PÉTER APOSTOL 2.

LEVELE
Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné

2 Pét. 1. A hit alapja a kinyilatkoztatás;

2 Pét. 1,1 Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola

[követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e
levelet]. Azoknak, akik velünk egyenlő [értékű] drága [és értékes]
hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak
igazságában, [azaz: a mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
megigazítása által]:
2 Pét. 1,2 Kegyelem,1 és békesség2 adassék néktek [és töltsön be
titeket, és gyarapodjon bennetek] bőségesen az Istennek és Jézusnak a
mi Urunknak megismerésében [és megértése által].3
2 Pét. 1,3 Mivelhogy az ő isteni ereje [és hatalma] mindennel
megajándékozott minket, ami az életre és Isten tiszteletére való, [és
ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, és Isten
szolgálatához szükséges]. Annak megismerése [és megértése] által,
aki minket a saját dicsőségével [fényességével, és ragyogásával] és
hatalmával elhívott.4
2 Pét. 1,4 Amelyek által igen nagy és becses [és értékes, drága]
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket. Hogy azok által isteni
természet [és tulajdonság] részeseivé legyetek, kikerülvén a
11
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
22
Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű)
megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A
fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi
értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása
része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is
hangzik.
33
Hogy közösségbe kerüljetek Vele: „Mert a vele való közösségben [Őbenne]
mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és
minden ismeretben [Istenismeretben, tudományban] abban a mértékben, amint a
Krisztusról való bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult]
bennetek” (1Kor. 1,5-6). Hogy megértsétek, hogy: „Egy [egyetlen] az Isten és
mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és
mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).
romlottságot, [elmenekülve a világ romlásától] amely a kívánságban
[a vágy, kívánság, szenvedélyben] van e világon.5
2 Pét. 1,5 Ugyanerre [azaz ezekre az ígéretekre támaszkodva] pedig
teljes igyekezetet [szorgalmat, buzgalmat, lelkesedést] is fordítván [és
minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy] a ti hitetek mellé
[hitetek, és meggyőződésetekben hitelességként] ragasszatok jó
[kiváló, nemes] cselekedetet, a jó [és a kiváló, nemes] cselekedet mellé
tudományt [megismerést, ismeretet, főként a kinyilatkoztatásból
származó tudást].6
2 Pét. 1,6 A tudomány [megismerés, ismeret, főként a
kinyilatkoztatásból származó tudás] mellé pedig mértékletességet
[önuralmat, önmegtartóztatást, a magatok fölötti uralmat]. A
mértékletesség [az önuralom, önmegtartóztatás, a magatok fölötti
uralom] mellé pedig [reményteljes] tűrést, [kitartást, állhatatosságot].
a tűrés [állhatatosság, és kitartás] mellé pedig Isten iránti gyermeki
tiszteletet, [és hitben folyó hívő életet].7

44
És: „Aki megtartott [és megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes,
Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott]. És hívott szent hívással, nem a mi
cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [és
elhatározása, szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint,
mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök
időknek előtte [az idők kezdete előtt]” (2 Tim.1,9).
55
És így folytatódik a kijelentés: „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak
[ezeknek az ígéreteknek birtokában vagyunk], szeretteim, tisztítsuk meg
magunkat [tartsuk távol magunkat] minden (hús)testi és szellemi
tisztátalanságtól [őrizkedjünk a (hús)test és a szellem minden szennyétől
tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől melyet hús vagy szellem okoz].
Isten félelmében vivén véghez [és tegyük teljessé, hajtsuk végre] a mi
megszentelésünket” (2 Kor. 7,1).
66
És hogy miért figyelmeztet ezekre az apostol, azt Hóseás prófétán keresztül
jelenti ki a Szent Szellem: „Elvész (és elpusztul) az én népem, mivelhogy
tudomány nélkül való (mert nem ismeri Istent). Mivelhogy te megvetetted a
tudományt (ezt az ismeretet), én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És
mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről (és nem törődtél Istened tanításával),
elfeledkezem én is a te fiaidról (és én sem törődöm fiaiddal)” (Hós. 4,6).
77
Az Úr Jézus kijelentése: „A ti béketűrésetek által [ez alatta maradást,
várakozást, helytállást mindennel szemben, kitartást, ellenállást, megmaradást a
hitben. / Szó szerint azt fejezi ki: valami (teher, nehézség, megpróbáltatás) alatt
megmarad, várakozik, a helyét nem hagyja el, kibírja… stb. / és
állhatatosságotokkal, és kitartásotokkal] nyeritek meg az életet; És az apostolon
keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert békességes tűrésre (és állhatatosságra)
van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet”
(Zsid. 10,36).
2 Pét. 1,7 Az Isten iránti gyermeki tisztelet, [és hitben folyó hívő élet]
mellé pedig atyafiakhoz [testvérekhez] való hajlandóságot [testvéri
szeretetet], az atyafiakhoz [testvérekhez] való hajlandóság [a testvéri
szeretetet] mellé pedig [Isten szerinti] szeretetet.8
2 Pét. 1,8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem
tesznek titeket hivalkodókká [lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen,
haszontalan, hatástalan, eredménytelenné, és nem lesztek restek], sem
gyümölcstelenekké [sem meddőkké, terméketlenekké] a mi Urunk
Jézus Krisztus megismerésére [és megértésére] nézve.
2 Pét. 1,9 Mert akiben ezek nincsenek [nem jelennek] meg, az vak, és
rövidlátó [mert gyenge a látása], elfelejtkezvén a régi bűneiből [ a
céltévesztett állapotból] való megtisztulásáról.
2 Pét. 1,10 Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és
törekedjetek még] inkább a ti elhívatásatokat és kiválasztatásotokat
erőssé tenni [megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy
megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [nem
fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani] soha.
2 Pét. 1,11 Mert ekképpen gazdagon adatik majd [a segítség, és
támogatás] néktek [és így lesz könnyű számotokra] a mi Urunknak és
megtartónknak [Üdvözítőnknek], a Jézus Krisztusnak örök országába
[és királyságába] való [bejutás, és] bemenetel.
[2 Pét. 1,12 Annakokáért nem mulasztom el [és nem hanyagolom el,
és nem veszem könnyelműen]. Hogy mindenkor [és rendszeresen]
emlékeztesselek titeket ezekre. hogy [bármennyire is] tudjátok ezeket
[és tisztában vagytok ezekkel], és erősek [és szilárdak] vagytok a
jelenvaló igazságban [a valóságban].
2 Pét. 1,13 Méltónak vélem [és helyesnek, sőt kötelességemnek és
igazságos dolognak tartom] pedig, amíg ebben a sátorban vagyok
[amíg e földi porsátorban lakom], hogy emlékeztetés által
ébresztgesselek titeket [buzdítsalak, és ösztönözzelek benneteket];
2 Pét. 1,14 Mint aki tudom [és biztos vagyok abban], hogy hamar
leteszem (por)sátoromat, [hogy közel van sátram lebontása],
amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette [világossá
tette, és tudtomra adta] nékem.9

88
Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Atyafiúi [testvéri]
szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a
tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással
versengők]” (Róm. 12,10). Továbbá: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A
vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül -
angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).
2 Pét. 1,15 De igyekezni fogok azon [mert gondom van, és törekszem
is arra], hogy ti az én halálom [eltávozásom, elköltözésem] után is
mindenkor [minden időben, és mindig] megemlékezhessetek ezekről.
2 Pét. 1,16 Mert nem mesterkélt [kitalált, ravaszul kieszelt,
mesterségesen kiagyalt] meséket [nem szájhagyomány útján terjedő
elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, vagy legendákat] követve [és
nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg
veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [erejét] és eljövetelét
[megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint
akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének],
nagyságának [fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és
ragyogásának].
2 Pét. 1,17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és
dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott:
Ez az én szeretett [és szerelmes] Fiam, akiben én gyönyörködöm [aki
elnyerte helyeslésemet; akiben kedvem lelem, és akiben én
megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem]:
2 Pét. 1,18 Ezt az égből [mennyből] jövő szózatot mi hallottuk, együtt
lévén vele a szent hegyen.10
99
Az Úr Jézus így szólt Péterhez: „Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb
valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig
megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová
nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse (és jelezze), milyen halállal
dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem” (Ján.
21,18-19). De akik az Úréi, azok megvallják, hogy: „… tudjuk [és tisztában
vagyunk vele], hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik,
összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem
kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló
házunk [örök otthonunk] van a mennyben” (2 Kor. 5,1).
1010
Ez pedig – az Evangélium bizonyságtétele szerint – így történt: „És hat nap
múlva magához [maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét
Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És elváltozék
[és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és
világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren
ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a
napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának]. És ímé
megjelenék [és egyszerre láthatóvá lett] ő nékik [és megjelent előttük] Mózes és
Illés, akik beszélnek [illetve beszélgettek] vala Ővele [Jézussal]. Péter pedig
megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, eszményi szép, és kitűnő)]
nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [én felállítok] itt három hajlékot [három
sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél
vala, ímé, fényes [és fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [és takarta,
árnyékolta] be. [És hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd
vevé körül] őket. És ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [a ködből],
2 Pét. 1,19 És igen biztos [megbízható, megerősített, és hiteles] nálunk
a prófétai beszéd [a prófétai Ige] is, amelyre jól teszitek, ha
[gondosan] figyelmeztek.11 Mint [homályos] sötét helyen [vagy sötét
helyzetben] világító [felragyogó, és fénylő] szövétnekre [vagy
lámpásra, mécsesre], míg nappal virrad [és amíg felragyog a nap], és
hajnalcsillag kél fel [nem ragyog fel] szívetekben [a bensőtökben].
2 Pét. 1,20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem
támad saját magyarázatból. [sem nem származik egyéni értelmezésből,
vagy önkényes magyarázatból, és az írásnak egyetlen próféciája sem
oldható meg a magunk magyarázatával].
2 Pét. 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó;
hanem a Szent Szellemtől indíttatva [és Általa sugalmazva] szólottak
az Istennek szent emberei [akik Istenből szóltak].

2 Pét. 2. Óvás a hamis tanítóktól;

2 Pét. 2,1 Valának pedig hamis próféták [álpróféták] is a nép között.

Amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [áltanítók] akik
veszedelmes eretnekségeket [romboló szakadásokat, pusztító
tévtanokat] fognak közétek [titokban és ravaszul] becsempészni. Akik
[vallási irányzatokat, vallásos csoportokat, felekezeteket, vezetnek be,
ezáltal viszályt, pártoskodást, meghasonlást, különválást, széthúzást
hoznak létre]. És az Urat, aki megváltotta, aki [megvásárolta] őket,
megtagadván, [és elutasítva] önmagukra hirtelen való veszedelmet
hoznak, [gyors pusztulást, és romlást zúdítanak].12

mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam,

akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet;
Őbenne telik kedvem]: Őt hallgassátok [és reá hallgassatok]” (Mát. 17,1-6).
1111
És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mire kell figyelni:
„A teljes írás Istentől ihletett …” (2 Tim. 3,16).
1212
Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek pedig a hamis
prófétáktól [és óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az
ál- a látszat, és hazug prófétákat], akik juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben,
bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről
ismeritek meg [és ismeritek fel] őket. Vajon a tövisről [a tövisbokorról] szednek-
e szőlőt, vagy a bojtorjánról [a bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről]
fügét?” (Mát. 7,15-16). És hogy ezek a hamis próféták mit hirdetnek arról így szól
a Szent Szellem: „… Meglássátok (és vigyázzatok), hogy valaki el ne hitessen
(és meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt
mondják: Én vagyok a Krisztus, azaz: én vagyok a felkent; és sokakat
elhitetnek (és megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5) „Mert hamis Krisztusok (hamis
felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és
csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és megtévesszék), ha lehet, a
2 Pét. 2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát
[kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket, és sokan fognak
engedelmeskedni, és behódolni nekik] és követik majd veszedelmes
útjukat, ami romlást, és pusztulást hoz rájuk]. Akik miatt az igazság
[a valóság] útja káromoltatni fog [s miattuk becsmérelni fogják az
igazság útját].13
2 Pét. 2,3 És a telhetetlenség, a [nyereségvágy, kielégítetlen
kapzsiság, mohóság] miatt költött [kitalált igékkel, behízelgő,

választottakat is” (Mát. 24,24-25) Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül
figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó
támad és jelt vagy csodát ad (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel
vagy a csoda, amelyről szólott (és beszélt) vala néked, mondván: Kövessünk
idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle
jövendőmondónak (annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra.
Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy
megtudja, ha szeretitek-e az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a ti Isteneteket teljes
szívetekből, és teljes lényetekkel?” (5 Móz. 13,1-3) Azért: „Ezt mondja a Seregek
Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait
(beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (és hiábavalóvá tesznek
benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és saját bensőjük látomását hirdetik),
nem az Úr, Jahve az Örökkévaló szájából valót (és nem azt, amit az Úr, Jahve az
Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16) János apostol elragadtatásban így látja ezeket:
„És láték a sárkány (azaz a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis
próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat;
Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14) Az apostol így
figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint
amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket
atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat
támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak
[kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik
más tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét tanítják
annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok
el őket, és térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis apostolok,
álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is
csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem
meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a
végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).
1313
Vagyis az Úr Jézust, és az Ő munkáját fogják becsmérelni, hisz Ő mondta,
hogy: „Én vagyok az út, az igazság [a valóság] és az élet; senki sem mehet [és
senki sem juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam [csak rajtam
keresztül]” (Ján. 14,6). És: „A Szellem nyilván (és világosan) mondja, hogy az
utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre
és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén (és hallgatva). Hazug
beszédűeknek képmutatása által, (olyanokra, akik képmutató módon hazugságot
kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt űznek belőletek, és
[becsapnak, kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk [ítéletük] régtől
fogva [régóta] nem szünetel [és nem késlekedik] és romlásuk, és
[pusztulásuk] nem szunnyad, [és pusztulásukat nem kerülik el].14
2 Pét. 2,4 Mert ha nem kedvezett [nem kímélte, nem volt engedékeny,
és elnéző, és nem kegyelmezett] az Isten a bűnbe esett, [céltévesztett]
angyaloknak, hanem mélységbe [a fény legteljesebb hiányába]
taszítván, a sötétség [a homály, és a szerencsétlenség] láncaira
[szolgáltatta ki], és adta oda őket, hogy fenntartassanak, és [rabokként
őrizzék őket] az ítéletre.15
hirdetnek) kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. Akik tiltják a
házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, (bizonyos ételek élvezetét)
melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik
megismerték az igazságot” (1 Tim. 4,1-3).
1414
Ezek: „Árulók, [olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták
a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [meggondolatlanok, szenvedélyesek,
hevesek, elhamarkodottak, féktelenek], felfuvalkodottak [önteltek, dölyfösen
viselkedők], inkább a gyönyörnek, [akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók
inkább] mint Istennek szeretői [és keresői]. Kiknél megvan [megtartják,
megőrzik] az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [külső formáját, hitben
folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [ellentmondanak, és elutasítják]
annak erejét [a lényegét, erő-megnyilvánulását, csodatevő erő képességét,
hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall]. És ezeket kerüld
[fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól]” (2 Tim. 3,4-5). „Mert
belopózkodtak [beférkőztek, és észrevétlenül befurakodtak] valami emberek,
[bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [és akik régóta elő vannak
jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, (és előre kijelöltettek erre az
elmarasztaló ítéletre, és büntetésre). Istentelenek, [azaz: Isten nélkül élők,
elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét [jóindulatát, kedvezését,
jóindulatú gondoskodását] arcátlanul megváltoztatják, átalakítják, és mássá
teszik, és ezzel más helyzetbe visznek, és az egyetlen Istent és uralkodót, a mi
Jézus Krisztusunkat megtagadják [és elutasítják]” (Júd. 1,4).
1515
Júdás apostol bizonyságtétele: „És [azokat] az angyalokat is, akik nem
tartották [és nem becsülték] meg fejedelemségüket [a maguk eredeti rendjét, és
saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [saját] lakóhelyüket, [a saját
dicsőséges mennyei testüket] a nagy nap ítéletére, örök [érzékelhetetlen, és
láthatatlan] bilincseken, sötétségben [őrizetbe] tartotta” (Júd. 1,6). És hogy kik
voltak ezek, arról így hangzik a kijelentés: „Amely időben az ádámi faj elkezdett
elszaporodni, és uralkodni a földön, és megszentségtelenedett, és
beszennyeződött, erőtlenné vált, (és személyes ragaszkodás jött létre).
Szemlélgetik, és nézegetik az angyalok az emberi faj szülötteit, hogy azok
szépek, kellemesek, nagyszerűek. Elfoglalja egyik a másik után, ki-ki egy másik
személyt, akit kiválaszt, megkedvel, kíván, akiben gyönyörködik. És szólt Jahve,
az Örökkévaló: Hiába irányítja Szellemem örökké az emberiséget, az emberi fajt
mégis bolyong, és tévelyeg. Azon az emlékezetes, sorsdöntő napon lázadó
2 Pét. 2,5 És ha a régi [az eredeti, kezdeti, ősi] világnak,a [teremtett
világnak] sem kedvezett [nem kegyelmezett, és nem kímélte meg az
őskor világát sem]. De Noét, az igazság [a megigazulás] hirdetőjét,
[hírnökét, követét] nyolcadmagával megőrizte [megtartotta,
megmentette], özönvízzel borítván el az istentelenek, [azaz Isten
nélkül élők] világát [özönvizet borítván az elvetemült világra].16
2 Pét. 2,6 És ha Szodoma és Gomora városait elhamvasztva [hamuvá
tette], végromlásra kárhoztatva [katasztrófa által pusztulásra ítélte],
például tévén [intő példaként, figyelmeztetés céljára történő
bemutatásuk által] azokra nézve, akik istentelenkedni fognak [akik
Isten nélkül élnek].16
támadók érkeztek a földre, és meglepve őket rávetették magukat, rárontontottak
az emberiségre, az ádámi, vagyis az emberi fajra, akikerősebbek /
hatalmasabbak voltak és felülkerekedtek és legyőzték őket, egész életen át tartó
rabszolgaságra)” (1 Móz. 6,1-4). János apostol látomásban ezt így látja: „És lőn
az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a
sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De (nem tudott felülkerekedni), és
nem vehetnek diadalmat, (és azért többé nem volt maradása a mennyben) és az ő
helyük sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy, és (hatalmas)
sárkány, ama régi (ősi) kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az
egész föld kerekségét elhiteti, és (megtéveszti) vetteték a földre, és az ő angyalai
is ő vele levettetének” (Jel. 12,7-9).
1616
Ez pedig így történt: „És oda vesze minden földön járó/és mozgó (hús)test,
madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden
féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élet lehelete vala, a
szárazon valók közül (és ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az
Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és minden élőt), az embertől a
baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a
földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1
Móz. 7,21-23).
1616
Mózes bizonyságtétele példaként azoknak, akik elhagyják a szövetséget:
„Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és
semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának
és Ceboimnak elsüllyesztett helye, amelyeket elsüllyesztett (és elpusztított) az
Úr, Jahve az Örökkévaló haragjában és búsulásában” (5 Móz. 29,23). „Ímé, ez
volt a vétke Szodomának… kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt
nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És
felfuvalkodnak s cselekednek utálatosságot előttem, és elveszítem őket, mikor ezt
megláttam” (Ezék. 16,49-50). Júdás apostol is erről ír, a pusztulás okát is kijelentve:
„Miképpen, és [ahogyan] Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok is,
amelyek azokhoz hasonlóan [hasonló módon] paráználkodtak. [átadták magukat
a fajtalankodásnak, és ugyanúgy feslett életet éltek], és más hústest után jártak,
[egy másik ember teste után rohantak érzéki vággyal. másféle hústest utáni
kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak] például
vannak előttünk, [például szolgálnak] örök [soha meg nem szűnő] tűznek
2 Pét. 2,7 És ha megszabadította [kiragadta a veszedelemből, és
megmentette] az igaz [az igazzá nyilvánított] Lótot, aki az
istenteleneknek [az Isten nélkül élőknek] fajtalanságban való
forgolódása [elvetemült viselkedése, életmódja] miatt elfáradt, és
[gyötrődött].17
2 Pét. 2,8 Mert amaz igaz, [igazzá nyilvánított], azok között lakván, a
gonosz, és [törvénytelen] cselekedeteket látva és hallva, napról-napra
gyötri vala magát].18
2 Pét. 2,9 Meg tudja szabadítani, és [ki tudja ragadni] az Úr a
kegyeseket [a hívőket] a kísértésekből, a gonoszokat [az engedetlen;
hitetleneket] pedig az ítélet, a [döntés] napjára fegyelmezésre, és
megjavításra fenntartani, és [megőrizni].

büntetését szenvedvén” (Júd. 1,7). Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés

arról, hogy miért szerepel az igében oly sokszor ez az eset: „Mindezek pedig
példaképpen [példaként figyelmeztetésre, előképként] estek rajtuk. [Történt
velük]. Megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le,
hogy okuljunk belőlük mi] akikhez az időknek [világkorszakok] vége elérkezett,
[akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,11).
1717
Így mentette meg az Úr Lótot, példaként minden hívőnek: „Akkor ezt
kérdezték, és mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet,
fiaidat és leányaidat, és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyből. És
mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd
a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz (el ne pusztulj) a
városnak bűne miatt. Mikor pedig (tétovázott), és késedelmeskedék,
megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott
hagyák a városon kívül. És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg
a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj,
hogy el ne vessz (különben elpusztulsz). És monda Lót nékik: Ne oh Uram! (Ne
oda)! Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod,
melyet mutattál irántam, (és olyan nagy szeretettel bánsz velem), hogy életemet
megtartotta: de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem,
és meghaljak. Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd
meneküljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok. Monda azért
néki: Ím, tekintek rád (és engedek neked) e dologban is, és nem pusztítom el a
várost, amelyről szólottál. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig,
míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Cóárnak. A nap feljött
vala a földre, mikor Lót Cóárba ére” (1 Móz. 19,12.15-22).
1818
Az Úr Jézus kijelentése: „Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett [és
történt]; ettek, ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek. De
amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett [kéneső hullott] az
égből, és mindenkit elvesztett [elpusztított]: Ezenképpen lesz [és ugyanez fog
bekövetkezni] azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik [amelyen az
Emberfiáról a lepel lehull, és lelepleződik]” (Luk. 17,28-30).
2 Pét. 2,10 Főképpen, és [különösen] pedig azokat, akik a hústestet
követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot
megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak, arrogánsak, arcátlanok]
maguknak kedveskedők [önteltek, maguk tetszését keresők], akik a
méltóságokat káromolni [becsmérelni, rágalmazni, gyalázni, rájuk
rosszat mondani] nem rettegnek.19
2 Pét. 2,11 Holott az angyalok [a hírnökök, követek], akik erőre és
hatalomra nézve nagyobbak, nem [hoznak], és nem szólnak azok ellen
az Úr előtt káromló [rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő,
rosszindulatú] ítéletet].20
2 Pét. 2,12 De ezek, mint oktalan [értelem nélküli] természeti
[ösztönös] állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra valók
[melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket],
azokat, amiket nem ismernek, [tudatlanságukban] káromolván,
[becsmérelnek, szidalmaznak, gyaláznak], azoknak pusztulásával, és
[ugyanúgy] fognak el is pusztulni.21
2 Pét. 2,13 Megkapván gonoszságuk [Isten nélküli életük] díját
[fizetségét, zsoldját], mint akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti
tobzódást [a naponkénti fényűzést, pompát, kicsapongást, dőzsölést].
Undokságok és fertelmek [szennyfoltok és szégyenfoltok ők], akik
kéjelegnek [tobzódnak] az ő csalárdságukban [a megtévesztésben,
becsapásban, csábításban], mikor együtt lakmároznak veletek.22

1919
Ezek: „Értetlenek, [balgatagok; ostobák; értelmetlenek]. Hitszegők,
[szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok]. Szeretetlenek. [kíméletlenek;
szívtelenek; ragaszkodás nélküliek], könyörtelenek, [engesztelhetetlenek;
irgalmatlanok; összeférhetetlenek], [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten
rendelkezését, [végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik]
méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik
ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [Egyetértenek; oltalmazzák azokat]”
(Róm 1,31-32). Már a prófécia így hangzik ellenük: „Csak ellenkezést keres (csak
pártütésre törekszik) a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene” (Péld. 17,11).
2020
Példaként mutatja be az ige, hogy: „Pedig Mihály arkangyal, mikor az
ördöggel vitatkozván Mózes holtteste felett vetélkedett, [az ördöggel vitatkozva
küzdött Mózes holttestéért] nem mert arra káromló [rágalmazó, gyalázkodó,
becsmérlő, rosszindulatú]) ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg
téged az Úr!” (Júd. 1,9).
2121
Róluk ír Júdás apostol is: „Ezek pedig azokat káromolják, [szitkozódnak,
becsmérelnek, gonoszul beszélnek azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig
természet szerint tudnak, [természetükből adódóan, ösztönösen megértenek]
mint az oktalan [értelem nélküli] állatok [élőlények], azok által [megrontják
magukat; romlásukra válnak] megromolnak [eltévelyednek, csábítás áldozatául
esnek, és abba belepusztulnak]” (Júd. 1,10).
2 Pét. 2,14 Akiknek szemei paráznasággal, és [hűtlenséggel] telve, és
[parázna vággyal van tele], bűnnel [a céltévesztés hatalmában,
irányítása alatt vannak; alá vannak rendelve neki] telhetetlenek és
[nem tudják abbahagyni]. Elhitetik [csalogatják, és csapdába csalják,
elcsábítva félrevezetik, rászedik, elszédítik] az állhatatlan [tétovázó,
bizonytalan, ingatag] személyeket. Szívük gyakorlott a
telhetetlenségben [a többet bírás vágyával, kapzsisággal, mohósággal,
gyakorlott a haszonlesésben], átok gyermekei.23
2 Pét. 2,15 Akik elhagyván az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén
Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszság [az Isten nélküliek]
díját [a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [teljesen átadta, odaszánta
magát].24
2 Pét. 2,16 De megfeddetett [és rendreutasításban részesült] az ő
törvénytelenségéért [törvényszegéséért]: egy igavonó néma állat
emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
2 Pét. 2,17 Ezek víztelen kútfők [száraz források], széltől hányatott
[vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok], akiknek
a sötétség homálya [a tudatlanság sötétsége] van fenntartva örökre [a
legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig].25

2222
Júdás apostol így ír azokról, akikben nem él a Szent Szellem: „Ezek
szennyfoltok [szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [szeretetlakomáitokon], és
szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [félelem nélkül, szemérmetlenül]
veletek [együtt] lakmároznak, [egyedül saját] magukat [pásztorként legeltetve,
jóllakatva, dédelgetve] hizlalják. Víztelen, [száraz, esőt nem adó] szelektől
hányt-vetett [égtájak felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [őszi, hervadt, és
elszáradt], gyümölcstelen [terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen],
kétszer meghalt és tőből [gyökerestül] kiszaggatott fák” (Júd. 1,12). Ezek
ajándékaikkal - amit soha nem kaptak meg – dicsekednek, pedig: „Mint a felhő
és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, aki kérkedik (és dicsekszik) hamis
ajándékkal” (Péld. 25,14).
2323
Azt mondja az Úr: „A te szemeid és szíved (nem törődik mással) csak a te
nyereségedre vágyik, (hogy a magad hasznát hajszold), és az ártatlan vérére, és
ragadozásra és erőszak elkövetésére” (Jer. 22,17).
2424
Júdás apostol így ír róluk: „Jaj nékik! Mert… a Bálám tévelygéseivel
[megtévesztéssel, kijátszással] bérért [díjazásért, jutalomért] szakadtak ki…”
(Júd. 1,11). Bálám története pedig ez: Moáb királya Bálámért küld: „Elmentek
tehát Móáb és Midján vénei, és náluk (kezeikben) volt a varázslás díja (a
jövendőmondásnak jutalma). Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák
üzenetét. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne
a Moáb fejedelmeivel” (4Móz. 22,7.21-28). Bálám sorsáról így ad hírt Isten igéje:
Isten parancsára: „… harcolnak Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala
az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek, és minden férfiút megölnek. … és
Bálámot a Beór fiát is megölik fegyverrel” (4 Móz. 31,7-8).
2 Pét. 2,18 Mert hiábavalóság [és haszontalanság, ostobaság] kevély
[fellengzős, fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal
[vággyal, szenvedéllyel], bujálkodással [féktelen kicsapongásokkal]
elhitetik [csábítják, csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik
valóban elszakadtak [elmenekültek] a tévelygésben élőktől [a
megtévesztésben forgolódótoktól].26
2 Pét. 2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a
romlottság [pusztulás, pusztítás] rabszolgái; mert akit valaki legyőzött
[aki gyengének bizonyul valamivel, vagy valakivel szemben], az annak
rabszolgájává lett.27
2 Pét. 2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő,
Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [felismerése, és megértése]
2525
Már a próféta így szól róluk: „És kinyújtom kezemet … azok ellen, akik a
háztetőkön az ég seregének hajlongnak. És azokat, akik hajlongnak, esküdvén az
Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra, de esküsznek az ő Molokjokra is; Azokat is,
akik elfordultak az Úr, Jahve az Örökkévaló követésétől, és akik nem keresik az
Urat, Jahvét az Örökkévalót, és nem tudakoznak felőle (nem is törődnek vele)”
(Sof. 1,4-6). Jeremiás prófétán keresztül így szól az Úr: „Mert Isten nélkül élők
vannak az én népem között; guggolva fülelnek, (orvul leselkednek, akik kivetik
hálóikat). Mint a madarászok; tőrt vetnek, (emberekre vadásznak) embereket
fogdosnak” (Jer. 5,26). Pál apostol is róluk ír: „Mert sokan vannak, akik úgy
élnek, mint a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei. Ezekről az
emberekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ezt ismét. Mert
ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják, hanem a saját testi
kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni való dolgokat tesznek, és még büszkék is
rá! Csak földi dolgokon jár az eszük” (Fil. 3,18-19). Ezek hitetlenek, akikről
Ézsaiás is prófétál: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely
nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).
2626
Júdás apostol is ír ezekről: „Ezek zúgolódók, [morgolódók] panaszkodók,
[sorsukkal elégedetlenek, és sorsuk ellen lázadók, akik a sorsot hibáztatják, és
állandóan siránkoznak, és zúgolódnak végzetük miatt]. A maguk kívánságai
szerint [és vágyaik, szenvedélyeik szerint] járnak, és [szenvedélyeiktől
vezettetve élnek]. Szájuk kevélységet szól, [kevély, fellengzős, fennhéjázó
arcátlan fecsegésük dagadó áradat] haszonlesésből személyimádók [érdekből
csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot
húzzanak]” (Júd. 1,16). Dávid így szól róluk, azért ilyenek, mert: „Konok szívük
elzárkózik, szájuk gőgösen beszél” (Zsolt. 17,10).
2727
Az Úr Jézus kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz
[mindenki], aki bűnt cselekszik [céltévesztésben van], (rab)szolgája a bűnnek
[céltévesztésnek]” (Ján. 8,34). Hiszen: „… akinek oda szánjátok [és
alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre,
annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek [a
céltévesztésnek] halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek
igazságra, [ami megigazulásra vezet]. Mert mikor a bűn, [a céltévesztés]
(rab)szolgái valátok, az igazságtól szabadok [függetlenek] valátok” (Róm. 6,16.20).
által a világ fertelmeit [szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, [a világ
fertelmeitől megmenekültek, megszabadultak]. De ezekbe ismét
belekeveredve [belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve,
összefonódva] legyőzetnek [elbuknak, azokkal szemben gyengéknek
bizonyulnak, és újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek],
az ő utolsó állapotuk gonoszabbá [rosszabbá, súlyosabbá] lett az
elsőnél [az eredetinél].28
2 Pét. 2,21 Mert jobb [hasznosabb] volna rájuk nézve, ha meg sem
ismerték volna az igazság [a megigazulás] útját, mint hogy
megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a nekik adott szent
parancsolattól.29
2 Pét. 2,22 De betelt [beteljesedett] rajtuk az igaz példabeszéd
[valóságosan a példázat] szava [igéje]: Az eb visszatért [visszafordult]
a saját okádására, és a megmosódott [a megfürdetett] disznó a sárnak

2828
És így folytatódik a kijelenés: „Mikor pedig a tisztátalan [a gonosz,
szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz]
helyeken jár [és bolyong; és vándorol], nyugalmat [és csillapodást] keresve, és
nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét
kijöttem. És oda menvén, üresen [és gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt
feldíszítve] találja azt. Akkor [nyomban] elmegy [és elsiet] és vesz maga mellé
más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak;
és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő], utolsó [későbbi]
állapota gonoszabb [és rosszabb] lesz az elsőnél [mint az előző volt]…” (Mát.
12,43-45). Ez a rosszabb állapot lehet súlyos, vagy gyógyíthatatlan betegség is,
erről így beszél Isten igéje: Az Úr Jézus meggyógyítja a Bethesda tavánál 38 éve
betegen fekvő embert. És egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek
után találkozik vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál;
többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod (hogy valami rosszabb ne
történjék veled)!” (Ján. 5,14). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért:
„Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi)
hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy
azon növekedjetek” (1Pét 2:2).
2929
És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha szándékosan [önként, készségesen,
szabad akaratból] vétkezünk, [tévesztjük el a célpontot, és válunk újra
céltévesztőkké] az igazság megismerésére való eljutás, a [valóság befogadása]
után, akkor többé nincs bűnökért [céltévesztésért] való áldozat. Már [nem
használ a bűnért való áldozat]. Hanem az ítéletnek valami rettenetes [félelmetes,
ijesztő, szörnyű] várása és a tűznek lángja, [heve] amely [elkerülhetetlenül]
megemészti az ellenszegülőket, a [szembenálló ellenségeket]” (Zsid. 10,26-27).
Már a prófétán keresztül kijelentést nyert, hogy: „Ha elhajol az igaz az ő
igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal
meg, melyet cselekedett” (Ezék. 18,26).
fertőjébe [a megfürdött disznó a sarat dagonyázza, a sárban
hempereg].30

2 Pét. 3. Új Ég és Új Föld.

2 Pét. 3,1 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amellyel

a ti tiszta [őszinte] gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem,
[amellyel napfény tiszta gondolkodást akarok bennetek kelteni].31
2 Pét. 3,2 Hogy [eszetekbe jussanak], és megemlékezzetek a szent
prófétáktól, az [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő
személyek által] ezelőtt mondott beszédeiről, [előre kijelentett Igéiről]
és az Úrnak és Megtartónak [szabadító, megmentő, Üdvözítőnek]
általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról [utasításáról].32
2 Pét. 3,3 Tudván [ismerve, és megértve] először azt, hogy az utolsó
időben [a végső, utolsó napokban] csúfolkodók [gúnyolódók]
támadnak, [jönni fognak olyanok, akik mindenből gúnyt űznek]. Akik
saját kívánságaik [vágyaik, és szenvedélyeik] szerint járnak, és
[élnek].33
2 Pét. 3,4 És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete?
Ugyanis amióta az atyák, az [ősatyák] elhunytak, minden azonképpen
[változatlan] marad a teremtés kezdetétől fogva.34

3030
A példabeszéd pedig így hangzott „Mint az eb megtér [visszafordul] a maga
okádására, úgy az [Isten nélkül élő] bolond megkettőzteti [megismétli] az ő
bolondságát” (Péld. 26,11).
3131
Mert: „Méltónak vélem [és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos
dolognak tartom] pedig, amíg ebben a sátorban vagyok [ebben a földi
porsátorban lakom], hogy emlékeztetés által ébresztgesselek, buzdítsalak, és
ösztönözzelek benneteket” (2 Pét. 1,13).
3232
És így folytatja az apostol: „És igen biztos [szilárd, erős, stabil, megbízható,
megerősített, és hiteles] nálunk a prófétai beszéd [(logosz): a prófétai Ige] is,
amelyre jól teszitek, ha [gondosan] figyelmeztek. Mint [homályos] sötét helyen
[vagy sötét helyzetben] világító [felragyogó, és fénylő] szövétnekre [vagy
lámpásra, mécsesre], míg nappal virrad [és amíg felragyog a nap], és
hajnalcsillag kél fel [és fel nem ragyog] szívetekben [bensőtökben]” (2 Pét. 1,19)
„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent
Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21).
3333
Júdás apostol is erre figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Mert azt
mondták néktek, hogy az utolsó időben [az idők végén, a létkor befejeződésekor]
lesznek csúfolódók [gúnyolódók], akik az ő [saját] istentelen [Isten nélküli,
hitetlen] kívánságai [vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten nélküli
vágyaik szerinti életmódot folytatnak]. Ezek azok, akik különszakadnak
[szakadásokat támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek,
elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,18-19).
2 Pét. 3,5 Rejtve van tudniillik előlük, míg ilyen akarat él bennük,
hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a föld vízből
keletkezett, és jött létre, és vízen át Isten szava Igéje tartja fenn].35
2 Pét. 3,6 Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett,
[elpusztult].36
2 Pét. 3,7 A mostani, a [jelenlegi] egek pedig és a föld [földbolygó],
ugyanazon szó [(logosz): Ige] által megkíméltettek, [megmaradtak;
ugyanaz az ige őrizte meg] tűznek tartatván fenn, az ítéletnek [és
döntésnek] és az Isten nélkül élő emberek romlásának,
[pusztulásának] napjára.
2 Pét. 3,8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim,
hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő,
mint egy nap.37

3434
Azt kérdezi az Úr: „Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok
Izráel földjéről: Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?!) Ezokáért
mondd nékik: Ezt mondja Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten: Megszüntetem e
közmondást (ezt a szóbeszédet) és nem mondogatják azt (nem példálóznak így)
többé Izráelben, sőt inkább ezt hirdesd nekik: Közeledik az az idő, amikor
valóra válik minden látomás. Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és
(látomás) és hízelgő jövendölgetés (jósolgatás) Izráel házának közepette. Mert
ha én, az Úr, Jahve az Örökkévaló szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok,
valóra válik késedelem nélkül. Ha a ti napjaitokban mondok valamit, ti
engedetlen nép, azt meg is teszem! - így szól Jahve az Örökkévaló, az én Uram,
az Úr” (Ezék. 12,22-25). Mert: „A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól
belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! Ők ugyan ezt mondják nekem: Hol van az
Úr, Jahve az Örökkévaló igéje? Teljesedjék már be!” (Jer. 5,13;17,15). De: „Jaj
azoknak, akik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt, mint szekeret
köteleken; Akik ezt mondják: siessen (cselekedjék) és tegye hamar munkáját,
hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük
meg” (Ésa. 5,18-19).
3535
Kijelentés a Logoszról, vagyis a teremtő Igéről: „Kezdetben [eredetileg már]
vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige.
Minden [a mindenség] Őáltala lett [Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; és
általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett,
ami teremtetett, és létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-2). De
ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (rémája:
megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta),
hogy ami látható, a láthatatlanból (és nem a jelenségek világából) állott elő”
(Zsid. 11,3).
3636
És így folytatódik a kijelentés: „Amelyek engedetlenek [nem meggyőzhető
hitetlenek] voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az
Isten türelmesen várakozott] a Noé napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a
bárka föl nem épült], amelyben kevés, azaz nyolc élet tartatott [mentetett,
őriztetett, menekült, és maradt] meg víz által [víz útján, vízen keresztül]” (1 Pét. 3,20).
2 Pét. 3,9 Nem [késlekedik] és nem késik el az ígérettel az Úr, mint
némelyek késedelemnek tartják; hanem [türelemmel viseltetik
irántunk] és hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek,
elvesszenek [elpusztuljanak, megsemmisüljenek], hanem hogy
mindenki megtérésre jusson [gondolkodásmód megváltozásra és új
felismerésre térjen].38
2 Pét. 3,10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor
az egek recsegve-ropogva [óriási zúgással, zajjal] elmúlnak, [nagy
robajjal, zúgva tovatűnnek]. Az elemek [a világ elemei, az anyag
alkotórészei, a tapasztalati világ anyagi alkotóelemei] pedig megégve
[elégve] felbomlanak [felolvadnak, feloldódva széthullnak], és a föld
[a föld, mint látható világ] és a rajta lévő dolgok [a benne levő dolgok,
alkotások] is megégnek. [A föld és a rajta lévő alkotások is megégnek:
Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg
értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az
értelemben, hogy sorra kerülnek].39

És Dávid is így prófétál: „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi
3737

nap, amely elmúlt, és mint egy őrváltásnyi idő éjjel” (Zsolt. 90,4).
3838
De te: „…megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted, helytelenül
gondolkozol] az ő [végtelen gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és
hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát. Nem tudván,
[nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek jósága
[irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új
felismerésre, Isten felé visszafordulásra] indít, [ösztönöz; próbál vezetni]” (Róm.
2,4). Hiszen Isten: „… azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az
igazság, azaz a valóság, vagyis Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4) Mert azt
mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól Jahve
az Örökkévaló, az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen, és
visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23). „S azért vár az Úr, Jahve az
Örökkévaló, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy
megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene Jahve az Örökkévaló Úr;
boldogok mindazok, (akik benne reménykednek)” (Ésa. 30,18).
3939
Ézsaiás is erről prófétál: „(Széthull), és elporhad az ég minden serege, és az
ég mint írás egybehajtatik, (összecsavarodik mint egy tekercs) és minden serege
lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb” (Ésa. 34,4).
János apostol látja, amikor a Bárány: „…feltörte a hatodik pecsétet: nagy
földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold
olyan lett, mint a vér, És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa
hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodik, mint
mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből
elmozdíttatik” (Jel. 6,12-14). Az Evangélium újra -és újra beszél az Úr Jézus
visszajöveteléről, és az azt kísérő jelenségekről: „Mindjárt pedig [közvetlenül]
ama napok nyomorúságai [szorongattatásai, megpróbáltatásai, szorongásai, e
gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold
2 Pét. 3,11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak [feloldódnak,
széthullnak], milyeneknek kell lennetek [hogyan kell élnetek] néktek
szent életben [Istennek szentelt, Istenhez méltó, a világtól és annak
szennyétől való elkülönülésben], és hívő életben.
2 Pét. 3,12 Akik várjátok és sóvárogjátok [szorgalmasan,
buzgólkodtok; nem vesztegetve az időtöket haszontalan dolgokra, és
siettetitek] az Isten napjának eljövetelét, amelyért [és amely miatt] az
egek tűzbe borulva [lángolva] felbomlanak [feloldódva, széthullnak,
szétfoszlanak], és az elemek [a világ elemei, az anyag alkotórészei, a
tapasztalati világ anyagi alkatelemei] égve megolvadnak!
2 Pét. 3,13 De új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, ami
lényegében is különbözik a korábbitól] eget és új földet várunk az ő
ígérete, és [kijelentése] szerint, amelyekben igazság [megigazulás]
nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről
lehullnak, és az egeknek erősségei [tartóerői, a világmindséget összetartó erők]
megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]” (Mát. 24,29). Ézsaiás is az
Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és közeledik)
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak napja, mint pusztító hatalom jő a
Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak) minden kezek, és
elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek (megriadnak),
kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek (gyötrődnek), mint a
szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és
arcuk lángba borul (és lángban ég). Ímé az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak
napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a
földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (és kipusztítja róla
a vétkeseket). Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és
világosságukat), sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem
tündökölteti (és nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt
(és megbüntetem a világ gonoszságát), és a gonoszokon vétküket (és a bűnösök
bűnét), és megszüntetem az istentelenek (törvénytelen, törvényszegő; törvényen
kívüli) kevélységét (és véget vetek a kevélyek gőgjének), és az
erőszakoskodóknak gőgjét (és gőgösségét) megalázom. Drágábbá (és ritkábbá)
teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit (az emberiséget, az
ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről
a föld is, a seregek Urának, Jahvénak az Örökkévalónak búsulása (és féktelen
haragja) miatt, és felgerjedett (és izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13). Jóel
is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) a döntés völgyében!
Mert közel van az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak napja (a sorsdöntő nap)
az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják
(és elvesztik) fényüket. Az Úr, Jahve az Örökkévaló (hangja) pedig megharsan
a Sionról és megzendül (és mennydörög) Jeruzsálemből, és megrendülnek az
egek és a föld; de az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő népének oltalma (menedéke,
védelme, és népét megoltalmazza) és az Izráel fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel.
3,14-16).
lakozik. [Amelyekben Isten királyi uralkodásának rendje tökéletesen
érvényesül].40
2 Pét. 3,14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek
[törekedjetek, fáradozzatok, gondtok legyen rá], hogy szeplő nélkül
[folt nélküli, makulátlan, hibátlan, nem szennyezett] és hiba nélkül
valóknak [kifogástalan, kifogáshatatlan, támadhatatlan, feddhetetlen,
vádolhatatlan, szó szerint: repedéstelen tisztának] találjon titeket.
békességben, [háborítatlanságban, jó állapotban, épségben,
egészségben].
2 Pét. 3,15 És a mi Urunknak [türelmét] és hosszútűrését üdvösségnek
[biztonság, oltalom, védelem; épség, egészség, a menekülés
alkalmának] tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia [testvérünk]
Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
2 Pét. 3,16 Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél
azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket
a tudatlanok [a tanulatlanok] és állhatatlanok [tétovázó, bizonytalan,
ingatagok] elcsűrnek-csavarnak, [kiforgatnak, meghamisítanak] mint
egyéb [a többi] írásokat is, a maguk vesztére [saját romlásukra,
pusztulásukra].
2 Pét. 3,17 Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az
istentelenek [az Isten nélkül élő hitetlenek] tévelygéseitől [csalásától,
félrevezetésétől] elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek, [és
saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek].
2 Pét. 3,18 Hanem növekedjetek [és erősödjetek] a kegyelemben és a
mi Urunknak és megtartó [megváltó, megmentő, segítő, gyámolító,
gyógyító, üdvözítő] Jézus Krisztusunknak ismeretében [kegyelmében
és megismerésében]. Néki legyen dicsőség [tekintély, tisztesség,
méltóság, fény, ragyogás], mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

4040
János apostol elragadtatásban látja az új eget, és új földet: „Ezután láték új
eget és új földet; mert az első [a korábbi, a kezdeti, eredeti] ég és az első [a
korábbi, a kezdeti, eredeti] föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala” (Jel. 21,1).