Szûtsy Lóránt

BOLDOG VADÁSZÉVEK
madách

© Szûtsy Lóránt, 1980

Feledhetetlen vadászmesterem, Apám emlékének

BEVEZETÕ
Régi igazság, hogy valódi, szívvel-lélekkel vadász aligha lehet az olyan em
berbõl, aki csak élete derekán vagy még késõbb csapott fel vadásznak.
Vérbeli vadásznak nyilván születni kell.
Mert akinek már pár napos csecsemõ korában elsõ tárgyként patront adnak
megmarkolni, aki odahaza születésétõl fogva ágas-bogas vadásztrófeákat l
át, csodálgat meg a falakon, aki már az elsõ mesékben erdõrõl-mezõrõl, va
dászkalandokról hall, abból nem is igen válhat más, mint vadász.
Csak az ilyen vadászfiú járja ki a csúzlis-nyilas vadászóvodát, aztán, sz
épen sorjában, a vadásziskola valamennyi légpuskás-fló-bertes, „nagy puskás
" fokozatát, míg az évek, évtizedek, sok száz erdõjárása során „diplomás",
végül akár nagy tudású „vadászprofesszor" válhat belõle.
Válhat. De biz csak akkor, ha minden érzékszervével, szívével-lelkével is
megtanult vadászni.
Zsákmányát a mohó kocapuskás a hátizsákjában, az igazi vadász a szívében
viszi haza az erdõrõl-mezõrõl.
Némi készséggel, vastag bugyellárissal, jó fegyverrel és vaddús vadászt
erületen már néhány esztendõ alatt szám szerint sok-sok „darab" vadat lõd
özhet össze bárki — ahogy ezt mostanában megannyi nyugat-európai újgazdag
sznob „vadász" teszi. Az ilyennek a vadászás, a trófea csupán hencegõ, k
érkedõ „státusszimbólum". Falait teleaggathatja agancsokkal, agyarakkal,
ám az üyen „nagy vadász" azért csak öldöklõ kocapuskás, az igazi vadászok
szemében szánalmas figura marad.
oorsom jóvoltából vadászcsalád sarjaként láttam meg a napvilágot. Dédapá
m még hetvenéves korában is agarászott. Egyik nagyapám pagonyerdész volt
, a másik meg a turóci hegyekben medvére portyázgatott. Még nem is járta
m iskolába, amikor már

apám nyomában csetlettem-botlottam, bandukoltam kis-kárpáti kisebb vadás

zkirándulásai során.
Vadász lettem hát magam is - az is maradtam, immár fél évszázad óta.
Áldom érte sorsomat!
Amióta a haladó történelem mifelénk visszavonhatatlanul véget vetett annak
a hajdani "dicstelen korszaknak, amikor a vadászat csupán a kiváltságos n
agybirtokosok sportja, kedvenc idõtöltése volt, azóta egyre gyarapodik az
új — javarészt fiatal — vadászok száma.
Manapság pedig természetes dolog, hogy mindenki, aki valamilyen új, nagy
fába vágja a fejszéjét, szakkönyvekbõl, „öreg motorosok" tapasztalataiból i
gyekszik bõvíteni tudását, felkészültségét, így az új vadászok is.
Igen ám! Csak az itt a baj, hogy — kevés a vadászkönyv!
Mert vadászkönyv megírásának rendszerint csak azok a szerencsés nimród
ok gyürkõznek neki, akik messzi országokban ilyenolyan egzotikus vadra v
adászhattak.
Nos, jómagam csak Szlovákiában vadászgatok: a Kárpátok erdeiben, a Csa
llóköz, a Mátyusföld mezõségein, a Duna-szigetek füzes-nádas, szúnyogos
limbusaiban.
Mondanom sem kell, hogy az évtizedek során a hazai, bizonyára nem kevé
sbé romantikus, szívderítõ tájakon is sok élvezetes vadászélményben, sok
kisebb-nagyobb vadászkalandban volt részem. Hasznos tapasztalatokban se
m volt hiány.
Ezzel már el is mondtam, hogy öregségemre mi serkentett könyvem megírá
sára.
Más kárából tanul az okos ember! Ha az itt elmondott vadászhistóriáimat
úgy sikerült összeválogatnom, hogy azokból hasznos tanulságokat szûrhess
enek le a kezdõ, fiatal vadászok, az öregebbeket meg saját emlékeik felid
ézgetésére — és megírására! — buzdítsák, nos,v akkor igyekezetem nem volt
hiábavaló.

APRÓVADVADÁSZATOK
Kora gyermekkorom óta — eleinte csak mint kibicelkedõ vadászinas késõbb
mint hajtó-nyomozó, még késõbb mint már önálló vadász — álló életemben j
avarészt csak a hegyvidéki erdõket jártam-bújtam. így aztán nem csoda, h
ogy apróvadra: fogolyra, fácánra, nyúlra aránylag keveset vadásztam.
Minden vadászgyerekkel úgy szokott az lenni, hogy elsõ vadászzsákmánya
— egy veréb. Lehetõleg egy szép, barna torkú ,,kakas".
Nos, akármilyen furcsán hangzik is: az én elsõ zsákmányom -egy aranyos k
is kékcinke volt!
No, mindjárt meg is kell magyaráznom, hogyan eshetett meg velem ez a fe
lháborító szégyen.
Másodikos elemista koromban, karácsonykor kaptam az elsõ légpuskámat. S
züleim annak idején többször is elmesélték, hogy amint a karácsonyfa alat
t megpillantottam a kis puskát, rögvest elfelejtettem az ilyenkor elszava
landó karácsonyi versikét: odarohantam, felkaptam, és önfeledten magamhoz
 szorítottam elsõ puskámat.
Pedig, mai szemmel nézve, ugyancsak kezdetleges, mondhatnám ártatlan kis pu
ska volt az. Fényesre nikkelezett csövébe, mint valami ócska elöltöltõbe, elö
l, a csõ torkolatába kellett begurítgatni a négyes sörétet, s így csak felfel
é lehetett vele rendesen lõni. Azt is csak alig nyolc-tíz lépésnyire. Ha netá
n lefele céloztam, a sörét menten kigurult a csõbõl.
Mondanom sem kell, hogy másnap, alig szürkült még a késõ téli reggel, ja
j volt már a kertben a verebeknek! De bezzeg azok sorra fittyet hánytak lö
völdözésemnek, vígan repültek odább. Talán meg sem ijedtek.
Jogos elszontyolodásomban ravasz tervet eszeltem ki. Befurakodtam az eg
yik kutyaólba. Hasra fekve, kétrét görnyedve onnan lestem a kutyák fazeká
ba eledelmaradékokra járó verebeket.

Ez sem segített. Mert mire lövésre került a sor, a csõbõl már félig kigurult
a sörét, lövéskor alig egy-két lépésnyire huppant elém a hóba.
Elkeseredésemben tehát más. ígéretesebb lehetõséget spekuláltam ki. A gy
erekszoba ablaka elõtt, a gesztenyefán egész télen át jókora hájdarab lógo
tt az egész környék, a szomszédos városi Hegyipark madarai számára. A gesz
tenyefa alatt, egy terebélyes jázminbokor takarásában álltam lesbe.
Kisvártatva, mit sem sejtve már rá is rebbent a hájdarabra az a szerencsétl
en kis kékcinke. Alig ötméternyire a puskám csövétõl . . .
Mohón felkaptam zsákmányomat, és önfeledten ujjongva elsõ „vadászsik
eremen" berohantam apámhoz a szobába.
— Apa! Apus! — kiáltottam lihegve. — Lõttem egy madarat!
És büszkén meglóbáltam apám elõtt a magasra tartott madarat.
Abban a minutumban csattanó pofont kaptam — melyet azóta késedelem n
élkül továbbítok minden olyan haszontalan kamasznak, aki énekesmadárra
légpuskázik!
Két-három év múlva végre már egy valódi Diana légpuska volt a karácsonyi a
jándékom. Persze, hogy alkalmasan a kezemre járjon, vagy egy tenyérnyit le
kellett fûrészelni az agyából. Idõ múltával, amikor már hosszabbra nõtt a
karom, ezt az elõrelátóan megõrzött darabot ismét visszaenyveztük eredeti
helyére. Sok-sok ezer lövés koptatta a csõfurat huzagolását.
Ezzel a derék légpuskával lõttem az elsõ „négylábú vadamat" is.
Egy egeret.
Leendõ zsákmányom a tél közeledtével csempészte be magát a kertbõl — sze
rencsétlenségére pont a gyerekszobába. Gyakori szöszmötölésével, kapirgálá
sával csakhamar elárulta behurcolko-dását. Kisvártatva rá is jöttem, hogy
a kis nyavalyás a kályha mögött, a sarokban, a padló alatt rágott ki magán
ak egy összkomfortos téli tanyát.
Esténkint. amikor elcsendesült a lakás, darabka szalonnával, dióval csal
ogattam, miközben a szoba közepén álló asztalon hasalva lestem. Vadásznapl
ómba ragasztott három-négy szál bajuszkája volt a „trófea".
Elsõ komoly vadászzsákmányom — tizennégy éves koromban — egy vadlú
d volt. Hegyivadász „pályafutásában" ez eléggé

szokatlan kezdet, annál is inkább, mert vadlúdra azóta sem sütöttem el a pu

skámat.
A Csallóközben, Csölösztõn, a Duna-szigeteken napközben komolyabb vadr
a, szarvas tehenekre vadásztunk, este meg egy zátonyon vadludakra lestün
k apámmal. Az õ kezében persze sörétes puska volt, én a napközben haszná
lt vegyes csövû, kakasos fegyverét szorongattam.
Az elsõ lilikézõ lúdcsapat olyan magasan húzott el a fejünk fölött, hogy
apám nem is lõtt rájuk. Én bezzeg — bátraké a szerencse! — izgatottan fel
húztam a bal kakast, és egy nagy fohász kíséretében fellõttem a ludakhoz.
Kicsibe múlt, hogy hanyatt nem vágódtam a fegyver lökésétõl. Lövésemre a l
udak vígan szálltak tovább, de biz az egyik — hihetõleg a megcélzott — ham
arosan kivált a csapatból, és siklórepüléssel leereszkedett a Duna-ág vízt
ükrére. A közelben horgonyzó ladikosunk menten ott termett, és egy gyors e
vezõcsapással végképp „terítékre hozta".
A kínai császár se lehetett büszkébb egykor arany köpönyegére, mint én a
lövésemre! Besötétedésig még sok lúd húzott el a fejünk fölött, de ezekre
én már nem tettem lövést. Hogyisne! Eszem ágában sem volt egy valószínû h
ibázással elrontani büszke vadászsikeremet, hogy: egy lövés — egy lúd!
Az ilyenkor esedékes, elég fájdalmas vadászavatást is sikerült megúsznom.
Vadászat után, este, a kocsmai poharazás közben összesúgtak a vadászok, és
az egyik kisvártatva jött is egy jókora vesszõvel, amikor valaki hirtelen
elkiáltotta magát: „Gyerünk szaporán, mert indul a busz!"
Két év múlva, több hibázás után, nagyapám kölcsönbe kapott kakasos puská
jával lõttem elsõ nyulamat. De nem ám holmi hosszas célozgatást engedélyez
õ, sima tarlón nyargaló mezei tapsifülest! Hanem két tacskókopó által hajt
ott, magaserdõ sûrûsödõ fatörzsei között árkon-bokron át iszkoló, jókora e
rdei nyulat.
Örökre emlékezetesek nekem ezek az évente, késõ õsszel, télen, vasarnaponk
int meg-megismétlõdõ erdei kopózások. (Akkoriban, fél évszázaddal ezelõtt,
még nem volt tilos a kopózás.) De nehogy itt valaki a hajdan divatos, vál
ogatás nélkül, nyúlra, rókára, õzre. disznóra sörétes puskából lõdözõ kopó
zásokra gondoljon! Egy-egy ilyen vadászaton, két-három régi vadásztársunkk
al, két tacskóko-

pónkkal csak a vadászterületünknek mély árkokkal keresztül-kasul szabdal

t szálasaiban nyulacskáztunk, ahol semmi komolyabb vadat nem zavartunk.
Sok éven át — nyúlon kívül — legfeljebb néhány kóbor fácánkakas, õszi vo
nulásában megkésett szalonka, egyszer meg egy róka tarkította a zsákmány
t.
Volt úgy is — nem is egyszer —, hogy nagyapám, apám és jómagam: háro
m generáció vadászgatott ilyenkor együtt.
Rendszerint mindjárt az egvkori katonai lövölde vagv a Vörös-híd mögött,
a Szidinán kezdtünk el vadászni. Egymástól száz-százötven lépésnyire felf
ejlõdve elengedtük a pórázukat már türelmetlenül rángató, szûkölõ két tacs
kókopót, megtöltöttük a flintákat, és aztán az elõre meghatározott irányba
n árkon-bokron át haladtunk elõre a szálas bükkösökben, bokrosokban. Ha tú
l messzire hajtottak a kutyák, vagy az árkokban, áttekinthetetlen terepen
mi veszítettük el egymást, elõkerült a hátizsákból a vadászkürt — ma is va
dászszobám falát díszíti —, és hegyen-völgyön át visszhangzott a valahogy
réges-régen letûnt idõk vadászatainak emlékét idézõ, gyülekezésre hívó kürtszó.
A nyúlnak — különösen az erdei tapsifülesnek — megvan a maga megszokott
„hazája", élettere, melyet nem szívesen hagy el. Tulajdonképpen ezen a tap
asztalaton alapult kopózgatásaink módja. Javarészt tehát nem csak találomr
a kerestük a vadat, hanem a szó szoros értelmében „számozott"' nyulakra va
dásztunk. Elõre sejtettük, hol, melyik árokban, hegyoldalban szeret tanyáz
ni a már többször felhajtott, de eddig még mindig elszalasztott, ravasz ny
uszi.
A vackából felzavart, felugratott erdei nyúl a kutyák elõl nem szalad toro
nyiránt világgá, hanem egy jókora kört kanyarítva az idegen tájakról szaporá
n visszaigyekszik szûkebb, jól ismert pátriájába. Amint hát a kutyák — nyiff
-nyaff! — felzavarták vackából ,,a" nyulat, menten leálltunk, és a távolodó,
elhaló, majd ismét egyre közelebbrõl hallatszó csaholást figyelemmel kísérv
e, próbáltuk elállni a visszafelé rúgtató nyúl útját.
Érdekes volt megfigyelni a menekülõ nyúl taktikázását a hajtó kutyák elõtt
.
Egyszer, tenyérnyi hóban, majd csak hogy nem a lábam elõtt ugrott ki vac
kából egy jókora erdei nyúl. Szeleburdi módon, egész közelrõl menten kétsz
er is odadurrantottam, de bezzeg a nyúl csak annál szaporábban rúgtatott
tovább a fák között. Lövéseimre

nevest nálam termettek a kutyák, és a friss nyomon izgatott csaholással ve

tették magukat a nyúl után. Puskámat gyorsan újra töltve a meredek szálasbó
l láttam aztán, hogy a nyulam messze, vagy négyszáz lépésnyire kiszaladt a
hegyaljai szõlõkbe. Eevszer csak lefékez, leül, és füleit hegyezve figyel a
mögötte iócskán lemaradt kutyák csaholása felé. Aztán nagy hirtelen óriási
t ugrik jobbra, aztán meg balra elõre, és meglapul egy kis terephullám mögö
tt. Néhány perc múltán odaértek a kutyák, ahol a nyúl hatalmas ugrásaival m
egszakadt a nyom. Megtorpantak, torkukban akadt a csaholás, ide-oda szaglás
ztak, tanácstalanul nézegettek körül. Végül is kisebb-nagyobb körökben kere
sve próbálták újra megtalálni a nyúl elvesztett nyomát. Amikor azonban a me
glapult tapsifüles közelébe kerültek, az friss erõre kapva nagy-ugrásokkal
lódult tova, a kutyák meg szinte feljajduló csaholással vetették magukat ut
ána. A havas terepen jól láttam, ahogy a hajtott nyúl most egy jókora félkö
rt kanyarított, és aztán szaporán igyekezett vissza az erdõbe.
Elállva menekülésének valószínû útját, lövésre kész puskával vártam. Nem
is kellett sokáig türelmetlenkednem. A meredek hegyoldal egy kis ösvényén
, a nagy futástól jól hallhatóan lihegve-fújtatva, ismét feltûnt elõttem a
nyulam. Ezúttal nem hamarkod-tam el a lövést, és késedelem nélkül — de sz
inte sajnálkozva — felbukfenceztettem.
Érdekes volt a hajtó kutyák további viselkedését is megfigyelni. Ahogy a n
agy hajsza után tövig kilógó nyelvvel, lihegve odaértek a mozdulatlanul elte
rült nyúlhoz, egyik is, másik is felkapta, röviden megrázta-cibálta. Aztán f
elemelt hátsó lábbal „megtámasztották" a legközelebbi fatörzset, és elégedet
ten elporoszkáltak másik nyulat keresni.
Valamelyik téli kopózásunk alkalmával velünk tartott öcsém is. A sok hasz
nálattól megkopott flóbertünkkel jobban lõtt, mint én, de a fáradságos vadá
szat nem érdekelte. Ezúttal is csak azért jött ki velünk, hogy utunkba kerü
lõ mátyást, szarkát lõhessen.
Ahogy aztán rajvonalba fejlõdve elkezdtünk vadászni, felugrott elõtte egy
nyuszi. Öcsém sem volt rest, és a long riflére töltött floberttel úgy kariká
ra lõtte a szálfák közt nyargaló nyulat, hogy elámultunk. Ó meg csendesen me
gjegyezte:
— Nagy kunszt söréttel lõni a nyulat! Most legalább megmutattam, hogyan k
ell . . .

Még be sem fejezte a mondatot, amikor apám letorkolta:

— Elhallgass, taknyos! Most az egyszer véletlenül ráhibáztál, de
bezzeg pár száz golyó rámenne, míg egy másik nyulat is így fejbe
tudnál találni!
Cigány-árok! Handelhügel! Szidina! Steyergrund! A régi. szép emlékû nyulac
skázó vadászparadicsom! Hej! Nemrég ismét arra jártam, rávett a kíváncsisá
g. Ma már felismerhetetlen számomra hajdani kopózgatásaink színhelye. A he
gyek alján azóta egész új, toronyházas városnegyed épült, feljebb meg kert
ek, nyaralók furakodnak egyre mélyebbre az erdõkbe. Itt is, ott is kivágtá
k már az erdõt, és a hajdan erdõlepte hegyoldalak most úgy festenek, minth
a óriás molyok rágták volna ki . . .
Csallóközi, mátyusföldi körvadászatokon, nagy „nyúlcsatákban" csak elvétve
vettem részt, azt is csak fiatal koromban.
Tudj' isten — sehogy sem tudtam megkedvelni a vadászásnak, puskázásnak
ezt a módját. Különösen ha olykor egy-egy körvadászaton már szinte több p
uskás Vonult fel, mint hajtó. Vadászat közben mindig is idegenül hatott r
ám a napestig való lövöldözés, a nagy hûhó, a folytonos kötöttség, a sok
ismeretlen, alkalmi vadásztárs. Ez pedig mind elengedhetetlen velejárója
a nagyobb társas vadászatoknak.
Késõbb, amikor a tapolcsányi, tribeci erdõkben egy kimondottan hegyi v
adásztársaság tagjaként vadászgattam tovább, november—decemberben kedven
c hétvégi szórakozásom volt a borókás-nyíres, mély árkokkal keresztül-ka
sul szabdalt elõhegyekben néhány órára egymagamban, vizslám „társaságába
n" csendesen elnyulászgatni. Különösen olyankor, amikor már leesett az e
lsõ hó, és a környezõ földekrõl behúzódva több nyúl a védettebb csepõtés
árkokban ütötte fel a tanyáját.
Szép emlékû, kedves kis vadászatok voltak ezek a heti munka után. Úgy
rendeztem a dolgomat, hogy szombatonkint kevés órám legyen az iskolában,
és a déli busszal kizötyöghessek az erdõk tövében meghúzódó falucskába.
Már a falu mögött ajánlatos volt megtölteni a flintát.
Lövésre kész puskával a kezemben nekifohászkodtam a meredek árkoknak.
Bizony nem volt gverekjáték annak rendje és módja

szerint felbukfenceztetni a vackából felzavart, sûrû borókák, bokrok között

egy kis résen, nyiladékon átvillanó nyuszit!
A sok hibázáson kívül volt úgy is. hogy két kapáslövésem után víean tová
bbnvargah a nyúl. pedig érzésem szerint jól elébe dobtam a lövést. A hóban
aztán láttam, hogy a nyomokban itt is. ott is vércsepp piroslik. Követve
a nyomot, a rálövés helyétõl jó kétszáz lépésnyire apportírozta kutyám a m
ár kimúlt vadat. Ahogy aztán otthon megnyúztam, tepsibe készítettem, persz
e alaposan megvizsgáltam, hogy milyen lövést kapott. Hát csak a tüdejében
volt négv szem nyolcas sörét. Szegény pára addig futott a lövés után, amíg
bírta szusszal. Bizony, ha nem lett volna hó, sosem került volna a hátizs
ákomba. Ez az eset is mutatja, hogy hány nyúl veszik így bitangjába, külön
ösen erdei hajtóvadászatok alkalmával. Rókák, vadmacskák örömére.
így, kedvem szerint vadászgatva, egy szezonban meglõttem a tepsinkbe val
ó öt-hat szép, tiszta bundájú tapsifülest. Egy-egy ilyen kis kiruccanásomk
or sosem lõttem egy nyúlnál többet. Amikor az szerencsésen megvolt, ahogy
illik, kinyomtam (kivizel-tettem), megvizsgáltam, milyen lövést kapott, az
tán — míg a bokorra, nyírre akasztott nyúl kihûlt — alkalmas fatuskóra, le
hajtott borókára telepedve, mint akik jól végezték a dolgukat, kutyástul j
óízûen beszalonnáztunk. Pihentünk egyet, utána meg szép komótosan lebócoro
gtunk-csúszkáltunk a faluba. Mire besötétedett, már haza is zötykölõdtünk
a délutáni busszal, és kisvártatva a nyúl ott lógott az erkélyen, hogy egy
-két napig jól kifagyjon, jó porhanyós legyen majd a pompás nyúlgerinc. (T
ejfeles mártással, zsemlegombóccal, áfonyakompóttal.)
Bizony, a háborút követõ szûkös világban egész kis „disznótort" rögtönöz
tünk egy-egy jókora erdei nyúl húsából. A gerincet tejfelesen, a combokat
vadas pácban megsütve fogyasztottuk el jóízûen, a többi húsból meg jófajta
 pástétom készült. Ami még megmaradt belõle, azt csontostul a kutyám kebel
ezte be.
Elsõ sörétes puskámat még gimnazista koromban, karácsonykor, egy aranys
zívû öreg vadásztársunktól kaptam ajándékba.
Használt puska volt persze: feltûnõen könnyû, egycsövû, kakasos 28-as.
Mondanom sem kell, milyen boldog voltam vele. Ráadásul úgy is esett, hogy
már két nap múlva kipróbálhattam. mit tud ez a kis puska.

Egy reggel nagvapám, apám és én kivonultunk a Szidinába. Níagyapám úgy

ismerte itt az erdei nyulak tanyáját, hogy — mint már említettem — „számo
zott" nyulakra vadásztunk. Csak akkor engedtük el a pórázról nagyapám öre
g tacskóját, amikor már az ismert nyúltanya környékére érkeztünk. Amint a
keresõ tacskó, rekedten fel-felvakkantva, hajtani kezdte a „nyilvántarto
tt" nyulat, elengedtük a mi két tacskókopónkat is. Miközben a már víg csa
holás egyre messzebbrõl hangzott, egymástól vagy száz-százötven lépésre r
ajvonalba fejlõdve, komótosan elálltuk a visszavárt nyúl útját.
Aki nem ismeri a csíziót, dehogyis gondolta volna, hogy a felhajtott, elira
modott nyulacska még visszatér! Hiszen máris olyan messzire rúgtatott el a ha
jtó kutyák elõl, hogy a kopók csaholását alig lehetett hallani.
Negyedórányi csendes várakozás után a távolban egyszer csak újra felhan
gzott a „nyiff-nyaff"! Eleinte csak gyengén, halkan, majd egyre inkább kö
zeledve, hangosabban. Egyenest az én irányomban!
Tudva, hogy a gyors lábú hajtott nyúl messze a kutyák elõtt nyargal, ugyan
csak izgatottan szorongattam új puskámat. Aztán a szálfák között feltûnt a f
elém rúgtató jókora nyúl! Mint aki biztos a dolgában, nem is sietett túlságo
san. Kényelmes, hosszú ugrásokkal közeledett, szépen le is csücsült, és füle
it hegyezve figyelt a közelgõ csaholás felé.
A biztonság kedvéért — bölcs apai parancsra — csak közvetlen a lövés elõ
tt volt szabad felhúznom a puskám kakasát. Ez az ünnepélyes pillanat most
elkövetkezett.
— Csett! — hangzott az erdõ csendjében, ahogy a kakas felhúzásakor beug
rott a rugószerkezet.
A nem várt fémes kattanásra — akárcsak darázs szúrta volna meg — hatalmas
at ugrott a nyulam. Oldalt perdülve, akár az olajozott istennyila, vágtatot
t tova a bükktörzsek között. De én sem voltam rest: jól elibe tartva, ahogy
ilyenkor kell, a galibázó fatörzseket semmibe sem véve, odapörköltem.
Erre könnyû kis puskámtól akkora pofont kaptam, hogy a szemem is szikrá
zott belé! Sõt! Nem is „elõírásosan" vállon vagy jobb arcomon ütött meg a
puska lökése. A szó szoros értelmében szájon vágott! Azt nyilván mondano
m sem kell. hogy a nyúl vígan

rúgtatott tovább. A néhány ujjnyi havon jól látszott, hogy a sörétek jóval a
nyúl nyoma fölött söpörtek végig.
Nagy csalódás!
Elindultunk hát újra. kerestünk tovább.
\ legmélyebb árkok mindig nekem, a legfiatalabbnak jutottak. Eev kis la
posra érve látom ám a minden vadmozgást eláruló havon, hogy nemrég egy fá
cánkakas sétálgatott erre. Rögvest a nyomába szegõdtem.
Nem is kellett sokáig követnem. A behavazott szederindák alól kisvártatv
a hangos kakatolással rebbent fel elõttem. Lövés, megint jókora pofon a sz
ájamra — a kakas meg vígan száll tova.
Szokás szerint kis idõ múlva az „öreg tölgynél" gyülekeztünk.
No lõttél-e valamit az új puskáddal? — kiáltja felém már messzirõl apám.
Aközben már szemlátomást dagadó szájamat tapogatva, restelkedve referál
ok kudarcaimról. Apámék leveszik vállamról a puskát: vizsgálgatják, próbá
lgatják, célozgatnak vele. Apám már rendelkezik is:
— Nosza! Akaszd ezt a papirost annak a nagy tölgynek a törzsére! Mérj le j
ó harminc lépést, aztán hadd lássuk, mit tud ez a kis puska!
Új, fájdalmas pofon — és az eredmény: vagy két arasznyit magasra hord a
puskám. Az öregek már azt is tudják, hogy azért rúg olyan kegyetlenül, mer
t túl könnyû a fegyver. Bizony, hiba volt, hogy még vadászat elõtt nem pró
báltuk ki.
Sok híres sörétes puskás a pontosnál jó tenyérnyivel magasabbra hordó f
egyverrel vadászott. De biz az én kis puskám túlságosan magasra lõtt. Ezz
el számolva — más híján — egy-két évig még ezzel a rugós puskával vadászg
attam. Zsebkendõmet csavargattam az agyára, mégis minden vadászatról jócs
kán feldagadt képpel tértem haza.
Mikor nagyapámnak már nehezére esett a nyulacskázás, tõle örököltem ka
kasos osztrák 12-esét. A kis 28-ashoz képest akkorát durrant, akár egy k
is ágyú. De mégsem dagadt fel az arcom, habár most mar sok ló'dözéssel j
áró nagyobb vadászatokon is rendszeresen reszt vettem. Ezzel a nem éppen
modern puskával kielégítõ eredménnyel vadászgattam nagyapám haláláig.

Akkor eladtam a rugós kis 28-ast, vele együtt a kakasos 12-est is. azót
a egy mindenképpen kifogástalan, modern Sauer—Habicht 16-ossal vadászgatt
am mindvégig.
Mondom: mindvégig. Mert idõközben „kijött" a — bízvást indokolt — ren
delet, amely megtiltott minden magányos „individuális" apróvadvadászato
t. így aztán — a már említett különcködõ gusztusomhoz híven — nem marad
t más hátra: fájó szívvel hamarosan eladtam a Sauert — attól fogva nem
is vadászom többé apróvadra.
Foglyászni még fiatal koromban sem jártam gyakran. Kimondottan apróvadas
vadászterületünk nem volt, és a Kis-Kárpátokban. fogolyvadászatok idején,
engem sokkal izgalmasabb vadászati lehetõségek foglalkoztattak. Javában
állt még az õzhívás idénye, annak befejeztével pedig minden vadászias gon
dolatomat, vágyamat, tervemet a közelgõ szarvasbõgés várakozásteljes elõk
észületei kötötték le.
Gimnazista koromban lõttem az elsõ foglyomat. Akkor bizony még édeskeve
set értettem a szárnyasvad vadászatához, még annál is kevesebbet a repülõ
vad eltalálásához.
Mint alkalmi vadász vendég mindjárt az elsõ , egy magas kukoricásból el
õttem felburranó fogolycsapatból kilõttem egyet. Úgy leesett, mint a rong
y — én meg erre elégedetten gondoltam magamban, hogy: no, ez ugyan nem va
lami nehéz mesterség. De az elbizakodottságot rendszerint kudarc kíséri:
vadásznaplóm tanúsága szerint e csalóka elsõ sikert követõen ötször is hi
báztam egymás után. Végül meg kellett elégednem azzal, hogy öt órán át va
dászva mindössze kilenc szem foglyot fûzhettem aggatékra. Mondom, a kezde
ti siker bolondját járatja a vadásszal is!
Már a változatosság kedvéért is évente kétszer-háromszor mindig csak min
t vadász vendég, két-három régi vadászcimbora társaságában, jó kutyákkal b
izony szívesen elfoglyászgattam. Ya-dászgatás közben ilyenkor is jól kiizz
adta, kijárta magát az ember a jó levegõn — utána meg de jól esett a nagy
korsó sör vagy a gémeskút vödrében behûtött dinnye, a kissé savanykás, jó
bor! Meg aztán otthon is jobban ízlett a magam lõtte fogolypecsenye. Rizzs
el, almakompóttal.
Fácánra már gyakrabban vadásztam. Annál is inkább, mert ez a

d a mi társasági vadászterületünkön is honos volt. Aztán meg

indig is inkább szerettem erdõben, csalitosban-csenderesben
adászgatni, mint merõben mezõgazdasági területeken. Már csak
zért is, mert ott, a késõ õszi fácánvadászatok során néhány nyúl,
õszi szalonka, néha még egy szép vörösróka koma is tarkította a
terítéket.
Holmi ,,reprezentációs" nagy fácánvadászaton álló életemben nem volt alka
lmam részt venni. Nem is igen bánom. Habár egyetlenegyszer talán jó lett vo
lna ezt is kitapasztalni.
Fácánra vadászva, annál élvezetesebb volt számomra a víz menti csepõté
seket, nádas bokrosokat pásztázgató keresõ vadászat. Magánvosan vagy két
-három jó vadászcimborával, de mindenképp jó vizslával! Igencsak kedves
vadászatok voltak ezek a Duna-szigetek „dzsungeljeiben".
Pedig mindjárt az elõttem felkakatoló elsõ kakassal eléggé fájdalmasan m
egjártam. Éppen akkor kapott szárnyra a kutyám elõtt, amikor én egy fiatal
akácokkal megtûzdelt sûrûn törtettem keresztül. Ahogy rákapom a puskámat,
akaratlanul felrántok egy jó tüskés akácgallyat is, az meg akkurátusan az
orrlyukamba fúródik. Fájdalmasan felszisszenve csak félig tudom arcomhoz
kapni a puskát, a lövés persze csak a szép kék õszi eget lövi szitává. Fác
án helyett vérzik az orrom meg az egyik ujjam is, mert a rendesen meg nem
támasztott puska ravaszkengyele alaposan felsértette rajta a bõrt . . .
Ott, a Duna-szigeteknek a hegyi erdõkhöz képest teljesen más, de nem ke
vésbé vadregényes, nádas rengetegeiben még egy szégyenletes esetem volt a
fácánokkal. Ha már megemlítettem, elmesélem ezt is.
Akkor, bár még csak egyetemista voltam, azt képzeltem, hogy golyóval már
elég tisztességesen tudok lõni. Legalábbis álló vadra.
Szarvasbõgés idején történt. Vendégségben voltam, de még csak mint amol
yan öreg vadászt kísérgetõ, sóvárogva nyálát nyelegetõ, „hûvösre tett" me
gfigyelõ.
A hajnali ladikázó cserkészet után megtérve a hûvös vadásztanyara, a kiad
ós, jó reggeli után koros vendéglátóm leheveredett, hogy pótolja a hiányzó
alvást. Az ígéretes erdõk kellõs közepén tanyázva ez persze nekem, a fiatal
akarnoknak túlságosan unalmas tétlenséget jelentett.
Jo gondolatom támadt. Az volt a tervem, hogy összekötöm a

hasznosat a kellemessel: megpróbálok egy szép fácánkakast lõni. Ez idõtölt

ésnek is érdekes, és a kakas ugyancsak elkel a vadászkonyhán. Elkértem hát
az erdész kis kaliberû golyósát, és két lénia keresztezõdésénél felültem
egy alkalmas magasülésre.
Sok volt azon a vadászterületen a hasonló magasles. A vadõr — volt utá
szkatona — szinte „hobbyból" szerkesztette õket minden alkalmasnak látsz
ó helyen. Ahogy spekulálgatva ott ücsörgök a magaslesemen, egyszerre csa
k kilépdel a nyiladék szélére egy fácán. Vagy negyvenlépésnyire. Tyúk. O
tt kapirgál egy fatuskó tövében. Tyúkot persze nem lövök, de azért — más
híján — látcsövemen át nézegetem.
Azzal ám kisvártatva kisétál melléje egy parádés fácánkakas is! Felugrik m
enten a facsökre, onnan szemléli, mit mivel a párja.
Persze nekem sem kell több! Látcsövet félre, elõ a kis puskát, s a csillog
ó kis célgömb már ott is áll a kakas begyén. Persze parádésabb lett volna eg
y kicirkalmazott fejlövés, de ezt azért mégsem néztem ki magamból. Elõírásos
an, szép lassan görbül az ujjam a ravaszra, halkan pattan a lövés.
Hát el is terült a fácán egy helyt, még a szárnyával sem billentett többé.
Csak az volt a baj, hogy nem ám a célba vett kakas, hanem az ártatlanul k
apirgáló tyúk! A kakast csak megijesztette a váratlan merénylet, különben s
emmi baja nem esett. Felháborodott kakatolással kapott szárnyra.
Kivert a verejték szégyenemben, undorral állítottam félre a vacak kis p
uskát. Micsoda blamázs! Most már megvallom: kínomban még az a mentõ gondo
lat is megfordult a fejemben, hogy a szégyenletes bûnjelet a helyszínen e
lásom. Bekaparom földdel, lombbal, a többit majd elintézik a rókák.
Becsületemre legyen mondva: az ilyen kocapuskáshoz illõ „megoldást" még
inkább szégyelltem volna. Némi töprengés után levetett zekémbe csavartam
 a szerencsétlen tyúkot, úgy somfordáltam vissza az erdészlakba. Szerencs
ére vendéglátóm még javában fûrészelte az álomfát. Szégyenletes zsákmányo
mat leadtam a konyhán. Az erdészné persze rosszallóan meresztette a szemé
t, de aztán megígérte, hogy minden „rendben lesz". Lett is aztán vacsorár
a olyan galuskás fácánpaprikás, hogy csuda! Gyomorfájást szimulálva én cs
ak a paprikás „zaftját" ettem, sok galuskával. Hús egy falat sem ment vol
na le a torkomon . . .

Különben ez is egy szemléltetõ példa arra, mennyire megbosz-szulhatja ma

gát a mulasztás, ha az ember ismeretlen, nem kipróbált puskával indul vadá
szni.
Teljesen mindegy, vajon nagyvadról vagy „csak" apró vadról van szó, a l
ényeg ugyanaz: a vadra leadott minden könnyelmû, meggondolatlan lövés — b
ûn a vadásziasság fõ parancsolata ellen! Az igazi vadász csak akkor süti
el kipróbált, megbízható fegyverét,
^a emberi számítás szerint — biztos lehet benne, hogy lövése a
célba vett vadat a lehetõ legrövidebb idõn belül terítékre hozza.
Virtuskodó céllövésre, „hátha mégis eltalálom"-próbálgatásokra ott a céltáb
la, a „sajba", a felhajított agyaggalamb!
A Duna-szigetek sajátságos varázsú erdeiben, limbusaiban végigélvezett apr
óvadvadászatok, szarvasbõgések felejthetetlen emlékeim közé tartoznak. Nem
csupán az aránylag elég sok ilyen-olyan apróvad, vízivad, a sûrû nádasokb
an törve-zúzva, vizet felcsobogtatva harsogó szarvasbikák miatt. A sárga n
ádasokat, kéklõ víztükröket egyre inkább lángoló vörösre festegetõ napfelk
elték is jellegzetes, pazar élményt nyújtottak. Aki ezt nem ismerte, azt h
itte volna, hogy ott, kelet felé valahol kigyulladt az erdõ! Ezt gondoltam
magam is, amikor elõször volt ilyen szokatlan látványban részem. Hirtelen
ében csak az nyugtatott meg, hogy füst nem látszott semmi sem.
Csak az a rengeteg sok vérszomjas, a hallgatódzásban folyvást zavaró, zü
mmögõ szúnyog, csak az ne lett volna! Meg a cserkészu-takon a sok apró csi
ga, melyek folyton az ember lába alatt roppanva megkeserítették a cserkész
õ vadász életét!
Gyerekkorom óta a legszívesebben egymagam jártam az erdõt. Sosem volt
ínyemre, hogy — minden önállóságtól megfosztva — csak mint holmi inaskod
ó kísérõ cserkészgessek vendéglátóm meg a vadõr nyomában. Azt is csak le
-lemaradozva, hogy a döntõ pillanatban ne zavarja meg a vadászatot a tal
pam alatt megroppanó kis csiga. Mint hálás vadász vendég, mukkot sem szó
ltam persze, de némi ügyeskedéssel csakhamar elértem, hogy hol erre a le
niára, hol arra a magasülésre küldtek megfigyelõnek. Aztán már teljes vo
lt a vadász boldogságom.
Az ilyen ligeti-szigeti-vízmenti magaslesen ücsörögve, órákon át sem unta
el magát a természetbarát vadász. Még akkor sem, ha kivételesen hallgattak
a bikák.

Sipító jégmadár surrant elõ — mint valami eleven, sziporkázó drágakõ. Megü
lt a víz felett egy kiálló száraz ágon, szinte túlméretezett csõrét és fejét
forgatva kémlelte a vizet. Aztán egyszer csak, mint a kõ, lecsobbant a vízb
e — és már meg is volt a halacska.
Fütyülõ, sebes suhanással vadkacsák húztak el felettem, szálltak le a víz
re. Nagyot loccsant a víz tükre egy-egy felvetõdõ jókora hal farkcsapásától
. Elõttem eleddig merõben ismeretlen madárhangok hallatszottak innen is, on
nan is. Suhogó szárnycsapásokkal jókora g;ém szállt elém a zátonyra. Hossza
n figyelt, elrendezte hátán a szárnyait, aztán nagy módosan belegázolt a ví
zbe. Nyakát behúzva türelmesen kacsingatott a tocsogóba, aztán egyszer csak
nagy hirtelen, akár a villám csapott le hegyes csõre. Már keresztben is ál
lt benne a hal. Megforgatta, feldobta a levegõbe, ügyesen ismét elkapta, s
nagyokat nyelve küldte le a torkán.
Nem lehetett itt unatkozni, szunyókálni kicsit sem. Hát még amikor a náda
s sûrûben nagyot bõdült egy bika! Megcsörrent lába alatt a kavics, amint a
zátonyon megjelent, s nehéz agancsos fejével bólogatva méltóságteljes, lass
ú lépésben kisétált a víz széléig. Míg a lesen óvatosan a szememhez emeltem
a messzelátót, bele is csobbant a vízbe térdig.
Tyû, azt a . . .! De jó az agancsa! A jobb agancsszárat nem is lehet pont
osan megítélni, mert azon egy egész szederbokrot hord, amint az imént kasza
bolva fente az agancsát a sûrû limbusban.
Mintha tükörben csodálná magát, úgy hajol a víz tükrére. Nagyot iszik, azt
án belegázol a vízbe. Már csak szép, agancsos feje látszik, amint könnyedén
átússza a széles Duna-ágat . . .
Valamennyi apróvad közül szalonkára vadászom a legszívesebben.
A várva várt tavaszi szalonkahúzás, az esti szalonkales minden vadász sz
ívét hevesen megdobogtató tarka varázsát már annyi híres vadászíró ecsetel
gette-fejtegette-magyarázgatta, hogy hasonló igyekezetem nyilván feleslege
s volna.
1919-ben, ötéves koromban voltam elõször szalonkázni.
Akkoriban még minden lehetõ módon vadásztak szalonkára: hajtóvadászatot! ,
,klopfolva", jó vizslával bokrászva, esti, hajnali lesen, tavasszal, õsszel.

Délután, les elõtt jo öreg Ripp vizslánkkal bokrászva, jellegzetes lágy sz

árnycsapásokkal felszállt elõttünk egy szalonka. Apám

lövésére le is kalimpált menten, én meg még a kutyánknál is sebesebben ro

hantam érte. Nyilván csak szárnyazva volt, élt még szegény, és ahogy érte
nyúltam, nem volt rest ép szárnyával, hosszú csõrével megpaskolni, megcs
ípni a kezemet. Menten eleresztettem, bõgve trappoltam vissza apámhoz, s
a szalonkát mégis Ripp apportírozta.
(Pszichológus is felfigyelhet rá: érdekes, hogy ettõl a számomra örökké
emlékezetes esettõl fogva.mindmáig valami különös, felejthetetlen ellensze
nvet kell magamban leküzdenem, ha sebzett, még élõ szárnyasvadat veszek a
kezembe.)
Elsõ szalonkámat cseppet sem lõttem elõírásosan: hangulatos, rigófüttyö
s esti lesen. Matúrám évének tavaszán vizslámmal, jobban mondva: vizsláin
kkal négyesben bokrászgattunk az esti les elõtt. Akkor még nagyapám kakas
os sörétesét szorongattam a kezemben. Egyik vadásztársunk sûrûn hordó, dr
ága galamblövõ puskájával már két felrebbenõ szalonkát is elhibázott. Aho
gy kiigazodva kiérünk egy nyiladékra, bosszankodva kiáltja felém:
— A fene enné meg, nem tudok ezzel a puskával lõni! Add kölcsön a te öreg
flintádat, nesze, itt az enyém . . .
Alig van kezemben a drága fegyver, a lénia mellett felrepül egy szalonka.
Kicsap a nyiladékra, és annak mentén alacsonyan surran elfelé. Persze én s
em vagyok rest, menten odapörkölök, és a szalonka, akár a rongy, tottyan a
léniára. Ripp már farkcsóválva hozza is.
No, csuda nagy volt a mellényem — pedig ott helyben ugyancsak „fájdalm
asan" avattak szalonkavadásszá.
Nálam maradt a mesterfegyver az esti lesen is — de az már más lapra tarto
zik, hogy a lesen egymás után két szalonkát is úgy eltoltam, hogy jobban se
m lehet. Pedig karrogva-pisszegve kényelmesen szálltak a fejem fölé, akár a
lomha varjak . . .
Amint megjöttek a szalonkák, ifjú koromban szinte minden áldott délután
kigyalogoltam az erdõbe, hogy ne mulasszam el az esti szalonkalest. így me
nt ez vagy három héten át, akár cirógató tavaszi napsütés csalogatott ki,
akár szemerkélt az esõ. Pedig cseppet sem volt ez komótos vadászás! Kedven
c leshelyemig — ha ugyan még nem foglalta el egy fürgébb, autós vadásztárs
— jó két orat kellett kutyagolnom, les után meg — sokszor jócskán megáz-v
a-atfázva, sáron-vízen át tocsogva caflathattam haza a sötétben. Utam végé
n még keresztül kellett botorkálnom az erdõnek is beillõ

sötét Hegyipark meredélyén is, mert a hatalmas park túlsó szélén laktunk.
Mindezt végeredményben egy alig fogoly nagyságú, hosszú csõrû vándormadá
r miatt.
Puskapucolás, gyors vacsora, és — zsupsz az ágyba!
Szalonkáimnak jó kétharmadát elõírásosan, tavasz esti húzáson lõttem. A
többit az esti les elõtt bokrászgatva, különösen abban az idõben, amikor
— kölyökkorától fogva magam nevelte — vizslámmal vadásztam.
Ahogy egy szép délután a som-hegyi sûrût fésültem át Ripp-pel (Ripp: ez
az erélyesen-katonásan ropogtatható neve volt a mindenkori vizslánknak), e
gyszer csak látom, hogy közvetlen elõttem „áll" ám, mint a cövek. Még kurt
a farka is remeg az izgalomtól. Lövésre készen biztatom beugrásra. Végre u
grik is elõre — azzal jókora vadkan perdül fel elõttünk fekhelyérõl! Félre
kellett ugra-nom, nehogy feldöntsön. Nem is tudom, hirtelenében melyikünk
lepõdött, ijedt meg inkább.
Egyszer meg — akkoriban erre csak a húsvéti vakációban értem rá — egész
napos szalonkázásra készültem indulni. Felszereikedve kimegyek a kertbe,
hívom a kutyámat. Hívogatom, a szokott síppal sípolgatok — Ripp csak nem
jön. Nincs sehol. Tyû, azt a . . .! „Szíve" szavára hallgatva nyilván el
csavargott valahová. No, ugyancsak bosszankodtam, türelmetlenül vártam ha
zatérését.
Vagy két óra múlva meg is jött. Fáradtan, lógó fejjel, behúzott farokkal, m
int maga a megtestesült rossz lelkiismeret.
Még az erdõben is érdektelenül, lustán csak a nyomomban kullogott. Erél
yesen rászólva küldöm a sûrûbe. Utána csönd. A csudát! Csak nem áll máris
egy szalonkát?
Lövésre készen várok, aztán leguggolva fürkészek a sûrûbe. Hát a kutyám o
tt fekszik karikára görbülve, és alussza az eredményes, fáradt szerelmesek
édes álmát . . .
Egész délelõtt nem gyõztem bosszankodni kutyám teljes haszna-vehetetlen
ségén. Végül is — az okos enged — úgy határoztam, hogy egy kis napsütötte
tisztáson ebédszünetet tartok, hadd pihenje ki magát a mihaszna.
Ahogy éppen letáborozni készülök — váratlanul valami durran és veszettül
sistereg a hátizsákomban! Ijedten lekanyarítom, sebtében felnyitom. Hát u
ramfia! Jó anyám egy üveg sört csempészett a hátizsákomba. A sok zötyögtet
éstõl, melegtõl a sör

kivágta a dugóját: nagy sietve alig egy-két kortyot menthettem •sak meg a dr
ága nedûbõl. Pedig ebéd után be jól ízlett volna! . No, új méreg, bosszúság.

De ahogy aztán a közös nagy pihenõ után újra felkerekedtünk, mintha kics
erélték volna Rippet. Kipihenten, szorgalmasan keresett elõttem, nem hagyt
a ki a legnagyobb sûrût sem. Szemmel láthatóan jóvá akarta tenni délelõtti
mulasztását.
Aznap lõttem életemben a legtöbb szalonkát. Bokrászva kettõt, egyet meg a
z esti lesen.
Minden jó, ha a vége jó!
Különös varázsa a tavaszi szalonkaleseknek az is, hogy szinte minden egyes
les másfajta. Hol elõírásosan csendes-borongós a langyos, földszagú este,
amikor a messzirõl meghallott karrogó-pisszegõ szalonka úgy száll az embe
r felé, akár valami tunya bagoly, szinte el sem lehet hibázni. Másszor meg
hirtelen hóvihar vagy mennydörgõ zivatar, hideg vihar támad. Ilyenkor — h
a jön — alacsonyan, a sötét bokrok között mint a villám, csapongva, hangta
lanul villan el a szalonka a vadász orra elõtt; olykor még a puska felkapá
sára sem marad ideje. Van úgy, hogy egyik este kész szalonkainvázió tartja
izgalomban az ide-oda lõdözõ vadászt, máskor meg, talán már másnap, egyet
len darab sem kerül a puskája elé.
Akárhányszor megesett velem, hogy szinte a kalapomat sodorta le a hangt
alanul, alacsonyan felém surranó szalonka, mégse kaptam meg. Pedig valami
kor éppen az ilyen gyors kapáslövéseket kedveltem. Tudj' isten, miért, de
gyakrabban sikerültek, mint a ráérõsen „kicirkalmazottak".
Amikor zöldfülû vadász koromban még nem volt szabad önállóan vadásznom,
a fiatal híveivel kacérkodni szeretõ Diana egyszer még azt is megengedte
, hogy — pisztollyal lõjek esti lesen szalonkát!
Sikeres matúrám után jó apámtól egy pompás, egylövetû céllövõ pisztolyt
kaptam ajándékba. A népszerû, jó long rifle-töltény járt bele — sok veréb,
szajkó, mókus bánatára.
Szalonkázás idején, mint kölyökkorom óta oly sokszor, akkor is az egész na
pot az erdõn kószáltam el. Amint aztán lenyugodott a nap, es eljött az esti
les ideje, egy ígéretesnek tûnõ helyen, sûrûk által övezett tocsogós tisztás
on szabályszerûen lesbe álltam.

Azt persze tudtam, hogy fegyverem ilyen alkalomra cseppet sem megfelelõ
. Eszembe sem jutott hát, hogy elõvegyem tokjából derékszíjon lógó piszto
lyomat.
Javában ragyogott már a „szalonkacsillag", amikor messzirõl hallom, meg
is pillantom az egyenesen felém húzó szalonkát. Sóvárogva követem tekint
etemmel kényelmes röptét — azzal a szalonkám ereszkedni kezd, s leszáll e
lém a kis tocsogó szélére. Vagy húszlépésnyire.
Most aztán ám én sem vagyok rest! Kis bokrom takarásában nagy óvatosan e
lõhúzom tokjából a pisztolyomat. Míg a beszállt szalonka egy helyt térül-f
ordul, töltök, célozgatok.
Azazhogy célozgatni próbálok. Az ördögbe is! Nem látni már a célgömböt,
akárhogyan erõltetem is a szemem. Kínomban végül is a még világos eget „cé
lozom meg", és a lassan leeresztett pisztolyt a szalonka sötétlõ alakjára
fogva érintem meg a finom ravaszt.
Vagy egy tenyérnyivel a cél alatt csap a golyó a tocsogó vizébe — a szalon
ka meg ijedten biztonságosabb vidékre száll. Diana kegyébõl arra már nem tel
lett, hogy a szalonkát el is találjam.
Pedig micsoda „ilyen még nem volt" siker lett volna pisztolygolyóval lõtt
szalonkával a kezemben lépni otthon apám elé!
Ahhoz, hogy a vadász a zsákmányát aggatékra fûzhesse, gyakran nem elég, h
ogy a lövésre úgy esett le a szalonka, „mint a rongy". Különösen akkor gy
akori az ilyen bosszantó eset, amikor nincs kéznél alkalmas kutya. A magá
ban keresgélõ vadász ilyenkor érzi igazát a régi mondásnak: „Eb a vadász
kutya nélkül!"
Látatlanul magas fa ágvillájában akadhat fel a lelõtt szalonka, vagy ha ne
m pusztult el, tövises kökénybokor alá furakodhat az avar közé. Szép rajzú t
ollazatának színe meg tökéletesen egybeolvad a talajt fedõ barnás avarral-ha
raszttal.
Amikor már nem volt vizslám, többször is elõfordult, hogy a teljes besöté
tedés elõtt lõtt szalonkámat jó zseblámpám fényénél sem találtam meg. Volt
úgy is, hogy emiatt a kunyhóban éjszakáztam, a hajnali les után pedig aprór
a átkutattam a helyet, ahol a szalonkát gondoltam. Egyszer egy jó óra hossz
at hiába kerestem. A tüskés, szúrós sûrûben keresztül-kasul átkutattam az e
ste megjelölt helyet. A tövisek megvérezték az arcomat, kezemet, de a szalo
nka csak nincs és nincs! Pedig biztos, hogy jó helyen kerestem, hiszen még
néhány pihetollat is találtam. No, bizonyára

valami csatangoló róka vagy vadmacska örült meg a szalonkám-

Megvérezve-megizzadva bosszúsan leültem egy öreg fatuskóra — hadd pihe
njek egy búfelejtõ cigarettányit!
Ahogy szívogatom, elrévedezõ tekintetemet a tüdõfû élénk, kékeslila szín
ben pompázó virágja kapja meg. Amint csendesen gyönyörködve nézegetem — há
t alig kétarasznyira a virág mellett nem ott fekszik a régen dermedt szalo
nkám?! Hasra fordult szegény, a háti oldalán meg szakasztott olyan szép to
llazatának színe mint a száraz avaré, amelyen szétterpesztett szárnyakka
l
elterült.
Egyszer, esti lesen, megint úgy történt, hogy nem tudtam megtalálni a l
elõtt szalonkámat. Végül ebadtázva abbahagytam a keresést, gondoltam, maj
d megkeresem másnap reggel.
Cudar hidegre fordult az idõ az éjjel, ki sem mentem hajnali lesre. Vil
ágos reggel volt már, amikor — jó reggeli után — kényelmesen elindultam a
z erdészlakból a szalonkámért. Könnyelmû módon olyan biztos voltam a dolg
omban, hogy a puskámat ott is hagytam lógni az erdészlak folyosóján.
Régi szokásom, hogy mielõtt lelõtt szalonkámat keresni kezdem, ott, ahol
leesni láttam, bokor sudarára, alkalmas faágra bogozom a zsebkendõmet. Az
így megjelölt helyen kezdek aztán körbe-körbe keresgélni.
így volt most is. De alig fogok hozzá a kereséshez, a lábam elõtt felrebb
en a szalonka! Elképedve nézem, hogyan száll tova, s vagy ötvenlépésnyire o
débb ismét beszáll a bokros sûrûbe.
Könnyelmû kényelmeskedésem miatt bosszankodva rohanok vissza az erdész
lakba, kapom a puskát, és egy rövid óra múlva — most már lövésre kész fe
gyverrel — fogok ismét hozzá szalonkám megkereséséhez. Biztosra megyek,
hiszen jól megjegyeztem magamnak, hol szállt be. Fel-le, összevissza ker
esem az egész környéket: a szalonkámnak se híre, se hamva . . .
 A lelõtt szalonkát mindenképpen ajánlatos mindjárt a lövés után, lövésre
kész puskával keresni. De ha a keresésben többen részt vesznek, mindig bizt
osított fegyver legyen a keresõk kezében!
íme egy bizonyító példa:
Idegen területen vendégeskedve, a vadõr társaságában vártam az esti húzás
t. Láttunk, hallottunk is már három szalonkát, de azok lõtávolon kívül vito
rláztak el elõttünk. Azt mondják, hogy a

szalonka „puha madár", de bizony nem igaz vadász az, aki ..hátha" hazárdlöv
ésekkel kísérletezik.
Annál szebb lövést kínálva húzott felénk a karrogó-pisszegõ negyedik sza
lonka. Lövésemre, ahogy illik, zuhant az elõttünk mélyülõ nyíres árokba. A
vadõr ügybuzgóan már lódult is utána, hogy elhozza.
Szokás szerint jól megjegyeztem magamnak, hol esett le a szalonka. Mive
l elég világos volt még, biztosra vettem, hogy a vadõr perceken belül meg
találja. Magam tehát nyugodtan tovább lestem ígéretes helyemen.
Eközben hallom ám, hogy a vadõr túl messze, túl jobbra szöszmötöl. Seg
ítségére sietek hát, magamhoz hívom, és lövésre kész, kibiztosított pusk
ával a kezemben együtt keresgélünk tovább a meredek árokparton. Ekkor hi
rtelen felrebben elõttünk a sebzett szalonkám! Gyors lövésre készen, men
ten arcomhoz kapom a puskát — de gumicsizmás lábam hirtelen megcsúszik a
nedves, meredek árokparton. Estemben ösztönszerûen éppen hogy vissza tu
dom rántani puskám biztosítékját — hiszen a vadõr pont velem szemben, al
ig néhány lépésnyire keresgél. . .
Nagy puffanással vágódom hanyatt, a szalonka vígan elszáll. Nem is lett
meg, de nem bántam. A világ minden szalonkájánál fontosabb volt, hogy na
gyobb baj nem történt.
A tavaszi szalonkales minden alkalommal hol így, hol úgy változatos, s e
zért mindig izgalmas élmény. Nyilván ez az állandó, kiszámíthatatlan válto
zatosság a magyarázata annak, hogy ismerek olyan öreg kárpáti vadászt is,
aki azt vallja, hogy egy jókora mackó megpillantása sem szaporázza meg úgy
a szívverését, mint amikor a szalonkalesen megüti fülét az a bizonyos „kv
or-kvor . . . psz-szt"!
De néha más, ritkább megfigyelés is tarkítja a szalonkavadászatot.
Egyszer már messzirõl megpillantottam a karrogva-pisszegve felém húzó sz
alonkát. Amint lõtávolba ért, rákaptam a puskát. A szalonka észrevette a m
ozdulatot, és abban a pillanatban — mielõtt még leadhattam volna a kényelm
esnek ígérkezõ lövést — hirtelen összekapta a szárnyát, és mint a kõ levet
ette magát a fedezõ bokrok közé. Egy pillanatra láttam még, hogy egészen a
lacsonyan a föld felett surran tovább . . . Nyilván „tûzkeresztes"

alonka lehetett, amely fél Európán át való vonulása során már nemegyszer ha
llott söréteket süvíteni a feje körül.
Másszor meg, az esti les legvégén, a szélcsendes idõben meghal-1 ttam am
int jellegzetes, puha szárnycsapásokkal szalonka száll fel elõttem a bokro
k közül. Menten meg is pillantottam. Hangtalanul, meredeken a sötétlõ égne
k csavarodott fel magasabbra, magasabbra, miközben lövés helyett rákapott
látcsövemmel figyeltem tovább. Amikor már jó magasra feltornázta magát, ir
ány észak!, szállt tovább hegyen-völgyön át. Szép példája a tavaszi szalon
kavonulásnak.
Mondanom sem kell, hogy ennek a ritka megfigyelésnek jobban örültem
mintha aggatékomra fûzhettem volna ezt a szalonkát.
Egyszer nem kis meglepetésemre — alig akartam hinni a fülemnek! — még j
únius 26-án este is hallottam a húzó szalonka félreismerhetetlen karrogás
át. Szokásos szalonkázótisztásom közelében, õzbaklesen! Közismert tény, h
ogy a Kárpátok erdei sok esetben a szalonkák rendes fészkelõhelye. Erre v
onatkozólag Lakatos Károly Az erdei szalonka és vadászata címû könyvében
— több vadász megfigyelésére hivatkozva — ezt írja: „Ahol szalonkák fészk
elnek, a költés befejezte után is, esténkint, a szokott idõben, a tavaszi
hoz hasonló hangon »krojtolással« kísért mozgalom szokott kifejlõdni. Eze
k a húzások eltartanak egész nyáron át."
Hajnali lesen mindössze háromszor lõttem szalonkát. Ezt a vadászati lehe
tõséget csak elvétve használhattam ki, hiszen munkahelyemtõl messze esett
az erdõ, és reggel nyolckor már csengettek az elsõ órára. Kényszerû mulasz
tásomat mindmáig bánom. Igaz ugyan, hogy a hajnali szalonkales rendszerint
kevésbé ígéretes. Alig tíz-tizenöt percig tart, s javarészt még a lõfény
beállta elõtt húz a szalonka. Ha pisszegve-karrogva jön, a vadász „idegese
n" ide-oda forgatva a fejét, lövésre készen várja — de a legtöbbször csak
mint valami elsuhanó, elmosódott sötét árnyat pillantja meg. Csak bizonyta
lan kapáslövésekre nyílik alkalom.
De nem is ez, a lövési alkalom a hajnali szalonkalesek csábító varázsa.
Hanem a gyarapodó fénnyel ébredõ szerelmes erdei madárvilág változatos
, gyönyörködtetõ koncertje; az újraébredõ diadalmas Elet himnusza, a Tavasz
szívet derítõ pompás hangula la, mely derûlátással, új életerõvel tölti el a
korán kelõ vadászt . . .
Az õszi húzás idején egyetlenegyszer sem vadásztam szalonkára.

Olyankor már a szarvasbõgés vérpezsdítõ harsogása visszhangzik hegyen-völ

gyön át, s a „vadászkarácsony" várva várt örömei, izgalmai kötik le a heg
yivadász teljes érdeklõdését, minden vágyát, gondolatát. Kedvenc vadmadar
am a szalonka, és nagyon szeretek rá vadászni. De ha egy-egy õszi szürkül
etkor bõgõ szarvasbikára lesve-cserkészgetve akár a legszebb lövést kínál
va szalonka húz el a fejem felett, vagy jól ismert halk szárnycsapásokkal
rebben fel elõttem, sosem sajnálom, hogy „csak" golyóspuska van a vállam
on. Durva szentségtörés volna ilyenkor a sörétlövés profán durranása.
Mindent idejében!
Bizonyára ezért is van, hogy „álló" életemben sosem áhítoztam vegyes csö
vû fegyverre.
Ugyan melyik öreg vadász tudná felsorolni mindazt az így-úgy változatos,
élvezetes élményt, amelyben negyvennél is több hangulatos szalonkaidény s
orán része volt!
Amikor az évek múltával már több tucatnyi ecsettoll- szalonkatrófea gyû
lt össze erre való kis dobozomban, s megszelídült bennem a mohó, fennen l
obogó ifjúi vadászszenvedély, mértékletesebbek, szerényebbek lettek szalo
nkázásaim is.
Egyre gyakrabban gondoltam magamban, milyen méltánytalan dolog, hogy a
szalonkát, ezt a minden igazi vadásznak oly kedves hosszú csõrû madarat é
ppen a násza, tavaszi vonulása idején fogadjuk felajzott puskával Európa-
szerte.
Mégis: nincs az a valamirevaló vadász, aki a tavasz esti szalonkales tarka
varázsát, hangulatát nélkülözni tudná! Amíg csak bírja szusszal, minden job
b belátás ellenére, tavaszonkint csak ki-kiballag az erdõbe, s bevált esti l
eshelyén álldogálva-lesegetve, hevesebben dobogó szívvel szorongatja lövésre
kész puskáját. Várakozásteljes, csendes izgalomban kémleli a sötétedõ eget,
ide-oda forgatja a fejét, lesi a felragyogó „szalonkacsillagot". Körbe-körb
e jártatja a szemét, hegyezi a fülét, hogy idejekorán meghallja a sötétlõ bo
krok felett feléje húzó szalonka vérpezsdítõ pisszegését, karrogását . . .
Magammal alkudozva úgy oldottam meg ezt a visszás helyzetet, vadászias
dilemmát, hogy érettebb vadász koromban egy-egy esti lesen — ha ugyan s
ikerült — csak egyetlen szalonkát lõttem. Ha

az megvolt, szépen megkerestem, kezembe véve megcsodáltam, elsimítottam s

örétverte-borzolta szép tollazatát, csendes-elégedetten fektettem le a me
llém lerakott hátizsákra. Nem töltöttem meg újra a puskámat — és ha a les
folyamán még más szalonka is lövésre jött, most már nyugodtan, csak gyak
orlatozva kaptam rá az üres puskát.
Mire megöregedtem, elég volt számomra az is, ha tavaszonkint meglõhett
em „a" szalonkámat.
Most meg már nincs is sörétes puskám.
Tél múltával azért változatlan, csendes izgalommal várom az elsõ szalonka
híreket.
Mostanában már ráérõsen szalonkázom. Délutánonként nem sietek hûbelebal
ázs módjára az erdõbe, akár esik az esõ, zúg a vihar. Szépen, módosan kiv
árok egy-egy langyos tavasz eleji napot, s a szalonkaidõ, az ébredõ tavas
z mesés hangulatát reggeltõl estig az erdõben élvezem végig maradéktalanul.
Utamon felderülõ szívvel megcsodálgatom a jó szagú földbõl elõbújt elsõ
hóvirágot, sárgán virító martilaput, a tüdõfû kékeslila virágját. Eltûnõdv
e nézegetem, figyelgetem egy-egy hangyaboly új tavaszra ébredt szerény nyü
zsgését. Délelõtt levetett szarvasagancsot keresek a vadetetõk környékén.
Csak úgy, puska nélkül, el is bokrászgatok egy-egy jó, szalonkának való cs
alitosban. Feleségemnek meg az íróasztalomra, szüleim képe mellé, szedek k
ét kis csokor barkát, hóvirágot, bimbózó somgallyat. Déltájban aztán a Ryb
nic'ky sûrûjében rejtõzõ kis erdei tó partján, szokott helyemen, megfáradv
a letáborozom. Körültekintõ szakértelemmel készítem el, lobbantom lángra e
lmaradhatatlan tábortüzecskémet, egy alkalmas támlával szolgáló fenyõ tövé
ben felállítom kis vadászszékemet.
Hogy ízlik ilyenkor a nyárson sült szalonna, kolbász, alma, utána a forró,
rumos termosztea! Az elmaradhatatlan cigaretta!
Negyvenévi folytonos munka hajszája, történelmi idõk hercehurcája után
immár „procul negotiis", maradéktalan a csendes, magányos boldogságom az
erdõn. Most már ráérõsen, tempósan rakosgatom a tüzet, eltûnõdve figyelge
tem az ilyen, majd olyan színû lángocskák játékát, immár minden nógató, t
ürelmetlen vágy nélkül hallgatom kis tábortüzem sistergõ-pattogó csacsogá
sát. Csendes nyugalommal tölt el a tudat:

Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. So

k Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. (Berzsenyi: Osztályré
szem.)
Aztán, mire a szemközti Széles-kõ sziklás gerince mögött leáldozni készül a
nap, kis fõzõmön elkészült az illatos nescafé is.
Ideje felcihelõdni.
Ahogy a szokott szalonkás tisztásomon, az idõközben sajnos már kissé za
varóan magasra nõtt galagonyabokor mellett csendesen elfoglalom régi lesh
elyemet, és az elsötétülõ égbolton feltûnik a legjava szalonkahúzás idejé
t jelzõ szalonkacsillag, fejemet ide-oda forgatva, hallgatódzva, hevesebb
en dobogó öreg szívemmel ugyanolyan lelkes izgalomban várom a felém húzó
szalonkát — legalább azt az egyetlenegyet —, mint akkor, amikor ilyenkor
még jó Sauer-puskámat markolgattam.
Pedig puska helyett most már csak a D. barátomtól kapott szalonkahívót
szorongatom a kezemben. Ha szépen, elõírásosan húz felém a szalonka, immá
r legfeljebb csak a rákapott botommal „célozgatom".
Más most a les utáni hazabócorgásom is az elsötétült erdõn keresztül.
Bár a sötét fenyõk között bujkáló újhold csalóka, gyér fényében-árnyékáb
an csakúgy huhognak-vijjognak a vadászni induló erdei baglyok, mint régen.
A szalonkales utáni csendes bandukolás szokott hangulata a régi.
De valamikor, nem is oly régen, csak azért is úgy ballagtam hazafelé a sö
tét erdõn át, hogy úttalan utakon sem kattintottam fel a zseblámpámat. Hadd
gyakorlatozzanak, rugózzanak az évtizedeken át ehhez szokott inak, ízülete
k! Eszembe se jutott holmi ficam, lábtörés sorsteljes lehetõsége.
Mostanában bizony már jó zseblámpám fényénél, magam faragta göcsörtös bo
rókabotomat mint harmadik, biztosító lábamat használva botorkálok át a söt
ét erdõn, a távoli falu — az otthoni fürdõ, jó vacsora, kényelem felé zöty
ögtetõ autóbuszhoz . . .

ÕZBAKOKRÓL
Rövidnadrágos kölyök korom óta számtalan õzbaklesre, cserkészetre kísérte
m el apámat. Mondanom sem kell. hogy szerény-vadászterületünkön ezek a va
dászatok sokkal többször voltak sikertelenek, mint sikeresek. És így van
ez jól, hiszen a ritka öröm, zsákmány annál becsesebb.
Hosszú vadászéletem során mindig lesajnáló megütközéssel olvastam, hallga
ttam olyan õzvadász históriáit, aki nemegyszer néhány nap alatt — vagy még
rövidebb idõ alatt — tucatnyi õzbakot puffantott le. Nekünk bizony az évi e
gy-két bak sokkal többet jelentett. Minél fáradságosabban kerítettük kézre
õket, annál felejthetetlenebb volt elejtésük története.
Mire felcseperedtem, apámnak asszisztálgatva már elég tapasztalatot sz
ereztem az õzbakvadászatban — hittem én. A fiatal akarnokok gyorsan ébre
dõ önbizalmával eltelve, nem egy sikertelen, közös cserkészet után egyre
gyakrabban azzal áltattam magamat, hogy bezzeg én, magam, így-úgy, másk
éppen — szóval sikeresebben vadásztam volna.
Persze: vásár után a cigány is okosabb!
De bezzeg mindjárt az elsõ bakom elejtésének körülményei azt bizonyítottá
k, hogy apám szakavatott vezetése nélkül talán még nagyon soká váratott vol
na magára az annyira óhajtott siker . . .
Apám már jó elõre kijelentette, hogy elsõ bakomat csak sikeres matúrám u
tán lõhetem meg. Nem is tudom már, hogy volt, de az érettségi után eredmén
ytelenül múlt el a nyár — aztán meg a prágai egyetemista évek következtek.
Egyszeriben vége szakadt a gyakori erdõjárás, vadászgatás örömeinek. Az õ
szi színpompájával csalogató csendes erdõ helyett Prága zajos, sivár házre
ngetegei nyeltek el. Ha meg akartam állni a sarat, puska helyett bizony va
skos könyveket, jegvzeteket kellett forgatnom. Ha elérkezett a hét vége, é
s szombat délutánonkint a városban sétálgattam, irigykedve nézegettem a
vadászokat, akik alaposan felpakolva.

boldogan siettek a pályaudvar felé, hogy mielõbb kikerülhessenek a vadász

területükre. Otthonomtól, szülõvárosomtól fránya messze esett Prága! Akar
va, nem akarva ki kellett békülnöm a sivár ténnyel, hogy nekem befellegze
tt: egypár évig számomra most már csak a vakációban nyílik alkalom vadász
atra!
Végre eljött ennek is az ideje. Ahogy hazafelé közeledve a Vörös-hídon á
t robogott velem a Balkán expressz, repesõ szívvel már régen a vonat folyo
sóján álldogáltam, sóvár tekintetemmel simogatva az odalátszó hegyeket, íg
éretes vadászterületünket. Vadászálmom beteljesülését: elsõ õzbakomat várt
am ettõl a vakációtól!
Vadásztársaságunkban bevett szabály volt, hogy új tagként csak „meglet
t embert", dolgozó polgárt fogadtak be. így hát magam — egyelõre — csak
apám társaságában vadászhattam puskásán, ha apám velem lövette meg a nek
i dukáló vadat.
Tapasztalatból tudtam már magam is, hogy július elején, az üzekedés elõtt
bizony vajmi csekély sikerrel kecsegtet az õzvadá-szat. A tavasz óta ismét
jó húsban levõ, jóllakott bakok ilyenkor már a sûrûkbe vonultak vissza, és
azokat csak a sötéttel hagyják el. Ha ugyan elhagyják. A sûrû eldugott kis
tisztásain is elég ínyencfalatot talál magának az ilyenkor minden „nyilván
osságot" kerülõ, mogorva, lusta, öreg bak. Ez az az idõszak, amikor az erdõ
t járó tapasztalatlan vadász azt hiszi, hogy területén nincs egyetlen jó, ö
reg bak sem. Cserkészetein csak nyugtalan vérû fiatal bakokkal találkozik,
amelyek, mint mindig, kevésbé óvatosak és titokzatosak. Ezért történik meg
oly gyakran, hogy sok fiatal, még éretlen bak esik a heves vérû kezdõ vadás
zok zsákmányává.
De biz én ebben a „reménytelen" idõben is kikívánkoztam a régen nélkülöz
ött erdõbe! Aztán meg: az ördög nem alszik! Hátha ilyenkor is sikerül jó b
akkal találkozni!
Megértõ jó apámat nem kellett nagyon unszolnom: a hétvégeken most is eg
y-egy régebbrõl ismert jó bak tanyájának környékén lesegettünk-cserkészge
ttünk.
Közelgett már az üzekedés ideje, amikor egy vasárnap kora hajnalban ismét
az Égett nevû pagony tisztásai mentén cserkész-gettünk, ahol egy titokzato
s, eddig még közelebbrõl nem ismert bak kaparásait, dörzsöléseit láttuk. Úg
y éreztem, jó elõjel, hogy már idejövet, a kis Vödric-patak mentén vaddiszn
ók ugrattak el.

Gyönyörû, meleg nyári nap ígérkezett megint, mint már vagy két hét óta. T
eljes szélcsend volt. A légjárást ellenõrzõ cigarettánk vékonyka füstje szi
nte megállt a levegõben. Az erdõ csendjében még a szúnyog zümmögését is hal
lani lehetett. Valami várakozás-teljes, ünnepélyes sejtelem áradt szét a tá
jon.
Nesztelen cserkelésünk közben most az ösvény egy elágazódásá-hoz értünk
. Engem egy láthatatlan mágnes jobbra húzott, de elõttem lépkedõ apám hab
ozás nélkül egyenesen vezetett tovább. Kissé elszontyolodva haladtam után
a, és magamban már a jövõt festegettem, amikor majd önállóan, a saját elg
ondolásom szerint . . .
Ám alig haladtunk vagy száz lépést, apám egy bokor takarásában lassan
lekuporodik. Menten felocsúdva duzzogó révedezésem-bõl. azonmód mellékup
orodom én is — és ugyanakkor már meg is pillantom balra egy terephajlat
mögül a lécesben felvöröslõ bakot!
Letartott fejjel, az avaron szaglászva bóklászik elõttünk az õt minduntalan
el-eltakaró fácskák, aljnövényzet között. Lehet vagy ötven lépésre. Látcsöve
inken át minden lépését követjük, de az istennek sem látni meg letartott fejé
n az agancsot . . .
— Zömök test, jó vastag a nyaka — leheli mellettem apám. —
Készülj!
De akkorra már óvatosan le is kanyarítottam vállamról a puskát, és a céltá
vcsövön át figyeltem a bakot. Most végre megáll, felkapja a fejét.
Nem éppen magas, de feje fölött sötéten sûrûsödõ hatos agancsát megpillan
tva már a lapockáját keresi távcsövem hajszálkeresztje, ám azt pont egy fác
ska törzse fedi.
— Jó bak, lõhetsz! — súgja apám.
Attól tartok, hogy a bak esetleg szimatot foghat, és így — térdemre támas
ztott könyökkel, a fácska mellett lapockája mögé célozva — már dörren is a
lövés!
A nehéz, 9,3 mm-es golyó tûzben eldönti a bakot. De csülökre kap ismét,
dülöngélve egy kis félkört ír le. Mielõtt azonban másodszor is lõhetnék, a
bak végképp elterül. Nem is moccan többé.
— Májon lõtted — mondja most már hangosabban apám. —
Akkor szokott a sebzett vad még egy félkört kanyarítani. De jól
csináltad.

Mennyei szavak!
Kezdettõl fogva szokásommá vált — szerencsémre —, hogy a lövés pillanat
áig megõrzöm teljes nyugalmamat. De aztán! Úgy kitör rajtam a visszafojto
tt vadászláz, hogy különben sem kell! Remeg a térdem, vacog a fogam, resz
ketõ kézzel még ama bizonyos nyugtató cigarettával is alig találok a száj
amba . . .
De — akkor már lehet!
Szerintem nem is igazi vadász az, aki nem ismer vadászlázat. Akinek édes
mindegy, hogy céltáblára lõdöz-e, vagy vadra. Fogolyra, nyúlra avagy nagy
vadra.
Végre! Gondosan elgyúrjuk a cigarettacsutkát, és ama jól ismert, kissé s
zorongó, várakozásteljes, ünnepélyes hangulatban odamegyünk a bakhoz. Hatv
ankét lépés.
Apám lehajol, szertartásosan felemeli a már megtört szemû bak fejét.
— Gratulálok, fiam! Jó, szép, öreg bakot lõttél. Még sok ilyen
tiszta vadászsikert kívánok neked a jövõben.
Boldogan összeölelkezünk.
Aztán persze a lövést vizsgáljuk meg. Meg lehetek elégedve ezzel is: testk
özépen hatolt be a golyó, a túloldalon a lapocka mögött vágott ki. A kilövés
alig nagyobb a belövésnél: a nehéz lövedék az õzbak karcsú testét egyszerûe
n átütötte.
Apám körülményesen válogatott töretét vág egy kis tölgyrõl, végighúzza a
kilövés vérrózsáján, és ünnepélyesen levett kalapján nyújtja át. Végtelen
ül boldogan, meghatottan tûzöm kalapom zsinórja mögé . . .
Az „utolsó falatot" már magam illesztem elsõ õzbakom szájába. Tapintato
s, tapasztalt apám magamra hagy.
— No, örülj a bakodnak — mondja. — Add meg neki a kijáró
végtisztességet. Én kimegyek a fõnyiladékra, nem jön-e a lövés
hallatára a vadõr. De a bakodat majd magad viszed le a vaskúti
jégverembe — fûzi hozzá.
Oh, feledhetetlen, diadalittas félóra!
Elsõ õzbakom gyönyörû fejét az ölembe véve ülök az avaron. Ugyan melyi
k vadász ne emlékezne újra és újra meghatódottan az önfeledt percek bold
og hangulatára!
Igen. Pont ilyen zömök, sötét, gyöngyös õzagancsot kívántam magamnak. I
gaz, az ágai lehetnének valamivel hosszabbak is, de ne legyünk elégedetle
nek. Az a fontos, hogy simán, elõírásosan.

holmi hosszadalmas, kínos utánkeresés nélkül ment minden. Ugyancsak meg

lehetek elégedve. Bárcsak a jövõben is minden bakom legalább ilyen len
ne!
Halk lépések zörrenése riaszt fel önfeledt révedezésembõl. Jön vissza apám
.
Új cigaretta, agancsgusztálás. A nagy eseménynek megadjuk a módját. Cs
ak azután kerül sor a nagy élmény „prózai" mozzanatára: elõírásosan, min
den nekigyürközés nélkül ki kell zsigerelnem a bakomat. A zsigert földde
l, avarrai temetem be. Végre nyakamba kerítem elsõ komoly vadászzsákmány
omat, és elindulunk hazafelé.
A hegygerinc felett felbukkanó nap elsõ sugarai aranyozzák meg körülöttün
k a világot.
Vannak vadászok, akik nem kedvelik a vadászkönyvekben az Elsõ rókám, El
sõ õzbakom címû fejezeteket. Ok tudják, miért. Nekem — és úgy tapasztal
tam, sok más vadásztársamnak is — éppen ezek a vadászhistóriák a legked
vesebbek.
Hogyisne! Hiszen emlékezetemben mindig újra és újra kedvesen feleleven
ítik, megcsillogtatják saját hasonló, oly végtelenül boldog élményemet!
Márpedig az elsõ ujjongó, boldog siker élménye emlékezetünkben örökre a
legbecsesebb. Munkában, szerelemben, vadászatban egyaránt.
Az õzbak sok vadásznak a legkívánatosabb vadja. Ennek oka legtöbb esetbe
n az, hogy jó néhány golyós puskás vadász számára éppen az õzbak a „nagy
vad", mert vadászterületén nem akad annál „komolyabb" vad. De bizony ism
erek több öreg kárpáti vadászt is, akinek az otthonát — sok õzagancson k
ívül — válogatott szarvasagancsok, vaddisznóagyarak díszítik, mégis külö
nös becsben tartják az õzbakvadászat örömeit, izgalmait. E nagyvadvadász
ok közül a tárgyilagosabbak azt mondják:
— Nekem azért olyan becses, izgató vadászélmény egy jó bak elejtése, mer
t az sokszor bizony nehezebb, igényesebb egy szarvasbika vagy vadkan meglö
vésénél. Ha bõg a bika, már messzirõl elárulja, hol kell keresnem. A szarv
asbika, vaddisznó jókora testét jó elõre észreveszem az erdõben, hatalmas
lapockájukat is köny-nyebben eltalálom. De az õzbak nem hangoskodik, hacsa
knem akkor, amikor már észrevett, és pár ugrással eltûnik. Néha még egy ki
s bokor is teljesen elfedi, én meg ugyancsak összerezzenek.

amikor hirtelen alig néhány lépésnyirõl hallani: „bö-bö-bö!" — És aznapra

már meg is ette a fene az egészet! De még akkor is, ha minden jól megy, a
legjobb látcsõvel sem olyan egyszerû megbízhatóan „megsaccolni" a bak aras
znyi agancsát. Nemegyszer már remeg a kezem, mire lövésre szánom el magam.
Akkor meg hol itt takarja el éppen egy leveles gally a lapockáját, hol ot
t fedi a bakot egy magas fûcsomó . . . Mert csuda kicsi cél ám az izgõ- mo
zgó, tenyérnyi lapocka, minduntalan ki-kitáncol a céltávcsõ hajszálkereszt
jébõl. Ettõl még veszettebbül zakatol a szívem: Jaj, csak valahogy el ne r
ántsam a lövést!
Más, „költõibb lelkû" õzvadász meg ezt mondja:
— Számomra az õzvadászat azért a legkedvesebb, mert a vadászidény már má
jusban kezdõdik. Nincs mesésebb, élvezetesebb vadászat egy májusi hajnali
cserkészetnél! Amikor az újraéledt természetben a langyos szélben bókoló s
ok száz margaréta, harangvirág meg szapora kakukkszó, gerlebúgás, sárgarig
ó trillázó füttye ünnepli az új élet diadalát, és az üde zöld bokrok lombj
a közt felvöröslik az õzbak lapockája . . .
Akár így, akár úgy: tény, hogy sosem hallottam még olyan vadászról, akin
ek az õzbak nem lett volna kívánatos vadja.
Ezért hát hadd mondjam itt el néhány bakom elejtésének — és el nem ejté
sének — históriáját. Legalább azokat, amelyekbõl hasznos tanulság szûrhet
õ le — mások okulására.
Elsõ bakom csupa gyöngy agancsán kívül — amely különben a háborús viszont
agságok között, sajnos, elveszett — trófeafalamon egy öreg bak szûk állás
ú, lecsapott rózsás (koszorús) páratlan hatos agancsa a legkedvesebb. Kit
ûnik mindjárt, hogy miért.
A már eléggé benõtt Lány-vágásban menyasszonyom társaságában cserkészve l
áttam ezt a bakot elõször. Messze is volt, a magas, sárga fû is folyton elt
akarta a testét: meg sem kíséreltem a bizonytalan lövést. De azt már az els
õ találkozásunkkor is láttam, hogy vastag nyakú, erõs testû, öreg bakkal va
n dolgunk, és ezért nyomban kijelentettem: ez lesz a ,,mi bakunk"!
Aztán — ahogy az egy bizonyos öreg bak után járva lenni szokott — több
közös és magányos lesem, cserkészetem eredménytelen maradt. Eközben vis
zont megtudtam, hogy erre a lány-vágási bakra már két másik vadásztársam
nak is fáj a foga.
Nem emlékszem, hogy valaha is irigyeltem volna más vadász

sikerét. De hogy „a mi bakunk" másnak legyen a zsákmánya, azt már nem!

Közben eljött az õzhívás ideje. Épp a tizedik lesre indultam az erdészla
kból a Lány-vágásba. Csendes késõ délután. Az élõ sövény orgónabokrairól k
ét-három válogatott levelet tûztem a kalapom mellé: ezzel vagy a fagyaibok
or sima levelével szoktam õzhívás idején sípolgatni.
És ím: alig helyezkedtem el a Lány-vágásban a szokásos öreg fatuskó mögö
tt, odaát, a túlsó hegyoldalban, de megint csak jó kétszáz méternyire, fel
tûnt az ide-oda bóklászó „mi bakunk".
Nosza! Elõ az orgonalevéllel!
— Pie, pie, pie . . . pie! . . .
A bak felkapja a fejét, mereven figyel felém. De csak álldogál. Nem jön.
— Pie . . . pie, pije . . .!
Most végre elindul.
De nem ám rohanvást, holmi szeleburdi szerelmes ifjonc módján. Ravaszkod
va, bizalmatlanul kerülgeti a bokrokat, ide-oda somfordál, ám azért csak
jõdögél lefelé a szemközti meredeken. • Célozgatom is már. El-eltakarják
a bokrok, a magas fû, aztán meg már csak legfeljebb meredeken a lapockák
közé, a hátába lõhetnék. Nem akarom megkockáztatni a bizonytalan lövést.
A bak eltûnik elõttem az árokban. Az esteledés csendjében kisvártatva hal
lom is, hogy már az én sûrû bokrokkal benõtt hegyoldalamon zördül meg egy
-egy bokor.
Ahogy az esteledéskor lenni szokott, ároknak tart már a légjárás. Számol
va ezzel tudom, hogy bakom hamarosan szimatot kap. Egyetlen esélyem, hogy
a bak elugrása után visszarohan a szemközti hegyoldalba, s ott jobb kilátá
sú helyen tûnik fel. Az elõttem levõ facsökre gyûrve kalapomat, rátámaszto
m a fegyvert, s már csak a szemközti oldalt tartom szemmel.
Jól is volt így!
„Böö — bö"! — hangzik alattam a szelet fogott bak mély hangú méltatlank
odása. Suhog a lomb, szakad a fû, és máris az árkon túl tûnik fel. Céltáv
csövem hajszálkeresztje minden ugrását követi, de várok még a lövéssel: n
álamnál jobb lövész sem találja el biztosan a százméternyire rohanó õzbak
ot. Arra számítok, hogy majd csak megáll még egy pillanatra, hogy ijedség
ének okát szemügyre vegye: szokása ez az elugró vadnak.

A vad balszerencséje — a vadász szerencséje. Bakom éppen egy kis tisztás

szélén torpan meg, és meredten figyel át felém. Abban a pillanatban már csa
ttan is a lövés. A bak tûzben elvágódik, csak hátsó lábával rúg még egyet-k
ettõt.
Fekszik a most már valóban „mi bakunk"!
Magamban csendesen örvendezve, kitörõ vadászlázamat csitítgatva, mohón s
zívom el az elmaradhatatlan „nyugtató cigarettát". Utána még egyet . . .
Sohasem volt szokásom a lövés után rögtön odarohanni az elejtett vadhoz.
Okvetlen meg akarom kímélni a leterített, de még élõ, kiszenvedõ vadat at
tól a tehetetlen rémülettõl, melyet neki a mellette feltûnõ vadász megpill
antása okoz. Ugyanakkor persze vadászemberi kötelesség egy megismételt löv
éssel minél hamarabb megváltani a sebzett vadat a további szenvedéstõl.
Jómagam — az esetleges rettegett láblövést elkerülendõ — lehetõleg lemon
dok ama bizonyos „kicirkalmazott" váll-laplövés alkalmazásáról. Egy tenyér
nyire a lapocka mögé igyekszem illeszteni a céltávcsõ szálkeresztjét. A mi
ndkét tüdõlebenyt átütõ, roncsoló lövés okvetlen halálos, szinte kivétel n
élkül bõséges vérnyomot ad, ami viszont üdvösen megkönnyíti az utánkeresés
t. Mert bizony a bõgõ szarvasbika, vaddisznó még az ilyen lövéssel is csak
aránylag ritkán marad tûzben.
Különben is: ez a „tûzben maradás" nekem valahogy mindig gyanús. Elõfor
dulhat például, hogy csak a hátgerinc egy tövisnyúlványát érte a golyó. A
lövésre a vad szinte már a ravasz megérintésének pillanatában rogyik öss
ze. De kisvártatva kapá-lódzni kezd, egyszerre csak csülökre kap, beugrik
a sûrûbe — és jó kutya nélkül örökre elveszett számunkra. Amióta egy bik
ámat ilyen sebzés után csak egy gyorsan megismételt jobb lövés döntött le
végleg, nem késlekedem a második lövéssel.
Ha már errõl van szó, egyszer szabad megjegyeznem azt is, hogy kezdettõ
l fogva tartózkodtam a leterített, de még véglegesen nem kimúlt vad ilyen
-olyan leszúrásától, letarkózásától. Még ha mégoly hosszú hegyes dákos va
dászkés volt is a kezem ügyében. Ilyenkor annál sürgõsebb, célszerûbb — é
s vadásziasabb is — a „kegyelemlövés".
E kis kitérõ után tanulságos végig elmesélni a „mi bakunk" históriáját.
Nos, átmászva a meredek árkon, csak némi keresgélés után

találtam meg a már dermedt bakot. A testközépen becsapó golyó, különöseb

b roncsolás nélkül, a másik oldalon a lapocka mögött vágott ki. Boldogan
tûzöm a megvérzett töretét kalapom mellé. Nagy örömöm, hogy az agancs é
ppen olyan, amilyennek elsõ találkozásunk alkalmával látni véltem.
Nem mindig van ez így! Akármilyen jó, korszerû is drága „gukkerünk", ne
megyszer, sõt, nagyon gyakran nem is olyan egyszerû az átlag arasznyi õza
gancsot a folyton ide-oda mozgó bak fején megbízhatóan megítélni.
Már javában sötétedik, de közel esik ide az erdészlak. így hát a bakot
ki sem zsigerelem, úgy, ahogy van, zsebkendõmbe csavart agancsát megmarko
lva, árkon-bokron át, majd gyepes úton vonszolom az erdészlakig.
A jó õzmájvacsorának örvendezõ vadõr az illatos kamillával benõtt udvaro
n kizsigereli a bakomat. Eközben én az istállólámpával világítok, tartom a
bak hátsó lábait. Hát akkor látom csak, hogy a bak bal hátsó lábából vagy
egy arasznyi darab hiányzik! A seb már régen behegedt. Régi lövés, vagy t
alán valami csapda okoztál ezt a sérülést? Lám, hát a jobb agancsszár ezér
t satnyább, csak villás. Vékonyabb is. Érdekes az is, hogy a még élõ bak m
ozgásán — igaz, hogy folyton valami bokor, magas fû takarta — nem vettem é
szre, hogy sántít . . .
A vad anatómiájával szorosan összefüggõ régi tapasztalat, hogy az aganc
sukat évente cserélõ vadfajtáknál a sérülést, sebzést a következõ évi új
agancs minõsége is megsínyli. Mégpedig úgy, hogy a sebzéssel ellenkezõ ol
dalon — a sérülés minemûségétõl függõen — az agancsszár valamiképpen kise
bb, hiányosabb a párjánál.
A saját vadászkalandjaikat elbeszélõ zöldkabátosok rendszerint csak olyan h
istóriáikra szorítkoznak, melyeknek elmesélésekor többé-kevésbé megcsillogt
athatják vadászkvalitásaikat. Sohasem hibázó, remek fegyverük szinte kivéte
l nélkül tûzben rogyasztja a kapitálisnál kapitálisabb vadat stb . . .
Tudj' isten! Végeredményben ezt nem is vehetjük tõlük zokon, hiszen oly
sokrétû az emberi gyengeség, hiúság — és a vadász is csak gyarló ember,
mint mi mindnyájan.
Könyvem bevezetõjében azt mondtam, hogy elmondandó vadászhistóriáima
t úgy igyekeztem összeválogatni, hogy azok tanul-

ságosak legyenek. Ha közben nem egy csorbát szenved is a vadászázsióm.

Mert nekem ugyan — sajnos — nem volt, nincs, és nem is lesz ,,sosem hib
ázó'" puskám. A célba vett vadam sem maradt mindig tûzben. Sõt! Ez az én
gyakorlatomban vajmi ritkán fordult elõ — kivált bõgõ szarvasbikával, vad
kannal. Bizony, még annak idején sem, amikor még 9.3 mm-es drága dupla go
lyóssal vadászgattam. Igaz, ennek oka az is, (már magam is szépítgetem a
dolgot!), hogy szokásommá vált valamivel a lapocka mögött megcélozni a va
dat. Ilyen találat esetén a golyó nem sebzi meg sem a vad szívét, sem a l
apocka feletti „plexus brachialis'" idegcsomót. Hogy mégis így igyekszem
eltalálni az álló, teljes oldalát lövésre kínáló vadat, azt már fentebb i
gyekeztem megindokolni.
Ez legyen a bevezetõje a most elmondandó bakhistóriámnak.
A következõ év nyarán szerettem volna egy hasonló ,,mi bakunk" vadászs
ikernek örülni. Hogyisne! Hiszen a megosztott öröm — kétszeres öröm!
Nyári vakációban a kacsa-tói erdészlak kis vendégszobájában ütve fel ta
nyámat, már napok óta késõn-korán jártam a bakok után. Kaparásai, dörzsöl
ései nyomán úgy-ahogy már ki is tapasztaltam egy bak járását. Ügy beszélt
ük meg a menyasszonyommal, hogy aznap délután a barátnõjével kerékpáron k
ijön õ is: próbáljunk együtt szerencsét.
Amikor eljött az ideje, vasparipámon elébük karikáztam — persze még csak
úgy, puska nélkül. A szûk völgyben, komisz úton, egy kaptatón toltuk fel
kerékpárjainkat, amikor — feltekintve a hegyoldalba — szinte elhûlt bennem
a vér: a nagy fenyõk törzsei között ott áll egy jó bak! Füle fölött csak
úgy villog jókora agancsa a rásütõ délutáni napfényben. Mereven figyel le
reánk, aztán ímmel-ámmal, néhány kelletlen ugrással hangtalanul eltûnik a
fenyõk között.
— Ez a bak nem nagyon ijedt meg tõlünk — suttogom. — Valószínûleg nem
is futott messzire. Yárjatok reám a vadászlakban!
Azzal kaptató ide, komisz út oda: sebtiben felpattanok kerékpáromra, és a
hogy csak bírom, veszettül gyúrom a pedáljait az erdészlak s a puskám felé.
Alig tíz perc múlva ott is termettem. Berontottam kis szobámba, kaptam a
puskámat! Az asztalon kikészített öt tölténv közül

gyorsan felmarkoltam kettõt, és miközben lélekszakadva rohantam vissza, au

tomatikusan, oda se figyelve, megtöltöttem a dupla golyóst.
Alkalmas ösvényen egykettõre már azon a tájon settenkedtem-cserkészgette
m, ahol a bak eltûnt a szemünk elõl.
Kedvezett a vadászszerencse. Hamarosan ismét megpillantottam a tõlem las
sacskán elfelé vonuló, ínyenckedve itt-ott egyet csipegetõ bakot. Ráfogtam
a triédert: Tyû, az áldóját! De jó agancsa van! Ez lesz aztán csak igazán
a „mi bakunk"!
A bak után lopódzkodva, egy-egy fenyõhöz kuporodva már ismételten lövés
hez készülõdtem. De a bak csak lépdelt, legelgetett elfelé, egy pillanatr
a sem mutatta az oldalát. Könnyû, gumitalpú vászoncipõmmel út nélkül, nes
ztelenül lopakodtam tovább a nyomában.
Végre! Oldalt kanyarodik a bak: éppen két fenyõtörzs között vöröslik kíná
lkozó oldala. Fél térdre ereszkedve, feltámasztott puskám hajszálkeresztje
máris ott vibrál a bak lapockája mögött. Nagyot dörren az erdõ csendjében a
„kilenchármas" hatalmas lövése.
Gondosan célozva biztosra vettem, hogy a jól eleresztett nehéz golyó egy
helyben feldönti a bakot. Ehelyett a lövés pillanatában a céltávcsövön át v
alami fehér forgácsféle villanását vélem észlelni, bakom meg néhány egészsé
ges, elegáns ugrással ajánlja magát!
Elképedve ugrok talpra. Hát ez meg mi? Kizárt dolog, hogy a mintegy száz
lépésnyire álló, egész oldalát szabadon kínáló bakot elhibáztam volna!
A rálövés helyén négykézláb kutatva sem találok egy cseppnyi sebvért, egy
etlen golyóvágta szõrszálat sem . . . Ellenben valamivel odább friss faforg
ácsok világítanak a száraz fenyõtûvel fedett talajon. A bak mögött alacsony
an egy fenyõt súrolt a golyó!
Alája lõttem hát a baknak! — döbben reám a kínos felismerés. De miért,
hogyan? És pont ma, amikor nagyon ki akartam tenni magamért. . .
Hitetlenkedve-reménykedve, magamban fogcsikorgatva ebad-tázva, még v
agy félóra hosszat összevissza kúszom- mászom-kere-sem az egész környé
ket.
Hiába! Végül is bele kell nyugodnom, hogy a bak helyett csak egy fenyõt
találtam el, azt is a bak mögött. És vagy egy tenyérnyivel alacsonyabban,
mint ahogy céloztam.

A merõben érthetetlen kudarc miatt szégyenkezve térek vissza az erdészlak

ba. Az udvaron, a nagy hársfa alatti kecskelábú asztalt körülülve, kávézgat
va már türelmetlenül vár a társaságom és az erdész.
— Mi az? Hol a töret a kalapod mellett? Hol van a bak? —
kiáltja felém az udvaron át ifjú arám.
Keserûen számolok be a történtekrõl.
— Na, ma még engem is blamáltál — mondja erre menyasszo
nyom. — Ahogy a lövést hallottuk, megjegyeztem, hogy fekszik a
bak! Azt mondták erre itt körülöttem, hogy az azért még nem
biztos, hibázni is lehet. Mire én kijelentettem, hogy az én
võlegényem nem szokott hibázni . . .
Lenyugvóban van a nap, cserkészni indulunk.
Ahogy az erdészlak elõtt megtöltöm a fegyveremet — nem is tudom hirte
len, örüljek-e neki, vagy még inkább bosszankodjam? —, egyszeriben megv
ilágosodik elõttem az iménti hibázásom oka:
Említettem már, hogy akkoriban apám 9,3 X 74- es dupla golyós Bock-fegy
verével vadászgattam, melyet korosodó apám már nehe-zellett. Ezt a remek
fegyvert apám a messze földön híres Merkel puskamûves fivérekkel készítte
tte Suhlban, Németországban. Mondanom sem kell, hogy gyönyörû, kitûnõen l
övõ, válogatott diófa agyazású Bock-fegyver volt. Nehéz, 18 grammos, ólom
hegyû töltények jártak bele. Amikor aztán késõbb a fegyvert az akkoriban
hírre kapott H-lövedékkel lõttük be, igazítani kellett a céltávcsõ hajszá
lkeresztjén, mert az új, egy grammal könnyebb golyóval a fegyvernek magas
lövése volt. De azért a távcsõ nélküli lövésekre: vaddisznóhajtásban, keg
yelemlövésre tovább is a régi, eredeti lövedéket használtuk, mert a tompa
, ólomhegyû, nehéz golyót jóval ritkábban térítette el útjából holmi gall
y, nádszál. így aztán szokásommá vált, hogy négy H-köpenyes lövedéken kív
ül egy „régi" ólomhegyût is hordtam magammal — és ezúttal éppen ez lett a
vesztem. Valami komiszkodó kobold azzal járatta velem a bolondját, hogy
amint a nagy sietségben sebbel-lobbal megtöltöttem a puskámat, ostoba mód
on éppen az alsó csõbe, elsõ lövésre pont ez az egyetlen, nehéz, ólomhegy
û töltény került! így aztán — ha nem is sokkal — de a bak alá lõttem . . .
Nincs olyan vadász, aki — ritkábban vagy gyakrabban — ne hibázna. De ol
yan sincs, aki hibázására nem találna mindjárt valami enyhítõ okot.
 Azt hiszem, mindenki megérti, hogy ezúttal különösen örültem, hogy höl
gytársaságomnak meg tudtam magyarázni szégyenletes hibázásom okát . . .
A vadásznak nagyon is célszerû más zöldkabátosok hibájából, tapasztalata
iból tanulni. Hiszen a vadászat olyan „mesterség" — manapság már valóság
os tudomány —, amelynek minden csínját-bínját egy hosszú vadászéleten át
sem lehet maradéktalanul megtanulni. „Die Jagd ist allé Tagé neu" — tar
tja egy régi német vadászmondás. Igen: a vadászat mindennap új, más, mer
t a mégoly tapasztalt nimródot is lépten-nyomon sokféle meglepetés érhet
i odakinn az erdõn-mezõn.
Ezért is van, hogy a vadászást, mindazt, ami ezzel a fogalommal összefüg
g, sosem lehet megunni.
Negyvenhat éve vezetgetem vadásznaplómat. De nem holmi kérkedõ, rideg
lõlistát, amelybe az ember egy-egy rubrikába vadászeredményeit jegyezg
eti be. Korántsem. Az én vadásznaplóm kilenc kötete minden vadászkiránd
ulásomról hûen beszámol: eredményesrõl, eredménytelenrõl egyaránt. Ebbe
n a terjedelmes vadásznaplómban lapozgatva, hadd mondjak hát itt el még
néhány tanulságos õzbakhistóriát.
Õzhívás idején a Fátrában vadásztunk apámmal. Teljes két héten át. Apám m
inden esztendõben szabadságának egy részét erre az idõre tartogatta (a tö
bbi a szarvasbõgés jegyében telt), én meg, mint vakációzó egyetemista, il
yenkor nem voltam szûkében az idõnek. Hej, de boldog, évente megismétlõdõ
vadászhetek voltak azok!
Nos, egyik nap, jóval hajnalodás elõtt apámmal együtt indultunk cserkészn
i. Útjaink csak odafenn, a Jaseninán váltak volna el. Bizonytalan volt még
a derengés, amikor felfelé mendegélve egy meredek hegyoldal ösvényén a túlo
ldali széldöntéses vágásból hirtelen kergetõdzõ õzek csörtetése hallatszott
. Azonmód takarásba húzódtunk, és jó messzelátóinkkal már láttuk is: egy ma
gas, fekete agancsú bak nálánál alig gyengébb vetélytársát hajszolja nagy h
évvel a málnabokrok, fatuskók között. Valamivel odább, egy kis tisztáson ot
t álldogált és érdeklõdve figyelte a kegyeiért folyó féltékeny kergetõdzést
a suta.
Néhány percnyi ádáz hajsza közben a két rivális bak eltûnt egy

sûrûn benõtt hajlatban, majd kisvártatva hosszú, fájdalmas õz-jajveszékelés h

allatszott.
Nyilvánvaló volt, hogy a fekete agancsú bak beérte vetélytársát, és most k
egyetlenül döfködi, gyomrozza . . .
— A gyõztes visszajön a sutához, készülj! — súgta apám.
Nekem sem kellett több: menten leszúrtam magam elé hosszú
hegymászó botomat, és feltámasztott fegyverrel, lövésre készen vártam vissza
a gyõztest. Nem kellett sokáig várnom. A hajlat mögül csakhamar feltûnt a f
ekete agancsú bak, és magasra tartott fejjel, büszkén ügetett a sutája felé.

Nem esik ám valami könnyû, biztos lövés az ilyen ügetõ, bokroktól mindu
ntalan takart bakra! Hogy megállítsam, a meredek hegyoldalon sebtében egy
öklömnyi követ indítottam el a lábammal. A gördülõ-guruló kõ csörtetésén
ek hallatára menten megállt a bak. A sutával együtt szoborrá meredten fig
yeltek felénk. Abban a pillanatban már dördült is a Merkel.
Biztosra vettem, hogy a nehéz golyó helyben ledönti a bakot. Ehelyett a b
ak sutájával együtt hangosan méltatlankodva, a találat legkisebb jelzése né
lkül elvágtatott. Ügy el voltam képedve, hogy második lövés hirtelenében es
zembe se jutott.
Nem így apám!
Azonmód mellére ejtette a látcsövet, lerántotta a válláról a fegyverét, és
rövid célzás után már csattant is a lövés. A felfele rúgtató bak hanyatt vete
tte magát — és már gurult is le a meredeken, amíg egy széldöntés meg nem állí
totta . . .
Apám szólalt meg elsõnek:
— Kár, hogy elhibáztad. Azt hiszem, ez lett volna eddig a legjobb bakod.
— De apa! Lehetetlen, hogy teljesen elhibáztam! Pontosan a lapocka mögött
állt a hajszálkereszt, amikor megérintettem a ravaszt . . .
— Lehet, hogy ezt hiszed, valójában meg elrántottad a lövést. De most má
r mindegy: fontos, hogy meglett a bak. Ne lógasd az orrod! Nem kívánom nek
ed, de nem lesz ez az egyetlen bak életedben, melyet elhibáztál. Ezt is me
g kell tanulnod elviselni.
Amint aztán a bakért átmásztam a mély árkon — kicsibe múlt. hogy közb
en nem léptem rá egy utamba került viperára —. még mindig abban reményk
edtem, hogy benne lesz az én golyóm is. De

bezzeg csak apám elõírásos találatát leltem a bakon, akárhogy is forgattam,

vizsgálgattam.
Ekkor vettem észre, hogy a bak mindkét agancsszára, a hegyétõl a koszorú
ig merõ vér! Most már biztos volt, hogy az imént nyilván halálra döfködte
a vetélytársát. Atkiáltottam apámnak felfedezésemet, és keresni indultam a
másik bakot. A hajlat mögött azonban olyan szederindákkal, folyondárral,
magas csalánnal átszõtt sûrûség állta el az utamat, hogy hamarosan feladta
m a további keresgélést.
Akkori vadászpraxisomban ez a gyilkos bak volt az elsõ, amelyet — látsz
ólag minden elfogadható ok nélkül — elhibáztam.
Régi tapasztalat, hogy baj, csalódás ritkán jár magában: alig emésztettük
meg az egyiket, már következik is a másik, nemegyszer a bajok egész soroza
ta. így volt ez az imént elmondott balszerencsés bakhistóriám napján is.
Ügy látszik, nem hiába volt éppen augusztus tizenharmadika!
 A vadászok legtöbbje — ha tagadja is — még manapság, a szédületes iram
ban fejlõdõ technika, tudományok korában is többé-kevésbé babonás. Mert
ugyan melyikünk nem szitkozódik magában, ha vadászatra indulva vénasszon
nyal találkozik? Viszont annál „biztosabb" siker reményében indul útnak,
ha csinos menyecske mosolygott rá . . .
Nos hát, e peches napomon azzal az eltökélt szándékkal indultam az esti l
esre, hogy a reggel elszenvedett csorbát mielõbb kiköszörülöm. Eszembe se j
utott holmi balszerencse-sorozat lehetõsége.
Sosem szerettem, ma sincs ínyemre kísérõ, rávezetõ vadõr útmutogatásán
ak szépen engedelmeskedve vadászni. Az igazi, élvezetes vadászsikernek é
ppen az a sava-borsa, ha csakis a magunk emberségének, vadászmivoltunkna
k köszönhetjük.
Akkor azonban — szégyen ide, szégyen oda — kapóra jött nekem a vadõr tan
ácsa. Azt ajánlotta, hogy próbáljak szerencsét a Kohútová szakadékos erdõr
észében, ahol a szemközti, kis fenyõkkel benõtt hegyoldal tisztásain már i
smételten látott egy jó bakot.
Isten neki! — gondoltam. Megpróbálom.
Egy jó óra múlva már ott is üldögéltem egy kis fenyõeske takarásában. Tet
szett a hely: szeretek így, hegyoldalról hegyoldalra csendesen lesegetni, s
zemlélõdni. Lõni is. Látszólag kedvezõ a

helyzet: a szelem kitûnõ, a szemközti meredély kis tisztásait pompásan megv

ilágítja a lenyugodni készülõ nap. Jó lesz itt lesegetni, elrévedezve ücsör
ögni besötétedésig. Nekem mindig kedvesebb az ilyen, fût-fát-virágot, hálój
át szövögetõ pókot: azt a bizonyos Gárdonyi-féle „arasznyi világot" is érde
klõdve-csodálgat-va figyelgetõ les, mint türelmetlenül, mohón végigcserkész
ni-haj-kurászni, nyomommal elbüdösíteni a fél vadászterületet.
De biz ma — dehogyis értem rá kedvem szerint lesegetni!
Alig szívtam el a vékonyka füstjével alkalmas légjárást bizonyító cigarettá
mat, a szemközti hegyoldal egy kis tisztásán a magas sárga fûbõl máris feltûn
t a nyilván lustálkodó, fektébõl hirtelen csülökre kapott bak! Kéjeset nyújtó
zott, nyalogatta a hátát, megrázta magát . . .
Egy pillantás az agancsra, aztán nagy óvatosan már nyúltam is a puskám
után. Ültömben térdemre támasztott könyökkel, a fegyvert hegymászó boto
mhoz fogva, nyugodtan célba vettem a bakot.
Táv: légvonalban alig száz méter. Szép lassan görbül ujjam a rögtönzött ra
vaszra. Utolsó gondolat: kiköszörülni a reggel elszenvedett csorbát!
Hegyen-völgyön visszhangzik a lövés, miközben a bakom csak meglepetten ug
rik egyet-kettõt, aztán láthatólag tanácstalanul kapkodja a fejét. Csalja a
lövés visszhangja, vagy azt hiszi talán, hogy megdördült az ég?
Nosza, gyorsan a második lövést!
De biz bármi pontosan céloztam is meg a tanácstalanul álldogáló bakot,
megismételt lövésemnek is csak az az eredménye, hogy a bak, most már hang
osan méltatlankodva, nagy ugrásokkal elvágtat.
Elképedve eresztettem le a kilõtt puskát.
Hát lehetséges ez? Hova lett a kora gyerekkorom óta annyit gyakorolt löv
õtudásom? Nem volt elég a hajnali szégyen? Bot, igen: a vad nyomát ütögetõ
bot, nem puska való az ilyen vadász kezébe!
Ilyen lesújtó gondolatok emésztettek. Azért aztán mégis elõírásosan ti
tkon valami csodában reménykedve, apróra átkutattam a rálövés helyét. Eg
yetlen csepp vért sem találtam. Megsemmisülten, önmagammal meghasonulva
õgyelegtem hazafelé.
Lenn a völgyben már várt apám.

— Na, mi az? Hol a töret, hol a bak?

Lemondóan legyintettem.
A sehogy sem ízlõ vacsora után a petróleumlámpa fényénél alapos vizsgál
at alá vettük a puskámat. Akkor vettük észre — nagy megrökönyödésünkre —,
hogy a fegyveren alig észlelhetõen meglazult és eltolódott a céltávcsõ s
zerelése. Ezt a másnapi célbalövés is híven bizonyította. A drága, pontos
an belõtt fegyver ide-oda szórta a golyót! Aszerint, hogy a lövés okozta
rántás, rezzenés után milyen helyzetben állapodott meg a céltávcsõ. Hamar
jában nem is tudtam most már: örüljek-e a csúfos csõdöt mondásomat megmag
yarázó megállapításunknak, vagy bosszankodjam, hogy a még hátralevõ szaba
dságos napok során immár csak távcsõ nélkül használhatom a puskát.
Szinte már gyerekkoromban megtanultam, hogy nagyon kényes portéka a cél
távcsöves golyós puska! Ugyancsak csínján kell vele bánni. Ellenkezõ eset
ben — ha csak hajszálnyira is meglazul a céltávcsõ szerelése — kész a baj
!
Vigyáztam is drága puskámra, mint a hímes tojásra, szemem fényére! Hog
y lazulhatott meg mégis a céltávcsõ szerelése? Emlékezetemben felidézve
az elmúlt napok eseményeit, csakhamar megoldódott a rejtély.
Néhány nappal szégyenletes hibázásaim elõtt, egy fülledt hajnalon a Zeb
rák hatalmas völgykatlanjának két ellentétes hegyoldalán cserkészgettünk
apámmal. Ára a hajnalból alig lett reggel, amikor az ónszínû égen vészjós
ló, sötét zivatarfelhõk kezdtek gyülekezni a Strazov csúcsa mögül, és a t
ávolban, de egyre közeledve, megmegdördült az ég. Már azt latolgattam mag
amban, nem volna-e okosabb még idejében visszakozni a felvonuló zivatar e
lõl, amikor apám hegyoldala felõl — mintegy a szaporázó mennydörgéssel ve
télkedve — golyólövés éles csattanását visszhangozták a hegyek.
Apám akkoriban egy vadonatúj, vadra még ki sem próbált 7 mm-es Schöna
uerrel vadászott. Magam — hozzászokva a nehéz, gyorsan ölõ Merkelhez —
sehogy sem bíztam az ilyen „kis puskában". Különösen ezúttal nem. Ki tu
dja, gondoltam magamban, milyen kevéske sebvért ad az ilyen kis golyó?
Most meg egykettõre nyakunkban a zivatar, menten elmossa azt a néhány c
sepp vért is. A végén még bitangjába vész a bak, az új puska legelsõ vadja.
Sebbel-lobbal siettem hát a lövés irányába: le a völgykatlanba.

fel a túloldalra. Apámat keresõ, jövetelemet jelzõ „hopp-hopp!" — kiáltáso

mat túlharsogta a közben kitört zivatar egyre szaporább mennydörgése.
Nem cifrázom tovább. Aki megért odakinn egy java kárpáti égiháborút, a
z úgyis tudja, hogy nem kedélyes élmény. Kivált akkor nem, ha közben az
ember — akár valami mozgó villámhárítót — puskát hord a vállán.
Nem tudom, más hogyan van vele, én bizony nem kedvelem, ha az erdõn ze
ngõ-dörgõ zivatar lep meg. Különösen azóta nem, hogy egyetlen fivéremet
a Magas-Tátrában villámcsapás sújtotta halálra.
De a szaporán csapkodó istennyila robaja mindig eszembejuttat valami más
t is. Azt a szeptemberi délutánt, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés harcai
során majdnem egy órán át gyúrtak minket a német ágyúk. Akkor is azt lato
lgattuk, hogy vajon a következõ gránát hova csap le, nem kellene-e néhány
lépéssel odább hasalni? (Én bizony jól tettem volna. Néhány év múlva felke
restem az akkori csatateret, és lemértem: a mellettem becsapott német grán
át légnyomása hat lépésnél is messzebbre vetett el — egyenesen egy patakba
. . .)
De kanyarodjunk vissza a szóban forgó bakhoz.
Nem volt vele semmi baj. Apám már megtalálta, ki is zsigerelte.
Hazafelé menet keskenyke csapáson, egy meredek havasi réten vezetett á
t az utunk. Apám haladt elöl. Én mögötte, nyakamban a bakkal, vállamon a
puskámmal.
Útközben apám egy érdekes vadászhistóriát mesélt, de a feltámadt szél el
-elkapkodta erdõben ildomos halk szavát. Hogy jobban értsem, letértem az ö
svényrõl, mellette haladtam. A zivatar áztatta havasi gyepen egyszeriben k
icsúszott alólam gumitalpas lábam: lehuppantam a földre. Bal oldalamra, po
nt arra, ahol rendes vadász a fegyverét hordja.
Estemben nem engedtem el a bakot, de a drága, kényes fegyvert óvandó, ol
dalt vetett könyökömre pottyantam. Eszembe sem jutott, hogy gyengén a puha
gyephez koccanva baja eshet a puskámnak. Pedig ez történt: a kicsúszás eg
yetlen nap alatt két jó bakomba került . . .
Többek között azért is mondtam el ezt az esetet olyan részletesen, mert
nemrég a poprádi autóbuszban tanúja voltam, amint egy beszálló vadász távc
söves fegyverét egyszerûen a fémbordás

csomagtartóba rakta. Jót akarva nem állhattam meg, hogy ne tanácsoljak nek
i alkalmasabb szállítási módot. Hát — még õ volt az „okosabb"! Senkit sem
lehet akarata ellenére boldogítani.
Azt tapasztaltam, hogy a Kárpátok õzvadja többnyire súlyosabb, ellenállób
b, mint sík vidéki fajtestvérei. A Magurán, a Fátrában, a Magas-Tátrában
zsákmányolt bakjaim tiszta testsúlya nemegyszer megközelítette a 28—30 ki
logrammot is. Agancsuk még olyan vidékeken is gyakran kiváló — legfeljebb
talán kevésbé gyöngyös —, ahol a bak nem jut a mezõgazdasági területek k
ínálta dús táplálékhoz. Hiszen a Kárpátok összefüggõ', szinte végtelen er
deiben tanyázó bak nyilván úgy öregszik meg, hogy hírbõl sem ismeri példá
ul a lucernát.
Az is közismert, hogy az ilyen erdei bak — különösen ott, ahol még hiúz,
farkas, medve is veszélyezteti — jobban vigyáz a bõrére. Sokkalta bizalma
tlanabb, megközelíthetetlenebb „civilizált" mezei rokonainál. Ezért van az
, hogy a Kárpátokban egy jó, öreg, tapasztalt bakot zsákmányolni nem egysz
erû dolog!
Már maga a terep is lehetetlenné teszi a komótos kocsis-autós barkácsol
ást. A vágásokban sem könnyû a burjánzó magas málnabokrok, szederindák, s
zéltörések, epilobium (füzike) között megpillantani az õzbakot. Ha meg ke
dvez a szerencse, szinte pillanatok alatt kell határoznunk — vajon golyór
a érett-e a bak — és lõnünk. Nincs idõ latolgató habozásra, mert a bak mé
g kettõt-hármat lép — és valószínûleg soha többé nem találkozunk már vele.
No de ha minden jól ment, annál tisztább, nagyobb az ugyancsak megszolgá
lt siker okozta öröm, becsesebb a trófea. Bizony még akkor is, ha az aganc
s nem is olyan erõs, amilyennek azt az eleven bak fején láttuk.
Mi is volna a vadászat a vele összefüggõ megfigyelések izgalmas élménye
k, meglepetések, kiszámíthatatlanságok, fáradságok nélkül?!
Hogy a mostoha életkörülmények által megedzett kárpáti õzbak mennyire sz
ívósabb, ezt egy tátrai bakom históriája bizonyítja a leginkább.
Ugyancsak régen, még fiatal koromban, õzüzekedés idején a Magas-Tátrá
ba hívott meg egy kedves ismerõsöm õzbakra. Mondanom se kell, hogy kapv
a kaptam a kínálkozó alkalmon, annál is

inkább, mert e vadregényes hegyóriások között addig még sosem volt módo
m vadászni.
Az is módfelett kedvemre volt, hogy teljesen a magam ügyeskedésére utalva
vadászhattam. Megérkezésem után az ótátrafüredi szálló elõtt sétálgatva ve
ndéglátóm egyszerûen felmutatott a jól odalátszó hatalmas he^voldalakra: it
t és ott a vadászterület határa, mutasd meg, mit tudsz.
Jó vadászatot! Kész.
Minden fiatal vadász jól ismeri ezt a nagyszerû érzést: na, végre megmu
tathatom, hogy ismerem a csíziót! Komoly vadász vagyok. aki egymaga is er
edményesen tud „mûködni''!
Nos, akit érdekel, tartson velem a Magas-Tátrába, ott a Nagyszalóki-csú
cs 2400 m magas, meredek hegyoldalára.
Már kétnapos tapasztalkodó portyázásom során kedvezett a vadászszerencs
e.
Szép, verõfényes délután egy széldöntés mögött elhelyezkedve gyönyörködt
em a mesés tájban, aztán óvatosan megszólaltattam õzhívó sípomat. Kis szün
etek alkalmas közbeiktatásával alig „epekedtem" negyedórát, amikor fölötte
m, a meredek hegyoldal törpefenyõi között egy-két suhogás, ágroppanás — és
máris megpillantottam a bakot. A sûrû limbusban talán meg sem láttam voln
a, ha fel nem ugrik egy kiálló sziklára. Kilátást keresett a bak is: mind
a négy lábát összekapva úgy állt ott, mint egy zerge, és mereven figyelt l
efelé — felém. így jól láthattam egész alakját, lövésre kínálkozó lapockáj
át.
Attól tartva, hogy a következõ pillanatban leugrik kilátóhelyérõl, és szem
em elõl tûnik, rá sem fogtam a messzelátót, csak a céltávcsövön át vetettem
egy pillantást az agancsára.
Egész jó bak! Vendégségben, elsõ tátrai bakomnak mindenképpen megtesz
i!
Jól emlékszem. Ahogy 9,3-as „ágyúm" hajszálkeresztje a lapockája mögé sz
ívódott — táv vagy száz lépés — felvillant agyamban a gondolat: csak még e
gy pillanat, és a nehéz lövedék egyszerûen lesodorja a szikláról . . .
És már dörrent is a lövés!
Csak elámultam, amikor a bak — minden ledõlés helyett — egv elegáns ugrá
ssal levetette magát a szikláról, és vad vágtába kezdett a törpefenyõk köz
ött!
Pillanatokba tellett, míg meglepetésembõl felocsúdva felugrót^

tam, és sebtében ismét célba kaptam a nyargaló bakot. Éppen egy kidõlt fen
yõt ugrott át, amikor odadobtam a második lövést.
Most aztán legott elterült, de — a hatalmas, fájdalmas ütéstõl egy pillanat
ra szinte aléltan — letottyantam magam is. Szememet, arcomat elöntötte a vér
...
Az ördögbe is! Mi történt?
Hát egyszerûen az, hogy az elrohanó bakra a második lövést leadva, nagy
igyekezetemben túl közel hajoltam a céltávcsõhöz. Az meg nem volt rest,
és keskeny élével úgy megvágott a szemem felett, hogy majdnem arról koldu
ltam . . .
Nem mindennapi színes fénykép lett volna a „diadalmas" vadászról, amint
kóválygó fejjel ül egy fatuskón, zsebkendõjével törülgeti vérzõ homlokát,
szemét, miközben nagyokat szippant elmaradhatatlan cigarettájából.
Aztán odatántorogtam leterített bakomhoz. Fél szemmel pislogatva, keresgé
lve alig találtam rá.
No, az agancs semmi különös. Normális, mondhatnám közönséges, öt-hat év
es hatos. Minden érdekes jellegzetesség nélkül. „Ajándék lónak ne nézd a
fogát!"
És a lövések?
Nyilván véletlen szerencse volt: a két belövés — valamivel a lapocka mög
ött — alig 3-4 ujjnyira volt egymástól, a két kilövés meg a bordák között
egyetlen, majdnem öklömnyi lyuk.
Megfordult fejemben a gondolat: ha egy nagydarab ember csak egyetlen ilye
n lövést kapna, helyben összecsuklana, talán a lövést se hallva. Ez az alig
negyvenkilós kecses állat meg ekkora sebbel szaporán elrúgtat, átugrik egy
ledõlt fenyõt, s ki tudja, meddig rohant volna még, ha a második lövés fel
nem dönti. Kárpáti õzbak!
Egyébként ennek a tátrai bakhistóriának tanulságos volt az utójátéka is.
Ahogy illik, estére meghívtam kedves vendéglátóimat egy kis áldomásra a G
rand hotel bárjába. Valami alkalmatlankodó grófot is hoztak magukkal, aki
már az elsõ pohár után így szólt hozzám:
— Kedves tanár úr, volna egy kérésem önhöz. Én is szeretnék egy tátrai
bakot lõni, de nem hoztam magammal fegyvert. Legyen szíves, kölcsönözze e
gy-két napra a puskáját.
— Kedves gróf úr — válaszoltam —, ön bizonyára jól tudja. hogy nõt, fogk
efét, fegyvert senki sem kölcsönöz.
—
Megsértõdött erre a gróf, elment aludni.
Késõbb aztán hallottam, hogy ez az úr az õt kísérõ erdész puskájával cserk
észés közben elbotlott a nehéz terepen. Esés közben egy sziklához koccintott
a a fegyver céltávcsövét, és két bakot simán elhibázott . . .
Adott volna nekem otthon az apám, ha drága fegyverünket ismeretlen stüs
zinek kölcsönöztem volna!
Említettem már. hogy sok esetben bizonv drága messzelátóval sem könnyû do
log biztosan megállapítani, milyen agancsot hord az õzbak a fején.
Márpedig minden valamirevaló vadász golyóra méltó, lehetõleg öreg bakot a
kar lõni. Erre törekedve a bak megpillantásakor látcsövét rendszerint legel
õbb a bak agancsára szegezi. Többnyire tehát a szemügyre vett agancs látni
vélt értékei, ilyen-olyan jellegzetességei döntik el a bak vagy akár a szar
vasbika sorsát.
Jó azonban számolni azzal is, hogy a messzelátó nagyítása, valamint a megv
ilágítás, a látószög sok esetben a bolondját járatja a vadásszal.
A tapasztalt vadász tudja, számol is vele, hogy a nap fényétõl élesen me
gvilágított, csillogó-villogó agancs kápráztat, csal: többet mutat a szeré
ny valóságnál. Borongós hajnalon meg — különösen az esõtõl, harmattól nedv
es agancs — kívánatosan sötét, vaskos, zömök trófeát ígér. A meredélyen fe
lettünk álló vad agancsa hosszabbnak, lefelé nézve rövidebbnek, de vastaga
bbnak tûnik.
A még eleven õzbak életkorának megállapításánál — így mondja a vadászkát
é — az alul vastag agancs, az erõs, tetõ alakú rózsák (Dachrose), a rövid,
 de annál vastagabb, gyakran kidomborodó agancstövek jellemzik az öreg bak
ot. Ez igaz is. Csak az itt a baj, hogy ezek a jellegzetességek vajmi ritk
án állapíthatók meg biztosan, a távolban ilyen-olyan takarásban bóklászó b
ak agancsán, fején. A koros bak pedig nem sokat mutogatja magát, nem enged
idõt spekulálgatásra! Ha mégis hosszabb gusztálgatásra nyílik alkalom, cs
únyán becsaphat az erõs messzelátó nagyítása, az „óhaj szüli a gondolatot"
momentum . . .
Jómagam azt tapasztaltam, hogy az öreg bakra jellemzõ — könnyebben is fe
lismerhetõ — a zömök alak, a rendszerint sötétebb, szinte „szarvasbarna" s
zõrzet, a rövid, vastag nyak, a titokzatos, bizalmatlan viselkedés. Fõleg
pedig: az öreguras, mor-

cos „arckifejezés"! Sok kívánatos agancsú baknak kegyelmeztem meg, amint a

z utolsó pillanatban, puskám célt keresõ távcsövébe meredt ártatlan „gyerm
ekarca", kamaszos tekintete . . .
Egyébként itt jegyzem meg, hogy a bak szakszerû megítélésekor a legtöbbs
zör az elsõ benyomás a legmegbízhatóbb. Persze ehhez ..némi" gyakorlat szü
kséges. Itt is a gyakorlat teszi a mestert!
Amikor mindezt még nem tudtam, csúnyán megjártam egy l'átrai bakomma
l.
Ezt a bakot egy verõfényes reggel pillantottam meg elõször, ahogy a szem
közti vágásos hegyoldal sûrû málnabokrai, fatuskói között vonult tõlem elf
elé. A limbusban fel-feltünedezõ napsütötte agancsa szemkápráztatóan villo
gott: úgy látszott, nem is „közönséges" hatos bak, hanem legalábbis nyolca
s.
Több sem kellett a babérokra pályázó fiatal vadásznak! Mivel két-három
lesemen sem tudtam puskavégre kapni, egy magányos magfára magasülést es
zkábáltam össze. Onnan jobban beláttam a benõtt vágásba.
És mit tesz Diana? Már elsõ hajnali „ülésem" során ismét feltûnt a „mes
ebakom". (Ma már persze, tudnám, hogy az ilyen rendszeresen mutatkozó, vi
lágos nappal a vágásban ténfergõ bak aligha lehet minden hájjal megkent i
dõsebb korosztály!)
Miközben messzelátómat ide-oda csavargatva igyekeztem pontosan megítélni
az ígéretesen villogó agancsot, a bak tõlem egyre messzebb vonulgatott-cs
ipegetett a benõtt vágásban. Gyors elhatározással ráfogtam a puskát, de a
tõlem egyenest elfelé haladó bak nem kínált alkalmas célt.
Hogy megpróbáljam megállítani, oldalt fordítani, ráfüttyentettem. Meg is
torpant, de csak figyelõ fejét fordította felém. Végül, miközben az egyre n
övekvõ távolság miatt már-már lemondtam a lövésrõl, valami ínyencfalat után
nyúlva kissé oldalt fordult.
Bordái mögé célozva lõttem rá, és a bak elõrevágódva egy helyt elterült.
Nagy volt aztán a csalódásom, amikor — hosszas keresgélés Után — kiemelte
m a dermedt állat fejét a gizgazból, és mohón az agancsra meredtem. Biz csa
k egy egész közönséges hatos bak volt, nem is valami öreg. Elõzetes ítélete
mben az tévesztett meg, hogy a két felemás, fehérre csiszolt, villogó ágú a
gancsszár furcsán ide-oda görbült. Ezért láttam több ágúnak. (Sajnos, ezt a
trófeámat is „megette" a háború . . .)

Egyébként ez alkalommal is tapasztalhattam, hogy a nehéz, 18 grammos, ré

zköpenyes lövedék õzbakon sem ejt ízléstelenül nagy roncsolt sebet. A kilö
vés is csak hüvelykujjnyi volt. Az utolsó borda mögött érte a bakot a goly
ó, szügye közepén vágott ki, így nem ért komolyabb ellenállást adó csontot
. Persze a zsigerelés nem volt túl gusztusos munka.
Özbakra ez volt egész vadászpraxisomban a legmesszebb lövés: 198 lépés.
Azóta sem mertem ezt megismételni. Kivált a 9,3-as. nehéz golyóval nem.
A vad nem céltábla!
Egyszer, õzüzekedés végén, váratlan körülmények között lõttem egy gyilkos
bakot.
Tíz óra felé járt már az idõ: az augusztusi reggelbõl tikkasztóan meleg,
verõfényes nap született. A korai felkeléstõl elpilledve, a hosszú cserkész
ettõl fáradtan, izzadtan bandukoltam le a meredek szálasban, a hegyoldal al
ján meghúzódó vadászkunyhó felé. Immár vigyázatlan lépteim alatt meg-megzör
rent a száraz avar.
A hiába sóvárgott siker igen gyakran éppen akkor lep meg minket, amikor
már reményvesztetten lemondtunk róla.
Balról, a szomszédos sûrûségbõl egyszerre csak lombsuhogás, kehes szûkö
lés, ugrások dobbanása hallik, és a következõ pillanatban ész nélkül vágt
at felém egy derék bak! Fa mellé lépve rákapom a puskám, de abban a pilla
natban elõront a bakomat ádázul kergetõ — másik bak! A céltávcsövön át is
látom, hogy az üldözõ fején csak két villogó, jókora nyárs meredezik.
A hatos bak elrohan mellettem, de õzriasztást utánzó hangom megtorpantja
a „gyilkost".
Alig negyven lépésrõl lõttem szügyön.
Az õzhívást, az õzbakvadászat e tagadhatatlanul izgalmas változatát — le
véllel, mesterséges síppal — fiatalabb koromban magam is szorgalmasan gy
akoroltam.
Ma is elismerem, hogy ez a vadászási mód — ha bakselejtezés, egy-egy bizo
nyos, titokzatos vén bak „lépre csalása" a vadászat célja — felette hasznos
és sikerrel kecsegtetõ.
Amikor eljön az ideje, mégis takarékosan szólaltatom meg õzhívó sípomat.
Szinte restelkedve. Egyre gyakrabban eszmélek rá: vajon kifogástalanul va
dászias dolog-e párja hívásával puskám csöve elé csábítani a fajfenntartás
ösztönétõl elvakult bakot? Vag\
— gidahangon sípolva — kijátszani a féltõ anyai ösztönt, arra számítva, hogy
a gidát keresõ suta mögött jön majd a párja, a bak is?
Persze a panaszhang, a vészsirám utánzása is õzhívás. De nem mindenki gu
sztusa — az enyém sem — a messze elhallatszó õzrimánkodás, jajveszékelés r
iogásával felzaklatni, teleóbégatni a nyári erdõ felséges, ünnepélyes csen
djét . . .
Végezetül — vállalva annak valószínûségét, hogy fiatal vadászolvasóim ért
etlenül csóválgatják majd fejüket — hadd mondjam el még legfrissebb bakhi
stóriámat is.
Az érthetõség kedvéért elõre kell bocsátanom, hogy a szóban forgó appony
i „széles-kõi öreg bakra" akkor már három éve hiába vadásztam. A magas fûv
el benõtt, kisebb-nagyobb sziklákkal teleszórt meredek tölgyesben tanyázó
titokzatos öregúr ugyancsak értette a módját, hogyan kell vigyázni a bõrér
e, jobban mondva a végül már csak visszarakott, páratlan hatos, fekete aga
ncsára.
Vagy kéttucatnyi neki szánt lesemnek, cserkészetemnek mindössze az volt a
z „eredménye", hogy négy alkalommal találkoztunk. Pillanatokra. Ahogy az il
yen óvatos öregurakkal lenni szokott: mire lövésre kerülhetett volna a sor,
a sok fedezõ fa, szikla, magas fû között eltûnt.
Egyetlenegyszer kínálkozott csak jó alkalom, amikor a bakom éppen egy fél
méternyi utcikán lépegetett át. De akkor meg a vonulását követõ hajszálkere
szt elõbbre csúszott a kelleténél: a kis nyiladékot oldalazó száraz tölgy f
ogta fel a golyót. Magyarán: elhibáztam.
A továbbiakban hadd idézzem vadásznaplómat:
Augusztus 16. Vadászkirándulásom harmadik, utolsó napja.
Hajnalodás elõtt összepakolom a holmimat, lezárom a kunyhót, és a patako
n túl nekifohászkodom a Széles-kõ meredélyének. Lépésrõl lépésre settenked
em felfelé az alj növény zetes tölgyerdõt átszelõ régi, benõtt kocsiúton.
Alig néhány száz lépés után — hirtelen összerezzenek. Közel alattam, egy
fedezõ terephullám takarásából õzbak vastag riasztása visszhangzik!
Megtorpanok. Persze: hajnalban még éppen oda, lefelé tart az árulkodó lé
gjárás. A bizonytalan derengésben messzelátómmal a harsogó hang felé kutat
va, már látom is a bakot. Azaz csak figyelõ.

szép fejét, nyakát. Lõni való selejtbak, de lövésrõl szó sem lehet: szabad
kézbõl, száz lépésrõl amúgy sem találnám el biztosan a nyakát. De különben
sem maradt volna idõ a lövésre, mert a bak, felháborodottan kettõt-hármat b
öffentve, hatalmas szökellésekkel elrúgtat.
A saspáfrányos, nedves hajlatban, ahol már többször találkoztam vaddiszn
ókkal, ismét õzbak tûnik fel szemközt. Bóklászása közben bosszantóan fedez
i a sok fatörzs, fagyaibokor, de most éppen két mohos szikla között, oldal
át mutatva kezd el csipegetni. Látom is már: szép terpesztésû, gusztusos a
gancsú hatos — de még csak 4-5 éves. Ebbõl még csak lesz lövésre érett bak
. Azért a céltávcsövem hajszálkeresztje szorgalmasan gyakorlatozik a bak k
ínálkozó lapockája körül. Alig hallhatóan rá is csettentem néhányszor a bi
ztosított fegyverem rögtönzõjét.
Elbócorog a bak — én meg önkéntelenül arra gondolok, hogy milyen szeren
cséje volt.
Egy kiálló szikla fedezésében ledõlök, elégedetten rágyújtok. Hogyisne!
Ha nagyon akartam volna, már meg is volna a bakom.
Nem mutatkozik több vad. A felettem vonuló jó szarvasváltót is kihagyta ma
az itt gyakran látott fõvad.
Közben teljesen kivilágosodik: a felkelõ nap elsõ sugarai megtévesztõén
„õzvörösre" világítanak meg egy-egy száraz fatuskót. Egyre melegebb lesz.
Egy felhõ sincs az égen : lángoló, forró nap készül megint. Madárhang sem
hallik, a vad már bizonyára elvonult az árnyékos sûrûbe hûsölni.
Nekivetkõzve felszedelõdzködöm hát én is, és eredménytelenül, mégis elég
edetten folytatom hazafelé vezetõ utamat. Hálatelt szívvel. Hatvan éven fe
lül a vadásznak minden több napos erdõjárás a sors ajándéka.
Izzadva érek fel a keresztezõ, elhagyott kocsiútra, melynek széleit az éjj
el ismét felturkálták a vaddisznók. Ilyenkor, rekkenõ kánikulaidõben nem érd
ekelnek.
Vége van a kepesztésnek: a távoli falu felé vezetõ utam az apponyi várro
m mellett, a sziklás gerinccel párhuzamosan, a terepvonal mentén, majd mer
edeken lefelé tart. Háromnapos vadászkirándulásomat tulajdonképpen befejez
ettnek gondolom. Meg is szaporázom lépteimet, hogy a délelõtti busszal, hõ
ség beállta elõtt érjek haza. Egy-egy elpilledt gondolatom már az otthon
élvezhetõ fürdés, hûsölés kényelmét, mintsem egy még

várható vadászkaland lehetõségeit festegeti. De ballagásom közben továbbra

is szemmel tartom a környéket . . .
Nagy hirtelen, balról felettem lombzörgés hallik — és szaporán körözve má
r fel is tûnik a tölgyek között egy kergetõdzõ õzpár!
Menten egy fához lapulok: Látcsövezésre nincs idõ, csak a céltávcsövön á
t veszem szemügyre a bakot. Szinte már az elsõ pillantásra látom, hogy egy
— bakaggastyán! Nemhogy a feje, de már vastag nyaka is õszbe csavarodott.
Korcs agancsú, páratlan hatos: a „széles-kõi öreg"!
Itt van elõttem annyi sok eredménytelen cserkészetem, lesem áhított célja!
Akár kõvel is megdobhatnám, oly közel esik, amint fáradtan, tétován megáll.
Teljesen szabadon, napsütötten, elhibáz-hatatlanul, alig harminc lépésre .
..
A vadász határozásának „vagy-vagy" pillanatai.
A megfontolások, gondolatok és végül a határozat, melyek e néhány pillan
at alatt végigcikáznak egy ilyen magamfajta öreg vadász agyában — akár egy
 lélektani disszertáció anyagát is képezhetnék:
„. . . Idei vadászkirándulásaimon három jó bakot lõhettem volna már, de a
zok sosem tûntek elég érettnek, öregnek ... a legjobbat talán meg is lõttem
volna, de azt mindjárt az elsõ lesemen hívtam be: nem volt még kedvem megl
õni. Egy jó bakot elõbb ki kell érdemelni. Türelemmel, sok járással, remény
kedéssel. Hát ez most mind megvolna. Sõt. Elõreláthatóan az idén már nem is
vadászhatok többet õzbakra. Elutazom. És most, íme: szinte az utolsó percb
en, már hazafelé ballagtomban, itt áll elõttem, akár a céltábla, az annyira
óhajtott vén bak! A hajszálkereszt ott türelmetlenkedik a lapockája mögött
, csak meg kell érintenem a rögtönzött ravaszt . . .
A titokzatos »széles-kõi öreg bakot* ilyen körülmények között: talán utols
ó mézesheteitõl elvakultan, elbutultan durrantsam le?
És ha, mondjuk, megjátszom az öreg »fenegyerek« szerepét? Aki majd elhen
ceghetne vele a trófeabemutatón, hogy lám: én ilyen vén bak eszén is túl t
udtam járni — és meglövöm? A kiérdemelt vadászsiker elégedett öröme helyet
t — csak a restelkedõ sajnálkozás kerekedne felül ... Ej, ha puska helyett
most teleobjektíves fotogépem volna a kezemben (és nem a sok cipelnivalóm
ai nehezítve, a hátizsákban)! Ez volna a jó fénykép! . . ."
A bakom, bambán bámulgatva ide-oda, egy helyt kivárja ezt az

egész cikázó gondolatsort. Végül a suta megelégeli az eseménytelen ácsorgás

t, és szép komótosan, hogy öreg gavallérjának ne legyen túl fárasztó az ira
m, néhány tétova ugrással eltûnik a dombéi mögött. A vén, fáradt bak szinte
dülöngélve követi.
Ha tudná szegény feje, hogy elvakult mámorában de közel volt ahhoz, hogy
hirtelen vége szakadjon a késõi szerelemnek, hanyatló életnek, mindennek
...
Vállamra kanyarítom a biztosított fegyvert, és a friss vadászélményen elé
gedetten eltûnõdve, most már neszezõ marsolással folytatom utamat a hõségbe
n tikkadó távoli falu, a hazazötyögtetõ busz felé.

SZARVASBIKAK
Sorsom jóvoltából az elsõ szarvasbõgés hátborzongatóan izgalmas, örökké f
elejthetetlen élményét, a dörgõ-hörgõ szarvasbika elejtésének kalandját m
ár harmadikos elemista koromban végigélvezhettem.
Még ma is jól emlékszem: szeptember végén, egy keddi napon azzal jött ap
ám haza a hivatalból, hogy ma ugyancsak jó hírt telefonált a kacsa-tói erd
ész! Az Egetten jól bõg egy erõs bika!
Aznap apám el volt foglalva, de megígérte, hogy másnap kimegyünk szeren
csét próbálni.
Igen ám! De szerdán reggeltõl fogva egyhuzamban csak esett, esett az e
sõ. Apám a hét végére akarta halasztani vadászkirándulásunkat. Én azonba
n sehogy sem akartam ebbe belenyugodni. Apámtól késõbb többször is hallo
ttam, hogy mérgemben elpityeredve szipákoltam:
— Hát vadászok vagyunk mi? Hiszen nem vagyunk cukorból!
Ez hatott! Kimentünk.
Jó sokat kellett ám kutyagolnunk — még a Vaskúttól is vagy egyórányi jár
ásra esett az Égett vágásos, nyíres hegyoldala. A végtelennek tûnõ caflatá
s közben egyre nehezebb lett rajtam a nedves lódenkabát, lábamon a sárpapu
csos bakancs. Lohadni kezdett lelkes nekibuzdulásom. Ráadásul még egy felr
iasztott nyúl is utunkat keresztezve loholt tova, ami — a vadászbabona sze
rint — tudvalevõleg kedvezõtlen elõjel . . .
Mégis — minden úgy alakult, ahogy álmodni sem mertem volna.
Pedig a hosszú, eseménytelen les, ázás közben már-már teljesen besötétede
tt, és csalódottan,' csendben éppen szedelõzködni kezdtünk.
Es ekkor — hátborzongató bõdülés harsant fel a szemközti hegyoldal sûrûj
ében!
Apám, lövésre kész fegyverrel, lassan fél térdre ereszkedett.

miközben gyorsan lerántotta és a földre ejtette a céltávcsõ lencsevédõ bõrkup

akjait.
Kisvártatva két-három szarvastehén sötét körvonala tûnt fel a hegygerin
cen, majd utánuk — hatalmasat harsanva — a bika!
Megrázta jókora koronás, szép agancsát, és meredten figyelt felénk.
Abban a pillanatban már dörrent is a lövés!
Nemcsak azért mondom el itt ezt a históriát, mert ez volt az elsõ, minden
ízemben megrázó, felejthetetlen bikaélményem. Érdekes az is, ami a lövés u
tán következett.
Apám akkori kakasos, vegyes csövû fegyverének 8 mm-es tompa ólomhegyû go
lyója — ahogy illik — lapockán találta a tõlünk vagy száz lépésre keresztb
en álló bikát. Az meg erre — az „elõírásos" nagy ugrás helyett tûzben hany
att vágta magát, s rövid kapálód-zás után végleg elterült. Lekushadt vizsl
ánk kirántotta kezembõl a szíját, a lerogyott bikához rohant, s mély hangú
helyben ugatással hívott oda minket is.
Összeölelkeztünk apámmal.
Ahogy a leterített bika jó agancsát, a lövést bírálgattuk, vizsgálgattuk, é
szrevettük, hogy a bika hátából több letört faszi-lánk áll ki. Jobban szemügy
re véve a dolgot, kiderült, hogy a magát hanyatt vetõ bika egy jókora fatuskó
kimeredezõ, tõrszerû hasadékaiba zuhant, amelyek több arasznyi mély sebet ej
tettek veséi táján. Nyilván már ezek a sebek is végzetesek lettek volna . . .

Úgy látszik, nemcsak a baj, a becses élmény sem jár magában.

Aznap este volt elsõ, mindeddig felejthetetlen találkozásom a vaddisznókkal
is.
 Mire az imént elejtett szarvasbikát kellõen megcsodálgattuk, aztán meg kiz
sigereltük, teljesen besötétedett. Az esõ változatlan konoksággal esdegélt t
ovább.
Gondoskodni kellett még a bika elszállításáról. Immár csuromvizesen elm
entünk hát a nem túl messze esõ erdészlakba, bejelenteni a „bikahalált".
Útközben egy sûrû fenyvesen kellett áthaladnunk. Ott olyan töksötét volt,
hogy az orrom elé sem láttam. Lámpánk nem volt. Elõttem lépdelõ apám köp
önyegébe kapaszkodva cuppogtam, csetlettem-botlottam a nyomában.
Egyszerre csak a közelben jobbról — vad törtetés-Csörtetés, fújás, dühös,
mély hangú morgás! Még a lélegzetem is elállt ijedtemben.

— Vaddisznók! — mondja egész hangosan apám. — Ne félj. nincs semmi baj

! — S hogy elijessze a disznókat, hangosan köhint párat, még a tenyerébe
is tapsol.
Dühös fújás, morgás a válasz. A megzavart vaddisznók az avart, gallyakat r
opogtatva tipródnak egy helyben. Jól tudják, hogy a vaksötétben már nem tud
nekik ártani a vadász. Elugrás nélkül, kelletlenül tûrik, hogy elhaladjunk m
ellettük . . .
Ej, azóta de sok víz folyt le a Dunán! De sok — teljes tizennégy esztendõ
telt el elsõ szarvaskalandom után addig, amíg magam is önálló szarvasvadás
z lehettem!
Említettem már, hogy vadásztársaságunkban csak meglett, dolgozó polgár k
aphatott helyet. Ezzel az elvvel apám is teljesen egyetértett. Addig tehát
, míg be nem fejeztem egyetemi tanulmányaimat, csak mint apám hátizsákot c
ipelõ figyelgetõ-nyomozgató, tapasztalatokat gyûjtõ kísérõje izgulhattam v
égig a „vadászkarácsony" várva várt idejét.
Könnyû volt apámnak! Szabadságának jó részét a szarvasbõgés „szent" ide
jére takarította meg. De nekem a szeptember az új iskolaév kezdetét, rabs
ágát jelentette, amikor csak legfeljebb szombat délután kerekezhettem ki
az erdészlakban rám váró apám után. Lóhalálában!
Akkoriban még hírbõl sem ismertük a szabad szombatot! Mindössze a szomb
at esti meg a vasárnap reggeli cserkészet, les volt az egész hétre szóló,
egyedüli vadászörömöm. Egyetemi éveim alatt meg még ennél is mostohább v
olt a sorsom. Hiszen éppen szarvasbõgés idején búcsút kellett vennem az e
rdõtõl, vadászattól. Az õszi színpompában parádézó erdõ helyett — a messz
i Prága sivár, kormos kõrengetegei nyeltek el.
A tucatnál is több esztendõ mostoha körülményei között szorgalmasan gyûj
tögettem szarvas vadász-tapasztalataimat. Torkomat olykor rekedtre erõltet
ve, megtanultam apámtól a szarvashívás fortélyait is: néhai nagyapám régi,
kopózáskor használt Ökörszarv kürtjébõl készítettem magamnak jól rezonáló
, vékony falú szarvashívót. Vendégként, téli cserkészeteken itt is, ott is
lõttem már néhány szarvastehenet az évek folyamán, de mindez persze csak
egyre inkább szította-fokozta bennem a vágyat, hog\ végre magam is szarvas
bikára vadászhassak.
Szarvasbõgés idején!

Amit az ember nagyon akar, azt el is éri. csak ki kell tudni várni.
Diplomám kiizzadása után az a szerencse ért. hogy szülõvárosomban kapta
m állást. Most már semmi sem állta útját vadásztársasági tagságomnak.
Elkezdõdött szabad, önálló vadászásom pompás korszaka!
A lelkendezõ ..pompás" jelzõt olvasva ne gondolja senki, hogy valami va
dászparadicsomban kezdhettem el vadászni. Nem. A majdnem százéves polgári
vadásztársaságunk által bérelt kis-kár-páti vadászterület — ma már ..par
kerdõ" — ugyan elég nagy volt (4000 ha), de egyáltalán nem bõvelkedett va
dban. Annál kevésbé fovadban. Ráadásul kirándulók, gombázók, eprészõk-mál
názók, de még bizony a manapság már hírbõl is alig ismert, téli tüzelõt,
rõzsét gyûjtögetõ, ócska kordékon szállító ínségesek is kujtorog-tak-kurj
ongattak az erdõn, zavargatták a pár szem vadat.
A szarvas nem kedveli az ilyen tanyát. Két-három bika csak bõgéskor, rövi
d vendégszereplésre látogatott át hozzánk a szomszédos, akkor még uradalmi
erdõkbõl, s a gyakori zavarás miatt legfeljebb csak éjjel hallatták hegyen-
völgyön át visszhangzó bõgésüket. Mire kivilágosodott, teljes csend honolt
az erdõn a legjava bõgési idõben is.
így aztán nagy ügybuzgalom, hozzáértés, fõleg sok türelem, de még ennél
is több szerencse kellett ahhoz, hogy valaki nálunk valamirevaló bikát tud
jon lõni. Persze ilyen körülmények között nem volt értelme sokat válogatni
. Szó sem lehetett arról, hogy a vadász azzal a gondolattal kegyelmezzen m
eg egy végre a puskája elé kerülõ bikának, hogy ,,no. most még menj isten
hírével, jövõre talán majd erõsebb agancsot növesztesz!" Amelyik bikát az
ember lövés nélkül engedte el, azt a következõ bõgéskor már bízvást hiába
kereste.
Mégis, ifjúi szenvedéllyel, derûlátással alig vártam a szeptembert, az e
lsõ szarvasbõgést. melynek során — végre! — önállóan vadászgatva, talán el
sõ szarvasagancsomat akaszthatom majd szobám falára . . .
De — nincs maradéktalan boldogság ezen a földön. Magamfajta tanárember
nek a szeptember a szabadság végét, az új, munkás iskolaév kezdetét jele
nti — amikor is vadászásra szûken marad idõ.
Akkoriban csak szeptember elsejétõl október tizenötödikéig volt szabad sza
rvasbikát lõni.
Amint közelgett, elérkezett a várva várt szarvasbõgés ideje

szinte naponta az erdõt jártam. így igaz: minden vadászkirándulásomat ponto

san regisztráló vadásznaplóm szerint volt úgy is, hogy tíz nap alatt tízsze
r jártam a bikák után! Tanítás után rohantam haza, sebtében bekaptam az ebé
det, közben átöltöztem. Tíz percre ledõltem a díványra, de aztán fel is pat
tantam a kerékpáromra, és gyerünk, de szaporán!
Egy jó óra múlva már nyomozgattam-szaglálództam, cserkész-gettem-lesegett
em, eldugott, kis leseket építgettem ott,' ahol szarvastanyát sejtettem.
A legtöbbször még az éjszakát is kinn dideregtem át, hogy hol bõg, merr
e jár szarvasbika. Egyre-másra az órámra pislogatva — hajnali hat óráig m
aradhattam a szarvasok nyomában. Aztán csalódottan, vagy új, vérmes remén
yekkel eltelve megkerestem, elõhúztam a bokrokba rejtett kerékpárt, s kom
isz utakon vágtattam haza, tanítani.
Az órák közti rövid szünetekben is új vadászterveket szövögettem. Délutá
n pedig ismét izzadva gyúrtam a pedálokat, hogy mielõbb kiérjek az erdõbe!

Hej, ha nekem akkor legalább egy kis motorkerekem lehetett volna! Vag
y pláne — szabad szombatom!
Régi tapasztalat, hogy Diana, a vadászat kacér istennõje — nem tagadva meg
nõi mivoltát — a fiatal vadászokat elõszeretettel fogadja kegyeibe.
Becsületére legyen mondva: velem sem tett kivételt.
A Som-hegyen szarvasjárás nyomaira bukkantam!
Ez a Som-hegy tulajdonképpen három mély árokkal átszelt,
sebb-nagyobb tisztásokkal tarkított régebbi vágás volt. A bokros cellõs kö
zepén, egy dombháton a vadásztársaság már régebben oszlopokra szerelt magas
lest építtetett.
Nos, ez a kilátásos magasles most ugyancsak kapóra jött nekem.
•tt ücsörögtem majdnem minden este, köpönyegembe burkolódzva, hallgatód
zva. A legtöbbször ott vacogtam át az egyre hosszabb szeptemberi éjszaká
kat is.
Valamelyik este aztán ki is lestem az itt nyomozott szarvasokat.
finõben volt már a lõfény, amikor a szomszédos Márkus-bükk
ínyében nyugtalankodó rigók izgatott csettegése jelezte, hogy ott alami ko
molyabb vad mozog. Talán még a lélegzetemet is visszafojtva vártam a fejle
ményeket.

Aztán — lombsuhogás, elvétve néhány gallyroppanás, és a sötétlõ bokrok

között elõtûnt két-három szarvastehén, borjú. S végre — némi szünet után
— a bika!
Izgatottan, ócska látcsövem lencséit minduntalan párásra lehelve nézegett
em, taksálgattam bokrok között fel-feltûnõ, imbolygó agancsát.
Hatos. Sajnos csak hatos. Fiatal bika. Még nem lõni való.
Csalódás.
De bezzeg amint besötétedett, a szarvasok elvonulásának irányából szarvas
bõgés harsant fel!
Csak nem az a taknyos hatos bika hangoskodik nagyzási hóbortjában?
Ez az élményem a napok folyamán kétszer is megismétlõdött.
Csalódottan tudomásul kellett vennem, hogy a som-hegyi „basa"' csak ez a
szép, hosszú agancsú, de mégis még csak hatos bika.
Szeptember 17-én — amíg élek, nem felejtem el ezt a dátumot — már csak t
eljes besötétedés után vonultak el közelemben a már jól ismert szarvasok.
Váltig reméltem, hogy maholnap talán majd egy derék bika lesz itt a háziúr
.
Az átvacogott éjszaka után végre derengeni kezdett az ég alja. Lassanként
alakot öltöttek a szemközti hegyoldal bokrai, a már jól ismert sötét fatus
kók. Ködfoszlányok szálldostak a völgyekbõl, árkokból. Tüneményes õszi regg
el született.
A túloldali hegygerinc felett már-már felbukkanni készült a nap. imikor m
egpillantottam a nappali beállóhelyükre vonulgató, immár jól ismert szarvas
okat.
Fõvadat látni, megfigyelni nálunk mindig eseményszámba ment. Ezért hát
látcsövemen át érdeklõdve figyelgettem a kis szarvascsapatot.
Szépei nyomában megint csak a hatos bika õgyelgett. Bezzeg most, kivir
radás után már meg sem mukkant.
Elsõ bikámnak sem akartam „csak hatos bikát" lõni. Azért csak gusztálgatt
am szép, magas agancsát . . .
A következõkben az döntötte el véglegesen a bika — elsõ szarvasbikám —
sorsát, hogy ez alkalommal apám nyolcszoros nagyítású, kitûnõ messzelát
óján át figyelhettem a nyugodtan vonulgató szarvasokat.
S ekkor — mintha villanyáram futott volna rajtam keresztül!

Hiszen ennek a bikának mindkét agancsszárán — jégága is van! Nem hatos!

Nyolcas! Páros nyolcas! Tehát a mi viszonyaink között lõni való bika! . .
.
Azzal már nyúltam is a les sarkába támasztott fegyverem után.
Ej! Holtom napjáig nem felejtem el e régen áhított, festegetett. delejes pe
rcek élményét, hangulatát!
Céltávcsövem hajszálkeresztje már ott is vibrált a bokrok között unottan
vonulgató bika lapockája táján. De eközben a szemközti gerinc felett felb
ukkant a nap. Éppen a céltávcsövembe vakított. A bikát csak úgy láttam, mi
ntha finom aranyporos ködön át célozgatnám.
Mindegy már! Jól a szemembe húztam a kalapomat, s ahogy éppen két tölg
ybokor között lépett át a bikám — a hajnali csendben hatalmasat dörrent
a 9,3 mm-es „ágyúm"' lövése!
Nagyott ugrott a bika, és egyenest lerohant a mély árokba. Tehenei mellettem
csörtettek el szokott beállóhelyük felé . . .
Elemi erõvel tört ki rajtam a túláradó vadászláz! Úgy rázott-va-cogtatott, h
ogy beleremegett a magasles . . .
 Aztán — várakozásteljes, ünnepélyes hangulatban lemásztam a magasülésrõl.
Alig találtam meg a sok bokor között a rálövés, helyét. Végül is a csípõ
s bikaszag vezetett oda.
Vér! Megnyugtató, habos tüdõvér rikított felém a harmatos szederleveleken
.
!
Alig ötvenlépésnyire a rálövés helyétõl — ott feküdt elsõ írvasbikám! Enyé
m volt az egész világ! Ezen a napon az iskolában csak délután volt tanítás
. Bikám ancsdíszes fejét otthon a kerti szerszámoskamrában rejtettem el. T
anítás után apám körül víg vadásztársaságot találtam odaha-. Nosza, kioson
tam, fejembe vágtam a friss véres törettel díszelgõ dászkalapomat, kezembe
kaptam a szarvasfejet, és szó nélkül toppantam a poharazó vadászok közé . . .
Boldogan összeölelkeztünk apámmal. Alig gyõztem közben félretartani az
agancsot, nehogy a végén felnyársalja valamelyikünket.
Éljenzés, újratöltött poharak . . . Akkor csíptem be életemben elõször.
Még tíz éven át vadászhattam szívemhez nõtt kis-kárpáti vadász-

területünkön. Ez alatt az idõ alatt nyolc, egyre szemrevalóbb agancsú bikát

lõttem ott. Egyet bizony — saját hibámból — még el is hibáztam. Pedig de j
ó bika volt!
Fiatal vadászok okulására: az volt hibázásom oka, hogy lebecsültem a lõtáv
olságot. A nehéz golyó a bika alatt csapott el.
Akkor még nem tudtam, hogy a távolság megítélésében mennyire csalóka a me
gvilágítás. A nap által megvilágított szemközti hegyoldal közelebbinek, fén
y ellen meg távolabbinak tûnik. Hogy a célba vett vad messzebbre esik a ,,r
endes" lõtávolságnál, arra rendszerint az a körülmény is figyelmezteti a va
dászt, hogy valahogy kisebbnek látszik a cél. a céltávcsõ hajszálkeresztjc
minduntalan ki-kivibrál a célból.
A szinte évente megismétlõdõ hír: ,,a fiatal Sz. már megint lõtt egy bikát!
" , azt eredményezte, hogy öregedõ, kényelmes vadásztársaim már irigykedni
kezdtek. Pedig õk is tudták, hogy minden bikámat sok erdõjárással, tapaszta
lkodással és átvacogott éjszakázásokkal érdemeltem ki. A sikert kitartóan k
i kellett erõszakolnom. Volt bizony úgy is, hogy egy bikát csak a tizenötöd
ik lesen kaptam lövésre, amikor már teheneit elhagyva õgyelgett egy napsütö
tte tisztáson.
Csak a jó, öreg Hubertusz — vagy Diana? — méltányolta szenvedélyes igye
kvésemet, kitartásomat. Kis-kárpáti vadászásom legutolsó évében ,,rekord"
trófeához juttattak.
Mielõtt a kis-kárpáti bikáknak emlékezéseimben búcsút mondanék, ezt a s
zarvashistóriát még el kell mondanom.
Javában dúlt a háború, katonáskodásom közben szabadságon voltam odaha
za. Jó szerencsém úgy rendezte, hogy éppen szarvas-bõgés idején. Igen á
m! De én akkor már fülig szerelmes võlegény voltam, s a rám türelmesen
váró menyasszonyom kedves társasága jobban vonzott minden szarvasbikánál.
Hogy, hogy nem — egy délutáni látogatásomkor valami miati összezördültü
nk. Sértõdötten fejembe csaptam a katonasapkámai. felcsatoltam a bajonett
et, s füstölögve meg sem álltam hazáig.
Otthon — üres a lakás. Az asztalon egy cédula: ,,A Kacsa-tón vagyunk!"
A kacsa-tói erdészlak volt akkoriban a vadásztanyánk.
A kacsa-tói erdészlak — be sok felejthetetlen vadászkaland. saját és csa
ládi vadászsiker elmenve õrzi bennem emlékét! — a/

erdõk ölén. egy nagy tisztáson épült e század legelején. Famíliánknak ez a

hely már csak azért is becses emlékû volt. mert anyai nagyapám — 1878-ban.
alig 13 éves korában — éppen ezen a tisztáson, a késõbb épült erdészlak hel
yén lõtte elsõ vaddisznóját. Ez volt akkor a karácsonyi ajándéka. Könnyû vo
lt neki! Apja városi pagonyerdész volt. aki kukoricával csalogatta oda a va
ddisznókat a tisztás szélén épített magasles elé.
A Kacsa-tó elnevezés onnan ered, hogy az erdészlak közelében sekély vizû
erdei tavacska, inkább csak affajta tocsogó csillámlott. Gyakori tanyája
néhány kóborló vadkacsának. Gyermekkoromból még magam is jól emlékszem rá.
Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a mostanában arra járó turista már nyomá
t sem találja a hajdani tavacskának. Igaz, közben fél évszázad telt el. Ma
gaserdõ lett az akkori fiatalosból . . .
Nos, elbeszélésemet ott szakítottam meg, hogy odahaza az a hír fogadott,
miszerint jó szüleim a Kacsa-tón tanyáznak.
Menten elhatároztam, hogy még hajnalodás elõtt kimegyek utánuk!
Sötét, ködpárás éjszaka volt, amikor már szaporán gyúrtam kerékpárom pe
dáljait. A komisz ellenszéllel küszködve, a sáros kocsiúton hangtalanul g
ördültek a gumikerekek, az éjjeli csendben csak kis lámpám dinamójának ha
lk zümmögése hallatszott. Alig valamivel a Vaskút mögött, a kis Vödric-pa
tak völgyében egy ott turkálgató vaddisznókonda kellõs közepébe hajtottam
bele! A meglepett csundók méltatlankodó röfögéssel ugrottak szanaszét, m
ajdhogy fel nem buktattak biciklistül.
Na, gondoltam, már volt is egy nem mindennapos kalandom!
Végre — jócskán megizzadva — az erdészlakhoz érkeztem. Kis szobánk abla
kából hívogató gyertyafény világított: szüleim bízvást már hajnali cserké
szetre készülõdtek.
Persze nagv volt a meglepetés, az örvendezõ fogadtatás. abosj\ váratlan
ul betoppantam. Szüleim és vadász vendég nagybátyám javában reggeliztek,
tehát éppen a legjobbkor érkeztem. A kiadós reggeli után hárman indultunk
útnak. Anyám nem akart feleslegesen ,,lábatlankodni". Otthon maradt.
Azután — reggeli elsõ cigarettánkat szívogatva (a következõk
ben döntõ szerepe lesz ennek a cigarettának!) az erdészlak elõtti
magas vörösfenyõk alatt álldogáltunk a gyenge derengésben. Hallgatództun
k. vajon a közeli Lánv-vágásban nem bõg-e bika!

„A" bika!
Itt megint meg kell szakítanom elbeszélésemet. Kell, mert a vadászolvasó c
sak pontos helyzetjelentés segítségével tudhatja kellõen érzékelni mindazt,
ami e nevezetes hajnalon történt.
Ebben a fejezetben már említettem, hogy a mi szerény vadászterületünkön
csak vendégszereplõ szarvasbikára számíthatott a vadász.
Kivétel erõsiti a szabályt.
Akadt egy jellegzetesen hörgõ-dörgõ bika, amely már három éve minden sza
rvasbõgéskor izgalomban tartotta a vadászokat. Nappali beállóhelye a szoms
zédos uradalmi vadászterület sûrûségeiben volt, de éjjelenkint háremével á
tlátogatott mihozzánk, a szomszédos Lány-vágásba. Ott volt a kedvenc bõgõh
elye. Éjjeli harsogása elhallatszott a közeli kacsa-tói erdészlakig. De mi
re derengeni kezdett a hajnal, már csak a területhatáron túlról hallatszot
t egy-egy fáradt, unott bõdülése.
így aztán még az erdész sem látta, tudta, milyen bika ez a lány-vágási basa.

Régi tapasztalat, hogy bõgéskor mindig akad egy nap, amikor a legtitokzat
osabb szarvasbika is megfeledkezik szokásos óvatosságáról. Még kivilágosodá
s után is kinn harsog valamelyik tisztáson, és gondtalanul sütkérezik. Ezt
a ritka alkalmat kell kihasználnia a fáradhatatlan vadásznak.
Két éve ez már majdnem sikerült.
Egy lustán derengõ hajnalon én a Lány-vágás szélén, egy kis összetákolt l
esen kuporogtam, ahonnan elég jól beláthattam az árkos-bokros vágásterülete
t. Cserkészgetõ apám — kitûnõ triton-kagylójával — olyan sikeresen „szóval
tartotta", ingerelte a lány-vágási csapatbikát, hogy az még kivilágosodás u
tán is a mi vágásunkból feleselgetett vele.
Kis lesemen vacogva izgatottan szorítottam a hüvelykujjamat — minden pil
lanatban türelmetlenül vártam a megváltó lövést . . .
És ekkor — jó ötszáz lépésnyire — megpillantottam két-három szarvasteh
enet, utánuk meg — a bokrok közül méltóságteljesen elõlépõ bikát!
Apám bõgésének irányába fordulva éppen dühödten dörgött vissza . . .
Lélegzetemet is visszafojtva, kis nagyítású messzelátóm lencséit

mégis sebtében tisztára törülgetve, izgatottan bámultam a lányvágási „meses

zarvast".
Ilyen messzirõl az ácsorgó, egyre-másra elbõdülõ bika agancsát csak nagyjáb
ól tudtam megítélni. De azt így is láttam, hogy hatalmas agancs feketéllik a
feje felett, a jókora koronák villogó lapátoknak tûntek . . .
Néhány percnyi sóvár gyönyörködés — és a mesebikát már el is nyelte a n
agy sûrûség. Nem sikerült kihasználni a ritka alkalmat. Amint utóbb kider
ült, apámat úgy rászedte a szomszédos magaserdõbõl visszaverõdõ visszhang
, hogy máshol kereste a bikát.
így hát én voltam az egyetlen vadász a pagonyunkban, aki — legalább mes
szirõl — láthatta a lány-vágási bikát. Csoda-e, hogy attól fogva még álmo
mban is utána sóvárogtam ?
Elbeszélésemet ott szakítottam félbe. hog;v pirkadáskor az rrdészlak elõtt
hallgatództunk. bõg-e a lány-vágási bika.
Ha az öreg Hubertusz úgy akarja, minden úgy megy. mint a karikacsapás.
Ha meg nem, kár minden fáradságért!
A közeli Lány-vágásban érces hangon felharsant a „meseszarvas" félreisme
rhetetlen hördüiése!
Pillanatok alatt kész volt a „haditerv"'. Apám ismét az árkok felõl kerü
lve akarta elvágni a bika beváltó útját. Én meg — a kedvezõ légjárást megá
llapítva — amellett voltam, hogy egy éppen alkalmas ösvényen szemközt, a l
egrövidebb úton menjünk neki a bikának. Arra számítottam, hogy apám szakav
atott bõgése késleltetni fogja a bika elvonulását.
De bizony mire a Lány-vágásban a helyszínre értünk, a bikánk már csak a
határárokból hördült fel apám bõgésére.
Miközben lassan világosodott, csalódottan kuporogtunk egy bokor takarásá
ban. Apám. minden tudását latba vetve, tovább ingerelte a bikát.
Es ekkor — rövid, dühös „szóváltás" után — hirtelen nagv reccsenés hallat
szott az árokból.
— Készülj! — súgta felém apám. — Jön!
A bokor mellett féltérdre ereszkedve, lövésre kész fegyverrel vártam a bika
feltûnését.
A szemközti gerincen nagyot rezdült egy tölgybokor, és mellette egy parán
yi tisztáson — megjelent a bika!
Magasra tartott fejjel, irányunkba figyelve, akár egv látomás.
Légvonalban vagy kétszáz lépésre.

A céltávcsövön át csak egy röpke pillantást vetettem pompás, koronás aganc

sára, mert láttam ám azt is, hogy ha a bika csak egyet lép, újra eltûnik sze
mem elõl a sûrû bokrok között. Menten lesiklott hát a hajszálkereszt a ferdé
n felém álló bika lapockaélére — és már csattant is a lövés!
A bika meg — óh. jaj! — a legkisebb jelzés nélkül egy helyt megfordult, s má
r el is tûnt a gerinc mögött . . .
— Na. ezt alighanem elhirtelenkedted! — sóhajtotta csendesen
apám. — Ej, be kár! De jó bika volt!
Lehetetlen! Ha a puska pontosan lõ, biztosan eltaláltam a bikát! A lövés
pillanatában a lapockája élén állt a hajszálkereszt. (Apám 7 mm-es Schönaue
rével lõttem.)
 A távoli magaserdõ koronáit már bearanyozta a felkelõ nap fénye, amikor
végre felszedelõzködtünk. Nekem egy helyt kellett maradnom. Fellépve egy
fatuskóra néma integetéssel irányítottam apámat és bátyámat a rálövés he
lyére.
A hajnali csendben torkomban zakatoló szívvel hallgattam fojtott szavaikat
:
— Itt állhatott a bika. Érzed a szagát?
— Hát persze! Itt meg le van verve a harmat, gyúródás látszik . . .
— Semmi vér! egy csepp sem . . . Mondtam, hogy elhamarkodta .. .
Nyomozgató, keresgélõ apámék közben eltûntek a gerinc mögött. Lesújtv
a tipickeltem a helyemen. Meghasonulva önmagammal, az egész világgal. T
ehetetlen csalódásomban még a gyomrom is émelygett.
Aztán odaát hirtelen törtetés, és — miközben legott felkaptam a fegyvert
— egy mennyei hang:
— Itt fekszik! Pompás bika! Egy, kettõ, három, négy . . . hat!
Páros, gyönyörû tizenkettes!
Most már én is árkon-tüskön-bokron át rohantam a helyszínre.
Az árokban, halkan bugyogó csermely partján, oldalára dõlve feküdt a „lán
y-vágási bika"!
A kis golyó a jobb lapocka elõtt vágott be. Ahogy késõbb, zsigerelés közb
en láttuk, a H-köpeny szilánkjai a tüdõt és az aortát sebezték meg. A löved
ék tömör magja a bal lapockában akadt meg. Bizony furcsa, hogy a bika ezt a
találatot semmiképpen sem jelezte.

— Negyven éve vadászom itt — mondta aztán apám —. de ez alatt az idõ al

att ilyen derék bikát még nem lõtt nálunk senki!
Drága jó apám. felejthetetlen vadászmesterem! A pompás sikert csakis ne
ki, szakavatott bõgéstudásának köszönhetem.
A felszabadulás utáni évtizedekben a Tribec hegység erdeiben vadászgattam t
ovább. Parkerdõ lett a hajdani, kis-kárpáti vadászterületünkbõl.
Néhány mondattal hadd „mutassam be" további vadászásom színhelyét.
A tribeci hegyeknek 500—800 méter magas középhegység jellege van. Az erd
õk borította hegyoldalakat az alsóbb részeken fõleg tölgyesek, feljebb, a
fõgerinc felé nagyrészt szinte õserdõszerû bükkösök ékesítik. Ezt a lomber
dõt kisebb-nagyobb fenyvesek, a völgyedben tisztások, rétecskék, feljebb m
eg itt-ott sziklás részek, kõgörgetegek teszik változatossá. Vadászati sze
mpontból fontos, hogy a hegység eléggé vízbõ: szinte minden árokban, völgy
ecské-ben kisebb vízerek, patakok csörgedeznek. Akad néhány kisebb erdei t
avacska is. A szarvas, vaddisznó csak az ilyen erdõket kedveli.
A Tribec hegység erdõsége egyrészt a nyitrai erdõkkel, másrészt a Rokos,
Vtácník és a Fátra rengetegeivel függ össze. De van is ám' itt nem egy me
ssze földön híres vadászeldorádó! Itt terül el a ma is híres, hatalmas kis
tapoksányi vadaskert, valamivel odább meg Ghymes, ahol Forgách Károly már
jó száz évvel ezelõtt meghonosította a muflont. Kedvenc tanyája ez a vidék
õznek, szarvasnak, vaddisznónak egyaránt. Egy-két vadászterületen még dám
vad is elõfordul, de a pár szem állat már csak maradéka az egykor bõ állom
ánynak.
így aztán megtalálható itt minden vadfajta, amely a közép-európai vadász
területeken honos. Elég gyakori a vadmacska is, míg hiúz, medve, süketfajd
csak északabbra, a Vtácníkon és a vele összefüggõ kárpáti rengetegekben t
anyázik. Az én idõmben még egy kõszáli saspár is fészkelt a területünkön.
Mégis — vajon csodálható-e? — a tribeci vadászok érdeklõdését legjobban a
szarvas köti le. Annál is inkább, mert itt. ha nagyon kedvez a vadászszere
ncse, akár érmes bikával is találkozhatunk.
Sajnos, nekem sosem volt ilyen szerencsém.
Csak abban kedvezett a sorsom, hogy abba a vadásztársaságba

sikerült új tagként felvétetni magamat, amely az egész környék legmintása

bb, legszakavatottabban kezelt pagonyának egy részében vadászhatott.
Konrád fõerdész ,,birodalmában".
Már az elsõ, bemutatkozó látogatásom Konrádnál felejthetetlen emlékem
marad.
Erdõk ölén, egy fennsíkon, a „hornyáni pusztán" áll a régi, patinás erdés
zlak. Konrád elmaradhatatlan vérebével már a tágas udvaron fogadott.
Középmagas, edzett-cserzett, szikár termet. Nyílt, öntudatos tekintet. Õs
zülõ haj, bajusz. Természetes, udvarias, önkéntelenül is tiszteletet követe
lõ lénye már ismeretségünk elsõ perceiben megnyerte érdeklõdõ szimpátiámat,
bizalmamat.
Konrád kritikusabb, igényesebb volt szerény személyem, nevezetesen va
dászi mivoltom, hogy úgy mondjam, kvalitásom megítélésében.
Érdekes volt megfigyelni, amint bíráló tekintete már a kölcsönös üdvözlé
s pillanataiban végigsiklott vadászgúnyámon, felszerelésemen. Aztán kedves
en betessékelt sokfajta érdekes vadásztrófeával díszelgõ szobájába. Trófeá
it persze nagy érdeklõdéssel vettem szemügyre. Nyilván számított is erre,
néhány szóban elmondta egy-egy érdekesebb, különösebb zsákmánya megszerzés
ének históriáját. Közben — mintha csak úgy véletlenül történne — olyan ügy
esen forgatta a szót, hogy szinte kikényszerítette belõlem, vajon mi az én
véleményem errõl az agancsról, arról az agyarpárról, amarról a mufloncsig
áról . . .
így aztán — egy óra sem telt bele — levizsgáztatott. Nyilván megfeleltem,
mert most már kikiáltott a konyhába:
— Mama! Kérünk valami uzsonnát! Megyünk vadászni! . . .
Sokáig, derekasan kiérdemelt nyugdíjba vonulásáig vadásztam Konráddal. R
engeteget tanultam tõle, hiszen nagy elméleti és gyakorlati tudását, nyelv
ismeretét az egész környék erdész- és vadásztársadalma elismeréssel csodál
ta.
Apám korai halála után õ lett második vadászmestert.u.
Konrád érdeme az is. hogy a messzi vidék egyre több fõvadas pagonyában h
íres vérebkenneljébõl származó bajor vérebek köny-mítették a vadászok dolg
át. Évtizedek során példát mutatva, I áradhatatlanul oktatgatva, isten tud
ja, hány száz sikeres ..utánke-resést" végzett díjnvertes kutyáival. Neme
gyszer még a hetedik

határban is. Ha más eb már csõdöt mondott, Konrádhoz fordultak segítségért

. Mennyi örömet szerzett ezzel a vadat sebzett, reményüket vesztett vadász
oknak! Nem is szólva arról, hogy hány sebzett vadat mentett így meg a tová
bbi kínlódástól, elkallódástól. mennyi hasznot hozott ezzel a vadgazdaságn
ak is.
Magam is mindjárt az elsõ tribeci bikámat Konrádnak és sokszoros díjnye
rtes bajor vérebének, Harrasnak köszönhettem. Annál is inkább, mert város
i lakásomban akkor már nem tarthattam saját kutyát.
Mivel ez a bikahistória különben is tanulságos, elmondom.
Tribeci vadásztársasági tagságom elsõ évében még csak nagyjából ismerte
m vadászterületünket. Pedig éppen szarvasbõgés idején kezdtem el ott vadá
szni.
De már így is: milyen gyönyörûség volt jó hírû vadászterületen járni a
bõgõ bikák után! Hogyisne! Valamikori szerény kis-kárpáti vadászbérletünk
pagonyaiban mindig ritka eseményszámba ment, ha valahol elbõdült egy szarv
asbika. Az is legfeljebb csak sötét éjjel történt. Itt meg rendszerint már
délután rázendítettek a bikák, egész éjjel harsonáztak. Ha a hétvégeken a
kis vadászkunyhóban háltam meg, bizony még a csukott ablakon is behallats
zott hangoskodásuk.
Alig tudtam elaludni a gyönyörûségtõl.
Volt úgy, hogy verõfényes délben is el-elbõdült valamelyik bika.
Csak az volt a baj továbbra is, hogy nem takaríthattam meg szabadságom ja
va részét szeptemberre. Így hát itt is régi szokásom szerint járhattam a bi
kák után: ha csak valami nem jött közbe, a gyorsan bekapott ebéd után lóhal
álában kikerekezni, ha lehetett, hallgatódzva kinn tölteni az éjszakát, reg
geli hat órakor meg már szaporán igyekezni haza.
Rendszerint — mintha csak hergelni akarna — éppen ilyenkor harsant fel a
közelemben valamelyik bika! Sõt! Ahogy nyugtalanul, minduntalan az órámra
pillantva, egyre szaporábban kellett szedni a lábam a falu, az ott beállí
tott „vasparipám" felé — annál harsogóbban bõgött-hörgött mögöttem . . .
Ilyen kötött marsrutával vadászgattam teljes negyven éven át.
Mégis mindjárt az elsõ esti cserkészetemen lõhettem volna tribeci bikát.
Még java lõvilágosság idején kezdett el bõgicsélni a Kozlica kõgörgeteges
 tölgyesében. Tritoncsigám segítségével hamarosan

sikerült is vele „felvenni a kapcsolatot'", aztán már egyre ércesebben, har

sogóbban válaszolgatott. Kisvártatva ágropogás, lombsu-hogás, elszabadult k
övek gurulása jelezte, hogy már jön!
Elég derék, koronás tízes bika volt, de még nem tartottam golyóra érettn
ek. Gyanús volt az is, hogy — mint valami ólálkodó mellékbika — tehenek né
lkül volt. Aztán meg tudtam már azt is, hogy errefelé különb bikával is ta
lálkozhatom. Nem akartam hát elhamarkodni a dolgot.
Már a bõgés legjaván tartottunk. Szeptember 20-án délután ismét kikereke
ztem szerencsét próbálni.
Hát, kedvezni is látszott a szerencse, mert már az erdõ legelején, a Bori
na fenyvesében találkoztam Konrád fõerdésszel és Supa nevû javakorabeli, jó
hírû vadõrével. Készségesen ajánlkoztak, hogy elkísérnek.
És lám, alig haladtunk hegynek vagy egy negyedórát, amikor messze hátul
, már vadászterületünk határának közelében a skalkai vágásban megszólalt
egy bika!
A föerdésznek még a pagony más részén volt dolga, de mielõtt elvált az
utunk, néhány szóval megbeszélték Supával, hogyan lesz a legalkalmasabb m
egközelíteni az egyre szaporábban harsogó bikát.
Említettem már, hogy vadászataimon mindig egyedül szerettem járni az
erdõt. Cseppet sem mondható ez holmi különcködésnek. Hiszen a vadász csa
k egymagában érzi magát igazán függetlennek, önállónak, zavartalannak, n
eki csak így becses az elért vadászsiker. Amikor a zsákmányt, trófeát —
akár valamikor az õsember — csupán önmaga rátermettségével, ügyességével
és — szerencséjével szerezte. Minden idegen segítség, útbaigazítás, vez
etés nélkül.
Ekkor azonban, amikor még alig ismertem az új vadászterületet, ugyancsa
k kapóra jött. sõt, döntõ körülmény volt, hogy Supa vezetett. Hiszen még
fogalmam sem volt, hol van a skalkai vágás. Ráadásul ahogy cserkészésünk
közben egy mély völgyben siettünk elõre, úgy csalt a hegyen-völgyön át vi
sszhangzó bikabögés, hogy hamarjában azt sem tudtam, hogy a jobb vagy a b
al hegyoldalban harsog-e a bika. De ahogy tamáskodva hátrafordultam, a he
lyzetet ismerõ Supa habozás nélkül irányított a bal oldali meredeknek. Ré
gen ismerte már ezt a bikát, jól tudta hát, hol kell keresnünk.
Ziháló, szapora kepesztésünk közben egvre közelebbrõl hangzott a bika dö
rgõ harsogása. Még pár perc. és a magaserdõ fatörzsei

között már átvilágított a meredek, benõtt, bokros vágás. Annak a felsõ sark
ában, egy sûrû nyírfacsoportban hangoskodott a bikánk. Már azt is hallani l
ehetett, hogy agancsával vadul verdesi, csapkodja a bokrokat.
Fától fáig surranva az erdõ széléig egy néma legyintéssel hátrahagytam S
upát. Néhány lépéssel feljebb, a vágásban egy magányos vadcseresznyefa áll
t, ahonnan a hepehupás, széldöntvé-nyes terepre alkalmasabb kilátás ígérke
zett. Odakúsztam.
Amint a fa mögött óvatosan felegyenesedtem, meredeken felettem — vagy sz
ázötven lépésnyire — három-négy szarvastehenet, borjút pillantottam meg. A
bika valamivel feljebb orgonált, törtetett fel-alá a beláthatatlan sûrûbe
n.
Lövésre kész fegyverrel a kezemben, izgatottan lestem a fejleményeket. A
meredeken álldogálva már meg-megremegett a térdem. Nem lett volna értelme
bõgéssel ingerelni, hívni próbálni a bikát. Úgyis nyilvánvaló volt, hogy
elõbb-utóbb elõtörtet, és követni fogja legelészve elfelé vonulgató hölgye
it.
Közben azonban — egyre inkább gyérült, fogyott a lõvilágos-ság . . .
Végre! Egy nagy felbõdülés, ágak törése-suhogása — és köny-nyed ügetésb
en elõtûnt a bika!
Az eléggé áttekinthetetlen terepen nem maradt idõ hosszas látcsövezésre.
Arcomhoz kapott fegyverem céltávcsövén át is azonnal láttam, hogy hatalma
s testû, jókora agancsú, lövésre érett bikával van dolgom. Egyik agancsszá
rán egy lekaszabolt lombos ágat lóbált ügetése közben.
Nyaktöve táján kísérte a hajszálkereszt, amikor elcsattant 7 mm-es Schöna
uerem lövése.
A bika — abban a pillanatban, ahoeiv megérintettem a rögtönzött ravaszt
— mintha villám sújtotta volna, egy helyt összeroskadt!
— Gratulálok, ez fekszik! — suttogta a mögöttem feltûnõ Supa. miközben
bikánk háreme vad vágtatásban rohant el a vágáson át.
De nekem akkor már rossz tapasztalataim voltak a tûzben rogyó nagyvaddal
! Holmi gerinchorzslövéstõl tartva azonnal repetáltam. es új lövésre késze
n nem tévesztettem el szem elõl a helvét, ahol a ledõlt bikából csak egy é
gnek meredezõ, hatalmas agancsszál látszott.
Jó is volt így! Pár perc múltán kapálódzni. vergõdni kezdett —

én meg, amint a szederindák, bokrok, száraz ágak között valamicskét is megp

illantottam hatalmas testébõl, még két gyors lövést adtam le rá.
(Amint késõbb kiderült, mind a két hegyes, H-köpenyes golyó félrecsapódo
tt.)
Erre aztán talpra pattant a bika, dülöngélve botorkált rézsút lefelé a mere
deken, s eltûnt szemünk elõl a sûrû bokrosban.
Lerántottam fegyveremrõl a galibázó céltávcsövet, és gyors ismétlés közb
en rohantam-surrantam, hogy elvágjam a sebesült bika útját.
Éppen egy sûrû bokorcsoporton törtettem át, amikor összefutottam a felett
em álló, nehezen hörgõ bikával. Nyaka tövére célozva húztam el a ravaszt, a
bban a biztos tudatban, hogy ez a lövés végképp ledönti.
De lövés helyett — csak az ütõszeg fémes csettenése hallatszott!
A bika azonmód rám kapta morcos fejét, és meredten figyelt. Még a szeme fe
hérjét is láttam! És azt is, hogy véres a lapockája.
Ilyenkor gyorsan cikáznak a vadász fejében a gondolatok. Az elsõ pillana
tban persze azt hittem, hogy csütörtököt mondott a puska. Mindig csak négy
patront szoktam a fegyverembe tölteni: egy szál vadra több lövésre még so
sem volt szükségem. Lassan, hangtalanul kinyitottam hát a závárt. Egy gyor
s pillantással akkor láttam, hogy a puskámban — nincs sem csütörtököt mond
ott töltény, de bizony semmi egyéb patron sem . . . Üres fegyverrel állok
a sebzett bika elõtt!
Nem volt spekulálásra, habozásra idõ! Sebtében új töltényt kapartam elõ
a zsebembõl, gyorsan betöltöttem, de éppen amikor becsaptam a závárt, a bi
ka egy hatalmas ugrással a sûrûbe vetette magát.
Nyakára tartva, kapásból dobtam utána a golyót. Még rövid törtetés hallatsz
ott, aztán csend.
Sajnos nem értünk rá eleget várni, mert már besötétedett. Abban a hiszem
ben, hogy a bika a közelben fekszik, zseblámpáink fénye mellett kezdtük kö
vetni a sûrû lécesben alig észrevehetõ vérnyomot.
Amitõl féltem, bekövetkezett. Elõttünk felugrott sebágyából a bika, és a söt
étben törve-zúzva csörtetett a közeli hegygerinc, egyúttal vadászterületünk ha
tára felé . . .
Le voltunk forrázva. Miközben felkelt a hold, s innen is, onnan

Korán kezdi, aki mester akar lenni

,,Elsõ vadászzsákmánvom egy vadlúd voll"
Csendélet — foglyokkal
A hatos bakot kergetõ „gyilkos bak"

A magas-tátrai bak Bronzérmes dámbikám

apám messzelátóján figyeltem a nyugodtan
vonulgató szarvasokat ..."
is hegyen-völgyön át visszhangzott két-három bika bõgése, lógó orral baktatt
unk a falu felé.
Az ottani erdészlakból a szolgálati telefonon felhívtam Konrádot. Szerenc
sére már odahaza volt. Már kérdezte is;
— Mi az, tanár úr? Doberdó? Négy lövést is hallottam a
Skalkáról!
Töredelmesen beszámoltam a történtekrõl, s egyben megkértem, hogy híre
s vérebével másnap keressék a bikát. Magam, sajnos. nem érek rá: egy cso
mó órám van.
— Tessék csak nyugodt lenni — válaszolta a jó Konrád. —
Meglesz a bika! Kérem a telefonhoz Supát. Mindjárt megbeszélem
vele, hogy holnap reggel hol és mikor találkozzunk. Jó éjszakát!
Hogy milyen hangulatban kerekeztem haza, milyen gondolatokkal hánykolód
va töltöttem el az éjszakát, másnap meg hogyan múlt a hosszú délelõtt, ar
ról bízvást nem kell itt szót ejtenem. Úgyis hosszúra nyúlik ez a dicstel
en bikahistória. De nem volna benne még több tanulság, ha most már nem mo
ndanám el végig.
Nos, a gyorsan bekapott ebéd után már ,,vágtattam" is Supa falubeli tan
yájára, hogy mielõbb megtudjam az utánkeresés eredményét.
De Supa még nem volt odahaza. Akkor már tudtam, hogy baj van. Ha reggel
óta nem találták meg a bikát. . . .
Egy óra hosszat idegesen cigarettázgatva várakoztam, üldögéltem az udva
ron egy favágótuskón.
És aztán — kocsizörgés a ház elõtt!
Friss tölgylombos szekéren hozták a bikámat. A szekér oldalából magasan m
eredt ki egy hosszú agancsszár . . .
Alig kezdtem hozzá, hogy boldogan megcsodáljam elsõ, hatalmas tribeci bik
ámat, amikor az erdészlak nvitott ablakán át már csengett is a telefon.
Konrád fõerdész jelentkezett:
— Tanár úr? Tudtam, hogy már türelmetlenül vár. VVeid-
mannsheil! Gratulálok, de mondhatom, nehéz munka volt! Ha
nincs kéznél jó kutya, aligha kaptuk volna meg ezt a bikát. Tegnap
este a sebágyából felzavarva még felfelé törtetett (!), átment a
gerincen a szomszéd pagonyba. Ott egy jó kilométert haladt, míg
Harras állóra csaholta. Odalopódzva lapockán lõttem, de még e
lövés után is elcsörtetett. Csak mikor a véreb ismét megállította.
egy másik lapockalövésem döntötte le végleg. Megint egy példa.

mit bír el egy bika bõgéskor. Tessék megvizsgálni a lövéseket. Különben Sup
ával, a vadcseresznyefa tövében, ahonnan ön az elsõ lövéseket leadta, egy t
eljesen ép töltényét találtuk. Az elsõ lövés után nyilván túl energikus ism
étlés vethette ki a tölténytárból. Ismételten gratulálok a valóban derék, ö
reg bikához — én már két éve ismerem. A friss töretét Supával elküldtem. A
többit majd alkalomadtán bõvebben megvitatjuk!
Alaposan megvizsgáltam, milyen lövéseket kapott hát a bika.
Az elsõ golyó valamivel a lapocka mögött, a gerinc alatt csapott át a bik
a testén. Tipikus „ürös lövés" (homorlövés?), melyet a német vadászok talál
óan „Hohlschuss"-nak neveznek. A két borda között behatoló hegyes golyó szi
nte csak súrolta a tüdõt. Szintén két borda között ujjnyi vastag volt a kil
övési seb. Az átcsapódó H-köpenyes golyp nyilván a hátgerincet annyira sokk
olta, hogy néhány percre /lefogyasztotta a bikát. Utolsó lövésem nyakon tal
álta, de csak a nyeldeklõt roncsolta meg. A kilövési oldalon a bõr alatt ha
talmas alvadt vércsomó éktelenkedett. A derék véreb és Konrád két lapockalö
vése nélkül nyilván bitangjába veszett volna ez a pompás, páros tízes bika.
Hohlschuss! Nem tudom, van-e erre találó magyar szakkifejezés. Eördögh
Tibor Vadászok nyelvén címû, 1976-ban megjelent szakkönyve sem ad erre vá
laszt. Gondolom, õ sem ismeri el, hogy ilyen lövés is létezik.
Hohlschuss-problémáról — az öregebb vadászoknak most aligha mondok vala
mi újdonságot — már régóta, pró és kontra, rengeteget vitatkoznak a vadás
zok. Azok, akik ilyen lövéssel már nem egy vadjukat sebezték meg, esküszn
ek rá, konkrét esetekkel bizonyítgatják, hogy igenis: létezik olyan lövés
, amikor a lapocka mögött, a kelleténél magasabban, két borda között becs
apódó lövedék a tüdõ és a gerinc között úgy csúszik át, hogy nem ejt halá
los sebet; s a vad elõbb-utóbb simán kiheveri.
Ezzel szemben mások, köztük orvosok is, arra hivatkoznak, hogy ilyenfajt
a lövés anatómiai szempontból merõ lehetetlenség: a vad mellkasában, a tüd
õ és a hátgerinc között nem létezik semmiféle olyan üregecske, amelyen a g
olyó átcsúszhat.
Mire az ellenpárt azt válaszolja, hogy eltérés lehetséges az élõ és a már
elejtett, dermedten boncolt vad mellkasi szerveinek elhelyezkedésében. Arra
is hivatkoznak, hogy az is lényeges, vajon a golyó

kilégzéskor vagy belégzéskor éri-e a vadat: ha valaki egy teli hordóba lõ be

le, a lövedék azt esetleg szétveti, míg egy üres hordón csak két lyukat fúr.
Az is feltétele az ilyen komisz lövésnek, hogy a golyó éppen két borda közö
tt érje a vadat, s így, komolyabb ellenállásra nem találva, a lövedék nem de
formálódik, roncsolódik: nem ejt halálos sebet.
Nincs szándékomban ezt a kérdést firtatni, de bizony az imént elmondott e
lsõ tribeci bikám esetében a gerinc alatt, két borda között átcsapó lövedék
a bika tüdején csak felületes sebet ejtett. Pedig a golyó az abban az idõb
en legkorszerûbb, máig is „divatos" H-köpenyes, eredeti RWS-lövedék volt.
Még tipikusabb — egyben sajnálatosabb — volt egy hasonló esetem egy sza
rvasborjúval. Sajnálatos volt a dolog már csak azért is, mert — Konrád fõ
erdész jelenlétében — ez volt az elsõ tribeci vadászatom, vadászbemutatko
zásom.
Késõ õsszel tarvadra cserkésztünk. Egy vágásban — vagy százötven lépés
nyire — egy szarvascsapatot loptunk be. Figyelmünket egy állandóan köhög
õ borjú vonta magára, amelyet elõírásosan sikerült is egy egyenes golyóv
al helyben marasztanom. Szokásom szerint rögtön ismételtem, és Konrád ut
asítására második lövésemmel egy vén, meddõ tehenet lõttem ki a szerteug
ró szarvascsapatból.
Felmentünk a vágásba, hogy szemügyre vegyük zsákmányunkat. A tehén már
dermedt volt. A borjú is mozdulatlanul feküdt: az oldalán — valamivel a l
apocka mögött, a gerinc alatt — jól látszott a lövés vérrózsája.
Fegyvereinket egy fatuskóhoz támasztva, éppen a zsigereléshez készültünk
hozzáfogni, amikor látjuk ám, hogy a már dermedtnek hitt borjú meg-megemeli
a fejét, már csülökre is kap, egy helyben tántorog. Konrád elõrántja hossz
ú vadászkését, hogy a borjút leszúrja, de az ugrik egyet, elvágódik, legott
ismét lábra kap — és egy ugrással beveti magát a sûrûbe, elcsörtet. A néhá
ny pillanat alatt jól látszott a túloldali kilövés is: pontosan olyan helye
n, mint a belövés.
Úgy álltunk ott, mint a tímár, akinek a víz elvitte az áztatott bõreit.
Egy idõ múlva követni kezdtük a vérnyomot. Gyanús volt mindjárt, hogy a
várt bõ, világos, habos tüdõvér helyett csak kevés

sötétvörös vért találtunk a borjú nyomán. Abbahagytuk hát a további keresgé

lést, és hazatértünk a vérebért. Sajnos, közben szakadni kezdett az esõ, el
sem állt másnap reggelig.
Minek szaporítsam tovább a szót: a borjú nem lett meg. Pedig Konrád még
másnap is kereste.
Ezt olvasva gondoljon ki-ki amit akar, csak azt kívánom itt még hangsúly
ozni, hogy magas, gerinchorzslövésrõl szó sem lehetett, hiszen közvetlen k
özelrõl láttuk a be- és kilövés helyét, amint azt az imént leírtam. Ide kí
vánkozik a megjegyzés, hogy ebben az esetben is 7 X 57-es (RWS), H-köpenye
s lövedéket használtam.
Ha már a lövedék ölõ hatásáról van szó, meg nem állhatom, hogy e fõbenj
áró vadászproblémánál el ne idõzzek egy kissé.
Ugyancsak hálátlan dolog ebben a sokat vitatott kérdésben állást foglal
ni. Hiszen a vadászok nagy zöme inkább a kisebb kaliberû, nagy kezdõsebes
ségû lövedékeknek, modern „kilométerpuskáknak" a híve. Mások viszont a ne
hezebb golyókra, a nagyobb kaliberre esküsznek.
Sokan azt tartják, hogy nem is az öbnagyság, a könnyebb vagy nehezebb, he
gyes vagy tompa stb. lövedék, hanem a kiadós töltés a döntõen fontos. Szeri
ntük lövés elõtt szépen ki kell várni, míg a keresztben álló vad tisztán mu
tatja az oldalát, a „blattját": ez a siker titka. Ez a leghatásosabb lövés,
mert legnagyobb a valószínûsége annak, hogy a golyó keresztülüti a vad tes
tét. Nemigen akad meg benne, nem csusszan félre, bõ vérnyomot is ad.
Ezzel szemben mások azt állítják, hogy éppen akkor a leghatásosabb a talá
lat, ha a golyó a vad törzsét nem merõlegesen, hanem kisebb-nagyobb szög al
att, rézsút éri. Ezt a véleményüket azzal indokolják, hogy ilyen lövés eset
én a golyó a vad testének nagyobb részét, több szervét járja át. Elismerik,
hogy ilyenkor ritkább a kilövés, de ez — szerintük — nem is túlságosan fon
tos. Az a mérvadó, hogy a lövedék nem „fütyül" át a vad testén, hanem egész
roncsoló energiáját a vad testében fejti ki, hasznosítja.
Sok vadász meg pláne azt tartja, hogy nem a puska, a lövedék minemûsége a
fontos, hanem a pontos lövés. Jól el kell találni a vadat, ez dönt!
Bajos, sõt, bízvást lehetetlen ebben a fõbenjáró vadászvitában határozott
an, véglegesen dönteni. Pedig már igen sokan megpróbálták. Ott tartunk ma i
s, hogy végeredményben ki-ki a saját, eddigi tapasztalatai alapján alkotja
meg véleményét.

Igencsak távol áll tõlem, hogy itt, saját véleményemet hangoztatva, min
tegy „pápább akarjak lenni a pápánál". Mégis helyénvalónak gondolom, hogy
— a kevésbé tapasztalt vadászok okulására — egy-két fontos megfigyelésem
re, tapasztalatomra hívjam fel figyelmüket.
Tág fogalom ám a „pontos", okvetlenül halálos lövés!
Nagyon sok vadat lõhetünk golyóval — mindig ugyanolyan kaliberû, töltésû
, súlyú, konstrukciójú golyóval —, mégsem állíthatjuk teljes bizonyosságga
l, hogy akárcsak két vadunkat is teljesen egyforma két lövés terítette le.
Mindenki számára érthetõ dolog ez, ha meggondoljuk, hogy két „darab" va
d testében centiméternyi pontossággal ugyanazon a helyen bevágódó ugyanaz
on golyónak is merõben más lehet a hatása. Ha a két egyforma lövés csak e
gy kicsit is más szögben érte a két vad testét — máris teljesen különbözõ
lehet a találat eredménye. A vad testébe bevágódó golyó — különösen ha c
sontot ér — változtathatja eredeti irányát. Egyetlen tömör darabban marad
hat, deformálódhat, szilánkokra vágódhat szét stb.
így aztán könnyen érthetõ, hogy két egyforma golyó, amely pontosan ugyana
zon a helyen ért két vadat, teljesen más és más sebet ejthet.
Az egyik szétroncsolhat egy fontos csontot, ütõeret, ideggócot, míg a más
ik elcsúszik mellettük. Szükségszerûen különbözõ lesz a két „azonos" lövés
hatása, más lesz a két vad reagálása is a két látszólag egyforma találatra.
Hogy a két találat mennyire különbözõ sebet ejtett, arról csak gondos zsig
erelés közben gyõzõdhetünk meg.
Ezért is van, hogy sokszor a bolondját járatja a vadásszal a vadászkáté állí
tása, amely szerint ilyen találatot így, olyan lövést úgy, amolyant meg amúgy
„jelez" a sebzett vad . . .
 A kaliberkérdésrõl — bár az imént taglalt megállapításokból is nyilván
hasznos következtetések vonhatók le — meddõ dolog vitába bocsátkozni. Sok
atmondó tény azonban, hogy sok kitûnõ vadász, aki magabiztosan hat és fel
es fegyverrel vonult ki kárpáti szarvasbikára, sõt némelyik még trópusi n
agyvadra is vadászni — keserû tapasztalatokkal sürgõsen „komolyabb" öbnag
yságra tért át.
A nagy hírû Széchenyi Zsigmond írja Ünnepnapok címû könyvében: „Azt
kell mondanom, hogy kárpáti viszonylatban még a 8/60

Magnum Mausert sem tartottam maradéktalanul megfelelõnek. Sokkal helyén

valóbb, megnyugtatóbb ott a kilenc millimétert is meghaladó öbnagyság."

A nagyobb kalibereknek elvitathatatlan elõnyük az erõsebb töltés által

hajtott lövedék megbízhatóbb „vaddöntõ ereje" — az. amit a trópusi nagyva
dvadászok „stopping power"-nek neveznek.
Márpedig minden tisztességes vadász arra törekszik, hogy lövése lehetõle
g minden felesleges kínlódás nélkül ölje meg a célba vett vadat. Ha pedig
netán mégis utánkeresésre volna még szükség, bõ vérnyom vezesse a közelben
elterült zsákmányhoz.
Mivel az imént különbözõ lövedékek, lövések ölõ hatásáról esett szó, hadd m
ondjam el itt utolsó szarvasbikámnak, egy igen derék „tulipánkoronájú" tize
nkettesnek a históriáját is. Annál is inkább, mert ez az eset is tipikusan
példázza, hogy:
1) milyen hihetetlen életereje van a bõgõ szarvasbikának,
2) mennyire fontos, hogy nagyvadas vadászterületen mindenkor gyakorlot
t véreb vagy legalább más alkalmas vadászkutya legyen kéznél.
Erõs vihar zúgott azon a derült, hûvös október eleji hajnalon, amikor nag
y óvatosan becserkésztem a szemközti hegyoldalban harsogó, nyugtalanul fel-
alá vonulgató bikát.
Végre! Odaát, a sûrû tölgybokrok között egy alig szobányi nagyságú tisztá
son ügetett át a teheneit terelgetõ basa. Elég volt egy pillantás a kosorrú
kárpáti bika öreguras alakjára, a villogó, hatalmas kehelykoronákra. Térde
mre támasztott könyökkel kaptam célba. Feje, széles nyaka már el is tûnt a
tisztást körülfogó sûrûben, amikor útjára engedtem a lapockája mögé szánt g
olyót.
A bika azonban minden észrevehetõ jelzés nélkül elrobogott a beláthatatlan
sûrûben. Ej, pedig már a lövés pillanatában az volt az érzésem, hogy jól er
esztettem el a golyót!
Bárhogy hallgatództam, a nagy viharban nem hallottam, lerogyott-e.
A rálövés helyén jó egy óra múlva is csípõs bikaszag és — világos, habos
tüdõvér. Sok. Ez mindjárt megnyugtatott. Mivelhogy biztos voltam a sikerb
en, és kivételesen a múló idõ sem sürgetett, zavartalanul végig akartam él
vezni a magamfajta szerény vadásznak annyira becses vadászünnep varázstelj
es hangulatát.

Az immár napsütötte kis tisztáson leheveredtem hát, és a friss vérnyom m

ellett kivártam még egy órácskát. Csak nem elhamarkodni a dolgot! Ráérek.
Közben, lekapcsoltam fegyveremrõl a feleslegessé váltj sõt alkalmatlan cél
távcsövet, és meggyõzõdtem róla, hogy újra csõre van töltve a puska . . .
Végre! Ama bizonyos ünnepélyes, mégis kissé szorongó hangulatban, lövé
sre kész fegyverrel a kezemben nekiláttam az utánkere-sésnek.
A nagy sûrûben is gyerekjáték volt a bõséges vérnyom óvatos követése. Mi
ndkét oldalából vérzett a bika, a bokrokon látszott, hogy vért is hány. Ki
ssé nyugtalanított ugyan, hogy az erõs szél éppen a bika elrohanásának irá
nyába fúj, nyomkövetés közben árulóm lehet. De a bõ vérzés láttán biztosra
vettem, hogy hamarosan rátalálok a már dermedt vadra. Emellett szólt az i
s. hogy a meredek hegyoldalban tüskön-bokron át. nagy csúszásokkal lefelé
vezetett a vérnyom.
Nagy óvatosan alig haladtam a bika rohanásának nyomán vagy ötven lépést
, amikor a bokrokat rázó nagy szélben is valami hörgõ, gurgulázó köhögés
ütötte meg a fülemet.
A bika még él! Két órával a tüdejét átütõ lövés után!
Lépésrõl lépésre, lehetõleg nesztelenül visszakozni kezdtem, nehogy felver
jem sebágyából az állatot.
. Hiába! A rossz szél elárult, és a nagybeteg bika azon nyomban törve-zúzva,
hatalmas csörtetéssel elrohant.
Abban a reményben, hogy valahol még lövésre kaphatom, ész nélkül törtett
em utána,, de már nem sikerült megpillantanom: talán egy percbe sem telt,
és lerohant a meredek hegyoldalon. Át a völgyön, át a határpatakon. Át az
államiba.
Nekem persze jóval tovább tartott, míg zihálva leértem a fõvölgybe, és
a bõ vérnyomon vadászterületünk határán megtorpanva, lógó orral tudatosít
ottam magamban, hogy ez a bika még korántsem az enyém . . .
Nem maradt más hátra: hegyen-völgyön által elbandukoltam Konrád fõerdés
zhez, hogy annak rendje és módja szerint jelentsem a történteket.
Mint mindig, Konrád most is hallotta, tudta, hol, mikor adtam le a lövést
. Jólesõn legott megnyugtatott, hogy kitûnõ vérebe segítségével egykettõre
meglesz a bikám.
Konradné kitûnõ vasárnapi ebédje után kora délután kezdtük

követni a híres vérebbel a határon túl a bõ vérnyomot. Konrád mindjárt me

gnyugtatott, hogy hamarosan rátalálunk a már bizonyára dermedt bikára.
Igen ám! De alig gázolt át a sebzett bika a határpatakon, rézsút felfelé
nekifordult a szemközti meredek hegyoldalnak — ami tudvalevõleg cseppet se
m kecsegtetõ jel. Sõt, amint felfelé kezdett vezetni a nyom, kisvártatva te
ljesen megszûnt az eleddig bõséges vérzés. A ritka bükkösben már néhány szá
z lépésnyire egyetlen csepp vért sem tudtunk találni! Kételkedni kezdtem, v
ajon jól vezet-e minket a díjnyertes véreb. Csak az biztatott, hogy a kutya
cseppnyi vér nélkül is határozott buzgalommal feküdt bele a hosszú szíjba,
s magabiztosan vezetett tovább.
Mondanom sem kell, milyen vegyes érzelmekkel haladtunk egyre feljebb a
hegyoldalban, aztán meg a hegygerincen is túlra. Már a túlsó árokhoz köze
ledtünk, amikor odalenn, a patakocska partján egy vastag bükk tövében meg
pillantottuk az oldalára dõlt és kimúlt bikát.
Töret, amelynek felét — régi szokás szerint — a derék véreb nyakörve mög
é illesztjük, gratuláció, ünnepélyes boldogság . . . gyönyörködés a pompás
trófeában.
De lássuk most a lövést! Nos, hála az öreg Hubertusznak: jobb, mondhatnám
azt is, kicirkalmazottabb alig lehetett volna. A 7 X 57-es, osztott köpeny
es, lekerekített ólomhegyû lövedék vagy egy tenyérnyivel a bika lapockája m
ögött vágott be. Amint a zsigereléskor kitûnt, alaposan megtépte mind a két
tüdõlebenyt, sõt még a májban is találtunk köpenyszilánkot. A hatalmas mel
lkas túlsó oldalán ujjnyi vastag kilövés vérrózsája piroslott. Az orrüreg i
s apró tüdõdarabkákkal volt eltömeszelve.
Ezt az utolsó szarvasbikámat is úgy sikerült eltalálnom, ahogy azt az évt
izedek során praktizáltam: valamivel lapocka mögött. Soha nem voltam híve s
em a „kicirkalmazott" lapockalövésnek, sem a német vadászok „receptjének",
amely szerint a célzó vadász a keresztben álló vad mellsõ lábán csúsztassa
fel a céltávcsõ szálkeresztjét, és amikor az a vad testébe ér. akkor húzza
el a ravaszt.
Megmondom, miért.
Egyszerûen azért, mert az ilyen módon célzott, szándékolt lapockalövés
eredménye nagyon gyakran csak egy magas láblövés.
Ha pontosan lõ is a fegyver, elég. ha a vadász lebecsüli a

lõtávolságot, vagy nagy igyekezetében egy kicsit izgatottabban, türelmetle

nebbül húzza el a ravaszt — és a golyó máris mélyebbre megy a kelleténél.
A láblövés pedig — minden tapasztalt vadász réme! Mert ilyen lövéssel a
hirtelen egyensúlyát vesztett vad ugyan a legtöbbször tûzben rogyik, de cs
akhamar ismét csülökre kap, s némi bukdácsolás után úgy elrohan, mintha ne
m is lett volna negyedik lába soha sem. így pedig, ha nincs kéznél jó kuty
a, bitangjába vész a vad, a már birtokunkban vélt szép trófea. Örökre. Mer
t az ilyenformán megpiszkolt vad — ha kiheveri is a sebzést, és valahogy á
tvészeli a telet — a következõ évben már csak korcs, féloldalt abnormis ag
ancsot rak fel.
Ugyanez a veszély fenyeget a rézsút szembõl, kisebb-nagyobb szög alatt a
lapockára szánt lövésnél is. Sõt. Ilyenkor még az is könnyen elõfordulhat,
hogy a pontosan találó lövedék megcsusz-szan a lapos lapockacsonton, és — i
rányt változtatva — be sem hatol a vad mellkasába. Féloldalt hátulról nyilv
án kezdõ vadász sem céloz lapockára, hiszen jól tudja, hogy a pontosan „ülõ
" golyó is csak legfeljebb a vad szügyét járja által.
Ezért tanácsos, ha lehet, szépen kivárni, míg teljes oldalát kínálja lövésre
a keresztbe álló vad, és néhány ujjnyival a lapocka mögé irányítani a golyót.
Ha a lövés pontos, a megfelelõ lövedék mind a két tüdõlebenyt átüti. Ez
a lövés — emberi számítás szerint — okvetlen halálos. Ráadásul megkönnyíti
az utánkeresést is, mert majdnem mindig bõséges vérnyomot ad. Kisebb az e
setleges célzási hibával járó kockázat is: ha a kelleténél magasabbra megy
a golyó, a gerincet ért találat is halálos. Ha meg mélyebbre csúszik a lö
vés — de nem sokkal! — az még mindig jó.
Bizony ,jó" még akkor is, ha arasznyinál is mélyebbre ment a golyó, mi
nt ahogy azt szántuk. Igaz ugyan, hogy akkor elhibáztuk a vadat, de lega
lább nem piszkoltuk meg. Márpedig inkább hibázzunk el akár száz vadat, m
intsem egyet könnyelmûen megpuskázzunk!
Persze ama bizonyos „szabályt erõsítõ kivételek" mindig elõfordulhatnak.
Ezért is van, hogy a gyakorlatban még a legtapasztaltabb vadászt is nemeg
yszer meglepetés, csalódás éri. De — többek között — éppen ez a vadászás „
sava-borsa"!
Ha már arról volt szó az imént, hogy a meggondolt lövés leadása

elõtt szép türelmesen várjuk ki, míg az áhított vad keresztbe fordul
— a mai erdõgazdasági viszonyokat figyelembe véve —, magam is
azt gondolom, hogy: könnyû ezt mondani!
Hogy miért?
Nos, régebben kisebb-nagyobb tarvágások tarkították az erdõt. Amikor ezek
a vágások többé-kevésbé bebokrosodtak, kedvenc tartózkodási helyei lettek
a vadnak, akár napközben is. A vadat változatos ínyencfalatokkal csalogató
vágás, fiatalos szélén meg ott állt a jó kilátással, kilövéssel kínálkozó m
agasles,vagy legalábbis alkalmas cserkészösvény könnyítette a vadász dolgát
.
így aztán a legtöbbször elég alkalom, idõ állt a vadász rendelkezésére, h
ogy megfigyelje, nyugodtan szemügyre vegye a vadat, latolgassa, vajon golyó
ra érdemes, érett-e.
Ezek a kedvezõ körülmények azt eredményezték, hogy a vadász
— többnyire — valóban lövésre alkalmas vadra sütötte el puská
ját, mégpedig aránylag nyugodtan, sürgetõ sietség nélkül.
A modern erdészeti elvek szerint manapság csak keskenyebb-szélesebb „kul
isszák", nyiladékok, csip-csup vágások tarkítják az erdõke.t. A vadász sze
mpontjából nézve ez még nem is volna baj. Sõt. De az már annál inkább, hog
y ezeket a kis vágásokat vadkártól védõ kerítéssel, sövénnyel kerítik körü
l az erdészek . . .
Oda, a „kertbe" már nem juthat be a táplálékot keresõ vad, tehát ott már n
incs mit keresnie a cserkészgetõ-lesegetõ vadásznak sem.
A vadjárásnak a vad gyomra parancsol. A vad — a párzási idõ kivételével
— akkor mozog, ha éhes, és arra jár, ahol jobb, több táplálékot talál. H
a éppen nincs — és a leggyakrabban nincs — bõ makktermés, a nagyvad még õ
sszel, télen is elõszeretettel tartózkodik az erdõszéli sûrûségekben, aho
nnan késõn-korán a mezõgazdasági területekre vált ki, kisebb-nagyobb „vad
károkat" okozva.
így aztán a mezõgazdák által is nógatott vadász vagy az erdõszéleken lesi
a földekre kijáró, onnan meg az erdõbe visszaváltani készülõ vadat, avagy
közelebb-távolabb a környezõ erdõben keresi, várja.
Ha kedvez a vadászszerencse, találkozik is vele. De milyen körülmények k
özött?
A mezõgazdasági területeken — kilencvenszer száz eset közül — csak gyér
, tehát vadászati szempontból alig megfelelõ világítási viszonyok között
mutatkozik valamirevaló erdei nagyvad. Hacsak

nem vaddisznóról van szó — de még akkor is! —, tessék ilyen körülmények
között megbízhatóan megállapítani, valóban golyóra érett-e a megpillanto
tt vad?
Ha meg beljebb, odább: a léces vagy magaserdõ mélyén sikerül találkoznun
k a bakkal, szarvasbikával? Vonul, vonulgat a vékonyabb-vastagabb fatörzse
k, bokrok között: javarészt csak pillanatokra vehetjük szemügyre, amint a
fák között elõtünedezik. Valamivel odább meg már ez a lehetõség sem kínálk
ozik, mert egyre sûrûsödnek a fedezõ fák. Esetleg sosem látjuk meg többé a
z áhított vadat. Elszalasztjuk a végre kínálkozó jó alkalmat.
Lõni, nem lõni? Ez ilyenkor a sürgetõ, szívünket a torkunkban dobogtató k
érdés!
Megint csak az a helyzet, mint az elõbb: Tessék ilyen körülmények között
megbízhatóan megállapítani, vajon valóban golyóra érett-e az utunkba került
vad?! No és ha ez sikerül is: tessék vadásziasan, pontosan, jó helyen elta
lálni a célzásban folyvást zavaró fatörzsek, gyökérhajtások, bokrok, széltö
rések között ide-oda mozgó, vonuló vadat!
Félig-meddig ez akkor sikerül, ha a vad felénk tart, szinte az ölünkbe jön.
Ilyenkor nemegyszer azért hirtelenkedj ük el a lövést, mert az nyugtalanít,
hogy a közelünkbe ért vad minden pillanatban szelet kaphat, észrevehet, elugo
rhat — sietni kell hát a lövéssel. . .
Nos, szerény véleményem szerint az imént vázolt vadászási körülmények is
nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy akaratlanul is minden évben sok, még fi
atal, reményteljes õzbak, szarvasbika kerül terítékre. Az évente megismétl
õdõ kötelezõ trófeabemutatókon aztán rosszallóan csóválják fejüket a szaké
rtõ bírák, és elmarasztaló vörös ponttal bélyegeznek meg nem egy trófeát.
Bizony, olykor szégyent vallhat némelyik sokat tapasztalt öreg vadász is.
De sebaj! A következõ vadászidényben tartózkodóbb, óvatosabb lesz az il
yen „megbélyegzett" vadász. Ez meg csak hasznára van a vadászat ügyének.
A cél szentesíti az eszközt.
Ahogy a valamirevaló vadász mindenkor el akarja kerülni azt, hogy lövéséve
l csak a lábát törje el a célba vett vadnak — ezt a lövést, állítólag, csak
a hajdani elefántvadászok praktizálták — ugyanúgy nem szereti szembõl szüg
yön lõni a vadat.

Igaz. hogy alig van hatásosabb lövés a vad testét teljes hosszában átütõn
él — de biz csak akkor, ha megfelelõ lövedékkel a vad szügyét annak kellõs
közepén, a nyak tövén találjuk el. Ha csak kissé is odább vagy mélyebbre me
gy a golyó . . .
A lehetõleg elkerülendõ szügylövés fõleg azt a vadászt kísérti, aki jól t
udja kezelni az ilyen-olyan szarvashívót, s annak alkalmas használásával ve
télytársat utánozva, árkon-bokron át nekimegy a hárembasa szarvasbikának. M
ert az ám ilyenkor — ha legény a talpán — szembefordul vele, lehet, neki is
ront. Ilyenkor a legtöbbször csak gyors szügylövés kínálkozik.
Hadd mondjam el két bikám históriáját: olyanokét, amelyeket kénytelen vo
ltam szügyön lõni. Mert más lehetõség nem volt. Mind a két esetben az imén
t említett helyzet kényszerített ilyen lövésre.
Még csillagok hunyorogtak a fekete égen, amikor már a kis vadászkunyhó e
lõtt álldogáltam és hallgatództam. Közelebb-távolabb négy bika bõgött. Ket
tõ már dühösen összeakaszkodott, messzirõl is idehallatszott a vad agancsc
sat.togás.
A legjobb, dörgõ-hörgõ hang megint a Skalkáról hallatszott.
Mivel csak a hétvégeken foglalkozhattam a bõgõ bikákkal, csak az öreg Pé
kár erdésztõl tudtam, hogy ott egy öreg tizennégyes a háziúr. Menten felke
rekedtem hát, és pitymallatkor már a meredek, jócskán benõtt vágás alatt v
ártam a lõvilágosságot. Tritonkagylómmal felvettem a kapcsolatot a bikával
, és reménykedve hallgattam a csapatbika egyre ingerültebb „áu! áu!" — har
cra hívó felhördüléseit.
Közelebb persze nem jött, féltékenyen õrizte teheneit. De a bõgésébõl egy
értelmûen kihangzott: „Ide ne merészkedj! Itt én vagyok az úr!"
Amint a céltávcsõben már jól látszott a hajszálkereszt, a bika felhördü
léseit utánozva a meredek hegyoldalban bokortól széldöntésig, széldöntést
õl bokorig nagy óvatosan közelíteni kezdtem az egyre dühösebben válaszolg
ató bikához. Közben — a bika az agancsával, én meg botommal — vitézül csa
pkodtuk a bokrokat.
Egy kíváncsiskodó nyolcas bika került az utamba. Jó takarásban meg kellet
t várnom, míg eloldalog. Kapóra jött egy kis pihenõ lehiggadás. mert a vadá
szgyönyörtõl valahol a torkomban zakatolt a szívem . . .

Lopakodás közben persze nemcsak azt a helyet tartottam szemmel, ahonnan

a bikám ingerült felhördülései hallatszottak. Annál is óvatosabban fie;v
eltem a körnvéket. neho?v valami közbül esõ százszemü szarvastehén elugrá
sa eláruljon.
Már vagy százlépésnyire megközelítettem a dühödt bikát. amikor egy sûrû
bokrosból hatalmasat bõdült felém. Láttam, amint magasra tartott fejjel, k
önnyed ügetéssel egyenest felém tart. Csak annyi idõm maradt, hogy egy bok
or fedezésében egy pillanatra megcsodáljam hatalmas testét, jókora agancsá
n a négyes koronát.
Vagy ötven lépésrõl a szügye közepére célozva érintettem meg a ravaszt.
Hatalmas ugrással jelezte a találatot, és — miközben sebtében megismételt
em a lövést — kissé irányt változtatva, vad csörtetéssel rohant le elõttem
a meredeken. Éppen egy kidõlt fát ugrott át hatalmas szökelléssel, amikor k
apásból odavetett második lövésem érte, amely legott egy szederbokrokkal be
nõtt széldöntésbe ro-gyasztotta.
Ismétlés. Fellélegzés.
De azért csak tovább is lövésre kész fegyverrel álltam a helyemen, annál is
inkább, mert a bokrok, öles szederindák teljesen elfedték az eldõlt bikát. C
sak a bal agancsszár négyes koronája látszott.
Néhány mély hörgés, és megbillen az agancs. Vége.
Régi szokásomhoz híven, most sem siettem oda türelmetlenül a már bizto
s zsákmányhoz.
Milyen lesz az agancs? Jól ítéltem meg a trófeát? Valóban golyóra érett va
dat ejtettem el? No és hogyan sikerült a lövés? Milyen munkát végzett a löve
dék? . . .
Tûnõdõ várakozásom közben a hegvgerinc felett felkelt a nap: verõiényes. i
gazi szarvasbõgõ reggel született. Ráadásul vasárnap volt. Ráértem hát annak
rendje és módja szerint kenetteljesen kiélvezni a helyzet, a ritka siker va
rázsteljes hangulatát.
Nem gyõztem betelni vele.
Végül — mint mindig, most is lövésre kész fegyverrel — odamentem leteríte
tt bikámhoz. Úgy, ahogy kell: a meredeken felülrõl, a bika háta felõl kerül
ve. (Hiba ilyenkor alulról vagy hátulról közeledve lépni a vagyvadhoz: Egy
leterített szarvasbika

utolsó rúgása elegendõ ahhoz, hogy éles csülkével úgy sípcsonton lalálja az
elõvigyázatlan vadászt, hogy attól koldul.)
Csak öt-hat lépésnyirõl tudtam megpillantani a mély, benõtt széldöntvény
be rogyott bikát. Menten rá is kaptam a fegyvert, mert az oldalán fekve mé
g mindig magasan tartotta a fejét! Késõbb vettem észre, hogy egy kiálló gy
ökér támasztja az agancsot.
Derék, öreg, páratlan tizennégyes, már csak egy gyöngyfoga van. Ez hát r
endben van. Es a lövés? A lövések?
Úgy látszik, az elsõ golyó mégsem érte a bikát teljesen szembõl: a hetes k
alibernek megfelelõ kis belövési seb ugyan a szügye közepén vöröslik, de a g
olyó mégis éles szög alatt ütötte át a testét. A hüvelykujj vastagságú kilöv
ési sebbõl még most is szivárog a vér. Amint zsigereléskor kitûnt, a tüdõt,
az aortát és a májat tépte meg az ólomhegyü derék kis golyó, de még ez sem t
udta helyben marasztani a bikát.
Nagyon csúnya volt kapásból leadott második lövésem. A golyó a bika ugrás
a közben a testéhez húzott mellsõ lábszárait érte, a lapocka alatt. Nyílt t
öréseket okozva szétzúzta mind a két lábszárcsontot.
Nyilvánvaló, hogy a második lövés nélkül sem ment volna már messzire.
Mégis sóvárogva gondoltam valamikori 9,3 X 74-es „ágyúmra", amely aligha
nem már az elsõ lövéssel helyben marasztotta volna a bikát.
Néhány évvel késõbb úgy alakult a helyzet, hogy egy másik bikámat is szügy
ön kellett lõnöm. A 7 mm-es kis golyóval még kétszer kellett eltalálnom, m
ire végleg eldõlt.
Elmondom, hogy volt.
Abban az esztendõben addig habozgattam, addig válogattam a bikák között
, hogy közben elmúlt a szarvasbõgés java ideje, és már-már úgy látszott,
hogy hoppon maradok.
A bõgés vége felé vadászterületünkre egyre gyakrabban átlátogatott az álla
miból egy vén, visszarakott, verekedõ bika. Két éve mint egy jó tizenkettest
hibázta el ott egy erdõmérnök. Ez a bika az idén már csak a jobb agancsszár
án növesztett hat rövid ágat. koronát, a bal szára már csak hatost mutatott.
Ez még nem lett \olna baj. de az már igen, hogy ez a bal agancsszár a rövid
szemes jégág felett jó félméteres, hegyesre fent vastag nyársat alkotott.

A vén bajnok nyilván tudatában is volt annak, milyen veszélyes fegyvert h

ord a fején. Ez lehetett az oka verekedõ kedvének. Sorra belekötött a körny
ék minden csapatbikájába, tudomásunk szerint kettõt meg is piszkolt.
Még a bõgése is jellegzetes volt: csak dühödt „áuh! — áuh! — harci riadójá
t harsogta.
Félõ volt, hogy végül egy reményteljes, jó bikát sebez halálra. így aztán o
daát az államiban, de nálunk is mindenki erre a bikára fente a fogát. Eredmén
ytelenül.
Végül mégis izgága természete, verekedõ kedve lett vesztére.
Ha hozzánk látogatott át, rendszerint a prílohyi javakorabeli, szépreményû
tizenkettessel csatázott. Társaim is, én is hiába próbáltuk ártalmatlanná ten
ni a vén verekedõt.
 Komisz hely volt ez a prílohyi hegyoldal, tölgyes rudaserdõ, nagy, fennsí
kszerû tisztásával. Állandóan ide-oda kavargott ott a légjárás, márpedig a
„jó szél" minden vadászsiker legfõbb elõfeltétele. Az évek folyama.-, sorra
felsültünk, ha azon a vidéken valamelyik bõgõ szarvasbikát akartuk becserk
észni. Híven õrködõ, éber szépeik szimatját sosem sikerült kijátszanunk.
Október ötödikén, szombaton, csendes, csepegõs idõben már csak sötétedés
sel tudtam végre felfújtatni kis vadászkunyhónkhoz. Teljes csend honolt a
tájon. Bõgést már sehonnan sem lehetett hallani. Vadásztársaim közül sem v
olt már kinn senki.
A kunyhóban sebtében leraktam a hátizsákomat, kaptam a vödröt, és a kis
ösvényen lebandukoltam a prílohyi tisztás alatti árokba, hogy az ottani fo
rrás pompás vizébõl merítsek esti teámhoz. Alig volt már lõvilágosság, de
a puskát azért nem hagytam a kunyhóban.
Amint a kis forrásból meregetem a vizet a vödörbe, a prílohyi tisztás körn
yékén felharsan ám az ott ismert, még golyóra nem érett tizenkettes bõgése!
Bõgõ bikát megfigyelni mindig becses élmény. Mi sem természetesebb hát, ho
gy azonnal letettem a félig telt vödröt, s az árok túloldalán cserkészgettem
a tisztás felé.
Pompás kép fogadott.
A derengõ tisztáson három tehenét kerülgetve, ide-oda terelgetve bõgött a r
eményteljes, villogó agancsú tizenkettes. „Gyakorlat teszi a mestert!" jelige
alatt — biztosított fegyverrel — célozgattam lapockatáját, de már alig látsz
ott a céltávcsõ szálkeresztje.

Ekkor a tisztás alatt, a már elsötétült tölgyesbõl felharsant a jól ismert ,.áuh!
. . . áuh!"
Abban a minutumban kibiztosítottam a fegyveremet, és kis tölgyem mögött
kuporogva, lélegzet-visszafojtva lestem a vén verekedõ feltûnését.
Közben azonban végképp besötétedett. A sötét rudaserdõbõl zörgés, ágrop
ogás. rövid agancscsattogás hallatszott — aztán csend. Ismét csalódottan
biztosítottam a puskámat, vállamra kanyarítottam, és magamban csendesen e
badtázva tértem vissza a vödrömhöz . . .
Másnap persze már hajnalodás elõtt útra készen ácsorogtam a kunyhó elõtt
, hallgatódzva, vajon megszólal-e még valahol egy bika.
Teljes csend. Borongó, csepergõs, de legalább szélcsendes az idõ. Rövid, t
anácstalan latolgatás után mégis csendesen elcserkésztem a prílohyi tisztás
szélére, a tegnap esti bikacsata színhelyére. Ott. jobb híján, egy jó karvas
tagságú tölgy fedezésében lesbe álltam.
Alig-alig akart kivirradni. Ritka ködfoszlányok szálldogáltak a tölgyek kö
zött. Egyetlen hang sem hallatszott, mégis elégedetten figyelgettem, hogy ci
garettám füstje ezúttal csak le, az árok felé bodorog, gyérül semmivé. Közbe
n már hét óra felé járt az idõ.
 No, gondoltam magamban, üsse kõ: hétig még ellesegetek itten, aztán maj
d még cserkészem egyet.
Rudaserdõben, szálasban, ahol a vadász a vastagabb-vékonyabb fatörzsek
között kínálkozó nyílásokon, hézagokon át fürkészve csak a közvetlen körn
yéket tarthatja szemmel, nem valami szórakoztató a „hosszú, méla les". Kü
lönösen az ilyen, megvirradni alig akaró, vigasztalanul borongós, ködpárá
s reggelen.
A nagy mozdulatlanságban még a fák, cserjék esõtõl elnehezült, õszi lo
mbos ágai is szomorkásán, tarka színpompájukat vesztve csüngnek alá. Seh
ol egy rezdülés, moccanás, sehol egy hang. Ma meg, az elmúlt szarvasbõgé
s hegyen-völgyön át visszhangzó harsogásának emlékével a fülemben, külön
ösen nyomasztón nehezedik rám ez a teljes csend, eseménytelenség. Egér s
e motoz, surran az avarban, még egy mátyásmadár, harkály se rikkant. Min
tha kihalt volna az erdõ.
Én meg csak álldogálok, el-eltûnõdve lesegetek egy tölgyhöz támaszkodv
a. Áztatom a gúnyámat, áztatom kényes, drága, öreg szarvasölõmet.

Ugyan miért? Nem lett volna okosabb a munkás hét után inkább a meleg ku
nyhóban maradni, és egy jó, tüzes korty, még jobb elsõ cigaretta után szé
pen visszabújni a hálózsákba, alaposan kialudni magamat?
Most már mindegy. Lám, már van is mit figyelgetnem: fürge kis fakusz rebb
en elõttem egy tölgy törzsére. Szaporán kutatgatva a rücskös fakéreg rései
között keresi össze a reggelirevalót.
Ohó! Dehogyis kihalt: él, örökkön-örökké él az erdõ! És az élet — szüntele
n gondoskodás, igyekezet, harc. Ha jól meggondolom, csupa élet lüktet, pezse
g, iparkodik, küzd itt körülöttem. El ez a csöppnyi madárka, valahol a földb
en meg a vakond, megannyi bogár az avar között, itt ni, a lábam elõtt ez a l
omha csiga is. Körülöttem nõ, küzd, iparkodik az éltetõ fény felé a sok fû,
fa, cserje is mind.
Nemcsak a nagyvad váratlan csörtetése, nemcsák egy ijedt õz riasztása, ne
mcsak a szerelmes szarvasbika orgonálása jelenti az örök mozgást, hangot, a
z örök élet megnyilvánulásait az erdõn.
Álldogálok, fázdogálok is már. Néma, eseménytelen körülöttem az erdõ.
De ki tudja? Talán már a következõ pillanatban egy rigót mohón kergetõ h
éja villan el mellettem. Száraz gally roppan: hirtelen mély röffenés, fújá
s — és egy villogó agyarú hatalmas vadkan csörtet át az árkon. Ha mégoly m
éla csend honol is most körülöttem, ki tudja, talán még ma, most mindjárt
egy szarvasbika harsanó bõdülése szaporázza meg szívverésemet . . .
És — ki tudja? Talán már csak néhány rövidke perc — és éles kaszáját suhi
ntásra lendítve, a semmibql elém toppan a legbiztosabb kezû vadász: a Halál
...
Önkéntelenül eszembe jut annak a középkori lovagnak a históriája, aki a vi
lágon senki mástól, csak á Kaszástól rettegett. Felpattant hát legsebesebb p
aripájára, és elvágtatott a végtelen rengetegekbe.
És ott hirtelen útját állta a Csontember.
„Tudtam — szólalt meg kaszáját suhogtatva —, hogy itt, a rengeteg közep
én kell ma téged levágnom. Csak azt nem tudtam, hogyan vegyelek rá, hogy
éppen itt találkozzunk."
Igen. Minden lehetséges. Az erdõ mindig: télen-nyáron, most is az élet és ha
lál, a kiszámíthatatlan lehetõségek, történések tanyája .. .

Es ekkor — a szemközti leceserdõ derengõ félhomályában határozottan egy

ág reccsen!
Ott valami vad mozog!
Csendes, magányos elrévedezésembõl hirtelen kizökkenve, látcsövemmel kut
atva a roppanás környékét — egy fatörzs mentén fel-le imbolygó, fehérre cs
iszolt hosszú agancsszárat pillantottam meg. Többet a köztünk domborodó te
rephajlat takarásában nem is lehetett látni. De már ez is azonmód elárulta
. ,.ki" feni ott féktelen indulatában az agancsát!
Távolság: vagy száz lépés. Messzebb az egymást fedõ fatörzsek miatt nem is
lehetett látni.
No most csak ügyesen, semmit sem elhamarkodni! Végre látszólag kedvezõ
körülmények között, állandó, jó légjárás melleit sikerülhet elcsípnem a h
írhedt verekedõt!
De az csak egy helyben köszörülgeti villogó agancsát. A végén még ellopa
kodik elõlem a hajlat mögött!
Itt csak a szarvashívó segíthet.
Unottan, halkan rámordultam a bikára. De menten felcseréltem a csigát a
puskával, és a tölgyfának támaszkodva a lövésre kés/ fegyver céltávcsövén
át figyeltem a fejleményeket.
Most már két agancsvéget láttam a terephullám felett kimeredezni. A villo
gó „kardot" és a másik, kis koronás agancsszárat egyszerre. Tudtam, hogy a
bika felém kapott fejjel figyel.
Ilyenkor már nincs idõ ismét elõvenni a gyors lövésnél csak galibázó sza
rvashívót. Ezért hát — le sem eresztve a célzásra emelt fegyvert — jobb te
nyerembõl tölcsért rögtönözve mordultam rá másodszor a bikára.
Egy dühös, mély morgás volt a válasz — és már jött is!
Nagy reccsenés, és a hajlat takarásából feltûnt a felém tartó bika feje, majd
egész hatalmas, sötétszürke teste.
De hogyan jött! Elõreszegett nyakkal, dühösen meredt, villogó tekintette
l, mintha ámuldozva mondaná: Ki mer ott megszólalni. ahol én járok?!
A céltávcsõ hajszálkeresztje ott vibrált a bika szügyén, és követte minden
lépését. De az ördögbe is! Az egyenesen felém lépkedõ bikán ezt a célpontot
állandóan fatörzs, lombos ág. cserje takarta.
 Ott. az a kis nyiladék! Ha így jön tovább felém, azon keii áthaladnia.

Fámhoz támasztott fegyverrel, nyugodtan a szügyközépre célozva érintette

m meg a rögtönzött ravaszt.
Azt reméltem, hogy — ötven-hatvan lépésre — ilyen lövés helyben rogyasztj
a a bikát. Ehelyett csak hirtelen megtorpant, felkapta a fejét, és szoborrá
dermedve meredt a céltávcsõbe . . .
Hát ez meg mi? Valami flóberttel, légpuskával lõttem? — villant át az ag
yamon, miközben a fegyvert le sem eresztve arcomtól, csendesen új töltényt
csúsztattam a csõbe. De ekkor, mielõtt még másodszor lõhettem volna, mint
valami „lassított" filmen, oldalára dõlt a bika. Meg sem moccant többet.
Pár perc múlva látom ám, hogy kapálódzni kezd, talpra kap ismét! El is üg
etne, de gyors kapáslövésem újra feldönti.
Repetálás, mély fellélegzés. A biztosított fegyvert egy fához támasztva p
ersze menten rá akartam gyújtani, de a fránya öngyújtó nem és nem akart tüz
et adni. Türelmetlenül kínlódtam vele — és eközben a leterített bika felõl
megint vergõdés nesze ütötte mag a fülemet!
Rögtön elhajítottam a makacskodó öngyújtót, kiköptem a cigarettát, és új
ra a puskámhoz kaptam. Láttam, hogy a bika dehogyis múlt ki! Egy helyt ver
gõdik, kapálódzik — én meg a fedezõ fatrözsek között valami rést keresve,
ide-oda surranva harmadszor is rá akarok lõni, de csak a tükrét látom. Köz
ben fel is tápászkodik, ni! — már üget is oldalt elfelé! Ekkor éri harmadi
k golyóm, amely végre végleg eldönti, és most már valóban meg sem moccan t
öbbé.
Az elsõ lövés szügyközépen érte, és az oldalán, a medencecsont elõtt, a
bõr alatt akadt meg. Hiába! Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ha valamikori
9,3-as fegyverem 18 grammos lövedékével találtam volna el így, tûzben lero
gyott volna, és fel sem kel többé. De ez a 10 grammos kis golyó . . .
A második lövés a máj táján ütötte át a bikát. De lám, ez sem volt elég. M
ég szerencse, hogy az utolsó, a harmadik golyó a nyakszirten érte, s ez pers
ze végérvényesen leterítette a vén bajnokot.
Nemcsak nekem, de bízvást minden „céhbeli'" nagyvadvadásznak a szeptemb
er a vadászév legkülönb, legígéretesebb, legizgalmasabb hónapja.

Mert szeptemberben jön el végre a várva várt szarvasbõgés ideje.

A vadászkarácsony!
Széchenyi Zsigmond, az utóbbi idõk egyik legnevesebb magyar vadásza és
vadászírója — pedig négy világrész nagyvadjaira vadászott — azt vallja, h
ogy nincs szebb, nincs különb vad széles e világon a hazai erdõkben orgon
áló szarvasbikánál.
Ezért is van, hogy a legtöbb vadász naplójában a szeptemberi bejegyzések
között mutatkozik a legtöbb „aranybetûs ünnepnap".
 Nem csoda hát, ha részletes vadásznaplómban számomra is a szeptemberi
vadászélményekrõl beszámoló lapok azok, amelyek olvasgatására a legszí
vesebben térek vissza újra és újra. Visszaidézgetve a becses ünnepnapok
gond- és búfelejtõ emlékeit, vadászszobámban szarvasbikáim ágas-bogas
agancsaiban gyönyörködöm a leggyakrabban.
Pedig nincs is közöttük úgynevezett „érmes agancs" egy sem. Szerencsése
bb vadászok trófeakiállításán alig egy-két szarvasbikám agancsa kapna tal
án egy szerény bronzérmet.
A trófeát valójában a vele kapcsolatos elejtési körülmények aranyozzák be.

Valószínû, sõt biztos, hogy minden vadász álma életében legalább egyszer
, egyetlenegyszer „érmes trófeát" zsákmányolni. De — se szeri, se száma az
olyan stüsziknek, dollárvadászoknak, akik szakavatott kísérõ vezetésével
már elsõ cserkészetük valamelyikén aranyérmes bikát puffantottak le. Egy n
yugati pénzeszsák számára csupán kérkedõ, hencegõ státusszimbólum a lehetõ
leg minél kevesebb fáradsággal szerzett „aranybika". Nemegyszer bizony még
akkor is, ha azt a kísérõ vadõr biztosabb golyója terítette le . . .
Csoda-e hát, ha valamirevaló vadásznak százszorta becsesebb olyan trófe
a, amelyet egy büszkélkedõ kiállításon elismerõ tekintetre sem méltatnána
k a hivatalos értékelõ formula szerint grammokban, centiméterekben, ponto
kban gondolkodó-számítgató bírák — de õ, „az illetõ vadász" ezt a trófeát
temérdek fáradság, sok kilométernyi cserkészés, megannyi reménykedõ les
árán szerezte?! Egymaga, a saját vadászias emberségébõl, minden vadászati
dajka rávezetõ segítsége nélkül!
Egy hajdani, felejthetetlenül ragyogó, színpompás szeptemberi hajnalon . .
.

Nem. Hiszik, nem hiszik: Én cseppet sem bánom, hogy vadászszobám falai
n meredezõ szarvasagancsaimon nem csillog egyetlen kiállítási díj, érem
sem. Sem arany, sem ezüst, de még csak bronzérem sem.
Nekem mégis érmes bika mind a tizennyolc!
Vadásznaplóm köteteinek tanúskodása szerint eleddig pontosan ezernyolcsz
ázhuszonötször vadászgattam erdõn-mezõn. Eletemben tehát csaknem öt eszt
endõt vadászgatva töltötten* el.
Ezernyolcszázhuszonöt vadászat!
Ha szerényen számítom, egy-egy kiruccanásomkor, mondjuk, nyolc-tíz kil
ométernyit jártam vad után, akkor is kis híján a fél földgolyóbist végig
cserkésztem életemben. Azt meg nem is próbálom kiszámítani, hogy a Kárpá
tokban, puskával, hátizsákkal megpakolva — tehát átlag 8—10 kilót cipelg
etve — elméletben vajon hányszor másztam meg a Mount Everestet, a híres
Csomo-lungmát. . .
Mennyi energia, mennyi fáradság! Mennyi ázás-fázás-tikkadás! Hány elkopt
atott cipõtalp!
De megérte! Százszorosan, ezerszeresen megérte!
Mert mindezért sokkal-sokkal több örömet, felejthetetlen, becses élménye
k csillogó emlékét kaptam cserébe.
Valamirevaló vadász számára nemcsak a lövés, nem csupán az új zsákmány let
erítése, az új trófea megszerzése jelent becses, sokáig emlékezetes vadász
élményt. Egy õszi színpompában ragyogó kristálytiszta októberi hajnal, az
újraéledõ Élet diadalát hirdetõ rigódalos, föld- és ibolyaillatú, tüdõfüve
s, sárga somvirágos tavaszi szalonkales, egy ózonszagú, mennydörgõ nyári z
ivatar az erdõben becsesebb, maradandóbb emléket hagyhat hátra lelkében, m
int egy véletlen, ki nem érdemelt, „vak tyúk is talál szemet" zsákmányszer
zés.
Persze csak akkor, ha nyitott szemmel, éber füllel, befogadóvá hangolt szívv
el-lélekkel járja az erdõt.
Folyton csak új zsákmány után kutatni a ragadozó állat, a kígyó, az éjjeli
bagoly vadászata. Ez csak az önfenntartás õsi ösztönétõl hajtott éhes állat
, nem a „teremtés koronája", a homo sapiens tulajdonsága.
Bizonyára számos megállapodott vadásztársammal együtt te-

mérdek kínálkozó zsákmányt engedtünk útjára csak azért, mert így az egész
vadásznap eseményeit, élményeit lezáró befejezõ lövésnél becsesebbek vol
tak számunkra a még elõttünk levõ nap bízvást még élvezetesebb kilátásai,
lehetõségei.
Lövés, vér, zsákmány, új trófea nélkül.
Erre, íme, csak egyetlen példa a sok közül:
Néhány évvel ezelõtt a szarvasbõgés legvégén egy színpompás, verõfénye
s napot ígérõ október elejei hajnalon tribeci hegyekben cserkészgettem.
Bõgés már sehonnan sem hallatszott a „bál utáni" hangulatban csendesen m
egvirradó erdõn. A nagy csendben — pompás magányomban restelltem elõvenn
i a szarvashívót, nehogy harsogásommal megszentségtelenítsem az erdõ sej
telmes hallgatását.
Pedig ilyenkor, a bõgés végén a jól kezelt szarvashívó még puska elé csalo
gathatja a kielégítetlen, új kalandokat keresõ vándor szeladon bikát.
De nemcsak puska volt a vállamon. Hátizsákomban ott lapult a színes filmm
el töltött fotomasina is, hogy néhány felvétellel ráérõsen megkíséreljen me
görökíteni a festõ ecsetjét is megcsúfoló verõfényes õszi reggel erdei szín
pompáját.
És ekkor a derengés csendjét hirtelen ágroppanás, szapora lépések cuppogás
a törte meg. Már ez a jól ismert nesz is elárulta: vaddisznó!
Azzal — akár madzaggal húznám egyenest felém — már jött is. Nyomában m
ég egy. Két feszes sonkájú, gömbölyded, sötétbarna süldõ. Látcsövemmel r
áértem alaposan szemügyre venni õket. Jól látszott, hogy az egyik csinos
 kanocska.
Pár pillanat múlva már a céltávcsõ hajszálkeresztje kísérgette a kis kan
minden lépését. Ugyancsak nem lett volna mûvészet az alig kõdobásnyira sétá
lgató, figyelve meg-megálló süldõt helyben marasztani. Gyorsan repetáivá es
etleg mind a kettõt meg lehetett volna lõni. Elsõnek a hátulsót, éppen az a
kanocska — aztán a másikat . . .
Lõjek? Ne lõjek? Ezt a kanocskát el sem lehetne hibázni! Fültövön kéne elt
alálni, hogy megtakarítsam az estleges utánkere-sést . . .
Eh mit! Nem lövöm meg! Hiszen ez még csak affajta kancsi Amelybõl — ha
ugyan megéli — csak néhány év múlva lesz az öreg vadász lövõujját is me
gbizseregtetõ derék vadkan. Jobb is lesz

így! Nekem az ilyen kanocska agyarkái már nem jelentenek érdemes trófeát.
A másik kis süldõnek egyetlen még életben maradt testvérét lõném el, a töb
bi négy-öt társát máris ledurrantották valahol. . . Lövésemmel mára már vé
ge is szakadna a színpompás, csendes októberi reggel élvezésének. A színes
fotografálás nagyszerû lehetõségének. A ráérõs vasárnapi zavartalanság ri
tka hangulatának. Eredeti célom: a pompás kilátású Drza lila erikás sziklá
i helyett le kellene kutyagolnom a faluba. Vasárnap nem is lenne olyan egy
szerû fuvarost találni, hogy a süldõt elszállítsuk, idejében valami hûvös
pincében biztonságba helyezzük . . .
Csak a biztosított fegyver rögtönzött ravaszát csettentettem rá a kanocskár
a. Füle tövére tartva, éppen ahogy figyelve egy pillanatra megtorpant.
Nosza! A halk csettenésre is hanyatt-homlok csörtetett el a sok rossz tapas
ztalatot szerzett két süldõ a Vápeníõky kökényes sûrûje felé!
Vállamra kanyarítottam a fegyvert, elégedetten rágyújtottam. Szinte kedv
em lett volna töretét is tûzni a kalapom mellé. Hiszen — legalábbis elméle
tben — egy nagyvadat, „vadkant" lõttem!
De biz még el sem szívtam a de nagyon ízlõ cigarettámat, amikor újra val
ami mozgás kapta el a tekintetemet. Lövésre kész fegyverrel két vadásztárs
am bukkant elõ abból az irányból, ahonnan a süldõk jöttek.
— Jó reggelt, tanár úr — köszöntek rám halkan. — Nem látott
erre két vaddisznót? A túlsó hegyoldalból láttuk, hogy erre
mennek, de nem tudtuk õket lövésre kapni.
Oktondi módon elmondtam nekik kis kalandomat. No hiszen! Társaim seh
ogy sem akarták megérteni magatartásomat:
— Be kár, hogy nem lõtt, legalább egyet! Lõni kellett volna!
Hiszen az ilyen süldõnek van a legfinomabb húsa, pláne ilyenkor,
õsszel. Micsoda remek kolbászt lehetett volna abból csinálni!
Fejcsóválva folytatták lopakodásukat a Vápenícky felé. Szinte olvastam a
gondolataikban: Az öreg csak kifogást keres arra, hogy miért nem lõtt! Kivé
nült már! Biztosan nem akarta hibázással blamálni magát! . . .
 Hej, én azon a színpompás, verõfényes napon reggeltõl estig fenékig élve
zhettem a mesés vasárnap békés hangulatát.
Lövés, új zsákmány nélkül is.

Azaz dehogy. így is volt zsákmányom: annak a csendes, sziporkázó õszi

vasárnapnak az emléke. És a színes film a fényképezõgépemben, amelyen ez
t a becses emléket megörökítettem.
Ez is vadászat. Sõt. Az ilyen vadászás az átérzettebb, az erdõt, vadat j
obban megbecsülõ, a mohó vadûzés „sportjának" a mai emberhez méltóbb válto
zata. Fridrich Gagern, a terjedelmes és sokrétû német vadászati irodalomna
k egyik klasszikusa írja egyik könyvében: „Az volna az igazi vadászás, ha
a vadász csupán nyitott szemmel, füllel, érzékenyre hangolt lélekkel járná
az erdõt — minden gyilkoló fegyver nélkül. Ez egyáltalán nem a lelki elpu
hultság jele. Ellenkezõleg. Ez a vadásziasság megbecsülésének, kifinomults
ágának a megnyilvánulása."
Most veszem észre, mennyire elkalandoztam könyvem e fejezetének tulajdonk
éppeni tárgyától, tanulságos szarvasvadászataim históriáitól.
Egy kis könyv néhány lapján ezek közül persze csak néhányat mondhatok el.
Melyiket is még? Talán azt, amikor szarvashívómmal egy jó órán át ingerelt
bika a lõvilágosság utolsó perceiben mégis felém rontott, és az oldalát át
ütõ lövésemre leszegett fejjel nekem támadt? Vagy inkább az „agyoncserkésze
tt" pál-oldali tizenkettes történetét ?
Az lesz a legjobb, ha egy „majdnem" érmes tribeci bikám esetét mondom m
ég el.
Eleddig ez a legkiválóbb bikám. Kiérdemelt elejtésének körülményei is tal
án a legbecsesebbek.
A szóban forgó bika a Kozlica meredek, kõgörgeteges sûrûjébõl szokott esté
nkint kiváltani teheneivel a hegyoldal alatti bokros, szederindás fiatalosba
. Igen ám, de mire el-elbõdülve odaért, régen vége volt a lõvilágosságnak. K
ora pitymallatkor meg ismét óvatosan visszavonult sûrûn benõtt beállóhelyére
. így aztán ezt a bikát még az ottani vadõr sem látta egyszer sem. Annál ink
ább ráismertünk öreg bikához illõ szûkszavú, érces felhördüléseibõl. Abban a
z évben valahogy erre a bikára fájt a fogam. Egy vasárnap délelõtt csendben,
feltûnés nélkül még alkalmas kis magaslest is összeeszkábáltam a fiatalos s
zélén, hogy onnan jobban beláthassak a galibázó tölgycserjék közötti parányi
tisztásokra. Két ízben a/ egész éjjelt is ezen a kis lesen virrasztot
tam át, hogy a bika

fel-felharsanó bõgését figyelve megállapítsam vonulásának útját.

De így se lettem okosabb. A bika mindig csak sötétedéssel szólalt meg a K
ozlica sûrûjében. Mire kiért a fiatalosba, már teljesen besötétedett. Hívóm
mal sem sikerült rábírnom, hogy még lõfény-nél mutatkozzon a fiatalos tiszt
ásain.
Közben szeptember vége lett. Múlóban voltak a szarvasbõgés napjai anélkü
l, hogy a bikát megpillanthattam volna. Immár vagy egy tucatszor járatta v
elem a bolondját. Minden jel arra mutatott, hogy ezt a bikát sosem kapom m
eg.
Már csak a régi tapasztalat volt az egyetlen reményem: hogy a bõgés ala
tt minden bikának lenni szokott egy napja, amikor megfeledkezik szokásos
óvatosságáról. Könnyelmûsködik. Hiába vonulnak be mindig józan, mindig cs
upa szem, csupa fül tehenei a biztonságos nappali beállóhely sûrûjébe: a
bika még egy ideig világos nappal is bõgõhelyén hangoskodik. Sütteti hátá
t a felkelõ nap melengetõ sugaraival.
Szeptember 29-én ismét szerencsét próbáltam. Csúnya idõ volt: kellemetlen
ül lehûlt a levegõ, esett az esõ, fújt a hideg szél, sötét fellegek feküdté
k meg a távoli hegyeket. Meg is voltam hûlve alaposan: krákogtam, köhögtem,
tagjaimat hõemelkedés csiklandozta. Ráadásul itt hagyott a mihaszna autóbu
sz is. Olyan túlzsúfolt volt, hogy az állomáson meg sem állt. Szertefröcskö
lve a sarat egyszerûen tovarobogott. Felháborodott ebadtázásom mit sem árto
tt neki.
De — szombat délután volt. Ezt a lehetõséget most, a bõgés vége felé, s
emmiképpen sem lehetett elszalasztanom. Esõben, sárban, szélben gyalog vá
gtam hát neki a „jó" 12 kilométeres útnak. Nem csoda hát, hogy mire megiz
zadva kiértem a hegyek alján meghúzódó kis faluba, már javában sötétedett.
A falu végén az erdõbõl éppen hazatérõ Pékár erdésszel találkoztam.
— Ma ilyen késõn, tanár úr? Kár bizony, mert a kozlicai bika már vagy
egy órája meg-megbõdül. Most jövök onnan!
Ezzel fogadott az öreg. Jó hír is, nem is. Hiszen ma már bízvást nem kez
dhetek semmit. Mire ázottan-csapzottan felcaflattam a kozlicai fiatalos kö
zelében meghúzódó kis vadászkunyhóhoz, addigra sötét este lett. Útközben m
eg-megtorpanva, fáradtságot, influenzát feledve, gyönyörködve hallgattam
bikám hördüléseit.
Vigasztalanul esett az esõ.

A megérkezés a vadászkunyhóba mindig jólesõ, mondhatnám ünnepi hangu

latú mozzanata a vadászkirándulásoknak. Különösen az ilyen cudar idõbe
n.
Végre esõtõl- vihartól-zimankótól védõ tetõ, négy fal biztonságos menedék
e fogadja be az ázott-csapzott vadászt. A kályhában csakhamar vígan pattog
a tûz, s az elkövetkezendõ órák ki tudja milyen ritka, becses vadászkalando
kkal kecsegtetnek. Feledtetve bút-bajt. gondot, fáradtságot . . .
Pedig annak idején még ugyancsak primitív kis vadásztanya volt ez a fen
yõgerendákból összeácsolt kozlicai vadászkunyhó. Ajtaja tárva-nyitva, egy
etlen berendezése egy megroskadt tûzhely, a kunyhó egyik sarkában pedig k
upacnyi széna.
Most ez mégis pompás kényelmet jelentett. Meggyújtottam a hátizsákból e
lõkerült gyertyát, felaggattam ázott holmimat. Miközben kis fõzõmön megfõ
tt az elmaradhatatlan tea, a kunyhó szerhája alatt, az egyhangú munkanapo
k hajszája után boldog magányomban hallgattam a kozlicai bika vaksötétben
fel-felharsanó bõgését . . .
Jóval a virradat elõtt már útra készen a kunyhó elõtt hallgatódz-tam.
Pompás meglepetés várt!
Az éj folyamán elállt az esõ. A környezõ tölgyek koronái között villogó, h
unyorgó csillagok mesés, szélcsendes hajnalt ígértek.
Es odalenn a Kozlicán szívet gyönyörködtetõen el-elbõdült a bikám!
Sebtében, mint a menyét, felsurrantam a fiatalos széléig. Ott elégedetten
állapítottam meg, hogy — ahogy az hajnalodáskor illik — a Kozlica meredekj
érõl lefele tart a légjárás. De megint csak csalódás hûtötte le a bizakodás
omat. A bika felbõdülései pitymal-latkor már csak a Kozlica kõgörgeteges, i
szalaggal átszõtt meredek hegyoldalából hallatszottak. A szokott história!
Virradat elõtt nem lett volna értelme, hogy szarvashívómmal ingereljem, h
ívjam a bikát. Szépeit aligha hagyta volna felügyelet nélkül. Ha mégis neki
rontott volna vélt vetélytársának, a pirkadat gvér fényénél nem lehetett vo
lna megbízhatóan célozni.
Végre megvirradt. A bikám meg-megmordult — de már a hegygerinc, terüle
tünk határa táján.
Ha nem akarom ma is feladni a játszmát gondoltán:
magamban —, most sürgõsen cselekedni kell. Talán már egy-kct

nap múlva faképnél hagyja unalmassá vált háremét, hogy valahol a hetedik
határban keressen új szerelmi kalandokat. Aztán már bottal üthetem a nyom
át, nyilván végérvényesen.
Miközben türelmetlenül szívogattam szélvallató cigarettámat, elkészült a h
aditerv.
Elõvettem a szarvashívómat. Elsõ óvatos bõgésemre nem kaptam választ. D
e a második-harmadikra már hatalmasat hördült a bikám! Ez volt a célom: f
elvenni vele a kapcsolatot. Hogy válaszolgatásairól mindig tudjam, merre
keressem. Hogy ingerlésemmel esetleg késleltetni tudjam elvonulását.
Eleinte minden úgy ment, mint a karikacsapás. A bika elég szorgalmasan
válaszolgatott gyengébb bikát utánzó bõgésemre, miközben mint az árnyék s
urrantam át a fiataloson. Fától fáig, bokortól bokorig: neki a Kozlica kõ
görgeteges meredekjének!
És ekkor — pedig már csak vagy százötven lépésnyire voltam a bikától —
heves köhögõroham fogott el. Elfordulva, a földre hasalva, köpenyembe tem
etett arccal köhögtem, köhögtem . . .
Már csak ez hiányzott! Es pont most! Ha más nem, akkor az influenzám ron
tja el a dolgomat.
Közben a bikám, már a határgerincen túl, még egyszer felbõdült. Azután
csend. Új bõgésemre semmi válasz. Vége.
Reményemet vesztve álldogáltam még egy darabig, aztán csalódottan megfor
dultam, lebotorkáltam a hegyoldalról. De alig értem le, amikor ismét a hat
árgerincen innen hördült fel a bikám!
Uj remény által sarkalltan nagy óvatosan nekifohászkodtam a ?kõgörgeteg
eknek. Legalább egyetlenegyszer sikerülne meglátnom ezt a híres kozlicai
bikát!
— Bõ . . . bõ! — hangzott odafennrõl egy éber szarvastehén mély riasztása .
..
Most aztán valóban mindennek vége. Csend.
No persze! Nagy igyekezetemben ostoba módon nem vettem számításba, hogy
közben felkelt a nap! Melegítõ sugárkévéi már bearanyozták a Kozlica old
alát. Persze menten hegynek fordult az eleddig lefelé áramló légjárás . .
.
A pokol legfenekére kívánva napot, szelet, ismét csalódottan, most már
minden reményemet vesztve fordultam vissza. Odalenn, a meredek alján egy
tölgynek támaszkodva keserû szájízzel átkoztam balszerencsémet.
Amelynek — végeredményben — magam voltam az oka.

Közben csak egy-egy fásult pillantással láttam, milyen pompás, sziporkázó

reggel született. Minden gallyacskán, a legkisebb fûszálon, pókhálón milli
ó gyémánt, rubin, smaragd és topáz csillogott-villogott az éjjeli esõ csepp
jeiben. Tobzódó sziporkázásuk versenyre kelt a szeptember végi erdõ lombján
ak tarka színparádéjával.
Elrévedezésemet hirtelen megszakítva — akárcsak villanyáram futott volna
rajtam keresztül! — jóval a határgerinctõl innen, a Kozlica oldalában uno
ttan nagyot bõdült a bikám!
Csülökre! De most aztán okosan! A megváltozott légjárás miatt mindenkép
pen a bika fölé kell kerülnöm. Fel tehát a gerincre! Nem ismerem ugyan a
járást: nehogy nyomommal elbüdösítsem a bika beállóhelyét, sosem jártam m
ég arrafelé!
Most szerencsém volt. a határgerinc mentén ismeretlen, de nagyon is alk
almas ösvényre bukkantam. És ahogy felérve oda. szarvashívómmal óvatosan
„jelentkeztem", az alattam terpeszkedõ sûrûbõl dühös felhördüléssel válas
zolt a bikám! Azonmód ropog-va-suhogva törtetett is telem — és végre megp
illanthattam.
De csak néhány pillanatra. Mert a sûrûség szélén óvatosan megtorpant. Morc
os, dühödt tekintettel keresve vélt vetélytársát, csak felém szegzett feje,
hatalmas agancsa tûnt fel a szélsõ tölgyecskék között. Azzal már fordult is,
és egy-két pillanat múlva már csak a sûrûben elimbolygó agancsa látszott.
 Ötven-hatvan lépésnyire. Ha csak kettõt lép a bikám micsoda lövé
s lett volna!
Alkalmas fának támasztott fegyverrel, lövésre készen vártam. De így, csak
pompás agancsos fejét látva persze szó sem leheteti lövésrõl. Ám ez a néhá
ny izgalmas pillanat is elég volt arra, hogy a céltávcsövön át sóvárogva me
gláthassam vastag agancsát, bosszú, villogó vé?;û á^ait. a kétoldali jókora
, hármas koronát.
Meglátott? Mégis szimatot kapott volna:' Egy új cigaretta vékonyka füstje
legott megnyugtatott: a szelem kifogástalan. De a bika elment. Hallgat.
Nesztelenül, akár a lúdtalpas szellem, elõresurrantam a sziklás, lila er
ikás hegygerincen. Hiába! Idõközben egyre melegebb verõfényes nap születet
t. Mint már annyiszor, bízvást mára is vége a kalandnak, a várva várt alka
lomnak. Az egyetlen eredmény, hogv végre megpillanthattam a titokzatos koz
licai bikát, sóvárgón láthattam pompás agancsát.
Jobb híján rezignáltán letelepedtem hát egv mesés kilátási

nyújtó sziklára, és ímmel-ámmal nekiláttam reggelizni. De biz nem ízlett a

falat. Egyet sóhajtva felszedelõdzködtem hát ismét, és amerrõl jöttem, a
gerincen visszacserkésztem. Immár minden várakozás, remény, határozott szá
ndék nélkül.
És — ahogy az néha lenni szokott — éppen akkor fordul a kocka, amikor e
rre már nincs semmi remény . . .
A köves, sziklás gerincen cserkészgetve hazafelé, épp egy csillogó krist
ályos fehér kvarcdarabkáért hajoltam le. Megcsodáltam, s mai kalandom emlé
kére zsebre tettem.
Amint felegyenesedtem, és letekintettem a korcs tölgyekkel ritkán benõt
t meredek hegyoldal hangafüves tisztásaira — menten óvatosan összecsuklot
tam ismét.
Alattam alig hatvan-hetven lépésnyire, egy moszatos szikla mögül — egy
most már jól ismert szarvasagancs hatalmas hármas koronája meredt ki!
Unottan sütkérezve ott ácsorgott a teheneitõl megvált bikám!
A többi pillanatok alatt játszódott le.
Ahogy hosszú hegymászó botomhoz fogott berögtönzött fegyverrel lassan fel
egyenesedtem, nyugodtan lépegetve éppen elindult a bika. De alig lépett néh
ányat, már a lapockájára szívódott a céltávcsõ szálkeresztje, és csattant i
s a lövés.
A bika nagyot ugrott elõre, fordult, és hanyatt-homlok csörtetett le a kõgö
rgetegen. Legott el is tûnt a szemem elõl, csak az elszabadult kövek csattogá
sa hallatszott.
A feltörõ vadászláztól remegve surrantam le a rálövés helyére.
Sok, jó habos tüdõvér rikított a nedvesen csillogó fehér kvarcköveken.
Hogy milyen hangulatban kuporogtam ott, kivárva a jó órányi idõt, azt n
yilván felesleges ecsetelnem. Szinte sötétkékre derült égrõl nevet le rám
a nap, vasárnap van, az egész nap zavartalanul az enyém. Meglõttem a koz
licai bikát, és minden kényszerítõ sietség nélkül megkereshetem becses zs
ákmányomat. Ami minden hasonló vadászkaland sava-borsa.
Mit cifrázzam tovább? Alig tettem meg a vérnyomon vagy hatvan lépést, eg
y kis tisztáson ott feküdt a már dermedt „kozlicai bika". Vagy 10—12 éves,
pompás agancsú. koronás, páros tizenkettes. Szemágai felett nem is tudom
átfogni az agancsszárakat . . .
A még eredeti RVVS, 7 mm-es. H-köpenyes lövedék keresztben. a lapockák
mögött ütötte át a bika mellkasát.

SZEPTEMBER TIZENHARMADIKÁN
Egy vadászhistóriának ilyen címét olvasva bárki sejtheti, hogy a következõk
ben aligha szerencsés vadászkalandról lesz szó.
Tizenharmadika! Hiába, ez a dátum még ma, a tudományos világnézet kor
ában sem cseng ígéretesen. Különösen vadászfülben nem.
Mert — van, aki bevallja, van, aki tagadja — többé-kevésbé még ma is mi
nden vadász babonás. Pedig mindegyik jól tudja, hogy a babona ma már csak
idõ- és korszerûtlen, tudatlan õsi idõkben gyökeredzõ atavizmus.
És mégis . . . Valljuk be õszintén, férfiasan: Ha vadászni megyünk, aligha
akad közöttünk sokat tanult, modern vadász is. aki nem venné „jó elõjelként
", ha induláskor csinos menyecske mosolyog rá, ha fordítva veszi fel a szvet
terét, vagy ha szûz leánnyal ugrathatja át a puskáját! Aminthogy „rossz ómen
'" a vadász útjába kerülõ vénasszony, apáca, az utat átugró nyúl, a „sok sze
rencsét" kívánó ismerõs . . .
A magam részérõl bevallom, hogy tizenharmadikán nem szeretek vadászni.
Tizenharmadikán két ízben is vaddisznó szabdalta halálra két legjobb disz
nós foxinkat és a sokat tapasztalt, öreg Boyt is. Tizenharmadikán kétszer
is elhibáztam egy õzbakot. Egy ilyen dátumkor a köves erdei úton egyszer
úgy kibitolyodott alólam a kerékpárom, hogy puskástul a patakba hempered
tem, le is törött a puskaagy sarka. Egy társas vadászatunkon meglõdöztek
egy vadászt.
Nos, hasonló esetrõl szól ez a történet is. Valójában azért mondom el, mert
okulni lehet belõle.
1939. szeptember 13.
Ifjúi vérmes reményekkel eltelve, javában járogattam már a szarvasbikák u
tán.
Húgom — akibe lány létére is jócskán jutott vadászvér -folyton uns
zolt, hogy vigyem egyszer õt is magammal. Egyedül

szerettem vadászni — pláne szarvasbikára! —, de végül kötélnek álltam. An

nál is inkább, mert megígért közös kiruccanásunknak csendes, verõfényes i
dõ kedvezett.
Kerékpárjainkat az erdészlakban biztonságba helyezve, az erdész vadászszí
vet megpezsdítõ hírrel fogadott. Azt újságolta, hogy tegnap este a teheneit
hazaterelgetõ pásztor a som-hegyi gerinclénián a Márkus-bükk felõl négy ta
rvadat látott átváltani, mögöttük egy „hatalmas", legalább tízes szarvasbik
ával!
Nosza! A sebtében bekapott kis uzsonna után egy órába se tellett, és egy
alkalmas fenyõ tövében már ott is ücsörögtünk a megadott helyen. Persze v
érmes reményekkel eltelve.
Nyílegyenes volt ez a fenyõkkel szegett lénia: az eléggé lapos hegygerinc
en a Márkus-bükk sûrûjét választotta el a som-hegyi leceserdõtõl.
Várakozásteljesen, türelmesen lesegettünk.
Nagy felbuzdulásunkban nem is vettük észre, hogy a hátunk mögött, nyugat
felõl egyre baljóslatúbb, sötét zivatarfelhõk tolakszanak az égre. Egyre
türelmetlenebbül várogatva-lesegetve erre csak akkor figyeltünk fel, amiko
r — eleinte csak a távolban, majd egyre közelebb — meg-megdördült az ég. R
ohamosan fogyott a lõ világosság.
Már-már szedelõdzködni kezdtünk, amikor látcsövemen át egy Utolsó pill
antással végignézve a nyiladékon, jó messze — utólag lemért 210 lépésre
— sötét árny lépegetett messzelátóm látókörébe. ? — Pszt! Meg ne moccanj
! — sziszegtem. — Jönnek a szarvasok!
Sietve átadtam a látcsövet a húgomnak, és fél térdre támasztott könyökke
l, botomhoz fogott fegyverrel, lövésre készen céltávcsövembe kaptam a söté
t tüneményt.
— Tehén! — súgtam célzás közben. — Látod? Már jön is utána a másik!
Kisvártatva jött a harmadik, a negyedik is. Lassan lépegetve, meg-megállv
a, figyelgetve egymás után vonultak át a lénián.
Na, most jön majd a bika, gondoltam. És jobban a vállamba húztam a már t
öbbször emlegetett 9,3-as dupla golyóst.
Kis szünet, s aztán — az elõbbieknél nagyobb, sötét szarvasalak lépett ki a
léniára. A bika!
De vajon valóban a tehénpásztor által tegnap itt átváltani látott ^hatalmas"'
bika-e?

Legelgetve fel-felkapja a fejét, de fölötte nem mutatkozik feketén sûrûsöd

õ agancs . . . Csak azt látom, hogy az agancs helyén itt-ott valami, nyilván
az agancs fehér ágvégei csillámlanak.
Mögöttünk hirtelen nagyot villan az elsötétült ég, kisvártatva fenyegetõ
mennydörgés dübörög végig a tájon. A határozás ,,vagy-vagy" pillanatai.
Nálunk merõben kizárt dolog, hogy két különbözõ bika járjon egy és ugyanaz
on a helyen, villan át fejemen a gondolat. Ez mindenképpen csak a tegnap itt
látott jó bika lehet. Azonnal lõni kell hát, mert még egy-két lépés, és a b
ikát elnyeli a sûrû . . .
A mennydörgésnél is nagyobbat dördül a puska!
A lövés felvillanó torkolati tüzén át csak azt láttam, hogy görbe háttal nag
yot ugrik a bika jobbra, azzal már el is tûnik a léniát szegélyezõ sûrûben. A
szarvasok elcsörtetnek.
Menten felszedelõdzködtünk, hogy még a teljes besötétedés elõtt leszúrt b
otommal megjelöljük a rálövés helyét. Többre már nem is tellett az idõbõl.
De ahogy még néhány percig ott tipródunk-ácsorgunk-hallga-tódzunk, alig
40—50 lépésnyire balra, tehát a sebzett bika elugrásával ellenkezõ oldal
on az egyre szaporább mennydörgés közepette agancskaszabolás. lombsuhogás
hallatszott a Márkus-bükki sûrûségbõl . . .
Hát ez meg mi? Idõközben mégis balra kanyarodott volna, oda. ahonnan jö
tt? Vergõdését halljuk?
Nem értünk rá ezen tépelõdni, mert fejünk fölé ért és kitört a zivatar. E
gy-egy hatalmas villanásra, sistergõ mennydörgésre fejünket nyakunk közé ka
pva, jól megázva iparkodtunk vissza az erdészlakba.
Aztán — szárítkozás, vacsora közben Drazsdák erdésszel tövirõl hegyire
alaposan megbeszéltük az esetet. De ezzel sem lettünk okosabbak. No, majd
holnap reggel minden elválik, csak addigra az esõ ne mosson el minden ny
omot!
Húgommal úgy terveztük a kiruccanást, hogy majd az esti les után kényel
mesen hazakerekezünk. Annál is inkább, mert másnap reggel nyolckor már az
iskolában kellett lennem. Errõl — mármint az esti hazakerekezésrõl — a t
örténtek után persze szó sem lehetett.
Másnap reggel még csak alig pitymallott, amikor — kerékpárja-

inkát sáron, vízen át vezetgetve-tuszkolgatva magunk mellett — az erdésszel

és derék vizslájával tegnap esti kalandunk színhelyére siettünk. A helyzet
cseppet sem volt kecsegtetõ. Szinte egész éjjel szakadt az esõ, ahogy az m
ár ilyen alkalmakkor lenni szokott. Csepergõs, ködpárás volt a lusta dereng
és is. De nem értünk rá teljes kivilágosodásig halogatni a keserves utánker
esést.
Mondanom sem kéne, hogy sem a rálövés fûvel benõtt helyén, sem annak körn
yékén se vért, se golyó vágta szõrt, se nyomot nem találtunk. Csak az este
leszúrt bot jelölte a helyszínt.
De ahogy ott keresgéltünk, észre sem vettük, hogy jobbra, a lécesben eltû
nt a szabadjára engedett öreg vizsla. Hirtelen csak két-három mély hangú va
kkantására figyeltünk fel. Persze menten odasiettünk.
A ritka lécesben már meg is pillantottuk a dermedten heverõ, immár puffadt
hasú bikát. Alig ötven lépésre vitte el a golyót.
De az agancs?! Hol az agancsa? . . .
Elképedten odacsörtetve szánalmas látvány tárul elénk. A vélt „hatalmas b
ika" helyett — fiatal nyársas bikát lõttem. Vékonyka agancsszárairól világo
s, kunkorodó szalagokban lógott alá a részben már ledörzsölt, elszáradt hán
cs.
A tünedezõ lõvilágosság csalóka fényénél a legelgetõ bikácska fel-felkapott
, ide-oda forgatott feje felett ezeket a meg-megvillanó világos háncscafatoka
t néztem hát a várt erõs bika fehérre csiszolt ágvégeinek . . .
Hiába! Fiatalság, badarság!
És lám, még a fiatal híveinek kedvezgetõ Diana is pont akkor járatja a bol
ondját a vadásszal, amikor az tanú elõtt nagyon ki akar tenni magáért . . .
E szégyenletes történet kiegészítésére elmondom azt is, hogy a bika megt
alálása után megkerestem azt a helyet is, ahonnan elõzõ este az egyre szap
orább mennydörgés közepette a sebzett vergõdését véltem hallani.
Említettem már, hogy a lövés után szerencsétlen bikácskám a léniától job
bra esõ leceserdõbe vetette magát. Ott is találtuk most meg. Nem hagyott h
át nyugodni, hogy a rálövés helyének megjelölése közben hogyan hallhattam
a vergõdést a léniától balra elterülõ sûrûségben.
A hallani vélt csapkodás. rúgódozás helyén nem kellett sokat

keresgélnem. Már néhány lépésnyirõl megpillantottam — egy fehéren rikító,

frissen ledörzsölt kérgü összeszabdalt fenyõcskét. Ez a látvány menten m
egmagyarázott mindent:
A szokása szerint le-lemaradozó tulajdonképpeni csapatbika — az a pásztor
által látott „hatalmas bika" — csak késõbb, csapata után lépett volna ki a l
éniára! A folytonos villámlás közepette kutyába se vette lövésem hatalmas dö
rrenését, nyilván azt is mennydörgésnek vélte. Mielõtt kilépett volna a nyil
adékra, mit sem sejtve, zavartalanul köszörülte agancsát a sûrûben . . .
Bezzeg ha a pásztor azt is említette volna, hogy az erõs bikán kívül még eg
y nyársas bikácskát is látott a szarvascsapattal! Bízvást óvatosabb lettem vo
lna, és nem siettem volna a lövéssel.
Persze: Vásár után a cigány is okosabb!

SZARVASYADÁSZAT GITÁRSZÓ MELLETT

Szinte hallani vélem olvasóim fejcsóváló kétkedését:

I — Hát ez meg milyen furcsa história? Szarvasvadászat gitáro-
zással? Fából vaskarika!
Éppen azért akarom itt elmondani ezt a különös vadászkalandot, mert kivi
láglik belõle, hogy megeshet még ez is. Talán már ki S pusztult volna vidé
künkrõl a vad, ha nem tudna kellõen alkalmazkodni a megváltozott életkörül
ményekhez, „civilizált" cörnyezetéhez.
A történet színhelye a szlovák fõváros határában levõ kis-kárpáti vadás
zterületünk. Amelyet — említettem már — korán-késõn rirándulók, „trampok"
, gombászok és málnaszedõk vertek fel langoskodásukkal, motoszkálásukka
l. Különösen a hétvégeken.
Nos, akkoriban a ma már nem létezõ régi erdei vendéglõ, a szép emlékû V
askút közelében — onnan alig másfél kilométernyire — latalmas, immár jócs
kán benõtt vágás borította a hegyoldalakat. Sûrûségek, kisebb gyepes tisz
tások, a völgyben a Vödric-patak: cedvenc helye volt ez a nálunk tanyázó
pár szem szarvasnak, vaddisznónak.
Bõgéskor — nyomozgatva, hallgatódzva, ifjúi hévvel magányosan tapasztal
kodva — minden szabad idõmet ezen a környéken töltöttem el. A nyomok, a c
sípõs bikaszag, a patakban a friss dagonyák elárulták, hogy érdemes itt s
zerencsét próbálni. Nemegyszer még éjjelente is itt hallgatództam, spekul
álgattam, szövögettem reménvkedõ terveimet.
I A vágásokkal szembeni hegyoldal alján kõbányát nyitottak. Az Üjeliõr, a h
arcsabajuszú János bácsi kis kunyhójába tértem be Jlykor éjszakára. De bizo
ny olvan sok volt ott a bolha, hogy a iegtöbbször hamarosan felcihelõdtem,
és a kunyhó elõtt inkább Sgy keménv lócára heveredtem le. Persze János bács
inak, akii lyilván megkíméltek ..házi bolhái", ilyenkor azt mondogattam. So
gy azért hálok inkább kinn. hogy tüstént meghallhassam.

megszólal-e éjjel a környéken valamilyen bika. János bácsi többször mondog

atta:
— Persze, hogy jár erre bika, kérem! Ügy éjféltájba legyün ide a patakhó,
oszt itt harsog a fülembe! Rá is szoktam ollankor kiáltani, hogy mondok: N
o mi az, koma? Innya köll?
A bokros vágást szegélyezõ magaserdõ szélén alkalmas magasülést építettü
nk, hogy onnan jobban be lehessen látni az árkokba, eldugott tisztásokra.
Szeptember 30-án. egy hûvös hajnalon hárman ücsörögtünk ezen a magasl
esen. Apám, nagybátyám és jómagam. Nem is tudom már, miért kucorogtunk
egy helyen mind a hárman. Nyilván azért, mert csak itt mutatkozott bika
járás.
Aznap rajtam volt az esetleges lövés sora — én meg derengéskor szégyenlete
sen elhibáztam a jó, koronás tízest, a „komát'- . . .
A lelkiismeretes, aprólékos utánkeresés során kiderült, hogy mélyen alája
lõttem a bikának. Csepp vért sem találtunk, csak a golyó nyomát, ahogy szede
rindákat csapott el alacsonyan . . .
Közben verõfényes õszi nap lett. Emberi számítás szerint mára nyilván vég
e volt az „elõadásnak". Vasárnap reggel volt.
A kacsa-tói erdészlakban lévén a szállása, apám már egy hete az erdõn tö
ltötte szabadságának régen várt idejét. Az eredménytelen, de legalább megb
izonyosodó utánkeresés után elbúcsúztunk tõle. Elballagott szállására, mi
meg bátyámmal hazafelé fordultunk Hiszen ilyenkor, verõfényes vasárnap, na
pközben sok alkalmi kiránduló zajong az erdõn. Vadászásról szó sem lehet.
 Elõhúztuk hát cserjék alá rejtett kerékpárjainkat, leereszkedtünk a Vödri
c völgyébe. Elszontyolodottan elraktuk a puskáinkat. Biciklijeinket vezetge
tve ballagdáltunk, csúszkáltunk a kõbánya felé, ahonnan már kocsiút vezetet
t hazafelé. Lenn a völgyben mái kirándulókkal találkoztunk. Ez még hagyján!
De kisvártatva vadnyugati cowboynak öltözött társaság jött velünk szemben.
Közülük ketten valami divatos „songot" vertek a gitárjaikon, óbégattak is
hozzá: hétvégeken szokott jelenet a városközeli erdõben . . .
Ilyen körülménvek között ki gondol szarvasra?! Nincs az a megátalkodott o
ptimista, aki ilyenkor is még vaddal remél találkozni.
Magamban bosszankodva csupán merõ szokásból azért fel-felpillantgattam a
hegyoldal cserjéi között mutatkozó kis tisztásokra.

Egyszerre megtorpantam.
— Te, Pali — sziszegtem. — Oda nézz! Ott. a magányos nagy
blikktõl jobbra valami gyanús vörösesszürke folt látszik a bokrok
között! Nem szarvas?
Közismerten hiúzszemü bátyám csak ballagása közben pillantott oda.
— A fenét! Az csak egy napsütötte fatuskó. Csak nem gondolod. hogy amik
or itt gitáros bolondok járnak, még szarvasok sétálnak erre?
— Hát persze — feleltem. — Igazad van.
De biz alig haladtunk tovább, megint csak megálltam, hogy a , biztonsá
g kedvéért a nyakamban lógó látcsövemmel is szemügyre vegyem azt a gyanús
facsököt.
I — Állj meg, hallod? — lihegtem most már kerékpárom mögé .".kushadva.
— Oda nézz! Eltûnt a fatuskó! Mégis egy szarvas oldalát láttam ott a bok
rok között!
« Erre aztán mindketten sebtében az út árkába fektettük vasparipáinkat, és
melléjük lapulva izgatottan látcsöveztük a nagy bükkfa környékét. És a köve
tkezõ, lélegzetakasztó pillanatban azt hittük ?— a szemünk káprázik!
B' A vastag bükk mellett egy parányi tisztásra derék tízes bika 'Jepet t ki .
. . Nyilván ugyanaz, amelyet reggel elhibáztam. Teljes dákját mutatva, morco
s tekintettel, mozdulatlanul figyelt a völgyien vezetõ út felé.
;' Nosza, nekünk se kellett több! Bokrok takarásában lázas etséggel ráncig
áltuk elõ tokjukból a fegyvereinket, hátizsákjaink-Ól a céltávcsöveket! Na
gybátyám még csak nemrég csapott fel idásznak. így hát nem csoda, hogy õt
megelõzve, fél térdre ?eszkedve már célba is kaptam a mintegy százötven lé
pésnyire ínég mindig mozdulatlanul álldogáló bikát.
De menten el is szégyelltem magam. Átfutott a gondolat a sjemen, hogy bát
yám már hajnalban is csak tétlenül nézhette, pgyan hibáztam el a bikát — é
s most megint én lõjek? Hiszen õ lég életében nem lõtt szarvasbikát!
I Leeresztettem hát a fegyvert, és halkan sziszegve türelmetlenül 'Szogatta
m bátyámat. A bika most már elunta az ácsorgási. *t-három kényelmes lépésse
l eltûnt a sûrûben.
— Vége! — lihegtük szinte egyszerre. — A teremtésit, be kár'.
piicsoda párját ritkító alkalom lett volna verõfényes vasárnap

délelõtt, elhaló gitárpengés közepette szarvasbikát lõni! Most meg elment a k

özelben elfeküdt tehenei után . . .
Még egy darabig ott tipródtunk a soha viss/a nem térõ lehetõséget tárgyalg
atva.
— De a nemjóját ennek a bikának! — hörkent fel most a bátyám, elgyúrva c
igarettacsutkáját. — Adok én neki! Ezt ma még el kell csípni! Te csak kere
kezz haza. én itt maradok. Ez a bika most itt fekszik el, este nyilván maj
d megint itt kezd mozgolódni. Keresek egy jobb kilátású helyet, kivárom! E
nnivalóm már nincs, cigarettám is már csak három, de egye fene! Ezt az alk
almat ki kell használni!
— Megy haza a nyavalya! — feleltem. — Igazad van: most vagy soha! Ezt a
bikát este majd még meglátjuk itt valamelyik tisztáson. Jó, várjunk hát es
tig, addigra elcsendesedik az erdõ. nem zavar már senki.
Ismét cserjék takarásába bújtattuk a bicikliket, és egy alkalmas leshelye
t találva ott ücsörögtünk. Közben szorgalmasan szemmel tartottuk a szemközt
i tisztásokat, nem jelenik-e meg ott még egyszer a bika. Volt is eszében! V
erõfényes délelõtt volt már, hátunkat jólesõen cirógatta a szelíd szeptembe
ri napfény. Megmegcsillanó ökörnyál vitorlázott ráérõsen a völgy felett, li
bbenõ mátyásmadarak rikácsoltak. A völgy felõl néha kirándulók viháncoló zs
inatolása hallatszott.
Csuda lassan ballagdált az idõ! Csuda messze van még az este! Eltelik addi
g hét-nyolc óra is. A kora hajnali reggelit régen elfelejtettük már. Korgott
a gyomrunk, szomjasak is voltunk. cigarettánk már csak alig kettõ-három. Se
hogy sincs ez így jól!
— Te Palkó — zaklattam fel csendes bóbiskolásából a bátyámat. — Ez a bi
ka nyilván ugyanaz, amelyet reggel elhibáztam. Láttad a bal agancsszáron
a hármas koronát? Ha nem találtunk is egyetlen cseppecske vért sem, ki tu
dja, nem sebeztem-e meg valahogy mégis. Most meg elfeküdt itt valahol . . .
— Gondolod? Lehet — motyogta álmosan bátyám. Azzal feje alá gyûrte a há
tizsákját, és ráérõsen elnyújtózott a magas fûben. Nyugodtan szundikált t
ovább.
De engem csak nem hagvott nyugodni a gondolat, hogy a/ imént látott bi
ka ugyanaz, amelyre reggel rálõttem. Hátha mégi--megpiszkoltam?!
Nvugtalanul spekulálgattam magamban tovább. A szükség

leleményessé teszi az embert. Hirtelen jónak látszó gondolatom támadt!

— Ne aludj, Pali! Mi itt rostokolunk étlen-szomjan, a bika meg valahol i
tt heverészik szemben a sûrûben. Tudod mit ? Te maradj itt, innen belátsz
a szemközti tisztásokra. Én meg megpróbálom kihajtani neked a bikát!
így is lett.
Míg bátyám egy alkalmas bükk tövében lövésre készen elhelyezkedett, én le
mentem a völgybe, és onnan a bika elfekvésének vélt helye felé lassankint k
epesztgettem ismét hegynek. A fõ irányt betartva, de jobbra-balra félköröke
t kanyarítva, csendesen, csak itt-ott egyet köhintve, motozva a tisztásra a
kartam kiterelni a nyugtalanított bikát. Eközben tapasztaltam csak, hogy mi
lyen jó, vadnak való „dzsungel" ez a hegyoldal.
Alig bócorogtam így a hegynek vagy száz lépést, felettem alig kõdobásnyir
a itt is, ott is gallyroppanás, lombsuhogás, aztán kisvártatva hangos Csört
etés hallatszott. Néhány másodperc múlva már csattant is bátyám puskája!
A lövés után hirtelen vad robaj közeledett felém, és elõttem néhány lépésn
yire hatalmas reccsenés hallatszott. Aztán csend!
A sûrû limbusban persze nem láthattam oda, de nyilvánvaló volt, hogy ott
fekszik az összerogyott bika.
Csak semmit nem elhamarkodni! Izzadt homlokomat törülgetve egy helyt le
kuporodtam, és nagy elégedetten rásercintettem az utolsó cigarettára.
Alig szippantottam belõle párat — a bika lerogyásának helye felõl egvre i
smétlõdõ mélv hörgés, köhögés hallatszott.
A tüdejét érte a lövés! — vélekedtem magamban. .Nehogy ,i végén ismét fe
lugrasszam, várni kell most addig, amíg a bika kimúlik.
Izgatottan kucorgók a helyemen. De a gurgulázó hörgés nem és nem akar me
gszûnni. Ezt nem lehet tétlenül sokáig hallgatni! Utolsót szippantva cigar
ettámból, látom, hogy elszálló füstje éppen a bika felõl bodorog mögém.
Gyorsan lehúzom hát a bakancsomat, és csendesen, akár a hiúz, lövésre tart
ott fegyverrel settenkedem a sûrûn át a hörgés felé. Ahány hörgés, annyiszor
egy-két gyors lépés . . .
Alig tízlépésnyirõl végre megpillantom a gallyszövevény között a bika fejét
. Hogy valamit láthassak a nyakából is. és mielõbb

megadhassam neki a kegyelemlövést, lépek egyet jobbra, egv másikat balra, l

ábam alatt egy száraz gally pattan.
Erre menten fel akar tápászkodni a fejét magasan tartó bika! Egy pillana
tra szabaddá válik a nyaka, de azonmód vissza is csuklik, eltûnik ismét. A
rchoz emelt puskával most már szándékosan lépek egy rõzsedarabra. Egy ropp
anás, a bika újra csülökre akar kapni, de ahogy megpillantom a nyakát, oda
lövök. Össze-csuklik. Pár ugrással mellette termek. Vége.
— Pali! — kiáltom az árkon túlra. — Jöhetsz már!
Az volt: a hajnalban elhibázott bikám. Azaz most már nagybátyám elsõ szar
vasbikája. A féloldalt koronás, derék tízes.
Csak két lövés látszott rajta, reggel tehát tényleg simán elhibáztam. Bát
yám szerencsés lövése a lapocka mögött magasan ütötte át a bika mellkasát,
kegyelemlövésem a nyakszirten érte.
Szívesen elhiszem az olvasónak, hogy egyelõre bízvást elég a bikahistóriákb
ól. Egyben megértõ elnézését kérem, hogy ez a szarvasbika-fejezet talán hos
szabbra nyúlt a kelleténél. Azt mondják, hogy a boldog embernek túlárad a s
zíve-nyelve, de bizony még a tolla is . . .
Akárhogy van is: ezt a bikatörténeteket elmesélgetõ fejezetet nem fejez
hetem be anélkül, hogy végezetül el ne mondjam egy nagyon tanulságos szar
vaskalandomat, amelynek kicsibe múlt, hogy nem lett tragikus vége.
Igen régen volt ez már. Még odahaza a Kis-Kárpátokban, ott is a már e f
ejezetben emlegetett szarvastanyás, a bõgõhelyes, szép emlékû Lány-vágásb
an. Összefügg ez az itt elmondandó, nekem mindmáig hátborzongató emlékû k
alandom a híres „lány-vágási tizenkettes" történetével, amelyet már fente
bb elmondtam. Akkor helyzetmagyarázatként megemlítettem azt is, hogy ez a
z öreg bika már évek óta izgalomban tartott, de sehogy sem sikerült elcsí
pni õkelmét. Sem nekem, sem tagtársaimnak, akik szintén erre a bikára fen
ték a fogukat.
Kevéssé volt még akkor benõve, bebokrosodva ez a vágás ahhoz, hogy szar
vas napközben is elfeküdjön benne. A lány-vágási öreg bikának szokásos be
állási helye a szomszédos uradalmi pagom nagy sûrûségeiben volt: teheneiv
el csak éjjelente váltogatott át hozzánk, szokásos rigyetõhelyére. A Lány
-vágás volt már évek óta — tíz napra, két hétre — a kedvenc bõgõhelye. Éj
jelente onnan

hallatszott fel-felharsanó hangja, behallatszott a közeli erdészlak nyitott ablak

án is . . .
A szóban forgó napon, szombat este, területünknek egy egész más. távoli
részén jártam egv másik, nvoma szerint érdemes bika után.
Éjjelre a Lány-vágástól mintegy kilométernyire esõ kis ..szépítõ egvesüle
ti" kunyhóban húzódtam meg. Egyszerû, tárva-nvitva tanya volt ez a deszkaku
nvhó. Az volt a rendeltetése, hogy az alkalmi turista hirtelen kerekedõ nvá
ri zivatar elõl menedéket találjon ott. Berendezése mindössze két deszkapad
volt. De a megfáradt fiatal szarvasvadásznak ez a kezdetleges kis viskó is
teljes mértékben megfelelt.
Igv volt most is. Zseblámpám fényénél a környéken hamarosan összekeresgél
tem a tüzelnivalót a derült, csípõs hidegü éjszakára. A kis kunyhó elõtt eg
ykettõre vígan pattogott a barátságos tábortü-zecske, megfõtt a melegítõ te
a is.
Körös-körül egyetlen bika bõgése sem hallatszott, bármi kedvezõ, hûvös,
csendes volt is a szeptemberi éjszaka. Megvacsoráztam, és köpönyegembe b
urkolódzva leheveredtem az egyik lócára.
Éjfél után harsanó hang riasztott fel szendergésembõl. Legott kiment az á
lom a szemembõl! Felpattantam, és a kunyhó elõtt feszülten hallgatództam.
 Holdfényes, csendes éjszaka volt. Tábortüzem már régen elhamvadt. De
ahogy meg-megborzongva hallgatództam az éjszakai erdõ ünnepélyes csen
djébe — összerezzentem!
— Oh-ö-ö-ö . . . õõõh! harsam fel a Lánv-vágás felõl a
hangjáról mai' ismert bika szaggatottan böffenõ üzekedõhang)a!
Tüzecskémet gyorsan felélesztve áhítattal hallgattam a vadász fülének leg
felségesebb koncertet: a titokzatos „lány-vágási öreg" hegyen-völgyön át vi
sszhangzó orgonálását.
Ki tud ilyenkor tovább aludni? A tûz mellett ücsörögve-álldo-gálva éhezte
m a mifelénk oh' ritkán hallható szarvasbõgés szívet-lelket gyönyörködtetõ,
ünnepélyes hangulatát. Közben teát fõzö-gettem. megreggeliztem. Órámra pil
lantottam: még csak alig múlt két óra. De soká lesz még. mire megvirrad! Ad
digra ismét elhallgat a bika, elvonul bõgõhelvérõl határon túli szokott beá
llóhelyére . . .
Itt cselekedni kell! — döbben belém az elhatározás. Éjjel van még. vado
rzónak való fénves. holdvilágos éjszaka. De ha mái másképp nem megy, most
kell rámenni a bikára!

Kezembe veszem a fegyvert, célozgatni próbálok. A telihold sápadt fényét

õl megvilágított fenyõk törzsét pompásan meg lehet célozni. Cigarettám bód
orgó füstje mutatja, hogy a légjárás is kedvezõ.
Nosza! Sebtében eloltom a tüzecskét, összekapom a holmimat, és a sötét,
árnyékos magaserdõn át már szedem is a lábam a Lány-vágás felé! Egy rövid
félóra múlva már ott is lapulok egy vágásszéli tölgy mellett.
A vágásban vagv tízpercenként fel-felbõdül a bika. Idehallatszik a lombsuho
gás, egy-egy Csörtetés is, amint a teheneit hajtja
A Lány-vágást egy enyhén lejtõ hegyoldalon magaserdõ szegélyezte. A szále
rdõ és a vágás között erdei kocsiút vezetett a hegyeken túli falu felé. Ezt
az utat keresztezte a kunyhó félõ! idevezetõ utacska, melynek folytatása k
eresztben szelte át az égés/ vágást. Ezen az útkeresztezõdésen kuporodtam l
e a holdárnyékba, egy szélsõ tölgybokor mögé. A bika meg benn, a vágás egyi
k mély árkában bõgött, járt fel-alá látatlanul.
Egy darabig türelmetlenül hallgattam a felséges koncertet, de sem a helye
mrõl, sem a vágás gallyszövevénye között vezetgetõ utacskáról nem lehetett
belátni a szakadékszerû árokba.
Más haditervet kell kieszelnem. Vetélytársat mímelve megpróbálom kicsalo
gatni a bikát az árokból, hogy a vágás valamelyik holdsütötte tisztásán lö
vésre kaphassam.
Az ilyesmi a tapasztalat szerint elég kilátástalan vállalkozás: a nászát tartó
, teheneit féltékenyen õrzõ bikát aligha sikerül elcsalni szépei mellõl.
A fiatal vadásznak azonban — tudjuk! — kedvezni szokott a szerencse. Mos
t is így volt.
 Tritonkagylóm segítségével alig vettem fel a kapcsolatot a bikával, mári
s egyre ingerültebben válaszolgatott. Vadászszívet gyönyörködtetõ hangvers
eny harsonázásától zúgott a hodsütötte Lány-vágás!
Feleselgetésünk során nyilván valami nagyon bosszantót „mondhattam" a bi
kának, mert egyszerre hegyen-völgyön át visszhangzó dühös felhördüléssel t
örtetett felém. Ha betartja nekilendülése irányát, éppen a vágást kereszte
zõ holdfényes utacs-kára lép majd ki. Itt a várva várt alkalom!
Bokrom mögött fél térdre ereszkedve, lövésre kész puskával vártam megjel
enését.

És akkor — hirtelen elhallgatott. Még egy-két törése-zörgése hallatszott, a

ztán csend!
Csalódottan, elképedve hallgatództam. Semmi! Csend. Vége. Felhevült arc
omon érzem a bika felõl lengedezõ alkalmas légjárás hûvös cirógatását, ké
nyes orromat meg-megcsapja a csípõs bikaszag . . •
Mi az ördög rontotta el az esélyemet?
Tehetetlen bosszankodásom közben egyszerre csak tõlem balra, a leshelyem
felé vezetõ kocsiút felõl furcsa, torokköszörülésszerû hang üti meg a fül
emet!
Ahá! így vagyunk hát? Meg akar kerülni, szél alá akar jutni a vén ravaszd
i — villan mi y fejemben a gondolat. Jól ismertem már azt a hangot, amikor
a bõgés vége felé a sokat harsogott bika olykor meg-megköszörüli túlerõltet
ett, rekedt torkát. No megállj!
Lassan, óvatosan arrafelé fordítom hát a puskát. Fényerõs céltávcsövemben
máris feltûnik a szálerdõ menti úton egyenesen felém tartó bika feketéllõ
alakja.
így, szembõl nézve, szinte szellemszerû, nyúlánk, sötét árny. Hangtalanul
közeledik, a köves erdei úton csak csülkének egy-egy halk csusszanása hallik
. Már itt is van elõttem alig ötven lépésre. Meghúztam már a rögtönzõt, célt
ávcsövem szálkeresztje a szügyén vibrál, állhatatosan követi minden lépését
...
De — akárhogy erõltetem is a szememet — semmiféle agancs nem villan meg
a közelgõ sötét árny feje felett! A szálerdõ holdárnyéka az útra vetõdik:
bármilyen világos a holdsütötte táj, sötétek az árnyékos részek.
Sürgetnek a másodpercek, ide-oda cikáznak a gondolatok:
Amíg nem pillantom meg a bika agancsát, nem durranthatok oda! ... De hisz
en régen tudom már, milyen erõs, golyóra érett a lány-vágási bika. Néhány p
erccel ezelõtt itt dörgött-harsogott elõttem jól ismert érces hangján . . .
Vagy mégis egy másik, eddig ismeretlen bika ólálkodik itt felém?
Eközben a halkan közeledõ sötét árny már csak alig harminc lépésre van e
lõttem. Az elõzõ izgalmas percek, dörgõ disputánk meggyõzõ hatása alatt má
r-már megérintem a gyorsított ravaszt, hiszen a közvetlen közelembe került
 bika minden pillanatban észrevehet! Elugrik, én meg soha vissza nem térõ
alkalmat szalasztók el!
És ekkor:

— Jezis Mária! — kiált fel rémülten a sötét árny. és egv

hatalmas ugrással a vágás bokrai közé veti magát!
Megrendülten ugrom ki fedezékem mögül. Meg-megbicsaklik a térdem, keze
mbõl majdnem kiesik a puska. Lélekjelenlétembõl már csak arra telik, hog
y ösztönszerû, gyors mozdulattal visszarántom a fegyver biztosítékját. D
e néhány elképedt másodperc múlva rám döbben a felismerés: Vadorzó! Bõgé
semre engem akart belopni, és közben rossz szelével elugrasztotta a biká
mat!
Abban a pillanatban kijózanodtam! Hirtelen elhatározással, lövésre kész f
egyverrel a vélt vadorzó után vetettem magam.
A vágásszéli bokrok között majdnem a nyakába zuhantam az ott kuporgó em
bernek! A holdvilág fénye belevilágított az arcába.
— Jankó! — ordítottam rá, ösztönszerûen elkapva a gallérját.
— Mit keresel te itt?!
A pagonyerdész kamasz tehénpásztora volt az én „vadorzóm"!
— Jaj! Tanár úr! Hát maga az? — dadogta feltápászkodva. — Ahogy meglátt
am a holdfényben megcsillanó rám irányzott puskát, azt hittem, vadorzó cé
loz rám, és mindjárt agyonlõ . . .
— Te szerencsétlen! Mit keresel itt ilyenkor, amikor még nem is pirkad? N
em hallottad, hogy itt bõg a bika?
— Kérem szépen, itt ordítozik ez a büdös bika minden éjjel. Behallatszik
az istállóba is. Ma meg nálunk búcsú lesz. Már tegnap elkéredzkedtem a föer
dész úrtól, rendbe tettem az istállóban mindent, most meg siettem, hogy reg
gelre hazaérjek Máriavölgybe . . .
Nos, így végzõdött ez a nem mindennapos, de annál tanulságosabb történet
, melynek során kicsibe múlt, hogy szarvasbika helyett nem ember feküdt vé
rbe fagyva a Lány-vágás avarán . . .
Azóta többször is eltûnõdtem azon, mi lett volna, ha mégis . . .
Nincs az a bíró. aki legott el nem ítélt volna gondatlan emberölés miatt.
Akárhogy is mentegette-magyarázgatta volna a tettet bármi enyhítõ körülmén
y, agyafúrt fiskális okoskodása.
Mert a legelsõ, legfõbenjáróbb vadászparancsolat, hogy a vadász addig se
mmi esetre sem görbítse ujját a ravaszra, amíg minden kétséget kizáróan me
g nem gyõzõdött róla, hogy mire lõ. és hogy a célba vett vadon kívül lövés
e mást nem veszélyeztet!
..Bármit teszel, okosan cselekedj, és gondold meg cselekedeted következ
ményeit!" — mondogatták a régi rómaiak is.
DAMBIKAK
Vannak vadászok, akik a dámbikát csak „bak'-nak mondják. Mert jóval kise
bb a szarvasbikánál, horkantó ,.bõgése'" semmiben sem hasonlítható a heg
yen-völgyön át zúgó-búgó. harsogva visszhangzó szarvasbõgéshez.
Nekem bizony mégis bika a derék dámlapátos. Már csak azért is, mert jók
ora agancsa nem mérhetõ össze semmiféle „bak" fejdíszével. Egy öreg dámbi
ka szemrevaló agancsa számomra bizony kívánatosabb trófea, mint egy „közö
nséges" hatos õza-gancs. Annál is inkább, mert erõs, akár érmes õzbakot —
kellõ hozzáértéssel, még több szerencsével — minden valamirevaló mezõgaz
dasági vadászterületen is lõhet bárki, de egy jó dámlapátos agancsa arány
lag kevés vadász trófeafalát díszíti.
Itt kell megjegyeznem azt is, hogy nem egy vadász, aki csak sík vidéki, v
adaskerti vadként ismeri a dámvadat, úgy vélekedik, hogy az csak affajta, t
öbbé-kevésbé szelíd „parkvad".
Nos, a mi szabad, hegyes vadászterületeinken ennek éppen az ellenkezõjét
tapasztaltam. Vad ez, kérem, a javából, a szó szoros értelmében! Nálunk —
legalábbis az általam ismert területeken — a dámvad még a fõvadnál is óva
tosabb, éberebb. Mert nemcsak a hallása, szimatja vetekszik a szarvaséval,
hanem még a szeme is különb. Ugyancsak ügyeskednie kell a vadásznak, ha „
bõgéskor" a csupa szem, csupa orr, csupa fül dámtehenek által vigyázott, n
yugtalanul folyvást ide-oda sürgõ-forgó bikát lövésre akarja kapni.
Szlovákia hegységeiben elég ritka az olyan vadászterület, ahol meghonos
ították a balkáni vidékekrõl származó dámvadat. így aztán nem valami sok
hazai vadász lõtt dámlapátost. Bizony, sokáig úgy látszott, hogy magam is
gyarapítani fogom a számukat. Egyre inkább növekedett, sürgetett a vágy.
hogy kárpáti vadásztrófeáim közé akaszthassam egy derék dámbika agancsát
is.
Amikor erre végre elõször alkalom adódott, nem ítéltem még

golyóra érettnek a felkínált bikát. Máskor meg olyan alkalommal találkozt

am jó lapátossal, amikor az engem meghívott vadásztársaság arra az eszten
dõre nem kapott lövési engedélyt. Ismét egy más alkalommal, tünedezõ lõvi
lágosságnál, már látcsövemen át bírálgattam a sûrûbõl elõbukkanó dámbikát
, amikor az értem jött vadásztársam — hihetõleg nem kaján szándékkal — a
hátam mögött füttyögetni kezdett . . .
Sehogy sem akart régi vágyam teljesülni.
A mi vidékünkön már csak a zay-ugróci és a bánovcei hegyekben honos a d
ámvad, holott régebben a tribeci hegyek több vadászterületén is állandó v
adnak számított. Nagy volt hát az örömöm, amikor a bánovcei vadásztársasá
g tagja lehettem. No majd most!
Mint rendesen, most is csak az volt a baj, hogy csupán a rövid hétvégek
en értem rá — ha ráértem! — vadászni. De biz még ennél is sokkal kellemet
lenebb volt, hogy mindjárt az elsõ dámbikámmal csúfondárosan megjártam.
Abban az esztendõben még „dámbõgés" idején, október végén is szinte nyár
iasan meleg, verõfényes idõ járta: a frissen hullott száraz lomb messze ha
llhatóan sustorgott a cserkészgetõ vadász talpa alatt. De nem is volt igen
mire vadászni, mert a meleg, száraz idõben a bõgés a környék magasabban f
ekvõ részeiben játszódott le. Azok az ígéretes, magasabb hegyek pedig már
nem tartoztak vadászterületünkhöz.
így aztán már november lett, s bár hajnalodástól estig minden hétvéget a
z erdõben töltöttem, csak egy fiatal dámbika került a szemem elé, dámbõgés
t pedig még nem is hallottam.
November 6-án falubeli szállásomról még derengés elõtt indultam cserkész
ni. Szinte minden átmenet nélkül fagyosra fordult az idõ. Amint az erdõbe
értem, hirtelen nem is tudtam, vajon mi sustorog hangosabban: lábam alatt
a zúzmarás, hullott lomb. vagy a fákról szakadatlanul sûrûn pergõ, szél ka
varta falevelek. Bajos dolog ilyenkor dámvadra vadászni.
Cserkészgetésem közben már délre járt az idõ, de bezzeg csak egy jókora
rókával találkoztam. A szemközti hegyoldalban, vagy százlépésnyire, csábít
ó célt, szép lövést kínált a vén ravaszdi vörö> bundás oldala, de különb v
adra vadászva persze eszembe sem jutott odagyújtani.
Jó is volt így! Mert alig haladtam valamicskét tovább, az ágakat

csapkodó szélben, lombpergésben hirtelen furcsa horkantásféle hang ütött

e meg a fülemet. Sosem hallottam még ezt a különös hangot, de elõzõ, dám
vad-vadásztanulmányaimból okulva tüstént felismertem, hogy ez csak dámbõ
gés lehet.
Nem is értem rá sokat eszmélkedni, mert az elõttem lévõ mély árokból — tõ
lem vagy százlépésnyire — már elõ is ügetett egy derék dámbika! Egyedül,
nyilván „háztûznézõben", szaporán meg-rneglódulva haladt felfelé a tölgye
s hegyoldalon. Azonmód kellett cselekednem, ha a fatörzsek által egyre in
kább fedett, sietõ bikát lövésre akartam kapni. Pedig akartam ám nagyon!
Egy fedezõ fa mellé lépve, támasztott puskával abban a pillanatban lõttem
rá, amikor egy keskenyke nyiladékon szabaddá vált az oldala.
A bika mind a négy lábával egyszerre a magasba ugorva jelezte a lövést.
Aztán hirtelen megperdült, és visszarohant a mély árokba, szemem elõl tûnt
. Bármi gyorsan repetáltam, második lövésre már nem volt alkalom.
Hogy ne tévesszem szem elõl a rálövés pontos helyét, azonnal a helyszínr
e siettem, és földbe szúrt botommal megjelöltem.
Mert ha sebágyából zavarjuk fel a még élõ vadat, az összeszedi minden er
ejét, és rémülten addig rohan árkon-bokron át, amíg csak szikrányi életerõ
van benne. És minél messzebbre menekül, annál bajosabb az utánkeresés.
Eleget tapasztalt vadász létemre tudtam én jól, az a regula, hogy ,az után
kereséssel a vadász vagy egy órát türelmeskedjen. Az adott ^helyzetben mégsem
 tarthattam be a szabályt. A hirtelen beállt [fagy, erõs szél miatt, mint a n
yári zápor, úgy hullott a fákról a sok ^Színpompás falevél: félõ volt, hogy r
övid idõ alatt befedik a j vérnyomot.
' Mindenekelõtt apróra lekerestem a rálövés helyét. I Az eredmény nem volt
valami kecsegtetõ. Kevés, nem világos, habos vér, és egy ujjhegynyi sziva
csos csontdarab. I Felkerekedve azonnal követni kezdtem a vérnyomot. Sajno
s, hiába reménykedtem, hogy a mély árokban rátalálok a már kimúlt [sikára.
Még rosszabb elõérzet töltött el, amikor azt tapasztaltam, s&ogy a sebzet
t bika hetykén átrohant a túlsó, meredek árokpartra "IS, aztán a hegyoldal
mentén menekült tova.
Végtelenül kínos volt ez az utánkeresés! A szakadatlanul hulló

lomb percrõl percre mindinkább befedte az amúgy is gyér vérnyomot. Folyt

atását minduntalan ide-oda körözve, csúszva-mászva, hétrét görnyedezve k
ellett újból és újból megkeresnem. Nyugtalanul múltak az órák, amíg a vé
rnyomot néhány száz lépésnyire sikerült kibogoznom. Közben persze az a k
örülmény, hogy egyetlen sebágyra sem bukkantam, egyre inkább bizonyított
a bennem a kínos felismerést, hogy a bika nem kapott halálos lövést.
Délben lõttem a dámbikára, de a rövid novemberi nap már szürkülni kezde
tt, amikor végképp elvesztettem a sebzett bika nyomát. Majd kinéztem a sz
ememet — közben százszor is becsapott egy-egy frissen hullott vérpiros fa
levél —, míg ide-oda körözve végre új vércseppet találtam. A bika — derék
szögben megváltoztatva menekülése eddigi irányát — hirtelen a völgynek fo
rdult. Ezt persze jó jelnek véltem, de a völgy s a benne csurdogáló patak
vadászterületünk határát jelezte. És mintha bosszantva azt akarná tudatn
i velem, hogy „engem ugyan nem kapsz meg!", á sebesült bika pont egy moho
s határkõ mellett átváltott a szomszéd vadászterületre.
A határkõ persze „állj!"-t parancsolt. . .
Megizzadva, reményemet vesztve megjelöltem a vérnyomot, aztán kénytelen
-kelletlen lebotorkáltam a faluba. Csalódottan, lehangoltan. Másnap munka
nap volt, este haza kellett utaznom.
De még megcsillant egy reménysugár! A faluban felkerestem vérebtulajdon
os vadásztársamat. Miután elmondtam neki az esetet, készségesen megígérte
, hogy kutyájával másnap folytatni fogja az utánkeresést.
Miközben este hazafelé 'zötyögtetett a vonat, váltig azon törtem a fejemet
, vajon milyen lövést kaphatott a dámbika. Összegezve az észlelt jeleket, az
lett a meggyõzõdésem, hogy oldalról, túl mélyen, szügyön érte a golyóm, s a
tüdõn aligha üthetett jelentõsebb sebet.
Talán mondanom sem kell, hogy — a szomszédok engedélyével — a másnapi
utánkeresés teljesen eredménytelenül végzõdött. Annál is inkább, mert
addigra a sûrûn hulló lomb minden nyomot teljesen betemetett.
Januárban egyik vadásztársam a vadetetõnél egy derék agan-csú, jobb mells
õ lábára erõsen sántító dámbikát látott. Mivel az õsszel jobb oldalról lõtt
em rá, alighanem ez volt a sebzett bikám. A mélyre csúszott lövés tehát, sa
jnos, a lábszárcsontot vagy a könyökcsontot is megsebesítette. Aligha jöhet
ett számításba holmi

„tiszta"' láblövés. Ilyen sebet kapva a bika — hirtelen egyensúlyai vesztv

e — legalább egy pillanatra megrogyott volna, aligha tudott volna mind a n
égy lábával egyszerre a magasba ugrani. Aztán meg a gondosan lekeresett rá
lövés helyén okvetlen kellett volna egv-két lábszárcsont-szilánkot találno
m. Sok spekulálgatás után arra a véleményre jutottam, hogy a golyó — a kön
yökcsontot is megsebesítve — egészen mélyen horzsolta a bika mellkasát.
Esõ után köpönyeg.
Sohasem hibázó vadászok — szerencsére — csak a jó öreg Ma\ Károly indián
regényeiben léteznek. Ha nem így volna, manapság talán már világszerte írm
agja sem maradt volna a vadnak. De régi tapasztalat az is. hogv hibás lövé
sére a legtöbb vadász mindjárt talál valami „szépítõ", többé-kevésbé hihet
õ magyarázatot, kifogást. Szidja a puskát, töltényt — csak azt nem szereti
talán még magának sem megvallani, hogy a rossz lövés valódi oka a saját
t
gyetlensége volt. Nos, az imént tárgyalt rossz lövésnek minden kétsége
n felül tagam voltam az oka. Mohó igyekezetemben nyilván elrántottam.
Persze az is lehet, hogy én jól céloztam, csak a nyugtalan bika ugrott meg po
nt a lövés pillanatában . . .
A következõ évben ,.dámbõgés" idején, ha lehet, még szorgalmasabban járta
m a dámbikák után. Már csak azért is, hogy mielõbb kiköszörüljem az elõzõ
évi csorbát.
Kevés kilátással.
Abban az esztendõben mindössze két lapátosra kaptunk lövési engedélyt. A
vadásztársaság tagjainak zöme a terület kellõs közepén meghúzódó erdei fa
lucska lakosaiból regrutálódott. A bánovcei gyárban dolgoztak, kora délutá
n már szabadok voltak. Volt közöttük olyan is, aki puskásán, cserkészgetve
ment munkába, munka után meg ugyanúgy tartott hazafelé. így aztán alig ke
zdõdött el a vadászidény, az egyik lapátos már feküdt is.
Október végén jártunk már, de nekem bizony sehogy sem akart kedvezni a
vadászszerencse. Három hétvégi cserkészgetésem. lesem Során mindössze egv
fiatal. ..kanalas" bikát és egyszer három árva dámtehenet láttam. Ezek n
yilván megrögzött vénlányok lehettek. tnert se borjú, se bika nem volt ve
lük, amit igencsak sajnáltam.
Október 27-én türelmetlenül nógató ..most vagy soha" hangú-

latban érkeztem ismét Bánovcére. Nagy nekibuzdulásomnak a/ volt az oka, h

ogy ezúttal a vasárnappal megtoldott államünnep két és fél napos, számomr
a kivételesen kiadós, zavartalan vadászassál kecsegtetett.
A szokásos, sietõs, gyenge ebéd a Bebrava vendéglõben. Annál örvendetes
ebb — mert nyilván jó elõjelnek tekinthetõ —, hogy egv feltûnõen csinos,
fiatal pincérnõ tálalja elém. Épp velem szemben egy (kivételesen) termész
ethûen pingált nagy kép lóg a falon: Tehenei társaságában parádézó derék
dámlapátost ábrázol. Mint már sokszor, evés közben most is sóvárogva gusz
tálgatom pompás agancsát . . .
Ma gondosan kiókumlált, határozott tervem van! Egy hete az erdõbe beszög
ellõ lóherés, nagy tisztás vonta magára a figyelmemet. Az ott talált nyomo
k azt mutatták, hogy ide gyakran jár ki a dámvad. Mi sem természetesebb, h
ogy ma itt szándékoztam lesbe ülni.
De a helyszínre érve bosszantó meglepetés várt. A tisztást körülvevõ fen
yves szélén három kamasz hangoskodott, akik halottak napjára készítendõ ko
szorúkhoz vagdosták a fenyõgallyakat.
Elzavartam õket. Egy idõ múlva azonban ismét csak mérgelõdve hallgatta
m néhány száz lépéssel feljebb hangzó kurjongatásukat. Magyarán mondva:
evett a fene a nem várt zavarás miatt. Dehogyis jutott volna eszembe, ho
gy épp ezek a hangoskodó kölykök hozzák meg a vadászszerencsémet!
Mindig szerettem betartani a munkás hét lélegzetvételnyi szüneteiben kis
pekulált vadászterveimet. így volt most is. Ha már úgy eszeltem ki, hogy m
a itt ülök lesbe, erõsködtem magamban, hát akkor itt is maradok! Korán van
még, majd csak hazakotródnak a gyerekek. Különben is: az ördög nem alszik
...
Imigyen csitítgatva bosszankodásomat, elhelyezkedtem hát a már egy hete
kiszemelt leshelymen, egy erdõszéli vastag fenyõ tövében.
Korán volt még nagyon. Alig három óra. Borongós októberi délután, de a na
pocska itt-ott mégis kikandikált a szélhajtotta, komor felhõk közül, hogy s
zemet gyönyörködtetõen megcsillogtassa a szemközti, vegyes állagú, parádézó
õszi erdõt. A sötétlõ fenyõk hátterében különösen élvezetes volt ezt elnéz
egetni. Bizony, nino a világon az a festõ, aki a zöld-sárga-vörös-barna szí
nárnyalatok-

nak ezt az õszi, csillogó tobzódását természethûen vásznára tudná rögzíteni!

A katlanszerû tisztás túlsó lejtõjén — mintha csak versenyezni akarna az

õszi lomb színpompájával — délceg fácánkakas sétál elõ. Tarka tollazata csi
llog a napsütésben. Nyúlok is a puskámért, és egy ideig a kakas acélosan fé
nylõ begyén gyakorlatozik a céltávcsõ szálkeresztje. Amint a kakas meg-megá
ll, nem is volna nehéz a lövés. . .
Közben a fenyves felsõ részérõl egyre-másra idehallatszik a gallyvágó fiú
k neszezése. Vadászati szempontból kilátástalan a helyzet. De fedezõ fenyõm
mögül azért csak ki-kikukkantgatok a lóherés tisztásra.
 És ahogy fásult tekintettel egyszer megint kikukkantok — sóbálvánnyá me
revedek!
A kurjongató kölykök felõl jövet a tisztás szélén — ott áll a dámbika! Aga
ncsdíszes fejét éppen felém fordítva figyel!
Fenyõm mögül lassan, óvatosan szememhez emelem a ,,guk-kcrt", csak egy p
illantást vetek sóvárgott fejdíszére.
Szembõl elég bajos megítélni a lapátos agancsot. De a bika éppen most oldal
ra fordítja fejét. Torkomban ver a szívem az így már jól látható jókora „lapá
tok" láttán. Azzal szapora lépésben már el is indul a bika a tisztáson túli s
ûrûség felé.
Régen beidegzõdött sima mozdulattal nyúlok a fenyõhöz támasztott pusk
áért. Miközben arcomhoz emelem, automatikusan kibiztosítom, meghúzom a
rögtönzõt.
I Talán tíz lépést sem tett a kocogó dámbika, amikor a céltávcsõ szálkeresz
tje a lapockájára szívódik, és minden lépését követi. Csak hem elhamarkodni
a lövést!
; A lapátos hirtelen szökkenéssel jelezte a találatot. Kapkodó Ugrásokkal n
ekiiramodott, aztán vad vágtázása közben félkört itanyarítva, felém fordulv
a, tántorogva megtorpant. Rohanása közben persze azonnal ismételtem, és már
csattant is a bika szügyére célzott lövés.
Tûzben lerogyott, meg sem moccant többé! Csak a jobb, sötét lapátja meredt
ki a lóherébõl . . .
? Magamban csendesen ujjongva mélyeket szippantok cigarettámból. Még csa
k fél négy: ugyancsak ráérek fenékig kiélvezni a Sóvárgott vadászsiker m
esés hangulatát. Fekszik a dámbikám!

Látcsövemen át gusztálgatom-csodálgatom a herébõl kimeredõ, sok ágú, jó

kora lapátot. Egy jó óra múlva ünnepi hangulatban elindulok leterített dá
mbikámhoz. Százharminc lépés.
Ugyan melyik nimród nem ismeri azt az önfeledt, maradéktalanul boldog é
rzést, amikor a vadász annyira kívánt zsákmányához, trófeájához kuporodik
! Azt hiszem, ha ilyenkor valaki a nevemet kérdezné — valami értelmetlen
dadogást kapna csak válaszul.
Deresedõ fejû, sokat próbált vadászhoz méltó derék lapátos a zsákmányom
. Amint a késõbbi méregetésnél megmutatkozott, szemrevaló agancsa kis híj
án kiállítási érmet is érdemelne. Hu-szonkettes! Milyen csengése van enne
k a vadászkörökben bûvös szónak a szarvasvadász fülében! Az arányos, szép
sötét agancson csak a bal lapát egyik ágvége van lepattanva.
Külön örömöm a két pontos lövés is. Az elsõ közvetlenül a lapocka mögött
ütötte át a bika mellkasát, a második szügyének kellõs közepén vágott be,
kilövés nélkül. Kemény vad a dámvad is!
És ismét azt kell tapasztalnom, milyen nyugtalanítóan gyér vérnyomot ad a
 vékonyka, 7 mm-es golyó. Mint rendesen, a bika eldõlésétõl kezdve most is
visszakeresem a vérnyomot a rálövés helyéig, de ez bizony még az erre külön
ösen alkalmas gyér lóherésben is alig sikerül. A két lövés között vagy ötve
nlépésnyi távolságot futott be a bikám, de rohanásának nyomát alig néhány c
sepp tüdõvér jelzi. Megint csak arra kell gondolnom, milyen nyugtalanítóan
körülményes, bajos lett volna, esetleg csak másnap reggel, esõ után, átteki
nthetetlen sûrûben — utánkeresni a kevésbé sikerült találattal elmenekült b
ikát . . .
Egy okkal több, miért vagyok jómagam a kiadósabb, könnyebben követhet
õ vérnyomot adó nagyobb kaliberek híve.
Joggal kérdezhetné hát valaki, miért vadászom én is 7 mm-es Schönauer- f
egyverrel, amikor régebben az ízlésemnek, meggyõzõdésemnek megfelelõ 9
,3-as „ágyúval" lõttem csak nagyvadra.
Nos, szó sincs róla, hogy idõközben más véleményre jutottam volna! Miv
el álló életemben sosem voltam híve a „kilométerpuskáknak", a kétszáz lé
pésen felüli puskázásnak, bízvást még ma is ezzel a nehéz fegyverrel vad
ásznék. Pálfordulásomnak oka csak az. hogy korosodó apám idõközben eladt
a a neki már alkalmatlan dupla golyóst. Felejthetetlen vadászmesterem ha
lála után tõkörököltem 7 mm-es, (Mauser-csövû) Schönauerét. Csodálni val
ó-e, hogy kegyeletbõl ezt a fegyvert hordom, használom máig?

E nyilván indokolt kis kitérõ után sürgõsen visszakanyarodom dámbikám

elejtésének maradéktalan elmeséléséhez:
Alig van négy óra. Kalapom mellett díszlik immár a gondosan válogatott,
megvérzett töret. Sóvárgott zsákmánvom mellett kuporogva, a vadászszeren
cse forgandóságán eltûnõdve, ráérek az elejtett öreg dámlapátosnak megadn
i az illõ végtisztességet.
Tudja a jó. öreg napocska is. mi illik ilyenkor. Ha lenyugodni készül is
már, egyre-másra kikandikál a sötét esõfelhõk mögül. Finom aranyporos fényt
terít az öreg lapátosra, megcsillogtatja az Új, annyira áhított trófeát. M
agányosan, csendben örülök annak is, hogy — a lövések hallatára — nem kíván
csiskodnak ide a gallyvágó fiúk sem. Pedig nagyon is valószínû, hogy éppen
nekik köszönhetem sikeremet. Dámbikámnak aligha jutott volna eszébe ilyen k
ora délután a nyílt tisztáson ténferegni. Friss szerelmi kalandjainak fárad
tságát nyilván ott pihengette ki a sûrû fenyves diszkrét biztonságában. Ami
nt ebben megzavarták, csülökre kapva igyekezett nyugodtabb vidékre: a tiszt
ás túloldalát szegélyezõ sûrûbe. Erre vallott az is, hogy szapora lépésben
váltott át a nyílt terepen, anélkül, hogy a jóféle lóherébõl csipetnyit is
legelt volna.
Ismét egy példa arra. hogy az életben számtalanszor — csak úgy a vadászatb
an is — a véletlen körülmények közrejátszása, a vak szerencse dönt siker vag
y balsiker fölött . . .
 Sötét este szállásomra érkezve jólesik szállásadóim, az öreg erdõõr háza
spár kitörõ öröme, amint közéjük toppanva megpillantják vállamon a derék d
ámlapátos lefejtett fejét. A jó lelkek már egy hónapja velem „drukkoltak",
hogy én lõjem meg az engedélyezett másik lapátost. Miközben lerakodva, ké
nyelembe helyezkedve részletesen elmesélem, hogy volt, mint volt, a kis ho
nyhában ínycsiklandozóan terjeng a készülõ sült kolbászos vacsora, no meg
az ilyenkor elmaradhatatlan, hazai szilvórium illata.
Azután — ahogy szobácskámban végre megérdemelt nyugovóra készülök térn
i —, ágyam elé támasztom becses trófeámat. Elnyújtózva, még egy utolsó c
igarettára gyújtva, kutyába sem veszem, hogy hetek óta ostoba ideggyulla
dás zsibbasztja a karomat, rakoncátlanlodó zápfogam miatt dagadt a fél a
rcom. Ma csak az a fontos, hogy végre fekszik a dámbikám!
Boldog szendergésembõl arra eszmélek fel. hogv az ablakdeszkán szaporá
n dobol az esõ. Bánom is én már!

MUFLONKOSOK
Emlékezéseimnek ezt a fejezetét is hasonló bevezetéssel kell kezdenem, min
t a dámbikákról szólót.
Sok jó. sokat próbált nimróddal vadról, vadászatról tereferélve azt tapa
sztaltam, hogy vannak olyan vadászok is, akiket a muflon alig, vagy egyált
alán nem érdekel. Ezt a véleményüket rendszerint azzal magyarázzák, hogy a
muflon idegenbõl idetelepített, nálunk nem régóta honos vad, tulajdonképp
en nem is való a mi hegvi erdeinkbe. Mondják, hogy egyes vidékeken a tenyé
sztett, etetett muflonok annyira megszelídültek, hogy közelre bevárják az
embert: lepuffantásuk nem vadászat.
Bevallom, hogy fiatal koromban, amikor javarészt a Kis-Kárpá-tokban vad
ászgattam, magam is többször találkoztam látszólag „szelíd" muflonokkal,
és ezért ez a vad vadászati szempontból nemigen érdekelt. Nem is igen bán
tam tehát, hogy ottani vadásztársasági területünkön akkoriban csak fehér
hollónak számított egy-egy hozzánk tévedt muflon.
Bezzeg megváltozott a véleményem, amikor késõbb a tribeci hegyekben v
adászhattam muflonra!
Ezekben az erdõkben nagy áldozatok árán a ghymesi Forgách Károly kerek
száz esztendõvel ezelõtt honosította meg a muflonokat.
Itt aztán szó se volt „szelíd" muflonokról! Éppen ellenkezõleg. Õsszel k
ezdtem el azon a vidéken vadászni, amikor már közelgett a muflonvadászat i
deje, és cserkészeteimen lépten-nyomon bosz-szankodnom kellett saját ügyet
lenkedésem miatt. Mert tíz találkozásunk közül legalább ötször a muflonok
elõbb vettek észre engem, mint én õket. Mire megpillantottam, egy-két prüs
szentõ fütty — és már rohantak is világgá!
Akkor eszméltem rá. hogy nagyon is érdekes, sportszerû erre a/ éber vadra
vadászni!
Õsszel a muflon irhájának színe szakasztott olyan, mint a

lehullott száraz lombé: teljesen egybeolvad a környezettel. Ugyancsak nem

könnyû észrevenni. Ráadásul nagyon tud vigyázni a bõrére! Mert nemcsak a h
allása, szimatja kitûnõ, hanem a szeme is akár a sasé! Amíg le nem esik az
elsõ hó. nem könnyû dolog észrevétlenül megközelíteni egy õsz fejû, rendk
ívül éber jerke által vezetgetett mufloncsapatot.
így aztán nem csoda, hogy abban az idõben már nagyon kívántam egy jó mu
flonkos ..csigáját": teljesebbé, változatosabbá akartam tenni a vadászszo
bámat díszítõ trófeagyûjteményemet.
Vadászterületünkön állandó vad volt a muflon, de társaságunk csak bérle
tünk utolsó két-három évében kapott egy-egy kos lelövésére engedélyt. Ami
kor hát novemberben eljött a muflonvadászat ideje, több vadásztársam ment
en kivett néhány nap szabadságot, és versenyt igyekeztek meglõni az enged
élyezett egyetlen kost.
December végéig volt szabad muflonra vadászni, tehát annyiban kedvezet
t a helyzetem, hogy legalább a karácsonyi iskolai vakációban alkalmam ny
ílt egy kost lõni. Nem szép dolog, de szorultságomban bizony abban remén
ykedtem, hogy társaim addig nem lövik meg ezt az egy szem kost. Hiába! M
inden szentnek maga felé hajlik a keze.
A számunkra számításba jövõ elsõ ,,komoly" muflonidény során egyikünkne
k sem sikerült meglõni az engedélyezett kost. Ügy látszik, sok volt az es
zkimó, de kevés a fóka.
A következõ évben is úgy jött el a karácsony, hogy ,,a" kos még nem kerül
t terítékre. Nosza, nekem sem kellett több! Az év utolsó hetét az erdõn töl
tve igencsak igyekeztem, hogy kihasználjam a kínálkozó becses lehetõséget.
Sajnos azon a télen még decemberben sem volt valamirevaló hó. Nem lehet
ett nyomozni, nem lehetett megállapítani, merre járnak a muflonok. Végre
aztán — éppen Szilveszter napján — egész nap sûrûn esett a hó.
Tudtam, hogy ilyenkor a muflonok a hegyes terület mélyebben fekvõ részei
t keresik fel, derengés óta tehát ott cserkészgettem. Déltájban rá is bukk
antam egy mufloncsapat friss nyomára.
Csapáikat szorgos-óvatosán követve, közben a havas tájban. sûrû havazás
ban magam is szinte láthatatlan hóemberré válva, egy órába sem tellett, a
mikor a szemközti hegyoldal behavazott tölgybokrai között megláttam a muf
lonokat.

Azonmód takarásba kuporodva, lélegzet-visszafojtva, hamarosan megállap

ítottam, hogy a legelgetve bócorgó muflonok között csak két, teljesen eg
yforma, vagy hároméves kos basáskodik.
Ilyen ..kost'" csak nem lövök meg? — gondoltam csalódottan. De azért csak
egyre kísértett a ritka lehetõség. Holnap már nem szabad muflont lõni ...
Ki tudja, jövõre kapunk-e még lövési engedélyt, miénk lesz-e még a vadászte
rület? De szépen festene a trófeafalamon egy mufloncsiga! Alig százlépésnyi
re, éppen két behavazott cserbokor között, be szép lövésre kínálja az a kos
sötétlõ lapockáját!
Szerencsére ellen tudtam állni a kísértésnek. Elgondoltam, hogy az ilye
n félkört sem kanyarító mufloncsiga sehogy sem volna méltó trófea egy öre
g vadásznak. Olyan ez, mintha kamaszbikát akarnék meglõni!
Imigyen meggyõzve magamat, már csak a látcsövemen át figyelgettem a mu
flonokat, míg csak el nem tûntek a behavazott bokrok között.
Csalódottan fordultam vissza. Havasan-csatakosan egy kis melegedésre, f
alatozásra betértem a közeli vadászkunyhóba.
Délután fokozott figyelemmel folytattam a cserkészést. A hegv-oldal kar
vastagságú dorongfái között — vagy ötvenlépésnyire — egyszerre csak gyanú
san görbe, száraz ágnak látszó valamin akadt mes; a szemem. Messzelátómma
l vizsgálódva hirtelen megmozdul! az .,ag". Dehogyis ág, egy gyenge muflo
ncsiga volt! fák takarásában nagy óvatosan, hétrét görnyedve, nézdegélve
hamarosan tisztában voltam a helyzettel. Egy kis talajmélyedésben lehever
edve, békésen pihenve, ismét a már délelõtt látott mufloncsapat volt elõt
tem.
Pillanatokra megint elfogott a kísértés. De most is hamar elhessegettem.
Végleg lejáró vadászbérletünk utolsó esztendejében persze mindenképpen
azon voltam, hogy — kihasználva a talán soha többé vissza nem térõ alka
lmat — magam lõhessem meg a társaságunknak engedélyezett kost. Amikor de
cember elején friss havat kaptunk, hirtelen elhatározással szombatra sza
baddá tettem magamat. Pénteken már a kis vadászkunyhóban éjszakáztam, és
aliy vártam a másnapi derengést!
A muflon napközben is legelget, ide-oda kódorog. Igencsak

reméltem hát. hogy a rendelkezésemre álló két teljes nap alatt sikerül valam
i jó kossal találkoznom.
De egész nap hiába cserkészgettem. Délelõtt megint csak egy magányosan t
énfergõ kis kosba botlottam, amelyet nyilván valamilyen erõsebb dalia vert
el a csapattól.
Decemberben, méghozzá az ilven borongós napon, korán esteledik. Négy ór
a felé járt már az idõ. tünedezett a lõvilágosság. El is fáradtam jócskán
, vonzott a meleg vadászkunyhó kényelme, amikor a Vrez bükkös, sziklás me
redélyén nyugtalanul ide-oda vonulgató mufloncsapatot pillantottam meg.
Legott elfelejtettem egész napos cserkészgetésem fáradtságát, és fától fá
ig settenkedve vagy százlépésnyire beloptam a muflonokat. Láttam, hogy négy
jerkéjét ide-oda terelgetve egy közepes kos basáskodik itt.
Fa tövéhez kuporodva, nagy igyekezettel már célozgattam is a sötét csuhás
kost. De az csak folyvást sürgött-forgott a fedezõ fatörzsek között, sehog
y sem tudtam biztos lövésre kapni a lapockáját. A lõvilágosság meg egyre fo
gyott.
Végre! Az izgõ-mozgó kos minden lépését a céltávcsõ szálkeresztjével köve
tve láttam, hogy szapora kocogással egy kis nyiladék felé tart. Amint ott m
egjelent, már csattant is a lövés!
Hallomásból akkor már tudtam, hogy csuda kemény vad a muflon: még a jó
találatot sem igen szokta jelzéssel nyugtázni, és még szaporán elrúgtat e
gy darabig. Csodálkoztam hát, hogy lövésemre a kos azonmód egy helyt össz
erogyott, meg sem moccant többet. Rá se hederítettem a lövés visszhangját
ól megtévesztett, egyenest felém rohanó jerkékre, hanem szaporán ismételt
em, és lövésre készen vártam, csülökre kap-e ismét a kosom. De már csak m
ozdulatlanul feketéllett a kis nyiladékon. Megvolt az elsõ kosom!
Miközben áhított zsákmányomat boldogan birtokba vettem, és barna bükkt
öretet tûztem kalapzsinórom mögé, teljesen besötétedett. Vadászkésemmel
csak meglékeltem a kost. Túl fáradt voltam már ahhoz, hogy a Vrez, Kozli
ca sziklás hegygerincein át a vadászkunyhóig cipeljem súlyos zsákmányoma
t. Gondoltam, hogy másnap, vasárnap reggel ráérek majd érte jönni. De ne
hogy az éjjel róka vagy vaddisznó kikezdje, a kos csigájára bogoztam a z
sebkendõmet, lapockájára helyeztem a kilõtt töltényhüvelyt.

Közben sápadt fénnyel világítva, a magaserdõben torz árnyékokat vetve f

elkelt a hold. Felszedelõzködtem, és hegyen-völgyön ál csendes-boldogan e
lindultam a pattogó tûz melegét, jó vacsorát, megérdemelt pihenést ígérõ
vadászkunyhó felé.
Sajnos — nem volt zavartalan ez az ünnepi estém. Be sem fejeztem még a
vacsorámat, amikor két vadásztársam dobogott be a vadászkunyhóba. Szoká
sos üdvözlés, lerakodás, kérdezõsködés. Válasz helyett a kezem ügyében l
évõ zseblámpámmal szótlanul megvilágítottam a falon lógó vadászkalapomat
. Utána persze részletesen be kellett számolnom az eseményekrõl. A teás
szilvórium kortyolgatása közben nem éppen lelkesült társaim megjegyezték
:
— Egy muflonjerkére is kaptunk lövési engedélyt. Ha már meglõtted a kost
, igyekezzed meglõni a jerkét is!
Másnap hajnalban, míg társaim a terület más részeibe indultak tarvadra,
mentem a kosomért.
Hiába volt december, idõközben már a hegyekben is elolvadt a minap esett
kis hó. Ilyenkor különösen bajos idejekorán észrevenni a muflonokat. De e
zúttal különös kegyébe fogadott Diana istenasz-szony!
A Kozlica oldalán ismét egy kis mufloncsapattal találkoztam. Kos nem volt
velük — amit most már nem is bántam —, de már az elsõ pillantásra feltûnt
egy teljesen õsz fejû, vén jerke. A fatörzsek között ügyeskedve, alig százl
épésnyirõl oldalba lõttem.
 Csak hüledeztem, amikor a lövés után azt láttam, hogy nekilódul a köves m
eredeknek, míg a csapat többi tagja vad vágtázással robogott lefelé a völgy
be.
Javában világosodott már. Nehogy valami erdei csavargó elemelhesse teg
nap este lõtt kosomat, meg sem kerestem új zsákmányomat, hiszen nem volt
sürgõs. Annál szaporábban kerestem a kosomat.
Zsigerelés közben persze igencsak érdekelt, vajon milyen lövési Kapott a
tûzben rogyott kos. Nos. a 7 mm-es H-köpenves golyó .1 lapocka mögött ütö
tte át a muflon tüdejét. De golyószilánkoi találtam még a májában is, egy
másik meg a hátgerincébe csapódott. Most már értettem, miért maradt helybe
n a meglõit kos.
Munkám után még egv ideig heverészve gyönvörködtem becse* zsákmánvo
mban. Boldog elrévedezésem közben egv vörösen rikító

jókora róka tûnt fel a szemközti hegyoldalban, amint szaporán kocogott a s

zimatjába került ingyen pecsenye felé. Egy szép „egyenes golyóval" helyben
marasztottam.
Ha jól emlékszem, eddig elmondott vadásztörténeteimben még egyszer sem
esett szó rókáról. Pedig nagyon szeretem ezt a vörös frakkos ravaszdit az
erdõn látni, tevését-vevését, mulatságos egerészését figyelgetni. A vele
való találkozás mindig kedves kis élmény, változatosabbá teszi erdõjárás
omat. Nem is szívelem azokat a vadászokat, akik ha kell, ha nem kell — ta
vasszal, nyáron is — odapörkölnek minden rókának, amelyik az útjukba kerü
l. Akik ledurrantják májusban az anyaszukát is: nem bánják — talán még ör
ülnek is neki! —, hogy a kotorékban nyomorultul éhen vesznek a még tehete
tlen rókakölykök.
így aztán magam aránylag kevés rókát lõttem — leggyakrabban golyóval, k
ésõ õszi, téli cserkészeteken, vaddisznóhajtásokon. Azt is csak olyankor,
ha már bízvást gondolhattam, hogy lövésemmel nem riasztok el valami komo
lyabb vadat.
Ezúttal is így volt. Meglõttem a rókát, meg is nyúztam ott helyben, kicsi
t bosszankodtam, hogy a golyó elég nagy lyukat ütött szép vörös bundáján. A
ztán nekifohászkodva felpakoltam a jó nehéz kost, hegyibe a róka gerezháját
, nekiláttam, hogy megkeressem a reggel lõtt jerkét.
A bõséges vérnyomot követve ugyancsak ámuldoztam, hogy a sebesült muflo
n még felfelé bírt rúgtatni a meredek hegyoldalon. Lapocka mögött kereszt
üllõve, a rálövés helyétõl jó százlépésnyire dõlt csak el egy mohos szikl
a tövében. Ismét egy bizonyíték arra, hogy igencsak kemény vad a muflon.
De még ezzel sem ért véget a mifelénk ugyancsak ritka vadászkaland- soro
zat!
Amint javában zsigerelem a jerkét — a szemközti magaserdõbõl lombzörgés
re, ágroppanásra figyelek fel. Már meg is pillantom az egyenest felém lép
kedõ szarvasbikát.
Egy vastag bükk takarásába lépve ráfogom a távcsövet. Nini! A tízes biká
nak csonka a bal agancsszára! Hat-hét éves selejtbika. Kigyomlálni való. (
Akkoriban már a kalendáriumi év végéig volt szabad bikát lõni.) Óvatosan n
yúlok is már a fához támasztott puskáért, de — miközben a bika éppen egy s
zederbokor télen is zöld leveleit legelgeti — felülkerekedik bennem a csen
desen dorgáló vadászias érzés: Hát nem volt még elég a zsákmányolás-

ból? Alig néhány óra alatt meglõtted elsõ muflonkosodat, hozzá egy jerkét,
ráadásul egy jókora kanrókát. Most még egy szarvasbikát is akarnál lõni? Há
t nem volt elég bõgéskor az a jó tizenkettes? Rontani akarod a ritka zsákmá
nyszerzés ünnepi hangulatát? A jóból is megárt a sok! . . .
De menten érvelgetni kezd ám bennem az izgató vadászszenvedély is: Mit h
abozol? Eletedben nem volt még ilyen kiadós trófeaszerzõ alkalmad! Valószí
nûleg nem is lesz soha többé. Bolond volnál nem kihasználni a ritka lehetõ
séget. Lõj, de szaporán, mert a bika nem fogja soká biztos lövésre kínálga
tni az oldalát! . . .
így vívódtam magamban, egyik kezemben a lövésre kész puskával, a másik
kal ismét szememhez emelve a messzelátómat. Újra szemügyre vettem a legs
zebb lõtávolságra ácsorgó bikát. Azaz inkább csak korcs agancsát.
A következõ néhány pillanat végérvényesen megmentette a bika életét. Me
rt közben megállapítottam, hogy nem korcs az agancsa, hanem csonka. Az el
múlt szarvasbõgés valamelyik ádáz párviadala során a bikának a középág fe
lett letört a bal agancsszára.
Azóta sem volt sok alkalmam válogatós igényeimnek megfelelõ szarvasbiká
t lõnöm. A bõgési idényen kívül, különösen télen, egyszer sem lõttem biká
t. Ha akkor mégis meglõttem volna azt a szarvast, társaim részérõl sem il
lethetett volna szemrehányás: December volt már, végéhez közeledett a vad
ászidény — és még két bikára volt lövési engedélyünk.
Ma sem bosszankodom, hogy akkor lövés nélkül elengedtem azt a törött ag
ancsú, mit sem sejtõ tízes bikát. .Mert úgy érzem és vallom, hogy nem let
t volna vadászias néhány óra alatt egész szekérrakományra való vadat lõni
. Fõleg nem nagyvadat!
Hosszú vadászéletemben szerény lehetõségeim mellett persze azóta sem kí
nálkozott, nem kísértett ehhez hasonló tömegzsákmány olási alkalom.
Nem is bánom. Az ünnep csak akkor igazán ünnep — ha mennél ritkább.
Azt a decemberi napot, amikor végre sikerült elejtenem elsõ muflonkoso
mat, vörös betûs ünnepként emlegeti a vadásznaplóm. A nagy gonddal kipre
parált mufloncsigát — friss fenyõgallyacs-kákkal körülrakva — boldogan a
karácsonyfánk alá rendeztem. Különb karácsonvi ajándékot nem is kaphatt
am volna!
Két év múlva — ismét december elején — már csak mint hétvégi vadászkirá
ndulásra meghívott vendég vadásztam újra a Kozlicán.
Téli vadászatra jobb idõt kívánni sem lehetett volna. Szélcsendes, borongós
, alig hideg volt az idõ, és — ami a legfontosabb — egy nappal azelõtt friss,
arasznyi hó esett.
Délután érkezve a nekem oly szép emlékû, ácsolt fenyõgerendákból épült k
is vadászkunyhóba, persze elsõ dolgunk volt alaposan „bedurrantani" a kis
kályhába. Falatozás után vendéglátóm az öreg Pékár erdésszel indult cserké
szni, jómagam az ellenkezõ irányban, a Skalka meredélyén, a fiatalost szeg
élyezõ tölgyes szélén ültem lesbe.
Élvezetes csend honolt a jól ismert, behavazott erdõn. Kis vadászszékeme
n ücsörögve csendesen eltûnõdtem az idõ múlásán, a régebben itt elejtett k
ét jó bikám történetének fel-feltûnõ emlékén. Dehogyis akartam akkor én mé
g lõni is! Elég volt a becses élmény hangulata, hogy ma és holnap ismét it
t vadászhatok ezen a szívemhez nõtt vidéken . . .
Magányos révedezésemböl hirtelen hegyen-völgyön át harsanó szarvasbõgés
riasztott fel!
Mikulás napján! Nem akartam hinni a fülemnek!
Kisvártatva ismét felharsant a bõgés, sõt, valamivel messzebb, egy másik b
ika is elbõdült. Nem tellett bele tíz perc, és olyan bikakoncerttõl visszhan
gzott a behavazott téli erdõ, akárha java szeptember volna!
Különös élmény az ilyen: elképedve, de már nem tamáskodva, izgalmamban
új cigarettára gyújtva élveztem a decemberi pazar szarvasbõgést a behav
azott erdõn. Akkor már jó harminc esztendeje jártam az erdõtq de ilyen é
lményben még nem volt részem.
Ilyen-olyan okból elõfordul, hogy egyik-másik szarvastehén rendellenes i
dõben kezd el üzekedni. Persze több sem kell az ígéretes szimatot kapott b
ikáknak! Menten újra harsogni kezdenek, ádáz viadalok csattognak a késõi s
zerelemre csábító egvetlen szarvashölgyért.
Az ilyen szarvastehenet minél elõbb ki kell gyomlálni. Hiszen a rendkívü
li, késõi szerelem gyümölcse egy késõn szült borjú, amely a tél folyamán m
enthetetlenül elpusztul. Azonmód igvekeztem volna is a bõgõ bikák, még ink
ább a kikapós szarvasdáma közelébe férkõzni, ha a közbül esõ völgy nem let
t volna a vadászterület határa.

Este vacsora után a vadászkunyhóban, a duruzsoló kályha, a kis petróleum

lámpa meghitt fénye, no meg persze egy kis „papramorgó" mellett errõl besz
élgettünk. Yadászias tereferénk során még egy rendellenesség is szóba kerü
lt.
A melengetõ tûz rakosgatásával. új tea fõzésével foglalatoskodó öreg vadõr
ünk most arról referált, hogy a napokban ismét találkozott egy feltûnõen sán
tikáló, igen jó muflonkossal. Illetékes helyen ezt már jelentette is, és meg
bízták, hogy a kost lõje meg. Ezt már megtehette volna, de céltávcsõ nélküli
fegyverének mindig túl messze esett a beteg kos.
Találgattuk, hogy vajon mi lehet a baja.
Amint másnap hajnalhasadáskor ki ide. ki oda cserkészni indult, nagylelk
û vendéglátóm megjegyezte, hogy lõjem meg ezt a nyilván sebesült kost, ha
netán találkoznék vele.
No, pirkadáskor már ismét a Skalkán, egykori kedvenc helyemen cserkészge
ttem. Nem a sebesült koson járt az eszem: aligha számíthattam arra, hogy p
ont én találkozom vele. Inkább csak azt reméltem, hogy talán ismét hallhat
om a tegnap este itt élvezett idõszerûtlen bikakoncertet. De biz fílccsizm
ás lábam alatt úgy csikorgott-nyikorgott az éjjel keményre fagyott hó, hog
y lemondva a további kilátástalan cserkészésrõl — tegnapi leshelyemen szán
dékoztam bevárni a késõi nappalodást.
Alig néhány száz lépésnyire voltam tegnapi leshelyemtõl, amikor a tölgyes
hegyéi felett fel-le bukdácsoló, jókora csigájú kosfej kapta meg a szememe
t.
A sánta kos! — villant át rajtam a gondolat.
Szememhez kaptam a messzelátót. De bizony így is csak a meredély éle mögöt
t lefelé bicegõ kos fejét, hatalmas csigáját láttam: testét teljesen takarta
a hegygerinc taraja.
Pár perc még, gondoltam, és a kos leér a völgy kis tisztására! Ha azon túlha
lad, átkerül az államiba.
Sebtében lekanyarítottam hát vállamról a puskát, és fél térdemre könyök
ölve a céltávcsövön át követtem, figyeltem a kos minden lépését. Eközben
igencsak nyugtalanított a gondolat, hogy öreg vadász létemre mekkora szég
yen volna vendégségben tévesen megítélt nagyvadat lõnöm . . .
A sötétbarna, loboncos kos — most már teljes alakját a legszebb lövésre kíná
lva — le is ért a tisztásra. Bicegve, botladozva tartón a tisztás széli patak,
a területhatár felé.

Az elhatározás esetleg jóvá nem tehetõ pillanatai.

Rápisszentek a szaporán kocogó kosra. Megtorpan, felém kapja pompás csig
ával ékes fejét — és már csattan is a lövés!
Hirtelen rándulással jelzi a találatot, azzal uzsgyi! — úgy rohan át a tis
ztáson, ugrik át a jégcsapos határpatakon, mintha sosem sántított volna! Elt
ûnik szemem elõl a szomszédos magaserdõ árkában.
Reménykedõ, majd tamáskodó félórácska után szedelõdzködöm csak fel, me
gyek a rálövés helyére. Százhúsz lépés.
A hóban pontosan látom, hol kapta a kos a golyót. Világos, habos tüdõvé
r, golyóvágta sörték bizonyítják, hogy jól talált a lövés. A bõ vérnyomot
a hóban gyerekjáték követni. De mi haszna? A határpatak csakhamar álljt
parancsolt. Tétlenségre ítélve ott ácsorogtam egy ideig. Nem valami jó ér
zéssel. Mert hiába nyugtatott meg a tudat, hogy jól találtam el a kost, n
em viheti már messzire a golyót. Megmaradt bennem a kétség, vajon valóban
azt a bizonyos lelövendõ, komolyan sérült kost lõttem-e meg. Nem marad m
ás hátra, engedélyt kell kérnünk a szomszédos fõerdészségtõl, hogy terüle
tükön megkereshessük a meglõtt vadat. Nagyot sóhajtva sarkon fordultam há
t, és mentem a vadászkunyhóba megbeszélni a további teendõket.
Cserkészetükrõl megtért társaimat már a vadászkunyhóban találtam. Vadász
sikert jelzõ megvérzett gallytöret akkor persze még nem volt kalapzsinórom
mögött, amint késõbb mondták, a lövésemet sem hallották. így aztán, amint
közéjük telepedtem, máris azt kezdték elbeszélni, hogyan hibázott el vend
églátóm a reggeli cserkészeten egy visszarakott, öreg tízes bikát. Hogy cs
epp vért sem találtak a havon, pedig messzire követték a bika nyomát.
— Ti legalább már tudjátok, hányadán vagytok! De ide hallgassatok! —
Azzal türelmetlen teázásom közben röviden elmondtam reggeli kalandomat.
Nosza, feléledt erre az elszontyolodott társaság! Már elõre gratuláltak a
sánta koshoz, de ezt legott elhárítottam. Megkértem az öreg Pekárt, menjen l
e a faluba, és a szolgálati telefonon jelentse Konrád fõerdésznek a történte
ket. Kérjen tõle engedélyt, hogy megkereshessük az államiba átváltott sebesü
lt kosomat.
A jó Pékár azonnal indult is. Megbeszéltük, hogy dolga végeztével — vagy
két óra múlva — a lövés helyén, a Babica tisztásán találkozunk.

Addig hát fékeznem kellett türelmetlenségemet. Vendéglátómmal, kedves B

ojnicky vadásztársammal ismételten meghánytuk-vetettük a lehetõségeket, a
hogy az ilyen helyzetekben szokás. Teázgattunk, eszegettünk, telefüstöltü
nk a kis vadászkunyhót.
Végre! Indulhattunk.
Útközben a Babica felé, reggeli nyomomban serényen a havat gyúró Krizm
ával, Konrád fõerdész egyik erdõõrével találkoztunk.
— Azt hiszem, vadorzó látogatott át hozzánk! — lihegte. — Reggel a Babic
án golyólövést hallottam! Meg is találtam a vérzõ muflon csapáját, mellett
e az embernyomot . . .
— Nyugodjon meg, Krizma! — szóltam közbe. — Én voltam a „vadorzó". Egy
erõs, sánta kosra lõttem, de a határ miatt nem tudtam megkeresni. Már ért
esítettük a fõerdészséget, hogy folytathassuk az utánkeresést.
— Nem kell már azt a kost keresni! — válaszolta erre mennyei hangon Krizm
a. — Ha még pár lépést ment volna, tanár úr, maga is rátalált volna. Ott fe
kszik a kos az árokban, már ki is zsigereltem. Gratulálok, kapitális kos! U
gyancsak sántíthatott, mert csúnyán össze van szabdalva a két lába.
Azzal széles mosollyal feje búbjára lökte a kalapját izzadt homlokáról, és e
légedetten rágyújtott egy cigarettára.
A jó hír hallatára a legszívesebben megöleltem volna az öreg fabaktert! Ot
t helyben tövirõl hegyire megtárgyaltuk az esetet.
A Babicán már várt Pékár, és a vérnyomot szaporán követve percek múlva
ott álltunk pompás zsákmányom mellett. Levett kalappal kuporodtam hozzá.
Boldogan vettem szemügyre, simogattam végig a nyolcéves kapitális kos vas
tag, 74 centiméter hosszú, „bronzérmes" csigáit . . .
A jó öreg Hubertusz gavallérosan kárpótolt azért, hogy a Kis-Kárpátokb
an és a tribeci hegyekben önmegtartóztatóan megkegyelmeztem a puskám elé
került reményteljes muflonkosoknak. Úgy látszik, mégis van igazság a fö
ldön!
Kapitális muflonkosom históriájához — vadászszempontból — hozzátartozi
k egy kis kiegészítés:
A lövés pillanatában keresztben álló kost a 7 mm-es, rézhegyíi lövedék k
özvetlenül a lapocka mögött ütötte át. Ez a mindenképpen halálos seb mégis
oly csekély vérnyomot adott, hogy ha nincs hó, bizony elég körülményes le
tt volna az utánkeresés!

A kos loboncos, sötét, „nyereg" nélküli irháját tetszetõsen ki akartam do

lgoztatni. így aztán a gondos nyúzás után fejcsóválva tapasztaltam, hogy a
kifordított bõrön a belövési lyuk alig nagyobb egy gyufafejnél! És a két bo
rda között a kilövés sebe sem volt sokkal nagyobb. Úgy látszik, ez is azt a
régi elvemet bizonyítja, hogy nagyvadra mindenképpen nagyobb kaliber, lega
lábbis erõsebb lövedék ajánlatos. A kivétel csak erõsíti a szabályt. Éppen
ezért megbotránkozva olvastam valamikor a néhai József fõherceg vadászhistó
riáit, aki az akkor divatos — mert rendkívül pontosan lövõ — rövid csövû ha
t és feles Schönauerrel lõdözött hárommázsás máramarosi bikákra is! Bár jó
puskás volt, csoda-e, ha némelyikre egy egész tölténytárnyi golyót kellett
kirepetálnia?
Ez a lövésem egyébként minden valószínûség szerint sokkal kínosabb, ho
sszadalmasabb szenvedéstõl mentette meg kapitális kosomat.
A teljesen lesoványodott muflonkos mindkét mellsõ lábán jókora nyílt, vér
es hasíték éktelenkedett a két csülök között, felhasadtak a lágy csülökpárn
ák is. Ennek okát még a brünni állatorvosi egyetem szakértõi sem tudták pon
tosan megállapítani. Ilyen állapotban a kos aligha tudta volna átvészelni a
hosszú telet. Ráadásul a pompás trófea jobb oldali csigája olyan rendellen
esen kunkorodott befelé, hogy a tovább növõ szarv hegye egy-két évvel késõb
b esetleg kinyomta volna a derék kos szemét. Az állat elejtése tehát minden
képpen indokolt volt.
Azóta sem nyílt alkalmam muflonkosra vadászni, de öregedõ vadászszívem
ben változatlanul különös becsben tartom a muflonokat. Hogyisne! Egy der
ék mufloncsiga minden trófeagyûjtemény díszére válik: szemet gyönyörködt
etõ változatosság a vadászszoba agancsokkal-agyarakkal teleaggatott falá
n.
 Ha tõlem függne, minden olyan vadászterületen meghonosítanám a muflont,
amely életkörülményeinek megfelel. Nemcsak azért, mert a jó kos csigája
szemrevaló trófea. A meghonosodó muflon nem kóborol el a hetedik határba!
Változatosabbá teszi az erdõ vadállományát: vadászszívet örvendeztetõ lá
tvány a havas erdõben megpillantott sötét csuhás kos, a fejét díszítõ jók
ora mufloncsiga! Ráadásul sem a facsemetéit féltõ erdész, sem a mezõgazda
sági területek gazdája, sem a más vadfajtákat tenyésztõ Vadászgazda nem e
melhet komoly kifogást a szerény muflonok

ellen. A muflon nem rágja meg a fiatalos erdõt, csigájával nem bánt, nem
dörzsöl halálra fácskákat, amint azt az agancsát fenõ õzbak, szarvasbika
teszi. A földekre, mezõgazdasági területekre csak kivételesen jár ki. Mag
am is többször megfigyelhettem, hogy õsszel-télen beéri azzal, hogy a leh
ullott lombot, a fatörzseken burjánzó mohát, zuzmót szedegeti. Ehhez járu
l még az is, hogy — nem úgy, mint például a dámvad — békésen megfér õzzel
. szarvassal. Többször láttam — ha jobb fotográfus volnék, fényképpel is
bizonyíthatnám —, hogy a muflonok szarvasok közé elegyedve legelgettek.
Eletemben mindössze két kost lõttem. De — ha már nem lehet másképp — n
ekem elég ez a két, trófeagyûjteményemet díszítõ becses mufloncsiga is.

VADDISZNÓ VADASZATOK
Bõgõ szarvasbikán kívül a lövésre érett derék agyaras máig is legkedvesebb
vadam. A behavazott erdõn jó kutyákkal, hajtásban, vagy a vadászév többi
szakában cserkészgetve egyaránt. A vaddisznóvadászat legigazibb, legméltób
b kerete mégis a téli világ, a friss havas erdõ. Ebben a környezetben sokk
al különb látvány a fekete csuhás vadkan, mint a nyáron, kukoricatábla szé
lén leterített, majdcsaknem tar vaddisznó.
Szerencsémre álló életemben oly vidéken vadászhattam, ahol állandó vad
volt a vaddisznó. Mégsem lõttem belõlük sokat. Ennek az volt az oka, hogy
ifjúkoromtól fogva — téli hajtóvadászatokon kívül — csak derék agyarasra
fogtam puskát. Tudja isten: ha kivételesen mégis süldõt lõttem, ezt csak
olyan zsákmánynak tekintettem, mintha egv szépreményû hatos bikát teríte
ttem volna le.
Legelsõ vaddisznómat — egy malacot — már tizenhat éves gimnazista koro
mban iktathattam piros tintával akkor még vadonatúj vadásznaplómba. Anná
l is inkább, mert nem ám puskával terítettem le! Leszúrtam!
Akkoriban vadásztársaságunk téli vadászatain még csak mint állandó kuty
apecér, nyomozó, hajtó szerepeltem.
Egy december eleji vasárnap néhány ujjnyi friss hóban vadásztunk disznóra
.
Valamelyik hajtásban három disznós kutyánk lemarasztott a kondából egy m
alacot. Közrefogták, támadták, vadul csaholták egy helyben. A pokoli hangz
avart hallva, a behavazott sûrûn áttörtetve percek alatt a helyszínen term
ettem. Ahogy kutyáink megpillantottak, fokozott hévvel támadták a lefülelt
malacot, egyik-másik már bele is csimpaszkodott. De a kis kan derekasan v
édekezett, egykettõre lerázta magáról a kutyákat.
Egy alkalmas pillanatban az ellentámadásba lendülõ malac mellé ugrottam,
és rövid tõrömet a bordái közé döftem. Dûlt a

vére, pillanatok alatt körös-körül pirosra festette a havat, de a mokány

kis malac — oda se neki! — tovább védekezett. Másodszor is hozzáugrottam,
és markolatig szúrtam késemet a lapockája mögé. Ki sem tudtam már rántan
i, mert beszorult a penge, a malac meg tüstént a kezemhez kapott. Gyorsan
félrepattantam hát ismét, de most már vége volt a csatának. A malac leve
gõ után kapkodva lerogyott és kimúlt. A dühödt kutyák belecsimpaszkodtak,
vadul rángatták, cibálták.
Szegény kis hõs!
De nekem — tyû, de nagy lett a mellényem! Hogyisne! Hogy fogom majd ho
lnap az iskolában ámítgatni az osztálytársaimat! „Egy vadkant szúrtam le
!" Utóvégre mellõzhetõ részlet, hogy a kérdéses „vadkan" csak egy idei k
anmalac.
Diadalordításomra hajtótársaim is a helyszínre gyûltek. Pillanatok alatt k
izsigereltük a disznócskát, jókora dorongra kötöztük, és nagy büszkén cipelt
ük a megbeszélt találkozóhelyre.
A vadászok elõször is — alaposan leszidtak. Hogy így meg úgy megjárhatt
am volna, ha a nagy malacsivalkodásra visszajött volna a feldühödött emse
. De aztán mégis annak rendje s módja szerint ráfektettek a malacra, és v
addisznóvadásszá avattak. Vagyis: alaposan elfenekeltek. Egy frissen vágo
tt mogyoróvesszõvel akkorákat húztak rám, hogy még a könny is a szemembe
szökött.
De akárhogy megvertek is, aznap nem cseréltem volna egy mesebeli királ
yfival sem. A legboldogabb ember voltam széles e világon! Hiszen komoly
vaddisznóvadásszá lettem. Ráadásul nem is holmi puskával lõdözve, hanem
õsi, Mátyás király korabeli módon: leszúrtam egy vaddisznót!
Néhány évvel késõbb, prágai fõiskolás koromban esztendõkön át egy hatal
mas vadkan tartotta izgalomban vadásztársaságunkat.
Amint azt egy sokat tapasztalt, temérdek ólommal megspékelt öreg agyaras
tenni szokta, ez a kan is csak egy-egy rövid vendégszereplésre tartózkodo
tt minálunk. A kis Som-hegy akkoriban egy árkokkal, vízmosásokkal keresztü
l-kasul tagolt hatalmas sûrûség volt: ez lett a kedvenc tanyája. Hatalmas
nyomait már jól ismertük, annál is inkább, mert egyik csülke feltûnõen röv
idebb volt a párjánál.
Egyszóval már évek óta ismertük ezt a rendkívüli agyarast, de javarészt
csak a nyomáról. Mert valahányszor kinyomoztuk, és hajtóvadászatot rendez
tünk miatta, a vén ravaszdi mindig olyan

helyen tört ki a hajtásból, ahol nem állt puskás, vagy ha állt is, a nagy sûr
ûben nem tudta lövésre kapni. Egyszer tévedt csak puskacsõ elé, akkor is elhi
bázták.
Három év téli hajtóvadászatainak során két disznós kutyánkat is megpiszko
lta, szerencsére csak könnyen. Az egyiknek pont az orrcimpáját szabdalta sz
ét, a másiknak a bordáin hasította fel a bõrt.
Itt jegyzem meg, hogy a vaddisznóhajtásban többnyire két-három szálkás s
zõrû foxterriert használtunk. Szenvedélyes, mérges kis bestiák voltak, nem
ijedték volna meg talán az ördögtõl sem. Igencsak alkalmas vadászebek vol
tak, mert a sûrûben az ilyen kis termetû kutya könnyebben talált egérutat
az õt megrohanó disznó elõl. Az is elõnyükre vált, hogy az ilyen kis kutyá
któl még a süldõk sem ijedtek meg túlságosan. Egy ideig támadásra készen h
elyben hagyták ugatni magukat, aztán megunva a kellemetlen lármát, kényelm
es, meg-megálló ügetésben indultak el: az útjukba kerülõ puskásnak biztosa
bb lövésre jöttek.
Ha valamelyik kutyánk megsebesült, és a seb nem volt végzetes
— szerencsére ez volt a gyakoribb eset —, apám a helyszínen
egyszerû elsõsegélyt alkalmazott. Vagy kétarasznyi, tûbe fûzött
selyemfonál a kalapzsinórja mellé tekerve mindig készenlétben
volt. Ha szükség volt rá, öngyújtójának lángjában röviden sterili
zálta a tût, s míg egyikünk fogta, nyugtatta a sebesült kutyát,
mûértõ apám sebtében bevarrta a sebet. Ha olyan helyen volt,
hogy a kutya nyalogatni tudta, néhány nap alatt simán behegedt.
Ebcsont beforr!
De tíz esztendõ alatt mégis két vitéz foxink életével fizetett vadászszenvedél
yéért . . .
Magam csak vagy háromszor vehettem részt a „som-hegyi agyaras" bõrére
menõ téli hajtóvadászatokon. Egyetemista koromban már több évi hajtó-, k
utyapecérérdemeimet azzal méltányolták, hogy a téli társasvadászatokon m
int puskás vehettem részt.
1935-ben vadászati szempontból teljesen eseménytelenül telt el odahaza
a szemészten vakációm. Javában csomagoltam már, nyárig búcsút mondva er
dõnek, vadászatnak.
Vasárnap késõ délután — hétfõn szándékoztam útnak indulni
— víg vadásztársaság gyûlt össze nálunk, javában folyt az élénk
terefere. A városból hazatérõ öcsém azzal a hírrel toppant közénk,
hogy odakinn sûrûn esik a hó.

— Ej, be kár! — sopánkodtak a vadászok. — Hát nem tudott ez a friss hó

már a hét végére megjönni? Vajon kitart-e hát jövõ vasárnapig? Ki tudja,
nem vendégszerepel-e nálunk éppen most megint a nagy kan?
— Maradj még egy napot — mondta apám. — Holnap még kimehetnél, nyomozh
atnál. Ha sikerrel járnál, és délután fél háromig a Vaskútról telefonáls
z, taxin még idejekorán kiérnénk. Egy hajtásra még telne az idõbõl!
Persze nekem sem kellett több! Egy nappal tüstént elhalasztottam a prága
i utazást, és nagy kedvvel hozzáláttam vadászgúnyám összekészítéséhez.
Hétfõn reggel cudar idõt mutatott a lusta derengés! Vad orkán dúlt, csak ú
gy szakadt a hó.
— Maradj itthon — tanácsolta apám. — Hiábavaló fáradság
volna kimenni, hiszen a hó addigra minden reggeli csapat bete
met . . .
De én, ha már egyszer elhatároztam magam, nekiindultam. Cudar hideg vo
lt, a vihar vízszintesen csapkodta a havat a szemem közé, de ifjúi nekibuz
dulással, vadászszenvedélytõl fûtve-hajtva ezt kutyába se vettem.
— Vidd magaddal a tokba zárt dupla golyóst is — mondta
indulásomkor apám. — Ha vadászatra kerül sor, legalább kéznél
lesz.
Az erdõn vigasztalan helyzet fogadott. Sehol semmi friss nyom, minden cs
apat, ismert vadváltót befújt a szél, a hó. Amikor azonban a Som-hegyen a
Sedlák-forrási árkot keresztezte az utam, mégis fokozott figyelemmel kutat
tam nyom, áruló jel után: tudtam, hogy a nagy kant már többször nyomoztuk
itt. De a havat mélyen szántó nyom sehol sem mutatkozott. Letérve az útról
mégis addig-addig spekuláltam ott, míg a szélfogó tölgycserjék között a h
avon — frissen felhányt földgöröngyöket vettem észre. Ez csak reggeli túrá
s nyoma lehet: disznó turkálta itt a páfránygyökereket!
Ahogy így reménykedve nyomozgatok, bújom a bokrokat, a túlsó, szélvéd
ett hegyoldal sûrûjében gyanús fekete csík kapja meg a szememet. Megnéz
em kis látcsövemmel is: nem mozdul. Félig behavazott fatuskó volna? Bot
ommal gyengén megkocogtatok egv kis tölgybokrot.
S ekkor tán még a lélegzetem is elállt! Mert egyszeriben életre

kelt a fatuskó! Fekhelyébõl felpattanva, mereven figyelve felém ott állt a ha

talmas kan!
Alig százlépésnyire! Itt a várva várt alkalom! Vállamon a puska, de ugyan
mi haszna. Szét van szedve, tokba van csatolva, hiszen én még csak társasv
adászatokon szerepelhetek mint puskás . . .
A gyanút fogott öreg kan meg komótosan megindul. Le az árokba, egyenes
t az irányomba!
No, nekem sem kellett több! Netán fellökni mégsem hagyom magam! Sebtébe
n lerántom vállamról a puskát, sebbel-lobbal elõrántom a tokjából, összer
akom, két jókora töltényt lökök a csövekbe.
De már késõ. Fémes hangon csattan össze a dupla golyós, a kan irányt vál
toztat, és az árok mentén látatlanul csörtet a hegynek fel . . . Tehetetle
n dühömben lehuppanok a hóba, és ugyancsak szaporán pergett-ropogott a „hu
szármiatyánk". De aztán egy cigaretta eszmélkedõ elszívása közben végiggon
doltam, hogy talán még sincs veszve a dolog. A kan nem látott meg, szelet
se kaphatott: talán csak nem rohan ki a világból?
Rohamtempóban nyomoztam le a szomszédos sûrûket. Mindegyikbõl kivezete
tt a havat szántó friss nyom. De közben megállapítottam, hogy a kan mene
külése közben egy hatalmas félkört kanyarít. Hátha megnyugszik, és vissz
avált eredeti tanyájára?
Majdnem így is lett. Mert a reggeli elfekvõjével szomszédos sûrûbõl már
nem vezetett ki a nyoma!
Lóhalálában rohantam le a Vaskútra telefonálni!
— Rendben van — válaszolta apám lihegve elõadott beszámolómra. — Ebéd
elj meg, pihend ki magad, idejekorán ott leszünk!
Fáradtan, izzadtan, de most már ráérõsen letelepedtem a patinás, régi v
adászszobában. Befûtötték, a szõke Erzsike egész jó ebédet habarintott. A
ztán ceruzát, papirost kértem, pontos vázlatot készítettem a helyrõl, aho
l a megnyugodott nagy kant elfeküdni véltem. Vázlatomba bejegyeztem a „st
andokat" is, ahol — véleményem szerint — a négy-öt puskásnak állani kéne.
(Ezt a vázlatot mindmáig vadásznaplómban õrzöm.)
Végre! Autóbúgás, ajtócsapkodás, vidám férfihangok: megjöttek a vadászt
ársak! Holmimat összekapva kisiettem hozzájuk, és tervrajzomat mutogatva-
magyarázgatva beszámoltam a helyzetrõl. Hogy felderültek az arcok! Hogyis
ne! A számításba kerülõ sûrût, a ..som-hegyi nagy kan" kinvomozott j
elenlegi tanyáját

ezúttal úgy körül tudtuk állni, hogy — emberi számítás szerint — biztosnak l
átszott a siker!
Mint rendesen, most is az volt a terv, hogy a puskások felállítása után
én a három foxival elindulok a sûrûbe vezetõ disznónyomon, hogy a kutyákka
l kihajtsam a nagy kant. Lövésre számomra tehát csak akkor kínálkozott vol
na alkalom, ha a magabiztos, erõs kan a kis kutyáktól körülcsaholtan nem a
karta volna elhagyni a biztonságos sûrût, és nekem eközben sikerült volna
észrevétlenül a közelébe férkõznöm. Ha ló nincs, szamár is jó!
De ekkor közbelépett Diana: A vadászok éppen sorsot húztak a standokra, a
mikor a behavazott kis vödrici úton feltûnt Sedlák erdõõr közismert alakja.
A Vaskútra igyekezett egy kis melegítõ papramorgóra. Soha jobbkor! Jót húz
ott a diópálinkás kulacsból, legott átvette a nekem szánt hajtószerepet és
a pórázukat zihálva rángató kutyákat.
így esett, hogy jómagam is mint puskás állhattam fel. Igaz, már csak utolsó
ként. Olyan helyen, ahol az eredeti, hat puskással számoló terv szerint nem á
llt volna senki.
 Sedlák sorba felállította a vadászokat, az én helyemen együtt még elszívtu
nk egy cigarettát, aztán kis jégcsapokkal teletûzdelt harcsabajusza alól cse
ndesen csak annyit mondott:
— Vigyázzon ám, fiatalúr! Ha gyün a nagy kan, jól odatartson a lapickájár
a!
Azzal kifújta szipkájából a leégett cigarettacsutkát, és csendesen megind
ult, hogy a kan beváltó nyomán elengedje a türelmetlenkedõ kutyákat, majd u
tánuk induljon maga is.
A helyemen, egy behavazott kis fenyõ mögött csendesen legyúrtam a havat,
alaposan szemügyre vettem a terepet, és várakozásteljes izgalomban megtöl
töttem a dupla golyóst. Kisvártatva hallottam is, ahogy Sedlák a puskacsöv
én át nagyot trombitál: Elkezdõdött a hajtás!
Gvors lövésre készen feszülten figyeltem. Mi haszna? Elõttem meredeken le
fele lejtett a behavazott sûrû, ráadásul még mindig úgy zúgott-zörgött a sz
él a fagyott tölgybokrok között, hogy mást nem is lehetett hallani. Aztán m
égis mintha csaholásféle hang ütötte volna meg a fülemet. Sedlák öreg mordá
lyának disznót indító lövése morajlott végig a tájon.
Vagy tízpercnyi feszült várakozás, aztán a közelemben egy-két mérges, s
zélcsapta kutyavakkantás! Felkapom a puskát. Zuhog a

hó a megrezzenõ bokrokról — és akár egy sebesen guruló, hatalmas, koromf

ekete golyó —, hirtelen felötlik elõttem a szomszédos fenyvesbe átszökni
iparkodó agyaras!
Alig huszonöt lépésnyire.
Tudom is én, hova célozva — de abban a minutumban már dörren is a puská
m. A nagy kan meg, akárcsak valami vakondtúrásban botlott volna meg, az e
gyik mellsõ lábával röviden megroggyan, majd gyorsan újra felkapva magát,
szoborrá merevedik. De nagy sebesen már lódul is tovább. Rásütöm a másik
csövet is! Elrobog, elnyeli a sûrû . . .
Csak most tûnnek fel a nyomában törtetõ, vadul csaholó kutyák. Biztatáso
mra még dühösebben vetik magukat a kan után. Kisvártatva egy helybõl halla
tszik szaggatott állóra csaholásuk!
Már csak egy töltényem van: szaporán csúsztatom az alsó csõbe. Közben p
ersze a rálövés helye felé nyújtogatva a nyakam, jólesõ megnyugvással lát
om, hogy a nagy kan elrobogásának irányában bõ vérnyom piroslik a havon .
..
Ilyenkor persze — amíg nincs lefújva a hajtás — szigorú elõírás, hogy a
vadász nem hagyhatja el a helyét. De könnyû ezt mondani! Izgatottan ide-
oda tipickelve helyemen, hiába próbálom feltörõ vadászlázamat azzal csití
tgatni, hogy csak nyugalom! Ha ezt a hatalmas golyót megkapta a kan, nagy
hiba már nem lehet! Elõttem vagy ötvenlépésnyire, egy sûrû fenyõcsoportb
an dühösen csaholnak a kutyák. Megállt elõttük a sebzett kanom — én meg i
tt vesztegelek tétlenül?
A szomszéd puskásoknak néma integetéssel adom tudtára, hogy elhagyom
a helyemet, bemegyek a fenyvesbe megadni a kannak a kegyelemlövést. Hel
yeslõleg bólintanak. Nekiindulok.
A lövés helyén méteres vércsík virít a havon, a golyó tehát átütötte a k
an hatalmas testét. Jól vagyunk! Csak elõre! Potyog a thó a nyakamba, de b
ánom is én! Csak arra vigyázok, hogy ne kerüljön belõle a puskacsõbe is. K
özvetlen közelrõl hallatszik már a kutyák dühös ugatása, a behavazott feny
õk között hason csúszom már, hogy legalább néhány lépésnyire magam elé lát
hassak. Arra figyelek fel, hogy a dühös ugatás helyett most úgy hallom, mi
ntha a kutyák már morogva cibálnák a kant! Felugróm, odacsörtetek.
Felejthetetlen látvány tárul a szemem elé! A sûrû fenyves parányi tisztásán
az összetiport, véres hóban ott fekszik a „som-

hegyi nagy kan"! Az egyik foxi már morogva rángatja a kan lábát. Betyár me
g pláne rajta áll. Dühösen mar az agyaras lapockáján pirosló belövés helyé
re, prüszkölve rázza szanaszét a kirántott sörtéket. Csak a félénkebb Frus
ka óvatoskodik még mindig: dühös csaholással ugrálja körül a csatateret.
Odaugrom, dicsérgetem, uszítom derék kutyáinkat. Jól végezték a dolgukat
!
Szilaj vadászörömmel kuporgok hatalmas zsákmányomhoz. Gyönyörködve ta
pogatom végig a jókora éles agyarakat, szinte õsemberi felgerjedéssel s
zúrom bele ujjamat az agyaras lapockáján vérzõ belövési sebbe. Néma ujj
ongásomban nagyot csapok a nagy kan kõkemény oldalára . . .
Csodálni való-e ez a nagy öröm, féktelen tobzódás? Elsõ igazi vaddisznó
m volt! És mindjárt a hatalmas agyarú som-hegyi nagy kan! E percek diadal
ittas mámorát csak vadászok tudják megérteni, akiknek hasonló felejthetet
len élményben volt részük.
Kisvártatva körém gyülekeztek vadásztársaim. Élükön az örömtõl — talán
az apai büszkeségtõl is — sugárzó apám.
Az ilyen becses vadászsiker históriáját végig el kell mondanom. Mindeneke
lõtt azt az életem végéig felejthetetlen jelenetet említem, amikor apám átn
yújtotta nekem a megvérzett fenyõtöretet.
Hanem azután! Hiába tiltakoztam, hogy én már egy vadmalacot évekkel eze
lõtt leszúrtam. Kijelentették, hogy a malac nem számít. Jó suhogó pálcát
vágtak, akarva, nem akarva rá kellett feküdnöm az agyarasra, és újra, de
most már végérvényesen vaddisznóvadásszá avattak. Volt, aki — talán titko
lt irigységbõl? — akkorát suhintott rám, hogy még másnap is éreztem a hel
yét!
A vadászbekecsek belsõ zsebébõl most aztán sorra elõkerültek a téli vadás
zatokon elmaradhatatlan lapos kis bütykösök. Valaki egy kupica kisüstön fõt
t diópálinkával kínált meg. Be jólesett!
 Miközben a kan kizsigerelésében buzgón segédkeztem az öreg Sedláknak, vad
ásztársaim víg, élénk tereferéléssel sorra vizsgálgatták a jókora, szerencs
ére teljesen sértetlen agyarakat, és bírálgatták lövéseimet.
Elsõ golyóm — ugyancsak szerencsés kapáslövés — közvetlenül a szív felett
szakította szét az aortát. Emberi értékelés szerint azonnali hatású halálo
s lövés. Ez a kan meg elrohant vele jó ötven lépést! Ez is élénken bizonyít
ja a vadkan hihetetlen szívósságát, amely a bõgõ szarvasbikáéval vetekszik.
Bizony, ha akkor észre-

iyett, nekem rontott volna, sürgõs lett volna a „stoppoló" második pgolyó!
Amelyik — szintén gyors kapáslövés — egy tölgyecske [törzsét súrolva, a kan
t csak két gerinccsigolya hosszú tövisnyúlvá-»nyai között ütötte át jelenté
ktelenül.
Hatalmas kan valóban. Marmagassága épp egy méter, testhosz-sza kis híjá
n a duplája. De a cudar tél végére ugyancsak lesoványodott már: másnap mé
rve nem nyomott sokkal többet egy mázsánál. A jókora sértetlen agyarpár r
itkaság az ilyen vén kanoknál. Az egyik agyar 23, a másik 22,5 centiméter
hosszú. Snethlage, a német vadászok híres vaddisznó-szakértõje szerint a
hány centiméternyi az agyarak köszörülete, körülbelül annyi éves a kan.
Ha igaza van, a som-hegyi nagy kan vagy nyolcéves volt. Ugyancsak
hányatott élete lehetett a vén bajnoknak, mert szétda-•rabolásakor egy maré
kra való ilyen-olyan ólom került elõ páncélszerû fekete irhája alól.
A kukoricás vadkan
Pünkösdkor két nap szabadságot kaptam a katonaságnál.
Apám már néhány napja a kacsa-tói erdészlakban tanyázott, javában járt i
smét a vörös csuhás õzbakok után. Mi sem volt hát természetesebb, mint hog
y ezt a két szabad napot az õ társaságában szerettem volna elvadászgatni.
Igen ám! De akkor már boldog võlegény voltam. Akkoriban ritkán szabadu
ltam a kaszárnyából — most meg két szabad napomat az erdõben töltsem? Ak
i volt már így, megérti: kínos helyzet az ilyen! Végül is megértõ, velem
érzõ arám oldotta meg a problémát.
— Tudod mit? Akad számunkra is hely a kacsa-tói kis vendégszobában
— mondotta. — Kimegyünk együtt apához.
Ez valóban okos beszéd volt — és úgy is lõn.
Pünkösdvasárnap derengõ hajnalán már hármunkat vert fel lálmából a vekke
r. Nem sok köszönet volt benne! Kis ablakunk 'elõtt ködös-párásan lustálkod
ott a derengés. Csepergett az esõ. ?Ügy látszott, hogy az erdész jókora feh
ér kakasa is hiába próbálja elõkukorékolni a hajnalt.
Egy-két percre meg kell szakítanom elbeszélésemet. Ide kíván-

kõzik ugyanis, hogy elmeséljem ennek a derék sarkantyús vitéznek egy nem
mindennapos hõstettét.
 Egy szép, nyári reggel, cserkészet után az erdészlak udvarán reggeliztünk
a hatalmas hársfa árnyékában meghúzódó kecskelábú asztalnál. Az illatos ka
millával benõtt udvaron szokás szerint ott bogarásztak az erdészek tyúkjai,
s közöttük persze ebei gavallérjuk.
Hogy, hogy nem, egyszer csak felharsan a kakas vészjele. eszeveszetten szé
trebbennek a tyúkok. De akkorra már mint a kilõtt nyíl, ott is terem a körny
ezõ erdõ fakoronái közül elõsüvítõ héja! Szempillantás alatt elkapja az õrhe
lyén bátran kitartó, riadót fújó fehér kakast, és nagy erõlködéssel már vinn
é is! De a kakas sem rest ám! Mialatt a héja felszállni iparkodik vele, vité
zül csapkodja erõs csõrével a héja hasát, szaporán küzd, verdes a szárnyával.
Mire felocsúdunk, s az erdészlak falára szerelt szarvasagancs fogason ló
gó puskáinkhoz kapunk, már toronymagasságban viaskodik a héja meg a kakas.
Még meg sem töltöttük puskáinkat, amikor azt látjuk ám, hogy az erejét tú
lbecsült héja elengedi zsákmányát. A kakas szapora szárnycsapkodással eres
zkedik lefelé, szerencsésen talpra is tottyan az udvaron. Földet érve csak
jól megrázza magát, büszkén kidülleszti a bögyét, csattogva összeverdesi
a szárnyát, és diadalmasan nagyot kukorékol.
Igencsak szerencséje volt a derék kakasnak! Mert akkor egy helyt megfog
adták az erdészek, hogy az õ hõs kakasuk sosem fog lábasba kerülni!
E kis kitérõ után gyerünk vadászni!
A szó szoros értelmében úgy esett, hogy jó apámnak, aki már egy hete korán
-késõn az erdõt járta, szinte kapóra jött a csepergõs. vigasztalan idõ.
— Ha úgy tetszik, ti csak menjetek — morogta a másik oldalára fordulv
a. — Én inkább kialszom magam.
Könnyû volt neki! Én nem válogathattam a kínálkozó alkalmakban. Almosán
pislogó arámat váltig biztatgattam, hogy ilyen alkalmatlan, esõs idõben
aludjon csak õ is tovább. Én szerencsét próbálok. Persze, ahogy az derék
vadászarához illik, errõl hallani sem akart. 9,3 mm-es nehéz puskám helye
tt kikölcsönöztem apám õzbakra alkalmasabb 7 mm-es Schönauerét. és a sebt
ében bekapott kis reggeli után már indultunk is.

Annál is inkább, mert a közelben, a Cerové drevisko nevû leceserdõben, m

ár két éve igencsak derék õzbakot ismertünk.
Erre a bakra fájt a fogam. Gondoltam is, hogy ilyen borongós reggelen, a
mikor aligha jár zavaró ember az erdõn, a ravaszdi bak talán megfeledkezik
szokásos óvatosságáról.
így is volt: kedvezni látszott a vadászszerencse. Mert szokott járása hely
én, a galibázó dorongfák között — alig ötvenlépésnyire
— ott állt a bak!
Igaz, csak felénk figyelõ szép feje meg a nyaka látszott. Én meg
— ahelyett, hogy menten célba kaptam volna, és a céltávcsövön át
bizonyosodtam volna meg róla, hogy valóban a keresett bak áll
elõttünk — a messzelátót emeltem a szememhez. Persze alig tûnt
fel látkörében a fehérre csiszolt végû derék agancs, a bak két-há
rom ugrással ajánlotta magát, és eltûnt a fák között.
— Elfutott! — sóhajtotta mögöttem halkan a menyasszonyom.
— Ez a bak olyan kelletlenül ugrott el — súgtam vissza —, hogy talán nem
is ment messzire. Amerre eltûnt, ott több kis tisztás van a lécesben. Alk
almas ösvény is vezet arra. Várunk egy kicsit, hogy a bak közben megnyugod
hasson: elszívok egy szélvallató cigarettát, aztán vigyázva utána eredünk.
Talán még találkozunk vele.
És megint úgy lõn! Csak kicsit másképpen.
Egymás nyomában alig lopakodunk arrafelé a kis ösvényen vagy kétszáz lé
pést, amikor hirtelen gyökeret vert a lábam: alig kõdo-básnyira elõttünk,
egy bokor takarásában fekete valami mozdulása kapta meg a szememet. Alka
lmatlankodó korai gombászt vélve ott motoszkálni, már-már bosszankodó szi
tok készül feltörni belõlem, amikor a tölgycserje mögül egy turkálgató ha
talmas vadkan bukkan elõ.
Csendesen lekuporodom, fél térdre támasztott könyökkel már célozgatom i
s a kant. De így, szemben még nem lõhetek. A szelünk jó, ám a magányos ag
yaras mégis gyanút foghatott. Felkapja busa fejét, és féloldalt felénk üg
etve szaporán közeledik.
A többi másodpercek alatt játszódik le, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt
leírhatnám. El kell törnöm a lapockáját! — fut át fejemen a gondolat. Kell,
mert ilyen közelrõl esetleg ismétlésre már nem marad idõ . . .
Utólag lemért tizenöt lépésrõl üti át a kis golyó a mellettünk elügetõ kan
lapockáját, hatalmas mellkasát. A lövésre elfelé perdül, szemünk elõl tûnik,
lecsörtet a hegyoldalon.

— Biztosan eltaláltad — suttogja arám. — Láttam, hogv

megtaszította a lövés.
Mindjárt a lövés helyén világos, habos tüdõvér virít biztatón a nedves ava
ron. Erre aztán egy nekem felejthetetlen rövid párbeszéd következik:
— Állj most szépen fel erre a fatuskóra — mondom menyasszonyomnak. —
Itt várj, én meg megyek megkeresni a kant.
— Én is veled megyek!
— Legyen eszed! Ez nem nyúlvadászat. Nincs kizárva, hogy a kan még él,
esetleg megpróbál támadni is, neked meg nincs semmi fegyvered.
— Úgy? Fegyver? Hát ez mi? — válaszol erre arám. Azzal mellém lép, és e
lõhúzza tokjából az oldalamon lapuló nagy vadászkésemet . . .
Lövésre kész fegyverrel követtük a bõ vérnyomot. Nem kellett messzire me
nnünk: száz lépésen belül ott feketéllett elõttünk az immár dermedt agyara
s.
Szinte meghatottan csodálgattuk elsõ közös zsákmányunkat, vizsgálgattuk
 jókora agyarait. Menyasszonyom ünnepélyesen átnyújtotta nekem a soká vál
ogatott, elõírásosan megvérzett töretét. Be gyönyörû volt ez a pünkösdvas
árnap!
Aztán késemmel meglékeltem a kant, és diadalittas hangulatban siettünk v
issza apámhoz az erdészlakba. Ahogy csapzottan, de sugárzó arccal beállíto
ttunk, éppen komótosan reggelizett. Rögtön megpillantotta a kalapom mellet
t díszelgõ jókora töretét.
— Nocsak! Hát fekszik a bak?
Nagy mesélés, jó reggeli után felültünk az erdész szekerére, és visszazö
työgtünk a kanért: apám, az erdész no és persze mi ketten, a nap „hõsei".
Apám is megcsodálja a jókora agyarast, dicséri a szép lapockalövést, az er
dész meg közben zsigerelni kezdi a kant. Ahogy elõkotorja a hatalmas gyomr
ot, mindnyájunknak feltûnik, hogy tömöttem domborodik.
Nézze meg az ember! De jól belakmározott az éjjel — mondja erre apám.
— Hadd lássuk, mivel tömte meg a bendõjét.
És az éles vadászkés nyisszantása nyomán — vödörnyi sárga kukoricamorzs
alék fordul ki a kan gyomrából! Ilyenkor, májusban? Hol a csudában jutott
ez a csundó ennyi kukoricához' Valahol bizonyára etették, egy helyre szo
ktatták. Vajon ki és hol?
Egy óra múlva már a Vaskúton vagyunk, hogy a kant az ottani

mély jégveremben helyezzük biztonságba. Elõ is siet menten a vendéglõs: h

áborús, ínséges idõben kapóra jön neki a friss hús. Alkudozás nélkül ott
helyben megvásárolja a vaddisznót. De a vendéglõs nyomában kisvártatva el
õbukkan egy vadásztársunk is, aki a reggeli cserkészet után ott reggelize
tt a kerthelyiségben. Kezdõ vadász, jómódú borkereskedõ. (Lám, nem is oly
an új fogalom a státusszimbólum!)
— Gratulálok! — kiáltja már messzirõl. — Ti lõttétek? Hol?
Ma reggel?
Ahogy röviden elmondjuk az esetet, elképedõ társunk csak fellöki homlok
án vadonatúj vadászkalapját:
— Ezt a pechet! Ezt a pechet! — ismételgeti ... — Az én
kanomat lõttétek meg! Már három hete etettem, csomó pénzembe,
két láda boromba került . . .
Hamarosan kiderült, hogy társunk — borral kenegetve az erdõõrt — nagy ti
tokban magának etetgette a derék kant. Persze: be szép lett volna a viüogó
agyarakkal büszkélkedni!
— Ott hibáztad el a dolgot — jegyezte meg erre nevetve apám
—, hogy az etetett disznódra nem ragasztattad fel a névjegyedet.
Máskor errõl se feledkezz meg!
A pokrócos kan
Július vége, nyár dereka, kánikula.
 Amikor elcsendesedik az erdõn a sokfajta madárdal, csak a fáradhatatlan g
erlék egyhangú turbékolása és meggyérült kakukkszó köszönti a korai hajnalo
dást. Derült az ég: alig kel fel a nap, máris megizzasztja a cserkészõ vadá
szt.
Hírlik, hogy éjjelente az erdõszéli földekre vaddisznók járnak ki. Állítólag
egy jókora kan is.
Ami engem illet, sosem szerettem éjjel, holdvilágnál lesegetni a hegyalja
i földekre kiváltó vadat, még a vaddisznót sem. Eleget szorgoskodtak ebben
a falubeli vadásztársaim. Csuda csalóka a holdfény! Ha olykor szinte nappal
i fénnyel világítja is meg a tájat, nemegyszer ugyancsak rászedi a vadászt.
Bolondot járat vele: mire reggel megkeresi az éjjel lõtt „nagy kant", kide
rül, hogy az csak egy hitvány süldõ. Nem is szólva arról, hányszor elõfordu
lt már, hogy a bizonytalan holdfényben, fényárnyékban a vélt vad helyett —

valami egészen más került terítékre. De akkor már késõ a bánat.

Ám különben is: egyre több vadász zaklatja a civilizáció által amúgy is
egyre inkább sarokba szorított vadat. Hacsak valami komoly ok, például a t
ûrhetetlen vadkárok miatt nem okvetlen szükséges az éjjeli vadabajgatás, ú
gy vélem, igaz vadászhoz úgy méltó vadászni, hogy legalább éjnek idején bé
kessége legyen a vadnak! A vaddisznónak is.
A vaddal együttérzõ igazi, sportszerû vadászásnak vannak íratlan szabál
yai is. A vadászetika szabályainak, a patinás vadászszokásoknak a betartá
sa, ápolása határozza meg, vajon megvetendõ lesipuskás, kocavadász-e a zö
ldkabátos, avagy pedig a szó nemes értelmében — vadász.
Amilyen vadászszívet gyönyörködtetõ zsákmány télen, hóban a loboncos sör
tevad, nyár derekán nem lövésre csábító látvány a tar vaddisznó. Aztán meg
, ha kevésbé jó helyen éri a lövés, mire másnap, hosszadalmas utánkeresés
után terítékre kerül, nemegyszer már meg is romlott a húsa. Kárba veszett
az értékes vad.
Azt hiszem, nyár derekán minden igényesebb vadásznak csak egy-egy „szól
óagyaras" bizseregteti meg ravaszra görbülõ ujját.
Július végén indulva egyik vadászkirándulásomra, eszembe sem jutott vaddis
znóra lesegetni. Özüzekedés ideje volt: egy érdemes bakot szerettem volna
lõni.
Ezúttal nem egymagam indultam az erdõnek. Elemista fiam és valamivel i
dõsebb barátja addig-addig kértek, hogy magammal vittem õket is.
Alig értünk az erdõbe, alig töltöttem meg a puskát, máris nem mindennapos
élmény hozott mindnyájunkat izgalomba! Jobbról, vagy ötvenlépésnyire furcs
a látványra figyelek fel. A gizgazból két fekete fül, sötét, hosszú gerincv
onal tûnik fel egy szaporán ügetõ „valamibõl". Sebtében lekanyarítom vállam
ról a puskát, és arasznyival a vélt kutyahát alá célozva, már csattan is a
lövés.
Erre aztán a „kutya" négyfelé perdül, lódul szanaszét! Most már látom: jó
kora nyest, nyomában szoros libasorban anyányi kölykei. Persze alájuk lõtte
m, a golyócsapás légnyomása ugrasztotta széjjel õket. Az egyik kölyök egy h
elyt hánykolódik a fûben, sietünk oda! Fiamnak vállán ott a légpuska, itt a
jó alkalom! De mire sebbel-lobbal megtölti, ez a félig alélt nyest is fele
szmél, összekapja magát, e's már el is tûnt az aljnövényzet limbusában.

Kárpáti vadászterület
Azt hittük, hogy medve! (Jól látszik.
hol érte a golyó)
Pihenõ tapsifüles

Végre sikerült elejtenem elsõ muflonkosomat . . ."

A leütött vadmacska Konrád fõerdész és Supa A som-hegyi nagy kan agyar
-

Megérkezve a vadászkunyhóba lerakodtunk, kényelmesen berendezkedtünk. A

fiúk vizet hoztak, száraz rõzsét gyûjtöttek az esti teafõzéshez.
Ebéd, jólesõ kis szunyókálás után korán cserkészni indultunk. De nem so
k köszönet volt benne: a hat lépegetõ láb alatt lépten-nyomon gallyacska
pattant, meg-megzörrent a papírszáraz avar. Két-három alkalmasnak látszó
helyen hiába ültünk lesbe, hiába szólaltattam meg nagy óvatosan az õzhívó
mat. Nem mozdult semmi. Mintha kihalt volna az erdõ.
Már búcsúzni készült a nap, amikor hívásomra odafenn, a tölgyes hegyoldal
gerince táján, az aljnövényzet fagyaibokrai között egyszer csak megkapta s
zememet az a bizonyos vörös folt. Alkalmas fák takarásában izgatottan mutog
atnak a fiúk is a fel-feltûnõ õz felé.
Megnézem a messzelátómmal, vajon miféle. De az õz folyton takarásban va
n: eltart egy ideig, míg meglátom, hogy bak. Mégpedig nem is akármilyen,
mert jóval a füle felett villan meg egy-egy agancsvég.
A kunyeráló fiúknak adom a látcsövet. Én már csak lövésre kész puskám cé
ltávcsövén át iparkodom megállapítani, vajon valóban golyóra érett bakkal
van-e dolgunk. Biztató jel, hogy õkelme igencsak tétovázva, folytonos taka
rásban jõdögél az õzhívó szerelmi kalandot ígérõ hangjára.
Közben már el is határoztam magamban, hogy ha lövésre jön a bak, nem le
szek túlságosan válogatós: hadd legyen kalandjuk a tipickelõ fiúknak. Ige
n ám! De a bóklászó bak máris teljesen eltûnt a fagyaibokrok takarásában.
Várunk, várogatunk, közelebb surranva nézelõdünk, közben nagy vigyázva m
eg-megszólaltatom az õzhívómat. Semmi. Ügy eltûnt a bak, mint a kámfor. E
z is tapasztalt öregúrra vall! A szelünk jó, de valahogy mégis gyanút fog
hatott a ravaszdi. Kár! Talán a fiúk izgatott suttogását hallotta meg?
Ott lesegettünk, hívogattunk sötétedésig. Aztán a Jamy meredek lejtõjén
leereszkedve, egy elhagyott fakihordó úton cserkész-gettünk lassan hazafel
é. A csalódottan elszontyolodott két fiú csendesen, fáradtan kocogott a ny
omomban. Hogy új kedvre derítsem õket, hátrasúgtam:
— Most jártassátok a szemeteket, mert errefelé nagyon szeretnek járni a v
addisznók! Odább, lejjebb van egy jó váltójuk . . .

És mit tesz a véletlen! Alig ereszkedünk valamivel lejjebb, jobbra az ár

okban hirtelen lombzörgés, ágroppanás, szapora, nehéz lépések cuppanása ha
llatszik. Az árkon túl, jó kõdobásnyira, mint valami sötét árny — jókora m
agányos agyaras üget elõ a patakból!
Hamarosan meg is torpan. Nagyot fúj, morog. Akármilyen csendben jöttünk
is, valahogy gyanút fogott.
Lekuporodtunk. Lövésre készen kezemben van már a fegyver. A két megsz
eppent fiú szorosan mellettem kucorog. Peckes ügetésben éppen hegynek i
ndul a kan. Hogy a már igen gyenge lõvilágosság-nál pontosan lõjek, bal
térdemre támasztom a könyökömet. Bár ne tettem volna!
A céltávcsõ hajszálkeresztje a megtorpanó kan lapockáján feketéllik, mári
s rágörbül ujjam a rögtönzött ravaszra. De a lövés eldördülésének pillanatá
ban érzem, hogy valami félrehúzza a könyökömet . . . Kicsap a torkolati tûz
a puskacsõbõl — a kan meg minden jelzés nélkül oldalvást elcsörtet a közel
i sûrûbe.
Mi történt? Mi mozdította el a döntõ pillanatban a kezemet? Kapkodó, izg
atott tárgyalásunk közben minden kiderült: Hogy les közben majd kényelmese
bb ülésük essen, a kunyhóból egy komisz pokrócot hoztak magukkal a fiúk. E
z az összecsavart takaróhurka fiam hátizsákjára volt szerelve. Nos, ahogy
õ mellém kuporodott, ennek az átkozott takarónak elálló vége éppen a térde
m és a támasztékot keresõ könyököm közé került. Fiam ezt észre is vette, é
s nehogy a pokróc a célzásban esetleg zavarjon, félrehúzta. Abban a pillan
atban, amikor csattant a lövés . . .
Hangos volt ezen az estén a vaöászkunyhó, ahogy vég nélkül tárgyaltuk a b
alszerencsés vadászkaland minden részletét! Hogv így volt, úgy volt, hogyan
lehetett volna! Milyen biztos lövés lett volna!
Azon az éjszakán nem sokat aludtam. Amint lefeküdtek a fiúk. kimentem a
kunyhó elé, gyanakodón pislogtam az égre. Némileg megnyugtatott, hogy derü
lt volt az idõ, itt is, ott is csillag fénye villant a fekete fakoronák kö
zött. Aligha kellett ilyenkor minden nyomot elmosó esõtõl tartani. Ez is v
alami. Cigarettázgatva, most már magamban nyugodtan végiggondolva a helyze
tet, megerõsödött bennem a remény, hogy a kant a szerencsétlen véletlen kö
rülmények között sem hibáztam el. De vajon hova, jó helyre kapta-e a golyó
t?
Amint kivilágosodott, nagy serényen már a tegnapi rálövés

helyén keresgéltünk. A kan elrohanásának irányában csak hosszas nyomozás

után találtunk a talajon néhány cseppnyi megbarnult vért. De az ilyen más
napi, száradt vérnyomból bajos dolog megbízhatóan arra következtetni, hog
y milyen lövést kapott a sebzett vad. Még az sem mondott sokat, hogy kevé
s, gyér a vér nagyon: a 7 mm-es golyótól talán nem is tellett többre.
A lövés helyén leültettem a fiúkat, akiknek nyomozás közben máris borsódz
ott a hátuk, hogy sebzett vadkant követünk. De biz magam sem jutottam sokka
l messzebb. Alig száz, százötven lépésnyire. Ott. a Jozkova kefesûrû dzsung
eljében elveszett a vérnyom. Itt már csak jó kutya segíthetett. Igencsak re
stelltem a dolgot, de nem tehettem mást: pár soros, segítséget kérõ levélké
vel a két fiút leküldtem a faluba egy ott lakó vadásztársamért, akinek deré
k vizslája volt.
Magam leheveredtem a sûrû szélén. Közben elgondoltam, hogy három óra i
s beletelik, míg megjön a segítség. Ha dermedt már a kan, addigra ebben
a hõségben megromlik a húsa. Felkerekedtem hát ismét, lövésre kész puská
val behatoltam a limbusba, és megpróbáltam felderíteni a sebesült kan ny
omát. Teljesen eredménytelenül. A folyondárral, vadrózsa- és szederindák
kal összevissza font sûrûben cseppnyi vért sem találtam. Látni is csak a
lig két-három lépésnyire lehetett. További motoszkálásommal csak felesle
gesen rontottam volna a kutya szimatját. Arcomon, kezemen, ruhámon némi
folytonossági hiányokkal, karcolásokkal feladtam meddõ próbálkozásomat.
Délután kutyástul megjött a társam. Rövid megbeszélés után leültettük, há
trahagytuk a vele visszatért fiúkat, és a kan nyomán elengedtük a kutyát. N
éhány percnyi feszült várakozás után már jóval odább, a fõvölgy felé fel is
hangzott a vizsla dühös állóra csaholása! A sûrûben szaporán igyekeztünk a
 helyszínre.
— Maradjon itt — súgta útközben a társam. — Kutyám elõtt én szeretném m
agadni a kannak a kegyelemlövést. Ha visszatör, vágja el az útját! — Ezze
l elcsörtetett az ugatás irányában.
A kutya már vagy negyedórája csaholt egy helyütt: türelmetlenül vártam tár
sam megváltó lövésének dördülését. Ehelyett egyszer csak hallom, hogy hajtan
i kezd a kutya! Elfelé tart, egyre inkább elhal a csaholása . . .
Minek cifrázzam tovább! Világgá rohant a sebesült kan.

Verítékezve megtérõ társam izgatottan lihegve mesélte, hogy ott volt a jókor
a agyaras közelében, pillanatokra látta is, de ide-oda ugráló kutyáját féltv
e nem tudott lövéshez jutni. Közben valamit észrevehetett a kan, mert megáll
ás nélkül elrohant a nagy sûrûben. Egy idõ múlva megjött a teljesen kimerült
kutya is. Tövig lógó nyelvvel, lihegve terült el az avaron.
Vajon milyen lövést kaphatott a kan? Ha csak valami könnyû sebe volna, al
igha marad húsz órán át a rálövés helyének közelében. Halálos sebbel viszon
t már nemigen lett volna annvi ereje, hogy világgá fusson! Társam mondta, h
ogy ott, ahol vizslája a sebesült kant állóra csaholta, csak igen kevés söt
ét vért talált. Hátracsúszott comblövést kapott volna?
A leggondosabb keresés közben sem találtunk egyetlen csontszilánkot sem .
..
Lám, így mentheti meg a vad életét egy alkalmatlankodó
pokróc! ,
Vadászmúltam évtizedei során — hajtóvadászatokon vagy cser-készgetve — so
kszor vadásztam vaddisznóra. De a társas hajtóvadászatokon kívül, ahol ez
t a vadász vendégtõl zokon veszik, csak fehérlõ agyarát mutogató vadkanra
lõttem. Tudj' isten, süldõ zsákmány bennem mindig restelkedést keltett.
Télen, hóban többször is megpróbáltam egy-egy érdemes, magányos vaddis
znó hajnali nyomát követni, hogy nappali beállóhelyén közvetlen közelrõl
kaphassam lövésre. Sajnos, ez nekem sohasem sikerült. Ez az idõmilliomo
sok sportja.
Természetesen gondolnom sem lehet arra, hogy itt most sorra elmondjam
vaddisznós élményeimet. De ha már vaddisznókról van szó, mégis szeretn
ém még két-három különösebb „disznós kalandomat" megemlíteni.
Például azt a téli, sok havas hajtóvadászatot, amikor mint kölyök apám mel
lett kibicelve, úgy jött ránk egy közepes kan, hogy egyik mérges foxink a di
sznó fülébe csimpaszkodva himbálódzott a lapockája körül. Szapora ügetése kö
zben agyarával többször is a bátor kis kutya felé vágott a kan, de az a busa
fejjel egyszerre lódulva vissza, sértetlen maradt. Lövésrõl persze szó sem
lehetett, pedig alig húsz lépésre trappolt el elõttünk a disznó.
Kedves emlékem az a szilveszteri hajtóvadászat is, amikor egv koromfekete
derék agyarast alig ötlépésnyirõl fektettem a hóba
Vadászat után gyorsan haza, puskapucolás, fürdõ, borotválkozás, átöltözés —
és hajnalig rúgtam a port a szilveszteri bálon.
Egy másik hajtóvadászaton ugyancsak megmutatta a már többször említett n
ehéz dupla golyós, mit tud! A sûrû leceserdõben a csaholó kutyák elõl ész
nélkül galoppozó süldõ lapockája elõtt egy karvastagságú tölgyecskét talál
t középen a tompa ólomhegyû golyó. Úgy keresztülcsapott rajta, mint a pint
y, szanaszét röpködtek a fácska kitépett szilánkjai. De ez mit sem zavarta
a derék, 18 grammos lövedéket abban, hogy egy helyt a hóba ne hentergesse
a disznót.
Pedig ez a kárpáti vadra való nehéz dupla golyós Bock-puska — sokszor
emlegettem már eddigi elbeszéléseim során — legelsõ szereplésekor koránt
sem vizsgázott valami kitûnõen.
A drága, új fegyver a lövöldén megállta a próbát. Éppen szarvasbõgés idej
e volt, amikor a gyakorlatban is megmutathatta, mit tud.
Pitymallatkor vad motoszkálását jelezve, igencsak csettegtek a mély árokb
an a rigók, az erdõ csendõrei. De a várt szarvasbika helyett derék agyaras
tûnt elõ a patak menti csalitosból. A szemközti hegyoldal ritka bükkösében
szaporán kocogva igyekezett nappali beállóhelye felé.
Kiváló alkalom az erõs puska kipróbálására!
A lövésre minden jelzés nélkül hegynek fel úgy elrohant a disznó, minth
a kurjantással ijesztettük volna meg. És a rálövés helyén semmit sem talá
ltunk. Azaz dehogy: a velünk levõ erdõõr az avarból elõkotorta a gomba fo
rmára deformálódott lövedéket. Miközben ide-oda görnyedve tovább keresgél
tünk, és odább végre bõséges vérnyomra bukkantunk, a hegygerincen túlról
felhangzott Maxi, az erdõõr eleresztett tacskójának dühös állóra csaholása!
Holtomig nem felejtem el azt a képet, amely szemünk elé tárult, miután l
élekszakadva felkapaszkodtunk a gerincre. A nagy Vödri-cen túli hegyéi fel
ett éppen felbukkanó nap elsõ sugarai vadászszívet pezsdítõ látványt világ
ítottak meg: A szemközti hegyoldalban — tõlünk vagy százötven lépésnyire —
egy ölfarakás mellett ült a sebzett vadkan. Néhány lépésnyire tõle ide-od
a ugrálva dühösen csaholt a bátor kis Maxi. Megunva a hangoskodást. a kan
többször is elõtört, támadta a mérges kis kutyát, de az mindannyiszor ügye
sen félreperdült. Nem gyõztünk betelni a ritka látvány figyelésével.

Néhány perc múlva apám megadta a kannak a kegyelemlövést. Helyben összero

skadt az agyaras, és már dühösen tépázta is a hõs kis kutya. Ekkor egy hirt
elen rántással ismét csülökre kapott a disznó. A hátsó lábaira támaszkodva,
mint a gyertyaszál, elejével felágaskodott, s aztán hanyatt dõlve legurult
a meredeken. Maxi máris ott termett, és diadalittasan marta, cibálta.
Máig is érthetetlen számomra: az elsõ nehéz golyó közvetlenül a lapocka
mögött ütötte át, alaposan megroncsolta mind a két tüdõszárnyat, és a kan
— sebzett vadra jellemzõ rövid vágtában — minden jelzés nélkül, hegyen-völ
gyön át egyszerûen elrohant. Fél órával a súlyos sebzés után még derekasan
támadta az õt körülcsaholó kutyát. A megváltó második lövés félig szembõl
a nyakon és a bordákon vágott keresztül. Ez az eset is bizonyítja, milyen
sebet bír el egy ereje teljében lévõ agyaras.

MEDVÉK
Ezt a fejezetet azért illesztem vadászhistóriáim közé, mert olyan vadásztól
, aki évtizedeken át vadászgatott Szlovákia híres erdeiben, méltán elvárhat
a vadászolvasó néhány izgalmas medvekalandot is-.
Nos, elõre megmondom, hogy — mint a ma élõ szlovákiai nagyvadvadászok
mintegy kilencvenöt százaléka — életemben egyetlen medvét sem lõttem.
Már csak azért sem, mert nálunk a medvét az 1930-as évek óta bölcs vadá
sztörvény vette védelmébe.
Az elsõ világháború után alig 40—50 medvét tartottak számon Szlovákia
hegyi erdeiben. Ma már 400-ra becsülik e becses vadállományt. A mackók e
lszaporodásával a medve-biotóp a Tátn a Szlovák Érchegység rengetegeitõl
nyugatabbra is kiterjedt. Manapság — nem kis izgalmat keltve áz erdõjár
ók között — olyan vidékekre is ellátogat egy-két medve, ahol emberemléke
zet óta csak hírbõl ismerték a Kárpátok e hatalmas ragadozóját. Mostanáb
an — külön engedéllyel, borsos áron — évente 10—15 medve kerülhet teríté
kre Szlovákiában.
Itt eszembe jut néhai kedves, öreg vadászbarátom, a jó hírû vadászíró, v
adászlapszerkesztõ. Jurán Vidor. Ha vadásztereferénk közben medve került s
zóba, sosem mulasztotta el megjegyezni:
— Elhiheted, hogy nekem, mint régi tátrai vadásznak, többször is alkalmam
lett volna medvét lõni. De sosem vitt rá a lelkiismeret, hogy puskát emelj
ek erre az Európa-szerte egyre ritkább, becsesebb õsvadra.
Tisztelet, becsület Jurán önmegtartóztató vadásziasságának. Jómagam bi
zony vadászéletem legbecsesebb ünnepnapjának tartottam volna, amikor med
vét sikerül lõnöm.
Csak egyet. Egyetlenegyet!
Ha a vadásztörvény erre módot adott volna, bizonyára igyekeztem volna el
érni célomat.
Sokszor vadászgattam olyan vidéken, ahol állandó vad volt a

medve, mégis mindössze háromszor találkoztam õkelmével. Elõször a Magu

rán, 1936 nyarán.
A megriadt juhpásztorok, a bacsók medve látogatásáról adtak hírt. Lõni a
kkor már nem volt szabad, de végre legalább látni szerettem volna egy medv
ét. Este egy széldöntés tövében lesbe ültem hát annak a szakadékos, kefesû
rû fenyõfiatalosnak a szélén, amelyben a bacsók a medve tanyáját sejtették.
 Kellemetlen, szeles, medvének való idõ volt. A körülöttem burjánzó málna
bokrok levelein egyhangúan doboltak az esõcseppek. Egyre inkább fogyott a
világosság, de azért — vízhatlan malaclopómba burkolódzva — besötétedésig
ki akartam tartani leshelyemen. Annál is inkább, mert esteledéskor a fenyv
esbõl felhangzott a rigók izgatott csetteeése, riogása, ami rendszerint ko
moly vad motoszkálását jelzi.
Most is úgy volt. Mert a tûnõ fényben a meredek lejtõn, alig néhány lépé
snyire alattam meg-megrezdültek a kis fenyõk, közöttük egy felfelé bócorgó
jókora vad feketéllõ háta mozgolódott.
A biztonság kedvéért lövésre készen szorongatva akkori puskámat, a kis h
at és feles Schönauert, csendesen felálltam, hogy jobban láthassam a medvé
t. De bizony még mindig csak a sötét hátat láttam a kis fenyõcsúcsok közöt
t imbolyogni. Nagy vigyázva felhágtam hát egy széltörte fa öreg törzsére.
Súlyom alatt azonban jókora reccsenéssel megroppant a korhadt fatörzs!
Egyensúlyomat vesztve lehuppantam, de sebtében talpra kaptam ismét! Pár
másodperc feszült csend. Aztán nagyot prüsszentve, fújva, hatalmas ugrá
sokkal eliramodott a medve a hegynek. Rákaptam a puskát: hadd mondhassam
magamban, hogy ha elhúzhattam volna a ravaszt, én is lõhettem volna med
vét.
Egy másik alkalommal sem figyelhettem meg hosszasabban egy benõtt vá
gásban a közelemben elvonuló medvét.
Este volt akkor is, javában tünedezett már a lõfény. Ozbakra lesve már sz
edelõzködtem, hiszen ilyen gyér világítás mellett már nem lehetett volna me
gbízhatóan megítélni, vajon lövésre érdemes-e a bak.
Hatalmas roppanásra kaptam fel a fejemet. Meredeken alattam „valami" egy
jókora korhadt facsonkot szaggatott. A kecskefûzzel, málnával benõtt vágá
s bokrai között sötét árny. két kerek, fekete fül mozgolódott.
Medve!

Megint a kis Schönauert szorongatva figyeltem mozdulatait. A mackó sorra

vizitálta az öreg vágás korhadt faroncsait: nyilván lárvák, pondrók után
kutatott. Sajnos, nemsokára elárult az estefelé már völgynek tartó légjárá
s. Hirtelen fújás, morgás, egy nagy ugrás — és már csak a bokrok mozgása-r
ezzenése mutatta, merre lódul odább a medve.
Néhány évvel késõbb apámmal még hajnalodás elõtt kimentünk leshelyein
kre. Útközben elõttünk egy mély árokban különös szuszogás, faropogás, c
sámcsogás hangja torpantott meg.
A bacsók a minap ismét medve látogatásáról meséltek: ezt megelõzõen nekü
nk is feltûnt, hogy ezen a vidéken mintha minden õz máshova vonult volna e
l. Ezért mindketten szentül hittük, hogy medve bócorog elõttünk. Még a lél
egzetünket is visszafojtva lekuporodtunk, és sóvárogva vártuk a pirkadást,
a jobb fényt. A medve a meredeken lefutó mély árokban felettünk motoszkál
t, köveket, tuskókat forgatott fel. Lesünknek kedvezett a lefele tartó lég
áramlás.
Mire végre megvirradt, a vélt mackó helyett jókora agyaras tûnt fel az á
rok oldalában! Apám menten lekanyarította válláról a puskát. Hamarosan mie
nk is lett a 23 cm-es agyarú derék vadkan.
Az utóbbi években aztán be kellett érnem azzal, hogy a vízmosások saráb
an vagy cserkészúton az arra járt mackó karmos, jókora mancslenyomatát me
gpillantsam. Két éve a Fekete-Vágón, az Alacsony-Tátrában, szarvasbõgésko
r, volt úgy is, hogy egy nemrég arra járt autó kerékvágásában is friss me
dvenyom örvendeztetett meg . . .

VADMACSKÁK
Elöljáróban: Ha nem a vadászkörökben közismerten szavahihetõ, patinás ném
et vadászlapban, a Wüd und Hund-ba.n olvastam volna ezt a tragikus kimene
telû vadmacska-históriát, ,,kacsának", szenzációt hajhászó ,Jágerlatein"-
nek minõsíteném. A cikk rövid tartalma a következõ:
Egy erdõ kellõs közepén az öreg fõerdész a vasárnapi ebéd utár két unokáj
ával és két tacskójával rövid sétára indul. Alig kétszáz lépésnyire az erdé
szlaktól a két futkározó kutya dühösen csaholni kezd. Az unokáival a helysz
ínre sietõ fõerdésznél nincs is puska. Ugyancsak meglepõdik, amint azt látj
a, hogy a két tacskó egy öreg tölgy kiálló, vastag ágán lapuló jókora vadma
cskát csahol. Más fegyver híján a botjával megkocogtatja a fa törzsét, mire
a dühösen prüszkölõ vadmacska hatalmas ugrással a fõerdészre veti magát. M
ielõtt a két tacskó elkaphatná, a vadmacska éles karmaival pillanatok alatt
mindkét szemére megvakítja az öreg fõerdészt. Mire a gyerekek kétségbeeset
t kiáltozására és a kutyák vad csaholására a közeli erdészlakból a helyszín
re ér a puskáját szorongató erdõõr, már késõ . . .
A vadmacska, hazai erdeinknek ez a „kis párduca" tulajdonképpen csak akkor
lett trófeaszerzõ vágyam új célja, amikor a Fátrában egy nyári hajnalon e
lõször találkoztam vele. A Kis-Kárpátokban húsz év. sok száz les, cserkész
et során egyszer sem láttam vadmacskát. Ottani vadásztársaim sem. Ami pers
ze egyáltalán nem jelenti azt, hogy azokban az erdõkben nem fordul elõ ez
a vad. Lõttek ott már farkast is! Nem is egyszer.
A vadmacska korántsem olyan vadfajta, amely csak õserdõk mélyén tanyázik
. Sõt. Elõszeretettel bújik meg az elõhegységek sûrûiben, éjjeli zsákmánys
zerzõ csatangolásai során gyakran ellátogat az apróvadban gazdag mezõgazda
sági területekre, faluk közelébe is. De mert az egész napot félreesõ helye
n, szikla vag>

öreg fa odvában, elhagyott rókakotorék mélyén tölti el, és csak besötétedés

után indul éjjeli vadászkirándulásaira, ez a különben is rendkívül óvatos, t
itokzatos vad bizony elég ritkán kerül az erdõn cserkészgetõ vadász szeme el
é.
A Pofovníctvo a rybárstvo (Vadászat és halászat) címû szlovákiai vadász
lap hivatalos kimutatása szerint 1976-ban a mintegy kétezer példányra bec
sült hazai vadmacskaállományból mégis ötszáznál több került terítékre. Te
hát kb. 1300 ha vadászterületen átlag minden negyedik vadmacska bundája,
koponyája valamelyik vadász zsákmánya lett. Vajon hogy lehet ez, ha a vad
macska egyike a legtitokzatosabb, legóvatosabb vadfajtáknak?
Nos, a zsákmányolt vadmacskáknak zöme a magam ízlésének kevésbé megfel
elõ módon: különbözõ csapdák segítségével, odújából kidöngetve vagy haso
nlóképpen kerül terítékre. Van olyan specialista is — magam is ismerek e
gyet —, aki ilyen módon fogott ötvennél is több eleven vadmacskát, és ad
ott el az évek során különbözõ állatkerteknek. (Darabjával ötszáz koroná
ért.)
Fenntartás nélkül elismerem, hogy nemrég, amikor nálunk a legtöbb erdés
z még nem a közeli faluban, hanem — ahogy illik — az erdõk mélyén meghúzó
dó erdészlakokban lakott, bizony jól tette, ha csapdával kerítette kézre
a baromfiját éjjelente megtizedelõ vadmacskát. De ez nem vadászat. Legalá
bbis nem az igazi. Halásznyelven szólva: az ilyesfajta zsákmányszerzés ha
lászat, de nem sportszerû, kifinomult technikájú horgászás.
E kis bevezetés magyarázza meg azt az évrõl évre egyre növekvõ vágyamat
, hogy egy oly szép, zöld filcszegéllyel kipreparált vad-macskagereznát a
kaszthassak a trófeafalam agancsai, agyarai között kiszemelt helyre, amel
ynek egykori viselõjét valamelyik cserkészetemen szigorúan vadászias módo
n: egyenes golyóval kerítettem kézre.
Az évek múltával ez a vágyam teljesült is, de merõben rendkívüli körülmé
nyek között. Megint sok év múlva az a bizonyos elképzelt egyenes golyó — c
súfondárosan görbére sikerült . . .
Amint már említettem, életemben elõször a Fátrában találkoztam vadmacsk
ával. Július végén, õzüzekedés idején, amikor egy jó bak — dehogyis vadma
cska! — volt cserkészésem célja. Egy este magas, villogó agancsú, igencsa
k derék bakot láttam a Vysoká kis vágásában, amint ádáz iramban ide-oda k
ergette szíve választottját.

Amint aztán másnap, halvány derengéskor kiszemelt leshelyem felé lopako

dtam fel a meredeken, egy félig kidõlt, száraz fenyõfa égnek meredõ törzs
én valami furcsa, fekete alak vonta magára a figyelmemet. Legott meg is á
lltam, hogy jó Zeiss-látcsövemmel alaposabban szemügyre vehessem ezt a gy
anús valamit.
Abban a pillanatban a lompos farkú feketeség hatalmas ugrással levetette
magát a fenyõtörzsrõl — és már el is tûnt a szanaszét burjánzó málnásban.
Ez volt az elsõ, néhány röpke másodperc alatt lejátszódó
találkozásom vadmacskával. Dehogyis gondoltam arra, hogy né
hány nap múlva megismétlõdik ez a ritka élmény — és vadászka
land lesz a javából! ,
Mint már oly sokszor, akkor is eredménytelen hajnali cserkészés után ta
rtottam hazafelé. Azaz rosszul mondom! A természetbarát számára eredményt
elen erdõjárás nem létezik. Mert az õ szemében nem a dagadozó, vérfoltos
hátizsák, nem ország-világ ámítására az aggatékon himbálódzó minél több f
ácán, fogoly, nem is a kalapzsinór mögött kérkedõ véres gallytöret jelzi
a vadászat eredményességét.
A igazi vadászembernek minden erdõjárás, cserkészet, les eredményes. Mé
g akkor is, ha az eredmény, a zsákmány csak egy titokzatos, színpompás ha
jnalodás élménye, egy eleddig még sosem tapasztalt megfigyelés, egy új va
dváltó, dagonya felfedezése, egy ismeretlen madár füttye, rebbenése, az e
lgondolkodtató, megnyugtató magány élvezete, melyrõl egy neves írónk vala
hol azt írta, hogy ez a magány „az egyetlen emberhez méltó állapot" . . .
Sok év óta érlelõdött tapasztalatom, hogy az élménydús, az el-eltûnõdõ,
elgondolkodtató, csupa szem, csupa fül, csupa szív erdõjárásnak elengedh
etetlen elõfeltétele a zavartalan magány, az egyedüllét. Az erdõjárás eze
rnyi apró-cseprõ örömének, hatásának, élményének szívderítõ befogadására
csak akkor tudom igazán finomra hangolni minden érzékszervemet, szívemet-
lelkemet, ha egyedül vagyok.
Nem az a ,,nagy vadász", aki több századik nagyvadjának trófeájával kér
kedik, akit az erdõ, mezõ csupán az új trófeaszerzés lehetõségével csalog
at, akinek kézzelfogható zsákmány nélkül bosz-szantóan eredménytelen egy-
egy vadászkirándulása. Az olyan az igazi vadászember szemében nem is vadá
sz.

Nem a puska, nem is a zsákmány, még kevésbé a szép zöld kabát, a jelvénye
kkel teletûzdelt kalap teszi a vadászt.
De messzire elkalandoztak gondolataim az eredeti témától. Ott szakítottam
meg elbeszélésemet, hogy odafenn a Fátrában egy ,,eredménytelen" hajnali
cserkészetemrõl voltam éppen hazatérõben.
Közben rég elmúlt a hajnal, nyolc óra felé járt az idõ, s a már magasan j
áró nap melegítõ sugarai megvibráltatták a kristálytiszta hegyi levegõt. Fe
nyvesek ölén, egy hangosan zubogó hegyi patak mentén már ingujjra vetkõzve
lépegettem a kis ösvényen a jó reggelivel, a korai kelést, kevés alvást pót
ló élvezetes elnyújtózás, szundikálás ígéretével hívogató falubeli vadászla
k felé. Igaz, a csábító szendergést rendszerint mellõznöm kellett. Fõiskolá
s voltam még akkor: az õsszel esedékes vizsgákra való felkészülés izgalma e
bédig a könyveim, jegyzeteim mellé parancsolt. Fáradtan, álmosan elég bajos
volt elmélyednem bennük, ráadásul gondtalanul leheveredett apám halkan, jó
ízûen mellettem „fûrészelte az álomfát".
A verõfényes nappalon, amikor már minden komolyabb vad régen a sûrûsé
gekbe vonult vissza nappali pihenõhelyére, vadászi-as módon, csendes-óv
atosán szedtem a lábam hazafelé. Szerencsémre. Mert bizonyára nesztelen
járásomnak köszönhetõ, hogy csakhamar olyan vadászkalandban lehetett r
észem, amely alighanem akkor sem ismétlõdött volna meg, ha még igen sok
évig cserkészgettem volna a Fátra vadregényes rengetegeiben.
így azonban amint a patak menti kis ösvény egy hirtelen kanyarodója elé
értem, ösztönszerûen lelassítottam lépteimet, s a kanyar mögül óvatosan
kikukkantva szemügyre vettem az elõttem fekvõ terepet. Abban a pillanatba
n mozdulatlanná is meredtem, lassan lekuporodtam:
Vagy ötvenlépésnyire tõlem, egy patak menti lapos sziklán eleddig még sos
em látott vad feküdt elnyújtózva.
Hiúz! — döbbent belém a szívemet megdobogtató gondolat. De miközben
óvatosan szememhez emeltem a látcsövemet, már láttam, hogy nem hiúz. h
anem jókora vadmacska heverészik ott.
Háttal felém, mind a négy lábát elnyújtva, lustán oldalára dõlten sütkérez
ett a nagy fenyõk résein át beszüremkedõ reggeli

napsütés sugárkévéjében. Nyilván az éjjeli vadászat közben benedvesedett bun

dáját szárítgatta. Mozdulatlanul hevert a mintegy méternyi magas, lapos szik
lán. Csak itt-ott emelte fel a fejét a távoli falu felé figyelgetve, vagy cs
ak a fülét billentette meg, ha valami tolakodó légy kellemetlenkedett. Telje
s biztonságban érezve magát, élvezte a pihenést.
Egy vastag fenyõ mögé kushadva, triéderemen át lélegzet-visz-szafojtva
figyeltem a vadászszemnek ugyancsak ritkán kínálkozó látványt.
Ám csak egy-két percig. Azután nagy vigyázva a puskámért nyúltam, és a c
éltávcsõ szálkeresztje máris ott vibrált a vadmacska felém forduló fekete
csíkos hátán. Lövõujjam már-már rágörbült a ravaszra, amikor hirtelen esze
mbe villant, hogy — inkább nem lövök. Akkoriban a 9,3-as nagy puskával vad
ásztam. A jókora golyó széttépte volna a kívánatos zsákmányt, sõt a sziklá
n szétfreccsenõ lövedék más galibát is okozhatott volna.
Csendesen félretámasztottam hát a puskát, és ismét csak a messzelátómon
át élveztem a becses vadászélményt.
Megint csak egy-két percig. Érthetõ módon sehogy sem hagyott nyugton a
gondolat: Végre, szinte elhibázhatatlanul itt hentereg elõttem a ménkû va
dmacska! Én meg csak tétlenül bámulom?
Akkor támadt fejemben az a fantasztikus elhatározás, hogy nagy vadászk
ésemmel a kezemben megkísérlem belopni és leszúrni a mit sem sejtõ vadma
cskát. De az ostoba tervet menten el is vetettem. Hogyisne! Majd ez a kö
zmondásosán éber vad szépen megvár, míg odasompolygok melléje, és beledö
föm a tõrömet! — gondoltam. Aztán meg hét élete van ám az ilyen ragadozó
nak! Kölyökkorom óta tudom, hogy a madarászó házi cicákba is két-három f
lóbergolyót kellett lõnöm, míg végre elnyújtóztak. De ha még sikerülne i
s keresztüldöfnöm — amíg elszáll belõle az élet, oda kellene szegeznem a
talajhoz, ez pedig a sziklán lehetetlen. A végén még alaposan pórul jár
nék . . .
így múlt el megint két-három perc. A vadmacska közben ott kényelmeskede
tt tovább a napsütötte sziklán. No, most már sehogy sem hagyott békén a t
étlenség!
Hát a botom? — villant fel bennem az új gondolat. Mi volna. ha azzal prób
álnám meg közvetlen közelre belopni, és egy jól irányzott hatalmas csapássa
l leütni?
Bár magam is menten beláttam, hogy ez az elgondolás is csak

bolondság, de mivel más lehetõség nem kínálkozik — meg kell próbálni! Csa
k nem fogok tétlenül ücsörögni, míg a vadmacska megszárítja a bundáját, é
s aztán szépen elsurran az erdõbe! Mi történhet? Legfeljebb nem sikerül a
dolog.
Azzal már szép csendesen neki is gyürkõztem. Leraktam a hátizsákomat, a
nyakamban lógó gukkert, és öles hegymászó botomat megmarkolva, lassan fe
legyenesedtem. Nekiindultam, és akár a lúdtalpas szellem, nesztelenül, na
gy vigyázva lopódzni kezdtem a sütkérezõ állat felé.
Már csak harminc . . . húsz . . . tíz lépés! A végén még sikerül?!
Lopakodásom közben jó elõre magasra emeltem két kézre markolt botomat. Á
t is villant agyamon a gondolat, hogy a nyakára irányzott erõs ütéssel úgy
kell lesújtanom, hogy a botnak ne csak a boldogabb vége, hanem minél nagy
obb felülete találja el a célt, törje el a vadmacska gerincét.
Öt lépés . . . három . . . kettõ . . .
A vadmacska éppen billent egyet vastag, fekete karikás farkával. Felkapja
a fejét — és ugyanabban a pillanatban teljes erõmmel lesújtok rá!
Legott kettétörik hegymászó botom. Hátraugrom. A vadmacska — akárcsak
rugó lõtte volna ki — felszökken a szikláról, és a földre esve, dühösen
fújva, prüszkölve csapkod hátsó lábaival, hogy csak úgy röpködnek körös-
körül a kisebb-nagyobb kövek. Én sem vagyok rest, elébe ugrom. Hátrasuny
t fülekkel rám mered, gyûlöletes dühtõl szikrázó zöld szemmel hánykolódi
k. Eltört botom kezemben maradt felével azonmód lecsapok busa fejére.
Vége. Elnyújtózik, lábai még meg-megrezzennek. Aztán nem moccan többé
. Ismerve a macskák szívósságát — új ütésre készen még egy darabig figy
elem ritka zsákmányomat.
Ahogy sebtében elõkapom a cigarettámat, akkor veszem csak észre, hogy m
ind a két kezem elég erõsen vérzik. Hamarjában nem is tudom, miért. Hát a
sziklán sebesítettem meg az ujjaimat, ahogy a bottal végigvágtam a macsk
án.
Jó ideig ott álldogálok talán a leginkább megszolgált zsákmányom melle
tt. Megadom neki a kijáró végtisztességet. Magamban csendesen lelkendezv
e válogatott fenyõtöretet tûzök kalapom mellé. Most már ráérek nyugodtan
, alaposan szemügyre venni elsõ vadmacskámat.
No, nem is olyan jókora, mint amilyennek ,.a harc hevében'

láttam. Vagy öt-hat kilóra becsülöm a súlyát. De azért — szó se róla! — de

rék, szépen fejlett példány. Még nyári bundája is tetszetõs, szépen tömött
. A színe meg — akár az erdei nyúlé. Csak a gerinc mentén húzódik egy feke
téllõ csík. Az elsõ ütésem a lapockát és a gerincet törte el, a második —
sajnos — bezúzta a koponyáját. Vicsorgóra merevedett szájában a derék szem
fogak olyan hegyesek, akár a tû. Jókora karmai nemkülönben.
Miközben vagy egy óra hosszat örvendezek így magamban, emelgetem, forg
atom, csodálom a zsákmányomat, arra gondolok, hogy ez aztán ma igazi, pá
rját ritkító vadászat volt. Puska. csapóvas nélkül. Közvetlen közelrõl,
szemtõl szemben a kiszemelt vaddal. Mi tagadás: nagyon elégedett voltam
magammal.
Igazán, szívbõl lelkesedni csak a fiatalok tudnak.
Vajon mit fog szólni ehhez apám?
Végül is felszedelõdzködöm, s egyik kezemben az összekötözött lábú va
dmacskámmal, a másikban hegymászó botom maradékával (elteszem emlékül!)
útnak indulok hazafelé. Bizony, útközben minduntalan váltogatni kell a
kezemet: valahogy mégsem olyan könnyû ez a cirmos!
Ahogy végigmegyek a falun — a végén van a vadászlak —, már egy sereg k
íváncsi gyerkõc trappol mellettem. A hajnali cserkészetrõl megtért apám
és vadász vendégünk már jönnek is elem.
— Mit cipelsz, mit lõttél? — kiáltja már messzirõl apám. —
Csak nem rókát, ilyenkor nyáron!
Elcsodálkoznak mindketten, ahogy büszkén magasra emelem becses zsákm
ányomat. Szinte egyszerre kérdezik:
— Hol lõtted? Hiszen nem is hallottuk a lövést! • • •
Lerakodás, mosakodás, sebesült kezem bekötözése és az ezúttal
derekasan megszolgált, bõ villásreggeli után részletesen el kell mondanom,
hogy volt, mint volt. Apám és sokat tapasztalt társa hitetlenkedõ fejcsóvál
gatások közben hallgatják végig friss vadászkalandom históriáját.
Közben az erdõõr már hozza is a vadmacska elõírásosan lefejtett gereznáj
át. Apám a kifordított bõrt. majd meg a macska megnyúzott testét vizsgálga
tja, vajon nem látszik-e rajta esetleg valami régebbi lövés, sebesálés nyo
ma. Megvizsgáljuk persze a dugig telt gyomor tartalmát is. Két egér és egy
süketfajdtyúk emésztetlen maradványai kerülnek napvilágra.
Végül is a következõképpen igvekszünk magunknak megmagya-

rázni, hogyan eshetett meg velem ez az ugyancsak rendkívüli vadászkaland:

 Vadmacskám nyilván kora reggel zsákmányolta a süketfajdot. Telefalta mag
át, és a bõ lakmározás után leosont a patakhoz, hogy jóízût igyon rá. Ezut
án „eszébe jutott", hogy — mielõtt késõ estig meglapul sötét odújában — jó
volna megszárítani vadászat közben benedvesedett bundáját. E célnak pompá
san megfelelt a nagy fenyves mélyén kínálkozó patak menti, napsütötte szik
ladarab. Felpattant rá, kéjesen elnyújtózott . . . csak az ördög akarhatta
, hogy pont akkor vetõdött arra egy gumitalpakon settenkedõ vadász..Vigyáz
ó lopakodását a jó fülû macska sem hallhatta, mert minden neszt túlharsogo
tt a vízeséses hegyi patak zubogása. Saséval vetekedõ szeme sem pillanthat
ta meg a közelgõ veszedelmet, mert az éppen a háta felõl közeledett. De mé
g a szimatja sem segített, mert a reggeli légjárás is hegynek tartott már . . .
Az imént elmondott vadászkaland óta eltelt évtizedek során többször kís
értett a gondolat, hogy ezt a nem mindennapos vadásztörténetet egy vadász
lap hasábjain is nyilvánosságra hozzam. De mindannyiszor visszatartott a
meggondolás, hogy ilyen esetet olvasva — enyhén szólva — magam is hitetle
nkedve csóválnám a fejemet.
Azóta sok, idestova harminc esztendõ telt el anélkül, hogy vadmacskáva
l találkoztam volna. Pedig mindig olyan vidékeken vadászgattam, ahol nem
volt ritka vendég. Ábel, az új fõerdész néhány év alatt több vadmacskát
fogott csapdában. A tribeci hegyekben „mûködött" a már említett vadmacs
kafogó specialista is. Jómagam ugyan nem próbálkoztam azzal, hogy kimond
ottan vadmacskára vadásszak, mégis évrõl évre egyre inkább csodálkoztam,
hogy nekem még véletlenül sem sikerül ezzel a titokzatos vaddal találko
znom. Sikertelenségemet okkal-móddal meg tudtam volna magyarázni: talán
mozgásom, vigyázó lépteim halk nesze elárul az éber vadmacskának. Meglap
ul, elsurran elõlem, még mielõtt megpillanthatnám.
De hiszen az én kedvenc vadászási módszerem sokkal inkább a csendes, „mé
la les". Vagy legalábbis a többet álldogáló, ücsörgõ, mint a járó cserkész
getés. Az a vadászás, amelyet a német vadásznyelv találóan „Stehbirsch"-ne
k, álldogáló cserkészésnek nevez. Nyugodt lesegetésem közben csak az alkal
matlan légjárás válhatna árulómmá . . .

Itt ismét meg kell szakítanom elbeszélésem fonalát. Mert aligha tévedek,
ha azt állítom, hogy vadászás közben elõbb-utóbb minden zöldkabátos el-el
tûnõdik a fõbenjáró vadászias problémán: cserkészés vagy les? Vajon melyik
vadászmódszer kecsegtet inkább sikerrel, új trófeával?
Ugyan melyik cserkészgetõ vadászember fejében nem fordult meg már számta
lanszor a gondolat: Ha csak öt perccel ezelõtt jöttem volna erre, nem épp
akkor találkoztam volna-e az áhított vaddal? És ha most továbbmegyek, vajo
n nem éppen itt fog-e felbukkanni az a jó bak? Áruló, friss nyomomat fogja
keresztezni, és én csak legfeljebb méltatlankodó riasztását hallhatom . .
.
 Nemegyszer hasonló meggondolás aggasztja a lesben ülõ vadászt is. Ilyes
formán: Vajon elég korán, valóban nesztelenül, észrevétlenül értem-e a he
lyemre? Jól választottam-e meg a leshelyemet? Nem volna-e célszerûbb vala
mivel közelebb . . . vagy éppenséggel némileg odább, ott, annak a nagy fa
tuskónak a tövében elülni?
Cserkészni vagy lesni? Ez itt a kérdés!
Mindenekelõtt számba kell vennünk mindkét módszer valószínû elõnyeit és
hátrányait. (A hajtóvadászatot csülkös vadra — a vaddisznóhajtások kivét
elével — Szlovákiában bölcs vadásztörvény tiltja.)
A nagyvadvadászok többsége, fõleg a fiatalja, bizonyára cser-készgetni sz
eret inkább. Hiszen még a vadra egy helyt váró vadász is óvatosan cserkészv
e közelíti meg és hagyja el kiszemelt leshelyét. Régi tapasztalat, hogy a c
serkészõ vadász jobban teszi, ha a területnek csak kisebb részét „cserkészi
le", de azt aztán annál körültekintõbben és alaposabban. Még így is sokkal
nagyobb területet tart szemmel, mint lesben ülõ társa. Ez a vadászási móds
zer tehát nyilván valószínûbb sikert ígér abban az esetben, ha váltóvadra v
adászunk. El kell ismerni azt is, hogy a cserkészõ vadász több egészséges m
ozgást végez a jó levegõn, nem is szólva arról, hogy a folytonos, ígéretes
helyváltoztatás kívánatosan el is szórakoztatja. Járás közben vadászterület
e különbözõ részeinek más-más természeti szépségeiben gyönyörködhet, ellenõ
rizheti, lenyomozhatja a vadváltókat, dagonyát, nyalatót, etetõt, és így sz
erzett tapasztalatait késõbb célszerûen hasznosíthatja.
A lesben ülõ vadász — még ha alkalmas magasülésen várja is a jó szerenc
sét — a vadászterületnek csak sokkal kisebb részét tarthatja szemmel. Iga
z, hogy annál alaposabban és huzamos idõn

át. A les lényegesen kevesebb fáradsággal jár, több alkalmat ad a csendes,

szemlélõdõ pihenésre; ezért a vadászásnak ezt a módját különösen az idõse
bb, higgadtabb vadászok kedvelik.
Akár cserkészünk, akár lesünk, a vadászsiker legelsõ, elengedhetetlen felt
étele, hogy jó legyen a szelünk! Ha ezt nem vesszük figyelembe, kár minden f
áradságért, idõért.
A cserkészni szándékozó vadász elõre nem tudja tervezni cserkészete útv
onalát. Hiszen a vadászkunyhóban éjszakázva honnan is tudhatná, hogy másn
ap hajnalban milyen lesz a légjárás?
Itt úgy látszik, hogy a lesbe ülni szándékozó vadásznak köny-nyebb a do
lga. Idébb vagy odább úgy választhatja meg leshelyét, hogy az ismert vált
óján közeledõ vad ne kaphasson szimatot. Ha alkalmas magasles is kínálkoz
ik, annál jobb. Ha leshelyét elég korán keresi fel, idõközben „kihûl", sz
agát veszti a les megközelítése közben hátrahagyott nyoma. Ezt tudva, jóm
agam szarvasbõ-géskor lehetõleg az egész éjszakát egy megfelelõ magaslese
n szeretem eltölteni, kivált holdtölte idején. Lövés ugyan szóba se kerül
het, de minden vadászterületen épp éjnek idején bõgnek a legszaporábban a
magukat biztonságban érzõ bikák. Ez a hangverseny vadászember fülének a
legnagyszerûbb élmény. Nem szólva arról, hogy közben kiváló alkalom nyíli
k arra, hogy hangjukról, bõgésük mikéntjérõl megismerjük a harsogó bikáka
t, megállapítsuk, hol van a rigyetõhelyük, merre vonulnak stb. Nem kevésb
é kellemes a tudat, hogy itt ülök a magaslesen, akár egy ideszállt bagoly
: sem nyomom szimatja, sem mozgás, sem a lábam alatt megpattanó gally nem
árulkodhat jelenlétemrõl. Mire pirkadni kezd a hajnal — s ha kedvez a va
dászszerencse —, akár közvetlen a les alá tudom bebõgni magamnak a bikát.
Ha meg „a hegy nem megy Mohamedhez" — ami a gyakoribb eset —, az éjjel k
itapasztalt bikajárást ismerve könnyebb elvágni a kiszemelt bika útját.
Ez hát a lesegetõ módszer elõnye.
A cserkészõ vadász — hogy nesztelenül, akadálytalanul mozoghasson — ki
s ösvényeken, vadváltókon próbálja megközelíteni és lövésre kapni a vada
t. Eközben azonban minél nagyobb utat tesz meg, lába nyomával annál több
helyen „büdösíti el" a környéket. Azt pedig minden valamirevaló vadásze
mber tudja, hogy az ilyesmit igencsak zokon veszi a nagyvad! A nyilvános
utakon árulkodó embernvomokat. neszezést esetleg megszokja, de annál

inkább nyugtalanítja, ha az eldugott ösvényeken, a váltóin és beállóhelyén

emberszag csapja meg az orrát.
Silva-Tarouca, a híres szarvasvadász erre egy jellemzõ példát említ a Gl
ückliche Tagé címû vadászkönyvében.
Hatalmas vadászterületén két vadász vendégét két egymással szomszédos pa
gonyba küldi vadászni. Itt is, ott is javában bõgnek a bikák. Ám az egyik
vendég, aki türelmetlenül folyton csak cserkészik, néhány nap múlva dolgav
égezetlenül hazautazik, mert a neki kiutalt területrészen elhallgattak a b
ikák. Ugyanakkor a szomszédban lesegetve vadászó öregúr három jó bikát lõ,
és amikor hazautazik, az õ területrészén még harsognak a bikák.
A cserkészni vagy lesni kérdést — sok érvvel és ellenérvvel — még továb
b is lehetne tárgyalni, de e helyt ebbõl bízvást elég. Végeredményben úgy
is az az igazság, hogy vadászási módszerünket minden alkalommal az adott
helyzethez kell alkalmaznunk. Minden körülmények között csupán egyetlen a
lapelvet kell betartanunk. Azt, hogy vadászási taktikánk mindig vadászias
legyen! A répatáblán reflektorral lesegetõ stüszi éppúgy nem érdemli meg
a vadász nevet, mint a területét minden alkalommal felajzott puskával „a
gyoncserkészõ" kocapuskás!
Ideje most már, hogy írásom vadmacskás fejezetében jókora vargabetûvel
visszatérjek eredeti témámhoz.
Ott hagytam el, hogy — jómagam inkább a csendesen szemlélõdõ lesegetés
t alkalmazva — éveken át azon bosszankodtam, miszerint e mozdulatlan, ne
sztelen leseken nem kerül szemem elé egyetlen vadászó vagy kóborló vadma
cska sem. Évrõl évre ilyen áhított találkozásra számítva, nemegyszer meg
esett az is, hogy az elsötétlõ erdõben az elsõ pillanatban még a motoszk
áló nyuszit is vadmacskának néztem.
Történt aztán, hogy egy szép napon, szarvasbõgés vége felé, már csak est
i szürkületkor jutottam ki az erdõbe. Egy sûrû aljnövényze-tes fenyvessel
körülvett réthez érve, cigarettányi kis pihenõre egy szélsõ fatörzs tövébe
n lekuporodtam. Sehonnan sem hallatszott már bõgés, egyre inkább esteledet
t. A lõvilágossággal egyenes arányban fogyott a reményem, hogy aznap még v
alamilyen vadászkalandban lehet részem.
Am felében sem tartottam még a cigarettámnak, amikor a fenyves szélén h
irtelen valami mozgásra figyeltem fel. Nyulacska.

gondoltam, de azért más látnivaló híján megnéztem a látcsövön át is.

Tyû, a nemjóját! Vadmacska! Méghozzá jókora! Miközben sebtében elnyom
tam a cigarettámat, már nyúltam is fához támasztott puskámért.
A nyilván egerészni készülõ vadmacska kisurrant a tisztásra, és egy vakon
dtúrás mögött meglapult.
Még arra is volt idõm, hogy a csõre töltött tompa ólomhegyû töltényt egy
kevésbé roncsoló rézhegyessel cseréljem fel. Fedezõ fámhoz támasztott puská
m hajszálkeresztje már rá is szívódott a becses célra. Csak az volt a baj,
hogy a vakondtúrástól, fûtõl takart kandúrnak csak busa fejét, testének leg
elejét láthattam. Nem várhattam, mert a céltávcsövön át láttam, hogy a tová
bbosonó macska legott egy terephullám mögött tûnne él. Gondos célzás után c
sattant a lövés!
Csak elhûltem, amikor a lövés után azt láttam, hogy a vadmacska — ez a k
özismerten éber, óvatos vad — kutyába se veszi a lövést, s csak egy helyüt
t Iapulgat tovább! Biztosra vettem hát, hogy — bár semmiképpen sem jelezte
a találatot — jó helyre ment a golyó. Hiszen ha elhibáztam volna, menten
visszaperdült volna a fenyvesbe.
Régi szokásom szerint szép csendesen mindjárt új töltényt csúsztattam a
csõbe, de vonakodtam egy ? második lövéssel is megtépázni a vadmacska bund
áját. Ekkor azonban sarkon perdült a jókora kandúr, és visszasurrant a sûr
ûbe. Kapásból lõttem rá másodszor, de a lövésem nyomán felporzó föld mutat
ta, hogy ez a golyó a cél mögött csapott a talajba.
Biztosra vett, áhított zsákmányomat egy pillanat alatt elnyelte a sûrû
— én meg két cigaretta elszívása után sem tudtam megmagyarázni magamnak,
hogy mi is a helyzet. Mert a rálövés helyén (132 lépés) semmit sem talált
am. Se vért, se golyóvágta szõrt, de még a lövedék becsapódásának a nyomá
t sem. Más híján azzal nyugtattam magam, hogy a már megfogyott világosság
mellett lehetetlen a pontos keresés. Másnap reggel folytatom!
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem volt valami nyugodalmas az éjszak
ám a kis vadászkunyhóban. De váltig azzal biztattam magamat, hogy a kand
úr elsõ golyómat minden bizonnyal megkapta.

Idébb vagy odább, de megkapta. Hiszen tiszta sor, hogy ha felette vagy ala
tta csapott volna be a golyó, abban a minutumban félreperdült volna . . .
Még alig pirkadt a hajnal, a sötét fenyvesben még élesen vijjogott egy
bagoly, amikor már a kunyhó elõtt hallgatództam. No persze! A titokzatos
„széles-kõi bika" éppen ma bõg nagy szaporán! Amikor nekem más dolgom van
. A vadász elsõrendû kötelessége mielõbb megkeresni az általa megsebzett
vadat! Kényszerítõ ok nélkül ezt* csak kocapuskás végezteti mással.
Világosodással apróra átkutattam tegnapi kalandom színhelyét. Hiába. N
em találtam legcsekélyebb nyomát sem annak, hogy vadmacskám megkapta a g
olyót. Végeredményként a kandúr ugyancsak furcsa viselkedését azzal magy
aráztam, hogy a golyó felette süvített el. Ezért maradt meg lapuló helyz
etében még egy-két percig. Hej! Bárcsak ne késlekedtem volna azzal a más
odik lövéssel!
E szégyenletes szereplésem óta ismét jó néhány vadászesztendõ telt el ané
lkül, hogy vadmacskával találkoztam volna. Idõközben vénülõ vadász lett a
z öreg vadászból. Koros — de még nem kóros vadászember, aki egyre gyakrab
ban már csak fegyver nélkül, ám annál szemfülesebben járja az erdõt. Fiat
al vadásztársaim nemegyszer meg is jegyezték: hogy lehet az, hogy olykor
évszámra el sem sütöm a puskámat. „A vadászat vadûzés és erdõzúgás. De so
kkal több erdõzúgás." (Széchenyi Zs.) Azt reméltem, hogy példát mutatok f
iatal vadásztársaimnak arra, hogy a vadászás nem csak lõdözés. Célomat al
igha sikerült elérnem. Erre már akkor ráeszméltem, amikor a vadászvizsgár
a készülõ leendõ nimródok-nak tartott elõadásaim során olykor hitetlenül
fogadták fejtegeté seimet. Nemegyszer megjegyezték: De szépen beszél taná
r úr a vadászatról! Pedig ha tudná, hogy mások hogy csinálják . . .
(Önmegtartóztató vadászgatásomat nem egy fiatal társam úgy magyarázta,
hogy bizonyára azért lövök olyan kevés vadat, mert már kiöregedtem, talán
már a pajtakaput sem találnám el. Ezen olykor méltán felbõszülve biz' is
ten már az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy egy vadászidény sorá
n megmutatom, hogyan, mit tud lõni a becsületben megöregedett vadászember
, ha éppen kedve tartja! De aztán ráeszméltem, mennyire méltatlan volna a
z effajta virtuskodás.)

Mostanában még szarvasbõgéskor is gyakran otthon marad a puska. Ahol mos

t vadászgatok, ott a bikák javarészt sötét éjjel szoktak bõgicsélni. Egy-e
gy csendes, eseménytelen hajnalodáskor, esteledéskor nagy óvatosan, takaré
kosan jómagam szólaltattam meg hát a már oly sokszor sikeresen használt sz
arvashívó tritonkagylómat. Elõfordul, hogy ezzel a fortéllyal a vadász szó
ra tudja bírni a bölcsen hallgató bikákat. Kedvet kapnak õk is a bõgéshez.
De mi haszna? Vastag tölgyfa mögött lapulva alig bõgtem néhányat, s vadás
ztársaim — bizony, volt már úgy is, hogy egyszerre három oldalról — cserké
szgettek leshelyem felé. De ha csak ilyen „bikákat" sikerült is „bebõgnöm"
, azért csendes-elégedetten megsimogattam szarvashívómat. . .
Amióta kedves Demján barátom jóvoltából ismételten a sokkal különb alac
sony-tátrai vadászterületen élvezhettem a vadászkarácsony, a szarvasbõgés
gyönyörûséges élményeit, derûs békét kötöttem megváltozott vadászati leh
etõségeimmel. Mi több: bár egy jó emberöltõn át magányosan vadászgattam,
örömmel tapasztaltam, hogy egy azonos nézetû, ízig-vérig vadász társaságá
ban járni a bõgõ bikák után — ünnepnapok sorozata. Esténkint a vadásztany
án, a „petrólista" lágy fényénél, magunk készítette vacsora, néhány jó ko
rty és cigaretta mellett nagyszerû dolog megbeszélni, együtt meghányni-ve
tni, kiértékelni a nap eseményeit, és vérmes reményekkel másnapra új terv
eket kovácsolni. . . Mert „dupla öröm a megosztott öröm, s csak félig bú
a megosztott bosszúság!"
Szeptember legelején, egy szelíd napsütéses, csendes reggel ismét az erdõt
jártam. Ugyan ki tudna ilyen idõben otthon, a zajos városban lustálkodni, h
a éppen ráér?
Erdõjárásaimat jó elõre úgy szeretem tervezni, hogy mindig valami határo
zott, hasznos céljuk legyen. Etetõket, nyálatokat ellenõrizni, levetett sz
arvasagancsot keresni, jól ismert vadváltókat, dagonyákat lenyomozni — s k
özben új vadászterveket szövögetni. Vagy akár csak jó botnak való borókát
keresni, s hónyomta lombból elõbújt elsõ hóvirágot lefényképezni. Akit biz
almába fogad, azt mindig sokfajta gondfelejtõ örömmel várja az erdõ.
Ezúttal az volt a célom, hadd lássam, van-e már valami jele, nyoma a köz
elgõ szarvasbõgésnek. A puskámat ezúttal is otthon hagytam.
Tapasztalkodó csellengésem közben a Borina fenyvesén át

vágott elég széles, meredek nyiladékhoz értem. Le is lapultam menten, mert

a délig még árnyékban hûsölõ szederbokrok között derék õzsuta legelészett
két bohókás gidájával. Vadászszívet derítõ látvány volt a gidák csintalan
kergetõdzése, majd meg fontoskodó, fülhegyezõ meg-megtorpanása, nagyos fi
gyelgetése. Apjuk ki tudja, hol járt már, így szokott ez már lenni õzeknél.
Amint a kis család legelgetve elvonult az alj növény zetes fenyvesbe, es
zembe jutott, hogy én is tízóraizhatnék, pihenhetnék valamelyest. A nyilad
ék árnyékos szélén, jókora széldöntés tövében letelepedtem hát, és ráérõse
n falatozáshoz láttam. A jóízû tízórai után még egy ideig elüldögéltem kén
yelmes pihenõhelyemen, amikor fölöttem, egy fenyõcsök tövében valami hirte
len mozgolódni kezdett.
Miközben lassan a látcsövem után nyúltam, egy villámgyors ugrással már
fenn is termett a fatuskón egy jól megtermett vadmacska!
Világos nappal, délelõtt fél tizenegykor!
Álmélkodva, messzelátómon át majd felfaltam a napsütötte rönkön kuporgó
 kandúrt. Jól láttam, hogy maga alá húzott hátsó lábaival toporogva ugrás
ra kész helyzetbe helyezkedik.
Tõlem ötven lépésnyire! Az áldóját! Ez volna ám a lövés! El sem lehetne h
ibázni!
Abban a pillanatban — mint egy villanás — a macska nagyot ugrott egy cse
rje tövébe, s néhány pillanat múlva zsákmánnyal a szájában láttam eltûnni
a málnabokrok között. Jókora erdei egeret fogott.
A biztos lövési alkalom kényszerû elmulasztása miatt csendesen ebadtázva
magamban, azért csak továbbra is a szememnél tartott triéderrel figyeltem
a környéket.
És — alig múlt el közben néhány perc —, mintha csak bosszantani akarna: a
vadmacska megint elõbújt, s legott felperdült az iménti napsütötte fatuskó
ra! A kitûnõ megvilágításban még azt is láttam, hogy nyalogatja a száját a
jó tízórai után. Lekushadva percekig lesegetett tovább, de akkor a távolból
csellengõ gombászok kurjantása hallatszott. Leshelyén legott felült a kand
úr, füleit hegyezve figyelt a nyugtalanító hangok felé. Néhány pillanat, és
mint a kígyó lesiklott a fatuskóról, visszasurrant a biztonságosabb fenyvesbe.
Fegyver nélkül nem lett zsákmányommá a vadmacska bõre, de

becses, tanulságos volt ez a vadászélmény így is. Megbizonyosodtam, hogy

hiába mondja a biológia nagy titokban és éjjel vadászgató vadnak a vadm
acskát! Ha csend honol az erdõn, még verõfényes nappal sincsenek tõle bi
ztonságban a nyulak, fácánok és az erdõ énekesmadarai. Becsületére legye
n mondva, az egerek sem.

„EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL!"

Hiányos az olyan vadászkönyv, amely nem emlékezik meg a zöldkabátosok leg
hûbb kísérõirõl, sokszor nélkülözhetetlen segítõtársairól: a vadászkutyák
ról.
Vadászcsalád sarjaként cseperedve fel, sok kedves emlékerr fûzõdik egy-
egy vadászkutyánk nevéhez, jellemzõ „egyéniségéhez". A minden komisz, gye
rekesen ostoba tréfát: fülcsavarást, farokhúzogatást halk nyüszöléssel el
tûrõ, de minden más kutyára féltékeny, mellõlem tapodtat sem tágító vizsl
áinkhoz, a minden hájjal megkent, többé-kevésbé bosszantóan önfejû, enged
etlen tacskóinkhoz, az ördögtõl sem félõ, karakán vaddisznós foxijaink-ho
z, karcsú, gyors lábú kopóinkhoz.
A város peremén, a Hegyipark elején egy bérelt, magányos, tornyos villa
volt gyermekkori otthonom. Nem is a ház volt a fontos, hanem a házat kör
ülvevõ jókora, gyerekszemmel nézve vadregényes kert! Amikor elemista koro
mban odaköltöztünk, még néhány évszázados tölgy, hatalmas erdeifenyõ is t
erebélyesedett benne, koronáikban titokzatosan susogott-zúgott a mifelénk
állandóan fújdogáló szél.
 Olykor még bizony vad is ellátogatott a kertünkbe. Anyám nemegyszer megl
epõdve hõkölt vissza, amikor a konyhakertben zöldséget szedegetve egy-egy
elkószált fogoly rebbent fel elõtte. Én meg egyszer az ülepemre tottyantam
váratlan ijedtségemben, amikor ribiszkeszedés közben az orrom elõtt hurra
nt fel nagy kakatolással egy tarka fácánkakas . . .
Ez a kert, ez a kert! Számtalan csíny tevés, kaland, felcseperedésem, fér
fivé, önálló vadásszá válásomnak néma tanúja! Se szeri, se száma a felejthe
tetlen emlékeknek, melyeknek szárnyán még ma. õsz fejjel is el-ellátogatnak
oda csapongó gondolataim.
Pedig ebben a „kutyás fejezetben" csak annyi szerepe van hajdani nagy ker
tünknek, hogy — könnyû volt ott kutyákat tartani, felnevelni!

Télen-nyáron a kert sarkában egy külön elkerített hely, benne két kutyahá
z volt vadászkutyáink mindenkori tanyája. A „Zwin-ger". Onnan a kertbe csak
az esti etetés után eresztettük ki õket. Reggelig.
Nem is mert a kertünkbõl soha senki egyetlen almát, gerezd szõlõt sem el
lopni! Ej szakánkint megnyugtató volt hallani, ahogy ablakaink alatt idõrõ
l idõre a kertben portyázó kutyáink dobogtak el. Emlékszem egy esetre, ami
kor egy nyári éjjel éktelen, tartós csaholás vert fel az álmunkból. Botot,
zseblámpát markolva, apámmal csakhamar a helyszínen termettünk. Vérzõ orr
al akkor is csak egy ártatlan — sühdisznót rohamoztak a foxijaink.
Vaskos kötet telne ki abból, ha itt valamennyi vadászkutyánkról, kedvenc
vadászsegédeink viselt dolgairól, hõstetteirõl akarnék mesélni. Legalább
egyetlenegyet hadd mondjak el!
Történt egyszer, hogy egy nyugdíjba vonuló gömöri erdésztõl megvettük ké
t híres vaddisznós kopóját. Apa és fia: Sajó és Dudás névre hallgattak.
Amint egy szép téli délután a hosszú utazás után végre megérkeztek, és na
gy kertünkben kiszabadítottuk õket a lécfedelû ládából, elõször persze egy-
egy fát „támasztottak meg" jó hosszasan. Aztán, mint az éhes farkasok estek
neki elkészített kiadós eledelüknek.
Falogatásuk közben mellettük állva, föléjük hajolva gusztáltuk-mustrálga
ttuk õket apámmal. Apám fején a szokásos vadászkalap, a kalapzsinór mögött
néhány vaddisznósörte, melyet a néhány nappal azelõtt lõtt kan marjából t
épett ki.
Erre a sok vaddisznócsatában részt vett öreg Sajó (éppen egy tucat sebfor
radást számoltunk meg rajta!) egyszer csak félbehagyja az evést, felemeli a
fejét, és érdeklõdve odaszimatol apám kalapjához . . . Aztán még jobb étvá
ggyal fal tovább. Ez a rövidke jelenet híven tolmácsolta a kutya megelégede
tt „gondolatát", hogy: no, jól van már! Jó helyre kerültünk!
Vagy egy hét múlva telefonált az erdész, hogy a nagy hóban nyomozva bizt
onsággal jelentheti: „Kalap alatt" van egy konda disznó! (Ez volt a szavaj
árása, ha pontosan tudta, hogy a vaddisznók egy kisebb, könnyen körülállha
tó sûrûben feküdtek el.)
Két autós vadásztársunk közremûködésével kora délután már a helyszínen v
oltunk. Hat puskás, no és persze két új kutyánk. Szép csendesen körülálltu
k a kérdéses hófedte fenyvest, az erdõõr a

konda bevezetõ nyomán eloldotta a pórázt türelmetlenül ráncigáló kutyákat

. Mindnyájan kíváncsiak voltunk, mit tudnak.
Hát az lett, hogy a két mérges kutya csaholó támadásától úgy megijedt a n
égy süldõ, hogy mint az olajozott istennyila iramodtak világgá. Ráadásul po
nt a leggyengébb puskásnak vették az irányt, akinek odavetett golyója tudj'
isten, hol csapott a hóba a süldõk mögött. Jó, hogy disznó helyett nem val
amelyik kutyánkat találta el.
De a baj csak ezután történt! A végtelen gömöri rengetegekhez szokott két
kutya a hetedik határba hajtotta el a disznókat. Kisvártatva el is halt eg
yre távolodó dühös csaholásuk. Besötéte-désig hiába kürtöltünk, lõdöztünk a
levegõbe: híre-hamva se volt két drága új kutyánknak!
Elszontyolodva autóztunk haza a Vaskútról. Az alkalmatlan útviszonyok m
iatt autós társunk vagy egy kilométernyire az otthonunktól lerakott minke
t. Szótlan-szomorúan gyúrtuk a havat hazafelé. Ahogy így baktatunk, egysz
er csak valami hátulról meglöki apám lábát. Hát az öreg Sajó! De Dudás né
lkül.
Lett nagy öröm! Nem gyõztük cirógatni, dicsérgetni. Az öreg kutya csepp
et sem reagált kitörõ örömmel. Mintha csak azt akarta volna ezzel mondani
: Mit lelkendeztek annyit? Nem vártatok meg, hát utánatok jöttem. Ez mind
en. Szóra sem érdemes.
Azóta sok kutyaszakértõnek elmeséltem az esetet. De õk sem tudták elfog
adhatóan megmagyarázni, hogyan tudott a kutya hazatalálni. Nyom, szimat n
élkül! Hiszen zárt autón nyolc kilométernyire vittük ki egy neki teljesen
ismeretlen erdõbe, és így sehogy sem jegyezhette meg az idegen környék j
ellegzetes szagát! Mi meg autón tértünk meg az erdõbõl: nem maradt utánun
k se nyom, se szimat. . .
Dudás másnap sem érkezett haza. Mivel éppen szemeszteri vakáción voltam o
dahaza, apám ellenállhatatlanul ösztönzõ száz korona díjat tûzött ki arra a
z esetre, ha valahogy sikerül kézre kerítenem a másik kutyát is.
Nekem sem kellett több. Száz korona! Sokat próbált sítalpaimmal már másn
ap reggel ráálltam a konda és kutyáink csapájára. Ott, ahol azok tegnap ke
resztezték a puskások vonalát.
Röviden: árkon-bokron, hegyen-völgyön át késõ délutánig fújtatva, verejté
kezve törtettem a csapán. A havon jól ki lehetett venni, hogy a kondát idõn
kint megállították, közrefogták a kutyák.

Ott az ádáz harc közben sok fekete disznósörte szóródott szét a havon. Azt
is érdekes volt a nyomokból kiolvasni, hogy a két kopó zsandár módon két ol
dalról közrefogva hajtotta a süldõket.
Az egész napos keresés közben régen túljutottam vadászterületünk határán
. Szüntelenül a csapákra figyelve már magam sem tudtam, merre járok. Akkor
hirtelen elsötétült a világ, és olyan hóvihar kerekedett, hogy fáradtan,
csapzottan jobbnak láttam feladni a nyilván kilátástalan küzdelmet. Még mi
elõtt behordta volna nyomomat a hó. Elszontyolodva visszafordultam hát, és
siettem vissza, amíg egy mély völgyben ismert vidékre nem jutottam. Egy h
idacska alatt húzódtam meg a fergeteg elõl, de végre ehettem valamit, megi
hattam a jó meleg termoszteát . . .
Néhány nap múlva aztán — újsághirdetések eredményeként — megkerült Dud
ás is. Értesítettek, hogy a nagy hajsza utáni éjjel teljesen kimerülten
tántorgott be egy bakterház udvarára. Amikor egyik társunk autóján elmen
tünk megkerült kutyánkért, bajos volna megmondani, melyikünk örvendezett
inkább: mi Dudásnak, Dudás nekünk, vagy az állatbarát derék bakter a bu
sás borravalónak.
Amilyen szerencsés kimenetelû volt vaddisznós kutyáink bemutatkozó hajtás
a, olyan tragikus vége lett az utolsónak. Alig két évvel késõbb.
Karácsony táján, magas friss hóban vadásztunk vaddisznóra. Ismerve kutyá
ink kitartó hajtását, akkor már minden szomszéd vadászterület gazdáját, er
dészeti személyzetét jó elõre értesítettük, mikor, hol, milyen kutyákkal f
ogunk vadászni. Ez sem segített. Sajó és Dudás ezúttal ismét vadászterület
ünk határán túlra hajtották a nálunk elhibázott közepes kant. Ott meg — ny
ilván a kapóra jövõ lõdíj reményében — már felajzott puskával várta õket e
gy túlbuzgó vadõr. Alig két év múlva ugyanilyen tragikus vége lett kitûnõ
fogas tacskókopónknak, Fruskának is.
Szálkás szõrû, vitéz foxterrierjeinkrõl, mindenes vizsláinkról elbeszé
léseim során egy-egy fejezetben megemlékeztem. Az évtizedek során volt n
ekünk mindenféle vadászebünk. Csak — sajnos — vérebünk nem.
Azért nem, mert:
1) A jó véreb nevelésének, teljesítõképességének elengedhetetlen feltét
ele az állandó gyakorlat, hideg, meleg nyomon egyaránt. Ennek biztosításár
a nekünk, egyszerû városi dolgozóknak nem volt

elegendõ alkalmunk, szabad idõnk. Ma is az a meggyõzõdésem — és ezt a már

említett nagy hírû Konrád fõerdész díjnyertes vérebeinek példája is bizo
nyítja —, hogy valóban megbízható bajor vagy hannoveri vérebet csakis hoz
záértõ, állandó gyakorlatot biztosító vadõr tud eredményesen felnevelni é
s vezetni.
2) Vizsláink, tacskóink, nemegyszer bizony még foxijaink is megbízhatóan
megtalálták a sebzett vadat. Három-négy, nyilván könnyû sebzéstõl eltekin
tve nem is emlékszem olyan esetre, hogy meglõtt vadunk ne került volna ter
ítékre.
Vitathatatlan elv, igazság, hogy minden fõvadas területen vizsgázott vé
reb vagy legalábbis más, alkalmas eb álljon a bizakodó vadász rendelkezés
ére, ha sebzett vad — sokszor ugyancsak bonyolult, veszõdséges — megkeres
ésére van szükség.
Apróvadra vadászva nemkülönben nélkülözhetetlen a jó vadászkutya. Csak a
jó szimatú, gyakorlott vadászeb találja meg a szárnyazottan világgá futó, l
áthatatlanul megbújó foglyot, fácánkakast, tüskés sûrûbe veszett szalonkát,
a sebzetten tovainaló tapsifülest.
Amikor késõbb úgy hozta a sorsom, hogy — immár többnyire a tribeéi hegy
ekben vadászgatva — városi, kert nélküli lakás lett az otthonom, sajnos,
hamarosan be kellett látnom, hogy ott nem célszerû vadászkutyát tartani.
Még komoly, nyugodt vizslát sem. Egyaránt megsínyli azt a kutya és a gazd
ája. A kutyának nincs meg a szükséges mozgásszabadsága, állandó gyakorlat
nélkül elsatnyul az-izomzata, edzettsége, a sok városi bûztõl pedig kopi
k a szimatja, egyre csökken a teljesítõképessége. A napi kis séta — póráz
on — cseppet sem segít ezen. Ha meg az utcán szabadon engedem a kutyámat,
majdnem biztos, hogy csak másnap állít be csapzottan, sárosan, bolhásán.
A jó meleg lakás kényelmében idõvel még a komoly vadászkutya is ölebbé k
orcsosul.
Mégis: amíg csak lehetett, még városi lakos koromban is szerettem magam
nevelte griffonommal járni az erdõt. Ahogy a hegyek alján meghúzódó falucs
kában kiszálltunk a buszból, már alig várta szegény pára, hogy levegyem a
szájkosarát, és szabadjára engedjem. Az volt aztán a tomboló, zabolátlan h
ajkurászás. hengergõzés a faluszéli legelõkön! Hanem aztán ahogy kisvártat
va az erdõbe értünk, parancs nélkül beszüntette az önfeledt rohangá-szást,
és fegyelmezetten felsorakozott mellém. Amíg az erdõben jártunk, állandóa
n a bal lábam mellett volt a helye. Aránylag kis

idõbe telt — a fajtiszta vadászeb sok jó tulajdonsága öröklött —, mire ezt

megbízhatóan megtanulta, úgyhogy azután már póráz nélkül járt mellettem. Pe
rsze annak begyakorlására, hogy akkor is a lábam mellett maradjon, ha nagy
csörtetéssel vad ugrott el elõttem, több idõ kellett. Aztán már csak a vadá
szláztól remegve, türelmetlen nyûszölését is elfojtva, moccanás nélkül mere
dt az utunkba került vadra.
Szél, légjárás ellen cserkészgetve, ahogy kell, nagy elõny, hogy a kutya
jó elõre szimatját veszi a közelünkbe került vadnak. Ilyenkor a kutyám szap
orán néhány lépést elõrelépett, és mereven figyelve a szimatjába került vad
irányába, megtorpant. Ha komolyabb vad került elénk, még a szõrét is felbo
rzolta a marján, olykor bizony még a nyála is kicsordult.
Egyszer ugyancsak komikus utójátéka volt egyik ilyen „kalandunknak".
Nyár derekán õzbakra vadászva, egy fülledt, közelgõ zivatar mennydörgését
õl kísért este szaporáztuk lépteinket a vadászkunyhó felé. A meredek lécesb
en már sötét volt. De ahogy utunk épp egy parányi tisztáson készült átvezet
ni, a beszûrõdõ gyér világosságnál még látható volt, hogy a tisztáson át zö
mök, sötét árnyak tartanak felénk.
Három süldõ, mutatta a fényerõs messzelátó. Be is értek elénk a sötét léc
esbe. Turkálgatva jõdögélnek egyre közelebb.
Biztos lövésrõl, kivált így szemközt, már szó sem lehetett, hiszen a cél
távcsõ hajszálkeresztje is alig volt kivehetõ. De nem is állt szándékomban
valamelyik süldõt meglõni. Nem lövök, ha nem vagyok biztos a dolgomban. A
7 mm-es kis golyó aligha marasztja helyben a disznót, és este már meg sem
tudom keresni a sötétben. Mire másnap reggel megtalálnám, megromlott voln
a már, kárba veszne a húsa. Zivatar után különben is bajos az utánkeresés
...
Annál kíváncsibb voltam, hogyan állja meg a próbát a kutyám!
Meg kell hagyni: derekasan viselkedett. A vadászláztól vacogva lábam mel
lett, mozdulatlanul meredt a syldõkre. Csak amikor a közvetlen közelünkbe
ért disznók gyanakodva megtorpantak, és fújni, morogni kezdtek, rájuk mord
ult a kutyám is. Erre persze hanyatt-homlok elcsörtetett a konda, de paran
cs nélkül a fegyelmezett eb nem lódult utánuk. Igen megdicsértem érte.
Ez volt kis történetem elõjátéka.
A magányos vadászkunyhóban vacsora után hamarosan elfúj-

tam a gyertyát, nyugovóra tértünk. Nyáron rövid az éjszaka, sietni kell az a

lvással. Fáradtan elnyújtóztam az illatos, friss szénával bélelt deszkakerev
eten. Mellettem, a padlón leheveredve, kutyám már elõbb horkolt, mint én.
Ritkán álmodom, de most alig aludtam valamicskét, olyan komisz álmom vo
lt. Hatalmas, villogó agyarú vadkan törtetett egyenest felém. Szeme közé
célozva jó közel engedtem magamhoz, aztán meghúztam a ravaszt. Húzom, húz
om, de a lövés csak nem durran. Nagy igyekezetemben csak hitványt csessze
n a puskám, golyó helyett meg csupa fekete disznósörte freccsen a csõbõl
a kan felé. Az sem rest, nagy iramodással nekem ront és feltaszít . . .
Hirtelen felébredek. Abban a pillanatban már kapiskálom is, hogy minde
z csak egy rossz álom volt — de ugyanakkor immár ébren is érzem, hogy va
lóban rám vetette magát valami. Nagyot rúgok belé, kapom a mindig kezem
ügyében lévõ zseblámpámat, felkattantom. Hát nem a kutya úr ugrott rám?
Gondolta magában, mit kucorog õ a kemény padlón, amikor gazdája mellett
a jó puha szénában is lehetne . . .
Begyakorolt, jó kutyával járva az erdõt, igencsak megnyugtató a tudat, ho
gy ha vaddal, netán gonosz szándékú emberrel akadna dolgunk, megbízható s
egítõtárs van mellettünk. Egy-egy hosszúra nyúlt cserkészeten elpilledve
nyugodtan leheveredhetünk egy kis szunyókálásra valamelyik napsütötte tis
ztáson. Nem kell attól tartanunk, hogy ha elnyomna az álom, valami vadorz
ó, erdei csavargó észrevétlenül elemelheti a puskánkat, drága látcsövünke
t, fotomasinánkat.
Félig ébren heverészve mindig azt tapasztaltam, hogy mellettem elnyújtóz
ott kutyám jó elõre megbízhatóan figyelmeztet, ha vad vagy ember közeledik
. Ha apróvad járt közelünkben, azt úgy jelezte, hogy fektébõl lassan felül
t, és szimatolva, fülét hegyezve figyelt a vad irányába. Ha nagyvad ténfer
gett a közelben, akkor kutyám már felállt, és marján felborzolt szõrrel fo
rdult a közeledõ vad felé. De ha ember — akár csak ártatlan, magányos gomb
ász — közelgett, a kutya mély hangon morogva figyelmeztetett a jövevény ha
lk motoszkálgatására.
Tehát nagyszerû dolog a leghûbb társsal, egy jó kutyával járni az erdõt.
Persze mint mindennek ezen a világon, ennek is akadnak árnyoldalai.

Teszem azt, a kutyával való utazás, közlekedés. Jó annak, aki csak füttye
nt egyet a kutyájának, és otthonából gyalog sétálhat ki közeli vadászterüle
tére — mint valamikor magam is. Vagy akinek saját autója van. De bezzeg ha
zsúfolt vonaton, buszon kell furikázni!
Rövid, egynapos vadászkiránduláson nem probléma kutyánk élelmezése. E
gy falat nekem, egy falat neked, kész. De nem ilyen egyszerû a helyzet,
ha több napig — bõgéskor egy-két hétig — tanyázunk az erdõn, magányos
vadászkunyhóban. A hamuban sült burgonya, a gombaleves vagy párolt alma
nem kutyaeledel.
Aztán az is igaz, hogy két élõlény motoszkálását, szimatját hamarabb me
gérzi a vad. Hallottam, de sosem láttam, hogy van olyan „professzor" vadá
szeb, amely teljesen nesztelenül cserkészik, lekushadva lopakodik a gazdá
ja nyomában. Megvallom: engem nemegyszer bosszantott mellettem haladó kut
yám szöszmötölése a frissen hullott õszi lombban. Még inkább folytonos, j
ól hallható lihegése. Igaz, ha megálltam, szememhez emeltem a messzelátó-
mat, a jó pára rögtön vissza próbálta fojtani a lihegését — de akkorra so
kszor már el is ugrott a megpillantott, ám a furcsa hangoktól idejekorán
gyanút fogott vad.
Nincs öröm üröm nélkül. Valamit valamiért. De bízvást igen sok vadásztá
rsammal együtt jó szívvel ajánlhatom, hogy — aki teheti — mindig alkalmas
vadászebbel járja az erdõt, mezõt.
Megéri!

NEHANY SZO A VADÁSZFELSZERELÉSRÕL

Ha társaimmal — ifjabbakkal, korosabbakkal egyaránt — vadászkönyvekrõl be
szélgetünk, egyre-másra hiányoljuk, hogy vadászírásokban olyan kevés szó
esik a bevált vagy alkalmatlan vadászfegyverekrõl, vadászfelszerelésrõl.
Pedig szóból ért az ember, és a tapasztalás, okulás az élet mestere.
A legtöbb vadász nemigen szíveli azokat a vadászírásokat, melyekbõl csak
 azt tudja meg, hogy az illetõ nimród milyen — többnyire kapitális — vadat
lõtt. A szerzõ ezenkívül legfeljebb még a pompás trófea leírására, méltat
ására szán néhány szót.
A vadászolvasót az is érdekli, sõt talán az egész vadászhistóriából éppen a
z érdekli a leginkább, hogyan, milyen távolságról, milyen fegyvert, milyen lö
vedéket használva lõtt az illetõ a bizonyos vadra. Hogyan állt az állat, hogy
an jelezte a találatot, hogy viselkedett a lövés után és hasonlók.
Ezért nem akarom elmulasztani, hogy a vadászfelszerelésrõl is szót ejtsek.
Röviden, hiszen ez a téma szinte kimeríthetetlen.
A vadászfegyverekrõl
Tudom, milyen kényes téma ez. Nagyon valószínû, hogy a vadászírók éppen
ezért szeretik mellõzni ezt a kérdést. Kinek a pap, kinek a papné, kinek
meg — a lánya. Kezdõ vadászok okulására mégis úgy vélem, hogy nem érdek
telen ebben a témakörben is megemlíteni néhány tényt, amelynek helyesség
ét sok vadászember tapasztalata igazolja.
Egészen biztos, hogy a legtöbb mai vadász — törvény által megszabott mó
don — kizárólag vagy legalábbis túlnyomó részben söréles puskával vadászi
k. Van, aki szerényen beéri az egycsövû, egylövetû „flintával" is. Aki az
onban kétcsövû sörétes vadászfegy-

vert szándékozik vásárolni, annak arról kell döntenie, vajon normál vagy Bo
ck-típusú fegyvert válasszon. (Az elsõnél egymás mellett, a másiknál egymás
alatt helyezkedik el a két csõ.)
Erre vonatkozólag csak annyit: kétségtelen, hogy a vadászok legtöbbje no
rmál sörétes fegyvert használ, már csak azért is, mert ez olcsóbb. Ezzel s
zemben a Bock-puskák hívei azzal érvelnek, hogy az egymás mellett fekvõ ké
t csõ célzás közben túl sokat elfed a célból, lám, a nagy galamblövõ verse
nyeken is a leggyakrabban Bock-fegyvert használnak a „nagyágyúk". A különf
éle automata „gépfegyvereket" a mindenek feletti vadásziasság szempontjábó
l a legtöbb vadász mellõzendõknek tartja. Hadd fusson isten hírével az a v
ad, amelyet a puskás két lövéssel sem talált el! (Itt jegyzem meg: régi ta
pasztalat, hogy minél gyorsabb a duplázás, annál biztosabb a hibázás. A ke
zdõ puskás jól teszi, ha eleinte úgy vadászik, hogy fegyverének csak az eg
yik csövét tölti meg. Aki elõre tudja, hogy csak egyetlen lövés áll rendel
kezésére, hamarabb megtanul célozni is.)
A választandó öbnagyság kérdését napjainkban nemegyszer az a meggondolá
s dönti el, hogy milyen kaliberû töltények kaphatók a helyi szaküzletekbe
n a leggyakrabban, rendszeresen.
Hogy apróvadra milyen sörétet használjunk, azt nem csekély mértékben f
egyverünk sajátossága is meghatározza. Vannak ugyanis fegyverek, amelyek
a finomabb, másak a durvább sörétet lövik jobban. Az természetesen magá
tól értetõdik, hogy szalonkára, fogolyra a finomabb — nagyobb testû apró
vadra, rókára, vadorzó kuvaszra a vastagabb sörét alkalmasabb.
Minden körülmények között elengedhetetlen, hogy mielõtt vadászni indulná
nk — céltáblára, agyaggalambra lõdözve állapítsuk meg a fegyver, az alkalm
as muníció „terítését", valamint azt, vajon jól kezünkre esik, jól „fekszi
k"-e a puskánk. Lesz olyan tehetséges puskás, aki a sûrûn hordó galamblövõ
fegyvert kedveli meg, míg a másik megelégszik a kisebb teljesítményû pusk
ával is.
Azt hangsúlyoztam az imént, milyen fontos, hogy jól fekszik-e a puskánk.
Régi regula, hogy „a csõ lõ, de az agy talál" — mármint a puskának az agy
a. A hosszas célozgatás lehetõségét szinte kivétel nélkül kizáró sörétlövé
s a fegyver határozott, gyors archoz kapását követeli meg. Nem marad idõ a
fegyver megfelelõ vállba illesztésének korrigálására. Ezzel kapcsolatban
megjegyzem, hogy néhai.

igen nagy gyakorlattal rendelkezõ sörétes puskások a manapság aránylag ritk

án látott, pisztolyfogás nélküli — angol ágyazást tartották a megfelelõbbne
k.
Amióta nálunk törvény tiltja a magányos apróvadvadászatot, társas vadász
atra pedig egyre több, különbözõ gyakorlattal bíró vadász vonul ki, különö
sen fontos néhány magatartási szabály feltétlen betartása. Taglalásukat; m
ivel nem tartozik e fejezet témájához, mellõzöm. Annál is inkább, mert e s
zabályok megbízható ismeretét, betartását minden vadászvizsga, vadászatren
dezõ és vádásztárs könyörtelenül megköveteli. Kevés gyakorlattal rendelkez
õ, kissé talán még szeleburdi vadásztársaimnak mégsem mulaszthatom el azt
ajánlani, hogy vadászás közben fegyverük biztosítóját csak puskájuk archoz
kapásának pillanatában — azzal mintegy szinkronban — pöccintsék elõre. Ki
vált a csúszós, göröngyös terepen, szántásokon bukdácsoló vadászok kezében
okozott már sok helyrehozhatatlan bajt, tragédiát a biztosítatlan fegyver
!...
A sörétes puska komoly fegyver, de mégiscsak szószátyár, csacska jószág.
Hol erre csattan, hol arra pattan, és hangoskodásá-nak olykor nincs semmi
eredménye. Oda se neki! Egy-két fogollyal, nyúllal több vagy kevesebb, ne
m sokat nyom a latban.
Nem úgy a rátarti golyós fegyver! Az ugyan csak nagy ritkán hallatja sza
vát, de az a szó aztán mennydörög, és meg is van a súlya, foganatja. Nincs
az a vadász, akinek mindegy, vajon helyben rogy-e a célba vett nagyvad, a
vagy a hetedik határba kell-e még üggyel-bajjal követni a vérnyomot.
A nemegyszer „sorsteljes" golyólövés fortélyát légpuska, kis kaliberû „f
lóbert" olcsó lõszerét pattogtatva kell megtanulni és gyakorolni. Amikor a
ztán komolyra fordul a dolog — a már említett okból — eleinte tanácsos az
egylövetû „gavallérfegyver"! A célnak teljesen megfelel a vegyes csövû vag
y akár az ismétlõ golyós vadászfegyver is, ha csak a csõre töltött egyetle
n tölténybe vetjük minden bizalmunkat. Egyébként mindenekelõtt az a fontos
, hogy a kezdõ vadász az álló vadra való pontos, megbízható lövés készségé
t sajátítsa el, hiszen nagyvadra — a vaddisznóhajtásoktól eltekintve — nem
igaz vadászhoz méltó futtában, iramodása közben puskázni.
Hogy nagyvadra vadászva milyen golyós vadászfegyvert válasz-szunk, az j
avarészt vadászati lehetõségeinktõl és — pénztárcánktól

függ. A vegyes csövû, még inkább a háromcsövû drilling határozott elõnye,

hogy „univerzális" vadászfegyver. Mint ilyen, minden vadászkirándulására
hûen elkíséri a gazdáját. így aztán vadász és puska hamar összeszoknak,
ami igencsak fontos dolog. Persze a vegyes csövû fegyver drágább, kényese
bb jószág is.
Ami a választandó öbnagyságot, lövedéket illeti, egyéni tapasztalatai a
lapján ki-ki inkább a modern kisebb, vagy éppen ellenkezõleg: a vaskosabb
, nehezebb lövedékekre esküszik. Az erre. vonatkozó vadászvitáknak se sze
ri, se száma. Saját véleményemet, meggyõzõdésemet nem vagyok rest megismé
telni: kárpáti nagyvadra vadászva magam a nagyobb öbnagyság, az erõsebb t
öltés által hajtott nehezebb golyó híve vagyok. Biztos, ami biztos!
Igaz ugyan, hogy a vadászember felszerelésének legfontosabb tartozéka a
z alkalmas vadászfegyver és lõszer, de ez bizony még korántsem elegendõ.
Az erdõt, mezõt járva sokszor még a puskánál is fontosabb, nélkülözhetetl
enebb a megfelelõ messzelátó. Hogyisne! Hiszen javarészt csak jó látcsõ s
egítségével állapíthatja meg a vadász, valóban indokolt, Jogos-e arcához
emelni fegyverét. De különben is: az az igazság, hogy a jó vadász legfõbb
, leggyakoribb öröme a vad megfigyelése. Lövési szándék nélkül is se szer
i, se száma az alkalmaknak, amikor számára a puskánál is sokkal nélkülözh
etetlenebb a mindenkor nyakában lógó „gukker".
Milyen messzelátót használjon a vadász? Bár valóban nevetséges figura a s
tüszi, akinek a mellén gyöngyházzal kirakott picinyke színházi látcsõ fitye
g, ez még korántsem jelenti azt, hogy a vadász céljainak csak sokszoros nag
yítású, méregdrága, otromba „csillagvizsgáló" felel meg.
Nálunk általában a hazai gyártmányú és az NDK-ból származó világhírû Z
eiss-látcsövek használatosak. Ezek közül a mi követelményeinknek bízvást
megfelel a 6 X 30-as, még inkább a 8 X 30-as prizmás messzelátó. Vásáro
lhatunk persze nagyobb nagyítású, fényerõsebb látcsöveket is, ezek azonb
an jóval drágábbak, nagyobbak és nehezebbek. Meggondolandó az is, hogy a
többszörös nagyítás egyenes arányban felnagyítja vadászláztól szaporább
kézremegésünket is. Ennek természetes következménye, hogy a nagy nagyít
ású messzelátó ugyan sokkal közelebb hozza szemünkhöz az elénk táruló lá
tványt, de az így nyert kép vibrál, remeg, nem éles. Évtizedek óta 8 X 3
0-as Zeiss Deltrintem látcsövet használva úgy segítek magamon, hogy test
magasságomnak megfe-
lelõ jóféle sombottal járom az erdõt. A leszúrt bothoz fogott látcsõ mind
enkor éles képet mutat. Ha már személyeskedem, hadd említsem meg azt is,
hogy könnyûfém messzelátót ajánlok. Minden erdõjárásom nélkülözhetetlen k
ellékét, a sem túl hosszú, sem túl rövid szíjon a nyakamban lógó, lencsev
édõvel ellátott „gukke-remet" vadászzekém kivágásába bújtatva hordom. Ott
védett helyen, mindenkor a kezem ügyében van, ha meg netán sietésre, kús
zásra kerül sor, akadékoskodva nem himbálódzik az állam alatt. Véleményem
szerint vadászat közben semmiképpen sem célszerû bõrtokjába zárva vagy e
setleg zsebbe gyömöszölve hordani a messzelátót. A szemlencsék (okulárok)
oly sokszor akadékoskodó bepárásodása ellen védelmet nyújt, ha azokat cs
erkészet elõtt az optikai szaküzletekben kapható speciális selyempapír sz
elettel dörzsöljük be.
Valamikor — nem is nagyon régen — luxusnak számított, ha valaki céltávcs
övet szereltetett golyós fegyverére. Manapság már szinte minden nagyvadvad
ász távcsöves golyós fegyvert használ. Valamirevaló vadászember praxisában
azonban ez az optikai célzósegédeszköz nem azt a célt szolgálja, hogy mos
t már képes legyen sokkal messzebbrõl is eltalálni a vadat! A jó vadász az
ért szereltet céltávcsövet a fegyverére, hogy a vadászias, legfeljebb 200
m távolságról golyója biztosabban és jó helyen találja el a célt, továbbá
hogy minél nagyobb valószínûséggel kizárhassa annak lehetõségét, hogy a va
dat csak megpiszkolja, esetleg döggé lövi. Hiszen a felnagyított célt könn
yebb megbízhatóan eltalálni, és a céltávcsõben idejekorán megmutatkozik, n
incs-e galibázó gally, szederinda, imbolygó nádszál a cél elõtt, amely oly
gyakran csúfondárosan félrecsapja a golyót. A fényerõs céltávcsõ még szür
kületkor is — amikor a célgömböt, a „legyet" már nem is látnánk — pontos l
övést tesz lehetõvé.
Téves volna azt hinni, hogy a fegyverre szerelt céltávcsõ mindenkor helyet
tesítheti, feleslegessé teszi a nyakunkban lógó. nagyobb nagyítású messzelát
ó használatát. Lehet, hogy „ha ló nincs, szamár is jó", mégis biztos, hogy k
ét szem többet lát.
A legtöbb vadász négyszeres nagyítású céltávcsövet használ. Vannak pers
ze nagyobb (6—8-szoros) nagyítású, sõt állítható nagyítású, fényerõsségük
et is változtatni tudó távcsõtípusok is. Ezek azonban — akárcsak az imént
említett nagyobb teljesítményû messzelátók — nagyobbak, nehezebbek
, drágábbak. Nem

tudom, más hogy van vele, de nekem bizony nem tetszik az olyan golyós fegy
ver, amelyre otromba „hurkatöltõ" van szerelve. Nem is szólva arról, hogy
célzás közben nyugtalanítana azt tapasztalnom, hogy céltávcsövem nyolcszor
osán felnagyítja kezem remegését, és a hajszálkereszt enyhe vitustáncot já
r a célba vett vad lapockáján .. .
 Aki a vadászfegyverekrõl mindent tudni akar, tanulmányozza át Hardy J
ózsef Vadászfegyverekrõl vadászoknak címû kitûnõ szakkönyvét (Mûszaki K
önyvkiadó, Budapest, 1969). Könyvem e fejezetében csupán néhány praktik
usnak vélt megjegyzésre szorítkozva megemlítem még, hogy azt a távcsõsz
erelési megoldást tartom a legmegfelelõbbnek, amely — az egyéb szüksége
s követelményeknek is megfelelve — egyidejûleg a nyílt irányzékú célzás
t is lehetõvé teszi. Erre különösen akkor van szükség, ha váratlanul, k
özvetlen közelben felbukkanó vadra nyílik lövési alkalom, és az ilyenko
r csak zavaró céltávcsõ lekapcsolására nem marad idõ. De ekkor vigyázni
kell ám, nehogy célzás közben közelebb hajoljunk a céltávcsõhöz! (Aki
emlékszik még rá, tudhatja, hogy — erre nem ügyelve — magam mennyire me
gjártam a Magas-Tátrában lõtt õzbakommal.)
Közelebbi-messzebbi lövés kínálkozván, azt tapasztaltam, hogy kész vesze
delem a céltávcsõ hajszálkeresztjének beállítását szabályozó alkalmatosság
on ide-oda srófolgatni, csavargatni. Betartva a /adászias lõtávolságot a m
ai modern golyós fegyverek használása-Kor ez merõben felesleges is — nem s
zólva arról, mennyi bajt okozott már, hogy a csata hevében a vadász a lecs
avart szálkeresztet a messzi lövés után elfelejtette visszaállítani az ala
phelyzetbe. A száz méterre pontosan belõtt modern vadászfegyver megbízható
lõteljesítményt biztosít anélkül, hogy a céltávcsövön babrálni kellene. H
a — kivételesen — netán a szokottnál messzebbre kell lõni, csavargatás hel
yett sokkal ajánlatosabb egyszerûen valamivel magasabbra célozni.
Nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy a céltávcsõ igencsak kényes jós
zág! Csak vadászáskor kapcsoljuk a fegyverünkre, máskülönben alkalmas to
kban van a helye. Úgy vigyázzunk rá, akár a hímes tojásra.
Rendes vadászember állandó felszerelését jófajta, erõs. éles vadászkés egé
szíti ki. Tulajdonképpen ízlés dolga, vajon becsappint-ható pengéjû, esetleg
dugóhúzóval, konzervnyitóval, ollóval stb. is

ellátott erõs „bicskát avagy rövidebb-hosszabb vadásztõrt tart-e valaki me

gfelelõbbnek. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy — például nagyvad zsig
erelésekor — a szilárd, hosszabb, egyélû pengéjû, tõrszerû vadászkés az al
kalmasabb. Az esetleges dilemmát sok vadász egyszerûen úgy oldja meg, hogy
övén a vadásztõrét, a zsebében meg a köznapi, „civil" életében használt z
sebkését hordja magával. Bicska nélkül nemcsak akkor van bajban a vadász,
ha szalonnázni akar. Tudok olyan esetrõl is, amikor a szorult helyzetbe ke
rült vadász — üvegszilánkokkal volt kénytelen üggyel-bajjal legalább leveg
õt adni az este lõtt disznónak, nehogv másnapra megromoljon a húsa. (Csak
akkor vette észre, hogv otthon felejtette a kését, amikor neki akart fogni
a zsigerelésnek.) Sok kínos spekulálás után mérgében megitta a hátizsákjá
ban lapuló üveg bort, aztán a flaskát egy kövön összetörte, és az éles szi
lánkokkal próbált segíteni magán. Fõ a leleményesség!
 Hosszú vadászpraxisomban egyre inkább azt tapasztaltam, hogy vadászaton,
erdõjárásaim, kirándulásaim során szinte nélkülözhetetlen a jó hátizsák. Al
kalmatlannak tartom a különféle vadásztarisznyákat, oldaltáskákat, mert súl
yuk csak a fél vállat nyomja, nem is igen fér el benne mindaz, amire szüksé
g lehet, nem is szólva az esetleges zsákmányról. Ki-ki a saját tapasztalata
szerint ítélje meg, vajon az õ számára mi felesleges mindabból, amit hátiz
sákom „rejteget": igelit esõköpeny, az évszaknak megfelelõen könnyû pulóver
vagy meleg szvetter, ígelittel borított habgumi ülõpárna, vízhatlan tokban
egy csomag kötszer, gyorstapasz, néhány fájdalomcsillapító tabletta, kis c
sipesz (tüskék, kullancsok eltávolítására). Egy másik vízhatlan tokban a va
startalék: skatulya gyufa, egy doboz cigaretta, varrószerszám, gomb, biztos
ítótû, vékonyabb-vastagabb zsineg, ha szükség lehet rá, zseblámpa. Eleiem,
az oldalzsebben könnyû és törhetetlen mûanyag kulacsban üdítõital, télen eg
y kis termoszban forró tea.
Itt említem meg, hogy vadászszekrényemben egy igencsak fontos listát i
s õrzök. Sokéves tapasztalat alapján ebben a jegyzékben fel van sorolva
minden enCsembencsem, amire vadászkirándulásaimon szükségem van. Puskátó
l, töltényektõl kezdve a fogkeféig
Manapság a szaküzletékben már elegendõ választék áll az egyéb vadászati ci
kket, megfelelõ vadászöltözéket, lábbelit vásárolni szándékozók rendelkezésé
re. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki hol szelíd síkságon, hol meg
zord hegyvidéken vadászik, és

télen-nyáron, száraz vagy nedves, fagyos, havas idõben mindig alkalmasan ak

ar öltözni, annak bizony speciális kis ruhatárra van szüksége. Megszívlelen
dõ, hogy hidegben igen ajánlatos a „réteges öltözködés", elkel a nyakat véd
õ sál, a kesztyû is. (Jól bevált a kötött érmelegítõs, ujj nélküli „kofakes
ztyû".) A rövid vadászzekénél melegebb az ugyanolyan anyagból készült hossz
abb, övvel is ellátott köpeny. Sáros, latyakos idõben jól szolgál a gumicsi
zma, de télen hideg. Egy számmal nagyobbat kell venni, hogy komótosan elfér
jen benne a vastag harisnyás, esetleg meleg kapcás láb, a hidegtõl szigetel
õ filc talpbetét.
Vadászaton nem valami stílszerû, de a legtöbbször különben sem ajánlatos h
osszú nadrágot viselni. Nyilván senki sem szereti, ha egész nap esõtõl, harm
attól, télvíz idején meg hótól nedves nadrágszár borogatja lábikráját, bokáj
át . . .

BEREKESZTÕ
Mielõtt vadászírásom végére öreg írógépemen az utolsó ppntot is odatenn
ém, nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mondjak a kedves olvasónak,
aki mondanivalómat végigolvasta.
Szalonkaváró kora tavasszal fogtam neki hosszú vadászéletem során gyûjtö
getett vad ászemlékeim válogatásának, megírásának. Aztán elmúlt a szarvasb
õgés ideje is, már-már az izgalmas, pontos nyomozási lehetõséggel újra kic
salogató elsõ havat vártam, mire munkámat befejeztem. Irogatásom közben eg
y új, várakozásteljes vadászév telt el, sok erdõjárással, sok új, szívderí
tõ élménnyel, benyomással, hangulattal örvendeztetve az öreg vadászt.
Ha jobb belátásom nem tiltotta volna, bizony elírogattam volna a követke
zõ tavaszig is, hiszen anyagom, témám van bõven — és vajon ki nem elevenít
i fel szívesen élete ünnepnapjainak fel-felcsillanó emlékeit?
A közelebbi-távolabbi múlt emlékein eltûnõdve érzékeli az ember leginká
bb az idõ múlását, mennyire feltartóztathatatlanul, egyre szaporábban per
egnek egymás után a napok, évek, évtizedek. Önkéntelenül is felötlik benn
ünk a gondolat: életfonalunkból vajon mennyi maradt még a rokkán?
És ha az is lepereg — vadászörökségként vajon mit hagyunk utódainknak
?
A világszerte egyre nagyobb tért hódító civilizáció és túlnépesedés korá
ban Közép-Európában már csak Szlovákia dicsekedhet azzal, hogy terjedelmes
rengetegeiben, rónáin medvétõl, hiúztól, zergétõl kezdve a sokfajta apróv
adig mindmáig minden idevaló vadfajta él, honos.
Vad nélkül olyan sivár az erdõ, mezõ, mint díszelõadás után a színpad, a
melyen már csak a néma kulisszák ásítoznak a nézõkre.
Reánk, mai vadászokra hárul a történelmi feladat, hogy utóda ink akkor
is vaddús vadászparadicsomot örökölhessenek, amikor

valahol Nyugat-Európában már csak mókuscserkészetre, nyúllesre lesz hiva

talos egy-egy vadász vendég.
Úgy sáfárkodjanak a mai vadászok, hogy majdan unokáiknak is boldog vad
ászévek jussanak osztályrészül!

TARTALOM
Bevezetõ 9
Apróvadvadászatok 11
Ózbakokról 35
Szarvasbikák 63
Szeptember tizenharmadikán 110
Szarvasvadászat gitárszó mellett 115
Dámbikák 125
Muflonkosok 134
Vaddisznóvadászatok 147
Medvék 167
Vadmacskák 170
„Eb a vadász kutya nélkül!'- 186
Néhány szó a vadászfelszerelésrõl 194
Berekesztõ 202

Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztárs

aság közös könyvkiadási egyezményének keretében. Készült 18 100 példán
yban a Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest részére a Madách Könyvkiadó, B
ratislava gondozásában.

SZÛTSY LÓRÁNT
Boldog vadászévek
A burkoló és kötésterv Péter Danay. a grafikai elrendezés Dömény Klára mu
nkája. A fényképeket Szûtsy Lóránt, Eduárd Studnicka. Jaroslav Holecek és
M. Gálád készítette. Elsõ kiadás.
Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava, 1980. Oldalszám 208
. Felelõs szerkesztõ Cséfalvay Eszter. Képszerkesztõ Varga Lajos.
Nyomta a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Szerzõi ívek száma
14,03 (12,50 szöveg + 1,53 képanyag). Kiadói ívek száma 14,52. SUKK sz.
913/1—73. Összpéldányszám 19 300, ebbõl 18 100 példány a Móra Ferenc K
önyvkiadó, Budapest részére készült a Magyar Népköztársaság és a Csehsz
lovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretébe
n.