyian megváltozunk. Jake elcsendesedik és nem
mosolyog. Anyunak aggodalom vagy félelem ül ki az arcára, és
körbe-körbe rohangál, megütögeti a párnákat a kanapén. Én
némán állok és azt kívánom, bár elbújhatnék a szobámban, és
soha többé nem kellene kijönnöm.
Jake-kel halkan megterítettük az asztalt, majd némán
ültünk, csendben vártunk az ajtó nyílására, ami azt jelenti,
hogy hazajött. A gyomrom összerándult és a kezem izzadni
kezdett. Némán imádkoztam, hogy jó napja legyen, és este
normálisan viselkedjen.
 Néha nagyon jó hangulatban van, olyankor megölel és
megcsókol, és lelkendezik, hogy milyen különleges kislány
vagyok, és ő mennyire szeret. Ez általában vasárnaponként
történik, amikor anya és Jake jégkorongedzésre megy, én meg
kettesben maradok itthon vele. Ezek a vasárnapok a
legrosszabbak. Sohasem meséltem róluk senkinek. Arról sem,
ahogyan hozzám ért ilyenkor, azt hajtogatva, hogy mennyire
csinos vagyok. Gyűlölöm azokat a napokat. Bár sohase
jönnének el a hétvégék! Sokkal jobban szeretem a
hétköznapokat, amikor iskola van, és csak vacsoraidőben
látom. Még az is sokkal jobb, amikor dühösen néz rám, nem
ellágyuló tekintettel. Azt egyáltalán nem szeretem, olyankor
kényelmetlenül érzem magamat, és remegni kezd a kezem. De
szerencsére ma hétfő volt, azaz még majdnem egy teljes hetem
van, mielőtt újra aggódnom kell.
Apánk néhány perccel később besétált. Jake az asztal alatt
megfogta a kezem, és olyan pillantást lövellt felém, ami arra
biztatott, hogy viselkedjek jól. Apámnak szőke a haja, mint
Jake-nek. A szeme pedig barna, és mindig rosszallóan néz.
– Sziasztok, gyerekek! – köszönt hangosan mély hangján.
Borzongás futott végig a gerincemen a hangjára. Félretette
az aktatáskáját, és leült az asztalfőre. Igyekeztem titkolni
minden reakciómat, mozdulatlanná dermedtem. Úgy tűnt,
mindig a reakciói miatt került mindenki bajba, azok rontottak a
helyzetén. Régen ez nem így ment, akkor én voltam apu
szeretett, kicsi lánya, de három évvel ezelőtt új munkahelye
lett, és megváltozott. Teljesen átalakult a kapcsolatunk. Még
mindig jobban kedvel engem, mint Jake-et, de amikor hazajön
a munkából, mintha el akarná hitetni magával, hogy Jake és én
nem is vagyunk a világon. Néha úgy néz a tesómra, mintha azt
kívánná, bár ne is létezne. Görcsbe rándul a gyomrom ezektől a
pillantásoktól.
– Szia, apa! – válaszoltunk egyszerre.
Ebben a pillanatban lépett be anyu a tésztás tállal és egy
tányér fokhagymás kenyérrel.
– Ez jól néz ki, Margaret – dicsérte meg apánk mosolyogva.
Némán enni kezdtünk. Igyekeztem nem feszengeni a
székemen. – Szóval, Jake, milyen volt az iskola? – kérdezte a
bátyámat.
Jake a meglepetéstől tágra nyílt szemmel nézett fel rá.
– Jó volt, köszönöm. A jéghokicsapat megnézte a játékomat,
és Liam meg én... – kezdte, de apánk bólintott, és már nem is
figyelt rá.
– Ez nagyszerű, fiam – vágott közbe. – És neked, Amber? –
kérdezte felém fordulva.
Jaj, ne! Oké, légy udvarias, ne csapongj!
– Jó volt, köszönöm – feleltem csendesen.
– Hangosan, te gyerek! – üvöltötte.
Összerándultam a hangjától és azon tűnődtem, hogy megüt
vagy vacsora nélkül zavar ágyba.
– Jó volt, köszönöm – ismételtem meg hangosabban.
Elkomorulva nézett rám, majd anyámhoz fordult, aki
összeszorította a két kezét, és az alsó ajkát harapdálta.
– Margaret, te mit csináltál egész nap? – kérdezte, és
folytatta az evést.
Anyu megköszörülte a torkát.
– Bevásároltam. Megvettem azt a sampont, amit szeretsz.
Utána pedig vasaltam – válaszolta gyorsan.
Úgy hangzott, mint egy, előre elkészített felelet. Mindig ezt
csinálta. Előre készen volt a válaszaival, így nem mondott
semmi olyat, amivel felmérgesíthette volna apát.
Kinyújtottam a kezemet az italomért, de nem figyeltem
rendesen, és felborítottam a poharamat. Az innivalóm az
asztalra ömlött. Minden szem apánkra szegeződött. Felugrott a
székéből.
– A rohadt életbe! Amber, te hülye kis ribanc!
Megragadta a karomat, és durván felrántott az asztaltól.
Háttal a falhoz csapódtam. Végigfutott rajtam a fájdalom. Az
ajkamba haraptam, hogy ne sírjak. A sírástól minden csak
rosszabb lett, gyűlöli, azt mondja, hogy csak a gyengék sírnak.
A tekintete megkeményedett és dühös lett, miközben
gúnyosan mosolyogva visszahúzta a kezét. A lélegzetemet
visszatartva vártam az ütést. Semmit sem tehettem, el kellett
viselni, mint mindig.
A bátyám szinte azonnal felugrott a székéből, és rám vetette
magát. Szorosan átölelt, hogy védelmezzen. Háttal állt
apánknak.
– Tűnj el innen, Jake! Meg kell tanulnia, hogy jobban
vigyázzon! – szónokolt apám.
Most Jake-et ragadta meg a ruhájánál fogva, és a padlóra
lökte.
Apám tenyere az arcomon csattant. Az ütés erejétől a földre
estem, a helye forró, éles fájdalommal égett. Ezután Jake felé
fordult, és a combjába rúgott. A bátyám fájdalmában felkiáltott
és összegömbölyödött, hogy védje a fejét.
– Soha többé ne kerülj az utamba, te kis szar! – üvöltötte.
Néma könnyek csorogtak végig az arcomon. Rossz volt látni,
hogy bántja a testvéremet, aki csak engem védett. Jake mindig
ezt csinálja. Ha bajba kerülök, provokálni kezdi apánkat, hogy
rajta töltse ki a mérgét helyettem.
Nyöszörögtem. Apánk felváltva méregetett minket, majd
felkapta a tányérját, és beviharzott a nappaliba. Valamit
morgott a világ legrosszabb kölykeiről és arról, hogy a fenébe
ragadhatott bele ebbe az életbe.
Amint kiment a szobából, odakúsztam a bátyámhoz, és
olyan szorosan öleltem át, mintha az életem múlna rajta.
Felnyögött, és ülő helyzetbe tornázta magát, hogy ő is
megöleljen. Fájó arcomat simogatta, és közben a fogán
keresztül szívta be a levegőt.
– Jake, úgy sajnálom! Annyira sajnálom! – motyogtam
csendesen, a vállába zokogva.
Megrázta a fejét.
 – Semmi baj, Ambs, nem a te hibád – mondta rekedten, és
erőtlenül elmosolyodott.
Próbált felállni. Felugrottam, mert megbillent. Átöleltem a
derekát, és segítettem fájó lábára nehezedni. Megriadtam egy
hirtelen érintéstől a jobb oldalamon, azt hittem, apánk jött
vissza, hogy még több fájdalmat okozzon, de anyu volt az.
Kétségbeesetten tisztogatta az asztalt, papírtörlőkkel itatta fel
a kiömlött innivalót.
– Vigyétek fel a vacsorát a szobátokba, és egyétek meg ott,
rendben? – Arcon csókolt mindkettőnket. Apámhoz ment,
elsimítani a problémát. Képes volt még mindig dühöngeni
miattam, ezért meg kellett nyugtatnia, mielőtt még nagyobb
baj történne. – Reggel találkozunk. Szeretlek benneteket.
Legyetek csendben, és bármi történik, maradjatok a
szobátokban! – utasított, és gyorsan újra megpuszilt minket,
aztán az előszobába terelt, ahol a kezünkbe nyomta a
vacsoránk maradékát.
Szép házunk van, egyszintes, négy hálószobával. Apám jól
keres, így jó környéken lakunk. Jobban örülnék, ha kisebb
házban élnénk, és ő mást dolgozna. Talán akkor olyan volna,
mint régen, amikor még kivitt minket a parkba, és sok játékot
meg édességet vett nekem.
Jake az én szobámba jött. Némán ettünk az ágyam mellett,
a padlón. Amikor apám a nappaliban ordítozni kezdett anyuval,
megszorította a kezemet. Valami eltört. Összerándultam, és
elszorult a szívem. Minden az én hibám.
A testem megállíthatatlanul rázkódott a sírástól, ahogy
elképzeltem, miket művelhet lent anyuval. Jake átölelte a
vállamat, és magához szorított. Mindig úgy viselkedik, mint aki
sokkal idősebb a koránál. Jóval érettebb nálam.
– Nincs semmi baj, minden oké, Ambs. Ne aggódj! –
dünnyögte és a hajamat simogatta.
Mire megnyugodtam, az ordítozásnak is vége lett, így
kártyázni kezdtünk. A játék közepén tartottunk, amikor
lábdobogást hallottunk a folyosó felől. Jake teste
megmerevedett, és tágra nyílt szemekkel az ajtómra meredt.
Szerencsére a lépések nem álltak meg, és másodpercekkel
később csukódott a szüleink hálószobájának az ajtaja. Kifújtam
a levegőt, észre sem vettem, hogy addig benn tartottam, és a
szememet behunyva leroskadtam.
Ma estére vége.
– Jobb lesz, ha most bemegyek a szobámba. Elmúlt hét –
motyogta Jake, fejével az ágyam mellett álló ébresztőóra felé
biccentve. – Zárd be az ajtódat! Reggel találkozunk.
Felállt, és az ajtó felé bicegett. Én is felálltam és néztem,
ahogy kilopakodik a szobámból, át a folyosón a sajátjáig.
Kinyitotta az ajtaját, megfordult, és erőtlenül rám mosolygott.
– Zárd be az ajtódat! – tátogta.
Bólintottam, aztán átvágtam a szobámon. Még integettem,
mielőtt becsuktam és bezártam az ajtót. A fülemet a lapjához
szorítottam, hogy halljam az árulkodó hangot, ahogy Jake is
bezárja az övét. Amikor meghallottam a kattanást, ami jelezte,
hogy mostantól biztonságban van, megfordultam, és az
ágyamhoz rohantam. Belevetettem magamat, és az arcomat a
puha párnába temetve újra eleredtek a könnyeim. Ma este
megint hülye voltam. Miattam ütötte meg apám a bátyámat és
valószínűleg anyut is.
Tehetetlenül sírtam és vagy századjára gondolkodtam el
azon, hogy elszököm. De mint mindig, gyorsan elhessegettem a
gondolatot, nem hagyhattam magára Jake-et apánkkal.
Mélyen legbelül tudtam, hogy őt nem lehetne rábeszélni, hogy
jöjjön el velem, mert ő meg nem akarta itt hagyni anyát
védtelenül. Itt ragadtunk mindannyian, kiszolgáltatva egy
rideg, szívtelen embernek.
Hirtelen kaparászást és kopogtatást hallottam az
ablakomon. Felkaptam a fejemet, és döbbenten láttam, hogy
Liam állt a hálószobám ablaka előtt. Ő Jake legjobb barátja,
amióta négy éve ideköltöztünk. Ijedten felugrottam, és gyorsan
odarohantam. Megrémültem, mert ki tudja, mit tenne vele
apa, ha észrevenné. Nem akartam, hogy még valaki
megsérüljön miattam ma este. Fogcsikorgatva kinyitottam és
kitártam az ablakot, fohászkodva, hogy ne nyikorogjon és ne
hallatszódjon semmi. Hideg, friss levegő csapta meg az
arcomat, amikor kihajoltam. Értetlenül ráztam a fejemet.
– Liam, mit keresel itt? Menj el! — suttogtam.
De ez a lökött a kezét a vállamra téve hátratolt, felhúzta a
lábát és bemászott a szobámba. A döbbenettől tátva maradt a
szám. Hátrafordultam, és teljes pánikban az ajtómra
meredtem. Ha apám elkapja, totál begőzöl. Nem szereti, ha
Liam átjön hozzánk játszani, azt mondja, túl zajos.
Visszanéztem Liamre, és a fejemet ráztam, nem akartam hinni
a szememnek.
Mit keres itt? Azt hiszi, hogy ez Jake szobája? Rossz
ablakon lopózott be?
Liammel egyáltalán nem vagyunk jóban, fogalmam sem
volt, mit keres itt. Mindig úgy tűnt; legfőbb célja, hogy halálra
szekáljon. Állandóan elgáncsol, meghúzza a hajamat, de a
legidegesítőbb, hogy Angyalnak nevez. Attól a pillanattól
kezdve így hív, hogy megismert. Mindig felmérgesít vele, de
nem hajlandó abbahagyni.
– Liam, menj el! – suttogtam, és kétségbeesetten löködtem
az ablak felé.
Nem moccant, hanem szorosan átölelt és a mellkasához
szorított. Csapkodtam, próbáltam eltolni, de még erősebben
szorított.
– Semmi baj – suttogta, és a hajamat simogatta.
Olyan jó érzés volt a vigasztalása, hogy újra előtörtek a
könnyeim. Liam tud apánkról és a bántalmairól, amiktől
mindannyian szenvedtünk. Jake egyszer tele volt
zúzódásokkal, és kibökte a legjobb barátjának az igazat. Jake és
én könyörögtünk neki, hogy ne árulja cl senkinek, és ezt
egészen mostanáig be is tartotta.
 Zokogtam. Mérges voltam magamra, amiért újra sírok, de
nem tudtam abbahagyni. Hangosan szipákoltam és az orromat
törölgettem a kézfejemmel. Miközben Liam átölelt, remegő
állal felnéztem rá, és láttam, hogy neki is könnyes a szeme.
– Mit keresel itt? – suttogtam.
Sóhajtott, majd leült az ágyam szélére, és finoman maga
mellé húzott.
– Láttalak az ablakon keresztül, és biztos akartam lenni
benne, hogy jól vagy – suttogta, és újra átölelt.
Az ablakra néztem. Liam szobája pont szemben van az
enyémmel. Beláttam hozzá, ami azt jelenti, hogy ő is belát
hozzám. Az ajkamba harapva bólintottam, és hozzábújtam.
Szükségem volt a vigasztalására.
A mellkasához bújva sírtam. Észrevettem, hogy Power
Rangers póló van rajta, és hozzá illő rövidnadrág. Zavartan
elgondolkodtam, hogy miért van ebben, amikor kint nagyon
hideg van. Aztán leesett: ez a pizsamája, lefekvéshez
készülhetett. Gyorsan ránéztem az ébresztőórámra. 20:30.
Már több mint egy órája sírok.
Egy idő múlva a könnyek áradása csitult, de nem apadt el.
– Jól vagyok, most már menjél! — suttogtam, és próbáltam
letolni az ágyamról.
Határozottan megrázta a fejét.
– Nem megyek el addig, amíg sírsz – mondta határozottan.
Még szorosabban átölelte a derekamat. Fekvő helyzetbe
kormányzott az ágyon, és mellém feküdt. Annyira ölelt, hogy
egy centit sem tudtam arrébb csúszni. Igazából jó érzés volt.
Erős karjában biztonságban éreztem magamat. Megadóan
abbahagytam a ficánkolást, és a mellkasán zokogtam.

Amikor reggel felébredtem, még mindig a karjában tartott.

Riadtan az órára néztem. 6:20.
– Liam! – ráztam meg suttogva.
 – Aaa... mi az anya? – motyogta csukott szemmel.
A szívem a torkomban dobogott.
– Sss – csitítottam, és befogtam a száját, nehogy újra
megszólaljon. Az ajtóra néztem, vártam, hogy apám betöri és
megtalálja nálunk Liamet. Nem tudom elhinni, hogy
elaludtunk. Ez szörnyű.
Hirtelen kinyitotta a szemét, és zavarodottan nézett rám. A
tekintete körbejárt a szobában, és ő is megijedt.
– Jaj, ne, elaludtam? – suttogta.
Felült, és megvakarta csokoládébarna haját, ami ettől
szanaszét állt.
– Gyorsan haza kell menned!
Szuszogva megragadtam a kezét, és minden erőmet
bevetve, talpra állítottam. Tágra nyílt szemmel bólintott, és az
ablakhoz rohant. Kinyitotta, és átvetette a lábát az
ablakpárkányon. Néztem, ahogy kimászik. Amikor felnyúlt,
hogy becsukja az ablakot, elkaptam a kezét, és hálásan
rámosolyogtam.
– Köszönöm – suttogtam.
Őszintén szükségem volt egy ölelésre az éjszaka.
Valószínűleg ez volt a legkedvesebb dolog, amit Liam valaha
tett értem.
Visszamosolygott. Kék szeme csillogott a reggeli
napsütésben.
– Szívesen, Angyal.
Visszacsúsztatta az ablakot a helyére, majd megfordult,
átkocogott a harmatos füvön, és eltűnt a két ház közötti
kerítésen lévő résen. Újra felbukkant, és bemászott a saját
ablakán.
Rámosolyogtam és intettem neki, mielőtt behúztam a
sötétítő függönyt. Megkönnyebbülve fellélegeztem.
Szerencsére nem kapták el. A gondolatra, hogy apám bánthatja
Liamet, összerándult a gyomrom. Nagy mázlink van, hogy nem
buktunk le. Bele sem merek gondolni, mi történt volna, ha a
szülei bemennek a szobájába, és meglátják az üres ágyát. Vagy
mi történt volna, ha nem ébredek fel időben, és nem sikerül
kisurrannia.
 2. fejezet

8 évvel később...
AZ ISMERŐS ÉRZÉS ÉBRESZTETT, hogy mindjárt
összenyomnak. Ficánkolni kezdtem, és hátratoltam a vállamat.
Liam kissé lecsúszott rólam. Hátulról ölelt kifliben, és a
tarkómba szuszogott. Nehéz karját körém fonta, a karomat a
mellkasomhoz szorította, és közben szorította a kezemet. A
lábát lazán átdobta a lábamon, és a hátam alsó részéhez
nyomódott. Éreztem a szokásos reggeli merevedését.
Gyorsan lehalkítottam a telefonom ébresztőjét, és a hasába
könyököltem.
– Hat óra – motyogtam álmosan, és újra behunytam a
szememet.
Morogva még szorosabban átölelt.
– Még tíz perc, Angyal. Álmos vagyok.
– Nem, nincs újabb tíz perc! Legutóbb egy óra lett belőle, és
Jake majdnem itt talált – suttogtam, és újra belekönyököltem
a hasába.
Megmozdította a karját, és a kezemet leszorította a fejem
mellé az ágyhoz. Ettől úgy feküdtem, mintha imádkoznék.
 – Még tíz perc – mondta panaszosan.
Sóhajtottam, és újra behunytam a szememet. Ilyenkor nem
volt értelme vitatkozni vele, meg aztán ennyire korán reggel
energiám sem volt veszekedni. Mind a ketten azonnal
elaludtunk.

– Amber, remélem, ébren vagy! – kiáltotta a bátyám, és az

ajtót püfölte.
Liamre néztem a vállam fölött. Az arcát dörgölte és kábultan
nézett.
– Oké, én húzok reggelizni! Siess, ma Liam visz minket,
szóval, fél órád van! – kiabálta be Jake az ajtón át, majd
végigdübörgött a folyosón.
– Jézusom, Angyal, miért nem ébresztettél fel? – ásított
Liam, és a karját felemelve nyújtózkodott.
Hihetetlenkedve húztam fel az egyik szemöldökömet.
– Felébresztettelek, te idióta! Azt mondtad „még tíz perc” –
utánoztam rémesen a hangját –, aztán az ágyhoz szorítottál,
hogy ne bökdösselek a könyökömmel – mormoltam gúnyosan.
Komiszul kuncogva rám vetette magát. Visszanyomott az
ágyra, a kezemet a fejem fölé nyomta, és rám nehezedett.
– Az ágyra szorítottalak? Megint rólam álmodtál? Valóra
válthatom! – csúfolódott.
Az arca csak néhány centiméterre volt az enyémtől. Kék
szeme hamiskásan csillogott.
Kinevettem, és ökölbe szorítottam a kezemet, nem adtam
meg azt az elégtételt, hogy lássa, küzdök ellene. Nem voltam
vicces kedvemben.
– Csak szeretnéd – vágtam vissza csípősen. — Na, a fenébe,
szállj le rólam, és menjél! Készülődj! Hallottad, ma te vezetsz –
sziszegtem, és az ablak felé biccentettem, világosan jelezve,
hogy mennie kell.
Nagyot sóhajtott, és lemászott rólam. Hang nélkül húzta fel
a pólóját és a farmerét. Ritkán kedveskedünk egymással, és a
hallgatás sem szokatlan közöttünk. Felültem és néztem, ahogy
kimászik az ablakon, majd behúzza maga után. Sértődötten és
mérgesen bámultam az ébresztőórára. Azon tűnődtem, van-e
még időm egy gyors zuhanyzásra iskola előtt.
Pontosan huszonhat perccel később kicammogtam a
konyhába. Elhúztam a számat, amikor észrevettem Liamet.
Lazán a konyhapultnak támaszkodott. Barna haja kócos volt a
szokásos, éppen most másztam ki az ágyból-stílusban, ami
őszintén szólva, igaz is volt. Épp most mászott ki az ágyból.
Általában csak az ujjaival túrt bele néhányszor, néha egy kis
vakszot tett rá. Pontosan úgy nézett ki, mint minden reggel:
akár egy rohadt szupermodell. Alacsony derekú, szaggatott
farmeréből kilátszott a bokszeralsója. A csajok totál begőzöltek
ettől. Ma fehér pólót húzott a farmerhez, amiben még jobban
látszott tökéletesen kidolgozott teste. Fölé narancssárga-
szürke kockás, rövid ujjú inget vett, persze, nem gombolta be.
Kék szeme vidáman csillogott, látszott, hogy jól szórakozik
rajtam, mert egy kanál zabpelyhet emelt a szájához pont abból
a fajtából, amit szeretek.
– Csúszásban vagy ma reggel, Angyal? – vigyorgott.
Még mérgesebben néztem, amitől röhögni kezdett.
– Fogd be, Liam! Mi a fenéért eszed az én zabpelyhemet
már megint? Nincs otthon kajátok? – csattantam fel, és mielőtt
tiltakozhatott volna, kikaptam a kezéből a tálat, hogy
megegyem a maradékot.
Liam mosolyogva megvonta a vállát, és a cipőjével a padlót
piszkálta.
Jake felém dobta a narancslét. Éppen csak elkaptam,
mielőtt a földre esett volna.
– Kicsit feldúlt vagy ma reggel, Ambs. Minden oké? –
kérdezte kissé aggódva.
 – Elaludtam – motyogtam lemondó sóhajtással.
A fogamat csikorgattam, mert Liam jókat nevetett
mögöttem. Naná, hogy feldúlt vagyok, amikor Liam miatt
csak fél órám volt arra, hogy lezuhanyozzak és felöltözzek. De
ezt persze nem mondhattam el Jake-nek. Fogalma sincs róla,
hogy Liam minden este velem alszik, a szobámban. Ha tudná,
nagyon mérges lenne. Jake különösen óv engem. Mindig is
vigyázott rám, de azóta még jobban, hogy apánk lelépett,
amikor tizenhárom éves voltam. Az, hogy lelépett, nem éppen
a megfelelő szó. A bátyám és Liam péppé verték, és kidobták a
házból azt az embernek nem nevezhető valamit. Egyik este
korábban értek haza, és azon kapták a részeg apámat, hogy
rám mászik. Jake-nél ez végleg betette a kaput. Liammel
eszméletlenre verték, majdnem megölték. Ezután dobták ki a
házból, és figyelmeztették, hogy ne merjen többé visszajönni.
Azóta eltelt három év, de még csak nem is hallottunk felőle.
Kicsivel ezután anyu munkát kapott egy nagy elektronikai
cégnél, az igazgató titkárnője lett, így elég sokat utazik. Tavaly
kétszer annyit volt távol, mint itthon. Egy hónapban talán egy
hetet, ha látjuk. Időnként Jake felügyel rám, de inkább én
viselem az ő gondját.
Liam szintén nagyon óv, de annak ellenére sem jövünk ki
mindig egymással, hogy az elmúlt nyolc év minden egyes
éjszakáját az ágyamban töltötte, méghozzá egész éjjel szorosan
átölelve. Az azt követő éjszakán, hogy sírni látott és elaludtunk
egymás mellett, megint visszaosont a szobámba, és két hét
elteltével ez szokásunkká vált. Sohasem beszéltünk erről, csak
kinyitom az ablakot, ő meg bemászik, miután a szülei benéznek
a szobájába és meggyőződnek róla, hogy alszik. A nyolc év alatt
egyszer sem buktunk le, bár párszor épphogy csak nem.
Néhány évvel ezelőtt Liam anyja üresen találta az ágyát, de ő
elvitte a balhét, azt hazudta, hogy egy barátja bulijába szökött
ki, és ott aludt. Senki sem sejtette, hogy a szomszédban volt,
velem.
 Még mindig ugyanúgy piszkál és halálra idegesít, mint
gyerekkorunkban, de tudom, hogy számíthatok a segítségére,
amikor szükségem van rá. Olyan, mintha kettős személyisége
lenne. Napközben dühít, bosszant, éjszaka viszont ő a világ
legédesebb sráca. Átölel, hogy megvédjen és biztonságban
érezzem magamat.
– Nagyon csini vagy ma, Angyal! – mondta, miközben
tetőtől talpig lassan végigmért a rá jellemző önelégült mosollyal
az arcán.
Elhúztam a számat, és beraktam a tálat a mosogatóba.
Tudtam, csak azért piszkál, hogy reagáljak valamit. Nem is
voltam „csini”. Barna hajam még nedves volt, mert nem volt
időm megszárítani a hülye „még tíz perce” miatt, ezért úgy
döntöttem, hogy kócos kontyba tűzöm. És mint mindig, egy
kicsit kifestettem magamat. Feltettem egy kevés
szempillaspirált, hogy a szürkészöld szememet
kihangsúlyozzam, meg színtelen szájfényt. A farmerem és a
kapucnis pulcsim sem tett kifejezetten csinivé. Megvártam,
amíg Jake nem figyel, és felmutattam a középső ujjamat
Liamnek. Ezután kiballagtam a kocsijához, és nekitámaszkodva
vártam, hogy a fiúk megtiszteljenek a jelenlétükkel.
A suliba vezető út ugyanúgy zajlott, mint mindig. A srácok
elöl fociról meg bulikról beszélgettek, én pedig hátul hallgattam
az IPodomat, és igyekeztem tudomást sem venni Liamről, aki
önelégülten vigyorgott rám a tükörből. Amikor megálltunk a
suli parkolójában, a kocsit szokás szerint, mint minden reggel,
elárasztották az emberek. Liam és Jake menő srácnak
számítanak a sulinkban. Felsősök és minden lány róluk
álmodozik. A fiúk barátkozni, a lányok szexelni akarnak velük.
Gusztustalan.
Liam nevetett, amikor kimásztam a kocsiból, és próbáltam
kikerülni a hülyék tömegét, akik belém ütköztek, mert annyira
rájuk akartak tapadni. Az egyik lány direkt nekem jött.
Ránéztem az apró szoknyájára, ami inkább övnek nézett ki, és
a felsőjére, amiből kint volt a hasa. Grimaszoltam. Jesszus,
micsoda egy ribi!
– Jessica, tudsz arról, hogy otthon felejtetted a szoknyádat?
– gúnyolódtam.
Haragosan nézett rám. Hallottam, hogy Liam és Jake
nevetnek.
– Nem érdekelsz! Azt tudod, ugye, hogy az emós külső nem
áll jól neked? – vágott vissza gonoszkodva.
Magamban kuncogtam, és válasz nélkül elsétáltam.
Szokásunkká vált így beszólogatni egymásnak. Jessica és Liam
jártak egy rövid ideig, ami azt jelenti, hogy szexeltek
néhányszor, aztán Liam szakított vele, amin Jessica nem tette
túl magát, vissza akarja őt szerezni. Ettől viszont Liam
undorodik. Jessica valamiért sohasem kedvelt engem.
Már félúton jártam a parkolóban, amikor egy nehéz kar
lendült át a vállamon. Hátrahőkölve pillantottam fel Liamre.
– Ez nem volt szép, Angyal – korholt játékosan, majd
közelebb hajtotta a fejét. – Bocs, a ma reggelért! – lehelte a
fülembe. A könyökömet a bordái közé nyomtam. Felnevetett
és hátrébb lépett. – Ne foglalkozz Jessicával, szerintem király
vagy az emós külsővel – cicázott, és rám kacsintott.
Hirtelen, a semmiből előkerült Jake, és tarkón paskolta
Liamet.
– Haver, ő a kishúgom! – mondta szigorúan, és Liam ingét
megragadva, elhúzta mellőlem.
Liam csak nevetett és újra rám kacsintott, amitől a
szememet az égre emeltem. Mintha csak végszóra vártak
volna, egy csapat lány hívta kiabálva Liamet. Ő el sem köszönt,
otthagyott minket, és odasétált ahhoz, amelyik a legközelebb
állt. Csábítóan rámosolygott. A lány elpirult. Liam azonnal
flörtölni kezdett vele.
– Pfuj! – mondtam halkan a fejemet rázva, majd elindultam.
A fene akar a tanúja lenni annak, ahogy becserkészi a
lányt.
 Az épületben ráakadtam a barátaimra. A szekrényeknek
dőlve dumáltak.
– Hahó, Kate, Sean, Sarah! – mondtam vidáman, miközben
feléjük tartottam.
– Hé, Amber, ma is az egyes és kettes számú bomba
pasikkal jöttél? – kérdezte Kate, és álmodozva bámult a
bátyám felé, aki éppen befejezte a beszélgetést a jéghokis
csapattársaival.
Nevetve megráztam a fejemet.
– Nem, csak a régi jó Jake-kel és Liammel.
Kate felsóhajtott.
– Hogy a fenébe hagy hidegen, hogy ilyen rohadtul jól
néznek ki? Mekkora mákod van, hogy Jake-kel élsz! Boldogan
elnézegetném a formás fenekét egész nap – dorombolta, és
drámaian legyezte az arcát.
Úgy csináltam, mintha elhánynám magam.
– Kate, ő a bátyám meg az idióta barátja! Nem zavar, hogy
röptében a legyet is elkapnák? Gyökér mind a kettő –
jegyeztem meg.
Nem értem, miért, de a suliban az összes lány szerelmes
beléjük. Jake nagyon jó fej, de a lányokkal tárgyként bánik, és
Liam... nos Liam egyszerűen csak gyökér.
Kate hamiskásan grimaszolt.
– Ők a legjobb hokisok, és úgy néznek ki, mint egy-egy
szexisten. Bár túl lennék rajtuk – mondta kétértelműen, és
vigyorogva emelgette a szemöldökét.
Nagyot nevettem a nyersességén. Belém karolt, és elhúzott
az első órára.
A suli jó volt, mint mindig. Én meglehetősen népszerű
vagyok, mert a bátyám és a legjobb barátja a legmenőbb
srácok. Mindig is vigyáztak rám, ami legfőképpen azt
jelentette, hogy figyelmeztették a fiúkat, tartsák magukat távol
tőlem. Ez igazság szerint tökéletesen megfelel nekem. Nem
akarok senkivel sem járni. A lányok meg... hát, a legtöbb
barátkozni akar velem, mert azt hiszik, úgy közelebb
kerülhetnek a bátyámhoz. A barátnőjelölteken elég könnyen át
lehet látni, már abból látszik, ki mire pályázik, ahogy
öltözködnek. Ha nincs rajtuk sok ruha, akkor csak azt akarják,
hogy mutassam be őket Jake-nek vagy Liamnek.
Szeretem az óráimat. A tanárok is eléggé szeretnek engem,
mert sosem volt rosszabb jegyem négyesnél. A házi feladatokat
mindig megírom, és nem vagyok lusta. Erre büszke vagyok,
mert közben soha nem voltam egy pedálgép.
Ebédidőben épp a barátaimmal ültem, amikor kezdetét
vette a szokásos suttogás és vihogás. A lányok igazgatni
kezdték a hajukat és a sminkjüket, így egyből tudtam, hogy a
bátyám és a barátai megérkeztek az ebédlőbe. Sóhajtottam,
mert Kate és Sarah megint bociszemekkel bámultak át a
vállam fölött.
Sarah hirtelen kihúzta magát a székben, és tágra nyílt a
szeme az izgatottságtól.
– Ó, jessz, az egyes számú bomba pasi ide tart! – kuncogott,
és oldalba bökte Kate-et a könyökével.
A szememet forgattam, amikor egy kéz hirtelen kinyúlt
mögülem, és ellopott egy marékkal a sült krumplimból.
– Helló, Angyal! – lehelt bele Liam a nyakamba, és a másik
kezével is célba vette a tányéromat.
Rácsaptam a kezére, mielőtt újra csenhetett volna a
kajámból.
– Az ég szerelmére, Liam, vegyél magadnak ennivalót!
Sóher! – csattantam fel, és rosszallóan néztem rá.
Nevetett.
– Mindketten jól tudjuk, hogy meg akarod velem osztani –
felelte, és lehuppant mellém a padra, miközben a csípőjével
arrébb lökött.
Sóhajtva távolabb toltam a tányéromat, hogy ne ehesse meg
az egész ebédemet.
– Mit akarsz? – kérdeztem megadóan.
 Átölelte a vállamat.
– Á, csak meg akartam látogatni a csajomat. Tudom, hogy
már hiányoztam, egész délelőtt nem láttál – válaszolt
beképzelten.
A barátaimtól nem számíthattam segítségre, mosolyogva
bámulták és a szempilláikat rebegtették. Nyögve leráztam
magamról a karját.
– A fenébe is, levennéd rólam azt a tapizós kezedet? Még a
végén elkapok valamit! – dühöngtem.
Megint csak nevetett.
– Angyal, ne légy ilyen – turbékolta –, csak akartam
mondani, hogy ma én viszlek haza. A bátyádnak randija lesz. –
Azzal vigyorogva elvonult.
Remek, ez aztán remek! Ő visz ma haza. Fantasztikus!
Hogy idegesítsen, mindig olyan hosszúra nyújtotta a hazafelé
utat, amennyire csak lehetett, utána pedig állandóan nálunk
várta meg, hogy Jake hazaérjen, ami azt jelentette, hogy neki is
főznöm kellett.
– Ez nagyszerű, Liam. Most siess, biztos vagyok benne,
hogy még vannak lányok, akiknek nem adtál át semmilyen
nemi betegséget – morogtam, és intettem, hogy tűnés.
Nevetve megcsókolta az arcomat.
– Tehetsz úgy, Angyal, mintha nem így lenne, de
mindketten tudjuk, hogy akarod, hogy ma éjjel nálad aludjak –
kacsintott rám, ezzel kétértelműsítve a dolgot.
Csak remélni mertem, hogy senki sem hallotta.
– Hát persze hogy akarom, hiszen olyan nagyon szerelmes
vagyok beléd – sóhajtottam a szememet forgatva és az
arcomat dörgölve, hogy letöröljem a csókját.
– Én is szeretlek! – mosolygott önelégülten, és visszasétált a
reggeli lányhoz.
Átölelte a vállát, és a mocskos szájával az övéhez hajolt. A
homlokomat ráncolva elfordultam, amikor smárolni kezdtek az
ebédlő közepén.
 Kate, Sarah és az ebédlőben lévő lányok fele epekedve
bámult rá.
– Jesszus, ez a pasi olyan rohadtul idegesítő! Miért nem tud
a bátyám egy jó fej legjobb barátot választani, aki nem ilyen
arrogáns, beképzelt idióta! – dohogtam, és a kezemet
kétségbeesetten a levegőbe emeltem.
Sarah a kezével a fejét támasztva felsóhajtott.
– Hagyd abba a nyafogást! Liam James az előbb ölelt át és
csókolta meg az arcodat. Én bármit megadnék, hogy azok az
édes ajkak az enyémre cuppanjanak – mondta vágyakozva.
Kuncogva csóváltam meg a fejemet, amiért ennyire
elvarázsol mindenkit.
– Mindegy, gyerünk! Kezdődik a következő óra. – Azzal a
tálcámat felkapva elindultam kifelé.

Iskola után vonakodva indultam a parkolóba. A somolygó

Liam a kocsi ajtajának dőlve várt rám.
– Hahó, szépségem! – Kacsintott, és kinyitotta nekem az
utasoldali ajtót.
– Szia!
Bemásztam az autójába. Máris a plafonon voltam a
pimaszkodása miatt.
Ha Jake ott lett volna, tutira megcsapja a megjegyzéséért.
Beült mellém.
– Meg kell állnom egy boltnál hazafelé menet.
Elindította az autót, és kigurultunk a parkolóból.
– Nagyszerű – motyogtam.
Úgy döntöttem, kinézek az ablakon, és nem foglalkozom
vele. Még mindig dühös voltam rá a reggeli „még tíz perc”
miatt. Néhány perc múlva megálltunk egy üzlet parkolójában.
– Gyerünk, Angyal! – utasított hosszú lábát kilendítve a
kocsiból. Összefontam a karomat a mellkasomon, és
megráztam a fejem. Nem mondott semmit, csak becsapta az
ajtót, és lassan átsétált az én oldalamra, majd kinyitotta az
ajtót. – Gyerünk, Angyal! – ismételte meg, és felém nyújtotta
karját.
A szememet forgattam.
– Nem kell két ember ahhoz, hogy bemenj. Itt várok –
ellenkeztem.
Benyúlt az autóba, könnyedén felnyalábolt, majd nevetve
átdobott a vállán. Berúgta az ajtót, és elindult velem az üzletbe.
– Tegyél le, te idióta! – kiabáltam a hátát ütögetve.
Nevetett a gyenge kísérletemen, és folytatta a sétát. Amikor
beértünk az üzletbe, lerakott. Zavarban voltam. Körülnéztem,
látta-e valaki, mi történt, de úgy tűnt, hogy senki. Kinyújtotta
a kezét, és a fülem mögé simított néhány elszabadult tincset,
közben az ujjával elidőzött az arcomon. Elütöttem a kezét, és
mérgesen ránéztem.
– Ez irtó kellemetlen volt – sziszegtem.
– Miért? A legtöbb lány imádná, ha ezt csinálnám velük –
vonta meg a vállát, majd elsétált az újságokhoz.
Toppantottam a lábammal, de abban a pillanatban el is
pirultam, mert pont úgy viselkedtem, mint egy gyerek.
Szerencsére Liam nem figyelt, különben halálra szekált volna
vele. Felkapott egy sportújságot meg egy csokit, és a pulthoz
sétált fizetni. Fellélegezve lapozgattam a fiataloknak kiadott
Vogue-ot, amikor két srác odajött hozzám. Megmerevedtem.
– Helló! – duruzsolta az egyikük.
Biccentettem, visszatettem a magazint, és gyorsan
elindultam megkeresni Liamet.
– Hé, hova mész? – kérdezte a másik srác, és megragadta a
karomat, mielőtt elmenekülhettem volna.
A szívem kalapált. Kétségbeesetten körülnéztem.
– Megkeresem a fiúmat – hazudtam, és próbáltam
magabiztosnak tűnni.
– A fiúdat? Nem látok itt senkit – válaszolta a másik a
szemöldökét felhúzva.
 – Mi lenne, ha elmennénk valahová, ahol jobban
megismerkedhetünk egymással? – kérdezte a fiú, aki a
karomat fogta, és kissé közelebb húzott magához.
Kezdtem rosszul lenni. Ó, istenem, Liam, segíts, kérlek!
Mélyen legbelül tudtam, hogy szánalmas vagyok, de utálom a
konfliktusokat, és utálom, ha megérintenek, különösen
olyanok, akiket nem ismerek.
– Hé, Angyal! – lépett mellém Liam.
Szigorúan nézett a két srácra, akik mellettem álltak.
Amelyik a csuklómat fogta, azonnal elengedett, és hátrált
egy lépést. Közelebb húzódtam Liamhez, annyira
hozzápréselődtem, hogy szinte már fájt.
– Remélem, srácok, nem hajtottatok rá a barátnőmre! –
mondta lazán, de hallottam a dühöt a hangjában.
Liam mindig vigyázott rám. Amikor hétéves voltam,
egyszer egy fiú belelökött a pocsolyába. Liam elment hozzájuk,
és behúzott neki egyet.
– Dehogy, haver. Csak beszélgettünk, ez minden –
válaszolta a srác, és ártatlanul felemelte a kezét.
Liam bólintott, és átölelte a derekamat.
– Akkor jó. Gyere, Angyal, furikázzunk téged haza! –
Kivezetett az ajtón, összeszorított állkapoccsal hátranézett még
a válla fölött. Amint kint voltunk, hozzám fordult. – Jól vagy? –
Két kezébe fogta az arcomat.
Bólintottam, és hálásan rámosolyogtam.
– Köszönöm – motyogtam.
Valójában, úgy, hogy mellettem volt, azonnal jól lettem.
Amint meghallottam a hangját, a szívem már nem akart
kiugrani a torkomon. Elmosolyodott, és az autójához ment.
Kinyitotta az ajtót, megvárta, amíg beszállok, majd becsukta,
és felszegett fejjel átsétált a vezető oldalra. Mialatt becsatoltam
az övemet, valamit az ölembe dobott. Lenéztem, és
elmosolyodtam. A kedvenc csokim hevert a combomon.
– Köszönöm.
 Állandóan ilyen cuki dolgokat tett, például édességet vett
nekem. Csak az a baj, hogy közben egy gyökér csajozógép,
különben nagyon rendes srác lehetne.
Amikor hazaértem, rögtön nekifogtam lasagnét készíteni
vacsorára. Liam mögöttem járkált a konyhában.
Kényelmetlenül éreztem magamat attól, hogy a testemet
bámulja.
– Az ég szerelmére, itt fent van a szemem! – csattantam fel
mérgesen az arcomra mutatva.
Nagyot nevetett, és a konyhapultra dőlt.
– Hű, ma aztán tényleg dühös vagy rám – évődött.
– Igen, szörnyen viselkedtél reggel! Utálok rohanni,
ráadásul pocsékul néztem ki, és úgy is éreztem magam egész
nap – válaszoltam hűvösen.
Vállat vont, és felcsípett kevéske maradék reszelt sajtot a
tányérról.
– Szerintem dögösen néztél ki egész nap – ellenkezett, és
bekapta a sajtot.
– Jaj, ne is szólj hozzám! Nem vagyok olyan hangulatban!
Bedobtam a kaját a sütőbe, és elkezdtem felszeletelni a
salátához valókat.
– Oké, nekem mindegy – vont vállat megint.
Közelebb húzódott, segített aprítani a zöldségeket. Annyira
közel állt hozzám, hogy éreztem a teste melegét. Fura módon
megnyugtatott.
Amikor végeztem, betettem a salátástálat a hűtőbe.
– Megírom a házimat. A lasagne fél óra múlva kész.
Gondolom, itt maradsz vacsorára.
Ez nem kérdés volt, tudtam, hogy marad. Azt nem tudom,
hogy Jake kérte-e, hogy maradjon velem, amikor nincs itthon,
de Liam mindig maradt.
– Persze. Most, hogy ilyen szépen megkértél – mosolygott
hamiskásan.
– Nem kértelek meg – zsörtölődtem, és megfordultam, hogy
elsétáljak.
Két lépést sem tettem, megfogta a csuklómat, és megállított.
Közelebb lépett, elállta az előszobába vezető utat. Annyira
közel állt, hogy a mellkasom az övéhez ért, és éreztem a
leheletét az arcomon.
– Angyal, sajnálom a ma reggelt, tényleg! Ne légy ilyen
undok velem, nem illik hozzád — mondta csendesen.
Mély levegőt vettem, mert ez a kedves éjszakai hangja volt,
nem a pimasz, amit napközben használt.
– Oké, rendben, én is sajnálom. Gondolom, borzalmasan
viselkedtem veled egész nap – vallottam be a padlót bámulva.
Nem akartam, hogy a tekintetem találkozzon szép,
égszínkék szemével. Oldalra billentette a fejét, és elengedte a
csuklómat.
– Szóval, megbocsátottál?
Hívatlan mosoly futott át az arcomon. Ezt a Liamet mindig is
kedveltem. Ő az, aki éjszakánként vigyázott rám. Másképp
viselkedett, amikor kettesben voltunk. Játékosan
lebiggyesztette a száját, és éreztem, hogy nincs erőm utálni őt.
– Igen, meg van bocsátva – egyeztem bele a szememet
forgatva, és oldalra léptem, hogy ne legyünk olyan közel
egymáshoz. – Megírom a házimat vacsora előtt.
Valamiért furán érintett, hogy annyira közel állok hozzá.
Még néhány másodperccel később is éreztem a kezemen átfutó
bizsergést ott, ahol fogta, és az édes leheletét az arcomon.
Fogalmam sem volt, hirtelen miért jöttem ennyire zavarba.
Zavartan megráztam a fejemet, és gyorsan besétáltam a
hálószobámba, megcsinálni a házi feladatomat.
Vacsora után fejeztem be a házimat. Még csak fél kilenc volt,
így Liam úgy döntött, betesz egy filmet. A Végső állomást
választotta. A kanapéról néztük. A kényelmetlen, kínos érzés
visszatért, továbbra sem értettem, hogy miért. Úgy ültem
mellette, ahogy mindig, de azt éreztem, hogy valami nincs
rendben. A film alatt végig lopva őt figyeltem, hátha rájövök,
miért érzem ezt a különös atmoszférát körülötte aznap este. Az
biztos, hogy ő nem érezte. Csak ült és érdeklődve nézte a tv-t,
egyik lába a másikon, a karjai lazán szétdobva a kanapé
támláján, amin én is ültem. Egyértelmű volt, hogy csak én
érzem furán magam. Melegem volt és feszült voltam.
Amikor a film véget ért, és már a stáblista futott, elfojtottam
egy ásítást.
– Azt hiszem, megyek aludni, elég fáradt vagyok –
mormoltam, majd felálltam, és kinyújtóztam, mint egy macska.
Visszanéztem, és láttam, hogy feszülten figyel. Ráharapott
az alsó ajkára, a szeme összeszűkült, és a pillantása beleveszett
a mellkasomba. Mivel nem mozdult, drámaian
megköszörültem a torkomat. Néhányszor pislogott, majd
kinyílt a szája, mintha csak most térne magához a kábulatból,
és fogalma sem lenne arról, hogy hol van.
– Oké. Hazaugrom, és úgy harminc perc múlva itt vagyok –
egyezett bele, és felállt.
Bólintottam, és a bejárati ajtóhoz kísértem, majd becsuktam
és bezártam mögötte. Amint egyedül maradtam, felmentem a
szobámba, és átöltöztem trikóba meg rövidnadrágba. Fogat
mostam, megfésülködtem, és bebújtam az ágyamba. Bár
egyszemélyes ágy, mostanra már azt érzem, hogy túl nagy
nekem és nem igazán kényelmes. Fészkelődve melegítettem a
hideg lepedőt. Körülbelül húsz perc múlva kinyílt, majd
becsukódott a szobám ablaka. Ruhák hullottak a földre
hanyagul, és az ágy besüppedt mögöttem. Liam testének
forrósága felém áramlott. Elégedett mosoly játszott az ajkaim
körül.
– Hé, alszol? – suttogta mögém kucorodva.
– Még nem – motyogtam.
Felemeltem a fejemet, így be tudta csúsztatni a karját a
nyakam alá. Nekinyomta a mellkasát a hátamnak, a másik
karjával átölelt, és a lábát keresztülvetette az enyémen.
Hátrébb csúsztam, hogy közelebb legyek hozzá. Éreztem,
ahogy meztelen hasa a hátamhoz simul ott, ahol a trikóm nem
ért le a sortomig. Boldogan mosolyogva behunytam a
szememet. Végre elalhatok. Addig sosem érzem jól magam az
ágyamban, amíg Liam nincs velem. Szorosabbra húztam a
karját magamon, és belenyomtam az arcomat. Hihetetlenül
bírom a bőre illatát. Ez lett az esti szertartásom: addig lélegzem
be, amíg el nem alszom. Mélyen a hajamba sóhajtott.
Összeráncoltam a homlokomat, mert feszültebbnek tűnt, mint
általában.
– Baj van? – érdeklődtem.
– Nem, csak fáradt vagyok, ez minden – dörmögte a
tarkómba.
– Oké. Jó éjt, Liam! – fordítottam oldalra a fejemet, és
megcsókoltam a könyöke belsejét.
Lágy csók érte a tarkómat, amitől bizseregni kezdett a
fejbőröm.
– Jó éjt, Angyal!
 3. fejezet

SZOKÁS SZERINT HATKOR ÉBREDTEM, amikor az ébresztőórám

bekapcsolt. Lenémítottam, és próbáltam elhúzódni Liamtől, de
nem ment. A fejem a mellkasán, a lábam az ágyéka köré fonva
a reggeli merevedésén pihent. Ez reggelente minden fiúnak
van. Egyik kezét a térdemen tartotta, mintegy odaszorítva,
másik kezével szorosan átölelte a derekamat. Ahogy
elhúzódtam, úgy erősödött a szorítása, és álmában valami olyat
mormolt, hogy nem akar főiskolára járni.
Megmozdítottam a karomat, és megkocogtattam a hasát.
– Hat óra – suttogtam, és mivel nem nyitotta ki a szemét,
újra megkocogtattam.
Nyögött, és még szorosabban magára húzott, a végén már
teljesen rajta feküdtem. Zsémbelődve mocorogtam, ki akartam
szabadulni, de szorosan a mellkasához tapasztott. Alig kaptam
levegőt, annyira erősen szorított. Dühösen a karjába csíptem.
– Liam! – sziszegtem mérgesen.
Tágra nyitotta a szemét, és zavartan nézett rám. Az
arckifejezése gyorsan a szokásos vigyorrá változott, amit
legszívesebben egy mozdulattal letöröltem volna.
Egyértelműen látszott, hogy élvezi a helyzetet.
– Jó reggelt, Angyal! Nahát, ez az első eset – búgta, és sokat
sejtetően felhúzta a szemöldökét.
Újra fészkelődni kezdtem, és a hátamon futkosott a hideg
attól, hogy az intim testrészeink egymáshoz dörzsölődnek. Még
a gondolatától is irtóztam, hogy Jake csajozógép barátja ott
hozzám ér.
– Az ég szerelmére, elengednél végre? – jegyeztem meg
ingerülten, de halkan, mert nem akartam, hogy Jake meghallja.
Megadóan felemelte a kezét, és én gyorsan legurultam róla.
– Hat óra van – morogtam rosszallóan.
Liam sóhajtva az oldalára fordult, és rám nézett.
– Oké, de lécci, ne légy rám mérges egész nap! Nem direkt
csináltam. Ne haragudj, jó?
Mielőtt felkelt az ágyból, hogy összeszedje a ruháit, hozzám
hajolt, és finoman homlokon csókolt.
– Jó, mindegy – feleltem, és befészkeltem magamat arra a
meleg helyre, ahol eddig feküdt.
– Később találkozunk! – kacsintott rám, aztán felvette a
pulcsiját, és kimászott az ablakon.
Átfordultam, és belefúrtam az arcomat a párnájába. Még
éreztem az illatát. Megnyugtatott, és biztonságban éreztem
magamat tőle. Elszenderedtem, és békésen aludtam még egy
órát. Utána felöltöztem, nyugodtabban, mint előző nap, a
fülembe dugtam az IPodomat, és vidáman végigtáncoltam a
folyosón. A végén észrevettem Liamet, megint a zabpelyhemet
ette. A fenébe, hogy mindennap ezt műveli! Felsóhajtottam, és
kikaptam a tálkát a kezéből.
– A francba, Liam, legalább négy másik zabpehely van a
konyhaszekrényben, te mégis mindig az enyémet eszed!
Miért? Direkt idegesítesz? – lármáztam.
A telt ajkán vidám mosoly játszott.
– Neked is jó reggelt!
– Oké, szia! – huppantam le mellé, és bosszúsan enni
kezdtem a zabpelyhet.
Ekkor jött be a konyhába Jake.
 – Hali, srácok, indulhatunk? – kérdezte, és beleharapott egy
almába.
Liam bólintott, így gyorsan befaltam a reggelim maradékát.
A tálkát sietve betettem a mosogatóba, hogy utolérjem őket.
Már kifelé indultak a házból. A szokásos küzdelem után, hogy
úgy szálljak ki a kocsiból, hogy közben ne essek a fenekemre
egy csapat mindenre elszánt lány miatt, a suli bejárata felé
tartottam. Amikor elértem az első lépcsőfokot, Sean ragadott
meg, és félrehúzott. Rosszallóan néztem végig rajta. Szörnyen
nézett ki. A haja összevissza állt, mintha megtépte vagy a
kezével rengetegszer beletúrt volna. Idegesen hunyorgott.
– Mi az? – kérdeztem aggódva.
Felnyögött.
– Elfelejtettem, hogy holnap van Terri születésnapja.
Fogalmam sincs, mit vegyek neki! – kiáltott fel
kétségbeesetten, és beletúrt a hajába, megerősítve korábbi
gyanúmat a frizurájával kapcsolatban.
Elmosolyodtam és megnyugodtam, hogy ezek szerint nem
komoly a baj.
– Nyugodj meg, van még időd! Nézzük csak, miket szeret? –
kérdeztem, és azon törtem a fejemet, mit is tudok Terriről.
– Valami olyasmit akarok, amit eltehet emlékbe, de lövésem
sincs, mi lenne az—hunyta be a szemét, és látszott rajta, hogy
pánikban van.
A karjára tettem a kezemet.
– Sean, nyugi! Mit szólnál egy szép fülbevalóhoz? Terri
szereti az apró fülbevalókat. Vagy vehetnél neki ékszertartót,
vagy valamit, amibe belerakhatja a fülbevalóit – javasoltam.
Sean arca felderült.
– Igen! Most egy vacak, régi ékszertartója van. Csúcs! Hű,
köszi Amber! Jövök neked eggyel. Most ellógok, hogy
megvegyem – mondta vidáman mosolyogva, és elrohant.
A válla fölött kiabálva köszönt el. Kuncogtam, aztán
eltűnődtem, vajon én képes leszek-e valaha normális fiú-lány
kapcsolatra, olyanra, ami másoknak annyira egyértelmű. Nem
hinném, hogy sikerülhet, gondoltam.
Megfordultam, és bemasíroztam az iskola előcsarnokába.
Sehol senki. Ijedtemben elkerekedett a szemem. Elkéstem?
Pánikszerűen futni kezdtem az első óra terme felé. Amikor a
folyosó végén befordultam, megláttam Liamet. Néhány
barátjával beszélgetett. Tizenöt méterről is láttam a pimasz
mosolyát és a kihívó villanást a szemében.
– Lassíts, Angyal, elesel! – heccelt, ahogy félig futva, félig
sasszézva közeledtem feléjük.
Nem törődtem vele, csak szaladtam, de amikor hozzájuk
értem, kinyújtotta a lábát és felbuktam. Sikoltva, behunyt
szemmel zuhantam előre, de mielőtt padlót értem volna, a
karját a derekam köré fonva elkapott és felhúzott.
– Jézus, vágom, hogy jó pasi vagyok, de azért még nem kell
a lábaim elé zuhannod! – ingerelt.
A barátai nevettek, én pedig dühösen a mellkasára csaptam.
Pimasz mosolya még szélesebbre húzódott.
– Ó, igen, durván szeretem. Angyal, te sokat tudsz.
Levegő után kapkodtam, és próbáltam megszólalni,
káromkodni és megfenyegetni, hogy elmondom a bátyámnak,
de mielőtt bármit mondhattam volna, a keze végigcsúszott a
hátamon, és megállapodott a fenekemen.
– Mmm... finom – duruzsolta a fülembe.
Nem kaptam levegőt. Előtódultak az emlékek apámról,
arról, ahogy a nyakamba lehelt, ahogy hozzám ért, ahogy arról
beszélt, hogy milyen különleges vagyok. Felnyögtem, és
mielőtt tudatosult volna bennem, hogy mit teszek, teljes
erőmből felrántottam a térdemet. Liam felnyögött, és azonnal
elengedett, amikor a térdem az ágyékában landolt. Földbe
gyökerezett a lábam a látványtól, ahogy hátralépett és
összegörnyedve az ágyékát markolta, miközben hörgés tört fel
a torkából. Remegett az állam és a hátamon futkosott a hideg,
de csak apám hideg barna szemére tudtam gondolni.
 – Ne nyúlj hozzám! – nyöszörögtem erőtlenül, és utáltam,
hogy nem akarok semmi mást, csak összegömbölyödni, mint
egy labda, és elbújni valahova.
Úgy éreztem, el kell menekülnöm, szaladni, csak szaladni,
olyan messze és olyan gyorsan, ahogy csak tudok.
Megfordultam, és végre hullani kezdtek a könnyeim. Mielőtt
egy lépést tehettem volna, Liam megszorította a kezem, és
nem engedte, hogy elmenjek.
– Ne menj el, Angyal, sajnálom! Nagyon sajnálom – mondta
rekedten. Továbbra is húzta a kezemet, így megfordultam, és
megint ránéztem. Ekkor egyenesedett ki, de közben a szabad
kezével a királyi ékszerét markolta. – Csak hülyéskedtem
veled, tudod, hogy sohasem bántanálak. – Egyenesen a
szemébe néztem és láttam mélykék, könnyben úszó
tekintetében, hogy őszinte. – Bocsánat!
Ahogy ott álltam és a légzésem egyre kapkodóbbá vált,
elöntött az a tehetetlen, reménytelen érzés, ami mindig
felemésztett azokon a vasárnapokon. Liam megrázta a fejét, és
közelebb bicegett hozzám. Magához húzott, átölelt, és a száját a
nyakam tövéhez szorította. Az orrán keresztül mélyeket
lélegzett, és a levegőt a nyakamba és az ingem gallérja alá fújta.
Nyöszörögtem, behunytam a szememet. Mindig így nyugtatott,
amikor a vállán zokogtam. Ez volt az egyetlen dolog, ami
működött. Hallgattam, ahogy levegőt vesz, és hogy lelassuljon a
szívverésem, elszántan igyekeztem felvenni az ő ritmusát.
Közelebb léptem és hozzásimultam, az illata betöltötte a
tüdőmet. Fogalmam sincs, milyen hosszan állhattunk ott, mire
megnyugodtam, de végül sikerült, és hátrébb léptem.
Bűnbánóan rám mosolygott. Láttam rajta, hogy szörnyen érzi
magát, amiért felzaklatott.
– Sajnálom, nem kellett volna ezt csinálnom! Nem
gondolkodtam – kérlelt bocsánatkérően.
Bólintottam, és szipogva megtöröltem az arcomat a pulcsim
ujjában. Tudtam, hogy nem akart szándékosan megijeszteni.
Nem ő tehetett arról, hogy jóformán egy érzelmi roncs voltam,
és senki sem érinthetett meg anélkül, hogy apám képmása ne
kísértsen.
– Én is sajnálom. Fájt? – kérdeztem, megrándulva a
gondolattól, hogy milyen erősen rántottam fel a térdemet.
Megvonta a vállát.
– Jól vagyok, az én hibám volt.
Behajlította a térdét, és újra a szemembe nézett. Feszengve
elfordítottam a tekintetemet. Amikor Liam a szemembe néz, az
az érzésem, hogy tudja, milyen vagyok valójában. Látja azt a
valakit, aki szeretne elbújni mindenki elől, az ijedt kislányt, aki
nem bírja, ha az emberek megérintik, mert visszahozza
azoknak a vasárnapoknak az emlékét, amikor az apja a
kanapéhoz vezette és az ölébe ültette. Amikor valaki hozzám
ér, még a lányok is, a szívem vadul kalapálni kezd és
hányingerem támad. Az egyedüli kivétel anyám, Jake és Liam.
Ezért nem randizok. A gondolat, hogy valaki megérint vagy
megcsókol, borzongással tölt el.
Pillantásom a vállára esett. Nagy nedves folt éktelenkedett
ott, ahol sírtam. Bosszúsan letöröltem.
– Tönkretettem az ingedet.
– Van másik. Ne aggódj, Angyal! – válaszolta könnyed
mosollyal.
Ez nem az a vigyor volt, amivel másokra nézett, ez őszinte
mosoly volt, egyike azoknak, amiket éjszaka láthatok, vagy
akkor, amikor nincs körülöttünk más. Körülnéztem, és
észrevettem, hogy egyedül vagyunk a folyosón.
– Hol vannak? – kérdeztem végignézve a folyosón.
– Órára mentek – válaszolta. – Gyere, nincs értelme késve
bemenni, igyunk egyet valahol!
Megszorította a kezemet, és visszafelé, a bejárat irányába
húzott a folyosón.
Ahogy kiléptünk az ajtón, rájöttem, hogy a kocsija felé vezet.
– Liam, nem lóghatunk el az iskolából! – kiáltottam, és
gyorsan körülnéztem, észrevette-e valaki, hogy két diák csak
úgy kisétál az épületből.
Nevetett.
– Ugyan már, egy órából nem lesz semmi baj! Így is tíz perc
csúszásban vagy már.
Kinyitotta az utasoldali ajtót, és intett, hogy szálljak be.
Sóhajtottam, és vonakodva bemásztam. Tudtam, hogy igaza
van. Az iskolánkban rosszabb késni, mint egyáltalán be sem
menni. És hát, igazság szerint szívesen vagyok Liammel, ez
attól függ, hogy melyik Liam van éppen velem, az éjszakai vagy
a nappali. Az éjszakai Liam figyelmes, törődő és gondoskodó, a
nappali Liam egy csajozó bunkó. Ám ennek ellenére mindkét
Liammel biztonságban érzem magamat.
Ahogy kigurultunk a parkolóból, lehúzódtam az ülésben,
hátha valaki pont akkor néz ki az ablakon, amikor elhajtunk.
Mihelyst biztonságos távolban voltunk, felé fordultam és
néztem, hogy vezet. Magában mosolygott, és a rádióban szóló
dalt dudorászta.
– Mi van veled? – kérdeztem kissé aggódva, mert attól
tartottam, hogy valami rosszban sántikál és kellemetlen
helyzetbe hoz.
– Hogy érted? Nem örülhetek annak, hogy eltöltünk egy kis
időt együtt? – kérdezte, és játékosan kacsintott.
A szememet forgatva felnyögtem. Nagyszerű, egy óra a
nappali Liammel, a legrosszabb rémálmom.
Nem is figyeltem, merre megyünk, így meglepődtem,
amikor beállt a jégkorcsolyapálya melletti parkolóba. Liam
széles mosollyal kiszállt. Rosszalló arccal követtem.
– Mit keresünk itt? – kérdeztem, miközben megragadta a
kezemet és befelé húzott.
Talán van bent egy jó kávézójuk vagy hasonló, ezért
hozott ide. Ez lehet az egyetlen oka. Nem válaszolt a
kérdésemre.
– Jó napot, kettőt kérek! – mondta a pénztárban ülő
hölgynek, és becsúsztatta a pénzt.
Elakadt a lélegzetem, és a szemem tágra nyílt a rémülettől.
Korcsolyáztam már életemben, de szörnyen ment.
– Akarnak korcsolyát is bérelni? – kérdezte a hölgy, és
diszkréten végigmustrálta Liam testét.
Liam bólintott, és megadta mindkettőnk cipőméretét. Én
csak álltam ott elképedve, és azon tűnődtem, honnan a fenéből
tudja a cipőméretemet. A pénztáros átadott két pár korcsolyát,
és közben a szempilláit rezegtetve Liamre mosolygott, de úgy
tűnt, Liam ezt észre sem veszi, boldogan vigyorogva, izgatottan
rám nézett.
– Akkor gyerünk! – mondta, és a padokhoz sétált, nem várt
meg.
Miközben azon tűnődtem, hogy ezt miért is kellene
végigcsinálnom, pillantásom a pénztárosnőre esett, aki Liamet
nézte. Elismerően húzta össze a szemét.
– Jössz, Angyal, vagy mi lesz? – hívott Liam a hátam mögül.
Sóhajtottam és bólintottam, majd megfordultam, és direkt
lassan sétáltam, abban reménykedve, hogy letelik az idő, és
nem kell a jégre lépnem. Amikor mellé értem, a vállam fölött a
nő felé intettem, aki még mindig őt bámulta.
– Újabb rajongó – jelentettem ki. – De te egész egyszerűen
nem tehetsz róla, ugye? – cukkoltam erőtlenül mosolyogva,
mert ránéztem az előttem lévő óriási korcsolyapályára.
Kuncogva mellém lépett, és a derekamra tette a kezét.
– Ne aggódj, ő nem érdekel – felelte.
Gúnyolódva kivettem a kezéből a korcsolyámat, és hátat
fordítottam.
– Nem aggódtam – válaszoltam a szememet forgatva.
Liam bólintott, és elvékonyodott a szája.
– Húzd fel! – utasított a korcsolyák felé biccentve.
Tiltakozóan felnyögtem, de megtettem, amit mondott. A
cipőinket elvitte, és bezárta az oldalt álló szekrényekbe.
Kezdtem megijedni, mert a pálya bejárata felé sétáltunk.
Szerencsére senki más nem korcsolyázott ebben a napszakban,
vagyis túl sok ember előtt nem hozhattam kínos helyzetbe
magamat. Megrándultam, amikor a szőnyegről átléptem a
jégre.
– Miért csináljuk ezt? Tudod, hogy nem tudok korcsolyázni!
Vigyorogva megfogta mindkét kezemet, és ezzel kibillentett
az egyensúlyomból.
Előbbre kellett lépnem egyet.
– Tudom, emlékszem. Ne aggódj, segítek!
Liam és a bátyám az iskola jéghokicsapatában játszott. Jake
kapus volt, Liam támadó. Évek óta korcsolyáztak, én viszont
képtelen voltam megtanulni. Másokat szerettem nézni, és
szívesen siklottam volna én is, de felállni sem tudtam.
Mihelyst a lábam a jégre ért, összevissza csúszkáltam.
Felsikoltottam és vágyakozva visszanéztem a padokra. Liam
még szorosabban fogott. Ő hátrafelé korcsolyázott, miközben
engem húzott.
– Angyal, bedöntöd kicsit a bokádat. Tartsd egyenesen,
mert ezért nem tudod irányítani – mondta a lábamat figyelve.
Az utasítását követve rögtön egyenesebben álltam, de szinte
ugyanabban a pillanatban kicsúszott a lábam alól a jég. Elakadt
a lélegzetem, tudtam, hogy elesek, de ahogy zuhantam, Liam
hirtelen átkarolta a derekamat. Hátradőlt, így ahelyett, hogy
csak én zuhantam volna el, mind a ketten elestünk. Kis
nyögéssel ért földet, én pedig ráestem. Nevetett alattam,
miközben én bocsánatkérően néztem rá.
– Sajnálom – pirultam el, és megpróbáltam felállni.
Egy pillanatra lovagló ülésbe kerültem rá. Óvatosan oldalra
manővereztem, hogy a jégre üljek. Nem kísérleteztem a
felállással, vártam, hogy először ő felkászálódjon, és segítsen.
Könnyedén talpra állt, és felém nyújtotta mindkét kezét.
– Oké, kettes számú kísérlet – mosolygott, és könnyedén
felhúzott. – Állj egyenesen, és tartsd a lábadat nyugodtan!
Addig húzlak, amíg nem érzed az egyensúlyodat.
 Óvatosan megrúgta a korcsolyámat, hogy a lábaim közelebb
kerüljenek egymáshoz, majd megszorította a kezemet. Most
kicsivel tovább sikerült talpon maradnom, mielőtt
elvesztettem az egyensúlyomat. Újra elkapta a derekamat és
hátradőlt, így megint ráestem.
– Miért csinálod ezt? – kérdeztem homlokráncolva, és ülő
helyzetbe nyomtam magam.
A jégen ülve néztem, ahogy feláll, és éreztem, hogy a jég
lassan átáztatja a farmerem hátulját. Megborzongva azt
kívántam, bárcsak valami melegebbet vettem volna fel.
– Mit? – kérdezte a fejét kíváncsian oldalra billentve, majd
kinyújtotta felém a kezét.
Megfogtam, és nekitámasztottam a lábamat a
korcsolyájának, hogy ne csússzak el, amikor felhúz.
– Amikor megbotlok, te hátraesel, én meg rajtad landolok.
Meg fogsz sérülni – magyaráztam.
Vállat vont.
– Inkább én, mint te – mormolta halkan, és újra talpra
húzott.
Zavarodottan néztem rá. Jól értettem, amit mondott?
Nem, biztos rosszul hallottam.
– Egyre jobb vagy, legutóbb már legalább egy percig
kitartottál – cukkolt a jellegzetes vigyorával.
Elmosolyodtam. Oké, ez az a Liam, akit ismerek, az előbb
csak rosszul hallottam, ez minden.
– Haha! Egy perc az már jó. Tudod, hogy nem megy –
morogtam, és abban a pillanatban elcsúsztam, de elkapott.
Megfogta a csípőmet, és magához szorítva felemelt a jégről,
majd kiegyenesedve visszatett. A szívem vadul dobogott a
mellkasomban, de nem az ismert félelemtől, hogy valaki
hozzám ér. Ez valami más volt, nem is értettem. A földre
szegeztem a tekintetemet és azon tűnődtem, hogy mi van
velem mostanában.
– Miért pirultál el? – kérdezte a homlokát ráncolva.
 Láthatóan szórakoztatta a dolog.
Jaj, ne! Elpirultam? De ciki!
– Nem is pirultam el! Csak a hideg miatt van. Azt hiszem,
megfagyott a fenekem.
Elfordítottam a csípőmet, és megmutattam a nedves
farmeremet, közben erőteljesen dörzsöltem a hátsómat, hogy
ne fázzon annyira.
Sóhajtva mély levegőt vett. Ránéztem. Becsukta a szemét,
és elkomolyodott.
– Jól vagy? – kérdeztem a hátsómat dörzsölve.
Bólintott, és levette az ingét. Ahogy így állt, csípőfarmerben
és szűk pólóban, kirajzolódtak a ruhája alatt az izmok. Az inget
a derekamra tette, és elöl csomóra kötötte.
– Mit csinálsz? Megfázol! — mondtam, és az ujjaim már
dolgoztak is a csomón, hogy kikössem.
Megrázta a fejét, és elhúzta a kezemet.
– Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. Legközelebb hozok
pluszpulcsit a drágalátos kis fenekednek – válaszolt pimaszul.
Felhúztam a szemöldökömet.
Legközelebb?
Úgy éreztem, a nap pillanatról pillanatra zavarosabb. Hogy
őszinte legyek, jól éreztem magam Liammel, de valahogy más
volt. Döbbenten realizáltam, hogy élvezem az együtt töltött
időt.
– Ez az! Kezded érezni! – dicsért meg, és lassan húzni
kezdett, amitől persze megint elveszítettem az egyensúlyomat.
Harmadszorra is feltápászkodtam róla, és felszabadultan
nevettem. Oké, ez tényleg vicces és nem is fáj, méláztam el.
Amikor Jake-kel korcsolyáztam, ő hagyta, hogy állandóan a
fenekemre essek. Általában fél órán belül már annyira fájt és
sajgott mindenem, hogy feladtam. Liam sokkal jobb partner
volt, mint a bátyám.
– Szóval, jól szórakozol? – nevetett Liam is, és lesöpörte a
jégkristályokat a hátáról, majd újra megragadott.
 Most három kört korcsolyáztam, mielőtt újra elestem.
Tényleg egyre jobban ment. Egy örökkévalóságnak tűnő idő
után a pálya zsúfoltabb lett, és a hasam is korogni kezdett.
Egyre kevesebbet estem, de még mindig halálosan szorítottam
a kezét.
– Mennyi az idő? – kérdeztem könnyedén, amikor
megálltunk a pálya szélén.
Az első turnus valószínűleg nemsokára véget ér.
Liam benyúlt a zsebébe, és előhúzta a mobilját. A telefonra
nézett, és a hófehér fogain keresztül sziszegve beszívta a
levegőt.
– Ööö... Angyal, a sulinak fél óra múlva vége — mondta, és
megrándult az arca.
Összerezzentem a döbbenettől. Egy egész napot ellógtam.
Úgy volt, hogy csak egy kicsit nem leszünk ott.
– MI? – kérdeztem szinte kiabálva.
A dühkitörésemtől megrezzent, mire újra elveszítettem az
egyensúlyomat. Tágra nyílt a szeme, megragadta a karomat, és
a pálya műanyag széléhez nyomott. A testét szorosan hozzám
préselte, hogy el ne essek. Az arca alig néhány centire volt az
enyémtől. Ahogy a leheletét az ajkamon éreztem, a szívem újra
kalapálni kezdett. Nem mozdult. Csak állt ott és a szemembe
bámult, míg szédülni nem kezdtem. Rájöttem, hogy azért, mert
nem veszek levegőt. Mélyet lélegeztem, és ettől hirtelen ő is
magához tért. Nyelt egyet, és hátrébb húzódott, de a kezét
még mindig a csípőmön tartotta, és megtámasztott.
– Jobb, ha megyünk. Ha a bátyád megtudja, hogy veled
voltam egész nap, levágja a golyóimat – mondta hamis
elborzadással a hangjában.
Kuncogtam és egyetértően bólintottam. Jake nem venné jó
néven, hogy egész nap lógtam az iskolából. De Liam ahelyett,
hogy a pálya szélére segített volna, a kezét még mindig a
derekamon tartva hátrafelé kezdett korcsolyázni, és engem is
magával húzott. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a kezemmel,
ezért a vállára tettem. Majdnem megint elestem, ezért
behajlította a térdét és a karjaiba kapott. Egyik karjával
megfogott a fenekem alatt és megemelt, míg másik karjával a
combomat a dereka köré húzta. Megpördült, és gyorsan
előrekorcsolyázott. Úgy tartott, mintha súlytalan lennék. Elég
ijesztő volt, alig kaptam levegőt. A karomat a nyaka köré
fontam, és hozzásimultam, amennyire csak tudtam. Kis híján
megfojtottam, de nem panaszkodott. Ahelyett, hogy a kijárat
felé tartott volna, ahogy vártam, ment még egy kört, csak
utána sétált ki a jégről és pottyantott le a padra. Zavarodottan
ráncoltam a homlokomat. Mi a fene volt ez?
– Miért csináltad ezt? – kérdeztem.
Kicsit kínosan éreztem magamat, mert az előbb még egész
testemmel átöleltem.
Mondjuk, nem értem, miért éreztem magam kellemetlenül,
amikor minden éjjel körém fonja a testét.
– Mit, Angyal? – kérdezte és zavarodottan nézett.
A jégre mutattam.
– Mentél még egy kört. Miért nem vittél ki rögtön a
kijáraton? Túlmentél rajta – hepciáskodtam.
Zavartan egyik lábáról a másikra állt, de ez csak egy
pillanatig tartott, aztán a feszengését felváltotta a szokásos
vigyor, amivel minden lányt levett a lábáról.
– Egész idő alatt lassan mentem miattad. Akartam végre
egy normális kört menni, ennyi az egész – felelte.
Lelkiismeret-furdalásom támadt, mert tényleg végig velem
vesződött.
– Oké, menj, korizz még egy kicsit! Én itt elücsörgök, jól
elleszek! Érezd te is jól magad! – javasoltam félmosollyal.
– Nagyon jól éreztem magam – mosolyodott el, és teljesen
őszintének tűnt. Oldalra intett a fejével. — Megyek, hozom a
cipőinket.
 Visszafelé a suliba menet megállt a McDrive-nál.
– Jó napot! Felvehetem a rendelést? – hangzott a
mikrofonból.
– Igen, kérek egy Big Mac menüt kólával és egy McChicken
menüt sajttal és epres milkshake-kel. És van fokhagymás
camembert? – kérdezte.
– Igen – jött a válasz.
Liam elmosolyodott.
– Akkor kérünk abból is egy adagot.
Döbbenten bámultam. Az előbb rendelt nekem ennivalót,
pontosan azt, amit akartam, és mindezt anélkül, hogy
megkérdezett volna. Amikor a második ablakhoz gurultunk,
mosolyogva felém fordult, de a mosolyát zavart arckifejezés
váltotta fel.
– Miért nézel így rám? Elrontottam? – kérdezte, és már
engedte is le az ablakot, hogy megváltoztassa a rendelést.
Megráztam a fejemet, és továbbra is döbbenten néztem rá.
– Honnan tudtad, hogy mit kérek?
A szemét forgatva nevetett, mintha hülyeséget kérdeztem
volna.
– Angyal, mindig ugyanazt kéred, és szereted azt a
gusztustalan sajtos cuccot is, csak nem mindig árulják –
hallgatott el vállat vonva, majd sebességbe tette a kocsit, és a
következő ablakhoz gurultunk.
Összezavarodtam megint. Tudja a cipőméretemet és azt is,
hogy mit szoktam enni a McDonald'sban? Oké, az évek során
valószínűleg több százszor voltunk itt együtt, de Jake soha nem
emlékszik arra, hogy mi a kedvencem.
Liam nevetett a zavaromat látva, amikor kifizette az
ételeket és belehajította az ölembe a zacskókat, majd leparkolt
egy üres parkolóhelyre, hogy ehessünk. Miközben ettünk,
vidáman mesélt egy koncertről, amire el akart menni, meg egy
filmről, amit az előző héten látott, és amitől én halálra
rémültem volna. Kellemesen meglepett, hogy milyen
könnyedén elcsevegünk. Még sohasem töltöttem el vele
kettesben hosszabb időt. Általában vagy Jake-kel van, vagy
egy csomó más sráccal, vagy valami liba akaszkodik rá, vagy
alszunk. Valójában nagyon kedves és vicces srác. Nem értem,
miért rejti el ezt az elképesztő személyiségét a csajozó,
hímsoviniszta, disznó viselkedése mögé.
– Angyal, kérdezhetek valamit? – nézett rám komolyan.
Bólintottam, és hangos szürcsöléssel befejeztem a
milkshake-met.
Felém fordult, és a fejét oldalra hajtotta.
– Nem bízol bennem? Az iskolában korábban, tudod... hogy
jutott eszedbe, hogy én bántanálak? Rengetegszer
megtehettem volna a nyolc év alatt, hogy fogdossalak vagy
olyasmit erőltessek rád, amit nem akarsz. Nem? Miért hitted,
hogy bántanálak?
A hangja nagyon szomorúan csengett. Rájöttem, hogy
nagyon megbántottam. Látszott, hogy a szívére vette.
Elkomolyodtam, és vettem egy mély levegőt.
– Nem számítottam rá, ez minden. Én őszintén bízom
benned. Tudom, hogy nem bántanál. Csak ez nehéz nekem.
Nem szeretem, ha bárki megérint.
Elkomorodtam, erről nem akartam beszélni. Soha senki sem
erőltette, hogy részleteket meséljek el arról, ami az apámmal
történt. Miután elment, nem voltam hajlandó terápiára menni.
Anyu és Jake próbált rábeszélni, de én nem akartam, hogy
bárki megtudja. Szégyellem, hogy miket művelt velem.
Egyikük sem kényszerített, hogy erről beszéljek, ezért még
jobban szeretem őket. Liam kinyújtotta a kezét, és rátette az
enyémre.
– Tudom, de én sohasem bántanálak. Fontos, hogy ezt tudd!
– mondta a kézfejemet simogatva.
Nyeltem egyet és bólintottam. Megbántott tekintete mélyen
megérintett. Szerettem volna megvigasztalni, de nem igazán
tudtam, hogyan. Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy
elmondom az igazat. Kinéztem az ablakon, és a tekintetemet
egy barna papírzacskóra szegeztem, amit a szél fújt, így nem
kellett beszéd közben a szemébe néznem.
– Liam, amikor valaki megérint, a szívem olyan hevesen
ver, hogy úttól rosszul leszek és szédülök. Olyankor csak az
apámra bírok gondolni és arra, mit művelt velem. A testem
magától reagál így, nem tudom szabályozni. Csak anyuval,
Jake-kel és veled nem történik ez velem. Nagyon sajnálom, ha
megbántottalak, de nem tehetek róla. fin tényleg bízom
benned, esküszöm.
Az autóra csend telepedett. Liam az elhangzottakon
gondolkodott. Végül megszólalt.
– Jó, értem.
Halványan elmosolyodtam. Hálás voltam, hogy ennyiben
hagyja, és nem kérdezősködik tovább. Tudta, hogy nem
szeretek erről beszélni. Nekem jobban esett a lelkemben
mélyen eltemetni, mint felszínre hozni.
– Gyere, menjünk vissza, mielőtt a bátyád vérebeket
szerez, hogy szétmarcangoljanak – mondta nevetve.
Hátradőltem, és elindultunk vissza az iskolába. Öt perccel az
utolsó csengő megszólalása előtt értünk a parkolóba.
– Angyal, talán az lenne a legjobb, ha nem említenénk a mai
napot Jake-nek. Nekem nem szabad veled lógnom – mondta
vállvonogatva.
Nem szabad velem lógnia? Ez mit jelent?
– Miért nem?
Csillogó kék szemével a szemembe nézett, és mosoly játszott
az ajka szegletében.
– Jake ezt mondta. Mert, ahogy te is gyakran mondod, én
egy förtelmes csajozógép vagyok. És azt gondolja, hogy csak a
drága kis fenekedet akarom taperolni. – Őszinte mosolya
pimasz vigyorrá változott. Ezt jól ismertem. – Amit, ha te is
akarnád, boldogan megtennék. Tudod, fizetségként a
korcsolyaóráért – heccelt, és rám kacsintott.
 Nagyot sóhajtottam, mert az együtt töltött szép nap
láthatóan véget ért. Annyira máshogy viselkedett egész nap, és
most egyetlen mondattal tönkretette az egészet.
– Néha igazi disznó vagy, tudod? — morogtam.
Kinyitottam az ajtót, kimásztam és olyan erővel csaptam be,
ahogy csak tudtam. Mogorva arccal elmasíroztam a matekóra
épülete felé, ahol az elmúlt órákban kellett volna lennem. A
szemem sarkából láttam Jake-et, Liam kocsija felé tartott.
Sóhajtva beugrottam egy fa mögé. Adtam magamnak egy
percet, mielőtt én is elindultam az autóhoz, nehogy gyanús
legyen.
Gyűlt bennem a méreg, mert Liam elrontotta ezt a
tökéletesen szép napot azzal, hogy megint azzá a fiúvá vált, akit
ki nem állhattam. Amikor már nem tudtam tovább halogatni,
visszaballagtam a kocsihoz. Jake mosolygott, miközben a hátsó
ülésre másztam.
– Hali, Ambs! Jó napod volt?
Bólintottam, és becsatoltam az övemet.
– Igen, az egész napom jó volt, csak a végén egy barom rám
hajtott – válaszoltam vállat rándítva.
Jake azonnal tarkón csapta Liamet.
– Ó, a francba, ezt miért kaptam? – kérdezte Liam a fejét
dörgölve.
– Mert ráhajtottál a húgomra – közölte Jake.
– Honnan tudod, hogy én voltam? – siránkozott Liam.
Felnevettem, amikor Liam csúnyán rám nézett a
visszapillantó tükörben.
Jake megköszörülte a torkát.
– Ambs, mivel ma péntek van...
Felnyögtem, mert azonnal tudtam miről van szó: a heti
tradíciója.
– Ne! Csak bulit ne! Jake, most komolyan! Minden héten a
mi házunkban kell tartani? Ma este nincs is meccs. Arról volt
szó, hogy a meccsek után lesznek a bulik. Egyik héten nem
lehetne valaki másnál? Akkor nem kellene a részeg, idióta
barátaid után feltakarítanom? – kérdeztem, és megint Liamre
néztem.
Liam tiltakozóan felemelte a kezét.
– Hé, hagyjatok ki ebből, én mindig segítek takarítani!
Megadóan felsóhajtottam. A bátyám majdnem minden
pénteken bulit rendez a házunkban, mert nálunk sokszor nincs
szülői felügyelet. Nem is tudom, ennyi idő után miért
panaszkodtam még mindig miatta. Így is, úgy is megtörtént, ha
tetszett, ha nem. Válasz helyett elővettem az IPodomat,
beraktam a fülhallgatót és felhangosítottam a zenét, hogy ne
halljam a fiúk beszélgetését arról, hogy melyik lányt fogják
megdönteni este. Liam egész úton hazafelé kereste a
tekintetemet a visszapillantó tükörben, de nem foglalkoztam
vele, úgy tettem, mintha teljesen belefeledkeznék a dalokba.
 4. fejezet

VACSORA UTÁN JAKE ÉS LIAM ELMENTEK italt venni az egyik

barátjuktól az esti bulihoz. Kihasználtam az alkalmat, hogy üres
a ház, és vettem egy hosszú fürdőt. Attól mindig ellazulok és
felfrissülök. A buli gondolata szürke esőfelhőként lebegett a
fejem fölött. Sosem voltak túl vadak, vagy ilyesmi, de hajnali
kettőig, háromig tartottak. És amellett, hogy nem aludtam
eleget, mindig óriási volt a rendetlenség kint is és bent is, amit
reggel fel kellett takarítani.
Amikor a fiúk visszajöttek az illegális, kiskorú piavásárlási
útjukról, és elkezdtek lent rendezkedni, kimásztam a kádból.
Vége volt a nyugalmamnak. Sóhajtva magamra tekertem egy
törülközőt. Amikor kiléptem a fürdőszobából, egyenesen egy
kemény testbe sétáltam. Felsikítottam és megbotlottam, de
Liam gyorsan elkapta a derekamat és felegyenesített.
Mérgesen néztem rá, és szorosabbra fogtam a törülközőt
magam körül, miközben próbáltam magamhoz térni az
ijedségtől.
– Hű, tetszik a ruhád – heccelt, és tetőtől talpig lassan
végigmért.
Dúlva-fúlva elütöttem a kezét, és berohantam a
hálószobámba. Némán átkozódtam, amiért a nagy családi
kádban fürdöttem ahelyett, hogy a szobám mellett
zuhanyoztam volna. Tehetetlen mérgemben becsaptam
magam mögött az ajtót, és nekidőltem. Liam azonnal
bekopogott.
– Mi az, Liam? – csattantam fel.
Megzörrent az ajtó kilincse. Még erősebben nekidőltem az
ajtónak, hogy ne tudja kinyitni.
– Angyal, kérlek, nyisd ki az ajtót!
– Liam, menj el! Komolyan! Nem vagyok felöltözve! –
Mérgesen toppantottam, és el is pirultam. Megköszöntem a
szerencsecsillagomnak, hogy Liam az ajtón kívül van és ezt
nem láthatja.
– Kérlek! – könyörgött.
Megadóan felsóhajtottam. Utáltam, amikor ilyen volt a
hangja. Ez az esti dallam volt, és ennek nehezen mondtam
nemet. Feltéptem az ajtót. Rám mosolygott, és belépdelt a
szobámba.
– Nos, mit akarsz? – kérdeztem gunyorosan.
Odaléptem a fiókomhoz, és megláttam a kedvenc pólómat,
ami mellesleg Liamé volt. A mosásban találtam. Felvettem,
ügyelve arra, hogy a törülköző továbbra is szorosan rajtam
maradjon.
– Hé, már nem tudtam, hova tűnhetett! – mondta felém
biccentve.
Megdermedtem, hogy talán visszakéri. Ez volt a kedvenc
pólóm.
Mindig ezt vettem fel, amikor őgyelegni volt kedvem a
házban. A legkényelmesebb ruhadarab, amit valaha hordtam.
– Nem kapod vissza. Szeretem ezt a pólót – jelentettem ki,
és elutasítóan legyintettem a kezemmel.
Elvigyorodott, és a tekintete a lábamra vándorolt.
– Benne vagyok. Úgyis jobban néz ki rajtad, mint rajtam.
Elkeseredetten felsóhajtottam. Miért kell mindig flörtölnie?
– Komolyan, mit akarsz? – ismételtem meg, miközben
odasétáltam az ajtóhoz, készen állva, hogy kitegyem a szűrét,
ha még egy ilyen megjegyzést tesz.
Vállrándítva egy váltóruhás táskát dobott az ágyamra.
– Csak itt akartam hagyni a cuccomat. Váltóruha és néhány
dolog holnapra, ha már itt töltöm az éjszakát.
– Nem tudtad volna csak ideadni, ahelyett, hogy bejössz? –
kérdeztem mérgesen.
Miért kell mindent olyan bonyolulttá tennie?
– Megtehettem volna, de akkor kihagytam volna azt az
élvezetet, hogy lássam a dögös fenekedet a pólómban. Nagyon
szexi, amikor egy lány a pasija ruhájában van – válaszolta, és a
tekintete végigsiklott a testemen.
Feltéptem az ajtót, és mérgesen rámeresztettem a
szememet.
– Nem vagy a pasim, szóval, tűnj el innen! – sziszegtem.
– Ahogy akarod, Angyal. – Mosolyogva, de szó nélkül
elballagott mellettem.
Amint újra egyedül voltam, megszárítottam a hajamat,
kiegyenesítettem és feltettem egy kis sminket. Felvettem egy
éjkék, csipkés fehérneműt, és megálltam a szekrényem előtt,
hogy átnézzem. Nem akartam túl vastagon öltözni ma este. A
házunk a bulik alatt mindig hihetetlenül meleg lett. Jake és
Liam jóformán az egész sulit meghívta. Bezsúfolódtak a
házunkba, izzadtak és kényelmetlenül érezték magukat az
emberek. Észrevettem egy fekete rövidnadrágot.
Elmosolyodtam és elővettem. Úgy határoztam, hogy sötétkék,
ujjatlan pólót húzok hozzá. Miután felöltöztem, felvettem egy
hosszú ezüstláncot és egy pár ezüstszínű, pántos szandált.
Megnéztem magam a tükörben. Be kell vallanom, kivételesen
tetszett a külsőm. Jó alakom van, nem vagyok túl sovány, és a
megfelelő helyeken domborodom. Anyutól örököltem a hosszú
lábaimat és a gömbölyű csípőmet, amit a rövidnadrág jól
kihangsúlyozott. Elmosolyodtam. Nem én vagyok a
legcsinosabb lány, és mint mindenki, én sem vagyok elégedett
magammal, vannak dolgok, amiket megváltoztatnék magamon,
de most nem akartam farmerbe rejteni magamat.
Tudtam, hogy Jake-nek nem fog tetszeni, amit felvettem.
Szerinte egy ilyen szerkó túl sokat mutat belőlem, annak
ellenére, hogy nem látszott ki semmim. Ám összehasonlítva a
lányokkal, akikkel Jake és Liam szokott lógni, úgy néztem ki,
mint egy apáca. Fontolóra vettem, hogy átöltözök, de
meggondoltam magamat. Meleg volt. És arra számítottam,
hogy senki sem foglalkozik velem. Soha nem tették.
Leültem az ágyamra, és olvastam egészen addig, amíg a buli
teljes gőzzel beindult. Jake így nem égethetett le azzal, hogy
mindenki füle hallatára rám szól, öltözzek át. Ahogy lassan
kijöttem a szobámból és elindultam a hallba, észrevettem
Jake-et a konyhában. Élénken beszélgetett néhány barátjával.
Rögtön észrevett, amint beléptem. Összehúzta a szemét, és alig
láthatóan megrázta a fejét, azt tátogva, hogy öltözz át.
Kedvesen mosolyogtam és megrántottam a vállamat, majd egy
csapat bulizó közé léptem, remélve, hogy eltűnök a tömegben.
Sean, az egyik barátom három pohárral a kezében egyedül
álldogált. Láthatóan unatkozott.
– Szia, Sean! – köszöntem vidáman, és mellé léptem.
Felszaladt a szemöldöke, a meglepetéstől eltátotta a száját.
– Amber? Ugye, észrevetted, hogy kilátszik a lábad? –
viccelődött.
Nevetve összecsaptam a szandálom sarkát, és lenéztem félig
fedetlen lábaimra.
– Aha, úgy döntöttem, hogy a változatosság kedvéért nem
farmert húzok – feleltem. – Hol van Kate és Sarah? És miért
van nálad három ital? – kérdeztem a teli kezére mutatva.
– Bepróbálkoznak a bátyádnál – válaszolta a konyha felé
biccentve. – Ezért fogom az italaikat – nevetett.
Megfordultam, és benéztem a konyhába, ahol megláttam
Kate-et és Sarah-t. Megállíthatatlanul vihogtak valamin, amit
Jake mondott. Kate keze a karján volt, Sarah az oldalához
simult. Jake-en tisztán látszott, hogy nem érdekli a dolog, de
mint mindig, élvezi a figyelmet. Megszokta az évek során, hogy
ők ketten minden szaván csüngenek. Akárhányszor eljöttek
hozzánk, szégyentelenül flörtöltek vele, Jake pedig póló nélkül
mászkált, és jót szórakozott a vágyakozó pillantásaikon.
Részéről ez csak játék volt, aminek nem lehetett folytatása.
A szememet forgatva visszafordultam Seanhoz.
– Nincs itt Terri? – néztem körül a szobában őt keresve.
Hátulról hirtelen karok öleltek át, és egy kemény testhez
húztak.
Felsikkantottam, mielőtt a test beszélni kezdett és rájöttem
volna, hogy Liam az.
– Hihetetlenül nézel ki, bár nekem jobban tetszett a
törülköző – suttogta buján a fülembe.
Forró lehelete a nyakamat csiklandozta, és ettől libabőrös
lettem. Enyhe sörszagot éreztem a leheletén, bár ő sohasem
rúgott be. Jake igen, de Liam mindig józan maradt a biztonság
kedvéért, hátha gond akadna.
– Menj a fenébe! – morogtam, és leráztam magamról.
Elindultam a konyha felé. Még nem is ittam semmit.
– Angyal, várj meg! – kiáltotta Liam, és megragadta a
karomat, miközben próbáltam átjutni egy tömeg smároló,
egymáshoz dörgölődző emberen.
A konyhában a következő látvány fogadott. Egy lány feküdt
a konyhapulton, a hasán só. Mellette két srác felhajtott egy-
egy tequilát, miután felnyalták a csaj hasáról a sót. Könnyen
felismertem a lányt a vörös hajáról és a hiányos öltözékéről.
Jessica volt az. Amikor besétáltunk, izgatottan felsikkantott.
– Liam! Gyere bébi, igyál egyet te is! – kiáltotta lelkesen.
Liam szorosabbra kulcsolta a kezével a karomat, és
könyörgő kiskutyaszemekkel nézett rám. Komiszul nevettem,
mert egyértelműen segítséget kért, hogy ne kelljen beszélnie
vele. Meg tudtam érteni, Jessica szinte már mániásan követte
őt. Önelégülten vigyorogva kicsit felé toltam.
 – Gyerünk, Liam, add meg neki, amit akar! Te is tudod,
hogy szívesen innál egyet így – piszkálódtam.
Egy másodpercig elborzadt, miközben Jessica lelkesen
bólogatott és felé nyújtotta a tequilát, de összeszedte magát,
megragadta a csípőmet, és gyorsan felültetett a konyhapultra.
Elakadt a lélegzetem, amikor a lábam közé lépett és lehajolt. Az
arca csak néhány centire volt az enyémtől.
– Tényleg szívesen. Feküdj le, Angyal! – mondta
vigyorogva, játékos tekintettel.
Tudtam, hogy csak bolondozik.
– Liam, vedd le rólam a mocskos, csajozós kezedet! –
harsogtam a fejemet rázva.
A fejét ingatva nevetett, hátrébb lépett, aztán leemelt a
pultról és talpra állított.
Hátat fordítottam neki, és megfogtam egy üres műanyag
poharat. Körülnéztem az italos asztalon, és úgy döntöttem,
megiszom életem első alkoholos italát. Felkaptam egy üveg
vodkát, és félig megtöltöttem a poharamat, majd egy nagy
adag narancslevet is ráöntöttem. Fogalmam sem volt, mire
számítsak, de aznap este szükségem volt egy italra a
változatosság kedvéért. Meguntam, hogy mindig én vagyok a
félénk, sérült lány, mert az történt velem.
Ma este iszom egyet, ellazulok, és kivételesen talán élvezni
is fogom a bulit.
Egy másik kupicába csak vodkát töltöttem. Levegőt sem
véve a számhoz emeltem, és egy lendülettel a számba
öntöttem. Gyorsan lenyeltem. Öklendeztem, a vodka marta a
torkomat. A szemem könnybe lábadt, és akaratlanul
megrázkódott az egész testem.
Liam hozzám lépett, és kivette a vodkásüveget a kezemből.
Rosszallóan csóválta a fejét.
– Angyal, csak lassan a testtel, oké? – nézett az italomra.
Felvetettem az államat.
– Ki van zárva! Ma kiütöm magamat, és holnap tutira nem
fogok feltakarítani.
Megpaskoltam a mellkasát, és a barátaimhoz sétáltam. Még
mindig égette a torkomat az alkohol.

Néhány óra múlva eléggé berúgtam. Bizonytalan lábakon

táncoltam, de próbáltam véletlenül sem nekiütközni valakinek.
Liam nem messze a csapattársaival beszélgetett, és
folyamatosan felém pillantgatott. Egész este a sarkamban volt
és rosszallóan nézett minden alkalommal, amikor újabb
innivalót készítettem magamnak.
– Liam téged bámul, komolyan! – visította Kate a fülembe
ötödszörre.
– Dehogy! Kate, ne beszélj hülyeségeket! Csak vigyáz, hogy
ne hányjak. Holnap ő takarít. – Megittam az italomat, és lazán
ledobtam a papírpoharat a földre. Győzedelmesen
mosolyogtam. Itt van még valami, amit holnap feltakaríthat.
Bosszú! – Iszok még egyet! – harsogtam túl a zenét.
Miközben áttörtem a nappalin, új dal kezdődött, Taio
Cruztól a She’s Like a Star, Liam kedvenc dala.
Valaki megragadta a kezemet, és finoman megszorította.
Hátranéztem. Liam állt mögöttem mosolyogva. Újra a kedves
mosolyát láttam, az igazi mosolyt. Mosoly lopakodott az én
ajkaimra is.
– Táncolj velem, Angyal!
Mielőtt tiltakozhattam volna, átölelte a derekamat, és
szorosan magához húzott. Ekkor már annyira be voltam rúgva,
hogy nem érdekelt, ha vele táncolok. Átöleltem és az arcomat a
nyakába fúrtam. Eszméletlen illata volt. Eltűnődtem, milyen
íze lenne, ha megnyalnám. Várjunk csak, tényleg arra
gondolok, hogy megnyalnám Liamet, mint valami fagyit?
Felnevettem a saját idiótaságomon. Liam eltolt, és kérdőn
felhúzta a szemöldökét, amitől még viccesebb lett a gondolat. A
szemét forgatva megrázta a fejét, de mulattatta a dolog, és újra
hozzám simult. Igazából nem lassú szám ment, így elég gyorsan
ringott a testünk, félig egymáshoz dörgölődzve. Nagyon
élveztem a táncot. Liam irtó jól mozgott, a testünk tökéletes
harmóniában követte a másikét.
Éreztem, hogy kezd felizgulni, de nem törődtem vele. Liam
azóta nyomta a hátamnak az erekcióját, amióta én tizenkettő ő
pedig tizennégy éves volt. Azzal ébredt minden reggel, és
majdnem mindig úgy aludt el. Persze első alkalommal ez elég
bizarrnak tűnt, és akkor teljesen ki is borultam. Aznap reggel
hazament, és annyira szégyellte magát, hogy majdnem sírt. De
beszélt róla az apjával, és este, amikor átjött, elmagyarázta,
hogy ez a fiúknál teljesen természetes. Azért történik, mert
ahogy fejlődnek, úgy változnak a hormonjaik. Nem tudtam,
hogy ez igaz vagy sem, de nem volt okom kételkedni benne.
Hónapokig zavarban voltunk emiatt mind a ketten, majd egy
ideig viccelődtünk rajta, most pedig már nem foglalkoztunk
vele. Kicsit eltolt magától, a szemembe nézett, és rám
mosolygott az igazi mosolyával. Visszamosolyogtam. Valójában
nagyon édes, amikor így néz. Hmm, vicces, hogy csak most
vettem észre, milyen édes a mosolya, pedig ezer éve ismerem,
tűnődtem el.
Jake hirtelen előtűnt a semmiből.
– Haver, mi a franc! Ő a húgom! – kiáltott Liamre, és a
vállánál megragadva durván elrántotta tőlem.
Liam frusztráltan rázta meg a fejét, és lelökte Jake kezét a
válláról.
– Jake, komolyan! Csak táncoltam vele. Ez az ő száma –
vágott vissza.
– Liam, tartsd magad távol a húgomtól! A rohadt életbe,
még csak tizenhat éves, és tudod, min ment keresztül! Nincs
szüksége arra, hogy egy olyan pasi szédítse, mint te! – kiabált
Jake, és előbbre lépett, egészen közel Liam arcához.
Láttam rajta, hogy részeg, a füle kicsit pirosabb volt, és ez
mindig elárulta.
 – Sohase bántanám őt! – morogta Liam.
A mellkasuk majdnem összeért.
– Leszarom, mit mondasz! Hagyd békén! – morogta Jake
gépiesen.
Vállat vontam és megráztam a fejemet. Úgy döntöttem,
visszatérek az eredeti tervemhez, és szerzek még egy italt.
Nem akartam szemtanúja lenni a vitájuknak. Tudtam, hogy
néhány perc múlva kibékülnek, mindig úgy történt. Amikor
befordultam a konyhába, egyenesen belesétáltam egy
ismeretlen srácba. Kicsit idősebb volt nálam, Jake korú.
Fekete, kusza haj hullott a homlokába kissé eltakarva az egyik
barna szemét. Elmosolyodott és elkapott, mert hátrafelé
dőltem. Azonnal megriadtam az érintésétől, de az ital valahogy
tompította az aggodalmamat és az idegességemet, ezért nem
kaptam pánikrohamot és nem csaptam el a kezét.
– Nos, szia! – köszöntött vigyorogva.
– Szia! – mosolyogtam vissza.
Nem vette le a kezét a derekamról, ezért léptem egy nagyot
hátra, hogy kikerüljön az intim zónámból.
– Trent vagyok — mondta.
Észrevettem, hogy amikor mosolyog, nagyon helyes
gödröcske van űz arcán.
– Amber — válaszoltam, és tovább néztem az arcát. Nem
láttam még az iskolában. – A Penn State-be jársz? –
kérdeztem kíváncsian, mert nem ismertem, ő mégis ott volt a
buliban.
Mosolyogva megrázta a fejét.
– Nem, csak azért jöttem, hogy hazavigyem a húgomat, de
nem találom.
– Tényleg? Ki a húgod? – kérdeztem oldalra döntött fejjel,
kíváncsian méregetve.
– Jessica Sanders – felelte.
A testem magától reagált, nem tudtam megállítani, és a
torkomból gusztustalan hang tört föl.
 Elnevette magát.
– Nem vagy oda érte, mi?
Elkerekedett a szemem a hülyeségemtől.
– Jaj... ö... bocsánat – motyogtam őrülten elpirulva, és
közben bocsánatkérően néztem rá.
– Ne aggódj, tudom, milyen iszonyúan idegesítő tud lenni.
Nagyot nyeltem. Az iszonyúan idegesítő nem teljesen fedi
le Jesssicát.
— Segítsek megkeresni? – ajánlkoztam, és bekukkantottam
a konyhába.
– Ne, majd előkerül. Mit szólnál, ha inkább innánk egyet? –
vetette fel, és a konyhapult felé intett.
Ital, na, ez jó ötlet!
– Oké, persze – mosolyogtam.
Felkapott két poharat és egy üveg Jack Daniels-t. A Jack
Daniels még a tiszta vodkánál is rosszabb volt, amit korábban
ittam. Égett tőle a torkom, és csak egy kupicával bírtam
legyűrni. Már nagyon részeg voltam, ezért erősen Trentnek
dőltem, miközben mindenféle olyan dologról beszélgettünk és
nevetgéltünk, amit fel sem fogtam. Hirtelen nekinyomott a
konyhapultnak, a testét hozzám szorította, és csábítóan rám
mosolygott.
A szívverésem azonnal felgyorsult, eluralkodott rajtam az
ismerős pánik. A feje egyre közeledett hozzám. Kiszáradt a
szám és a szemem tágra nyílt a rémülettől. Szent szar, meg fog
csókolni! Akarom én ezt! Mi lesz, ha hozzám ér, vagy valami!
Az agyam olyan gyorsan pörgette ezeket a gondolatokat, hogy
nem is tudtam követni. Amikor a lehelete az ajkamat érte, nem
kaptam levegőt, és hátrarántottam a fejemet. Felkiáltottam,
mert beütöttem a mögöttem lévő konyhaszekrénybe. Könnybe
lábadt a szemem és a testem megremegett. Trent
homlokráncolva, zavarodottan nézett, de aztán odahajolt, és az
ajkát a számra szorította.
Nyöszörögtem és a karomat közénk emeltem, hogy eltoljam
magamtól, de nem mozdult. Ehelyett hátulról megfogta a
fejemet és egyenesen tartotta, a nyelvével pedig megérintette
a számat. Szorosan összezártam az ajkamat, és minden
erőmmel nekifeszültem, hogy ellökjem, de meg sem moccant.
Totál bepánikoltam. Megrohant az a borzalmas, tehetetlen
érzés, hogy újra olyasmit tesznek velem, amit nem akarok.
Borsózott a hátam az érzéstől, hogy piszkos vagyok és
szennyes, és úgy éreztem, szégyenemben zuhany alá kell
állnom, hogy tisztára súroljam magam. Miután apám elment,
hosszú időbe telt, hogy ne érezzem magam gusztustalannak és
piszkosnak, és ezt az érzést a srác csókja egy pillanat alatt
visszahozta.
Aztán hirtelen vége lett. A könnyeimen keresztül láttam,
ahogy Liam a falhoz szorítja. A karja a fiú torka alatt volt és az
arcába ordított.
– Hozzá ne érj, a rohadt életbe! Mit képzelsz, csak úgy
besétálsz ide és megcsókolod, amikor egyértelmű, hogy nem
akarja? – ordította.
Rosszul voltam, szó szerint rosszul. Eltoltam magam a
pulttól, és betámolyogtam a hálószobám melletti fürdőszobába.
Épphogy elértem a WC-ig, rögtön hányni kezdtem. Mintha
több liter vodka jött volna ki belőlem. A hasamat fogva
nyögtem, aztán lehúztam, és csukott szemmel leültem a
padlóra.
Egy kéz finoman megérintett és a hátamat simogatta. Nem
ijedtem meg, tudtam, hogy Liam az, éreztem a kölnije illatát.
– Jól vagy? – kérdezte együttérzően.
Nem bírtam válaszolni. A WC fölé hajoltam, és újabb
üvegnyi vodkát hánytam ki. Liam közben a hátamat simogatta,
kis köröket rajzolva rá, és fogta a hajamat, hogy ne legyen
útban. Néhány perc üres öklendezés után, mivel már nem
maradt semmi a gyomromban, ami kijöhetett volna, sokkal
jobban éreztem magamat.
– Le akarsz feküdni? – kérdezte Liam.
 Bólintottam, és a kézfejemmel megtöröltem a szememet.
Egyértelmű volt, hogy az első kísérletem az itallal
katasztrofálisan végződött.
– Igen, csak meg akarom mosni a fogamat.
Megpróbáltam felállni a fürdőszoba kövéről, de képtelen
voltam összehangolni a mozgásom, így nem sikerült túl jól.
Liam elmosolyodott, lehajolt és a karom alá csúsztatta a kezét,
majd könnyedén felemelt. Leültetett a mosdókagyló melletti
szekrényre, és fogkrémet kent a fogkefémre. Erőtlenül
mosolyogtam. Alaposan megmostam a fogamat, hogy teljesen
eltűnjön az alkohol íze.
– Fekvés? – kérdezte, amikor kész voltam.
Bólintottam. Mint egy menyasszonyt, felkapott, és a
karjában bevitt a hálószobába. Behúzta a függönyöket, és
éppen le akart tenni, amikor eszembe jutott, hogy még mindig
a bulis ruhámban vagyok.
– Várj, nem akarok így ágyba bújni – motyogtam
végignézve a rövidnadrágon és az ujjatlan felsőmön.
Még a nyaklánc és a szandál is rajtam volt.
Bólintott és talpra állított, de alig bírtam megállni, a lábaim
majdnem kicsúsztak alólam. Liam egyik karjával a derekamat
ölelve egyenesen tartott, míg a másikkal levette a
nyakláncomat. Megfogtam a felsőm alját, és a fejem fölé
húztam, de beletekeredtem. Vihogva becsuktam a szememet,
és tekeregve igyekeztem kiszabadulni belőle. Liam sóhajtott, és
kicsit meglökött, amitől az ágyra zuhantam. Nyekkentem
egyet, és tovább vihogtam. Liam kiszabadította a hajamat a
pólómból, és lehúzta rólam. Felnéztem rá. Derűsen mosolygott.
Vigyorogva a hátamra huppantam. Kigomboltam a
sortomat, és a csípőmet felemelve elkezdtem lehúzni. Csak a
combomig sikerült, ezért Liam megfogta és továbbhúzta. Nem
igazán éreztem magam zavarban. A talpamat a mellkasához
nyomtam.
– Levennéd a cipőmet? – nyafogtam, és lebiggyesztettem a
számat.
Nevetett, megfogta a bokámat, majd egyik szandált a másik
után lecsúsztatta a lábfejemről.
– Szép – mondta alig hallhatóan, és miközben a szeme
lassan körbekalandozott a testemen, a jellegzetes vigyor jelent
meg az arcán.
Nem zavart. Csak feküdtem vihogva, míg a gyomrom újra
össze nem rándult. Gyorsan a szám elé tettem a kezemet, és
megpróbáltam felülni. Villámgyorsan felkapott, és visszacipelt
a fürdőszobába, ahol a hajamat fogta és a hátamat dörgölte, én
pedig sokadik alkalommal ürítettem ki a gyomrom tartalmát.
Miután újra fogat mostam, Liam levette a pólóját, és rám
adta.
– Itt van még egy a pólógyűjteményedbe – mondta
könnyedén mosolyogva.
Átölelt, segített visszabotorkálni és bemászni az ágyba.
Mosolyogva elindult az ajtó felé. Azt hittem, kimegy, vissza a
buliba, de nem, csak bezárta az ajtót, kibújt a farmeréből, és
bemászott mellém az ágyba. A karjaiba vett, és a mellkasához
húzott. Elmosolyodtam és behunytam a szememet.
A zene és a nevetés behallatszódott a nappaliból, és eszembe
jutott, mi is történt az előbb. Valaki megcsókolt. Megremegett
az állam, az egész belsőm megvonaglott, és előtörtek a
könnyeim.
– Mi a baj, Angyal? – kérdezte lágyan Liam, és gyengéden
az arcomat simogatta.
– Az a szemét ellopta az első csókomat – hüppögtem. Liam
váratlanul nevetésben tört ki. Mérgesen megráztam a fejemet.
– Ez nem vicces! Egy lánynak fontos az első csókja. Csak azért,
mert te extraszuper csajozógép vagy és nem érdekel, talán
nem is emlékszel az első csókodra, még nem jelenti azt, hogy a
kis dolgok nem fontosak – csaptam rá dühösen.
– Angyal, nyugi. Nem lopta el az első csókodat — mondta
komolyan, egyenesen a szemembe nézve.
 Mint mindig, amikor Liam így nézett rám, úgy éreztem,
súlytalan vagyok és bármire képes.
– Miről beszélsz? Megcsókolt. Ellopta – mondtam rekedten,
és kigördült egy könnycsepp a szememből.
A hüvelykujjával letörölte és megrázta a fejét.
– Igen, megcsókolt. De nem ez volt az első csókod. Már
régen túl vagy rajta – magyarázta.
A szája egyik sarka mosolyra húzódott.
A vállam mögé simította a hajamat.
Döbbenten próbáltam visszaemlékezni. Magabiztosan
bólintott.
– Nem emlékszel, amikor a kertünkben leestem a fáról, és
megütöttem magamat? Tizenhárom voltam, és baromira fájt a
lábam. Te megkérdezted, mit tehetnél, hogy elmúljon a
fájdalom.
Közben behunyt szemmel emlékezett. Aztán kis mosoly
jelent meg a szája szögletében, és megrázta a fejét.
Hirtelen minden eszembe jutott. Fájt a lába és kérte, hogy
csókoljam meg, hogy ne gondoljon rá. Kétszer is megcsókoltam,
mert az első után azt mondta, hogy még mindig fáj, és kért,
hogy csókoljam meg újra. A második csóknál Jake kijött a
házból, és észrevett minket. Meg is ütötte Liamet.
A csodálkozástól nagyra nyílt a szemem. Hogy is
felejthettem el! Liam kapta az első csókomat. Nem is tudom,
hogy éreztem magam ettől. Emlékszem, hogy akkor jó érzés
volt. Liam különösen kedves volt azon a napon, azért ment fel a
fára, hogy lehozza a labdámat, ami fennakadt. Jó, hogy így
történt, hogy Liam kapta az első igazi csókomat, gondoltam,
és nem valami szemét lopta el egy buliban, mikor részeg
voltam.
Rámosolyogtam. Visszamosolygott.
– Nekem is az volt az első csókom, és igenis emlékszem rá –
heccelt lágyan, és rám kacsintott.
– De azóta már sokat és sokkal több mindent kaptál –
feleltem, azokra a lányokra célozva, akikkel lefeküdt.
Vállat vont.
– Igen, de akkor is az volt a legelső és a legjobb – suttogta,
és megcsókolta a fejem búbját, majd szorosabbra fonta a karját,
és a fejemet a nyaka szegletébe húzta.
Csendben feküdtünk. Nem tudtam, mit mondjak, ezért nem
szólaltam meg.
Eltelt kis idő, de a buli zaja miatt nem bírtam aludni. Még
csak egy óra volt, és tudtam, hogy legalább egy órán keresztül
eltart még. Az oldalamra gurultam. Észrevettem, hogy Liam
engem néz.
– Te sem tudsz aludni? – tűnődött mosolyogva.
Megráztam a fejemet.
– Miért nem mész vissza, és szórakozol még? Nincs értelme,
hogy mind a ketten ébren feküdjünk itt.
Elhúzódtam tőle, hogy felkelhessen az ágyból, de megrázta a
fejét, és visszahúzott a mellkasára.
– Jó helyen vagyok itt.
Újabb fél óra múlva felemeltem a fejemet, és ránéztem.
Békésen és édesen aludt, és persze eszméletlenül jól nézett ki.
Valójában sohasem néztem még így rá. Mindig tudtam, hogy
nagyon helyes és hihetetlenül izmos, de sohasem merült fel
bennem, hogy pasiként nézzek rá. A szemem bejárta az arcát,
életemben először mindent alaposan megfigyeltem, a
szemöldöke ívét, egyenes vonalú orrát, erőteljes állkapcsát és a
haját, ahogy kuszán a homlokába hullott, mintha szabad
akarata lenne. A szemem a mellkasára vándorolt. Tényleg
fantasztikus a teste és kidolgozott a hasizma. Nem csoda,
hogy a lányok megőrülnek érte. Hogy nem vettem észre,
hogy ennyire jól néz ki? Kinyújtottam az egyik ujjamat, és
végighúztam az izmok vonalán, közben figyelve, milyen érzés.
Megborzongott.
– Kissé megbecstelenítve érzem magam – állapította meg.
Ijedten visszarántottam a kezemet, és kitört belőlem a
nevetés.
Rajtakapott, de nagyon.
– Isten hozott a világomban, én mindig így érzem magam
tőled – vontam meg a váltamat.
– Igazad lehet, bocs – mondta lazán.
Azonnal felmerült bennem, miért nem viselkedik mindig így.
Ha ilyen lenne, valószínűleg én is szerelmes lennék belé, akár a
többi lány.
– Hé, mivel úgy tűnik, egyikünk sem tud elaludni, mit
szólnál egy kis játékhoz? – javasolta láthatóan felvillanyozva.
A szememet forgattam, elképzelni sem akartam, milyen
játékra gondolhat.
– Nem játszom veled, mert vagy vetkőzős dolog lenne, vagy
valami kegyetlen játék, aminek a vége az, hogy meztelenül
látnál – válaszoltam haragosan, és lebiggyesztettem a számat.
Nevetett, és a hüvelyk- és a mutatóujja közé csippentette
lebiggyesztett alsó ajkamat.
– Ne biggyeszd le a szádat, Angyal, mert a végén még így
maradsz – heccelt, és végigsimította a hüvelykujjával az
ajkamat.
Nem tudom, miért, de ettől összefutott a nyál a számban.
Kidugtam a nyelvemet, és viccelődve megnyaltam az ujját, arra
számítva, hogy elhúzza, mert gusztustalan. De nem, hanem
halkan felnyögött. Ettől a hangtól megbizsergett bennem
valami, és lüktetni kezdett mindenem.
Közelebb hajolt, és mereven a számat bámulta. Nem
kaptam levegőt, a szívem vadul vert, de ez nem a szokásos
félelem volt, hanem izgalom, hogy meg fog csókolni... és furcsa
módon ezt én is akartam. A szája néhány milliméterre az
enyémtől megállt. Úgy tűnt, jelre vár, hogy megcsókolhat.
Bizsergett a bőröm a vágyakozástól. Annyira közel volt, hogy
gyakorlatilag éreztem az ajka melegét. Rám pillantott, némán
engedélyt kért a szemével. Ellenállhatatlan érzés volt, annyira
akartam, hogy megcsókoljon, hogy még a tenyerem is
nyirkossá vált.
Hangosan nyeltem egyet, és közelebb hajolva, finoman
hozzáérintettem az ajkamat az övéhez. Mintha sokkot kaptam
volna. A testem bizsergett és lüktetett, és azt akartam, hogy
igazán csókoljon meg, emésszen fel, mutassa meg, milyen az,
amikor egy férfi megcsókol egy nőt. Hihetetlenül izgatott
voltam, és tudtam, hogy ez nem az alkohol hatása.
Azonnal reagált. Közelebb vont magához, és végigsimította a
hátamat. Fölemeltem a karomat, átöleltem a nyakát, és az
ujjaimmal selymes, barna hajába túrtam. Puha szája
tökéletesen illett az enyémhez. Amikor finoman beszívta az
alsó ajkamat, kinyitottam a számat, nem tudtam, mire
számítsak egy igazi csóknál. Finoman becsúsztatta a nyelvét a
számba, és gyengéden masszírozni kezdte az enyémet.
Csodálatos íze volt, miközben felderítette a számat. Az egész
testem lángolt és többet akartam. Felnyögtem. Elvesztem az
érzésben, és minden bizonytalanságom meg aggodalmam
elszállt. A csókjától kiteljesedtem és szépnek éreztem
magamat. Kissé a könyökére támaszkodva úgy csókolt, mintha
ez lenne az utolsó dolog, amit az életében tesz. Hirtelen
elhúzódott, én pedig felnyögtem. Azt hittem, rosszul csináltam.
Kezét a számra tette, és kikerekedett szemmel az ajtóra
nézett.
– Kiabáld, hogy jól vagy! – suttogta.
Zavarodottan néztem rá.
– Amber, nyisd ki az ajtót! – üvöltötte Jake az ajtót püfölve,
amitől az megremegett.
Liam bátorítóan bólintott, és levette a számról a kezét.
Gyorsan megköszörültem a torkomat.
– Jake, jól vagyok, csak elfáradtam. Menj el! – próbáltam
mérges hangon kiáltani.
– Ambs, nem láttad Liamet? – hangzott az ajtón keresztül.
Ijedtemben eltátottam a számat és rémülten Liamre
néztem.
 Mi a fenét mondhatnék?
De. Itt van velem az ágyban félmeztelenül, és éppen az
előbb dugtam le a nyelvemet a torkán? Na, menj már, mert
zavarsz!
Ez nem hangozna igazán jól a túlságosan is oltalmazó
bátyámnak.
– Hazament – suttogta Liam.
– Azt mondta, hogy hazamegy. Na, menj már, Jake! –
kiáltottam, és az ajkamat harapdálva reménykedtem, hogy
elhiszi.
Liam visszahajolt hozzám, és puha ajkával újra a számhoz
ért, majd sóhajtva felemelte a fejét, mert Jake újra megszólalt.
– Amber, jól vagy? Furcsa a hangod.
Kuncogni kezdtem.
– Minden okés. Csak hánytam. Ezért feküdtem le, de már
jól vagyok. Reggel találkozunk! Ja, és nem takarítok, neked kell
rendbe tenned a házat! – cukkoltam, és elmosolyodtam a
gondolatra, ahogy az egész házat egyedül kitakarítja.
– Hát, persze, Ambs! De mindketten tudjuk, hogy végül
úgyis segítesz – nevetett Jake.
Visszanéztem Liamre. A gyönyörű mosolyával nézett le
rám, aztán újra hozzám hajolt, és az ajkamra szorította a száját.
Az eufórikus érzés azonnal visszatért. Lassan végigsimította az
oldalamat, miközben a nyelve a számba csusszant. Csókjának
íze felbolydította az ízlelőbimbóimat. Keze a rajtam lévő pólója
aljához ért, alácsúsztatta, és a combjaimat kezdte simogatni,
majd megragadta a csípőmet, és a hátamra fordított.
Rám manőverezte magát. Súlyától a puha matracba
nyomódtam. A lábamat simogatta, majd finoman a térdem alá
nyúlt, és a lábamat a csípője köré húzta. Felnyögött, és még
erősebben rám nehezedett, a teste befedte az enyémet. A
levegő sűrűbbé és nehezebbé vált, a csók teljesen felemésztett.
Amikor a másik keze a pólóm alá tévedt, és a hasamat
kezdte simogatni, hirtelen visszatértem a valóságba. Ez
túlságosan gyors. Zihálva elfordítottam a fejemet, és rátettem
a kezemet a kezére, hogy megállítsam lelkes előretörését a
mellem irányába.
Visszahúzta a kezét, és aggódva nézett rám.
– Bocs, elragadtattam magam. Túl gyors, ugye? – kérdezte
bűntudatosan.
Levegőért kapkodva bólintottam, igyekeztem visszanyerni a
légzésem ritmusát és lehűteni a testemet. Kihúzta a kezét a
felsőm alól, és legurult rólam.
– Semmi gond, Angyal, aludjunk inkább! – javasolta széles
mosollyal.
Összeráncoltam a homlokomat, nem értettem, mi történt az
imént, de hozzábújtam. Fel akartam idézni az eseményeket.
Ráhajtottam a fejemet a mellkasára, és befészkeltem magamat.
Egyik karjával átölelt, másik karjával megkereste az enyémet,
és megfogta a kezemet. Összekulcsolódtak az ujjaink. Az ajka a
fejem tetejét érintette. Behunytam a szememet. Rég éreztem
magamat boldogabbnak és zavarodottabbnak. Már éppen
elaludtam volna, amikor szörnyű érzés kerített hatalmába.
Talán borzasztó nagy hibát követtem el, amiért holnap fizetni
fogok. Összejöttem a bátyám legjobb barátjával, aki egy igazi
csajozógép, és csak magával törődik.
 5. fejezet

ARRA ÉBREDTEM, hogy a mobilom idegesítően, hangosan

csörög valahol, és ettől lüktetni kezdett a fejem. Kinyújtottam a
kezemet, hátha elérem, de nem sikerült. Kicsit tovább
nyújtóztam, így végre elértem, az ágyra löktem és fel tudtam
venni.
– Halló! – ásítottam bele.
– Amber, hol a fenében vagy? Úgy volt, hogy gyakorolunk!
– lármázott egy mérges férfihang.
Visszahőköltem a hangtól. Fel akartam kelni, de Liam szinte
teljesen rajtam feküdt. A hasamra szorított, a karja és a lába
rám nehezedett, és a hátamat használta párnának. Meglepő, de
nem volt kényelmetlen.
– Justin? – kérdeztem rekedten, és az ébresztőórámat
kerestem a szememmel, de csak ködösen láttam a számokat.
Behunytam a szememet, és újra kinyitottam.
8:42. A francba!
– Igen, miért, mit gondoltál, ki a fene ? Itt kellett volna
lenned fél kilencre. Jössz, vagy mi lesz? — kérdezte, hallhatóan
bosszankodva.
– Igen, már indulok is!
Liam felsóhajtott.
 – Mondd meg neki, hogy szombat van és fáradt vagyok –
nyögte bele a hátamba.
Kuncogtam az álmos hangján, és mocorogni kezdtem, hogy
leszálljon rólam és fel tudjak kelni.
– Ide figyelj, Amber, rúgd ki azt a jó seggű pasit az ágyadból,
és gyere ide! Új gyakorlatunk van, meg kell tanulnod! –
utasított Justin.
Hallatszott a hangján, hogy jót mulat. Egészen biztos, hogy
meghallotta Liamet. Justin az egyetlen, aki tudja, hogy Liam
időnként nálam alszik. A teljes történetet persze nem ismeri,
sem azt, hogy miért van ez. Bevallottam neki, hogy néha nálam
alszik, de azt hiszi, csak a péntek esti bulik után, nem minden
éjjel. Mondanom kellett neki valamit, mert akár másnapos,
akár nem, minden szombat reggel Liam visz a táncedzésekre,
így Justinnak gyanússá vált a dolog, és kérdezősködni kezdett.
Liam többször panaszkodott már, hogy táncedzésekre kell
vinnie, különösen, amikor még érezte az előző éjszaka hatását,
ezért két feltételt szabott, amivel ő is jól jár. Az egyik, hogy én
fizetem az ebédet, a másik pedig, hogy nem mondom el a
bátyámnak. Nekem mind a kettő megfelel. Jake tudja, hogy
táncolok, de sosem látott táncolni. Van egy olyan érzésem,
hogy nem tetszene neki, amit csinálok. Liam és Justin nagyon
jól kijönnek egymással, ami eléggé meglepő. Sohasem
gondoltam volna, hogy egy macsó jéghokis összebarátkozhat
egy nyíltan meleg sráccal, aki szeret mindennap valami
rózsaszínt felvenni.
– Mindjárt ott vagyok, és hozok fánkot, jó? – kérdeztem
kedvesen.
Nem akartam, hogy egész délelőtt haragudjon rám, mert
akkor kétszer olyan keményen megdolgoztatott volna.
Justin drámaian felsóhajtott.
– Oké, csak siess!
Oldalra löktem a telefont, és mocorogtam még egy kicsit,
mert Liam nem vette a lapot és nem mozdult.
 – Liam, Justin azt mondta, hogy rúgjam ki a formás
seggedet az ágyamból, és érjek oda gyorsan – kuncogtam.
Sóhajtott, és a hátamba temette az arcát.
– Ezek az átkozott szombatok! Púp a hátamon – motyogta,
és a hátára gurult rólam.
Megfordultam, és ránéztem. A szokásos vigyorával nézett
vissza.
– A pólód felcsúszott kicsit. Segítsek? – kérdezte a
fenekemet nézve.
Gyorsan odanyúltam. A pólóm összegyűrődött a derekam
körül, ami azt jelentette, hogy tisztán látni lehetett a tangás
fenekemet. Nem tudtam, hogy is állunk az előző éjszaka után,
de biztosan éreztem, hogy nyugodtan cukkolhatom egy kicsit.
Nem mintha még sohasem látott volna fehérneműben,
ráadásul éjszaka sem takargattam magam, amíg rosszul
voltam... és nem volt rajtam más.
– Nem, köszi, sikerült. – Kimásztam az ágyból, levettem a
pólóját, és az arcára dobtam, így csak egy szál fehérneműben
álltam előtte. – Köszi a kölcsönpólót – mosolyogtam
önelégülten, miközben a szekrényemben keresgéltem melegítő
vagy valami más után, amiben táncolni lehet.
Halkan felnyögött mögöttem. Az ajkamba haraptam, nehogy
hangosan felkuncogjak, amikor megnyikordult az ágy rugója, és
megéreztem forró leheletét a nyakamon. Az egész testem
libabőrös lett.
– Szóval, megérinthetlek ma? – kérdezte halkan.
Lemerevedtem a kérdésétől. Megfordultam, és ránéztem.
Közvetlenül mögöttem állt egy bokszeralsóban. Úgy nézett ki,
mint egy görög isten.
Nem tudtam, mit mondjak.
– Ö... nem tudom. Szeretnéd? – kérdeztem kicsit
elbizonytalanodva.
Olyan sok lánnyal volt már előttem, és mindegyik csinosabb
és sokkal tapasztaltabb volt nálam. Nekem meg múlt éjjel
történt meg az első igazi csókom, és kétségtelenül nagyon
bénán csináltam.
Liam mélyen a szemembe nézett, és lelkesen bólintott. Nem
a testemet nézte, pedig majdnem teljesen meztelen voltam, és
ettől nagyot dobbant a szívem. Megmerevedtem és
visszatartottam a lélegzetemet, mert lassan felemelte a kezét,
esélyt adva, hogy megállítsam, de mivel nem tiltakoztam,
rátette a csípőmre. Az érintésétől elöntött a forróság. A
mellkasához húzott, és lassan végigsimította a hátamat. Az
egyik keze felfelé indult és finoman megfogta a nyakamat, a
másik lefelé tapogatózott. Nem kaptam levegőt, mialatt
végigsimította a fenekemet, egyszer, majd megállapodott a
derekamon. Egész idő alatt a szemembe nézett.
Ideges izgatottság futott végig a testemen, miközben csak
álltam ott lefagyva és nem tudtam, mit tegyek. Minden
teljesen új volt, halálosan ijesztő, de valahogy mégis jó. Lassan
hozzám hajolt. Tágra nyitott szemmel vártam, hogy lágy ajka
az enyémhez érjen.
Már majdnem összeért a szánk, amikor újra megszólalt a
mobilom. Felriadtunk, mindketten a telefonra néztünk.
Visszatértem a valóságba, a szívverésem is lelassult és felvette
a normál ütemét. Liam ellenségesen bámult a telefonra, volt
egy olyan sanda gyanúm, hogy legszívesebben lézersugarakat
lőne ki a szeméből, hogy elhallgattassa. Kuncogtam elszánt
tekintetét látva, és elhúzódtam tőle, hogy felvegyem a telefont.
A kijelző Justin nevét mutatta megint.
Sóhajtva végigsimítottam a kijelzőt, és felvettem.
– Mondtam, hogy indulok – szóltam bele a szememet
forgatva, bár tudtam, nem láthat.
– Csak biztos akartam lenni abban, hogy a jó seggű
barátoddal nem alszotok el újra – mondta nevetve, és lerakta a
telefont.
Az ágyra dobtam a mobilt, és Liamre néztem. Még mindig
engem nézett, de már öltözködött. Rámosolyogtam, ő
visszamosolygott. Jó érzés volt. Általában reggelre már az
idióta Liammé változott, piszkált, amint felébredtünk, de ma
másmilyen volt. Azon tűnődtem, meddig fog ez tartani. A
szekrényhez mentem, és kivettem egy leggingset meg egy
szűk, fehér pólót. A bő ruha nem praktikus a gyakorláshoz,
zavaró. Tiszta fehérneműt vettem elő, és úgy döntöttem, a
fürdőszobában öltözöm át. Elmentem Liam mellett, de
megfogta a kezemet és megállított.
– Ugye, tudsz róla, hogy neked van a legszexibb feneked a
világon? – suttogta, és az ajkát könnyedén az enyémre
nyomta.
Úgy éreztem, villámok cikáznak végig a testemen.
Amikor elengedett, kicsit döbbenten néztem rá.
– Aha, fogadok, hogy minden lánynak ezt mondod –
mormoltam a fejemet ingatva, és besétáltam a fürdőszobába.
Becsuktam az ajtót, nekidőltem, és vettem egy mély
levegőt.
Mi van velem? Miért érzem tőle így magam? Az ég
szerelméért, ő Liam! Tönkre fog tenni. Úgy végzem, mint az a
lotyó Jessica, aki a figyelméért könyörög. Ha megkapja, amit
akar, befejezi velem.
Nem, ezt nem tenné meg. Nyolc éve minden éjszakát velem
tölt. Szükségem van rá, hogy aludni tudjak, hogy ne legyenek
rémálmaim. Nem bántana engem, vagy mégis? Bízom benne,
vigyáz rám, de rábíznám a szívemet is? Tudtam, hogy erre a
kérdésre a nem a helyes válasz, mégis rá akartam bízni.
Mire kijöttem a fürdőszobából, már elment. Nem
csodálkoztam rajta. Az ablakhoz léptem, hogy szokás szerint
bezárjam, és egy kis fehér százszorszépet találtam a
párkányon. Mosolyogva néztem ki.
Ezek a virágok az ablakom előtt nőnek. Akkor szedhette
Liam, amikor kimászott, és azért tette ide, mert tudta, hogy
megtalálom, amikor bezárom az ablakot. Megdobbant a
szívem, kicsit összezavarodtam. Ez annyira nem jellemző
Liamre.
Sóhajtottam, és a lófarkamba tűztem a virágot, majd
lementem a konyhába, és felkaptam két doboz narancslevet.
Gyorsan kiírtam Jake-nek, hogy táncolni mentem, és hogy
később segítek neki rendet rakni, ha megengedi, hogy Kate és
Sarah átjöjjenek este filmet nézni. Tudtam, hogy beleegyezik,
mindig ez volt az ára annak, hogy segítsek kitakarítani a bulik
után. Átjöttek hozzánk este, és Jake fizette a pizzát meg a
filmet. Annyi volt csak a dolga, hogy kibírja, ahogy a két
ácsingózó lány egész este rányomul.
Kiléptem a bejárati ajtón, és odamentem Liam kocsijához. A
ház előtt állt, járó motorral.
– Szia, neked hoztam! — mondtam vidáman, és odaadtam
neki az innivalót.
– Köszi! Én meg ezt hoztam neked – mosolygott, és a
kezembe nyomott egy pirítóst.
– Ez jó csere volt – méláztam mosolyogva, és beleharaptam.
– Ó, el kellene mennem még a fánkokért, ha nem gond –
néztem rá reménykedve, mialatt a főutcán haladtunk.
Bólintott és szélesen mosolygott.
– Mitől vagy ilyen boldog? – kérdeztem kíváncsian.
Tudni akartam, mitől mosolyog ennyire. Nem sokat aludt,
és még fáradt volt, láttam a szemén.
Megvonta a vállát.
– Nagyon jó estém volt. Végre megkaptam egy dögös csajt,
aki után egy ideje epekedem – kacsintott rám, és őszinte
mosolya megint a szokásos, hülye vigyorrá változott.
Úgy éreztem, mintha láncfűrészt nyomtak volna le a
torkomon. Összejött valakivel, és utána bújt az ágyamba?
Megcsókoltam, igazi csókkal, miután ő megfektetett valakit? A
fogamat csikorgattam tehetetlenségemben, tudnom kellett
volna, hogy nem várhatok mást olyasvalakitől, mint ő.
Elfordultam, hogy ne lássa, mennyire megbántott, és a
könnyeimet nyelve kibámultam az ablakon. Csak a gyengék
sírnak. Nagyon ritkán engedem meg, hogy bárki sírni lásson,
védőpajzsot húztam magam köré, ami mögé csak néhányan
láthatnak be. Megállt a Benny nevű pékség előtt. Kiugrottam a
kocsiból, hogy minél messzebb legyek tőle. Rendeltem húsz
vegyes fánkot, a csokisból a legtöbbet, mert azok a
kedvenceim.
Amikor visszamentem a kocsihoz, Liam rám mosolygott.
– Eleget vettél? – kérdezte viccelődve, ahogy ránézett a két
óriási dobozra, amiket a kezemben tartottam.
Bólintottam, és felhangosítottam a rádiót.
– Szeretem ezt a számot.
Őszintén szólva, fogalmam sem volt, hogy milyen dal megy,
csak nem akartam beszélgetni vele.
Furcsán rám pillantott.
– Utálod a rave-t – mondta a szemöldökét összehúzva, és
lehalkította.
Felsóhajtottam. Igaza volt. Tényleg utálom, de éppen akkor
szívesebben hallgattam volna, mint hogy vele beszélgessek.
Néhány perccel később megálltunk a táncstúdió előtt, ahol a
csoportom minden szombaton próbált. Street dance-et
táncoltunk, elég jók voltunk benne. Előző héten neveztünk be
egy versenybe tíz másik környékbeli csoporttal együtt, és
másodikak lettünk. Ezer dollárt nyertünk. Nem mintha sokat
láttunk volna a pénzből, rögtön elment a stúdióbérlésre, a
fellépőruhákra, a zenére és a poszterekre meg a szórólapokra.
Imádok táncolni. A street dance a kedvencem, de mindent
szeretek, amit hiphopzenére lehet táncolni. Kislánykorom óta
az volt az álmom, hogy egyszer legyen egy saját táncstúdióm.
Lehet, hogy egy nap majd eljutok odáig, gondoltam, bár elég
valószínűtlennek tűnt.
– Sziasztok! Nagyon sajnálom, srácok! Elaludtam –
mondtam bocsánatkérően és megrezzentem, mert mindenki
engem nézett, miközben besétáltunk.
Justin megcsóválta a fejét.
 – Semmi gond. Én is elaludtam volna ezzel a dögös fenékkel
egy ágyban – cukkolt a vállam fölött Liam irányába intve.
A szememet forgatva letettem a fánkokat az asztalra.
Felkaptam egy csokisat, nehogy elfogyjon és hoppon maradjak,
aztán a többiek közé vegyültem. Nyolcan vagyunk a csapatban,
négy lány és négy fiú. Vígan beszélgettem a többiekkel, amikor
Justin szólt, hogy kezdjünk.
– Miután negyvenöt percet csúsztunk, mert valaki nem volt
képes kirángatni a fenekét időben az ágyból, jobb, ha elkezdjük
– jelentette ki, és csúfolódva rám nézett.
Egy új gyakorlaton dolgoztunk. Nehéz és bonyolult, néhány
ijesztő emeléssel. A legnehezebb része az, amikor Ricky válláról
le kell fordulnom háttal úgy, hogy megfordulok a levegőben,
majd ő elkap, miközben zuhanok felé. Szinte azonnal a dereka
köré kell fonnom a lábamat, aztán teljesen hátradőlve letenni a
karomat, és a föld felé gördíteni a testemet. Szerencsére
vannak matracaink, mert több mint egy órán át gyakoroltunk,
míg végre sikerült. Azért hadd mondjam el, hogy háttal vagy
hassal érkezni még egy puha matracra is fáj, különösen, ha egy
izmos fickó, akinek el kellene kapnia, még rád is esik.
A huszadik kísérlet után nevetve letoltam magamról Rickyt.
Fel sem bírtam állni, annyira elfáradtam.
– Oké, mára hivatalosan is feladom. Fáj a fejem, fáj a hátam,
fáj a fenekem, és a kapaszkodástól a karom meg a lábam is –
siránkoztam, miközben szétterülve feküdtem a matracon.
– Rendben, már majdnem egy óra, jobb is, ha elhagyjuk a
stúdiót – értett egyet Justin, és kinyújtotta a kezét, hogy
felsegítsen.
Nevetve megráztam a fejemet.
– Nem megy. Őszintén mondom, mozdulni sem bírok –
motyogtam, és behunytam a szememet, hogy lélegzethez
jussak.
A következő pillanatban valaki felkapott a földről, és egy
izmos vállra vetett. Felsikkantottam, megérezve, hogy Liam
az. A lányzuhanyzó irányába tartott, és magában nevetgélt.
– Mi a fenét művelsz! – kiáltottam rá, mert még mindig
nehezteltem a múlt éjszaka miatt.
– Segítek – válaszolta.
A hülye szexi hangjából tudtam, hogy somolyog.
– Tegyél le! – parancsoltam, és próbáltam kiszabadulni, de
csak még erősebben fogott.
Hallottam, ahogy elindítja a zuhanyt.
Elakadt a lélegzetem. Ne! Nem teheti!
Megtette.
Belépett a zuhanyzóba, és lerakott a vízsugár alá.
Másodpercek alatt vizesek lettünk mindketten. Csak álltam
döbbenten. Nekem volt csereruhám, így nem volt igazán baj,
de ő tutira nem hozott magával. Na, a hülye idióta, most majd
ülhet a kocsijába vizes ruhában. Nevetett rajtam, ezért
poharat formáztam a kezemmel, vizet gyűjtöttem bele és
ráfröcsköltem. Még jobban nevetett, és a derekamat szorosan
fogva hozzám simult a zuhany alatt. A víz a fejére zubogott és a
haja az arcára lapult. Hihetetlenül szexi volt. A ruhája a testére
tapadt, legszívesebben végigsimítottam volna, hogy érezzem az
izmait, amiket csak múlt éjszaka realizáltam. Előrehajolt,
megcsókolt, és szorosan átölelve a hideg fal csempéjéhez
nyomott. Finoman beszívta az alsó ajkamat, és én mohón és
boldogan kinyitottam a számat, hogy újra érezzem az ízét. Ma
még finomabb volt, mert tegnap éjjel még félig részeg voltam,
amikor megcsókolt, és nem érezhettem teljesen. Csodás volt a
csókja. A vágy hullámai döntötték a testemet.
Amikor végre elengedett, mindketten kifulladva álltunk. A
szemébe néztem, ami csak úgy csillogott az izgatottságtól, de
volt benne még valami, amitől halálra rémültem, mert tudtam,
hogy még nem állok készen rá. Láttam a sima, leplezetlen testi
vágyat. Liam akart engem. Levegő után kapkodva eltoltam
magamtól, és gyorsan kiléptem a zuhany alól.
– Bocs, nem kellett volna ezt csinálnom. Túl gyors, ugye? –
kérdezte, és ő is kilépett a zuhanyzóból, majd megfogta a
kezemet.
Megfordultam, és ránéztem. Én nem tudom megadni neki,
amire vágyik, de valahol máshol megkaphatja. Hiszen ő volt
Liam James, minden lányt megkaphatott, akit csak akart, és
meg is kapott. Bevallotta, hogy összejött valakivel, mielőtt
megcsókolt múlt éjjel. Nagy játékos, ha nekiadnám a szívemet,
összetörné, ez biztos.
– Liam, mit akarsz tőlem? – kérdeztem csendesen,
miközben az átázott tornacipőmet néztem.
Az ujját az állam alá téve felemelte a fejemet, hogy ránézzek.
– Mindent – felelte egyszerűen.
A szívem egy pillanatra megállt, majd őrülten zakatolni
kezdett, mert ez annyira édesen hangzott. Várj! Ezt csak azért
mondta, hogy bejusson a bugyidba! Amber, higgadj le!
– Azt a dolgot nem tudom megadni, de még csak valami
hasonlót sem. Menj, keresd meg a lotyót, akivel múlt éjjel
összejöttél. Biztos vagyok benne, hogy több mint boldogan
megad mindent, amit csak akarsz – vágtam oda mérgesen, és
idézőjelet mutattam az ujjaimmal, amikor a mindent szóhoz
értem, majd elviharzottam átöltözni.
A táskám már ott volt, az egyik lány hozhatta utánam.
Nyilván látott a zuhanyzóban Liammel smárolni. Zavaromban
elvörösödtem.
Liam ujjai a csuklóm köré fonódtak, így meg kellett állnom.
– Milyen lotyóról beszélsz, Angyal? – kérdezte.
Tehetetlenségemben felnyögtem.
– A lotyóról, akivel lefeküdtél, mielőtt engem megcsókoltál
az ágyban. A fenébe Liam, még csak be sem voltál rúgva! Hogy
felejthetted el ilyen hamar? Nahát, tényleg sokat jelenthetett
neked – vagdalóztam gúnyosan.
Hátrahőkölt, és láthatóan zavarodottan nézett rám.
– Senkivel sem feküdtem le tegnap éjjel. Miről beszélsz? –
kérdezte, és próbált közelebb húzni magához, de nem
moccantam, hanem kirántottam a csuklómat a kezéből.
Nem tiltakozott, hagyta, hadd menjek, tudta, hogy nem
szeretem, ha lefognak.
Szemrehányóan néztem rá, majd kivettem egy törülközőt a
táskámból, és a hajamat szárítgattam vele. Kihúztam a kis
margarétát a copfomból, és a lába elé dobtam.
– Liam, a kocsiban azt mondtad korábban, hogy megdugtad
azt a csajt, akit akartál, és ezért vagy olyan boldog – mondtam
ingerülten.
Most komolyan hazudni fog róla?
Láttam az arcán, hogy végre megértette, miről beszélek.
Ellazult a tartása.
– Nem azt mondtam, hogy megdugtam valakit, hanem azt,
hogy végre megkaptam egy dögös csajt, aki után egy ideje
epekedem – magyarázta, és mosolyogva megvonta a vállát,
mintha most minden tisztázódott volna.
Még mindig mérgesen megráztam a fejemet. Nem
számított, hogyan fogalmaz, teljesen mindegy, akkor is elárult
és kihasznált.
– Mindegy, hogy megdugtad vagy megkaptad. Az ugyanaz.
Egy hülye, szemét szexmániás vagy, nem tudom elhinni, hogy
hagytam, hogy megcsókolj! Kétszer is! – kiáltottam fel.
Könnyek gyűltek a szemembe, ezért hátat fordítottam neki.
– Félreértettél – felelte elkeseredetten.
Megpördültem, hogy újra a szemébe nézzek.
– Ó, sajnálom, kérlek, magyarázd el! – válaszoltam
gúnyosan, és a kezemmel intettem, hogy rajta.
– Rólad beszéltem – felelte csendesen.
A hátam megmerevedett. Rólam?
– Odavagyok érted, attól a pillanattól kezdve, hogy
megláttalak, Angyal. De a bátyád nem engedett a közeledbe.
Számomra mindig is csak te léteztél.
Mint egy elveszett kisfiú, a padlóra meredt, én pedig nem
kaptam levegőt.
 Tényleg ezt mondta? Tetszem neki, csak Jake nem engedi a
közelembe? Hogy lehetne ez igaz? Igazi játékos, aki egy héten
talán két lánnyal is lefekszik. Hogy létezhettem volna számára
mindig csak én? Még soha nem volt barátnője, csak az kellett
neki a nőktől.
Könyörgő, rimánkodó és sebzett tekintettel nézett rám.
Látszott, hogy fájnak neki a szavak. Nem tudtam, mit
tehetnék. Ha adnék egy esélyt magunknak, tutira
beleszeretnék, ő pedig tutira millió darabra törné a szívemet.
Ugyanakkor, nem akartam elveszíteni. Az életem része,
valószínűleg jobban szükségem van rá mindig is, mint Jake-re.
Szó nélkül hozzám lépett, az arcomat a kezébe vette, lehajolt
és lágyan megcsókolt. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam,
hogy minden eldőlt. Ezt nem lehetett átgondolni vagy
mérlegelni a jó és rossz oldalait. Amikor Liam megcsókolt,
minden a helyére került, és úgy volt, ahogy lennie kellett.
Visszacsókoltam és szorosan átöleltem. A mellkasához
hozzásimulva azon tűnődtem, milyen hihetetlen érzés a
karjában lenni és ezt a fajta figyelmet kapni tőle. Mielőtt
elhúzódott, még utoljára megpuszilta a számat, és mosolyogva
így szólt.
– Mi lenne, ha ma én venném az ebédet és ez egy randi
lenne? — kérdezte kicsit félénken.
Soha életében nem láttam még Liamet félénknek vagy
sebezhetőnek. Gyengéd, reményteli arckifejezése elég volt
ahhoz, hogy boldog izgalom legyen úrrá rajtam.
Úgy tettem, mintha egy másodpercig gondolkodnék, és ettől
elkomolyodott.
– Oké – egyeztem bele végül mosolyogva.
Boldogan elvigyorodott és magához húzott. Újra megcsókolt,
amitől kicsit meg is szédültem. Kezdtem kifulladni a csóktól,
amikor hátralépett, és így szólt.
– Jobb, ha megyek. Szerzek pár száraz ruhát a kocsiból.
Addig te is át tudsz öltözni, nem mintha nem lennél őrült szexi
ebben, amiben most vagy – pásztázott végig rajtam elégedett
mosollyal.
Végignéztem magamon. A fehér pólóm teljesen átázva
tapadt a bőrömre, és ezzel mindent látni engedett.
Zavaromban felnevettem, és a karommal takartam el
magamat, miközben őrülten elpirultam. Ő is nevetett. Felvette
a földről a virágot, amit a lába elé hajítottam. Felém nyújtotta a
törött, félig megtaposott virágot, és gyönyörű mosolyával rám
mosolygott.
– Köszönöm – suttogtam, és zavaromban az ajkamba
haraptam.
– Bármikor – felelte, és kisétált az ajtón.
 6. fejezet

GY ORSAN SZÁRAZ RUHÁT V ETTEM, és a vizeseket a

hátizsákomba gyömöszöltem. Megfésülködtem és copfba
kötöttem a hajamat, aztán elindultam kifelé, megkeresni
Liamet. Az autójának dőlve vidáman beszélgetett Justinnal és
Spencerrel, egy másik sráccal a csoportból.
– Helló! – köszöntem vidáman, és elindultam feléjük.
Liam rám villantotta gyönyörű mosolyát.
– Ez az én végszavam, srácok. El kell vinnem a hölgyet az
első igazi randinkra. Jövő héten találkozunk! – mondta, és egy
intéssel elköszönt tőlük.
Justin álla leesett, miközben többször is Liamre és rám
nézett.
– Randi? De... Úgy értem... Micsoda? Azt hittem, ő a bátyád
legjobb barátja! Nem is bírod őt! Amber, mindig azt mondtad,
hogy egy csajozógép. Bármikor jeleztem, hogy milyen jó pasi,
mindig azzal jöttél, hogy bottal sem piszkálnád meg a nemi
bajos testét! – kiáltott felháborodva, teljesen összezavarodva
Justin.
Nyögve behunytam a szememet, és annyira zavarba jöttem,
hogy szó szerint azt kívántam, bár nyílna meg alattam és
nyelne el a föld. Hogy mondhatta el ezeket Liam előtt! Nem
mintha nem mondtam volna ugyanezeket neki szemtől szembe
többször is, de akkor is... szörnyű érzés volt. Ám Liam csak
nevetett. Megkíséreltem egy gyors pillantást, reméltem, hogy
nem túl mérges rám.
– Köszi, Jus! – morogtam, és lőttem Justin felé egy gyilkos
pillantást.
Liam kinyújtotta a kezét, megfogta az enyémet, és még
mindig nevetve magához húzott.
– A hölgyek előjoga, hogy meggondolhatják magukat –
mondta Justinra kacsintva, miközben kinyitotta nekem a kocsi
ajtaját.
– Jövő héten találkozunk, srácok, és ígérem, nem fogok
késni! – fogadkoztam búcsút intve, mielőtt beültem.
Liam mindkettőjüktől kézfogásos férfiöleléssel búcsúzott,
majd a vezető oldalra szaladt, és bepattant mellém. Beindította
a motort, és mosolyogva rám nézett.
– Bocs! – motyogtam, és újra elpirultam.
– Ne aggódj, semmi olyan nem hangzott el, amit ne
hallottam volna a szépséges szádból – vigyorgott.
Ezen csak mosolyogni tudtam. Úgy tűnt, aznap tele van
bókokkal. Mélyen legbelül egy kis részem azon aggódott, hogy
ezeket már más lányoknak is mondta. Azt várja tőlem, hogy
néhány randi után lefeküdjek vele? Mert ha igen, akkor nagyot
fog csalódni. Úgy döntöttem, beszélnünk kell erről. Végül is, mi
értelme elkezdeni, ha csak szexre kellek, az én terveim közt
viszont nem szerepel, hogy a közeljövőben erre sort kerítsek.
– Szóval, hová menjünk ebédelni? – kérdezte, kizökkentve a
gondolataimból.
– Nekem mindegy, te mit szeretnél? – kérdeztem.
Hamiskásan rám nézett, és sokatmondóan felhúzta az egyik
szemöldökét. A szememet forgattam. Tényleg egy szexmániás
csajozógép. — Úgy értem, enni, Liam! – tisztáztam, és komoly
arccal keresztbe fontam a karomat a mellkasomon.
Felnevetett és elindította az autót.
 – Mit szólnál kínaihoz? Szereted, ugye? – kérdezte, és a
szeme sarkából rám nézett.
– Igen, szeretem! – feleltem lelkesen, és boldogan
elmosolyodtam. Jake utálja a kínai kaját, ezért ritkán eszünk
olyat.
Liam mosolygott. A főutcán lévő étteremhez hajtott.

Az étterem jóformán üres volt, így gyorsan kaptunk asztalt.

Majdnem egy órán keresztül cseverésztünk vidáman és megint
rácsodálkoztam, hogy milyen könnyű beszélgetni vele.
Tizenkét éve ismerem, de olyan kevés dologról beszélgettünk
eddig.
Amikor a lába az asztal alatt az enyémhez ért,
összerezzentem. Nem azért, mert megijedtem, hanem mert
olyan bizsergést okozott, amitől a nyakamon felállt a szőr és a
pulzusom is felgyorsult.
Úgy döntöttem, itt az ideje tisztázni, hogy merre is tartunk.
Nyugodtan beszélhettünk, mert rajtunk kívül csak egy másik
pár volt az étteremben. A baj csak az volt, hogy nem tudtam,
hogyan kezdjem el és hogyan fogalmazzam meg, amit mondani
akarok.
– Liam, azt hiszem, beszélnünk kell valamiről – motyogtam
halkan.
Oldalra billentette a fejét, és kíváncsian rám nézett.
– Oké, miről van szó?
Vettem egy mély levegőt, felvértezve magamat a kínos
beszélgetésre. Meg kellett tudnom, ő mit gondol.
– Liam, igazából nem tudom, hogy mit akarsz tőlem.
Bármelyik lányt megkaphatod, akit csak akarsz. Én viszont...
az ég szerelmére, egy érzelmi roncs vagyok! Úgy értem,
összerezzenek, ha valaki hozzám ér. Én nem tudom megadni
neked azt, amit szeretnél – mondtam komolyan.
Letette az evőpálcikáit, és bólintott.
 – A szex miatt aggódsz – felelte, miközben mindentudóan
nézett rám.
Úgy tűnt, nem zavarja a beszélgetés témája.
Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.
– Én csak... még nem vagyok felkészülve ilyesmire, ezért ha
azt akarod, akkor nincs értelme elkezdeni az egészet.
A tányéromat néztem és megint azt kívántam, bárcsak
nyelne el a föld.
Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejemet, hogy a
szemébe nézzek és lássam, ahogy gyönyörűen mosolyog.
– Annyit várok, amennyit csak akarod. Én tényleg
odavagyok érted, és ez nem a szexről szól – mondta
gyengéden.
A szívem őrülten zakatolni kezdett. Most komolyan
mondja, vagy ez csak egy trükk, hogy előbb beadjam a
derekamat.
– Mi van akkor, ha azt mondom, nem hiszek a házasság
előtti szexben? – teszteltem.
A szeme derűsen csillogott, de komoly arccal válaszolt.
– Azt mondanám, házasodjunk össze, amint betöltöd a
tizennyolcat. Akkor nagykorú leszel, ugyebár – felelte, és rám
kacsintott.
Félszegen nevettem, de nem voltam benne biztos, hogy mit
ért ezalatt. Két év múlva leszek tizennyolc. Ez azt jelenti, hogy
várna rám két évet? Persze, nem gondoltam, hogy a házasság
előtt nem lehet szex, csak látni akartam, hogyan reagál.
– Nem gondolom így, csak azt nem tudom, hogy én mikor
jutok el odáig – mondtam, és idegesen az ajkamat rágtam.
– Angyal, mondtam, hogy addig várok, ameddig kell. Veled
akarok lenni – felelte, és egyenesen a szemembe nézett.
Nem láttam benne semmi kétséget vagy trükközést, és
felébredt bennem a remény.
Tényleg annyira odavan értem, hogy képes lenne várni
rám?
 – És mi van, ha három hónap múlva, amikor még mindig
nem kaptál meg, egy lány felajánlkozik. Akkor is várnál rám? –
kérdeztem szkeptikusan.
Nevetett.
– Te tényleg azt képzeled rólam, hogy egy szexmániás
csajozógép vagyok, ugye? – kérdezte.
Megerősítően bólintottam. Én nemcsak azt hiszem, én
tudom. Rengeteg lánnyal lefeküdt már.
– Eláruljam, miért voltam azokkal a lányokkal? – kérdezte,
és hirtelen mintha számára is kínossá vált volna a téma, ő is
zavarba jött.
– Mert jól oboáznak? – feleltem gúnyosan.
Tényleg részletesen mesélni akar a szexuális életéről annak
a lánynak, akinek az imént mondta, hogy odavan érte, és aki
fél a szextől? Tényleg fogalma sincs semmiről?
Elharapta a nevetést, és megrázta a fejét.
– Nem, Angyal, azért voltam azokkal a lányokkal, hogy
kiűzzelek magamból. Mindennap melletted ébredek, és tőled
zsong az agyam és a testem. Ha becsukom a szemem, érzem a
hajad illatát, és elképzelem, milyen érzés, amikor a karod a
mellkasomon van. Belehalok, hogy mindennap közel vagyok
hozzád, és mégis olyan távol – rázta meg a fejét, majd vett egy
mély levegőt, és reménykedve rám nézett. – Azt gondoltam,
ha összejövök valakivel, el tudlak felejteni. De nem ment.
Semmi sem működik. Amikor velük vagyok, azt kívánom, bár
te lennél ott. Amikor nevetnek vagy beszélnek, nem tehetek
ellene, de a te hangoddal vagy nevetéseddel hasonlítom össze
őket. Nekem mindig csak te léteztél, és most is csak te létezel,
Angyal.
Nem tudtam megszólalni. Mégis, mit lehet erre mondani? Ez
iszonyúan imádni való vallomás volt.
– Ó! – nyögtem ki.
Kitört belőle a nevetés.
– Ó? Ez minden?
 Bólintottam, és én is nevetni kezdtem. Még mindig nem
tudtam, mit is válaszolhatnék erre. Szinte beleszédültem és
tudtam, bármit válaszolnék, hülyét csinálnék magamból.
Áthajoltam az asztalon, és megfogtam a kezét. Mosoly terült
szét az arcán, mintha ez a mozdulat lett volna minden, amire
vágyott.
A fejemben egymást kergették a gondolatok. Nem tudtam,
mit gondoljak, őszintén bevallotta, hogyan érez irántam, de ez
azt is jelenti, hogy nem fog megcsalni? Hivatalosan még nem
vagyunk egy pár. Szóval... tulajdonképpen nem mondhatom,
hogy ő az enyém. Ráadásul Liam eddig mindig csak rárepült a
csajokra, de sohasem volt igazi barátnője, nem tudjuk, milyen,
amikor jár valakivel. Nagyon óvatosnak kell lennem. Minél
több időt töltök a kedves Liammel, annál jobban szeretem.
Komolyan fennáll a veszélye, hogy összetöri a szívemet.
Megszólalt a telefonom, megmentve minket a kissé furcsa
csendtől. Nem volt kínos, csak különös, úgy tűnt, neki
tökéletesen megfelel annyi, hogy fogja a kezemet és engem néz.
A kijelzőn láttam, hogy Kate az.
– Szia! Mi újság? – szóltam bele vidáman.
– Szia, Amber, hozzam én a filmet ma este?
– Aha, persze. De semmi ijesztőt, jó? – mosolyogtam és
finoman ráütöttem Liam kezére, aki diszkéten megpróbált
elcsenni egy falatot a tányéromról.
– Mi az? – tátogta ártatlanul.
A szememet forgatva ránéztem, és odatoltam elé a
tányéromat.
– A Holtak hajnalára gondoltam – válaszolta Kate.
A rémülettől elakadt a lélegzetem.
– Felejtsd el! Azt én meg nem nézem, az ilyenektől
összecsinálom magamat! – kiáltottam, mert már a gondolattól
megrémültem, hogy zombis filmet kell néznem az éjszaka.
Annyira félek az ilyen filmek után, hogy napokig nem merek
egyedül lenni. Legutóbb egy hétig csak nyitott fürdőszobaajtó
mellett mertem pisilni. Hallottam, hogy kuncog.
– Amber, légyszi! Annyira szeretném megnézni! –
könyörgött.
Láttam magam előtt, ahogy rimánkodó kölyökkutya
szemekkel néz.
Liam kérdően rám nézett, ezért a kezemmel befogtam a
telefont.
– A Holtak hajnala – suttogtam.
Kissé kimeresztette a szemét, majd magabiztosan rám
mosolygott.
– Ne aggódj, Angyal, megvédelek! – suttogta meggyőzően.
Halványan elmosolyodtam.
– Amby, légyszi! – könyörgött újra Kate.
– Ó, jesszus, rendben, hozd azt az átkozott filmet! –
mondtam halkan, megadva magamat.
Liam ott lesz, és ha ő velem van, nincsenek rémálmaim.
Csak akkor lesz rossz, ha egyedül leszek, például zuhanyzás
közben. Persze megkérhetem, hogy amíg bent vagyok, álljon az
ajtó elé, és olvasson fel nekem, vagy hasonlók. Nem mintha
még nem csinált volna ilyesmit a kedvemért. Döbbenten
meredtem rá, mert eszembe jutott, hogy néhány hónappal
ezelőtt történt már ilyen. Minél jobban belegondoltam, annál
tisztábban láttam, mennyire édes és vicces Liam. Gyakran tett
meg apróságokat a kedvemért, de ezeket korábban észre sem
vettem. Mindig kedves volt hozzám, csak én voltam túlságosan
elfogult ahhoz, hogy észrevegyem?
– Szóval, akkor mehet? – kérdezte Kate.
Visszazökkentem a valóságba.
A francba, egyáltalán nem figyeltem rá.
– Bocs, Kate, micsoda? Nem hallottalak, a hülye film miatt
bepánikoltam – rázkódtam meg a gondolattól.
Kate felsóhajtott.
– A szüleim elutaznak a hétvégére, és azt kérdeztem, hogy
nálatok alhatok-e ma és holnap éjszaka? Nem igazán szeretnék
egyedül lenni – mondta félénken.
Liamre néztem és elhúztam a számat. Ha Kate ott alszik,
akkor Liam nem tud átjönni, mert ilyenkor Kate a
kempingágyon alszik a szobámban.
– Persze, Kate, nálunk alhatsz a hétvégén, Jake nem fog
nemet mondani – egyeztem bele habozva.
Liam felkapta a fejét, rám nézett és a fejét rázta.
– Ne – tátogta esdekelve.
Bocsánatkérően néztem vissza rá. Nem mondhattam nemet
Kate- nek, ő volt a legjobb barátom.
– Szuper! Hét körül átjövök, rendben? – mondta jókedvűen
és izgatottan.
– Oké, rendben.
Kinyomtam a telefont, és Liamre néztem.
– Egész hétvégére? Nem fogok tudni aludni egy egész
hétvégén át? – panaszkodott, amint letettem a telefont.
– Bocs, nem mondhattam nemet. A szülei nem lesznek
itthon a hétvégén, és nem akar egyedül lenni – néztem rá
bocsánatkérően.
Drámaian felsóhajtott.
– Oké, de ugye, tudod, hogy most egyeztél bele abba, hogy
egy iszonyúan félelmetes zombifilmet nézz meg úgy, hogy én
nem leszek veled két éjszakán át? — kérdezte pimasz
mosollyal.
Elakadt a lélegzetem. Erre nem gondoltam. Liam nélkül nem
alszom jól, mert olyankor szörnyű rémálmaim vannak az
apámról. Most mindezek tetejébe még zombis álmaim is
lesznek? Nyolcéves korom óta csak néhány hetet töltöttem
Liam nélkül. Olyankor, amikor az egyikünk nyaralni ment vagy
amikor bárányhimlős voltam, és négy napig nem mehettem a
közelébe. Minden alkalommal, amikor egyedül voltam, olyan
szörnyű álmaim voltak, hogy sikoltva riadtam fel. Kisebb
koromban megkértem Jake-et is párszor, hogy aludjon velem,
de tőle nem múltak el a rossz álmaim, így végül már nem
kértem rá. Tudom, hogy Liam pedig egyáltalán nem tud
elaludni, amikor nincs mellettem. Olyankor csak fekszik nyitott
szemmel, és nem tud ellazulni. Azt mondta, furcsán érzi magát
az ágyában, mert tízéves kora óta nem aludt benne. Utálta,
amikor barátok aludtak nálam, olyankor másnap egész nap
epésen arra célozgatott, hogy mennyire nem tetszett neki,
hogy a saját ágyában kellett aludnia.
– Nem tudom, miért vagy olyan önelégült. Te sem fogsz
valami csodásan aludni – vigyorogtam, és kinyújtottam rá a
nyelvemet.
– Vegyem ezt meghívásnak? – kérdezte, és felhúzta a
szemöldökét.
Rögtön rájöttem, miről beszél. Azt kérdezte, újra meg
akarom-e csókolni, mert a nyelvemet mutattam. Ami azt illeti,
akartam.
– Persze – doromboltam, és csábosan ránéztem.
Nem ért el az asztalon keresztül, így várnia kellett addig,
amíg kimegyünk az étteremből.
Abban a pillanatban felpattant a székéből, hozzám hajolt és
az arcomat a kezébe fogva megcsókolt, nem törődve azzal, hol
vagyunk és néz-e minket valaki. A csók annyira jó volt, hogy
kissé megszédültem tőle. Csak az arcomat fogta és egyszer sem
érintett meg máshol, amin meglepődtem. Lehet, hogy tényleg
nem csak szexre kellek neki? Elmosolyodtam, miközben az
ajka az ajkamon volt, és ő hátrébb húzódva visszamosolygott.
– Köszönöm – suttogta, és még egy gyors csókot adva leült
velem szembe, mintha mi sem történt volna.
Elpirultam, és a székemben fészkelődve gyorsan
körülnéztem, nem néz-e minket valaki. Jaj, annyira nem
vagyok hozzászokva a randizáshoz és csókolózáshoz!
– Menjünk! Beszélnem kell a bátyáddal – mondta
elkomorodva.
Hirtelen szomorúnak és egy kicsit ijedtnek tűnt.
– Nem mondod el neki, ugye? – kérdeztem.
 Elborzasztott a gondolat, hogy Jake megtudja és begőzöl.
Liam bólintott.
– De. Mindig is tudta, hogy tetszel nekem, de azt nem
gondolta, hogy te is kedvelhetsz engem, szóval, el kell neki
mondanom, hogy összejöttünk – rándult meg az arca beszéd
közben.
Elképzeltem, ahogy ott áll vele szemben a verekedős Jake,
miközben ő elmondja neki.
– Liam, nem várhatnánk vele egy kicsit? Néhány hét múlva,
ha minden jól megy, együtt elmondjuk neki. Hiszen még mi
sem tudjuk, hogy működni fog-e – javasoltam vállat vonva.
Tényleg nincs értelme addig Jake-kel beszélni és mindent
összezavarni, amíg nem biztos, hogy tartós lesz ez kettőnk
között. Majd látjuk, meddig fog tartani, ha Liam rájön, hogy én
tényleg nem fekszem le vele a közeljövőben. Lehet, hogy
nemsokára megun vagy elkeseredik, és ordítva rohan az első
könnyű préda felé.
Elgondolkodva visszahőkölt.
– Te nem hiszed, hogy működhet? – kérdezte és sebzettnek
tűnt.
– Őszintén? Azt nem hiszem, hogy képes vagy várni, Liam.
Szerinted, mennyi ideig fog tartani, mielőtt úgy döntesz, eleged
van ebből és lefekszel valami libával? – válaszoltam, és nekem
fájt, hogy mennyire megbántódott ennek hallatán.
Felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Ígérem, hogy soha, de soha nem csallak meg. Túl sokáig
vártam rád, nem fogom elcseszni.
Megfogta a kezemet, és láttam az őszinteséget a szemében.
Tényleg azt gondolta, hogy nem fog megcsalni. De a helyzet az,
hogy ő is csak egy fiú, akinek a teste végül majd mást diktál.
– Várjunk egy kicsit, oké? – javasoltam, és elhúztam a
kezemet, hogy intsek a pincérnek, aki azonnal odajött. – A
számlát szeretnénk – kértem udvariasan mosolyogva.
A pincér bólintott, és a pulthoz sétált, hogy kinyomtassa a
számlát.
Liam felállt.
– Elmegyek a mosdóba. Ha jön a pincér, mielőtt visszaérek,
ebből fizess, oké? – mondta, és a kezembe nyomta a fekete
pénztárcáját, majd az étterem hátulja felé sétált.
Megrezzentem. Tisztán látszott, hogy megbántottam azzal,
amit mondtam. A fenébe! Olyan hülye tudok lenni néha!
Néztem, ahogy elsétál, és a szemem önkéntelenül a fenekére
tévedt. Hű, tényleg eszméletlen jó feneke van, hogy nem
vettem észre ennyi év alatt! Ekkor valaki megköszörülte
mellettem a torkát. Elpirultam, mert rajtakaptak, hogy Liamet
bámultam. Felnéztem a pincérre. Számlával a kezében állt
mellettem.
– Jaj, bocsánat! Nem vettem észre, hogy itt van –
motyogtam zavaromban.
– Semmi gond – felelte, és átadta a számlát, majd lehajolt,
hogy a szemünk egy vonalba kerüljön.
Egyik kezét a székem hátuljára tette, a másikat az asztalra,
így csapdába kerültem. A szívem vadul dobogni kezdett. Túl
közel volt.
– Még sosem láttalak itt, pedig biztosan emlékeznék egy
olyan szép arcra, mint a tiéd – mondta.
Úgy éreztem, a tekintete égeti a bőrömet, miközben
elképzelt meztelenül. Feszülten fészkelődtem a székemben.
– Nem, még sohasem jártam itt – motyogtam.
Kényelmetlenül éreztem magamat. A számlát néztem, és
megragadtam Liam pénztárcáját az ölemben.
– Simon vagyok – nyújtotta felém a kezét.
Ránéztem a kezére, és nyeltem egy nagyot. Tényleg nem
akartam megérinteni, ezért csak Liam pénztárcáját piszkáltam,
úgy tettem, mintha valamit keresgélnék benne. Az ujja hirtelen
hozzáért a lófarkamhoz, amitől megborzongtam.
– Szóval, hogy hívnak? – kérdezte.
– Úgy hívják, hogy ha még egyszer hozzányúlsz, betöröm a
képedet – morogta Liam féltékenyen.
Rögtön ellazultam.
A srác azonnal felegyenesedett.
– Bocs, csak beszélgettem a barátnőddel. Nem csináltam
semmi rosszat! – felelte ártatlanul.
– Oké – válaszolta Liam kurtán.
Kivette a kezemből a számlát és a pénztárcáját, rápillantott
és átnyújtotta a pénz, továbbra is komoran nézve a pincérre. A
légzésem még mindig szapora volt, és a szívem is vadul
kalapált. Liam felém nyújtotta a kezét.
– Kész vagy, Angyal? – kérdezte a szemét le nem véve a
pincérről.
Megfogtam a kezét és felálltam, majd mögötte haladva,
kisétáltunk az étteremből. Mihelyst becsukta az ajtót, felém
fordult.
– Jól érzed magad? Kicsit sápadt vagy.
Közelebb lépett, és a nyakamhoz nyomta a száját. Átöleltem
a derekát, és hozzábújtam, hagytam, hogy az illata betöltse a
tüdőmet. Ahogy megéreztem a lélegzetét a nyakamon és a
vállamon, ellazult a testem minden porcikája.
Néhány perc múlva elhúzódtam.
– Most már jól vagyok – mosolyogtam rá biztatóan, mire
finoman végigsimította az arcomat. – Menjünk haza!
Segítenem kell Jake-nek rendet rakni, hogy este ő állja a
pizzát.
Mosolygott, és ahogy a kocsija felé tartottunk, a kezét a
kezembe csúsztatta. Elámultam, mert annyira tökéletesnek
éreztem mindent. A keze pontosan illett az enyémbe, és
minden olyan természetes volt, szinte már túl könnyű.
 7. fejezet

ELTARTOTT EGY IDEIG, AMÍG KITAKARÍTOTTUK A HÁZAT.

Valaki behányt a hátsó kertbe. Kiküldtem Jake-et, hogy ezt ő
intézze el, én meg addig rendbe tettem a konyhát, és
összeszedtem az üres poharakat és üvegeket. Úgy tűnt, a buli
egy kicsit elszabadult, miután Liam és én lefeküdtünk. A hülye,
idióta bátyám nyilván túl részeg volt ahhoz, hogy megállítsa.
– Na, ezért maradok józan – jelentette ki Liam, és elhúzta a
száját a vizelettel teli váza látványától a nappali
ablakpárkányán.
– Azért maradsz józan, hogy ne engedd az embereket
anyám dísztárgyaiba vizelni? – kérdeztem eszelősen vihogva.
Bólintott.
– Meglepő, de igaz. Mindig van valaki, aki nem veszi a
fáradságot, hogy a fürdőszobáig elgyalogoljon – viccelődött, és
én még jobban nevettem.
Rám nevetett, és pont ekkor sétált be Jake. Könnyedén
beledobott egy pár gumikesztyűt a fekete zsákba, amit
tartottam.
– Nahát, jól hallom, hogy ti ketten együtt nevettek? Ez az
első eset – nézett Liamre, majd hátrébb lépett, amikor
meglátta, hogy mit tart a kezében.
 – Jobb, ha ezt elintézem – morogta Liam, és gyorsan
kisietett.
Kényelmetlenül érezte magát, amiért hazudnia kell Jake-
nek, de én biztos voltam abban, hogy jobb, ha várunk néhány
hetet, amikorra kiderül, hogy ugyanazt akarjuk mindketten.
– Jake, itt lehet nálunk Kate a hétvégén? A szülei elutaztak
hétvégére, és nem akar egyedül maradni otthon – kérleltem
kiskutyaszemekkel.
Elhúzta a száját.
– Kate egyfolytában húzza az agyam. Nem mondom, ha egy
kicsit idősebb volna, még be is jönne, de annyi idős, mint te.
Pfuj! – borzongott meg, és undorodva fölhúzta az orrát.
– Szóval, szerinted egy tizenhat éves nem járhat egy
tizennyolc évessel? – Igyekeztem nemtörődömnek hangzani,
de simán átlátott a gyenge kísérletemen.
– Ugye, nem akarsz egy tizennyolc évessel járni? – húzta fel
az egyik szemöldökét beszéd közben.
A szemem sarkából láttam, hogy Liam felénk közeledik a
folyosón.
– Nem, csak Kate-ről beszéltem – hazudtam.
Jake lebiggyesztett szájjal bólintott, úgy tűnt, elégedett a
válasszal.
– Nem, szerintem nem járhatnak. Hogy nézhetne egy
tizennyolc éves úgy egy tizenhat évesre? Az szinte már
pedofilia – pillantott rá Liamre, aki szégyenlősen elsétált
mellettünk.
Erre csak gúnyosan tudtam válaszolni.
– Csak két év, Jake, nem nagy ügy! Azért kapsz frászt tőle,
mert annyi idős, mint én. Csak azért, mert te nem járnál velem
egykorúval, még nem jelenti azt, hogy más srácok is így
gondolják. Igazam van, Liam? – ellenkeztem, és próbáltam
lazának tűnni, bár megremegett a hangom, amikor Liam nevét
kimondtam.
– Naná! Ismerek egy csomó dögös tizenhat évest –
kacsintott rám Liam a bátyám háta mögül.
– Igen, de nem járhatsz velük – mordult fel Jake, majd
megfordult és nyakon csapta Liamet, aki épp mellette ment el.
A döbbenettől tátva maradt a szám. Ilyen erős ellenérzés
van benne ezzel az egésszel kapcsolatban? Ahogy Liam
megmondta, Jake egyértelműen tudta, hogy tetszem a
barátjának, az arckifejezéséből és a figyelmeztető hangszínéből
meg lehetett ítélni, mennyire ellene van annak, hogy
összejöjjünk. Ez sokkal nehezebb lesz, mint gondoltam.
Kate egy órával később benyitott a házba.
– Szia, Jake! Szia, Liam! – köszönt, miközben belibegett, és
a táskáját a kanapéra dobta.
Liam kuncogott és bólintott, tudomásul véve, hogy
megérkezett.
Jake önelégülten a legjobb barátnőmre mosolygott, majd
rákacsintott.
– Szia, Kate! – sóhajtotta.
Nem igazán segített magán, ha azt akarta, hogy Kate békén
hagyja őt. Miért bátorítja?
– Gyere, hagyjuk a fiúcskákat magukra! – viccelődtem, és a
szobám felé intettem, majd elindultam anélkül, hogy
megvártam volna.
Kate vigyorgott, és a táskáját felkapva gyorsan utánam jött.
– Alig tudom elhinni, hogy itt tölthetem az egész hétvégét
veled és a bátyáddal. Mit gondolsz, Liam is itt marad? –
kérdezte csillogó szemekkel, ahogy beléptünk a hálószobámba.
– Nem tudom, őt kellene megkérdezned – válaszoltam.
Kényelmetlenül éreztem magamat, amikor elképzeltem,
hogy Liammel flörtöl a szemem láttára. Nem tudtam, milyen
érzés lenne. Ledobta a cuccát a földre, és végigvetette magát az
ágyamon. Hirtelen odébb gurult, és fintorogva szagolgatta a
párnámat.
– Amber, miért van parfümillata a párnádnak?
Megdermedtem.
 – Ö... azt hiszem... Liam kérte kölcsön, amikor itt aludt. Ez
az ő szaga lehet – hazudtam dadogva.
Kate belefúrta a fejét a párnába.
– Ma éjjel ezzel alszom – jelentette ki, és magához szorította
a párnát.
Majdnem elnevettem magamat. Meg tudtam érteni. Én is
imádtam Liam illatát.
– Ahogy akarod, Kate. Menjünk enni, éhen halok!
Felkeltem az ágyról, és az ajtó felé indultam, hogy
megrendeljük a vacsorát.
– Megszereztem! – mondta vidáman, és meglengette a
DVD-t az arcom előtt.
Már a borítójától halálra rémültem. A szememet forgatva
sétáltam ki a szobámból. Lehuppantam a kanapéra Liam mellé.
A kezét diszkréten az enyém mellé tette, és amikor senki sem
nézett, a kisujjával megsimogatta az enyémet.
– Megrendelted a kaját, Jake? – kérdeztem, és oldalra
fordultam, így a térdem Liam combjához ért.
Finom mosoly játszott a szája sarkában.
– Igen. Tíz körül itt lesz – felelt Jake, és néhány centit
arrébb csúszott a kanapén, mert Kate jóformán az ölében ült.
Kate megköszörülte a torkát.
– Liam, a formás tested itt tölti az éjszakát? Több mint
boldogan megosztom veled az ágyamat, ha akarod. Lehet, hogy
megijedek a filmtől, és szükségem lesz valakire ma éjjel, aki
megnyugtat — évődött játékosan.
Liam közelebb húzódott hozzám, így a lábam jobban
hozzátapadt.
– Nem, ma nem megy. Dolgom van. Nélkülem kell
megoldanod – vont vállat, és a tv-re bámult.
– Hát, akkor ez rád marad, Jake, ha érdekel a dolog –
flörtölt tovább Kate.
Nem hallottam Jake válaszát, mert zúgni kezdett a fülem.
Elöntött a féltékenység. Életemben először éreztem ilyet.
Legszívesebben felálltam volna, hogy rákiáltsak a legjobb
barátnőmre, hagyja Liamet békén. Megdöbbentem magamon.
Gyorsan elnevettem magam, és az ajkamba haraptam, hogy
lehiggadjak. Mindenki úgy nézett rám, mintha
megbolondultam volna.
– Mi az? – kérdezte Jake zavarodottan.
Mosolyogva megráztam a fejemet.
– Semmi, csak eszembe jutott egy vicc – füllentettem és
felálltam. – Kér valaki inni? – váltottam témát.
Mindenki kért, így elindultam a konyha felé. Átkutattam a
hűtőt, és megragadtam négy doboz Pepsit. Ahogy becsuktam a
hűtőszekrény ajtaját, Liam ragadott meg hátulról, és maga felé
fordított. Annyira közel állt, hogy éreztem a leheletét. Kivette a
kezemből az italokat, és a pultra tette.
– Már most hiányzol – suttogta, és lágyan megcsókolt.
Átöleltem a nyakát, magamhoz húztam, és elmélyedtem a
csókban. Beletúrtam a hajába. Szorosan hozzám simult, így a
hátam a hűtőszekrénynek nyomódott. – Szerintem most
kellene beszélnünk a bátyáddal – duruzsolta, miután néhány
perccel később szétváltunk.
Megráztam a fejemet, és kérlelően néztem rá.
– Ne, csak néhány hét, ennyit kérek.
Halványan rám mosolygott, majd beleegyezően bólintott.
– Oké, ahogy akarod. De leállítanád a barátnődet? Mondd
neki, hogy már foglalt vagyok.
A lélegzetem is elakadt ezekre a szavakra.
– Foglalt vagy? – suttogtam félénken.
Újra megcsókolt, amitől a testem vibrálni kezdett és még
többet akart.
– Határozottan foglalt vagyok, már ha kellek neked – felelte
mélyen a szemembe nézve.
A boldogságtól ki tudtam volna ugrani a bőrömből és olyan
hevesen vert a szívem, hogy szinte a fülemben hallottam a
zakatolását, de az eszem még mindig azt mondta, hogy legyek
óvatos.
– Kellesz, ha én is kellek neked – alkudoztam.
Hamiskásan mosolygott.
– Teljes mértékben. Amint készen állsz, mert nekem
minden pillanatban kellenél – felelte, sokatmondóan emelgetve
a szemöldökét. Zihálva a vállára csaptam. Elnevette magát. –
Ugyan már, piszkos megjegyzéseket azért tehetek, nem?
Elvégre a barátnőm vagy, a legjobb csajozós dumáimat neked
kell lenyomnom – felelte és eljátszotta, mintha fájna a válla.
Várjunk csak, az előbb a barátnőjének hívott? Majd
elolvadtam a boldogságtól.
– Mondd újra! – suttogtam, és közelebb húztam magamhoz.
– Piszkos megjegyzéseket azért tehetek, nem? – ismételte
kissé furcsállkodva.
– Nem ezt, hanem amit utána mondtál – duruzsoltam
lábujjhegyre állva.
A szám néhány centiméterre volt az övétől.
– Azt, hogy a barátnőm vagy? – kérdezte, mire én lelkesen
bólintottam és hatalmasat sóhajtottam.
Úgy éreztem, repülni tudnék ezektől a szavaktól. Őszintén
szólva, nem is emlékeztem, mikor voltam utoljára ilyen boldog.
Elmosolyodott.
– A barátnőm vagy, Angyal – duruzsolta csábítóan, és
finoman megcsókolta az ajkaimat. – A barátnőm – és újra
megcsókolt. – Az egyetlen, akit akarok – mondta, és megint
megcsókolt, de most nem engedtem, hogy elengedjen.
A fejét az enyémhez húztam, és szenvedélyesen
megcsókoltam. Felnyögött és erősebben magához szorított,
hirtelen azonban elengedett, és mellém lépett. Zavarodottan
néztem rá, azon tűnődve, mit csináltam rosszul. De még mielőtt
megkérdezhettem volna, Jake fordult be a sarkon, és
összehúzott szemmel rám nézett.
– Beszélned kell a barátnőddel! Komolyan! Az előbb csak
úgy megfogta a farkamat! – sziszegte és látszott, hogy tényleg
fel van háborodva.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés Liammel.
Szerencsémre megszólalt a csengő, így kisurrantam a
konyhából, nem kellett tovább folytatnom ezt a kínos
beszélgetést.

Evés után Kate elindította a filmet. Mivel én Liam mellett

ültem, Jake-nek Kate mellé kellett telepednie a kanapén, ami
nyilvánvalóan bosszantotta. Szörnyű volt a film, sokkal
rosszabb, mint amire számítottam. Egyetlen dolog tette
elviselhetővé: Liam, lezseren pihenő karja a kanapé
háttámláján. A lófarkam egyik tincsét tekergette szórakozottan
az ujjai körül.
A film közepe táján annyira féltem, hogy hozzábújtam
Liamhez, és az arcomat a mellkasába fúrtam. Mire a film
végére értünk, már szinte teljesen az ölében ültem.
Legnagyobb örömére. Láttam, hogy dudorodik a nadrágja, de
gyorsan eltakarta a kezével. Kicsit elpirultam, mert tudtam,
hogy én okoztam, mivel összevissza mocorogtam rajta.
Eszembe jutottak azok a korábbi alkalmak, amikor felizgult, ha
ott voltam, és azon tűnődtem, vajon ezeket hányszor okozta a
vágy. Az ajkamba haraptam. Majd máskor megkérdezem.
A szörnyű zombis film végre véget ért, és én
megkönnyebbülten fellélegeztem.
– Ez iszonyúan jó volt! – csacsogta Kate vidáman.
– Aha, régóta a legjobb film, amit láttam – értett egyet Liam
felém vigyorogva.
Makacsul megráztam a fejemet.
– Utálom! Hogy mondhatjátok, hogy jó volt? Halott
emberek vannak benne, akik élő embereket esznek és
átváltoztatják őket is húsevő zombivá.
Jake felkelt, és kivette a DVD-t a lejátszóból. Drámaian
felsóhajtottam és lebiggyesztettem a számat.
 – És most pisilnem kell, és nem merek egyedül kimenni! –
nyafogtam.
Felálltam, és a vállam megadóan lebicsaklott, amikor a sötét
előszoba felé néztem. Miért néztem meg ezt a hülyeséget?
Tudtam, hogy megrémiszt.
Mindhárman kinevettek, de Liam felállt és elmosolyodott.
– Elkísérlek, és mielőtt bemész, megnézem, hogy nincs-e a
fürdőszobában egy félelmetes élőhalott. Jó lesz? – ajánlotta fel
és a nappali ajtaja felé biccentett a fejével.
Hálásan rámosolyogtam és egyetértően bólintottam.
– Megnéznéd a hálószobámban is, meg mellette, a
fürdőben? – kérdeztem reménykedve. Nevetett, látszott, hogy
azt gondolja, viccelek. – Komolyan mondom.
– Amit csak akarsz, Angyal – egyezett bele, és mosolyogva
követett az előszobába.
Megálltam a fürdőszoba előtt, és vártam, hogy bemenjen.
Egy perc múlva magában kuncogva kijött.
– Zombi-mentes terület – biztosított derűsen ingatva a
fejét.
– Köszönöm – motyogtam, és elpirultam, mert úgy éreztem
magamat, mint egy kisgyerek.
Bementem a fürdőszobába. A biztonság kedvéért, hátha
gyorsan ki kell rohannom, nem zártam be az ajtót. Tudtam,
hogy hülye vagyok, de nem tudtam mit tenni. Kezet mostam,
és kiléptem. Liam a falnak dőlve állt és várt. Elmosolyodott.
– Gondoltam, jobb, ha megvárlak. Sosem lehet tudni, hogy
mi ólálkodik a sötét folyosón – mondta, és nagyra nyitott
szemekkel lassan körbenézett.
A szívem majd kiugrott a helyéről, a karjaiba vetettem
magamat, és a derekát szorosan átölelve, az arcomat a nyaka
oldalába fúrtam. Felnevetett.
– Igen! Ez tutira a valaha látott legjobb film volt! –
jelentette ki, és egyik karjával átölelve a nappali felé terelt.
Mielőtt befordultunk a sarkon, félrehúzott és könnyedén
megcsókolta a számat, de a szemében bánat csillogott. – Nem
akarok ma éjjel egyedül aludni – suttogta, és lehajolt,
megpuszilta az orrom hegyét.
Bocsánatkérően rámosolyogtam.
– Sajnálom, hogy ma éjjel itt alszik Kate.
Ez volt az igazság. Sajnáltam. Szomorúan elmosolyodott és
elengedte a derekamat, majd belépett a nappaliba. Jake
nevetett és a fejét csóválta, amikor besétáltunk.
– Ez most komoly? Képes voltál megvárakoztatni Liamet az
ajtó előtt? Ez durva, Ambs. Remélem, legalább bezártad az
ajtót – cukkolt, amikor leültem.
Bólintottam.
– Igen, becsuktam, nem feltételeztem, hogy Liam hallani
akar közben – biztosítottam vigyorogva. – Mi lenne, ha
videójátékoznánk? – vetettem fel, hogy másról beszéljünk és
ne a zombi-fóbiámról.
Mindenki rábólintott, és Jake összerakta a játékot. A sportot
választották. Jake és Liam bokszoltak először. Kate mellém ült,
mialatt a fiúk előttünk álltak és játszottak.
– Hmm, nem tudom eldönteni, melyiküknek van cukibb
hátsója. Szerinted? – mondta halkan, de elég hangosan ahhoz,
hogy a fiúk hallják.
– Pfuj! Mi a fene bajod van? Az egyik a bátyám! –
kiáltottam fel, és összerándultam.
– Csak az egyik a bátyád. És komolyan mondom, a másik
iszonyúan dögös, és szerintem bejössz neki – suttogta megint
túl hangosan.
Megrezzentem, mert láttam, ahogy Jake halálos pillantást lő
Liam felé.
– Ja, persze – feleltem gunyorosan, és a szememet
forgattam.
– Gyerünk, siessetek! Én is akarok játszani – nyafogtam,
hogy témát váltsak.
Kate-nek fogalma sem volt arról, hogy mennyire közel járt
az igazsághoz.
– Tessék, jöhetsz helyettem. Úgyis mennem kell. Majdnem
éjfél van, a szüleim már nyilván aggódnak, hol vagyok –
mondta Liam, és felém nyújtotta a gamepadet.
Kate felugrott és megragadta, majd mosolyogva a bátyám
felé biccentett, hogy jelezze, vele akar játszani.
– Liam, mielőtt elmész, ellenőriznéd a hálószobámat is? –
kérdeztem szánalmasnak és gyerekesnek érezve magamat.
Rám mosolygott, de nem nevetett ki, amit meglepőnek
találtam.
– Hát, persze! – mondta tettetett sóhajjal, ám a szemében
derűs mosoly játszott.
Úgy tűnt, igazából örül annak, hogy megkértem. Talán
szereti a védelmező szerepet, mert ettől úgy érzi, szükség van
rá. Elsétált a szobám felé. Néhány másodperc múlva felkeltem,
és utánamentem. Amint a szobámba értem, csöndesen
becsuktam magam mögött az ajtót, és nekidőltem. Néztem,
ahogy körbesétál a szobámban, benéz az ágyam alá és a
szekrénybe, majd belép a fürdőszobába. Amikor visszajött a
szobába, észrevett.
Meglepett arckifejezését látva tudtam, hogy fogalma sem
volt arról, hogy utánajöttem. Elmosolyodtam, mert az én cuki
barátom tényleg leellenőrizte a hálószobámat, hogy nincsenek-
e benne zombik. Nemcsak úgy tett, mintha megnézné, hanem
tényleg átvizsgálta az egész szobát. A gondolatra, hogy ő az én
barátom, nagyot dobbant a szívem.
– Szia! – köszöntem, és az ágyamhoz sétálva leültem.
– Szia! – válaszolt, és halványan elmosolyodott.
Nem jött oda hozzám. Nem akart siettetni. Megütögettem
az ágyat magam mellett, mire lelkesen odasietett, majd leült.
– Köszönöm, hogy átvizsgáltad a szobámat – suttogtam, és
közelebb húzódtam hozzá.
A pólója nyakával játszva, az ujjammal végigsimítottam a
bőrét.
 – Bármikor. Sajnálom, hogy nem leszek itt veled ma éjjel, de
igyekezz, hogy ne legyen túl sok rossz álmod, rendben? –
nézett rám szomorú szemmel, mert mindketten tudtuk, hogy
nélküle úgyis rémálmaim lesznek.
Az önbizalmam hirtelen jött löketétől feltérdeltem, és a
lábamat átvetve rajta, lovagló ülésbe az ölébe ültem. Átöleltem
a nyakát, és belenéztem meseszép, kék szemébe. Kicsit
meglepődött, de izgalom táncolt a szemében.
– Ami azt illeti, tényleg nagyon fog hiányozni, hogy félig
agyonnyomj – hecceltem.
Viccnek szántam, de tudtam, hogy ez az igazság.
– Nekem is nagyon fog hiányozni, hogy félig
agyonnyomjalak – viccelődött.
A hátamat cirógatta.
– Próbálj meg azért aludni valamennyit, oké? – kértem.
Utáltam, amikor nem alszik. Lelkiismeret-furdalásom volt
tőle, mert azért kezdett nálam aludni, hogy megvigasztaljon, és
mostanra teljesen hozzászokott.
– Oké.
Hirtelen kísértést éreztem, hogy megcsókoljam és húzzam
egy kicsit, de nem mertem megtenni. Semmi baj, Amber, csak
csináld! Mi rossz történhet? Liammel vagy, ha kéred,
abbahagyja.
– Talán adhatok valami apróságot, amiről álmodhatsz. Mit
gondolsz, az segítene? – kérdeztem, és az ajkamba harapva
felhúztam a szemöldökömet.
A szeme nagyra nyílt a meglepetéstől. Látszott rajta, hogy
nem várt ennyi testi érintkezést ilyen rövid időn belül. Láttam
a szeme izgatott csillogásán, mennyire szeretné, de meg akarta
várni, hogy én tegyem meg az első lépéseket.
– Lehet, hogy segítene – felelte rekedtes hangon, amitől a
testem bizseregni kezdett és a bőröm felforrósodott.
Előrehajoltam, és határozottan megcsókoltam. Halkan
felnyögött, és a nyelvét a számba csúsztatta. Beletúrtam a
hajába, élveztem a puha tincsek tapintását. Csak csókolt, nem
tett semmi mást, de én kicsivel többet akartam. A vállánál
megragadva hátralöktem, így fölé kerültem. A kezemet
végigfuttattam a mellkasán, és benyúltam a pólója alá. Érezni
akartam az izmait, amiket múlt éjjel fedeztem fel.
Megremegett a cirógatásomtól, és fölém gurult. Most én
feküdtem alatta. Abbahagyta a csókolózást, és rám nézett. A
szemünk egymásba mélyedt. Próbáltam lelassítani a
légzésemet. Többet akartam. Felnyúltam, megfogtam a pólója
szélét és felhúztam, majd a fejét átbújtatva, levettem róla.
Visszafojtotta a lélegzetét, amikor a mellkasán végigpillantva
kinyújtottam a kezemet. Az ujjhegyemmel akartam érezni lágy
bőrét. Tényleg álomszép. Az ujjaim önálló életre keltek.
Végigbarangoltak a mellkasán és a hasán, egyfolytában azon
csodálkozva, hogy ez a srác engem akar. Még mindig nem
mozdult. Úgy tűnt, habozik, nem tudja, mit tegyen. Bátorítóan
rámosolyogtam és a kezemet felcsúsztattam a vállára, majd a
tarkóját a két kezembe fogva felém húztam, és a száját a szám
felé irányítottam. Mohón visszacsókolt.
A csókjaink egyre forróbbakká váltak. Ekkor a száját a
számtól elvonva megcsókolta az arcomat, majd végigcsókolta a
nyakamat. Felnyögtem, és a hátam ívesen megemelkedett,
miközben szorosan hozzásimultam. A mennyországban
éreztem magam. Még sohasem éreztem ennyire azt, hogy élek,
mint ott, abban a pillanatban, vele.
A keze lefelé siklott, felhúzta a pólómat, és a hasamat kezdte
cirógatni. A szájával még mindig lefelé haladt, végigcsókolva a
pólómat, egyre lejjebb és lejjebb. Behunytam a szememet és
levegőért kapkodtam. A nyelve forró, nedves csíkot hagyott a
köldököm alatt. Egyre fokozódott bennem a vágy, mint egy égő
fájdalom, de próbáltam elhessegetni a gondolatot, mert
megijesztett.
Feljebb húzta kicsit a pólómat. A melltartóm alsó részének
az anyagát csókolgatta. Még mindig jól voltam és sokkal jobban
élveztem, mint hittem volna. Azt gondoltam, adok neki
valamit, amiről álmodhat, de volt egy olyan érzésem, hogy én is
erről fogok álmodozni éjszaka. A pólóm még feljebb csúszott, és
Liam halkan felnyögött, mert a melltartóm teljes egészében
láthatóvá vált. A keze óvatosan feljebb csúszott a hasamon, és
végigsimította az egyik mellemet, de csak egyszer, majd
elhúzta, mintha arra várna, hogy megállítsam. Amikor nem
mondtam semmit, visszatette a kezét és megfogta a mellemet.
Kifulladva felnyögtem, és a hajába markolva finoman
visszahúztam a száját a számra.
Ahogy rajtam feküdt és a súlyával a matracra szegezett,
hirtelen ráeszméltem, hogy ő is mennyire élvezi ezt a kis
összebújást. Gyorsan kinyitottam a szememet, és nyöszörögve
elfordítottam a fejemet, ezzel véget vetve a csóknak.
– Liam, ne! – suttogtam kifulladva.
Ennyit kellett csak mondanom, és már abba is hagyta.
Olyan gyorsan vette le rólam a kezét, hogy a levegőt szinte
hidegnek éreztem ott, ahol előtte megérintett. Felnyomta
magát, a térdére és a karjára támaszkodott, és aggódva nézett
le rám.
– Megálljak? – kérdezte rekedt, vággyal teli hangon.
Nyeltem egy nagyot és bólintottam, de nem néztem rá,
inkább egy foltot bámultam a szőnyegen, a szempillafestékem
nyomát. Néhány héttel ezelőtt leejtettem. Azonnal felült, és az
ágy szélére csúszott. Felvette a pólóját a padlóról, és belebújt.
Én is felültem. A térdemet a mellkasomhoz húztam,
átkaroltam és éreztem, ahogy forróság önti el az arcomat.
Abban a pillanatban utáltam magam. Utáltam, hogy nem
vagyok normális, nem tudok összebújni a barátommal anélkül,
hogy bepánikolnék. Sosem leszek elég jó olyasvalakinek, mint
ő. Szánalmas vagyok.
– Sajnálom – motyogtam, és tehetetlenségemben
megráztam a fejemet.
Sóhajtott és felém nyúlt, átölelte a lábszáramat.
 – Angyal, nem kell bocsánatot kérned. Még eddig sem kell
elmennünk. Mondtam, hogy csak annyit csinálunk, amennyit
te szeretnél. Nem állítom azt, hogy nem élveztem, mert
hazudnék. Ez volt a legizgatóbb dolog, ami valaha történt
velem – mondta, és megvonta a vállát.
Félszegen kuncogtam a kijelentésén.
– A legizgatóbb dolog, ami valaha történt veled? Na, persze!
Legalább száz lánnyal lefeküdtél már, és csak a jó ég tudja,
miket műveltetek és műveltél velük, nekem viszont a felsőmet
sem sikerült levenni, mert még azelőtt kiborultam – feleltem
csúfondárosan.
Nem akartam, hogy a kedvemért hazudjon.
Maga felé húzta a lábamat, ezért el kellett engednem a
térdemet, és nem tudtam tovább összekucorodni. Odadugta a
fejét, így nem volt más választásom, mint hogy ránézzek.
– Higgy nekem, ez volt a legizgatóbb dolog, ami valaha
történt velem. Miattad van, veled máshogy érzem magam,
veled még csókolózni is más. Ezerszer jobb, mint bármi valaha.
A testem lángol, bárhol érsz hozzám. Nem tudom elmagyarázni
– mondta homlokráncolva, és megrázta a fejét, mint aki dühös
magára, mert nem találja a megfelelő szavakat.
Halványan elmosolyodtam.
– Tudom, hogy érted.
Pontosan tudtam, mire gondol.
Elvigyorodott.
– Most jön az, amikor te is bevallod, hogy ez volt a
legizgatóbb dolog, ami valaha történt veled – mondta
viccelődve, hiszen tudta, hogy rajta kívül nem csókoltam meg
senki mást, kivéve azt a bunkót, aki lesmárolt a buliban.
Úgy tettem, mint aki néhány másodpercig töri rajta a fejét.
– Volt már jobb is.
Nevetett.
– Aha, fogadok, hogy volt – mondta, és vidáman megrázta a
fejét.
 Rávigyorogtam, mire felsóhajtott.
– Azt hiszem, jobb, ha megyek. Köszönöm a mai napot!
Nagyon jó volt veled. Aludj jól, oké? És erről jut eszembe, az a
dolog, amit azért csináltunk, hogy segítsen az elalvásban, nos,
nem hiszem, hogy a megfelelő hatást érné el. Azt hiszem, egész
éjjel ébren leszek, és erre fogok gondolni.
Végigsimította az ujjával az arcomat.
Kuncogtam.
– Én is – vallottam be, mire ő is elnevette magát.
Felállt, és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és felsegített.
Kéz a kézben sétáltunk ki a folyosóra. A sarkon megállt, és
megcsókolta a homlokomat, majd vett egy mély levegőt.
– Oké, srácok! Én megyek! Holnap találkozunk – kiáltotta.
Elengedte a kezemet, és keresztülsétált a nappalin a bejárati
ajtó felé.
– Oké, szia! – válaszolta Jake és Kate, de teljesen lefoglalta
őket a tv-ben játszott teniszmeccsük.
Liam az ajtóból rám mosolygott, de erőltetett mosoly volt,
láttam rajta, sajnálja, hogy mennie kell. Visszamosolyogtam.
Becsukta az ajtót. Amint az ajtó becsukódott mögötte, elszorult
a szívem. Már a gondolatába belebetegedtem, hogy két
éjszakát kell eltöltenem nélküle az ágyamban. Akkor is
borzalmas lett volna, ha nem jövünk össze, de így igazi
kínzásnak éreztem. Sóhajtva a kanapéhoz mentem, és leültem.
Néztem, ahogy Jake elveri Kate-et a játékban.
Szörnyű volt az éjszaka. Úgy feküdtem le, hogy rettegtem a
zombiktól, és amikor végre sikerült elaludnom a hideg ágyban,
egyszerűen rossz érzés volt, hogy ezt Liam nélkül teszem.
Apámról álmodtam. Már több mint öt hónapja nem álmodtam
róla. Utoljára akkor, amikor Kate és Sarah itt aludtak Sarah
születésnapján. Miattuk el kellett mennie Liamnek, és én az
egész házat felébresztettem a sikoltozásommal.
Ma éjjel is szörnyű álmom volt. Jake tizenegy éves volt, én
kilenc. Az udvaron játszottunk, hogy ne legyünk a házban,
mert apánk focimeccset akart nézni a tv-ben. Egész délután
ivott, amitől még kiszámíthatatlanabbá vált. Mi Jake új
focilabdájával játszottunk, amit a születésnapjára kapott
néhány héttel korábban. Nem lett volna szabad az udvaron
játszanunk vele, csak a parkban, de Jake meg akart mutatni
néhány új trükköt, amit tanult. A térdével dekázott. Én
nevettem és számoltam, hogy hol tart, és nagyon büszke
voltam a nagy testvéremre. Aztán elvétette, de ahelyett, hogy
hagyta volna leesni a földre, megpróbálta egy rúgással menteni
a játékot. A labda átszelte a levegőt, és elérte az ablakot.
Szerencsére nem törte be, de így is nagyot csörömpölt.
Mindketten megfordultunk, és várakozva bámultunk az ajtóra.
Tíz másodperccel később kinyílt, és apánk intett, hogy
menjünk be.
– Hozd a labdát! – sziszegte.
Az arcán gyilkos méreg látszott, egész testemben
megfagyott a vér. Jake megfogta a kezemet, a másik kezével
felvette a labdát, és húzott maga után befelé menet. Apánk
becsapta az ajtót. Megrándultam és nyöszörögni kezdtem. Jake
még jobban szorította a kezemet.
– Ki rúgta el a labdát? – kérdezte apánk gonoszul.
– Én. Sajnálom, apa. Véletlen volt – suttogta Jake, és
bocsánatkérően nézett rá.
Apánk kivette a labdát a kezéből, és lerakta a pultra, ezután
olyan erősen hasba vágta Jake-t, hogy Jake felemelkedett a
földről. A szám elé tettem a kezemet, hogy elnyomjam a
sikítást, ami fel akart törni a torkomból. Apám felemelte az
öklét, hogy újra megüsse, de én megragadtam a csuklóját, hogy
megállítsam. Felém fordult, és olyan erősen pofon vágott, hogy
egészen a falig repültem. Beütöttem a fejemet. Éreztem, ahogy
valami csorog le az arcom szélén, és a látásom is elhomályosult.
Visszafordult Jake-hez, és újra megütötte. Nemcsak egyszer,
hanem újra és újra a hasába és a combjába ütött, amíg végül
Jake sírva a földre került. Könyörögtem apánknak, hogy
hagyja abba. Megragadta a karomat, felrángatott a földről,
majd felvett egy fekete nyelű kést a konyhapultról. Nem
kaptam levegőt. Jake ráüvöltött, hogy hagyjon engem békén,
és felkelt a padlóról. A fájdalomtól megvonaglott az arca. Apánk
állon vágta, és ezzel újra a padlóra küldte.
– Nem baj, vágj meg, csak rajta! De kérlek, ne bántsd többé
Jake-et! – könyörögtem sírva, és esdeklően néztem apánkra.
Hihetetlen, de a kezembe adta a kést. Késztetést éreztem,
hogy belé vágjam, de fogta a csuklómat, így nem tudtam.
Felkapta Jake labdáját a pultról, és egyenesen feltartotta.
– Szúrd ki! – parancsolta.
Vadul megráztam a fejemet. Jake imádta azt a labdát, tőlem
kapta ajándékba a születésnapjára. Két hónapig spóroltam a
zsebpénzemet, hogy megvehessem.
– Szúrd ki! — ismételte hűvös hangon.
Az alkohol szaga az arcomba csapott, felkavarodott tőle a
gyomrom.
Megragadta a csuklómat, és a késsel mély lyukat szúrt a
bőrlabdába. Zokogtam. Elengedte a kezemet, kivette belőle a
kést, majd durván a mosogatóba hajította. Visszasétált a
nappaliba, és mintha mi sem történt volna, tovább nézte a
meccset. Jake-re néztem, aki a földön ült. Alig kapott levegőt.
Szörnyen nézett ki.
Hirtelen felriadtam. Sírtam, úgy sírtam, hogy alig kaptam
levegőt. Remegő kézzel megtöröltem az arcomat, és az órára
néztem. Kevéssel hajnali fél öt előtt járt az idő. Átnyúltam,
hogy megöleljem Liamet, de nem volt ott. Otthon volt a saját
házukban. Nyöszörögtem, úrrá lett rajtam a magány. Ó,
istenem! Szükségem van rá! Felkaptam a mobilomat, és
kisurrantam a nappaliba, hogy SMS-t írjak neki.
Ébren vagy?
Reméltem, ha alszik, akkor ezt nem hallja meg, mert
felébreszteni nem akartam, ha netán mégis sikerült volna
elaludnia.
 Szinte azonnal megszólalt a telefonom.
– Jól vagy, Angyal? – kérdezte, amint felvettem.
Még mindig sírtam. Nehezen lélegeztem, és a kezem vadul
remegett.
– Nem – feleltem rekedten.
– Átjövök. Be tudok jönni elölről?
Hallottam, ahogy kinyitja az ablakát, majd a szél zúgását a
telefonban.
– Igen – zokogtam.
A bejárati ajtóhoz botladoztam, kinyitottam és vártam. Alig
néhány másodperc telt el, de már rohanva befordult a sarkon,
és amint hozzám ért, azonnal a karjába kapott. Felemelt a
földről, és belépett velem a házba. A lábamat a dereka köré
kulcsoltam és a nyakába kapaszkodtam. Azonnal hozzányomta
a száját a nyakamhoz, és beleszuszogott, amíg a testem el nem
ernyedt. Behunytam a szememet, ő közben előrébb lépett, és
becsukta az ajtót maga mögött. Leült, az ölébe ültetett, és
továbbra is a nyakamba lélegzett.
Lassan oszladozni kezdett az érzelmek okozta fájdalom.
Kinyitottam a szememet. A nappaliban voltunk. Liam a
díványon ült. Hátrébb húzódtam, és megláttam aggódó
arckifejezését.
– Zombik? — nézett kissé reménykedve.
Megráztam a fejemet, mire elkomorodott. Szomorúnak tűnt,
ami lassan dühvé változott. Annyira dühös lett, hogy úgy
látszott, mindjárt szétpattan egy ér a halántékán. Újra
megöleltem. Nem kellett mondanom, tudta, hogy az apámról
álmodtam, kérdeznie sem kellett.
– Akarsz beszélni róla? – kérdezte néhány perccel később,
mialatt megnyugtatóan simogatta a hátamat.
– Nem – feleltem rekedten a sok sírástól. Bólintott, és
tovább simogatta a hátamat. – Felébresztettelek? –
kérdeztem, mert hirtelen lelkiismeret-furdalásom támadt,
hogy hajnali fél ötkor át kellett jönnie hozzám.
 – Nem, nem tudtam aludni – felelte csendesen.
Kuncogni kezdtem.
– Akkor nem segített a csók? – viccelődtem, mert most,
hogy itt volt, már sokkal jobban éreztem magamat.
– Nem. Tudtam, hogy pont az ellenkező hatást fogja elérni –
vigyorgott.
Szomorúan mosolyogtam.
– Velem maradsz kicsit? Beállítom az ébresztőt a
telefonomon, és alhatunk a kanapén – javasoltam.
Elmosolyodott, és lefeküdtünk egymás mellé. Megfogtam a
telefonomat, és a menüben megkerestem az ébresztőóra
funkciót. – Hány órára állítsam be? – kérdeztem.
Az ajkamat harapdálva azon tűnődtem, mikor fog Jake
felébredni. Másnap vasárnap volt, olyankor nem ébredt fel tíz
óra előtt.
– Mit szólnál fél nyolchoz? – javasolta, és magához húzott.
Egyetértően bólintottam és beállítottam az órát, majd
letettem a telefont a padlóra, hogy könnyen elérjem, amikor
megszólal. Liam elmosolyodott, majd a lábát átvetette az
enyém fölött, és a karját szorosan körém fonta.
Elmosolyodtam, és finoman megcsókoltam.
– Jó éjt, Liam!
Behunytam a szememet, és elégedetten felsóhajtottam. A
karjában mindentől védve és biztonságban éreztem magamat.
– Jó éjt, gyönyörű barátnőm! – suttogta, és megcsókolta az
orromat.
Elmosolyodtam azon, hogy ez mennyire édes, majd
perceken belül álom nélküli alvásba zuhantam.
 8. fejezet

A TELEFON ÉBRESZTŐÓRÁJÁRA ÉBREDTEM. Pislogtam

néhányat, majd körülnéztem. Először nem értettem, miért
vagyok a nappaliban, aztán eszembe jutott az előző éjszakai
álmom. Homlokráncolva hátranéztem. Liam még aludt. A lába
és karja szokás szerint teljesen rajtam volt és a súlya az ágyhoz
szögezett. Elmosolyodtam, és néhány percig csak őt néztem,
majd úgy döntöttem, hogy kivételesen kedvesen ébresztem fel.
Máskor csak megbököm a könyökömmel vagy lelököm
magamról, de ma kreatívabb akartam lenni.
Előrehajoltam, és megböktem a vállát. A hátára gurult, de
mivel nem vette le rólam a karját, az oldalához húzott.
Föltámaszkodtam a kezemre, aztán a térdemre, és lovagló
ülésbe tornásztam magam. Nem nehezedtem rá teljes
súlyommal. Néhányszor megsimogattam helyes arcát, majd a
számat lágyan az övére nyomtam. Álmában sóhajtott kicsit,
ezért még erősebben és hosszasabban csókoltam. Kezdett
odalent izgalomba jönni. A számba haraptam, hogy elnyomjam
a kuncogásomat. Oké, tudom, hogy még új vagyok ebben, de
ez a fiú nagyon gerjed rám! Kicsit zavarba ejtett, ugyanakkor
jólesett, mert azt éreztem, hogy akar engem, szüksége van rám
és kívánatos vagyok. Újra megcsókoltam és végigsimítottam a
mellkasát. Lassan ébredezett. A karjával szorosabban fogott és
a mellkasához szorított. Még nem ébredt fel teljesen. Újra
megcsókoltam, és a nyelvemmel végigsimítottam az ajkát. Erre
felfigyelt. Kinyitotta a szemét és rám nézett. Látszott, hogy
meglepődött, de mosoly játszott a szája körül.
– Remélem, mostantól mindig így ébresztesz! – mondta
rekedtes, álomittas hangon.
Pajkosan elmosolyodtam és megvontam a vállamat.
– Talán, ha szerencséd lesz.
Felemelte a kezét, a fejem mögé tette, és magához húzott
egy újabb csókra. Amikor az alsó ajkamat lágyan csókolgatva
megpróbálta a nyelvét becsúsztatni a számba, elhúzódtam, és
megráztam a fejemet.
– Menned kell, Liam!
Kibújtam az öleléséből, és felemelkedtem, még mindig
lovagló ülésben. Az erekciója hozzám nyomódott, és olyan
vágyat ébresztett bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
Elmosolyodott, a kezét a térdemre tette és csak nézte,
ahogy rajta ülök. A szeme annyira tele volt vágyakozással,
hogy azon csodálkoztam, miért nem könyörög azért, hogy ott
rögtön feküdjek le vele. Meg sem moccant, csak feküdt széles,
elégedett mosollyal az arcán. Nem ez volt a legjobb póz, amiben
ülhettem. Olyan izgató volt magam alatt érezni, hogy szinte
beleőrültem. Azon tűnődtem, milyen érzés lehet, ha odalent
megérint és a keze mindenhol végigsimogatja a testemet. Az
ajkamba haraptam, mert elöntöttek a vágy hullámai.
Hihetetlenül új volt az érzés, és teljesen összezavart. Eddig még
csókolózni sem akartam senkivel, nem is beszélve azokról a
dolgokról, amik most testet öltöttek a fejemben.
– Mit teszel velem? – suttogtam összezavarodva attól, hogy
tényleg ilyen közel akarok lenni hozzá, pedig általában
megrettenek a fizikai érintéstől azok miatt a dolgok miatt,
amiket apám művelt velem régen.
 – Hogy érted? – kérdezte zavartan.
Megráztam a fejemet. Nem tudtam elmagyarázni,
különösen nem neki. Számomra fontos, hogy még várjon, de ha
elmondom, milyen érzések kavarognak bennem, akkor nyilván
teljes gőzre kapcsolna, és ezzel elrontana mindent.
– Angyal, mondd el, hogy érted! Kérlek! – rimánkodott
könyörgő kiskutyaszemekkel nézve rám.
Sóhajtottam. Jól tudta, hogy ezzel a nézéssel mindig levesz a
lábamról.
– Nem akarom.
Leszálltam róla, és mellé ültem.
– Kérlek! – suttogta.
Sóhajtottam.
– Nem tudom, mi történik velem. Egyik nap még azt sem
bírom elviselni, ha valaki megérint, másnap meg... –
elhallgattam.
Nem tudtam, hogyan fejezzem be a mondatot anélkül, hogy
félre ne értse.
– Másnap micsoda? – bátorított, és a könyökére
támaszkodva a szemembe nézett.
– Másnap annyira felizgatsz, hogy alig bírok uralkodni
magamon – vallottam be őrülten elpirulva.
Halkan felnevetett, és hetyke mosollyal rám nézett.
– Te is felizgatsz engem.
– Igen, ez az egyik ok – feleltem, és ahogy lenéztem,
megláttam a pizsamanadrágjában emelkedő sátrat.
Újra elpirultam, mert sejtettem, hogy észrevette, ahogy az
ágyékát nézem.
– Bocsánat, hogy felizgat, hogy felizgatsz – vigyorgott.
Még pirosabban fészkelődtem, kínos volt számomra ez a
beszélgetés. A mellkasára csaptam, és zavaromban kuncogni
kezdtem, de elkaptam a kezemet, megszorította és nem tett
mást, csak engem nézett.
– Megijeszt – vallottam be, és közben gyerekesnek és
hülyének éreztem magamat.
Szomorúan elmosolyodott, és bólintott.
– Tudom, hogy így érzel, de én sohasem bántanálak. Ha
bármikor túl gyors neked a tempó, csak szólnod kell, ígérem.
Nem kételkedtem az őszinteségében, látszott a tekintetén,
hogy igazat mond.
Lehajoltam hozzá, és finoman megcsókoltam, majd
elhúzódtam.
– Tényleg menned kell! Majdnem nyolc óra.
Sóhajtott, és az ujjaimmal játszott.
– Nagyon nem kedvelem a barátnődet. Miatta kell
elmennem – morogta és úgy tett, mintha mérges lenne.
Nevetve felkeltem a kanapéról, és őt is felhúztam
magammal.
– Lehet, hogy jobb lenne, ha lehiggadnál, mielőtt elmész. Mit
szólnának a szomszédok, ha így látnának? – viccelődtem az
ágyéka felé biccentve, de aztán újra elpirultam és behunytam a
szememet, mert már megint odanéztem.
Nevetve vállat vont. Egyáltalán nem jött zavarba.
– Azt gondolnák, hogy hihetetlenül gyönyörű barátnőm van,
aki éppen most rúgott ki az ágyából.
Mosolyogva néztem, ahogy elrendezi magát a gatyájában,
hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog. Ezután megcsókolt, és
kisétált a bejárati ajtón.
Visszalopóztam a szobámba. Kate még aludt. Bebújtam az
ágyba, de nem aludtam el. Helyette SMS-t írtam Liamnek.
Lenémítottam a telefont, hogy ne ébresszem fel Kate-et.

Örülök, hogy sikerült legalább 3 órát aludnod múlt

éjszaka.

Szinte azonnal válaszolt.

 Én is. A kanapé meglepően kényelmes, jobb, mint az
ágyam, nyilván, mert ott voltál.

Elmosolyodtam, és az ajkamat harapdáltam, mialatt a

választ írtam.

Ma is maradhatnál éjszakára. Talán ki tudok lopózni a

nappaliba, ha Kate elaludt.

Tetszik az ötlet! Mit terveztél mára? Van kedved csinálni

együtt valamit?

Ránéztem Kate alvó alakjára, és megrezzentem. Nem igazán

tudnék Liammel együtt lenni, amikor Kate itt van. Boldogtalan
arccal utasítottam vissza, megírtam, hogy Kate-tel kell lennem.
Meglepően jól fogadta. Még egy órán át SMS-eztünk
egymással. Még jó, hogy jobb előfizetési csomagra váltottam,
amiben ingyen vannak az SMS-ek, különben egy vagyonba
kerülne ez a kapcsolat.

Néhány órával később felkeltem, felöltöztem és lementem a

konyhába. Liam már ott volt. Nem kellett volna meglepődnöm
ezen, hiszen alig járt haza. Amikor nem az iskolában volt, akkor
a nap nagy részét nálunk töltötte. Kilenc körül ment el, és tíz
harminc felé surrant vissza az ablakomon át. Rámosolyogtam,
de gyorsan elfordultam, mert Jake mellett ült.
– Jó reggelt, Ambs! Hol van Kate? Mondtad neki, hogy ne
fogdosson? – kérdezte Jake komoly és szigorú arccal.
– Zuhanyozik, de büszkének kellene lenned rá, hogy tetszel
neki! Bár az is lehet, hogy ma Liam lesz soron – ugrattam, és
Liamre kacsintottam.
Liam felnyögött.
 – Az ki van zárva! Járok valakivel – jelentette ki
magabiztosan.
Elpirultam és kényelmetlenül feszengeni kezdtem, amiért
így kibökte Jake előtt. Jake azonnal ránézett, és szkeptikusan
felhúzta a szemöldökét.
– Jársz valakivel? Úgy érted, igaziból? Neked nem szoktak
kapcsolataid lenni.
– Teljesen odavagyok! – felelte, és megvonta a vállát.
A hűtőhöz mentem, hogy elővegyem a tejet a
zabpelyhemhez. Igyekeztem úgy tenni, mint ha ott sem
lennék. A szívem vadul kalapált, amikor leültem a fiúkkal
szemben, és narancslevet öntöttem a poharamba. Jézusom,
megteszi! Elmondja Jake-nek!
– Teljesen odavagy érte? Annyira, hogy nem vágod át?
Piszok jó lehet az ágyban! – vigyorgott Jake, és büszkén hátba
vágta.
Félrenyeltem a narancslevet, ami ettől a konyhapultra
loccsant és az államon is lefolyt.
Liam vigyorogva vállat vont.
– Még nem feküdtem le vele. Nem hisz a házasság előtti
szexben.
Úgy tűnt, Jake mindjárt elájul. A döbbenettől nagyra nyílt a
szeme, és száját is eltátotta. Úgy nézett Liamre, mintha még
egy fejet növesztett volna.
– Te...? Hogy...? Micsoda? – hebegte, és vadul rázni kezdte
a fejét.
Liam csak nevetett.
– Mostantól hivatalosan is foglalt vagyok. Angyal, mondd
meg a barátnődnek, hogy elkeltem – utasított kacsintva.
Megköszörültem a torkomat és közömbös arcot vágtam, de
közben mindenem reszketett legbelül.
– Megmondom. Nahát, egy újjászületett csajozógép! Talán
még van remény számodra is, Jake! – Nevetve felé hajítottam
egy darab zabpelyhet.
 Jake gúnyosan a fejét rázta.
– Nem hiszem. Egy hetet adok ennek az egésznek, és Liam
újra a régi lesz. Lefekszik bárkivel, aki mozog – felelte
magabiztosan.
– Nem tudom, Jake. Nekem elég elszántnak tűnik –
feleltem, és felkaptam a reggelimet.
Úgy döntöttem, a szobámban folytatom az evést. Liam
büszkén rám mosolygott. Látszott rajta, örül, hogy bízom
benne.
– Végre használod a fejedet is – viccelődött Jake, és nevetve
megragadta Liam vállát.
Meghökkentem a szavaitól. Ezek szerint Liam még annál is
több nővel volt, mint gondoltam.
– Szerintem ez nagyon kedves, Liam. Szerencsés lány.
Remélhetőleg nem töröd össze a szívét – motyogtam a
tálkámat nézve.
Remélem, nem fog fájdalmat okozni.
– Nem fogom – jelentette ki magabiztosan.
Elmosolyodtam, és visszasétáltam a szobámba a
reggelimmel.
Hallottam, ahogy mögöttem Jake faggatja, ki ez a „titokzatos
lány”.

– Na, mit csináljunk ma? – kérdezte Kate, mialatt az utolsó

simításokat végezte a sminkjén. Vállat vontam. – Tudom már!
Mit szólnál, ha tekéznénk? Elhívhatnánk Sarah-t és Seant! És
megkérdezhetjük a bátyádat meg Liamet, hogy akarnak-e ők
is jönni! – csivitelt izgatottan.
Nem volt nagy kedvem hozzá. Nem igazán szeretek tekézni,
a barátaim viszont igen. Nagyjából egy hónapban egyszer
elmegyünk.
– Persze, felhívom őket – ragadtam meg a telefonomat, és
már hívtam is Sarah-t.
 – Én pedig megkérdezem az egyes és kettes számú
szexistent – mosolygott Kate, és vidáman kiszökellt a
fürdőszobámból.
Mögötte mentem. Sarah felvette a telefont.
– Helló, Sar, van kedved tekézni? – kérdeztem.
Kate lehuppant Jake mellé a kanapéra, gyakorlatilag az
ölében landolt.
– Igen, persze! Hánykor? – válaszolta izgatottan.
– Egy óra múlva ott! – javasoltam és közben az órámra
pillantottam.
Alig múlt 10:00.
– Oké, felhívom Seant, és útközben felveszem! – felelte
vidáman.
Kate-re néztem vigyorogva, aki szemérmetlenül flörtölt
Jake-kel.
– Oké, szuper! Ott találkozunk! – tettem le a telefont, aztán
a falnak dőlve néztem, ahogy a legjobb barátnőm a bátyámnak
rimánkodik.
– Légyszi, gyere velünk! Megnézhetnéd, milyen ügyesen
bánok a golyókkal – csábítgatta a szempilláit rezegtetve.
Liam majdnem elnevette magát, de azonnal köhögésbe
fojtotta, amikor Kate rápillantott.
– Gyerünk, Liam! Ígérem, nem fogod megbánni! Tudom,
hogy jól játszol. Megtaníthatnál néhány trükkre engem is! –
mondta, és hívogatóan felhúzta az egyik szemöldökét, amitől
Liam kényelmetlenül feszengeni kezdett a kanapén.
Magamban mosolyogtam. Látszott, milyen kellemetlenül
érinti, hogy Kate nyomul rá. Én viszont élveztem a
fészkelődését. Régen belement volna a játékba, de most
legszívesebben elmenekült volna. Úgy döntöttem, segítek rajta.
– Kate, hagyd őket békén! Nem akarom, hogy a bátyám és
az újjászületett legjobb barátja eljöjjenek, ha egész nap azt kell
néznem, ahogy rájuk mászol – mondtam, és viccelődve azt
színleltem, mintha elhánynám magamat.
 Liam édes, kisfiús mosolyt dobott felém, és a szívem vadul
kalapálni kezdett.
Kate felém fordult, és elhúzta a száját.
– És abban mi a móka? – kérdezte, és rám kacsintott.
Megvontam a vállamat, és ellöktem magamat a faltól,
odamentem hozzájuk.
– Akárhogy is, egy óra múlva indulunk. Addigra döntsétek
el, jöttök-e. Sarah, Sean és mi megyünk. Talán Terri is –
huppantam le a padlóra Liam lába mellé, és nekidőltem.
Kate kérdőn nézett rám. Hamar rájöttem, hogy azért, mert
hozzáértem Liamhez, amit általában nem szoktam. Elpirultam,
és néhány centit arrébb csúsztam.
– Én szívesen tekéznék. Mit gondolsz, Jake, elverjük a
csajokat? – viccelődött Liam.
Kate gyorsan bólintott.
– Én nem bánnék egy kis paskolást – lelkesedett, de egyik
fiú sem vett tudomást a megjegyzéséről.
Jake vonakodva bólintott.
– Oké, végül is szeretek tekézni. Hé, miért nem kéred meg a
csajodat, hogy jöjjön el ő is? Félsz, hogy vet rám egy pillantást,
és rájön, mekkora hibát követett el, és dobja a savanyú
képedet egy jobb kiadásért?
– A barátnőm észre sem venne, Jake, úgyhogy nincs miért
aggódnom – felelte Liam magabiztosan.
Hallottam a hangján, hogy jól szórakozik. Égett az arcom, és
behúztam a vállamat, hogy eltűnjek.
Kate elkomolyodott.
– Barátnőd van, Liam? – kérdezte, és a nagy
koncentrálásban összeráncolta a homlokát.
Úgy nézett ki, mint aki egy nehéz matekfeladatot próbál
megoldani.
– Bizony ám! Valami titokzatos csaj, akiért teljesen odavan
– gúnyolódott Jake a szemét az égre emelve.
Kate tekintete rám siklott. Olyan áthatóan nézett, mint aki
lyukat akar égetni a fejembe. Nagyot nyeltem és megrándult
az arcom, nem akartam hazudni a legjobb barátnőmnek.
Óriásira nyitotta a szemét, és kérdőn hol rám, hol Liamre
pillantott.
Szent szar! Mi ő, gondolatolvasó vagy valami hasonló?
Képtelen vagyok hazudni, neki, ezért lassan bólintottam.
Igyekeztem, hogy ne legyek feltűnő. Elakadt a lélegzete, majd
felugrott és elvigyorodott.
– Gyere, Amber, fejezzük be a készülődést a szobádban! –
kiáltott fel, és izgatottan összecsapta a kezét.
Ó, szuper; most jön a millió kérdés! Halkan felnyögtem és
megráztam a fejemet.
– Én már készen vagyok!
– De szükségem van a segítségedre – sziszegte, és látszott,
hogy megöl, ha nem kelek fel azonnal.
Vonakodva felálltam, mert tudtam, hogy túl kell esnem
rajta. I.iam a hátam mögött kuncogott. A szememet forgattam.
Néha tényleg nagy a szája. De édes száj.
Követtem Kate-et a hálószobába. Amint az ajtó becsukódott,
megragadott.
– Tudtam! Ez a srác évek óta téged bámul! – kiáltotta, és
vadul vigyorogva fel-alá ugrándozott.
Nevettem az izgalmán, mert legalább annyira tűnt
boldognak, mintha ő járna vele.
– Nem is! – mosolyogtam.
Az ágyhoz ráncigált.
– Ne mondd már! Állandóan téged bámul, és mindig talál rá
okot, hogy hozzád érjen. Szégyentelenül flörtöl veled és folyton
azt hangoztatja, hogy milyen dögös vagy. – Álmodozva
felsóhajtott. – Szóval, kisasszony, mikor tervezted elmondani
nekem, a legjobb barátnődnek? – szidott le játékosan.
– Öö... még néhány hétig titokban akarjuk tartani, mert
Jake-nek nem fog tetszeni.
Libabőrös lettem annak a figyelmeztető tekintetnek az
emlékétől, amit Liam felé küldött, amikor a buli után tegnap
rendet raktunk. Nagyon ellene van annak, hogy vele járjak.
– Hű, erre nem is gondoltam! Jake nagyon ki fog akadni! –
mondta óriási szemekkel.
Bólintottam, és a kezemet gyűrögettem az ölemben.
– És, mikor történt mindez? Már együtt voltatok a buliban
is, igaz? Egész éjjel téged bámult, és szarrá verte Jessica
bátyját, amiért megcsókolt.
A döbbenettől elakadt a lélegzetem.
– Megverte Jessica bátyját?
Emlékeztem arra, hogy a falhoz nyomja, de aztán
elrohantam hányni. Kate bólintott.
– Ordított vele, hogy tartsa távol a mocskos kezét tőled, és
hogy te nem akartad, hogy megcsókoljon. Állítólag látta is,
ahogy ellökted magadtól. És néhányszor megütötte, mielőtt
szétszedték őket. Ezután Liam eltűnt. Jake azt mondta, hogy
hazament.
Kate kíváncsian méregetett. Tudtam, hogy lángol az arcom,
nem tudok hazudni.
– Nem ment haza, ugye? – kérdezte és mindentudóan
mosolygott. Mély lélegzetet vettem, és megráztam a fejemet.
Sikoltozni kezdett, szó szerint sikoltozni. Két másodperc sem
telt el, amikor Jake és Liam berontottak a szobába.
– MI AZ? MI AZ? – kiáltotta Jake, és úgy nézett körül,
mintha legalább tűz lenne.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit is mondjak.
– Ö... ö... egy... egy... – hebegtem, és vadul gondolkodtam,
mit mondjak.
– Pók – vetette közbe gyorsan Kate, és a fürdőszoba felé
mutogatott. Jake sóhajtva bement. Rosszallóan rázta a fejét.
– Komolyan? Mindezt egy pók miatt? Azt hittem, ölnek
valakit! – mondta dorgálóan.
Kate önelégülten Liamre és rám mosolygott. Úgy tűnt, Liam
élvezi, hogy kínosan érzem magam. Rám kacsintott, mire Kate
felnevetett. Egy perccel később Jake kijött a fürdőszobából. A
fejét csóválta.
– Nem találtam bent semmit.
– Lehet, hogy nem is pók volt, hanem valami szösz, vagy
ilyesmi – jelentette ki Kate, és intett a fiúknak, hogy
kimehetnek.
Jake a szemét forgatta.
– Kate, te totál flúgos vagy – zsörtölődött, majd kiment, és
becsukta maga mögött az ajtót.
Amint kettesben maradtunk, Kate felém fordult. Izgatottan
vigyorgott.
– Alig tudom elhinni, hogy Liam James elvette a
szüzességedet! Jó volt? Tutira jó volt, ugye? Annyira jó pasi!
Hű, de irigyellek! – turbékolta, és teljesen megfeledkezve
minden másról, álmodozni kezdett.
– Nem feküdtem le vele! – vetettem gyorsan közbe.
Azonnal magához tért, és rám nézett.
– Nem? Mi a fenéért nem? Én a helyedben ott rögtön
rávetettem volna magamat a dögös testére!
Zavartan felnevettem és megvontam a vállamat.
– Igen, tudom, de te nem én vagyok.
– Igen, az tuti – sóhajtott megadóan, majd hirtelen újra
felcsillant a szeme. – Akkor mit csináltatok?
– Csak csókolóztunk, meg ilyesmi – válaszoltam őszintén.
Tényleg nem jutottunk sokkal tovább, így ez nem volt
hazugság.
– Basszus, irtó szerencsés vagy! Veled jár a suli legjobb
pasija, a második legjobb pasi pedig a bátyád. Nem vagy te egy
kicsit mohó? – viccelődött, és az ujját figyelmeztetően
meglengette az arcom előtt. – És a barátnőjének hívott! Volt
igazi randi? Akkor most hivatalosan is egy pár vagytok? Csak
veled jár?
Egymás után záporoztak a kérdések, és közben csodálattal
nézett rám.
 Grimaszolva bólintottam.
– Igen, randiztunk, és igen, azok vagyunk. De, hogy őszinte
legyek, nem tudom, működni fog-e. Úgy értem, ő egy igazi
csajozógép, és félek beleszeretni, mert mi van, ha megcsal és
elhagy? – vallottam be erőtlenül és a földet bámultam,
miközben az aggodalmaim keresztülcikáztak a fejemen.
Kate magához ölelt, amitől azonnal felállt a hátamon a szőr
és összeugrott a gyomrom. Tudtam, hogy csak vigasztalni
próbál, de a testem magától reagált az érintésére.
– Nem hiszem, hogy ilyesmit tenne. Még sosem volt
barátnője és sosem járt senkivel, szóval semmi nem mutat
arra, hogy ilyenekre kellene gondolnod. Tulajdonképpen még
sohasem csalt meg senkit – mondta, és félmosolyra húzta a
száját.
Elnevettem magamat azon, ahogy próbált jobb kedvre
deríteni. Volt némi igazsága. A tény, hogy Liam csak velem
akar lenni, annak a jele, hogy igazán szeretné a dolgot.
Nem akartam erről többet beszélni. Csak látni szerettem
volna, hogy működik, és egyszerre csak egy akadályt
leküzdeni. Nem akartam a jövő meg a mi lenne, ha...
gondolatok miatt aggódni.
– Jobb, ha megyünk. Sarah és Sean már ott lehetnek. Lécci,
ne szólj erről senkinek, jó? Sarah-nak sem! Néhány hetet még
akarok, hogy lássam, működik-e, mielőtt Jake megtudja –
magyaráztam.
– Nem mondom el, ígérem! – esküdözött, és keresztet
rajzolt az ujjával a szívére. – És jól csókol? – suttogta, amikor
az előszobába léptünk.
– Hihetetlenül! – válaszoltam és elmosolyodtam, mert
eszembe jutott az érzés, ahogy az ajka a számhoz ért.
– Basszus! Szerencsés ribi vagy! – motyogta halkan, amitől
elnevetnem magamat.
 9. fejezet

– NA , MI LESZ, SRÁCOK? Jöttök vagy sem? – kérdeztem,

amikor beléptem a nappaliba.
– Igen, megyünk – sóhajtotta Jake.
Látszott rajta, hogy nincs kedve jönni, Liam beszélhette rá.
Fogta a kulcsait, és az ajtó felé indult.
– Kiállok a kocsival a garázsból. Kint találkozunk.
– A fenébe, fent felejtettem a pénztárcámat – mondta Kate,
és visszaszaladt a szobámba.
Amint kettesben maradtunk, Liam megragadott, finoman a
falhoz nyomott és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és
beletúrtam a hajába.
– Mmm... hiányoztál! – mormolta, ahogy az ajka a számhoz
ért.
– Tényleg? Fogalmam sem volt! Nem tudnád
nyilvánvalóbbá tenni? – viccelődtem.
Elnevettük magunkat.
Újra megcsókolt, az alsó ajkamat finoman majszolgatva kért
utat magának. Mohón kinyitottam a számat, és ő becsúsztatta
a nyelvét. Bebarangolta a szám minden szegletét. A csóktól
izgatottan remegni kezdett a gyomrom. Ekkor hangos
torokköszörülést hallottunk, és gyorsan szétugrottunk.
Megijedtem, azt hittem, Jake az, de csak Kate állt ott a
legszélesebb, legérzelgősebb vigyorral az arcán, amit valaha
láttam.
– Nagyon dögösek vagytok együtt! – ömlengett boldogan.
Liam nevetve átölelte a vállamat.
– Angyal dögös mindenkivel – vigyorodott el, és lágyan
megpuszilta az arcomat.
– Jaj, de cuki! – turbékolta Kate, és a szívére tett kézzel,
rajongva nézett Liamre.
A szememet forgattam.
– Gyerünk! Elkésünk, ha nem indulunk azonnal! – fogtam
meg Kate kezét, és a bejárati ajtó felé húztam.
Közben megfordultam, és odadobtam Liamnek a kulcsaimat,
hogy zárja be maga mögött az ajtót.
Amikor visszaadta őket, szándékosan megsimította a
kezemet. Halkan felnyögtem.
– Liam, ugye, nem baj, ha hátra kell ülnöd Amber mellé?
Most én akarok elöl lenni – kiáltott Kate a kocsi mellől és rám
kacsintott.
A kocsiban Jake makacsul rázta a fejét, és segítségkérően
nézett Liamre. Liam szája körül elégedett mosoly játszott.
– Nem, dehogy. Ülhetsz elöl, ha akarsz.
A szeme sarkából rám pillantott, én pedig finoman Kate-re
mosolyogtam. Imádom a legjobb barátnőmet. Édes volt,
elintézte, hogy Liammel lehessek.
Hátramásztam Jake kocsijában, és Liam mellé ültem. Az
enyémhez szorította a térdét. Miután becsatoltam az övemet,
megfogta a kezemet, és az üléseink közé húzta. Úgy tartotta a
lábát, hogy ne lehessen látni. Az érintésétől mintha elektromos
szikrák futkostak volna a karomon. Az ajkamba haraptam és
kinéztem az ablakon. Le kellett küzdenem az érzést, hogy
megragadjam, és addig csókoljam, míg ki nem fulladok. Mire
megérkeztünk a tekepályához, úgy éreztem, hogy ez volt a
leghosszabb és legkínzóbb utazás, amiben valaha részem volt.
 Összesen nyolcan voltunk: Liam, Jake, Kate, Sarah, Sean, a
barátnője, Terri és Terri bátyja, Mark, aki épp hazajött a
főiskoláról. Liam valamiért rögtön nem szimpatizált Markkal.
Kedvesen viselkedett vele, de a szemén látszott, hogy ez csak
udvariasság.
Én igazából jól éreztem magam, annak ellenére, hogy
vesztésre álltam. Szörnyen tekéztem, csak azért játszottam,
hogy együtt legyek a többiekkel. Ma a tekézés fénypontja az
volt, hogy láthattam Liamet játszani. Amikor lehajolt, hogy
elgurítsa a labdát, tökéletesen kirajzolódott formás hátsója.
Nehezen lepleztem, hogy ezt mennyire élvezem.
– Nem megy túl jól a tekézés, igaz? – kérdezte Mark, és
mosolyogva leült mellém.
Elnevettem magamat.
– Nem igazán. Eddig nem éreztem rá – feleltem tettetett
ijedséggel.
– Megtaníthatlak, ha szeretnéd. Minden a testtartáson
múlik – duruzsolta sokat sejtetően.
Idegesen nyeltem egyet, de igyekeztem leplezni.
– Testtartás? Tényleg? Amiatt nem sikerül évek óta? –
mosolyogtam.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, de hogy őszinte
legyek, bejött egy kis flörtölés, amíg a srác félre nem érti a
helyzetet és nem ér hozzám.
– Nagy szakértője vagyok a testtartásoknak, és több mint
boldogan adnék neked néhány órát – dicsekedett, és közelebb
hajolt hozzám.
Hátradőltem, hogy fenntartsam a köztünk lévő távolságot.
– Én jövök. Mit javasolsz? – kérdeztem, és felálltam, hogy
kiválasszak egy golyót.
Szorosan mögém állt.
– Mindenképpen az az első, hogy a csípődet a golyóval
együtt mozgasd! Talán egy kicsit nagyobb terpeszben kellene
állnod, hogy jobb legyen az egyensúlyod – mondta a
szemöldökét húzogatva.
Elnevettem magamat.
Jézusom, ez a srác annyira átlátszó!
– Köszi a tippet! Meglátom, mire megyek vele – nevettem,
és a pályához sétáltam.
Az első golyóm hamar a szélére gurult, és csak egy bábut
ütött ki, a második golyó pedig egyből a legszélén gurult végig.
– Hmm, Mark, azt hiszem, még dolgoznod kell a tippjeiden.
Nagy reményeket ébresztettél bennem, és most úgy érzem,
hogy cserben hagytál – viccelődtem, és lebiggyesztettem a
számat.
Nevetett.
– Még sohasem hagytam cserben egy lányt sem – mondta
büszkén mosolyogva.
– Felvágunk? – nevettem.
– Meg akarod tudni? – heccelt.
– Hadd gondoljam végig! – feleltem, és összehúzott szemmel
lassan végigmértem, a feje tetejétől a lábujjáig, majd vissza, és
hogy tovább fokozzam, sokatmondóan az ajkamba haraptam.
Szélesen elvigyorodott.
– Megfordulnál? – kérdeztem, és elfojtottam a nevetést.
– Azt akarod, hogy megforduljak? – kérdezte önelégülten
mosolyogva.
Bólintottam.
– Látnom kell a hátsó részt is. Így nem vagyok biztos benne,
hogy elfogadom az ajánlatot – jelentettem ki elutasítóan.
Rám kacsintott és megfordult. Látszott rajta, hogy azt
gondolja, ma összejön neki a dolog. Az ajkamba haraptam, hogy
el ne nevessem magam, és Kate-nek meg Sarah-nak azt
tátogtam, hogy Micsoda egy idióta!, mire úgy vihogtak, mint
két befüvezett agyament.
– Oké, most már megfordulhatsz! – mondtam néhány
másodperccel később.
Újra felém fordult.
 – Tetszett, amit láttál? – kérdezte, és büszkén kihúzta
magát.
Közel hajoltam hozzá.
– Ami azt illeti, egyáltalán nem. Egyszerűen nem jössz be
nekem. De köszönöm az ajánlatot – utasítottam vissza, és
nevetve a műanyag padokhoz sétáltam, ahol lehuppantam a
barátnőim mellé.
Sarah Kate tenyerébe csapott, Mark tátott szájjal bámult
utánam. Látszott rajta, hogy nem szokta meg a visszautasítást.
Elmosolyodtam, aztán Liamre pillantottam. Egyszerre tűnt
megbántottnak és dühösnek. A fejét ingatva elfordult, és
mogorván a terem túlsó végébe nézett.
Nyeltem egy nagyot. A francba! Mit csináltam? Csak
flörtöltem, de nem mentem volna tovább! Próbáltam elkapni a
tekintetét, de az eredménytáblát nézte és direkt nem vett
rólam tudomást. Összeszorult a szívem. Kicsit később Jake
elment innivalóért, én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy
beszéljek vele, mert a Mark-ügy óta nem nézett rám.
– Szia! – motyogtam, és leültem mellé.
– Szia! – sóhajtott, de közben másokat nézett, ahogy
tekéznek.
– Nem beszélsz velem?
A gondolat, hogy nemet mondhat, megrémített.
Mélyet sóhajtott.
– Miért csináltad ezt? – kérdezte szomorúan a fejét rázva.
Még mindig nem nézett rám.
Összerezzentem. Tudtam, hogy ezt gyorsan tisztáznom kell.
Megbántottam. Szörnyen éreztem magam. Gyorsan Jake felé
pillantottam. Láttam, hogy nagyon el van foglalva, egy
pincérnőnek csapta a szelet. Felugrottam, megragadtam Liam
kezét. Felhúztam, majd a női mosdó felé vonszoltam. A
homlokát ráncolta, de hagyta magát elhúzni. A WC-ben
becsuktam az ajtót magunk mögött, bezártam, majd szomorú
arca felé fordultam.
 – Sajnálom! Nem tudtam, hogy így megbántalak. Nem
akartam semmit Marktól, csak flörtölt velem, én pedig
viccelődtem. Ez minden – magyaráztam. Az arcához emeltem a
kezemet. Kényszerítettem, hogy rám nézzen, de egy
másodpercre behunyta a szemét és összeszorította az
állkapcsát. – Liam, ne haragudj! Sajnálom!
– Angyal, nehéz volt végignézni – suttogta, és végre rám
nézett.
Megfogta a csípőmet, és magához húzott.
– Sajnálom! Őszintén! Nem akartam semmit, csak
szórakoztam. A többiek nem tudják, hogy együtt vagyunk, így
mégsem mondhattam azt, hogy hagyjon békén, mert itt ül
mellettünk a barátom. Nem igaz? – kérdeztem, és átöleltem a
nyakát.
– Jó, oké.
Még mindig feldúltnak tűnt. Szörnyen éreztem magam.
– Bíznod kell bennem! Sohasem tennék olyat, amivel
szándékosan megbánthatlak – mondtam, és az arcát az
enyémhez húzva lágyan megcsókoltam.
Azonnal reagált, ő is megcsókolt, és még szorosabban
magához húzott. Egyik kezét lecsúsztatta, és megmarkolta a
fenekemet. A testi érintés nem kavart fel, illetve felkavart,
csak nem rossz értelemben.
Tetszett, és még többet akartam. Mohón csókolta a számat,
aztán továbbment, és a nyakamat csókolgatta. Remegtem az
ismeretlen vágytól, a térdem is elgyengült. Lassan felhúzta az
ingemet a hátamon, és a bőrömet simogatta, miközben finoman
harapdálta a fülcimpámat. Levegő után kapkodtam, mert
tényleg csiklandozott. Nevetgélve elugrottam, elütöttem a
kezét és a fejemet ráztam, hogy ne csiklandozzon tovább. Van
egy nagyon csikis rész a bordáim alatt, és Liam ezt jól tudja.
Nevetett, és megadóan felemelte a kezét, aztán a száját az
enyémhez nyomta.
– Sajnálom, nem akarok úgy tenni, mintha a tulajdonom
lennél – suttogta a homlokát az enyémhez nyomva.
– Nem kell mindenért bocsánatot kérni, butus! Még
egyikünk sem volt ilyen helyzetben soha, szóval... rá kell
jönnünk, mi az, ami mindkettőnknek jó.
Oldalra hajtottam a fejemet, és lágyan újra megcsókoltam,
élvezve az ajka ízét. Kezdtem csókfüggővé válni.
Felsóhajtott.
– Jobb, ha visszamegyünk a többiekhez, mielőtt
észreveszik, hogy eltűntünk.
– Még egy percből nem lesz baj – suttogtam, és
szégyenlősen mosolyogva az orromat az övéhez dörgöltem.
Elégedetten sóhajtott, aztán rám mosolygott. Gyönyörű,
égszínkék szemében izgalom csillogott.

Este mindannyian a nappalinkban szorongtunk. Sean

elhozta az Avatárt, mert még egyikünk sem látta, így mind a
nyolcan együtt ücsörögtünk, és mcdonald'sos kaját ettünk.
Utána terveztük betenni a filmet. Liam lábának dőltem. Jake-
nek arcizma sem rándult. Ezt mindketten jó jelnek vettük.
Mark felállt, és az üres üdítős dobozát az asztal közepén lévő
kupacba hajította.
– Sarah, te ülj ide, én majd leülök a földre – javasolta, és a
kanapé felé intett, amiről előtte kelt fel.
Kényelmetlenül arrébb csúsztam, mert letelepedett mellém
a földre. Éreztem a hátammal, ahogy Liam lába
megmerevedik, ezért a lábfejére tettem a kezemet, és a
hüvelykujjammal csillapítóan simogatni kezdtem.
– Amber, mit szeretsz csinálni szabadidődben? – kérdezte
Mark, és érdeklődően oldalra hajtotta a fejét.
Vállat vontam.
– Sok mindent. Táncolni, moziba járni. Tudod, mindenféle
gimis dolgot – tettem hozzá, és a gimis szót megnyomtam.
Nevetett.
 – Te aztán tűzről pattant vagy, hallod-e? – mondta halkan a
fejét ingatva.
– Fogalmad sincs, hogy mennyire – feleltem, és elfordultam,
úgy tettem, mintha a tv-t nézném.
– Nem akarsz velem beszélgetni?
Tüntetőleg felsóhajtottam.
– Csak szeretnék tv-t nézni.
A tv-re nézett, és felnevetett.
– A kanapéhirdetést?
Most tényleg a tv-re néztem, és tényleg egy kanapéhirdetés
ment. A fenébe!
– Igen, kanapéfüggő vagyok. Az embernek sohasem lehet
elég kanapéja – bolondoztam.
– Vicces vagy! – nevetett, és közelebb csúszott hozzám.
– Köszi, de te túl öreg vagy hozzám – mondtam édesen
mosolyogva.
– Csak tizenkilenc vagyok! – húzta fel kihívóan a
szemöldökét.
Bólintottam.
– Igen, de nálam tizennyolc a határ. Szóval, haver, marhára
nincs szerencséd! – válaszoltam félvállról.
Liam a hátam mögött nevetgélt. Nekem is mosoly játszott a
szám körül.
– Meg tudnám változtatni a véleményedet! – felelte Mark
magabiztosan mosolyogva.
Erőltetetten felnevettem.
– Tudod, mit? Fogadok veled húsz dollárban, hogy nincs
semmid, ami érdekelne engem – válaszoltam ugyanolyan
magabiztosan.
Kajánul felnevetett.
– Állom a fogadást, de meg kell várnunk, amíg a bátyád nem
figyel – és kissé aggódva Jake felé pillantott.
Sóhajtottam, mert egyértelműen nem vette a lapot, hogy
nem érdekel.
 – Pontosan mire gondolsz, mi érdekelhetne engem? Kiscicák
vannak a zsebedben, vagy édesség? Esetleg a holnapi
matekdolgozat megoldásai? – viccelődtem, és ezen ő is
nevetett.
– Nem, csak meg foglak csókolni, és imádni fogod! – felelte
önelégülten.
Liam lába megmoccant mögöttem, mintha fel akarna állni,
de én visszanyomtam, és újra simogatni kezdtem a lábfejét.
– Tényleg? Ha megcsókolsz, a térdemet a golyóidba
nyomom – mosolyogtam Markra ártatlanul.
Látszott, hogy jól szórakozik, csak úgy csillogott a szeme, és
a pillantása a mellemre tévedt, amitől a hátamon felállt a szőr.
– Azt hiszed, ilyesmi elrettent egy olyan dögös csajtól, mint
te?
– Ez csak baráti figyelmeztetés volt – feleltem, és a tv felé
fordultam, ahol szerencsére már a film ment, nem a
kanapéhirdetés.
Közelebb hajolt, a mellkasa a karomhoz nyomódott.
Visszatartottam a lélegzetemet, próbáltam nem elrántani.
– Biztos vagyok benne, hogy megnyerem a fogadást! Még
soha senki sem panaszkodott – suttogta a fülembe.
Felemeltem a karomat, és a könyökömmel ellöktem
magamtól, de a másik kezemmel tovább simogattam Liam
lábfejét.
– Egyszer mindent el kell kezdeni – morogtam a fogaimon
keresztül.
Miután vége lett a filmnek, Liam hazaugrott, hogy szóljon a
szüleinek, nálunk alszik, és hogy hozzon váltóruhát. Volt a
szobámban is egy váltás ruhája, de ezt nem mondhattuk el
senkinek. Kate és Jake pattogatott kukoricát készítettek, mert
elhatároztuk, hogy megnézzük a Terminator: Megváltást is.
Kihasználtam a lehetőséget, és elmentem a fürdőszobába.
Amikor kiléptem, elhúztam a számat, mert valaki lekapcsolta a
lámpát. Majdnem teljesen sötét volt, kivéve egy kis fénycsíkot,
ami a nappali küszöbe alól szűrődött ki. Ekkor egy kar átölelte
a derekamat, és finoman a falhoz nyomott. Először azt hittem,
Liam az, így elmosolyodtam, de amikor nekem dőlt, rájöttem,
hogy nem elég magas. Nem kaptam levegőt, és félelem
telepedett a szívemre.
Mark nevetett, és mielőtt tiltakozhattam volna, durván az
enyémhez nyomta a száját, és megragadta az arcomat, hogy ne
tudjam elfordítani. Próbáltam ellökni magamtól, de meg sem
moccant. Szájával az ajkamat cirógatta, szeretett volna beljebb
jutni. Összeszorítottam a számat, és amilyen erősen tudtam, az
ágyékához rántottam a térdemet. Felnyögött, és
összegörnyedve azonnal elengedett.
Hangosan nyeltem egyet, és megkönnyebbülten
felsóhajtottam.
– Én megmondtam. Jössz nekem húsz dollárral – közöltem
kedvesen, majd kikerültem, és győzedelmes mosollyal az
arcomon bevonultam a nappaliba.
Liam már visszaért és a kanapén ült, így gyorsan leültem
mellé, mielőtt más odaült volna.
– Jól vagy? – kérdezte mosolyogva.
Vigyorogva bólogattam.
– Igen.
– Mi olyan vicces?
– Mark – feleltem még mindig vigyorogva.
Pont ekkor, kissé sántikálva bebicegett Mark. Kezével az
ágyékát markolta, úgy tűnt, fáj neki. Az ölembe dobott egy
húszast, és leült a szoba másik végébe. Liamből kitört a
nevetés.
– Az én csajom! – suttogta, mire én elmosolyodtam.

Majdnem éjfél volt már, mire mindenki elment. Kate és én

elmentünk lefeküdni, otthagytuk Liamet és Jake-et a
nappaliban. Kifelé menet rákacsintottam Liamre. Úgy
döntöttem, hogy a lehető legkisebb pizsamámat veszem fel
éjszakára, hogy minél jobban érezzem a bőrét. A mályvaszínű
csipkével szegélyezett rózsaszín sortomat választottam, hozzá
egy testhezálló, rózsaszín, ujjatlan trikót, aminek a mellrészénél
szintén mályvaszínű volt a csipke. Belenéztem a tükörbe, és
hirtelen ideges lettem. Talán át kellene öltöznöm. Lehet, hogy
félreérti. Az ajkamba haraptam, és úgy döntöttem, nem
cserélek. Különben is, látott már ebben, nem nagy ügy.
Amikor visszamentem a hálószobába, Kate füttyentett
egyet.
– Hű, Amber, ki kellene menned a konyhába valami
indokkal, például egy pohár vízért. Hadd legyen miről álmodni
Liamnek! – mért végig tetőtől talpig.
Ami azt illeti, ez nem is rossz ötlet, különben reggelig nem
fog látni.
– Gondolod? – kérdeztem idegesen.
Lelkesen bólogatott, ezért úgy döntöttem, kisétálok, mielőtt
inamba száll a bátorságom.
– Oké! — egyeztem bele nevetve, és kinyitottam az ajtót.
– Rajta! Adj neki egy kis izgalmat! – A kezével hadonászott,
hogy menjek már, mert habozva megálltam az ajtónál.
Mély levegőt vettem, és magabiztosan kisétáltam a
folyosóra. A házunkat úgy építették, hogy át kell menni a
nappalin ahhoz, hogy a konyhába jussunk. Az apró kis
pizsamámban parádézva végigvonultam a nappalin.
– Kér valaki inni? – kérdeztem ártatlanul, majd elhaladtam
Jake és Liam előtt, akik a sportcsatornát nézték.
– Nem, köszi! – felelte Jake rám sem nézve.
Liam szeme azonban tágra nyílva rám tapadt és az ajkai
kissé szétnyíltak, ahogy a tekintete követte minden
mozdulatomat. A számba kellett harapnom, hogy el ne
nevessem magamat. Ez nagyon megérte.
Felkaptam két pohár vizet, és a nappalin keresztül
visszasétáltam. Liam a tekintetével még azt a kevés ruhát is
levette rólam, ami rajtam volt.
Jake észrevette, ahogy engem bámul, és tarkón csapta.
– Haver, ne stíröld a kishúgomat! Különben is, barátnőd van
– morogta láthatóan mérgesen.
Liam a tarkóját dörgölte.
– Igen, persze, a barátnőm – motyogta mosolyogva.
Mire visszaértem a szobámba, fetrengtem a nevetéstől.
– Annyira vicces volt! – mondtam Kate-nek, aki az ágyban
ülve várt rám.
Huncutul kuncogott.
– Tetszettél neki? – kérdezte a szemöldökét emelgetve.
– Igen – feleltem, és mosolyogva bemásztam az ágyba.
Nem sokkal később hallottam, ahogy Jake elmegy lefeküdni,
és tudtam, hogy Liam egyedül maradt.
– Kate, egy kicsit odamegyek Liamhez – mondtam, amikor
biztos voltam benne, hogy Jake már elaludt.
– Tényleg? Megmutatod neki még egyszer a szexi alvós
rucidat? – heccelt mosolyogva.
Kuncogni kezdtem.
– Valami olyasmi. Ne várj meg! Lehet, hogy eltart egy
darabig – kacsintottam rá, majd kimásztam az ágyból, és
magamhoz vettem a telefonomat, hogy beállíthassam rajta az
ébresztőórát.
– Érezd jól magad! És ne tégy semmi olyat, amit én nem
tennék! – viccelődött.
Ezen elmosolyodtam. Tudtam, hogy Kate-nek volt néhány
barátja, és azt is, hogy már nem szűz. Valószínűleg nem sok
olyan dolog volt, amit ő nem csinált még. Kuncogva kimentem
a szobából. Halkan végigosontam a folyosón a nappaliba, ahol
már ott feküdt Liam a tartalék paplan alatt. Mosolyogva
odasétáltam hozzá, és beállítottam a telefonomon az ébresztőt
a szokásos, „Juttassuk ki Liamet az ablakon hat órára”
időpontra. Leraktam a padlóra, és megálltam a kanapé mellett.
– Szia, Angyal! – suttogta mosolyogva, és felemelte a
paplant, hogy bebújhassak.
Felsóhajtottam, és lelkesen bemásztam a takaró alá. A
testem szinte hozzáolvadt az övéhez. Elégedetten felsóhajtott
és szorosan átölelt.
– Mellesleg, nem volt szép tőled, amit csináltál – mondta
szemrehányóan, és homlokon csókolt.
Kihívóan rámosolyogtam.
– Tényleg? Nem tetszik a pizsamám?
– Imádom a pizsamádat, de azt nem, ahogy a szexi
fenekedet parádéztattad előttem, miközben a bátyád
mellettem ült.
– Szerinted szexi a fenekem? – húztam tovább.
– Hmm... nem emlékszem, hadd nézzem meg még egyszer!
– dörmögte rekedten.
Nevetve a hasamra gurultam, és a kezemet a fejem alá
tettem.
Felnyögött, és a kezét lassan végighúzta a hátamon a
fenekemen át, le az egyik combomon és fel a másikon. Amikor
megint a fenekemhez ért, a keze megállt, és az ujjával
végigkövette a csipke vonalát. Csupa libabőr lettem. Jézusom,
mi van velem? Azt akarom, hogy ott is megérintsen!
Elhatároztam, ha most megérint, nem állítom le. Lehajolt, és
megcsókolta a vállamat, majd lejjebb és lejjebb puszilgatott a
hátamon át a csípőmig. Megcsókolta a sortom alját is, és a
nyelvét végighúzta a fenekem dombja és a combom
találkozásánál. Elakadt a lélegzetem és megmerevedtem.
Gyorsan visszahúzódott.
– Bocsánat, elragadott a hév – szabadkozott.
Az arcom lángolt zavaromban, mert nem azért akadt el a
lélegzetem, amire gondolt.
– Élveztem, Liam – mondtam rekedten, és az ereimben
lüktetető vágytól remegett a hangom.
– Igazán? – kérdezte.
Meglepettnek tűnt.
 – Még jó hogy! – vallottam be hangosan zihálva, és ettől újra
elpirultam.
Miért mondtam ezt? Olyan ciki!
Halkan felnyögött, majd visszahajolt, és a nyelvével újra
végigkövette a csipke vonalát. Nem tudtam megállni, kis
nyögés hagyta el a számat. Úgy tűnt, felbátorítja ez a hang,
mert a kezét a combomról újra a fenekemre csúsztatta, és a
hátammal együtt masszírozni kezdte. Megcsókolta a hátamat,
felhúzta a felsőmet, és a bőrömet csókolgatta. A hátamra
gurultam, hogy szemtől szembe legyünk, és magamhoz húzva
megcsókoltam, így az egész teste az enyémhez simult.
Éreztem, ahogy a bőre a bőrömhöz ér, és örültem, hogy az
aprócska pizsamámat választottam. Kezdett újra izgalomba
jönni odalenn is. A merevedése a combomhoz nyomódott, de
ettől most nem ijedtem meg, sőt, Inkább felbátorodtam.
Feljebb csúsztatta a kezét, és megfogta a mellemet.
Felsóhajtottam, amikor megéreztem forró kezét a póló
anyagán keresztül, mert nem volt rajtam melltartó.
Felnyögött, és a nyelvével a nyelvemet simogatva még
mohóbban csókolt. Nem volt rajta más, csak egy rövidnadrág.
A mellkasát és a hasát simogattam, és izmos teste
keménységét csodáltam.
Végigcsókolta a nyakamat és a mellemet a pólón keresztül.
Selymes, barna hajával játszottam, amikor lefelé haladva a
hasamat kezdte csókolgatni, majd a fogával megragadta a
felsőmet, és lassan feljebb húzta a hasamon. Felnyögtem, mert
megéreztem a száját és a leheletét a csupasz bőrömön,
miközben finoman nyalogatott. A testem szinte vibrált az
izgalomtól. A kezét a pólóm alá csúsztatta, és elindult felfelé a
mellkasomon. Felgyorsult a lélegzetem.
Istenem, ez túl gyors!
– Liam, ne haragudj, hagyd abba! – motyogtam.
Azonnal megállt, felemelte a fejét, és szépséges mosolyával
rám mosolygott.
 – Nem kell bocsánatot kérned! – hajolt hozzám, és finoman
megcsókolt.
Hálásan visszamosolyogtam rá. Legurult rólam, és a
mellkasához húzott, majd a hajamat simogatta, miközben
szeretettel nézett.
– Olyan gyönyörű vagy! — mondta halkan, és finoman
megcsókolta az orromat. Visszahúzta a hasamra a felsőmet.
Kuncogtam és megráztam a fejemet. Összehúzta a szemét. —
Nem hiszel nekem — jelentette ki.
Elfintorodtam.
– Hány lánynak mondtad már ezt, Liam? – suttogtam, mert
nem tudtam, milyen lenne a hangom, ha most hangosan
megszólalnék.
Szomorúan felsóhajtott.
– Angyal, nem tudom megváltoztatni a múltat, de hidd el,
bár képes lennék rá. Sohasem éreztem semmit a többi lány
iránt. Esküszöm. Sohasem mondtam másnak, hogy gyönyörű,
csak neked. Senkit sem lehet hozzád hasonlítani – mondta és
áthatóan nézett.
Levegőt is elfelejtettem venni, miközben ezeket a kedves
szavakat hallgattam. Közelebb bújtam hozzá, az arcomat a
mellkasába fúrtam, és mélyen beszívtam az illatát. Boldogan
felsóhajtott és szorosan átölelt, majd homlokon csókolt.
– Jó éjszakát! – suttogta.
– Jó éjt, Liam! – súgtam bele a bőrébe.
Ahogy ott feküdtem a teste melegébe burkolózva, erősen
gyanítottam, hogy búcsút vehetek attól az elhatározásomtól,
miszerint nem fogok beleszeretni. Azt hiszem, csak annyit
tehetek, hogy reménykedek, nem töri össze a szívemet.
Közelebb bújtam hozzá, fejemet a mellkasára fektettem, és
néhány perc múlva elszenderedtem. Már majdnem aludtam,
amikor meghallottam, hogy Liam valami olyasmit suttog, hogy
szeretlek, de Liam sosem mondana ilyesmit, szóval, csakis
valami más lehetett.
 10. fejezet

– MI A FASZ EZ? – ordított Jake.

Rögtön felpattant a szemem, és megláttam. Gyilkos
tekintettel bámult le rám.
– Jake, ne olyan hangosan, mert beszakad a dobhártyám!
Mi a baj? – morogtam és felültem.
De mihelyst megmozdultam, rájöttem, miről van szó. Még
mindig a kanapén voltam Liammel. Jaj, ne! Gyorsan
felugrottam, és Liamre néztem, akinek a szája tátva maradt a
nyilvánvaló sokktól. Gyorsan ki kell találnom valamit.
– A fenébe, Liam! Pfuj! Hozzám értél? – kiáltottam, és úgy
tettem, mint akit kiver a hideg ennek még a gondolatától is.
– Én... ö... nem... mi van? – habogta Liam.
– Amber, mi a fenét műveltetek? – morogta Jake mérgesen
Liam felé mutogatva.
– Valószínűleg elaludtam – ráncoltam össze a homlokomat
és a fejemet ingattam, mintha össze lennék zavarodva.
– Elaludtál? De mit kerestél mellette? – felelt dühösen, és
mérges pillantásokat lövellt Liam felé, majd újra felém fordult.
Gyerünk, Amber, gondolkodj! Megvan! Ez jó lesz.
– Rosszat álmodtam – motyogtam, és a földet bámultam azt
színlelve, mintha szomorú lennék.
 Jake nagyot sóhajtott, hozzám lépett, és átölelt, az állát a
fejem búbjára tette.
– A francba, Amber! Nincs semmi baj! – mondta
megnyugtatóan, és gyengéden ringatni kezdett.
Behunytam a szememet. Utálok hazudni neki.
– Szomorú voltam és azt hittem, hogy itt vagy lent, de nem
voltál. Liam megvigasztalt, ez minden, és valószínűleg
elaludtunk – suttogtam.
Még nem álltam készen arra, hogy elmondjam neki,
különösen azok után, ahogy Liamre nézett.
– Ne haragudj, én csak azt hittem... mindegy, ne is törődj
vele! – motyogta, és hátrébb lépett, hogy a szemembe nézzen.
– Most már jól vagy?
Bólintottam, és az ajkamba haraptam, hátha az könnyít a
lelkiismeret-furdalásomon. Jake Liamre nézett.
– Bocs, haver, csak hirtelen azt hittem... köszi, hogy törődsz
a húgommal.
Liam kényelmetlenül feszengett, és rám pillantott.
Könyörögve néztem rá, hogy ne áruljon el.
– Nem történt semmi – vonta meg a vállát, és beletúrt a
kócos hajába.
Gyorsan kibújtam Jake öleléséből.
– Megyek, átöltözök a sulihoz. Különben is, mennyi az idő?
A telefonomat kerestem a földön azon tűnődve, miért nem
szólalt meg az ébresztő.
– Amber, még hat óra sincs. Én ébredtem korán.
– Jó, akkor megreggelizek zuhanyzás előtt. Liam, köszönöm
a múlt éjszakát! – mondtam elpirulva, és halványan
elmosolyodtam.
– Öröm volt! – kacsintott rám, és boldogan elmosolyodott.
Jake tarkón csapta, amitől összerándult.
– A húgom! – zengte, és a szemét forgatva a konyha felé
dübörgött Liamet és engem a nappaliban hagyva.
Amint Jake kiment, Liam rám nézett.
 – Nem szeretem, hogy hazudnom kell a bátyádnak –
suttogta rosszalló tekintettel.
– Tudom, de csak néhány hétig, kérlek! – könyörögtem, és
gyorsan szájon csókoltam, majd megfordultam, hogy a
konyhába szaladjak, de ő elkapta a kezemet és visszahúzott
magához.
Újra megcsókolt, és a gyönyörű mosolyával nézett rám.
Annyira boldog voltam, hogy kis híján szökdécselve mentem
be a konyhába. Jake pirítóst evett, ezért készítettem két tállal
a kedvenc gabonapelyhemből, egyet magamnak és egyet
Liamnek. Fogtam, és kivittem a tálakat a nappaliba. Az egyiket
odaadtam neki, és leültem volna a földre a kanapé mellé.
– Ö... köszi, Angyal, de én nem szeretem a gabonapelyhet –
fintorodott el a tálba nézve.
Döbbenten húztam fel az egyik szemöldökömet.
Állandóan az én gabonapelyhemet eszi.
Mindennap egy tállal.
– Biztos, hogy szereted. Mindennap azt eszed!
Úgy néztem rá, mintha elment volna az esze.
Nevetve megrázta a fejét.
– Nem, nem szeretem. Csak mindennap készítek egy tállal,
és úgy teszek, mintha enném, mert ilyenkor te jössz és kikapod
a kezemből – felelte szexi mosollyal és vidáman csillogó
szemekkel.
Álmélkodva ejtettem el a kanalamat, ami hangos
csörömpöléssel belepottyant a tálba.
– Mi a fenéért készítetted el és tettél úgy, mintha ennéd?
Szeretsz bosszantani? — csattantam fel.
– Nem, Angyal. Szeretek neked reggelit készíteni – felelte
egyszerűen.
Tátva maradt a szám a felfedezéstől. Nekem készítette?
– Nekem készítetted? Mindennap? – kérdeztem.
Nem tértem magamhoz a döbbenettől, hogy mennyire
kedves, és én észre sem vettem. Mindennap bejöttem, és
undok megjegyzéseket tettem arra, hogy miért nem eszik
inkább otthon, meg hogy hagyja békén a gabonapelyhemet, ő
pedig végig nekem készítette! Atyám, ez annyira édes! Liam
megvonta a vállát, mintha semmiség lenne. Döbbenten
ingattam a fejemet. Mindig azt hittem, hogy csak szemétkedik,
pedig valójában kedves volt velem. Jake bejött, így nem
tudtam tovább folytatni a beszélgetést. Befaltam a reggelimet,
és a telefonomat felkapva jóformán a hálószobáig rohantam,
ahol gyorsan írtam Liamnek egy SMS-t.
Köszönöm, ez annyira kedves volt tőled! Nem esett le,
hogy ezért csinálod. Később rendesen is
megköszönöm! Puszi
Ahogy az iskolánál kiszálltunk Liam kocsijából, azonnal
körbevett minket egy csapat lány, akik rá akarták tenni a
mancsukat Jake-re és Liamre. A szememet forgattam, amikor
Jessica előretolakodott, mocskos kis kezével átölelte a barátom
derekát, és ágyba csalogató szemekkel nézett fel rá.
– Jessica, komolyan mondom, hagyj békén! – mondta Liam
szigorúan, és lefejtette Jessica kezét a derekáról, aztán
hátralépett.
– Liam, szívem, mi lenne, ha kihagynánk a bevezető részt,
és rögtön a jó dolgokhoz ugranánk – dorombolta
sokatmondóan, és Liam mellkasát kezdte simogatni.
Epe gyűlt a számban. A féltékenység lassan olyannyira
eluralkodott rajtam, hogy fizikailag is rosszul éreztem magam.
Nem akartam, hogy észrevegyék, ezért megfordultam, és
amilyen gyorsan csak tudtam, elsiettem. Egy perc múlva futó
léptek zaját hallottam a hátam mögött. Azt gondoltam, Kate az.
Megfogta a kezemet, és húzott, hogy álljak meg.
– Komolyan, Kate, most nem vagyok olyan kedvemben –
csattantam fel, és felé fordultam.
Csakhogy nem Kate volt az, hanem Liam. Visszahőkölt a
haragos arcomtól.
– Szia! Csak el akartalak kísérni az osztályodig.
 – Ö... oké... bocs! Azt hittem, Jessicával vagy, és épp jól
érzitek magatokat – gúnyolódtam és elpirultam, amiért úgy
letámadtam.
Megrázta a fejét, és közelebb lépett.
– Nem, nem vele vagyok. Én veled vagyok — felelte, és az
édes mosolyától hevesebben kezdett verni a szívem.
Sóhajtottam, és zavaromban égett az arcom.
– Igen, tudom, sajnálom. Én csak, nem is tudom... –
hallgattam el.
– Féltékeny voltál – jegyezte meg elégedetten. Habozva
bólintottam, mert nem szívesen vallottam be. – Helyes.
Tizenkét éve várok arra, hogy féltékeny legyél rám –
vigyorgott hamiskásan.
Zavartan nevetni kezdtem.
– Tényleg? Akkor, tessék! Megtörtént – feleltem.
Egy kavicsot rugdostam, el akartam terelni a gondolataimat,
mert a féltékenység még mindig bennem motoszkált. Az volt az
érzésem, hogy ehhez sajnos hozzá kell szoknom. A lányok
mindig rámásznak, elvégre ő Liam James. Mindenhová követik
és a figyelméért epekednek.
– Emlékszel, amikor tegnap a bizalomról beszélgettünk? Ez
mindkettőnkre vonatkozik, ugye, tudod? Sohasem bántanálak
meg, de ebben neked is hinned kell.
Az ujját az állam alá tette, és felemelte a fejemet, hogy
ránézzek. Sóhajtottam és beleegyezően bólintottam.
– Bízom benned, csak nehéz volt nézni – feleltem
somolyogva a tegnapi szavait idézve.
Nevetett.
– Kitudódott, hogy van barátnőm, így ez az egész flörtölősdi
véget fog érni – győzködött és elsimított egy kósza tincset az
arcomból.
– Elmondtad mindenkinek, hogy barátnőd van? –
kérdeztem döbbenten.
Hű, komolyabban veszi, mint gondoltam volna. Tényleg
azt akarja, hogy működjön a dolog.
– Na, hallod! Van barátnőm. Mi több, nekem van a
legszexibb és legszebb barátnőm az egész világon. És még jár
tőle egy köszönet, amit SMS-ben ígért nekem ma reggel.
Huncutul rám mosolygott, amitől úgy éreztem, menten
kiugrik a szívem.
Kuncogva közelebb hajoltam, egészen addig, amíg a szám
majdnem hozzáért az övéhez.
– Jó dolgok történnek azokkal, akik képesek türelmesen
várni – hecceltem, majd kacsintva elsétáltam.
Felnyögött, és egy pillanat alatt utolért.
– Nem gondolod, hogy tizenkét év elég hosszú várakozási
idő? – kérdezte döbbenetet színlelve.
Kuncogva megráztam a fejemet.
– Nem, nem igazán. Azt hiszem, még váratlak kicsit –
feleltem, majd csókot dobva felé, beléptem a töriterembe.
Hallottam, ahogy felnyög, de amikor megfordultam,
mosolygott. Nézte, ahogy elsétálok. Szándékosan szexin
ringattam a fenekemet. Sikerült, mert három srác az osztályból
füttyentett és megjegyzéseket tett a formás fenekemre. A
szememet forgatva úgy döntöttem, hogy nem veszek róluk
tudomást.
Ebédidőben nem tudtunk beszélni egymással. Ugyanannál
az asztalnál ültünk, de mindenki vele akart beszélgetni.
– Tényleg van egy titkos barátnőd? – kérdezte az egyik
barátja szkeptikusan.
– Igen – válaszolta Liam, és büszkén mosolygott.
Akármikor rám nézett, őrülten elpirultam. Biztos voltam
benne, hogy ez előbb-utóbb feltűnik valakinek.
– Nagyon dögös csaj lehet, aki képes volt az oroszlánt
megszelídíteni – mosolygott Rick.
Liam nevetett, és egy pillanatra rám nézett.
– Haver, nincs nála jobb csaj a világon – jelentette ki
magabiztosan.
 – Tényleg? Olyan jó az ágyban? – kérdezte Rick a
szendvicsét piszkálva.
– Haver, most komolyan! Ilyesmire nem válaszolok a
barátnőmmel kapcsolatban – felelte Liam felháborodottan, és
megrázta a fejét.
– Fogadok, hogy simán lepipálom – kacérkodott Rochelle,
végigsimítva Liam karját.
Liam kétkedően felnevetett.
– Esélyed sincs! A barátnőm kívül-belül gyönyörű – felelte,
és vigyorogva elhúzta a karját.
A lányok az asztalnál csak ámultak és bámultak.
Mosolyogtam, és siettem befejezni az ebédemet. Magamon
éreztem Kate tekintetét. Ránéztem. Fülig érő szájjal
vigyorgott, mire én is kuncogni kezdtem és a szememet
forgattam.
– Még nem feküdt le vele. A barátnője nem hisz a házasság
előtti szexben – vetette közbe Jake vigyorogva.
A torkomon akadt a nevetés. Jake tényleg elhitte, amit
Liam mondott? Mindenki tátott szájjal bámult Liamre, aki
őrülten vigyorgott.
– Beszarás! Még nem feküdtél le vele? – kérdezte Rick
kételkedve.
– Nem, még nem, de ez nem igazán tartozik rátok – felelte
Liam még mindig vigyorogva. – Megyek. Beszélnem kell az
edzővel az edzésről!
Felállt. A fiúk fele szintén felállt, és elindult utána.
Amint elment, a lányok tervezgetni és áskálódni kezdtek.
Tudni akarták, ki az a titokzatos lány, és úgy tűnt, semmi sem
állítja meg őket abban, hogy kiderítsék. Mindegyik elővett húsz
dollárt, és az asztal közepére dobták. Zavartan néztem őket.
– Oké, azé a lányé az összes pénz, aki először lefekteti –
mondta Jessica önelégült mosollyal.
A lélegzetem is elakadt.
– Ez komoly? Most mondta, hogy barátnője van, és nem
akar tőletek semmit. Ti meg fogadtok, hogy melyikőtökkel fog
lefeküdni? Mi van akkor, ha a barátnője fekszik le vele? –
kérdeztem döbbenten.
– Ha ő is beteszi a pénzét, akkor megnyerheti, de
nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni megadni Liamnek azt, amire
szüksége van. Liam végül tutira félrelép. Aki először lefekteti,
az nyeri a fogadást, de garantálom, hogy nem a barátnője lesz
az. Addig Liam nem tud várni. Nem szexelni házasság előtt! Ja,
persze! Mi most Liam Jamesről beszélünk – mondta, és
vigyorogva a szemét forgatta.
Látszott, hogy teljesen biztos abban, hogy ő nyer.
Kitaláltam valamit. Elővettem egy húszast én is, és a
kupacba dobtam.
– A következő, aki megdönti, ugye? – kérdeztem, és alig
bírtam elfojtani a mosolygást.
– Bruhhahha! Mintha bármi esélyed lenne, emós! – vágta
oda Jessica gonoszul.
– Mennyit nyer a győztes? – kérdeztem izgatottan, nem
törődve a gúnyos mosolyával.
Megszámolta az asztalon lévő pénzt.
– Jelenleg kétszáznegyven, de amint híre megy... nem lehet
tudni. Legutóbb, Chrisnél csináltunk ilyet, akkor hatszázhúsz
jött össze, de Liam sokkal dögösebb, és ahogy most áll a dolog,
érinthetetlen – felelte eltűnődve –, legalábbis ebben a
pillanatban.
Nevetett, majd összehajtogatta a pénzköteget, és a zsebébe
tette. Ezután felírta a nevezők nevét egy papírra. Magunkban
jót nevettünk Kate-el. Ezt a pénzt könnyen megszerzem!
– Ti is beszálltok? – kérdezte Jessica kedvesen Kate-től és
Sarah-tól.
– Én nem. Esélyem sincs – vont vállat Kate, és még mindig
nevetett.
Sarah a zsebébe nyúlt, és odaadta Jessicának a pénzt.
– Én benne vagyok. Ki tudna ellenállni ennyi pénznek, na
meg annak, hogy lefeküdjön Liam James-szel – sóhajtott fel
álmodozva.
Nem szóltam, csak karon ragadtam a barátnőimet, és
kihúztam őket az ebédlőből, a következő órára.

Iskola után meg kellett várnom Jake-et és Liamet.

Jégkorongedzésen voltak. Senki sem mehet a pálya szélére az
edzések ideje alatt, mert az edző szerint a lányok elvonják a
játékosok figyelmét. Ezért iszonyú csöndben lopóztam be,
leültem hátra, és teljesen lecsúsztam a székemben, nehogy
letoljon. Szeretem nézni, ahogy játszanak, van abban valami
felemelő, ahogy gyorsan és méltóságteljesen siklanak a jégen.
Most épp a sprintet gyakorolták, egyik vonaltól a másikig
csúsztak olyan gyorsan, ahogy csak bírtak, majd végig kellett
vezetniük a korongot egy csomó bója között, és végül egymás
után kapura lőttek. A bátyám mindent megtett, hogy a kapun
kívül tartsa a korongokat. Tehetséges kapus, de csak
szórakozásból játszik. Liamnek viszont felajánlották az ország
egyik legjobb főiskolájának a sportösztöndíját. Profi játékos
szeretne lenni, és úgy tűnik, erre minden esélye megvan, mert
a főiskoláról érkező sportügynökök teljesen odavannak érte.
Ahogy ott ültem, azon kaptam magamat, hogy Liamet
nézem. Láttam már őt több százszor, ha nem több ezerszer, de
ma különösen szépen játszott, teljesen elvarázsolt. Néztem,
ahogy a lába mozdul, ahogy korcsolyázás közben a haját
kócosra fújja a szél, és ahogy a jégszilánkok felrepültek, amikor
megállt. Na és persze azt is észrevettem, milyen hihetetlenül
dögös a hokimezében.
Amikor az edző végre elengedte őket, kiosontam és Liam
kocsijánál vártam, hogy lezuhanyozzanak. Ahogy ott álltam,
odajött Sarah.
– Helló, csajszi! – köszönt vidáman és izgatottan
ugrándozott.
 – Szia, Sarah! Mi van veled? Már megint furcsa
gyógynövényeket szagolgattál? – viccelődtem vele.
Ez régi vicc volt. Valamikor régen Sarah vett néhány
„gyógyfüvet” az egyik barátjától, majd meggyújtotta, de csak
azért, hogy az auráját megtisztítsa. Csakhogy kiderült, hogy
marihuána volt. Beállt tőle, és azt gondolta, jó ötlet pucérra
vetkőzni és az utcán rohangálni. Közben mindenkit felhívott
mobilon, hogy jöjjenek és nézzék a műsort. Azóta is égett
miatta.
– Haha! Nem, csak most beszéltem Ashley-vel, aki azt
mondta, hogy már 1860 dollár gyűlt össze Liam elcsábítására.
El tudod képzelni? Én is bepróbálkozom, ha kijön az edzésről –
mondta, és izgatottan körülnézett.
Majdnem elájultam. Ez azt jelentette, hogy több mint
kilencven lány kínálta magát tálcán és könyörgött egy
menetért a barátomnak, miközben én attól féltem, hogy
megérint. Lehet, hogy ez mégsem lesz olyan mókás, mint
először gondoltam.
Körülbelül öt perccel később kijöttek a fiúk.
– Hali, Liam! Hű, de jó illatod van! – búgta Sarah csábítóan,
és közelebb hajolt hozzá.
Liam visszahőkölt, és összevont szemöldökkel úgy nézett rá,
mintha Sarah elvesztette volna az eszét. Sarah kitolta a mellét
és a haját szexin hátravetette. Az ajkamba kellett harapnom,
hogy el ne nevessem magamat.
– Szia, Sarah! Lehet, hogy még nem hallottad, de van
barátnőm, ezért... – válaszolta Liam könnyedén.
– Nem gond, szívesen osztozom! – vágott közbe Sarah, és a
kezét Liam mellkasára tette, hogy megállítsa.
Liam kicsit bosszúsnak tűnt.
– Sarah, komolyan mondom, nem érdekel. Oké?
Eltolta Sarah kezét, és beült az autóba. Bosszankodva nézett
a szélvédőn át.
Bocsánatkérően néztem Sarah-ra, mert olyan arcot vágott,
mint aki vereséget szenvedett.
– Ott megy húsz dollár, amit sohasem látok viszont –
mondta, és lebiggyesztette a száját.
Nevettem.
– Ha nyerek, visszaadom a húszasodat! – kacsintottam rá
viccelődve, és közben hátramásztam az autóban.
Elnevette magát.

Ez a nap egyike volt azoknak a napoknak, amikor Jake

dolgozik. Ilyenkor Liam először mindig őt rakja ki az
edzőteremnél, ahol hétfő és szerda esténként dolgozik, utána
pedig hazavisz. Miközben Liam kigurult a parkolóból,
felsóhajtott.
– A francba, haver! Szerintem ma többen hajtottak rám,
mint életemben összesen. Mi a fene történt? Elmondom, hogy
van barátnőm, mégis egész délután azt hallom, hogy dugjam
meg őket! – hirtelen elhallgatott, mintha túl sokat mondott
volna, és rám nézett a tükörben. Felnevettem. Látszott, hogy
fogalma sincs arról, hogy közel száz kiéhezett lány akarja
fogadásból lefektetni. – Mi olyan vicces, Angyal? – kérdezte, és
kérdőn felhúzta a szemöldökét a tükörben.
– Akarod tudni, hogy minek köszönheted az extra
figyelmet? – kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
– Igen – felelte, és várakozóan nézett rám.
Jake is hátrafordult, és rám nézett. Elmosolyodtam.
– Fogadtak a lányok, hogy ki fog veled először lefeküdni. Az
a lány, akinek innentől a leghamarabb összejön, megnyeri a
fogadást. Elég sok pénzről van szó – magyaráztam még mindig
mosolyogva.
Jake-ből kitört a nevetés, Liam viszont annyira
megdöbbent, hogy majdnem áthajtott a másik sávba.
– Mi? De hát tudják, hogy barátnőm van! – kiáltott fel, és
hüledezve a fejét csóválta, majdnem újra elveszítette az
irányítást az autó felett.
Jake csak még jobban nevetett a felháborodásán.
Bólintottam.
– Éppen ezért találták ki. Nem tetszik nekik, hogy van
valakid, mert eddig akkora csajozógép voltál. És most
mindegyik szeretne elsőként lefeküdni veled.
Megvontam a vállamat, azt tettetve, hogy ez nem nagy ügy.
De az igazság az, hogy betegre aggódtam magam.
Mennyi ideig lesz képes ellenállni ennek az ostromnak?
– Mennyi pénz jött össze? – kérdezte Jake még mindig
nagyon vidám arccal.
– Több mint ezernyolcszáz dollár – nevettem.
Liam majdnem kicsúszott az útról, Jake-nek pedig tátva
maradt a szája. Büszkén nézett Liamre.
– Bizony, húsz dollár fejenként. Ez azt jelenti, hogy
körülbelül kilencven lány szeretné, ha őt dugnád meg
legközelebb.
A tükörben rámosolyogtam, de ő viszolyogva nézett, és a
fogait csikorgatta tehetetlenségében.
Jake izgatottan vigyorgott.
– Szent szar, haver! Választanod kellene valakit, aztán
megfeleznétek a pénzt! – javasolta, és a kézfejével Liam
karjára csapott. Liam olyan csúnyán nézett rá, mintha
legalábbis azt javasolta volna, hogy nyúzzon meg egy kiskutyát.
Jake bocsánatkérően felemelte a kezét. – Jézusom, csak
vicceltem! – mondta gyorsan, de láttam rajta, hogy igazából
komolyan gondolta.
– Szóval, ezért nyomult rám Sarah a kocsinál! Angyal, ki
van még benne? – kérdezte bosszankodva Liam.
– Jessica szervezi. Az összes szurkolólány, a legtöbb felsős,
én, Ashley, Nadine – válaszoltam, sorolva a lányokat, akikről
tudtam.
– Te? – kérdezte tágra nyílt szemmel.
Nevetve bólintottam.
 – Igen, ezernyolcszáz dollár elég sok pénz. De hadd tegyem
hozzá, akkor még csak kétszáznegyvennél jártak, amikor
beszálltam. Szeretek fogadni – viccelődtem, és szexin
rámosolyogtam a tükörben.
Jake dühösen fordult hátra.
– Te? Nincs az az isten! Mégis, mi a francot gondoltál? –
lármázott, és makacsul ingatta a fejét.
Megrándultam a hangja erejétől. Visszhangzott az autó.
– Jake, ez rengeteg pénz, gondolj csak bele, jó móka lenne.
Sosem lehet tudni. A híres Liam James vehetné el a
szüzességemet – cukkoltam és a szemöldökömet húzogattam,
hogy enyhítsem a helyzet komolyságát.
Lassan eltűnt az arcáról a méreg és a válla is ellazult, majd
nevetni kezdett. Visszafordult, én pedig megkönnyebbülve
elmosolyodtam. Látszott, hogy azt gondolja, viccelek.
– Jesszus Ambs, jól rám ijesztettél! Azt hittem, komolyan
gondolod! – nevetett és büszkén vállon veregette Liamet. –
Ezernyolcszáz dollár, ez fantasztikus! Vajon hány csajt tudnál
megfektetni egy éjszaka, hogy azt higgyék, ők nyerték meg a
fogadást?
A döbbenettől alig kaptam levegőt. A francba! Gratulálok,
Jake is beszállt a játékba. Pont ez kell Liamnek, ha már a
barátnője nem hajlandó belemenni a dologba.
– A fenébe, Jake! Barátnőm van! – kiáltott fel Liam, és
tehetetlenségében ráütött a kormányra.
Jake bólintott, majd a szemöldökét sokat sejtetően
emelgetni kezdte.
– Tudom, de gondolj csak bele, a csajok mennyire nyerni
akarnak. Fogadok, hogy bármire rávehetnéd őket.
– Jake, hagyd abba! Nem akarok senki mást! Odavagyok a
barátnőmért! Nem fogom ezért elcseszni vele – jelentette ki
Liam büszkén.
Rám mosolygott a tükörben, és a légzésem lassulni kezdett,
a pánik lassan elpárolgott. Bizalom. Bíznom kell benne. Nem
szabad mindig a legrosszabbat feltételeznem.
Megálltunk az edzőterem előtt. Jake kiszállt, és kettesben
maradtunk. Liam a szeme sarkából rám nézett.
– Húsz dollárba fogadtál, hogy te fekszel le velem elsőként?
– kérdezte, és pimaszul rám mosolygott.
– Valójában nem. A fogadás arra vonatkozik, hogy ki lesz a
következő, aki megdönt – nevettem vállvonogatva.
Liam is nevetett, és megfogta a kezemet. Elindultunk haza.
– El sem tudom hinni. Azt hittem, ha megtudják, hogy már
nem érdekelnek, akkor békén hagynak, nem még többen
próbálkoznak. Nagyon sajnálom! – mondta elkomorodva, és a
kezemet az ajkához emelve lágyan megcsókolta az
ujjperceimet.
– Ne aggódj emiatt! Nem a te hibád! Gondolom, most nagy
szükség lesz erre az egész bizalom dologra, hm? – viccelődtem
félig mosolyogva, azt színlelve, hogy nem aggódom amiatt,
hogy a közeljövőben majdnem minden lány megpróbálja majd
elcsábítani.
Amikor az utcánkba értünk, leparkolt a házuk elé.
– Bejössz? Elmondhatjuk a szüleimnek, hogy együtt
vagyunk. Amikor elmeséltem nekik, hogy barátnőm van,
esküszöm, anya majdnem összeesett – mondta nevetve, és a
házuk felé biccentett reményteli arccal.
– Hű, máris megtörténjen a „bemutatkozás a szülőknek”
dolog? – vicceltem. – Mi van, ha nem tetszem nekik? –
tettettem viccelődve, hogy meg vagyok ijedve.
Liam nevetett, és a hajamat a vállam mögé söpörte.
Rávigyorogtam. Nevetséges. Még hogy Liam szülei ne
kedvelnének?! Már most lányukként gondolnak rám. Liam
egyedüli gyerek, mert az anyukájánál komplikációk léptek fel,
amikor ő született, ezért nem lehetett több gyerekük. Az
anyukája mindkettőnket szeret Jake-kel, azt mondja, olyan,
mintha mi is a családjuk része lennénk. Én is szeretem őket.
Nagyon klassz emberek, jószívűek, viccesek és gondoskodóak.
Igazából pont olyanok, mint Liam, bár sok időbe telt, amíg az
álarca mögé láttam.
 11. fejezet

– ANY A ? APA ? I TTHON V AGY TOK? – kiáltotta Liam

izgatottan, amikor beléptünk a bejárati ajtón.
– Igen, édesem. Itt vagyunk bent – hangzott Pat, Liam
édesanyjának a válasza a konyha felől.
Liam boldogan elmosolyodott, és megfogta a kezemet.
Besétáltunk a konyhába. Megálltunk az ajtóban.
Elmosolyodtam a minket fogadó látványtól. Pat süteményt
sütött, Rick, Liam édesapja pedig iparkodott kienni a
sütimasszát a keverőtálból. Pat nevetett, és a kezére csapott a
fakanállal. A jelenettől én is elnevettem magam. Mindig így
viselkedtek. Pat volt a tökéletes háziasszony és édesanya, Rick
pedig rajongott érte és Liamért.
– Szia, Amber! Rég láttunk! – üdvözölt Rick, és máris
hozzám hajolt, hogy megpusziljon.
Elmosolyodtam, és elrejtettem a bennem felkavarodó rossz
érzéseket, amik attól keletkeztek, hogy ilyen közel került
hozzám.
– Szia, Rick! Szia, Pat! Hogy vagytok? – kérdeztem
vidáman.
– Nagyon jól! Amber, megölelnélek, édesem, de csupa süti
vagyok! – mondta homlokráncolva Pat, és bizonyíték gyanánt
felemelte mindkét kezét.
– Igen, látom! Jó az illata – feleltem, és a konyhapulton, a
tányéron sorakozó sütikkel szemeztem.
Felém nyújtotta a tányért, és én boldogan, diadalmas
mosollyal kivettem egyet.
– Köszönöm.
Rick szája nagyra nyílt a döbbenettől.
– Hé! Nekem azt mondtad, nem vehetek belőlük, mert
hűlnek! – panaszolta, és lebiggyesztette a száját.
Pat játékosan a szemét forgatta, majd felkapott egy sütit, és
odadobta.
Liam a derekamra tette a kezét.
– Apa, anya, azon gondolkodtam, hogy bemutatnám nektek
a barátnőmet. Mit szólnátok, ha velünk vacsorázna ma este? –
javasolta.
Óriási mosoly terült szét Pat arcán. Annyira boldognak tűnt,
hogy felmerült bennem, visszatarthatja a könnyeit.
– Ó, Liam! Nagyon szeretnék találkozni vele! Alig tudom
elhinni, hogy van barátnőd! Mindig azt mondtad, hogy csak egy
lány létezik számodra. De jó, hogy végre sikerül továbblépned
és randizol valakivel! – turbékolta, és majd szétvetette a
büszkeség meg az izgalom.
– Igen. Oké, anya, higgadj le egy kicsit, jó? – mormolta Liam
a szemét forgatva.
– És mikor jön? Amber, te találkoztál már vele? Aranyos? –
kérdezte Pat ragyogó arccal.
Liamre néztem, nem tudtam, mit válaszoljak. Vicces volt a
helyzet. Tényleg jól hallottam, hogy Liam azt mondta, csak egy
lány létezik számára?
– Az igazság az, anya, hogy már itt is van – közölte Liam
büszkén, majd finoman megsimogatta a hátamat, és rám
mosolygott.
Mélyen a szemembe nézett, amitől úgy éreztem,
felforrósodott a szoba. Pat felsikkantott, és felkapott egy
konyharuhát a pultról.
Megtörölte a kezét és a haját kezdte eszeveszetten
igazgatni. Zavarodottan húztam össze a szemem, mert
gyakorlatilag kirohant az előszobába.
– Anya, mit csinálsz? – nevetett Liam.
Észrevettem, hogy Rick közben, széles mosollyal az arcán,
Liam kezére mered.
– Most parkol le kint? – kérdezte Pat, és Liamre pillantott,
majd újra az ajtó felé fordult.
Liam még jobban nevetett, és Rick meg én is kuncogni
kezdtünk.
– Anya, ő itt a barátnőm! Úgy hívják, Amber Walker –
ragyogott rám büszkén Liam.
Közelebb bújtam hozzá. Imádtam, ahogy a barátnő szót
kimondta.
Pat szeme nagyra nyílt a meglepetéstől, és a száját is
eltátotta. Látszott, hogy lassan ráeszmél, miről is van szó, és a
meglepetés örömmé, az öröm boldogsággá alakul át benne.
Felsikított és hozzánk rohant, mindkettőnket magához ölelt és
szorosan egymásnak préselt.
– Ó, a mindenit! Összejöttetek? Végre!
Szinte sikoltozott örömében és izgatottan ugrabugrált.
Liam a derekamra csúsztatta a karját, és a lehető
legközelebb húzott magához.
– Igen, végre – erősítette meg, és vidáman a szemét
forgatta.
Rick kezet nyújtott a fiának, és először igazi felnőtt módon
megrázta, majd egy mackóölelésre magához húzta.
Miután elcsendesedett az izgalom, megvacsoráztunk.
Nagyon jó volt így ülni Liam szüleivel, akik őszintén szólva,
nem hagyták abba a mosolygást. Akárhányszor megérintettük
egymást Liammel, Pat boldogan felsóhajtott és ránk
mosolygott.
– Jól van, fiúk, ti tegyétek rendbe az asztalt! – rendelkezett
Pat, engem pedig karon ragadva az ajtó felé tuszkolt.
Liam elvigyorodott, és a fejét csóválta derűsen, majd
felkapott néhány tányért, és a konyha felé vette az útját. A
nappaliban Pat maga mellé ültetett, de nem engedte el a
kezemet.
– Annyira örülök nektek! Liam elmondta, hogy évek óta
szerelmes beléd, ugye?
Megdöbbentem. Azt hiszi, hogy Liam szerelmes belém? De
nem szerelmes belém! Vagy mégis? Tényleg azt suttogta
volna tegnap éjjel, mielőtt elaludtam, hogy szeretlek?
– Ööö... igen, mondta, hogy régóta tetszem neki –
dünnyögtem zavaromban.
Pat a szemét forgatta.
– Tetszel? – gúnyolódott. – Ez a fiú azóta beléd van
habarodva, hogy meglátott. Az ég szerelmére, hiszen
Angyalnak hív! – nevetett.
Zavarodottan néztem rá.
– Ez hogy jön ide? – kérdeztem zavartan.
Nagyon szeretem Patet, de néha kicsit eszelős dolgokat tud
mondani.
Felhúzta ez egyik szemöldökét.
– Sohasem mondta még el, hogy miért hív így? – kérdezte
mosolyogva.
Megráztam a fejemet, és ő kuncogni kezdett.
– Mi először Liam hatodik születésnapi zsúrján találkoztunk
veled. Nem sokkal korábban költöztetek ide, és azt gondoltuk,
kedves dolog lenne áthívni a szomszédokat a buliba – kezdte
lelkesen.
– Igen, emlékszem. Mindenhol lufik voltak, és volt bohóc is,
aki bűvészkedett – mosolyodtam el.
Jameséknél voltak mindig a legjobb bulik, még a
gyerekzsúrok is.
– Így van. Szóval, te és a bátyád átjöttetek a buliba, és
onnantól, hogy beléptél az ajtón, Liam csak téged bámult. Szó
szerint nem tudta levenni rólad a szemét. Mosolyogtál, boldog
születésnapot kívántál neki, de ő meg sem tudott szólalni, így
továbbálltál táncolni. Liam felém fordult, és tudod, mit
mondott nekem? – kérdezte. Felsóhajtott és a szeme megtelt
könnyel. Megráztam a fejemet. Mi a fenét fog most mondani?
Kezdek egy kicsit megijedni! – Halálkomoly hangon azt
mondta, hogy Anyuci, meghaltam? Azt válaszoltam, nem
édesem, nem haltál meg, de ő csak állt, teljesen zavartan és a
fejét rázta. Akkor rád mutatott, miközben te táncoltál, és azt
mondta, ha nem haltam meg, akkor miért van egy angyal a
házunkban? – csapta össze a kezét, és ragyogó szemekkel rám
nézett.
Nehezen kaptam levegőt. Szent ég! Hát ezért hív
Angyalnak! A szívem hevesen dobogott, és a tenyerem is
izzadt. Lehet, hogy Liam tényleg szerelmes belém, de én is
szerelmes lennék belé? Nem hinném, legalábbis még nem. De
úgy éreztem, hogy könnyen belé tudnék szeretni.
– Ezért hív Angyalnak? Ez igaz? – kérdeztem, mert nem
voltam biztos abban, hogy nem viccel-e.
– Igen. Kérdezd csak meg tőle, ha nekem nem hiszel. Abban
a pillanatban, hogy meglátott, beléd szeretett. Tisztán látszott
az arcán. Csodálom, hogy sohasem vetted észre – ingatta a
fejét kuncogva.
– Sohasem vettem észre, mert undok volt velem. Mindig
ellökött, a hajamat húzta és gúnyolódott – ráncoltam a
homlokomat.
Miért csinálta mindezt, ha szerelmes volt belém?
– A bátyád miatt kellett így tennie – jelentette ki Pat, ezzel
megválaszolva a kérdésemet. — Még a buli évében megverte,
és megmondta neki, hogy hagyjon téged békén – mondta, és
nevetve megcsóválta a fejét. – Az biztos, hogy Jake nagyon félt
téged! – tűnődött el, szeretettel teli mosollyal az arcán.
Bólogattam.
– Igen, tudom. Beszéltünk erről Liammel, és ezért
döntöttünk úgy, hogy néhány hétig még nem áruljuk el Jake-
nek. Csak addig várunk vele, amíg leülepednek a dolgok.
Szeretném, ha ti sem mondanátok neki semmit, ha találkoztok
vele.
Rettegtem még a gondolatától is, hogy a srácok
összevesszenek. Ameddig csak lehetett, halasztani akartam a
dolgot.
– Nem mondok semmit, de nem hiszem, hogy túl sokáig
kellene várnod vele, különben egyre nehezebb lesz.
Hálásan elmosolyodtam.
– Csak néhány hét.
Hirtelen Liam ugrott át a kanapé támláján, és mellettem
landolt, amitől az ülőpárna velem együtt a levegőbe
emelkedett. Azonnal átölelte a vállamat, és magához húzott.
Amikor mosolyogva felé fordultam, megcsókolt és az alsó
ajkamat csiklandozta a nyelvével, hogy bejusson. Felnyögtem,
megráztam a fejemet és elhúzódtam. Jesszusom, elfelejtette,
hogy az anyukája itt ül és minket néz? Felnyögött, és mint egy
kisgyerek, lebiggyesztette a száját.
– Egész nap nem láttalak, Angyal! – panaszkodott.
Az angyal szótól idegesen vihogni kezdtem. Pat igazat
mondott? Tényleg azért hív Liam angyalnak, mert azt
gondolta a hatodik születésnapján, hogy egy angyal vagyok?
– Min nevetsz, szépségem? – suttogta, és az ujjával finoman
végigsimította az arcomat.
Az ajkamba haraptam, hogy abbahagyjam a vihogást, és
megráztam a fejemet.
– Semmin – füllentettem és rámosolyogtam.
Előrehajolt, és újra megcsókolt.
Elmosolyodtam, és miközben megcsókolt, finoman
megráztam a fejemet.
– Liam, most komolyan, anyukád minket néz! – suttogtam a
kiskutya tekintetébe.
Mindketten Patre néztünk, aki óriási vigyorral az arcán úgy
bámult minket, mintha a világ legcukibb dolgát nézné. Liam
felállt, és felém nyújtotta a kezét.
– Gyerünk, hallgassunk egy kis zenét a szobámban!
Anyukájára nézett kissé elkomolyodva, mert ő még mindig
eszement boldogsággal az arcán nézett minket.
A kezemet Liam kezébe csúsztattam, és hagytam, hogy a
szobájába vezessen. Évek óta nem jártam itt. Legutóbb
körülbelül két éve lehettem, amikor egy óriási vízi csata után
feljöttem átöltözni, mert Jake és én kizártuk magunkat
otthonról. A szobája most is majdnem ugyanolyan, mint akkor,
csak több minden van a falakon. Például egy aláírt
jégkorongpóló, amit idén kapott a születésnapjára a szüleitől, és
a kupái is ott sorakoznak sorban a polcokon.
Halk zenét tett fel. Odasétáltam a könyvespolchoz, hogy
megnézzek két bekeretezett fényképet. Az egyiken Jake, Liam
és én voltunk a parkban, ahová piknikezni mentünk, amikor
még gyerekek voltunk. A képen körülbelül tizenkét éves
lehettem. A másikon én voltam és a tánccsoportom. Az egyik
bajnokságon készült, ahová beneveztünk. Kíváncsian
felemeltem.
– Szeretem ezt a képet – mondta Liam, és mosolyogva
mellém lépett.
Felemeltem a fényképet, és elé tartottam.
– Mikor készítetted?
– Kábé két hónapja, a richmondi klubban. Elsők lettetek, és
te örömödben összevissza ugrándoztál – mosolygott, és
végighúzta a hüvelykujját a képen, majd visszatette a polcra.
Elgondolkodtam a válaszán. Nem is láttam ott, nem tudtam,
hogy eljött szurkolni.
Az ágyához sétáltam, és leültem.
– Hű, elég kényelmetlen az ágyad! Nem csoda, hogy az
enyémben szeretsz aludni – simítottam végig viccelődve a
paplanját.
Nevetett és leült mellém, de hagyott egy kis rést közöttünk.
Nem tudtam nem észrevenni, mennyire jóképű, amikor nevet.
Közelebb csúsztam, a vállára tettem a kezemet és
hátradöntöttem, majd a lábamat átvetve a hasán, lovagló
ülésbe ráültem, hozzáhajoltam és a két karommal
megtámaszkodtam a feje mellett. Olyan közel volt egymáshoz
az arcunk, hogy az orrunk hegye összeért.
– Liam, szeretném, ha elmondanál nekem valamit –
suttogtam, és beletúrtam a hajába.
– Először megcsókolhatlak? Utána arra válaszolok, amire
csak akarod.
A számra nézett, majd újra a szemembe. Szükségtelen volt
még egyszer kérnie. A számat a szájához szorítottam. Egyik
karja azonnal körülölelte a csípőmet és közelebb húzott
magához, míg a másik kezével a hajamba túrt. A nyelvét
finoman végighúzta a számon. Most nem utasítottam vissza.
Csodálatos íze volt a nyelvének, ahogy becsúsztatta a számba
és szenvedélyesen masszírozni kezdte az enyémet.
Felnyögtem. Minden egyes alkalommal jobb és jobb vele
csókolózni. Égett bennem a vágy, hogy hozzám érjen, de azt
sem felejtettem el, hogy a szülei lent vannak a nappaliban, és
tudják, hogy mi most együtt vagyunk fent. Amikor néhány
perc múlva hátrébb húzódtam, már mind a ketten nehezen
kaptunk levegőt. Lassan végigsiklott a keze a testemen, a
fejem búbjától a derekamig, majd vissza, és közben rajongva
nézett rám.
Meglepődtem, amikor a szemébe néztem. Igaz, amit
anyukája mondott! Tényleg szerelmes belém.
– Szóval, mire vagy kíváncsi, Angyal? – kérdezte, majd
mindkét kezét a fenekemre tette, és finoman megmarkolta.
Ezzel majdnem eltérített a mondandómtól. Ha egy kicsit
lejjebb és jobban középre csúsztatja a kezét, akkor pont
odateszi, ahová a testem remegve vágyta. Megráztam a
fejemet, hogy kirázzam belőle a szenvedéllyel teli gondolatokat,
és a helyes arcába mosolyogtam.
 – Tudni akarom, miért hívsz Angyalnak.
Egy pillanatra elakadt a lélegzete, és imádni való pirosság
lepte el az arccsontját. Bátorítóan rámosolyogtam. Felnyögött,
és megrázta a fejét.
– Azt nem lehet. Erre nem válaszolok – nyögött fel, és
ellenállhatatlan kölyökkutya pillantással nézett rám.
– Azt mondtad, mindenre válaszolsz, amit csak kérdezek —
erősködtem.
Elkomolyodott, és megrázta a fejét. Rendben, akkor
megpróbálom máshogy.
– Kérlek! – rimánkodtam, és megcsókoltam a száját. –
Kérlek! – suttogtam, és újra megcsókoltam. – Kérlek!
Felnyögött, és vett egy mély lélegzetet, mert közben
belecsókoltam a nyakába.
– Azért hívlak Angyalnak, mert komolyan hiszek abban,
hogy Isten nekem küldött le a földre – vallotta be és a két
kezébe fogta az arcomat. Remegve vettem levegőt. Szóval
mindaz, amit Pat elmesélt, igaz. A szívem izgatottan vert,
miközben Liam folytatta. – Amikor életemben először
megláttalak, azt hittem, igazi angyal vagy a mennyországból.
Annyira gyönyörű voltál, hogy elállt tőled a lélegzetem. Most is
így érzem, minden egyes nap.
– Ez a legszebb dolog, amit valaha hallottam, Liam –
duruzsoltam, és gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt, és
fölém hengeredett. Teljesen átadtam magam az érzéseimnek.
A száját a szájamon érezni leírhatatlan volt. – Egész nap
tudnék veled csókolózni – suttogtam, ahogy végigcsókolta a
nyakamat és finoman a bőrömet szívogatta, amitől kifulladva
felnyögtem.
– Mmm... jó terv – duruzsolta bele a bőrömbe.
A lábamat a dereka köré fontam, és közelebb húztam
magamhoz, majd minden érzésemet beleadva szenvedélyesen
megcsókoltam. A kezét felcsúsztatta a karomon, körbefogta a
csuklómat és feljebb húzta, egészen a párnára szorítva. Újra
megcsókolta a számat, majd végig az arcomat, egészen a
fülemig.
– Szeretlek, Angyal! – suttogta.
A szívverésem kihagyott egy ütemet és a testem
megremegett, de nem tudtam, hogy mit mondjak erre. Túl
gyors volt, úgy éreztem, álmodom.
– Én... én... Liam, én...
Felnevetett, és a fejét ingatva rám mosolygott. Szorítása
ellazult a csuklómon. Kezdtem megijedni. Nem tudtam, hogy
mit is mondjak, mert nem akartam megbántani, most, hogy
szerelmet vallott.
Hozzám hajolt, és megcsókolt, de én továbbra is csendben
maradtam.
– Nem kell semmit sem mondanod. Én évek óta így érzek
irántad, te viszont csak mostanában kezdesz máshogy nézni
rám, nem úgy, mint a bátyád szemét, legjobb barátjára. Csak ki
akartam mondani, ez minden. Régóta szeretném kimondani –
mondta, és elsöpörte a hajamat az arcomból.
Találkozott a tekintetünk. Figyeltem, reméltem, hogy nem
csak mondja, hogy nem kell ugyanezt mondanom, miközben
mégis azt szeretné. De a hangja és a mosolya őszintének
látszott. Nyeltem egyet és bólintottam, majd szorosan
átöleltem a nyakát, felemeltem a fejemet, és lágyan
megcsókoltam. A szavai visszhangoztak a fejemben, miközben
a boldogság melegsége elöntötte az egész testemet.
 12. fejezet

ELALHATTUNK, MERT ARRA OCSÚDTAM, Liam teljesen rajtam

fekszik. A szememmel az ébresztőórát kerestem. Meglepve
láttam, hogy elmúlt kilenc. Jake ilyenkorra már hazaért.
Noszogatni kezdtem Liamet, hogy ébredjen fel.
– Mennem kell! Elmúlt kilenc! – ébresztgettem, és közben
igyekeztem lehámozni magamról.
Felnyögött.
– Még tíz perc, Angyal – motyogta álomittasan.
Elnevettem magamat. Álmosan annyira édes. Nevetgélve
csiklandozni kezdtem.
– Liam, nem reggel van, hanem még mindig este. És
mennem kell. Jake nyilván már aggódik, hogy hol vagyok –
magyaráztam, mialatt sikerült végre lefejtenem magamról és
felpattantam.
Felnyögött, és visszahúzott maga mellé. Szorosan magához
ölelt és álmosan elmosolyodott. Kuncogtam.
– Abbahagynád? Mennem kell! – mondtam szigorúan, de
elnevettem magamat, mert a fülcimpámat kezdte majszolgatni.
Megrázta a fejét.
– Nem. Nem akarom, hogy hazamenj – mondta halkan, és
lágyan megcsókolta az arcomat. Eltoltam magamtól, amitől
hangosan felnyögött. – Hiányozni fogsz – panaszolta, amitől
még jobban nevettem.
– Egy óra múlva találkozunk. Házit kell írnom – feleltem
könnyedén.
Megadóan felsóhajtott.
– Igaz, nekem is – vallotta be kissé duzzogva.
Kimásztam az ágyából, és felhúztam a cipőmet, amit
valamikor ölelkezés közben rúghattam le. Ő is felült, és amikor
a kezemet a kilincsre tettem, vadul beletúrt a hajába.
– Várj! Kikísérlek.
Hálásan rámosolyogtam, és megvártam, amíg felveszi a
cipőjét. Kéz a kézben sétáltunk ki a szobájából. Kifelé menet
benéztem a nappaliba.
– Szia, Pat! Szia Rick! – kiáltottam.
– Szia, drágám! – felelte Rick a szemét le sem véve a tv-ről.
Pat hátrafordult, és rám mosolygott a kanapéról.
– Szia, Amber! Jól mulattatok? – kérdezte, és
sokatmondóan kacsintott.
Kényelmetlenül feszengtem és bólintottam, mert nem
voltam biztos benne, hogy a hangom milyen lenne, ha
megszólalnék. Liam az égre emelte a tekintetét, és az
előszobaajtóhoz húzott. Ott finoman a falhoz nyomott, és addig
csókolt, amíg szédülni kezdtem.
– Fél tizenegykor találkozunk, oké? – suttogta, és
megsimogatta az arcomat.
Bólintottam és kiléptem a házból. Gyorsan átsétáltam a
szomszédba. Az ajtónknál hátrafordultam, és Liamre
mosolyogtam. Ott állt a verandán, várta, hogy biztonságban
hazaérjek, bár csak tíz méterre laktunk egymástól.
Beléptem a házba. Jake a kanapén ült. A tv nem volt
bekapcsolva, csak ült a csendben és a telefonját szorította a
markában. Felnézett, és a szemében harag gyűlt.
– Hol voltál? Aggódtam! Hagyhattál volna egy üzenetet,
vagy valamit! – szidott le és a fejét ingatta bosszúsan.
 Megvontam a vállamat, és bocsánatkérően mosolyogtam.
– Bocsánat, Liaméknél voltam. Pat megkérdezte, hogy
velük vacsorázom-e. Azt gondoltam, mivel úgysem vagy
itthon, átmegyek, legalább nem leszek egyedül.
– Imádom Pat vacsoráit! – kesergett Jake, és mérges
arckifejezését irigykedő váltotta fel.
– Ráadásul nagyon finomról maradtál le, húsos lepényt
csinált – cukkoltam, és elvigyorodtam, amikor panaszosan
felsóhajtott.
– Én meg élvezhettem a sajtos pirítósomat – viccelődött,
amitől nevetni kezdtem.
– Megyek, megírom a házimat – indultam a szobám felé, de
nem értem messzire, mert utánam szólt.
– Ambs, várj egy percet! Beszélnünk kell valamiről! –
mondta jelentőségteljesen, és bátorítóan megpaskolta maga
mellett a kanapét.
Engedelmesen visszamentem, és leültem mellé, ahová
mutatta.
– Mi történt? – néztem rá kíváncsian.
Úgy tűnt, valami nagyon feldúlta.
Vett egy mély lélegzetet.
– Beszéltem anyával ma este.
Anyu puszta említése is mosolyt csalt az arcomra.
– Igen? Jól van? Mikor jön haza? – kérdeztem izgatottan.
Már két hete elutazott, és szokás szerint őrülten hiányzott.
Amikor itthon van, mindig olyan gyorsan repül az idő.
Jake megrázta a fejét.
– Mondott valamit... de ne ijedj meg! Semmi baj, ne aggódj!
Megfogta a kezemet, és szomorúan rám nézett. A nézésétől
hátrahőköltem. Jaj, ne! Ez nagyon rossz dolog lesz!
– Mi az? – kérdeztem a legrosszabbra felkészülve.
Kínába kell költöznünk. Kirúgták. Újra férjhez megy, de ez
nem feltétlenül rossz dolog, hacsak a pasi nem egy bunkó.
Ezernyi dolog futott át a fejemen, de arra nem számítottam,
ami ezután következett.
– Apa felvette vele a kapcsolatot. Látni akar minket,
állítólag nagyon megbánta, amit tett.
Ahogy kimondta ezeket a szavakat, a szomorúságát féktelen
düh váltotta fel.
Nem kaptam levegőt. A tüdőm felmondta a szolgálatot. A
szívem vadul kalapált és remegni kezdtem. Visszajön. Látni
akar minket. Akkor láttam utoljára, amikor letépte az iskolai
szoknyámat, a földre tepert és kigombolta a nadrágját. Éppen
meg akart erőszakolni, amikor Jake és Liam hazaértek.
Majdnem agyonverték. Istenem, visszajön! Eszembe jutottak a
verések, amiket Jake-kel kaptunk, az érintések, amikor senki
nem volt itthon, a suttogások, a titkos mosolyok. Lassan
minden elsötétült előttem az oxigénhiánytól. Meg fogok halni,
éreztem, ahogy a testem leáll, nem bírta feldolgozni az emlékek
borzalmát.
Halványan érzékeltem a kiabálást magam körül.
– Engedd el! Tudok segíteni! – mondta parancsolóan egy
ismerős hang.
– Hívd a mentőket, a rohadt életbe! Nem kap levegőt! –
ordította Jake.
– Jake, engedd el! ígérem... tudom, mit csinálok! — mondta
megint a hang sürgetően.
Enyhén meglöktek és két erős kar átölelt, majd egy kemény
mellkashoz húzott, és akkor végre megéreztem azt a csodás
illatot. Liam volt az.
Köszönöm, Istenem! Itt van Liam! A szívverésem lassulni
kezdett, amikor megéreztem az ajkát a nyakamon és nyugodt,
lassú lélegzetét a hátamon. Igyekeztem az övéhez igazítani a
légzésemet. Erősen koncentráltam szívének nyugodt,
egyenletes dobogására, amit a mellkasomon át éreztem, és a
fekete pontok lassan elhalványultak. Néhány perccel később
ura lettem a karomnak, és szorosan átöleltem a derekát. Úgy
csüngtem rajta, mintha ő lenne az egyetlen, aki
megakadályozhatná, hogy lezuhanjak a világ végéről. Visszajön
apám, de itt van Liam, és ő nem hagyja, hogy bárki bántson
engem. Tudtam. Most, hogy a karjában tartott, megint
biztonságban éreztem magamat. Egy örökkévalóságnak tűnő
idő után képes voltam kicsit hátrébb húzódni és felnézni rá.
– Most már jól vagy? – kérdezte, és mindkét kezével
megfogta az arcomat, és a homlokát az enyémhez nyomta.
Bólintottam, és megnyaltam a számat. Sós íze volt.
Rájöttem, miért, hiszen sírtam. A kézfejemmel megtöröltem az
arcomat és szipákoltam. Lassan kitisztult körülöttem a világ.
Még mindig a nappaliban voltam. Jake a kanapén ült és tágra
nyílt szemekkel nézett rám, a szája tátva, az arcára kiült a
döbbenet. Gondoltam, ellépek Liamtől, mert Jake nem szereti,
ha ilyen közel vagyok a legjobb barátjához, de egyszerűen
képtelen voltam elmozdulni Liam mellől, ő adott biztonságot, ő
volt az egyetlen, akire szükségem volt, aki mellett nem
veszítettem el a józanságomat még ebben a helyzetben sem.
Nyöszörögtem, amikor Jake felállt és Liam karját lefejtve
rólam, a karjába zárt. Nyöszörögtem, mert még nem álltam
készen arra, hogy elengedjem Liamet. A szívem még mindig
kalapált, nem voltam teljesen ura a helyzetnek.
– A fenébe, Amber! Soha többet ne tegyél ilyet velem! Azt
hittem, meg fogsz halni! A francba, nagyon megijesztettél! –
mondta és csak mondta, miközben lágyan előre és hátra
ringatott.
– Jól vagyok – feleltem erőtlenül. Hátrafordultam, hogy
Liamre nézzek bátorítást nyerve, de láttam, hogy nincs ott.
Éreztem, ahogy a pánik újra eluralkodik rajtam és a légzésem
egyre kapkodóbbá válik. – Hol van Liam? – kérdeztem
fuldokolva.
Istenem, itt hagyott!
Jake szorosan ölelt.
– Sss... minden oké. Csak lélegezz, sss... – dünnyögte, de
nem tudtam, a tüdőm nem működött.
 – A francba! – nézett rám Jake elakadó lélegzettel. – Liam,
gyere ide gyorsan! – Majdnem ordított.
Liam kezében egy pohár vízzel visszarohant a szobába. A víz
felét kilöttyintve levágta a poharat az asztalra, majd magához
ölelt.
– Semmi baj, Angyal – suttogta, és a száját újra a
nyakamhoz szorította.
Néhány perc múlva el tudtam húzódni. Hálásan Liamre
mosolyogtam.
Jake mérgesen felmordult, a hang egészen a torka hátsó
részéből tört elő. Ránéztem.
– Mi a büdös franc van? Ti együtt vagytok! Jól gondolom? –
harsogta.
Liam felemelte a kezét, hogy megállítsa a dühkitörést.
– Jake, beszéljünk majd erről, de ne most, nem ez a
megfelelő idő... azok után, ami az előbb történt. Meg akarom
várni, hogy Amber rendben legyen – mondta határozottan,
lezárva a beszélgetést.
Jake dühe azonnal elpárolgott, bólintott és aggódva nézett
újra rám.
– Amber, sajnálom, de el kellett mondanom, neked is
tudnod kell! De ígérem, soha többé nem engedem, hogy
bántson! Ne aggódj semmi miatt! Előbb ölöm meg, mint hogy
egy ujjal is hozzád nyúlhatna – mondta Jake, és felém nyújtotta
a karját.
Elmosolyodtam, de volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább
tűnt grimasznak, mint mosolynak.
– Tudom, Jake. Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam és
halálra rémítettelek.
Remegő kézzel letöröltem a könnyeimet.
– Semmi baj, de soha többé ne csinálj ilyet! – kérte egy
mély sóhaj kíséretében.
Erőtlenül felnevettem és bólintottam. Liam a mögöttem lévő
kanapé felé kormányzott, és leültetett. Szomorú mosollyal
mellém ült, és felém nyújtotta a korábban behozott poharat.
Miközben kortyoltam az italból, észrevettem, hogy Jake
haragosan figyeli Liam minden mozdulatát.
– Ne nézz így rá, Jake! Nem tett semmi rosszat – mondtam
elkomolyodva.
Megrázta a fejét, és a halántékán egy izom rángott. Vett egy
mély levegőt, próbált megnyugodni, mielőtt megszólalt volna.
– Együtt vagytok – mondta egyszerűen, és megerősítésként
egyikünkről a másikunkra nézett.
Kényelmetlenül fészkelődtem. Ennyit a néhány hétről.
– Igen – bólintott Liam, és szorosan átölelt.
Hozzábújtam és azt kívántam, bárcsak álmodnám ezt az
egészet. Nem elég, hogy visszatér a bántalmazó apám, de a
bátyám agyonveri a barátomat.
– Mióta? – kérdezte Jake.
Összeszorította az állkapcsát, de máskülönben megőrizte a
hidegvérét.
– Péntek óta – felelte Liam csöndesen.
Látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog. Ez az én hibám
volt. Én kértem, hogy hazudjunk.
– Liam rögtön el akarta neked mondani, Jake, én akartam
várni. Nem szeretném, ha veszekednétek. Kérlek! – kérleltem
Jake-et nagy könyörgő kölyökkutya szemekkel.
Jake behunyta a szemét, és csalódottan megrázta a fejét.
– Kedveled őt, Amber?
– Igen – vallottam be, és a szememmel még mindig
kérleltem, fogadja el és ne hibáztassa Liamet.
Nagyon bántott volna, ha emiatt összevesznek.
Bólintott, de továbbra is behunyta a szemét.
– Liam, mi volt az... amit csináltál? Hogy csináltad? Hogy
nyugtattad meg? – kérdezte, és végre felemelte a tekintetét,
hálásan Liamre nézett.
Liam vállat vont, látszott rajta, hogy kicsit kimerült.
– Nem tudom. Ettől mindig megnyugszik. Ez minden.
Mindig ezt teszem – felelte.
– Mindig ezt teszed? Már máskor is csináltad? – kérdezte
Jake teljesen összezavarodva.
– Igen, meg kellett már néhányszor nyugtatnom –
válaszolta Liam szomorúan.
Tudtam, mire gondol. Azokra az alkalmakra, amikor úgy
tizennégy éves koromig majdnem minden éjszaka sírni látott.
– Micsoda? Mikor? Sosem láttam még, hogy ezt csinálod! –
tiltakozott Jake makacsul a fejét ingatva.
Reszketve vettem levegőt. Most megtudja, hogy Liam a
szobámban szokott aludni. Reménykedtem és magamban
imádkoztam, hogy megértse, miért csináltuk, és hogy ne
haragudjon emiatt a legjobb barátjára. Liam engedélykérően
rám nézett. Bólintottam, hogy elmondhatja Jake-nek. Az
ajkamat harapdáltam, tudtam, hogy ennek előbb-utóbb ki kell
derülnie.
– Jake, kérlek, most ne akadj ki! – kérleltem, és
előreléptem, hogy a testemmel fedezzem Liamet, arra az
esetre, ha Jake rá akarná vetni magát.
Ez a kis kitérő talán eltántorítja attól, hogy rátámadjon.
Liam arca bocsánatkérően megrezzent.
– Jake, haver, esküszöm, hogy soha semmi sem történt!
Jake egyik szemöldöke kérdően felszaladt, és több
magyarázatot kért. Liam mély lélegzetet vett.
– Amikor tízéves voltam, megláttam Ambert az ablakomon
át, ahogy az ágyán ül és sír. Bemásztam hozzá, hogy
megvigasztaljam, és végül mindketten elaludtunk az ágyában.
– Jake úgy nézett rá, mint aki mindjárt ott helyben megöli. – A
következő éjszaka újra megtörtént, és a következőn megint, ő
sírt, én pedig besurrantam az ablakán. Egy idő múlva szokássá
vált – magyarázta Liam kissé elgondolkodva.
Jake összeszorított ököllel felugrott. Összehúzott szemmel
meredt Liamre. Liam is villámgyorsan felugrott, és
védelmezően maga mögé rántott. Jake szeme villant egyet,
majd megnyugodott az arca.
– Miért csináltad ezt? – kérdezte sóhajtva, és merőn nézte
Liamet.
– Micsodát? – kérdezte Liam értetlenül, miközben engem
továbbra is maga mögött tartott.
– Miért húztad a húgomat a hátad mögé? – kérdezte Jake,
és az arca már teljesen nyugodt volt.
Liam megrázta a fejét, mintha nem értené a kérdést.
– Nem akartam, hogy baja essék, ez minden.
Jake visszaült, és beletúrt a szőke hajába.
– Tényleg kedveled a húgomat? – kérdezte a földre
bámulva.
Liam halkan felhorkantott.
– Jake, szerelmes vagyok belé, de ezt te is tudod.
Leült a kanapéra, és maga mellé ültetett.
Jake bólintott.
– És az ágyában aludtál. Amikor gyerekek voltunk –
ismételte Jake.
Próbálta értelmezni a hallottakat.
– Ööö.. . nem csak amikor gyerekek voltunk. Ezt akarom
elmondani. Amikor sírt, beosontam hozzá... minden éjjel, hogy
megvigasztaljam. Aztán ez szokásunkká vált, és most már
egyikünk sem tud rendesen aludni, ha nincs ott a másik –
vallotta be Liam félszegen.
Jake szemöldöke azonnal felszaladt.
– Még mindig a szobájában alszol? Minden éjjel tízéves
korod óta? A francba, Liam! A fenébe! Te szemét állat! –
ömlött a szó Jake-ből megállíthatatlanul, és ökölbe szorított
kézzel tett egy lépést előre.
Megrándultam. Istenem!Most megtörténik! Felemeltem a
kezemet, hogy megállítsam.
– Jake, emlékszel, hogy egy időben mindig sikoltozva
ébredtem fel? – kérdeztem kétségbeesetten.
Azt akartam, hogy mielőtt összeverekszenek, megértse
mindennek az okát.
Bólintott, és visszahátrált, mintha megrémisztenék az
emlékek.
– Igen, nyolcéves korod körül múltak el.
Bólintottam.
– Igen, nyolcéves voltam. Liam akkor kezdett velem aludni.
Liam miatt nincsenek rémálmaim – mondtam mosolyogva, és
megszorítottam Liam kezét.
– De igen, vannak! Miattuk kellett veled aludnom
néhányszor! – tiltakozott Jake.
– Igen, így igaz. De annak ellenére, hogy velem aludtál,
voltak rémálmaim – ellenkeztem.
Jake bólintott, valószínűleg eszébe jutott, hogyan
sikoltoztam az ágyában.
– Azóta csak néhányszor volt rémálmom. Olyankor, amikor
Liam nem volt ott, például, ha nyaralni voltak vagy más okból
nem tudott itt lenni – magyaráztam és láttam, hogy kezdi
megérteni a dolgokat.
Mindannyian csendben maradtunk néhány percig. Liam a
kézfejemet simogatta, Jake a padlót bámulta.
Végtelennek tűnő idő múlva Jake Liamre nézett.
– Liam, ha bántani mered a húgomat, legjobb barát ide vagy
oda, megöllek – figyelmeztette.
Láttam rajta, hogy komolyan is gondolja.
– Nem fogom, ígérem – fogadkozott Liam, és bátorítóan
mosolygott.
Jake megköszörülte a torkát, és bólintott.
– Rendben, megyek, lefekszem. Akkor, gondolom, reggel
találkozunk. Ellenőrizzétek, hogy bezártátok-e az ajtót, mielőtt
ti is lefekszetek – utasított, majd felállt és magunkra hagyott a
kanapén.
Tátott szájjal néztem Liamre. Ugyanolyan meglepettnek
tűnt, mint én.
– Hű, ez könnyebben ment, mint gondoltam – tűnődött, és
mosolyogva két kezébe fogta az arcomat.
Elmosolyodtam, örültem, hogy végre vége a titkolózásnak.
– Le akarsz feküdni? Nekem most nincs kedvem házit írni,
csak aludni szeretnék.
Arra volt szükségem, hogy kis ideig a karjában fekhessek az
ágyban, most, hogy megtudtam az apámmal kapcsolatos hírt.
Bólintott, és megpuszilta az orromat.
– Igen, csak haza kell még ugranom előtte. Jake felhívott, és
mondta, hogy teljesen kivagy, ezért csak átrohantam hozzátok,
és nem mondtam anyáéknak, hogy hova megyek.
A hüvelykujjával lágyan megsimogatta az arcomat, és
szomorúan mosolyogva nézett rám.
– Jó, akkor lefekszem, és majd találkozunk, ha végzel –
feleltem, és felálltam, hogy a bejárati ajtó felé húzzam.
Izgatottan elmosolyodott.
– Most, hogy már Jake tudja, használhatom az ajtót?
Elnevettem magam a lelkesedésén, de megráztam a
fejemet.
– Nem, a szüleid megláthatnak, hacsak el nem mondod
nekik, hogy itt alszol – javasoltam.
Boldogan elmosolyodott.
– Szeretnék besétálni a bejárati ajtón, és úgy eljutni az
ágyadba. Még sohasem volt benne részem.
– Zárd be magad után, rendben?
Arcon csókoltam, és kimerülten felmentem a hálószobámba.
Majdnem tíz óra volt, de annyira kimerültem az érzelmi
megpróbáltatástól, hogy úgy éreztem magamat, mint aki
napok óta nem aludt. Levetkőztem, és belebújtam a kedvenc
pólómba, abba, amelyik valaha Liamé volt. Azonnal elaludtam.
Néhány perccel később éreztem, ahogy két kar átölel és egy
nehéz láb átlendül az enyémen. Elmosolyodtam és nekidőltem.
A barátom. Ő az, akire szükségem van, ha bármi baj történik.
Furcsa volt, amikor Jake elhúzott Liamtől ma este. Mintha a
szívem ott maradt volna. Egészen mostanáig nem is vettem
észre, mennyire kötődöm hozzá. Szó szerint, mindent ő jelent
nekem. Amikor átölel, mintha hazaérkeznék, és minden
aggodalmam semmissé válik. Amikor vele vagyok, úgy érzem,
semmi baj nem érhet.
Hozzábújtam, és még hallottam a suttogását, szeretlek, majd
mély, álom nélküli alvásba zuhantam. Már nem kételkedtem a
szavaiban.
 13. fejezet

HAT ÓRAKOR ARRA ÉBREDTEM, hogy megszólalt az

ébresztőórám. Felsóhajtottam, mert most először nem kellett
Liamet kicsempésznem az ablakomon. Gyorsan lenémítottam,
majd a még alvó Liamhez gurultam és átöleltem. Mindig
átaludta az ébresztőóra csengését, egy földrengést is átaludna.
Finoman bökdösni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy
megviccelem.
– Hat óra van – mondtam, és tovább bökdöstem.
Felsóhajtott, és félálomban lassan felült.
– Oké, Angyal. Szeretlek! Később találkozunk! – hajolt le,
homlokon csókolt, és félig lehunyt szemmel átvetette a lábát az
ágyon.
Nem bírtam tovább, és kipukkadt belőlem a nevetés.
Zavarodottan nézett rám.
– Sss! Min nevetsz? – kérdezte homlokráncolva, és elkezdte
felhúzni a farmerét.
– Rajtad – mosolyogtam boldogan.
– Mi van velem? Mit csináltam? — suttogta, és
visszamászott az ágyba, majd rám feküdt. Minden porcikáját
hozzám nyomta, de nem nehezedett teljesen rám. A szemembe
nézett és boldogan mosolygott kis ideig, majd kiült az arcára a
felismerés. – A fenébe! A bátyád tudja! Akkor miért
ébresztettél fel, Angyal? Nem is kell elmennem –
panaszkodott.
Átöleltem a nyakát, és magamhoz húztam.
– Csak vicceltem. Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt, és
azt gondoltam, ha már megszólalt, kihasználhatnánk az extra
időt egy kis csókolózásra.
Szélesen elmosolyodott.
– Csókolózni szeretnél? — incselkedett, és megcsókolta a
nyakamat.
Felsóhajtottam, mert a kulcscsontom melletti erogén ponton
érintett meg.
– Mmm... — sóhajtottam fel, és a körmömmel finoman
karcolva, végigsimítottam a hátát.
Visszabújt a paplan alá, magához ölelt, és lágyan, gyengéden
megcsókolt. Nem ment tovább, ami nagyon jólesett. Annyira
imádnivaló.

Valamivel fél nyolc után jöttünk ki a szobámból. Liam

lenyomott az egyik konyhai székbe, és szélesen elmosolyodott.
– Hé, készíthetek neked reggelit anélkül, hogy rám kiabálnál
– mondta vidáman.
Nevettem és néztem, ahogy elkészíti a zabpelyhemet.
Mosolyogva elém tette, majd kenyeret pirított magának.
– Te egyáltalán nem eszel zabpelyhet? – kérdeztem.
Figyeltem, ahogy felfal négy szelet pirítóst.
Megrázta a fejét és összeráncolta az orrát.
– Nem, gusztustalan, ahogy szétázik.
Eljátszotta, mintha kirázná a hideg és mindjárt elhányná
magát.
Újra felnevettem.
– Te nagyon fura vagy, Liam – hecceltem mosolyogva.
Elvigyorodott.
 – Nekem meg az nagyon furcsa, hogy ilyen kedves vagy
velem a reggeli alatt.
– Lehetek undok is, ha szeretnéd – ajánlottam fel játékosan.
Nevetve megrázta a fejét.
– Nem kell, majd megszokom. – Mellém lépett. Felé
fordultam. A fülem mögé simította a hajamat, és közben az
ujjaival elidőzött az arcomon. Ettől az érintéstől elpirultam. –
Tényleg te vagy a legszebb a világon – dünnyögte.
Olyan őszintén mondta, hogy a szívem hevesebben vert.
Kék szemével mélyen a szemembe nézett és úgy éreztem, én
vagyok az egyetlen lány a világon.
Jake drámaian megköszörülte mögöttünk a torkát, és
bevonult a konyhába.
– Abba lehet hagyni! Oké, hogy áldásomat adtam rátok, de
az nem jelenti azt, hogy reggeli közben is rátok vagyok kíváncsi
— morogta, és miközben elment Liam mellett, a tarkójára
csapott.
Elmosolyodtam, de majdnem félrenyeltem a reggelit,
amikor észrevettem, milyen morcos az arca. Liam mögém
lépett, átölelte a derekamat, és a fejét a vállamra hajtotta.
– Köszi, Jake! Tudom, hogy azt mondtad, hagyjam békén,
de... – hallgatott el.
Jake elmosolyodva bólintott és a konyhapultra
támaszkodott.
– Liam, minden rendben, csak ne okozz nekünk zűrt!
Liam még szorosabban átölelt.
– Nem fogok.
Finoman megcsókolta a vállamat, amitől Jake hányingert
tettetett.
– Gyertek szerelmesek, ma egy kicsit előbb kellene beérni a
suliba. Gondolom, együtt akarjátok bejelenteni a nagy hírt –
jelentette ki Jake a szemét forgatva.
Liam mosolyogva bólintott, de én vadul megráztam a
fejemet.
 – Nem lehet! Nem mondhatjuk el! – tiltakoztam, és Liam
felé fordultam.
Valamiért nagyon megbántottnak tűnt.
– Miért nem? – kérdezte, és zavarodottan megfogta a
kezemet.
Jake-re pillantottam, tudtam, hogy nem fog tetszeni neki,
amit mondani akarok.
– Mert megy ez a fogadás. Az első lány, aki lefekszik veled,
megnyeri a pénzt. Tudnék mit kezdeni vele.
Feszengve Liamre néztem. Kitört belőle a nevetés.
Jake viszont majdnem félrenyelte az italát.
– Azt már nem! Ezt nem teheted! – kiáltott fel, és mérgesen
megrázta a fejét. – Nem akarom tudni, hogy mikor fekszetek le
egymással!
Elnevettem magam mérges, undorodó arcát látva.
– Jake, nem fekszünk most le egymással – feleltem és
láttam, ahogy ettől elernyednek az arcizmai –, de majd egyszer
igen, és akkor szeretném azt a pénzt. Ha viszont most
mindenki megtudja, hogy a barátnője vagyok, akkor nem
nyerhetek.
Liamre sandítottam, mert nem voltam biztos benne, hogy
belemegy.
– Angyal, én nem akarom, hogy csak valami fogadás miatt
legyél velem! – nézett rám kicsit megbántva.
Kihívóan rámosolyogtam.
– Azt gondolod, hogy emiatt feküdnék le veled? Hidd el,
lover boy, nem a pénz miatt csinálnám. Az csak egy kis
mellékes lenne.
Széles mosoly terült szét gyönyörű, telt ajkain, és a
fülemhez hajolt.
– Akkor mi lenne az ok? – suttogta, amitől kellemes
borzongás futott végig a gerincemen.
Az ajkamba haraptam.
– Hmm, nem is vagyok biztos benne, talán azzal lenne
kapcsolatban, hogy te térden állva könyörögsz – cukkoltam
hamiskásan mosolyogva.
Nevetve megcsókolt és magához húzott, amitől hullámokban
elöntött a vágy. Kicsit eltolt magától, és vágyakozó pillantással
a szemembe nézett.
– Már most boldogan könyörögnék, ugye, tudod?
Megpaskoltam a mellkasát, és odébb léptem, mielőtt túl
messzire megyek Jake-nél, és esetleg megtiltja, hogy Liammel
járjak.
– Tudom, lover boy! – nevettem, és igyekeztem
visszanyerni a légzésem ritmusát.
Jake-re pillantottam, aki döbbenten bámult minket.
– Most komolyan, srácok, én nem bírom nézni ezt az
enyelgést! – rázta meg a fejét grimaszolva.
– Rendben! Enyelgés befejezve! Csak azt szeretném, hogy
ezt egyelőre tartsuk titokban. Miért ne kereshetnénk egy kis
pénzt azért, amit végül úgyis megteszünk? Én ezt így látom –
magyaráztam könnyedén.
Liam és Jake egymásra nézett.
– Végül is? De biztos, hogy megnyered? Az is része volt a
fogadásnak, hogy szakítsak a barátnőmmel, vagy nem? –
kérdezte Liam töprengve.
Nevetve megráztam a fejemet.
– Nem, erről meggyőződtem. Az nyer, aki elsőként
megdönt, hogy elegánsan fejezzem ki magam.
Liam az orrát ráncolta és megrázta a fejét.
– Alig tudom elhinni, hogy a lányok ilyeneket művelnek.
Jake nevetett.
– Tudod, mit? Lehet, hogy legközelebb én is bejelentem,
hogy barátnőm van, és akkor csak kiválasztok egy lányt, akivel
majd elfelezzük a pénzt – közölte vidáman.
Liam kézen fogott, és az ajtó felé húzott.
– Gyerünk a suliba, mielőtt a bátyádnak egyéb ötletei
támadnak – nevetett, és fejcsóválva Jake-re nézett.
 Amikor beálltunk az iskola parkolójába, Liam rám kacsintott
a visszapillantó tükörből. Morcosan néztem ki az ablakon. A
szokásosnál is több lány várt rájuk, és amint kinyitotta Liam az
ajtót, azonnal elindultak felé. Természetesen Jessica vágtázott
legelöl.
Kuncogtam, mert Liam szemmel láthatóan kényelmetlenül
érezte magát.
– Sok szerencsét! – cukkoltam kacsintva, majd szándékosan
riszálva a hátsómat elsétáltam.
Tudtam, hogy engem néz. Az ajtónál hátrafordultam, és
láttam, amint undorral az arcán éppen az egyik lány karját fejti
le magáról. Legalább huszonöten voltak körülötte. Nagyon
pipának tűnt. Nevetve besétáltam, és a barátaim keresésére
indultam. Az öltözőszekrényeknél álltak.
– Sziasztok! – köszöntem vidáman.
Sean kérdőn felhúzta a szemöldökét.
– Hű, valakinek nagyon jó kedve van ma! Van ennek valami
különleges oka? – kérdezte.
– Semmi különös, csak figyeltem Liamet, ahogy huszonöt
lány próbálja levadászni. Iszonyú pipa lett, szerintem vicces –
magyaráztam vadul vihogva.
Ekkor sétált el mellettünk Liam Jake-kel. Mindkét oldalán
egy-egy lány nyúzta és körülbelül még tízen követték őket.
Kipukkant belőlem a nevetés, amitől Liam dühös pillantást lőtt
felém, de ettől csak még jobban nevettem.
– Nem csodálkozom, hogy ennyi lány akarja megszerezni.
Tudod, hol tart most a fogadás? – kérdezte Kate vigyorogva.
Bólintottam.
– Igen, tudom. Sarah mesélte, hogy ezernyolcszáz dollár
körül. Alig tudom elhinni – ráztam meg a fejemet rosszallóan,
és elhessegettem a gondolatot, hogy milyen lenne megnyerni
ennyi pénzt.
Kate, Sarah és Sean egymásra néztek, majd kitört belőlük a
nevetés.
 – Ez tegnapi hír. Ma már négyezer-kétszáznál jár – közölte
Kate.
Úgy éreztem, kiszalad a talaj a lábam alól, és a szívemre
mázsás súly nehezedett. Atyaég! Ez annyi, mint... nem is
tudom kiszámolni... mintha kétszáz lány akarna lefeküdni a
fiúmmal!
– Jézusom! Tényleg? – kérdeztem, és óriási gombóc nőtt a
torkomban.
Szó szerint rosszul lettem a gondolattól, hogy ennyi lány
pályázik a barátomra. Kate bólintott és együtt érzően
mosolygott. Sarah és Sean csak fel voltak dobva, fogalmuk sem
volt arról, hogy együtt vagyunk Liammel. Szerencsére
megszólalt a csengő, így bementünk a terembe.

Ebédidőben elhatároztam, hogy előkészítem a terepet, úgy

teszek, mintha ráhajtanék Liamre. A többieknek látniuk kell,
hogy én is el akarom csábítani. Nem jelenthetem csak úgy be,
hogy lefeküdtem vele, anélkül, hogy láthatóan ne próbálkoznék
vele. Nem beszéltem erről Liammel, de egy ártalmatlan kis
huncutkodás nem lehet túl bonyolult. Odavittem a tálcámat az
asztalunkhoz, és a barátaimhoz fordultam.
– Srácok, én is bepróbálkozom Liamnél a fogadás miatt.
Üljünk ma a bátyámékhoz, jó?
Kate mindentudóan rám nézett és kacsintott. Odasétáltunk
a végzősök népszerű asztalához. Majdnem mindenhol lányok
ültek és szégyentelenül flörtöltek Liammel. Elmosolyodtam,
amikor megláttam az arckifejezését. Még a reggelinél is
pipábbnak tűnt. Tekintetem a mellette ülő lányra vándorolt.
Már befejezte az ebédjét, és álmodozó arckifejezéssel,
rezzenéstelenül bámulta Liamet.
Megköszörültem a torkomat, hogy rám figyeljen.
– Szia, Sally! Most hallottam, hogy valaki nekiment a
kocsidnak a parkolóban. Nagy a kár? – kérdeztem ártatlanul.
 Azonnal felpattant az asztaltól.
– A francba, anyám kocsija! – kiáltotta, és elrohant.
A barátaimból kitört a nevetés a hátam mögött. Ők kicsit
távolabb leültek a szabad székekre.
– Szia, Liam! – mosolyogtam rá, és lehuppantam a
felszabadult székre.
– Szia, Angyal! – válaszolt mosolyogva.
Gyorsan körbepillantottam. Láttam, ahogy a lányok halálos
pillantásokat vetnek rám, amiért máris elnyertem egy
mosolyt.
– Valaki nekiment Sally kocsijának? – kérdezte Liam, és
beleharapott a tonhalas szendvicsébe.
Vállat vontam, és megráztam a fejemet.
– Nem, csak azért mondtam, mert ide akartam ülni.
Kipukkadt belőle a nevetés.
– Tudtam, hogy akarsz engem. – Rám kacsintott.
– Ki ne akarna? – feleltem önelégülten mosolyogva, és
körbepillantottam. A lányok az asztalnál meg tudtak volna ölni
a tekintetükkel. Fogalmam sem volt, hogyan kezdjem el a
flörtölést, ezért a kezembe vettem egy ásványvizes üveget, és
eljátszottam, hogy nem tudom lecsavarni a tetejét. – Liam,
kinyitnád nekem? – kérdeztem, és lebiggyesztettem a számat.
Elmosolyodott.
– Angyal, ha sokat tartod így a szádat, a végén még így
maradsz – viccelődött, és elvette az üveget.
Könnyedén kinyitotta és visszaadta.
– Köszönöm – feleltem nem törődve a megjegyzésével. –
Hú, észre sem vettem, hogy ilyen erős vagy! Sokat edzel? –
búgtam az ujjamat végighúzva a bicepszén, majd csábítóan az
ajkamba haraptam. A szemét le nem véve a számról,
megnyalta az alsó ajkát. Mivel nem válaszolt, felhúztam a
szemöldökömet. – Szóval? Sokat edzel? Egészen biztos, mert a
tested, mmm... – folytattam, és a tekintetem lassan
végigvándorolt a testén.
 Nyelt egyet.
– Hát, nem keveset — motyogta.
Egyértelműen látszott, hogy meglepte a flörtölésem, úgy
tűnt, összezavarodott, és nem tudja, mit tegyen. Még sohasem
flörtöltem vele, láthatóan teljesen meglepte a dolog.
Nem akartam túlzásba vinni a dolgot, csak előkészíteni a
terepet a győzelmemhez, ezért elfordultam tőle és az
ebédemre koncentráltam. Ám ekkor eszembe jutott még egy
ötlet. A szükségesnél egy kicsit tovább tartottam a villámat a
számban és behunyt szemmel felnyögtem.
– Te jó ég! Ez annyira finom! – majd lassan rágni kezdtem a
falatot.
Liam meglepve horkantott, amiből tudtam, hogy elértem a
célomat.
– Liam, ezt meg kell kóstolnod – búgtam csábítóan.
Gyötrelem suhant át az arcán, miközben enyhén szétnyílt
ajakkal engem nézett. Alig észrevehetően megrázta a fejét,
mintha elhessegetne egy gondolatot. Elnyomtam magamban a
kuncogást. A francba, ezért még megfizetek!
– Oké – egyezett bele oda sem figyelve.
Elmosolyodtam, és a villámra szúrtam egy falatot. A szája
elé emeltem. A villáról viszont lepottyant egy apró tésztadarab,
és a combjára hullott.
– Hoppá! Bocsánat! — néztem rá bocsánatkérően.
De bénán flörtölök!
– Semmi gond, Angyal! – mosolyodott el, és egy
kézmozdulattal lesöpörte magáról.
Várjunk csak, ebből még jól is kijöhetek! Megragadtam egy
szalvétát, és törölgetni kezdtem vele a farmerét. A folt a
combja közepén volt, de én jóval feljebb törölgettem, és a
szempilláimat rezegtetve felnéztem rá. Hangosan nyelt egyet
és megfeszült a teste.
– Készen van, sikerült – évődtem.
– Ööö... köszi! – mondta halkan, és sóhajtva behunyta a
szemét.
Na, ezt übereljétek csajok! Győzedelmesen vigyorogtam.
Mind engem bámult, némelyek döbbenten, mások dühösen.
Kuncogva Jessicára kacsintottam, aki mérgében elvörösödött.
– Jobb, ha megyek. Beszélnem kell Francis tanárnővel a
biosz projektemről – mentettem ki magamat, és büszkén
mosolyogva felálltam.
Mielőtt még bárhova indulhattam volna, Liam megragadta a
karomat.
– Ez mégis, mi volt? – kérdezte még mindig zavartan.
Megvontam a vállamat, és rámosolyogtam.
– Nem lehetek kedves veled, Liam? Végül is, te vagy a
bátyám legjobb barátja. És állandóan nálunk lógsz. Gondoltam,
lehetnék barátságos is veled.
– Barátságos, persze – gúnyolódott, és játékosan a szemeit
forgatta.
Rákacsintottam, és a tálcámat felkapva a barátaim felé
indultam.
Ahogy elsétáltam Jessica és a szurkolólányok mellett,
lehajoltam, és a fülébe súgtam, hogy bosszantsam.
– Na, ezt űbereld!
Miután kidobtuk az üres dobozokat a szemétbe,
belekaroltam Kate-be, és kicsit távolabb húztam Sarah-tól és
Seantól.
– Kate, gyógyszert kellene íratnom. Nyitva van még iskola
után a Rose utcai családtervező klinika? – kérdeztem.
Bólintott. Feltételeztem, hogy ő tudja, mert egy hónappal
ezelőtt történt vele egy kis baleset: elszakadt a gumi, és el
kellett mennie esemény utáni tablettáért.
– Igen, négytől nyolcig nyitva van – válaszolta, és
hátranézett, nehogy valaki meghalljon bennünket. – Szóval,
megteszed a nagy lépést? Szuper! Mindenképpen kezdd el
szedni a gyógyszert! Elkísérjelek? – kérdezte könnyedén.
Tudtam, hogy komolyan gondolja, ő volt a legeslegjobb
barát, akit csak kívánni lehetett.
– Még nem állok rá készen, de nem akarom túl későre sem
halasztani. Tényleg nem gond elkísérned? Nagyon köszönöm! –
néztem rá hálásan.
Féltem voltam egyedül menni, de nem akartam volna
Liamet sem megkérni rá. Ez nem kimondottan fiúknak való
dolog.
– Persze! Te is egy csomószor megtetted – mosolygott. –
Ma kocsival jöttem, így gyalogolnunk sem kell.
Elmosolyodtam.
– Köszi, Kate! – sóhajtottam. A szekrényeinkhez sétáltunk.
Összeszedtem a délutáni órákhoz szükséges könyveimet, és a
táskámba hajítottam őket. – Szólok Jake-nek, hogy majd
otthon találkozunk. Mindjárt jövök – magyaráztam, és
elindultam Jake szekrénye felé.
Jake és Liam néhány barátjukkal beszélgetett a csapatból.
– Hahó, srácok! – köszöntem vidáman, amikor odaértem.
Mind rám néztek. Tudtam, hogy tetszem néhány srácnak a
csapatból, egyértelmű volt abból, ahogy bámultak. De
valószínűleg Jake miatt soha senki sem mert próbálkozni.
– Helló, Amber! Hogy vagy? – kérdezte Casey, és tetőtől
talpig lassan végigmért.
– Köszi, jól! És te? – válaszoltam udvariasan.
– Sokkal jobban, most hogy láttalak! – vigyorgott rám, de
gyorsan megrándult, amikor Jake a karjába bokszolt.
– Haver, a húgom! – sziszegte Jake.
Magamban kuncogtam és megráztam a fejemet.
– Jake, csak azt akartam mondani, hogy ma este nem veled
megyek haza. Kate szeretné, ha suli után elintéznék vele
valamit. Otthon találkozunk – mondtam mosolyogva.
A szemem sarkából láttam, hogy Liam összehúzza a
szemöldökét.
– Ma este dolgozom, úgyhogy Liam vitt volna haza – felelt
lazán vállat vonva.
 Liamre pillantottam. Ez megmagyarázta a csalódott
arckifejezését.
– Igaz, tényleg. Elfelejtettem. Sajnálom, hogy lemaradok
erről – mosolyodtam el, és megfordultam, hogy elinduljak, de
ekkor eszembe jutott még valami. Vigyorogva hátranéztem. –
Liam, a fogadás már négyezer dollár fölött van. Ez több mint
kétszáz lány.
Tágra nyíltak a szemei.
– Ne hülyéskedj! – nézett rám döbbenten és kissé rémülten.
Jake röhögni kezdett, a többi srác pedig úgy nézett ránk,
mintha meg lennénk hibbanva.
— Nem hülyéskedek – erősítettem meg, és Liamre
kacsintva elindultam.
Felnevettem, mert még láttam, ahogy Liam arcát elönti az
undor.

Iskola után Kate-tel elmentünk a családtervező klinikára.

Húztam egy sorszámot, és mivel még nem jártam ott, ki kellett
töltenem egy csomó nyomtatványt magamról, a jelenlegi
szexuális életemről és az egészségi állapotomról. Körülbelül egy
óra várakozás után behívtak a fehér, sterilnek látszó szobába,
ahol egy hölgy fogadott.
– Jó napot, Amber! Jöjjön be! – mondta mosolyogva és egy
székre mutatott.
– Jó napot! – feleltem rekedten, és leültem, ahogy kérte.
– Ne féljen, nem harapok! – viccelődött. – Szóval, miben
segíthetek? – kérdezte és közben átlapozta a
nyomtatványokat, amiket kitöltöttem.
– A barátommal kezd komollyá válni a dolog, és a szexre is
gondoltunk már. Ezért szeretnék fogamzásgátlót szedni. Ezt itt
is fel lehet íratni, vagy el kell mennem a saját orvosomhoz? –
kérdeztem elpirulva és a kezemet tördeltem.
Kedvesen elmosolyodott.
 – Felírhatjuk mi is. Az áll a papíron, hogy még szűz –
mondta, majd újra belenézett a papírjaimba.
– Igen, még az vagyok – feleltem még jobban elpirulva.
Azt kívántam, bár nyílna meg alattam a föld és nyelne el.
– Amber, emiatt ne legyen zavarban! Nagyon jól tette, hogy
eljött! Sok fiatal lánnyal találkozom, aki csak akkor gondol a
gyógyszerre, amikor már túl késő. Üdítő látni, hogy vannak
olyanok is, akik felelősen gondolkodnak – jelentette ki, és
megpaskolta a kezemet.
Megkönnyebbülten fellélegeztem és elmosolyodtam. Azt
hittem, kioktatásban lesz részem, hogy miért akarok ennyi
idősen szexelni és hogy még várnom kellene.
– Jó. Szükségem van még néhány információra, mint
vérnyomás, súly és így tovább. Ha ezekkel megvagyunk, akkor
beszélhetünk arról, hogy melyik tabletta lenne a
legmegfelelőbb. Rendben?
Miután megmérte a vérnyomásomat és a súlyomat,
kiszámolta a testtömegindexemet, visszaültünk az asztalához.
– Jó, azt ajánlom, hogy a kombinált tablettát válassza.
Mindennap egyet kell bevenni belőle, három hétig mindig
ugyanabban az időben. Ezután egy hétig nem szabad
gyógyszert szedni, és ez alatt az idő alatt fog megjönni a
menstruáció. Nagyon hatékony, ezt szedi a legtöbb lány –
magyarázta mosolyogva.
Mosolyogva bólintottam, mert minden olyan egyértelműnek
tűnt.
– Jól hangzik.
Felkapta a recepttömbjét, és felírta a gyógyszert, majd
gyorsan elmagyarázta a legsúlyosabb mellékhatásokat, amikre
figyelnem kell.
– A szomszéd szobában kitöltik a többit. Három hónapra
elegendő adagot írtam fel. Akkor újra találkozunk és
megbeszéljük, hogy minden rendben van-e. Ha nem lesz
semmi gond, legközelebb hathavi adagot írok fel – magyarázta.
 – Jó, köszönöm – mosolyogtam hálásan, mert sokkal
egyszerűbben ment a dolgot, mint képzeltem.
– Adok egy tájékoztatót is, amit el kellene olvasni, de a
legfontosabb az, hogy mindennap azonos időben legyen bevéve
a gyógyszer, és ne maradjon ki egyetlen nap sem, kivéve azt a
hetet, amikor nem kell szedni. – Rám mosolygott és átadta a
receptet. – Mindenképpen olvassa el a tájékoztatót arról, hogy
mit kell tenni, ha netán elfelejtené bevenni, vagy hányna,
miután bevette, mert ha ilyesmi történik, a gyógyszer nem hat.
Adok ezekből néhányat, hogy addig is lehessen védekezni, amíg
a gyógyszer hatni kezd – mondta, azzal felkapott egy marék
óvszert egy dobozból, és egy barna papírzacskóba tette nekem.
– Ó, köszönöm – mondtam halkan, és hálásan elraktam
őket.
– Három hónap múlva találkozunk.
Felállt, és az ajtó felé indult, jelezve, hogy végeztünk.
Hálásan mosolyogtam.
– Köszönöm.
Kisétáltam és fültől fülig elvigyorodtam. Sokkal könnyebb
volt, mint gondoltam.
– Na, hogy ment? – kérdezte Kate, amikor a váróba léptem.
– Nagyon jól! Még ki kell töltetnem a receptet, és már kész
is – karoltam belé és az ajtó felé húztam.
– Hű, el sem tudom hinni, hogy lefekszel Liam Jamesszel! –
sikkantott izgatottan.
– Még nem. Tudni akarom, hogy képes várni rám. Még nem
állok készen – tisztáztam gyorsan.
– Várni fog. Úgy tűnik, nagyon odavan érted – mosolygott
Kate boldogan, és felsóhajtott.
Nagyon remélem, hogy így van. Miután kitöltötték a
receptet, Kate hazavitt.
A ház üres volt, mivel Jake még dolgozott. Készítettem
magamnak egy szendvicset, és leültem az asztalhoz házi
feladatot írni. Amikor végeztem, rápillantottam az órára. Csak
nyolc óra volt. Jake hazaérkezéséig volt még egy órám.
A gondolataim azonnal Liamre terelődtek. Vigyorogva
felkaptam a telefont, és már hívtam is, alig tudtam palástolni az
izgalmamat.
– Szia, Angyal! – szólt bele, és iszonyúan boldognak tűnt a
hangja.
– Szia! Van kedved átjönni? – kérdeztem, és izgatottan
harapdáltam az ajkamat.
– Naná! Mindjárt ott vagyok! – felelte, és letette a telefont.
A szobámba rohantam, és ránéztem a hajamra. Jót
nevettem magamon, mert az jutott eszembe, hogy pont olyan
vagyok, mint azok a lányok, akik Liam miatt mindig
tökéletesen akarnak kinézni. Úgy döntöttem, ezek után nem is
nyúlok a hajamhoz, csak kicsit megráztam. Liam látott már a
legszörnyűbb állapotomban is, ennek ellenére szeretett.
Pontosan akkor léptem be a hallba, amikor ő a bejárati ajtón.
– Szia! – vigyorogtam.
Egy pillanat alatt a szoba másik végébe ért, a karjába kapott
és szenvedélyesen megcsókolt. Még csók közben is
mosolyogtam, és az izgatottságtól liftezett a gyomrom. Egy idő
múlva hátrébb lépett.
– Szia! – lehelte, és én megremegtem a boldogágtól. –
Szóval, hol jártál? Hiányoztál! – mormolta, miközben arcát a
hajamba temette és vett egy mély levegőt.
Kuncogva elhúzódtam.
– Mi vagy te, valamiféle hajszaglászó, perverz fickó? –
vicceltem, és a kezét megragadva a kanapéhoz húztam.
Nevetett és derekamnál fogva az ölébe rántott, így lovagló
ülésbe landoltam rajta.
– Ma nagyon hiányoztál. Szörnyű volt úgy látni, hogy
közben nem érinthettelek meg. Amúgy mi a túrót műveltél az
ebédlőben? Élvezted, hogy totál begerjesztesz? – kérdezte
rosszallóan.
Bűnbánóan kuncogtam és selymes haját simogattam a
tarkóján.
– Elő kellett készítenem a terepet a győzelemhez. Nem
sétálhatok csak úgy oda Jessicához, hogy figyi, megnyertem a
fogadást. Hm? – kérdeztem ártatlanul.
Megrázta a fejét, de még mindig rosszallóan nézett.
– De ez azért túlzás volt. Tudod, milyen kemény munkámba
került, hogy ne rohanjalak le? – tréfálkozott.
Bólintottam, és az ajkamba haraptam, hogy ne nevessek.
– Ó, igen. Tudtam, hogy kemény – évődtem, és
mindentudóan felhúztam a szemöldökömet.
Nevetett.
– Jó, de hol voltál? Azt reméltem, ma este egy kicsit együtt
lehetünk. Közelebb húzott magához, és a nyakamba csókolt,
amitől teljesen libabőrös lettem.
Elhúzódtam és felálltam. Odasétáltam az iskolatáskámhoz,
és elővettem a klinikán kapott barna papírzacskót. Visszaültem
az ölébe, és odanyújtottam neki. Nem értette a dolgot, rám
nézett, majd bele a zacskóba. Az arcán felragyogott a
felismerés, ami örömmé változott, aztán bosszússá.
– Egyedül mentél oda ezt elintézni? – kérdezte, és
felháborodva nézett rám.
Megráztam a fejemet, nem értettem a reakcióját.
– Nem egyedül, velem volt Kate – feleltem, és újra
átöleltem a nyakát.
– Miért nem mondtad? Elkísértelek volna.
Közelebb húzott magához, de az arcán még mindig
bosszúság ült.
– Liam, én csak azt gondoltam, hogy ez nem pont az a hely,
ahová a barátodat elviszed. Fogamzásgátlót akartam felíratni,
és Kate felajánlotta, hogy elkísér – vontam meg a vállamat.
Nem értettem, mi a baja ezzel.
Nagyot sóhajtott.
– Angyal, én szeretlek. Elkísértelek volna. Kár, hogy nem
szóltál – válaszolta és szomorúnak tűnt.
 – Min változtatott volna? Nem gondoltam, hogy el akarsz
jönni – dünnyögtem teljesen összezavarodva.
Mi a fene bántja és miért haragos? Csak felírattam a
gyógyszert, hogy lefekhessek vele! Nem örülnie kellene
inkább?
– Nem gondoltad, hogy el akarok menni? Angyal, ez rólam is
szól. Azt szeretném, ha együtt csinálnánk dolgokat. Egy pár
vagyunk, egy csapat. Kicsit bánt, hogy azt gondoltad, nem
akarnék elmenni – magyarázta, és előrehajolt, hogy lágyan
megcsókolja a homlokomat.
Hűha!
– Liam, tényleg ne haragudj! Erre nem is gondoltam. Azt
hittem, a srácokat ez nem érdekli. Azt hittem, örülni fogsz,
hogy valamiben én kezdeményezek – magyaráztam, és
bocsánatkérően néztem rá.
Könyörgő tekintettel kértem, hogy értse meg, nem akartam
megbántani.
– Örülök, hogy kezdeményezel. De a helyzet az, hogy én
nem egy átlagos srác vagyok. Én szeretlek. A legtöbb srác nem
szerelmes úgy a barátnőjébe, mint én. Nagy dolgot tettél, és
nekem ott kellett volna lennem veled, hogy támogassalak –
ellenkezett, és az ujjhegyével az arcomat simogatta.
Nagyot sóhajtottam, mert a bűntudattól kezdtem rosszul
érezni magamat. Ez eszembe sem jutott.
– Sajnálom, hogy nem mondtam, és nem kértelek, hogy
kísérj el. Három hónap múlva vissza kell mennem ellenőrzésre.
Akkor eljössz velem? – kérdeztem mosolyogva, és a
homlokomat az övéhez érintettem.
Hamisan felnevetett.
– Nem, nem az én világom – heccelt, és fölényeskedve
megvonta a vállát.
Vettem egy nagy levegőt, és rácsaptam a vállára.
– Hülye — morogtam viccelődve, amitől még jobban
nevetett.
 Lenyomtam a kanapéra, rátelepedtem és megcsókoltam.
Mikor vége lett a csóknak, már mind a ketten kapkodtuk a
levegőt. Vágyakozva nézett rám. Éreztem, hogy ez több
kevéske izgalomnál. Nagyot nyeltem. Mertem remélni, hogy
nem értette félre azt, hogy fogamzásgátlót írattam fel.
– Liam, az, hogy elkezdem szedni a gyógyszert, nem jelenti
azt, hogy többre is készen állok. Tudod, ugye? – grimaszoltam
reménykedve, hogy nem keltettem benne hamis reményeket,
és nem azt várja, hogy azonnal feküdjek le vele.
Elmosolyodott, és a fülem mögé simította a hajamat.
– Tudom. Semmi baj. Olyan lassan haladunk, amilyen lassan
csak akarod. Mindaddig, amíg ezt megengeded – húzta vissza
az arcomat az arcához.
Mosolyogtam, amikor összeért a szánk, és boldogabbnak
éreztem magam, mint hosszú évek óta bármikor. Mélyen
legbelül azt reméltem, hogy hamarosan készen állok, még
azelőtt, hogy megunná a várakozást, vagy túlságosan
reménytelennek találná a helyzetet, és keresne magának
olyasvalakit, mint Jessica.
Körülbelül egy órán keresztül ölelkeztünk és csókolóztunk,
amikor egy autó ért a ház elé. A lámpái bevilágítottak a
nappaliba.
– A fenébe, ez Jake lesz – suttogtam, és elhúzódtam
Liamtől.
Felültem, lesimítottam a hajamat, bízva abban, hogy nem
úgy nézek ki, mint aki az elmúlt órában szerelmeskedett.
Liam elnevette magát és visszahúzott magához a kanapéra.
– Jake kibírja. Előbb-utóbb meg kell szoknia.
Elkerülhetetlen, hogy néha lásson minket csókolózni –
győzködött, és a nyakamba kuncogott.
Elmosolyodtam, és a hajába túrtam.
Kinyílt a bejárati ajtó. Liam felnézett. Mosoly játszott az
ajkán. Úgy láttam, direkt élvezi, hogy Jake-et cukkolhatja.
Jake felnyögött.
 – Na, srácok! Most komolyan! Emlékeztek, mit mondtam
reggel az enyelgésről? – siránkozott, és a kulcsait az asztalra
hajította.
Liam a szemét az égre emelve felült és engem is felhúzott.
– Így jobb? – kérdezte vigyorogva.
Jake felsóhajtott, és ő is a szemét forgatta.
– Meg fogom szokni, gondolom – mormolta.
Liam rám vigyorgott, és akaratlanul is visszamosolyogtam.
Jake morcos arccal, a mellkasán összefont karral leült a
szemben lévő díványra.
Nevettem zúgolódó arckifejezésén, és felálltam.
– Megírom a házimat. Lekötitek magatokat addig, ugye,
srácok? – viccelődtem velük.
Volt egy olyan érzésem, hogy jót tenne nekik, ha kettesben
lennének azok után, hogy tegnap este mindenre fény derült.
Hiszen legjobb barátok.
Liam mosolyogva bólintott.
– Igen. Jake, videójátékozunk? Halo jó lesz? – kérdezte
izgatottan.
A bosszúság és a méreg azonnal elpárolgott Jake arcáról.
Felugrott, és a játékkonzol felé tartott. Elmosolyodtam
magamban. Minden a régi. A szobámba tartva nem felejtettem
el felkapni a barna zacskót a földről. Jake tolerálta a
kapcsolatunkat, de volt egy olyan érzésem, hogy ha megtudná,
mi van a zacskóban, kiakadna. Már kész voltam a házimmal,
amikor úgy döntöttem, jólesne egy hosszú fürdő a kádban.
Engedtem vizet, habfürdőt is tettem bele, majd fogtam egy
könyvet, és betelepedtem.
Annyira belefeledkeztem a történetbe, hogy nem hallottam
meg, amikor kinyílt az ajtó.
– Váó, ez szexi! – duruzsolta Liam hirtelen mellettem.
Felsikítottam, és majdnem beleejtettem a könyvet a vízbe.
– A fenébe! Halálra ijesztettél, Liam! – kiáltottam, és a
szívem a torkomban dobogott.
 A mellkasomig húztam a térdemet, hogy eltakarjam
magamat, ne lásson belőlem túl sokat. Szerencsémre még volt
hab a vízen.
Felnevetett.
– Bocs! Én is beszállhatok? – Letérdelt mellém, és egyik
ujját belemártotta a vízbe. Gyorsan ki is húzta, és megrázta a
fejét. – Felejtsd el! Jéghideg! – nézett rosszallóan, és
megtörölte a kezét az egyik törülközőben.
– Liam, menj ki! Ez nem vicces – feszengtem pirulva.
Pimasz kis mosolyra húzta a száját, majd lehajolt, gyorsan
megcsókolt és elindult az ajtó felé.
– Csak vicceltem. Nem tudtam, hogy itt vagy bent, de
szerintem ki kellene jönnöd, már nagyon hideg a víz. Végig itt
voltál? – kérdezte fejcsóválva.
– Tényleg kihűlt kicsit – vallottam be.
Most, hogy már nem feledkeztem bele a regénybe, én is
éreztem, mennyire hideg. Mindenhol libabőrös lettem.
Liam elmosolyodott.
– Megvárlak a szobádban.
Sarkon fordult és kiment. Becsukta az ajtót maga mögött.
Kihúztam a dugót, a könyvet oldalra hajítva felálltam,
felkaptam a törülközőmet a kád széléről és szorosan magam
köré csavartam. Miközben másztam ki a kádból, eszembe
jutott, hogy nem hoztam magammal ruhát, amibe
átöltözhetnék. Most már annyira fáztam és reszkettem, hogy
vacogtak a fogaim. Nem maradhattam itt egész éjszaka,
szükségem volt pizsamára. Nem nagy ügy, Liam látott már
törülközőben.
Visszafelé a folyosón némán azt kívántam, bár a szobám
melletti fürdőszobában zuhanyoztam volna és utána az ágyban
olvastam volna. Ha így teszek, most nem néznék egy kínos,
félig pucér helyzet elé. Beléptem a szobámba, ahol Liam a
megtestesült nyugalomként hevert az ágyamon.
– Szia! – motyogtam zavartan, és gyorsan a pizsamás fiók
felé vettem az irányt.
A törülköző alatt felhúztam egy rövidnadrágot.
Liam felült és szemrehányóan csóválta a fejét.
– Jesszus, Angyal! Meg is fázhattál volna, vagy hasonló! –
Aggódva nézett rám. Felugrott az ágyból, és a kezemnél fogva
az ágyra húzott. Már remegtem a hidegtől. – Ülj ide! –
utasított, aztán a fürdőszobába ment, és hozott még egy
törülközőt.
Vacogtak a fogaim. Ó a száraz törülközővel a karomat és a
váltamat dörgölte, hogy gyorsan megszárítson.
Örültem, hogy végül nem mostam hajat, csak kócosan
felkötöttem, különben még jobban fáztam volna. Liam
megfogta a kezemet, és szétázott ujjaimat egyenként a szájába
tette, hogy felmelegítse. Az ajkamba haraptam, mert ettől az
érintéstől izgalomba jöttem. Atyám, ez olyan izgató! Nem
tudtam megállni, hogy ne hajoljak előre és ne csókoljam meg.
Úgy tűnt, ez meglepte. Néhány másodperc múlva
visszacsókolt. Finoman beszívtam az ajkát, mire kissé
kinyitotta a száját, így becsúsztathattam a nyelvemet.
Felnyögött. Átöleltem a nyakát, és hevesen a hajába túrtam.
Magához húzott, és elmélyedt a csókban. Egy
örökkévalóságnak tűnő idő után, ami még mindig nem volt elég
hosszú, zihálva eltolt magától, de az ajkait még mindig rajtam
tartotta. Végigcsókolta a nyakamat, és finoman beszívta a
bőrömet a kulcscsontom mellett, amitől elakadt a lélegzetem és
megvonaglott a testem.
Még mindig jéghideg voltam, és a fogaim újra vacogni
kezdtek. Ettől megtört a varázs. Liam nevetve hátrébb
húzódott.
– Bújtassunk a paplan alá, hogy gyorsan felmelegedj!
Felállt, és a pólóját alul megragadva, egy mozdulattal
levette. Tágra nyílt szemmel meredtem tökéletesen
kidolgozott mellkasára. Hirtelen, néhány pillanatra minden
eltűnt a szemem elől, csak egy mozdulatot érzékeltem, és ez
megszakította a bámészkodásomat. Elmosolyodtam, mert
rájöttem, annyi történt, hogy a fejemen áthúzta a pólóját.
Hangosan nyeltem egyet.
– Liam, ha azt akarod, hogy felforrósodjak, elég annyi, hogy
levetkőzöl – búgtam, és az ajkamba harapva gyönyörködtem a
mellkasában és a hasizmaiban.
Legszívesebben végignyalogattam volna a nyelvemmel.
Nevetve a karjába vett.
– Angyal, hidd el, ennél perzselőbb nem lehetsz. Az már
nem lenne legális – felelte, és újra megcsókolt.
Levettem magamról a nyirkos törülközőt, és a padlóra
dobtam. Liam felkapott. A lábammal ösztönösen átöleltem a
derekát, miközben az ágy végéhez vitt. Felemelte a takarót, és
velem együtt bújt az ágyba. Úgy csüngtem rajta, mint egy
kismajom. Szinte teljesen a fejünk fölé terítette a takarót, majd
a félhomályban megszólalt.
– Hiányoztál ma este! Miért nem maradtál ott velünk
játszani? – kérdezte méltatlankodva.
– Gondoltam, jó lenne, ha egy kis időt kettesben töltenétek
Jake-kel. Még nem is beszéltetek egymással azóta, hogy
megtudta, együtt vagyunk. Még mindig a legjobb barátok
vagytok, csak meg kell találnotok az egyensúlyt. Nem töltheted
minden idődet azzal, hogy bejuss a bugyimba – viccelődtem.
– De imádok próbálkozni! – panaszkodott viccesen.
Kitört belőlem a vihogás. Kezdtem felmelegedni, a teste
melege felhevített. Forró leheletünktől szinte gőzölgött a
levegő, de az is lehet, hogy a bennem égő szenvedélytől
éreztem ezt.
– Valószínűleg igazad van. Jake jól viselte a ma estét, sőt
még azt is mondta, hogy jó téged boldognak látni, amit
természetesen teljesen a magam érdemének tekintek –
mondta nagyképűen.
– Teljesen a te érdemed? Nem vagy te egy kicsit beképzelt?
– incselkedtem mosolyogva.
 Felnevetett, és az ujjai külső felével megsimogatta az
arcomat.
– Remélem, nem meztelenkedsz a kishúgommal, James! –
Hallottuk meg hirtelen a figyelmeztető morgást az ajtó felől.
Mindketten megriadtunk, majd a takarót a fejünkről
lehúzva, bűntudatosan somolyogva néztünk a bátyámra.
– Jake, haver! Jó lenne egy kicsivel hangosabb
figyelmeztetés! – viccelődött Liam, mialatt Jake a szemét
meresztgette rá az ajtóból.
Lejjebb húztam magamon a takarót, hogy Jake lássa, van
rajtam póló.
– Jake, higgadj már le! Mit akarsz? Nem hallottál még a
kopogásról? – szóltam közbe.
– Kopogtam. Csak nem hallottátok a cuppogás miatt –
mosolygott gúnyosan.
Mind a hárman elnevettük magunkat.
– Na, mindegy. Csak azt akartam mondani, Ambs, hogy
anya vasárnap jön haza.
Izgatottan mosolyogtam.
– Tényleg? Az szuper! – kiáltottam fel boldogan.
Jake bólintott, és ugyanúgy mosolygott, mint én.
– Igen. Na, oké, elteszem magam. Ne hangoskodjatok, nem
akarok hallani semmit!
Nevettem, és nem tudtam megállni, hogy ne cukkoljam még
egy kicsit.
– Jake, szerintem az lenne a legjobb, ha kölcsönvennéd az
IPodomat, mert most melegítünk be a fogadásra – viccelődtem
rákacsintva.
Liam felnevetett. Jake morcosan nézett, de aztán
rosszallóan a fejét csóválva, becsukta maga mögött az ajtót.
– Angyal, nagyon vicces vagy – mondta Liam, és
végigcsókolta a nyakamat.
– Fogd be, James! – szólítottam a vezetéknevén,
tökéletesen utánozva Jake hanglejtését.
 14. fejezet

REGGEL ÓRIÁSI MOSOLLY AL az arcomon ébredtem. A nap

sütött, a madarak csicseregtek, és én a világ legdögösebb sráca
mellett ébredtem, aki történetesen szerelmes belém.
Kiskifliben feküdtem a karjaiban. Belemosolyogtam a bőrébe,
és nekidőltem a hátammal, hogy érezzem izmos mellkasát.
– Liam? – suttogtam, és felé fordítottam a fejemet.
Szorosabban ölelt, és lassan kinyitotta a szemét.
– Szia! – dünnyögte álmosan, de a fejét felemelte, és
megcsókolt. – Szeretek arra ébredni, hogy az enyém vagy.
Visszadőlt, és elégedetten felsóhajtott. A hasamra gurultam,
hogy szemben legyünk.
– Elmondjuk ma a többieknek, hogy járunk? – kérdezte
ásítva.
– Ne, ma még ne! Még több időre van szükségem, hogy
kellően előkészítsem a terepet – feleltem, és az izmai vonalát
követve, az ujjaimmal végigszaladtam a mellkasán.
Felsóhajtott.
– Előkészítésen azt érted, hogy megint kikezdesz velem,
amitől iszonyúan beindulok, mint tegnap? – kérdezte és
rimánkodva nézett rám.
Nevettem, és a vállába fúrtam az arcomat.
 – Légy türelmes, és meglátod. Engedélyt adok rá, hogy ma
egy kicsit megérints, ha akarsz – ajánlottam fel könnyedén.
Kicsit felnyomtam magam és felkönyököltem, hogy jobban
lássam.
Hamiskás mosoly futott át az arcán.
– Megérinthetlek, mondjuk így? – suttogta, és lassan
simogatni kezdte a testemet.
Először az arcomat, majd lefelé a nyakamon át a mellemet, a
hasamat, és végül megállapodott a combom belső felén. A keze
közel volt a szeméremajkamhoz, akaratlanul felnyögtem.
Az ujjhegyével végigsimított a combomon, amitől újra
felnyögtem, mintha valami mély, belső vágy hajtana.
– Liam, ne! – sóhajtottam, de ugyanakkor közelebb toltam a
csípőmet a kezéhez.
Nevetve közelebb hajolt, és a szája szinte a számhoz ért.
– Ígérd meg, hogy ma nem fogsz annyira felhúzni a suliban
– dünnyögte száját a számhoz érintve, majd elvette a kezét a
combomról.
– Nem foglak annyira felhúzni. De azt nem ígérhetem, hogy
te nem fogsz beindulni – évődtem.
Száját az enyémhez nyomta, éreztem, hogy mosolyog.
– Nagyon be tudsz indítani. Szerintem nem is sejted, mit
teszel velem – nyögte, és lágyan a nyakamba csókolt.
Kuncogva átöleltem a nyakát, és visszacsókoltam. Néhány
perc múlva elhúzódott, pedig éppen kezdtem belejönni.
– Jobb, ha megyek.
Megcsókolt, és felkelt az ágyból.
Leküzdöttem a duzzogást. Tényleg nem akartam, hogy
elmenjen.
– Jó. Nemsokára találkozunk – feleltem.
Néztem, ahogy öltözik. Rám kacsintott, kimászott az
ablakomon, és elindult hazafelé. Bár Jake már tud rólunk,
Liamnek a szülei miatt továbbra is fent kell tartania a látszatot,
hogy otthon alszik. Még mindig nem sétálhat ki az ajtónkon,
amikor azt hiszik, hogy az ágyában van, ezért folytatni kell a
besurranós játékot. Felkeltem az ágyból, és a fürdőszobába
siettem zuhanyozni. Miután megtörülköztem, sokáig
keresgéltem a szekrényemben. Valami izgist akartam felvenni.
Úgy akartam kinézni, hogy a többiek is lássák Liamen, hogy
nagyon odavan értem, mert most már szerettem volna
befejezni a hazudozást rólunk. Előhúztam a farmer
miniszoknyámat és egy V nyakú, ujjatlan felsőt. Mosolyogva
néztem a ruhákat. Tutira működni fog. Felöltöztem, és
megnéztem magam a tükörben. A szoknya rövid volt, de nem
túl rövid, tehát nem úgy néztem ki, mint a ribik egyike, a felső
pedig rám simult, de nem túlságosan testhez állóan, csak
annyira, hogy sejteni lehessen, mi van alatta. Mosolyogva
húztam elő a balerinacipőmet, ami tökéletesen egészítette ki a
ruhákat.
Felkaptam a kis zacskót, amit a családtervező klinikán
kaptam, és elővettem a gyógyszeres dobozt. Kibontottam, és az
első tablettát gyorsan bevettem és lenyeltem. Mosolyogva
érkeztem meg a konyhába. Liam nekem háttal beszélgetett
Jake-kel, és már a konyhapulton várt egy tál zabpehely. Majd
elolvadtam a figyelmességétől.
– Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
Liam pont egy pohár vizet ivott. Amikor hátrafordult,
majdnem félrenyelte. Jake nevetve erőteljesen hátba vágta.
Igen! Pont ilyen hatást vártam! Liam tágra nyílt, éhes
tekintettel nézett lassan végig, amitől elpirultam, mert az jutott
eszembe, vajon milyen gondolatok járhatnak most a fejében.
De még nem szólalt meg.
– Liam, le akarsz fényképezni? Akkor tovább nézhetnél –
viccelődtem, és enni kezdtem a zabpelyhet.
Ettől visszatért közénk.
– Nem ebben leszel ma, ugye? – kérdezte a homlokát
ráncolva. Végignéztem magamon azon tűnődve, vajon mire
gondolt. Nem néztem ki ribisen.
 – De. Miért? – kérdeztem zavarodottan.
Azt hittem, tetszeni fogok neki. Az előbb úgy is tűnt.
Felállt, mögém sétált és átölelt.
– Angyal, mégis, hogyan koncentráljak egész nap, ha tudom,
hogy a gyönyörű barátnőm úgy néz ki, mint egy szexistennő?
Direkt kínzol? – panaszkodott.
Megcsókolta a nyakamat, és végigsimított meztelen
combomon. Kuncogva a hasába könyököltem.
– Hát, bizony, önuralmat kell gyakorolnod. – Azzal gyorsan
elhúzódtam.
Felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Nagyon nem fair, ahogy játszol – panaszkodott.
Nevettem, és felkaptam a táskámat.
– Mehetünk, Jake? – kérdeztem mosolyogva a bátyámtól,
aki láthatóan igyekezett tudomást sem venni a
beszélgetésünkről, nem nagy sikerrel.
– Igen, kínszenvedés ennyi enyelgést végignézni – értett
egyet Jake, és a vállamnál fogva az ajtó felé kormányzott.

Gyorsan elrepült a délelőtt, és végre eljött az ebédidő.

Annyira izgatott voltam, hogy láthatom Liamet, hogy
egyfolytában mosolyogtam.
– Mi a fene bajod van? – kérdezte Sean, és úgy nézett rám,
mintha nem lennék normális.
Vállat vontam.
– Semmi, csak jó napom van. Meg éhes vagyok, és most
enni fogunk – füllentettem simán.
– Megint ráhajtasz Liamre? – kérdezte Kate mindentudóan
mosolyogva.
Nevettem.
– Még szép! Majd figyeld Jessica arcát! Ma elintézem, hogy
Liam engem akarjon – mosolyogtam boldogan.
Szuper lesz! Jessica minden percét utálni fogja.
 – Abban biztos vagyok! – értett egyet Kate nevetve.
Sean arcán felragyogott a felismerés.
– Szóval, ezért vagy szoknyában! – jelentette ki.
Nevetve bólintottam.
– Mit gondolsz, működni fog? – kérdeztem.
Tényleg kíváncsi voltam a véleményére.
Bólintott.
– Ó, igen! Biztos vagyok benne. A suliban ma minden srác a
bomba lábaidról beszél. Hogy őszinte legyek, még én is
lecsekkoltalak, pedig én totál bele vagyok zúgva a barátnőmbe
– vallotta be könnyedén.
Játékosan a vállára csaptam.
– Pfuj, ez undorító! Sean, az egyik legjobb barátom vagy! A
barátok nem csorgatják a nyálukat egymásra – feleltem, és
úgy tettem, mintha kirázna a hideg.
– Ami azt illeti, én is lecsekkoltalak – viccelődött Kate.
– És én is – tette hozzá Sarah, amitől még hangosabban
nevettünk.
Ahogy nevetve besétáltunk az ebédlőbe, észrevettem, hogy
sok srác néz. Most, hogy Sean felhívta rá a figyelmemet,
láttam, hogy tényleg több fiú stíröl, mint általában.
Megvettük az ebédet, és odamentünk a szokásos
asztalunkhoz. Letettem a tálcámat, és a vállam fölött Liam felé
intettem a fejemmel.
– Srácok, mindjárt jövök – mondtam mosolyogva.
Leültek, és kíváncsi szemekkel figyelték, ahogy
magabiztosan átmasírozok Liamhez. Szokás szerint legalább tíz
lány lógott körülötte, és szemérmetlenül flörtöltek vele. Úgy
tűnt, nagyon bosszantják Liamet.
– Komolyan mondom, Rebecca, ha még egyszer hozzám
érsz, szólok valakinek. Ez már kimeríti a zaklatás fogalmát –
morogta mérgesen a lánynak, és lelökte a kezét a combjáról.
Rebeccának ez nagyon nem tetszett, el is viharzott. A többi
lány gúnyosan nézett utána. Szinte olvasni lehetett a
gondolataikban. Eggyel kevesebb vetélytárs. Elnyomtam egy
mosolyt magamban, és leültem az asztalhoz. Jake nem volt ott,
ezért úgy döntöttem, mindent bevetek.
– Hali, Liam! – köszöntem csábosan mosolyogva.
Az arca felragyogott, amikor meglátott.
– Szia! Jó napod volt? – kérdezte boldogan.
Lebiggyesztettem a számat és megráztam a fejemet.
Elkomorodott, átölelte a vállamat és aggódva nézett rám.
– Mi a baj, Angyal? Mi történt?
Felálltam, és felültem az orra elé az asztalra. Egyik lábamat
a székére tettem a combjai közé, majdnem megérintettem az
ágyékát. Nem is vette észre, mert aggódva az arcomat nézte.
– Megütöttem a lábamat tornaórán. Nagyon fáj. Lehet, hogy
megzúzódott? – kérdeztem, és kissé széttártam a combjaimat.
Azonnal a lábaimra nézett. Szinte biztos, hogy látta a
bugyimat, mert a tekintete azonnal sóvárrá vált. Úgy éreztem
magam, mint egy lotyó, de szerencsére senki más nem
láthatta, amit ő látott, máskülönben nem csináltam volna.
Rátette a kezét a lábikrámra, és lassan végigcsúsztatta a
lábamon, egészen a belső combomig. Közben halkan felnyögött.
– Nem, nincs zúzódás – válaszolt a szexi hangján, és az
ujjaival fürgén masszírozni kezdte a combomat.
Elöntött a vágy.
– Hmm, tényleg? Pedig úgy fáj — füllentettem, és az alsó
ajkamat rágtam.
Rám mosolygott. Látszott, hogy tudja, mennyire felizgatott.
– Mi lenne, ha megpuszilnád, hogy ne fájjon úgy? –
javasoltam egyik szemöldökömet felhúzva, szexin.
Néhány srác az asztalnál felsóhajtott, mialatt a
párbeszédünket figyelték. A vágy átsuhant Liam arcán, és
szexi mosollyal bólintott. Lehajolt, hogy megcsókolja a lábamat.
Mielőtt a szája hozzáérhetett volna a bőrömhöz, elhúztam a
lábamat.
– Ami azt illeti, inkább mégse. Azt hallottam, van barátnőd!
– hecceltem.
Felnevetett és a fejét csóválta, miközben összehúzott
szemmel nézett rám. Csalódottnak tűnt, amiért nem
csókolhatta meg a lábamat az egész iskola szeme láttára.
– Igen, van barátnőm. És mindennél jobban szeretem –
mondta őszintén.
Olvadozó szívvel mosolyogtam.
– Akkor nem kellene ezt csinálnod – pirítottam rá tréfából,
és felkeltem az asztalról. Felkaptam a tálcámat. – Már nem is
fáj. Majd felhívlak, ha később mégis megfájdulna – húztam
tovább.
Felsóhajtott, én rákacsintottam, és a barátaim asztalához
sétáltam. Hallottam, ahogy a fiúk megjegyzéseket tesznek a
hátam mögött, hogy mennyire dögös vagyok, és hogy ők
mennyire benne lennének velem a dologban. A lányok viszont
arról pusmogtak, hogy mekkora ribi vagyok. Nevetve
huppantam le az asztalunkhoz. Kate mindentudóan mosolygott,
de Sarah és Sean szájtátva meredt rám.
– Annyira ott voltál! Szerintem akár meg is nyerheted a
fogadást! – ömlengett Sarah, és csodálattal tekintett rám.
Nevetnem kellett azon, ahogy rám nézett, mintha valami
istennő lennék.
– Tudnék mit kezdeni négyezer dollárral – ismertem el
nevetve. Csak remélni mertem, hogy Jessica ideadja a pénzt
akkor is, ha rájön, hogy végig Liam barátnője voltam.

Miután megebédeltünk, visszaindultam a barátaimmal, de

ekkor valaki hirtelen megragadta a kezemet és megrántotta,
hogy álljak meg. Ijedtemben felsikítottam, és megfordultam.
Liam volt az. Mosolyogva behúzott a legközebbi üres terembe.
Kuncogva figyeltem, ahogy a barátaim továbbsétálnak, észre
sem véve, hogy már nem megyek mögöttük. Liam becsukta az
ajtót és szigorúan nézett rám. Úgy tett, mint aki mérges, de
nem vert át, láttam, hogy élvezi a helyzetet.
– Angyal, túl messzire mentél! – korholt, és közelebb lépett.
Hátráltam, de a falnak ütköztem.
– Messzire? Azt gondoltam, tökéletesen nyomom – feleltem
játékosan.
Nevetett és hozzám simult.
– Te vagy tökéletes.
Finoman kisimította a hajamat az arcomból, és gyengéden
rám nézett. Átöleltem a nyakát, és közelebb húztam
magamhoz, majd végigsimítottam a hátát és finoman
megmarkoltam a fenekét. Rám mosolygott azzal a halvány
szexi mosolyával, és az ajkát finoman az enyémhez nyomta.
Halkan felnyögtem, és közelebb húztam magamhoz. Többet
akartam.
A nyakamhoz hajolt, és megcsókolt, közben a testemet
simogatta. Egyik kezét a szoknyám alá csúsztatta, és a
combomat kezdte simogatni. Felsóhajtottam, és
belemarkoltam a hátába.
– Liam, kiszívod a nyakamat? – kuncogtam.
– Mmm, megjelöllek — duruzsolta, és egy pillanatra
abbahagyta, de aztán újra szívni kezdte a bőrömet ugyanazon a
helyen.
Néhány másodperc múlva abbahagyta, és megszemlélte a
munkáját. Nagyon büszkének tűnt, fülig ért a szája.
– Most én is megjelöljelek?
– Persze, ha szeretnéd – felelte egyetértően, látszott rajta,
hogy ebben bízott.
Újra a számhoz nyomta a száját, amitől az egész testem
lángra gyúlt megint. Atyám, ezt hogy csinálja?
Elmosolyodtam, amikor oldalra billentette a fejét, hogy
hozzáférjek a nyakához. Abban a pillanatban, ahogy a szám a
nyakához ért, megszólalt a csengő.
Felnyögött, elhúzódott, és kedves, könyörgő
kiskutyaszemekkel nézett rám.
 – Lógjunk el! – rimánkodott, és kicsit lebiggyesztette a
száját.
Lógjak vele? Felsóhajtottam. Utáltam lógni a suliból, az
egyáltalán nem vallott rám.
– Liam, nem lehet.
Haboztam, nem tudtam dönteni. Szerettem volna vele lenni,
de féltem, hogy kiderül, direkt nem mentem be órára.
– Kérlek! – kérlelt tovább, és behajlította a térdét, hogy egy
magasságban legyünk.
Kék szemétől kész voltam. Nem tudtam neki nemet
mondani. Mélyet sóhajtottam.
– Ha elkapnak, te is nagy bajba kerülsz! – figyelmeztettem.
Gondoltam, ha megbüntetnek, őt is lebuktatom.
Nevetett, gyönyörű mosolya beragyogta az arcát. Elővette a
telefonját, és felhívta Jake-et, azt mondta neki, nem vagyok jól,
ezért hazavisz.
– Igen, nincs baj. Nem, csak kicsit szédül, ennyi az egész.
Nem, nem kell, elintézem. Oké, szuper. Csákó!
Mialatt a beszélgetést hallgattam, Liam rám kacsintott.
Visszatette a telefont a zsebébe, és a kezemnél fogva kihúzott
az osztályból a kocsija irányába.
– Jake-et majd hazaviszi valaki a munkahelyéről. Ha
kilencig hazaérünk, nem jön rá, hogy lógtunk – jelentette ki
vidáman.
A szememet forgatva néztem rá.
– Gondolod, hogy Jake tényleg elhitte, hogy nem vagyok
jól? Tudja, hogy lógunk.
Nevetve csóváltam a fejemet. Jake nem hülye, csak nem
akart akadékoskodni.
– Akkor most mihez kezdjünk, Angyal? – kérdezte Liam, és
mielőtt bárki megláthatott volna bennünket, gyorsan
kigurultunk a parkolóból.
Könnyedén megvontam a vállamat.
– Nekem mindegy, amit csak szeretnél.
 Bármit szívesen csináltam vele. A lényeg az volt, hogy több
időt tölthessek vele.
Elmosolyodott.
– Elvigyelek újra korcsolyázni? – vetette fel.
– Persze, miért is ne! De először át kell öltöznöm,
máskülönben megfagy a fenekem – nevettem.
Liam tekintete azonnal a lábamra siklott. Hazafelé menet
írtam egy SMS-t Kate-nek, hogy ellógtam, és kértem, hogy
szedje össze nekem az anyagot, amiről lemaradok.
Miután hazaértünk, Liam még átugrott hozzájuk valamiért,
én pedig berohantam a házba és gyorsan felhúztam a
farmeremet. Megfésülködtem és felkentem még egy réteg
szempillafestéket. Kifelé menet felkaptam egy pulcsit is, hogy
ne fázzak.
Izgatottan, hogy kettesben lehetek Liammel,
visszaszaladtam a kocsijához. Miközben beszálltam,
mosolygott.
– Ezt neked hoztam – mondta, és átnyújtotta az egyik
kapucnis pulcsiját.
Nem értettem a dolgot, összeráncoltam a homlokomat.
Hiszen én is hoztam magammal pulóvert.
– Ööö... köszi?
Pimasz kis mosoly jelent meg az arcán.
– A drága kis popódnak. Mondtam, hogy hozok egyet, hogy
ne legyen vizes és ne fázzon, mint legutóbb – büszkélkedett.
– Nem biztos, hogy úgy is van kedvem korcsolyázni, ha
közben nem érsz hozzám — feleltem könnyedén.
Elmosolyodott.
– Ez eszembe sem jutott, sőt, remélem, hogy nem jössz túl
gyorsan bele — húzogatta viccesen a szemöldökét, amitől
elnevettem magamat.

Jó volt korcsolyázni. Igaza volt. Most már sokkal jobban

ment. Valószínűleg azért is, mert nagyon jól oktat, és mert
legutóbb majdnem egy egész napot a korcsolyapályán
töltöttünk. Nagyon jó volt Liammel lenni. Ő hátrafelé
korcsolyázott ugyanúgy, mint legutóbb, közben fogta mindkét
kezemet és viccelődött, jókat beszélgettünk. Csak néhányszor
estem el, de mindig elkapott vagy felhúzott. Korcsolyázás
közben szélesen mosolygott, és ez hevesen megdobogtatta a
szívemet. Annyira jóképű, kedves és türelmes volt. Kezdek
beleszeretni, már számolom a napokat, mire totálisan beleesek.
Kis idő múlva megcsúsztam és megálltam.
– Mi lenne, ha most megmutatnád, hogy te mit tudsz!
Szeretem nézni, ahogy korcsolyázol – javasoltam, és
megkapaszkodtam az életmentő pályaszéli korlátban, hogy ő
elengedhessen.
Gyorsan megcsókolt, és hátrafelé korcsolyázott, majd
hirtelen élesen megfordult, és olyan őrült tempóban száguldott
előre, hogy megijedtem és a szívem vadul kalapálni kezdett. Ha
ilyen tempónál elesne, nagyon komolyan megsérülhetne. Már a
gondolattól is teljesen megrémültem, hogy baj érheti. Ment
néhány kört és megmutatta, miket tud, például felugrani, egy
lábon korcsolyázni. Mindig is szerettem nézni, ahogy
korcsolyázik, mert olyan szépen és méltóságteljesen mozgott,
de egészen mostanáig nem vágyakoztam közben utána.
Hihetetlenül szexin mozgott, magabiztosan és fenségesen.
Profi jégkorongjátékos akar lenni, már több sulit kinézett
magának a következő évre. Sok helyről ajánlottak neki
ösztöndíjat, és végül azt választotta, ami tényleg egy nagyon jó
iskola, Bostonban. Ez persze azt jelenti, hogy ősszel elköltözik,
amibe várhatóan belepusztulok. Minden éjjel rémálmaim
lesznek, ha nem alszik velem, arról nem is beszélve, hogy
szörnyű lesz látni, ahogy elmegy. Attól is összeszorult a szívem,
hogy mennyire messze lesz, és hogy a lányok ott is tutira körbe
fogják zsongani. Felsóhajtottam. Nem akartam erre gondolni.
Bíznom kell benne, és meg is bízom, elhiszem, hogy szeret és
nem akar nekem fájdalmat okozni.
Amikor visszaért, mindenhová jégkristályokat permetezve,
hirtelen farolva megállt.
– Elég volt ennyi? – kérdezte, és a derekamat átölelve
szorosan magához húzott.
– Ó, igen! A pasim jól korcsolyázik – erősítettem meg és
rámosolyogtam.
– Mmm... mondd újra! Imádom hallani – dörmögte szexi,
rekedtes hangon, amitől megremegett a lábam.
Szorosan átkaroltam a nyakát, és közelebb húztam
magamhoz.
– A pasim jól korcsolyázik – búgtam csábítóan és a szemébe
néztem.
A vágy felizzott közöttünk. Behajlította a térdét, hogy egy
magasságban legyünk, majd szorosan átölelve felegyenesedett
és felkapott a levegőbe. Miközben a karjában tartott,
korcsolyázni kezdett a pályán, ezért óvatosan átfogtam a
derekát a lábammal. Korcsolyázott körbe, néha megpördült
vagy hátrafelé siklott, és közben végig a szemembe nézett. Ez
volt a legerotikusabb, legszexibb dolog, ami valaha történt
velem. Egész testemmel vágytam rá, de ez az érzés még
ismeretlen és ijesztő volt.
– Nagyon szeretlek, Angyal – suttogta.
Elmosolyodtam. Majd szétvetett a boldogság és a
szenvedély. Teljesen megszédített. Akartam és szükségem volt
rá. Belenéztem gyönyörű szemébe, és a szerelme ragyogott
vissza rám. Hevesen dobogott a szívem. Hirtelen úgy futott át
rajtam a felismerés, mint egy gyorsvonat: én is szerelmes
vagyok belé. Az is lehet, hogy mindig is szerettem.
Észrevétlenül beférkőzött az általam épített védelmi vonalak
mögé, és a szívembe lopózott, csak én ellenálltam és nem
akartam észrevenni a szerelmét. Ő ad biztonságot, miatta
érzem fontosnak, kívánatosnak és különlegesnek magam.
Sohasem akarom elengedni. Őrülten szeretem, mindennél
jobban. Ő az egyetlen, akire szükségem van.
Már nyitottam volna a számat, hogy megmondjam neki, én
is szeretem, amikor megszólalt, mielőtt bármit mondhattam
volna.
– Menjünk el vacsorázni! – javasolta, és kikorcsolyázott a
pályáról.
Leültetett a padra. Letérdelt, és levette a korcsolyámat.
Csak néztem, és képtelen voltam abbahagyni a mosolygást. Ő
most tényleg az enyém? Hogy lehetek ilyen szerencsés?
Miután felvettük a cipőinket, kocsival elmentünk egy kis
olasz étterembe, amiről azt mondta, hogy a világ második
legfinomabb lasagnéját készítik.
– A második legfinomabbat? – kérdeztem nevetve.
– Igen, a te lasagnéd a világbajnok! – jelentette ki a kezemet
szorítva.
Követtük a pincért az asztalunkhoz.
– Ugye, tudod, hogy már a tiéd vagyok, így nem kell
elhalmoznod bókokkal – cukkoltam nevetve.
Elmosolyodott, és a fejét csóválta meg a szemét forgatta,
mintha hülyeséget mondtam volna.

Ízlett az étel, és nagyon hangulatos volt az étterem. Minden

asztalon gyertyák égtek, amik különösen romantikussá tették.
Mostanában vettem észre, hogy Liam nagyon jó társaság,
nyoma sem volt köztünk kínos csendeknek. Azon tűnődtem,
miért nem ismertem őt igazán, mielőtt összejöttünk.
Valószínűleg azért, mert főleg azt az ellenszenves oldalát
mutatta, amelyik nem is része a személyiségének.
– Liam, kérdezhetek valamit?
Szerettem volna tudni, miért csinálta.
– Persze, amit csak akarsz – vonta meg a vállát, és nagyot
kortyolt az italából, majd kíváncsian rám nézett.
– Miért piszkáltál mindig? Ha végig tetszettem neked,
akkor miért löktél el, amikor gyerekek voltunk, és miért voltál
mindig olyan gyökér velem? Tudod, ugye, hogy néha utáltalak?
– húztam fel kérdőn a szemöldökömet.
Felnevetett.
– Háát... elég vékony vonal választja el a szeretetet az
utálattól. Talán szerettél, csak nem jöttél rá – vetette fel
mosolyogva.
Elmosolyodtam, mert én is pontosan erre jöttem rá.
– Nem – ellenkeztem –, szörnyű voltál velem. De
legtöbbször csak tettetted, ugye? De akkor miért csináltad?
Tudni akartam. Egyszerűen nem értettem.
– Jake – felelte, és megvonta a vállát.
Hátrahőköltem. Nem erre a válaszra számítottam.
– Jake? Nem értem.
Szomorúan elmosolyodott.
– Jake nagyon nem akarta, hogy a közeledben legyek.
Emiatt néhányszor alaposan megvert, amikor még kisebbek
voltunk. Nagyon óv téged... és hát, így könnyebben távol
tartottam magamat tőled. Meg így te sem akartál velem lenni.
Gondoltam, ha úgy intézem, hogy te ne akarj velem lenni,
akkor nekem is egyszerűbb lesz – magyarázta eltöprengve.
Csak azért szemétkedett, hogy ne akarjak vele lenni?
Mindezt Jake miatt? A fenébe Jake-kel!
Szomorúan felsóhajtottam és megráztam a fejemet.
– Ez a sok elvesztegetett év! – Ha elmondta volna, vagy
nem viselkedett volna olyan szörnyen, talán már régóta együtt
lehetnénk. – Én mindig azt hittem, hogy kettős személyiséged
van – tettem hozzá nevetve.
Ő is nevetett.
– Tényleg? Miért?
– Azt gondoltam, hogy van a nappali Liam, aki egy szemét,
bunkó csajozógép, és van az éjszakai, aki szerethető, kedves és
törődő. Az éjszakai Liamet mindig is kedveltem – vallottam be.
Félmosolyra húzódott a szája.
 – Éjszakánként nem akartalak elhidegíteni magamtól. Úgy
gondoltam, mivel Jake nem tud róla, önmagamat adhatom, és
jól érezhetem magam veled. Csak hogy tudd, mindkét
személyiségem szeretett téged kezdettől fogva – mondta, és
mosolyogva megvonta a vállát.
Majd elolvadtam, és egy óh hagyta el a számat. Megfogtam
és megszorítottam a kezét.
– Bárcsak korábban elmondtad volna. Néha tényleg
utáltalak – vallottam be félénken.
Felnevetett.
– Tényleg? Például, amikor levágtam a plüssmackód fejét,
és a kukába dobtam? – kérdezte nevetve.
Az emléktől elakadt a lélegzetem, erről meg is feledkeztem!
Jake vette ki a mackót a kukából, és visszatette a fejét, mielőtt
az ágyamra fektette.
– Igen, te piszok! – szidtam meg, de majdnem
elmosolyodtam.
– Azt ugye, tudod, hogy sosem tettem ilyet? Csak
eljátszottam, hogy levágom a fejét, és eldugtam a pulcsimba.
Néhány óra múlva visszaraktam az ágyadra – mondta még
mindig nevetve.
– Az nem lehet! Jake azt mondta, ő szerezte vissza! –
nevettem.
Megrázta a fejét.
– Nem, ezt követte az egyik verése. Aznap észrevette, hogy
belopózom a szobádba. Azt mondtam neki, hogy a
fürdőszobádba megyek – mondta nevetve, és a fejét rázta.
– Nem tudom elhinni, hogy elvert a bátyám. Olyan vicces.
– Örülök, hogy nem ölt meg azért, mert veled járok. Én is
tudok verekedni, de Jake teljesen begőzöl, ha rólad van szó –
felelte Liam elgondolkodva, és a fejét csóválva halványan
elmosolyodott.
– Akkor bizony vigyáznod kell, nehogy megbánts, igaz? –
ugrattam.
 Bólintott.
– Sohasem bántanálak meg. Soha.
Finoman megszorította a kezemet, és mélyen a szemembe
nézett. Minden mozdulatán látszott, hogy igazat mond.
Hittem neki. Tudom, hogy szándékosan soha nem bántana,
csak tartok tőle, hogy előbb vagy utóbb akkor is összetöri a
szívemet. Ha elmegy a főiskolára és távol leszünk egymástól,
még ha nem is csal meg, szörnyen fog fájni. Akkor is rettenetes
lenne nélküle, ha nem járnánk, de így merő kínzás lesz az
egész. Elhessegettem magamtól a gondolatot. Nem szabad erre
gondolnom, amíg nem érkezik el, akkor pedig együtt
átvészeljük majd. Szerettem annyira, hogy várjak rá. Csak
abban bíztam, hogy ő is így érez majd négy hónap múlva,
amikor a főiskolás ribik rávetik magukat, én meg
háromórányira leszek.
– Mehetünk? – kérdezte Liam, miután befaltam egy óriási
szelet csokitortát.
Bólintottam. Pénzt tett az asztalra, majd megfogta a
kezemet és felsegített.
Rámosolyogtam.
– Tudod, hogy kezdesz a világ legjobb barátjává válni? –
kérdeztem boldogan.
– Szeretem, amikor így hívsz! – sóhajtott elégedetten.
A vállamra terítette a pulóverét, és kisétáltunk a hűvös
estébe.
Szorítottam a kezét, nem is akartam elengedni. Amikor az
autóhoz értünk, kinyitotta nekem az ajtót.
– Micsoda úriember vagy, Liam! – hecceltem.
Néztem, ahogy átsétál a vezetőoldalra. Olyan jóképű, és az
enyém! Elmosolyodtam. Álmomban sem gondoltam volna,
hogy valaha ilyesmi kialakuljon köztem és egy fiú között.
Régebben, amikor csak eszembe jutott a randizás, halálra
rémültem attól, hogy valaki megérinthet. És ez idő alatt végig
mellettem volt a tökéletes pasi, aki szerelmes volt belém, aki
óvott és vigyázott rám minden éjszaka, és nekem fogalmam
sem volt erről. Hogy lehettem ilyen hülye?
Amikor hazaértünk, még csak nyolc óra volt. Jake egy óra
múlva ért haza, addig miénk volt a ház.
– Gyere ide! Szeretnék valamiről beszélni veled – kértem
Liamet, és a kanapé felé húztam.
Kicsit aggódva és idegesen nézett rám. Közel húztam
magamhoz, és azonnal elöntött a vágy. Azt hiszem, nemsokára
készen állok arra, hogy továbblépjünk. Még sohasem éreztem
így. Nem régóta vagyunk együtt, de régóta ismerem. Tudom,
hogy nem okozna fájdalmat. Nem aggódom már amiatt sem,
hogy nem vár addig, ameddig csak akarom, mert látom a
szemében, hogy bármeddig kitartana. Emiatt a bizalom miatt
mernék továbblépni. Ha kételkednék abban, hogy vár rám,
akkor egészen biztos, hogy nem érzek így. Szorítottam a kezét
és csak néztem rá. Kerestem a megfelelő szavakat, amik
kifejezik, amit iránta érzek.
– Mi a baj, Angyal? – kérdezte csendesen.
Komolyan nézett rám, és az ujjával köröket rajzolt a
kézfejemre.
A fenébe, elmondhatom? Zavarban voltam, még sohasem
mondtam senkinek sem ilyet.
Mély lélegzetet vettem és megacéloztam a hangomat, hogy
ne hallatszódjon, milyen ideges vagyok.
– Liam, szeretlek – mondtam őszintén. Rám nézett.
Látszott, mennyire megleptem. Hatalmasra nyitotta a szemét,
és szája is nyitva maradt a döbbenettől. Elnevettem magamat.
– Nem egészen erre a reakcióra számítottam – évődtem, és
vártam, hogy mondjon valamit.
Közelebb húzódott, és a kezét a vállamra tette, majd
finoman hátratolt, hogy a kanapéra feküdjek. Fölém hajolt.
– Szeretsz? Ez komoly? – kérdezte, és az arcán a
döbbenetét izgatottság váltotta fel.
Bólintottam. Felforrósodott az arcom.
 – Igen.
Felnevetett és szenvedélyesen megcsókolt, majd felemelte a
fejét, és rám nézett. A szemében szikrázott a boldogság.
– Hála az égnek! Azt hittem, szakítani akarsz, vagy ilyesmi.
Annyira komoly arcot vágtál, azt gondoltam, nem akarsz többé
velem lenni. — Vigyorogva csóválta a fejét.
Nevettem.
– Tényleg? Ezért néztél olyan idegesen? – kérdeztem
kuncogva.
– Mondd újra! – suttogta.
Átöleltem a nyakát, és közelebb húztam magamhoz.
Annyira közel volt egymáshoz a szánk, hogy az ajkunk
összeért, amikor beszéltem.
– Szeretlek, Liam James – suttogtam.
– Én is szeretlek, Amber Walker.
Szenvedélyesen megcsókolt, és én akaratlanul is ugyanolyan
szenvedélyesen visszacsókoltam. Végigsiklott a kezem a hátán,
és megragadtam alul a pólóját. Felhúztam, és a fejét átbújtatva
levettem róla. Végigsimítottam a mellkasán. Csodáltam
hibátlan alakját. Éhesen simított végig a testemen. Megragadta
a felsőmet, és lassan felfelé húzta, várta a reakciómat. Attól,
hogy ilyen figyelmes és türelmes velem, még szerelemesebb
lettem belé. Elmosolyodtam csók közben, mire abbahagyta, és
kíváncsian nézett rám.
– Minden rendben? – kérdezte nyugtalanul.
Bólintottam, és eltoltam magamtól. Felültem, majd
lerántottam a pólómat, és a földre dobtam. Meglepetten nézett.
Újra magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
Csók közben mindenhol simogatott, de semmi olyat nem tett,
amit ne szerettem volna.
Tökéletes volt, egyszerűen csodás. Szédületes befejezése
egy szédületes randinak. Egy idő elteltével abbahagytuk a
csókolózást. Liam mellém feküdt és nem tettünk mást, csak
boldogan beszélgettünk.
 Kilenc órakor felsóhajtott.
– Jake hamarosan itthon lesz, jobb, ha felöltözünk –
javasolta, de azért habozott, és végigsimította a melltartómat
és a hasamat.
Bólintottam.
– Igen, nem hiszem, hogy tetszene neki, ha arra jönne haza,
hogy a felsőm nélkül láttál – egyeztem bele, és ijedtséget
színleltem.
Nevetett és felült. Felkapta a felsőmet a földről, ideadta, és
közben finoman megcsókolt.
Felöltöztünk és tv-t néztük, amíg Jake haza nem jött. Nem
tudtam visszafojtani a mosolygást. Liam szeret, én is szeretem
őt, minden tökéletes. Miután Jake végre hazajött, a fiúk
videójátékozni kezdtek, én pedig megírtam a házimat. Tízkor
Liam hazament átöltözni, meg hogy együtt legyen a szüleivel
fél órát, mielőtt besurran a hálószobám ablakán. Alig bírtam
magammal, annyira örültem, hogy újra vele lehetek.
– Szóval, hogy alakulnak a dolgok köztetek? – kérdezte
Jake kíváncsian, amikor kettesben maradtunk.
Boldogan elvigyorodtam.
– Nagyon jól! Köszönöm, hogy nem gőzöltél be és nem
verted agyon, vagy ilyesmi – válaszoltam, és még a gondolattól
is elhúztam a számat.
Szomorúan elmosolyodott.
– Akkor jó. Csak vigyázz! Nagy játékos. Nem akarom, hogy
fájdalmat okozzon – nézett rám aggódva.
Mindig is túlságosan aggódott miattam, mert úgy érezte,
meg kell védenie apánktól. Valószínűleg még mindig benne van
ez az érzés, azok után, amit apám tett velem.
Elmosolyodtam, és megráztam a fejemet.
– Nem fog bántani – jelentettem ki magabiztosan.
Nevetett.
– Micsoda bizalom egy fickó iránt, akinek még sohasem volt
igazi barátnője – ingatta a fejét.
 – Jake, Liam fantasztikus srác! Nem fog fájdalmat okozni
nekem. Szeret engem.
Sóhajtva bólintott.
– Tudom, hogy szeret – hagyta rám, de azért láthatóan
kicsit helytelenítette a dolgot.
Van egy olyan érzésem, hogy bárkit hoznék haza, Jake-nek
nem tetszene, mert nem tudna elengedni: ösztönösen
védelmez. Ő a legjobb báty, akit egy lány kívánhat magának.
– Akarsz apáról beszélni? – kérdezte, és megrándult az
arca, ahogy kimondta azt a szót, apa.
Behunytam a szememet. Eddig próbáltam elhessegetni még
a gondolatát is annak, hogy ez az ember visszatér.
– Nem akarok találkozni vele – feleltem csendesen.
Bólintott, és átkarolta a vállamat.
– Rendben. Akkor nem találkozunk vele – felelte, és
megnyugtatóan dörgölni kezdte a hátamat, de azért aggódva
pillantott rám, nem lesz-e még egy olyan pánikrohamom, mint
legutóbb, amikor erről beszéltünk.
– Te találkozhatsz vele, ha akarsz – motyogtam.
Nem akartam megakadályozni, hogy Jake lássa, ha akarja.
Keserűen felnevetett.
– Ami azt illeti, nekem muszáj találkoznom vele.
Megvonta a vállát, elszomorodtam. Nem akartam, hogy a
testvérem annak a szemét zsarnoknak a közelébe menjen.
– Jó, ha ezt akarod... – hallgattam el, és könnybe lábadt a
szemem.
Jake hátrébb húzódott, és szomorúan rám nézett.
– Nem akarok találkozni vele, Amber. Legszívesebben
megölném – javított ki, és megrántotta a vállát. Elnevettem
magamat és a vállára csaptam, remélve, hogy csak viccelt.
Jake szomorúan elmosolyodott.
– Nem engedem, hogy bántson, ígérem. Soha többet! –
lehajolt, és finoman megpuszilta az arcomat, de közben
megfeszült az egész teste.
 Tudom, hogy magát hibáztatja, amiért nem tett valamit már
korábban. Nem hiszem, hogy valaha is megbocsátott volna
magának. De teljesen alaptalanul érzi így. Ő nem tehetett
semmiről. Mégis magát okolja, amiért nem vetett előbb véget
az egésznek. Szerintem elfelejtette, hogy neki is át kellett élnie
a borzalmakat, mindig csak miattam aggódott. Arra nem
gondol, hogy ő valószínűleg kétszer annyit kapott, mint én,
mert engem védett. Mintha elfelejtette volna, hogy ő is gyerek
volt, és nem is tudott volna mit tenni, hiszen nem volt elég erős
hozzá.
– Ugye, tudod, hogy te vagy a világ legjobb bátyja? –
mondtam és boldogan elmosolyodtam.
Bólintott, és önelégülten elmosolyodott.
– Igen, tudom – felelte pimaszul, amitől mind a ketten
elnevettük magunkat.
A kimerültségtől felsóhajtottam.
– Megyek, lefekszem. Jó éjszakát, Jake! – megpusziltam a
feje búbját, és a szobámba mentem.
Megszokásból bezártam az ajtómat.
Felvettem a pizsamámat, és már majdnem elaludtam,
amikor hallottam, hogy nyílik az ablak. Boldogan
elmosolyodtam, Liam bemászott az ágyba, és hátulról átölelt.
– Szia! – motyogtam álmosan.
Gyengéden megcsókolta a hajamat.
– Neked is szia! – felelte.
Befészkeltem magam a karjaiba.
– Szeretlek, Liam! – mosolyodtam el, ahogy kimondtam.
Minden alkalommal könnyebb volt kimondani.
– Én még jobban szeretlek, Angyal!
Sóhajtottam, behunytam a szememet, és biztonságot adó,
meleg ölelésében elaludtam.
 15. fejezet

Liam
MÁR EGY HETE EGY ÜTT V AGY UNK AMBERREL, és őszintén
szólva, ez volt életem legjobb hete, sőt valószínűleg a világ
legjobb hete. Amber egyszerűen tökéletes. Olyan régóta
vágytam rá, hogy amikor végre összejöttünk, kicsit aggódtam,
tényleg annyira jó lesz-e vele, mint ahogy képzeltem. Olyan
magas piedesztálra emeltem, hogy csoda, hogy volt ott fent
elég oxigén ahhoz, hogy túlélje. De vele lenni még annál is jobb,
mint képzeltem.
Alig vártam a ma estét. Jake szokás szerint bulit tartott, és
én mindenképpen táncolni akartam a barátnőmmel. Szaggatott
farmert, fehér inget húztam, és már indultam is át hozzájuk.
Feldobott, hogy láthatom őt, bármelyik pillanatban dalra
tudtam volna fakadni. Nehéz elhinni, hogy annyira szerencsés
vagyok, hogy egy olyan lány, mint Amber, belém szeretett.
Bármelyik srácot megkaphatná. Gyönyörű, okos, vicces és
kedves. Valójában az összes srác a suliban odavan érte. Persze
nem hibáztatom őket. A tánc miatt olyan az alakja, mintha nem
is ebből a világból lépett volna elő.
 A kínok kínját állom ki minden szombaton, miközben edzés
közben nézem, ahogy táncol, ugrik, rázza a fenekét. Annyira
vágyom rá, hogy ilyenkor szó szerint összefut a nyál a
számban. Holnap még rosszabb lesz nézni, ahogy rázza, mert
már volt szerencsém a kezemben tartani a formás kicsi
fenekét.
A házban rögtön a konyhába mentem, hogy szokás szerint
segítsek Jake-nek elrendezni az italokat és a kaját. Amber még
a szobájában volt, nyilván, hogy megint eszméletlenül nézzen
ki, és teljesen bevadítson. Egész héten vadul húzott a hülye
fogadás miatt. Minden nap nehezebben és nehezebben
tartóztattam magamat, mert egyre nagyobb sebességre
kapcsolt. Kezd magabiztossá válni, pontosan tudja, milyen
hatást vált ki belőlem, és ezt ügyesen a saját hasznára
fordította. Persze én ezt egyáltalán nem bánom. Óriási örömet
okoz neki, és én már ettől boldog vagyok.
Amber egyre jobban élvezi, hogy együtt vagyunk. Amióta
bevallotta, hogy ő is szeret, egyre messzebb és messzebb
jutunk. Eleinte aggódtam, mert nem akartam, hogy azt higgye,
csak le akarom fektetni, ezért megmondtam neki, hogy addig
várok rá, ameddig szeretné. A világon mindennél jobban
szeretem, és akár ebben a pillanatban elvenném feleségül, ha
igent mondana, de nem szeretném semmire sem rábeszélni
vagy siettetni. Van időnk.
Eddig Jake is remekül áll a dolgokhoz. Úgy tűnik, örül, hogy
Amber boldog, és nem cseszeget azért, mert járunk. Az azt
követő nap, hogy kiderült rólunk az igazság, elbeszélgettünk.
Ezt nem említettem Ambernek. Jake megfenyegetett és
olyanokat mondott, hogy levágja a fejemet és kiherél, ha
fájdalmat okozok a húgának. Tudom, hogy komolyan is
gondolja, de nem érdekel. Sohasem fogom Ambert bántani
vagy szakítani vele, ilyesmit csak ő tehet. Minden vágyam az,
hogy vigyázzak rá és boldoggá tegyem.
Egy órával később szállingózni kezdtek az emberek a buliba.
Mohón figyeltem a folyosót, Ambert vártam. Általában csak
akkor jött ki a szobájából, amikor a buli már beindult, ezért
még várnom kellett rá egy kicsit. Amikor Jessica bevonult a
bejárati ajtón, feljajdultam. Casey barátomat megragadtam, és
magam elé húztam, hogy ne vegyen észre. Az idegeimre ment
ez a csaj az egész hetes, állandó flörtölésével. De nemcsak ő,
hanem az összes lány. Döbbenetes, hogy miket ajánlottak fel.
Szó szerint bármit, amit csak szeretnék (szerintük), bárhol és
bármikor. Pedig én még gondolni sem akarok arra, amiket
Jessica felkínált. Amikor a tudatalattim eszembe juttatja
azokat az alkalmakat, amikor összejöttünk néhányszor és
lefeküdtünk egymással, kiráz a hideg.
Casey gonoszkásan felnevetett.
– Liam, légy férfi, és dugj meg végre valakit! Ess túl rajta!
A szememet forgattam az idióta megjegyzésére.
– Az egyetlen, akivel együtt akarok lenni, az a barátnőm.
Nem érdekelnek ezek a ribik – legyintettem lemondóan, mert
néhány lány a szoba másik végéből engem méregetett.
Valaki megragadta a karomat, és gyengéden megszorította,
hogy figyeljek rá. Hangosan felmordultam. Az ég szerelmére,
miért nem bírnak békén hagyni!
– Nézd, nem érdekel! Barátnőm van! – fordultam meg
mérgesen.
Elakadt a lélegzetem. Amber állt ott, combközépig érő
fekete ruhában, ami tökéletesen simult formás testére. A haja
félig feltűzve, hullámokban omlott le, a szemében vidámság
csillogott. Nem kaptam levegőt. Hihetetlenül szép volt. Csak
bámultam, mint egy idióta.
A francba, csak bámulok! Gyerünk, Liam, mondj valamit!
Mondj bármit.
Liam a fenébe, valamit!
– Ööö... szia, Angyal! – motyogtam és megbicsaklott a
hangom.
Hű, ez aztán jól sikerült, Liam! Mekkora egy barom
vagyok!
Elmosolyodott és a mosolytól felragyogott az arca.
– Szia! – üdvözölt a szexi hangján.
Magamban felnyögtem. Na, most jön. Végre végez velem.
Nem bírtam volna ki, ha megint úgy felhúz, amikor ilyen
vadítóan néz ki.
– Gyönyörű vagy! – mondtam őszintén, és a szemem
végigvándorolt a testén.
Elmosolyodott és megpördült, amitől fellibbent a ruhája.
Egyre hevesebben dobogott a szívem.
– Tetszik? – kérdezte, és az ajkába harapott.
Tetszik-e?Most viccel? Bólintottam, és közelebb léptem. A
parfümje édes illata elhódított.
– Imádom – erősítettem meg.
Kuncogva közelebb lépett, és hozzám simult. Nem bírtam
ellenállni, megfogtam a csípőjét, éreztem a ruha selymes
anyagát. Lábujjhegyre állt, és a fülembe suttogott.
– Azt hiszem, ami alatta van, az még jobban tetszene.
Önkéntelenül is szorosabban fogtam, mert megpróbált
hátralépni. Erősen magamhoz szorítottam, mintha az enyém
lenne, és nem is akartam elengedni.
– Ma este ne izgass fel, Angyal! Túlságosan dögös vagy!
Komolyan mondom! Nem bírok többet elviselni –
rimánkodtam.
Nevetve megragadta az ingemet, lehetetlenül közel húzott
magához. A szemembe nézett. Teljesen belevesztem.
– Nem izgatlak – felelte. – Ami azt illeti, neked is nagyon
dögös a ruhád, de szerintem, később még dögösebb lenne a
hálószobám padlóján – mondta csendesen.
Felnyögtem és behunytam a szememet.
Ha így folytatja, nemsoká végem. Az arcomra nyomott egy
puszit, és mire kinyitottam a szememet, csak azt láttam, ahogy
eltűnik a tömegben.
Casey mellém lépett, és a vállamra tette a kezét.
 – Az anyját, de dögös ma este! Azt hiszem, megnézem, hogy
rátehetem-e a kezemet arra a formás kis seggére – mélázott
el, és sokatmondóan felhúzta a szemöldökét.
Lépett egyet, hogy elinduljon utána.
Megragadtam a karját, és figyelmeztetően megráztam a
fejemet.
– Ki van zárva, Casey! Hagyd őt békén, már foglalt!
Tágra nyílt szemekkel, kérdőn nézett rám egy pillanatig.
– De hát, ő nem a te... – meglepetten elhallgatott.
A francba! Rájött! Lassan bólintottam.
– De igen – vallottam be.
Nem tehettem róla, de büszke vigyor terült szét az
arcomon, hogy végre valaki tudja az igazat rólunk.
Casey elnevette magát és megcsóválta a fejét.
– Jake le fogja vágni a golyóidat, ha megtudja. Komolyan
mondom, letépi őket.
Vigyorogva a vállára csaptam.
– Már tudja – vontam vállat könnyedén, mire Casey arcára
kiült a döbbenet.
– Az nem lehet! A szart is kiverte belőled? – érdeklődött.
Nevettem, és végigmutattam magamon.
– Úgy nézek ki? – kérdeztem nevetve.
Bosszankodva elgondolkodott.
– Én meg soha nem mertem elhívni, mert attól féltem, hogy
Jake kiherél. Erre nem is csinált semmit? A francba, ha tudtam
volna, elhívom! – morgolódott és látszott rajta, hogy tényleg
dühös.
– Most már késő – cukkoltam újra a vállára csapva, majd
otthagytam, hogy igyak valamit.
Felkaptam egy doboz sört, és elindultam megkeresni
Ambert. El akartam mondani neki, hogy Casey már tud rólunk.
Nem mondtam Casey-nek, hogy tartsa titokban, mert én azt
szerettem volna, ha kiderül. Egyáltalán nem érdekel a pénz.
Néhány év múlva, amikor profi jégkorongjátékos leszek, ez a
pénz aprópénznek fog tűnni, és akkor bármit meg tudok majd
venni, amit Amber szeretne.
Amber Kate-tel és Seannal táncolt. Elmosolyodtam, és
hátulról átöleltem a derekát. Megriadt.
– Szia, szerelmem! – suttogtam a fülébe.
A válla fölött hátranézett, és rám mosolygott. Tánc közben a
fenekét az ágyékom előtt riszálta, és ettől persze megint
beindultam. Szorosabban magamhoz húztam, és mögötte
táncoltam.
– El kell mondanom neked valamit – vallottam be maflán.
Szembefordult velem. Messze eltartottam az italomat a
hátától, nehogy leöntsem.
– Mi az? – kérdezte mosolyogva.
Izgatott arckifejezése arról árulkodott, hogy jó hírre számít.
Sóhajtva közelebb hajoltam, és bocsánatkérően
rámosolyogtam.
– Casey tudja, hogy a barátnőm vagy – mondtam
csendesen.
Tágra nyitotta a szemét.
– Tudja? Honnan? – kérdezte meglepve.
Gyanakodva körbepillantott.
– Én mondtam el neki véletlenül. Ide akart jönni, hogy rád
mozduljon, én meg beszóltam neki, hogy hagyjon békén –
vallottam be.
Bíztam benne, hogy nem nyel le keresztben, amiért
elrontottam a tervét Jessicával és a fogadással kapcsolatban.
A szemét forgatva közelebb lépett.
– Pletykagép! – szidott le viccesen, és átölelte a nyakamat,
hogy úgy táncoljunk tovább.
Közelebb húztam magamhoz, és szorosan átöleltem, hogy
hozzám simuljon a teste. Boldogan mosolygott.
– Ha már úgyis megtudja mindenki, akár nyomhatunk is
nekik egy kis műsort – heccelt játékosan, és felhúzta az egyik
szemöldökét.
 Ez mégis mit akar jelenteni? Nevetett és az arcomat az
övéhez húzta, majd határozottan megcsókolt. A többiek
elakadó lélegzettel bámultak, és mindenki azonnal rólunk
beszélt, de nem érdekelt. Álmaim nőjét csókolom, aki szeret
engem. Közelebb húztam, és a nyelvemmel végigsimítottam az
ajkát, többet akartam. Egy perc is eltelt már, amikor a száját
elhagyva a nyakát kezdtem csókolgatni. Halkan felnyögött.
Belemosolyogtam a nyakába, mert tudtam, a többiek minket
néznek. Végre! Nincs több színjáték. Nem kell tovább
hallgatnom a srácokat, ahogy róla beszélnek, míg én
legszívesebben szarrá verném őket. Kiegyenesedtem, és
ránéztem. Mosolyogva nézett vissza rám, elmondhatatlanul
gyönyörű volt.
– Szeretlek, Liam! – mondta.
Összeforrt a pillantásunk.
A tömeg egyik ámulatból a másikba esett.
– Én is szeretlek, Angyal! – feleltem azonnal.
Tudtam, hogy rólunk beszélnek és szó szerint az egész szoba
minket figyel, de nem érdekelt. Csak a gyönyörű szemét
láttam, ami az enyémbe mélyedt, és odáig voltam. Még
szorosabban öleltem, nem akartam, hogy véget érjen ez a
pillanat. Imádtam, ahogy a csodálatos teste ring. Szinte
elviselhetetlenül vágytam rá. Egy órán keresztül táncoltunk.
Most, hogy már tudtak rólunk a többiek, nem mozdultam
mellőle, egyfolytában mellette akartam lenni. Korábban
sohasem lehettem vele a bulikban. Általában vagy azzal voltam
elfoglalva, hogy semmi balhé ne legyen a házukban (mert Jake
túl részeg volt ehhez), vagy valahova elvonultam az egyik
csajjal. A ma esti volt az eddigi legjobb buli, mert foghattam a
kezét és megcsókolhattam, ráadásul a csajok sem próbálkoztak
tovább nálam. Kellemes csere. Amberrel és a barátaival
lógtam. Kate igazából nagyon vicces. Még sohasem
beszélgettem vele rendesen, mert mindig csak flörtölt velem,
ezért először furcsa volt normálisan csevegni.
 Éjfél után nem sokkal Amber szorosan hozzám simult.
– Liam, fáradt vagyok! Lefektetsz? – kérdezte, és
incselkedve felhúzta a szemöldökét.
A francba, és én még azt hittem, hogy nem húz tovább, ha
minden kitudódik!
Nevettem és a szememet forgattam.
– Persze, Angyal.
Úgyis szerettem volna a karjaimban tartani. Elmosolyodott
és elindult. Kezemet a csípőjére fektetve átvágtunk a tömegen
a hálószobája felé. Amint beléptünk az ajtón, megfordult és
játékosan rám nézett. Rögtön láttam, hogy nincs vége a
kínoztatásomnak. Halkan felnyögtem. Mindennél jobban
szeretem ezt a lányt, de megőrjített!
Bezárta az ajtót, és közelebb lépett, majd formás testével
hozzám simult. Lassan végigsimította a mellkasomat. Annyira
kívántam, hogy szinte már kínos volt. Tizenkét éve szerelmes
vagyok belé, simán hidegen kéne hagyjon a varázsa, de ennek
még csak a közelében sem járok. Minden mozdulatától az
egekbe emelkedik a pulzusom. Nem ismerek hozzá hasonlót.
Nekem szó szerint ő a világ legtökéletesebb teremtése.
Lehajoltam, és megcsókoltam. A nyelvemmel
végigsimítottam lágy, telt ajkain, hogy elmélyedjünk a csókba.
Beletúrt a hajamba, én pedig a testem minden centiméterét az
övéhez nyomtam, és a falhoz szorítottam. Felnyögött. Elöntött
a boldogság attól, hogy ő ugyanúgy szeret csókolózni velem,
mint én vele.
Behajlítottam a térdemet, és még erősebben öleltem.
Felegyenesedtem, ő meg a derekam köré fonta a lábait.
Szorosan átkulcsolta, és közben elkezdte kigombolni az
ingemet. Az ujjaival a mellkasomat cirógatta, mire végigfutott a
gerincemen az izgalom. Amber minden érintése olyan, amilyet
még sohasem éltem át. A lányok, akikkel csak azért feküdtem
le, hogy őt elfelejtsem, nem mérhetők hozzá. Teljes szívemmel
azt kívánom, bár vártam volna, hogy ő legyen az első. Nem
vártam, mégis minden olyan vele, mintha először csinálnám.
Minden érintése tízszer jobb, mint bármi más, amit valaha
éreztem. Ahol hozzám ért a bőre, mintha megégetett volna, és
ez jó érzés volt. Hihetetlenül izgulok, amikor vele vagyok. Nem
akarok olyat tenni, amit nem szeretne, de attól is félek, hogy
nem okozok neki örömöt. Nem akarok semmit sem elrontani.
Kibontakoztam a csókból, és puszilgatni kezdtem a nyakát,
majd megszívogattam a néhány nappal korábbi kiszívást,
amitől az még sötétebb lett. Tetszett rajta ez a jel. A tudat,
hogy ő az enyém, megvadított. Az ágyához sétáltam,
lefektettem, fölé hajoltam, és végigsimogattam a testét.
Amikor a ruhája aljához értem, alácsúsztattam a kezemet, és
végigsimítottam izmos combján egészen a fenekéig.
Belemarkoltam. Felnyögtem, olyan csodás érzés volt. Én
vagyok a világ legszerencsésebb pasija, mert én vagyok az
egyetlen, akit így magához enged.
Az ingemet letolta a vállamra, és végigsimított a
mellkasomon. Amikor a farmeremhez ért, elkezdte kigombolni.
Megmerevedtem. Mi a fenét művel? A hátamra gördített, és
lovagló ülésbe rám ült. Hihetetlenül szexi volt. Az ajkát rágta,
úgy tűnt, valami miatt ideges.
– Jól vagy? – kérdeztem kíváncsian.
A combját simogatva próbáltam megnyugtatni. Nem
értettem, mi lehet a baj. Válaszul bólintott, és megfogta a
ruhája alját, majd egyetlen mozdulattal lehúzta magáról.
Megrázta a haját, gyönyörű arca köré hullott. Tágra nyílt
szemmel bámultam. Pánt nélküli fekete csipkemelltartóban és
hozzá illő tangabugyiban ült rajtam. A vágy ezer és ezer
hulláma rohant meg, annyira kívántam. Eddig ez volt a legtöbb,
ameddig eljutottunk. Láttam már póló nélkül, de ennyire kevés
ruhában még soha. Csodaszép volt. Lehajolt és szenvedélyesen
megcsókolt, majd felült és rám nézett. Izgatottnak és kicsit
idegesnek látszott.
– Liam, akarsz engem? – kérdezte.
 Halványan elmosolyodtam. Ez is egyfajta játék?
– Angyal, mindig is akartalak.
Ez az igazság. Hatéves korom óta szerelmes vagyok belé, és
azóta vágyom rá, mióta a hormonjaim tizenkét évesen
beindultak.
A mosolyától hevesebben vert a szívem.
– Szeretkezz velem! – suttogta.
Lehajolt, és lágyan megcsókolt.
A szívem kihagyott egy ütemet. Tényleg azt kérte, hogy...
az nem lehet. Valami mást mondhatott, és teljesen hülyének
fogok tűnni, ha kiderül, hogy mennyire félreértettem.
– Micsoda? – kérdeztem erőtlenül, és a haját a füle mögé
simítottam.
– Készen állok, azt akarom, hogy szeretkezz velem.
Elpirult kicsit, és így, ilyen édesen és ártatlanul, még
gyönyörűbbnek láttam.
A hátára gördítettem. Azt gondolja, hogy meg kell ezt
tennie értem? Talán nem hiszi el, hogy képes vagyok
megtartani az ígéretemet és várok rá?
– Angyal, én addig várok rád, amíg csak akarod.
Megígértem, hogy türelmes leszek.
Komolyan gondoltam az ígéretemet, és azt akartam, hogy
higgyen nekem. Soha nem lennék mással, engem senki más
nem érdekel, soha nem is érdekelt.
Nevetett.
– Sajnálom, Liam, de én nem tudok tovább várni. Most kell
megtenni – incselkedett, és a kezét a fenekemre csúsztatta.
Ránevettem.
– Szóval, te viszont nem tudsz várni rám? Ez nem igazságos.
Nagy most rajtam a nyomás, hogy teljesítsek – viccelődtem.
Rájöttem, hogy csak viccelt, és a szívem újra rendes
ritmusban vert. Egy pillanatra rám meredt. Elmosolyodott,
majd végigsimított újra a mellkasomon. Amikor a farmeremhez
ért, habozott, de aztán elkezdte lefelé húzni. Elakadt a
lélegzetem a meglepetéstől. Lehet, hogy mégsem viccelt?
– Angyal, mit csinálsz? – kérdeztem elakadó lélegzettel,
miközben a kezével ingerlően végigsimított rajtam.
– Liam, most ne beszélj! – utasított, és közelebb húzott
magához, a másik kezével pedig a nadrágomat tolta lefelé.
Nagyot nyeltem. Végül is, baj nem lehet, hiszen úgyis addig
megyek el, amíg engedi. Tovább akar lépni, tágítani szeretné a
határait. Szólni fog, ha úgy érzi, elég. Valójában örülök. Örülök,
hogy bízik bennem annyira, hogy tudja, nem fogom siettetni
vagy bármit erőltetni.
Szomjasan megcsókoltam és végigsimítottam a melltartóját,
élveztem a csipke érintését. Behajlította a hátát, és
megemelkedett, én pedig remegő kézzel, az anyag vonalát
követve, a csathoz értem. Nem tiltakozott, ezért nagyot
nyeltem és kikapcsoltam, majd óvatosan levettem róla.
Amikor a csipke lehullott a testéről, libabőrös lettem. Még
sohasem láttam semmit, ami ilyen tökéletes. Nem is tudtam,
mihez fogjak. Persze tudtam, hogy mit kellene tennem, de
Amberrel olyan volt, mintha először csinálnám. És hogy őszinte
legyek, már azzal is tökéletesen beértem volna, ha csak
bámulhatom a szinte teljesen csupasz testét.
Ő eközben még mindig a farmeremet húzta lefelé. A
térdemig sikerült is letolnia. Besegítettem, és lerúgtam
magamról. Tovább simogattam a testét, élvezve a puha, lágy
tapintását és a bőréből kisugárzó meleget. Amikor véletlenül
végigsimítottam a bugyiján, halkan felnyögött és felemelte a
csípőjét az ágyról, ezzel a kezemet a kettőnk teste közé
szorította.
Felsóhajtott, a szemembe nézett és megragadta a vállamat.
– Liam, ne gondolkozz annyit, hanem szerelmeskedj velem!
– suttogta.
A szívem a torkomban dobogott. A fenébe, komolyan
gondolja! Hátradőltem, de a tekintetemet nem vettem le róla.
Nyoma sem volt benne bizonytalanságnak. Komolyan gondolta.
A szemében szerelmet, boldogságot és vágyat láttam, és
bármibe lefogadnám, hogy az én tekintem pontosan ugyanezt
tükrözte.
– Várhatok – ígértem meg újra.
– Tudom, hogy tudsz még várni, de én már készen állok –
bólintott, és gyengéden nézett rám.
A vágy, hogy végre lefeküdjek vele, mindennél erősebb volt,
majdnem túl sok, hogy megbirkózzak vele. Tudtam, hogy vele
nem bánhatok úgy, mint a többi lánnyal. Ő nem akárki, hanem
a szerelmem, a barátnőm, aki, ha ez rajtam múlik, mindig az
enyém is marad.
– Nem szeretnéd, hogy az első alkalom különleges legyen?
Egy szép hotelszobában rózsaszirmokkal és gyertyákkal? –
kérdeztem elgondolkodva.
Ha ez lenne a vágya és komolyan gondolja, hogy készen áll,
akkor már másnap estére lefoglalom a szobát.
Megrázta a fejét.
– Különleges lesz. Ez a mi első alkalmunk. Nekem már ez is
elég különleges – felelte magabiztosan. – Szeretném – kérlelt,
és végigsimította a hátamat.
Az egész testemet átjárta a boldogság attól, hogy vele
lehetek, de biztosnak kellett lennem abban, hogy tényleg azért
tesszük meg, mert szívből akarja. Sohasem bocsátanám meg
magamnak, ha reggelre megbánná, amit tettünk.
– Nem a fogadás miatt akarod, ugye?
Nevetve megrázta a fejét.
– Nem érdekel a fogadás. Bízom benned, szeretlek, és
szerelmeskedni akarok veled.
Nagyot dobbant a szívem, egyszerre voltam izgatott és
halálosan ideges.
– Én is szeretlek, Angyal, jobban, mint bármit a világon!
Lehajoltam, és újra lágyan megcsókoltam. Tudtam, hogy
mindent lassan és finoman kell tennem. Csak azért
imádkoztam, hogy ne fájjon neki túlságosan.
 Végigsimítottam a testén, élvezve bőrének lágy tapintását,
majd szenvedélyesen megcsókoltam, hogy bizonyítsam,
mennyire szeretem és kívánom. Mindkét hüvelykujjammal
megfogtam a bugyija pántját és lassan lefelé húztam, most én
izgattam őt. A vágyakozástól egyre szaporábban vette a
levegőt, és a körmével végigszántott a hátamon. Mindenhol
apró csókokkal borítottam el a testét, a nyelvemmel a melleit
kényeztettem, aztán leérkeztem a hasáig, kicsivel a köldöke
alá. Ettől, a csípőjét megemelve, levegőért kapkodott. Teljesen
lehúztam a bugyiját, és csak gyönyörködtem benne, ő a
megtestesült tökéletesség. Ott feküdt meztelenül, sebezhetően,
elpirulva. Tudtam, soha többé nem tudok úgy ránézni más
lányra, hogy ne hasonlítanám össze a gyönyörű Angyalommal.
Zavarban volt attól, hogy életünkben először meztelenül látom.
– Gyönyörű szép vagy, Angyal! – suttogtam.
Elmosolyodott, és a kezét a nyakam köré fonva magához
húzott, számat a szájához vezetve. A szívem megtelt
boldogsággal. Szenvedélyesen csókoltam, hogy érezze,
mennyire szeretem és dédelgetem, mielőtt életében először
szerelmeskedem vele.

Később összefonódott testtel feküdtünk. Elsimítottam egy

tincset izzadt homlokából. Rám mosolygott és olyan boldognak
tűnt, hogy a szívem újra hevesebben dobogott.
– Szeretlek, Angyal!
Feküdtünk, és próbáltuk normálisra lassítani a szívünk
ritmusát. Az arcomat a nyaka hajlatába nyomtam, és
megcsókoltam. A számmal is éreztem, milyen hevesen ver a
szíve. Boldogabb voltam, mint életemben valaha. Egy perc is
eltelhetett így, aztán legurultam róla és az oldalamra feküdtem.
Átöleltem, és magamhoz húztam. Végigsimítottam meztelen,
izzadt testén. A kezem elidőzött a mellén.
– Bocsánat, hogy fájdalmat okoztam – mondtam csendesen.
Nagyon rosszul éreztem magam, amiért fájdalmat okoztam
neki, de ez olyan dolog, amin minden lány átesik egyszer.
Kuncogott, és a szemében izgatottság csillogott.
– Liam, megérte!
Közelebb bújt hozzám, egészen befészkelte magát a
karomba.
Nevettem.
– Örülök, ha élvezted – feleltem rámosolyogva.
Még soha senki sem panaszkodott, de korábban nem is
érdekelt, hogy jó volt-e a lányoknak. Általában azt tettem, ami
nekem jólesett, soha nem agyaltam túl a dolgot. Vicces, hogy ez
most mennyire más volt Angyallal. Csak ráfigyeltem, csak az
érdekelt, hogy neki jó legyen.
– Nagyon élveztem – erősítette meg, de apró, aggódásra
utaló ránc jelent meg a homlokán. – Te is? Úgy értem, én nem
tudom, hogyan kell csinálni. Máshogy kellett volna tennem
valamit? – kérdezte, és az ajkába harapott.
Még nem tűnt el belőle teljesen a bizonytalanság.
Nevettem, és megcsókoltam a homlokát.
– Angyal, ez volt a legjobb, ami valaha történt velem.
Tökéletes volt. Te voltál tökéletes. Nagyon szeretlek!
Közelebb bújt, megfogta a kezemet és az ujjaink
összefonódtak. Elégedetten felsóhajtott, és behunyta a szemét.
– Én is szeretlek – suttogta, és lágyan megcsókolta a
mellkasomat.
Nem tudtam irányítani a testemet, újra felizgultam. A
közelében voltam, és most, hogy egyszer már az enyém volt,
nem bírtam betelni vele. Hátrébb toltam a csípőmet, hogy ne
érezze, megint izgalomba jöttem. Neki ez volt az első alkalom,
fájhatott is, nem akartam, hogy tudja, a testem megint vágyik
rá.
De túl későn mozdultam el, és észrevette. Megemelte a
fejét, lenézett, és hitetlenkedve nézett vissza rám.
Bocsánatkérően elmosolyodtam, és ő nevetni kezdett.
 – Ez most komoly? Máris?
Az ujjhegyével végigsimított a mellkasomon. Libabőrös
lettem.
– Bocsánat, egy perc és elmúlik. Csak annyira szexi vagy. De
pihenned kell, különben fájni fog – mondtam szégyenkezve.
Felhúzta a szemöldökét és lassan elmosolyodott, majd a
hátamra gurított, és rám ült. Úgy nézett ki rajtam, mint egy
szexistennő.
– Jól vagyok. Most én akarom csinálni. Szólj, ha rosszul
csinálom – mondta, és hozzám hajolva szenvedélyesen
megcsókolt.
Csókolózás közben felnyögtem, és a szívem vadul dübörgött
a mellkasomban. Szent ég, ez a lány valami elképesztő!

Reggel korán ébredtem. Ambernek fél kilencre táncórára

kellett mennie, de még alig múlt hét óra, nem szólt az
ébresztőórája. Vadul mosolyogtam. Az előző éjszaka különleges
volt, a legjobb. A világ legszebb dallama volt hallani, ahogy a
nevemet nyögi. Ő is nagyon élvezte, amitől még
különlegesebbé vált számomra a dolog. Szerencsére nem fájt
neki nagyon, legalábbis ezt bizonygatta. Tényleg nem fájhatott
annyira, mert utána még egyszer szeretkezni akart velem.
Hozzábújtam. Imádom a meztelen bőrét érezni a bőrömön.
Feküdtem és csak néztem őt egészen addig, amíg meg nem
szólalt az ébresztőórája. Csodaszép volt, pontosan úgy nézett
ki, ahogy az angyalokat elképzeltem.
Mocorgott, és kinyitotta a szemét. Amikor találkozott a
tekintetünk, lassan elmosolyodott.
– Jó reggelt, barátom!
Nem is tudtam mást tenni, mint visszamosolyogtam.
– Jó reggelt, barátnőm!
Szorosan átölelt, és boldogan felsóhajtott.
– Hogy érzed ma magadat? – kérdeztem, és beletúrtam a
szexin összekócolódott hajába.
Elmosolyodott.
– Jól. Egy kicsit fáj, de úszom a boldogságban – felelte
kuncogva.
Rágurultam, és a testemmel az ágyhoz szorítottam.
Fáj? Megpuszilhatom, hogy ne fájjon – ajánlottam fel és
sokatmondóan felhúztam a szemöldökömet.
Ha megengedi, én nagyon szívesen megteszem.
Az ajkába harapott, és tágra nyílt a szeme.
– Igazán?
Ezerrel mosolyogva bólintottam.
– Ó, igen! – feleltem, és lefelé haladva csókolgatni kezdtem
a testét. Alig bírtam visszafogni az izgalmamat.
 16. fejezet

Amber
SZOMBAT REGGEL, MIUTÁN NAGY NEHEZEN lehámoztam
magamat Liamről, egyszerűen nem tudtam letörölni a hülye
vigyort az arcomról. Hihetetlen volt az éjszaka. Édes volt,
türelmes, gyengéd, minden akadályt lassan és könnyedén
vettünk. Kívánni sem lehetne gyengédebb barátot. Ráadásul
sokkal jobban élveztem a dolgot, mint vártam.
Az órára pillantottam, és megijedtem, mert már nem volt
időm lezuhanyozni, olyan sokáig szerelmeskedtünk reggel.
– Gyerünk, lover boy! – rendelkeztem, és kipattantam az
ágyból, hogy felvegyek egy melegítőnadrágot és egy ujjatlan
pólót a táncórához.
Liam elkapta a derekamat, és hátul megcsókolta a
nyakamat.
– Jó, de kérlek, próbáld meg nem túl sokat rázni a formás
popódat az arcom előtt, mert a végén le kell tépnem a
melegítőnadrágodat, és az egész csoport szeme láttára
magamévá tenni – dörmögte, és finoman a nyakamba
harapott.
 Megnevettetett. Még sohasem mondott nekem ilyet,
őrülten el is pirultam tőle. Dorgálóan a vállára csaptam.
– Ki a szobámból, te szexmachine! – viccelődtem, és
nevetve kifelé toltam.
Elkapta a kezemet, és boldogan vigyorogva magával húzott.
Ahogy előttem sétált a folyosón, a fenekére tévedt a
tekintetem. Mosolyogva csóváltam a fejemet, amikor
felidéztem, hogy mit hozott ki belőlem.
A táncóra szuper volt. Végre ráéreztem az emelésre, amivel
korábban gondom volt, így már nem estem túl sokat a
fenekemre. Mire végeztünk, kimerült és izzadt voltam. Liam
szokás szerint türelmesen ült és nézett. Meg Justinnal
viccelődött. A szokásosnál is többet mosolygott. Azt hiszem,
nehéz lehetett egy teljes hetet várnia a szexre. Fogadok, hogy
ez volt a leghosszabb várakozási idő életében. Valószínűleg
boldog volt, hogy történt végre valami, miután egész héten
csak húztam.
Várjunk, még csak egy hete járunk? Jót nevettem
magamon. Lefeküdtem egy fiúval, akivel egy hete járok.
Sohasem gondoltam volna, hogy valaha elmondhatok
magamról ilyesmit. Mondjuk, olyan, mintha mindig együtt
lettünk volna, annyira simán ment minden és olyan régóta
ismerjük egymást.
Edzés után egy kis kávézóba mentünk, ahol vettünk
szendvicseket, és kivittük a közeli parkba, hogy ott együk meg.
Liam terpeszben letelepedett egy fa árnyékában, hogy a lába
közé ülhessek. Már éppen lehuppantam volna, amikor
megállított.
– Várj, Angyal!
Levette a kapucnis pulcsiját, és leterítette a földre, hogy
arra üljek.
– Köszönöm – mosolyodtam el hálásan.
Leültem, és a hátammal a mellkasának támaszkodva ettem
a szendvicsemet. Mint mindig, Liam egy pillanat alatt
eltüntette az övét, aztán a karjával átölelve finoman ringatott,
amíg befejeztem az evést. Nem gondoltam volna, hogy valaha
így lehetek együtt egy fiúval. Amikor csak eszembe jutott a
randizás, halálra rémültem még a gondolatától is. Irtóztam
attól, hogy egy férfi hozzám érjen, azok után az érintések után,
amiket apámtól kaptam. Azt hiszem, kicsit féltem. Azt hittem,
soha nem akarok barátot. Nem esett le, hogy már velem van a
tökéletes srác, aki édes, kedves és éjszakánként vigyáz rám.
– Örökké itt tudnék maradni – mondtam alig hallhatóan, és
nagyot sóhajtva behunytam a szememet.
Megcsókolta az arcomat.
– Ezek szerint nem bántad meg, hogy lefeküdtél velem? –
kérdezte.
Felé fordultam, ránéztem és úgy tettem, mint aki a fejét
töri.
– Az attól függ. Elhagysz most, hogy megkaptál? –
viccelődtem.
Pimaszul elmosolyodott.
– Hmm, még az is előfordulhat – felelte, és finoman
megcsókolt.
A csók közben elmosolyodtam.
– Lehet, hogy én előbb megteszem. Én dobom a dögös
fenekedet, és akkor nem kerülök kínos helyzetbe.
Öntelten mosolyogva felhúztam a szemöldökömet.
Nevetett és hátradőlt, lefeküdt a földre. Engem is magával
húzott.
– Ha dobsz, halálom napjáig könyörögni fogok, hogy fogadj
vissza – jelentette ki és a hátamat simogatta.
– Térden állva? – kérdeztem nevetve.
Bólintott, és komolyan nézett.
– Igen, amibe csak kerül. Bármerre is mész, követlek és
könyörögni fogok még egy esélyért. Olyan leszek, mint egy
mániákus zaklató – nevetett, és maga alá gördített.
– Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra. Akkor lehet, hogy
inkább mégis megtartalak — mosolyogtam könnyedén.
Bólintott.
– Jó ötlet.
Szenvedélyesen megcsókolt, amivel véget is vetett a
beszélgetésnek.

Még egy órát a parkban töltöttünk, utána hazamentünk,

hogy rendet rakjunk a házban. Szokás szerint rendetlenség
volt, de szerencsére Jake már elkezdte a takarítást. Most
nagyon alapos munkát kellett végeznünk, mert másnapra
vártuk haza anyát. Fogalma sem volt arról, hogy mi minden
héten vad bulit tartunk a házban. Még Kate-et is beszerveztem
a rendrakásba. Sajnos, amint megjelent, lelassultunk.
Folyamatosan követett, az éjszaka minden részletét tudni
akarta. Hogy milyen volt Liam, milyen érzés volt az és minden
egyéb részletet, ami csak eszébe jutott. Olyan személyes
kérdésekre nem voltam hajlandó válaszolni, mint hogy Liam
mennyi ideig bírta, és hogy mekkora van neki.
Végre elkészültünk a takarítással, és egy pizza meg egy DVD
társaságában letelepedtünk.
– Szóval, most hogy ezek ketten összejöttek, már csak mi
maradtunk, Jake – dobta be Kate, és évődve a bátyámra
nézett.
Jake visszamosolygott.
– Kate, te túlságosan jó kislány vagy nekem – vigyorgott
piszokul.
Kate felnevetett.
– Ki mondta neked, hogy jó kislány vagyok? De még ha az
lennék is, te talán el tudnál csábítani – húzta fel a szemöldökét,
és lassan végigmérte a bátyámat.
Színpadiasan megköszörültem a torkomat, hogy rám
figyeljenek.
– Hagyjátok abba! Elkezdődött a film. Nincs kokettálás a
horrorfilmek alatt, ez a szabály. Mindketten tudjátok –
korholtam őket szigorú arcot vágva.
Jake, egy köszönöm-mosolyt lőtt felém, én a szememet
forgattam. Nem sokat segített magán, ráadásul ő dobta
magasra a labdát. Ha nem akarja, hogy Kate játszadozzon vele,
akkor miért hozza magát ilyen helyzetekbe?
Közelebb bújtam Liamhez, így néztem végig a filmet.
Amikor végre véget ért, Liam hazament. A szülei előtt
továbbra is fenntartjuk a látszatot. Anyut holnapra várjuk, úgy
kell tűnnie, mintha Liam otthon aludna. Nem hiszem, hogy
tetszene anyunak, ha megtudja, hogy a szomszéd fiú minden
éjszakát a lányával tölt. Az ajtóban szomjasan megcsókoltam,
majd a szobámba siettem, és egy órát olvastam, mielőtt úgy
döntöttem, hogy veszek egy hosszú fürdőt. Kicsit érzékeny
voltam még a szex miatt, ráadásul izomlázam is volt a reggeli
tánctól. A kádba csúsztam, behunytam a szememet, és
boldogan ellazultam.
– Szia! – szólalt meg egy kis idő múlva Liam az ajtóból.
– Szia! – feleltem, de nem nyitottam ki a szememet.
– Újabb hideg fürdő? – kérdezte nevetve.
Megráztam a fejemet, és felnéztem rá. Az ajtófélfának
támaszkodott. Egyik lábát lazán keresztülvetve a másikon a
karját összefonta a mellkasán, és széles mosoly terült el az
arcán. Eszméletlenül szexin nézett ki.
– Ami azt illeti, most meleg. Nem akarsz beszállni? –
ajánlottam fel.
Meglepődve nézett rám.
– Komolyan? – kérdezte, és viccesen mohó tekintettel
kiegyenesedett.
Nevetve bólintottam.
– Komolyan.
Villámgyorsan levetkőzött, beült mögém a kádba és átölelt.
 A vasárnap gyorsan elrepült. Alig vártam, hogy láthassam
anyut. Már több mint két hete nem találkoztunk. Még egy
hetet maradt volna, de valami miatt előbb haza akart jönni.
Elmúlt hat óra, már bármelyik percben megérkezhetett. Liam
ölében ültem, és jóformán vibráltam az izgalomtól. Amint
meghallottam, hogy a kocsija begurul a ház elé, vidáman
felsikkantva az ajtó felé iramodtam.
Jake-kel ugyanabban a pillanatban pattantunk fel. Elkapta a
derekamat, és nevetve visszahajított a kanapéra.
– Először én, tökmag! – jelentette ki, és az ajtó felé nyargalt.
Elnevettem magamat.
Utánarohantam, és egy öleléssel anyura ugrottam.
– Szia, Jake! Szia, Amber! – csivitelte boldogan, és
mindkettőnket szorosan átölelt. Liam a csomagtartóhoz ment,
és kivette a csomagjait. Miután kibontakozott az ölelésből,
könnyes szemmel nézett ránk. – Hiányoztatok!
Boldogan puszilgatott bennünket.
– Szia, Liam! Kapok tőled is egy ölelést? – kérdezte
mosolyogva.
Liam nevetve bólogatott.
– Bármikor, Margaret! – egyezett bele, és szorosan átölelte.
– Jóképűbb vagy, mint valaha – jegyezte meg, és szeretettel
megpaskolta az arcát.
Liam nevetett.
– Nem hiszem – ingatta mosolyogva a fejét.
Az ajkamba haraptam, mert szerintem is sokkal helyesebb
lett.
Anyu boldogan mosolyogva felsóhajtott. Mindig is szerette
Liamet. Amióta apa elment, anyu is sok időt töltött Pattel és
Rickkel, végre szabad volt neki másokkal is összejárnia.
– Szóval, miről maradtam le? – kérdezte belém karolva, és
az ajtó felé sétáltunk, a fiúkra hagyva a táskák becipelését.
Elmosolyodtam. Sejtettem, hogy meg fog lepődni, ha
elmesélem, mi van köztem és Liam között.
 – Nem sok minden, csak szerelmes vagyok! – jelentettem
be boldogan.
Elakadó lélegzettel megfogta a karomat, és megállított.
Néhányszor kinyitotta, majd becsukta a száját, de nem jött ki
rajta hang. Kuncogtam, és a válla fölött Liamre pillantottam.
– Te? Micsoda? – hebegte, és zavarodottan nézett rám.
Elmosolyodtam, és behúztam magam után a konyhába.
– Van barátom! – jelentettem be, és úgy vigyorogtam, mint
akinek teljesen elment az esze.
– Jaj, Amber! Nem is reméltem, hogy ez valaha
megtörténik! Olyan büszke vagyok rád, édesem! Tudom,
milyen nehéz bárkit is közel engedned magadhoz – mondta
gyengéden, és szorosan magához ölelt.
Könnyek csillogtak a szemében. Liam és Jake is bejött a
konyhába, és a konyhapultnak dőltek. Liam diszkréten rám
kacsintott, én visszamosolyogtam rá.
– És hogy hívják? Találkozom vele, amíg itthon vagyok?
Várj csak, Jake tudja? – tette fel az utolsó kérdést suttogva,
mert attól tartott, hogy bajba kever a túlságosan is védelmező
bátyám előtt.
Nevettem, és Jake-re néztem, aki éppen Liamet fixírozta.
– Igen, anyu, Jake tudja – erősítettem meg nevetve.
– És ki ő? Milyen? – kérdezte, ragyogva az izgatottságtól.
– Ami azt illeti, legtöbbször csak egy idegesítő alak. Pimasz
és túlságosan magabiztos. De ami mellette szól, hogy nagyon
dögös – jelentettem ki, miközben Liam arcát néztem, és
próbáltam visszatartani a nevetést.
Anyu nemtetszően csettintett a nyelvével.
– A külső nem minden, Amber! Nem szabad csak a külseje
miatt együtt lenni valakivel – szidott le, és összehúzta a
szemöldökét.
Muszáj volt nevetnem.
– Ne aggódj anyu, amint veszít a szépségéből, már meg is
szabadulok tőle! – viccelődtem.
 – Jobban teszed, ha nem! – figyelmeztetett Liam mellém
lépve, és átkarolta a derekamat.
Anya döbbent arccal hol az egyikünkre, hol a másikunkra
nézett. Meghökkenve és zavarodottan Jake-hez fordult, aki
kissé vonakodva bólintott. Hirtelen kitört anyából a nevetés, és
megcsóválta a fejét.
– Tudhattam volna! Az a sok cukkolás, meg minden, nem
értem, hogy nem esett le, hogy mindez csak szexuális
feszültség volt – és még jobban nevetett, amikor Jake
mérgesen felhorkantott.
– Nem akarok tudni róla! – morgott Jake, és a fejét ingatva
befogta a fülét, amitől mindannyiunkból kitört a nevetés.
Anyu újra magához ölelt.
– Annyira örülök, Amber. Liam nagyon rendes fiú –
suttogta.
– Tudom – feleltem, miután elengedett.
Megfogtam Liam kezét, és az oldalához simultam. Nem
tehettem róla, de azt kívántam, bár a szobámba vihetném, és
hozzádörgölőzhetnék, mint egy macska, hogy mindenütt az én
illatom borítsa be.
– Gratulálok! Ez nagyszerű! – csacsogta anya mosolyogva.
Liam megszorította a kezemet és boldogan rám nézett,
amitől majd elolvadtam. Ám anya mosolya hirtelen elkomorult.
Jake-re nézett.
– Gyerekek! Van valami, amiről beszélnem kell veletek.
Nem véletlenül jöttem haza egy héttel korábban – ismerte be,
és ahogy rám nézett, a hangja határozottá és komollyá vált.
Jake megmerevedett, és a tekintete megkeményedett.
– Nem akarunk találkozni vele, ha erre gondolsz – jelentette
ki szigorúan, és védelmezően mellém állt.
Anyu megrázta a fejét.
– Ez nem ilyen egyszerű. Nem akarok ilyet mondani, de
apátok nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, és ezért
bocsánatot kérek – mondta csendesen.
 Liam és Jake önkéntelenül is közelebb húzódtak hozzám, így
teljesen kettejük közé szorultam. Felnyögtem, és a
könyökömmel arrébb toltam őket, hogy kapjak levegőt.
Jesszus! Miért aggódnak így? Most nincs itt!
– Anya, miről beszélsz? Nem engedem azt a seggfejet
Amber közelébe! – morogta Jake mérgesen.
Anya álla megremegett, és egy könnycsepp végiggurult az
arcán. Elkomorultam, hozzáléptem és szorosan átöleltem.
Bármiről legyen is szó, tisztán látszott, hogy felkavarja őt is.
– Mi a baj? – suttogtam, és igyekeztem leküzdeni a sírást.
Szörnyű volt anyut ilyen feldúltnak látni, mindig ő volt az
erős.
– Le kell ülnöm – mondta halkan, és egy határozott
mozdulattal letörölte az arcáról a könnyeket, majd vett egy
mély lélegzetet.
Követtem a nappaliba, ahol leültünk a kanapéra. Anya vett
egy újabb mély lélegzetet. Olyan gondolatok kergetőztek a
fejemben, mint hogy apa és anya újra összejönnek, vagy apánk
vissza akar költözni, esetleg azt követeli, hogy láthasson
minket, vagy szülői felügyeletet akar gyakorolni felettünk.
Kezdtem rosszul lenni.
Liam mellém ült, és szorosan átölelt. Hozzábújtam, hogy
erőt gyűjtsék, és vártam, hogy anya megszólaljon.
Mialatt beszélt a szőnyeget nézte.
– Apátok visszaköltözött a városba – mondta halkan.
Jake azonnal felugrott a székből.
– A rohadék! Megmondtam neki, hogy tűnjön el! – ordította
mérgesen, és úgy tűnt, mindjárt szétzúz valamit.
Anya bólintott.
– Jake, újra meg akar ismerni benneteket. Azt mondta,
nagyon sajnálja, ami történt, és megváltozott. Azt akarja, hogy
adjatok neki még egy esélyt.
– Úgy érted, még egy esélyt, hogy megerőszakolhassa
Ambert? – üvöltötte Jake.
 Megrázkódtam, mert elöntöttek az emlékek. Liam még
szorosabban ölelt, és a keze ökölbe szorult.
Anya megrázta a fejét, és kérlelően nézett a bátyámra.
– Jake, nekem legalább annyira nem tetszik a dolog, mint
neked, ezért kérlek, ne velem kiabálj! Utálom, hogy nekem kell
elmondanom nektek ezeket, ez nem az én hibám – mondta, és
újra sírva fakadt.
Jake felsóhajtott és megrázta a fejét, majd letérdelt anya
elé, és átölelte.
– Bocsánat! Nem lenne szabad rajtad kitöltenem a
haragomat – mondta, de a hangjában még mindig harag
bujkált.
Belefúrtam az arcomat Liam vállába, és mélyen
belélegeztem az illatát. Az ajkát a nyakamhoz nyomta, én meg
a légzése megnyugtató ütemére koncentráltam, hogy érezzem
a kilélegzett levegőt a hátamon. Kétségbeesetten igyekeztem
legyűrni a pánikot. Egy perc csönd után Jake megszólalt.
– Miért jött vissza? Miért nem mondtad, hogy nem akarjuk
látni? – kérdezte.
Anya behunyta a szemét, és szomorúan elmosolyodott.
– Apátok újra nősült. Van egy egyéves kisfia. A
féltestvéretek. A nőnek, akit elvett, már van egy tizenhét éves
fia is. Apátok azt akarja, hogy megismerjétek az új családját –
felelte anya, gúnyosan ejtve az „új családja” részt a mondat
végén.
Te jó ég! Van egy kisöcsém és egy mostohaöcsém?
Jake felpattant.
– Ki kellett volna herélni a rohadékot! Nem lett volna
szabad megengedni, hogy még több gyereke legyen! –
kiáltotta, és a kezével vadul beletúrt a hajába.
Anya nagyot nyelt.
– Azért akartam még ma visszajönni, hogy beszéljek veletek
erről, mert a nagyobbik gyerek, akit Johnnynak hívnak, holnap
kezdi az iskolát. A fiú tud rólatok – felelte, és bocsánatkérően
nézett rám.
Jake olyan nagyot rúgott a dohányzóasztalba, hogy az asztal
elröpült. Liam felpattant, és védelmezően elém állt. Jake
közben ordítva káromkodott és újra meg újra az asztalba
rúgott, valószínűleg saját magának is fájdalmat okozva.
Tudtam, hogy tennem kell valamit, mielőtt komolyabb baja
esik. Felálltam, átfurakodtam Liam mellett és eltoltam a kezét,
amivel próbált megállítani, nehogy Jake közelébe menjek.
Megragadtam Jake kezét. Megállt és rám nézett. A tekintete
sötétlett a dühtől. Volt egy olyan érzésem, ha most itt lenne
apánk, már nem élne. Szorosan átöleltem, hogy megnyugodjon.
Tudtam, egyedüli módja, hogy Jake-et megnyugtassam, ha azt
látja, hogy én mennyire fel vagyok dúlva. Ettől általában hamar
magához tért.
– Jake, hagyd abba, megrémítesz! Kérlek! – suttogtam és
rácsimpaszkodtam, mintha az életem függne tőle.
Remegett a dühtől, de átölelt.
– Minden oké, sss... nincs semmi baj. Sajnálom – mormolta,
és a hátamat kezdte dörgölni.
Védelmező ösztöne átvette az irányítást. Lassan
elernyedtek megfeszült izmai, de nem engedett el.
– Bocsássatok meg! – motyogta mögöttünk anya zokogva.
Vonakodva kibújtam Jake öleléséből, és leültem anyu mellé.
– Semmi baj, anya! Te nem tehetsz semmiről. Megoldjuk.
Se Jake, se én nem akarom látni, szóval egyszerűen nem
találkozunk vele – jelentettem ki, mintha mi sem lenne
egyszerűbb.
– Mi lesz a fiúval? Johnnyval, a mostohatestvéretekkel?
Holnap kezd az iskolátokban. Tudja, hogy kik vagytok, de azt
nem, hogy mi történt a múltban. Azt mondta apátok, hogy az új
családja azt hiszi, hogy a válás miatt nem akartok találkozni
vele. Az igazi okot nem ismerik – mondta anyu a fejét csóválva.
Jake keserűen felnevetett.
– Persze, miért is mondaná el egy gerinctelen féreg az új
feleségének, hogy éveken át szarrá verte a régi családját és
rámászott a saját lányára? Ez nem olyasmi, amivel az ember
előhozakodik egy beszélgetés során – szinte köpte a szavakat.
Újra megrázkódtam, és próbáltam elnyomni az előtörő
emlékeket, amik magukkal ragadtak.
Liam elém lépett.
– Jake, a rohadt életbe, hagyjuk ezt! – kiáltott mérgesen.
Jake szeme elkerekedett a rémülettől. Rám nézett.
– Bocs, Ambs! Nem gondolkodtam – motyogta
bocsánatkérően.
Megráztam a fejemet, és magamra erőltettem egy mosolyt.
– Semmi baj, Jake, ne aggódj! – legyintettem, és úgy
tettem, mintha nem is kavart volna fel ez az egész.
– Hogy hívják a babát? – kérdeztem anyutól, mert most,
hogy fény derült a létezésére, szerettem volna többet tudni a
kisöcsémről.
Anya szomorkásan elmosolyodott.
– Matt.
Mosolyogtam. Matt. Aranyos név, tetszett. Elöntött a
fájdalom, egyedül kellett lennem.
– Azt hiszem, most már nem sok mindent tehetünk. Holnap
meglátjuk, milyen srác ez a Johnny. De azt nem akarom, hogy
ahhoz az emberhez bármi közöm legyen – jelentettem ki
köntörfalazás nélkül, és felálltam. – Lefekszem, megfájdult a
fejem – mondtam, és elindultam kifelé.
Ki kellett jutnom, nem akartam, hogy Jake szeme láttára
kicsússzon a lábam alól a talaj. Attól megint begőzölt volna.
Liam megfogta a kezemet.
– Akarod, hogy veled menjek? – kérdezte csendesen, és
rimánkodó kiskutyaszemekkel nézett rám.
– Igen, oké – bólintottam alig láthatóan, és elindultam a
szobám felé.
– Egy perc, és ott vagyok. Csak segítek Jake-nek rendbe
tenni az asztalt – felelte Liam, és a törött fadarabok felé intett
a fejével, ami egykor a dohányzóasztal volt.
Nem feleltem, csak gyorsan elsétáltam. Hallottam, hogy
mögöttem sugdolóznak. Tudtam, hogy rólam beszélnek, de
egyszerűen nem érdekelt. Amint a szobámba értem,
összekuporodtam az ágyamon, és zokogni kezdtem. Apám a
városban van, és újra meg akar ismerni minket. Új családja
van. Nem akartam, de mégis azon tűnődtem, jól bánik-e velük,
szereti-e őket, és ha jól bánik velük és szereti őket, akkor miért
nem tudott velünk is olyan lenni. Miért nem szeretett minket?
Néhány perc múlva bejött Liam, és átölelt. A mellkasán
zokogtam, amíg el nem aludtam. Az utolsó dolog, amire
gondolni tudtam, hogy egy ideje minden túlságosan tökéletes.
Nem lett volna szabad azt hinnem, hogy ez így is marad.
Nekem sohasem lesz tökéletes az életem.

Liam
— Hogy hívják a babát? – kérdezte kíváncsian Amber az
anyukájától.
Nyugodtnak tűnt, pedig tudtam, hogy belül valószínűleg
majd bele pusztul, csak Jake kedvéért színészkedik. A szeme
összeszűkült, és túl erősen szorította a kezemet ahhoz, hogy
minden rendben legyen.
– Matt – válaszolta Margaret szomorúan.
Amber erre elmosolyodott.
– Azt hiszem, most már nem sok mindent tehetünk. Holnap
meglátjuk, milyen srác ez a Johnny. De azt nem akarom, hogy
ahhoz az emberhez bármi közöm legyen – jelentette ki, mintha
nem számítana, hogy visszajött és látni akarja az a férfi, aki
évekig verte, szexuálisan zaklatta, és végül meg akarta
erőszakolni.
Felállt, és elengedte a kezemet. Ösztönösen én is
felpattantam. Jake még mindig iszonyatosan dühös volt.
Tudtam, hogy szándékosan nem bántaná Ambert, de ha
őrjöngeni kezd, véletlenül neki is bántódása eshet. A biztonság
kedvéért ott kellett lennem.
– Lefekszem, megfájdult a fejem – motyogta Amber, és egy
könnycseppet sem ejtve elindult kifelé.
Ez rosszat jelentett. Ilyenkor bármelyik percben
bepánikolhat. Már azon láttam, ahogy a vállát tartotta.
Meggörnyedt.
Elkaptam a kezét.
– Akarod, hogy veled menjek? – kérdeztem abban
reménykedve, hogy nem zár ki.
– Igen – bólintott alig láthatóan, és elindult a szobája felé.
Nem várt meg.
Még beszélni akartam Jake-kel, nehogy valami hülyeséget
csináljon nélkülem.
– Egy perc, és ott vagyok. Csak segítek Jake-nek rendbe
tenni az asztalt – füllentettem a földön szétszóródott törött
fadarabok felé intve.
Amber bólintott, és gyorsan kisétált. Néztem, ahogy
végigmegy a folyosón, csak utána fordultam Jake-hez.
– Eszedbe ne jusson egyedül elmenni hozzá! Komolyan
mondom, Jake! Ha odamész, veled megyek – suttogtam
figyelmeztetően.
Mérgesen nézett, aztán vonakodva bólintott.
– Nem megyek, csak ha muszáj. Ha nem veszi fel velünk a
kapcsolatot, el van felejtve. De ha Amber közelébe
merészkedik, megölöm – morogta.
Bólintottam. Tudtam, hogy megtenné. Láttam a szemén.
Stephen Walken nagy szarban volt, mert ha az én Angyalom
közelébe merészkedik, és Jake nem öli meg, akkor én egészen
biztosan.
 – Figyelj, most mennem kell. Vigyázok, hogy Amberrel
minden rendben legyen. Később beszélünk még erről, oké?
Figyelsz, Jake? Ne tegyél semmi elhamarkodottat! – mondtam
szigorúan.
Bólintott. Végigrohantam a folyosón, és kopogtatás nélkül
léptem be Amber szobájába. Az ágyon feküdt
összegömbölyödve, és elkeseredetten zokogott. Szörnyű volt
így látni. Eszembe juttatta azokat az éjszakákat, amikor
nyolcévesen ugyanez ment. A szívem vérzett, hogy megint így
kell látnom.
Melléfeküdtem, és szorosan átöleltem. A lábamat
átvetettem a lábán, és magamhoz húztam, amennyire csak
tudtam, majd az államat a feje búbjára tettem. Ha még egyszer
hozzá mer nyúlni, megölöm. Nem fogom engedni, hogy Amber
úgy éljen, hogy örökké ettől az embertől retteg. Az sem
érdekel, ha ezért lecsuknak, ha ez kell, hogy biztonságban
érezze magát, akkor megteszem.
Körülbelül fél óra hisztérikus zokogás után Amber
fokozatosan mélyebbeket lélegzett. Lassan hátrébb húzódtam,
és lenéztem rá. Mélyen aludt. Könnyáztatta arca kivörösödött
és felpuffadt, de így is ő volt a legszebb a világon. Gyengéden
megcsókoltam a homlokát, és letöröltem a könnyeit. Amilyen
óvatosan csak tudtam, kibontakoztam az öleléséből.
Kisurrantam a hálószobájából. Jake a kanapén ült, Margaret
pedig a konyhában vacsorát készített. Leültem Jake mellé és
az arcát kémleltem. Akkor láttam utoljára ennyire feldúltnak,
amikor pár éve felvette vele a kapcsolatot az apjuk. Ez
körülbelül egy évvel azután történt, hogy kihajítottuk a házból.
Tizenhat évesek voltunk. Stephen azért akart találkozni velük,
hogy jóvátegye, amit tett, legalábbis ezt mondta. Jake akkor
teljesen kikészült, éppen úgy, mint ma, és félreérthetetlen
szavakkal a tudtára adta, hogy ha még egyszer Amber
közelébe merészkedik, darabokra szaggatja. Az volt a
szerencse, hogy mindez telefonon keresztül zajlott,
máskülönben az a szemétláda már egy jelöletlen sírban
rohadna.
– Jól vagy, Jake? – kérdeztem, és szeretettel
megszorítottam a vállát.
Sóhajtva bólintott.
– Amber jól van? – kérdezte csendesen.
Megráztam a fejemet.
– Nem – ismertem be szomorúan. Megrándultam, mert
Jake arca nagyon elkomorult. Rossz volt dühösnek látni. – De
most alszik.
– Liam, szükségem van a segítségedre – felelte halkan, és
behunyta a szemét.
– Ez csak természetes – feleltem, és gyorsan bólintottam.
A világon bármit megtennék, hogy Ambert biztonságban
tudjam.
– Nem akarom, hogy Amber egyedül maradjon.
Valamelyikünknek mindig vele kell lennie. Itt tudsz maradni,
amikor hét közben dolgozom? – kérdezte reménykedve.
Bűntudatosan elmosolyodtam.
– Mindig itt vagyok. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Amber
rendbe fog jönni! – mosolyogtam megnyugtatóan.
Soha többé nem engedem bántani. Hagytam, amikor
gyerekek voltunk, és ezt sohasem bocsátom meg magamnak.
Ha elmondtam volna a szüleimnek, talán megállíthatták volna
az apját, mielőtt túl messzire ment.
Bólintott.
– Igen, tudom. Figyelj, ami a holnapot illeti, nem tudom,
Amber hogy fog reagálni erre a Johnny gyerekre. Értem, hogy
a srác nem tud semmiről, de mi van, ha kérdezősködik, hogy
miért nem akarunk találkozni apánkkal? Ettől Amber simán
kiborulna a suliban, és azt utálná. Még évekig oda fog járni –
mondta szomorúan.
– Jake, várjuk meg, hogyan alakulnak a dolgok! – Vettem
egy mély levegőt, mert úgy döntöttem, elmondom neki, amin
azóta törtem a fejemet, hogy Margaret elmondta, ez a rohadék
visszajött a városba. Nem voltam biztos benne, hogyan reagál
Jake az ötletemre, de reméltem, belátja, hogy csak Amber
érdekeit tartom szem előtt. – Tudod, hogy néhány hónap
múlva főiskolára megyek. Arra gondoltam, hogy nem fogadom
el a bostoni ösztöndíjat, hanem keresek helyette valahol a
közelben egy másik főiskolát. Így Amberrel tudnék maradni.
Viszont ha ez nem sikerül, akkor magammal vihetném őt is
Bostonba. Átjelentkezhetne egy ottani iskolába – javasoltam a
vállamat megvonva és vártam, mit mond Jake.
Az elmúlt hónapokban, amióta felajánlották az ösztöndíjat,
sokat töprengtem ezen. A főiskola szuper lehetőség lenne a
karrierem szempontjából, de nem akarok elmenni. Már akkor
sem akartam itt hagyni Ambert, amikor még nem jártunk, de
most, hogy összejöttünk, tutira nem élném túl nélküle.
Gondoltam, két választásom volt: vagy elmegyek egy közeli
főiskolára, vagy megkérem, hogy költözzön velem Bostonba.
Mivel Amber még csak tizenhat éves, arra jutottam, hogy az
első megoldást kell választanom, ha vele akarok maradni.
Viszont az apja megjelenése új helyzetet teremtett, előtérbe
került az a terv, hogy megkérdezem, velem jönne-e.
Elvihetném innen, távol mindentől, és újrakezdhetnénk ott,
ahol nem emlékeztetné őt mindennap valami az apjára, és ahol
nem kellene amiatt aggódnia, hogy véletlenül összetalálkozik
vele, ha kiteszi a lábát a házból.
Azt hittem, Jake iszonyú dühös lesz rám, amiért elvinném
tőle a húgát, de meglepetésemre nem lett mérges, csak
bólintott.
– Kösz, haver! – mondta szomorúan.
– Megkérdezem anyukátoktól, hogy itt maradhatok-e
éjszakára – mondtam.
A konyhába mentem. Margaret még mindig feldúlt volt és a
szeme vöröslött a sírástól.
Szomorúan rám mosolygott, amikor beléptem.
 – Amber jól van, Liam? – kérdezte, és elnézett mögöttem a
nappali irányába, mintha azt várná, hogy ő is megjelenik.
Bólintottam.
– Zaklatott, de elaludt. Margaret, mit gondolsz, itt
maradhatok Angyallal ma éjszakára? Semmi sem történik,
esküszöm. Csak itt akarok lenni, amikor felébred – kérleltem.
Bármit válaszol, úgyis a szobájában leszek, de gondoltam,
egyszerűbb, ha mindenki tudja, hogy ott vagyok.
Hozzám lépett, és szorosan átölelt.
– Nagyon rendes fiú vagy, Liam. Mindig is az voltál –
mondta könnyes szemmel.
– Ez egy igen akar lenni, mármint hogy igen, Liam, egy
ágyban alhatsz a lányommal? – viccelődtem, hogy oldjam a
feszültséget.
Sikerült, elnevette magát.
– Igen – bólintott, és a szemét forgatva felhorkantott.
Egy puszit nyomtam az arcára.
– Minden rendben lesz. Jake és én vigyázunk
mindkettőtökre – ígértem és szorosan átöleltem.
Eltöprengve bólintott.
– Tudom. De kérlek, vigyázz a kedvemért Jake-re is. Félek,
hogy valami meggondolatlan dolgot tesz és bajba kerül.
– Vigyázok rá. Ne aggódj semmi miatt! – feleltem, és
finoman megdörgöltem a hátát. – Felkapok otthon néhány
holmit és a ruháimat. Nemsokára itt vagyok.
Sarkon fordultam, és hazáig rohantam, hogy olyan gyors
legyek, amilyen csak tudok.
Anya a nappaliban vasalt.
– Szia, anya! Ma este Ambernél alszom – tudattam, és
válaszra sem várva eltűztem mellette.
Egy táskába bedobáltam a tiszta ruhát és az iskolai
könyveimet, aztán visszaindultam. Azóta nem találkoztam
anyával, hogy péntek reggel kijöttem a szobámból, szokás
szerint megjátszva, hogy otthon aludtam.
 – Hogy alakulnak a dolgok Amberrel? – kérdezte boldogan
mosolyogva.
Elmosolyodtam arra gondolva, hogy mennyire jó volt
egészen egy órával ezelőttig.
– Csodásan, tényleg csodásan – vallottam be.
Anya ragyogott a boldogságtól.
– De vigyáztok, ugye? – kérdezte, és intően nézett rám.
Elmosolyodtam és bólintottam.
– Igen, anya! Amber fogamzásgátlót szed – jelentettem be
szemforgatva. Korábban sohasem faggatott a nemi életemről,
most meg hirtelen érdekli? – Figyelj, most mennem kell.
Margaret itthon van és vacsorát főz. Csak azért jöttem haza,
hogy felkapjam a cuccaimat – igazítottam meg a táskát a
vállamon és vágyakozva pillantottam az ajtó felé.
Minél gyorsabban vissza akartam érni, hátha Amber
felébred.
Anya kíváncsian nézett rám.
– Margaret itthon van és megengedi, hogy Amberrel aludj?
– kérdezte.
Láthatóan megdöbbent ezen. Elmosolyodtam, mert tudtam,
hogy normális körülmények között Margaret két lábbal rúgna
ki már a kérdésért is, de az adott helyzetben nem bánta.
– Igen, engedi. – Puszit nyomtam az arcára. – Holnap este
kilenc körül találkozunk, miután Jake hazajött a munkából.
Oké? – kiáltottam vissza a vállam fölött, mialatt az ajtó felé
sétáltam.
Drámaian felsóhajtott.
– Örülök, hogy láttalak, Liam – kiáltott utánam
szarkasztikusan.
Nevettem.
– Szeretlek, anya!
– Én is szeretlek! – kiáltotta, ahogy becsuktam az ajtót.
Amilyen gyorsan csak tudtam, visszarohantam
Amberékhez.
 Ugyanabban a testhelyzetben aludt. Még csak fél nyolc volt,
megeshetett, hogy átalussza az éjszakát. Melléfeküdtem, és
csak néztem őt. Azonnal közelebb bújt hozzám, mint minden
éjszaka. Szorosan átöleltem és behunytam a szememet.
Próbáltam elhessegetni életem legszörnyűbb emlékét, amikor
arra léptem be a házukba, hogy az apja meg akarja erőszakolni,
miközben ő vérezve, horzsolásokkal tele a nappali szőnyegén
feküdt. Miután az apja elment, Amber elárulta, hogy körülbelül
ötéves kora óta molesztálta. Ez után a vallomás után soha
többé nem beszélt a dologról. Mélyen eltemette magában,
mintha így elhitethetné magával, hogy soha meg sem történt.
Ez nyilván egyfajta tagadás. Csak olyankor látszik rajta a
történtek hatása, amikor valaki megérinti, mert akkor pánikba
esik.
Kis idő múlva Jake lépett be két tányér vacsorával.
Fájdalom tükröződött az arcán, amikor Amberre nézett.
– Mit gondolsz, felébresszük, hogy egyen valamit? –
suttogta.
Megráztam a fejemet.
– Ne, hadd aludjon! Ha felébred és éhes lesz, majd készítek
neki valamit – mondtam csendesen, és éhesen falni kezdtem a
tésztámat.
Jake leült az ágy lábához, és nézte egy darabig, ahogy a húga
alszik.
– Rendbe fog jönni, Jake – ígértem.
Felsóhajtott és bólintott.
– Igen, tudom. Jó éjt, Liam! – mosolyodott el szomorúan,
majd fogta az üres és az érintetlen tányért, és halkan kiment a
szobából.
Visszabújtam, és újra átöleltem Ambert. Néztem, ahogy
alszik, és lassan én is álomba szenderültem.
 17. fejezet

Amber
LÜKTETETT A FEJEM REGGEL, AMIKOR FELÉBREDTEM.
Felnyögtem. Már csak egy fejfájás hiányzott a mellé, ami ma
várt rám. Liam még aludt, ezért halkan kilopóztam az ágyból,
nehogy felébresszem. A fürdőszobába mentem lezuhanyozni,
de csak álltam a zuhany alatt és kétségbeesetten erőlködtem,
nehogy elsírjam magam apám és az „új családja” gondolatától.
Fogalmam sem volt, mit mondok ennek a Johnnynak. Sóhajtva
kiléptem a zuhany alól, és törülközőt tekertem magam köré.
Némán győzködtem magamat arról, hogy Johnny
valószínűleg nem is szeretne beszélni velem, csak a nagy
semmi miatt idegesítem magamat előre. Nem a srác hibája,
hogy apám feleségül vette az anyját és ideköltöztek. Talán jól
jönne neki most egy barát, hiszen minden és mindenki, akit
eddig ismert, ott maradt a régi helyen.
Az ágyhoz sétáltam. Liamet néztem. Olyan békésen aludt,
nehezemre esett felébreszteni. Leültem az ágy szélére, és
megfogtam a kezét. Készülődnünk kellett az iskolába.
– Liam – suttogtam.
 Szinte azonnal felébredt. Ez nem jellemző rá. Máskor hosszú
percekig tartott felébreszteni.
– Szia! – ült fel.
Szomorúan nézett rám.
Megnyugtatóan visszamosolyogtam.
– Szia! – feleltem, és mellébújtam az ágyba, őt is magammal
húzva. Nem érdekelt, hogy a nedves hajamtól vizes lesz a
párna. – Jól vagyok, ne félj!
Szerettem volna eloszlatni az aggodalmait.
Felsóhajtott, és megcsóválta a fejét.
– Itt leszek, ha beszélni akarsz róla. Ezt ugye, tudod? –
kérdezte fürkészően.
Néha tényleg imádnivaló. Nem is érdemlem meg.
– Tudom, de jól vagyok. Essünk túl rajta. Lássuk, milyen a
srác – rándítottam meg lazán a vállam.
Liam lehajolt, és összevissza puszilgatta az arcomat, ezzel
megnevettetett. Utána elment zuhanyozni.

Egy órával később begurultunk az iskola parkolójába. Kate

hatalmas vigyorral az arcán szökdécselve jött az autóhoz.
Feltépte az ajtót.
– Szerelmes vagyok, ez hivatalos! – jelentette be büszkén.
Elnevettem magam.
– Tényleg? Hát akkor, gratulálok – feleltem viccelődve és a
szememet forgattam.
Ő is nevetett.
– Komolyan mondom. Egy új srácról van szó. Ma kezdett.
Irtó dögös!
Színpadiasan legyezni kezdte magát. Földbe gyökerezett a
lábam. Csak ő lehet, az új mostohatestvérem. Ez egyre jobb.
Kate beleszeret, és muszáj lesz vele lógnom. Nagyon jó,
rohadt jó!
– Új srác? – kérdeztem halkan.
 Liam is kiszállt a kocsiból. Gyengéden megdörgölte a
hátamat, miközben noszogatott, hogy újra elinduljak.
– Az bizony! Látnod kell! Irtó fincsi. De neked itt van Liam,
úgyhogy stipi-stopi, az enyém – mondta mosolyogva, és
szökdécselve elindult mellettem. – Nem tudom még a nevét,
de a Mr. Dögös illik hozzá.
Mindehhez úgy húzogatta a szemöldökét, hogy nem tudtam
megállni, én is elnevettem magam.
Jake átkarolta a vállát.
– Tudod, nem vagyok hozzászokva, hogy ne engem akarj,
Kate. És nem vagyok biztos benne, hogy tetszik ez az új módi.
– Játékosan rámosolygott.
Kate álmodozva felsóhajtott.
– Nekem mindig bejössz, Jake, csak most itt ez az új husi,
érte is csorgathatom a nyálamat, úgyhogy innentől
keményebben meg kell dolgoznod a figyelmemért – cukkolta,
és rákacsintott, majd lerázta magáról a karját.
Jake őszintén meglepettnek és bosszúsnak tűnt.
– Mindent meg kell tudnom róla! Segítesz? – kérdezte Kate
belém karolva.
Eszem ágában sincs!
– Johnnynak hívják – feleltem, és megvontam a vállamat,
hogy közönyösnek tűnjek.
Kate felnevetett.
– Jóstehetség vagy? Még csak most értetek ide, honnan
tudod, hogy Johnnynak hívják? – kérdezte, és viccnek
gondolva a válaszomat megrázta a fejét.
– Ő a mostohabátyám.
Földbe gyökerezett a lába.
– Most hülyéskedsz? – kérdezte elakadó lélegzettel, és
nagyra nyitotta a szemét.
Megráztam a fejemet.
– Apám újra megnősült, és a feleségének már volt egy fia.
Ha őt láttad, akkor tizenhét éves és Johnny a neve –
magyaráztam könnyedén, mintha nem lenne olyan nagy ügy.
Felsikkantott, és izgatottan belém karolt.
– Ez fantasztikus! Bemutathatsz, és lépéselőnyben leszek a
ribikkel szemben – vigyorgott szélesen.
– Én nem ismerem őt. Nem tudlak bemutatni – feleltem
halkan.
Tényleg nem akartam, hogy beleessen, távol akartam
tartani magam mindentől, ami akár csak messziről is
kapcsolatban van az apámmal.
– Olyan szörnyen mohó vagy, Amber! A legjobb pasi a fiúd,
a második legdögösebb a bátyád és kicsivel mögötte
lemaradva, a harmadik a mostohatestvéred! – kiáltott fel
mérgelődést színlelve.
Éppen válaszolni akartam, amikor Jessica és hárman a kis
klónjai közül hozzánk léptek. Mindannyian mohón néztek
Liamre. Nem tehettem róla, de elmosolyodtam, amikor Liam
átölelte a derekamat.
– Szia, Jessica! Megvan a pénzem? – kérdezem vigyorogva.
Gúnyosan rám mosolygott.
– Ja, persze! Álmodban, emós lány. – Ezután Liam felé
fordult. – Ugye, nem feküdtél le vele, bébi? – búgta
magabiztosan.
Hallottam, hogy Jake felhorkant mögöttem.
– Nekem ezt nem kell végighallgatnom! Megyek a
szekrényemhez. Ambs, hívj, ha szükséged van rám, ma
bekapcsolva hagyom a telefonomat – mondta, és gyorsan
elsétált.
– Nos, bébi? – buzdította válaszra Jessica Liamet, és a kezét
a karjára tette.
Liam elvigyorodott és megvonta a vállát.
– Úriember ilyesmiről nem beszél – felelte, és hozzám
hajolva homlokon csókolt.
Felnevettem.
– Ezzel nem segíted elő, hogy begyűjtsem a pénzt, lover boy
– incselkedtem a szememet forgatva.
Drámaian felsóhajtott.
– Oké. Jessica, tartozol Ambernek négyezer dollárral –
erősített meg, és boldogan csillogó szemmel nézett rám.
Jessica nagyot toppantott, amin elnevettem magamat.
– Hogy tehetted ezt? – Szinte kiabált Liammel. – Neked
velem kellene lenned! Nem fekhetsz le ezzel a kis kurvával!
Körülöttünk többen megálltak és nézték, miközben ő egyre
vörösebb és vörösebb lett. Talán elfelejtett levegőt ve...
– Jessica, kétszer találkoztunk – ellenkezett Liam
feszengve, egyik lábáról a másikra állva.
– Nem érdekel, hányszor találkoztunk! Én vagyok a
vezérszurkoló! Neked velem kell lenned, nem egy barna hajú,
szürke szemű kis rondasággal! – rikoltozott, és utálattal
mutogatott rám.
Ezen csak nevetni tudtam. Barna hajú, szürke szemű kis
rondasági Ezt meg honnan a francból szedte?
– Hű, Jessica, vigyázz! Ha ennél is jobban sipítasz, mindjárt
ránk támad egy falka kutya! – viccelődtem nevetve.
Rám zúdította a mérgét.
– Te! Elloptad a barátomat! Én voltam a titokzatos barátnő,
és te lefeküdtél a pasimmal! – kiabálta vádlón mutogatva rám.
Kate-ből kitört mellettem a nevetés. A döbbenettől
felszaladt az egyik szemöldököm. Jaj, ne! Csak ebbe bele ne
menjünk! Közelebb léptem Jessicához, és figyelmeztetően
ránéztem.
– Igen, így van, és jó volt vele. Jó lesz a készpénz, de lehet
csekk is, amelyiket egyszerűbben meg tudod oldani. És Jessica,
ha még egyszer így ordibálsz velem, bemosok egyet.
Megértetted? – morogtam mérgesen.
Erre kicsit hátrébb húzódott. Megragadtam Liam karját, és
az iskola felé húztam. Kate mögöttünk szökdécselt és
gonoszkásan nevetett.
– Miért nem tépted meg? De jó lett volna látni – csicseregte
vidáman.
Sarah és Sean rohanva közeledtek.
– Megnyerted a fogadást? – kiáltotta Sarah tágra nyílt
szemmel.
Hű, gyorsan terjednek a hírek az iskolában!
Liam nevetett és megcsókolt, miközben a kezével a hajamba
túrt.
– Jobb, ha megyek, így marad időtök pletykálni rólam az
óra előtt – mosolygott rám pimaszul. – Szeretlek, Angyal.
Újra megcsókolt, és sietve elindult a szekrénye felé.
Ott maradtunk, és én mindent elmeséltem a barátaimnak.
Hogy titokban randevúztunk, és hogy igen, megnyertem a
fogadást. Azért vannak kétségeim, hogy megkapom-e a
pénzt. Kate kinyitotta azt a nagy száját, és elmesélte nekik azt
is, hogy az „új dögös srác” a mostohabátyám. Titokban
örültem, amikor megszólalt a csengő és bemenekülhettem az
osztályterembe. Nem akartam Johnnyról beszélgetni. Még
nem is találkoztam vele, de máris túl nagy részt foglalt el az
életemben.

Bementünk az angolórára. Szokás szerint Kate mellé

telepedtem le. Néhány perccel később belépett Johnny.
Tudtam, hogy ő az, anélkül, hogy felnéztem volna. Tudtam
abból, ahogy Kate megragadta a karomat. Felpillantottam.
Tényleg nagyon jó pasi, értem, Kate miért van annyira oda.
Olyan magas és olyan alkatú, mint Liam. Egy kicsit talán
nyurgább, de jól áll neki. Szaggatott farmerben, fekete pólóban
és fekete kapucnis pulcsiban volt. A szeme és a haja is barna. A
haja kicsit hosszabb és kócosabb, mint Liamé. Félénknek tűnt,
a vállát enyhén meggörbítette, mint aki ideges. Mindenképp
van benne valami, és ezt az osztályból (velem együtt) minden
lány észrevette. Vágyakozva nézték. Gonoszkásan
felnevettem. Szegény srác, nem tudja, mi vár rá. Amint Jessica
megkaparintja magának, vége lesz.
 Kate megbökött a könyökével, hogy rá figyeljek. Dögös,
tátogta és az arcát legyezte izgatottan bólogatva, amitől még
jobban nevetnem kellett. A srácnak annyi.
– Osztály! Van egy új diákunk, a neve Johnny Brice –
jelentette be Stewart tanárnő melegen rámosolyogva.
Johnny az osztály felé fordult. Zavartan mosolygott.
– Mondtam! Nagyon dögös! – suttogta Kate.
Tényleg dögös, de Liam mellett labdába sem rúghat.
– Helyes – értettem egyet bólintva.
– Johnny, mesélj egy kicsit magadról! – javasolta Stewart
tanárnő.
Johnny zavartan téblábolt és idegesen nézett körül az
osztályban.
– Ö... csak most költöztünk ide a városba anyuval és a
mostohaapámmal. Van egy kisöcsém, aki egyéves. És szeretek
deszkázni? – Úgy hangzott, mintha kérdezné.
– Nagyszerű! Biztos vagyok benne, hogy jól fogod itt érezni
magad. Mit szólnál, ha valakit megkérnék, hogy legyen a
párod, ő majd megmutatja, hol lesz a következő órád –
ajánlotta fel a tanárnő.
Felnyögtem. Lehetetlen, hogy engem választ. Ilyen nyálas
dolog csak a filmekben történik. Lecsúsztam a székemben és
reménykedve a könyvemet bámultam.
– Jessica! Önként jelentkezel? – kérdezte a tanárnő.
Felnéztem, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kate a
bajsza alatt átkozódott és letette a kezét. Ezek szerint ő is
jelentkezett.
Johnny elindult az osztály hátulja felé, hogy leüljön Jessica
mellé, aki azzal volt elfoglalva, hogy kigomboljon az amúgy is
ribis blúzán még egy gombot. Johnny rám mosolygott, amikor
elhaladt az asztalom mellett.
– Szia, Amber! – köszönt halkan.
– Szia, Johnny! – válaszoltam meglepődve.
Honnan tudja a nevemet? Néztem, hogy leül Jessica mellé,
aki azonnal szégyentelenül flörtölni kezdett vele, miközben ő
csak udvariasan bólogatott. Látszott, hogy kellemetlen neki a
helyzet.
Kate összehúzott szemekkel nézett rám.
– Azt hittem, nem ismered – suttogta.
Megráztam a fejemet.
– Nem is. Honnan a fenéből tudhatja, ki vagyok? Még
sohasem találkoztunk – feleltem.
A tanár megköszörülte a torkát.
– Rendben, most hogy végre mindenki befejezte a
beszélgetést, mit szólnátok, ha elkezdenénk az órát? –
kérdezte ironikusan.
Felkaptam a könyvemet, és mélyebbre csúsztam a
székemben. Johnnyt kerültem a tekintetemmel.
Amint megszólalt a csengő, felpattantam a székemből, és
gyakorlatilag kirohantam a teremből, nehogy találkozzunk.
Némán azért imádkoztam újra meg újra, hogy ne legyen több
közös óránk. Szerencsére a délelőtt további részében nem
futottam össze vele.
Mindenki sokat kérdezősködött Liamről és rólam. Arról,
hogy tényleg együtt vagyunk-e, és mióta, s a többi, s a többi...
újra meg újra ugyanaz. Eléggé untam.
– Szia, Angyal! – ragadott meg hátulról és duruzsolt a
fülembe Liam, mialatt sorban álltam ebédért Kate-tel és
Seannal.
– Szia! – mosolyodtam el, és azonnal boldogabb lettem, hogy
a közelemben volt.
– Milyen volt a napod? – kérdezte a nyakamba csókolva.
Feszengeni kezdtem. Felsóhajtottam.
– Hááát... Egyfolytában ugyanazokkal a kérdésekkel
nyúznak. Annyira rémes, hogy már arra gondoltam, a
homlokomra tetováltatom, hogy igen, Liammel járok, igen,
megnyertem a fogadást, igen, ő a barátom, nem, a bátyám nem
kapott idegrohamot. Akkor nem kéne állandóan ismételgetnem
magamat – nevettem könnyedén. Liam is nevetett, és még
szorosabban átölelt. – Van más is! Az ismételgetés mellett volt
egy órám a mostohabátyámmal. Tudja, ki vagyok. Ó, és igen,
épp most sétál be azzal a ribi Jessicával, aki úgy tűnik, az
életemre tör. Szóval, nincs túl jó napom.
Diszkréten Johnny irányába intettem a fejemmel.
– Tudja, ki vagy? – kérdezte Liam és kicsit elfordított, hogy
eltakarjon Johnny elől.
– Igen. Köszönt, amikor elment mellettem – feleltem
elgondolkodva, mert még mindig nem értettem, hogy
ismerhetett fel.
Liam nevetett, és úgy nézett rám, mintha hülyeséget
mondtam volna.
– Valószínűleg nem tudja, csak azt gondolja, jó csaj vagy.
Amit értek – duruzsolta és rám vigyorgott, majd megfogta a
fenekemet.
A szememet forgattam.
– Liam, elment mellettem, és azt mondta: Szia, Amber!
Szóval, szerintem tudja, ki vagyok – feleltem gunyorosan.
Liam elgondolkodva hátranézett, majd nevetve
visszafordult.
– Úgy tűnik, nem érzi túl kellemesen magát Jessicával.
– Ki a fene érezné magát kellemesen Jessica közelében?
Bár, te nem tűntél túlságosan elgyötörtnek, amikor bele voltál
bújva – cukkoltam mosolyogva.
Összeráncolta az orrát, és eljátszotta, hogy kirázza a hideg.
– Ne is emlékeztess a korábbi életemre, amikor még nem
voltál velem, Angyal! Rémálmaim lesznek – mondta ijedséget
színlelve.
Kuncogtam, és a tálcámra tettem néhány szendvicset meg
az italokat. Liam ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen, és a
tálcát is ő vitte, mint mindig. Követtem az asztalához, és
leültem mellé. Jake már ott evett néhány sráccal a csapatból.
Az én barátaim is odaültek, elfoglalták az utolsó székeket.
Éppen kibontottam a szendvicsemet és készültem beleharapni,
amikor árnyék vetődött rám.
– Szia! – mosolygott Johnny kissé pirosan.
Nyeltem egy nagyot és liftezni kezdett a gyomrom.
– Öö... szia!
– Nem baj, ha én is ideülök? – kérdezte, és reménykedve
rám nézett.
A szemem sarkából észleltem, ahogy Jake megfeszül.
Körülnéztem és láttam, hogy tele az asztal.
– Hát... – hallgattam el az ajkamba harapva.
– Semmi gond, ne aggódj! Csak gondoltam, bemutatkozom –
vonta meg a vállát még jobban elpirulva, és közben
kényelmetlenül feszengett.
Kate belém rúgott az asztal alatt.
– Aú! Ez meg mi volt? – kérdeztem a lábamat dörzsölve.
Kate némán bámult rám. Pontosan tudtam, miért. Meg kell
kérnem Johnnyt, hogy üljön ide, különben Kate egész délután
ezzel gyötörne.
Istenem, végezz velem!
– Persze, Johnny. Ha hozol széket, ide tudsz ülni az asztal
végére!
Odébb húztam a tálcámat, hogy letehesse a tányérját meg
az italát.
Fellélegezve elmosolyodott.
– Köszi, Amber! – mondta hálásan mosolyogva, és elindult a
székért egy távolabbi asztalhoz.
Kate felé fordultam. Rosszallóan néztem.
– Ez iszonyúan fájt, Kate! Komolyan mondom, azért ennyire
nem dögös! – sziszegtem mérgesen.
– De igen, az – bólogatott lelkesen, és nevetni kezdett,
amitől végül én is elnevettem magam.
Johnny leült az asztal végére.
– Ez azért furcsa, nem? – mosolygott gyámoltalanul.
Kelletlenül felnevettem.
 – Az enyhe kifejezés. Szerinted furcsa? Nem inkább
idegtépő és kínos? – viccelődtem, amitől elnevette magát.
– Azért ennyire nem vagyok gáz – panaszkodott
megbántottságot tettetve.
Úgy döntöttem, egyenesen megkérdezem, ami egész
délelőtt nyomaszott.
– Honnan tudtad, hogy ki vagyok? – kérdeztem halkan.
Elmosolyodott.
– Stephen mutatott rólad fényképet. A bátyádról nem,
úgyhogy fogalmam sincs, ő kicsoda – magyarázta könnyedén.
Apámnak fényképe van rólam? Nem tudtam eldönteni, ez
mit jelenthet. Miért van fényképe rólam, és miért nincs Jake-
ről? Nem akartam túl sokat agyalni ezen, mert attól tartottam,
olyan dolgokra következtetnék, amire nem szeretnék.
Jake-re mutattam.
– Itt van. Jake, Johnny. Johnny, Jake – mutattam be őket
egymásnak, és a kezemmel egyikükről a másikra mutattam.
– Helló, hogy s mint? – morogta Jake.
Az arca kemény volt és nem túl barátságos. Johnny
fészkelődött a széken. Jake elég félelmetes tud lenni, ha akar.
– Jól, köszi! Örülök, hogy megismerhetlek – felelte
idegesen.
Kate megint megrúgott az asztal alatt, ráadásul ugyanazon a
helyen, ahol az előbb, ezért felszisszentem. Figyelmeztetően
rámeresztettem a szememet. Egyértelmű volt, hogy azt akarja,
őt is mutassam be.
– Johnny, ők itt a barátaim. Sean, Sarah és Kate. Ő pedig a
barátom, Liam – közöltem mindenkit bemutatva, aki az asztal
felénk eső végén ült.
Johnny barátságosan elmosolyodott.
– Sziasztok! Bocs, de nem túl jó a névmemóriám.
Valószínűleg fél óra múlva már nem emlékszem a nevetekre –
vallotta be.
Kate flörtölő üzemmódba kapcsolt. A haját átvetette a válla
fölött, és csábosan mosolygott.
– Nekem sem túl jó a névmemóriám. Máris van valami
közös bennünk – búgta és lassan végigmérte.
Johnny idegesen nevetett. Úgy tűnt, nincs hozzászokva,
hogy a lányok foglalkozzanak vele.
– Hova jártál iskolába? – kérdeztem, hogy segítsek rajta.
Hálásan rám mosolygott.
– Egy fiúiskolába, Mersey-ben – felelte könnyedén.
Oké, akkor már értem a pirulásokat és a zavart. Szinte
láttam magam előtt, ahogy Kate agya azon kattog, hogyan
szelídítse meg és törje be. Kezdtem sajnálni szegény fiút.
– Egy fiúiskolába? Hát, az unalmas lehetett – mosolygott
Kate a csipszét majszolgatva és igyekezve közben szexi lenni.
Liamből kitört a nevetés.
– Kate, hagyd békén szegényt! Ez az első napja – heccelte.
Jake bosszúsan nézett Kate-re. Kezdett leesni, miről is van
szó. Jake-nek tetszik Kate!
– Láttam mindent, Jake – jelentettem be mindentudóan, és
rávigyorogtam.
Elhúzta a száját és ártatlanul nézett. Bizony, totál féltékeny!
– Milyen óráid lesznek délután? – fordultam Johnny felé,
hogy folytassam a beszélgetést.
Kicsit sajnáltam, látszott, hogy nem találja a helyét. Elővette
az órarendjét, és a kezembe adta. Rápillantottam, és majdnem
a torkomon akadt a szendvics, minden egyes órája ugyanaz
volt, mint nekem.
– Ugyanazok, mint az enyémek – mondtam halkan, és
visszaadtam az órarendet.
Liam a térdemre tette a kezét, és bátorítóan megszorította.
Nekidőltem, és igyekeztem legyűrni a növekvő pánikot.
Johnny rendes srácnak tűnik így elsőre, de azt azért nem
szeretném, hogy mindig a közelemben legyen.
Egy-két beszélgetést a helyén tudnék kezelni néhanapján,
de mi van, ha hazamegy, és apám rólam kérdezgeti. Így túl sok
mindenről tudna mesélni, és ez egyáltalán nem tetszett.
– Igen? Szuper! Meg tudnád mutatni, merre kell menni,
meg mire van szükségem? – kérdezte reménykedve.
Lassan bólintottam, erre nem mondhattam nemet.
Jessica peckesen odajött az asztalunkhoz, már csak két
gomb volt begombolva a blúzán.
– Szia, Johnny! Akarsz mellém ülni? – kérdezte, és az
ujjával a haját tekergette.
Elmosolyodtam.
– Jessica, elfelejtettél néhány gombot begombolni –
mondtam ártatlanul.
Rám meresztette a szemét.
– Ezt így kell hordani, emós rém – vágott vissza gonoszul.
– Tényleg, igazad van. Tegnap este láttam egy prostit a
sarkon, ő is pont így hordta – mosolyogtam kedvesen.
– Az utcasarkon lógsz? – felelt vigyorogva.
Azt gondolta, hogy frappánsan leütötte a magas labdát.
– Igen, összefutottam anyukáddal – válaszoltam
könnyedén.
Liamből és Johnnyból kitört a nevetés.
– Ribanc – morogta Jessica, és elviharzott.
Kate és Sarah egymás tenyerébe csaptak és vadul vihogtak.
– Vicces vagy – nézett rám Johnny mosolyogva.
– Igen, de lehet, hogy tönkretettem az esélyeidet, és ma
nem fogod tudni megdönteni. De holnap kapsz tőle másikat, ne
aggódj! – cukkoltam, és újra enni kezdtem.
– Az idegeimre ment délelőtt. Egyfolytában egy lányt
szapult, aki elvette a pasiját. Mégis, milyen pasi járna vele?
Csakis egy idióta lehetett – gúnyolódott lenézően, és megvonta
a vállát.
Liamet kivéve az egész asztalból kitört a nevetés.
– Én lennék az az idióta, de nem jártunk – javította ki Liam
a fejét rázva.
Johnny megrezzent és elpirult. Jól állt neki.
 – Bocs – motyogta.
Átöleltem Liamet.
– Ne aggódj, lover boy, azóta sokat javult az ízlésed –
duruzsoltam magamhoz húzva.
– Angyal, az én ízlésem semmit sem változott. Tiltott
gyümölcs! – Azzal hozzám hajolt gyorsan, és beleharapott a
nyakamba.
Elnevettem magam.
Jake megköszörülte a torkát, mire Liam a szemét forgatva,
sóhajtva hátradőlt. Az ebéd végéig hagytam Kate-et Johnnyval
beszélgetni, csak néha kérdeztem bele vagy válaszoltam egy-
egy kérdésre. Kedves srácnak tűnt. Egyszerűbb lett volna, ha
egy bunkó, akkor könnyedén lerázhattam volna magamról
mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Megmutattam neki a
termeket. Ahol csak tudott, mellém ült. Megkönnyebbülten
fellélegeztem, amikor a nap végén végre megszólalt a csengő.
– Egyből hazamész? – kérdezte Johnny mosolyogva,
miközben a szekrényeink felé sétáltunk.
Megráztam a fejemet.
– Nem, megvárom, hogy Jake és Liam edzésének vége
legyen.
– Igen? Mit sportol Jake? – kérdezte kíváncsian.
– Jéghokis.
– Klassz. Én is haza tudlak vinni, ha szeretnéd – ajánlotta
fel. – Anya és Stephen vett egy remek kis autót a szülinapomra
– tette hozzá széles mosollyal.
A torkomban dobogott a szívem, amikor meghallottam
apám nevét. Már az halálra rémít, ha egy sima beszélgetésben
előjön.
– Kösz, de inkább megvárom őket. Liam át szokott jönni
hozzánk, mert ilyenkor Jake még dolgozni megy – feleltem
gyorsan.
– Hol dolgozik? – kérdezte, és a szekrénynek dőlt.
– Egy edzőteremben. A Bennyben.
 Megragadtam a könyveimet, és hatalmas lendülettel
bedobtam őket a táskámba, amitől a lapok meghajlottak.
Kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magamat.
– Jake nem nagyon kedvel engem – mondta halkan Johnny,
és elkomolyodva bámulta a tornacipőjét.
Biztatóan rámosolyogtam.
– Nem ismer. Furcsa még nekünk ez az egész helyzet.
Három éve nem láttuk apánkat, aztán hirtelen megjelenik, és
bumm, kiderül, hogy van még egy testvérünk meg egy
mostohatestvérünk. Jake nem szereti a változásokat –
magyaráztam kicsit mellébeszélve.
Bólintott, és elgondolkodva nézett rám.
– Igen, azt hiszem, nehéz lehet. Mit gondolsz, itt
maradhatok? Megvárhatom veled az edzés végét?
Ismerkedhetnénk. Nem lenne jó, ha kényelmetlenül éreznénk
magunkat együtt. Mindenkinek kellemetlen lenne. Mostantól
itt leszek, hozzuk ki belőle a legtöbbet! – kérlelt, és
reménykedve nézett rám.
A fene egye meg! Nem tudtam, mit mondhatnék.
Bólintottam, és bezártam a szekrényemet.
– Kimegyünk? Én általában leülök egy fa alá, és ott várok –
javasoltam.
Johnny mögöttem ballagva kisétált velem az épületből.
– Jól hangzik. – Halványan elmosolyodott.
Egy nagy tölgyfához mentünk, ami alatt a házimat szoktam
írni, míg a fiúk edzenek. Feszengve leültem, és nekidőltem a
fának. Továbbra sem tudtam, mit is mondhatnék. Johnny
lehuppant elém. Fűszálakat szedegetett, azokkal babrált
idegesen. A lábam mellett volt egy kis százszorszép. Letéptem,
és a lófarkamba tűztem. Arra a virágra emlékeztetett, amit
Liamtől kaptam a táncóra előtti reggelen, az első csókunk után.
Annyira kényelmetlenül éreztem magamat, hogy csak
feszengtem egy helyben, és azon gondolkodtam, mit is
mondhatnék.
 – A kisöcséd, Matt, vagyis... ő az én öcsém is, szóval...
milyen kisfiú? – kérdeztem kíváncsian.
Johnny elmosolyodott.
– Nagyon édes. Néha púp az ember hátán, főleg amikor
éjszaka sírni kezd, de azért nagyon cuki. Van róla képem, ha
szeretnéd látni.
Elővette a zsebéből a tárcáját, és a kezembe nyomta.
Elmosolyodtam és kíváncsian kinyitottam. Látni akartam a
kicsit, ám amikor a fényképre pillantottam, megfagyott
bennem a vér. Nemcsak a kisfiú volt a képen, hanem az egész
család. Rémült tekintetem azonnal apámra tapadt. Büszkén
mosolygott, egyik karjával az új feleségét ölelte át, a másikkal
pedig Johnnyt, aki egy szőke kisfiút tartott a kezében. Apám
idősebb lett, a haja is más, kicsit őszebb. Leginkább a szeme
ragadta meg a figyelmemet. Emlékszem, mindig kemény,
hűvös és állandóan dühös volt a tekintete, de a képen nem
ilyennek látszott. Mosolygós volt, és meleg, sőt, barátságosnak
és kedvesnek tűnt.
– Cuki, ugye? – mondta Johnny.
Elfordítottam a tekintetemet apámról, és a kicsi fiúra
néztem. Tényleg cuki. Duci, szőke hajú, barna szemű, az arcán
hatalmas mosollyal. A képen álló nőt is megnéztem. Barna haj,
szürke szem, pont mint anyunak és nekem. Csinos.
– Ő az anyukád? – kérdeztem rámutatva.
Johnny mosolyogva bólintott.
– Igen, Rubynak hívják – felelte.
Mikor befejeztem a nézegetést, eltette a tárcáját.
Nem tudtam kiverni a fejemből apám mosolyát a képen.
Megváltozott? Alaposan megnéztem Johnnyt. Boldognak
látszott. Sehol egy zúzódásnyom vagy vágás, nincs sántikálás
vagy árulkodó megrezzenések.
– Jól kijössz vele? – kérdeztem kíváncsian, és figyelmesen
néztem az arcát a reakcióra várva.
– Matt-tel? Igen. Persze jobb lesz, ha kicsit megnő, és több
dolgot tud csinálni – felelte könnyedén.
Nagyot nyeltem.
– Nem rá értettem, hanem apámra – tisztáztam, és
igyekeztem nem összerezzenni attól, hogy rágondolok.
Johnny vállat vont és bólintott, de nem mondott semmit.
– Nehéz lehet, hogy egyszer csak megjelenik egy fickó,
miután annyi évig csak te és anyukád voltatok. – Szerettem
volna valamiféle választ kicsikarni.
Lehet, hogy apánk őt is bántotta. Meg a babát és az
anyukáját is? Örültem, hogy nem él velük lány. A fizikai
bántalmazás nagyon durva dolog. Jake-nek jócskán kijutott
belőle. De a szexuális zaklatás az, ami komoly lelki sebeket
hagy, olyanokat, amik még nekem sem gyógyultak be.
Bevillant azoknak a szörnyű vasárnapoknak az emléke, és a
számba kellett harapnom, hogy el ne sírjam magam.
Bólintott, és a földet bámulta.
– Először nehéz volt, de már több mint két éve együtt
vannak, így... – Elhallgatott, és megvonta a vállát.
Nyitottam a számat, hogy még mélyebbre ássak a dologban,
de belém fojtotta a szót.
– Mióta vagytok együtt Liammel?
Újabb fűszálakat tépkedett, aztán a tenyerében görgetve,
labdát gyúrt belőlük.
Liamre gondolva elmosolyodtam.
– Másfél hete.
– Ő a bátyád barátja? – kérdezte.
– Igen, de négyéves korom óta ismerem – erősítettem meg.
Jó érzés volt végre róla beszélni. Már hiányzott. A hétvégén
egész nap velem volt, ehhez hozzászoktam, és most nehéz volt
visszatérni ahhoz, hogy csak ebédidőben láthatom.
– Mesélj még magadról! – kértem.
Hasra feküdtem, a kezemet az államra tettem és őt néztem.
Ő is lefeküdt, és mesélni kezdett az életéről: miket szeret és
miket nem. Imád gördeszkázni, versenyzik is hétvégente, ahol
mindenféle trükköt és mutatványt csinált. Hiányoznak neki a
barátai, és még sohasem volt barátnője. Kedvenc étele a currys
csirkét. Épp mesélni kezdtem én is, hogy én miket szeretek,
amikor észrevettem Liamet. Futva jött felénk a parkolón
keresztül. Olyan jóképű volt, hogy szinte már fájt ránézni.
Felugrottam, és szélesen elmosolyodtam, amikor odaért, és a
karjaiba kapott. Megfogta a derekamat, felemelt és a száját a
számra szorította. Mohón visszacsókoltam. Néhány másodperc
múlva elengedett.
– Kettesben akarok lenni veled – suttogta, és újra
megcsókolt, de most már gyengéden.
Elmosolyodtam.
– Most rögtön? Nem várhat, amíg hazaérünk? –
viccelődtem.
Megrázta a fejét.
– Nem, de megvárhatlak a parkolóban a tornaterem
mögött, miután elvittük Jake-et – javasolta pimaszul
vigyorogva.
– Álmodban, Liam – feleltem nevetve és a szememet
forgatva.
– Naná!
Szorosan maga mellé letett a földre. Jót nevetett döbbent
arckifejezésemen.
Johnny feltápászkodott, és zavartan álldogált mellettünk.
– Köszi, hogy vigyáztál a barátnőmre – mosolygott Liam
barátságosan.
– Nincs mit – motyogta Johnny félénken, és a füvet
rugdosta.
Jake sétált hozzánk. Zavartan tekingetett hol Johnnyra, hol
rám.
– Akkor holnap találkozunk, gondolom. Köszi, hogy veled
lóghattam, Amber! – mondta Johnny mosolyogva.
– Igen. Jó volt. Mielőtt elmész, megmutatod az autódat? –
biccentettem a parkoló felé.
 Büszkén elmosolyodott.
– Milyen kocsid van? – kérdezte Jake kíváncsian.
Mindannyian elindultunk. Tudtam, hogy ez felkelti Jake
érdeklődését. Elmosolyodtam, és Liamet kicsit hátrébb
húztam, hogy Jake és Johnny mehessenek elöl, és
beszélgethessenek. Jake-nek magától kellett rájönnie, hogy
Johnny rendes srác. Gondoltam, akkor nem neheztel majd rá.
Mire utolértük őket, Jake már egy éjkék BMW Z4-es
kormányánál ült, és áhítattal simogatta a műszerfalat.
– Az anyját, ez tényleg szép autó! – olvadozott Liam, és
elismerően végigsiklott a tekintete az autó tetején. Elkapta a
kezemet és magához húzott. – Amikor majd milliomos jéghokis
leszek, veszek neked egy ilyet. – Beletúrt a hajamba, és
mélyen a szemembe nézett.
A tekintetétől úgy éreztem, súlytalan vagyok.
Hozzásimultam, és gyengéden az állába haraptam.
– Jobban szeretnék egy Ferrarit – viccelődtem.
Színpadiasan felsóhajtott.
– Bah. Oké, remélem, egy nagyon jó klub szerződtet majd,
ha ennyire követelőző vagy – válaszolta, és gyengéden
megcsókolt.
Újabb tíz perc nyálcsorgatás után ott hagytuk Johnnyt és az
autóját, és elvittük Jake-et dolgozni. Mihelyst kettesben
maradtunk az autóban, az anyósülésre pattantam. Megfogtam
Liam kezét. Engem is nagyon feldobott, hogy végre kettesben
maradtunk. Mióta anya itthon van, ez nem megy egyszerűen.
Elégedetten sóhajtottam. Néztem Liamet, ahogy vezet. Jelen
helyzetben még az összebújás a kanapén is mennyeien
hangzott.
 18. fejezet

REGGEL, MIUTÁN LIAM KISURRANT AZ ABLAKON, a konyhába

szökdécseltem. Jake már ott ült és anyával beszélgetett.
– Jó reggelt! – köszöntem vidám.
Anya meglepődve nézett rám.
– Mi ez a nagy boldogság kora reggel? – kérdezte
mosolyogva.
Mosollyal nyomtam el a kuncogásomat. Nem mesélhettem
el neki, hogy mielőtt a hihetetlenül szexi barátom kimászott az
ablakon, nagyon nyomós érvet szolgáltatott a boldogságra.
Inkább megvontam a vállamat.
– Miért ne?
Kerültem Jake tekintetét, ő valószínűleg sejtette, miért
olyan boldog és elégedett a képem.
– Jake, nem szeretnél valamit elmondani nekem? –
cukkoltam, és leültem mellé.
Megrázta a fejét és kérdőn nézett rám.
– Nem. Miért szeretnék? – Gyanakodva felhúzta a
szemöldökét.
– Talán, mert tetszik a legjobb barátnőm? – böktem meg
finoman a vállammal.
A meglepetéstől egy kanál zabpelyhet a konyhapultra
löttyintett, de gyorsan összeszedte magát és önelégülten rám
vigyorgott.
– Nem tetszik a legjobb barátnőd. Ez a te műfajod,
emlékszel? – ellenkezett gúnyosan.
Nem tudtam megállni nevetés nélkül. Csak rontott a
helyzetén, hogy ennyire védekezett. Ha nem érezne semmit
Kate iránt, annyiban hagyta volna a dolgot, vagy tett volna rá
valami megjegyzést.
– Oké, ha te mondod, Jake! Azért rajtad tartom a
szememet. Csak nehogy megbántsd! – figyelmeztettem.
Felkaptam egy tálat, és zabpelyhet öntöttem bele.
Liam akkor érkezett meg, amikor befejeztem az evést.
Elmosolyodtam és éreztem, hogy elpirulok. Ha az én arcom is
úgy ragyogott, mint az övé, akkor már értettem, miért
kérdezte anyu, hogy mitől vagyok olyan boldog. Fülig ért a
szája.
– Jó reggelt! – köszönt.
Jake-kel játékosan öklöztek egyet, amikor mellé ért.
– Jó reggelt, Liam! Kérsz reggelit? – kérdezte anya, és
felemelte a kenyeret.
Liam hálásan bólintott.
– Igen, Margaret! Szuper lenne.
Átölelt hátulról.
– Szia, Angyal! Hiányoztál az éjszaka – duruzsolta.
Hallottam, ahogy anya csöndesen felsóhajt. Magamba
fojtottam a nevetést.
– Hiányoztam, tényleg? – feleltem, és rácsaptam a kezére,
amivel a pult alatt a lábam közé próbált bejutni.
Nevetve mellém állt.
– Igen, nagyon. Olyan jó volt veled aludni a múltkor. Talán
anyukád megengedi, hogy mostantól mindig veled aludjak –
tűnődött, és bizakodva anyára pillantott.
– Ne is reménykedj, Liam! – felelte anya a szemét forgatva.
Liam nevetett.
 – Azért egy próbát megért! – viccelődött, és a hajamat a
fülem mögé simítva maflán mosolygott.
– Mindig is szemtelen voltál – mondta halkan, mosolyogva
anya.
Letett három szelet pirítóst elé.
– Éppen Jake-et kérdeztem arról, hogy tetszik-e neki Kate
– meséltem Liamnek, mert témát akartam váltani.
Hagyjuk a szexuális életemet és az ágyamban alvást.
Az éjjel beszélgettünk róluk. Liamnek nem tűnt fel semmi,
de ma a kedvemért figyelni fogja őket.
– Jake, csak nem tetszik neked egy tizenhat éves? Hogy
nézhetne egy tizennyolc éves úgy egy tizenhat évesre? –
kérdezte Liam tettetett döbbenettel.
Ugyanazokat a szavakat használta, amiket Jake néhány
héttel ezelőtt.
Jake figyelmeztetően rámeresztette a szemét.
– Haha! Nagyon viccesek vagytok – morgott, és a fejét
ingatva elindult átöltözni.

Amikor megérkeztünk az iskola parkolójába, kisebb tömeg

állt Johnny autója körül, ő kényelmetlenül fészkelődött, mialatt
a fiúk a kocsijáról faggatták, a lányok meg szégyentelenül
flörtöltek. Jessica szokás szerint vitte a prímet.
– Elképesztő, mekkora ribik vannak az iskolánkban! –
suttogtam Liamnek.
Bólintott.
– Igen.
Láthatóan nem tetszett neki a dolog.
– Segítened kellene Johnnynak. Látod, milyen kellemetlen
neki ez az egész. – Kérlelően néztem Liamre.
Sóhajtott és a szemét forgatva nézett rám.
– Mindig ilyen átkozottul rendesnek kell lenned? – kérdezte
és lágyan megcsókolt, majd elindult Johnny autója felé.
 A kezével intett a fiúknak, hogy tűnés, amitől a fiúk fele
abban a pillanatban elindult. Átkarolta Johnny vállát, és
mosolyogva kikormányozta a tömegből az iskola felé. Johnny
hálásan nézett rá. Elmosolyodtam. Tényleg nekem van a világ
legimádnivalóbb barátja.
Kate mellém szökkent.
– Hol van a dögös tesód? – Nem is fárasztotta magát azzal,
hogy egy sziát is hozzátegyen.
Jake megköszörülte a háta mögött a torkát. Kate
hátrafordult, és rámosolygott.
– Bocs! Helyesbítek. Hol a dögös mostohatesód?—javította
ki magát Jake-re kacsintva.
Jake arca kissé elkenődött, de gyorsan rávarázsolt egy
vigyort.
– Végre felfogtad, hogy nincs nálam esélyed. De nem értem,
más úton mégis be akarsz kerülni a családba? – cukkolta.
Kate nevetett.
– Valami ilyesmi. Vagy az is lehet, hogy már nem jönnek be
a szőkék, vagy csak neked áldozott le – dobta vissza a labdát
mosolyogva.
Majd megpukkadtam a nevetéstől. Jake szereti a
kihívásokat, és eddig soha nem utasították vissza. Láttam,
hogy most csak azért is akarja Kate-et, mert a barátnőmet már
nem érdekli.
Bevonszoltam Kate-et az ajtón. Észrevettem Liamet és
Johnnyt a szekrényeknél.
– Szia! – köszöntem mosolyogva, és átöleltem Liam derekát.
– Szia, Amber! Hogy vagy? – kérdezte Johnny udvariasan.
– Pompásan! És te? – kérdeztem, és próbáltan nem nevetni,
bár Liam keze éppen akkor kúszott le a farmeremen és
markolta meg a fenekemet.
– Jól vagyok – bólintott Johnny.
Kate csábosan mosolygott rá mellőlem.
Liam krákogott, mert a könyökömet a bordái közé
nyomtam, hogy hagyja már abba a tapizást a folyosó kellős
közepén.
– Éppen a jéghokiról meséltem Johnnynak – kuncogott
Liam. Johnny lelkesen bólogatott.
– Igen, jövő pénteken kimegyek én is a meccsre. Melléd
ülhetek? – kérdezte reménykedve.
– Mellém is ülhetsz, ha akarsz – szólt közbe Kate, és lassan
végigmérve Johnnyt, megnyalta a száját.
Johnny elpirult, és félénken rámosolygott.
– Köszi, az jó lenne – egyezett bele halkan.
– Oké! Gyerünk az órára! – indítványoztam a szememet
forgatva. Valami biztosan lesz közöttük, mert Kate
arckifejezésén látszott, hogy addig nem hagyja békén, amíg
meg nem szerzi, és úgy tűnt, Johnnynak is tetszik Kate.
Megfordultam, hogy elsétáljak, amikor észrevettem Jessicát.
Felém tartott kemény, gyűlölettel teli arccal. A kezembe
dobott egy barna borítékot, és közben mereven bámult rám.
– Szerintem csaltál, de a többiek szerint úgy fair, ha mégis
megkapod a pénzt. Szóval, itt van, te emós ribanc – morogta
mérgesen.
Atyaég! Tényleg ideadja a négyezer dollárt! Megnyertem a
pénzt! Kate közelebb lépett hozzám.
– Jessica, jobban teszed, ha eltűnsz innen, mielőtt én
tüntetlek el – mondta mérgesen.
Boldogan mosolyogtam.
– Semmi baj, Kate, nincs gond. Ezt pedig köszi, Jessica! –
mondtam büszkén meglengetve a borítékot.
– Csak el ne veszítsd! – felelte önelégülten.
Nem volt kétségem, mennyire drukkol, hogy ejtsem a pénzt
a csatornába vagy égjen el valahogy a boríték. Hirtelen mesés
ötletem támadt, amivel tutira felbosszanthattam Jessicát.
Boldog mosollyal Liam felé fordultam, közelebb léptem hozzá,
és a farmernadrágja elülső zsebébe gyömöszöltem a pénzt, a
kezem mélyen belecsúszott a zsebébe. Liam felnyögött és
döbbenten nézett rám.
– Őrizd meg nekem, később visszajövök érte! – búgtam
sokat sejtetően, és magamhoz húztam egy csókra.
Hallottam, ahogy többen éljeneznek és megtapsolnak, és a
srácok olyanokat kiáltoznak, hogy „ó, igen” meg „király”. Csók
közben elmosolyodtam és hátraléptem. A szemem sarkából
láttam, ahogy Jessica elviharzik az ellenkező irányba.
Kitört belőlem a nevetés. Liam felkapott, és újra
megcsókolt. Ekkor megszólalt a csengő, és mindenki elindult az
osztálytermek felé. Még nem akartam abbahagyni a
csókolózást. Alig tudtam elhinni, hogy nyertem négyezer
dollárt! Mire költsem?
Liam gyengéden letett a földre. Óriási mosoly terült szét
helyes pofiján.
– Ez vicces volt, megért volna az arca egy fotót – mondta
nevetve.
– A te arcod is megért volna egyet – nevettem, és
gyengéden megpöccintettem az orrát.
– Na, ja, nem számítottam rá, hogy pénzt gyömöszölsz a
gatyámba, mintha valami chippendale fiú lennék – mosolygott,
és vidáman csóválta a fejét. – Szóval, mire költöd a pénzedet,
Angyal? – kérdezte, és előhalászta a borítékot a zsebéből, majd
átnyújtotta.
Mosolyogva vállat vontam.
– Fogalmam sincs. Mit vegyünk? A fele a tiéd.
– Nekem nem kell. Minden, amire valaha vágytam, itt van,
és az enyém. – A fenekemre csúsztatta a kezét.
– A fenekem minden, amire valaha vágytál? – nevettem rá.
Elmosolyodott.
– Tulajdonképpen ez már az én fenekem, nem? –
mosolygott önelégülten, majd a nyakamba csókolt.
– Egyelőre – viccelődtem, és elhúzódtam. Legyezni kezdtem
magamat a borítékkal. – Most, hogy megkaptam, amit
akartam, nem is biztos, hogy folytatni akarom ezt a
kapcsolatot.
Liam nevetve a szemét forgatta és átölelte a derekamat.
– Gyere, elkísérlek a teremig.
A folyosó felé kormányzott.
Odanyújtottam neki a borítékot.
– Vigyázol rá? Nem bízom magamban, valószínűleg
elveszíteném – kértem, és kirázott a hideg ennek a
gondolatától.
Elmosolyodott, kivette a kezemből, félbehajtotta és betette
a dzsekije belső zsebébe.
– Mi lesz, ha én veszítem el? – kérdezte.
Pont ekkor értünk az osztályomhoz. Elmosolyodtam, és
magamhoz húzva nekinyomtam a testemet.
– Akkor természetben kell visszafizetned – suttogtam, és
egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd sietősen bementem
a terembe.
Jessica dühösen nézett, amikor besétáltam, és leültem Kate
meg Johnny mellé, akik foglaltak nekem széket maguk mellett.
Szerencsémre a tanár is késett, különben biztosan büntetést
kaptam volna a késésért.

A múlt hónap gyorsan eltelt. Liam a világ legeslegjobb

barátjának bizonyult, randikra hívott, virágot meg csokit vett
nekem. Jake továbbra is erőteljesen védelmezett, semmi nem
változott ezen a fronton.
Anyu visszament dolgozni, és megint azt vártuk, hogy két
hét múlva itthon legyen. Kate mindent beleadva továbbra is
Johnnyval flörtölt, ami persze Jake-nek nem tetszett. Liam
elmesélte, hogy beszélt Jake-kel, és úgy tűnt, hogy nem érdekli
Kate, csak nem tetszik neki, hogy most másért van oda és nem
érte, mint régen. Úgy érzi, kimarad valamiből. A problémát
orvoslandó, lefeküdt pár lánnyal, és azonnal jobban érezte
magát.
 Johnnyval is sokat változott a kapcsolatunk. Nagyon jó
barátok lettünk, kiderült, hogy irtó kedves srác. Mindennap
magabiztosabb. Ennek köze lehet Kate-hez is. Néhányszor már
találkoztak, és Kate mesélte, hogy egyik este Johnny meg is
csókolta. Kate szinte ragyog. Nagyon tetszik neki, és szerintem
Johnny is így van vele, ami szuper.
Az elmúlt két hétben Johnny is eljött velünk
jéghokimeccsre, sőt, a szokásos, játék utáni buliba is beugrott
néhány órára. Sohasem beszéltünk az apámról, ő nem
kérdezett, én pedig nem hoztam fel a témát. Néhányszor
futólag említette pár otthoni dolgukat. Minden egyes
alkalommal enyhe rosszullét és pánik fogott el.
Megbeszéltük, hogy vasárnap megnézem Johnny
gördeszkaversenyét. Nem sokkal ebéd után értünk oda.
Nevetve búcsúcsókot nyomtam Liam duzzogó arcára.
– Ne duzzogj, Liam, néhány óra múlva jövök! – nevettem.
Színpadiasan felsóhajtott.
– De én miért nem jöhetek? A vasárnap az én napom –
morogta rosszallóan.
Engesztelően mosolyogtam.
– Mondtam, hogy Johnny csak egy jegyet tudott szerezni, és
megkért, hogy menjek vele. Ne siránkozz! Később találkozunk!
– Megcsókoltam és felálltam. – Szeretlek!
Felkaptam a kulcsaimat és a telefonomat.
– Én annál is jobban szeretlek, Angyal! – kiáltott utánam,
mikor már nyitottam az ajtót és szaladni kezdtem, mert
Johnny autója leparkolt a házunk előtt.
– Szia! – köszönt mosolyogva Johnny, amikor beszálltam a
csillogó sportkocsijába.
– Szia! Felkészültél lelkileg a versenyre? – kérdeztem
mosolyogva.
Bólintott.
– Igen, de egy kicsit izgulok. Az új trükk, amit egy ideje
gyakorolok, valami miatt sokszor nem sikerül. Hülyét csinálnék
magamból, ha eltaknyolnék – nyögte grimaszolva.
– Nem fogsz eltaknyolni, Johnny. Bízz magadban! – feleltem
szigorúan.
A szemét forgatva elmosolyodott, aztán a parkhoz hajtott,
ahol előkészítettek a versenyre egy óriási, fél cső alakú rámpát.
Johnny már próbált megtanítani néhány deszkás trükkre, de
hogy őszinte legyek, csakúgy, mint a legtöbb sporttal
kapcsolatos dolog, az egyik fülemen be-, a másikon kijött a
tanítás. Ha nem a tánccal kapcsolatos valami, akkor nem igazán
tud érdekelni.
Beálltunk a jegyellenőrző sorba. Benéztem a pályára, ami
általában üres és kihalt. Most tömve volt emberekkel.
Ücsörögtek, nevetgéltek, piknikeztek és zenét hallgattak.
Nagyot nyeltem, mert kicsit rosszul éreztem magamat, ahogy a
rámpára néztem. Óriási volt, legalább öt méter magas mindkét
végén.
– Hű, Johnny, biztos vagy te ebben? – kérdeztem.
Közben a regisztrációs ablakhoz értünk. Johnny átadta a
versenyzőknek járó belépőket, és átvette a sárga
karszalagokat, amikkel simán bementünk.
– Amber, nem lesz semmi bajom, ne kezdj most aggódni! –
nevetett.
A gördeszkások területére húzott, ahol már többen
gyakoroltak és várták, hogy elkezdődjön a verseny.
– A francba, de olyan magas! Mi van, ha megsérülsz?
Úgy éreztem, gombóc nőtt a torkomban.
– Hé, ezt most fejezd be! Azt mondtad a kocsiban, hogy
bízzak magamban. Most te is bízz bennem! – vigyorgott rám.
Jesszus, én bízom benne, de az nagyon fog neki fájni, ha
onnan leesik! Ezt persze nem mondtam ki hangosan. Magamra
erőltettem egy mosolyt, és eltitkoltam, hogy félek. Ha leesik
onnan, akkor biztosan kitöri a nyakát.
Több mint egy órán keresztül ültünk a sorunkra várva, és
közben a többiek gördeszkázását néztük. Elképesztő trükköket
csináltak. Szaltó, kézenállás, meg ami csak eszedbe juthat.
Ahogy múlt az idő, egyre rosszabbul éreztem magamat. Nem
voltam biztos abban, hogy végig bírom nézni Johnny
gyakorlatát. Amikor szóltak, hogy készüljön fel, úgy éreztem, a
szívem kiugrik a mellkasomból.
– Istenem! Légy óvatos! – kérleltem.
– Igyekszem. De ha meghalok, tiéd lehet az autóm – felelte
rám kacsintva.
– Csak akkor kell, ha átfújhatom rózsaszínre – viccelődtem,
leplezve, hogy mennyire rémült vagyok.
Nevetett és gyorsan átsétált oda, ahol néhány percig
bemelegített. Amikor végre bemondta a hangosbemondó a
nevét, felsétált a lépcsőn a rámpa tetejére. Nem bírtam levegőt
sem venni. A deszkáját a rámpa szélére helyezte, úgy, hogy az
eleje felfelé állt és várta, hogy elindulhasson. Lemosolygott
rám. Visszamosolyogtam, de ez inkább grimaszra
hasonlíthatott. Valaki megfújt egy sípot, és Johnny elindult.
Elöntött a pánik. Behunytam a szememet és hallgattam, ahogy
az emberek körülöttem tapsolnak és éljeneznek, de nem
akartam látni. Azt gondoltam, ha kinyitom, Johnny lezuhan, és
kitöri a nyakát.
Egy óra múlva, legalábbis olyan érzés volt, mintha legalább
ennyi idő telt volna el, az emberek őrülten tapsolni kezdtek, így
ki mertem nyitni a szememet. Johnny lefelé sétált a lépcsőn.
Sehol egy törött csont, semmi vér. Felugrottam és együtt
tapsoltam a tömeggel, mintha én is néztem volna a gyakorlatot.
Legközelebb azt kell mondanom neki, hogy nem érek rá.
Elpazaroltuk a plusz jegyét, mivel még csak nem is néztem.
Hozzám szaladt, és megölelt.
– Szuper volt! – csacsogtam lelkesen.
Nevetett, és megrázta a fejét.
– Tényleg? Jónak tűnt a szemhéjadon keresztül? –
kérdezte, és még jobban nevetett.
Felnyögtem, és bocsánatkérően néztem rá.
 – Sajnálom, Johnny, de nem bírtam nézni! Totál rosszul
voltam. Annyira aggódtam, hogy nem ment. Bocs! –
sajnálkoztam.
Megrázta a fejét.
– Nem kell bocsánatot kérned. Semmi baj. Megcsináltam! –
lelkendezett boldogan vigyorogva.
Bólintottam.
– Hallottam, ahogy körülöttem éljeneznek – feleltem kicsit
szégyenlősen.
Óriási lelkiismeret-furdalásom volt. Azért vitt el, hogy
nézzem és támogassam, én meg nem voltam képes rá.
Egyértelműen nem váltam be mostohahúgként.
Leültünk és vártuk a pontok összeszámlálását. Közben
Johnny lépésről lépésre elmesélte, hogy miről maradtam le,
amíg behunytam a szememet. Majdnem utolsóként indult, így
nem kellett sokat várnunk az eredményhirdetésre. Amikor a
zsűri bevonult, idegesen megragadtam Johnny kezét. Nagyon
reméltem, hogy jó pontokat kap.
– Láttunk ma néhány fantasztikus trükköt. A zsűrit
lenyűgöztétek, ezért gratulálunk minden indulónak! –
jelentette be egy fickó a színpadon. – Akkor most pontok
szerint visszafelé haladva: a harmadik helyen negyvennégy
ponttal az ötvenből... Johnny Brice végzett – jelentette be.
Izgatottan felsikítottam, felpattantam és szorosan átöleltem
a mostohatestvéremet.
– Istenem, Johnny, ez eszméletlen! Olyan büszke vagyok
rád! – lelkesedtem majdnem sírva.
– Köszi, Amber! Megyek, átveszem a trófeát – mosolygott
szélesen és az emelvény felé biccentett.
Csak álltam ott, éljeneztem és tapsoltam, mint egy idióta,
mialatt felsétált. Átadták neki az apró bronztrófeát.
Visszaszaladt, felkapott és megpörgetett.
– Johnny, ez annyira jó! Megnézhetem? – kérdeztem, és
jóformán kikaptam a kezéből a trófeát.
 Egy kicsi emberke gördeszkán.
– Nagyon örülök a negyvennégy pontnak. Ez az eddigi
legjobb eredményem – vigyorgott büszkén.
– Hé, el kellene mennünk megünnepelni! A vendégem vagy!
– kiáltottam boldogan.
– Oké, csak először át kell öltöznöm, így nem mehetek –
nézett végig szakadt pólóján, deszkás gatyáján és piszkos
tornacipőjén, majd elfintorította az arcát.
Összeráncoltam a homlokomat, nem értettem, miért akar
átöltözni.
– Nekem mindegy, miben vagy – mondtam őszintén, ahogy
az autója felé sétáltunk.
Hihetetlenkedve felnevetett.
– Amber, szörnyen nézek ki. Ez a versenyzőruhám, minden
versenyen ezt hordom, ez a kabalám. Szakadt és piszkos.
Ráadásul totál leizzadtam – ellenkezett könnyedén. Beültünk
az autóba. – Csak hazaugrom és átöltözöm, utána mehetünk is
– mondta, miközben kigurultunk a parkolóból.
A francba! Azt akarja, hogy bemenjek a házukba?
Hullámokban tört rám a hányinger. Nem mehetek. Nem
akarok találkozni az apámmal, nem bírnék. Behunytam a
szememet, és próbáltam legyűrni a pánikot. Liam nem volt
velem, nem kaphatott el a pánikroham.
– Nem tudok – suttogtam.
Zavartan rám pillantott.
– Nem tudsz eljönni vacsorázni?
Úgy nézett rám, mint akinek elmentek otthonról,
valószínűleg azért, mert az egész az én ötletem volt.
Megráztam a fejemet.
– Nem tudok elmenni hozzátok. Johnny, ne haragudj, nem
találkozhatok vele – kérleltem, mialatt a házunkkal ellenkező
irányba haladtunk.
– Stephennel? – kérdezte homlokráncolva.
Bólintottam, mert képtelen voltam beszélni, akkora gombóc
nőtt a torkomban. Remegett a kezem. Behunytam a szememet
és Liamre gondoltam, hátha megnyugszom. A szeme színére, a
hangjára, és arra az érzésre, amikor a hajába túrok.
– Jól vagy? – kérdezte Johnny aggódva.
Erőtlenül bólintottam.
– Johnny, nem akarok vele találkozni – suttogtam felé
fordulva az ülésben.
– Miért nem? – kérdezte halkan.
Megráztam a fejemet. Nem bírtam volna beszélni erről,
különösen neki nem. A mostohaapja, az ég szerelmére, és vele
lakik.
– Egyszerűen csak nem. Ne haragudj! — néztem rá
könyörögve.
Felsóhajtott és megcsóválta a fejét.
– Nincs itthon. Anyával és Matt-tel elutaztak hétvégére.
Késő este érnek haza.
Nincs ott?
– Biztos? – kérdeztem, és kezdett ellazulni a testem.
Bólintott és bátorítóan mosolygott.
– Száz százalék. Mersey-be mentek hétvégére a
nagyszüleimhez. Este tíz előtt tutira nem érnek vissza.
Figyelmesen tanulmányoztam az arcát, hogy lássam, nem
lódít és nem trükközik. Úgy tűnt, igazat mond. Johnny nagyon
rendes srác, nem tenne ilyet, nem verne át.
– Rendben – egyeztem bele halkan.
Elmosolyodott, és újra az utat nézte.
– Nem mondod el, hogy Jake és te miért utáljátok Stephent
ennyire? – kérdezte kíváncsian.
Behunytam a szememet. Nem akartam vele erről beszélni.
Ami azt illeti, mással sem. Még Kate sem tudott semmit
apámról és a gyerekkoromról.
– Johnny, nem akarok erről beszélni. Ez a múltban történt,
maradjon is a múltban.
Reméltem, hogy ejti a témát.
 Bólintott, bár kicsit csalódottnak és szomorúnak tűnt.
– Oké. De ha egyszer beszélni szeretnél erről, én itt leszek.
Ezt tudjad, jó?
Bekanyarodott egy elegáns utcába. Bólintottam és kinéztem
az ablakon. Óriási házak álltak mindenütt és drága autók
parkoltak előttük. Ráhajtott egy feljáróra. Felpillantottam egy
nagy, világoskék házra. Úgy tűnt, apám nagyon jól keres.
– Biztos nincs itthon? – kérdeztem idegesen, miközben
kiszálltam és gyorsan melléléptem.
– Biztos. A kocsi sincs itt – biztosított, és az üres
kocsifelhajtó felé mutatott.
Elernyedtem és szorosan a nyomában lépdeltem. Nehezen
vettem a levegőt, ahogy felsétáltunk a macskaköves úton a
bejárati ajtóig. Amikor bedugta a kulcsot a zárba és kinyitotta
az ajtót, megragadtam a pólóját. Elnevette magát.
– Amber, nincs itt egy lélek sem – nyugtatgatott és
megcsóválta a fejét, majd átölelte a vállamat és behúzott a
házba. – Kérsz inni valamit? – kérdezte, és a konyhába
vezetett.
– Igen, persze. – Csodás ház, állapítottam meg a drága
díszeket és bútorokat nézve. – Az egész házunk beférne a
nappalitokba meg a konyhátokba – viccelődtem halványan
mosolyogva.
Örömtelenül felnevetett.
– Jó ez a ház, de túl nagy nekünk. Nem tudom, miért kellett
ilyen drágát venniük.
– Mivel foglalkozik most apám? – kérdeztem kíváncsian.
A kezembe nyomott egy doboz Pepsit.
– Tőzsdézik. Részvényekkel kereskedik. Nagymenő bróker,
vagy valami olyasmi. Nem igazán tudom, de sok pénzt keres —
felelte könnyedén.
Ezek szerint még mindig ezt csinálja, tűnődtem el. Ugyanez
volt a munkája, amikor gyerek voltam. Nem is akartam többet
beszélni róla, már attól kész voltam, hogy a házában vagyok.
 – Szóval, te és Kate? – hecceltem, mert témát akartam
váltani.
Elpirult és bólintott.
– Nagyon jó fej – motyogta zavartan.
Elmosolyodtam. Olyan édes volt, ahogy elpirult.
– Kate azt mesélte, hogy megcsókoltad – húztam fel a
szemöldökömet érdeklődve.
Szerettem volna további részleteket is megtudni. Kate már
elmesélte, milyen volt az a tökéletes csók, de most Johnnytól is
szerettem volna hallani.
Bólintott.
– Igen. Mit mondott Kate, jó volt? – kérdezte, és még
jobban elpirult.
De még mennyire!
– Igen, azt mondta, nagyon – erősítettem meg a
szemöldökömet húzogatva.
Elnevette magát.
– Hála a jó égnek! – Annyira megkönnyebbült, hogy
elnevettem magamat. – Arra gondoltam, hogy megkérem,
járjon velem. Csak velem. Mit gondolsz, belemenne?
Reménykedve nézett rám.
Elmosolyodtam aggodalmas arcát látva.
– Naná, hogy belemenne!
Kate-nek nagyon tetszett Johnny, és biztos, hogy nem járna
egy időben mással is.
Nevetett, és összekócolta hátul a haját.
– Ez király! Köszi, Amber!
– Menj, öltözz át! Induljunk mihamarabb enni! Éhen halok!
– utasítottam a folyosó felé biccentve.
– Oké, öt perc, és készen vagyok.
Könnyedén megvontam a vállamat.
– Nyugodtan zuhanyozz le, ha akarsz. Szívesen megvárom.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy büdös vagyok? –
nevetett, és elindult a nappali felé.
 – Csak udvarias akartam lenni – viccelődtem.
Elmosolyodott, és felszökkent a lépcsőre. Leültem a
konyhapulthoz, és a Pepsimet boldogan kortyolgatva a
kupájával játszottam, amikor meghallottam, hogy nyílik a
bejárati ajtó.
– Nem, csak adok neki gyógyszert és lefektetem – mondta
egy női hang.
Elakadt a lélegzetem, és a szemem tágra nyílt a rémülettől.
– Egy percre sem hagyta abba a rohadt sírást – vágott
vissza apám mérgesen.
Olyan gyorsan pattantam fel, hogy majdnem elestem.
Átsiettem a pult másik oldalára, hogy legyen köztünk valami,
amikor belép. A szívem vadul dobogott és nem kaptam
rendesen levegőt. Volt egy ajtó mögöttem, megragadtam a
kilincsét, kétségbeesetten próbáltam volna kijutni, mielőtt
belép. Még nem láttam meg és nem akartam, hogy ő
meglásson engem. Miután eszeveszetten rángattam a kilincset,
rájöttem, hogy az ajtó zárva van. Könnyek gyűltek a
szemembe, úgy éreztem, csapdába estem és nem tehetek
semmit.
– Sajnálom, Stephen. Egy perc, és lefektetem. Alszik egyet,
és jól lesz – mondta a női hang csendesen.
– Az rohadt jó lenne, mert megfájdul tőle a fejem – morgott
apám mérgesen.
A kezemet gyorsan a zsebembe dugtam, és megragadtam a
telefonomat. Fogalmam sem volt, kit hívjak. Liam és Jake túl
messze voltak, Johnny még zuhanyozott. Senki nem
segíthetett. Egyedül voltam a rettegésemmel. Az ajtó felé
fordultam, vártam, hogy belépjen. Már az epe ízét éreztem a
torkomban. Te jó ég! Lehet, hogy hányni fogok!
A nő besétált a konyhába, karjában egy nyűgös szőke
kisfiúval. A hátát simogatta, hogy megnyugodjon. Amikor
észrevett, ijedtében hatalmasat ugrott. Fogalma sem volt róla,
hogy ott vagyok. Ám szinte azonnal udvarias mosoly váltotta
fel rémült arckifejezését.
– Szia, bocs! Nem tudtam, hogy Johnny egyik barátja itt van
– mosolygott rám melegen.
Nagyon csinos volt, barna haj és szürke szem... mint
anyunak és nekem. Bólintottam, mert képtelen voltam
megszólalni.
– Itt van Johnny egyik barátja? – kérdezte apám, és
belépett a konyhába.
Szédültem és elgyengültek a lábaim. Három év után először
láttam. Szinte semmit sem változott, csak kicsit megöregedett
és a haja lett kevesebb és őszebb. A tekintete kemény volt, és
szigorú, mint régen, és nem olyan, mint azon a fényképen, amit
Johnny mutatott nekem. Semmit nem változott.
Rám nézett. Fürkészően vizslatta a testemet, miközben én
csak álltam ott, képtelenül arra, hogy megmoccanjak vagy
levegőt vegyek. Úgy éreztem, megint gyerek vagyok. Rémült
voltam és nem volt velem Jake, hogy megvédjen. Az ember,
aki mindkettőnk gyerekkorát tönkretette, ott állt előttem, nem
egészen öt méterre.
– Amber – mondta halkan.
Elmosolyodott, és én úgy éreztem, a szívem mindjárt
kiugrik a helyéről.
 19. fejezet

– AMBER? – ismételte meg a nő, és egyikünkről a

másikunkra nézett. – A lányod, Amber? – kérdezte, és mosoly
jelent meg a száján.
Apám bólintott, de nem vette le a szemét rólam. Úgy
éreztem magamat, mint egy őz a közeledő autó fényszórója
előtt, csak annyit tudtam tenni, hogy felkészülök a közeledő
becsapódásra.
– Nagyon örülök, hogy végre találkozunk! Olyan sokat
hallottam már rólad Stephentől és Johnnytól, hogy úgy érzem,
szinte ismerlek – csacsogta vidáman a nő, és melegen rám
mosolygott.
Erőltetetten visszamosolyogtam, mintha minden rendben
volna, és nem történhet meg bármelyik pillanatban, hogy
elájulok vagy eszeveszetten sikoltozni kezdek.
– Én is örülök – feleltem halkan, és nagy nehezen
elfordítottam a tekintetemet apámról.
– Mit keresel itt, Amber? – kérdezte apám felhúzott
szemöldökkel, félig mosolyogva.
A hangjától borzongás futott végig a gerincemen.
Elkeseredetten próbáltam nem gondolni a gyerekkoromra.
Rémálmaim vannak a hangjáról, a szeméről, arról, ahogy
kihúzott háttal és ökölbe szorított kézzel áll, éppen úgy, mint
most.
– Én... én Johnnyval jöttem. Ő... ő csak átöltözik –
dadogtam.
Dühös lettem magamra a dadogás miatt. Eszembe jutottak a
régi szabályok: húzd ki magad, ne fészkelődj, beszélj érthetően,
ne motyogj.
Ruby elmosolyodott.
– Csodás, hogy itt vagy. Nálunk vacsorázol? Úgy gondoltam,
rendelünk valamit, mert nincs sok minden itthon. Késő este
jöttünk volna haza, de Matt megbetegedett hétvégén, ezért
előbb indultunk – magyarázta, és gyengéden megcsókolta a
baba fejét.
Nagyon kedves nő, túl kedves ehhez a bántalmazó
szeméthez. Megráztam a fejemet, megint nem bírtam
megszólalni. Remegett a kezem, ezért szorosan
összekulcsoltam az ujjaimat. Igyekeztem ura maradni a
helyzetnek, nem összerogyni és zokogni a padlóra kucorogva.
– Egészen biztos? Nem lenne gond. Örülnénk, ha itt
maradnál, ugye, Stephen? – folytatta apámra mosolyogva,
nem is érzékelve, hogy én éppen a legszörnyűbb rémálmomat
élem át.
Apám bólintott, és a szeme megint végigpásztázott a
testemen, amitől meghűlt bennem a vér.
– Biztos, de köszönöm, akkor sem – feleltem halkan,
megbicsakló hangon.
Ruby karjaiban a kisfiú újra sírni kezdett. Ruby ijedt
tekintettel az apámra nézett.
– Adok neki gyógyszert, és elaltatom.
A konyhaszekrényhez ment, ahonnan egy gyógyszeres
üveget és egy kanalat vett elő.
Apám tett felém néhány lépést, mire az ajtó felé hátráltam.
Zihálva kaptam levegőt. Ügyetlenül nyomkodtam a
telefonomat, próbáltam felhívni Johnnyt, ő volt a legközelebb.
Ha sikerülne, és valahogy mondhatnám neki, hogy jöjjön le
azonnal, elmehetnénk.
– Hogy vagy, Amber? Évek óta szeretnék veled találkozni,
de a bátyád nem engedte – szólt apám, gúnyosan ejtve a
bátyád szót.
Évek óta látni akar, és Jake nem is említette? Miért nem
mondta? Valószínűleg így próbált megvédeni. Johnny anyjára
néztem, aki éppen a gyógyszert rakta el, hátha segít.
– Jól vagyok, köszönöm.
A telefonomra néztem. Tudtam, hogy hiábavaló, de azért
vadul keresgéltem Johnny telefonszámát, csak annyira
remegett a kezem, hogy nem nagy sikerrel.
– Lefektetem Mattet, utána felrakok egy kávét – vetette fel
Ruby, és kedvesen rám mosolygott.
– Rendben, szívem – felelte apám le nem véve a szemét
rólam.
Nagyot nyeltem. Nem maradhatok kettesben vele.
– Jöhetek én is? – kérdeztem kétségbeesetten. Ruby kissé
döbbenten nézett rám. – Szeretném látni Matt szobáját, ha
nem baj – füllentettem gyorsan.
Kizárt volt, hogy kettesben maradjak apámmal.
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet, Amber. Matt nincs jól. Majd
legközelebb megnézed a szobáját – vágott közbe apám, mielőtt
Ruby válaszolhatott volna.
Ruby elmosolyodott.
– Mindjárt itt vagyok – indult ki a konyhából a nyakába
csimpaszkodó kisfiúval.

Oldalra léptem, és szinte rohantam utána. Azt hittem,

sikerül elszaladnom apám mellett, de megragadta a csuklómat,
és visszarántott. Majdnem elestem. Sikítani akartam, de
visszatartottam, hogy ne tudja meg, mekkora hatalma van
felettem.
 – Szép vagy, Amber. Pont, mint az anyád, amikor ennyi idős
volt. Egy mocskosul hamvas barack voltál mindig is –
duruzsolta a száját megnyalva, és a kezével végigsimított az
arcomon.
Szerencsére a testem természetes reakciója sokat fejlődött
az elmúlt években. Már nem az a gyámoltalan kislány vagyok,
aki meg sem próbál védekezni. Felrántottam a térdemet, és
tiszta erőből az ágyékába térdeltem, majd kirántottam a
csuklómat a kezéből, és amilyen gyorsan csak tudtam,
kirohantam a folyosóra. Fogalmam sem volt, hogy merre
menjek. Johnny kocsijával jöttünk, ezért hiába szaladtam volna
ki a házból, nem tudtam volna, hogy merre menjek.
Felrohantam hát a lépcsőn, és addig száguldoztam, amíg meg
nem láttam egy ajtót, amin tábla figyelmeztetett: Belépés csak
saját felelősségre. Ez lesz Johnny szobája. Kopogtatás nélkül
berontottam, majd az ajtót becsapva magam mögött,
nekidőltem, és hisztérikus zokogásban törtem ki.
– Amber! Mi a fene van? – nézett rám Johnny döbbenten.
Felnéztem. Egy szál törülközőbe tekerve állt előttem, még
vizes volt a zuhanyozástól. Ellöktem magam az ajtótól, és
hozzárohantam. Szorosan átöleltem, és a nyakához szorított
arccal zokogtam. Nem érdekelt, hogy a hajából csöpög rám a
víz.
– Mi a baj? Amber, az ég szerelmére! Mi történt? –
kérdezte ijedten, és a hátamat dörgölve próbált megnyugtatni.
– Haza kell mennem! Most rögtön! – sírtam.
Alig álltam a lábamon, egész testsúlyommal Johnnyra
nehezedtem. Olyan erősen szorítottam, hogy fájhatott neki, de
nem panaszkodott.
– Baj van? – kérdezte.
Eltolt magától, hogy rám nézhessen.
– Johnny, kérlek! – nyögtem ki.
Bólintott, az ágyhoz húzott és leültetett.
– Felöltözöm – pirult el.
 Bólintottam és behunytam a szememet. Liamet képzeltem
magam elé. Meg kellett nyugodnom, nem eshettem pánikba itt.
Hallottam, hogy Johnny a szobában járkál, és hallottam a
ruhák suhogását. Nem telt el egy perc sem, megfogta a
kezemet.
– Készen vagyok, mehetünk.
Gyengéden felhúzott. Szorosan megmarkoltam a kezét, ő
pedig az ajtóhoz vezetett. Kezét a kilincsre tette, és megállt.
– Ígérd meg, hogy később elmondod, mi történt – nézett
rám kérlelően.
Bólintottam. Bármit megígértem volna, csak juttasson ki
innét. Átölelte a vállamat, közel húzott magához, kinyitotta az
ajtót, és gyorsan a lépcsőkhöz irányított. Megmerevedtem,
amikor Ruby kisétált a nappaliból.
– A fenébe! Mit kerestek itthon? – kiáltott fel Johnny
láthatóan meglepődve.
Ruby kissé szomorúan elmosolyodott.
– Matt nincs jól. Tegnap éjjel hányt és ma egész nap sírt,
ezért korábban hazajöttünk – magyarázta, és ölelésre tárta a
karját.
Johnny ellépett mellőlem. Önkéntelenül felnyögtem, amiért
egyedül hagyott. Gyorsan megölelték egymást.
– Hiányoztál – duruzsolta Ruby, és finoman megpaskolta az
arcát.
Johnny gyors puszit nyomott az arcára, és kibontakozott az
ölelésből. Újra mellém lépett.
– Nekem is hiányoztál. Figyelj, anya! Haza kell vinnem
Ambert, a bátyjának szüksége van rá – füllentette, és újra
átkarolt.
Ruby szomorúan elmosolyodott.
– Biztos, hogy nem tudsz maradni vacsorára, Amber?
Stephen nagyon szívesen lenne veled.
Szívesen lenne velem? Hülyéskedik? Megráztam a fejemet.
– Nem — suttogtam.
 Mielőtt elmenekülhettünk volna, apám fordult be a sarkon.
Johnnyhoz húzódtam, annyira hozzásimultam, hogy szinte már
fájt. Ösztönösen ő is szorosabban ölelt meg. Tényleg nagyszerű
mostohatestvér.
– Szia, Stephen! – köszönt mereven.
– Szia, Johnny! Barátkozol a lányommal? – kérdezte.
Hűvös hangszínétől megrándultam.
– Mennem kell – suttogtam kétségbeesetten, és
megmarkoltam Johnny oldalát.
– Később találkozunk! – mondta Johnny, és maga előtt tolt,
apám és közém állva, miközben a bejárati ajtó felé haladtunk.
Szinte rohantam a kocsijáig, és végig a bejárati ajtót
figyeltem, nem jön-e utánunk, bár tudtam, úgysem tenné.
Fenn kellett tartania a látszatot a felesége és Johnny miatt. De
ettől engem még ugyanúgy elöntött a pánik.
Johnny aggódva figyelt, majd gyorsan kihajtott az utcára.
– Baj van, Amber? Nagyon sápadt vagy és remegsz.
Megfogta a kezemet. Bólintottam.
– Haza akarok menni – nyögtem ki.
– Oké, nyugi, hazaviszlek – simogatta a hüvelykujjával a
kézfejemet, miközben a házunk felé vezetett.
Behunytam a szememet. Apám semmit sem változott.
Felkavarodott a gyomrom attól, ahogy rám nézett. Szükségem
volt Liamre minél előbb, mert éreztem, ahogy eluralkodik
rajtam a pánik.
Körülbelül tíz perc múlva, mialatt próbáltam másra gondolni
és nem apámra, hazaértünk. Kiugrottam a kocsiból, és a házhoz
rohantam imádkozva, hogy Liam még ott legyen. Amikor a
feltépett ajtó a fal melletti asztalhoz csapódott, Jake és Liam
azonnal felkapták a tekintetüket a PlayStationről. A kanapén
ülve játszottak.
Liam szeme nagyra nyílt, és felpattant a kanapéról.
– Mi a franc? – morogta mérgesen Johnnyra meresztve a
szemét, aki mögöttem lépett be.
 Olyan erővel vetettem magam Liam karjaiba, hogy kis híján
feldöntöttem. Hisztérikusan zokogtam, és szorosan belé
kapaszkodtam. Amikor a világom darabjaira hullott, Liam
segített megőrizni a józanságomat. Átölelt, de közben
elfordított Johnnytól. Megfeszültek és összerándultak az izmai,
ahogy a mellkasának dőlve zokogtam.
– Mi a fészkes fene folyik? – tombolt Jake.
– Nem tudom, éppen átöltöztem, amikor Amber bepánikolt
és sírni kezdett. Jake, nem csináltam semmit! – kiáltotta
Johnny ijedten.
Megfogta egy kéz a vállamat, és elhúzott Liamtől.
Nyöszörögve néztem a bátyám dühös szemébe.
– Bántott téged, Amber? Mit művelt? – kérdezte dühösen,
és vádlón Johnnyra mutatott.
Megráztam a fejemet. Azt hiszik, hogy Johnny bántott?
– Elmentem hozzájuk. Úgy volt, hogy ő nem lesz ott –
mondtam rekedten.
A lábaim felmondták a szolgálatot, de szerencsére Liam még
erősebben tartott és elkapott, mielőtt a földre zuhantam volna.
Leült a kanapéra, az ölébe húzott és elsimítva a hajamat az
arcomból, megcsókolta a nyakamat.
– Sss... minden rendben, Angyal! Nincs semmi baj! –
csitított.
Jake mérgesen felmordult.
– Kinek nem kellett volna ott lennie? Valaki mondja el, mi
történt! MOST AZONNAL! – követelte.
– Apa – feleltem rekedten.
Megremegett az állam, és felnéztem Jake mérges,
kivörösödött arcába.
Jake kimeresztette a szemét, a keze ökölbe szorult és az
állkapcsát szorosan összezárta. Liam megfeszült testtel annyira
szorított, hogy az már kellemetlenné vált.
– Találkoztál vele? – kérdezte Jake fenyegetően.
Bólintottam. Johnnyra meredt, mintha az ő hibája lett volna. –
Elvitted magatokhoz és engedted, hogy az a szemétláda a
közelébe menjen? – kiáltott rá Johnnyra, aki ettől
összerezzent.
– Nem tudtam, hogy ott van. Úgy volt, hogy nem lesz
otthon. Előbb érkeztek haza, amíg én zuhanyoztam –
tiltakozott Johnny, és ártatlanul felemelte a kezét, de Jake úgy
nézett rá, mintha helyben meg akarná gyilkolni.
Ha a pillantásával ölni tudott volna, Johnny már nem élne.
– Mit csinált, Angyal? – suttogta Liam, és felemelte az
arcomat, hogy ránézzek. Megráztam a fejemet. Elmondhatom
nekik? Ha megtudják, akkor biztosan meglátogatják, és bajba
keverednek. – Mondd el! – utasított Liam.
Szorosan átöleltem. Nem tudtam volna hazudni neki.
– Megragadta a karomat. Azt mondta, hogy... szép vagyok,
mint anya, amikor ennyi idős volt, és hogy egy mocskosul
hamvas barack voltam mindig is – suttogtam.
Alig bírtam kinyögni a szavakat, annyira zokogtam. Liam
még szorosabban ölelt, szinte fájtak a bordáim.
– Liam, ez fáj — nyöszörögtem, és megmarkoltam a haját.
Azonnal lazított az ölelésén, de a teste annyira megfeszült,
hogy akár fekélyt is kaphatott volna tőle.
Jake felkapta a kulcsait az asztalról.
– Odamegyek! Liam, jössz? – kérdezte, és elindult az ajtó
felé.
Levegőért kapkodtam.
Jaj, ne! Nem engedhetem, hogy bajba keveredjenek!
Liam azonnal áttett az öléből a kanapéra.
– Vigyázz rá! – szólt Johnnynak szigorúan, majd felállt, hogy
elinduljon.
– Ne! – sikoltottam, és felpattantam. Megragadtam Liam
kezét. — Jake, ne! — könyörögtem.
– Nem engedem, hogy újra bántson! – morogta Jake.
Tiltakozóan megráztam a fejemet.
– Nem fog. Nem fog a közelembe jönni. Az én hibám volt.
Nem lett volna szabad Johnnyék házába mennem. Nem kellett
volna kockáztatnom. Kérlek, ne! Nem akarom, hogy bajba
keveredjetek. Szükségem van rátok! Mindkettőtökre.
Könyörgöm, ne hagyjatok egyedül! – esedeztem, és
nyomatékül még erősebben szorítottam Liam kezét. – Kérlek!
– rimánkodtam, és újra magamhoz húztam.
Liam felsóhajtott, és Jake-re nézett.
– Igaza van. Nem mehetünk el hozzá anélkül, hogy először
ne csinálna valamit. Megúszna mindent, és mi kerülnénk bajba
– indokolta Liam.
Ellazultam. Liam megértette. Ő mindig átgondolta a
dolgokat, nem úgy, mint Jake.
– Hogy érted azt, hogy újra bántaná Ambert? – kérdezte
Johnny halkan.
Mindhárman rábámultunk. Jake szólalt meg először.
– Sehogy. Azt hiszem, most el kéne menned, Johnny –
biccentett a fejével az ajtó felé, jelezve, hogy menjen.
Johnny megrázta a fejét.
– Nem. Amber megígérted, hogy elmondod, miről van szó —
jelentette ki és kérlelően nézett rám.
Igaza van, tényleg megígértem. Jake rám nézett, hogy én
döntsem el.
– Tényleg ezt mondtam – erősítettem meg bólintva, és
behunyt szemmel Liamhez húzódtam.
Jesszus, ez pokoli nehéz lesz!

Liam
Hátradőltem, és újra az ölembe húztam Ambert, szükségem
volt a közelségére. A szívem még mindig vadul vert, amiért
zokogni láttam. Dühös voltam és fájt az állkapcsom, mert
annyira összeszorítottam a fogaimat, hogy megőrizzem a
hidegvéremet. Oda akartam menni és addig ütni az apjukat,
amíg mozog, de Ambernek igaza van, úgy csak mi kerülnénk
bajba, és most nincs szüksége több stresszre.
Jake intett Johnnynak, hogy üljön le a velünk szemközti
díványra. Mindketten feszültek voltak. Amber, mint egy
kislabda, a térdét felhúzva összekuporodott az ölemben, és az
arcát a nyakamba fúrta. Gyengéden ringattam, miközben Jake
elmesélte, hogyan terrorizálta őket az apjuk gyerekkorukban,
hogyan teperte le Ambert, és hogyan rúgtuk ki a házból három
évvel ezelőtt. A szexuális zaklatást nem részletezte, mert mi
sem ismertük a részleteit, mivel Amber nem volt hajlandó
beszélni róla. Johnny egész idő alatt csak ült és a kezével
játszott. Zavartan ráncoltam a homlokomat. Nem rendítette
meg a sztori. Ha valaki nekem mesélne arról, hogy az apja
évekig terrorizálta, kicsit azért ledöbbennék, nem?
Körülbelül tíz perc elteltével Amberre néztem. Elaludt a
karomban. Olyan hihetetlenül szomorúnak és sebezhetőnek
tűnt, és az arca még mindig vörös volt a sírástól. Intettem
Jake-nek, hogy figyeljen.
– Lefektetem Ambert – suttogtam.
A karomban tartva felálltam vele, a szobájába vittem és az
ágytakaróra fektettem. Halkan felnyögött és hozzám bújt,
ezért néhány percre melléfeküdtem, hogy visszaaludjon.
Amikor láttam, hogy mélyen alszik, megcsókoltam a homlokát
és visszamentem a nappaliba.
Johnny a fejét a kezébe temetve ült. Jake megint nagyon
dühösnek tűnt.
– Mi a baj? – kérdeztem egyikükről a másikra nézve.
Jake rám nézett. Iszonyúan dühös volt, és láthatóan
aggódott. Nem sűrűn láttam Jake-et ilyennek, mindig ő az
erős. Elszomorított, hogy most ennyire felindult lett.
– Megint csinálja. Már megütötte Johnnyt és az anyukáját is
néhányszor – morogta.
Látszott, hogy felfordul tőle a gyomra. Elkomorodtam.
Három évvel ezelőtt mondtam Jake-nek, hogy szóljunk a
rendőrségnek, ne csak elkergessük, de ő ragaszkodott hozzá,
mert nem akarta Ambert ennek kitenni. Erre most másokkal is
azt csinálja!
– Anya már tavaly beszélt arról, hogy elhagyja. E helyett
ideköltöztünk. Anyu azt mondta, újra kezdjük, és mindenki
tiszta lappal indul, de ez nem igazán jött össze – mondta
Johnny szomorúan.
Mellétérdeltem, és a kezemet a vállára tettem. Nem
ismerjük egymást olyan jól, inkább Angyal barátja, mint az
enyém, de már amikor megismertem, levettem, hogy rendes
kölyök.
– Johnny, anyukád még mindig el akarja hagyni? –
kérdeztem Jake-re pillantva.
Jake úgy nézett ki, mint egy időzített bomba, féltem, hogy
bármelyik pillanatban robbanhat. Rajta akartam tartani a
szememet. Ha úgy alakul, mellette kell lennem. Nem tehetünk
semmi elhamarkodottat, mert úgy kell tűnnie, mintha
önvédelem lett volna.
Johnny megvonta a vállát.
– Nem beszéltünk erről, mióta ideköltöztünk, ezért nem
tudom. Félti Mattet, az biztos. Stephen őt még nem bántotta.
Csak egyéves – felelte és hangja remegett a felindulástól.
Bátorítóan megszorítottam a vállát. Éreztem a düh ízét a
számban. Jake leült Johnny mellé, és ügyetlenül meglapogatta
a hátát. Mi fiúk nem vagyunk túl jók az ilyesmiben. Angyal
ebben is tökéletes lenne, ő kedves és tele van szeretettel.
– Johnny, el kell mondanod anyukádnak, hogy az apám már
korábban is csinált ilyet. Lehet, hogy ez megadná a lökést, és
elhagyná, mielőtt még bármit tesz Matt-tel – mondta Jake
kedvesen.
Johnny bólintott, és felállt.
 – Hazamegyek, és amikor tudok, beszélek vele.
Jake is gyorsan felállt.
– Johnny, hívj, ha bármikor kell segítség! Éjjel is, nappal is,
oké? És ha szállás kell néhány napra, idejöhettek az
anyukáddal meg az öcséddel – mondta szenvedélyesen.
Így is gondolta. Jake nagyszerű srác, sohasem engedné,
hogy bárki bántsa a családját vagy a barátait. És
tulajdonképpen Johnny is a család része most már.
– Köszönöm. Várom, amíg nem lesz otthon, akkor beszélek
anyával – bólintott Johnny szomorúan, és látszott raja, hogy
egy kicsit meg van ijedve.
– Majd hívj fel, és mondd el, hogy ment! Komolyan
gondolom, hogy idejöhettek. Anya sem bánná, ráadásul két
hétig még nem is lesz itthon – jelentette ki Jake, miközben az
ajtóhoz kísérte Johnnyt. A vállára tette a kezét. – Minden
rendben lesz – biztosította.
Johnny olyan volt, mint egy elveszett kisfiú. Még fel kell
nőnie a feladathoz. Sajnos, gyorsan férfivá kell válnia, mint
Jake-nek kellett, kicsi korában. Johnny felsóhajtott, és
elkomolyodva a cipőjét nézte.
– Szerintem ne beszéljetek erről Ambernek! Nem hiányzik
neki, hogy miattunk is aggódjon. Még azt sem tudom, hogy
anya mit fog szólni – mondta halkan.
Bólintottam. Ez jó ötlet. Ha Amber megtudná mindezt, még
idegesebb lenne és aggódna Johnny meg Matt miatt, ráadásul
az is lehet, hogy Johnny anyja nem is akarja elhagyni Stephent.
Ráérünk majd akkor elmondani, ha megteszi.
– Igaz. Jó ötlet – értettem egyet bólogatva.
– Oké, köszi. Sziasztok! – mosolygott szomorúan, és elindult
kifelé a házból.
Jake becsukta az ajtót, és nekitámasztotta a homlokát.
– Liam, egy jó okot mondjál, amiért ne menjek oda és
vágjam el a torkát! – morogta megfeszült testtel.
– Ha börtönbe kerülsz, Ambernek nem lesz többé bátyja,
aki megvédi – feleltem gyorsan.
Tudtam, hogy Amber az egyetlen, aki lenyugtatja és
visszafogja Jake-et.
Jake megfordult, és olyat tett, amit még soha. Az ajtónak
dőlve a földre csúszott, a térdét a mellkasához húzta és sírva
fakadt. A látványtól összefacsarodott a szívem. Annyira dühös
lettem, hogy emlékeztetnem kellett magamat, hogy miért ne
menjek oda és vágjam el az apjuk torkát. Leültem Jake mellé,
és átöleltem a vállát. Azt hiszem, ez volt az első eset, hogy
kiadta ezt a sok szörnyűséget magából.
 20. fejezet

Amber
JOHNNY ÉS KÖZTEM nagyon feszült volt a viszony a múlt
héten. Tudtam, hogy elmesélték neki, mit tett velünk az
apánk, legalábbis egy részét. Jake megnyugtatott, hogy nem
mondott el mindent. Tudja, hogy nem szeretném, ha mások is
megismernék a részleteket. Mondtam Johnnynak, hogy nem
akarok beszélni a történtekről, és ezt tiszteletben tartotta.
Viszont most sokkal több időt tölt Jake-kel és Liammel, mint
velem és Kate-tel. Mindig pusmogtak, és amint a közelükbe
értem, abbahagyták. Néha eltűnődtem, nem rólam
beszélgetnek-e, de hogy őszinte legyek, nem akartam tudni.
Nem akarok soha többet még hallani sem arról az emberről,
szóval, ha nekik jó az, hogy rólam beszélnek, de nélkülem,
akkor részemről rendben van a dolog.
Amikor péntek reggel felébredtem, Liam már fent volt és
éppen öltözködött.
– Nem szégyelled magad? Titokban akartál megszökni? –
hecceltem, de közben azért furcsálltam, hogy ki akart surranni
a szobámból.
 Soha nem ébredt még fel korábban nálam.
Nevetett és felvette a pólóját, majd visszabújt az ágyba.
Beledugtam az ujjamat az öve bújtatójába, és közelebb húztam.
– Csak azt szégyellem, hogy itt kell hagynom az ágyadat.
Boldogan maradnék örökre, de valamit el kell intéznem.
Megyek!
Lágyan megcsókolt, amitől szokás szerint bizseregni kezdett
minden porcikám.
– Mit kell elintézned, lover boy? – Közelebb húztam, így
nem tudott felkelni.
Elmosolyodott, a hátára gurult és magára húzott.
– Semmi érdekeset. A főiskolával kapcsolatos, ez minden.
Valahogy kényelmetlenül feszengett. Hazudik? Kutatóan a
szemébe néztem, mert az mindig elárulja, ha nem mond igazat.
Kissé összehúzta és az állkapcsa is megfeszült, kétségtelenül
nyugtalan volt.
– Liam, baj van? – kérdeztem aggódva.
Az agyam azonnal egy dologra gondolt. Megcsal!
Elmosolyodott, és beletúrt a hajamba.
– Nincs semmi baj. Ne aggódjon a szép kis fejed semmi
miatt! Csak néhány sportügynök akar találkozni velem, és
most érnek rá – magyarázta, de továbbra is nyugtalannak
tűnt.
Bólintottam. Egyértelmű volt, hogy valamit titkol előlem, de
gondoltam, majd elmondja. Bízom benne. És biztos vagyok
abban, hogy nem csalna meg, ez csak egy pillanatra villant az
eszembe. Tudom, hogy szeret. Előrehajoltam, és
megcsókoltam, majd lejjebb hatoltam, és kicsit beleharaptam
az állába. Ezt szereti. Szorosabban fogta a derekamat, és a
légzése felgyorsult. Elmosolyodtam, és finoman megharaptam
a fülcimpáját.
Felnyögött.
– Angyal, mennem kell. Ne húzz fel! – sóhajtotta.
Belemosolyogtam a nyakába, és duzzogva felültem. Úgy
döntöttem, szórakozom vele kicsit, mielőtt elindul. Drámaian
felsóhajtottam.
– Hát, jó! Akkor egyedül zuhanyzom.
Újra felnyögött.
– Angyal, ne csináld ezt velem, nem fair! – morogta
elkomolyodva.
Elnevettem magamat, látva vágyakozó pillantását, és
lemásztam róla.
– Jó mulatást a sportügynökökkel! Nyűgözd le őket a
fantasztikus tehetségeddel!
Újra lágyan megcsókoltam.
A fülem mögé söpörte a hajamat.
– Szeretlek! Iskola után találkozunk!
Elkomorodtam. Nem jön iskolába?
– Nem jössz utána iskolába? – kérdeztem csalódottan.
Ezek szerint, ma nem sokat találkozunk.
Sóhajtva megrázta a fejét.
– Nem, de utána találkozunk – ígérte.
Megcsókolt, és felkelt az ágyból.
– Liam! – kiáltottam utána, amikor már majdnem kimászott
az ablakomon. Megállt, és kíváncsian nézett vissza rám. – Én is
szeretlek! Sok szerencsét a sportügynökökkel! Gondolj arra,
hogy ők lesznek szerencsések, ha megkaphatnak, nem pedig
fordítva – mondtam őszintén.
A sportügynökök odavannak Liamért, nem kell
megerőltetnie magát azért, hogy mély benyomást tegyen
másokra, a tehetsége önmagáért beszél. Elmosolyodott és rám
kacsintott, majd átvetette a lábát a párkányon, és leugrott.
Amikor eljött az ideje, felkeltem, lezuhanyoztam és
lementem reggelizni. Jake pizsamában ült, pedig már
indulnunk kellett volna.
– Hé, húzzál bele! Elkésünk – szúrtam le elkomolyodva a
büntetés gondolatától.
Megrázta a fejét.
 – Nem érzem jól magam, ma nem megyek suliba.
Megkértem Casey-t, hogy vigyen el, mert Liam meg
sportügynökökkel találkozik – mondta halkan.
Jake szinte sohasem beteg. Aggódva léptem hozzá, és a
homlokára tettem a kezemet. Nem éreztem melegnek.
– Nem hiszem, hogy lázas vagy. Mi a baj? — kérdeztem
aggódva.
– Egyszerűen csak nem érzem jól magam. Megyek és
lefekszem. Casey negyedóra múlva itt lesz.
Felállt és elindult a folyosó felé.
– Hozzak neked valamit? – kérdeztem.
Megrázta a fejét.
– Elleszek, Ambs. Később találkozunk – intett hátra, és
elindult a szobája irányába.
Casey viccelődött a suliba menet. Mindig is kedveltem őt.
Sohasem próbálkozott nálam, amit külön értékeltem.
Mellesleg, az összes srác felhagyott azzal, hogy megjegyzéseket
tegyenek rám, amióta kiderült, hogy Liam barátnője vagyok.
Amikor megérkeztünk, észrevettem Kate-et, Sarah-t és Seant.
Hozzájuk siettem.
– Sziasztok! – köszöntem vidáman.
– Szia, Amber! Hol van Jake és Liam? – kérdezte Sean a
hátam mögé pillantva.
– Liam találkozik néhány sportügynökkel valamelyik
főiskoláról – büszkélkedtem –, Jake pedig beteg, tettem hozzá.
Elfintorítottam az orromat, és titokban abban bizakodtam,
hogy nem fog sehova sem hányni, mert ha igen, akkor nekem
kell feltakarítani.
– Tényleg? Johnny is beteg, reggel felhívott – duzzogott
Kate.
Johnny még mindig nem kérte meg, hogy járjon vele. Nem
meséltem el Kate-nek, hogy Johnny mit szeretne kérni tőle,
mert azt gondoltam, hogy jobb, ha nem kavarok.
– Johnny is beteg? Remélem, nem valami járvány – húztam
el a számat a gondolatra, hogy én is elkaphatom.
– Én is remélem. Na, húzzunk az osztályba! – karolt belém
Kate, és az épület felé indult.
Hihetetlenül lassan telt az idő, mert tudtam, hogy nem fogok
találkozni Liammel. Az ebédidőt sem vártam emiatt. A délelőtt
és a délután Liam nélküli nappá szürkült, ráadásul én is
kezdtem betegnek érezni magamat. A gyomrom nem volt az
igazi, és nem is kívántam semmit sem ebédre.
Szuper, most én leszek beteg!
Hívtam Jake-et, hogy megkérdezzem, hogy érzi magát, de
nem vette fel. Gondoltam, elaludt. Kate vitt haza, a fiúk híján.
Kirakott a ház előtt, én meg becammogtam. Kimerültnek
éreztem magamat, és egyetlen vágyam volt, hogy lefeküdjek
aludni.
A házban bőröndök, dobozok és mindenféle holmikkal teli
fekete szemeteszsákok fogadtak. Feltornyozva álltak a
nappaliban.
– Jake? – kiáltottam töprengve.
Hogy került ide mindez?
Hangok szűrődtek ki a konyhából. Beléptem. Ott ült Liam,
Jake, Johnny és Ruby, a babával a karjában. Nyilvánvalóan a
kicsi féltestvérem, Matt. Igazából még nem láttam rendesen,
csak hátulról a fejét, előző héten.
Mi a fene folyik itt? Álljunk csak meg, Kate azt mondta,
hogy Johnny beteg, de nem tűnik annak.
– Sziasztok! Mi folyik itt? Konferenciát tartotok? –
viccelődtem.
Ruby erőtlenül rám mosolygott, a szeme kissé vörös volt,
mint aki sírt. A hátam automatikusan megmerevedett szomorú
arca látványától.
Liam hozzám lépett, és átölelte a derekamat.
– Angyal, valamit el kell mondanunk neked! – mondta
lágyan.
Nagyot nyeltem, mert a hangszínéből tudtam, hogy rossz
dologról lesz szó.
Jake közelebb lépett.
– Megint csinálja, Ambs. Ruby és Matt elhagyták. Mondtam
nekik, hogy itt maradhatnak egy darabig. Anya is beleegyezett
– magyarázta.
Ruby halkan sírni kezdett. Johnnyra néztem, és hirtelen,
mint akit villámcsapás ért, mindent megértettem. Őt is
bántotta, de nem mondta el nekem. Dühös lettem Johnnyra.
Tudja, mit tett velünk az az ember, és tudta, hogy
elmondhatja nekem! Nyitottam volna a számat, hogy
rákiabáljak, de az arckifejezése megállított. Szörnyen
szomorúnak, bűntudatosnak és ijedtnek tűnt. Kibújtam Liam
karjaiból, és szorosan átöleltem Johnnyt, hiszen őt is bántotta a
két lábon járó rémálmom. Nem szabad haragudnom rá, erre
végképp nincs szüksége.
Hirtelen minden világossá vált. Johnny sem szeret beszélni
az apámról. Amikor megkérdeztem, hogy jól kijön-e vele,
látszott rajta, hogy nagyon kellemetlen erről beszélnie, és ő is
nagyon feszült volt, amikor a múlt héten náluk voltam és
összefutottunk apámmal.
– Elmondhattad volna – suttogtam, és lassan könnyek
csorogtak le az arcomon, mert pontosan tudtam, miken ment
át és hogy érezheti magát.
Nekem itt van Jake és Liam, akik vigyáztak rám, de náluk
Johnny az idősebb, valószínűleg úgy érezte, neki kell
megvédenie az anyukáját és az öccsét.
Johnny is megölelt.
– Nem akartam, hogy elszomorodj. Ezt tervezgettük egész
héten. Jake és Liam segítettek mindent összepakolni, mikor
Stephen elment dolgozni. Nem lesz itthon hétvégén, csak
vasárnap reggel jön vissza.
Hátrébb léptem, és egy puszit nyomtam az arcára.
– Most már minden rendben. Ne aggódj, többet nem
bánthat! – jelentettem ki.
 Megfordultam, és megöleltem Rubyt is, bár alig ismertem.
Láttam, hogy jólesne neki egy ölelés. Gyönyörű volt a kisbaba a
karjaiban. Pont úgy néz ki, mint Ruby, csak szőke a haja.
– Te jól vagy, Ambs? – kérdezte Jake aggódva.
Hangosan nyeltem egyet. Valójában nem voltam jól. Túl sok
minden történt, és nem tudtam egyszerre befogadni.
– Ami azt illeti, kicsit furcsán érzem magam – vallottam be
és megdörzsöltem az arcomat.
– Angyal, sápadt vagy. Kérsz valamit inni? – kérdezte Liam,
és felém indult.
A csudába, olyan melegem van! A szám és az ujjaim
zsibbadni kezdtek, és kicsit szédültem.
 21. fejezet

CSAK HALV ÁNY AN ÉRZÉKELTEM AZ IDEGESÍTŐ, sípoló hangot,

mert a fejem egyik fele dübörgött és lüktetett.
Összeszorítottam a szememet, hogy megszűnjön a fájdalom.
– Angyal? – szólalt meg Liam a fejem mellett.
Felnyögtem, és a hangja irányába fordítottam a fejemet.
Iszonyúan éreztem magamat, olyan volt, mintha buborékban
lennék. Végül kinyitottam a szememet. Liam fölém hajolt,
jóképűen, mint mindig, csak most nagyon aggódott. Ráncolta a
homlokát és összeszorította az állkapcsát.
– Szia! – mondtam rekedten és elmosolyodtam, nem
törődve a fejemben lüktető fájdalommal.
– Hála az égnek! Megijesztettél! – hajolt hozzám, és lágyan
homlokon csókolt.
Látszott, hogy megkönnyebbül.
– Jól van. Hadd nézzem meg! – mondta határozottan egy
női hang.
Körülnéztem, fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek. Egy
keskeny ágyon feküdtem, leszíjazva. A hely olyan volt, mint
egy kis szoba, körben a falakon mindenhol fiókok és
szekrénykék, de mozgásban voltunk. Éreztem az út vibrálását.
Liam odébb lépett, és egy fehér köpenyes hölgy hajolt fölém.
 – Hahó, Amber! Hogy érzi magát? – kérdezte, és
belevilágított a szemembe.
Ellöktem a kezét, és Liamre néztem.
– Hol vagyok? – kérdeztem kissé ijedten.
Hogy a fenébe kerültem ide? Az előbb még a konyhában
voltam és egy kicsit szédültem...
– Mentőautóban van, kedves. Elájult, és erősen beütötte a
fejét a konyhapultba — magyarázta a hölgy. Megfogta a
kezemet, és a mellkasomra tette. – Meg kell vizsgálnom.
Körülbelül húsz percig eszméletlen volt — világított bele újra a
szemembe, majd elégedetten bólintott. – Fáj a feje? –
kérdezte, és lágyan megérintett a fülem mögött. Iszonyú
fájdalom sugárzott a fejembe. Felszisszentem. – Azt hiszem,
kell néhány öltés – jelentette ki a fájdalom irányba biccentve.
Liam felé nyújtottam a kezemet.
Ő azonnal megfogta, és megcsókolta az ujjaimat. Közben egy
pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. Látszott, hogy
nagyon aggódik. Néhány perc múlva megérkeztünk a
kórházba, és kigurítottak a mentőautóból.
– Tudok sétálni – tiltakoztam erőtlenül, mert hülyén
éreztem magam attól, hogy a mentőágyon gurítanak be a
kórházba.
– Ne haragudjon, kedves, de itt ez a szabály. Ha villogóval
érkezik, akkor az ágyon kell begurulni – kacsintott a doktornő
ellenkezve.
Halványan elmosolyodtam és Liam is nevetett, de nem a
szokásos módon, hanem kicsit erőltetetten.
Begurítottak egy kis kezelőbe, és magunkra hagytak.
– Mi történt, Angyal? – kérdezte Liam.
Hozzám hajolt, és lágyan elsöpörte az arcomból a
hajszálakat.
Megrázkódtam, mert még ettől a mozdulattól is fájt a fejem.
– Nem tudom. Elszédültem és a mentőautóban tértem
magamhoz – magyaráztam.
 Ez minden, amire emlékeztem.
– Halálra rémítettél. Soha többé ne csinálj ilyet! Ígérd meg!
– utasított, amitől nevetnem kellett, annyira komolyan
mondta.
– Liam, nem tudok olyat megígérni, amit nem irányíthatok
– hecceltem még mindig nevetve.
Felsóhajtott és lehajolt, hogy újra megcsókoljon, de
abbahagyta, mert a függöny fellibbent, és besétált egy orvos.
– Ó, bocsánat! Visszajöjjek később? – kérdezte mosolyogva.
Zavaromban, amiért csókolózáson kapott a kórházban,
nevetni kezdtem.
– Igen. Kaphatnánk még öt percet? – viccelődött Liam,
amitől az orvos is nevetni kezdett.
Liam szorította a kezemet, miközben az orvos a szememet
nézte és megvizsgálta a fejemet. Felírt néhány dolgot magának.
– Szóval, Amber, elájult. Jól érezte ma magát? Nem vett be
valami olyat, amit nem kellett volna? – kérdezte és
gyanakodva méregetett.
– Úgy érti, drogot? – kérdeztem döbbenten. Úgy nézek ki,
mintha drogos lennék? Bólintott, és várakozóan nézett rám. –
Nem, nem vettem be semmit, de ma volt egy kis hányingerem
– vallottam be.
Újra jegyzetelt.
– Evett ma már?
Ezen elgondolkodtam. Vajon ettem? Igen, reggel egy
pirítóst, de a hányinger miatt nem ebédeltem.
– Nem igazán. Hányingerem volt délben.
– Lehet, hogy ez itt a gond. Érte mostanában valami stressz,
vagy ehhez hasonló? Vizsgák, ilyesmi – kérdezte jegyzetelés
közben.
Stressz? Az nem kifejezés.
A bántalmazó apám visszaköltözött a városba, és egy
vadonatúj családot hozott magával. Egy hete újra találkoztam
vele, először, azóta, hogy rám mászott. És megtudtam, hogy
bántja őket is, ezért az új család egy ideig velünk fog lakni. A
stressz enyhe kifejezés arra, amin mostanában
keresztülmentem.
– Amber? – kérdezte újra az orvos, mert még nem
válaszoltam.
– Igen, elég sok a stressz mostanában – erősítettem meg, és
az ajkamba haraptam, mert ez a közelébe sem ért annak, amit
éreztem.
– A stressz furcsa dolgokat tehet velünk. Rendesen kell enni
is. Elvégzünk néhány vérvizsgálatot, hogy megnézzük, nincs-e
más is a háttérben. Beküldök valakit, aki összevarrja a sebet.
Még néhány órát itt tartjuk, hogy ellenőrizzük, nem okozott-e
bajt az ütés – jelentette ki kedvesen mosolyogva,
A szekrényhez ment, és tűt vett elő. Tágra nyílt szemmel
meredtem Liamre. Gyűlölöm a tűt. Amikor a doktor visszajött,
Liam lehajolt és megcsókolt.
Behunytam a szememet, és feloldódtam a csókban.
– Oké, készen vagyunk. Elküldöm a laborba. Körülbelül egy
óra múlva meglesz az eredmény – mondta a doki, és a tűt a
szemétbe dobta, majd megírta a címkéket.
A karomra pillantottam. Le volt ragasztva a könyököm
belső hajlatában.
– Már kész is? – kérdeztem meglepetten.
Nahát, nem is éreztem!
Az orvos és Liam együtt nevettek.
– Igen, készen van. A figyelemelterelés ereje – mosolygott
elmélázva.
Liamre mosolyogtam. Mostantól minden oltásra magammal
viszem.
– Renden, az ápoló mindjárt jön, és összevarrja a sebet.
Körülbelül két-három órát kell még bent lenni – mondta, és
elindult kifelé.
Bólintottam.
– Itt maradhat velem a barátom? – kérdeztem és
reménykedve szorítottam Liam kezét.
Nem akartam nélküle ezen a steril helyen várakozni.
– Persze. De egyszerre csak egy látogató lehet bent,
úgyhogy szóljanak az aggódó tömegnek, hogy hazamehetnek –
javasolta nevetve, majd kiment.
Tömeg? Liamre néztem, aki elmosolyodott.
– Mindenki eljött. Jake-et szó szerint ki kellett löknöm a
mentőből, mert azt mondták, hogy csak egy ember utazhat
veled.
Láthatóan lelkiismeret-furdalása volt emiatt.
Elmosolyodtam, és megszorítottam a kezét.
– Örülök, hogy arra tértem magamhoz, hogy te vagy velem,
és nem Jake. Köszi!
Lehajolt, és finoman megcsókolt.
– Én is örülök – sóhajtott –, de most jobb, ha kimegyek
hozzájuk, és mondom nekik, hogy jól vagy és hazamehetnek.
Felállt.
– Siess vissza, jó? – kérleltem.
– Jövök, amint tudok – ígérte, majd megcsókolta a
homlokomat és kisietett.
Behunytam a szememet. Hallgattam az osztály zaját,
miközben vártam, hogy visszajöjjön.
Öt perc múlva visszaért egy szendviccsel és innivalóval.
– Nem tudom, kaphatsz-e. Várjuk meg az ápolót, aki
összevarrja a fejedet. Még nem volt itt, ugye? — kérdezte
aggódva.
– Nem – mosolyodtam el azon, hogy mennyire figyelmes.
Leült mellém egy kisszékre, és megfogta a kezemet. A nővér
néhány perc múlva megérkezett, és hat öltéssel összevarrt.
Kértem Liamet, hogy vonja el a figyelmemet. Ő a világ legjobb
fájdalomcsillapítója. Ha üvegcsébe tudnám zárni és eladni,
pillanatok alatt meggazdagodnék!
 Másfél óra múlva végre visszajött az orvos.
– Megkaptuk a vérvétel eredményét, és kiderült, hogy nem
azért ájult el, mert nem evett – nézett rám komolyan.
Liam megfeszült mellettem, megszorította a kezemet és
annyira előredőlt a székében, hogy csodálkoztam, miért nem
esik le róla.
– Hanem? – kérdeztem kíváncsian.
Nem lehet semmi komoly. Még csak tizenhat éves vagyok,
egészségesen étkezem, nem dohányzom. Életemben csak
egyszer rúgtam be, nem vagyok kövér, és rendszeresen
tornázom. Azt gondoltam, sohasem lehetek beteg.
– Ön terhes – jelentette be az orvos.
Felnevettem. Ez aztán jó vicc. Majdnem elhittem.
Megráztam a fejemet és még mindig nevettem.
– Most komolyan, mi a baj?
Az orvos először Liamre, majd rám nézett.
– Ön terhes – ismételte meg.
Rögtön abbahagytam a nevetést. Nem lehetek terhes. Ez
csak valami tévedés lehet.
– Nem lehetek az, gyógyszert szedek. Mindennap
beveszem, nem hagytam ki egyetlenegy szemet sem. Minden
reggel pontban nyolckor veszem be – tiltakoztam, és
csökönyösen ráztam a fejemet.
Valami más oka lehet. Liamre néztem, aki tátott szájjal
bámult az orvosra.
– Mikor volt az utolsó menstruációja? – kérdezte az orvos.
Újra Liamre néztem.
– Két héttel ezelőtt. Ott tartok a gyógyszerben, ahol akkor
kell, ha két héttel ezelőtt kihagytam egy hetet, szóval, biztos,
hogy két héttel ezelőtt. Két hét múlva jön meg legközelebb –
mondtam határozottan.
– És milyen volt a vérzése? Olyan erős, mint máskor? –
kérdezte az orvos újra a jegyzettömbjébe írogatva.
Olyan erős, mint máskor? Ha belegondolok, nem, sokkal
gyengébb volt, de azért, mert fogamzásgátlót szedek. Kate azt
mondta, hogy a gyógyszertől nem olyan erős a vérzés.
– Gyengébben véreztem, de biztos, hogy megjött két héttel
ezelőtt, szóval, nem lehetek terhes – mondtam magabiztosan.
– Nagyon ritkán előfordulhat gyenge vérzés a terhesség
alatt is. Mióta szedi a gyógyszert? – kérdezte fürkészően.
– Hat hete – feleltem halkan.
Ez nem lehet igaz. Ez csak valamiféle tévedés lehet, talán
van itt egy rejtett kamera és mindjárt előugrik valaki, hogy
ez csak egy vicc.
– Mikor kezdte szedni? A menstruáció első napján? –
kérdezte.
Megráztam a fejemet.
– Néhány héttel a menstruációm után. Mi a különbség? –
kérdeztem.
Kezdtem ideges lenni.
– Ahhoz, hogy hatékony legyen a tabletta, a menstruáció
első napján kell kezdeni. Ha nem azon a napon kezdi, akkor az
első hét napban óvszert kell használni. Használtak óvszert az
első héten?
Felnyögtem. Nem olvastam el rendesen a tájékoztatót. Csak
átfutottam, mert Liamre figyeltem, aki hülyéskedett
mellettem. Nem is használtunk óvszert.
Liam még mindig az orvosra meredt, és egy szót sem szólt.
Abban sem voltam biztos, hogy lélegzik. Mereven ült, mint egy
szobor.
– Hozok egy ultrahangos gépet, és megnézzük – javasolta az
orvos kedvesen mosolyogva, és eltűnt a függöny mögött.
– Liam? – suttogtam, mert őszintén szólva megrémített egy
kicsit. Még soha senkit nem láttam ennyire természetellenesen
mozdulatlannak. Nem felelt. A gondolataim összevissza
kavarogtak. Imádkoztam, hogy csak valami tévedés legyen, és
amikor az orvos megnézi a hasamat az ultrahanggal, akkor
majd ő is nevessen, mert kiderül, hogy a laborban óriási hibát
követtek el. – Liam? – szóltam újra rekedten, de még mindig
nem reagált.
Visszajött az orvos. Zselés anyagot nyomott a hasamra,
aztán rátett valamit, ami úgy nézett ki, mint egy apró
mikrofon, és ide-oda mozgatta.
A fenébe, add, hogy csak egy nagy tévedés legyen! Kérlek,
kérlek, kérlek!
Az orvos keze megállt, és bólintott.
– Igen, határozottan terhes. A méretéből ítélve úgy látom,
hogy talán négy-öt hetes lehet. Megnézi? – Felém nyújtotta az
apró monitort.
Az ijedségtől tágra nyílt a szemem.
– Nem – utasítottam vissza, és gyorsan eltoltam magamtól.
Nem akartam látni, mert akkor nem tudnám megtenni,
amit muszáj. Nem szülhetem mega babát, gondoltam, túl
fiatalok vagyunk. Mindent tönkretenne. Még csak most jöttünk
össze és túlságosan is zajlik most az életünk. Liam hamarosan
elmegy, főiskolára. Nem lehet kisbabánk. Nem hagyom, hogy
Liam álmainak vége legyen, mindig is profi jéghokis akart lenni,
ezt nem vehetem el tőle. Nem tudtam volna megfogni a
monitort, nem akartam látni a babát, mert erősnek kellett
maradnom.
– Nem akarja látni? – kérdezte az orvos zavarodottan.
Megráztam a fejemet.
– Nem, abortuszt akarok – feleltem határozottan.
Liam megmozdult. Megkönnyebbülten fellélegeztem. Hála
az égnek, végre!
– Abortuszt? Micsoda? Miért? – kiáltott fel megrettenve.
Visszahőköltem, mert olyan döbbenten meredt rám, mintha
azt javasoltam volna, hogy csapjunk agyon egy fókát.
– Mert így kell tennünk – feleltem, és elfordultam a feszült
tekintetétől. Az orvosra néztem. – Megoldható még ma? Mit
kell tennem? – kérdeztem idegesen.
– Két módszer van. Az egyik az orvosi abortusz, ami két
tablettából áll, egy ma és egy holnap. Ettől megjön a
menstruáció. A másik megoldás a sebészi abortusz, amit
altatásban végeznek el, és tulajdonképpen mindent
eltávolítanak – közölte érzelemmentes hangon.
Végigfutott a hátamon a hideg. Szörnyen hangzik mind a
kettő, de meg kell tennem. Nem gondolhatok rá úgy, mint egy
kisbabára, egy kicsi Liamre, különben nem lennék képes
megszabadulni tőle.
– Kaphatnánk egy percet? – kérdezte Liam. Az orvos
bólintott, és gyorsan kiment. — Angyal, mi a fenét művelsz? –
kérdezte, amikor kettesben maradtunk.
Megfogta a kezemet, és úgy nézett rám, mintha elment
volna az eszem.
– Liam, nem tarthatjuk meg a babát! Tizenhat éves vagyok!
Te főiskolára mész! – magyaráztam a fejemet ingatva.
Nyugtalanul elkomorult.
– Angyal, gondold végig, kérlek! Szeretlek és te is szeretsz
engem. És... én akarok gyerekeket. Úgy értem, a fenébe, ez
sokkal korábban jött, mint reméltem, de... – fújta ki hosszan a
levegőt, és idegesen beletúrt a hajába.
– Liam, nem lehet. Az ég szerelmére, te Bostonba mész.
Nem tudnám egyedül felnevelni a babát. Ne légy nevetséges!
Nem gondolta ezt végig rendesen.
Bemászott az ágyba, és elnyúlt mellettem.
– Angyal, csak hallgass meg, oké? – kérlelt.
Bólintottam. El sem tudtam képzeli, mit mondhat, ami
helyre tenné a dolgokat. Nem hittem, hogy tudna bármi mást
javasolni. Nincs más választás.
– A világon mindennél jobban szeretlek. Mielőtt ez
megtörtént volna, elhatároztam, hogy visszautasítom az
ösztöndíjat és egy helyi főiskolára megyek – kezdte. Nyitottam
a számat, hogy megmondjam, ez mekkora hülyeség, de befogta
a számat és rimánkodva nézett. – Akartalak kérni, hogy gyere
velem Bostonba, de nem kérhetlek arra, hogy költözz el az
otthonodból, Jake-től és a barátaidtól, ezért döntöttem úgy,
hogy inkább itt maradok veled – mondta, és megvonta a vállát.
Jesszus, annyira imádni való, édes és gondoskodó! De mi
köze mindennek a kisbabánkhoz? A kisbaba azt jelentené, hogy
nem mehet semmilyen főiskolára. Ki kell maradnia és
munkába állni. Nekem is ki kellene maradnom, és
leérettségizni sem tudnék.
Elmosolyodott, és folytatta a győzködésemet.
– Meg tudnánk csinálni, tudom. Anya segítene. Főiskolára
járnék, és esténként meg hétvégeken dolgoznék, hogy pénzt
keressek. Te is befejeznéd a sulit, lehetnél levelező vagy
szereznénk bébiszittert, és akkor maradhatnál nappalis. Talán
anya elvállalná. – Reménykedve nézett rám. – Ez itt a mi
kisbabánk, Angyal. Együtt hoztuk létre. Gondold végig, kérlek!
Eleinte nehéz lenne, de amikor majd leszerződtetnek egy
csapatba, mindent meg fogok adni neked, amit csak akarsz.
Mindkettőtöknek – folytatta a rábeszélést, és finoman
megsimogatta a hasamat.
– Liam, nem akarom tönkretenni a jövődet – suttogtam.
Elmosolyodott és finoman megcsókolt.
– Angyal, nekem te vagy a jövőm – ellenkezett.
Néztem a gyönyörű arcát és a szerelemtől csillogó kék
szemét, ahogy a hasamat simogatta.
– Nem azért tettem, hogy csapdába ejtselek – mondtam
félénken.
Nevetve a szemét forgatta.
– Már négyévesen csapdába ejtettél. Sötétkék ruhában
voltál, aminek egy masni volt a hátulján, és a fehér zoknid a
térdedig volt felhúzva. Amint rád néztem, csapdába estem. Ez
– rajzolt egy kis kört a hasamra – a bonusz. Persze még nem
számítottam rá vagy öt-hat évig, de akkor is... ő a bonusz –
mondta mosolyogva.
Nagyot nyeltem a magabiztosságától. Tényleg meg tudnánk
tenni? Itt maradna velem?
 – Tényleg itt maradnál és feladnád az ösztöndíjat? –
kérdeztem döbbenten.
Sokat dolgozott ezért az ösztöndíjért, és ez óriási lehetőség
lenne. Feladná értem és a babáért?
Halványan elmosolyodott.
– Angyal, ha azért vetetnéd el a babát, mert nem akarod,
azt megértem. De ne miattam dönts így! Én itt akarok maradni
veled. Akkor is visszautasítanám az ajánlatot, ha nem lennél
terhes – fogadkozott.
Közelebb csúszott az ágyon, és átölelt.
Az arcomat a mellkasába fúrtam, és behunytam a
szememet. Egy nap én is szerettem volna gyerekeket tőle.
Elképzeltem a kezemben egy kisbabát, akinek olyan kék a
szeme és olyan kócos a haja, mint Liamnek. De a
képzeletemben sokkal idősebb voltam, mint most. Mondjuk,
most sem tűnt rossznak, ez is jó érzéssel töltött el. Talán
tényleg meg tudjuk csinálni. A baba bőven kapna szeretetet, és
amint a környezetünk átesne az első sokkon, megértenék.
Kétségem sem volt afelől, hogy Liam anyukája segítene, és
Jake is. Miután túljutna a kezdeti dühén, szuper nagybácsi
lenne.
Liam kissé elhúzódott tőlem.
– Esküszöm, én leszek a világ legjobb apukája – fogadkozott.
Elmosolyodtam. Ebben nem is kételkedtem. Szájon
csókoltam, és a nyakát átölelve közelebb húztam magamhoz.
Nagyon szeretem, jobban, mint bármit. Hirtelen úgy éreztem,
meg tudjuk csinálni. Egy kis család. Kibontakozott a csókomból,
és reménykedve rám nézett.
– Rendben – válaszoltam.
Elmosolyodott, és félig rám feküdve, újra megcsókolt.
Feltűnt, hogy nem nehezedik a hasamra, nagyon óvatos volt.
Megcsókolta a nyakamat, majd lejjebb és lejjebb. Felhúzta a
pólómat, és összevissza csókolgatta a hasamat, aztán felült, és
rám mosolygott.
 – Szeretlek – suttogta –, mindkettőtöket.
Elmosolyodtam a szavaitól, és közelebb húztam magamhoz.
– Én is szeretlek, kispapa.
Elnevette magát. A karjába vett, és szorosan mellém feküdt.
Fejemet a mellkasára hajtottam, és hallgattam a szívdobogását.
Aztán egyik kezemet a hasamra csúsztattam, és az
ujjhegyemmel finoman megsimogattam.
Megcsókoltam Liam mellkasát. Egy ilyen imádni való,
gyönyörű, kedves, jószívű, vicces, tehetséges és felelősségteljes
srác miért akar engem? Hogy tud ilyen nagyon szeretni?
Nagyon boldoggá tett. A karjában fekve úgy éreztem, én
vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Kisbabám lesz attól a
férfitól, akit szeretek.

Néhány óra múlva hazaengedtek. Liam feladata volt, hogy

pár óránként felébresszen és meggyőződjön arról, hogy nincs
agyrázkódásom vagy más tünetem. Megbeszéltük, hogy
egyelőre nem szólunk senkinek sem a babáról. Túl korai volna.
Még mi is csak szoktuk a gondolatát, nem hiányzott, hogy bárki
beleszóljon.
– Hívjunk esetleg taxit? – kérdeztem, miközben Liam
szorosan átölelt és kisétáltunk a kórházból.
Elmosolyodott. Az elmúlt néhány órában ezt sokszor
megtette, úgy tűnt, nagyon izgatottá tette, hogy apuka lesz.
– Ne! Jake itt hagyta nekünk az autóját. Hazament
Johnnyval. Ideadta a kulcsot.
A parkoló felé terelt. Segített beszállni az autóba, még a
biztonsági övemet is ő csatolta be. Miközben az övét igazította,
a keze egy pillanatra elidőzött a hasamon.
Hazaúton dübörgött a fejem. A fájdalomcsillapító hatása
kezdett elmúlni, és a kerekek rugózása meg az út zaja sem
segített. A fejtámasznak dőltem, és behunytam a szememet.
Nehéz lesz Jake-nek hazudni. Utálom a hazugságokat és
szörnyen is megy, de néhány hétig így kell tennünk. Először ezt
az egész bántalmazó apa-dolgot kellett magunk mögött hagyni,
csak ezután tehetünk rendet a saját fejünkben is. Még megvolt
a fogadáson nyert pénz, nem költöttem belőle semmit. Azon
majd vehetek dolgokat a babának.
Amikor megérkeztünk a házhoz, még ki sem szálltam, Jake
rohant ki a bejárati ajtón. Feltépte a kocsi ajtaját, és magához
ölelt.
– A francba, mindenkit halálra rémítettél, Amber! – tolt le.
Elmosolyodtam, és én is megöleltem.
– Mit mondtak? Miért ájultál el? – Látszott rajta az
aggodalom.
A fenébe, mit mondjak erre?
Liam megköszörülte a torkát.
– Úgy tűnik, a stressz miatt volt, ráadásul egész nap nem
evett – szólt közbe mellém lépve.
Magamban köszönetét mondtam, hogy Liam jobban
hazudik, mint én.
Jake rám nézett. Láthatóan bosszantotta a dolog.
– Mi a francért nem ettél egész nap? – kérdezte vádlón.
Halványan elmosolyodtam és hagytam, hogy Liam
bevezessen a házba.
– Jake, hadd menjen be és üljön le, utána kiabálhatsz vele,
ha akarsz – vetette fel Liam, és halvány mosollyal az ajkán
csóválta a fejét.
Jake bejött utánunk, és leült mellém a kanapéra. Johnny és
Ruby is leült. Mindenki aggódva nézett rám.
– Ne aggódjatok! Azt mondják, azért volt, mert nem ettem.
Alacsony vércukor, vagy ilyesmi. Most már jól vagyok, tényleg!
– biztosítottam őket bólogatva, és próbáltam ártatlanul nézni.
Csak remélni mertem, hogy Jake nem lesz iszonyúan dühös,
amikor megtudja az igazat, és nem veri agyon Liamet azért,
mert teherbe ejtette a kishúgát. Eldöntöttem, hogy ha eljön az
ideje, egyedül fogom elmondani neki, és megvárom, hogy
megnyugodjon, mielőtt Liam közelébe engedem.
– Az ütés nyomát össze kellett varrni a fején, ezért óránként
fel kell ébresztenem, hogy meggyőződjek arról, hogy minden
oké. Úgyhogy ma éjjel itt maradok – jelentette ki Liam
leginkább Ruby miatt, mert Jake már tudta, hogy itt lesz
velem.
Ásítottam. Majdnem kilenc óra volt, nagyon vágytam
lefeküdni. Hosszú, stresszes nap állt mögöttünk.
– Megyek és lefekszem, srácok. Ruby, hívhatlak így?
Örülök, hogy megint találkoztunk, és sajnálom, hogy még nem
volt alkalmunk rendesen beszélgetni — mondtam
bocsánatkérően mosolyogva.
Ruby elmosolyodott.
– Holnap beszélgetünk, kedves, ne aggódj! Ha bármire
szükséged lenne éjszaka, szólj nyugodtan! Jake azt mondta,
alhatok édesanyátok szobájában, szóval, ott leszek, rendben? –
kérdezte kedvesen.
– Rendben. Jó éjszakát! És lover boy, hozd át a holmidat, ha
itt éjszakázol – utasítottam Liamet mosolyogva.
Liam gyorsan felállt.
– Oké, mindjárt itt vagyok.
Óvatosan homlokon csókolt, és elment, hogy mondja a
szüleinek, most „hivatalosan” nálunk alszik.
A hálószobámban belenéztem a tükörbe. A hajam
összevissza állt, és nagy fehér kötés fedte a fülem mögötti
varratokat. A bőröm szürkés színű volt, a szemem alatt
karikák. Szörnyen néztem ki, de nem tudtam megállni, hogy el
ne mosolyodjak, amikor a kezemet a hasamra csúsztattam.
Nem bajlódtam azzal, hogy pizsamát vegyek fel, érezni
akartam Liam bőrét a bőrömön. Körülbelül negyedóra múlva
belépett a szobába. Olyan jóképű volt, hogy elérzékenyültem a
látványtól. A lepedő alatt finoman megsimogattam a hasamat.
Titokban azt reméltem, hogy egy kisfiú van odabent, és úgy fog
kinézni, mint az apukája.
 Liam bokszeralsóra vetkőzött, és mellém bújt az ágyba,
majd döbbenten hátrébb húzódott, és hatalmasra nyitott
szemekkel nézett rám.
– Te meztelen vagy?
Elmosolyodtam.
– Igen. Gondoltam, hozzuk ki belőlem a legtöbbet, mielőtt
kövér és ronda leszek.
Elmosolyodott, és rám gurult, de alig nehezedett rám, szinte
hozzám sem ért.
– Angyal, te sohasem leszel ronda – suttogta imádó
tekintettel –, és minél nagyobb leszel, annál többet tudok
szeretni belőled – tette hozzá, és a hasamra csúsztatta a kezét.
Elmosolyodtam, magamhoz húztam és megcsókoltam.

Igazából mesésen teltek a napjaink most, hogy nálunk lakott

Johnny, Ruby és Matt. Ruby szombat reggel palacsintát
készített, aztán egész nap beszélgettünk meg a tüneményes
féltestvéremmel játszottam. Ruby azt tervezte, hogy itt
maradnak a városban, hogy Johnnynak ne kelljen megint
iskolát váltania.
Délután átjött Kate, és Johnny végre megkérdezte, hogy
járna-e vele, csak vele, amibe Kate persze boldogan belement.
Édesek voltak, ahogy összebújva enyelegtek egymással. Kate
olyanokat mondott, amiktől Johnny elpirult. Ő még olyan
ártatlan, de Kate-et ismerve, ha rajta múlnak a dolgok, akkor
már nem sokáig. Liam mindentudó pillantásokat lövellt felém,
és minden adandó alkalommal megsimogatta a hasamat.
Vasárnap Ruby, Johnny, Kate és Matt egész napra
elmentek az állatkertbe. Ki akartak mozdulni, hogy valamivel
eltereljék Ruby gondolatait arról, hogy apám aznap jön haza az
üzleti útjáról. Otthon üzenet várta Rubytól, amiben leírta, hogy
elhagyja, és már a holmijukat is elvitte a házból. Ruby
megváltoztatta a mobilszámaikat, így nem érhette el és
találhatta meg őket. De egy helyben ülni és aggódni, nem tesz
jót senkinek, ezért akartak kimozdulni és lefoglalni magukat.
A kanapén ülve olvastam, a lábam Liam ölében hevert.
Play- stationözött Jake-kel, amikor megszólalt a telefon.
Mozdultam, hogy felvegyem, de Jake előbb elérte. Beleszólt,
majd az egész teste megfeszült.
– Mi a fenét akarsz? – morgott, és felpattant a kanapéról.
Olyan gyorsan felegyenesedtem, hogy majdnem
megszédültem.
– Be vagy rúgva? – kérdezte szinte ordítva a telefonba.
Néztem, és elöntött a rosszullét, mert tudtam, hogy apánk
van a vonal másik végén.
– Igen, és akkor mi van? Erre mit lépsz, vénember? –
kérdezte dühösen Jake, és egészen elvörösödött a méregtől. –
Mi nem akarunk látni téged! Menj a francba! Nem. Amber sem
akar látni, és esküszöm, megöllek, ha még egyszer a közelébe
mész – dühöngött, és hátat fordított nekem. – Tudod, mit?
Cseszd meg, gyere ide most! Itthon vagyunk, gyere, beszéljük
meg! – javasolta Jake.
Mi a fenét művel?
– Jake? – kérdeztem elakadó lélegzettel.
– Persze. Emlékszel még a házra, igaz? Teljes mértékben.
Nemsokára találkozunk – mondta Jake, majd áthajította a
telefont a szoba túloldalára.
Hangos puffanással a másik kanapéra zuhant, szerencsére
nem tört össze.
– Jake, ő nem... – hallgattam el, mert nem voltam képes
befejezni a mondatot.
Jake felém fordult, és az arcán eltökéltség látszott.
– De. Menj át a szomszédba! – utasított.
Liam felé fordultam, hogy segítsen. Jake-et nézte, és
ugyanolyan elszántság tükröződött az arcán.
– Liam, mondd meg neki, hogy ez hülyeség! – suttogtam.
Könnyek patakzottak végig az arcomon.
 Liam nem nézett rám, a pillantása Jake-re szegeződött.
Néma egyetértésben kovácsolódott össze a tekintetük.
Felugrottam a kanapéról, és megragadtam a telefont, hogy
visszahívjam apámat, és lemondjam a találkozást. Nem
hagyhattam, hogy idejöjjön, amikor ők ketten ilyen állapotban
vannak.
Jake kivette a telefont a kezemből.
– Nem fogja abbahagyni a zaklatásodat, Ambs. Látni akar
téged. Ráadásul iszonyúan dühös, mert Ruby elhagyta. Tudja,
hogy segítettem neki, mert az egyik szomszéd meglátta a
kocsimat a ház előtt. Rettenetesen dühös rám. Meg kell neki
mondanom, hogy tűnjön el az életünkből – bizonygatta és
magához ölelt.
Makacsul ráztam a fejemet. Tutira nem ezt tervezi. Nem
akarnak semmit sem mondani neki. Ő és Liam szét fogják
verni, nem fogják finomkodva a tudtára adni, hová menjen.
– Ne! Kérlek! Bajba kerültök! Kérlek! – suttogtam, és a
félelemtől összefacsarodott a szívem.
– Akkor nem, ha ő kezdi – felelte Jake elnyomva egy
mosolyt.
 22. fejezet

Liam
Az ELSŐ GONDOLATOM JAKE V OLT, hogy vigyáznom kell rá.
Persze hogy én is meg akartam ölni azt a szemétládát, legalább
annyira, mint Jake, de tényleg nagyon óvatosnak kellett
lennünk. Ha egyszerűen rárontunk, amikor belép, felelősségre
vonnak minket, és én megígértem Jake anyjának, hogy nem
engedem, hogy ez megtörténjen. Nem engedhetem, hogy Jake
börtönbe kerüljön, emiatt a rohadék miatt. Angyalnak
szüksége van a bátyjára, különösen most, hogy úton van a
kisbaba. A második gondolatom pedig az volt, hogy el kell innen
vinnem a barátnőmet és a kisbabámat.
– Angyal, gyerünk! Átviszlek hozzánk – jelentettem ki és
megragadtam a karját, hogy elhúzzam Jake-től.
Kirántotta a kezét, és rám meredt.
– Nem megyek sehova! Nem engedem, hogy ezt csináljátok!
Egyikőtök se. Nem verhetitek agyon, mert akkor ti kerültök
bajba. Tisztára begőzöltetek! – harsogta, és könnyek gurultak
végig az arcán.
– Angyal, most el kell innen menned! – utasítottam.
 Nem maradhatott annak az embernek a közelében. Mert ha
az a szemét csak egy rossz pillantást is vetne felé, képtelen
lennék türtőztetni magamat, és Jake-et sem lehetne
visszafogni.
Hevesen megrázta a fejét. Mindig is makacs volt, és én ezt
általában szeretem is benne, kivéve most. Jó, ha így akarja,
akkor legyen. A karomba kaptam és felemeltem, mint a
menyasszonyokat szokás.
– Liam, meg ne próbáld! – kiabálta és kipirult a méregtől,
ahogy küzdött, hogy letegyem.
Megráztam a fejemet. Majd később kiengesztelem. Nem fog
sokáig haragudni, és ha egy éjszakán keresztül nem beszél is
velem, az is megéri, ha közben biztonságban tudom. Sírva
fakadt és átölelte a nyakamat, miközben a házunk felé vittem.
Felsóhajtottam. Fájt sírni látni.
Megcsókoltam az arcát.
– Sss... minden rendben lesz, ígérem. Csak tudni szeretném,
hogy biztonságban vagy, másképp képtelen lennék Jake-re
koncentrálni és visszatartani. Oké? – mondtam őszintén.
Elértünk a házunkig. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és
egyenesen a kanapé felé tartottam. Leültem, az ölembe
ültettem és finoman ringatni kezdtem.
– Kérlek, Liam, ne kerülj bajba! – rimánkodott és szorosan
átölelt.
– Nem fogok. Most vissza kell mennem, de te maradj itt, és
ne gyere át, amíg nem jövök érted. Rendben? Megteszed a
kedvemért? – kérleltem elszántan.
Megmerevedett és elhúzódott. Nem nézett rám.
– Jó! Menjél csak! – felelte dühösen, és az ölemből a
kanapéra ült.
Nagyon nem tetszett neki a dolog.
Felnyögtem mérges arckifejezésétől.
– Angyal, szeretlek! Tudnom kell, hogy te és a baba
biztonságban vagytok.
 Lehajoltam, és megcsókoltam az arcát és megsimogattam a
lapos hasát.
Nehezen álltam meg, hogy ne mosolyogjak, ha csak eszembe
jutott, hogy egy kisbaba növekszik odabent. Szerencsés, mert ő
közelebb lehet Amberhez az elkövetkező nyolc hónapban, mint
bárki más a világon. Irigyeltem. Bólintott és behunyta a
szemét. Némán könnyezett.
Felálltam, és elindultam.
– Liam! – szólt utánam. Már az ajtóhoz értem.
Megfordultam. Azt reméltem, hogy kapok egy mosolyt. – Én is
szeretlek. Ha gyilkosságért börtönbe zárnak, várni fogok rád —
jelentette ki teljesen érzelemmentes hangon.
Nem viccelt. Tényleg azt gondolta, hogy börtönbe kerülök.
Nem feleltem. Kimentem. Mit lehet erre válaszolni? Tényleg
mérges volt rám, sok mindent kell majd jóvátennem. Még
sohasem tettem olyasmit, amivel nem értett egyet, szörnyű
volt életemben először ilyet tenni. Visszarohantam a házukba.
Jake fel-le mászkált a nappaliban, a szemében gyilkos düh
lángolt.
– Jake, hallgass rám! – erősködtem, és megragadtam a
vállát, hogy rám nézzen.
– Tudom, tudom. Nem tehetek semmit, hacsak nem ő kezdi.
Csak beszélni akarok vele. Megmondom neki, hogy tűnjön el az
életünkből. De ha hozzám ér, én esküszöm... – csikorgatta a
fogait.
Nem kellett befejeznie a mondatot, tudtam, mit tenne. Nem
lenne fájdalommentes.
Körülbelül tíz perc múlva egy autó állt meg a ház előtt.
Megragadtam Jake karját, aki felugrott a kanapéról.
– A fenébe, higgadj le! Oké? – utasítottam.
Bólintott. Elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és ott állt az a
rohadék. Dühösen nézett rám. Viszketett a tenyerem, hogy
kipasszírozzam belőle az utolsó szuszt is. Azóta nem láttam,
hogy kihajítottuk a házból az után a dolog után, három évvel
ezelőtt. Pontosan úgy nézett ki, ahogy emlékeztem rá.
– Liam James, jól megnőttél – nézett végig rajtam
utálkozva.
– Stephen Walker, már nem molesztálsz fiatal lányokat? –
feleltem, és olyan erősen markoltam az ajtó kilincsét, hogy
megfájdultak az ujjaim.
Rám meredt, majd benyomult mellettem a házba.
– Hol a francban van Jake és Amber? – kérdezte mérgesen.
– Én itt vagyok, de Amber nincs itthon – felelte Jake
nyugodtan.
Lehet, hogy higgadt marad?
– Te kis szarházi! Mindig is egy bajkeverő voltál! Hol a
francban van a feleségem és a fiam? És Ambert is magammal
viszem! – üvöltötte Stephen, és elindult hátra a nappali felé.
Forrni kezdett bennem a düh, amikor Angyal nevét
hallottam a szájából. Vettem néhány mély lélegzetet, erősnek
kellett maradnom.
Jake felnevetett.
– Ja, persze – felelte gúnyosan.
Volt egy olyan érzésem, hogy Jake provokálja, hogy az apja
kezdje a verekedést. Talán azt tervezte, hogy megvárja, ő
üssön először néhányat, hogy elmondhassa, önvédelemből
ütött vissza.
– Hol vannak? – kérdezte Stephen szinte ordítva.
Mindig is lobbanékony volt.
Jake szája fenyegetően megrándult.
– Na, figyelj, vénember! Ha még egyszer a húgom közelébe
mész, megöllek – morogta. – Érthető? Húzz el ebből a
városból! Most! Itt nem vár rád semmi. Rubynak sem kellesz.
Senkinek sem kellesz! – sziszegte mérgesen.
Elmosolyodott, amikor Stephen összeszorított ököllel
közelebb lépett.
– Mindenről te tehetsz! Te és Amber! Muszáj volt
kinyitnotok a mocskos szátokat, és elmondani Johnnynak, mi
történt. Mindent tönkretettetek! Mindent! Ócska szar alak
vagy, Jake, le kellett volna löknöm anyádat a lépcsőn, amikor
elmondta, hogy terhes veled! – ordította Stephen dühösen.
Tudtam, hogy most megtörténik, de nem voltam elég gyors
ahhoz, hogy megakadályozzam. Jake megragadta az apját, és a
falhoz lökte, kinyomta belőle a szuszt.
Előreugrottam, megragadtam Jake-et és elhúztam az
apjától pont, amikor be akart húzni neki egyet.
– Ne így, Jake! Ne így! – kiabáltam és lefogtam.
– Engedj el! Megölöm! Liam, engedj! – ordította, és próbált
lerázni magáról.
– Jake, nyugodj meg! – szólalt meg Amber merev hangja a
hátunk mögött.
A hangjától megfagyott bennem a vér. Mit keres itt? Mind
megfordultunk. Az ajtóban állt. Gyorsan elengedtem Jake-et,
és elindultam felé, de közénk állt az apja, és megragadta a
csuklóját. Amber megrándult, és ki akarta rántani a karját a
szorításból.
– Te! Mindent elrontottál! – üvöltött Stehpen Amberre.
Gyűlölet és méreg forrt az ereimben.
– Azonnal engedd el! – sziszegtem a fogaimon keresztül, alig
bírtam türtőztetni a haragomat.
Hallottam, ahogy egy ér dübörög a fülemben. Annyira dühös
lettem, hogy remegett a kezem. Úgy éreztem, három
másodpercen belül megölöm, ha nem engedi el.
Megfordult, és színtiszta gyűlölettel az arcán rám nézett.
– Rohadj meg! Ő az én lányom! – ordította, és durván
közelebb rántotta magához Ambert.
Amber próbálta ellökni magától, de ettől csak
megkeményedtek az apja vonásai. Előrevetettem magamat.
Ugyanabban a pillanatban Stephen pofon vágta Ambert.
Megragadtam az ingét, és teljes erőmből behúztam neki
egyet. Élveztem, hogy az orra reccsent, amikor az öklöm
eltalálta. Újra megütöttem, majd újra és újra, nem törődtem a
fájdalommal, ami a kezembe nyilallt. A negyedik vagy az ötödik
ütés után a teste petyhüdtté vált és alig állt a lábán. A falnak
taszítottam, így nem kellett tartanom, és újra meg újra
megütöttem. Minden gyűlöletemet beleadtam, az összes
haragot, fájdalmat és tehetetlenséget, amit valaha éreztem,
amikor néztem, ahogy a szerelmem alvásba zokogja magát.
Soha többé nem engedem, hogy ez az ember bántsa őt. A földre
rogyott és a karját a feje elé emelte, de nem hagytam abba.
Nem bírtam abbahagyni. Rugdosni kezdtem.
Hirtelen Jake ragadott meg hátulról, és arccal a falnak
lökött.
– Ne! Még nem végeztem! Engedj el, Jake, engedj! –
kiáltottam és elszántan igyekeztem lelökni magamról, hogy
megölhessem azt, aki az én Angyalom életét pokollá tette.
Ellöktem magamat a faltól, hogy kiszabaduljak.
– Liam, Amber megsérült – mondta Jake, és újra a falhoz
nyomott, majd a karját a nyakamhoz nyomta hátulról.
– Engedj el, Jake! Hadd fejezzem be! – Még mindig
küzdöttem a szorítása ellen.
– LIAM, AMBER MEGSÉRÜLT! – ordította Jake.
Micsoda, mit mond? Amber? Istenem!
– Micsoda? Hol? Hol van? – kérdeztem kétségbeesetten.
Mikor megsérült meg? Hát persze. Az apja megütötte, és
Amber elesett, de én csak Stephenre figyeltem. Jake
elengedett. Azonnal Ambert kerestem. Az oldalán feküdt
összegömbölyödve. A szemét szorosan behunyta, az állkapcsa
megfeszült. Látszott az arcán, hogy fájdalmai vannak. Rosszul
lettem, hozzárohantam és gyorsan lehajoltam.
– Angyal? – suttogtam.
Mellékuporodtam, és kivörösödött arcát simogattam, ott,
ahol az apja megütötte.
Nyöszörögve megmoccant, és fojtott hangon így szólt.
– Liam, nagyon fáj! Kérlek, olyan nagyon fáj! – sírt, és
kétségbeesetten nézett rám.
 Félt. Látszott rajta, hogy rettenetesen fél. Úgy éreztem,
menten megszakad a szívem.
– Mi fáj? – kérdeztem.
Hogy megnyugtassam, lehajoltam és megcsókoltam a fájó
arcát.
Hozok jeget, és nem lesz semmi baj. Lesz egy csúnya
véraláfutás az arcán, de majd elmúlik.
– A hasam – mondta rekedten, aztán a padló felé fordulva
zokogni, majd hisztérikusan sírni kezdett.
Fáj a hasal Lenéztem a hasára. Védelmezően ölelte.
Hirtelen észrevettem, hogy vér szivárog a farmerén át.
Megfagyott az ereimben a vér. Nem kaptam levegőt. Csak a
vért láttam magam előtt, és csak a sírását és a nyöszörgését
hallottam.

Amber
Hallottam, amikor megérkezett az autó. Felpattantam és az
ablakhoz rohantam. Megremegtem. Apám szállt ki, és
mérgesen elindult a házunk felé. Rosszul lettem. Nem
engedhettem, hogy megtegyék, óriási bajba kerülnének miatta.
Nem bírnám elviselni, ha valamelyiküket elveszíteném. Nem
akarom, hogy Jake bajba kerüljön, és belehalnék, ha Liammel
történne valami.
Az ajkamat harapdáltam és járt az agyam. Átmehetnék,
hogy legyen még szemtanúja az esetnek. Ha apám kezdi,
tanúsíthatnám, hogy a fiúk önvédelemből cselekedtek. Egy
tanú mindenképpen jól jönne nekik. Mélyen legbelül tudtam,
hogy Liam nagyon mérges lesz rám emiatt, de majd
kibékülünk. Biztos voltam benne, hogy kiengesztelem.
A házunk felé rohantam. Hallottam bentről a kiabálást, és az
ismerős félelem, amit gyerekként annyiszor éreztem,
végigszaladt a gerincemen. Megálltam. Nem bírtam
megmozdulni, mintha lefagytam volna. Hallottam apám
hangját. Ordibált. Megfagyott bennem a vér. De Jake és Liam
ott vannak bent, és ők mindig megvédtek engem, mindig.
Értük meg tudom tenni, csak be kell mennem, hogy
tanúsítsam, hogy apám ütött először.
Az ajtóhoz lopakodtam. Nem volt bezárva, csak belökve.
– Mindenről te tehetsz! Te és Amber! Muszáj volt
kinyitnotok a mocskos szátokat, és elmondani Johnnynak, mi
történt? Mindent tönkretettetek! Mindent! Ócska szar alak
vagy, Jake, le kellett volna löknöm anyádat a lépcsőn, amikor
elmondta, hogy terhes veled! – ordította apám dühösen.
A borzalmas szavaktól, amiket a bátyámnak mondott,
felnyögtem. Apám mindig is egy szemétláda volt, de ez még
tőle is szokatlanul aljas volt.
Csattanást hallottam, meg nyögést, ezért belöktem az ajtót.
Megláttam Liamet, Jake-et próbálta elszántan visszatartani az
apámtól, aki a falnak dőlve állt és dühösen nézett rájuk.
– Ne így, Jake! Ne így! – kiabálta Liam és lefogta Jake-et,
aki mindenáron szabadulni akart a karjaiból.
Jake nem nyugodott le. Az arca vöröslött a haragtól.
Egyetlen dolog állíthatta le ilyenkor: én. Utálja, ha szomorú
vagyok, vagy más bajom van, annyira védelmez.
– Jake, nyugodj meg! – kértem elszántan.
Megmerevedett. Liam ellökte magától. Döbbenten,
ugyanakkor kissé riadtan néztek rám. Liam felém indult, és a
szemem sarkából láttam, hogy apám ugyanabban a pillanatban
mozdul. Sokkal közelebb volt hozzám, elállta Liam útját. Nem
volt időm ellépni. Dühös és kivörösödött arccal megragadta a
csuklómat, és erősen megszorította. Megrándultam, mert
olyan erővel szorította, hogy fájdalom lövellt felfelé a karomon.
Megpróbáltam gyorsan elrántani, de nem engedte el.
– Te! Mindent elrontottál! – üvöltötte az arcomba, és a
körmeit belemélyesztette a bőrömbe.
Nem kaptam levegőt.
 — Azonnal engedd el! — parancsolta Liam, és olyan
dühösnek látszott, hogy megrémültem.
Apám felé fordult, de még mindig szorosan tartott.
Rohadj meg! Ő az én lányom! – ordította, és durván
közelebb rántott magához.
Elveszítettem az egyensúlyomat, és közelebb estem hozzá.
Éreztem az alkoholt a leheletén. Próbáltam kicsavarni és
kirántani a csuklómat a kezéből, de nem engedett el, ezért a
kezemet a mellkasához nyomva, amilyen erősen csak tudtam,
tolni kezdtem. Meg sem moccant. Láttam a kezét, és
behunytam a szememet. Tudtam, hogy meg fog ütni. Amikor a
keze az arcom jobb oldalába csapódott, úgy éreztem, menten
szétrobban a fejem. Szédelegve hátrazuhantam, nekiestem a
tálalónak. Még sohasem éreztem olyan fájdalmat, mint amit
akkor a hasamban és a derekamban. Mintha valaki kést
mártott volna belém. Belekapaszkodtam a tálalóba, hogy
talpon maradjak. A fogamon keresztül szívtam be a levegőt.
Jake hozzám rohant, megragadott, leültetett a padlóra, és a
hátamat a tálalónak támasztotta.
– A francba, Amber, jól vagy? – kérdezte elkeseredetten és
a fejemet a mellkasához ölelte.
A hasamat védve igyekeztem levegőhöz jutni a fájdalmon át.
– Nem – feleltem rekedten. Jaj, ne! A baba! – Hol van
Liam? – kérdeztem, és a szememet tágra nyitva kerestem, de
alig láttam valamit a könnyeimen át.
Hallottam a morgások és nyögések hangját. Istenem, ne!
Ugye, nem teszi meg? Pislogtam és akkor megláttam, ahogy
Liam újra és újra megüti apámat, az arcán színtiszta dühvel.
Úgy tűnt, addig nem is hagyja abba, amíg apám lélegzik.
Megtörténik. Liamet elveszik tőlem, és én elveszítem a
kisbabánkat. Úgy éreztem, millió darabra törik a szívem.
– Állítsd meg! – suttogtam, alig bírtam megszólalni.
– Nem! Hadd ölje meg! – tiltakozott Jake feszülten.
Megráztam a fejemet.
 – Jake, állítsd meg! Kérlek, miattam! Szükségem van rá!
Mondd meg neki, hogy megsérültem. Szükségem van rá! –
nyögtem, és öklendezni kezdtem, mert hányingerem lett. –
Liam! – hívtam kétségbeesetten, de a hangom alig volt
hangosabb a suttogásnál.
Jake megmozdult.
– Idehívom – mondta gyorsan, és felugrott.
Az oldalamra gurultam, a térdemet a mellkasomhoz húztam
és a hasamat öleltem. Kérlek, ne hagyd, hogy elveszítsem ezt a
kisbabát! Behunytam a szememet, hogy ne fájjon annyira, és
néhány másodperc múlva Liam már az arcomat simogatta,
amitől az újra fájni kezdett.
– Angyal – suttogta, és olyan aggódást hallottam a
hangjában, hogy újra elszorult a szívem.
Hogyan mondjam el neki, hogy elveszítem a kisbabát?
Annyira örült neki. Hogyan mondhatnám ki azokat a szavakat?
Át akartam ölelni, és azt akartam, hogy ő is átöleljen, és
elmúljon minden. Liam rendbe hozza, ő mindent rendbe tud
hozni.
Mozdultam, hogy felkeljek, de a fájdalom újabb hulláma ért
el. Nem kaptam levegőt.
– Liam, fáj. Segíts, nagyon fáj! – motyogtam és felnéztem
tökéletes arcára.
Aggodalom árnyékolta be a vonásait. Mindent el fogok
veszíteni. Ő börtönbe megy, és én egyedül maradok. Hogyan
éljek nélküle?
– Mi fáj? – kérdezte, és lehajolt, hogy megcsókolja az
arcomat.
– A hasam.
Nem tudtam nézni, amikor rájön, hogy elveszítem a babát.
Nem akartam látni a fájdalmát és a kétségbeesését. A
szőnyeget néztem és zokogtam. Minden az én hibám. Ott
kellett volna maradnom a házban, ahogy mondta. Ha ott
lennék, a baba biztonságban lenne és Liam nem kerülne
börtönbe. Csak azért ütötte meg az apámat, mert én itt voltam,
máskülönben nem tette volna. Miért nem tudtam ott maradni,
ahogy mondta?
– Jake, hívj mentőt! – kiáltotta Liam kétségbeesetten.
Gyengéden simogatta a tarkómat.
– Sss... nincs semmi baj, Angyal – duruzsolta.
Éreztem, hogy átölel, ezért felé fordultam. Mellettem
feküdt. Hogy a fenébe vigasztalhat még mindig engem? Ez az
én hibámból történt, miért nem kiabál velem?
– Annyira sajnálom! – mondtam őszintén.
Mindennek vége. Nem fog engem akarni, most, hogy
megöltem a babánkat.
Lehajolt, és homlokon csókolt.
– Angyal, ne aggódj semmi miatt! – suttogta, és közelebb
húzódott hozzám.
Lágyan köröket rajzolt a hasamra, olyan finoman, hogy alig
éreztem.
– Ez az én hibám! – kiáltottam fel, és újra zokogni kezdtem.
Hevesen megrázta a fejét, és eltolta magát tőlem. Úgy éreztem,
darabokra tört a szívem. Tudtam, hogy most elhagy. Felállt,
odament apámhoz, aki próbált felkelni a földről, és vadul
káromkodva újból ütni kezdte.
Jake a földre teperte.
– Hagyd abba! Most Amber mellett a helyed! – parancsolta,
és mérgesen nézett rá.
Liam bólintott, és visszarohant hozzám.
– Felemellek, jó? – mondta lágyan.
Hevesen megráztam a fejemet. Nem akartam megmozdulni.
– Ne, kérlek, ne! – suttogtam.
Olyan erős volt a fájdalom, hogy rosszul lettem tőle.
Miközben körülöttem sürgölődött, láttam rajta, hogy neki is fáj.
Elsöpörte a hajamat az arcomból, gyengéden megcsókolt és
lágy, megnyugtató szavakat duruzsolt.
– Hol a francban van már a mentő? – kiáltott oda Jake-nek.
 – Úton vannak. Mi van Amberrel? – kérdezte Jake mellém
térdelve. Megszorítottam Liam kezét, nem akartam, hogy
veszekedjenek, ha Jake kiakadna a baba miatt.
– Terhes – magyarázta Liam, és megcsókolta az arcomat.
– Te-terhes? – dadogta Jake.
Liam bólintott, és aggódva rám nézett.
– Megfizetsz ezért, te kis szarházi! – ordította apám az
ajtóból.
Jake és Liam mindketten mozdultak, hogy felálljanak, de én
megragadtam Liam kezét, nem akartam újra egyedül maradni.
– Tűnj el innen, mielőtt én öllek meg! Ha elveszíti a babát,
esküszöm, halott ember vagy! – rivallt rá Jake dühösen.
– Jake, kérlek! – suttogtam, nem akartam több bajt.
– Babát? Terhes? A kis ribanc – mondta apám, szinte köpve
a szavakat.
Liam annyira dühös lett, hogy az egész arca vörös színűre
váltott, és újra felállt. De ekkor meghallottuk a közeledő
sziréna hangját. Liam azonnal visszafordult hozzám, és
erőtlenül elmosolyodott.
– Angyal, most már minden rendben lesz, megjött a segítség
– mondta lágyan.
Felnéztem és láttam, hogy apám elmegy. Jake az ajtóban
állt a mentőre várva.
Liam engem nézett. Gyönyörű, kék szemében aggodalom
tükröződött. Olyan nagyon szeretem, el sem tudom képzelni,
hogy élek majd nélküle. Hogy fogom kibírni, amikor elhagy, és
elmegy főiskolára, itt hagyva nekem az emlékeket és álmokat
arról, hogy milyen is lehetett volna?
A mentős Jake-kel együtt hozzám lépett.
– Mi történt? – kérdezte Liamtől.
– Terhes. Angyal, beütötted a hasadat, vagy hasonló? –
kérdezte Liam, és megszorította a kezemet.
Bólintottam, mert féltem megmozdulni, nehogy erősödjön a
fájdalom. Nem bírtam volna ki többet.
 – Hány hetes terhes? – kérdezte a mentős.
– Öt – felelte Liam, és reménykedve nézett rá.
– Értem. Juttassuk minél előbb a kórházba. Megvizsgálom a
mentőautóban. Fáj valahol, Amber? – kérdezte a mentős.
– Fáj a hátam és a csípőm – feleltem, és megrándultam,
mert közben próbáltak a hátamra fektetni.
Bólintott.
– Néha előfordul az ilyesmi. Úgy tűnik, ez most egy vetélés
– mondta szinte bocsánatkérően.
Egyetértően bólintottam.
Már tudtam.
Biztos, hogy vetélés, nem lehet semmi más, annyira fáj.
Liam egész úton a kezemet fogta és engem nézett, de egy
szót sem szólt. Az arcára kiült a gyász. Nagyon bántotta a
dolog. Amikor lenézett rám, láttam a fájdalmát.
Nem fog megbocsátani.
A kórházban egy kicsi, elfüggönyözött ágyhoz toltak. Az
orvos szinte azonnal megjelent.
– Amber, most megvizsgálom. Megnézem, hogy nyitva van-
e a méhszája – magyarázta, miközben gumikesztyűt húzott.
Ijedten Liamre néztem, és még erősebben szorítottam a
kezét.
– Sss... minden oké. Itt vagyok. Nincs semmi baj –
nyugtatgatott, és szabad kezével finoman megsimogatta az
arcomat.
Felkiáltottam a fájdalomtól, miközben az orvos vizsgált.
Újabb könnycseppek gurultak végig az arcomon. Liam
lecsókolta őket. Összetört szívvel nézett rám.
– Sajnálom, de nyitva van a méhszája, el fog vetélni. El kell
végeznünk egy beavatkozást, hogy felgyorsítsuk a folyamatot.
Még csak öthetes terhes, ezért ez lesz a leggyorsabb és
legkönnyebb módja – mondta az orvos, és eldobta a véres
kesztyűket.
– Milyen beavatkozást? — kérdezte Liam.
 – Úgy hívják, műszeres befejezés. Ez egy sebészeti műtét.
Altatásban végezzük. Eltávolítjuk a terhességből visszamaradt
szövetdarabokat – magyarázta, és szomorúan rám nézett.
Nagyot nyeltem. Sebészeti műtét?
– És ez biztonságos? – kérdezte Liam, és megmarkolta a
kezemet.
Az orvos bólintott.
– Ez a legbiztonságosabb. Megvárhatnánk, amíg magától
lezajlik a folyamat az elkövetkező néhány hétben, de akkor
nagyobb kockázata lenne a fertőzésnek. Ambernek az lenne a
legjobb, ha ezt most gyorsan elvégeznénk.
Bólintottam.
Azt akartam, hogy vége legyen. Nem akartam hetekig
erősen vérezni, különösen, ha végig ilyen fájdalmas lenne. Liam
rám nézett, várta, hogy döntsék.
– Rendben – mondtam halkan, és behunytam a szememet.
– Jó, megyek, megnézem, hogy szabad-e a műtő. Ez rövid
operáció lesz. Utána ide visszahozzuk – magyarázta az orvos,
majd biccentett Liamnek, és gyorsan kiment.
Szipogva Liam felé fordultam.
– Annyira sajnálom. Az egész az én hibám.
Vett egy nagy levegőt, és hevesen megrázta a fejét.
– Hagyd ezt abba! Ez nem a te hibád! Ne hibáztasd
magadat! Az a szemétláda csinálta, nem te.
Lehajolt és lágyan homlokon csókolt.
Hangosan szipogtam. Jól jött volna egy zsebkendő, hogy
megtörölhessem az orromat.
– Nem. Nem lett volna szabad elhagynom a házat. Mondtad,
hogy maradjak ott. Hallgatnom kellett volna rád. Most
megöltem a babánkat – zokogtam, és úgy éreztem, meghasad a
szívem.
Óvatosan mellém feküdt az ágyba, és a karjaiba vett,
vigyázva, nehogy megmozdítson.
– Semmiről sem tehetsz. Nem te ölted meg a babát. Angyal,
ez csak egyike azoknak a dolgoknak, amik megtörténnek.
Tudod, én erősen hiszek abban, hogy mindennek oka van.
Ennek így kellett lennie. Nem te tehetsz róla. Ha valaki
hibáztatható, az én vagyok. Én mondtam neki, hogy hagyjon
téged békén. Lehet, ha csendben maradok, nem ütött volna
meg – mondta halkan.
Megráztam a fejemet, majd az arcomat a mellkasába
temettem, és szorosan belékapaszkodtam. Nem ő tehet róla,
csakis én.
– Szeretlek – suttogta újra és újra a fülembe, egészen addig,
amíg az orvos vissza nem jött és el nem tolt a műtőbe.
Liam az ágyam mellett jött egészen addig, amíg a műtő
ajtajáig nem értünk. Tovább nem kísérhetett. Lágyan
megcsókolt, a szeme tele szomorúsággal és fájdalommal.
– Itt leszek, amikor felébredsz – ígérte. – Mindennél jobban
szeretlek.
Elmosolyodtam. Még mindig szeret és még mindig engem
akar. Reméltem, hogy nem csak azért mondja, mert szomorú
vagyok és fáj mindenem. Imádkoztam, hogy tényleg akarjon
engem azok után is, amit tettem.

Liam
Mihelyst betolták az ajtón és már nem láttam, lerogytam és
a kezembe temettem az arcomat. Az egész testem fájt.
Ambernek erős fájdalmai vannak, és nem tehetek ellene
semmit. Elment a baba, és valami idióta oknál fogva önmagát
hibáztatja, pedig az apja tehet róla. Ökölbe szorítottam a
kezemet és a szememhez nyomtam, hátha kitörölhetném a
gondolataimból azt a szemétládát. Minél többször eszembe
jutott, annál inkább oda akartam menni, hogy letépjem a fejét.
De nem tehettem. Maradnom kellett, hogy Amber mellett
legyek, amikor felébred. Nem akartam, hogy még több dolog
miatt aggódjon.
Hiszek abban, amit mondtam neki. Minden okkal történik,
ezért ha meg kellett volna születnie a kisbabánknak, akkor
megszületett volna. Mindig is hittem abban, hogy semmi sem
történik véletlenül, de persze ettől még iszonyúan fájt, hogy
elvesztettük. Egy tökéletes kicsi babát képzeltem el, pont
olyat, mint az anyukája. Behunytam a szememet, a falnak
dőltem és vártam, hogy kitolják. Alig észleltem Jake-et, aki
leült mellém, és támogatóan átölelte a vállamat.
– Elveszítette – mondtam halkan.
Jake teste megfeszült mellettem.
– Értem. Amber rendbe fog jönni – nyugtatgatott, és
megszorította a vállamat.
Csodálkoztam, hogy nem akar agyonverni azért, mert
teherbe ejtettem a húgát, de hogy őszinte legyek, az sem
érdekelt volna. Nem tudott volna nagyobb fájdalmat okozni
annál, mint amit éreztem. Az egyetlen ember, aki bántani
tudna: Angyal. Ő az egyetlen, akinek ilyen hatalma van
felettem, ő akár el is pusztíthatna.
Körülbelül negyven perc múlva kitolták a műtőből, de még
nem ébredt fel az altatásból. Felpattantam, és odamentem
hozzá.
– Jól van? – kérdeztem aggódva.
A hordágy mellett siettem, mialatt végigtolták a folyosón.
– Minden jól ment, sikerült mindent eltávolítani. Rendbe fog
jönni. Egy órán belül magához tér az altatásból. Éjszakára még
itt tartjuk, de holnap délután hazamehet. Néhány napig
pihennie kell majd – felelte az orvos.
Bólintottam és bekísértem a szobájába. Leültem az ágya
mellé és megszorítottam a kezét. Jake-kel némán ültünk az
ágya mellett. Nem volt mit mondanunk, semmivel sem
javíthattunk a helyzeten.
Úgy fél óra múlva Amber megmozdította a kezét a
kezemben. Amint a szeme megremegett, felugrottam. Három
napon belül ez volt a második alkalom, hogy így ébredt fel
mellettem. Imádkoztam, hogy ez legyen az utolsó, mert nem
bírnék többet elviselni.
– Szia, Angyal! – mondtam halkan, és finoman
megsimogattam az arcát.
Látszott az ütésnyomon, hogy fájdalmas lehet, kezdett
belilulni.
Felém fordult, de nem nyitotta ki a szemét.
– Itt vagy – mondta alig hallhatóan, és apró mosoly jelent
meg a szája sarkában.
Tényleg azt gondolta, hogy elhagynám őt?
– Persze hogy itt vagyok! – csókoltam meg gyengéden.
Felnyögött, és gyengén megragadta az ingem elejét,
magához húzott, és visszacsókolt.
– Nagyon szeretlek, Liam – suttogta.
– Tudom, de én még annál is jobban szeretlek.
Még soha senki nem szeretett annyira, mint amennyire én
szeretem őt.
Jake megköszörülte a torkát, ezért odébb húzódtam, de
továbbra is szorítottam a kezét. Jake hozzá hajolt, és megölelte.
– Sajnálom, hogy elment a babád, Ambs. – Látszott, hogy
őszintén gondolja.
Amber bólintott és szomorúan elmosolyodott.
– Igen, én is.
Beszéd közben megremegett a hangja.
– Felhívom Rubyt és Johnnyt. Meg a te szüleidet is, Liam –
mondta Jake.
Megpuszilta Amber arcát, majd eltűnt a függöny mögött,
hogy kettesben lehessünk.
– Idefekszel mellém? – kérdezte Amber rekedten.
Bólintottam, és óvatosan mellébújtam.
 – Fáj valamid? – kérdeztem, és gyengéden átöleltem.
– Nem nagyon. Fáj, de közel sem annyira, mint korábban.
Megrándult, amikor megmozdult az ágyban.
Behunytam a szememet, és az arcomat a nyakába fúrtam.
– Be kell fejezned azt, hogy halálra rémítesz. Ha így
folytatod, hamarosan szívrohamot kapok – viccelődtem, hogy
enyhítsem a helyzet komolyságát.
Örömtelenül nevetett.
– Olyan fáradt vagyok.
Elfordult, és nekem döntötte a fejét.
– Próbálj meg aludni – suttogtam, és feljebb húztam a
takarót, hogy ne fázzon.
A következő néhány órában hol elaludt, hol felébredt.
Kapott fájdalomcsillapítót. Azt mondta, hogy jól van. Néhány
óra múlva felkelhetett, és két ápoló kíséretében kimehetett a
fürdőszobába, ami persze nem tetszett neki.
Kilenckor bejött a nővér, és szomorúan rám mosolygott.
– Sajnálom, de vége a látogatási időnek. Meg kell kérnem,
hogy most menjen el – mondta bocsánatkérően, mialatt
segített Ambernek visszafeküdni az ágyba.
– Biztos? Nem maradhatnék? Nem lesz gond velem. Kérem!
Elalszom itt a széken, észre sem fogják venni, hogy itt vagyok –
rimánkodtam, és olyan könyörögő tekintettel néztem rá, ami
Ambernél mindig beválik.
A nővér a szemét forgatva felsóhajtott.
– Jól van, de ha bárki megkérdezi, belopózott. Rendben? –
Mosolyogva csóválta a fejét.
Elmosolyodtam.
– Köszönöm.
Hű, ez a tekintet másoknál is bejön!
Jake elköszönt, és megígérte, hogy reggel amint tud, bejön,
és hoz mindkettőnknek váltóruhát. Amikor elment, Amber
odébb csúszott az ágyon. Közben megrándult a fájdalomtól, de
igyekezett előttem leplezni, hogy mennyire rossz.
 – Angyal, én majd a széken alszom! – tiltakoztam.
Már a gondolattól is rosszul éreztem magam, hogy esetleg
rágurulhatok vagy más módon okozok fájdalmat.
– Kérlek! – rimánkodott.
A csudába, miért nem tudok nemet mondani ennek a
lánynak?
Sóhajtottam, lerúgtam a tornacipőmet, és mellébújtam az
ágyba. A mellkasomhoz bújt, és álomba sírta magát.

Kora reggel arra ébredtem, hogy valaki a karomat rázza.

Felnéztem. Két férfi állt mellettem szigorú tekintettel.
Megrándultam. Gondoltam, az lehet a probléma, hogy
látogatási idő után a kórházban vagyok.
– Liam James? – kérdezte az egyikük.
Bólintottam és halkan felültem.
– Igen – suttogtam, nem akartam felébreszteni Ambert.
Elkéstem. Felriadt és felpattant, amikor meglátta a két férfit az
ágy mellett.
– Liam James, letartóztatom súlyos testi sértés gyanújával.
Jogában áll hallgatni, de bármi, amit mond, felhasználható ön
ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni. Ha nem
engedheti meg magának, akkor hivatalból kirendelünk egyet –
jelentette ki, és megfogta a karomat.
Súlyos testi sértési Az a szemétláda feljelentett?
 23. fejezet

Amber
GY ORSAN FELÜLTEM.
– Mi a fene?
Liam a vállamra tette a kezét.
– Ne kelj fel! – mondta szigorúan.
Elkomorodtam. Liamet letartóztatják, és ő miattam
aggódik?
– Ez hülyeség! Nem tartóztathatják le, nem az ő hibája volt!
– kiáltottam elkeseredetten, és a két férfira néztem, akik
Liamet figyelték, ahogy a cipőjét vette fel.
Nem értettem, hogy tud Liam ilyen nyugodt maradni.
Sejtette, hogy valami ilyesmi történik?
– Komoly bejelentést kaptunk, hölgyem. Ki kell vizsgálnunk
– felelte az egyik férfi, de közben még arra sem vette a
fáradságot, hogy rám nézzen.
Liam megingtatta a fejét.
– Angyal, minden rendben. Ne aggódj! – nyugtatott.
Rendben? Hogy lenne rendben? Liam a férfihoz fordult, aki
a karját fogta.
 – Megcsókolhatom a barátnőmet, hogy elbúcsúzzak tőle?
Most vetélt el – kérlelte.
A fickó arca kissé meglágyult, és elengedte a karját. Liam
lehajolt, és lágyan megcsókolt.
– Angyal, szeretlek. Ne aggódj miattam! Neked most
pihenned kell! – utasított, és közben finoman megsimogatta az
arcomat.
Amikor felegyenesedett, megijedtem. Nem engedhetem,
hogy elmenjen, szükségem van rá. Átöleltem a nyakát, és nem
engedtem el.
– Kérem, ne vigyék el! Kérem! Nem az ő hibája volt, én
tehetek mindenről, az egész az én hibám. Ott kellett volna
maradnom a házukban. Nem lett volna szabad hazamennem,
kérem! – könyörögtem és Liam hajába kapaszkodva zokogtam
a vállán.
– Hölgyem, engedje el! – utasított ugyanaz a férfi. Még
szorosabban öleltem Liamet, annyira, hogy valószínűleg fájt
neki, de nem panaszkodott. – Hölgyem! – utasított a férfi újra.
Liam gyengéden megdörgölte a karomat. Amikor
kiszabadult az ölelésemből, hátrébb lépett és rám nézett.
Feszült volt és aggódó, láttam a tekintetén.
– Szeretlek – mondta, és finoman újra megcsókolt.
– Én is szeretlek – suttogtam, nem bízva abban, hogy meg
bírok szólalni,
Liam felállt. A fickó azonnal a háta mögé húzta a karját, és
megbilincselte. Liam tekintete nem engedte el az enyémet.
Úgy éreztem, újra darabokra törik a szívem. Azt hittem,
semmi sem lehet rosszabb annál, hogy elveszítettem a
kisbabámat, de tévedtem.
Néztem, ahogy kivezetik a szobából. Magamra maradtam.
Elfogott a rosszullét. Nem hagyhatom, hogy ezt tegyék vele,
nem az ő hibája volt. Egymást kergették a gondolataim,
kétségbeesetten próbáltam előállni egy megoldással vagy
ötlettel.
 Én is tehetnék feljelentést, akkor kiderülne, hogy apám
ütött először, és elengednék Liamet, mivel csak engem védett.
De nem, nem engednék el. Megvédeni valakit az egy dolog, de
ő teljesen begőzölt. Sohasem hinnék el, hogy önvédelemből
tette, amit tett.
Az arcom elé tettem a kezemet és pörgött az agyam. Így
vagy úgy, Liam bajban van, mert apám feljelentette. De még
ha feljelenteném is az apámat, Liam helyzetén az nem
változtatna. Önvédelem volt, vagy sem, súlyos testi sértéssel
vádolják, mert tényleg ez történt, még akkor is, ha apám
provokálta ki. Nem kockáztathattam, hogy ne engedjék el.
Mert mi van, ha tényleg nem engedik? Ha ezért börtönbe kerül
és elveszítem?
Egyetlen megoldás jutott eszembe: apámnak ejtenie kell a
vádakat. Megragadtam a telefonomat, és felhívtam Jake-et.
Második csengésre felvette.
– Jake, Liamet letartóztatták – közöltem egyszerűen.
– Mi a franc? Az nem lehet! – ordította, és el kellett
tartanom a telefont a fülemtől, mert a hangerőtől csengeni
kezdett.
– Jake, figyelj, ma délután hazamehetek. Hoznál be
váltóruhát, hogy felöltözhessek? – kérdeztem, és közben
igyekeztem higgadt maradni.
– Igen. Úgy húsz perc múlva ott vagyok – egyezett bele.
– Köszönöm.
Hallottam, ahogy keresgél és valamibe bedobálja a
holmimat. Bontottam a hívást, és a hideg műanyagot a
homlokomhoz szorítottam. Van más megoldás? Egyszerűen
nem találtam másikat.
Remegett a kezem és iszonyúan féltem, miközben apám
otthoni számát hívtam. Néhányszor kicsengett, és már éppen
le akartam tenni, amikor felvette.
A hangja álomittasan tompa volt, és a gerincemen hideg
borzongás futott végig. Behunytam a szememet.
 – Halló!
Sikerült neki még ezt a szót is fenyegetően kiejtenie.
– Amber vagyok – mondtam, és hatalmas gombóc nőtt a
torkomban.
Gonoszul felnevetett.
– És mit tehetek érted, Amber?
– Azt akarom, hogy vond vissza a Liam ellen tett
feljelentést. – Próbáltam magabiztosnak tűnni.
Újra nevetett.
– Nem vonom vissza. Az a kis rohadék eltörte az orromat!
Látnod kéne, mit művelt az arcommal – üvöltötte, és a
hangjától megremegtem.
Hogy lehet az, hogy még mindig halálra rémülök tőle, még
így, telefonon keresztül is?
– Kérlek, ne csináld ezt, kérlek! – rimánkodtam.
Próbáltam visszatartani a sírást.
Felsóhajtott.
– Azt akarod, hogy ejtsem a vádakat?
– Igen – feleltem, és letöröltem a könnyeket az arcomról.
– Gyere el hozzám, és beszéljünk róla! – ajánlotta fel.
Vidám hangszínétől felállt a szőr a karomon.
Menjek el hozzá? Istenem, szórakozik velem?
– Ejtsd a vádakat, kérlek! Tudod, hogy te ütöttél először!
Engem. Emlékszel, ugye? – könyörögtem és úgy éreztem,
menten elhányom magamat.
Úgy tűnt, hogy zsarolni akar.
– Gyere el hozzám, és beszéljünk róla! – ismételte meg.
Felnéztem az órára, Jake tíz perc múlva itt lesz.
– Jöhet Jake is? – kérdeztem, bár tudtam, hogy ez a
leghülyébb kérdés, amit életemben feltettem.
Miért is hagyná, hogy vigyem Jake-et? Ha ő eljönne, akkor
már nem kellene a feljelentés miatt aggódnunk, mert apám
valahol az út mellett lenne eltemetve.
– Nem, hagyd ki azt a kis rohadékot ebből! – jött azonnal a
válasz.
Nagyot nyeltem. A gombóc nagyobbra nőtt a torkomban. Jó
ötlet ez? Odamehetek és beszélhetek vele? Elég erős vagyok
ehhez? Tudtam, mi a válasz a kétségeimre. Mindent
megtennék Liamért, akár én magam ölöm meg az apámat,
hogy megállítsam, és ne tudjon vádat emelni.
Lenyeltem a félelmeimet.
– Rendben, egy órán belül ott vagyok – egyeztem bele, és
letettem a telefont, mielőtt meggondolhatnám magamat.
Vettem egy mély levegőt, és elszántan küzdöttem a
pánikroham ellen. Erősnek kell maradnom.
Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam megnyugodni. Nem
lehetek nagyon feldúlt, amikor Jake bejön, különben nem hagy
magamra. Feküdtem és számoltam az álmennyezet
burkolólapjait, igyekeztem minden mást kizárni. 867-ig
jutottam, amikor Jake berontott a szobába. Hihetetlenül
fáradtnak tűnt és nagyon aggódott. Az utolsó petákommal is
fogadtam volna arra, hogy nem aludt túl jól az éjszaka.
Óvatosan magához húzott. Lepleztem, hogy mennyire fáj még
a hasam és a csípőm.
– A fenébe, Ambs, ez nagyon rossz! – ingatta meg a fejét, és
egyszerre volt dühös és aggódó.
Bólintottam. Gyorsan le kellett ráznom.
– Jake, menj el a rendőrségre, nézd meg, lehet-e tenni
valamit Liam érdekében! Engem délután engednek el, úgyhogy
én nem mehetek – utasítottam, és megszorítottam a kezét.
Beleegyezően bólintott, de a szemében aggodalom látszott.
– Biztos vagy benne, hogyne maradjak itt veled egy kicsit?
Jól vagy?
Bólintottam, és magamra erőltettem egy mosolyt.
– Tudni akarom, hogy Liam jól van. Kérlek, tedd ezt meg
nekem, Jake! – kérleltem, és az ajtó felé intettem.
Újra megölelt.
– Oké. Hívlak, ha megtudok valamit. – Megcsókolta a fejem
búbját. A ruháimmal megpakolt táskát letette a földre az
ágyam mellé. – Hívj, ha elengednek. Jövök, és hazaviszlek –
mondta szigorúan.
Magamhoz húztam, és megöleltem, így nem kellett az
arcába hazudnom.
– Jó. Menj és tudd meg, mit tehetünk – rimánkodtam.
– Oké. Nemsokára találkozunk.
Megnyugtatóan rám mosolygott, majd megfordult, és
kisietett a szobából.
Egy percet vártam, aztán megnyomtam a nővérhívó gombot
a falon. Pár pillanat múlva megjelent az ápolónő.
– Jó reggelt! Hogy érzi magát? Hozzak fájdalomcsillapítót? –
kérdezte kedvesen mosolyogva.
Megráztam a fejemet.
– Nem. Szeretnék hazamenni. A bátyám az autónál vár,
anyut baleset érte. El kell mennem – hazudtam, és átvetettem
a lábamat az ágyon.
– Amber, nem mehet csak úgy el! Tegnap műtéte volt –
felelte szigorúan.
– Az orvos azt mondta, ma délután hazamehetek. Most csak
néhány órával van korábban – ellenkeztem.
Felkaptam a táskámat, amit Jake hozott be, és öltözködni
kezdtem, de minden mozdulatnál megrándultam.
Az ápolónő felhorkantott.
– Amber, még nem is lenne szabad felkelnie az ágyból! Ha
hazaengedik is, néhány napig még otthon is ágyban kell
maradnia – magyarázta homlokráncolva.
– Nézze, köszönöm, hogy aggódik értem, de nekem most
azonnal el kell hagynom a kórházat. Nem tarthat itt akaratom
ellenére. Ismerem a jogaimat. Saját felelősségemre előbb is
elmehetek, csak alá kell írnom a papírokat, amiben benne áll,
hogy mindezt orvosi javaslat ellenére tettem, hogy később ne
perelhessem be a kórházat – mondtam határozottan.
Kezdett idegesíteni.
 Erre most nem volt időm.
Döbbenten nézett rám, majd bólintott.
– Megyek, keresek egy orvost – mondta halkan, és elindult
az ajtó felé.
– Szóljon neki, hogy hozza magával a papírokat is, nincs
időm várni – kértem az ajkamba harapva.
Ideges voltam, hogy minden sikerüljön. Ki akartam húzni
Liamet a bajból. Felöltöztem, összepakoltam a táskámat, és
leültem az ágyra. Türelmetlenül néztem a falióra
másodpercmutatóját. Végül egy örökkévalóságnak tűnő idő
után, ami körülbelül három perc lehetett, bejött egy orvos, és
szigorúan rám nézett.
– Amber, egyelőre nem ajánlom, hogy elhagyja a kórházat!
– mondta kissé fenyegetően.
Megráztam a fejemet.
– Édesanyámat baleset érte, ott kell lennem mellette a
bátyámmal együtt, aki az autóban vár. Most kell mennem.
Mutassa, hol írjam alá! – biccentettem a kezében lévő papírok
felé.
Sóhajtott, és átadta a nyomtatványt. Az ujjával mutatta a
lap alján lévő kipontozott részt.
– Ez egy lemondó nyilatkozat, az áll benne, hogy mi a
kórházban maradást javasoljuk, de ön ennek ellenére elhagyja
a kórházat – magyarázta, miközben aláírtam azon a három
helyen, ahol mutatta.
Bólintottam és visszaadtam a nyomtatványt, majd
felkaptam a táskámat.
– Amber, pihenjen sokat! Ha szédül vagy elgyengül, akkor
jöjjön vissza! Ha erős vérzése támad, vagy erős görcsei
lennének, erősebbek, mint a menstruációs görcsök, azonnal
jöjjön vissza! – utasított, és aggódva nézett rám.
Beleegyezően bólintottam.
– Megígérem. Most mennem kell. Köszönöm, amit értem
tettek – feleltem és már az ajtó felé tartottam.
 Nem álltam meg visszanézni. Olyan gyorsan mentem, ahogy
csak tudtam. A taxiállomáshoz siettem, és beültem az első
szabad autóba. Megadtam a sofőrnek apám címét.
Hátraültem. Elővettem a mobilomat a zsebemből, és
ellenőriztem az akkumulátor töltöttségét, majd létrehoztam
egy új családi csoportot, amibe beletettem Jake, Liam, Ruby és
anya telefonszámát.
Írtam egy SMS-t Jake-nek, de csak akkor akartam
elküldeni, amikor odaértem. Úgy becsültem, kocsival
körülbelül negyedórára van a rendőrség apám házától, ez pont
elég idő volt ahhoz, hogy rávegyem apámat, vonja vissza a
feljelentést, mielőtt még Jake odaérne és bármi történne.
Legalábbis ebben reménykedtem.
Amikor a taxi a ház elé ért, olyan ideges voltam, hogy
remegett a kezem.
– Jól van, kedves? – kérdezte a taxis, és aggódva nézett
rám.
– Igen, jól vagyok, köszönöm – motyogtam, és átadtam a
pénzt. Vettem egy mély lélegzetet, hogy megnyugodjak.
Becsuktam a taxi ajtaját, és elküldtem Jake-nek a már megírt
üzenetet.

Apánál vagyok. Kérlek, gyere el értem most rögtön! NE

HÍVJ VISSZA! Puszi, Amber
 24. fejezet

VISSZAFOJTOTT LÉLEGZETTEL KOPOGTAM. Szinte azonnal

kinyílt az ajtó. Ott állt a férfi, aki miatt elveszítettem a
kisbabámat, a férfi, aki súlyos testi sértéssel vádolja a
barátomat. Az arca borzalmasan nézett ki. Igaza volt, Liam
tényleg jó munkát végzett. Az orrán ragtapasz, és meg is volt
duzzadva, az arca szinte minden centimétere vöröslött és
láthatóan fájt is neki, mindkét szeme körül hatalmas, fekete
monoklik éktelenkedtek. Nem tehettem róla, de egy kicsit
büszke voltam Liamre, bár tudtam, hogy nem kellene. A
barátom egy igazi rosszfiú.
Elmosolyodott.
– Szia, Amber! Gyere be! Hogy vagy? – kérdezte
udvariasan.
Most hülyéskedik velem? Hogy vagyok? Válaszra sem
méltatva a kérdést, besétáltam mellette.
– Hagyjuk az udvariaskodást! Mit akarsz? Mi kell ahhoz,
hogy visszavond a feljelentést Liam ellen? – kérdeztem
megacélozva a hangomat, nehogy elárulja, mennyire meg
vagyok rémülve.
Gonoszul elvigyorodott.
Megfordult, és peckesen besétált a nappaliba. Nyilvánvalóan
azt várta, hogy kövessem. Mihelyst látótávolságon kívül volt,
elfordítottam a zárat a bejárati ajtón, hogy Jake-nek csak be
kelljen löknie, aztán utánamentem a nappaliba.
Jaj, csak működjön, rimánkodtam.
– Ülj le! – utasított, és megütögette maga mellett a kanapét.
Tudtam, hogy el kell nyernem a jóindulatát. Azt is tudtam,
hogy olyan közel kell lennem hozzá, amennyire csak lehetséges,
ezért odasétáltam, és leültem. Felé fordultam, de felkészültem
arra is, hogy elrohanjak, ha úgy adódna a helyzet.
– Kié a kisbaba? Vagy nem is tudod? – kérdezte gonoszul
vigyorogva.
Elöntött a düh és a gyász érzése a kisbabám hallatán.
– Elment a baba. Neked köszönhetően. Miért ütöttél meg? –
kérdeztem.
Visszatartottam a sírást.
Nevetve megcsóválta a fejét, mintha hülyeséget mondtam
volna.
– Rohadtul megérdemelted – felelte dühösen.
– Megütöttél, és elestem. Ezért ment el a baba, és ezért
ütött meg Liam – feleltem tényszerűen.
– Az a kis szarjankó, mindig is csak a bajt keverte –
morogta, és ökölbe szorult a keze.
Nyeltem egy nagyot.
Ó, istenem, nem fog menni!
– Te tehetsz mindenről! Te jöttél el hozzánk, mert
verekedni akartál. Te akartad, hogy mindez megtörténjen –
provokáltam.
Bólintott, és ravasz mosoly jelent meg az arcán.
– Igen. Azt reméltem, hogy a rohadék bátyád kerül bajba,
de a kis köcsög a szomszédból megállította. Jake mindig csak a
bajt keverte. Amikor gyerekek voltatok, akkor is mindig az
utamba került — mondta, és dühösen ingatta a fejét.
– Jake állított le, amikor engem vertél, ő akadályozott meg,
hogy megerőszakolj. Erről beszélsz? – kérdeztem.
 Ó, istenem, kérlek, add, hogy válaszoljon a kérdésemre!
Dühösen rám nézett.
– Megerőszakolás? Bazd meg, az nem volt erőszak. Pont
megértél rá – jelentette ki, és lassan tetőtől talpig végigmért,
amitől felállt a hátamon a szőr.
Szorosabban markoltam a telefont a zsebemben.
– Azt gondolod, hogy évekig szarrá verheted a feleségedet
és a gyerekeidet, ráadásul szexuálisan zaklathatod a saját
lányodat, rámászhatsz, és ez mind rendben van? – kérdeztem
akadozva.
Felmordult.
– Tönkretettétek az életemet. Kellett nektek a verés, hogy
megismerjétek a rendet. Csak fegyelmeztelek titeket, ez
minden.
Dühösen felállt a kanapéról, és belemarkolt a hajába.
– Fegyelem? Egyszer úgy gyomron vágtad Jake-et, hogy
két napig nem tudott enni. Eltörted a karját és a bordáit.
Megfélemlítettél minket, nehogy valami rosszat tegyünk és
felmérgesítsünk! – provokáltam tovább kiabálva.
Közeledett felém, ezért felpattantam, hogy ha kell,
elrohanhassak.
– Jake mindent megérdemelt! Akkor kellett volna vízbe
fojtanom, amikor megszületett! – ordította, és ököllel rácsapott
a dohányzóasztalra, amitől felsikoltottam.
– És mi van Johnnyval, Matt-tel és Rubyval? Őket is
fegyelmezni kell? – kérdeztem.
Bólintott.
– Igen, mindannyiuknak tiszteletet kell tanulniuk. Amúgy,
hol van Ruby? – kérdezte, és a tekintetével lyukat égetett
belém.
– Visszament Mersey-be – hazudtam.
Mérgesen felmordult, megmarkolta a dohányzóasztalt és
durván felborította. Hátraugrottam, mert majdnem a lábamra
zuhant.
 Gyerünk, Amber, meg tudod csinálni!
– Azt akarom, hogy ejtsd a vádakat Liam ellen, és menj el a
városból! – jelentettem ki tényszerűen.
Nevetett és a szemét forgatta.
– Na, persze. Ez nem fog megtörténni. Elmondom, mi lesz.
Ejtem a vádakat az ellen a kis köcsög ellen, ha hozzám költözöl.
Újra végigmért lassan.
Megborzongtam, hányingerem volt és szédültem, de
rájöttem, hogy azért, mert nem lélegzem. Szakadozottan
beszívtam a levegőt.
– Nem. Visszavonod a feljelentést, elmész a városból, és
soha többé nem zaklatsz sem engem, sem a családomat. És
amikor azt mondom, család, akkor Rubyt, Johnnyt és Mattét is
beleértem – jelentettem ki határozottan.
Istenem, működni fog!
Nem tudtam visszafojtani a mosolygást, amikor elővettem a
telefont a zsebemből, és lenyomtam az elküld gombot.
Csendesen nevettem, majd gyorsan pókerarcra váltottam.
Úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem, amitől még
viccesebbnek találtam az egész helyzetet.
– És miért tennék ilyet? – A hangjából az érződött, hogy jól
mulat.
Mosoly játszott a szám sarkában.
– Mert ha nem teszed meg, elmegyek a rendőrségre, és
mindent elmondok nekik arról, miket műveltél, amikor még
gyerekek voltunk. Hidd el, hosszabb időt fogsz börtönben
tölteni, mint amennyit Liam kap ezért. És te a börtön sokkal
rosszabb részében leszel, ott, ahová a nemi erőszakolókat és a
pedofilokat zárják – feleltem könnyedén.
Kitört belőle a nevetés.
– Ki fog hinni egy ilyen mocskos kis ribancnak? Felcsinálják
tizenhat évesen. Én megbecsült szakember vagyok. A
legdrágább ügyvédeket fizetem meg, hogy darabokra cincálják
az ellenem felhozott vádakat, ráadásul nincs is bizonyítékod.
Ezek a dolgok már nagyon régen történtek, és csak a te szavad
van az enyém ellen – morogta, és közelebb lépett hozzám.
A hányinger kerülgetett, és azért imádkoztam, hogy Jake
már a közelben legyen. Mennyi idő telhetett el azóta, hogy
elküldtem az SMS-t?
– Ami azt illeti, ebben tévedsz. Van rá bizonyítékom –
javítottam ki és magabiztosan elmosolyodtam, majd elővettem
a zsebemből a telefont. Megint úgy nézett rám, mintha teljesen
hülye lennék. – Okosak a mai telefonok, mindenfélét tudnak.
Van bennük fényképezőgép, zenelejátszó, számológép és...
hangrögzítő is – mondtam vidáman, és az utolsó szónál
felhúztam a szemöldökömet.
Beléptem a menübe, és lejátszottam neki a
beszélgetésünket, amit az imént vettem fel a telefonnal.
Elégedett mosollyal néztem az arcát.
– Kié a kisbaba? Vagy nem is tudod?
– Elment a baba. Neked köszönhetően. Miért ütöttél meg?
– Rohadtul megérdemelted.
– Megütöttél, és elestem. Ezért ment el a baba, és ezért
ütött meg Liam.
– Az a kis szarjankó, mindig is csak a bajt keverte.
Megállítottam a felvételt.
– Eleget hallottál, vagy végig akarod hallgatni, hogy még mi
mindent vettem fel? Emlékszel, hogy még mi mindent
mondtál? Hogy mit vallottál be? Zaklatás, erőszakolási kísérlet
— mondtam, és úgy vigyorogtam, mint akinek elment az esze.
Megragadta a telefonomat, a padlóra dobta és rátaposott.
Majdnem elnevettem magamat.
– Jaj, apa, ez a telefon egy csomó pénzembe került. Tudod,
mennyiért árulnak manapság vadonatúj iPhone-t? –
kérdeztem gúnyosan.
Elvigyorodott, mert azt hitte, nyerésre áll.
– Most már nincs semmid ellenem – és a csuklómat
megragadva magához húzott.
 Nevettem és megerősítően bólintottam.
– Igazad van, nekem nincs. De a családomnak igen. Most
küldtem el nekik. Még öt embernek megvan a felvétel, és ha
nem veszed le a mocskos, perverz kezedet rólam, akkor
azonnal elmegyek a rendőrségre – jelentettem ki
magabiztosan.
A keze szinte kilőtt, így nem volt időm felkészülni az ütésre.
Felkiáltottam, amikor az amúgy is sajgó arcomat elérte a keze.
Ránéztem. Jobban gyűlöltem most, mint bármit is valaha
életemben.
– Ejtsd a vádakat most rögtön! Tűnj el a városból, és soha
többé ne keress minket! Különben biztos lehetsz abban, hogy
eljuttatom mind az öt felvételt a rendőrséghez. Komolyan
mondom, vond vissza a feljelentést, és tűnj el! Akkor nem
teszek semmit. Csak annyit akarok, hogy elengedjék Liamet –
utasítottam.
Semmi más nem érdekelt.
A felvétel örökké meglesz nekünk. Ha valaha a közelünkbe
merészkedik, semmi sem állít meg, hogy ne jelentsem fel és ne
tüntessem el örökre az életünkből. De ezt nem tehettem meg,
amíg Liam le van tartóztatva, nem kockáztathattam, hogy
bűnösnek találják és lecsukják azért, mert engem védett.
Apám gyűlölködve vigyorgott, de látszott, hogy megfontolja
a dolgot. Láttam a tekintetén, hogy tudja, nincs más
lehetősége. Ha nem akarja, hogy szexuális erőszak kísérlete
miatt, gyermekbántalmazásért és jó néhány testi sértésért
feljelentsék, akkor azt kell tennie, amit mondok.
– Pont olyan vagy, mint a rohadék bátyád! – üvöltötte
fenyegetően, és megrázott a karomnál fogva.
Büszkén elmosolyodtam.
– Ezt bóknak veszem. Jake a világ legjobb bátyja.
– Te kis kurva – sziszegte.
Kirántottam a karomat a szorításából.
– Hívd fel őket most, és vond vissza a feljelentést! Ha
végeztél, beszélni akarok velük, hogy tudjam, biztosan meg is
teszik – utasítottam.
Istenem! Sikerült! Ez tényleg működött!
Ekkor hallottam meg, hogy csikorognak egy autó kerekei a
ház előtt, és pár másodperccel később Jake tépte fel az ajtót.
Gyilkos tekintettel sietett felénk, és a kezét ökölbe szorította.
Tiltakozóan felemeltem a kezemet, és elálltam az útját.
– Jake, minden rendben. Csak beszélgettünk. Úgy döntött,
hogy ejti a vádakat és elhagyja a várost. Ugye, Stephen? –
Elhúztam a számat a neve említése közben.
Jake rám nézett és döbbenet futott át az arcán. Megragadta
a karomat, és maga mögé húzott, úgy meredt az apánkra. Ha a
pillantással ölni lehetne! Megragadtam a karját, és finoman
megszorítottam, hogy rám figyeljen.
– Jake, minden rendben. Nyugodj meg! Mindent
elrendeztem – jelentettem ki, pedig nagy volt a kísértés, hogy
engedjem megölni, de nem akartam, hogy Jake is bajba
kerüljön.
– Mindent elrendeztél? – kérdezte, de a tekintete apánkra
szegeződött, aki most eléggé meg volt rémülve Jake-től.
Hogy őszinte legyek, nem lepett meg, hogy fél. Jake iszonyú
félelmetes tud lenni, ha akar.
– Telefonálj, és ejtsd a vádakat! – utasítottam.
Apám gyűlölködve nézett ránk, majd megfordult, és
felkapta a telefonját.
Amíg háttal állt, Jake hozzám fordult.
– Mi történt? Mi a fenét keresel itt? – kérdezte gyorsan.
Elmosolyodtam.
– Nézd meg a telefonodat!
Homlokráncolva előhúzta a mobilját.
– Egy hangüzenet – olvasta.
Megnyitotta és lejátszotta. Az arcát néztem, miközben
hallgatta. Először dühös volt, majd döbbent, végül boldogság
sugárzott róla. Büszkén nézett rám. Visszacsúsztatta a telefont
a zsebébe, és a vállamat átölelve, szorosan magához húzott.
Kezdett elgyengülni a lábam. Le kellett ülnöm pihenni.
Egyetlen dologra vágytam, lefeküdni és aludni.
– Jake, maradj higgadt és fejezd ezt be, jó? Elhagyja a
várost. Ezt az üzenetet elküldtem anyunak, Liamnek,
Johnnynak és Rubynak is. Csak arra figyelj, hogy tegye meg,
amit ígért. Nekem annyi kell, hogy elengedjék Liamet –
mondtam, és leültem a mögötte lévő karosszékbe.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva.
Bólintottam és elmosolyodtam.
– Teljesen jól vagyok, csak le kellett ülnöm. Innentől
átveheted tőlem, csak nyugodtan!
Éreztem, ahogy ellazul a testem, miután nem kell többet
apámmal beszélnem. Jake mindent elintéz, mindig mindent
elintézett.
Néztem apánkat, ahogy felhívja a rendőrséget és
visszavonja a feljelentést. Ezután Jake is telefonált nekik a saját
telefonjáról, és meggyőződött arról, hogy tényleg ejtették a
vádakat, és nem tesznek további lépéseket Liam ellen az
ügyben. Jake egész idő alatt védelmezően apánk és köztem állt.
Tényleg ő a legjobb báty, akit csak elképzelni lehet.
Körülbelül tíz perccel később Jake felém fordult.
– Mehetünk, Ambs. – Megfogta a kezemet, és felhúzott.
Maga előtt tolva a bejárati ajtó felé irányított, de közben a
tekintetét egy pillanatra sem vette le apámról. – Ide figyelj,
vénember, jobban teszed, ha soha többé nem jössz vissza. Ha
még egyszer meglátlak, vagy megöllek, vagy egyenesen a
rendőrségre megyek, és feljelentelek. Nem tudom még, melyik
opció tetszik jobban. Személy szerint szívesen végignézném,
ahogy tönkremész – jelentette ki halvány mosollyal az ajkán,
miközben maga elé képzelte.
Nem viccelt. Nem kételkedtem abban, hogy megölné. És ha
Jake nem tenné meg, akkor Liam biztosan.
– Még ma hagyd el a várost! – morogta Jake, és becsapta az
ajtót.
Az autó felé terelt. Mielőtt átment volna a saját oldalára,
meggyőződött arról, hogy beültem, majd ő is beszállt, és
egyetlen szó nélkül, sebesen kihajtott az útra.
Két perc őrült, veszélyes vezetés után félrehúzódott és
leállította a motort. Annyira erősen markolta a kormányt, hogy
elfehéredett a keze, és olyan erősen szorította össze az
állkapcsát, hogy csodálkoztam, hogy nem törtek el a fogai.
Megijedtem. Tudtam, hogy dühös rám, és szembe kell néznem
a haragjával. Vett néhány mély lélegzetet, látszott, hogy próbál
lehiggadni.
– Mi a fészkes fene volt ez? – mordult rám végül.
Megrázkódtam, és bocsánatkérően ránéztem.
– Jake, működött a dolog.
– Amber, van fogalmad arról, hogy ez mekkora baromság
volt? Gondolkodj egy kicsit! Mi lett volna, ha nem jön össze? Mi
van, ha nem kapom meg az üzenetedet? Vagy, ha bánt? Vagy
még rosszabb!? – kiabálta, és dühösen a kormányra csapott.
Megijedtem. Szinte üvöltött, ami a kocsiban még
hangosabbnak hallatszott.
– Jake, sajnálom. Meg kellett tennem. Ez az egyetlen dolog
jutott eszembe, hogy kiszabadítsam Liamet. Most, hogy
megvan mindegyikünknek a felvétel, nem fog a közelünkbe se
jönni – magyaráztam rimánkodva, hogy megértse az
indokaimat.
Nem válaszolt, a fogait csikorgatta tehetetlenségében.
– Legyél büszke rám! — suttogtam, és könyörgő
kiskutyatekintettel néztem rá.
Mélyet sóhajtott.
– Büszke vagyok rád, Ambs, de ez akkor is baromság volt.
Csak azért, mert sikerült, még nem jelenti azt, hogy jól tetted.
Neked most a kórházban kellene lenned, az ég szerelmére!
Hogy sikerült kijutnod? A francba! Csak azt ne mondd, hogy
kiszöktél és most keresnek – mondta grimaszolva.
 Nevetve megráztam a fejemet.
– Elintéztem, hogy elengedjenek. Jól vagyok, csak sokat kell
ágyban lennem, amiben bőven lesz majd részem, ha kiengedik
a barátomat az előzetesből. – A gondolatra elmosolyodtam.
Jake vidáman felnevetett.
– Tudod, mit? Én már nem is kiabálok többet veled. Liam
nagyon mérges lesz rád ezért. Majd ő elintézi veled – nevetett,
és elindította az autót.
Felnyögtem. Igaza van. Liam szörnyen mérges lesz rám,
amiért ilyen veszélybe sodortam magamat. Bele sem akartam
gondolni, hogy mennyire pipa lesz. Jake rám nézett, és újra
elnevette magát.
– Örülök, hogy mostantól már nem csak nekem kell féken
tartanom téged. Liam átveheti tőlem – mosolygott, és ezen
nekem is nevetnem kellett.
Kissé megkönnyebbült.
– Vissza kell még menned a kórházba? – kérdezte.
Megráztam a fejemet. Jól voltam, csak fáradt. Pihenni
akartam.
Úgy éreztem magamat, mint aki lefutotta a maratom, de
nem fájt semmim.
– Jól vagyok, tényleg! Menjünk el Liamért, és utána haza.
A fejemet hátradöntöttem. Csak arra vágytam, hogy Liam
átöleljen.
– A telefonban azt mondták, hogy még legalább egy órát kell
várnunk. Át kell futtatni az adatokat a rendszeren, vagy
ilyesmi. Hazaviszlek, ott megvárod – mosolygott rám
megnyugtatóan, és elindult hazafelé.
Amikor beálltunk a ház elé, Ruby és Johnny kirohantak.
Látszott rajtuk, hogy nagyon aggódnak.
– Amber, jól vagy, édes? – kérdezte Ruby, és körülöttem
tüsténkedett, mialatt besétáltunk a házba.
– Jól. Csak fáradt vagyok – bólintottam.
– Mi volt az az üzenet? Találkoztál Stephennel? – kérdezte
Ruby elkomolyodva.
Bólintottam, és kérlelően Jake-re néztem. Nem akartam
mást, csak lefeküdni.
– Ruby, mindjárt elmesélem neked. Ambs hadd feküdjön le
– szólt közbe Jake, és hátrafelé terelt.
Hálásan rámosolyogtam. Nem bírtam volna még egy
dologgal megbirkózni. Igazság szerint most kezdtem felfogni,
hogy mit is tettem. Hihetetlenül hülye voltam. Elképzelni sem
akartam, mi mindent művelhetett volna velem. Kirázott a
hideg, és elhessegettem a gondolatot. Most már vége, és nem
történt semmi rossz. Szerencsém volt. Jake bejött utánam a
szobámba, és letette a táskámat. Lerúgtam a cipőmet, és
ruhástól feküdtem az ágyra. Jake sóhajtott, és szomorúan leült
az ágyam szélére.
– Ambs, nagyon sajnálom, hogy elment a babád! Ezt tudod,
ugye? – kérdezte halkan.
Bólintottam.
– Igen, tudom. Szuper nagybácsi lettél volna – hecceltem, és
erőtlenül elmosolyodtam.
Nevetett.
– Naná! Eszméletlenül elkényeztettem volna, és minden
alkalommal teletömtem volna cukorral még akkor is, ha te és
Liam nem engeditek.
Elmosolyodtam.
– Tuti, hogy ez lett volna.
Lehajolt és megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
– Nagyon bátor voltál, büszke vagyok rád, de soha többé ne
csinálj ilyet! – mondta hevesen.
Bólintottam, majd ásítottam egyet.
– Nem fogok. Elmész Liamért?
Megrázta a fejét.
– Nem. Megkérem Johnnyt, hogy ő hozza el. Addig nem
akarlak egyedül hagyni, amíg ez a szemétláda nem hagyja el a
várost – felelte.
 Bólintottam és behunytam a szememet. Szükségem volt egy
kis alvásra. Testileg és lelkileg is teljesen kimerültem.

Arra ébredtem, hogy valaki az ágyra nehezedik.

Álomittasan kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Liam
bújik be mellém az ágyba. Megrohantak az érzelmek, és
amikor átöleltem, elsírtam magamat. Soha életemben nem
örültem ennyire senkinek. Ő is szorosan átölelt, a hajamat
simogatva gyengéden ringatott és az ajkát a nyakamhoz
szorította. Úgy, ahogy mindig teszi, amikor szomorú vagyok. A
hajába túrtam és soha többé nem akartam elengedni. Soha
többé nem akarok távol lenni tőle.
– Minden rendben, Angyal. Nincs már semmi baj. Hogy
érzed magad? – kérdezte lágyan, és hátrébb dőlt, hogy rám
nézhessen.
Gyönyörű, kék szemében aggodalom tükröződött, amikor
lágyan megérintette fájó arcomat. Elmosolyodtam,
megcsókoltam és közelebb bújtam hozzá. Csók közben
elmosolyodott.
– Jól vagyok, és örülök, hogy látlak – simítottam végig
gyönyörű arcán.
A hajába túrt, és néhány percig gyengéden nézett.
– Jake elmondta, mit csináltál. – Elkomorodott.
Nagyot nyeltem és grimaszra húztam a számat. Tudtam,
hogy nagyon le leszek tolva.
– Sajnálom, de meg kellett tennem – mondtam halkan,
bocsánatkérően.
A nyakamba fúrta az arcát.
– Nem fogok kiabálni veled, ha netán erre számítottál –
felelte a bőrömbe nevetve. Megkönnyebbülve kifújtam a
levegőt. Eddig észre sem vettem, hogy benn tartottam.
Ellazultam. Hátrébb húzódott, és rám nézett. – De azért
komolyan haragszom rád. Mérges vagyok, amiért ezt
csináltad, de nincs szükséged további stresszre, már eleget
kaptál. Így is túl sok mindenen mentél keresztül – mondta
szomorúan. A keze a hasamra siklott, ami már üres. – Csak
annyit mondok, soha többé ne hozd magad ilyen helyzetbe!
Mindig kerüld el a veszélyt! Nem érdekel, hogy mi van a
háttérben, semmi sem lehet elég indok arra, hogy megsérülj.
Megértetted? – dörmögte.
Gyorsan bólintottam. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja,
őrült mérges volt. Látszott, hogy sokkal többet szeretne
mondani, de nem tette a baba miatt.
– Megértettem – bólintottam, és bűnbánóan mosolyogtam.
– Liam, nagyon szeretlek.
Ő számomra a legfontosabb. Az egész bonyodalom csak azt
bizonyította nekem, hogy mennyire szeretem. Bármit
megtennék érte, még azt is, hogy szembenézek a legnagyobb
félelmemmel.
– Én is szeretlek, Angyal – suttogta, és lágyan megcsókolt.
A csók végére mindketten levegő után kapkodtunk.
Boldogan felsóhajtva ellazultam a karjaiban. Liam is
elhelyezkedett mellettem az ágyban.
– Liam, kérdezhetek valamit? – kérdeztem halkan, majd
megmarkoltam az ingét. Bólintott és megfogta a kezemet, majd
az ujjait az enyémekbe fűzte. – Még mindig velem akarsz
lenni? Azok után, hogy elveszítettem a babát, és a többi, még
mindig engem akarsz? – Az ajkamba haraptam, féltem, hogy
nemet mond.
Visszahőkölt, és úgy nézett rám, mint akinek elment az esze.
– Angyal, én mindig téged akartalak és mindig téged foglak
akarni. Mindig – felelte hevesen.
Elmosolyodtam és elöntött a boldogság. Jó, most kérdezd
meg! Amber, meg tudod tenni. Vettem egy mély levegőt,
mielőtt belekezdtem volna a mondanivalómba.
– Amikor megtudtad, hogy terhes vagyok, azt mondtad,
azon töprengtél, hogy megkérdezel, veled mennék-e Bostonba
– kezdtem idegesen.
Bólintott.
– Igen.
Zavartan nézett, láttam rajta, hogy nem érti, hová akarok
kilyukadni.
– Boston neked nagy lehetőség lenne, ugye? És ha
megtehetnéd, oda mennél, nem? – folytattam, mert
szükségem volt a válaszokra a következő kérdésemhez.
Még zavartabbnak tűnt.
– Igen, de nem baj. Itt akarok maradni veled. Te vagy a
világon a legfontosabb nekem – felelte, és lágyan megcsókolta a
homlokomat.
Megráztam a fejemet. Nem ilyen választ akartam.
– Liam, válaszolj őszintén, és ne rám gondolj! A karriered
szempontjából Boston lenne a legjobb, ugye?
Bólintott.
– Igen, de...
A kezemet a szája elé tettem, hogy ne folytathassa.
– Veled megyek, ha még mindig ezt szeretnéd. Azt
mondtad, meg akartál kérni, hogy menjek veled. Még mindig
szeretnéd? – kérdeztem, és döbbent arcába néztem. Látszott
rajta, hogy erre nem számított. Nem felelt, csak tágra nyílt
szemmel nézett rám. – Liam, akarod, hogy veled menjek? –
ismételtem meg, és finoman megszorítottam a kezét.
– Megtennéd értem? — kérdezte, és olyan szeretettel
nézett rám, hogy majdnem elolvadt a szívem.
Bólintottam.
– Igen, bárhova követnélek, ha megkérnél rá.
– De olyan sok mindent kellene itt hagynod, Angyal. Az
iskoládat, a barátaidat, Jake-et, az otthonodat – suttogta, és a
két kezébe vette lágyan az arcomat.
Bólintottam.
– Igen, de veled lennék, és az megérné mindezt – feleltem
könnyedén.
 – Hogy lehet egy ilyen lány az enyém? – kérdezte, és a
hüvelykujjával finoman végigsimította az arcomat.
– Talán előző életedben gyilkos voltál – incselkedtem.
Elnevette magát. Bólintott.
– Sorozatgyilkos.
Mindketten újra nevetni kezdtünk. Hozzám hajolt, és olyan
finoman és lágyan csókolt meg, hogy úgy éreztem, én vagyok a
legkülönlegesebb és a legszerencsésebb lány a világon.
Abbahagyta a csókot, pedig szerettem volna, ha tovább tart.
– Angyal, velem jössz Bostonba? – kérdezte.
Elmosolyodtam, és szorosan átöleltem.
– Nagyon szeretnék.
Szükségem van egy új kezdetre. Olyan sok minden történt
itt velem, szükségem van arra, hogy újra kezdhessem.
Szükségem van rá, hogy mindent elfelejtsek és a jövőre
koncentráljak, a jövőmre Liammel.
 Utószó

5 évvel később

Liam
AZ ÓRÁMRA PILLANTOTTAM, és kis híján elakadt a
lélegzetem. Majdnem fél három.
– Pete, mennem kell! Ugye, be tudod fejezni? – kiáltottam
át a másik szobába.
– Igen, főnök. Menj csak! Elkészül, ne aggódj! Hívj fel,
amikor indulsz, és elintézem az utolsó részt, oké? Sok
szerencsét! – kiabált vissza.
– Rendben. Szia! Köszi, hogy befejezed! – kiáltottam, és már
szaladtam is kifelé az épületből.
Bepattantam a kocsimba. A francba, csak el ne késsek!
Teljes pánikban a főiskolához száguldottam, és olyan gyorsan,
ahogy csak bírtam, hátrarohantam a pályákhoz. Tíz perc múlva
három, ami azt jelentette, hogy még tíz percem volt a kezdésig.
A többieket keresve keresztülfurakodtam a tömegen. Rögtön
észrevettem Mattet. A székén állt, és a tömeget kémlelte.
Amikor észrevett, eszelősen integetni kezdett, mire szélesen
elmosolyodtam.
Feléjük indultam, de akkor egy srác elém lépett.
– Hű, te vagy Liam James! Kérhetek egy autogramot?
Esküszöm, én vagyok a legnagyobb rajongód! – lelkesedett,
mialatt a nő mellette tollat és papírt keresett a táskájában.
Nevettem. Sok legnagyobb rajongóm van, ezt naponta
ötvenszer hallom.
– Persze – mosolyogtam udvariasan, és elvettem a felém
nyújtott tollat és a papírt. Ráírtam a nevemet, aztán a srác
vállára csaptam. – El kell foglalnom a helyemet.
– Igen, persze. Köszi! – felelte, és vidáman vigyorogva a
nevemet tanulmányozta a papíron.
Sohasem fogom megszokni ezt a fajta figyelmet. Az emberek
izgalomba jönnek csak attól, hogy a nevemet ráírom egy darab
papírra. Igaz ugyan, hogy Amerika egyik legjobb
jégkorongcsapatában játszom, de ettől még én is csak
ugyanolyan ember vagyok, mint mások. Nem vagyok
különleges. Egyszerűen csak akkora mákom van, hogy egy
csomó pénzt adnak azért, amit imádok. Ezt nem sok ember
mondhatja el magáról.
Átvágtam a tömegen, és leültem a sor végére. Matt azonnal
az ölembe vetette magát.
– Szia, kishaver! Jó voltál? – kérdeztem, és
megcsiklandoztam, amitől nevetni és ficánkolni kezdett.
– Minden készen áll? – kérdezte Jake vigyorogva.
Fintorogva bólintottam.
– Igen. Jesszus haver, olyan ideges vagyok! Egész nap
izzadt a kezem.
Nevetve ingatta a fejét. A barátnője, Charlotte, hozzám
hajolt.
– Minden rendben lesz, ne izgulj! – biztosított, és a szemét
forgatta.
Charlotte nagyon kedves lány. Ő és Jake már majdnem hat
hónapja járnak. Jake nagyon szerelmes belé. Charlotte az első
igazi barátnője, és nagyon elképzelhető, hogy ez tartós dolog
lesz.
Intettem a szüleimnek. Büszkén mosolyogtak és szokás
szerint a mellettük ülő ismeretlenekkel beszélgettek.
Elmosolyodtam. Anyám valószínűleg egy némával is tudna
beszélgetni.
– Szia, Liam! – nyomakodott mellém a sorban Margaret, és
megölelt.
– Szia, Margaret! Hogy vagy? — kérdeztem, és én is
szorosan megöleltem.
Már legalább négy hónapja nem találkoztunk, mert az új
férjével, Greggel utazgatott.
– Jól vagyok, de Greg sajnos nem tudott eljönni. Thaiföldön
ragadt egy promóció miatt. Sajnálja, hogy lemarad róla – felelte
elkomolyodva.
Elmosolyodtam.
– Készíts neki sok fényképet!
Matt leugrott az ölemből, és visszaszaladt az anyukájához.
Rámosolyogtam Rubyra. Ő, Johnny és Matt a
szülővárosunkban maradtak, de elég sokszor találkozunk
velük. Gyakran eljönnek hozzánk, például ünnepek alkalmával
és a szünetekben. Van hely, több szobánk van, mint amennyi
kell. Mi is hazalátogatunk, ahányszor csak tudtunk.
Johnny és Kate nem maradtak együtt. Egy évig jártak,
aztán szétmentek, de jó barátok maradtak. Kate-nek nem
sikerült megállapodnia. Még most is mindenkivel flörtöl és
„csak élvezi az életet”, ahogy ő fogalmaz, de továbbra is szuper
barátnője Ambernek, így ő is sokat van nálunk. Mondjuk,
amikor eljön látogatóba, mindig távol kell tartanom a
csapattársaimtól, mert simán élve felfalná őket.
Sok minden történt az elmúlt öt évben. Stephen Walkert,
Jake és Amber apját letartóztatták úgy egy évvel azután, hogy
Bostonba költöztünk, mert pénzt csalt ki az ügyfeleitől. Hat
évet kapott csalás és sikkasztás miatt. Soha többé nem vette
fel a kapcsolatot egyik családtagjával sem. Még mindenkinek
megvannak a felvételek, amit Amber készített, amikor az a
szar alak bevallotta a bántalmazást. Így ha valaha visszajönne,
azonnal feljelentenék. Ebben mind egyetértenek.
Hirtelen mindenki tapsolni kezdett. Ambert kerestem a
tömegben. A szívem hevesebben vert. Észrevettem. A
színpadtól balra állt, és az egyik barátjával, Samanthával
beszélgetett. Szuper dögös volt a kékszürke ünnepi talárban.
Ma még nem találkoztunk, mert reggeli után el kellett
mennem. Azt hitte, egész nap edzek, de nem így volt.
Meglepetés ajándékkal készültem a diplomaosztójára.
Amber ma diplomázott a főiskola táncos-koreográfus
szakán. Hihetetlenül büszke vagyok rá, nagyon keményen
megdolgozott érte, és dicsérettel végzett. Igyekeztem figyelni,
mialatt egy apró férfi beszédet mondott a végzős osztályról.
Ezután sorolni kezdte a végzősök nevét, akik felsétáltak a
színpadra, kezet fogtak vele és átvették a diplomájukat. Nem
tudtam koncentrálni, olyan ideges voltam, hogy szó szerint
rosszul lettem. Nem bírtam levenni a szememet Amberről.
Gyönyörű volt. Annyira szép volt, hogy minden egyes
alkalommal, amikor ránéztem, elállt tőle a lélegzetem.
A paparazzik is szeretik. Követnek minket mindenfelé,
fényképeket és interjúkat kérnek. Tetszik nekik, hogy már öt
éve együtt vagyunk, és egyszerűen imádják Ambert. Szerepelt
magazinokban és újságokban, lefotózták, ahogy a barátaival
vásárol. Mindenki imádni valónak találja, és legalább annyian
kérnek autogramot tőle, mint tőlem. Amber viccesnek éli meg
a helyzetet, és mindig ezzel cukkol, ha megállítanak minket az
utcán vagy egyéb helyeken.
Sokszor megkérdezik tőlem, hogyan tudok a hírnév és a sok
pénz ellenére józan maradni, és én mindig ugyanazt
válaszolom. Semmi sem számít, kivéve egyetlenegy dolog, az
én Angyalom. Csak rá van szükségem. Ha holnap minden más
eltűnne, a nagy ház, az autók és a pénz, engem az sem
érdekelne. Amíg minden este átölelhetem, addig én vagyok a
világ legszerencsésebb fickója.
Hallottam, ahogy a dékán a nevét kiáltja, és őrülten tapsolni
és vigyorogni kezdtem. Ragyogva nézett a tömegre. Amikor
észrevett, büszkén meglengette a diplomáját. Rákacsintottam,
aztán néztem, ahogy boldogan leszökdécsel a színpadról. A
ceremónia lassan véget ért, és én kényelmetlenül feszengtem a
székemben, mert már majdnem vége volt, eljött az idő. A
kezemet a farmerembe töröltem, hogy megszárítsam. Őszintén
szólva, még soha életemben nem voltam ennyire ideges.
Néhány perc múlva az utolsó diplomát is átadták. Amber
átvágott a tömegen és felénk tartott. Amint hozzám ért,
átölelte a nyakamat és megcsókolt. Felkaptam és
megpörgettem, miközben az ajka zamatát ízlelgettem a
számban. Nevetve hátrahúzódott. Nagyon boldognak látszott,
és ettől még hevesebben vert a szívem.
– Gratulálok! – búgtam mosolyogva.
Újra megcsókolt, és én még szorosabban magamhoz húztam.
Felnyögtem csók közben. Öt év elteltével még mindig nem
tudok betelni vele. Vonakodva kibontakoztam a csókból, mert
ott ült Amber hatéves féltestvére, és hangos csókolózó
hangokat imitált, azt énekelgetve, hogy „két szerelmes pár,
mindig együtt jár”.
– Köszönöm. Izgultam, mert először nem láttalak és azt
hittem, hogy nem értél ide – mosolygott Amber, mikor a földre
tettem.
Elmosolyodtam, és a füle mögé simítottam a haját.
– A világ minden kincséért sem mulasztottam volna el! –
feleltem.
A családból a többiek is megölelték. Matt szokás szerint a
lábába csimpaszkodott, így Angyal meg sem tudott moccanni.
Imádja a nővérét, amit meg tudok érteni. Ki nem? Annak
elment az esze. Lehajoltam, és lehámoztam Amberről, majd
fejjel lefelé fordítottam, amitől nevetni kezdett.
 – Most mihez volna kedvetek? Iszunk egyet valahol? –
vetette fel Amber.
A francba!
Mindenki rám nézett.
Remek, így is nagy rajtam a nyomás és teljesen be vagyok
gyulladva.
Félszegen megköszörültem a torkomat.
– Ö... ami azt illeti, azon tűnődtem, elvihetlek-e most
valahova? Szeretnék mutatni valamit – feleltem, és
igyekeztem, nehogy eláruljam magamat.
Kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.
– Igen? Micsodát? – kérdezte, és körém fonta a karját.
Lehajoltam, és puszit nyomtam az orrára. Amber utálja a
meglepetéseket, mindig is így volt vele, de ezt az egyet most
még nem árulhattam el neki. Nagyon nehezen ment titokban
tartani.
– Várj és meglátod – feleltem vigyorogva. Tudtam, hogy
majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság. Összehúzott szemmel
nézett rám, amitől nevetnem kellett. Megragadtam a kezét, és
levettem a derekamról. — Mehetünk? – kérdeztem
reménykedve.
Bólintott, és hátrapillantott a családjára, akik úgy
vigyorogtak, mint akik nem százasok. Anyámnak a
boldogságtól kicsordultak a könnyei. Megrándultam. Srácok,
higgadjatok le! Amber kuncogott és értetlenül ingatta a fejét.
Egyértelműen azon tűnődött, hogy mi folyik itt.
– Később találkozunk nálunk! Van valakinél kulcs, ugye? –
kérdezte.
Jake felemelte és megrázta a kulcsait.
– Menjetek csak! Később találkozunk. – A kijárat felé
biccentett. Átöleltem Amber derekát, és elindultunk.
– Hogy ment az edzés? – kérdezte Amber.
– Jól – füllentettem, és kinyitottam neki az autó ajtaját.
Újra megcsókolt, majd beszállt. Szélesen mosolygott, büszke
volt magára, hogy lediplomázott. Amint becsuktam a
kocsiajtót, már hívtam is Pete-et, hogy indulunk.

Amber
Itt valami egészen biztos készülődik. Újra Liamre
pillantottam. Idegesnek tűnt, és túlságosan mereven ült az
ülésben. Nem az a laza Liam volt, akit halálosan szeretek.
Körülbelül húsz perc autózás után, mialatt olyan semleges
témákról beszélgettünk, mint az időjárás és a diplomaosztó
ünnepség, megálltunk. Kiszállt a kocsiból, és elmosolyodott.
Homlokráncolva körülnéztem. Oké, akkor most hol a
fenében is vagyunk? Azt hittem, elvisz vacsorázni, vagy valami
hasonló. Kiszálltam. Liam felém nyújtotta a kezét, majd egy
üvegajtós épület elé vezetett. Úgy emlékeztem, itt valaha
edzőteremféle működött, és úgy tűnt, az épületet mostanában
újították fel. Kívülről szép krémszínűre festették és az
ablakokat is kicserélték.
– Nos, hogy tetszik? – kérdezte Liam, és hátulról átölelt.
Hogy tetszik? Lemaradtam valamiről?
– Hát... szuper? – vontam vállat zavarodottan.
Nevetni kezdett.
– Oké, fogalmad sincs, mi ez, ugye?
Bocsánatkérően mosolyogtam.
– Nincs. Bocs, lover boy, kellene?
– Látod az üvegajtós épületet magad előtt? – kérdezte.
Bólintottam kissé zavartan, mert még mindig nem tudtam,
mire akar kilyukadni.
– A tiéd.
Az enyém? Mi a csodáról beszél? Megpördültem a
karjában, hogy szemben legyek vele.
– Liam, nem értem, szívem. Ne haragudj – mondtam
bocsánatkérően.
 Elmosolyodott, és könnyedén végigsimította az arcomat.
– Neked vettem. Rendbe hozattam. Ez egy táncstúdió –
magyarázta.
A szavai hallatán a döbbenettől tátva maradt a szám. Szent
ég! Csak nem? Figyelmesen tanulmányoztam az arcát, nem
viccel-e, de csak boldogan vigyorgott. Ez igaz lehet!
– Istenem, Liam! Viccelsz velem? – sikkantottam, és a
nyakába ugrottam. Már beszélgettünk arról, hogy ha majd
lediplomázom, szeretnék egy saját stúdiót, de rábeszélt, hogy
várjak még egy évet. Fogadok, hogy azért mondta, hogy
meglephessen ezzel. Jesszusom, tökéletes barátom van! –
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – kiáltottam izgatottan.
Finoman megcsókolt.
– Nagyon szívesen. Gyere, nézzük meg! – kormányzott az
ajtó felé boldogan mosolyogva.
Alig bírtam türtőztetni az izgalmamat, amikor ideadta az
épület kulcsait. Annyira remegett a kezem, hogy nem sikerült
beraknom a zárba, így Liamnek kellett segítenie. Már akkor
sírtam, amikor átléptük az ajtót. Van egy kis előcsarnoka,
ami két hatalmas stúdióba vezet. A falak egyik oldalán végig
tükrök, a padló keményfából készült. Tökéletes a táncoláshoz.
– Liam, ez tökéletes! – kiáltottam fel.
Elmosolyodott.
– Megkértem valakit, hogy segítsen a kialakításban, de ha
bármi nem tetszik, tudunk rajta változtatni, oké? – A kezemet
fogva kihúzott az ajtón. – Gyere, nézzük meg az emeletet is! –
Hátrafelé intett.
Bólintottam, és izgatottan lépkedtem mellette. Hihetetlenül
édes és gondoskodó. Ez alatt az öt év alatt a legjobb barát volt,
akit egy lány kívánhat magának, jobb, mint amiről valaha is
álmodtam.
Az emeleten van egy kis pihenőszoba biliárdasztallal,
léghokiasztallal, és egy üdítőt és rágcsálnivalót áruló bár,
székekkel. Még öltözők is vannak, zuhanyzóval és ellátva
mindennel, amire csak szükség lehet. Megfogta a kezemet, és
az utolsó ajtó felé húzott. Megint iszonyúan idegesnek tűnt és
nem is mosolygott.
– Minden oké? – kérdeztem, és szorosabban átöleltem a
derekát.
Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Annyira szerettem,
hogy szinte már fájt.
Nagyot nyelt és bólintott, majd kinyitotta az ajtót.
Bekukucskáltam. A szobát félhomály borította. Több száz apró
gyertya ragyogott mindenütt a szobában, amitől a szoba szinte
vibrált és gyönyörű szép lett. A gyertyák visszatükröződtek a
falon lévő tükrökben. Piros és rózsaszín lufik lebegtek a
mennyezeten, és néhány lufi a székek háttámlájához volt
kötve. Több csokor vörös rózsa mindenütt, és a fapadlót vörös
és rózsaszín virágszirmok borították. Csodaszép volt.
Döbbenten néztem rá. Elmosolyodott és behúzott a
terembe, majd becsukta mögöttem az ajtót. A terem közepén
éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a torkomon, mert olyan
romantikus volt az egész. Lágyan megcsókolt, majd fél térdre
ereszkedett előttem. Amikor megértettem, hogy mire készül,
könnyekkel telt meg a szemem. Visszatartottam a vágyat,
hogy igent kiáltsak, mielőtt feltehette volna a kérdést.
A zsebéből egy apró fekete gyűrűtartó dobozt vett elő, és
felemelte a tetejét. Csodaszép gyémántgyűrű lapult benne. Egy
vagyonba kerülhetett.
– Angyal, az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak,
szeretlek. Mindig szerettelek és mindig szeretni foglak. Leszel a
feleségem? – kérdezte, és idegesen nézett rám.
Hangosan nyeltem egyet. Istenem, meg tudok egyáltalán
szólalni?
– Igen – suttogtam.
Lélegzetelállító mosolyával elmosolyodott, és az ujjamra
húzta a gyűrűt. Tökéletesen illett rá.
Felpattant, magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt.
Boldogan mosolyogtam, ahogy ajka az ajkamhoz ért, majd
hátrább lépett, és a homlokát a homlokomhoz érintette.
– Olyan nagyon szeretlek! – suttogta.
– Én is szeretlek.
Úgy éreztem, ezek a szavak nem is elegek arra, hogy
kifejezzem, mit érzek ez iránt a csodálatos fiú iránt.
– Nekem adnád az első táncot a táncstúdiódban, jövendőbeli
feleségem? – kérdezte, és a szemében izgatottság táncolt.
Elmosolyodtam a szóra. Feleség. Már alig vártam.
– Természetesen, jövendőbeli férjem – feleltem.
Zakatolt a szívem. Liam ennyi együtt töltött idő után is
képes volt egyetlen mosolyával lángra lobbantani a testemet.
Egy kis távirányítót húzott elő a zsebéből, megnyomott
néhány gombot, és megszólalt a zene. Az ámulattól elakadt a
lélegzetem. A mi dalunk volt az. Az Amazed a Boyz II Mentől.
A mellkasához húzott, és szorosan a karjaiba zárt.
Boldogan felsóhajtottam. Lehetne ennél tökéletesebb? Tánc
közben nem tudtam levenni a szememet róla. Szorosan tartott,
és az egyik kezét a nyakamhoz csúsztatva, beletúrt a hajamba.
Magamba szívtam az arca minden egyes gyönyörű részletét.
Szorosabban hozzábújtam és éreztem, ahogy erős, izmos teste
az enyémhez simul.
Ebben a pillanatban minden csodálatos volt. Nem akartam,
hogy valaha is véget érjen.
– Liam, tudnál még ennél is romantikusabb lenni? –
sóhajtottam, és finoman megsimogattam a mellkasát,
miközben lágyan ringtunk a zene dallamára.
Elmosolyodott.
– Megpróbálok. Kérdezz meg ötven év múlva! – suttogta, és
hozzám hajolva lágyan megcsókolt.
A csókjától újra hevesen zakatolt a szívem.
Az biztos, hogy soha senki nem volt még boldogabb, mint én
ebben a percben. Csodás családom van, egy új táncstúdióm,
amire kicsi korom óta vágytam, és álmaim férfija az előbb kért
feleségül. Az élet tökéletes. Tényleg úgy érzem, hogy én
vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
 Köszönetnyilvánítás

Óriási köszönet azoknak, akik sokat tettek azért, hogy idáig

eljussak, a csodálatos embereknek, akik a Wattpadet
használják. Köszönet azoknak, akik az elmúlt években
bátorítottak, hogy írjak, és önbizalmat adtak, így eljuthattam
idáig. Visszajelzésetek és bátorításotok nélkül az írásaim még
egy USB-kártyán porosodnának a fiók mélyén, és talán soha
nem látnának napfényt. Ezt a könyvet nektek ajánlom, ti
bámulatos emberek, akik idáig követtetek.
Legtöbb köszönet azonban a férjemet, Leet illeti, aki mindig
mellettem állt, amikor szükségem volt rá, és aki nélkül el sem
kezdtem volna írni. Köszönet a csodálatos családomnak is, akik
csak most tudták meg, hogy történeteket írok, de teljes szívvel
mellettem állnak.

És köszönet neked, aki elolvastad a könyvet. Remélem,

tetszett.