Clarissa Pinkola Estes - Farkasokkal Futo Asszonyok

LÉLEKGYÓGYÍTÓ MESÉK,
MÍTOSZOK ÉS ÁLMOK
FARKASOKKAL FUTÓ
ASSZONYOK
Minden nőben él egy zabolátlan és időtlen lény, az Ósi, Természeti
Asszony a maga hatalmas erejével, éles ösztöneivel, szenvedélyes kre-
ativitásával és kortalan tudásával. A társadalomba való beilleszkedés
során azonban többé-kevésbé megszakad vele a kapcsolatunk, a ci-
vilizáció merev szerepekbe kényszerít bennünket és elfedi előlünk
saját lelkünk életadó üzeneteit. Ha már nem találjuk az utat e hatal-
mas, éltető forrás felé, félelemmel szorongásokkal teli, túlszelidített,
eltiport lényekké válunk. Clarissa Pinkola Estés élvezetes stílusban
megírt könyve megtanít arra, hogyan lehet helyreállítani a megbom-
lott egyensúlyt, újra megtalálni a női vitalitást és a kortalan tudást,
mely ott rejtőzik minden asszony tudattalanjának ősi rétegeiben.
A jungiánus elemző és mesemondó szerző harminc évnyi kutatás és
gyógyító gyakorlat eredményeit osztja meg olvasóival, népmeséken,
tündérmeséken, mítoszokon és álmokon át vezet el az állandó válto-
zásban lévő női lélek legbelső életébe, begyógyítja a lélek sebeit és
segít újra megtalálni a kapcsolatot az Ósi, Természeti Asszony böl-
csességével.
Clarissa Pinkola Estés, Ph. D. klinikai pszichológus, jungiánus ana-

litikus, mesemondó és gyűjtő, a denveri C. G. Jung Center igazgató-
ja ezzel a müvével egycsapásra hatalmas népszerűségre tett szert. Köny-
vét nem csak nőknek ajánljuk, hanem azoknak a férfiaknak is, ak k
elég bátrak ahhoz, hogy együtt száguldjanak a „farkasokkal futó"
asszonyokkal.
CLARISSA PINKOLA ESTÉS, PH. D.
FARKASOKKAL
FUTÓ ASSZONYOK
Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba
ÉDESVÍZ KIADÓ
BUDAPEST
1996
TARTALOM
MÁSODIK RÉSZ
9. HAZATALÁLÁS: VISSZATÉRÜNK LEGBENSŐBB ÉNÜNKHÖZ 11

• Sealskin, Soulskin (A fókaasszony)' 12
A lélektudat elvesztése mint beavatás 16
A bőr elvesztése 18
A magányos férfi 23
A spirituális gyermek 25
Kiszáradás és megnyomorodás 27
Az öreg hívó szava 29
Ha túl sokáig maradunk 31
Kiszabadulunk és alámerülünk 36
A két világ között közvetítő asszony: lélegzés a víz alatt 40
A felszínre bukkanunk 41
Gyakoroljuk a magányt 43
A nők természetes ökológiája 47
1 0 . TISZTA VÍZ: AZ ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA 49

• La Llorona 52
Az ősi lélek beszennyeződése 53
A mérgezett folyó 55
Tűz a folyón 57
A folyami ember 60
Visszavesszük a folyót 64
Fókuszpont és fantázia-malom 67
• A kis gyufaárus lány 68
Az alkotó fantázia elüldözése 69
Az alkotó tűz felélesztése 74
• A három aranyhajszál 75
11. FORRÓSÁG: AZ ÁLDOTT SZEXUALITÁS VISSZASZERZÉSE 81

A Szemérmetlen Istennők 81
Baubó: A has-istennő 83
Coyote Dick 86
A ruandai utazás 88
1 2 . A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG

ÉS A MEGBOCSÁJTÁS HATÁRAI 91
Az örvös medve fehér szőrszála 91
A harag mint tanító 94
Megkeressük a gyógyítót megmásszuk a hegyet 97
A spirituális medve 100
Az átalakító tűz és a helyes cselekedet 101
Jogos harag 103
• Az elsorvadt fák 104
• Descansos 106
Sérült ösztön és harag 109
Közös harag 110
A régi harag bénító ereje 110
• A megbocsájtás négy stádiuma 112
1 3 . A HARCEDZETTEK: A SEBHELYESEK KLÁNJA 117

Gyilkos titkok 117
A néma zóna 120
• Az aranyhajú lány 121
Az áldozati palást 126
1 4 . LA SELVA SUBTERRÁNEA: BEAVATÁS

A FÖLD ALATTI ERDŐBEN 129
A levágott kezű lány 129
• Az első stádium - A tudatlanságban kötött alku 134
• A második stádium - A csonkítás 141
• A harmadik stádium - A vándorlás 149
• A negyedik stádium - Szerelemre találunk az alvilágban 154
• Az ötödik stádium - Lélekmarcangolás 166
• A hatodik stádium - Az Ősi Természeti Asszony birodalma 179
• A hetedik stádium - Az ősmenyasszony és vőlegény 185
1 5 . A LOPAKODÓ ÁRNYÉK: CANTO HONDO,

A MÉLYRŐL JÖVŐ ÉNEK 191
U T Ó S Z Ó A GYÓGYÍTÓ MESE 197
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 201
JEGYZETEK 207
s
AZ ELSŐ KÖTET JEGYZETEI A MÁSODIK KÖTET VÉGÉN TALÁLHATÓK

ELŐSZÓ
Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés
ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevel-
ték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Ha-
junkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket.
A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is
ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol va-
gyunk, a mögöttünk settenkedő árnyék határozottan négylá-
bú.
DR. CLARISSA PINKOLA ESTÉS
Cheyenne, Wyoming
KILENCEDIK FEJEZET
HAZATALÁLÁS: VISSZATÉRÜNK
LEGBENSŐBB ÉNÜNKHÖZ
Van emberi idő és van ősidő. Gyermekkoromban, fenn az északi erdőkben,

mielőtt megtanultam volna, hogy egy évben négy évszak van, azt hittem,
tucatnyi évszak létezik: az éjszakai vihar ideje, a villámlás ideje, az erdei tá-
bortüzek ideje, a hóra cseppenő vér ideje, a jeges fák ideje, a meghajló fák, a
síró fák, a reszketve csillogó fák, a zúzmarás fák, a csak a felső ágaikkal in-
tegető fák, a termésüket hullató fák ideje. Nagyon szerettem a gyémánto-
san csillogó havat, a párolgó, recsegő havat, sőt a szutykos és kőkemény
havat is, mert ez azt jelentette, hogy hamarosan virágok úsznak majd a fo-
lyón.
Ezek az évszakok fontos és szent látogatókként érkeztek, s mindegyik
előreküldte hírnökét: a kinyíló és bezáruló tobozokat, a felbomló levelek, a
közelítő eső illatát, a töredező szőrt, a sima és a bozontos szőrt, a lebegő aj-
tókat, a szorosra záruló ajtókat és azokat, amelyek soha nem csukódnak be,
a jégvirággal borított ablaktáblákat, a nedves szirmokkal, a sárga virágpor-
ral belepett ablakokat, a mézga-csipkézte ablaktáblákat. Bőrünknek is meg-
voltak a ciklusai: száraz, verejtékező, érdes, napégette vagy puha volt.
A pszichének és a léleknek is vannak ciklusai, amelyeket a cselekvés
és a magány, a futás és a maradás, a részvétel és a távolmaradás, a kutatás
és a pihenés, a teremtés és az őrzés, a világban való részvétel és a lélek bé-
kéjéhez való megtérés alkot. Amikor gyermekek és kislányok vagyunk, az
ösztönös természet figyelemmel kíséri mindezeket a fázisokat és cikluso-
kat. Közelünkben lebeg és mi különböző, számunkra alkalmas időközök-
ben veszünk erről tudomást és cselekszünk.
A gyermek maga az ősi természet, s anélkül, hogy bárki is figyelmeztet-
né, felkészül ezekre az időszakokra, örömmel fogadja őket, együtt él velük,
s recuerdost, emlékeket őriz meg róluk: egy könyvbe préselt piros szirmot;
juharlevelekből készült angyalszárny-nyakláncot; hógolyót a mélyhűtőben;
különleges köveket, csontokat, botokat vagy egy borsóhüvelyt; egy szép
kagylót; madártemetésről származó szalagot; az akkori illatokról vezetett
naplót; a nyugodt szívet; a pezsdülő vért; és a gondolataiban elraktározott
minden képet.
Valaha évről évre ezek szerint a ciklusok szerint éltünk, mindezek ben-
11
HAZATALÁLÁS: VISSZATÉRÜNK LEGBENSŐBB ÉNÜNKHÖZ
nürtk voltak. Megnyugtattak, táncra perdítettek, megráztak, bátorítottak,

teremtő életre tanítottak. Lelkünk bőréhez tartoztak - ahhoz a hártyához,
amely a zabolátlan természeti világban védőburokként szolgált - legalább-
is addig, míg fel nem világosítottak bennünket, hogy egy évben csak négy
évszak van, s hogy a nők számára valójában csak három létezik - a kislány-
kor, a felnőttkor és az öregasszonykor. És ezzel el is volt intézve.
De nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben a gyatrán és felülete-
sen összefércelt köpenyben sétáljunk holmi holdkóros módjára, mert így el-
távolodunk természetes és lelki ciklusainktól, minek következtében kiszá-
radástól, fáradtságtól és honvágytól fogunk szenvedni. Sokkal jobban
tesszük, ha rendszeresen visszatérünk egyedi lelki ciklusainkhoz, mind-
egyikhez vagy bármelyikhez. A következő történet a legfontosabb női cik-
lusról, az otthonhoz, az ősi otthonhoz, a lélek otthonához való visszatérés-
ről szól.
Világszerte ismert ez a történet, mert a lélek egyik problémájának arche-
típusát, a róla való egyetemes tudást fejezi ki. A tündérmesék és a népme-
sék olykor egy hely, pontosabban lélekteli helyek érzékeléséből törnek elő.
A következő történetet hideg északi vidékeken, jeges tenger vagy óceán
partján lévő országokban mesélik. Különböző változatait megtaláljuk a kel-
táknál, a skótoknál, Északnyugat-Amerika törzseinél, a Szibériában és Iz-
landon élő emberek között. A címe leggyakrabban A fókalány vagy Selkie-o,
Pamrauk (Kisfoka); Eyalirtaq (.Fókatest). Annak a változatnak, amit az analízis
és a performanceok során előadok, Sealskin, Soulskin (Fókabőr, lélekbőr) cí-
met adtam. A mese arról szól, hogy honnan is jövünk valójában, milyen
anyagból gyúrtak bennünket és hogy hogyan kell mindannyiunknak rend-
szeresen ösztöneinket használni ahhoz, hogy megtaláljuk a hazafelé vezető
utat.1
SeaCsíqn, SouCsíqn
(JZLfófcaasszony)
ílzokban az időiben, amelyekjég elmúltalQ de hamarosan visszatérnél^fehér ég ésfe-
hér hó ragyog minden áldott nap... a távolban feltűnő emberei^ kutyákiés medvélâpró
pici pontoficsupán.
Itt semmi sem terem kffnnyen. Olyan erősen fuj a szél, hogy az emberelqiekifel kell
vainiiik_a meleg parkát, a csizmát és a sapkát. 'Ezen a ifidében a szavaf^megfagynal,c
finn a szabadban, a mondatokat le. kell törni a beszélő ajkairól és fel k$ll melegíteni a
tűznél, hogy az ember láthassa, mit mondott a társa. T,zek. az emberefc a vén Slnnululc.
fehér, dús hajában élnefc. Sinnulukâ vén nagyanya, az öreg varázslóasszony, aki nem
12
FARKASOKKAL FUTÓ ASSZONYOK
más, mint maga a föld. 'Ezen a vidéken élt egyszer egy ember... olyan magányos volt,
hogy könnyei mé(y Barázdálhat vájtaltarcába az évekjorán.
Megpróbált mosolyogni és vidám (enni. Vadászott. Csapdáiét állított és jól aludt.
De közben emberi társra vágyott, ftmikpr kajakjában a vizet járta és egy fóka elúszott
meCCette, mindig azokra a régi történetekre gondolt, atnelyek,arról szólta/t hogy a fó-
káithajdanán embereítvoltaki s ezekre a régi-régi időkre már csaltszemültbölcs, mély
és szeretetteli pillantása emlékeztet. Ilyenkor úgy gyötörte a magány, hogy könnyei pa-
takpkbanfnlytafârca mély redóíbcn.
'Egy este még sötétedés után is vadászott, de nem talált semmit. Sl hold az égre ka-
paszkodott, s az úszójégtábláítcsillogtakjényénél. férfi a tengerből kimagasodó ha-
talmas, foltos sziklához ért, melynek, tetején fürkésző szemei a legkecsesebb mozgást
pillantó ttá^meg.
Lassan és mélyen merítette evezőjét a vízbe, egyre közelebb jutott, s megpillantott
az óriási szikla tetején néhány asszonyt, akiit olyan meztelenül táncoltatott, mint
ahogyan születésükután anyjutthasán nyugodtak: Ott ült hát csónakjában ez a ma-
gányos férfi, akinekicsalt képzeletben voltalt barátai - ott ült és figyelt, üz asszo-
nyolt testét mintha holdsugárból fontált volna, bőrükön apró ezüst pettyeltvillódz-
tak, amilyeneket a lazac hátán látni tavasszal. Lábúit és kaijulthosszú volt és ke-
cses.
Olyan gyönyörűéit voltait hogy a férfi kővé dermedve ült csónakjában, amelyet a
paskoló hullámottegyre közelebb ringattalta sziklához. ^Hallotta a csodás asszonyolt
nevetését... legalábbis úgy tűnt neki, hogy nevetnekj. Vagy csalta sziklához verődő hul-
lámoké kacaját hallotta? SL férfi azt sem tudta, hol áll a feje, úgy elkábult. R mellét
nedves bőrként szorító magány egyszer csak, felengedett, s egy szempillantás alatt,
mintha csaíteltervezte volna, kiugrott a csónakból a sziklára, aholfókabőrölt hever-
tekj s ellopta az egyiket. 'Elrejtőzött egy kiszögellés mögött, s begyömöszölte a fóka-
bőrt qutnguqja, parkája alá.
íHirtelen az egyikâsszony gyönyörű hangon megszólalt — ilyen szépet a férfi még so-
sem hallott... olyan, mint mikor a bálnáitegymást hívják,hajnalban... de nem, inkább
olyan, mint a tavasszal bukfencező újszülött kisfarkasolt.. vagy inkább... de nem,
ezeknél sokkal szebb, de nem is számít, mert... de mit csinálnalttnost azoítaz asszo-
nyok?
!Az asszonyoltegymás után fókabőrbe bújt alt s vidáman kiáltozva belecsusszantak,
a tengerbe. Csaítegy maradt a sziklán, a legmagasabb. Itt is, ott is kereste fókabőrét,
de nem találta sehol, ü férfi nekibátorodott — hogy mitől, azt ősem tudta. 'Előlépett a
szikla mögül és így szólt az asszonyhoz:
— Kiérlek^- légy... a feleségem. Magányos... férfi... vagyokt
— 9{em lehetek, a feleséged— válaszolta az asszony —, mert én nem ide tartozom.
Otthonom temeqvaneki a mélység.
— ^Kérlelt- légy a feleségem — unszolta a férfi. —91ét nyár elteltével visszaadomfő-
kabőrödet és akkor eldöntheted, hogy velem maradsz-e vagy visszamész.
13
A fiatatfókaasszony sokáig nézte a férfi arcát igazi emberi szemével. 'Vonakodva

azt mondta:
— 'Veled megyefa Aztán hét nyár után majd meglátjuk.
0{emsokáragyermekük_szűletett, akit Ooniknaf^neveztekêl. Agyermeke-ruganyos
volt és pufók: A nyja télen mesélt neki a tenger mélyén lakó élőlényekről, miközben apja
fehér kőből medvét farigcsált neki hosszú késével. Amikor anyja aludni vitte Oouru-
kot, a füstnyíláson át látható felhók_különböző alakjairól szőtte meséit. JfoKókj med-
vékj. farkasokficlyett azonban rozmárokról, bálnákról, fókákról és lazacokról mesélt...
mert ezeket az állatokat ismerte.
fim ahogy múlt az idő, az asszony teste kezdett elszáradni. 'Bőre először hámlott,
aztán megrepedt. Szemhéja is hámlani kezdett, hajszálai sorra lehullottak, a földre.
Színe naluaq, a leghalványabb fehér lett. leltsége eltűnt. Tróbálta sántikálását elrejte-
ni. Szeme, akarata ellenére, egyre kifejezéstelenebbe vált. 'Egyregyakrabban kellett ki-
nyújtania a kezét, ha körbejárt, úgy meggyengült látása.
így ment ez addig, míg egy éjszaka OorukMáltásra riadt és ijedten felült alvóprém-
jei alatt, íMedvebógéshez hasonló hangot hallott; apja vitázott anyjával. Anyja hangja
kövön pengő ezüsthöz hasonlított.
— 9 lét hosszú évvel ezelőtt rejtetted eCfókabőrömet és most a nyolcadikéi közelít.
Add vissza azt, ami az enyém- sírdogált a fókaasszony.
— "És ha odaadnám? Akfior biztosan magamra hagynál— mondta a férfi szemrehá-
nyóan.
— [em tudom, mit tennék. De azt tudom, hogy meg kell kapnom azt, ami hozzám
tartozik•
— És magamra hagynál, a gyermekünknek, pedig nem volna többé anyja. 'J{ossz
asszony vagy.
Azzal a férfi feltépte az ajtónyíláson lógó bőröket és eltűnt az éjszakában.
A fiú nagyon szerette anyját, félelmében, hogy elveszíti, álomba sírta magát... ha-
marosan a szél ébresztette fel. furcsa szél volt... „Ooruki Ooorukkfí, mintha ót hívná.
Kimászott fekhelyéről, de úgy kapkodott, hogy parkáját fordítva vette fel, s hócsiz-
máit is csak/élig húzta fel.
— Oooooorukkk-
íAlost már tisztán hallotta, hogy őt hívja valaki, s kirohant a csillagoktól sziporkázó
éjszakába.
Agyermcfnug sem állt a víz fölé nyúló szikláig, s messze kinn a viharos tengeren
megpillantott egy hatalmas, ezüstszínű fókát... óriási feje volt, bajusza mellére ko-
nyult, szemei mélysárgák,voltak.
— Oooooorukkk,
A fiú sietve lemászott a szikláról, s lenn megbotlott egy kőben — de nem is kp volt
az, hanem egy batyu, ami egy sziklahasadékból gurult elő. A fiú haja ezernyi jeges szíj-
ként csapkodta arcát.
— Oooooorukf&
14
'f eltép te a Batyut, megrázta - anyjafókaBőre volt az. O, és azé illata ára
'.deletemette arcát afókabőrBe, s amint Beszívta illatát, anyja lelke tavaszi szélroham-
ként áradt szét lényéBen.
— Óóó — kiáltott fel fájdalomba vegyülő örömmel. Újra arcához emelte a Bőrt és any-
ja lelke ismét átlebegett lelkén.
— Oőő — kiáltott ismét, mert szétáradt Benne ani/ja iránti végtelen szeretete.
"És a távolBan lévő öreg ezüst fóka... lassan a víz alámerült.
A. fiú visszamászott a sziklára és a mögötte lobogó fókabőrrel hazafelé futott, s Be-
esett a kunyhóba. Anyja letisztogatta őt is és a fókabőrt is, és mindkettőjüket bizton-
ságban tudván hálával telve behunyta szemét.
Magára húzta a fókabőrt.
— Anyám, ne tedd— kiáltott a gyermeke
Az asszony felkapta és hóna alá szorította a gyermeket, s bukdácsolva a zúgó ten-
gerfeléfutott.
— Anyám, ne hagyj el!—sírt Oorult
Az asszony persze a gyermekkel akart maradni, de valami hívta őt, valami, ami ná-
la is, a fiúnál is sokkal öregebb, ami az időnél is vénebb.
— 9\[em, nem, nem — sírt a gyermeki Anyja kimondhatatlan szeretettel nézett rá.
'Kezébe fogta a fiú arcát, tüdejébe fújta édes leheletét — egyszer, kétszer, háromszor.
Aztán fiának, drága terhével a víz alá bukott, egyre mélyebbre ereszkedett, s a fóka-
asszony is és gyermeke is könnyedén lélegezteka víz alatt.
(Meg sem álltalt míg el nem érték, a fókák mélyben rejtező Búvóhelyét, ahol min-
denféle vízi lény lakmározott, énekelt, táncolt, Beszélgetett, s az a hatalmas ezüst
színű fóka, amely Oorukot hívta az éjszakai tengerből, mást átölelte a fiút és unoká-
jánakjievezte.
— J-logy ment fenn a sorod, lányom?— kérdezte a hatalmas ezüstszínű fóka.
Afókaaszony a távolba nézett és azt mondta:
— 1Megbántottam egy embert...egy férfit, aki mindenét odaadta értem. (De nem térhe-
tekjvissza hozzá, mert börtönné válna életem.
— "És a fiú?— kérdezte az öreg fóka. — Az unokám?
'És ezt olyan büszkeséggel mondta, hogy még a hangja is megremegett.
— 9{eki vissza kell mennie, apám. Ő nem maradhat. 9{emjött még el az ő ideje, hogy
velünk, maradhatna.
'És sírni kezdett. Mindannyian sírtalt
Teltek:múltak.a nappalottés az éjszakáit pontosan hét, s a fókaasszony szemébe és
hajába visszatért a ragyogás. Qyönyörű sötét színű lett, látása megjavult, teste ismét
gömbölydeddé telt és fürgén úszkált. De közeledett az idő, amikor a fiúnak, vissza kel-
lett térnie a szárazföldre. Azon az éjszakán az öreg fóka és a fókaasszony a fiút köz-
refogva úszott fel, fel, egyre feljebb, a fenti világ felé. gyengéden kitették. Oorukpt a
holdfényben fürdő sziklás partra.
— Mindig veled leszek.— mondta neki anyja. —Csak.érintsd meg azt, amihez én is
15
hozzáértem; a tűzcsihoíó Botokat, késemet, kőből faragott rozmár- és fókafiguráimat

és olyankor belelehelektüdődbe, hogy énekelhess.
Az öreg ezüst fóka és leánya csókpkfal halmoz, iák, el a fiuí. 'Végül nehéz szívvel
megfordultak, és kiúsztak_a tengerre. 9dég egyszer utoljára visszanézlefa fiúra és le-
buktak a víz mélyére. Oorukjpedig ott maradt, mivel nem jött még el az ő ideje.
Telt, múlt az idő, s úgy dobolt, énekelt és mesélt, mint senki más. Az emberek.azt
trwndtákj. ez azért van, mert gyermekkorában túlélte, hogy hatalmas fókaszellemef
víttékki a tengerre. A hajnali szürke párában ma is gyakran látni, amint kajaigát ki-
kötve egy víz fölé hajló sziklán térdel és mindig ugyatmzzala nőstény fókával beszél-
get. Sokan megpróbáltákjnár ezt a fókát zsákmányul ejteni, de még soha senkinekjiem
sikerült. Tanqigcaq néven emlegetiki ami azt jelenti, hogy ő a ragyogó, a szent, és azt
beszéliki hogy szeme bölcs, mély és szeretetteli pillantása az emberekéhez hasonló.
A lélektudat elvesztése mint beavatás

Az ősi, zabolátlan lélek egyik leggyönyörűbb szimbóluma a fóka. A nők
ösztön-természetéhez hasonlóan a fókák, ezek a különleges teremtmények
is hosszú korszakokon át fejlődtek és formálódtak. A fókák, ahogy mesénk
fókaasszonya is, csak kicsinyeik szülése és gondozása idejére jönnek ki a
szárazföldre. Az anyafóka úgy két hónapig a legnagyobb szeretettel és gon-
doskodással eteti kicsinyét saját testének tartalékaiból. Ez alatt az idő alatt a
tizenhárom kilós bébifóka mintegy megnégyszerezi testsúlyát. Az anya ek-
kor kiúszik a tengerre, a most már életerős, felnőtt fókakölyök pedig önálló
életbe kezd.
A világ legkülönfélébb etnikai csoportjai, beleértve a sarkvidék és Nyu-
gat-Afrika bizonyos népeit is, azt tartják, hogy az ember addig nem kel va-
lódi életre, míg a lélek meg nem szüli a szellemet, míg gondját nem viseli,
ápolja, erővel telíti. Végül aztán, e hiedelem szerint, a lélek visszahúzódik
távoli otthonába, miközben a szellem önálló életre kel.2
A lelket kifejező fóka-szimbólum a fókák ama „tanulékonysága" miatt is
nagyon meggyőző, amiről a közelükben élő emberek nagyon is jól tudnak.
Van a fókákban valami kutyaszerű; igen ragaszkodó természetűek. Vala-
miféle tisztaság sugárzik belőlük. De ha fenyegetés éri őket, nagyon gyor-
san tudnak reagálni, visszavonulni vagy visszavágni. A lélek is ilyen. A kö-
zelben lebeg. Nem fut el, ha valami újat, szokatlant vagy nehezet érzékel.
Néha azonban, különösen ha a fóka nincs emberekhez szokva, és csak
szokásos kellemes állapotában hever, nem tud felkészülni az ember visel-
kedésére. Ahogyan történetünk fókaasszonya is és ahogyan a fiatal
és/vagy tapasztalatlan női lelkek is, nem méri fel mások szándékait és a le-
hetséges veszélyt. Ez mindig akkor történik, ha a fókabőrt ellopják.
16
A „fogságról" és „kincslopásról" szóló mesék és számos férfi és nő anali-

tikai anyagának sok évig tartó tanulmányozása után arra a következtetésre
jutottam, hogy szinte minden ember individuációs folyamatában előfordul
legalábbjEgyjelentős Jppás._Sokan úgy fogalmaznak, hogy ellopták tőlük
életük „nagy lehetőségét". Mások szeretetük vagy szellemük elrablásáról,
az én-tudat gyengüléséről beszélnek. Van, aki úgy érzi, valami rendkívül
lényeges dologban; művészetében, szeretetében, álmaiban, reményeiben, a
jóságba vetett hitében, fejlődésében, becsületében, törekvéseiben állt be tö-
rés vagy szakadás.
Egy ilyen nagy horderejű rablás általában hátulról éri az embert. A fenti
inuit történethez hasonló okokból éri a nőket: naivitásuk miatt, azért, mert
nem látnak bele mások indítékaiba, tapasztalatlanok a jövő megsejtésében,
nem figyelnek környezetük intő jeleire és mert a sors mindig tanulnivalót
sző életünk szövetébe.
Az így kirabolt emberek nem rosszak. Nem tévedtek. Nem ostobák. De
igenis tapasztalatlanok vagy egyfajta lelki szendergésbe merültek. Hiba
lenne azt hinni, hogy ez csak a fiatalokra jellemző. Bárki belekerülhet ebbe
az állapotba tekintet nélkül életkorára, etnikai hovatartozására, iskolázott-
ságára vagy jószándékaira. Nyilvánvaló, hogy az a helyzet, amelyben el-
loptak az embertől valamit, határozottan a titokzatos archetipális értelem-
ben vett beavatás3 lehetőségét hordozza magában azok számára, akik szen-
vedő alanyai... vagyis szinte mindenki számára.
A kincs visszaszerzése és annak kigondolása, hogy hogyan töltődjünk fel
újra, a psziché négy életfontosságú funkcióját fejleszti ki. Amikor ezzel a di-
lemmával kerülünk szembe és le kell merülnünk a Rio Abajo Rio, a folyó
alatti folyó mélyére, az a tudatos gyógyulásra való elszánt törekvésünket
erősíti. Minden igyekezetünkkel pszichikai vagy másfajta szabadságunk
tervén dolgozunk és újonnan megszerzett bölcsességünket mozgósítjuk.
Végül pedig, ami a legfontosabb, azt a közbülső természetünket, pszi-
chénknek azt az ősi és tudással rendelkező részét fejleszti ki, amely érinti a
lélek világát éppúgy, mint az emberi világot.
Történetünk azért rendkívül értékes, mert egyértelmű és tömör utasítá-
sokat ad arra nézve, hogy milyen lépéseket kell megtennünk az archetipális
feladat végrehajtásához vezető úton. A nők előtt álló egyik legfontosabb és
lehetőségéiben igen pusztító erejű probléma az, hogy a különböző beavatá-
si folyamatokat olyan beavatók nélkül kezdik el, akik már végigjárták ezt
az utat. Nem áll mellettük egy tapasztalt személy, aki tudná, hogyan kell
továbbmenni. A beavatók, ha az ő beavatásuk sem volt teljes, a folyamat
fontos aspektusait hagyják ki anélkül, hogy észrevennék, és néha inkább
rosszat tesznek a beavatandóval, mert gyakran csak töredékes elképzelése-
ik vannak a folyamatról, s így vagy úgy talán még azok is torzak.4
\
17
A skála másik végén az a nő áll, aki megélte a tolvajlást, s meg akarja is-
merni és kezelni akarja a helyzetet, ám elvéti az irányokat és nem tudja,
hogy a tudás beteljesedéséhez gyakorlatra van szükség, ezért újra és újra
megismétli az első stádiumot, azt, amikor ellopnak tőle valamit. A körül-
ményektől függetlenül szíjak kötik gúzsba. Hiányzik számára az útmuta-
tás. Ahelyett, hogy az egészséges zabolátlan lélek követelményeit ismerné
fel, a félbemaradt beavatás áldozatává válik.
Mivel a beavatás anyai ága - amelynek során az idősebb nők megtanítják
a fiatalabbakat az ősi nőiség bizonyos pszichikai tényezőire és eljárásaira -
nagyon sok nő számára nagyon régen széttöredezett és megtört, áldásnak
tekinthetjük a tündérmesék hagyományát, mert abból sokat tanulhatunk.
Mindent felépíthetünk, amire csak szükségünk van, ezekből a mélyen fek-
vő deszkákból, vagy összehasonlíthatjuk saját elképzeléseinket azokkal a
nőiség integráns részét képező pszichológiai folyamatokkal, amelyeket a
mesékben látunk. Ebben az értelemben a mesék és a mítoszok a mi beava-
tóink; ők azok a bölcsek, akik az utánuk jövőket tanítják.
A rosszul vagy csak félig beavatott nőknek szól a fókaasszony meséje, az
ő számukra a legértékesebb a mese dinamikája. Ha ismerjük az otthonhoz
vezető ciklus minden lépését, akkor még az elnagyolt beavatás is kibogoz-
ható, helyreállítható és beteljesíthető. Lássuk, hogyan vezet bennünket
ezen az úton a fókaasszony meséje.
A bőr elvesztése
A tudás megszerzésének útja, amint azt például a Kékszakdll, Az ördög felesé-
ge, a^Vadrózsa és más történetek különböző változataiban is láthatjuk, a kez-
deti tudatlanság állapotából a becsapottságon át vezet ahhoz a ponthoz,
amikor az ember ismét rálel ereje visszaszerzésének módjára. A tudatossá-
got próbára tevő és a mély tudásban végződő, sorsdöntő csapdába esés té-
mája régóta megtalálható a női főszereplőkről szóló mesékben. Ezek a me-
sék lényeges utasításokat közvetítenek mindannyiunk számára arról, hogy
mit kell tennünk ha és amikor fogságba esünk, és hogy hogyan szabadul-
junk belőle a pasar atravez del basque como una loba képességével, azaz, hogy
hogyan surranjunk át az erdőn farkas módjára con un ojo agudo, fürkésző
szemekkel.
A fókaasszony meséjében a visszafelé mozgás motívumával találkozunk.
Az ilyen történeteket a mesemondók is „visszafelé tartó történeteknek" ne-
vezik. Sok mesében változik varázslat hatására állattá az ember. Történe-
tünk a női psziché struktúrájába enged bepillantást. A fókalány, a női pszi-
ché ősi természetéhez hasonlóan, misztikus módon jeleníti meg azt, hogy
18
egy nem emberi teremtmény hogyan tud mégis találékony módon emberi
életet élni.
A történetben szereplő fókabőr nem egyszerű tárgy, hanem egy érzelmi
és egy létezési állapot; egy szoros egységet, lélekteliséget és az ősi női ter-
mészetet magában foglaló állapot kifejezője. Ebben az állapotban egy nő
teljes mértékben önmaga, érzi saját erejét, s nem aggodalmaskodik amiatt,
hogy helyesen cselekszik-e, helyesen gondolkodik-e. Annak ellenére, hogy
ezzel az állapottal időnként megszakadhat a kapcsolat, az ehhez kapcsoló-
dó korábbi élményei segítségére lehetnek. A terveihez, családjához, kap-
csolataihoz és a felső világban élt alkotó életéhez segítő pszichikus tartalé-
kait az ehhez az állapothoz való időnkénti visszatérés tölti fel újra és újra.
A lelki otthonától távol élő nő végül elfárad. Ez érthető. Olyankor meg-
keresi bőrét, hogy felélessze én-tudatát és lélek-tudatát, hogy helyreállítsa
óceánmélységű tudását. Az eltávolodás és visszatérés, az újra eltávolodás
és újra visszatérés hatalmas ciklusa önmagát erősíti az ösztönös női termé-
szetben és minden nőben munkál egész életén át, gyermekkorától kezdve a
serdülőkoron és a fiatalkoron át; amikor szerető lényként és amikor anya-
ként él; amikor bölcsességét gyakorolja; majd amikor már idős, és még
azon túl is. Ezek a fázisok nem követik feltétlenül időrendi sorrendben egy-
mást, mert egy középkorú nő is lehet újszülött, idős asszonyok is lehetnek
odaadó szeretők és vannak olyan kislányok, akik sokat tudnak az öreg-
asszonyok varázslásairól.
Időnként, a már említett okokból vagy hosszú fogság következtében, .el-
veszítjük azt az érzést, hogy saját bőrünkben vagyunk. Azok is veszélyben
vannak, akik pihenő nélkül túl sokáig fáradoznak. A lélek bőre eltűnik, va-
lahányszor odafigyelés nélkül tesszük azt, amit teszünk, s különösen, ha el-
siklunk afelett, hogy milyen árat kell ezért fizetnünk
Elveszítjük lelkünk védőburkát, ha túlságosan elfoglal bennünket az ego,
ha túl aprólékosak, maximalisták5 vagyunk, ha felesleges mártíromságot
vállalunk, ha esztelen ambíciók vezérelnek bennünket, ha elégedetlenek
vagyunk - önmagunkkal, családunkkal, közösségünkkel, kultúránkkal, a
világgal - es nem szólunk vagy nem teszünk emiatt semmit, ha úgy visel-
kedünk, mintha mások kimeríthetetlen forrása lehetnénk, vagy ha nem te-
szünk meg minden tőlünk telhetőt saját magunk megsegítésére. O, annyi
módon lehet a lélek bőrét elveszíteni, ahány nő él a világon.
Csakis úgy tarthatjuk meg lelkünk rendkívül fontos bőrét, ha maradékta-
lanul és tisztán tudatosítjuk értékét és hasznát. Mivel azonban senki sem
képes konzisztens módon megőrizni az éber tudatosságot, senki sem
mondhatja éjjel-nappal magáénak a lélek bőrét. De minimálisra csökkent-
hetjük annak veszélyét, hogy ellopják tőlünk. Kifejleszthetjük az ojo agudot,
azt a fürkésző szemet, ami környezetünket figyeli, s megfelelően őrzi pszi-
19
chikus territóriumunkat. A fókaasszony története azt a pillanatot ábrázolja,

amit „súlyosbított lopásnak" nevezhetnénk. Ezt, a tudatosság segítségével,
a jövőben elkerülhetjük, ha odafigyelünk ciklusainkra, eltávozunk a hely-
színről és hazatérünk.
A világ minden teremtménye hazatér valamikor. Különös, hogy íbiszek-
nek, pelikánoknak, kócsagoknak, farkasoknak, darvaknak, szarvasoknak,
egereknek, rénszarvasoknak és medvéknek építettünk már menedéket a
vadonban, magunknak azonban, ott, ahol nap nap után élünk, még soha.
Megértjük, hogy a lakókörnyezet elvesztése a legnagyobb katasztrófa egy
szabad teremtmény számára. Buzgón felhívjuk arra a figyelmet, hogy más
élőlények természetes territóriumait hogyan zárták körül a városok, a ta-
nyák, az autóutak, a zaj és egyéb mesterséges alkotások, mintha minket
nem ugyanezek vennének körül, mintha ezek ránk semmilyen hatással sem
lennének. Jól tudjuk, hogy az életben maradáshoz minden élőlénynek, leg-
alábbis időnként, otthonnal kell rendelkeznie, ahol védettnek és szabadnak
érezheti magát.
A nyugodt lakóhely elvesztéséért régóta azzal kárpótoljuk magunkat,
hogy szabadságra vagy nyaralni megyünk, aminek elvárásaink szerint
örömtelinek kellene lennie, csakhogy a nyaralás gyakran minden, csak nem
örömteli. A munkanapok kellemetlenségeiért azzal kárpótoljuk magunkat,
hogy csökkentjük az izmainkat fájdalmas görcsbe rántó teendőink mennyi-
ségét. Ez mind rendben is volna, csakhogy a lélek-én-psziché számára a
nyaralás nem menedék. A „szórakozás" és a „szabadidő" nem azonos a ha-
zatéréssel. A nyugalom nem ugyanaz, mint a magány.
Először is, a lélek eme veszteségét úgy kerülhetjük el, hogy közel mara-
dunk ehhez a bőrhöz. Gyakorlatom során sok tehetséges nővel találkoz-
tam, lelkük bőrét ők olyan kapcsolatok miatt veszítették el, amelyek ma-
guk sem rendelkeznek a megfelelő bőrrel, sőt, némely kapcsolat kimon-
dottan káros. Akaratra és erőre van szükség ahhoz, hogy kilépjünk az
üyen kapcsolatokból, de az a fontos, hogy ez megvalósítható, különösen,
ha történetünkhöz hasonlóan, meghalljuk azt a hangot, amely otthonunk-
ba, a centrumba, a mélymagba hív, ahol bölcsességünk teljes és hozzáfér-
hető. Onnan tisztán láthatjuk, mire van szükségünk, eldönthetjük, mit
akarunk tenni.
A fókabőr „súlyosbított" lopása sokkal finomabb formában a nő energia-
forrásainak és idejének elrablásában is megnyilvánul. A világ gondosko-
dásra vágyik, női csípők és tápláló mellek után sóvárog. Ezer kezével, mil-
lió hangján próbálja magára felhívni a figyelmet, integet felénk, szoknyánk
szélébe kapaszkodik, azt akarja, hogy figyeljünk oda rá. Olykor úgy tűnik,
bárhová forduljunk is, mindenhol van valaki vagy valami, aki vagy ami hi-
ányt szenved, vágyakozik. A világ bizonyos emberei, kérdései és dolgai hí-
20
vogatóak és kedvesek; mások talán követelőzőek és dühösek; megint má-

el, sok olyan fájdalmasan tehetetleneknek látszanak, hogy akaratunk ellenére
túlárad bennünk az együttérzés, tejünk kicsordul. De hacsak nem élet-halál
kérdésről van szó, várj egy kicsit, nyugodtan „vedd fel a merev melltar-
tót". 6 Állítsd el a tej folyását. Fordulj otthonod felé.
Jóllehet lelkünk bőrét pusztító, rossz szerelemben is elveszíthetjük,
ugyanez bekövetkezhet a jó, a legmélyebb szerelemben is. Valójában nem a
személy vagy a dolog helyessége vagy helytelensége okozza ezt a vesztesé-
get, hanem az, hogy milyen árat kell érte fizetnünk. Hogy mit jelent ez ne-
künk időben, energiában, megfigyelésben, figyelemben, lebegésben, buzdí-
tásban, utasításban, tanításban, nevelésben. A psziché mozgása olyan,
mintha pénzt vennénk fel pszichikus bankszámlánkról. A problémát sosem
maguk az energikus pénzlehívások jelentik, mert ezek hozzátartoznak az
élet igen fontos adok-kapok oldalához. A bőr elvesztését, legélesebb ösztö-
neink elhalványulását és eltompulását az jelenti, ha úgymond túllépjük hi-
telkeretünket. A pszichikai haldoklás érzését az energia, a tudás, az elisme-
rés, a gondolatok és az izgalmak tartalékainak kimerülése okozza.
Történetünk fiatal fókaasszonya akkor veszíti el bőrét, amikor egy szép-
séges dologba, a szabadságba merül. Táncol, táncol és nem figyel arra, mi
zajlik körülötte. Mindannyian ilyen ragyogónak érezzük az életet, amikor
ryi- zabolátlan természetünk szerint élünk. Ez jelzi, többek között, hogy az Ősi
Asszony közelében vagyunk. Mindannyian tánclépésben érkezünk a világ-
ra. Kezdetben mindannyiunk bőre sértetlen.
Ezen az individuációs stádiumon mindannyian keresztülmegyünk, leg-
ara- alábbis, amíg tudatosabbakká nem válunk. Mindannyian kiúszunk a szik-
lához, táncolunk és nem figyelünk semmire. Ekkor csap le ránk a psziché
fortélyos aspektusa, s valahol útközben egyszer csak arra leszünk figyelme-
sek, hogy már nem tudjuk, mi tartozik hozzánk és hogy mi hová tartozunk.
Lélek-tudatunk titokzatos módon hiányzik, vagy inkább rejtőzködik. Kissé
szédülten tántorgunk. Nem helyes dolog ilyen állapotban dönteni, mi még-
is ezt tesszük.
Tudjuk jól, hogy sokféle rossz döntés létezik. Van, aki túl korán megy
férjhez. Van, aki túl hamar szül gyermeket. Van, aki rossz társat választott.
Van, aki lemond a művészetről, hogy „megszerezzen bizonyos dolgokat".
Van, akit illúziók, van, akit ígéretek csábítanak, van, aki „túl jó", de kevés
benne a lélek, van, aki túlságosan a levegőben jár, s túl keveset a földön. Az
pedig, amikor egy nő lelkének bőre félig megvan, félig nincs, nem feltétle-
nül jelent rossz választást, inkább arról van szó, hogy túl régóta él már tá-
vol leki otthonától, s emiatt kiszáradt és már nem sok hasznára van mások-
nak, legkevésbé önmagának. Százféle módon veszíthetjük el lelkünk bőrét.
Az állatbőr-szimbolikát tanulmányozva azt látjuk, hogy a piloerekció - fel-
21
borzolódó szőr, égnek álló haj - minden állatnál, beleértve az embert is, lá-
tott vagy érzett dolgok kapcsán következik be. A felborzolódó szőr hatásá-
ra „borzongás" fut végig az élőlényen és ez felébreszti a gyanakvást, az
óvatosságot és más védekező mechanizmusokat. Az inuitok szerint a szőr
is és a tollak is képesek meglátni, mi zajlik a távolban, ezért visel az angakok,
a sámán sok-sok prémet és tollat, mert a sok száz szem segítségével jobban
belelát a titkokba. A fókabőr tehát nem csupán a meleget adó, hanem a látá-
sa segítségével idejében figyelmeztető lélek szimbóluma is.
A vadász-kultúrákban az állati irha az életben maradás másik legfonto-
sabb biztosítékával, az étellel egyenlő. Belőle készülnek a csizmák, a parka-
bélések, védi az arcot és a csuklót a jégtől és a hótól. Prémbőrbe burkolják a
gyermekeket, hogy biztonságban és szárazon legyenek, védi és melegíti az
ember hátát, hasát, lábát, karját és fejét. A prémbőr elvesztése olyan, mint-
ha az ember a védelmet, a meleget, az idejében jelző figyelmeztetőrend-
szert, ösztönös látását veszítené el. A prémbőr elvesztése lélektani értelem-
ben azt jelenti, hogy egy nő azt teszi, amiről úgy gondolja, hogy meg kell
tennk^ s nem p e d j ^ a z t amit igazán .tenni kíván. Ilyenkor azt követi, akit
vágy amit a legerősebbnek vél - akár jó ez neki, akár nem. Ilyenkor sokat
szökdécsel, s kevéssé figyel. Kedélyes, ahelyett, hogy mélyrehatoló lenne,
nevet a dolgokon, elhalasztgatja őket. Nem teszi meg a következő lépést,
halogatjaa.nagyonjdfej2erű aJászáH hátha történik valami.
Láthatjuk hát, hogy a rendíthetetlenül menetelő, irányított nőket kedvelő
világban nagyon könnyű a fókabőrt elcsenni, annál is inkább, mert az első
lopás általában hét és tizennyolc év között szokott bekövetkezni. Addigra a
legtöbb fiatal lány elkezdte már táncát a tenger fölé nyúló sziklán. Addigra
legtöbbjük már nyúlt is a fókabőrért, de nem találta ott, ahol hagyta. És jól-
lehet kezdetben ez a psziché mediális szerkezetét, azaz azt a képességet lát-
szik fejleszteni, hogy megtanulunk egyszerre a szellem világában és a külső
világban létezni, ez a folyamat nagyon gyakran nem játszódik le végig,
mint ahogy a beavatás tapasztalatának nagy része is semmibe vész, minek
következtében a nő egész életét bőr nélkül éli le.
Megpróbálhatjuk persze elejét venni a lopásoknak azáltal, hogy gyakor-
latilag belevarrjuk magunkat fókabőrünkbe, de nagyon kevés nő jut az
érett korba úgy, hogy prémbőrének csak egy-két redőjét érte baj. Megis:,
merjük a világot, de elveszítjük bőrünket. Rájövünk, hogy bőrünk nélkül
lassan kiszáradunk. Sok nő viseli neveltetése folytán egykedvűen ezeket a
dolgokat, hiszérTanyja is így tett, észre sem veszi, hogy lassan haldoklik,
mígnem egy szép n a p -
Amikor fiatalkorunkban lelkünk élete a kultúra és a világ kívánságaival
és követelményeivel ütközik, akkor tényleg nagyon távolra sodródunk ott-
honunktól. Felnőttként azonban csak tovább növeljük ezt a távolságot az-
22
zai, hogy rossz döntéseket hozunk a kit, mit, hol, mennyi ideig kérdései-
ben. Ha gyermekkorunkban senki nem tanít meg bennünket arra, hogy ho-
gyan térjünk vissza lelki otthonunkba, akkor, a végtelenségig ismétlődik a
„megloptak és nincstelen vagyok" állapot. De még ha saját szerencsétlen
választásunk lökött is le bennünket pályánkról - messzebre, mint kellene -
akkor sem szabad hitünket elveszíteni, mert leikünkön belül ott a hazave-
zérlő műszer. Mindannyian képesek vagyunk hazatalálni.
A magányos férfi
Egy miénkhez hasonló történetben ember-asszony csábít együttlétre egy
cet-férfit úgy, hogy ellopja uszonyát. A fókaasszony meséjének más válto-
zataiban az asszonynak lánya vagy halfia születik. Van, ahol a messzi ten-
gerről hívó öreg fóka tekintélyes nőstény. Mivel olyan sok férfi-női szerep-
csere van a különböző változatokban, történetünkben sem az a fontos,
hogy melyik szereplő milyen nemű, hanem a leírt folyamat.
Gondoljuk azt, hogy a fókabőrt ellopó magányos férfi a női psziché egó-
ját jelképezi. Az ego egészséges állapotát gyakran az határozza meg, hogy
az ember milyen jól méri ki^határait a külső világban, rralyen^rős identitást
alakít ki, mennyire tud különbséget tenni a múlt, a jelen és a jövő között, és
hogy érzekelése mennyire egyezik a konszenzuális valósággal. Az ego és a
lélek időtlen idők óta az életerő irányításáért verseng az emberi pszichében.
Az élet korai szakaszában, étvágya miatt gyakran az ego kerekedik felül;
mindig kifőz valami igazán finomat. Ez alatt az idő alatt rendkívül izmos.
A lelket kisegítő konyhai szolgálatra száműzi.
Egy ponton túl azonban, ami általában húszas, harmincas éveinkben,
gyakran negyven év fölött, sőt némely nőknél ötven- vagy hatvanéves ko-
ruk után következik be, lassan megengedjük a léleknek, hogy átvegye a ve-
zető szerepet. A csecsebecsék és cifraságok után végre a lélekteliség kerül
előtérbe. És jóllehet a lélek nem az ego megsemmisítésével veszi át a veze-
tést, az ego mindenképpen alacsonyabb rangsorba, más beosztásba kerül a
pszichében, ami lényegében azt jelenti, hogy ezentúl a lélek kiszolgálója.
Születésünktől kezdve belső ösztönzést érzünk arra, hogy lelkünk vezes-
se életünket, mert az ego csak nagyon keveset tud megérteni. Állandó, vi-
szonylag rövid pórázon képzeljük el az egót; csak ilyen kis mértékben ké-
pes behatolni az élet és a szellem titokzatosságába. Rendszerint megijed.
Hajlamos minden numinozitást a „semmi különös" szintjén kezelni. Kézzel
fogható tényeket követel. Az érzésből eredő vagy misztikus természetű bi-
zonyítékok nem mindig felelnek meg az egónak. Ezért olyan magányos.
Szerkezete ezért ilyen korlátozott; képtelen teljes egészében bekapcsolódni
23
a lélek és a psziché titokzatosabb folyamataiba. A magányos ember ugyan-

akkor lélek után vágyódik, halványan felismeri a lélekkel teli és természe-
tes dolgokat, ha közelükbe kerül.
Vannak, akik nem tesznek különbséget a lélek és a szellem szavak között.
A tündérmesékben azonban a szellem ősszü/óje és ősnemzője mindig a lélek.
A rejtett értelmezőművészet szerint a széliéin a lélek szülötte. A szellem
azért ölt testet, hogy összegyűjtse a világ jelzéseit és híreit, s megvigye azo-
kat a léleknek. Á lélek és a szellem kapcsolata, ha nem lép közbe semmi,
tökéletes szimmetria mentén működik; egymást gazdagítják. Olyan ökoló-
giai egységet alkotnak, mint amilyet például egy tó élőlényei; a mélyben
élők a fentieket táplálják, a fentiek pedig a mélység lényeit.
A jungi pszichológia gyakran jellemzi az egót a tudattalan tengerén úszó
apró tudat-szigetként. A folklór azonban az egót mohó, nem valami okos
ember vagy állat formájában jeleníti meg, akit misztikusnak lát, és uralma
alá akar hajtani minden körülötte levő erőt. Brutális és pusztító módon
időnként képes kezébe ragadni az irányítást, végül azonban, a hősnő vagy
a hős fejlődési folyamata végén a leggyakrabban elveszti jogát az uralomra.
Az ember életének kezdetén az ego kíváncsi a lélek világára, leginkább
azonban különböző irányú étvágyai kielégítése foglalja el. Az ego lehető-
ségként születik velünk, amelyet a körülöttünk levő világ - szüleink, taná-
raink, kultúránk - alakít, fejleszt és telít elgondolásokkal, értékekkel és kö-
telességekkel. Ennek így is kell lennie, mert egónk lesz kísérőnk, felderí-
tőnk és páncélzatunk a külső világban. Ha azonban az ősi, zabolátlan ter-
mészet nem törhet felfelé, az egón át színt, zamatot és ösztönös érzékenysé-
get adva neki, akkor a kultúra hiába helyesli azt, amivé az ego vált, mert a
lélek nem tudja és nem is akarja elfogadni művének tökéletlenségét.
A történetünkben szereplő magányos férfi megkísérel a lélek életébe be-
kapcsolódni. De az egóhoz hasonlóan ő sem kimondottan alkalmas erre;
meg akarja ragadni a lelket ahelyett, hogy kapcsolatot próbálna meg vele
kiépíteni. Miért lopja el az ego a fókabőrt? Minden magányos vagy éhes
lényhez hasonlóan a fényt szereti. Meglátja a fényt, a lélekhez való közelség
lehetőségét és közel kúszik hozzá, hogy ellopja egyik legfontosabb álcáját.
Az ego nem tehet erről; az, ami. Vonzza a fény. Noha képtelen a víz alatt él-
ni( vágyódik a lélekkeLvilló kapcsolatra. A lélekkel összehasonlítva az ego
nyers. Általában nem viselkedik találékonyan vagy érzékenyen. Valami
halvány sejtéssel azonban mégis a szépséges fényre vágyik. Ez pedig egy
időre némiképp megnyugtatja.
Ajprérnbőrt tehát tula'don ego-énünk lopja el lélek utáni éhségében.
„Maradj velem", súgja az ego. „Boldoggá teszlek - elszakítalak lélek-éned-
tŐl és a lélek-otthonodhoz vezető ciklusaidtól. Nagyon, nagyon boldoggá
teszlek. Kérlek, maradj." így aztán, ahogyan az a női individuáció kezdetén
24
lenni szokott, a lélek arra kényszerül, hogy kapcsolatba lépjen az egóval. A

lélek ego alá rendelésének az az egyszerű funkcója, hogy megismerjük a vi-
lágot, megtanuljuk, hogyan szerezzünk meg dolgokat, hogyan munkálkod-
junk, hogyan tegyünk különbséget a jó és nem túl jó között, mikor mozdul-
junk, mikor maradjunk nyugton, hogyan éljünk másokkal, hogy megtanul-
juk a kultúra mechanizmusait és mesterkedéseit, hogy megtanuljuk, ho-
gyan végezzük munkánkat, hogyan bánjunk a kisgyermekekkel, hogyan
gondozzuk a testet, hogyan törődjünk dolgunkkal... hogy megismerjük a
külső életet.
A női psziché eme fontos konstrukciójának, a fókaasszony és a magá-
nyos férfi házasságának, annak a házasságnak kiépítése, melyben az
asszony határozottan alávetett szerepet játszik, kezdetben azt a célt szolgál-
ja, hogy létrejöjjön az az ideiglenes kapcsolat, amely végül létrehozza a
mindennapok világában és az ősi világban egyaránt otthont lelő, a közöt-
tük közvetítő szellemi gyermeket. Ez a gyermek, miután megszületik, fejlő-
dik és átesik a beavatáson, visszatérhet a külső világba, miáltal helyreáll a
lélekhez fűződő kapcsolat. A magányos férfi, az ego ugyan nem dominál-
hat örökké - mert egy napon életre szólóan alá kell vetnie magát a lélek kö-
veteléseinek -, mégis, azáltal, hogy együtt élt a fókaasszonnyal - a lélek-
asszonnyal -, megérintette a nagyság, minek következtében jóleső érzés
tölti el, gazdagabbá és szerényebbé vált egyszerre.
A spirituális gyermek
Látjuk tehát, hogy lélek és az ego ellentéteinek egyesülése végtelen nagy ér-
téket, a spirituális gyermeket hozza létre. És igaz az is, hogy még akkor is
kölcsönös megtermékenyítés az eredmény, ha az ego durván betolakszik a
psziché és a lélek finomabb aspektusainak körébe. A lélek védelmének és
annak a képességének elrablása, hogy kedve szerint merüljön alá a vízben,
paradox módon azt eredményezi, hogy az ego is részt vesz a világ és a lélek
örökségét magáénak mondható gyermek létrehozatalában, aki aztán üze-
neteket és ajándékokat hozhat, vihet a kettő között.
A legnagyszerűbb mesék némelyikében, A szépség és a szörnyeteg című
kelta, a Bruja Milagra című mexikói és a Tsukino Waguma: Az örvös medve fe-
hér szőrszála című japán mesékben az igazságos pszichikus rendhez vissza-
vezető út egy magányos és/vagy sebzett nő, férfi vagy állat táplálásával és
gondozásával kezdődik. A psziché egyik legnagyobb csodája az, hogy egy
ilyen bőrétől megfosztott és belső vagy külső világának ilyen magányos és
fejletlen szereplőjével „házasságban élő" asszony életet tud adni ennek a
gyermeknek. Valami olyasmi történik velünk ebben az állapotban, ami ér-
25
zéseket, piciny új életet, olyan kis lángot hív életre, amely tökéletlen, kime-
rítő, sőt embertelen körülmények között is képes fennmaradni.
Ez a spirituális gyermek la nifia milagrosa, a csodálatos gyermek, aki ké-
pes meghallani a hívást, a messzi hangot, hogy itt az idő a visszatérésre, a
legmélyebb önmagunkhoz való megtérésre. Ez a gyermek ösztönző mediá-
lis természetünk része, mert meghallja a hívó szót. Ez a gyermek ébred fel
álmából, kel fel ágyából, fut ki a házból a viharos éjszakába, a háborgó ten-
ger partjára, hogy megerősítse bennünk: „Isten a tanúm, ezen az úton kell
mennem", „Ki fogok tartani", „Semmi sem térít el többé", „Megtalálom a
folytatás módját".
Ez a gyermek hozza vissza a fókabőrt, a lélek bőrét anyjához. O teszi le-
hetővé, hogy anyja visszatérjen otthonába. O az a szellemi erő, ami arra
ösztönöz, hogy folytassuk fontos munkánkat, hogy kitartsunk, hogy meg-
változtassuk életünket, jobbítsuk közösségünket, segítsünk a világ egyen-
súlyának helyreállításában... azáltal, hogy visszatérünk otthonunkba. Ha
mindebből ki akarjuk venni részünket, elő kell segítenünk a lélek és az ego
nehéz házasságát, életre kell hoznunk a spirituális gyermeket. A helyreho-
zás és a visszatérés segít ahhoz, hogy uraljuk a helyzetet.
A spirituális gyermek, a tengerből kiemelkedő, lányát hívó öreg fóka és a
nyílt tenger, körülményeinktől függetlenül, mindig a közelünkben vannak.
Mindig. Nemrégiben a californiai Pleasanton szövetségi női börtönébe hív-
tak több művésszel és gyógyásszal együtt,7 hogy előadásokat tartsunk úgy
száz nő számára, akik egy szellemi-gyarapodási program résztvevői voltak.
Nagyon kevés „megkeményedett" nőt láttam ott. Többségükön a fóka-
asszony-lét különböző stádiumainak jeleit láttam. Nagyon sokan közülük
naiv választásaik átvitt vagy szó szerinti értelemben veendő „fogságában"
vergődtek. Bármi miatt kerültek is a börtönbe, a legszigorúbb körülmények
ellenére mindegyik nő, a maga módján, nyilvánvalóan azon fáradozott,
hogy gondosan és keservesen tulajdon húsából, tulajdon csontjából létre-
hozza spirituális gyermekét. Mindegyikük kereste fókabőrét; kezdtek már
emlékezni a lélek otthonába visszavezető útra.
Csoportunk egyik fiatal fekete hegedűművésze, India Cook, hangszerén
játszott a nők számára. Az udvaron voltunk, a szabad ég alatt; nagyon hideg
volt, s a szél Oooooooo hangon süvített a nyitott színpad körül. India végig-
húzta vonóját elektromos hegedűje húrjain és mélyről szóló halk zenébe kez-
dett. Valóban sírt a hegedűje. Egy termetes asszony megpaskolta karomat és
érdes hangon súgta: „Ez a hang... ez a hegedű kinyit bennem valamit. Pedig
azt hittem, jó szorosan, örökre be vagyok zárva". Széles arca értetlen, de
ugyanakkor átszellemült volt. A szívem majdnem megszakadt örömében,
mert azt láttam, hogy bármi történt is azelőtt ezzel az asszonnyal, a tenger-
ről, az otthona felől érkező kiáltást még mindig meg tudja hallani.
26
Történetünkben a fókalány tengeri lényekről, tengeri életről mesél gyer-

mekének. Történeteivel neveli, alakítja ezt az egóval kötött házasságából
született gyermeket. A „más" világára és szokásaira tanítja, így formálja
gyermekét. A psziché ősi gyermekét most valami nagyon fontosra tanítja a
lélek.
Kiszáradás és megnyomorodás
Egy nő depressziójának, közönyének és szétszórtságának nagyrészt az az
oka, hogy olyan szigorúan_leszűkítettielki életet él, amelyben az újítás, a
kezdeményezés és az alkotás vagy korlátokba ütközik vagy tilos. A teremtő
erőtől hatalmas, cselekvésre ösztönző impulzust kapnak a nők. Nem te-
kinthetünk el attól a ténytől, hogy a nők tehetségét toyábbra is ellopja és
gúzsba Jkoti természetes és zabolátlan ösztöneik kultúra általi korlátozása
ésmegbü ntetése.
De Rászabadulhatunk ebből a helyzetből, ha egy föld alatti folyó vagy
akár egy lélekteli helyről csörgedező kis patakocska beárad életünkbe. Ha
azonban egy „otthonától távol levő" nő minden hatalomnak behódol, ak-
kor korábbi zabolátlan énjéből először köd, majd pára, végül csak halvány
foszlány marad.
A nő természetes prémbőrének elrejtése, s az azt követő kiszáradása és
megnyomorodása egy régi történetre emlékeztet engem, amit még néhai
Vilmos bácsikám mesélt, hogy népes családunk egyik dühös tagját, az
egyik gyerekkel túl durván bánó felnőttet megnyugtassa és megtanítsa va-
lamire. Vilmos bácsi végtelen türelemmel bánt az emberekkel és egyéb élő-
lényekkel, és nagy gyengédséggel kezelte őket. A legjobb hagyományokat
követő született mesemondó volt és a szelíd gyógyításban hatékonyan al-
kalmazta történeteit.
Tgy szabóhoz egyszer Beállított egy emBer és felpróbált egy öltönyt. A tükör előtt állva
észrevette, hogy a mellény szegélye kicsit egyenetlen.
— Ó — mondta a szabó, — azzal ne törődjön. Mázza Bal kezével kicsit lejjeBb az
egyenetlen részt és senki nem fog észrevenni semmit.
Miközben a vásárló ezt próbálgatta, azt látta, fwgy a zakó Hajtókája nem simul a
szövethez, hanem kicsit felkunkorodik;
—5\z igazán semmiség — mondta a szabó. — fordítsa kicsit oldalra a fejét és szorítsa
le állával a hajtókát-
A vásárló így tett, s ezenközben észrevette, hogy a nadrág szárainafibelsőrésze ki-
csit rövidebb, s úgy érezte, hogy a középső varrás kicsit szoros.
27
— "Emiatt igazán ne. aggódjon — mondta a szabó. — Jobb fezével húzza kicsit lejjebb
a belső részt és minden tökéletes lesz.
5\ vásárló megnyugodott és megvette az öltönyt.
Másnap fel is vette új ruháját, állával és kezével elvégezve aszükséges „változtatá-
sokat". CMiközben állával a hajtókát szorítva, bal kezével a mellény alját, jobb kezével
a nadrág belső részét igazgatva végigsántikált a parkon, az ott sakkozó két öregember
abbahagyta a játékot, s a bicegőt figyelte.
— Úristen — mondta egyikük: — ^Vezdezt a szegény nyomorékot.1
!A másiki némi gondolkodás után azt mondta:
— Igen, tényleg csúnyán sántít, de tudod, azon gondolkodom... vajon hol vette ezt a
szép öltönyt?
A második öregember megjegyzése azt az általános kulturális reagálást

tükrözi, amellyel egy tökéletes personát kialakító, ám azt csak egy nyomo-
rék pózában megtartani képes nőt ületnek. Hát, igen, nyomorék, de nézd
milyen csinos, nézd, milyen jó, nézd, milyen jól elboldogul. Amikor kiszá-
radunk, sántikálva járunk, de megpróbálunk úgy tenni, mintha mindent jól
csinálnánk, mintha minden rendben volna. Akár lelkünk bőre hiányzik,
akár kultúránk készítette bőrünk szorít, megnyomorít bennünket az, hogy
úgyjteszünk, mintha nem így, volna. Ezenközben azonban életünk csorbul
és túl magas árat kell mindezért fizetnünk.
Amikor egy nő elkezd kiszáradni, egyre nehezebbnek találja azt, hogy
szívvel, lélekkel zabolátlan természete szerint cselekedjen. Az elgondolá-
sok, a kreativitás és maga az élet is nedvességet igényel a gyarapodáshoz.
Az ebben az állapotban levő nők gyakran álmodnak sötét alakokról: úton-
állók, csavargók, erőszakos alakok fenyegetik, tartják túszul, rabolják ki
őket vagy tesznek még rosszabbat. Ezek olykor valódi támadás előidézte
traumás álmok. A legtöbbször azonban kiszáradó nők álmodnak ilyeneket,
akik nem fordítanak kellő figyelmet életük ösztönös oldalára, akik önma-
gukat lopják meg, lemondanak a kreatív funkcióról, és néha még erőfeszí-
tést sem tesznek azért, hogy segítsenek magukon, vagy éppenséggel azon
igyekeznek, hogy meg se hallják a víz felől érkező hívó szót.
Hosszú gyakorlatom során sok kiszáradt nőt láttam már; volt aki kevés-
bé, volt, aki jobban szenvedett ettől. Elmondták, hogy gyakran álmodnak
sérült állatokról, s ezeknek az álmoknak a száma az utóbbi tíz-egynéhány
év alatt drámaian növekedett (mind a nők, mind a férfiak esetében). Nem
nehéz észrevenni, hogy a sérült állatokról szóló álmok számának növeke-
dése egybeesik mind az emberek külső környezetében, mind pedig a ben-
nük levő vadon pusztításával.
Ezekben az álmokban az állat - őzsuta, gyík, medve, bika, bálna, stb. - a
28
szabóról szóló történet főszereplőjéhez vagy a fókaasszonyhoz hasonló

módon sántikál. Noha az ilyen álmok az ösztönös női psziché állapotát és
az ősi természethez fűződő kapcsolatát fejezik ki, ugyanakkor az ösztönös
élet elvesztését eredményező, a kollektív tudattalanban lejátszódott lopáso-
kat is tükrözik. Ha a kultúra bármilyen okból megtagadja a nőktől a kitelje-
sedett, egészséges életet, akkor sérült állatokról fognak álmodni. Jóllehet a
psziché mindent megtesz annak érdekében, hogy rendszeresen letisztogas-
sa és megerősítse önmagát, minden „ott kint" jelzés „itt bent" jelzésként
rögzül a tudattalanban, az álmodóra tehát amellett, hogy elveszítette az ősi
Természeti Asszonyhoz fűződő kapcsolatát, az is hatással van, hogy a vi-
lágból is eltűnt a mély természethez kötő kapocs.
Néha bizony nem csupán a nők száradnak ki. Olykor a mikroközösség
elemi részei - a család vagy a munkahely - vagy akár az egész kultúra pe-
reg, porlik, s mindezek hatnak az emberre, s lesújtják. Egy nő csak úgy tud
az ilyen állapotokon segíteni, hogy saját bőréért nyúl, visszatér ösztönös jó-
zan eszéhez^ megtér otthonába.
Mint láthattuk, nem könnyű helyzetünkeiTelisirierni, amíg, mint a csüg-
gedő fókaasszonynak, hámlani nem kezd a bőrünk, sántikálni nem kez-
dünk, el nem apad nedvességünk,jmeg nem vakulunk. Pszichénk mérhe-
tetlen életerejének adománya, hogy ilyenkor a mély tudattalanból valaki,
egy, a tudatunk felszínére emelkedő öreg, szünet nélkül igaz természe-
tünkhöz való visszatérésre,szólít bennünket.
Az öreg hívó szava

Milyen kiáltás hangzik a tenger felett? A széllel érkező hang, amelynek hal-
latán a gyermek kibújik ágyából és elindul az éjszakában, ahhoz az éjszakai
álomhoz hasonlít, amelyben egy test nélküli hang jut el az álmodó tudatá-
hoz. Ez minden álom közül az egyik legerőteljesebb. Bármit mond is ez a
hang, közvetlenül a lélekből érkező üzenetnek tekinthetjük.
Ezek a testetlen hangot közvetítő álmok bármikor előjöhetnek, de külö-
nösen akkor, amikor a lélek elcsügged; ilyenkor mély-önmagunk úgyszól-
ván elindítja a rohanást. Bumm! A női lélek megszólal. Elmondja, most mi
következik.
A történet öreg fókája kiemelkedik a vizekből, hogy elkiáltsa a hívó szót.
A psziché alapvető vonása, hogy ha nem jövünk magunktól, ha nem figye-
lünk saját évszakainkra és a visszatérés idejére, akkor az Öreg eljön értünk,
s addig kiáltja a hívó szót, amíg valami bennünk választ nem ad.
Hála a gondviselésnek, ez a természetes hazahívó jel annál hangosabbá
válik, minél nagyobb szükségünk van a hazatérésre. Akkor hangzik fel a
29
hívó jel, amikor minden ,túlságosan" ilyenné vagy olyanná válik - akár ne-
gatív, akár pozitív értelemben. Éppúgy ideje hazatérnünk, ha túl sok a po-
zitív stimulus, mint amikor véget nem ér a disszonancia. Lehet, hogy túl fe-
szülten foglalkozunk valam vei. Vagy valami túlságosan elfárasztott ben-
nünket. Lehet, hogy túlságosan, vagy nagyon kevéssé szeretnek bennün-
ket, túl sokat, vagy túl keveset dolgoztunk... mindegyikért nagy árat kell fi-
zetnünk. A „túl sok" ellenére lassan kiszáradunk, szívünk elfárad, energi-
ánk megcsappan és egy - pontosan szinte sosem megnevezhető - „valami"
utáni titokzatos vágy erősödik bennünk szüntelenül: az Öreg szólít.
Ebben a meseváltozatban az az érdekes, hogy a spirituális gyermek hallja
meg a tengerről érkező hívást és ő reagál rá. Ő bukdácsol át a jeges sziklá-
kon, ő követi némán a kiáltást, ő botlik bele véletlenül anyja összetekert fó-
kabőrébe.
A gyermek nyugtalan álma pontosan és hűen fejezi ki azt a nyugtalansá-
got, amelyet a lelki eredetéhez való visszatérésre vágyakozó nő érez. Mivel
a psziché egységes rendszer, minden eleme rezonál a hívásra. A nők ezen
idő alatt érzett nyugtalanságát gyakran ingerlékenység és az a tudat kíséri,
hogy túl közel van minden vigasz vagy túl távoli minden megnyugvás.
Vagy azt érzi hogy csak egy kicsit, vagy hogy nagyon is „eltévedt", mert
túl sokáig volt távol otthonától. Ezek az érzések ilyenkor természetesek.
Azt üzenik: „Most gyere ide". A szétszakítottságnak ez az érzése abból
ered, hogy - tudatosan vagy tudattalanul - halljuk a hívást, halljuk, hogy
valami visszahív, amire önmagunk megsebzése nélkül nem tudunk nemet
mondani.
Ha nem megyünk akkor, amikoi itt az idő, eljön értünk a lélek, amint azt
A tó mélyén élő asszony című versben is olvashatjuk:
...egy éjjel
szívdobogás hallatszik az ajtónál.
Odakinn egy asszony áll a ködben,
haja gallyakból, ruhája hínárból,
s zöld vízcseppek hullanak belőle.
Azt mondja: „Én te vagyok,
és hosszú utat tettem meg.
Gyere velem, mutatnom kell neked valamit..."
Megfordul, hogy induljon, köntöse szétnyílik.
Egyszerre arany fény ragyog... mindenütt arany fény.. .8
Az öreg fóka éjszaka emelkedik ki a vízből, s a gyermek éjszaka bukdácsol

felé. Itt is és sok más mesében is azt látjuk, hogy a főszereplő sötétben tapo-
gatózva fedez fel egy megdöbbentő igazságot vagy szerez vissza egy felbe-
30
csülhetetlen értékű kincset. Ez a motívum át meg átszövi a meséket, lépten-
nyomon előbukkan. Sehol sem ragyog olyan erővel a fény, a csoda, a kincs,
mint a sötétben. A „lélek éjsötétje" már-már jelszóvá vált a kultúra bizo-
nyos területein. Az isteni visszaszerzése Hel vagy Hádész vagy az „ott" sö-
tétjében történik. Krisztus visszatérését a pokol homályából felragyogó iz-
zás kíséri. Amaterasu, az ázsiai Napistennő a hegyek mélyének sötétjéből
ragyog elő. A víz alakáját öltő sumer Innin istennő fehér aranyként sugár-
zik a frissen szántott fekete barázdában. Chiapas hegyeiben, úgy mondják,
a sárga napnak lyukat kell égetnie a legfeketébb huipilbe, vagyis ingbe,
hogy felkúszhasson az égre.
Ezek a sötétség áttörését kifejező képek azt a réges-régi üzenetet hordoz-
zák, hogy „Ne félj az ismeretlentől". Életünk különböző szakaszaiban és
korszakaiban mindez úgy van, ahogyan lennie kell. A meséknek és a míto-
szoknak ez az eleme arra bátorít bennünket, hogy még akkor is kövessük a
hívást, ha nem tudjuk, hová, milyen irányban, mennyi időre kell mennünk.
Csak azt tudjuk, hogy a mesénk gyermekéhez hasonlóan fel kell ülnünk, fel
kell kelnünk és el kell indulnunk, hogy lássunk. Lehet, hogy a hívó hang
forrását keresve egy ideig botladozunk a sötétben, de ha elhisszük, hogy az
ősi hang szól, akkor elkerülhetetlenül belebotlunk a fókabőrbe. Amikor eb-
be a lelki állapotba érkezünk, automatikusan azt érezzük, „Ez így van jól.
Tudom, mire van szükségem".
Sok mai nő számára nem az a legfélelmetesebb, hogy sötétben kell keres-
gélnie a fókabőr után. Ennél sokkal riasztóbbnak találja, hogy a víz alá me-
rüljön, vagyis hogy hazatérjen, s különösen, hogy búcsút mondjon addigi
életének. Annak ellenére, hogy egy nő esetleg már megértette, mit kell ten-
nie, felveszi a fókabőrt, ráilleszti testére és készenlétben áll, mégis nehéz el-
indulni; nagyon, nagyon nehéz búcsút venni, otthagyni azt, amivel foglala-
toskodott és egyszerűen eltávozni.
Ha túl sokáig maradunk

A fókaasszony kiszárad, mert túl sokáig marad a férfival. Ugyanaz a meg-
próbáltatás vár rá, mint ránk, ha túl sokáig maradunk. Bőre kiszárad. Bő-
rünk a legnagyobb érzékelő szervünk; elárulja, mikor fázunk, mikor van
melegünk, mikor izgulunk, mikor félünk. Ha egy nő túl sokáig tartózkodik
távol otthonától, egy idő után nem képes érzékelni, hogyan is érez önmaga
és mások iránt. „Lemming-állapotba" kerül. Mivel nem érzékeli, mi a túl
sok, mi nem elég, túlrohan tulajdon sziklaszegélyén.
Látjuk a mesében, hogy haja megritkul, ő maga egyre soványabbá, ko-
rábbi énjének halvány utánzatává válik.
31
Ha túl sokáig maradunk, elveszítjük gondolatainkat, leikünkhöz fűződő

kapcsolatunk szála elvékonyodik, ereinkben lassan csörgedezik a vér. A fó-
kaasszony megsántul, szeme elveszíti nedvességét, egyre gyengébben lát.
Ha késlekedünk a hazatéréssel, szemünknek nincs miért szikrázni, csontja-
ink elfáradnak, idegeink mintha csupaszon lennének, nem tudunk már arra
figyelni, hogy kik vagyunk, mit is akarunk.
Indiana és Michigan erdős hegyei között él egy nagyon figyelemre méltó
földművelő embercsoport, melynek ősei réges-rég vándoroltak ide Ken-
tucky és Tennessee hegyei közül. Beszédük tele van nyelvtani furcsaságok-
kal - „I aint't got no..." és „We done this the other day..." -, de mivel szorgal-
mas bibliaolvasók, olyan szép szavakat is gyakran használnak, mint mél-
tánytalanság, fűszeres illatú vagy hálaadó ének? Sok kifejezésük van az elfá-
radt, eltompult nőkre. Az erdőlakók nem csiszolgatják szavaikat, hanem
tömböket hasítanak, mondatoknak nevezett láncot fűznek belőlük és nyer-
sen odadobják. Az olyan szófordulatok, mint „túl sokáig húzta az igát", „a
munkában elkopott a lába", „olyan fáradt, hogy nem talál vissza a szép pi-
ros pajtába" és különösen a kegyetlen megfogalmazású „halott kölyköket
szoptat", azt fejezik ki, hogy az ember terméketlen vagy értelmetlen házas-
ságra, munkára vagy vállalkozásra fecséreli az idejét.
Ha egy nő túl sokáig van távol otthonától, egyre kevésbé képes életét elő-
rehajtani. Egyre szorosabbra húzza választása igáját. Szeme olyan homá-
lyos a fáradtságtól, hogy meg sem látja a segítséggel vagy vigasztalással
biztató helyeket. A mozdulatlan, élettelen gondolatok, kötelességek és kí-
vánságok a „halott kölykök". Az üyen állapotban levő nő bágyadt, mégis
veszekedő, egyre hajthatatlanabb, mégis tétova. Kanóca egyre rövidebbre
ég. A köznyelv „kiégettségnek" nevezi ezt az állapotot, de ez ennél több: ez
Hambre del Alma, az éhező lélek. Akkor már csak egy megoldás van; az em-
ber rájön, hogy tovább nem habozhat, haza kell térnie.
A történetben szereplő férfi megszegi ígéretét. Ő, aki maga is meglehető-
sen kiszáradt, hiszen a magány vájt arcába mély barázdákat, ráveszi a fóka-
asszonyt, hogy házába és szívébe költözzék, s megígéri, hogy egy bizonyos
idő elteltével visszaadja neki prémbőrét és az asszony, kívánsága szerint,
visszatérhet otthonába vagy maradhat a férfival.
Melyik nő ne ismerné már kívülről ezt a megszegett ígéretet? „Amint ezt
befejezem, megyek. Amint el tudok szabadulni... majd ha megjön a tavasz,
megyek. Ha vége lesz a nyárnak, megyek. Amikor a gyerekek befejezték az
iskolát... Ősszel, amikor olyan szépek a fák, megyek. Nos, télen senki sem
megy sehova. Megvárom a tavaszt... De most aztán tényleg megyek."
A hazatérés különösen akkor fontos, amikor az ember sokat foglalatos-
kodott a világ dolgaival és nem indult vissza idejében. Mennyi ez a késle-
kedés? Minden nő esetében más és más a hossza, legyen elég annyit megje-
32
gyezni, hogy a nők tudják, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mikor
maradnak túl soká. Tudják, mikor kellene indulniuk. Testük még itt van,
de gondolataik már messze, messze járnak.
Epekednek az új élet után. A tengervízre vágynak. Már csak a jövő hó-
nap vagy a félév végéig akarják kihúzni, alig várják, hogy vége legyen a tél-
nek, s ismét elevennek érezhetik magukat, izgatottan vámak egy valamikor
a jövőben megvalósuló titokzatos találkozásra, amikor valami csodálatos
dolgot művelhetnek. Úgy érzik, meghalnak, ha nem... - a hiányzó rész sza-
badon kitölthető. És mindezt szomorúság kíséri. És szorongás. És a kifosz-
tottság érzése. És csendes sóvárgás. Es vágyakozás. Az ember szoknyája
egy fonalával bíbelődik, miközben hosszasan néz kifelé az ablakon. Nem
múló rossz érzésről van szó. Nem múlik, hanem az idő haladtával egyre in-
tenzívebbé válik.
A nők persze folytatják mindennapi életüket, báránynak látszanak, bűn-
tudattal és színlelt jókedvvel végzik teendőiket. „Igen, igen, tudom", mond-
ják. „Tudom, hogy kellene, de..." Ez a „de" árulja el leginkább, hogy túl so-
káig maradtak.
A hiányos beavatásban részesült nő ebben a kiüresedett állapotban téve-
sen úgy hiszi, hogy több szellemi tőke származik abból, ha marad, mint
amennyit visszatérésével nyerhet. Mások, ahogy Mexikóban mondják, dara
algo un tirón fuerte, a Szűz ruháját rángatják, vagyis, egyre többet dolgoz-
nak, hogy bebizonyítsák, ők is elfogadhatóak, ők is jók.
Van azonban más oka is a megosztottságnak; az, hogy a nő nem enged
másokat az evezők közelébe. Talán ő is a „gyerek-litánia" szószólója, ami
abból áll, hogy „A gyerekeknek erre van szüksége, a gyerekeknek arra van
szüksége, és így tovább". Nem veszi észre, hogy ezzel az áldozattal arra
tanítja gyermekeit, hogy felnőttkorukban ők is ugyanígy viselkedjenek.
Van olyan nő, aki attól fél, hogy a körülötte élők nemjgrtik majd meg
visszatérése fontosságát. És nem is mindenki tudja ezt megtenni. De ezt
magának a nőnek kell értenie: amikor saját ciklusai szerint tér meg ottho-
nába, a többiek is individuációjukon dolgoznak, életfontosságú problé-
mákkal foglalkoznak. Az ő visszatérése mások növekedését és fejlődését
is szolgálja.
A farkasok nem ismerik a maradás és az elindulás közötti széthúzó érzé-
seket, mert ciklusaik szerint munkálkodnak, kölykeznek, pihennek és va-
dásznak. Néhányan megosztoznak a munkán és a gondoskodáson, miköz-
ben vannak, akik messzejárnak. Ez jó életmód. Olyan, amelyben megtalál-
juk az ősi nőiség minden integritását.
Ne felejtsük el, hogy a hazatérés a különböző nők esetében különböző
dolgokat jelent. Román festő barátom például tudta, hogy nagyanyja vala-
hányszor kivitte fából faragott székét a kert végére és kerekre nyitott sze-
33
mekkel a napba bámult, mindannyiszor a visszatérés állapotába került.

„Gyógyír ez a szememre, jó neked is", mondta. Mindenki tudta, hogy
ilyenkor nem szabad zavarni, vagy aki nem tudta, hamar rájött. Tudnunk
kell, hogy a hazatérés nem kerül feltétlenül pénzbe. Időbe kerül. Erős aka-
rat kell hozzá, amellyel azt mondjuk, „Megyek" és komolyan is gondoljuk.
A vállunk fölött visszakiálthatunk, ahogyan kedves barátnőm Jean javasol-
ja, hogy „Most megyek, de hamarosan itt vagyok", és róni kell a hazafelé
vezető utat.
Több módon juthatunk haza; hétköznapi és fennkölt módokon egyaránt.
Betegeim számára a hétköznapi megoldások jelentik a hazatérést... bár fi-
gyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy az a rés, amelyen leereszkedhe-
tünk otthonunkba, időről időre változik, most talán máshol található, mint
a múlt hónapban. Újra lehet például olvasni olyan könyveket vagy költe-
ményeket, amelyek nagy hatással vannak ránk. El lehet tölteni néhány per-
cet egy folyó, egy patak vagy egy ér partján. Halvány fénynél a földre lehet
feküdni. Gyerekek nélkül el lehet tölteni némi időt társunkkal. Kiülhetünk
a teraszra valamit pucolni, hámozni vagy kötögetni. Sétálhatunk vagy ve-
zethetünk egy órát bárhová, s aztán visszatérünk. Felszállhatunk egy busz-
ra találomra. Megnézhetjük a napkeltét. Elmegyünk oda, ahol a városi fé-
nyek nem zavarják az éjszakai eget. Imádkozhatunk. Leülhetünk egy hídra,
s lábunkat lógathatjuk. Jó barátunkkal beszélgethetünk. Kisbabát dajká-
lunk. Leülünk egy kávézó ablaka mellé és írunk. Fák közé ülünk. Napon
szárítjuk hajunkat. Kezünket esővízgyűjtő hordóban áztatjuk. Cserepes nö-
vényeket ültetünk, s jól összesarazzuk kezünket. Figyeljük a szépet, a ke-
cseset, az emberi lény megindító törékenységét.
Nem szükséges tehát hegyen-völgyön átkelnünk, hogy hazajussunk,
azért azt sem szeretném, ha túl egyszerűnek látszana, mert nagy az ellenál-
lás a hazatérést illetően akár könnyű, akár nehéz legyen.
Még egy dolgot kell megértenünk ahhoz, hogy egy nő halogatását meg-
értsük. Igen titokzatos dolog ez: a nő túlságosan azonosul a gyógyító arche-
típusával. Az archetípus hatalmas, titokzatos, s egyben tanító erő. Hatal-
mas tartalékokat halmozhatunk fel, ha közelében vagyunk, követjük és kie-
gyensúlyozott kapcsolatot tartunk fenn vele. Minden archetípus sajátos jel-
lemzőkkel rendelkezik, amelyeket nevük is jelöl: a nagy anya, az isteni
gyermek, a nap-hős, és így tovább.
A nagy gyógyító archetípusát bölcsesség, jóság, tudás, gondoskodás, és a
gyógyítóhoz tartozó egyéb sajátosságok jellemzik. Jó dolog a nagy gyógyí-
tóhoz illő nagylelkűséggel, kedvességgel és segítőkészséggel cselekedni.
Ám csak egy bizonyos pontig. Azon túl életünk akadályozójává válik. A
nők „gyógyíts és hozz rendbe mindent" kényszere nagy csapda, amelyet
tulajdon kultúránk követelményei állítanak számunkra és az a nyomás,
34
hogy bebizonyítsuk, nem csupán álldogálunk naphosszat, a helyet foglal-

juk és szórakozunk, hanem képesek vagyunk értéket létrehozni - a világ
némely részén azt mondhatnánk, be akarjuk bizonyítani, hogy értékeink
vannak és ezért kérjük magunk számára az életet. Ezek a kényszerek már
akkor bekerülnek pszichénkbe, amikor még fiatalok vagyunk, és sem meg-
ítélni nem tudjuk őket, sem ellenállni nem tudunk nekik. Törvénnyé válnak
számunkra... hacsak, vagy amíg kihívást nem intézünk hozzájuk.
A szenvedő világ összes kiáltására azonban nem válaszolhat mindig
egyetlen személy. Csak azoknak válaszolhatunk, akik lehetővé teszik szá-
munkra a rendszeres hazatérést, mert különben szívünk fénye szinte sem-
mivé halványul. Az, amit a szív segíteni akar, néha különbözik a lélek erő-
forrásaitól. Az a nő, aki értékesnek érzi fókabőrét, aszerint dönt ezekben a
kérdésekben, hogy milyen közel van „otthonához" vagy milyen gyakran
tér meg oda.
Míg az archetípusok az úgynevezett numinózus tapasztalat során rövid
időszakokra átjárhatnak bennünket, egyetlen nő sem képes egy archetípust
állandóan sugározni. Csak maga az archetípus képes megfelelni a mindig
kész, az odaadóan bőkezű, az örökké energikus projekcióknak. Megpróbál-
hatjuk ezeket utánozni, de tudnunk kell, hogy ezek ideálok, ember számára
nem elérhetőek, s nem is arra szánták őket. A csapda mégis azt követeli,
hogy a nők a végkimeTÜlési^ próbálkozzanak ezeknek az irreális szintek-
nek az elérésével. A csapda elkerülése érdekében meg kell tanulnunk meg-
álljt mondani, és persze ezt komolyan is kell vennünk.
Először is, el kell vonulnunk, végig kell egyedüli gondolnunk, hogy ho-
gyan estünk az archetípus csapdájába. 1 Vissza kell szerezni és tovább
kell fejleszteni az ,,eddig_és ne tovább, ennyit és nem többet" elemi ősi
ösztönét. így tud az ember tájékozódni. Ilyenkor jobb, ha egy időre haza-
fér, még akkor is, ha ez másokat ingerel, s nem marad tovább, nehogy ad-
dig romoljon a helyzete, míg végül csak megtépázva tud belőle elvánszo-
rogni.
Azoknak a nőknek, akik elfáradtak, akik egy időre kiábrándultak a vi-
lágból, akik félnek a pihenőtől, a megállástól, fel kell végre ébredniük. Le
kell takarniuk a harangot, mely szünet nélkül az itt, meg ott nyújtandó
segítségre kongat. Ott lesz az még akkor is, ha az ember úgy akarja, ami-
kor megtér útjáról. Ha nem térünk haza idejében, akkor elveszítjük gyúj-
tópontunkat. Ha megtaláljuk bőrünket, felvesszük, testünkre illesztget-
jük, s ismét hazamegyünk, akkor hatékonyabbak lehetünk visszatéré-
sünk után. Egy mondás szerint „Az ember csak egyszer térhet haza". Ez
nem igaz. Az anyaméhbe ugyan nem mászhatunk vissza, a lélek ottho-
nába azonban újra megtérhetünk. Ez nem csak lehetőségünk, de köteles-
ségünk is.
35
Kiszabadulunk és alámerülünk
Mi a hazatalálás? Az az ösztön, melynek segítségével visszatérünk arra a
helyre, amire emlékszünk. Ez az a képesség, melynek révén akár sötétben,
akár napvilágnál megtaláljuk otthonunkat. Mindannyian tudjuk, hogyan
térhetünk haza. Akármennyi idő után is megtaláljuk az utat. Áthatolunk az
éjszakán, az ismeretlen tájakon, idegen törzseken, nincs szükségünk tér-
képre, nem kell az úton felénk jövő idegenektől kérdezősködnünk, hogy
„Melyik úton menjünk?"
A „Hol az otthon?" kérdésére a pontos válasz összetettebb... de ez mégis
valami belső hely, olyan hely, mely inkább időben, mint térben található
meg, ahol a nők egységesegésgjiek érzik magukat. Otthonunk az a hely,
ahol a gondolat és az érzés megőrződik, nem szakítja meg, nem tépi el tő-
lünk semmi olyasmi, ami időnket és figyelmünket követelné. A nők az idők
során millió módot találtak ennek megvalósítására még akkor is, amikor
számtalan feladat és kötelesség szólította őket.
Mindezt gyermekkoromban tanultam meg, amikor sok vallásos asszony
kelt fel hajnali öt óra előtt, hogy hosszú fekete ruhájában átvágjon a hajnali
szürkületen, s kendőjét mélyen szemébe húzva a hideg templomban térdel-
jen. Kivörösödött kezükbe temették arcukat és imádkoztak, történeteiket
mesélték Istennek, békét, erőt és megértést szívtak magukba. Kati néném
időnként magával vitt engem is. Amikor egyszer azt mondtam neki,
„Olyan nyugodt és kedves itt minden", rám kacsintott és azt súgta, „Ne
mondd el senkinek; ez egy nagyon nagy titok". Az is volt, mert a templom-
hoz vezető hajnali ösvény és a templom homályos belseje volt az a két hely
abban az időben, ahol nem volt szabad a nőket háborgatni.
Az úgy van rendjén, hogy a nők kiharcolják, elintézik, megszerzik, meg-
erősítik a hazatéréshez való jogukat. Az otthon olyan hosszan tartó hangu-
lat vagy érzet, amelynek révén a mindennapi világból talán hiányzó érzése-
ket élhetünk meg: a csodálkozást, a látást, a békét, az aggodalomtól, a köte-
lességektől, az állandó fecsegéstől való megszabadulást. Mindezeket a kin-
cseket pszichénkbe kell rejtenünk, mert a külső világban később még hasz-
nunkra lesznek.
Van persze sok fizikai hely, ahol az ember úgy „érzi", sajátos otthonába
tart, ám a fizikai hely maga nem az otthon; csupán olyan eszköz, mely álom-
ba ringatja az egót, miközben a hátralévő utat már magunkban tesszük meg.
Sokféle ilyen eszköz létezik: a zene, a művészet, az erdő, a hullámzó óceán, a
napkelte, a magány. Ezek visznek bennünket haza, abba a tápláló belső vi-
lágba, ahol gondolatok, rend és a legszükségesebb dolgok találhatók.
Az otthon az ősi ösztönös élet, mely olyan könnyedén siklik, mint egy
olajozott szerkezet, ahol minden úgy van, ahogyan lennie kell, ahol minden
36
hang a helyén van, a fény kellemes és az illatok megnyugtatnak, nem pedig

felkavarnak. Nem az a fontos, hogy hogyan töltjük el ott az időt. Minden lé-
nyeges, ami visszaállítja az egyensúlyt. Az az otthon, ahol ezt megtaláljuk.
Nemcsak a szemlélődésre van idő, hanem a tanulásra is, arra is, hogy fel-
tárjuk mindazt, ami feledésbe merült, amit rosszul használtunk, amit elte-
mettünk. Elgondolkodhatunk a jövőn és elmerülhetünk a psziché sebhelye-
inek tanulmányozásában, megtudhatjuk, mi hova vezetett és merre
vesszük utunkat. Adrienne Rich így ír legbensőbb önmagunk visszaszerzé-
séről Diving into the Wreck12 című nagyszerű versében:
Ott egy létra.

A létra mindig ott himbálózik
ártatlanul a hajó oldalán...
Lemegyek...
A hajóroncsot akarom felderíteni...
Látni akarom a pusztítást
és a megmaradt kincseket...
E ciklus időzítéséről a legfontosabb, amit elmondhatunk, hogy amikor itt

az idő, akkor itt az idő. Ha nem áll is készen az ember, ha vannak is befeje-
zetlen dolgai, ha ma érkezik is hajója; ha itt sz idő, akkor itt az idő. A fóka-
asszony nem azért tér vissza a tengerbe, mert egyszerűen így gondolja,
mert a mai nap épp alkalmas erre, nem azért, mert élete takaros és rende-
zett - azért megy, mert itt az idő, tehát mennie kell.
Mindannyiunknak vannak jól bevált módszereink arra, hogy hogyan be-
széljük le magunkat a hazatérésről; ha azonban visszaszerezzük ösztönös
és ősi ciklusainkat, akkor pszichikus értelemben kötelességünk életünket
úgy elrendezni, hogy egyre inkább ezekhez igazodjon. Haszontalan min-
den érv a hazatérés időpontjának helyességéről vagy helytelenségéről. Az
az igazság, hogy amikor itt az idő, akkor itt az idő.13
Vannak nők, akik sosem térnek haza, hanem a la zona zombi, aômbizó-
nában élnek. Ebben az élettelen állapotban az a legkegyetlenebb, hogy a nő
továbbra is tevékenykedik, jár, beszél, sőt sok mindent végre is hajt, de so-
ha nem érzi megromlott állapota hatásait - ha érezné, fájdalma azonnal a
helyrehozatalra ösztönözné.
De nem, az ilyen állapotban lévő nő botladozik, karjait kitárja, nem érzi
otthona fájdalmas elvesztését, vak és, ahogy a Bahamákon mondják, „Spa-
rat lett belőle", azaz lelke nélküle távozott és bármit tesz is, nem érzi súlyát.
Ebben az állapotban a nők azt a furcsaságot érzik, hogy sokatjejjesítenek,
mégsem megelégedettek. Olyasmit tesznek, amit szerintük tenni akartak,
ám a kezükben lévő kincs valamiképpen porrá omlik. Ilyenkor nagyon jó
37
mindezt tudatosítani. Az elégedetlensége az a titkos ajtó, amely az életadó

változáshoz vezet.
Azok a pácienseim, akik húsz vagy még több éve nem jártak otthonukban,
mindig sírva fakadnak, amikor újra rálépnek erre a pszichikus talajra. Szá-
mos, az idő tájt jónak tűnő okból éveket töltöttek otthonukból való száműze-
tésben; elfelejtették, milyen csodálatos az, amikor eső hull a kiszáradt földre.
Van, akinek az otthon ilyenkor azt jelenti, hogy megpróbálkozik valami-
vel. Például, évekig tartó hallgatás után énekelni kezd. Vagy olyasmit kezd
el tanulni, amire évek óta vágyakozik. Az életéből eltűnt dolgok és embe-
rek után kutat. Újra megtalálja hangját és írni kezd. Vagy pihen. Berendez-
kedik a világ egy kis szögletében. Nagy horderejű döntéseket hoz. Olyas-
mit tesz, ami nyomot hagy.
Van, akinek az otthont az erdő, a sivatag vagy a tenger jelenti. Az otthon
valójában holografikus. Teljes erejével megjelenhet egyetlen fa, egy magá-
nyos kaktusz, egy kirakati növény vagy egy nyugodt vizű tó formájában.
De öltheti a járdán heverő sárguló levél, a gyökeres növényre várakozó
agyagcserép, a bőrön legördülő esőcsepp alakját is. Ha kinyitjuk lelki sze-
münket, számos helyet látunk otthonunknak.
Mennyi ideig tart a hazatalálás? Amíg az ember vissza nem tér önmagá-
hoz. Milyen gyakran kell ennek megtörténnie? Nagyon gyakran, ha az em-
ber „érzékeny" és nagyon aktív a külső világban. Kevesebbszer, ha bőre vas-
tag és nem sok időt tölt „ott kinn". Szíve mélyén minden nő tudja, milyen
gyakran és milyen hosszú ideig kell ennek megtörténnie. Figyelembe kell
venni a szemek ragyogását, a hangulat rezdülését, az érzékek elevenségét.
Hogyan hozzuk egyensúlyba a hazatérést mindennapi életünkkel? Előre
beletervezzük életünkbe az otthont. Bámulatra méltó, hogy a nők milyen
könnyen „találnak időt", ha valaki beteg, ha egy gyermeknek szüksége van
rájuk, ha lerobban az autó, ha fáj a foguk. A hazatérést ugyanilyen értékes-
nek kell tekinteni, sőt, ha szükséges, a válsághelyzet diktálta sürgősséggel
kell hozzálátni. Mert kétségtelen, hogy ha az ember nem megy akkor, ami-
kor itt az idő, a lelkében/pszichéjében keletkező hajszálrepedés hasadékká
tágul, mígnem végül morajló szakadékká szélesedik.
Ha egy nő értékesnek tekinti hazatérési ciklusait, akkor a körülötte lévők
is megtanulják azt értékelni. Igaz, az „otthont" úgy érhetjük el, hogy időt
hasítunk ki a mindennapok monoton zakatolásából, olyan^ időt, mely sért-
hetetlen, és csak a miénk. A „csak a miénk" mást és mást jelent minden nő
számára. Van, akinek tökéletes hazatérés az, ha beül egy szobába, magára
csukja az ajtót, mégis elérhető a többiek számára. Másoknak viszont talán
arra van szüksége, hogy még egy apró dolog se háborgassa őket. Ne legyen
„Mama, mama, hol a cipőm?" vagy „Mit hozzak a közértből, drágám?"
Ilyen esetben a hazatérést a tökéletes csend biztosítja. Nem zavarhatja
38
semmi. Teljes Csend kell, nagy T-vel és nagy C-vel. A fák között kóborló
szél hangja jelentheti ezt a csendet. A hegyi patak csobogása nyújthatja ezt
a csendet. A mennydörgés is lehet csend. A természet cserébe semmit sem
kérő rendje biztosíthatja az életadó csendet. Minden nő lehetőségei és igé-
nyei szerint választhat.
Bármennyi időt, egy órát vagy akár napokat töltünk is otthonunkban,
nem szabad elfelejtenünk, hogy cicánkról mások is gondoskodhatnak,
még ha cicánk csak minket fogad is el. Kutyánk talán azt érezteti velünk,
hogy magára hagyjuk, mint egy gyereket az út szélén, de meg fog bocsáj-
tani. A fű kicsit megbarnulhat, de újra fog éledni. Gyermekünknek hiá-
nyozni fogunk, s ő is nekünk, de annál örvendetesebb lesz a visszatérés.
Társunk talán zúgolódni fog. De majd elmúlik. A főnök talán fenyegető-
zik. De ő is elfelejti. Őrültség túl sokáig halogatni az időt. A hazatérés
egészséget jelen t.
Ha a kultúra vagy a társadalom vagy a psziché nem támogatja a hazatérés
ciklusait, akkor sok nő megtanulja, hogyan ugorjon át a kerítésen vagy ho-
gyan ásson alatta kiyezotőalagutat. Például megbetegszik és így lop magának
időt az olvasásra. Vagy szélesen mosolyog, mintha minden a legnagyobb
rendben menne, miközben lassított munkával biztosítja magának az időt.
Amikor valami megzavarja a hazatérés ciklusát, sok nő érzi úgy, hogy
a szabadulás érdekében harcot kell vívnia főnökével, gyermekeivel, szü-
leivel vagy társával azért, hogy pszichikus szükségleteit kielégíthesse.
Ezért fordul az elő, hogy egy szóváltás során a nő azt mondja, „Elme-
gyek. Mivel olyan... vagy [az üres rész kitöltendő] és nyilvánvalóan nem
törődsz... laz üres rész kitöltendő], ezért egyszerűen elmegyek, köszö-
nöm szépen". És zúgolódás, morgolódás, a kerti út kavicsának csikorgá-
sa közepette elmegy.
Ha egy nőnek azért kell harcolnia, ami őt megilleti, akkor úgy érzi, igaza
van, tökéletesen jogos az otthon utáni vágya. Az érdekesség kedvéért meg-
jegyezzük, hogy, ha szükséges, a farkasok is harcolnak az élelemért, az al-
vásért, a páros életért, a békéért vagy bármiért, amit meg akarnak szerezni.
Úgy tűnik, az akadályoztatásra az a megfelelő ösztönös válasz, ha harco-
lunk azért, amit meg akarunk szerezni. Ezt a harcot azonban sok nőnek né-
ha csak belül kell megvívnia a szükségleteit tagadó egész belső komplexu-
mával szemben. De egy agresszív kultúrát is eredményesebben tudunk
visszaszorítani, ha a hazatérés után visszaérkezünk.
Ha minden egyes eltávozásnál harcot kell vívni, akkor a körülöttünk lé-
vőkhöz fűződő kapcsolatainkat gondosan mérlegelnünk kell. Ha lehetsé-
ges, meg kell győznünk őket arról, többek és mások leszünk, amikor
visszaérkezünk, hogy nem akarjuk elhagyni őket, hanem egyszerűen csak
meg akarjuk magunkat ismerni és vissza akarunk térni a valódi életbe. Kü-
39
lönösen a művészeknek kell olyan emberekkel körülvenni magukat, akik

megértik, hogy az otthonra szükség van, s a leggyakrabban az otthon pszi-
chikus földjében kell az alkotás ciklusainak megértése kedvéért bányászni.
Rövidnek, ám hatékonynak kell lenni. Barátom, Normandi, aki tehetséges
író, röviden ennyit mond, „Megyek". Ez a legjobb megoldás. Ezt kell ki-
mondanunk. Aztán menni kell.
Minden nőnek más és más az otthon töltött hasznos és/vagy szükséges
időtartam. A legtöbben nem mehetünk annyi időre, amennyire szeretnénk,
ezért annyi időt töltünk ott, amennyit lehet. Más esetekben addig mara-
dunk, amíg hiányozni nem kezd az, amit elhagytunk. Néha nagy lendület-
tel alámerülünk, felbukkanunk, majd ismét alámerülünk. A természetes
ciklusaikhoz visszatérő nők gyakran választják ezt, hogy egyensúlyt te-
remtsenek körülményeik és szükségleteik között. Egy biztos, jó, ha egy kis
utazóbőröndöt tartunk az ajtó mellett. Hátha szükségünk lesz rá.
A két világ között közvetítő asszony:

lélegzés a víz alatt
Történetünkben furcsa kompromisszum születik. A fókaasszony nem
hagyja el gyermekét és nem is viszi el magával örökre, hanem látogatóba
viszi azokhoz, akik a „mélyben" élnek. A fókacsalád, anyja miatt, közülük
valónak tekinti a fiút. A víz alatti világban bepillantást nyer az ősi lélek
egy-két rejtelmébe.
A gyermek a psziché új rendjét jelképezi. Fókaanyja saját levegőjéből, sa-
játos életéből lehelt át egy keveset a gyermek tüdejébe, miáltal, pszichológi-
ai értelemben, olyan közvetítő lénnyé14 változtatta, aki két világot köt
össze. A gyermeknek azonban, annak ellenére, hogy bevezetik az alvilág
életébe, vissza kell jönnie a földre. Ettől kezdve sajátos szerepet játszik. Az
alámerülő, majd újra felbukkanó gyermek nem a teljes ego, nem is a teljes
lélek, hanem valahol a kettő között van.
Toni Wolffe, a 20. század első felének jungiánus analitikusa szerint min-
den nő legmélyebb-énjében van egy úgynevezett „közvetítő asszony", aki a
konszenzuális valóság és a titokzatos tudattalan között teremt kapcsolatot.
Értékek és elgondolások „adó-vevőjeként" működik. Ő hívja életre az új
gondolatokat, ő cseréli ki a régieket frissekre, a racionális és az imaginális
világ között közvetít. Ö „hallja", ő „tudja" a dolgokat, ő „érzi", minek kell
következnie.
Az ész és a képzet, az érzelem és a gondolkodás, az anyag és a szellem -
az ellentétek minden elképzelhető árnyalata - közötti félúton lakozik a köz-
40
vetítő asszony. A mesében szereplő fókaasszony a lélek kiáradása. A felső,

anyagi világban éppúgy tud élni, mint szellemi otthonában, a messzi alvi-
lágban, de nem tud túl sokáig maradni a földön. A halásszal, az ego-pszi-
chével együtt olyan gyermeknek ad életet, aki szintén két világ lakója, ő
azonban a lélek otthonában nem tud túl sokáig maradni.
A fókaasszony és a gyermek a női psziché olyan rendszerét alkotja, mely
egy vödröket adogató emberlánchoz hasonlít. A fókaasszony, a lélek-én
gondolatokat, elképzeléseket, érzéseket és impulzusokat ad át a víz alól a
közvetítő énnek, amely ezeket kiemeli a szárazföldre, a külső világhoz kap-
csolódó tudatosságba. Fordított irányban is zajlik a folyamat. Mindennap-
jaink eseményei, régi traumáink és örömeink, a jövőt illető félelmeink és re-
ményeink mind lekerülnek a lélekhez, mely éjszakai álmainkban fűzi hoz-
zájuk észrevételeit, testünkön át nyilvánítja ki érzelmeit, ötletteli inspiráci-
óval tölt el bennünket.
A Természeti Asszony a józan ész és a lélek-ész kombinációja. A világok
között közvetítő asszony az ő mása és ő is képes mindkettőre. A mese gyer-
mekéhez hasonlóan, a közvetítő asszony is e világról származik, de könnye-
dén alámerül a psziché mélyebb rétegeibe is. Néhány asszony ezzel az ado-
mánnyal születik. Mások képesek megszerezni ezt a képességet. Nem szá-
mít, melyik úton jut el hozzá az ember. A rendszeres hazatérés egyik ered-
ménye mindenesetre az, hogy a psziché közvetítő asszonya minden hazaté-
rés és vissza jövetel során új erőre kap.
A felszínre bukkanunk
Az ősi otthonunkban tett látogatás és a visszatérés csodája és fájdalma az,
hogy nem maradhatunk ott. Bármilyen csodálatos is ez a mélyben fekvő
hely, nem maradhatunk örökké a víz alatt, fel kell bukkannunk a felszínre.
Mint Ooruk, akit gyengéden a parti sziklákra helyeznek, mi is új erővel tel-
ve térünk vissza mindennapi életünkbe. Ennek ellenére szomorú az a pilla-
nat, amikor egyedül találjuk magunkat a parton. Az ősi misztikus rítusok
beavatottjai is felemás érzésekkel tértek vissza a köznapi valóságba. Boldo-
gok voltak és felfrissültek, de kezdetben szomorkás sóvárgás töltötte el
őket.
Ezt a kisebbfajta gyászt a fókaasszony szavai enyhítik: „Mindig veled le-
szek. Csak érintsd meg azt, amihez én is hozzáértem; a tűzcsiholó botokat,
késemet, kőből faragott rozmár- és fókafiguráimat és olyankor belelehelek
tüdődbe, hogy énekelhess".15 Szavai sajátos ősi ígéretet hordoznak. Azt sej-
tetik, hogy nem szabad sok időt töltenünk a visszatérés utáni vágyakozás-
sal. Ehelyett meg kell érintenünk ezeket az eszközöket, használnunk kell
41
őket, és akkor érezhetjük az ő jelenlétét; mintha egy dob kifeszített bőre len-
nénk, amelyen egy ősi kéz játszik.
Az inuitok ezeket az eszközöket „egy valódi asszony" tárgyainak neve-
zik. Ezekre van szüksége, ha „saját életét akarja kifaragni". Kése szabja, ala-
kítja, szabadítja fel, tervezi az anyagokat, hogy illeszkedjenek. A tűzcsiholó
botokkal a legmostohább körülmények között is tüzet tud gyújtani. Kőfa-
ragványai misztikus tudásáról, gyógyító kelléktáráról, a szellemi világgal
való egyesüléséről tanúskodnak.
A pszichológia nyelvére lefordítva, ezek a metaforák az ősi természet
erőit fejezik ki. A klasszikus jungi pszichológia ezt az egységet ego-én ten-
gelynek nevezi. A mesevilágban a kés is azon eszközök egyike, amelyek át-
vágnak a homályon és hozzásegítenek a rejtett dolgok megpillantásához. A
tűzcsiholó szerszámok azt a képességet jelentik, amellyel az ember táplá-
lékkal tudja önmagát ellátni, régi életét újjá tudja teremteni, elrettentheti a
negativitást, és egybe tud forrasztani különböző anyagokat. A fétisek és a
talizmánok arra emlékeztetik a mesék hőseit és hősnőit, hogy az ősi világ
erői a közelben vannak.
A mai nő számára a fókaasszony kése értő belátását, azt a hajlandósá-
gát és képességét szimbolizálja, amellyel lefejti a felületet, élessé teszi a
befejezéseket és új kezdeteket hasít. Tűzcsiholása azt a képességét jelenti,
hogy felülkeredik a kudarcon, saját javára szolgáló szenvedélyt szít, porig
éget valamit, ha éppen arra van szükség. Faragványai tulajdon ősi tudatá-
nak emlékét, a természetes, ösztönös élettel való egyesülését testesítik
meg.
A fókaasszony gyermekéhez hasonlóan mi is megtanuljuk, hogy lelki
anyánk teremtményeihez úgy juthatunk közel, hogy eltelünk vele. Jóllehet
ő visszatért övéihez, ereje a belátás, a szenvedély és az ősi természethez fű-
ződő kapcsolat női hatalmán át továbbra is érezhető. ígérete azt jelenti,
hogy ha kapcsolatban maradunk a pszichikus erő eszközeivel, akkor érezni
fogjuk lélegzését; lehelete a miénkkel keveredik és ez segít énekünkben. Az
öreg inuitok azt mondják, hogy ha Isten lehelete és az emberi lehelet egye-
sül, erőteljes és szent költészet születik.16
Ezt a szent költészetet és éneklést keressük. Olyan erőteljes szavakra és
dalokra vágyunk, amelyek a víz alatt és a föld felett hallhatók. Ezt az ősi
éneklést, az ősi nyelv használatát keressük, amelyet a víz alatt tanulunk tel-
jes szívünkből. Amikor egy nő igazságáról beszél, lángra gyújtja vágyait és
érzéseit, szorosan áll az ösztönös természet mellett, énekel, a lélek ősi léleg-
zet-áramlásában él. Ez az élet maga egy ciklus, melynek megállás nélkül
folytatódnia kell.
Ezért nem akar Ooruk visszamerülni a vízbe, ezért nem könyörög anyjá-
nak, hogy vigye magával, amikor az elúszik és eltűnik a szeme elől. Ezért
42
marad a szárazföldön. ígéretet kapott. Miközben visszatérünk a hétközna-

pi világba, különösen, ha elszigetelődtünk otthonunkba vezető utunkon,
kissé idegenül hatnak az emberek, a gépek és egyéb tárgyak, még a körü-
löttünk lévők fecsegése is idegenül cseng fülünkben. A visszatérésnek ezt a
fázisát, érthető módon, ismételt belépésnek nevezik. Az az érzés, hogy egy
másik világból valók vagyunk, órákig vagy napokig eltarthat. Ezután a
mindennapi életben az az energia hajt bennünket, amelyet az otthonunk-
hoz való visszatérésből és a lélekkel a magányon át megvalósuló egyesülés-
ből szereztünk.
A történet fókaasszonyának gyermeke él a két világ közötti közvetítés
képességével. Dobos, énekes és mesemondó válik belőle. A meseértelme-
zésekben a dobos a dobolás révén mindannak szívévé válik, amit az új
élet és az új érzés fel akar éleszteni, aminek hangot akar adni. A dobos ké-
pes a dolgokat elrisztani vagy feléleszteni. Az énekes üzeneteket hoz és
visz a lélek és a világi én között. Hangja változtatásával az énekes szét-
bontásra, rombolásra, építésre és teremtésre képes. A mesemondóról azt
tartják, hogy az istenek közelébe kúszott és kihallgatta, mit beszélnek ál-
17
mukban.
E teremtő aktusok által tehát a gyermek azt éli meg, amit a fókaasszony
belelehelt. Aszerint él, amit a víz alatt, az ősi lélekkel való kapcsolatban ta-
nult. Eltelünk hát a dob hangjával, az énekléssel, a figyeléssel és szavaink
kimondásával; új költeményekkel, új szemlélettel, új cselekvés- és gondol-
kodásmóddal. Nem próbáljuk „megnyújtani a csoda idejét", egyszerűen
csak élünk. Nem állunk ellent választott munkánknak, nem rettegünk tőle,
hanem egyenesen belevágunk; élettel, új gondolatokkal telítődünk, s kíván-
csian várjuk, mi következik. Végül is, aki hazatért, az túlélte azt, hogy a
nagy fókaszellemek kivitték a tengerre.
Gyakoroljuk a magányt
A reggel szürke ködében az időközben felnőtt gyermek a tengerbe nyúló
sziklán térdel és a fókaasszonnyal társalog. A magánynak ez a napi rend-
szeres vállalása lehetővé teszi számára, hogy közel maradjon otthonához,
nemcsak azáltal, hogy hosszabb időre alámerül a lélek helyére, hanem, ami
épp ilyen fontos, hogy rövid időszakokra felszínre tudja hívni a lelket.
Ha egy nő az ősi nőiséggel akar kapcsolatba lépni, akkor időnként el kell
hagynia a világot és a szó legrégibb értelmében vett egyedüllétbe kell me-
rülnie. Az angol alone (egyedül) szó régen két szó volt: all one.18 Ez azt jelen-
tette, hogy vagy lényegében, vagy egy időre az ember „mindent magába
záró egy". Pontosan ez a magány célja is. Ez a hajszolt mai nő gyógymódja.
43
HAZATALáLáS: VISSZATÉRÜNK LEGBENSŐBB ÉNÜNKHÖZ
amely lehetővé teszi számára, egy régi mondás szerint, hogy „felpattanjon
lovára és minden irányba elvágtasson".
A magány, bizonyos véleményekkel ellentétben, nem az energia vagy a
tettek hiánya, hanem a lélekből felénk áramló ősi táplálék felvétele. Az ősi
időkben a szándékos magányt enyhet adónak és a bajok megakadályozójá-
nak tekintették. A kimerültség gyógyítására és a fáradtság megelőzésére al-
kalmazták. De azt is hitték, hogy a magány segít a rejtett értelmek feltárásá-
ban, mert ilyenkor a belső én olyan tanácsait és útmutatásit lehet meghalla-
ni, amelyeknek hangja a napi élet forgatagában elenyészik.
A régi idők asszonyai és a mai bennszülött nők is elkülönítenek egy he-
lyet, ahol megvalósulhat ez a bensőséges aktus. A hagyomány szerint ez az
időszak állítólag a menses idejere esik, ilyenkor ugyanis egy nő sokkal kö-
zelebb kerül az önismerethez, mint egyéb időszakokban; a tudattalan és a
tudatos közötti membrán ilyenkor számottevően elvékonyodik. A tudatos-
ság elől egyébként elzárt érzések, emlékek, érzetek ilyenkor ellenállás nél-
kül megnyílnak a megismerés előtt. Ha egy nő ez alatt az idő alatt vonul
magányba, akkor sokkal több átrostálni valója akad.
Az Észak-, Közép- és Dél-Amerika törzsi asszonyaival és néhány szláv
eredetű asszonnyal folytatott beszélgetéseimből azonban azt tudtam meg,
hogy a „nők helyeit" bármikor lehet használni, nem csak a menses ideje
alatt, sőt, némely nőnek saját „helye" van: egy fa, a vízpart, az erdő vagy a
sivatag egy bizonyos helye, egy óceán parti barlang.
Analíziseim nyomán úgy gondolom, hogy a mai nők menstruáció előtti
labilitása nem egyszerű fizikai szindróma, hanem annak is tulajdonítható,
hogy akadályok gördülnek annak útjába, hogy időt szakítsanak önmaguk
új életre keltésére és megújítására.19 Mindig nevetnem kell, valahányszor a
korai antropológusokat idézi valaki, mondván, hogy számos törzs tekintet-
te „tisztátalannak" a menstruáló nőket és a falu elhagyására kényszerítet-
ték őket, míg „túl nem jutnak rajta". Minden nő tudja, hogy még ha volt is
ilyen rítus, a nő, mikor eljött az ideje, bizonyára szomorúan lehajtott fejjel
elhagyta a falut, legalábbis addig viselkedett így, amíg a többiek látták,
amikor aztán egyedül maradt, vidáman szökdécselve futott végig az ösvé-
nyen.
Ha rendszeresen elvonulunk magányunkba, akkor, mint a mesében, be-
szélgetésbe elegyedhetünk a part közelébe úszó ősi lélekkel. Nem csupán
azért tesszük ezt, hogy „közel legyünk" ősi, lélekteli természetünkhöz, ha-
nem az ősidők óta létező misztikus hagyomány szerint, ilyenkor kell kérdé-
seket feltennünk, s ilyenkor ad tanácsot a lélek.
Hogyan hívhatjuk fel a mélyből a lelket? Sok módja van ennek: a meditá-
ció révén, a futás, a dobolás, az éneklés, az írás, a festés, a zenélés ritmusán
át, nagy szépség láttán, imádkozás, szemlélődés, rítus és rituálé segítségé-
44
vei, azzal, ha nyugodtan állunk, sőt a révület hangulatában is. Ez mind

olyan pszichikus hívás, mely előcsalja a lelket lakóhelyéről.
En mindenesetre azokat a módszereket javaslom, amelyekhez nem szük-
séges semmiféle kellék vagy hely és amelyeket egy perc alatt éppolyan
könnyen lehet alkalmazni, mint egy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy gondolat-
ban kell a lélek-gnl megidézni. Mindenkinek van legalább egy olyan ked-
venc lelkiállapota, amelyben ezt a fajta magányt elő lehet idézni. Az én szá-
momra például a magány egyfajta összehajtható erdőre hasonlít, amelyet
mindenhová magammal viszek és széthajtogatom magam körül, ha erre
van szükség. Gyermekkorom hatalmas fáinak tövében ülök. Innen teszem
fel kérdéseimet, itt kapok rájuk választ, s aztán szerelmeslevél méretűre
hajtogatom össze erdőmet, míg legközelebb megint szükség nem lesz rá. Ez
az élmény azonnali, rövid és átható.
Az ilyen magány eléréséhez csak arra van szükség, hogy a figyelemelte-
relő dolgokat ki tudjuk rekeszteni. Meg lehet tanulni a zajok és a fecsegések
kirekesztését, történjen az akár egy forró hangulatú értekezleten, vagy egy
alapos takarításra váró felfordult lakásban, vagy háromnapos éneklésbe,
táncolásba, veszekedésbe merült rokonaink lármás csapatában. Aki volt
már kamasz, az tudja, hogyan kell a zajokat kirekeszteni. Akinek volt már
álmatlanságban szenvedő kétéves kisgyermeke, az tudja, hogyan merüljön
szándékosan a magányba. Nem nehéz megtenni, az a nehéz, hogy ne felejt-
sük el megtenni.
Habár mindenki inkább azt szeretné, ha hosszú ideig tarthatna az ottho-
nába való megtérés, aminek során senki által nem ismert helyre vonulhat, a
magányosságba azonban ezer emberrel telt szobában is lehet vonulni. Ez
első hallásra furcsának tűnhet, de őszintén mondom, hogy az ember ilyen-
kor egész idő alatt a lélekkel társalog. Sok ember azonban nem tudatosan
merül ebbe az állapotba, hanem inkább belezuhan, egyszer csak azt veszi
észre, hogy „rácsapódik a fedél".
Mivel ezt igen kellemetlen dolognak tartják sokan, megtanultuk köznapi
szavakkal álcázni a lélekkel való társalgást. Az ilyen állapotban lévő em-
berre mondják azt, hogy „magában beszél", „elgondolkodott", „a semmibe
bámul" vagy „álmodozik". Ezt az eufémizmust jórészt kultúránknak kö-
szönhetjük, mivel sajnos gyermekkorunktól kezdve arra neveltek bennün-
ket, hogy zavarba jöjjünk, ha a lélekkel való társalgáson kapnak bennünket,
különösen az utcán, a munkahelyen vagy az iskolában.
Az oktatás és az üzlet világában valami oknál fogva úgy érzik, hogy az
egymagunkban töltött idő terméketlen, holott valójában éppen ez a leg-
termékenyebb. Az ősi lélek terelgeti a gondolatokat képzeletünkbe, ame-
lyek közül aztán válogathatunk; melyik a leghasznosabb, a leghasználha-
tóbb, a legtermékenyebb. A lélekkel való érintkezés eredménye, hogy
45
szellemünk sugárzik, hogy meg akarjuk mutatni tehetségünket, bármi le-

gyen is az. Ez a rövid, sőt röpke, ám szándékos egyesülés segít bennünket
abban, hogy belső életünket ne a szégyenérzet befele fordulásába, a meg-
torlástól vagy a támadástól való félelembe, letargiába, elégedetlenségbe
vagy más korlátozó okoskodásba és mentségekbe temessük, hanem en-
gedjük, hogy mindenki számára láthatóan szabadon áramoljon, ragyog-
jon és lángoljon.
Amellett tehát, hogy információt szerzünk mindarról, amibe bele aka-
runk pillantani, a magány arra is jó, hogy saját tetteinket értékeljük bármi-
lyen, számunkra fontos területen. A mesében azt látjuk, hogy a gyermek
hét napot és hét éjszakát tölt a víz alatt, így ismerkedik meg a természet
egyik legrégibb ciklusával. A hetet gyakran tartják női számnak, olyan
misztikus számnak, melyet a hold-ciklus négy részre osztása ad ki: az első
a növekedés, a második a félhold, a harmadik a telihold, s a negyedik a fo-
gyó hold. A hagyomány szerint általában a telihold ciklusban tudhatunk
megjyalamjt életünk állapotáról; barátságainkról, családi életünkről, tár-
sunkról, gyermekeinkről.
Ezt tehetjük a magány állapotában is, mivel ilyenkor egyetlen időpont-
ban vonjuk össze az én minden aspektusát, ilyenkor faggatjuk, kérdezzük
ezeket és rájövünk, mit akarnak, mit akarunk mi, mit akar a lélek ebben a
pillanatban, s ezt aztán, ha lehetséges, megszerezzük. Ezen a módon létfon-
tosságú hangokat hallunk jelenlegi állapotunkról. Eletünk sok aspektusát
kell folyamatosan értékelnünk: lakóhelyünket, munkahelyünket, alkotó
életünket, családunkat, társunkat, gyermekeinket, anyánkat, apánkat, a
szexualitást, a szellemi életet, és sok egyebet.
Az értékelés mércéje nagyon egyszerű: Minek van a legkevesebbre szük-
sége? És: Minek van a legtöbbre szüksége? Ösztönös énünknek tesszük fel
azt a nem logikusan, nem az ego, hanem a Természeti Asszony bölcsessé-
gével megfogalmazott kérdést, hogy milyen munkálkodásra, igazításokra,
lazításokra vagy hangúlyozásokra van szükség. Helyes úton járunk-e szel-
lemünk és lelkünk érdekében? Látható-e a külvilág számára belső életünk?
Mit kellene visszaszorítanunk, védenünk, stabilizálnunk vagy súlyosabbá
tennünk? Mitől kellene megszabadulnunk, mit kellene elmozdítanunk
vagy megváltoztatnunk?
Egy kis gyakorlat után a tudatosan vállalt magány egyre erőteljesebb
hatása egy életet adó lélegeztető rendszerhez hasonlóan kezd működni,
természetes ritmusban adagolja a tudást, apró kiigazításokat hajt végre, és
folyamatosan kiszűri azt, ami használhatatlan. Nemcsak hatékony, hanem
pragmatikus is, mert a magány nem túl igényes; szándékot és kitartást
persze követel, de bármikor és bárhol gyakorolható. A rendszeresség azt
eredményezi, hogy az ember már előre tervezi a lélekhez intézett kérdéseket.
46
Van úgy, hogy csak egy kérdésünk van. És az is előfordul, hogy egyetlenegy
sincs, mi egyszerűen csak leheveredünk a sziklára a lélek mellé, és együtt
lélegzünk vele.
A nők természetes ökológiája

A mesében azt olvassuk, hogy sokan vadásznak a lélekre, hogy fogságba
ejtsék és megöljék, de erre egy vadász sem képes. Ez egy újabb mesebeli
utalás az ősi lélek halhatatlanságára. Még ha ciklusaink figyelmen kívül
hagyásával dolgoztunk, szerettünk, pihentünk vagy játszottunk is, ez
nem öli meg a Természeti Asszonyt, csak mi fáradunk el. Jó hír, hogy a
szükséges igazítások után ismét visszatérhetünk természetes ciklusaink-
hoz. Természetes évszakaink szeretete és gondozása óv meg bennünket
attól, hogy valaki más ritmusába, táncába keveredjünk, valaki más éhsé-
gének essünk áldozatul. A szerelem, az alkotás, a pihenés, a játék és a
munka elkülönülő ciklusainak figyelemmel kísérése tanít meg bennünket
újra arra, hogy felismerjük ősi érzékeinket és évszakainkat, és különbsé-
get tegyünk közöttük.
Tudjuk, hogy nem foszthatjuk ki életünket. Tudjuk, hogy vannak idősza-
kok, amikor mások és a világ dolgait egy időre ott kell hagynunk. Megta-
nultuk, hogy kétéltűek vagyunk: a szárazföldön élünk, de nem örökké; el
kell olykor mennünk a vízhez és otthonunkhoz. A túlságosan civilizált és a
túlságosan elnyomó kultúrák megpróbálják megakadályozni a nőket ab-
ban, hogy visszatérjenek otthonukba. Túl gyakran parancsolják el őket a
víztől, mígnem cérnavékonnyá és árnyékszerűvé válnak.
Amikor azonban elhangzik a hazahívó szó, a nő énjének egy része meg-
hallja azt, hiszen mindig is erre várt. Követi a hívást, titokban régóta készül
már erre. O maga is és pszichéjének minden szövetségese azon munkálko-
dik, hogy lehetővé tegye a hazatérést. Ez a folyamat nem csupán egyik
vagy másik asszony, hanem mindannyiunk életében így zajlik. A tengerből
előbukkanó öreg bennünket hív. Mindenkinek haza kell térni.
A hazatérés egyetlen módja sem függ a gazdasági vagy a társadalmi
helyzettől, az iskolázottságtól vagy a mozgékonyságtól. Ha csak egyetlen
fűszálat, tenyérnyi égboltot látunk is, ha csak egyetlen árva gyom kandikál
is ki a járda repedéséből, ezekben is természetes ciklusainkra ismerhetünk.
Mindannyian kiúszhatunk a tengerre. Mindannyian társaloghatunk a fóká-
val a szikláról. Minden nőnek szüksége van erre az egyesülésre: a gyerme-
kes anyáknak éppúgy, mint a társsal élő nőknek, a magányos, a dolgozó, a
rosszkedvű nőknek, a világ csúcsain járó nőknek, az introvertált és az ext-
rovertált nőknek, a nagy felelősséget vállaló nőknek.
47
Jung egy helyen azt mondta: „Sokkal jobban tennénk, ha egyszerűen el-
ismernénk szellemi szegénységünket... Amikor a szellem elnehezedik, víz-
zé válik... A lélek útja tehát... a vízhez vezet". 20 A hazatérés és azok az idő-
szakok, amikor a sziklán állva a fókával társalgunk, természetes, velünk
született ökológiánk aktusai, mivel mindegyik során visszatérünk a víz-
hez, találkozunk vadon élő társunkkal, aki lankadatlanul, gondolkodás
nélkül és hűségesen, mindenki másnál jobban szeret bennünket. Csak bele
kell néznünk azokba a „bölcs és szerető", lélekkel teli szemekbe és tanul-
nunk belőlük.
48
TIZEDIK FEJEZET
TISZTA VÍZ:
AZ ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA
A kreativitás folyton változtatja alakját. Az egyik pillanatban ilyen, a má-

sikban olyan formát ölt. Kápráztató szellemhez hasonlít, amely mindannyi-
unknak megjelenik, mégis nehéz jellemezni, mert nem tudunk megegyezni
abban, melyikünk mit látott abban a ragyogó villanásban. Vajon létezését
bizonyítják-e a vászonra felvitt festékfoltok vagy a papíron elhelyezett fes-
tékcseppek? Vagy a papír és a toll, a kerti ösvény virágszegélye, egy egye-
tem felépítése? Igen, igen. Egy inggallér tökéletes vasalása, egy forradalom
kifőzése? Igen. És az, ha szeretettel simítjuk végig egy növény leveleit, ha
lerántjuk a leplet valami „nagy horderejű" dologról, ha megtaláljuk han-
gunkat, ha jól szeretünk? Igen. Ha megérintjük egy újszülött meleg testét,
ha felnevelünk egy gyermeket, ha talpra állítunk egy országot? Igen. Ha
úgy gondozunk egy házasságot, mintha gyümölcsöskert volna, ha pszichi-
kus arany után kutatunk, ha megleljük a legjobb szót, ha kék függönyt var-
runk? Mindezekben az alkotó élet nyilvánul meg. Mindezek az Ősi Termé-
szeti Asszonytól, az életünkön átáramló Rio Abajo Rio, a folyó alatti folyó
vidékéről származnak.
Az alkotó élet egyesek szerint gondolatokban, mások szerint tettekben
nyilvánul meg. A legtöbb esetben egyenlőnek tűnik az egyszerű létezéssel.
Nem virtuozitás, noha önmagában az is nagyon jó dolog. Az alkotQ.élgLv.a-
laminek a szeretete, olyan nagyfokú szeretet - nyilvánuljon meg akár egy
személy, egy szó, egy ábrázolás, egy gondolat, a föld vagy az emberiség
iránt -, hogy túláradása alkotó erejű. Ez nem akarat kérdése; egész egysze-
rűen kötelesség.
A pszichénk földjén átáramló alkotóerő a bennünk létező természetes
üregeket, az arroyost, a csatornákat keresi. Mi vagyunk gyűjtőmedencéje;
mi alkotjuk tavait, áramlatait és védett területeit. A teremtőerő végigfolyik
medreinkben, azokban, amik születésünk óta bennünk vannak és azokban
is, amelyeket két kezünkkel ástunk ki. Nem megtöltenünk, csak kiépíte-
nünk kell ezeket.
Az archetípusok elméletének egyik elgondolása szerint, ha sajátos pszi-
chikus helyet hozunk létre, a teremtőerő, a lélek ereje tudomást szerez róla,
megkeresi az oda vezető utat, s betölti ezt a helyet. Ezt az erőt megidézheti
49
TISZTA v í z : Az ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA
a bibliai mondás: „Menj és építs lakhelyet a léleknek", vagy az, amit a Field
of Dreams (Álmok mezeje)1 című filmben láttunk, amelyben egy farmert arra
ösztönöz egy hang, hogy építsen baseball-pályát a régi játékosok lelkének,
mondván, „Ha megépíted, idejönnek", egy megfelelő hely előkészítése
mindenesetre előhívja a hatalmas alkotóerőt.
Amikor ez a nagy föld alatti folyó megtalálja a pszichénkbe vezető torko-
latot és folyóágakat, akkor alkotó életünk az áramló folyóhoz hasonlóan
hol megtelik, hol kiürül, hol emelkedik, hol süllyed. Ezek szerint a ciklusok
szerint készülnek, gyarapodnak, hanyatlanak és halnak el a dolgok újra és
újra, mind a maga idejében.
Az, amit a folyó egy bizonyos pontján létrehozunk, táplálja a folyóhoz
érkezőket, a lenti sodrásnál vagy a mélyben élőket. A kreativitás nem ma-
gányos folyamat. Ebben áll ereje. Táplálékhoz jut az, amihez hozzáér, aki
hallja, látja, érzékeli, aki tud róla. Ezért telít bennünket, ezért ösztönöz al-
kotó munkára az, ha figyelünk mások alkotó szavaira, munkájára, gondola-
taira. Egyetlen alkotó cselekedet egy egész kontinenst képes táplálni.
Egyetlen alkotó cselekedet hatására egy kis patak is képes áttörni a sziklán.
Az alkotóképesség tehát egy nő legértékesebb tulajdona, mert minden
szinten: pszichikus, szellemi, értelmi, emocionális és gazdasági szinten is
ezáltal nyilvánulhat meg a külvilág számára és ez táplálja belső életét. Az
ősi természet végtelen lehetőségeket rejt; szülőcsatornaként működik, erőt
ad, enyhíti a szomjúságot, kielégíti a mély, ősi, zabolátlan élet utáni éhsé-
günket. Ideális esetben sem gát, sem holtágak, sem helytelen használat nem
akadályozza az alkotó áramlás útját.2
A Természeti Asszony folyója hozzá hasonlatossá: életadóvá formál ben-
nünket. Miközben alkotunk, ez az ősi és titokzatos lény is munkálkodik;
bennünket teremt, szeretettel telít. Megelevenedünk, mint más élőlények a
nap és a víz hatására. Olyan elevenekké válunk, hogy magunk is életet su-
gárzunk; rügyként kipattanunk, virágzunk, felbomlunk és megsokszorozó-
dunk, megtermékenyülünk, melengetjük magzatunkat és világra hozzuk.
A kreativitás nyilvánvalóan valami olyasmiből árad szét, ami felénk tart,
hömpölyög és hullámzik, s nem olyasmiből, ami egyszerűen csak ott áll, ar-
ra várva, hogy egyszer, nagy kerülők után, talán megtaláljuk a felé vezető
utat. Ebben az értelemben sosem „veszíthetjük el" kreativitásunkat. Mindig
itt van, eltölt bennünket, vagy megütközik bármivel, ami útját állja. Ha
nem talál belsőnkbe vezető utat, visszahúzódik, energiát gyűjt, újra nekiló-
dul mindaddig, amíg át nem tör. Ezt csak úgy akadályozhatjuk meg, ha
szüntelenül gátakat emelünk útjába, vagy hagyjuk, hogy megmérgezze a
romboló negativitás és nemtörődömség.
Ha fogytán az alkotóenergiánk; ha nehezen jutunk a termékenység, a
képzeletgazdagság, a gondolatteliség közelébe; amikor nem tudunk egy-
50
könnyen személyes látásmódunkra figyelni, aszerint cselekedni vagy vé-

gigvinni a dolgokat, akkor valami baj van a főáramlat és a mellékágak egy-
befolyásánál. De lehet az is, hogy a teremtő vizek szennyező környezeten
folynak át, ahol a képzelet formái még azelőtt elpusztulnak, mielőtt megér-
hetnének. Amikor egy nő alkotó élete elsorvad, akkor a leggyakrabban eze-
ket a körülményeket találhatjuk a bajok gyökerénél.
Mivel a Természeti Asszony a Rio Abajo Rio, a folyó alatti folyó, mi is ára-
dunk, amikor belénk árad. Ha elakad az áramlás, mi is elakadunk. Ha vize-
it saját belső, negatív komplexusaink vagy a körülöttünk lévő személyek
mérgezik, a gondolatainkat formáló finom folyamatok is beszennyeződ-
nek. Olyankor haldokló folyóra hasonlítunk. Ez nem olyan apró dolog,
amit figyelmen kívül lehetne hagyni. A tiszta, teremtő áramlás elvesztése
lelki és szellemi válságot idéz elő.
Ha egy folyó elszennyeződik, minden haldoklik benne, mert minden
mindennel összefügg. Egy valóságos folyó partján az oxigénhiány követ-
keztében megbarnul a nádas, a virágpor nem talál termékeny felületet, a ví-
zi hídőr elpusztul, s gyökerei nem adnak otthont a vízililiomnak, a fűzfá-
kon nem nő barka, a gőték nem találnak párt, a kérészek nem kelnek ki.
Ezért aztán a halak nem ficánkolnak, a madarak nem buknak a víz alá, a
farkasok és más élőlények, amelyek a folyóhoz jártak felfrissülni, más ivó-
helyet keresnek, vagy pedig elpusztulnak, mert isznak a rossz vízből, vagy
mert olyan állatot ejtenek zsákmányul, amely a víz egyik haldokló növé-
nyéből evett.
Amikor a kreativitás ilyen vagy olyan módon stagnál, ugyanez lesz az
eredmény: nincs lehetőség a felfrissülésre, meggyengül a termékenység,
az élet nagyobb formációi között nincs hely a kisebbeknek, nem terméke-
nyíti meg az egyik gondolat a másikat, nem kel ki semmi, nincs új élet.
Ilyenkor rosszul érezzük magunkat és ki akarunk mozdulni. Céltalanul
őgyelgünk, úgy viselkedünk, mintha boldogulnánk a gazdag teremtő
élet nélkül is, de nem boldogulunk, nem is szabad ezt tennünk. A kreati-
vitás akkor tér vissza, ha a vizek újra tiszták, áttetszőek lesznek. Be kell
gázolnunk a nyúlós iszapba, meg kell tisztítanunk a szennyeződésektől,
újra ki kell nyitnunk a zsilipeket, óvnunk kell a folyamot a jövendő ká-
roktól.
A spanyol anyanyelvű emberek ismernek egy nagyon-nagyon régi me-
sét, amelynek La Llorona3, Könnyező Asszony a címe. Egyesek szerint a 15.
század elejéről származik, amikor a hódítók leigázták Mexikó azték/nahu-
atl népeit, de valójában ennél sokkal régibb. Az élet-folyóról szól, mely ha-
lál-folyóvá változik. A protagonista a folyó kísértő asszonya, aki termékeny
és nagylelkű, tulajdon testéből teremtő. Szegény, lélegzetelállítóan szép, de
lelkiekben és szellemiekben gazdag.
51
TISZTA VÍZ: AZ ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA
Furcsa mese ez, mert olyan fejlődésen ment át az idők során, mintha saját
belső élete volna. Mint valami hatalmas, vándorló homokdűne, ami végig-
halad a vidéken, magába olvasztva azt, ami útjába kerül, egyre terebélye-
sedve, végül az egész vidéket önmaga részévé téve - ez a történet magába
olvasztja minden egyes nemzedék pszichikus problémáit, azokból építke-
zik. La Llorona meséjét olykor Ce. MalinalH vagy Malinche, nevü bennszülött
nő történeteként adják elő, aki állítólag a spanyol hódító, Hernán Cortés
tolmácsa és szeretője volt.
Abban a változatban, amit életemben először fenn, az északi erdőkben
hallottam, La Llorona az egyesülést ellenző háború női főhőse volt. Később
olyan változatot hallottam, amely az 1950-es években játszódott, s a mexi-
kóiak kierőszakolt visszahonosításának ellenzőjéről szólt. Számos változa-
tot hallottam délnyugaton, amelyek egyikét a kormány által adományozott
földek öreg gazdálkodói mesélték, akik szerint La Llorona érintett volt a
földadományozás miatt Új-Mexikóban vívott háborúban; egy gazdag vál-
lalkozó kihasználta a szegény, de szép spanyol lányt.
Nemrégiben három új változatot gyűjtöttem: az első egy kísértethistória;
La Llorona éjszaka kóborol és kesereg egy lakókocsi táborban. A második
egy „AIDS-es prostituált" története; La Llorona Austinban a folyóparton űzi
mesterségét. Az utolsó, igencsak meglepő változatot egy gyermektől hal-
lottam. Most először a legáltalánosabb vezérfonal mentén haladva mesé-
lem el La Llorona történetét, s azután elmondom a legújabb, legmeglepőbb
változatot is.
La LCorona
Egy gazdag nemesember, egy hidalgó egy szépséges, ám szegény lánynakudvarol és el-
nyeri szereimét. A Ceány két fiát szül neki, de a férfi nem hajlifi a házasságra. 'Egy nap
Bejelenti, hogy visszatér Spanyolországba, ahol egy családja által kiválasztott gazdag
nemeshölgyet vesz feleségül, és fiait is magával viszi.
Afiatal nő őijöngő sikoltozással fogadja a hírt. Aférfi arcát, majd saját arcát kar-
molja, a férfi ruháját és saját ruháját rángatja, tépi Jelkapja két kicsiny fiát, a folyó-
hoz fut velük_és beledobja őket az örvénylő vízbe. Agyermekekjnegfuüculnaki La Llo-
rona pedig összeesik_afolyóparton és meghal a bánattól.
A hidalgó visszatér Spanyolországba és feleségül veszi a gazdag hölgyet. La Lloro-
na lelke a mennybe száll. A kapu őrzője azt mondja neki, hogy a mennyországban a he-
lye, mert sokat szenvedett, de addig nem léphet be, míg gyermekei lelkét el nem hozza a
folyóból.
'Ezért tartjákazt manapság, hogy La Llorona, a „"Könnyező Asszony hosszú hajá-
val söpri a folyópartot, hosszú páláka-ujjaival pedig a folyó fenekét kutatja, hogy
52
megtalálja gyermekeit. És ezért nem engedik a gyerekedet manapság a folyó közelébe

sötétedés után, mert La Llorona még összetévesztené saját gyermekeivel és örökre el-
vinne őket.4
Most pedig nézzük a történet egyik modern változatát. Ahogy a kultúrát

számos hatás éri, gondolkodásunk és viselkedésünk is eszerint változik. La
Llorona meséje is változik. Tavaly kísértethistóriákat gyűjtöttem Coloradó-
ban, ahol találkoztam Danny Salazarral, egy tízéves kisfiúval. Első fogai hi-
ányoztak, s csontos (majdan biztosan magasra növő) teste hihetetlenül
nagy lábakon állt. Ő mesélte a következő történetet, s azt állította, hogy La
Llorona nem amiatt ölte meg gyermekeit, amit a régi mese állít.
- Nem, nem, - mondta Danny. La Llorona elment a gazdag hidalgóval,
akinek nagy gyárai voltak a folyó partján. De valami baj történt. Terhessé-
ge alatt La Llorona ivott a folyó vizéből. Ikerfiai vakon és úszóhártyás uj-
jakkal születtek, mert a hidalgó megmérgezte a folyó vizét gyárai hulladé-
kával.
A férfi azt mondta La Lloronának, hogy sem vele, sem a gyermekekkel
nem akar együtt élni. Feleségül vett egy gazdag nőt, aki a gyárakban ter-
melt árura tartott igényt. La Llorona a folyóba dobta gyermekeit, hiszen
úgyis olyan nehéz életük lenne. Ő maga pedig a bánattól holtan esett össze.
Felment a mennyországba, de Szent Péter azt mondta neki, hogy addig
nem engedi be, amíg kisgyermekei lelkét meg nem keresi. La Llorona pedig
egyre csak keresi gyermekeit a szennyezett folyóban, de nem sokat lát,
mert a víz mocskos és sötét. Kísértete hol a folyó fenekét szántja hosszú uj-
jaival, a gyerekek után kutatva, hol a folyóparton bolyong, s szüntelenül
gyermekeit hívja.
Az ősi lélek beszennyeződése

Ez a változat abba a kategóriába tartozik, amelyet cantadoras y cuentistas
temblónnak, hátborzongatónak neveznek. Első hallásra szórakoztatóak, de
céljuk az, hogy a hallgatók a tudatosodás borzongását érezzék, ami gondol-
kodáshoz, szemlélődéshez, majd cselekvéshez vezet. Az idők során változó
motívumok ellenére a téma ugyanaz marad: a termékeny nőiség elpusztítá-
sa. Fájdalmas dolog a természetes szépség beszennyezését látni, akár a bel-
ső, akár a külső világban történjék is. A modern kultúrában az egyiket néha
borzalmasabbnak tartjuk, mint a másikat, de az az igazság, hogy mindkettő
súlyos következményekkel járhat.
Noha néha más összefüggésben mondom el ezt a két meseváltozatot,5
53
TISZTA VÍZ: Az ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA
mégis, amikor a nők a teremtő áramlás megrontásának metaforájaként ér-

telmezik, mindig beleborzonganak. Ha ezt a történetet egyeden női psziché
sorsának ábrázolásaként kezeljük, sok mindent megérthetünk egy nő alko-
tó folyamatainak elgyengüléséről és elherdálásáról. Más, kíméletlenül vég-
ződő történetekhez hasonlóan, ez is szemléletesen arra tanítja a nőket, hogy
mit ne tegyenek és hogyan hátráljanak ki rossz választásaikból, hogy némi-
leg csökkentsék a negatív következményeket. Nagy általánosságban, törté-
netünk hősnőjével éles ellentétben, meg kell tanulnunk a hullámokon lova-
golni, s nem pedig beléjük fulladni.
A normális állapotban lévő kreatív női folyamatokat a mese a szépséges
asszony és a tiszta folyó metaforájával jeleníti meg. Itt azonban, a romboló
animus hatására mind a folyó, mind a nő elpusztul. A kreativitásában meg-
fogyatkozó nő ilyenkor La Lloronahoz hasonlóan mérgezést és deformáló-
dási érzékel, s arra vágyik, hogy mindent elpusztítson. Ennek következté-
ben az lesz a sorsa, hogy látszólag szünet nélkül kutat korábbi alkotóerejé-
nek romjai között.
Lelki ökológiájának helyreállítása érdekében a folyót kell újra megtisztí-
tani . E történet kapcsán minket most nem alkotásaink minősége foglalkoz-
tat, hanem alkotó életünk értelmezése és gondozása. Az írás, a festés, a
gondolkodás, a gyógyítás, a cselekvés, a főzés, a beszélgetés, a mosolygás,
az alkotás mögött mindig a Rio Abajo Rio folyik, ő táplál mindent, s azt,
amit készítünk.
A szimbólumelméletben a hatalmas vizek jelentik azt a helyet, ahonnan
az elgondolások szerint maga az élet ered. Délnyugaton, a spanyol leszár-
mazottak között a folyó az igazi életre való képességet szimbolizálja. La
Madre Grandé, a Nagy Anya nevet kapta, akinek vizei nemcsak az árkokon
és a folyómedreken futnak végig, hanem úgy törnek elő a nők testéből,
mint amikor gyermekeik születnek. A folyó a Gran Dama, aki kéken, ezüs-
tösen, s néha az arany színében fodrozódó szoknyájában sétál végig a tájon,
aki a termőfölddel egyesül, hogy élet növekedjék rajta.
Néhány dél-texasi öreg barátnőm szerint El Rio Grandé sosem lehetne fér-
fi-folyó, mert nagyon is nőies. Nevetve azt mondják, hogyan is lehetne egy
folyó más, mint La Dulce Acequia, a föld combjai közötti édes nyílás. Uj-Me-
xikó északi részén a viharos, a szélkorbácsolta, az áradó folyóra azt mond-
ják, „felébredt benne a szenvedély", hogy hevében körbefut azért, hogy
mindent megérintsen, s így serkentse növekedésre.
Látjuk tehát, hogy a folyó itt olyan női vonást jelképez, amely felkavar,
amely szenvedélyt korbácsol. Amikor a nők alkotnak, szemük villog, be-
szédük dallamos, arcuk élettől sugárzik, hajuk még fényesebbnek tetszik.
Felkavarja őket a gondolat, felajzzák őket a lehetőségek, szenvedélyessé
válnak amiatt, hogy most, a nagy folyóhoz hasonlóan, teremtő útjukon ha-
54
ladva, szünet nélkül áradniuk kell kifelé. Ilyenkor érzik a nők önmaguk
megvalósulását. Ilyen folyó mellett élt a pusztulás előtt La Llorona is.
Olykor azonban, mint a történetben is, az alkotó életet olyasmi kaparintja
meg, ami csakis az ego kívánságára készíti a dolgokat, amelyeknek nincs
tartós lelki értéke. Néha a kultúra felől érkeznek olyan hangok, melyek azt
mondják egy nőnek, hogy alkotó gondolatai használhatatlanok, senkinek
nincs rájuk szüksége, hogy semmi értelme folytatni. Ez a szennyezés. Ilyen-
kor ömlik ólom a folyóba. Ez mérgezi a pszichét.
Az ego kielégítése megengedhető és fontos dolog. A probléma csak az,
hogy a negatív komplexusok előretörése megtámadja a frissességet, az új-
donságot, a lehetőséget, az újszülöttséget, a lárva-stádiumban lévő dolgo-
kat, az üregeket, a félkészeket éppúgy, mint a régi, tiszteletre méltókat. Ha
túl sokáig tart a lelketlen gyártási folyamat, a mérgező hulladékanyag bele-
ómlik a tiszta folyóba és elpusztítja a teremtő impulzust éppúgy, mint az
energiát.
A mérgezett folyó
Sok mítosz szól az alkotó és ősi erő beszennyezéséről és betemetéséről. Pél-
dául az, amelyik arról a mérgező ködről szól, ami egykor a sorsistennők
fonalának tárolóhelyéül szolgáló Lecia szigete fölött lebegett,6 vagy azok a
történetek, amelyekben gonosztevők temetik be a falvak kútjait, amivel sok
szenvedést és halált idéznek elő. A legmélyenszántóbb történetek közül vi-
szonylag újkeletű a Jean de Florette és A forrás lánya7 Ezekben a történetek-
ben két férfi temet be egy forrást abban a reményben, hogy így megfoszt-
hatja földjétől a szegény púpos férjet, feleségét és kicsi gyermeküket, akik
ezt a földet virágokkal és fákkal akarják beültetni, de mivel elapad a forrás,
elpusztul a szorgalmas, érző lelkű család.
A kreatív női élet szennyezettsége a leggyakrabban az életerő elapadását
eredményezi. Nem képes a nő „ott kint", a világban alkotni és cselekedni.
Vannak ugyan az egészséges alkotó életnek olyan ciklusai, amikor a folyó
egy időre eltűnik a föld alatt, de ilyenkor valami mindig kialakul. Ilyenkor
inkubálunk. Ez érezhetően nagyon különbözik a szellemi krízistől.
A természetes ciklus során előfordulhat nyugtalanság és türelmetlenség,
de sosincs az embernek olyan érzése, hogy a lelke haldoklik. Előérzeteink
alapján meg tudjuk tenni a különbséget: még ha hosszú ideig lappang is
kreatív energiánk, alig várjuk a végeredményt, érezzük, hogy új élet ficán-
kol, forog, készülődik bennünk.
Egészen más az, ha alkotó életünk halódik, mivel nem gondoztuk a fo-
lyót. Olyankor pontosan úgy érezzük magunkat, mint egy haldokló folyó;
55
energiánk elfogy, fáradtnak érezzük magunkat; semmi nem kavarog,

áramlik, semmi nem sodorja a leveleket, nincs kihűlés és felmelegedés. Ne-
gatív értelemben nehézkessé, lassúvá válunk, a szennyezés, vagy tartalé-
kaink elakadása és stagnálása mérget áraszt szét bennünk. Mindent tisztá-
talannak, mocskosnak, mérgezettnek érzünk.
Hogyan szennyeződhet be egy nő alkotó élete? Eliszaposodik az alkotás-
nak mind az öt fázisa: az inspiráció, a koncentráció, a szervezés, a megvaló-
sítás és a meg0rz.es. Azok a nők, akik ezek közül egyet vagy többet elvesz-
tettek, azt mondják, hogy „nem tudnak kigondolni" a maguk számára sem-
mi újat, hasznosat, vagy jelentőségteljeset. Könnyen „eltéríti" őket egy sze-
relem, a túl sok munka, a túl sok játék, a fáradtság, vagy a kudarctól való
félelem.8
Van úgy, hogy nem tudják összehangolni a szervezés munkálatait, és ter-
veik különböző részei száz helyen, száz darabban szóródnak szét. Néha ab-
ból ered a probléma, hogy egy nő túl naiv saját extraverzióját ületően: úgy
képzeli, hogy ha mozog egy kicsit a külső világban, már tett is valamit.
Olyan ez, mintha egy szobornak csak a karját készítenénk el, lábát vagy fe-
jét nem, s mégis befejezettnek tekintenénk a művet. Az ilyen nő szükség-
képpen hiányosnak érzi életét.
Az is előfordul, hogy egy nő, saját introverziójából következően egysze-
rűen csak kívánjaji dolgok létezését; úgy képzeli, elég, ha ő azt gondolja,
hogy az elképzelés jó, nem kell azt a külvilágban is megjeleníteni. Csak-
hogy így is kifosztottnak és befejezetlennek fogja magát érezni. Ez mind-
mind arra utal, hogy beszennyeződött a folyó. Nem élet készülődik, hanem
olyasmi, ami akadályozza az életet.
Máskor a körülötte lévők, vagy a fejében zakatoló hangok nyugtalanít-
ják: „Munkád nem elég megfelelő, nem elég jó, nem elég ilyen, nem elég
olyan. Túlságosan grandiózus, túlságosan parányi, túl lényegtelen, túl
hosszú, túl könnyű, túl nehéz". Ilyenkor ömlik kadmium a folyóba.
Egy másik történet ugyanezt a folyamatot írja le, bár más szimbólumokat
használ. A görög mitológia egyik epizódja szerint az istenek úgy határoz-
nak, hogy a Hárpiáknak9 nevezett madarak büntessék meg Phineuszt, a
vak látnokot. Minden alkalommal lecsapnak ételére, egy részét ellopják,
egy részét szétverik szárnyaikkal, és a többit ürülékükkel bemocskolják. A
szegény ember pedig mindig éhes marad.10
Az ilyen szennyezést képletesen a pszichén belüli komplexus-sorozatnak
is tekinthetjük, amelynek egyetlen célja, hogy összezavarja a dolgokat. Ez a
leghatározottabban temblón, vagyis hátborzongató történet; beleborzon-
gunk a felismerésbe, hiszen mindannyian átéltük már ezt. A „Hárpia
Szindróma" tehetségünk és erőfeszítéseink becsmérlésével, egy rendkívül
lekicsinylő belső dialógus folytatásával rombol. Az ember kigondol egy öt-
56
letet, s a Hárpia bemocskolja. Az ember azt mondja: „Azt hiszem, ezt meg
ezt fogom tenni". Mire a Hárpia: „Ostoba ötlet, nem érdekel senkit. Nevet-
ségesen földhözragadt. Ne felejtsd el, amit mondok; ötleteid ostobák, rajtad
nevet majd mindenki, tényleg nincs semmi okos mondanivalód". így be-
szél egy Hárpia.
A-JP^nfeégek jelentik a szennyezés másik formáját. írónőktől, festőnők-
től, táncosnőktől és más művésznőktől minden mentséget hallottam már,
amit a föld kihűlése óta kitaláltak. „Jó, valamelyik nap hozzálátok." Köz-
ben pedig depresszió fojtogatja. „Folyton dolgozom, igen, mindig szorítok
valamennyi időt az írásra, tavaly is két verset írtam, igen, az elmúlt másfél
évben festettem egy képet és elkezdtem egy másikat, igen, a ház, a gyere-
kek, a férjem, a barátom, a macska, a kisbaba annyi figyelmet követel. Ha-
marosan hozzálátok, nincs most pénzem, nincs most időm, nem tudok
most erre időt szakítani, addig bele sem tudok kezdeni, amíg meg nem
szerzem azt a drága szerszámot vagy élményt, most úgy érzem, nem men-
ne, most nincs olyan hangulatom. Még egynapi munkára van hozzá szük-
ségem, már csak néhány napra van szükségem, és megcsinálom. Csak né-
hány hét, és befejezem, csak... csak..."
Tűz a folyón
Az 1970-es években a Cleveland melletti Cuyahoga folyó olyan szennyezet-
té vált, hogy égni kezdett. Éppígy, a szennyezett alkotó folyamot is mérge-
ző lángok boríthatják el, amelyek nemcsak a szennyező anyagot égetik el,
hanem az élet különböző formáit is. Ha túl sok pszichikus komplexus mű-
ködik egyszerre, akkor ez óriási pusztítást képes véghezvinni. A negatív
lelki komplexusok felerősödnek és megkérdőjelezik az ember értékét, szán-
dékát, őszinteségét és tehetségét. Egyben olyan egyértelmű figyelmeztető
jeleket küldenek, hogy sokat kell dolgoznod a „megélhetésért", kimerítő
munkát kell végezned, miközben nem marad időd az alkotásra, semmivé
foszlik képzelőerőd.
A nők alkotóerejét kifosztó és megbüntető rosszindulatú komplexusok
némelyike azt ígéri a lélek-énnek, hogy ipajdAâlamikí>r, a messzi ködös jö-
vőben lesz „idő az alkotásra". Vagy azt ígérik, hogy ha lesz néhány egy-
mást követő szabad nap, akkor elkezdődik végre a sürgés-forgás. Ez csak
ámítás. A komplexusnak semmi ilyen szándéka nincs. Ezzel is csak a krea-
tív inpulzus megfojtásán fáradozik.
A hangok azt is súghatják: „Csak akkor lesz munkád értékes, ha megszer-
zed a doktorátust, ha maga a királynő küldi üdvözletét, ha ilyen és ilyen cí-
met szerzel, ha ebben és ebben a folyóiratban jelenik meg a munkád, ha...".
57
.
Ez a sok v ,ha" olyan, mintha silány étellel tömné meg az ember a lelket.
Lehet bármivel jóllakni, de ez nagyon különbözik az igazi táplálkozástól. A
komplexus sugallta logika általában rendkívül hibás, még akkor is, ha en-
nek az ellenkezőjéről akarja is az embert meggyőzni.
A kreatív komplexus számára az egyik legnagyobb problémát az a vád
jelenti, hogy bármit tesz is az ember, nem lesz jó, mert nem gondolkozik lo-
gikusan, az sem volt logikus, amit eddig végrehajtott és ezért kudarcra van
ítélve. Először is, az alkotás elemi stádiumai nem logikusak - nem is kell
annak lenniük. Ha a komplexusnak sikerül ilyenkor megállítania az em-
bert, akkor felülkerekedik. El kell hallgattatnunk vagy el kell küldenünk,
amíg el nem készülünk. Ne felejtsük el, hogy ha a logika ilyen fontos lenne
a világon, akkor valószínűleg minden férfi női nyeregben ülne a lovon.
Sok nőt láttam már, akik hosszú ideig olyan munkát végeztek, amit meg-
vetettek, s amit csak azért vállaltak, mert valami drága holmit meg akartak
venni a lakásba, vagy társuknak, vagy gyermekeiknek, miközben tehetsé-
güket „takaréklángra állították". Láttam olyan nőket, akik előbb mindent
rendbetettek a háztartásban, s csak azután ültek le írni... egyébként is furcsa
dolog ez a takarítás... sosincs vége. Tökéletes módja egy nő leállításának.
Egy nőnek nagyon óvatosan kell bánnia a túlzott felelősségvállalással
(vagy a látszat túlzott fenntartásával), nehogy elrabolja tőle az alkotó pihe-
nésre, az örömet okozó tevékenységre fordítható időt. Egyszerűen a sarká-
ra kell állnia és nemet kell mondania jó néhány dologra, amit szerinte meg
„kellene" csinálnia. Művészetet nem lehet lopott percekben létrehozni.
Mintha szél söpörné szét a terveket és az elgondolásokat akkor, amikor
egy nő megpróbálja ugyan alkotó elgondolását megvalósítani, ám az vala-
hogy mindig szétszóródik, egyre zavarosabbá és rendezetlenebbé válik.
Nem követi nyomon kitartóan, mert ismét csak nincs ideje mindent leírni
és megszervezni, vagy olyan sok egyéb kötelesség szólítja, hogy nem találja
a helyét.
Az is lehetséges, hogy egy nő alkotó folyamait félreértik vagy nem res-
pektálják a körülötte élők. Neki kell közölnie velük, hogy amikor „úgy
néz", akkor az nem azt jelenti, hogy ő csupán egy feltöltésre váró üres tér.
Ez azt jelenti, hogy a gondolatok bonyolult kártyavárát egyensúlyozza
egyetlen ujjhegyén, hogy a kártyákat kristálycsontokkal és egy kis nyállal
rögzítette egymáshoz gondosan, és ha az építmény nem esik le, vagy nem
repül szét, mielőtt az asztalt elérné, akkor a láthatatlan világból fog valamit
előhívni. Ha ilyenkor szól hozzá valaki, az olyan Hárpia-szelet kavar, mely
szétfújja az egész építményt. A szívét töri szét az, aki ilyenkor szól hozzá.
De előidézheti azt maga a nő is azáltal, hogy addig beszél magának, míg
gondolatai elpártolnak tőle, vagy nem áll a sarkára akkor, amikor szerszá-
mait és anyagait mások elcsenik tőle, vagy egyszerűen nem szerzi be azo-
58
kat az eszközöket, amelyekkel munkáját jól elvégezhetné, vagy gyakran

megtorpan és mindig újra kezd mindent, vagy hagyja, hogy bárki kedvére
félbeszakítsa, míg végül elgondolásából egyetlen romhalmaz marad.
Ha a kultúra támadja meg tagjainak kreatív funkcióit, ha darabokra töri
bármelyik archetípust, vagy megrontja felépítését vagy értelmét, akkor
mindez ilyen törött állapotban épül be az emberek pszichéjébe; akkor
nem életerővel és lehetőségekkel teli viruló erővé, hanem szegett szár-
nyúvá válik.
Amikor az alkotó életet és annak táplálását elősegítő elemek megsérülnek
és ilyen állapotban aktivizálódnak egy nő pszichéjében, akkor nagyon ne-
héz csak halványan is megérteni azt, ami elromlott. Egy komplexussal küz-
deni olyan, mintha fekete zsákban volna az ember. Sötét van, nem látjuk, mi
tette ránk kezét, csak azt tudjuk, hogy valami fogva tart bennünket. Olyan-
kor egy időre képtelenek vagyunk összeszedni gondolatainkat, nem tudjuk,
mi fontos és mi nem, s minden zsákba fogott lényhez hasonlóan előrelátás
nélkül cselekszünk. Ez ugyan néha hasznos lehet, olykor „az első gondolat a
legjobb gondolat", ebben az esetben nem erről van szó.
A mérgezett vagy megfeneklett alkotás során a nő „élelempótlékkal"
táplálja a szép lélek-ént. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni az animus
helyzetét. Dolgozgat rajta egy kicsit, olvasgat róla egy keveset. De ennek
az egésznek semmi veleje. Senki mást nem csap be ilyenkor, csak saját
magát.
Amikor tehát meghal ez a folyó, nincs benne mozgás, nincs benne élet-
erő. Egy hindu mondás szerint a női életerő megtestesítője, Sakti nélkül a
cselekvőképesség megszemélyesítője, Siva élettelen testté válik. Sakti a fér-
fiprincípiumot mozgató életenergia, a férfiprincípium pedig a világot telíti
élettel"
Látjuk tehát, hogy a folyóban ésszerű egyensúlyt kell teremtenünk a
szennyezés és a tisztulás között, mert különben az egész nem ér semmit. Ez
azonban csak akkor valósulhat meg, ha a közvetlen környezet tápláló és
megközelíthető. Tény, hogy minél nehezebb elérni az olyan lényeges dol-
gokat, mint az élelem és a víz, a biztonság és a menedék, annál kevesebb le-
hetőségünk marad. És minél kevesebb a lehetőség, annál halványabb az al-
kotó élet, mert a kreativitás a bőségen, a dolgok végtelen kombinációján át
gyarapszik.
A mese pusztító hidalgója a sebzett nő mélyben lévő, de azonnal felismer-
hető része. O az animus, aki harcra készteti a nőt, de nem azáltal, hogy te-
remt - gyakran el sem jut erre a pontra - hanem azáltal, hogy egyértelmű
lehetőséget, szilárd belső támaszt szerez arra, hogy akarata szerint teremt-
hessen. Az egészséges animusnak be kell kapcsolódnia a folyó munkájába.
Segítenie kell, arra kell figyelnie, hogy mire van szükség. La Llorona történe-
59
tében azonban átveszi az uralmat, megakadályozza az új életet. Ilyenkor

egy nőnek egyre kevesebb lehetősége marad. Az animus hatalmaskodik,
becsmérli a nő munkáját. Ezt azért teheti, mert tönkretette a folyót.
Nézzük először az animus paramétereit általában, aztán megpróbáljuk
értelmezni, hogy negatív hatására hogyan sorvad el egy nő alkotó élete, és
hogy egy nő mit tehet, s mit kell tennie legyőzésére Az alkotás a tiszta tu-
datosság aktusa kell, hogy legyen. A folyó tisztaságát kell tükröznie. Az
animus a folyami ember. Ő az intéző. Ő a víz ápolója és védelmezője.
A folyami ember
Mielőtt azt vizsgálnánk, hogy a történetben szereplő férfi mit idézett elő a
folyó beszennyezésével, előbb lássuk, milyen pozitív konstrukciót kellene
egy nő pszichéjében képviselnie. A klasszikus jungi értelmezés szerint az
animus a női lélek ereje és maszkulin jellemzői vannak. A személyes megfi-
gyelés azonban sok női analitikust, beleértve magamat is, a klasszikus né-
zet elutasításához, s egyben arra a következtetésre vezetett, hogy a nők
életadó forrása nem ellenkező nemű, azaz maszkulin, hanem hozzájuk ha-
* 12
sonló, tehát feminin.
Én mégis úgy hiszem, hogy a maszkulinként felfogott animus nagyon lé-
nyeges. Sok összefüggés található az alkotástól félő, az elképzeléseiket a vi-
lág elé tárni nem merő nők és álmaik sebzett vagy sebet ejtő férfialakjai kö-
zött. Ezzel szemben a világ felé bátran feltárulkozó nők gyakran álmodnak
különböző álruhákban megjelenő erős férfi-alakról.
Az animus az az erő, amely a világban megnyilvánuló tetteikben segíti a
nőket. Abban segít, hogy konkrét módokon - érzelmileg, szexuálisan, pénz-
ügyekben, alkotó és egyéb módokon - kinyilvánítsák sajátosan női belső
gondolataikat és érzelmeiket, s ne egy adott kultúrában elfogadott férfias vi-
selkedési mintát kövessenek.
A nők álmaiban megjelenő férfi-alakok azt jelzik, hogy az animus nem a
nő lelke, hanem a nő „lelkéből és lelkéért" jelenik meg.13 Kiegyensúlyozott
és el nem torzított formájában az animus egy fontos „hídverő férfi". Csodá-
latos képességei következtében adakozó és hídépítő. A lélek egyféle keres-
kedője. Tudást és árut szerez be és ad el. A legjobbat választja a kínálatból,
a legjobb árat ajánlja, előnyöket szerez, végigviszi a dolgokat.
Egy másik értelmezés szerint művésznek képzeljük el a Természeti
Asszonyt, akinek az animus a karja.14 A Természeti Asszony ül a kormány-
keréknél, az animus pedig megtolja a járművet. Az Asszonv szerzi a dalo-
kat, az animus lekottázza. Az Asszony képzeli el a dolgokat, az animus ad-
ja a tanácsot. Nélküle képzeletben ugyan elkészül egy darab, de nincs, aki
60
leírja, nincs aki előadja. Nélküle ugyan megtelik a színpad, de a függöny

nem gördül fel soha, a nézőtér sötét marad.
Egy spanyol metaforára lefordítva, az egészséges animus el agrimensor, a
földmérő, aki ismeri a domborzati viszonyokat, s iránytűjével és mérőfona-
lával kiméri két pont távolságát. Ő húzza meg a vonalakat, ő dönt a hatá-
rokról. Nevezhetjük eljugadornak, játékvezetőnek is, aki mindig tudja, hová
és hogyan kell a startvonalat húzni, ha nyerni vagy győzni akarunk. Ez az
erőteljes animus néhány legfontosabb aspektusa.
Az animus tehát kettő, néha három terület között járja az utat: az egyik
terület a belső világ, a másik a külső, s a harmadik az alvilág. Egy nő min-
den érzését és gondolatát szállítja ezeken a területeken - mindkét irányban.
„Onnan kintről" befelé hozza a gondolatokat, s a nő lélek-énjétől pedig a
hídon át „piacra viszi", gyümölcsözővé teszi az elgondolásokat. A híd épí-
tője és gondozója nélkül egy nő belső világa nem nyilvánulhatna meg a
külső világ felé.
Nem szükséges animusnak hívni, adhatunk neki bármilyen nevet.
Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, hogy a nőkben manapság él a gyanú
a maszkulinitással szemben, félnek attól, hogy „szükségük lehet rá". Ez az
épp csak gyógyulni kezdő, a család és a kultúra által okozott traumáknak
tulajdonítható, amelyek akkor alakultak ki, amikor a nőket szolgáknak, s
nem önálló lényeknek tekintették. A Természeti Asszony emlékezetében
még elevenen él az, hogy volt idő, amikor a tehetséges nőket félrelökték,
amikor gondolataik csak úgy kerülhettek napvilágra, ha azokat titokban
egy férfiba plántálták, aki aztán sajátjaként tüntette fel őket.
Én mégis úgy gondolom, hogy nem dobhatunk el egyetlen metaforát
sem, mely látni és élni segít bennünket. Nem sokra tartok egy olyan palet-
tát, amelyről hiányzik a piros, vagy a kék, vagy fekete, vagy a fehér szín.
így van ezzel mindenki. Az animus alapszín a női psziché palettáján.
Az animus tehát nem a nők lélek-természete, vagy ellentétes nemű ter-
mészete, hanem alapvető, cselekvőképes pszichikus hírszerző, aki ide-oda
utazik a világok között. Ez az erő képes arra, hogy külsővé tegye és megva-
lósítsa az ego vágyait, hogy valóságossá tegye a lélek impulzusait és elgon-
dolásait, hogy nyílt és konkrét módokon előhívja egy nő kreativitását. Az
animus-fejlődés kulcs-aspektusa valójában a belső gondolatok, impulzusok
és elgondolások megnyilvánulása.
Az animus továbbá a női psziché azon eleme, amelyet rendszeresen kell
dolgoztatni és tornáztatni ahhoz, hogy cselekedni tudjon. Ha elhanyagoljuk,
elszáll belőle az erő, mint abból az izomból, amelyet sokáig nem használunk.
Sok nő gondolja úgy, hogy a harcos női természet, az amazonszerű, a va-
dászó nő természete helyettesítheti ezt a „nőiségben rejtőző férfias" elemet,
szerintem azonban sok olyan árnyalata és rétege van a férfiasságnak, mint
61
például az intellektuális törvényalkotás, szabályozás, határok megszabása,

amelyek a modern világ női számára is rendkívül értékesek. Ezek a masz-
kulin tulajdonságok nem ugyanabban a formában és hangszínben lépnek
elő a nők ösztönös, pszichikus alkatából, mint feminin természetükből.15
Mivel tehát olyan világban élünk, amelyben mind a meditatív, mind a ki-
felé megnyilvánuló cselekvésre szükség van, szerintem nagyon jól tesszük,
ha a magunk javára használjuk a nőkben meglévő maszkulin természet
vagy animus gondolatát. Ideális esetben az animus segítőként, fivérként,
szeretőként, apaként, királyként viselkedik. Ez nem azt jelenti, hogy az ani-
mus a női psziché uralkodója, ezt csak egy sérült patriarchális szemlélet ál-
líthatja. Azt jelenti, hogy van a női pszichének egy királyi aspektusa; olyan
király ez, aki szeretettel szolgálja az ősi természetet, akinek a nő érdekében,
s a nő jólétén kell munkálkodnia, afelett uralkodik, amit a nő kijelöl számá-
ra, azt a pszichikus vidéket kormányozza, amelyet a nő átenged neki.
így kellene hát ennek lennie, de mesénkben az animus más célokat kö-
vet, aminek az ősi természet látja kárát, s miközben a folyó megtelik hulla-
dékkal, a folyam maga kezdi megmérgezni a kreatív psziché egyéb aspek-
tusait, különösen a nő meg nem született gyermekeit.
Mit jelent az, hogy a psziché átengedte az animusnak a folyót, s az
visszaél ezzel? Gyermekkoromban egyszer azt hallottam valakitől, hogy
épp olyan könnyű jót létrehozni, mint rosszat. Én ezt azóta sem látom így.
Sokkal nehezebb a folyót tisztán tartani. Sokkal könnyebb hagyni, hogy el-
sorvadjon. Mondjuk ki tehát, hogy a folyam tisztántartása mindannyiunk
feladata. Reméljük, hogy olyan gyorsan és olyan hatékonyan hozzuk rend-
be a károkat, ahogyan csak lehet.
De mi történik, ha valami rátelepszik a folyóra és egyre iszaposabbá te-
szi? Mi lesz, ha ennek a foglyaivá válunk, ha valami természetellenes mó-
don valahogyan elfogadjuk ezt, nemcsak tetszik nekünk, hanem függünk is
tőle, élünk mellette és belőle? Mi lesz, ha emiatt kelünk fel reggel, azért
hogy elvigyen bennünket valahová, hogy valakivé tegyen bennünket saját
gondolatainkban? Ezek a csapdák várnak mindannyiunkra.
A történet hidalgója a női psziché azon aspektusát jelenti, amely, köznapi
nyelven szólva, „megromlott". Saját előnyére használja ki azt, hogy mérget
gyárt, valamiképpen az egészségtelen élet függvényévé vált. Olyan, mint
egy éheztetés eszközével uralkodó király. Nem bölcs és nem is nyerheti el
annak szeretetét, akit szolgaságba kényszerít.
Az nagyon jó, ha egy nő animusa odaadó, erős, messzelátó, a külső világ
és az alvilág hangjait halló, aki meg tudja jósolni, mire lehet számítani, aki
aszerint hoz törvényt és aszerint ítélkezik, amit a három világban érzékel és
lát. A mi történetünk animusa azonban hűtlen. A hidalgó, a király, a mentor
szerepe az lenne a női pszichében, hogy segítsen a lehetőségek és a célok
62
felismerésében, hogy napvilágra segítse a nő számára kedves gondolatokat

es elképzeléseket, hogy mérlegeljen, hogy ügyeljen a fegyverzetre és straté-
giát készítsen, ha a nőt fenyegetés érné, hogy segítsen lelki territóriumai-
nak egyesítésében.
Amikor az animus a mesében látható módon fenyegetővé válik, a nő
nem biztos már döntéseiben. Ha animusa egyoldalúsága következtében
meggyengül, akkor az életadó folyó vizét ezután éppolyan elővigyázatosan
kell megközelíteni, mint egy bérgyilkost. Ilyenkor kitör az éhínség és egyre
szennyesebb lesz a folyó.
A „kreatív" szó a latin creare16 szóból ered, ami létrehozást, teremtést, al-
kotást, olyasvalami életrehívását jelenti, ami korábban nem létezett. Ha
iszunk a szennyezett vízből, megszűnik a külső és a belső élet is. A mesé-
ben a szennyezés a gyermekek, a fiatal gondolatok és elképzelések torzulá-
sát eredményezi. A gyermekek jelentik azt a képességünket, hogy létreho-
zunk valamit ott, ahol azelőtt nem volt semmi. Megfigyelhetjük, hogy egy
új kezdemény deformádójaâkkor következik be, amikor megkérdőjelez-
zük képességeinket, s különösen a gondolkodáshoz, a cselekvéshez, a léte-
zéshez való jogunkat
Sók tehetséges nő teszi fel a kérdést még azután is, hogy visszanyerte al-
kotó életét, még akkor is, ha szép dolgok kerülnek ki tollából, ecsetéből, tes-
téből, hogy vajon valódi író, festő, ember-e ő. Természetesen az, annak el-
lenére is, hogy a „valódi" jelentésén gyötrődnék. Egy földművelő akkor va-
lódi földművelő, ha végignéz szántóföldjén és eltervezi, mit vet tavasszal.
A futó akkor valódi futó, amikor megteszi az első lépéseket, a virág már ak-
kor valódi, amikor még bimbójában szunnyad, egy fa már akkor valódi fa,
amikor még csak a toboz magvában rejtőzik. Az öreg fa tényleg valódi élő
lény. Azjijyalódiami él.
Az animus fejlődése minden nőnél más és más. Nem olyan tökéletes te-
remtmény, aki csak előpattan az istenek combjából. Valószínűleg vannak
belső, veleszületett tulajdonságai, de neki is „fel kell nőnie", őt is meg kell
sok mindenre tanítani. Nagy, közvetlenül ható erőnek kell lennie. Ám ha a
kultúra milliárdnyi eleme hatására valami károsodás éri az animust, akkor
valamiféle fáradtság, valami gonosz, egyesek által „semlegességnek" neve-
zett élettelenségjép a psziché belső világa és a külső világ üres papírja, tisz-
ta vászna, hívogató táncparkettje, tanácsterme, gyűlései közé. Ez a „vala-
mi" rekeszti be a folyót, bénítja meg a gondolkodást, a tollat, az ecsetet, me-
revíti el az ízületeket egy időre, ez kérgesíti meg a friss gondolatokat, mi-
nek következtében szenvedünk.
Van a pszichének egy furcsa jelensége. Amikor egy nőre negatív animus
hat, azt minden kreatív aktus támadásra ingerli. Ha felemeli tollát, a folyó
melletti gyár mérget bocsát a vízbe. Ha a nő azon gondolkodik, hogy jelentke-
63
zik egy iskolába, vagy tanfolyamra, akkor félúton megtorpan, s fuldoklik a

belső táplálék és támogatás hiányától. Gyorsítana, de mindig visszahanyatlik.
Egyre több a befejezetlen hímzés, a soha be nem ültetett virágos kert, a soha
meg nem valósuló kirándulás, a soha meg nem írt kotta, a soha meg nem ta-
nult idegen nyelv, az elbliccelt zeneóra, a szövőszéken himbálózó szőttes...
Ezek a deformálódott életformák. Ezek La Llorona mérgezett gyermekei.
És mind a folyóban köt ki, mind a szennyezett vízbe kerül, s ez halálát
okozza. Ideálisabb archetipális körülmények között most kis bugyboréko-
lás után ki kellene kelniük a folyóból, fel kellene támadniuk, mint hamvai-
ból a főnixmadár. Itt azonban valami baj van az animusszal, s ennek követ-
keztében a gondolatok világ felé közvetítésével is. A folyó pedig olyannyi-
ra megtelt a komplexusok szennyével, hogy abból már semmi nem támad-
hat új életre.
És most következik a neheze. Bele kell gázolnunk az iszapba, s a végére
kell járnunk. La Lloronahoz hasonlóan végig kell szántanunk a folyómedret
lelki életünk, alkotó életünk érdekében. S van még egy nehéz dolog: ki kell
tisztítanunk a folyót, hogy La Llorona átlásson vizén, hogy vele együtt meg-
találjuk a gyermekek lelkét és újra békén alkothassunk.
A kultúra csak súlyosbítja a „gyárak" okozta szennyezést azáltal, hogy
leértékeli a nőiséget - és félreérti a hídépítő férfitermészetet.17 A kultúra túl
gyakran tartja fogva az animust azáltal, hogy egyre azt a megválaszolhatat-
lan és értelmetlen kérdést teszi fel, amit a komplexusok érvényesnek ha-
zudnak és amely előtt minden nő meghunyászkodik: „De hát valódi író
(művész, anya, leány, nővér, feleség, szerető, dolgozó, táncos, ember) vagy
te?" „Valóban tehetséges (értékes) vagy?" „Valóban van értékes (megvilágí-
tó, segítő, gyógyító) mondanivalód?"
Nem meglepő, hogy az animust kimerítik a negatív „gyártási folyama-
tok", a nő teljesítménye csökken, mivel magabiztossága és az alkotást segí-
tő izma elsorvad. Ebben az állapotban azt szokták nekem mondani, hogy
„nem látnak kiutat" úgynevezett leblokkolásukból, illetve az azt előidéző
helyzetből. Animusuk minden oxigént kiszív a folyóból, ők pedig „rendkí-
vül fáradtnak" érzik magukat, „mérhetetlen energiaveszteségtől" szenved-
nek, úgy érzik, „nem jutnak sehová", „valami visszatartja" őket.
Visszavesszük a folyót
Az Élet/Halál/Élet természet következtében a Sors, a kapcsolat, a szeretet,
az alkotás, és minden más óriási, ősi minták szerint mozog a következő sor-
rendben: teremtés, növekedés, erő, felbomlás, halál, inkubáció, teremtés, és
így tovább. Az elképzelések, a gondolatok és az érzések elrablása vagy hiá-
64
nya a megzavart áramlás következménye. A folyót a következőképpen ve-

hetjük újra birtokba:
Fogadj el táplálékot, hogy belekezdhess a folyó tisztításába. Nyilvánvalóan
káros szennyezést okoz az, ha egy nő elutasítja az alkotó életét illető őszinte
dicséretet. Kisebb a szennyezés, ha, akár csak félvállról, azt válaszolja: „Mi-
lyen kedves, hogy ezt mondod". Nagyon nagy szennyezést jelent, ha így
szól: „Jaj, már megint", vagy „Nem vagy eszednél". De a következő véde-
kező válasz is bajt sejtet: „Természetes, hogy csodálatos vagyok, hogy nem
vetted észre eddig?" Ez mind a sebzett animusról árulkodik. Jó dolgok
áramlanak a nő felé, de azonnal megmérgeződnek.
E jelenség leküzdése érdekében a nőnek gyakorolnia kell a dicséretek fo-
gadását (még akkor is, ha kezdetben úgy hat, mintha rájuk vetné magát,
hogy megtarthassa őket), ízlelgetnie kell őket, küzdenie kell a rosszindula-
tú animusszal, aki azt akarja a dicsérő tudomására hozni, hogy „Ez a te vé-
leményed, mert nem tudod, milyen hibákat szokott ez a nő elkövetni, mert
fogalmad sincs, milyen érdektelen... és így tovább".
A negatív komplexusokat különösen a legéletrevalóbb elképzelések, a
legforradalmibb, a legcsodálatosabb gondolatok, az alkotókedv legburján-
zóbb formái vonzzák. Nincs tehát más választásunk, elő kell hívnunk egy
tiszta szándékú animust, a régit pedig pihentetnünk kell, azaz a pszichének
abba az archiváló rétegébe kell leküldenünk, ahol a kiüresedett, kiégett im-
pulzusokat és katalizátorokat tároljuk. Ott aztán régi idők leleteivé válnak,
amelyeknek nincs többé számottevő hatása.
Reagálj; így tisztíthatod a folyót. A farkasok élete rendkívül kreatív. Na-
ponta több tucat döntést hoznak, így vagy úgy határoznak, felbecsülik a tá-
volságot, a zsákmányra koncentrálnak, esélyeiket latolgatják, megragadják
a lehetőségeket, egyértelműen reagálnak, hogy céljaikat elérjék. Képesek
megtalálni a rejtőzőt, egyesíteni szándékaikat, az áhított eredményre kon-
centrálni és elérése érdekében cselekedni - ezek azok a tulajdonságok, ame-
lyekre az alkotó folyamat véghezvitelében az embereknek is szükségük
van.
Az alkotáshoz reagálóképesség szükséges. A kreativitás azt jelenti, hogy
képesek vagyunk mindarra reagálni, ami körülöttünk történik, hogy a gon-
dolatok, az érzések, a tettek és a válaszok több száz lehetőségéből választa-
ni tudunk, hogy ezeket olyan egyedi kifejezéssé vagy üzenetté tudjuk gyúr-
ni, amelyben nyomaték, szenvedély és értelem van. Ebben az értelemben
kreativitásunk elvesztése azt jelenti, hogy csak egyetlen választásunk van,
nem áll rendelkezésünkre az érzések és a gondolatok tárháza, nem tudunk
cselekedni, beszélni, létezni.
Légyzaboláthn; így tisztítsd a folyót. Ne vigyen szennyezést a folyam, ne
száradjon ki; ezen kell dolgoznod. Ha azt akarjuk, hogy szabadon folyjék,
65
szabadjára kell engednünk saját gondolatformálásunkat, hagynunk kell,

hadd áradjon, s kezdetben cenzúrázás nélkül kell mindent a közelünkbe
engednünk. Ez a kreativitás. Csodálatos paradoxont hordoz. Ahhoz, hogy
létrehozzunk valamit, úgy kell viselkednünk, mint a sültbolondnak, fel kell
ülnünk a szamár hátán lévő trónra, de közben rubinok peregnek szánkból,
ha megszólalunk. Akkor megindul a folyó, akkor élvezhetjük lezúduló
áramlását. Felkaphatjuk szoknyánkat vagy ingünk alját, hogy annyit fog-
junk fel belőle, amennyit csak lehet.
Kezdj bele-, így tisztíthatod meg a szennyezett folyót. Akkor is, ha félsz,
ha attól rettegsz, hogy kudarcot vallasz, azt mondom, kezdj már végre be-
le, bukj el, ha kell, szedd össze magad, kezdd újra. Ha megint megbuksz,
megbuksz. Na és akkor mi van? Kezdd újra. Nem a kudarc tartja vissza
az embert, hanem az, hogy vonakodik újrakezdeni. Ha rettegsz, akkor mi
van? Ha attól félsz, hogy valami kiugrik és megharap, az Isten szerelmé-
re, légy már túl rajta. Hagyd, hogy félelmed kiugorjék, megharapjon, s
akkor végre ezen is túl leszel, s mehetsz tovább. El fog múlni. A félelem-
nek vége szakad. Ilyenkor jobb, ha minél előbb szembekerülsz vele, át-
éled és túlteszed magad rajta, mint ha emiatt nem látsz a folyó tisztítá-
sához.
Yigyájzjiîdó'dre; így kerülheted el a szennyező anyagokat. Ismerek egy
heves vérű festőnőt, aki a házához vezető útra a következő feliratot füg-
geszti ki, valahányszor zavartalanul szeretne festeni vagy gondolkodni:
„Ma dolgozom, nem fogadok látogatókat. Ha úgy gondolod, hogy ez rád
nem vonatkozik, mert a barátom, az ügynököm, vagy a bankárom vagy,
akkor tévedsz."
Egy másik ismerősöm, egy szobrász, ezt a táblát akasztja kapujára: „Ne
zavarj, kivéve, ha nyertem a lottón, vagy ha Jézust látták a régi, taosi úton".
Láthatjuk, hogy a pozitív animus kitűnően érzi a határokat.
Tartsja. Hogyan folytathatjuk a szennyezés megszüntetését? Ragaszkod-
nunk kell ahhoz, hogy semmi nem térít el bennünket az animus erősítésé-
től; folytatjuk lelki szövő- és szárnykészítő munkánkat, művészetünket, lel-
ki javító-varró munkánkat, akár erősnek érezzük magunkat, akár nem,
akár úgy érezzük, hogy készen állunk, akár nem. Ha kell, hozzákötözzük
magunkat az árbochoz, a székhez, az íróasztalhoz, a fához, a kaktuszhoz -
bármihez, ahol alkotni tudunk.
Akkor tűnnek el vagy alakulnak át a negatív komplexusok - az utolsó út-
szakaszon, álmaink segítségével - ha a sarkunkra állunk, és egyszer és min-
denkorra leszögezzük: „Sokkal jobban szeretem alkotó életemet, semhogy
együttműködjem saját elnyomásomban". Ha durván viselkednénk gyer-
mekeinkkel, a gyermekvédő csoportok máris ajtónknál teremnének. Ha
bántalmaznánk háziállatainkat, az Állatvédő Társaság jönne értünk. De
66
nem létezik Kreativitásvédő Szervezet vagy Lelki Rendőrség, hogy közbe-

avatkozzon, ha éheztetjük lelkünket. Csak mi vagyunk. Csakis mi őrködhe-
tünk lelkünk legbensőbb világa és hősi animusunk felett. Nagy kegyetlen-
ség hetente, vagy havonta, netán évente egyszer vízhez juttatnunk őket.
Mindkettőnek megvan a maga napi ritmusa. Mindennap szükségük van
ránk, szükségük van az életadó vízre.
OvdhsaitüMetedeL Ha el akarod kerülni az Hambre del Almát, a lélek éhe-
zését, keresd meg a problémát - és hozd helyre. Mindennap végezd el ezt a
műveletet. Nejhagyd, hogy egyetlen gondolat, egyetlen férfi, asszony, társ,
barát, vallás, munka, egyetlen kellemetlen hang is éhezésre kényszerítsen.
Ha keik v ^ n f c ^ k ^ g a i i a t .
Vesd latba valódi művedet. Építsd meg a melegség, a tudás kunyhóját.
Hozd át energiádat onnan ide. Teremts egyensúlyt a napi felelősség és saját
örömöd között. Óvd lelkedet. Ne engedj a minőségi alkotó életből. Ne
hagyd, hogy komplexusaid, kultúrád, az intellektuális morzsák, vagy ma-
gasröptű, arisztokratikus, nevelő célzatú vagy politikai blablák elcsenjék
tőled.
Tápláldâlkotó életedet. Sok minden jó és tápláló a lélek számára, legtöbb-
jük mégis az Ősi Természeti Asszony négy alapvető táplálék-csoportjába
tartozik; ezek pedig az idő, a valahgxájartozás, a szenvedély és a szuvere-
nitás. Ezeket halmozd fel. Ezek tartják tisztán a folyót.
A'rnegtisztított fölyó újra szabadon áramlik; növekszik az alkotó telje-
sítmény, s egymást követik a növekedés-apadás-növekedés természetes
ciklusai. Semmi sem sodródik messzire, semmi nem piszkolódik be
hosszú időre. Bármilyen szennyeződés természetes módon szűnik meg. A
folyóból táplálkozhatunk, félelem nélkül belegázolhatunk, aggodalom
nélkül ihatunk vizéből, lecsillapíthatjuk La Llorona megkínzott lelkét,
meggyógyíthatjuk gyermekeit és visszaadhatjuk őket neki. Megszüntet-
hetjük a gyár szennyező tevékenységét, újjmjrnust hívhatunk életre. El-
képzeléseink szerint élhetjük életünket a folyó partján, karjainkban tart-
hatjuk sok-sok gyermekünket, s megmutathatjuk nekik tükörképüket a
tiszta vízben.
Fókuszpont és fantázia-malom
A kis gyufaárus lány történetét Észak-Amerikában a legtöbben Hans Christi-
an Andersen meséje nyomán ismerik. Arról szól, hogy mit jelent a táplálék
és a fókuszpont hiánya, s hogy ez mire vezet. Ezt a régi történetet a világ
minden részén ismerik; néha az öreg szénégető a főszereplője, aki utolsó
széndarabkájánál melegszik, miközben a régi időkről álmodozik. Némely
67
változatban a gyufakat valami más szimbolizálja, mint például A kis virág-

árus meséjében, ami egy utolsó virágaiban gyönyörködő, megtört szívű
emberről szól, aki végül eltávozik az elők sorából.
Néhányán ugyan érzelgősnek tartjak ezeket a történeteket, mondván,
hogy túl „édeskések", mégis hiba lenne könnyedén lemondani róluk. Ezek
a történetek lényegében arról szólnak, hogy a pszichét olvan mértékig kerí-
ti hatalmaba egy negatív delejes erő, hogy a valódi, vibráló élet szelleme
„kihuny". 18
A kis gyufaárus lány most következő változatát Kati nénitől hallottam, aki
a második világháború után érkezett Amerikába. Azt a kis magyar falut,
ahol lakott, három ellenséges csapat is lerohanta és elfoglalta. Mindig ugy
kezdte a történetet, hogy nem helyes dolog nehéz körülménvek között an-
dalító álmokat dédelgetni; a nehéz időkben kemény, valóságos álmokat
kell álmodnunk, olyanokat, amelyek valóra válnak, ha kitartóan munkál-
kodunk és a Szűz egészségére isszuk meg tejünket.
A íqs gyufaárus [dny

Elt egyszer egy apátlan, anyátlan árva, aki a söte' erdőben lakott. Azzal keresett egy
kis pénzt magának, hogy az erdo mellett fekvő faluban fél penniert gyufát vásárolt,
amit aztán egy egész penniért eltudott adni. 9{a eleg sokat eladott, vett magának_egy
falat kenyeret, majd visszatért erdei kunyhójába, s ruhástól aludt — mivel az volt min-
dene, amit magán viselt.
kacagtató hideggel köszöntött be a tél. 9{em volt a feslanynakicipője, s kabatfeija is
olyan vékony volt, hogy át lehetett rajta látni. Lába kékre fagyott, labujjai, orra és fe-
zei is egészen elfeheredtek. Az utcákat járta, könyörgött az embereknek^ hogy vegye-
nektőle gyufát. De nem állt meg senki, °da semfigyeltekja.
Egy este fáradtan ült le, s azt mondta:
— Itt vannak_ezek_a gyufáig (Miért ne gyújtanéfetüzet, hogy felmelegedjek?
De nem volt sem gyújtása, sem tűzifája. Mégis úgy döntött, meggyújt egy gyufát.
Ott ült a földön kinyújtott lábakkal és meggyújtotta az első gyufaszalat. Egyszeri-
ben mintha eltűnt volna a hideg és a hó. A kavargó hópelyhek_ helyett egy gyönyörű
szobát pillantott meg, amelyben vasajtós, sötétzöld cserépkályha állt. Olyan meleget
sugárzott, hogy még a levegő is vibrált. A kislány közel húzódott a kályhához és
mennyei boldogságot érzett.
'Hirtelen azonban kialudt a tűz, s ő ismét ott ült a hóban, s
a csontjai is zórogteki Meggyújtotta hát a másodikgyufaszálat es egyszeriben átlátott
a falon, ami mellett ült. Az asztal hófehér abrosszal volt leterítve, rajta a legszebb
porcelántányerokj. s a pecsenyéstálon frissen sült liba illatozott, de amint fele nyúlt
volna, a látomás hirtelen eltűnt.
68
Ismét ott találta magát a hóBan. De most már nem érzett fájdalmat térdéBen és csí-
pőjéBen. !A hideg magasaBBra kúszott, fel egészen karjáig és törzséig. Meggyújtotta
hát a harmadikgyufaszálat.
A gyufa lángja gyönyörű karácsonyfává változott. !A fán fehér gyertyák_égtek, cso-
dálatos üvegdíszek_csillogtalQ s apró pici szikrákezrei sziporkáztak, melyekről a gyer-
mekjiem tudta pontosan, micsodáks
9\rézle, nézte áfát, szemét egyre magasaBBra emelte, mert a fa is egyre nwgasaBBra
nyúlt, egészen a mennyezetig, fel a csillagos égig, s a gyermek, látta, l,ogy egy csillag
hasít ragyogó csíkot maga után az ég Bolton. "EszéBejutott, hogy anyja egyszer azt me-
sélte, valahányszor meghal valaki, lehull az égről egy csillag.
!A sötétBőlegyszer csak,nagyanyja alakja tűnt elő, olyan kedves volt, olyan melegsé-
get sugárzott... a gyermek.Boldog volt, hogy látja. A nagyanyó kötényével takarta Be a
kislányt, mindkét karjával átölelte, közelhúzta magához, s agyermek.nagy Boldogsá-
got érzett.
Nagyanyja alakja azonBan halványulni kezdett. Sí gyermek, sietve egyik.gyufát
gyújtotta a másikután, hogy ne hagyja nagyanyját eltávozni... egyre töBB gyufát gyúj-
tott, hogy vele maradjon... egyik.sercent a másik.után... és akkor nagyanyja emelkedni
kezdett vele a magasBa, fel az égBe, aholnincs hideg, nincs éhezés, nincs fájdalom.
"Heggelaz emBerek.ott találtába kislányt a házak.kőzött; már nem mozdult, nem
volt Benne élet.
Az alkotó fantázia elüldözése

Ezt a gyermeket nemtörődöm emberek veszik körül. Ha ilyen helyzetbe ke-
rülünk, meneküljünk. Ebben a környezetben senki sem tartja értékesnek
egyetlen tulajdonát, a fellobbanó gyufaszálakat - az alkotó lehetőség kez-
deményeit. Ebben a pszichikus helyzetben kevés lehetősége van ennek a
gyermeknek. Belenyugszik, hogy „ezt a helyet jelölte ki számára az élet".
Az ilyen helyzetből rúgkapálva menekülni kell. Ha a Természeti Asszonyt
sarokba szorítják, nem adja fel, előrelendül, karmolva kifelé tör.
Mit tegyen a gyufaárus lány? Ha ösztönei érintetlenek lennének, sok vá-
lasztása lehetne. Elmehetne egy másik városba, fellopózhatna egy szekérre,
elbújhatna egy szenespincében. A Természeti Asszony már tudná, mi le-
gyen a következő lépés. A gyufaárus lány azonban már nem tud semmit er-
ről az Asszonyról. Fagyoskodik, csak egy hallucináló teremtmény marad
belőle.
A melegséget sugárzó, kreativitásunkat segítő és előhívó emberek közel-
sége elengedhetetlen az alkotó élethez. Éneiküljnegfagyunk. A belülről és
kívülről jövő hangok kórusa azáltal ad erőt, hogy felfigyel állapotunkra,
bátorít, s ha szükséges, ápol. Nem tudom pontosan, hány barátra van az
69
embernek szüksége, de egy vagy kettő feltétlenül kell, hogy legyen, aki úgy
gondolja, hogy tehetségünk, bármi legyen is az, pan de cielo, mennyei ke-
nyér. Minden nőnek joga van egy halleluját zengő kórushoz.
Kinn, a hidegben az ember képzeleg, s nem cselekszik. Ez a fajta képzel-
gés hatásos érzéstelenítő szer. Ismerek olyan nőket, akiknek nagyon szép
hangja van. Ismerek született mesemondókat; szinte minden szó, mely aj-
kukat elhagyja, eleven és finomművű. Mégis elszigeteltnek, kifosztottnak
érzik magukat. Visszahúzódóak, ami gyakran az éhező animus jele. Nem
képesek tudatosítani, hogy belülről, vagy barátaik, családjuk, közösségük
felől támogatást kaphatnak.
Ha nem akarunk kis gyufaárus lányok lenni, akkor meg kell tennünk egy
nagyon fontos lépést. Nem méltófjgyehnünkre az, aki nem segíti művésze-
tünket és életünket. Kemény szavak ezek, de igazak. Mert különben az em-
ber a kis gyufaárus lány rongyait ölti magára és olyan szomorú életre kény-
szerül, amiben megfagy a gondolat, a remény, a tehetség, az írás, a játék, a
tervezés, a tánc.
MelegségreJcell szert tennünk mindenáron. A történetben nem ezt látjuk.
A kislány inkább megpróbálja eladni gyufáit, melegsége forrását. Ha ezt
tesszük, nőiségünk nem kap meleget, gazdagságot, nem lesz bölcsebb, nem
fejlődik tovább.
Titokzatos dolog a melegség. Gyógyít és új életre kelt. Meglazítja azt,
ami túl szoros, segíti az áramlást, titokzatos módon az életre sarkall, új
gondolatokat hív elő. Bármi adja is a meleget, egyre közelebb húz magá-
hoz.
A kis gyufaárus lány nem fejlődhet környezetében. Ott nincs melegség,
nincs gyújtós, nincs tűzifa. Mit tennénk az ő helyében? Először is, nem me-
rülnénk el abban a képzelt világban, amit a gyufák gyújtásával idéz elő.
Háromfajta képzelődés létezik: az első az örömről való fantáziálás; olyan
szellemi fagylalt, ami csakis az élvezetet szolgálja - ilyen az ábrándozás. A
másik a szándékosjcépzclőd és. Olyan ez, mint valami tervkészítés; egyféle
cselekvéshez közelvivő eszközként használjuk. Minden lelki, szellemi,
pénzügyi, kreatív siker ezzel a fantáziálással kezdődik. A harmadik fajtája
az, ami mindent megrekeszt. A kritikus időszakokban ez a fantáziálás aka-
dál] ózza a helyes cselekvést.
Sajnos, a gyufaárus lány esetében is ezt a harmadik fajtát látjuk. Olyan
képzelgés ez, aminek semmi köze a valósághoz. Azt az érzést sugallja,
hogy nem lehet tenni semmit, jobb, ha belemerülünk a puszta képzelgésbe.
A fantáziálás olykor belülről fakad. Van úgy, hogy egy üveg ital, egy tű -
vagy ezek hiánya - idézi elő. Néha az égő gaz füstje hozza, néha egy feled-
hető szoba, benne ágy és egy idegen. Ilyenkor az ember a gyufaárus lány
módjára képzelgéssel tölti az éjszakákat, s minden reggel holtra fagyva éb-
70
_red. Sokféle módon veszíthetjük el figyelmünket, téveszthetjük szem elől

fókuszpontunka t.
Mi fordítja ezt meg, mi állítja helyre lelkünk és énünk megbecsülését?
Valami olyasmit kell kitalálnunk, ami gyökeresen eltér a gyufaárus lány
megoldásától. Olyan helyei kell találni gondolatainknak, ahol támogatóra
lelünk. Ez a fókuszponttal összefüggő óriási lépés: tápláló erőt kell talál-
nunk. Nagyon kevés ember tud áramlata mélyén egymagában alkotni. An-
gyalszárnyak paskolására van szükségünk.
Az embereknek általában csodálatos ötleteik vannak. Valami szép színű-
re festem azt a falat; kitalálok valamit, amibe bevonhatom az egész várost;
készítek néhány csempét a fürdőszobába, s ha szépnek találom őket, ela-
dok közülük néhányat; újra iskolába járok, eladom a házat, utazni fogok,
gyereket szülök, ezt abbahagyom, belekezdek valami másba, járom a ma-
gam útját, segítek ezt vagy azt az igazságtalanságot helyrehozni, védelme-
zem a védteleneket.
Az ilyen tervekhez tápláló erőre van szükség. Melegséget adó emberek tá-
mogatása kell megvalósításukhoz. A kis gyufaárus lány rongyokban jár.
Ahogy a régi dal mondja, annyi ideig volt alul, hogy már fentnek érzi. Ott,
ahol ő van, nem lehet gyarapodni. Olyan helyet kell találnunk magunknak,
ahol a növényekhez és a fákhoz hasonlóan a nap felé fordulhatunk. De eh-
hez napnak is lennie kell. Ehhez mozdulnunk kell, nem csak üldögélni. Meg
keü változtatnunk helyzetünket. Ha nem mozdulunk, újra az utcán találjuk
magunkat, s gyufát árulunk.
A világon a legjobb napot azok a barátok jelentik, akj^jrielegséget sugá-
roznak feléd, ezzel segítik kreativitásodat. Ha nincs barátunk, mint a gyu-
faárus lánynak, akkor a szenvedés, vagy olykor a harag hidege jár át ben-
nünket. Az is előfordul persze, hogy a barátok nem jelentenek igazi napot.
Talán vigasztalnak, de nem tudatosítják az emberben az egyrefagyosabbá
váló környezetet. Vigasztalnak - ez azonban nem táplál. A tápláló gondos-
kodás egyik helyről a másikra mozdítja az embert.
A vigasztalás és a tápláló gondoskodás között a következő a különbség:
egy sötét szobában tartunk egy szobanövényt, ami ettől szenved, s ezért né-
ha kedves szavakat mormogunk neki - ez a vigasztalás. Ha kivisszük a
szobából a meleg napra, megöntözzük, s aztán beszélünk hozzá - ez a táp-
láló gondoskodás.
A gondoskodás nélkül maradó fagyoskodó nő gyakran fordul „mi lenne,
ha" ábrándokhoz. De még ha ilyen állapotban van is, sőt, különösen ha ilyen
állapotban van, el kell utasítania minden vigasztaló ábrándot, mert az egész
biztosan végez vele. Mindannyian tudjuk, milyenek ezek a végzetes képzel-
gések: „Majd egy napon..." és „Bárcsak lenne..." és „Meg fog ő változni..." és
„Bárcsak tudnám magam fegyelmezni..." „Majd ha valóban készen állok...
71
ha elegendő xyz-m lesz... ha megnőnek a gyerekek... ha nagyobb biztonság-

ban leszek... ha találkozom valaki mással... amint..." és így tovább.
A kis gyufaárus lánynak van egy belső nagyanyja, aki ahelyett, hogy rá-
kiáltana: „Ébredj fel! Kelj fel! Keress meleget, nem számít, milyen áron!",
elviszi őt a fantázia világába, a „mennyekbe". A mennyország azonban eb-
ben a helyzetben nem segít a Természeti Asszonyon, a csapdába esett ősi
gyermeken, vagy a kis gyufaárus lányon. Nem szabad beindítani ezeket a
vigasztaló fantáziaképeket. V é g z ^ s módon elcsábítanak a valós világtól.
A gyufaárus lány valamiféle rosszul felfogott kereskedelmet végez, elad-
ja gyufáit, amelyek őt melegen tarthatnák. Amikor a nők elszakadnak az
ősanya tápláló, gondoskodó szeretetétől, akkor a külső világ élelempótlé-
kán tengődnek. Az ego összekapar valamiféle életet, elfogadja a kívülről ér-
kező leghitványabb táplálékot is és minden este, újra és újra oda jut vissza,
ahonnan elindult. Kimerülten hajtja álomra fejét.
Nem képes jövővel rendelkező életre ébredni, mert nyomorult élete az a
horog, amelyen nap nap után vergődik. A beavatás során, amikor az ember
nehéz körülmények között tölt némi időt, eltávolodhatunk a kényelemtől
és a megelégedettségtől. A beavatás végeztével az újonnan „csiszolt" nő
felfrissült és bölcsebbé vált szellemi és alkotó életbe foghat. A gyufaárus
lány helyzetében lévő nőket egyféle kudarcba fulladt beavatás résztvevői-
nek tekinthetjük. A nehéz körülmények nem az elmélyülést, hanem a meg-
csonkulást idézik elő. Más helyet, más környezetet, más támaszt és más út-
mutatókat kell keresni.
A történelem során, különösen a férfiak lélektanában, a betegség, a szám-
űzetés és a szenvedés gyakran kap beavatásszerű, mély értelmű magyará-
zatot. A nők esetében azonban vannak olyan egyéb beavatási archetípusok,
amelyek a nők belső lélektanából és fizikai adottságaiból erednek; ilyen
például a szülés, a vér hatalma, a szeretet és az, amikor tápláló szerelemben
részesülnek. Ha olyasvalakitől jön az áldás, akire felnéznek, ha náluk idő-
sebbek tanítják őket, akkor ezek a beavatások mélyrehatóak lesznek, sajá-
tos feszültséget teremtenek és új életre keltenek.
Azt mondhatnánk, hogy a gyufaárus lány túl közel került, mégis túl tá-
vol maradt attól az átmeneti állapottól, mely beteljesíthette volna beavatá-
sát. Jóllehet rendelkezik a beavatás tapasztalatához szükséges kellékekkel,
nincs se kívül, se belül senki, aki ezt a pszichikus folyamatot irányíthatná.
A tél, fizikai és a legnegatívabb értelemben, a halál csókját - a hideget -
hozza mindenre, amit megérint. A hidegség jelenti minden kapcsolat végét.
Ha meg akarunk ölni valamit, csak hidegen kell hozzá viszonyulnunk.
Amint megfagy egy érzés, egy gondolat vagy egy cselekedet, ott kapcsolat
többé nem lehetséges. Ha az ember el akar hagyni magában valamit, vagy
ott akar hagyni valakit, akkor arról egyszerűen tudomást sem vesz, nem
72
hívja meg, kihagyja mindenből, meg sem halljaJiangját, rá sem néz. Ez zaj-
lik a gyufaárus lánypszíchéjében.
Az utcát járja, s könyörög a járókelőknek, hogy vásároljanak tőle gyufát.
Ez az egyik legmeghökkentőbb dolog, amit a sérült női ösztön esetében lá-
tunk: olcsón adja afényét. Az apró pálcikák végén fellobbanó láng olyan,
mint a botra tűzött világító koponya Vaszilisza meséjében. A bölcsességet
jelenti, s ami még ennél is fontosabb, felébreszti a tudatosságot, megvilágít-
ja a sötétséget, új lángra lobbantja azt, ami kiégett. A tűz a psziché új életre
keltésének legerőteljesebb szimbóluma.
A gyufaárus lány szűkölködik, kéreget, sokkal nagyobb értéket kínál -
lángját -, mint amit ezért cserébe kap - egy pennit. Mindegy, hogy ez a „cse-
kély értékért elfecsérelt óriási érték" pszichénkben vagy a külső világban zaj-
lik-e, az eredmény ugyanaz: egyrefogy energiánk. Ilyenkor egy nő nem tud-
ja igényeit kielégíteni. Valami élni akar, könyörög, de nincs semmi válasz.
Olyan ez, mint amikor Sophia, a bölcsesség szelleme fényt hoz a mélyből, de
könnyedén túlad rajta. A rossz társak, rettenetes főnökök, kiszipolyozó hely-
zetek, ravasz komplexusok késztetnek egy nőt ilyen döntésekre.
Amikor a gyufaárus lány sorra gyújtja a gyufákat, a cselekvés helyett kép-
zelgésre fordítja erőtartalékait. Hirtelen használja el energiáját. Ez félreérthe-
tetlen egy nő életében. Elhatározza, hogy főiskolára megy, de három évig
fontolgatja, melyikre. Meg akarja festeni azt a képsorozatot, de mivel most
úgysem lehet egy ilyen kiállítást megszervezni, hát nem sokat törődik vele.
Meg akarja tenni ezt vagy azt, de nem fordít arra időt, hogy tanuljon, fejlőd-
jék ahhoz, hogy végre is tudja hajtani. Tíz füzetet teleírt már álmaival, de el-
akad értelmezésükben, s nem képes felhasználni jelentésüket. Tudja, hogy
mennie, belefognia, megállnia, továbbhaladnia kellene, mégsem teszi.
Látjuk is, hogy miért nem. Amikor egy nő érzései megfagy nak,.amikor nem
érzi már saját magát, amikor vére, szenvedélye nem éri már el pszichéje távoli
részeit, amikor kétségbeesik; akkor sokkal kellemesebb a fantázia-élet, mint
bármi más, amibe belefoghatna. Az apró gyufalángok, fa híján, a pszichét ége-
tik el, mintha száraz fahasáb lenne. A psziché pedig elkezd csalni; a beteljesült
vágyak fantázia-tüzénél melegszik. Ez a képzelgés olyan, mint a hazugság: ha
elég gyakran mondogatja magának az ember, végül még elhiszi.
Ez a fajta konverziós (átalakító) szorongás, amikor a problémák a megva-
lósíthatatlan megoldásokról vagy szebb időkről való fantáziálás segítségé-
vel kevésbé fenyegetővé válnak, nem csak a nőket gyötri; jelentős buktató-
ként áll minden ember útjában. A gyufaárus lány képzeletében megjelenő
kályha meleg gondolatokat jelent. Egyben a középpont, a szív, a kemence
szimbóluma is. Arról árulkodik, hogy az ábrándkép a kislány valódi énjé-
ből, pszichéje szívéből, belső otthona melegéből ered.
De hirtelen eltűnik a kályha. A gyufaárus lány, mint minden hasonló
73
helyzetben lévő nő, újra a hóban találja magát. Itt nyilvánvalóvá válik,
hogy ez a fajta ábrándozás îlknatnyi^sjômboló. Csakis energiánkat éget-
heti. Lehet, hogy ábrándképei i eig-óráig melegítik az embert, de végül
mindig a hóban köt ki.
A kislány meggyújtja a következő gyufát. Sorra hunynak ki a fantáziaké-
pek, s a gyermek minduntalan a fagyos hidegben találja magát Ha a pszi-
ché megfagy, csak maga felé fordul, senki más felé. Most meggyújtja a har-
madik gyufát. Ez a mesebeli bűvös szám, az a pont, amikor valami újdon-
ságnak kell történnie. Ebben az esetben azonban, mivel a fantázia elnyomja
a cselekvést, semmi új nem következik be.
Furcsa, hogy karácsonyfa jelenik meg a mesében. A karácsonyfa a ke-
reszténység előtti állandóság szimbólumából, az örökzöldből fejlődött ki.
Azt gondolhatnánk, hogy a lélek-psziché örökzöld, örökké növő, mindig
mozgásban lévő megjelenése majd megmenti őt. A szobának azonban nincs
mennyezete. A psziché nem őrizheti többé az élet gondolatát. A delejes erő
átvette az uralmat.
A nagyanya melegséget áraszt, nagyon kedves, mégis ő a bürök levének
utolsó cseppje. A halál álmába ringatja a gyermeket. Ez a legnegatívabb ér-
telemben vett nyugodt álom, a bénultság álma. „Rendben van, kibírom"; ez
a tagadás álma. „Egyszerűen elfordítom a fejem", ez a káros fantáziálás ál-
ma, amikor abban reménykedünk, hogy csodálatos módon megszabadu-
lunk minden gyötrődéstől.
Tény, hogy amikor a libidó vagy az energia olyan mértékben elhalvá-
nyul, hogy lehelete már nem látszik a tükrön, akkor megjelenik az Élet/Ha-
lál/Élet természet, amit itt a nagyanya személyesít meg. Neki kell feltűn-
nie, ha bekövetkezik a halál, inkubálnia kell a hüvelyét hátrahagyó lelket, s
addig kell gondoznia, míg újjá nem születik.
Ez minden psziché áldása. Még a gyufaárus lányéhoz hasonló fájdalmas
befejezés esetén is van egy fénysugár. Ha elegendő idő, elégedetlenség és
nyomás gyűlt össze, a psziché ősi, Természeti Asszonya új életre kel, s újra
lehetővé válik a nő számára, hogy saját érdekében cselekedjen. Látjuk a sok
szenvedésből, hogy sokkal jobbjdgyógyulni a fantázia-rabságból, semmint
vágyakozva és reménykedve arra várni, hogy feltámadunk halottainkból.
Az alkotó tűz felélesztése

Képzeljük most el, hogy minden együtt van, egyértelmű szándékaink van-
nak, nem fuldoklunk a menekvésnek hitt képzelgésben, integráns egészet
alkotunk, s virágzik alkotó életünk. Még egy dologra szükségünk van: tud-
nunk kell, mi a teendő, amikor elveszítjük a fókuszpontot; vagyis, amikor
74
egy időre kimerülünk. Micsoda? Ennyi munka után elveszíthetjük fókusz-

pontunkat? Igen, még ha ideiglenesen is, de ez a dolgok rendje. A Kelet-Eu-
rópa vidékein éló emberek szerencsére ezt kigondolták számunkra. Van er-
ről egy csodálatos meséjük, aminek A három aranyhajszál a címe.
Ezt a történetet valószínűleg évszázadok, de talán évezredek óta mesélik
az emberek, mert egy archetípus jelenik meg benne. Ez az archetípusok ter-
mészete... a halandók történeteiben, álmaiban, gondolataiban hagyják hát-
ra bizonyítékaikat. Itt aztán egyetemessé válnak, utasításokat közvetítenek,
ki tudja, hol laknak, de időn és téren áthatolva minden új nemzedéknek
megmutatják bölcsességüket. Egy mondás szerint a mesék szárnyakon re-
pülnek. Képesek átrepülni a Kárpátokon és leszállni az Uraiban. Onnan át-
szállnak a Sierrákra, végigrepülnek felettük egészen a Sziklás-hegységig és
így tovább.
A három aranyhajszál romániai változatát mondom el. Vannak persze teu-
ton és kelta változatai is. De ismerik a Mexikó jó részét kitevő felföldön és
az Egyesült Államokban is. A történet arról szól, hogy hogyan tudjuk el-
vesztett fókuszpontunkat visszaszerezni. A fókuszpont az észlelésből, a
hallásból, a lélek hangjának követéséből alakul ki. Sok nő nagyon jól hasz-
nálja ezt, ám ha elveszíti hozzá fűződő kapcsolatát, akkor olyan szétszórttá
válik, mint a kihasadt párna pelyhei.
Fontos dolog, hogy mindent tároljunk, amit az ősi természetben észle-
lünk vagy hallunk. Némely nő számára ezt az újságok jelentik, amelyekben
nyomon követhetnek minden elszálló tollpihét, másoknak a művészet, a
tánc, a festés, az írás jelenti mindezt. Emlékszünk még Baba Jagára? Hatal-
mas üstje van; óriási bográcsban repül, ami valójában mozsár. Vagyis, van
egy tartálya, amibe mindent belerak. Ebben őrzi gondolkodásmódját, ebből
tudja, merre, hogyan repüljön. Igen, ez a megőrző tárolás nyújtja az ener-
giavesztés problémájának megoldását. És még valami. Lássuk...
J3 flórom aranyfiajszát
Történt egyszer, egy sötét éjszakán, amikor mindenfekete, s a favágói Bütykös ujjak:
ként merednek.az éjféli mélykik.égre, fwgy egy öregember Botorkált át az erdőn, fiz ar-
cába csapódó ágak.felkarcolták.bőrét, alig látott tőlük: 'Kezében apró lámpást tartott,
de belül a gyertya egyre halványabban pislákolt. !Az öregembernek^ hosszú sárga haja
volt, és sárgák, voltakrepedezett fogai és felfelé kunkorodó körmei is. "Előregörnyedt,
háta olyan volt, mint egy liszteszsák: Olyan ráncos volt, hogy bőre fodorként lógott ál-
Iáról, hónaijárólés derekáról.
"Belekapaszkodott egy fába, előrehúzta magát, aztán megragadott egy másikfát, is-
mét haladt valamelyest, s ilyen nehézkesen, jiagyokat szuszogva vergődött át az erdőn.
75
Lábának,minden csontja tüzes fájdalomban égett. Afákon ülő baglyokegyütt si-

koltoztak recsegő csontjaival, ahogy lépkedett a sötétben. A messzi távolban apró
lángocska pislákolt, talán egy házikó, egy tűzhely, egy otthon, egy pihenőhely fénye;
s az öreg abba az irányba tartott. Tpp hogy elérte az ajtót, kialudt lámpájában a
gyertya, ő pedig olyan fáradt, olyan kimerült volt, fwgy átzuhant a küszöbön, s
összeesett.
Odabent egy öregasszony üldögélt a pattogó tűz mellett, de most odasietett hozzá,
átkarolta, s a tűz mellé vezette. Ilgy tartotta karjaiban, ahogy az anya a gyermekét.
'Beültette hintaszékébe, s ringatni kezdte. Ott voltakfettecskén; a törékeny öregember,
egy zacskó csont csupán, és az erős öregasszony, aki most hintaszékében ringatta, s
azt mondogatta Jól van, jól. Jól van, jól".
Egész éjjel ringatta, és mikor közeledett a hajnal, az öregember erős karú, aranyha-
jú, sudár legénnyé változott. Az öregasszony csakjringatta. Jól van, jól. Jól van, jól."
Ahogy világosodott, a fiatal legényből gyönyörű kisgyermek, lett, haja aranylott,
mint a búzamező.
'Éppen hajnalhasadáskor az öregasszony nagy sebesen három hajszálat tépett ki a
gyermekgyönyörű hajából, s ledobta mind a hármat a kőre. 9{agyot pendült mind a há-
rom hajszál: Tiiiiing! liiiiingl Tiiiiingl
Az ölében lévő gyermek, leugrott, s az ajtó felé iramodott. 9dég hátrapillantott az
öregasszonyra, elmosolyodott, aztán megfordult és felrepült az égre, hogy aranyló su-
garaival beragyogja a világot.19
Éjszaka minden más, ahhoz tehát, hogy megértsük ezt a történetet, le kell
ereszkednünk az éjszakai tudat állapotába, amikor hamarabb meghallunk
minden reccsenést és surranást. Éjszaka közelebb vagyunk önmagunkhoz,
azokhoz a lényeges gondolatokhoz és érzésekhez, amelyeket nappal nem
tudatosítunk olyan élesen.
Az éjszaka Nyx Anya világa, aki a földet teremtette. Ő a Nappalok Vén
Anyja, ő is Élet és Halál Anyó. Amikor egy mesében éjszaka van, akkor
tudhatjuk, hogy a tudattalan világában járunk. Keresztelő Szent János ezt a
„lélek sötét éjszakájának" nevezte. Ebben a mesében az éjszaka az az idő,
amikor a vén öregember képében megjelenő energia egyre gyorsabban
fogy. Ez az az idő, amikor egyféle értelemben a végünket járjuk.
A fókuszpont elvesztése az energia elvesztése. A legrosszabb, amit ilyen-
kor tehetünk, hogy kapkodva megpróbáljuk az egészet újra összecsoma-
golni. Kapkodni nem szabad. Ahogy a mesében is látjuk, ülni kell és ringa-
tózni. A nyugalom, a béke és a ringatás megújítja a gondolatokat. De sok
nő gondolja fényűzésnek a türelmes ringatást. A Természeti Asszony sze-
rint azonban szükség van rá.
A farkasok erről mindent tudnak. Ha idegen jelenik meg területükön, né-
76
ha morognak, üvöltenek, sőt harapnak is, máskor viszont jó távol leülnek

egy csoportban, mint valami család. Csak üldögélnek és együtt lélegeznek.
Bordáik emelkednek, süllyednek, fel-le mozognak. Ilyenkor keresik fó-
kuszpontjukat, új támpontjaikat, visszatérnek önmaguk centrumába és el-
döntik, mi került válságba, mit kell tenniük. Sokszor úgy döntenek, hogy
„most nem tesznek semmit, csak együtt ülnek és lélegeznek, együtt ringa-
tóznak".
Amikor terveink nem valósulnak meg zökkenőmentesen, vagy nem dol-
gozzuk ki őket alaposan, akkor sokszor elveszítjük fókuszpontunkat. Ez a
természetes ciklus része, s akkor következik be, amikor a gondolat megava-
sodik vagy nem vagyunk képesek friss módon szemlélni. Olyan öregekké
és nyikorgókká válunk, mint a mesebeli öregember. Sok elmélet szól az al-
kotóerő „l^blokkolásáról", de az az igazság, hogy az egyszerűbbek úgy jön-
nek-mennek, mint az időjárás vagy az évszakok változásai - ez alól azok a
lélektani leblokkolások számítanak kivételnek, amelyekről korábban már
beszéltünk, mint például az, amikor nem jutunk közel igazságunkhoz, ami-
kor félünk a visszautasítástól, amikor félünk kimondani azt, amit tudunk,
aggódunk amiatt, hogy nem vagyunk megfelelőek, amikor beszennyező-
dik életadó folyamunk, és így tovább.
Azért olyan csodálatos ez a történet, mert egy gondolat teljes ciklusát
felrajzolja; az apró fény jelenti magát az elgondolást, ami elhalványul,
már-már kialszik természetes ciklusa szerint. Amikor a mesékben valami
rossz történik, az azt jelenti, hogy újdonságot kell megpróbálni, új energiát
kell igénybe venni, egy segítőtől, gyógyítótól, mágikus erőtől kell tanácsot
kérni.
Itt újra La Que Sabéval, a kétmillió éves asszonnyal találkozunk. Ő a „tu-
20
dó". Ha tüze elé állunk, újjáéledünk, meggyógyulunk. Az ő tüzéhez, az ő
karjaiba vonszolja magát az öregember, mert nélkülük elpusztul.
Az öregember attól a hosszú munkától fáradt el, amit tőlünk kap. Lát-
tunk már olyan asszonyt, aki őrült módjára dolgozik, s egyszer csak össze-
esik, nem megy tovább. Láttunk már olyan nőt, aki egy társadalmi problé-
mán dolgozik, mint egy megszállott, ám egy nap hirtelen hátat fordít az
egésznek, mondván, „Pokolba vele". Animusuk kifáradt. La Que Sabé rin-
gató karjaira kell bízni. Annak a nőnek, akinek elerőtlenednek, elhalvá-
nyulnak vagy teljes egészében rpegszűnnek gondolatai vagy energiája, meg
kell találnia az ehhez az öreg gyógyítóhoz vezető utat, s oda kell vinnie ki-
merült animusát, hogy új életre kelhessen.
Sok női páciensem vesz részt tevékenyen különböző társadalmi moz-
galmakban. Ciklusuk utolsó fordulatánál kétségkívül kifáradnak, nyikor-
gó lábakkal vonszolják magukat át az erdőn, lámpásuk pislákol, már-már
kialszik. Ilyenkor mondják azt, hogy „Elég volt. Feladom, visszaadom saj-
77
tóigazolványomat, jelvényemet, egyenruhámat..." bármit. Aucklandbe

akarnak kivándorolni. Tévét akarnak nézni egy zacskó süteményt maj-
szolva és tudni sem akarnak a világról. Ronda cipőket akarnak vásárolni,
olyan környékre akarnak költözni, ahol soha nem történik semmi, ezentúl
csak a hirdetési csatornákat akarják nézni a tévében. Mostantól kezdve
csak a maguk dolgával akarnak törődni, el akarják fordítani a fejüket... és
így tovább.
Bármi legyen is indokuk, még ha szánalmas kimerültségük és frusztráci-
óik beszélnek is belőlük, szerintem igazuk van, ideje_pihenni. Erre ők álta-
lában nekem támadnak, „Pihenni! Hogy pihenhetnék, amikor a szemem
láttára megy tönkre a világ?"
Mindent összevetve, ilyenkor mégiscsak pihenni, ringatózni kell, vissza
kell szerezni a fókuszpontot. Az ember ilyenkor megfiatalodik, energiát
gyűjt. Sok nő úgy hiszi, ez képtelenség; de nem az, mert társai - anyák, diá-
kok, művészek vagy aktivisták - ilyenkor közrefogják és segítenek a feltöl-
tődésben. A kreatív nőnek ilyenkor pihennie kell, s később visszatérhet in-
tenzív munkájához. Meg kell látogatnia az erdei öregasszonyt, az új élet
adóját, az Ősi, Természeti Asszonyt. Ő számít arra, hogy az animus rendsze-
resen kimerül. Nem rémül meg, ha átesik küszöbén. Készenlétben várja.
Nem rohan hozzánk pánikot keltve. Egyszerűen karjaiba vesz és ott tart
bennünket, amíg vissza nem nyerjük erőnket.
Nekünk sem szabad pánikba esni, ha azt vesszük észre, hogy elvesztet-
tük fókuszpontunkat. Nekünk is együtt kell lennünk egy ideig ezzel a gon-
dolattal. Akárhol van is fókuszpontunk: önfejlődésünkben, a világ dolgai-
ban, vagy kapcsolatainkban, az animus egy idő után ki fog merülni. A kér-
dés csak az, hogy mikor. Bármely hosszú, nehéz munka végén - iskoláink
befejeztével, egy kézirat, egy mű elkészültével, vagy egy beteg ember ápo-
lásának végén - mindig elérkezik a pillanat, amikor hajdan fiatal energiánk
megöregszik, felbukik, nem tud továbbmenni.
A legjobb, ha egy nő ezt már munkája kezdetén megérti, mert gyakran
megesik, hogy meglepődik a fásultság érzésén. Olyankor kudarcról, alkal-
matlanságról és hasonlókról motyognak, sírnak, suttognak a nők. Nem,
nem. Ez az energia kimerülése. Ilyen a Természet.
Tévedés azt hinni, hogy a maszkulinitás végtelen erővel rendelkezik. Ezt
a kultúra közvetíti, de ki kell űznünk pszichénkből. Ez a félreértés csaló-
dást okoz belső maszkulin energiáinkat és a külvilág férfiait illetően is.
Mindenkinek szüksége van ereje visszaszerzésére. Az Élet/Halál/Élet ter-
mészet ciklikusan működik és mindenre és mindenkire igaz.
A mesében az öregasszony három aranyhajszálat dob a földre. Van egy
mondás: „Vess némi aranyat a földre". Ez a desprender las palabras változa-
ta, ami a mesemondók, a cuentistas hagyományában azt jelenti, hogy ki
78
kell hagynunk néhány szót a történetből, hogy ezáltal még erősebbé te-
gyük.
A haj a fejből kipattanó gondolatot szimbolizálja. Azáltal, hogy az öreg-
asszony néhányat ledob a földre, a fiúgyermek csak még ragyogóbbá válik.
Elfáradt gondolataink vagy törekvéseink is fényesebben ragyognak, ha né-
hányat elvetünk belőlük. Olyan ez, mint amikor a szobrász egyre többet fa-
rag le a márványból, hogy a rejtett formát napvilágra hozza. Kifulladt szán-
dékaink vagy tetteink megújítása vagy megerősítése érdekében meg kell
szabadulnunk néhány gondolattól és meg kell keresnünk a fókuszpontot.
Végy ki három „hajszálat" nehéz munkádból, s dobd a földre. Meghallod
az ébresztőTiangotrEz a pszichikus csengő hang új aktivitásra ösztönöz. Új
korszakot, új lehetőséget nyit meg.
A vén La Que Sabé tulajdonképpen gyengéden megmetszi a maszkulin
erőt. Tudjuk, hogy a régi ágak lemetgzése erősebbé teszi a fákat. Azt is tud-
juk, hogy bizonyos növényeket bokrosabb, bujább növekedésre serkent, ha
lecsípjük néhány rügyüket. Az animus növekedési és apadási ciklusa ter-
mészetes dolog. Ez egy ősi folyamat. A nők időtlen idők óta így közelítenek
a gondolatokhoz és azok külső megnyilvánulásaihoz. A három aranyhajszál
mesebeli öregasszonya újra megtanít bennünket erre.
Mi hát a lényege a fókusz visszaszerzésének, a sólyom visszahívásának,
a farkasokkal való száguldásnak? így érünk el a torkolati vénához, így ju-
tunk el életünk minden részének magjához és csontjaihoz, mert ezek rejtik
örömünket, itt található Edenkertünk, ahol szabadon létezhetünk, kóborol-
hatunk, írhatunk, énekelhetünk, alkothatunk, ahol semmitől sem kell fél-
nünk. Amikor a farkasok örömet vagy veszélyt éreznek, először mozdulat-
lanná válnak. Szoborszerű merevséggel összpontosítanak, hogy meglássák,
meghallják, megérezzék, mi van ott.
Ezt kínálja számunkra a Termeszeti Asszony is: meg kell állnunk; figyel-
nünk, szimatolnunk, éreznünk és ízlelnünk kell, összpontosítanunk kell,
hogy megláthassuk, mi van előttünk. így nyerhetjük vissza hangunkat, ér-
tékeinket, képzelőerőnket, tisztánlátásunkat, meséinket és az ősi női emlé-
kezetet. És ez az összpontosítás és az alkotás eredménye. Ha elveszett fó-
kuszpontod, in^csak nyugodtan. Öleld fel gondolatodat és ringasd ide-oda.
Tartsd meg egy r.Qszét,dobiLel a többit, s önmagától megújul. Ennél többre
nincs is szükség.
79
TIZENEGYEDIK FEJEZET
FORRÓSÁG: AZ ÁLDOTT SZEXUALITÁS

VISSZASZERZÉSE
A Szemérmetlen Istennők
Él egy teremtmény a női természet ősi alvilágában. Ő érzéki természetünk,
és mint minden integráns lénynek, neki is megvannak természetes és t á p
láló ciklusai. Ez a lény olykor érdeklődő, kapcsolatteremtő, energikusan
ugrándozó, olykor pedig tétlen. Érzékenyen reagál az érzékeinket érő hatá-
sokra: a zenére, a mozgásra, ételre, italra, békére, nyugalomra, sötétségre.
Ez a női aspektus rejti a forróságot. De nem a „Gyere bébi, szerelmesked-
jünk" forróságát. Olyan ez, mint a néha nagy lánggal, néha kevesebb hév-
vel, ciklikusan égő, föld alatti tűz. Az innen sugárzó energia hatására visel-
kedik egy nő aszerint, hogy mit tart megfelelőnek. Ez a forróság nem a sze-
xuális izgalom állapota, hanem az érzékek olyan ébersége, amely magába
foglalja a szexualitást is, de nem korlátozódik arra.
Sokat írhatnánk az érzéki női természet helyes és helytelen kihasználá-
sól, arról, hogy a nő is és mások is hogyan szítják a természetes ritmus elle-
nében a tüzet, vagy hogy hogyan próbálják teljesen eloltani. Ehelyett azon-
ban beszéljünk inkább arról az izzó, határozottan ősi aspektusról, amely-
nek heve a meleg jó érzésével tölt el bennünket. Az érzékiségnek ezt a meg-
nyilvánulását a modern nők esetében vagy rövid úton elintézik, vagy telje-
sen elhallgatják.
A női szexualitásnak van egy aspektusa, amit a régi korokban szent
obszcenitásnak neveztek, de nem abban az értelemben, ahogyan ez a szó
ma használatos, hanem az idő tájt ez szexuális tudást, bölcsességet jelentett.
A fesztelen női szexualitás istennőinek hajdan kultusza volt. Ez nem leala-
csonyítást jelentett, hanem a tudattalan olyan részeit jelenítette meg, ame-
lyek titokzatosak és feltérképezetlenek voltak (s mind a mai napig azok is
maradtak).
Az áldott szexualitás, s különösen az egyik aspektusát jelentő obszceni-
tás gondolata az ősi természet létfontosságú eleme. Az ősi női kultúrákban
istennői voltak az obszcenitásnak - akik ártatlan, mégis fortélyos érzékisé-
gük miatt kapták nevüket. A mai nyelv, legalábbis az angol nyelv, minden-
esetre megnehezíti dolgunkat, mert az „obszcén istennőket" csakis vulgáris
81
értelemben tudjuk elgondolni. Az obszcén szó és egyéb, hozzá kapcsolódó

szavak a következőket jelentik. Ezek után gondolom mindenki rájön, miért
kényszerült titkos utakra az ennek az istennőnek való hódolás.
Nézzünk három szótárbeli meghatározást, s mindenki vonja le saját kö-
vetkeztetéseit:
• Tisztátalanság (dirt) (szemérmetlenség): a középangol nyelvben drit, való-

színűleg az izlandi ürülék szóból származik. Később piszkot is jelent; ál-
talános jelentése: föld, por stb., és obszcenitás, amit különösen a trágárság
megjelölésére használnak.
• Piszkos beszéd (dirty word): obszcenitás, a mai nyelvhasználatban olyasmi-
nek a megjelölésére is használják, ami társadalmi vagy politikai értelem-
ben népszerűtlen vagy gyanús, amit sok esetben meg nem érdemelt kri-
tika vagy becsmérlés vált ki, vagy az, hogy amit jelöl, nem illeszkedik a
jelenlegi irányvonalba.
• Obszcén: héber eredetű szó, Ob azt jelenti: mágusârázslónő.
A becsmérlés szavai ezek, de őriz a világkultúra olyan mesetöredékeket,

amelyek számos tisztogatásnak álltak ellent. Ezekből megtudjuk, hogy az
obszcén egyáltalán nem vulgáris, hanem inkább olyan fantasztikus, termé-
szetes teremtményt jelöl, akinek látogatására mindannyian várunk, s akit a
legszívesebben barátunknak mondanánk. Néhány évvel ezelőtt, amikor el-
kezdtem mesélni a Szemérmetlen Istennőkről szóló történeteimet, a nők mo-
solyogtak, aztán nevettek az olyan valóságos és mitológiai nőalakok törté-
netein, akik a szexualitás, az érzékiség eszközével tettek valamit érthetővé,
enyhítették a szomorúságot, nevettettek, hoztak helyre olyasmit, ami rossz
irányt vett. Az is fontos, hogy hogyan kerültek a nők a nevetés küszöbére.
Először is, el kellett felejteniük minden olyan korábbi intést, hogy az ilyes-
mi nem illik hölgyekhez.
Sokszor láttam már, hogy a hölgyekhez illő viselkedés, a nem megfelelő
helyzetben, inkább fojtogatja, semmint levegőhöz juttatná a nőket. A neve-
téshez először mélyet kell lélegezni, aztán gyorsan még egyet. A kinéziából
és a Hakomihoz hasonló test-terápiákból tudjuk, hogy a lélegzetvétel az
emóciók áramlását jelenti, s ha ezt nem akarjuk érezni, akkor inkább abba-
hagyjuk a lélegzést vagy visszatartjuk lélegzetünket.
Ha nevetünk, akkor valóban lélegzünk, s miközben ezt tesszük, akkor ta-
lán tiltott érzéseink is támadhatnak. Mik lehetnek ezek az érzések? Kiderül
hogy ezek valójában nem is érzések, hanem az érzések megkönnyebbülési
módjai, olykor orvosságai, amikor például visszafojtott könnyek vagy elfe-
lejtett emlékek törnek elő, vagy az érzéki személyiség láncai pattannak
szét.
82
FORRÓSÁG: AZ ÁLDOTT SZEXUALITÁS VISSZASZERZÉSE
Megértettem, hogy az obszcenitás istennőinek fontassága abban állt,

hogy meg tudták lazítani azt, ami túl szoros volt, el tudták űzni a szomo-
rúságot, olyan kedélyállapotot tudtak teremteni, ami valójában a testet, s
nem az intellektust érintette, s tisztán tudták tartani ezeket az útvonala-
kat. A test nevet a coyote (prérifarkas)-történeteken, Trungpa apó törté-
netein, Mae West sorain és hasonlókon. Az obszcén istennők segítségével
az idegrendszerre és a belső szervekre jótékony hatású gyógyszer járja át
a testet.
Most elmesélek három történetet, amelyek ez utóbbi értelemben jelenítik
meg az obszcént, s egyfajta szexuális/érzéki varázzsal jótékonyan hatnak
emócióinkra. Mindhárom mesét nőknek szóló tanulságos történetnek szá-
nom. Kettő közülük az ókorból származik, egy pedig modern korunkból. A
szemérmetlen istennőkről szólnak. Azért nevezem így őket, mert oly soká-
ig kóboroltak az alvilágban. A szó pozitív értelmében a psziché termékeny
földjéhez, sarához és trágyájához, ahhoz a teremtő anyaghoz tartoznak,
amelyből minden művészet sarjad. A Szemérmetlen Istennők valójában az
Ösi Természeti Asszony azon aspektusát képviselik, amely szexuális és
szent egyben.
Baubó: A has-istennő
Van egy kifejező mondás: Dice entre las piemas, „A lába közül beszél". Az
ilyen „láb-közül-jövő" történetek az egész világon megtalálhatók. Az egyik
Baubóról szól, az ókori görög istennőről, aki úgynevezett „obszcenitás is-
tennő" volt. Vannak régi nevei is, mint például Iambé, s úgy tűnik, a görö-
gök sokkal régebbi kultúráktól kapták alakját. Emberemlékezet óta vannak
a szent szexualitásnak és az Élet/Halál/Élet termékenységnek archetipális
ősi istennői.
Egyetlen utalás van Baubóra az ókori időkből származó írásokban, ami
azt a benyomást kelti, hogy kultuszát lerombolták, s maguk alá temették a
különböző hódítások. Van egy olyan érzésem, hogy Európa és a Kelet erdő-
borította hegyei és erdei tavai mélyén valahol ott rejtőznek apró tárgyak-
kal, csont-ikonokkal teli templomai.3
Nem csoda hát, ha kevesen hallottak Baubóról, de mi már tudjuk, hogy
egyetlen szüánkból is rekonstruálni lehet az egészet. Ez a szilánk pedig a
kezünkben van, mert tudunk egy történetet, amelyben Baubó megjelenik.
Ő az egyik legkedvesebb, leghuncutabb teremtés az Olümposz előkelősé-
gei között. Most saját cantadora-változatom következik, mely a poszt-matri-
archálís kor görög mitológiájában és a Homéroszi himnuszokban4 fellelt ősré-
gi darabkára épül.
83
Démé térnek,. a földanyának. volt egy gyönyörű lánya, akit Tcrszephoncnak. hívtál
•Egy nap fent játszott a szabadban, amifer csodálatos virágra bukfemt. Kinyújtotta
fezét, hogy megsimogassa szirmait. Egyszer csak, ráz fedni fezdett a föld, s óriási
cifeaffjpan meghasadt. A föld mélyéből megjelent Hádész, az Alvilág istene. Alakja
hatalmasan magasodott négy ló vontatta fefete szeferén.
Megragadta Terszephonét, hogy lerepült róla fátyla és saruja, és beemelte szefe-
rébe. Lefele, egészen a föld mélyébe hajtotta lovait. Terszephoné feáltásai egyre el-
halóbbá váltai^ mi fezben a hasadélo amelyben eltűnt, szép lassan összezárult mö-
götte, mintha mi sem történt volna. Csend és letaposott virágokC. illata lebegett a
tájon.
A lány feáltása végigzengett a feíszifeáfem és felbugyboréfelt a tenger fene feről.
Démétér meghallotta a köveksírását. Hallotta a víz panaszos hangját. Letépte fejéről
feszorúját, fefete fátylat eresztett vállaira, s hatalmas madárként a föld fölé repült
leánya után feitatva, kiáltozva.
Aznap este egy barlang nyílásánál ülő öregasszony elmesélte nővéreinek, hagy a nap
folyamán három kiáltást hallott; az egyifêgy kétségbeesett fiatal hang volt, a másik,
panaszos hívás, a harmadifepedig síró anya hangja.
Terszephoné nem volt sehol, azért hát Démétér hónapokig tartó örült feresésbe fez-
dett, hogy megtalálja kedves gyermekét. Őrjöngött és sírt, sikoltozott és feresett, át-
vizsgált mindent a föld felszínén, alatta és benne, fegyelemert, halálért könyörgött, de
szíve gyermekét mm találta sehol
így hát ő, az állandó növefedés kútfője gyászos feáltással elátfezta a itilág termő-
földjeit: „Oíaljatokjneg! Oíaljatokjnegí" (Démétér átfei miatt nem születhetett gyermeki
nem teremhetett Búza a kenyérnek,, virágokgz ünnepefeieki agak.a holtaknak: Minden
elhervadt, nem adott táplálékot a kiszáradt föld, a száraz mell.
'Démétér többé nem fürdött. 'Kuháit sár borította, haja csapzottan lógott. Szívét
emésztette a fájdalom, de nem adta fel a harcot. Sok,hiábavaló kérés, könyörgés és sok,
kitérő után végül megpihent egyfalú kútjánál olyan vidéken, ahol senfé sem ismerte. J
Sajgó testét a kút hűvös kpvénekdön tötte, amikor arra jött egy asszony, azaz valami
asszonyféle. Ez az asszony ringó csípővel táncolt "Démétér elé, mintha szerelemre kí-
nálná fel testét, mellei vidáman ugrándoztakí Amikor Démétér meglátta, nem tudott
elfojtani egy halvány mosolyt.
A táncoló asszony valóban nagyon varázslatos volt, mert semmiféle feje nem volt,
mellbimbói voltak^szemei, szeméremteste volt szája. S e fedves szájon át fes sikamlós
történetekfel fezdte Démétért szórakoztatni. Démétér először mosolygott, aztán kun-
cogott, s végül a hasa is remegett a nevetéstől. És boldogan nevetett együ tt 'Baubó, a
(Has-istennő, s Démétér, a hatalmas Jöldanya istennő.
Ez a nevetés vezette ki Démétért rosszkedvéből, ez adta vissza energiáját, hogy
folytathassa lánya feresését, ami végül is 'Baubó, (Jíefeté és a napisten, Héliosz segít-
ségével sikferreljárt. Terszephoné visszatérhetett anyjához. Újra kivirult a vdág, a
föld és az asszonyok hasa.
84
Mindig is ezt a kis Baubót szerettem legjobban a görög mitológia istennői

közül. Kétségtelen, hogy a neolitikum has-istennőinek alapján rajzolták
meg, akiknek nem volt feje, néha még karja vagy lába sem. Kevés lenne azt
mondani, hogy termékenység-istennők voltak, mert ennél sokkal nagyobb
volt a szerepük. Ők voltak az asszony-beszéd talizmánjai - azé a beszédé,
melyet a nők soha, de soha el nem mondanának egy férfi előtt, hacsak nincs
erre valami különleges okuk. Ezé a beszédé.
Az egész világon egyedülálló érzékenységeket és megnyilvánulásokat
fejeznek ki; a melleket, és mindazt, ami azokban az érzékeny teremtmé-
nyekben, a vulva ajkain érezhető, ahol a nő olyasmit érez, amit mások talán
el tudnak képzelni, de amit egyedül csak ő ismer. A hasat megremegtető
nevetésnél pedig alig van egy nő számára jobb gyógymód.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a kávés traccsparti az együttlét ősrégi
női rituáléjának maradványa, ez is éppúgy a belsőből, a „hasból" jövő be-
szédet, az igazmondást, a féktelen nevetéseket, a felélénkülést szolgálja,
ami u tán azzal az érzéssel lehet hazamenni, hogy minden jobb lett.
Néha nehéz a férfiakat távozásra bírni, hogy a nők magukra maradhassa-
nak. Tudom, hogy a régi időkben a nők ilyenkor „halászni" küldték a férfi-
akat. Ezt a fogást időtlen idők óta alkalmazzák olyan esetekben, amikor
egyedül, vagy más nők társaságában akarnak maradni. A nők időnként
vágynak a kimondottan női környezetre és hangulatra. Ez is térmészetes
női ciklus.
Szép dolog a férfias energia. Sőt, pompás, nagyszerű. De néha olyan,
mint amikor túl sok Godiva csokoládét eszik az ember. A sok édes után na-
pokig csak tiszta hideg rizsre és forró húslevesre vágyunk, hogy ínyünk
megtisztuljon. Meg kell ezt tennünk időnként.
Baubó, a has-istennő ezenkívül azt a furcsa gondolatot is sugallja, hogy
egy kis obszcenitás megtörheti a depressziót. És való igaz, hogy van egy bi-
zonyosfajta nevetés, amelyet a nők egymásnak mesélt történetei, ezek az
ízetlenség határát súroló sikamlós történetek fakasztanak... ezek kavarják
fel a libidót. Ezek szítják fel újra az élet u táni vágy tüzét. A has istennőjét, a
hasat remegtető nevetést keressük.
Sorolja hát mindenki gyógyszerkészletébe ezeket a „trágár történeteket".
Ezek a miniatűr mesék hatalmas gyógyító erővel rendelkeznek. A mulatsá-
gos „trágár" történet nemcsak a depressziót képes elűzni, hanem egyene-
sen kivágja a harag fekete szívét, s a nő sokkal boldogabbnak érzi magát,
mint előtte. Próbálja ki mindenki, s meglátja.
A Baubó-történet másik két aspektusáról itt most nem tudok sokkal töb-
bet mondani, tekintve, hogy ezeket kis csoportokban, kizárólag nők részvé-
telével kell megbeszélni. Annyit azonban mondhatok, hogy van másik as-
pektusa is. Baubó mellbimbóin át lát. Ez rejtély a férfiak számára, a női cso-
85
port tagjai azonban lelkesen bólogatnak, mondván: „Pontosan tudom, mire

gondolsz!"
A mellbimbókon át látás képessége nyilvánvalóan az érzékeléshez tarto-
zik. A mellbimbók pszichikus szervek, reagálnak a hőmérsékletre, a féle-
lemre, a haragra, a zajra. Éppolyan érzékszervek, mint a szemek.
Ami pedig a „vulvából beszélést" illeti, szimbolikus értelemben azt jelen-
ti, hogy a hang az igazság primae matériájából, legelemibb, legőszintébb ré-
tegéből, az életfontosságú osbóljön. Mi mást mondhatunk, mint hogy Bau-
bó az anyai telérből, a mély bányából, szó szerint a mélységből beszél. A le-
ányát kereső Démétér történetéből nem derül ki, mit is mesélt neki Baubó.
De talán el tudjuk képzelni.
Coyote Dick
Szerintem Baubó a genitáliákról, ezekről a szép formájú adó-vevő szervek-
ről mesélt Démétérnek mulatságos történeteket. Ha ez így van, akkor bizo-
nyára valami olyasmi is lehetett közöttük, mint az, amit néhány évvel ez-
előtt hallottam a nogalesi lakókocsi-telep gondnokától. Old Red volt a ne-
ve, s azt állította, hogy indián vér folyik ereiben.
Nem volt foga, s akkor már napok óta nem borotválkozott. Aranyos öreg
feleségének, Willowdeannek csinos, bár kicsit „összetört" arca volt. Azt
mesélte, hogy orrát egy mulatóhelyen kirobbant verekedésben törték össze.
Három Cadillacjük közül egyik sem volt használható. Az asszonynak volt
egy chihuahua kutyája, amit a konyhában tartott. Old Red pedig az a fajta
férfi volt, aki kalapban ül a vécén.
Éppen mesegyűjtő úton voltam, s a telepen parkoltam le lakókocsimat.
- Tudnak-e történeteket ezekről a részekről? - kérdeztem, s a vidékre, az
országrészre gondoltam.
Old Red hamiskás mosollyal nézett feleségére és provokálóan azt
mondta:
- Elmesélem Coyote Dick történetét.5
- Red, nehogy elmeséld! Ne azt a történetet meséld!
- De elmesélem - mondta Old Red eltökélten.
Willowdean kezére hajtotta fejét és szinte az asztalnak mondta:
- Komolyan mondom, nehogy elmeséld.
- De elmesélem, Willowdean.
Willowdean oldalt ült székén, kezével olyanformán takarva el szemét,
mintha éppen most vakult volna meg.
Old Red pedig elmesélte a történetet, amelyet, elbeszélése szerint, „egy
navajótól hallott, aki egy mexikóitól hallotta, akinek egy hopi mesélte".
86
Élt egyszeregy Coyote Dickjicvüfickó, aki a Legokosabb és egyben a legostobább volt,

akivel életemben találkoztam. Mindig vágyott valamire, s mindig becsapta az embere-
ket, fwgy elérje, amit akar. Amikor nem ezt tette, akkpr aludt.
Történt egy nap, hogy amíg Coyote Dick aludt, pénisze igencsak.clunta magát, s el-
határozta, fwgy elmegy szerencsét próbálni. Leugrott hát Coyote 'Dickról és futásnak,
eredt az úton. Azaz, inkább ugrándozott, merthogy csaupán egy lába volt.
Ugrándozott hát nagy vidáman, s leugrándozott az útról, be az erdőbe, ahol — ó,
jaj! — egyenesen egy csípős csalánbokprba ugrott.
—Jaj!—kiáltott. — 0,jaj, segítség!Segítség!
A kiabáld'; felriasztotta Coyote Dicket, s amikor nadrágjához nyúlt, hogy a szoká-
sos mozdulattal elindítsa szívverését, megrémült: nem volt ott semmi! Coyote Dickyé-
gigfutott az úton, kezével lába közét fogva, mikor végre megtalálta péniszét, az elkép-
zelhető legnagyobb pácban. Lehajolt és óvatosan felemelte kalandvágyó testrészét,
megpaskplta, megnyugtatta, s visszatette a helyére.
Old Red eszeveszett nevetésbe kezdett, amitől köhögési roham tört rá, sze-
me forgott.
- Ez a jó öreg Coyote Dick története.
Willowdean dorgáló hangon megszólalt.
- A befejezést meg lehagytad.
- Miféle befejezést? Már elmondtam a befejezést is, -méltatlankodott Old
Red.
- A történet végét nem mesélted el, te vén trottyos.
- Hát ha olyan jól tudod, mondd el te.
Csengettek, és ő felállt nyikorgó székéből.
Willowdean rám nézett és szeme szikrázott.
- A mese végén van a tanulság.
Ebben a percben Baubó kerítette hatalmába, mert kuncogni kezdett, az-
tán kipukkadt belőle a nevetés, míg végül úgy hahotázott, hogy még a hasa
is remegett, potyogtak a könnyei, s eltartott két percig, mire el tudta mon-
dani az utolsó két mondatot, s azt is úgy, hogy minden szót kétszer, három-
szor ismételt a nagy nevetés miatt.
- Az a tanulság, hogy a csalántól, még ha kimászott is belőle Coyote
Dick, őrült módra viszketett azután fütyköse, amíg csak élt. Ezért ólálkod-
nak a férfiak a nők körül és ezért dörgölőznek hozzájuk azzal a „viszketős"
nézéssel a szemükben. Az a fütykös azóta viszket, amióta réges régen elő-
ször elfutott.
Nem tudom, mi ütött akkor belém, de csak ültem ott Willowdeannel a
konyhában, visítva nevettünk, az asztalt csapkodtuk. Azóta valahányszor
eszembe jut ez az élmény, mindig egy nagy harapás tormára emlékeztet.
87
Szerintem Baubó ilyen történeteket mesélt. Minden olyasmi beletarto-

zik repertoárjába, ami a nőket hasonló féktelen, mandulákat mutogató,
mellet rengető nevetésre ingerli. Van a „szexuális" nevetésben valami,
ami különbözik a szelídebb nevetésektől. Valószínű, hogy a psziché leg-
messzebbre nyúló, legmélyebb részeibe ér le, mindent meglazít, a csonto-
kon játszik, csodálatos érzést áraszt szét a testben. Az örömnek ez az ősré-
gi formája beletartozik minden nő pszichikus repertoárjába. Az áldott és
az érzéki/szexuális egymás mellett élnek a pszichében, mert mindegyi-
küket a csodálkozásnak, valami olyasminek az érzete hívja életre, amit
testünk fizikai útjain és nem szellemünk közvetítésével élünk meg, ami,
legyen az egy csók, egy látvány, egy hasremegtető nevetés vagy bármi,
ami egy percre vagy örökre megváltoztat, megráz bennünket, felvisz a
csúcsra, kisimítja vonásainkat, tánclépésre, fütyörészésre, életteli kitörés-
re késztet bennünket.
Az áldottban, az obszcénban, a szexuálisban mindig ott leselkedik vala-
mi ősi, a halk nevetés rövid futama, vagy a vénasszony-nevetés, a ziháló
nevetés, vagy a vad, állati nevetés, vagy a zongorafutamszerű trillázás. A
nevetés a női szexualitás rejtett oldala; fizikai, elemi, szenvedélyes, életet
adó és ezáltal serkentő. Ennek a szexualitásnak, a genitális izgalommal el-
lentétben, nincs célja. Ez a pillanat örömének szexualitása, olyan igazi érzé-
ki szerelem, ami szabadon szárnyal és saját energiája szerint éled fel, hal el,
s éled újra. Áldott, mert gyógyító. Érzéki, mert feléleszti a testet és az emó-
ciókat. Szexuális, mert izgató és az öröm hullámait sodorja. Nem egydi-
menziós, mert a nevetésben az ember másokkal is osztozik. Ez a nő leg-
ősibb szexualitása.
Most pillantsunk be a női történetek és a Szemérmetlen Istennők egy má-
sik zugába. Ezt még gyermekként hallottam. Bámulatos, hogy a gyerekek
mennyi mindent meghallanak, amiről a felnőttek úgy hiszik, rejtve marad.
A ruandai utazás
Úgy tizenkét éves lehettem, s a Big Bass tó mellett laktunk fenn, Michigan-
ben. Családom nőtagjai, anyám és nagynénéim, miután megfőzték a negy-
venszemélyes ebédet, néha kifeküdtek a napra, hogy boldog semmittevés
közepette beszélgessenek, tréfálkozzanak. A férfiak „halásztak" - ami azt
jelentette, hogy valahol múlatták az időt, vicceket meséltek és nagyon jól
érezték magukat. Én valahol az asszonyok körül játszottam.
Egyszer csak sikoltásokat hallottam. Riadtam odarohantam hozzájuk, s
láttam, hogy nem fájdalom miatt sírnak. Mindegyikük nevetett, s egyik né-
nikém a sikoltozó nevetés szüneteiben azt ismételgette, „...betakarták az,
arcukat... betakarták az arcukat!" S ez a titokzatos néhány szó újabb és

újabb nevetésrohamokat indított el.
Hosszú, hosszú ideig sikoltoztak, kapkodták a levegőt, s újra sikoltoztak
a nevetéstől. Egyik nénikém ölében egy képesújság feküdt. Sokkal később,
amikor már mindannyian szunyókáltak, elcsentem a képesújságot az alvó
asszony kezéből, elnyúltam a napon, s kerek szemekkel olvasni kezdtem. A
lap egy második világháború idejéről származó történetnél volt nyitva, s ez
állt benne:
"Eisenhozaer tábornok. Ruandában állomásozó csapatainál tett látogatást. (Lehetett

volna "Borneo is és akár (MacArthur tábornokjs, olyan keveset jelentettekjiekem akkor
ezek a nevek,) A kormányzó azt akarta, hogy az- összes bennszülött asszony felsora-
kozzék a földút két oldalán és éljenzéssel üdvözölje az arra elhaladó "Eisenhozi'ert. Az
egyetlen probléma az volt, hogy ezek.az asszonyok.soha nem viseltek.semmiféle ruhá-
zatot, csak.egy nyakéket és dereku kon néha egy keskeny szíjat.
9-lát ez így nem lesz jó. Odahívta hát a kormányzó a törzs vezetőjét és elmondta ne-
ki, mi a helyzet.
— 9{em aggódni, — mondta a törzsfőnök: Ma a kormányzó elküldhozzájuk.néhány
tucat szoknyát és blúzt, akkpr lesz rá gondja, hogy az asszonyokjnost kivételesen szé-
penfelöltözzenek: S a kormányzó, a helyi misszionáriusokisegítségével eleget is tett a
kérésnek:
A nagy esemény napján azonban, alig néhány perccel azelőtt, hogy "Eisenhower elin-
dult dzsipjével a földúton, kiderült, hogy az asszonyok_ugyan kötelességtudóan ma-
gukra öltötték.a szoknyákat, de a blúzok_annyira nem tetszettekjiekiki hogy mind ott-
hon hagyták• Ott álltak.hát az asszonyokhoz út két oldalán szép szoknyákban, fedet-
len mellekkel, sőt mindenféle alsónemű nélkül.
A kormányzót csaknem megütötte a guta, amikor ezt megtudta, s dühösen a törzs-
főnököt hívta, aki azonban biztosította afelől, hogy az asszonyok.vezetője megígérte,
hogy viind eltakaijákjnellüket, amikor a tábornok.elhalad előttük.
— (Biztos, hogy így lesz?— üvöltött a kormányzó.
— ü{agyon, nagyon biztos, — mondta a törzs vezetője.
9{em volt már idő a vitára, s csak. találgathatjuk^ hogy mi lehetett "Eisenhower tá-
bornok. reakciója, amikor dzsipjéből azt látta, hogy egyik.meztelen mellű nő a másik,
után emeli fel szoknyája szegélyét, hogy eltakarja vele arcát.
Ott feküdtem a napon, s fuldokoltam a nevetéstől. Ennél mókásabb törté-

netet azelőtt sosem hallottam. Csodálatos, felpezsdítő történet volt. De ösz-
tönösen tudtam, ez tiltott dolog volt, ezért évekig nem is szóltam róla sen-
kinek. És amikor nehéz idők járnak, amikor nagy a feszültség, mint régen
89
az egyetemi vizsgák előtt, csak a ruandai nőkre gondolok, akik arcuk elé
emelik a szoknyákat és mi mást tennének, nevetnek mögötte. Olyankor én
is nevetek és nagyon összeszedettnek, erősnek és eviláginak érzem magam.
Nem vitás, hogy a közös nevetésnek és a tréfálkozásnak ez a másik áldá-
sa. Mindez gyógyírként, erősítőként hat a megpróbáltatások közepette. Iga-
zi, hamisítatlan „trágár" mulatság. El tudjuk-e képzelni áldottnak a szexua-
litást és a merészséget? Igen, különösen, ha gyógyírt jelentenek. Jung felje-
gyezte, hogy ha valaki szexuális problémával kereste fel rendelőjében, ak-
kor gyakran kiderült, hogy az igazi probléma szellemi vagy lelki eredetű.
Amikor viszont lelki problémákról beszélt egy beteg, akkor az sokszor bi-
zonyult szexuális természetűnek.
A szexualitás, ebben az értelemben, a_szellemorvosságaként használha-
tó, s mint ilyen, áldott. Ha a szexuájis_nei^tés_gyógyít, akkor áldást hordoz.
És áldott minden, ami a gyógyító nevetést kiváltja, bármi legyen is az. Az a
nevetés, ami anélkül gyógyít, hogy bármit is sértene, amitől megkönnyeb-
bülünk, ami újra rendez, ami megerősíti az erőt és a hatalmat, az egészsé-
ges nevetés. Áldott az a nevetés, amitől az emberek boldogok, elevenek,
örülnek, hogy itt lehetnek, jobban figyelnek a szeretetre, erósz emeli őket
magasba, amitől szomorúságuk elszáll és megszűnik haragjuk. Áldott az,
amitől nagyobbakká, jobbakká, adakozóbbakká, érzékenyebbekké válunk.
A zabolátlan Természeti Asszony archetípusában tágas hely jut a Sze-
mérmetlen Istennők természetének. Az ősi természetben nem válik el egy-
mástól az áldott és a merész, az áldott és a szexuális, hanem úgy élnek ezek
együtt, mint elképzelésem szerint egy csoport vénasszony, akik csak arra
várnak az út mentén, hogy melléjük érjünk. Ott vannak pszichénkben, azt
várják, hogy arra járjunk, s közben egymásnak mesélik történeteiket, s úgy
nevetnek, mint a kutyák.
90
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG

ÉS A MEGBOCSÁJTÁS HATÁRAI
Az örvös medve fehér szőrszála

A Természeti Asszony irányításával visszaszerezzük azt, ami ősi, ösztönös
és szenvedélyes. Ha életünkben az övé tükröződik, akkor összefogottan
tevékenykedünk. Vagy ha ezt még nem tudjuk, akkor megtanuljuk. Meg-
próbáljuk elgondolásainkat a világ felé kinyüvánítani. Visszaszerezzük fó-
kuszpontunkat, ha elveszítettük, odafigyelünk saját ritmusainkra, köze-
lebb húzódunk az ezekkel az ősi és hozzánk tartozó ritmusokkal harmoni-
záló barátokhoz és társakhoz. Olyan kapcsolatokat teremtünk, amelyek
táplálják alkotó és ösztönös életünket. Mi is igyekszünk másokat táplálni.
És ha szükséges, megtanítjuk fogékony társainkat is a természetes, ősi rit-
musokra.
Van azonban a dolgok uralásának egy másik aspektusa is, és ez pedig
annak kezelését jelenti, amit női haragnak nevezünk. Ki kell engednünk ezt
a haragot. Amikor egy nő emlékezetébe idézi haragja okát, úgy érzi, sosem
hagyja abba fogai csikorgatását. Furcsa, de vágyunk arra, hogy kiadjuk ha-
ragunkat, mert szorongunk miatta és károsnak érezzük. Hamar túl aka-
runk lenni rajta.
De elfojtani nem szabad. Ez olyan volna, mintha vászonzsákban akar-
nánk tüzet vinni. Az sem jó, ha magunkat vagy mást égetünk meg vele. Itt
állunk hát ezzel az erőteljes emócióval, mely mintha hívatlanul tört volna
ránk. Olyan, mint a mérgező hulladék; ott hever, nem kell senkinek, csak-
hogy kevés hely van, ahová elszállíthatnánk. Messzire kell utaznunk, mire
megfelelő temetőhelyet találunk számára. A japán Tsukina VJaguma, Az ör-
vös medve szőrszála címú mese segíthet ebben az ügyben némiképp eliga-
zodni. Ezt a történetet I. Sagara hadnagy mesélte nekem, aki második vi-
lágháborús veterán, s évekkel ezelőtt az Illinois-ban lévő Hines Veteran's
Assistant Hospitál betege volt.
'Élt egyszer egy fiatat nő, aki egy illatos fenyőerdőben [akptt. férje, mivel egy háború-
ban harcolt, sof^évet töltött távol otthonától. Amikor végre elbocsájtottáfe furcsa szo-
91
kasokkal tért haza. 9{em volt hajlandó Belépni a házha, mondván, hogy csak,kövefen
tud aludni. (Kagyon magánakjvaló volt, éjjelét, nappalát az erdőben töltötte.
(Pedig fiatal felesége izgatottan várt rá, amióta megtudta, hogy férje végre hazajön,
főzött és vásárolt, vásárolt és főzött, s ízktesebbnél ízletesebb étiteket feszített haza-
térő férje számára: tofut, háromfajta halat, háromfajta tengeri gyümölcsöt, pirospapri-
kával hintett rizst és nagy, narancsszínű garnélaráfekat
félénkjnosollyal vitte az. étele fet az erdőBe, letérdelt hadviselt férje mellé és kínál-
gatta az ízletes és szép ételekből. O azonBan felugrott és felrúgta tálcákat, A tofu ki-
ömlött, a halasa levegó'Be repülteki a tengeri gyümölcs és a rizs a porBa hullott, s a
szépgarné(arákpk,végiggurultak.az ösvényen.
— 9 fagyj Békén — ordította és hátat fordított feleségének, Olyan düh feritette hatal-
mába, hogy felesége megrémült tőle. Végső fetségBeeséséBen elment a kuruzsló gyógyí-
tóasszonyhoz, aki a falu mellett lakott egy BarlangBan.
— A férjem súlyosan megsérült a háBorúBan, — mondta az asszony. —Szüntelenül
őrjöng és nem eszik, semmit. !Az erdőben él és nem akar velem lafeii, mint azelőtt.
Tudsz-e olyan szert, amitől megint olyan kedves és gyenged lesz, mint azelőtt?
— Tudok, rajta segíteni — mondta a gyógyító —, de egy különleges dologra van ehhez
szükségem. Csakfiz a baj, hogy nincs itthon egy szál sem az örvös medve szőréből, fel feli
hát menned a hegyre, meg fed keresned afefete medvét es el feli hoznod egy szálat a tor-
kán lévő fehér félholdból. Akfe>r megkaphatod, amit kérsz, s az életed megint jó lesz.
Sok asszony elcsüggedt volna a feladat hallatán. Sokan ugy gcmdoltákivolna, hogy
végre sem lehet hajtani. 0\[em így ez az asszony, mert ő igazán szeretett.
— 9{agyon hálás vagyok,— mondta. — Olyan jó, hogy mégis lehet tenni valamit.
felkészült hát az útra, s másnap reggel elindult a hegyhez. .JArigato zaishö", kö-
szöntötte énefelve a hegyet, ami valami olyasmit jelent, hogy,.'Köszönöm, hogy megen-
geded, hogy felmásszak.testedre ".
'."Először az alacsonyabb dombokon felt át, ahol cipónyi köve fen lépdelt. Hamarosan
egy erdős fennsíkhoz érkezett. Afák,ágai, csillagformájú leveleikfel, függönyként om-
lottakalá. „Arigato zaishö", hangzott fel újra az énekj amivel az asszony most megkö-
szönte afáfeiaki hogy felemelték.sűrű hajukat, s átmehetett alattuk; így felt át az er-
dőn, majd újra a hegy oldalán fellett kapaszkodnia.
Most már nehezebbé vált az át. Tüsfes virágok, feiptaf bele femonója aljáBa, éles
kövek.hasították.felgyenge fezét. Különös sötét madarak.repültek fe& alfernyatfer, s
nagyon megrémítették: Tudta, hogy ók,a muen-botofe, a magányos holtak,szelleme.i, és
hozzájufeis énefelt, „Kpfenotokjeszek; (Pihenést hozokjzámotofea."
Továbbmászott, mert szívében szeretet élt. Addig mászott, míg meg nem pillantotta
a havas csúcsot. Lábai hamarosan átnedvesedtek és fáztak, de ő csak,egyrc magasabb-
ra mászott, mert olyan asszony volt, afe szeretett. Vihar ferefedett és hó zuhogott
szemébe, fülébe. Már nem is látott, de egyre csakjnászott felfelé. S amikor elállt a hóe-
sés, felhangzott az asszony éneke, „Arigato zaishö", köszönet a szeleknek, hogy nem
bántjáfemár tovább.
92
A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG ÉS A MEG130CSÁJTÁS HATÁRAI
'Egy kicsiny barlangban búzta meg magát, afwvá teste adg fért be. Hozott ugyan
magával élelmet, de nem evett. Levelekbe takarózott, s elaludt. 9{yugodt reggelre éb-
redt, itt-ott még apró zöldnövényekjs kikandikáltak.a hó alól.
— Most pedig lássuk.az örvös medvét, — gondolta.
'Egész nap keresett, s szürkületkor, amikor nagy ürülékfialmokat látott, tudta, nem
kell továbbmennie. Hatalmas fekete medve imbolygó alakja tűnt fel a hófátyolon át,
maga mögött hagyva mancsainak.nyomaít. Az örvös medve éktelen üvöltéssel belépett
barlangjába. Az asszony benyúlt batyujába és egy edénybe tette az ételt, amit magával
hozott. A barlang nyílása mellé tette az edényt, maga pedig rejtekhelyére futott. A
medve megérezte az étel illatát és imbolyogva megjelent a barlang nyílásában. Olyan
hangosan üvöltött, hogy a kisebb kövek megremegtek^ "Körbejárta az ételt, bele-beleszi-
matolt a levegőbe, aztán egy falassal eltüntette, ami a tálban volt. A hatalmas állat
akRor megfordult és eltűnt barlangjában.
A következő este az asszony ugyanezt tette, étellel töltötte meg az edényt, ám ezút-
tal nem bújt el kis odújában, hanem félúton megállt. A medve megérezte az étel illatát,
felbukkant barlangjából, s akkorát üvöltött, hogy a csillagok.is megremegtek.az égen.
Körbejárt, óvatosan beleszimatolt a levegőbe, végül aztán lenyelte az ételt és behúzó-
dott barlangjába. így tartott ez sok. éjszakán keresztül, mígnem egy este az asszony
összeszedte bátorságát és a barlang közelében maradt.
Megint kitette az ételt és a nyíláshoz állt. Amikor a medve, most már szokás sze-
rint/felbukkant az étel illatára, ttemcsak.az edényt pillantotta meg, hanem két kicsiny
emberi lábat is. félrefordította fejét és akkprát ordított, hogy az asszony csontjai
összezörrentek;
A gyenge teremtés remegett, de nem mozdult. A medve hátsó lábára emelkedett,
összecsattintotta állkapcsait és akkorát ordított, hogy az asszony megpillanthatta vö-
rösbarna szájpadlását. Mégsem futott el. A medve egyre csak. ordított, kinyújtotta
mancsait az asszony felé, éles körmei megannyi késpengeként meredeztek.feje fölött.
Az asszony úgy remegett, mint viharban a falevél, mégis ott maradt, ahol volt.
— Szépen kérlek.kedves medve, — könyörgött —, azért jöttem erre a messzi vidékre,
mert gyógyírt keresek.aférjem bajára.
A medve leeresztette a földre mancsait, hogy csapágy fröcskölt a hó szerteszét, és
az; asszony riadt arcára nézett. Tgy pillanatig úgy tűnt az asszonynak^ hogy egész
hegyvonulatokat, völgyeket, folyókat és falvakat pillant meg a medve ősi-öreg szemei-
ben. Mélységes nyugalom szállta meg, s remegése is megszűnt.
— Kedves medve, én etettelek.napokpn át. Kaphatok.tőledcserébe egyetlen szőrszá-
lat torkodat fedő holdsarló alakú szőrödből?
A medve állt és azon gondolkodott, hogy mUyen finom falat lehet ez akis asszony.
Hirtelen mégis a szánalom érzése kerekedett benne felül.
— Igaz, ami igaz, — mondta, s mancsait megint az asszony feje fölé tartotta —jó vol-
tál hozzám. Adok.neked egy szőrszálat. (De nagyon gyorsan tépd kí> aztán hagyd el
ezt a helyet, s térj vissza tiéidhez.
93
Azzalfelemelte hatalmas fejét, s láthatóvá vált a toriját Borító hold-forma, s az is,

hogy hogyan lüktet mellkasa minden szívdoBBanásra. Az asszony a medve nyaltra
tette egyikfezét, a másikkal-pedig megragadott egy csillogó fehér szőrszálat. Cjyorsan
kirántotta. A medve hátrahőkölt, s felkiáltott, mintha megseBesült volna. Ez a fájda-
lom végül némi Bosszús zsörtölődésBen enyészett el.
— 'Köszönöm medve, nagyon köszönöm, — hajlongott az asszony. (De a medve csak.
morgott és előre lépett egyet. 'Értelmetlen szavakat ordított a nő felé, melyeket azon-
Ban, úgy érezte, mindig is ismert. (Megfordult, s olyan gyorsan futott le a hegyről, ami-
lyen gyorsan csak.tu.dott. (Rohant a csillag-levelű fák.ágai alatt. S végig az úton azt
kiabálta, „Arigato zaishó" , köszönetül a fáknak^ amiért félrehajtották, ágaikat.
Átbukdácsolt a cipó formájú köveken is, s itt is azt kiabálta,,Arigato zaishö", így kö-
szönve meg a hegynek, hogy felmászhatott testére.
Megtépázott ruhájában, kócos hajjal, sáros arccal lerohant a faluhoz vezető lép-
csőn, végigfutott a földúton, keresztül a falun, s meg sem állt a barlangig, ahol az öreg
kuruzsló üldögélt, tüzét élesztgetve.
—Itt van! Megtaláltam! Elhoztam! Megszereztem az örvös medve szőrszálát— kia-
bálta a fiatal asszony.
— (/{agyon jól van, - mondta mosolyogva a gyógyítóasszony. 'Közel hajolt, átvette a
hófehér szőrszálat és a fény felé tartotta. Egyik öreg kezével a szőrszál súlyát méreget-
te, másikkal a hosszát és felkiáltott:
— Igen! Ez tényleg az örvös medve szőrszála.
Ekfor hirtelen megfordult, s egyenesen a tűz közepébe vetette a szőrszálat, ahol az
összekunkprodott, s élénk.narancsszínű lánggal elhamvadt.
— Mit tettél;'—sikoltott az asszony.
— (htyugodj meg. Minden rendben van, — mondta a gyógyítóasszony. — Emlékszel
minden lépésedre, ami felfelé vitt a hegyen? Emlékszel minden mozdulatra, amivel a
medve bizalmát elnyerted? Emlékszel még, mit láttál, mit hallottálés mit éreztél?
— Igen, — mondta az- asszony. — Mindenre emlékszem.
— Akkor most menj haza — mosolygott rá a vén kuruzsló gyengéden —, és ezzel a tu-
dással, mindazzal, amit megértettél, járd végig ugyanezt az utat, s elérsz férjedhez.
A harag mint tanító

A mese központi motívuma a világon mindenhol megtalálható. Egyszer a
nő az, aki megjárja az utat, máskor a férfi. A megtalálandó mágikus jiolog
néha egy szempilla, egy orrlyukban lévő szőrszál, máskor egy fog, vagy va-
lami hasonló. A motívum változatai megtalálhatók Koreában, Németor-
szágban és az Ural vidékén is. Kínában a tigrishez kell elmenni, japánban
néha a medvéhez, mint történetünkben is, néha a rókához. Oroszországban
a medve szakállából kell a mese hősének egy szőrszálat hazavinni. Van
94
olyan változat is, amely szerint magának Baba Jagának az álláról kell meg-
szerezni a szőrszálat.
Az örvös medve-történet, mint e könyv számos más története is, abba a ka-
tegóriába tartozik, melyet én „kulcslyuk-történetnek" nevezek. Az ilyen
kulcslyuk-történetek, a felszíni tartalmi jegyeken túl rejtett, gyógyító struk-
túráikba és mélyebb értelmeikbe is bepillantást engednek. Ennek a mesének
a tartalma az, hogy a türelenilegyőzi a haragot, de ennél nagyobb horderejű
az az üzenet, mely arról szól, mit kell egy nőnek azért tennie, hogy visszaál-
lítsa pszichéje rendjét, s ezáltal meggyógyítsa a haragos ént.
A kulcslyuk-történetek inkább sejtetnek, semmint állítanak. Ez a mese
például a haraggal való szembenézés és a belőle való kigyógyulás egész
mélystruktúráját látni engedi: bölcs és nyugodt gyógyítóerőt kell keres-
nünk (elmegyünk a kuruzslóhoz), nem futamodunk meg attól a kihívástól,
hogy ismeretlen pszichikus vidékre látogatunk (megmásszuk a hegyet),
felismerjük az illúziókat (a cipó formájú köveken mászunk, a fák ágai alatt
futunk), megnyugtatjuk régi, gyötrő gondolatainkat és érzéseinket (szem-
benézünk a muen-otokéval, a magányos, nyughatatlan szellemekkel, s elte-
metjük őket), kapcsolatba lépünk a nagy, könyörületes, legbensőbb Énnel
(türelmesen tápláljuk a medvét, s válaszul kedvességet kapunk), megértjük
a könyüreletes psziché ordító arcát (felismerjük, hogy a medve, a könyörü-
letes Én, nem szelídül meg).
Ez a mese abba a csoportba tartozik, amelyben a történetek kezdetén a
főhős ilyen vagy olyan értelemben sérült, magányos teremtéssel kerül kap-
csolatba. Ha úgy tekintünk a történetre, mintha minden része a női psziché
alkotóeleme volna, akkor azt mondhatnánk, hogy van a pszichének egy na-
gyon haragos, megkínzott része, amelyet ebben a mesében a hadviselt férj
jelenít meg. A psziché szerető szelleme, a feleség, mindenáron meg akarja
találni azt a gyógyírt, mely segít a haragon és a dühöngésen, hogy ismét bé-
kében és szeretetben élhessen. Minden nő számára fontos és értelmes ez a
vállalkozás, mert kezeli az őrjöngést és segít a megbocsájtáshoz vezető út
megtalálásában.
Ez a mese arról szól, hogy az új vagy a régi haragra is nagyon jó gyógyír
a türelem, s az ide vezető út is hasznunkra válik. Igaz, minden ember gyó-
gyulása és belátása más és más, mégis megtudhatunk a történetből néhány
olyan elgondolást, mely segíthet a folyamat végigvitelében.
Ez a mese Japánból származik, ahol élt valamikor a 6. század fordulóján
egy Shotoku Taishi nevű nagy filozófus-herceg. Az volt egyik tanítása,
hogy a külső világban éppúgy kell pszichikus munkát végeznünk, mint a
belsőben. Éppilyen fontos az is, hogy türelemre intett minden embert, min-
den teremtményt, minden emóciót.
Még a nyers, kavargó emóciók is a fény, a kicsattanó energia formái. A
95
harag fényét pozitív módon használhatjuk, s olyan helyekre pillanthatunk

be segítségével, amelyeket rendszerint nem látunk. A harag negatív hasz-
nálata az, amikor romboló módon egyetlen pici pontra irányítjuk, amíg az,
a gyomorfekélyt előidéző savhoz hasonlóan, lyukat nem éget pszichénk fi-
nom hártyáin.
De van más mód is. Minden emóció, még a harag is, tudást, belátást hor-
doz, amelyet egyesek megvilágosodásnak neveznek. Haragunk, ha csak
egy időre is, tanítónkkká válhat... olyasmivé, amitől nem szabad hamar
megszabadulni, sokkal jobb, ha megmásszuk érte a hegyet, ha alakkal ru-
házzuk fel, ha tanulunk tőle, bensőnkben foglalkozunk vele, majd valami
hasznossá formázzuk, amit a világban használhatunk, vagy visszaejtjük a
porba. A természetben a harag nem egymagában álló valami, hanem átala-
kító erőfeszítésünkre váró anyag, amelynek éppúgy vannak ciklusai, mint
bármi másnak; emelkedik, apad, elhal és új energiaként előtör.
Ha az ember hagyja, hogy haragja tanítsa, s ezenközben átalakítja harag-
ját, akkor egyúttal szét is oszlatja. Ilyenkor az energia más területeken, első-
sorban az alkotás területén hasznosul. Néhányan ugyan azt állítják, hogy
rettenetes haraggal is képesek alkotni, a problémát az jelenti, hogy a harag
eltorlaszolja a kollektív tudattalanhoz - az imaginális képek és gondolatok
végtelen tárházához - vezető utat, s ha az ember haragjában alkot, akkor az
többnyire ugyanannak ismételgetése lesz, s nem születik semmi új. Az át-
alakítatlan harag állandó mantrává válhat aszerint, hogy mennyire elnyo-
mottak, sértettek és meggyötörtek vagyunk.
Van egy barátom és előadó-kollégám, aki azt állítja, hogy ő állandóan
dühös, és nem fogad el ez ügyben semmiféle segítséget. Amikor háborúról
ír forgatókönyvet, akkor azt írja meg, hogy milyen rosszak az emberek;
amikor a kultúráról ír, ugyanilyen rossz figurák születnek. És ha a szere-
lemről ír, akkor is ugyanezek a rosszakaratú rossz emberek tűnnek elő. A
harag lassan szétmarja a jó feltűnésébe vetett bizalmunkat. Valami baj van
a reménnyel. A remény elvesztése mögött pedig általában harag áll; a ha-
rag mögött pedig fájdalom; a fájdalom mögött általában ilyen vagy olyan
friss, de többnyire inkább régi gyötrelem.
A testi trauma utáni kezelésekből tudjuk, hogy van esély, tudjuk, hogy
minél előbb kezelünk egy sérülést, annál kisebb területen hat, annál kevés-
bé rosszak hatásai. És minél kevesebb időre van szükség a trauma kezelésé-
hez, annál gyorsabb a gyógyulás. Ez a lelki traumára is igaz. Milyen álla-
potban lenne egy gyermekkori lábtörés harminc év múlva, ha addig nem
kapna megfelelő ellátást?
Az eredeti trauma óriási sérüléseket okozna a test más részeiben is, mint
például az immun-, a csont-, a mozgás-, és egyéb rendszerekben és ezek rit-
musában. Pontosan ugyanez a helyzet a régi lelki traumával is. Sok ember
96
esetében, akár tudatlanság, akár hanyagság következtében, nem látták el

kellőképpen a keletkezés idején. Az ember, hogy úgy mondjam, megtért a
háborúból, de továbbra is úgy érzi, mintha testben és gondolatban még
mindig a háború résztvevője volna. Ha őrizgetjük haragunkat - azaz, a tra-
uma maradványát -, s nem indulunk a megoldás keresésére, ha nem pró-
báljuk megtalálni, mi okozta, mit tehetünk megszüntetése érdekében, ak-
kor bezárjuk magunkat egy haraggal teli szobába egész hátralévő életünk-
re. így nem lehet élni, sem ideiglenesen, sem máshogy. Van a fejveszett ha-
ragon kívül is élet. Mint a mesében is látjuk, tudatos gyakorlásra van szük-
ség ahhoz, hogy ennek véget vethessünk, s meggyógyulhassunk. Az a fon-
tos, hogy van megoldás. És egyszerre tényleg csak egyet léphetünk.
Megkeressük a gyógyítót: megmásszuk a hegyet

Ne próbáljunk hát „viselkedni" és elhessegetni a haragot, vagy hagyni,
hogy mindent felégessen száz mérföldes körzetben, hanem inkább ültessük
le, kínáljuk meg egy kis teával, beszélgessünk vele, hogy megtudjuk^mi
célból is érkezett hozzánk. AJharag először úgy viselkedik, mint a mesében
a férj. Nem akgrsgm b e l e l n i , £em enni,csak ül magában, szitkozódik, sen-
kit sem bír látni. Ebben a kritikus pillanatban kell a gyógyító-kuruzslóhoz,
legbölcsebb énünkliöz fordulnunk, aki képes az ego ingerültségénél és el-
keseredésénél messzebbre látni. A gyógyító mindig „messzelátó". Ő mond-
ja meg, mi jó származhat abból, ha megértjük, honnan indult ez az emocio-
nális hullám.
A mesékben szereplő kuruzslók általában a psziché nyugodt, higgadt as-
pektusát jelenítik meg. Még ha apró darabokra hull is a külső világ, a belső
gyógyítót mindez nem ingatja meg, hanem megőrzi nyugalmát, hogy ki-
gondolhassa, mi lesz a következő legjobb lépés. Minden nő pszichéjében
ott van ez a mindent helyrehozó „ezermester". Az ősi, természetes psziché-
hez tartozik, s velünk születik. Ha elveszítjük, mindig visszahívhatjuk azál-
tal, hogy nyugodtan szemügyre vesszük a haragunkat kiváltó helyzetet, a
jövőbe képzeljük magunkat és ebből a nézőpontból döntjük el, hogy mire
lehetünk büszkék korábbi viselkedésünkből és azt az irányt követjük.
Azt a felháborodást vagy ingerlékenységet, amelyet az élet és a körülöt-
tünk lévő világ különböző megnyilvánulásai láttán érzünk, csak súlyosbít-
ják a gyermekkorban rendszeresen átélt lekicsinylések, nemtörődömségek,
érzelmekbe gázolások és súlyos kétértelműségek.1 Az üy módon sérült sze-
mély csak még sebezhetőbbé válik és minden védekezési módot kihasznál,
hogy a további sérüléseket elkerülhesse.2 Rendkívül nagy bánatot tud ki-
váltani az erőnek az a fajta nagyarányú elvesztése, aminek következtében
97
úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltók a gondoskodásra, az odafigyelés-

re, a törődésre, s ilyenkor születnek azok a gyermeki fogadalmak, hogy „ha
felnövök, soha nem történhet velem semmi ilyesmi".
Ha egy nő ráadásul úgy nőtt fel, hogy kevesebb elvárása lehetett, mint a
család többi tagjának, ha szigorúan korlátozták szabadságát, viselkedését,
beszédmódját és így tovább, akkor haragját természetes módon a beszéd
tónusa, gesztusok, szavak és olyan egyéb külső, az érzékszervekre ható
mozzanatok váltják ki, amelyek az eredeti eseményekre emlékeztetnek.3
Könnyen rekonstruálhatjuk a gyermekkorban szerzett sebeket, ha megvizs-
gáljuk, mi gerjeszti haragra a felnőttet.4
Kreatív erőként akarjuk használni a haragot. Azt akarjuk, hogy változást
és fejlődést hozzon, hogy megvédjen bennünket. Mindegy tehát, hogy a nőt
az foglalkoztatja-e, hogy helyzetét egy utóddal súlyosbítsa, vagy az, hogy
megbirkózzék azzal, ami régóta perzselő égő sebet ejtett rajta; a gyógyító
perspektíva egy és ugyanaz. Ha nyugalom van, akkor tanulni lehet, akkor
előkerülhetnek a kreatív megoldások, ám ha tűzvész tombol, akár kívül,
akár belül, akkor az nagy lánggal lobog, s mindent hamuvá éget. Büszkék
akarunk lenni cselekedetünkre, ha majd visszapillantunk rá. Azt szeret-
nénk, ha valami eredménye lenne a harag érzésének.
Való igaz, hogy alkalmanként utat kell engednünk haragunknak, még
mielőtt elérnénk a tanító nyugalom állapotát, ezt azonban valamiféle
visszafogott formában kell tennünk. Mert ha nem, akkor olyan, mintha égő
gyufát dobnánk gázolajra. A gyógyító azt mondja, igen, ez a harag megvál-
toztatható, de szükségem van valamire, ami egy másik világból származik,
szükségem van valamire az ösztönök világából, onnan, ahol az állatok be-
szélnek, s a szellemek élnek.
Van a buddhizmusnak egy kereső aktusa, amit nyübunak hívnak, s ez azt
jelenti, hogy az ember a hegyekbe megy azért, hogy megértse önmagát és
újrateremtse az istenekhez fűződő kapcsolatát. A föld előkészítéséhez, a ve-
téshez és az aratáshoz kötődik ez a régi időkből származó rituálé. A valódi
hegyekbe is nagyon jó időnként kimenni, vannak azonban az alvilágnak,
tudattalanunknak is ilyen hegyei, és szerencsére mindannyiunk pszichéjé-
ben nyitva az alvilágba vezető átjáró, gyorsan elindulhatunk hát a hegyek-
be, hogy megújulásra leljünk.
A mesékben és a mítoszokban szereplő hegy szimbóluma olykor azt a
szintet fejezi ki, ahonnan a szereplő a felfelé vezető következő lépést meg-
teheti. A hegy lába, legalacsonyabban fekvő része, gyakran a tudatosság
irányába hajtó ösztönzést fejezi ki. Mindazt, ami a hegy lábánál történik, az
egyre érettebbé váló tudatosság értelmében gondoljuk el. A hegy középső
része gyakran a folyamat egyre meredekebbé váló szakaszát jelenti, ahol az
alacsonyabban fekvő helyeken szerzett tudásunk áll próba előtt. A maga-
98
A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG ÉS A MEGBOCSÁJTÁS HATÁRAI
sabb részek a felgyorsuló tanulást jelentik; itt ritka a levegő, kitartásra és el-
tökéltségre van ahhoz szükség, hogy ne adjuk fel erőfeszítésünket. A hegy
csúcsa azt jelenti, hogy szembenézünk a legnagyobb bölcsességgel, ami
megjelenhet a hegy tetején lakó öregasszony, vagy, mint ebben a mesében,
a bölcs öreg medve alakjában.
Ha nem tudjuk, mit tegyünk, a legjobb, ha nekivágunk a hegynek. Ami-
kor olyan keresésekbe fogunk, amelyekről keveset tudunk, az élettel telít és
fejleszti a lelket. Az ismeretlen hegy megmászása során igazi tudást szer-
zünk az ösztönös pszichéről és mindazokról a kreatív cselekedetekről,
amelyekre képes - és ez a célunk. Minden ember másképpen tanul. Értelme
azonban csak az ősi tudattalanból eredő ösztönös és ciklikus nézőpontnak
van, s ez ad értelmet az életnek, életünknek is. Ez hozza tévedhetetlenül tu-
domásunkra azt, hogy mi legyen a következő lépésünk. Hol leljük meg ezt
a felszabadító folyamatot? A hegyen.
A hegyen arra is kapunk útmutatást, hogy hogyan alakítsuk át a sérülést,
a negativizmust és a düh haragot őrizgető vonásait, amelyek kezdetben
mind biztosan jelen vannak. Az egyik ilyen módszer az „Arigato zaishö" ,
amit az asszony a fáknak is és a hegynek is elénekel köszönetképpen azért,
hogy végighaladhat az úton. Szó szerinti fordításban ez azt jelenti, „Köszö-
nöm, Illúzió". A japán zaishö szó azt jelenti, hogy tisztán látjuk azokat a dol-
gokat, amelyek önmagunk és a világ mélyebb megértésének útjában állnak.
Illúzió akkor keletkezik, amikor valami miatt nem valós kép jön létre,
mint például amikor a hőhullámok következtében hullámosnak látjuk az
utat. Hőhullámok vannak, az út azonban valójában nem hullámos. Ez egy
illúzió. Az információ első fele pontos, a második fele, a konklúzió azonban
nem.
A mesében a hegy megengedi az asszonynak, hogy felmásszon rá, s a fák
is félrehajtják ágaikat. Ez az illúziók eloszlatását szimbolizálja, ezáltal tudja
az asszony kereső útját folytatni. A buddhizmus szerint az illúziónak hét
fátyla van. Az ember úgy érti meg az élet és az én igazi természetének
újabb és újabb aspektusát, ahogyan egyik fátyol a másik után lehull. A fáty-
lak felemelése teszi az embert elég erőssé ahhoz, hogy elviselje az életet;
hogy belelásson az események, az emberek és a dolgok működésébe; s vé-
gül megtanulja, hogy ne vegye halálosan komolyan az első benyomásokat,
hanem mindig nézzen mögéjük.
A buddhizmusban a fátylak fellebbentése kell a megvilágosodáshoz. A
történetünkben szereplő asszony azért indul útnak, hogy fényt hozzon a
haragsötétjébe. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, meg kell értenie a hegyen
a. valóság sok rétegét. Sok illúziónk van az életről. „Olyan szép ő, s ezért
olyan kívánatos" - ez egy illúzió. „Jó vagyok, s ezért el fognak fogadni" -
ez egy másik illúzió. Amikor igazságunkat keressük, akkor illúzióink szét-
99
oszlatásán is fáradozunk. Ha képesek vagyunk átlátni ezeken az illúziókon,

amelyeket a buddhizmus a „megvilágosodás gátjainak" nevez, akkor felfe-
dezzük a harag rejtett oldalát.
Van a haragról néhány gyakori illúzió. „Ha megszűnik haragom, meg-
változom; gyengébb leszek." (Az első megállapítás pontos, a konklúzió
nem.) „Apámtól (anyámtól, nagyanyámtól stb.) tanultam indulatos viselke-
désemet, s ez már velem is marad egész életemben." (Az első kijelentés
pontos; a konklúzió nem.) Ezeket az illúziókat megkérdőjelezi a keresés, a
kérdezés, a vizsgálódás, a fák alá kukucskálás, s a hegy testének megmá-
szása. Akkor veszítjük el illúzióinkat, amikor vállaljuk a természetünk iga-
zán vad-ősi aspektusával: az élet mentorával, a dühvel, a türelemmel, a
gyanakvással, a fáradtsággal, a titkolózással, a távolival és a leleményes-
sel... az örvös medvével való találkozás kockázatát.
A hegyen madarak repülnek az asszony felé. Ők a muen-botoke, a magá-
nyos szellemek, akiknek nincs családja, hogy táplálja őket, hogy gondjukat
viselje, hogy nyugalomba helyezze őket. Amikor az asszony imádkozik ér-
tük, ő válik családjukká, ő gondozza, ő vigasztalja őket. Ebben a részben
megérthetjük a psziché elárvult halottait. Ezek egy nő életének azon kreatív
gondolatai, szavai és elképzelései, amelyek idő előtt meghaltak, s ez is hoz-
zájárul haragjához. Azt is mondhatnánk, hogy a harag a megfelelően nyu-
galomba nem helyezett kísértetek műve. E fejezet végén a Descansos alcím
alatt beszélek többet arról, hogy hogyan bánjunk a női pszichében jelen le-
vő muen-botokéval.
A történet is azt mutatja, hogy érdemes a bölcs medve, az ösztönös pszi-
ché jóindulatát elnyerni és folyamatos szellemi táplálékkal ellátni, legyen
az akár templombajárás, ima, az archetípusok pszichológiája, álomélet,
művészet, sziklamászás, evezés, utazás vagy bármi. A medve titokzatossá-
gához úgy jutunk közel, hogy ételt adunk neki. A harag ekképpen történő
rendbehozása egész kis utazás: szétrebbentjük az illúziókat, tanulunk belő-
lük, az ösztönös psziché segítségét hívjuk, nyugalomba helyezzük a múlt
halottait.
A spirituális medve
Mire tanít a dühös én kezeléséről a medve szimbóluma, szemben a róka, a
borz, a szuruku madár szimbólumával? A régmúlt időkben a medve a fel-
támadás szimbóluma volt. A medve hosszú álmot alszik, szívverése
ilyenkor szinte megszűnik. A hím gyakran egyesül a nősténnyel a téli
álom előtt, de a petesejt és a sperma csodálatos módon nem egyesül azon-
nal. Még jó ideig elkülönülten úszkálnak a nőstény uteruszában. A téli
100
A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG ÉS A MEGBOCSÁJTÁS HATÁRAI
álom vége felé egyesülnek, s megkezdődik a sejtosztódás, minek követ-

keztében a kölykök tavasszal jönnek a világra, éppen amikor az anya éb-
red, s gondozhatja, taníthatja kicsinyeit. Nem csupán a téli álomból, mint
valami halálból való ébredés miatt, hanem sokkal inkább az újszülött
medveboccsal ébredő anyamedve miatt válik ez a teremtmény a halott-
nak tűnő állapotból való visszatérés és növekedés, vagyis életünk mélyre-
ható metaforájává.
A medvéről sok vadászistennő jut eszünkbe: a görög és a római Diana
és Artemisz, s a latin-amerikai kultúrák sáristennői, Muerte és Hecoteptl.
Ezek az istennők adományozták a nők számára azt az erőt, amivel min-
den dolgok pszichikus aspektusát kiszimatolják, megismerik, „kiássák".
A japánok számára a medve a hűség, a bölcsesség és az erő szimbóluma.
Japán északi részén, ahol az Ainu törzs él, a medvéről azt tartják, hogy
közvetlenül Istennel társalog, s üzeneteket hoz tőle az emberek számára.
Az örvös medvét szent állatnak tartják, aki a buddhisták istennőjétől,
Kwan-Yintől kapta a torkán lévő fehér jelet, a félholdat, mert Kwan-Yin
jelképe a félhold. Kwan-Yin a Mély Együttérzés istennője és a medve az ő
küldötte. 5
A pszichén belül a medvét az élet, különösen az érzelmi élet szabályozá-
sára való képességként értelmezhetjük. A medve-erő a ciklusokban való
mozgás, a teljes ébrenlét, a következő ciklushoz szükséges energia megúju-
lását eredményező téli álomba merülés képessége. A medve-alak azt tanít-
ja, hogy lehetetlen valamifajta nyomásszabályozót alkalmazni az érzelmi
életben, és különösen azt, hogy az ember lehet egyszerre ádáz és gyengéd.
Az ember lehet zárkózott és értékes. Megvédheti territóriumát, világosan
meghúzhatja határait, megrázhatja az eget, ha arra van szükség, ugyanak-
kor elérhető, megközelíthető és adakozó is lehet.
A medve torkáról származó szőrszál talizmán, arra emlékeztet, amit ta-
nultunk. Értéke, mint látjuk, felbecsülhetetlen.
Az átalakító tűz és a helyes cselekedet

A medve nagy együttérzésről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy megengedi
az asszonynak, hogy egy szőrszálát kihúzza. Az asszony ezután visszafelé
siet, ugyanazokat a gesztusokat, dalokat és köszönő szavakat ismételgetve,
mint amelyek spontán módon előtörtek belőle a felfelé vezető út során.
Egyenesen a kuruzsló-gyógyítóhoz fut, tele izgalommal. Azt is mondhatta
volna: „Látod, megtettem! Megtettem, amit mondtál, kitartottam, győztem".
A vén kuruzsló, aki végig nagyon kedves, vár egy percet, hagyja, hogy az
asszony lecsillapodjon, aztán a tűzbe veti a szőrszálat.
101
Az asszony kővé dermed. Mit művel ez a kuruzsló? Megbolondult? „Menj

csak haza," mondja az öregasszony. „Cselekedj aszerint, amit tanultál." A Zen
tanítása szerint, az a pillanat, amikor a szőrszál a tűzbe hull, amikor a gyógyí-
tó kimondja egyszerű szavait, az a megvilágosodás pillanata. Figyeljük meg,
hogy a megvilágosodás nem a hegyen következik be, hanem akkor, amikor az
örvös medve szőrszálának elégetésével a gyógymód mágikus projekciója
szertefoszlik. Mindannyian ismerjük ezt a problémát, mert mindannyian ab-
ban reménykedünk, hogy ha minden erőnkkel igyekszünk és végigjárjuk a
szent keresés útját, akkor olyasmivel bukkanunk elő, olyan szubsztancia bir-
tokába jutunk, ami egyetlen villanással mindent örökre rendbe tesz.
Ez azonban nem így működik. Pontosan úgy történik minden, ahogyan a
mesénkben meg van írva. A világegyetem minden tudása a birtokunkban lehet,
mégis egyetlen dolog belőle a lényeg: a gyakorlat Az a lényeg, hogy haza kell
mennünk, és lépésről lépésre kell tudásunkat alkalmaznunk. Olyan gyakran,
amilyen gyakran kell, olyan sokáig, ameddig szükséges, és ha örökké kell tarta-
nia, akkor örökké. Nagyon megnyugtató az a tudat, hogy amikor a dühkitörés
közeledtét érezzük, pontosan tudjuk, méghozzá mesterember módjára, hogy
mit kell tennünk: ki kell várnunk, el kell bocsájtanunk illúzióinkat, meg kell vele
másznunk a hegyet, beszélnünk kell vele, tanítónkként kell tisztelnünk.
Sok útjelzőt, sok olyan gondolatot kínál ez a történet, amely az egyensúly
megtalálásához segít: türelmesnek kell lennünk, kedvesnek kell lennünk a
dühöngővel, s időt kell neki adni arra, hogy önvizsgálattal és kereséssel
megszüntesse haragját. Van egy régi mondás:
A Zen előtt a hegyek hegyek voltak, s a fák fák.

A Zen alatt a hegyek a szellemek trónusai voltak,
s a fák a bölcsesség hangjai.
A Zen után a hegyek hegyek voltak, s a fák fák.
Míg az asszony a hegyen tartózkodott, tanult, addig minden varázslatos

volt. Most, hogy visszatért a hegyről, az úgynevezett mágikus szőrszál el-
hamvadt a tűzben, s ez megszüntette az illúziókat, s most itt az idő a „Zen
utáni" pillanatra. Az életnek_újra evilágivá kell válnia. De megmarad a he-
gyen szerzett tapasztalatok adománya. Az asszony most már tudással ren-
delkezik. A haragba zárt energiát más dolgokra lehet használni.
A haraggal szót értő asszony azzal az új tudással, azzal az új érzéssel tér
vissza a köznapi életbe, hogy életét ezentúl nagy tapasztalattal gazdagodva
élheti. Egy szép nap azonban megint előbukkan valami - egy tekintet, egy
szó, egy hangsúly, az az érzés, hogy lekezelnek, hogy nem sokra tartanak,
vagy akaratod ellenére manipulálni akarnak, vagy valami hasonló. Akkor
fellángol a korábbi fájdalom.6
102
A régi sérülésekből visszamaradt haragot a robbanólövedék okozta seb-

hez lehetne hasonlítani. Szinte minden repeszt eltávolíthatunk a sebből, a
legapróbbak azonban bent maradnak. Az ember azt gondolná, hogy ha a
legtöbbet sikerült kiszedni, akkor rendben is van minden. De nem. Ezek a
pici részecskék időnként megmozdulnak ott bent és olyan érzést keltenek
(feltámadó harag), mely a lövedék okozta eredeti fájdalomra hasonlít.
Ilyenkor azonban nem az eredeti, hatalmas düh okozza ezt a hullámot, ha-
nem ezek az apró részecskék, amelyek benn maradtak a pszichében, amelye-
ket soha többé nem lehet tökéletesen eltávolítani. Ezek olyan fájdalmat okoz-
nak, amely majdnem olyan heves, mint az eredeti volt. Ilyenkor az ember a fáj-
dalomtól való félelmében megfeszíti magát, amivel csak még nagyobb fájdal-
mat idéz elő. Három fronton zajlanak a drasztikus manőverek: az egyik a kül-
ső eseményt próbálja visszatartani, a másik a belül lévő régi sebből sugárzó fáj-
dalomnak akarja útját állni, s a harmadik fejét leszegve, lelküeg hétrét gör-
nyedve biztonságos pozícióba akar rohanni. Ilyenkor túl nagy kérés volna az
illető számára az, hogy próbáljon szembeszállni e „hármak bandájával" és egy-
szerre üsse ki őket. Ezért olyan fontos, hogy menet közben állítsuk meg a fo-
lyamatot, visszahúzódjunk és magányba vonuljunk. Nem lehet harcolni és
egyidejűleg gyomorlövésünket ápolni. A hegyről visszatérő asszony visszavo-
nul, először a régi eseménnyel foglalkozik, majd az újabbal, meghatározza po-
zícióját, megrázza magát, hegyezi fülét és méltósággal visszatér környezetébe.
Senki sem menekülhet saját története elől. Háttérbe szoríthatjuk persze,
de az attól még ott van. Ha azonban sikerül mindezeket a dolgokat véghez
vinni saját magunk érdekében, akkor sikerül áthidalni a haragot, s végül
minden lecsillapodik és rendben lesz. Nem lesz tökéletes, de rendben lesz.
Akkor az ember előre léphet. Elmúlik a robbanólövedék-harag. És minden
újabb alkalommal egyre jobban kezeli ezt az ember, mert tudja, mikor kell a
gyógyítóhoz fordulni, mikor kell újra megmászni a hegyet, megszabadulni
azoktól az illúzióktól, hogy a jelen nem más, mint a múlt pontos és kiszámí-
tott újrajátszása. A nőnek emlékeznie kell, hogy egyszerre lehet ádáz és
gyengéd. A harag nem olyan, mint a vesekő - ha elég hosszú ideig várunk
vele, akkor elmúlik. Nem, nem. El kell magunkat szánni a helyes cseleke-
detre. Akkor mindez elmúlik és kreatívabb lesz az ember élete.
Jogos harag
Nagyon alaposan végig kell gondolnunk azt, hogy odatartsuk-e a másik or-
cánkat is, azaz csendben maradjunk-e az igazságtalanság vagy a rossz bá-
násmód láttán. Lehet a passzív rezisztenciát politikai fegyverként használ-
ni, ahogyan azt Gandhi tanította a tömegeknek, de egészen másról van szó
103
akkor, amikor a nőket hallgatásra biztatják vagy kényszerítik azért, hogy

sértetlenül kerüljenek ki a családban, a közösségben vagy a világban kiala-
kuló romlott vagy igazságtalan, de mindenképpen lehetetlen helyzetből.
Ilyenkor drasztikusan leválasztják őket az ősi természetről, s hallgatásuk
nem higgadtságot fejez ki, hanem az önvédelem eszközeként szolgál. Té-
vednek azok, akik úgy gondolják, hogy egy nő hallgatása mindig azt jelen-
ti, hogy helyesli az élet azon formáját, amelyet tapasztal.
Eljöhet az idő, amikor elengedhetetlenül fontossá válik az eget rengető
harag szabadjára engedése. Ritkán van úgy, hogy ki kell magunkból eresz-
teni minden tüzes haragot, de olykor határozottan szükség van rá. így kell
váTászöThunk a súlyos, a lelket vagy a szellemet érő sértésre. Először meg
kell próbálkoznunk a változás egyéb ésszerű módjaival. Ha ezek nem ve-
zetnek eredményre, akkor ki kell választanunk a megfelelő időt. Határozot-
tan van megfelelő ideje a féktelen haragnak. Ha figyelünk ösztönös énünk-
re, mint a most következő mesében szereplő férfi, akkor tudjuk, mikor jön
el ez az idő. Intuíciónk segítségével tudjuk, mikor kell cselekednünk. És ez
így helyes. így a leghelyesebb.
A következő történet különböző változatait a szufizmus, a buddhizmus
^ jf
és a hinduizmus követői mesélik. Abba a kategóriába tartozik, amelyben a
történetek az élet megváltásáért végrehajtott tiltott vagy el nem fogadott
cselekedetet dolgoznak fel.
ÍAz eCsorvadtfál^
Volt egyszer egy ember, akinekrossz kedve mérhetetlen időt emésztett fel éleiéből én sok.
jó barátot üldözött el mellőle. Elment hát egy rongyos öregemberhez és azt kérdezte tőle:
—Hogyangyőzhetném le a harag rossz démonát?
Az, öreg azt tanácsolta neki, hogy menjen el a sivatag egyik.kiégett oázisába, üljön
ott az elsorvadt fák. között, s merítsen az állott vízből minden utazó számára, aki
csak.arra vetődik:
Aférfi, legyűrve haragját, kiment a sivatagba a sorvadt fákfözé. Hő köntössel, bur-
nusszalvédekezett a szállongó homokiellen, s hónapokon át osztogatta a savanyú vi-
zet mindenkinek^ aki arra járt. Aztán évek.múltak.el, s többé nem szenvedett dühroha-
maitól.
Egy napon sötét ruhába öltözött utazó állt meg az oázisnál, s dölyfösen pillantott
a vizes edényt nyújtó férfira. (Megvetően ránézett a zavaros vízre, visszautasította és
továbbindult.
A vizet kínáló férfit azonnal elöntötte, szinte elvakította az indulat, lerántotta az
utast tevéjéről, s ott helyben megölte. Ó,jajl 9{agyon elszomorodott, hogy megint fel-
lobbant haragja, s lám, mi lett az eredmény.
104
9{em sokkal ezután másifi utas vágtatott arra, s megállt az oázisnál. (Ránézett a
holttestre, s felkiáltott:
- Mlahnaf legyen hála, megölted azt az embert, aki a király életére akart törnil
És abban a pillanatban az oázis zavaros vize tisztává és üdítővé változott, s az el-
sorvadtfák,kihajtottak,és virágba borultak.
Nézzük a mese szimbolikus értelmét. Nem emberölésről szól. Arra tanít,

hogy nem engedhetjük meggondolatlanul szabadjára haragunkat, ki kell
várnunk a megfelelő időt. A mese kezdetén ez a férfi megtanulja, hogy nehéz
körülmények között is vizet, életet kell adnia. Az életadás a legtöbb nő belül-
ről jövő impulzusa. Általában nagyon jól csinálják. Annak is megvan azon-
ban a maga ideje, hogy kitörjenek, hogy helyénvaló haraggal reagáljanak.8
Sok nő olyan módon érzékeny, ahogyan a homok a vízhullámra, a fák a
levegő minőségére, vagy a farkasok arra, hogy egy másik lény egy mérföld-
del távolabb területükre lépett. Az ilyen érzékeny nők csodálatos tulajdon-
sága, hogy villámgyorsan képesek meglátni, meghallani, érzékelni, felfogni
és közvetíteni a képeket, a gondolatokat és az érzéseket. A legtöbb nő má-
sok kedélyének legkisebb változásait is képes megérezni, olvasni tud az ar-
cokból és a testekből - ezt nevezik intuíciónak -, s a legapróbb jelekből ké-
pes kiolvasni mások gondolatait. Ezzel az ősi adománnyal akkor tud élni,
ha minden iránt nyitott. Ám épp ez a nyitottság rejti magában a határok
megsérthetőségét, s teszi ezáltal sebezhetővé a szellemet.
Az iménti történet főszereplőjéhez hasonlóan, egy nőnek is ugyanez le-
het kisebb vagy nagyobb mértékben a problémája. Talán minden irányban
szikrázó haragja készteti arra, hogy könyörtelenül bíráljon, vagy ridegségét
használja érzéstelenítőnek, avagy büntetésből vagy lekicsinylésből oszto-
gassa édeskés szavait. Van úgy, hogy rákényszeríti akaratát azokra, akik
tőle várnak segítséget, vagy a kapcsolat megszakításával vagy érzelmei
megvonásával fenyegeti meg őket. Fukarkodik a dicsérettel, vagy nem ad
hitelt másoknak olyankor, amikor kellene, és általában, nagyon úgy visel-
kedik, mint aki ösztöneiben sérült. Tény, hogy az a személy, aki így visel-
kedik másokkal, pszichéjében ugyanilyen démoni támadásoktól szenved.
Sok hasonló hatás alatt álló nő határozza el, hogy újra kezd mindent, hogy
nem lesz többé kicsinyes, hogy „kedvesebb", adakozóbb lesz. Ez nagyon jó
dolog, és megkönnyebbülés a környezetében élőknek, amennyiben nem azo-
nosítja magát túlságosan a történetünkben szereplő férfihoz hasonló adako-
zó személlyel. Ez a férfi kint él az oázisban és azáltal, hogy másokat szolgál,
egyre jobban érzi magát. Kiegyensúlyozottá, bár lapossá vált élete.
Az a nő is egyre jobban érzi magát, aki elkerüli az összeütközéseket. Ez
azonban ideiglenes. Nem ezt a fajta tanulást akartuk megvalósítani. Azt
105
szeretnénk megtanulni, hogy mikor engedjünk utat a jogos haragnak és mi-

kor ne. Ez a mese nem a szentté válásról szól. Azt a tudást akarja közvetíte-
ni, hogy mikor cselekedjünk integráns módon. A farkasok többnyire elke-
rülik az összeütközést, amikor azonban területüket kell megvédeniük, ami-
kor valaki vagy valami folyamatosan űzi, sarokba szorítja őket, akkor ki-
törnek a maguk elsöprő erejével. Ez ritkán történik meg, mindenesetre ben-
ne van viselkedési repertoárjukban, s a miénkben is benne kell, hogy le-
gyen.
Sokan mondtak már olyasmit, hogy egy nő haragja rettenetes erejű lehet,
s félelemmel és remegéssel tölti el a környezetében élőket. Ez azonban in-
kább csak a szemlélő személyes szorongása következtében kialakuló projek-
ció, s nem mondhatnánk, hogy bármely nőre érvényes. Egy nő, ha provokál-
ják, ösztönös pszichéje szerint értelmes haragra tud lobbanni - és ez félelme-
tes. A harag azon benső utak egyike, amelyek révén megteremti és megőrzi
a számára fontos egyensúlyt, mindazt, amit igazán szeret. Ehhez joga van, s
ez időnként és bizonyos körülmények között erkölcsi kötelessége is.
Ez azt jelenti, hogy a nők alkalmanként kivillantják metszőfogaikat, erő-
vel megvédik területüket, azt mondják, „Eddig, s ne tovább, ott megállj,"ka-
paszkodj meg a kalapodban, mert mondanivalóm van számodra, mostan-
tól kezdve megváltoznak a dolgok".
Mint a férfi Az elsorvadt fák történetének kezdetén és a harcos Az örvös
medve fehér szőrszálában, sok nőben lakozik egy kifáradt, harcoktól megfá-
sult katona, aki egyszerűen nem akar többé hallani, nem akar többé semmi-
ről beszélni, semmivel foglalkozni. Ezért bukkan elő a pszichében a kiszá-
radt oázis. Ez, akár belül van, akár kívül, mindig hallgatag hely, valamire
vár, azért könyörög, hogy történják már valami törés, zúzás, ordítás, rázkó-
dás, hogy új élet indulhasson.
A történetbeli férfi először visszahőköl attól, hogy megölte az utazót.
Amikor azonban megtudja, hogy ebben az esetben az „első gondolat volt a
helyes gondolat", megszabadul a „soha ne légy dühös" túl egyszerű szabá-
lyától. Mint Az örvös medve meséjében is, a megvilágosodás nem a tett vég-
rehajtása alatt következik be, hanem akkor, amikor szertefoszlik az illúzió,
s a z_ember_bîllantha tazniélyben húzîqértelembe.
Descansos
Látjuk tehát, hogy a haragot olyan tűzzé kell alakítanunk, amelynél
főzhetünk, s nem szabad tűzvésszé szítanunk. Azt is látjuk, hogy a harag
érdekében végzett munkálkodás nem lehet teljes a megbocsájtás rítusa
nélkül. Beszéltünk arról, hogy egy nő haragja gyakran gyermekkori csa-
106
ládjában elfoglalt helyzetéből, a kulturális környezetből, s néha felnőttko-

ri traumából ered. A forrástól függetlenül azonban valaminek történnie
kell, hogy felismerjük, megáldjuk, megfékezzük és útjára bocsássuk a
haragot.
A megkínzott nők gyakran fejlesztenek ki hátborzongató mélységű és
szélességű káprázatos érzékelőképességet. Nem kívánom ugyan sen-
kinek, hogy szenvedések árán jusson hozzá a tudattalan rejtelmeinek
megismeréséhez, tény azonban, hogy a súlyos elnyomás olyan tulajdon-
ságokat hív életre, amelyek kárpótolnak a veszteségekért és védelmet
nyújtanak.
Az a nő, aki gyötrelmes életet élt, s megjárta mélységeit, ebben az érte-
lemben határozottan felmérhetetlen mélységekkel rendelkezik. Jóllehet fáj-
dalom révén jutott el ide, ám ha végigcsinálta a tudatossághoz eredménye-
ző nehéz munkát, akkor mély és burjánzó lelki élete lesz és az ego-ingado-
zások ellenére szilárdan hisz önmagában.
Általában a nők életének félútján jön el az az idő, amikor meg kell hozni-
uk azt a döntést - ami egyben a jövőt illető legfontosabb pszichikus döntés
is -, hogy m^keseredrftj^tet^ljenek-e vagy sem. Ez általában a harmin-
cas éveik végén vagy a negyvenes éveik elején következik be. Ilyenkor ér-
nek el arra a pontra, amikor „ torkig vannak mindennel" és „betelt a pohár"
és „minden csak púp a hátukon". Húszas éveik álmai talán gyűrötten he-
vernek egy sarokban. Talán szívük is összetört, házasságuk csődöt mon-
dott, túl sok volt a be nem tartott ígéret.
A hosszú életet megélt testben felhalmozódott a törmelék. Nem lehet
megkerülni. Ha azonban egy nő ilyenkor hajlandó visszatérni az ösztönös
természethez, akkor nem süllyed el a keserűségben, hanem újjáéled, újjá-
születik. Farkaskölykök minden évben születnek. Nyivákoló, vaksi kis te-
remtmények ezek, sötét bundájukhoz föld és szalmaszálak tapadnak, de
azonnal éberek, játékosak és kedvesek, közelségre és gondozásra vágynak.
Játszani, növekedni akarnak. Az Ősi Természeti Asszonyhoz visszatérő nő
is így tér vissza az életbe. Játszani akar. Növekedni akar. Még mindig növe-
kedni akar. Előbb azonban némi tisztogatásra van szükség.
Ismerkedjünk most meg a Descansos fogalmával. Aki utazott már a régi
Mexikóban, Új-Mexikóban, Dél-Coloradóban, Arizonában vagy egyéb déli
részeken, az láthatta az apró fehér kereszteket az utak mellett. Ezeket hív-
ják descansosna k, nyugvóhelyeknek.9 Láthatunk ilyeneket a különösen lát-
ványos, bár veszélyes utakat övező sziklák szélén is Görögországban,
Olaszországban és más mediterrán vidékeken. Néha kettes, hármas vagy
ötös halomban állnak ezek a keresztek. Nevek állnak rajtuk - Jesús Men-
dez, Arturo Beunofuentes, Jeannie Abeyta. A neveket hol körömmel vés-
ték, hol ráfestették vagy késsel faragták a fába.
107
A kereszteket néhol elborítják a mű- vagy valódi virágok, máshol lécek-

re ragasztott, a napsütésben aranyosan csillogó szalmafonatok díszítik. A
descanso olykor csak a földbe szúrt, spárgával átkötött két bot vagy csőda-
rab. A sziklás vidékeken a keresztet egyszerűen ráfestik az út melleti nagy
sziklára.
A Descflttsos-szimbólumok halált jeleznek. Ott, azon a helyen szakadt meg
váratlanul egy élet útja. Talán autóbaleset történt, vagy a forróság okozta va-
laki halálát, esetleg verekedés áldozatává vált valaki. Valami olyasmi történt,
ami valakinek vagy valakiknek az életét örökre megváltoztatta.
Húszéves koruk előtt a nők ezer halált halnak. Ebbe vagy abba az irány-
ba indultak, s megszakadt útjuk. Reményeik, álmaik szakadtak félbe.
Mindezeket felőrölte a descansos malma. Aki szerint ez nem így van, az még
mindig alszik.
És igaz ugyan, hogy mindez elmélyíti az individuációt, a differenciáló-
dást, a felnövekedést, a környezetből kinövést, a virágzást, az éberré és tu-
datossá válást, azért ezek egyben mélységes tragédiák is, és meg kell őket
gyászolni.
Descansost úgy készíthetünk, hogy szemügyre vesszük életünket és meg-
jelöljük a kisebb halálok las muertes chicitas és a nagyobb halálok, las muertes
grandotas helyszíneit. Én ilyenkor a legszívesebben azt csinálom, hogy egy
nagy, fehér papíron megrajzolom egy nő életvonalát, s kisgyermekkorától
kezdve a mai napig kereszttel jelölöm azokat a helyeket, ahol énjének és
életének darabkái meghaltak.
Bejelöljük, hogy mely utakra nem lépett rá,, mely ösvények szakadtak fél-
be, hol történt yiQnállás,,árulás és_ha 1 á 1. Apró kereszteket rajzolok oda,
ahol gyászjjlni kellett volna, vagy ahol még mindig gyászolni kell. Azokra
a dolgokra, amelyeket az illető érzékel, ám amelyek nem kerültek még fel-
színre, azt írom: „Elfelejtve". Ugyanezt írom azok mellé is, amelyeket az il-
lető nő többnyire elszalasztott.
Azt javaslom mindenkinek, hogy üljön le, s életvonala megrajzolásával
készítse el a descansost, kérdezze meg: „Hová is rajzoljam a kereszteket?
Mely helyekre kell emlékeznem, melyek az áldott helyek?" Mindegyik
olyan jelentést hordoz, amelyet az ember jelen életébe áthozott. Emlékezni
kell rájuk, egyben azonban el is kell felejteni őket. Ehhez időre van szükség.
És türelemre.
Emlékezzünk csak vissza Az örvös medve történetére, ahol az asszony
imádkozott és nyugalomba helyezte az elárvult, kóborló halottakat. Ezt
tesszük a descansos készítésével. Olyan tudatos tett ez, amellyel megkönyö-
rülünk pszichénk elárvult halottain, megadjuk nekik a végtisztességet és
nyugalomba helyezzük őket végre.
Légy magadhoz jó, készítsd el a descansost, önmagad azon aspektusainak
108
nyugvóhelyét, amelyek egykor elindultak valamerre, de soha nem érkeztek

meg. A descansos a halál helyeit, a sötét időket jelölik, ugyanakkor szenve-
désedre is emlékeztetnek. Átalakító erejűek. Sok minden szól amellett,
hogy a földhöz szegezzünk bizonyos dolgokat, hogy ne kövessenek ben-
nünket mindenhová. Okkal helyezzük őket nyugalomba.
Sérült ösztön és harag

Sok nő (és férfi) próbálja azzal lezárni élete egy régebbi szakaszát, hogy
„Megtettem/megtett/megtettek minden tőlem/tőle/tőlük telhetőt". Ez
azonban nem egyenlő a megbocsájtással. Ez a határozott kijelentés, még ha
igaz is, elvágja a gyógyítás lehetőségét. Annyi, mintha érszorítót helyez-
nénk egy mély sebre. Ha sokáig ott marad ez az érszorító, akkor egy idő
után, a rossz vérellátás következtében a seb elüszkösödik. A harag és a fáj-
dalom letagadása nem vezet sehová.
Az ösztöneiben sérült nő a düh számos tipikus kihívásával kerül szembe.
Először is, gyakran jelent számára problémát a birtokháborítás felismerése;
lassan jön rá, hogy behatoltak territóriumára és addig fel sem ismeri harag-
ját, amíg ki nem tör rajta. Dühkitörése, mint Az elsorvadt fák történetének
kezdetén a férfit, őt is rajtaütésszerűén éri.
Ez a lelassulás az ösztönök azáltal bekövetkező sérülésének az eredmé-
nye, hogy a kislányokat a viszály elkerülésére buzdítják, s arra, hogy min-
denáron a megbékélésre törekedjenek, hogy semmibe ne avatkozzanak be
és tűrjék a fájdalmat, amíg minden le nem csendesedik vagy ideiglenesen el
nem múlik. Az ilyen nők, jellemző módon, nem töltik ki idejében haragju-
kat; vagy azonnal ugranak, vagy hetekkel, hónapokkal, időnként évekkel
később reagálnak, akkor jönnek rá, mit is kellett volna, vagy lehetett volna
mondaniuk vagy tenniük.
Ezt a legtöbb esetben nem visszafogottság vagy introverzió okozza, ha-
nem az, hogy túl sokat gondolkodnak, túlságosan is kedvesek próbálnak
lenni, s nem cselekednek eléggé leikükből. Ha az ember hajlandó odafi-
gyelni zabolátlan lelkére, az megmondja, mikor és hogyan kell cselekednie.
A helyes reagálásban belátás, valamint az együttérzés és az erő megfelelő
mennyisége keveredik. A sérült ösztönöket gyakorlással és erős határok ki-
építésével kell helyrehozni, s azzal, hogy határozott, és amikor csak lehet,
nagylelkű, de mindenképpen józan válaszokat adunk.
Van olyan nő, aki nehezen engedi szabadjára dühét még akkor is, ha ez-
zel tulajdon életét gátolja, s még akkor is, ha ez azzal jár, hogy rögeszmés
módon foglalkozik évekkel ezelőtti eseményekkel, mintha csak tegnap tör-
téntek volna. A gyógyulás szempontjából nagyon fontos, hogy a traumával
109
egy ideig intenzíven foglalkozzunk. Végül azonban minden sebet össze

kell ölteni, s hagyni kell, hogy behegedjen.
Közös harag
A közös haragnak vagy dühnek is természetes funkciója van. Létezik cso-
portos sérelem, csoportos szomorúság. A társadalmilag, politikailag vagy
kulturálisan tudatossá váló nők gyakran tapasztalják, hogy egyfajta újra és
újra előszivárgó közös haraggal kell szembenézniük.
A testnek jót tesz egy ilyen harag érzete. Pszichikailag is jót tesz, ha az
igazságtalanság miatt érzett haragjuk hasznos változásokhoz vezet. Lélek-
tanilag azonban nem tesz jót, ha semlegesítik ezt a haragot, hogy ne is érez-
zék, s így aztán ne is sürgessék a változást, a fejlődést. A személyes harag-
hoz hasonlóan a közös harag is tanít. Tanácsot lehet tőle kémi, kérdéseket
lehet hozzá intézni magányban vagy mások társaságában. Nagy különbség
van aközött, hogy magunkban cipeljük-e régi haragunkat, vagy felkavarjuk
egy új bottal, hogy lássuk, milyen konstruktív dolog származhat belőle.
A közös harag jó motivációként szolgálhat arra, hogy támogatást keres-
sünk vagy nyújtsunk, hogy kigondoljuk csoportok vagy egyes személyek
dialógusának lehetőségeit, hogy felelősségérzetet, haladást, a dolgok jobbí-
tását követeljük. Ezek a folyamatok nagyon alkalmasak arra, hogy elősegít-
sék a nők tudatossá válását, azt, hogy azzal foglalkozzanak, ami számukra
lényeges. Ez pedig abban játszik szerepet, hogy az egészséges, ösztönös
psziché a mellőzöttségre, a fenyegetésre, a sérülésekre reagáljon. Természe-
tes és kiszámítható tudást nyújt a lélek és a psziché közös világáról.
A régi harag bénító ereje

Ha és amikor a harag a kreatív gondolat és tett gátjává válik, akkor meg
kell szelídíteni vagy át kell alakítani. Azok számára, akik meglehetősen
hosszú ideig dolgoztak fel egy traumát, melyet akár valaki más kegyetlen-
sége, nemtörődömsége, tiszteletlensége, vakmerősége, arroganciája, tudat-
lansága, vagy akár a sors okozott, eljön a megbocsájtás ideje, és a psziché
visszatérhet a nyugalom és a béke normális állapotába.10
Nagyon gyakran azért okoz problémát egy nő számára dühének vagy
haragjának szabadjára engedése, mert azt önmaga megerősítésére használ-
ja. Ez ugyan bölcs cselekedet lehet kezdetben, most azonban már óvatos-
nak kell lennie, mert a nem szűnő harag az elemi energiáit emészti fel. Ez
az állapot ahhoz hasonlít, amikor az ember „csak nyomja a gázpedált"; kie-
110
gyensúlyozott életet próbál élni, miközben teljes sebességgel száguld. A ha-

rag tüzét nem szabad összetéveszteni a szenvedélyes élettel. Ez nem a leg-
jobb élet; olyan védekezés, amelynek életben tartása, ha már nincs rá szük-
ség, nagy árat követel. Egy idő után felforrósodik, fekete füsttel árasztja el
gondolatainkat, s elhomályosítja egyéb látás- és érzékelésmódunkat.
Nem hazudok senkinek a szemébe, mondván, hogy holnapra vagy a jövő
hétre megtisztulhat haragjától, s az többé vissza sem tér. A múlt szorongásai
és gyötrődései ciklikusan térnek vissza a pszichébe. Egy alapos tisztogatás
ugyan eltávolítja a régi sérelem és harag nagy részét, a maradványoktól so-
sem tudunk teljes egészében megszabadulni. A cél azonban az, hogy csak
vékony hamuréteg maradjon, s nem falánk tűz. A harag maradványainak
kisöprögetése tehát rendszeres higiénés rituálévá kell, hogy váljon, fel kell,
hogy szabadítson bennünket, mert ha egy ponton túl magunkban cipeljük a
régi haragot, akkor állandó, jóllehet tudattalan szorongást táplálunk.
Van, aki tévesen úgy gondolja, hogy a régi harag béklyói miatt pörleke-
dik, füstölög, heveskedik és csapkod. A legtöbb esetben nem erről van szó.
Ez a fogság azzal jár, hogy az ember állandóan fárad tnak érzi magát, mér-
hetetlenül cinikus, menekünnindentől, ami reményt, gyengédséget, ígére-
tet rejt. Azzal jar, hogy az ember már azelőtt fél a vesztéstől, hogy kinyitná
a száját. Belül eléri a lobbanáspontot, akár látszik ez kívül, akár nem. A sú-
lyos hallgatagság sáncai mögé húzódik. Tehetetlennek érzi magát. Van
azonban kiút, s ez a megbocsájtáson át vezet.
„O, a megbocsájtás?" mondhatná bárki. Pont az? De a szíve mélyén min-
denki tudja, hogy egy nap elérkezik az is. Talán a halálos ágyig várat magá-
ra, de akkor is eljön. Gondoljuk csak meg: sok embernek azért jelent prob-
lémát a megbocsájtás, mert arra tanították őket, hogy ez egy egyszeri csele-
kedet, amit egy ültő helyünkben hajtunk végre. Ez azonban nem így van. A
megbocsájtásnak sok rétege, sok szakasza van. Kultúránk a megbocsájtást
százszázalékos ajánlatnak tekinti. Mindent vagy semmit. Azt is halljuk,
hogy a megbocsájtás azt jelenti, hogy elnézőek vagyunk, hogy úgy teszünk,
mintha semmi sem történt volna. Ez sem igaz.
Az a nő, aki 95 százalékig meg tud bocsájtani valakinek vagy valaminek
egy tragikus és romboló eseményért, az már-már boldoggá, vagy szentté
avatható. Ennél általánosabb az, ha 75 százalékig megbocsájt, s 25 százalé-
kig azt érzi, hogy „Nem tudom, képes leszek-e valaha is teljes egészében
megbocsájtani, s abban sem vagyok biztos, hogy akarok-e". De határozot-
tan szép teljesítmény a 60százalékos megbocsájtás és az ezzel járó 40 száza-
lékos „Nem tudom, nem vagyok benne biztos, még gondolkodom rajta". A
megbocsájtás 50 százalékos vagy ennél alacsonyabb szintje éppen zajló fo-
lyamatot jelenthet. Ha kevesebb 10 százaléknál? Vagy éppen most indult el
valami, vagy nem is tesz rá az ember igazán kísérletet.
111
Mindenesetre, ha kicsit tovább jutottunk a félútnál, akkor a többi már jön

magától, általában apró részletekben. A megbocsájtás fontos része, hogyeZ-
kezdjükjésjolytgssuk. A befejezés egy életen át tarthat. Életünk hátralevő ré-
szében megdolgozhatunk a maradék százalékokért. Az az igazság, hogy ha
mindent meg tudnánk érteni, mindent meg tudnánk bocsájtani. A legtöbb
ember azonban csak hosszú alkímiai fürdő után jut el ide. Ez rendben is
van. Van gyógyítónk, van hát türelmünk, hogy végigcsináljuk.
Vannak, akik alkatuk következtében könnyebben megbocsájtanak, mint
mások. Van, aki rendelkezik ezzel az adománnyal, van, akinek meg kell ezt
tanulni. Az életerő és az érzékenység valószínűleg befolyásolja azt, hogy
milyen gyorsan tesszük túl magunkat valamin. Attól még nem rossz az em-
ber, ha nem tud könnyen megbocsájtani. És nem szent, ha igen. Mindenki a
maga alkata szerint és a megfelelő időben teszi ezt meg.
Az igazi gyógyulás érdekében azonban meg kell mondanunk az igazat,
és nem csak saját megbánásunkat és fájdalmunkat kell kifejeznünk, hanem
azt is, hogy milyen sérelem ért bennünket, milyen harag, milyen undor tá-
madt bennünk, s hogy milyen önbüntetésre, milyen bosszúra vágytunk. A
psziché öreg gyógyítómestere megérti az emberi természet minden gyarló-
ságát és a meztelen igazság alapján adja a feloldozást.
Most nézzük a megbocsájtás ama négy szintjét, amit a traumát átélt em-
berek esetében évek óta alkalmazok. Minden szintnek több rétege van. Tet-
szőleges sorrendben és ideig alkalmazhatóak, én mindenesetre abban a sor-
rendben írom le most őket, amelyet betegeimnek is javasolok.
A megbocsájtás négy stádiuma

1. Kerüljük a dolgot - nem foglalkozunk vele
2. Türelmet tanúsítunk - tartózkodunk a büntetéstől
3. Felejtünk - kitöröljük emlékezetünkből, nem hagyjuk, hogy újra
és újra visszatérjen
4. Megbocsájtunk - elengedjük a tartozást
KERÜLJÜK A DOLGOT11
A megbocsájtás kezdeti stádiumában jó, ha egy ideig kerüljük a dolgot,

vagyis egy ideig nem gondolunk az adott személyre vagy eseményre. Ez
nem azt jelenti, hogy nem végezzük be a munkát, hanem olyan, mintha
egy időre megszabadulnánk tőle. Ez segít abban, hogy ne fulladjunk ki,
hogy valami módon megerősödjünk, hogy élvezzük az élet nyújtotta örö-
möket.
112
Ez jó előkészület a megbocsájtás végső stádiumához, ami később követ-

kezik be. Annyiszor kerüljük a helyzetet, az emléket, a témát, ahányszor
szükséges. Nem arról van szó, hogy átsiklunk felette, hanem hogy egyre
határozottabban és erőteljesebben eltávolodunk tőle. Vissza kell ülnünk a
szövőszékhez, az íróasztalhoz, el kell mennünk az óceánhoz, tanulnunk
kell és szeretnünk, hogy megerősödhessünk, s egy időre elkerülhessük a
problémát. Ez így helyes, jó és gyógyító erejű. A múltbeli seb sokkal kevés-
bé gyötri az embert, ha megnyugtatja a sérült pszichét azzal, hogy most
balzsamot tesz a sebre, s csak később foglalkozik azzal a problémával, hogy
ki milyen sebet ejtett.
TÜRELMET TANÚSÍTUNK12
A második a türelem fázisa, különösen abban az értelemben, hogy tartóz-

kodunk a büntetéstől; nem gondolunk rá, s nem is teszünk ilyen értelmű
sem kisebb, sem nagyobb lépéseket. Ez a tartózkodás rendkívüli haszonnal
jár, hiszen egy helyre szögezi a problémát, s nem hagyja, hogy minden
irányban szétáramoljon. Arra az időre összpontosít, amikor majd meg-
tesszük a következő lépést. Ez nem azt jelenti, hogy süketen és vakon kell
elmennünk a dolgok mellett és feladjuk védekező éberségünket. Inkább azt
jelenti, hogy megőrizzük tartásunkat és ez biztosan segítségünkre lesz.
A türelem azt jelenti, hogy kibírjuk, elviseljük a dolgot, hogy irányítjuk,
tereljük emócióinkat. Ezek hatékony gyógyszerek. Annyiszor alkalmazzuk
őket, amennyiszer csak tudjuk. Ez tisztító kúra. Nem kell mindet alkalmaz-
ni; kiválaszthatunk egyet, például a türelmet, és gyakoroljuk azt. Tartóz-
kodnunk kell a büntető kijelentésektől, motyogásoktól, a neheztelést vagy
ellenségességet kifejező tettektől. Ha megtartóztatjuk magunkat a szükség-
telen büntetéstől, azzal tetteink és lelkünk integritását erősítjük. A türelem-
mel nagylelkűséget mutatunk, ezáltal lehetővé tesszük, hogy nagy, együtt-
érző természet szerepet játsszon olyan ügyekben, amelyek korábban a ki-
sebb ingerlékenységtől a dühöngésig a legkülönfélébb emóciókat váltották
ki belőlünk.
FELEJTÜNK13
Ha valamit felejtünk, akkor azt kitöröljük emlékezetünkből, nem hagyjuk,

hogy újra és újra előjöjjön - vagyis elbocsájtjuk, meglazítjuk szorításunkat,
különösen az emlékeken. A felejtés nem azt jelenti, hogy beáll az agyhalál.
A tudatos felejtés következtében eltávolodik tőlünk az esemény, nem tüle-
kedik az előtérbe, inkább a háttérbe szorítjuk vagy leparancsoljuk a szín-
padról.
113
A tudatos felejtést úgy érhetjük el, hogy nem idézzük fel a lázító ese-
ményt, nem vagyunk hajlandóak emlékezni. A felejtés aktív és nem passzív
cselekedet. Azt jelenti, hogy nem húzunk elő bizonyos dolgokat, nem for-
gatjuk át őket újra meg újra, nem ingereljük saját magunkat ismétlődő gon-
dolatokkal, képekkel vagy emócióval. A tudatos felejtés azt jelenti, hogy
szándékosan felhagyunk a rögeszmével, addig növeljük a távolságot, míg
el nem veszítjük szem elől, hátra sem nézünk, s ennek következtében új tá-
jon élünk tovább, új életet teremtünk, új tapasztalatokat szerzünk a régiek
helyett. Ez a fajta felejtés nem törli az emléket, hanem lenyugtatja az emlé-
ket körülvevő emóciót.
MEGBOCSÁJTUNK14
Különböző módokon és különböző mértékben tanúsíthatunk megbocsáj-

tást egy személy, egy közösség, vagy egy nép által elkövetett sérelemért.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a „végső" megbocsájtás nem behódolás.
Olyan tudatos döntés, amelynek nyomán megszűnik a neheztelés, s egyben
elengedjük .a. tartozást, s nem fontolgatjuk a visszavágást. Minden ember-
nek magának kell eldöntenie, hogy mikor bocsájt meg és milyen rítust vá-
laszt ennek megjelölésére. Mindenki maga dönti el, hogy mely adósságok
törlesztéséről nem mond le.
Van, aki az általános megbocsájtást választja; egyszer s mindenkorra le-
mond mindenfajta kártérítésről. Van, aki leállítja a jóvátétel folyamatát,
elengedi a tartozást, mondván, ami történt, megtörtént, s megelégszik az
eddig megfizetett adóssággal. Olyan módja is van a megbocsájtásnak,
hogy szemernyi kárpótlást sem kérünk, enélkül engedjük szabadjára a
másikat.
A megbocsájtás sok ember számára azt jelenti, hogy elnézően bánik a
másikkal, s ezt akkor a legkönnyebb megtenni, ha a sértés viszonylag eny-
he volt. A megbocsájtás egyik legmélyebbről jövő formája az, amikor egyfé-
le együttérző segítséget nyújtunk a sértő félnek.15 Ez nem azt jelenti, hogy a
kígyó kosarába kellene dugni a fejünket, hanem azt, hogy a jótékonyság, a
biztonság és a hajlandóság álláspontjából reagálunk.16
A megbocsájtásban kulminál az elkerülés, a türelem és a felejtés aktusa.
Nem a védekezésről, hanem a hidegségről kell lemondanunk. A megbo-
csájtás'egyik fontos formája az, hogy nem rekesztjük ki többé a másikat,
vagyis felhagyunk a merevséggel, azzal, hogy tudomást sem veszünk róla,
hogy ridegen vagy leereszkedően viselkedünk vele, hogy színlelünk.
Jobbat tesz a lélek-pszichének, ha szigorúan megszabjuk a számunkra
kellemetlen emberekkel töltendő időt, mint ha érzéketlen bábuként viselke-
dünk.
114
A megbocsájtás kreatív cselekedet. Sok módja közül válogathatunk.

Megbocsájthatunk most, megbocsájthatunk később, a következő alkalom-
tól tehetjük függővé, vagy most az egyszer megbocsájtunk, de nem adunk
több lehetőséget - ha a sérelem megismétlődik, akkor egészen más a hely-
zet. Adhatunk egy utolsó lehetőséget, még néhány lehetőséget, sok lehető-
séget, vagy feltételhez köthetjük a megbocsájtást. Megbocsájthatjuk a sére-
lem egy részét, felét vagy egészét. Megbocsájthatunk általában mindent. Mi
magunk döntjük el.17
Miből tudja az ember, hogy megbocsájtott? Harag helyett inkább bánatot
érzünk az eset miatt, a sértő felet pedig inkább sajnáljuk, semmint harag-
szunk rá. Mintha nem emlékeznénk semmire, nem volna róla mondan-
dónk. Megértjük azt a szenvedést, ami a sértést előidézte. Kívülállóként te-
kintünk rá. Nem várunk semmit. Nem akarunk semmit. Nem tekeredik bo-
kánk köré egy múltból előnyúló, lebéklyózó polipkar. Szabadon sétálha-
tunk. Lehet, hogy nem élünk boldogan, míg meg nem halunk, az azonban biz-
tos, hogy mostantól kezdve az egész Egyszer volt, hol nem volt...
115
TIZENHARMADIK FEJEZET
A HARCEDZETTEK:
A SEBHELYESEK KLÁNJA
A sírás könnyfolyamot fakaszt, amelyen a lelki életünket szállító csónak

ring. A könnyek leemelik csónakunkat a zátonyokról, a kiszáradt földről, s
egy új, jobb hely felé sodornak.
Óceánokat töltenének meg a nők el nem sírt könnyei, mert meg kellett
tanulniuk, hogy sírig hordozzák magukban anyjuk, apjuk titkait, a férfi-
ak, a társadalom titkait, és saját titkaikat is. A nők sírását mindig is ve-
szélyesnek tartották, mert meglazítja a belül őrzött titkok zárjait és lakat-
jait. Az igazság azonban az, hogy a lélek miatt jobb, ha egy nő sír. A sírás
jelenti a nők számára azt a beavatási szertartást, ami után a Sebhelyesek
Klánjának tagjaivá válhatnak. Ebbe az ősrégi csoportba tartoznak bőr-
színükre, népükre, nyelvükre való tekintet nélkül mindazok a nők, akik
az évezredek során nagy eseményeket éltek át, s mindvégig büszkén
álltak.
Minden nőnek vannak mesébe illő horderejű és numinozitású személyes
történetei. Ezeknek van egy sajátos típusa, mely a női titkokról, különösen
a szégyenhez kapcsolódó titkokról szól; fontos történetek ezek, s érdemes
időt szánni rájuk, ha meg akarjuk érteni e titkokat. A legtöbb nőben nem
úgy ágyazódnak be ezek a titkos történetek, mint koronában az ékszerek,
hanem fekete kövekként rejlenek lelkük bőre alatt.
Gyilkos titkok
Húszéves gyakorlatom során több ezer „titkos történetet" hallgattam vé-
gig, amelyek éveken, néha egy életen át maradtak rejtve. Volt, aki maga
választotta a hallgatást, volt, akire nála hatalmasabbak kényszerítették,
de mögötte mindenképpen az a félelem munkált, hogy a titok felfedése
következtében a nő jogfosztottá válik, hogy nemkívánatosnak nyilvánít-
ják, hogy megszakadnak kapcsolatai, sőt néha, hogy fizikailag bántal-
mazzák.
Néhány nő titkos története arról szól, hogy egyszer szemenszedett ha-
zugságot mondott vagy szándékos hitványságot követett el, amivel valakit
117
A HARCEDZETTEK: A SEBHELYESEK KLÁNJA
bajba sodort vagy valakinek fájdalmat okozott. Tapasztalatom szerint

azonban ez nem túl gyakori. Ennél több női titok kapcsolódik a kultúra, a
vallás vagy a társadalom erkölcsi kódexének vagy a személyes értékrend-
szernek megszegéséhez. E tettek, események vagy választások némelyikét,
különösen a nők szabadságával kapcsolatosakat, gyakran minősítette a
kultúra a nők, de sosem a férfiak számára szégyenletesnek.
A szégyennel járó titkos történetekkel az a probléma, hogy elszakítják
a nőket ösztönös természetüktől, amelynek lényegében örömtelinek és
szabadnak kellene lennie. Ha valami sötét titok rejtőzik a pszichében, az
ember a közelébe sem mehet, s tulajdonképpen elkerül mindent, ami
emlékeztetné rá, vagy már amúgy is meglevő fájdalmát még inkább fo-
kozná.
A védekező manőver közismert, és, a trauma utóhatásaihoz hasonlóan,
titkon befolyásolja azt, hogy mit választunk vagy mit nem választunk a
külvilággal folytatott érintkezésben: milyen könyvekkel, filmekkel, esemé-
nyekkel kerülünk vagy nem kerülünk kapcsolatba; min nevetünk és min
nem; mi iránt érdeklődünk. Ez egyfajta csapda a zabolátlan természet szá-
mára, amelynek szabadon kellene cselekednie, léteznie, s belepillantania
mindenbe, amibe csak szeretne.
A titkokban általában megtalálhatóak a komoly drámák témái: az árulás,
a tiltott szerelem, a tiltott kíváncsiság, kétségbeesett tettek, kikényszerített
cselekedetek, reménytelen szerelem, féltékenység és visszautasítás, meg-
torlás és harag, kegyetlenség önmagunkkal és másokkal szemben, rosszal-
lást kiváltó vágyak, kívánságok és álmok, helytelennek nyilvánított szexuá-
lis érdeklődés és életvitel, váratlan terhességek, gyűlölet és agresszió, vélet-
len halál vagy sérülés, be nem tartott ígéretek, gyávaság, dührohamok, va-
laminek félbehagyása, képtelenség egy cselekedet végrehajtására, színfalak
mögötti beavatkozás vagy manipuláció, hanyagság, rossz bánásmód, és
folytathatnánk tovább. E témák többsége a sajnálatos tévedés kategóriájába
tartozik.1
A titkok, a mesékhez és az álmokhoz hasonlóan, a dráma energia-el-
rendezését és struktúráját követik, am nem a hősi, hanem a tragikus
struktúra szerint épülnek fel. A hősi dráma azzal kezdődik, hogy a hős-
nő úton van. Lélektani értelemben ez a hősnő olykor nem éber. Néha
túlságosan is jó és képtelen felfogni a veszélyt. Máskor, keserű tapaszta-
latok után, egy fogva tartott lény kétségbeesett lépéseivel próbálkozik.
Bárhogy induljon is a történet, a hősnő végül valakinek vagy valaminek
karmai közé kerül és komoly próbatételek várnak rá. Aztán, saját okos-
sága következtében és mások segítségével kiszabadul és piedesztálra
lép. 2
A tragédia hősnőjét elragadják, kényszerítik valamire vagy egyenesen a
118
pokolba kerül, kiszolgáltatott helyzetében nincs, aki meghallaná kiáltásait,

vagy ha van, rá sem hederít. A hősnő elcsügged, lemond életéről, s össze-
omlik. Nem élvezheti a nehéz helyzet felett aratott győzelmét, bölcs válasz-
tásainak és állhatatosságának következményeit, mert megalázzák és meg-
törik. A nők által őrzött titkok szinte mindig hősi drámák formáját öltik,
amelyek sehová sem vezető tragédiákká torzulnak.
De ne csüggedjünk. A tragikus drámát visszaváltoztathatjuk hősivé, ha
feltárjuk a titkot, megosztjuk valakivel, más befejezést írunk hozzá, meg-
vizsgáljuk a benne játszott szerepünket és állhatatosságunk vonásait. Eb-
ben a tanulási folyamatban a fájdalom és a bölcsesség azonos szerepet kap.
A mély, ősi szellem győzelme az, hogy mindezt végigéljük.
Ezeknek a szégyentől súlyos titkoknak tehát nagyon-nagyon régi törté-
nete van. A szégyen temeti el azt, aki saját kárára őrizget egy titkot. Ez az
egyetemesnek mondható helyzet archetipális minta szerint alakul: a hősnő
vagy valaminek a megtételére kényszerül, vagy, ösztönei hiányában, csap-
dába esik. Gyakran nem áll hatalmában a szomorú helyzet jobbra fordítása.
Eskü vagy kényszer kötelezi titoktartásra. Engedelmeskedik, mert fél attól,
hogy elveszíti szerelmét, mások megbecsülését vagy puszta életét. A titok
megőrzését az biztosítja, hogy átok nehezedik arra, aki feltárja. Valami bor-
zalom történik, ha valaha is kipattan a titok.
A nők azt hallják, hogy életük bizonyos eseményei, választásai és körül-
ményei - rendszerint azok, amelyek a szexualitással, a szerelemmel, a
pénzzel, az erőszakkal és/vagy az emberi életben gyakran előforduló
egyéb nehézségekkel kapcsolatosak - szégyenteljesek és ezért megbocsájt-
hatatlanok. Ez nem igaz.
Mindenki hozhat rossz döntéseket, csak mert nem tud jobbat és mert
nem méri fel a következményeket. Nincs a földön, vagy akár a világegye-
temben olyasmi, ami kívül esne a megbocsájtás határain. Semmi. „Ó,
nem!" mondhatja most valaki. „Amit én tettem, az megbocsájthatatlan."
Megismétlem, semmi olyasmi nem kerülhet a megbocsájtás határain kí-
vülre, amit ember valaha is elkövetett, elkövet, vagy a jövőben elkövet-
het. Semmi.
Legbenső önmagunk nem olyan megtorló erő, mely nők, férfiak és
gyermekek megbüntetésén fáradozik. Legbensőbb Énünk olyan ősi isten,
aki megérti a teremtmények természetét. Gyakran nehéz „helyesen csele-
kedni", különösen, ha elszakadunk az elemi ösztönöktől, köztük az intuí-
ciótól. Ilyenkor nehéz az eredményt előre elgondolni, s csak később szem-
besülünk vele. Az ősi lélek mélyen együttérző oldala ezt is számításba
veszi.
A titok archetípusa szerint bármiféle bűvölet fekete hálóként borul a női
pszichére, s elhiteti vele, hogy a titok soha nem pattanhat ki, sőt azt is, hogy
119
ha felfedi, akkor minden tisztességes ember örökre megveti őt. A nőt ezért
a titokban tartott szégyen mellett a fenyegetés súlya is nyomja.
A fenyegetés bűvölete csak azokat tartja fogva, akiknek apró fekete űr
van a szívében. Ennek épp az ellenkezője igaz azokra, akik érző és szeretet-
teli módon viszonyulnak az emberi sorshoz. Ők segédkeznek a titok feltá-
rásában, mert tudják, hogy ez a seb addig nem gyógyul be, amíg az úgy
napvilágra nem kerül.
A néma zóna
A titoktartás elszakítja a nőt azoktól, akiktől szeretetet, támaszt és védelmet
kaphat. Egyedül kell hordoznia a szomorúság és a félelem terhét, néha egy
egész csoport, a család vagy egy kultúra helyett. Továbbá, ahogyan Jung
mondta, a titoktartás elszakítja az embert a tudattalantól. Ahol szégyent
rejtő titok lappang, ott a női pszichében mindig néma zóna húzódik, ami
érzéketlen vagy nem reagál megfelelően a saját és mások emocionális életé-
nek eseményeire.
A néma zóna rendkívül védett terület. Szigorúan lelakatolt ajtók és falak
végtelen sora övezi, s a nők álmainak apró teremtményei, a homunculi foly-
ton újabb és újabb ajtókat és gátakat emelnek, szigorítják az őrizetet, ne-
hogy a titok valamiképp kiszökjön.
A Természeti Asszonyt azonban nem lehet becsapni. Nagyon jól tudja,
hol vannak a kötelekkel és pántokkal megerősített sötét csomagok a nő
gondolataiban. Olyan sok réteg borítja őket, hogy nem jut el hozzájuk se
fény, se áldás. És persze, mivel a psziché rendkívül kompenzatorikus mó-
don működik, a titok mindenképpen megtalálja a kifelé vezető utat, ha
nem szavakban, akkor váratlan melankóliák, időnként előtörő, titokzatos
haragok, különböző testi jelek és fájdalmak, magyarázat nélkül hirtelen
megszakadó beszélgetések, filmekre, sőt reklámokra adott váratlan, furcsa
reakciók formájában.
A titok mindig kiszabadul, ha nem szavakban, hát szomatikus úton,
amelyet gyakran nem is lehet közvetlen módon kezelni vagy segíteni. Mit
csinál egy nő olyankor, amikor észrevezi, hogy a titok kiszivárog? Hatal-
mas energiával nyomába ered. Visszagyömöszöli, visszatemeti a néma
zónába, a homunculit - a belső őröket és ego-védelmezőket - hívja, hogy
még több ajtót, még több falat állítsanak. A nő legfrissebb pszichikus sír-
kövének dől, vért izzad és gőzgép módjára fújtat. A titkot hordozó nő ki-
merült.
Nénikéimnek ezekről a titkokról is volt egy meséje. Az aranyhajú lány
vagy Aranyos haj volt a címe.
120
aranyhajú íány
Élt egyszer egy nagyon különös, nagyon szép lány, afénekjiosszú aranyhaja volt. Sze-
gény volt, nem élt sem apja, sem anyja. A tány az erdőben éldegélt egyedülés mindig fe-
fete diófából feszült szövőszéfénél dolgozott. A szénégető faragatlan fia házasságra
afeirta fényszeríteni, s a lány, hogy febúvót találjon, nefé adta aranyhaja egy fürtjét.
A szénégető fia azonban vagy nem tudta, vagy nem törődött azzal, hogy nem való-
di, nem pénzre váltható aranyat feipott, elment a vásárba, hogy eladja. Az emberek
azonban azt hittékh megbolondult és kigúnyolták.
(Hffgy haragra gerjedt a legény, éjszaka beosont a lány kunyhójába, megölte és elte-
mette a folyóparton. (Hosszú ideig serifé sem hiányolta a lányt. Senki sem érdeklődött
felőle. Aranyhaja azonban a sírban is csak.egy re nőtt. d(i kunkorodott, fégöndörödött a
fefete föld alól és egyre magasabbra, egyre hosszabbra növekedett. A sírt végül mintha
hullámzó nádas borította volna.
A pásztorok,sípofeit faragtak,a nádszálakból, s amifer beléjük.fújtakt a sípok,rá-
zendítettekj. s abba sem hagytáfe
Itt nyugszikjújában
az aranyhajú lány,
a szénégető fia végzett vele,
mert a lány élni akart.
így derült fény a gyilkosságra, s így ferült bírái elé a legény, s azóta biztonságban él-
het a világ minden erdőlakója.
A történet első pillantásra azt tanítja, hogy legyünk óvatosak az erdők elha-
gyatott helyein, de van egy ennél mélyebb üzenete is: a szép lány hajában
megjelenő életerő akkor is csak növekszik és burjánzik, ha látszólag elhall-
gattatták és eltemették. A mese valószínűleg egy női istenség haláláról és
feltámadásáról szóló sokkal hosszabb és sokkal régibb mese töredéke.
Szép és értékes darab, ami a titkok természetéről és talán arról is elárul
valamit, hogy mi történik a pszichében, ha a nő élete nem részesül az őt
megillető megbecsülésben. Ebben a mesében az erdőlakó lány meggyilko-
lása a titok. Ez a lány Koré, a női psziché házasságra nem hajló aspektusa,
az a rész, amely titokzatos módon és jó értelemben magányos akar marad-
ni, gondolatokat és terveket válogat és szövöget.
Egy trauma, vagy egy titok takargatása ezt a magának való asszonyt... az
énnek ezt az integráns részét sebzi meg a legmélyebben, amelynek nincs
sok mindenre szüksége a boldogsághoz; a női pszichének azt a szívét veszi
célba, amely a fekete diófa szövőszéknél ül békén az erdőben.
121
A mesében senki sem kérdezősködik ez után az életerős nő után, amikor

eltűnik. Ez nem így szokott lenni sem a mesékben, sem a valóságban. A
Kékszakdtt-történet halott asszonyait sem keresik családtagjaik. Kulturális
értelemben ezt nem kell értelmezni. Sajnos, mindannyian tudjuk, mit jelent
ez, és sok, túl sok nő azonnal érti az érdeklődés hiányát. A titkot hordozó
nő is gyakran találkozik hasonlóval. Még ha látják is a többiek, hogy szívét
valami emészti, akaratlanul vagy szándékosan nem vesznek tudomást sé-
rüléséről.
Az ősi psziché egyik csodája azonban az, nem számít, milyen „gyilkos-
ság" áldozatává válik, milyen sérülést szenved a nő, pszichéje tovább él és
a felszínre tör, ahol megfelelő körülmények között újra dalra fakad. Tuda-
tosul a seb, s a psziché gyógyulni kezd.
Hát nem érdekes, hogy egy nő életereje akkor is növekedhet, ha látszólag
élettelen? ígéretes, hogy az ősi élerő még a legbénítóbb körülmények kö-
zött is életben tartja és táplálja gondolatainkat, noha ez egy ideig rejtve ma-
rad. Ám egy idő után a felszínre törnek. Ez az erő addig nem nyugszik,
amíg az eltemetett nő holléte és körülményei le nem lepleződnek.
Mint a mese pásztorainak, nekünk is nagyot kell lélegeznünk, s lelkünk le-
heletét kell a nádsípon át fújni, hogy a psziché állapota hangot kapjon, s meg-
tudjuk, mit kell tennünk. Ez a felkiáltás aktusa. Ezután következhet az ásás.
Vannak erőt adó titkok - például azok, amelyek egy cél elérését szolgál-
ják, vagy azok a boldog titkok, amelyeknek őrizgetése örömöt jelent -, ám a
szégyennel járó titkok egészen mások, olyan nagy a különbség a kettő kö-
zött, mint a szalagon függő érme és a véres kés között. Ez utóbbit fel kell
hoznunk, s együttérzően szemügyre kell vennünk. Rettenetes látni egy szé-
gyenteli titok őrzőjének önmarcangolását és önkínzását. Mindaz a gyötre-
lem, amit a titok felfedése esetére kilátásba helyeznek számára, akkor is be-
következik, ha nem beszél senkinek; belülről támad rá.
így nem lehet élni. A szégyenteli titkok állandóan kísértenek. Az ilyen
életre kényszerülő nő nem tud aludni, mert a titok szögesdrótként tekere-
dik nyakára, amikor menekülni próbál. Ezek a titkok nemcsak magára a
nőre hatnak pusztítóan, hanem a Természeti Asszonnyal való kapcsolatára
is. A Természeti Asszony kiássa a dolgokat, szétszórja, üldözi őket. Nem
temet el semmit, s nem felejt. Ha valamit eltemet, akkor tudja, hová, s ha-
marosan ismét kiássa.
A szégyen eltitkolása rendkívül zavaró a psziché számára. A titkok az ál-
mokban törnek elő. Az analitikusnak be kell hatolnia az álom kézzelfogha-
tó, s néha még archetipális tartalma mögé is, ha látni akarja, mi az a titok,
amiről az álmodó nem tud vagy nem mer hangosan beszélni.
Az elemzések után sok álomról derül ki, hogy olyan hatalmas és túlára-
dó érzelmeket fejez ki, amelyekről az álmodó a valós életben nem képes
122
megnyilatkozni. A titkok is ilyen álmokban keresnek utat. A gyakorlatom-

ban előforduló leggyakoribb álomképekben elektromos vagy más eredetű
fények villódznak és/vagy hunynak ki, az álmodó megbetegszik valami-
lyen ételtől, nem tud veszélyhelyzetben megmozdulni, megpróbál kiáltani,
de nem jön ki hang a torkán.
Ugye emlékszünk még a Canto Hondára, a mély énekre, és hambre del al-
mára, az éhező lélekre? Az álmokban és a nő zabolátlan életereje folytán
ezek idővel a psziché felszínére törnek, s felhangzik a szükséges, felszaba-
dító kiáltás. Akkor a nő megtalálja hangját. Hangosan kiénekli, kikiabálja
titkát, s mindenki meghallja. Pszichéje újra erős lábakon áll.
Ez a mese és a hozzá hasonlók gyógyírként alkalmazhatók az ilyen titkos
sebekre; bátorítanak, tanácsot adnak, elszántságra ösztönöznek. A mese
bölcsessége mögött az áll, hogy az én, a lélek és a psziché titkok és egyebek
által okozott sebei az ember életéhez tartoznak. És éppígy a forradások is.
De van gyógyír ezekre a sérülésekre és bekövetkezik a gyógyulás.
Vannak általános sebek, vannak csak férfiakra és vannak csak nőkre jel-
lemző sebek. A vetélés forradást hagy. Az abortusz forradást hagy. Bár-
mely korú gyermek elvesztése forradást hagy. Olykor az is forradást hagy,
ha túl közel kerültünk valakihez. A naiv választások, a csapdába esések
éppúgy hagyhatnak heget, mint a jó választások. Annyi formájú hegesedés
létezik, ahányfajta pszichikai sérülés.
A szégyen, a félelem, a harag, a bűn vagy a megaláztatás övezte titok el-
fojtása hatékonyan fedi le a tudattalannak azon részeit, amelyek a titok he-
lye körül találhatók.3 Olyan ez, mintha egy műtét előtt az érzéstelenítőt,
mondjuk a beteg bokájába fecskendeznénk. Nem csak a boka, de a láb jó ré-
sze érzéketlenné válik. Ugyanígy működik a pszichében a titok őrzése. Az
érzéstelenítő folyamatos adagolása az érintett résznél sokkal nagyobb terü-
letet bénít le.
Tekintet nélkül a titok természetére, a titoktartással járó fájdalomra, a
psziché ugyanilyen hatás alá kerül. Volt egy páciensem, akinek a férje
negyven évvel ezelőtt, házasságkötésük után három hónappal öngyilkossá-
got követett el. A család azt kívánta ettől az asszonytól, hogy ne csak férje
depressziójának bizonyítékait titkolja el, hanem az őt akkor hatalmába kerí-
tő fájdalmat és haragot is. Ennek az lett az eredménye, hogy szép lassan ki-
fejlődött a néhai férj szenvedéséhez, és saját szenvedéséhez, s az esemény
megbélyegzése miatti haragjához kötődő „néma zóna".
Engedett férje családjának, sosem tárta fel mások előtt, hogy milyen ke-
gyetlenül bántak a férfival éveken át, s az asszony így tulajdonképpen lehe-
tővé tette, hogy a család elárulja őt. Az öngyilkosság minden egyes évfor-
dulóját halálos csend övezte. Senki sem kérdezte meg az asszonytól: „Hogy
vagy, mit érzel? Nem vágysz társaságra? Hiányzik a férjed? Biztosan hi-
123
ányzik. Eljössz velünk valahová?" Az asszony pedig minden évben újra és

újra megásta férje sírját, s magányosan temette el fájdalmát.
Fokozatosan lemondott minden egyéb évfordulóról: nem ünnepelte a
születésnapokat, még a sajátját sem. A néma zóna terjeszkedett, nemcsak
az évfordulókat, az ünnepléseket fedte be, hanem sok mást is. Az asszony
már nem tartotta semmire, időpocsékolásnak minősítette a szokásos csalá-
di és baráti eseményeket.
Tudattalanja számára azonban mindez üres gesztus volt, mert kétségbe-
esésében nem került hozzá senki közelebb. Krónikus gyásza, a szégyentel-
jes titok őrzése beette magát pszichéjének kapcsolatokat uraló területébe.
Sokszor azon a helyen, vagy ahhoz nagyon közel ejtünk sebet másokon,
ahol mi magunk is megsérültünk.
Ha azonban egy nő meg akarja őrizni minden ösztönét és szabadon kí-
ván mozogni saját pszichéjében, akkor titkát vagy titkait meg kell osztania
egy megbízható személlyel, s annyiszor kell újra és újra elmondania,
ahányszor szükséges. A seb gyógyulásához nem elég, hogy egyszer kitisz-
títjuk, s aztán megfeledkezünk róla; sokáig kell mosogatnunk, ápolgat-
nunk.
Amikor feltárul végre a titok, a léleknek nem elég sem a titok feltárója,
sem meghallgatója részéről az olyan reagálás, hogy „Hmm, nahát, ez bor-
zasztó", vagy „Hát, igen, nehéz az élet". Áldás az olyan hallgató, aki oda-
adóan tud figyelni, s anélkül képes megrázkódni, megborzongani, s teljes
szívéből fájdalmat érezni, hogy összeomlana. A gyógyuláshoz tartozik,
hogy úgy tudjuk elmondani titkunkat, hogy mások megrendülnek halla-
tán. A trauma keletkezésekor hiányzó támasz és odafigyelés hatására az
ember lassan kigyógyul szégyenéből.
Ezt a változást úgy szoktam elősegíteni, hogy szűk, bizalmas körben be-
szélgetünk, ahol arra kérem a nőket, hogy hozzanak fényképeket anyjuk-
ról, nagynénjeikről, nővéreikről, társaikról, nagymamáikról és olyan asszo-
nyokról, akik számukra fontosak. Sorba állítjuk a képeket. Némelyik repe-
dezett, némelyik foszladozik, vizespohár vagy kávéscsésze talpának nyo-
mait őrzi; van, amit egyszer széttéptek, majd újra megragasztottak; van,
amit fólia véd. Sok fénykép hátára szép, régies betűkkel olyasmiket írtak,
hogy „Ó, te gyerek!", vagy „Örökké szeretlek", „Ez én vagyok Joe-val At-
lantic Cityben", vagy „Ez én vagyok kedves szobatársammal", vagy „A lá-
nyok a gyárból".
Azt javaslom a nőknek, hogy beszámolóikat kezdjék így: „Ezek a nők
vérrokonaim", vagy „Ezektől a nőktől örököltem sok mindent". Páciense-
im nézik a képeket és mély együttérzéssel belefognak a történetekbe és a
titkok feltárásába, s elmondanak mindent, amit tudnak. A fényképeken lé-
vő asszonyok nagy örömeiről, nagy sérelmeiről, nehéz életéről, győzelmei-
124
ről beszélnek. Ilyenkor sokszor meg kell állnunk, mert a sok-sok könny
sok-sok csónakot emel fel a száraz partról, s egy ideig együtt ringatózunk a
4
vízen.
Itt az a legfontosabb, hogy a női „szennyest" egyszer s mindenkorra ki-
tisztítsuk. Érthetetlen a családi szennyes nyilvános kiteregetése elleni meg-
szokott tiltakozás, hiszen a tisztogatás a családon belül sem történik meg. A
szennyes, titokkal átitatva ott hever a pince egy sötét zugában. A titkoló-
záshoz való ragaszkodás méreg. Valójában azt jelenti, hogy a nő nem jut se-
gítséghez a fájdalmát okozó problémák kezelésében.
A személyes titkokat őrző történeteket sokszor meg sem lehet beszélni a
családdal vagy a barátokkal; vagy hitetlenkednek, vagy megpróbálják elba-
gatellizálni és elsiklani felettük, és ezt gyakran érthető okokból teszik. Ha
megbeszélnék, megvilágítanák ezeket a problémákat, lia foglalkoznának
velük, akkor osztozniuk kellene a nő bánatában. De nem jó a nyugodt
ácsorgás. Nem jó az „Ó, hááát...", s aztán csend. Nem jó a „Van más dol-
gunk is, nem foglalkozhatunk ilyesmikkel". Ha egy nő társa, családja vagy
közössége osztozik az aranyhajú lány halála feletti gyászban, akkor nekik is
csatlakozniuk kell a menethez. Nekik is könnyeket kell hullatniuk a sír
mellett. Senki sem rázhatja ezt le magáról, s biztos, hogy számukra is nehéz
időszak következik.
Amikor a nők többet foglalkoznak saját titkos szégyenükkel, mint a csa-
lád vagy a közösség más tagjai, akkor tudatosan csak ők szenvednek.5 A
család nem tölti be lélektani szerepét, nem valósul meg az összetartás. A
zabolátlan természet mégis azt kívánja, hogy környezetünk megtisztuljon
az irritációktól és a fenyegetésektől, hogy az elfojtások minimálisra csök-
kenjenek. Általában csak idő kérdése, hogy egy nő mikor merít bátorságot
lelke csontjaiból, mikor vág magának sípot az arany nádból, s kezdi el ját-
szani rajta titkát a maga erős hangján.
Több tucatnyi olyan mesét tanulmányoztam, amelyben a hősnő nem haj-
landó együtt élni a titokkal és ennek következtében teljes életet élhet - ilyen
például a Kékszakáll, Róka úr, A rabló vőlegény, Mary Culhane története -, s a
belőlük kihámozható archetipális jó tanácsokra építettem a szégyenteli tit-
kok esetében megteendő lépéseket.
Lásd, amit látsz. Mondd el valakinek. Sosem késő. Ha úgy érzed, nem tu-
dod hangosan kimondani, írd le. Válassz ki valakit, akiről ösztöneid azt
súgják, megbízhatsz benne. Sokkal jobb, ha felnyitod a téged aggasztó ku-
kacokkal teli dobozt, mint hogy a férgek belül hemzsegjenek. Ha úgy gon-
dolod, keress egy terapeutát, aki ért a titkokhoz. Ez a személy meg-
könnyebbülést hoz, nem veri a dobot, hogy mit tettél jól, s mit nem, tudja
mi a különbség a bűn és a feloldozás között, s ismeri a szellem gyászának
és feltámadásának természetét.
125
Bármi legyen is a titok, látjuk, hogy most már életünk részévé vált. A fel-
nyitott seb lassan begyógyul. De megmarad felette a sebhely. Mindig meg-
érzi majd az időjárás változásait. Ilyen a valódi fájdalom természete.
A klasszikus pszichológia éveken át tévesen azt tartotta, hogy a fájdalom
egyszeri folyamat, mely jó esetben egy év alatt lezajlik, s aztán vége, s aki
nem tudja vagy nem hajlandó ez alatt az idő alatt túltenni magát rajta, azzal
valami baj van. De ma már tudjuk azt, amit az emberek ösztönösen évszá-
zadok óta tudnak: bizonyos sebek, sérülések és szégyenek sosem múlnak el
a gyász elteltével; az egyik legtovább tartó fájdalom a gyermek elvesztése,
akár halál következtében, akár úgy, hogy az anya lemond róla.
Dr. Paul C. Rosenblatt hosszú éveken át vezetett naplókat tanulmányo-
zott,7 s arra a következtetésre jutott, hogy az ember a legnagyobb gyászból,
a támogatás mértékétől és egyéb körülményektől függően, a tragédia utáni
első vagy második év során épül fel. Időnként azonban később is rátör a
mély szomorúság. Noha a kiváltó esemény egyre távolabb kerül az időben
és egyre rövidebb ideig tart a gyász, mégis ugyanolyan torokszorító, mint a
legelső alkalommal.
Ez az adalék segít a hosszantartó gyász megértésében. Ha a titok titok
marad, a fájdalom csak nem szűnik meg, és egy életen át tart. A titok őriz-
getése akadályozza a psziché és a szellem természetes öngyógyító folya-
matait. Már csak ezért is meg kell szabadulnunk titkainktól. így kerülhe-
tünk ki a néma zónából. Magunk mögött hagyhatjuk a titkok halálkultu-
szát. Ha mélyen gyászolunk, fájdalmunkban könnyeink hullanak, de
megszabadulunk a szégyen érzetétől. Megtisztulunk és új élettel telítő-
dünk.
Gyászunk idején a Természeti Asszony tart bennünket karjaiban. Ő az
ösztönös Én. El tudja viselni sikoltozásainkat, sírásunkat, halálvágyunkat.
A legjobb gyógyírt alkalmazza a legfájóbb helyeken. Fülünkbe suttog. Ő is
érzi a fájdalmat. Tűri és elviseli. Nem fut el. Jóllehet sok-sok sebhely kelet-
kezik, ne felejtsük el, hogy a húzóerőt vagy a nyomást a sebhelyek jobban
bírják, mert erősebbek, mint a bőr.
Az áldozati palást
Pácienseimnek néha megmutatom, hogyan kell posztóból vagy más anyag-
ból áldozati palástot készíteni. Erre a palástra festeni és írni is lehet, rá lehet
tűzni vagy ölteni mindazokat a neveket, amelyekkel egy nőt élete során il-
lették, mindazokat a sértéseket, megbélyegzéseket, traumákat, sebeket,
sebhelyeket, amelyeket élete során elszenvedett. Ezzel fejezi ki áldozati bá-
rányként megélt élményeit. Van, hogy egy-két nap alatt elkészül a palást,
126
néha hónapokig is eltart a munka. Rendkívül sok segítséget nyújt az élet sé-
rüléseinek, vereségeinek és veszteségeinek felsorolásához.
Először a magam számára készítettem ilyen palástot. Hamarosan olyan
súlyossá vált, hogy múzsák egész kórusának kellett az uszályt tartani. Az
volt a tervem, hogy elkészítem a palástot, s miután egyetlen pszichikus
tárgyba sűrítettem a sok pszichikus hulladékanyagot, elégetem a palástot, s
így szabadulok meg régi sérüléseim java részétől. De az történt, hogy fel-
akasztottam a palástot az előszobába, s valahányszor elmentem mellette,
nem rossz, hanem jó érzések töltöttek el. Lassan csodálni kezdtem annak a
nőnek az ovariosát, aki egy ilyen palástot tudott magán cipelni, s mégis szi-
lárd, éneklő, alkotó, farkát jókedvűen csóváló lény tudott maradni.
Ugyanezt láttam pácienseimen is. Egyikük sem akarja az elkészült palás-
tot megsemmisíteni. Meg akarják tartani, s minél csúnyább, minél vére-
sebb, annál jobb. Olykor harci palástnak nevezzük ezeket a tárgyakat, mert
a nők és nőtársaik állhatatosságáról, kudarcairól és győzelmeiről tanúskod-
nak.
Az is sokat segít, ha a nők nem éveik, hanem beforradt harci sebeik sze-
rint számolják életkorukat. „Hány éves vagy?", kérdik tőlem néha. „Tizen-
hét sebhelynyi a korom", válaszolom. Sokaknak ilyenkor arcizma sem rán-
dul, s ők is elkezdik számlálni a harcokra emlékeztető sebhelyeiket.
A tél eseményeit állati bőrökön megörökítő lakota jelekhez, a törzs, a há-
borúk, a győzelmek nagy eseményeit megörökítő nahuatl, maja és egyipto-
mi feljegyzésekhez hasonlítanak ezek az áldozati vagy harci palástok. Va-
jon mit gondolnak majd lányunokáink és ükunokáink így megörökített éle-
tünkről? Remélem, mindezt el kell majd nekik magyarázni.
Remélem, nem lesz semmi félreértés, hiszen mindezt életünk nehéz vá-
lasztásai árán szereztük. Ha nemzetiséged, etnikai hovatartozásod vagy
családod iránt érdeklődik valaki, csak mosolyogj titokzatosan. Válaszold
azt: „A Sebhelyesek Klánjába tartozom".
127
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
LA SELVA SUBTERRÁNEA:
BEAVATÁS A FÖLD ALATTI ERDŐBEN
A levágott kezű leány

A mese a mag, s mi vagyunk a termőföld. Már a mese hallgatása is azt az
élményt nyújtja, hogy mi vagyunk botladozó vagy győzedelmeskedő hős-
nője. Ha farkas-történetet hallunk, utána egy ideig farkas módjára járunk-
kelünk, viselkedünk. Ha egy fiókáját meglelő galamb történetét halljuk,
utána egy ideig mintha tollas mellkasunk mögött mozdulna valami. Ha ar-
ról szól a mese, hogy a hetedik sárkány karmai közül sikerült visszaszerez-
ni a csodás gyöngyszemet, akkor kimerültséget és megelégedettséget ér-
zünk. Nagyon valóságos tudás vésődik belénk a mese hallgatása révén.
A jungiánusok ezt - az antropológus Levy-Bruhl nyomán - „misztikus
participációnak" nevezik, s olyan kapcsolatot jelölnek vele, amelyben „az
ember nem tudja magát egy látott tárgytól vagy dologtól különállónak te-
kinteni". A freudiánusok ezt „projektív identifikációnak" hívják. A mese-
mondók körében ez az „együttérzés varázslata" - ez az elme azon képessé-
gét jelenti, amellyel egy időre el tud távolodni az egótól, s bele tud olvadni
egy másik valóságba, ahol olyan új elgondolásokat tapasztal és tanul, ame-
lyekkel a tudatosság egyéb formáiban nem találkozik, s amelyeket vissza
tud hozni magával a konszenzuális valóságba.1
A levágott kezű leány olyan figyelemre méltó történet, amelynek rétegei
alól kikandikálnak az ősi éjszakai vallások lábujjai. A mese szerkezetéből
következően a hallgató is részese a hősnő állhatatossági próbáinak, hiszen
a mese olyan hosszú, hogy sokáig tart elbeszélése, s még tovább beszippan-
tása és feldolgozása. Általában hét éjszakán át mesélem ezt a történetet, né-
ha azonban, a hallgatóságtól függően, hét hétig vagy hét hónapig is eltart-
hat - egy éjszakát, egy hetet vagy egy hónapot szánva a történet minden
stádiumának - és megvan erre a jó okom.
A történet a fák gyökereinél sokkal mélyebbre nyúló világba visz el ben-
nünket. Ebből a nézőpontból azt láthatjuk, hogy A levágott kezű leány meséje
egy nő teljes életét felöleli. A női psziché kulcsfontosságú utazásaival fog-
lalkozik. A könyvemben szereplő többi mesétől eltérően, amelyek néhány
napig vagy néhány hétig tartó sajátos feladatokról vagy tanulási folyama-
129
tokról szólnak, A levágott kezű leány története sokéves utazást ölel fel - egy
teljes női élet folyamatát. Ez tehát egy különleges történet, s akkor dolgoz-
hatjuk fel a legjobb ritmusban, ha bőséges időt töltünk vele, s múzsánkkal
együtt ülünk és olvassuk szakaszról szakaszra.
A levágott kezű leány az állhatatosság rítusán át vezet be a föld alatti erdő
világába. Az állhatatosság szó úgy hangzik, mintha „szünet nélküli folyto-
nosságot" jelentene, és igaz ugyan, hogy ez szerepet kap a mesében, de az
állhatatosság jelenthet „megedződést, megszilárdítást, robusztussá, erőssé
válást" is, és ez a mese fő vonása, és a nők hosszú pszichikus életének te-
remtő ereje. Az állhatatosság azt jelenti, hogy létrehozunk valamit.
Állhatatosságra tanít az egész természet. A farkaskölykök párnás man-
csai puhák, mint az agyag, amikor megszületnek. A szüleikkel tett sok kó-
borlás, vándorlás, kalandozás keményíti meg ezeket a mancsokat. Ezután
már sérülések nélkül tudnak éles köveken, szúrós csalánon, sőt üvegszilán-
kokon sétálni.
Láttam már farkasanyát, aki jéghideg vízbe mártotta kölykeit, aki addig
futott, míg kicsinye csak botladozott utána, de az anya nem állt meg, csak
futott. Megkeményítik a kedves kicsiny szellemet, erőt és lendületet plán-
tálnak belé. A mítoszokban az állhatatosság tanítása a Nagy Ősanyának, az
Ősi, Természeti Asszony archetípusának rítusain át zajlik. Ez az örök rituá-
lé szolgálja kicsinyeinek megerősödését. Ő tesz bennünket edzetté, tekinté-
lyessé és állhatatossá.
A tanulásnak, e tulajdonságok elsajátításának helyszíne la selva subterrá-
nea, a föld alatti erdő, a női tudás alvilága. Ez az ősi világ a mélyben húzó-
dik. Míg ott tartózkodunk, ösztönös tudás és nyelv jár át bennünket. Abból
a szemszögből megértjük azt is, amit a fenti világ nézőpontjából nem egy-
könnyen érthetünk.
A mesében szereplő leány egyre mélyebbre száll alá. Amint bejárja az
átalakulás egyik szintjét, máris mélyebbre ereszkedik. Ezen alkímiai stádi-
umok mindegyike teljes, mindegyik tartalmazza a nigredo, árveszteség, a
ntdedo, az áldozat és az albedo, a fény egymást követő szakaszát. Ez az alá-
szállás, veszteség, megtalálás és megerősödés azt az életen át tartó beava-
tást ábrázolja, amelyaz ősi újjáéledéséhez vezet.
A levágott kezű leány történetét a világ különböző részein Ezüst kezek, Kéz
nélküli menyasszony és A gyiünölcsöskert cím alatt is ismerik. A néprajzkuta-
tók több mint száz változatát jegyezték fel. A most következő változat Ke-
let-Közép-Európából származik. Az igazság azonban az, hogy a mese mé-
lyén húzódó mély női tapasztalat bárhol felismerhető, ahol vágyakoznak
az Ősanya után.
Magdaléna néni furfangos módon mesélt. Azzal a bevezető mondattal lep-
te meg hallgatóit, hogy „Mindez tíz évvel ezelőtt történt", s aztán elmondott
130
LA SELVA SUBTERRÁNEA: BEAVATÁS A FÖLD ALATTI ERDŐBEN
egy középkori történetet, amiben voltak lovagok, sáncárkok, s minden, ami

kellett. Vagy így kezdte: „Egyszer volt, hol nem volt, a múlt héten...", s aztán
olyan mese következett, mely a történelem előtti időkben játszódott.
Most pedig lássuk A levágott kezű leány történetét.
"Egyszer valamikor, néhány nappal ezelőtt az út mellett lakott egy emBer, aki hatalmas
kővel őrölte a falu lakóinakf'úzájái. "De rossz időkjártakj. s a molnárnak,nem maradt
egyebe a nagy malomkövön és a csűr mögött virágzó almafán kívül.
Egy nap, amikpr az erdőBe ment, hogy ezüstélű fejszéjével némi száraz fát hasogas-
son magán akj egy fa mögül elébe toppant egy furcsa öregember.
— Semmi szükség fahasogatássalgyötörnödnwgad— ravaszkodott az öreg. —"Elhal-
mozlakjninden gazdagsággal, ha nekem adod azt, ami a malmod mögött áll.
— 'Nincs a malmom mögött a virágzó almafán kívül egyéb —gondolta a molnár és
ráállt az alkura.
Három év múlva eljövöki * elviszem, ami az enyém — kuncogott az öregember, s el-
sántikált az erdő sűrűjébe.
Hazafélé a molnár látja ám, hogy felesége szalad felé az ösvényen. A házuktól fu-
tott, köténye röpködött, haja kibomlott.
— férjem uram, hallgasd, mi történt. Amikor az óra ütött, hirtelen megváltozott
minden, szebb óra került a falra, régi faszékeinkfielyett bársonyhuzatosaktermeitefa
szobában, a kamra tele élelemmel, ládáink_és szekrényeinkkicsordulnak. Hogyan tör-
tént mindez?
És abban a percben aranygyűrűk, csillogtak, ujjain, haját pedig aranypántok.fogták,
össze.
— 0 — mondta a molnár, miközben saját zekéje selyemmé változott. "Kopott facipői,
melyekben már csak,hátradőlve tudott járni, a szeme láttára változtak,át szépséges ci-
pőkké-
— Egy idegen műve, — mondta álmélkodva. —Egy furcsa, fekete ruhás emberrel ta-
lálkoztam az erdőben, aki mérhetetlen gazdagságot ígért cserébe azért, ami a malom
mögött áll. Zlltetünkjnajdúj almafát, asszony.
—Jaj uram, - siránkozott az asszony, s úgy nézett, mintha ütött volna halála órája.
—Az ördög volt az a fekete ruhás ember, a malom mögött meg persze ott áll az almafa,
de lányunkjs ott söpröget fűzfa söprűjével.
Hazabotorkáltak_hát, s keservesen sirattákgazdagságukgt. A lány nem ment férj-
hez három évig, s olyan szép volt, mint a hamvas alma. Aznap, amikor eljött érte az
ördög, megfürdött, fehér ruhát vett fel, krétával kört rajzolt maga köré, s annak,köze-
péBe állt. Amikor az ördög kinyújtotta kezét, hogy megragadja, valami láthatatlan erő
repítette át az udvar másik sarkába.
— 9{emfürödhet többé - toporzékolt —, mert így nem férek,a közelébe.
A szülők,megrémültekj, s a következő hetekben a lány nem fürdött. Haja összecso-
131
mósodott, férmei fefete félholdakká váltad Bőre megszürkült, ruhái pedig megsöté-
tedtek és megmerevedteka fesztóC.
Akfpr aztán, amifer a lány már egy vadáttathoz hasonlított, Beállított az ördög.
<De a íány sírva fa feidt, s fennyei lefolytak, tenyerén és végig a fenján. Kifehéredett,
megtisztult mindfet feze és karja. Az ördög haragosan tomBoCt.
— Vágjátokfe a fezeit, mert így nem tudora fézeléBe menni.
Az apa elborzadt.
—Azt afeirod, hogygyermefetn fezét Lévágjam?
Az ördög tajtékzott:
— Mindent elpusztítok,. téged is, meg a feleségedet is, és minden szántóföldet, amed-
dig csak,a szem ellát.
Az apa úgy megijedt, hogy engedelmeskedett, s leánya megBocsájtásáért könyörögve
élesíteni fezdte az ezüstélű fejszét. Lánya sem tehetett mást, ezt mondta:
— légy, ahogy tenned feli, a gyermeked vagyok;
Meg is tette, s Bizony, nem lehetett megmondani, fe sírt hangosaBBan; az apa-e
vagy a lánya. A lány úgy érezte, véget ért az élete.
Amifer az ördög újra megjelent, úgy sírt a lány, hogy a fezei helyén maradt csonfek,
ismét fehérek, (ettek,, s az ördög megint átrepült az udvar túlsó oldalára, amifer meg
akarta ragadni. Úgy káromkodott, hogy apró liizekgyúltakaz erdőBen, s az ördög el-
tűnt öröfee, mert elvesztette hatalmát a lány felett.
A jnolnár és a felesége száz évet öregedett. Mint minden Becsületes erdőlakó, úgy
Boldogultál^ ahogy tudtak. Az apa felajánlotta leányánaki hogy szépséges kastélyt
építtet neki, aholgazdagságBan élhet, de a lány azt válaszolta, hogyjoBBan illene hoz-
zá, ha koldusnak, menne, s mások fényörüíetességére Bízná magát. Tiszta kötést tett
hát fezeire, s hajnalhasadtával elindult, otthagyva addigi életét.
Ment, mendegélt. A déli tűző naptól úgy megizzadt, hogy verejtéfesífe>k,szántották,
piszkos arcát. A szél összekuszálta haját, mígnem úgy nézett ki, mint a gólyafészeki
ami Ben az egyikgally erre, a másifearra áll. "Éjszaka elérkezett egy király gyümölcsös-
fertjéhez. A hold sugara az ágafem lógó gyümölcsökre hullott.
9{em léphetett Be, mert a fertet vizesárokövezte. Térdre esett az éhségtől. 'Ekfpr egy
fehérBe öltözött szellem jelent meg, elzárta a zsilipet, s a vizesárok.kiszáradt.
A lány a körtefák.között sétált, s tudta jól, hogy minden egyes körtét számon tarta-
naki s szigorúan őriznek. Egy ág azonBan olyan alacsonyra hajlott, hogy elérte, s a gally
ropogni fezdett. Száját a körte aranyos héjához emelte, s enni kezdett. Ott állt a hold-
fényben Bekötött fezeivel, zilált hajával. Sárasszcrnynakjátszott a fez nélküli lány.
A fertész látta mindezt, de látta a leányt vezető szellemet is, s ezért nem avatko-
zott fezbe. Mikor a lány megette a fértét, visszament a vizesárfen át, s az erdő rejte-
feBen álomra hajtotta a fejét.
Másnap reggel jött a király, hogy megszámolja fenéit. "Észrevette, hogy egy hiány-
ziki de hiáBa nézett fel, hiáBa nézett le, a fértét nem lelte. 'Kérdezte a fertészt is, afé
így válaszolt:
132
-JAz. éjjel két szettem (eeresztette az árokból a vizet, a telihold fényénél beléptek. a
kertbe, s az egyik,, az, amelyiknekjiem voít keze, megette a neki felkínálkozó körtét.
JA király azt mondta, aznap éjjel ő őrzi a gyümölcsöst. Sötétedés után megjelent a
kertésszel és egy varázslóval, aki értett a szedemekjnyelvén. (Mindhárman letelepedtek,
egy fa alá és vártaki Éjfélkor jött ám a lány az erdőn át, ruhái rongyokban lógtak.róla,
haja csapzott, arca csíkos, keze hiányziki s mellette a fehér szellem.
Ugyanúgy jutottak.be a kertbe, mint az előző éjjel. "Egy fa ismét meghajolt, hogy a
lány elérhesse szájával az ág végén lógó gyümölcsöt.
SA varázsló közelebb jött hozzájuk_és azt kérdezte:
— Erről a világról valók vagytok,, vagy a másik világról?
JA lány így válaszolt:
— iMaha a világban éltem, mégsem tartozom ehhez a világhoz.
JA király megkérdezte a varázslót:
— Ember ő, vagy szellem?
JA varázsló azt válaszolta, hogy mindkettő. JA király szíve nagyot dobbant, odafu-
tott a lányhoz és azt kiáltotta:
— 9{em hagylak.elsoha. Mától fogva gondodat viselem.
'Kastélyában ezüstkezeket készíttetett a lánynakj. melyeket a kaijaihoz erősítettek
így történt, hogy a király feleségül vette a kéz nélküli leányt.
JA kÍrálynak.nemsokára háborúba kellett vonulnia egy messzi ország ellen, s anyja
gondjaira bízta az ifjú királynét, akit teljes szívéből szeretett.
— JJía gyermekünk születik,, azonnal küldjetekjüzenetet.
Telt, múlt az idő, s a fiatal királyné gyönyörű gyermeket szült. JA király anyja hírvi-
vőt küldött a királyhoz. Útközben azonban elfáradt a hírvivő, s amint egy folyó mellé
ért, szemeire egyre súlyosabb álmosság nehezedett, s el is aludt a folyóparton. ÍAz ördög
előbújt a fa mögül, ahol rejtőzködött, s kicserélte az üzenetet egy másikra, amiben az
állt, hogy az újszülött félig ember, félig kutya.
JA király elborzadt a hír olvastán, de visszaküldte a hírvivőt azzal az üzenettel,
hogy ápoljákjs szeressék_az ifjú királynőt ebben a mfiéz helyzetben. JA küldönc megint
elérkezett ugyanannak.a folyónak.apartjára, s megint olyan álmos lett, hogy nem tu-
dott továbbmenni. JAkkpr megint előugrott az ördög, s azt az üzenetet adta kezébe,
hogy „Öljétekjneg a királynőt is és a gyermeket is".
JAz öreg királynét megdöbbentette az üzenet, s visszaküldte a hírvivőt, hogy a király
megerősítse kívánságát, futott a fiú, de a folyó mellett most is mindig álomba zuhant,
s az elcserélt üzenet most még rettenetesebben hangzott: „Tartsátok, meg a királyné
nyelvét és szemeit annak.bizonyságául, hogy tényleg halott".
JAz öreg királyné nem bírta elviselni a fiatalasszony halálánakgondolatát. Megölt
egy őzet, kivette nyelvét és szemeit, s azokat rejtette el. JAztán a gyermeket anyja mel-
lére kötözte, fátyollal fedte a fiatalaszony arcát és azt mondta neki, fusson, ha kedves
az élete. Sírt a két asszony, de el kellett válniuk.egymástól.
JA fiatal királyné addig bolyongott, míg egy óriási, sűrű erdőhöz nem érkezett. In-
133
FARKASOKKAI, FUTÓ ASSZONYOK
dúlt erre, indult arra, hogy ösvényre leljen. Amifer besötétedett, megint megjelent a fe-
hérbe öltözött szellem, s egy szegényes fogadóhoz vezette az asszonyt. A fogadó Barát-
ságos erdó'laféfé volt. így másik fehér ruhás lány nevén szólította, s bevezette a fé-
rálynét a házba. Agyermefet lefektették.
- 'J(onnan tudod, hogy királyné vagyok?- kérdezte a lányt.
- Mi, erdőlafékj. figyelemmel fésérjükezefet a dolgokat, királyném. T>e most pihenj.
A ferályné hét évet töltött a fogadóban, s boldog volt gyermekével és elégedett életé-
vel. (Kezei lassan visszanőttek, 'Először otyanok,voltak, mint a kisbaba fezei, rózsa-
színűéig mint a gyöngy. Aztán feslányfezekRé, majd asszonyfezekké váltak,
Időközben hazatért a király a háborúból, s öreg anyja sírva fogadta.
- íMiért fellett megölni fet ártatlant? - kérdezte, s megmutatta a szemefet és a
nyelvet.
A történet hallatán a király megtántorodott és vigasztalhatatlanul zofegni fez-
dett. Anyja látta mély bánatát, s elmondta neki, hogy a nyelv és a szemeféegy őzgidáé
voltaki a királynét pedig gyermekével elküldte az erdőbe.
A férály megfogadta, hogy addig se nem isziki se nem eszik,, amíg rájukjtem talál, ha
feli, addig megy, míg a kékjg szélét el nem éri. (Hét éven át kutatott. (Kezei megfeke-
tedtek, szakálla olyan dohos barna lett, mint a moha, szemeit vörös karikák.és árfek,
vettéfékörül. 'Ez alatt az idő alatt se nem evett, se nem ivott, de egy nála hatalmasabb
erő életben tartotta.
Végül elérkezett az erdőlakpkjogadójába. A fehér ruhás asszony behívta és fekhellyel
kínálta, mert látta, milyen fáradt, fátylat terített arcára, s a férály elaludt. Ahogy leg-
mélyebb álmában kilehelte a levegőt, a fátyol felpúposodott és lassan lecsúszott arcáról.
Arra ébredt, hogy egy szépséges asszony és egy gyönyörű gyermefetekint arcára.
-Afeleségedvagyoki s ez agyermeféd.
A férály szívesen elhitte volna, de látta, hogy ennek.az asszonynaféfezei vannak,
- (Hehéz sorsom miatt, és mert ápolgattam őfet, visszanőttek.a fezeim, - mondta. Az-
zal elővette a ládából az ezüstfezefet, ahol féncsfént őrizgette őfet. A férály felemelke-
dett és megölelte királynőjét és gyermefet, s nagy volt az öröm az erdőben azon a napon.
(Hagy lakomát csapott a fogadó minden szelleme és lakója. Aztán a férály, a ferályné
és a gyermek.visszatértek_az öreg királynéhoz, másodifíakodaí>nat ültek,, s még sofésok,
gijermeküf született, akik, mind elmesélték, ezt a történetet száz másiknak\ akifújabb
száznakbeszéltékel, s te is egy vagy abból a százból, afénefemeg én mesélem el.
Az első stádium - A tudatlanságban kötött alku

A mese első szakaszában a gyenge és kapzsi molnár rossz alkut köt az ör-
döggel. Azt hiszi, meggazdagszik, aztán rájön, hogy igen magas árat kell
érte fizetnie. Úgy gondolta, almafáját adta a kincsekért cserébe, de kiderül,
hogy lányát ígérte oda az ördögnek.
134
Az archetípusokkal foglalkozó pszichológiában egy mese minden elemét

egyetlen női psziché aspektusainak leírásaként kezeljük. E mese fényében
tehát meg kell most kérdeznünk magunktól: „Milyen rossz alkut köt min-
den nő?"
Jóllehet naponta más és más választ adhatnánk, egy válasz azonban min-
den nő életében azonos. Nem szívesen ismerjük ugyan el, de az az igazság,
hogy életünk legrosszabb alkuja mindig az, amikor mély, tudásban gazdag
életünket egy sokkal törékenyebbre cseréljük; amikor lemondunk fogainkról,
karmainkról, érzékünkről, szimatunkról; amikor feladjuk zabolátlan életün-
ket valami olyasmiért, ami gazdagnak ígérkezik, de sivárnak bizonyul. Mint
a mesében szereplő apa, mi is anélkül kötjük meg az alkut, hogy észreven-
nénk, milyen bánatot, fájdalmat, felfordulást jelent majd számunkra.
Lehet akár a világ legeszesebb teremtménye is, mégis, minden anya lá-
nya, ha csak egy kis lehetőséget kap is, először mindig a rossz alkut választ-
ja. Ez egy óriási és jelentőségteli paradoxon. A rossz választás ugyan pato-
logikusán önromboló reagálás, nagyon sok esetben azonban olyan vízvá-
lasztóként szerepel, ami az ösztönös természet újrafejlesztésének óriási le-
hetőségét nyújtja. Ebben az értelemben, a veszteség és a szomorúság elle-
nére, a rossz alku, a születéshez és a halálhoz hasonlóan, inkább a legben-
sőbb önmagunk által megtervezett hasznos halálugrásnak számít, ami
visszavezeti a nőt ősi mélységeibe.
A nő beavatása azzal a rossz alkuval kezdődik, amelyet egykor szender-
gő állapotban kötött. Azáltal, hogy olyasmit választott, amit gazdagságnak
hitt, feladta szenvedélyes, alkotó és ösztönös életének egy részét, olykor az
egészét. Ez a szendergő pszichés állapot az alvajárás előhírnöke. Ilyenkor
járunk-kelünk, beszélünk, noha alszunk. Szeretünk, dolgozunk, választása-
ink azonban elárulják állapotunkat; természetünk érzéki, érdeklődő, jó és
lángra lobbanó oldalai félig-meddig érzéketlenek.
A mesében szereplő lány ebben az állapotban van. Kedves, ártatlan te-
remtés. Ám talán örökre megmaradna a malom mögötti udvar gondos,
monoton söprögetésénél és sosem tenne szert tudásra. Átváltozását nem
sürgeti semmi.
A mese tehát a fiatal nőiség, az ártatlanság akaratlan, ám válságos hely-
zetet előidéző elárulásával kezdődik.2 Azt mondhatjuk, hogy a psziché
azon funkcióját szimbolizáló apa, amelynek a külső világban kellene ben-
nünket eligazítania, tulajdonképpen nem sokat tud a külső és a belső világ
harmonikus működéséről. Amikor a psziché apai gondoskodást gyakorló
funkciója nem tud a lélek dolgairól, akkor könnyen árulás áldozataivá vál-
hatunk. Az apa nem veszi észre a lélek világa és a dolgok világa között köz-
vetítő egyik legfontosabb elemet - azt, hogy az elénk táruló dolgok nem
mindig azok, amiknek első pillantásra látszanak.
135
Az ilyenfajta tudás megszerzését senki sem akarja, mégis épp ez az, ami-
re előbb vagy utóbb mindannyian szert teszünk. Sok mese - például A Szép
és a Szörnyeteg, a Kékszakáll, Reynard, a róka - kezdődik azzal, hogy az apa
veszélybe sodorja lányát.3 Ám még ha végzetes alkuba bocsátkozik is a vi-
lág sötét oldaláról és a tudattalanról mit sem tudó apa, a női pszichében ez
a borzalmas pillanat drámai kezdetet jelöl; a tudatosság és a fortélyosság
megszerzésének lehetőségét jelenti.
Nincs a világon olyan érző lény, aki örökre ártatlan maradna. Gyarapo-
dásunk érdekében tulajdon ösztönös természetünk hajt annak a ténynek a
felismerése felé, hogy a dolgok nem azok, aminek első pillantásra látsza-
nak. Az ősi teremtő funkció tanít meg bennünket a létezés, az észlelés és a
tudás sokféle állapotára. Ezeken a csatornákon át érintkezik velünk a Ter-
mészeti Asszony. Ez a veszteség és árulás irányítja tehát első, bizonytalan
lépéseinket la selva subterránea, a föld alatti erdő felé vezető beavatási folya-
matban. Most kapjuk, néha az első lehetőséget arra, hogy megtanuljunk át-
sétálni a magunk emelte falakon, ahelyett, hogy beléjük ütköznénk.
Noha a női ártatlanság elvesztése felett sokan elsiklanak, a föld alatti er-
dőben különlegesnek számít az a nő, akivel ez megtörtént, részben azért,
mert megsérült, de inkább azért, mert tovább ment, mert mindent megtesz,
hogy ezt megértse, hogy lehámozza felismerő és védekező mechanizmusai-
nak rétegeit és alájuk pillantson. Ártatlanságának elvesztése ebben a világ-
ban beavatási rítusnak számít.4 Elismerést kap, s azt, hogy most már tisz-
tábban lát. Megbecsülik és értékelik kitartását és azt, hogy folytatja a tanu-
lást.
A rossz alkukötés nem csak a fiatal nők lélektanára jellemző, bármely
életkorban előfordulhat, ha az illető nő nem esett át beavatáson, vagy ha
ezekben az ügyekben félbemaradt a beavatása. Hogyan kerülhet sor ilyen
alkukötésre? A történet a malom és a molnár szimbólumával kezdődik.
Hozzájuk hasonlóan a psziché is gondolatok őrlője; összezúzza a fogalma-
kat, s hasznos táplálékot készít belőlük. Befogadja az elgondolások, érzé-
sek, gondolatok és észleletek formájában létező nyersanyagot, s olyan mó-
don aprítja fel őket, hogy használható táplálékká alakuljanak.
A pszichikus műveleteket gyakran nevezik feldolgozásnak. A feldolgo-
zás során mintegy kiválogatjuk pszichénkben a nyersanyagot, mindazt,
amit egy bizonyos idő alatt tanultunk, hallottunk, amire vágytunk, s amit
éreztünk. „HpgyanJ^ználhatom fel,ezt^ legjobban?" Ezen feldolgozott
gondolatok és energiák segítségével valósítjuk meg lelkünket igénylő fel-
adatainkat, ezekre alapozzuk alkotó törekvéseinket. így marad egy nő erős
és életteli.
A mese malma azonban nem őröl. A psziché molnárának nem akad dol-
ga. Ez azt jelenti, hogy nem történik semmi mindazzal a nyersanyaggal,
136
ami nap nap után életünkbe bekerül, s hogy nem hasznosul semmi azokból
a tudásszemekből, amelyek a világból és az alvilágból arcunkba csapód-
nak. Ha a molnárnak^ riincs dolga, a psziché nem táplálja többé önmagát, s
ez kritikus állapotot sejtet.
A gabona őrlése az alkotást ösztönző erőhöz kapcsolódik. Bármi legyen
is az oka, a női psziché alkgt{^élete most megtorpant. Ebben az állapotban
az ember úgy érzi, hogy nem áradnak belőle a gondolatok, hogy nem hevíti
az invenció, hogy nem őrli finomra, egészen a lényegükig a dolgokat. Mal-
ma elcsendesedett.
Rendszerint minden ember életében bekövetkezik egyszer a természetes
szendergés ideje. Saját gyermekeim példáján és egy csoport tehetséges
gyermekkel végzett, évekig tartó munkám alapján azt mondhatom, hogy
ez a szendergés a gyermekkorban a tizenegyedik év táján következik be.
Ilyenkor kezdenek el méricskélni a gyerekek, magukat a többiekhez ha-
sonlítgatják. Tisztán látó szemük elhomályosul, és noha állandó mozgás-
ban vannak, pattognak, mint a mexikói ugróbab, gyakran halálos hidegség
veszi körül őket. Akár túlságosan lehűlnek, akár túl jól viselkednek, nem
képesek a mélyen bennük zajló folyamatokra reagálni, és lassan álomba
merül csillogó szemű, válaszra kész természetük.
Képzeljük azt el, hogy ez alatt az idő alatt tálcán kínálnak fel nekünk va-
lamit. Hogy valamiképpen elhitetjük magunkkal, hogy ha tovább alszunk,
részeseivé válhatunk valaminek. A nők tudják, mit jelent ez.
Amikor egy nő lemond azokról az ösztöneiről, amelyek megsúgják, mi-
kor kell igent, mikor nemet mondani, ha elfordul a belátástól, az intuíciótól
és egyéb lényeges tulajdonságoktól, akkor olyan helyzetben találja magát,
amikor a beígért arany helyett szomorúságot kap. Vannak nők, akik egy
groteszk, gazdagságot ígérő házasság kedvéért fordulnak el a művészettől,
vagy lemondanak életük álmáról azért, hogy jó feleség vagy leány váljék
belőlük, akik süketek a hívó szóra, mert azt hiszik, hogy elfogadhatóbb,
örömtelibb, tisztább életet élhetnek.
Ha ezt tesszük, elveszítjük ösztöneinket. Életünket nem tölti be a megvi-
lágosodás lehetősége, ehelyett minden „besötétedik". A dolgok természeté-
be látó képességünk is és belső látásunk is horkolva alszik, amikor tehát az
ördög kopogtat ajtónkon, holdkóros módjára odasétálunk, s beeresztjük.
Az ördög a psziché sötét erejét, a ragadozót szimbolizálja, akit a mesében
szereplő molnár nem ismer fel. Az ördög archetipális bandita, akinek a
fényre van szüksége, a fényt akarja, a fényt szippantja el. Ha megkapná a
fényt - azaz a szeretet és a kreativitás lehetőségével teli életet -, akkor, el-
méletileg, az ördög nem is lenne többé ördög.
Ebben a történetben azért jelenik meg, mert a fiatal lány sugárzó fénye
magához vonzza. Ez nem egyszerű fény, hanem az álomkóros állapotban
137
fogva tartott leány-lélek fénye. Szívettépő szépséggel árad szét, a lány

azonban nincs tisztában értékével. Ez a fény, áradjon akár egy nő kreatív
életéből, zabolátlan lelkéből, testi szépségéből, intelligenciájából vagy
nagylelkűségéből, mindig magához vonzza a ragadozót. Az ilyen nem tu-
datosuló és védtelen fény mindig célpontként szolgál.
Ismertem egy nőt, akit mások - férje, gyermekei, anyja, apja vagy akár
egy idegen - mindig kihasználtak. Negyvenéves volt, de még mindig belső
fejlődésének alku/elárulás stádiumában volt. Kedvessége, meleg és barát-
ságos hangja, szívélyes modora nemcsak azokat gyűjtötte köré, akik csu-
pán egy zsarátnokot csentek el tőle, hanem olyan tömegek gyűltek lelkének
tüze köré, hogy melegéből ő maga semmit sem kapott.
Az ő rossz alkuja az volt, hogy a többiek szeretetének megőrzése érdeké-
ben soha nem mondott nemet. Pszichéjének ragadozója a szeretet aranyát
kínálta neki cserébe azért, ha lemond az „ami sok az sok" kimondását sür-
gető ösztönéről. Rá is jött, mit művel önmagával, amikor egyszer azt ál-
modta, hogy egy tömeg közepén négykézláb áll, s a lábak erdejében a sa-
rokba dobott értékes koronát próbálja elérni.
Pszichéjének ösztönös rétege arra figyelmeztette, hogy elvesztette a tulaj-
don élete feletti uralmat, melyet csak „négykézláb", nehéz munkával tud
visszaszerezni. Koronáját csak úgy kaphatta vissza, hogy átértékelte idejét,
mások felé megnyilvánuló adakozását és figyelmességét.
A mese virágzó almafája a női szépséget, természetünknek azt a részét
szimbolizálja, amelynek gyökerei az Ősanya világába nyúlnak, ahonnan a
fa a táplálékot szívja. A fa az individuáció archetipális szimbóluma; halha-
tatlannak számít, mert magvai tovább élnek, gyökérzete védelmet nyújt és
új élettel telít, egész életláncnak ad otthont. A fának, ahogyan egy nőnek is,
megvannak az évszakai és növekedési stádiumai; van tele, van tavasza.
Az északi erdőségek almáskertjeiben a gazdák GíWnek hívják kancáikat
és kutyáikat, virágzó gyümölcsfáikat pedig Ladynek. A kertek gyümölcs-
fáit a tavasz fiatal, meztelen asszonyainak tartották. A tavaszt ünneplő,
füttyögő, bolondul ugrándozó rigóknál és a fekete földből zöld lángnyel-
vekként előbukkanó növényeknél előkelőbb helyen állt a gyümölcsösök
virágainak mindent betöltő illata.
Volt azon a vidéken egy másik mondás is: „Tavaszi fiatalság, savanykás
gyümölcs: ám ha kivárod, mézédesnek találod". Ez az alma kettős termé-
szetéről szól. A tavasz végén már szép kerek, s szinte szikrázik a napsütés-
ben. De ilyenkor még nagyon fanyar; eltorzul az ember arca, ha beleharap.
Néhány héttel később azonban édes mézként omlik szét a szájban.
Az almafa és a leány a női legbensőbb Én felcserélhető szimbólumai, a
gyümölcs pedig ennek az Énnek az érését, a róla szerzett tudást és a táplá-
lékot jelképezi. Ha nem érett még meg lelkűnkről szóló tudásunk, akkor
138
nem is táplálkozhatunk belőle. Időbe telik, míg ez a tudás, akárcsak az al-

ma, megérik, s ahhoz is kell legalább egy, néha több évszak, míg a gyöke-
rek utat törnek a tápláló talajrétegekhez. Ha a leánykori lélek-tudatnak
nem kell próbákat kiállnia, későbbi életünkben nem következik be semmi.
Ha azonban föld alatti gyökerekre teszünk szert, éretté válunk, táplálékhoz
juttatjuk a lelket, legbensőbb Énünket és a pszichét.
Igen, a virágzó almafa a termékenység metaforája. De még inkább jelenti
a rendkívül érzéki kreatív késztetést és a gondolatok érését. Mindez las cu-
mnderas, a gyökérasszonyok műve, akik a tudattalan mélyben húzódó
hegységeinek sziklái között élnek. A tudattalant vájják, bányásszák, s mun-
kát adnak nekünk is a felszínen. Ha elvégezzük ezt a munkát, akkor feléled
a tűz, életre kapnak ösztöneink és mély tudásunk, s belső és külső vilá-
gunkban is fejlődésnek, növekedésnek indulunk.
Itt áll előttünk a női psziché zabolátlan és szabad természetét szimbolizá-
ló fa, s a psziché még sincs tisztában ezzel az értékkel. Azt mondhatnánk,
hogy az egész psziché álomba merül, nem veszi észre a női természetben
rejlő óriási lehetőségeket. A nő/fa hasonlat azt a viruló energiát jelenti,
amely ciklusokban ér el bennünket, a pszichikus telet követő pszichikus ta-
vasz, a visszahúzódás és a kiáradás rendszeresen ismétlődő váltakozása
szerint. Ha nem újul meg ez az életünket virágba borító impulzus, akkor el-
tűnik a remény, tudatunk és szívünk földje mozdulatlanná merevedekik.
Mély életünk a virágzó almafa.
A fiatal, elementáris nőiség értékének a psziché általi kétségbeejtő alábe-
csülését láthatjuk abban, hogy az apa azt mondja: „Majd ültetünk másik al-
mafát". A psziché nem ismeri fel a virágzó fában tulajdon teremtő-istennő-
jét. Túlad a fiatal énen, mert nem látja meg értékét, mert nem látja benne az
Ős Anya hírvivőjét. Mégis, a tudásnak ezzel az elárulásával veszi kezdetét
az állhatatosságot próbára tevő beavatás.
A molnártól elpártolt a szerencse, munka nélkül maradt, s fát aprít az
erdőben. Ez ugye nehéz munka. Sokat kell közben emelgetni, huzigálni.
Ez a favágás mégis hatalmas erőforrásokat szimbolizál, azt a képességet
jelenti, hogy energiát szabadítunk fel egy feladat elvégzésére, hogy gondo-
latokat hívunk elő, hogy elérhetővé teszünk egy álmot, bármi legyen is az.
Azt mondhatnánk tehát, hogy amikor a molnár favágásba kezd, akkor a
psziché azt a nehéz munkát vállalja, hogy fényt és meleget biztosít saját
magának.
A szegény ego azonban mindig a könnyebb utat keresi. Amikor az ördög
felkínálja a molnárnak, hogy megszabadítja nehéz munkájától, cserébe a
mély nőiségért, a tudatlan férfi rááll. így pecsételjük meg saját sorsunkat.
Értelmünk legbenső, fagyos részeiben edzettek vagyunk és tudjuk, hogy
munka nélkül nem jöhet létre átváltozás. Tudjuk, hogy így vagy úgy porig
139
kell égnünk aztán ott ülünk az egykor önmagunknak hitt valami hamu-
dombjan, s onnan indulunk újra.
Természetünk egy másik oldala, egy lustább részünk azonban abban re-
ménykedik, hogy nem így lesz, reméli, hogy a nehéz munkának vége sza-
kad, s tovább lehet szenderegni. Amikor feltűnik a ragadozó, már készen
állunk fogadására és megkönnyebbüléssel adjuk át magunkat annak a kép-
zelgésnek, hogy vanJalôjcönnyebb^Hs^
Ha nem valialjuk a favágást, akkOT meg kell válnunk pszichénk kezei-
től... mert ha nincs a pszichének munkája, nincs szüksége kezekre~sem. A
nehéz munkától való megszabadulai~~vágya azonban annyira emberi,
annyira általános, hogy talán nincs is élő ember, aki ne kötött volna emiatt
valamiféle egyezséget. Olyan gyakori ez a választás, hogy ha fel akarnánk
sorolni azon nők (és férfiak) példáit, akik hajlandóak lennének a könnyebb
élet kedvéért a favagással felhagyni, s ezáltal kezüket elveszíteni - azaz le-
mondani arról, hogy ôrosanjkézbenJarjtgák tulajdon életüket -, nos, ak-
kor sokáig itt ülhetnénk.
Van olyan nő például, aki rossz meggondolásból megy férjhez, s ezáltal
elmetszi teremtő életét. Van, aki kedvelt szexuális szokásáról mond le,
hogy egy másikat kényszerítsen magára. Van, aki létezni, menni akar, vala-
mi nagyot szeretne létrehozni, miközben ki sem mozdul otthonról, s csak
az iratkapcsokat számlálgatja. Van, aki élni akarja az életet, de csak élet-
foszlányokat gyűjtöget, mintha valódiak lennének. Van olyan nő is, aki
tudja magáról, kicsoda, mégis odaadja minden arra vetődő széptevőnek
egyik karját, lábát, szemét. Van olyan is, akiből árad az alkotókedv, s felkí-
nálja magát vérszívó barátainak. Van, akinek folytatnia kellene életét, de
belül valam' azt súgja: „Nem, a kelepce biztonságosabb". Ez a tudatlanság-
ban kötött „Én ezt adom neked, te meg add cserébe azt" ördögi alku.
Az tehát, aminek a psziché tápláló, virágzó fájává kellett volna nőnie, el-
veszti hatalmát, lehullanak virágai, elszáll energiája, elkótyavetyélik, el-
játssza lehetőségeit, s nem is érti, miféle alkut kötött. Az egész dráma szinte
mindig a női tudaton kívül kezdődik, s veti meg lábát.
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy itt kezdődik minden. Ebben a me-
sében az apa a külső világ nézőpontját, azt a kollektív ideált jelenti, mely a
nőt hervadásra, s nem zabolátlanságra készteti. De ennek ellenére sem éri
szégyen vagy vád azt, aki lemondott a virágzó ágakról. Kétségkívül meg-
szenvedett érte. És talán évekre vagy évtizedekre lemondott róluk. De van
remény.
A mesében az anya adja a psziché tudtára, hogy mi történt. Azt mondja:
„Ébredj! Nézd, mit tettél!" És ilyenkor mindenki olyan gyorsan felébred,
hogy az már fáj.6 Ennek ellenére jó dolog az, hogy a pszichében lévő tutyi-
mutyi anya, aki korábban az érző funkció tompítását és gyengítését segítet-
140
te, most ráébredt az alku rettenetes jelentésére. A nőben most tudatosul a

fájdalom. Ilyenkor már tud valamit tenni. Tanulhat, megerősödhet, tudás-
sal rendelkező nővé válhat általa.
Hosszú távon még jobb kilátások is ígérkeznek. Amitől megszabadul-
tunk, az visszaszerezhető. Illő helyre állíthatjuk vissza a pszichében. Ha-
marosan ezt is meglátjuk.
A második stádium - A csonkítás

A szülők hazatántorognak és siratják nagy gazdagságukat. Három év múl-
va eljön az ördög a lányukért. A lány megfürdött és fehér ruhába öltözött.
A maga rajzolta krétakör közepére áll. Amikor az ördög kezét nyújtja, hogy
megragadja, egy láthatatlan erő az udvar túlsó sarkába repíti őt. Megtiltja a
lánynak, hogy fürödjön. A lány állathoz válik hasonlóvá. Sírása azonban
megint megakadályozza az ördögöt abban, hogy elérje. Az ördög utasítja
az apát, hogy vágja le a lány kezét, ne sírhasson bele többé. Ez is megtörté-
nik, s a lány addigi élete lezárul. De könnyei most megcsonkított kezére
hullanak, s az ördög, mivel most sem tud közelébe jutni, feladja.
A lány, a körülményeket tekintve, feltűnően jól szerepelt. Ám ezen a stá-
diumon túljutva megbénulunk és rájövünk, mi történt velünk, hogy ho-
gyan hódoltunk be a ragadozónak és a megrémített apának, minek követ-
keztében kezeknélkül íruiradtunk.
Ezek után sze^münk^velün^^ akkor jár, amikor mi já-
runk, akkor nyújtja kezét, ha mi is, de nem érez. Megbénulunk, amikor rá-
jövünk, mi történt. Borzalommal gondolunk az egyezségre. Azt várnánk,
hogy belső szülőnk mindig éber, reagálásra kész legyen és védelmezze a
virágzó pszichét. Most látjuk, mire vezet, ha nem ez történik.
Három év telik el az alku és az ördög visszatérése között. Ez a három év
jelenti azt az időtartamot, ami alatt nem tudatosul a nőben az, hogy ő maga
az áldozat, őt^üiáljákiolâb következtében. A hároméves
periódus nagyon fontos a mitológiában, ennyi idő előzi meg például a
skandináv mitológiában az istenek alkonyát, a Ragimrokot. A mítoszokban
három éven át tart valami, aztán pusztulás következik, s a romokból a bé-
kesség új világa emelkedik ki.7
Az évek száma azt az időt szimbolizálja, mely alatt a nő azt latolgatja, mi
történik most vele, azon_gondolJiQíiik, hogy az, amitől a legjobban fél -
hogy egy pusztító erő magával ragadja - vajon tényleg bekövetkezik-e. A
mesék hármas szimbóluma a következő mintát követi: Az első próbálkozás
nem jó. A második sem. Elérkezett a harmadik, na, most valami történni
fog.
141
Hamarosan végre megmozdul az energia, elegendő szél kavarodik a lé-

lekben ahhoz, hogy a psziché csónakját messzire sodorja. Lao-ce8 azt
mondja: „az Egyből a Kettő, a Kettőből a Három, a Háromból a tízezer do-
log...". Mire bárminek „hármas" erejéhez, vagyis az átalakító pillanathoz
érkezünk, az atomok ugrándoznak, s a fásult nyugalmat mozgás váltja fel.
A férj nélküli három évet az inkubálás állapotában lévő pszichének fog-
hatjuk fel, amikor túl nehéz és felkavaró volna egy másik kapcsolatba bo-
csájtkozni. E három év alatt kell az embernek annyira megerősödni,
amennyire csak tud, a maga érdekében hasznosítania minden pszichikus
erőforrást, a lehető legtudatosabbá válni. Ez azt jelenti, hogy kilépünk
szenvedésünkből és megnézzük, mit is jelent, hogyan is zajlik, milyen min-
tát követ; másokat kell tanulmányoznunk, akik ugyanezen átestek, s utá-
noznunk kell azt, amit arra érdemesnek találunk.
A helyzetnek és a megoldásoknak ez a fajta szemügyre vétele követeli
azt, hogy egy nő önmagára hagyatkozzon, és ez így van rendjén, mert,
amint a történet során látjuk, ajánynakaz alvilágban és nem a felszíni vi-
lágban kell vőlegényét megtalálnia. Visszapillantva, a nők azt látják, hogy
beavatási alászállásuk előkészületi periódusa hosszú időt, néha éveket vett
igénybe, míg végül hirtelen, nagy gyorsasággal átbuknak, vagy átlökik
őket a peremen, de az is előfordul, bár ritkán, hogy kecsesen hullanak alá a
szikláról.
Ezt az időszakot olykor közöny jellemzi. A nők gyakran azt mondják,
hogy hangulatuk nem engedi meg, hogy hozzáfogjanak ahhoz, amit tenni
akarnak, legyen az munka, vagy kedvesük, vagy idő, vagy alkotó tevé-
kenység. Nehéz koncentrálni. Nehéz eredményesen tevékenykedni. Ez az
ideges nyugtalanság tipikusnak mondható ebben a szellemi fejlődési sza-
kaszban. Csakis idő kérdése, hogy mikor jutunk el ahhoz a - nem is messze
levő - sziklaperemhez, ahonnan le kell lépnünk, alá kell hullanunk.
Ezen a ponton a régi éjszakai vallások töredékét fedezhetjük fel a mesé-
ben. A fiatal nő megfürdik, fehérbe öltözik, krétakört rajzol maga köré. Az
istennők ősi rítusaihoz tartozik a fürdés - a megtisztulás -, a fehér ruha - a
halottak országába való alászállás öltözékének - felöltése, a mágikus*véSe-
lem - a szent^gondölat - kőiének megrajzolása. A leány mindezt mintegy
transzban végzi el, mintha távoli idők utasításaitlcövetné.
A válság időpontja az, amikor olyasmire várunk, amiről tudjuk, hogy
pusztulásunkat, végünket hozza. Ez arra késztet bennünket, hogy, mint a
leány a mesében, fülünket hegyezzük, hogy meghalljuk az ősi időkből szó-
ló messzi hangot, amely megmondja, hogyan maradhatunk erősek, hogyan
őrizhetjük meg egyszerűnek és tisztának a szellemet. Egyszer nagy kétség-
beesés közepette álmomban egy hang azt mondta: „Érintsd meg a napot".
Ezután mindennap, bárhová mentem is, hátamat, talpamat vagy tenyere-
142
met a falakon, padlókon és ajtókon feltűnő napcsíkokra helyeztem. Neki-

dőltem ezeknek az aranyosan csillogó foltoknak. Turbinaként hatottak
szellememre. Azt nem tudom, hogyan, de így történt.
Ha odafigyelünk az álmok hangjaira, képekre, történetekre, művésze-
tünkre, azokra, akik előttünk jártak és egymásra, akkor olyasmit vagy
olyasmiket kapunk, amik rituális jellegűek, személyes lélektani rítust jelen-
tenek, s a folyamat e szakaszának megerősítését szolgálják.9
E mese csontjai abból az időből származnak, amikor, úgy mondják, az is-
tennők fésülgették a halandó asszonyok haját és oly nagyon szerették őket.
Ebben az értelemben a mesénkben bekövetkező alászállásokat a nőt az ősi
múlt, az anyaági leszármazás mély világa felé vonzó aktusokként értelmez-
hetjük. A feladat az, hogy az idő ködén át visszatérjünk a ránk váró La Que
Sabé lakóhelyére. Ő azt a bőséges alvilági tudást kínálja, amely nagyon érté-
kes lesz majd szellemünk és felső világbeli életünk számára.
A tiszta ruhába öltözés és a halálra való készülődés a régi vallások sze-
rint ellenállóvá és megközelíthetetlenné teszi az embert a gonosszal szem-
ben. Ha az Ősanya védelméhez folyamodunk - krétakört rajzolunk ma-
gunk köré -, akkor úgy tudjuk végrehajtani pszichológiai alászállásunkat,
hogy semmi nem térít le utunkról, életerőnket nem oltja ki a psziché ördögi
ereje.
Itt állunk hát, felöltözve, a lehető legnagyobb védelemmel ellátva, és sor-
sunk beteljesedését várjuk. Ez a leány azonban könnyeket hullat karjaira.
Amikor a psziché tudattalan sírásra fakad, akkor először nem is halljuk
meg, a tehetetlenség érzése önt el bennünket. A leány egyre csak zokog.
Könnyeiből sarjad az, ami megvédi őt, ami megtisztítja sebét.
C. S. Lewis írt a gyermeki könnyel teli palackról, amelynek egyetlen
cseppje meggyógyít minden sebet. A mítoszokban a könnyek a jeges szívet
is megolvasztják. A kó'gyermekw című inuit mesében a kisfiú forró könnyei
repesztik szét a sziklát, s szabadítják ki az óvó szellemet. Mary Culhane tör-
ténetében a lányt fogva tartó démon nem léphet be olyan házba, ahol igaz
szívű ember könnye hullott; mert ez számára „szenteltvíz". A történelem
során a könnyek három munkát végeztek: a szellemeket idézték meg, elret-
tentették azokat, akik elnyelték vagy gúzsba kötötték volna az egyszerű lel-
ket, és begyógyították a rossz emberi alkuk okozta sebeket.
Vannak a női életnek olyan időszakai, amikor az ember csak sír, sír, és
noha szeretteitől megkap minden segítséget és támogatást, mégsem tudja
abbahagyni a sírást. Van valami ebben a sírásban, ami távol tartja a ragado-
zót, nem engedi közel az egészségtelen, pusztító vágyat. A könnyek is segí-
tenek a psziché azon hasadékait betömni, amelyeken át az energia elszivá-
roghat. Súlyos a helyzet, de a legrosszabb - fényünk elrablása - nem követ-
kezik be, mert a könnyek tudatosságra ébresztenek. Nem lehet már tovább
143
aludni, ha egyszer sír az ember. Ezután már minden álom a fizikai test pi-
henését szolgálja.
A nő néha azt mondja: „Elegem van már a sírásból, unom, abba akarom
hagyni". De a sírást lelke idézi elő, s a könnyek az ő védelmét szolgálják.
Tovább kell hát folytatnia, amíg csak szükség van rá. Némely nő elcsodál-
kozik azon, hogy mennyi vizet képes teste termelni, amikor sír. De ez
nem tart örökké, csak addig, amíg a lélek bölcsen ki nem fejezte önmagát.
Az ördög nem fér a leány közelébe, mert az megfürdött és sírt. Az ördög
elismeri, hogy hatalma meggyengült e szent víz hatására, s megparancsolja
a lánynak, hogy ne fürödjék. Ez azonban nem alacsonyítja le a lányt, hanem
épp az ellenkező hatást váltja ki.11 Állati hatalomhoz, a mélyben húzódó
ősi természethez kezd hasonlítani, és ez is védelméül szolgál. Ebben a stá-
diumban előfordulhat, hogy a nő nem nagyon, vagy másféleképpen törő-
dik megjelenésével. Lehet, hogy inkább egy halom rendezetlen rőzsére,
semmint emberre emlékeztet. Miközben szemügyre veszi nehéz sorsát, sok
korábbi elfoglaltságáról mond le.
„Nos," mondja az ördög, „ha lehámozom rólad civilizált rétegeidet, ak-
kor talán örökre enyém az életed". A ragadozó meg akarja alázni, meg
akarja gyengíteni követeléseivel. Az ördög úgy gondolkodik, hogy ha a le-
ány mosdatlan és piszkos, akkor talán elrabolhatja tőle önmagát. Ám ennek
épp az ellenkezője történik, mert a szurtos nő, a sárasszony a Természeti
Asszony kedveltje, akit mindenáron megvéd.12 Mintha a ragadozó nem
venné észre, hogy utasításai egyre közelebb viszik a lányt hatalmas ősi ter-
mészetéhez.
Az ördög nem képes a zabolátlan Én közelébe férkőzni, mert annak tisz-
tasága végül eltaszít magától minden gondolat nélküli és destruktív energi-
át. Ezek együtt, és tiszta könnyei meggátolják az elveszítésére törő gyarló-
ságot, tehát teljesebb életet élhet.
Ezután az ördög azt kívánja az apától, hogy vágja le leánya kezeit. Ha az
apa nem engedelmeskedik, a démon kész az egész pszichét lerombolni:
„Mindent elpusztítok, téged is, meg a feleségedet is, és minden szántóföl-
det, ameddig csak a szem ellát". Az ördög célja az, hogy a lány elveszítse
kezét - azaz azt a pszichikus képességét, hogy megragadjon, megfogjon
dolgokat, hogy önmagát vagy másokat segítse.
A pszichikus apa nem érett, nem képes szembeszállni ezzel az elszánt ra-
gadozóval, és levágja leánya kezét. Megpróbál ugyan lánya védelmére kel-
ni, de az ár - a psziché összes kreatív erejének lerombolása - túl magas. A
lány aláveti magát a meggyalázásnak, s a véráldozat beteljesedik; az ősi
időkben ezzel vette kezdetét az alvilágba való alászállás.
Kezei elveszítésével a nő elindul la selva subterránea, a beavatás föld alatti
világa felé. Ha ez görög tragédia volna, akkor most a kórus panaszkodna és
144
sírna, mert noha ez az aktus óriási hatalom birtokába juttatja majd a lányt,
ebben a pillanatban ártatlanságát gyalázták meg, mely ugyanebben a for-
mában soha nem tér vissza többé.
Az ezüstélű fejsze az ősi nőiség egy másik archeológiai rétegéből szárma-
zik, ahol az ezüst a szellemvilág és a hold sajátos színe. Azért hívják ezüst-
élűnek, mert a régi időkben a kovácsolás során megfeketedett acél szélét
addig élesítették a fenőkövön, míg ezüstös fénnyel nem csillogott. Az ősi
minószi vallás szerint az istennő fejszéjével jelölték ki a beavatanadó sze-
mély számára a rituális ösvényt, s az így megjelölt helyeket szentnek tartot-
ták. Két öreg horvát mesemondótól hallottam, hogy régen apró, rituális fej-
szével vágták el az újszülött köldökzsinórját, így szabadítván őt meg az al-
világtól, hogy ezen a világon élhesse életét.13
A fejsze ezüstje azokhoz az ezüstkezekhez kapcsolódik, amelyeket a le-
ány a későbbiekben visel. Ez egy érdekes szöveghely, mert azt a gondolatot
sugallja, hogy a pszichikus kezek lemetszése talán rituális esemény. A régi
öregasszonyok szerint a fiatal fa hajtásait fejszével kellett megmetszeni,
hogy a fa jobban növekedjék.14 Régen nagy áhítat övezte a valódi fákat,
mert meghaltak és újjászülettek, mert életadó ajándékaikkal segítették az
emberi életet: meleget és főzést biztosító tűzifát adtak, bölcsőt, vándorbo-
tot, házat lehetett belőlük készíteni, lázcsillapító gyógyszerrel szolgáltak, s
fel lehetett rájuk mászni, ha az emberek messzire akartak látni, vagy, ha
úgy hozta a sors, elbújni az ellenség elől. A fa valóban nagy, ősi anya volt.
Az ősidők asszonyai számára ez a fajta fejsze az istennő, s nem az apa
tartozéka. Ezek a meseelemek erőteljesen azt sugallják, hogy az a tény,
hogy ebben a mesében a fejsze az apáé, a régi és az újabb vallás keveredésé-
nek eredménye, s a régi valószínűleg maga is megcsonkult, sőt feledésbe
merült. De tekintsünk most el az idők ködétől és/vagy a női beavatáshoz
fűződő eme régi elképzelésekre telepedő rétegektől, mert ha nyomon kö-
vetjük a mesét, akkor kiszedegethetjük magunknak a csomóból azt, amire
szükségünk van; újra összeállíthatjuk darabkáiból azt a térképet, ami az
alászállás és a visszatérés ösvényét jelöli.
Nagyjából ugyanúgy értelmezhetjük a pszichikus kezek levágását, aho-
gyan a régiek tették. Ázsiában mennyei fejszével vágták le az embert meg
nem világosult énjéről. A vágás mint a beavatás motívuma történetünk kö-
zépponti eleme. Ha mai világunkban az ego kezeinek elvesztése árán nyer-
hetjük vissza eredeti státusunkat, női tudatunkat, akkor meg kell tőlük vál-
nunk, hogy ne essünk a karnyújtásnyira lévő dolgok kísértésébe, bármik le-
gyenek is azok, ha csak akadályozzák növekedésünket. Ha meg kell egy
időre válnia kezektől, hát váljunk meg tőlük.
Az apa tehát az ezüstélű vágószerszámhoz nyúl, s noha rettenetesen saj-
nálkozik, saját életét és a környező pszichikus vidéket sokkal fontosabbnak
145
tartja, habár néhány mesemondó azt hangsúlyozza, hogy leginkább saját

élete elveszítésétől fél. Ha az apát szervező princípiumként, a külső vagy
világi psziché egyfajta irányítójaként értelmezzük, akkor azt látjuk, hogy a
nő külső valója, világi, irányító ego-énje nem akar meghalni.
Ez teljesen érthető. Az alászállás esetén ez mindig így van. Lényünk egy
része az alászállásra vágyik, mintha az valami szeretetreméltó, sötét és
édes-keserű dolog volna. Ugyanakkor taszít is bennünket, pszichénkben át-
megyünk az utca, az út, sőt az egész kontinens másik oldalára, csak hogy
elkerüljük. De íme azt látjuk, hogy a virágzó fának el kell szenvednie az
amputációt. Ezt a gondolatot csak úgy tudjuk elviselni, ha ígéretünk van
arra, hogy a psziché mélyén valahol, valaki vár ránk, segít, meggyógyít. És
ez így is van. Nagyon fontos valaki vár ott ránk, hogy helyrehozzon ben-
nünket, hogy átalakítsa azt, ami elromlott, s hogy visszaillessze a megsérült
végtagokat.
Gyermekkorom vidékén a villámlással és jégesővel járó vihart „metsző
viharnak", olykor „arató viharnak" nevezték, mivel levágott, „learatott"
mindent, ami útjába került: állatokat, embereket, de többnyire inkább a ter-
mő növényeket és a fákat. Egy-egy nagyobb vihar után előbújtak a csalá-
dok a pincékből, és a föld fölé hajolva azt vizsgálták, hogyan tudnának a
termésen, a virágokon, a fákon segíteni. A legkisebb gyerekek a sűrű leve-
lű, gyümölcsökben gazdag, letépdesett faágakat gyűjtötték össze. A na-
gyobb gyerekek a még élő, csak ledöntött növényeket egyenesítették fel, s
fehér rongydarabokkal karókhoz kötözték őket. A felnőttek leválasztották
a törzsről és eltemették azokat a részeket, amelyek gyógyíthatatlanul meg-
sérültek.
Mint látni fogjuk, ilyen szerető család vár a leányra is a föld alatti világ-
ban. Azt látjuk, hogy ebből a metaforikus kézlevágásból valami születik. A
föld alatti világban eltávolítják, levágják azt, ami nem életképes, és más
módon hasznosítják. A mesénkben szereplő lány nem beteg, nem öreg,
mégis el kell szenvednie a megcsonkítást, mert nem létezhet tovább úgy,
ahogyan eddig. De a gyógyulását segítő erők már várnak rá.
A kezek levágásával az apa elősegíti a mélybe való alászállást, sietteti a
disolutiót, a mindent jelentő legdrágább értékek fájdalmas elvesztését, a ma-
gaslati kilátás, a horizont megszűntét, az abbéli tájékozódás elvesztését,
hogy az ember miben hisz és miért. A bennszülöttek rítusaiban, az egész
világon, az játszódik le, hogy szándékosan összezavarják a mindennapi élet
dolgait, hogy a beavatandó személyek számára könnyen elérhetővé váljék
a misztikum.15
A kezek levágása a pszichikum többi részének és tulajdonságainak fon-
tosságát hangsúlyozza, és tudjuk, hogy a pszichét uraló ostoba apa már
nem sokáig él, mivel a mélyben lévő megcsonkított nő az apa segítségével
146
és védelmével, vagy akár anélkül is munkához lát. És bármilyen borzasztó-

naktűnikis első pillanatban teste új állapota, ez mégis segltségérelasz.
Ezen alászállás során veszítjük tehát el pszichikus kezeinket, testünknek
apró emberi lényekhez hasonló, önálló életet élő részeit. A régi korokban az
ujjakat a lábakhoz és a karokhoz, a csuklót pedig a fejhez kapcsolták. Tán-
colni és énekelni tudnak. Egy ízben együtt tapsoltam egy ritmust Reneé
Herediával, a híres flamenco-gitárossal. A flamencóban a tenyerek beszél-
nek, hangjuk szavakká formálódik, mintha azt mondanák: „Gyorsabban
kedvesem, most szárnyalj, most ereszkedj le, ó, érezz engem, érezd ezt a ze-
nét, érezd ezt meg ezt, meg ezt". A kezek önálló lények.
Ha megvizsgáljuk a mediterrán vidékeken látható betlehemes jelenete-
ket, azt látjuk, hogy a pásztorok, a Napkeleti Bölcsek, vagy Mária és József
sok esetben tenyerüket fordítják az Isteni Gyermek felé, mintha ő maga vol-
na a tenyerük bőrén áthatoló fény. Mexikóban ugyanezt látjuk Guadelupe
istennő szobrain, amelyeknek lefele fordított tenyereiből árad ránk a gyó-
gyító fény. A kezek hatalmáról sok történelmi emlék szól. A Kayentánál lé-
vő navajó rezervátumban van egy kunyhó, amelynek ajtaja mellett rég-
múltból származó, vörös betűs tenyérnyomat látható. Azt jelenti: „Itt biz-
tonságban vagyunk".
Mi, nők, sok embert megérintünk. Tudjuk, hogy tenyerünk egyféle érzé-
kelő szerv. Ha megölelünk, megpaskolunk valakit vagy megérintjük vállát,
szinte személyiségében olvasunk. Ha kapcsolatban állunk La Que Sabéval,
akkor azt is tudjuk, mit érez az az ember, akit tenyerünkkel érintünk. Van,
akinek képzetek, olykor szavak közvetítik a másik személy érzéseit. Azt is
mondhatnánk, hogy a kegekben valamiféle radar működik.
A kezek nem csak kapják, de át is adják az üzeneteket. Egy kézfogás, és
gyakran az ilyenkor érzékelhető, nem tudatos szorítás, erő, időtartam és
bőrhőmérséklet közvetíti az üzeneteket. A tudatosan vagy tudattalanul
hitványságban sántikáló emberek érintése olyan, mintha lyukat akarnának
szakítani a másik személy pszichikai lényén. A másik lélektani véglet az,
amikor a kezek megnyugtatnak, lecsillapítanak, megszüntetik a fájdalmat
és gyógyítanak. Ezt a tudást adják át évszázadok óta anyák a lányaiknak.16
A psziché ragadozója mindent tud a kezekhez kapcsolódó mély misztéri-
umról. Az embertelenség beteges megnyilvánulása a világ sok részén az,
amikor elrabolnak valakit, s levágják kezét; megcsonkítják az ember érző,
látó és gyógyító funkcióját. A gyilkosnak nincsenek érzései, s azt kívánja,
hogy áldozata se érezzen. Pontosan ez az ördög szándéka is, hiszen a pszi-
ché megváltásban nem részesülő aspektusa nem érez, s vagdalkozó gyűlö-
letre készteti, beteges irigykedésre azok iránt, akik éreznek. A nők valami-
féle vágással végrehajtott megölése sok mesében megtalálható. Ez az ördög
azonban nem pusztán gyilkos, ez egy csonkító gonosz. A megcsonkítás
147
nem a beavatási áldozat velejárója, hanem a nő örökre szóló megbénítását

kívánja.
Amikor azt mondjuk, hogy egy nőnek levágják a kezét, akkor ez alatt azt
értjük, hogy megakadályozzák önmaga ápolásában, öngyógyításában, te-
hetetlenségében tehát nincs más választása, mint hogy az ősrégi ösvényre
lép. Természetes tehát, hogy ez alatt az idő alatt folyton sírunk. így védeke-
zünk egyszerű és erőteljes módon a démon ellen, amelynek ártó szándékait
vagy raison d'étre-jét fel sem tudjuk teljes mértékben fogni.
Van a mesékben egy „eldobott tárgynak" nevezett vezérmotívum. Az ül-
dözött hősnő például kiveszi hajából a fésűt és maga mögé hajítja, ennek
nyomán olyan sűrű erdő nő ki, hogy egy vasvilla sem fér be a fák közé.
Vagy kidugaszolja a kis vizesfiolát, melyet magánál tart, s tartalmát futás
közben maga mögé csepegteti. A cseppek vízözönné válván, lelassítják az
üldözőt.
Mesénkben a fiatal nő egyrejsaksír, könnyeit ontja csonka karjaira, s ez
olyan erő-mezőt von köré, mely eltaszítja az ördögöt. Nem tudja a leányt
megragadni. Itt a könnyek az „eldobott tárgyak", ez a vízfal tartja távol az
ördögöt, de nem azért, mintha megindulna ennek láttán - határozottan
nem ez történik -, hanem mert olyan tiszták ezek az igaz könnyek, hogy
megtörik rajtuk az ördög hatalma. Ezt érezzük akkor, amikor keservesen
sírunk, mivel sivár, sötét és valóra nem váltható lehetőségeken kívül sem-
mit, de semmit nem látunk, s a könnyek mégis megóvnak bennünket attól,
hogy porig égjünk. 17
A leánynak gyászolnia kell. Meglep, hogy a nők manapság milyen keve-
set és milyen bocsánatkérően sírnak. Aggódom amiatt, hogy a szégyen és a
fájdalom elrejtése semmivé zúz egy természetes funkciót. A virágzó fának
nagy szüksége van a nedvességre. Különben eltörik. A sírás jó, a sírás he-
lyénvaló. A problémát ugyan nem oldja meg, de lehetővé teszi a folyamat
továbbzajlását, s megóv az összeomlástól. A leány élete pedig, ahogyan ő
ezt eddig a pontig megélte, befejeződött, s a föld alatti világ egy újabb
szintjére ereszkedik alá. Mi pedig követjük. Továbbhaladunk annak elle-
nére, hogy sebezhetővé váltunk és lehámlott rólunk az ego védőburka,
mint a fáról a kéreg. Mégis erősek vagyunk, hiszen az udvar túlsó szögleté-
be taszítottuk az ördögöt.
Ebben a stádiumban azt tapasztaljuk, hogy bármit teszünk is, ego-ter-
veink kicsúsznak szorításunkból. Eletünk nagy változásnak néz elébe, te-
kintet nélkül vezérlő-egónk következő pillanatra kigondolt terveire.
Nem a malom, nem a sírás, nem az alvás, hanem tulajdon hatalmas sor-
sunk veszi kezébe életünk irányítását. Eddigi tapasztalataink szerinti
életünk befejeződött. Egyedüllétre vágyunk, arra, hogy hagyjanak bé-
kén. Már nem hagyatkozunk az atyáskodó kultúrára; először találjuk
148
magunkat valódi életünk megismerési folyamatának kellős közepén. To-

vábbmegyünk.
Ebben a stádiumban minden addigi érték elveszti vonzását. Jung Hérak-
leitosz enantiodromia kifejezésére hívja fel a figyelmet - ez a visszafelé fo-
lyást jelenti. Ez azonban több, mint a személyes tudattalan felé irányuló
regresszió. Az ősi értékekhez, a mélyben őrzött ideákhoz való őszinte
visszatérés lehetőségét jelenti.18 Amennyiben hátrafelé megtett lépésként
értelmezzük az állhatatosságot követelő beavatás ezen stádiumát, akkor ne
feledjük, hogy ez a lépés harminc mérföldet jelent le- és visszafelé az ősi
Természeti Asszony birodalmába.
Ennek láttán az ördög éktelen toporzékolásba kezd. Amikor egy nő úgy
érzi, hogy elvesztette tapintóérzékét, megszűnt a világhoz fűződő szokásos
kapcsolata, tiszta lelke továbbra is hatalmassá teszi, bánatához való ragasz-
kodása megerősíti, minek következtében visszavonul a pusztítására törő
akarat.
Való igaz, hogy a psziché elveszítette értékes kezeit. Többi része azonban
kárpótol a veszteségért. Megmaradtak az utat ismerő lábaink, messzire látó
lelki szemeink, mellünkkel és hasunkkal továbbra is érzékelünk, mint Bau-
bó, a has egzotikus és rejtélyes istennője, a mély és ösztönös női természet
kifejezője... akinek szintén nincsen keze.
Ezzel a megcsonkított és rejtélyes testtel folytatjuk utunkat. A következő
alászállásra készülődünk.
A harmadik stádium - A vándorlás

Ebben a stádiumban az apa felkínálja leányának, hogy gazdagságot biztosít
számára, a lány azonban úgy dönt, hogy elmegy és sorsára bízza magát.
Hajnalhasadtával, tiszta kötésbe bugyolált karjával elhagyja addigi életét.
Újra torzonborzzá és állatszerűvé válik. Késő este a megszámozott kör-
tékkel bővelkedő gyümölcsöshöz érkezik.19 A szellem kiszárítja a gyümöl-
csöst övező vizesárkot, s a leány, a megbűvölt kertész szeme láttára, meg-
eszi a számára felkínálkozó körtét.
A beavatás folyamatában elfordulunk a tudatlanságra késztető természe-
tes hajlamunktól, s elhatározzuk, hogy bármi áron - szenvedések, erőfeszí-
tések, kitartás árán is - a mélységgel, a legbensőbb önmagunkkal való tu-
datos egyesülést keressük. A mesében az apa és az anya megpróbálják
visszahúzni leányukat a tudatlanság állapotába: „Maradj velünk, sérült
vagy, de mi elfeledtetjük ezt veled". De most, hogy legyőzte az ördögöt,
vajon, hogy úgy mondjam, ülhet-e továbbra is babérjain? Kezek nélkül, sé-
rült állapotban visszavonulhat-e a psziché zugaiba, ahol ugyan élete végéig
149
gondoskodnak róla, ám ahol csak lebeg, s azt teszi, amit mások mondanak
neki?
Nem, nem húzódhat vissza örökre, mint a savmarta szépség, egy homá-
lyos szobába. Felöltözik, ahogy tudja, gyógyítgatja magát, s elindul a pszi-
ché mélyebb szintjére vezető kőlépcsőn. A pszichét korábban uraló rész fel-
kínálja számára az örökös biztonságot és búvóhelyet, ösztönös természete
azonban nemet mond erre, mert érzi, hogy a teljes éberségben élt életre bár-
mi áron törekednie kell.
A lány sebeit fehér kötés fedi. A fehér a halottak országának színe, egy-
ben azonban az alkímiai albedo, az alvilágból való feltámadás színe is. A
szín az alászállás és a visszatérés ciklusának hírnöke. A lány most vándor-
lásra adja a fejét, s ez önmagában is az új életre való feltámadást és a régi
élet halálát jelenti. A vándorlás nagyon jó választás.
Ebben a stádiumban a nők kétségbeesnek, ugyanakkor szilárd eltökélt-
séggel nekivágnak e belső utazásnak. Ilyenkor hagyják el az egyik életet
egy másikért, az egyik stádiumot egy másikért, néha pedig szerelmüket ön-
maguk szeretetéért. Halállal és egyben megújulással jár az átmenet a serdü-
lőkorból a fiatal női életkorba, a házasságból az egyedüllétbe, a középkorú
életszakaszból az öregségbe, később az öregasszonyi életbe, és mindannyi-
szor sebzetten, de már új értékrendszerünk tudatában indulunk neki az út-
nak. Az alászállás velejárója, hogy elhagyjuk szüleink otthonát vagy a hoz-
zájuk fűződő kapcsolatot, a régi értékeket, birtokba vesszük tulajdon sze-
mélyiségünket, és néha egyszerűen azért hatolunk a mélyvilágba, mert így
kell tennünk.
Eltávozunk hát egy más fénybe, új égtájra, ahol talpunk ismeretlen földet
tapos. Mégis megyünk, ámbár védtelenül, mert kezeink nélkül nem tudunk
megkapaszkodni, fogódzkodni, a dolgokat megismerni, hozzájuk ragasz-
kodni.
Az anya és az apa - a psziché kollektív és ego-aspektusai - már nem ren-
delkeznek hajdani hatalmukkal. Meghunyászkodásra kényszerítette őket a
nemtörődömségük következtében kiontott vér. Hiába ajánlják fel leányuk-
nak a kényelmet, életét nem irányíthatják többé, mert a lányt sorsa a ván-
dorlás felé húzza. Az apa és az anya ebben az értelemben meghal. A szél és
az út lesznek a lány új szülei.
A vándor archetípusa egy újabb képet idéz fel: a magányos farkas vagy a
kívülálló képét. A leány a falvak látszatra boldog családjait, a meleg szobá-
kat kerülve, a hidegben vándorol; ez most az ő élete.20 Ez az utat járó nők
élő metaforája. Úgy érezzük, mintha nem tartoznánk a körülöttünk kavar-
gó élethez. A sípláda egyre messzebbről szól, a vásári kikiáltók, az árusok
hada, az egész csodálatos cirkusz elhomályosul, majd semmivé foszlik,
ahogy egyre mélyebbre ereszkedünk a föld alatti világban.
150
Itt ismét elénk toppan a régi éjszakai vallás. A Perszephonéról és az őt az

alvilágba ragadó Hádészről szóló történet nagyon szép dráma, de az anya-
központú világ vallásait tükröző sokkal régebbi történetek, mint például Is-
tár és Innin történetei határozottan a hajadon és az alvilág királya közötti
„szerelmi vágyódást" fejezik ki.
Ezekben a réges-régi változatokban nincs arra szükség, hogy a hajadont va-
lamiféle sötét isten ragadja el az alvilágba. A leány tudj^Jiogy mennie kell,
tudja, hogy ez a mennyei rítus része. Talán fél, mégis, az első pillanattól kezd-
ve találkozni akar királyáyal, alyilági vőlegényével. Alászáll a maga útján, ott
átalakul,mélytudásrat^ a felszíni világba.
A klasszikus Perszephoné-mítosz is és A levágott kezű leány meséje is a ré-
gebbi vallásokban megfogalmazódott tömörebb történetek töredékes ma-
radványai. Az alvilági Kedves utáni hajdani vágyakozás az idők során testi
vággyá és elrablássá változott.
A matriarchális időkben természetesnek számított az, hogy a nők az alvi-
lágba szállnak alá, ahol a mélyben lévő feminin hatalmak vezetik őket. Ta-
nulási folyamatukhoz tartozott mindez, s a legmagasabb rangra emelte
őket ez a közvetlen tapasztalat. Ez az alászállás A levágott kezű leány meséjé-
nek és Démétér/Perszephoné mítoszának archetipális magva.
A mesebeli leány tehát vándorol, s már másodszor kerül a mosdatlan, ál-
la tszerű állapotba. Ez az alászállás megfelelő módja - ez a „Nem törődöm a
világ dolgaival" stílus. És, mint látjuk, szépsége ezen is átragyog. A mos-
datlanság gondolata is a régi időkből maradt, ami után végül fürdés követ-
kezik, az ember új ruhát vesz fel, jelezvén, hogy új vagy megújult kapcsola-
tot létesített legbensőbb önmagával.
Mint látjuk, a kéz nélküli lány megvalósította a felébredéshez szükséges
alászállást és átalakulást. Az alkímiában három fázis van: a nigredo, a fel-
bomlás fekete vagy sötét fázisa, a rubedo, a vörös vagy áldozati stádium és
az albedo, a fehér vagy újjászületési stádium. Az ördöggel kötött alku volt a
nigredo, a besötétedés; a kezek levágása volt a rubedo, az áldozat; s az otthon
fehérbe kötött kezekkel való elhagyása az albedo, az új élet. Most vándor-
ként ismét a nigredo stádiumba zuhan. Régi önmaga azonban már meg-
szűnt, a vándorlást a mélyebb én, a lecsupaszított én végzi.21
A lány most nemcsak kimerült, hanem éhes is. Letérdel a gyümölcsös
előtt, mint valami oltár előtt, és valójában az is - az alvilági istenek oltára.
Amikor leereszkedünk az ősi természethez, a táplálkozás hagyományos,
automatikus módjai megszűnnek. A világ által kínált ételek elvesztik ízü-
ket. Céljaink már nem hoznak bennünket lázba. Eredményeink elvesztik je-
lentőségüket. Bárhová nézünk is a felső világban, nem lelünk táplálékot. A
psziché legtisztább csodája, hogy amikor ennyire védtelenek vagyunk,
megérkezik a segítség, s mindig idejében érkezik.
151
A kiszolgáltatott lány mellé a lélek küldönce, a fehér ruhás szellem sze-

gődik. Elhárítja a táplálkozás útjában álló akadályokat. A zsilip segít-
ségével kiszárítja a vizesárkot. A vizesároknak rejtett értelme van. Az ókori
görög mitológiában a Sztüx nevű folyó választja el az élők birodalmát a
halottak birodalmától. A folyó vize az idők kezdete óta eltávozott holtak
múltbeli cselekedeteinek emlékétől duzzad. A holtak megértik és rendben
tartják ezeket az emlékeket, mert fizikai testüktől megszabadulván maga-
sabb nézőpontból szemlélik őket.
Az élők számára azonban méreg ez a folyó. A túlpartra kísérő szellem út-
mutatása nélkül belefulladnak, s az alvilág azon szintjére süllyednek, ahol
örökre ködben tévelyegnek. Dantét Vergilius kísérte, Coatliquehoz pedig
egy élő kígyó csatlakozott, aki a túz világába vezette őt, s a kéz nélküli
leánynak is van fehérbe öltözött szellem-kísérője. Látjuk tehát, hogy a nő
először elmenekül nem éber anyjától és mohó, kétbalkezes apjától, s rábíz-
za magát a zabolátlan lélekre.
A mesebeli szellem kíséri a kéz nélküli lányt a fák alvilági birodalmában,
a király gyümölcsösében. Ez is a régi vallás maradványa. A görög mitoló-
gia bővelkedik a fiatal nők beavatását irányító farkasasszonyokról, orosz-
lánasszonyokról és egyéb alakokról szóló történetekben. A mai természeti
vallásokban is, mint amilyen például a navajóké, a misztikus yeibecheis,
ezek az állati lények tűnnek fel a beavatási és gyógyító rítusokban.
Az ily módon testet öltő pszichikus képzet szerint az alvilágban, éppúgy,
mint az emberi tudattalanban, számtalan szokatlan és kényszerítő erejű
vonás, képzet, archetípus, csábítás, fenyegetés, kincs, kínzás és próbatétel
kavarog. Nagyon fontos tehát, hogy individuációs utazása során egy nő
józanul ítéljen, vagy erre képes kísérőre tegyen szert, hogy ne essen a tudat-
talan fantazmagóriáinak csapdájába, hogy ne tévedjen el ebben a tantaluszi
kínokat okozó rengetegben. Mint a mesében is látjuk, el kell fogadni az
éhséget, s onnan tovább indulni.
Az előtte járó Perszephonéhoz és az Elet/Halál/Élet istennőkhöz hason-
lóan ez a lány is eltalál a mágikus gyümölcsöskerthez, ahol egy király már
vár rá. A régi vallás most már egyre fényesebben ragyog át ezen a mesén. A
görög mitológiában22 két fa fonódik össze az alvilág kapuja fölött. És miben
bővelkedik az elíziumi táj, ahová az erényesnek talált holtak költözhettek?
- Igen, gyümölcsösökben.
A leírások szerint az elíziumi mezőkön mindig nappal van, s a lelkek
kedvük szerint dönthetnek, hogy mikor születnek újjá a földön. Az Elízium
a felszíni világ doppelgangere, hasonmása. Itt is előfordulhatnak nehézsé-
gek, ám értelmük és az általuk nyújtott tudás különbözik a felszíni világ-
ban tapasztaltaktól. A felszíni világban minden az egyszerű nyereségek és
veszteségek megvilágításába kerül. Az alvilágban vagy a másvilágon min-
152
den az igazlátás, a helyes cselekedet, az intenzív belső erő és tudás meg-

szerzésének misztériuma által kap értelmet.
A mesében most a gyümölcsfa kerül a középpontba, melyet az ősi idők-
ben az Élet Fájának, a Tudás Fájának, az Élet és a Halál Fájának neveztek. A
tűlevelű és egyéb fákkal ellentétben, a gyümölcsfa a bőséges táplálék forrása
- és nem csak a tápláléké, mert a fa vizet is raktároz gyümölcsében. A növe-
kedés és az életben maradás legfontosabb nedvét, a vizet, a gyökerek szívják
magukba, ami aztán a hajszálcsöveken - e szabad szemmel nem is látható
sejtszövedékek milliárdjain át - a gyümölcshöz vándorol, mely ezáltal gyö-
nyörű terméssé teljesedik ki.
Ezért tartják a gyümölcsöt lélektelinek, életerővel telítettnek, olyannak,
ami vízből, levegőből, földből, táplálékból és magból fejlődik ki és, valami-
lyen arányban, mindezeket tartalmazza, és ami ráadásul isteni zamatú. A
föld alatti erdőkben végzett tevékenység gyümölcsével, vizével és magvá-
val táplálkozó nők lélektani értelemben éppígy kiteljesednek; pszichéjük
megtelik és érésnek indul.
Mint az újszülöttjének mellét kínáló anya, úgy hajlik meg a körtefa,
hogy táplálja a leányt. Ez az anyai nedv biztosítja a regenerálódást. A
körte táplálja a lányt, ám ennél sokkal többről van szó: a tudattalan,
vagyis annak gyümölcse szolgál a lány táplálékául. Ebben az értelemben
a tudattalan illeti csókkal a lány ajkát, így, ebben az ősi egyesülésben adja
át neki legbensőbb Énje zamatát, a lány valójában rejlő isten leheletét és
szubsztanciáját.
Az Újtestamentumban Erzsébet23 a következő szavakkal üdvözli Máriát:
„Áldott legyen a te méhednek gyümölcse"; ebben valószínűleg a nők ősi
tudásának maradványát fedezhetjük fel. A korábbi éjszakai vallások sze-
rint, a beavatáson éppen átesett és tudással terhes nőt örömmel üdvözölték
és áldással halmozták el rokonsága asszonyai, amikor visszatért az élők
világába.
A történet figyelemre méltó üzenete az, hogy a legsötétebb időkben a női
tudattalan, az anyaméh tudattalanja, a Természet táplálja a nő lelkét. A nők
elbeszélése szerint, alászállásuk folyamán a legsötétebb sötétség veszi őket
körül, amelyben egy szárny érintését érzik, s megkönnyebbülnek. Érzik,
hogy táplálék árad szét bennük, áldott víz árad szét a kiszáradt földön... de
hogy honnan ered, azt nem tudják. Ez a vízforrás nem a szenvedést enyhíti,
inkább csak táplál akkor, amikor semmi más nincs a közelben. Ez a sivatag
mannája. Ez a kövek kozúl előtörő víz. Ez a hirtelen megjelenő étel.
Csillapítja az éhséget, hogy mi továbbmehessünk. És ez a legfontosabb...
tovább kell menni. Folytatnunk kell utunkat sorsunk beteljesedése felé.
A mesében egy nagyon régi ígéret támad fel; az az ígéret, hogy az alá-
szállás táplál, annak ellenére, hogy sötét van, annak ellenére, hogy úgy
153
érezzük, eltévedtünk. Nem tudunk, nem látunk semmit, „vakon bolyon-

gunk", mégis velünk van „Valami", nyomunkban lépked „Valaki".
Ha balra megyünk, velünk jön. Ha jobbra megyünk, szorosan mögöttünk
halad, bátorságot önt belénk, utunkat egyengeti.
Újra a vándorlás nigredo állapotában vagyunk, nem tudjuk, mi lesz ve-
lünk, és mégis, ebben a rongyos állapotban eljutunk az Élet Fájához, hogy
táplálkozhassunk belőle. A holtak birodalmának Életfája egy ősrégi meta-
fora része. Régen úgy hitték, hogy a holtak birodalmában a lélek gyümölcs-
be vagy más ehető dologba költözik, s ha leendő anyja ezt megeszi, akkor a
gyümölcsben elrejtőzött lélek megkezdheti újjáéledését a női testben. Itt
tehát, amikor már-már megtettük az út felét, az Ősanya kínálja testét körte
formájában, s megesszük azt, amivé a későbbiekben válunk.24
A negyedik stádium - Szerelemre találunk az alvilágban

A következő reggel jön a király, hogy megszámolja körtéit. Egy hiányzik, s
a kertész elmeséli, mit látott. „Tegnap éjjel két szellem leeresztette az árok-
ból a vizet, a telihold fényénél beléptek a kertbe, s az egyik, az, amelyiknek
nem volt keze, megette a neki felkínálkozó körtét."
Következő éjjel a király őrt áll kertészével és varázslójával, aki ért a szel-
lemek nyelvén. Éjfélkor feltűnik az erdőn át közeledő lány, ruhája rongyok-
ban lóg rajta, haja zilált, arca verejtékcsíkos, kezei hiányoznak, s oldalán a
fehér ruhás szellem.
Egy fa most is kecsesen meghajol, hogy a leány ajkaival elérhesse. A va-
rázsló közel jön, s megkérdezi: „Erről a világról valók vagytok, vagy a másik
világról?" A leány így felel: „Valaha a világban éltem, mégsem tartozom
ehhez a világhoz".
A király azt kérdezi a varázslótól: „Ember ő vagy szellem?" A varázsló
azt feleli, hogy mindkettő. A király odafut a leányhoz, hűséget és szerelmet
esküszik neki: „Nem hagylak el soha. Mától fogva én viselem gondodat".
Összeházasodnak és a király ezüstkezet csináltat ifjú feleségének.
A király a psziché alvilágának bölcsességet adó teremtménye. Nem akár-
milyen öreg király ő, hanem a női tudattalan egyik fő őrzője. Ő felügyeli a
növekvő lélek növényvilágát - kertje (mely anyja kertje is) tele van az élet
és a halál fáival. Az ősi istenek családjába tartozik. A leányhoz hasonlóan ő
is sokat kibír. És a leányhoz hasonlóan, rá is alászállás vár. De erről majd
később.
Azt mondhatnánk, hogy egyféle értelemben a lány nyomában jár. A pszi-
ché mindig árnyékot küld tulajdon folyamatai nyomába. Ez egy rendkívül
fontos jelenség. Azt jelenti, hogy ha vándorlunk, mindig van velünk egy
154
másik - legalább egy, de néha több is aki edzett és tapasztalt, s arra vár,
hogy bekopogjunk az ajtón, léptünk alatt megcsikorduljon a kő, megegyünk
egy körtét, amiből megtudja, hogy megérkeztünk az alvilágba. Ez a szerető
jelenlevő várja és figyeli a bolyongó keresőt. A nők jól tudják ezt. Apró
fényvillanásnak, belátásnak, megjelenő vagy jelenlevő valaminek nevezik.
A kertész, a király és a varázsló az archetipális maszkulinitás három érett
megjelenítője. Megfelelnek a hajadon, az anya és a vénasszony alakjában
megjelenő feminin hármasságnak. Ebben a mesében az ókori hármas isten-
nő, vagy az egy személyben megjelenő három istennő alakja a következő-
képpen jelenik meg: a hajadont a levágott kezű leány jelenti, az anyát és a
vénasszonyt pedig a király későbbiekben megjelenő anyja. A mesét „mo-
dernné" tevő csavar az, hogy az ördög itt annak a figurának felel meg, aki
az ősi beavatási rítusokban általában az élethozó és életet elvevő, kettős ter-
mészetű vénasszony alakjában jelent meg. Ebben a mesében az ördög csak-
is életet elvevő hatalomként jelenik meg.
Az idők ködébe vesző korokban mindenesetre az ilyen történetek vén-
asszonya rendszerint a beavató/bajkeverő szerepét játszotta, aki megnehe-
zíti a bájos fiatal teremtés életét, hogy elindulhasson az élők birodalmából a
holtak birodalmába vezető úton. Pszichikai értelemben ez egybecseng a
jungi pszichológia, a teológia és az ősi éjszakai vallások azon elképzelésé-
vel, hogy legbensőbb önmagunk, vagyis a mi szóhasználatunkban az ősi
Természeti Asszony, veszélyekkel és kihívásokkal szembesíti a pszichét,
minek következtében a kétségbeesett ember visszatér eredeti természeté-
hez, hogy válaszokat keressen és erőt merítsen belőle, minek során újra
egyesül a hatalmas, ősi, legbensőbb Énnel és, amennyire csak lehet, a ké-
sőbbiekben eszerint viselkedjen.
A mese ezen torzulása egyféleképpen eltorzítja azt az információt is,
amit a nők alvilágba való visszatérésének ősi folyamatáról megtudhatnánk.
Valójában azonban az, hogy itt a vénasszonyt az ördög helyettesíti, feltűnő-
en beleillik korunkba, mert a tudattalan ősi útjainak kifürkészése során
gyakran érezzük úgy, hogy a zabolátlan női lélek alábecsülésére törő kultu-
rális, családi vagy a pszichén belül felbukkanó tiltások elleni harc tulajdon-
képpen az ördöggel vívott küzdelem. A mese ezért mindkét irányból értel-
mezhető; egyrészt elegendő csontot őrzött meg az ősi rituáléból ahhoz,
hogy azt rekonstruáljuk, másrészt azt is megmutatja, hogy a természet ra-
gadozója hogyan próbál bennünket eredeti hatalmunktól megfosztani,
hogyan próbálja megkaparintani lelkünk működését.
Az átalakulás gyümölcsösben jelenlevő főbb szereplői megjelenési sor-
rendben a következők: a leány, a fehérbe öltözött szellem, a kertész, a ki-
rály, a varázsló, az anya/vénasszony és az ördög. Ezek hagyományosan a
következő pszichikus erőket jelentik.
155
A LEÁNY
Mint már láttuk, a leány az őszinte és korábban alvó pszichét jeleníti meg.
Szelíd külsője alatt azonban valójában harcos hősnő rejlik. A magányos
farkas állhatatosságával rendelkezik. Elviseli a beavatással járó koszt, az
árulást, a magányt, és a kitaszítottságot. Az alvilági vándorlás után
gazdagon tér vissza a felszíni világba. Az Ősanya, a Természeti Asszony
utasításait és útmutatásait követi, jóllehet első alászállása során ezeket még
nem tudja megfogalmazni.
A FEHÉRBE ÖLTÖZÖTT SZELLEM
A legendákban és a mesékben a fehér szellem az útmutató, a belső tudás

birtokosa, aki az útját járó nő előtt jar. Nemely mesemondo szerint ez a
szellem egy réges-régi, nagyon fontos, összetört isten darabkája, amely
minden emberben megtalálható.
Öltözékét tekintve, ez a szellem szoros kapcsolatban áll a különböző
kultúrák ragyogó fehérbe öltözött Elet/Halál/Élet Istennőivel - La Lloroná-
val, Berchtával, Hellel, és a többiekkel. Ez azt sugallja, hogy a fehér szellem
az anya/vénasszony segítője, aki, az archetipális pszichológia szerint,
egyben az Élet/Halál/Élet istennője.
A KERTÉSZ
A kertész a lélek művelője, a mag, a termőföld, a gyökér megújító őrzője.

Hasonló a hopi Kokopellihez, ehhez a púpos szellemhez, aki minden ta-
vasszal eljön a falvakba, hogy megtermékenyítse a földet és az asszo-
nyokat. A kertész feladata a megújítás. A női pszichének állandóan vetni,
boronálni, aratni kell, hogy megújult energiával kicserélhesse azt, ami el-
öregedett, ami elfáradt. Természetes dolog, hogy a psziché részei elgyen-
gülnek, elfáradnak, elhasználódnak. Ez jó, így kell a pszichének működni,
de készenlétben kell mindig tartani az újratöltéshez szükséges energiát. Ez
a psziché kertészének feladata. Ő követi nyomon a változásokat. A
pszichén belül mindig van, ami él, van, ami meghal, régi gondolatok, el-
képzelések és energiák helyébe kell újakat ültetni.
A KIRÁLY
A király 25 az alvilág kincsestára. Ő jelenti azt a képességet, hogy belső

tudásunkat affektálás, zúgolódás vagy bocsánatkérés nélkül tesszük gya-
korlativá a világban. A király az öreg királyné/vénasszony fia. Anyjához
156
hasonlóan, s feltehetően az ő útmutatásait követve, a király a psziché

életfontosságú mechanizmusainak, a ballépéseknek, a meghalásnak és a
tudatossághoz való visszatérésnek a részese. A későbbiekben, amikor el-
tűnt királynéja nyomába indul, ő is meghal egy bizonyos értelemben, s
ez a halál előkelő királyból a vadon lényévé változtatja. Akkor születik
újjá, amikor rálel királynőjére. Pszichikai értelemben ez azt jelenti, hogy
a psziché régi, fontos attitűdjei meghalnak, miközben a psziché egyre
többet tanul. A régi beállítódásokat vagy új, vagy megújult nézőpontok
váltják fel a nő életének szinte minden vonatkozásában. Ebben az érte-
lemben a király a női pszichét uraló beállítódások és törvények megúju-
lását jelenti.
AVARAZSLO
A varázsló, a mágus,26 akit a király azért hoz magával, hogy értelmezze

számára a látottakat, a női hatalom közvetlen varázslatát jelenti. Az olyan
tulajdonságok, mint a másodperc töredéke alatt lezajló visszaemlékezés, az
ezer mérföldre látó szem, a mérföldekre terjedő hallás, a bárki - ember
vagy állat - szemeivel való látás empatikus képessége - mind-mind az ösz-
tönös nőiség jellemzői. Ezekben vesz részt a varázsló, és, a hagyományok
szerint, segít megőrzésükben és a külvilág felé való megnyilvánulásukban.
A varázsló alakja mindkét nemhez tartozhat, ám itt most hatalmas férfi
alakjában jelenik meg, hasonlít a mesebeli daliás fivérhez, aki mindent
megtesz, hogy húgán segítsen. A varázsló mindig felöltheti bármelyik ala-
kot. Az álmokban és a mesékben férfi alakjában éppúgy megjelenhet, mint
női alakban. De lehet állat, vagy kő is, és akár vénasszony is. Női megfele-
lője is éppilyen könnyedén változtatja álruháit. A tudatos életben a varázs-
ló segítheti egy nő azon képességét, hogy bármelyik pillanatban azzá vál-
jék, amivé akar.
AZ ÖREG KIRÁLYNÉ/VÉNASSZONY
Az öreg királyné/vénasszony ebben a mesében a király anyja. Ez a figura

többek között termékenységet, a ragadozó cselvetéseinek meglátóját, az
átok enyhítőjét jelentheti. A termékenység, ami dobpergésként hangzik, ha
kimondjuk, több, mint szaporaság; a föld termékeny gazdagságát jelenti. Ő
a fényes fekete föld, melyből fekete gyökerek és korábbi élet jelei csillannak
elő, ami illatos humusszá ülepedik. A szaporaság magvakat, tojásokat, lé-
nyeket, gondolatokat idéz. A termékenység ahhoz az állapothoz kötődik,
amelyben a magvak előkészülnek, melegszenek, inkubálódnak és bizton-
ságban megőrződnek. Ezért nevezik az öreg anyát sokszor régebbi nevein -
157
Por Anyának, Föld Anyának - mert ő az a talaj, amelyben a gondolatok ki-

kelnek.
AZ ÖRDÖG
A női lélek kettős természete, ami zaklatja is és gyógyítja is, ebben a mesé-
ben az ördög alakjában jelenik meg. Mint korábban már megjegyeztük, ez
az ördög-figura jeleníti meg a női psziché természetének ragadozóját, a
contra natúrom, természet elleni aspektust, mely szembeszáll a psziché fejlő-
désével és a lélek elpusztítására tör. Ez az erő elszakad életadó aspektusá-
tól. Ezt az aspektust le kell győzni és kordában kell tartani. Ez az ördög-fi-
gura nem azonos a női pszichében zajló egyéb zaklatások és cselszövések
forrásával, amit én a/íer-léleknek nevezek. Ez az altér-lélek gyakran jelenik
meg az álmokban, a mesékben és a mítoszokban alakváltoztató vénasszony
képében, aki alászállásra készteti és nógatja a nőket, aminek, ideális eset-
ben, a legmélyebb forrásokra való rátalálás az eredménye.
A föld alatti gyümölcsösben tehát a psziché eme hatalmas - férfi- és női -

erői várnak a nagy összetalálkozásra, melynek során coniunctio jön létre. Ez
a szó az alkímiából származik és az egymástól különböző szubsztanciák
nagyfokú átalakulással járó egyesülését jelenti. Amikor ezek az ellentétek
összekeverednek, bizonyos pszichén belüli folyamatok indulnak el. Olyan
ez, mint amikor kovát ütünk a kőhöz, hogy tüzet csiholjunk. Az ugyanazon
pszichikus téren belüli eltérő elemek coniunctiója és nyomása folytán szaba-
dul fel a lélek energiája, a belátás és a tudás.
A történetünkben zajló coniunctio viruló Élet/Halál/Élet ciklus elindulá-
sát jelzi. E ritka és értékes egyesülés láttán tudjuk, hogy hamarosan bekö-
vetkezik egy spirituális házasság, és ezzel együtt egy spirituális halál is,
melyből azonban új élet születik. Ezek a tényezők már előrevetítik a jövőt.
A coniunctio nem olyasmi, amiért elindulunk és megszerezzük. Az nehéz,
nagyon nehéz munka eredményeképp történik meg.
Itt vándorlunk hát sáros ruhánkban a soha nem látott úton, a Természeti
Asszony jele azonban egyre fényesebben ragyog át rajtunk. Azt is mond-
hatjuk, hogy a coniunctio régi önmagunk erőteljes újraértékelése. Ha itt va-
gyunk a gyümölcsösben, s velünk vannak ezek a felismerhető pszichikus
aspektusok, akkor már nincs visszaút - tovább kell haladnunk.
Mit mondhatunk még a körtékről? Azok számára kínálkoznak fel, akik
megéheztek hosszú alvilági útjuk során. A hagyomány szerint számos gyü-
mölcs jelképezi a női méhet, leggyakrabban a körte, az alma, a füge és az
158
őszibarack, noha ez lehet bármely olyan tárgy is, amelynek külső és belső
formája van, és közepén élőlénnyé növekedő mag helyezkedik el - mint
például a tojás -; ezek jelzik az „életen belüli élet" női vonását. Itt a körték
jelentik archetipális értelemben az új élet kipattanását, az új én magvát.
Sok mítoszban és mesében állnak a gyümölcsfák a Nagy Anya, az Ős-
anya fennhatósága alatt, akinek a király és emberei szolgálnak. A gyümöl-
csös körtéi meg vannak számozva, mivel ebben az átalakító folyamatban
mindennekjiagyjelentősége van. Nem történik véletlenüLsemmLMinden-
nek nyoma marad és minden egybevág. Az Ősanya tudja, mi az övé ezek
közül az átalakító szubsztanciák közül. A király megérkezik, hogy megszá-
molja körtéit, de ezt nem önző birtoklásvágyból teszi, hanem mert tudni
akarja, érkezett-e új jövevény az alvilágba, hogy elindulhasson a beavatás
útján. A lélek világa mindig készenlétben áll az újoncok és a vándorok fo-
gadására.
A lány táplálására lehajló körte mintegy harangként cseng az alvilági
gyümölcsösben, hívó hangjára előtűnnek a források és az erők - a király, a
varázsló, a kertész, s később az öreg anya -, hogy üdvözöljék, támogassák
és segítsék az újonnan érkezettet.
A történelmi korok szent figurái újra és újra azt bizonyítják számunkra,
hogy az átalakulás végtelen útján már van egy „számunkra előkészített
hely". Szimatunk és intuíciónk útján sorsunk ehhez a helyhez irányít, von-
szol bennünket. Végül mindannyian megérkezünk a király gyümölcsös-
kertjébe. Ez így van rendjén.
A női psziché ebben az epizódban feltűnő három maszkulin vonása - a
király, a varázsló és a kertész - figyel, kérdez és segít az alvilági utazásban,
ahol semmi .sem ^âmir^k első pi látszik. Amikor a női psziché
alvilágának királya megtudja, hogy változás történt a gyümölcsösben, ma-
gához rendeli a psziché varázslóját, aki érti az emberi világot is és a szellem
világát is, aki különbséget tud tenni a tudattalanban a pszichikus elemek
között.
Végignézik tehát, ahogyan a szellem ismét leereszti a vizet az árokból.
Mint korábban már megjegyeztük, ez a vizesárok a Sztüxhöz, ahhoz a gyil-
kos folyóhoz hasonló szimbólum, amelyen át a holtak lelkét vezették az
élők világából a holtak birodalmába. De ez a folyó nem a holtak, csak az
élők számára volt végzetes. Óvakodjunk hát a nyugalom és a beteljesedés
érzetétől, ami arra csábíthatja az embert, hogy egy spirituális tett befejezté-
vel vagy egy spirituális ciklus beteljesítésével megálljon és babérjain ücsö-
rögjön. A vizesárok a holtak pihenőhelye, az élet végének eljötte, az élő nő
azonban nem maradhat közelében túl sokáig, mert letargiába esik a lélek-
készítés ciklusai közepette.27
Az ölelő folyó, a vizesárok szimbólumával a mese arra figyelmeztet,
159
hogy nem akármilyen vízről van itt szó. Valami olyan határvonalat jelöl,
mint az a krétakör, amelyet a lány maga köré rajzolt, hogy távol tartsa ma-
gától az ördögöt. Amikor belépünk egy körbe vagy áthatolunk rajta, akkor
egy újabb létállapotba, újabb tudatállapotba vagy annak hiányába jutunk.
A leány itt a holtak számára fenntartott tudattalan állapoton halad át.
Nem szabad ebből a vízből innia, nem gázolhat át rajta, száraz lábbal kell
átjutnia. Mivel az alászállás során a nőknek keresztül kell haladniuk a hol-
tak birodalmán, néha összazavarodnak és úgy gondolják, meg kell halniuk.
Ez azonban nem így van. Feladatunk az, hogy élő teremtményekként kell
átjutnunk a hol tak birodalmán, mert így működik tudatunk.
A vizesárok tehát nagyon fontos szimbólum, s az a tény, hogy a szellem
kiapasztja belőle a vizet, segít annak megértésében, hogy mit kell tennünk
saját utunk során. Nem fekhetünk le, s nem merülhetünk boldog álomba
mindannak láttán, amit eddig elértünk. De nem ugorhatunk a folyóba sem,
így siettetve a folyamatot. Ez kisbetűs halált és nagybetűs Halált jelentene
számunkra. Az Elet/Halál/Elet ciklusnak ebben a folyamatában a psziché
la muerte por un instanté, a pillanatnyi halált, s nem La Muerte Eterna, az
Örök Halált keresi.
A varázsló a szellemek közelébe jön és azt kérdezi: „E világról valók
vagytok, vagy a másik világról?" A lány pedig, egy egójától megfosztott
criatura fésületlen és torzonborz külsejével, s a ragyogó fehér szellem tár-
saságában azt mondja a varázslónak, hogy most ugyan a holtak országában
tartózkodik, de az élők közül való. „Valaha a világban éltem, de mégsem
tartozom ehhez a világhoz." Amikor a király megkérdi a varázslót, „Ember
ő vagy szellem?", a varázsló azt válaszolja, hogy ember is és szellem is.
A lány rejtélyes válasza azt sejteti, hogy az élők birodalmához tartozik,
ám most lép be az Élet/Halál/Élet ritmusába, tehát alászálló emberi lény,
ugyanakkor őrzi korábbi énje árnyékát is. Napokra talán a felszíni világban
tartózkodik, de az átalakulás az alvilágban zajlik, s ezért mindkét helyen
tartózkodik, mint La Que Sahé, „a Tudó". S mindez azért történik, hogy
megismerje, hogy letisztítsa az igazi, az ősi, legbensőbb énjéhez vezető utat.
A levágott kezű leány történetét feldolgozó foglalkozások során felteszek
pácienseimnek néhány kérdést, ezzel alvilági útjuk megtisztítását próbá-
lom segíteni. Ezekre a kérdésekre egyéni és csoportos válasz is adható. A
kérdések és a rájuk adott válaszok mintegy áttetsző hálóvá szövődnek,
melyet bemerítünk a közös gondolkodás vizébe, s a nők belső életének csil-
logó, fickándozó, vagy tehetetlen, fulladozó, vagy lélegző formáival teli
emeljük ki, hogy mindannyian szemügyre vehessük őket.
Egy kérdésre adott válasz újabb kérdést szül, s a tanulás érdekében azok-
ra is válaszolunk. íme néhány kérdés: Hogyan él az ember nap nap után
egyszerre a felszíni világban is és az alvilágban is? Mit kell azért tennie,
160
hogy egyedül alászállhasson az alvilágba? Milyen életkörülmények segítik

az alászállást? Választhatunk-e aközött, hogy menjünk vagy maradjunk?
Milyen spontán segítség érkezett ösztönös természetünktől ez alatt az idő
alatt?
Amikor a nők (vagy a férfiak) e kettős állampolgárság állapotában van-
nak, néha tévesen kitűnő ötletnek tartják azt, ha elvonulnak a világtól, a
mindennapi élettől, ha felhagynak napi teendőikkel és kötelességeikkel,
amik nem csak hívogatóak, de irritálóak is lehetnek. Ez azonban nem jó
módszer, mert ilyenkor a külső világ jelenti az egyetlen kötelet, ami az al-
világban fejjel lefelé lógó, vándorló nő bokája köré tekeredik. Rendkívül
fontos időszak ez, amelyben a mindennapi életnek az a szerepe, hogy
„másvilági" feszültséget teremtsen, s a jó befejezés érdekében egyensúly
jöjjön létre.
Vándorlunk hát tovább, s azt kérdezgetjük magunktól - vagyis, az igazat
megvallva inkább motyogjuk -, hogy „Erről a világról való vagyok-e, vagy
a másikról?" és azt válaszoljuk, hogy „Mindkettőről". S utunk során ezt
mindig felidézzük. E folyamatban a nőknek mindkét világhoz tartozniuk
kell. Ha így vándorlunk, akkor kiűzzük magunkból az ellenállás utolsó da-
rabkáját, az önhittség utolsó szilánkját, elűzünk minden tiltakozást, amit
kigondolhatnánk, mert ez a vándorlás fárasztó. Ez a fáradtság azonban vé-
gül is megszünteti az ego félelmeit és ambícióit és egyszerűen csak azt kö-
vetjük, ami van. Ekkor értjük meg mélyen és teljesen a föld alatti erdőkben
eltöltött időt.
A mesében most a másik körte is lehajlik, hogy a lány megehesse, s mivel
a király az Ősanya fia, s mivel ez a kert az Ősanyáé, a lány tulajdonképpen
az élet és a halál titkainak gyümölcsét ízleli meg. Mivel a gyümölcs a virág-
zás, a növekedés, az érés és a hanyatlás ciklusainak elsődleges szimbólu-
ma, a beavatandó, azáltal, hogy megeszi, bensővé teszi az Élet/Halál/Élet
körforgását mutató pszichikus órát, mely ezután már mindig üt, ha elérke-
zik annak az ideje, hogy hagyjunk valamit meghalni, és új életre segítsünk
valami mást.
Hogy talûnk rá_eire a köi^£re? Belemerülünk a nőiség misztériumaiba,
a föld, a rovarok, az állatok, a madarak, a virágok, a fák, az évszakok, a fo-
lyók és vízszintjük ciklusaiba, megfigyeljük, hogy az állatok bundája ho-
gyan vastagodik és vékonyodik az évszakok változásával, odafigyelünk sa-
ját individuációs folyamataink homályaira és tisztaságára, szexuális, vallási
igényeink áradására és apadására, az alászállás és az előbukkanás idejére.
Akkor^sszukjr\eg_a körtéLjamikor kielégítjük az írás, a festés, a szob-
rászkodás, a szövés utáni olthatatlan éhségünket, amikor elmondjuk ver-
sünket, amikor soha nem látott reményeket és elgondolásokat táplálunk és
próbálunk megvalósítani.
161
Rendkívüli táplálékká válik az, ha a benső érzékenység és a ciklusok ősi

női mintáit és princípiumait magunkévá tesszük, mert ezek gazdagítják
életünket.
Ez a pszichikus fa valódi természete: növekszik, adakozik, elhasználó-
dik, s magokat hullat az új életért; szeret bennünket. Ez az Élet/Halál/Élet
misztériuma. Ősidők óta, a víz és a fény előtti idők óta így zajlik ez. Ha
megismertük ezeket a ciklusokat, akár körte, akár fa, kert, vagy a női élet-
korok segítségével, számíthatunk rájuk, mert változatlanul, újra és újra is-
métlődnek. A minta a következő: Mindenben, ami meghal, van valami ha-
szontalan, ami újra hasznossá válik, ha gondosan megvizsgáljuk. Ezalatt
tárul fel előttünk az, amit megtanulhatunk. A veszteség minden élőlényben
nyereséggel jár. Értelmeznünk kell ezt az Élet/Halál/Élet ciklust, olyan
méltósággal kell megélnünk, ahogyan csak tudjuk, s ha ez nem sikerül,
üvöltenünk kell, mint a veszett kutyának - s aztán tovább kell mennünk,
mert vár ránk pszichénk szerető alvilági családja, amely átölel majd és segít
bennünket.
A király segítségével a leány könnyebben boldogul alvilági munkálkodá-
sa során. Ez nagyon jó, mert az alászálló nő gyakran úgy érzi, mintha labo-
ratóriumból véletlenül elszabadult szörnyeteg volna. Az alvilág alakjai
küszködő, áldott életnek látnak bennünket figyelőállásukból. Az ő szemük-
ben olyan erős lángnak hatunk, amely újra és újra a sötét üveghez ütődik,
hogy összetörje, s végre kiszabadulhasson. S mélyben lévő otthonunk min-
den lakója azonnal segítségünkre siet.
A régi időkben a nők azért szálltak alá az alvilágba, hogy egyesüljenek a
királlyal (némely rítusban nem volt király, s a leány ilyenkor talán közvet-
lenül az Ősi, Természeti Asszonnyal egyesült), s ebben a mesében is valami
hasonlónak a maradványait fedezhetjük fel, amikor a király első pillantás-
ra, tétovázás nélkül megszereti a leányt. Nem kezek nélküli, zabolátlan,
vándor külseje ellenére, hanem épp amialt tartja hozzá tartozónak. Ez az ál-
lapot, amelyben az ember kívülálló, ám egyben támogatást is élvez, folyta-
tódik. Még ha mosdatlanul, elhagyatottan, félvakon, kezek nélkül vándor-
lunk is, legmélyebb Énünk ha ta lmas ereje továbbra is szeretbennünket, s
közel húz szívéhez.
A nők ebben az állapotban olyasfajta izgalmat éreznek, mint amikor ál-
maik férfiával találkoznak. Furcsa, ellentmondásos időszak ez, mert egy-
szerre vagyunk a föld felett, és mégis alatta. Vándorlunk, bolyongunk,
valaki mégis szeret. Nem vagyunk gazdagok, valaki mégis táplál. A jungi
terminológia szerint ez az „ellentétek feszültségének" állapota, amelyben
a psziché mindkét pólusának egy-egy eleme konstellálódik, s ezáltal új
alapot teremt. A freudi pszichológia ezt „kettéágazásnak", „hasadásnak"
nevezi, amikor a psziché alapvető diszpozíciója vagy beállítódása kétpó-
162
lusúvá válik: elkülönül a fekete és a fehér, a jó és a rossz. A mesmondók

ezt a „kétszer-születettek" állapotának nevezik. Ez a második születés va-
lami mágikus forrásból fakad, s a lélek most már két származási vonalat
mondhat magáénak; az egyik a fizikai-testi, a másik a láthatatlan világból
ered.
A király azt mondja, védeni és szeretni fogja a lányt. A psziché itt már tu-
datosabb; hamarosan bekövetkezik ez a rendkívül érdekes házasság,
amelyben a holtak birodalmának élő királya veszi feleségül az élők birodal-
mának kéz nélküli asszonyát. Két ennyire eltérő fél házassága a legcsodála-
tosabb szerelmet feltételezi, nem? Ám ez a házasság is azokhoz a mesebeli
pikareszk házasságokhoz kapcsolódik, amelyekben két, egymástól eltérő
élet fonódik egybe. Ilyen a szegény lány és a királyfi, az asszony és a med-
ve, a fiatal lány és a hold, a fókaasszony és a halász, a sivatagi lány és a pré-
rifarkas házassága. A lélek minden esetben megismeri a másik entitást. Ezt
értjük másodszori születésen.
A mesebeli házasságokban, s éppígy a felszíni világ házasságaiban is, a
két ellentétes lény közötti szerelem örökké is tarthat, vagy csak addig, amíg
a tanulás be nem fejeződik. Az alkímiában az ellentétek egyesülése azt je-
lenti, hogy hamarosan halál és születés következik be, s mi is hamarosan
látjuk mindezt ebben a mesében.
AJ<in^spMtuálisJ^Mk^ a.leány számára, amelyek segítik al-
világi életét. A nők utazásuknak ebben a fázisában válnak biztos kezűekké;
elfogadták ezt az állapotot, megvetették lábukat, s hogy úgy mondjam, ke-
züket is. A biztos kezűség az alvilágban azt jelenti, hogy lassan megtanul-
juk, hogyan kell az ahhoz a világhoz tartozó hatalmakat hívni, irányítani,
erősíteni és hozzájuk fordulni, de azt is megtanuljuk, hogy hogyan riasszuk
el a nem szívesen látott aspektusokat, mint például az aluszékonyságot. Ha
a felszíni vüágban érzékelő radarként értelmezzük a kezeket, akkor itt, az
alvilági kezekre azt mondhatjuk, hogy látnak a sötétben és átlátnak az
időn.
Az elvesztett testrészeket időtlen idők óta ezüsttel, arannyal vagy fával
pótolják. Az európai és a sarkvidéki mesékben az ezüstművesség a homun-
culi, a manók, dvergar, koboldok, szörnyecskék és tündérek feladata, akik
pszichológiai értelemben a szellem azon elemi aspektusait jelentik, ame-
lyek a psziché mélyén élnek és értékes gondolatok után kutatnak, bányász-
nak. Ezek a teremtmények apró lélekvezetők, a lélek ereje és az emberek
között hozzák-viszik az üzeneteket. Az értékes fémekből készült tárgyakat
időtlen idők óta kapcsolatba hozzák ezekkel a szorgos, és meglehetősen
mogorva, fürkésző lényekkel. Ez újabb példa arra, hogy a psziché érde-
künkben dolgozik még akkor is, ha nem lehetünk ott a munkálatok minden
helyszínén.
163
Mint a szellem minden dolgának, az ezüstkezeknek is története és titka

van. Sok mese és mítosz szól arról, hogyan készültek a varázserejű testrész-
pótlók, ki készítette őket, ki formázta őket, ki cipelte, ki öntötte, ki hűtötte,
ki fényesítette és ki illesztette fel őket. Az ókori görögök számára az ezüst
Héphaisztosz kovácsműhelyének egyik legértékesebb féme. Ahogy a mi
mesénk leányát is, Héphaisztoszt is megcsonkították egy szüleihez kapcso-
lódó drámai esemény során. Valószínű, hogy Héphaisztosz és mesénk kirá-
lya egymással felcserélhetők.
Héphaisztosz és az ezüstkezű leány archetipális értelemben fivér és nő-
vér; mindkettejüknek olyan szülei vannak, akik nem képesek gyermekeik
értékét meglátni. Amikor Héphaisztosz megszületett, apja, Zeusz azt köve-
telte Hérától, hogy szabaduljon meg a gyermektől. Héra engedelmeskedett
is - legalábbis, amíg gyermeke fel nem nőtt. Aztán visszaemelte Héphaisz-
toszt az Olümposzra. A fiú időközben rendkívül ügyes kezű arany- és
ezüstkováccsá vált. Zeusz és Héra között vita kerekedettt, mert Zeusz félté-
keny isten volt. Héphaisztosz anyja pártjára állt, s Zeusz lehajította a fiatal-
embert a hegyről, így törve össze lábait.
A megsántult Héphaisztosz nem adta fel, nem akart meghalni. Kemen-
céjében soha nem látott tüzet rakott, s ezüstből és aranyból, térdtől lefelé,
lábakat készített magának. A későbbiekben is még sok titokzatos dolgot
művelt, és a szerelem, s a misztikus megújulás istene lett. Azt mondhat-
nánk, hogy ő a megcsonkított, elvágott, ketté tépett, megrepedt, kicsor-
bult és eltorzult dolgok és emberek patrónusa. Különös szeretettel bánik
azokkal, akik nyomoréknak születtek, vagy akiknek szíve vagy álmai tör-
tek szét.
Mindannyiuk számára van gyógymódja, amit csodálatos kovácsműhe-
lyében eszel ki; szíveket rak újra össze a legfinomabb aranyból, ezüstből és
aranyból pótol hiányzó végtagot, s ellátja a nyomorékságért bőven kárpó-
toló mágikus tulajdonsággal.
Nem véletlen, hogy az évszázadok során az egyszeműeket, a sántákat, s
azokat, akiknek végtagja hiányzott vagy más módon volt hiányos a teste,
különleges tudásúnak gondolták az emberek. Sérülésük vagy testi hibájuk
már nagyon korán a pszichének azokba a részeibe kényszeríti őket, mely
csak a nagyon-nagyon öregek számára van fenntartva. És vigyáz rájuk a
pszichének ez a szerető kovácsmestere. Egy ízben tizenkét leányt készített
ezüst és arany végtagokkal; s a lányok járni, beszélni és beszélgetni is tud-
tak. A legenda szerint egyikükbe bele is szeretett, s kérte az isteneket, vál-
toztassák a lányt emberré, ám ez már egy másik történet.
Az ezüstkezek azt jelentik, hogy az ember a spirituális kezek képességei-
re tesz szert - gyógyító az érintése^ sötétben is lát, a fizikai érzékelés révén
hatalmasJüdáshoz4ut. A kezek a tápláló, enyhet adó és segítő pszichikus
164
gyógyszerek egész tárát jelentik. Ebben a stádiumban a lány a sebzett gyó-

gyító érintésével rendelkezik. Ezeknek a pszichikus kezeknek a segítségé-
vel jobban meg tudja ragadni az alvilág titokzatosságát, de megmaradnak
számára ajándékként akkor is, amikor munkája befejeződött és újra a fel-
színre kerül.
Az alászállásnak ezt a stádiumát az jellemzi, hogy olyan rejtélyes, fur-
csa és gyógyító események következnek be, amelyek az ego akaratán kí-
vülről érkeznek, s annak eredményei, hogy az ember spirituális kezeket -
vagyis titokzatos gyógyító erőt - kapott. A régi korokban ezeket a titokza-
tos képességeket a falusi öregasszonyoknak tulajdonították. De ők sem az
első ősz hajszállal kapták meg ezeket; a munka és az állhatatosság
hosszú-hosszú évei alatt halmozódtak fel. És most mi is ezen munkálko-
dunk.
Az ezüstkezek, mondhatná valaki, a leány újabb szerepbe lépését koro-
názzák meg. Nem a fejére illesztett korona, hanem ezüst műkezei jelzik leg-
újabb státusát. Most válik az alvilág királynéjává. Hogy ismét a mitológiát
idézzem, ne felejtsük el, hogy Perszephoné nemcsak egy anya leánya volt,
hanem a holtak birodalmának királynője is.
A kevésbé ismert történetekben különböző gyötrelmeket áll ki, például
három napig a Világfán függ, hogy megváltsa azokat a lelkeket, akik nem
szenvedtek eleget szellemük elmélyítése érdekében.
Ez a női Cristo visszhangzik A levágott kezű leány történetében. A párhu-
zamot azzal folytathatnánk, hogy az Elízium, ahol Perszephoné az alvilág-
ban élt, „alma-országot" jelent - a gall nyelv elődjében az alisier szót hasz-
nálták a sorb, vagyis az alma jelölésére - és az Arthur-legenda Avalon szava
ugyanezt jelenti. A levágott kezű leányt egyenesen a virágzó almafával
azonosíthatjuk.
Ezek ősrégi rejtjelek. Ha megtanuljuk elolvasni őket, akkor látjuk, hogy
az almák birodalmában élő Perszephoné, a levágott kezű leány és a virág-
zó almafa a vadon egyazon jövevényei. Mindebből azt látjuk, hogy a me-
sék és a mítoszok olyan egyértelmű térképet őriztek meg számunkra a
múlt tudásáról és gyakorlatairól, amelynek segítségével a jelenben is el-
igazodhatunk.
Most, a levágott kezű leány negyedik megpróbáltatása végén azt
mondhatnánk, hogy az alászállás műve befejeződött, a leány az élet és a
halál királynőjévé lett. Ő a holdbéli asszony, aki tudja, mi zajlik éjszaka,
még a napnak is le kell mögötte gördülnie a föld alá, hogy aztán megújul-
hasson. Ez azonban még mindig nem a lysis, még nem a felbontás. Még
ssegei-
csak az átalakulás közepén járunk, ahol fogva tart a szerelem, ám lassan
;révén
már az újabb mélységbe vezető alászállásra készülődünk. Tehát, tovább-
l pszichikus megyünk.
165
Az ötödik stádium - Lélekmarcangolás

A király messzi földre indul háborúba, s anyját kéri meg, hogy fiatal felesé-
ge gondját viselje, s meghagyja, hogy küldjenek üzenetet, amint gyermeke
születik. A fiatal királynő gyönyörű gyermeket szül, s el is küldik az öröm-
hírt a királynak. A hírvivő azonban álomba merül egy folyó partján, s elő-
lép az ördög és kicseréli az üzenetet: „A királyné újszülöttje félig ember, fé-
lig kutya".
A király elborzad, de azért azt üzeni vissza, hogy viseljék a királyné
gondját ezekben a rettenetes időkben. A hírvivő ismét elalszik a folyó part-
ján, ahol az ördög ismét lesben áll, s a király levelét most erre az üzenetre
cseréli ki: „Öljétek meg a királynét is és a gyermeket is". A király anyja, akit
megdöbbent ez az üzenet, újra elküldi a hírvivőt, aki ismét, oda is, vissza is,
elalszik a folyó partján., Az ördög kicserélt üzenetei egyre gonoszabbak, s
az utolsóban az áll, hogy „Tartsátok meg a királyné nyelvét és szemeit bi-
zonyságul arra, hogy meghalt".
A király anyja nem hajlandó megölni a kedves, fiatal királynét. Feláldoz
egy őzet, s megtartja az állat nyelvét és szemeit. Aztán rákötözi a gyerme-
ket a fiatal királyné mellére és útjára bocsájtja, mondván, fusson, ha kedves
az élete. A két asszony sír és búcsúzóul megcsókolják egymást.
A király megházasodik, s hamarosan el kell mennie. Ugyanez történik
Kékszakáll-lál, az aranygyapjúról híres Iászonnal, La Llorona hidalgójávai, és
más mesebeli és mitológiai férjjel/kedvessel. Vajon miért ügetnek el min-
dig ezek a mitikus férjek olyan hamar a nászéjszaka után? Minden mesé-
ben más és más oka van ennek, a legfontosabb pszichikai tény azonban
mindben közös: a psziché királyi energiája lehanyatlik, elfogy, s következ-
het a nő útjának következő szakasza, ugyanakkor új pszichikus helyzete is
próbatétel elé kerül. A király nem hagyja el feleségét, távollétében anyja
vigyáz rá.
A következő lépés az öreg Ősanyához és a szüléshez fűződő kapcsolat
kialakítása. A próbát a leány és a király, s a leány és az öreg anya közötti
kapcsolatnak kell kiállnia. Az egyik az ellentétek közötti szeretetre, a másik
a női legmélyebb Énhez fűződő szeretetre vonatkozik.
A király eltávozása a mesék egyetemes vezérmotívuma. Amikor azt
érezzük, hogy a támogatás nem megszűnik, csak gyengül, akkor biztosak
lehetünk abban, hogy próbatételi^periódus következik, amikor egyedül lel-
künk emlékeiből kell táplálkoznunk addig, amíg kedvesünk megérkezik.
Ilyenkor szerelemmel egy ideig csak álmainkban, különösen legfurcsább,
legmélyrehatóbb álmainkban találkozunk.
íme néhány álom, amely pácienseim elbeszélése szerint ezen a stádiu-
mon átsegítette őket.
166
Egy finom, középkorú nő álmában egy szájat pillantott meg a sárban, le-
feküdt a földre, a száj a fülébe suttogott, s aztán váratlanul megcsókolta
arcát.
Egy másik, nagyon komolyan dolgozó nő rendkívül egyszerű álmot lá-
tott: azt álmodta, hogy tökéletes alvással töltött el egy teljes éjszakát. Ami-
kor felébredt álmából, állítása szerint tökéletesen pihentnek érezte magát,
egyetlen izma sem görcsölt, testében minden ideg, minden sejt a helyén
volt.
Egy másik páciensem azt álmodta, hogy szívműtétet hajtanak rajta végre
és a műtőnek nincs teteje. A műtéthez szükséges fényt a nap adja. Érezte,
hogy a napsugarak megérintik csupasz szívét. Hallotta, hogy a sebész azt
mondja, több műtétre nincs szükség.
Az ilyen álmokban a mély női természettel lépünk kapcsolatba. Emocio-
nálisan, de gyakran fizikailag is hasznosak, titkos élelemraktárhoz hasonló
érzelmi állapotok ezek. Az akadozó szellemi ellátás esetén ezekből merít-
hetünk.
A király tehát ellovagol messzi országba, s az alászállást segítő pszichi-
kai tetteit a szeretet és az emlékezet őrzi. A leány rájön, hogy az alvilág ki-
rály-princípiuma hozzá tartozik és, ahogy házasságuk előtt ígérte, nem fog-
ja cserbenhagyni. Ilyenkor egy nő általában „eltelik önmagával". Várandós,
vagyis egy hamarosan megszülető gondolatot hordoz arról, hogy milyen
lesz az élete, ha hajlandó tovább munkálkodni. Mint látni fogjuk, titokzatos
és fnisztnüójdőszakez, mert egyik alászállás a másikat követi, hamarosan
tehát következik az újabb.
Az új élet szétrobbanása miatt most a nő élete megint túl közel tántorog a
szakadék széléhez, s ismét bele fog ugrani. Ezúttal azonban a belső masz-
kulinitás szeretete és ősi legbensőbb Énje minden eddiginél nagyobb tá-
maszt nyújt.
Az alvilág királyának és királynőjének egyesüléséből gyermek születik.
Az alvilág gyermeke mágikus gyermek, aki az alvilág minden lehetőségét
magában hordozza, mint például az éles hallást, vagy a belső érzékelést,
ám ezek most még a „csíraplazma" vagy a „jövő kezdetének" állapotában
vannak. Az alvilág útjait járó nőknek ilyenkor támadnak meglepő, néme-
lyek szerint grandiózus gondolataik, amelyek az új és fiatal szemek és vára-
kozások eredményeképp születnek. A nagyon fiatalok körében ez egyene-
sen azt jelentheti, hogy új dolgok, s új barátok felé fordul érdeklődésük. Az
idősebb nők esetében pedig ez esetleg a válás, az újjászervezés és a szoká-
sos „aztán boldogan élt, míg meg nem halt" tragikomikus feltámadás-törté-
netét jelentheti.
A spirituális gyermek az otthon ülő nőket negyvenöt éves korukban az
Alpok megmászására serkentheti. Ez a gyermek arra ösztönzi az életét ad-
167
dig padlóápolással töltő asszonyt, hogy felálljon, s beiratkozzon egy egye-

temre. A szokásos, biztonságot jelentő sürgést-forgást végző asszonyok a
spirituális gyermek hatására indulnak el a végtelen országúton a bádogo-
sok szerszámosládája alatt görnyedve.
A szülés az önmagunkká válásnak, az egységes psziché egyetlen énné
válásának pszichikus megfelelője. Ez előtt az alvilági életadás előtt a nők
hajlamosak azt gondolni, hogy minden részük, s minden bennük lévő sze-
mélyiség szedett-vedett csavargóként jár életükből ki, életükbe be. Az alvi-
lági szülés során a nő megtanulja, hogy minden, ami csak elmegy mellette
és megérinti, va 1 ójában az 6 része. Néha nehéz elvégezni a psziché minden
aspektusának megkülönböztetését, különösen a visszataszítónak talált ten-
denciák és késztetések esetében. Önmagunk ellenszenves aspektusainak
szeretete bármely hősnő legnagyobb tettével felér.
Néha attól félünk, hogy ha egynél több ént fedezünk fel a pszichében, az
esetleg az jelenti, hogy pszichotikusok vagyunk. Igaz persze, hogy a pszi-
chotikus rendellenességekben szenvedő emberek szintén több ént fedeznek
fel magukban, amelyekkel erőteljesen azonosulnak, vagy amelyekkel erő-
teljesen szembehelyezkednek, az azonban, aki nem szenved pszichotikus
rendellenességben, összes belső énjét rendben tartja, ésszerűen kezeli. Jó
hasznukat lehet venni; az ember növekedését és gyarapodását szolgálják. A
nők többsége kreatív módon viszonyul a sokféle belső én gondozásához és
neveléséhez, a tudás egyféle elősegítőjének, s nem pedig aggodalomra okot
adó jelenségnek tartja.
A levágott kezű leány tehát gyermeke, új, pici, zabolátlan énje megszüle-
tésére vár. Az új élet megtapad, osztódik, növekszik. A pszichikus folyamat
ezen stádiumában a nő talán újra az enantiodromia állapotába kerül, amikor
a korábban értékesnek tartott dolgok elvesztik értéküket, s helyükbe a fur-
csa és szokatlan látványok, tapasztalatok és próbálkozások utáni új, mardo-
só vágy lép.
Sok nő számára például a házasság volt valaha mindennek a beteljesedé-
se. Az enantiodromia állapotában azonban el akarnak szakadni: a házasság
rossz, a házasság unalmas, a házasság fabatkát sem ér. A házasság szót
nyugodtan behelyettesíthetjük a szerető, munka, foglalkozás, test, művészet,
élet és a lehetőség szavakkal és már látjuk is, milyen ez a tudati állapot.
Aztán ott vannak a sóvárgások. Az ám! Egy nő az után sóvároghat példá-
ul, hogy víz közelében legyen, vagy hason feküdjön, arccal a földnek, s be-
szívhassa azt az ősi illatot. Vagy autóval nekivág a nagy szélnek. Vagy ültet
valamit, vagy gyomlál, kihúz a földből vagy betesz a földbe valamit. Talán
úgy érzi, dagasztania és sütnie kell, könyékig bemeríteni karját a tésztába.
Vagy úgy érzi, a hegyekbe kell mennie, szikláról sziklára ugrándoznia,
kiereszteni hangját a hegy felé. Vagy arra van szüksége, hogy órákig a csil-
168
lagos eget nézze, ahol a csillagok olyanok, mint a fekete márványpadlóra

szórt arcpúder. De lehet, hogy úgy érzi, meghal, ha nem táncolhat meztele-
nül a mennydörgős viharban, vagy nem ülhet tökéletes csendben. Vagy
tintafoltosan, festékfoltosan, könnyáztatta, holdáztatta arccal és testtel tér
haza.
Új én készülődik. Belső életünk, ahogyan addig ismertük, változás előtt
áll. Ez persze nem azt jelenti, hogy valamiféle őrült takarítást végezzünk, s
kidobáljuk életünk rendesebb, s különösen segítőkész aspektusait, ez azt je-
lenti, hogy az alászállás során a fenti világ és ideáljai elhalványulnak, s egy
ideig nyugtalanok és elégedetlenek leszünk, mert a megelégedést és a be-
teljesedést a belső valóságban lezajló megszületés folyamata hozza.
Éhségünket egy társ, vagy munka, pénz, új ez, új az soha nem csillapít-
hatja. Amire éhezünk, az a másik világból való, abból a világból, ami női
életünket fenntartja. S ezt a legbensőbb Én-gyermeket, amire várunk, maga
a várakozás hozza el. Telik-múlik alvilági időnk, a gyermek fejlődik, s vé-
gül megszületik. Ezt a születést a legtöbb esetben álmok hozzák hírül a nők
számára; legtöbbször tényleg újszülöttről, új otthonról, új életről álmodnak.
A király anyja és a fiatal királyné otthon maradnak. A király anyja - na
ki? - a vén La Que Sabé. Ő ismeri a járást. A király anyja egyrészt a Démétér-
szerű gondoskodást, másrészt a Hekaté-szerű28 vénasszonykodást képvise-
li a női tudattalanban.29
A levágott kezű leány és a király anyja közötti kapcsolatban tükröződik a
leány, az anya és a curanáera, a gyógyító boszorka női alkímiája. Egy pszi-
chikai egyenlet két oldalát jelentik. Bár kicsit elnagyolt a király anyjának fi-
gurája ebben a mesében - éppúgy, mint az elején a fehér ruha rituáléja és a
krétakör -, azt azonban látni fogjuk, hogy tudja, mi a teendője az ősi rítusok
szerint.
Amikor megszületik a legbensőbb Én-gyermek, akkor az öreg királyné
üzenetet küld a királynak az újszülöttről. A hírvivő meglehetősen szokvá-
nyosnak látszik, ám a folyó közelében egyre álmosabbá válik, elalszik, s
előugrik az ördög. Ebből megtudhatjuk, hogy a pszichének újabb kihívás-
sal kell szembenéznie alvilági munkálkodása során.
A görög mitológia szerint, ha valaki az alvilág egyik folyójának, Léthé-
nek a vizéből iszik, akkor mindent elfelejt. Lélektanilag ez azt jelenti, hogy
álomba merülünk tulajdon életünk elől. A hírnök, akinek az a feladata,
hogy a psziché e két fő összetevője között létrehozza a kapcsolatot, nem
tud védekezni a psziché romboló/csábító ereje ellen. A psziché kommuni-
kácigaiunkcioja elálmosodik, lefekszik, elalszik és felejt.
És vajon ki áll mindig lesben? Hát a leányok régi nyomon követője, az
éhes ördög. Maga az ördög szó is jelzi, hogy erre a mesére is az újabb vallás
rétegei rakódtak. A hírnök, a folyó és a feledést előidéző álom arról árulko-
169
dik, hogy a régebbi vallás valamelyik alsóbb, talán már a következő réteg-
ben megtalálható.
Ez az alászállás archetipális mintája ősidők óta, s mi is ezt a rendszert kö-
vetve haladunk előre. Rettenetes munka van már mögöttünk. Láttuk az ör-
dög gőzölgő leheletét. Bemerészkedtünk a sűrű erdőkbe, a masírozó fák
közé, a vaksivá tevő ködbe. A psziché aranyérmes hősnői vagyunk. És
most vajon ki hibáztathat bennünket? Pihenni szeretnénk. Azok után, amin
átmentünk, igazán megérdemlünk egy kis pihenést. így hát lefekszünk.
Egy bájos patak mellé. A szent folyamatról nem feledkeztünk meg, csak-
csak..., hát szeretnénk egy kis szünetet, csak egy percre csukjuk be a sze-
münket...
S még mielőtt észbe kapnánk, az ördög ugrál be négykézláb, s a szerete-
tet és a boldog ünneplést közvetítő levelet undort keltő levélre cseréli ki. Az
ördög az elkeseredésen munkálkodik a pszichében, amikor azt sziszegi fe-
lénk: „Hát visszatértél ártatlanságod és naivitásod régi medrébe most,
hogy van, aki szeret? Most, hogy életet adtál? Hát azt hiszed, vége régi éle-
tednek, te ostoba asszony?"
És mivel ott fekszünk a Léthé partján, tovább szunnyadunk. Ebbe a téve-
désbe minden nő beleesik - nem is egyszer, sokszor. Megfeledkezünk az
ördcjgről. Az örömittas üzenet: „A királyné gyönyörű gyermeknek adott
életet" mocskossá változik: „A királyné újszülöttje félig kutya". Egy ehhez
hasonló meseváltozatban az üzenet egy bőbeszédűbbre változik: „Az új-
szülött félig kutya, mert a királyné vadálatokkal üzekedett az erdőben".
A félkutya képe nem véletlen, hanem valójában a régi, Európától Ázsiáig
gyakorolt istennő-centrikus vallások csodálatos töredéke. Az idő tájt az em-
berek egy hármas istennőt imádtak. Ezeket az istennőket többek között He-
katé, Baba Jaga, Holle Anyó, Berchta és Artemisz testesítette meg. Vagy ál-
latok képében jelentek meg, vagy szoros kapcsolatban álltak velük.
A korábbi vallásokban ezek és más hatalmas ősi istennők őrizték a női
beavatási tradíciókat, s megtanították a nőket a női élet minden stádiumára
a hajadonkortól kezdve, az anya életén át egészen a vénasszonyéig. A fél-
kutya születése alávaló módon leértékeli az ősi istennőket, akiknek ösztö-
nös természetét szentnek tekintették. Az újabb vallás be akarta szennyezni
a hármas istennők szent értelmét azáltal, hogy állatokkal üzekedőknek mu-
tatja be őket, akik követőiket is erre buzdították.
Ekkor következett be az, hogy az Ősi Természeti Asszonyt elnémították és
mélyen a föld alá temették, s a nők bensejében lévő zabolátlanság nem egy-
szerűen megszelídült, hanem még beszélni sem volt róla szabad, csak suttog-
va és csak titkos helyeken. Az Ősanyát szerető nőknek sok esetben az élete araga
forgott veszélyben. Végül aztán ez a tudás már csak a mesékben, a folklór- nyét. A
ban, transz-állapotban és éjszakai álmokban jött újra elő. Hála jó sorsunknak. a nők.
170
Kékszakáll történetében megtudtuk a természet ragadozójáról, hogy el-

vágja a nők gondolatait, érzéseit és tetteit, A levágott kezű leány meséjében
pedig egy ennél finomabb, de rendkívül hatalmas aspektusát ismerhetjük
meg, azt, amivel szembe kell néznünk pszichénkben is és, egyre gyakrab-
ban, társadalmunkban is.
A levágott kezű leány azt tárja elénk, hogy a ragadozó hogyan csavarja ki
az emberi érzékelést és azokat a létfontosságú képességeket, amelyekre er-
kölcsi méltóságunk, látókörünk kiszélesítéséhez és reagálókészségünk kia-
lakításához szükségünk van. A Kékszakallban a ragadozó senkit sem hagy
élni. A levágott kezű leányban az ördög engedi az életet, azt azonban meg-
próbálja megakadályozni, hogy a nő kapcsolatba lépjen az Ősi Asszony
mély tudásával, azzal az ösztönös természettel, amely az érzékelés és a cse-
lekedet helyességét automatikusan biztosítja.
Azt tehát, hogy az ördög kicseréli az üzenetet, egyféle értelemben egy
valóságos történelmi esemény hű megörökítésének tekinthetjük, olyannak,
ami különösen érvényes a pszichikai alászálláson és a tudatosuláson dolgo-
zó mai nők esetében. A kultúra - amelyen egy embercsoport kollektív és
domináns hitrendszerét értem, s amelynek tagjai elég közel élnek egymás-
hoz ahhoz, hogy hatással legyenek egymásra - sok aspektusa viselkedik az
ördöghöz hasonlóan a nők belső munkálkodásával, személyes életével és
pszichikai folyamataival szemben. A kultúra „ördöge" és a psziché raga-
dozója nyesegetéssel, torlaszokkal, gyökerek kiirtásával, kijáratok beduga-
szolásával nők egész generációiban építi ki a félelmet, s ezek a nők nem a
legegyszerűbb helyen keresik zabolátlan, ősi természetük elvesztésének
okait, pedig itt mindent megérthetnének.
Igaz, a ragadozó a lélek-éhségben, a lelki magányban szenvedő, vagy a va-
lamiképpen meggyengült áldozatokra les, ám a mesékből az is nyilvánvaló,
hogy a tudatosság, az újítási vágy, a felszabadulás és az újonnan megszerzett
szabadság éppígy vonzza. Amint ilyesmit sejt, azonnal a helyszínen terem.
Történetek milliói jelzik a ragadozó létezését; azok is, amelyekről ebben a
könyvben írtam, és az olyan mesék is, mint a Cap ofRnshes, az Ali Fur, a gö-
rög Androméda-mítosz és az azték Malinche-mítosz. Eszköztárában szerepel
a préda ócsárlása, céljainak becsmérlése, az elvakult ítéletek, tiltások, indo-
kolatlan büntetések. Ezek segítségével cseréli ki a ragadozó a lélek és a szel-
lem között áramló életadó üzeneteket halált hozó üzenetekre, amelyek az-
tán kedvünké tjszegik, szégyenérzettel telítenek, s ami a legfontosabb, meg-
akadályozzák a helyes cselekedetet.
Számtalan példát sorolhatnánk a kultúra világából arra, hogyan alakítja
a ragadozó úgy a gondolatokat és az érzéseket, hogy elrabolhassa a nők fé-
nyét. A természetes érzékelés elvesztésének legszembeötlőbb példáját azok
a nők adják,30 akiknek anyja nem a hagyomány szerint járt el, nem készítet-
171
te fel, nem tanította leányát a nőiség legelemibb fizikai aspektusának, a

menstruációnak rejtelmeire, s nem fogadta boldogan ennek bekövetkezé-
sét. Kultúránkban, de sok más kultúrában is, az ördög úgy alakította az
üzeneteket, hogy az első vérzés, s az utána következők is, inkább a megalá-
zottság, s nem a csoda érzését keltik. Ennek következtében a fiatal lányok
milliói szakadnak el a csodákkal teli test örökségétől, s attól félnek, hogy
meghalnak, elsorvadnak vagy Isten büntetésében részesülnek. A kultúra és
annak tagjai anélkül vették át az ördög kifacsart üzenetét, hogy meg sem
vizsgálták, mit jelent, így adták tovább, s így változtatták a női érzékelés
emocionális és szexuális értelemben vett legkimagaslóbb időszakát a szé-
gyenérzet és a büntetéstől való félelem időszakává.
Mint mesénkből is láthatjuk, amikor a ragadozó betör egy kultúrába, le-
gyen az akár a psziché, akár a társadalom köre, akkor e kultúra különböző
aspektusainak vagy személyeinek okos belátással a sorok között kell olvas-
niuk, meg kell őrizniük saját helyüket, hogy el ne sodorják őket a ragadozó
förtelmes, bár izgalmas követelései. Ha túl nagy hatalma van a ragadozó-
nak, s túl kevés az ősi, zabolátlan léleknek, akkor a kultúra emocionális,
társadalmi és vallási struktúrái szép lassan természetellenessé változtatják
a természetest, szelíddé a zabolátlant, és sötét gondolatokat termelnek ki az
ösztönös természetről. S aztán természetellenes és fájdalmat okozó eljárá-
sok váltják fel a hajdani gondoskodást és bölcsességet.
Az ördög ugyan mindent elkövet annak érdekében, hogy a nő valódi éle-
téről szóló szép üzeneteket aljas, féltékeny és sorvasztó üzenetekre cserélje,
a király anyja mégis tisztán látja, mi történik, s nem hajlandó a leányt felál-
dozni. Hogy mai szóhasználattal éljek, nem hajlandó elnémítani a leányt,
nem óvja attól, hogy kimondja igazságát, nem bátorítja arra, hogy keve-
sebbnek mutatkozzék, hogy többet mesterkedhessen. Az alvilág ősanya-
alakja még a megtorlást is kockáztatja azért, hogy a szerinte legbölcsebb
utat járhassa. Nem paktál le a ragadozóval, hjmemjúljár az eszén. Nem hó-
dol be. A Természeti Asszony tudja, mi képes integrálásra, tudja, mi segíti
egy nő gyarapodását, felismeri a ragadozót, ha meglátja, s tudja, hogyan
kell vele bánni. Még ha a legeltorzultabb kulturális vagy pszichikai üzene-
tek sürgetik is, még ha ragadozó kószál is a kultúrában vagy a pszichében,
akkor is halljuk az ősi utasításokat, s követhetjük őket.
Ezt akkor tanulják meg a nők, ha leásnak az ősi, ösztönös természet mé-
lyére, ha belevágnak a beavatás és a tudatosulás munkálataiba. Az ősi látás,
hallás, létezés és cselekvés kifejlesztése hatalmas lehetőségeket nyújt. A
nők megtanulják, hogy a ragadozót nem elkergetni, figyelmen kívül hagyni
vagy dédelgetni kell, hanem megkeresni. Megtanulják a ragadozó trükkje-
it, álruháit, gondolkodásmódját. Megtanulnak az igaziból manipulatíwá
vált tiltások, elvárások, szokások vagy üzenetek „sorai között olvasni". Ak-
172
kor aztán akár tulajdon pszichénk környékéről, akár a külső kultúra világá-
ból, akár mindkettőből törjön is ránk a ragadozó, okosan elébe állunk, s
megtesszük azt, amit meg kell tennünk.
A mese ördöge mindannak szimbóluma, ami a mélyben zajló női folya-
matok megértését elhomályosítja. Nem kell a női lélek gyötréséhez Torque-
mada.31 Épp eléggé gyötrik őket az új keletű és természetellenes jó szándé-
kok, amelyek túlzott esetben elrabolják a nőktől tápláló, zabolátlan termé-
szetüket és lélekkészítő képességüket. Nem kell persze egy nőnek úgy él-
nie, mintha, mondjuk, Kr. e. 1000-ben született vola. A régi tudás mind-
azonáltal egyetemes tudás, örök és halhatatlan tudás, ami ötezer év múlva
épp annyira érvényes lesz, mint manapság, s amilyen ötezer évvel ezelőtt
volt. Ez az archetipális értelemben vett tudás, s ez pedig időtlen. De azt se
felejtsük el, hogy a ragadozó is örök életű.
Mivel az üzenetek kicserélője a pszichén, s a világon belüli és azzal ellen-
tétben álló erő, egy egészen más értelemben is szembekerül az újszülött
legbensőbb Én-gyermekkel. El kell döntenünk, hogy harcba szállunk-e ve-
le, vagy lecsillapítjuk, és paradox módon a csata jelenti a rendkívüli meg-
erősödést. Személyes pszichikus működésünk során folyamatosan kapunk
elcserélt üzeneteket az ördögtől - „Jó vagyok; nem vagyok túl jó. Munkám
értékes; munkám ostobaság. Most valami újat teszek; nem jutok sehová.
Bátor vagyok; gyáva vagyok. Sok mindent tudok; szégyellnem kellene ma-
gamat." Ezek, enyhén szólva, igen zavarba ejtőek.
A király anyja tehát egy őzet áldoz fel a fiatal királyné helyett. A psziché-
ben, és a külső kultúrában is, van egy furcsa pszichikus csavar. Nemcsak
akkor bukkan elő az ördög, ha az emberek éheznek és nélkülöznek, hanem
néha akkor is, ha valami gyönyörű dolog történik, ebben az esetben egy
szép kisgyermek születése. A jggadozót nagyon vonzza a fény, s mi lehet
az új életnél fényesebb?
Vannak aztán a pszichének egyéb alakoskodói is, akik az új sárba rántá-
sára vagy elhomályosítására törnek. Pszichikus tény, hogy az alvilági tanu-
lási folyamat során, amikor valami szép születik, akkor, még ha csak rövid
időre is, azpnnaljgltámad va la mi hi t vá nysá g, valami féltékenység, valami,
ami képtelen a megértésre és ami megvetést sugároz. Leszólja az újszülöt-
tet, rútnak nevezi, elátkozza. Ha valami új születik, akkor komplexusok,
negatív apa, negatív anya és más negatív teremtmények bukkannak elő a
psziché földtöltései alól, s megkísérlik legalábbis kritizálni az újat, előfor-
dul azonban, hogy elcsüggesztik és elbátortalanítják a nőt, s újszülöttjét, a
gondolatot, az életet vagy az álmot.
Ugyanez zajlott az ősatyák, Kronosz, Uránosz és Zeusz esetében is, akik
amiatti sötét félelmükben, hogy gyermekeik letaszítják őket a trónról, min-
dig megkísérelték felfalni vagy száműzni őket. Jungi megfogalmazásban
173
ezt a destruktív erőt komplexusnak, a psziché azon szervezett érzés- és

gondolategyüttesének nevezzük, amelyről az ego nem tud, s amelynek
ezért uralma lehet felettünk. Pszichoanalitikus értelemben ennek ellensú-
lyozására tudatosítani kell az ember gyengeségeit és tehetséges vonásait, s
így a komplexus nem tarthat bennünket fogságában.
A freudi elmélet szerint ez a destruktív erő az iá bői, a psziché sötét, meg-
határozhatatlan, ám végtelen vidékéről ered, ahol roncsokként szétszórva,
a sötétségtől vaksin tengődik minden elfeledett, elfojtott és visszatetsző
gondolat, késztetés, kívánság és cselekedet. A pszichoanalízisben a megol-
dást azt hozza, hogy emlékezetünkbe idézzük^ tudatosítjuk az elemi gon-
dolatokat és késztetéseket, körülírjuk, megnevezzük és listába foglaljuk
őket, így gyengítjük hatalmukat.
Néhány izlandi történet szerint a pszichének ez a romboló varázsereje
Brak, a jégember. Egy réges-régi történet egy tökéletes gyilkosságról szól.
Brak, a jégember megöl egy asszonyt, mert az nem viszonozza szerelmét.
Tőr formájú jégcsappal gyilkolja meg a nőt. A nap fényénél azonban elol-
vad a tőr is és a jégember is, s így semmi nem árulkodik a gyilkosról és a
gyilkos eszközről.
A mitológia sötét jégfigurája ugyanolyan hátborzongató, misztikus mó-
don tűnik fel és el, mint az emberi psziché komplexusai, s mint a levágott
kezű leány történetében szereplő ördög is. Ezért térítheti rossz útra az ör-
dög a beavatandót. A jégemberhez hasonlóan a semmiből bukkan elő, el-
végzi a gyilkosságot, aztán elillan, nyomtalanul a semmibe foszlik.
A mese mégis kitűnő nyomravezető jelet fed fel számunkra: ha úgy ér-
zed, lemondtál küldetésedről, hogy elveszett egyéni varázsodéba összeza-
varodsz, ha nem vagy formában, ajôr tulajdon ps.zichéden_belül keresd
az ördögöt, a lélek útonállóját. Ha nem látod, nem hallod, nem éred tetten,
akkor tudhatod, hogy munkában van, s mindenekelőtt, állj lesben - bármi-
lyen fáradt, bármilyen álmos is vagy, bármennyire szeretnéd is igazi mun-
kád előtt becsukni a szemed.
A valóságban, ha egy nőnek ördög-komplexusa van, az a következőkép-
pen fest. Jár-kel, jól van, teszi a dolgát, s egyszerre csak - bumm! kiugrik az
ördög, s a nő energiája lecsökken, minden jó műve sántít, köhög, göthöskö-
dik, s végül kidől. A démon-komplexus az ego hangján támadja meg a kre-
ativitást, a gondolatokat és az álmokat. A mi mesénkben az alvilági női ta-
pasztalat belső nevetségessé tevőjeként és lesilányítójaként jelenik meg. Az
ördög hazudik. Azt mondja, hogy az alvilágban eltöltött idő alatt a nő ször-
nyet szült, holott újszülöttje gyönyörű gyermek.
Amikor sok szent arról ír, hogy hogyan birkózott a kiválasztott Istenük-
be vetett hite megőrzéséért, hogy egész éjjel a gonosz gyötörte, elszántságát
gyengíteni próbáló szavakat suttogott fülébe, borzalmas látomásokkal kí-
174
nozta szemét, üvegszilánkokon vonszolta át lelkét - akkor mindig erről a

jelenségről: az ördög támadásáról beszélt. Ennek a pszichikus útonállásnak
nemcsak az a célja, hogy megrendítse magunkba vetett hitünket, hanem az
is, hogy a tudattalanban végzett nagyon óvatos és nagyon finom munkál-
kodásba vetett hitünket lerombolja.
Ilyenkor nagyon nagy hitre van szükség a folytatáshoz, de mi tovább
megyünk, mert így kell tennünk. A psziché minden eleme: a király, a ki-
rályné, a király anyja ebbe az irányba húz bennünket, s nekünk ki kell tar-
tanunk mellettük. Ezzel lassan beérünk a célegyenesbe. Most már nagy pa-
zarlás volna és nagy fájdalommal is járna, ha feladnánk.
Pszichénk királya bátor és elszánt. Nem fog térdre esni az első széllökés-
re. Nem emészti el a gyűlölet és a bosszúvágy, ahogyan az ördög reméli. A
feleségét szerető királyt megrázza a hamis üzenet, mégis azt üzeni vissza,
hogy gondozzák és ápolják a királynét és a gyermeket, amíg ő haza nem
tér. Ez belső bizonyosságunk próbája... együtt maradhat-e két erő annak el-
lenére, hogy az egyik utálatosnak és alávalónak tűnik fel? Kitarthat-e az
egyik a másik mellett minden körülmények között? Fennmaradhat-e az
egység, ha a kételkedés magvait ültetgetik szorgosan a láthatatlan kezek? A
válasz ez idáig „igen". Most annak kell kiderülnie, hogy lehetséges-e állha-
tatos szerelemre épülő házasság az ősi alvilág és a földi psziché között.
A visszafelé vezető úton a hírvivő megint elalszik a folyóparton, s az ör-
dög megint kicseréli az üzenetet: „Öljétek meg a királynét". A ragadozó
most abban reménykedik, hogy a psziché polarizálódik, s megsemmisíti
önmagát, kiirtja önmaga egy teljes aspektusát, méghozzá egy létfontossá-
gút, a frissen ébredtet, a tudó nőt.
A király anyja elborzad az üzenet olvastán, s ezután több üzenetet vált a
királlyal, mindegyikben tisztázni akarván a másik szándékát, míg végül az
ördög erre az üzenetre cseréli ki a király levelét: „Öljétek meg a királynét, s
tartsátok meg nyelvét és szemeit annak bizonyságául, hogy tényleg halott".
A leány már eddig is a megkapaszkodás lehetősége nélkül, kezek nélkül
élt, hiszen ezeket az ördög parancsára apja levágta. Ám az ördög még to-
vábbi csonkításokat akar. Most már tiszta látásától és igaz beszédétől is
meg akarja fosztani.ajányt. Ez aztán az ördög! Követelései mégis kitérőt
biztosítanak számunkra. Mert annak a viselkedésnek a súlya, amelyet látni
kíván, időtlen idők óta nyomja a nők vállát. A leánynak ezeket a parancso-
kat kellene teljesítenie: „Ne olyannak lásd az életet, amilyen. Ne értsd meg
az élet és a halál ciklusait. Ne próbáld vágyaidat kielégíteni. Ne is beszélj
mindezekről az ősi, a természethez tartozó dolgokról."
A király anyjának képében megjelenő Ősanya haragszik az ördögi pa-
rancs miatt, s azt mondja: „Ez már túl nagy kérés". Egyszerűen nem hajlan-
dó engedelmeskedni. A psziché ilyenkor azt mondja: „Ez már túlzás. Ezt
175
már nem tudom és nem is vagyok hajlandó eltűrni". És a psziché, az állha-

tatosságba való beavatás szellemi tapasztalatain okulva, most már agyafúr-
tabban kezd gondolkodni.
Az öreg Ősanya felöltözhetett volna, nyeregbe ülhetett volna, s ellova-
golhatott volna hetedhét országon át a fiához, hogy megnézze, mi ütött be-
lé, hogy ilyen üzeneteket küldözget - de végül nem ezt teszi. Ehelyett régi
jó szokásokhoz hűen, elküldi a fiatal beavatandót egy másik beavatási
helyszínre; az erdőbe. Némely rítusban ez a helyszín barlang volt, vagy a
hegy gyomra, az alvilágban azonban, ahol burjánzanak a fákkal kapcsola-
tos szimbólumok, természetes, hogy az erdő lesz a helyszín.
Mit is jelent mindez? A leányt egyébként is, az ördög ármánykodása nél-
kül is el kellett volna küldeni egy újabb beavatás színhelyére. Az alászállás
során számos ilyen helyszín van, egyik a másikat követi, s mindegyik a ma-
ga tanítását, a maga vigasztalását nyújtja. Mondhatná persze valaki, hogy
az ördög valójában csak azon mesterkedik, hogy felálljunk, s elinduljunk az
újabb helyszín felé.
Ne felejtsük el, hogy a szülés utáni időszakban a nők mintegy az alvilág-
hoz tartoznak. A vajúdás, a munkálkodás idején az alvilág pora lepi be
őket, vizében mártóznak, belepillantanak az Élet/Halál/Fájdalom/Öröm
misztériumába. Egy ideig tehát még „nem itt", hanem inkább „ott" vannak.
Időbe telik, míg onnan előbukkannak.
A leány is „gyermekágyas". Felemelkedik az alvilági szülőszékről, ahol
új gondolatoknak, új életlátásnak adott életet. Letakarják, gyermekét mellé-
re helyezik, s ő teszi anyai dolgát. A Grimm testvérek meseváltozatában a
kéz nélküli leánynak fia születik, akit Sokfdjdalmúnák neveznek el. Az isten-
nő-vallásokban azonban az alvilág királyához fűződő kapcsolat szellemi
gyermek^ Örűffinekhíyják.
íme a régi vallás újabb selyemszalagja. Az új Én megszületése után a ki-
rály anyja elküldi a fiatal királynét arra a hosszú beavatási útra, amelynek
során, mint látni fogjuk, megismerkedik a női élet meghatározó ciklusai-
val.
Az Ősanya kettős áldással küldi útjára a leányt: tejtől duzzadó mellére
köti újszülöttjét, a legmélyebb Én-gyermeket, hogy bármi történjék is, táp-
láléka legyen. Aztán, az istennő-kultusz hagyományai szerint, fátylakba
bugyolálja a leányt; ilyen öltözéket viseltek az istennők is, amikor szent za-
rándokúira indultak, s nem akarták, hogy bárki is felismerje, vagy útjukról
eltérítse őket. Görögországban számos olyan szobrot és domborművet lát-
hatunk, amelyen az eleusziszi rítus fátyollal borított résztvevője a követke-
ző lépésre vár.
Mit szimbolizál a fátyolba burkolás? A rejtőzködés és az álruha viselése
közötti különbséget jelöli. Ez a szimbólum arra utal, hogy az ember vissza-
176
húzódik, magára hagyatkozik, nem árulja el titokzatos természetét. Azősi

természet erószának és misztériumának megőrzését jelenti.
Néha nehezünkre esik, hogy addig őrizgessük az átalakító üstben új élet-
energiánkat, amíg valami ki nem forr belőle. De meg kell őrizni a magunk
számára, nem adhatjuk oda csak úgy bárkinek, ald kér belőle, vagy bármi-
nek, amit hirtelen ötlet alapján megvalósíthatónak találunk; nem szabad
megcsapolnunk az üstöt, s mások torkán leeregetni vagy a földre önteni lel-
künk legfinomabb művét.
Ha valamit fátyollal vagy lepellel fedünk be, akkor intenzívebb tevékeny-
ségre késztetjük. Ezt közel, s távol minden nő tudja. Nagyanyám szokta an-
nak idején mondani, hogy „lefátyolozzuk a tálat". Ez azt jelentette, hogy a
dagasztott tésztára fehér konyharuhát borítunk, hogy a kenyér megkeljen. A
fátyol a kenyér és a psziché számára is ugyanazt jelenti. Az alászálló nők lel-
kében élesztő munkál. A fátyol mögé rejtőzés megnöveli az ember miszti-
kus belátását. A fátyol mögött mindenki ködlénynek látszik, s minden tárgy
és esemény mintha a hajnal vagy az álom ködében derengene.
Az 1960-as években a nők hajukkal fátyolozták el magukat. Nagyon
hosszúra növesztették, függönyként viselték, fátyolként húzták arcuk elé -
mintha túlságosan nyitottnak, meztelennek látták volna a világot, amelyben
gyengéd énjük a haj mögé rejtőzhet. A Közel-Keleten fátyoltáncot szoktak
járni, s a muzulmán nők ma is fátylat hordanak. A kelet-európai babuska és a
Közép- és Dél-Amerikában viselt trajes szintén a fátyol emlékét őrzi. Kelet-in-
diai és afrikai nők is természetesnek tartják fátylak vagy kendők viselését.
Miközben körbenéztem a világban, kicsit megsajnáltam a mai, modern
nőket, hogy nem tudnak mit viselni fátyol gyanánt. Mert ha egy nő szabad
és kedve szerint viselhet fátylat, akkor a Titokzatos Nő hatalmával rendel-
kezik. Hatalmas élmény egy ilyen nőt fátyol mögött látni.
Egy ilyen élményem egy életre a fátyol rabjává tett: unokatestvérem, Éva
esti esküvőjére készülődött. Úgy nyolcéves lehettem, s koszorúslány dí-
szemben a bőröndön kuksoltam, egyik lábam csupasz, a másik a cipőmben.
Éva először hosszú, fehér, szatén ruháját vette fel, amelynek hátán negyven
apró, szaténnal bevont gomb sorakozott, aztán a hosszú szaténkesztyűk
következtek, mindegyiken tíz-tíz szaténnal bevont gomb. Aztán a földig
érő fátylat illesztette szép arca elé. Teréz néni a fátylat igazgatta, s Istenhez
motyogott, hogy tökéletesen álljon. Sebestyén bácsi szájtátva állt az ajtó-
ban, hiszen Éva már nem volt közönséges halandó. Istennővé változott. A
fátyol mögött szemei ezüstösen csillogtak, s haja is, mintha sziporkázott
volna; szája piros virágként ragyogott. Magában állt, tartózkodón, hatalma-
san és megközelíthetetlenül.
Van, aki szerint a hímen a fátyol. Mások szerint az illúzió. És mindenki-
nek igaza van. De van itt még más is. Furcsa módon azonban, jóllehet a fá-
177
tyol arra szolgál, hogy a szépséget mások buja pillantásai elől elrejtse, egy-
ben a femme fatale eszköze is. Ha valaki egy bizonyosfajta fátylat, egy bizo-
nyos órában, egy bizonyos szeretővel, egy bizonyosfajta öltözékhez visel,
akkor valóban lélegzetelállító, erőteljes, erotikus hatást vált ki. A női lélek-
tanban a fátyol azt a képességet szimbolizálja, hogy egy nő olyan külsőt
vagy olyan lényeget ölt fel, amilyet kedve tartja.
Bámulatos numinozitás sugárzik a lefátyolozott nőről. Olyan áhítatot éb-
reszt, hogy mindenki megáll, aki csak meglátja, úgy eltölti őket a jelenség
tisztelete, hogy egyszerűen békén kell hagyniuk. A mesénk leánya útnak
indulása előtt kapja a fátylat, tehát megérinthetetlen. Senki sem merészelné
fátylát engedélye nélkül felemelni. Az ördög sok támadása után, most vég-
re ismét védelem alatt áll. A nők is megélik ezt az átalakulást. Amikor eb-
ben a lefátyolozott állapotban vannak, akkor érzékeny emberek nem törnek
be pszichikus terükbe.
A hamis üzenetek után, s még száműzetésünkben is, valami olyan fel-
sőbbrendű bölcsesség, olyan fényes és tápláló magány kel védelmünkre,
ami az öreg Ősanyához fűződő kapcsolatunkból ered. Megint az utat rójuk,
de már nem védtelenül. A fátyol jelzi, hogy az Ősi Természeti Asszonyhoz
tartozunk. Óvéi vagyunk, s bár nem vagyunk elérhetetlenek, valamikép-
pen mégis távol kerülünk a mindennapi élet forgatagától.
A fenti világ vidámságai nem csábítanak bennünket. Vándorlunk, hogy
megtaláljuk a tudattalanban helyünket, otthonunkat. Mint ahogy a virágzó
gyümölcsfákra is mondják, hogy fátylat viselnek, mi is és a mesebeli leány-
zó is most virágzó almafákká alakulunk, s azt az erdőt keressük, ahová tar-
tozunk.
Az őz megölése az új életre kelés rítusa volt a nők számára, amit olyan
idősebb nőnek kellett irányítani, mint a mesebeli király anyja, mert ő volt
az élet és a halál ciklusainak „tudója". Az őz feláldozásának aktusában mé-
lyebb bepillantást nyerhetünk a régi vallásba. Ez az ősi rítus arra szolgált,
hogy kiengedjék az őz lágy, mégis túláradó energiáját.
Az alászálló asszonyhoz hasonlóan, ez az állat is a hideg, kegyetlen telek
túlélője. Az őzről azt tartották, hogy mestere a keresésnek, a szülésnek és a
természet mély ciklusaihoz való alkalmazkodásnak. Az ilyen rítusok részt-
vevői valószínűleg egy klánhoz tartoztak, s az áldozat bemutatásával a ha-
lált akarták a beavatandóknak megmutatni, s egyben a vadon szülöttének
tulajdonságaira is megtanítani őket.
Itt látjuk ismét az áldozatot - ez dupla rubedo, véráldozat. Először az
őzet, az Ősi Asszony vérvonalának szent állatát áldozzák fel. Az ősi rítusok
szerint, ha nem kellő időben öltek meg egy őzet, akkor megsértették az
Ősanyát. Az élőlények megölése veszélyes munka, mert sokféle segítő erő
jelenik meg állat képében. Ha nem kellő időben ölnek meg egyet közülük,
178
akkor, a hiedelem szerint, veszélybe kerül a természet kényes egyensúlya, s

a mitikus erők megtorlása várható.
Ennél fontosabb az, hogy a női testi tudást megjelenítő anyai lény, az őz
feláldozása, majd húsának elfogyasztása és bundájának viselése - ami a
klánhoz való tartozást jelezte, s meleget adott - az állattal való azonosulást
jelentette, s időtlen idők óta a nők szentséges rituáléi közé tartozott. Ha
megőrizték szemeit, füleit, orrát, szarvait és különböző belső szerveit, ak-
kor az ezek által szimbolizált hatalom - a messzelátás, távoü érzékelés,
gyors mozgás, szívós test, a fajtabélieknek szóló hívó hang és egyebek -
birtokába jutottak.
A második rubedo akkor zajlik, amikor a leány elszakad a jó öreg anyától
is és a királytól is. Most az emlékezetből merítünk szellemi táplálékot, jólle-
het elszakadunk azoktól az erőktől, amelyek a múltban tartottak bennün-
ket életben. Nem maradhatunk örökké a tökéletes egyesülés eksztázisában.
Legtöbbünknek legalábbis nem ez az útja. Egy bizonyos ponton el kell sza-
kadnunk ezektől a hevítő erőktől, noha tudatos kapcsolatot kell velük fenn-
tartanunk, s tovább kell lépnünk a következő feladat felé.
Tény, hogy megragadhatunk a pszichikus egyesülés egy különösen ked-
ves aspektusánál, s ott maradnánk örökre, abból a szentséges mellből táplál-
kozva. Ez nem azt jelenti, hogy a táplálkozás rombol. Épp ellenkezőleg, táp-
lálékra, méghozzá jó nagy adagra, nagyon nagy szükség van az út során. Ha
nincs megfelelő tartalék, a vándor elveszti energiáját, depresszióba zuhan és
suttogássá halványul a hangja. Ám ha nem mozdulunk a pszichében lévő
kedvenc helyünkről, ahol csak a szépet, csak az örömtelit látjuk, akkor az in-
dividuáció folyamata vánszorgássá lassul. Az a szomorú igazság, hogy
pszichénknek ezeket az áldott helyeit egy napon el kell hagynunk, ha csak
rövid időre is, hogy eljuthassunk a folyamat következő stádiumába.
Mint ahogy a két asszony is könnyes búcsút mond egymásnak, nekünk is
meg kell válnunk pszichénk eddigiekben segítő értékes belső erőitől. S az-
tán mellünkre szorított legbensőbb Én-gyermekünkkel elindulunk az úton.
A leány tehát ismét vándorol, a hatalmas erdők felé tart, s abban reményke-
dik, hogy a fák között rálel valamire, ami lelkét építi.
A hatodik stádium - Az Ősi Természeti Asszony birodalma

A fiatal királyné sosem látott hatalmas vadonhoz érkezik. Egy ösvényt sem
talál. Keresi, kutatja az erdőbe vezető utat. Szürkületkor ugyanaz a fehér
szellem, aki a vizesároknál segítette, elvezeti egy szegényes fogadóhoz,
ahol kedves erdőlakókkal találkozik. Egy fehér ruhás asszony beinvitálja, s
nevén szólítja. Amikor a fiatal királyné megkérdi, hogy vajon honnan tudja
179
a nevét, a fehér ruhás asszony azt feleli: „Mi, erdőlakók, figyelemmel kísér-
jük ezeket a dolgokat, királyném".
A királyné tehát hét évig marad az erdei fogadóban, s boldogan^él ott
gyermekével. Kezei széplassan visszanőnek, először pici csecsemőkezek-
ké, aztán kislánykezekké, s végül női kezekké válnak.
Noha a mesében ez a legrövidebb epizód, az eltelt idő és a feladat betelje-
sítése szempontjából azonban ez a leghosszabb. A leány ismét vándorolt, s
hét évre úgyszólván hazaérkezett - férjétől elszakítva él ugyan, de minden
más szempontból gazdagodást és újjászületést él meg.
Állapota ismét egy fehér ruhás szellem együttérzését váltotta ki - aki er-
dei otthonába vezeti. Ilyen végtelenül kegyes a mély psziché természete a
nő utazása során. Mindig yanjijabb & újabb s^ Ez az útmutató
szellem az öreg Ősanyától érkezett, s mint ilyen, ő az az ösztönös psziché,
amely mindig tudja, mi következik, s azt is, hogy az után mi következik.
Ez az óriási vadon az archetipális szent beavatás földje. Olyan, mint az a
dús erdő, mely az ókori görögök szerint az alvilágban nő, s telis-tele van
szent és ősrégi fákkal, s vad és szelíd állatok kószálnak benne. Itt talál a le-
vágott kezű leány békét hét évre, mivel ez a fák országa, s mivel a leány
szimbóluma a virágzó almafa. Itt végre otthonra lelhet, tüzes és virágzó lel-
ke visszaszerezheti gyökereit.
És vajon ki a mély erdő fogadósnéja? Mint a fehérbe öltözött szellem, ő is
a hármas istennő egyik aspektusa, s ha az eredeti történet minden fázisa
fennmaradt volna, akkor itt kellene lenni valahol a közelben, valamilyen
szerepben egy kedves/heves öregasszonynak is. Ez a szóveghely azonban
eltűnt, mint holmi kézirat, amiből néhány lapot kitépett valaki. A hiányzó
elemet valószínűleg a régi természeti vallás és az újabb vallás között dúló
vihar sodorta el, mivel láthatjuk, hogy az újabb keletű vallás vált uralkodó-
vá. Ami azonban megmaradt, az meggyőző. A történet vize nemcsak mély,
hanem tiszta is.
Két asszonyt látunk itt, akik a hét év során megismerik egymást. A fehér
ruhás szellem olyan, mint a telepatikus Baba Jaga, az Ősanya Vaszilisza tör-
ténetbeli megjelenítője. Ahogyan a Jaga is azt mondja Vasziliszának, akit
azelőtt soha nem látott, hogy „Ó, igen, ismerem családodat", ez a női szel-
lem, ez az alvilági fogadósné is ismeri már a fiatal királynét, mivel ő sem
más, mint az áldott természet Ősi Asszonya, aki mindent tud.
A történetben itt most jelentős törés áll be. E hét év feladatairól és tanulá-
si folyamatairól nem tudunk meg semmit, kivéve, hogy az eltelt idő pihen-
tető és élettel telítő volt. Mondhatnánk persze azt is, hogy azért ez a hallga-
tás, mert a történet mélyében húzódó természeti vallás nyújtotta ismerete-
ket a hagyomány szerint titokban tartották, s egy ilyen történetben nem
részletezték, ennél mégis sokkal valószínűbb az, hogy a történet hét másik
180
aspektusa vagy epizódja, hét olyan feladat hiányzik, amelyeket a leánynak

a tanulás erdejében teljesítenie kellett. De ne csüggedjen senki, a psziché-
ben semmi nem vész el, ugye emlékszünk még?
A női beavatásról szóló egyéb források apró szilánkjaiból összeállíthatjuk
mindazt, ami a hét év alatt történt. A női beavatás egy archetípus, s noha
egy archetípusnak számos változata létezik, a lényege mindig ugyanaz. A
következőt tudjuk meg a beavatásról más, leírt és elbeszélt mesékből és mí-
toszokból.
A leány azért marad hét évig, mert ez a női élet egy évszakángk időtarta-
ma. A hét a hold ciklusaihoz illeszkedő szám, de egyéb szent tevékenységek-
hez is kapcsolódik: a teremtés hét napig tartott, a hét hét napból áll, és így to-
vább. Ezeken a misztikus dolgokon túl van azonban egy sokkal nagyobb:
A női élet hétéves szakaszokra osztható. Minden egyes hétéves szakasz
bizonyos tapasztalatok és ismeretek megszerzésére szolgál. Konkrétan a
felnőtté fejlődés szakaszaiként is értelmezhetjük ezeket, mégis inkább spiri-
tuális fejlődési stádiumokat jelentenek, melyek nem szükségképpen egyez-
nek meg a nő valóságos életkorával, noha ez is előfordul.
A női életet az idők kezdete óta szakaszokra osztották, amelyeknek leg-
többje a test változó erejével állt összefüggésben. A testi, a szellemi, az
emocionális és az alkotó élet szakaszokra osztása azért nagyon hasznos,
mert így előre tudhatjuk, „mi lesz a következő" stádium, s felkészülhetünk
rá. A „mi következik" az ösztönös Természeti Asszony birodalma. O min-
dig tudja. Az idők során azonban, az ősi beavatási rítusok elhalványodásá-
val az is eltűnt, hogy a fiatal nők idősebb asszonyoktól tanulnák meg eze-
ket a belső női stádiumokat.
Az izgatottság, a nyugtalanság, a sóvárgás, a változás és a növekedés em-
pirikus megfigyelése újra fényt derít a női mély élet ősi mintáira vagy stádiu-
maira. Noha minden stádiumot elnevezhetünk jellemző vonásáról, minden
egyes szakasz a beteljesedés, az öregedés, a halál és az új élet ciklusát járja vé-
gig. Az alatt a hét év alatt, amit a leány az erdőben eltölt, az ezekhez a fázi-
sokhoz kapcsolódó részleteket és drámákat kell megtanulnia. Lássuk hát a
női élet egészén átnyúló hétéves ciklusokat. Mindegyiknek megvannak a
maga rítusai és feladatai. Rajtunk áll, hogy hogyan hajtjuk őket végre.
A most következő felsorolást csupán apszichikai fejlődés metaforájaként
ajánlom mindenki figyelmébe. A női élet korszakai és stádiumai elvégzen-
dő feladatokat és meggyökeresedést segítő magatartásokat kínálnak szá-
munkra. Ha például a következő séma szerint elértük a ködlények pszichi-
kus helyét és szakaszát, ahol minden gondolat új, mint a holnap, s régi,
mint az idő kezdete, akkor azt látjuk, hogy újabb magatartásba, újabb látás-
módba kerülünk, s a tudat feladatait ebből a nézőpontból szemlélve hajtjuk
végre.
181
A most következő metaforák töredékek. Ha azonban eléggé beszédesek,

akkor ismereteink és az ősi tudásra vonatkozó sejtéseink alapján olyan új
belátást alkothatunk segítségükkel a magunk számára, amely egyrészt nu-
minózus, másrészt pedig a mai élethez kapcsolódik. Ezek a metaforák la-
zán épülnek az empirikus tapasztalatra és megfigyelésekre, a fejlődéspszi-
chológiára, s a teremtésmítoszokra, az emberi lélektan írásos emlékeinek
eme csodálatos elemi csontjaira.
Ezek a szakaszok nem korlátozódnak mereven az ember valóságos élet-
kora szerinti periódusokra, mivel vannak nők, akik nyolcvanévesen még
mindig a serdülő leány érési szakaszában járnak, vannak, akik negyven-
éves korukban már a ködlények pszichikus világában élnek, s vannak
olyan húszévesek, akik majdnem annyi harci sebhelyet viselnek, mint a
hosszú életű vénasszonyok. A korok ezért nem hierarchikus elrendezésű-
ek, egyszerűen a nők tudatosságához és lelki életük növekedéséhez tartoz-
nak. Minden kor az alapvető magatartás, a feladatvállalás és az értékek
megváltozását jelenti.
0-7 a test és az álmodás/szocializáció kora,

bár megmarad a képzelőerő
7-14 az ész és az imaginárius dolgok szétválasztása,
ugyanakkor egybeszövése
14-21 az új test/a fiatal leányság/ az érzékiség kibontakozása,
s egyben védelme
21-28 új világ/új élet/új világok felfedezése
28-35 az anyaság kora/
mások és önmagunk anyai gondozásban részesítése
35-42 a keresés kora/az én anyai gondozásának tanulása/
az én keresése
42-49 a korai öregasszonyság kora/a messzi táborhely
megkeresése/mások bátorítása
49-56 az alvüág kora/szavak és rítusok megismerése
56-63 a választás kora/a világ és a még elvégzendő munka
közötti választás
63-70 az őrasszonnyá válás kora/az eddig tanultak új formába
öntése
70-77 az újrafiatalodás kora/még vénasszonyosabbá válunk
77-84 a ködlények kora / nagyobbnak látjuk a kicsit
84-91 a skarlátfonallal szövés kora/az élet szövedékének megértése
91-98 az éteri lét kora/kevés beszéd, több létezés
98-105 a pneuma, a lélegzet kora
105 + az időtlenség kora
182
A női tudás szakaszainak első fele, úgy a negyvenedik évig, a legtöbb nő

számára nyilvánvalóan az ösztönös gyermeki felismerések szubsztantív
testétől az anya testi tudásáig terjed. A második részben azonban a test
szinte kizárólag belső érzékelőeszközzé lesz, s a nők egyre kifinomultabbá
válnak.
Ahogy áthalad a nő ezeken a ciklusokon, védekezőrendszerének sűrű ré-
tegei egyre áttetszőbbé válnak, mígnem lassan átragyog rajtuk puszta lelke.
A lélek testen-pszichén belüli bámulatra méltó mozgását korunk előreha-
ladtával látjuk és érzékeljük.
A beavatás száma tehát a hét. Az archetipális lélektanban valóban több
tucatnyira tehető a hét szimbólumára való utalás. Szerintem ezek közül az
egyik legértékesebb, ami segít a nőknek az előttük álló feladatok megkü-
lönböztetésében, s a föld alatti erdőben való kiigazodásban, a hét érzék ős-
idők óta létező ismerete és használata. E szimbolikus tulajdonságokat min-
den ember sajátjának hitték és valószínűleg fontos szerepet kaptak a test
metaforáin és rendszereinek valóságos működésén alapuló lelki beavatási
folyamatokban.
Az érzékek az ősrégi tanítás szerint a lélek vagy a „belső szentséges test"
aspektusait jelképezik, s tökéletesíteni, fejleszteni kell őket. Noha itt most
nem bocsátkozhatunk ennek részleteibe, azért szeretnék röviden bepillan-
tani ebbe az ősi örökségbe. A hét érzékhez hét feladatkör tartozik: azêle-
vgnség, az érzés, a beszéd, az ízlSes^Talátás, ahallás és a szaglás.31
Úgy hitték, hogy minden egyes érzék égi energia befolyása alatt áll. A
csoportos foglalkozásokon résztvevő nők, azáltal, hogy beszélnek ezekről a
dolgokról, leírják, felderítik, kifésülik őket, használni tudják ezeket a mefa-
forákat, s bepillantanak az érzékek misztériumaiba, lehozzák mindezt a
földre: a tűz az elevenséget, a föld az érzést, a víz a beszédet, a levegő az íz-
lelést, a köd a látást, a virágok a hallást, a déli szél a szaglást adja.
Az ősi beavatási rítus e mesében fennmaradt apró foszlánya, nevezete-
sen a d é t év" szófordulat számomra erőteljesen azt sugallja, hogy a nők
életének stádiumai és minden más dolog, ami a hagyomány szerint a hetes
számhoz kapcsolódik, a régi korokban a beavatandó személy figyelmének
középpontjába kerültek, s feladataiba beépültek. Cratynana, egy öreg sváb
mesemondó beszélt nekem egyszer arról - ami engem azóta sem hagy nyu-
godni -, hogy réges-régen a nők évekre elvonultak a hegyekbe, ahogyan a
férfiak is hosszú időt töltöttek a király hadseregében.
A leány erdő mélyén zajló tanulási folyamatában újabb csoda történik.
Kezei fokozatosan visszanőnek; először csecsemőkéz nagyságúak. Ezt úgy
értelmezhetjük, hogy mindannak megértése, ami vele az idáig történt, elő-
ször csecsemőre jellemző módon imitatív. Miközben gyermekkéz nagysá-
gúra fejlődnek, már konkrétan, bár nem tökéletesen érti a történteket. Ami-
183
kor aztán női kézzé fejlődnek a kezek, akkor már gyakorlott és mélyebb
módon megragadja azt, ami nem konkrét, ami metaforikus; tehát azt az ál-
dott ösvényt, amelyen jár.
Ha gyakoroljuk az életünk tanulási folyamatában előkerülő dolgok mély,
ösztönös megismerését, akkor kezeink, a felnőtt nő kezei, visszanőnek. Mu-
latságos dolog néha azt látni, hogy hogyan próbáljuk meg ebben a pszichi-
kai stádiumban az elsajátítani óhajtott viselkedést imitálni. Később belenö-
vünk tulajdon szellemi fázisunkba, elnyerjük igazi formánkat.
Előadás és analízis során időnként e mese egy másik változatát haszná-
lom. Abban a változatban a fiatal királyné odamegy a kúthoz. Ahogy bele-
hajol, hogy vizet húzzon, gyermeke beleesik a kútba. A fiatal királyné si-
koltozik, mire egy szellem jelenik meg előtte, s megkérdi, hogy miért nem
menti ki a gyermeket. „Mert nincs kezem!" sír a királyné. „Próbáld meg,"
mondja a szellem, s ahogy a királyné belemeríti karját a kútba, hogy elérje
gyermekét, ott azonnal kinő a keze, s gyermeke is megmenekül.
Ez az erőteljes metafora szintén azt fejezi ki, hogy megmentjük a legmé-
lyebb Én-gyermeket, a lelki Ént attól, hogy ismét eltévedjen a tudattalan-
ban, megfeledkezve arról, hogy kik vagyunk, s min munkálkodunk. Ez az a
pont életünkben, amikor minden elbűvölő embert, minden csábos ötletet,
minden igéző zenét könnyedén visszautasítunk, különösen akkor, ha nem
segíti elő az ősi vadonnal való egyesülést.
A legtöbb nő számára csodálatos az az átalakulás, melynek során a min-
den, váratlanul felbukkanó idegen hatására félresöpörtnek vagy megalá-
zottnak érzett önmagából a tulajdon sorsát mélyen megértő, ragyogó La
Destinává válik. Egyenesen előre szegezett tekintettel, kifelé fordított tenye-
rekkel, az érintetlen ösztönös Én hallásával, megújulva, s hatalmat sugá-
rozva lép be a nő újra az életbe.
Ez utóbbi változatban a leány elvégezte a munkát, s így, ha szüksége van
érzékelő és őrködő kezeire a folyamat továbbvitelében, akkor azok ott van-
nak. A legmélyebb Én-gyermek elvesztésének félelme regenerálja őket. Az,
hogy egy nő újra képes megragadni, kezébe venni életét és munkáját, néha
pillanatnyi kihagyást idézhet elő, mert esetleg nem használja teljes maga-
biztossággal újonnan meglelt erejét. Egy ideig talán próbálgatnia kell, hogy
lássa, milyen erősen tud fogni.
Újra kell gondolni azt, hogy „aki egyszer elvesztette erejét (kezeit), az
már mindig nélkülözi azt". Annyi veszteség és szenvedés után azt látjuk,
hogy ha kinyújtjuk kezünket, akkor elérjük, s megragadjuk legdrágább kin-
csünket, gyermekünket. Most érzi az ember, hogy végre valahára ismét ke-
zébe veheti életét, s tenyerével újra tapinthatja, formálhatja. Mindvégig int-
rapszichikus erők voltak segítségére, és gyönyörűségesen megérett. Most
találta meg igazán legbensőbb önmagát.
184
Most már tényleg hosszú-hosszú utunk vége felé járunk. Még néhány
taktust kell crescendo végigjátszanunk. Mivel az állhatatosság titokzatossá-
gába és megszerzésébe akartunk bepillantani, maradjunk ennél alvilági
utunk végső szakaszán is.
A hetedik stádium - Az Ősmenyasszony és vőlegény

A király hazatér a háborúból, s anyja is és ő is rájönnek, hogy az ördög go-
noszságának áldozatává váltak. A király tisztasági fogadalmat tesz - addig
nem eszik, nem iszik semmit, addig vándorol a kék ég alatt, míg feleségét
és a gyermeket meg nem találja. Hét évig tart a keresés. Kezei megfeketed-
nek, szakálla dohos barna lett, mint a moha, szemei vörösek, karikásak. Ez
alatt az idő alatt se nem eszik, se nem iszik, egy nála hatalmasabb erő azon-
ban életben tartja.
Végül aztán elérkezik az erdőlakók fogadójához. Ott fátyollal arcán
álomba merül, s arra ébred, hogy egy szépséges asszony és egy gyönyörű
gyermek áll mellette.
„A feleséged vagyok, s ez a te gyermeked," mondja az ifjú királyné. A ki-
rály szeretné ezt elhinni, de lenéz az asszony kezére. „Nehéz sorsom miatt,
és mert ápolgattam őket, visszanőttek a kezeim", mondja. A szellem-
asszony pedig behozza az ezüstkezeket a ládából, ahol kincsként őrizgették
őket. Nagy ünneplés következik. A király, a királyné és a gyermek vissza-
térnek az öreg királynéhoz, s másodszor is lakodalmat ülnek.
A hosszan tartó alászállás végén a nő egybegyúrja a szellemi hatalmak
er 9-Lad4, űágyességét: a királyi animust, a legmélyebb Én-gyermeket, az
öreg Ősanyát és a bevatott leányt. Sokszor merült alá és sokszor tisztult

meg. Többé nem az ego biztonságos élet utáni vágya a vezérkutya. Ezentúl
ez a négyesség vezeti a pszichét.
A végső összetalálkozás és az új esküvő a király szenvedései és vándorlá-
sa miatt valósulhatott meg. Miért kell neki, az alvilág királyának vándorol-
nia? Hát mégsem király? Az igazság az, hogy a királyoknak, még az arche-
tipális királyoknak is kell pszichikus munkát végezni. Azt a régi, rendkívül
titokzatos gondolatot látjuk itt megelevenedni a mesében, hogy amikor a
psziché e ^ y ^ j e i ^ j ^ g y ^ l t o z i k , a többieknek is át kell esni valamiféle vál-
tozáson. Az itt álló leány többé már nem az, akit annak előtte feleségül vett,
többé már nem az a törékeny, vándorló lélek. Most már átesett a beavatá-
son, mosj^már ^ ^ A z Ősanya történetei-
nek és tanácsainak bölcsességével rendelkezik. Kezei vannak.
A királynak tehát szenvednie kell, hogy fejlődhessen. Bizonyos értelem-
ben az alvilágban marad, animus-figuraként azonban a nő közösségi élet-
185
hez való alkalmazkodását fejezi ki - ő viszi a fenti világba, a társadalomba

mindazokat az erőteljes gondolatokat, amelyeket a leány útja során megta-
nult. A leány „cipőjében kell járnia" yégigkell mennie azon az úton, ahol ő
is járt, hogy érezze súlyát, s kivihesse megszerzett tudását a világba.
Mikor az öreg Ősanya elmondja neki, hogy az ördög szedte rá, ő maga
vállalja, hogy a leányhoz hasonlóan vándorlásra, keresésre indul tulajdon
átalakulása érdekében. Neki megvannak a kezei, de elvesztette királynéját
és gyermekét. Az animus tehát a leány ösvényén megy végig.
Ez az empatikus újrajátszás újraszervezi a nő világi életét. Az animus új-
raorientálása azt jelenti, hogy belép a nő személyes munkájába. így kerül-
hettek férfi beavatandók az alapjában véve a nők beavatását végző eleuszi-
szi szertartásokba; ezek a férfiak vállalták a női feladatokat és megpróbál-
tatásokat,, hogy megtalálhassák pszichikus királynéjukat és pszichikus
gyermekeiket. Az animus belefog saját hét évig tartó beavatásába. Az te-
hát, amit egy nő megtanult, most nem csupán saját mély lelkében tükröző-
dik vissza, hanem a világ felé fordított külső megjelenésében is láthatóvá
válik.
A király is a beavatás erdejében vándorol, s itt ismét van olyan érzésünk,
hogy újabb hét epizód hiányzik - az animus beavatásának hét stádiuma.
De ismét csak rendelkezésünkre áll néhány töredék, amelyekből következ-
tetéseinket levonhatjuk. Az egyik nyomra vezető jel, hogy a király nem
eszik hét éven át, s mégis életben marad. A táplálék visszautasítása azt je-
lenti, hogy késztetéseink és étvágyunk alá, valami mögöttük és alattuk levő
mélyebb értelemhez merülünk. A király beavatása a szexuális33 és másfajta
étvágyak mélyére hatoló tudáshoz vezet el. Az emberi reménységet és bol-
dogságot fenntartó ciklusok értékének és egyensúlyának megismeréséhez
vezet el.
Ezenkívül, mivel ő animus, mindent félresöprő fő célja az, hogy a pszi-
chében keresse és megtalálja a teljes beavatáson átesett nőiséget. Harmad-
szor, az ősi Énbe való beavatása, amelynek során a hét év alatt természet-
ben élő állattá változik, nem fürdik, arra szolgál, hogy a civilizáció hatására
addig rárakódott kitinrétegek le tudjanak hámlani. Az animus azt az előké-
szítő munkát végzi el, amely után az újonnan beavatott nő igazi lelki Énje a
mindennapi életben megjelenhet és tevékenykedhet.
Az az epizód, amelyben a király arcát fátyol borítja alvás közben, való-
színűleg az ősi misztérium-rítusok újabb töredéke. Van Görögországban
egy hasonló gondolatot tükröző csodálatos szobor: egy beavatásra váró fia-
tal férfi pihenés vagy várakozás vagy alvás közben lehajtott fejét fátyol bo-
rítja.34 Látjuk tehát, hogy az animus nem tevékenykedhet az őt hordozó nő
tudásszintje_alatt, mert különben a nő újra kettéhasad annak mentén, amit
bensejében érez és tud, s ahogyan animusa segítségével kifelé viselkedik.
186
La SELVA SUBTERRÁNEA: BEAVATÁS A FÖLD ALATTI ERDŐBEN
Tehát az animusnak is vándorolnia kell a természetben, saját maszkulin

természetében, az erdőben.
Nem csoda, hogy a leánynak is és a királynak is az ilyen folyamatokat kí-
náló pszichikus vidékeken kell bolyongania. Ezeket csakis a zabolátlan, ősi
természetben, az Ősi Természeti Asszony bőrét érezve lehet megtanulni.
Az ilyen beavatáson átesett nő rendszerint a felső világban élt életébe is át-
hozza az ősi természet iránti alvilági szeretetet. Pszichikai értelemben, az
erdei tűz illata lengi körül. Rendszerint az ott tanultak szerint viselkedik itt.
E hosszú beavatás egyik legnagyobb csodája, hogy a benne résztvevő nő
nem szakítja meg a felszíni világban zajló szokásos életét: szereti kedvesét;
gyermekeket szül és nevel; odafigyel a művészetre és az irodalomra; főz,
fest, kézimunkázik; ezért vagy azért harcol; eltemeti a halottakat; elvégez
minden szokásos feladatot, miközben ezt a messze mélységekbe vezető
utat járja.
Ilyenkor gyakran vonzódik két irányba is, mert valami arra hajtja, hogy
az erdőbe, mint valami folyóba belegázoljon, a zöld növények között
ússzon, hogy felüljön egy sziklaszirtre, s arcát a szélben fürdesse. Ilyenkor
egy belső időjelző szerkezet elüti az órát, amikor a nőnek hirtelen arra van
szüksége, hogy magáénak mondja az eget, hogy átöleljen egy fát, hogy egy
sziklához érintse arcát. És mindemellett a felső világban is folytatnia kell
életét.
Rendkívüli elismerést érdemel, hogy bár sokszor vágyik arra, hogy a le-
nyugvó nap felé száguldjon autójában, ezt mégsem teszi. Legalábbis nem
állandóan. Mert a külső élet biztosítja az alvilági feladatok elvégzéséhez
szükséges kellő mértékű nyomást. Jobb, ha az ember ilyenkor a világban
marad, s nem vonul ki belőle, mert nagyon fontos ez a nyomás, ez biztosítja
a másképp el nem érhető értékes és mélybe forduló életet.
Szemtanúi lehetünk hát az animus átalakulásának, ami képessé teszi ar-
ra, hogy leány és a legmélyebb Én-gyermek méltó párjává váljon. Végre új-
ra meglelik egymást, visszatérhetnek az öreg anyához, a bölcs anyához, a
mindent elviselő, okosan és bölcsen segítő anyához... és végre, nagy szere-
tetben, mindannyian együtt élhetnek.
A lélek birtoklására tett démoni kísérlet végérvényesen megbukott. A lé-
lek állhatatossága kiállta a próbát. A nők hétévente egyszer bejárják ezt a
ciklust. Először csak nagyon halványan, de aztán, egyszer mindenképpen,
nagyon erőteljesen, majd a későbbiekben inkább csak emlékező és felújító
módon élik át mindezt. Most végre megpihenhetünk és szemügyre vehet-
jük a nők beavatásának és végrehajtandó feladatainak mozgalmas panorá-
máját. Ha beteljesítettünk egy ciklust, akkor bármelyik feladatot, vagy akár
mindet is kiválaszthatjuk magunknak, hogy életünket bármikor és bármi-
lyen meggondolásból megújíthassuk. íme ezek közül néhány:
187
• hagyd el pszichéd öreg szüleit, ereszkedj le az ismeretlenség pszichikus

vidékére, s időközben támaszkodj bárki jóindulatára, aki szembejön ve-
led ezen az úton
• kötözd be azokat a sebeket, amelyeket az életed bármely szakaszában
kötött rossz alku okozott
• vándorlás közben vállald a pszichikai éhséget és bízd táplálásodat
a természetre
• meg kell találnod az Ősanyát és menedékét
• kapcsolatot kell teremtened az alvilág óvó animusával
• beszélned kell a lélekvezetővel (a varázslóval)
• észre kell venned az ősi feminin gyümölcsöskerteket (energiaformákat)
• ki kell hordanod és meg kell szülnöd a spirituális
legmélyebb Én-gyermeket
• el kell viselned a félreértéseket, s hogy újra és újra elválasztanak
a szeretettől
• vállalnod kell a piszkot, a mocskot, a sarat
• hét évig kell az erdőlakók birodalmában tartózkodnod, amíg a gyermek
az értelem korába nem lép
• várakoznod kell
• vissza kell adnod a kezek belső látását, belső tudását,
belső gyógyító erejét
• akkor is tovább kell menned, ha mindent elveszítettél,
meg kell mentened a spirituális gyermeket
• újra végig kell gondolnod és meg kell ragadnod a kisgyermekkort,
az ifjú leánykort, az asszonykort
• az animust ősi és természeti férfivá kell újraformálnod;
szeretned kell őt; s neki is téged
• az öreg Ősanya és az új legmélyebb Én-gyermek jelenlétében meg kell
kötni a természetes ős-házasságot
A feminin és a maszkulin közös alapja, hogy a levágott kezű leánynak is és

a királynak is végig kell szenvednie a beavatás ugyanazon hét esztendejét.
Ez azt az elképzelést erősíti meg bennünk, hogy e két erő kibékíthetetlen el-
lentéte helyett egymás iránti mély szeretet munkál, különösen, ha tulajdon
énünk keresésében gyökerezik.
A levágott kezű leány igazi nők igaz története. Nem életünk egy szeletéről
szól, hanem egész életünkről. Lényegében arra tanít, hogy újra és újra be kell
vándorolnunk ebbe az erdőbe. Pszichénk és lelkünk különösen alkalmas ar-
ra, hogy szemügyre vegyük ezt a pszichikus alvilágot, hogy itt-ott megáll-
junk, meghallgassuk az öreg Ősanya hangját, táplálkozzunk a szellem gyü-
mölcseivel, s egyesüljünk mindennel és mindenkivel, akit szeretünk.
188
A Természeti Asszonnyal eltöltött idő kezdetben nagyon nehéz. A meg-

sérült ösztönök kijavítása, a naivitás száműzése, a psziché és a lélek legmé-
lyebb aspektusainak lassú megtanulása, a tanultakhoz való ragaszkodás,
az el nem fordulás, annak kimondása, amit vállalunk... mindez határtalan
és misztikus állhatatosságot követel. Amikor kibukkanunk a felszín alatti
világból egy-egy vállalkozásunk után, lehet, hogy külsőnk változatlan ma-
rad, belsőnkben azonban hatalmas, zabolátlan és ősi nőiséget halmoztunk
fel. A felszínen továbbra is barátságosak vagyunk, bőrünk alatt azonban a
leghatározottabban nem vagyunk már szelídek.
189
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A LOPAKODÓ ÁRNYÉK:
CANTO HONDO, A MÉLYRŐL JÖVŐ ÉNEK
A lopakodó olyan halk, olyan könnyedén oson, hogy szabadon mozoghat

és figyelhet az erdőben, anélkül, hogy őt magát bárki is észrevenné. A far-
kasok mindent és mindenkit lopakodva követnek, aki territóriumukra té-
ved. így gyűjtik össze a fontos információkat. Megjelennek, majd hirtelen
füstté válnak, s aztán újra megjelennek.
A farkasok rendkívül puhán mozognak. Los angelos timidos, a legszégyen-
lősebb angyalok hangjához hasonló neszezésük. Először is visszahúzódnak
és árnyékként követik azt a teremtményt, aki felkeltette érdeklődésüket.
Aztán hirtelen előbukkanak az illető előtt, fél arcukat, s egyik aranyló sze-
müket kidugva egy fa mögül. Majd egy szempillantás alatt megfordulnak,
csak nyakuk, s farkuk villan, és máris az idegen mögött bukkannak elő új-
ra. így tesz a lopakodó árnyék.
A Természeti Asszony évek óta a nők mögött lopakodik. Hirtelen elővil-
lan, majd ismét láthatatlanná válik. Olyan sokszor, s olyan sokféle formá-
ban tűnik fel életünk során, hogy már-már úgy érezzük, az ő ösztönző ere-
je, az ő alakjai vesznek körül bennünket. Álmainkban, s mesékben közele-
dik felénk, hogy megnézze, kik is vagyunk, és hogy készen vagyunk-e már
arra, hogy társául szegődjünk. Nézze csak meg mindenki saját árnyékát;
nem kétlábú emberi árnyék az, hanem valami szabadnak, valami ősinek az
árnyéka.
Birodalmába nemcsak átutazónak, hanem állandó lakosnak hívogat
bennünket, hiszen arról a vidékről származunk: szülőföldünk és öröksé-
günk is egyben. Pszichénk ősi ereje nem véletlenül lopakodik mögöttünk
árnyék módjára. Van egy középkori mondás, miszerint ha az ember lefelé
hanyatlik, s ha valami nagy hatalom jár a nyomában - és ha ez a nagy ha-
talom megkaparintja az ember árnyékát -, akkor maga az ember is hatal-
massá válik.
Tulajdon pszichénk hatalmas ősi ereje is árnyékunkra akarja tenni man-
csát, hogy magáénak mondhasson bennünket. Ha az Ősi Természeti Asz-
szony megkaparintja árnyékunkat, akkor újra önmagunkká válunk, akkor
a minket megillető környezetben és otthonban találjuk magunkat.
A legtöbb nő nem fél ettől, sőt valójában sóvárog ez után az egyesülés
191
A LOPAKODÓ ÁRNYÉK: CANTO HONDO, A MÉLYRŐL JÖVŐ ÉNEK
után. Ha ebben a pillanatban meglátná ennek az ősi Asszonynak a búvóhe-

lyét, hanyatt homlok rohanna, hogy ölébe bújhasson. Csak el kell indítani a
helyes irányban, ami mindig lefelé vezet, le az ember belső életének mélyé-
re, a búvóhelyhez vezető alagúton át.
Az ősi zabolátlanságot akár kislányként, akár felnőtt nőként azért kezdtük

el keresni, mert valami természetes munkálkodás közepette megéreztük
valami ősi, valami támogatást nyújtó jelenlét közelségét. Talán egyik ál-
munkban láttuk meg a friss havon hagyott lábnyomait. Vagy itt-ott lehajló
ágat, vagy egy nedves felét felfelé mutató, kifordult kavicsot pillantottunk
meg pszichénkben... s azonnal tudtuk, hogy valami áldott dolog járt felénk.
Tulajdon pszichénken belül éreztük a messziről jövő ismerős leheletet és
hangot, éreztük a föld finom remegését, és bensőnkben tudtuk, hogy vala-
mi hatalmas, valami fontos, valami ősi szabadság mozdul bennünk.
El sem tudtunk tőle fordulni, nyomában jártunk, megtanultunk szökell-
ni, futni, a pszichénk földjére érkezőket lopakodó árnyékként követni. Az
Ősi Asszony után lopództunk, s ő, a maga szerető módján szintén árnyék-
ként lopakodott mögöttünk. Üvöltött, s mi megpróbáltunk rá válaszolni
még azelőtt, hogy visszaemlékeztünk volna, milyen nyelvet is beszél ő, és
mielőtt még pontosan tudtuk volna, hogy kivel is beszélünk. Ő pedig várt
ránk és bátorított bennünket. Ez a bennünk lévő ősi, ösztönös természet
csodája. Tudtuk ezt már azelőtt, hogy minden ismeretet megszereztünk
volna. Már azelőtt megértettük, hogy valami csodálatos és szeretetteli erő
létezik egónk határain túl, mielőtt mindent láttunk volna.
Opal Whitely gyermekként írta ezeket a sorokat a hatalmas ősi termé-
szettel való megbékélésről:
„Ma az esti szürkületben

bevezettem a vak lányt
kis darabon az erdőbe,
ahol sötétség volt és árnyak.
Egy árny felé vezettem,
ami felénk tartott.
Az árny megérintette a lány orcáját
bársonyos ujjaival.
Es most már ff is
szereti az árnyakat.
És megszűnt régi félelme."
Azt, amit a nők az évszázadok során elvesztettek, újra megtalálhatjuk ár-

nyékaikban. És gyújtsunk gyertyát Guadelupe tiszteletére, hogy ezek az el-
192
veszett és elrabolt kincsek éjszakai álmainkban és nappali álmodozásaink-

ban, a régi-régi mesékben, a költészetben és minden ihletett pillanatban to-
vábbra is árnyékot vetnek. A világ minden nője - anyáink, te és én, nővéred,
barátnőd, leányaink, mindazok a nők, akikkel nem is találkoztunk eddig so-
h a - , mi mindannyian arról álmodunk, ami elveszett, aminek azonban ha-
marosan ki kell emelkednie a tudattalanból. Mindannyian ugyanarról álmo-
dunk, az egész világon. Mindig ott van nálunk a térkép. Mindig ott vagyunk
egymás mellett. Álmainkon át egyesülünk.
Az álmoknak kompenzatorikus szerepe van, tükröt tartanak a tudattalan
mélyébe, hogy meglássuk benne, mi veszett el, és mire van szükségünk a
korrekció és az egyensúly eléréséhez. A tudattalan mindig tanító képzete-
ket idéz elő. Az ősi álom-birodalom a mesebeli elveszett kontinenshez ha-
sonlóan alvó testünkből emelkedik a felszín fölé, s gőzölögve, kavarogva
formázza meg a védelmet nyújtó szülőföldet. Ez tudásunk kontinense. Ez
legmélyebb valónk birodalma.
Amikor álmodunk, az Ősi Természeti Asszony archetípusáról, és a vele
való egyesülésről álmodunk. Ebből az álomból születünk meg és születünk
újjá mindennap, s a belőle nyert energiával alkotunk egész nap. Ugyanab-
ból az ősi álomból születünk meg, születünk újjá minden éjjel, s egy durva
szőrszálat szorongatva térünk vissza a nappal fényéhez, talpunkon nedves
fekete föld maradványai, hajunkból az óceán, vagy az erdő, vagy tűz illata
árad.
Erről a vidékről megtérve bújunk nappali ruhánkba, mindennapi éle-
tünkbe. Arról a zabolátlan vidékről visszatérve ülünk le komputerünk elé,
állunk a tűzhely mellé, az ablak elé, tanárunk, ügyfelünk elé. Beleleheljük a
vadon illatát mindennapi munkánkba, tevékenységeinkbe, üzletkötéseink-
be, elhatározásainkba, művészetünkbe, kezünk és szívünk munkájába, ter-
veinkbe, otthoni életünkbe, tanulásunkba, iparkodásunkba, külső kapcso-
latainba, szabadságunkba, jogainkba és kötelességeinkbe. Az ősi, zabolát-
lan női természetet nem egyszerűen a világon mindennél jobban kell őriz-
nünk: ez maga őrzi meg a világokat.
Gondoljuk csak meg. Mi, nők, anyaföldet művelünk; ki-ki a maga éjsza-
kai álma és nappali munkája alapján kihasított parcellán dolgozik. Egyre
nagyobb és nagyobb körökben szép lassan terítjük szét a termőtalajt. Egy
szép nap egybefüggő, a halottaiból feltámadó föld lesz az egész. Munda de
la Madre, pszichikus anya világ, minden más világgal együtt létező, és velük
egyenrangú világ. Életünkből, sírásunkból, nevetésünkből, csontjainkból
áll össze ez a világ. Ezt a világot érdemes megteremteni, érdemes benne él-
ni, ebből a világból sugárzik az ősi, természetes józanság.
A helyreállítás sokak számára hívja elő földgyaluk és ácsok képét, akik
egy régi épület helyrehozatalán munkálkodnak; de ez a szó modern, mai
193
A LOPAKODÓ ÁRNYÉK: CANTO HONDO, A MÉLYRŐL JÖVŐ ÉNEK
jelentése. A helyreállítás, visszaszerzés (angolul reclaim) szó az ófrancia reclai-

mer szóból ered, ami azt jelentette, hogy „visszahívni az elengedett sóly-
mot". Igen, erről van szó, visszahívunk valami ősit, valami természetest.
Értelmünk, életünk, lelkünk hangjait hasznaíjuk, hogjTvisszaszólftsük az
intuíciót, a képzeletet; hogy visszahívjuk az Ősi Természeti Asszonyt. És ő
jön.
Egy nő sem szabadulhat ettől. Ha valaminek változnia kell, hát mi va-
gyunk azok. Magunkban hordozzuk La Que Sabét, a Tudót. Ha belső válto-
zásnak kell megtörténnie, azt minden nőnek magának kell végrehajtania.
Ha a világnak kell megváltoznia, akkor nekünk, nőknek kell a magunk
módján segíteni ennek megvalósulását. Az Ősi Asszony suttogja a szavakat
és a módokat, s mi követjük őt. Előrefut, megáll, figyeli, hogy beérjük-e.
Sok mindent akar nekünk mutatni
Ha tehát az elszakadás, a kockázatvállalás szélén táncolsz - a tiltott uta-
kat akarod járni, akkor ásd ki a lehető legmélyebben nyugvó csontokat,
amelyek új életre keltik, új megvilágításba helyezik a nők, az élet, a férfiak,
a gyerekek, a föld ősi és természetes vonásait. A szeretet és az ösztönök se-
gítségével tudhatjuk, mikor kell mordulnunk, mikor lecsapnunk, mikor na-
gyot ütnünk, mikor ölnünk, mikor visszavonulnunk, s mikor hajnalig voní-
tanunk. Ha egy nő a lehető legközelebb akar élni a numinózus ősi termé-
szethez, akkor többet kell fejét ráznia, többször kell túlcsordulnia, többször
szimatolnia, alkotó életét kiterjesztenie, bepiszkolódnia, magányba vonul-
nia, női társaságot keresnie, természetközelibb életet élnie, több tüzet kell
gyújtania, több szót és gondolatot kifőznie. Jobban oda kell figyelnie a nö-
vekedésre, a magokra, a gyökerekre, a férfiakkal való kedveskedésre, a
szomszédság lázongásaira, a költészetre, az ősi nőiség meséire és tényeire.
Több rémületet keltő varrókört és tekepartit kell szerveznie. Sokkal több
canto hondót, mélyről jövő dalt kell énekelnie.
Meg kell ráznia bundáját, peckesen végig kell lépdelnie ösvényén, meg
kell erősítenie ösztönös tudását. Mindannyian felújíthatjuk tagságunkat a
Sebhelyésék Klánjában, büszkén mutogatva harci sebeinket, felírhatjuk tit-
kainkat a falra, visszautasíthatjuk a szégyen érzését, végigjárhatjuk a kive-
zető utat. De nem kell a haraggal túl sokat foglalkozni. Inkább használjuk
tulajdon erőnk fejlesztésére. De mindenekelőtt legyünk fortélyosak, hasz-
náljuk női agyafúrtságunkat.
Sose feledjük, hogy a legjobbak nem rejtőzhetnek el. Mit sem ér a meditá-
ció, a tanulás, az álomanalízis, a békességben nyugvók minden tudása, ha
mindez titokban marad, vagy csak a kiválasztott kevesek tudhatnak róla.
Gyere hát ki, bújj hát elő, bárhol rejtőzöl is. Hagyj mély lábnyomokat, mert
megteheted. Légy te a hintaszékben ülő öregasszony, aki addig ringat egy
gondolatot, míg az ismét ifjúvá válik. Légy te Az örvös medve meséjének bá-
194
tor és türelmes asszonya, aki megtanul átlátni az illúziókon. Ne hagyd ma-

gad elcsábítani égő gyufák, fantáziaképek által, mint a kis gyufaárus lány.
TartgJózJiQÍgjáJiem találsz tieidre, mint a rút kiskacsa. Tisztítsd meg a
teremtő folyót, hogy La Llorona meglelhesse végre azt, ami az övé. A levá-
gott kezű leányhoz hasonlóan hagyd, hogy az állhatatos szív vezessen át az
erdőn. Gyűjtsd össze a csontokat, mint La Loba, és énekelj rájuk új életet.
Minden erőddel bocsáss meg, ne sokat felejts, de rengeteget teremts. Az,
amit ma teszel, meghatározza jövendő leányaid, unokáid, s azok ünokái-
nak életét is. Mindegyikük emlékezni fog rád, s ami még ennél is fonto-
sabb, a csapásodon járnak majd.
Sokféle módon lehetséges az ösztönös természettel élni, s a válaszok is
aszerint változnak, ahogyan te változol, vagy a világ változik, tehát nem
mondhatjuk azt, hogy „Tedd ezt meg ezt, s minden rendben lesz". Életem
során rengeteg farkassal találkoztam, s mindig megpróbáltam megfejteni,
hogy hogyan tudnak ilyen nagy harmóniában élni. A békesség megterem-
tése kedvéért azt javaslom, kezdj bele bármibe, amit a következő listán
látsz. A küszködők számára azt ajánlom, kezdjék a 10. számmal.
AZ ELET ALT ALÁNOS FARKASSZABÁLYAI
1. Táplálkozz 6. Táncolj a holdfénynél

2. Pihenj 7. Hegyezd füleidet
3. Közben kószálj 8. Figyelj a csontokra
4. Légy hűségesen kitartó 9. Szerelmeskedj
5. Szeresd a gyermekeket 10. Gyakran üvölts
195
UTÓSZÓ
A GYÓGYÍTÓ MESE
Most pedig elmondom, hogy a mesemondók mely

családjából származom...1
Mesehallgatás közben mindig beesteledik. Mindegy, hol lakunk, mindegy,

hány óra van, mindegy, milyen évszak van, a mesemondás mindig csilla-
gos eget varázsol fölénk, amelyre az eresz mögül felkúszik a hold és a me-
sehallgatók feje fölött lebeg. A mese végeztével a szobában olykor hajnal
hasad, máskor csillagszilánk ragyog a padlón, vagy a viharos ég egy ron-
gyos foszlánya hever lábunknál. Bármi marad is a mese után, olyan ado-
mányként kell kezelnünk, mely lelkünk alakításában felhasználható.
Belső érzékenységünk vagy külső körülményeink szokták általában a
mesehallgatás idejét kijelölni. Némely hagyomány megszabja a mesemon-
dásra legalkalmasabb időt. A pueblo törzsek például télre tartogatják a Co-
yote-történeteket. Kelet-Európában bizonyos történeteket csakis ősszel,
aratás után mesélnek. Az archetípusokkal és a gyógyítással foglalkozó
munkálatok során mindig megfontoljuk, mikor mondjunk el egy mesét.
Gondosan mérlegeljük az időt, a helyet, a személyt és a szükséges gyógy-
módot. Gyakran azonban még ezek a latolgatások sem vezetnek tökéletes
eredményre. Többnyire akkor kell elmondani egy történetet, amikor hív
bennünket, és nem akkor, amikor mi látjuk jónak.
A szerint a mesmondó-hagyomány szerint, amelyhez én magam is tarto-
zom, a mesemondó a „palánták" csoportjának mondja el történeteit. A „pa-
lánták" a hagyományok reménybeli jövendő ápolói. Kiválasztásuk titokza-
tos folyamat, amit nem is lehet szavakba önteni, mert nem valamiféle sza-
bályokra épül, hanem inkább kapcsolatokra. Az emberek egymást választ-
ják ki, néha keressük egymást, de leggyakrabban egymásba botlunk, s
azonnal ráismerünk a másikra, mintha ősidők óta tudnánk, ki ő.
E szerint a hagyomány szerint a történetek finom tetoválásokhoz hason-
latosak, amelyeket az eseményeket átélő személy bőrére rajzolnak. A curan-
deras, cantadoras y cuentistas tanítása, képzése, nagyon hasonló. A lélek mé-
lyén zajló folyamatokat a felszínén olvasható finom, elmosódó rajzolatok-
ból próbálja megérteni.
197
A cantadora/cuentista hagyományban egy történetnek szülei és nagyszü-

lei, néha keresztszülei is vannak; a történet apja vagy anyja az a személy,
akitől a mesélő a történetet hallotta, akitől ajándékba kapta, a történet
nagyapja vagy nagyanyja az, aki annak mesélte, akitől a mesélő hallotta.
Szerintem nagyon jól van ez így.2 A mese bizalom alapján való kezelése
azért fontos, mert fenntartja a genealógiai köldökzsinórt; mi vagyunk az
egyik végén, s a placenta a másikon. A mese keresztszülei általában azok a
személyek, akik áldásukat adták a mesével. Néha hosszú ideig csak a törté-
net származását meséljük, s csak aztán érkezünk el magához a történethez.
A történet anyjának, nagyanyjának felsorolása nem hosszadalmas, unalmas
bevezetés, hanem ezt is önálló apró történetek fűszerezik. Az ez után kö-
vetkező hosszabb történet olyan, mint a második fogás.
A mesélés során valamit a felszínre hozunk, húzunk; egyáltalán nem ké-
nyelmes tevékenység. Van persze „mesekereskedelem", amikor két ember
megajándékozza egymást saját meséjével, ez alatt az idő alatt azonban ala-
posan megismerik egymást; szinte rokonsági kapcsolat fejlődik ki közöt-
tük. És ez így van rendjén.
Sokan ugyan kizárólag szórakoztatásra használják a történeteket, ezek
azonban, a szó legősibb értelmében, a gyógyítás művészetéhez tartoznak.
Vannak, akik erre hivatottak, s a legjobbak az én tapasztalatom szerint
azok, akik önmagukba engedik a történeteket, s legmélyükön megtalálják a
kapcsolódási pontokat.
Amikor mesékkel foglalkozunk, akkor archetipális energiát kezelünk,
ami igencsak hasonlít az elektromossághoz. Életre kelt és világosságot te-
remt, a nem megfelelő helyen, időben és mennyiségben azonban, mint a
gyógyszer, nem kívánatos hatásokat válthat ki. A mesegyűjtők néha nem
jönnek rá, mit kérnek, amikor ilyen dimenziójú meséket szeretnének halla-
ni. Az archetípus megváltoztat bennünket; ha nem következik be változás,
akkor nem jött létre valódi kapcsolat az archetípussal. A történetek tovább-
adása nagyon nagy felelősség; meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a me-
sélő azonos hullámhosszon van-e az elbeszélt történettel.
Az általam ismert legjobb mesemondók életéből úgy nő ki a történet,
mint gyökerekből a fa. A történetek nevelték fel őket azzá, akivé váltak. A
különbség tisztán látható. Észre lehet venni, mikor nevelte, alakította vala-
ki a történetet, s mikor nevelt, alakított valakit egy történet. Én ez utóbbi
hagyományához tartozom.
Előfordul, hogy egy idegen azt kéri tőlem, meséljek el neki egyet az évek
során kibányászott és átalakított történetek közül. Én, a történetek őrzője,
lehet, hogy megteszem ezt, lehet, hogy nem. A kapcsolattól függ. Nem hol-
mi ötpontos tervtől függ, hanem a lélek tudományától, a naptól és a kap-
csolattól.
198
A GYÓGYÍTÓ MESE
A mesternő-inas modell biztosítja azt a légkört, amelyben tanulóim se-

gítségére lehetek azoknak a történeteknek kikeresésében és kidolgozásá-
ban, amelyek elfogadják őket, amelyek nemcsak hevernek élettelenül lé-
nyük felszíne alatt, mint az ékszer holmi filléres áruház portékái közt, ha-
nem át tudnak rajtuk ragyogni. Rengeteg út van; ilyenek is, olyanok is. Van
néhány könnyű út, de sokkal-sokkal több a nehéz, fáradságos út. Olyan
mértékű hatást fejt ki a történet, a gyógyszer, amilyen mértékben hajlandó
az ember önmagát feláldozni és és a történetbe helyezni.
A mesemondás cantadora és „mesemondó" hagyományában mindig van
egy üres szék La Invitada, „a vendég" számára, aki minden mesemondás al-
kalmával jelen van. A mesemondás során a hallgatóság egy vagy több tag-
jának lelke odaül, mert szükségét érzi ennek. Jóllehet többnyire egész estére
megvan az előkészített anyagom, gyakran megesik, hogy változtatok rajta
a széken ülő lélek vagy szellem kedvéért. „A vendég" mindig a teljes hall-
gatóság nevében szól.
Arra szoktam bátorítani az embereket, hogy maguk is bányásszanak a
történetekben, mert jóllehet ujjaink felhorzsolódnak, olykor a hideg földön
kell aludnunk, sötétben tapogatóznunk, kalandokat átélnünk, de az ered-
mény semmihez sem hasonlítható. Egy kis vércseppnek minden történeten
ott kell csillognia, ha gyógyítani akarunk vele.
Remélem, te is elindulsz, s hagyod, hogy a mesék megtörténjenek veled,
s hogy megdolgozol értük, könnyeddel, véreddel, nevetéseddel locsolga-
tod őket, míg virágba nem borulnak, míg te magad is ki nem virulsz. Ak-
kor rájössz majd, hogy micsoda gyógyszerek ezek, s arra is, hogy hol és
mikor kell alkalmazni őket. Ezt a munkát kell elvégezned. Ezt az egyetlen
munkát.
199
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A nők ösztönös természetéről szóló munkámon jó húsz évig dolgoztam.

Ez alatt az idő alatt sok biztatóm és segítőm akadt. A szerint a hagyo-
mány szerint, amelyhez én is tartozom, a köszönetnyilvánítás általában
napokig is eltarthat; ezért van szükség legalább három napra minden je-
les esemény megünneplésére, legyen az halottvirrasztás vagy esküvő, mi-
vel az első napon nevetünk és sírunk, a másodikon veszekszünk és kiabá-
lunk, a harmadikon pedig kibékülünk, s rengeteget énekelünk és tánco-
lunk. Köszönöm hát életem minden résztvevőjének, akik most is énekel-
nek és táncolnak:
Bogiénak, férjemnek és kedvesemnek, aki nagyon sokat segített, s még a

szövegszerkesztő kezelését is megtanulta, hogy újra... és újra... és újra gé-
pelje a kéziratot. Tiájának, aki saját jószántából kezelte adminisztratív
ügyeimet, bevásárolt, megnevettetett, s én újra és újra meggyőződhettem
arról, hogy az ember felnőtt lánya egyben nővére is. Yancey Stockwellnek
és Mary Kourynak, akik kezdettől fontosnak tartották művemet. Crnig M-
nek egy életen át tartó biztató szeretetéért. Jean Carlsonnak, öreg, házsár-
tos barátnőmnek, aki mindig alaposságra intett. A néhai Jan Vaderburgh-
nak, aki egyetlen ajándékot hagyott rám. Betsy Wolcottnak, aki olyan
nagylelkűen részesít másokat lelki támogatásban. Nancy Pilzner Dough-
ertynek, aki megmondta, mire lehet számítani a jövőben. Az oregoni Ka te
Furlernek, és az alaszkai Kotzebue-ban lakó Mona Amgniq McElderrynek,
akikkel húsz évvel ezelőtt gyakran késő éjszakáig dolgoztunk történetein-
ken. Arwind Vasavadának, a hindu jungiánus analitikusnak, aki pszichi-
kus családom felmenőihez tartozik. Steve Sanfieldnék, aki szintén szerette
azt a délvidéki operaénekesnőt, akinek lábai nem mutattak csinosan a
korcsolyacipőkben. Opalanga Pughnak, gyógyító nővéremnek és utazótár-
samnak, az afrikai és afrikai-amerikai folklór szakértőjének, s énekesé-
nek. Fmn Leesnek, Staci Wertz Hobbitnak és Joan Jacobsnak tehetséges és lá-
tó tinta-nővéreimnek. A Critter Control-beli Joann Hildebrandnak, Connie
Brown-nak, Bob Brown-nak, Tom Matiningnek; Eleanor Aldennek, a denveri
Jung Társaság elnökének és Anne Cole-nak, a Sziklás-hegység lovasasszo-
201
nyának azért a szeretetért és támogatásért, amit ezek alatt az évek alatt

kaptam tőlük.
La Foret bennszülött zabolátlan asszonyainak - ti már a kezdetek kezdetekor
is itt voltatok. Pácienseimnek, akik az évek során feltárták előttem mélysége-
iket, az árnyék számtalan árnyalatát és a fény sok-sok tulajdonságát. Hozzá-
tartozóimnak és rokonságomnak, törzsemnek, az előttem járóknak, az élőknek és a
szellemieknek, hogy hátrahagyták lábnyomaikat.
Vándorénekes, cantadoras y cuentistas-i mesemondó, néprajzkutató, fordító fivé-
reimnek és nővéreimnek barátságukért és mérhetetlen nagylelkűségükért:
Nagyhovi Maiernek, a magyar cigánykutatónak, Roberta Machának, a maja
tolmácsnak, La íWnak, Patrícia Dubrava Kueningnék, költőnek és fordító-
nak. A „Native American", a tudományos fantasztikus, a zsidó, a keresztény a
muzulmán és a pogány fórumok asszonyainak és férfiainak a titokzatos és érde-
kes tényekért. Maria de los Angeles Zenaida Conzalez de Salazarnak, a nahuatl
és az azték kultúra szakértőjének. Liz Hornyák Nagynénimnek, Mary Pinkola,
foseph Pinkola, és Roelf Sluman magyarszakértőknek. Makoto Nomurának, a
japán kultúra szakértőjének. Cherie Karo Schzvartznak, nemzetközi mese-
mondónak és néprajzkutatónak, a zsidó kultúra szakértőjének. /. J. Jerome-
nak, a vakmerő mesélőnek. LeifSmith és Patrícia ]. Wagner kutatóknak, mert
mellettem álltak és kitartottak. Arminta Nealnek, a denveri természettudo-
mányi Múzeum nyugalmazott kiállításrendezőjének, mert kartotékai mé-
lyére ásott. La Chupatintá nak, azaz Pedra Abacadabának, Uvallama falu le-
vélírójának. Tiaja Karenina Kaplinski kulturális közvetítőnek. Reína Penning-
fozmak, az alaszkai utazótársnak áldásaiért. Eletem minden mesemondójának,
akik mesékkel ajándékoztak meg, meséket cseréltek velem, vagy hagyomá-
nyoztak rám szellemi vagy családi örökségként, s akik cserébe az én törté-
neteimet kapták, vigyáztak rájuk, mint saját gyermekeikre; s én is ezt te-
szem az ő történeteikkel. Köszönettel tartozonr.Tami Simon audio-produ-
cernek, művésznek és ragyogó ötletadónak, amiért érdeklődött tudásom
iránt. Devon Christensennek, a részletek mesterének és irányítónak. A „So-
unds True" minden munkatársának: Patti Plmannek, Marci Marchandnek,
Morgan Baysnek, Denise Barnesnék, Beth Quistnek, Joe Pezzillónak, Dávid Ei-
senbergnek, ]ay Trolingernek, foseph Gerlachnák, Steven Van Zandtnak, Farrell
Loive-nak, Mark Gustafsonnak, Marilyn T.-nek és mindenki alter-egójának, A
Kacsának, mert lelkiismeretes munkát végeztek és rengeteget segítettek,
hogy időm nagy részét e könyv megírásának szentelhessem.
Köszönöm Nacy Mirabellánák, hogy latin-amerikai misztikusokat fordí-
tott számomra, s megismertetett a Sziklás-hegység Női Intézetével. Köszö-
net a Sziklás-hegység Női Intézetének, hogy 1990-1991-ben ösztöndíjat biztosí-
tottak számomra, s külön köszönöm Cheryl Bezio-Gorham támogatását, s az
ottani művészek, Patti Leota Genack festő, Vicky Finch fényképész, Karén Zid-
202
zoick író, Hannah Kahn koreográfus, Carole McKclvey író és Dee Farnsworth
festő segítségét.
Köszönet a Nó'szövetségnek és Charlotte Weaver mester-szövőnek, hogy
meghívott azon a héten, amikor könyvem piacra került. Csodálatos volt a
művészek, gyógyítók és aktivisták ilyen nagyszerű csoportjával találkozni;
úgy vettek engem körül azon a héten, mint anyahajók az első utazására
tengerre úszó kishajót. Ruth Zaporaha előadóművésznek és hivatásos
„schmata rappernek"; Vivienne Verdon-Roe amatőr filmrendezőnek; Fran
Peavey amatőr komédiásnak; Ying Lee Kelley forradalmárnak, a „Rainbow
Coalition" társelnökének; Naomi Newman zsidó mesemondónak; Rhiannon
jazzénekesnek és mesemondónak; Colleen Kelley buddhista művésznek;
Adele Getty írónak és dobosnak; Kyos Featherdancingnak, az amerikai benn-
szülött rituálék mesterének; Rachel Bagby afrikai-amerikai énekesnek és ak-
tivistának; Jalaja Bonheim táncosnak és gráciának; Norma Cordell amerikai
mesemondónak és tanítónak; Tynowynnek, a dobkészítőnek és zenésznek;
Deena Metzger írónak és bátor harcosnőnek; Hiah Park koreai táncosnak;
Barbara Borden dobosnak; Kay Tift, Margaret Pavel, Rosemary he Page, Pat
Enochs szövőnőknek; Gail Benevenutának, „a hangnak"; a táplálás művésze-
inek, y M'hijas, mes lobacitasnak, ti kölykök tudjátok, kikről beszélek. S vé-
gül, A sikító asszonynak, akit nem nevezünk meg.
Köszönet Jean Shimoda Bolennek, a tiszta és büszke madre del almának a
sok jó példáért és Valerie-ért. Valerie Andrews írónak és nomádnak, mert
ideje jó részét velem töltötte, s adta Nedet. Ned Leavitt, ser humanonak, ügy-
nökömnek, aki nagyon tehetségesen bonyolítja a világok ügyeit. Ginny Fa-
bernék, a Ballantine szerkesztőjének, aki e könyv születése során igazi zabo-
látlan kisbabának, Susannahnak adott életet.
Köszönettel tartozom az IRSJA és az IAAP tagjainak, tehetséges jungiá-
nus kollégáimnak, akik szeretik és védelmezik a költőket és a költészetet. A
Kolorddói C.G. Jung Intézet múltbeli és jelenlegi munkatársainak és az analiti-
kus gyakornokoknak és az IRSJA leendő pszichoanalitikusainak, mert lelke-
sen dolgoznak céljaik elérése érdekében.
Molly Moyernek, a Tattered Coverben dolgozó mindenesnek, aki mindig
bátorítóan suttogott fülembe; a három nagyszerű denveri könyvesboltos-
nak, akiknél megtaláltam vágyaim könyveit: Kasha Songernek a „Könyves-
kertben"; Clara Villarosának a „Hue-Man Experience" könyvesboltban;
Joyce Meskisnek a „Tattered Cover"-ben. Három felnőtt lányomnak, Tiajának,
Christine-nek, és Melissának, akiknek felnőtt asszonyi élete sok inspirációt ad
nekem. Lee Laivsonnak, a tehetséges művésznek és kísértetbarátnak. Nor-
mandi Ellis költő-írónak, aki az „ineffable" efiére figyelmeztetett. Jean Yan-
ceynek csak azért, mert akkor élt, amikor én. Mark Graham, és Stephen Wliite
íróknak, Hannah Greennek, az Open door Bookstore munkatársainak, a Poets
203
ofthe Open Rangé és a Poets at Naropa Institute tagjainak, mert támogattak és

gondoskodtak számomra a jelentésteli szavakról. Költőtestvéreimnek, akik
szívüket nyújtják, hogy alkothassak.
Köszönet Mike Lesleynek, a CW Electronics Macintosh szakemberének,
hogy visszaszerezte egész „elveszett" kéziratomat a „hard drive"-ból, és
Lonnie Wright technikusnak, aki többször feltámasztotta halottaiból SE30-
asomat. Japán, mexikói, francia, amerikai, angol komputer-szakembereknek,
akik akár éjfélkor is segítségemre voltak abban, hogy nőkről és farkasokról
beszélgethessek.
Tanáraimnak; köszönet és hála minden könyvtárosnak, akik az emberi só-
hajok, bánatok, remények és boldogságok kincseskamráit őrzik; mindig se-
gítettek, mindig bölcsek voltak, bármilyen furcsa kéréssel rukkoltam is elő.
Manisha Roynak, aki a bengáli nők rajongójává tett. Bili Harlessnek, Glen
Carlsonnak, Jeff Raffnak, Don Williams nek, Lyn Cozvannek, Jósé Arguellesnek
segítségükért. Georgia O'Keefenek, aki nem nevetett ki, amikor tizenkilenc
éves koromban elmondtam neki, hogy költő vagyok. Dorothy Daynek, aki-
től megtanultam, hogy a fűszál gyökere is fontos. „A fekete ruhás őrültek-
nek" - hogy egy írót idézzek -, vagyis a látnók apácáknak: A Szent Kereszt
Nővéreknek, különösen Sr. John Michela, Sr. Mary Edith, Sr. Francis Loyola, Sr.
John Joseph, Sr. Mary Madeleva, Sr. Maria Isobela és Sr. Maria Concéption nővé-
reknek. Bettina Steinkénék, akitől megtanultam, hogy a bársony gyűrődésén
fehér vonal fut végig. A „The Sixties" szerkesztőjének, akinek tízsoros válasza
húsz évig tartotta bennem a lelket. Sok-sok jungiánus és pszichológia-taná-
romnak, különösen pedig Toni Wolffnak, Harry Wilmemek, James Hillman-
nak és Carl Gustav Jungnak, akinek műveit ugródeszkaként használom,
egyrészt amikor műveibe beleugrom, másrészt amikor tőlük elrugaszko-
dom. Rendkívüli vonzódást éreztem Jung műveihez, mert ő egy művész
életét élte: szobrot faragott, írt, rengeteget olvasott, sírboltokba látogatott,
folyókon evezett; ez egy művész élete.
Köszönet a Colorado Council on the Arts and Humanities, Artists in Residence
Program és a Young Audiences szervezőinek, különösen Dániel Salazamak,
Patty Orf/znak és Maryo Ewellnek elevenségükért és lelkesedésükért. Ma-
rilyn Auer szerkesztőnek és kiadónak és Tom Auernek, The Bloomsbury Revi-
ew kiadójának és főszerkesztőjének melegségükért, bohókásságukért, és
kedvességükért. Köszönet azoknak, akik első könyvemet kiadták, s e máso-
dik megírására ösztönöztek: Tom DeMers, Joe Richey, Anne Richey, Joan Silva,
Dávid Chorlton, Antónia Martinez, Ivan Suvanjieff, Allison St. Claire, Andrei
Codrescu, Jósé Armijo, Saltillo Armillo, James Taylor III, barátaimnak és Patrícia
Calhoutmak, Gilpin kerület zabolatlán asszonyának. Dana Pattilo, Charlie
Mehrhoff, Ed Ward költőknek és a három Mariának, Maria Esfeueznek, Maria
Ignazionak és Maria Reyes Marqueznek.
204
Köszönet egyik kedvenc kávéházam, a Reivers minden hobbitjának és ko-

boldjának, különösen a lombház lakóinak, akiknek folyamatos segítsége és vé-
leménynyilvánítása nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Köszönet
lakóhelyeim, Colorado és Wyoming falulakóinak, szomszédaimnak, baráta-
imnak, katonáknak és katonanőknek, akik a világ minden sarkából hoztak ne-
kem történeteket. Köszönöm Lois és Charlie Rubinnak, férjem szüleinek,
hogy igaz, mély szeretettel telítették Bogiét, amit rám is és családunkra is
bőségesen áraszt.
Végül pedig köszönetet kell mondanom az erdei vén, „üzenő-tölgyfánok"
amelynél gyerekfejjel írogattam. A jó föld illatának, a zabolátlan víz hangjá-
nak, a természet szellemeinek, akik mindig kifutnak az úthoz, kíváncsian,
hogy ki jár arra. Minden nőnek és asszonynak, aki előttem járt és kicsit tisztáb-
bá, kicsit könnyebbé tette az ösvényt. És végtelen nagy, gyengéd szeretet-
tel La Lobának.
205
JEGYZETEK
A jegyzeteket néha los cuentitosnak, kis történeteknek hívják. A nagy, a főszöveg

s z ü l ö t t e i és általában önálló kis műalkotások. Ha az olvasó kívánja, a főszöveg-
től f ü g g e t l e n ü l is olvashatja őket. Javaslom, b o g y olvassák jegyzeteimet így is,
ú g y is.
BEVEZETÉS
1. A mesemondók és a költők nyelve az álom nyelvének nagy hatalommal bíró nő-

vére. Az évek során végzett elemzések azt mutatják, hogy sok (mai és csak írá-
sokból ismert ősi) álom, és éppígy a szent szövegek és az olyan misztikusok,
m i n t Sienai Katalin, Assisi Szent Ferenc, R u m i és Eckhardt Mester m u n k á i , és az
o l y a n költők, m i n t Dickinson, M i l l a y , W h i t m a n és mások versei a psziché azon
költészet- és művészetteremtő működése nyomán születtek meg, amely akkor
lép életbe, amikor az ember vagy spontán m ó d o n vagy szándékosan a psziché
ösztönös lényegének közelébe merészkedik
A pszichének ez a része, ahol az álmok, a mesék, a költészet és a művészet ta-
lálkozik, az ösztönös, v a d természet titokzatos lakóhelyéül szolgál. A m a i ál-
mokban és a költészetben, s a régebbi népmesékben és misztikus írásokban e
legbelső rész teljes vidékét önálló élettel rendelkező lénynek tekintik. A költé-
szetben, a táncban és az álmokban ez nagyon gyakran vagy olyan határtalan ele-
mekben n y e r i el szimbolikus formáját, m i n t az óceán, az égbolt, a termékeny
f ö l d , vagy p e d i g olyan megszemélyesítésekben, m i n t a Mennyek Királynője, Fehér
Galamb, A Barát, A Szeretett Személy, A Szerető, vagy A Társ.
Áhítatot ébresztő dolgok támadnak ebből a legbelső lényegből azon személy
közvetítésével, aki átéli, hogy lénye „eltelik valamivel, a m i nem-én". Az is meg-
történik, hogy sok művész szinte a legbelső lényegig viszi gondolatait és problé-
máit, s belehullatja őket, helyesen érezvén, hogy a legbelső lényeg jelentős pszi-
chikus életérzésétől átitatva és megtisztulva térnek vissza. Bármelyik utat járja
is az ember, az eredmény az lesz, hogy érzékei, lelkiállapota vagy szíve hirtelen
és mélyreható változáson megy át, tisztánlátást és inspirációt merít. A m i k o r az
ember új inspirációt kap, megváltozik lelkiállapota. Ha lelkiállapota megválto-
zik, szíve is más. Ezért olyan fontosak a legbelső lényegből eredő képek és a
nyelv. Ezek együttese azzal a hatalommal rendelkezik, a m i olyan m ó d o n vál-
toztatja át az egyik dolgot egy másikká, amit egyedül az akarattal nehéz és bo-
n y o l u l t volna megvalósítani. Ebben az értelemben a Self legbensőbb lényege, az
ösztönös, legbensőbb Én, gyógyító és egyben életadó.
2. Az ego/Self axis elnevezés E d w a r d Ferdinánd Edingertől származik (Ego and
Archetypc, N e w York, Penguin, 1971.). Ezzel fejezi ki azt a j u n g i nézetet, misze-
r i n t az ego és a Self egymást kiegészítő kapcsolatban állnak, mindkettőnek - a
mozgatónak és a mozgatottnak is - szüksége van a másikra ahhoz, hogy betöl t-
207
se funkcióját. (C.G. Jung: Collected Works, 11. kötet, 2. kiadás, Princeton, Prince-
t o n U n i v e r s i t y Press, 1972,39. paragrafus.)
3. Ld. A gyógyító mese című utószót.
4. El duende szó szerint a bűvös szelet, vagyis azt az erőt jelenti, a m i az ember csele-
kedetei és alkotó élete mögött h ú z ó d i k , s magába foglalja járásmódját, hangja
színezetét, de még azt is, ahogyan a kisujját felemeli. Ez a szó a flamenco táncban
is szerepel, és a költői képekben való „ g o n d o l k o d á s " képességét is ezzel a szó-
v a l fejezik ki. A latin-amerikai mesemondók számára azt a képességet jelenti,
h o g y az ember lélekkel, pontosabban saját leikénél többel telik el. Lehetünk akár
m a g u k a művészek, akár a nézők, a hallgatók vagy az olvasók, ha cl duende jelen
van, a k k o r látjuk, halljuk, érezzük a tánc, a zene, a szavak, a művészet mögött-
t u d j u k , h o g y ott van. De arról is t u d u n k , a m i k o r el duende nincs jelen.
5. A n ő k pszichológiájának kidolgozásánál az egyik legalapvetőbb sarokpont az,
h o g y m a g u k a n ő k megfigyeljék és leírják m i n d a z t , a m i életükben zajlik. Egy nő
etnikai hovatartozása, faja, vallása, értékei m i n d együvé tartoznak és m i n d e g y i -
ket számításba k e l l venni, mert ezek együtt alkotják az ő lelkének lényegét.
ELSŐ FEJEZET
ÜVÖLTÉS: FELTÁMAD A TERMÉSZETI ASSZONY
1. Az Escherichia coli olyan bacilus, a m i szennyezett vízzel jut az emberi szervezet-

be, s g y o m o r - és b é l h u r u t o t okoz.
2. R o m u l u s és Remus, a navajo mítosz ikerpárjával együtt, csupán kettő a míto-
szokban felbukkanó sok-sok ikertestvér közül.
3. Régi M e x i k ó .
4. T o n y M o f f e i t blues-költő Lutninons Animál című verseskötetében olvasható az
ugyanezt a címet viselő költemény (Cherry Valley, N e w York: C h e r r y Valley
Editions, 1989.).
5. A történet Talmud-beli változatának, amelynek „ A m a négyen, a k i k bejutottak a
Paradicsomba" a címe, a négy rabbi azért lép a Paradicsomba, h o g y misztikus
kutatásba m e r ü l j ü n és k ö z ü l ü k h á r o m így vagy ú g y megzavarodott, a m i k o r
Shekinah-t, az ősi n ő i istenséget megpillantotta.
6. C. G. Jung: The Transcendent Function, in Collected Works, 8. kötet. Második k i -
adás, (Princeton: Princeton U n i v e r s i t y Press, 1972), 67-910.
7. Ez az ősi teremtmény az „ i d ő n k í v ü l i asszony" néven is ismert.
MÁSODIK FEJEZET
A BETOLAKODÓ BECSERKÉSZÉSE: MEGKEZDŐDIK A BEAVATÁS
1. Ez a természeti ragadozó a tündérmesékben rabló, állatvőlegény, erőszakos

alak, gonosztevő, néha p e d i g különböző r e n d ű és rangú gonosz asszony képé-
ben jelenik meg. A nők álomképei szorosan követik a n ő i főszereplőkkel rendel-
kező mesék természeti ragadozóinak eloszlási mintáját. A veszedelmes kapcso-
latokat rosszindulatúan felhasználó, hatalommal bíró alakok és a k u l t ú r á b a n ér-
vényre jutott negatív szokások é p p ú g y vagy m é g inkább befolyásolják az álmot
és a n é p i képzeletet, m i n t az egyes ember saját, veleszületett archetipális m i n t á i ,
amelyeket Jung a m i n d e n ember pszichéjében rejlő archetipális metszéspontok-
208
JEGYZETEK
nak nevezett. A mese valójában az „Élet és a H a l á l erejével való találkozás" és

n e m a „boszorkánnyal való találkozás" kategóriájába tartozik.
2. A m e r i k á b a n kaphatók Jákob és W i l h e l m G r i m m , Charles Perrault, H e n r y Pour-
rat és mások gyűjteményes kötetei. A szóbeli hagyomány a történet különböző
változatait ismeri Á z s i á n át Közép-Amerikáig.
3. A folklórban, a mítoszokban és az álmokban a természeti ragadozónak is szinte
m i n d i g v a n ragadozója vagy üldözője. A keltejük közötti harc idézi v é g ü l elő a
változást vagy hozza létre az egyensúlyt. Ha ez nem így történik, vagy ha n e m
lép színre egyetlen jóságos ellenfél sem, akkor a történetet leginkább horror-tör-
ténetnek nevezhetjük. A negatív ragadozó ellen sikerrel fellépő pozitív erő hiá-
nya a legmélyebb félelmet u l l e t i az emberek szívébe.
4. B r u n o Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Gondolat, Buda-
pest, 1985, Kúnos László fordítása.
5. V o n Franz p é l d á u l azt mondja, hogy Kékszakáll „ n e m több egy gyilkosnál..."
Ld. Marié Louise v o n Franz: Interpretation of Fairytales (Dallas: Spring Publicati-
ons, 1970), 125.o.
6. Szerintem Jung ezt ú g y értette, h o g y a teremtő is és a teremtmény is fejlődik, m i -
közben az egyik tudata hatással v a n a másikra. Figyelemre méltó az a gondolat,
h o g y az, a m i emberi, befolyásolhatja az archetípus mögött rejtező erőt.
7. A rosszul m ű k ö d ő telefon a húsz l e g g y a k o r i b b á l o m é l m é n y k ö z ö t t szerepel. A
t i p i k u s á l o m b a n a telefon nem m ű k ö d i k v a g y az á l m o d ó n e m t u d rájönni, ho-
g y a n m ű k ö d i k . A telefonzsinórt elvágták, a tárcsa számai kivehetetlenek, fog-
lalt a vonal, a segélyhívó szám n e m j u t az á l m o d ó eszébe vagy n e m m ű k ö d i k
megfelelően. Ezek az á l o m b e l i telefonélmények jellegükben igen k ö z e l állnak
a levelekben k ü l d ö t t hibás v a g y átírt üzenetekhez, m i n t p é l d á u l A levágott kezű
leány népmeséjében, ahol az ö r d ö g gonosz üzenetté változtatja az ö r ö m h í r t v i -
vő levelet.
8. Az érintettek védelme érdekében a csoportok nevét és helyét megváltoztattam.
harmadik fejezet
A TÉNYEK KISZIMATOLÁSA:
AZ INTUÍCIÓ VISSZASZERZÉSE A BEAVATÁS SORÁN
1. A m i n d e n n a p i életben is számtalan fénylopó és tudatgyilkos ólálkodik. A legfi-

gyelemreméltóbb az, amikor egy ragadozó eltulajdonítja egy nő teremtő élet-
nedvét, s azt saját örömére és hasznára fordítja, a kirabolt, sápadt teremtés pe-
d i g magára m a r a d v á n azon meditál, mi történhetett, miközben a tolvaj egyre ró-
zsásabbá, egyre jobb k e d v ű v é válik. A ragadozó m i n d e n vágya, hogy a nő ne
őrizze éberen ösztöneit, mert akkor észreveszi, h o g y szívócsövet illesztenek ér-
telmére, képzeletére, szívére, szexualitására v a g y más egyébre.
A lényegi élet feladásának mintája talán már a korai gyermekkorban k i a l a k u l
olyan gondviselők keze n y o m á n , akik a gyermek tehetségét és szeretetteliségét
tulajdon ürességük és éhségük betöltésére akarják felhasználni. Az i l y e n nevel-
tetés óriási hatalommal ruházza fel a v e l ü n k született ragadozót, s az illető sze-
m é l y k ö n n y e n válhat mások prédájává. A m í g az ember ösztönei n e m n y e r i k el
az őket megillető helyet, az ilyen neveltetésben részesült nő r e n d k í v ü l i m ó d o n
k i v a n szolgáltatva annak, h o g y mások k i n e m m o n d o t t , pusztító pszichikus
szükségletei hajtsák igájukba. A jó ösztönökkel rendelkező nő általában már ak-
k o r tudja, hogy ragadozó férkőzött a közelébe, amikor olyan kapcsolatba vagy
helyzetbe kerül, amely életét kisebbíti, ahelyett, h o g y kiteljesítené.
209
2. A mesék különböző kezdete és befejezése egy életen át tanulmányozható. Steve

Sanfield, a kiváló zsidó mesemondó, író és költő, aki a hetvenes években az
Egyesült Á l l a m o k b a n dolgozott, átadta nekem az önálló művészi formaként is
megálló mesekezdetek és -befejezések gyűjtésének tudományát.
3. Az „elég-jó anya" kifejezéssel először D o n a l d Winnicott m u n k á i b a n találkoz-
tam. Egyike azon elegáns metaforáknak, amelyek egy-két szóban oldalakra r ú -
gó fejtegetést foglalnak össze.
4. A j u n g i pszichológiában a pszichében lévő anya-struktúra archetipális, szemé-
lyes és kulturális rétegekből épül fel. Ezek összessége alkotja a belsővé vált
anya-struktúra megfelelő vagy hiányos voltát. A fejlődéspszichológia azt m o n d -
ja, h o g y a megfelelő belső anya stádiumok során át teljesedik k i , s m i n d e n újabb
s t á d i u m az előző feletti u r a l o m elsajátítására épül. A gyermekkel való helytelen
bánásmód lebonthatja vagy megfoszthatja helyétől a psziché anya-imágóját, m i -
nek következtében a rétegek inkább egymással szemben álló ellentétekké ha-
sadnak, ahelyett, h o g y e g y ü t t m ű k ö d n é n e k egymással. Ez nem csupán azt ered-
ményezheti, hogy a fejlődés korábbi stádiumai szétbomlanak, hanem azt is,
h o g y labilissá válnak a következők, s csak töredékes vagy sajátságos m ó d o k o n
lesznek képesek felépülni.
A bizalom, az erő és az ön-gondozás kialakulását destabilizáló fejlődésbeli hi-
ányosságokat helyre lehet hozni, m e r t ennek a szerkezetnek n e m téglafalra k e l l
hasonlítania (ami ledől, ha az alsó sorokból sok téglát eltávolítunk), hanem in-
kább szőtt hálóra. Ezért t u d sok nő (és férfi) egészen jól b o l d o g u l n i annak el-
lenére is, hogy sok l y u k és hiányosság van gondoskodó rendszerükben. Általá-
ban az anyaszerű gondoskodás komplexumának azon aspektusait részesítik
előnyben, ahol a legkevesebb sérülés található a pszichikus hálón. A háló kijaví-
tásában bölcs és életadó útmutatás segíthet, tekintet n é l k ü l arra, h o g y az illető
hány évet élt ezzel a sérüléssel.
5. A tündérmesék gyakran használják, m i n d pozitív, m i n d negatív értelemben, a
mostohaanya, mostohaapa, mostohatestvér szimbólumát. Az Egyesült Á l l a m o k b a n ,
a magas újraházasodási arány miatt bizonyos érzékenység alakult ki e szimbó-
l u m negatív értelmű használatát illetően, mindamellett sok történetben a mosto-
haszülők vagy nevelőszülők barátságos, pozitív szereplők is lehetnek. Az egyik
legismertebb az a m o t í v u m , amely szerint az erdőben élő barátságos öreg pár el-
hagyott gyermeket talál, vagy az, amelyben a nevelőszülő ö r ö m m e l fogadja a
v a l a m i m ó d o n sérült gyermeket és a d d i g ápolja, m í g fel n e m épül, vagy éppen-
séggel r e n d k í v ü l i hatalomhoz segíti hozzá.
6. Ez n e m azt jelenti, hogy ne legyünk szeretetteliek, amikor m i n d e n o k u n k meg-
v a n rá és a m i k o r így döntünk. Az a kedvesség, a m i r ő l itt beszélek, inkább szol-
gai, már-már a talpnyalás határát súrolja. Az k e l t i életre, h o g y kétségbeesetten
a k a r u n k v a l a m i olyasmit, amit nincs h a t a l m u n k b a n elérni. O l y a n ez, m i n t ami-
k o r a k u t y á k t ó l rettegő kisgyermek azt hajtogatja: „ Aranyos k u t y u s , aranyos k u -
tyus."
V a n egy másik, ennél sokkal rosszabb fajtájú kedveskedés, amelyet akkor al-
kalmaz egy nő, a m i k o r ravasz m ó d o n akar mások kegyeibe férkőzni. Ú g y érzi,
aranyosnak kell lennie, ha olyasmit akar elérni, amit szerinte egyébként n e m
tudna. Ez nagyon ártalmas kedvesség. A nő állandóan szélesen mosolyog, haj-
long, azon igyekszik, hogy a másik ú g y érezze, hogy ő m i l y e n n a g y o n kedves
vele, s cserébe a másik is kedves, segítőkész lesz, előnyökhöz juttatja az illető
nőt, n e m hagyja cserben és így tovább. A nő ebben az esetben elfogadja, hogy
nem önmagát adja, formáját veszti és o l y a n alakot ölt, a m i r ő l azt képzeli, hogy a
másik szemében kívánatos. Ez a rejtőzködő taktika j ó l szolgálhat egy o l y a n szo-
r u l t helyzetben, amely fölött a nőnek nincs uralma, ha azonban szinte m i n d i g ta-
l á l okot erre a viselkedésre, akkor becsapja önmagát v a l a m i n a g y o n fontos do-
210
JEGYZETEK
logban, s kiereszti kezéből hatalma fő forrását: azt, hogy őszintén beszél önma-
ga érdekében.
7. A mana melanéziai szó, amellyel Jung a század elején folytatott antropológiai ta-
n u l m á n y a i során találkozott. Értelmezése szerint azt a mágikus erőt jelöli, amely
bizonyos emberek, talizmánok, természeti elemek, m i n t p é l d á u l a tenger, hegy,
fák, növények, kövek, helyek, események k ö r ü l lebeg, illetve belőlük árad. A z o k
az antropológusok, a k i k ezt a jelenséget tanulmányozták, n e m látták meg, h o g y
a törzsi népek számára ez az energia egyszerre gyakorlati és misztikus; átjárja és
segíti, előremozdítja őket. A z o n misztikusok beszámolóiból, a k i k az i d ő k során
átélték és leírták az úgynevezett manóval való találkozást, azt t u d h a t j u k meg,
hogy az ezzel a lényegi természeti energiával való egyesülés n a g y o n hasonlít a
szerelem érzésére; az ember kifosztottnak érzi magát nélküle. Kezdetben talán
sok időre és gondos ápolására v a n szükség, ez azonban gazdag és m é l y kapcso-
lat kialakulásához vezet.
8. A homuticnliisók apró teremtmények, olyanok, m i n t a h ü v e l y k n y i emberkék, a
manók, és más „csöpp emberek". N é h á n y a n azt állítják, h o g y n e m egészen em-
beriek, ú g y m o n d „emberalattiak", azok azonban, a k i k találkoztak már v e l ü k
ilyen-olyan m ó d o n , azt állítják, hogy emberfelettiek; eszesen fortélyosak és a
m a g u k m ó d j á n sokasodnak.
9. Vannak, a k i k semmire sem tartják az állati pszichét vagy elkülönítik a lélekteli-
séget és az állatit. Ez részben abból adódik, hogy az állatokat n e m tartják lélek-
k e l rendelkező vagy lélekteli termtményeknek. Ha visszamegyünk az időben,
n e m is n a g y o n messzire, akkor érthetetlennek találjuk, h o g y ez az emberköz-
pontúság h o g y a n is verhetett gyökeret, m i n t ahogy ma már sokan a bőrszín
alapján tett megkülönböztetés előtt is értetlenül állunk.
10. A m e n n y i b e n n e m hozza helyre ezt a fennakadást, ú g y elérhetetlenné teszi ezt a
képességet az utána következők számára is.
11. A műhelyfoglalkozásokon a n ő k gyakran készítenek babákat ágakból, néha bab-
ból, almából, búzából, kukoricából, r o n g y b ó l és rizspapírból. V a n aki rajzol rá-
juk, van, a k i összevarrja v a g y ragasztja őket. V é g ü l babák tucatjai fekszenek
egy sorban, sokszor ugyanabból az anyagból, de m i n d más és más, és sajátos
m ó d o n jellemzi készítőjét.
12. A n ő k pszichológiájával foglalkozó régebbi elméletek egyik k ö z p o n t i problémá-
ja, hogy korlátozott bepillantással rendelkeztek a n ő k életébe. El sem t u d t á k
képzelni, h o g y egy nő m e n n y i m i n d e n lehet. A klasszikus pszichológia többnyi-
re a zárkózott és nem a szabadulni vágyó, erőfeszítéseket tevő, nyújtózó nőket
tanulmányozta. Az ösztönös természet o l y a n pszichológiát igényel, amely elis-
m e r i a n ő k törekvéseit, s éppígy azokat a nőket is, a k i k n e m törtek m e g a sok-
szor éveken át rájuk kényszerített meghunyászkodás alatt.
13. Az i t t szóban forgó intuíció n e m azonos a Jung által felsorolt alapvető pszichi-
kus funkciókkal, amelyek: az érzékelés, az érzés, a gondolkodás és az intuíció. A
n ő i (és a férfi) pszichében az intuíció több a tipológiánál. Az ösztönös psziché-
ből, a lélekből ered, v e l ü n k születettnek b i z o n y u l , érési folyamaton m e g y át, fel-
fogó, konceptualizáló és szimbolizáló képességgel rendelkezik. Ez a funkció, a
tipológiától függetlenül, m i n d e n nő sajátja.
14. A legtöbb esetben az a legjobb megoldás, ha akkor m e g y ü n k , a m i k o r hívnak
(vagy löknek), amikor az ember inkább v a l a m i fürgeséghez vagy lendülethez ha-
sonlót érez, s n e m azt, hogy a d d i g k e l l tartózkodóan, visszahúzódóan viselked-
nie, a d d i g k e l l ellenállnia, amíg a pszichikus erők el n e m jönnek érte, meg n e m
ragadják és véresen, sebesen mindenképpen el n e m vonszolják. V a n ú g y , hogy
n e m is választhatjuk a nyugalmat. Bár, a m i k o r igen, akkor kevesebb energiára
v a n szükségünk.
15. Éjanya egyike a szláv törzsek É l e t / H a l á l / É l e t istennőinek.
211
16. La máscara, a maszk egész Közép-Amerikában azt a mögöttes jelentést hordozza,

h o g y az illető személy egyesült azzal a szellemmel, amelyet a maszk és a vele
együtt viselt ruházat ábrázol. A szellemmel a ruházaton és az arc díszítésén át
kifejeződő azonosulás szinte teljesen eltűnt a n y u g a t i társadalomból. Pedig a fo-
n a l sodrása és a kelme szövése önmagában is m i n d i g a szellemet idézi v a g y
szellemmel való egyesülést jelképezi. K o m o l y bizonyítékok állnak rendelkezé-
sünkre azt illetően, hogy a fonal és a kelme készítése valaha vallásos gyakorlat
v o l t , m e l y az élet és a halál, s az azon t ú l i v i l á g ciklusait v o l t hivatott megtaní-
tani.
17. Jó dolog, ha az embernek sok personája van, ha megvarrja és összegyűjti őket
élete során. Ha ilyen gyűjteménnyel rendelkezünk, akkor egy i d ő u t á n azt lát-
j u k , h o g y b á r m e l y i k nap azzá válhatunk, amivé akarunk.
18. Ha az ember j ó l szervezett m u n k á t akar végezni, akkor egyszerűsít, inkább az
érzékelésre és az érzésekre hagyatkozik, m i n t az intellektualizálásra. Segítsé-
g ü n k r e lehet, a m i n t azt e g y k o r i kollégám mondogatta, ha o l y a n m ó d o n gondol-
k o d u n k , amit egy okos tízéves is azonnal megértene.
19. Ezek történetesen megegyeznek a sikeres lelki élet, de a sikeres üzleti és gazda-
sági élet jellemzőivel is.
20. Jung ú g y gondolta, hogy az embernek képesnek kell arra lenni, h o g y az álmo-
k o n át kapcsolatba lépjen a legősibb forrással. (C.G. ]ung Speaking, W i l l i a m
M c G u i r e és R.F.C. H u l l szerk., Princeton: Princeton U n i v e r s i t y Press, 1977).
21. Ez t u l a j d o n k é p p e n azon h i p n o g o g i k u s és h i p n o p o m p i k u s állapotok jelensége,
amelyek v a l a h o l az alvás és a felébredés határán következnek be. Az alvást
vizsgáló l a b o r a t ó r i u m o k dokumentációjában olvasható, hogy a „felületes" al-
vás szakaszának kezdetén feltett kérdés az á l o m későbbi stádiumai alatt v a l ó -
színűleg átfut az agy „rendezőadattárán", s ébredéskor határozott válasz érke-
z i k rá.
22. Élt egy öregasszony egy erdő melleti kis viskóban, n e m messze attól a helytől,
ahol felnőttem. M i n d e n n a p megevett egy kiskanálnyi földet. A z t m o n d t a , ez tá-
v o l tartja a bánatot.
23. A tündérmesék szóbeli és írásos hagyományában ezt illetően sok az ellentmon-
dás. V a n o l y a n mese, a m i szerint, ha t ú l sokat t u d az ember fiatalkorában, akkor
sokáig él. Mások arra figyelmeztetnek, h o g y n e m jó d o l o g öregnek lenni, m í g fi-
atal az ember. E m o n d a t o k némelyike közmondássá vált, melyeket k ü l ö n b ö z ő
m ó d o n értelmezhetünk attól függően, hogy m e l y k u l t ú r á b ó l vagy m e l y törté-
n e l m i korszakból származnak. Mások pedig, szerintem, inkább paradoxonnak,
s n e m utasításnak tűnnek. Vagyis, ezeket a mondásokat inkább csak megfigyel-
ni kell, s nem szó szerint érteni. Ez a megfigyelés felszabadító megvilágosodást,
hirtelen felismerést eredményezhet.
24. Ez az alkímia talán olyan megfigyelésekből származik, amelyek régibbek a me-
tafizikus írásoknál. N e m egy kelet-európai és m e x i k ó i öreg mesemondó asszony
mondta nekem, h o g y a fekete, vörös, fehér s z i m b ó l u m o k az asszonyok menst-
ruációs és megtermékenyülő ciklusaiból erednek. M i n d e n nő, a k i menstruált
már, tudja, h o g y a fekete jelenti a meg n e m termékenyített anyaméh leváló belső
burkát. A vörös szimbolizálja egyrészt a megtermékenyült méhben maradó
vért, másrészt azt a „véres váladékot", amely a szülés megindulását jelenti, te-
hát azt, h o g y új élet kezdődik. A fehér az anyatej színe, a m i ezt az új életet táp-
lálja. Ezt az erőteljes átalakulás beteljesedett ciklusának tartják. Néha e l t ű n ő d ö m
azon, h o g y az alkímia n e m arra tett-e kísérletet, hogy az uteruszhoz hasonló
edényt hozzon létre, s hozzá o l y a n szimbólumrendszert és o l y a n eljárásmódo-
kat, amelyek közelítenek a menszesz, a terhesség, a szülés és a dajkálás ciklusai-
hoz. Az is valószínűnek látszik, hogy v a n a terhességnek egy olyan archetípusa,
amelyet n e m szó szerint kell érteni és amely m i n d k é t nemre hatással van, s fel-
212
JEGYZETEK
rázza őket, hogy azt aztán önmaguk számára sokat jelentő szimbólumalkotásra
használják fel.
25. Sok éven át t a n u l m á n y o z t a m a mítoszokban és a tündérmesékben szereplő vö-
rös színt; vörös fonal, vörös cipők, vörös sapka, és így tovább. Szerintem a míto-
szok és a mesék sok töredéke áll kapcsolatban az ősi „ v ö r ö s istennőkkel", a k i k a
n ő i transzformáció teljes spektrumát uralják és irányítját; idetartozik m i n d e n
„ v ö r ö s " esemény: a szexualitás, a születés, az erósz. Eredetileg valószínűleg ide-
tartozott a h á r o m nővér - a születés, a halál és az újjászületés - archetípusa is, és
az egész v i l á g o n ismert mítosz a felkelő és meghaló napról.
26. Az őseink tisztelete, a klasszikus antropológia eme kifejezése, pontosabban ú g y
hangozna, hogy őseinkkel való rokonság; folyamatos kapcsolat m i n d a z o k k a l ,
akik előttünk jártak.
27. Sok n ő i csontot találtak az anatóliai Gatal H ü y ü k n é l , e n e o l i t i k u m b ó l származó
városnál végzett ásatások során.
28. V a n n a k e történetnek más változatai is, más-más epizódokkal, sőt, az alaptörté-
nethez néhány esetben epilógust vagy stílustörő befejezést illesztettek.
29. A medence hangsúlyosan szimbolikus formáját láthatjuk a Kelet-Balkánról és
Jugoszláviából származó edényeken és i k o n o k o n , amelyek Gimbutas szerint i.e.
5000-6000-ből származnak. Marija Gimbutas, The goddesses and Gods of Old Euro-
pe: Myths and Cult Images (Berkeley: U n i v e r s i t y of California Press, 1974, bővített
kiadás, 1982).
30. Az a p r ó p o n t képe az á l m o k b a n is megjelenik, g y a k r a n o l y a s v a l a m i k é n t , a m i -
b ő l aztán v a l a m i más lesz. N é h á n y orvoskollégámnak az az elképzelése, h o g y
ez talán a k o r a i s t á d i u m b a n lévő e m b r i ó t v a g y a petesejtet szimbolizálja. A
m e s e m o n d ó k g y a k r a n u t a l n a k az oviimra (a petesejtre) a m i k o r p o n t r ó l beszél-
nek.
31. Lehetséges, hogy az ember szelleme és tudata n e m i jellegűnek „ é r z ő d i k " , és
h o g y a szellem és egyebek m a s z k u l i n vagy f e m i n i n jellege, a f i z i k a i n e m t ő l füg-
getlenül, v e l ü n k születik.
negyedik fejezet
A TÁRS: EGYESÜLÉS A MÁSIKKAL
1. N y u g a t - A f r i k á b a n gyakran fejeződnek be így a mesék. Erre Opalanga Pugh, az

afrikai-amerikai mesemondó tanított.
2. V a n egy jamaicai gyermekdal, amely talán e mese maradványa: „ A z igen
bizonysága a befejezésre m o n d o t t i g e n . / M e g k é r d e m őt újra és újra és újra és
újra."
3. A k u t y a másképp viselkedik más kutyák társaságában, m i n t az emberrel együtt
élő háziállatként.
4. E r r ő l személyesen beszélt nekem Róbert Bly 1990-ben.
ötödik fejezet
VADÁSZAT: AMIKOR MAGÁNYOS VADÁSZ A SZÍV
1. Ez n e m azt jelenti, hogy a kapcsolat befejeződik, hanem hogy bizonyos aspektu-

sai levedlik bőrüket, elhagyják b u r k u k a t , n y o m t a l a n u l eltűnnek, n e m lelhetőek
fel sehol, hirtelen azonban újra megjelennek, csak akkor m á r más a formájuk, a
színük, a felépítésük.
213
2. A m i k o r egy ízben M e x i k ó b a n jártam, elkezdett a f o g a m fájni, s egy boticario

o l y a n asszonyt k ü l d ö t t hozzám, a k i járatos a fogfájás csillapításában. M i k ö z -
ben gyógyszereivel látott el, elmesélte Txati, a szellemasszony történetét. Elbe-
széléséből n y i l v á n v a l ó , h o g y Txati É l e t / H a l á l / E l e t istennő, de m i n d m á i g nem
találtam rá utalást a t u d o m á n y o s irodalomban. Sok egyéb mellett la curandera
azt is elmondta, h o g y Txati o l y a n g y ó g y í t ó , a k i a m e l l és a sír is egyben. Rézüs-
töt v i s z magával; s ha az egyik irányba fordítja, táplálékot ad, ha a másikba,
a k k o r a n e m r é g meghalt ember lelkét fogadja be. Txati v i g y á z a születésnél, a
szerelmeskedésnél és a halálnál. Az emberek ú g y tartják, h o g y vetélés v a g y
halál esetén üstjébe fogadja a testet, ahol a d d i g forgatja körbe-körbe, a m í g az
egyre kisebbé v á l i k , m í g n e m o l y a n p i c i lesz, m i n t a kaktusz friss hajtásán a
legkisebb t ö v i s hegye. A k k o r beleönti egy asszony méhébe és várja, mi tör-
ténik.
3. Sedna történetének sok változata van. N a g y hatalommal bíró istenség ő, a k i a v i -
zek m é l y é n lakik és akihez betegség v a g y haldoklás esetén a g y ó g y í t ó k az
egészségért v a g y az életért fohászkodnak.
4. A „terület biztosítása" természetesen a magányhoz szükséges jogos igény, bár
ez talán k o r u n k egyik legnépszerűbb „kegyes hazugsága" a kapcsolatokat ille-
tően. Ahelyett, hogy az ember arról beszélne, mi bántja, inkább „területet bizto-
sít" magának. Ez a „ k u t y a megette a leckémet" v a g y a „ m e g h a l t a nagyma-
mám..." (már ötödször) g y e r m e k i mentegetőzés felnőtt változata.
5. És azt is, a m i még n e m szép.
6. Az „ f n t e g r i t y " című versből. A d r i e n n e Rich, The Fact of a Doorframe, Poems Selec-
tedandNew, 1950-1984. ( N e w York: W . W . N o r t o n , 1984).
HATODIK FEJEZET
RÁTALÁLUNK FALKÁNKRA: A VALAHOVÁ TARTOZÁS ÁLDÁSA
1. A n n a k ellenére, hogy néhány jungiánus analitikus „neurotikusnak" tartja A n d e r -

sent, s ezért írásait nem tekintik tanulmányozásra érdemesnek, szerintem művei,
különösen pedig azok a történetek, amelyeket kiszínezett, eltekintve attól, hogy ho-
gyan színezte ki őket, nagyon fontosak, mert a kisgyermekek, a lélek-Én szenvedé-
seiről szólnak. A fiatal lélek hasogatása, aprítása és nyesegetése nem csupán ott és
akkor v o l t megszokott, ahol és amikor Andersen élt. Továbbra is az egész világon
tapasztalható, súlyos probléma. Jóllehet, a gyermekek, a felnőttek és az idős em-
berek lelkének és szellemének megpróbáltatásait a regényes, intellektualizáló for-
ma csökkentheti, szerintem Andersen őszintén néz szembe ezzel a kérdéssel. A
klasszikus pszichológia a társadalomnál előbb ébredt rá a gyermekekkel való,
osztályoktól és k u l t ú r á k t ó l független helytelen bánásmód méreteire és mélysé-
geire.
2. A falusi mesélő általában nem hagyja magát a cinizmustól túlságosan befolyá-
solni, m e g ő r z i a józan észt és az éjszakai élet i r á n t i érzékét is. E meghatározás
alapján akár egy aszfaltozott utcájú metropoliszban felnőtt m ű v e l t ember is le-
het „ f a l u s i " . Ez a szó sokkal inkább a lelkiállapotot, s nem a f i z i k a i lakóteret feje-
zi ki. G y e r m e k k o r o m b a n hallottam a r ú t kiskacsa meséjét a h á r o m Katitól, a k i k
valahányan falusiak voltak.
3. Ez az egyik fő oka annak, h o g y egy felnőtt analízisbe kezd járni: el akarja k ü l ö n í -
teni és rendezni a szülői, a kulturális, a történelmi és az archetipális faktorokat
és komplexusokat, hogy, m i n t a La Lloronaban, a f o l y ó olyan tisztává váljék,
a m i l y e n csak lehetséges.
4. A h á r o m hős, Sziszüphosz, K ü k l o p s z és Caliban kitartásáról, kérlelhetetlenségé-
214
JEGYZETEK
r ő l és vastag bőréről nevezetes. A z o k b a n a kultúrákban, amelyekben a n ő k n e m

fejlődhetnek m i n d e n irányban, szinte m i n d i g bezárul előttük az úgynevezett
férfias erők kifejlődési lehetősége. A m i k o r pszichikai és kulturális értelemben is
háttérbe szorul a maszkulin fejlődés a n ő k számára, akkor közelébe sem juthat-
nak a kehelynek, a sztetoszkópnak, a festőecsetnek, a háztartási kasszának, a po-
l i t i k a i hivatásnak és így tovább.
5. L d . Alice M i l l e r művei: Drama of the Gifted Clrild, For Your Own Good, Tliou Shalt
Not Be Aware ( N e w York: Farrar, Straus, G i r o u x , 1984).
6. A n ő k m u n k a m ó d s z e r ü k t ő l és életmódjuktól való elszakadását illusztráló pél-
dáknak n e m k e l l ahhoz drámaiaknak lenni, h o g y lássuk a lényeget. A viszony-
lag új keletűek k ö z ü l megemlíthetjük azokat a törvényeket, amelyek lehetetlen-
né teszik a n ő k (és a férfiak) számára, hogy otthoni m u n k á v a l tegyenek szert jö-
vedelemre, a m i biztosíthatná, h o g y részt vegyenek az üzleti világban, ugyanak-
k o r a családi tűzhely és gyermekeik közelében maradjanak.
7. A világon még m i n d i g sok helyen él a rabszolgaság intézménye. Általában nem
így nevezik, ám ha valaki n e m „hagyhatja el" szabadon lakóhelyét, ha megbünte-
tik, amikor „ m e g s z ö k i k " , akkor az rabszolgaság. Szó szerinti értelemben vett rab-
szolgaság is létezik. Egy nemrégiben a Karib-szigetekről érkezett ember mesélte
nekem, hogy az egyik ottani luxusszállóban egy közép-keleti herceg szállt meg kí-
séretével, amelyhez több női szolga tartozott. A hotel teljes személyzete azon
igyekezett, hogy ezek a személyek nehogy összetalálkozzanak az egyik egyesült
államokbeli, jól ismert, színesbőrü tisztviselővel, aki szintén a szálloda vendége
volt.
8. Idetartoznak a tizenéves gyermekanyák és olyan felnőtt nők, a k i k egyetlen éj-
szakán megélt szerelem v a g y egyetlen éjszakán átélt gyönyör, v a g y egyetlen éj-
szaka szerelme és gyönyöre következtében estek teherbe, s azok is, akiket csa-
ládtagjuk erőszakolt meg, ők m i n d a n n y i a n támasz n é l k ü l maradtak és heves tá-
madásoknak voltak kitéve, mert k u l t ú r á j u k kész v o l t m i n d a csecsemőt, m i n d az
anyát becsmérelni és kiközösítéssel sújtani.
9. N a g y o n sok író foglalkozott ezzel a témával. Ld. Róbert Bly, G u y Corneau,
Douglas Gillette, Sam Keen, John Lee, Róbert L. M o o r e és mások m u n k á i t .
10. Az egyik legostobább felnőtté válási mítosz, m e l y szerint a nő olyan teljessé vá-
l i k , h o g y nincs szüksége semmire, s m i n d e n és m i n d e n k i számára forrásként
szolgál. N e m így van, mert olyan ő, m i n t a fa, amelynek vízre és levegőre v a n
szüksége, függetlenül attól, h o g y hány éves. Az öreg asszony olyan, m i n t egy fa;
nincs véglegesség, nincs hirtelen kiteljesedés, inkább hatalmas gyökerei és
lombja v a n és, megfelelő gondozás esetén, sok-sok virága.
11. Ezt Faldiztól, egy ibériai asszonytól kaptam.
12. í g y nevezik a jungiánusok a mesék ártatlan bolondjait.
13. Jan Vanderburgh-tól, személyes beszélgetés alapján.
14. V a n a j u n g i pszichológiában egy torzítás, m e l y néha elhomályosítja a súlyos
zavar diagnosztizálását, ez p e d i g az, h o g y az i n t r o v e r z i ó , a halálos n y u g a l o m
f o k o z a t á t ó l f ü g g e t l e n ü l , n o r m á l i s állapotnak számít. A h a l o t t i csönd m ö g ö t t ,
a m i néha i n t r o v e r z i ó n a k hat, g y a k r a n m é l y t r a u m a h ú z ó d i k . H a egy n ő „ s z é -
g y e n l ő s " v a g y m é l y e n „ i n t r o v e r t á l t " v a g y r e n d k í v ü l „ s z e r é n y " , alaposan
m e g k e l l v i z s g á l n i , h o g y ez v a j o n veleszületett tulajdonság-e, v a g y sérülés
eredménye.
15. Carolina Delgado, aki egy houstoni jungiánus gondozó és művész, ofrendaként
p é l d á u l h o m o k k a l teli tálcát használ, m e l y az egyén pszichikus állapotának fel-
vázolására szolgáló projekciós eszköz.
16. A „ m á s " n ő k listája végtelen. G o n d o l j u n k az e l m ú l t néhány évszázad bármelyik
szerepmodelljére, s nagyon valószínű, h o g y ő is a szélen kezdte vagy v a l a m i al-
csoportból k e r ü l t ki v a g y a fő áramlás külső pereméről i n d u l t .
215
HETEDIK FEJEZET
A Z Ö R V E N D E Z Ő TEST: S Z I L A J É L E T E R Ő
1. A tehuana asszonyok m i n d e n t és m i n d e n k i t megpaskolnak és megérintenek;

nemcsak kisbabáikat és férjüket, nemcsak a nagyapókat és nagyanyókat, az élel-
met, a ruhákat, a család állatait, hanem egymást is. Ez a k u l t ú r a nagyon fontos-
nak tartja az érintést, amitől tagjai szemmel láthatóan nagyon boldogok.
Hasonlít ehhez a farkasok játéka, akik egyféle hengergő táncban érintik meg
egymás testét. Ez a bőrön át létesített kapcsolat m i n t h a azt mondaná, „ I d e tarto-
zol, együvé tartozunk".
2. A k ü l ö n b ö z ő elszigetelt csoportok megfigyelése alapján azt m o n d h a t n á n k ,
hogy a törzs magányosait k i v é v e - akik talán csak r ö v i d e b b időszakokat töl-
tenek a törzzsel, s n e m tekintik m a g u k r a nézve m i n d i g kötelezőnek az állan-
dó tagok értékeit -, a törzsek tagjai tisztelettel közelítenek férfiakhoz és n ő k -
höz egyaránt, tekintet n é l k ü l alakjukra, termetükre és k o r u k r a . Néha ilyen-
o l y a n d o l g o k m i a t t u g y a n ugratják egymást, ám soha n e m közönségesek
v a g y kirekesztőek. Ú g y g o n d o l o m , ez a fajta közelítés a testhez, a nemhez és
a k o r h o z a változatos természet szélesebb látásmódjához és mélyebb szerete-
téhez tartozik.
3. H a l l u n k néha olyan véleményeket, hogy az élők régimódi vagy bizonyos „ p r i -
m i t í v , régi vagy ősi" értékek szerinti tisztelete szentimentális dolog: elmúlt ko-
r o k utáni érzelgős vágyakozás, logikátlan képzelgés. E szerint az érv szerint a
régi i d ő k asszonyainak kemény élete volt, betegségek arattak közöttük és így to-
vább. Igaz, hogy a nőknek a m ú l t b a n is és a jelenben is keményen k e l l e t t / k e l l
dolgozniuk, néha nagyon mostoha körülmények között, rosszul bántak/bánnak
velük, aratott/arat a betegség. Ez m i n d igaz és igaz a férfiakra is.
De azt tanultam a bennszülött csoportoktól és saját családomtól, m i n d a lati-
nóktól, m i n d a magyaroktól, akik a leghatározottabban törzsi, klán-formáló, to-
tem-készítő, fonó, szövő, varró, növénytermesztő, gyarapodó népek, hogy n e m
számít, m i l y e n kemény az élet, nem számít, m i l y e n nehézségek jönnek, a régi ér-
tékek - még ha mélyre kell is ásni értük, ha újra kell is őket tanulni - m i n d i g se-
gítik a lelket és a pszichét. Az úgynevezett „ r é g i eljárások" többsége o l y a n táplá-
lékot nyújt, amely sosem rontó, hanem valójában gyarapító, s m i n é l többször fo-
l y a m o d u n k hozzá, hatása annál erősebb.
Mindenhez lehet szakrális és profán m ó d o n közelíteni, én mégis ú g y gondo-
l o m , hogy nagyon kevés szentimentalizmus, inkább valamiféle tiszta érzékeny-
ség m u t a t k o z i k meg bizonyos „ősi értékek" csodálatában és követésében. A régi
és lélekteli értékek örökségének megtámadásában sok esetben, megismétlem,
arra történik kísérlet, hogy a nőt anyai ágú származásának örökségétől elszakít-
sák. A lélek békéjét hozza az, ha egyszerre meríthetünk a m ú l t tudásából, a jelen
erejéből és a jövő elgondolásaiból.
4. A m e n n y i b e n „gonosz szellem" lenne az asszonyi testekben, ú g y azt többnyire a
természetes testet megérteni képtelen kultúra vetítené bele. Igaz, egy nő önma-
ga legnagyobb ellensége lehet, de egy gyermek n e m születik teste iránti gyűlö-
lettel, sőt, tudja ezt m i n d e n k i , aki megfigyelt már egy kisbabát, tökéletes örömét
leli teste felfedezésében és használásában.
5. Vagy akár apjáét.
6. Evek óta nagymennyiségű írásos anyag terjed kéretlenül az emberi, különösen a
n ő i test méreteiről és alkatáról. Néhány kivételtől eltekintve, az írások olyan
szerzők tollaiból származnak, akiket számos testalkat lehangol vagy taszít. Fon-
tos, hogy olyan n ő k r ő l is halljunk, akik, testalkatuktól függetlenül, szellemileg
egészségesek, de különösen azokról, akik egészségesek és termetesek. E k ö n y v
216
JEGYZETEK
kereteit szétfeszítené ez a téma, de annyit jegyezzünk azért meg, hogy a „ b e l ü l

sikoltozó asszony" a k u l t ú r a kivetítésének vagy belevetítésének tűnik. N a g y o n
alaposan meg k e l l vizsgálni és a mélyebb kulturális előítéletek és patológiák
szempontjából értelmezni k e l l m i n d e z t , s n e m kerülhetik el a figyelmet a mére-
ten k í v ü l i elképzelések sem, m i n t amilyenek p é l d á u l a k u l t ú r á b a n észlelhető
túlhajtott szexualitás, a lélek-éhség, a testalkaton alapuló hierarchikus s t r u k t ú -
rák és kasztok, és más egyebek. H o g y ú g y mondjam, ideje volna a k u l t ú r á t az
analitikus díványára fektetni.
7. Az archetípusok felől nézve elképzelhető, h o g y a fizikai test ilyenfajta gyötrése
akkor tör elő, a m i k o r az ember világa vagy a világ ellenőrizhetetlennek látszik, s
az emberek legalább testük felett akarnak ellenőrzést gyakorolni.
8. H o g y egyenrangúként fogadják el és megszűnjék a gúnyolódás.
9. M a r t i n Freud, Glory Reflecled: Sigmund Freud, Man and Fatlier ( N e w York: V a n g u -
a r d Press, 1958).
10. A különböző varázsszőnyeg-történetek a szőnyeg különböző leírását adják: le-
het vörös, kék, régi, új, perzsa, kelet-indiai, isztambuli, egy apró öregasszonyé,
a k i csak... és így tovább.
11. A varázsszőnyeg k ö z p o n t i archetipális m o t í v u m a közel-keleti csodamesék-
ben. Az egyiket „ H u s s z e i n Herceg Szőnyegének" nevezik, m i n t az Ahmed her-
ceg meséjében, a m i megtalálható az Ezeregyéjszaka legszebb meséinek gyűjtemé-
nyében.
12. Vannak a testnek olyan természetes, felismerhető anyagai, m i n t p é l d á u l a sero-
tonin, amelyek örömérzetet idéznek elő. Imádságon, meditáción, szemlélődé-
sen, megértésen, az intuíció alkalmazásán, transzon, táncon, bizonyos fizikai
mozgásokon, éneklésen és a lélek egyéb m é l y állapotain át szabadíthatjuk fel
ezeket.
13. A k u l t ú r á k tanulmányozás során m é l y benyomást tettek r á m azok a csoportok,
amelyeket elűznek a főáramlat közeléből, ám ennek ellenére megőrzik és erősí-
tik integritásukat. Csodálatos d o l o g azt látni, hogy a méltóságát i l y m ó d o n meg-
őrző kitaszított csoportot eleinte csak néha-néha, v é g ü l teljes odaadással csodál-
ják és felkeresik elűzőik.
14. A kapcsolat elvesztése sok okból bekövetkezhet, egyik az, a m i k o r az ember már
azt sem tudja, h o l vannak r o k o n a i eltemetve.
15. Személye védelmében álnevet használok.
16. Ntozake Shange, for colored girls who have considered suicide when the rainbow is
enough ( N e w York: M a c m i l l a n , 1976).
nyolcadik fejezet
ÖNMAGUNK MEGÓVÁSA: A CSAPDÁK, A KETRECEK

ÉS A MÉRCEZEIT CSALÉTKEK FELISMERÉSE
1. A l a t i n sen szótőből származnak az i l y e n szavak: Seriora, Senor, szenátus és sze-

nilis.
2. Vannak belső és vannak külső k u l t ú r á k , s ezek feltűnően hasonló m ó d o n visel-
kednek.
3. Barry Holston Lopez ezt „hús-részegségnek" nevezi Of Wolves and Men c í m ű
könyvében ( N e w York: Scribner's, 1978).
4. Az ember attól függetlenül „ t o b z ó d h a t " , h o g y az utcán, v a g y j ó m ó d ú házban
kapta-e neveltetését. Bármilyenek legyenek is életkörülményei, hamis barátok,
217
mesterkéltség, bénító fájdalom, védekező magatartás, saját fényének elhalvá-

nyulása, m i n d e z bárkire rátörhet.
5. Szent H i l d e g a r d k é n t is ismert Binghami Abbess H i l d e g a r d t ó l . Megtalálható:
MS2 Wiesbaden, Hessische Landesbibliothek.
6. Ezt a „ N e m kapsz süteményt, amíg meg nem írtad a leckét" technikát Primack-
elvnek v a g y a „ n a g y i szabályának" nevezi a Pszichológia 101. M é g a klasszikus
pszichológia is hajlik arra, hogy egy ilyenfajta szabályt az idősebbek hatásköré-
be soroljon.
7. Joplin n e m p o l i t i k a i kiállásnak szánta azt, hogy n e m festette magát. Sok serdülő-
h ö z hasonlóan ő is pattanásos v o l t és inkább tekintette magát a f i ú k barátjának,
m i n t lehetséges kedvesének.
Az 1960-as évek A m e r i k á j á b a n sok harcos szellemű nő n e m festette arcát,
h o g y így juttassa kifejezésre p o l i t i k a i álláspontját, különösen azt, h o g y n e m kí-
v á n n a k férfiak élvezeti cikkévé válni. U g y a n a k k o r sok bennszülött k u l t ú r a al-
kalmazza szívesen az arc és a test festését m i n d azért, m e r t taszítóvá, m i n d
m e r t v o n z ó v á akar v á l n i ezáltal. Ö n m a g u k díszítése a n ő k számára tulajdon-
k é p p e n a nőiség kreatív területe, s az, h o g y feldíszíti-e magát, v a g y h o g y ho-
g y a n teszi ezt, az m i n d e n k é p p e n a nő személyes n y e l v é n k ö z v e t í t i m i n d a z t ,
a m i t a nő kifejezni kíván.
8. A piros cipők m o d e r n hőséről, Janis Joplinról ld. M y r a Friedman, Buried Alive: The
Biography of Janis Joplin ( N e w York: M o r r o w , 1973). Hamarosan megjelenik a
k ö n y v ú j kiadása.
9. De n e m t e k i n t h e t ü n k el a szervi k ó r o k t a n t ó l és esetenként az o r v o s i h i b á k t ó l
sem.
10. A piros cipők m a i változatai valószínűleg ezeroldalnyi történeti t a n u l m á n y n á l v i -
lágosabban á r u l k o d n a k arról, h o g y hogyan alakult át és t o r z u l t el ezen rítusok
eredeti tartalma. A fennmaradt változatok, még ha töredékesek is, mégis felbe-
csülhetetlen értékűek, m e r t a tündérmesék újabb keletű és brutális rétegei néha
pontosan azt a tudást közvetítik, amire a magában a mesében zajló r o m b o l ó fo-
lyamatokhoz hasonló kulturális é s / v a g y pszichikus környezetben a fennmara-
dáshoz és a gyarapodáshoz szükségünk van. Ebben az értelemben furcsa a mi
szerencsénk; egy töredékes mesével v a n d o l g u n k , amely azonban jól láthatóan
felrajzolja az itt és most ránk leselkedő pszichikus csapdákat.
11. Az ősi és a m a i bennszülött asszonyok rítusait gyakran nevezik „ s e r d ü l ő k o r i "
vagy „termékenység" rítusoknak. Ezek a kifejezések azonban, legalábbis a 19.
század közepe óta, az antropológiában, a régészetben és az etnológiában megje-
lenő férfiálláspontot t ü k r ö z i k . Ahelyett azonban, hogy a valóságot fejeznék k i ,
sajnos inkább eltorzítják és feldarabolják a n ő k életének folyamatát.
Metaforikusán szólva, egy nő sokszor és különböző m ó d o k o n , s m i n d e n alka-
l o m m a l új tudással gyarapodva halad át felfelé is, lefelé is saját medencéjének
csontnyílásain. Ez egy egész életen át tartó folyamat. N e m a menstruációval
k e z d ő d i k és nem ér véget a k l i m a x után... az úgynevezett „ t e r m é k e n y " korszak
lezárulása után. M i n d e n „termékenységi" rítust beavatási rítusnak kellene ne-
vezni; m i n d e g y i k n e k sajátos átalakító ereje szerint kellene nevet adni, nemcsak
a külsődlegesen, hanem a bensőben lezajló folyamatokat is figyelembe kellene
venni. A navajók áldás-rituáléja, „A Szép Ú t j a " jó példa arra, hogy hogyan fejez-
heti ki a n y e l v és az elnevezés a d o l o g lényegét.
12. A j u n g i analitikus, Judith A. Savage Mourning Unlwcd Lives - A Psycliological
Stndy of Childbearing Loss c í m ű k ö n y v e azon k i t ű n ő m u n k á k egyike, amelyek e
n ő k számára igen fontos problémával foglalkoznak. (Wilmette, Illinois: C h i r o n
Books, 1989.)
13. A hatha és a tantra jóga rítusai, a tánc és egyéb, a testhez f ű z ő d ő kapcsolatot ren-
dező mozgásformák r e n d k í v ü l i m ó d o n elősegítik az erő megújulását.
218
JEGYZETEK
14. N é m e l y néphagyomány szerint az ö r d ö g n e m érzi jól magát emberi formában,

n e m i l l i k rá, ezért sántít. A tündérmesék értelmében a mi történetünk kislánya is
azért veszíti el lábait, m i n e k következtében sántítania kell, mert, ú g y m o n d , „ a z
ördöggel táncolt", s átvette „sántítását", azaz az emberitől eltérő túlzását és ha-
lálhozó életét.
15. A Krisztus utáni időkben az ősi cipészszerszámok, a ráspoly, a csípőfogók, hara-
pófogók, a szorítók, a kalapács, az ár és a többi, az ö r d ö g kínzószerszámaival
váltak azonossá. A pogány i d ő k b e n a cipészek is kivették részüket a cipőbőrt, a
talpakat, a bélést és a külső borítást biztosító állatok szellemének kiengesztelésé-
ből. Az 1500-as évekre Európa nem pogány részein kijelentették, „a hamis p r ó -
féták üstfoltozók és cipészek alakjában jelennek meg".
16. Az erőszak normalizálását és a tanult tehetetlenséget kísérleti pszichológusok,
D r . M a r t i n Seligman és kutatótársai tanulmányozták.
17. Az 1970-es években, a tönkretett asszonyokról szóló r e n d k í v ü l fontos k ö n y v é -
ben (The Battered Woman [ N e w York: H a r p e r & Row, 1980]), Lenore E. W a l k e r
ezt az elvet alkalmazta annak az érthetetlen dolognak magyarázatára, hogy m i -
ért m a r a d sok nő a vele végtelenül d u r v á n bánó partnerével.
18. V a g y a körülötte élő fiatalokra és tehetetlenekre nézve.
19. Az N . O . W . női m o z g a l o m és más, a gazdasággal, az oktatással és az emberi jo-
g o k k a l foglalkozó mozgalmak irányítói, előmozdítói, terjesztői és tagjai k ö z ö t t
m i n d i g is nagy v o l t a nők száma, a k i k a kiállással, a d o l g o k kimondásával és,
a m i a legfontosabb, folytatásával nagy kockázatot vállaltak. Az emberi jogokat
illetően sok férfi és nő ad hangot véleményének.
20. A m i k o r egy nőt egyenlőnek tekintenek nőtársaival és az idősebb asszonyokkal,
a k k o r megszűnik sok ellentmondás és nagyobb biztonságba k e r ü l a mostoha
környezetben élő nő. Más körülmények között azonban ez lélektanilag arra in-
díthatja a nőket, hogy beárulják egymást, ezáltal vágva el egy újabb anyai ágú
örökséget - azt, h o g y olyan öregek vesznek k ö r ü l bennünket, a k i k a fiatalabbak
érdekében beszélnek, a k i k közbeavatkoznak, ítélkeznek, tanács elé visznek bár-
m i l y e n ügyet, hogy fennmaradjon a társadalmi egyensúly és m i n d e n k i t azonos
jogok illessenek meg.
Más k u l t ú r á k b a n , ahol a két nem képviselőit v a g y nővérnek vagy fivérnek te-
k i n t i k , a k o r és a hatalom szerinti hierarchiát elhalványítja a m i n d e n egyes sze-
m é l y iránt m e g n y i l v á n u l ó gondoskodás és felelősségérzet.
A z o k a nők, akiket kisgyermekkorukban cserbenhagytak, továbbra is arra
számítanak, hogy cserbenhagyja őket szerelmük, m u n k a a d ó j u k és k u l t ú r á j u k .
Az árulás első élményei leánytársai vagy családja köréből származnak. A pszi-
ché egy újabb csodája, h o g y az ilyen nők továbbra is képesek bízni, annak elle-
nére, hogy olyan sokszor cserbenhagyták, elárulták őket.
Cserbenhagyásról akkor beszélünk, a m i k o r az, a k i tehetne valamit, elfordítja
fejét, a m i k o r az emberek n e m tartják m e g ígéreteiket, fogadkozásaikat, h o g y
megvédenek, felszólalnak, velünk lesznek, s ehelyett visszahúzódnak, t ú l elfog-
laltnak mondják magukat, v a g y egyszerűen közömbösekké válnak.
21. Rabságban tartó szenvedély bármi, a m i kiszipolyozza az életet, m i k ö z b e n az
csak „látszatra" jobb.
22. Az éhezés, a visszavadulás v a g y a szenvedély-rabság n e m magának a pszichó-
zisnak az oka, hanem inkább a psziché erejére lecsapó elemi támadás, a m i egy
erre váró komplexusnak lehetővé teszi, hogy elméletileg irányítása alá vegye a
meggyengült pszichét. Ezért fontos a sérült ösztön kijavítása, hogy az ember ne
k e r ü l j ö n egyre inkább r o m l ó vagy sebezhető állapotba.
23. Charles Simic, Selected Poems ( N e w York: Braziller, 1985).
24. A FOGSÁGBA EJTÉS E L E M E I
V é g y egy v a d o n élő lényt.
219
Szelídítsd m e g hamar, lehetőleg mielőtt beszélni v a g y m o z o g n i tud.

A végletekig szocializáld.
Éheztesd ki ősi, zabolátlan természete után.
Szigeteld el mások szenvedéseitől és szabadságától,
h o g y életét semmivel ne tudja összehasonlítani.
Csak egyféle látásmódra tanítsd.
H a g y d , h o g y szűkölködjék (vagy kiszáradjon v a g y k i h ű l j ö n ) ,
h a d d lássa m i n d e n k i , de senki ne mondja el neki.
H a d d szakadjon el természetes testétől, miáltal kapcsolata is m e g r o m l i k
ezzel a lénnyel.
Engedd szabadon olyan környezetben, ahol korábban tiltott izgalmas
és veszélyes dolgokban tobzódhat.
A d j mellé barátokat, a k i k szintén éheznek,
s a k i k féktelenségre buzdítják rabodat.
Az óvatosságot és a védelmet segítő sérült ösztönöket ne gyógyítsd.
A túlzások (elégtelen vagy t ú l sok étel, kábítószerek, kevés v a g y t ú l sok alvás)
következtében h a d d férkőzzék közel a Halál.
H a g y d , h a d d harcoljon rabod a „ j ó k i s l á n y " persona visszaállításán,
és i d ő n k é n t engedd, hogy ez sikerüljön neki.
A z t á n v é g ü l engedd, hogy testben és lélekben ismét belevesse magát a túlzás
következtében önmagukban is r o m b o l ó dolgok (alkohol, szex, őrjöngés, megal-
kuvás, hatalom, stb.) féktelen élvezetébe.
M o s t már teljesen f o g l y u l ejtetted. Ha m e g f o r d í t j u k ezt a folyamatot, akkor meg-
szabadul. Ha helyreállítjuk ösztöneit, újra erős lesz.
KILENCEDIK FEJEZET
1. A történet témája, a szeretet és az o t t h o n meglelése, s a halál természetével való

szembenézés olyan téma, melyet az egész v i l á g o n m i n d e n ü t t megtalálunk. ( A z t
a mesemondói eszközt is megtaláljuk a világ hideg országaiban, h o g y a fagyott
szavakat le k e l l t ö r n ü n k a mesemondó ajkáról, fel k e l l őket olvasztanunk a tűz-
nél, s csak akkor látjuk meg, m i r ő l is szól a történet.)
2. Ugyanezek az emberek azt is mondják, hogy a lélek a d d i g n e m ölt testet v a g y
a d d i g n e m ad életet a szellemnek, m í g meg n e m bizonyosodik arról, h o g y a
m a j d a n lakóhelyéül szolgáló test valóban virul-e. Ez a magyarázata annak, hogy
egy gyermek miért csak hét nappal a születés u t á n k a p nevet, v a g y két hold-cik-
lus v a g y talán még hosszabb i d ő elteltével, hiszen ez alatt az i d ő alatt bizonyo-
sodik be, h o g y elég erős-e a test ahhoz, hogy a lélek lakóhelye legyen, a m i aztán
megteremtheti a szellemet. Ugyanezek az emberek vallják azt is, hogy egy gyer-
meket n e m szabad megverni, mert ezzel elűzik testéből a szellemet, melyet
ilyenkor csak nagyon hosszadalmas és fáradságos folyamat u t á n lehet igazi ott-
honába visszacsalogatni.
3. Az initiation (beavatás) szó a latin initiare szóból ered, amely kezdetet, bemutatást,
bevezetést jelent. A beavatandó (initiate) az a személy, a k i új útra lép, aki eljutott
oda, hogy valahová bevezessék. A beavató (initiator) magyarázza, teszi érthetővé
azt, amit az ú t r ó l t u d n i kell, ő mutatja meg a dolgok „hogyanját", ő vezeti a beava-
tandót, hogy az meg t u d j o n felelni a kihívásoknak és ezáltal növelje tulajdon
erejét.
4. Az elnagyolt beavatás során a beavató személy o l y k o r csak a beavatandó gyen-
ge pontjait nézi és megfeledkezik vagy l e m o n d a beavatás további hetven száza-
220
JEGYZETEK
lékáról: egy nő tehetségének és adományának megerősítéséről. A beavató gyak-

r a n maga idéz elő nehézségeket vagy veszélyeket, amelyekhez aztán nem n y ú j t
segítséget. Ez a töredékes férfi-stílusú beavatás hozadéka; amely szerint a meg-
szégyenítés és a megalázás erősíti az embert. A nehézséget előidézik, de n e m
nyújtanak segítséget. Vagy lehet az is, hogy nagy figyelem kíséri a folyamatot,
az érzés és a lélek k r i t i k u s szükségleteit azonban csupán m i n t e g y utólag érintik.
A kegyetlen v a g y embertelen beavatás a lélek és a szellem szempontjából soha
n e m erősíti a közösségi érzést vagy a befogadás érzését. M i n d e z egyszerűen
megfoghatatlan.
Megfelelő beavató személyek hiányában vagy a helytelen eljárásokat kínáló
és támogató beavatók miatt a nők gyakran kísérlik meg ö n m a g u k beavatását.
Csodálatos ez a vállalkozás és szédítő a teljesítmény, ha háromnegyed részben
valósul is meg. R e n d k í v ü l i a hozadéka, mert a nőnek ilyenkor nagyon kell az ősi
pszichére figyelni, m e l y megmondja, m i következik most, m i következik ez-
után, majd mi lesz azután, és m i n d e z t anélkül k e l l végigjárnia, h o g y az előtte
m á r ezerszer lejátszódott folyamatot és annak hatásait b á r k i is elébe tárná.
5. V a n negatív és van pozitív maximaiizmus. A negatív m a x i m a i i z m u s g y a k r a n
abból a félelemből ered, h o g y az embert nem találják megfelelőnek. A p o z i t í v
m a x i m a i i z m u s a leggyümölcsözőbb erőfeszítést eredményezi, miáltal beható is-
meretekhez j u t u n k . Például, amikor megtanulunk jobban csinálni valamit; meg-
tanuljuk, h o g y a n í r j u n k , beszéljünk, fessünk, együnk, pihenjünk jobban. Az is
pozitív m a x i m a i i z m u s , a m i k o r kitartóan végzünk bizonyos cselekedeteket,
h o g y egy álmot felismerjünk.
6. A „ m e r e v melltartó" kifejezés Yancey Ellis Stockwelltől származik, aki k i t ű n ő
terapeuta és ő maga is mesemondó. Coloradóban dolgozik, de Kelet-Texasból
származik, a m i m á r önmagában sokat elárul.
7. Ezt a programot támogatta a californiai Berkeley N ő i Szövetsége és sok tehetsé-
ges gyógyász, k ö z t ü k D r . Tracy Thompson, a börtön n a g y o n kedves orvosa, és
K a t h y Park, M.S.W., egy energikus terapeuta-mesemondó.
8. „ W o m a n W h o Lives U n d e r the Laké", in: C.P. Estés: Rowing Songs For the Nighl
Sea journcy; Contemporary Cliants (Magánkiadás, 1989).
9. Szóképeik és kifejező megfogalmazásaik abban az országrészben m i n d a spa-
nyol, m i n d a kelet-európai eredetű népcsoportok nyelvébe bekerültek.
10. N e m szükséges, h o g y ezek gyerekek legyenek, lehetnek mások is: „Szobanövé-
nyeim. K u t y á m . Iskolai m u n k á m . Párom. Petúniáim.". M i n d e z csak csel. Szíve
m é l y é n a nő remeg, mert indulna, de azért is remeg, mert maradna.
11. A „ l é g y m i n d e n k i m i n d e n e " komplexus megtámadja a nő hivatottságát, olyan
cselekvésre ösztönzi, m i n t h a valóban a „ n a g y g y ó g y í t ó " lenne. Ha azonban egy
ember archípust p r ó b á l megvalósítani, az olyan, m i n t h a Isten akarna lenni. Ezt a
valóságban lehetetlen elérni, és az az erőfeszítés, amelyet ennek érdekében ki-
fejt, nagy mértékben kiszipolyozza és rombolja a pszichét.
M í g egy archetípus meg t u d felelni az emberek (férfiak és nők) projekcióinak,
az emberek nem bírják ki azt, ha archetípusként, tehát sebezhetetlenként és k i -
meríthetetlenként, kezelik őket. Ha egy n ő t ő l elvárják, h o g y a nagy gyógyító fá-
radhatatlan archetípusaként viselkedjen, azt látjuk, hogy megterhelő és negatív
értelemben vett maximalista szerepeket játszik. Ha arra k é r i k az embert, h o g y
b á r m e l y ideál archetípusának köntösébe bújjon, a legjobb, ha elnéz a távolba,
megrázza a fejét és egyenesen hazamegy.
12. A d r i e n n e Rich: The Fact ofa Doorfmme ( N e w York: N o r t o n , 1984), 162. o.
13. Más mesékben, m i n t például a Csipkerózsikában, az alvó fiatal nő n e m azért éb-
r e d fel, mert megcsókolta a királyfi, hanem mert eljött az idő... véget ért a száz-
éves átok és ideje felébrednie. A tornyot k ö r ü l v e v ő töviserdő nem azért h u l l i k
szét, m e r t a hős a legkiválóbb, hanem, mert vége az átoknak és eljött az idő. A
22!
mesék újra és újra arra tanítanak bennünket, hogy a m i k o r itt az idő, akkor itt az
az idő.
14. A klasszikus j u n g i pszichológia értelmében ezt a gyermeket pszichopomposz-
nak, vagyis az anima vagy animus Hermész u t á n elnevezett olyan aspektusának
tekinthetjük, a k i az alvilágban kalauzolja a lelkeket. Más k u l t ú r á k b a n a juju, bru-
ja, anqagok vagy a tzaddik szavak fejezik ki ugyanezt. Ezek a szavak h o l tulajdon-
nevekként, h o l p e d i g jelzőkként használatosak és egy tárgy vagy személy mági-
kus tulajdonságait hivatottak leírni.
15. A történetben a fókabőr illata idézi fel a gyermekben anyja lélekteli szeretetének
érzését. A n y j a lelke átsuhan rajta, n e m bántja, hanem éberré teszi. Az i n u i t csa-
l á d o k b a n manapság is az a szokás, hogy a m i k o r egy szeretett személy meghal,
szőrméit, fejvédőit, lábbelijét és más személyes tárgyait az életben maradottak
viselik. Az ezeket a ruhadarabokat viselő családtagok és barátok ú g y gondolják,
h o g y a lélektől lélekig érő kapcsolat magához az élethez szükséges. A z t tartják,
h o g y az e l h u n y t személy lelkét ő r z i k a ruhadarabjai, a prémjei és szerszámai.
16. Ezt a régi és j ó l ismert történetet M a r y U u k u l a t t ó l hallottam.
17. U o .
18. O x f o r d English Dictionary.
19. A n ő k általában m i n d i g szakítanak i d ő t a test egészségének helyreállítására -
különösen, ha mások egészségéről v a n szó, t u l a j d o n l e l k ü k h ö z f ű z ő d ő kapcso-
latukat azonban rendszerint elhanyagolják. M i n t h a n e m értenék, h o g y életere-
j ü k és energiájuk gyújtómágnese, k ö z p o n t i generátora a lélek. Sok nő kezeli a
lélekhez f ű z ő kapcsolatot jelentéktelen eszközként. Pedig, m i n t m i n d e n esz-
köznek, ennek is védelemre, tisztításra, olajozásra és karbantartásra v a n szük-
sége. M e r t ha n e m ez történik, akkor a kapcsolat, m i n t egy autó, a k a d o z i k , le-
lassítja az ember n a p i életét, óriási energiákat igényel a legkisebb feladatok el-
végzésére, s v é g ü l leáll egy elhagyatott sziklán, messze m i n d e n l a k ó h e l y t ő l ,
telefontól. O n n a n aztán nagyon-nagyon hosszú gyaloglással, keservesen lehet
csak hazajutni.
20. Róbert Bly u t a l erre egy a Bloomsbnry Revieiv 1990. januári számában k ö z ö l t be-
szélgetésben: Clarissa Pinkola Estés, Ph.D.: „The Wild Man In the Black Coat
Turns: A Conversation". Az A l l y Press „ é l é n k n e k " nevezte ezt a beszélgetést, a m i
az ős-férfi és az ős-nő archetípusának kapcsolatáról szólt.
TIZEDIK FEJEZET
1. A Tieid of Dreams című filmet a Shoeless Joe c í m ű regény alapján W.P. Kinsella
rendezte.
2. Az alkotó élet megrekedésének számos oka lehet: belső negatív komplexusok, a
k ü l v i l á g felől érkező támogatás hiánya, néha p e d i g egyértelmű szabotázs. A m i
az új törekvések és gondolatok k ü l s ő rombolását illeti, több kreatív vizsgálódás
kényszerült megállásra és kapta a „ n e m m e g g y ő z ő " címkét a „ v a g y / v a g y " mo-
d e l l alkalmazásával, m i n t bármi, amit fel t u d o k idézni. M e l y i k v o l t előbb? A
t y ú k vagy a tojás? Ez a kérdés gyakran vet véget egy dolog vizsgálatának és ér-
tékei meghatározásának. N e m f o l y t a t ó d i k szerkezetének és használati módjai-
nak fürkészése. Sok esetben hasznosabb az összehasonlító „ é s / é s " modell. Egy
d o l o g ez és ez és ez. í g y és így l e h e t / n e m lehet használni.
3. La Llorona, ejtsd: La-Jo-ro-na, ahol a hangsúly a ro szótagon van.
4. La Llorona történetét azóta mesélik, mióta v i l á g a világ. M i n d i g ugyanaz a törté-
net, csak kisebb változtatások kerülnek bele néha, főleg arról, h o g y La Llorona
222
JEGYZETEK
m i l y e n ruhát viselt. „ O l y a n ruhában volt, m i n t egy prostituált, és az egyik haver

fölcsípte El Pasóban a folyó mellett. Képzelheted, hogy meglepődött!" „ H o s s z ú
fehér hálóing v o l t rajta". „Menyasszonyi ruhát viselt és az arca előtt hosszú fe-
hér fátyol v o l t . "
Sok latin-amerikai szülő elalvás előtt meséli gyermekeinek a misztikus törté-
netet. Sok gyereket annyira megrémít az, hogy La Llorona saját gyermekei he-
lyett más gyerekeket ragad el, hogy a f o l y ó melletti városok kicsinyei n a g y o n j ó l
tudják, h o g y sötétedés u t á n n e m szabad a f o l y ó közelébe m e n n i és idejében ott-
h o n k e l l lenni.
Sok mesekutató állítja, h o g y ezek erkölcsi tanmesék, melyekkel a felnőttek a
helyes viselkedést akarják a kicsinyek számára előírni. M i v e l t u d o m , m i l y e n
szenvedélyes emberek e mesék költői, én forradalminak l á t o m ezeket a történe-
teket, szerintem egy új r e n d megteremtésének tudatosítása a céljuk. N é m e l y me-
semondó Los Cuentos de Revolnciónnak, f o r r a d a l m i történeteknek nevezi őket.
A l e l k i v a g y egyéb h a r c o k r ó l szóló történetek nagyon régiek, h a g y o m á n y u k
még a M e x i k ó meghódítása előtti időre n y ú l i k vissza. Néhány M e x i k ó b ó l szár-
mazó öreg cuentista, mesemondó azt állítja, hogy az úgynevezett azték kódexek
nem háborúkat örökítenek meg, ahogyan azt sok kutató gondolja, hanem o l y a n
képes történeteket, amelyek m i n d e n férfi és m i n d e n nő megvívandó morális
csatáiról szólnak. Sok, régi tanokat követő tudós szerint ez lehetetlen, hiszen a
bennszülött civilizációk bizonyosan nem voltak képesek az elvont és a szimboli-
kus gondolkodásra. Ú g y gondolták, hogy a régi k u l t ú r á k tagjai gyermekekhez
voltak hasonlóak; m i n d e n t szó szerint vettek. Ha azonban megvizsgáljuk az
azokból az i d ő k b ő l származó nahuatl és maja költészetet, akkor lépten-nyomon
metaforákat találunk és azt látjuk, hogy azok az emberek kiválóan t u d t a k elvont
m ó d o n g o n d o l k o d n i és beszélni.
5. M i n t p é l d á u l a Z ö l d e k országos gyűlése a Sziklás-hegységben 1991-ben.
6. Ezt a történetet M a r i k Pappandreas A n d r o u p o l o u s t ó l , egy korinthoszi mese-
m o n d ó t ó l hallottam, ő maga pedig a szintén korinthoszi A n d r e a Zarkokolistól
tudja.
7. Marcel Pagnol, fcan de Florette és A forrás lánya, angolra fordította: W.E. H e y n i n -
gen (San Francisco, N o r t h Point Press, 1988). M i n d k e t t ő b ő l Claude Berri készí-
tett f i l m e t ( O r i o n Classic Releases, 1987).
Az első történet olyan gonosztevőkről szól, a k i k betemetnek egy forrást, h o g y
így tegyék lehetetlenné egy fiatal férj és feleség számára azt, h o g y á l m u k a t meg-
valósítsák és saját élelmüket megtermelve szabadon éljenek a vadonban, ahol
fák, virágok, a v a d o n élőlényei veszik k ö r ü l őket. A fiatal pár éhezik, hiszen egy
csepp víz sem jut el földjükre. A gonosztevők abban reménykednek, h o g y fillé-
rekért m e g tudják vásárolni a földet, tekintve, hogy terméketlennek tartja m i n -
denki. A fiatal férfi meghal, a feleség t ú l hamar megöregszik, g y e r m e k ü k p e d i g
örökség n é l k ü l nő fel.
A m á s o d i k kötetben ez a gyermek, egy leány, felnő, tudomást szerez a gonosz
t e r v r ő l és megbosszulja családját. A sárban t é r d i g állva, vérző kezekkel elmoz-
dítja a betontömböt és kiszabadítja a forrást. A víz kiárad, rögöket görgetve ma-
ga előtt elborítja a földet és ezáltal napvilágra k e r ü l a gonosztevők régi ármány-
kodása.
8. A „ k u d a r c t ó l való félelem" az egyik olyan jelszó, m e l y jól el tudja leplezni, h o g y
egy nő valójában m i t ő l is fél. Egy egyszerű félelemnek általában h á r o m része
van: az első a m ú l t maradványa (gyakran ez a szégyen forrása), a m á s o d i k ^ j e ^
lent illető bizonytalanság, a h a r m a d i k p e d i g a gyengeteljesítmén^
következményeitől való félelem.
Á kreativitást illetően, a leggyakoribb félelem n e m k i m o n d o t t a n a kudarctól,
hanem az attól való félelem, h o g y az ember megállja-e a helyét. Az ember ilyen-
223
k o r valahogy így gondolkodik... ha nem sikerül, m a j d összeszedem m a g a m és

újrakezdem; a lehetőségek végtelen sora áll előttem. És a k k o r mi van, ha sikert
ér el u g y a n az ember, de csak közepes szinten? Mi van, ha m i n d e n erőfeszíté-
sünkkel együtt sem t u d j u k a m a g u n k számára k i t ű z ö t t szintet elérni? Ez egy
sokkal gyötrőbb probléma az alkotó emberek számára. És van persze m é g sok
egyéb is. Ezért o l y a n nehéz és bonyolult a kreativitás útját járni. Mégsem szabad
tőle visszariadnunk, mert a kreativitásban az ősi természet szíve dobog. Legna-
gyobb félelmeink ellenére fontos táplálékot k a p u n k az ösztönös természettől.
9. A H á r p i á k v a l a m i k o r viharos szelek voltak. Ők voltak az Élet és a H a l á l istennői.
Szerencsétlenségükre nem játszhatták m i n d k é t szerepet, s egyoldalúvá váltak.
A m i n t az É l e t / H a l á l / É l e t természet értelmezésénél láttuk, a születést uraló erő
a halál fölött is u r a l k o d i k . A görög k u l t ú r a azonban, amelyben a kevesek gondo-
latai és ideái domináltak, olyan erőteljesen hangsúlyozta a H á r p i á k , a halál-ma-
dár d é m o n o k halál-aspektusát, hogy inkubáló, életadó és tápláló természetüket
teljesen leválasztotta róluk. M i r e megszületnek az Oeszfész-drámák, amelyek-
ben a H á r p i á k elpusztulnak, illetve a világ végén lévő barlangba száműzetnek, e
lények életadó természete teljes mértékben feledésbe merült.
10. Ez egy Oresztész, utáni változat. Megjegyzem, nem m i n d e n negatív réteg patri-
archális, s nem m i n d e n patriarchális d o l o g negatív. Az erős és egészséges nők-
r ő l szóló mítoszok régi, negatív, patriarchális rétegeit m é g némileg értékesnek is
találjuk, mert nemcsak arról á r u l k o d n a k , hogy egy hódító k u l t ú r a h o g y a n csor-
bítja a régi bölcsességet, hanem arról is, hogy m i l y e n n e k kellett egy alávetett,
ösztöneiben sérült nőnek önmagát látnia akkor (sőt, ma is), és hogy m i l y e n
g y ó g y m ó d o t lehet erre találni.
A n ő k (és a férfiak) ellen hozott ártalmas intézkedések egész sorozatát egyfaj-
ta archetipális röntgenfelvételnek tekinthetjük arról, hogy mi d e f o r m á l ó d i k egy
olyan nő fejlődése során, a k i egy nőiségét el nem fogadó k u l t ú r á b a n nő fel. N e m
kell tehát találgatnunk. Megtalálunk m i n d e n t a mítoszokra és a mesékre rárakó-
dott rétegekben.
11. Sok s z i m b ó l u m n a k férfias és nőies tulajdonságai is vannak. Az a legfontosabb,
h o g y az ember eldöntse, melyiket használja egyfajta nagyítóüvegként, h o g y a
lélek és a psziché dolgaiba belepillantson. N e m sok értelme van afelett vitázni,
ahogy némelyek szokták, hogy bármely s z i m b ó l u m férfias-e vagy nőies, mert
v é g ü l m i n d i g k i d e r ü l , hogy ezek a vonások csak a d o l o g kreatív szemléletét se-
gítik, és h o g y maga a s z i m b ó l u m valójában olyan egyéb erőket foglal magába,
amelyeket az arkhimédészi pont hiánya miatt nem v a g y u n k képesek kipuhatol-
ni. A férfias és a nőies vonások mindamellett továbbra is lényegesek, mert olyan
fontos lencseként m ű k ö d n e k , amelyen átpillantva sokat tanulhatunk. Ezért is
vizsgáljuk a szimbólumokat, mert m e g akarjuk t u d n i , m i t tanulhatunk, h o g y azt
h o g y a n alkalmazhatjuk és főleg, h o g y m i l y e n sebre szolgálhatnak balzsamként.
12. Jennette Jones és M a r y A n n Mattoon, „Is the A n i m u s Obsolete?", a m i a The God-
dess Rcazuakening c í m ű antológiában jelent m e g Shirley Nichols szerkesztésében.
(Wheaton, Illinois: Quest Books, 1989). A t a n u l m á n y részletesen foglalkozik sok
analitikus/szerző animus-elgondolásával egészen 1987-ig.
13. A nagy istennőknek gyakran v a n t u l a j d o n testükből származó fiuk. Ez a f i ú ké-
sőbb az istennő szeretője/társa/férje lesz. Néhányan ugyan ezt szó szerint ve-
szik és incesztusként magyarázzák, ezt azonban nem így kell értelmeznünk,
m e r t ez inkább annak leírása, hogy hogyan ad a lélek életet egy o l y a n m a s z k u l i n
lehetőségnek, m e l y fejlődése során egyféle bölcsességgé és erővé v á l i k , s sokféle
m ó d o n egyesül a nő más erőivel.
14. És néha a karhoz vezető impulzus.
15. Ha elszakadunk a maszkulin természet gondolatától, akkor lényegében elveszítjük
azt az egyik legerősebb polaritást, melynek segítségével elgondoljuk és megértjük
224
JEGYZETEK
az ember minden szinten megnyilvánuló kettős természetének titokzatosságát. Ha

azonban egy nő nem veszi szívesen azt a gondolatot, hogy a maszkulin a feminin
egy része, akkor azt javaslom, nevezze másképp ezt a hídként funkcionáló elemet,
hogy továbbra is el tudja gondolni az ellentétek együttmunkál kodását.
16. O x f o r d English Dictionary.
17. Én ezt erőteljes és akadályokat leküzdő maszkulin természetnek nevezném,
amelyet a különböző k u l t ú r á k azáltal üresítenek ki, hogy a férfiakat értelmetlen,
lélektelen napi m u n k á r a kényszerítik, vagy igába fogják, s onnan ki sem enge-
d i k , m í g önmaguk árnyékává n e m válnak.
18. Vizsgálódásaim alapján azt is lehetségesnek tartom, hogy ez a történet az
ó é v / ú j é v fordulóját örökíti meg, azt az időt, a m i k o r a régi meghal és eleven for-
mában születik újjá.
19. Ezt a változatot Katától hallottam, aki az 1940-es években négy évet töltött egy
orosz munkatáborban.
20. A tűz által, a tűz felett vagy a tűzben zajló átalakulás egyetemes m o t í v u m . A há-
rom aranyhajszál történetéhez hasonlót a görög mitológiában is találunk, a m i k o r
Démétér, a N a g y Anyaistennő tűzbe tart egy halandó gyermeket, hogy halhatat-
lanná tegye. A n y j a , Metaneira felsikolt, a m i k o r ezt látja, s ezzel félbeszakítja a
szertartást. Démétér haragosan ezt mondja: „...Nincs többé számára m ó d , hogy
elkerülje a halált".
TIZENEGYEDIK FEJEZET
1. A boldogságot és az örömöt előidéző dolgok egyben m i n d i g „hátsó k a p u k " ,

amelyeken át az ember kizsákmányolható vagy manipulálható.
2. Tuong-Pa vagy T r u n g p a apó „sikamlós" történetei állítólag Tibetből származ-
nak. M i n d e n nép őriz hasonló történeteket.
3. Gatal H ü y ü k b e n találtak egy a „lábak-közét" ábrázoló i k o n t egy magas falon.
Lábait szélesre táró női alakot ábrázol, akinek „alsó szája", talán egyféle oráku-
l u m k é n t , láthatóvá válik. M á r egy ilyen figura gondolata is sokat t u d ó kunco-
gásra késztet sok nőt.
4. The Homeric Hymns (Dallas: Spring Publications, 1987), Charles Boer k i t ű n ő for-
dításában. Magyarul: Homéroszi himnuszok, Európa Könyvkiadó, Budapest,
1981, Devecseri Gábor fordítása.
5. A Coyote Dick-történeteket rendszerint télen mesélik.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A T E R Ü L E T K I J E L Ö L É S E : A H A R A G ÉS A M E G B O C S Á J T Á S H A T Á R A I
1. A családban és a közvetlen kulturális környezetben.

2. Az ösztön, az ego és a szellem gyermekkori sérülései abból erednek, hogy a
gyermeknek d u r v a elutasításban van része, n e m figyelnek rá, n e m hallgatják
meg, n e m törődnek vele, n e m csupán m e g sem próbálják megérteni, de m é g a
leghalványabb érdeklődést sem tanúsítják iránta. Sok nő sérült súlyosan abban
a tekintetben, hogy n e m várja el az ígéretek teljesítését, a tiszteletteli bánásmó-
dot, az éhezőnek járó táplálékot, a beszédben, a gondolkodásban, az érzésekben,
az alkotásban megnyilvánuló szabadságot.
225
3. A régi emóciók, bizonyos értelemben, a psziché zongorahúrjai. A k í v ü l r ő l érkező

zajok, zörejek erőteljesen megremegtethetik a tudatban feszülő húrokat. A n é l k ü l
is megszólalhatnak, hogy valaha is megpengetnénk őket. Az eredeti események-
hez hasonló hangvételű, megfogalmazású vagy megjelenésű történések gyakran a
régi élmények „megszólalása" elleni „küzdelemre" késztetik az embert.
Énnek az erőteljes érzelmi tónusnak a kitörését a j u n g i pszichológia a k o m p l e -
xus-konstellációnak, r ö g z ü l t komplexusnak nevezi. Jung ú g y vélekedett, h o g y
az ilyen viselkedés n e m neurotikus eredetű, ahogyan azt Freud gondolta, ha-
nem vallójában kohézív, jellemző reagálási m ó d , amely a bántalmazott, megkín-
zott, megrémített vagy megsebesített állatok reagálási módjára hasonlít. Az állat
rendszerint arra a szagra, mozdulatra, eszközre, hangra reagál, a m i az eredeti-
hez, a sebet okozóhoz hasonlít. Az ember is éppígy ismeri fel ezeket a jelensége-
ket és é p p i l y e n m ó d o n reagál.
Sok ember u r a l k o d i k régi komplexusain ú g y , h o g y távol tartja magát az őt fel-
kavaró személyektől v a g y eseményektől. Ez néha ésszerű és hasznos, máskor
viszont nem. Egy férfi p é l d á u l elkerülhet m i n d e n nőt, akinek éppolyan vörös
haja van, m i n t apjának, a k i őt annak idején rendszeresen megverte. V a g y egy nő
p é l d á u l távol tarthatja magát m i n d e n o l y a n veszekedéstől, a m i régi emlékeket
kavar fel benne. M i n d a z o n á l t a l megpróbáljuk megerősíteni azt a képességün-
ket, hogy a komplexusok ellenére k i á l l j u n k mindenfajta helyzetet, mert ez bizto-
sítja hangunkat a világban. Ez teszi lehetővé, h o g y megváltoztassuk a k ö r ü l ö t -
t ü n k lévő dolgokat. Ha csakis komplexusainkra reagálunk, a k k o r egy l y u k b a n
rejtőzve fogjuk leélni életünket. Ha n é m i türelemre sikerül belőlük szert ten-
n ü n k , s szövetségesünkként t u d j u k őket megnyerni, például ú g y , h o g y régi ha-
ragjainkkal tesszük erőteljesebbé követeléseinket, akkor sok m i n d e n t alakítha-
t u n k ki és f o r m á l h a t u n k át.
4. Valóban vannak olyan agyi rendellenességek, amelyek féktelen d ü h r o h a m o k a t
p r o d u k á l h a t n a k , és ezeket nem pszichoterápiával, hanem gyógyszerezéssel ke-
zelik. Mi most olyan dühkitörésekről beszélünk, amelyeket valamiféle korábbi
l e l k i tortúra emléke vált ki. M e g k e l l jegyeznem, hogy sok családban v a n „érzé-
k e n y " gyermek, ám a többi gyereknek esetleg nem jelent gyötrelmet ugyanaz a
bánásmód.
M i n d e n g y e r m e k n e k másra v a n szüksége, k ü l ö n b ö z ő „vastagságú a b ő r ü k ,
k ü l ö n b ö z ő m ó d o n érzékelik a fájdalmat". Az a g y e r m e k érzi a legkevésbé
rossznak a bánásmódot, vagy arra lesz a legkisebb hatással, a m e l y i k a legke-
vesebb úgynevezett „érzékelővel" rendelkezik. A legtöbb szenzoros „ c s á p p a l "
rendelkező g y e r m e k m i n d e n t tudatosan átérez, és talán m é g mások sérüléseit
is érzékenyen regisztrálja. Ez n e m annak a kérdése, h o g y ezek igazak vagy
sem, hanem csakis annak, h o g y képesek v a g y u n k - e a k ö r ü l ö t t ü n k zajló „ a d á -
sok" „vételére".
Ezért nagyon bölcs az a régi tanács, h o g y n e m „ k ö n y v b ő l " k e l l a gyerekeket
nevelni, hanem a gyermekek érzékenységének, személyiségének és tehetségé-
nek megfigyelése alapján m i n d e g y i k k e l másképp k e l l bánni. A természetben
p é l d á u l a szép, karcsú f i l o d e n d r o n hosszú i d e i g kibírja víz n é l k ü l , az ugyan-
ilyen szép, de sokkal vastagabb és nagyobb fűzfa viszont elpusztulna. U g y a n -
ezeket az eltéréseket találhatjuk az emberekben is.
De azért ne értsük félre: egy felnőtt haragja v a g y dühkitörése nem m i n d i g
tükröz feltétlenül befejezetlen g y e r m e k k o r i ügyeket. Sok oka v a n az embernek
jogos haragra, különösen, ha a tudathoz intézett korábbi hívások csak a halk és a
moderált színezet között maradtak, s nem váltak hallhatóvá. A d ü h a hierarchia
következő figyelemfelhívó lépése.
A negatív k o m p l e x u s o k azonban örvénylő, romboló dühöngéssé t u d j á k fel-
duzzasztani a haragot; a katalizátor szinte m i n d i g nagyon v é k o n y , mégis olyan
226
JEGYZETEK
hatást vált k i , m i n t h a nagy horderejű lenne. A gyermekkor disszonanciái, az ak-

k o r kapott ütések sokféle, pozitív értelemben befolyásolhatják azt, h o g y felnőtt-
ként m i l y e n ügyeket k a r o l u n k fel. Sok politikai, tudományos v a g y egyéb „ n a g y -
családot" irányító vezető alkalmaz m u n k á j a során a gyermekkorában tapasz-
taltnál jobb, hasznosabb bánásmódot.
5. A japán mesehagyomány őrzőitől hallottam egy olyan változatot, amelyben a
medvét gonosz erő szállja meg, s emiatt n e m sarjadhat új élet azok között az em-
berek között, a k i k őt imádták. Az állat testét nagy bánat ás gyász közepette te-
m e t i k el. De egy nő szeméből k i h u l l ó könnycsepp visszaadja a m e d v e életét.
6. A régi megkövesedett harag részecskéről részecskére, rétegről rétegre való meg-
szüntetése nagyon fontos feladat a nők számára. Jobb, ha ezt a bombát k i v i s z i az
ember a tágas mezőre, s ott robbantja fel, semmint hagyja, h o g y ártatlan embe-
reket sebesítsen meg. O l y a n m ó d o n k e l l hatástalanítani, h o g y inkább segítséget
nyújtson, s ne bajt okozzon. Sokszor v a n ú g y , h o g y valaminek v a g y valakinek
hangja v a g y látványa egyre irritálóbbá válik. Bármi vagy bárki legyen is ez,
jobb, ha elkerüljük. Sok lehetőség v a n erre; át lehet m e n n i a másik szobába, egy
másik helyre, témát lehet váltani. Ez nagyon sokat segít.
A régiek ú g y gondolták, hogy a legjobb megoldás, ha tízig számolunk. Ha
csak egy időre is félbe t u d j u k szakítani az adrenalinnak és más „agresszív" ve-
gyületeknek a harag kezdetén szervezetünkön végighullámzó áramlását, akkor
útját t u d j u k állni annak a folyamatnak, amely visszavisz a korábban átélt trau-
ma érzéseibe és reakcióiba. Ha n e m teremtjük meg ezt a szünetet a m a g u n k szá-
mára, akkor ezek a vegyületek hosszú i d e i g szünet n é l k ü l áramlanak, s akár v a n
v a l ó d i i n d o k u n k , akár nincs, egyre ingerültebb, egyre ellenségesebb viselkedés
kerít bennünket hatalmába.
7. E régi mese egyik változatát a nagy szufi mesélő, Indries Shah m o n d j a el a Wís-
dom ofthe Idiots c í m ű műben. (London: Octagon Press, 1970).
8. Ez sok tényezőtől f ü g g , p é l d á u l a bajt okozó személy tudatosságától vagy hely-
zetétől, a további lehetséges bajoktól, jövőbeli szándékoktól, az erőegyensúlytól:
h o g y azonosak v a g y különbözőek-e a két fél erői. M i n d e z t mérlegelni kell.
9. A descanso a temetkezési helyeken vagy temetőkben levő nyugvóhelyet is jelenti.
10. Ha incesztus, zaklatás, vagy más megrázó esemény történt, akkor több évig is
eltarthat a megbocsájtáshoz vezető ciklus beteljesedése. N é h á n y esetben egy
i d e i g nagyobb erőt adhat az, ha az ember n e m bocsájt meg, s ez is elfogadható.
Az m á r azonban nem, ha az ember hátralévő életében folyamatosan „ ő r j ö n g " bi-
zonyos események hatására. Az állandó forrongás nagyon igénybe veszi a lelket
és a pszichét, de a testet is. El kell érni a megtisztulást. Ez sokféleképpen lehet-
séges. Tanácsot k e l l kérni egy ebben szakértő, erőteljes személyiségű terapeutá-
tól. A következő kérdést k e l l intéznünk ehhez a szakemberhez: „ M i az ön ta-
pasztalata a harag csökkentésében és a szellemet erősítő munkában?"
11. K e r ü l j ü k a dolgot; a n g o l u l forego. Az O x f o r d English Dictionary szerint az óan-
g o l for gán vagy for gáenbőX ered, s jelentése: elhaladni mellette, elmenni.
12. Türelmet tanúsítunk; a n g o l u l forebear. Az O x f o r d English Dictionary szerint a
középfelnémet verbern szóból ered, s azt jelenti: elviselni, türelmet tanúsítani.
13. Felejtünk; a n g o l u l forget. Az O x f o r d English Dictionary szerint az óteuton getan-
b ó l származik, aminek jelentése: tartani v a g y megragadni; a for előtaggal: n e m
tartani, n e m megragadni.
14. Megbocsájtunk; angolul forgive. Az O x f o r d English Dictionary szerint az óangol
forziefan szóból származik, a m i azt jelenti: adományozni, feladni, megszüntetni
a neheztelést.
15. A megbocsájtás eme formájára n é m i k é p p más definíciót ad at O x f o r d English
Dictionary: 1865 J. Grote, Morál Ideas, v i i i (1876), 114. „ A k t í v megbocsájtás az,
a m i k o r a gonoszságra jótettel válaszolunk".
227
16. A megbocsájtáshoz szükséges i d ő nemcsak az egyes emberek eltérő időzítése

szerint változik, hanem az is közrejátszik, hogy mi v o l t a sértés. Egy félreértést
megbocsájtani egészen más, m i n t gyilkosságot, incesztust, erőszakos tettet,
igazságtalan bánásmódot, árulást vagy lopást megbocsájtani. A tett természeté-
t ő l függően o l y k o r könnyebb egy egyszeri esetet megbocsájtani, m i n t olyat, a m i
többször is előfordult.
17. M i v e l a test is emlékszik, a testre is oda k e l l figyelni. N e m arról v a n szó, h o g y ki
k e l l tölteni haragunkat, hanem arról, hogy ki k e l l merítenünk, le k e l l szerelnünk
és újra kell építenünk a libidót, amely i l y m ó d o n egészen másképpen szabadul
fel, m i n t ezelőtt. Ezt a f i z i k a i megkönnyebbülést pszichikai megértésnek kell kí-
sérnie.
TIZENHARMADIK FEJEZET
1. Egyetértek Jung azon nézetével, miszerint ha valaki igazságtalanságot követ el,

a d d i g n e m t u d belőle k i g y ó g y u l n i , amíg őszintén szembe n e m néz vele és ki
n e m mondja róla az abszolút igazságot.
2. Az ehhez hasonló banális forgatókönyvekről először Eric Bernénél és Claude
Steinernél olvastam.
3. Ezt Jung asszociációs kísérlete is alátámasztja.
4. Ezek u t á n o l y k o r apák, fivérek, férjek, nagybácsik, nagyapák (s o l y k o r páciense-
im fiainak és lányainak) képei következnek, a legfontosabb azonban m i n d i g a
család korábban élt, vagy idősebb nőtagjainak fényképei.
5. Egyedül vállalják a bűnbak, a bűnevő szerepét, anélkül azonban, hogy kijárna
n e k i k az ehhez kapcsolódó hatalom vagy előny; vagyis a közösség felől sugárzó
hála, megbecsülés és tisztelet.
6. A Mary Culhane and the Dcad Matt „A N é p m e s e m o n d ó k " , a két tehetséges észak-
karolinai asszony, Barbara Freeman és Connie Regan-Blake egyik legfigyelem-
reméltóbb története.
7. Dr. Paul C. Rosenblatt, Bittér, Bittér Tcars: Nineteenth-Ccntury Diarists and Twenti-
eth-Century Grief Stories. (Minneapolis: U n i v e r s i t y of Minnesota Press, 1983.) Ju-
d i t h Savage utalásaiból ismerem.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
1. Jung misztikus participáció-elmélete a 19. század végén és a 20. század elején

született antropológiai nézeteken alapult, a m i k o r a törzseket tanulmányozó tu-
dósok kívülállóként szemlélték ezeket a jelenségeket, s nem foglalkoztak azzal,
h o g y a törzsi népeknél tapasztalt viselkedéstípusok bárhol máshol, és bármely
emberben fellelhetőek.
2. Semmiképpen sem szeretném azt a látszatot kelteni, h o g y az egyes embernek
okozott baj elfogadható, csak m e r t v é g ü l megerősödéséhez vezet.
3. Az apa-trauma i r o d a l m i megfogalmazásáról lásd Ellen Bass, Louise T h o r n t o n és
Jude Briste szerkesztésében I Never Told Anyone: Writings by Women Survivors of
Child Abuse ( N e w York: Harper & Row, 1983), Barry Cohen; Esther Giller; W.
Lynn szerkesztésében Multiple Personality Disorder from the Inside Ont (Baltimo-
228
JEGYZETEK
re: Sidran Press, 1991). Lásd továbbá L i n d a Leonard: The W o u n d e d Woman (Boul-
der, Colorado: Shambhala, 1983).
4. Az ártatlanság elvesztésének legmegrázóbb élményei általában a családon kí-
v ü l i v i l á g b ó l származnak. Szinte m i n d e n k i részese ennek a f o l y a m a t n a k , a m i
abban a fájdalmas felismerésben k u l m i n á l , h o g y n e m m i n d e n szép és b i z t o n -
ságos a világban. Tévedés azt h i n n i , h o g y az ártatlanság elvesztését az apa
v a g y az anya megakadályozhatja. I d ő v e l ú g y i s bekövetkezik. A szülők felada-
ta, h o g y utat mutassanak és segítsenek, ha t u d n a k , t ö b b n y i r e azonban csak
a n n y i t tehetnek, h o g y összeszedik a darabkákat és megpróbálják talpra állíta-
n i gyermeküket.
5. A m o l n á r - s z i m b ó l u m a mesékben vagy pozitív vagy negatív megvilágítást kap.
N é h a fullánkos, máskor nagylelkű, m i n t p é l d á u l az a mesebeli m o l n á r , a k i ma-
gokat hagy elöl a m a n ó k számára.
6. A lassú felébredés - vagyis a vedekezési p o n t o k lassú, hosszú i d e i g tartó felszá-
molása - kevésbé fájdalmas, m i n t ha m i n d e n védekezést egyszerre számolunk
fel. A terápiában vagy a helyreállításban azonban, noha a gyors eljárás kezdet-
ben fájdalmasabb, a m u n k a mégis hamarabb elindulhat és hozhat gyümölcsöt.
Ez persze egyénenként n a g y o n eltérő lehet.
7. Más mesékben a h á r o m az odaadó törekvés betetőzéséhez kapcsolódik és értel-
mezhető az új élet formájában csúcsára hágó áldozatként is.
8. Lao-ce ó k o r i kínai filozófus és költő. Ld. Tao te king. M a g y a r u l : Cserépfalvi, 1990.
Fordította Karátson Gábor.
9. Ezek m i n d e n embernél mást és mást jelentenek. Vannak, a k i k külső megnyilvá-
nulásaikban n a g y o n aktívak, p é l d á u l tancolnak. Vannak, a k i k másféle aktivitást
választanak, p é l d á u l az imádkozás táncát, az intellektus táncát v a g y a költészet
táncát.
10. C. P. Estés, Warming the Stone Child: Myths and Staries of the Abandoned and Un-
mothered Child, hangszalag (Boulder, Colorado: Sounds True, 1989).
11. Megjegyzendő, h o g y a k o m o l y pszichikus átalakuláson áteső nők és férfiak ke-
vesebb érdeklődést tanúsítanak a külső v i l á g iránt, m i v e l olyan m é l y szinteken
g o n d o l k o d n a k , á l m o d n a k és válogatnak, h o g y a külső v i l á g dolgai egyszerűen
elsikkadnak. A z t látjuk, h o g y a lelket n e m érdeklik a f r i z u r á k v a g y hasonló dol-
gok, hacsak n e m bírnak valamifele numinozitással.
Ezt mindenesetre meg kell különböztetni attól a betegség közeledtét jelző
szindrómától, amelyben az ember tisztogató és egyéb n a p i tevékenységei szinte
megszűnnek, s a mentális funkciók ketsegtelen és k o m o l y zavara m u t a t k o z i k .
12. Furcsának találom, hogy a Ku K l u x K l a n becsmérlő értelemben nevezi „sárem-
bereknek" a n e m fehéreket. A sár szó régen k i m o n d o t t a n pozitív értelmű volt,
tulajdonképpen ez a leghelyesebb kifejezes a mélyen bölcs és hatalmas ösztönös
természet megnevezésére. A legtöbb teremtéstörténet szerint sárból (és más,
f ö l d d e l kapcsolatos szubsztanciákból) születtek az emberek és a világ.
13. Az ajakoshalnak, a fejszének és a n y i t o t t szeméremajkaknak hasonló az alakja.
14. Az istennő kettős baltájából ítélve ez egy ősrégi s z i m b ó l u m , amit bizonyos n ő i
csoportok a m a i nap is használnak a nőiség hatalmának visszaszerzését jelentő
szimbólumként. Mesekutatásaimban segítő tréningcsoportom, Las Miíjeres tag-
jai több forrást is idéztek arról, hogy a labia lepkeszárnyai és a kettősfejű fejsze
hasonló ó k o r i s z i m b ó l u m o k , s h o g y az i d ő tájt ú g y tartották, h o g y a lélek alakja
olyan, m i n t a k i t á r t szárnyú lepke.
15. A misztikus a v i l á g i d o l g o k m i n d k é t oldalának ismeretét jelenti. A pragmatikus
miszticizmus n e m csupán egy igazságot keres, hanem m i n d e t , s aztán mérlegeli,
hová k e l l állni, h o g y a n k e l l cselekedni.
16. A régi mesék tanúsága szerint ez o l y a n érzelmi állapot és o l y a n tudás, a m i t
nemre való tekintet n é l k ü l m i n d e n szülő átad gyermekének.
229
17. M i n t látjuk, a könnyek többszörös célt szolgálnak; védelmet nyújtanak és terem-

tenek is egyben.
18. A női k u l t ú r a évszázadok óta valóban betemetődött, és csak sejtéseink lehetnek
arról, h o g y mi rejtőzik a mélyben. A nőknek j o g u k v a n kutatásokat végezni, és
nem szabad megakadályozni őket abban, h o g y belefogjanak az ásatásokba. Jo-
g u k van a saját, ösztönös mítoszaik szerinti teljes élethez.
19. A számoknak nagy hatalma van. A tudósok, Pithagorasztól a kabbalistákig,
megpróbálták megérteni a számok titokzatosságát. A megszámozott k ö r t é k je-
lentősége a miszticizmusból ered, s talán a mese hangnemét színezi.
20. A levágott kezű leány, az aranyhajú lány és a gyufaárus lány a kívülállóság ha-
sonló problémáival kerülnek szembe. A levágott kezű leány története azonban a
többiekénél sokkal teljesebb lélektani ciklust állít elénk.
21. Felmerülhet a kérdés, hogy hány énje van a pszichének. Sok, melyek k ö z ü l az
egyik erőteljesen dominál. Idézzük csak fel az ú j - m e x i k ó i pueblo-metaforát. Egy
pueblónak m i n d i g h á r o m része van; a régi, beomlott rész, aztán az, amiben az
emberek pillanatnyilag élnek, s a harmadik, amely éppen most épül. H á t ilyen.
(A j u n g i elméletben a Selbst, nagy kezdőbetűvel, a lélek hatalmas erejét jelenti. A
kisbetűs én személyesebb, tudatos, behatárolhatóbb személyünket jelöli.)
22. Az ősi rítusok tegterjedelmesebb „írásos feljegyzését" a görögöktől kaptuk. Bár
a legtöbb ősi és ó k o r i k u l t ú r á b a n készültek ilyen vagy olyan feljegyzések, a hó-
dítások során ezeknek legtöbbje, o l y k o r egésze megsemmisült. (Egy k u l t ú r a el-
törléséhez m e g k e l l semmisíteni a szent tudást b i r t o k l ó osztályt: a művészeket,
az írókat és m i n d e n m ű v ü k e t , a papokat és a papnőket, a szónokokat, a mese-
mondókat, az énekeseket, a táncosokat... m i n d e n k i t , a k i az emberek szellemére
és lelkére hathat.) Mégis, sok elpusztított k u l t ú r a csontjai vészelték át az évszá-
zadokat a mesék bárkáján, s eljutottak hozzánk is.
23. Erzsébet m á r idős és szintén terhes, Jánossal. Az Újtestamentumnak ebben a
r e n d k í v ü l titokzatos szakaszában férje megnémul.
24. Ezeket a stádiumokat az ember általában nem életkora szerint, hanem a psziché
és a szellem szükségletei szerint éri el.
25. Róbert L. M o o r e és Douglas Gillette, King, Warrior, Magician, Lover (San Francis-
co: H a r p e r , 1990).
26. A kertész, a k i r á l y , a varázsló stb. szimbóluma m i n d e n k i r e érvényes. N e m tar-
toznak egy bizonyos nemhez, de o l y k o r eltérő m ó d o n értelmezik és alkalmaz-
zák őket a k ü l ö n b ö z ő nemhez tartozó kutatók.
27. A „lélek-készítés" kifejezést először James H i l l m a n t ő l hallottam, aki maga is
egyfajta gondolatokat sziporkázó elme volt.
28. Az egyik görög hármas istennő, a boszorkányok védelmezője.
29. Hésziodosz azt írja Theogoniájában (411-52), hogy Hekaté és Perszephoné m i n -
dennél jobban szerették egymás társaságát.
30. Jean Shinoda Bolen azt írja a menopauséról, h o g y az idősebb n ő k testükben tart-
ják a menstruációs vér energiáját, s a k ü l v i l á g b a bocsájtott gyermekek helyett
belső bölcsességüket gazdagítják. Ld: The Wise Wornan Archetype: Menopause As
Initiation (Boulder, Colorado: Sounds True, 1991).
31. Ez a betegesen kegyetlen férfi, korának felszentelt tömeggyilkosa v o l t a spanyol
inkvizíció vezetője.
32. In: Ecclns x v i i , 5 (scrb/clas lit).
33. Sok m a i férfi például nem érti m e g a szexuális ciklusok áradó és apadó termé-
szetét. Van, aki semmit sem érez ebből, van, a k i n e m t u d a túláradás állapotából
szabadulni.
34. A mese némely változatában zsebkendőt l á t u n k fátyol helyett, s nem a pneuma, a
lélegzet távolítja el a király arcáról, hanem a játszadozó kisfiú emeli le, s helyezi
vissza.
230
JEGYZETEK
UTÓSZÓ
A GYÓGYÍTÓ MESE
1. Dr. Clarissa Pinkola Estés következő hangszalagjai elérhetőek a „Sounds T r u e

Cataiog" (735 W a l n u t Street, Boulder, Colorado 80302) segítségével.
Jnngiánus mesemondók sorozat: The Wild Waman Archetype: Myths and Stories
About the Instinctive Nature of Women; Warming the Stone Child: Myths and Stories
About Abandonment and the Unmolhcred Child; The Radiant Coat: Myths and Stories
on the Crossing Bctween Life and Death; In the Honse of the Riddlc Mother: Common
Archetypal Motifs in Women's Dreams; The Boy Who Marricd an Eagle: Myths and
Stories About Male Individuation; The Creative Tire: Myths and Stories About the
Cycles of Creativity.
2. Sokféle vélemény létezik arról, h o g y hogyan, kinek, m i k o r , h o l kell történeteket
m o n d a n i , h o g y hogyan cseréljük, keressük, fejlesszük tovább saját történetein-
ket, m i t kezdjünk a mesetolvajokkal, és így tovább. Szerintem az a legfontosabb,
h o g y a mesemondó saját lelkét kövesse abban, h o g y kinek és h o g y a n ad át törté-
neteket, m i v e l eszközként, olyan lényekként szolgálnak, amelyek megérdemlik
a legbiztonságosabb őrizetet. Ennek különböző megvilágítású tárgyalását ld.:
„Ethics a n d Storytelling: Transcript f r o m the First A n n u a l Congress on Storytel-
l i n g " , The National Storytelling Journal (1987 ősz); A m y Shuman: „Ethics a n d the
Professional Storyteller" in: The National Storytelling Journal (1986 nyár); Findley
Stewart: „A Response to the Ehtics Question", in: The National Storytelling Jour-
nal (1987 nyár).

Clarissa Pinkola Estes - Farkasokkal Futo Asszonyok

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Clarissa Pinkola Estes - Farkasokkal Futo Asszonyok

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

LÉLEKGYÓGYÍTÓ MESÉK,

Clarissa Pinkola Estés, Ph. D. klinikai pszichológus, jungiánus ana-

9. HAZATALÁLÁS: VISSZATÉRÜNK LEGBENSŐBB ÉNÜNKHÖZ 11

1 0 . TISZTA VÍZ: AZ ALKOTÓ ÉLET TÁPLÁLÁSA 49

11. FORRÓSÁG: AZ ÁLDOTT SZEXUALITÁS VISSZASZERZÉSE 81

1 2 . A TERÜLET KIJELÖLÉSE: A HARAG

1 3 . A HARCEDZETTEK: A SEBHELYESEK KLÁNJA 117

1 4 . LA SELVA SUBTERRÁNEA: BEAVATÁS

1 5 . A LOPAKODÓ ÁRNYÉK: CANTO HONDO,

U T Ó S Z Ó A GYÓGYÍTÓ MESE 197

AZ ELSŐ KÖTET JEGYZETEI A MÁSODIK KÖTET VÉGÉN TALÁLHATÓK

Van emberi idő és van ősidő. Gyermekkoromban, fenn az északi erdőkben,

nürtk voltak. Megnyugtattak, táncra perdítettek, megráztak, bátorítottak,

A fiatatfókaasszony sokáig nézte a férfi arcát igazi emberi szemével. 'Vonakodva

hozzáértem; a tűzcsihoíó Botokat, késemet, kőből faragott rozmár- és fókafiguráimat

A lélektudat elvesztése mint beavatás

A „fogságról" és „kincslopásról" szóló mesék és számos férfi és nő anali-

chikus territóriumunkat. A fókaasszony története azt a pillanatot ábrázolja,

vogatóak és kedvesek; mások talán követelőzőek és dühösek; megint má-

a lélek és a psziché titokzatosabb folyamataiba. A magányos ember ugyan-

lenni szokott, a lélek arra kényszerül, hogy kapcsolatba lépjen az egóval. A

Történetünkben a fókalány tengeri lényekről, tengeri életről mesél gyer-

A második öregember megjegyzése azt az általános kulturális reagálást

szabóról szóló történet főszereplőjéhez vagy a fókaasszonyhoz hasonló

Az öreg hívó szava

Az öreg fóka éjszaka emelkedik ki a vízből, s a gyermek éjszaka bukdácsol

Ha túl sokáig maradunk

Ha túl sokáig maradunk, elveszítjük gondolatainkat, leikünkhöz fűződő

mekkel a napba bámult, mindannyiszor a visszatérés állapotába került.

hogy bebizonyítsuk, nem csupán álldogálunk naphosszat, a helyet foglal-

hang a helyén van, a fény kellemes és az illatok megnyugtatnak, nem pedig

Ott egy létra.

E ciklus időzítéséről a legfontosabb, amit elmondhatunk, hogy amikor itt

mindezt tudatosítani. Az elégedetlensége az a titkos ajtó, amely az életadó

lönösen a művészeknek kell olyan emberekkel körülvenni magukat, akik

A két világ között közvetítő asszony:

vetítő asszony. A mesében szereplő fókaasszony a lélek kiáradása. A felső,

marad a szárazföldön. ígéretet kapott. Miközben visszatérünk a hétközna-

vei, azzal, ha nyugodtan állunk, sőt a révület hangulatában is. Ez mind

szellemünk sugárzik, hogy meg akarjuk mutatni tehetségünket, bármi le-

A nők természetes ökológiája

A kreativitás folyton változtatja alakját. Az egyik pillanatban ilyen, a má-

könnyen személyes látásmódunkra figyelni, aszerint cselekedni vagy vé-

megtalálja gyermekeit. És ezért nem engedik a gyerekedet manapság a folyó közelébe

Most pedig nézzük a történet egyik modern változatát. Ahogy a kultúrát

Az ősi lélek beszennyeződése

mégis, amikor a nők a teremtő áramlás megrontásának metaforájaként ér-

energiánk elfogy, fáradtnak érezzük magunkat; semmi nem kavarog,

kat az eszközöket, amelyekkel munkáját jól elvégezhetné, vagy gyakran

tében azonban átveszi az uralmat, megakadályozza az új életet. Ilyenkor

leírja, nincs aki előadja. Nélküle ugyan megtelik a színpad, de a függöny

például az intellektuális törvényalkotás, szabályozás, határok megszabása,

felismerésében, hogy napvilágra segítse a nő számára kedves gondolatokat

zik egy iskolába, vagy tanfolyamra, akkor félúton megtorpan, s fuldoklik a

nya a megzavart áramlás következménye. A folyót a következőképpen ve-

szabadjára kell engednünk saját gondolatformálásunkat, hagynunk kell,

nem létezik Kreativitásvédő Szervezet vagy Lelki Rendőrség, hogy közbe-

változatban a gyufakat valami más szimbolizálja, mint például A kis virág-

A íqs gyufaárus [dny

Az alkotó fantázia elüldözése

_red. Sokféle módon veszíthetjük el figyelmünket, téveszthetjük szem elől

ha elegendő xyz-m lesz... ha megnőnek a gyerekek... ha nagyobb biztonság-

Az alkotó tűz felélesztése