Bennünk Élő Istenek

-
/
l
JEAN SHINODA BŐI. I N

*v
t p r rr
BENNÜNK ELŐ
_
J
Ív
N
LLJ I
h >X
jt
> 23
* ,
A
II Vü
''v
**$,
<•
v
K
•v
(t.
!'}.˙ - mm.
,˙ 4
'
*
A
ív
>w.feí#
- .
.V
G?
t*˙ í é (
I '
i*. Iá ÍÁí˙r˙nM
_ /5j
*2ái
mi
in - Ilii_ ’
A
Jean Shinoda Bolen, M. D.
BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK
BENNÜNK ÉLŐ
ISTENEK
Jean Shinoda Bolen, M. D.
ol'l
T
L «*-
•; •v-’ j
Pilis-Print Kiadó
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Jean Shinoda Bolen, M. D.:
Gods in Everyman, Archetypes That Shape Men’s Lives
HarperCollins Publishers, New York, NY, 2003
Fordította Dunay Katalin
Copyright © Jean Shinoda Bolen, M. D., 1989

Hungarian edition © Stúdium Effektive Kft., 2007
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített,

illetve rövidített változata kiadásának jogát is.
A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része
semmiféle formában (fotókópia, mikrofilm vagy más hordozó)
nem sokszorosítható.
ISBN 978 963 86663 8 3
Kiadja a Pilis-Print Kiadó és a Stúdium Effektive Kft.

Felelős kiadó: a kiadó igazgatója
Nyomdai előkészítés: Lárky Bt.
Borítóterv, grafika: Vass Ágnes
Nyomta és kötötte: Imi Print, Nyíregyháza
Tartalom
Előszó 7
Köszönetnyilvánítás 13
I. rész
BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK 17
ELSŐ FEJEZET
Léteznek bennünk élő istenek 18
MÁSODIK FEJEZET
Apák ésfiúk: mítoszok a patriarchátusról 33
II. rész
AZ APA ARCHETÍPUSA:
ZEUSZ, POSZEIDÓN ÉS HÁDÉSZ 57
HARMADIK FEJEZET
Zeusz, az égi isten -Az akarat és hatalom birodalma 60
NEGYEDIK FEJEZET
Poszeidón, a tengerek istene -
Az érzelmek és ösztönök birodalma 90
ÖTÖDIK FEJEZET
Hádész, az alvilág istene -
A lelkek és a tudattalan birodalma 119
III. rész
A FIÚK GENERÁCIÓJA:
APOLLÓN, HERMÉSZ, ÁRÉSZ,
HÉPHAISZTOSZ, DIONÜSZOSZ 147
HATODIK FEJEZET
Apollón, a nap istene -
íjász, törvényhozó és kedvencfiú 152
HETEDIK FEJEZET
Hermész, az istenek követe és a lelkek kalauza -
Kommunikátor, szélhámos, utazó 187
NYOLCADIK FEJEZET
Árész, a hadisten - Harcos, táncos és szerető 219
KILENCEDIK FEJEZET
Héphaisztosz, a kovácsmesterség istene -
Kézműves,feltaláló, magányosfarkas 250
TIZEDIK FEJEZET
Dionüszosz, a bor és mámor istene —
Misztikus, szerető, vándor 286
IV. RÉSZ
MÍTOSZAINK MEGTALÁLÁSA:
ÖNMAGUNK ÚJRAFORMÁLÁSA 317
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Mítoszaink megtalálása: önmagunk újraformálása 320
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A hiányzó isten 333
FÜGGELÉK 345
Előszó
Mint a Bennünk élő istennők című könyv szerzőjét, gyakran faggat¬

tak a férfiakban lakozó istenekről. Azok a férfiak, akik hallották az
istennőkről szóló előadásaimat, gyakran szegezték nekem a kér¬
dést: „És mi van velünk?”. így A Bennünk élő istenek természetes
folytatása az előző könyvemnek. A szakmám, a történelmi kor és
(bármily ellentmondásosnak is tűnhet) női mivoltom is arra ösz¬
tönöztek, hogy megírjam ezt a könyvet a férfi archetípusokról.
A könyv megírásával egy hagyományosan női szerepkörnek
teszek eleget. A nők a férfiak saját belső világának tolmácsaiként
működtek, hiszen a férfiak gyakran olyasmiket is megosztottak a
nőkkel, amit egymással nem. Sok férfi például azért választ nő
pszichiátert, mert nagyobb biztonságban érzi magát, és könnyeb¬
ben tud kommunikálni velük. Néhány férfi azzal érvel, hogy sze¬
retné elkerülni a magában és a férfi terapeutában esetlegesen fel¬
merülő versengést.
Esetenként az is előfordulhat, hogy egy jelentőségteljes nő egy
sikeres férfi életében az „álomhordozó” fontos szerepét játssza,
ahogy erre Dániel Levinson/1férfi életének évszakai ( The Seasons of
a Man’s Life) című könyvében rámutat: Ez az a szerep, amit egy
női jungiánus pszichoanalitikusnak el kell játszania. A pszicho¬
analízisben a férfiak megosztják belső életüket, megtalálják gyen¬
geségeiket és erősségeiket. Ahogy egyre jobban megismerik ma¬
gukat, engem is tanítanak. Meglátom, hogy a felszín alatt milyen
is az a férfi valójában, meglátom benne az archetípusokat és azo¬
kat a nehézségeit, amelyek akkor adódnak, amikor hiteles és ön¬
maga szeretne lenni. Levinson a következőket írta:
,yA különleges nő olyan, mint egy igazi mentor: különlegessége

a fiatalember álmához való kapcsolatában rejlik. A nő a férfi
belső világának azt a részét segíti megeleveníteni, amelyben az
Álom is megtalálható. Ezenkívül a nő elősegíti a férfi felnőtté
8 ELŐSZÓ
válását és álmának megvalósítását. Ezeket tulajdonképpen rész¬

ben tanári, vezetői, vendéglátói, kritikusi és szponzori szerep¬
körben teszi. Egy mélyebb pszichológiai szinten a nő képessé teszi
a férfit, hogy az rávetítse saját belsőfeminin vonásait, vagyis az
»anima«-t - amint aztjung írta -, aki előidézi és támogatja a
férfi hősi törekvéseit. ”
Számos okból kifolyólag sok férfi úgy érzi, hogy jobban meg¬
értik őket a nők, mint férfitársaik, és így többet is árulnak el ma¬
gukról a nőknek, mint egymásnak. Amint ezt a McGill jelentés a
férfi intimitásról (McGill Report on Male Intimacy) szóló tanulmány
is alátámasztja.
„Minden tizedik férfinak van olyan barátja, akivel beszélget

munkáról, pénzről és házasságról, de csak húszból egynek van
olyan baráti kapcsolata, amelyben fel meri fedni magával és
szexualitásával kapcsolatos érzelmeit. (...) A leggyakoribb minta
férfi barátságoknál az, hogy egyférfinak sok olyan »barátja« van,
aki tud valamit aférfi közéletét illetően, de egy sincs, aki egy kicsi¬
nél jobban ismerné. ”
McGill úgy találta, ha egy férfi valaha is felfedi saját magát,

nagyon valószínű, hogy azt egy nő előtt teszi, legyen az a felesége
vagy egy másik nő. Ahogy nagyon sok nő gyanítja, a férfiak sokkal
inkább beszélnek érzelmeikről, gondolataikról vagy álmaikról
egy nőnek, mint egymásnak.
Jean Baker A nő új pszichológiája felé (Toward a New Psychology
of Women) című munkájában arra is rámutat, hogy egy felettes és
egy alárendelt csoport (mint például férfi-nő, fehérek és feketék
vagy gazdag munkaadók és szegény munkavállalók) esetében
szükségszerűen az alárendelt, vagyis a kevesebb hatalommal bíró
csoport az, amely tanulmányozza a felette állót, és amely sokkal
többet tud a másikról.
így tehát a Bennünk élő Istenek nem más, mint a férfi pszicho¬
lógiája egy olyan nő olvasatában, aki pontosan úgy viselkedik,
ahogy azok a nők viselkedtek évszázadokon keresztül, akik törőd¬
tek férfiaikkal, vagyis visszatükrözték, amit láttak, nagyon tuda¬
tosan és érzékenyen kezelték a férfi hiányosságait és problémáit,
ELŐSZÓ 9
de ugyanakkor felismerték a pozitív férfi tulajdonságok hang-

súlyozásának fontosságát. A könyv nézőpontja egy részvétteli
megfigyelőéhez közelít, mely nézőpontot szakmai és egyéni ta¬
pasztalatokon keresztül szereztem.
Pszichiáterként, jungiánus pszichoanalitikusként és klinikai
pszichiáterként dolgozom a San Francisco-i Kaliforniai Egyete¬
men. Magánpraxisomban nők és férfiak egyaránt járnak hozzám
analízisre. Egy férfi szakmában dolgozom nőként, férfi men¬
torokkal, barátokkal és kollégákkal. Cserébe férfiaknak és nőknek
voltam tanítója és mentora.
Ezenkívül egy igazi „apja lánya” és „apuci kedvence” voltam,
akinek az édesapja valóban büszke a lánya eredményeire. Követ¬
kezésképpen, más nőkkel ellentétben, sokkal könnyebben talál¬
tam megerősítésre ebben az igencsak patriarchális kultúrában.
Egy 19 évig tartó házasságban voltam feleség, majd három évi
különélés után végül elváltunk. Van egy fiam és egy lányom,
mindketten a hetvenes évek elején születtek, abban az évtizedben,
amikor a nőmozgalmak megindultak, és amikor a sztereotípusok
témája igen erőteljesen előtérbe került (ezen belül is az emberi ter¬
mészet kontra tapasztalás elméletei).
A PSZICHOLÓGIA KOHERENS LÁTÁSMÓDJA
A Bennünk élő istenek a pszichológia koherens látásmódját adja,

mely mind az erőteljes belső archetípusokat, mind a konformitás-
követelő sztereotípiákat figyelembe veszi annak érdekében, hogy
jobban megérthessük konfliktusaink gyökereit, valamint köny-
nyebben elérhessük a teljességet.
Ezt a nézőpontot szakmai képzésem és személyes tapasztalá¬
saim során sajátítottam el. A munkám kifejlesztette bennem azt a
tudatosságot, melynek segítségével a nők és a férfiak szívében és
fejében végbemenő folyamatokat meg lehet ismerni. Emellett rá¬
ébresztett a teljesség és integritás érzéséből fakadó öröm fontos¬
ságára, amit akkor érzünk, amikor a tetteink összhangban vannak
azzal, akik, amik vagyunk. Ezzel szemben a testünk, az álmaink és
a szimptómáink konfliktusról és fájdalomról tanúskodnak abban
az esetben, ha a bennünk lévő archetípusok által beindított folya-
10 ELŐSZÓ
mátokat tudatosan letagadjuk és elnyomjuk. Hogy mik is ezek az

archetípusok, és hogyan jelennek meg az ember egyéni életében,
csak sok éves, elmélyült pszichológiai munka után válik világossá.
Szintén elengedhetetlenül fontos tisztán látni, hogy mit is ér¬
tettek a nőmozgalmak „tudatosságra ébresztésben. Az elmúlt két
évtizedben láthattuk, hogyan képes a sztereotípia elferdíteni és
korlátozni az emberi lehetőségeket - különösen a nők lehetősé¬
geit. Ebben az időszakban rengeteg nő ébredt tudatára annak,
hogy egy patriarchális kultúrában való lét hogyan befolyásolja
egyéni életüket. A kultúra alakítja mindenkinek az értékeit és
hitét, amelyeket aztán visszatükröznek a törvényeink, a szoká¬
saink, és amelyek befolyásolják a hatalom elosztását, az érték és
státusz meghatározását. Egy patriarchális társadalomban a nők¬
nek nincs igazán jó soruk. A férfi sztereotípiák azonban a férfiakon
is uralkodnak, bizonyos tulajdonságokat elismernek, míg máso¬
kat elutasítanak, és ezáltal behatárolják, hogy kik is lehetnek.
A MINDENKIBEN JELEN LÉVŐ

ISTENEK ÉS ISTENNŐK
Amikor a férfiakban lakozó istenekről beszélek, megfigyeltem,
hogy ugyanezek az istenek a nőkben is jelen vannak; és amikor a
nőkben élő istennőket jellemzem, nagyon sok férfi is azonosítani
tudja belső világának egy részét ezekkel az istennőkkel. Az istenek
és istennők az emberi psziché különböző tulajdonságait repre¬
zentálják. A görög női és férfi istenségek mindannyiunkban létező
archetípusok, noha az istenek sokkal erőteljesebben befolyásolják
a férfiak életét, csakúgy, mint az istennők a nőkét.
Minden archetípust lehet külön-külön azonosítani az „isten¬
adta”, illetve „istennő-adta” tehetségekkel és a potenciális problé¬
mákkal. Ezt a tényt alapul véve sokkal kevésbé leszünk arrogánsak
vagy önostorozóak. És mivel minden, amit az archetípus karakte¬
rének mélységéből vezérelve teszünk, jelentéssel bír számunkra,
így személyes döntéshelyzeteink több megelégedettséggel szol¬
gálhatnak, amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy mely iste¬
nek és istennők munkálkodnak bennünk.
ELŐSZÓ 11
Az istenekről való olvasás gyakorta válhat lehasított részeink

visszacsatolásának eszközévé. Ezt a folyamatot segíthetik az ál¬
mok, az emlékek, valamint a tudatalattiba áramló mítoszok.
A bennünk élő különböző istenek megismerése fontos a nők
számára is, akik közül rengetegen hatalmas erőfeszítéseket tesznek
a férfiak megismerésére (általában egy konkrét férfi kiismerésére).
A pszichológiailag érzékeny nők gyakran kapják azon magukat,
hogy ismétlődően egy bizonyos fajta férfival lesz kapcsolatuk, és
érzik, meg kell tudniuk, mi is vonzza őket. A bennünk élő istenek
megmutathatják a nőknek, hogy a férfiakban melyik konkrét isten
vagy archetípus vonzotta őket, és az miért nem egyeztethető össze
az elvárásaikkal, így adva magyarázatot kapcsolataik sorozatos
sikertelenségére.
Az „istenekbe” való betekintés segítheti a fiús anyukákat (kü¬
lönösen az egyedülálló anyukákat) fiaik jobb megértésében és el¬
fogadásában. A végeredmény egy olyan szülő, aki sokkal kompe-
tensebbnek érzi magát, mert érti, milyen lehet a saját fiának lenni.
Előre látja, hogy a világ valószínűleg miként fog viszonyulni a
fiához, sokkal jobban átlátja erősségeit, gyengeségeit, és ezen
keresztül a szükséges segítséget is hamarabb tudja nyújtani gyer¬
meke számára.
Férfiaknak és nőknek egyaránt tisztán kell látniuk az apjukat
ahhoz, hogy meg tudjanak bocsátani és meg tudják érteni őket. Az
istenek és mítoszaik megértése hozzásegíthet mindannyiunkat
egy objektívebb apaképhez.
Mivel a nőkben is lakoznak istenek, ezek felfedezése mélyebb
önismerethez vezethet. Egy istenre való rácsodálkozás különösen
fontos lehet az istennőket önmagában már ismerő nőnek, hisz
például egy eddig nem tudatosult viselkedésére magyarázatot
adhat egy bizonyos isten jelenléte. Ily módon a nő érezheti azt a
megelégedettséget, amit egy kirakós játék hiányzó elemének
helyére kerülése jelenthet, főleg, ha az teljesebbé teszi a képet.
Mindannyiunkban élnek istenek és istennők. Rajtuk keresztül
az önmagunkba tekintés pillanatában valami összekapcsolódik,
amit már ösztönösen is éreztünk magunkról. Olyan ez, mint a
tükör, amiben először látjuk magunkat. A felismerés pillanata
megvilágosítja számunkra, hogy mások mire is reagálnak ben¬
nünk, és ezáltal tisztább képet kaphatunk magunkról.
12 ELŐSZÓ
Azoknak írtam ezt a könyvet, akik jobban meg akarják érteni a

fiúkat és a férfiakat, vagy tudnak a férfiakban és nőkben egyaránt
létező férfi archetípusokról, vagy éppen saját magukról vagy kap¬
csolatukról szeretnének többet megtudni. Továbbá azoknak a
férfiaknak is szól, akik a bennük élő isteneket próbálják felfedez¬
ni, azoknak, akik megkérdezték: „És mi lesz a bennünk élő iste¬
nekkel? És mi lesz velünk?”
Köszönetnyilvánítás
A könyv minden fejezetéhez rengeteg, meg nem nevezett segítő

járult hozzá: páciensek, barátok, kollégák, rokonok, minden je¬
lentősebb fiú és férfi az életemből, akik puszta létezésükkel egy-
egy isteni archetípust képviseltek, melyek segítettek megérteni,
milyen is fiúként vagy férfiként élni ebben a patriarchális kultú¬
rában. Az évek során sok nő mesélt nekem a hozzájuk közel álló
férfiakról, akikről, úgy tűnt, jóval többet tudnak, mint maguk a
férfiak. Ez főként az olyan férfiakra igaz, akik nem sokat elmél¬
kednek magukról. E könyv alapanyagának jelentős részét azok a
férfiak szolgáltatták, akik a jungi pszichoanalízis eszközeivel saját
érzéseik, múltjuk és az önmaguk által sem ismert belső világuk
mélységeibe hatoltak velem, olyan mélységekbe, amelyek kezdet¬
ben ismeretlenek voltak előttük és amelyektől el voltak zárva.
A jellemzések tehát számos férfi „vegyítéséből” születtek, aki¬
ket különböző élethelyzetekből ismerek, de leginkább a 25 éves
pszichiátriai praxisom alatt találkoztam velük. Munkám a biza¬
lom, a biztonság és a titoktartás szentélyében zajlik. Itt, ami tudat¬
alatti vagy elfelejtett, mind a felszínre kerül előbb vagy utóbb. Min¬
den férfi, aki rám bízta a pszichéjét, sokat segített a többi férfi és nő,
sőt a saját magam lelkivilágának jobb megértésében. Köszönöm!
A könyvben számos történelmi személyiség, híresség és re¬
génybeli szereplő jellemzését használom fel az istenek egyes arcai¬
nak bemutatására. Ezen személyeknek a nyilvánosságban kialakult
képe és ismertebb idézeteik voltak segítségemre, nem pedig az ő
személyes vagy szakmai tapasztalatuk és tudásuk. A valódi ember
általában több és egyszerre kevesebb is, mint eltúlzott képe.
Ez a könyv és a Bennünk élő istennők is C. G. Jung felfedezései¬
nek és elméleteinek hatására született. Jungnak a kollektív tudat¬
alatti archetípusaival és a pszichológiai típusok felállításával kap¬
csolatos munkái szolgáltak e könyv alapjául. A Sigmund Freud
által kidolgozott Ödipusz-komplexus sugallta a görög mitológia és
14 KöSZöNETNYILVáNíTáS
az emberi psziché közötti kapcsolatot, amit a jungiánus írók fej¬

lesztettek tovább. Jung óta az archetípusokról szóló irodalom fő¬
ként a Spring Publications gondozásában jelent meg, többnyire
James Hillman szerkesztésében.
A könyv egyik fő témája a napjainkban is fennálló patriarchá¬
lis kultúra mélyebb rétegeivel kapcsolatos tudatosság, illetve az az
erőfeszítés, melyen keresztül próbáljuk megérteni, hogy ez a kul¬
túra hogyan alakította értékeinket, percepcióinkat és végső soron
saját magunkat. Ezt a témát aktivisták, írók és tudósok - főként
nők - próbálják megfejteni, akiknek sokat köszönhetek. Saját
szakmai előmenetelem nagyban köszönhető Gloria Steinem-nek
és a A Nőkért Alapítvány (Ms. Foundationfor Women) igazgatótaná¬
csának és munkatársainak, dr Jean Baker Miller-nek, dr Alexandra
Symonds-nak és azoknak a nőknek, akik Az AmerikaiPszichiátriai
Társaság Nőkértfelelős Bizottságának (Task Force and Committees on
Women of the American Psychiatric Association) tagjai voltak. Kö¬
szönet illeti még rajtuk kívül Anthea Francine-t, akivel együtt
számos workshopot vezettünk, és akivel érzékenységemet tovább¬
fejleszthettem a családnak és a kultúrának a gyermekre gyakorolt
hatásait illetően, főként olyan gyerekek esetében, akiknek az
archetípusáról nem vettek tudomást. Alice Miller írásai új pers¬
pektívát nyitottak a pszichoanalitikus gondolkodásban. Ez a pers¬
pektíva alátámasztotta addigi ismereteimet azokkal a sérülésekkel
kapcsolatban, amelyeket sérült szülők okoztak gyerekeiknek.
A könyv könnyű terhesség és rövid vajúdás után születhetett
meg, hisz módom volt rá, hogy megérleljem magamban, saját
életciklusaimat is megfigyelve, az eredeti határidőt figyelmen
kívül hagyva. Ezúton szeretnék köszönetét mondani kiadómnak,
a Harper & Row-nak, és szerkesztőmnek, Clayton Carlson-nak a
megértésért, amellyel körülvettek, és hogy kijelölték mellém
Tom Grady-1, akinek szerkesztői vénája sok mindenen túllendí¬
tett. Szintén köszönet illeti John Brockman-t és Katinka Matson-t,
két irodalmi ügynökömet, akik segítségével íróvá válhattam.
Apámtól, Joseph Shinoda-tól támogatást kaptam ahhoz, hogy
meg tudjak tenni dolgokat a világban. Az erőt, a vállalkozó kedvet
éppúgy tőle örököltem, mint az irodalom és a történelem szeme¬
tét, valamint írás- és beszédkészségemet. Pszichiátriai rezidens-
ségem első évében halt meg, így nem ismerhette sem a gyerme-
KöSZöNETNYILVáNíTáS 15
keimet, sem a könyveimet. Nagyon hiányzik, és noha hosszabb

időt szerettem volna vele tölteni, szerencsésnek érzem magam,
hogy a lánya lehettem. A könyv melegséggel átitatott hangvétele
és mélysége annak köszönhető, hogy egy igazán sikeres Zeusz
apám volt, akivel ellenkezhettem és aki ellen harcolhattam,
amikor a számomra fontos dolgok és az ő általa támasztott elvárá¬
sok különböztek.
Mill Valley, Kalifornia

1988. november
I. rész
BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK

ELSŐ FEJEZET
Léteznek bennünk élő istenek
Ez a könyv a bennünk élő istenekről szól, a velünk született min¬

tákról vagy más néven archetípusokról, amelyek a psziché mélyén
lakoznak és belülről formálják a férfit. Ezek az istenek erőteljes,
láthatatlan hajlamok, amelyek befolyásolják nemcsak a személyi¬
séget, a munkát, de a kapcsolatokat is. Az istenek a következő
dolgokért lehetnek felelősek: emocionális intenzitás vagy távol¬
ságtartás, éleselméjűség, fizikai terhelhetőség, esztétikai érzé¬
kenység, az eksztázis vagy az átfogó megértés utáni vágyódás, az
időérzék és még sorolhatnánk. A különböző archetípusok a fér¬
fiak közötti különbségekért és a férfiakon belüli összetettségért
felelősek. Ezenkívül a férfiak és fiúk elvárásokhoz való alkalmaz¬
kodóképességére is kihatnak és arra is, hogy mennyire könnyen
vagy nehezen tudnak alkalmazkodni, illetve mennyit kell saját
legmélyebb és legautentikusabb bensőjükből feladniuk.
Autentikusnak lenni annyit tesz, mint szabadon fejleszteni a
természettől fogva bennünk lévő hajlamokat és jellegzetessége¬
ket. Amikor elfogadják tőlünk és megengedik nekünk az őszinte¬
séget, az önbizalom hitelességgel párosul. Ez a hitelesség csak
akkor fejlődik ki, ha elbátortalanítás helyett inkább támogatást
kapunk a számunkra fontos emberektől, amikor spontának és
igazak tudunk lenni, vagy amikor igazi örömet nyújtó tevékeny¬
ségbe tudunk belefeledkezni. A gyerekkortól kezdve elsődlegesen
a család, később a kultúra tükréből tudhatjuk meg, mennyire va¬
gyunk elfogadhatóak a külvilág számára. Amikor az elfogadásért
cserébe alkalmazkodnunk kell, idővel hamis álarcot teszünk fel,
és csak szerepet játszunk, hisz belső késztetéseink és a külső el¬
várások között hatalmas szakadék tátong.
LéTEZNEK BENNüNK éLő ISTENEK 19
ALKALMAZKODÁS, MINT PROKRUSZTÉSZ-ÁGY

Az az alkalmazkodás, amelyet a mai patriarchális kultúra meg¬
követel a férfiaktól, a görög mitológiában Prokrusztész ágyához
hasonlatos. Az Athénba tartó utazókat ráfektették erre az ágyra.
Ha túl rövidek voltak, megnyújtották őket, ha pedig túl hosszúak,
egyszerűen levágtak belőlük, hogy megfelelő méretűek legyenek.
Néhány férfi pontosan belefér a prokrusztészi ágyba, ahogy létez¬
nek férfiak, akiknél a sztereotípia (azaz a külső elvárások) és az
archetípia (azaz a belső hajlamok) egybecsengenek. Számukra a
siker könnyen jön. A sztereotípiához való alkalmazkodás azon¬
ban igencsak nagy szenvedést jelent annak a férfinak, akinek az
archetipikus mintája eltér attól, aminek „lennie kellene”. Úgy
tűnhet, mintha beleillene a sztereotípiába, de valójában hatalmas
árat fizet a látszat fenntartásáért, és fontos részeitől kénytelen
megszabadulni. Az is elképzelhető, hogy az elvárásokhoz való
igazodás során személyiségének egyik felét „megnyújtja”, csak
sajnos ennek következtében elveszíti személyiségének mélységét
és összetettségét, így a külső siker befelé elértéktelenedik.
Azok az utazók, akik végül túljutottak a prokrusztészi meg¬
próbáltatáson és elérték Athént, komolyan elgondolkoztak azon,
hogy vajon megérte-e ez az alkalmazkodás - ahogyan a napjainkban
élő férfiak is eltűnődnek ezen, amikor „megérkeznek”. William
Broyles Jr. az Esquire című férfi magazinban fásultan számol be
arról, mennyire jelentéktelen lehet a siker:
„Minden reggel belegyűrtem magam az öltönyömbe,felvettem

az aktatáskámat, elmentem kitűnő munkahelyemre és meghaltam
egy kicsit. Én voltam a Newsweek főszerkesztője, ami mások sze¬
mében maga a tökéletes pozíció, csak éppen nekem nem volt közöm
hozzá. Nem különösebb örömmel vezettem egy ilyen nagy intéz¬
ményt. Személyes eredményeket akartam, nem hatalmat. Szá¬
momra a siker veszélyesebb volt, mint a kudarc; egy kudarcélmény
végre rákényszerített volna arra, hogy eldöntsem, mit is akarok.
Az egyetlen kiútnak a lemondás bizonyult, noha a középisko¬
lai atlétika csapatból való távozásom óta nem tettem hasonlót.
A vietnami háborúban tengerészgyalogosnak képeztek ki, ami azt
jelentette, hogy addig kellett menetelnünk a dombon felfelé, amíg
20 BENNüNK éLó ISTENEK
a tetejére nem értünk. De mirefeljutottam a csúcsra, már utáltam

is ott lenni. Rossz hegyre másztam fel, és az egyetlen lehetőségem
az volt, hogy visszafordulok és keresek egy másik hegyet. Nem volt
könnyű, az írás sokkal lassabban ment, mint gondoltam, és a há¬
zasságom is tönkrement.
Szükségem volt valamire, csak még nem tudtam mire. Tudtam,
hogy szeretnék mind fizikailag, mind szellemileg megmérettetni.
Tiszta és világos mérce alapján akartam sikert, nem mások által
felállított kritériumok szerint. Nagy fába akartam vágni a fejszé¬
met. Korábban gondoltam rá, hogy szerencsét próbálok és tenge¬
résznek állok, de két gyermekem volt és tengernyifelelősségem. ”
Ennek a férfinak hatalma volt és hírneve. Mindkettő olyan cél,

amelyek eléréséhez egy egész emberöltő kevés, és amelyeket csak
kevesen érhetnek el. Mindezek ellenére ez a férfi egy olyan kór¬
ságtól szenvedett, amelytől véleményem szerint rengeteg közép¬
korú férfi szenved, ez pedig nem más, mint a depresszió. Amikor
az ember saját vitalitásának és örömének forrásától van elzárva, az
élet lapos és értelmetlen.
A mi kultúránkban látszólag a férfiaké a hálásabb vezető szerep.
Kétségtelen, hogy nagyobb hatalmuk és jövedelmezőbb állásuk
van. Azonban sok férfi szenved a depressziótól, amit vagy alkohol-
izmusnak vagy munkamániának, esetleg órákig tartó tévénézés¬
nek álcáznak, csak hogy ne kelljen tudomást venni a valóságról.
Sok férfi dühös és bosszús, ellenségeskedésüket és őrjöngésüket
akár egy rossz sávban közlekedő autós vagy egy gyerek irritáló vi¬
selkedése is kirobbanthatja. Ezenfelül sokkal rövidebb ideig élnek.
A nőmozgalmak annak idején világosan megfogalmazták, milyen
problémáik vannak a nőknek a patriarchális társadalomban, de
abból kiindulva, hogy a férfiak mennyire boldogtalanok, úgy tű¬
nik, ez a társadalmi felépítés a férfiaknak sem túl ideális.
AZ ARCHETÍPUSOK BELSŐ VILÁGA

Amikor az élet értelmetlennek, laposnak tűnik, vagy valami alap¬
vető baj van az életmódunkkal, érdemes megnézni a bennünk élő
archetípus és a külső szerepünk közötti eltéréseket. A férfiak
LéTEZNEK BENNüNK éLó ISTENEK 21
gyakran a belső világuk archetípusai és a külső világ sztereotípiái

között rekednek. Az archetípusok nagyon erőteljes motiváló té¬
nyezők - a könyvben a görög mitológia alakjaiba öltöztettem őket.
Minden isten-alak rendelkezik rá jellemző motivációkkal, érzel¬
mekkel, szükségletekkel, melyek sajátosan alakítják a személyisé¬
get. Amikor egy bennünk élő aktív archetípushoz kapcsolható
szerepet játszunk, akkor az a szerep mélységének és jelentőségé¬
nek megfelelő energiát szabadít fel bennünk.
Az a férfi például, aki a gyönyörű páncélzatokat és ékszereket
készítő, feltaláló kézműves Héphaisztoszra, a kovácsok istenére
hasonlít, bizonyára képes saját műhelyében órákon át elbíbelődni
valamivel, hogy az abszolút tökéletes legyen. Viszont, ha az illető
alapvetően inkább Hermészre, az istenek hírvivőjére hasonlít,
akkor természeténél fogva folyton mozgásban lesz. Akár utazó
ügynökként, akár nemzetközi közvetítőként dolgozik, imádja a
munkáját. Gyors észjárása elengedhetetlen munkája során, külö¬
nösen azokban az etikai szempontból nem egyértelmű helyzetek¬
ben, amelyekben gyakran találja magát. Ha e két isten közül vala¬
melyikre hasonlít a férfi, de valamiért a másik isteni archetípus
munkáját kell végeznie, akkor nem sokáig fogja azt élvezni. Egy
szakma annak okoz igazán örömet, aki a megfelelő archetipikus
természettel és adottságokkal rendelkezik.
A magánéleti különbségekért is az archetípusok felelősek. Az a
férfi, aki Dionüszoszra, a mámor istenére hasonlít, teljesen bele
tud feledkezni egy érzéki pillanatba, pont amikor az a legfonto¬
sabb, hogy spontán szeretőként viselkedjen. Ha valaki ezzel szem¬
ben Apollóra, a napistenre hasonlít, az folyton azon fáradozik,
hogy a képességeit fejlessze és az élet minden területén profi le¬
gyen - jó eséllyel a szeretkezést is ide sorolva.
Az „istenek”, mint archetípusok az érzelmeinket és viselkedé¬
sünket irányító mintákként élnek bennünk, és van elég hatalmuk
ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak - függetlenül attól, hogy ennek
tudatában vagyunk vagy sem. Ha a férfi (vagy nő) tudatosan fel¬
ismeri és megbecsüli a benne élő isteneket - még ha nem is tudja
név szerint azonosítani őket -, a segítségükkel igazán önmaga le¬
het, ösztönzést kaphat tőlük egy sokkal mélyebb értelmű élethez,
hiszen tettei összekapcsolódnak a pszichéje archetípust hordozó
rétegével. A megtagadott és el nem fogadott istenek is ugyanígy
befolyásolnak; hatásuk többnyire bomlasztó, mivel tevékenysé¬

güknek az illető nincs tudatában. A túlzott identifikáció is vissza¬
üthet - ha például egy férfi olyannyira azonosítja magát egy isten¬
séggel, hogy teljesen elveszíti egyéniségét és megszállottá válik.
AZ ARCHETÍPUS
C. G. Jung vezette be a pszichológiába az archetípus fogalmát. Az

archetípusok már korábban is létező, rejtett és belsőleg meghatá¬
rozott viselkedés, érzékelés és reakcióminták. Ezek a minták a
kollektív tudattalan részei, annak a tudatalattinak, amely nem
egyéni, hanem egyetemes és mindenkiben meglévő. E mintákat
lehet az egyén szintjén értelmezni, mint istenek és istennők
archetipikus történeteit. Olyan érzéseket és képeket hoznak fel¬
színre, olyan témákat érintenek, amelyek egyetemesek és az
emberiség örökségének részei. Nagyon közel áll a közös emberi
élményanyaghoz, és így, ha homályosan is, de első hallásra isme¬
rősnek tűnik. Ha értelmezzük az egyik istenség mítoszát, és akár
tudatosan, akár ösztönösen ráérzőnk az életünkben kifejtett hatá¬
sára, akkor egy adott helyzet, saját vagy ismerőseink személyisége
is könnyebben átláthatóvá válik.
Archetipikus figuraként az istenek teljesen általánosak: a férfi
alapstruktúráját jellemzik (vagy akár egy nőét, hisz az isten-arche¬
típusok a nők pszichéjében is aktívak). Ezt az alapvető mintát tölti
meg tartalommal vagy „részletezi” maga a férfi, akinek egyedül¬
állóságát a család, a társadalmi osztály, a nemzetiség, a vallás, az élet-
tapasztalatok, a kor, amelyben él, a külső megjelenése és az intelli¬
genciája határozza meg. Mindezek ellenére mégis felfedezhető egy
adott archetípus követése, egy adott istenhez való hasonulás.
Az archetipikus képek a kollektív emberi örökség részei, ezért
tűnnek ismerősnek számunkra. A több mint 3000 évre vissza¬
nyúló görög mítoszok ma is élnek és újra és újra előkerülnek, pon¬
tosan azért, mert az istenek és istennők az igazat mondják el az
emberi természetről. Ezen istenségek tanulmányozása segíthet a
férfiaknak megérteni a pszichéjükben munkálkodó erőket. A nő is
megtanulhatja megérteni a számára fontos férfit azáltal, hogy tud¬
ja, melyik isten él benne, illetve önmagáról is kiderítheti, melyik
LÉTEZNEK BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK 23
istenség befolyásolja. A mítoszokon keresztül jobban belelátha¬

tunk helyzetekbe, és ösztönösen jobban megértjük az emberi szi¬
tuációkat. A kegyetlen férfi, aki sokat kockáztat a hatalom és a
vagyon megszerzéséért, és sokat ad a hírnévre, egyértelműen
Zeuszra hasonlít. A Zeuszról szóló történetek könnyen ráillenek
a hozzá hasonló férfiakra. Házas- és szexuális életük sok szem¬
pontból hasonlít Zeusz szerelmi életére. A sas Zeus? jelképeként
tökéletesen szimbolizálja ennek az archetípusnak a személyiség-
jegyeit: a sas a magasból alaposan meg tud figyelni minden rész¬
letet, és kiváló rálátása van a dolgokra, ráadásul az a képessége is
megvan, hogy villámgyorsan lecsapjon és megszerezze karmaival
mindazt, amit akar.
Hermész az istenek hírvivője volt, az utak és határok őrzője,
közvetítő, szélhámos, aki az alvilágba kalauzolta a lelkeket. Az a
férfi, aki ezt az archetípust testesíti meg, nehézségek árán fog csak
tudni letelepedni, hisz a szabad mozgáslehetőség és a következő
kaland egyre csábítja őt. A higanyhoz (római megfelelője Merkúr)
hasonlóan, a Merkúr-férfit lehetetlenség megragadni vagy mara¬
dásra bírni, rögtön kicsúszik a kezünkből. Zeusz és Hermész na¬
gyon különböznek egymástól, ebből következően az őket hordozó
férfiak is eltérőek. De mivel az összes isten potenciálisan jelen van
minden férfiban, elképzelhető, hogy a két eltérő isten egyszerre
aktív ugyanabban az emberben. Feltéve, hogy ez a két isten egy¬
mást kiegyensúlyozva munkálkodik, az általuk vezérelt férfinak
lehetősége nyílik arra, hogy megvalósítsa önmagát, ami alapve¬
tően Zeusz tulajdonság, Hermész kommunikációs képességeivel
és újító ötleteivel. Ellenkező esetben a férfi pszichikai konfliktus¬
ba keveredik önmagával: harcra kel benne Zeusz, aki hatalomra
vágyik (ami viszont nem elérhető időráfordítás és elkötelezettség
nélkül) és a szabadságszerető Hermész. És ez még csak kettő a pat¬
riarchális társadalom által is elismert istenarchetípusok közül.
A kitaszított és elutasított istenek - akiknek az attribútumait
sem akkor, sem most nem ismeri el a társadalom - ugyanúgy aktí¬
vak lehetnek a férfi pszichéjében, mint a görög mitológiában.
Nem nézték jó szemmel ezeket az isteneket sem az ókorban, sem
később, a nyugati társadalmakban. Ilyen például Dionüszosz, az
érzékiség és a mámor istene, vagy Árész hadisten, aki a dühkitöré¬
seiről vált híressé. Ezek a dühkitörések más körülmények között
akár még táncként is értelmezhetőek. Nem különösebben díjaz¬

ták Poszeidón érzelmességét, Héphaisztosz visszahúzódását (de
annál erőteljesebb kreativitását) és végül Hádész befelé figyelését.
Ez a folyamatos előítélet hatással van a férfiak lelkivilágára, akik
hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy elnyomják magukban eze¬
ket a hatásokat, és egy olyan társadalomhoz idomuljanak, amely
az érzelmi távolságtartást és a hatalom megszerzését tartja a leg¬
fontosabb értékeknek.
Akármit is tesz a férfi, háborúzik, szeretkezik vagy dolgozik, ha
pusztán alkalmazkodni próbál az elvárásokhoz, mindenféle arche-
tipikus ihletettség nélkül, energiát pazarol feleslegesen. Elképzel¬
hető, hogy lesz eredménye ezeknek az erőfeszítéseknek, de nem
lesznek igazán kielégítőek. Ha viszont a férfi azzal tölti az idejét,
amit szeret, és ez a tevékenység örömet okoz számára, akkor kap
egy belső visszaigazolást, és még önmagához is hű tud maradni. Az
pedig külön szerencse, ha a külvilág is elismeri azt, amit csinál.
AZ ISTENEK AKTIVIZÁLÁSA
A összes férfi pszichéjében potenciális mintaként van jelen az ösz-

szes isten, azonban egyes férfiakban bizonyos istenek aktívak (ki¬
fejlődnek), míg mások nem. Jung a kristályformálódás példáján
keresztül magyarázza meg az archetipikus minták (amelyek egyete¬
mesek) és az aktivált archetípusok (amelyek az egyénben működ¬
nek) közti különbséget. Az archetípus ahhoz a láthatatlan mintá¬
hoz hasonló, amely a kristály formáját és szerkezetét határozza
meg formálódás közben. Amikor végül a kristály kikristályosodik,
a most már felismerhető minta analóg az aktivált archetípussal.
Az archetípus a magokban található „tervrajzhoz” is hasonlít¬
ható. A mag szárba szökellése a föld és a klíma minőségétől, a
tápanyagok hiányától vagy meglététől, a kertész gondoskodó vagy
éppen hanyag munkájától, a cserép mélységétől és nagyságától,
valamint a fajta ellenállóképességétől is függ. Elképzelhető, hogy
a mag nem indul növekedésnek vagy az első rügyek megjelenése
után elszárad. Ha mégiscsak elkezd növekedni, lehet, hogy gyö¬
nyörűen kifejlődik, de áz is lehet, hogy elsatnyul az optimálisnak
nem nevezhető körülmények között. A hatások alakítják a mag-
LÉTEZNEK BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK 25
ból kikelő növény külső megjelenését, de alapvető formája vagy

„személyazonossága”, vagyis az archetípusa rögtön, első ránézés¬
re felismerhető.
Az archetípusok alapvető emberi minták, amelyek közül lehet¬
nek bizonyos minták sokkal erőteljesebbek néhányunkban és ke¬
vésbé erőteljesek másokban. Ilyen minta például a zenei hajlam,
az időérzék, a pszichés képességek, a fizikai koordináció vagy az
intellektus. Emberként mindannyiunkba szorult valamennyi ze¬
nei hajlam, de míg néhány gyerek egyszerűen zseniális (mint ami¬
lyen Mozart is volt), másoknak (akik közé én is tartozom) egy
egyszerű dallam eléneklése is problémát okoz. És így van ez az
archetípusokkal is. Léteznek olyan férfiak, akik születésük óta
egy bizonyos archetípus megtestesítői és azok is maradnak életük
végéig, és vannak férfiak, akik negyvenes-ötvenes éveikben ismer¬
kednek meg Dionüszosszal, és csak ekkor válik láthatóvá az általa
képviselt archetípus.
Belső hajlamok és családi elvárások

A kisbabák személyiségjegyekkel születnek: energikusak, akara¬
tosak, higgadtak, kíváncsiak, képesek egyedül eljátszani vagy je¬
lezni, hogy éppen társaságra vágynak. A fizikai aktivitás, energia¬
szint, illetve a hozzáállás minden fiúban más és más: az újszülött,
akinek életerőtől duzzadó sírása félreérthetetlenül jelzi, hogy akar
valamit, és aki két éves korára minden játékba beleveti magát,
nagyban különbözik attól a kellemes és szeretetreméltó kisgyer¬
mektől, aki már egészen kicsi korától kezdve maga a megtestesült
megfontoltság. Pontosan úgy különböznek egymástól, mint az
ösztönösen örökmozgó Árész és a higgadt és barátságos Hermész.
A csecsemő, a fiú és végül a férfi tetteit és viszonyulásait, ame¬
lyek belső hajlamok vagy archetipikus minták eredményei, a
környezetükben élők valahogyan lereagálják: helyeslik, ellenzik,
izgulnak miatta, büszkék rá vagy éppen szégyellik. A gyermek
családjának elvárása bizonyos archetípusokat támogat, míg máso¬
kat leértékel, és így a fiúkban lévő személyiségjegyeket, vagyis
pontosan a fiú leglényegét támogatják vagy utasítják el. Az ambi¬
ciózus, előléptetésben gondolkodó párok, amelyek az aminocenté-
zis alapján megtudták, hogy fiúk lesz, úgy várják gyermekük szü-
26 BENNüNK éLő ISTENEK
letését, hogy lelki szemeik előtt máris ott lebeg a fiúk képe harvardi
diákként. Egy kellemes külsejű fiút várnak, aki képes intellektuá¬
lis erőfeszítéseit egy igen távoli célra összpontosítani. Egy Apollón-
ra vagy Zeuszra hasonlítófiú eleget is tud tenni az ilyenfajta elvárá¬
soknak, kielégíti a szüleit, és jól elboldogul az életben. Azonban ha
a fiú archetipikusan valaki más, csalódottság és bosszankodás
várható a szülők részéről. Egy emocionális Poszeidón vagy Dionü-
szosz, akiknek az időérzéke meglehetősen megbízhatatlan, szinte
lehetetlennek fogja találni a szülei által felállított menetrend telje¬
sítését. Sajnálatos módon ez az összeegyeztethetetlenség valószí¬
nűleg a fiú önértékelési zavaraihoz vezet.
Családon belül gyakran van egy olyan gyerek, aki nem „illik”
bele a családi stílusba és elképzelésekbe. Az a gyerek, aki a ma¬
gányt részesíti előnyben, mint Hádész, vagy az érzelmi távolság-
tartást, mint Apollón, gyakran kerül összetűzésbe saját „extro¬
vertált”* családjával, amely ezt a fajta viselkedést furcsának találja.
Egy Poszeidón vagy Árész fiú, aki egy ilyen családban él, a kakukk¬
tojás egy racionális, fizikai értelemben zárkózott közegben, és így
az érintés utáni vágya folyton kielégítetlen marad.
Néhány családban az az elvárás, hogy a fiú legyen olyan, mint
az apja, és járjon ugyanazon az úton. Más családokban - ahol az
apa maga is csalódást okozott szüleinek - a fiú egészen kicsi ha¬
sonlósága is az apjára bosszúságot és negatív reakciók egész sorát
zúdítja a fiúra. Olyan eset is létezik, amikor a gyerektől azt várják
el, hogy az egyik szülő be nem teljesült álmát valósítsa meg. Akár¬
mi is legyen az elvárás, biztosan hatással lesz a gyerekben meglévő
archetípusra és a benne lévő formálható alapanyagra.
Ha egy fiú vagy férfi az elvárásokhoz próbál meg igazodni saját
legigazabb énjéhez való kapcsolódásának elvesztése árán, sikeres
lehet ugyan az életben, de ez semmit sem fog számára jelenteni.
*Az extrovertáltság (extra a latinban annyit tesz „külső”) és introvertáltság pszichológiai

fogalmát, valamint az extrovertált és introvertált kifejezéseket C. G. Jung vezette be.
Mind a helyesírás, mind a tartalma kissé megváltozott hétköznapi használatukban. Egyre
több helyen inkább az „extrovertált” az elfogadott helyesírás és egy olyan személy érten¬
dő alatta, aki barátságos és társaságkedvelő.
Jung „extrovertáltságon” azt a viselkedést értette, melynek során lelki energia áramlik a
külvilág vagy egy külső tárgy feléi és így események, emberek és dolgok kerülnek az
érdeklődés középpontjába, akár függőséget is okozva. Egy introvertált számára a lelki
energia befelé áramlik és a szubjektív tényezők fontosak, illetve a belső reakciók.
A másik eshetőség, hogy az életben is kudarcot fog vallani, miután

saját maga előtt is hiteltelenné vált. Ezzel ellentétben, ha egy fiút
vagy férfit úgy fogadnak el, ahogy van, és mégis fontosnak tartja,
hogy a szociális és a versenyben maradáshoz szükséges képessége¬
ket elsajátítsa, akkor a külvilághoz való alkalmazkodása nem jár
saját hitelességének és önértékelésének elvesztésével, sőt, így tud
igazán kiteljesedni.
Emberek és események is aktivizálhatják az isteneket

Egy bizonyos istenre jellemző archetipikus vagy „tipikus” reak¬
ciót válthat ki - vagy a jungi terminus szerint oldhat ki - egy má¬
sik ember vagy esemény. Ha például a fiú egy monoklival a szeme
alatt tér haza, egyetlen szó nélkül is kiprovokálhatja apjából a
haragtartó és bosszúálló Poszeidónt, aki rögvest vissza akarja ad¬
ni, amit a fia kapott. Ugyanez a monokli ugyanakkor az apa harag¬
ját is kiválthatja saját fia ellen, hogy miért is keveredett a fiú vere¬
kedésbe egyáltalán. Ebben az esetben az apa Zeuszként viselkedik
fiával, Árésszel. Amikor Árész megsérült, Zeusz nemcsak közö¬
nyös volt, de még elítélő is: kihasználta az alkalmat, hogy elmond¬
ja Árésznek, mennyire utálatosnak és házsártosnak tartja.
A hűtlenség is számos különböző reakciót válthat ki. Mi törté¬
nik egy férfiban, ha rájön felesége hűtlenségére vagy a „sajátja¬
ként” kezelt nő hűtlenségére (noha a férfi házasságban él, és ez
csak egy viszony)? Zeusszá változik, és megpróbálja elpusztítani a
másik férfit? Vagy Apollónként viselkedve inkább a nővel végez¬
ne? Esetleg a részletek érdekelnék, mint Hermészt? Vagy talán
bonyolult terveket eszelne ki a párocska leleplezésére és nyilvános
megszégyenítésére, amint azt Héphaisztosz tette?
A szélesebb értelemben vett történelmi körülmények is hoz¬
hatnak olyan helyzeteket, amelyek aktivizálják egy egész generá¬
ció férfiait. A 60-as években a dionüszoszi hajlamtól vezérelt
fiatalemberek az extázist keresve hallucinogén drogokkal kísérle¬
teztek. Sokan közülük a pszichiátrián kötöttek ki, míg mások meg¬
világosodtak. Azok a férfiak, akikben eredepdően nem volt meg
Dionüszosz, de a drog használatától aktivizálódott, sokkal érzé¬
kibbek és kifinomultabbak lettek, mint egyébként lettek volna.
A Vietnamban harcoló férfiak lehet, hogy a bennük élő Árésszel, a
hadistennel azonosultak, és talán ezért jelentkeztek katonai szol¬

gálatra. De az is lehet, hogy boldogtalan újoncok voltak. Mindkét
eset aktiválhatta Árész különböző aspektusait. Néhány férfi a pozi¬
tív kötődés, a hűség és a más férfiakhoz való tartozás élményét ta¬
pasztalhatta meg, melyekre máskülönben nem lett volna módja.
Néhányukat elkapta Árész vak dühe, és ámokfutásba kezdtek, az¬
után, hogy egyik bajtársukat robbanó csapda sebesítette meg, vagy
az Árész által kiváltott csapatszellem hajtotta őket előre. Ezek
eredményeképpen a férfiak, akik egyébként még egy kocsmai vere¬
kedésben sem vettek volna részt, civileket öltek, és mindenféle
egyéb konfliktusokba keveredtek.
A tettek aktivizálnak: a passzivitás gátol

A célra való összpontosítás és a gondolat tiszta megfogalmazására
való képesség széles körben elismert, és olyan férfiaknak jönnek
természetes módon, akik Apollónra, a nyilasra hasonlítanak.
Arany nyilaival Apollón bármilyen távoli célt el tudott találni.
Ezt a képességet mindenki másnak kemény munkával lehet csak
elsajátítania, főként, ha a hangsúly azon van, hogy a jelenben kell
jól teljesíteni egy jövőbeli cél eléréséhez.
Ezzel ellentétben a Dionüszosz-fiúnak veleszületett tehetségét
alulértékelik: könnyen belefeledkezik az érzékelhető világba és
teljesen a jelen pillanatnak él. Gyerekkorában valószínűleg nagy
öröme telt a bársony és selyem anyagok megkülönböztetésében,
teljes testét használva zenére táncolt, amellyel nem vívott ki ma¬
gának támogatást, hisz ezek nincsenek benne a fiúk számára előírt
kötelező tananyagban.
Létezik egy mondás: „Tettek által válhatunk másokká”. Ez
egyértelműen kifejezi, hogyan is kelthetők életre az istenek a
tetteink által. A kérdés mindig ugyanaz: „Rászánod az időt?”. Egy
üzletember például rájöhet, mennyi örömet okoz neki a kétkezi
munka. De ha Hephaisztoszra elég időt akar szánni, nem lesz ide¬
je az irodából hazavitt munkát befejezni. Ha az a férfi, aki koráb¬
ban örömmel csatlakozott egy kis iskolai csetepatéhoz, el fogja
veszíteni kapcsolatát a benne élő agresszív Árésszal, hacsak nem
csatlakozik egy röplabda- vagy focicsapathoz, esetleg valamilyen
helyi sportklubhoz.
AZ ISTENEK ÉS A KÜLÖNBÖZŐ
ÉLETSZAKASZOK
Minden férfi több életszakaszon megy keresztül. Minden külön
szakasznak megvan a maga legbefolyásosabb istene vagy istenei.
Például lehet, hogy harmincéves koráig egyik oldalról Hermész, a
szárnyas saruban világot járó isten, másik oldalról viszont az extá-
zis-kereső Dionüszosz formálja életét. Ekkor jut el élete egyik
legnagyobb döntéséhez: a szeretett nő választás elé állítja, vagy
elveszi őt feleségül vagy elveszíti. Amennyiben elköteleződik és
hűséges kíván maradni, ami - meglepő módon - Dionüszosz egy
másik oldala, Hermész szárnyas saruit szögre kell akasztania,
hogy Apollóm előhívva magából, beálljon a munka világába. Az
elkövetkezendő három évtizedben más és más archetípusok vehe¬
tik át a vezető szerepet. Az apaság és a siker kioldhatják belőle
Zeuszt, míg felesége elvesztése vagy a hír, hogy ő maga is meg¬
fertőződött az HIV-vírussal, Hádészt hívják elő.
Bizonyos esetekben, amikor egy férfi egyetlen istennel tud iga¬
zán azonosulni, lehet, hogy különböző életszakaszaiban egyazon
isten több aspektusát hívja elő. A különböző istenekről szóló feje¬
zetekben ezek a fejlődési minták követhetők nyomon.
PA TRIARCHÁLIS RÉSZREHAJLÁS
A patriarchátus - ez a láthatatlan hierarchikus rendszer, amely

prokrusztészi ágyainkat szolgáltatja, bizonyos értékek elfogadásán
és elutasításán keresztül - kivételez. Mindig vannak győztesek és
vesztesek, kivételezett archetípusok és kegyvesztettek. így az „iste¬
neket” megtestesítő férfiakat hol megjutalmazzák, hol elutasítják.
A patriarchális értékek, mint például a hatalom megszerzése, a
racionális gondolkodás vagy az irányítás kézben tartása, tudato¬
san vagy tudat alatt, de folyamatosan megerősítést nyer az anyá¬
kon, apákon, barátokon, iskolákon és más intézményeken keresz¬
tül, amelyek büntetik vagy éppenséggel megjutalmazzák a fiúk és
a férfiak különböző viselkedésformáit. így aztán megtanulnak al¬
kalmazkodni, és személyiségüket érzelmeikkel együtt elfojtani.
Azt is megtanulják, hogy hogyan öltsenek magukra egy „korrekt”
személyiséget (vagyis egy elfogadható hozzáállást és jó modort,

amit a világ felé mutatni tudnak), és miként viseljék az adott
társadalmi osztály elfogadott „egyenruháját”.
Bármi, ami mások számára „elfogadhatatlan” vagy az irányadó
viselkedésmintáktól eltér, az bűntudatot és szégyenérzetet kelt a
férfiakban, akik így befekszenek a prokrusztészi ágyba. És ilyenkor
következik a pszichológiai „megcsonkítás”: férfiak (és nők) le¬
választják magukról vagy elnyomják magukban a nem megfelelő
és szégyenérzetet kiváltó archetípusokat és részeket. Metaforiku¬
sán értelmezve, az a bibliai idézet, hogy „Ha a jobb kezed rosszat
tesz, vágd le”, tulajdonképpen egy pszichológiai öncsonkításra
való felszólítás.
Amit ilyenkor a férfiak lenyirbálnak magukból, az mind az
érzelmi, érzéki vagy az ösztönös részeikből történik. Azonban
bármi, amit a pszichéből lecsípnek vagy eltemetnek, továbbra is
él. Lehet, hogy lesüllyed a „föld alá” és egy ideig a tudaton kívül
létezik csak, de újra kiemelkedhet és „összerakódhat” (újra „em¬
lékezhet” - re-member - rá), amennyiben (először életében vagy
gyerekkora óta először) a férfi elfogadást érez egy kapcsolatban
vagy egy helyzetben ez iránt az archetípus iránt a másik fél részé¬
ről. Azok a férfiak, akik egy másik titkos életet is élnek, a külvilág
számára elfogadhatatlan érzéseik és tetteik miatt folyton bujkálni
kénytelenek egészen addig, amíg le nem lepleződnek és botrány
nem lesz az ügyből. Ilyenfajta történeteket gyakran lehet hallani fi¬
gyelemreméltó „tévéprédikátorokról”, akik teljes mellszélességgel
támadják a testi bűnöket, de saját maguk is hasonló bűnbe esnek
és megbuknak, amikor a bennük élő Dionüszosz lelepleződik.
AZ ISTENEK ISMERETE -
SAJÁ T MAG UNK MEGERŐSÍTÉSE
Az istenek ismerete a személyes megerősítés egyik forrása. Ebben
a könyvben találkozhatunk az összes istennel, ahogy haladunk a
képektől és a mitológiától az archetípusok felé. Megláthatjuk,
hogyan is befolyásolják a személyiséget és az emberek által felállí¬
tott fontossági sorrendet, valamint azt is, hogy melyik isten mi¬
lyen pszichés zavarral, illetve problémával azonosítható.
Az istenek megértése nem választható el a patriarchátus isme¬

retétől. Mindkettő erőteljes, és láthatatlan erőként, egymással köl¬
csönhatásban befolyásolják a férfiak életét. A patriarchátus bizo¬
nyos archetípusok szerepét felnagyítja, míg másokét lekicsinyíti.
Az istenek ismerete növelheti az önismeretet és az önelfoga¬
dást, megnyithatja a férfiak kommunikációs csatornáit mások
felé, és megerősítheti a férfiakat és nőket, hogy önmegvalósítás¬
hoz és örömhöz vezető döntéseket tudjanak hozni. Rollo May
pszichológus a „Bátorság a teremtéshez” (Courage to Create) című
könyvében a következőképpen definiálja az „öröm”-öt: „az öröm
egy olyan érzelem, amely emelkedett tudatállapottal jár együtt,
egy olyan állapot, amellyel az ember saját rejtett képességeinek
megvalósításakor találkozik.” Az archetípusok tehát rejtett ké¬
pességek. Bennünk és patriarchális társadalmunkban számos
olyan isten létezik, akiket fel kellene szabadítani, de akadnak
olyanok is, akiket jó lenne visszaszorítani.
ÚJ PSZICHOLÓGIAI ELMÉLET
ÉS PERSPEKTÍVA
Ez a könyv új, az eddigiektől eltérő megvilágításba helyezi a férfi

pszichológiáját. A mitológia és teológia különböző területein
számos olyan példával találkoztam, ahol a patriarchális viszonyu¬
lás a fiúgyermekek felé meglehetősen ellenségesnek bizonyult.
Ugyanez a fajta hozzáállás figyelhető meg a pszichoanalitikai
elméleteknél is.
A második fejezetben (Apák és fiúk: mítoszok a patriarchá¬
tusról) a szülői ellenérzés és visszautasítás a férfi pszichológiájára
tett hatásait próbálom nyomon követni. Itt találkozhatunk Alice
Miller pszichoanalitikus fejtegetéseivel, aki arra mutat rá, hogy
Ödipusz története valójában egy apával kezdődik, aki saját fia éle¬
tére tör. Bármelyik családban vagy kultúrában, ahol a fiú fenyege¬
tést jelent az apára nézve, és ennek megfelelően is kezelik, a fiú
pszichéje és a kultúra különböző viszonyai negatívan változnak.
Ezt a fajta új pszichológiai elméletet is kifejtem a könyvben.
Ezenkívül a Bennünk élő istenek a férfi lélektanának egy olyan
képét mutatja meg, amely fontosnak tartja a kultúra hatását az
archetípusok fejlődésére. Ez egy újfajta hangsúlyeltolódás a jungi

pszichológián belül.
A tizenkettedik fejezetben (A hiányzó isten) azon elmélke¬
dem, hogy vajon megjelenik-e egy új férfi archetípus. Erről a le¬
hetőségről számol be Rupert Sheldrake a morfogenetikus terüle¬
tek elméletében.
Végezetül, a könyv szisztematikus és koherens képet nyújt a
férfi pszichológiájának a férfi archetípusok, mint a görög istenek
(a nőkben is jelenlévő) megszemélyesítőinek megértésén keresz¬
tül. Előző könyvem, a Bennünk élő istennők, a görög istennőkről és
a női archetípusokról (amelyek a férfiakban is léteznek) szól, ame¬
lyek a női archetipikus pszichológia alapjául szolgálnak. A kettő
együtt a férfi és nő rendszerezett pszichológiáját adja, amely a
közöttünk létező sokszínűségre és a bennünk létező összetettség¬
re szolgáltat magyarázatot. A görög istenségekre alapozva ez a
pszichológia visszatükrözi az emberi természet gazdagságát, és
utal arra a szent élményre, amit akkor érzünk, amikor valamit
egészen a lelkünk mélyéből teszünk, és ezen keresztül megtapasz¬
taljuk életünk megszentelt dimenzióját.
MÁSODIK FEJEZET
Apák ésfiúk: mítoszok a patriarchátusról
A legszemélyesebb szinten a patriarchátus az apa-fiú kapcsolat

formálója; a szokások szintjén a patriarchátus értékei határozzák
meg az elfogadható és megjutalmazható jellegzetességeket és
értékeket, ezen keresztül azt is, hogy mely archetípusokat részesí¬
ti előnyben a férfiakon belül és a férfiak között. A megerősítő
hatású önismeret megszerzése egyet jelent azzal, hogy a férfi tuda¬
tában van a viselkedését befolyásoló tényezőknek: érti, mi a patri¬
archátus és az hogyan alakítja a benne élőket.
Egy kultúra mítoszai sokat elárulnak értékeiről és kapcsolati
mintáiról. Talán érdemes saját mítoszaink megfejtését Luke
Skywalkerrel és apjával Darth Vaderrel, a Csillagok háborúja című
film szereplőivel kezdenünk. Archetipikus történetek és figurák
- akár a kortárs filmművészet területéről, akár a görög mitológiá¬
ból kerülnek elő - sok igazságot elmondanak saját családtörténe¬
tünkről és a bennük eljátszandó szerepünkről. Darth Vader a
hatalmas erejű apa, aki megpróbálja elpusztítani a fiát. Ez annak a
történetnek a megismétlése, amellyel már a görög időktől nap¬
jainkig nagyon sokszor szembe találhattuk magunkat.
Luke Skywalker azonban a jelenkori történelem férfi hősét
szimbolizálja. Ahhoz, hogy egy férfi Luke Skywalker lehessen, ki
kell derítenie a múltban vele és az emberiséggel történt eseménye¬
ket. Fel kell fedeznie hiteles önmagát - pszichológiai és lelki érte¬
lemben egyaránt -, és lánytestvérével karöltve (mint lehetséges
külső és belső hatalommal rendelkező nővel), hasonszőrű férfiak
és egyéb lények társaságában a romboló erő ellen kell fordulnia.
Csak a fiúnak van lehetősége előhívni a már régen eltemetett sze¬
rető apát Darth Vaderből (azáltal, hogy nem követi őt a félelemtől
vezérelt sötét oldalra), aki azt szimbolizálja, mi történhet a férfival
a patriarchátusban.
Darth Vader hatalmas, fenyegető alakja és fekete maszkja
annak a férfinak a képét mutatja, akinek a hatalom és pozíció
utáni hajszája, valamint ezek megtartása életcéllá vált. Darth

Vader azonban ebben a hajszában emberi mivoltából kivetkőzött,
emberi vonásait elveszítette. Sötét erő árad belőle. Egy hatékony,
ámde kíméletlen géphez hasonlít, aki felettesének parancsait kér¬
dés nélkül, engedelmesen végrehajtja, és aki a beosztottaitól is
hasonlót vár el. Luke ilyennek látja ellenséges és romboló apját.
Darth Vader a patriarchátus sötét oldalának jelképe.
Darth Vader eredeti arcát eltakarja egy fekete fém maszk,
amely egyszerre szolgál személyazonosításként, páncélként és
életvédő eszközként. Nem tudja levenni, mert annyira megsérült,
hogy nélküle meghalna. Ez igazán kitűnő metafora azokra a fér¬
fiakra, akik azzal a maszkkal azonosítják magukat, amit a világban
viselnek. Az igazi mélységeket nélkülöző magánélet hiányában,
kizárólag a maszkkal azonosított személyiségük és pozíciójuk
tartja őket életben. Mivel érzelmi kötődésük nincs, és érzelmileg
üresek, a hatalom és a státusz elvesztését nem élnék túl.
Darth Vader egy archetipikus apafigura, hasonlóan a görög
mitológiában megjelenő égi isten apákhoz. Uranosz, Kronosz és
Zeusz - ez utóbbi kicsit kevésbé - mindannyian ellenségesek
voltak a gyermekeikkel szemben. Ez a viselkedés főként azokat a
fiúkat érintette, akikben apáik vetélytársat láttak, és akiktől fél¬
tették saját hatalmukat. Luke Skywalker - a fiú, aki nagy útra in¬
dul - szintén egy archetípust testesít meg.
E tények tudatában egyszerre csodálkoztam is meg nem is,
amikor kiderült, hogy Joseph Campbell, a kitűnő mítoszkutató és
író, az Ezerarcú hős ( The Hero with a Thousand Faces) című mű
szerzője nagy hatással volt a Csillagok háborúja (Star Wars) rende¬
zőjére, George Lucasra.*
így tehát a mítoszkutató Campbell, a mítoszteremtő Lucas és a
jungi pszichológia kapcsolata nem meglepő. A jungi pszichológia
adja a kulcsot annak megértéséhez, hogy vajon miért is vannak
ilyen nagy hatással a mítoszok az emberekre. Függetlenül attól,
hogy a hatásról vagy sem, a mítoszokat mi magunk
tudunk-e˙erről
is életben tartjujj, A nyugati társadalmakban még a mai napig is a
* Igazán izgalmas volt hallani egy bennfentes történetet Lucasról filmjének hatalmas sikere
után. Lucas, a nagy sztár, fogta magát, és a San Franciscó-i Szépművészeti Múzeum egyik
hátsó ajtaján besurrant, hogy találkozhasson életében először Joseph Campbell-lel, aki a
Jung Intézet (Jungian Institute) által szervezett esemény kezdésére várt a kulisszák mögött.
APáK éS FIúK: MíTOSZOK A PATRIARCHáTUSRóL 35
legerőteljesebb és legmaradandóbb mítoszok az ókori görögöktől

maradtak ránk.
A mitologikus történetek - egy ásatási területhez hasonlóan -
a kultúrtörténet fontos aspektusait fedik fel. Jó néhány történetet
darabonként kell összeraknunk és következtetéseket levonnunk
belőlük, míg léteznek a Pompeiben betemetett freskókhoz hason¬
latos történetek, amelyekről csak le kell fújni a port, hogy felszín¬
re kerüljenek az épen és sértetlenül maradt részek.
A görög mitológiára úgy tekintek, mint a civilizáció gyermek¬
korára. Sokat megtudhatunk a mítoszokból arról, hogyan nevel¬
tek minket, milyen értékek és elképzelések mentén. Csakúgy,
mint személyes családtörténeteink, a mítoszok is közvetítik a mai
generációnak, kik is vagyunk, és mit várnak el tőlünk. Talán úgy
is megfogalmazhatnánk, hogy átadódik egy fajta genetikus tudás¬
anyag, amely a pszichológiai örökség részeként láthatatlanul
formálja látásmódunkat és viselkedésünket.
AZ OLÜMPOSZI CSALÁDTÖRTÉNET
A Zeuszról és az Olümposzról szóló mítoszok olyan családtörténe¬
tek, amelyek megvilágítják a patriarchátus nemzedéki rendjét,
valamint a patriarchátus egyéni életünkre gyakorolt hatásait.
A történetek olyan értékeket és elképzeléseket közvetítenek, ame¬
lyeket az indo-európai származású görögöktől örököltünk. Egyszer
csak megjelentek harcos isteneikkel, és csapatostul, több hullám¬
ban lerohanták az ókori Európát és a görög félszigetet, ahol koráb¬
ban istennőknek áldozó őslakosok éltek. Alapító atyáinkról beszél¬
nek ezek a történetek, az őket megelőző matriarchális társadalmat
csak érintőlegesen említik, vagy éppenséggel hallgatnak róla.
Az emberekben csak akkor merül fel komolyabban a családfa
rekonstruálásának és saját családi történetük megfejtésének az
igénye, ha már megállapodtak a sok éves kemény munka után.
Ezen a téren sokat köszönhetünk Homérosznak (Kr. e. 750 körül)
és Hésziodosznak (Kr. e. 700 körül). Homérosz az Iliász és az
Odüsszeia című nagy epikai költeményeiben olyan mitologikus
történeteket dolgozott fel, amelyeknek volt némi történelmi alap¬
juk. Hésziodosz elsőként gyűjtötte össze a különböző mitologikus
hagyományokat Theogónia című írásában, ami az istenek eredeté¬

ről és leszármazottairól szól.
Hésziodosz szerint először volt az üresség, amiből Gaia (a föld)
testet öltött. Gaia megszülte a hegyeket, tengereket és Uranoszt
(az ég), aki a férje lett. Gaia és Uranosz frigyéből született a ti¬
zenkét titán, mindannyian ősi természeti erők, akiket a történel¬
mi Görögországban imádtak. Hésziodosz szerint a titánok egy
korai uralkodó dinasztia tagjai voltak, a későbbi olümposzi isten¬
ségek ősei.
Uranosz, a görög mitológia első patriarchális apafigurája, meg¬
elégelte Gaia termékenységét és tengernyi gyermekét. Ahogy a
későbbi csecsemők a világra jöttek, Uranosz a Föld (vagyis Gaia)
legmélyébe rejtette őket, hogy ne láthassák a napot. Gaia rettentő
kínokat élt át szerencsétlenül járt gyermekei miatt.
így felnőtt gyerekeit, a titánokat hívta segítségül. Hésziodosz
szerint Gaia a gyötrelemtől felbátorodva a következőképpen szólt:
„Gyermekeim, apátok egy barbár, ha rám hallgattok, képesek
leszünk bosszút állni szörnyű tettéért, hisz elsőként ő követett el
erőszakot.”
Hésziodosz Theogóniá jában tehát a bűn Uranosztól indult el
gyermekei ellen elkövetett szörnytettein keresztül, és ezzel az el¬
következő erőszakos időszak elindítójává vált.
A titánokat „rettegésben tartotta” apjuktól való félelmük, ki¬
véve Kronoszt (vagy ahogyan a rómaiak nevezték: Szaturnuszt), a
legifjabbik titánt. Egyedül ő válaszolt Gaia elkeseredett segély¬
kérésére: „Anyám, én hajlandó vagyok megtenni, amire kérsz.
Nem tisztelem becstelen apámat, és mivel ő tette az első erőszakos
lépést, megtorlóm a tetteit.”
Az anyjától kapott sarlóval felfegyverkezve csendben várt,
hogy végrehajthassa a tervet. Amikor Uranosz megjelent, hogy
Gaiával szeretkezzen, Kronosz lemetszette Uranosz hímvesszőjét
és bedobta a tengerbe. Apja kasztrálása után Kronosz lett a leg¬
hatalmasabb férfi istenség, aki testvéreivel, a titánokkal együtt
uralkodott a világegyetemen, és új isteneket nemzettek.
Kronosz feleségül vette testvérét, Rheát, aki Gaiához hasonlóan
föld istennő volt. Az ő házasságukból született az első olümposzi
generáció: Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz.
A történelem ismétli önmagát: ezúttal Kronosz próbálta meg
kiirtani gyermekeit. Előre figyelmeztették, hogy saját fia fogja

megdönteni hatalmát, de mivel ezt meg akarta akadályozni, új¬
szülött gyermekeit sorban lenyelte, nem is figyelve arra, hogy
fiúk-e vagy lányok. Összesen három lányát és két fiát nyelte le.
Gyermekei elvesztése feletti fájdalmában az újra terhes Rhea
Gaiához és Uranoszhoz fordult segítségért utolsó gyermeke meg¬
mentéséért. Szülei javaslatára Krétára menekült. Amikor eljött a
szülés ideje, Kronosz megtévesztésére egy pólyába bugyolált kö¬
vet adott neki. Kronosz nagy sietségében pedig azt hitte, gyerme¬
két nyelte le.
Ez az utolsó, megmentett gyermek volt Zeusz, aki tényleg
megdöntötte apja uralmát, és aki utóbb a legfőbb uralkodó lett.
Felnőtt koráig titokban nevelték. Első segítője, majd később há¬
zastársa az olümposzi istenek előtti időből Métisz, az értelem
istennője. Együtt bírták rá Kronoszt, hogy Zeusz testvéreit vissza-
öklendezze. A testvérek végül szövetségre lépve legyőzték Kro¬
noszt és a titánokat. Az erőszak három generáción keresztül erő¬
szakot szült.
Győzelmük után a három fiútestvér - Zeusz, Poszeidón és
Hádész - végül felosztották maguk között a világegyetemet.
Zeuszé lett az ég, Poszeidón a vizeket kapta, míg Hádész lett az
alvilág ura. És noha a földet és az Olümposz hegyét állítólag közös
tulajdonnak kiáltották ki, Zeusz szépen lassan ezekre is kiterjesz¬
tette hatalmát. (A három lánytestvérnek a patriarchális görög kul¬
túrában nem volt tulajdonjoga.)
Zeusz különböző viszonyaiból egy egész generációnyi isten és
félisten született. Ez utóbbiak lettek a mitológia nagy hősei. Mi¬
alatt Zeusz folyamatosan gyerekeket nemzett, egyfolytában attól
rettegett, hogy saját fiai ellene fordulnak. Egy prófécia szerint
Métisz, Zeusz első felesége két gyermeket fog szülni, akik közül az
egyik fiú lesz. A próféciában ez a fiú fog uralkodni emberen és
isteneken. Amikor Métisz terhes lett, Zeusz tartott attól, hogy azt
a bizonyos fiút hordja a szíve alatt. így egy ravasz csellel lekicsi¬
nyítette és lenyelte Métiszt, hogy megakadályozza a gyermek meg¬
születését. Mint később kiderült, a gyermek nem fiú volt, hanem
lány - Athéné -, aki végül Zeusz fején keresztül jött a világra.
AZ ÉGI ISTENEK MINT APÁK

A görög mitológia apa isteneinek ugyanolyan tulajdonságaik van¬
nak, mint a patriarchális társadalmak istenségeinek. Az apafigurák
hatalmas férfi istenségek, akik másokon uralkodnak. A társada¬
lomban hatalmon lévő férfiak felnagyított képei ők. Mint ilyenek,
archetipikus figurák, akiknek a mitológiában betöltött szerepét
metaforikusán értelmezve sokat megtudhatunk a hozzájuk hason¬
ló férfiak lelkivilágáról.
A patriarchátus istenei autoriter férfiak, akik a mennyben, egy
hegytetőn vagy az égben élnek; ebből a magasságból és távolságból
uralkodnak. Elvárják az engedelmességet, és bármit megtehetnek
egészen odáig, amíg ők a főistenek. Harcos istenekként fölényüket
számos ellenségük legyőzésével szerezték meg. Féltve őrzik kivált¬
ságaikat és feltétlen engedelmességet várnak el. Minden hatalmuk
ellenére mindannyian attól rettegnek, hogy fiaik döntik meg ural¬
mukat. Apaként nemhogy semmi atyai megnyilatkozásuk nincs
gyermekük felé, de még ellenségesek is saját utódjaikkal.
Uranosz erőfeszítései, hogy gyeremekeit „eltemesse” valójában
arra irányultak, hogy a bennük szunnyadó lehetőségeket elnyom¬
ja és ne engedje szabadon fejlődni. Kronosz gyermekei „lenyelé¬
sével”, illetve „elfogyasztásával” saját maga részévé akarta tenni
őket. Metaforikusán ez úgy értelmezhető, hogy az apa nem hagyja,
hogy a saját gyerekei túlnőjenek rajta és megkérdőjelezzék pozí¬
cióját, hitét. Sötétben tartja őket, semmi esetre sem akarja hagyni,
hogy gyermekei tapasztalataikat szélesítő értékekkel vagy neve¬
léssel találkozzanak. Ragaszkodik hozzá, hogy ugyanolyanok le¬
gyenek, mint ő, és nem hagyja, hogy a tervtől eltérjenek. Ha egy
gyerek nem tud egyedül gondolkodni és cselekedni, nem is igazán
jelenthet fenyegetést az apára nézve. Annak az apának, aki ily mó¬
don elfogyasztja gyermekei autonómiáját és fejlődését, Kronosz-
komplexusa van (az én fogalmaim szerint).
Zeusz saját feleségét kicsinyítette le egy ravasz csellel, amíg
már le tudta nyelni. Métisz kicsire zsugorodott és elvesztette
minden hatalmát. Zeusz az attribútumaival együtt nyelte le őt,
pontosan úgy, ahogy a patriarchátus elnyelte a matriarchátust, és
ahogyan az egykor istennőkhöz társított attribútumok egy isten
birtokába kerültek. Ez a lekicsinyítés az életre kivetítve jelentheti
azt a folyamatot, amelyen számos nő keresztül megy, miután férj¬

hez megy és terhes lesz. Elveszítik önálló gondolkodásukat és sa¬
ját hatáskörüket, amint autoriter Zeusz férjeikhez kezdenek el
alkalmazkodni.
Ödipusz: vád alólfelmentve
A görög mitológián belül sok generációt átugorva jutunk el Ödi¬

pusz figurájához, aki nem tudatosan ugyan, de megölte apját és
feleségül vette anyját. Freud egész pszichoanalízisét erre az úgy¬
nevezett Ödipusz-komplexusra építette fel, és mindvégig kitar¬
tott amellett, hogy ez a gyilkosság és házasság, még ha nem is
tudatosan, minden fiú álma. Mentorként Freud saját tanítványait
is ödipuszi fiúkként kezelte (például Jungot és Adlert, akik
Freudtól eltérő teóriákat gondoltak ki, és akik maguk is szellemi
óriásokként veszélyt jelenthettek Freud számára). Amikor egy¬
szer Jung arról az álmáról számolt be Freudnak, amely saját be¬
vallása szerint a kollektív tudattalan elméletének kidolgozásához
segítette hozzá, Freud meg volt győződve arról, hogy ebben az
álmában Jung valójában az ő, mármint Freud, halálát kívánta.
Freud Laioszt, Ödipusz apját, az egész történetben ártatlannak
látta. Ez az elképzelés azonban messze volt az igazságtól, mint azt
Alice Miller pszichoanalitikus bővebben kifejtette. (Alice Miller
kortárs pszichoanalitikus Nem lehettek tudatlanok: a társadalom
elárulja a gyermeket ( Thou Shalt Not Be Unaware: Society’s Betrayal
of the Child) című műve azokra a körülményekre fókuszál, ame¬
lyekben Ödipusz megöli apját. Ebből a mítoszból és más források¬
ból is Miller egy olyan viselkedésmintára mutat rá, ami az ártal¬
matlan gyermekben szunnyadó gonosz felbukkanásának azonnali
letörésére irányul. Ilyen esetekben egy eltúlzott reakció is meg¬
magyarázható és elfogadható.)
Laiosz Théba királya volt. Amikor elment a Delphoi jóshoz
megtudakolni, hogy a felesége miért nem szül neki gyereket, a jós
a következőképpen válaszolt: „Laiosz, te gyermek után áhítozol.
Lesz egy fiad. De a Sors akarata szerint az ő kezétől fogsz meghal¬
lj mert Pelopsz átka azóta üldöz, amióta megfosztottad fiától.”
Laiosz ezt a szörnyűséget még fiatalkorában követte el, amikor
menekülnie kellett országából és Pelopsz király befogadta, de aki-
nek kedvességét Laiosz Pelopsz király csodálatos szépségű fiának,

Khrüszipposznak az elcsábításával fizette meg, aki ez után ön¬
gyilkos lett.
Laiosz először külön élt feleségétől, hogy megakadályozza sorsa,
s így a jóslat beteljesedését. De később, a figyelmeztetés ellenére
mégis éltek házas életet, míg végül Iokaszté terhes lett Laiosz fiá¬
val. A próféciától rettegve Laiosz elhatározta, hogy megöli fiát.
Egy szöggel átfúrta a fiú bokáját, és kitette egy hegyre. A pásztor
azonban, akire rábízták, hogy végezzen a fiúval, megkönyörült a
gyermeken, és egy másik pásztornak adta, majd Laioszhoz vissza¬
térve úgy tett, mint aki teljesítette, amit kértek tőle. Most már biz¬
tonságban érezhette magát, biztos lehetett benne, hogy a fia éhen
vagy szomjan halt, talán vadak tépték szét. A másik pásztor tovább¬
adta Ödipuszt (a sebei miatt a „dagadt lábút”) egy házaspárnak. Ők
nevelték fel, és elhitették vele, hogy saját, vér szerinti fiúk.
Utazásai során egyszer Boeotia felé tartott, amikor Ödipusz egy
kereszteződésnél összetalálkozott egy kocsiban utazó férfival, aki a
buzogányával fejbe vágta őt. Erre az indokolatlan erőszakra Ödi¬
pusz is erőszakkal reagált: visszavágott és rögtön agyonütötte táma¬
dóját. Ez után az incidens után Ödipusz folytatta útját. Álmában
sem gondolta volna, hogy mit is tett valójában, ő csak azt gondolta,
hogy egy közemberen állt bosszút, aki meg akarta őt sebesíteni.
Támadója előkelő származására sem a külseje, sem a ruházata nem
utalt. Valójában Laiosz volt az, Théba királya, Ödipusz apja.
Alice Miller szerint Ödipuszt igazságtalanul vádolják:
„Szophoklész Ödipuszában úgy bünteti meg magát a főhős,

hogy kinyomja saját szemeit. Túl azon, hogy esélye sem volt apja
felismerésére, végül is Laiosz volt az, aki megpróbálta megölni új¬
szülött fiát. Ráadásul későbbi összetalálkozásuk során is Laiosz
bosszantotta fel Ödipuszt, és az is nyilvánvaló tény, hogy anyját
sem azért vette el Ödipusz, mert megkívánta, hanem mert a szfinx
kérdésére adott okos válaszának anyja volt a jutalma. Ezáltal
megmentette Thébát is. Valamint arról sefeledkezzünk meg, hogy
Iokaszté is felismerhette volna saját fiát sebes lábáról. Mindezen
tények ismeretében a mai napig még senki sem akadt, aki Ödipusz
védelmében felszólalt volna, vagy minden felelősséget ne az ő
nyakába varrt volna. ”
Miller továbbá azt is fontosnak tartja elmondani, hogy „min¬

dig magától értetődő tényként kezelték azt, hogy valójában a gye¬
rekek tehetnek arról, amit velük tesznek, és rendkívül lényeges
az, hogy később se ismerjék meg múltjuk minden részletét.”
Laiosznak fia megölésére tett sikertelen kísérletei hasonlato¬
sak a görög égi istenek saját fiaik elpusztítására tett erőfeszítései¬
hez. Mindkét esetben - a pszichoanalitikus elmélet szerint - az
apa meggyőződése az, hogy újszülött gyermeke meg akar szaba¬
dulni apjától, amiért is az apa vetélytársként kezeli gyermekét.
Kronosz és Zeusz tartottak attól, hogy fiaik ugyanúgy fognak
elbánni velük, mint ahogyan annak idején ők is elbántak saját
apjukkal. Laiosz attól félt, hogy fia lesz a megtorlás eszköze. A mi¬
tológiában a racionalizáció arra vonatkozólag, hogy miért is ölik
meg az apák fiaikat, mindig a „próféciára” való hivatkozás. Ugyan¬
ez kortárs pszichiátriai megfogalmazásban egy „paranoid ötletre”
való hivatkozás lenne, míg a jungi terminusban egy „árnyékkép
kivetítésével” magyaráznák ugyanazt a tettet (az árnyékkép kive¬
títése, vagyis a projekció akkor történik, amikor az emberek saját
elnyomott és megtagadott érzelmeiket, motivációikat vagy tettei¬
ket másoknak tulajdonítják, másokra vetítik ki).
A projekciók és az abból eredő tettek formálják azt az embert,
akire a projekció rávetül. Egy olyan gyerek, akit úgy kezelnek,
mintha rossz lenne, vagy elhagyott és bántalmazott, azzal reagál,
hogy bűnösnek érzi magát. Azt gondolja magában, hogy „biztos
megérdemlem azt, amit kapok” (így kétszeresen szenved: egyszer
azért, mert rosszul bántak vele, másodszor azért, mert magát
okolja).
Zeusz és a halandó királyok, mint Laiosz is, territoriális ural¬
kodók voltak. Mindegyikük egy bizonyos terület és az ott élők
feletti uralom megszerzésével szilárdította meg hatalmát és ki¬
rályként uralkodott. Az uralkodásnak ez a fajtája, és az általa köz¬
vetített értékek kifejezetten a patriarchális társadalomra jellem¬
zőek. Ez a férfiak hierarchiája, ahol Zeusz vagy egy másik isten
foglal helyet a csúcson, azután következnek a kevésbé fontos is¬
tenségek, majd a halandó királyok, akik valamelyik istentől szár¬
maznak, és végül a hű vazallusok és egyéb alattvalók. Zeusz és az
olümposzi istenségek mai megfelelője a vezérigazgató és az igaz¬
gatótanács által irányított nagyvállalat. Ezt a hierarchiát teszi még
formálisabbá a katonaság, csakúgy, mint a Római Katolikus Egy¬

ház és a legtöbb testvériség.
ERŐTLEN ANYÁK A PATRIARCHÁLIS

CSALÁDOKBAN
Az összes olümposzi istennek - Zeuszt is beleértve - erőtlen anyja
volt, aki erőteljes és gyakran gorombáskodó férjének csak aláren¬
deltje lehetett, ezenkívül mindnek olyan felesége volt, aki hagyta,
hogy uralkodjanak rajta. A nők, akár istennők, akár halandók
voltak, kevés kivétellel pórul jártak, ha az istenekkel volt dolguk.
Amennyiben az anyák és a nők erőtlenek, és folyton csak leértéke¬
lik őket, valamint képtelenek megvédeni fiaikat, a fiúk úgy érez¬
hetik, hogy anyáik elárulták őket. Azért érzik így, mert az anya,
aki a világra hozta és táplálta őket, az első, akinek a közelségét
megtapasztalják, és mint ilyenek, mindenhatónak tűnnek. Azon¬
ban ha ugyanez az anya később képtelen megvédeni gyermekét,
vagy elhagyja őt, a gyermek ezt mindenképpen árulásként vagy
visszautasításként fogja értékelni. Később, ha bármilyen nővel
érzelmi függőségi viszonyba kerül, ugyanezt az árulást és vissza¬
utasítást fogja érezni. Felnőtt férfiként saját anyja iránt érzett
mérgét más ártatlan nőkön tölti ki. Talán ez az eseménysorozat
megmagyarázhatja a patriarchális társadalmakban a nőkkel szem¬
beni ellenséges viselkedést, és azt is, miért annyira erőtlenek a
nők az ilyenfajta társadalmakban.
Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény is, hogy az erőteljes
apák, férjek és testvérek, vagy akár a társadalom elnyomása alatt
élő nők, gyakran gyenge férfiakon - például saját kisfiáikon - töl¬
tik ki elkeseredésüket. Ez főként akkor következik be, ha a kisfiú
elkezd apjával versengeni, vagy hangot ad ébredező öntudatának,
és féktelen energiái elszabadulnak. Az anya elégtételt vehet nyílt
erőszakkal, visszautasítással, szarkasztikus hangvétellel vagy
megszégyenítéssel. Azok a lánytestvérek, akik az igazságtalan
bánásmód nagy részét kénytelenek elszenvedni, kisebb és gyen¬
gébb fiútestvéreiken hasonlóképpen tölthetik ki saját mérgüket.
Ez a láncreakció is lehet az oka a nők elleni ellenséges hozzáállás¬
nak, amely a gyerekkorban gyökerezik. Sok férfi elnyomja ezt az
ellenséges érzületet, csak dédelgeti magában egy darabig, majd

alkalmas pillanatban, amikor már elég erős hozzá, rázúdítja mér¬
gét a nőkre.
A HÁZAM: A VÁRAM
A patriarchális társadalomban minden férfi a saját családján ki¬

rályként uralkodik, és a saját háztartásáért felelős. Vannak szerve¬
zetek, ahol teljességgel ellenzik azokat a törvényeket, illetve szo¬
ciális intézményeket, amelyek, véleményük szerint, „aláássák a
patriarchális családmodellt”, vagyis ahol a férfi királyként uralko¬
dik alattvalóin. A patriarchátussal magyarázható, hogy miért nem
nézik jó szemmel, ha egy nő saját teste felől rendelkezik, esetleg tu¬
lajdonjoga van, vagy miért helytelenítik az otthon bántalmazott
nők védelmére kialakított intézményeket.
Egy égi istenség apaként szeretne egy egész dinasztiát kiépíte¬
ni. Fiai karrierjének tervezését fontosnak tartja, és aprólékos
gonddal készíti fel őket a világban számukra kijelölt hely elfogla¬
lására. Ezen tevékenysége közben „elfogyasztja” fiai életét, hisz
azok az apjuk ambícióit élik át, ahelyett hogy saját útjukat járnák.
Az apának ez a fajta viselkedése különösen erőteljes, ha a fiú haj¬
lamai nagyban eltérnek az apa elvárásaitól.
Egy ilyen apafigurára példa az amerikai politikai életből Joseph
P. Kennedy, akiről elmondható, hogy saját vágyai beteljesületlen-
sége miatt „felfalta” fiai életét. Bevándorlók gyermekeként igen
nagyra törő álmai voltak. Fő hajtóereje az volt, hogy a csúcsra ke¬
rüljön, ha nem saját érdemei folytán, akkor a fiai révén. A mód,
ahogyan Kennedy megszilárdította hatalmát és vagyonát, az elis¬
merésért folytatott hajsza, valamint szerelmi ügyei mind nagyon
emlékeztetnek Zeuszra. Először Joe Kennedynek kellett elindul¬
nia az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásán, aki melles¬
leg kifejezetten alkalmas volt az extrovertált politikusi szerepre.
Amikor a gépét lelőtték, és az első fiú meghalt, a sorban következő
J. F. Kennedy kellett, hogy belső indíttatásai és egészségügyi
problémái ellenére felvállalja ezt a pozíciót. Miután J. F. Kennedyt
meggyilkolták, a harmadik fiú, Robert F. Kennedy következett.
ÉGI ISTEN APÁK ÉS FIAIK:

ELIDEGENEDÉS ÉS VERSENY
Az, hogy az apák nem éppen apához méltóan viselkednek, sőt még
riválisnak is tekintik fiaikat, nem csak a görög mitológiában fordul
elő. Pszichiátriai praxisom során rengeteg férfitól hallottam, hogy
mennyire el vannak apátlanodva, apjuk érzelmileg mennyire
távolságtartó, elítélő, visszautasító, zárkózott és goromba módon
viselkedett velük. Az is kiderült, hogy ez mennyi szomorúságot,
fájdalmat és bosszúságot okozott a fiúknak (és családjuknak), vala¬
mint, hogy ez a minta tovább öröklődött a következő generációk¬
ban. Emellett persze ismerjük az apáknak azt a szándékát, hogy
támogatóak és bátorítóak legyenek. Azonban itt is felvillannak
ellenséges pillanatok, amelyek után az apáknak lelkiismeret-fur-
dalása van, és maguk is meglepődnek, hogy fiaik mennyi haragot
tudnak előhozni belőlük. Az elidegenedés apa és fia között az apa
neheztelésével kezdődik, vagy annak felismerésével, hogy a fiú, aki
még meg sem született, esetleg vetélytárs is lehet. A feleség terhes¬
sége gyerekkori érzelmeket aktiválhat az apában. A depresszió
vagy az erőtlenség kivédésére kereshet az apa kiutat egy rövid sze¬
relmi viszonyba való meneküléssel. Terhes feleségének látványa
olyan fájdalmas emlékeket hozhat felszínre, amelyeket akkor élt
át, amikor saját édesanyja volt terhes, és kistestvére született.
Most férjként (akkor gyerekként) szerepe kissé háttérbe szorul
szerető asszonyának életében J A terhességgel egy olyan időszak
veszi kezdetét, amikor a nő egyre kevésbé hozzáférhető: befelé
fordul vagy fáradt, és már nem ugyanolyan, mint régen. Sokkal
inkább magával van elfoglalva és nem férjével. Érdeklődését a
szex iránt elveszítheti, ami a férj számára a legfontosabb meg¬
erősítés és eszköz arra, hogy feleségéhez közel lehessen.
Az a harag, rosszindulat és testvérek közötti versengés, ame¬
lyet gyerekként elnyomott kistestvére megszületésekor, most
felesége terhessége folytán újra felszínre tör. Sajnos leendő apuka¬
ként ezek az érzések még kevésbé elfogadhatóak, így újra el kell
őket rejteni. A görög égi istenekhez hasonlóan ő is retteg, hogy
vetélytársa kiszorítja.
Az első gyermek születése átsegíti a férfiakat életük egy követke¬
ző szakaszába. Nagyon sok férfi fél családot alapítani, hisz ezzel sa-
ját családfenntartói képessége kerül nagyító alá, főleg ha a munka

stabilitása és az előmeneteli lehetőség kérdéses. Férfiassága újra
megmérettetik, és esetleges alkalmatlanságától való félelmében az a
gondolat is felmerülhet benne, hogy a gyermek nem az övé.
A férfiak akár úgy is érezhetik, hogy kelepcébe kerültek. Ko¬
rábban a házasságkötéshez a megkötöttség képe társult, manapság
viszont a házasságkötés és a gyermekvállalás két különböző dön¬
tés, két különböző életszakasz. A kelepcébe kerülés érzése manap¬
ság akkor a legerősebb, ha a gyerek házasság nélkül érkezik. Az
apasággal gyakran együtt jár egy jelzáloghitel felvétele, új élet-
biztosítás megkötése. Arról nem is beszélve, hogy egy darabig az
apa az egyedüli kereső, tehát el kell vállalni mindenféle munkát,
még másodállást is, hogy a számlákat fizetni tudják. így, miköz¬
ben mindenki gratulál és nagy felhajtást csap a terhes feleség kö¬
rül, az apa lehet, hogy rettegést és dühöt érez gyermeke közelgő
születése miatt.
Aztán a kis jövevényre irányul minden figyelem. Sok férfi szá¬
mára ismét fájdalmas gyerekkori emlékképek jönnek felszínre.
A feleség most sokkal inkább a gyerekük anyja, mintsem feleség.
A férfi félelme beigazolódott: a csecsemő tényleg kiszorította őt,
ha csak időszakosan is. A férfiak érzelmei között (melyek analízis
közben kerülnek elő) ilyenkor megtalálható a féltékenység, amit
azért érez felesége iránt, mert képes gyereket szülni és kikapcsol¬
ni. Érezhet féltékenységet amiatt is, hogy a gyerek sokkal köze¬
lebb van feleségéhez mind lelkileg, mind testileg. Ez főként akkor
jelentkezhet, ha a pár nem él házaséletet. Felesége imádott melleit
most a kis jövevény bitorolja. A gyermek megérkezése új életminő¬
séget hoz, hisz most már véglegesen hárman vannak.
A patriarchális társadalomban a csecsemőnek és az apának
nem sok lehetősége van arra, hogy kötődés alakuljon ki közöttük.
..Életemben nem cseréltem ki egy pelust sem” - szól a legáltaláno¬
sabb dicsekvés a férfiak körében. A gyermek - főként a fiú - az apa
férfiasságának a szimbóluma, valamint egy eszköz arra, hogy ki¬
terjessze hatalmát és kiélhesse ambícióit. Az, hogy esetleg örömet
is jelenthet egy gyerek, szinte egyáltalán nem fontos. Mivel az égi
istenek kevéssé vesznek részt gyermekeik gondozásában, az a ké¬
pességük, hogy érzelmileg is elköteleződjenek gyermekük iránt,
nem tud kialakulni.
Az a benyomásom alakult ki a több órán át tartó vajúdáson és

végül a szülésen is részt vevő apukák elmondása alapján, hogy az
apa és gyerek közti szoros és mély kötődés a szülőszobán indul. Ha
azonban ez a kötődés nem alakul ki, illetve az édesapa nem érez
gyengédséget gyermeke és felesége iránt, könnyen elképzelhető,
hogy az apa mérges és bosszús lesz, mivel felesége terhessége és
gyermeke megszületése a nélkülözés érzését keltik benne. A „be¬
tolakodó” iránt - főként ha fiú - és felesége iránt érzett dühe nem
feltétlenül tudatos. Amikor a terápia során ezekre az érzésekre
fény derül, alattuk mélyen elásva az elhagyatottság és a jelentékte¬
lenség érzését találjuk.
Azzal a szándékkal, hogy „embert neveljen a fiából”, fegyel¬
mezés jogcímén az apa alkalmazhat testi fenyítést, szóbeli szidást
vagy megszégyenítést. Lehet, hogy minden játékban meg akarja
majd verni a fiát. Az alapvetően vidáman kezdődő bunyók majd¬
nem mindig sírással és megszégyenítéssel végződnek. Az a 4-6
éves gyerek, aki azt mondja, hogy „bárcsak apa ne jönne haza”,
valószínűleg őszintén retteg apja haragjától és örökös nyerni aka¬
rásától. Ez nem csupán az ödipális elméletet támasztja alá.
Az a fiú, aki kiszorítja apját anyja szeretetéből, felkorbácsolja
apja féltékenységét, lassan férfivá érik, miközben apja ereje egyre
hanyatlik. A görög mitológia égi isteneihez hasonlóan, ha az apa
nem falja fel gyermekét, a fiú előbb-utóbb tényleg kikezdi és át is
veszi apja pozícióját.
Az eredendő bűnről szóló tanítás, valamint a pszichoanalízis
elméletei kitartanak amellett, hogy minden fiú meg akarja ölni az
apját és feleségül akarja venni az anyját. Mindkettő igazolja az égi
istenek ellenséges viselkedését fiaik felé. A szigorú fegyelmezés
„szükségességét” sürgetik még az olyan mondások is, mint pél¬
dául „aki a vesszőt kíméli, a fiát nem szereti”.
Azok a fiúk, akiket csecsemőkoruktól kezdve elkényeztetett
gyerekként kezelt az apjuk, először bizalmatlanul, majd félve,
végül ellenségesen viselkednek apjukkal. Nem ez történik azon¬
ban, ha az apa gondozza a gyermekét, játszik vele, tanítgatja, és
pozitív példaképül szolgál. Ilyen esetekben még az is elképzel¬
hető, hogy a fiú az apjához áll közelebb, vagy egyszer az anyjával
szeret lenni, egyszer az apjával.
Előfordulhat az is, hogy a fiúnak az égi istenhez hasonló apja
ugyan nem gorombáskodik, csak éppen érzelmileg és fizikailag

nincs jelen. Ez az apa-élmény nagyon gyakori férfi pácienseim
körében, akik gyermekkorukban mind a távoli apa figyelme és
elismerése után sóvárogtak (ellentétben az Ödipusz-komplexus
elméletével, ahol az apa ellenséges fiával). Gyermekkorukban ezek
a férfiak nemcsak hiányolták apjukat, de idealizálták is őket.
Amíg egy fiú azt látja, hogy az apja tényleg észreveszi őt, és
sajátjának ismeri el, a fiú apja iránti érzelmei között túlsúlyban
lesz a sóvárgás és a szomorúság. Dühöt csak később fog érezni, ha
majd egyszer lemond arról, hogy apja igazi apaként viselkedjen
vele. Még később arról is lemond, hogy az apja szeresse őt. A dü¬
höt a kiábrándultság is előhozhatja, amennyiben a távoli apáról
kiderül, hogy nem érdemes a fiú tiszteletére.
Az égi istenhez hasonló, érzelmileg távolságtartó apák és ka¬
masz, illetve felnőtt fiaik közti kapcsolat meglehetősen felületes,
szinte rituális jellegű. Amikor apa és fia találkoznak, párbeszédük
kiszámítható. Mondjuk úgy kezdődik, hogy „mi újság?”, de egyi¬
kük sem árul el semmilyen személyes dolgot magáról. A beszélge¬
tés lélektani szempontból a két fél számára látszólag kielégítő el¬
idegenedést tükröz, azonban a mélyben csalódás húzódhat meg.
Amennyiben a fiú úgy érzi, hogy mindössze arra jó az apjának,
hogy saját büszkeségét növelje, előfordulhat, hogy nyíltan kimu¬
tatja ellenérzését apjával szemben. Ha azt is érzi a fiú, hogy az
apjának ő maga személyesen nem jelent semmit, viszont szeret
sütkérezni a fiú eredményeinek elismerésében, az elidegenedés
apa és fiú között mélyülhet. Az atlétikában jeleskedő fiúkat elő¬
szeretettel használják ilyesmire.
Bruce Ogilvie, pszichológus és a Problémás atléták (Problem
Athletes) című könyv szerzője, a sportpszichológia területén úttörő
munkát végzett. Arról számol be, hogy beállított hozzá egy fiatal¬
ember, aki kitűnő shortstop játékos volt (a baseballban egy pozí¬
ció, a ford.), és az első számú újonc, akinek esélye nyílt bekerülni
a fő baseball ligába, de akinek teljesítménye teljesen szétesett, mi¬
közben a liga tehetségkutatói felmérték a képességeit:
„Éppen fielder volt és próbálta mutatni a tehetségét, amikor

körülbelül tíz labdát sorozatban elrontott. Azt mondtam neki,
hogy »Állj, azt akarom, hogy újraéld velem ezt az élményt. .. «, és
akkor belekezdett, és elmesélt nekem minden egyes sikeres labdát,

míg végül kitört belőle: »Oh, a francba! Már megint ott van az a
szemétláda! Ott az apám, ott kúszik be a jobb oldali lelátón az
ülések között. « Az édesapja soha nem érintkezett vele, kivéve,
amikor afiú sportolt. Az élmények kibeszélése után afiú rájött, ha
a saját ambícióit követi, saját apjának a szükségleteit is kielégíti.
Ezt igen nehezen viselte. Több ezer ilyen történetem van. Minden
amerikai városból van egy apa-történetem. ”
Ez a konkrét sportoló nagyon bánta, hogy az apjának csak az

eredményei számítottak, és nem bírta elviselni, hogy saját eredmé¬
nyein keresztül az apja dicsfény utáni vágyát elégíti ki. Ezt a szere¬
pet kell nagyon sokszor eljátszaniuk a fiúknak, főként ha első¬
szülöttek. És talán ez a magyarázata annak, hogy miért becsülik
többre a fiúkat, mint a lányokat. A büszke apa szivarozgatás köz¬
ben bejelenti, hogy megszületett „fia és örököse”, aki továbbviszi a
nevet (és apja ambícióit), és aki pusztán azáltal, hogy fiú, bizonyítja
apja férfiasságát. A patriarchátusban a fiú születése az apa fiú¬
gyermek iránti vágyát teljesíti be. A fiúnak már csak az elvárások¬
nak kell megfelelnie, sokkal inkább, mintsem saját tehetséggel,
adottsággal, érzelmi igényekkel, hibákkal, egyedi személyiség-
jegyekkel saját egyéni céljainak megvalósításán fáradozni.
A gyermek feláldozása
A görög mitológia, amely később kisebb változtatásokkal a római
mitológia alapjául is szolgált, valamint az ó- és újszövetség a nyu¬
gati társadalom családtörténeteinek fő forrásai, melyekben renge¬
teg hasonlóságot fedezhetünk fel. A görög félszigetet lerohanó
indo-európaiak, illetve az Egyiptomból az ígéret földjére igyekvő
zsidók is olyan területen telepedtek le, ahol az ott élők istennőket
imádtak. Mindkét nép hozta magával harcos égi isten apáit, akik
fentről, a hegyekből uralkodtak és szóltak imádóikhoz. Mindkét
forrásban megfigyelhetjük az égi isten apák megenyhülését saját
gyermekeik felé. Ez a változás a görög mitológiában az égi isten
apák több generációján megy végbe, Zeusz zárja a sort kulcsfigura¬
ként. A biblia istene egy isten három személyben, de több névvel
is illetik: az ószövetségben Jahvenak és Elohimnak is nevezik.
Idővel ez a bibliai égi isten is megszelídült, kevésbé büntető és

sokkal inkább támogató fiaival szemben.
Családtörténetként értelmezve és pszichológiai nézőpontból
nézve egyre több hasonlóságot vehetünk észre, ha tovább vizs¬
gálódunk. Az égi isten apa, akinek pozícióját gyermeke születése
és növekedése veszélyezteti, valamint ennek az apának az erő¬
feszítései, hogy gyermekeit felfalja, vagyis félreállítsa, és az ebből
következő ellenséges apai viselkedés mind olyan görög témák,
amelyek a Bibliában is megjelennek, csak éppen engedelmesség¬
nek és áldozatvállalásnak álcázva.
A bibliai égi isten akaratának teljesítéséhez szükség van a fiú
önkéntes áldozatvállalására. Jahve is hasonlóképpen vizsgáztatta
Ábrahámot, amikor egyetlen fiának, Izsáknak égő áldozatként tör¬
ténő felajánlására bírta rá. (Agamemnón, amikor Trója ellen ve¬
zette seregeit, kénytelen volt hajóival Aulisznál vesztegelni jó szél
hiányában, amelyet lányáért, Iphigéniáért cserébe megkapott.)
Noha a mai gyerekeket a szó legszorosabb értelmében nem ál¬
dozzák fel apjuk sikerei érdekében, metaforikusán azonban igen.
Ez több lélektani síkon is igaz, hisz a sikeres apa gyakran fizikailag
és lelkileg is távol van gyerekeitől. Munkájukért és pozíciójukért
cserébe feláldozzák a gyerekeikkel való együttlét lehetőségét, illet¬
ve a magukban rejlő „kisgyereket” is, vagyis személyiségük spon¬
tán, játékos, bizakodó és érzelmeiről beszélni tudó részét.
A patriarchális társadalom rossz szemmel nézi az ártatlanságot,
értéktelennek tekinti a gyerekes viselkedést, és az olyan figurákat
emeli piedesztálra, mint például Ábrahám, Agamemnón és Darth
Vader, akik egy felsőbb hatalom vagy isten által megkövetelt enge¬
delmességet a szeretet és törődés elé képesek helyezni.
IZSáK: A FIú FELáLDOZáSA AZ ószövetségi Ábrahámnak azt

mondta Isten, hogy menjen Mórija földjére, és ott egy hegyen
mutassa be égő áldozatul fiát, Izsákot. Ez a fiatal fiú jut eszembe,
aki bizonyára nagyon boldog volt, hogy elkísérheti apját erre a
kirándulásra, mit sem .sejtve annak valódi céljáról. Három nap
múlva elérték úti céljukat. Izsák odaadóan segített rozsét gyűjteni
és oltárt építeni. Végül zavartan ezt kérdezte: „Lám, itt a tűz és a
fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Erre apja így felelt: „Isten
majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.”
Elképzelem Izsákot, ahogy elfogadja ugyan ezt a választ, de

továbbra is azon tűnődik, hogyan fog előkerülni a bárány. Vajon
mikor döbbent rá, hogy az apja őt szánta áldozatul? Talán mikor
apja megkötözte őt? Vagy amikor Ábrahám elővette a kést, hogy
megölje őt? Feltételezem, hogy amikor végül Izsák számára egy¬
értelművé vált, hogy az áldozat ő lesz, félelem volt benne, hitet¬
lenség és csalódottság. Lehet, hogy Ábrahám megpróbálta meg¬
magyarázni, hogy fiát feláldozva tulajdonképpen az Istennek
engedelmeskedik, talán ezzel még igazolta is tettét, de kétlem,
hogy Izsákot ez megnyugtatta volna. Izsák mindössze annyit
tudott, hogy apjával nincs biztonságban, hisz az apja arra készül,
hogy megölje őt.
Isten végül így szólt Ábrahámhoz: „Ábrahám, Ábrahám! Ne
nyújtsd ki kezed a fiú felé, és ne árts neki! Most már tudom, hogy
féled az Istent, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Majd
Ábrahám felnézett és megpillantott egy kost, ami a szarvánál fogva
fennakadt a bozótban, és azt áldozta fel fia helyett égőáldozatul.
Ezután Isten megáldotta Ábrahámot, mivel hajlandó volt meg¬
ölni a fiát: „Mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg
tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az
ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét.”
IPHIGéNIA: A LáNY FELáLDOZáSA Egy másik sikertörténet, amely

a gyerekét feláldozni hajlandó apáról szól, az Iliászban található.
Ezúttal az apa Agamemnón király, a görög hadak fővezére a trójai
háborúban. Hatalmas hadsereget toborzott, és készen állt arra,
hogy flottájával elhajózzon Trója felé. Azonban a szél lecsende-
sült, és a katonák egyre nyugtalanabbak lettek. A dicsőség, a zsák¬
mány és a hatalom, ami Trója elfoglalásával Agamemnóné lehe¬
tett volna, mind a széljárástól függött. Agamemnón beszélt egy
látó emberrel, aki elárulta neki, hogyha gyönyörű, ártatlan lányát,
Iphigéniát feláldozza, a szelek újra fújni fognak, és flottájával
elhajózhat Trója felé.
Agamemnón ez után üzent feleségének, hogy küldje hozzá
Iphigéniát. Azzal indokolta kérését, hogy Iphigéniát feleségül
veszi Akhilleusz, Péleusz király és Thetisz istennő fia, az egyik
legünnepeltebb görög hős. El tudjuk képzelni azt az izgalmat,
amit ennek a házasságnak a híre okozhatott, és hogy milyen álla-
pótban utazhatott a fiatal lány apja táborhelyére, csomagjai meg¬

tömve szebbnél szebb ruhákkal és tárgyakkal, egyre csak arról
álmodozva, milyen is lehet jövendőbelije és a beígért esküvő.
Vajon Iphigénia mikor döbbent rá, hogy valami nincsen rend¬
jén? Meddig hitegette őt az apja azzal, hogy valóban saját esküvő¬
jére érkezett? Mikor jött rá, hogy fel fogják áldozni? Vajon fehér
esküvői ruha volt rajta? Miközben vesztőhelye felé tartott, még
mindig azt gondolta magában, hogy az esküvő színhelyére igyek¬
szik? Egy bizonyos időpontban azonban rá kellett hogy jöjjön, az
apja becsapta őt, és halál várja. Amikor a kép teljesen összeállt
benne, bizonyára nagyon félt, és csalódott volt, hogy elárulták.
Agamemnón valóban feláldozta őt, cserébe megkapta a szelet,
amivel elhajózhatott Trójába, ahol a háború tíz évig tartott. A törté¬
net egy másik verziójában Iphigéniát megmenti Artemisz istennő,
aki egy szarvast küld helyette áldozatul az utolsó pillanatban.
Agamemnón tehát egy másik apa, akinek megjutalmazták azt a
hajlandóságát, hogy feláldozza gyermekét. Lélektani szempontból
az apa, aki lányának a bizalmát sérti meg, tulajdonképpen a saját
magában meglévő feminin vonást rombolja le. Szimbolikusan a
lány jelentheti az apa animáját (Jung elnevezése a férfiakban talál¬
ható feminin vonásokra), míg a feleség az apa másik felét (hétköz¬
napi nyelven az apa „jobbik fele”), akit ezekben a történetekben
nem kérdeznek meg, és aki képtelen gyermekét megmenteni.
Kétlem, hogy Ábrahám mondta volna Sárának, hogy búcsúzzon
el Izsáktól, mielőtt elindulnak a Mórija földjére. Nem valószínű,
hogy Ábrahám megemlítette neki, hogy Istennek megy áldozatot
bemutatni, ahol Izsák lesz az égőáldozat. Valószínűsíthető, hogyha
Sára tudott volna erről, megpróbálta volna megakadályozni. Ha lett
volna hatalma meggátolni, Izsák otthon maradt volna. Iphigénia
sem ment volna el, ha anyja tudta volna, Agamemnón miben
mesterkedik, amikor hamis ürüggyel magához hívatta lányát.
Ahhoz, hogy valakiből igazán jó katona, hadvezér, modernkori
vezető vagy vállalkozó lehessen, a férfiaknak (és a nőknek is, akik
mostanában egyre többször vállalnak hasonló foglalkozást) haj¬
landónak kell mutatkozniuk arra, hogy érzelmeiket elnyomják,
illetve hogy a világ elismeréséért és a sikerért folytatott küzdel¬
müket a családi kötelékek elé helyezzék. Sem egy katonai tábor¬
ban, sem a mai versenyorientált világunkban nincs helye a sebez-
hetőségnek, a gyengédségnek és az ártatlanságnak. Az ellenség

iránt érzett empátia és részvét ugyanennyire elfogadhatatlan gyen¬
geség egy olyan erőszakos világban, ahol a versenytársak vagy min¬
dent megnyernek, vagy mindent elveszítenek. Ezekre a gyengesé¬
gekre úgy tekintenek, mint feláldozandó attribútumokra.
A jutalmat remélő és gyermekeiket feláldozni hajlandó apák
történetei nagyon beszédes történetek. Azt mutatják be, hogy egy
patriarchális társadalomban mit értékelnek igazán: engedelmes¬
kedni kell a felsőbb hatalomnak, és mindent meg kell tenni a már
meglévő hatalom megtartásáért.
Ezen értékrend közvetlen negatív hatással van az apa-fiú kap¬
csolatra. A tekintélyelvű apák nagyon feldühödnek, ha engedet¬
lenséget vagy szófogadatlanságot tapasztalnak, és alaposan meg¬
büntetik fiaikat (és lányaikat) minden olyan esetben, amikor nem
azt csinálják, amit mondtak nekik, vagy ami elvárható lenne tőlük.
A hatalmi pozíció fenntartásának igénye a „legrosszabb fajta”
erőszakos helyzetekhez vezethet. Egy apa, aki nem tudja leállítani
gyereke sírását, vagy nem tud mit kezdeni két éves fia látszólagos
engedetlenségével és azzal, hogy fia kigúnyolja apja tekintélyét
(vagyis érezteti apjával saját tehetetlenségét az ügyben), ily mó¬
don akár dührohamot is kaphat. Ezt a reakciót már paranoidnak
is nevezhetjük. Az apa ezekben az esetekben nem látja, hogy a fia
csak önmagát adja, pontosan úgy viselkedik, ahogy egy újszülött¬
nek, illetve egy kétéves gyereknek viselkednie kell. Az apa arra
reagál, amit érzékel, és így megbünteti a gyereket.
Ennél talán még gyakrabban fordul elő az, hogy a fiú már
idősebb korában szabadítja magára apja haragját. Lehet, hogy
nem azt csinálja, amit mondanak neki, vagy megkérdőjelez dolgo¬
kat és ellenkezik apjával, vagy akár fel is lázadhat apja tekintélye
ellen. Ez az ellenszegülés azonban szerves része a tanulásnak és a
világ megismerésének.
AZONOSULÁS AZ A GRESSZORRAL
Lélektani szempontból nézve nem az a probléma, hogy az apának
tekintélye van, és él is vele. Ellenkezőleg, a gyerekek magabizto¬
sak lesznek, és biztonságban érzik magukat, amikor a tekintély
megszabja a korlátokat és kitart azok mellett. Azonban a gyerekek

határozottságra való igényét nem lehet szülői tekintélybe burkolt
féltékenységgel kielégíteni. Az sem megoldás, ha az apa minden¬
áron fitogtatni akarja, hogy ki a főnök.
Ilyen esetekben az apa a távoli és mérges égi isten apa szerepét
játssza, akire nézve fia fenyegetést jelent. Mivel az apa dührohama
irracionális, a fiú először összezavarodik és megbántódik. Aztán
következik a harag, végül az elidegenedés. Paradox módon, ez a
helyzet tanítja meg a fiúnak, hogy amikor felnő, hasonló helyzet¬
ben ugyanígy viselkedjen.
Pszichológiai értelemben ez a paradox helyzet azért állhat elő,
mert a fiú ahelyett, hogy az áldozattal azonosítaná magát, az
„agresszorral azonosul”. Az apja dühét kiváltó tulajdonságait
meggyűlölte, noha azok nem is voltak rossz tulajdonságok.
Elképzelhető, hogy a fiú nem kedveli örökké kritizáló, erősza¬
koskodó és bosszankodó apját, de még jobban utálja, ha tehetet¬
lennek, ijedtnek és megalázottnak érzi magát. Egyre jobban meg¬
gyűlöli saját sebezhetőségét, amely folyamatosan apja büntető
ítélkezésének és őrjöngéseinek céltáblája. A „rosszaság” képe és a
rossz érzés összemosódik, és a patriarchátus pontosan ezt a zavaros
helyzetet erősíti azáltal, hogy egyenlőségjelet tesz a gyengeség, a
bátortalanság, a „tehetetlenség” érzései, valamint saját sebezhető¬
ségünkről kialakított felfogásunk közé. A szépérzék, az érzékiség
és az érzelmi spontaneitás egy férfi szótárából száműznivaló sze¬
mélyiségjegyek, melyeket el kell rejteni vagy mélyen eltemetni,
hogy véletlenül se emelkedhessenek tudatos szintre.
A fiúk és férfiak gyorsan megtanulják, hogy a patriarchátusban
az áldozat iránti könyörületesség kimutatása saját pozíciójuk
elvesztését jelentheti. Ennek a kockázata különösen magas, ha
férfiak egy csoportja uralkodik a többieken, kínoznak, vernek
vagy akár csoportosan megerőszakolnak egy gyengébbet, vagy
állatot kínoznak. A praxisom során az egyik férfi páciensem a gye¬
rekkorából egy olyan esetet említett, amikor korabeli fiúk egy kis¬
macskát kínoztak, és ő megpróbálta megakadályozni ezt, de csak
azt érte el, hogy ő maga vált gúnyolódás és megaláztatás tárgyává.
Tettéért a többi gyerek piszkálódással fizetett.
Más férfiak bűntudatról és szégyenről számoltak be nekem,
amit azért éreztek, mert nem volt bátorságuk közbelépni. Több-
nyíre mind azt mondják, hogy „a kisujjamat sem mozdítottam”,

és így csendes beleegyezésüket adták, hogy egy csapat férfi ezt
vagy azt tegye egy nővel, egy homoszexuálissal, egy zsidóval, egy
ázsiaival, egy mexikóival vagy egy feketével. A kínzásoktól tartóz¬
kodó férfiak mind olyan családból jöttek, ahol gyerekként nem
nyomták el őket, így nem azonosultak az agresszorral, mint ahogy
más elnyomott fiúk esetében ez megtörtént. Ennek ellenére mégis
hagyták a dolgokat a maguk útján menni. A férfiak, ha csoporto¬
san vannak, úgy tűnik, mind ezt teszik.
Amikor egy elnyomott fiú felnő, és olyan pozícióba kerül, hogy
nála gyengébbeket megfélemlíthet, általában meg is teszi (szeren¬
csére vannak kivételek). A különböző egyetemi kollégiumokban
létező társaságok nagyon brutális feladatokat találnak ki a belépni
kívánó újoncoknak, míg a medikusok számára kötelező szakmai
gyakorlatot embertelenül megnehezítik, arról nem is beszélve,
hogy mit művelnek az újoncokkal a West Pointban (az USA kato¬
nai akadémiája, a ford.). Ezek mind egy elnyomott generáció
ellenséges beavatási szertartásainak a részei, amelyet az új gene¬
ráció tagjainak túl kell élniük.
Az ehhez hasonló beavatási rítusok mottója a következő: „Amit
velem tettek, azt most visszaadom.” Ez a mottó az agresszorral való
azonosulást tükrözi. Az egyetemi megtréfálások során nagyon sok
férfi pontosan ugyanazt éli át, mint amit kisebb testvérként a na¬
gyobb, erősebb és mérges testvér kezei között érzett. A fiatalabb
testvér pontosan ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben van a na¬
gyobb testvérrel szemben, mint ahogy a nagyobb testvér is kiszol¬
gáltatott helyzetben van az apához képest. Az ellenségeskedésnek
ez a továbbadása gyakran nem tudatos, de automatikus.
AZONOSULÁS MÁS FÉRFIAKKAL

A tény, hogy néhány férfi mégis megkedveli egymást, és megtanul
bízni a másikban egy olyan társadalomban, amely a közöttük ki¬
alakuló elidegenedést és a versengést pártolja, valóságos csodának
számít. Azonban a férfiak lelkiállapotáról szóló jelentésekből ki¬
derül, hogy nagyon sok férfi soha nem kedvel meg más férfiakat.
Vannak kivételes időszakok, amikor a férfiak tényleg közel ke-
rülhetnek egymáshoz, amikor „egy csónakban eveznek”. Ilyen¬

kor ideiglenesen külön szubkultúrában élnek, amely a patriarchá¬
tussal ellentétben egyenlőségre törekszik, és kizárólag férfiak a
tagjai. Több férfitól is hallottam, akik ma már meglett emberek,
hogy nosztalgiával gondolnak vissza arra az aranykorra, amikor
még a fiúk csapatokba verődve járták a munkásnegyedeket, ami¬
kor a nyárra senki nem utazott el, így minden idejüket együtt tölt-
hették. Ez még akkor volt, mielőtt a lányok elkezdték érdekelni
őket, és még mielőtt kiderült volna, hogy kik a nyertesek és kik a
vesztesek. Később elváltak útjaik, azonban ez az élmény meg¬
alapozta azt az igényüket, hogy felnőtt korukban is tudjanak más
férfiakkal barátságot kötni. Ehhez hasonlóan a felsőbb osztálybeli
férfiak, akik bentlakásos iskolában tanultak kamaszkorukban,
arról számoltak be, hogy az iskolában kialakult szoros barátságok
révén kifejlődött bennük a barátságkötés képessége, amely egész
életüket végigkísérte. Besorozott férfiak is ezt a tapasztalatot tá¬
masztják alá. A csatamezőn egymásra utalt katonák között is na¬
gyon szoros kötelék alakul ki.
Noha az egyes helyzetek nagyon különbözőek, a férfiak mégis
mind ugyanazt érezték, hogy „együtt vannak benne”. A közös
élmény lehetővé tette számukra, hogy egymással azonosuljanak.
„Kiegyensúlyozott testvéri” helyzetbe kerültek, ahol ideiglene¬
sen megszűnt a patriarchátus minden láthatatlan, megosztó és a
hierarchiára emlékeztető hatása, amelyek többnyire szétválaszt¬
ják és elkülönítik a férfiakat.
LUKE SKYWALKER ÉS A „ VÉGZETE ”
A Csillagok háborúja harmadik részében, még A Jedi visszatér csúcs¬

pontja előtt, Darth Vader és mestere, a Császár között egy igen so¬
katmondó beszélgetés zajlik: a Császár azt mondja Darth Vader-
nek, hogy „a fiatal Luke Skywalker a miénk lesz”. Az elkövetkező
élet-halál harcban Luke Skywalker és Darth Vader között Luke
már-már félelemmel és gyűlöletből reagál. Majdnem rábírják arra,
hogy utálatból öljön - vagyis, hogy azonosuljon az agresszorral -
ami a Császár szerint „elkerülhetetlenül a végzete”. Luke Sky-
walkernek nincsenek illúziói a Császárt és a Halálcsillagot ille-
tőén. Nem akar egy olyan császárság tagja lenni, amely egyúttal a
patriarchátusban is fontosnak ítélt értékeket közvetíti, mint pél¬
dául, hogy mindenki uralkodni kíván máson, elnyomja a szabad¬
ságvágyat és vak engedelmességet követel. Luke nem akar ide¬
tartozni, még akkor sem, ha vezető szerepet ajánlanak fel neki.
Luke-ot nem sikerül a hatalom ígéretével megingatni és féle¬
lemmel elárasztani. Teljes naivitása és kilátástalan helyzete miatt
mégiscsak sikerül elkerülnie az „elkerülhetetlent”. Következés¬
képp nem lesz belőle érzéketlen ember, aki csak parancsokat osz¬
togat és teljesít, mint az apja. Nem cseréli le a szeretetet a hata¬
lomért, sem a mások iránti hűséget a biztos pozícióért, és nem adja
fel egy másfajta rendszerbe vetett hitét a status quo látszólagos
legyőzhetetlensége ellenére sem. És mivel hitt abban, amit csi¬
nált, és volt bátorsága, nem lett belőle egy következő Darth Vader,
vagyis megnyerte a csatát.
A patriarchátuson belül az összes férfi, és nagyon sok nő is
ezzel a kísértéssel találkozik: Azonosuljanak-e az agresszorral és
legyenek-e olyanok, mint ő? Az igazság és a döntés pillanatai fo¬
lyamatosan előkerülnek, amikor a bennünk élő Luke Skywalker
- vagy női megfelelője, Leia hercegnő - mellett vagy ellen kell
döntenünk. Amíg csak élünk, folyamatos döntéshelyzetben va¬
gyunk. Eldönthetjük, hogy nem adjuk fel és kitartunk amellett,
ami igazán számít nekünk, még akkor is, ha van okunk a félelem¬
re. Ahhoz, hogy őszinték lehessünk, tudnunk kell, valójában kik
is vagyunk. Pszichológiai nézőpontból ez annyit tesz, hogy a
bennünk lévő aktív archetípusok összekötnek minket azzal, ami
számunkra a legfontosabb. így a jelentős archetípusok ismereté¬
ben szembenézhetünk legbelsőbb természetünkkel, és sikerülhet
kitartanunk. A tudás képesítés is egyben.
A következő fejezetekben istenekkel találkozunk, azokkal az
archetípusokkal, amelyek minden férfiban jelen vannak, és sok
nő számára sem ismeretlenek. Először Zeusszal, Poszeidónnal és
Hádésszal, az apa archetípusaival ismerkedhetünk meg, akiknek
külön fejezetei adják az első részt. Ez után a fiúk generációját néz¬
zük meg közelebbről: Apollón, Hermész, Árész, Héphaisztosz és
Dionüszosz következik, akik mindannyian egy-egy személyiség¬
mintát képviselnek, amelyet a patriarchátus és apáik vagy el¬
ismernek, vagy elutasítanak.
II. rész
AZAPA ARCHETÍPUSA:
ZEUSZ, POSZEIDÓN
ÉS HÁDÉSZ
58 AZ APA ARCHETÍPUSA
Zeusz, Poszeidón és Hádész tartozik az olümposzi férfi istenek

első generációjába. Az apa archetípusának három különböző aspek¬
tusát képviselik. Felosztották maguk között a világot, és mind¬
egyik a saját birodalmában uralkodott. Ha mint archetípusokra
vagy metaforákra gondolunk, az istenek és birodalmaik együtt
értendők: Zeusz és az ég, Poszeidón és a tengerek, Hádész és az
alvilág. A földet is Zeusz uralta, noha nem osztották rá.
Zeusz uralkodott mindenek felett. Ő volt a főisten, akinek
tulajdonságait erőteljes apák, királyok, vezérigazgatók és had¬
vezérek, nagykutya alfa hímek és főnökök személyével azono¬
sítjuk. Poszeidón és Hádész valójában Zeusz két árnyék énjét
személyesíti meg. Az apa archetípusnak azon aspektusait képvi¬
selik két különálló mintaként, melyeket a hatalmon lévő férfiak
elnyomnak magukban vagy figyelmen kívül hagynak.
A biológiai értelemben vett apaság és az apa, mint archetípus
nem feltétlenül kapcsolódik össze. Végigolvashatjuk mindhárom
isten apa jellemzését, mégsem találjuk feltétlenül közöttük saját
apánk jellemzőit. Ennek az lehet az oka, hogy máshol kell keres¬
sük, méghozzá az olümposzi fiú istenek valamelyikének leírásai
között. Apaként ők is mind sajátos módon viselkednek, és lehet,
hogy az apánk ezek valamelyikét követi. Nem minden család élén
áll egy igazi Zeusz, azonban jelenléte minden patriarchális tár¬
sadalomban erőteljesen érzékelhető.
A patriarchátusok kultúrájában egyértelműen Zeusz az ural¬
kodó archetípus, és ami a pszichológia szempontjából igen fontos,
a férfi pszichéjében is. A mitológiában a világ felosztásához ha¬
sonlóan, a férfi pszichéje is területekre oszlik. Az első a hatalom,
az akarat és a gondolkodás tudatos birodalma (Zeusz), a második
az érzelmek és ösztönök világa (Poszeidón), amelyet gyakran el¬
nyomnak, leértékelnek, sőt, többnyire teljesen el is zárnak a tuda¬
tosság elől, végül a harmadik a láthatatlan minták és személytelen
archetípusok homályos és ijesztő birodalma (Hádész), ahová csak
álmainkban merészkedünk.
A három istennel ellentétben, akik birodalmaik révén kötött
archetípust képviselnek, az embereknek belépési engedélyük van
mindhárom birodalomba. Ily módon tudatosan közlekedhetnek
közöttük, és az istenek különböző aspektusait szabadon és tudato¬
san integrálhatják saját személyiségükbe.
AZ APA ARCHETÍPUSA 59
Sok férfi életében megismétlődnek azok a körülmények, ame¬

lyek között ez a három uralkodó isten született. Zeusznak, Poszei-
dónnak és Hádésznak is olyan távolságtartó apja volt, akinek fia
iránt érzett ellenszenvét az a félelem táplálta, hogy egyszer majd
saját fia dönti meg hatalmát, és mindegyiknek olyan erőtlen anyja
volt, aki kétségbeesett, mert nem tudta megvédeni és gondozni
gyermekét. Sokan jövünk ilyen családból, származásunktól függet¬
lenül, mindannyian olyan patriarchátusban élünk, amely a leg¬
főbb értéknek a hatalom megszerzését tekinti, és azokat a férfiakat
jutalmazza, akik ezen a téren jeleskednek. Ez a minta, amint a
későbbiekben látni fogjuk, komolyan befolyásolja a férfi lelkét.
SPIRÁLIS MEGISMERÉS
A Zeuszról, Poszeidónról és Hádészról szóló fejezetek egy spirált
követnek: először az adott istenről és a mitológiában elfoglalt he¬
lyéről hallunk; a második csavar a spirálon maga az archetipikus
minta; a harmadik mutatja be, hogyan alakítja a férfiak életét az
isten és az archetípus; a következő a jellemző pszichés zavarokat
elemzi, és végül képet kaphatunk arról, ha egy férfi az adott istent
előhívja magában és aszerint él, hogyan fejlődik, épül.
Egy zeneműhöz vagy vershez hasonlóan, a spirális felépítés azt
jelenti, hogy bizonyos akkord vagy téma minden részen végigfut,
minden csavar egyre jobban kiterjeszti és egyben el is mélyíti az
olvasónak az adott istenről alkotott archetípus képét. Minden csa¬
varnál ugyanaz az isten kerül bemutatásra, de minden ismétlésnél
sokkal részletesebb és sokrétűbb a róla alkotott képünk.
A spirális építkezés az agy mindkét féltekéjét mozgósítja: a
megértés a linearitásért felelős bal agyfélteke segítségével törté¬
nik, ami a szavakon és logikán keresztül veszi be az információt.
A jobb agyfélteke a képekhez, az érzékeléshez, az emlékekhez, a
személyes és kollektív érzelmekhez, az időhöz és időtlenséghez
sokkal inkább kapcsolódik, de nem erőltet ezekre semmilyen
rendszert vagy logikát. A nagy felismerések akkor születnek, ami¬
kor a két félteke között átkapcsolás van, és hirtelen egy tudásda¬
rabka a helyére kerül. Ilyenkor a tudásunk sokrétűbb, és innentől
kezdve ez az újfajta tudás irányít bennünket.
HARMADIK FEJEZET
Zeusz, az égi isten

Az akarat és hatalom birodalma
Ő volt az egek ura, az eső-isten, a felhő-gyűjtő, kinek szavára szörnyű

villámlás következett. Hatalma az összes többi istenség együttes erején is
túltett.
Mindazonáltal, ő sem volt mindenható és mindentudó.
Edith Hamilton, Mitológia (Mythology)
Az isteni Zeusz, aki teljes dicsőségében, fényként jelenik meg, az

embereknek fényt és tudást hoz, azonban sötétebb óráiban az életerő
ellenségévé válik, saját törvényei és különböző alakjaiba zártan rettegi és
feltartóztatja a változást illetve a status quo elleni bármiféle támadást.
Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei (The Gods of Greece)
Zeusz volt az olümposzi istenek között a leghatalmasabb. Égi isten¬

ként a távoli és magas Olümposzról uralkodott, melynek sziklás
ormait gyakran felhőréteg borította. Amikor Zeusz és testvérei,
Poszeidón és Hádész sorsot húztak, hogy felosszák maguk között a
világot, Zeusz kapta az égboltot, Poszeidón a tengereket és Hádész-
nak jutott az alvilág. A föld és Olümposz hegye közös maradt, de
valójában Zeusz uralta az egészet égi trónusáról.
Az égbolt nagyban különbözik a tengerektől és az alvilágtól,
csakúgy, mint az ezeket uraló istenek személyisége. Ahhoz, hogy
valaki felmerészkedjen az égi birodalomba és rálátása legyen az
egész területre, maga mögött kell hagynia a földet, el kell szakad¬
nia a kézzelfogható világtól. Ebből az előnyös helyzetből az egész
erdőt látjuk, nem csak a különálló fákat.
Zeusz a villámlás istene is, szimbóluma a villám. Amennyiben
ellenszegülünk a patriarchátus tilalmainak, „lesújthat ránk az égi
villám”, és nagyon megkönnyebbülünk, amikor mégsem érkezik
az égi ítélet. Eső-hozóként Zeusz volt az, aki ellátta a növésben
ZEUSZ, AZ éGI ISTEN 61
lévőket azzal, amire szükségük volt. Zeusz büntető és teremtő

minőségében is a távolból és a magasból uralkodott.
Mint minden uralkodó, Zeusz is nagy stratéga voít, aki külön¬
böző szövetségein keresztül győzte le a titánokat. Kiépítette és
megszilárdította hatalmát. Képes volt másokra erőltetni akaratát,
ami az egyik legjellemzőbb Zeusz tulajdonság.
Zeuszra fogunk hasonlítani, ha vezető beosztást szeretnénk el¬
érni vagy véghez akarunk vinni valamit, akár úgy is, hogy máso¬
kon átgázolunk. Ez a birodalom a politikai és gazdasági hatalom¬
mal rendelkezőké, akik között olyan hírességeket találunk, mint a
legendás hírű Artúr király, Augustus császár vagy a mai politikai
vezetők, beleértve Margaret Thatcher, volt brit miniszterelnököt
is. Ez a politikusnő példájával megmutatta a világnak, hogy ebbe
a birodalomba nem kizárólag férfiak tartoznak, a bekerülés felté¬
telei egyrészről a hatalomra való törkvés, másrészről a határozott
lépések megtételéhez szükséges erő.
Pszichológiai szempontból nézve, különösen Poszeidón és
Hádész birodalmával összevetve, kiemelt fontosságú az a tény,
hogy az égi birodalom a tudatosságot jelképezi, ahol az irányí¬
tás, az értelem és mindenelőtt az akarat igencsak nagyra értékelt
tulajdonság.
ZEUSZ, ISTEN
Zeusz (vagy római nevén Jupiter vagy Iupiter) a legfőbb isten a

görög olümposzi istenségek között. O volt az ég istene, aki villá¬
mokat szórt. Szimbolikus állata a sas. Zeusznak több neve is van:
fellegtorlaszoló, széltámasztó, valamint istenek és emberek ura
(noha az embereknek nem ő volt az apja a görög mitológiában és
nem ő az emberiség nemzője, de rengeteg istenség volt lány- és fiú¬
testvére). A királyoknak hatalmat adományozott, megvédte jogai¬
kat, felügyelte a törvények betartását és leszámolt a vétkesekkel.
Gyakran ábrázolták hatalmas, szakállas férfiként, aki a trónján
ül, kezében jogar vagy villámköteg. Leghíresebb szobra az ókori
világ hét csodája közé tartozik. Elefántcsontból és aranyból készí¬
tette Pheidiász, és az olympiai Zeusz-templomban található. Fen¬
séges arcéle és szerelmi élete gyakran megihlette a művészeket.
Neve az indo-európai dyu szóból ered, ami azt jelenti, hogy

„fénylik”. Legfontosabb elvont attribútumai a fény és a hatalom.
Eredete és mitológiája
Zeusz születésének történetével már a második fejezetben meg¬
ismerkedhettünk. Kronosz és Rhea legfiatalabb és legutolsó
gyermeke volt. Három nővérét és két bátyját Kronosz lenyelte.
Rhea egy pólyába bugyolált követ adott Kronosznak Zeusz
helyett, így menekülve meg attól, hogy apja őt is felfalja. Zeuszt ez
után Kréta szigetén egy barlangban rejtették el, neveléséről egy
nimfa, más történetek szerint egy kecske gondoskodott.
Amikor férfivá érett, meggyőzte a bölcs Métiszt, hogy Kronosz¬
nak adjon egy olyan szert, amitől apja visszaöklendezi testvéreit
és a követ. Ez után bátyjaival és más szövetségeseivel együtt Zeusz
megpróbálta megdönteni Kronosz és a titánok olümposzi ural¬
mát. Tízéves kemény küzdelemben végül is Zeusz nyerte el a
fennhatóságot. Ebben a küzdelemben bebizonyította, hogy mi¬
lyen remek stratéga és szövetségkötő. Azért tudott nyerni, mert az
általa kiszabadított küklopszok és százkarú szörnyetegek is az ő
oldalára álltak. A küklopszoktól kapta a villám kötegeket, míg a
százkarú szörnyetegek Zeusz katonáinak a tűzerejét növelték.
Zeusz és hitvesei
Kronosz és a titánok legyőzése után Zeusz különböző istennők¬
kel, nimfákkal és halandó nőkkel kezdett szerelmi viszonyba.
Ezek révén gondoskodott az olümposzi istenek második nemze¬
dékéről, valamint a félistenekről. Hésziodosz hét hivatalos hit¬
vest említ, a sort Héra zárja. Hitvesei a következők voltak: Métisz,
Themisz, Eurünomé, Démétér, Mnémoszüné, Létó és végül Héra.
Zeusz legtöbb hitvese olyan „idősebb” istennő volt, akiknek már
Zeusz hatalomra kerülése előtt is mutattak be áldozatot, és akik¬
nek korábbi férjeit legyőzték és Zeusz alárendeltjeivé tették.
Első hitvese a bölcsességéről híres Métisz, Athéné anyja. The¬
misz Titanisz volt második felesége, a törvényesség istennője, a
hórák és moirák anyja. Harmadik hitvesétől Eurünométól szü¬
lettek a khariszok. Testvérétől Démétértől született Perszephoné.
2EUSZ, AZ ÉGI ISTEN 63
Mnémoszüné, az emlékezet istennője szüli Zeusznak a kilenc mú¬

zsát. Létó ajándékozza meg Zeuszt Apollónnal és Artemisszel.
ZEUSZ éS HéRA Héra Rhea és Kronosz lányaként rangban nem

maradt el Zeusztól. Héra vonzotta Zeusz kalandozó tekintetét, aki
elhatározta, hogy elcsábítja őt. Ehhez remegő kakukk alakját öl¬
tötte. Héra látva a kis szerencsétlen teremtményt, megkönyörült,
és melléhez szorítva melengette. Ekkor Zeusz visszaváltozott és
megpróbálta elcsábítani Hérát. Ő addig ellenkezett, amíg Zeusz
meg nem ígérte, hogy feleségül veszi. Esküvőjük után egy röpke
háromszáz éves nászút következett. Zeusz azonban ez után is újabb
szerelmi ügyekbe bonyolódott, nem véletlen, hogy a görög mito¬
lógia sok története szól Zeusz viszonyairól, valamint Héra meg-
szégyenüléséről és féktelen haragjáról.
Noha a Héra és Zeusz közötti viszonynak leginkább ez a bot¬
rányos oldala közismert (Homérosznak köszönhetően), Hérát a
házasság istennőjeként nagy tisztelet övezte. A nevéhez fűződő ri¬
tuálék során a tavaszi időszakban tisztelői a Leányt tisztelték, míg
nyáron és ősszel Hérát, a Tökéleteset, a Beteljesedettet ünnepelték
egy Zeusszal kötendő rituális esküvő keretein belül (ahol Zeusz a
Tökéletességet Adó és Befejező). A téli időszakban Hérát, a Magá¬
nyosat ünnepelték, noha a halhatatlan Zeusz soha nem halt meg,
de évente egyszer visszavonult. Tavasszal Héra egy fürdőbe merül,
ahonnan ismét szűzen bukkan fel Héra, a Leány képében.
Zeusz, a szívtipró
Zeusznak legkevesebb huszonhárom szerelmi viszonya volt, me¬
lyeknek eredményeképpen számtalan utóda született, akik közül
kettő olümposzi isten volt. Az egyik Hermész, az istenek hírnöke,
akinek anyja Maia volt, a másik Dionüszosz, a mámor istene,
akinek anyja a halandó Szemeié. Ezenkívül Homérosz Zeusz és
Dioné, a tengeri nimfa közös gyermekének tartja Aphroditét is.
Halandó nőkkel folyó szerelmi ügyeinek intézése közben
Zeusz gyakran öltött különböző alakokat. Például amikor Danaét
csábította el arany eső alkjába bújt, később Danáétól született
Perszeusz. Antiopét szatírként, Lédát hattyúként, Európát fehér
bika képében csábította el.
A Zeusz körül legyeskedő nők és a kapcsolataikból származó

utódok Héra folyamatos haragjától szenvedtek. Zeusz nem volt
túl találékony abban, hogyan rejtse el kedveseit, bár lót hófehér
tehénné, Kallisztót medvévé változtatta. Gyermekeit minden
esetben megmentette, azonban kedveseit nem mindig sikerült
Héra könyörtelen bosszúszomjától megmenekítenie.
ZEUSZ éS GANüMéDéSZ Zeusz érzékisége nem szorítkozott

pusztán a női nemmel való kapcsolataira (ugyanez jellemezte a
Zeusz által képviselt görög kultúrát is). Ganümédészt, a csodaszép
trójai harcost például Zeusz az Olümposzra vitte, hogy pohárnoka
és - a legtöbb forrás szerint - szeretője legyen. Bizonyos beszámo¬
lókban Ganümédészt forgószél kapta fel, máshol azt találjuk, hogy
Zeusz sas képében rabolta el. Zeusz ez után Hermészt küldte, hogy
megvigasztalja Ganümédész apját. Kárpótlásul Zeusz ragyogó lo¬
vakat küldött az apának (vagy arany szőlővesszőt). Ganümédész,
római nevén Catamitus, nevéből származik a mi catamite (öröm¬
fiú) szavunk. Figurája a vízöntő csillagképben örökké élni fog.
Zeusz és gyermekei
Zeusznak rengeteg gyereke született. Utódai között találunk iste¬
neket, istennőket és félisteneket, akik istennőkkel és halandó
nőkkel folytatott szövevényes szerelmi életének gyümölcsei.
A görög égi istenek közül ő volt az első, aki nagylelkűen és biza¬
lommal fordult gyerekeihez, és aki meg is védte őket. Például, ami¬
kor Dionüszosz anyja terhesen meghalt, Zeusz éretlen magzatát
saját combjába varrta, amíg megnőtt annyira, hogy megszülethes¬
sen. A kislány Artemisznek Zeusz mindent megadott, hogy a vadá¬
szat istennője válhassék belőle: nyilat, íjat, kutyákat és kísérőnőket.
Másik lányára, Athénére hatalmának jelképeit bízta. Apollón és
Hermész között sikerült egy vitát elsimítania, mert ragaszkodott
hozzá, hogy Hermész a fél testvérétől ellopott teheneket visszaadja.
A nézeteltérés után Hermész és Apollón jó barátok lettek.
A romboló apa sötét oldala is része volt Zeusz természetének.
Egyrészről vérfertőző apa volt, aki elcsábította saját lányát, Per-
szephonét, másrészről szemrebbenés nélkül végignézte, ahogy
Hádész elvonszolja Perszephonét, hogy megbecstelenítse. Egy
mítosz Héphaisztosz sérült lábát is Zeusz számlájára írja, aki

állítólag az Olümposz hegyéről hajította le fiát, mert az anyja
pártját fogta. Egy másik fiát, Árészt, ki nem állhatta, a fiú apja
gyűlöletének folyamatos céltáblája volt. És (amint azt már koráb¬
ban említettem) miután Zeusz attól tartott, hogy a Métisz szíve
alatt növekedő gyermek fogja megdönteni hatalmát, lenyelte
gyermekét, hogy megakadályozza ennek lehetőségét.
Akárhogyan is bánt Zeusz a gyermekeivel, termékenysége
rendkívül fontos tulajdonsága.
ZEUSZ, ARCHETÍPUS
A Zeusz pozíció nem más, mint egy magas hegyről hatalommal és

tekintéllyel gyakorolt uralom a kiválasztott területen. Azok a fér¬
fiak, akik hétköznapjaikban is sikeresek és a „hegy királyaként”
tevékenykednek, a Zeusz archetípus megtestesítői. Hasonló sze¬
mélyiségjegyeket találhatunk valamennyiüknél, és adottságaik is
azonosak, melyek mögött Zeusz archetípusa húzódik meg.
Zeusz, a király archetípusa

Zeusz ambíciója és tehetsége folytán képes volt olyan birodalmat
felépíteni, melynek főistene ő maga lett. A saját terület feletti
uralom fő mozgatórugóként a Zeusz férfiakat (és nőket) is ilyen¬
fajta tevékenységre sarkallja.
A Zeusz férfiaknál a „birodalom kiépítésének” igénye komoly
hajtóerőt jelent, még akkor is, ha ez „csak kicsiben” az „én házam,
az én váram” elv alapján saját családjának a megalapítására korlá¬
tozódik. Ez az archetípus tehát arra ösztökéli a férfit, hogy nősül¬
jön meg, és saját maga ismételt megvalósításaként gyerekeket
vállaljon. Ez a férfi elvárja feleségétől, hogy a férfi szájíze szerint
vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket, de ő maga alig vállal
részt ezekből a teendőkből.
A család hatalmas birodalomalapító szándékának csak egy
szelete. Egy Zeusz férfi hatalmat és tekintélyt akar, terveinek el¬
érése során nem retten vissza a kockázatvállalástól sem. Inkább
saját maga főnöke szeret lenni, mintsem beosztott. Ha igazán
előrelátó, első vállalkozásának beindításakor tudja, hogy ez csak

a kezdet.
Artúr király a legendás Zeusz figurák egyike. A teljes ismeret¬
lenségből tört fel, míg végül már az ő lobogója alatt indultak harc¬
ba a katonák a feudális rend visszaállításáért. Manapság a csaták a
gazdaság területén zajlanak. Ha egy ismeretlen, vállalkozó szelle¬
mű, ambiciózus fiatalemberből egyszer csak gazdag üzletember
válik, mint például Ross Perot, akinek a texasi ügyleteiből a multi¬
nacionális Electronic Data Systems megszületett, akkor ez a fiatal¬
ember a király archetípusát testesíti meg.
Ez az archetípus fejeződik ki az „öröklött királyság” intézmé¬
nyén keresztül, vagyis olyan férfiakban, akik hatalomba és jólétbe
születnek. Amennyiben az archetípus egybeesik az öröklött fela¬
dattal, a férfi mozgatórugója birodalma határainak kiterjesztése és
egyre jelentősebb gazdasági hatalom és hírnév megszerzése lesz.
Egy hatalmas ház és egy impozáns iroda Camelot-hoz (Artúr
király vára, a ford.) hasonlóan szintén ennek az archetípusnak a
kifejeződései, melyeknek a felépítése a hatalom megszilárdítása
után történhet.
Zeusz, a határozott lépések archetípusa

A villámköteg és a sas Zeusz két legfőbb szimbóluma. Mindkettő
rendkívül találóan fejezi ki a Zeusz archetípus két fontos jellem¬
zőjét. Az egyik az archetípus „távolsága” alattvalóitól, a másik je¬
lentése pedig az, hogy az archetípus villámgyors határozottsággal
csap le.
A sas a magasban szárnyal és a messzi horizontot kémleli. Ezen¬
kívül arra is képes, hogy apró áldozatainak mozdulatait hamar
észrevegye és hihetetlen gyorsasággal csapjon le rájuk. Ehhez ha¬
sonlóan Zeusz is folyton azt lesi, hogyan szerezheti meg azt, amit
akar. Lehet, hogy egy bizonyos terméket vesz célba, egy potenciá¬
lis beosztottat vagy akár egy egész céget. Amint megvan a célpont,
teljes odaadással tud érte küzdeni. Nagyon jó rálátása van a dolgok¬
ra, emellett az apró részletek sem kerülik el a figyelmét. Amikor a
részletekre koncentrál, különösen kitartó, nem hagyja, hogy bár¬
mi elterelje a figyelmét. Ha azonban áldozata mégis kereket old,
vagy egy másik ragadozó is színre lép és előbb kapja el a zsákmá-
ZEUSZ, AZ ÉGI ISTEN 67
nyát, a sas könnyen irányt vált, számba veszi a veszteségeket, majd

továbbáll.
A villámköteg Zeusz büntető hatalmának jelképe. A villám is a
távolból súlyt le, de csak a sötét felhők megjelenését és az égzen¬
gést követően, melyek az érzelmek, ezek közül is a harag felgyülem¬
lését jelenthetik. A féltékeny Zeusz villámmal sújtott le Iaszónra,
amiért az Démétér istennővel összefeküdt a felszántott mezőn.
Zeusz másik villámkötege Phaethont érte, amikor az majdnem
elvesztette a lovak fölött az uralmat, miközben a nap kocsiját
hajtotta.
A villámköteg a „tűzerőt” jelképezheti csakúgy, mint ahogy a
sas a megragadásra vagy megszerzésre irányuló képességet. A si¬
ker eléréséhez pontosan erre a képességre volt szüksége Lee
Iaccoca-nak, aki vezérigazgatóként a csőd széléről hozta vissza
Chrysler Corporation-t. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy
ez a fajta viselkedés karrierek végét is okozhatja, esetleg hűséges
dolgozók elvesztésével jár, és természetesen kihatással lehet a
családi életre. Egy maffiafőnök szájából az, hogy „szabaduljunk
meg a fickótól”, konkrét fizikai halált jelent. E szempont figye¬
lembevétele azonban igen távol esik Zeusz jellemétől, és azok a
férfiak, akik ezt az archetípust személyesítik meg, nyugodtan
alszanak, még akkor is, ha vér tapad a kezükhöz.
Ronald Reagan, korábbi amerikai elnök ugyanakkor Zeusz
pozíciója ellenére sem tudott határozottan fellépni, noha ez a fajta
viselkedés fémjelzi igazán ezt az archetípust.
Zeusz, a szövetségkötő: üzleti kapcsolatai

Egy sikeres Zeusz kitűnően együtt tud dolgozni más, hasonlóan
erőteljes férfiakkal. „Csúcstalálkozókon”, szövetségkötéseknél,
határok meghúzásánál kifejezetten remekel, csakúgy, mint a min¬
denki megelégedésére szolgáló megállapodások megkötésénél.
Szava biztosíték mindenre. Tekintéllyel rendelkező, határozott
férfiakkal akar együtt dolgozni. Elvárja másoktól, hogy ők is saját,
jól felfogott érdekeiket érvényesítsék, és pontosan ugyanezt teszi
ő is. Ez az archetípus hatalma alapjának megszilárdításához és a
további terjeszkedéshez - melyek egyébként természetes Zeusz
tulajdonságok - szövetségesek közreműködését igényli.
Manapság a Zeusz férfi nem feudális urakkal és uralkodókkal

köt szövetséget, hanem bankárokkal, nagykereskedőkkel, esetleg
versenytársakkal, bürokratákkal vagy adományozókkal. A titulu¬
sok és a birodalom helyszínei változtak, a szövetségkötés mintája
azonban nem.
Zeusz a százkarú szörnyetegek és a küklopszok segítsége nél¬
kül nem tudta volna legyőzni a titánokat, és az olümposziak hatal¬
mát sem tudta volna megszilárdítani. Segítették, mert Zeusz ki¬
szabadította őket. Az üzleti világban egy Zeusz megfontolja, hogy
„mikor nyújtja be a számlát”: „Itt van-e az ideje a szívességekért
elkérni a jussomat?” Amennyiben igen, a sikeres Zeusz férfi na¬
gyon finoman és érzékenyen fog hozzá, hogy ezekkel a tranz¬
akciókkal kiépíthesse szövetségesi körét. Ezeken keresztül tudja
megszilárdítani a pozícióját, amint azt Mario Puzo Keresztapa
című filmjében Marion Brando-tól láthattuk. Zeusz itt egy maffia¬
vezér bőrébe bújt.
Zeusz, a szövetségkötő: házasságai

A Zeusz archetípus szemében, akinek legalapvetőbb motivációja
birodalmának kiépítése, a házasság is csak eszköz, amin keresztül
szövetségesekre tehet szert, illetve ami hatalmának megszilárdí¬
tásában segítheti. A királyi párválasztást például a miniszter-
elnökök gondos felügyeletére bízták. A patriarchális házasságok
célja minden kultúrában a családi szövetségek megkötése, a va¬
gyon és az utódok helyének biztosítása. Zeusz hét hivatalos házas¬
sága mind ezt a sémát követi.
Zeusz számára a megfelelő feleség keresése nem azt jelentette,
hogy megtalálja lelki társát, hanem hogy ezeken a házasságkötése¬
ken keresztül megalapozhassa és megszilárdíthassa saját hatal¬
mát. Ahhoz, hogy a kapcsolatba szenvedély, barátság vagy egyéb
személyes igények is bekerüljenek, Zeusznak más archetípusok
jellemvonásaival is rendelkeznie kell.
Az sem véletlen, hogy Zeusz és Héra kapcsolata a konfliktus
modelljévé vált. Amennyiben egy kapcsolatot ez a két nagyon
erőteljes archetípus vezérel, mindkét erő más-más irányba hajtja a
kapcsolat közös hajóját. Héra számára a házasság szent köteléke
- melyben a monogámia és a hűség fontos összetevő - elsőbbséget
élvez. Ha Héra egy nő domináns vonása, ez a nő házasságán ke¬

resztül fog tudni kiteljesedni és tökéletesedni.
Zeusz, a szívtipró
Mint azt korábban láthattuk, Zeusz a szívtipró őstípusa, aki nim¬

fákat, halandókat, sőt istennőket csábított el, és aki számos gyer¬
meket nemzett. Gyakran öltött különböző alakokat, hogy vágyai
tárgyát könnyebben elcsábíthassa és teherbe ejthesse. Léda elcsá¬
bításánál hattyúvá változott, Danaé esetében arany esővé, Euró¬
pát bika képében csábította el, míg lót felhőként környékezte meg.
Nagyon kitartóan és elszántan hajtotta a nőket, ami Zeusz
„sas” jellemét jól példázza. Amint kiszúrja, hogy kit is szeretne
megszerezni, mindent megtesz, hogy a közelébe férkőzhessen: új
alakot ölt, az alkalomnak megfelelően vagy sebezhető oldalát
mutatja, vagy éppen tüzes szeretővé alakul. Miután a csábítás si¬
kerrel járt, nagy valószínűséggel újra a munkájára koncentrál.
A fogamzásgátlásról egyáltalán nem gondoskodik, talán tudatta¬
lanul, hisz hatalmas vágy hajtja, hogy igazi ősatya lehessen. A ké¬
sőbbiekben mindig gondoskodik a „sajátjairól”, elismeri apaságát
és péznzügyileg segíti őket.
Zeusz, az égi apa

A Zeusz férfiban erős a vágy, hogy gyermekei legyenek. Elvárásai
gyermekei felé ugyanazok, mint beosztottai felé: engedelmesked¬
jenek és teljesítsék akaratát. Kedvenc gyermekeire úgy tekint,
mint önmaga ideáljának megsokszorozódásaira, akik elfogulatlan
és felsőbbrendű személyek, mindenféle érzelmi kitörésektől men¬
tesen. Ezekkel a tulajdonságokkal gyermekei, Apollón és Athéné
is rendelkeznek. Megtestesítője ezen tulajdonságoknak egyrészről
az a teljesítményorientált és racionális fiú, aki mind a sportokban,
mind az iskolában jól teljesít, és az a lány, akinek az esze apjáéhoz
hasonlóan működik, és aki rajongásig szereti őt. Igazi mentor apa,
aki saját gyerekei tanulmányait és karrierjét ugyanúgy egyengeti,
mint bármelyik fiatal beosztottjáét, akit üzleti kapcsolatuk révén
szintén a szárnyai alá vett. Cserébe hűséget vár el és árulásnak te¬
kinti, ha a beosztott vagy gyermek „felnőve” mást akar.
Zeusz a dinasztikus apák archetípusa, akik családot alapíta¬

nak. Sok gyereket és unokát szeretne, hogy legyenek, akik tovább¬
viszik a hagyományokat, és ennek megfelelően megpróbálja saját
akaratát ráerőltetni gyerekeire nemcsak életében, de még a síron
túlról is. Mivel gondoskodó apaként ilyen dinasztikus elképzelései
vannak, egy multimilliomos Zeusz úgy alakítja cégeit és hatalmas
vállalatait, hogy több generáció megélhetése is biztosítva legyen.
Egy kevésbé jómódú Zeusz ugyanezt teszi kisebb méretekben.
Tipikusan Zeusz tulajdonság, hogy a férfi arra vágyik, hogy
gyermekeiről gondoskodni tudó apa váljék belőle. A saját tulajdo¬
nú ház nagysága is ezt a tulajdonságot tükrözi, valamint kifejezi
azt a vágyát, hogy saját birodalma legyen. A gondoskodó apa több¬
nyire nagylelkű, de nagylelkűségét az motiválja, hogy elvárásain
keresztül irányíthassa gyermekei életét. Azt, hogy ki mit kap
Zeusz költségvetéséből, elnöki költségvetésekhez hasonlóan, az
első ember határozza meg.
Zeusz archetipikusan tekintélyelvű apa, aki a végső szót ki¬
mondja. Lehet, hogy mindenki szabadon elmondhatja a vélemé¬
nyét, de a családi és üzleti döntések, ahogy azt Lee Iacocca nagyon
frappánsan megfogalmazta, a következőképpen történnek: „A po¬
litikám mindig is az volt, hogy mindenki szabadon elmondhassa,
mit gondol, egészen a döntés pillanatáig, amikor is kegyetlen
egyeduralkodóként azt mondom: „Rendben, mindenkit hallot¬
tam. Akkor ezt fogjuk csinálni.”
ZEUSZ, A FÉRFI
Zeusznak, mint férfinak az élete azt mutatja meg, hogy Zeusz

archetipikus mintája milyen alakot ölt, amikor egy férfi ezt az ar¬
chetípust éli. Ez nagyon összetett kép, amely igen sokféle példá¬
ból áll össze, és amely a Zeusz férfinak tükörként szolgálhat, hogy
lássa saját magát. Ennek a képnek a segítségével, végigkísérve
Zeuszt csecsemőkorból egészen idős korig, megtanulhatjuk fel¬
ismerni ezt az archetípust.
A legtöbb férfi, aki ezt az archetípust éli, más aspektusokkal is
bír: személyiségében egyszerre több isten van jelen, így a Zeuszra
jellemző jegyek nagyrésze rá is igaz lesz, de nem minden. Azt is
látnunk kell, hogy a Zeusz minta domináns mintává válhat (mint

az összes többi minta) a férfi bizonyos életszakaszaiban, azonban
nem valószínű, hogy egész életén át ez a befolyás lesz a meghatá¬
rozó. Az előbbi esetben Zeusz teljességgel jelen van, míg más
esetekben háttérbe szorul. Az apaság például bevezetheti a Zeusz
korszakot egy olyan férfi életébe is, aki végre elszánta magát a
megállapodásra, családvállalásra, de még sohasem voltak hasonló
ambíciói. Az is elképzelhető, hogy egy férfi (vagy nő) életének egy
bizonyos területén hasonlít Zeuszra, vagy csak az üzleti életben,
vagy csak a magánéletben.
Korai évek
A Zeusz baba hamar megismerteti magát, korán hangot ad akara¬
tának. Nehezen lehet elterelni a figyelmét, ha egyszer a fejébe vett
valamit, vagy éppen nyúl valami után, vagy éppenséggel nem akar
elengedni valamit. Ez az a kétéves gyerek, aki messzemenőkig
alátámasztja a „rémes kétéves” sztereotípiáját, mivel nagy határo¬
zottsággal tud mindenre „nemet” mondani.
Ahhoz, hogy tekintélyelvű természetét valamelyest mérsékel¬
jük és egyúttal természetéből fakadó adottságait kifejlesszük, a
legjobb, amit tehetünk, ha a korrektségről és az igazságról beszél¬
getünk vele otthon, illetve az iskolában. Az is segíthet, ha olyan
játékokat kap, amelyeket irányíthat és sorrendbe állíthat. Később
gyakorlati feladatok megoldásán gondolkodhat. A Zeusz gyerek
tipikusan az, aki egy kicsinyített világot hoz létre, amelyben ő az
irányító. Utakat épít az autóinak, csatarendbe állítja a katonáit a
harcmezőn vagy várost épít, sokkal inkább, mintsem könyvet
olvas vagy álmodozik. Ha választhat, nem az egyedül játszást
részesíti előnyben. Ő az a gyerek, aki az udvaron katonái élére
akar állni, és igen csalódott, ha valamiért nem teheti.
Szülei
Kisgyerekként az akaratát kifejezni tudó Zeusz fiú megijesztheti
anyját, akin más tekintélyelvű férfiak uralkodtak. Természetétől
fogva főnöki pozícióra termett. Ez a tulajdonsága bosszanthatja az
apát, különösen, ha az tekintélyelvű, és reakcióképpen goromba
módon demonstrálja, hogy ki az úr a házban. A szülők gyakran

„vágnak vissza”. Nem akarnak engedni a gyereknek és nem akar¬
ják hagyni, hogy két-három évesen egy kis zsarnok váljék belőle,
de nincs kedvük olyan hatalmi harcokba belefolyni, ahol a gyerek
esetleg azt tanulja meg, hogy erőszakkal mindent el lehet érni.
Az ilyen fajta gyerekek szüleinek különösen a fejükbe kell
vésni, hogy a gyerekük tényleg csak egy gyerek, még akkor is, ha
XIV. Lajosként vagy VIII. Henrikként viselkedik. Azok a szülők,
akik választási lehetőséget adnak a gyereknek, gondolkozásra és
tettekre sarkallják, amelyek fontos Zeusz tulajdonságok, elkerül¬
hetik a hatalmi viszálykodást. Ha azt kérdezzük, „Ezt vagy azt
szeretnéd? Ezt vagy azt csináljuk? Ide vagy oda menjünk?”, sok¬
kal jobban járunk, mintha azon versengenénk, hogy ki tud nemet
mondani a másiknak, és kié lesz az utolsó szó. Ez a megoldás abból
a szempontból is jobb, hogy nem a fizikailag erősebb szava dönt.
A szabály, mely szerint erőszakkal mindent el lehet érni, nagyon
könnyen integrálható szabály egy fiatal Zeusz számára. Határo¬
zott korlátokat kell szabni még akkor is, ha biztosan lehet rá szá¬
mítani, hogy a korlátokat egy Zeusz meg fogja próbálni kitolni.
Az azonban kétségtelen tény, ahhoz, hogy egy Zeusz felfogja,
szüleinek tényleg van tekintélye és élnek is vele, számos esetben
konfrontálódnia kell a szülői tekintéllyel.
Mikor a dolgok végre-valahára az ő szájíze szerint alakulnak,
nagyon belemélyed egy-egy tevékenységbe. Többnyire extro¬
vertált és pozitív természete van. A vitás kérdések elsimítása után
békés időszak következik.
Fejlődését tekintve a lehető legrosszabb szülői párosítás egy
gyenge, passzív anya és egy uralkodó, goromba apa. A gyerek eb¬
ben az estben az agreszorral azonosul, amikor csak tud - és van
ideje kivárni az alkalmas pillanatot. Attól függően, hogy a „meg¬
mutatom ki a főnök” játszmában mennyire kezeli rosszul az apa a
fiát, és az anya mennyire erőtlen fia megvédésében, a fiúból olyan
ember válhat, aki behódol a tekintéllyel rendelkezőknek. Ha ez a
helyzet, akkor minden adandó alkalommal a nála gyengébbeken
fogja leverni sérelmeit (emlékezzünk rá, hogy a gorombáskodó
szülő az anya is lehet).
Egy sikeres, érzelmileg távolságtartó Zeusz apának a fia felnéz
az apjára, és kézzelfoghatóan érzi, hogy apja a világ dolgaiban
nagyban segítségére van. Ha egy ilyen apával jó nevelői képessé¬

gekkel rendelkező anya párosul, aki szereti fiát, akkor a fiú azzal a
tudattal nő fel, hogy joga van dolgokhoz az életben, lesz önbizal¬
ma és megtalálja helyét a világban. Természete és nevelése erősíti
benne azt az érzést, hogy ő igenis „valaki”.
Serdülő kora ésfiatalsága

Zeusz serdülőkorának egyik fő témája a tekintéllyel rendelkező
személyekhez fűződő viszonya. Fiatalkorában olyan magabiztos¬
sággal rendelkezik, amely a tekintéllyel rendelkezőkből rendre
azt az igényt provokálja ki, hogy megmutassák neki, „ki is az úr a
háznál”. És noha bosszankodik feljebbvalóin, együttműködni
látszik, miközben csak az alkalmas pillanatra vár. Stratégaként
tisztában van azzal, hogy nem érdemes olyan hatalmi vitákba be¬
lemenni, amelyeket nem tud megnyerni.
Fiú barátai már középiskolában, egyetemen vagy bárhol fel¬
ismerik vezéregyéniségét, kizárólag népszerű lányokkal randizik
és szexuálisan aktív. Sokkal inkább pragmatista, mint idealista,
elfogadja a világot, ahogyan van, de meg akarja kapni belőle a sa¬
ját részét. Akármennyire is okos, nem igazán intellektuális beállí¬
tottságú. Nem különösebben önelemző típus, nem firtatja sem a
múltat, sem önmaga, illetve mások érzéseit. Ami őt illeti, köszöni
szépen jól van, és az élet olyasvalami számára, amit folytatni kell.
Zeusz a munka világában

Attól kezdve, hogy az iskola befejeztével elkezdett minimálbérért
dolgozni, végig azon gondolkodott, hogy mit és hogyan is csinál¬
na, ha ő lenne vezető pozícióban. A vele egykorú fiúk számára a
munkavégzés nem jelentett egyebet, mint hogy megkeresik az
elköltenivaló pénzt és megcsinálják, amit elvárnak tőlük. Ezzel
szemben egy élénk fantáziával megáldott Zeusz fiú folyton az
üzlet mibenlétét kutatta, munkaadóit értékelte, és sok esetben a
maga kárán tanulta meg, mi működik és mi nem. Akár egy farmon
nő fel, akár a külvárosban, mindig az adott „üzleti vállalkozás”
érdekli, így szívesen kereskedik terményekkel és akár drogokkal
is. Jellemző tulajdonsága, hogy rálátása van a dolgokra, így a teljes
képet látja, folyton azon töri a fejét, hogy milyen lehetőségei van¬
nak még. Gyakran tűnődik el azon, hogy a vezető pozícióban lévő
idősebb férfiak miért nem látják át a számára egyértelmű és szük¬
séges dolgokat, vagy miért nem kapnak az alkalmon, amit ő ve¬
zetőként bizonyára nem hagyna kihasználatlanul. Senkinek nem
kell őt megtanítani a kezdeményezőkészségre, és arra, hogyan kell
keményen dolgozni. Arra sem kell különösebben biztatni, hogy
mindig figyelje a felmerülő lehetőségeket, hisz mindezek termé¬
szetesen jönnek belőle.
Néha egy adott dolog kerül az érdeklődése középpontjába, ami
tulajdonképpen bármi lehet, hisz Zeusz tulajdonságai minden
választott témában segítik őt. Például remekül érti és ki is hasz¬
nálja az „Öreg Fiúk Hálózatát” {Old Boys Network: az elit fiúisko¬
lák volt tanítványai között fennálló üzleti és gazdasági hálózat, a
ford.), valamint a kapitalizmus kínálta továbblépési lehetősége¬
ket. Belső pszichikai beállítottsága számos esetben előnyt jelent.
A hatalom, a pénz vagy egy ingatlan megszerzése olyan sport szá¬
mára, amit természetétől fogva kitűnően űz, mivel reális és maga¬
biztos, illetve másoktól eltérően, nem vesz mindent magára. Ha
üzleti sikerei mások pénzügyi ellehetetlenítésével vagy emberek
eltávolításával jár együtt, egy igazi Zeusz gondolkodás nélkül,
„villámcsapásszerűen” kiadja ezekre a parancsot. Ehhez hason¬
lóan a Pentagon vagy egy bűnszövetkezet élén álló Zeusz hideg¬
vérrel ad parancsot mások meggyilkolására. Érzelmi távolság-
tartásának köszönhetően még az ilyen ügyek sem zavarják éjsza¬
kai nyugalmát.
Kapcsolata a nőkkel
Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter a következő
megjegyzést tette: „A hatalom afrodiziákum.” A Zeuszból áradó
„fontos ember” kisugárzás, mely egyébként sikerének lényeges
eleme, vonzza a nőket. Zeusz nem úgy keresi a nőket, hogy közben
kitárulkozik, hanem pontosan úgy, mintha a munkáját végezné,
tehát stratégaként gondolkozik. Ha meg akar szerezni egy nőt egy
randira, munkatársnak vagy feleségnek, mindig azt az alakot ölti
magára, ami éppen a leginkább megkönnyíti számára áldozata
elcsábítását.
Vonzereje elengedhetetlen részének tartja vagyonát és befolyá¬

sát. Ezt tette Aristotle Onassis is, miközben Jacqueline Kennedy-
nek udvarolt. Azt gondolta, hogy vagyona és befolyása bizonyos
nők megszerzésére feljogosítja. Zeusz nem várja el a nőtől, hogy
kizárólag önmagáért szeresse. Azt pedig teljességgel kizárja, hogy
valaki a lelke miatt szeressen bele.
Nem különösebben izgatja, hogy egy nővel egyenrangú kap¬
csolata legyen, akár a feleségéről esik szó, akár a barátjáról. Nem
érdekli az érzések boncolgatása sem, mert nem igazán jártas eb¬
ben. Elvárja a nőtől, hogy megtegye, ami a kötelessége, de külön¬
ben ne háborgassa.
Kapcsolata a férfiakkal
A férfiak azok a játékosok, akik az ő „játszmáiban” igazán számíta¬

nak. A játékosok közt akadnak versenytársak és szövetségesek, de
tisztában van azzal, hogy a ma még versenytárs, holnap már szövet¬
séges, és fordítva. A többi játékos egy sakkjátszma figuráihoz ha¬
sonlóan lehet akár bástya, akár ló, akiknek a lépését ő irányítja. Az
egyikkel előrelép, míg a másikat feláldozza. Nagy baklövés azt
gondolniuk szövetségeseinek vagy a neki dolgozó férfiaknak, hogy
személyesen fontosak lehetnek egy Zeusznak - a kritikus pilla¬
natban gondolkodás nélkül feláldozza őket. Mindenkire így te¬
kint, és elvárja másoktól is, hogy róla is ezt gondolják. Noha sok¬
szor kegyetlen, nem tűnik annak, mert átlátja, hogy nem érdemes
ellenségeket szerezni. Semmilyen együttérzést nem mutat, amikor
a férfiak rájönnek és „nehezen viselik”, hogy feláldozhatok.
Szerinte ezt tudniuk kellett volna, mivel az ő szemében a sérülé¬
kenység, a mellőzöttség és az érzelmesség a butaság és a gyengeség
szinonimái. (Ha ilyen dolgokon mégis elgondolkodna - ami egyál¬
talán nem lenne rá jellemző -, rájönne, hogy döntései mennyire
kényelmetlenül érintik, és nem értené, hogy miért.)
Sikere főleg azon képességének tudható be, hogy egyfolytában
tárgyal és megállapodásokat köt. Jó tárgyaló fél, mert az emberek
akaratát és igényeit tanulmányozva kiismerte őket. Egy kiemel¬
kedően tehetséges Zeusz nagyon érzékenyen és különös körül¬
tekintéssel gondoskodik egy másik férfi (kimondatlan) igényei¬
ről, beleértve a látszat fenntartását is akár.
76 A˙Z APA ARCHETÍPUSA
Azok az előkelő klubbok, ahol a férfiak ebédelni, golfozni vagy

kacsavadászatra gyűlnek össze, Zeusz hatalmának és előjogának
védőbástyái, melyek különböző célokat szolgálnak. A tagság egy¬
értelmű jele annak, hogy valaki feljutott a csúcsra. Ezekben a
klubbokban további szövetségek köttetnek a családi és az üzleti
érdekek előmozdításáért. Más szempontból viszont menedéket
nyújtanak a Zeusz-féléknek, vagyis azoknak a férfiaknak, akik
összes energiájukat a hatalom megszerzésére összpontosítják, és
akik ebből kifolyólag érzelmileg éretlenek és lelkileg alulfejlettek
maradtak. Az ő elképzelésüket a szabadidő kellemes eltöltéséről a
Bohém Liget tábor (Bohemian Grove camp) példázza a legjobban,
ami Amerika legbefolyásosabb embereinek, nagyvállalatok elnö¬
keinek, korábbi amerikai elnököknek a gyűlése. Itt büntetlenül
lerészegedhetnek, nőzhetnek (noha női alkalmazottakat sosem
vettek fel, a prostituáltaknak viszont ez volt maga a paradicsom),
káromkodhatnak, táncolhatnak és gyalázatos előadásokat szer¬
vezhetnek, amikben férfiak játszották a női szerepeket is.
Szexualitása
A sikeres Zeusz férfi egyenértékű a főemlősökről szóló tanulmá¬
nyokból ismeretes domináns „alfa hímmel”. Az alfa hímek sikert
várnak, meglehetősen agresszívak, megfélemlítik az alacsonyabb
rangú hímeket, maguk választják ki a nőstényeket (legalábbis a
főemlősökre ez jellemző), valamint alacsonyabb rangú hím társaik¬
nál szexuálisan jóval aktívabbak. Zeusz alfa hímként viselkedett,
amikor megszerezte és megszilárdította hatalmát, amikor nőket
csábított el és gyerekeket nemzett. A Zeusz férfi számára egy sze¬
xuális hódítás ugyanarra alkalmas, mint a gazdasági vagy politikai
hatalom birtoklása: ezek felmutatásával ugyanis könnyen mások
tudtára tudja hozni, hogy bármit megszerez, amit akar. Zeusz, a
szívtipró úgy tekint egy kívánatos nőre, mint a státuszával együtt
járó „külön juttatásra”. Persze lehetséges, hogy Zeuszt maga a hó¬
dítás érdekli, az is lehet, hogy szexuálisan vonzódik a nőhöz, és
persze az sem kizárt, hogy mindhárom egyszerre.
Annak ellenére, hogy a Zeusz férfiak nőügyeiről milyen hírek
terjengenek, tudni lehet, hogy a Zeusz férfi nem jó szerető. Ah¬
hoz, hogy jó szerető lehessen, más archetípusok jellemvonásaira is
szüksége van. Zeusz érzelmileg távolságtartó, nem próbál meg

kedveskedni a nőknek és még csak nem is szenvedélyes. Szexuáli¬
san agresszív és könnyen elcsábít bárkit, noha libidója hosszú
ideig csak a munkájára összpontosít.
Mivel a Zeusz férfi főként a hatalom megszerzésével van elfog¬
lalva, személyiségének más részei nem fejlődnek. Az a rész, ami
ily módon a leginkább alulfeljett, az az érzelmi intimitás kifejezé¬
sének képessége, melynek hiánya befolyásolja saját szexualitását.
Szexuális partnereinek megválasztása pontosan ezt az érzelmi
alulfejlettséget tükrözi, főleg amikor kezd öregedni és partnerei
egyre fiatalabbnak tűnnek, mintha csak az öregedő Zeuszt lát¬
nánk nimfáktól körülvéve.
Mindamellett, hogy fiatal nimfákkal mutatkozik, a Zeusz fér¬
finak olyan szexuális fantáziái vannak, amelyekben hatalommal
rendelkező nők a dominák. Olyan prostituáltak, akikhez befolyá¬
sos férfiak járnak, arról számolnak be, hogy az ehhez hasonló fan¬
táziák megjelenítése gyakori igény. Mindenesetre, ha erotikus
életét kizárólag olyan fiatal lányokkal tudja elképzelni, akik a
lányai vagy unokái lehetnének, illetve ha úgy érzi, hogy vonzza az
a helyzet, amelyben eljátszhatja az erőtlen kisfiút, akkor kijelent¬
hetjük, hogy szexuális élete meglehetősen éretlen maradt, vagy
esetleg összekeveri szexualitását a hatalom gyakorlásával.
Ha a Zeusz férfi homoszexuális, a minta ugyanez, az eltérés
csak annyi, hogy gyakrabban cseréli partnereit. És ahogy Zeusz
Ganümédészt magához vette az Olümposzra, úgy a Zeusz férfi is
együtt él egy vagy több szépséges fiatalemberrel.
Házassága
A Zeusz hitveseiről szóló „ki kicsoda” alapján kiderül, hogy rang¬
ban mindig felette állót vagy egyenrangút vett el feleségül. Törté¬
nelmi szempontból azt mondhatjuk, hogy ezek a házasságok a
hatalom eltolódását tükrözik, hisz korábban uralkodó istennők és
attribútumaik kerültek egy új harcos isten birtokába. Pontosan
ugyanez történik, amikor egy ambiciózus Zeusz férfi egy promi¬
nens család lányát veszi el feleségül az attribútumaival, vagyis
státusszal és vagyonnal együtt. Zeuszhoz hasonlóan az a törekvő
fiatalember, aki főnöke lányát veszi el feleségül, olyan előnyökre
tesz szert, amire házasság nélkül nem lett volna képes. Elképzel¬
hető, hogy a férj ranglétrán felfelé menetelését elősegítő feleség
kiválasztása puszta számításból történt, de az is lehetséges, hogy a
„döntést” a férfiban jelen lévő Zeusz hozta meg tudat alatt. Ez
utóbbi esetben azért vonzódik a nőhöz, mert megérzi benne a
lehetőséget saját mítoszának kiteljesedésére, vagyis azt, hogy rajta
keresztül válhat belőle elismert ember.
A legtöbb Zeusz férfi a megállapodás időszakában nősül meg.
Olyan fiatalember számára, akit Zeusz archetípusa irányít (hacsak
az élet más aspektusait nem hozza elő), az ilyen fajta házasságkötés
döntő fontosságú lehet. Abban az esetben, ha ez a férfi olyan nőt
vesz feleségül, akibe beleszeretett, a domináns archetípus nem
Zeusz volt. Zeusz szempontjából az ilyen házasság nem igazán
megfelelő, viszont ez a feleség képes férjét tudatosan elnyomott
részével összekapcsolni, amely irracionális, mélyen érzelmi és spi¬
rituális. Fordított esetben nagyon meghatározó lehet a férj életére
nézve, ha a feleség kierőszakolja férjéből a sikeres Zeuszt, annak
ellenére, hogy korábban férje egy másik, számára nagyon fontos
része által diktált úton indult el.
Bármennyire is befolyásolja a feleség férje fejlődését, a kapcso¬
latban mégis sokkal inkább a férj ténylegesen megnyilvánuló ha¬
talma lesz a meghatározó. Ebből következően valószínűleg hagyo¬
mányos patriarchális házasságuk lesz, melynek középpontjába a
férj szükségletei és feleségével szemben támasztott elvárásai kerül¬
nek. Ha a feleség nem elég erős ahhoz, hogy a férje megváltoztatá¬
sára alkalmas konfliktust felvállalja, az intimitásra való igényéről,
valamint a kapcsolaton kívüli létéről le kell mondania.
Ha egy szívtipró Zeusz csak birodalma kiterjesztése érdekében
nősül meg, és felesége tipikus Héra nő, a párosítás a feleség leg¬
fontosabb értékeit ássa alá, házasságon keresztüli kiteljesedésének
tesz keresztbe. A feleségben ilyenkor Héra bosszúálló és féltékeny
aspektusa aktivizálódik. Amennyiben a férj valóban szereti felesé¬
gét, és letöri saját felszínes viselkedésének feleségére gyakorolt ha¬
tását, elképzelhető, hogy a férj képes érzelmi fejlődésre.
Miután az udvarlás időszaka lejárt, és a nászútnak is vége, a
legtöbb Zeusz férfinak nincs ideje sem a házasságára, sem a felesé¬
gére. Legtöbbjük azzal áltatja magát, hogy a munkájára szánt idő
tulajdonképpen a feleség és a gyerekei érdekeit szolgálja. Ameny-
nyiben a férfié a döntő szó egy házasságon belül, és gyakorlatilag

minden tőle függ (mert minden tőle függ), a házasság nem igazán
személyes, nagyon kevés az intimitás, és a férfi figyelméből csak
nagyon kevés vetül a feleségre és a gyerekekre. így tehát a Zeusz
férfiak feleségének meg kell tanulni elfogadni a férj házasságra
_
vonatkozó játékszabályait. Azonban ez változóban van, hisz a nők
főként ha nem Héra archetípusát követik - egyre gyakrabban
kilépnek a Zeusszal kötött házasságból. Ha a nőnek ráadásul vi¬
szonya lesz, a Zeusz férfi mindent elkövet, hogy megsemmisítse
ellenfelét, vagyis igazi Zeuszként Démétér szeretőjére, Iaszónra
villámköteggel súlyt le.
Zeusz gyermekei
A Zeusz férfiaknak nem „csak úgy születnek” a gyerekei, sokan
közülük dinasztikus elképzelésekkel alapítanak családot, mivel
ez saját magukról kialakított jövőképük szerves része. Többnyire
segítik gyermekeik boldogulásását mind tanulmányi, mind anya¬
gi tekintetben. Érzelmileg nagyon távolságtartó apák, legtöbb¬
ször elérhetetlenek is. És noha fizikai értelemben nincsenek jelen,
mégis az ő tekintélyük az irányadó.
Apaként alakítják gyermekeik életét, egyrészről akadályozhat¬
ják azt az életutat, amelyre egy gyerek esetleg sokkal rátermettebb
lett volna, másrészről viszont az apa kapcsolatai révén olyan okta¬
táshoz és egyéb lehetőségekhez tudja gyermekeit hozzájuttatni,
melyek nagyban hozzájárulhatnak az erre fogékony gyerekek fej¬
lődéséhez. Gyerekeivel kapcsolatos döntéseinek erőteljes szemé¬
lyisége és tekintélye ad nyomatékot. Az, ahogyan gyermekeit ér¬
zékeli, valamint előítéletei és értékrendje nagy súllyal bír. Ugyan¬
ennyire fontos gyermekei részéről az a vágy, hogy végre-valahára
elnyerjék apjuk elismerését (melyre egész életükben áhítoztak), és
végül teljes kétségbeesésükben lemondjanak róla.
Az olümposzi istenek és istennők teljes második generációja
apjának tekinti Zeuszt. Közülük néhánynak Zeusz kedvezett,
míg másokkal gorombáskodott vagy kitagadta és gyűlölte őket.
Mi mindannyian olyan patriarchális társadalomban élünk, amely¬
ben Zeusz tulajdonságai áthatóak. Apáink egyéni archetípusától
függetlenül Zeusz tulajdonságai apáinkra is hatással vannak. Az,
hogy egy gyerek hogyan jön ki Zeusz apjával azon múlik, hogy
milyen archetipikus mintát hordoz magában, illetve azon is, hogy
ezt az archetípust az egoja milyen szinten tudja kifejezni.
A középkorú Zeusz
Valamikor élete derekán Zeusz leltárt készít és megállapítja, meny¬
nyire volt sikeres a felfelé vezető úton, mennyire van hely számára
a csúcson és meg akarja-e egyáltalán mászni azt a hegyet. Miköz¬
ben ezeket a kérdéseket felteszi magának, gyakran öntudatlanul,
ideiglenesen erőtlennek érzi magát, mintha elvesztette volna szo¬
kásos hajtóerejét. Kitalálhatja, hogy most végre eljött-e annak a
bizonyos régóta ígérgetett szabadságnak vagy kutatóévnek az ide¬
je, esetleg döntő változtatásra szánja el magát. Egy Zeusztól meg¬
lehetősen szokatlan lenne, ha egy ilyen időszakban magába for¬
dulna és saját motivációit kutatná, mégis ott motoszkál a fejében a
kérdés, hogy az erőfeszítés, amit a csúcsra való feljutás érdekében
tett, mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva, vajon meg¬
érte-e a fáradtságot. Ha mélyen magába néz, valószínűleg tudja,
hogy nem.
Ez az időszak az, amikor más, sikeres Zeusz férfi érzékeli, hogy
elérkezett egy bizonyos csúcsra. Lehet, hogy elképzeléseit saját kis
cége vagy farmja vezetésével, esetleg saját osztálya vagy divíziója
irányításával teljesítette ki, mely lépcsőfokok nem szükségesek
más Zeusz férfinak egyéni céljai eléréséhez. Ahhoz, hogy valaki¬
ből sikeres Zeusz váljék, nem szükséges Donald kacsává változnia
(a hihetetlenül sikeres, milliárdos feltaláló mesefigura), elegendő,
ha személyre szabott, értelmes célokat tűzünk ki és érünk el, mi¬
közben elégedettséget érzünk. Ilyenkor van itt az ideje annak,
hogy Zeusz egy kicsit megpihenjen és „élvezze a kilátást”.
A Zeusz férfi számára ez az időszak érzelmi válságot hozhat
magával, melynek során elhanyagolt részei vagy elhanyagolt kap¬
csolatai előtolakodhatnak. Elképzelhető, hogy kamasz gyerekei¬
nek ilyenkor támadnak nehézségei, a felesége elhagyja, szívrohama
lesz, vagy ekkor éli ki eddig elfojtott szexuális vágyait. Önhittsége
nem engedi felismerni saját korlátáit, és végül a nehezen megszer¬
zett siker mind elvész, ha túlbecsüli saját képességeit. Ennek kö¬
vetkeztében aztán lehet, hogy csalódott és elkeseredett lesz, kap-
csolatok nélkül marad, de az is elképzelhető, hogy megszelídül és

képes lesz a fájdalmas leckéből tanulni és új életet kezdeni.
Az olyan férfiak, akikben túlnyomórészt Zeusz archetípusa
munkálkodott életük első szakaszában, de kapcsolataik révén
mégis tudtak fejlődni, bizonyos fokú hangsúlyeltolódást tapasz¬
talhatnak életükben. Egyre több időt tudnak és akarnak eltölteni
szeretteik körében, és a munkájukban is egyre többször keresik
mások védelmezésének, illetve barátságaik elmélyítésének lehe¬
tőségét. Ha ez a helyzet áll elő, nagyon valószínűnek tűnik, hogy a
Zeusz férfi számára fontos ember - társ, gyermek vagy szülő - ne¬
héz helyzete döbbenti rá, mennyire nélkülözhetetlenek számára
az emberek.
A késői évek
Ha visszatekint életére, a Zeusz férfi azt fogja észrevenni, hogy az
az igény, hogy másokra erőltesse akaratát és másokat irányítson,
időről időre felmerül benne. Késői évei során ezek újra felbukkan¬
hatnak, főként, ha sikeres Zeuszról van szó. Ki tudja engedni a
kezéből az irányítást? Legyen szó akár a családi élelmiszerboltról,
akár a Kolumbia Tévétársaságról (Columbia Broadcasting System)
- mint Bili Paley esetében -, az irányítás átengedése, illetve erő¬
szakos elvétele igen nehezen kezelhető téma, hacsak a férfi túl nem
nő ezen az archetípuson és bölcsebbé nem válik.
A görög égi isten apákhoz hasonlóan, akik rettegtek, hogy fiaik
kiszorítják őket, a mindent kézben tartó Zeusz férfi minden erejé¬
vel azon van, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Elképzelhető,
hogy sikeresen megakadályozta, hogy vér szerinti fiai, akiket
kezdettől fogva versenytársnak kezelt, kikezdjék hatalmát. Talán
oly sikeres volt fiai eltérítésében, hogy nem marad kompetens
örököse. Ennek ellenére, más férfiak jelennek meg a színen, hogy
átvegyék az irányítást, amint Zeusz ereje hanyatlani kezd. Való¬
színűleg még a síron túlról is irányítani próbálja az eseményeket
végrendeletén keresztül. Az, ahogyan még vesztes helyzetből is az
irányítás megtartásáért küzd, annak az embernek a sorsa, aki
egész életét Zeusz archetípusának rendeli alá.
PSZICHÉS ZA VAROK VESZÉLYE

Minden istenben, illetve archetípusban benne van a lehetőség,
hogy bizonyos fajta pszichés zavarokat idézzen elő. Zeusznak az
égi birodalommal kapcsolatos problémákkal és korlátokkal kell
szembenéznie. Felfelé törekvése nagy valószínűséggel érzelmi vér-
veszteséggel jár, és amikor végül felér a csúcsra, a tudatosság hiánya
és a hatalom együttesen igen hatásos romboló erőnek bizonyulhat.
Beszélőfej: befejezetlen ember

Zeusz, az égi birodalom archetípusa, egy olyan férfit feltételez, aki
kizárólag a fejét használja, és a szavain, valamint a hatalmán ke¬
resztül irányítja a körülötte lévőket. A Zeusz férfinak természetes
előnye van az ipari patriarchális társadalomban, ahol a vezető po¬
zícióban lévő férfinak sokkal inkább - „beszélő fejként” - elvont
fogalmakkal és ötletekkel (mint például pénz, befektetés, törvény
és hatalom) kell dolgoznia, mintsem a kezével és a testével. Tehát
olyan embernek kell lennie, akinek a szívével nincs kapcsolata,
akit nem érdekel az együttérzés, hisz ezektől csak elérzékenyülne.
Ez a férfi pozíciójánál fogva bármit mondhat, mert bármit elhisz¬
nek és megtesznek neki. Játszi könnyedséggel használja a hatal¬
mat, hogy akaratát érvényesítse. Szava egy csapásra törvényerőre
emelkedik otthon, az üzleti életben és a csatamezőn.
A Zeusz archetípus által vezérelt férfiak gyakran eltávolodnak
testüktől, annak érzékiségéről sokszor tudomást sem vesznek. Az
ilyen férfi gyakran büszkélkedik azzal, hogy hány kilométert tud
lefutni, hogy milyen jó formában van és micsoda állóképességgel
rendelkezik. Ez a fajta büszkeség azt tükrözi, hogy a férfi legyőzte
saját testét, ahelyett hogy élvezné. Nemcsak a testétől, de a szívé¬
től is, vagyis érzelmei fő forrásától is eltávolodik, és mivel nincs
kapcsolata sem önmaga érzéki, illetve érzelmi világával, képtelen
ezeken a szinteken másokkal kommunikálni. Ez az érzelmi éret¬
lenség gyakran vezet eltorzult érzéki és szexuális élethez, gyakran
kelt szégyenérzetet, valamint bűntudatot, és sokszor készteti arra
a férfit, hogy másokat, akik kevésbé távolodtak el érzelmi életük¬
től, leértékeljen és elítéljen. Tehát befejezetlen, és olyan dolgok¬
ban alulfejlett, amiről gyakorlatilag elképzelése sincs.
„Nem látja a fától az erdőt”

A Zeusz férfi büszke rálátására és arra a képességére, hogy nem¬
csak a részleteket, de az egész képet látja. Lehet, hogy küzd a sze¬
génység ellen, de soha egyetlen szegény emberrel sem volt még
dolga (és közben szárazon elmosolyodik, ha egy kicsit is ismeri
magát, a Peanuts egyik mesefiguráján, aki ezt mondja: „Imádom
az emberiséget, az emberek azok, akiket ki nem állhatok.”). Vagy
esetleg a gyereknevelés legjelesebb szakembere anélkül, hogy
valaha akár csak egyért is teljes felelősséget vállalt volna, vagy tel¬
jes szívéből szerette volna. Rálátását a dolgokra felsőbbrendűnek
tekinti, és mivel szaktekintélyként kezelik, nincs oka megkérdő¬
jelezni pozícióját. Ha azonban olyasvalaki támadja, akinek első
kézből való tapasztalatai vannak az adott kérdésben és ráadásul
érzelmi beállítódású, a Zeusz férfi rövid úton megszabadul ettől a
munkatársától, azzal az indoklással, hogy „nem látja az erdőt a fák¬
tól”, ahelyett hogy azon tűnődne el, vajon ő miért „nem látja a
fától az erdőt”. Ez utóbbi természetesen sokkal több gondolkodni-
valót jelentene számára.
Vietnamban például Zeusz szaktekintélye igencsak fölmondta
a szolgálatot. Azok a férfiak, akik „csodagyerek” (whiz kids) néven
váltak ismertté, pillanatok alatt jutottak fel a csúcsra. Washington
D. C.-ből irányították a háborút, és azt gondolták, hogy az ameri¬
kai katonai fölény elsöprő lesz. Csak éppen azt hagyták figyelmen
kívül, hogy ki az ellenfél és miért úgy küzd, ahogy küzd. A hábo¬
rút pontosan emiatt nem tudták megnyerni. Kimondhatatlanul
sok szenvedést okoztak. Az a valaki, aki rádöbbent, hogy a nuk¬
leáris háborút beindító gomb fontossági sorrendben csak az em¬
beri tényezők után következhet, és tulajdonképpen az elnöknek
kell eltávolítani azt az embert, aki meg akarja nyomni a gombot,
egyben arra is rájött, hogy a Zeusz férfi „nem látja a fától az erdőt”,
tehát tudatosítani kell benne, hogy tettével felbecsülhetetlen ká¬
rokat és szenvedést okozhat.
„Az erőszak célravezető” típusú hozzáállás

Zeusz archetípusa olyan férfiakat (és nőket) feltételez, akik hajszol¬
ják és használják is a hatalmat. A problémák a hatalom megszerzé-
sével kezdődnek. Lord Acton, 18. századi történész, aki a pápai té¬
vedhetetlenség nagy ellenzője volt, a következőket írta: „A hatalom
korrumpál, az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál.” Állí¬
tása ma már aforizma, melynek igazságtartalmát mi is elismerjük,
és melyet a Zeusz férfiak különböző szinteken támasztanak alá.
Történelmi szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy a hatalmon
lévő férfiak mind azt gondolják, isteni akaratból uralkodnak, ami
egyáltalán nem meglepő, hisz Zeusz a domináns archetípusuk.
A törvények pontosan az ilyenfajta uralkodók túlkapásainak ellen-
súlyozására jelentek meg, de a Zeusz férfiak a mai napig is „tör¬
vény fölött” állónak gondolják magukat.
A hatalmukkal visszaélő férfiak sokszor használnak erőszakot
is. Gyakran remekül megideologizálva, önmagukat is becsapva
azt gondolják, hogy joguk van bármit megtenni. Ennek leggyako¬
ribb kifejeződései például a házastárssal vagy a gyermekkel szem¬
beni erőszak, illetve a családon belüli vérfertőzés.
„A koronásfejfekhelye keményebb
félelem a trónbitorlótól
Hatalom és paranoia gyakran kéz a kézben jár. A csúcson lévő fér¬
fiak folyamatosan attól rettegnek, hogy megdöntik hatalmukat,
így megkérdőjeleznek minden indítékot, minden hűséges alatt¬
valót, megakadályozzák mások előrejutását, nehogy túlzottan erő¬
sekké váljanak, és pontosan ezzel keltik életre a rettegett ellen¬
felet. Ez Uranosz, Kronosz és Zeusz története is egyben, valamint
az apa archetípus sötét oldala.
Gőg és nagyszerűség: a császár új ruhája

Hatalommal és tekintéllyel rendelkező férfiak a saját hegyük tete¬
jén üldögélve sokszor hajlamosak azt feltételezni, hogy tekinté¬
lyüknél fogva minden helyzetben mérvadó a véleményük. Pél¬
dául az orvosok könnyen válnak gőgössé, egyrészről valószínűleg
azért, mert gyakran kell élet-halál kérdésben azonnali döntést
‘Idézet William Shakespeare: /K .Henri* című drámájából, II. rész, 3. felvonás, 1. szín. Vas
István fordítása, (a ford.)
hozniuk, másrészt azért is, mert olyan területen tulajdonítunk

nekik szakértelmet, ahol semmilyennel sem rendelkeznek. így
aztán saját gőgjük áldozatai lesznek. Abban az esetben, ha azt
feltételezik magukról, hogy értenek a befektetésekhez, de valójá¬
ban nem igazán tanulmányozták a különböző befektetési lehető¬
ségeket, nagyon megüthetik a bokájukat, ami renegeteg pénz el¬
vesztését jelenti.
A Zeusz férfi gőgjétől elvakultan nem veszi észre, ha a neki
hízelgők manipulálják, viszont kegyetlenül elsöpri azokat, akik
ellentmondani merészelnek. Pontosan ez történt „A császár új
ruhája” című mesében is. Ha a férfi beengedi szívébe a hízelkedést
és hisz is benne, az igaz emberek véleményének, illetve az igazság¬
nak nem ad teret, akkor viselnie kell annak következményeit.
Gresham (Thomas Gresham 16. századi angol kereskedő és pénz¬
ember, a ford.) törvénye is kimondja, hogy a rossz pénz kiszorítja
a jó pénzt a forgalomból. Erre az analógiára építve mondhatjuk,
hogy a hízelgés az igazságot szorítja ki. Tehát elkerülhetetlen,
hogy azok, akik hatalmon vannak, de „nem akarják meghallani az
igazságot”, nagyon messze kerülnek tőle.
Pszichés zavarok veszélye Zeusz környezetében

Zeusz érzelmi távolságtartása, érzelmi éretlensége és a hatalom,
amelyet kezében tart együttesen számos probléma forrása lehet a
Zeusz férfi környezetében élő embereknél. Az intimitásra és kom¬
munikációra vágyó feleség rendkívüli módon kiábrándulhat, mert
férje a kapcsolata megkaparintása után teljesen elhanyagolja (ah¬
hoz, hogy kapcsolatait fenntartsa és elmélyítse, más archetípuso¬
kat is ki kell oldania magában). Ha a feleség Héra archetípusát éli,
míg a férj Zeuszét, akkor a feleség férje árulásától nagyon fog szen¬
vedni. Személyisége is sérülhet, ha a féltékenység és a bosszúállás
veszi át az irányítást.
Zeusz gyermekei is megszenvedik apjuk távollétét és kritikus-
ságát. Érzelmileg elhagyatottnak és visszautasítottnak érzik ma¬
gukat, illetve gyakran vannak híján az önbizalomnak, ha nem
tudnak megfelelni apjuk elvárásainak.
A gorombáskodó Zeusz gyermekeit nagyon megviseli apjuk
viselkedése. Érzelmi sérüléseik arra késztetik őket - főként a fiú-
kát hogy ők maguk is gorombáskodó szülővé váljanak vagy más

egyéb erőszakos helyzetbe kerüljenek.
ZEUSZ KIM UNKÁLÁSA

A Zeusz férfi sokáig nem veszi észre, hogy problémái vannak és
fejlődnie kellene, míg végül egy krízis döbbenti rá, hogy nem
hagyhatja figyelmen kívül sem saját, sem mások érzéseit. Csak
akkor tud a Zeusz férfi elindulni a változás útján, miután meg¬
tapasztalta a megalázottságot és a sérülékenységet.
Hol a hiányzó részem?

Az üzenet, hogy valami nincs rendben, el kell, hogy jusson a
Zeusz férfi tudatáig. Reagan, korábbi amerikai elnök egyik híres
jelenetében, ahol színészként azt kellett eljátszania, hogy felébred
és észreveszi, hogy hiányoznak részei, borzasztóan kétségbeesik,
és ezt a kérdést teszi fel: „Hol a hiányzó részem?” (Reagan egy fo¬
cistát alakított George Gipp néven a Knute Rockne: All American
című filmben, aki egy kórházban arra ébred, hogy amputálni
kellett az egyik lábát.)
Érzelmi távolságtartása és az önelemzés teljes hiánya miatt (ez
utóbbi Hádész birodalmába való leereszkedés nélkül nem képzel¬
hető el) sajnos Zeusz egészen odáig nem fog rádöbbenni, hogy
magától és másoktól is fényévekre van, amíg egy fájdalmas ese¬
mény tudatára nem ébreszti, hogy valami nagyon nincs rendben
körülötte. Amikor végre tudatosul benne a probléma, az üzenet
azoktól érkezik, akik nagyon közel állnak hozzá: a feleségén ke¬
resztül, akit a munka miatt sorozatosan elhanyagolt, és aki most
elhagyja férjét a gyermekén keresztül, aki, mivel apja nem törő¬
dött vele, egyszer csak szembehelyezkedik apjával, vagy éppen
minden kapcsolatot megszakít vele. Csak miután leválasztották
magukat róla, érzi meg a férfi, hogy mi is hiányzik.
Egy pszichiátriai kezelés során Zeuszban könnyebben tudato¬
sulhat az a tény, hogy mennyire távol van saját érzéseitől és sze¬
retteitől. De mivel szereti ő kézben tartani a gyeplőt, és azt gon¬
dolja, minden csak akarat kérdése, a Zeusz férfi nem kér segítséget.
Lelki válságait úgy próbálja meg kezelni, hogy még nagyobb

intenzitással veti bele magát a munkába. A Zeusz férfi csak akkor
megy pszichiáterhez, ha a társa ragaszkodik hozzá, és így csak
„miatta” megy. Az is elképzelhető, hogy gyermeke terapeutájának
a kívánsága mindkét szülő részvétele az üléseken.
Veszi az adást: szívroham

Noha egy Zeusz férfinak bármilyen komolyabb baja is lehet, a
leggyakrabban mégis a szívroham dönti le a lábáról. A szívroham
szimbolikus lebetegedés a Zeusz férfi esetében, ami miatt muszáj,
hogy életmódján változtasson. „Szíve figyelmen kívül hagyása”
metaforikusán is értelmezhető, hisz ez a szerv, amely majdnem a
halálát okozta, felelős az ember érzelmeiért. Hogy életét mentse,
le kell ereszkednie a magasból, mert a levegő odafönt túl ritka.
Végre- valahára talán felfogja, hogy nem pusztán fizikai, hanem
érzelmi problémából fakadó fizikai problémáról van szó.
Szerelmes Zeusz
Szíve egészen más módon is megzavarhatja életét. Lehet, hogy

szerelmes lesz. Mintha csak Érosz nyila találta volna szíven, ellen-
álhatatlanul és szenvedélyesen vonzódik egy nőhöz, aki nélkül
nem tud meglenni. A józan esze elhagyja, így elhanyagolja kötele¬
zettségeit. Ez a jelenség, amit Jung enantiodroma néven emleget,
amikor egy nagyon egyoldalú viselkedés egészen a szélsőségekig
fut, majd pontosan az ellenkezőjébe csap át: jelen esetben a sem¬
mibe vett és elnyomott ösztönök és érzelmek birodalma átveszi az
uralmat a józan ész fölött. Krízis helyzet áll be, amely felborítja a
férfi pszichéjében uralkodó status quo-t, és alapjaiban ingatja meg
házasságát. Ugyanakkor vitalitást és életet visz bezárt szívébe.
Noha az érzelmi birodalomban való megmerítkezés igényéről
nem akart tudomást venni, a sors kifürkészhetetlensége folytán
mégis fontossá válhat ez az élmény.
Elveszti a fejét
A Zeusz férfi érzelmi korlátáit ledöntheti egy hatalmas veszteség
miatti szenvedés, amelytől el is veszítheti a fejét. Ideiglenesen
„elveszi az eszét a fájdalom”, és alábukik annak mélységeibe. Akár¬
milyen mélyre is hatol a veszteség, és akármennyire is elszomorító
a fájdalmat előidéző helyzet, most már végre nincs messze a Zeusz
férfi a szenvedő emberiségtől, végre leereszkedik a hegyről, és
„sokkal emberibb” arcot ölt.
Ez a fájdalmas élmény segítségére lehet abban, hogy megnyíl¬
jon Poszeidón érzelmi birodalma számára, melyen keresztül kap¬
csolatba tud kerülni saját érzelmeivel, és belátja, hogy mennyire
szüksége van másokra. (Vagy mint egy ideiglenesen trónjáról le¬
taszított uralkodó, újra összeszedi magát, vagyis Zeusz tulajdon¬
ságait, és mivel megalázónak érzi, hogy érzelmei eluralkodtak raj¬
ta, egy hasonló esetben még nagyobb szigorral nyomja el őket.)
Begyógyítja a sebet
A szent grál legendájában létezik egy király - egy Zeusz figura -,

akinek a sebe nem akar begyógyulni. Amíg ez a seb be nem gyó¬
gyul, a király birodalma csak kietlen pusztaság marad. A király
várában ott a szent grál, ami meg tudná gyógyítani, de csakis akkor,
ha egy ártatlan fiatalember arra jár, látja a szent grált és a király se¬
bét, és feltesz neki egy kérdést. Az egyik verzió szerint azt kérdezi,
hogy „Mi betegít téged?”. Fel kell ismerni a bajt, a gyógyulás csak
ez után következhet. A „Mi a baj?” kérdést tehát fel kell tenni és
meg kell válaszolni.
A legenda szerint a király szimbolikus sebe valahol a nemi szer¬
véhez közel, vagy magában a nemi szervében található. így a seb
az ösztön és a szenvedély kifejezését befolyásolja, gátolja a szexua¬
litást, a nemzőképességet és a kreativitást. Nem csoda, hogy biro¬
dalma csupán kietlen pusztaság, hisz a seb nem engedi, hogy új
élet kezdődjön.
A sebzett király Zeusz archetípusát, illetve a patriarchátusban
uralkodó hatalmat szimbolizálja. Ezeken kívül jelképezheti még a
patriarchális apát egy diszfunkciós családban, valamint a férfi
pszichéjének domináns archetípusát is. Amikor egy sebzett Zeusz
uralkodik, az ellenőrzést csak zsarnoki módon lehet kézben tarta¬

ni, ami viszont mindenféle növekedést és kifejezést lehetetlenné
tesz. Az eredmény érzelmi sivárság, a kreativitás hiánya, valamint
a depresszió megjelenése. A birodalom - ami lehet a kultúra, a csa¬
lád vagy a férfi pszichéje - elsivatagosodik, ahol semmi sem nő.
Ahhoz, hogy a gyógyulás elindulhasson, egy ártatlan bolond¬
nak kell a férfi pszichéjébe vagy a helyzetbe belépni. Zeusz pozí¬
ciójából nézve a naivitás és az ártatlanság egyenlő a bolondsággal.
A tekintély birtokosaként nagy bátorság Zeusztól, hogy meri bo¬
londnak láttatni magát, mer másokhoz fordulni elesettségében, és
fel meri vállalni, hogy a gyermek nyitottságával és az amatőr hoz¬
zá nem értésével új tapasztalatokat szerezzen. Mégis, csak így gyó¬
gyulhat meg.
NEGYEDIK FEJEZET
Poszeidón, a tengerek istene
Az érzelmek és ösztönök birodalma
„Poszeidón, az óceánok és lovak istene, amint harci szekerén szeli a vize¬

ket, a tudattalan két ősrégi jelképét testesíti meg: a lovakat és a vizet. A víz
az ember számára mindig is a végtelen rejtélyt, a tudatalattink végtelen
lehetőségeit és veszélyeit jelképezte. Mivel nincs előre meghatározott
formája, folyton mozgásban van, soha nem változik, és mégis minden
pillanatban más. A lovak pedig nyers természetünk ösztönös erőit teste¬
sítik meg a maguk primitív erőin keresztül... Poszeidón volt a legele¬
mibb az istenek közül, a földrázó, a viharok és földrengések, és a hirtelen
árvizek romboló erejének istene. A veszélyek akkor keletkeznek, amikor
a tudatalattiban szunnyadó erők előtörnek.”
Arianna Stanissinnopoulos,/! görög istenek ( The Gods of Greece)
„A fold és a tengerek mozgatója

A hatalmas víz istenség. .. földrázó
Akinek az istenek kétszeres tisztelettel adóztak
A lovak ura
A hajók megmentője
Oh, Poszeidón
Föld-hordozó, sötét hajú boldog istenség
A te szíved jó”
Homérosz, Himnusz Poszeidónhoz

( The Homeric Hymn to Poseidon)
Poszeidón a tengerben élt, miután sorshúzás útján eldőlt, hogy ezt

a birodalmat kapja a testvéreitől, a Zeusszal és Hádésszal kötött
egyesség alapján. Ahhoz, hogy megértsük, milyen érzelmeket
testesít meg és milyen lelki területeket ural, elég, ha a tenger ha¬
talmas hullámaira gondolunk. Féktelen őrjöngésükkel a hullá¬
mok válogatás nélkül elsodornak mindent, ami romboló erejük
útjában áll. Az intenzív érzelmi hullámzáshoz hasonlóan, ami az
ésszerűséget megfojtva elönti a személyiséget, Poszeidón is dü-
POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE 91
höngve kel ki a habokból, majd újra visszahúzódik víz alatti biro¬

dalmába. „Árvizet okozónak” és „földrázónak” is nevezik, hogy
kifejezzék azt a hatalmas felkavaró és romboló természeti, illetve
emberi erőt, amit jelképez.
A tenger az álmokban és metaforikusán leginkább a tudattalant
jelképezi. Közvetlenül a víz felszíne alatt olyan érzelmek találha¬
tók, melyek személyesek és viszonylag könnyen hozzáférhetőek,
míg a mélyben primitív lények és millióféle azonosíthatatlan for¬
ma lakozik, melyek a személyesen megismerhetőn már túl vannak.
Ez a kollektív tudattalan. Víz és érzelmek szimbolikusan össze¬
kapcsolódnak, így nagyon találó, hogy éppen Poszeidón lett a
tengeri birodalom feje, aki a provokációra rengetegszer reagált
érzelmeitől túlfűtötten. Szimbolikus állata a ló, mely az ösztönök
erejét és egyszersmind szépségét is jelképezi. A ló a földhöz is
kapcsolható állat, ami Poszeidón Olümposz előtti állapotára,
vagyis földi apa isten származására utal.
Amikor Hádésszal ismerkedünk, tapasztalni fogjuk, hogy az ő
birodalma is a személyes és a kollektív tudattalant jelképezi, a ten¬
ger világa azonban az elnyomott személyes érzelmek és ösztönök
világa, amelyen mi emberek valamennyien kollektíván oszto¬
zunk. A Poszeidón férfi családja nagyon is jól ismeri az apa arche¬
típusnak ezt az aspektusát, mely legfélelmetesebb formájában úgy
jelentkezik, hogy az apa nyers érzései kitörnek, és dühöngő érzel¬
mei időről időre elöntik a háztartást. A patrarchális társadalom¬
ban az apák szinte csak családon belül ereszthetik ki a gőzt.
Habár elképzelhető, hogy apánk Poszeidón érzelmességének
(alkoholista apa képében) elszenvedői voltunk, talán bennünk is
jelen van a tenger istene. Bárki, aki azon kapta magát valaha, hogy
hirtelen intenzív érzelmek árasztják el, amelyek valahonnan a
mélyből indultak el, valamint érezte már, hogy a dühtől, a fájda¬
lomtól vagy a bosszúvágytól remeg az egész teste, elmondhatja
magáról, hogy ízelítőt kapott Poszeidón erejéből.
Ebben a Zeusz által uralt világban arra vagyunk kondicionál¬
va, hogy leértékeljük és elnyomjuk érzelmeinket, vagyis ne enged¬
jük ki a gőzt. És ha Zeusz kedvenc gyermekeihez, Apollónhoz és
Athénéhez hasonlítunk, nagyon jól el tudjuk nyomni érzéseinket
- egy bizonyos pontig. Gyakran álmodunk szökőárról és hatalmas
erejű földrengésről, amikor Poszeidón ledöntéssel fenyegeti biz-
tosnak hitt védelmi rendszerünket (a bennünk munkálkodó Zeusz,

Athéné és Apollón tendenciák által felépítve), amellyel az ellen
küzdünk, hogy saját érzelmeinket érezzük és kifejezésre juttassuk.
Zeusz uralma ellenére is nagyon sokan ismerik Poszeidón
birodalmát. Olyanok ezek az emberek, mint a tengerészek, vagy
azok, akik sehol máshol nem tudnak élni, csak a tenger mellett.
Ezek a férfiak (és nők) érzelmeik és ösztöneik hullámzásaival
élnek és dolgoznak. Itt most éppen Dylan Thomas hihetetlen
erejű és érzelmileg felfokozott költészete, valamint féktelen élete
jut eszembe: „Csöndben ne lépj az éjszakába át... / Dúlj-fúlj, ha
megszakad a napvilág.” (Nagy László fordítása, a ford.) Ebben a
két sorban az válik nyilvánvalóvá, hogy Dylan Thomas is közel
volt Poszeidón birodalmához. Ezt a fajta minőséget Beethoven
muzsikáját hallgatva, Eugene O’Neill, illetve Tennessee Williams
darabjait olvasva is meg lehet tapasztalni, hisz ezek a férfiak meg¬
találták, hogyan lehet formába önteni Poszeidón sötét oldalának
félelmetességét, szépségét és erejét is egyben.
POSZEIDÓN, AZ ISTEN
Poszeidón (római nevén Neptun) a görög tenger isten. Erőteljes

istennek ábrázolták, nagy szakállal, kezében a háromágú szigony.
Feltűnően hasonlít Zeuszra.
Noha a tenger birodalmával azonosítják, neve mégis azt jelen¬
ti, hogy Da férje (pot=pos a házasságra, da=ga földre utal), vagyis
a föld férje. Poszeidónt a földrengésekkel is összekapcsolják, ezért is
nevezik „földrázónak”. Két legfőbb szimbolikus állata a bika és a ló.
Poszeidón legjellemzőbb tulajdonsága heves vérmérséklete.
Zsörtölődő, erőszakos, bosszúálló, destruktív és veszélyes - az az
isten, akit viharok és felfordulás vesz körül, olyan, mint a dühön¬
gő tenger. Ezzel szemben le is tudta csendesíteni a tengert: amint
végighajtotta aranysörényű fehér lovai által húzott harci szekerét
a hullámokon, a vihar azonnal megszelídült.
Eredete és mitológiája
Többi testvérével együtt, Zeuszt leszámítva, Poszeidónt (Kro-
nosz és Rhea fia) is lenyelte apja, aki attól tartott, hogy fia fogja
megdönteni hatalmát. A történet másféle verzióiban is az szerepel,
hogy Poszeidónt, Zeuszhoz hasonlóan, nem nyeli le apjuk. Az
egyik szerint Poszeidón helyett egy csikót adtak Kronosznak. Egy
másik történetben viszont Kronosz, ahelyett hogy lenyelte volna
Poszeidónt, belehajította a tengerbe, amint az előbújt anyja méhé-
ből, hogy ott lelje halálát. A legáltalánosabban elfogadott beszá¬
moló szerint Poszeidónt is lenyelte apja, és csak akkor szabadult
ki, amikor Zeusz kikezdte Kronosz hatalmát, és Métisz segítségé¬
vel rábírták a három lánytestvér és két fiútestvér visszaöklendezé-
sére. Ez után az olümposzi fiútestvérek, valamint szövetségeseik
összefogtak Kronosz és a titánok ellen, és legyőzték őket. A három
testvér sorsot húzott, hogy felosszák a világegyetemet, és Poszei-
dónnak jutottak a tengerek.
Poszeidón nem volt megelégedve a jussával. Athén és Troizén
városáért Athénével, Argosz városáért Hérával szállt szembe. Az
Athén városáért vívott versenyben a városlakóknak ki kellett ta¬
lálni valamilyen ajándékot. Athéné olajfával ajándékozta meg a
lakókat, míg Poszeidón az Akropoliszon háromágú szigonyát egy
sziklába vágta, és sós vizű forrást fakasztott. Amikor Athéné aján¬
dékát hasznosabbnak ítélték, Poszeidón elárasztotta a környező
völgyet vízzel. Troizén városát szintén áradással sújtotta. Hérával
Argosz városáért folytatott küzdelemben is alulmaradt, boszszú-
ból az összes folyót kiszárította. Zeusztól Aiginát, Dionüszosztól
Naxosz szigetét próbálta meg megszerezni, de mindhiába. Kicsit
jobban járt Héliosszal Korinthosz birtoklásáért, Poszeidón kapta
ugyanis Isthmuszt, míg Hélioszé lett Akropolisz. Poszeidón gyak¬
ran fellázadt Zeusz ellen, de sosem járt sikerrel.
Poszeidón először Thetiszt szemelte ki magának, aki néreida vagy
más néven tengeri nimfa volt. Poszeidón Thetisz kegyeiért Zeusz-
szal versengett, aki szintén szemet vetett rá. Amikor azonban
Prométheusz megjósolta, hogy Thetisznek egy olyan fia fog szü-
letni, aki megdönti apja hatalmát, mindkét istenség lemondott

róla, és Thetiszt egy halandóval házasították össze. (A görög hős,
Akhilleusz lett e nász gyümölcse.)
Ez után Poszeidón egy másik tengeri nimfát, Amphitritét kör¬
nyékezte meg, aki meglehetős ellenszenvvel fogadta Poszeidón
közeledését. Poszeidón erővel teperte le Amphitritét, és megerő¬
szakolta, aki az Atlasz-hegységbe menekült, hogy megszabadul¬
jon Poszeidóntól. Végül Delphinosz (vagy más néven Dolphin,
delfin) olyan ügyesen járt el Poszeidón ügyében, hogy Amphitrité
végül mégis hozzáment feleségül. Poszeidón hálából a delfint a
csillagképek közé emelte.
Poszeidón és Amphitrité házassága Zeusz és Héra házasságá¬
nak tükörképe volt, hisz Poszeidón is nagy nőcsábász hírében állt.
Csakúgy, mint Héra esetében, Amphitrité féltékeny bosszúvágya
elsősorban a többi asszonyon csapódott le. Egy meglehetősen
szörnyű eset szól arról, hogy milyen kegyetlenül bánt el Amphitrité
Szküllával, Poszeidón akkori szerelmesével. Amphitrité varázs-
növényeket hajított Szkülla fürdővizébe, aki ezek hatására gyö¬
nyörű nőből szörnnyé változott: hat kutyafeje lett, három sor foga
és tizenkét lába. Szkülla a Messzina-szorosnál lakott, elrabolta az
elmenő hajók fedélzetéről a tengerészeket, és felfalta őket.
Medusza szintén Poszeidón miatt jutott hasonlóan szörnyű
sorsra. Poszeidón ugyanis egy Athénének szentelt templomban
szerelmeskedett Meduszával, akit az istennő visszataszító ször¬
nyeteggé változtatott, a haja helyén hajladozó kígyókkal. Aki rá
mert pillantani, kővé dermedt.
Miközben Démétér erőszakkal elrabolt lányát kereste égen-
földön, felkeltette Poszeidón érdeklődését. Démétér kancává vál¬
tozott, és elbújt egy csapat ló közé, hogy elmeneküljön Poszeidón
elől. Ő azonban csődörré változott és megerőszakolta Démétért.
Poszeidón gyermekei
Amphitrité három gyermekkel ajándékozta meg Poszeidónt, egy
fiúval és két lánnyal. Poszeidónnak rengeteg gyereke született raj¬
tuk kívül is, valamennyi vad és riasztó szörny a mitológiában.
Voltak köztük romboló óriások és vérengző, emberformájú fiúk is.
Mindannyian apjuk erőszakosságát örökölték, és bármikor szá¬

míthattak apjuk szenvedélyes hűségére.
Amikor Odüsszeusz megvakítja Poszeidón fiát, Polüphémoszt,
a küklopszot, Poszeidón kiengesztelhetetlen gyűlölettel üldözi
Odüsszeuszt, és megbüntet mindenkit, aki segédkezet nyújtott
neki. Például a tengeri kereskedelemből élő nép kikötőjét eltorla¬
szolta (egy hatalmas heggyel), a mentőhajót sziklává változtatta
mert segítették Odüsszeuszt. Az Odüsszeia azért tartott olyan
sokáig, és azért volt olyan nehéz, mert Poszeidón haragja nem
hagyott alább.
A trójaiak megvetése
Haragtartásban Poszeidónnak nem volt párja. Annyira gyűlölte a
trójaiakat, hogy még Zeusz kifejezett kérése ellenére is beleavat¬
kozott a háborúba a görögök érdekében. Utálata korábbra nyúlik
vissza. Poszeidónnak és Apollónnak volt ugyanis egy megállapo¬
dásuk Laomedón királlyal (Priamosz apja, Parisz és Hektor
nagyapja, aki már jóval a trójai háború kitörése előtt meghalt),
hogy egy bizonyos összeg ellenében Trója városa köré erős falat
emelnek. Amikor azonban a fal elkészült, Laomedón király nem
fizette meg a kialkudott árat. így Poszeidón „másod- és harmad¬
íziglen” is bosszút esküdött (az ószövetségben is ez volt a bevett
bosszúállás mértéke).
Poszeidón és Kréta: a bika a tengerből

Minósz krétai király kért Poszeidóntól egy bikát, hogy feláldoz¬
hassa. Miután a Poszeidón által küldött bika megjelent a habok¬
ból, és láthatóan gyönyörű példány volt, Minósz király elhatároz¬
ta, hogy megtartja magának, ahelyett hogy föláldozná. Poszeidón
azon felháborodva, hogy Minósz nem tartotta be a szavát, addig
mesterkedett, amíg Pasziphaé, Minósz felesége szenvedélyes vi¬
szonyba nem keveredett a bikával. A bika és Pasziphaé egyesülé¬
séből származott Minótaurosz, a félig bika, félig ember szörnye¬
teg, akit a Minósz király palotája alatti labirintusban tartottak.
Poszeidón békés oldala

Noha Poszeidón főként dühéről, rombolásáról és viharos meg¬
nyilatkozásairól híres, létezik egy kevésbé ismert békés és irgal¬
mas oldala is. Békésebb pillanataiban gyakran meglátogatta a hű¬
séges etiópokat, akik rendszeresen áldoztak neki; ilyenkor még
Odüsszeusz hajszolásáról is megfeledkezett. Kegyelemből pél¬
dául Thesszáliát, ami eredetileg hatalmas tó volt, szárazfölddé
változtatta. Inót és fiát tengeri istenekké varázsolta, amikor azok
belevetették magukat a tengerbe. Ezenkívül Kasztort és Polluxot
a tengerészek védelmezőjének nevezte ki, ők ketten le tudták
csendesíteni a tengert.
POSZEIDÓN, AZ ARCHETÍPUS
Képzeljük el, hogy kinézünk a békés tengerre, és közben tudjuk,

hogy érzelmileg túlfűtött, mérges és haragos isten lakik a mély¬
ben, aki bármikor dühöngeni kezdhet, és bármit képes elsöpörni,
ami az útjában áll. Ezzel a képpel a fejünkben egy csapásra meg¬
érthetjük a Poszeidón archetípus jellemző tulajdonságait. Poszei¬
dón az apa archetípusának az a szelete, aki Zeusszal szemben
vesztett. A Zeuszra hasonlító férfiakban is megtalálható, csak
elnyomják, illetve olyan férfiakban is jelen van, akik nagy erő¬
feszítéseket tesznek, hogy mindent irányításuk alatt tartsanak.
Amennyiben az érzelmeket elnyomják, ez az archetípus nem
tud a férfi személyiségébe integrálódni. így az érzelmeket herme¬
tikusan lezárva a polcra tesszük, ahelyett hogy hangot adnánk
nekik. Végül aztán Poszeidón nem bírja tovább a bezártságot, és
függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta fájdalmát, a pusztítás
vágya veszi át az irányítást.
Poszeidón archetípusán keresztül a lélek birodalmának szép¬
ségével és mélységével ismerkedhetünk meg. Poszeidón birodal¬
ma nem látható Olümposz hegyéről, és a görög mitológia sem
foglalkozik ennek jellemzésével. Erre talán az lehet a magyarázat,
hogy a patriarchális társadalomban az érzelmi mélységekhez való
hozzáférés a férfi pszichéjének nem különösebben nagyra becsült
vonása, sőt kifejezetten az elnyomott és leértékelt aspektusok kö¬

zé tartozik.
A hétköznapi amerikai és középosztálybeli férfiaktól elvárják,
hogy kordában tartsák érzelmeiket, csakúgy, mint az angol felső
osztály férfi tagjaitól, hogy rezzenéstelen arccal tűrjenek mindent.
Poszeidón egy sokkal kevésbé ismert oldalát szimbolizálja a
föld alatti víz. Rejtett érzelmek birodalma ez, ami láthatatlan és
ismeretlen, de mégis jelen lévő, a nagyon mélyen elrejtett érzel¬
mekhez hasonlóan, melyeket engedni kell felszínre törni és ki¬
fejeződni, hogy létezésükről végre tudomást szerezzünk.
A mélytengeri búvár archetípusa

Poszeidón volt az egyetlen olümposzi istenség, akinek bejárása
volt a mélytengeri vizekbe. Bármikor alámerülhetett a mélysé¬
gekbe, és addig maradhatott ott, amíg csak kedve tartotta, vagy
- aranysörényű lovai irányításával - kocsiján bármikor újra elő¬
bukkanhatott a habokból - még a vízi lények is ott ugráltak körü¬
lötte. Talán ez minden könnyűbúvár álma. Poszeidón annak a
férfinak és nőnek a metaforája is lehet, aki felvállalja az érzelmek
és érzések birodalmába való lemerülést, és ezáltal kapcsolata lesz
mindazzal, amit ott talál. A mélységben meglelheti lelkét, fájdal¬
mait, a szépséget és a szörnyeteget, amelyek már annyira mélyen
lakoznak, hogy tisztán látni nem lehet, inkább csak érezni vagy
megérezni jelenlétüket. Itt megsejthetjük a hatalmasságnak és a
mélységnek olyan mértékét, amelyet vizsgálni vagy teljesen ki¬
ismerni nem lehet.
A Poszeidón természetétől elszigetelt férfi, amíg csak iszik és
nyafog az alkohol hatása alatt, és fájdalmától vagy mérgétől vezé¬
relve lépi át Poszeidón birodalmának határát, csak ideiglenes lá¬
togató, mint a fuldokló ember.
Ezzel ellentétben Poszeidón mélytengeri búvár archetípusa
azokban a költőkben, drámaírókban, regényírókban, zeneszer¬
zőkben, zenészekben vagy akár pszichoterapeutákban fejeződik
ki, akik újra és újra megmerítkeznek az érzelmek tengerében,
hogy a kollektív emberi mélységekre ráhangolódhassanak.
A király archetípusa
Zeusz, és kisebb mértékben Hádész is szeretett volna egy terüle¬
ten uralkodni, szerették volna kivívni a királynak kijáró tiszte¬
letet, az ezzel járó irányítás lehetőségét, csakúgy, mint Poszeidón.
A Poszeidón férfiban ég a vágy, hogy „fontos ember” lehessen.
Azonban az a férfi, aki archetipikusan Poszeidón, híján van annak
a személytelenségnek, stratégiai gondolkodásmódnak és akarat¬
erőnek, amely egy égi istenség által kormányzott patriarchátus¬
ban egy „királyság” sikeres megalapításához szükséges. A Poszei¬
dón férfi üzleti életben való részvétele nagyban hasonlít Poszeidón
ismétlődő területvesztéseihez, és ahhoz, ahogy nyilvánosan meg¬
szégyenül, illetve dühösen reagál.
Ismerve ennek az istennek az érzelmi intenzitását, a férfi, aki
ezt az archetípust testesíti meg, nem kifejezetten jó vesztes. Zeusz
nézőpontjából tekintve az összes vitás kérdést megfelelően össze¬
válogatott bírák döntötték el, így minden döntés méltányos és
igazságos volt. Ezzel ellentétben Poszeidón olyan őrjöngéssel rea¬
gált, mint azok a férfiak, akik nem értik, milyen szabályok alapján
veszítettek, vagyis nem tud emelt fővel veszíteni. Nagyon jellem¬
ző módon Poszeidón árvizek felkorbácsolásával reagált. Ez az
archetípus ugyanígy erős érzésekkel árasztja el a férfi pszichéjét,
miközben az ésszerűség megfullad.
Ha egy ilyen férfi nem sikeres a világban, az egyetlen hely, ahol
királyként viselkedhet, az a saját otthona.
A szigonyhordozó
Poszeidón attribútuma a háromágú szigony, amely olyan fallikus
szimbólum, ami nevének (föld férje) jelentésével együtt, történel¬
mileg a pre-olümposzi istenek korszakába helyezi a Hatalmas
Istennő hitveseként, akinek három aspektusa volt: fiatal lány,
anya és öregasszony. A háromágú szigony hármas fallikus szim¬
bólum, amely Poszeidón háromságos istennő melletti tripla funk¬
ciójára utal. Két szimbolikus állatához hasonlóan, ami a bika és a
ló, a háromágú szigony is Poszeidón szexualitásának és termé¬
kenységének jelképe, csak sokkal elvontabb módon.
A háromágú szigony hordozója szexuálisan potens, képes a
megtermékenyítésre. Ez a megtermékenyítés nem kizárólag a

nőiség gyermeknevelő aspektusára (vagyis az Istennőre, mint
anyára) vonatkozik, hanem a nőiség szűzies, érintetlen és ártatlan
oldalára is (az Istennőre, mint fiatal lányra), valamint a bölcs
asszonyra (az Istennőre, mint idős nőre) is. A végletekig megélve
ez az archetípus a legkisebb mértékben sem válogatós, és már-már
pszichopata jegyeket mutat. Mindez leginkább egy olyan férfiban
szokott testet ölteni, akinek teljesen mindegy, hogy fiatal vagy
idős nő a szeretője. Ezzel ellentétben, ha egy férfi ezt az arche¬
típust elkötelezett kapcsolatban éli meg, a szigonyhordozó nem
más, mint a feleségében egyszerre jelenlévő fiatal lány, anya és
öregasszony férje. Egy életen keresztül társa annak a fiatal lány¬
nak, akit elvett feleségül, később gyermekei anyjának, végül idő¬
sebb korukban az öregasszonynak, akivé a felesége érett.
A legelvontabb értelemben Poszeidón a föld férje, ő az éltető
nedvesség, ami a föld termékenységéhez elengedhetetlen. A föld
alatti vizet szimbolizálja. Poszeidón vizet fakasztott a földből há¬
romágú szigonyával, ami ennek a forrásfakasztó erőnek a jelképe.
Poszeidón, a kérlelhetetlen ellenség

Az a történet, amelyikben Poszeidón tíz éven keresztül fárad¬
hatatlanul üldözte Odüsszeuszt, arról a haragos apáról szól, aki¬
nek egyszemű szörny fiát megvakították. Az persze elhanyagol¬
ható tényező a „szemében”, hogy Polüphémosz volt az, aki fel akar¬
ta falni Odüsszeuszt és az embereit, és kizárólag Odüsszeusz
ravaszságán és bátorságán múlt, hogy meghiúsult ez a lakoma. Ez
a „szemet szemért” elv alapján működő igazságszolgáltatás, amely
semmilyen más körülményt nem vesz figyelembe. Persze ez az
„igazságszolgáltatás” nem más, mint bosszúállás, annak a károko¬
zásnak a visszafizetése, ami a bosszúállót vagy egy hozzá közel
állót ért. Poszeidón végig arra vár, hogy kiegyenlíthesse a régi
számlát, haragját dédelgeti és nem hagyja, hogy az idő múlásával
elhalványuljon. Lehet, hogy három generációba is beletelik, mire
boszszút állhat, de mindenáron bevasalja sérelmei árát.
Sok történet és még több férfi élete szól ennek az archetípus¬
nak a megéléséről. Például Charles Bronson a Bosszúvágyban
(Death Wish), valamint George C. Scott A megrögzött (Hardcore)
című filmben bosszúálló Poszeidón apát személyesítenek meg

mindketten, akik saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást, és
elárasztják a filmvásznat az erőszakos megtorlás részleteivel.
Poszeidón kérlelhetetlenségével üldözte a második világháború¬
ban William Halsey, „a bika”, a csendes-óceáni flotta admirálisa a
japán hadihajókat az óceán beláthatatlan vizein, mintha csak az
áruló Odüsszeuszt próbálta volna levadászni. Számára a „jó japán,
a halott japán”. Az ószövetségi Jahve, aki kijelentette, hogy „a
bosszúállás az enyém”, szintén Poszeidón bosszúálló aspektusá¬
nak adott hangot.
Poszeidón, a vadember archetípusa

Robert Bly, a jelentős amerikai költő és a férfimozgalom vezetője
azt állítja, hogy a férfiaknak - főleg akik a 60-as években nőttek
fel - vissza kell szerezniük a férfiasságot, mint ahogy „a vadember
a tó fenekén” megtette. Ezt a hasonlatot a Grimm testvérek egyik
történetéből, az Erős Jánosról szóló meséből érthetjük meg: Egy¬
szer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő, melyet minden férfi
messze elkerült, mert az a vadász, aki egyszer oda betévedt, soha
nem tért vissza. Egy nap, egy furcsa vadász, aki nem ismert félel¬
met, bemerészkedett az erdőbe a kutyájával. A kutya éppen vadat
üldözött egy mély tó mellett, amikor egy csupasz kéz kinyúlt a víz¬
ből, megragadta a kutyát, és magával rántotta a mélybe. Amikor a
vadász ezt meglátta, szerzett három férfit, vödrökkel felszerel¬
kezve, hogy végignézzék a tavat. A tó fenekén végül rátaláltak a
vademberre, akinek a teste olyan barna volt, mint a rozsda, és
csapzott haja egészen a térdéig lógott.
Bly ezzel azt akarta elmagyarázni, hogy a vadember az ösztö¬
nös, nők által még nem megszelídített, a természethez közel álló,
a természet szerves részeként létező férfiasság jelképe. Bly szerint
ezt a vadembert nem fogják sem tisztelni, sem figyelembe venni,
sőt, félni fogják, amíg a férfiasságnak ezt az erőforrását nem eme¬
lik a tudatosság szintjére és nem válik a kultúra részévé.
Számomra a vadember a tó fenekén nem más, mint Poszeidón
elutasított és leértékelt hasonmása, a tudatalattiban elnyomott
archetípus, csak más néven. A mesében a vadembert a tóból egy
kisfiú szabadítja ki. Cserébe a vadember megígéri a fiúnak, hogy
segít neki: ha nagy bajban van, csak vissza kell mennie az erdőbe,
és szólítania kell őt. A vadember az erő és hatalom forrása, amiből
a fiú megmérettetései idején meríthet. A folyamat végére a fiúból
bátor és szerető férfi válik, míg a vademberből büszke király lesz.
POSZEIDÓN, A FÉRFI
Poszeidón birodalma az érzelmek birodalma. Az a férfi, aki Po-

szeidón archetípusát követi, közvetlen kapcsolatban van az ösztö¬
neivel és az érzelmeivel. Amennyiben a férfi extrovertált szemé¬
lyiség, ösztöneit és érzelmeit azonnal és spontán módon ki tudja
fejezni. Ha azonban a férfi introvertált, érzelmeit és ösztöneit jobb
szereti magában tartani. Mindkét esetben a férfi mindent nagyon
mélyen és intenzíven átérez. Szerencsétlenségükre olyan társada¬
lomban kell felnőniük, ahol nem nézik jó szemmel, ha a fiúk és
férfiak hangot adnak érzelmeiknek.
Korai évek
Ami a Poszeidón gyermek számára fontos, azzal kapcsolatban na¬
gyon erős érzelmei vannak. Ha ráadásul extrovertált személyiség
is, mindenre, ami hatással van rá, azonnal és nagy intenzitású
érzelmekkel vagy tettekkel reagál. Ha valami megtetszik neki,
azonnal akarja, és nem rest kimutatni, mennyire szüksége van rá.
Az egész teste, de még a hangja is ki tudja mutatni az örömet, amit
akkor érez, ha azonnal megkapja, amit akar - ha csak később, az
már nem ugyanaz. Addigra a pillanat varázsa elmúlik, már nem fűti
a vágy, amit abban a pillanatban az érzelmei tápláltak. Ha azon¬
ban el tudjuk csípni azt a pillanatot, amikor még az érzelmei inten¬
zívek egy bizonyos dologgal kapcsolatban, akkor esélyünk van a
figyelmét más csatornába terelni. Mint ahogyan a hömpölygő
árvizet is meg lehet szelídíteni. Zeusztól eltérően Poszeidón köny-
nyen elfelejtkezik arról a dologról, ami fontos volt neki, de hason¬
ló intenzitással bele tudja vetni magát egy teljesen új dologba.
Az a gyermek, aki büntető szüleitől való félelmében el kellett,
hogy fojtsa érzelmeit, idővel megtanulja palástolni őket. Intenzi¬
tásuk nem csökken, csak nincsenek szabadjára engedve. Ez után
veszi át a gyermek az introvertált Poszeidón „lassú víz partot mos”

hozzáállását, melynek következtében bár a felszín nyugodtságot
mutat, a mélyben viszont intenzív és viharos érzések kavarognak.
Ha a Poszeidón fiút spontaneitásáért és érzelmességéért nem
érte otthon kritika, iskolába kerülésekor bizonyára számtalan
feddésben lesz része. Folyton piszkálni fogják, ha elsírja magát,
vagy rászólnak, hogy üljön nyugodtan, amikor ő állandóan ki¬
ugrál a pádból, és alig várja, hogy felszólítsák. Állandóan figyel-
mezteni fogják, hogy rakjon rendet maga körül. így azon kapja
magát, hogy folyamatosan és egyfolytában kritizálják, mert nem a
mások által sokkal szűkebbre szabott elvárások szerint viselkedik.
Érzelmei és személyisége túlcsordulnak és zavarnak másokat.
Szülei
A szerencsés Poszeidón olyan családba születik, ahol az övéhez
közel álló temperamentum fogadja, vagyis olyan családba, ahol az
érzelmek, a drámák, a könnyek és a nevetés mind kimutatható. Ez
a család tolerálni tudja, hogy tagjai a dolgaikat különböző idő¬
pontokban kezdik el, illetve fejezik be, és egymáshoz képest min¬
dig csúszásban vannak, tehát sosem időben történnek az esemé¬
nyek (nem állíthatnánk az óránkat ahhoz, hogy ilyen családban
mikor kerül a vacsora az asztalra, vagy mikor mennek el hazulról
és mikor érkeznek meg). Ha ez jellemzi a családját, akkor Poszei¬
dón olyan környezetben fog felhőni, ahol személyiségét elfogadják
és megerősítik. Bármennyire is elfogadó ez a közeg, a külvilághoz
való alkalmazkodásában nem segítette, és ezt rögtön az iskolába
kerülésnél érzékelni fogja.
Sok Poszeidón azonban olyan családba születik, ahol nem feje¬
zik ki az érzelmeiket és nem viselkednek spontán módon, ehelyett
a jó modort, az intellektust, a szófogadást, a tisztaságot és a felada¬
tok időre való elkészítését részesítik előnyben, minden más csak
másodlagos. Vérmérsékletét tekintve a Poszeidón gyerek egy
ilyen családban olyan, mint egy kerek fajáték, amit egy négyzet
alakú lyukba akarnak begyömöszölni (vagy egy jobb agyfélteke
által vezérelt személy a bal agyfélteke által vezéreltek között). Ilyen
családban folyton megkapja a beosztását azért, amit csinál (vagy
nem csinál): a szobáját eluraló felfordulás, házimunkáinak időre
történő elvégzése, illetve a lakás egyéb részeiben keletkezett rendet¬

lenség csak néhány az állandóan visszatérő problémák közül.
(Poszeidónra jellemző, hogy pontosan tudja, mi hol van a rendet¬
lenségben, és miután rendet kellett raknia, nem talál semmit.)
Valószínűleg érzelmeinek kimutatását sem fogják túl jó szemmel
nézni, és érteni fog a szóból, ha azt mondják neki: „A nagy fiúk
nem sírnak” (amikor sír), vagy „Ne butáskodj” (amikor éppen jó¬
kedvű). Ha nagy hatással van rá az, amit mondanak neki, egy idő
után elnyomja saját magát, és olyanná formálódik, amilyenre a
szülei szeretnék.
Ideális esetben észreveszik, elfogadják és értékelik, hogy „ki is
ő” valójában. Szülei türelme és erőfeszítései mellett megtanulhat
kicsit rendesebb lenni, talán még az idejét is jobban be fogja tudni
osztani - az előre tervezés nem megy túl könnyen neki. Igazán
hasznos lehet Poszeidón szobájában az a poszter, amin a követke¬
ző felirat található: „Tervezz előre!” (Látni fogjuk, hogy azoknak
az isteneknek, akik belső világunk és érzelmeink felé terelnek
bennünket, egyiknek sem erőssége a pontosság, így sokan jól jár¬
nának egy ilyen poszterrel a falukon.)
Legrosszabb esetben a Poszeidón fiú alaposan felhúzza túlzot¬
tan büntető szülőjét, aki engedelmességet követel. Ugyanez a szü¬
lő őrjöng, ha a fia továbbra is csak önmagát adva elkésik, rendet¬
len és nem teljesíti feladatait. Ezt a viselkedést a szülő engedetlen¬
ségnek veszi, és azt gondolja, hogy ki lehet verni a gyerekből.
Ebben a helyzetben az a legvalószínűbb, hogy a fiút érzelmei
kimutatásáért is megbüntetik és megvetik. Helyzetét tovább ront¬
ja, hogy viselkedésével azt sugallja, ő megteheti mindezt, és így
kiprovokálja az olyan helyzeteket, ahol a szülő mindenképpen
meg akarja mutatni, ki az úr a háznál, és persze a fiú mindig alul¬
marad. (Ezen érzések eltakarásában a Zeusz fiú sokkal ügyesebb)
Mindezek együttes eredményeként a Poszeidón fiú visszafojtja
érzéseit és megtanul uralkodni magán, hogy aztán később egy
gyengébbel szemben aztán kiengedje saját dühét.
Serdülőkora ésfiatalsága
A Poszeidón kamasz érzelmes és lobbanékony természetű fiatal¬
ember, akit nagyban befolyásol hormonháztartásának változása,
így a szexuálisan vonzó nőket hajszolja. Folyton azon jár az esze,

hogyan is tombolhatná ki magát. Életének ebben a szakaszában a
középosztálybeli Poszeidóntól azt várják el, hogy főiskolára men¬
jen és az iskola körül forogjanak a gondolatai, azonban ez őt egyál¬
talán nem érdekli.
Ezenkívül Poszeidón temperamentumát és tehetségét sem be¬
csülik sokra az iskolában: érzelmeit kimutatva reagál, és a dönté¬
seit is érzelmi állapotára alapozva hozza meg, így pontosan olyan
elkeseredetten küzd az életben maradásért egy tudományos lég¬
körű iskolai közegben, mint a partra vetett hal. A logika szépsége
hidegen hagyja, gyűlöli az elemző és repetitív feladatokat, utál
tesztet írni, és a legtöbb kötelező tantárgyat unalmasnak találja.
Ahhoz, hogy jól teljesítsen az iskolában, más archetípusokra is
szüksége van.
Egy sportos Poszeidón könnyen magára talál a vízben, legyen
szó vízipólóról vagy úszásról. Az is elképzelhető, hogy Poszeidón
egy dráma színrevitelében találja meg magának a megfelelő elfog¬
laltságot, hisz itt felszínre hozhatja érzelmeit, belevezetheti a sze¬
repbe, és még meg is dicsérik érte.
Alapvetően nem érdekli, hogy jó jegyeket szerezzen, néha vi¬
szont kaphatja magát, hogy nekilát megcsinálni a dolgait, ráadá¬
sul kifejezetten jól, ha mások megértetik vele ennek fontosságát,
és elhitetik vele, hogy megvan hozzá az intelligenciája. Azonban
akármennyire is jól teljesít, az iskolai eredményesség nem számít
neki. Általában nem is tudja, hogy mi szeretne lenni, ha felnő.
Ha rosszul teljesít a középiskolában és eljön a főiskolai felvéte¬
lik, illetve az állásinterjúk ideje, egyre jobban neheztel, amiért ő
kimarad ezekből. Ez a minta más életszakaszban is visszaköszön¬
het, például amikor céltudatosabb iskolatársai megindulnak a va-
gyonosodás útján, míg ő egyre elégedetlenebb saját sorsával.
Poszeidón a munka világában

Az olyan országokban, ahol inkább az ipari és vállalati szektorok¬
ban adódik munkalehetőség, Poszeidónnak nagyon nehéz olyan
állást találnia, amiből meg tud élni, ami táplálja önérzetét, illetve
amit mások is elismernek. A Poszeidón férfi sem egy irodában,
sem egy gyárban nem találná a helyét. Ahhoz, hogy ezeken a mun-
kahelyeken mégis jól teljesítsen, el kellene nyomnia Poszeidón

érzelmességét, illetve más isteneket kellene magában kifejleszte¬
nie. Amennyiben mégis sikerül alkalmazkodnia, egyfolytában az
az érzés gyötörné, hogy csak a fizetéséért dolgozik, még akkor is,
ha magasra jutott a ranglétrán. Ha a munkahelyén szükséges bal
agyfélteke által működtetett képességeket nem sikerül magában
kifejlesztenie, ráadásul érzelmi beállítódását sem tanulta meg
palástolni, és még a hatalommal is problémái vannak, csak csekély
jelentőségű munkát fognak rábízni. így aztán a munkája sem
örömet nem okoz, sem anyagi gyarapodáshoz nem vezet, így Po¬
szeidón őrjöng.
Az a munka, ami fontos a számára, lehetővé teszi, hogy Po¬
szeidón természete kiteljesedjék, és érzéseiből táplálkozva visel¬
kedjen. A Poszeidón férfi különösen alkalmas a természettel, akár
az emberi természettel való foglalkozásra, ahol az időt ciklusok¬
ban, ár-apály váltakozásokban és évszakokban lehet mérni. Ilyen
körülmények között megtanul hinni az ösztöneinek, és rá tud
hagyatkozni a növényekkel, az élőlényekkel, az áramlatokkal, az
időjárással és az emberekkel kapcsolatos tapasztalataira.
Poszeidón két aspektusa is arra enged következtetni, hogy párkap¬
csolatában ő lesz a domináns: egyrészt patriarchális hozzáállása,
másrészt erőteljes érzelmi beállítódása. így tudatosan vagy tudat
alatt, de folyton semmibe veszi partnere érzéseit és átgázol a hatá¬
rain. Kamaszkorától fogva nem vette tudomásul, ha egy lány bizo¬
nyos ponton túl leállította, és ő már szexuális készültségben volt
valamennyi testi előjátékot követően. Ez a fajta hozzáállás gyakran
különböző mértékű erőszaktételhez vezethet, kezdve attól, hogy a
fiú nem veszi észre, hogy a lánynak az lenne jó, ha lassabban történ¬
nének a dolgok, egészen odáig, hogy erőszakosan közösül a lánnyal,
ha az egyszer már hagyta magát megcsókolni és megsimogatni.
Általában nem rúg labdába a vele egykorú, karrierista nőknél.
Nem működik igazán jól a fiatal városi üzletember szerepében,
noha rendszeresen úgy viselkedik, mintha ő lenne a domináns hím
a karrierista nők között. Ez a felállás gyakran versenyhelyzethez
vezet, amelyben a nőnek előnye van Poszeidónnal szemben, és így
többnyire ő győz. Ez a helyzet nagyon hasonlít ahhoz a verseny¬

hez, amelyben Athéné előrelátása legyőzte Poszeidónt.
Poszeidón eleve hátránnyal indul a Zeusz által vezetett ipari társa¬
dalomban. Mindenre emocionálisan, nem racionálisan reagál, és
ezt a fajta viselkedést ez a társadalom elítéli. Lehet, hogy nem
piszkálják érte, mivel mutat némi tekintélyt, mindenesetre a
teljesítményért és a státuszért folyó küzdelemből ő kimarad. „Má¬
sik nyelvet beszél”, és ha nem tanul meg alkalmazkodni, illetve a
célra összpontosító mentális hozzáállást elsajátítani, valamint
nem tanulja meg elnyomni érzelmeit, nem lesz sikeres a világban,
ahol az objektivitás és a stratégia dívik.
Előfordulhat, hogy hosszan tartó barátságok születnek egy
Poszeidón férfi és lelki értelemben vett ellentéte között. Mindkét
fél vonzódik ahhoz, hogy a tudatalattijában szunnyadó lehető¬
ségeket kimunkálja magában. A Poszeidón férfiban megvan a hű¬
ség és az emocionális mélység, melyek azonban a Zeusz által uralt
társadalmunkban nem túlzottan elismert tulajdonságok. Főleg
mivel a ranglétrán felfelé vezető út folyamatos versenyhelyzet elé
állítja a férfiakat, és aki nem bírja az iramot, az lemarad.
Szexualitása
Poszeidón szexualitása természeti erőként tör elő. Ebben talán az
játszik szerepet, hogy emocionálisan intenzív személyisége na¬
gyon erőteljes ösztönösséggel párosul. Poszeidón szimbolikus
állatai a bika és a ló, mindkettő Poszeidón természetéből fakadó
szexualitását jelképezi: maga a megtestesült, akcióra kész Csődör.
A Poszeidón férfi pontosan olyan érzéketlen tud lenni, mint
Poszeidón, az isten. Ő ugyanis az elrabolt lánya keresésére indult,
és a teljesen kétségbeesett Démétért is megerőszakolta. Azok a
nők, akik Poszeidón férfihez mentek feleségül, nagyon gyakran
tapasztalják, hogy férjük szexuális éhségét még az sem csillapítja,
ha feleségüket esetleg bántja valami. Lehet, hogy a feleség Démé-
térhez hasonlóan megpróbál elbújni, esetleg szexualitását elrejte¬
ni, azonban az istennőhöz hasonlóan nem fog sikerrel járni.
Amíg a férj ennek az archetípusnak a fogságában él, és szexua¬

litása természeti erőként tör elő, addig a Poszeidón férfi „ember¬
telen”, lelkileg képtelen partneréhez kapcsolódni. Olyan erők
ragadják el, amilyen erővel ő is elragad másokat.
Ha Poszeidón homoszexuális férfi - különösen az AIDS fel¬
bukkanása előtt -, a heteroszexuális Poszeidónokhoz képest sok¬
kal inkább ki tudta élni szexuális vágyait számtalanul adódó part¬
nerével. Egy idősebb homoszexuális Poszeidón újrajátszhatja
Poszeidón és Pelopsz mítoszát. Poszeidón teljesen beleszeretett a
csodálatos szépségű ifjúba, olyannyira, hogy felvitte magával az
Olümposzra. Ennek a mítosznak a jelenkori megfelelője az lehet,
amikor egy idősebb, hatalommal rendelkező és jól szituált homo¬
szexuális magához vesz egy fiatalembert szeretőnek.
Zeuszt és Poszeidónt hatalommal rendelkező férfiaknak ábrá¬
zolták, akik rengeteg nő után epekedtek, megházasodtak, majd
gyerekeket nemzettek. Mindezek ellenére mindkettő kiélte cso¬
dálatos szépségű fiatalemberekhez fűződő vonzalmát, ami gyak¬
ran előfordult az ókori Görögországban. A ma élő, kissé már öre¬
gedő Zeuszok és Poszeidónok megrettennek a fiatalemberekkel
kapcsolatos fantáziáktól és irántuk érzett vonzalmuktól.
Házassága
Poszeidón udvarlásának és Amphitritével kötött házasságának

részletei segítenek annak megértésében, hogy a Poszeidón férfi
milyen körülmények között dönt egy nő mellett. Poszeidónt el¬
bűvölte Amphitrité tánca, és egyből beleszeretett. (Valóban bele¬
szeretett, ami több volt puszta szexuális vágynál; előhívta Poszei-
dónban szerelme képét - amit Jung „anima”-nak nevezett) Po¬
szeidón udvarolt neki, majd megerőszakolta, mire Amphitrité
elmenekült, hogy biztonságban legyen. Poszeidón Amphitritével
is úgy viselkedett, ahogy megszokta, ráerőltette vágyát, leteperte
saját intenzitásával és megerőszakolta őt. Poszeidón csak ekkor
érezte, hogy elvesztette szerelmét, akit már nem fog tudni vissza¬
szerezni. Túl későn vette észre, hogy kedvese elmenekült előle.
A ma élő Poszeidónok is többnyire így járnak.
Amphitrité visszaszerzéséhez Poszeidón egy delfint hívott se¬
gítségül, aki megtalálta rejtekhelyét és meggyőzte, hogy menjen
feleségül a tenger istenéhez. A Poszeidón férfi gyakran tapasztal¬

ja, hogy ki kell fejlesztenie magában a „delfint”, aki rá tud hango¬
lódni egy másik személyre (meg tudja „találni” a másikat, noha az
elbújt), illetve érzékennyé, figyelmessé kell válnia, képessé arra,
hogy komolyan tudjon beszélni párjával. Ha mindezeket meg
tudja tenni, csak akkor lesz képes meggyőzni kedvesét, hogy ön¬
ként térjen vissza hozzá, és menjen hozzá feleségül, máskülönben
kedvese újra elmenekül dominanciája elől.
Ha a Poszeidón férfi képes erre az átváltozásra, megnyeri magá¬
nak azt a nőt, aki nagy hatással volt rá, és csodálatos érzelmi mély¬
ségeket fognak együtt bejárni Poszeidón víz alatti birodalmában.
Nagyon sok Poszeidónnal kötött házasság azonban mérföldek¬
re van ettől az ideális állapottól, mert a férfi nem volt képes az
átalakulásra, vagy mert (a munka vagy annak hiányából fakadó)
elégedetlenségét és dühét feleségén veri le.
Az emocionális kontrol hiánya, a munkahelyi hatalmi viták és
az az érzés, hogy a házasélet egy jogosultság, mind ahhoz vezet¬
hetnek, hogy a Poszeidónnal kötött házasságok tönkremenjenek,
főként akkor, ha az alkohol vagy más függőség is szerepet játszik a
történésekben.
A Zeusz és Hádész férfiakhoz hasonlóan Poszeidón is házasság-
párti. Úgy tűnik, hogy ez a három archetípus felelős a patriarchális
családmodell kialakulásában, melynek feje egyértelműen a férfi.
Poszeidón gyermekei
Apjuk lobbanékony természete következtében Poszeidón gyer¬
mekei vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul járnak. Egy Poszei¬
dón apa, akit gyerekként elfogadtak, akinek sikerült önmagát
megvalósítania és akinek biztos helye van a világban, minta apja
lehet gyerekeinek. Egy ilyen apa emocionálisan érzékeny, köny-
nyen kimutatja szemetét, olyan biztos lábon álló férfi modelljét
nyújtja gyermekeinek, aki tud nevetni és sírni, illetve jelen van
gyermekei életében. Ez utóbbi nem a jellemző modell a mi társa¬
dalmunkban, sokkal gyakoribb a távollévő apa modellje.
A másik véglet, hogy Poszeidón rettenetes apa és férj is egy¬
szerre. Gyakran nemcsak feleségét, de gyermekeit is bántalmazza,
mind érzelmileg, mind fizikailag. Poszeidón őrjöngése komoly
pOSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE 109
sérüléseket okoz fiaiban, akik apjuk előtt meghunyászkodnak

ugyan, de később, mikor ők lesznek az erősebbek, ugyanígy visel¬
kednek. Gyermekei Poszeidón legrosszabb természetének gyü¬
mölcsei. Az egyik arról volt híres, hogy mindenkit megerőszakolt,
egy másikat csak úgy emlegettek: „a tenger szatír ja”, a többiek rom¬
boló szörnyek, óriások vagy barbárok voltak.
Poszeidón lányai általában jelentéktelenek. Gyermekkoruk¬
ban elszenvedett sérelmeik sora későbbi életükben is folytatódik.
Mivel nagyon mélyen átérzik az apjuk viselkedésének alapjául
szolgáló fájdalmat, gyakran vetik magukat a megmentő szerepébe.
A középkorú Poszeidón
A legtöbb középkorú Poszeidón férfi már megállapodott, családot
alapított, gyermekeket nemzett, házasságáról addigra az is egyér¬
telműen kiderült, hogy a jobbik vagy a rosszabbik fajtából való-e.
Akár jó, akár rossz, a Poszeidón férfi érzelmi életének középpont¬
jában leggyakrabban a családja áll. így komoly érzelmi válságon
megy keresztül az a Poszeidón férfi, akit ebben az időszakban
hagy el a felesége. Ha ez bekövetkezik, érzelmi hullámzásai el¬
árasztanak mindent és mindenkit, valamint olyan érzelmi komp¬
lexusok kerülhetnek a felszínre, amelyek addig csak a tudatalatti
mélyén szunnyadtak.
A középkorú Poszeidón számára, aki elnyomta magában ezt az
archetípust annak érdekében, hogy sikerüljön beilleszkednie és
megtalálnia saját számítását, ez az időszak depressziót vagy egyéb
jelentős változásokat tartogathat. A probléma az, hogy noha má¬
sok által irigyelt, hatalommal járó pozíciót érnek el, rádöbbennek,
hogy nekik személy szerint nem fontos a hatalom. Úgy éltek,
mintha más emberek lettek volna, nem saját maguk. És ez a rossz
döntés most visszaüt.
Ez a férfi megkérdezheti magától: „És akkor mi van, ha én va¬
gyok az alelnök, és a fél életemet azzal töltöm, hogy az országot
járom? A gyerekeim nélkülem nőnek fel.” Ilyenkor mi van?
Hagyja ott a munkáját és a vele járó életszínvonalat? Néhány Po¬
—
szeidón férfi ezt teszi de akkor belecsúszik egy házassági válság¬
ba, ha olyan nőt vett el feleségül, aki nem tolerálja anyagi hely¬
zetük romlását.
Tudat alatt ellenállhatatlanul vonzóvá tehet egy nóta Poszeidón

férfi számára az a veleszületett képessége, hogy legmélyebb érzel¬
meivel kapcsolatba kerüljön. Elképzelhető, hogy ráébred, vonzó¬
dik a fiatalabb férfiakhoz, akik jelképezhetik egyrészről a Poszei-
dónban szunnyadó elhanyagolt kisfiút, másrészről szimbolizál¬
hatnak egy elnyomott szexuális vágyat. Ez a homoszexualitás belső
válságot idézhet elő benne, még akkor is, ha nem élte ki ilyen irá¬
nyú vágyait. Akárhogyan is, az az intenzitás, amellyel az elnyomott
érzések előtörnek belőle nagyon zavaró, ráadásul az idáig olyan jól
működő alkalmazkodóképessége is felmondja a szolgálatot. Ko¬
moly törést okozhat, ha a férfi életének első felében erős Poszeidón
archetípusát nem hagyta érvényesülni, hogy aztán - szinte bosszút
állva az elnyomásért - élete második felében megduplázódott
erővel törjön felszínre, és követelje a neki járó „figyelmet”.
Késői évek
Ahogy a Poszeidón férfi élete utolsó szakaszához, az otthonülős
korszakhoz érkezik, még egyszer felelevenedik benne a csődör
szimbolikus képe. Eddigi élete során vajon képes volt kapcsolatban
maradni ösztöneivel és érzelmeivel? Emellett ki tudta fejleszteni
magában az előrelátás és a stratégiai gondolkodás képességét? Tu¬
dott-e ösztöneire hallgatni, de egyszersmind gondolkodni, meg¬
figyelni és döntést hozni? Ha igen, autentikus és teljes élete volt.
Esetleg leölte a „lovat”, mert mások nem értékelték eléggé és
elítélték érzelmességéért? Vagy mivel ez az érzelmessége sokszor
bajba sodorta, inkább úgy döntött, hogy elnyomja és megzaboláz¬
za a magából elő-előtörő lovat (amint azt Peter Shafer Equus című
drámájának kamasz főszereplője is tette)? Vajon utolsó éveiben
sem talál vissza saját mélységeibe? Talán már örökre elidegene¬
dett és felületes ember marad?
Esetleg az ösztönlény kerekedett felül a józan észen és az ön¬
fegyelmen? Ha folyton ösztöneinek és „étvágyának” engedelmes¬
kedik, kudarc, visszautasítás és fájdalom lesz a jutalma, hisz az
élet egyre bonyolultabb helyzeteket hoz. Ahogy öregszik, az ilyen
ember egyre kevésbé vonzó, egyre kevésbé emberi, ellentétben
azzal a Poszeidón férfival, aki önmagához hűen él, és ezt a képes¬
ségét még tovább tudja tökéletesíteni.
pOSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE Ill
Ennek az archetípusnak a legmagasabb szinten való megélését

maga Poszeidón jelképezi a legtisztábban. Poszeidón, aki fehér
lovai által húzott kocsijából lecsendesíti a tengert, és akit a kocsija
körül lubickoló lények sem zavarnak. Ezt az archetípust követő
férfi (vagy nő) hajlandó lemerülni a víz alá, ahol nagyon is otthon
érzi magát, képes megtapasztalni a mélység minden szépségét és
nyugalmát, valamint nem retten vissza a tenger mélyének sötét¬
jében lakozó, mások által szörnyetegeknek vélt lényektől sem.
A kollektív emberi psziché mélységeiben található, alig kive¬
hető természeti elemekből a félelem szörnyeteget csinál, ha azon¬
ban a felszínre hozzuk őket és láthatóvá válnak, átalakulnak.
Mindannyian érezzük, ugyanakkor féljük is a bennünk rejlő
artikulálatlan, kezdetleges és hatalmas erőket, amíg egy Poszeidón
költő, író, zeneszerző, táncos vagy egyéb művész a felszínre nem
hozza ezeket. Egy ilyen művész vagy művésznő képes úrrá lenni
ösztönein, és mivel otthonosan mozog saját érzelmi világában,
félelmeinket a tudatos emberi tulajdonságok szintjére emeli.
PSZICHÉS VAROK
Pszichés zavarok akkor alakulhatnak ki, ha Poszeidón visszafojt-

hatatlan érzelmessége és ösztönössége elárasztja a férfi személyi¬
ségét. A problémák ott is felüthetik fejüket, ahol Poszeidón tulaj¬
donságait leértékelik, következésképpen ahol nem fogadják el,
hogy ki is ő valójában.
Poszeidón tulajdonképpen Zeusz árnyéka, az apa archetípus ér¬
zelmi oldala, amelyet visszafojtunk magunkban. Ennek eredmé¬
nyeképpen ez az érzelmi oldal igen alulfejlett és nehezen hozzáfér¬
hető az olyan férfiban, aki tudatosan Zeusszal azonosítja magát.
A végletesség átka: érzelmi instabilitás

Az azonnali érzelmi reakciók, amelyek természetesek egy csecse¬
mőtől, komoly pszichés problémát jelenthetnek egy felnőtt számá¬
ra. Egy csecsemő sír, ha megsérül, ha éhes vagy kényelmetlenül
érzi magát, ha fél, illetve ha bármi okból szomorú. Elégedetten gü¬
gyög, ha minden rendben van. Egyik érzelmi állapotból a másikba
112 AZ APA ARCHETÍPUS˙
zuhan egy szempillantás alatt. Nem tudja kívülről szemlélni magát,

nincs meg a képessége arra, hogy várjon, és nem tudja értelmezni a
helyzeteket: a szomorúság csak szomorúság, az igények csak igé¬
nyek, a kényelem vagy elérhető állapot számára, vagy nem, és sem¬
mi más nem számít. A csecsemő a magzatvíz birodalmából saját
univerzumának középpontjaként kerül ki a világba. Semmilyen
más valóságot nem érzékel saját szubjektív valóságán kívül, amely
kényelemérzetéből, szükségleteiből valamint szomorúságából áll.
Ez teljesen természetes egy csecsemőtől.
A felnőtteknél ugyanezt már másképp kezeljük. Az a férfi
(vagy nő), akit ilyen szinten uralnak ingadozó érzelmei, valamint
nem vesz semmit és senkit figyelembe, önző, érzelmileg csapongó
és nem érzékeli a hangsúlyokat. Mások joggal tartják érzelmileg
éretlennek és kiegyensúlyozatlannak. Itt azonban fontosnak tar¬
tom megjegyezni, hogy a szociálisan elfogadott férfi viselkedés az
érzelmek visszafojtását követeli, olyannyira, hogy például Edmund
Muskie szenátor, aki a legesélyesebb elnökjelölt volt, elvesztette
előnyét, csak azért, mert elsírta magát.
Az, hogy az érzelmek kinyilvánítása területén mi számít társa¬
dalmilag és politikailag, csakúgy, mint pszichológiailag „túl sok¬
nak”, igen szigorúan meghatározott - a kultúrális sztereotípia
nagyon erőteljesen működik. A Poszeidón férfi lehet érzelmileg
expresszív, akár addig a pontig is, hogy az érzelmei „átveszik az
irányítást”. Ha egy férfit ilyen mértékig elragadnak az érzései,
jogosan gondolják róla azt, hogy teljesen „becsavarodott”.
Szökőár ésföldrengés: destruktív érzelmek és felfordulás

Poszeidón volt a mitológiai szökőárak megindítója, illetve ő volt a
„földrázó”. Ezek megfelelői a pszichében olyan amplitúdójú ér¬
zelmekként jelentkeznek, amelyek elöntik és teljeséggel elpusz¬
títják a személyiséget. A racionalitást és a realitást is elmossa az ár,
és a viharban álló Lear királyhoz hasonlóan, a Poszeidón férfinak
is elborul az elméje. Csak miután a víz visszahúzódik, illetve a
földrengés abbamarad, kezdődhet meg az építkezés és az újjá¬
építés. Az ilyenkor ismét létrejövő nyugalomban a „megfigyelő”
énnek esélye van megérteni ezt az élményt, és helyreállítani az
ideiglenesen tönkretett kapcsolatokat.
poSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE 113
Az is elképzelhető, hogy ez a „szökőár” a Poszeidón férfi szo¬

kásos érzelmi természetének felnagyított változata. Elképzelhető,
jj0gy valakinek az árulása vagy elvesztése a férfiból (vagy nőből)
olyan dühöt vagy szomorúságot hoz felszínre, amilyet azelőtt még
sohasem érzett; ezek az érzések nem újszerűek, csak sokkal inten¬
zívebbek.
A „földrengés” annak a férfinak az érzelemkitörését jelképezi,
aki a „föld alá” szorította érzéseit. Az introvertált érzelmek a föld
alatti üregekben csörgedező vízhez hasonlóan mélyen futnak, és
olyan vak lények lakhatják, akik még soha nem jártak a föld fel¬
színe fölött. Ily módon ezek a lények a visszafojtott és kifejletlen
érzelmek megfelelői. A föld alatti víz a törésvonalakat követi, és
ahogy a nyomás nő a föld alatt, úgy apró rezgéseket lehet érzékel¬
ni, melyeket többnyire figyelmen kívül hagyunk addig, amíg egy
igazán nagy rengés romba nem dönt mindent. Csak ez után az
igazán nagy rengés után fogunk tudni visszaemlékezni az előzetes
rezgésekre, amelyek már akkor jelezték a felszín alatti érzelmi
bizonytalanságot. A sebezhető pontokból kialakuló törésvonalak
mentén alakulhatnak ki a földrengések. Ilyenkor a férfi talán még
gyermekkorában vagy esetleg csecsemőkorában elfojtott érzelmei
a felszínre törnek, és elöntik pszichéjét. Az az elemi düh, amellyel
ilyenkor másokat letámad, nemcsak őket, de (talán sokkal inkább)
a férfit magát is tönkreteszi.
Sokan a háborgó tenger mellett, sokan pedig földrengés sújtot¬
ta területeken élnek. Mindkét típusnak fontos, hogy megtanulja
értelmezni az időjárás és a szeizmológiai jelentéseket, valamint
saját tapasztalatait, hogy tudja, mire számíthat, hogyan lehet fel¬
készülni, és hogyan tud olyan építményt készíteni, amely túléli a
romboló erejű hullámot vagy földrengést. Azoknak a férfiaknak
(és nőknek), akikben Poszeidón érzelmessége saját énjüket is túl¬
növi, tudatában kell hogy legyenek érzékenységüknek, valamint
annak, hogy ez az érzékenység milyen lelkiállapotot, illetve prob¬
lémákat okozhat. Meg kell tanulniuk olyan módszereket kifej¬
leszteni magukban, melyeknek segítségével együtt tudnak élni
ezzel a nagyon elemi tulajdonságukkal. Azoknak is olvasni kell
tudni a figyelmeztető jelekből, akiket Poszeidón rombolása közel¬
ről érint. Úgy is dönthetnek, hogy elmennek, mint ahogyan ren¬
geteg ember elhagyja Kaliforniát egy nagyobb földrengés előtt.
Szemet szemért
Poszeidón mitológiája kihangsúlyozza haragtartását és bosszú¬
állását. Egyszemű küklopsz fiának megvakítása miatt érzett kérlel¬
hetetlen gyűlölete szolgáltatja az Odüsszeia kereteit. Poszeidón
volt a felelős Odüsszeusz hosszú és fáradtságos hazaútjáért. Az apa
archetípusának ez a sötét oldala bosszúért kiált a „szemet szemért”
elv alapján. A tartózkodás nem elfogadható alternatíva számára:
„Aki nem velem van, az ellenem van.” A megtorlás nem az igazsá¬
gosságon alapszik, így még az ártatlanokat sem kíméli: a gyerme¬
kek, sőt a gyermekek gyermekei is az apák bűnei miatt szenvednek.
Negatív érzelmi komplexusként Poszeidón bosszúja mindent
elsöprő és romboló hatású lehet a bosszúálló férfira és a bosszút
kiváltó ellenségre nézve is. Az ilyen szinten megszállott férfi bom¬
bákat tervez, pénzügyileg igyekszik tönkretenni ellenfelét, le¬
rombolni hírnevét, vagy folyton arról fantáziái, hogyan is lehetne
ezeket kivitelezni. Bármelyik is legyen, a férfi lelki állapota ugyan¬
az: Poszeidón erőteljes negatív oldala átvette az irányítást.
Alacsony önbecsülés
Ha egy férfi belső tulajdonságai a Zeuszról mintázott „férfiasság”

képéhez nem hasonlítanak, a férfi önbecsülése sérül. A Poszeidón
férfiakat gyakran éri az a kritika, hogy „túl emocionálisak” vagy
„nem igazán racionálisak”. Ezeket a kritikákat olyannyira inter-
nalizálja a férfi, hogy azután is, hogy mások már rég nem mondják
neki, ő még mindig mondogatja magának. Ha nem kapja meg
életében a megfelelő pozitív visszajelzést, illetve a dolgai nem az
„ideális” férfi előjogának számító könnyedséggel mennek, a magá¬
ban kántált kritika beigazolódni látszik és önbecsülése tovább
gyengül. Elképzelhető, hogy olyan munkát kényszerül végezni,
ami nem neki való, így aztán valaki másnak kell mutatkoznia. Si¬
kerei esetén sem lesz boldogabb, mert úgy fogja érezni, hogy nem
őszintén viselkedett, és értéktelen dolgokat csinál. Mindezek ere¬
dőjeként önbecsülése még jobban megcsappan. A helyzetet tovább
ronthatja, ha a férfi haragot érez vagy bosszúvágy hajtja, hiszen a
bennünk lévő negatív érzelmek fordított arányban állnak saját
jólétünkkel és önértékelésünkkel.
Nehézségek Poszeidón környezetében
A Poszeidón férfi, csakúgy, mint Zeusz és Hádész, a saját „fajtájá¬

ból” választ magának feleséget. Zeuszhoz hasonlóan neki is lehet¬
nek különböző viszonyai, amelyek sok érzékeny feleségből a bosz-
szúálló Hérával vetekedő, féltékeny Amphitritét hozhatják elő.
Ha a férfi haragtartó és mérges Poszeidón, félelmetes lehet vele
együtt élni. Akármi is húzza fel, mindig aránytalanul reagál.
Érzelmeinek és ösztöneinek kontrollálása miatti nehézségei, vala¬
mint frusztrációja és dühe kifejezetten erőszakos partnerré teszik,
amin az esetlegesen felmerülő alkoholizmus csak tovább ront.
POSZEIDÓN KIMUNKÁLÁSA
Amennyiben Poszeidón a legfőbb befolyásoló tényező, a lélektani
fejlődés akkor következhet be, ha a Poszeidón férfi vele született
kapcsolata érzelmi világához értelmes mederbe terelődik. Ez
lehet a munkán, kapcsolatokon vagy a kreativitáson keresztül.
Mivel nagyon könnyen eluralkodnak rajta erős érzelmei, a Po¬
szeidón férfinak ki kell fejlesztenie magában a megfigyelés, a ref¬
lektálás és az objektív gondolkodás képességeit.
A megfigyelő„én” kifejlesztése
A legtöbben érezzük, hogy mikor vagyunk igazán „önma¬
gunk” és mikor nem. Felismerjük, hogy mennyiben térünk el
attól, akik lenni szoktunk. A jungi pszichológiai terminus szerint
ezek a kifejezések azokat az állapotokat jellemzik, amikor a sze¬
mélyiségen érzelmi komplexus uralkodik el, tehát a meghatározó
égő háttérbe szorul. Az ego a psziché következtető, megfigyelő,
emlékező és döntéshozó része, vagyis az, amire akkor gondolunk,
amikor kimondjuk azt, hogy „én”. A komplexus olyan archetipikus
minta, melyhez érzelmi töltés is kapcsolódik. Amikor az érzelem¬
ben időszakosan több az energia, mint az egoban, egy időre az
érzelem „átveszi” az irányítást, és „megszállja” a személyiséget.
Például egy apa megszállottá válhat, ha gyermekét valaki bántal¬
mazta. Ilyenkor az apából az Odüsszeuszt kérlelhetetlenül hajszoló
Poszeidón bújik elő: csak a düh és a bosszúállás számít, még az

erőszakosságot elszenvedő gyerek támogatása vagy megvigaszta-
lása is háttérbe szorul, akinek egyébként a nevében ténykedik.
Ugyanezt a komplexust oldhatja ki az előbbihez hasonló eset egy
másik férfiban, de csak jóval kisebb mértékben, ha a férfi egoja a
komplexushoz képest erősebb. Lehet, hogy ez a férfi a bosszúállás
minden válfaját végigzongorázta már gondolatban, beleértve azt
is, hogyan rontana ki az utcára, lőfegyverrel a kezében, de rögtön
rá is eszmél, hogy magában kell megküzdenie a benne élő gyűlö¬
lettel, és végső soron az ő helye a gyemeke mellett van. Ugyanez a
komplexus csak egészen minimális mértékben vagy csak képze¬
letben veszi át az irányítást egy másik férfi esetében.
Ha egy ilyen érzelmi komplexus veszi át az irányítást, az „én”
működése ideiglenesen megszűnik. Lehet, hogy a férfi nem látja,
mi történik, azonban a körülötte lévők eltérő módon reagálhatnak.
Elképzelhető, hogy a férfi komplexusára humor a válasz, vagy ki¬
térnek előle, esetleg félik vagy esetleg egy hasonló tudat alatti
komplexust idéz elő. Az is megtörténhet, hogy a férfi küzd a komp¬
lexussal, mivel érzi, túlreagált egy bizonyos helyzetet, és nem úgy
viselkedik, mint ami rá jellemző lenne. A pszichoterápiában, csak¬
úgy, mint az életben, a komplexusokat elő lehet hívni és ismertté
lehet tenni. A komplexusra való tudatos figyelés már önmagában
elegendő ahhoz, hogy az energia visszaáramoljon az ego-ba. Ahogy
fokozatosan az „én” elkezdi látni, mi is történik, és egyre kevésbé
hagyja, hogy a komplexus kiszorítsa, ez utóbbi ilyenkor elveszti
lendületét, illetve befolyását és visszavonul. Amikor ezt a folyama¬
tot a férfiban a komplexus okozta állapotban érintettek iránt érzett
könyörülete kíséri, a férfi kapcsolatai elmélyülhetnek.
Az a férfi (vagy nő), aki Poszeidón birodalmában él, és akit ér¬
zelmi hullámzásai néha elsodornak, olyan képesség kifejleszté¬
sére szorul, amely megtanítja őt a körülmények érzelemmentes és
objektív figyelembevételére (Zeusz nézőpont). Azt is fel kell is¬
mernie, hogy érzelmei gyakran kapcsolódnak archetipikus képek¬
hez (vagy mintákhoz, amelyek a kollektív tudattalanban léteznek,
és amint azt a következő fejezetből látni fogjuk, Hádész birodal¬
mának a részei).
posZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE 117
Lecke a delfintől: a dominancia feladása

Amikor Poszeidón beleszeretett Amphitritébe, azt gondolta, hogy
uralkodhat fölötte. Amphitrité azonban elmenekült előle, és nem
ment volna hozzá feleségül, ha nem lett volna a delfin meggyőző
erejű közbenjárása, akit aztán hálából Poszeidón a csillagképek
közé helyezett.
Ha egy Poszeidón férfi képes saját birodalmának egyik lényé¬
től, a delfintől tanulni, akkor nem akar mindenáron uralkodni, és
a másokhoz tartozó területekért versenybe szállni. Ehelyett in¬
kább saját hovatartozására koncentrál. Amennyiben az érzések és
érzelmek birodalma az, ahol az illető könnyedén mozog, akkor
nem okoz nehézséget a kapcsolatépítést és az empatikus megértést
segítő képességek kifejlesztése. Ezenkívül az ilyen Poszeidón férfi
veleszületetten érzelmileg expresszív, amely tulajdonság szintén
biztatást és további fejlesztést igényel. A művészi és mentális
képességek kialakulásához sok buzdításra van szükség, és arra,
hogy a fejlődéshez megfelelő lehetőségeket biztosítsanak. Az ér¬
zelmi intelligencia esetében ugyanez a helyzet.
Kreativitás
Ahhoz, hogy Poszeidón mélységeit ki lehessen fejezni a drámán, a
költészeten és az irodalmon keresztül, Hermész archetípusát kell
segítségül hívni. Hermész az istenek hírvivője, aki két szint kö¬
zött tudott kommunikálni (és lelkeket irányítani). Veleszületett
zenei vagy művészi hajlammal megáldva egy Poszeidón érzelmi¬
leg igencsak expresszív zenét, illetve művészetet tud létrehozni.
Bármi is legyen a közeg, mindig erőteljes és viharos érzelmeket
kavar, mivel a Poszeidón férfi amúgy potenciálisan szétszakító ér¬
zelmei végre kreatív módon tudnak kifejeződni. A psziché mélyé¬
ben zajló események végül formát öltenek, és a művészeti kifeje¬
zésen keresztül válnak tudatossá.
Hephaisztosz, az istenek kovácsa az az archetípus, akinek segít¬
ségül hívásával Poszeidón érzelmeiből kreatív munkát lehet kihoz¬
ni. Hephaisztosz még Poszeidónnál is jóval kirekesztettebb isten
volt, azonban dühkitörések helyett csodálatos szépségű tárgyakat
készített. Mérgét rombolás helyett inkább más mederbe terelte.
Poszeidón hatásának megszelídítése

Amikor más archetípusok is aktívak, Poszeidón elveszti erejét, és
nem képes már mindent elsodorni, vagy átvenni az irányítást. így
Poszeidón kimunkálása más istenek (vagy istennők) előhívásával
lehetséges. Különösen sokat segíthet Apollón, a nap istene, Athéné,
a bölcsesség istennője és Zeusz. Ez a három istenség a következte¬
tés, az objektivitás és a távolságtartás erényeit képviseli. E tulaj¬
donságokat kell kifejlesztenie magában a Poszeidón férfinak.
ÖTÖDIK FEJEZET
Hádész, az alvilág istene
A lelkek és a tudattalan birodalma
„Noha a halottak istene, Hádészt nem szabad összekeverni sem a Go¬

nosszal, sem a Sátánnal. Halál-istenként Hádész fenyegető, hajthatatlan,
szigorúan igazságos, döntései megfellebbezhetetlenek. Nem gonosz, az
emberiségnek nem ellensége, még csak nem is a gonosz csábítója.”
Philip Mayerson, Klasszikus mitológia az irodalomban, a művészetben

és a zenében (Classical Mythology in Literature, Art, and Music)
„Hádész másik neve Pluto, amely görögül annyit jelent »vagyon és gaz¬
dagság*. Az istenség láthatatlan teljességét a kezében tartott, gyümöl¬
csökkel, zöldségekkel, igazgyöngyökkel, arannyal és ezüsttel teli bőség-
szaru szimbolizálja.
Hádész az az isten, aki figyeli a mi alámerüléseinket. Egyedül ő képes
az életünkben lévő sötétségnek, depressziónak, félelmeknek, érzelmi
viharoknak és bánatnak értelmet adni, rajta keresztül hozhatnak mind¬
ezek megvilágosodást és megújulást.”
Az alvilág istenét, illetve a hozzá tartozó birodalmat is Hádésznak

nevezik. Ő a legkevésbé megszemélyesített és legkevésbé ismert
isten, aki „láthatatlan” volt.
Le kell ereszkednünk, hogy megismerkedhessünk birodalmá¬
val. Csak ily módon fedezhetjük fel, hogy micsoda gazdagság
rejlik a homályban, a hidegségben és a sötétségben, amit a misz¬
tikusok csak úgy emlegetnek, mint a lélek sötét oldala. Ez az álla¬
pot az, amelyet a lélekbúvár beállítódású emberek depresszióként
ismernek, melyben az ember el van vágva a mindennapi realitás¬
tól, és képtelen az élet „napos” oldalán élni.
A halál, mint jelenség visz minket közel Hádész birodalmá¬
hoz. Egy kapcsolat, egy életmód, a céljaink, a remény, illetve az
élet értelmének elvesztésekor sodródunk közel hozzá. A fizikai
halál maga, mint lehetőség illetve bizonyosság, olyan élmény,

melynek során az alvilágba jutunk.
A legtöbben akaratlanul kerülnek kapcsolatba Hádésszal,
mint Akhilleusz a trójai hős. Akhilleusz, a hős - férfi (vagy nő),
akinek az egoját és értékét a sikereivel azonosítják - elképzelhető,
hogy egy harcmezőn vérzik el. Halála által a férfi saját hősiessé¬
géről és halhatatlanságáról alkotott elképzelései foszlanak szerte.
A Hádészba való akaratlan leereszkedés úgy is megtörténhet,
hogy az ember valamilyen erőszaknak esik áldozatul. Lehet, hogy
a nő (vagy férfi) nemi erőszak áldozata lesz, megverik, esetleg
tehetetlennek érzi magát vagy valami szörnyűséget él át, melyek¬
nek eredményeképpen belép Hádész hideg, dermesztő és a reali¬
tástól távol eső birodalmába.
Ezzel szemben vannak, akik önkéntesen lépnek be Hádész
birodalmába. Psziché számára például ez volt az utolsó hősi tett,
hogy Erosszal újraegyesülhessen. Orpheusz számára is a szerelem
volt a motiváció, hogy a Hádészba leereszkedjen, hiszen feleségét
Euridikét szerette volna megtalálni. Dionüszosz anyja, Szemeié
utáni kutatásai során lépett Hádész birodalmába. A sumér mitoló¬
giában Inanna-Isthar önként utazott az alvilágba sötét lánytestvé¬
réhez, Ereshkigalhoz. A szerelem mellett, a bölcsesség is lehetett
motiváció: Odüsszeusz kénytelen volt lemerészkedni az alvilág¬
ba, hogy Tiresiastól, a vak jóstól megtudja a hazafelé vezető utat.
Az önkéntes leereszkedéseknek nagy a veszélye, mivel semmi
nem garantálja a biztonságos visszautat.
Hádész nemcsak a személyes, hanem a kollektív tudattalan bi¬
rodalma is. Ott rejtőzik minden elfojtott emlékünk, gondolatunk
és érzésünk, melyek túl fájdalmasak, szégyenteljesek vagy elfogad¬
hatatlanok mások számára a fenti világban. Itt találjuk még ezen
kívül az olyan vágyakat, amelyek soha nem valósultak meg, illetve
azokat a lehetőségeket, melyek csak haloványan körvonalazódtak
bennünk. A kollektív tudattalan világában az összes valaha el¬
képzelt és meg is valósult lehetőség megtalálható. Ez az a biroda¬
lom, amelyet a római költő Terence bizonyára jól ismert, amikor
a következőket írta: „Semmi emberi nem idegen nekem”.
Hermész, az istenek hírvivője kísérte a lelkeket az alvilágba és
ő volt az, aki Perszephonét visszahozta. írisz, a kevésbé ismert
hírvivő istennő, szintén szabadon járt ki és be Hádész birodalmá-
HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE 121
ba. Miután Hádész megetette Perszephonéval a gránátalmamago¬

kat (hogy ne felejtkezzen el az alvilágról, a ford.), Perszephoné
visszalátogathatott a fenti világba, de időszakosan visszatért, hogy
az alvilág királynőiéként fogadja és körbevezesse az önként oda¬
érkezőket. És noha Hádész itt uralkodott kijelölt birodalmában,
el is hagyhatta az alvilágot, bár a mitológia szerint csak kétszer.
Az életben is, a mitológiához hasonlóan, vannak olyanok,
akiknek szabad ki és bejárásuk van, léteznek olyanok, akik máso¬
kat kísérnek illetve akik nagyon jól ismerik Hádész birodalmát,
mert ott laknak. A pszichológusok például igen jól ismerik a
Hádészt. Mind a pszichológia eredeti jelentésében ( a gövögpsyche
szó jelentése „lélek”), mind a halálra vonatkozó tudományos
ismereteket kutató tanatológia (Thanatos-bó\, a görög halál isten¬
ség nevéből) Hádész birodalmához kapcsolódó terület.
Az alapos mélylélektani munkához a pszichoterapeutának
archetipikusan kapcsolódnia kell Hermészhez, Perszephonéhoz,
Dionüszoszhoz vagy Hádészhoz. Ezek az archetípusok teszik lehe¬
tővé, hogy valaki otthonosan mozogjon a tudattalanban és min¬
denben, ami ott megtalálható, beleértve az őrültséget is. Ugyan¬
ezek az archetípusok adnak értelmet a halállal és az elmúlással való
foglalkozásnak is. Az analitikus pszichológiában C. G. Jung, a
tanatológiában Elisabeth Kübler-Ross vált saját területén idegen-
vezetővé, de csak miután ők maguk is leereszkedtek Hádész biro¬
dalmába. A depresszió megtapasztalása vagy a halálközeli élmény
elégséges feltétel a Hádészba való belépéshez. Ez után már, ahogy
ezt az Eleusziszi Misztérium (Eleuszisz - szent hely nem messze
Athéntól, ahol Démétér és Perszephoné titkos ünnepeit misztériu¬
mait tartották, a ford.) beavatottjai is kijelentik, az ember nem fél
többé a haláltól.
Az Olümposzon azonban, ahol Zeusz uralkodott, igencsak fél¬
ték Hádészt. A patriarchátus és a patriarchális vallások a Hádészt a
Sátán által uralt területként kezelték, amely a halál előtt és után is
messziről elkerülendő. Amíg az egyén és a társadalom is kizárólag
a Zeusszal való azonosulást nézi jó szemmel, addig az alvilág riasz¬
tó hely marad, melyre semmiképpen nem tudnak a gazdagság egyik
forrásaként gondolni. Bármire is van szükségünk ahhoz, hogy ki¬
teljesedjünk, az az alvilágban mind fellelhető. A kollektív tudat¬
talannal való egyetértésben, azok az árnyak, amelyek ott laknak,
úgy működnek, mint az archetípusok, formák, melyek csak az éle¬

tet adó energiára várnak vagy test nélküli lehetőségek, amelyek
csak a megszületésre készülődnek.
Az alvilág legsötétebb keresztény elnevezése a pokol (angolul
hell), melyhez a tűz valamint a kárhozat képe társítható. Hel a
norvég mitológiában az alvilág királynője volt, innen az angol
pokol (hell) szó. A halál kelta ura volt a Helman. Hádész esetében
a hely neve és az istenség neve egy és ugyanaz. Barbara G. Walker
kutatásai arra mutatnak rá, hogy a kereszténység előtti időkben a
„pokol” az anyaméh szentélye, illetve az újjászületés szent bar¬
langja lehetett. Hel-ről korábban azt gondolták, hogy egy hatal¬
mas üst, amelyben a tisztító tűz található. Az alvilág, amely erede¬
tileg anya birodalom volt, később apa birodalommá lett, és ahogy
egyre inkább az égi isten apák értékrendje vált a meghatározóvá,
egyre jobban félték Hádész birodalmát.
Hádész szintén az apa archetípusának elfojtott része. A patriar¬
chátusban az Olümposzhoz hasonlóan még mindig Zeusz az úr és
az ő apa archetípusa a domináns. A társadalomban, és az egyének¬
ben is, Hádész még mindig pusztán a tudattalanban létező erő,
melyet csak akkor értékelnek, ha már megmerítkeztek benne.
HÁDÉSZ, AZ ISTEN
Hádész az alvilág ura, a föld alatti királyságé, ahol egyrészről

halott emberi árnyak éltek, másrészről ide börtönözték a Zeusz és
az olümposziak ellen a fenhatóságért vívott küzdelemben vesztes
mitológiai halhatatlanokat.
Úgy tartották, hogy pusztán a neve kiejtése is szerencsétlensé¬
get hozott, így számos alternatív elnevezéssel illették. Ő volt„/l lát¬
hatatlan” (Aidész), illetve „A gazdag”. Ez utóbbi név görögül
„Plouton” (amelyből a római Pluto is származik), a latinban Dis
(a dives szóból, melynek jelentése „gazdag”). Kevésbé használt ne¬
vei „./ó tanácsadó”, „jólismert”, „vendégszerető”, „kapuőr” és „utálatos”.
Néha a „föld alatti” vagy „alvilági” Zeuszként is emlegették.
Noha Hádészról a görögök azt gondolták, hogy félelmetes,
rideg és kegyetlen, mégsem azonosították a gonosszal vagy magá¬
val az ördöggel. Zeuszhoz és Poszeidónhoz hasonlóan leginkább
HADéSZ, AZ ALVILáG ISTENE 123
szakállas férfiként ábrázolták. Láthatatlanná tevő bűvös sisakkal

rendelkezik, melyet a küklopszoktól kapott. Mivel a gazdagság
istenének is tartják, gyakran ábrázolják bőségszaruval a kezében.
Származása és mitológiája
Hádész Kronosz és Rhea fia, akit apja, születése után nem sokkal,
lenyelt. Miután Zeusz és Métisz csellel rákényszerítette Kronoszt,
hogy lenyelt gyermekeit visszaöklendezze, a három fivér, Zeusz,
Poszeidón és Hádész szövetkeztek Kronosz, valamint a titánok
uralmának megdöntésére, amit sikeresen végre is hajtottak. A győ¬
zelem után sorshúzással felosztották maguk között a világot, mely¬
ből Hádésznak az alvilág jutott.
Gyermekei nem voltak és kevés történet szól róla. Ideje leg¬
nagyobb részét az alvilágban elbújva töltötte, amit csak kétszer ha¬
gyott el. Héraklész szerint egy alkalommal Hádészt Héraklész meg¬
sebesítette egy nyíllal és így Hádész felment az Olümposzra, hogy
ellássák a sebét. Azonban ezt a történetet sem írják le igazán részle¬
tesen. A legérdekesebb történet Hádésszal kapcsolatban az volt,
amikor Perszephoné elrablásáért hagyta maga mögött az alvilágot.
Perszephoné elrablása
Perszephoné elrablása Hádész egyetlen jelentős mítosza. Hádész
Perszephonét szerette volna feleségül venni. Zeusznak, Persze¬
phoné apjának beleegyezésével rabolta el a fiatal lányt, miközben
az társnőivel virágot szedett a réten. Perszephoné meglátott egy
különösen csodálatos szépségű nárciszt, amely őt volt hivatva el¬
csábítani. Ahogy éppen nyúlt volna, hogy leszakítsa a virágot, a
föld megnyílt alatta, és a nyílásban megjelent fekete lovai által hú¬
zott kocsiján Hádész. Megragadta a rémült lányt, aki apját hívta,
de mivel Zeusz mindvégig tudta, miért is történik mindez, meg
sem hallotta lánya segélykérését.
Ez után Hádész lovai lefelé vették az irányt és mélyen az alvi¬
lágba röpítették Hádészt és Perszephonét. A föld bezárult, mintha
mi sem történt volna.
Perszephoné egyre csak hervadozott az alvilágban, míg anyja
egyszerre dühöngött és szomorkodott lánya elvesztése miatt. Végül
is Démétér visszavonult templomába. Ebből kifolyólag nem nőtt

új termés, nem születtek gyerekek és semmilyen új élet nem kez¬
dődött. A földet és lakóit éhínség fenyegette. Csak ekkor lépett
közbe Zeusz, aki végül elmondta Démétérnek, hogy mi történt lá¬
nyukkal és elküldte Hermészt, hogy hozza vissza Perszephonét.
Hermész leereszkedett az alvilágba, ahol megtalálta a sorsával
elégedetlen és vigasztalhatatlan Perszephonét Hádész mellett.
Amikor ráébredt, hogy Hermész azért jött, hogy őt visszavigye a
fenti világba, magán kívül volt az örömtől. Mielőtt azonban Per-
szephoné belépett volna a kocsiba, amely a fenti világba szállította
őt, Hádész gránátalmamagot adott Perszephonénak.
Perszephoné visszakerült anyjához, így beköszönthetett a ta¬
vasz, új életet hozva és zöldbe borítva az egész világot. Ha Persze¬
phoné nem evett volna semmit az alvilágban, anyjához úgy került
volna vissza, mintha mi sem történt volna. Mivel azonban a Hádész
által kínált gránátalmamagot indulás előtt elfogyasztotta, az év egy
részét, a téli hónapokat, az alvilágban kellett töltenie Hádésszal.
Hádész és Dionüszosz
A neves mitológia-kutató Walter F. Ottó Hádész és Dionüszosz
között egy szinte alig észrevehető, hajszálnyi kapcsolatot fedezett
fel, melyről Dionüszosz: mítosz és kultusz (Dionysus: Myth and Cult)
című könyvében olvashatunk. Ebben a művében idézi Héraklei-
toszt, a híres filozófust: „Hádési és Dionüszosz egy és ugyanaz”, és
kiemeli, hogy mikor Dionüszosz anyja, Szemeié keresésére indult
az alvilágba, mirtuszkoszorúját átadta Hádésznak. így a mirtusz-
koszorút Dionüszosszal és a halottakkal is azonosítják. Kerényi
Károly az Eleusis: az anya és lánya archetipikus képe (Eleusis: Arche¬
typal Image of Mother and Daughter) című művében arra mutat rá,
hogy Dionüszosz és Hádész különböző alakokban egymás hason¬
másai, amely még egy megerősítés arra vonatkozólag, hogy kette¬
jük között tényleg létezik valamiféle kapcsolat.
Dionüszosz a növényzetnek és a föld termőerejének az istene is.
Mint ilyen, a neki bemutatott áldozatok idejének igazodni kellett
volna az évszakok változásához és ahogy Perszephoné is, neki is az
év egy részét a föld alatt kellett volna töltenie. így kapcsolódhattak
volna egymáshoz Hádész és Dionüszosz. Ez utóbbi igen jól ismerte
HáDéSZ, AZ ALVILáG ISTENE 125
a szenvedést, a megcsonkítást, az újjászületést és az őrültséget. In¬

nen tudhatjuk, hogy Dionüszosz is járt már Hádész birodalmában.
Az alvilág
Az alvilág halott lakóiról, akiknek örökre ott kellett maradniuk,
azt gondolták, hogy pusztán önmaguk árnyai. Nagyon félelmetes
hely volt, a legtöbb árny az Aszphodélosz-réteken élt (melyet egy
virágról neveztek el). Az élüszioni (elíziumi) mezőkön csak a ki¬
választottak kis csoportja élhetett, ez volt „az áldottak szigete”. Az
alvilág legalján a Tartaroszon éltek örökös sötétségben a bebör¬
tönzött titánok és azok a gonoszok, akiket itt kínoztak meg.
A Hádész földrajzi elhelyezkedését bizonyos esetekben a távoli
nyugattal is összekapcsolják. Odüsszeusz nyugatnak hajózott Per-
szephoné ligete felé, amely vad, árnyékos tengerpart a világ végén,
hogy ott végre megtalálja a Hádészba vezető bejáratot.
A halott lelkeket Hermész kísérte az alvilágba. Kharónnak, az
alvilági révésznek, aki átviszi a halott lelkeket a Sztüx nevű folyón,
pénzt kellett fizetniük. Ez után átléphették az alvilág bejáratát,
melyet Cerberusz, a háromfejű kutya őrzött oly módon, hogy na¬
gyon készségesen beengedte az érkezőket, viszont kifelé már nem
engedte őket. Amikor belépnek a lelkek a Hádészba, a három igaz¬
ságos bíró ítélkezik felettük: Minósz, Rhadamanthüsz és Aiakosz.
Csak kevés halandó tért vissza épségben a Hádészból: Hérak-
lész, aki segítségül kérte Cerberuszt, Psziché, aki Perszephonéhoz
ment egy doboz szépségbalzsamért, Odüsszeusz, aki a jós Tiresias
árnyával akart beszélni, illetve Aineiász, aki apja árnya után kuta¬
tott. Voltak azonban, akik sosem tértek vissza. Thészeusz és Piri-
thusz el akarták rabolni Perszephonét, de Hádész a feledés láncai¬
val megkötözve bebörtönözte őket.
HÁDÉSZ, AZ ARCHETÍPUS
Ahogy azt már korábban említettem, Hádész az alvilágnak és az al¬

világ istenének a neve is egyben. így Hádész kapcsán két archetí¬
pusról beszélhetünk: egyrészt az archetipikus személyiségjegyek¬
ről és mintákról, másrészt a birodalomról, mint archetípusról.
A megkülönböztethetőség érdekében fontos tudni a következő

tulajdonságokat. Hádész, az istenség, láthatatlanná tévő sisakot
hordott és így láthatatlan volt. Ritkán merészkedett ki birodal¬
mából és nem igazán tudta, mi is folyik fent a halandók világában,
illetve az Olümposz hegyén. Gomolygó, testetlen árnyakkal élt
együtt saját birodalmában, amik élő önmaguk hiányos másolatai¬
nak tűntek csupán, mintha csak színtelen hologramok lettek vol¬
na. Hádészt azonban „gazdagénak is nevezték, és birodalmáról
azt tartották, hogy az alvilági gazdagság forrása.
Hádész, a remete archetípusa

A magányosan élő ember, aki visszavonultan él, nem törődve a
világ dolgaival, Hádész életmódját követi. Elképzelhető, hogy
egyszer régen elveszített valamit, ami fontos volt számára és most
csak árnyéka régi önmagának, mint az alvilág árnyai. Lehet, hogy
folytatja napi megszokott rutinját, de nincs benne vitalitás, főként
ha depressziós időszakát éli. Könnyen válhat belőle elszigetelt és
paranoiás Hádész, mint azt a milliárdos Howard Hughes utolsó
éveiben láthattuk. Hughes vagyona akkora volt, hogy könnyű¬
szerrel fenntarthatott magának saját Las Vegas-i hoteljében egy
egész emeletet, ahová csak az ő engedélyével lehetett belépni és
ahol testőrök vigyázták minden lépését. Tulajdonképpen saját
birodalmának volt a foglya.
Fiatalabb éveiben nem úgy tűnt, hogy Hughes-nak problémát
jelentene egy társadalmilag elfogadott személyiség megformálása,
míg később pontosan ez volt tapasztalható. Egy igen jelentős
stúdiót vezetett, légitársaságot irányított, repülőgépeket épített és
gyönyörű filmcsillagokkal mutatkozott. Akkoriban könnyen tu¬
dott volna válaszolni erre a nagyon általános kérdésre: „Mivel
foglalkozik?” Az a Hádész férfi, aki nem tud elfogadható válasszal
előrukkolni erre a kérdésre, és a férfiak világában nincsen kézzel¬
fogható pozíciója és vagyona, szinte teljesen elveszíti személyisé¬
gét, láthatatlanná válik. Ha nincsen családja, valószínűleg minden
nagyobb városban van hotelszobája, ahol magányosan és otthon¬
talanul él. Ezek a helyek - ahol virágzik a pornográfia és a drog¬
kereskedelem, ahol a hajléktalanok és a társadalom perifériájára
—
szorult emberek a kapualjakban alszanak kísértetiesen hasonlí-
tanak Hádész alvilágára, míg a remeteként élő férfi szinte teljes

hasonmása a láthatatlan Hádésznak.
Ha egy férfinak, személyiségjegyeinek és körülményeinek kö¬
szönhetően, nincs más lehetősége, mint Hádészként élni, a sorsa
meglehetősen szomorú képet fest. Ha azonban fizikai biztonságá¬
nak feltételei adottak és az alapszükségleteit ki tudja elégíteni, talán
nem berzenkedik annyira a sorsa ellen. Természetétől fogva a ma¬
gányt kedveli, szereti, ha békén hagyják és észrevétlen maradhat.
Hádész, mint Pluto, vagyis a gazdagság archetípusa
Más módon magányos Hádész az a férfi, aki belekóstolva a kinti vi¬

lágba ráeszmél, hogy mégis inkább belső világának szubjektivitása
és gazdagsága vonzza, vagyis Hádész Pluto, illetve „gazdag” aspek¬
tusa. Extrovertált világunkban a munka mindenhatóságát hirde¬
tik és ferdén néznek az időnként visszavonulni és lazítani kívánók¬
ra. Ilyen közegben a befelé forduló, remete típusú embernek nehéz
dolga van. A külvilág feléjük irányuló visszautasítása valójában
ezeknek az embereknek a más emberekhez, dolgokhoz és esemé¬
nyekhez való különc és szubjektív hozzáállásából fakad.
Hádész, a magányos Pluto azonban nagyon sok embernek a
„hiányzó” része. Ezek azok az emberek, akik nem értékelik eléggé
a befelé fordulásra alkalmas pillanatokat. Az introvertált szemé¬
lyiségek a külső élményeket, vagyis a külvilágot, belső szubjektív
világukon keresztül élik meg. Az introvertáltság egy típusa (a jungi
tipológiában ez az introvertált-érzékelés) például belső dialóguso¬
kon, víziókon és az érzékszerveken keresztül tapasztalható meg.
Rendkívüli módon gazdagíthatja a személyiséget, ha valaki¬
ben Hádész archetípusa a domináns. A remete Hádész a kreativi¬
tás kiapadhatatlan forrása lehet, melyet a művészet különbözű
ágain keresztül, azon belül is a vizuális művészeten keresztül le¬
het igazán jól kifejezni. Federico Fellini filmjei, különösen a Júlia
és a szellemek, valamint a Nyolc ésfél című filmek pontosan ennek
a belső birodalomnak a szubjektivitásáról és gazdagságáról tesz¬
nek tanúbizonyságot.
Hádész a férfi személyiségének azon részével azonos, amely
tudatosítja a férfiban a férfi különböző személyekre, dolgokra és
helyzetekre vonatkozó szubjektív reakcióit. Pontosan ezt a szere-
pet töltheti be egy álom is. Ha például a Hádész férfi váratlanul

összefut egy olyan nővel, aki két évvel korábban elárulta és el¬
hagyta őt, a férfi szemei előtt színes képek peregnek le, látja maga
előtt a késekkel összeszurkált nő testét. Ezt a képet rögtön a sajgó,
kiüresedett szív fizikai fájdalma követi. Utálat, harag és lelki bá¬
nat helyett ezek a képek merülnek fel benne, melyek egy nagyon
életszerű álomra emlékeztetnek.
Ha ugyanezeket a személyeket, dolgokat vagy helyzeteket a
külvilág nézőpontjából vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a Hádész
férfi egyéni introvertált látásmódja a valóság eltorzítása. Akik a
valóságot ily módon látják, már gyerekkoruktól kezdve meg¬
tanulják gyanakvással fogadni saját érzékelésüket, hisz nem kap¬
nak pozitív visszajelzést másoktól. Ha tehetik, inkább megszaba-.
dúlnak ettől az elfogadhatatlan és őrült látásmódtól, csak sajnos
egyúttal a gazdagság forrását is elérhetetlenné teszik önmaguk
számára. A Hádész embereknek be kell jutniuk belső életükbe.
Zeusz objektivitása és Poszeidón emocionális fogékonysága
nélkül, amelyek elengedhetetlenek Hádész szubjektív érzékelé¬
seinek ellensúlyozására, a Hádész ember érzelmileg könnyen
elszigetelődhet.
Hádész, a jó tanácsadó
Hádész nevei közül az egyik a „jó tanácsadó”, amely ennek az
archetípusnak újabb potenciális aspektusára utal. A szubjektív
tudás forrásaként Hádész ténylegesen jó tanácsadó lehet. Mielőtt
nagy horderejű döntést kívánunk meghozni, tanácsos magunkba
nézni, hisz rajtunk kívül senki nem tudja egy adott élmény súlyát
helyesen elbírálni. Egy tárgyilagos és ésszerű döntés lehet, hogy
másoknak szimpatikus, azonban az érintett számára üres, semmit¬
mondó és felszínes. Mindenki máshogyan jön rá arra, hogy a sok
vélemény közül, hogyan válassza ki a számára értékelhetőt. Há¬
dész a testünk érzékelésein, ösztönös reakcióinkon, belső hango¬
kon és vizuális felvillanásokon keresztül segít bennünket, hogy
értelmezni tudjuk, hogyan is kell hozzáállnunk valakihez vagy
valamihez. Amikor tényleg jelentős, személyes vonatkozású válasz-
utak elé kerülünk, a Hádész által felkínált szubjektív tényező dön¬
tő fontosságú.
fIÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE 129
Láthatatlan ember: láthatatlan egyéniség

Bűvös sisakjában Hádész láthatatlan volt, még akkor is, amikor
előmerészkedett birodalmából. Ez a rejtőzködés tökéletesen illik
egy egyéniség nélküli istenhez. Egyéniség alatt a személyiség kül¬
ső burkolata értendő, a kinézetünk, a ruházatunk, a tetteink al¬
kotta egység, amelyből az első benyomás is megszületik. E bizo¬
nyos birodalom uraként bizonyára bármelyik bulit képes lenne
elrontani.
Hádész az az archetípus, amely legbelsőbb életünket uralja,
ugyanakkor sem szavakkal, sem érzelmekkel nem fejezi ki az ott
végbemenő történéseket. Ez a domináns archetípus képes teljesen
láthatatlan maradni a társadalmon belül. Mások nem tudják ezt a
mélyben rejtőző értékeket meglátni, és igen kényelmetlenül érzik
magukat az ilyen Hádész ember társaságában.
Az „alvilág Zeusza”: az uralkodó archetípusa

Hádész, Zeusz és Poszeidón a király archetípusát adja, hisz mind¬
hármuknak saját birodalma van. Noha személyiségük és birodal¬
muk más és más, vannak köztük alapvető hasonlóságok. Mind¬
hárman megszilárdították hatalmukat saját birodalmaikon belül,
olyan nőt választottak maguk mellé, akit később hivatalosan is
elvettek feleségül és mindhárman patriarchális figurák, noha
Hádésznak nem lett gyereke.
A lányrabló archetípusa: Zeusz vérfertőző árnya

Amikor Hádész elhatározta, hogy megszerzi Perszephonét, nem
udvarolt neki, hanem Zeusz engedélyével elrabolta és erőszakot
követett el rajta. Ráadásul, amikor Perszephoné apját hívta segít¬
ségül, Zeusz elfordította a fejét. Nagyon sok vérfertőző apában
Zeusz és Hádész úgy van jelen, mint Dr Jekyll és Mr Hyde. Zeusz
a társadalom prominens alakja, tekintélyelvű (és gyakran puritán)
apa, aki eltartja családját, de ugyanakkor „elfordítja fejét és a má¬
sik irányba néz, amikor a lánya segítségért kiált, és teljesen figyel¬
men kívül hagyja lánya könnyeit”. Sőt mi több, még beleegyezé¬
sét is adja, hogy Hádész elrabolja és megerőszakolja.
Ebben a lélektani helyzetben Hádész az apa árny-archetípusa,

az, amely gonosz és titokban visszaél a lány kiszolgáltatott helyze¬
tével. Ő maga az erőszaktevő apa, aki elrabolja lányát és magával
viszi az alvilágba. Az erőszaktétel után Perszephoné már nem
ugyanaz az ártatlan leányzó, aki az élet napos és biztonságos felén
élt. Onnantól kezdve Hádész sötét és titkos birodalmának foglya.
A lányrabló, mint képzeletbeli szerető

Hádész, a lányrabló teljesen láthatatlan is maradhat, mintha csak
szellem szerető lenne, egy nő lelkében életre kelt archetípus. Ért¬
hetőbbé válik ez, ha párhuzamot vonunk a nő lelkében létező sze¬
rető és egy kisgyerek fejében létező játszótárs között. Ez a szerető
szórakoztatja, beszélget vele, talán verseket is ír neki, tanácsokat ad
és megígér dolgokat. Egyetlen bizalmasa lesz, és így gyakran köz¬
rejátszik abban, hogy a nő kivonuljon a normális életből, megaka¬
dályozva őt, hogy másokkal is kapcsolatot alakíthasson ki.
Egyáltalán nem szokatlan az, hogy (a jungi tipológia szerint) az
introvertált-érzékelő típushoz tartozó emberek hangokat halla¬
nak. Sok zenész például eredetileg „hallucinálja” a zenét, míg má¬
sok belső hangokat hallanak vagy vízióik vannak. Ahhoz, hogy
valaki kitaláljon magának egy képzeletbeli szeretőt, nagyon élénk
fantáziával kell rendelkeznie. Az is valószínű, hogy az igazi embe¬
ri kapcsolatoknak van híján. Ez a nő bizonyára nagyon zárkózott
társasági életet él, vagy azért, inert a megjelenése nem túl vonzó,
vagy mert kissé félénk és aszociális.
Hádész tehát ebbe a privát világba rántja magával a nőt, hogy
„viszonyuk legyen”. Ennek a kapcsolatnak a nő életére gyakorolt
hatása ugyanaz, mintha valódi, de titkos kapcsolata lenne. Neve¬
zetesen, távol tartja őt másoktól, noha valószínűleg ugyanúgy
folytatja unalmas munkáját és ugyanúgy nem veszik észre.
A férfi, aki magányos Hádészként él, valószínűleg kitalált ma¬
gának egy képzeletbeli Perszephonét. Lehet, hogy korábbi szerel¬
mét „felhasználva” lassan beépül a nő a férfi belső világába, és ott
elkezdi „önálló életét”. Ha ez bekövetkezik, s az igazi és a képze¬
letbeli nő közötti határok elmosódnak a férfi elméjében, elképzel¬
hető, hogy a valódi nő életét megzavarja valami őrült vagy illetlen
ötlettel.
HÁDÉSZ (A HELY),
MINTÁZ AL VILÁG ARCHETÍPUSA
Hádész volt az alvilág neve is, ahová a lelkek a halál után kerültek.
Az istenek és a halandók közül is csak alig néhányan jutottak visz-
sza épségben. így a Hádész a hely és a személyiség archetípusa is.
Hádész, mint a depresszió archetipikus képe

Amikor Perszephonét Hádész elrabolta és magával vitte az al¬
világba, klinikailag bizonyára depressziót állapítottak volna meg
nála, hisz Perszephoné egész nap nem csinált mást, csak ült, nem
evett, nem ivott és egyre csak az járt a fejében, hogy soha többé nem
láthatja a napot, nem szedhet virágot és nem találkozhat anyjával.
Mindeközben, Perszephoné eltűnését követően, a föld sivár pusz¬
tasággá vált, ahol semmilyen életforma nem maradt meg.
A depressziós emberek úgy viselkednek, mint elrablása után
Perszephoné. Mindentől elszakítva érzik magukat, ami valaha
jelentéssel bírt az életükben, érzelmileg teljesen kiüresednek.
Néha még a színek érzékelése is megszűnik. Ez a fajta depresszió
akkor következhet be, amikor valaki saját képei és hangjai alkotta
belső világába húzódik vissza. Erről a depreszszióról ír Joanna
Greenberg a Nem ígértem rózsakertet (I Never Promised You a Rose
Garden) című önéletrajzi ihletésű könyvében, amely egy realitás¬
tól eltávolodott kamaszról szól.
A belső világunkba tett kisebb látogatások akár minden nap is
előfordulhatnak. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „ma nagyon
nem találom a helyem”, amivel valójában arra utalunk, hogy ki¬
csit depressziósak vagyunk.
Az ámyékvilág
A jungi pszichológiában az „árnyék” jelentése kettős. Egyrészről
az árnyék azokat a részeinket tartalmazza, amelyeket elfogadha¬
tatlannak tartunk, illetve amelyekről azt gondoljuk, hogy jobb, ha
mások nem tudnak róla. így tehát ezeket a gondolatokat, tetteket,
érzéseket inkább elrejtjük mások, de sokszor még magunk elől is.
Az árnyék ebben az értelmében azonos Freud hármas felosztásából
az ösztön-énnel (id), illetve a sötét Tartarosszal, ahol a legyőzött

titánok és az isteneket megsértő halandók vannak bebörtönözve.
Azonban az árnyék jungi értelmezésében az nemcsak negatív,
de pozitív oldallal is rendelkezik. Valamiféle pozitív potenciál ez,
amelyet közvetlenül a tudatra ébredés, a teljes megvilágosodás
előtt tapasztalhatunk meg, de még mindig az árnyékvilágban. Ez
Hádész gazdagsága.
A halottak birodalma
A görögök számára Hádész volt a halottak birodalma. Ide érkeztek
meg haláluk után a lelkek, hogy szellem árnyakként létezzenek
tovább. Vagy ittak a Léthé, a feledés folyójának vizéből és feledve
előző életüket újjászülettek. Hádész az az archetipikus hely, ahová
a halál után kerülünk. Hádész ebben az értelemben azt feltételezi,
hogy van lelkünk, amely a halál után túlélhet minket.
Azok a médiumok, akik úgy gondolják, kapcsolatban vannak a
holtakkal, valamint azok a szociális munkások, akik haldoklókat
ápolnak, illetve azok a spirituális gyakorlatok, amelyek szerint a lé¬
leknek segítségre van szüksége az élet és halál közötti átmenethez,
mind Hermészként funkcionálnak. Ő volt az, aki a Hádészba kí¬
sérte a lelkeket; hozzá hasonlóan ezek a médiumok és segítők is
tudnak mozogni a szintek között, tehát ki-be járnak a Hádészba.
Az egyéni és a kollektív tudattalan

Az alvilág szimbolikusan az egyéni és a kollektív tudattalannak is
megfeleltethető. Minden, amit valaha elfelejtettünk, az egyéni
tudattalan része. Vannak olyan emlékeink, amelyek egy kis tuda¬
tossággal visszahozhatóak, míg akadnak fájdalmas emlékek, ame¬
lyeket jó mélyre ástunk és alaposan elfojtottunk. Ebben a biroda¬
lomban léteznek, még akkor is, ha nem tudjuk előhívni őket.
A kollektív tudattalan az archetípusok, az egyetemes emberi vi¬
selkedésminták birodalma, melyeket bizonyos körülmények köny-
nyedén kioldhatnak, kiválthatnak és előhívhatnak. Ezek a minták
évezredek óta léteznek és számos, már meghalt ember is megélte
őket. Ilyen értelemben valóban „árnyakként”, illetve archetípu¬
sokként léteznek, melyek újra és újra megszületnek.
HÁDÉSZ, A FÉRFI
A Hádész férfi számára a nagy kérdés a következő: Tud-e egyszerre

hű maradni önmagához és alkalmazkodni a külső világhoz? Ter¬
mészetéből fakadó szubjektív hajlamait kívülről nem támogatják,
ráadásul olyan személyiségjegyek az elfogadottak, amelyek telje¬
sen ellenkeznek azzal, ami ő maga. Általában egy neki idegen tár¬
sadalomban nő fel, amely az érvényesülés érdekében megköveteli
tőle, hogy lépje át ennek az archetípusnak a határait.
Korai évek
Az olyan introvertált gyerekek, mint Hádész, nem tesznek túl
nagy benyomást a környezetükre. Hádész láthatatlansága hamar
bekövetkezik, egyrészt, mert nem tud eléggé hangot adni akaratá¬
nak, másrészt, testvéreivel ellentétben, nem a bajkeverő fajta.
Időnként mégis szemet szúrhat furcsa reakcióival. Mások szerint
váratlanul reagál, főleg ha új helyzetbe kerül vagy új emberrel ta¬
lálkozik. Az, hogy valami vagy valaki mások számára milyen, nem
befolyásolja a Hádész gyerek reakcióit. Az alapján reagál, hogy ez a
valami vagy valaki személyesen őt hogyan érinti.
Tegyük fel, hogy először találkozik az új bébiszitterrel vagy a
nagymamával. Ahelyett hogy visszamosolyogna az idős hölgyre, a
Hádész fiú ijedtében visszahőköl és elkezd sírni, mert a találkozás
valami kellemetlen emléket hozott fel benne, esetleg a nagymama
arcában valami ijesztőt vett észre a megszokott jellegzetességek
helyett.
Még akkor is, ha semmi különöset nem csinál, jobban szereti a
távolból szemlélni az eseményeket, mintsem lépéseket tenni az
élmények elérése érdekében. így kiskorában igen félénk, míg
idősebb korában komolynak és megfontoltnak tűnik. Ezt a hallga-
tagságot többnyire negatívumként értékelik, főleg egy kisfiúban.
Jónéhány extrovertált gyerekkel ellentétben a Hádész fiút alig
dicsérik. Önbecsülése emiatt nehezen és általában rossz irányba
fejlődik, és meglehetősen negatív önképet alakít ki.
Szülei
A Hádész fiúk és szüleik között igen kemény meccsek várhatóak.
Hádész egyszerűen sehogy sem illik az általánosan kialakított fiú
képbe, és emiatt őt magát és szüleit is elutasítóan és értetlenül
fogadják.
A Hádész típusú embereknél észlelhetünk autisztikus vonáso¬
kat, ami már igen korán megmutatkozik. Amikor lehangolt, érzé¬
kelései vagy az élmények, amelyeket átél, rendkívül szubjektivek,
így mások elképzelni sem tudják, mi a gond. E különcség miatt az
anya először ügyetlennek, később mérgesnek érzi magát.
Az apa-fiú kapcsolatok még rosszabbul végződhetnek. Nagyon
szerencsétlen párosítás lehet például egy extrovertált, jó kedéjű,
mindenkivel barátkozós apa, aki fia megszületésekor mini baseball
labdát és ütőt vesz, ugyanakkor a fiú gyakran komoly és befelé
forduló. Ez az apa valószínűleg olyan fiút várt, aki majd teljesen az
apjára üt, akire büszke lehet, akivel haverkodhat, akit ő maga
edzhet és akivel meccsekre járhat. Sajnos azonban az ő Hádész fia
nem ilyen. De ha továbbra is olyan fiúra vágyik, aki saját önbecsü¬
lése és megnyerő egyénisége miatt kellene, hogy a világra jöjjön,
de nem jön, a már meglévő fiú, aki nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, gyakran válhat apja dühének áldozatává.
Ebből következően a Hádész fiú joggal érezheti magát nem
éppen szívesen látott vendégnek és ugyanezért lehet, hogy külső
környezetével ellentétben saját belső világa menedéket nyújthat.
A Hádész fiú élvezi saját maga társaságát, szeret egyedül vagy egy
képzeletbeli játszótárssal lenni. Óvodás korától kezdve mindenki
azért nyaggatja, hogy legyen szociálisabb lény. Anyja azt szeretné,
hogy fia rászoruljon és gondozhassa, de mindezt Hádész folyama¬
tosan hárítja. Általában hamar rájön, hogy valami nincs rendben
azzal, amilyen.
Egész jól elboldogul, ha a szülei tisztelni tudják személyiségét
és rájönnek, hogy az egyedül levés képessége nem különcség, ha¬
nem erősség. Még így is egyedül kell megküzdenie saját szubjek¬
tív reakcióinak értelmezésével vagy esetleg elfojtásával, és ebben
szülei sem tudnak segíteni neki.
Például az a kisgyerek, aki látja az emberek auráját, nagyon
furcsán érzi majd magát, amikor rájön, hogy mások nem látják.
Lehet, hogy a látott színeket sosem fogja a személy jellemével

azonosítani. Ehhez hasonlóan, az a kisgyerek, aki bizonyos hely¬
színeken nyomást érez a gyomorszáj tájékán, lehet csak arra gya¬
nakszik, hogy rosszul van. Talán sosem fogja tudni beazonosítani,
hogy ez az érzés akkor jön elő, ha a szó szoros értelmében valami
kényelmetlen a számára.
Noha a szülők többsége nincs ezeknek a szubjektív élmények¬
nek a kezelésére felkészítve, talán mégis segíthetnek gyermekük¬
nek beilleszkedni a világba. Türelemmel, biztatással és irányított
„idegenvezetéssel”, csakúgy, mint a külföldi országban nevelkedő
vagy hallás- vagy látássérült gyerekek esetében, nagy előrehala¬
dást lehet elérni. A szerető gondoskodás hatására a gyermekkort
úgy tudja maga mögött hagyni, hogy valamelyest jártas a világ
dolgaiban és biztonságban érzi magát. Ha azonban szubjektív
reakciói és esetleges tudatlansága miatt nevetségessé teszik, be¬
zárul. Az oktatás különösen sokat lendíthet lelki fejlődésén, mivel
az objektív látásmód és az ésszerűség jó ellensúlyt szolgáltat szub¬
jektív belső világának. Ha teret engedünk neki és szeretettel vesz-
szük körül, képes bizalommal lenni más emberek iránt. Ő nem
átlagos gyerek, ezért külön figyelemre szorul.
Serdülőkora és fiatalsága
A kamaszkorú Hádész nagyon más utakon jár, és rá fog ébredni,
ha a vele egykorú kamaszokhoz próbál meg alkalmazkodni, prob¬
lémái lesznek. Nem érti, hogy mások honnan tudják mi a módi,
soha sincsenek divatos ruhái és biztos lemarad a legjobb bulikról,
még akkor is, ha meghívják. Ha sikerül egy kicsit extrovertáltabb¬
nak lennie és elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy önmaga legyen,
akkor mostanra már rájött arra, hogy ő egy nagyon különleges
egyéniség. Beszélgetései során talán az is kikristályosodott benne,
hogy saját magát találja a legszórakoztatóbbnak. Talán egy-két ba¬
rátja is lett, de többre úgysem vágyna.
Ahhoz, hogy főiskolára menjen és munkát találjon magának,
más archetípusok kimunkálása is szükséges. Az oktatáson keresz¬
tül az Apollónhoz köthető racionális gondolkodás és objektív
érzékelés nagyban fejlődhet. A Hermészhez köthető írás és olva¬
sás készségein szintén sokat lendíthet az iskola. Mindkét istenség
nyit Hádészon. Ha azonban túl extrovertálttá válik és úgy próbál

viselkedni, ahogy mások elvárják tőle, bekerül egy munkahelyre,
ahol kompetens ugyan, de előbb-utóbb elégedetlen lesz.
Hádész a munka világában

A külső és belső világ közötti kapcsot a Hádész férfi számára talán
az jelentheti, ha olyan munkát talál magának, amelynek elvégzésé¬
re belső késztetése is van. Ez a munka egyfelől identitást, másfelől
megélhetést biztosít számára amellett, hogy értelmét is látja.
Sajnos ebbe az archetípusba nem sok ambíció, kommuniká¬
ciós képesség, illetve eredetiség szorult. Ha a Hádész férfi nem
munkál ki magában egyéb archetípusokat, bármikor és bárhol
elbukhat, esetleg csak képzetlen munkaerőként alkalmazzák, ne¬
vetséges fizetésért. Ugyanakkor bármit is csinál, komolyan veszi.
Gyakran azért tud kihívást nem jelentő, monoton munkát végez¬
ni, mert számára az „igazi” élet a lelkében zajlik.
Ha a Hádész férfi alaposan kimunkálja magában Hermészt, si¬
kerülhet neki az általa oly jól ismert elmélyülést a világ dolgaira is
alkalmazni (Hermész volt az archetipikus kommunikátor, a hírvi¬
vő, aki a világok között szabadon járhatott.). E két archetípus össz¬
munkája figyelhető meg a filmgyártásban, a mélypszichológiában,
az irodalomban, a hospice szolgálat haldoklókkal való munkájá¬
ban, a teológiában és egyéb területeken is. Ha ezeken a helyeken ta¬
lál munkát, akkor tehetségének megfelelő tevékenységet folytat¬
hat, ráadásul magáért a munka kedvéért.
A Hádész férfi a társadalmi összejövetelek alkalmával nem túl sze¬
rencsés az udvarlásban. Amennyi figyelmet sikerül magára irá¬
nyítani, attól akár láthatatlan is lehetne. A flörtölés és a randizás
nem az ő asztala, ebből kifolyólag nagyon ügyetlenül is megy neki,
ha egyáltalán megpróbálja. A párkapcsolatokban való járatlansá¬
ga és az elutasítás a két leggyakoribb élmény, melyet a Hádész férfi
a nőkkel kapcsolatban átél.
Mindenesetre, Daniéhoz hasonlóan, aki csak egyszer látta
Beatricét, de az elegendő volt ahhoz, hogy az Isteni színjáték (Divine
Comedy) megszülessen belőle, a Hádész férfit is befolyásolni tudja

egy valódi, ugyanakkor gyakorlatilag vadidegen nővel kapcsolatos
szubjektív élménye. A Hádész férfi ugyanakkor nagyon jó lelki
társa lehet annak a nőnek, akivel igazán mély lelki életet tudnak
megélni. A sors előbb-utóbb összekovácsolja ezt a két lelket, mivel
valószínűtlen, hogy bármelyikük is párkeresésbe kezdene.
Mivel kapcsolatteremtésből a Hádész férfi igen rosszul vizsgá¬
zik, többnyire remete életet él és nincs igazán kapcsolata nőkkel.
A magányosan élő, néha titkolózós Hádész nem tudja, hogyan is

lehetne élvezni a férfiak közötti bajtársiasságot. Különcnek érzi
magát és többnyire magányos farkas. A többi férfi békén hagyja.
Van benne valami, ami miatt nem piszkálják, de nem is veszik be
maguk közé. Nem érdekli, hogy ő maga is fiú, de emiatt mégsem
utasítják el, sőt érzik, hogy erőt sugároz. Nagyon „más”, de nem
annyira, hogy áldozat váljék belőle. Kevés emberrel alakít ki ba¬
rátságot, de nekik be kell lépniük a birodalmába és arra is hajlan¬
dóságot kell mutatniuk, hogy időnként vitát folytassanak arról,
hogy a Hádész férfi hogyan érzékeli a világot.
Szexualitása
A Hádész férfi szexualitása széles skálán mozog. A többi arche¬
típusnál könnyebben veszi a cölibátust, ha történetesen egyedül
marad. Ha azonban egy nővel folytatott lelki kapcsolatába szexua¬
litás is vegyül, a szexualitás erőteljes beavatási élménnyé válik,
amely nemcsak szeretkezés, de egyszerre több érzékszervre is ható
belső megtapasztalás. Ennek következtében lehet, hogy Hádész
az eksztáziskereső Dionüszosszal is összeköttetésbe kerül.
További párhuzamok kínálják magukat Hádésznak, az isten¬
nek a szexualitásával kapcsolatban, aki elrabolta és megerőszakol¬
ta Perszephonét. Hádész Minthé után is epekedett, de mielőtt
bármi történhetett volna, Minthé hirtelen mentává változott.
Ugyanez a történet ismétlődött meg Leukéval, aki fehér nyárfává
változott. Tehát Hádésznak kizárólag Perszephonéval volt szexuá¬
lis kapcsolata, akit elrabolt és feleségül vett. Zeusz és Poszeidón is
138 Az APA ARCHETíPUSA
számtalan esetben követett el erőszakot nőkön, mégis Hádész

érdemelte ki a rossz hírnevet, a másik kettő megúszta szárazon. Az
élet, úgy látszik, követi a mítoszokat, mert a hatalommal rendel¬
kező férfiak által elkövetett erőszaktétel, szexuális zaklatás és vér¬
fertőzés egyáltalán nem ritka jelenség. Sokszor azonban semmi
sem történik ezekkel a férfiakkal, ha a nő alárendelt, kevésbé szava¬
hihető, illetve kevesebb hatalommal rendelkezik, mint a férfi.
Ellenben, ha ugyanezeket Hádész férfi követi el, rögtön napvilágra
kerül és megbélyegzik, mivel nem a hatalom világában mozog.
Tetteit valószínűleg egy létező nővel kapcsolatos fantáziái válthat¬
ták ki. Ezek következtében megpróbál udvarolni a nőnek, akiről,
tévesen ugyan, de azt feltételezi, hogy le akar vele feküdni. Ebből
a félreértésből sok baja származhat, mert a nő vagy mások gondos¬
kodnak róla, hogy nyilvánosságra kerüljön.
Házassága
Ha talál egy nőt, akit szeret és aki őt is szereti, megházasodik.
Zeuszhoz és Poszeidónhoz hasonlóan Hádész is szeretne megálla¬
podni, szeretne stabilitást és valamiféle rendszert megvalósítani
az életében. A házasság végérvényesen meghatározza a férfi életé¬
nek irányát. Enélkül magányos farkas marad, kívülálló, esetleg
remete. A feleségén és a gyerekein keresztül egy család, egy közös¬
ség része lehet. Az emberek és az alig elérhető, introvertált férfi
között a feleség közvetít. Gyakran még a gyerekeknek is a feleség
magyarázza el apjuk viselkedését.
Ha nagy és hagyományosan patriarchális családban él, esetleg
zárt etnikai vagy vallási közösségben, mások „intézik el” számára
az esküvőjét egy jóval fiatalabb, szexuálisan tapasztalatlanabb nő¬
vel. Ily módon ezt a nőt is „elrabolják”, belekényszerítik egy eskü¬
vőbe, aki még csak ellenkezni sem mer az udvarlás ellen.
Hádész gyermekei
Noha az isten Hádésznak nem voltak gyerekei (a főbb istenek kö¬
zül egyedül neki nem voltak gyerekei), a Hádész férfi lehet apa. Ha
valóban ezt az archetípust éli, félelmetes, humortalan patriarchális
apa válik belőle, aki elvárja, hogy rend legyen, érzelmileg vissza-
fogott és nem tudja segíteni gyermekeit abban, hogy sikeresek le¬

gyenek a világban.
Ha a Hádész férfit gyermekként szerették, szerető apa válhat
belőle, de nem tudja kimutatni, így a gyerekeinek apjuk kisugárzá¬
sából kell leszűrni ezt a tényt. Lehet, hogy megosztja velük belső
világa gazdagságát. Kisebb korukban saját könyvein és történetein
keresztül, később különleges érzékelésmódján át biztathatja őket
fantáziájuk élénkítésére. Többnyire egyszerre csak egyvalaki van
mellette. Gyermeke egy légtérben van vele és ha mindketten egy¬
formán introvertáltak, szép csendesen eltöltik az időt. Egy extro¬
vertált gyermek esetében a gyermek az, aki beszél.
A középkorú Hádész
A középkorú Hádész élete sokféleképpen alakulhat. A többi arche¬
típushoz képest a Hádész férfi élete ebben az időszakban sokkal
inkább függ a körülményektől és más archetipikus minták kimun¬
kálásától.
A „vegytiszta” Hádész magányos és saját belső világában él. Ha
nincs családja és nem igazán boldogul a külvilágban, visszahúzó¬
dik önmaga alvilágába. Esetleg egy olcsó hotelszobában tengeti
életét, vagy saját világába visszahúzódó krónikus idegbeteg vagy
talán csendet szerető trapista rendi szerzetes válik belőle.
Amennyiben család, közösség és biztos munkahely áll mögötte,
képes családjának biztos patriarchális vezetője lenni. Ha hang¬
súlyt fektetett szellemi továbbképzésére, talán mostanra már aka¬
démikus, aki lelkesen merül el a belső életet is megengedő kuta¬
tásokba. Ha a művészetek területén tudja kifejezni magát, munkái
rendkívüli módon szubjektivek.
Ha jelentős és hosszan tartó kapcsolatain és munkáján keresz¬
tül sikerült kimunkálnia magában több más archetípust is, esetleg
alkalma lehet belső világa mellett az érzelmek, valamint az elme és
akarat birodalmába is belépni. Ha valakiben nem Hádész a domi¬
náns archetípus, magától nehezen kerül kapcsolatba ezzel a biro¬
dalommal. Nagyon sok férfi nem is ismerkedik meg Hádésszal.
Ez főként azokra a férfiakra igaz, akik életük első felében könnyű¬
szerrel elvégzik a külvilág által rájuk testált feladatokat. így az a
Hádész férfi, aki alkalmazkodott a külvilág kívánalmaihoz, gyak-
ran jut el odáig élete derekán, hogy az említett három területet

(érzelmek, akarat/elme és a lélek birodalma) nagyobb hatásfokkal
tudja integrálni önmagában, mint a legtöbb férfi.
Késői évek
A minták, amelyeket a középkorú férfi kifejlesztett magában,
többnyire a későbbi években is meghatározóak lesznek. Mivel jól
ismeri az álmok és képek belső világát, illetve kapcsolatban áll a
kollektív tudattalannal, a halál gondolata már nem riasztja. Jane
H. Wheelwright jungiánus analitikus egy haldokló asszonyról
szóló, Egy asszony halála (Death of a Woman) című könyvében arról
ír, hogy álom közben a lélek nem fél a haláltól. Könyvében azt is le¬
írja, hogy milyen fontos a pszichológiai munka során az álmokkal
dolgozni, amikor valakinek szembe kell néznie a halállal.
Amikor az ember haldoklik, visszavonhatatlanul eltávolodik a
világtól, az eseményekhez, emberekhez és dolgokhoz fűződő érzel¬
mi szálak meglazulnak és az illető befelé fordul. Ebben az állapotá¬
ban mindenki Hádészhoz hasonlít, aki a világ dolgaiban kevésbé,
a lélek dolgaiban annál inkább otthon érzi magát. Talán ugyanez a
folyamat megy végbe az Alzheimer-kór előrehaladott stádiumában
lévő betegeknél, illetve azoknál, akik kómában vannak. Vajon bel¬
ső világukban vannak, ahol képeket látnak, hallanak és érzékelnek,
mintha csak a Hádészban lennének? Talán valóban korábban el¬
hunyt emberek „árnyaival” találkoznak, ahogy erről nagyon sok
haldokló is beszámol?
PSZICHÉS ZA VAROK
Hádész archetípusa olyanfajta pszichés zavarok bekövetkezésére

hajlamosít, melyek a befelé forduló és rendkívül szubjektív érzé¬
kelés következményei.
Az egyéniség hiánya: a láthatatlan ember

Hádész istenhez hasonlóan, aki, ha el is hagyta birodalmát, akkor
is csak a láthatatlanná tévő sisakjában tette, a Hádész férfi is lát-
JJÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE 141
hatatlan, mivel elkerüli az embereket. Ha mégis jelen van valahol,

akkor sem mutatja meg magát. Persze amúgy sem érdekli semmi,
ami a világban körülötte történik. Nem sportol, nem érdeklik a
legújabb trendek, politikai hírek vagy a koktélpartikon és házi
grillpartikon elhangzó pletykák sem. Reakcióit mindenfélekép¬
pen furcsaságként könyvelik el, így megtanult eltűnni, ahelyett
hogy oda nem illő módon viselkedjen.
Magányos személyiség: a skizofrénia árnya
A Hádész férfi hajlamos az egyedüllétre. Amennyiben a környeze¬

tében lévők megerősítik benne a gyanakvásra való hajlamot, vala¬
mint a világ dolgaiban való jártasság hiányát, bizonyosan bezárkó¬
zik saját kis világába. Észleléseit és reakcióit megtartja magának.
Érzelmi sivárság, a kapcsolatok és a spontenaitás hiánya jellemzi
életét. Mások többnyire békén hagyják, hisz verbális és non-verbá-
lis kommunikációja is egyaránt ezt közvetíti. Magányos farkas¬
ként jól elkülöníthető belső világában él, skizoid létformában,
melyet az állandó pszichológiai zavar táplál.
Kisebbségi komplexus
A Hádész férfinak Zeusz világában pontosan ugyanazokkal a ne¬
hézségekkel kell megküzdenie, mint a fekete férfinak a fehér em¬
ber világában. A fekete férfinak soha nincsen magáról pozitív képe
a fehér ember világában, mindig alsóbbrendűként és kívülállóként
kezelik, illetve mindenféle negatív projekcióknak az áldozata.
A lelkivilág hasonló dinamika alapján működik. Ha }ung lélektani
tipológiáját használjuk és elfogadjuk, hogy az általa „alsóbbrendű-
nek” nevezett funkciót mindig leértékelik, illetve hogy ez a leg-
tudatosabb „felsőbbrendű” funkció ellentéte, könnyen beláthat¬
juk, hogy Hádész a patriarchális nyugati ipari társadalmakban az
alsóbbrendű funkcióval egyenértékű. Amit igazán nagyra értékel¬
nek, azok a kemény tények, az objektív valóság és a logikus gondol¬
kodás, a csúcsra jutás képessége, a státuszért, a hatalomért és a meg¬
gazdagodásért folyó sikeres küzdelem. Mivel ezekben a „férfias
játékokban” Hádész nem szokott túl jól szerepelni, gyakran alsóbb-
rendűnek érzi magát, alacsony az önértékelése és nincs önbizalma.
Az alacsony teljesítmény az alacsony önértékelés eredménye.

Nagyon nehéz külföldi kultúrában versenyben maradni, körül¬
belül ugyanennyire nehéz alacsony önértékelés mellett jól teljesí¬
teni. A domináns, extrovertált és versenyszellemű társadalomban
Hádész nem igazán rúg labdába. Ennek ellenére azért lehetőség
adódhat a kompenzációra, elsajátíthat egy második nyelvet, meg¬
tanulhat alkalmazkodni egy idegen kultúrához és még az is elő¬
fordulhat, hogy kitűnik valamiben. Mégis, alapvetően a Hádész
férfiban ott lesz a kisebbrendűség érzése, ami miatt folyton figyel¬
nie kell magát és ami miatt minden siker hamisnak tűnik.
Depresszió: érzelmi sivárság

Hádész nagyon távol van az érzelmek birodalmától. Noha mind¬
annyiunknak át kell verekednünk magunkat az objektív realitás és
gondolkodás területein, hogy legalább egy alapfokú képesítést
megszerezzünk és megtanuljunk a világ nyelvén szólni, mégis el¬
képzelhető, hogy érzelmileg analfabéták maradunk. Sehol nem
kérik tőlünk számon, hogy vajon tudjuk-e, ki miért és hogyan érez.
Sehol nem tanítják, hogy mit csináljunk, ha nehézségeink támad¬
nak saját érzelmeink feltárásával, illetve mások érzelmeinek érzé¬
kelésével kapcsolatban. Ezek a képességek vagy természetesen
jönnek, vagy szoros érzelmi kötődéseken keresztül elsajátíthatók,
azonban ez egyik sem a Hádész férfira jellemző megoldási minta.
így alakulhat ki az érzelmi sivárság, amely a krónikus mélydepresz-
szió előidézője (ez számos férfi, de különösen a Hádész férfi eseté¬
ben igaz). Hádész belső non-verbális szubjektivitásáért a jobb agy¬
félteke lehet a felelős, amely a pesszimistább a két agyfélteke közül.
A realitás eltorzítása
Az introvertált érzékelést kiszínesítik a szubjektív tényezők, mi¬
vel ez a természetük. A legjobb, ha valaki a helyzeteket objektíven
és szubjektiven is tudja érzékelni, vagyis pontosan érzékeli, hogy
mi történik körülötte, majd ezután szubjektív reakciót alakít ki
magában, így az élmény hangsúlyosabbá válik. (A pontosság és az
objektivitás fogalma közmegegyezésen alapul és egyenértékű a
„realitással”.)
Azonban a magányosság és a bizalmatlanság hatására a szubjek¬

tív érzékelés eredményezheti a valóság már-már kóros elferdítését,
mely esetben az illető teljesen idegenné válik ebben a világban.
Nem ezeknek az elferdítéseknek a mértéke miatt kerül azonban a
pszichiátriára, hanem amiatt, ahogyan reagál ezekre az érzékelé¬
sekre (tehát, hogy mit mond, mit tesz és kit érint), illetve hogy lé¬
tezik-e a környezetében elég hatalommal bíró vagy aggódó ember,
aki bele mer avatkozni az életébe.
Alvászavarok ás az árnyak birodalma

A narkolepszia egy olyan furcsa állapot, melyben a RÉM alvás éb¬
renlét közben éri az embert. Meglehetősen ijesztő állapot, amikor
az ember ébren van, de mégis álmodik. Sokkal gyakrabban fordul¬
hat elő az, hogy az alvás teljesen váratlan helyzetben eluralkodik az
emberen, beleértve a magas érzelmi intenzitású helyzeteket is. Ez
olyan, mintha az alvás (vagyis Hádész) magával ragadná birodal¬
mába gyanútlan áldozatát.
A narkolepsziával küzdő kamaszok és felnőttek egyaránt arról
számolnak be, hogy ébrenlét közben bevillannak az álmaik. Pél¬
dául, amikor az ember beszélget valakivel és egyszer csak magával
ragadja egy nagyon élénk álom, amelyben szagok, tapintás, látás
és hallásérzékelés is megjelenik. Pontosan ugyanezt éljük át, ami¬
kor alszunk és álmodunk, de nagyon zavaró, ha mindezeket éb¬
renlét közben hallucináljuk úgy, hogy ráadásul egyedül vagyunk
ezzel az élménnyel.
A fantázia és az aktív képzelőerő világába szabadon, akaratunk
szerint alámerülhetünk. Hallucinogén drogok használatával is
előidézhetjük ezeket az alámerüléseket. Minden este, amikor el¬
alszunk, belépünk az árnyvilágba, noha reggel ébredéskor már
nem tudjuk magunk elé idézni álmainkat. Azok az emberek, akik¬
nek értelmes álmaik vannak, nemcsak hogy emlékeznek rájuk, de
még tudatában is vannak annak, hogy álmodnak, illetve meg is
tudják változtatni az álom menetét, beleértve azt is, hogy akaratuk
szerint felébredhetnek. Amikor elmerengünk, elmélázunk vagy
szabadon asszociálunk, akkor is ebbe a birodalomba lépünk be. És
ha a természetünk azt diktálja, hogy mindenfajta élményt emel¬
jünk be belső világunkba, mint ahogyan az introvertált emberek is
teszik, akkor Hádész nagyon jó ismerősünk. Az, hogy mennyire

mélyre tudunk ásni és mennyire tudunk tudatosak maradni, attól
függ, hogy mikor és hol merülünk le. A Hádészba való szabad moz¬
gásunk ugyanakkor azt határozza meg, hogy lesz-e problémánk ez¬
zel a birodalommal.
Nehézségek Hádész környezetében

Az önmagát adó Hádész azzal támaszt nehézségeket a környezeté¬
ben élőknek, hogy saját belső világában él, míg a többiek valahol
egészen máshol. Lelki energiája befelé irányul. Ugyanakkor a szá¬
mára fontos emberek szeretnék, ha ebből az energiából valameny-
nyi kifelé is áramolna és kapcsolatukat gazdagítaná. A minimum,
amit szeretnének elérni az, hogy legalább valamilyen szinten tud¬
janak arról, mi is történik „odalent”. Magányos természetű em¬
bert szeretni különösen az extrovertáltak számára nagy kihívás,
mivel Hádész elvonulásait, legyen az gyerek vagy férj, nagyon ma¬
gukra veszik és rögtön magukban keresik a hibát. Ez a feszültség,
illetve az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, végül mégiscsak
előcsalogathatja Hádészt, vagy ellenkezőleg, a másikat is egyre
introvertáltabbá és magányosabbá formálja.
HÁDÉSZ KIMUNKÁLÁSA
A Hádész férfi nagyon elszigetelődik, hacsak ki nem munkál ma¬

gában más archetípusokat is. Ki kell alakítania saját egyéniségét,
hogy kitűnjön a tömegből, hogy megközelíthető legyen, illetve ki
tudja fejezni belső élményeit.
Az egyéniség kifejlesztése
Az egyéniség az az arcunk, amelyet a világ felé mutatunk. A latin
persona szó jelentése „maszk”, és azokra a maszkokra utalt, amelye¬
ket a színpadon viseltek és amelyek a színész szerepét azonnal egy¬
értelművé tették. Az egyéniségünkön keresztül mutatjuk meg ma¬
gunkat és ezen keresztül teszünk valamilyen benyomást másokra,
akikkel először találkozunk. A sokkal inkább belső életet élő
Hádész férfinak ki kell találnia magának egy, a világ felé mutatható

egyéniséget. Mivel a mindennapos dolgokról való csevegés nem
kenyere, alaposan meg kell gondolnia, hogy mit mondjon és ho¬
gyan értesse meg magát. Egy jól működő egyéniségnek - a ruhá¬
zatunkhoz hasonlóan - a helyzethez kell igazodnia, ugyanakkor
tükröznie kell a személyiségünket is. így tehát Hádésznak erőfeszí¬
téseket kell tennie annak érdekében, hogy észrevehető és meg¬
közelíthető legyen.
Perszephoné megtalálása
A Hádész férfi jobban teszi, ha minél előbb talál magának olyan

befogadó nőt, aki alkalmas a világ és férje között a mediátor szere¬
pét felvállalni. Ilyen feleség mellett a Hádész férfi fokozatosan
megnyílik és megosztja belső világát, gazdagságát, de először el¬
érhetővé kell válnia. A mediátori teendőket „Perszephoné” vagy
egy valódi nő képében végzi el, vagy a férfi „animájaként”, amit
Jung a férfi feminin aspektusaként jellemzett, melyen keresztül a
férfi képes a gyengédségre, érzelmességre és az érzékenységre.
Ez az expresszivitás megenyhíti szigorúbb vonásait és könnyeb¬
ben megközelíthetővé teszi.
Hermész aktiválása
Hermész volt az egyetlen istenség, akinek szabad ki- és bejárása
volt a Hádészba. Az istenek hírvivőiéként Hermész üzeneteket
kézbesített, lelkeket kísért és még Perszephonéért is elment. Fő¬
ként arról ismeretes, hogy nagyon hirtelen jelenik meg, akárcsak
az ösztönös meglátás vagy megérzés. Ezenkívül pozitívumai közé
kell sorolnunk éles eszét és beszédképességét. Ha Hermész és Há¬
dész archetípusa egyszerre van jelen egy férfiban, akkor Hermész
az a médium, melyen keresztül Hádész alvilága érthetővé válik és
amelyen keresztül erről kommunikálni lehet. Ezt tette C. G. Jung
is, amikor a kollektív tudattalan archetípusait osztályozta. Ameny-
nyiben egy zárkózott Hádész az írással - mint J ung és más pszicho-
analitikusok, illetve a versírással, mint például T. S. Eliot - rátalál
arra a kifejezési módra, amellyel belső világának gazdagságát át
tudja adni, akkor tudhatjuk, hogy bennük Hermész aktiválódott.
Más istenek kimunkálása, kivonulás az életbe

Annak a férfinak, akinek a domináns archetípusa az introvertált
Hádész, bőségesen akad alkalma magában kimunkálni más iste¬
neket is, amely egyébként számára a fejlődés útját jelenti. A köte¬
lező oktatás hosszú ideje alatt Hádész fontos Apollón tulajdon¬
ságokra tehet szert. Apollón segítségével kifejlesztheti magában a
tudományos gondolkodás, a racionális okfejtés képességét, meg¬
tanulhat időben elvégezni dolgokat. Az iskola nemcsak Apollóm,
de Hermészt is segítheti aktiválni, hisz megköveteli a gyerekektől
a tiszta fogalmazást. Mindezek mellett Hádész az érzelmek biro¬
dalmába is beléphet, ha talál magának valakit, akit szerethet és az
viszont szereti őt.
Az a Hádész férfi, aki magára ismer a jellemzés alapján és rá¬
ébred, hogy a családja rossz működése miatt kényszerült magába
zárkózni, felnőttként lelkileg maga mögött hagyhatja Hádész
problémáit. Az egész egy döntéssel és egy elköteleződéssel kezdő¬
dik. Ezután már csak egy kis bátorságra van szüksége, hogy ki¬
merészkedjen a biztonságot jelentő belső világából a külvilágba.
Lehet, hogy ellátogat majd az Alkoholista Szülők Felnőtt Gyere¬
kei (Adult Children of Alcoholics) összejöveteleire, tudván, hogy
sokáig tart majd, mire ő maga is megnyílik és összeismerkedik
néhány emberrel. Esetleg mások kezdeményezéseit viszonozza a
munkahelyén. Az is elképzelhető, hogy elmegy egy terapeutához.
Ha észbe kap, hogy túl sok időt tölt belső világában, átszervezheti
idejét, hogy több idő jusson a külvilágra: belekezdhet olyan tan¬
folyamokba, amelyek a gyengeségein javítanak, vagy kiválaszt egy
dolgot és arra koncentrál.
III. rész
A FIÚK GENERÁCIÓJA:
APOLLÓN, HERMÉSZ,
ÁRÉSZ, HÉPHA ISZTŐSZ,
DIONÜSZOSZ
148 A FIÚK GENERÁCIÓJA
Az olümposzi fiúk közé tartozott Apollón, a nap istene, Hermész,

(akit a rómaiak Merkúrnak neveztek), az istenek követe, az uta¬
sok oltalmazója, Árész (Mars), a háború istene, Héphaisztosz
(Vulcanus), az istenek kovácsa és Dionüszosz (Bakkusz), a bor és
a mámor istene. Ezeket a másodgenerációs olümposzi istensége¬
ket nevezzük a fiúk generációjának.
Bár nem uralkodtak egyetlen birodalom felett sem, nevük mégis
összefonódott bizonyos helyszínekkel, helyzetekkel és helyekkel.
Az utazók számíthattak Hermész jelenlétére, ha útra keltek vagy
éppen határokat léptek át, Árész a csatamezőn segítette a bajba¬
jutottakat, a hegyi dorbézolások pedig Dionüszosz jelenléte nél¬
kül tűntek elképzelhetetlennek. Héphaisztosz többnyire a vulkán
mélyén található kovácsműhelyében szorgoskodott, Apollón pe¬
dig Delphoiban tartózkodott az év legnagyobb részében. A fiúk
jellemvonásait, temperamentumát cselekedeteik határozták meg.
Ennek a generációnak Zeusz az apja. Apollón, Hermész, Árész
és Dionüszosz az édesfiai voltak. Héphaisztosznak azonban csak
névleges apja volt, akinek egyedüli szülője Héra, Zeusz felesége.
Zeusz két kedvence Apollón és Hermész volt, Árészt és Hé-
phaisztoszt eltaszította magától, Dionüszosznak pedig nemcsak
édesapja, de nevelőanyja is volt.
A KEDVENCEK: APOLLÓN ÉS HERMÉSZ
Zeusz kedvenc fiai ahhoz a két archetípushoz tartoznak, amely jól

tud érvényesülni a patriarchális világban. Apollón és Hermész
otthonosan érezték magukat Zeusz égi birodalmában. Nap isten¬
ként, Apollón harciszekerén közlekedett az égen. Hermésznek
pedig, Zeusz hírvivőiéként, szabad bejárása volt az Olümposzra.
Erre a két istenségre, Zeuszhoz hasonlóan, az érzelmi távol¬
ságtartás, a mentális aktivitás jellemző. Archetípus szempontból
ők azok, akik leginkább otthonosan mozognak a ráció világában.
Mindkettő jól bánik a szavakkal, diplomatikus, jó kereskedők,
akikre Zeusz mindig számíthatott, ha vitákat kellett elsimítania.
Mindkettő kerülte a fizikai összetűzéseket. Egyiknek sem volt
felesége vagy élettársa.
A FIÚK GENERÁCIÓJA 149
AZ ELTASZÍTOTT FIÚK:
ÁRÉSZ ÉS HÉPHAISZTOSZ
Az eltaszított fiúkat, Árészt és Héphaisztoszt - Apollónál és Her-
xnésszel ellentétben - nem a ráció vezette, és nem is szavakkal jut¬
tatták kifejezésre gondolataikat. Mindketten fizikai úton fejezték
ki motivációikat. így bizonyos értelemben inkább praktikusak,
mint racionálisak. Ezenkívül mindkettőt az érzelmeik vezérelték.
Árész attól sem riadt vissza, hogy fegyvert ragadjon, ha haragra
gerjedt vagy ki kellett állnia egy ügy mellett. Amikor Héphaisz¬
toszt elárulták, eszközeit kreatív célokra használva, összes fájdal¬
mát az általa készített tárgyakba fojtotta. Zeusz eltaszította magá¬
tól Héphaisztoszt, Árészt pedig egyenesen gyűlölte. Mindkét
istenség nevetség, illetve gúny tárgyát képezte a többi istenség
között, s a hozzájuk hasonlatos férfiak nagy valószínűséggel ön-
becsülési problémákkal küzdenek. Mindkettő Héra, a lefokozott,
haragos és tehetetlen istennő szülöttje volt.
Ezeket az archetípusokat nem értékelik a patriarchális társa¬
dalmakban, és ezért azok a férfiak, akik azonos vonásokat mutat¬
nak ezekkel az istenekkel, nehezen érnek el sikereket.
AZ AMBIVALENSEN MEGÍTÉLT FIÚ:

DIONÜSZOSZ
Dionüszosz külön kategóriát képez, mivel ő az egyedüli olüm-

poszi istenség, aki halandó anyával rendelkezik, s az egyetlen, akit
Zeusz táplált, és akinek Zeusz nem csupán apja, de anyja is volt.
Amikor Dionüszosz még magzat volt és életképtelen, Zeusz
bevarrta a combjába, mely inkubátorként vagy mintegy második
méhként szolgált, ahol születéséig fejlődhetett.
Dionüszosz volt az egyetlen istenség, aki jobban kedvelte a
nők társaságát, s mitológiájában a nők nagyon fontos szerepet ját¬
szottak. Dionüszosz mentette ki anyját az alvilágból az Olüm¬
poszra, ahol aztán megbecsülés övezte. Majd Ariadné segítségére
sietett, amikor magára hagyták, feleségül vette és hűséges férje lett
az Olümposzon.
Dionüszosz - aki utolsó istenségként csatlakozott az olümposzi

—
pantheonhoz volt az, akinek hatására Zeusz a távolságtartó apá¬
ból gondoskodó atyává változott. Dionüszosz megítélése ambiva¬
lens: a hatalommal bíró férfiak olyan idegen hatásként élik meg
Dionüszoszt, melyről úgy vélik, hogy nincs helye a kultúrában
vagy a lelkűkben, míg a nők, illetve a férfiak feminin énje szívesen
fogadja. Az ilyen archetípussal rendelkező férfiak azt tapasztalják,
hogy intenzív ambivalens érzéseket váltanak ki másokból, meg¬
ítélésük azonban aligha vált ki közönyt a környezetükben.
AZ ISTENSÉGEK, MINT ÉNÜNK ELŐNYBEN

RÉSZESÍTETT, ELUTASÍTOTT
VAGY AMBIVALENSEN MEGÍTÉL T RÉSZEI
Az amerikai patriarchális társadalom egy fő tekintetben külön¬

bözik a görögtől: az ókori görög társadalomban nincs jelen a puri¬
tanizmus, és mint ilyen, nem rendelkeznek olyan erkölcsi szigort
képviselő mitikus apa képpel, mint ami a mi kultúránkban, illetve
pszichénkben fellelhető. Zeusz számára a szexualitás hatalmának
kifejezése volt, egy olyan ösztön, amelyet hatalmának köszönhe¬
tően kiélhetett. A görögök a szexet nem kötötték össze a bujaság¬
gal, nem tartották tisztátalan dolognak. Dionüszosz gondozá¬
sával, metaforikus szinten Zeusz annak a lehetőségét dédelgette,
hogy kapcsolatba lépjen a magában rejlő Dionüszosszal. Ezen
keresztül szexualitása eksztatikus dimenziókat ölthet, és általa a
feminitáshoz, illetve a nőkhöz való viszonya megváltozhat. így,
miközben Zeusz pozitív érzelmeket táplált Dionüszosz iránt, azt
a görögök ambivalensen ítélték meg, viszont az amerikai patriar¬
chális társadalom csak negatívan ítéli meg Dionüszoszt.
Olyan társadalomban élünk, amely preferenciákra épül, és
ennek köszönhetően magunk is előítéletesek vagyunk. Az, hogy
elfogadjuk vagy elutasítjuk énünk egyes részeit, azt a kultúra és
családunk alakítja ki bennünk. Az, hogy személy szerint „kire”
hasonlítunk legjobban, vagy ezek közül az archetípusok közül
melyek jellemzőek ránk leginkább, az attól függ, hogy a bennünk
rejlő személyiségjegyeket erősítik vagy elutasítják.
A FIÚK GENERÁCIÓJA 151
Miközben megtanuljuk a következő fejezetekben megelevene¬

dő minták neveit, képesek leszünk felismerni az egyes archetípu¬
sok meglétét vagy hiányát a lelkűnkben, mint ahogy ez gondolom
a három apa isten esetében már megtörtént. Úgy, mint egy krimi
olvasásakor feltörő „Aha” élmény, mely akkor ér minket, amikor a
történet egyik meghatározó szereplője lelepleződik, e könyv
olvasásakor is akkor jelentkezik a legjelentősebb „Aha” élmény,
amikor felfedezünk valamit az igazi énünkkel vagy énünk egy fon¬
tos alkotórészével kapcsolatban, melyet most már előhívhatunk.
HATODIK FEJEZET
Apollón, a nap istene
íjász, törvényhozó és kedvencfiú
„A szépség bármely megnyilvánulása, akár művészetről, akár zenéről,

költészetről, a fiatalságról, a józanságról vagy a mértéktartásról van szó
- mind megtalálható Apollónban. Hatása mégis leginkább a törvényes
rend területén érezhető.
Elsődlegesen benne öltött testet a görögök érthetőség, meghatározha¬
tóság, kiszámíthatóság iránti preferenciája a fantasztikussal, a határozat¬
lannal és a megfoghatatlannal szemben.”
W. K. C. Guthrie,/! görögök és isteneik (The Greeks and Their Gods)
„Apollón mindent visszautasít, ami túl közelről érintené - a dolgokba

való belebonyolódást, az egybeolvadó tekintetet, a lelki ráhangolódást, a
misztikus elmélyülést és a velejáró eksztatikus víziókat.”
Walter F. Ottó,/! homéroszi Istenek (The Homeric Gods)
Apollón a szemlélődő, távolságtartó, maszkulin magatartás meg¬

testesítője. Mind istenségként, mind archetípusként és férfiként
is „tündökölt”, ő volt Zeusz legfontosabb fia, aki tulajdonságai¬
nak köszönhetően jól boldogul a patriarchális társadalomban.
Otthonosan mozog az intellektus, az akarat és a szellem égi biro¬
dalmában. És bár a tisztaságáról, sportszerűségéről ismert, vitat¬
hatatlan, hogy rendelkezik rejtett, sötét tulajdonságokkal is.
APOLLÓN, AZ ISTEN
Apollón csak a második legjelentősebb istenség volt Zeusz után.

Ő volt a Nap, a művészetek (főként a zene), a jövendölések és az
íjászat istene. Ő volt a törvényhozó, a törvényszegők bírája, az
orvostudomány patrónusa, aki akár pestisjárványokat is elő tu-
APOLLÓN, A NAP ISTENE 153
dott idézni, illetve ő volt a pásztorok oltalmazója is. A görögök és

a rómaiak is Apollón vagy Főbusz néven ismerték. Ábrázolások¬
ban mindig álló vagy lépkedő, erős, jóképű, szakáll nélküli ifjú¬
ként jelenítik meg, akinek arany haja lágyan omlik alá. Delphoi
templomába a következő két híres aranyszabályát vésték: „Ismerd
meg önmagad” és „Fő az arany középút”. Kedvelte az íjászatot és
szeretett lanton játszani, szakrális növénye a babér.
Tündöklése ellenére Apollón rendelkezett egy kévésbé ismert
sötét oldallal is, a fény és sötétség kettőssége jelképéiben is tükrö¬
ződik. Apollón tiszta, szent és tisztulást hozófistenáég volt, akit leg¬
fontosabb szimbólumának, a Napnak tulajdonságaival ruháztak
fel. Amikor elérkezett születésének ideje, éneklő hattyúk, Apollón
szent madarai, hét kört tettek Délosz felett, és születésekor Zeusz
egy hattyúk vontatta harciszekérrel ajándékozta meg. Ennek elle¬
nére a holló és a varjú - a két sötét madár - is összekapcsolható
Apollón nevével, csakúgy, mint a kígyó és a farkas. Olykor kegyet¬
len büntetéseket hozott és a bosszúállástól sem riadt vissza.
Apollón Létó és Zeusz fiaként jött a világra, Artemisz ikertestvére¬
ként, aki a vadászat és a Hold istennője volt. Amikor Létó (aki egy
félistennő, és az olümposzi istenek előtti nemzetségből származik)
teherbe esett Apollónnal és Artemisszel, vándorútra kelt, hogy
megfelelő helyet találjon gyermekei világrahozatalához. Azonban
egy helyín sem fogadták szívesen, mert az emberek tartottak Héra,
Zeusz féltékeny feleségének haragjától. Végül, amikor elérkezett a
szülés ideje, eljutott egy kopár szigetre, amit később Délosznak
neveztek el. Kilenc napon és éjen át vajúdott Létó (Héra nem sietett
az istennő segítségére, ezért megnehezítette a szülést). Apollón vé¬
gül egy pálmafa alatt jött a világra a hónap hetedik napján. A hetes
szám szakrális jelentősséggel bírt a számára, a pálmafa pedig az
egyik leghíresebb antik turista látványossággá vált.
Apollón és Artemisz: az ikerpár

Apollón és ikertestvére, Artemisz is íjászkodott. Apollón íja és
nyílvesszői is aranyból voltak, és ő maga is az aranyos naj? istene
volt. Artemisz fegyverei ezüstből készültek, csakúgy, mint az ezüst

színű hold. Artemisz volt az idősebb testvér, és ő volt az, aki Ho¬
mérosz szerint megtanította Apollóm az íjjal bánni. Mindketten
messziről lőtték ki láthatatlan és tévedhetetlen nyilaikat, mely
gyors és fájdalommentes halált okozott. Mindkettőt a tisztasá¬
gáért tisztelték, távolságtartásáról, megközelíthetetlenségéről
ismerték. Időnkét mindketten eltűnnek (Artemisz az erdőkbe,
Apollón pedig a rejtélyes hüperboreászok birodalmába).
Artemisz és Apollón is a felnőtté válás előtt álló ifjúságot kép¬
viselik a mitológiában. Gyakran gyors és kíméletlen büntetést
mértek ellenségeikre. Például, amikor egyszer Niobé megalázta
anyjukat, Létót, amikor azzal hencegett, hogy bezzeg neki hat
gyönyörű lánya van és hat jóképű fia, míg ő csak Apollóm és Arte-
miszt szülte, Létó isteni gyermekeihez fordult segítségért. Ennek
eredményeképpen Apollón lemészárolta a hat fiút, Artemisz pe¬
dig a hat lányt. Niobé-t síró sóbálvánnyá változtatták.
Artemisz egyszer beleszeretett egy vadászba, akit Orionnak
hívtak. A féltékeny Apollón ekkor párbajra hívta, melyben Arte-
misznek el kellett találnia egy távoli pontot a tengerben. A harcos
kedvű Artemisznek több se kellett, elfogadta a kihívást, és téved¬
hetetlen nyilával célba talált. Azonban túl későn jött rá, hogy a
célpont nem más, mint szerelme, Orion, aki olyan mélyen gázolt
a tengerbe, hogy már csak egy kis pont látszódott belőle.
Az Iliászból tudjuk, hogy a trójai háború idején az istenek is
megküzdőitek egymással, Poszeidón párbajra hívta Apollóm.
Apollón azonban visszautasította, mondván, ő nem fog jelenték¬
telen halandókért harcba szállni. Nem törődött azzal sem, hogy
Artemisz dühösen a szemére vetette, hogy gyáva.
Apollón és sikertelen szerelmi kapcsolatai

Daphné volt Apollón első szerelme, Érosz (vagy ahogy másképpen
nevezik Ámor vagy Kupidó) pedig minden baj forrása. Miután
Apollón kigúnyolta Érosz íjász tudását, Érosz szerelmi lángra
lobbantotta Apollón szívét egy arany nyíllal, Daphné szívét azon¬
ban ólomból készült nyíllal sebezte meg, melynek hatására Daphné
visszautasította Apollón szerelmét. Apollón, szerelmi vágytól sar¬
kallva Daphné nyomába eredt, és amikor majdnem utolérte őt,
APOLLóN, A NAP ISTENE 155
akkor a lány édesapjához, a folyóistenhez fordult segítségért, aki

babérfává változtatta. De Apollón szerelme még ekkor sem csilla¬
podott. A babér lett a szakrális növénye, és a levelei koszorúba
fonva ékesítették haját.
A legismertebb nő, aki visszautasította Apollón szerelmét és
ezért meg is fizetett, Kasszandra volt. Kasszandra Trója királyá¬
nak és királynőjének, Priamosznak és Hekubának lánya volt.
Apollón megígérte Kasszandrának, hogy megtanítja a jövendő¬
mondásra, de csak azzal a feltétellel, ha a szeretője lesz. Kasszandra
ígéretet tett, de nem tartotta meg szavát. Bár Apollón nem vehette
vissza a jövendőmondás tehetségét, bosszúból elrendelte, hogy
senki se vegye komolyan jövendöléseit. A trójai háború kitörésekor
Kasszandra látta előre az elkövetkezendő csapásokat, de mivel
senki sem hitt neki, bolondnak tartották és bezárták.
Apollón valamivel több sikerrel járt Koronisszal, aki teherbe
esett gyermekével. Az istenség egy fehér hollót bízott meg kedvese
megfigyelésével, aki jelentette neki, hogy megcsalta. Apollón erre
bosszúból feketére változtatta a holló tollát, és megölette vele Koro-
niszt. Ezt a meggondolatlan tettét később megbánta. Apollón azon¬
ban nem hozhatta őt vissza az életbe. Amikor a lány a halotti mág¬
lyán feküdt, megkaparintotta meg nem született fiának testét, akit
Kheironnak, a kentaúrnak adott, hogy nevelje fel. Ezt a fiút hívták
később Aszklépiosznak, aki a gyógyítás és gyógyászat istene lett.
Apollón férfiak iránti szerelme sem tartogatott számára több
sikert. Egyszer annyira belehabarodott egy fiatal fiúba,Jácintba, a
spártai király fiába, hogy maga mögött hagyta Delphoit, hogy
minden idejét vele tölthesse. Egy nap, amikor összemérték disz¬
koszvető tudásukat, Apollón diszkosza gellert kapott egy kövön
és fejen találta Jácintot. A szeretett férfi elvesztése miatt érzett bá¬
natában Apollón megfogadta, hogy méltó emléket állít Jácintnak.
így Jácint véréből fakadt a virág, mely a nevét viseli.
APOLLÓN ÉS PRÓFÉCIÁI
Apollón a jövendölések istene volt, bár a mitológiája szerint ő
maga nem igen jósolt. Olyan képesség volt ez, amelyet egyszerűen
kisajátított magának. Ő vehette át az irányítást a Delphoi jósda
felett, melynek profetikus jövendölései hosszú múltra tekintenek

vissza. Apollónt megelőzően, a pre-hellén időkben, a delphoi jós¬
da egy istennő szentélye volt, nagy valószínűséggel egy kígyó is¬
tennőé. Mitológiája szerint Apollón megölt egy hatalmas sárkány
vagy kígyó istennőt, melyet Pythonnak hívtak. Ettől fogva az
istenséget a Pythiai Apollón néven emlegették, papnőjét pedig
Püthiának nevezték.
Apollón médiumai mind nők voltak, akik az irányítása alatt
álltak, és jövendöléseiket annak tulajdonították, hogy bensőséges
kapcsolatban álltak az istenséggel. Valójában azonban az irányítás
egy exegéta (szövegmagyarázó) kezében volt, aki rendszeresen fel¬
kereste a papnőt. Amikor Püthia transzba esett, a szövegmagyará¬
zó kérdéseket tett fel neki, a válaszokat pedig lejegyezte. Szavait
ezt követően továbbították egy másik paphoz, aki általában versbe
szedte a mondandót. A szavak jelentései rendszerint homályosak
és kétértelműek voltak, s a jövendöléseket gyakran politikai cé¬
lokra használták fel.
Delphoi
A Parnasszusz hegy lábánál, a legbelső zugban, melyet a hamvadó

árpa, kender és babérlevél füstje töltött meg, üldögélt Püthia há¬
romlábú székén, mielőtt transzba esett.
Szintén ebben a belső zugban volt található az Omphalosz,
vagy más néven a köldök kő (a delphys szó „méhet” jelent). Delphoi¬
ről úgy tartották, hogy a föld köldöke vagy méhe, és egyben a világ
közepe, még azelőtt, hogy Zeusz (tudományos érdeklődéstől vezé¬
relve) úgy döntött, hogy megjelöli a világ közepét. Szabadon enge¬
dett két sast, az egyik a föld legkeletibb végéről indult el, a másik
a legnyugatibb határáról. Ugyanabban az időben indultak, ugyan¬
azzal a sebességgel haladtak, és Delphoi fölött találkoztak.
Apollón templomának szentélyében található Dionüszosz sír¬
ja is. A három téli hónapra ugyanis Apollón átengedte templomát
Dionüszosznak, amíg ő a távoli északra utazott a legendás hüper-
boreászok földjére.
Az emberek két fő indokkal keresték fel Apollón templomát
(ha nem isteni áldozatot akartak bemutatni): hogy tanácsot kérje¬
nek a jövendőmondójától, vagy hogy megtisztulást nyerjenek
általa, ha bűnt követtek el. A vezetők és bírák is Apollónhoz, mint

a törvényhozó és törvényt értelmező istenséghez fordultak taná¬
csért. A görög városállamok neki tulajdonították az alkotmányt.
Ő volt a törvény és a jog isteni helytartója.
Két leghíresebb aranyszabálya mellett, más gondolatokat is
belevéstek a templomába, melyek híven tükrözik Apollón hata¬
lomhoz és önmérséklethez fűződő viszonyát:
Urald a szellemed!
Tartsd szem előtt a határaidat!
Ne légy önhitt!
Tisztelettel beszélj másokkal!
Féld a hatalmat!
Hajts főt az istenségek előtt!
Ne büszkélkedj az erőddel!
Tartsdféken a nőket!
Apollón pánhellén istenség volt. Hatalma Zeusz mellett csak

másodlagosnak számított egész Görögországban. Nemcsak a vá¬
rosok küldtek küldötteket Delphoiba tanácsáért, hanem Apollón
papjai is ellátogattak Delphoiből a görög városokba, hogy meg¬
ismertessék a polgárjogot és a vallásjogot.
APOLLÓN, AZ ARCHETÍPUS
Apollón távolról is tisztán látott és az élet dolgait felülről szemlél¬

te: a kiszemelt célpontot mindig eltalálta nyilával, zenéjével pedig
harmóniát teremtett. Az Apollón archetípus olyan személyiség, aki
a tiszta definíciók híve, szereti tanulni, értékelni a rendet, a harmó¬
niát, s inkább a dolgok felszíne érdekli, mint ami mögöttük van.
Az Apollón archetípus az elmélkedést előnyben részesíti az ér¬
zelmekkel szemben, a távolságot a közelséggel szemben, az objek¬
tív értékelést az intuícióval szemben. Az Apollón archetípusra
hasonlító férfi olyan tulajdonságok birtokosa, melyeknek segítsé¬
gével jól boldogul a világban. Karriert épít, és a klasszikus művé¬
szeteket sokkal könnyebben sajátítja el, mint a legtöbb ember.
Az íjász
Ahhoz, hogy az ember íjászkodni tudjon, akaraterőre, ügyességre
és gyakorlatra van szüksége. Egy tapasztalt íjász távoli célpontot is
eltalál. Metaforikusán az Apollón archetípusú férfi így cselekszik.
Az Apollón gondolkodásmód mindig logikus és objektív. Ő a
dolgok törvényszerűségét nem tapasztalatok útján szerzi meg,
vagy szülői útmutatás által, hanem elvei születésétől fogva bele
vannak kódolva. Az előre beprogramozott archetípus szerint a
kisfiú tudja, hogy mit akar, és Apollón természetéhez híven, meg¬
van hozzá az akaratereje, hogy véghez is vigye.
Akkor tudunk magunknak célt kitűzni, ha van jövőképünk. Ez
az Apollón típusnak nem akadály. Más férfi típusok talán nehezen
találnak célokat, de nem Apollón. Ő tudja, merre tart, mit szeretne
elérni, és azt is, hogy győzni akar. Nem álmodozó típus. Céljai
realisztikusak és hajlandó értük erőfeszítéséseket tenni. Ezek
többnyire mások számára is nyilvánvaló célok. Egy kisfiú például
törekedhet arra, hogy cserkész legyen vagy első helyezést érjen el
egy versenyen. Később talán úgy dönt, hogy irány a Harvard vagy
az MIT, vagy Oxford, aztán a választott területen magas pozíció¬
ban helyezkedik el. Az Apollón archetípus szereti, ha elismerik.
Valószínűleg a gimnáziumban vagy a főiskolán találkozha¬
tunk az Apollón archetípusokkal a legtisztább formában, azon
fiatalemberek személyében, akik sikerre termettek, és sem érzel¬
mileg nem sebezte meg őket senki, sem arra nem volt alkalmuk,
hogy alázatot tanuljanak.
Valószínűleg mindnyájan fel tudunk idézni olyan sokoldalú
Apollóm, aki jóképű, elegáns, kiváló tanuló, hangszeren játszik,
jeleskedik valamely úri sportban és valószínűleg osztálybizottsági
tag volt - szóval olyan, akiről a legnevesebb egyetemek felvételi
bizottságainak elnökei álmodnak.
Ennek tökéletesen megfelel az Apolló-űrprogram, melyben az
űrhajósok mind Apollónra emlékeztetnek. John Gelennre, Edgar
Mitchellre és Neil Armstrongra gondolok, s ilyenkor Apollón
jelenik meg előttem. Ők és az űrprogram olyanok voltak, mint
Apollón és Zeusz, akik az apa álmát váltották valóra. Az elnök
(Zeusz) akaratának végső kivitelezői az űrhajósok (Apollón), kik
tettükkel jónéhány kormány hírnevét emelték.
A kedvencfiú
Apollón volt Zeusz legkedvesebb fia, és Zeusz mellett a legjelen¬
tősebb görög isten. Szőke hajjal ábrázolták, és Apollón valóban
világos hajú fiú volt, akinek az volt a küldetése, hogy véghezvigye
apja akaratát.
Az Egyesült Államokban a republikánus párt teszi leginkább
magáévá a tradicionális patriarchális értékeket. 1988-ban mind
George Bush, mind pedig Dan Quayle, a republikánus elnök, illet¬
ve alelnök jelölt, Apollón szerepét öltötte magára. Bush befolyásos
szenátusi tag fiaként, míg Quayle szülőállamában, Indianában,
egy igen nagy befolyással bíró családi lapkiadó vállalat sarjaként.
Kitüntetett helyzetű, jóképű, kiváltságos helyzethez szokott fér¬
fiak voltak. Bushnak túl kellett lépnie az állandó másodkapitány
szerepen, ha Zeusz pozíciójára pályázott, az pedig szinte elképzel¬
hetetlennek tűnt a szavazók számára, hogy Quayle, az Apollón
archetípusra oly jellemző világos hajjal, átveheti az elnöki hatal¬
mat. A kedvenc fiúk általában nem jutnak fel a csúcsra, mert nem
számítanak nehézsúlyú ellenfélnek, nekik megmarad az arche¬
típusra jellemző fiú, illetve testvér szerep, mivel hiányzik belőlük
az a vezetői ambíció, illetve az a képesség, ami szükséges lenne
ahhoz, hogy atyai figuraként, Zeusz kegyetlenségével hatalmukat
megszilárdítsák és uralkodjanak.
A kedvenc fiú archetípusa régi fényében tündököl akkor is, ha
fájdalom éri vagy gyötrődik. Ezt annak köszönheti, hogy mentáli¬
san teljes egészében el tudja magát különíteni mások fájdalmától,
és saját érzelmeinek sincs tudatában. Azonban, ha egy férfit a
többiek Apollónként tartanak számon, arra az archetípus tulaj¬
donságait rávetítik, és így nehéz lesz majd másként látni.
A zenész
Apollóm két húros eszközzel hozták összefüggésbe, az egyik az íj,
a másik a lant. Egyik érintésével a nyila repült messzire, a másik¬
kal zenét csalogatott elő hangszeréből. W. F. Ottó, A homéroszi
istenek (The Homeric Gods) című könyv szerzője, kapcsolatot vélt
felfedezni a kettő között: „mindkettőben azt látták, mintha egy
dárda repülne a célja felé, egyik esetben a tévedhetetlen nyíl, a
másik esetben a tévedhetetlen dal.” A dal, mely a legéberebb is¬

tenségtől ered, nem egy megfertőzött lélek álomszerű szülemé¬
nye, hanem egyenesen száll a színtiszta való irányába.
Apollón zenéjével a tisztaságot és az ártatlanságot hozta össze¬
függésbe. Ellentétben Dionüszosz muzsikájával, mely a káoszt, az
eksztázist, a féktelenséget, az érzelmi konfliktusokat és a szenve¬
délyt fejezte ki. Apollón zenéje tiszta hangokból áll, a zene tisztasá¬
ga felemelő, olyan, mint egy matematikai számítás, ami harmóniát,
mértéket hoz az ember életébe. Bach klasszikus zenéje Apollóm
idézi. Akik hallották már a 20. század mester csellistáit, Pablo Ca-
sals-t és Yo-yo-Mat játszani, azok arról számolnak be, hogy a zené¬
jük olyan, mint egy isteni megnyilatkozás, mintha az istenség je¬
lenne meg és tévedhetetlen nyilával célba találna.
A mérték és a szépség adták Apollón zenéjének esszenciáját.
Minden vadságot megfékezett, sőt még a vadállatokat is megszelí¬
dítette. Amikor a megkínzott bibliai király, Saul megparancsolta a
fiatal pásztorfiúnak, Dávidnak, hogy játsszon neki valamit penge¬
tés hangszerén, hogy megnyugodjon, Dávid minden bizonnyal
Apollón zenéjével érte el ezt a hatást.
A törvényes rendfenntartója
Apollón biztosította a városok törvényes működését, értelmezte a
törvényeket, rendet tartott, mértékletességet követelt és törvé¬
nyes kereteket adott az egyes közösségek együttműködéséhez,
illetve eszközöket a viták elsimításához. Mind a törvényhozó,
mind a zenész, az archetípus rendhez és formához való kötődését
fejezi ki. Apollóntól idegen a káosz, a féktelenség, a hamis hang, a
szenvedélyes intenzitás, mind viselkedését, mind zenéjét tekint¬
ve. A szabályokon és törvényeken keresztül, csakúgy, mint a mér¬
téken és időn keresztül, Apollón keretet és rendet biztosított.
Apollón, mint a törvényes rend fenntartója, mindig tisztában
volt azzal, miként kellene a dolgoknak működniük. Rendelkezései
által előírta, hogy mit szabad és mit nem. Ennek megfelelően az
Apollón ügyvéd jobban szeret az alkotmányjog adta keretek között
érvelni, és jobban kedveli azokat az eseteket, melyekben alapelvek¬
re, illetve precedensekre hivatkozhat, mint amikor a motivációt,
illetve a különleges körülményeket lehet felhozni valaki mentsé-
gére. Nem csoda hát, hogy amikor egy nőt vagy egy férfit kellene
jelölni a legfelsőbb bíróság valamely posztjára, ajánlásukban párt¬
fogóik a jelöltek Apollón tulajdonságait emelik ki.
Azon idealisták hatalomról alkotott képe is az Apollón arche¬
típustól ered, akik úgy képzelik, eljön egyszer az az idő, amikor
minden ember békés egyetértésben él egymás mellett a törvényes
rendnek megfelelően, mely mindenkinek igazságot szolgáltat, és
a rendfenntartók szentül meg vannak győződve arról, hogy tud¬
ják, mi a helyes és a helytelen.
Mind a szándék, mind a hatalom gyakorlása archetipikus ala¬
pokra vezethető vissza. A jogász vagy a törvényes rend végrehajtó¬
ja csakúgy, mint egy zenész vagy űrhajós, ezt érezheti legbelül, és
úgy vélheti, hogy munkájának Apollón ad szakrális dimenziót.
A távolságtartó
Az Apollón archetípus érzelmi távolságtartásra hajlamosítja a fér¬
fit. Lehet a jövőjére koncentráló íjász vagy próféta, aki képes a
dolgok fölé emelkedni, hogy mindent objektíven tudjon szemlél¬
ni, inkább, mint hogy érzelmeivel tisztába kerüljön. Ilyenkor úgy
kerüli el az érzelmi vagy kapcsolati nehézségeit, hogy spirituális
leckeként fogja fel őket (amelyek nyilván azok is).
így az a képesség, hogy a dolgokat racionálisan és spirituális
aspektusból közelítsük meg, reflexszerű érzelmi reakcióinktól
távol, az Apollón archetípusra jellemző tulajdonság. Ez az adott¬
ság hajlamossá teszi az Apollón típusú embereket arra, hogy saját
érzelmi töréseiket távolságtartóan kezeljék, és „szellemi magassá¬
gokba” emelkedve, intellektuális módon, spirituális eszközökkel
próbálják megérteni azokat.
Apollón istenségben volt valami nem „evilági”, ami a hüper-
boreászokhoz fűződő viszonyából ered. W. F. Ottó mitológus mu¬
tatott rá arra, hogy Apollón születésekor Zeusz hattyúk vontatta
harciszekérrel ajándékozta meg, melyen nem Delphoiba utazott,
hanem a hüperboreászokhoz, akiknél ott is maradt egész évre. Ezt
követően minden évben rendszeresen visszatért egy időre „a fé¬
nyesség áldott földjére”. Jelen korunkban, a New Age megvilágo¬
sodást hozó hatásával idézzük fel Apollóm és a Hüperboreát. Mai
világunkban ez „a hegyeken túl található északi birodalom”, ami a
görögök képzeletében élt, a Fiastyúk csillag konstellációnak felel

meg, vagy egy másik dimenziónak. Apollón kapcsolódása a hüper-
boreászokhoz Hádész alvilági kötődéséhez hasonlatos. Pszicholó¬
giai értelemben, akár egy távoli visszahúzódásra alkalmas csillag-
világról, akár az alvilágról beszélünk, vagy a magasabb szintű ma¬
tematikáról, a hatás ugyanaz: mindegyik elszigetelődéshez, illetve
az e világból való időnkénti visszavonuláshoz vezet.
A testvérek
Apollón családbeli szerepe testvérként nyilvánul meg a legjobban,
a féltékenység és a testvéri szeretet által, mely előtör öccséhez,
Hermészhez, az istenek követéhez, és nővéréhez, Artemiszhez, a
Vadászat és a Hold istennőjéhez fűződő viszonyában egyaránt.
Számos mitológiai incidens köti össze Apollóm és Artemiszt.
Artemisz jött először a világra és segítette anyját, Létót az elhú¬
zódó vajúdása során. Később Létó hozzájuk fordult, amikor meg
akarta torolni Niobé sértő szavait. Apollón féltékeny volt Artemisz
Orion iránt érzett szerelmére, és ahogy ez már elhangzott, pár¬
bajra hívta őt, melyben Artemisz tudtán kívül kioltotta kedvese
életét. A rivalizálás Apollón és Hermész között is tetten érhető.
Hermész azzal kezdte, hogy ellopta Apollón marháit; egyébként
Hermész volt az is, aki bátyját lanttal ajándékozta meg.
A testvér és kedvenc báty archetípusaként Apollón fogékony-
nyá teszi a férfiakat a csapatjátékra. Az Apollón férfi könnyen be¬
illeszkedik a vállalati struktúrába, melyben többnyire a másod-
hegedűs szerepét játssza, anélkül hogy neheztelne vagy vereség¬
ként élné meg, eltérően azoktól a férfiaktól, akiket archetípusuk
apai vagy uralkodói szerepre predesztinál. Azt is természetesnek
veszi, ha hozzáértő nőkkel dolgozhat, hogy rivalizálnia kell velük.
Ellenfélként Apollón ugyanolyan könnyedén vesz részt a politikai
„húzd meg ereszd meg” játékokban, mint a sportban, és rend¬
szerint nem haragtartó. Érzelmi távolságtartásának köszönhetően
számára a politika játék, és előnyt élvez azokkal szemben, akiket a
játszma érzelmileg is érint. Azonban vezető pozícióba nem igen
kerül, mert túl óvatos, minek következtében nem kelti másokban
a rátermett vezető benyomását. Apollón a fontossági sorrendet
tekintve Zeusz „után” következett.
A hős szerepét tagadó isten

Apollón, akit férfias megjelenése és nemessége hősi adottságokkal
ruházott fel, nem volt hajlandó eljátszani ezt a szerepet. Kimon¬
dottan az a típus volt, akit nem lehetett párbajokba belerángatni,
eltérően azoktól a görög hősöktől, akik helytálltak a trójai háború¬
ban vagy azoktól a gyorstüzelő cowboyoktól, akik westernfilmek-
ben szerepelnek. A haragos Poszeidón szavára Apollón csöndesen
csak ennyit mondott: „Nem lennék mértéktartó és előrelátó, ha
jelentéktelen halandók miatt keverednék harcba, akik most úgy
zöldellnek, mint lomb a fán, de majd elszáradnak és elpusztul¬
nak.” És amikor nővére, Artemisz gyávának nevezte, akkor sem
vette fel a kesztyűt.
Mi több, Apollón ellenszenvvel viseltetett a hősök iránt. Nem
volt hajlandó elvezetni Heraklészt a Püthiai jósdához és Akhilleusz-
szal, a leghíresebb és legkedveltebb görög hőssel is szembeszállt.
Akhilleusz úgy halt meg, hogy sarkán megsebezte egy nyíl, azon
az egy sebezhető ponton, melyet nem mártott bele a Sztüx vizébe.
Néhány verzió szerint maga Apollón ölte meg, vagy Párisznak
álcázva magát vagy saját bőrében. De ez nem volt hősi cselekedet,
nem szemtől szemben, hanem távolból kilőtt nyíllal sebezte meg.
Apollón óvatos, elkerüli a testi veszélyt, nem érintik meg az
érzelmek, inkább szemlélődő alkat. Ezek a kívülálló és nem a hős
jellemvonásai. Amikor a tábornokoknak csapataikat csatába kel¬
lett vinniük, valószínűleg egy sem volt Apollón archetípus. De
manapság minden bizonnyal számtalan magas rangú Apollón
személyiségű tábornok található a Pentagonban. Amikor, ahogy
az manapság a gyakorlatban van, ki kell ötleni különböző háborús
játékokat, különböző lehetőségeket és terveket kell figyelembe
venni, és a legvégső fegyvert néhány távoli számítógép gomb meg¬
nyomásával élesítik a kávéházi stratégák, az nagyon is Apollónra
vall, mivel inkább a statisztikai lehetőségeket veszi számba, nem
a szenvedély vagy az állampolgári kötelezettség motiválja. Ez volt
a helyzet a vietnami háborúban is, amikor a Pentagont a védelmi
miniszter, Robert McNamara és fiatalokból álló csapata irányí¬
totta, akik ifjú tehetségként kerültek mellé.
Apollón kimunkálása önmagunkban
Ebben a kultúrában az Apollón vonásokat erőteljesen kultiválják

egész kisfiú kortól kezdve. A bölcsödétől az egyetemig az embe¬
rektől azt várják el, hogy verbálisán és logikusan fejezzék ki ma¬
gukat. Az ok-okozati törvény az életben is visszaköszön, csakúgy,
mint a tudományban. A jó jegyek, a jó benyomás a ranglétrán való
felemelkedés feltételei. Mindenhol - kivéve az alternatív iskolák¬
ban -, minden osztályban az Apollón értékeket és jellemvonáso¬
kat támogatják.
Annak ellenére, hogy igen erőteljes hatások érnek bennünket
Apollón tulajdonságaink kimunkálása érdekében, de más arche¬
típusaink a dominánsak, akkor csak felnőtt korunkban ébred fel
bennünk az igény, hogy tudatosan fejlesszük ki ezt magunkban.
Apollón kimunkálásához az egyén talán meg szeretné tanulni,
miként ossza be az idejét, a pénzét vagy hogyan szervezze meg a
munkáját. Az Apollón tulajdonság olyan konkrét dolgokban is
segítségünkre lehet, mint például amikor önéletrajzot írunk. Bár¬
mi is a feladat, Apollón isteni tudományával nagy valószínűséggel
sikert aratunk. Olyan szakértő, aki mindig kéznél van, ha valamit
szisztematikusan szeretnénk elsajátítani.
APOLLÓN, A FÉRFI
Egy Apollón típusú férfi könnyen boldogul a világban. Mások ál¬

tal nagyra értékelt tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a siker¬
hez is könnyűszerrel eljuttatják. A kapcsolataiban és belső lelki
életében azonban akadhatnak problémák.
Korai évek
Az Apollón gyermek (a mítosznak megfelelően) természetét te¬
kintve nyitott. Tipikusan extrovertált, érdeklődő és sokat kérde¬
zősködik, szeret szemlélődni, nagyon élvezi, ha háti babahordo¬
zóban üldögélhet.
Apollón információkat gyűjt a környezetéről. Érdekli, hogy
mi micsoda és ki mit csinál. Nem álmodozó alkat, nem merül el
a fantázia világában, nincsenek kitalált barátai, vagy elképzelt

szörnyei.
Az óvodában oszlopos bandatagnak számít, testvéries, kompro¬
misszumkész gyerek, aki jól boldogul, és akár a banda vezérévé is
válhat. Mások gyakran szeretnék, hogy a legjobb barátjuk legyen,
de többnyire nincs neki legjobb vagy különleges barátja.
Ahogy a különböző sportok előtérbe kerülnek, kiderül, hogy
jól megy neki, sőt kiválóan tejesít. Ha valamihez tehetsége van,
kitartóan edz. Ha másban tehetséges, ugyanilyen lelkesen veti
bele magát a gyakorlásba.
Olyan, mintha egy belső óra ketyegne benne, és még aznap el¬
végzi azt, amit csak másnap kellene. így jut ideje a házi feladatra,
zene gyakorlásra, az újságkihordásra, cserkészkedni vagy minist-
ránskodni.
Bár többnyire nem csupán a felszínen jó fiú - gyakran mondják,
hogy „olyan egyenes, mint a nyíl” -, nem szokatlan az sem, hogy
olyanokkal barátkozik, akik balhékba keverednek, bár ő ezekből
kimarad. A többi fiú ész nélkül benne van minden féktelen játék¬
ban, bajkeverésben, rosszalkodásban, anélkül hogy átgondolnák,
milyen következményekkel járhat, az Apollón fiú azonban nem
ilyen: ő előre gondolkodik és vigyáz magára.
Szülei
Apollón az ikrek közül másodikként jött a világra, Létó kilenc éjjel
és kilenc nap vajúdott, mire megszületett fia. A nagy erőfeszítések
után „Létó boldog volt, mert erős íjász fiút hozott a világra.” A dé-
loszi Apollónhoz írott homéroszi himnuszban elhangzott szavai
azon asszonyok érzéseit visszhangozzák, akiknek „sikerült” olyan
fiút és utódot szülni, akikre később büszkék lehetnek.
Ilyen megpróbáltatások után talán még egy istennő is ki lett
volna merülve, és az sem lett volna képes ellátni az újszülöttet. Az
viszont bizonyos, hogy „Apollóm nem szoptatta édesanyja. Ehe¬
lyett Themis, isteni keze által nektárral és ízletes ambróziával
táplálta.” Apollón tehát elsőként az istenek étkével táplálkozott.
Ezt Themis, a pre-olümposzi jós-istennő adta neki, akinek köpe¬
nyét Apollón jósnői viselték később. Az Apollón férfi életére
jellemző, hogy édesanyja testileg nem akarta átélni az anyaságot,
nem dédelgette, nem olvadt vele egybe, amit azonban a foldanya

típusú édesanyák kisbabái átélnek.
Apollón a kezdetektől így ír élete küldetéséről: „Felfedem az
emberek előtt Zeusz akaratát.” Itt egy apja fia, akire szülei mindig
büszkék lehetnek majd: „És fényesség övezi, mely léptei nyomán
és nagy gonddal szövött köpenyéből árad. És az arany hajú Létó és
a bölcs Zeusz szívét átjárja a melegség, amint drága fiúkat nézege¬
tik, miközben halhatatlan istenekkel játszik.”
Az Apollón fiút dicsérettel jutalmazza a hagyományos elveket
valló apa, amiért fia a nyomdokaiba lép. Sikeresen helytáll, szü¬
leire nem hoz szégyent és jól boldogul a teljesítményorientált
kultúrában. Megszokta, hogy szülei szeme fénye, ettől lesz olyan
angyalian sugárzó. A tradíció szerint a patriarchális kultúrában
azt várják az Apollón fiútól, főleg, ha első szülött gyerekről van
szó, hogy továbbvigye a családi hagyományokat és véghezvigye
apja akaratát.
Az Apollón fiú hozzászokott a győzelemhez és ahhoz, hogy
tetteit szeretettel és dicsérettel jutalmazzák. Azonban az élet min¬
den területén (illetve megmérettetés során) találkozik olyanok¬
kal, akik hozzá hasonlóan jól teljesítenek. Ezért állandó nyomást
érez, hogy kiemelkedjen a többiek közül. így viszont az is elkép¬
zelhető, hogy már nem érzi azt a késztetést, hogy az osztályelsők
közé tartozzon vagy a csapat sztár hátvédje legyen.
És ilyenkor merül fel a pszichológiai kérdés: Mennyire van a
szülőknek szüksége arra, hogy ne hozzon szégyent rájuk? Saját
magáért szeretik, vagy a szeretet az elért teljesítmény függvénye?
Önbecsülése legutóbbi sikerétől függ-e? A kudarc miatt ki¬
csúszik-e a lába alól a talaj ? Ha igen, akkor a bizonytalanságot és a
kihívást túlságosan magára veszi, így amikor fenyegetve érzi ma¬
gát, és emiatt ellenséges indulatok keletkeznek benne, mindig egy
sugárzóan mosolygó maszk mögé bújik.
Előfordul, hogy az Apollón fiúnak nárcisztikus szülei vannak,
akiknek valójában arra van szükségük, hogy fiúk megvalósítsa
álmaikat, s attól érzik jobban magukat, ha fiúk sikeres, és elvárják,
hogy jó fényt vessen rájuk. Az ilyen fiú nagyon nagy terhet cipel a
vállán. Mivel nagyon szeretne győzni, versenybe száll. Azonban a
minden áron győzni akarás, melynek célja szülei, illetve valamely
szülője feltételes szeretetének megőrzésére irányul, olykor kontra-
produktív módon hat. Ennek aztán az a vége, hogy kevésbé tud

teljesíteni. Ha nincs éles helyzetben, minden rendben megy, de
ha számít az eredmény, nem képes hozni a formáját. Ha mind a
kivételes tehetség, mind az Apollón személyiség megtalálható egy
fiatalban, az, hogy ki tudja-e hozni magából a maximumot - mint
sakkjátékos, zenész, matematika zseni, doktor, ügyvéd, íjász,
tudós vagy mint ember -, nagyban függ szüleitől, tanáraitól. Kü¬
lönleges tehetséggel megáldott gyermekként és a küzdeni akarás¬
nak köszönhetően az Apollón gyermek akkor boldogul, ha a tanu¬
lást játéknak foghatja fel, a legnagyobb megelégedést pedig az
jelenti számára, ha kiváló abban, amit szeret csinálni.
Az, hogy mennyire képes szem előtt tartani céljait, a korai felnőtt¬
korban dől el. Ha képességei engedik, ha az aggodalom nem bé¬
nítja le, akkor újra és újra eléri a kiszemelt célt. A jó jegyek, az
osztályban betöltött tisztségek, a rangok, a jutalmak, az ösztön¬
díjak mind a fiatal Apollónhoz vándorolnak. Ha hátrányos hely¬
zetben lévő családból jön, akkor olyan lesz, mint Horatio Alger
(19 századi amerikai regényíró, aki sokat írt az amerikai álom
beteljesedéséről, a ford.). Keményen dolgozik, kitűnően osztja be
az idejét, sikerül jó jegyeket szereznie, kimagasló eredményeket
produkál a különórákon és még mellékállása is van.
Jó érzékkel választ magának „Zeusz típusú apa figurát”, ha az
élet nem nyújtotta számára tálcán ezt a lehetőséget. Archetípusá¬
nak megfelelően ösztönzést érez arra, hogy valaki kedvence le¬
gyen, hogy kitűnjön és kedvébe járjon egy Zeusz típusú férfinak,
aki segít neki a világban való előbbre jutásban.
így életének első felében teljesítendő feladatok, mely a férfiak
számára a munka világában elért sikerekről szólnak, egybeesik
Apollón belső késztetésével. Ezért számára ez az életszakasz zök¬
kenőmentesnek bizonyul. A legtöbb Apollón kamaszkorára nem
jellemző a zűrzavar, a tekintélyelv elleni lázadás, titkos dolgok¬
ban, a szexuális kérdésekben való elmélyülés, vagy legalábbis ez a
kívülállók számára észrevétlen marad.
Ebben a periódusban a legnagyobb nehézség akkor jelentkezik
az Apollón férfi számára, ha nem tud sikereket aratni pszicholó-
giai akadály, szociális hátrány vagy intellektuális fogyatékosság

miatt. Egy diszlexiás Apollón tanulási hátránya miatt nagyon
frusztrálnak érezheti magát, mert nem képes elérni a kitűzött
célt. Talán sikerül neki áthidalni ezt a fogyatékosságot, ha mód¬
szeresen gyakorol. Ám a magától elvárt teljesítmény és a hiányos
képességéből adódó eredmény közti különbség belső indulatokat
ébreszthet benne, így nem képes egyszerre egy dologra koncent¬
rálni, melynek végső soron az lesz az eredménye, hogy nem tudja
legyőzni fogyatékosságát.
Apollón a munka világában

Az Apollón férfi messze a legjobb munkaerő. Könnyen ér el mun¬
kahelyi sikereket, mert öröklött képességének köszönhetően képes
egy feladatra koncentrálni és addig képezni magát, amíg tökélyre
nem fejleszti tudását, melynek aztán gyümölcsét élvezheti. Objek¬
tivitásának köszönhetően céljai reálisak, melyeket terv szerint ha¬
ladva, lépésről-lépésre ér el.
Az Apollón férfiak gyakran választanak olyan foglalkozást,
amihez éveket kell tanulni, és amelyekhez hosszú távú célok kitű¬
zése szükséges. Az orvostudomány és a jog sok Apollón beállított¬
ságú férfit vonz. A jog különösen illik ehhez a típushoz. Oresztész
kihallgatásakor (Oresztész azért ölte meg az anyját Apollón buzdí¬
tására, mert előzőleg anyja megölte apját, Agamemnont) Apollón
volt a védőügyvéd. I
Az Apollón férfi könnyen illeszkedik be a munkahelyi környe¬
zetbe. Kollégáival hajlamos testvéri versenyhelyzetet kialakítani,
és munkatársai körében magához ragadni a vezető szerepet. Keresi
a vezető pozícióban lévő férfiak elismerését és könnyen hajtja vég¬
re utasításaikat. Napjainkban pedig, a női egyenjogúság idején,
könnyedén és kiválóan tud együtt működni hozzáértő nőkkel,
szövetséget alkotva a sikerorientált és versenyszellemű Artemisz
vagy Athéné típusú kolleginákkal. Kiváló szervezeti ember.
Az Apollón férfi gyakran nem jut fel a csúcsra, nem lesz belőle
sikeres vállalkozó, mert hiányzik belőle a pénzhalmozásra, a hata¬
lomra való törekvés. Nincs meg benne a Zeusz férfi éleslátása,
határozottsága és kegyetlensége. Ő a tipikus fiú a patriarchális
társadalomban, s bár a csúcsra tart, s a ranglétrán való feljebb jutá-
sa erre predesztinálná, általában vagy kudarcot vall, vagy, ha felér

a csúcsra, nem képes hatalmát kiterjeszteni és megszilárdítani,
többnyire elbukik.
Ha az Apollón férfi eljut odáig, ameddig archetípusa engedi, s
nem ér célba, a munka többé már nem szolgál a kielégülés forrása¬
ként, hanem problémává alakul. Amikor az Apollón férfi kompe¬
tenciáját meghaladja egy feladat, s már nem képes kitűnni, akkor
jön a baj. Ugyanis nincs felkészülve a kudarcra és a bizonytalan
helyzetekre. Munkájába ölte az energiáját, minden mást feláldo¬
zott a cél eléréséhez, még családja igényeit is háttérbe szorította a
karrierje érdekében. Sajnos nem rendelkezik előre kigondolt alter-
natívkkal, amelyekre támaszkodhatna ilyen krízishelyzetekben.
Az Apollón típusú férfi gyakran keresi független, kompetens,
vonzó nő társaságát, akivel kiválóan kiegészítik egymást - arche¬
típusuknak megfelelően két karrierista yuppy fiatal indul ilyen¬
kor randevúra. Kolléganőként is az ilyen típusú nőkkel szeret
együtt dolgozni. A kapcsolatnak ilyenkor van egy kis versengés
íze, s előfordul, hogy kikapcsolódásként olyan játékokat játsza¬
nak, amikben megcsillanthatják rátermettségüket. Az is előfordul¬
hat, hogy mindketten ugyanúgy érdeklődnek a művészetek vagy
a zene iránt. A munkán alapuló kapcsolat mindkettejük számára
megelégedést hozhat, mivel kölcsönösen inspirálják és támogat¬
ják egymást abban, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak.
Mivel inkább intellektuális beállítottságú, mint érzéki vagy ér¬
zelmes ember, az Apollón férfi nem szerető típus. Ebből adódóan
szinte törvényszerű, hogy nőkhöz fűződő kapcsolatai nélkülöznek
minden szenvedélyt. Kapcsolataira nem jellemző az érzelmi kötő¬
dés, mivel emocionálisan megközelíthetetlen. Ennek megfelelően
előfordul, hogy a nő a fiú és lánytestvér közötti viszony kialakítását
kezdeményezi kettejük között, és szeretőként sem engedi közel
magához a férfit, vagy azért, mert nem kívánja, vagy mert máshoz
vonzódik szexuálisan. Ez volt Apollónnak, az istennek a sorsa is.
Női (lánytestvér) vetélytársának azonban óvakodnia kell Apol¬
lón személyiségének rejtett, fondorlatos, ellenséges énjétől. Mi¬
közben ugyanis jóindulatú riválisnak mutatkozik, nem riad vissza
az aljas tettektől sem, mint ahogy ez bebizonyosodott, amikor

Apollón rávette Artemiszt, hogy találjon el egy távoli célpontot,
akiről aztán kiderült, hogy Orion volt, Artemisz kedvese.
Az ellentétek mágnesként vonzhatják, csakúgy, mint Apollóm,
az istent, aki Szibüllába és Kasszandrába volt szerelmes. Az Apol¬
lón férfi vonzódik a médium típusú nőkhöz, akik érzelmesek,
irracionálisak, lelki beállítottságúak és akiket gyakran képtelen
elkápráztatni. Elbűvölőnek, frusztrálónak és kiszámíthatatlan¬
nak tartja őket. Számos Apollón férfi vonzódik olyan nőkhöz, aki¬
ket nem tudnak irányítani.
Az Apollón férfi általában nagyon jól kijön a többi férfival. Fel¬

néznek az olyan idősebb férfiakra, akik hatalmi pozíciót töltenek
be, s gyakran vannak a karrierjük kiépítésében segítő mentoraik.
A legjobban a kompromisszum alapú kapcsolatokban érzik jól
magukat. Kiváló tárgyalópartnerek és megtartják ígéreteiket.
Magukról az alapján alkotnak véleményt, hogy a megmérette¬
tés során másokhoz képest hogyan teljesítenek, a legjobban akkor
érzik magukat, ha társaik körében az élen járnak vagy a kedvenc
testvér szerepét ölthetik magukra, s harcolnak azért, hogy kivív¬
ják maguknak ezt a pozíciót. Az Apollón férfi szeret a csapat ünne¬
pelt sztárja lenni, nem kedveli a magányt. Nyitott mások felé,
azon férfiak társaságát kedveli, akik nála kevésbé tehetségesek.
Azonban rendszerint nem válik senki ivócimborájává.
Szexualitása
Az Apollón férfi nem szerető típus. Nem esik könnyen szerelem¬
be, s annyira a céljaira összpontosít, hogy nem könnyű elcsavarni
a fejét. Apollón mindennapjait nem töltik ki erotikus gondolatok.
Nem jellemző rá, hogy gondolatban nőket vetkőztessen le, s nem
tölt sok időt maszturbációs fantáziálással. Nem szokatlan, hogy
ösztön-énjével, szexualitásával, illetve érzéki oldalának tudatos
fejlesztésével foglalkozik a legkevésbé, s ennek köszönhetően
ezek a dolgok nem is érdeklik.
Időről időre azonban a szexualitás iránti érdeklődés, mely
máskülönben nem igazán köti le a gondolatait, felébred benne.

Előfordul, hogy lelkesen üldözni kezd valakit a szerelmével,
ilyenkor találkozik az egy dologra történő összpontosítás képes¬
sége a szexuális vágy felébredésével. Ha a nő maga nem esik szere¬
lembe, a férfi szerelmének intenzitása nem köthető hozzá, mert
nagy valószínűséggel érzelmei nem az elmélyült kommunikáción
alapulnak és nem is az érzéki vonzalom táplálja. A nő úgy érezhe¬
ti magát, mint az üldözött Daphné, és az is előfordul, hogy mene¬
kül előle, mivel egyre inkább úgy érzi, hogy ő csak egy kiszemelt
tárgy, amit a férfi birtokolni akar, s nem meghódítani.
Mivel mindig a feje után megy, és nem jellemző rá a testiség, a
fantáziálás, az Apollón férfi idegenül mozog Érosz világában.
Nem sokat tud a szexuális vonzalom hullámzásáról, vagy arról,
hogy az embernek állandó szüksége van az érintésre, illetve arra,
hogy testi szinten kommunikáljon a másikkal vagy intim verbális
kommunikációt folytasson. így ha megnyeri magának a nőt - aki
felébresztette benne a férfit -, azután eltávolodik tőle szexuális
értelemben (ami egyébként jellemző az Apollón férfira) és a nő
„távollétében” hűtlenkedni kezd. Ez a viselkedési minta tökélete¬
sen rímel arra a történetre, amikor a holló hírt hoz Apollónnak
Koronisz félrelépéséről.
Apollón Jácint, a fiatal fiú iránt is gyengéd érzelmeket táplált,
akihez annyira vonzódott, hogy még Delphoit is képes volt ott¬
hagyni érte, hogy minden idejét vele tölthesse. Elválaszthatatlan
társakká váltak, ami jellemző az olyan kapcsolatra, melyben a pá¬
rok egymás tükrei, és saját magukat látják szerelmükben. Nárcisz
is saját vízbéli tükörképébe szeretett bele, de míg Nárcisz nem
tudott közel kerülni a képéhez és ebbe belebetegedett, Apollón és
Jácint szoros kapcsolatba került egymással. Az ő szerelmüknek az
vetett véget, amikor egy versengés alkalmával Apollón egy szeren¬
csétlen balesetben megölte Jácintot, mivel az elhajított diszkosz
gellert kapott és fejen találta szerelmét.
Amikor Érosz hatására Apollón azonos neműbe szeret bele, az
kezdetben mindig egy Apollón-Jácint típusú találkozás. A másik¬
ban megtalált énünk tükröződése, az önelfogadás első formájának
megnyilvánulása. Van abban valami nárcisszizmus, amikor az em¬
ber úgy érzi, szinte egybeolvad a másikkal, s emögött gyakran az
az erőfeszítés húzódik meg, hogy a másik személyiségét a hőn
áhított tükörképünkre szeretnénk formálni. „Jácint” halálos ál¬

dozatává válik (a kapcsolat tönkremegy) az állandó versengésnek
köszönhetően, és annak, hogy az egyik felül szeretne kerekedni a
másikon, valamint abba is belepusztul, amikor Apollón szükségét
érzi, hogy legyőzze őt és kimutassa felsőbbrendűségét.
Házassága
Az Apollón férfi kifejezetten „jó partinak” számít bármely kerítő¬
nő szemében. Amikor a végzős fiúk egymás után vették el felesé¬
gül a szexuálisan tapasztalatlan és ambícióktól mentes fiatalabb
lányokat, akkor az Apollón férfi szinte mindig elnyerte bármelyik
általa választott lány kezét. Ugyanolyan szempontok szerint dönt
a házassággal kapcsolatban, mint ahogy az egyetemet kiválasz¬
totta, vagy az első állásajánlatok közül mazsolázott. A szenvedély
vagy az ösztönök nem lényeges tényezők, csakis az, hogy mennyi¬
re tűnik ígéretesnek a frigy.
A hagyományos szerepeken alapuló házasság jól működhet,
stabilnak bizonyulhat egy darabig, vagy akár egy életen át, külö¬
nösen akkor, ha olyan nőt választ, aki tartós kapcsolatra vágyik és
kielégíti az anyaság (Démétér archetípusa). így történhetett ez a
legfelső bíróság elnökével, Scaliával. Ahhoz, hogy kinevezzék,
nagyon keményen kellett dolgoznia, politikai kapcsolatokat épí¬
tenie, nagy akaraterővel törekednie a feljebbjutásra és komoly
eredményeket letennie az asztalra. Aligha maradhatott ideje arra,
hogy nap mint nap részt vegyen kilenc gyermekének nevelésében.
Számos Apollón férfit találhatunk az olyan fiatal, nagyvárosban
élő, diplomás házaspárok között, ahol mindketten karriert építe¬
nek. Az ilyen feleségek a logikus, intellektuális Athénére emlékez¬
tetnek. Az ilyen nő pont úgy távol tartja magát ösztönszerű énjétől,
mint Apollón. Házasságuk működésével mindketten elégedettek.
Alkalmazkodnak egymás napirendjéhez, a háztartást olyan zökke¬
nőmentesen vezetik, mint az iroda életét, egészséges, rendszeres
szexuális életet élnek (gyakran előfordul, hogy ugyanakkora ener¬
giát ölnek a szerelmeskedésbe, és ugyanakkora kielégülést is jelent
számukra, mint egy sikeres koktélparti vagy egy jó kis edzés).
Ellenben közel sem lesz ilyen akadálymentes a házasság, ha az
Apollón férfi olyan nőt vesz el, akinek a belső értékek fontosabbak
a külső megjelenésnél, akinek nagyobb szüksége van az érzelmi

mélységre, mint a tartós kapcsolat nyújtotta biztonságra, vagy ha
az Aphrodité sugallta természete szenvedélyes és heves, ezért ke¬
véssé tudja értékelni a hosszú távú célokat, a jövőre koncentrálást.
Az ilyen házasság vagy lelki fejlődéshez vagy boldogtalansághoz
vezet. Az Apollón férfi megpróbál (gyakran sikeresen) a nehézség
fölé emelkedni, amit különben sem tekint a saját problémájának.
Ráadásul tökéletesen kényelmesen elvan egy érzelmileg távolság-
tartó, szenvedélyektől mentes házasságban. Ha ez elkeseríti a fele¬
séget, akkor a házasság tartóssága csak a nőn múlik és azon, hogy
mennyire van, vagy véli úgy, hogy van más lehetősége.
Apollón gyermekei
Az Apollón férfiak jó, vagy legalábbis tűrhető apák. Következete¬

sek és pártatlanok. Jó példát mutatnak. Hajlamosak különféle jel¬
mondatok szerint élni, melyeket gyermekeikbe is beleoltanak.
A távolság a legfőbb akadály. Valószínűleg nagyon leköti a hi¬
vatása, ezért a háztartást és a gyerekeket a feleségére hagyja, hacsak
az asszony ki nem követeli a segítséget. Nem is ölelgeti a gyerekeit,
ha mégis a kezébe kerül a kisbaba (és még élvezi is tartani), az úgy
eshet meg, hogy felesége a kezébe adja, és ezt addig ismételgeti,
amíg valami kötődés ki nem alakul köztük.
Nagyon kiegyensúlyozott, jó apa-gyerek kapcsolat alakulhat ki,
ha gyermekeinek apjukhoz hasonlóan alakul az érdeklődési kö¬
rük, vagy ahogy nőnek, beszélgetni kezdenek a saját vagy apjuk
terveiről, esetleg közös elfoglaltságot találnak, ami lehet szakmai
program, de közös zenélés is. Viszont az Apollón apa nem fogja
észrevenni, ha gyermeke a felszínen nem látható, mély érzéseket
rejteget. Ha a gyerek arra számít, hogy apja megérti vágyait és
szenvedéseit, valószínűleg csalatkoznia kell. Viszont elégtételül
szolgálhat, hogy milyen jól észreveszi az eredményeiket és meny¬
nyire számon is tartja őket.
A középkorú Apollón
Az Apollón férfi fölött Demoklész kardjaként lebeg a középkor
táján jelentkező depresszió. Szépen megfelelt a kulturális és családi
174 A FIÚK GENERÁCIÓI*
elvárásoknak, igaz, ez nem volt nehéz cél-központú gondolkodás-

módjával. Megszállott munkamániájáért valószínűleg jelentős
pszichológiai árat fizet, anélkül hogy észrevenné. Rengeteg dolgot
elnyomott magában, ahelyett hogy kiélt volna, családját pedig ér¬
zelmileg távol tartotta.
Élete derekán a feszültség és a munkatempó enyhül, és az apol-
lóni archetípus dominanciája is egyre kevésbé érvényesül. Életé¬
ben először pszichéjének eddig elhanyagolt, elnyomott vagy fejlet¬
len részei törnek elő.
Ez az az időszak, amikor az Apollón férfi szembesül korlátái¬
val. Úgy érezheti, hogy már sosem jut fel a csúcsra. Már nem az a
szőke ifjú. Mindez depresszióba torkollhat.
Elképzelhető, hogy gyermekei is ekkor elégelik meg örökös
távollétét, és esetleg elutasítják őt magát vagy az általa közvetített
értékeket, és kiélik, amit ő sose mert: lázadoznak, aktív szexuális
életet élnek, ellenszegülnek, esetleg depresszióba esnek. Talán
képes szembenézni a valósággal, hogy szülőként kudarcot vallott.
Látszólag jól működő házassága is felbomolhat, ha felesége
megelégeli az érzelmi távolságtartást, és viszonyt kezd vagy el¬
hagyja egy másik férfi kedvéért. Gyakran hallani George Bushról,
hogy a nőket az első férjükre emlékezteti. Ez általában az Apollón
férfiakra is igaz. Beállhat a házassági krízis, amikor a sértett, anya
típusú feleség ráébred, hogy mennyi mindent áldozott fel azáltal,
hogy egyedül nevelte föl a gyerekeket. A jól működő házasság is
zátonyra futhat, ha a feleség depresszióba esik, amikor a gyerekek
kirepülnek. De kiválthatja a házassági krízist a középkorú férfi
félrelépése is.
Bár beüthet egy jelentős középkor környéki krízis, akár ko¬
moly depresszió, akár házastársi viszálykodás formájában, mégis
annak van a nagyobb esélye, hogy szinte sértetlenül ússza meg az
Apollón férfi ezeket az éveket. Elképzelhető, hogy valaki felborít¬
ja a látszólagos rendet a férfi házasságában, azonban meglehető¬
sen konzervatív nézetei miatt nem valószínű, hogy elválik. Általá¬
ban külső és belső kényszer is hajtja, hogy épségben megőrizze
házasságát, még akkor is, ha egy házasságon kívüli kapcsolat iga¬
zán mélyen megérinti, ráadásul szexuálisan is izgatóbb és kielégí¬
tőbb, mint bármelyik korábbi élménye.
Amikor holtpontra jut az élete, megeshet, hogy felmondással,
elköltözéssel fenyegetőzik, vagy azzal, hogy valami egészen új

dologba fog. Munkája sem elégíti már ki. De nagy valószínűséggel
mégis maradni fog és elégedetlen lesz; sűrűn depressziós, mégsem
teszi meg azt a szerinte drasztikus lépést. A szokások és a rend rab¬
ja, fontos számára a külcsín. Nem képes önként föladni a munká¬
jával járó presztízst, hiába nem szereti már, sem a házát az előkelő
negyedben, azért, hogy valami olyasmibe fogjon, ami kielégítőbb
lenne számára.
Késői évek
Jellemző előrelátásának köszönhetően pénzügyileg bebiztosítva
közeledik a nyugdíjas korhoz. Ha vezetői szintű Apollón, akkor
nyugdíját kiegészítik a befektetései. Ha átlagos beosztású, akkor
is visszatörleszti a ház árát, mire leteszi a lantot.
Nyugdíjasként leköti magát rendszeres tevékenységekkel. Jó¬
tékonysági vagy templomi körök aktív tagjává válhat, mely közel
annyi elfoglaltságot ad számára, mint a munka annak előtte.
Ha hű marad apollóni természetéhez, valószínűleg nem kezd
önelemzésbe, amely talán kellemetlen dolgokat tárna föl, de böl¬
csebbé tenné, és amely elengedhetetlen a pszichológiai fejlődés¬
hez a késői években.
PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE
Az Apollónra emlékeztető embereknek az érzelmi távolságtartás a

legfőbb problémájuk, amely megnyilvánulhat kommunikációs
gondok, az intimitásra való képtelenség vagy az elutasítás képé¬
ben. Problémái esetleg köthetőek magas beosztásához is, ami fel¬
erősítheti nárcisztikus és önteltségre való hajlamait, ráadásul se¬
gít titokban tartani rosszindulatú és dtokzatoskodó énjét.
Érzelmi távolságtartás
Nap istenként Apollón „mindenek felett álló” volt, ahogy a távol¬
ból lenézett a Földre. Jellemző az Apollón férfira, hogy távolság-
tartó marad, kerüli a dolgokba való belebonyolódást. Ha az ér-
zelmek összeütközésbe kerülnek, visszavonul: „nem éri meg a

harcot.” Ez a hozzáállás vezérelte, amikor nemet mondott Poszei-
dón felkérésére, és nem harcolt a trójai háborúban.
Tipikus problémája az is, hogy az érzelmeiről indirekten be¬
szél. Amikor valami olyan ügyben fordultak Apollónhoz taná¬
csért, amit nem értett kristálytisztán, akkor az isten a delphoi
jósokon keresztül nyilatkozott, akiknek a kétértelmű üzenetei
interpretációra szorultak. Az Apollón férfihoz közel kerülő embe¬
rek (már amennyire közel lehet hozzá kerülni) gyakran kénytele¬
nek interpretálni azt az amúgy is kevés szót, amit az érzelmeivel
kapcsolatban kimond. Ha rosszul értelmezed, amit mondani
akart, még jobban visszavonul. Próbálj meg kicsikarni belőle egy
kicsivel többet, csak még távolságtartóbb lesz. Ellentmondásos,
hogy a világosság istene; az a férfi, aki oly pontosan és tisztán ért¬
hetően tud beszélni egy személytelen témáról (például az Apollón
ügyvéd), ennyire szűkszavú a saját érzéseivel kapcsolatban, és
ilyen nehezen értelmezhető, amikor végre mond magáról valamit.
Ugyanannyira ódzkodik lelkileg közel kerülni bárkihez, mint
belemenni egy lelki konfliktusba. Az Apollón férfi nehezen köt
szoros kapcsolatot. Jobban szereti a távolból felmérni (esetleg
megítélni) a helyzetet vagy személyt. Nincs tisztában azzal, hogy
közel kell kerülni, sebezhetővé és érthetővé kell válni ahhoz, hogy
valakit igazán megismerjünk. Férfiként túl kell nőnie az arche¬
típuson, az elérhetetlen istenen, hogy önmaga lehessen.
A kikosarazott szerelmes
Apollónt tartották a legjobb képű istennek, ráadásul felelősségteli
és megbízható is volt: a Nap menetrendszerűen mindig fölkelt,
világított és lement. Fontosnak tartotta az erkölcsösséget, életve¬
zetési elveit pedig templomának falaiba vésette. Mégis sikertelen
volt a szerelemben, Kasszandra, Szibülla, Daphné és Marpéssza is
kikosarazta. Azok a nők, akikre Apollón, az isten, hiába vágyott,
elképzelhető, hogy az Apollón férfit is visszautasítanák.
Azért mond nemet valaki egy jóképű, erkölcsös, megbízható
Apollón férfinak, mert olyan tulajdonságoknak van híján, ame¬
lyek nélkül a nő nem tud élni. Ilyen például a bölcsesség és tempe¬
ramentum, az intimitás és szexuális spontaneitás. Az is előfordul,
A NAP ISTENE 177
jj0gy a nő úgy érzi, az a bizonyos Apollón férfi túl nagy jelentősé¬

get tulajdonít a külcsínnek és a szépségnek ahhoz, hogy idősebb
korára is kitartson majd mellette.
Marpésszába egy halandó férfi, Idász és Apollón voltak szerel¬
mesek. Zeusz ráhagyta a választást, és mivel Marpéssza tisztában
volt azzal, hogy az isten elhagyná őt, ahogy ráncos és öreg lesz,
bölcsen Idászt választotta Apollón helyett. A metaforák szintjén
okosan a fejlődéssel és változással kecsegtető „emberi” kapcsola¬
tot részesítette előnyben a mindig egyforma Apollónnal szemben.
Ahogy már korábban említettük, Apollón beavatta Kasszandrát
a jövendőmondás művészetébe, azzal a feltétellel, hogy behódol
szerelmi vágyainak, de az istennő nem állta a szavát. Szibülla (aki¬
ről a híres szibilli jóshely a nevét kapta) szintén elfogadta Apollón
adományát, hogy jósnő lehessen, de mint szeretőt kikosarazta.
Apollón abban a tévedésben élt, hogy a szerelmet cserébe kapja
valamiért, amit ő adni tud.
Az Apollón férfiakat azok a nők utasítják vissza, akik mélyebb
kapcsolatra vágynak, hevesebb érzelmekre és több „lelkizésre”,
mint amit a férfitől várhatnak. Az Apollón férfi elvei és életvitele
inkább csodálatot és tiszteletet váltanak ki az emberekből a szere¬
lem és szenvedély helyett. Azok a nők, akik tisztában vannak ilyen
jellegű igényeikkel, általában nem is mennek bele a kapcsolatba,
de ha mégis, akkor azután adják ki az Apollón férfi útját, amikor
kiderülnek a hiányosságok.
Nárcizmus
Az Apollón férfi jobban szeret magába fordulni, elvont fogalmak¬
ról gondolkodni és távolról szemlélni a dolgok alakulását, mint¬
sem az érzések világában tévelyegni, ahol a legkevésbé ismeri ki
magát és ahol a legtöbb a fejlődnivalója.
Belső tulajdonságai, kulturális és családi háttere formálják
leginkább személyiségét. Az intellektuális, de érzelmek nélküli
Apollón férfi olyan patriarchális kultúrában él, ahol a férfiaktól
nem várják a kényeztetést, elítélendőnek tartják, ha a férfi sebez¬
hetőnek mutatja magát, ehelyett a versenyszellemet és a hatalom
megszerzését értékelik. Ha családja se bátorítja a valódi érzések
kimutatását és mások érzéseinek érzékelését, ráadásul erősítik a
178 A FIÚK GENERÁCIÓtA
kultúra által közvetített férfiképet, akkor minden adott ahhoz,

hogy nárcisztikussá váljon, különösen, ha még intelligens és jó¬
képű is.
Kegyetlenség és megtorlás
Apollónt megsértette egy auloszon (legfontosabb ógörög fúvós
hangszer, a ford.) játszó szatír, aki azt a hibát követte el, hogy
hangszer-versenyre hívta ki az istent. Apollón volt egy személyben
a zsűri és a bíró is, és önmagát kiáltotta ki győztesnek, mivel ő
képes volt úgy játszani a lanton, hogy fordítva tartotta a hangszert,
Marszüasz viszont ezt nem tudta megtenni az aulosszal. Az egyez¬
ség szerint a győztesnek jogában állt bármit megtenni a vesztessel.
Apollón elevenen megnyúzta Marszüaszt, ami nemcsak kegyetlen,
de embertelen is.
A legális kereteken belüli kegyetlenkedés hozzátartozhat azok¬
nak az Apollón férfiaknak a kellemetlen énjéhez, akiket megaláz¬
tak, vagy elnyomtak és akik most az agresszorral azonosulnak.
Amikor az Apollón férfi legyőzi riválisát, könyörület helyett in¬
kább hidegvérrel, elevenen megnyúzza áldozatát. Apollón Kasz-
szandrát is megbüntette: miután neki ajándékozta a jövőbe látás
adományát, úgy rendelkezett, hogy soha senki ne higgye el prófé¬
ciáját. Kreatív büntetést eszelt ki, de nagyon kegyetlent, mivel az
istennő hiába látta előre tragédiák egész sorát, semmit se tehetett a
megakadályozásuk érdekében. Kétszeresen szenvedett, előre látta
mi fog következni, azután pedig át is kellett élnie az eseményeket.
Méreg
Apollón a Nap tisztaságát és az arany középutat képviseli, ugyan¬
akkor van egy sokkal kevésbé ismert, sötét oldala is. Ez az Apollón
az éjszaka leple alatt érkezik és halálos nyilakat lődöz. Homérosz
„szárnyas kígyóknak” nevezte ezeket a nyilakat, és Kerényi is mér¬
ges kígyókkal azonosította a mérgezett vesszőket. A terapeuta ezt a
mérget „mérgezett” szavaknak titulálja, melyek célja a bántás. Ál¬
talában olyasvalaki a célpont, akit szeretett az Apollón férfi, vagy
nagyra tartott, de aki megalázta őt, illetve csalódást okozott neki.
Amikor a józan, racionális gondolkodású Apollón férfi ki-
yVPOLLÓN, A NAP ISTENE 179
ereszti haragját, szabad utat enged az amúgy általában elfojtott

érzelmeinek, akkor ami kibukik, az primitív (vagyis fejletlen) és
irracionális. Mérges kígyóként teljes erejével támad. Lehet, hogy
ellenségességével megbánt valakit, de a legnagyobb sérülést saját
pozitív énje szenvedi el.
Gőg
A szőke hajú, aranyifjú Apollón férfi sikerekkel teli életével azt

hiheti, hogy többet is elvállalhat, mint amire képes, aminek tra¬
gikus következményei lehetnek. Elbizakodottá válik: az istennel,
az archetípussal azonosítja önmagát. Elfelejti, hogy emberből
van. Élete Apollón fiának, Phaethónnak a mítoszához hasonlóan
alakulhat.
Phaethón édesanyja elárulta fiának, hogy Apollón az édesapja,
de amikor a fiú ezzel dicsekedett, nem hittek neki. Apollón el¬
ismerte apaságát és hogy ennek bizonyítékát is adja, visszavon¬
hatatlan ígéretet tett fiának, miszerint teljesíti kívánságát, bármi
legyen is az. Phaethón azt kívánta, hogy egy napig ő vezethesse a
napszekeret az égen.
Napkeltekor Phaethón feltette apja napkoronáját és felszállt a
szekérre. A Nap hatalmas paripái megérezték, hogy másképp,
tapasztalatlanul tartják a gyeplőt és letértek a Nap megszokott út¬
járól. Phaethón nem volt elég erős és tapasztalt ahhoz, hogy kordá¬
ban tartsa a lovakat, így a Nap égető tüze felperzselte a földet. Még
nagyobb kárt is tehetett volna, ha Zeusz le nem sújt rá villámával.
Apollón, fia elvesztésén érzett kétségbeesésében egy teljes napig
fény nélkül hagyta a Földet, és csak utána állította ismét szokásos
útjára a napszekeret.
Phaethónnal kapcsolatban azok a férfiak szoktak eszembe jut¬
ni, akik képesek lennének nukleáris energiát felhasználva kisebb
méretű háborút vívni. Ennek az önteltségnek is felperzselt föld
lenne az eredménye. A légkörbe kerülő hamu eltakarná a Nap fé¬
nyét, és a nukleáris tél sötétjét borítaná ránk. Az ilyen jellegű gőg
veszélye fenyegeti azokat az embereket, akik sikert sikerre hal¬
moznak. Ha ez az Apollón férfival esik meg, akkor akár abba a
tévedésbe is eshet, hogy egy bizonyos területen elért sikereken
felbuzdulva már más dolgokban is szaktekintélynek képzeli ma-
gát, sőt felhatalmazva és persze képesnek is érzi magát, hogy bár¬

mit megtegyen, amit csak akar.
A mai népszerű pszichológiai zsargonnal élve, Phaethón tév¬
hite, hogy képes lenne Apollón szekerét vezetni, egy „ego utazás”
volt, ami másoknak kárt, önmagának pedig pusztulást hozott.
Enyhébb verziók is gyakoriak ebben a témában.

APOLLÓN KÖRNYEZETÉBEN
A nehézségek abból fakadnak az Apollón férfiba beleszerető nők
számára, hogy az Apollón férfi fontosabbnak tartja a látszatot egy
kapcsolatban, mint a mélységet vagy a meghittséget.
A „ nem-feleség” leértékelődése
Az Apollón férfival kapcsolatba kerülő nőnek fontos tudnia, hogy
az Apollón férfi két kategóriába sorolja a nőket: az egyik azoknak
a köre, akikről el tudja képzelni, hogy alkalmasak lennének fele¬
ségnek, a másik, akikről ezt nem feltételezi. Még az is előfordul¬
hat, hogy olyan nőhöz vonzódik, aki nem illik bele az „alkalmas
feleség” körbe. Minden más férfitípusnál jobban törekszik arra,
hogy életét a külső elvárások szerint irányítsa.
Mivel nem sokra becsüli az élet érzelmi, vagy ösztönös oldalát,
még akkor sem ismeri el, hogy egy kapcsolat mennyi értéket tarto¬
gat számára, ha amúgy jól érzi magát benne. Következésképpen
alulértékeli a nőt. Bár lehetséges, hogy szívében is elköteleződik
végső választottja mellett, a döntést sosem teljesen a szívével hozza
meg az olyan ember, akit annyira a feje irányít, és az értékeket is az
agya határozza meg számára. Amikor feleséget választ, nemcsak a
nőt nézi, hanem azt is, hogyan fognak mutatni, mint pár. A házas¬
ság számára a kultúra és a civilizáció szempontjából alapvetően
fontos intézmény, ami rendet hoz a világba, az ő saját világába is.
Megeshet, hogy élete derekán az Apollón férfi belebonyolódik
egy házasságon kívüli kapcsolatba (ez általában az első és egyetlen
félrelépése), amely érzelmileg is megérinti. Úgy is érezheti, hogy
gyengédebb viszony fűzi szeretőjéhez, mint feleségéhez, és a szex-
ben is szenvedélyesebb, mint valaha. Mégis jó eséllyel visszatér

feleségéhez, a régi otthonába, a megszokott életéhez.
Nehéz a nőnek elfogadni, hogy hiába tudja, az Apollón férfi
jobban szereti őt, mint bárki mást azelőtt, mégis kisétál az életéből
és visszamegy feleségéhez egy üres házasságba, annak ellenére,
hogy megtapasztalta, van ennél jobb is. Pedig, hacsak nem nő túl
az apollóni mintán, akkor így fog cselekedni. Az elhagyott nő
gyászolni fog, a férfi viszont, mivel olyan, mint Apollón, képes
lehet eltávolítani magától a veszteség érzését, és úgy tűnhet, mint
aki már túl is van mindenen.
Elmagányosodás a kapcsolaton belül

Objektíven nézve az Apollón férfi feleségének igazán nem lehet
oka panaszra. Férje kiegyensúlyozott, megbízható, hűséges, sőt
valószínűleg sokat segít a ház körül is, amikor otthon van. Az em¬
berek sokra tartják, sikeresnek és jó embernek gondolják. Sok
Apollón feleség különösen szerencsésnek tartja magát.
A gondok akkor kezdődnek, amikor a nő mélyebb, személye¬
sebb kapcsolatra kezd vágyni. Magányosnak érezheti magát, mi¬
vel a férfi érzelmileg távol van, sőt gyakran fizikailag is a munka¬
helyi kötelezettségei és elhivatottsága miatt.
Spontaneitásra vagy szenvedélyre hiába vágyik, ettől a férfitól
nem fogja megkapni (ahhoz más archetípusoknak is aktívan kell
működniük az Apollón férfi pszichéjében). Ha a feleség mélyebb
kommunikációra vágyik, csalódni fog.
A katalizátor hatás
Az Apollón férfi felesége azon kaphatja magát, hogy férje irányítá¬
sát követve egyre jobban hasonul párjához, különösen, ha ő maga
is többre értékeli a gondolkodást, mint az érzéseket, és ő is célra¬
törő. A kapcsolat külsőre változatlan, de az érzelmi távolság nő,
ahogy mindketten egyre több időt és energiát fordítanak saját
külön életük építésére. Mivel a feleség egyre kevesebbet beszél
érzéseiről, egyre kevésbé is fogja tudni, hogy mit érez valójában.
Pont az ellenkezője történik, ha a nő könnyen sírós, nevetős
típus, lobbanékony és szeret beszélni érzéseiről. Ha hallgatag
Apollónhoz köti az életét, idővel úgy érezheti, hogy a fenti tulaj¬

donságok kezdenek elhatalmasodni rajta. Ahogy a férfi egyre job¬
ban befelé fordul, a nő egyre irracionálisabbá és hisztérikusabbá
Válik. Próbálkozásai provokatívak, és általában nem járnak siker¬
rel. Könnyekkel, dührohamokkal, fenyegetőzéssel és vádasko¬
dással igyekszik érzelmi reakciókra bírni férjét, de csak annyit ér
el, hogy párja még hűvösebb, racionálisabb és zárkózottabb lesz, ő
maga pedig még inkább elveszíti a talajt a lába alól.
A FEJLŐDÉS ÚTJAI
Az Apollón férfi feladata, hogy túlnőjön a racionális, logikus el¬

me korlátain. Akkor teljesedhet ki, ha a „szív ügyeivel” is foglal¬
kozik, és megéli saját testiségét. Az sem árt, ha vesz egy-két leckét
alázatosságból.
Teret engedni Dionüszosznak

Apollón, az isten, teret engedett Dionüszosznak Delphoiban: a
három téli hónapban Dionüszoszt imádták és ünnepelték Apollón
templomában. Apollón megosztotta szent helyét azzal az istennel,
aki mindenben ellentéte volt. Annak a férfinak, aki túl akar nőni
az apollóni archetípuson, szintén teret kell engednie pszichéjében
Dionüszosznak.
A tisztánlátó, reális gondolkodású Apollón a bal agyfélteke
dominanciájának mitikus kifejeződése, míg Dionüszosz, az érzé¬
sekkel teli egybeolvadás, a misztikus megrészegülés és eksztatikus
vízió istene a jobb agyféltekével van szoros kapcsolatban. Az Apol¬
lón férfi tudatosan csak a bal agyféltekéjében él, és úgy csinál, mint¬
ha csak ez a perspektíva létezne a valóságban. A francia filozófus,
René Descartes alapelve, a „cogito ergo sum” (gondolkodom, tehát
vagyok) összefoglalását adja az Apollón férfi identitástudatának:
képtelen látni, hogy a gondolkodás képességén kívül valami más is
meghatározhat egy embert, vagy jelentést adhat életének.
Apollónnak el kellett hagynia Delphoit, hogy Dionüszosznak
hódolhassanak. Hasonlóképp az Apollón férfinak is először tuda¬
tosan fel kell ismernie, hogy mennyire fontos időt és teret enged-
nie életében és pszichéjében Dionüszosz számára. Keresnie kell

az alkalmat, hogy a pillanatnak éljen, feloldódjon érzéseiben,
érzékeiben és belső világában, vagy akár külső élményekben.
Ekkor válik lehetségessé Dionüszosz jelenléte.
A legtöbb Apollón férfi a dionüszoszi zenén és táncon keresz¬
tül éri el Dionüszoszt. Lehetséges, hogy Apollón már eljutott spi¬
rituális magaslatokba a klasszikus zene segítségével, megtapasztal¬
hatta, hogy milyen hatalma van a zenének, milyen mámorító,
eksztatikus állapotba repítheti. Ezzel szemben a dionüszoszi zene
testi élményt nyújt, öntudatlan táncra késztet, spontán, ösztönös
reakciókat vált ki. A test azt csinál, amit akar, a zene mozgatja.
Dionüszosz úgy szerelmeskedik, ahogy zenél, másképp, mint
Apollón. Az Apollón férfi ugyanolyan célratörő és a technikára
összpontosító a szexben, mint az élet összes többi területén. Amint
kitapasztalja, hogy az aktuális nőnél hogyan lehet elérni az orgaz¬
must, attól kezdve mindig szisztematikusan végigmegy az összes
erogén zónán, amíg el nem éri a célt, az orgazmust. Apollón szere¬
tőként valahogy úgy szerezhet jártasságot a szerelmeskedés terén,
ahogy a zenész megtanul lejátszani egy darabot kedvelt hangsze¬
rén. Minél többet gyakorol, annál ügyesebb lesz, akár virtuózzá is
válhat. De mindez akkor is előadás marad. Az apollóni szexnek
megvan az értéke (nem rossz a rendszeres orgazmus), de ha Apollón
nem mozdul el Dionüszosz irányába, akkor a házaspár szexuális
élete valószínűleg nem a lelki közösségről vagy az érzelmi egybe¬
olvadásról fog szólni.
Nem sikerülhet átadni a helyet Dionüszosznak a szerelmeske¬
dés terén, ha Apollón nem tudja megállni, hogy ne az órát nézze, ha
zavarba jön a zajoktól, vagy valami más miatt nem tudja elengedni
magát. Apollón dominanciája megmarad, ha a férfi megfigyeli és
kritizálja magát szerelmeskedés közben.
Ezért hangsúlyozzák a szexterápiákon az „örömszerzést”, annak
a lassú felfedezését, hogy mi okoz testi örömet.
A belső nőfelszabadítása
Apollón egyik alapelve, miszerint „uralkodj a nő felett”, hűen
tükrözi, mit is tehet az Apollón férfi az önmagában rejlő „belső
nővel”, akit Jung animá-nak nevezett. Az anima a feminin arche-
típus a férfi pszichéjében, melyet egy istennő is megszemélyesít¬

het. William Sloane Coffin, a Yale Egyetem egykori lelkésze (és az
Apollón férfiak támasza) egyszer úgy fogalmazott, hogy „a leg¬
inkább felszabadításra szoruló nő a férfiban lakozó nő.”
Az anima vagy belső nő a férfiak nagyrészt tudattalan része,
melyet Jung az érzések és a kötődés birodalmával azonosított. Az
anima a férfi érzelmi világához, fogékonyságához és ahhoz a ké¬
pességéhez kapcsolódik, hogy mennyire tud másokat közel en¬
gedni önmagához. Jung szerint ezek a tulajdonságok fejletlenek a
férfiaknál. Ez szerintem is igaz a férfiak túlnyomó többségére, de
kivételt képeznek azok, akiknek az érzelmi funkciói fejlettebbek
a gondolkodásuknál.
Az anima felszabadítása, a feminin érzelmi értékek pozitív
megítélése lehetővé teszi az Apollón férfi számára, hogy méltá¬
nyolja mind saját, mind mások érzéseit. Könnyebben megéli a
Földhöz és minden élőlényhez való közelséget. A messzi távolban
élő Apollón férfit a fejétől a szívéhez és a testéhez közelíti.
A legtöbb Apollón férfi animája fokozatosan fejlődik ki, az¬
által, hogy olyan nőkkel kerül kapcsolatba, akiket nem a fejük
irányít és akik ügyesen beszélnek érzelmi értékeikről. Ez a nő
lehet anya, testvér, barát, szerető vagy feleség. Az Apollón férfi
gyakran sért vagy bánt meg másokat tapintatlanságával, illetve
önzésével. De ha ezek a személyek vannak annyira fontosak szá¬
mára, hogy ne akarjon nekik bosszúságot, vagy fájdalmat okozni,
akkor meg fogja hallgatni őket, megtanulja értelmezni az érzései¬
ket, és ezáltal felszabadítja az önmagában lakozó belső nőt, aki
ugyanezen értékek szószólója.
Az alázatosság elsajátítása
Ha az Apollón férfi a Nap áldását viseli magán, akkor élete kezde¬
tén a kedvenc fiú szerepét kapja a családban, és azzal a határozott
előnnyel indul, hogy személyisége sikerekre predesztinálja patri¬
archális világunkban. A sikeres Apollón férfira jellemző, hogy
eredményeit kizárólag magának tulajdonítja, és sikereit jól meg¬
érdemeltnek gondolja. Gőgje és büszkesége részben ennek tudha¬
tó be. Ráadásul képes hibáztatni másokat azért, ha sikertelenek,
anélkül hogy körülményeiket, személyiségüket, nemüket, intelli-
genciájukat számításba venné. Ez tipikus apollóni viselkedés,

nehezen tudja magát más helyébe képzelni. William Rehnquist, a
legfelsőbb bíróság elnöke és Antonin Scalia, törvényszéki bíró jó
példái az Apollón típusú embereknek. Mindkettőjüket úgy jellem¬
zik, mint „autodidakta személyek, akik rendszerint türelmetle¬
nül hallgatják az olyan emberek panaszait, akiknek nem sikerült
hasonló eredményeket elérni, mint nekik.”
Az Apollón férfi esetleg csak akkor döbben rá, hogy milyen
arrogánsán viselkedett, mennyi mindennek nem volt tudatában
és milyen kevés dolgot méltányolt, ha kénytelen a bőrén érezni
valaki másnak a helyzetét, vagy megszenvedi egy közelálló elvesz¬
tését. Esetleg azt a megaláztatást kell átélnie, hogy szörnyű hibát
vét, de megbocsájtanak neki. Lehet, hogy az öregedés hoz számára
bölcsességet: mivel az élet tartogat számára megszégyenítő élmé¬
nyeket, ezekből megtanulhatja, milyen emberség lakozik mások¬
ban és önmagában is. Csak ekkor juthat el az Apollón férfi odáig,
hogy a következőket gondolja: „Szerencsés vagyok, hogy nem
kerültem ilyen helyzetbe.” Vagy azt, hogy: „Ha ez velem történik
meg, nem biztos, hogy így helyt tudtam volna állni.”
A szerelem, mint motiváló erő

Az Apollón férfi különösen hajlamos aszerint cselekedni, hogy
mit várnak el tőle, és még csak fel sem merül benne a kérdés, hogy
tényleg azt akarja-e tenni. Kisfiúkora óta szeretettel és dicsérettel
jutalmazták a szabályokhoz való alkalmazkodásért. Archetípusá¬
ból eredő természete igazán könnyűvé tette számára ennek az el¬
fogadását. Általában egy fél élet és az ekkor bekövetkező depresz-
szió kell ahhoz, hogy az Apollón férfi megkérdőjelezze, tényleg
azt a munkát végzi-e, ami neki való, tényleg a helyén van-e és
valóban szereti-e a feleségét.
Az Apollón férfi akkor halad túl az archetípussal való azono¬
suláson, ha szerelemre alapozva hoz döntést. Ily módon túlnő az
istenen, akit kizárólag a logika vezet döntéseinél. Viszont isme¬
retlen terepre merészkedik. Mivel azonban Apollón jól tud disz-
kriminálni és értékelni, ráadásul nem kapkodós fajta, ezért köny-
nyebben meg tudja különböztetni a fellángolást a szerelemtől.
Ha az Apollón férfi a szívére hallgat, emberivé válik. Tudja,

hogy esendő és sebezhető lesz, de cserébe átlépheti az „ismert”
(racionális) világának határait. Képes kockázatot vállalni. Fel¬
hagy az érzelmi távolságtartással, amely eddig védte, ugyanakkor
el is szigetelte.
HETEDIK FEJEZET
Hermész, az istenek követe
és a lelkek kalauza
Kommunikátor, szélhámos, utazó
„Ő a váratlan fordulatok, a szerencse, a véletlenek és a furcsa egybeesések

istene. »Hermész szállt le közénk«, mondták az ókori görögök, amikor
hirtelen csend támadt a szobában, és ezzel a beszélgetés során új dimen¬
ziót nyitva a társaság számára. Amikor úgy tűnik, hogy megakadtak a
dolgok, semmi nem akar változni, akkor Hermész mozgásba lendít, új
kezdetet vázol és magával hozza a zűrzavart, ami szinte elkerülhetetlen
velejárója az új kezdetnek.”
Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei ( The Gods of Greece)
„A leleményesség nagymesterével van dolgunk, a nyájak terelőjével, a

nimfák és gráciák szeretőjével, az éjszaka, az alvás és az álmok szellemé¬
vel. Semmi se jellemzi hívebben az elbűvölő, gyengéd és vidám, ugyan¬
akkor sötét és titokzatos énjeit, mint a lant és a furulya hangja.”
Walter W. F. Otto,H homéroszi istenek (Homeric Gods)
Hermész, mint isten, archetípus és ember, a gyors mozgás, a für¬

ge észjárás és az ékesszólás megszemélyesítője; férfi imázsként
vagy metaforikusán a határvonalak átlépője, aki könnyedén vált
szinteket.
HERMÉSZ, AZ ISTEN
Hermész (vagy közismertebb római nevén Merkúr) az istenek kö¬

vete, az ékesszóló beszéd istene, a lelkek alvilági kalauza, az atlé¬
ták, tolvajok és üzletemberek védelmezője; a lant, a számok és az
ábécé híres felfedezője. „Az emberekkel legbarátságosabb isten¬
ként” ismerték, olyan istenként, aki szerencsét hoz.
Hermészt általában fiatal férfiként ábrázolták. Homérosz le¬

írása szerint úgy nézett ki, mint egy fiatal herceg, akinek éppen
sarjadni kezd a szakálla. Amikor mint az istenek hírvivője telje¬
sített küldetést, széles karimájú úti kalapot viselt, melyhez néha
két kis szárny is tartozott. Szárnyas saruban vagy cipőben járt és
kaduceust hordott magával. A kaduceust általában egyszerű pál¬
caként jelenítették meg, körülötte két fehér szalaggal (vagy kígyó-
val). Ez a varázspálca az istenek hírnökének a tekintélyét és sért¬
hetetlenségét szimbolizálta.
Hermész neve „kőhalmot” jelent. Ezt az elnevezést az utazók¬
nak iránymutatásul szolgáló kőrakásokról kapta, melyekhez min¬
den arrajáró hozzátett egy követ. Néha ezekkel a kőkupacokkal
sírokat jelöltek meg. Az ősi időkben gyakran lehetett ilyenekkel
találkozni az utak mentén. Később hermának nevezett kőpillérek
álltak a görög házak előtt vagy jelölték a birtok határait.
Hermész Zeusz és Maia fia. Maia szemérmes istennő volt, egy
hegyi barlangban élt, ahol éjszaka látogatta őt Zeusz (mialatt Héra
aludt, így nem szerzett tudomást Zeusz flörtjéről). Maia Atlasz
leánya, azé a titáné, aki a vállán tartotta az égboltot. Maia egyike a
leánytestvér csillagoknak a Fiastyúk csillagképben.
Hermész születése pillanatától fogva egyfolytában tevékeny¬
kedik. Reggel született, délben már feltalálta a lantot és játszott is
rajta, este ellopta Apollón teheneit és éjjel ártatlan képpel feküdt a
bölcsőjében. Életének ezen első napja nyitójátékként felmutatja a
Hermészt egyértelműen jellemző fő ismérveket. Épphogy meg¬
született, de már bátran kimerészkedik bölcsőjéből a világba.
Megpillant egy cammogó teknősbékát az anyja barlangja előtt,
hirtelen ihlettől vezérelve felvágja a teknőst, megtartja a teknőjét,
két nádsípot erősít hozzá és hét húrral látja el, így alkotva meg a
lantot. Hermész pengette a lantot és énekelt, zenéje vidámságot,
szerelmet és édes álmot hozott.
Miután a lantot a bölcsőbe helyezte, a csecsemő Hermész már
húsra vágyott. Ismét maga mögött hagyta a barlangot, hogy ezen a
portyán néhány ökröt lopjon féltestvérétől, Apollóntól. A fiatal
marhatolvaj elhajtott ötven tehenet Apollón legelésző csordájá-
JJERMÉSZ, AZ ISTENEK KöVETE 189
ból, és hátrafelé terelte el őket, úgy, hogy a hátsó patáik voltak elöl
és a mellsők hátul. Ágakból lábbelit készített magának, hogy el¬
rejtse saját lábnyomait. Amikor Hermész biztos rejtekhelyre ért a
jószágokkal, hatalmas tüzet gyújtott (ágakat és taplót dörzsölt
össze, így találva fel a tűzgyújtást), és megsütött két tehenet. Ami¬
kor végzett, a folyóba dobta lábbelijét, szétszórta a hamut és nesz¬
telenül visszatért anyja barlangjába. Befeküdt bölcsőjébe, karjába
vette lantját és magára csavarta pólyáját.
Apollón rájött, hogy meglopták, észrevette a nyomokat, amik
látszólag az ellenkező irányba vezettek, de nem dőlt be. Dühösen
ment el Maia barlangjához és követelte, hogy Hermész árulja el,
hová rejtette a teheneket. A csecsemő Hermész rezzenéstelen arc¬
cal állította, hogy semmit sem tud az eltűnt állatokról, sőt azt kér¬
dezte: „Úgy nézek ki, mint egy erős ember, aki teheneket tud lop¬
ni? Egészen más elfoglaltságaim vannak: alszom, az anyám tejét
iszom, fekszem a pólyámban vagy a meleg fürdővízben. Tegnap
születtem, puha talpacskáimnak kemény a föld.” És Hermész az
apja életére esküdött, hogy semmit sem tud a tehenekről.
Apollón jót mulatott ezen az előadáson, és „dörzsölt csalónak”
nevezte Hermészt, aki „úgy beszél, mint egy jól képzett tolvaj.”
Később, Zeusz társaságában Apollón és Hermész többször is elő¬
adta a történetet, ezzel szórakoztatva Zeuszt, aki rájött az igazság¬
ra és megparancsolta Hermésznek, mutassa meg Apollónnak, ho¬
vá rejtette a teheneket.
Apollón élt-halt a lantért, és bármit odaígért cserébe. Az ötven
tehénen kívül Hermész kapott még egy pásztorbotot a vele járó
státusszal és egy aranypálcát, három levéllel a tetején, amelynek
segítségével vagyonhoz jutott, uralmat kapott a vadállatok felett
és a jóslás tudományának birtokosa lett. Az aranypálca mellett vagy
helyett megkapta még a kaduceust is, a szárnyas pálcát. A kadu-
ceus azt hirdette, hogy ő a követ és a lelkek alvilági kalauza.
Hermész leginkább, az istenek követeként ismert, és mint az az
isten, aki sok hasznos szolgálatot tett az olümposziaknak. Zeusz
kérésére leszállt az alvilágba, hogy visszahozza Perszephónét édes¬
anyjához. Árészt is ő mentette ki az ércedény fogságából, segített
Zeusznak a combjából életet adni Dionüszosznak és elkísérte
Aphroditét, Athénét és Hérát Pariszhoz, hogy döntsön vitájukban.
(Parisz Aphroditét ítélte a legszebbnek.)
Hermészfia
Hermész számos fia apja természetét örökölte. Autolükosz és Mür-
tilusz a legrosszabb tulajdonságokat felerősítve kapta. Autolükosz-
ból mestertolvaj és esküszegő lett, de nélkülözte a fiatal Hermész
vonzerejét. Mürtilusz találékonysága és szociopata mivolta meste¬
rének a halálát okozta egy szekérverseny alkalmával. Az egyik ver¬
senyző megvesztegette, mire ő viasz szegecseket illesztett a szekér
tengelyeibe.
Az erkölcstelen Pán, Hermész másik hírhedt fia volt, deréktól
lefelé kecske, kecskeszarvakkal és szakállal, vidám, de hirtelen-
haragú és kéjvágyó természettel. Pán az erdők, legelők, nyájak és
pásztorok istene volt. Fia Eudorusz („a jóságos adakozó”) Her¬
mész kedves oldalát örökölte, mint a hűséges, egyszerű pásztor,
aki terelgeti a nyájakat, így terjesztve ki, vagy jelenítve meg az
óvó, gondoskodó tulajdonságokat, amelyek Hermészben is meg¬
voltak. Leghíresebb fia Hermaphroditusz Hermész hermafrodita
és biszexuális természetét tükrözi, és mindkét szülőjének a nevét
és nemi jegyeit magán hordja.
Hermésznek rengeteg szerelmi kalandja volt, az Aphroditével
való viszony kivételével egyikről sem tudunk részleteket, és Her-
maphrodituszt leszámítva, a fiúk édesanyjaihoz sem kötődik emlí¬
tésre méltó mítosz. így Hermészt agglegény istennek tekinthetjük.
Hermész és az alkímia
Az alkímiában Hermész-Mercurius a „higany”, az anyagba rejtett
lélek. Szimbóluma minden ellentét egyesítésének: „fémes, mégis
cseppfolyós, anyagi, mégis szellemi, hideg, mégis tüzes, méreg,
mégis gyógyító orvosság.” Anyagi valójában Merkúr csak a nemes¬
fémekhez köthető; metaforikusán Hermész segíthet nekünk meg¬
találni a lelki kincshez vezető utat.
Fénykorát élte az alkímia a középkori inkvizíció idején, ami¬
kor eretnekségnek bélyegeztek és büntettek minden olyan erő¬
feszítést, ami a Római Katolikus Egyházon kívül keresett lelki
igazságot vagy spirituális élményt. Néhányan úgy vélik, hogy
Hermész találta fel az alkímiát. Továbbá alkímiai metaforák tár¬
gya is volt, hasonlóan a hermafroditához. C. G. Jung a Pszichológia
HERMéSZ, AZ ISTENEK KöVETE 191
és alkímia (Psychology and Alchemy) című művében leírtak szerint

az alkímiai tanulmányok sorai között ott rejtőzött Hermész a kom¬
munikátor: metaforikusán ő a lelkek kalauza, az olyan misztikus
és pszichológiai utazásokon, melyek a férfi és női elemeket kí¬
sérelték meg egyesíteni.
A kaduceus: Hermész varázspálcája

Hermész mindig magával hordta a kaduceust. A kaduceusán ta¬
lálható ikerkígyók számos jelentést hordoznak; az alkimisták úgy
vélték ezek hím és nőstény kígyók voltak; a hermészi misztika
szerint férfi szellem és női lélek egyesítése. A kettős kígyó a halál és
újjászületés ikerfonalát is megszemélyesíti; és manapság a DNS
lánc szimbólumaként is tekintenek rá, amelyen keresztül a kódolt
genetikai információ az élő anyagba jut. Akár az új szimbolikáról,
akár az ősi metaforákról van szó, Hermész szerepe kivétel nélkül
mindig az uralmak közötti hírnöké.
Hermész kaduceusa különbözött Aszklépioszétól, a gyógyító
isten pálcájától, amelyen csak egy kígyó tekeredett.
HERMÉSZ, AZ ARCHETÍPUS
Az isteni Hermészhez hasonlóan a hermészi archetípusnak is van¬

nak pozitív és negatív vonatkozásai. A találékonyság, az ügyes
kommunikációs készség, valamint a gyors észjárás és cselekvés
olyan tulajdonságok, melyeket kreatív módon lehet használni bi¬
zonyos dolgok elérésére, de a megtévesztéshez is szolgálhatnak
eszközül. Ugyanakkor Hermész vitathatatlanul a kifejező kommu¬
nikáció és a gyermekek megmentőjének pozitív archetípusa.
A hírnök
Hermész gyakran és sebesen utazott Olümposz és az alvilág, Olüm¬
posz és a Föld, továbbá a Föld és az alvilág között. Akadály nélkül
közlekedett a szintek között, könnyedén szelte át a határokat.
Azok a férfiak (és nők), akik ennek a mobilitásnak a birtoká¬
ban vannak, otthon érezhetik magukat a diplomácia, a média és a
192 A FIÚK GENERáCIóJA
kereskedelem világában. Ők a világ kereskedői és kommunikáto¬
rai, árucikkeket, információt szállítanak és kultúrát közvetítenek
egyik helyről a másikra. Hermésznek egy napi munkába sem telik,
hogy egyik városból a másikba, vagy egyik országból a másikba
utazzon, hogy átjusson a vasfüggönyön, vagy hogy elsőként meg¬
látogasson egy mindentől távol eső helyet. Hermész utazhat szemé¬
lyesen, a rádió, televízió hullámain vagy az írott médián keresztül.
Az üzletelés, a pénzszerzés és a szövetségkötés kellemes feladatok
a Hermész típusú emberek számára.
A régi híres utazóknak, mint Marco Pólónak (aki kereskedel¬
mi utakat nyitott Európából Kínába és Indiába) és Sir Richard
Burtonnek (aki az álöltözeteiről ismert, és aki az iszlám országok-
beli kalandjainak csúcspontjaként bejutott Mekkába) szükségsze¬
rűen hasonlítaniuk kellett Hermészre, hogy élvezni tudják kaland¬
jaikat és sikert arathassanak, mint utazók és írók. Ez Alexandra
David-Neelre is áll, aki Tibetet szemelte ki célpontként, és a misz¬
tériumokhoz vezető útjairól is írt. A nem hétköznapi valóságok
leghíresebb mai kutatói Carlos Castaneda és Lynn Andrews*.
Mindketten könyvsorozatot írtak kalandjaikról, kockázatos hely¬
zetekről és arról a tudásról, amit saját tanonckodásuk alatt szerez¬
tek az indián kuruzsló férfiak és nők között. Csakúgy, mint Her¬
mész, Castaneda és Andrews is szintek között mozognak, ahogy a
megszokott világot maguk mögött hagyva a szellemek és energiák
világába hatolnak.
A modern kor Hermésze lehet külügyi köztisztviselő, multi¬
nacionális vállalat képviselője, peripatetikus, nemzetközi hírű
előadó vagy idegenvezető. Akár egy szerződésről szóló tárgyalás
során, vagy egy csecsebecsére történő alkudozáskor minél inkább
hermészi valaki, annál valószínűbb, hogy kitűnik meggyőző ere¬
jével és „kreatív pénzügyi” ötleteivel.
A hermészi gondolkodású embert nemigen aggasztja az, hogy
valami illegális vagy helytelen. Ritkán vannak álmatlan éjszakái
amiatt, hogy valami jó vagy rossz. így akár a maffia jogi tanácsadó¬
ja is lehet, és mivel hermészi ember, könnyen lépi át a legitim
világ és a bűnözők alvilágának határvonalát. Csak az érdekli, hogy
‘Kiadónk most jelenteti meg Lynn Andrews Medicine Women trilógiájának első részét
A varázslóasszony legendája - Beavatás a nőiségbe címmel, és Amy Wallace A varázsló
tanítványa - Életem Carlos Castanedaval című könyvét.
bejön-e a trükk vagy sikeres lesz-e a tárgyalás. Kreatív gondolko¬

dása első osztályú problémamegoldóvá teszi.
A szélhámos
Születése napján Hermész már bátyja, Apollón teheneinek ellopá¬
sával foglalatoskodott. Azután megpróbálta magát ártatlan újszü¬
löttnek beállítani, rezzenéstelen arccal hazudva. Ez a Szélhámos
Hermész, a világon mindenütt jól ismert archetípus, amit okos¬
sággal, ravaszsággal és az alakváltoztatás képességével szoktak
jellemezni.
A Szélhámost, az indiánoknál a prérifarkas jelképezi, az eszki¬
móknál a holló, a japánoknál pedig a ravasz borz. A Szélhámos
mindig találékony és megszerzi, amit akar, csalással vagy lopással.
Gyakran megvetés helyett csodálatot vált ki okosságával, persze
attól függően, hogy mit lop és kitől. Amikor Robin Hood módjára
a kizsákmányoló gazdagoktól lop, hogy szétossza a szegények
között, vagy Prométeuszként tüzet lop az istenektől az emberiség
számára, akkor a Szélhámost hősként ünnepük. Például a nép¬
szerű tévésorozat, a Csak egy tolvajnak megy (It takes a Thief) Robert
Wagnert modern Hermésznek állítja be. A főszereplő a „bűnö¬
zőkből lesznek a legjobb rendőrök” alapelvet követi. Wagner egy
elbűvölő kiugrott tolvajt játszik, aki most már jó célokra használja
tudományát, gyorsan és nesztelenül jut be, igaz illegálisan, bár¬
hova, és úgy tudja átváltoztatni magát, mint egy kaméleon.
Mindezek ellenére a valós életben könnyen kiderülhet a szél¬
hámosról, hogy távolról sem hős, hanem csak egy csaló, mint pél¬
dául egy lelketlen árus, aki az ügyes üzleti szövegével fölösleges
dolgok megvásárlására veszi rá az embereket, vagy egy megrög¬
zött svindler, aki átveri az embereket. A szélhámos Hermész
archetípusa a vonzó szociopata képében jelenik meg, aki nem érez
lelkiismeret-furdalást, ha hazudik vagy elveszi, amit megkíván.
A Hermészben rejlő szélhámosságot nem kell feltétlenül nega¬
tív módon kiélni. A szélhámos fejével való gondolkodás képessé¬
ge segítheti a terapeutát, hogy jobban megértse, mi zajlik le a má¬
sik ember fejében, a nyomozót pedig abban, hogy kiemelkedőt
alkosson munkájában, de bárkit különleges és kreatív probléma-
megoldó módszerek birtokába juttathat.
A fiatalabb testvér rivalizálása

A születési sorrend hozzájárulhat a hermészi archetípus kialaku¬
lásához. Hermész, az isten, kapcsolata bátyjához, Apollómhoz
kulcsfontosságú az archetípus versengő és szerezni vágyó aspek¬
tusainak megértésében. Hermész úgy érkezik a világba, hogy
azonnal felismeri a fájdalmas tényt, hogy „nekem semmim sincs”,
úgyhogy rögtön meglopja bátyját. Ettől Apollón rászedettnek érzi
magát, mérges, ugyanakkor kiengesztelődik és elbűvöli öccse. Bár
mindkét testvér végül készségekkel és hatalommal gazdagodik az
egymással való cserebere során, de mégis Hermész az, akinek kez¬
detben semmije sincs, de végül sokra jut.
Mivel később lép színre, mint az idősebb testvér, a kisöcs
kezdetben a kisbabák vonzerejét veti be. Ahogy egyre idősebb
lesz, de magasságban és tapasztalatban alulmarad, rájön, hogy
kénytelen az eszét használni. Fiatalabbként nincs esélye a báty
legyőzésére. A hermészi archetípussal az öcs megtanulja, hogyan
tud a szavak segítségével kikeveredni a verekedésből, ahol amúgy
alulmaradna. Stratégiákat gyárt, hogy megszerezze, amit akar,
legyen az egy tárgy vagy a báty előjoga.
Az öcs hátrányos helyzetben lévőnek tekinti magát, akinek
küzdeni kell a kedvező pozícióért. Amíg az ifjabb Joseph Kennedy,
a dinasztia legidősebb fia le nem zuhant repülőjével a második
világháború során, addig a hermészi előnytelen helyzetű szerep az
utána következő fiúnak, John F. Kennedynek jutott. Jack gyen¬
gébb egészsége és fizikai állóképessége hátrányt jelentett, amit
azzal kompenzált, hogy a szavak terén próbált kitűnni, és gondo¬
san megválasztotta a versengés színtereit.
Az utasok kalauza
A mitológia szerint Hermész gyakran kalauzolt másokat az egyik
birodalomból a másikba. Hermész pszükhopomposz elkísérte a
halottak lelkét az alvilágba.
Hermészhez kötődnek a „hermák”, alacsony kőoszlopok vagy
kőhalmok, melyek birtokhatárokat, utakat, sírokat jelöltek, és ott
álltak a házak bejáratánál. így Hermész volt az az isten, aki nem¬
csak jelölte a határokat, de át is lépte azokat.
Murray Stein, jungi analista Hermészt a Meghatározó Átala¬

kulások Istenének nevezi. A hermészi archetípus jelenik meg a
pszichológiai fázisok közötti átmeneti állapotban - különösen a
középkor idején. Tudatküszöb alatti isten, aki az átmeneti idő¬
szakban van jelen (a görög limen szóból ered, jelentése: az ajtó¬
keret alatti rész vagy küszöb).
A pszichoterapeuta gyakran a lelkeket fontos szakaszokon át¬
vezető hermészi szerepet játssza. Az emberek akkor kérnek segít¬
séget, amikor depressziós időszakot élnek át. Ez bekövetkezhet
egy fontos személy vagy szerep elvesztését követően, vagy valami
újjal való szembenézés miatti bizonytalan és aggodalommal teli
időszakban, vagy az egyik életszakaszból egy másikba történő
átlépéskor. A terapeuta egy darabon elkíséri páciensét az útján,
ahogy Hermész tette az utazókkal. Néha a terapeuta próbálja
láttatni a helyzet veszélyeit, és segít a túlélésben, ahogy Hermész
Odüsszeusznak azáltal, hogy pont akkor jelent meg, amikor
Odüsszeusz Kirkével készült találkozni, a boszorkánnyal, aki
disznóvá változtatta Odüsszeusz embereit. Hermész felvilágo¬
sította és felvértezte őt Kirké hatalmával szemben.
A hermészi példa annak is irányt mutat, aki a szellemek világá¬
nak (Olümposz), az emberi életnek (Föld) és a léleknek (alvilág)
az értelmét kutatja, kiteljesedésre vágyik, és azután elbeszéli,
tanítja mindazt, amit megtudott. Hermész, a szintek közötti utazó
megvilágosodásra és kiteljesedésre vágyik, továbbá kommuniká¬
cióra törekszik az ész és az értelem tudatos, mentális világa (Olüm¬
posz), azon világ, ahol az ego dönt és cselekszik (Föld) és a kollek¬
tív tudatalatti (alvilág) között.
Az alkimista
Hermészt az alkímia szülőatyjának tartják. Az alkímia misztikus
tudományát űzők ólomból próbáltak aranyat csinálni, de szellemi
és pszichológiai szinten is kutatták, hogyan lehet a psziché lénye¬
gét arannyá alakítani. Az „alkimista” a lényeget (vagy „aranyat”)
tapasztalati úton kívánja megtalálni és szeretné átélni az átválto¬
zás élményét. Jung a hermészi archetípus aspektusait Mercurius
Szellemének nevezi, az isten római neve, Merkúr után.
A gyermek megmentője
Hermész leszállt az alvilágba, hogy felhozza Démétér elrabolt
leányát, Perszephonét. A csecsemő Dionüszoszt legalább kétszer
megmentette, és óvta őt minden bajtól. A fiatal Árész is Hermész-
nek köszönheti életét. Hermész úgy válik mindannak az arche¬
típusává vagy metaforájává, ami ártatlan és sebezhető, vagy isteni
és szent, hogy értelmet ad az amúgy borzalmas élménynek.
Éreztem Hermész életmentő jelenlétét, amikor felnőtt bete¬
geim az erőszakkal teli gyermekkorukról beszéltek, vagy amikor
olyan gyerekekről olvastam, akik nem estek pánikba vagy kétség¬
be, amikor eltévedtek a vadonban, vagy órákig küszködtek, hogy
a víz felszínén tudjanak maradni. Magyarázatot kaptak valahon¬
nan, ami erőt adott nekik a kitartáshoz. A molesztált gyermek
számára az üzenet valami olyasmi lehet például, hogy „ezek nem
az én szüleim, most csak vizsgáztatnak.” Annak a gyereknek, aki
nem adja föl, az üzenet érkezhet olyan formán, hogy „valaki jönni
fog” vagy „nem halhatok meg, mert fontos vagyok valaki számá¬
ra”. A megpróbáltatás idején az üzenetbe kapaszkodik, és ez nem
hagyja, hogy lélekben feladja. Hermész a depressziós felnőttben
rejlő gyereket is megsegíti. Ekkor Hermész valaki másnak a része¬
ként jelenhet meg (vagy akár egy belső személyként), aki azt az
élményt vagy meglátást adja, amely felszabadítja a felnőtt játékos,
bizalommal teli vagy sebezhető énjét, amelyet az alvilág tartott
fogságban (erre egy másik metafora a börtön edény: Árész érc-
edénye, vagy a költő, regényíró Sylvia Plath üvegbúrája). És végül
Hermész aktiválja vagy megmenti a mindannyiunkban ott rejtő¬
ző isteni gyermek archetípust (akit a gyermek Dionüszosszal áb¬
rázolnak. Ennek részletesebb kifejtése a Dionüszoszról szóló feje¬
zetben található).
Hermész kimunkálása önmagunkban

Hermészt hívjuk társaságul, amikor hajlandóak vagyunk új te¬
rületre merészkedni a felfedezés és nyitottság készségével, legyen
szó egy olvasmányélményről vagy utazásról. Ez az archetípus meg¬
adja a spontaneitás lehetőségét, amikor valakivel vagy valamivel
- hellyel, tárggyal vagy emberrel kapcsolatba kerülünk. Hermész
_
provokálja ki a felfedezések és a furcsa egybeesések pillanatait
amikor a véletlen értelmet nyer, a váratlan történések olyan
helyekre vezetnek bennünket, ahová álmunkban sem gondoltuk
volna, hogy eljutunk, és mégis hátborzongatóan jól sül el a dolog.
Kizárjuk Hermészt, ha az útiterv és menetrend fogságában úgy
indulunk el, hogy előre tudjuk, mit mikor fogunk látni. Amikor
viszont kalandvággyal telve, minden újra készen megyünk nya¬
ralni, vagy töltünk el egy laza napot, és hagyjuk, hogy minden ma¬
gától alakuljon, akkor Hermész elkísér minket - részünkké válik.
Hermésszel, a kommunikátorral vagy hírnökkel kerülünk kap¬
csolatba akkor is, amikor véleményünk kifejtésére kapunk lehe¬
tőséget, és képesek vagyunk „szárnyalni”. Hermész a rögtönzött
ékesszólás, a pillanat szülte összhang, amely meghatározó és fel¬
emelő élményhez juttathatja a beszélőt és a hallgatót egyaránt, s a
résztvevőket egy magasabb szintre emeli. Szárnyas Hermész társa¬
ságára számítunk, amikor lemondunk a megszerkesztett jegy¬
zeteinkről, és spontán beszélünk, csak a körvonalakat gondoljuk
végig előre. Ha rögtönzünk, megcsapolhatjuk hermészi lelemé¬
nyességünket, és gördülékenyen irányíthatjuk a témát, szemben a
megtervezett, gondosan kimunkált apollóni előadással. A rögtön¬
zéskor jól ismert témáról beszélünk, saját élményeinkre támaszko¬
dunk. Ehhez kezdetben bátorságra van szükség, de ahogy gyako¬
roljuk a spontaneitást, egyre nő Hermészbe vetett bizalmunk.
HERMÉSZ, A FÉRFI
A Hermész férfi gyors gondolkodású. Megragadja az ötletek, hely¬

zetek lényegét, gyorsan cselekszik, intuíciói vezérlik. Jellemző rá,
hogy „mindig mozgásban van”. Elegánsan és gyorsan vált part¬
nert, helyszínt, tér át egyik ötletről a másikra. Nehezebb odaszö¬
gezni valahova, mint a higanyt.
Korai évek
Hermész, az isten volt a legkorábban érő az összes isten között.

Születése első napjától fogva aktív cselekvő, kreatív és hazudozós.
Hasonló vonások megfigyelhetőek a hermészi kisgyereknél, aki
általában korán kezd beszélni, járni és a világot megismerni. A szá¬

mára érdekes dolgok a kiságyon és a járókán kívül kezdődnek.
Mindent felfedez, megfog és szétszed bármit, amit megkaparint.
Ami ajtót ki tud nyitni, azon ki is megy. Rajtakapják konyákig a
kekszesdobozban, valószínűleg merő ártatlanság és bűbáj. Sokat
kérdezősködik, barátságos és őszinte érdeklődéssel fordul minden¬
kihez és mindenhez, úgyhogy mindenféle korú és típusú ember¬
rel jól kijön. Mivel kíváncsi természet, lenyűgözi a világ.
Az óvodát és az iskola első éveit általában könnyen veszi a fiatal
Hermész. Az iskolában nem okoz nehézséget a tanulás, és szeret
oda járni, egészen addig, amíg nem várják el tőle, hogy csendben
üljön a padban és rendes tanulási szokásokat sajátítson el.
Néhány problémája kezdetben ártatlan semmiségnek tűnik.
Történeteket kreál, kifogásokat gyárt, azután egyszer csak a meg¬
rögzött hazudozók táborában találja magát, és még akkor sem
mond igazat, amikor az igazság teljesen elfogadható lenne. Talán
sosem tanulja meg, mit jelent „mások tulajdona”, „enyveskezűvé”
válhat, aki elveszi, ami tetszik neki. Ez az ártatlan gyerekkori vi¬
selkedés fajulhat odáig is, hogy pitiáner tolvajjá válik. Mivel álta¬
lában semmi rossz szándék nincs a cselekedetei mögött, vétségeit
nem veszik komolyan, kifogásaival pedig leveszi a lábáról az em¬
bereket, viszont mindez hátrányosan hat a személyiségére. For¬
dított esetben az is előfordulhat, hogy túl szigorúan ítélik meg, és
már kiskorában igazságtalanul elkönyvelik rossznak.
Szülei
Kulcsfontosságú, hogyan reagálnak a Hermész fiú szülei a pilla¬
nat hevében kitalált történetekre és a rejtélyes szerzeményekre.
Szüksége van arra, hogy rajtakapják a hazugságon vagy lopáson, és
megtanítsák neki az igazság és hazugság közötti különbséget, (mi¬
vel könnyedén mozog a valóság és képzelet között és nem vizsgál-
gatja, hol a határ). Ezért nem jó neki, ha ráhagyják az olyan visel¬
kedést, ami később rossz fényt fog vetni rá, sőt esetleg bajba is
keverheti. A tulajdon és magánélet tiszteletben tartását is meg
kell tanulnia.
Amikor a Hermész fiú édesanyja egyedülálló, akkor Hermész
és édesanyja Maia mroszbeli története megelevenedhet a valós
fjERMÉSZ, AZ ISTENEK KÖVETE 199
életben. Az okos, de hátrányos helyzetű fiú hamar rájöhet, hogy

ha ő és az anyja valamire szeretnének jutni, akkor neki kell vala¬
mit kitalálni.
A „homéroszi Hermész himnuszban” Hermész és az édesanyja
között lezajlik egy párbeszéd, amelyben Hermész leszögezi, hogy
nem fogja elfogadni alantas helyzetüket, sem anyja elvárásait,
hogy hogyan is kellene viselkednie. Kettejük párbeszéde jól ra¬
gadja meg kapcsolatuk lényegét, ahol az okos és ambiciózus fiú
nem akarja követni anyja ragaszkodását a bevett szokásokhoz,
mégis szeretné jobb élettel megajándékozni. Azon az éjen, amikor
ellopta Apollón teheneit, csendben visszalopakodott bölcsőjébe
ártatlan csecsemő képével:
,yÁm istennő anyja az istent látta s eképp szólt:

Hát te, te tarkaeszű, honnan jössz vissza ez éji
órában, te szemérmetlenség-öltönyű fickó?...
Édesanyám, mit rémítgetsz, mint egy buta kölyköt,
mint aki semmi gonoszságot nem tudva szívében
félénk és megijed, ha az anyja kemény szavakat mond?
Megkísérlem a legjobbfortélyt, hogy veled együtt
Eltartsam magam azt sem tűrjük már, hogy imákkal
S áldozatokkal meg nem ajándékozva az összes
Égilakók közt csak mi maradjunk, mint te kívánod. ”
(Devecseri Gábor fordítása)
A Hermész fiú feladatának érezheti, hogy jobbá tegye édes¬

anyja és saját életét. Magabiztos, és megvan az a képessége hogy
előre látja, hogyan fog eljutni oda, ahová akar az életben, pedig ez
gyakran nem a szokványos út.
Mivel nem szereti a kötöttséget, gyakran nem is telepszik le,
így ott van az otthona, ahol az édesanyja van. Olyan helyzeteket
keres, ahol szabadon jöhet-mehet. Az introvertált, birtokolni nem
vágyó, önálló háziasszony, mint Maia (az olyan nő, akinek a csalá¬
di tűzhely melegét őrző Hesztia istennő az archetípusa) a leg¬
könnyebb anyatípus a Hermész fiú számára. A birtokolni vágyó
vagy habozásra hajlamos anya sok nehézséget okoz magának egy
Hermész fiú mellett. Ha magához akarja láncolni fiát, különösen
ha bűntudatkeltéssel, majdnem biztos, hogy nem jár sikerrel.
A Hermész férfi gyakran odaadó fiú a maga módján, és lehet, hogy

mindig is édesanyja lesz a legfontosabb nő az életében - különö¬
sen, ha nem házasodik meg, de még akár akkor is, ha igen.
Hermész az isten, aki tolvajként kezdte életét, majd nagy tiszte¬
letnek örvendő isten lett, mindkét szülőjében támaszra lelt a fel¬
nőtté válás során. Maia és Zeusz is pozitív szülői mintával szolgált.
Zeusz szeretettel és nem elítélően fordult Hermészhez, annak
ellenére, hogy rögtön átlátott a szitán, amikor Hermész be akarta
csapni és ártatlannak próbálta tettetni magát Apollón teheneinek
ellopásakor. Miután meghallgatta Hermész hamis esküjét, egy¬
szerűen csak megparancsolta neki, hogy „mutassa meg, hová rej¬
tette a csodálatos tehéncsordát, és meg ne próbáljon trükközni.”
És Hermész szó nélkül engedelmeskedett.
A fiatal Hermész fiúnak pont erre a szigorú, nincs helye a handa-
bandának típusú Zeusz-féle hozzáállásra van szüksége. Ezek a
szerencsés, szeretettel és törődéssel körülvett Hermész fiúk azok,
akiknek bocsánatot kellett kérniük az üzletvezetőtől, akinek az
üzletéből loptak, és vissza kellett adniuk az elcsent dolgot. (Ez a
Zeusz-féle apai hozzáállás és Maia birtokvágy nélküli szeretete
bármely nemű szülőtől érkezhet, mivel a férfi is szolgáltathat
„anyai” és a nő is „apai” mintát.)
A fiatalkorú bűnözővé vált Hermész fiú szülei nem is tudják,
hogy ők maguk erősítették a fiukban lappangó antiszociális visel¬
kedést azáltal, hogy „kettős üzenetet” közvetítettek felé, mint
Zeusz tette kezdetben, amikor Hermész hazugságait hallgatta az
ellopott tehenekkel kapcsolatban:
„Zeusz nevetésben tört ki, amintfiára nézett

aki megint rosszban sántikált és tagadta
rezzenéstelenül,
hogy bármit is tudna az ellopott tehenekről. ”
Zeusz örömteli nevetése elismerésként hatott. Úgy tűnt, mint¬

ha Hermész égbekiáltó hazugságai és hamis esküje kedvére valók
lettek volna. Később Zeusz azonban szigorúbb lett.
Amikor a szülő „kettős üzenetet” közvetít, akkor a gyermek¬
hez érkező burkolt üzenet más lesz, mint a nyilvánvaló üzenet. Az
Adelaide M. Johnson, gyermek pszichoanalitikus által végzett
tanulmányokból kiderül, hogy a bűnözők szülei gyakran követték

el ezt a hibát. Lehet, hogy a szülő helyteleníti a viselkedést, sőt
büntetést is kiró (nyilvánvaló üzenet), mégis egy oda nem illő mo¬
soly vagy a részletek iránti nyilvánvaló és elragadtatott érdeklő¬
dés burkoltan azt közvetíti, hogy a szülő elégedett. Az engedetlen
gyerek ezáltal engedelmesen a szülő „kedvére tesz”, aki így átélhe¬
ti azokat az izgalmakat, esetleg szerelemi izgalmakat vagy anti¬
szociális cselekményeket, amelyeket ő maga nem mert volna meg¬
tenni, de titokban vágyott volna rá.
A Hermész fiú személyiségjegyeinek későbbi alakulása nagyban
függ az első évek minőségétől. Serdülő- és fiatalkorban a Hermész
férfi megkérdőjelezi a sikerhez vezető út bevett szabályait. Az iz¬
gatja, hogy megkapja, ami fontos számára az életben, de az már
nem biztos, hogy érdekli, mindez mivel jár. Sőt, mivel változatos
az érdeklődési köre, valószínűleg kanyargós út vár rá.
A „feszegeti a határokat” tipikus jelenség az olyan fiatalember¬
nél, akinek a személyisége hermészi mintákat követ. Hermész a
határok istene, könnyűszerrel lépte át valamennyit. Ezek a hatá¬
rok többfélék lehetnek, például a „mifelénk ez így szokás” meg¬
szegése, a takarodó be nem tartása vagy hogy megkísérel számító¬
géppel feltörni egy titkos fájlt.
Lehet, hogy kibukik az egyetemről vagy főiskoláról azért,
hogy több ideje jusson az innovatív üzleti tevékenységére vagy az
új találmányára, esetleg azért, hogy egy rockbandában zenélhes¬
sen vagy profi sportoló legyen. A Hermész férfi általában nem a
jegyekért tanul vagy mások elismeréséért (ehhez apollóni vagy
zeuszi tulajdonságok kellenek); ő akkor sikeres, ha a munka maga
megragadja és kihozza belőle találékony énjét. A kedvére való
Problémák sokszor nem intellektuális, vagy esztétikai szempont¬
ból érdekesek, hanem inkább a profit termelés lehetősége a ke¬
csegtető. Steve Wozniak, az Apple komputer feltalálója például
számos Hermész tulajdonsággal bír, és ő is kibukott az egyetem¬
ről. Amikor a fiatal és innovatív cég nagyvállalattá vált, és külön
vezetőség kezdte irányítani, akkor találékonyságát és vagyonát
e8y másik területen vetette be, és kifejlesztett egy általános táv-
irányító berendezést, aminek a Core nevet adta. Tehetség, szeren¬

cse és a váltás képessége tipikus jellemzői a sikeres Hermésznek.
Az is lehet, hogy a Hermész ember fiatal korában elkezdi a
vándorlást egyik helyről a másikra, egyik állásból a másikba. Ha
nem tartják fenn a figyelmét, és a benne rejlő tehetség és képessé¬
gek nem fejlődnek szakértelemmé, akkor előfordulhat, hogy örök
életében marginális munkái lesznek és állandó vándorlás vár rá.
Ugyanebben az időszakban az is megeshet, hogy a Hermész fér¬
fi Hermésszel a Tolvajjal vagy Csalóval azonosul, a bűnözés útjára
lép, általában mint bizalmi ember vagy öltönyös bűnöző.
Ellentétben néhány Hermész férfi fiatalkori pénzszerzési vagy
bűnözési kitérőjével, számos más társuk a spirituális, filozofikus
vagy pszichológiai témákba ássa be magát. Ezt az utat követte a ki¬
tűnő tehetségű fiatal harvardi pszichológia professzor, Richard
Alpert, aki otthagyta a ragyogó karriert egy indiai guruért. Most
Ram Dassként* ismerhetjük, spirituális tanító, olyan Hermész
férfi, aki Hermésszel, a Lelkek Vezetőjével talált azonosságot.
Hermész a munka világában
Hermész az istenek követe, a lelkek alvilági kalauza, a beszéd iste¬

ne, a tolvajok üzletemberek és atléták istene, a számok, az ábécé és
két hangszer, a lant és a pánsíp feltalálója. Hivatásának a meg¬
választása, és a munkához való hozzáállása során Hermésszel az
istennel mutat hasonlatosságot: A Hermész férfi nem valószínű,
hogy egy szűk téma specialistája, vagy apró fogaskerék egy nagy-
vállalatnál. Ezeknek ellentmond mind személyisége, mind érdek¬
lődési köreinek sokfélesége. Nem szeret ahhoz igazodni, ami a
„nagykönyvben meg van írva”. Gyors észjárása alternatív mód¬
szereket, újszerű megoldásokat és lerövidítési lehetőségeket kreál.
Bármely területen is dolgozik, valószínűleg leleményes generalis-
ta, vállalkozó szellemmel. Opportunista, a szó legsemlegesebb ér¬
telmében: olyan valaki, aki rögtön fölméri egy személy vagy egy
ötlet jelentőségét és megragadja a pillanat kínálta lehetőséget.
Mindezek, párosulva kommunikációs képességeivel, különösen jó
üzletemberré vagy közvetítővé teszik. Kiváló újító, aki a különbö-
*Ram Dassról érdekes cikk olvasható Spirituális válság című kiadványunkban.

ző területekről szerzett ötleteit ügyesen egyesíti, a tipikus korláto¬

kat átlépve éri el, amit akar.
Gordon Sumner, vagyis Sting a mai kor Hermésze. Jól teljesí¬
tett számos szakmában: volt tanár, azután rocksztár, zeneszerző, a
Police együttes énekese, amikor is milliós példányszámban kelt el
a lemezük (Synchronisity című albumuk a pszichológus Carl Jung
írásainak ihletésére kapta a címét, a The Ghost in the Machine pedig
a filozófus Arthur Koestler írásai nyomán). Sting rocksztárból
filmsztár lett, frontemberből szólista a The Dream of the Blue Turtle
című albumon.
Sting egy újságíró szerint olyan férfi, aki „mindig siet. Kevés
csomaggal utazik, és csak rövid ideig marad. .. három hónap alatt
három különböző országban találkoztam vele.” Tipikus Her¬
mész, nem szereti, ha beskatulyázzák. Fontosnak tartja a szabad¬
ságát, hogy korlátlanul csaponghasson a pszichológiai és fizikai
síkokon, melyeket szívesen kutat, ideértve saját személyiségének
„fényes és sötét oldalait” is. Ebből a szempontból akár jungista is
lehetne, nem meglepő, hogy kacérkodik a gondolattal, hogy majd
ha sokkal öregebb lesz, jungi analistának áll.
A Record magazinban Sting így nyilatkozott:
„Ha végignézik az élettörténetemet az angol sajtóban, akkor

láthatják, hogy kezdetben aranyifjúnak voltam kikiáltva, a sző¬
ke, tehetséges, jóképű srácnak. Itt ez a fickó, tanár, gyönyörű,
tehetséges feleséggel és egy gyerekkel. Szépen kisportolt volt az
alakom és nem kábítószereztem. Azután az újságírók kitalálták,
hogy mégiscsak csalom a feleségemet, és igen, mégiscsak kábító¬
szereztem. Ráadásul ekkor jöttek ezek a gonosz szerepek, amiket
eljátszottam, és hirtelen én lettem az angol sajtó rosszfiúja. Ne¬
kem ez nagyon jól jött, mert azt jelentette, hogy szabadon tehet¬
tem, amit csak akartam. A brit sajtónak persze márfogalma sincs
arról, hogy ki is vagyok valójában, de engem ez tökéletesen hide¬
gen hagy. Néha jófiú vagyok, néha rossz. Ez így van nálam. ”
Ez a „jó fiú, rossz fiú” elnevezés is nyilvánvalóan Hermész.

A Hermész archetípus olyan tulajdonságokkal rendelkezik,
amelyek megkönnyítik a jó pszichoterapeutává válást. Hermész-
hez hasonlóan, aki az utazók társa és kalauza volt, a pszichotera-
peuta is elkíséri az embereket a pszichológiai utazásaikon, át a sö¬

tét területeken és a világosakon, keresztül a nehéz átmeneti idő¬
szakokon, mint például a középkorúaknái gyakran jelentkező
depresszió, a pszichózisok vagy végletes helyzetek. Amikor Her¬
mész jelen van egy személyben, akkor az a férfi, vagy nő ugyanúgy
látja a sötét, ellenséges, elmebeteg, ösztönszerű, szexuális vagy
agresszív jegyeket, mint az altruista, misztikus vagy ihletett, eset¬
leg közönséges tulajdonságokat az emberekben, önmagukat is
beleértve, minden előítélet nélkül. Ez a képesség a „barátságos”
Hermész megnyilatkozása. A Hermész és Gyermekei (Hermes an his
Children) című műben az analista szerző Rafael Lopez-Pedraza azt
állítja, hogy „ha magunkévá tesszük Hermész barátságos oldalát,
akkor Hermész lesz az, aki segít nekünk a más istenek által a közép¬
pontba állított pszichológiai komplexusainkkal megbirkózni.”
Tipikus az, amikor Hermész jelenléte a férfi pszichéjében a
meggyőző kommunikáció képességével jár. Ezek a Hermész fér¬
fiak olyan barátságos hozzáállással viszonyulnak a dolgokhoz,
hogy könnyedén boldogulnak a világban, spontán és ügyes reak¬
cióikkal előnyt tudnak kovácsolni önmaguk számára. Hermész a
kereskedők istene is; ha valaki Hermészre üt, jó eséllyel válik ki¬
váló, innovatív üzletember belőle vagy remek PR szakember és
természetesen nagyszerű idegenvezető.
Az elbűvölő Hermész férfi hirtelen tűnik fel a nők életében: a
szomszédos széken ül a repülőn; a házigazda messziről jött régi
barátja egy amúgy a megszokott társaságnak rendezett bulin; meg¬
mentőként érkezik a defektes kocsihoz az autópályán. Segítőkész
és barátságos. Beszédével leveszi a lábáról a nőket: olyan helyeken
járt, amikkel a nők csak könyvekben találkoztak; kalandvágy lengi
körül és rosszfiús kisugárzása van. A nő úgy érzi, végre megtalálta
az igazit - mégis nehezen megfogható.
Hermészre jellemző, hogy amilyen hirtelen érkezett, olyan
váratlanul tűnik is el. Például üzleti útra megy, azután telefonál,
úgy alakultak a dolgok, hogy tovább kell távol maradnia, igazából
nem is tudni, meddig. Lehet, még jön egy képeslap és azután tű¬
nik csak el minden további életjel nélkül, hogy azután újra meg-
jelenjen, bocsánatkérés nélkül. A Hermész férfiaknál ez úgy mű¬

ködik, hogy „ha nem látom, eszembe se jut”.
Lehet, hogy nem világjáró típusú Hermész, hanem otthon ülő,
a minta ugyanaz. A kaland, amely elszólítja, lehet egy projekt, vagy
az amatőr focibajnokság, az esti és hétvégi meccsekkel. A Hermész
férfi szabadon akar jönni-menni a nő életében, anélkül, hogy bele¬
gondolna, hogy ez hogy eshet a nőnek, vagy hogy felelősnek érezné
magát a másik érzéseiért, vagy akár, hogy hűséges lenne a társához.
A Hermész férfi akkor lép be a szerelem birodalmába, amikor
az elbűvölt hölgy küszöbén találja magát és beinvitálják. Számára
ez olyan, mintha ismeretlen országba látogatna: egy új nő is felfe¬
dezésre váró terület, ami élvezetekkel kecsegtet, de azután úgy
érzi, tovább kell állnia. Ez az a tulajdonság, amitől sok Hermész
férfi Don Jüanként viselkedik, és virágról virágra röpködő méhecs¬
kének képzeli magát. Warren Beatty, a híres színész és a szép asz-
szonyok még híresebb hódítója magán viseli ezt a hermészi jegyet.
A Hermész férfi nagyon jól kijön azokkal a nőkkel, akiknek
nincsenek irreális elvárásaik vele szemben, vagy olyan igényeik,
amiknek nem tud megfelelni. Lehetnek olyan barátnői, akik bár¬
mikor boldogan fogadják, de nem várják el, hogy hírt adjon magá¬
ról a legközelebbi látogatásáig. Lehet, hogy „lazán tartják a kap¬
csolatot”: egy-két telefon, egy rövid levél, de így is úgy is az ajtó
mindig nyitva áll Hermész előtt. A barátság gyakran az ágyban is
folytatódik, azután időről-időre újra ott kötnek ki.
Van egy sötétebb, kizsákmányoló hajlama is a Hermész férfi¬
nak. Hermész negatív tulajdonságai közé tartozik, hogy néha az
ösztönei irányítják, és amire szemet vetett, azt azonnal meg akarja
szerezni. Ha ez történetesen egy nő, akkor minden csábítási és
manipulációs trükköt bevet. A cél érdekében hazudik, bűvöl, bár¬
mit megtesz, csak működjön, de egy pillanatig se gondol arra,
hogy ez milyen következményekkel járhat a nőre nézve, vagy a há¬
zasságra, ha a nő férjnél van, és persze fel se merül benne, hogy az
udvarlási ígéreteket betartsa.
Hermész volt a legbarátságosabb isten, védelmezte, pártfogolta a

sportolókat, kereskedőket, utazókat, tolvajokat és zenészeket.
Rengeteg időt töltött különféle férfiak társaságában. Ez áll a Her¬

mész férfira is. Sok férfi ismerőssel vannak közös elfoglaltságai, és
valószínűleg több olyan ismerőse van, aki barátjának tartja, mint
bármely más férfi típusnak. Számos barátjával tartja a kapcsolatot:
beugrik egy kis kártyára, vagy golf meccsre; ha zenész, akkor idő¬
ről időre megjelenik hangszerével, hogy beugorjon egy kis impro¬
vizálásra a jazz zenekarba. Az vállalkozói világban lehet, hogy azért
melegíti fel a kapcsolatot, mert „be akar társulni” valami üzletbe.
Gyakran nagylelkű a borravalóval - ha bennfentes valamiben, be¬
vonja a barátait is, akik méltányolják is a váratlan jótéteményt.
Hermész, noha társaságkedvelő, a szíve mélyén mégis magá¬
nak való ember. Megadatott neki a barátságosság adománya, ettől
könnyen ismerkedik meg sok emberrel és vesz részt velük külön¬
féle programokban. Mivel a férfiaknál a legtöbb barátság a közös
elfoglaltságokban való részvételen alapul, semmint az önfeltárá¬
son, ami egyre nagyobb sebezhetőséggel és intimitással jár, ezért a
Hermész típusú férfinak van a legnagyobb baráti köre. Általában
ebben a körben mindenféle társadalmi réteg megjelenik, és az is
jól láthatóvá válik, hogy milyen sokféle terület érdekli.
Szexualitása
A szexualitás birodalmában, csakúgy, mint más területeken a
Hermész férfi a személyeset és az újszerűt részesíti előnyben. Fel¬
fedezései során átmerészkedik a határokon. Ennek eredménye¬
képpen több mint valószínű, hogy sokféle szexuális élménye volt,
sok emberrel, változatos körülmények között. Ismét csak azon
múlik, hogy ösztönszerűen megteszi-e azt, ami eszébe jut, tekintet
nélkül a következményekre, mások érzéseire és szükségleteire,
hogy milyen erős a többi archetípus hatása vagy mennyire be¬
folyásolja a család, a vallás és a szociális közeg, amiben él.
Kissrác korában a „játsszunk doktorosdit”, vagy a „megmuta¬
tom az enyémet, ha te is a tiédet” játékokkal kezdődik számára a
szexuális kísérletezés. Meggyőzően tudja rávenni játszótársait,
hogy az legyen, amit ő akar: nyolc évesen már lehet, hogy rávette
a szomszéd kislányt, hogy vegye le a bugyiját és mutassa meg, sőt
engedje megérinteni. Tizenhárom évesen talán titokban körbe ül¬
tette a fiúkat „zsebhokizni” (maszturbálni), vagy versenyeztek,
hogy ki tud messzebbre pisilni. Lehet, hogy ő volt az első, aki

elérte egy lánynál, hogy megfoghassa a mellét, esetleg, hogy „min¬
den megtörténjen”. Intuíciója, ötletessége és meggyőző ereje se¬
gítségével, ami gyakran párosul kedvességgel és „helyes fiú”-s
tulajdonságokkal, a Hermész fiatalember úgy érzi, könnyen bol¬
dogul a nőkkel, és gyakran a szexualitás terén is.
A legismertebb szexszel kapcsolatos viccek az utazóügynökről
és a farmer lányáról szólnak. Ezek tökéletesen jelenítik meg a mai
kor Herm észét. Az utazók és a kereskedők istene, vándor és tolvaj,
aki ellopja a lány szüzességét, ezáltal valami értékeset vesz el a
dühös farmertől is, akinek a lánya így (patriarchális értelemben)
értéktelenné válik a tett következtében.
Lehet heteroszexuális, de homoszexuális is. Mindkét esetben
nagyobb eséllyel létesített szexuális kapcsolatot (vagy legalább ál¬
modozott róla) férfival vagy férfiakkal, ha heteroszexuális, vagy
nőkkel, ha homoszexuális, mint bármely más férfitípus. Függet¬
lenül szexuális irányultságától, valószínűleg biszexuális a hozzá¬
állása - nem ítélkező és nem retten meg az önmagában rejlő hajla¬
moktól. Ez a hozzáállás mitológiailag indokolt, mivel Hermész
nemzette Hermaphrodituszt, a biszexuális istent.
Házassága
Ha a Hermész férfi érzelmileg örök kamasz marad, ami előfordul¬

hat ennél az archetípusnál, akkor a legmegrögzöttebb agglegény
lesz belőle. A „mindig jönni-menni”, „sosem elköteleződni” hozzá¬
állása megmutatkozik a nőkkel való kapcsolatában. Odébbáll,
amint a kezdeti hevület alábbhagy. A birtoklási vágy vagy a nő
függősége riasztja Hermészt.
Az érett Hermész elhivatott tud lenni a munkájában, sőt a társ-
kapcsolatában is. Mégis mindkét területen valószínűbb, hogy a ma¬
gányosságot választja. Ha megházasodik, elvárja feleségétől, hogy
nélküle is boldoguljon, őrizze az otthon melegét, amíg vissza nem
tér. Sokat van úton és nem avatja be feleségét munkája részleteibe,
de azt sem várja el, hogy felesége segítse boldogulásában.
A Hermész férfi esetében csak két független lélek házassága
működhet. A görög házaknál a „herma” - a Hermészt szimbolizá¬
ló oszlop - a bejárati ajtó előtt állt, a házon belül pedig a kör alakú
tűzhely Hesztiát jelképezte, a házitűzhely istennőjét. Hesztia tüze

tette a lakást otthonná. Az ilyen archetípusú nők függetlenek, ön¬
magukkal tisztában vannak és élvezik az egyedüllétet. A Hermész-
Hesztia házasság mindkét fél számára harmonikusan működhet.
Lehet, hogy tipikus tradicionális feleségnek tűnik, de ő mégse ezt
tartja lénye lényegének, és a féltékenység se okoz neki problémát.
Hesztia szűz istennő volt. Szerencsés esetben a Hermész férfi¬
val kapcsolatba kerülő nőnek Hesztia vagy valamelyik másik szűz
istennőnek a mintája van jelen a pszichéjében, mert Hermész jön-
megy a nő életében. Például Jacqueline Kennedy függetlensége és
az a tény, hogy együtt tudott élni JFK állandó nőügyeivel és azzal,
hogy milyen fontosak voltak férje számára a barátai, nem is beszél¬
ve a politikáról és az elnökségről, és ez az elfogadása annak volt
betudható, hogy a szűz istennő Athéné volt Jacqueline domináns
archetípusa.
Aphrodité és Hermész mitológiája összekapcsolódik. Ez a pá¬
rosítás is működhet az életben. Ellentétben Hermésszel és Hesz-
tiával, akik összeillő ellentétpárként működnek, azok a nők, akik
Aphroditére emlékeztetnek, a szerelem és szépség istennőjére,
tulajdonságaikban hasonlóságot mutatnak a Hermész férfival.
A szerelem terén mindketten mentesek a birtoklási vágytól és nyi¬
tottak az új élményekre. Szintén mindketten mélyen bele tudnak
merülni bármibe, amit éppen csinálnak: ez általában valami krea¬
tív tevékenység a nő számára, a férfinak pedig az aktuális kihívást
jelentő projekt. Egyikük se szereti a kötött időbeosztást, úgyhogy
a rendszertelen életvitel jól összeegyeztethető számukra. Általá¬
ban az együttélést választják a házasság helyett.
Hermész gyermekei
Az isten Hermész sok olyan fiút nemzett, akik viselkedésükkel
átlépték az elfogadott normákat. Autolükusz volt kora legkifino¬
multabb hazudozója és tolvaja, de mégis sokkal kevésbé volt el¬
vetemült, mint Mürtilusz, aki a viasz szegeccsel harciszekér meste¬
rének halálát okozta. Pán (az erdők, mezők, legelők és pásztorok
istene) szeretett délután szundikálni, és halálra rémisztette sziesz¬
tájának megzavaróját. Pánikot tudott kelteni, megmagyarázhatat¬
lan páni félelmet, melyet róla neveztek el. Ebben az állapotban az
emberek észvesztve menekülnek. Különösen az elhagyatott he¬

lyen vándorló magányos utasokat lepte meg ez az érzés. Pánnak
kecskeszerű a külseje és kéjsóvár a természete. Bár az istenek gyer¬
mekei az apai archetípus tulajdonságait metaforizálják, ugyanak¬
kor a valós életet is tükrözhetik a mítoszok. A Hermész férfi fiainak
(apja fia módjára) nehézségeik lehetnek antiszociális és szexuális
ösztöneik miatt. Az ösztönszerű cselekvés, a következmények fi¬
gyelmen kívül hagyása belső tulajdonságok. A „vedd el, fizess
később” mentalitás, a jelenben élés hozománya. Később a követ¬
kezményekkel számolás elsajátítása, a mások érzéseinek tisztelet¬
ben tartása, a határok elfogadása lényeges részét képezik a felnőtté
válásnak, ha egyáltalán a Hermész fiú hajlandó az ilyen lelki fejlő¬
désre és a világ elvárásaihoz való alkalmazkodásra. Ezeket az apai
mintán keresztül lehet elsajátítani, amennyiben az apa az, aki ha¬
gyományosan a külvilágot jelképezi. Sajnos a Hermész férfiak úgy
nemzenek gyermeket, hogy pszichológiailag nem alkalmasak arra,
hogy jó apák legyenek (hacsak nincs jelen valamilyen patriarchális
archetípus, vagy nem kaptak pozitív apai mintát ők maguk).
Szülőként a Hermész férfi általában nem állít korlátokat és
nem is tartja magát azokhoz. Gyermekeik tisztában vannak azzal,
hogy bármit elérhetnek, különösen, ha meggyőzően tálalják: le¬
gyen az a lefekvés halogatása, vagy az iskolából való hiányzás.
Arra is hamar rájönnek, hogy kifogásokkal, esetleg hazugsággal
kibújhatnak a meggondolatlan viselkedés következményei alól, a
Hermész apa nem fogja őket felelősségre vonni. Ennek egyenes
következménye, hogy Hermész gyermekei hamar arra a következ¬
tetésre jutnak, hogy a szabályokat figyelmen kívül lehet hagyni,
hogy a feladataik végrehajtását kifogásokkal halogatni tudják,
hogy meg lehet úszni dolgokat. Ezért azután nem tudják elsajá¬
títani a tekintélytiszteletet, és összezavarodik bennük, hogy mi a
jó és a rossz.
Hermész gyermekei rosszul vannak felkészítve az iskola és a
munka világára. Keveset tudnak a fegyelemről. Azt hiszik, hogy
következmények nélkül lehet az elvárásokhoz képest alul teljesí¬
teni, és általában csak később jönnek rá, hogy ez mégsincs így.
A Hermész apa előnye viszont az, hogy tudja, hogyan kell a
gyerekekkel játszani, szívesen viszi őket kalandos helyekre, nagy¬
ra értékeli és stimulálja a gyermeki képzeletet, gyakran ő maga is
olyan, mint egy gyerek, ha velük van. Sok Hermész apát láthat¬
tunk a lázadó hippi generációkban az 1960-as években. A tradicio¬
nális apákkal ellentétben, akik arra készítették fel gyermekeiket,
hogy hogyan alkalmazkodjanak a világhoz, hogyan teljesítsenek,
érjenek el jó eredményeket, produkáljanak megfelelően, a Her¬
mész apa arra buzdította gyermekeit, hogy az életet kalandok so¬
rozatának tekintsék.
A korlátállítás és a következetlenség mellett még az is előfor¬
dulhat, hogy a Hermész apa jelen sincs gyermekei életében. Lehet,
hogy elhagyja őket és továbbáll. Lehet, hogy sokat van „úton”,
mint ügynök vagy üzletkötő, jön-megy, sosem időzik sokáig.
Vagy azért, mert inkább játszótársként, mintsem szülőként visel¬
kedik gyerekeivel, amikor otthon van vagy mert alig jár haza,
gyakran hagyja a nevelést az anyára.
A középkorú Hermész
Az érett Hermész férfi, akinek munkája kihívásokkal teli és még
anyagilag is jövedelmező, úgy érzi, hogy a középkorú évek több
opciót nyújtanak, mint a megelőzőek. Lehetőséget lát mind a nö¬
vekedésre, mind az utazásra és a változatosság megélésére. A férfi
típusok közül Hermészre a legjellemzőbb, hogy nemcsak a kül¬
világot találja jutalmakkal telinek, hanem belső világát is elkezdi
felfedezésre érdemesnek tartani, így könnyedén alkalmazkodik
ehhez az életszakaszhoz.
Viszont, ha a középkorú Hermész férfi még mindig megrög¬
zött kamasz, és röpköd egyik helyről a másikra, munkahelyről
munkahelyre vagy egyik nőtől a másikhoz, akkor a középkor évei
elképzelhetetlenül nehezek. Vonzereje már nem fedi el sekélyes¬
ségét, nyilvánvalóvá válik, hogy az egész élete kudarc. Ebben az
időszakban néhány Hermész férfi végzetes balesetet szenved és
van, aki súlyos depresszióba esik.
Az antiszociális vagy szociopata Hermész sorsa többfélekép¬
pen alakulhat ezekben az években. Lehet, hogy pénzügyileg sike¬
res, és esze ágában sincs változni, de az is lehet, hogy szégyenletes
helyzetben van, esetleg börtönben vagy szökésben a korábbi cse¬
lekedetei miatt.
Késői évek
A Hermész férfi a késői éveiben különös ember képét mutathatja,
nem az a tizenkettő egy tucat nyugdíjas. Ha öregkorára is meg¬
maradt örök kamasznak, vagy még mindig piti tolvajként tengő¬
dik, akkor lehet, hogy otthontalan vándorként végzi, aki egyik
helyről a másikra utazik, ahogy az idő vagy a lehetőségek diktál¬
ják, itt-ott szerez egy kis pénzt, eszének és beszélőkéjének köszön¬
hetően boldogul. Az ilyen fajta Hermész mai változatát a pszichiá¬
terek az öregek menhelyéről ismerik. Ezek a Hermész betegek
megtanulták, hogyan kell elérni a bebocsáttatást, hogyan kell me¬
nedéket találni és azután továbbállni.
Ezzel szemben a pozitív irányba fejlődő Hermész a többi utazó
bölcs vezetőjévé válhat, bármi út legyen is az, amit bejárt, amin
keresztül tapasztalatainak mélységét szerezte és mindezek átfogó
értelmezését. Lehet agyafúrt üzletember, akinek van mit tovább¬
adnia, vagy pszichológiai területek felfedezője, aki utat tud mutat¬
ni másoknak, vagy akár politikus, aki kiérdemli az államférfiú el¬
nevezést. Sikeres előadójává vagy írójává válhat bármely témának,
mivel ügyesen tudja átadni mindazt, amit „utazásai” során tanult.
Hermészre jellemző, hogy halála napjáig új területek felfedezésére
indul, új emberekkel találkozik és felkeltik érdeklődését az új ötle¬
tek. És valószínűleg a halált is egy újabb kalandnak tekinti.
Ha Hermész a fő befolyásoló archetípus egy férfi személyiségé¬

ben, akkor a viselkedése - amit csinál, amilyen ösztönszerűen
cselekszik, hogy törődik-e a következményekkel - a fő probléma.
Hermész sötét tulajdonságai jellemhibák.
Ösztönszerűség és a korlátok hiánya

Hermész, az isten, már születése napján ügyes tolvajnak és meg¬
győző hazudozónak bizonyult. Persze nem ilyen hamar, de meg¬
lehetősen korán jelentkezhetnek hasonló problémák a Hermész
fiúnál. Alapvető fontosságú a fejlődése szempontjából, hogy meg-
tanulja tisztelni mások tulajdonát, érzéseit és jogait, és ne csak

elvegye, ami megtetszik, megtegye, amire kedve szottyan és le-
gyintsen a következményekre. A Hermész fiúnak meg kell taníta¬
ni, hogy hol vannak a korlátok - mi az elfogadható viselkedés, mi
nem az és miért -, ha azt akarjuk, hogy kifejlődjön benne az a kész¬
ség, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és ez a cseleke¬
deteit is meghatározza. Másképp a tipikus Hermész azonnal az
ösztönei szerint fog cselekedni, leleményességét és eszét arra fogja
használni, hogy kisüsse, miként szerezhetné meg, amit akar. Még
felnőttkorban is megtanulhatja a leckét fontos kapcsolatokon ke¬
resztül, mivel nagy képzelőtehetséggel bír. A legtermészeteseb¬
ben használja ezt az adományt a gondolkodáshoz, de az empátia és
a megértés kifejlődésénél is javára szolgálhat, ha a számára fontos
személyek, amikor Hermész negatív viselkedésével megbántja
őket, akkor tudomására hozzák érzéseiket és azt, hogy hol a határ.
Szociopata Hermész: a csaló

Ha a Hermész fiú durva körülmények között nő fel, ahol a kulcs-
szereplő felnőttek nemcsak ösztönszerűen, hanem agresszíven is
viselkednek vele, akkor sem az önmérsékletet, sem azt a tudást
nem fogja elsajátítani, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól. Ha¬
mar következik a lopás és hazugság, amely antiszociális viselke¬
déshez és szociopata viselkedésmintához vezet.
Azután konfliktusba keveredik azokkal, akik szóvá teszik vi¬
selkedését, vagy szenvedő alanyokká válnak. Idősebb korában, ha
illegális cselekedetekbe bonyolódik, elkaphatják, bár gyors ész¬
járása és meggyőző beszéde előnyt jelent. Nem alkalmaz kény¬
szert vagy erőszakot, mint Hermész Apollón csordáját, trükkel
szerzi meg a másét. Csalóként „átverő művész”, aki először az ál¬
dozat bizalmába férkőzik és utána fosztja ki. De lehet az igényes és
leleményes tolvaj is, vagy az imposztor. Például olvashatunk Her¬
mész emberekről, akik orvosnak adták ki magukat, és sokáig tud¬
ták a bolondját járatni az egész kórházi személyzettel, mielőtt le¬
lepleződtek volna.
Mindemellett néha lebuknak a Hermész emberek. A börtön-
élet különösen nehéz számukra, mivel minden szempontból ide¬
gen számukra a közeg, szárnyaik megnyirbálva, és azzal kell szem-
besülniük, ami a legnagyobb nehézséget jelenti: bezártság, rutin

és a szabadság hiánya.
Az örökifjú:férfi, aki sosem nőfel

A Hermész férfi nehezen állapodik meg. Szereti kiaknázni az új
helyzeteket, feltárni a lehetőségeket. Viszont ez a nyitottság meg¬
akadályozza abban, hogy kivárja a dolgok kifutását, vagy hogy időt
adjon önmaga kiteljesedésére. Az „újdonság varázsa” arra készteti,
hogy mindig minden helyzettől és embertől odébbálljon.
Kezdetben könnyen boldogul. Vonzerejével könnyen szerez
barátokat. Gyors helyzetfelismerő képességével lenyűgözi munka¬
társait. Hacsak a helyzet nem kényszeríti maradásra, amíg valami
mélyebb tudásra szert nem tesz, mindig csak felületesen fog érteni
a szakmához: „mindenhez ért, de semmihez sem”. Ez a felületes¬
ség jellemző tulajdonsága a Puer Etemus-örök kamasz fiúnak.
Az örök kamasz a lehetőségek világában él, nem hajlandó el¬
köteleződni egy dolog vagy személy mellett, mert nem akarja el¬
szalasztani a következő adódó lehetőséget. Halhatatlannak képzeli
magát, mintha végtelen sok idő állna rendelkezésére, és gyakran
későn jön rá, hogy ez nem így van. Míg férfitársai karriert építenek
és családot alapítanak, ő esetleg csak a kalandot hajszolja vagy
egyik dologról a másikra csapong, és élete delén döbben rá, hogy az
élet elhaladt mellette és bizony öregszik. Pán Péterként él Soha-
országban, majd negyvenéves kora táján, ahogy a tükörbe néz, rá¬
eszmél, hogy túl késő, és a középkorúakra gyakran lesújtó dep¬
resszióba esik.
Az érzelmi kötődés és az intimitás hiánya

A Hermész férfiak, úgy tűnik, kevésbé hajlamosak nagy szerelem¬
be esni, mint a többi férfi. Számtalan szexuális kalandjába nem a
szenvedély, hanem a változatosság és az új iránti vágy hajtja, és a
továbbállásra is ezek késztetik. Ha szerelmes lesz, elképzelhető,
hogy elég sokáig marad ahhoz, hogy a szerelem elmélyüljön. Ha
vágyik az otthon melegére, ahová mindig visszatérhet, és úgy érzi,
szabadon jöhet-mehet, akkor akár házasságra is adja a fejét, és meg
is tapasztalhatja, hogy az idő múlásával a kapcsolat elmélyül. De az
elköteleződés és az intimitás nem jönnek könnyen számára. A meg¬

állapodáshoz túl elfoglalt, és túl sok mindenen jár az esze ahhoz,
hogy a kapcsolatán gondolkodjon, ha már egyszer benne van, rá¬
adásul valószínűleg lelép, amint azt érzi, le akarják láncolni.

HERMÉSZ KÖRNYEZETÉBEN
A Hermész férfiak negatív hatással vannak azokra, akik szeretik

őket, mivel kihátrálnak a kötöttségből, lelépnek és nem hajlan¬
dóak felnőni.
A megtarthatatlan szerető
A Hermész férfi óriási fájdalmat tud okozni annak, aki beleszeret,
hiszen vonzó, beszédes és meggyőző. Az ellenállás kihívás számá¬
ra, de továbbáll, ha megszerezte a nő szívét és bejutott a háló¬
szobájába.
Sokszor nem könnyű tisztán látni a Hermész férfit. Kiderül¬
het, hogy nem is olyan, mint amilyennek a nő képzelte, mert csak
egy oldalát látta, vagy Hermész csak egy oldalát mutatta az amúgy
sok más jellemvonással (például szócsavaró vagy csaló) is tarkított
személyiségének. Gyakran vesz fel különböző álarcokat, amikor
bizonyos énjeit felerősítve mutatja, míg másokat elrejt - mind¬
ezektől kaméleonszerűnek tűnhet.
Megfoghatatlansága és az, hogy kihátrál mindenféle elkötele¬
zettségből problémát jelentenek a házasságra és biztonságra vágyó
nőnek. A férfi szó szerint láncnak és bilincsnek érzi az elkötele¬
zettség vállalását, és minél inkább támaszkodik a nő őrá, vagy
várja tőle igényeinek kielégítését, annál valószínűbb, hogy olajra
lép. Inkább cselekszik ösztönei, mintsem előre gyártott tervek
szerint, szeret improvizálni. Gyakran gondolják végül úgy a nők,
hogy a Hermész férfi a patkány archetípusa: a vonzó férfi, aki át¬
vágja őket. Először elhiteti, milyen fontos számára a nő, azután
(amíg a nő át nem lát a férfin, vagy az le nem lép az életéből) jön a
csalódások sora, amikor semmilyen elvárást nem teljesít, de min¬
dig ki tudja magyarázni a dolgot.
Az alkalmatlan apa
A szülői szerepkörben a Hermész férfiak egyáltalán nem jelesked¬
nek. Ha megbízhatatlan és következetlen, akkor gyermekei bizal¬
matlanok lesznek iránta és neheztelni fognak rá, ezek az érzések vi¬
szont megmérgezik más kapcsolataikat. Különösen hátrányosan
érinti mindez a lányainak más férfiakkal való kapcsolatait. Ha
sikertelen a munka terén, mivel fegyelmezetlen és nincs benne te¬
kintélytisztelet, gyermekei hátrányosan indulnak az életben, külö¬
nösen a fiai, akik az ő hiányosságait a sajátjuknak tekintik. Ha a
Hermész férfi pozitív mintát akar szolgáltatni és adekvát, követ¬
kezetes szülő szeretne lenni, akkor túl kell nőnie a Hermésszel,
mint örök kamasszal való azonosuláson.
A FEJLŐDÉS ÚTJAI
A mitológia szerint két isten játszott fontos szerepet Hermész éle¬

tében, és volt segítségére a felnőtté válásban: bátyja, Apollón és
édesapja, Zeusz. A Hermész férfi számára ez a két archetípus a leg¬
fontosabb. Ha hatékonyan akar működni az életben, túl kell nőnie
Hermészen, az Apollón és Zeusz által képviselt tulajdonságok ki-
fejlesztése által. Apollónhoz és Zeuszhoz hasonlóan Hermész is a
szellem világában funkcionál, neki is testi és emocionális téren
kell fejlődnie.
Hermésznek ellenállni
Az a férfi, aki túlnő a Hermésszel való azonosuláson, úgy tudja ezt
megtenni, ha ismeri az archetípus előnyeit és hátrányait. Hermész
negatív, csaló vonatkozásának kell különösen tudatában lennie.
Szem előtt kell tartania, milyen következményei lehetnek csele¬
kedeteinek, és ellen kell tudnia állni ennek az énjének.
Apollón segít
Apollón, a Nap istene tisztánlátó, nem lehet becsapni. Rögtön

átlátott Hermész hazugságain. Ha a férfi kifejleszti magában
Apollón tisztánlátását és érvelését, akkor nem fog belemenni a

magyarázkodásba, amit Hermész önmagával és másokkal szem¬
ben is hajlamos alkalmazni. Apollón a lineáris gondolkodás és a
távoli célra való összpontosítás képességéi képviseli. Jó időérzéke
van és képes lépésről lépésre haladni, melyek elengedhetetlenül
szükségesek a fegyelmezett munkavégzéshez. Apollónnak szív¬
ügye az etikai elvek, a jó és a rossz megkülönböztetése. Ezek a
tulajdonságok égetően szükségesek a Hermész férfi számára, ha
akar valamire jutni az életben.
Szerencsére a legtöbb Hermész férfi, különösen a középosz¬
tálybeli amerikai Hermész, még ha akarja se tudja kikerülni
ezeket az apollóni mintákat. Ez a minta dominálja kultúránkat.
Minden fontos intézmény - a vallás, az iskola, a cserkész moz¬
galom - azon fáradozik, hogy megtanítsa mindezeket.
Felnőttként maga Hermész is rádöbbenhet, hogy módot kell
találnia arra, hogy legalább részben Apollóm faragjon magából, és
hogy a siker útja az, ha véghezvisz projekteket. Akkor boldogul,
ha felfogja, hogy be kell fejeznie, amibe belefog, meg kell ismernie
a követelményeket és tartania kell magát hozzájuk.
Zeusz, az apa és mentor követése

Zeusznak nyilvánvalóan megvolt a tekintélye ahhoz, hogy leállít¬
sa Hermész hazudozását és visszaadassa vele az ellopott tehene¬
ket. Nem lehetett félreérteni és nem volt helye a kifogásoknak.
Hermész érezte ezt a tekintélyt és szó nélkül engedelmeskedett.
A Hermész férfi számára általában fontos, hogy felismerje és tisz¬
teletben tartsa a tekintélyt, és hogy megtegye, amit elvárnak tőle.
Gyakran ez egy külső személynek köszönhetően következik be,
aki apaként viselkedik, zeuszi tekintéllyel bír, és nagy benyomást
tesz Hermészre. Ha sikerül pozitív kapcsolatot kialakítania egy
Zeusz férfival, aki mentorává válik a világ dolgaiban, akkor a régi
tulajdonságainak is hasznát veheti. Ebben a mentori kapcsolat¬
ban a Hermész férfi önmagát fejleszti. Arra serkenti, hogy mind
kommunikációs, mind szellemi adottságait aknázza ki és töreked¬
jen feljebb jutni a ranglétrán. A patriarchális értékeket Zeusz és
Apollón közvetítik, és általában Hermész, a diák, könnyedén ma¬
gába szívja ezeket. A patriarchális világban a Hermész férfi min-
den más férfitípusnál (kivéve a zeuszit és apollónit) több támoga¬
tást, jutalmat és biztatást kap a továbbfejlődéshez. Ők hárman
hasonlóan vonzódnak a szellem világához, ráadásul Apollón és
Zeusz csodálják Hermészt leleményességéért és kommunikációs
képességeiért.
Az a Hermész férfi, aki rádöbben, hogy a benne lakozó örökifjú
túl sokáig irányította életét, néha váltani tud. T udatosan keres egy
mentort és elhatározza, hogy ezentúl komolyan veszi a munkáját.
Amikor nehezen megy az örökifjú féken tartása - aki inkább fel¬
mondana munkahelyén és játszana-, akkor az önmagában lakozó
Zeuszt hívja segítségül.
Aphrodité keresése
Hermész nem házasodott meg és élettársa sem volt. Legnagyobb
szerelme Aphrodité viszont Hephaisztoszhoz ment feleségül.
Aphroditének szeretői is voltak, akikhez szenvedélyesen vonzó¬
dott. Hermész majd elepedt az istennőért, de kezdetben szóra sem
méltatták. Zeusz megsajnálta fiát, és egy sast küldött, hogy ellopja
Aphrodité egyik arany saruját, mialatt a vágyott kedves fürdőt
vett. Hermész ekkor felajánlotta, hogy visszaadja a sarut cserébe a
szépség kegyeiért, amire Aphrodité hajlandóságot mutatott.
Hermész számára a legfőbb út a fejlődésre az, ha beleszeret egy
nőbe, aki így az Aphroditéjévé válhat. A nőnek kihívást kell jelen¬
tenie, aki után vágyakozhat, akit nem kaphat meg rögtön, aki mé¬
lyen felkavarja az érzelmi világát, aki ráébreszti és ki tudja moz¬
dítani a szellemi világból a testi érzékek birodalmába. (Apollón
fejlődési útja azáltal, hogy Dionüszoszt fejleszti magában, Her¬
mész számára is adott. Apollónhoz hasonlóan ő is növekedhet, ha
az animájához fordul.)
Lelkifejlődés
Hermészt lelki beállítottsága teszi alkalmassá arra, hogy a lelkek
vezetője és az élet értelmének felkutatója legyen. A lélekre össz¬
pontosítva keresi a spirituális igazságokat és merészkedik le há-
dészi mélységekbe. Az a férfi (vagy nő), akit megérint Hermész-
nek ez az énje, a szent dolgokhoz vonzódik, a halál misztériuma-
hoz, a túlvilági élethez, és nem elégíti ki, ha csak egy utat követ¬
het. Később aztán Hermész, a kommunikátor, valószínűleg tanít¬
ja, továbbadja mindazt, amit megtudott.
Perszephoné elrablásának mítosza szerint (amely a Démétér-
hez írott homéroszi himnuszban található) Hermész leszáll az
alvilágba, hogy visszahozza a hajadon Perszephonét a felső világba
édesanyjához. Ez a mítosz szolgált hátteréül az eleusziszi misz¬
tériumokhoz, ahol a beavatottak „többé nem féltek a haláltól.” Az
eleusziszi misztériumok korábbra datálódnak a kereszténységnél.
Ők Perszephoné alvilágból való visszatérését ünnepelték. Jézus¬
hoz hasonlóan Perszephoné is visszatért a halál birodalmából.
Dionüszosz mitológiájában Hermész hasonlón fontos szerepet
játszik, ez alkalommal a gyermek Dionüszoszt mentve meg. Per¬
szephoné a lélek szimbóluma. A lélek a legtöbb férfiban, de sok
nőben is nőneműként személyesül meg. Dionüszosz az isteni gyer¬
meket jelképezi. A hermészi archetípus azokban az emberekben
van jelen, akik foglalkoznak ezekkel a lelki dolgokkal, és akik az
élet nagy kérdéseire keresik a válaszokat.
NYOLCADIK FEJEZET
Arész, a hadisten
Harcos, táncos és szerető
„Árész az agresszió megtestesüléseként az egyik leghatalmasabb erő,

amely az emberiség történelmében valaha is jelen volt. Ő Olümposz
»akció hőse«, a háborúk és harcok istene, féktelen és viharos szerető, aki
a konfliktusokból él és akkor boldog, ha valahol csatározás folyik.
Árészban megláthatjuk saját agresszivitásunkat a maga nyersességében
és kegyetlenségében, még mielőtt a civilizáció lecsendesítette vagy
elnyomta volna.”
„Az irodalomban és a művészetekben főként a Homérosz által Árészra

testált szerepköreivel találkozhatunk, vagyis harcosként és szeretőként.
Árész római megfelelője Mars, ami gyakorlatilag a háború, illetve annak
véres aspektusában való gyönyörködés szinonimája.”
Philip Mayerson, Klasszikus mitológia az irodalomban,
művészetekben és zenében
(Classical Mythology in Literature, An and Music)
Árész istenként, archetípusként és férfiként is egyaránt a masz-

kulin fizikai erő, az intenzitás és a határozottság jelképe. Szíve és
ösztönei szinte szó szerint arra ösztökélik, hogy egész testével cse¬
lekedjen vagy reagáljon, figyelmen kívül hagyva a következménye¬
ket. Apja, Zeusz, nem kedvelte őt, még szövetkezett is ellene.
A patriarchális társadalom is leértékeli Árész attribútumait.
ÁRÉSZ, AZ ISTEN
Árész, akit a rómaiak Marsként ismertek, a háború istene. A gö¬

rögök körében a tizenkét olümposzi istenség közül a legkevésbé
kedvelt és tisztelt isten irracionalitása és háborút pártoló viselke-
220 A FIÚK
GENERÁCIÓI A
dése miatt. Árész jelképezi a harc és vérengzés iránti zabolátlan

vágyat. Ezzel ellentétben a rómaiak Marsként igen nagy becsben
tartották, fontossági sorrendben a második helyen állt, rögtön Ju¬
piter (Zeusz) mögött. A közösség védelmezőjének és Róma alapí¬
tóinak, Romulusznak és Rémusznak apjaként tisztelték. Gyakran
ábrázolták férfiasnak és életerősnek, sokszor szakállasán, pajzzsal,
karddal és dárdával kezében, sisakkal a fején, mellvértben, ritkán
egész páncélzatban.
Héra és Zeusz egyetlen fia. Azonban - Héphaisztoszhoz hason¬
lóan, aki Héra másik olümposzi gyermeke volt - az egyik római
forrás szerint (Ovidiusz) Árész is szűzen fogant anyja méhében,
mégpedig egy gyógynövény segítségével, amelynek a megérinté¬
sével még a meddő is termékennyé lesz. A születés részleteiről
nincsenek ismereteink.
A hatalmas óriás ikrek, az Alóadák majdnem megölték Árészt,
valószínűleg akkor, amikor még mindannyian fiatalabbak voltak.
Elkapták és tizenhárom hónapig egy ércedényben tartották fogva.
Elképzelhető, hogy meg is halt volna (noha halhatatlan volt és is¬
ten, tehát nagyon furcsa, hogyan halhatott volna meg), ha mostoha¬
anyja közbe nem lép és el nem küldi Hermészt, hogy hozza vissza.
Amikor Hermész kiszabadította, Árész már majdnem belehalt a
kínzásokba.
Héra Priaposzt, a természet nemző erejének phallosz alakú
istenét választotta Árész nevelőjének. Elsőként táncolni tanította
Árészt, csak később képezte harcossá.
A harcmezőn
Homérosznak Árészról az Iliászban kialakított képe még ma is
uralkodó. Árész a trójai háborúban a görögök oldalán állt és Ho¬
mérosz vérszomjas, aljas hetvenkedőnek ábrázolta, akit folyton
legyőzött, megsebesített, megsértett és megalázott féltestvére,
Athéné. Amikor Árész egyik fiát megölték, Árész, Zeusz parancsa
ellenére berontott a harcmezőre, miközben Athéné ostobának és
őrültnek csúfolta, amiért elvesztette józanságát és önuralmát
ÁRÉSZ, A HADISTEN 221
(amelyek egyébként Athéné legfőbb erényei és egyben görög ideá¬

lok is). Úgy emlegették, mint aki nem tudja, hogy mi a helyes, gyak¬
ran tartották köpönyegforgatónak, aki hol ehhez húz, hol ahhoz.
Árész emocionálisan reagált, olyan férfiak mellé állt a harcokban,
akikről azt gondolta, hogy vér szerint rokonai. Hűség és bosszú a
két fő motivációja Árész tetteinek, amelyek mellett minden más
megfontolás eltörpül. A többi olümposzi istenség számára a trójai
háború nem volt más, csupán játék, melyben néha a görögök, néha
a trójaiak oldalára álltak. Időről időre ők maguk is csatlakoztak a
csatározásokhoz, de kizárólag Zeusz játékszabályait betartva.
Árész számára azonban a háború nem csak játék volt.
Amikor az istenek és az emberek egy másik csatában ismét egy¬
más között hadakoztak, Athéné egyik kedvenc héroszát, Diomé-
dészt úgy irányította, hogy megsebesítse Árészt egy dárdával.
Árész hatalmas ordítások közepette elégtételt követelt Zeusztól
Athéné tettéért, azonban Zeusz Athéné pártját fogta. Elutasította
és megszégyenítette Árészt, és azt mondta neki, hogy „Ne gyere
hozzám panaszkodni. A vitatkozásnál és a harcolásnál jobban sem¬
mit nem kedvelsz, pontosan ezért gyűlöllek az összes olümposzi
istenek közül a leginkább.”
Mindenesetre azt még Homérosz is elismeri, hogy a trójai ha¬
daknak nagy segítségére volt, hisz időről időre melléjük állt fiai¬
val, Rettegéssel és Félelemmel együtt.
Aphrodité szeretője
Árész és Aphrodité, a szerelem istennője, közismerten szeretők
voltak. Számos gyermeke született Árésztól: a fiai Deimosz (Rette¬
gés) és Phobosz (Félelem) apjukat gyakran elkísérték a harcmező¬
re. Lányuk Harmónia, akinek a neve a két nagy szenvedély, a Sze¬
relem és Háború közötti lehetséges harmóniára utal. Valószínű¬
leg Érosz, a szerelem istene is a gyermekük volt, azonban egy
másik verzió szerint Érosz elemi teremtő erőként az idők kezdete
óta jelen van.
A két szerető nagyon sok mindenen ment keresztül az Olüm¬
posz legelkötelezettebb szerelmi kapcsolatában. Az Iliászban,
amikor Athéné mesebesítette Árészt egy kővel, Aphrodité meg¬
próbálta levonszolni a csatamezőről, de Athéné öklével őt is le-
222 A FIÚK GENERÁCIÓJ/y
terítette. Mindkettőjüknek sok más szeretője is volt. Amikor pél¬

dául Adonisz elcsábította Aphroditét, Árész vadkan képében
megölte a szépséges ifjút.
Amikor Aphrodité férje, Héphaisztosz, a kovácsok istene is
megtudta a viszonyukat, csapdába csalta a szerelmeseket, hogy
házasságtörésen érje őket. Láthatatlan és elszakíthatatlan hálót
készített, amelyet az ágy oszlopaira erősítve lelógatott. Úgy tett,
mint aki a műhelyébe indul. Ez volt a jel Árész számára, hogy
bemenjen a házba és elfoglalja Héphaisztosz ágyát. Ekkor azon¬
ban Héphaisztosz ott termett a csapdánál, és ráeresztette a hálót a
szerelmesekre, odahívta az isteneket, hogy tanúi legyenek a há¬
zasságtörésnek. Ahelyett azonban, hogy Héphaisztosz pártját fog¬
ták volna, az istenek nevetésben törtek ki.
Árész gyermekei
Árésznak legalább három-négy gyermeke született Aphroditétól
(és a római Mars istenként Romulusz és Rémusz is az ő gyermekei
voltak). Ezeken a közismert gyermekein túl Árésznak még leg¬
alább húsz gyermeke született különböző szerelmi ügyeiből, sok
esetben egy asszonytól több utód is a világra jött. Fiai közül leg¬
alább három Argonauta volt, míg lányai közül az egyik Penthe-
szileia, az amazon királynő.
Árész szerette gyermekeit és mindent megtett az érdekükben.
Amikor Poszeidón egyik fia erőszakot tett Alcippén, Árész egyik
lányán, Árész ott helyben agyonütötte az elkövetőt. Poszeidón ez
után az istenek tanácsa elé vitte Árészt ezért a tettéért, ahol azon¬
ban felmentették. Athénban az Acropolis mellett ezt a helyet azóta
is Aeropagosznak (vagyis Árész dombjának) nevezik. A trójai há¬
ború idején egy másik fiának a halála hasonlóképpen kihozta
Árészt a sodrából: amikor Aszkalaphusz nevű fiát megölték, Árész
féktelenül belevetette magát a harcba, hogy megbosszulja fia halá¬
lát, noha Zeusz szigorúan megtiltotta az isteneknek a részvételt.
Amikor az ajándékokat Delphoiba vivő Héraklészt az útonálló
Küknosz és Árész egyik fia kifosztotta, Árész Küknosz oldalára
állt. Végül Athéné sietett Héraklész segítségére, és így Héraklész
megsebesítette Árészt és megölte Küknoszt.
Árész egy másik utóda a thébai forrást őrző szent kígyó volt.
Amikor Kadmosz megölte a kígyót, nyolc évig kellett szolgálnia

Árészt. A szolgálat leteltével elvette feleségül Harmóniát, Árész és
Aphrodité lányát, akivel megalapították Théba városát.
Változó vélemények
Az Árészról kialakított uralkokodó negatív nézet Homérosztól
származik. Árész volt az istenségek közül a leggyűleletesebb, aki a
trójaiak oldalán harcolt, akik végül elvesztették a háborút és a
trójai történelem megírásához való jogot is. Amint azt Walter Otto
is kiemeli Árészról: „A mészárlás és vérengzés félelmetes szelle¬
mével szemben ott állt Athéné fényes jelensége csodálnivaló ellen¬
pontként és a költő részéről ez az ellentét nem véletlen.”
Homérosz Himnusz Árészhoz című költeményében azonban
Árész erényeit dicsőíti a költő: „Árésznak jó szíve van , „Árész a
győzelem atyja”, „Árész az igazság bajnoka”, „Árész az igaz
emberek vezére, Árész az emberek terheinek viselője”. Úgy is
nevezik, hogy az „emberiség segítője, a fiatalság bátorságának
szétosztója.” Ezek az elképzelések Árészról, melyek szintén a
görög mitológia részei, már sokkal inkább hasonlítanak a római
hadistenről, Marsról alkotott pozitív elképzelésekhez.
Ha a racionalitással és Athénével állítjuk szembe, akkor Árész
ellenségeskedő és negatív színben tűnik fel, mint maga a megtes¬
tesült őrült mészárlás. Amikor a pozitívumait nézzük, főként bá¬
torságát kell kiemelnünk és hogy olyan istenről van szó, aki emo¬
cionálisan reagál. Egy Zeusz által vezetett családban az az utód lesz
a kedvenc, aki ezzel ellentétben emocionálisan távolságtartó.
ARÉSZ, AZ ARCHETÍPUS
Az Árész archetípus, mint maga az isten is, szenvedélyes és inten¬

zív reakcióiról ismerszik meg. Egy érzelmi impulzus Árészból
azonnali fizikai reakciót vált ki. Ez az archetípus nagyon hirtelen,
és arra hajlamosítja a férfit (vagy a nőt), hogy érzelmeivel és testé¬
vel kimondottan jó kapcsolatban legyen, ami igen jól hasznosít¬
ható, ha szerelmeskedésről van szó. Azonban ha dühös, ösztönö¬
sen reagál, így kényelmetlen helyzetbe sodorja magát és mások-
nak kárt okoz. Mindenesetre, mivel nem nézi, hogy kire hogyan
reagál és mik a következmények, sokszor bajba kerül.
A harcos, mint hős vagy bajkeverő

Árész annak az agressziónak, harci kedvnek és ösztönös reak¬
ciónak a megtestesítője, amitől a férfiak gondolkodás nélkül bele¬
vetik magukat bármilyen csetepatéba, legyen az fegyveres vagy
ökölharc. Ha az ilyen férfi történetesen éppen katona, előbb-
utóbb kitüntetett hős lesz, és olyan cikkek születnek, melyben a
következőket írják róla: „. . .saját testi épségére nem is gondolt. . .”
A film és a televízió azokat a pillanatokat dolgozza fel, amikor
az Árész archetípust felbőszítik, és tomboló és megállíthatatlan
erővé változik. Sok sorozatban láthattuk már, ahogyan egy nyu¬
godt természetű tudósból hatalmas, izmos, zöld-bőrű Hulk lesz,
emberfeletti tulajdonságokkal, aki megállíthatatlan és esztelen.
Sylvester Stallone Rocky című filmjében és folytatásaiban mindig
elérkezik az a pillanat, amikor a végkimerülés határán, véresen a
bokszoló az ösztöneire hagyatkozva küzd és végül nyer. Rocky
kevésbé drámai megjelenítése Árésznak, mint a Hulk, de ugyanaz
a? esztelen agresszió lesz úrrá rajta is. ARambo filmek Árészt, mint
hőst jelenítik meg, akit Árész istenhez hasonlóan a hűség, az erő¬
szak és a bosszú vezérel.
Árész a mitológiában azt az állapotot jelképezi, amikor a harc
hevében, valószínűleg a zűrzavartól megrészegedve, a férfiak el¬
veszítik önuralmukat, és az irracionalitás veszi át az irányítást. Az
életben talán még túl gyakran is játszik szerepet a megrészegülés
Árész előhívásában: a legtöbb kocsmai verekedés Árész provoká-
lásával kezdődik. Árész nem a verseny kedvéért vagy valamiféle
stratégiai indíttatásból száll be ezekbe a verekedésekbe, hanem,
mert a provokációra csak ilyen azonnali érzelmi reakcióval tud
válaszolni.
Árész archetípusa jelképezi a harci kedvet. Homérosz úgy
ábrázolta Árészt, mint aki a háborút a háború kedvéért szerette,
aki a csatakiáltásokban és hörgésekben, valamint a mészárlásban
és rombolásban lelte legnagyobb örömét. Árésznak ez az aspektu¬
sa a kocsmai verekedőt és a kitüntetett háborús hőst egyaránt fel¬
villanyozza, ha verekedésről van szó.
Az olümposzi istenek számára, akik halhatatlanok voltak, a

trójai háború csupán játék volt. Ebbe a háborúba - amelyben az
istenek főként nézőként vettek részt, hol a görögök, hol a trójaiak
oldalán - esetenként ők maguk is becsatlakoztak. A mai Árész szá¬
mára is az jelenti a legnagyobb örömet, ha ő maga is beállhat a
játékba, kifejezheti saját agresszióját és nem a nézőtérről kell
végignéznie, hogy mi történik. A fociban és a jégkorongban is bün¬
tetés jár a verekedő vagy gorombáskodó játékosoknak. Az ilyen és
ehhez hasonló fizikai kontaktust is igénylő sportokat kedveli az
Árész férfi, hisz ugyan megbüntetik, de temperamentuma miatt
nem értékelik le. Az előkelőbb teniszben, ahol a játékszellem és a
játék minősége sokkal nagyobb jelentőséggel bír, egy dühkitörés
semmi esetre sem elfogadható viselkedés. A teniszbajnoktól elvár¬
ják, hogy Apollónként és ne Árészként viselkedjen, mert ahogyan
azt John McEnroe is tapasztalta, a közönség kifütyüli.
A szerető
Árész és Aphrodité szeretők voltak. Kapcsolatuk kölcsönös és
hosszan tartó viszony volt két egyenrangú fél között. Négy gyer¬
mekük született. Árészt többi szeretője is általában több gyermek¬
kel ajándékozta meg. Kapcsolatukkal ellentétben a legtöbb olüm¬
poszi viszony egyszeri alkalomra korlátozódott, többnyire egy
istenség és egy halandó között. A csábítás és megerőszakolás még
két istenség között is mindennaposnak számított, a nőket hol
leteperték, hol csapdába csalták, hol pedig elrabolták. Csak na¬
gyon ritkán udvaroltak nekik.
Az Árész szeretőt szenvedélyes természete, testisége és a pilla¬
nat teljes átélése jellemzi. Árészt nem érdekli, ha másokkal is
összehasonlítják, hisz a szexuálisan legtapasztaltabb istennővel
van viszonya. Energikus szerető, ugyanakkor hiányzik belőle Dio-
nüszosz eksztázisa. A Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s
Lover) című regényében D. H. Lawrence megformázta Mellors
figuráját, aki nem más, mint az Árész szerető regénybeli megjele¬
nítése, aki Árészhoz hasonlóan földhözragadtságánál és foglalko¬
zásánál fogva is alsóbbrendű.
226 A FIÚK
GENERÁCIÓJA
A táncos
A görög mitológia szerint Árész először táncolni tanult mesterétől,
Priaposztól, és csak később sajátította el a különböző harcművé¬
szeteket. Noha Árésznak erről az oldaláról keveset tudunk, mégis
beleillik a róla kialakított képbe. Árész sokkal inkább testi, sem¬
mint szellemi lény, akinek az érzelmei és a teste egyszerre mozdul.
Akár lehetne táncos is, bár sokkal inkább szenvedélyességéről és
intenzitásáról emlegetnék, nem pedig technikai tudásáról. Ami¬
kor például Mikhail Baryshnikov táncol, valószínűleg nem első¬
sorban táncának szépsége nyűgözi le közönségét, noha nyilván
sokak a nyomába sem érhetnek. A nyugatra disszidált orosz balett
karizmatikus táncosa remek szerető hírében áll és lehengerlő be¬
nyomást tesz közönségére, mind érzelmi, mind fizikai értelemben.
A fiatal Cassius Clay-ben, aki világbajnoki címet szerzett nehéz¬
súlyú ökölvívóként (később Muhammed Ali néven vált ismertté)
ugyanígy megvolt Árésznak, a táncosnak a kecsessége és az agresz-
szivitása is.
A törzsi kultúrákban a harcosok táncosok is egyben; csata előtt
a férfiak táncolnak. A dob üteme, a zene kihozza a férfiakból Árészt.
Az égi isten atya visszautasított fia

Az Árész archetípust, mint magát az istenséget is, lenézik a távol¬
ból irányító férfiak, akik hidegfejű stratégák vagy esetenként szél¬
hámosok. Míg a csatában Árész maga is egy katona szintjére süly-
lyedne, addig Zeusz inkább az égből szórná villámait, Hermész
pedig inkább ellopja Apollón tehenét, mintsem hogy ennél köz¬
vetlenebb módon nyilvánítsa ki a kettejük közti rivalizálást. A gö¬
rögök a gondolkodást és a racionalitást helyezték a fontossági sor¬
rend elejére és azóta is ezek a patriarchátus legfontosabb értékei.
Zeusz gyűlölte Árészt. Lélektanilag Árész Zeusz árnyoldala, vagy¬
is Zeusz azon részei, melyeket nagyon lenézett magában, mert
alulfejlettek voltak és/vagy nagyon eltértek a saját magáról alkotott
ideális képtől.
Árészt manapság ugyanennyire leértékelik és elutasítják. Attri¬
bútumait a feketékre ruházták, s így rájuk zúdul az összes lenézés
és utálat, amelyet annak idején Árész élt meg apja részéről. A szexu-
alitást, az erőszakot és a táncos aspektust is Árésznak tulajdonítják,

így lettek ezek az „alsóbbrendű” fiú attribútumai.
A fehér családokban ugyanezek az értékek és ítéletek állandó¬
sultak. Nagyon gyakran hallom férfi pácienseimtől, hogy meny¬
nyire láthatatlannak és értéktelennek érezték magukat, amikor
idealizált és sikeres apjuk a náluk verbálisabb és szellemileg ki-
műveltebb testvérükkel kivételezett. Ezek a férfiak arról is be¬
számoltak, hogy meg sem bírtak szólalni, és borzasztó ostobának
érezték magukat, amikor a vendégek előtt apjuk elkezdte tesztelni
őket. Ugyanez az apa ugyanakkor egyetlen meccsükre sem ment
ki, és soha nem kérdezett semmit arról a sportról, amelyben fiaik
kitűnő eredményeket értek el. A támogatás helyett legalább annyi
elégtétel jutott nekik, hogy Árésznak ezt az archetípusát a végle¬
tekig ki tudták élni. Nagyon sok férfi elfogadja a leértékelést vagy
feladja az Árésszal veleszületett értékes tulajdonságokat a siker
érdekében, és így sajnos soha sem tudhatják meg, milyen lehet jól
csinálni olyasmit, ami archetipikusan bennük van.
Árész, a védelmező
Megfontolt ember soha sem támadna meg senkit, akinek Árész-
hoz köze van, mert tudja, hogy azonnali megtorlás lenne a reakció.
Árész gondoskodott az övéiről, akár fiú, akár lány. Tulajdon¬
képpen Árész volt az egyetlen isten, akiről ez elmondható. Mars¬
ként ugyanilyen vehemenciával védelmezte Róma polgárait.
Mivel a korábbi igazságügy-miniszterben, Bobby Kennedy-
ben is volt Árész archetípusából, mind a maffia, mind a korrupt
szakszervezetek tartottak tőle, mert tudták, hogy ha Kennedy
megharagszik rájuk, az nem legális játék lesz, hanem élethalál¬
harc. Ismerve hűségét, elköteleződését és ösztönösen érzelmi reak¬
cióit, sok gyermek apjaként még mindig ő élte leginkább Árész
archetípusát a Kennedy fivérek közül.
Árész akkor lép harcba, ha számára fontos személy is érintett
és vesztésre áll. Árész (ellentétben Poszeidónnal) nem haragtartó,
aki akkor is benyújtja a számlát, ha évekig tart megtalálni azt, akin
be tudja hajtani. Árész fel tud állni és tovább tud menni, még
akkor is, ha megalázzák.
Árész kimunkálása önmagunkban

Manapság, amikor a patriarchátusban még mindig Zeusz az úr,
Árész archetípusa leértékelődött. Sokkal valószínűbb, hogy el¬
fojtják, mintsem hogy támogatnák, főként a sikerre törő férfiak
esetében.
Azonban ha a férfi pszichéjében elfojtódik Árész archetípusa,
érzéseihez nem tud hozzáférni. Ez az aspektus teljesen kifejletlen
marad és nem tud felszínre törni - ezt a képet mutatja az érc¬
edénybe zárt Árész.
Van remény a szabadulásra, de csak abban az esetben, ha a férfi
érzi az egykor spontán és fizikailag expresszív fiú újraéledését
önmagában. Az edénybe zárt Árész a felnőtt Árész apjával történő
fizikai kontaktus utáni vágyát jelképezi, hisz apja soha nem birkó¬
zott vele játékosan vagy szorította magához jó erősen. Ez az az im¬
pulzus, melynek nem tud engedelmeskedni. Ezért nem képes ba¬
rátját átkarolni vagy csak egyszerűen haverkodni. Ez az a benne élő
kölyök, aki zenész akart lenni, aki egykor az utcán focizott. Ez a
benne élő vágyakozás, életszeretet és a verejtékezés. Ez nem az
öntudatosság állapota. Bizonyos esetekben a férfi azt fogja érezni,
hogy szeretné kifejezésre juttatni a magában lévő Árészt: a kérdés
csak az, hogy kiengedi-e az edényben raboskodó fiút abban a pilla¬
natban vagy sem.
Ha Árészt sokáig elfojtják, az eseményekre és emberekre adott
fizikai reakciója, mely egyben érzelmi reakcióijának megtestesü¬
lése is, mellőz mindenféle tudatosságot. Elképzelhető, hogy egy
férfi (vagy nő) csak a fejében él, noha a teste továbbra is megfeszül
és elernyed. Lehetséges, hogy nem mérges és nem is fél, mégis
megfeszülnek az izmai vagy a keze ökölbe szorul. Az Árész férfi
erről a reakciójáról nem is vesz tudomást, amíg valaki más fel nem
hívja rá a figyelmét. Az az Árész férfi még távolabb van a tudatos¬
ságtól, aki magas vérnyomással vagy rossz bélműködéssel (has¬
menés és székrekedés) hívja fel magára a figyelmet.
Ha Árészt úgy gyűlölik, mint ahogy Zeusz gyűlölte őt, Árész
archetípusa rejtve marad, nem fejlődik ki, főként ha nem Árész a
domináns archetípus. A bezárt Árészt csak akkor lehet kiszabadí¬
tani, ha előzőleg a férfiban tudatosul helyzete. A segítség érkezhet
kívülről is: ha az Árész férfi számára fontos embereket érdekli,
hogy mit érez Árész barátjuk (vagy barátnőjük), esetleg értik a

testbeszédét és önkéntelenül ráéreznek az Árész férfiban dúló ér¬
zésekre, ráadásul az általuk sem észlelt érzéseikre, pláne az Árész
férfi még ad is a szavukra, így a tanulási folyamat megkezdődhet.
Elsőként megismerkedhet saját testbeszédével. Ez után túl kell
esnie a másokkal történő fizikai kontaktus adta élményen, és bele
kell kerülnie olyan helyzetekbe, ahol tudatosan irányítja testét,
hogy a fogságban lévő Árészt kiszabadíthassa és kimunkálhassa.
ÁRÉSZ, A FÉRFI
Az Árész férfi határozott, aktív, érzelmileg hajtott és impulzív

személyiség, aki nem gondolkozik, mielőtt tesz valamit. Belső
indíttatásai gyakran sodorják bajba. Ezenkívül élete alakításában
nagy szerepet játszanak mások reakciói.
Korai évek
Az Árész fiú megérkezése pillanatától aktív, érzelmileg hajtott és
expresszív. Személyiségére elsőként valószínűleg nagy bőgéssel
hívta fel a figyelmet. Ugyanez az erőteljes sírás előbb-utóbb meg¬
szokottá válik, mivel ha valami baja van, éhes vagy pelenkacserére
szorul, sírásának egyértelmű erőssége jelzi: „Most azonnal csinál¬
jatok valamit!” Amikor nyafog, egész testével ellenkezik, az arca
pirosságától a végtagjai megfeszüléséig minden ugyanazt a nagyon
világos üzenetet közvetíti: „Fáj” vagy „Dühös vagyok!” Amikor a
cumisüveg vagy az anyuka melle közelít, illetve a büfiztetés hatá¬
sára megkönnyebbül, a változás hasonlóképpen drámai. Ha a gyer¬
mek tipikus Árész, és minden rendben van körülötte, nagyon jól
eszik, személyisége kifejezetten szórakoztató és alkalmazkodó.
Szereti, ha ingergazdag környezetben van, már csecsemőkorától
kezdve hatalmas lelkesedéssel veti bele magát az egész testét meg¬
mozgató játékokba és birkózásokba. Sérülés esetén reakciója nem
kevésbé hangos.
Ahogy egyre nagyobb lesz, egyre könnyebben éri el a számára
vonzó tárgyakat. A ház bababiztossá tételével most már nem késle¬
kedhetünk, hisz az Árész fiú az a fajta, aki lebukfencezik a lépcsőn,
leveri a vázákat, akit megráz az áram, ha belenyúl a konnektorba és

akit biztosan megharap a háziállat. Ha valami felkelti az érdeklő¬
dését, semmi nem rettenti el. Egy átlagos gyereknél több kötszerre
van szüksége, mivel mindent első kézből szeret megismerni, így
gyakran végzi horzsolásokkal, sebekkel és kék foltokkal.
Bimbózó önbecsülésén időnként csorba esik, mivel impulzív
reakciói kritikát és büntetést hoznak magukkal. Nagyon sok függ
a szüleitől és tanáraitól, türelmüktől, kitartásuktól és attól, hogy
mennyire tudják értékelni ezt a spontán, impulzív és emocionális
fiút, aki néha túlreagálja a dolgokat.
Szülei
Mivel Árész nagyon energikus és gyakran követelődző, megátal¬
kodott gyerek, aki ráadásul nem gondolkozik, mielőtt tesz valamit,
sokszor nagyon nehezen kezelhető csecsemőként és kisgyerek¬
ként. Emiatt szerető, türelmes, de mégis határozott szülőkre van
szüksége. Noha több iránymutatást igényel, mint a legtöbb gyerek,
pontosan az ellenkezőt kapja. Mivel természetétől fogva könnyen
belefeledkezik abba, amit csinál és elfelejti, amire megkérték, gyak¬
ran bosszantja szüleit, főként, ha azok tekintélyelvű és uralkodó tí¬
pusú szülők. Feledékenységét szülei engedetlenségnek értelmezik,
illetve azt gondolják róla, hogy nem tartja be a megállapodásukat.
Sajnos nem elég óvatos, így egy hevesebb vitában nem tudja tartani
a száját, magára szabadítva ezzel bántalmazó apját.
Fordított esetben egy engedékeny anya meglehetősen nehezen
fogja tudni kezelni követelődző és mérgelődő Árész fiát, aki úton-
útfélen jeleneteket rendez, még akkor is, ha az mindössze egy négy¬
éves kisfiú. Ideális esetben egy Árész fiúnak erőskezű, szerető és
fizikai kontaktusra is képes anyára van szüksége, aki fia mozgás¬
terét meghagyva húzza meg a határokat. Gyakran megöleli fiát, és
pontosan tudja, miként terelje jó irányba fia fölös energiáit, hogy
sikerélménye legyen, miközben fia türelme és fegyelme fejlődik.
Az élet gyakran reprodukálja a mítoszokat, így előfordulhat,
hogy az Árész fiú édesanyja egy dühös Héra, míg édesapja egy el¬
utasító Zeusz. Ez manapság annyit jelent, hogy Árész apja sikeres
és hatalommal bíró férfi, aki még kedvenc fiaival szemben is távol¬
ságtartó. Nem is beszélve a kevésbé kedvelt Árészról, akit azért
utasít el, mert nem igazán intellektuális, hanem érzelmeitől haj¬

tott, hirtelenharagú és inkább fizikai síkon mozog. Ha az apa az a
fajta ingerült ember, akinek a dühkitörése eltúlzott az azt kiváltó
esemény horderejéhez képest, az Árész fiúnak számolnia kell azzal,
hogy gyakran válik apja fizikai és szóbeli bántalmazásának céltáb¬
lájává. Ez később úgy üt vissza, hogy az Árész fiú nem tanul meg
uralkodni magán és ő maga is bántalmazó férfivá válik.
Ha valakinek Héra típusú anyja van, az azt jelenti, hogy az
anya legszorosabban férjéhez kapcsolódik: vagyis érzelmileg és
archetipikusan is sokkal inkább „feleség”, mintsem „anya”. Eb¬
ből következően az Árész fiú nagyon keveset kap anyjából, aki
amúgy sem tudja elviselni fia érzékenységét és sebezhetőségét,
hisz azt várja tőle, hogy úgy viselkedjen, mint egy igazi férfi, csak
„kicsiben”. így gyakran az anya a bántalmazó szülő. Amikor az
anya - az apa által - megszégyenül és elveszíti minden határozott¬
ságát, az anya az apa iránt érzett dühét a fián vezeti le. Az intro-
vertáltabb típusú fiú ugyanezzel a szülőpárossal megáldva való¬
színűleg könnyebben elboldogul, mint az Árész fiú. Hogy vajon
mivé növi ki magát így a fiú, az nagyban függ a szülői gondos¬
kodás minőségétől.
Kamaszkora és fiatalsága
Kamaszkora sorsdöntő fontosságú: a hormonok munkálkodásá¬
nak következtében az impulzivitás, az agresszió, a fizikalitás, az
emocionalitás és a szexualitás felerősödik. Saját korosztályának a
fontossága is megnő ebben az időszakban. Nagy jelentőséggel bír
az is, ha ebben az időszakban elkezd focizni vagy rögbizni, meg¬
tanulja-e ezeken a sportokon keresztül fegyelmezni magát, illetve
agresszióját, tudja-e jó irányba terelni és így vívni ki mások elisme¬
rését. Vagy esetleg bandába verődve mindenféle csetepatékban
fog részt venni? Kimarad az iskolából? Netán dacolva a hatalom¬
mal, antiszociálissá válik és bajba keveredik? Talán az autóverseny¬
zésben vagy a hegymászásban talál magára? Esetleg a zene, a tánc
és a romantika lesz számára az öröm forrásai? Vagy a szexualitá¬
son keresztül fogja tudni levezetni agresszióját?
A középiskolai tanulmányok, illetve a felsőoktatásban való
részvétel Árész számára magában hordozhatja a korai kudarc, de
legalább ennyire a siker lehetőségét is. Ha nem gondolkozik előre,

előfordulhat, hogy érzelmileg fontos helyzetben, illetve jó lehe¬
tőség felbukkanásakor az iskola abbahagyása mellett dönt. Noha a
változást vagy továbblépést előmozdító tényezők kedvezően is
alakíthatják életét, mégis az Árész férfi az iskola, a zenetanulás
vagy a sport feladásával rontja saját esélyeit az életben.
Árész a munka világában

Vérmérsékletének köszönhetően Árészt az eseménydús és pörgős
élet vonzza, szeret barkácsolni és mozgásban lenni. Unja a papír¬
munkát és nyugtalan a távoli célkitűzésektől, ezért nem is igazán
illik bele a céghierarchiába. A kockázattal járó elfoglaltságokat ré¬
szesíti előnyben. Képességei jobban fejlődnek, ha egyszerre csak
egy projektre koncentrál. Szeret csapatban dolgozni és gyakran
kínálja fel barátságát más férfiaknak.
Árészhoz, a harcoshoz hasonlóan, lehet, hogy belép a hadsereg
vagy a tengerészet kötelékébe, de az nagyon is elképzelhető, hogy
sok fegyelmit kap. Az is megeshet, hogy altisztté nevezik ki vagy
háborús kitüntetést kap. Ha más archetípusok is jelen vannak és
aktívak, akár tiszt is válhat belőle, aki határozottságáról híres.
Azok a szerencselovagok és zsoldosok, akiknek meg lehet vásárol¬
ni a szolgálatait és akik egykor talán a Francia Idegenlégióban
szolgáltak, szintén Árésznak, a harcosnak az archetípusát élik.
Hivatásos atlétaként nagyon fog tudni küzdeni, viszont egy
heves vitában nehezen tudja majd mérsékelni az agresszióját. Ha
a vitatható döntésekre, illetve a provokációra adott hirtelen reak¬
cióit (melyek miatt gyakran végezheti a kispadon) megtanulja ke¬
zelni, akkor ezt a képességét az élet egyéb területein is tudja kama¬
toztatni. Hirtelen reakcióit kezelni képtelen jégkorongozóként
vagy focistaként saját maga és csapata alatt vágja a fát, hisz fölös¬
leges durvaságokért, sportemberhez nem méltó viselkedéséért,
illetve a bírókkal folytatott vitáiért rengeteg büntetést gyűjt be.
(Színészként, táncosként vagy zenészként főleg a színpadon és a
színfalak mögötti szeszélyes viselkedéséről válik híressé.)
Az építőipar, valamint az olajkútfúrás nagyon vonzó munka-
területek lehetnek az Árész férfiak számára, akik kedvelik a koc¬
kázatos és határozottságot igénylő helyzeteket. Ha jól megfizetik
őket, nagyon jellemző rájuk, hogy fizetésüket hirtelen ötlettől ve¬

zérelve gyorsan elköltik.
Sikerük a szerencsén múlik, mivel nem előre kigondolt tervet
követnek. Jó eredményt akár úgy is elérhetnek, hogy az egyik do¬
log véletlenszerűen hozza magával a másikat. Az is elképzelhető,
hogy sikerük egy velük született képesség kifejlesztésének köszön¬
hető, tehát nem szándékos gyakorlás eredménye, hanem abból kö¬
vetkezik, hogy az Árész férfi sokat csinált valamit, ami nagyon
kedvére való volt.
Amikor sikerei vannak, az nemcsak másokat, de önmagát is
meglepi. A sikerhez vezető úton biztos, hogy sokféle problémával
találkozott. Szinte biztos, hogy szembehelyezkedett a hatalommal,
esetleg kirúgták, mert kijött a béketűréséből vagy mert ritkán je¬
lent meg a munkahelyén. Ha a munkahelyén jól áll a szénája, az ab¬
ból adódhat, hogy tanult saját hibáiból, esetleg kifejlesztett egy jól
hasznosítható képességet vagy éppen rámosolygott a szerencse.
A mitológiában Árész és Aphrodité kapcsolata talán a leginkább

összeegyeztethető az Árész férfi természetével. Az archetipikusan
Árész férfi és a szerelem és szépség istennőjéhez hasonlító nő érzel¬
meik intenzitását és érzéki természetüket tekintve nagyon közel
állnak egymáshoz. Mindketten mindent azonnal akarnak. Viszo¬
nyukban az égés magas hőfoka, legyen az az erotikus lángok vagy a
kirobbanó düh eredménye, meglehetősen viharossá teszik kapcso¬
latukat, sok vitával és kibéküléssel teletűzdelve. Minden erőteljes
megnyilvánulása ellenére viszonyuk sokszor kifejezetten harmo¬
nikusnak mondható, mivel még így is több benne a tolerancia és az
elfogadás, mint más kapcsolatokban. Ha azonban érzelmileg sé¬
rült, mérges és fizikailag bántalmazó Árész, és gyermekkorában
bántalmazott, ebből kifolyólag alacsony önértékeléssel rendelkező
nő kerül össze, az mindkét félre nézve nagy sorscsapást jelent.
Azok a nők, akik az ész és a stratégia istennőjeként ismert Athé¬
nére hasonlítanak, aki megvetette Árész emocionalitását és impul-
zivitását, Athénéhez hasonlóan értékelik Árészt is. Azok a nők,
akik a férfiakat jövőbeli hatalomszerző képességük alapján rang¬
sorolják, vonzódnak a státuszhoz, stabilitást és biztonságot akar-
234 A FIÚK GENERÁCIÓJ/v
nak, így messze elkerülik az Árész férfiakat, ha párválasztásról van

szó. Néhány nőt pontosan bizonyos kapcsolatok túlzott személyes¬
sége tántorít el. így aztán a nők az Árész férfiakat nem tartják kap¬
csolatra alkalmasnak, amivel viszont az Árész férfiak neheztelését
váltják ki. Ez a neheztelés később dühkitörésekben, végül teljes
elidegenedésben ölt testet.
Az Árész férfiak többnyire barátságosak a nőkkel, akik felé ba¬
ráti gesztusokkal és megjegyzésekkel fordulnak, akárhány éves is
legyen a nő, azonban a nők nem számítanak a legjobb barátaik¬
nak. Az Árész férfiak érdeklődési köre és munkahelyi problémái
többnyire eltérnek a nőkétől.
Az Árész férfi azokhoz a nőkhöz vonzódik, akikkel őszintén
szeret együtt lenni, akikkel érzelmeit és tetteit tekintve is spontán
módon és fizikai kontaktust is használva tud viselkedni. Legyen
az szeretkezés, táncolás, evés vagy játék, az Árész férfi azokat a
nőket kedveli, akik hozzá hasonló módon bele tudnak feledkezni
bármilyen tevékenységbe.
Az Árész férfi szereti férfi barátaival tölteni az idejét, együtt csi¬

nálni dolgokat, játszani, sportolni vagy együtt szurkolni a tévé
előtt. Nem érdeklik a mélylélektani és elvont beszélgetések, társal¬
gásainak nagy része a nőkre, a sportra vagy a barátaival való közös
dolgaira koncentrálódik. Nagyon kötődik barátaihoz, ha kell,
fizikai erejével is megvédelmezi őket.
Legmélyebb kapcsolatai pontosan ilyen helyzetekben, egyen¬
ruhában, csatában köttetnek, ahol katonaként, egy csapat vagy
banda tagjaként fizikai agressziójának áldozva küzd a többiekkel
a győzelemért. Ezekben a helyzetekben erőszakosságát és erőtel¬
jes kifejezőképességét igen nagyra értékelik. Itt még sírhat is
anélkül, hogy puhánynak titulálnák, és szorosan átölelheti baj-
társait anélkül, hogy azok félreértenék.
Ha társai elkerülik vagy bűnbaknak kiálltják ki, ami az Árész
fiúval vagy férfival könnyen előfordulhat, az Árész számára nagy
megpróbáltatást jelent. Nemcsak hogy sértve érzi magát, de még
az általa oly hőn áhított bajtársiasságtól is megfosztják.
Szexualitása
Hogy az Árész férfi vajon imádja vagy veri a nőket, az attól függ,
hogy mi történt vele gyermekkorában. Ha a gyermekkora elég jó
volt ahhoz, hogy kifejlődhessen Árészban a jó szerető, akkor férfi¬
ként nagyon fogja élvezni a szexet és a nők testét. Olyan férfi válik
belőle, aki órákon át képes szeretkezni, aki az érett, szexuálisan
szabadelvű nőket kedveli, akik a szexet ugyanannyira élvezik,
mint ő. Árész nem a misztikusságra hajlamos, eksztázis kereső
Dionüszoszhoz hasonló szerető, hanem olyan valaki, aki a szexet
elsősorban a maga fizikai örömeiért szereti. A Henry Fielding által
írt Tóm Jones című regény alapján készült filmben a címszerepet
játszó Albert Finney rendkívül hűen alakította Árésznak, a szere¬
tőnek a testiségét, erkölcstelenségét és nők utáni étvágyát.
Az Árész férfi nem tud beilleszkedni a puritán és képmutató
társadalomba. Saját bujaságát értékelheti bűnösnek és akár úgy is
gondolhatja, hogy ezt a részét jobb elítélni és elfojtani, főként, ha
nagyon gátlásos és puritán nőt vesz el feleségül vagy házasságtörő
gondolatok vagy tettek kerülnek be élete színterébe. Amennyiben
házasságtörésre adja a fejét, nem túl jó stratéga ahhoz, hogy palás¬
tolni tudja félrelépését vagy meg tudja jósolni a problémákat. En¬
nek következtében Árész istenhez hasonlóan rajtakapják és tettét
nyilvánosságra is hozzák.
Egy homoszexuális Árésznak sokkal egyszerűbb a dolga - leg¬
alábbis volt az AIDS megjelenése előtt - impulzivitása, a pillanat¬
ban való teljes elmerülésnek képessége, erkölcstelensége és a bárok¬
ban és fürdőkben felkínálkozó partnerek nagyfokú tettrekészsége
jóvoltából. Arról nem is beszélve, hogy a melegkultúra sokkal in¬
kább tolerálja a nem monogám kapcsolatokat, amely Aphrodité és
Árész között is működött. Az ő kapcsolatukban is mindkettőjük¬
nek szabad volt mással szexuális kapcsolatba lépni, ugyanakkor a
kettejük közötti szexuális viszony a többinél jóval nagyobb fon¬
tossággal bírt. Egy meleg Árész valószínűleg bőrruhába öltözik,
ami a kortárs megfelelője lehet Árész hajdani páncélzatának, és
vélhetőleg Árészhoz hasonló izmokat is növeszt.
Házassága
Az Árész férfi nem is tervezi, de nem is kerüli ki a házasságot.

Bármennyire mélyen érinti is egy kapcsolat, mégsem gondolko¬
zik el élete nagy változásán: „Ez a nő jó társam lesz?” vagy „Jó
anya lesz?”, esetleg „Előmozdítja majd a karrieremet?” vagy
„Elvegyem őt feleségül?”
Ha a többieknek, vagyis a nőnek vagy bármelyikőjük család¬
jának a fejében megfordul a házasság, akkor a férfi elveszi a nőt
feleségül. Lehet, hogy rögtön középiskola után megnősül, mint
ahogy az nagyon gyakori a többnyire fizikai munkából élő közös¬
ségeknél, ahol ezt a mintát kell követni, mert ezt várják el. Testisé¬
gének és érzékiségének köszönhetően valószínűleg hamarosan
teherbe ejti párját. Ha Árész szereti a feleségét, kielégítő szexuális
életük van és jó a munkahelye, valamint eljárhat a barátaival base¬
ballozni vagy kosarazni, és a felesége is elégedett közös életükkel,
akkor az Árész férfi számára az élet kellemesen telik. Élete alapjául
így a családja és annak stabilitása szolgál, melyet önbecsülése és
mások elismerése tesz kerek egésszé.
Ha azonban ez a felállás bonyolódik, problémák jelennek meg.
Először is hirtelen, impulzív természete munkahelyi bizonytalan¬
ságokhoz és munkahelyi szerelmi viszonyok kialakulásához vezet¬
het, amelyek házasságát először csak kikezdik, majd tönkre is te¬
szik. Másodszor, ha személyiségét más, nem árészi tényezők is be¬
folyásolják, akkor a fiatalon megnősült Árész - aki csak később
fedezi fel saját intellektusát és akinek ambíciói is később alakulnak
ki - ekkor találkozik inspiráló emberekkel, és a testiségét egykor
kielégítő nő már nem jelent elég kihívást. Ha a kezdeti vonzalom
elvész, vagy ha a feleség reakciója férjének heves udvarlására nem
elég őszinte vagy nem elég erős, esetleg már el is múlik, vagy a fele¬
ség féltékeny és ambiciózus, a kialakult feszültség nagy csatározá¬
sokhoz vezethet kettejük között.
Árész gyermekei
Az Árész férfinak gyakran lesz gyereke úgy, hogy nem is tervezi,
köszönhetően a pillanatnak élő és a következményekkel nem tö¬
rődő, nem számoló természetének, amellyel nagyfokú érzékiség
párosul. Ha a nő nem gondoskodik valamiféle védekezésről, köny-

nyen teherbe eshet.
Amennyiben apaként jelen van gyermekei életében, nagyon
fontos szerepet játszik. Ha gyermekként jól ment a sora és családja
jutalmazó szeretettel vette körül, ő maga is sok időt fog gyermekei¬
vel eltölteni. Megtanítja a fiait baseballozni és focizni, meccsekre
viszi őket, birkózik velük és szereti, ha körülötte nyüzsögnek.
A kislányával táncol, a nyakába ülteti és elviszi magával, amikor a
barátait látogatja meg. A kisgyerekeknek nagyon jó apja tud lenni.
A konfliktusok akkor kezdődnek, amikor a gyerekek felcsepered¬
nek és esetleg introvertáltak vagy intellektuálisabbak apjuknál,
akivel már nincs közös érdeklődési körük. További problémák
adódhatnak abból is, ha a gyerekek azt érzik, apjuk túlontúl tola¬
kodó. Ha a család munkáscsalád, de a gyerekek feljebb akarják
küzdeni magukat a társadalmi ranglétrán, a konfliktusok és sértő¬
dések még inkább elmélyülnek.
Amennyiben mostohán bántak vele gyermekkorában, gyer¬
mekeit is bántalmazni fogja ez a visszautasított és dühös Árész,
aki mind a munkájában, mind a kapcsolataiban bizonytalan. Az
apa dühkitöréseinek eredményeképpen, melyet bármilyen apró¬
ság kiválthat, a gyerekek valószínűleg rettegnek. Gyakran bántal¬
mazza gyerekeit fizikailag is, főleg ha iszik.
Az Árész férfinak azonban lehet több olyan gyermeke is, akik
nagyon mellőzöttnek és elhanyagoltnak érezhetik magukat, főleg,
ha Árész serdülőkori bujaságának gyümölcsei. Az Árész férfi nem
restellte kitombolni magát. Temperamentumát és pénzügyi hátte¬
rét tekintve nem kifejezetten alkalmas az apaszerepre, akár házas¬
ságon belül vagy azon kívül. Az is megeshet, hogy sosem találkozik
gyerekeivel. Mindenesetre az biztos, ha tudja támogatni gyerme¬
keit, akkor meg is teszi. A természetéből fakadóan nagylelkű, ha
van mit adnia.
A középkorú Árész
A középkorú Árész társadalmi pozíciója nagyon szorosan kapcso¬
lódik ahhoz a réteghez, amelybe beleszületett. Például nagyon sok
Árész férfinak valóságos sorscsapás az a felső középosztálybeli,
feltörekvő és ambiciózus család, amely az érzelmi távolságtartást,
238 A FIÚK
GENERÁCIÓI A
az intellektust, mások manipulálásának, valamint a pénz és a ha¬

talom megszerzésének képességét tartja nagyra. Az ilyen férfiak
sorsa nagyban hasonlít Árész isten sorsához, akit Zeusz megvetett
és gyűlölt. Számos Árész férfi, akinek apja Zeusz archetípusát
hordozza, az olümposzi társadalmi osztály kortárs megfelelőjébe
születik, így Árész istennel osztoznak a megaláztatásban, vala¬
mint a vállalati harcmezőkön elszenvedett vereségekért járó rossz
hírnéven.
Annak érdekében, hogy az üzleti életben elkötelezett család¬
ban a középkorú Árész férfi jól érezhesse magát, már nagyon ko¬
rán észre kellett vennie, hogy az ő elképzelései nagyban eltérnek
az apja és társadalmi osztálya által diktált elképzelésektől. Bizo¬
nyára támogatták érzelmileg, hogy felfedezze saját érdeklődési
körét és kifejleszthesse magában a tehetségét. Bizonyára meg¬
nyugtató közeg vette körül a vérmérsékletét illetően is, ami in¬
kább mondható hevesnek, mintsem hűvösnek. Az az érzelmi elfo¬
gadás, amelyben önmaga tudott lenni, egy életen át meghatározó
élmény marad. Esetenként a pszichoterápia, más esetben egy je¬
lentős személy, de leggyakrabban mégis a szülői szeretet az, amely
megalapozhatja a későbbi sikert. Mégis valószínű, hogy ha az
Árész férfi ebben az időszakban megállapodik, rendkívül sokat
kellett küzdenie a világban mostanra elfoglalt helyéért. Sikere na¬
gyon egyéni, éppen ezért keményen is kellett érte dolgozni.
Az Árész férfi könnyebben állapodik meg ebben az időszakban,
ha munkáscsalád sarja és zárt közösségen belül él. Temperamen¬
tumának és fizikai igénybevételhez szokott természetének mind a
munka, mind a sportolás területén több elfogadott kifejeződési
lehetősége adódik. A sport, esetenként a barátok között kirobba¬
nó csetepaték jól levezethetik Árész agresszióját. Ráadásul nem¬
csak, hogy elnézik neki, de még nagyra is értékelik időnkénti
bujaságát. Mindezen szelepek nem igazán működnek a városi fel¬
törekvő fiatalember esetében. Ezzel ellentétben, egy többnyire
fizikai munkából élő közösségen belül tiszteletben tartják a férfia¬
kat fizikailag igénybevevő foglalkozásokat, így az elfogadás és az
önbecsülés könnyebben elérhetőek az Árész férfi számára.
A középkorú Árész férfi sorsa sokkal inkább megpecsételődni
látszik, mint más archetípusok sorsa ugyanebben az életszakasz¬
ban. Az Árész férfi sorsát ugyanis olyan külső tényezők, mint pél-
ÁRÉSZ, A HAD1STEN 239
dául a társadalmi osztály, illetve a család státusza sokkal inkább

meghatározzák, mivel a kultúra nem támogatja ezt az archetípust.
Késői évek
Élete derekához érve Árész életének végleges mintája nagyjából
körvonalazódni látszik. Az Árész által eddig elért (vagy el nem
ért) stabilitás és önbecsülés nagyban befolyásolja a késői évek
minőségét.
Nagyon sok Árész férfi nem éli meg saját archetípusát a késői
években, mivel balesetekben, illetve különböző háborúkban ko¬
rán meghalnak. Vérmérsékletüknél és foglalkozásuknál fogva
életük igen nagy veszélyben van. Ha országuk hadban áll, a korai
halál esélye még nagyobb. A vietnami háborúban például az Árész
férfiak száma volt a legmagasabb a katonák és a sérültek körében
is. Az Árész férfi életét a stressz által okozott fizikai állapot is meg¬
rövidítheti. Ilyenkor a düh és tehetetlenség együtt vannak jelen az
életében, és ez rendkívül gyakori eset. Recesszió esetén, amikor
bezárnak a gyárak, a biztonság megszűnik, családi erőszak és in-
stabilitás lép a helyébe.
Számos Árész férfi azonban elégedett késői éveiben, talán elé¬
gedettebb, mint valaha élete során. Munkáscsalád sarjaként most
már önfeledten átadhatja magát a jól megérdemelt nyugdíjas idő¬
szaknak. Végre eljött az ideje, mikor körülveszi a családja, kedvé¬
re sportolhat, összejárhat régi barátokkal, esetleg gyerekeket edz-
het vagy tóparti háza körül serénykedhet és élhet a pillanatnak.
Az az Árész férfi kevésbé könnyen éri el a megelégedés állapo¬
tát, akinek szembe kellett fordulnia az árral. Az ő életét a közösség
szerkezete az előzőekkel ellentétben nem tudja megtámogatni,
ezért meglehetősen egyedi megoldási módszerekhez kell folya¬
modnia. így mély meggyőződésből és autentikus reakcióikból
fakadó személyes döntés eredménye, hogy hol és kivel él, illetve
hogy mivel foglalkozik. Megtanult egyszerre alkalmazkodni és
önmagához hű maradni, így a legegyénibb és leginkább kiforrott
személyiséggel rendelkező férfiak közé sorolható. Számára tehát
az időskor a gazdag termés betakarításának ideje.

Árész istenhez hasonlóan, aki az olümposzi istenségek közül a
legtöbbet szenvedett fizikai és lelki értelemben is, a legtöbb Árész
férfinak bántalmazást és visszautasítást kellett elszenvednie gye¬
rekkorában és kamaszként. Mindezen személyiségjegyek és a
rossz bánásmód eredményeképpen számos pszichés zavar nehe¬
zítheti az Árész férfi életét.
Azonosulás a hadistennel
A férfi, aki kizárólag Árész archetípusát hordozza magában, soha
nem lesz képes kívülről szemlélni saját magát, illetve nem lesz ké¬
pes reflektálni saját tetteire. Számára nem létezik több megoldási
lehetőség, ráadásul tele van impulzív reakciókkal. Nagyon jó pél¬
da erre az az utcai bajkeverő, aki egyetlen provokációt sem hagy
szó, illetve ütések nélkül. Alkalmanként a hollywoodi sztárok is
felkerülnek az újságok címlapjára hasonló viselkedés miatt. Sok¬
szor elegendő, ha egy újságíró kompromittáló fotót készít vagy
elhangzik egy gúnyos megjegyzés, hogy a főcímek, a letartóztatás,
valamint a károkozásért járó büntetés ellenére, melyek sorozatát a
provokáción keresztül a „rossz gomb” benyomása indított el, az
ámokfutó hadisten beinduljon, mint egy cséphadaró, miközben
villognak a vakuk.
Bántalmazott és bántalmazó
Ha az Árész férfi fizikailag bántalmaz nőket és gyerekeket, való¬
színűleg ő maga is ugyanezeket szenvedte el gyermekkorában,
tehát bántalmazott bántalmazó. Érzelmei katalizálják a fizikai
reakciót. Az ilyen férfi lelkében egy bántalmazott, rettegő és meg¬
alázott kisfiú bújik meg, aki a férfi tehetetlenségétől vezérelve elő¬
tör és megver valakit. Ily módon az apák bűne továbbszáll, és egy¬
ben állandósul is több generáción keresztül.
A túlélés érdekében az ilyen gyermekkort megélt férfi való¬
színűleg elfojtotta érzéseit és gyámoltalanságát. Ennek eredmé¬
nyeképpen nem tudja magát áldozatai helyébe képzelni. Ha vala¬
kinek, akkor neki igazán tudnia kellene, hogy milyen az, amikor
egy nála erősebb és eszét vesztett valaki megveri és nagy kárt okoz
benne, hisz pontosan ugyanezt élte át ő is annak idején. Addig
azonban nem fog tudni együtt érezni, amíg a magában rejtőző
áldozatot fel nem fedi önmaga előtt.
Ebből kifolyólag Árész otthona csatatérré változik, ahol tehe-
tetelenséget érezvén bárkit bántalmazhat fizikailag. A dühöngő
isten archetípusa, a magában megbúvó megalázott és bántalma¬
zott kisfiú helyett cselekszik, hisz most már elég erős férfi, hogy
megbosszulja saját magát.
Bűnbak
Az Árész archetípusú gyerek és kamasz az a fajta, akit az iskola¬
udvaron rendszeresen provokálnak, és aki ahelyett, hogy higgadt
és nyugodt maradna, mindig dühbe gurul. Az élet itt is ismétel¬
heti a mítoszt, amennyiben az Árész fiút jól helybenhagyják és
megsérül (Árészt, mint istent, fogva tartották egy ércedényben a
hatalmas ikrek). Érzelmileg is sérül, ha nem csatlakozhat egy csa¬
pathoz vagy bandához. Ez az elutasítás minden Árész archetípusú
fiú és férfi sajátja, hisz gondolkodás nélkül cselekszenek, és érzel¬
mei az arcára vannak írva. Amennyiben otthon is bántalmazás
áldozata, annál inkább ki van téve az iskolai kiközösítés kellemet¬
len élményének.
A családon belül nemcsak a szülők elleni küzdelemben vesz¬
tes, de'a testvérek közötti rivalizálás során is ő húzza a rövidebbet
(ahogy ennek tanúi lehettünk Athéné és Árész harcában). Gyak¬
ran keveredik bajba, mert addig cukkolják, piszkálják és provo¬
kálják, amíg visszavág, de persze őt kapják el a szülei, akik már
amúgy is neheztelnek erre a gyerekre elfogadhatatlan tulajdon¬
ságai miatt.
Az osztályban is könnyen a bűnbak szerepében találhatja ma¬
gát. Ha ennek a szerepnek megfelelően viselkedik, sokszor az
igazgatói irodában végzi. Egy elfogult tanárral szemben is ebbe a
szerepbe kényszerül. Mivel a többi gyerek már rájött arra, hogy
mindig őt veszik elő, hagyják, hogy egyedül ő vigye el a balhét.
Ha egyszer már a bűnbak szerepköre állandósul gyermekkorá¬
ban, akkor az felnőttkorban is folytatódik, hisz ebben az időszak¬
ban is őt piszkálják fel annyira, hogy valami hibát kövessen el,
míg végül kiközösítik. Nagy valószínűség szerint saját sérelmeit a

családján veri le.
Munkahelyi problémák
A férfinak, aki mérgében és megfontolások nélkül cselekszik, ne¬

hézségei támadhatnak a munkahelyén. Felcsattan, mire elküldik.
Az Árész férfinak nehezére esik a szabályok szerint eljárni és nem
aszerint cselekedni, amit helyesnek érez. Könnyen bajba kerül¬
het, ha az igazat mondja, amikor diplomatikusabb vagy illendőbb
lett volna hallgatni. Ha a szívére hallgatva kivételt tesz ott, ahol a
szabályok kifejezetten tiltják a kivételezést, szintén melléfog. így
tehát nem kell feltétlenül heves vérmérséklet ahhoz, hogy rövid
úton a bürokrácián, illetve az üzleti életen kívül találja magát.
Munkahelyi előmenetele szintén igen kérdéses. Mivel nem jó
stratéga és nincsenek hosszútávú tervei, a munkahelyi ranglétrán
is csak ritkán jut feljebb. Mivel nem gondolt a jövőjére, lehet hogy
hamarabb abbahagyta az iskolát vagy nem teljesített olyan jól,
mint kellett volna.
Az alkohol és Árész
A pillanatnak élő szerető, táncos, harcos és bántalmazó Árész ar¬
chetípusát elnyomják a többi archetípusok, valamint a társada¬
lom, amely férfi tagjait arra ösztönzi, hogy a fejében és ne a testé¬
ben éljen. Az alkohol felszabadíthatja Árész archetípusát mind
pozitív, mind negatív értelemben. Az alkohol hatására feloldód¬
hatnak a gátlások, melyek helyébe spontaneitás és szeretet léphet.
Ennek lehetünk tanúi, amikor a katonák vállvetve együtt küzde¬
nek a harcmezőn, majd később együtt isznak. Az alkohol kiold¬
hatja a férfiból a bántalmazót, akinek azonban az erőszakossága
alkoholos befolyásoltság alatt könnyebben megjelenik.
Teljesítetlen elvárások
Árész isten nem férj, hanem szerető volt. Apja, Zeusz (aki vezér-
igazgató típus) gyűlölte, ahogyan fia viselkedett. Árész archetípu¬
sából hiányoznak a felelősségteljes családi élethez vagy sikeres
karrierhez szükséges tulajdonságok és motivációk. Gyakran for¬

dul elő az Árész férfival, hogy mások hozzá fűzött reményeit nem
tudja beváltani, és miután kudarcot vallott, nagyon rosszul érzi
magát. Ha ez túl sokszor ismétlődik, örök vesztesnek könyveli el
magát. Ez a helyzet akkor állhat elő, ha kezdetben elfogadás övez¬
te furcsa természetét, míg később valami teljesen mást várnak el
tőle. Elképzelhető például, hogy egy nő Árész érzékiségébe, ener-
gikusságába, elmélyülési képességébe vagy testiségébe szeret bele.
Vagy meglátja Árészban a sérült, visszautasított kisfiút és nem tud
ellenállni neki. Akár mi is legyen az indítóok, ha már viszonya
van Arésszal, biztos, hogy feltörekvő városi üzletembert faragna
belőle legszívesebben, de csak mérgelődni tud azon, hogy terve
kivitelezhetetlen.
NEHÉZSÉGEK ÁRÉSZ KÖRNYEZETÉBEN
Ha az Árész férfi partnerének probléma a féltékenység, meglehe¬

tősen viharos kapcsolatuk lesz. A férfi számára a hűség nem termé¬
szetesen jön, keményen küzd érte és kizárólag akkor működik, ha
szerelmes. Meg kell tanulnia nemet mondania egy-egy felmerülő
vonzalomra, valamint pusztán ösztönös szexuális vágyára, más¬
különben férfiassága határozza meg tetteit. Az esetleges körülmé¬
nyek súlya egyáltalán nem nyomasztja, összevetve a pillanat hozta
örömökkel, még akkor sem, ha ugyanaz a helyzet újra és újra meg¬
ismétlődik. A partnere valószínűleg nagyon megbán tódik: „Hogy
tehetted ezt?” típusú kérdések záporoznak, és beindul a vádas¬
kodás. Jellemző módon Árész csak akkor tanul hibáiból, ha már
jónéhányszor megtörténik vele ugyanaz.
Ha a nő alaptalanul vádolja hűtlenséggel, azt is Árész generálja,
mivel nem tud tisztességesen számot adni az idejéről. Lehet, hogy
csak arról van szó, hogy beugrott egy bárba és belefeledkezett egy
beszélgetésbe vagy valamilyen játékba és közben nem figyelte az
időt. Ha egy kapcsolatban a féltékenység a megoldandó feladat, a
nő nem várhatja el Árész partnerétől, hogy megoldja helyette.
Mégis, partneréért folytatott küzdelmében és annak fájdalmát
látva, az Árész férfi megtanulhat nemet mondani, illetve rájöhet,
hogy ha hazatelefonál, amikor késik, az sokat lendít a kapcsola-
tűkön. Egy másfajta típusú férfi, aki észben is tartja, hogy felhívja
partnerét, de az elvárások miatt neheztel, ugyanebben a helyzet¬
ben dönthet úgy, hogy nem akarja megnyugtatni partnerét, vi¬
szont mivel Árész a pillanatban él, ez ővele nem fordulhat elő.
Házasságon kívüli ügyek

Mint ahogyan Árész istennek is számtalan gyermeke született
szerelmi viszonyaiból, az Árész férfi is sok gyermeket nemz. Az
érzékiség és erotika mámorába belefeledkezve, Árész nem gondol
a fogamzásgátlásra. Sőt nagyon is tetszik neki az ötlet, hogy apa
lehet, mert nagyon szereti a gyerekeket, noha a házasságkötésre
már koránt sincs ennyi indíttatása. Annak a nőnek, aki Árész tí¬
pusú férfival kezd viszonyt, önmagának kell a védekezésről gon¬
doskodnia és számolnia kell azzal a nagyon is valószínűnek tűnő
lehetőséggel, hogy gyermekét egyedül fogja felnevelni. Nagy hiba
volna azt gondolni, hogy csak azért, mert Árész gyermekét hordja
egy nő a szíve alatt, Árész el is fogja venni feleségül. Ennek ellent¬
mondani látszik az a tény, hogy nagyon gyakran az Árész férfi
semmilyen más okot nem tart elég fontosnak ahhoz, hogy megnő¬
süljön, mint azt, hogy partnerének tőle lesz gyereke.
Bántalmazó Árész
A családon belüli fizikai bántalmazás a lehető legrosszabb, ami
egy dühöngő és bosszúálló Arésszal egy fedél alatt élő nőt és gye¬
rekeit érheti. Ennek a nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a
fizikai bántalmazás nem fog abbamaradni, amíg ő engedi. Azt is
tudnia kell tehát, hogy amíg ő és gyermekei ebből a helyzetből
nem lépnek ki, ők maguk állandósítják a problémát több generá¬
ción át. El kell hagynia férjét vagy ki kell hívnia a rendőrséget,
amikor elhangzik a fenyegetés vagy a férj erőszakoskodni kezd,
egyrészt, hogy megvédje magát és gyerekeit, másrészt, hogy segít¬
senek a férjnek leállni. Amennyiben nem költözik el otthonról
vagy nem hívja ki a rendőrséget a legelső alkalommal, hamarosan
ő maga is külső segítségre fog szorulni.
ARéSZ, A HADISTEN 245
A FEJLŐDÉS ÚTJAI
Az Árész férfi számára az jelenti a lelki előmenetelt, ha önmaga

választhatja meg, hogy akar-e egyáltalán és ha igen, akkor miként
az őt ért provokációra reagálni, tehát megszűnik kizárólag reaktív
személyiségként funkcionálni. Ehhez azonban ki kell fejlesztenie
magában önuralmát más archetípusok segítségül hívása mellett.
Az önuralom elsajátítása
Mivel érzelmeitől hajtva hirtelen dühödik fel és agresszivitással
reagál mindenféle provokációra, kifejezetten nehéz feladat szá¬
mára az önuralom elsajátítása, nehezebb, mint másoknak. A leg¬
jobban következetes, türelmes és szerető szülők segítségével sajá¬
títható el az önuralom, melynek tanulási fázisában gyakran kell
szinte élőről kezdeni a gyakorlást.
Néhány évvel ezelőtt például, a hoolywoodi színészt, Sean
Penn-t számos esetben idézték bíróság elé verekedés miatt.
A huszonnyolcadik alkalommal a bíró hatvan nap börtönben
letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Amikor Howard Weitzman,
Penn védőügyvédje előadta ügyüket, külön hangsúlyozta, hogy
védencének meg kell tanulnia uralkodnia magán: „Védencemnek
meg kell tanulnia, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik
azért provokálják, hogy helytelen magatartásra ösztökéljék. Meg
kell értenie és meg is érti, hogy az ehhez hasonló helyzetek (Penn
megvert egy férfit, akiről azt feltételezte, hogy Madonnát, Penn
rocksztár feleségét meg akarta csókolni.) elkerülhetetlenek.”
• Az Árész vérmérsékletét magában hordozó
John McEnroe, ko¬
rábbi teniszbajnok, ugyanezt a leckét nem tanulta meg. A tenisz¬
pályán és azon kívül állandó dühkitöréseiről elhíresült McEnroe-t
egy újságban fortyogó kisgyereknek ábrázolták.
Ennek a döntő fontosságú leckének az elsajátításához azonban
erős motivációra van szükség a változtatáshoz (mind a férfiak,
mind a nők részéről). Ha ez adott, kitartó gyakorlással el lehet
érni, hogy az Árész férfi (vagy nő) vissza tudja tartani bosszúálló
késztetéseit. A visszafojtott Árész ezután elveszti erejét, ha ennél
a pontnál a férfinak választási lehetősége van illetve ha más arche¬
típusok segítségül hívhatók.
Hermész, a megmentő - Apollón, a szövetséges
Szerencsére az összes archetípus bennünk van, és még akkor is, ha

az egyik a túlnyomórészt domináns - főként, ha ez Árész - más
archetípusok is kifejlesztehetők. A mitológiából tudjuk, hogy
Hermész jött Árész segítségére, akit gyerekként egy ércedényben
tartottak fogva. Nemcsak a mitológiában, de az életben is elkép¬
zelhető, hogy Hermész segíti ki a bajból az amúgy provokációra
azonnali bosszúállással reagáló Árészt, akit viselkedése miatt
folyton bűnbaknak tesznek meg, elutasítanak és megbélyegez¬
nek, mint ahogyan John McEnroe-val tették.
Hermész képviseli a kommunikációs képességet és az eszessé¬
get, rendkívül találékony és leleményes módon. Ő az, aki ki tudja
segíteni Árészt a legkritikusabb helyzetekből is. Ha az Árész férfit
egy idegesítő lesifotós addig bosszantja, hogy az valami elítélendőt
tesz, vagy egy Árész fiút az iskolaudvaron egy másik gyerek szán¬
dékosan meglök, hogy az verekedést kezdeményezzen, az Árész
férfiak és fiúk nehéz helyzetbe sodorják magukat, ha megpróbál¬
nak bosszút állni. Mivel már eleve bajkeverőnek kiáltották ki őket,
biztos, hogy nekik kell elviselni a következményeket, ráadásul
még a bűnbak szerepkörét is rájuk osztják. De ezt a paradigmát
megváltoztathatja Hermész, aki Árészt megtaníthatja ilyen hely¬
zetekben úgy visszaszólni, hogy a verekedés elkerülhető legyen.
Az is megeshet, hogy Árészt a család tanítja meg az önuralom
kifejlesztésére, a cselekvés előtti gondolkodásra és a fizikai erő¬
fitogtatás helyett a verbális készségek használatára. Ha a családja
nem tud segíteni neki, ugyanezeket később megtanulhatja egy
edzőtől, egy terapeutától, esetleg egy olyan embertől, aki törődik
vele és látja, hogy sokkal inkább arra van szüksége az Árész fér¬
finak, hogy önuralmát megerősítse és hatékonyan tudja kifejezni
magát, mintsem hogy állandóan mindenért őt okolják.
A tudományos munka valamint egy sport elkezdése Apollón
jelenlétét igényli, aki Árész másik fő potenciális szövetségese.
Apollón a fegyelem, az érzelmi távolságtartás, az önuralom és
hosszú távú célok archetípusa. Hermészhez hasonlóan, Apollón is
képes a helyzeteket távlatból látni valamint előre gondolni a
következményekre, ezenkívül képes az akaratát és az intellektusát
hatékonyan használni.
ÁRéSZ, A HADISTEN 247
Bobby Kennedy-t, akiből Árész archetípusa szenvedélyes har¬

cost faragott, akár az Egyesült Államok elnökének is megválasz¬
tották volna, ha nem gyilkolják meg. Kennedy szerető családban
nőtt fel, ahol a politika valamint a folytonos kommunikáció szer¬
ves része volt a családi étkezéseknek, ahol a sportversenyek min¬
dennaposnak számítottak és ahol a jogi egyetem elvégzése egy
fényes karriernek csak a kezdetét jelentette. Gyeremekkorától
kezdve a Kennedy-ben élő emocionális Árészt Hermész és Apollón
mérsékelte, így válhatott nagyon hatékonnyá és elismertté.
Mérlegelés és választás: Athéné hatása

Akhilleusz a trójai háború görög hérosza volt, Athéné kedvence,
noha vérmérsékletét tekintve sokkal inkább Árészra hasonlított,
sem mint Athénére. Jól példázza ezt az is, hogy amikor Aga¬
memnon, a görög hadvezér, a csatamezőn kívül, élve hatalmával,
elragadta Akhilleusztól szeretőjét, Akhilleusz majdnem kardot
rántott felettesére. Ha nincs Athéné közbelépése, Akhilleusz
talán fellázadt volna vagy megölte volna Agamemnont. Athéné
láthatatlanul leereszkedett az égből, beletúrt Akhilleusz szőke
hajába és a következőket mondta neki:
,,Azért jöttem, hogy megnyugtassalak - de engedelmeskedsz-e

nekem?. .. Jöjj, ne vedd kezedbe kardodat, maradj távol az össze¬
ütközéstől, bár szavakkal bánthatod őt. .. Egy nap háromszor
ekkora jutalomban lesz részed. ”
Athéné a mérlegelés, a belső hang jelképe, azt a pillanatot

szimbolizálja, amikor az érzelmi reakció helyett ráláthatunk egy
helyzet más megoldási módozataira. Az Árész férfi számára talán
furcsán hathat magában ez a nagyon más, „gondolkozós” rész, de
idővel megtanulja, hogy mikor kell előhívnia magából „tanácso¬
sát”. Néhány férfi esetében ez a hang nem férfi, hanem női hang,
amelyet egy racionális és gondoskodó anya hív életre.
Aktív képzelőerő: más archetípusok bevonása

Az aktív képzelőerő is segítségül hívható. Ha az Árész fiú illetve
férfi egyszer már megértette a gondolkodás nélküli cselekvés
helytelenségét, előhívhatják magukból Athénét. Ha az Árész férfi
maga elé képzeli vagy megpróbálja megérezni Athénét, akkor az
segíthet egy belső dialógust elindítani. Athéné nyugalomra inti
Árészt egy érzelmileg felfokozott helyzetben és a következmé¬
nyek végiggondolására biztatja. (Ha Akhilleusz nem hallgatott
volna Athénére, a görögök elvesztették volna a trójai háborút és az
Iliász mindössze egy fejezetből állt volna a huszonkettő helyett.)
Athénéhez hasonlóan, a képzelőerő segítségével, Apollón és
‘Hermész is megidézhető.
Gyermekkori élmények visszanyerése
Ha egy férfit gyermekkorában bántalmaztak, nagyon gyakran

„elfelejtkezik” ezekről az élményekről illetve elfojtja őket negatív
érzelmi töltésük miatt. Ilyen esetekben sokat segíthet a pszicho¬
terápiás kezelés vagy valamilyen férfiakat támogató csoporthoz
való csatlakozás. A részvétel ezeken hozzásegítheti a férfit, hogy
fokozatosan visszanyerje emlékeit, régen eltemetett dühét, fáj¬
dalmát és gyámoltalanságát, amelyek máskülönben tudattalanul
ugyan, de igen erőteljesen befolyásolták volna továbbra is a férfi
életét. A bántalmazás, mint megoldási módszer generációról
generációra száll, egészen addig, amíg olyan valaki meg nem töri
ezt a folyamatot, aki nemcsak hogy vissza tudja nyerni emlékeit,
de a mélyreásás során még bizakodni és együttérezni is megtanul.
Ez a feladat minden bántalmazóként viselkedő Árész férfi előtt ott
áll, akikkel valaha hasonló módon bántak.
Átváltozás: Árészből Mars

Az Árész férfi is képes a változásra és fejlődésre a küzdelem-ked¬
velő görög hadistenhez, Árészhoz hasonlóan, aki az idő múlásával
és egy másik kultúra hatására fejlődésen ment keresztül és a
közösség védelmezőjeként ismert római Mars istenné formáló¬
dott. A fiatal Árész valószínűleg nagyon durván és nem túl sport-
emberhez méltón jégkorongozik és focizik, bővelkedik a szere¬

lemben és nem gondol arra, hogy egyszer majd ő is megállapodik,
pedig végül a legtöbb Árész férfi így dönt. És ha tényleg családfő
lesz egyszer, nagyon is odaadó Földi Atya válhat belőle, aki élvezi
gyerekei társaságát és jól kijön velük. Ösztönösen jól védi az övéit:
bárki, aki beleköt a gyerekeibe, komoly fizikai megtorlásra szá¬
míthat. Gyermekei mellette teljes érzelmi biztonságban nőnek
fel. Öreg korára válhat belőle közösségi vezető, aki hajlandó má¬
sok biztonságáért és jogaiért síkra szállni.
KILENCEDIK FEJEZET
Héphaisztosz, a kovácsmesterség istene
Kézműves, feltaláló, magányosfarkas
„Héphaisztosz tehetsége a földben gyökerezik, mégis varázslat és pompa

övezi valamennyi remekművét. Kovácsműhelyében ő a páratlan vezér,
azonban nagyban hasonlít azokhoz a modern férfiakhoz, akik teljesen a
munkájukkal azonosítják magukat és azon kívül nem találják helyüket.”
„Egy héphaisztoszi kép: a föld kitaszítottjai, kiknek munkája és verej¬

téke árán fejlődött ki a civilizáció, akinek mindig forrongó a dühe és
ellenszenve, végtelenül kreatív és a világ összes zsenialitásának forrása,
nyughatatlan, kirobbanó egyéniség, aki kész bármikor fegyvert fogni a
zsarnokság ellen, ugyanakkor viszont nem a háború és a viszály párt¬
fogója, sokkal inkább tartozik a pacifisták és humanisták táborába, egy¬
szerű és éppoly energikus, mint maga a tűz.”
Murray Stein, Héphaisztosz, az introvertáltság szobra

(Hephaistos: A Pattern of Introversion)
Héphaisztosz istenként, archetípusként és férfiként egyaránt azt a

nagyon mély emberi vágyat testesíti meg, hogy valamit létrehoz¬
zunk, ami egyszerre funkcionális és szemet gyönyörködtető.
Mivel Héphaisztosz nem volt szívesen látott vendég az Olümposz
hegyén, Zeusz magasztos birodalmában, ahol a hatalom és a lát¬
szat a két legfontosabb érték, Héphaisztoszt elutasították, sőt le is
taszították onnan. így inkább föld alatti kovácsműhelyében tevé¬
kenykedett, egyedül. Attribútumait személyéhez hasonlóan nem
sokra becsülik a patriarchális társadalomban és az ő archetípusát
hordozó férfiak csak nehezen tudnak érvényesülni.
HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE 251
HÉPHAISZTOSZ, AZ ISTEN
Héphaisztosz (római nevén Vulcanus), a kovácsmesterség istene,
kézműves és az istenek kovácsa, aki vulkáni tüzet használ mű¬
helyében. Héphaisztosz tisztelői arra is megkérték őt, hogy óvja
meg őket a vulkánok pusztító erejétől. A föld alatti tűz istenének
is tartották, görög neve nem véletlenül jelenti azt, hogy „tűz”
általános értelemben is.
Hatalmas izmos, idomtalan külsejű, szőrös mellkasú, két lábá¬
ra sánta férfinak ábrázolták. A legkevésbé szerencsés és legkevés¬
bé boldog istenség, aki nem volt biztos szülei kilétét illetően, aki
szerencsétlen volt a szerelemben és akit mindenki elutasított.
Ugyanakkor kreatív zseni volt és az egyetlen isten, aki dolgozott.
Héphaisztosz származásának egyik legelképesztőbb magyarázata
szerint a dühös Héra, Zeusz iránti bosszújából egyedül szülte meg
Héphaisztoszt, válaszul arra, hogy Zeusz fejéből kipattant Athéné
és ezzel Zeusz lett az egyedüli szülő. És míg Athéné tökéletes
alakkal jött a világra, Héphaisztosz mindkét lábára sántított.
Héphaisztosz születési rendellenessége szégyenbe hozta Hérát,
aki, feldühödve fia sántaságán lehajította őt az Olümposz hegyé¬
ről. Egy másik magyarázat szerint, Zeusz felmérgesedve azon,
hogy Héphaisztosz Héra pártját fogta egyik vitájuk során, le¬
taszította fiát az Olümposz hegyéről, így sebesítve meg Héphaisz¬
toszt (aki Lémnosz szigetére esett). A kitaszított fiút két tengeri
nimfa, Thetisz és Eurünomé mentette meg, akik ezután kilenc
évig gondoskodtak róla. Gyönyörű ékszereket készítve, tőlük
tanulta a kézművesség csínját-bínját.
Héphaisztosz, a kézműves
Héphaisztosz az Olümposz leleményes mestere. Páratlan szépsé¬
gű trónszéket készített aranyból Hérának, aki nagy örömmel
próbálta ki Héphaisztosz ajándékát. Azonban a trónszék nem volt
más, mint furfangosan összeállított csapda, ami láthatatlan köte¬
lékekkel odakötözte Hérát a trónszékhez, majd a levegőbe emel-
kedett. Héra először halálra rémült, majd rettentően gyámolta¬
lannak érezte magát, ahogy ott lebegett a levegőben mindenki
szeme láttára. A mítosz szerint azért készítette az arany trónszéket
Hérának, mivel gyermekként elhanyagolták őt. Azért tervezte a
trónust, hogy kivallassa Hérát az üggyel kapcsolatban. Más forrá¬
sok szerint Héphaisztosz Aphroditét vagy Athénét akarta kicsi¬
karni feleségéül, cserébe Héra szabadon engedéséért.
Héphaisztoszon kívül nem tudta más kiszabadítani Hérát, ő
viszont nem akarta elhagyni a tenger mélyét, ahol két pótszülője
társaságában élt. Testvére, a hadisten Árész érte jött, hogy magá¬
val vigye, azonban Héphaisztosz tűzzel kergette el. Ezután
Dionüszosz, a mámor istene sikerrel járt, mivel leitatta Héphaisz-
toszt. A kovácsok istene soha nem ivott még azelőtt bort, de Dio¬
nüszosz nógatására, hamarosan azon kapta magát, hogy egy sza¬
már hátára vetve, Olümposz hegyére tartanak.
Ezenkívül, Hésziodosz Theogónia (Theogony) című művében
Héphaisztosznak tulajdonítják az első halandó nő, Pandora meg¬
formálását, aki Zeusz bosszújának eszköze lett. A görög patriar¬
chátus idejéről származó történetben az emberiség csak férfiakból
állt, akiktől Zeusz megvonta a tüzet. Ezután Prométheusz el¬
lopott egy szikrát és az emberiségnek adta. Ez mérhetetlenül fel¬
dühítette Zeuszt és megbízta Héphaisztoszt az első halandó nő
megformálásával, akit a halhatatlan istennőkről kellett mintázni,
hogy szépségükkel szenvedést okozzanak és zavart keltsenek a
férfiakban. Szépséges ruhákba bújtatták, szégyentelenségre és
álnokságra tanították, illetve nemi vonzerővel ruházták fel. Ka¬
pott egy szelencét is, melyet kinyitva a világba szabadul a szenve¬
dés, a gonosz és mindenféle betegségek.
Héphaisztosz nemcsak palotákat épített az istenségeknek, ha¬
nem például ő készítette Zeusz villámait és mennyköveit, Apollón,
a nap isten szárnyas fogatát, hogy bejárhassa az eget. Apollón és
Artemisz nyilait is Héphaisztosz faragta, Déméter sarlóját, Athé¬
né fegyvereit, Akhilleusz vértjét is ő kovácsolta, Harmónia eskü¬
vői nyakláncát is ő remekelte. Saját magának aranyból készített
csodaszép szolgálólányokat, akik beszélni tudtak és ügyesen vég¬
rehajtották minden parancsát.
HÉPHAISZTOSZ, A KOVÁCSMESTERSÉG ISTENE 253
Az elárult és visszautasított szerető

A felszarvazott Héphaisztosz felesége Aphrodité, a szépség és
szerelem istennője, aki számtalan szerelmi viszonyáról vált híres¬
sé. Gyanítva, hogy a szerelmesek csak munkába indulására vár¬
nak, Héphaisztosz csapdát állított számukra. Láthatatlan hálót
erősített az ágy oszlopaira. így aztán házasságtörésen érte Aphrodi¬
tét és Árészt. Amikor azonban az isteneket odarendelte Héphaisz
tosz, hogy győződjenek meg ők is erről a gyalázatról, az istenek
ahelyett, hogy feldühödtek volna, nevetésben törtek ki.
Héphaisztosz egyszer beleszeretett Athénébe, a bölcsesség
szűz istennőjébe. Amikor azonban szenvedélyétől hajtva megpró¬
bálta elcsábítani, Athéné félrelökte őt, így Héphaisztosz magja
Gaia-t termékenyítette meg. így született meg Erikhthoniosz, az
athéni királyi ház megalapítója, akit Athéné nevelt.
HÉPHAISZTOSZ, AZ ARCHETÍPUS
Az Olümposzról letaszított Héphaisztoszhoz hasonlóan, az általa

képviselt archetípust is leértékelik és elutasítják az olyan társada¬
lomban, amely a hősies viselkedést, az intellektust, a magasztos
lelki értékeket, a hatalmat tartja nagyra, illetve azt becsüli, ha vala¬
ki mindahhoz tud alkalmazkodni, amit elvárnak tőle és egyben
előrelátó is. Az olyan égi istenek által dominált társadalmakban,
mint amilyen a patriarchátus is, a túlzottan „földhöz köthető” té¬
nyezőket el kell fojtani. Ilyen például a Föld Anya, a szenvedélyes
érzelmek, az ösztönök, a testiség, a nők és persze a Héphaisztosz
archetípusát hordozó férfiak. Héphaisztosz apja, az Olümposzon
uralkodó Zeusz, valamint anyja, a Mennyben uralkodó Héra már
csecsemő korában elutasította Héphaisztoszt. Az olümposziak
Héphaisztoszhoz való ellenséges hozzáállása felnőtt korában sem
változott. A mítoszok szerint, akármikor odamerészkedett, min¬
dig kicsúfolták valamiért. Héphaisztosz, a kézműves, saját mű¬
helyében volt igazán elemében, itt találta meg leginkább a helyét,
ahol a tűz segítségével gyönyörű tárgyakat készített.
Ez az életút nem más, mint az alkotói munka archetípusa, annak
a munkának, amelyet a vulkáni tűz és a kovácsműhely is szimbo-
lizál, amely az eltaszítottság élményéből fakad és amely felszaba¬

dítja és kifejezésre juttatja a megsebzett alkotót. A Héphaisztosz
archetípus a legmélyebb ösztöneiből merítve dolgozik és alkot,
„a lélek műhelyéből”, ahogy James Joyce fogalmazott az Ifjúkori
önarckép (Portrait of an Artist as a Young Man) című regényében.
Ha ez az archetípus aktivizálódott, az archetípus két fő aspek¬
tusa, a szépség és az expresszivitás, melyek egyébként rejtve ma¬
radnának a férfi (vagy nő) legmélyén, a munka által felszabadulnak
és kézzel fogható formát öltenek. A tudatossá válásnak ez a módja
ellentéte a belátásnak, vagyis amikor egy külső tapasztalat nyer
belső értelmet. Ehelyett egy már belül meglévő élmény válik lát¬
hatóvá, és csak ez után következhet annak megfejtése, hogy a tárgy
minek a megtestülése.
Michelangelo azt tartotta magáról, hogy ő szabadította ki pom¬
pázatos szobrait a márványtömbök „fogságából”. Néha elgondol¬
kozom azon, hogy vajon egy-egy újonnan elkészült műve láttán
eszébe jutott-e az, hogy saját maga egyik részét mintázta meg.
Amikor egy férfiban (vagy nőben) Héphaisztosz archetípusa a
domináns, a pszichéjében kavargó, mélyről jövő és artikulálatlan
érzések öltenek testet az alkotási folyamat során.
Föld alatti tűz és a kovácsműhely

A Héphaisztosszal azonosított föld alatti tűz, a föld belsejéből, a
vulkánokon keresztül, láva képében tör elő. A föld alatti tűz a szen¬
vedélyes érzelmek metaforája: a testen belül elfojtott és ki nem en¬
gedett intenzív szexuális és erotikus vágyat, a visszafojtott indu¬
latot és haragot valamint a szépség utáni szenvedélyes sóvárgást
szimbolizálja (ez utóbbi esetben a test értelmezhető földként,
amelyben ég a tűz, vagyis a szenvedélyes sóvárgás.)
Ezek az érzések, amelyek az introvertált személy bensőjében
rejtőznek, hirtelen és váratlanul törnek a felszínre. Amikor ezeket
az érzéseit az introvertált személy intim beszélgetés során feltárja
valakinek, a legtöbb esetben a másik fél nagyon meglepődik: „Fo¬
galmam sem volt róla, hogy ez ennyire mélyen érint.”
Héphaisztosz archetípusa arra hajlamosítja a férfit (vagy nőt),
hogy ne beszéljen és ne is próbáljon közel férkőzni érzéseihez.
Jobban szeret az önmaga által kialakított „kovácsműhelyben”
magányosan tevékenykedni. Itt letisztulnak az érzései vagy a mun¬

káján keresztül kifejeződésre jutnak. Például az építész, aki nyu¬
godt és rendes otthonra vágyik, ahelyett hogy családjával osztaná
meg, ezek mennyire fontosak számára, az általa kitalált házba bele¬
tervezi azt a rendet, amely után ő maga vágyakozik. Másik példa
erre az abszrakt expresszionista festő, aki a vászonra olyan hangu¬
latot fest, amilyenben ő is szeretne lenni. Az is előfordul, hogy a
festő (ki nem mondott, de legalábbis nem túlzottan hangsúlyozott)
igényeinek mellőzése miatt érzett dühe kerül a vászonra.
A műhely az a hely, ahol az érzésekből a művészen kívül álló do¬
log születik. Nagyon sok művész stúdiója vagy alagsori műhelye
ad lehetőséget, hogy a művész valóban egyedül lehessen Héphaisz¬
tosz archetípusával, ahol Héphaisztoszként létezhet.
Amennyiben Héphaisztosz archetípusa aktív, a munkájához
szükséges tüzet egy be nem teljesült vagy viszonzatlan szerelem,
illetve egy elérhetetlen nő utáni vágy táplálhatja. A műhely tüze
jelképezi azt a ki nem fejezett szenvedélyt, amely kreatív munkára
inspirálja a művészt.
A sánta kézműves
Amint azt már korábban említettem, Héphaisztosz volt az egyet¬
len fizikailag sérült olümposzi istenség, az egyetlen tökéletlen a
főbb istenségek között. Az Olümposzról vagy azért közösítették
ki, mert sántán született és ez zavarta Hérát, vagy azért, mert
Zeusz dühében letaszította őt a hegyről és megsérült.
Héphaisztosz fizikai sérülése nem elválasztható attól az érzel¬
mi sérüléstől, amelyet szülei okoztak neki. Sántasága és vissza-
utasítottsága miatt vált Héphaisztosz a kovácsok istenévé. Ő lett
az az archetípus, aki a fejlődést elősegítő és az érzelmi gyógyulást
előmozdító munkát jelképezi. Héphaisztosz, a sánta kézműves
(vagy sérült művész, író, gyógyító, feltaláló, iparos) archetípusa,
akinek a kreativitása elválaszthatatlan érzelmi sérüléseitől.
Héphaisztosz, a kézműves, nagyon hasonlít ahhoz a sérült gyó¬
gyítóhoz, akinek a gyógyításra való motivációja saját sérüléséből
fakad és aki gyógyítás közben szintén gyógyul. Sánta lába miatt
Héphaisztosznak furcsa volt a járása, így az olümposziak folyton
kicsúfolták. Ő maga nem lehetett gyönyörű, így csodálatos tárgya-
kát készített. Ugyan a lába nem úgy működött, ahogy kellett vol¬
na, azonban az általa alkotott tárgyak tökéletesek voltak. Mun¬
káin keresztül Héphaisztosz és a hozzá hasonló férfiak (és nők)
épnek és működőképesnek láthatják magukat. így nemcsak ön¬
becsülésük és önértékelésük fog javulni, de másokat is sokkal
jobban fognak tudni becsülni és tisztelni. A munka által így gyó¬
gyulnak be a sebek.
A jungiánus James Hillman a következőket állapítja meg:
„Szüléink okozzák a sebeinket. Mindenkinek vannak ilyen sebei,
és vannak sérült szülei is. A megsebesítés, illetve a sérült szülő mi¬
tológiai képe valójában egyenértékű azzal a pszichológiai állítás¬
sal, hogy a szülő maga a seb.” Ez valójában azt jelenti, hogy szülein¬
ket tartjuk felelősnek, így az a kijelentés, hogy „a szülő maga a seb”
metaforikusán úgy is értelmezhető, hogy a sebeink nevelnek ben¬
nünket, vagyis a sebeink határozzák meg az életutunkat.
Ha egy férfi személyiségének domináns archetípusa Héphaisz¬
tosz, a férfi életútja nagy valószínűséggel a sánta kézműves életé¬
nek főbb állomásait fogja követni, így abban is hasonlítani fog rá,
hogy a kitaszítottsága, vagyis sérülése hozza elő a férfi kreativitá¬
sát. Ez azonban csak akkor következik be, ha mint Héphaisztoszt
is, a férfit is felneveli valaki, illetve ha a férfi lehetőséget kap, hogy
kifejleszthesse a neki legmegfelelőbb médiumot, amin keresztül
felszínre törhet a kreativitása.
Az Olümposzról való kizárás, illetve Ádámnak és Évának a
Paradicsomból való kiűzése párhuzamba állítható. A szenvedés és
a munkára való rákényszerülés mindkét esetben egyfajta „bukás”
eredménye.
Családi békefenntartó
Amikor Héphaisztoszt gyerekként letaszították szülei az Olüm¬
posz hegyéről, egész életére megnyomorították. Gyakori konflik¬
tusokkal terhelt családokban általában van olyan gyerek, aki ma¬
gára vállalja a családi békefenntartó szerepét. Többnyire ez igen
sebezhető gyerek, aki a küszöbön álló konfliktusokat is előre meg¬
érzi: az Olümposzon ez a gyerek Héphaisztosz volt.
Az Iliász elején leírt események egy vacsoraidőben kitörni
készülő családi konfliktusról számolnak be, amely csak azért nem
mérgesedik el, mert Héphaisztosz, a családi békefenntartó, még

idejekorán közbelép. Sajnos ez a helyzet nagyon sok család szá¬
mára ismerős. „Ne dühítsd fel apát, mert mindannyian megisszuk
a levét.” Héphaisztosz a következő taktikát követi:
„Az uralkodók nem tudtak megegyezni a menny ura meg¬

ígérte Thetisznek, hogyfiának magas rangot adományoz, mígfia
megszégyenítői megbűnhődnek. így kezdődik a küzdelem az ég¬
ben. Héra szemrehányást tesz férjének, mire Zeusz csak rendre¬
utasítással reagál. Héra magábanfortyog, míg afelkelés szelleme
végigfut a különböző rangú istenek között. És akkor Héra fia,
Héphaisztosz közbelép, hogy békességre intsen. Héphaisztosz
rámutat arra, hogy mennyire kicsinyes az istenek részéről az
emberek érdekében csatározni és milyen ostobaság elrontani az
olümposzi vacsora hangulatát minden rendben lenne, ha anyja
megvigasztalódna és barátságosabban szólna apjához, hogy az ne
gerjedjen haragra és ne éreztesse velük felsőbb hatalmát. És Héra
elmosolyodik. Készségesen elfogadja a talpas poharat, amit fia
ajándékoz neki. ”
Héphaisztosz és Aphrodité:
munka, szerelem és szépség egysége
Az Odüsszeia ban Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője fele¬
ségül megy Héphaisztoszhoz, de ezen túl is számtalan szerelmi
viszonya lesz. Minden viszonyból születtek gyermekei, kivéve
házasságát. Kettejük frigyét gyakran a munka és a szépség egyesü¬
lésének kifejeződéseként tartják számon, melynek során páratlan
szépségű tárgyak kelnek életre. Homérosz Iliász című elbeszélő
költeményében Héphaisztosz felesége kharisz volt, míg Hészio-
dosz Theogónia-\ábzn Héphaisztosz felesége a legfiatalabb kharisz,
Aglaia volt, Aphrodité szobalánya. Akármelyik történetet is vesz-
szük alapul, Héphaisztosz házassága a kézművesség és a szépség
egyesülését hangsúlyozza.
Héphaisztosz több szinten is egyesülni szeretne Aphroditéval:
nemcsak a magánéletben, de a munka világában is. Ez az arche¬
típus különösen vonzódik a szépséghez és a szeretethez, ahhoz a
két dologhoz, amely után olyannyira sóvárgott, de nem kaphatott
meg. Az Aphroditéhoz hasonló érzéki és magukkal ragadó nők

felkorbácsolják a Héphaisztosz férfi szenvedélyét, inspirálják
Héphaisztoszt és lángra lobbantják érzelmeit.
Ebben a folyamatban a női-férfi szerepek felcserélődnek, lelki
értelemben itt a nő „hatol be” a férfiba, megtermékenyítve őt a
kreativitással, melyből új alkotások születnek.
Héphaisztosz és Athéné: kreatív munka és intelligencia

Korábban már említettem, hogy Héphaisztosz szemet vetett Athé¬
nére, a bölcsesség és a kézművesek istennőjére, akit megpróbált
elcsábítani. Athéné azonban ellökte magától Héphaisztoszt, így
magja Gaiát, a földet termékenyítette meg. Amikor az idő elérke¬
zett, megszületett Erikhthononiosz (a föld gyermeke), akit Athéné¬
nek adtak oda, hogy nevelje fel. Később Erikhthononiosz nem¬
zette Athén legendás királyait.
Athéné, aki Héphaisztosz gyermekét nevelte fel, azt az intel¬
lektust szimbolizálja, amely tudja, hogyan kell valamit elintézni.
Bölcsessége annak a hátvédnek a bölcsességéhez mérhető, aki si¬
keres stratégiát eszel ki vagy annak a szövőnőnek a fantáziájához,
aki nemcsak elképzel, megtervez, de létre is hoz egy csodálatos
falikárpitot. A kortárs Athénék valószínűleg nem a harcmezőn,
hanem az üzleti élet színterén tervezik és nyerik meg csatáikat.
Athéné és Héphaisztosz egyesülése a férfi pszichéjében képessé
4lé
teszi a férfit arra, hogy a világ tárja munkáját. A Héphaisztosz
archetípus Athéné utáni hajszájában az Athéné személyiségjegyeit
magukon viselő nőkhöz vonzódik. Amennyiben Héphaisztosz
nem fejleszti ki magában azt a képességet, hogy munkáit gondoz¬
za, illetve el is tudja adni, ezek a feladatok jobb híján a feleségre
hárulnak. Héphaisztosz kreatív munkáinak a gondozását Athéné
körültekintésével férfi partner is el tudja látni.
Héphaisztosz kimunkálása önmagunkban

Az egyetlen módja annak, hogy ezt az archetípust kimunkáljuk
magunkban az, ha elegendő időt hagyunk magunknak. Érdemes
egy kicsit visszavonulni, és csak hagyni, hogy valamilyen kétkezi
munkában elmerüljünk, amiről ösztönösen megérezzük, hogy
átváltoztat, megmozdít vagy előhoz valamit, ami már régóta fel¬

gyülemlett bennünk.
A Héphaisztoszra oly jellemző introvertáltság kimunkálása
különösen olyan extrovertált gyerekek esetében lehet nagyon hasz¬
nos, akik folyton mások társaságát igénylik ahhoz, hogy csinálja¬
nak valamit. A szülők is sokat segíthetnek ennek az archetípusnak
a kifejlesztésében a csendes tanulási és nyugodt önálló játék idő¬
szakok rendszeressé tételével (amibe nem tartozik bele a tévézés,
hiszen az passzív időtöltés). Az építőkockákból való építés, illetve
az agyagozás nagyon jó kezdetnek, de rengeteg más lehetőség nyí¬
lik a fantázia és a kézimunka összekapcsolására. Azáltal, hogy meg¬
engedjük a gyerekeknek, hogy szüleik mellé becsatlakozzanak egy
csendes elfoglaltság keretein belül, míg maguk a szülők is Hé-
phaisztoszként tevékenykednek, talán meg tudjuk értetni a gyere¬
kekkel az ilyen fajta visszavonulás értékeit. Lényeges kihang¬
súlyoznunk, hogy az időt alkotó tevékenységgel érdemes eltölteni.
Azok a felnőttek, akik Héphaisztoszt szeretnék kimunkálni ma¬
gukban, pontosan ugyanúgy kell, hogy ösztökéljék magukat is,
mint ahogy saját gyerekeiket vennék rá ugyanerre.
Amikor Freud visszautasította Jung-ot, csak mert annak ellen-
véleménye volt, Jung kiesett Freud kedvenc tanítványának sze¬
repköréből és élete legsötétebb korszakát élte át. Teljesen elszige¬
telődött, folyamatos belső bizonytalanságban élt, mely állapot
nagyon hasonlított Héphaisztosz kiszolgáltatott és megalázott
helyzetéhez. Azonban Jung, Héphaisztoszhoz hasonlóan meg¬
találta az utat saját kreativitásához.
Jung a következőket írta:
yyAz első dolog, ami a felszínre jött, egy emlék, körülbelül tíz-
tizenegy éves koromból. Akkoriban teljesen bele tudtamfeledkez¬
ni az építésbe. Nagyon tisztán emlékszem, hogyan használtam
kis üvegeket a kapuk és boltívek megformálásához. Később aztán
már valódi köveket használtam és sár volt a kötőanyag. Ezek a
szerkezetek teljesen lenyűgöztek. Nagyon meglepődtem, amikor
észrevettem, hogy rengeteg érzelem kapcsolódik ezhhez az emlék¬
hez. »Aha« - mondtam magamban, akkor ezek a dolgok még
mindig nagyon élnek bennem. Az a kisfiú még mindig itt ólálko¬
dik és olyan kreativitás van benne, aminek én most teljesen híjá-
val vagyok. De hogyan is tudnék hozzáférni? Meglett emberként

szinte kivitelezhetetlennek tűnt, hogy áthidaljam az akkori ön¬
magam és mostani énem között lévő időbeli távolságot. Ha azon¬
ban mégiscsak fel akarom venni a kapcsolatot azzal az időszak¬
kal, nem marad más hátra, vissza kell térnem ahhoz a kisfiúhoz
és játékaihoz. Ez a pillanat igazifordulópont volt az életemben,
noha sokáig ellenálltam és kicsit rezignálton határoztam el ma¬
gam, mivel nagyon megalázó volt azt átélni, hogy ez az egész
dolog csak gyerekes játékokon keresztül érhető el.
Mindazonáltal, mégiscsak elkezdtem köveket gyűjteni a tó¬
partról és a vízből is. És aztán nekiálltam építeni: először házakat,
aztán egy várat, végül egy egész falut. . .
Folytattam az építést ebéd után minden nap. . . mindeközben a
gondolataim kitisztultak és képes voltam megragadni azokat az
elképzeléseket, amelyeket csak homályosan érzékeltem magamban.
Természetesen próbáltam keresni az értelmét mindannak,
amit csináltam ésfeltettem magamnak a kérdést: »Miben mester-
kedsz?« Úgy építed ezt a kis várost, mintha valamilyen rituálé
lenne! Sajnos nem tudtam felelni a saját kérdésemre, azonban
abban biztos voltam, hogy a jó úton jártam saját mítoszom fel¬
fejtésében. Mert persze az építés csak a kezdet volt. Egy csomó
ötlet vetődöttfel bennem az építés kapcsán, melyeket aztán papír¬
ra is vetettem.
Azóta is itt van velem ez afelismerés, és amikor későbbi életem
folyamán bármikor nehézségem támadt, festettem egy képet vagy
kifaragtam egy követ. Ezek az élmények minden alkalommal
továbblendítettek, és rajtuk keresztül tudtam közelebb jutni egy
kérdés megoldásához vagy egy probléma továbbgondolásához. ”
HÉPHAISZTOSZ, A FÉRFI
A Héphaisztosz férfi introvertált és mély érzelmi életet él. Megle¬

hetősen nehéz dolga van annak, aki szeretné tudni, hogy mi megy
végbe benne, de magának a Héphaisztosz férfinak sem kerül keve¬
sebb erőfeszítésébe, hogy érthetően ki tudja fejezni az érzéseit.
Válhat belőle érzelmi roncs, parázsló vulkán vagy kimagaslóan
kreatív alkotó.
Korai évek
A Héphaisztosz csecsemő igen nehéz feladatot ró anyjára, mivel
igen érzékeny a benne zajló fizikai változásokra, ráadásul meglehe¬
tősen nagy vehemenciával is reagál azokra. Olyan a természete,
mint egy összeszorított rugó, amely bármely pillanatban kienged¬
het. Ennek analógiájára a kis Héphaisztosz is bármelyik pillanat¬
ban őrjöngésben törhet ki, még akkor is, ha csak egy kis levegő szo¬
rult a pocakjába vagy valami csikarja a hasát. Nem az a békés vagy
imádnivaló csecsemő, akit már az is teljesen elbűvöl, ha a körülötte
lévő mozgolódást figyelheti és akinek a figyelmét könynyű elterel¬
ni. Még a teste is sűrűbbnek tűnik, mint egy könnyebben emészt¬
hető személyiséggel megáldott gyereké. Megvan a magához való
esze, és csak olyan tevékenységben tud elmélyülni, ami valóban
érdekli és nem abban, amit valaki más kitalál neki.
Az előbb említett tulajdonságok felerősödnek, amennyiben
nehéz gyermekkora van és Héphaisztoszhoz hasonlóan őt is eluta¬
sítja az anyja, mert nem olyan, mint egy csecsemőnek lennie kelle¬
ne vagy mert szerencsétlenségére éppen egy bántalmazó családba
születik. Nem az a fajta gyerek, aki elbűvölő személyiségével le¬
vesz bárkit a lábáról. így ha nem fogadják el és nem szeretik őt
úgy, ahogy van, visszahúzódó és tépelődő gyerek válik belőle.
Az iskolai éveit is egyedül tölti. Ő az, aki csak távolról figyeli az
eseményeket, sehová nem illik bele és mindig a történéseken kívül
marad. Mivel sokkal jobban érdeklik a tárgyak és a gépek, mások¬
nak kell nyitniuk felé, mégpedig a többnyire magányos tevékeny¬
ségben megszülető alkotásain keresztül. A tanár vagy édesanya,
aki képes őt előcsalogatni a csigaházából, valószínűleg úgy teszi,
hogy nagyfokú érdeklődést mutat, amikor a Héphaisztosz gyerek
elkezdi magyarázni egyik alkotását vagy megmutatja, miként mű¬
ködik egy általa elkészített szerkezet.
Önbecsülését visszanyerheti, amennyiben elismerik indivi¬
dualitását, ha önmagáért szeretik és arra buzdítják, hogy olyasmi¬
vel foglalkozzon, ami őt érdekli (inkább, mintsem rákényszerítsék,
hogy ő legyen az egyedüli, aki nem tud lépést tartani a tömeggel).
Ez a támogató magatartás akadálymentesíti életét és hozzásegíti
ahhoz, hogy kimunkálhassa magában kreativitását.
Szülei
Mivel a mitológiai Héphaisztosznak is az elutasítás jutott osztály¬
részül, nem vár sokkal fényesebb bánásmód a Héphaisztosz fiúra
sem. Ha édesanyja Hérára hasonlít abban, hogy gyermeke meg¬
születésével saját megbecsülését akarja előmozdítani - hatalmas
tettként, teljesítményként próbálja meg elismertetni szülését, hogy
mindenkinek felhívja a figyelmét magára - azonban a gyermek
mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket (nagyon gyakran ez
történik nárcisztikus, csak magára figyelő anya esetében), akkor az
anya eltaszítja magától gyermekét tökéletlenségéért.
Ha az élet követi a mitológiát és az újszülött valamilyen érte¬
lemben tökéletlen, teljes elutasításban lesz része. Annak az anyá¬
nak, aki gyermeke megszülésével saját magát akarja előtérbe he¬
lyezni, egy fogyatékos gyermek hatalmas ökölcsapást és folyamatos
megaláztatást jelent. Akármilyen fogyatékosságról is legyen szó,
azt az anya nagy valószínűséggel felnagyítja, emiatt eltaszítja gyer¬
mekét, így csinálva belőle érzelmi roncsot. Ha be lehet adni a gyer¬
meket egy intézetbe, azonnal megszabadul tőle és ott is felejti.
Apja elutasítása és bántalmazása (a mitológiához hasonlóan)
szintén okozhat sérüléseket. Mivel a Héphaisztosz fiú nem tud
magától ahhoz igazodni, amit elvárnak tőle, nem is igazán dip¬
lomatikus, és mivel nagyon intenzív érzései vannak, tekintélyelvű
apjából könnyen előhozhatja a vadállatot (főként, ha az apa alko¬
holista). Az ilyen apa megveri, még akkor is, ha csak arról van szó,
hogy a fiú anyja pártját fogja. Pontosan ez hozta ki a sodrából
Zeuszt is. Az apa bántalmazása maradandó fizikai és érzelmi sérü¬
léseket okozhat.
Még teljesen átlagos családban is nehéz élete van a Héphaisz¬
tosz fiúnak, mivel azt gondolják róla, hogy túl komoly, túl érzé¬
keny, túl mélyen érző, túl visszahúzódó és túl magának való. Gyak¬
ran kritizálják sikertelenségéért és azért, hogy nem eléggé ambi¬
ciózus, a testvéreivel való összehasonlítgatásokban pedig mindig
alulmarad. Emiatt a visszautasítás és mellőzés miatt a Héphaisz¬
tosz fiú kétszeresen is szenved. Először, mert maga a visszautasítás
élményét át kell élnie, másodszor pedig akkor, amikor ezen az
élményen tépelődik.
Ideális esetben, szülei meg vannak elégedve azzal, ahogyan a
fiúk működik. Értékelik őt és arra biztatják, hogy természetes

adottságainak megfelelően fejlessze magát. Ezenkívül még abban
is segítik, hogy zökkenőmentesebben tudjon ismerkedni, barát¬
kozni, mindvégig szem előtt tartva introvertált természetét.
Serdülőkora és fiatalsága
Ha a Héphaisztosz férfinak mégiscsak sikerül rátalálnia arra a
médiumra, amin keresztül kifejezheti kreativitását és el is indul a
képességeit fejlesztő úton, akkor serdülőkora és fiatalsága lesz az
az időszak, amikor befutott és híres művésszé növi ki magát.
Kezdeti sikereit valószínűleg úgy éri el, hogy más művészek, akik
felismerik tehetségét, egyengetik az útját, felszereléssel és taná¬
csokkal látják el. De az is lehet, hogy egészen más úton érvénye¬
sül: esetleg felvételt nyer egy nagyvárosi művészeti iskolába, ahol
az iskolai helyzetbe végre be tud illeszkedni, ahol munkáin ke¬
resztül ki tudja fejezni magát és még barátokat is szerez.
A Héphaisztosz férfinak, ha visszatekint gyermekkorára, való¬
színűleg nagyon erős érzelmei lesznek azzal kapcsolatban, hogy
mennyire nem illet bele a családjába. Fiatalemberként viszont
most már megteheti, hogy „igazi szülők” után néz, akik sokkal
inkább egyívásúak vele, akik a kezükkel dolgoznak, akár a földe¬
ken, akár egy műhelyben. Ha ő is egy volt a bántalmazott és el¬
utasított Héphaisztoszok közül, tépelődő, indulatos és depresz-
szív kamasz válik belőle, aki sokat fantáziái a bosszúról. Azonban
Héphaisztosz nem az öklével üt vissza, hanem agyafúrt terveket
eszel ki, amelyekkel megszégyenítheti bántalmazóit. Az is meges¬
het, hogy a metróállomásokat és az épületek falait vászonként
használó graffiti festő lesz belőle. Mivel jobban szeret egyedül len¬
ni, nem csatlakozik egyetlen bandához sem.
Ha a fiatal Héphaisztosz boldogtalan és dühös, valószínűleg el¬
kezdi megalázni a körülötte lévő embereket, nem feltétlenül szán¬
dékosan. Mivel intenzív érzéseit magába zárja, gyakran mogorva
és sértődött. Azok az emberek, akik érzik a benne felgyülemlett
dühöt, bizalmatlanok vele szemben, noha az az általános, hogy ezt
a dühöt maga és nem mások ellen fordítja.
A fiatal Héphaisztoszt kezdetben a kemény fizikai munka se¬
gítheti ki a komoly depresszióból vagy bármilyen fokú elidegene-
désből. Ráérezhetnek a fizikai munka felszabadító mivoltára, ha

például elkezdenek autót szerelni vagy találnak maguknak való
kézműves elfoglaltságot. Ezután a munka, amely nemcsak a krea¬
tivitásukat, de a lelki energiájukat - beleértve a dühüket is - leköti,
hozzásegítheti őket a lelki értelemben vett növekedéshez.
Héphaisztosz a munka világában

Héphaisztosz volt az egyetlen istenség, aki dolgozott. Kovács¬
műhelye egy mai művészeti stúdió, műhely vagy kísérleti labora¬
tórium megfelelője, ahol bámulatos és egyben funkcionális tárgyak
készültek: fegyverek, páncélzatok, járművek, életszerű arany
szolgálólányok, de még a híres Pandora is.
Annak a Héphaisztosz férfinak az elmélyülése senkiéhez sem
fogható, aki rátalált élete értelmére a munkájában. Orvosi gya-
kornokságom ideje alatt rengeteg olyan férfival találkoztam, akik¬
nek a munka iránti szenvedélye és tehetsége Héphaisztoszéhoz
volt hasonlatos. Sokan közülük olyan sebészek voltak, akikre
nagy tisztelettel néztek fel a kezük alá dolgozó orvosrezidensek,
nemcsak kiváló sebészi és kutatói képességükért, hanem a húsz
évvel fiatalabbakat is megszégyenítő állóképességükért.
Medikus hallgatóként sokszor tűnődtünk el azon, hogy vajon
ezek a férfiak képesek-e egy átlagos földi halandó életére akár csak
minimálisan is emlékeztető életet élni. Az egyik idegsebész pél¬
dául rutinszerűen bevállalt hat órás műtéteket, de azt is hallottuk
róla egyszer, hogy volt egy húsz órás műtété, melynek során több
váltás asszisztens dőlt ki mellőle. A szívsebészek közül, főleg a
műtéti technikák elsajátításának idején, sokan gyakorlatilag a
kórházban éltek. Ha éppen nem operáltak vagy vizitáltak, állato¬
kon végzett kísérleteken vettek részt, hogy valamilyen új techni¬
kát tökéletesítsenek, illetve elhunytakat vizsgáltak meg, hogy ki¬
derítsék, miben haltak meg. Munka iránti szenvedélyükről ugyan
nem gyakran nyilatkoznak, de munkatempójuk alapján ez telje¬
sen egyértelmű.
Ahhoz az istenhez hasonlóan, aki Pandorát és az életszerű
arany szolgálólányokat teremtette, maguk a sebészek is azon fára¬
doznak, hogy az emberi testet működőképessé tegyék. A sebészek
is művészek a maguk nemében: az ő operációiknál segédkezni
egyet jelent egy művész munka közbeni megfigyelésével. Ha ez a

sebész személyiségét tekintve is hasonlít Héphaisztoszra, akkor ő
is intenzív belső életet él, nem rendelkezik kifejlett szociális ér¬
zékkel, de politikusi tehetséggel sincs különösebben megáldva.
Elismerést kizárólag a munkájáért kap. (Apollón a másik egészsé¬
gért felelős istenség, aki olyan belgyógyászok domináns arche¬
típusa, akik az elméletek és a diagnózis területén jeleskednek és
akik nagyon jól tudják közvetíteni ezt mások felé. Apollón az az
archetípus, aki az orvosi hierarchia ranglétráján képes feljebb ke¬
rülni és aki nélkül a héphaisztoszi szenvedélyesség és tehetség
nem érvényesülhet.)
Ennél tipikusabb helyszín a Héphaisztosz férfi számára az
alkotás világa, ahol nagyon sok férfi azt gondolja magáról, hogy
„kívülálló”, ahol szenvedélyesen dolgozhatnak és ahol intenzív
érzelmeiket kifejezhetik. Pszichiáterként sok festő, építész és
szobrász Héphaisztosszal találkoztam. Mindegyikőjük elkesere¬
désében keresett fel. Szerették volna tudatosabban megérteni azt,
hogy mi hajtja őket és hogyan tudnák azt formába önteni. A Hé¬
phaisztosz sebészekhez hasonlóan, ezek a művészek is teljesen el¬
merültek a munkájukban, nem kevésbé hősies munkatempót dik¬
tálva, csak talán kevesebb a hírverés körülöttük. Az is nagyon fog¬
lalkoztatta őket, hogy az általuk lehetségesnek vélt elképzelések
hogyan kivitelezhetők. Annak érdekében, hogy erre fény derül¬
jön, az állatkísérletekkel órákig elbíbelődő sebészekhez hason¬
lóan, ezek a művészek órákat töltöttek a felhalmozódott képekkel
való kísérletezgetéssel.
A Héphaisztosz férfi számára a munka többet jelent puszta
munkahelynél, kereseti lehetőségnél és státusznál. Az ő szemében
a munka eszköz arra, hogy ösztöneire hallgatva a számára fontos
probléma megoldásában továbblépjen. A munka ad érelmet és
mélységet az életének, amit a benne élő istenről tud, azt az alkotás
pillanataiban gyűjtötte össze.
A Héphaisztosz férfi tisztában van azzal, hogy élete munkáját
végzi, tudja, hogy olyan munkája van, amely élete végéig meg¬
oldandó problémákkal, de egyszersmind örömökkel is ellátja,
amikor egy-egy darab elkészül. Tudja, hogy olyan munkát végez,
amit szeret. Gyakran az az érzése, hogy munkája szorosan össze¬
kapcsolódik saját fejlődésével, mintha a lelke válna kézzelfog-
hatóvá. Ha mellesleg még meg is tud élni belőle és elismerést is

kap érte, akkor valóban nagyon szerencsésnek mondhatja magát.
A Héphaisztosz férfiak túlnyomó többsége azonban nem ilyen
szerencsés. Ahhoz, hogy egy férfi kiteljesedhessen a munkában,
először fel kell fedeznie, hogy mit szeret csinálni, ez után fel kell
kutatnia azokat a lehetőségeket, amelyekben kifejlesztheti az eh¬
hez szükséges képességeket, végül meg kell találnia azt a helyszínt,
ahol csinálhatja ezt a munkát. Azt sem szabad szem elől téveszteni,
hogy leginkább egyedül szeret dolgozni, sem a profit, sem a ver¬
seny nem hat rá ösztönzőleg. A vállalatok világa nagyon távol áll
tőle és semmit nem jelent számára. Sem alkotásait, sem magát nem
tudja eladni. Ha mégis sikerül eladnia valamit, az azért fordulhat
elő, mert a munkája önmagáért beszél vagy mert valaki másba vagy
egy benne élő másik archetípusba több üzleti érzék szorult. Mivel
ezen előfeltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy kielégítő mun¬
kát találjon, nem csoda, ha ennek hiánya demoralizálja a Héphaisz¬
tosz férfit, aki gyakran szenved a munkanélküliség okozta vagy a
nem kifejezetten kihívást jelentő munka miatti depressziótól.
A nők rendkívül fontos szerepet játszanak a Héphaisztosz férfi

életében: hatalmukban áll sikerre vinni vagy romlásba dönteni
őket. A Héphaisztosz férfinak sok mindenhez szüksége van a nő¬
re. Például, hogy gondoskodjon a férfi kényelméről, hogy a férfi
alkotó munkájának forrása legyen, hogy a férfinak a társas érint¬
kezéshez szükséges képességeit csiszolgassa és végül, hogy a férfi
munkáját képviselni tudja. A Héphaisztosz férfi számára fontos és
hatalommal bíró emberek többnyire nők: például az édesanyja,
tanárai, iskolaigazgatók, galéria tulajdonosok vagy főnökök. Az
intelligenciával, határozottsággal és szépséggel megáldott nők
iránt érzett vonzalma folytán többnyire az ezekkel a tulajdonsá¬
gokkal rendelkező nőkhöz vonzódik, akiknek idővel átengedi az
irányítást maga felett. Ha egy nő megérzi a férfiban rejlő mélysé¬
geket és érzékenységet, ráadásul még inspirálólag is tud rá hatni,
akkor ez a nő nagy szerepet játszhat a férfi életében. Attól függet¬
lenül, hogy valójában meddig van együtt a nővel, a kapcsolat a
férfi lelkében tovább él (az is elképzelhető, hogy élete végéig). Ez
azért lehetséges, mert a legtöbb Héphaisztosz férfinak kevés ko¬

moly kapcsolata van.
Introvertáltsága és intenzív lelki alkata miatt gyakran nagyon
kellemetlenül érzi magát. Viselkedése sokszor nem a helyzetnek
megfelelő. Ez talán abból is adódik, hogy rendkívül ügyetlen a
csevegésben. A randevúzgatást is elkerüli, ha teheti.
A Héphaisztosz férfi (vagy a személyiség Héphaisztosz része)
képes a belső életéből merítve alkotói tevékenységet végezni,
melynek során az emberiség kollektív tudattalanjában meglévő
képekből és érzelmekből építkezik. Érzelmi intenzitása, főleg,
amely egy számára elérhetetlen nő felé irányul, akivel nem lehet
átlagos kapcsolata, a Héphaisztosz férfit alkotói munkára ösztö¬
kéli. Ez volt a helyzet az ismert festővel is, Andrew Wyeth-el, aki
a világtól elvonultan élt és akinek a Times magazin által „elképesz¬
tő titoknak” aposztrofált munkássága 1986-ban napvilágot látott:
15 év alatt 246 képet készített, mind ugyanarról a nőről, akit csak
Helgaként emlegetett. Teljesen egyértelmű, hogy a nő inspirálta a
férfi legjobb és legmaradandób munkáit.
A Héphaisztosz férfi nem az a fajta, aki önként csatlakozik a testvé¬

riségekhez: kifejezetten gyűlöli azt a felszínes, extrovertált össze¬
tartozást, amelyet ezek a szervezetek képviselnek, de a testvériség
tagjai (akik később nagyvállalatoknak és szakmai szervezeteknek
lesznek a tagjai) sem találják a Héphaisztosz férfit túlzottan oda¬
valónak. Ha például Apollón vagy Hermész archetípusa is jelen
van, akkor a Héphaisztosz férfi csatlakozik ugyan az effajta szerve¬
ződésekhez, de Héphaisztosz természete miatt sosem fogja azt
érezni, hogy valóban odatartozik.
A férfiak között üzleti érdekből fenntartott kapcsolatok nem
jellemzőek a Héphaisztosz férfira. Ugyanezen felszínesség miatt
nem tud mit kezdeni a partikon elhangzó semmitmondó fecsegé¬
sekkel sem. így aztán „kívülálló” marad, illetve annak érzi magát.
Gyakran kizárják az „Öreg Fiúk Hálózatából”, így a kívülálló
szerepet nemcsak mások osztják rá, hanem ő maga is választja.
A tekintéllyel rendelkező férfiakkal általában gondja van. Ez a
férfi lehet az apja, tanára vagy konzulense. Bárki, aki megpróbál
az amerikai tengerészgyalogosok kifejezésével élve „embert fa¬

ragni” belőle, általában kudarcot vall, majd mérgében ki is pen¬
deríti az adott intézményből. Héphaisztoszt nem lehet külsőleg
motiválni, nem akar mások elvárásainak megfelelni. Egyrészt
azért nem, mert befelé él, másrészt, mert az ítélkezés és a méltatlan
bánásmód, ami feléje irányul, hogy ember váljék belőle, indulatot
vált ki belőle is, amit aztán rendre visszafojt. Ez a visszafojtott düh
viszont még inkább hátráltatja abban, hogy meg tudja tenni, amit
mások megkövetelnek tőle. Csak tovább ront a helyzeten ezeknek
a tekintélyelvű férfiaknak azon hozzáállása, hogy bármi fajta
ellenvéleményre, illetve látszólagos tiszteletlenségre aránytalanul
eltúlozva reagálnak.
Árész, a hadisten, egyszer megpróbálta erőnek erejével felrán¬
gatni Héphaisztoszt az Olümposz hegyére. Héphaisztosz azonban
égő fáklyákkal kergette el. Az istenséghez hasonlóan, a Héphaisz¬
tosz férfi ellenáll az erőszakos bánásmódnak, amivel szemben, ha
az ellene irányul, maga is ellenséges lesz. Még a hatalmas erejéről
és harci kedvéről elhíresült hadisten sem tudta rávenni Héphaisz¬
toszt olyasmire, amit nem akart megtenni, tehát ez a fajta erősza¬
kos hozzáállás nem működik az ő esetében.
Ezzel ellentétben Dionüszosz borral kínálta Héphaisztoszt és
meggyőzte őt, hogy tartson vele szamárháton. Dionüszosz nem
alkalmazott erőszakot, csak feloldotta Héphaisztosz makacsságát,
s így sikerült neki az, ami Árésznak nem. Héphaisztoszt saját terü¬
letén környékezte meg, ellenállását borral oldotta fel, amitől ke¬
zelhető lett és nem harcias.
Az élet itt újra nagyon emlékeztet a mitológiára, a Dionüszosz és
Héphaisztosz közti barátságra. Sokszor csak úgy lehet megismerni
Héphaisztoszt, ha egy hasonlóan intenzív külső személy erőfeszí¬
téseket tesz ennek érdekében. Az közös iváson keresztül a férfiak
képesek szoros barátságokat kötni: Héphaisztosz esetében a cso¬
portos beavatási szertartások nem igazán működnek. Olyan fér¬
fival azonban, aki értékeli a szépséget, ismeri a fájdalmat és nem fél
kimutatni az érzelmeit, Héphaisztosz hajlandó feloldódni. Minél
extrovertáltabb Dionüszosz, annál jobban ki tudja fejezni azt, ami
Héphaisztoszban rejlik és amit ő maga nem tud kifejezni. Amiatt,
hogy ilyen jól kiegészítik egymást Héphaisztosz és Dionüszosz, az
életben is gyakran kötnek egymással életre szóló barátságot.
Szexualitása
Intenzitás és magány jellemzi a Héphaisztosz férfi életének min¬
den területét, ez különösen igaz szexualitására. Monogám és hű¬
séges típus és ugyanezt várja el partnerétől is. Sajnálatos módon
azonban nagyon gyakran ugyanaz a sors vár rá, mint az isten Hé-
phaisztoszra, aki rájött, hogy felesége elárulta őt. Azzal, hogy elha¬
nyagolja feleségét, ő maga is hozzájárul felesége hűtlenségéhez,
noha mindvégig magában hordja felesége képét. A tipikus Hépha¬
isztosz gyakran belefeledkezik munkájába, kevés időt tölt felesé¬
gével, nem túl kommunikatív és hosszú ideig bírja szex nélkül.
A szexualitás szenvedélyét Héphaisztosz munkává nemesíti és
hosszú időszakok telnek el az életében cölibátussal, még akkor is,
ha kapcsolata van. A munkája lesz a szeretője, ami igazi szerető¬
höz hasonlóan, megköveteli a neki járó időt.
Amikor a Héphaisztosz férfi szeretkezik, belső lényében sok¬
kal több zajlik, mint amennyit fizikailag érzékel. Ezt az élményét
valószínűleg nem osztja meg partnerével, noha ennek az élmény¬
nek a forrása tulajdonképpen a partnere. Ennek ellenére nagy
becsben tartja őt.
Gyakran nem látja az Aphrodité nő valódi személyiségét, aki
vonzódik ugyan lelki intenzitásához és kreativitásához, ugyan¬
akkor viszont rengeteg viszonya van más férfiakkal. Amikor Hé¬
phaisztosz rájön, hogy megcsalták, becsapottnak érzi magát, noha
csak arról van szó, hogy önmagából kiindulva többet gondolt a
nőről, mint amilyen valójában. Az ilyen fajta nők gyakran egy-
éjszakás kalandot keresnek, majd továbbállnak.
A homoszexuális Dionüszosz hasonlóan csábítja el a homo¬
szexuális Héphaisztoszt, bár ebben az esetben nagy szerepe van az
alkoholnak. Héphaisztoszt azonban nagyon ritkán engedik be ma¬
guk közé a homoszexuálisok. Kiábrándítja a testvériségekre jellem¬
ző felszínesség és nem igazán tud azonosulni egyik férfi csoporto¬
sulással sem. így aztán a meleg közösségek is kilökik magukból.
Házassága
Héphaisztosz számára a házasság különösen fontos és egyszer¬

smind problémás is: boldogulása a világban és belső életének
alakulása nagyban függ attól, hogy kit vesz el feleségül és a későb¬

biekben a vele való kapcsolata hogyan alakul. Ha nem nősül meg,
érzelmileg elszigetelődik. A legtöbb férfi esetében tradicionálisan
(és a sztereotípia alapján is), az introvertált Héphaisztosz férfi
esetében pedig különösen igaz az a tény, hogy a kapcsolat minő¬
ségéért a nő a felelős. A nő hívja el a barátokat vendégségbe, ő ta¬
lálja ki, hogy hová menjenek szabadságra, ő tartja a kapcsolatot a
rokonsággal és ő tartja észben a fontos dátumokat is.
A Héphaisztosz férfi felesége ezeken kívül még a férje mun¬
káinak az elismertetésében is szerepet vállal. Mivel Héphaisztosz
idejének nagy részét műhelyében tölti, a művésznek szüksége van
ügynökre. Ezt a szerepet is gyakran a feleség tölti be, sokszor ő
maga adja el a munkákat, előfordul, hogy ügynököt, galériát vagy
más helyszínt keres, ahol eladják férje munkáit.
A mitológiában Héphaisztosz elveszi feleségül Aphroditét, aki
később megcsalja őt. Athénét is megpróbálta elcsábítani, azonban
Athéné elutasította őt. Pandorát is ő keltette életre (csakúgy, mint
az arany szolgálólányokat). Ez a három mitológiai kapcsolat mind
Héphaisztosz egy-egy fajta házasságát tükrözi.
HéPHAISZTOSZ éS APHRODITé Azokat a nőket, akik a szerelem

istennőjére hasonlítanak, Héphaisztosz intenzitása vonzza. Ha
páratlan szépségű tárgyakat hoz létre, munkái a nő esztétikai érzé¬
kére is nagy hatással lesznek. Emellett Héphaisztosz személyes
Aphroditének tekinti ezt a nőt, s ki is vetíti rá ezt a képet, így aztán
a nő istennőnek érezheti magát a férfi jelenlétében.
Mindketten a pillanatnak élnek. A férfi ugyanakkor képes arra,
hogy visszavonuljon és belső élményként magával vigye a kapcso¬
latot. Erre viszont a nő nem képes. A Héphaisztosz férfi így sokszor
elvonul, figyelmét és energiáit a munkájára összpontosítja, ugyan¬
akkor elvárja feleségétől, hogy hűséges maradjon. Hacsak nem
tudja fölös energiáit a feleség valamiféle kreatív tevékenységbe át¬
vezetni vagy nincs meg benne Hérának, a feleségnek az arche¬
típusa, valószínűleg viszonya lesz, mialatt a férje dolgozik.
HéPHAISZTOSZ éS ATHéNé AZ összes olümposzi istenség közül

Athéné, a bölcsesség és kézművesség istennője volt a legjózanabb.
Sem egy város elfoglalásának megtervezése, sem egy faliszőnyeg
kitalálása nem okozott semmiféle nehézséget a számára. Az Athé¬

né nők a sikeres férfiakat kedvelik, illetve az olyanokat, akik az ő
segítségükkel lesznek sikeresek. A féltékenység nem jelent szá¬
mukra problémát. A Héphaisztosz férfi csodálattal és elismeréssel
adózik azok előtt az Athéné nők előtt, akik számára gyerekjáték a
megfelelő pénzügyi háttér előteremtése és a szövetségesek meg¬
szervezése Héphaisztosz sikereinek eléréséhez.
Andrew és Betsy Wyeth között is ilyesféle kapcsolat volt. Betsy
Andrew üzleti menedzsere. Amikor Wyeth titka és szemmel lát¬
ható elköteleződése a Helga nevű nő iránt nyilvánosságra került,
Betsy reakciója tipikusan egy nagyon magabiztos Athéné reakció¬
ja volt: „Nagyon titokzatos férfi. Ő sem üti bele az orrát az én
életembe, cserébe én sem ütöm az orromat az ő életébe. És megéri!
Nézze csak a festményeket! Istenem! Remekművek! És hány volt
belőlük.”
A hírek szerint Betsy több mint 10 millió dollárért adta el a
gyűjteményt.
HéPHAISZTOSZ éS PANDORA Héphaisztosz volt a végső teremtő,

amikor Zeusz parancsára, életre keltette Pandorát, az első halan¬
dó nőt. Nem ő volt az egyetlen nő, akit Héphaisztosz teremtett.
Homérosz szerint Héphaisztosz megoldotta a háztartás problé¬
máját azzal, hogy arany szolgálólányokat készített, akik nemcsak
beszélni tudtak, de használták a végtagjaikat, némi intelligen¬
ciával is rendelkeztek és még kézimunkázni is tudtak.
Ehhez a kapcsolathoz hasonló történik, amikor egy idősebb,
félelmet keltő Héphaisztosz feleségül vesz egy Perszephonéhoz
hasonló, fiatal nőt, aki alkalmazkodó és szolgálatkész, és akiből a
kapcsolat ideje alatt a szolgálólányokra emlékeztető feleség válik.
Az is elképzelhető, hogy a feleség átformálása kevésbé szán¬
dékos. A férj az általa elképzelt eszményi nő képét könnyen rá
tudja vetíteni a nő határozatlan egyéniségére. A nő arra való fogé¬
konysága, hogy azzá váljon, amit a férje szeretne, egyszerre tuda¬
tos (hisz a nő szeretne férje kedvére tenni) és tudattalan (lelki fo¬
gékonyságával magából azt a részt fordítja férje felé, amely a férje
által elképzelt képhez leginkább hasonlít).
Az is elképzelhető, hogy a nő a férj szívének „kreációja”, ami
rengeteg szomorúságot zúdít majd a férj nyakába. Mivel intro-
vertált személyiség és a nők megítélésében kevés tapasztalattal

rendelkezik, lehetséges, hogy valójában a nőről kialakított belső
képbe lesz szerelmes, illetve feltételezi, hogy a nő ugyanannyira
szereti őt, mint ő a nőt. Abból következően, hogy a Héphaisztosz
férfi mélyérzelmű, monogám, valamint az intimitás és a soha meg
nem kapott elismerés utáni vágy él benne, személyes tragédiák
sora fogja érni, mivel azt az alapvetően téves következtetést vonja
le, hogy a nő önmaga (vagyis a férfi) tükörképe. A férfi kedvéért
lehet, hogy a nő Pandorává változik, és magára ölti azokat a jelleg¬
zetességeket, amellyekkel ő rendelkezett: női praktikák, szexepil,
szégyentelenség, agyafúrtság, hazugságok és csalfaság.
Héphaisztosz gyermekei
Héphaisztosznak, az istennek, nem voltak gyermekei és az ő arche¬

típusát hordozó férfiak szintén nem akarnak gyermeket vállalni,
főként, ha saját gyerekkoruk boldogtalan volt. A Héphaisztosz fér¬
fi reakciója saját gyermekére teljesen kiszámíthatatlan. Döntő
fontosságú az, hogy vajon kialakul-e a kötődés csecsemő és apja kö¬
zött. (A kötődés biztosabban kialakul, ha a férfi a vajúdás és a szülés
pillanatától kezdve jelen van.) Ha kialakul a kötődés, a Héphaisz¬
tosz férfinál ez nagyon mély kapcsolódást jelent. Szereti, ha a gyer¬
meke mellette van, még akkor is, ha nem beszél vagy csinál vele
különösebben semmit.
Gyermekei távolságtartó, tépelődő, hirtelenharagú férfinak
látják, aki rögtön dühbe gurul, ha megzavarják vagy zajt csapnak
körülötte. Gyermekei még nem sejtik, hogy apjuk a velük kapcso¬
latos elvárásait nem a gyerekek életkorához igazítja. Ezt példázza
annak a lánynak a beszámolója, akinek az apja felbőszült azon,
hogy hatéves korában nem tudott neki kávét főzni.
A Héphaisztosz férfi és gyermekei közötti jól körülhatárolható
problémákat az apa krónikus dühkitörései és depressziója, vala¬
mint irányítani vágyása mélyíti tovább. Kommunikációja két¬
értelmű és félreérthető. Gyerekei egy idő után kizárólag lábujj¬
hegyen közlekednek körülötte, és megtanulják megérezni és előre
kitalálni a reakcióit.
Rettegnek apjuk tekintélyétől, mivel reakciói túl szubjektivek
és indokait nem tudja érthetően közölni. A Héphaisztosz férfi ki
nem állhatja a változást, és mivel a kamaszok folyton változnak,

egyre több a súrlódás.
A dühös és irányítani vágyó Héphaisztosz apa „arany szolgáló¬
lánnyá” formálja lányát, aki azt teszi, amit mondanak neki. So¬
káig uralkodik lánya felett. Megfojtja önállóságát, engedelmes¬
séget követel, ezáltal egyre növeli annak az esélyét, hogy lányán a
későbbiekben is uralkodjanak, esetleg áldozattá váljon. A fiú¬
gyermekek sokkal inkább szembe mernek szállni indulatos és
irányítani vágyó Héphaisztosz apjukkal, csakúgy, mint a kevésbé
formálható lányok, akik apjuk birodalmán kívül lázadnak fel.
Héphaisztosz gyerekei nagyon vágynának arra, hogy apjuk
terelgesse őket az élet dolgaiban, aki azonban individualizmusa és
introvertáltsága miatt alkalmatlan erre a feladatra. Héphaisztosz
többnyire kilóg a sorból, így a gyerekei nem tudnak profitálni az
„Öreg Fiúk Hálózat” előnyös kapcsolatrendszeréből. Azt sem az
apjuktól fogják megtanulni, hogy hogyan legyenek sikeresek.
Annak ellenére, hogy rengeteg gyereknek akadnak nehézségei
Héphaisztosz apjukkal, pozitív kapcsolat is kialakulhat apa és
gyerek között, ha az apa nem az indulatos fajtából való és már vi¬
szonylag korán elkezd kötődni gyermekéhez. A művész apa ház
mögötti stúdiója valóságos kis szentély, ahol a gyerekei is fejleszt¬
hetik saját kreativitásukat, ahol eltölthetnek együtt pár nyugodt
órát és elmélyíthetik kapcsolatukat. A gyerekek kreativitása for¬
málódik, a bizalom és az önbecsülés növekszik attól, hogy a gyere¬
kek időt töltenek apjukkal, együtt készítenek valamit, ellesnek tő¬
le technikákat, végül pedig ők maguk hoznak létre valami újat.
A középkorú Héphaisztosz
A Héphaisztosz férfi életének első fele túlnyomórészt nehezen
telik, mivel a társadalom által kialakított férfi képhez nem igazán
tud igazodni: Héphaisztosz nem az a kimondott versenyszellemű,
logikus, extrovertált személyiség, aki élvezi a kihívásokkal teli éle¬
tet. A legtöbb férfi élete első felében épít karriert és vállal családot,
és csak ez után indul el valamiféle belső úton, míg a Héphaisztosz
férfinál ez fordítva működik: eleve belső világa felé fordul és csak
nagy nehézségek árán tudja szavakba önteni kusza, de ugyanakkor
nagyon intenzív érzelmeit.
Ha annak ellenére karriert tudott csinálni és családot tudott

alapítani, hogy mindenhonnan kilóg, akkor élete második felé¬
ben kicsit lazíthat, ez már könnyebb lesz, mint az első. Életében
először ebben az életszakaszban a Héphaisztosz férfinak előnye
van társaival szemben. Keményen kellett küzdenie azért, hogy
önmaga lehessen és egyszersmind a külső elvárásoknak is megfe¬
leljen. Mindkettőt sikeresen teljesítette. (Extrovertáltabb társainak
életük első felében valószínűleg nem kellett azzal megküzdeniük,
hogy megfeleljenek a külső elvárásoknak. Ezeknek a férfiaknak
azonban az individualitása sérül, így életük második felében gyak¬
ran szenvednek depressziótól és egyéb problémáktól.)
Ha azonban a folyton indulatos és krónikus depresszióban
szenvedő Héphaisztosz férfi az emberek ellen fordul, megalázza
őket és kerüli társaságukat, élete derekán egyszer csak azon veszi
észre magát, hogy sem intimitás nincs az életében, sem kielégítő
munka. Sajnos ez a séma túl merev ahhoz, hogy meg lehessen vál¬
toztatni, leszámítva a negatív irányú változást. Amikor számot vet
életével és másokkal is összehasonlítja magát, elképzelhető, hogy
krízishelyzetbe kerül. Mindamellett, hogy ez egy nehéz időszak, a
Héphaisztosz férfinak lehetősége nyílik a változásra és a változ¬
tatásra (lásd a későbbi „Pszichés zavarok veszélye” és „A fejlődés
útjai” című részeket).
Késői évek
Amikor számot vetünk életünkkel, a Héphaisztosz férfi egyenlege
megelégedett embert mutat, aki alkotó tevékenységet végez az ál¬
tala választott „műhelyben”. Olyan érett kézműves képét mutatja,
akinek az életét megédesítette saját tehetsége. Sajnos azonban a
társadalom perifériáján rengeteg Héphaisztosz archetípusú férfit
találhatunk.

Kisgyerekként, majd érett férfiként is a legtöbb Héphaisztosz
férfinak azzal a sajnálatos ténnyel kell szembesülnie, hogy a kül¬
világ számára elfogadhatatlan, illetve nem illik bele a sztereo-
típiákba (vagyis nem felel meg az elvárásoknak). A zaklatott és

bántalmazó családi élet, illetve a kitaszítottság érzése mind olyan
élmény, amely még jobban elmagányosítja. Magába zárkózó és
introvertált természete miatt az iskolában sem igazán sikeres vagy
közkedvelt, így sehol sem tudja begyűjteni azt a szeretet adagot,
amely kárpótolná őt az otthoni szeretetlenségekért (hacsak nin¬
csenek jelen más archetípusok is).
Érett férfiként is nehézségei lesznek a beilleszkedéssel és az al¬
kalmazkodással. A munkája lesz az a médium, amin keresztül
megérezheti saját értékét, termékenységét és kreativitását. Azon¬
ban politikai, szociális és kommunikatív képességek híján az ezek¬
hez a képességekhez köthető területek sem nyílnak meg számára
egykönnyen. így a pszichés zavarok sem maradnak el.
Érzelmi roncs: a kitaszítottság következményei

Héphaisztoszt anyja, Héra, születésétől fogva eltaszította magától
fia tökéletlensége miatt. Ez a sorsa annak a kisbabának is, akit
anyja a szeméttárolóban hagy, mivel olyan szégyenfoltnak tekinti
őt, amitől jobb megszabadulni. Metaforikusán értelmezve, renge¬
teg más kisbaba is hasonló sorsra jut, akik szüleik elvárásának nem
tudnak megfelelni és így érzelmileg válnak kitaszítottá.
Azok a kisbabák, akiket nem tart senki a kezében és nem simo¬
gat senki, nem fejlődnek (erre jöttek rá a háború idején Angliá¬
ban). A szeretetnek megfeleltethető emberi érintés nélkül a kisba¬
bák meghalnak, a kielégítő táplálék és a tiszta környezet ellenére
is. Számos kis súlyú, kedvetlen és fejlődni nem akaró kisbaba ke¬
rült be a klinikára és abba a két megyei kórházba, ahol a gyakorlati
időmet töltöttem. Fő problémának az anya visszautasítása, illetve
hanyagsága tűnt.
Még akkor is, ha egy édesanyja által elutasított gyerek fizikailag
túléli ezt az állapotot, az elutasítás által okozott lelki sérüléseket
nem lehet elkerülni, tehát nagy valószínűséggel a gyerekből érzel¬
mi roncs lesz. Az ilyen gyerekekben nincs meg az alapvető bizalom
a világ felé, így többnyire aggódóak és bizalmatlanok. Eleve magá¬
nyosan kezdik el az életüket, hisz nincs kihez kötődniük.
Héphaisztosz sérülésének másik magyarázatában Héphaisz¬
toszt Zeusz vetette le az Olümposz hegyéről mérgében, amikor
Héra és Zeusz közti vitában Héra pártjára állt. Ebben a történet¬

ben a szülői visszautasítás kiváltó oka a gyerek elfogadhatatlan
viselkedése volt, vagyis Héphaisztosz gyermekbántalmazás miatt
lett sánta. Az élet is hoz számtalan példát olyan esetekre, amikor a
gyermekét egyedül nevelő édesanya együtt él egy férfival, aki nem
a gyermek apja és aki nem bírja elviselni a gyerek jelenlétét, a ver¬
senyhelyzetet, amit kettejük jelenléte generál, és ezek miatt bán¬
talmazza a gyereket. Mivel az édesanyja cserben hagyja és az apa
helyét betöltő férfi bántalmazza, a fiú magában forrongó és rette¬
gő érzelmi roncsként végzi, még akkor is, ha a fizikai bántalma¬
zást túl is éli.
Az anyai elhanyagolás és az apai bántalmazás továbbá a már ki¬
finomultabb, inkább csak a lelket megnyomorító anyai közöm¬
bösség és az állandó apai elégedetlenség hatására a Héphaisztosz
fiú könnyen válhat lelkileg megnyomorodottá. Érintettségi foka
nem feltétlenül a leküzdendő probléma nehézségével, inkább a
szubjektív tapasztalattal van közvetlen összefüggésben. Még az is
megeshet, hogy később nem értékeli olyan nagyon nehéznek azt a
bizonyos helyzetet. Mindenesetre a visszautasítás miatti érzé¬
kenysége, párosítva veleszületett introvertáltságával, heves reak¬
ciókat és fájdalmas érzéseket vált ki belőle. Az ilyen gyerekek na¬
gyon sebezhetőek, ami a problémákat még tovább bonyolítja.
Tulajdonságai a fájdalmas élmények hatását felerősítik. Extro¬
vertáltabb vagy impulzívabb társai, akiket szintén bántalmaznak
legalább mások hántásával, esetleg a problémáról való beszámo¬
lással enyhíthetnek saját fájdalmukon. Héphaisztosz ezzel szem¬
ben visszavonul és a világért sem árulná el, hogy mennyire meg¬
bántották, mennyire dühös és mennyire fél. Senkivel nem beszél
a gondjairól, másoktól teljesen elszigetelődik, így válik lassan
teljes érzelmi ronccsá. Felnőtt férfiként újra átélheti gyerekkori
élményeit, ha a számára fontos nő elutasítja, illetve ha a hatalmi
pozícióban lévő férfiak elítélően nyilatkoznak róla.
A valóság elferdítése: az introvertáltság hátrányai

Azáltal, hogy rejtegeti érzelmeit és könnyen sebezhető, a Hé¬
phaisztosz férfi elferdíti a valóságot, így nemcsak magának, de a
környezetében élőknek is megnehezíti a dolgát. Nézőpontját nem
a tények és a másik személy szándéka határozza meg, hanem az,

hogy egy helyzet érzelmileg hogyan hat rá.
Kisebb sértések, amik mellett mások elmennek, őt mélyen
érintik. És amikor nem említi az esetet, de nem tudja elfogadni a
másik ember verzióját, valóságként csak a saját nézőpontját képes
elfogadni. Ha esetleg hónapokkal vagy évekkel később mégis elő¬
kerül az ügy és beszél róla, a másik ember már valószínűleg réges
régen elfelejtkezett az esetről. Amikor ez kirobban, a másik félnek
borzasztó rosszul esik és nagyon elszomorítja, talán fel is bosz-
szantja, hogy a Héphaisztosz férfi úgy érzett és olyan hosszú ideig.
Ugyanakkor apró figyelmességekkel évekre le lehet kötelezni
és pozitív érzéseket kelthetünk benne, noha nagyon valószínű,
hogy a másik személy, aki figyelmes volt, nem gondolta, hogy fi¬
gyelmességével milyen pozitív érzéseket korbácsol fel a Héphaisz¬
tosz férfiban.
Az introvertáltság velejárója, hogy a személyben a külső ese¬
ményekre adott belső reakció marad meg. Másként fogalmazva,
nem a tényekre emlékszik az illető, hanem az érzelmek által ki¬
színezett eseményekre.
Sikertelenség a világban
Héphaisztoszt letaszították az Olümposz hegyéről, ami a hatalom
legfelső fokát jelképezi. Valahányszor Héphaisztosz az Olümposz
hegyén járt, mindig egyértelműen elütött a csúcson élő gazdag és
csodálatos lényektől. A műhelyében tevékenykedő Héphaisztosz-
ról mindig a kemence mellett dolgozó acélmunkás, üvegfúvó vagy
kovács jut eszembe, aki fizikai munkásként minden tekintélyét
elveszítette a pénzemberek uralta világunkban. Nagyon kevésre
értékelik azokat a férfiakat, akik a kezükkel dolgoznak, függetle¬
nül attól, hogy szakképzettek-e vagy sem. Az olümposzi magassá¬
gokat olyan férfiak uralják, akik semmi kézzelfoghatót nem hoz¬
nak létre: ők az üzletkötők és befektetők.
Számos Héphaisztoszban ott forrong valami mélyen, amikor
kamaszkorukban rádöbbennek arra, hogy ebben a világban be¬
lőlük nem válik „ember”. Hasonló visszafojtott düh forrong ben¬
nük, amikor ráébrednek arra, hogy bizonyos nőknél azért nincs
esélyük, mert munkásosztálybeliek. Ugyanezt érzik akkor is, ami-
kor a gyermekeiknek nem tudnak megadni valamit, mert az mesz-

sze túl van a lehetőségeiken. Ha nem talál magának kielégítő
munkát és dühét (héphaisztoszi természetéhez hűen) egyre csak
visszafojtja, depressziós lesz és megkeseredik. Ebben a tekintetben
Héphaisztosz egyáltalán nem hasonlít Árészhoz és Poszeidónhoz,
akik ilyen helyzetben egyszerűen ráförmednek másokra.
Örök pojáca szerep: az alacsony önértékelés

és alkalmatlanság érzés következményei
A műhelyén kívül Héphaisztosz mindig bolondot csinál magából.
Az olümposzi istenek kinevették őt, amikor meglátták furcsa járá¬
sát, amint besántikált a palotába nektárt szervírozva nekik. Akkor
is nevettek rajta és nem fogták a pártját, amikor Aphroditét házas¬
ságtörésen kapta Arésszal és tanúnak hívta az isteneket.
A görög mitológiának és családfának pszichológiai magyará¬
zatában Philip Slater, a Héra dicsősége ( The Glory of Hera) című
könyvében Héphaisztosz bohóc szerepét a „férfiasság alól való ki¬
bújásnak” értékeli:
„Héphaisztosz a következő interperszonális üzenetet közve¬

títi: Nem kellfélned tőlem, és semmi nincs bennem, ami irigylésre
méltó vagy amifelingerelhet. Én mindössze egy szerencsétlen sán¬
ta bohóc vagyok, aki mindig készen áll arra, hogy megnevettessen
téged a saját kontójára. ”
A Héphaisztosz férfi, aki ezt a mintát követi, gyakran véletle¬

nül csöppen ebbe a szerepbe. Introvertáltságából és „oda nem
illőségéből” fakadóan folyamatosan olyan baklövéseket követ el,
melyek nevetségessé teszik. Ő az a fickó az iskolában, akinek a
ruházatát mindenki kicsúfolja, aki képtelen két értelmes szót ki¬
nyögni, amikor végre a legjobb nővel beszélhet és akinek a mon¬
datai szállóigévé válnak, amin röhöghetnek a többiek. Ő az, aki
túlreagálja, amikor heccelik és végül kegyetlenül elpüfölik. Talán
megtanulja, hogy minél jobban ellenkezik, annál kíméletlenebb a
megalázása, viszont azzal, ha magára vállalja a pojáca szerepét, a
helyzet élét elveszi. Abban az időben, amikor a feketéket még le-
niggerezhették és meg is támadhatták, akkor járt a legjobban egy
fekete, ha Héphaisztoszhoz hasonlóan visszavonult. Az a Hépha¬

isztosz férfi, aki ily módon visszavonul, lelkileg pontosan olyan
helyzetben van, mint a visszautasított magányos farkas, akit senki
sem tud megtámogatni.
Sajnos azonban ez a fajta megoldási mód visszaüt, mégpedig
oly módon, hogy minden egyes esetben, amikor a férfi vissza¬
vonul, mások és maga iránt érzett tisztelete csorbul. Olyan embe¬
rek, akik élvezik, ha másokat megszégyeníthetnek, ki fogják hasz¬
nálni az alkalmakat, hogy a Héphaisztosz férfit megalázzák.
Ennél jóval árnyaltabb az a megoldási mód, amikor a Hé¬
phaisztosz férfi a külvilág felé felveszi a „kellemes embertípus”
maszkját, ami mögött valójában düh vagy depresszió rejtőzik, mi¬
vel valamikor őt is eltaszították a szülei. Nagyon gyakori minta a
mai világunkban is Héphaisztosz kapcsolata Hérával és Zeusz-
szal: sok olyan Héphaisztosz férfit találunk, akinek az apja a távol¬
ságtartó Zeuszhoz, anyja pedig az egoista és nárcisztikus Hérához
hasonlít.
Elfojtott düh: a depresszió problematikája
A depresszió igen komoly és visszatérő pszichés zavar a Héphaisz¬

tosz férfiaknál, akik introvertáltságuknál fogva sokkal inkább
elfojtják negatív érzéseiket, mintsem hogy őszintén kifejezzék azo¬
kat. A visszautasítás, valamint az elfogadás és a siker hiánya - ame¬
lyek egyébként ennek az archetípusnak a gyengeségei - a düh és az
elkeseredés forrásai, amelyet teljesen jogosan érez a Héphaisztosz
férfi, azonban mégsem ennek megfelelően reagál. A visszafojtás
egyenes következménye a depresszió.
Függőség
A Héphaszitosz férfiak közül sokan az alkoholizmusba menekül¬
nek, hogy érzéseik eltompuljanak. Az alkohol ezenkívül abban is
segíthet, líogy másokkal kedvesebben és kedélyesebben viselked¬
jenek. Nagyon sok, megterhelő fizikai munkát végző férfi, akik¬
nek az érzései sem természetük, sem a társadalmi konvenciók
miatt nem kerülhetnek felszínre, szándékosan részegedik le, ami¬
kor valami fájdalmas élményt próbálnak meg feldolgozni. A le-
részegedés és az utána következő másnaposság alibit szolgáltat

ezeknek a férfiaknak ahhoz, hogy „igazoltan” eltompuljanak és
szenvedjenek. Kifejezetten férfias válságkezelési megoldásnak
tartják, ha egy férfi egy hétig hiányzik a munkahelyéről és egy¬
folytában részeg, hogy túljusson egy nehéz helyzeten.
A munka utáni, illetve a szabadság ideje alatti lerészegedés
kizárólag egy célt szolgál: feladata, hogy érzelmi érzéstelenítő¬
ként megszüntesse a ki nem mondott és mások elől eltitkolt érzel¬
mi fájdalmat. Ilyen értelemben, drogként használva, az alkohol
önmagában is súlyos problémát jelent. A televízió előtt órákat el¬
töltő férfiak pontosan ugyanezt teszik: eltompítják érzéseiket és
visszavonulnak az intimitás elől.
A béke ára
Amikor az érzelmileg bántalmazott és megsebzett gyermek lesz a
családi békefenntartó - ami akár életre szóló feladat is lehet - a
gyermek tesz valamit, legtöbbször a rettegett szülő dühkitörése
előtt, hogy a helyzet élét el tudja venni. Sokszor a gyermek vagy fel¬
nőtt férfi egyáltalában nincs tudatában annak, hogy mit észlel vagy
mit tesz. Egyszerűen a helyzet olyannyira feszültté válik, hogy mu¬
száj tennie valamit, ami enyhíti vagy tompítja ezt a feszültséget.
Ahhoz, hogy lenyugtassa rettegett szülőjét, a Héphaisztosz
férfi magából azt a részt áldozna fel, amely tulajdonképpen a ké¬
sőbbiekben veszélybe sodorjaJvisszafojtja azt, amit érez, dühe és
ellenséges érzései egyre mélyebbre kerülnek. így aztán hatalmas
árat fizet azért, hogy feszültségoldása hatékony legyen: elveszíti
kapcsolatát igazi érzéseivel és képtelen tolerálni, ha valaki más
dühös. Felnőttként saját autentikusságával fizet, valamint azzal,
hogy nem tűri, ha mások kifejezik érzelmeiket. Ez utóbbi a férfi
kapcsolatai között szedi áldozatait.
Nehézségek mások számára Héphaisztosz környezetében

Meglehetősen nagy fába vágja fejszéjét az a nő, aki arra határozza
el magát, hogy egy Héphaisztosz férfival próbálja megbeszélni,
hogy mi az, amit érez vagy mi az, amit szándékozik tenni valami¬
vel kapcsolatban. A Héphaisztosz férfi ilyen esetekben az erős, de
hallgatag férfiak sztereotípiáját testesíti meg. Annak ellenére,

hogy a dolgok többsége nagyon mélyen érinti, és ez látszik is rajta,
mégsem tud róla beszélni, ha rákérdeznek.
Amikor a nő elmond a férfinak magáról valamit, sosem tudhat¬
ja előre, hogy a férfi hogyan fog reagálni. Évekkel később kiderül¬
het, valamelyik beszélgetésük mélyen felkavarta vagy megérintet¬
te a férfit, amivel akkoriban úgy tűnt, nem is igazán foglalkozott.
A férfi kommunikációs szokásainak megváltoztatására irányu¬
ló kísérletek többnyire elbuknak. így a nőnek kell eldöntenie,
hogy Héphaisztosz feleségeként le tud-e mondani kommunikácó
utáni vágyának teljesüléséről.
Bántalmazó kapcsolat
Abban az erős, dühös, hallgatag férfiban, aki sok területen alkal¬
matlannak érzi magát, iszik és a hozzá legközelebb állókra formed
rá, a legtöbb alkoholista szülő gyermeke saját apjára ismer. Noha
Héphaisztosz lefojtja saját mérgét, az könnyen kiszabadulhat, ha
elkezdik feszegetni az üveg tetejét. A Héphaisztosz apák lányai
gyakran nyernek bepillantást apjuk érzékenységébe, vagy mások
előtt ismeretlen képességükbe, amit apjuk soha nem fejleszthetett
ki igazán. Ezek a lányok úgy nőnek fel, hogy a szívükben fenn¬
tartanak egy helyet az ilyenfajta férfiak számára, ráadásul eltűrik
a bántalmazást is. Nagyon hajlamosak arra, hogy anyjukhoz ha¬
sonlóan bántalmazó kapcsolatba kerüljenek.
A szerepek felcserélődése
Abban az esetben, ha a Héphaisztosz férfi művészként nehezen
keres pénzt, mert megbízói nem díjazzák eléggé képességeit vagy
személyiségét, a mellette élő nőnek számítania kell arra, hogy a
családfenntartó ő lesz és nem a férfi. A szerepek akkor is felcseré¬
lődhetnek, ha valamilyen ügyben tárgyalni kell valakivel. Ha
kettejük közül a nő tud logikusabban érvelni és neki vannak ki¬
fejlettebb, a szociális érintkezéshez nélkülözhetetlen képességei,
akkor a nő lesz az, aki mindkettőjüket képviseli a világ felé.
A szerepek felcserélődése esetén a nő élvezheti saját kompeten¬
ciáját, és akár el is fogadhatja a helyzetet, de ennek az ellenkezője
is elképzelhető. A férfi is lehet hálás és haragos. A tradicionális

kapcsolati szereposztások erőteljes érvényesülése miatt azonban
az ilyen fordítottan működő kapcsolat mindkét fél számára egy¬
aránt megterhelő lehet.
A FEJLŐDÉS ÚTJAI
Ha a Héphaisztosz férfit mássága miatt elutasították, leértékelték,

és ettől az a képzete támad, hogy valami alapvetően rosszul műkö¬
dik benne, az egyetlen módja annak, hogy ezt a nézetét megváltoz¬
tassa és fejlődhessen, ha végre ráébred, a gondot az jelentette, aho¬
gyan vele bántak. Ezután fel kell fedeznie, hogy ki is ő valójában.
Végül meg kell tanulnia értékelni önmagát azokon a tevékenysé¬
geken keresztül, amelyek összhangban vannak saját magával, illet¬
ve túl kell nőnie héphaisztoszi archetípusán, más aspektusokat
aktivizálva magában. Ez a két utóbbi feladat az, amelyek minden
Héphaisztosz férfira (és nőre) nézve egyaránt kötelező érvényűek.
„Ismerd meg önmagad!”

A Héphaisztosz férfi nagyon jól teszi, ha megfogadja Apollón
tanácsát: „Ismerd meg önmagad!” Először ki kell derítenie, hogy
mennyire hasonlít Héphaisztoszra és ez a hasonlóság mit jelentett
addigi életében. Látnia kell, hogy mennyire vagy éppen mennyire
nem felelt meg mások elvárásainak, és hogy mennyire érezte ma¬
gát pojácának, amikor az olümposziakat utánozva társasági ember¬
ként akart viselkedni. Ezek mellett viszont azt is nagyon a fejébe
kell vésni, hogy milyen gyönyörű dolgokat tud létrehozni, általá¬
ban kétkezi munkával, ha belemélyed valamibe. Az archetípusról
megszerzett objektív ismeretek, valamint az önmagáról kialakított
szubjektív ismeret közösen hozzásegítheti a Héphaisztosz férfit
ahhoz, hogy ráébredjen saját képességeire és helyére a világban.
Ha élete során bántalmazták, fontos lehet számára egy esetle¬
ges pszichoterápiái kezelés, hisz természetéből fakadóan inkább
visszavonultan él, kerüli az embereket, gyakran depressziós és
magába fojtja indulatait. A katarzis átélése mellett lényeges, hogy
kifejlessze magában az empátiát, illetve tudja egy másik személy
szemszögéből szemlélni magát és a világot. Ebben a folyamatban

egyre jobban és egyre bátrabban lesz képes kommunikálni.
Ismerj meg másokat!
Még a legmagábafordulóbb Héphaisztosznak is vannak emberek

az életében, akik fontosak számára. A magányt könnyedén elviselő
Hádésszal ellentétben, Héphaisztosz a rá érzelmi befolyással bíró
emberek iránt nagyon mélyen érez. így meg kell tanulnia, hogy
egy kapcsolaton belül hogyan lehet kevésbé szubjektiven gondol¬
kodni és viselkedni. Szét kell tudnia választani azt, hogy mi az,
amit ő érez és mi az, ami valójában történt. Szubjektív reakcióinak
az ereje és intenzitása elferdíti más emberek tetteinek és szavainak
a valóságát. A félreértések és félreértelmezések kizárólag a Hépha¬
isztosz férfi által oly messzire elkerült dialógusokon keresztül old¬
hatók fel. A dialógus eszköz arra, hogy az egymás számára fontos
emberek megtanulják értékelni az egymás közti különbségeket. Ez
az objektivitás különösen fontos a Héphaisztosz férfi számára, aki
hajlamos önmaga szubjektív valóságát objektív valóságként értel¬
mezni. Egy extrovertáltabb személy több információ alapján von
le következtetéseket, tehát az általa kialakított kép sokkal inkább
alapszik a kontextuson, vagyis a tényeken. A szubjektiven érző
introvertált személy esetében azonban csak a dialógus, vagyis egy
másik ember segíthet abban, hogy objektív képet kapjon egy kiala¬
kult helyzetről.
Más archetípusok, mint segítők kimunkálása

Amennyiben Héphaisztosz egyetemista koráig az oktatási rend¬
szeren belül marad, valószínűleg nagyon jó kommunikációs ké¬
pességre tesz szert (Hermész), nézőpontja sokkal objektívebb lesz
(Apollón), kifejlesztheti magában a stratégiai gondolkodás képes¬
ségét, talán még ambíciói is lesznek (Zeusz). Az alapvetően Hé¬
phaisztosz férfi ezeknek az aspektusoknak a kimunkálásával nagy¬
ban hozzájárulhat a munka világában való boldogulásához. Ezek
az aspektusok segítik őt abban, hogy megtanulja és kifejlessze azo¬
kat a képességeket, amelyek a neki megfelelő munka elvégzésére
alkalmassá teszik. Ezekre támaszkodva képes lesz versenyképes
fizetést kialkudni magának, képes lesz kivívni mások elismerését,

képes lesz jó pozíciót elérni és el fogja tudni adni, amit készített.
Röviden összefoglalva tehát képes lesz Héphaisztosz archetípusá¬
ra jellemző alkotói tevékenységre. Sajnos azonban a világ nem sok¬
ra tartja Héphaisztosz archetípusát, így a többi, jobban elismert
archetípus sem tud kifejlődni. Ebből következően a Héphaisztosz
férfi (vagy nő) egész életén át számára értelmetlen, kreatívnak ép¬
pen nem mondható, unalmas munka elvégzésére kényszerül. Szá¬
mára sokkal élvezetesebb egy magasan képzett kézműves munká¬
ja, mint egy belvárosi irodistáé, többre tartja a kutatómunkát, mint
az üzletkötők tevékenységét és sokkal szívesebben mélyed el a se¬
bészet aktív gyakorlásában, mint a sebészeti osztály igazgatásában.
Túlnőni Héphaisztoszon
Amikor a Héphaisztosz férfi azt csinálja, amit szeret, olyannyira
belefeledkezik a munkájába, hogy más aspektusok kimunkálásá¬
ról teljesen megfeledkezik. A többi potenciál elzárva marad, és
még ha azonosul is ennek az archetípusnak a pozitív tulajdonsá¬
gaival, pontosan ezek nem hagyják előjönni a többit. A férfinak
ezért rá kell döbbennie, hogy túl kell nőnie Héphaisztosz arche¬
típusán, hogy időt és energiát szabadítson fel, illetve hogy képes
legyen továbbfejlődni.
Aphrodité választása
Aphrodité, a szerelem és szépség istennője volt az, aki Héphaisz-
toszt kiválasztotta férjéül, és nem fordítva. Ezzel párhuzamba
állítható az a tény, hogy a kétkezi munkás lelkében is jelen van a
szép dolgok szeretete, nem kemény munka vagy tanulás eredmé¬
nyeként, nem is attól, hogy sok szép tárggyal találkozott. Ezt a
szemetet a szépség és szerelem istennőjétől kapja ajándékba, aki
ily módon „választja ki” őt. Amikor pedig megszületik egy új
tárgy, legyen az akármennyire funkcionális, a szépség és a kéz¬
ügyesség közös eredményeként a tárgy formájának, anyagának és
tartalmának páratlan egysége jön létre. Ennél lejjebb nem tudja
adni, mert az ellen tiltakozna mind szépérzéke, mind pedig mű-
vészlelke. Ahhoz, hogy ki tudjon tartani emellett a belső igényes-
ség mellett és munkáinak a minősége folymatosan javuljon, Hé-

phaisztosznak el kell fogadnia a szépség és a kézművesség között
létrejött frigyet. Elképzelhető, hogy mások nem értékelik kéz¬
ügyességét vagy szépérzékét, esetleg őt magát is arra kényszerítik,
hogy leértékelje saját képességét. Ha ezt megteszi, akkor soha nem
fogja örömét lelni a munkájában. Amikor munkái Aphrodité és
Héphaisztosz egységéből születnek, a Héphaisztosz férfi igazán
úgy érezheti, hogy az „isteni szikra” dolgozik benne. Ő az eszköz,
melynek segítségével a szépség az anyagban manifesztálódik.
Újszülők keresése
Amennyiben az élet leutánozza a mitológiát, a Héphaisztosz férfi¬
nak új szülők után kellene néznie, akik értékelik őt és akik tanít-
gatják vagy szponzorálják őt, miközben keresi helyét a világban.
Ha bármelyik vér szerinti szülő elutasította fiát, az okozott seb na¬
gyon mélyre hatol, de gyógyítható olyan anya vagy apa figurák
„behelyettesítésével”, akik nagyra tartják a fiút adottságaiért.
Sokszor olyan „földi” (a földön két lábbal álló) szülőket kell talál¬
nia, akik „égi” szüleit ellensúlyozandó, nem a ranglétrán akarják
egyre feljebb kényszeríteni, hanem akik a fizikai erő használatára
és kézzelfogható tárgyak készítésére tanítják.
Végül pedig olyan viselkedésmódokat kell elsajátítania, me¬
lyek támogatják munkájában. Ha mindezek eredményeként alko¬
tói képessége töretlenül fejlődik, a mitológiában a Héphaisztosz-
nak tett ígéret, mely szerint legyőzi a csapásokat, a megaláztatást
és a fogyatékosságot, beteljesül.
TIZEDIK FEJEZET
Dionüszosz, a bor és mámor istene

Misztikus, szerető, vándor
„Dionüszosz elfogadása egyet jelent annak felismerésével és értékelésé¬

vel, hogy a halál és a fájdalom az élet szerves része. Dionüszosz jelenlétére
rábólintani egyben azt is jelenti, hogy a haláltól az életig, a fájdalomtól a
mámorig bezárólag - ideértve a megsebzettséget is - mindent elviselünk,
és ezek során kizökkenünk a konformitás zsibbasztó közönyéből és nyi¬
tottakká válunk a kultúrális és családi értékek befogadására.”
Tom Moore, in James Hillman, szerk., Puer Papers
„Dionüszosz a legáldottabb eksztázis és a legelragadóbb szerelem istene.

Azonban ő volt a zaklatott isten, a szenvedés és haldokló isten is, kinek
sorsában minden őt követőnek is osztoznia kell.”
Walter F.Otto, Dionüszosz: Mítosz és kultusz

(Dionysos: Myth and Cult)
Dionüszosz istenként, archetípusként és férfiként is közel állt a ter¬

mészethez és a nőkhöz. A misztikus birodalom, valamint a femi-
nin világ nagyon ismerős volt számára. A mitológiában és a férfi
pszichéjében ő volt a zavart keltő, a konfliktusok kirobbantója, az
őrület forrása, így nem igazán volt szívesen látott vendég.
DIONÜSZOSZ, AZ ISTEN
Dionüszosz (római nevén Bacchus) a bor, „a mámor és terror

istene, a vadság és a legáldottabb megszabadulás” istene. Az olüm-
posziak közül ő volt a legfiatalabb és az egyetlen, akinek halandó
volt az anyja. A szőlő, a repkény, a füge, valamint a fenyőfa voltak
kedvenc növényei. Szimbolikus állatai a bika, a kecske, a párduc,
az őz, az oroszlán, a leopárd, a tigris, a szamár, a delfin és a kígyó.
DIONüSZOSZ, A BOR éS MáMOR ISTENE 287
Birodalma „kiterjedt az egész természetre, abban is az életet adó és

megtermékenyítő nedvekre: a fát átjáró nedvekre, a vénákban lük¬
tető vérre, a szőlőben érlelődő tüzes nedűre, vagyis a természetben
jelen lévő összes rejtélyes és befolyásolhatatlan folyadékra.”
Mitológiájában és az őt övező rituálékban Dionüszoszt mindig
körülvették a nők: anyák, kiskorában a dadusok, elragadtatott sze¬
retők, félőrült mainászok és basszariszok, akiket valamiféle szent
őrületbe kergetett. Gyakran ábrázolták gyermekként, de többször
találkozhatunk vele fiatalemberként repkénykoszorúval és szőlő¬
indákkal a fején, testén állatbőr, kezében szőlőindákkal befutta¬
tott bot (thyrsus).
Zeusz és a halandó Szemeié, Kadmosz thébai király leányának
gyermeke. Zeusznak nagyon megtetszett Szemeié, akit halandó
férfi alakjában csábított el. A féltékeny Héra tudomására jutott a
viszony és elhatározta, hogy bosszút áll Szemeién és még meg sem
született gyermekén. Megjelent Szemeiének idős dadusa, Beroe
képében és meggyőzte, hogy győződjön meg Zeusz fenséges
hatalmáról úgy, hogy Zeusz a Hérának kijáró pompával jelenjen
meg Szemeié előtt is.
Aznap éjjel Szemeié megeskette Zeuszt a Sztüx folyó partján
- amitől az eskü visszavonhatatlan lett -, hogy bármit megtesz,
amit a lány kér. Szemeié, akit Héra csúfosan félrevezetett, arra
kérte Zeuszt, hogy legfőbb pompájával jelenjen meg előtte is, nem
sejtve, hogy kérése saját halálát okozza. Mivel kötötte a fogadal¬
ma, Zeusz mennydörgés és villámlás közepette jelent meg, ame¬
lyet egyetlen halandó sem élhetett túl. Zeusz villámkötegei meg¬
ölték Szemeiét, de fiát halhatatlanná tették. Dionüszoszt Szemeié
halálakor Zeusz kitépte anyja méhéből és saját combjába varrta.
Ez szolgált Dionüszosz inkubároraként egészen megszületéséig.
(„Dionüszosz” nagy valószínűséggel azt jelenti „Zeusz sántítása”,
amely megmagyarázza, miért járt Zeusz sántikálva abban az idő¬
ben, amikor Dionüszosz a combjában volt.) Hermész segédkezett
Dionüszosz nem éppen átlagosnak tekinthető születésénél.
Dionüszoszt ezután Szemeié lánytestvéréhez és annak férjéhez
vitték, hogy lányruhába bújtatva neveljék fel. Azonban még ez az
álruha sem volt elegendő ahhoz, hogy megmenekítsék Héra fékte¬

len dühétől. Héra rávette az őröket, hogy gyilkolják meg Dionü-
szoszt. Újra Zeusz mentette meg az életét, aki kossá változtatva a
nimfákhoz vitte Nisza hegyére (szent és misztikus hegy, melyet
csodaszép nimfák laktak). Ők nevelték fel egy barlangban (mely
talán egy másik magyarázat lehet Dionüszosz nevére: Dio-nüszosz
vagyis „szent Nisza”, ami angolul „divine Nysos”).
Nevelője, Szilénusz megtanította neki a természet és a borter¬
melés titkait. Szilénuszt általában kedves, mindig kicsit spicces
öregúrnak ábrázolják, aki félig ló.
Őrület és erőszak
Fiatalemberként végigjárta Egyiptomot, azután Indián és Kis-
Ázsián keresztül a mai Dardanellákon átkelve Thrákiába, majd
szülőhazájába, Thébába érkezett. Mindenhol, ahol csak járt, át¬
adta a szőlőtermesztés tudományát. Őrület és erőszak kísérte min¬
denhová. Bizonyos mítoszok alapján Héra az őrületbe kergette és
gyilkosságokra vette rá. Más források szerint a Dionüszosz-kul-
tuszt ellenzők megőrültek és erőszakosak lettek. Lükurgosz ki¬
rály például, aki Dionüszosz tisztelete ellen volt, megzavarodott
és megölte fiát egy baltával, mert szőlőtőkének nézte. Az őt ellen¬
ző nők szintén tragikus sorsra jutottak: Próteusz király és Minüász
király lányai, a Dionüszosz által előidézett tébolyult állapotukban
saját fiaikat tépték darabokra.
Miután Dionüszosz visszatért Indiából, Szübelle istennő, vagy
más források szerint Rhea istennő (az Olümposz előtti idők anya
istennői) megtisztította őt őrületében elkövetett gyilkosságainak
bűnétől. S ami talán még ennél is lényegesebb, megtanította neki
a beavatási szertartások misztériumait és rituáléit. így Dionüszosz
nemcsak istenség volt, de a Hatalmas Istennő papja is.
Házassága Ariadnéval
Minósz krétai király lánya, Ariadné beleszeretett Thészeuszba, az
athéni hősbe. Ariadné segítségével Thészeusz bejutott a labirintus¬
ba, megölte a Minotauruszt, és visszatalált a bejárathoz is. Thé¬
szeusz és Ariadné ez után elhajózott Athén felé, azonban Thé-
szeusz Naxosz szigetén magára hagyta a leányt. Ariadné bizo¬

nyára öngyilkos lett volna, ha nem menti meg Dionüszosz és nem
veszi el feleségül. Dionüszosz kedvéért Zeusz halhatatlansággal
ajándékozta meg Ariadnét. A legszorosabb szálak Aphroditéhoz,
a szépség és szerelem istennőjéhez fűzték. Ariadné tisztelete fő¬
ként Cipruson terjedt el, ahol - bizonyára az Aphroditéhoz fűző¬
dő szálak folytán - Ariadné Aphrodité néven áldoztak neki. Az
egykoron krétai hold istennőből a görög mitológia becsapott ha¬
landót csinált, aki Dionüszosz szerelmén keresztül válhatott újra
istenséggé.
Anyjának, Szemeiének feltámasztása

Dionüszosz alámerült a Hádészba, hogy anyját, Szemeiét vissza¬
hozza az életbe. Ez után együtt felmentek az Olümposz hegyére,
ahol Szemeié megkapta a halhatatlanságot. A halandó Szemeiét,
Ariadnéhoz hasonlóan, a pre-hellenisztikus korban föld- és hold¬
istennőként tisztelték. A görög mitológiában Dionüszosz az
egyetlen istenség, aki letámadás és megerőszakolás helyett meg¬
menti azokat a nőket, akik kevésbé fontos istennők voltak és akik¬
nek a tisztelőit leigázták. Dionüszosz az, aki visszaállítja az isten¬
nőket az őket megillető helyre.
Dionüszosz tisztelete
Dionüszosz tisztelői, akik többnyire ókori görög nők voltak, a
hegyekben tisztelték istenüket. A szertartások során tisztelői
szent őrületben táncolva belépnek az irracionalitás és emociona-
litás birodalmába. Ezeket az eksztatikus jellegű felvonulásokat
hol féktelen őrjöngés, máskor pedig halálos csend jellemezte.
Dionüszosz szertartásait „orgiának” is nevezték. Bor vagy
egyéb más szent mámorító szer, ritmikus zene, a fűzfasíp őrjítő
hangja, dobok és cimbalmok kíséretében Dionüszosz tisztelői
eksztatikus állapotba kerültek, és egyesültek istenükkel.
Az orgia csúcspontja az volt, amikor az isten reinkarnációjá¬
nak tartott állat húsát darabokra szaggatták és nyersen elfogyasz¬
tották. Ez volt a szent áldozás aktusa, melynek során Dionüszosz
tisztelőjébe költözött.
Delphoiban Apollón saját szentélyét engedte át három téli hó¬

napra Dionüszosz tiszteletére. Az itteni szertartások is orgiák
voltak, azonban a résztvevők csak a görög városállamokból hiva¬
talosan választott női küldöttek lehettek és a szertartások meg¬
szervezését csak kétévente engedélyezték. Dionüszosz tiszteletét
nem akarták betiltani, sőt, itt elismerték, csak éppen a helyes
mederbe akarták terelni intézményesítésükkel egyidejűleg. Az is
itt Delphoiban lett szokás, hogy a női résztvevők szent táncot
jártak, melyben Dionüszosz rituális megtalálását és ébredését
jelenítették meg.
A mediterrán vidékeken a tavasz beálltát jelző virágfesztivál
(Anthesteria) alkalmával előhozták az új bort és pompázatos cere¬
móniák közepette megáldották egy hatalmas Dionüszosz maszk
előtt. A hatalmas maszk tekintete egyenesen az imádóra esett, aki
számára a maszkban jelen volt maga Dionüszosz.
Dionüszosznak jelentős szerep jutott az orphikus kozmogó-
niában (Kr. e. 6. sz), melyet Orpheuszról, a mitikus dalnokról
neveztek el. Az orphikus teológia szerint a csecsemő Dionüszoszt
darabokra tépte, majd felfalta két féltékeny titán. Dionüszosz szí¬
vét Athéné mentette meg, és így Zeuszból újjászülethetett, bizo¬
nyos források szerint Szemeié gyermekeként. Ősi alakmásának
neve Zagreusz, az alvilági Dionüszosz.
Dionüszosz végzete
Dionüszosz mitológiájában és kultuszában az élet és a halál össze¬
fonódik. Delphoiban Apollónnal együtt hódoltak neki, síremlékét
is itt találjuk. Évente ünnepelték a csecsemő Dionüszosz újraéle¬
dését. Felnőtt istenként hal meg, és így kerül egy időre az alvilág¬
ba. Később ismét újjászületik.
DIONÜSZOSZ, AZ ARCHETÍPUS
Ez az archetípus rendkívül erőteljes pozitív és negatív tulajdon¬

ságokkal rendelkezik. A legalapvetőbb érzelmeket földöntúli él¬
ményekkel ötvözi, melynek eredményeképpen a pszichén és a
társadalmon belül konfliktusok keletkeznek. Ez az archetípus
van jelen nagyon sok misztikus férfiban, ugyanakkor ez a domi¬

náns archetípus a gyilkosokban is. A két véglet között pedig olyan
férfiakban (és nőkben) van jelen, akik eksztatikus élményeket
élnek át és akiket egymásnak ellentmondó impulzusok érnek.
Az isteni gyerek
Dionüszoszt nagyon gyakran ábrázolták isteni gyermeknek. Az
isteni gyermek archetípusára az jellemző, hogy nagyon különle¬
ges személyisége és életcélja van. A mai ember álmában ez az
archetípus kora érett kisgyerek képében jelenhet meg, aki beszél
az álmodéhoz vagy valamilyen más átlagon felüli tulajdonsággal
rendelkezik. Az a nagyon erőteljes érzés, hogy az „én” életemnek
valamiféle szent célja is van és az emberi tényezőkön túl, isteni
tényezők is szerepet kapnak, akkor uralkodhat el rajtunk, ha
kapcsolatba kerülünk az isteni gyermek archetípusával. Ez a
kapcsolatfelvétel jelzi, hogy elindultunk a felnőttéválás szellemi
útján, vagyis megkezdtük egyéniségünk felépítését.
Azt is látnunk kell azonban, hogy a Dionüszosz archetípus
erőteljes ösztönös befolyásoltsága miatt, fennáll annak a veszélye,
hogy az ego fölött teljes mértékben ez az ösztönösség vegye át az
uralmat. Ha ez megtörténik, az illetőnek nehézségei lesznek a
beilleszkedéssel. Különleges bánásmódot és elismerést vár, nem
képes megbocsátani, ha valaki nem tiszteli különleges képessé¬
geit, továbbá felháborítja, ha evilági munkák elvégzését várják el
tőle. Lélektani értelemben tehát ki nem érdemelt fontosság-
érzetből fakadóan elbizakodottá válik.
Ha Dionüszosz és vele együtt az isteni gyermek archetípusát
elfojtják, komoly problémák jelentkezhetnek. Ilyenkor elképzel¬
hető, hogy a férfi úgy érzi, nem autentikus önmagával, mert a csak
homályosan érzékelt, de nagy fontosággal bíró életcélját nem
tudja elérni és így élete értelmetlen. Ezt az archetípust aktívan
elnyomják a férfiakban. Gyermekkoruktól fogva a fiúknál helyte¬
lenítik a lányos viselkedést, rosszalják, ha álmodoznak (Dionü¬
szosz misztikus aspektusa) vagy ha érzéki vágyaik vannak.
Az örökifjú
Dionüszosz és Hermész az a két archetípus, amely az ezeket az
archetípusokat megélő férfiakat, tulajdonképpeni koruktól füg¬
getlenül, arra hajlamosítja, hogy örökifjak maradjanak (vagy
ahogy Jung nevezte őket Puer Eternus). Az örökifjú archetípus
dionüszoszi változata emocionális és nagyon intenzív személyisé¬
gű férfi, aki, ha egyszer elmélyed valamiben, elfelejti kötelezettsé¬
geit, feladatait és találkozóit. Következésképp, nehezen tudja ma¬
gát a távoli célkitűzések elérése érdekében a jelenben munkára
fogni. Nehezen köteleződik el komoly, hosszútávú kapcsolatban.
Rendszeresség és állandóság nem léteznek számára. Dionüszosz-
hoz, az istenhez hasonlóan, ezek a férfiak is elcsábítanak egy nőt,
felkavarva normális életüket, majd továbbállnak.
Rendkívül szeszélyes: az egyik pillanatban még teljesen két¬
ségbe van esve, a következő pillanatban pedig már eksztatikus
magasságokban jár. Minden olyan dologhoz vonzódik, amely él¬
ményeit felerősítheti, így például a hangulatot megváltoztató vagy
hallucinogén drogok különösen érdeklik, csakúgy, mint a zene.
Az 1960-as évekbeli hippi mozgalom Dionüszosz eksztatikus
aspektusának kifejeződése. LSD-t és marihuánát használtak,
élénk színű és érzéki tapintású anyagokból készült ruhákat hord¬
tak, ünnepelték és hirdették a szexuális forradalmat és a „lázadó
generáció szülötteiként” otthagyták iskoláikat, munkájukat. So¬
kuk számára a Dionüszosszal való azonosulás csak egy darabig
tartott, azonban voltak olyanok is, akiknél életstílussá vált. Ők az
idősödő hippik, akik már őszülnek, sok gyerekük van, akikben
ugyanakkor a minta tovább él.
Dionüszosz archetípusának örökifjú aspektusa a hippi-kultúrán
kívül a rocksztárokban és a rock-kultúrában is megjelenik. Ezt az
archetípust élte a The Doors-hó\ Jim Morrison és a Rolling Stones-ból
Mick Jagger a 60-as években, a 70-es években és 80-as évek elején
David Bowie, a 80-as évek végén pedig Prince és Michael Jackson.
Ezek közül a sztárok közül sokan női ruhában, női sminkkel jelen¬
tek meg a színpadon. Sokuknak volt egy sötétebb oldala is, melyet
különösen kihangsúlyozott a punk-rock-kultúra.
Az anya szerepe
Dionüszosz édesanyja már akkor meghalt, amikor Dionüszosz
magzat volt. A mitológiában és az őt övező kultuszban Dionü-
szoszt állandóan nők vették körül, nevelőanyák, dadusok, akik
nevelési módszereiket tekintve nem voltak igazán következetesek
és határozottak. Mint köztudott Dionüszosz leereszkedett a Há-
dészba, hogy felkutassa anyját. A Dionüszosz férfiak közül sokan
keresik az ideális nőt, aki egyszerre anya és szerető is, azonban
többnyire kudarcot vallanak. Ez főként akkor igaz, ha anyát és fiát
fizikailag vagy lelkileg elválasztották egymástól.
Ez az archetípus arra hajlamosítja a férfit, hogy lelki kapcsolat¬
ban álljon a Hatalmas Anyával. Ezen keresztül közel érezheti
magához az „anyaságot”, az „anyai ösztönt”, melyet gondoskodó
illetve hagyományosan női foglalkozások ellátásával élhet ki. Az
is elképzelhető, hogy a Hatalmas Anyával való kapcsolata spiri¬
tuális jellegű (főként, hogy az istennő spirituális elvként tért
vissza a kultúrába). Például kiválaszt egy karizmatikus egyénisé¬
gű női vallási vezetőt, akit követni tud.
Az is előfordulhat, hogy a Dionüszosz férfit szoros szálak fűzik
a nőkhöz, kifejezetten jobban kedveli az ő társaságukat, egyenesen
imádja őket, a szeretkezés eksztatikus élményében gyakran forr
eggyé velük és ösztönösen megérzi, mire van szükségük. D. H.
Lawrence, a Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover), a
Fiúk és szeretők (Sons and Lovers) valamint a Szerelmes asszonyok
( Women in Love) című művek szerzője kitűnő példa.
A nőket többnyire vonzza az a feladat, hogy gondoskodhatnak
a Dionüszosz férfiról, míg a férfit is vonzza az, hogy anyáskodnak
felette. Látszatra teljesen „el van anyátlanodva” és ezzel a visel¬
kedéssel váltja ki a nőkből az anyai érzéseket. Ha ez a Dionüszosz
férfi nem házas, mert mondjuk pap vagy homoszexuális, akkor
valószínűleg körülveszi magát három-négy anyáskodó nővel.
A sámán: két világ közötti közvetítő

A bennszülött amerikai törzsi kultúrában a sámán közvetített a
láthatatlan és a fizikai világ között. A későbbi sámán már gyer¬
mekkorában különb a vele egykorú társainál. Ez a fiú gyakran tar-
tózkodik nők társaságában, később női ruhákba öltözik. Dio-

nüszosz életében is volt egy időszak, amikor lányként nevelték.
A sámán pszichéje nagyon gyakran hermafrodita, vagyis egy¬
szerre jellemzik férfias és nőies vonások. Dionüszoszt „nőies
férfiként” tartották számon és így is nevezték. A látható és látha¬
tatlan világ között közvetítő katolikus papok a mai napig hosszú
ruhára emlékeztető reverendában járnak. Úgy tűnik, hogy Dio-
nüszosz birodalmába való bejutáshoz elengedhetetlen a masz-
kulin és feminin érzékelés együttes belső élménye.
A sámánikus víziókban egy másfajta realitás jelenik meg,
melyben a személy módosult tudatállapotba kerül. Erről a tudat-
állapotról szól Carlos Castenda és Lynn Andrews könyve is,
amelyben saját, sámánok és gyógyító nők által vezetett beavatási
szertartásaik részleteiről írnak. A jungi pszichológiában, mely
igen nagyra értékeli, ha a férfiban hagyják kifejlődni a nőies
vonásokat is, a láthatatlan világ valójában nem más, mint az
archetípusok, álmok és aktív képzelőerő világa.
Dionüszosz arra buzdította a nőket, hogy otthagyva minden¬
napi életüket, ünnepeljenek a természetben és fedezzék fel ön¬
maguk eksztatikus részét. Alapvetően tehát Dionüszosz vezette be
őket a sámáni élmények világába. Dionüszosz, az isten, a Hatalmas
Istennő papja és beavatottja is egyben. A kortárs női spirituális
mozgalmakban Dionüszosz jelenléte olyan nőknél tapasztalható,
akik magukban hordozzák a két világ között közvetítő papnő ar¬
chetípusát. Marion Zimmer Bradley az Artúr király és a nők (Mists of
Avalon) című könyvében szereplő Morgaine-hoz hasonlóan az Is¬
tennő papja vagy papnője összegyűjti az embereket, hogy az Isten¬
nő szigetére, vagyis a spirituális feminin birodalomba vigye őket.
Az olyan kultúrában, amely az evilági boldogulást helyezi
előtérbe és azt hangsúlyozza, nagyon nehéz dolga van a sámánisz-
tikus személyiséggel rendelkező férfinak. Az a kamaszkorú vallá¬
sos misztikus, aki a Madonnáról vizionál legalább annyira kívül¬
állónak érzi magát, mint egy drogos. Sokan őrültnek tartják őket,
csakúgy, mint annak idején Dionüszoszt.
Amennyiben Dionüszosz az erőteljes archetípusok közül csak
az egyik, amely jelen van a férfi pszichéjében, akkor a férfi nem fog
teljes mértékben azonosulni ezzel a sámánisztikus aspektussal, de
gyakran kerül módosult tudatállapotba. Számára a láthatatlan
világ egyszerre ismerős és meglepő, ráadásul nagyon mély

élményekkel ajándékozhatja meg. Az is elképzelhető, hogy míg az
egyik oldalról ez a férfi tökéletesen működik a világban, másik
oldalról titkos misztikusként, Dionüszosz jóvoltából, életének
rejtett értelme lesz.
Kettős személyiség
A maszkulin archetípusok közül Dionüszosz archetípusában
feszülnek a legnagyobb ellentétek. Walter F. Ottó tudós a követ¬
kezőképpen jellemzi őt:
„Dionüszosz kettősége az eksztázis és horror antitézisében,

a végtelen vitalitásban és barbár rombolásban manifesztálódik, a
csendben jelen lévő hangzavarban, valamint a távolságot is magá¬
ban hordozó jelenlétben. ”
Ha Dionüszosznak ez az aspektusa a domináns, az illető az

ellentétpárok között húzódó határvonalat játszi könnyedséggel
lépi át. Jelentéktelen események hatalmas érzelmi viharokat vált¬
hatnak ki. Ha valakinek ilyen férfival (vagy nővel) van kapcsolata,
aki ilyen módon ingadozik a két véglet között, akkor nem lepőd¬
het meg azon, ha a Dionüszosz férfi (vagy nő) ennek az ingado¬
zásnak megfelelően egyszer pozitívan, máskor negatívan értékeli
partnerét. Hol szenvedélyes szerető, hol teljesen idegenként visel¬
kedik. Az a személy, akit az egyik pillanatban még forrón ölelnek,
a másikban pedig darabokra tépik, Dionüszosznak ezt a kettős¬
ségét szenvedi el.
Nők is megszállottjai lehetnek ennek az archetípusnak. A mai¬
nászok például, akik a hegyekben mutattak be áldozatokat Dio¬
nüszosznak, az egyik pillanatban még szerető anyák voltak, majd
a következőben őrjöngő, kegyetlen mainászokká változtak.
Szépség és halálos veszély fémjelzi ezt a kettősséget. Dionü¬
szosz számára szent állat volt a párduc, a leopárd és a hiúz, melyek
pontosan ezt a kettőséget hordozzák magukban. Páratlan szép¬
ségük lenyűgöző, ugyanakkor a legvérszomjasabb fenevadak.
Az archetípus erőteljességén és az ego feletti dominanciáján
múlik, hogy a végletekre hajlamos dionüszoszi tendencia milyen
mértékben zavarja meg a férfi és a körülötte lévők életét. Ha

például egészséges és kiegyensúlyozott egoval rendelkezik a férfi,
akkor nyugodtan mondhatja és el is lehet hinni neki, hogy, „Csak
azért, mert azt mondom, hogy megöllek vagy felvágom az ereimet,
még nem azt jelenti, hogy meg is teszem.” Egy nehéz sorsú férfi
viszont, akinek az egoja meglehetősen kiegyensúlyozatlan, köny-
nyen válhat gyilkossá. Ez történt Charles Manson-nal, aki misz¬
tikus volt, szerető és gyilkos. Ha azonban az ego megingathatat¬
lan, a Dionüszosz archetípusnak ez az aspektusa az érzelmek
mélységével és szerteágazóságával ajándékozza meg a férfit, vala¬
mint felerősíti az erotikus spirituális és fizikai reakciókat.
A meggyötört vándor
Dionüszosznak és többnyire női követőinek mitológiájában a
bántalmazás és menekülés fontos motívum. Lükurgosz király
haragja miatt például, Dionüszoszt megverték, aki végül arra
kényszerült, hogy a tengerbe ugorjon. Hasonlóképpen a Dionü¬
szosznak áldozó nőket is alaposan helybenhagyták, miközben fej¬
vesztve menekültek bántalmazóik elől.
Dionüszosz jártában-keltében gyakran kavart vihart azzal,
hogy a háztartási teendők mellől elhívta az asszonyokat a hegyek¬
ben lezajló eksztatikus ceremóniákban való részvétel céljából.
Nem csoda, hogy Héra, a házasság istennője Dionüszosznak szü¬
letésétől fogva esküdt ellensége volt, hisz az istenségek által hirde¬
tett értékrendek teljesen ellentmondanak egymásnak. Héra a
hosszan tartó házasság, a társadalmi kötelezettségek, a folytonos¬
ság és hűség pártfogója. Dionüszosz ugyanakkor felkorbácsolja a
szenvedélyeket és a nőket szokásos szerepeik elhanyagolására
buzdítja.
A megcsonkított archetípus
Dionüszosz mitológiáját átjárja a megcsonkítás motívuma is,
mely motívum Ozirisz, egyiptomi istenség sorsát is végigkísérte.
Később Jézus Krisztus töltötte be az isteni fiú szerepét, aki meg¬
halt és föltámadt. Dionüszosz archetípusa hajlamosít arra, hogy
az ezt az archetípust hordozó férfi lelki értelemben vett csonkítás
vagy keresztre feszítés áldozata legyen. Ezt az okozhatja, hogy

képtelen a benne feszülő erőteljes ellentéteket feloldani. A Dio¬
nüszosz férfi életében két ellentétes tendencia közötti „keresztre
feszítettség” nagyon gyakran előfordul. Elképzelhető, hogy
ugyanabban a pillanatban együtt is akar lenni partnerével, de
szívesen el is távolodna tőle. A csonkítás metaforikusán úgy is
értelmezhető, hogy a férfinak nehézséget jelent „egyben tartania
magát” és folyamatosan azt éli meg, hogy ezer darabra szakad.
A csonkítás, mint motívum kifejezetten erőteljesen jelenik
meg, ha ez az archetípus olyan vallásokkal kerül kapcsolatba,
amelyek a bűntudat jelentőségét hangsúlyozzák. Ilyen például a
zsidó vallás és a kereszténység, melyek szerint „Ha bal kezed a
bűnre csábít, vágd le!”(Mt 18,9). Mivel miszticizmus és érzékiség
ugyanannak az archetípusnak a két oldala, vagyis Dionüszosznak
két aspektusa, a katolikus miszticizmushoz vonzódó fiatalember¬
nek folyamatos lelkifurdalása lesz érzéki és erotikus fantáziái
miatt. Amennyiben a férfi belső ellentmondásai a valláson belül
nem feloldhatóak, a férfinak csonkítással kapcsolatos álmai lesz¬
nek, melyekben gyakori elem a kard, a kés és az öncsonkítás.
Dionüszosz kimunkálása önmagunkban

Számos, nem Dionüszosz archetípusát élő férfi szenved az érzelmi
sivárságtól és attól, hogy elszigetelődött legmélyebb érzelmeitől.
Némelyikük életéből kimaradt az érzékiség (nem is beszélve az
eksztázisról), még akkor is, ha rendszeres nemi életet élnek.
Számukra Dionüszosz kimunkálása életminőség változást jelent.
Dionüszosz a pillanatra és nem valamiféle távoli célra koncentrál.
A Dionüszosz férfi nyitottan reagál a mások között zajló és ön¬
magában történő jelenségekre. A táncolás és szeretkezés világá¬
ban Dionüszosz jelenléte felbecsülhetetlen, mivel a zenével létre¬
jövő, és a partnerek egymás között kialakuló összeforrottsága fel¬
erősíti, illetve spontaneitással teszi változatosabbá. Ha kizárólag a
helyes technikára ügyel, akár a táncban, akár a szexben, elvész az
élvezet. Ha figyeli az időt, mondjuk szeretkezés közben, Dionü¬
szosz archetípusát még nem aktiválta. Ha a pillanatra való össz¬
pontosítás közben zavaró gondolatok merülnek fel, biztosak
lehetünk benne, hogy Dionüszosz már nincs jelen. Amennyiben
a férfi nincs tisztában saját testével, kizárt, hogy valaha is össze¬

találkozott volna Dionüszosszal.
Ahhoz, hogy ki tudjuk oldani ezt az archetípust, valószínűleg
ki kell lépni megszokott életünkből, megszokott személyiségünk¬
ből, megszokott szerepeinkből és új ruhát kell öltenünk. Köze¬
lebb hozhatja Dionüszoszt a bor, a zene, amely érzéki mozgásra
csábítja hallgatóit, a Mardi Gras fesztivál vagy valamilyen álarcos
bál, bármi, ami az elme merevségén lazít és ami az idő fogságából
kiszabadít.
Ha elhagyjuk a várost, magunk mögött hagyjuk munkánkat és
kötelezettségeinket azért, hogy összeolvadhassunk az Anyatermé¬
szettel, Dionüszosszal itt is találkozni fogunk. A természettel való
egyesülés során Dionüszosz számára sokkal inkább hozzáférhe¬
tőek vagyunk. Ha időérzékünkről megfeledkezve elveszünk a
pillanatban, eksztatikus élményben lesz részünk.
DIONÜSZOSZ, A FÉRFI
Az előző fejezetekhez hasonlóan, ez a rész is bepillantást nyújt

annak a férfinak a mindennapjaiba, aki ezzel az archetípussal azo¬
nosul. Dionüszosz esetében azonban nem működik a komplex
kép felvázolásának módszere, mivel ezt az archetípust ellentétek
és végletek jellemzik.
Bár valószínűleg nehézségekbe ütközne pontosan körülírni,
miként fog Dionüszosz manifesztálódni, az ő archetípusát magá¬
ban hordozó férfinak vannak olyan személyiségjegyei, melyeket
más férfiak nem vesznek túl jó néven. A férfias férfiak személyi¬
ségjegyeit alapul véve a Dionüszosz férfi valószínűleg túl feminin,
túl misztikus, túl fenyegető, vagy éppenséggel túl vonzó és el¬
bűvölő ahhoz, hogy jól érezzék magukat vele. Dionüszosz meg¬
zavarja a mindennapi életet, nemcsak azzal, hogy arra biztat má¬
sokat, hogy tartsanak vele dorbézolásaiban, hanem azzal is, hogy
önmaga számára is lehetetlenné teszi az átlagos életbe való be¬
illeszkedést.
Korai évek
Dionüszosz életének korai szakaszában két igen furcsa élmény

érte. Ha ezeket közelebbről megvizsgáljuk, talán jobban meg¬
érthetjük, hogy a vele azonosuló férfira vonatkozólag milyen lelki
analógiákat fedezünk fel. Egyrészt Dionüszoszt lányként nevel¬
ték, másrészt pótmamái vérengző őrültekké váltak.
Ha a szülőben vannak elvárások azzal kapcsolatban, milyennek
kell lennie egy fiúgyereknek - szeresse a sportot, a műszaki dolgo¬
kat és a bunyózást -, akkor a saját kedve szerint élő Dionüszosz
fiút folyamatosan azzal fogják piszkálni, hogy lányos dolgokkal
foglalkozik. A kis Dionüszosz szívesen választja az asszonyok tár¬
saságát, mivel szereti használni mind az öt érzékszervét. Arra vá¬
gyik, hogy élete az érzéki élmények begyűjtéséről szóljon. Szereti
a selyem és a szőrme érintését, foglalkoztatják a színek, a zene
pedig teljesen magával ragadja. A konyha felől érkező illatok és az
ott fellelhető ízek kavalkádja jobban leköti, mint a garázs. Jobban
szereti a színházat, mint a focipályát, a ruhák jobban érdeklik,
mint a számítógép. Ezek miatt gyakran rásütik, hogy „puhány”.
Ha érdeklődési köre miatt nem is közösítik ki a fiúk táborából,
az érzelmessége miatt biztosan. A fiatal Dionüszoszra cseppet sem
jellemző a sztoikus nyugalom, még akkor sem, ha elvárják tőle.
Bizonyára megszámlálhatatlanul sokszor elmondták neki, hogy
„a nagyfiúk nem sírnak”. Ennek ellenére könnyen elsírja magát,
ugyanakkor igazán szívből jövően tud hahotázni is. Talán még
ennél is nagyobb feladat számára, hogy érzelmeit „visszafogja”,
ami más fiúk esetében azt jelenti, hogy megtanulják teljesen el¬
fojtani azokat. Emiatt is azt fogják gondolni róla, hogy „lányosán”
viselkedik.
A másik igen jelentős élmény Dionüszosz gyerekkorában az
volt, hogy a rá vigyázó nők megbolondultak és vérengzésbe kezd¬
tek. Alice Miller pszichoanalitikus, a Gyermekkorfoglyai (Prisoners
of Childhood) című könyv szerzője arról ír, hogy az éles eszű, jó
megfigyelőképességű fiú megtanulja kiismerni nárcisztikus szü¬
lőjét, többnyire az anyját, aki megharagszik fiára, ha az nem azt
teszi, amit anyja elvár tőle. Figyeli az érzelemváltozás jeleit és
igyekszik anyja kedvére tenni (ez az egyik oldala annak, ha valakit
lányként nevelnek). Ha anyja (vagy apja) érzelmi reakciói labilis
idegállapotából következően túl végletesek, a fiú az egyik pilla¬

natban az imádott fiú, a következő pillanatban pedig anyja őrjön¬
gő dühének elszenvedője.
Olyan szülővel a háttérben, aki így viselkedik, Alice Miller
legtöbb betege kisfiúként megtanulta elnyomni saját érzelmi
reakcióit (így soha nem tudtak megnyilvánulni) és megtanult
befelé élni. Ha azonban Dionüszosz a domináns archetípus, a fiú
nem képes így befelé fordulni. Inkább elmenekül, bűnöző lesz,
megfenyegeti szüleit vagy fizikai szimptómákat produkál.
Szülei
Pozitív önképének kialakulása sokkal inkább függ szüleitől, mint
más archetípusokat élő fiútársai esetében. Ennek magyarázata ta¬
lán az lehet, hogy nem illik bele az általánosan elfogadott fiú kép¬
be, tehát a családján kívül nem számíthat elismerésre. Ennek elle¬
nére a szülői elismerés mégiscsak hiányzik a legtöbb Dionüszosz
fiú életéből, akik önmagukat adva sosem tudnak eleget tenni ap¬
juk elvárásainak. Nagyon gyakori élmény a Dionüszosz fiúk köré¬
ben az apjuk által elvárt személyiség megjelenítésének ismételt
kísérlete, melyek azonban nem járnak sikerélménnyel.
Dionüszosznak, az istennek, erőteljes apja volt, aki foglalkozott
vele. A mitológiában Dionüszosszal törődött Zeusz a legtöbbet,
egyszerre volt anyja és apja. Gondoskodása Dionüszosz megszüle¬
tése után is folytatódott. Később Zeusz Ariadnét, Dionüszosz
feleségét halhatatlanná változtatta. Ha a Dionüszosz férfinak sze¬
rető és elfogadó apja van, aki elismeri és támogatja őt, az ideális a
fiú számára, hisz személyisége és férfiassága visszaigazolást nyer.
Noha Dionüszosz, az isten Zeusz ténylegesen legkisebb fia
volt, a Dionüszosz fiú úgy viselkedik, mintha ő lenne a legkisebb,
a születések sorrendjétől függetlenül. Játékos, a pillanatnak él és
nem aggódik a siker miatt.
A legtöbb Dionüszosz fiú az anyjára hasonlít: hasonló az ér¬
deklődési körük és a személyiségük. Ha apjuk érzelmileg távolság-
tartó és elutasító, vagy anyjuk egyedül neveli őket, túlzottan is
anyjukkal azonosulnak. Ennek az az eredménye, hogy elidege¬
nednek a többi férfitól, illetve saját férfiasságuktól.
Az anya és fia közötti elidegenedés is bekövetkezhet, ha a fiú
nem felel meg az anya által támasztott elvárásoknak. Ez a leg¬

nagyobb valószínűséggel akkor történik, ha az anya archetipiku-
san Athéné, a leglogikusabb az istenségek közül, és a héroszok
támogatója. Fiát jól tudja mentorálni, de nem az a kifejezett ős¬
anya típus. Mivel fiából hiányzik az ambíció, anyja frusztrált és
csalódott. A fiú ugyanakkor az anyát hiányolja, akit az összes nő¬
ben keresni fog.
Kamaszkora igen nehéz időszak, ugyanis környezetében minden
felerősödve fejti ki hatását. Érzelmi ingadozásainak nagyobb az
amplitúdója, mint más tinédzserek esetében. Saját szexuális
hovatartozásával kapcsolatos kérdései lénye mélyére hatolnak. Lá¬
nyokba és fiúkba is beleszeret. A droghasználat az ő esetében szin¬
te biztos rizikófaktor. Feltűnően öltözködik. Az osztályzatok nem
érdeklik és közönye egyre nő, ahogy minden más felerősödik
körülötte. Szülei megijednek, az iskolai vezetést pedig megosztja.
A fő csapásirányok és a konformizmus kikerülésére való törekvés,
amely mindig is jelen volt személyiségében, most teljesen egyértel¬
művé válik mindenki számára.
A konfliktus esetenként nem a fiú és környezete között alakul
ki, hanem a fiún belül. Erőfeszítései, hogy alkalmazkodjon, illetve
elnyomja archetípusát, egyre több energiáját emészti föl. Az érzel¬
mi összeomlás bekövetkezhet bármikor, mivel állandóan önmagá¬
val is vitatkozik. Komoly elmezavar is jelentkezhet, ha egy el¬
nyomó vallás vagy család még a „tisztátalan” gondolatokat is
elítéli, akkor lelkiismeret-furdalása nagyon mélyen felkavarhatja a
fiú lelkét.
A kamaszkor és a fiatal felnőttkor közötti elköltözés csak to¬
vább fokozza az érzelmi zűrzavart és érzelmi kísérletezgetést.
A spirituális és szexuális világ, valamint az alkohol által kínált
eksztatikus élmények hajszolása komoly akadályt gördíthet a fiú
iskolai eredményességének és a munka világában történő érvé¬
nyesülésének az útjába. Ez a „katasztrófapolitika” kikísérletezé¬
sének ideje, ami meglehetősen veszedelmes is lehet
A személyiség dionüszoszi vonásait fel lehet fedezni úgy is,
hogy nem kell hatalmas kockázatokat vállalni. Ez azonban csak
akkor lehetséges, ha a fiút önmagáért szerették és értékelték, eset¬

leg tanácsokkal látták el, miközben felnőtt. Mivel a pillanatnak él,
lényeges megértetni vele, hogy a holnapra is gondolni kell. Azt
sem árt tudnia, hogy hogyan tanulhat a múlt tapasztalataiból
(melyeket sajnos, valószínűleg elmulaszt beépíteni az életébe).
Dionüszosz a munka világában

Amennyiben az eksztázis hajszolása közben a misztikum és vallá¬
sosság irányába fordul, a fiatal Dionüszoszból lehet akár pap is,
akit lenyűgöz a szentségek és ceremóniák rituáléja és miszticiz¬
musa. Az is elképzelhető, hogy hindu szerzetesnek áll, ahol a
dobszó és a kán tálás hatására módosul a szerzetesek tudatállapota.
Talán ezeknél is jobban jellemző Dionüszoszra, ha végül a tantri-
kus jóga területére kerül vagy esetleg Bhagwan Shree Rajneesh
(Osho) szexuális gyakorlatainak válik mesterévé. Ebben a kör¬
nyezetben munkáját a vallási közösség határozza meg, ami meg¬
felel a nem kifejezetten profitorientált Dionüszosznak.
A Dionüszosz férfit nem hajtja személyes ambíció karrierjé¬
nek építésére. A tudományos világ sem különösebben foglalkoz¬
tatja. Egyetlen porcikája sem kívánja, hogy sok éves kitartó tanu¬
lással bármilyen képességet elsajátítson. A hatalom és presztízs
megszerzése nem jelent számára semmit. Nem csoda tehát, hogy a
munka világában való boldogulás nagyon sok Dionüszosz szá¬
mára problémát jelent.
Rengeteg köztük a munkanélküli, és kevés olyan akad, aki
fényes karriert fut be. A Dionüszosz férfi viszont kreatív területe¬
ken jeleskedik, ahol hasznosítani tudja azokat a tapasztalatokat és
képességeket, melyeket saját sötét oldalának legyőzésekor szer¬
zett. Eugene O’Neill A jégember eljön ( The Iceman Cometh) című
drámájában saját alkoholizmusáról ír. Egy másik Pulitzer Díjas
drámaíró, Sam Shepard, több fiútestvért léptet föl drámájában,
hogy így mutassa be személyiségének kettőségét. Számtalan Dio¬
nüszosz férfit találunk a rocksztárok, zenészek és színészek sorai¬
ban, akiknek le kellett győzniük alkohol- vagy drogfüggőségüket.
A Dionüszosz férfit, csakúgy, mint az istenséget is, körülveszik a

nők. Az anyáskodó nők szemében Dionüszosz a sebezhető férfi,
aki gyámolításra szorul. Függetlenül a férfi korától, fiús viselke¬
dése gondoskodásra ösztönzi a nőket. Sanyarú gyermekkora és
érzelmi sérülései anyai érzéseket vált ki a nőkből.
Érzékisége és a szépség iránt kinyilvánított nagyrabecsülése
miatt körülzsongják a nők. Van, akiből csak barát lesz, van, akiből
szerető. Ha olyan nővel szerelmeskedik, akinek korábban még
nem volt dolga az eksztázist és összeforrottságot ilyen nagymér¬
tékben nyújtani képes partnerrel, a nő mélyen megrendül. Lesz¬
nek olyan nők, akiket ez az élmény ébreszt rá saját szexualitására,
és emiatt nagyon hálásak lesznek a férfinak. Lesznek, akik irányá¬
ban szexuálisan egészen függővé válnak, míg mások féltékenyek
rá. Ha egy nő számára fontossá válik azáltal, hogy belép a nő éle¬
tébe, rengeteg drámát és konfliktust hoz magával, mivel mostan¬
tól igazodnia kell Dionüszosz végletes személyiségéhez.
A Dionüszosz férfi őszintén kedveli a nőket, így gyermek¬
korától kezdve vannak nő barátai, akikkel megosztja titkait,
akikkel közös az érdeklődési körük. Olyan mély barátságok ala¬
kulnak így ki, mellyel nem sok férfi dicsekedhet.
Többi férfi társával összevetve azonban nagyon kilóg a sorból.
Sem a sportklubok öltözőiben, sem a tőzsdeirodák várószobáiban
nem mozog túl otthonosan, mivel mindkét helyszínhez felszínes
kapcsolatok és érdekbarátságok kötődnek. Túl individualista
ahhoz, hogy csapatjátékos legyen. Ezenkívül a versenyszellem
sem hajtja, és mindig is túl nonkonformista volt ahhoz, hogy be¬
álljon a „fiúk” közé.
Ezeknek ellentmondani látszik az a tény, hogy a könnyen
beilleszkedő férfiakkal összehasonlítva még mindig neki van több
férfi barátja. Sok férfi fontos lehet számára, mindegyik a maga
módján. A Hermész férfival nagyon jól tud beszélgetni. A Hé-
phaisztosz férfi azért barátkozik vele, mert a Dionüszosz férfi
olyan tisztelettel veszi kezébe Héphaisztosz alkotásait, amilyen
tisztelettel ő készítette őket. Mivel az ellentétek vonzzák egymást,

Apollón is vonzódik Dionüszoszhoz.
Dionüszosz, az isten el tudott siratni egy barátot, az őt követő
férfi is képes erre. Amikor Ampelosz, Dionüszosz barátja meg¬
halt, Dionüszosz megsiratta őt sírjánál. Csak a könnyeiből fakadó
szőlőtőke és az abból származó bor nyugtatta meg valamelyest.
Szexualitása
Dionüszosz számára igen nagy horderejű téma a szexualitás vele¬
születetten intenzív kifejezése. Szexuális beállítódását tekintve
lehet hetero-, homo- vagy biszexuális. Legyen akár promiszkuó-
zus rocksztár vagy éppen cölibátusban élő pap, a szexualitás kér¬
dése egyaránt fontos. Mivel eleve érzéki ember, erotikus termé¬
szetét könnyű előcsalogatni. Szexualitásába legalább annyi lelki
energiát fektet, mint más férfiak karrierjük építgetésébe. Ekszta¬
tikus szexuális élményben lehet része akkor is, ha nem komoly a
kapcsolata. Ezt az eksztázist fokozhatja a zene vagy az alkohol.
Egy érzékeny partner rájöhet, a Dionüszosz férfi olyannyira el van
foglalva a szeretkezéssel (vagyis egy módosult tudatállapotba
kerüléssel), hogy az így eltöltött idő teljesen személytelen marad
számára. Ebben a pillanatban lehet, hogy éppen a Dionüszosz
archetípusra jellemző eksztatikus élményt éli át, azonban az biz¬
tos, hogy nagyon messze van a személyes egyesüléstől.
Őszintén tud vonzódni egyszerre több nőhöz is, vagy egy nő¬
höz, aki hozzá hasonlóan tud a pillanatban élni. Nem a nő meg¬
szerzése a fontos, hanem maga a szexuális élmény.
Házassága
A hagyományos értékrendet képviselő nő számára Dionüszosz
nem jó parti. Nem lehet arra számítani, hogy állandó keresettel
eltart egy családot. Azt sem lehet tőle elvárni, hogy karrierjének
csúcsára feljutva, megadja feleségének a státuszt, a pozíciót és a
biztonságot. Vele az élet pénzügyileg és érzelmileg teljességgel
kiszámíthatatlan.
A problémák akkor kezdődnek, amikor egy nő beleszeret a
Dionüszosz férfiba, és miután hozzámegy feleségül, azt várja tőle,
hogy valaki más legyen, mint akihez hozzáment. Azt szeretné,

hogy kiegyensúlyozott és kiszámítható férfi váljék belőle, akibe
korábban nem tudott volna beleszeretni. A házasságkötés valószí¬
nűleg a nő ötlete volt. Mivel a férfi a pillanatnak él, a hosszútávú
elköteleződés nem az ő asztala. Nagy hiba azt feltételezni, hogy a
házasságkötéstől egy csapásra monogám lesz.
Ennek ellenére mégis megnősül, mint Dionüszosz, az isten, és
megtanulja értékelni, szerelemmel szeretni és dédelgetni párját.
Dionüszosz gyermekei
Mivel ő maga is egy nagy gyerek, mások gyerekeivel is remekül
bánik. A saját gyerekeinek más élményei is vannak apjukról, ami
igazán megtépázza őket. Hihetetlenül izgalmas tud lenni (amikor
játékos, fantáziadús és nagylelkű, jókedve fertőző), de borzasz¬
tóan kiábrándító is (mondjuk mikor megígéri a gyerekeinek, hogy
valami különlegeset fognak csinálni, de végül elfelejti vagy el¬
veszíti lelkesedését valami iránt, amit közösen csináltak volna).
Nagyon elkeserítő, hogy az apa, aki elbűvölő ember és komolyan
gondolja, amit mond, abban a pillanatban legalábbis, a következő
percben mégiscsak meggondolja magát. Következetlenségeit és
megbízhatatlanságát felnagyítják, különösen akkor, ha elvált
apáról van szó. Sajnos ennek valószínűsége igen nagy.
A Dionüszosz férfi nem igazán jó a tradicionálisan az apára
háruló kötelezettségek teljesítésében. Általában nem ő a kenyér-
kereső a családban, a fegyelmezést sem vállalja magára, nem tudja
képviselni a családot a világ felé, nem kifejezetten rátermett ,a
mentori feladatokra sem, sőt gyerekeinek a sikeresség titkát is
mástól kell ellesniük. Mindezek ellenére, miközben felesége vajú¬
dik, lelkileg és fizikailag is végig jelen van. A születés folyamata
olyan misztikus és eksztatikus élmény, amely összeköti az egész
családot. Noha vérmérsékletét tekintve a Dionüszosz férfi soha¬
sem lesz a hagyományos, távolságtartó és világ felé forduló Égi
Apa, viszont minden esélye megvan arra, hogy az otthona felé for¬
duló, ösztönösen a gyerekeihez közel álló Földi Apa váljék belőle.
A középkorú Dionüszosz
A Dionüszosz férfi életének ebben a szakaszában gyakran kell ér¬
zelmi krízissel megbirkóznia. Ha túlzott vagy éppen alacsony ön¬
fegyelme bajba sodorja, drog- illetve alkohol problémái adódhat¬
nak, nem is beszélve az emberi kapcsolatok és a munka területén
elszenvedett kudarcokról. Ilyenkorra teljesen egyértelművé vál¬
nak a férfi hiányosságai az iskolázottság és a szakmai kérdések
területén. Magánélete sem sokkal fényesebb. Sok Dionüszosz
férfi meg sem éri ezt a kort, például a túlzott drogfogyasztás kö¬
vetelte Jim Morrison és a színész John Belushi életét is.
Sokszor viszont évekig is elhúzódhat ez az érzelmi krízis, mely¬
nek legneuralgikusabb pontja az alkoholizmus. Nőkkel való siker¬
telen kapcsolataik, a kreatív kifejezés és az alkoholizmus nehezí¬
tette Dylan Thomas költő és Richard Burton színész életét is. Az
ezen időszakban kialakuló krízisnek ezek a tipikus jelei. Thomas
és Burton is egyszerre küzdött minddel, de az is előfordul, hogy a
Dionüszosz férfi életében csak az egyik jelent igazán problémát.
Ha a Dionüszosz férfi heroikus erőfeszítéseket tesz, sikerülhet
megtartania kihívást jelentő munkahelyét, és javítania kapcsola¬
taiban az intimitás és az elköteleződés fokát. így válhat belőle
érett férfi, aki képes eksztatikus és kreatív pillanatait hitelesen
összeegyeztetni életének más területeivel.
Késői évek
A középkorú Dionüszosz életvitele határozza meg, hogy később a
férfi a három esélyes minta közül melyiket követi.
Az első minta szerint az előző életszakasz problémái tovább¬
gyűrűznek (alkoholizmus, munkahelyi problémák, magánéleti
gondok). A problémákra többnyire nincs megoldás a halálig,
mely rendszerint nagyon korai.
A második minta alapján a Dionüszosz férfi vagyont örököl.
Ez arra ösztökéli a férfit, hogy még idős korában is örökifjúként
viselkedjen. Bármi legyen is szexuális beállítódása, folyton fiata¬
labb partnerei vannak. Mivel már mindent kipróbált, mindenen
túl van, a férfi megcsömörlik.
A harmadik és egyben legnehezebben kivitelezhető minta kü-
lönleges élettel kecsegtet, melynek értelme és mélysége van. Mi¬

vel a dionüszoszi vonásokat integrálni tudta egy érett személyi¬
ségbe, a férfi továbbra is élhet a pillanatnak, azonban ez az élet
már a folyamatosságról és az elköteleződésről is szól. A valóság
mögött meghúzódó spirituális egység érzésével ajándékozzák
meg az eksztázis pillanatai. Egység a természettel, egység az em¬
beriséggel. Ez a spirituális integráció hajtja a férfit, hogy a követ¬
kező élményt is, mely maga a halál, nyitott szívvel fogadja.
Ha a férfi domináns archetípusa Dionüszosz, nagyobb az esélye

annak, hogy igazán komoly pszichés problémák alakulnak ki,
mint a többi archetípus esetében. A károk nagysága az archetípus
dominanciájától függ, vagyis, hogy mennyire erőteljes a befolyása
a férfi egojának kiegyensúlyozottságához képest. Kizárólag ki¬
egyensúlyozott és egészséges egoval rendelkező férfi tudja féken
tartani az archetípus befolyását. így a férfi dönti el, hogy Dio¬
nüszosz archetípusát hogyan, mikor, kivel és milyen körülmé¬
nyek között kívánja megélni.
A másik oka annak, hogy miért alakulhatnak ki pszichés zava¬
rok nagyobb eséllyel a Dionüszosz férfiban, az a puritán és erköl¬
csös társadalom hozzáállásában keresendő. Ez a fajta társadalmi
berendezkedés ugyanis, sokkal kíméletlenebb módon elítéli Dio¬
nüszosz archetípusát, mint bármilyen más archetípust. Ennek
következménye az alacsony önértékelés, ráadásul az archetípus
elnyomása gyakran balul üt ki.
Az önkép eltorzulása:
alacsony önértékelés kontra túlértékelés
A társadalom által kialakított, a fiúra és a férfira vonatkozó szte¬

reotípiák miatt a fiatal Dionüszosz korán szembesül azzal, hogy
valami nincs rendjén vele. Túl emocionális, túl intenzív és főként
lányos dolgok érdeklik. Önértékelése tehát csorbát szenved.
Ugyanakkor az archetípus „isteni gyermek” aspektusa miatt
időnként nagyon is különlegesnek érzi magát és irreálisan magas
piedesztálra emeli saját személyiségét. Gyakran ingadozik a két

véglet között. Az egyik pillanatban alkalmatlannak érzi magát a
feladat elvégzésére, a másikban pedig már úgy gondolja, hogy a
feladat teljesítése egy csapásra ismertté teszi.
Mivel nem konzekvensen szemléli magát és pozitív önértéke¬
lése többnyire szubjektív érzésein alapul, szinte kizárt, hogy vala¬
ha is reális képet alkot önmagáról és arról, hogy mennyit ér. Má¬
sok a Dionüszosz férfira adott reakciói ugyanennyire ingadoznak.
Pozitívan vagy negatívan reagálnak, de sosem a kettő között.
Az örökifjú
Dionüszosz, az isten nagyon játékos istenség volt. Egyik híres
ábrázolásában hosszú hajú, lila ruhába öltözött, elegáns fiatal¬
emberként találkozunk vele. Ebben a mítoszban, kalózok rabol¬
ják el, mert azt képzelik, hogy talán egy királynak a fia, akiért
váltágdíjat követelhetnek. Ez a kép az örökifjú tömörített képe.
Ha ez az archetípus vagyonos férfit irányít, a férfiból érzéki play¬
boy lesz, mint amilyen a fiatal Ali Khan is volt (pakisztáni ENSZ
nagykövet 1958-60 között, a ford.). A Dionüszosz örökifjú aspek¬
tusával azonosuló férfiakban, még ha nem is vagyonosak, mind¬
ben megvan az arra való hajlam, hogy a szórakozás és az újabb
kapcsolatok utáni hajsza vigye őket előre. Annak lehetősége, hogy
a férfi örökifjú maradjon egész életén át, akkor áll fenn, ha Dio¬
nüszosz a domináns archetípus.
Küzdelem az ellentétekkel
A dionüszoszi személyiségjegyeket hordozó férfiak folyamatosan
küzdenek a bennük jelenlévő paradoxonokkal, ellentétekkel.
Csakúgy, mint az őket irányító istenségben, bennük is egyidejű¬
leg van jelen öröm és rombolás, szenvedély és hűvösség, közvet¬
lenség és távolságtartás.
Sam Shepard dráma- és forgatókönyvíró, aki maga is a híres
Dionüszoszok egyike, a következőképpen nyilatkozott ezekről az
ellentétekről:
„ Van egy történet a farkasról és a bárányról. .. Az életben ma¬

radás folyamatában az ember megpróbálja úgy intézni a dolgait,
hogy ez a kettő együtt tudjon élni, megpróbál egyensúlyt teremteni
a kettő között, mivel az egyik mindigfel akarja falni a másikat.
Az, amelyik fel akarja falni a másikat, vagyis a farkas, ösztön¬
lény és nem teljesen beszámítható. Nagy küzdelem zajlik, és
mindenki másképp próbál egyensúlyozni. Van, aki alkoholista
lesz, van, aki elkezd drogozni. A helyzet nehézsége abban rejlik,
hogy meg kell próbálni elfogadni azt a tényt, hogy valóban ilyen
körülmények között élsz. Hogy amikor ez a kettő egymásnak esik,
az tényleg ilyen. És közben folyamatosan attól rettegsz, hogy az
egyik felfalja a másikat. ”
Pszichózis, mint lehetőség

Dionüszosz, az isten, megőrült és követőit is az őrületbe kergette.
Elme nem maradt ép a közelében. Amikor hirtelen megjelent,
mainászai eksztázisba estek, vadul táncoltak és őrjöngtek.
Ehhez hasonló történik a rock-koncerteken, amikor hirtelen
megjelenik a színpadon a sztár, és mindenki elkezd tombolni. Őr¬
jöngés, drogok, tánc, eksztázis és gyönyör a közönség arcán. Ese¬
tenként erőszak és terror is felüti a fejét, mint a Rolling Stones
altamonti koncertjén.
Amikor Dionüszosz, az isten, megjelent követői körében, elő¬
ször pokoli lárma tört ki, majd amikor hirtelen eltűnt a szemük
elől, néma csend lett, végül mindenki melankóliába esett. Az is¬
tennel való egyesülés eksztatikus élményétől a melankóliáig leírt
ív valójában nem más, mint a lelki értelemben vett kiteljesüléstől
leírt ív egészen a depresszióig. Ahhoz is hasonlítható, amikor
valaki hallucinogén drogok hatása alól kikerülve lelkiimeret-fur-
dalással küzd.
Friedrich Nietzsche, német filozófus, az Imigyen szála Zara-
thusztra (Thus Spake Zarathustra) című könyv írója, tizenegy éven
át tartó elmebetegséggel küzdött. Nietzsche Dionüszosz szét-
d arabolása, valamint saját őrülete és elméjének megbomlása közé
egyenlőségjelet tett, kihangsúlyozva Dionüszosz eksztatikus, túl¬
áradó, barbár, sőt bűnös aspektusait.
A bor mellékhatásai:függőség
A Dionüszosz-kultusz tisztelői bort vagy valamilyen más hódító
italt ittak, hogy istenükkel egyesüljenek. Tisztelői ezáltal magát
az istent vették magukhoz és istentől megszálltakká váltak.
Amennyiben a kortárs Dionüszosz az eksztázist és egyéb mó¬
dosult tudatállapotokat a drog használatával próbálja meg elérni,
függővé válhat. Mentális és fizikai egészségét veszélyezteti, ha
hallucinogén vagy hangulatváltoztató drogokkal él.
Amikor a San Francisco-i Városi Kórház sürgősségi osztályán
voltam pszichiáter gyakornok az 1960-as években, gyakran hoz¬
tak be olyan embereket, akik az utcán vásárolt hallucinogén dro¬
gok vagy egyéb stimuláló szerek befolyása alatt álltak. A hangulat-
javító drognak vásárolt szer azonban paranoiát és rettegést hozott,
hatására magukat és másokat is veszélybe sodortak, mert elnéztek
egy piros lámpát vagy rosszul mértek fel egy magasságot. Egy év¬
tizeddel később, profitorientált gyógyszerészek által előállított, a
vényre kapható drogoktól alig különböző „designer” drogok
kezdtek megjelenni, egy lépéssel mindig lekörözve az illegális
drogok listáját. A legnagyobb veszély most a fiatal városi üzlet¬
emberekre leselkedik. Noha „isteni élménnyel” kecsegtetnek,
használói közül sokan belehalnak.
A kortárs fogyasztók által használt, időszakos eksztatikus él¬
ményt nyújtó drogok utóhatásai között szerepel a másnaposság-
érzet, az elkeseredés és a függőség. Amikor az emberek Dionü-
szosszal akartak egyesülni, a szertartás során Dionüszosz tisztelői
először eksztatikus magasságokat jártak be, azután melankóliába
vagy depresszióba estek, hallucinálni és rettegni kezdtek, végül
pedig lelkiismeret-furdalásuk lett. És ez ma sincs máshogy.
Az Istennel való egyesülés szándéka motiváció lehet arra, hogy
valaki inni kezdjen. AzAnonim Alkoholisták (Alcoholics Anonymous)
nevű szervezet egyik alapítótagja (Bill W.) és Jung közti levelezés
egy részlete egyértelműen rávilágít az alkoholizmus és a spirituali-
tás közötti összefüggésre. Ez az alapítótag Jung és egy másik
jelentős alapítótag (Rowland H.) közötti, az 1930-as években le¬
zajlott beszélgetés fontosságát ecseteli (Rowland H. Jung korábbi
páciense volt és alkoholista, akinek Jung éppen ebben a beszél¬
getésben mondja el, hogy nem tud rajta segíteni.):
- És amikor ő (Rowland H.) megkérdezte öntől, hogy van-e

még bármi remény, ön azt válaszolta neki, volna, feltéve, hogy ő
talál magának valamit, amin keresztül valamiféle spirituális vagy
vallási élményben lehet része.
(Rowland H. megfogadva Jung tanácsát, talált magának olyas¬
mit, ami segített rajta.)
Jung így felelt: - Rowland alkohol utáni sóvárgása alacsonyabb
szinten megfeleltethető az ember egység utáni spirituális vágyá¬
nak. Középkori nyelvezetben ez azonos az ember Istennel való
egyesülésének vágyával.
- Tudja-írtajung-, az alkohol latinul spiritus, ami az angolban
az egyik legmagasztosabb vallási élményt és a legátkosabb mérget
is jelenti egyszerre (az angol spirit szó jelentése magyarul lélek és
rövidital, a ford.). A hatásos formula így tehát: lélek az alkohol
ellen (spiritus contra spiritum).
Jungnak ez a félmondata, hogy „spiritus contra spiritum” azt je¬
lenti, hogy az Istennel való spirituális egyesülés élményével fel le¬
het venni a harcot az alkoholizmus kísértete ellen, vagyis az alko¬
hol helyére Istent (bármit is jelent ez a kérdéses személy számára)
helyettesítjük be. Ha az alkohol vagy bármilyen más szer használa¬
tára a Dionüszosszal való egyesülés vágya hajtja az embert, akkor
ezekkel az eszközökkel is el lehet érni a spirituális egyesülést.
Amennyiben ez a helyzet, nem csoda, hogy az Istennel kialakított
személyes kapcsolat viszont kijózanítólag hat.
Pszichoszomatikus tünetek
Dionüszoszról azt tartották, hogy belépett követői testébe. Az
alkohol a testbe bekerülve és a véredényekben szétáradva ugyan¬
úgy átveszi az uralmat elme és test fölött. Amikor Dionüszosz a
domináns archetípus, a férfi egész testével reagál. A test számára
egy hatalmas érzékszerv, melyen az érzései is megjelennek. Ami¬
kor teljesen a testében van, táncol, szeretkezik, akkor ez a „testben
levés” pozitív oldala, míg ha a teste pszichoszomatikus tüneteket
produkál, az ugyanennek a negatív oldala. Emiatt a Dionüszosz
férfi életében nagyobb az esély a konverziós zavarok, mint például
a hisztériás paralízis vagy a vakság kifejlődésére. A testi-lelki za¬
varok egy másik lehetséges kifejeződése az anorexia.
Hajlamos azon aggodalmaskodni, hogy valami fizikai baja

lesz, mivel érzelmeit a testén keresztül fejezi ki és rendkívül fo¬
gékony a testi érzékelésekre. Olyan fájdalmak zavarhatják meg
mindennapjait, amelyeket a „feje által irányított” ember nem is
venne észre.
Nehézségek mások számára Dionüszosz környezetében
Ha egy nő életében Dionüszosz férfi a fontos személy, egészen

biztos, hogy soha nem fognak unatkozni. Hogy kapcsolatuk meny¬
nyire viharos, örömteli vagy éppen fájdalmas, az mindkettőjükön,
illetve kapcsolatuk minőségén is múlik. Ez dönti el, hogy kapcso¬
latuk szokatlan barátsággá alakul, új viszonyként értelmezhető
vagy éppen együttéléssé, esetleg házassággá fejlődik. A fő kérdés
az, hogy a nő milyen reményekkel megy bele a kapcsolatba.
Amennyiben a nő Héra (a házasság istennője, a feleség arche¬
típusa) archetípusát hordozza, aki azt várja egy szenvedélyes, forró
viszonytól, hogy hosszan tartó, monogám házassággá szelídüljön,
a kapcsolat a nő számára katasztrófa lesz. Ezen keresztül saját leg¬
bosszúállóbb és legféltékenyebb aspektusával kell szembesülnie.
Többnyire azonban Dionüszosz éppen abban az időben tűnik
fel a színen, amikor a nő élete fordulóponthoz érkezik. Azzal,
hogy elcsábítja a tűzhely mellől és könnyedebb, mulatozós, dor-
bézolós életet kínál helyette, valószínűleg felborítja családi életét
és házasságát. Ezzel együtt aktiválja a nőben rejtőző szenvedélyt
és indulatot, melyet a nő először jókislányként, később jó feleség¬
ként egész életében elnyomott magában. A leginkább szenvedő ala¬
nyok azonban a gyerekei lesznek.
A másik nagy fordulópont, amikor a Dionüszosz férfi feltűn¬
het egy nő életében, az az időszak, amikor a nőt elhagyta a férje.
A Dionüszosz férfi itt is katalizátorként működik, ezúttal a nő
erotikusságát és érzelmességét kelti életre. Bevezeti a nőt a drogo¬
zás világába, megismerteti a pulzáló zene hatásaival, esetleg eksz¬
tatikus meditatív gyakorlatokra tanítja. Az is előfordulhat, hogy
akkor bukkan fel, amikor a házasság végleg zátonyra futott.
Talán még emlékeznek rá, hogy Dionüszosz, az isten őrjöngő
mainászokká változtatta a nőket, akik osztozva Dionüszosz sorsán
elszenvedték, hogy darabokra tépjék, megcsonkítsák vagy halálra
DlONÜSZOSZ, A BOR ÉS MÁMOR ISTENE 313
gyötörjék őket. Ez a legelképesztőbb és legsötétebb sors, ami a

Dionüszosz férfival kapcsolatba kerülő nőre vár. Ebben az eset¬
ben azok a nők vannak leginkább veszélyben, akiknek a domi¬
náns archetípusa Perszephoné, aki szinte predesztinálva van arra,
hogy az alvilágba rángassák. Ez metaforikusán úgy értelmezhető,
hogy a depresszióra hajlamos nők nagyobb eséllyel esnek áldoza¬
tul a Dionüszosz férfinak. Az ilyen típusú nők bámulatosan tud¬
nak alkalmazkodni a náluk jóval erőteljesebb személyiséggel
rendelkező férfiakhoz, behódolnak a Charles Manson féléknek
(amerikai bűnöző, akit a „Tate-La Bianca ügy” néven elhíresült
gyilkosságokra való szövetkezésért ítélték el, a ford.). Patty Hearst,
az őt elrabló és bántalmazó bűnöző szolgálatkész követőjévé vált.
És noha Dionüszosz férfi istenség volt női követőkkel, arche¬
típusa a nőkben és a férfiakban egyaránt előhívható. Ugyanígy a
rájuk reagáló tisztelők vagy követők is lehetnek különböző vagy
azonos neműek.
A FEJLŐDÉS ÚTJAI
Mivel Dionüszosz archetípusa igen összetett, a fejlődni kívánókra

összetettebb lelki feladatok várnak, mint a többi archetípus eseté¬
ben. Először is egy „megfigyelő” és egy „elfogadó” énre van szük¬
ség. Más archetípusok aktiválása is lényeges lépés, hiszen itt már
nemcsak az archetípus egyoldalúságának kiegyensúlyozása a tét,
hanem a túlélés. A két legfontosabb feladat a tudattalannal való hő¬
sies szembenézés és egy elkötelezett kapcsolat kiépítése. Ezek segít¬
ségével normális életet alakíthat ki magának, mely után annyira só¬
várog. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy sosem lesz átlagember.
A megfigyelő én és az elfogadó én kimunkálása

Amennyiben a férfi erőteljes megfigyelő énnel rendelkezik, lehe¬
tősége van ezt az archetípust megélni anélkül, hogy elnyomná,
hogy megőrülne, erőszakot követne el vagy kivetnék az átlag¬
emberek társaságából. Ennek az erőteljes megfigyelő énnek olyan¬
nak kell lennie, amely elfogad mindenféle felmerülő képet és gon¬
dolatot, bármilyen testi érzékelést, esetleges szenvedélyt, elítélés
és szégyenérzet nélkül. Ha valakinek Dionüszosz a domináns

archetípusa, önmagában az a tudat, hogy az előzőekhez mérten
kellene viselkednie, komoly segítség lehet. A pszichoterápia lehet
az az eszköz, amely hozzájárul az én és az önelfogadás kifejleszté¬
séhez és megerősítéséhez, főleg, ha az elítélés és visszautasítás
gyermekkori élmény volt.
Szövetségesek kimunkálása: Zeusz, Hermész és Apollón
A mitológiában Dionüszosz számos más istenségtől kapott támo¬

gatást a döntő pillanatban. Szövetségesei Zeusz, Hermész és Apol¬
lón volt. Mind olyan archetípus, melyet a Dionüszosz férfinak
érdemes kimunkálnia magában.
Zeusz kétszer is megmentette Dionüszosz életét. Először, ami¬
kor halott anyja méhéből vette ki magzatát és saját combjába varr¬
ta. Másodszor pedig, amikor Héra az őrületbe kergette Dionü¬
szosz nevelőszüleit és Zeusz ismét közbelépett. Egy gondoskodó
és erőteljes Zeusz által megtestesített pozitív apa figura egészen
bizonyosan nagyot lendíthetne azon, hogy a Dionüszosz férfi el¬
fogadja saját különcségét. Abban is segítheti, hogy megtanuljon
együtt élni irracionális gondolataival és intenzív érzéseivel anél¬
kül, hogy ezek hatására cselekedne vagy önmagával szemben el¬
utasítóvá válna. A Dionüszosz férfi kimunkálhatja magában a
pozitív Zeusz apa archetípusát, amennyiben vér szerinti apja
szerette és elfogadta őt. A pozitív Zeusz apa archetípusa akkor is
kimunkálható, ha a Dionüszosz férfinak jó kapcsolata van egy
igazi apa típusú mentorral vagy terapeutával.
Hermész segédkezett Dionüszosz születésénél vagy ő vitte
nevelőszüleihez. Az istenek hírnökeként szabadon közlekedett az
alvilág, a föld és az Olümposz hegye között. Hermész képes volt
arra, hogy érzelmi magasságokat és mélységeket járjon be anélkül,
hogy érzelmileg csapdába került volna. Hermésznek ezt a képes¬
ségét Dionüszosznak is érdemes kimunkálnia magában. A Dio¬
nüszosz férfi a jelenben él, számára ez az egyetlen realitás. Követ¬
kezésképpen, ha depressziós, számára az örökké tart. Ebből az
elkeseredett állapotból az egyetlen kiútnak az öngyilkos gondola¬
tok tűnhetnek. Hermész ezzel ellentétben pontosan tisztában van
azzal, hogy bárhol is legyen, az csupán átmeneti állapot.
Hermész volt a kommunikátor isten. Azzal, ha a Dionüszosz

férfi megtanulja szavakba önteni gondolatait és megtanulja azo¬
kat másokkal is megosztani, akkor Hermész archetípusának ezt a
kommunikátor aspektusát aktiválja. Ezáltal mások is segítségére
lehetnek abban, hogy jobb rálátása legyen a világra.
Apollón a harmadik szövetséges, akit a Dionüszosz férfinak
érdemes segítségül hívnia. Apollón és Dionüszosz a Delphoi
szentélyt közösen használták. Mindkettőjüknek itt áldoztak,
Dionüszosznak a három téli hónapban, míg Apollónnak az év
fennmaradó részében. Hagyományosan ez a két istenség egymás
ellentétei. Apollón, a racionális gondolkodó, aki az ésszerűség
pártfogója volt és aki a Nap isteneként objektív távolságból látott
rá a világra. Ő tipikusan a bal agyfélteke megszemélyesítője. Dio¬
nüszosz ezzel szemben az irracionális, az emocionális isten, aki¬
nek a teste a legfontosabb, és akiben az ellentétek párhuzamosan
vannak jelen. Ő tipikusan a jobb agyfélteke megtestesítője. A férfi
pszichéjének mindkettőre egyaránt szüksége van. A Dionüszosz
férfi akkor tudja kifejleszteni magában Apollón racionális gon¬
dolkodásmódját, ha jó iskolába kerül.
A hőst feladat: utazás az alvilágba

Ha a Dionüszosz férfi lelkileg fejlődni szeretne, akkor túl kell
lépnie az isteni gyermekkel és az örökifjúval való azonosuláson, és
hőssé kell válnia. Erich Neumann pszichológus, a férfi tudat
eredetéről és kifejlődéséről szóló könyvében azt fejtegeti, hogy
milyen nagy jelentősége van annak, hogy a hermafrodita fiú-szere¬
tőből hős váljék. Neumann szerint a Dionüszosz férfinak ehhez
szándékosan alá kell merülnie a tudattalan birodalmába és talál¬
koznia kell a „nem-énjével”. Ez a világ a sötétség, a semmi, az
üresség, a feneketlen lyuk, az alvilág, a Hatalmas Anya méhe, ahol
az én feloldódhat a tudattalanban, ahol felfalják az irracionális
félelmek, a tudattalan szörnyei és gonosz lényei. A hősnek túl kell
élnie az alvilág szörnyűségeit és általuk kell megerősödnie.
Mielőtt végleg elfoglalta volna az őt megillető helyet az Olüm¬
posz hegyén, Dionüszosz utolsó nagy tettként véghez vitte ezt a
hősi feladatot. Halandó anyját, Szemeiét próbálta felkutatni, aki
meghalt és a Hádészba került. Az alvilágot egy feneketlen tavon,
a Lerna lápon keresztül is meg lehetett közelíteni. Dionüszosz

alámerült és egyszer csak a Hádészban találta magát. Anyját
kiszabadította, először a földre, majd az Olümposz hegyére vitte.
Pszichológiai értelemben Dionüszosz elválasztotta saját anyját
a Hatalmas Anyától, legyőzve így a tudattalantól való félelmét.
Ezzel a tettével férfiassága legyőzte a felfalással fenyegető nőisé-
get. Amennyiben a férfi képes szeretni az anyját, de egyszersmind
úgy is tud reagálni rá (vagy bármilyen más nőre), mint aki fölött
nem uralkodik az anyja (tehát nem tudja elnőiesíteni), akkor a
férfi pontosan ugyanezt a leválasztó hőstettet viszi véghez. Saját
anyját megmenekítette a Hatalmas Anyától. Kamasz énjéből hősi
én lett, tehát felnőtt.
Személyes elköteleződés: Ariadné megtalálása

Utazásai során Dionüszosz Naxosz szigetén találkozott Ariadné-
val. Thészeusz hagyta ott magára, aki arra használta, hogy segít¬
ségével megölje a Minotauruszt és elmeneküljön Krétáról. Útban
Athén felé Thészeusz elhajózott a szigetről, miközben Ariadné
aludt. Itt talált rá Dionüszosz, aki nagyon megszerette és tisztelte
is őt. Dionüszosz kedvéért Zeusz halhatatlanná tette Ariadnét.
A Dionüszosz férfi erotikus kapcsolata többnyire nagyon inten¬
zív és eksztatikus: a többször is ismételhető egyesülés miatt maga
a Dionüszosz férfi és partnere is úgy érezheti, hogy nagyon közel
vannak egymáshoz, ugyanakkor a személyes kapcsolódás mégis
hiányzik. A szexuális élmény általában személytelen vagy ember-
feletti (mint például a mainászokkal való kapcsolata) marad, egé¬
szen addig, amíg Dionüszoszhoz hasonlóan (aki a magára hagyott
Ariadné láttán megrendült) a férfi nem tud együtt érezni a nővel,
és nem tud empatikusán viselkedni vele. Csak abban az esetben
növi túl a Dionüszosz férfi az archetipikus szerető szerepét és lesz
személyes kapcsolata, ha képes úgy elköteleződni, hogy akkor is
szereti partnerét, amikor nem szeretkezik vele.
IV. rész
MÍTOSZAINK MEGTALÁLÁSA:
ÖNMAGUNK
ÚJRAFORMÁLÁSA
318 MíTOSZAINK MEGTALáLáSA
Ha ismerjük az isteneket, többet megtudhatunk magunkról. Né-

hányukban láthatjuk tükröződni magunkat, amint megmutatják
az általunk élt archetípus erősségeit, gyengeségeit és értelmét. Más
istenek is mozgolódnak az emlékezetünkben és ráébredünk, hogy
tényleg ismertük már őket korábban is. Egy következő archetípus¬
ban pedig annak az istenségnek az arca köszön vissza, akit elutasí¬
tottunk, mert attól rettegtünk, hogy a világ számára elfogadhatat¬
lanok leszünk.
És most, az istenek megismerése után mit gondolsz, melyik is¬
tenség alakította a leginkább a személyiségedet? Talán rádöbbensz
arra, hogy miért volt olyan könnyű számodra a világban való bol¬
dogulás, és milyen áron, vagy éppen ellenkezőleg, miért volt olyan
nehéz megállni a helyedet.
Az Athénba tartó utazókat - metaforikusán azok a férfiak (és
nők), akiknek a célja a siker, akik részt követelnek maguknak a ha¬
talomból, a kereskedelmből és az intellektuális teljesítményből -
befektetik a prokrusztészi ágyba, hogy „méretre szabják” őket.
Prokrusztészi azt jelenti, hogy önkényes, valami, ami az egyéni kü¬
lönbségeket egyáltalán nem veszi figyelembe. A kortárs prokrusz¬
tészi ágy nem más, mint maga a konformitás: a sztereotípia, amely
meghatározza, hogy milyennek is kellene lennie a férfinak. Sajnos
azonban ez a szigorú kritériumrendszer károsan hat a férfiak pszi¬
chéjére. A méretre szabás során a kilógó részeket levágják, azt a
részt pedig, ami nem tölti ki a prokrusztészi ágyat, megnyújtják.
Az általunk ismert világ az a hely, ahol a férfiakat a patriarchátus
magányos hősökké formálja. A férfiaktól azt várják, hogy elhagy¬
ják anyjukat és mindenféle velük való azonosságot megtagadja¬
nak. Az apák távolságtartóak és visszafogottak. A férfiak férfiakkal
versengenek, elutasítják a sebezhetőséget és azokat a jellemvoná¬
sokat, amelyek elfogadhatatlanok a patriarchátus számára, illetve
újra és újra elhatárolódnak kevésbé rátermett társaiktól.
Lelki értelemben vett csonkítás akkor következik be, amikor a
prokrusztészi ágyba nem illő archetípusoktól és kapcsolatoktól a
férfi (vagy a nő) megszabadulni kényszerül. Ráadásul, mivel a fér¬
fi sztereotípiájában az érzelmek visszafogása és kontrollálása sze¬
repel, a férfi saját érzéseitől is elszigetelődik.
A következő fejezet (Mítoszaink megtalálása: önmagunk újra¬
formálása) arról szól, hogy mi is az, amitől elszigetelődtünk és ho-
MíTOSZAINK MEGTALáLáSA 319
gyan találhatunk vissza oda. A hazaérkezés valójában arról szól,

hogy elfogadjanak és szeressenek azért, akik vagyunk, és úgy,
ahogy vagyunk.
A „Hiányzó isten” a könyv legutolsó fejezete. Ő az a fiúgyermek,
aki átveszi Zeusz helyét és uralkodik mindenek felett. Talán egy¬
szer ez lesz a domináns archetípus a férfi pszichéjében. Amennyi¬
ben ez a változás elegendő számú férfi pszichéjében lejátszódik,
akkor maga a társadalom és a kultúra is változni fog.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Mítoszaink megtalálása:
önmagunk újraformálása
A férfiak számára az élet szinte kizárólag a szeparációról szól, illet¬

ve arról, hogy kivel ne azonosuljanak. Ez a sorozat az édesanyával
kezdődik, akit el kell hagyni és akire semmi esetre sem szabad
hasonlítani. A fiúkat kisgyerekkoruktól fogva kis férfiaknak ke¬
zelik, akiknek nem szabad sírniuk. Elkezdenek óvodába járni, és
attól fogva két külön kultúrának, illetve kritériumrendszernek
kell megfeleniük. A tantermen belüli világ - főként az elején - a
feminin világ. A tanár egy nő, aki az együttműködést, a tisztasá¬
got, a rendet és a tanulmányi munkát jutalmazza.
Az iskolaudvaron ugyanakkor, ahol az idősebb fiúk a vezérek,
létkérdés, hogy a fiú tagja legyen egy bandának, különben folyton
piszkálják és ráhárítják a felelősséget. A konformitás a túléléshez
nélkülözhetetlen az iskolaudvaron, ahol az agresszorral való azono¬
sulás folyamatát élik meg. A fiúnak az osztályterem és az iskola¬
udvar két ellentétes világa közt kell egyensúlyoznia, és lehet, hogy
csak az egyikben vall kudarcot, de az is lehet, hogy mindkettőben.
A nagyon éles eszű, sportos alkatú fiúnak esélye van mindkét világ¬
ban boldogulni, mivel sportosságával tiszteletet vív ki magának.
Férfi betegeim csak nagyon kis százaléka beszélt boldog és
gondtalan időszakokról gyermekkorukban és kamaszkorukban,
amikor önfeledten önmaguk lehettek a többi fiú jelenlétében. Az a
benyomásom, szerencséjük volt, mert nem ez az alapállapot. Ser¬
dülő- és kamaszkorukban minden szabad percüket együtt töltöt¬
—
ték a többi gyerekkel mert szabadidejük az aztán volt bőven.
Nem úgy, mint a mai középosztálybeli gyerekeknek. De az is lehet,
hogy bentlakásos iskolába jártak együtt. Egymás iránti szeretetük
ezekben a ritka, de annál boldogabb időszakokban alakulhatott ki.
Azután eljött a szeparáció időszaka, ami a férfiak életében vissza¬
térő motívum. A hagyományosan férfiaknak szánt úton minden
egyes lépésnél valamiféleképpen elkülönítik egymástól, fiúkra és
ÖNMAGUNK úJRAFORMáLáSA 321
férfiakra, győztesekre és vesztesekre osztják őket. Azoknak a fér¬

fiaknak, akik sikeresek a világban, életük során számtalanszor el
kellett válniuk lépést tartani képtelen társaiktól.
A patriarchátus sorozatos szeparációra kényszeríti a férfit, még¬
pedig kétféleképpen is. A fiú, aki leválik anyjáról egyrészt érzelmi¬
leg különül el tőle, másrészt attól a saját belső részétől is távolodik,
amely eddig az anyjához állt közel. Az az iskolás fiú, aki ráébred,
ártatlanságát és tudatlanságát nem mutathatja ki, előbb-utóbb ma¬
gára erőltet egy kívülállók számára elfogadható viselkedésformát.
így vágja el magát az önmagában rejtőző ártatlan kisfiútól. Az a fiú,
akinek legjobb barátja nem tud lépést tartani, nemcsak a barátság¬
tól vágja el magát, hanem attól a részétől is, amely képes elsiratni
egy barátot. A bánatában még sírni tudó fiú abban a pillanatban,
amikor megtanul „nem sírni”, érzelmeivel való kapcsolatának is
búcsút mondhat. És végül eljön annak az ideje is, amikor férfi lesz
a fiúból, amikor valamit, ami még ártatlan, fel kell áldozni ahhoz,
hogy férfivá válhasson.
Patriarchális, Zeusz által irányított világunkban, ahol a pénz¬
ügyi jutalom határozza meg valaminek az értékét, a legtöbb sikeres
férfi az eszével keresi a kenyerét különböző irodákban. Sokan kö¬
zülük itt vannak igazán elemükben. Azonban nagyobb részüknek
ez maga a pokol. Vannak, akik a földeken dogoznának szívesen,
vannak, akik inkább kézműveskednének, zenét szereznének vagy
gyerekeket tanítanának, de mégsem teszik. Inkább megszabadul¬
nak ettől a részüktől és irodába mennek dolgozni.
Életük derekán azonban, amikorra már rendesen felgyülemle-
nek a hiányzó részek, depressziós időszak áll be, sok szomorúsággal
és egyedülléttel. Itt döbben rá, hogy eddigi élete értelmetlen volt.
ÚJRAFORMÁLÓDÁS
Van egy alternatíva - amely nem igazán kínálkozik a férfi közép¬
koráig -, mellyel szükségszerűségből sok férfi megpróbálkozik,
mivel élete fájdalmas, üres, monoton és sivár. Megpróbálnak rá¬
találni arra, ami igazán fontos számukra, megpróbálnak visszajut¬
ni saját érzelmeikhez. Erre az elhatározásra juthatnak olyan férfiak
is, akiknek irigylésre méltó helyük van versenyszellemű világunk-
ban és akik többnyire - legalábbis látszólag - kézben tartják életük

irányítását. Azonban a depresszió, különböző félelmek, magas
vérnyomás, fekély, szívroham, rossz álmok vagy éppen egy fontos
kapcsolat megromlása jelezhetik a férfi számára, hogy valójában
óriási baj van. Talán ez végre elindítja egy olyan útra, melynek
során újra felfedezheti önmagát, megértheti és feldolgozhatja a
múlt eseményeit és a jelen történéseit. Minden egyes férfi számára
ez az utazás fokozatos alámerülést jelent, mégpedig saját rég elte¬
metett érzéseibe. így újra felfedezhetik saját belső világukat és rá¬
akadhatnak a személyes történetükhöz elvezető ösvényre. Ez a tör¬
ténet mindig a gyerekkorral kezdődik: ki volt ő akkor és mi okozott
neki örömet? Mitől lett boldog? Milyen tevékenységbe tudott
belefeledkezni? Ki szerette őt? És ezzel ellentétben: mit szégyellt?
Mi volt az, ami benne vagy családjában nem volt elfogadható a
társadalom számára? Ki akart ő valójában lenni? Kinek a szerétét
és elismerését próbálta meg kivívni? Ki és hogyan bánt vele?
Rá fog döbbenni, hogy akárkit is temetett el, választott le tuda¬
tos énjéről és hagyott a múltban, legyen az a gyermek, aki ő maga
volt különböző időszakokban, szülei, a gondnok, egy háziállat, a
testvére, emberek, akiket szeretett vagy félt, még mindig jelen van¬
nak. És akármit is nyomott el akkor régen, még mindig lüktet bel¬
ső világában: ártatlanság, árulás, félelem, öröm, bűntudat, szégyen,
szeretet és az elfojtott archetípusok, melyek részei voltak. Létez¬
nek kamaszkori és felnőttkori megcsonkítások: fontos szerelmek
és barátságok, amelyektől elszigetelődött, egy gyermek, akinek
apja lehetett volna, egy homoszexuális barát, akit elutasított, egy
ázsiai szerelem, akit Koreában, Japánban vagy Vietnamban ha¬
gyott hátra, mert a nő nem lehetett a felesége, de élete nagy szerel¬
me volt. Tehát olyan emberek és a hozzájuk tartozó rész a férfiból,
amelyek valahogyan nem illettek bele a társadalom által elfogadott
képbe és ezért kihasították őket.
Bármit is temetünk el vagy fojtunk el magunkban, tulajdon¬
képpen élve temetjük el. Ez azt jelenti, hogy ha mégis elő akarjuk
bányászni, eredeti állapotban fogjuk találni. Ez különösen akkor
lehet ránk drámai hatással, ha az, amit eltemettünk, ki nem fejezett
fájdalom volt. Ha szabadjára engedjük, olyan érzés, mintha csak
tegnap ért volna minket nagy veszteség és nem évekkel azelőtt.
A parázsló indulat könnyen hozzáférhető. A kandallóban parázsló
szénhez hasonlóan, melyet csak egy réteg föld takar el, a férfiakban
szunnyadó indulatok is ott rejtőznek a felszín alatt, bár néhányuk-
ban legalább olyan mélyre ásták ezeket, mint a fájdalmat.
Talán még az érzések előásásánál is lényegesebb feladat annak
vagy azoknak a „feltámasztása” (illetve újraformálása), akiket élve
temettünk el: a feláldozott „gyermeki énünk”, akit eltakarítottak
az útból, amikor kiderült róla, hogy társadalmilag nem elfogadha¬
tó, esetleg nem is akarták vagy bántalmazták és megszégyenítet¬
ték, egy kamasz, akit kicsúfoltak és soha többé nem látták. Ezek
azok az elutasított archetípusok, amik újra lendületbe hozhatják
életünket.
Annak kiderítése, hogy mi miért történt, a jelenre is hatással
van. Mindegyikünknek van személyes története, saját szereplők¬
kel és szerepekkel, amelyekbe a családunk kényszerített, egy törté¬
net, amit tudat alatt folyamatosan végigjátszunk, további szereplő¬
ket toborozva a már ismerős szerepek eljátszására, amíg rá nem éb¬
redünk a történetünk mögött húzódó indítékokra, motivációkra.
Azok, akik korábban szerettünk volna lenni és az, ahogyan
mások láttak minket, nagyban különbözhet saját archetípusunk¬
tól, és így saját mítoszunktól is.
MÍTOSZUNK MEGTALÁLÁSA
Az az ismeret, hogy az istenek egy-egy archetípus megszemélyesí¬

tői, önmagunk és mások megismerésében nagy hasznunkra válik.
Be tudjuk azonosítani, hogy melyikre hasonlítunk a leginkább,
melyikre akartunk hasonlítani és melyiket nem fogadtuk el. Ami¬
kor a mitikus dimenzió létezése kiderül számunkra, segíthet rá¬
találni a számunkra hiteles viselkedésre és ösvényre, amely értel¬
met visz mindennapjainkba.
Ha a könyv olvasása során „aha-élményekben” van részed, ak¬
kor az ösztöneid intellektuális visszacsatolást nyernek. A szíved
vagy a tested visszajelzett arra, amit az eszed megtudott. Ha azon¬
ban az istenek ismeretét csak intellektuális síkon sajátítottad el és
a mítoszok még mindig csak régi történetek, akkor még mindig
nem értetted meg a könyv üzenetének lényegét. Hiszen az istenek
ismerete csak egy eszköz arra, hogy hitelesek lehessünk, értéke
abban rejlik, hogy azt tudjuk mondani: „Ez fontos nekem” és ez

alapján cselekszünk is.
Ellentmondásosnak tűnhet, de mégis fontos rátalálnunk saját
mítoszunkra, még akkor is, ha az összesét olvastuk, de valójában
egyikben sem ismertünk magunkra. Nem kell, hogy ismerd a mí¬
toszodat, az a fontos, hogy éld meg.
Hogyan?
A következő párbeszédben Joseph Campbell mítoszkutató el¬
mondja nekünk:
- Hogyan ismerheti meg valaki saját mítoszát? - kérdezte
Campbellt egy fiatalember egy előadáson. Campbell maga is egy
kérdéssel válaszolt:
- Hol érzi ön a legnagyobb harmóniában magát, és mi az ön
számára a legnagyobb boldogság?
- Nem tudom, nem vagyok biztos benne.
- Találja meg - mondta Campbell. - És kövesse azt!
A HARMÓNIA ÉS BOLDOGSÁG MEGTALÁLÁSA
A harmónia nem más, mint a jó úton haladni, olyan munkát vé¬

gezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes érték¬
rendünkkel is, ráadásul még tehetségünk is van hozzá. Harmónia
az, amikor együtt vagyunk partnerünkkel, barátainkkal (vagy
éppen egyedül), együtt vagyunk az állatokkal vagy a természettel,
egy bizonyos városban élünk vagy vidéken és amikor az az érzé¬
sünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, amikor egy nagy
veszteség után nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól
mentes, öntudatlan spontaneitás, mint a kitörő nevetés és az elő¬
törő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit
összeér, ahol a belső archetipikus élet és a külső élet egymás kifeje¬
ződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz. És csak
mi tudhatjuk és mondhatjuk, hogy „itt valóban otthon érzem
magam” vagy „ez teljesen leköt”, „ez örömet okoz”, „szeretlek”,
„ez a boldogság”.
Boldogságot és örömet akkor érzünk, ha tetteink összhangban
vannak archetipikus mélységeinkkel, tehát hűek vagyunk önma¬
gunkhoz. Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármeny-
nyíre átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteni¬

nek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenhol jelen van.
A BÁTOR ELŐRELÉPÉS
Nem elegendő azonban tudnunk azt, hogy mi fontos a számunkra,

nem elég az, ha tisztában vagyunk azzal, hogy valójában kik is va¬
gyunk, mi lenne számunkra igazán kielégítő és saját archetípu¬
sunkkal egybecsengő. Bátorságra is szükség van ahhoz, hogy meg¬
tegyük a szükséges lépéseket. Az angol courage (bátorság) szó a
francia coeur (szív) szóból ered: a bátorság nem véletlenül olyan
hajlandóság, ami a szívből indul, amikor csak hagyjuk, hogy a szív
mutassa az utat, nem tudva azt, mi lesz a következő próbatétel és
vajon túl tudunk-e jutni rajta.
Minden úton vannak sorsdöntő útelágazások és megállók. Mit
kell tennünk, amikor egy kívülálló iránt érzett könyörület egy bi¬
zonyos csoporthoz való tartozásunkkal kerül ellentmondásba?
A férfiak életében a csoporthoz való igazodás rendkívül fontos té¬
nyező. Amennyiben a csoporttal ellenkezünk, az odatartozásunk
kerülhet veszélybe, esetleg a csoport ellenszenvét váltjuk ki. Az is
elképzelhető, hogy minket elkerül ez az ellenszenv, viszont az
ellen fordul, akit a csoport leértékel.
Annak ellenére, hogy tudod, ez a büntetés, csatlakozol-e a szá¬
modra fontos személy vagy elv ellen forduló csoporthoz? Mindkét
döntésnek ára van. Nagyon sok férfinak van bűntudata a mai napig
amiatt, amit egyszer csoportosan követtek el. Lehet, hogy titokban
tartja, lehet, hogy elfojtja, vagy paranoiás lesz vagy fóbiái lesznek,
de az is előfordulhat, hogy bátorságot merít ahhoz, hogy legköze¬
lebb ugyanilyen esetben máshogy viselkedjen. Egy férfi például
ezt mondta nekem egyszer: „a kisujjamat sem mozdítottam, csak
végignéztem, amit csináltak. Ezt sosem felejtem el, és soha többé
nem hagyom, hogy újra előforduljon.”
Amikor egy férfi elhatározza, hogy az elveivel összhangban, a
szíve tanácsára fog cselekedni és a csoport ellen tesz, nagy kockáza¬
tot vállal. Ugyanennyire rizikós egy jól fizető munkát otthagyni
egy olyanért, amit szeret, persze garanciák nélkül. Vagy nekivág,
hogy megvalósítsa álmát. Esetleg a szerelem oltárán feláldozza
keményen kiküzdött helyét a világban. Ezekben a helyzetekben,

egy adandó útelágazásnál lelép a mások által is járt széles ösvényről,
hogy saját mítoszát élje. Azt teszi, amit a szíve diktál, ami számára
igaz, és emiatt valószínűleg külső útitársak nélkül kell utaznia, de
sosem lesz egyedül, hisz az én és az archetípusok összekapcsolód¬
nak, az istenek vele vannak.
Amikor a férfi (vagy nő) követi a boldogság útját, azt teszi, amit
a szíve és hiteles önmaga diktál, az elköteleződés cserében erőt ad
a világnak. Van egy kártyám egy Goethe idézettel a hátulján, ami
azt erősíti meg, amit már számtalanszor megtapasztaltam és má¬
sokra nézve is igaznak gondolok. így szól:
„Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott

van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden
kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy vala¬
ki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből
számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz
csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késle¬
kedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik. ”
UTAZÁS FÖLDRAJZA
Az istenekről szóló külön fejezetekben találhatunk részeket az
adott archetípussal azonosítható leggyakoribb pszichés zavarokról
és arról, hogy az archetípuson belül hogyan fejlődhetünk. A pszi¬
chés zavarok az archetípus árnyék területei. Ha az archetípus sötét
oldala veszi át az irányítást felettünk, megszállottakká válunk,
amíg meg nem tanulunk elkülönülni tőle, és kemény munkával ki
nem szabadítjuk magunkat fogságából.
Mások is segíthetnek rajtunk. Elképzelhető, hogy tetteink ne¬
gatív hatásaival nem vagyunk tisztában, vagy még pontosabban,
hárítjuk, amíg sorozatos konfrontációk rá nem világítanak ezekre.
Az is előfordulhat, hogy túlzottan is kritikusak vagy éppen el-
ragadtatottak vagyunk egy másik ember vislekedése láttán, amiről
aztán kiderül, hogy egy olyan archetípushoz tartozik, amely ben¬
nünk is jelen van.
Az árnyékban (jungiánus terminus szerint) található minden
olyasmi, ami még nem született meg, ami még nem tudatos ben¬
nünk. Ide tartoznak az archetípusban rejtőző pozitív aspektusok,
amelyek még nem kerültek a felszínre, valamint a tudatunk által
elfogadhatatlannak ítélt viselkedésmódok (amely megegyezik a
pszichoanalízisben használt üf-del).
A HIÁNYZÓ FEMININ JELENLÉT
A patriarchális mitológiából és teológiából hiányoznak az

erőteljes istennők. Ugyanígy a görög mitológiában az anyák és
feleségek sem jelentősek és legalább ennyire erőtlenek. A görög
mitológiában a férfi istenek a felsőbbrendűek és a központi konf¬
liktus apák és fiaik között zajlik. Noha ez nem ennek a könyvnek
a témája, azért tudunk olyan nagyszerű anyákról, akik halandó
férfiak életében játszottak hihetetlenül fontos szerepet. Talán
még ennél is láthatatlanabb és észrevétlenebb a férfi anima-jának
hatása, mely Jung terminusában a férfi többnyire tudattalan femi-
nin oldala, amely hangulatait, érzelmi kötődéseit befolyásolja,
valamint azt is, hogy a férfi hogyan érzékeli a nőket. A lelkileg ér¬
zékeny férfiak, akik olvasták /I bennünk élő istennők (Goddesses in
Everywoman) című könyvet, felfedezték magukban az istennők
jelenlétét. Rájöttek, hogy a feminin istennők megfeleltethetők a
férfi feminin vonásainak, vagy hogy az általuk áhított nőben való¬
jában a férfi egy adott istennő képét keresi. Az istennők és hatásuk,
valamint amit ezek képviselnek többnyire a férfiak pszichéjének
árnyékvilágában található, a társadalom és a mítoszkutatás is
leértékelte.
VEZETŐ AZ UTAZÁSHOZ: HERMÉSZ
Az ókori görögök mindig Hermészhez fohászkodtak, ha útra kel¬

tek és kérték, hogy kísérje őket útjukon. Hermész kommunikációs
képessége, éles esze, találékonysága, barátságossága, még apró-
cseprő tolvajlásai is segítségére voltak az utazóknak. A kortárs
férfiak (és nők), akiket a munkájuk az utakra kényszerít, lehet
hogy az archetípusnak csak ez utóbbi oldalát ismerik. Azok szá-
mára, akik az életet egyben spirituális utazásként is értelmezik,

Hermész a lelkek kalauza.
Ez a Hermész, a lelkek kalauza az, akire Joseph Campbell utal,
amikor azt írja, hogy „kövessd a boldogságot.” Ez a Hermész a
Csillagok háborúja című film Joda mestere, a bölcs, a gyengéd és ősi
lény, aki segített Luke Skywalker-nek saját félelmeit legyőzni és aki
megmutatta neki, hogy hogyan lehet átlátni az illúzión. Erről a
Hermészről ír Jung is, amikor a kollektív tudattalan archetípusait
taglalja, beemelve ezt a belső világot a tudatosság szintjére. Her¬
mész megértésével világokat köt össze és híreket hoz a lélek világá¬
ból. Tudja, hogy a lélek a halál után is tovább él. Az alvilág és az égi
világ között utazik, de a kettő közötti világ is ismerős számára.
Hermész képes az élmény tisztaságát elválasztani a higanyhoz ha¬
sonlóan, amely kizárólag csak nemes fémekkel ötvözhető. Ő segít
bennünket az egyénné válás útján, ő segít meglátnunk, hogy szá¬
munkra mi hiteles és mi nem, és ő támogatja kiteljesedésünket.
Amikor hallagatunk Hermészre, belátjuk szavai igazságát.
Mivel Hermész maga is archetípus, mindannyiunkban benne
van, mindenki számára elérhető, főleg amikor azon elmélkedünk,
hogy hol is tartunk utazásunk során és megpróbáljuk befelé for¬
dulva megismerni helyzetünket. Hermésznek nagyon sok neve
van. A spiritualitásra érzékeny emberek szokták „belső vezető¬
nek” vagy „belső hangnak” is nevezni. A többszörös személyiség
disszociatív zavaráról szóló pszichiátriai szakirodalomban Her¬
mész csak egy másik név ahelyett, amelyet az ezen a területen
kutatásokat végző Ralph Allison, pszichiáter úgy nevez, hogy a
„belső önsegítő”.
A többszörös személyiség jelenségét sok könyv feldolgozta,
például C. H. Thigpen Eve három arca ( The Three Faces of Eve),
illetve Flora SchreiberSyfoV (Sybil) című könyve. így rengeteg em¬
ber tudja, hogy az ettől a személyiségzavartól szenvedő ember
több, egymás mellett létező és egymástól független, más-más korú,
akár más nemű személyiséggel rendelkezik. Ezek a személyiségek
teljesen elkülönülnek egymástól, legtöbbször semmit vagy csak
nagyon keveset tudnak egymásról. Ez nem is olyan különös, hisz
mindegyik - külön - személyiség azért alakult ki, hogy valamiféle
elviselhetetlen fájdalmat vagy bántalmazást el lehessen felejteni.
Ezzel ellentétben ugyanakkor, a személyiségnek az a része, melyet
Allison „belső önsegítődnek nevezett el, ismeri az összes szemé¬

lyiséget, mindegyikről sok információja van és tudja, hogy a
páciens életében mikor mi történt. Úgy találta, hogy ez a „belső ön¬
segítő” hermafrodita kizárólag szeretetet érez (csak pozitív szán¬
dékai vannak), és közel érzi önmagát Istenhez. Ennek a „belső
önsegítődnek a segítségével a pszichoterápia során az összes szét¬
töredezett személyiség tudomást szerez a többi létezéséről. És ezek
azután már önként tudnak egy személyiségbe formálódni.
Talán kevésbé lényeges lépés - mivel az okozott kár is kisebb -,
mindenesetre az egyénné válás útjának kezdetén - legtöbbször
életünk derekán - nagyon hasonló lépésre kell rászánnunk magun¬
kat. A feladat nem a külön személyiségek egybegyúrása, hanem
sokkal inkább a lehasított részek visszacsatolása. A férfiak életének
első felében történnek a lelki értelemben vett megcsonkítások, ami¬
kor is az ókori Athénba tartó utazók prokrusztészi ágyát helyet¬
tesítendő, maguk a férfiak szabadulnak meg „fölösleges” részeik¬
től, melyek nem illenek bele a társadalmilag elfogadott normákba.
A gyógyuláshoz és a kiteljesedéshez újraformálódásra van szükség.
Ehhez befelé és lefelé kell elindulnunk, hogy a hiányzó darabokat
összeszedjük és a felszínre hozzuk. Ez Hermész feladata.
Hermész az az archetípus, amely a mindannyiunkban szunnya¬
dó elfojtott feminin vonásainkat és az isteni gyermeket a tudatunk¬
ba tudja emelni. Tehát feladatai közé nemcsak az tartozik, hogy
rátaláljon, mit fojtottunk el magunkban, hanem az is, hogy életre
keltse bennünk a kultúránk miatt eltemetett archetípusokat is.
Istenségekként Hermészt és Hesztiát, a házitűzhely istennőjét
általában összepárosították az otthonokban is: egy herm, vagyis a
Hermészt szimbolizáló kőoszlop állt minden bejáratnál, míg az
otthonok közepén állt Hesztia tűzhelye. Ez a két istenség, az egyik
az oltalmazó és vezető, a másik a melegség és fény forrása, az Én
archetípusának aspektusait hordozzák.
HESZTIA - AZ ISTENEK TEMPLOMÁBAN

ÉGŐ SZENT TŰZ
Az ókorban az utazók mindig megálltak az útjukba eső istenek

vagy istennők templomaiban fohászkodni és áldozni nekik, segít-
ségüket kérve. Életutunkon mi is ilyen utazók vagyunk, akik időn¬

ként elmegyünk a különböző istenségek templomai mellett. Az élet
kiszámíthatatlansága adhat különböző archetipikus szituációkat,
minek következtében egyszer ennek az istennek a templomában
járunk, míg máskor egy másikat látogatunk meg életünk során.
Ha bemennénk egy isten templomába, valószínűleg észlel¬
nénk egy láthatatlan istennő jelenlétét is. Ez Hesztia, a legidősebb
olümposzi, aki minden más istenség templomában felfedezhető.
Hesztia a házitűzhely és a templomok istennője. Ő volt a kerek
tűzhelyen égő tűz istennője, egy háromdimenzós mandala, az Én
szimbóluma, amelyről Jung azt gondolta, hogy a személyiség kö¬
zéppontja, a teljességnek és az élet értelmének archetípusa.
Hesztia jelenléte megszentelte a házakat és a templomokat is.
Az új menyasszony elvitte a családi tűzhelyről a tüzet az új házba,
és ezáltal szentelődött meg az új otthon. A régi templomokból az új
templomokba átvitt tűz szentelte meg az új templomépületet.
Hesztia tüze így a középpont és az összekötő kapocs is volt.
Hesztia anonim istennő volt abból a szempontból, hogy nem
volt jellegzetes megjelenési formája. így képek és szobrok sem
igazán készültek róla. Szűz istennő volt, ami arra utal, hogy ő az
„önmagával egy” szűz istennő, akinek senkire sem volt szüksége
ahhoz, hogy kiteljesedjék és jól érezze magát a bőrében.
Istennőként a nőkben jelen lévő archetípus. Azonban teljesen
egyértelműen jelen van nagyon sok férfi lelkében is. Például olyan
férfiak lelkében, akiknek igényük van a rendre, távol a hangzavar¬
tól, hogy befelé tudjanak összpontosítani. Az olyan férfiaknak is
szükségük van rá, akik szeretnek egyedül lenni, mert úgy érzik, az
egyedülléttől többi aspektusuk is erőre kap, és azok is rászorul¬
nak, akik szeretnének kiteljesedni.
Minden istenség templomában megtalálható Hesztia kerek
tűzhelye vagy áldozati oltára, minden archetípust ez a jelenlét
szentelt meg. Ha olyasmit csinálsz, ami számodra jelentéssel bír,
amely összeköt azzal, aki valójában vagy, akkor olyan archetípus
aktiválódott benned, amely a tevékenységgel és az Énnel is össze¬
függésben van. Az az állapot, amikor a férfi (vagy nő) a műhelyé¬
ben teljesen belefeledkezik valamilyen alkotó tevékenységbe, ah¬
hoz hasonlítható, amikor Héphaisztosz templomában vagyunk.
Ha szeretkezés közben megjelenik az eksztázis vagy az egység ér-
zete, akkor a pár Dionüszosz templomában szeretkezik. Amikor

egy sportoló belép az időtlenség pillanatába és úgy érzi, a világ
összes ideje rendelkezésére áll, hogy megnyerjen egy versenyt, an¬
nak ellenére, hogy a többi versenyző már a nyomában van, akkor
ez a sportoló Árészt éli. Azt az Árészt, aki a tevékenység közben
mindvégig kapcsolatban marad belső nyugvópontjával, melyet az
Árész templom középpontjában álló tűzhely jelképez.
Amikor a halandók az istenek és istennők templomai előtt ta¬
lálkoztak össze az istenségekkel, már nem álltak Hesztia tűzhelyé¬
nek oltalma alatt. így az istenségekkel való találkozás, noha lehe¬
tett problémamentes is, de jelenthetett némi kockázatot is. Az
istenek időnként meglepetésszerűen előtörhettek az emberekből
és átvehették az irányítást. Ráerőltették akaratukat a halandókra,
elcsábították, elrabolták vagy megbüntették őket. Ennek megfele¬
lően az archetípusok is eluralkodhatnak az emberen. Ha ez meg¬
történik, azzal az archetípussal azonosulnak. A Zeusz által meg-*
szállt üzletember például teljes erőbedobással beleveti magát a
hatalomért és pozícióért folytatott ádáz küzdelembe. Magánélete
megszűnik, senki nem számít neki. Az istenséghez tartozó akár
negatív, akár pozitív aspektussal való azonosulás felnagyítja ennek
az archetípusnak a jelentőségét. Egy istenséggel való azonosulás
miatt a férfi már eleve nagyobb jelentőséget tulajdonít önmagá¬
nak, és ettől olyan csábító ez az azonosulás.
Ezzel ellentétben ugyanakkor, amikor hálásak vagyunk, mert
olyan munkát végezhetünk, amely a harmónia és a boldogság
megéléséhez vezet, vagy számunkra fontos személyekkel lehetünk
együtt, vagy éppen a magányunkat élvezzük, akkor rádöbbenünk,
hogy életünknek mélysége és értelme van. A tudatosság és a hála
nem más, mint a halandók isteneik szentélyében tett látogatásai.
A halandó szabadon választhatott, melyik templomba megy
be, és tisztában volt azzal, hogy mit csinál. A templom belsejében
talált egy képet vagy egy szobrot az istenségről. így érezhette
annak az adott istenségnek a jelenlétét és energiáját. Noha az em¬
ber arra az istenre összpontosított, akinek a templomába belépett,
Hesztia jelenléte is érzékelhető volt a tűzhelynek és a tisztára sö¬
pört templomnak köszönhetően. Ez tulajdonképpen annak az
embernek a metaforája, aki önmagához hűen él, mivel egy vagy
több aktivált istennel is kapcsolatban van. Rajtuk keresztül tud
összpontosítani, ezek biztosítják arról, hogy az életének van meg¬

szentelt dimenziója.
HAZATÉRÉS
Az utazás során az utazó lehet, hogy számos isten vagy istennő

templomába betér, lehet, hogy mindet elkerüli vagy esetleg csak
egyetlen templomba megy be. Szerencsésnek mondhatta magát az
az utazó, akit útján Hermész kísért. Akármilyen hosszú utat is te¬
szünk meg, minden utazó örül a hazatérésnek.
Hermész az utazókat a bejárati ajtóban álló oszlopig kísérhette.
Majd az utazó átlépte a küszöböt és végre otthon volt. Azt az otthont
Hesztia középen álló kerek tűzhelye szentelte meg. Az otthoni tűz
szeretettel üdvözölte a hazatérő családtagot és az újszülötteket is.
Az ókori Görögországban az újszülötteket öt napos korukban
fogadták a család hivatalos tagjává rituális keretek között. Ebben
a rituáléban a gyermeket apja vitte körbe a tűzhely körül és ő mu¬
tatta be Hesztiának és a családnak. Ebben az üdvözlő és elismerő
rituáléban - hazatérésben - az új életet tudatosan az élet szerves
részeként ismerték el.
Lehetőség van tehát a hazatérésre.
Az otthonunk a lelki értelemben vett végállomás, ahol a spiri¬
tuális középponttal kapcsolódunk össze, csakúgy, mint az ókori
Görögországban, ahol az otthon a hazatérés szent helye, mivel
Hesztia jelen volt. Az Én szimbólumaként vagy személyiségünk
középpontjaként mindannyiunkban ott van saját Hesztiánk, a tel¬
jeséggel összefonódó belső nyugvópont. Amikor belépünk egy
szentélybe vagy otthonba, ahonnan sugárzik a tűzhely melege,
Hesztiával találkozunk. Lehet, hogy ez a szó szoros értelmében az
otthon, a magány és elmélyülés helye, szeretetünk ölelő karja, eset¬
leg egy önfeledt játék, a munkahelyünk, egy templom vagy maga a
természet. Bármikor és bárhol otthon érezzük magunkat, rátalál¬
tunk a harmóniára és a boldogsára, akkor biztosak lehetünk ben¬
ne, hogy rátaláltunk saját mítoszunkra.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A hiányzó isten
Az olümposziak közül hiányzik egy istenség. Métisz és Zeusz fia,

akinek a születését megjövendölték és akinek Zeusz helyét kellett
volna átvenni és szerető szívvel uralkodni. Ahhoz, hogy meg¬
születhessen, a feminin bölcsességet jelképező Métisznek kellene
először újjászületnie társadalmunkban, csakúgy, mint az emberek
tudatában. Métisz és Zeusz személyében ennek a fiúnak egészen
különleges szülőpáros adatott volna meg. Amikor a Hatalmas
Anya különböző aspektusain keresztül az Anya Istennő volt, az
apaság lényegtelen tényező volt, talán még nem is ismerték el.
Amikor az Égi Isten Atyák megszilárdították a patriarchátus fenn¬
hatóságát, az a másik végletet jelentette: az istennőket és a nőket le-
igázták, amely történelmi és teológiai helyzet már több ezer év óta
fennáll. A férfi isteneknek is megvolt a maguk birodalma, de egyi¬
küknek sem volt, sem a görög mitológiában, sem a zsidó-keresz¬
tény kultúrában erős és bölcs anyja, valamint hatalmas és szerető
apja. A halandók között is csak kevés embernek adatott ilyen sze¬
rencsés szülőpáros.
ZEUSZ: VÁLTOZÓBAN AZ APA ARCHETÍPUSA
Zeusz, égi isten atyaként saját mitológiájában változáson ment ke¬

resztül. Fenyegető apaként kezdte pályafutását, aki lenyelte Mé-
tiszt, hogy a jövendölés alapján helyére törekvő fiú ne születhessen
meg (ezt láthattuk Zeusz apjánál, Kronosznál is, aki saját gyerme¬
keit nyelte le, míg Kronosz apja, Uranosz a saját gyerekeit eltemet¬
te, nehogy megdöntsék hatalmát). Zeusz ez után számos gyermeket
nemzett: az olümposziakat, aztán kevésbé jelentős isteneket és
félisteneket is. Távolságtartó apa volt, aki gyerekei közül néhányat
szeretett, néhányat nem, mindenesetre többnyire megvédelmezte
őket. Ebben az értelemben tehát Zeusz apjától és nagyapjától is
különbözött: nekik, Zeusszal ellentétben, nem voltak pozitív szü¬

lői érzelmeik, és nem is akartak gyereket. Zeusz további változáson
ment keresztül, amikor fiát, a legfiatalabb olümposzi istenséget,
Dionüszoszt megmentette és saját maga „hordta ki”.
Az égi isten atyák (Uranosz, Kronosz és Zeusz) mitológiája az
apa achetípus olyan változásait tükrözi, melyek a Bibliában is fel¬
lelhetők. Például az ószövetség féltékeny és bosszúálló Istene az
újszövetségben szerető és megbocsátó Istenné szelídül. Az olüm-
posziak közül egyedül Dionüszosznak volt halandó anyja, csak¬
úgy, mint Jézusnak. Mindkettőjüket megkínozták, feláldozták és
mindketten feltámadtak és újjászülettek. A kisgyerek Dionüszosz
isteni gyermek aspektusát gyakran összetévesztik a gyermek Jézus¬
sal: a monserrati Fekete Madonna esetében például, amint a kezé¬
ben tartja a gyermeket, aki mintha egy fenyőágat tartana, Dio¬
nüszosz szimbólumára, a thyrsusra emlékeztet.
Az apa archetípusa változóban van, és miután egyre több férfi
tolódik el ebbe az irányba, az új apa archetípusa egyre inkább be¬
ivódik a kultúránkba is. Ahogy a férfiak újabb és újabb generá¬
ciója lesz apa, egyre többen lesznek azok, akik a huszadik század
utolsó harmadától kezdve már részt vettek feleségeik vajúdásán és
a szülésnél is. Ezek a férfiak már kötődnek csecsemőikhez, lelkes
apukák, nem távolságtartó és elérhetetlen égi apák. Annak a
Zeusznak az átváltozását tükrözik, aki a távolságtartásból odáig
fejlődött, hogy saját combjában készített helyet fiának. Ezzel a
tettével Zeusz földi aspektust öltött magára, csakúgy, mint ma élő
sorstársai. Akadnak olyan férfiak, akik teljes mértékben Földi
Apákká válnak.
Az apa: mitológia és változó szerepek ( The Father: Mythology and
Changing Roles) című könyvükben Arthur és Libby Coleman arról
a Földi Apáról ír, aki napi szinten interakcióban van gyerekeivel.
A Földi Apa elsődlegesen a családjára fókuszál. Még akkor is, ha
máshol jár, lélekben mindig a gyerekeivel van. Amikor otthon van,
szerető apaként veszi körül gyerekeit és a családját összetartó intim
szülői feladatokra összpontosítja minden figyelmét. A Coleman
szerzőpáros az apaságnak ezt a nagyon fontos aspektusát hang¬
súlyozza, kiemelik azt a nehézséget, amelyet ez a viselkedésforma
jelent a patriarchátus keretein belül:
A HIÁNYZÓ ISTEN 335
„A szülői viselkedésformák közül a földi apák hozzáállása

az, amit a legkevésbé sem csepegtetnek bele a most felnövekvő
generáció fiúgyermekeinek értékrendjébe és törekvéseibe. A férfi
számára ez a viselkedésforma jelentheti a legnagyobb nehézséget,
noha a szülőségnek ez a legalapvetőbb megnyilvánulásiformája.
Ahelyett, hogy az apa hősként, fegyelmezőként viselkedne, vagy
úgy tenne, mintha ő lenne a híd a külvilágfelé, vagy ő lenne a le¬
küzdendő erő, aföldi apa az alapvető bizalmat és belső biztonságot
szeretné kiépíteni gyermekeiben, amellyel felnőhetnek, kikerül¬
hetnek a család kötelékéből saját függetlenségük és egyéniségük
elérésével. ”
Találkoztam már a praxisomban olyan férfiakkal is, akik pozí¬

ciójukat tekintve Zeusszal voltak egy szinten, mégis azt kívánták,
bárcsak a gyerekeikkel lehetnének otthon. Tudok arról az örö¬
mükről, amit az jelent a számukra, hogy ők maguk fürdethetik a
csöppséget vagy ők olvashatják fel az esti mesét. Ezek a férfiak
nem haragszanak gyermekeikre, hanem imádják őket. Vannak
közülük olyanok, akik boldogtalan házasságuk ellenére sem vál¬
nak el, mert az azt jelentené, hogy elveszítik a napi kontaktust
gyermekükkel.
Összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a mai amerikai (és ez
más országokban is tapasztalható) férfitársadalom apa archetípu¬
sa változóban van. Habár a patriarchális égi apa kép dominál, szép
lassan az egyes férfiak változnak. Talán pontosan ugyanezt az át¬
menetet tükrözi az a tény is, hogy a nyugati politikai és vallási
vezetőknek manapság már nincs akkora hatalom a kezében, mint
korábban. Nem tartják őket tévedhetetlennek és már sokkal nehe¬
zebb dolguk van, ha fiatalembereket akarnak rávenni a háború¬
zásra. Egyre kevésbé hasonlítanak Zeuszra.
MÉTISZ: A BÖLCS ANYA ARCHETÍPUSÁNAK

SZÍNRE LÉPÉSE
Nagyon keveset lehet megtudni Métiszről a görög mitológiából.
Ez a hallgatás talán érthető: lekicsinyítették, hogy aztán lenyeljék,
tehát akárki is volt ő valójában, csak nyomaiban megismerhető, ha
egyáltalán. Csak azt tudjuk róla, hogy segített Zeusznak kiszabadí¬

tani testvéreit, akiket Kronosz nyelt le. O volt az, aki tudta, hogyan
kell ezt véghezvinni, és be is szerezte a szükséges hánytatószert.
Métisz a bölcsesség istennője volt, akinek már jóval Zeusz és az
olümposziak megjelenése előtt is áldoztak. Továbbá azt is tudjuk,
hogy ő volt Zeusz első hitvese, akinek két gyermeket ígért a jöven¬
dölés. Az egyik bátorsággal és bármelyik férfi józanságával veteke¬
dő gondolkodásmóddal megáldott lány, a másik, „haláltmegvető
bátorságú” fiú, aki „az istenek és emberek királya lesz”. így amikor
Métisz várandós lett, Zeusz megrettent, hogy Métisz ezt a bizo¬
nyos fiút hordja a szíve alatt. Ezért kicsinyítette le és nyelte le
Zeusz Métiszt.
Amint kiderült azonban, hogy ez a gyerek nem fiú volt, hanem
lány, méghozzá Athéné, aki teljes arany páncélzatban pattant ki
Zeusz fejéből. Athénének nem volt emlékképe anyjáról, így egye¬
düli szülőjének Zeuszt tartotta.
Métiszt, az isteni feminin bölcsességet valóban felfalta a patri¬
archátus és eltűnt a nyugati társadalmakból. Ez a mítosz tükrözi,
hogy mi történt a történelemben (valószínűleg Kr. e. 4500 és Kr. e.
2400 között): az indoeurópai megszállók egymást követő hullámai
harcos isteneikkel és az apa-központú teológiájukkal lerohanták és
elfoglalták a vén Európát, aminek a lakói 25000 éven keresztül
anya-központú társadalmi berendezkedésben éltek és ilyen vallást
követtek, békés és kulturálisan fejlett civilizációt hoztak létre,
amelyben nem voltak külön rétegződések, vagyis egyenlőségelvű
volt, és főként mezőgazdasági tevékenységből látták el magukat.
Mivel városaikat nem védte semmi és harci képességeik sem vol¬
tak túl fejlettek, a lóháton vágtázó égi isten apákat tisztelő népek
leigázták őket, és rájuk erőltették patriarchális társadalmi beren¬
dezkedésüket és vallásukat.
Az Istennő (akit sok néven ismerünk) kénytelen volt a leigázó
nép fejének hitvesi szerepét elfogadni. Attribútumait hatalmával
együtt lenyelték, és a domináns férfi isten tulajdona lett. Még az is,
ami egyébként kizárólag női és az Istennőhöz tartozó felségterület¬
nek számított, mint például a gyermekszülés, illetve az életet adás
hatalma, az is közös jog lett. így az égi atyák életet adhattak a sza¬
vaikon, illetve a fejükön keresztül.
A nők elfelejtették Métiszt, és ebben hasonlítanak Athénére,
aki szintén megfeledkezett anyjáról, amikor teljes emberi nagy¬

ságában kipattant apja fejéből. Athénéhez hasonlóan a legtöbb nő
a patriarchátus szülötte, ami kizárólag az Isten Apa isteni mivol¬
tát ismerte el. A nők nem emlékeznek arra az időszakra, amikor az
„Isten nő volt”. Az Isten Anya, az Istennő, az Isten feminin arcá¬
nak létezése az emlékezet homályába vész. Az utóbbi században
„Métisz” újraéledésének lehetünk tanúi. Egy kortárs női lap,
A hatalom asszonyai (Women of Power) ezt a reneszánszt a követ¬
kezőképpen jellemzi*:
y>A nő ősi spirituális hangja újra elbeszéli rég elfeledett bölcses¬

ségét és világunk tudatos változásának fő hajtóerejévé válik...
Ez az újra kiemelkedő hang az élet nagy összefüggéseinek el¬
ismeréséről szól, arról a tudatosságról, hogy mindennek van lelke
és minden szent, arról, hogy szent lényekké kell formálódnunk,
hogy szeretnünk kell a lelkünket, a testünket és az érzelmeinket.
Továbbá szól a hang a nők és minden elnyomott ember jogainak
helyreállításáról, a világbéke, a társadalmi igazságszolgáltatás és
a környezeti harmónia visszaállításáról, szól a spirituális és lelki
hatalmak aktiválásáról, a női szentség tiszteletéről, a föld meg¬
becsüléséről, évszakainak és életünk megünnepléséről. ”
A női spiritualitás egyre inkább a nőmozgalmak egyik új di¬

menziójaként tör utat magának a kultúránkban. Ez a megújulás
- egyáltalán nem véletlenül - időben egybeesik olyan archeológiái
leletek felfedezésével, amelyek a történelmi matriarchátus létezé¬
sét támasztják alá. Erről a hosszú, békés, istennőknek áldozó idő¬
szakról szól Marija Gimbutas˙4 vén Európa istennői és istenei ( The
Godesses and Gods of Old Europe), Merlin Stone Amikor az isten nő
volt (When God was a Woman), illetve Riane Eisler Kehely és penge
(The Chalice and the Blade) című könyvei. A Nag-Hammadi teker¬
csekről, közismertebb nevükön a Gnosztikus Evangéliumokról
(holt-tengeri tekercsek) írt könyvet Elaine Pagels ugyanilyen cím¬
mel. Ezek az evangéliumok arra mutatnak rá, hogy a gnosztikus
keresztények ismerték és tisztelték Sophiát vagy az Isten feminin
‘Magyarországon néhány éve rendszeresen megrendezik az „Istennő fesztivált”, melyről

bővebben a www.goddessbudapest.com oldalon olvashatunk.
arcát. A keleti ortodox keresztények is tisztelték Sophiát. Leg¬

nagyobb szentélye a Hagia Sophia (Szent Zsófia temploma, vagy
Szent Női Bölcsesség) Konstantinápolyban (vagyis a mai Isztam¬
bulban) épült. A római katolikusok úgy tartották, hogy csak egy ki¬
sebb jelentőségű női mártír emlékére épült. A zsidó miszticizmus¬
ban Zsófia neve Shekina. Métisz, Zsófia és Shekina az egykor
istenített elfelejtett női bölcsesség különböző elnevezései.
Századokon át ezt a női bölcsességet homály fedte. Amikor eti¬
kai döntéseket kellett hozni, a nőkről azt állították, hogy kevésbé
etikusak, mint a férfiak. Carol Gillian Máshogyan (In a Different
Voice) című könyvében arról ír, hogy a nők többsége bizonyos eti¬
kai kérdéseket máshogyan érzékel, mint a legtöbb férfi, hiszen fon¬
tosabbnak tartják a nők az embereket és a kapcsolatokat, mint az
elvont elveket, de ez nem etikai kérdés, hanem értékrendbeli kü¬
lönbség. Amikor a kapcsolatokat egyenértékűnek tekintik az el¬
vekkel, akkor a könyörület és igazság egymás mellett létezik, egyik
a másikat teszi teljessé. Carol Gillian itt igazi Métisz pozícióból
érvelt, bátran és józanul konfrontálódott és vívta meg tudományos
csatáját. Ilyen egy kortárs Athéné, aki emlékszik Métiszre.
Most már láthatunk nőket, akik percepcióikról és értékrend¬
jükről beszélnek mind magánéletükben, mind a tudományos vi¬
lágban. És talán először az „újkori” történelem folyamán, a nőknek
lehetőségük van arra, hogy erős és bölcs anyákká váljanak, akiket
nem fal fel a férjük, akik nem félnek kiállni az értékrendjük mellett,
és ha szükséges, meg tudják védelmezni gyermekeiket.
MÉTISZ FIA, MINT ÚJ ARCHETÍPUS
Noha a szerető szívvel rendelkező fiú megjelent Jézus személyében

nyugaton, Krisna személyében keleten, jelenléte mégsem hozott
átütő változást a patriarchátus alapvető hatalmi viszonyaiban.
A hegytetőn uralkodó Zeusz, villámköteggel a kezében továbbra is
a domináns elv a kultúránkban, és az is marad, amíg biztonságun¬
kat felsőbb hatalomtól reméljük, és amíg ez az elszigetelődés má¬
soktól lehetséges és kívánatos is.
Zeusz pozíciója sokáig megingathatatlannak tűnt. De ma már
tudjuk, hogy a csernobili nukleáris baleset radioaktív részecskéi,
a holland szennyezett tej, valamint az esőerdők kivágása Brazíliá¬

ban hogyan változtatja meg a föld klímáját, illetve hogy a nukleá¬
ris háború a bolygón nukleáris télhez vezethet. Egymásrautaltsá¬
gunkra egyre inkább rádöbbenünk. Rálátunk arra, hogy nemcsak
a bolygón, de a bolygó sorsán is osztozunk. Ugyan még mindig
Zeusz az uralkodó elv, de mi történik akkor, ha megértjük, hogy
Zeusz villámkötegeit nem lehet anélkül használni, hogy ne pusz¬
títsa el az életet a földön?
Globális tudatosság, környezeti problémák, ökológia, női spi-
ritualitás és nukleáris leszerelés mind Métisz újraéledését jelző
kifejezések. Métisz azt a tudást személyesíti meg, hogy egymás¬
hoz és anyáinkhoz kötődünk. Mindannyian kulturális vátozás
szemtanúi lehetünk, amikor Métiszre, mint feminin bölcsesség¬
re, mint Anya Természetre, mint a Föld szentségére vagy mint
Istennek, mint Anyának a visszatérésére újra emlékezünk, mi¬
alatt az apa archetípusa szintén változni látszik.
ÚJ ARCHETÍPUSOK
ÉS MORFOGENETIKUS MEZŐK
Rupert Sheldrake elméleti biológus az Új élet tudománya: a forma-
tív ok-okozat elmélete (A New Science of Life: The Hypothesis of
Formative Causation) című művében azt a radikális felvetését ecse¬
teli, melyből megtudhatjuk, hogy az élőlények hogyan tanulnak
és hogyan öltenek magukra új formát. Elmélete megmagyarázza,
hogyan jöhetnek létre új archetípusok, vagyis hogyan változhat
meg az emberi természet.
Sheldrake hipotézise a következő: ha egy viselkedésforma elég
sokáig ismétlődik, akkor az „morfogenetikus mezőt” hoz létre. Ez
a mező (melyet Sheldrake „morfikus” mezőnek nevez) felhalmo¬
zott memóriával rendelkezik arról, hogy mi történt a fajokkal a
múltban. A faj minden egyes tagja (nemcsak az élő organizmusok,
de a fehérje molekulák, kristályok, még az atomok is) saját morfi¬
kus mezőjükre hangolódnak. Ezek a morfikus mezők átterjednek
téren és időn a „morfikus rezonancia” folyamata során.
A kristályok birodalmában például, az elmélet szerint a kris¬
tályra jellemző mezőtől függ, hogy a kristály milyen alakot ölt,
illetve milyen lesz a struktúrája. Ezen túlmenően nagyon nehéz

lenne az új összetett kristályt rögtön az első alkalommal létre¬
hozni, de azután egyre könnyebb lesz az előző kikristályosítások
morfikus mezőjének hatása miatt. A kémikusok körében ez a ha¬
tásmechanizmus közismert, írja Sheldrake.
Az emberekre alkalmazva Sheldrake elmélete magyarázatot tud
szolgáltatni arra, hogy az emberi fajon belül hogyan jöhetnek létre
alapvető (vagy archetipikus) változások. A hozzáállás és a viselke¬
désformák kezdetben nagyon nehezen indulnak el a változás útján,
de ha egyre több egyén veszi fel az új magatartásformát, akkor az
utánuk következő embereknek fokozatosan egyre könynyebb lesz
az átállás, és nem csak a direkt hatások miatt. Sheldrake szerint az
emberek a morfikus rezonancián keresztül hangolódnak rá a mor¬
fikus mezőben lévő új mintára. Talán ez a magyarázata annak, hogy
a változás miért lesz fokozatosan egyre könnyebb és könnyebb.
Egy idő után annyi ember változik meg, hogy átbillen a mérleg
nyelve és a kollektív tudattalanban megjelenik az új archetípus.
Sheldrake maga is egyenlőségjelet tett a két jelenség közé:
!yAz általam javasolt megközelítés nagyon hasonlít Jungnak

a kollektív tudattalanról szóló elméletéhez. A fő különbség talán
az, hogyjung elméletét elsősorban az emberi tapasztalás és a
kollektív emlékezet területein alkalmazták. Javaslatom pusztán
annyi, hogy nagyon hasonló elv működik az egész univerzumban,
nem csak az emberifaj viselkedésformáira vonatkozólag. ”
A századik majom: egy kortárs mítosz

A Századik Majom egy új mítosz. Egy történet, ami valahol fel¬
vetette a fejét, gyakran elismételték és csak az utóbbi két évtized¬
ben írtak róla. Nem olyan régre nyúlnak vissza a gyökerei, mint a
görög mitológia, amely a trójai háborút jeleníti meg, azonban itt
sem tudhatjuk pontosan, hogy mi a valóság és mi a valóságnak
csak a metaforája. A történet alapjául egy majomkolóniákat meg¬
figyelő tudományos kísérlet szolgál, melyet Japánban végeztek.
A történet legismertebb feldolgozása Ken Keyes tollából szüle¬
tett, melynek rövid, tömörített változata a következő:
A japán partoktól nem messze, különböző szigeteken tudomá¬

nyos megfigyeléseket végeztek majom kolóniákon, megközelítő¬
leg harminc éven keresztül. Annak érdekében, hogy jól szemmel
tarthassák a majmokat, édesburgonyát szórtak ki nekik a tenger¬
parton. A majmok lejöttek a fákról az édesburgonyáért és így a
tudósok alaposan megfigyelhették őket. Egyik nap egy Imo nevű
18 hónapos nőstény majom elkezdte megmosni a tengerben a bur¬
gonyát, mielőtt megette. Valószínűleg jobb íze volt homok nélkül,
talán még egy kicsit sós is lett a tengervíztől. Imo először a játszó¬
társainak mutatta meg, hogyan kell megmosni, aztán a játszótársai
megmutatták az anyjuknak és így szép fokozatosan egyre több ma¬
jom mosta meg a burgonyát evés előtt. Először a gyerekeiket imi¬
táló felnőtt egyedek tanulták meg az új viselkedésformát, aztán a
többi majom is. Végül a tudósok azt tapasztalták, hogy azon a szi¬
geten élő összes majom megmosta a burgonyát.
Noha ez a megfigyelés is igen figyelemreméltó, ami még ennél
is megdöbbentőbb volt, az az, hogy a többi sziget majom lakójának
a viselkedése is megváltozott. Ezek a majmok is megmosták a bur¬
gonyát evés előtt, noha a különböző szigeteken élő majmok között
nem volt közvetlen kapcsolat.
Ez a megfigyelés a morfogenetikus mezőről felállított elmélet
bizonyítása: az elmélet meg tudja magyarázni, mi történt a szigete¬
ken. A századik majom pedig az a majom, amelyik a mérleg nyelvét
átbillentette: az, amelyiknek a megváltozott viselkedése jelezte azt
a kritikus megváltozott majom létszámot, amely után már az ösz-
szes majom az összes szigeten megmosta a burgonyát.
A Századik Majom az a New Age allegória, amely reményt ad
azoknak az embereknek, akik önmaguk megváltoztatásával meg
akarják menteni a bolygót és abban bíznak, hogy egyéni erőfeszíté¬
seiknek igenis lesz gyümölcse. Mítoszként a Századik Majom tör¬
ténete visszaigazolás azoknak az embereknek, akik például a nuk¬
leáris leszerelést szorgalmazzák, még akkor is, ha az eredmények
sokáig váratnak magukra. Ha valóban létezik a századik majom,
akkor Imonak és barátainak is kell, hogy legyenek emberi megfele¬
lőik. Ahhoz, hogy kialakuljon az új archetípus, kell egy huszonhe-
tedik, egy nyolcvanegyedik és egy kilencvenkilencedik majom is.
Sheldrake hipotézise megmagyarázza, hogy egy faj viselkedése
hogyan tud megváltozni azon keresztül, hogy a benne élő egyedek
egyenként elkezdenek valami teljesen újat. Ha Métisz fiának való¬

ban át kell venni Zeusz helyét, tudnunk kell, hogy a változás csak
úgy indul el, ha megfelelő számú férfi (és nő) fogja a szeretetet
többre becsülni, mint a hatalmat, és eszerint az elv szerint is fog¬
nak cselekedni. Ahogy egyre többen átállnak a másik oldalra, ez a
fajta viselkedésforma egyre könnyebb lesz, míg végül egy szép
napon a századik majom átbillenti a mérleg nyelvét.
A legtöbb férfiban és nőben azonban nincs sem hit, sem igény
a világ megváltoztatásához. Akiben mégis van elég erő és kitartás,
azokat ez az új mítosz továbblépésre buzdítja. Ha felismerjük ma¬
gunkat egy mítoszban, megerősödünk. Az a mítosz, amely eljuttat
minket az „Aha-élményhez”, segít hűnek maradni ahhoz, amiben
igazán hiszünk. Segít önmagunk lenni.
Ez a mítosz nemcsak azokról szól, akiknek belső motivációjuk
van megváltoztatni a világot, de metaforikusán szól a lélek belső
változásairól is. A belső világunkra az a jellemző, hogy amit csi¬
nálsz, azzá leszel. Ha egy elv mozdít bennünket arra, hogy vala¬
hogyan viselkedjünk és ezt sokszor megismételjük, a végén azok
leszünk, amit csinálunk.
MÉTISZ FIA, MINT SZEMÉLYES ARCHETÍPUS
A Csillagok háborúja című filmben Luke Skywalker arra alapozva

cselekszik, amit a szíve érez és remél, vagyis, hogy Darth Vader
valahol a szíve mélyén mégiscsak szerető apa. Luke Skywalker
tudja, hogy nem szabad magát átadnia a reménytelenségnek és így
átállnia a rossz oldalra, mint ahogyan azt a Császár előre megjósol¬
ta. A Darth Vader-rel folytatott élethalálharcában Luke nem adta
fel a reményt, hogy a fekete maszk mögött szerető apját megtalál¬
hassa. Mivel megérzésének és hitének megfelelően cselekedett,
Darth Vaderből előtört az érző apa. Uranosz és Kronosz kortárs
megfelelői a Császár és Darth Vader, mindketten félik és egyben
gyűlölik is fiaikat. A szerető szívű Luke azonban legyőzi apja go¬
nosz oldalát és ezáltal előhívja a gondoskodó apát Darth Vader-ből.
Steven Spielberg E. T. című filmje szintén kortárs mítoszt
dolgoz föl, melynek főszereplője egy kisfiú, aki képes a szívére
hallgatni. Ebben a történetben is hatalommal bíró férfiak vannak
döntéshozó helyzetben, ezúttal racionális tudós képében. E. T.-t,

a földönkívülit, mint fajtája egyetlen példányát, fogva tartják a
tudósok. Amikor úgy tűnik, hogy a társaitól való elszigetelődés
miatt meghal - ahogyan a szeretethiányos csecsemők esetében is
előfordul - a fiú szeretete újra életre kelti.
J. R. R. Tolkien A gyűrű szövetsége (The Fellowship of the Ring)
című könyvében nagyon hasonló kisfiús főszereplővel, Frodoval
találkozunk. Frodo hobbit, magassága nagyjából egy kamaszkorú
fiúnak a méreteivel azonos, szőrös a lába és rendkívül szeretetre¬
méltó tulajdonságai vannak: hűséges, megbízható és érzékeny.
A Frodo és barátai által felvállalt - és sikeresen véghezvitt - feladat
félelmetes: el kell pusztítaniuk a Hatalom Gyűrűjét és ellent kell
állniuk a kísértésnek, ha a gyűrű arra csábítja őket, hogy használják.
Ezekben a történetekben a főhős önmagába vetett hitétől és bel¬
ső meggyőződésétől függ a végkifejlet. A patriarchátusban minden
egyes férfinak és nőnek ugyanez elé a válaszút elé kell állnia: való¬
ban a Darth Vader által szimbolizált agresszorral akarok azonosul¬
ni? Egymásban fogunk-e bízni, vagy a gyűrű eltántorít bennünket?
A szívünkre hallgatunk, vagy mivel a szakemberek azt mondják,
elhisszük valakiről, hogy reménytelen eset? Csak magunkra gon¬
dolunk vagy a társainkra is tekintettel tudunk lenni?
Noha a ma élő és a görög időkből származó mítoszokból is
hiányzik maga Métisz, a feminin bölcsesség, az általa hangsúlyo¬
zott értékek, mint például az egymáshoz tartozás és a földhöz, illet¬
ve minden élőlényhez való kapcsolódás, egyre gyakrabban jelennek
meg. Mivel egyre többen azonosulnak ezzel a feminin bölcsesség¬
gel, a hiányzó szülőhöz is visszanyúlunk és így ráakadunk magunk¬
ban a hiányzó istenre.
Véleményem szerint mindannyian azzal a vággyal születünk
meg erre a világra, hogy szeressenek bennünket, ha azonban nem
kapunk szeretetet, a hatalom oldalára állunk. Ha eszünkbe jut Mé¬
tisz, rádöbbenünk, hogy valójában a szeretet volt az, amit mindig
is akartunk.
Ha személyes szinten lelkűnkben a hatalom válik domináns
archetípussá, cselekedeteinket a hatalom és pozíció utáni vágy
vezérli, valamint az, hogy ezeket megtartsuk, hogy mindig jónak
tűnjünk és mi irányíthassunk. A hatalmi döntések nem a szeretet
megszerzéséért, születnek, nem a hatalom szeretetéből fakadnak,
nem azért hozzuk meg őket, mert valakit vagy valamit szeretünk,
és még csak nem is az a motiváló erő, hogy hatásukra szeretet szüle¬
tik. Ha ráébredünk arra, hogy a döntéseink kimenetele attól függ,
milyen elv alapján hoztuk meg őket, akkor bátran dönthetünk
amellett, amit szeretünk, ami számunkra fontos.
Az élet folyamatosan döntések elé állít minket. Ha tudatosan a
szeretet és bölcsesség alapján választunk, elutasítva a hatalmunk
kiterjesztésével járó alternatívát, tudnunk kell, hogy az első lépés
lesz a legnehezebb. A döntésünk minden egyes alkalommal egyre
könnyebb lesz, míg végül az egykor oly nehéz lépés lesz a természe¬
tes megoldás. Ekkor válik lelkűnkben a szeretet a domináns arche¬
típussá.
Az utolsó bekezdést szántam a könyv végének, de mielőtt a

kézirat a szerkeztőhöz került volna, valami frappáns befejezésen
törtem a fejem, és akkor jutott eszembe T. S. Eliot Négy kvartett
(Four Quartets) című versének néhány sora, mely vigaszt nyújt,
melyből erőt meríthetek és amely nagyon igaz. Talán te is így leszel
ezzel, kedves olvasó.
„ Vagy mondjuk úgy, a vég a kezdet előtt van,

S a vég s a kezdet megvolt mindig is
A kezdet előtt és a vég után. ”
(Vas István fordítása)
Szeretettel.
FÜGGELÉK
346 FüGGELéK
KI KICSODA A GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN

APHRODITé: a szépség és szerelem istennője, római nevén Vénusz.
A sánta Héphaisztosznak, a kovács istennek hűtlen felesége. Ren¬
geteg szerelmi viszonya volt istenekkel és halandókkal egyaránt.
Ezek közül leghíresebb kapcsolata Árészhoz, a hadistenhez fűzi.
APOLLóN: római neve ugyanez. Az aranyos nap istene. Törvény¬

hozó, íjász és a művészetek pártfogója. Létó és Zeusz fia, Artemisz
ikertestvére. Másik neve Héliosz.
ÁRéSZ: római nevén Mars, a hadisten. A harcos, szerető és táncos

archetípusa. Zeusz és Héra fia. Apja gyűlölte Árészt harci kedve
miatt. Aphrodité szeretője volt, akitől Harmónia nevű leánya, va¬
lamint Deimosz (Rettegés) és Phobosz (Félelem) nevű fiai szület¬
tek. Két fia gyakran Árésszal tartottak a csatákba is.
ARTEMISZ: római nevén Diána, a vadászat és a Hold istennője.

Zeusz és Létó lánya, Apollón, a Napisten ikertestvére.
ATHéNé: római nevén Minerva, a bölcsesség és a női mesterségek

istennője, Athén városának patrónusa, a héroszok védelmezője.
Általában teljes páncélzatban ábrázolják. A harcokban a legjobb
stratéga. Csak Zeuszt ismerte el szülőjének, azonban Métisznek, a
bölcsesség istennőjének a lánya is volt. Métisz volt Zeusz első fele¬
sége, akit lenyelt.
DéMéTéR: római nevén Ceres. A termékenység istennője, Persze-

phoné anyja. Perszephonét Hádész elrabolta és az alvilágba vitte.
DIONüSZOSZ: római nevén Bakkhosz, a bor és mámor istene.

Zeusz és Szemeié fia. Zeusz a combjába varrva mentette meg életét.
Archetipikus szerepei: eksztatikus szerető, vándor és misztikus.
GAIA: a Földanya. Uranosz (ég) anyja és felesége, a titánok anyja,
az olümposziak első generációjának nagyanyja.
HáDéSZ: római nevén Plútón, az alvilág ura, Rheia és Kronosz fia,

Perszephoné elrablója és férje. Zeusz és Poszeidón testvére. Az apa
FüGGELéK 347
archetípusának egyik aspektusa. A lelkek birodalmán és a kollek¬

tív tudattalan fölött uralkodott.
HéPHAISZTOSZ: római nevén Vulcanus. A kovácsok sánta istene,

az egyetlen isten, aki dolgozott. Aphrodité felszarvazott férje, Héra
elutasított fia. Héra volt egyetlen szülője, de Zeusz sem kedvelte,
aki csak névlegesen volt az apja. Archetipikus szerepei: kézműves,
nyomorék és magányos farkas.
HéRA: római nevén Juno, a házasság istennője. Zeusz felesége, aki

nagy nőcsábász volt. Hérát bosszúálló és féltékeny feleségnek
ábrázolták.
HERMéSZ: római nevén Merkúr. Az istenek hírvivője, a kereske¬

delem, a kommunikáció, az utazók és tolvajok patrónusa. Hádész
birodalmába kalauzolta a lelkeket, megmentette Dionüszoszt,
Perszephonét felhozta az alvilágból. Aphroditével viszonya volt,
akitől Hermaphroditusz született.
HESZTIA: római nevén Vesta. A tűzhely és a templom istennője, a

legkevésbé ismert istenség az olümposziak közül. Hesztia melege
megszentelte az otthonokat és a templomokat. Az én archetípusát
személyesíti meg.
KRONOSZ: római nevén Szaturnusz. Gaia és Uranosz legkisebb fia.

Titán, aki kasztrálta apját, és ezáltal ő lett a főisten. Rheia férje és a
hat olümposzi istenség első generációjának (Hesztia, Démétér,
Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz) apja. Az első öt gyermekét Kro¬
nosz lenyelte. Később legfiatalabb fia, Zeusz átvette apja hatalmát.
PERSZEPHONé: a görögök Kóré-nak is nevezték, római nevén

Proserpina. Démétér elrabolt lánya, az alvilág istennője.
POSZEIDóN: a tenger istene, a földrázó. Az olümposziak közül az

egyik, akit sokkal inkább római nevén ismernek: Neptun. Athéné¬
vel szállt harcba Athén birtoklásáért, de vesztett. Zeusz és Hádész
testvére, az apa archetípusának egyik aspektusa.
348 FüGGELéK
RHEIA: Gaia és Uranosz lánya, Kronosz felesége és anyja. Hesztia,

Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz anyja.
URANOSZ: az első égi isten, Gaia fia és férje. A titánok apja, leg¬
fiatalabb fia, Kronosz vette el tőle hatalmát.
ZEUSZ: római nevén Jupiter vagy Jőve. Az olümposzi főisten, a

villámlás és mennydörgés istene. Rheia és Kronosz legfiatalabb
fia. Legyőzte a titánokat és megszilárdította az olümposziak hatal¬
mát, ők lettek a világ urai. Héra nőcsábász férje. Héra előtt is szá¬
mos felesége, viszonya volt, amelyekből rengeteg gyereke szüle¬
tett. Többen közülük a második generációs olümposziak, mások
pedig a görög mitológia héroszai voltak.
ÖSSZEFOGLALÁS I. o
Ö
80odl
Isten Kategória Archetipikus szerepek Akik fontosak számára r
»
*
Zeusz (Jupiter, Jőve) Patriarchális isten Király, égi apa, Feleség (Héra)
Az ég és villámlás istene vezérigazgató, szövetségkötő, Gyerekek (olümposzi fiák
Az akarat és hatalom birodalma nőcsábász és lányok)
Poszeidón (Neptun) Patriarchális isten Király, földi apa, ösztönös, Feleség (Amphititré)
A tenger istene, földrázó emocionális férfi, Ellenségek (Odüsszeusz)
Az érzelmek és ösztönök birodalma kérlelhetetlen ellenség
Hádész (Plútó) Patriarchális isten Király, Feleség (Perszephoné)
Az alvilág istene remete Képek (vagy árnyak)
A lelkek és a tudattalan birodalma
Apollón Szeretett fiú Sikeres célkitűző, Nincs kitüntetett személy,
Napisten testvér testvérek (Artemisz, Hermész)
Hermész (Mercur) Szeretett fiú Kommunikátor, vezető, Átmenetileg kitüntetett

Az istenek hírnöke szélhámos személyek, barátok
Árész (Mars) Elutasított fiú Harcos, táncos, szerető, Szerető (Aphrodité),

A hadisten megtestesült férfi gyerekek
Héphaisztosz (Vulcan) Elutasított fiú Kézműves, Feleség (Aphrodité),

A kovácsok istene kreatív férfi
Dionüszosz (Bakkhosz) Nevelt fiú Misztikus, vándor, Nők, feleség (Ariadné)
LM
A bor és mámor istene eksztatikus szerető -b-
LO
u>
u>
ÖSSZEFOGLALÁS II. v>
v<
Ul
o
Isten Jungi típus/időérzék Pszichés veszélyek Erősségei, képességei
Zeusz Általában extrovertált Kegyetlenség Határozottság, termékenység,

Kimondottan gondolkodó Emocionális éretlenség tud bánni a hatalommal
Intuitív és érzékelő Önmaga túlértékelése
Jelen és jövő
Poszeidón Vagy extrovertált vagy introvertált Romboló érzelmesség Hűség
Kimondottan érző Érzelmi instabilitás Az érzelmekhez való hozzáférés
Múlt és jelen Alacsony önbecsülés
Hádész Kimondottan introvertált Szociális láthatatlanság Képek gazdag belső világa

Kimondottan érzékelő Depresszió, a realitás elferdítése Elszigetelődés
Időtlenség Alacsony önbecsülés
Apollón Általában extrovertált Érzelmi távolságtartás Célratörő

Általában gondolkodó Öntelt Kedveli az érthetőséget
Általában intuitív Epés és a tiszta formákat
Jövő
Hermész Általában extrovertált Impulzív Gyors felfogóképesség
Kimondottan intuitív Szociopata Kommunikátor
Általában gondolkodó Örök kamasz Barátságos gTI
Múlt, jelen, jövő o
m
5,
*
Árész
Árész Kimondottan extrovertált Érzelmi reakciók
Érzelmi reakciók Érzelmek és test integrációja T)
“d
a
§G-
Kimondottan
Kimondottan érző
érző Bűnbak és bántalmazó Érzelmi expresszivitás oO
o
Kimondottan érzékelő Alacsony önértékelés m
ffl
tn
Az adott pillanat s.&r

*
Héphaisztosz Kimondottan introvertált Szociális alkalmatlanság Kreativitás
Kimondottan érző Pojáca A szépség meglátásának
Kimondottan érzékelő Alacsony önértékelés és létrehozásának képessége
Jelen Kézügyesség
Dionüszosz Vagy in tra vertált vagy extrovertált Eltorzított önkép Az érzéki élményeket kedveli
Kimondottan érzékelő Drog/alkohol függő A természet szeretete
Az adott pillanat/időtlenség Alacsony önértékelés Szenvedélyes intenzitás
"
:vc?
JÉ
'
9*
tv:
-
r JÉL
V.'yl
'l '. •V fr- tf •r”w
_r .c i,"% 'v
Vv&! •* v
5*í
%•
\°
m
7>
T
*
s~f
y as
J
__
ii 3T2S
JEAN SHINODA BOLEN nőkről írt, BENNüNK éLő
ISTENNőK című könyve óriási sikert aratott.
™ Ennek folytatásaként, pácaként ebben a köny¬
vében a férfiak személyiségét formáló, viselkedését meg¬
határozó archetípusokkal, belső mintákkal foglalkozik.
Nyolc jól elkülöníthető alaptípussal találkozhatunk a
görög mitológia istenei között: a tekintélyelvű Zeusszal,
az emocionális Poszeidonnal, az érzéki és eksztatikus
Dionüszosszal, az introvertált Hádésszal, a kézműves
Héphaisztosszal, az ösztönlény Arésszal, a kommuniká¬
tor Hermésszel, valamint az előrelátó Apollónnal.
DR. BOLEN segítségével azonosíthatjuk a megha„ J
tározó tí-
pusunkat. Eldönthetjük, összeegyeztethetőek-e az élet¬
céljaink az adottságainkkal, kiválaszthatjuk, mely „is-
teneket” kell megerősítenünk, vagy épp legyőznünk ma¬
gunkban. A szerző bebizonyítja, hogy a teljes és integrált
személyiség feltétele a külső elvárásoknak való meg¬
felelés (sztereotipiák) és a belső hajlamok (archetípiák)'
összhangja. -J
A BENNüNK éLő ISTENEK című könyv a női olvasóknak is
nagy segítséget nyújthat az életükben fontos férfiak
- apáik, fiaik, férjeik és más partnereik - jobb meg¬
értésében.
JEAN SHINODA BOLEN jungiánus pszichoanalitikus, a San
Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora. Legismer¬
tebb könyvei: BENNüNK éLő ISTENNőK, BENNüNK éLő IDőSö¬
Dő ISTENNőK, a PSZICHOLóGIA TAO-JA és A HATALOM GYűRűJE.
Lf 'Slá s ísmi
W 2.990,- Ft
_,
IüI 1 mr nini 11111
am Üli
4É

Bennünk Élő Istenek - Jean Shinoda Bolen

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Bennünk Élő Istenek - Jean Shinoda Bolen

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

-

JEAN SHINODA BŐI. I N

Fordította Dunay Katalin

Copyright © Jean Shinoda Bolen, M. D., 1989

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített,

ISBN 978 963 86663 8 3

Kiadja a Pilis-Print Kiadó és a Stúdium Effektive Kft.

Mint a Bennünk élő istennők című könyv szerzőjét, gyakran faggat¬

,yA különleges nő olyan, mint egy igazi mentor: különlegessége

válását és álmának megvalósítását. Ezeket tulajdonképpen rész¬

„Minden tizedik férfinak van olyan barátja, akivel beszélget

McGill úgy találta, ha egy férfi valaha is felfedi saját magát,

de ugyanakkor felismerték a pozitív férfi tulajdonságok hang-

A PSZICHOLÓGIA KOHERENS LÁTÁSMÓDJA

A Bennünk élő istenek a pszichológia koherens látásmódját adja,

mátokat tudatosan letagadjuk és elnyomjuk. Hogy mik is ezek az

A MINDENKIBEN JELEN LÉVŐ

Az istenekről való olvasás gyakorta válhat lehasított részeink

Azoknak írtam ezt a könyvet, akik jobban meg akarják érteni a

A könyv minden fejezetéhez rengeteg, meg nem nevezett segítő

az emberi psziché közötti kapcsolatot, amit a jungiánus írók fej¬

keimet, sem a könyveimet. Nagyon hiányzik, és noha hosszabb

Mill Valley, Kalifornia

Léteznek bennünk élő istenek

Ez a könyv a bennünk élő istenekről szól, a velünk született min¬

ALKALMAZKODÁS, MINT PROKRUSZTÉSZ-ÁGY

„Minden reggel belegyűrtem magam az öltönyömbe,felvettem

a tetejére nem értünk. De mirefeljutottam a csúcsra, már utáltam

Ennek a férfinak hatalma volt és hírneve. Mindkettő olyan cél,

AZ ARCHETÍPUSOK BELSŐ VILÁGA

gyakran a belső világuk archetípusai és a külső világ sztereotípiái

befolyásolnak; hatásuk többnyire bomlasztó, mivel tevékenysé¬

C. G. Jung vezette be a pszichológiába az archetípus fogalmát. Az

istenség befolyásolja. A mítoszokon keresztül jobban belelátha¬

akár még táncként is értelmezhetőek. Nem különösebben díjaz¬

A összes férfi pszichéjében potenciális mintaként van jelen az ösz-

ból kikelő növény külső megjelenését, de alapvető formája vagy

Belső hajlamok és családi elvárások

*Az extrovertáltság (extra a latinban annyit tesz „külső”) és introvertáltság pszichológiai

A másik eshetőség, hogy az életben is kudarcot fog vallani, miután

Emberek és események is aktivizálhatják az isteneket

hadistennel azonosultak, és talán ezért jelentkeztek katonai szol¬

A tettek aktivizálnak: a passzivitás gátol

A patriarchátus - ez a láthatatlan hierarchikus rendszer, amely

személyiséget (vagyis egy elfogadható hozzáállást és jó modort,

Az istenek megértése nem választható el a patriarchátus isme¬

Ez a könyv új, az eddigiektől eltérő megvilágításba helyezi a férfi

archetípusok fejlődésére. Ez egy újfajta hangsúlyeltolódás a jungi

A legszemélyesebb szinten a patriarchátus az apa-fiú kapcsolat

utáni hajszája, valamint ezek megtartása életcéllá vált. Darth

legerőteljesebb és legmaradandóbb mítoszok az ókori görögöktől

hagyományokat Theogónia című írásában, ami az istenek eredeté¬

kiirtani gyermekeit. Előre figyelmeztették, hogy saját fia fogja

AZ ÉGI ISTENEK MINT APÁK

azt a folyamatot, amelyen számos nő keresztül megy, miután férj¬

Ödipusz: vád alólfelmentve

A görög mitológián belül sok generációt átugorva jutunk el Ödi¬

nek kedvességét Laiosz Pelopsz király csodálatos szépségű fiának,

„Szophoklész Ödipuszában úgy bünteti meg magát a főhős,

Miller továbbá azt is fontosnak tartja elmondani, hogy „min¬

formálisabbá a katonaság, csakúgy, mint a Római Katolikus Egy¬

ERŐTLEN ANYÁK A PATRIARCHÁLIS

ellenséges érzületet, csak dédelgeti magában egy darabig, majd