Popper Péter

VALLÁSALAPÍTÓK
Szabbam adittáml Minden lángban áll! Popper Péter
Barátaim, lobogó lángban álltok.
Lángol a száj és szánkban az íz,
A piros hús s a fehértestű víz.
A* élet felgyújtotta a világot!
VALLÁSALAPÍTÓK
Szabbam adittám! Minden lángban áll!
Felgyújtotta a szenvedély tüze.
A düh, a kín, a vágy, a vér tüze.
A mindig újraszülető halál.
Az ördög ég és minden lángban áll.
Az ördög ég és nem bírtok vele!

(Buddha: részlet a Tűzbeszédből)

 T a rta lo m -*>■*

Tartalom

Első rész - Bevezető fejezetek arról, amiről nem lesz szó

ebben a könyvben
I. A farkatlan majom balladája 9
Borítóterv: Pintér László II. A teremtés mítoszai 11
III. A mágikus kultúra 15
IV. A mágikus gondolkodás 16
V. A mágus 17
VI. A vallás keletkezése 17
1. A halotti mise átírása.......................................... 17
2. Messze az alapítóktól.......................... ............... 18
3. A szentek is emberek?.......................................... 20
4. A vallás a gyerekkor projekciója...................... 21
VII. Kinyilatkoztatáson és megvilágosodáson alapuló
vallások................................................. 22
VIII. A vallás szerkezete..................................................... . 23
IX. Kései bevezetés.............................................. . 25

Második rész - Abrahám

I. A láthatatlan Isten................................... 29
II. A mamré'ligeti találkozás........ . 41
ISBN 963 7 1 6 8 6 6 4 III. Az ősatya és a nép jellem e 43

Saxum Kiadó Harmadik rész - Mózes

Felelős vezető: Jenei Tamás I. Az életmű........................................... 47
Felelős szerkesztő: Palcsó Mária II. Mózes származása.......................................... 50
Tipográfia éa műszaki szerkesztés: FeZo Bt.
III. A Tízparancsolat.................................................... 52
Nyomdai előkészítés: Stúdió 23. Bt.
IV. A Messiás eszméje.............................................. . 57
Felelős vezető: Jáckl Norbertné
Nyomta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 261445 V. Mózes és Józsué................................ . 60
Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató
 — a- P o p p e r P é t e r ^ *-H- ÉJJEL AZ ÍRÓASZTALOMNÁL -*>»

Negyedik rész - Buddha Kilencedik rész - Luther

I. Indiai hagyományok................................................... ... 65 I. Luther élete............................... ...... ........................... ..163
II. A szánkhja bölcsele te ........ ..................... ..................... 69 II. Luther drámája......................... .................................. ..167
III. A megvilágosodás................ .......................................... 72
IV. Buddha hite és halála.................................................... 85 Utószó - C. G. Jung visszanéz.......................................... ..173

Ötödik rész - N ázáreti Jézus Függelék 179

I. Tyanai Apollonius....................................................... 93
II. Zsidó vallási irányzatok Jézus idején..................... 97
- A szadduceusok és a farizeusok.......................... 97
- Az esszénusok és a terapeuták......... ............. . 100
- A zelóták................................................................. 102
III. A názáreti Jesuá (rabbi Jesuá háNocri) pere...... 103
IV. Iskarióti Júdás...................................................... 108
V. P á l.................................................................................. 111

Hatodik rész - Lao-ce és a T a o ......... ...... .......................... ..125

Hetedik rész - K onfucius............ ...................................... ..135

Nyolcadik rész - M ohamed

I. Az iszlám legfontosabb tanításai............................. .145
1. Az iszlám a világ vallásai között........ .............. .145
2. A monoteizmus lehetőségei................................146
3. Az iszlám öt alappillére........ ...............................147
II. Mohamed élete........................................... ............... .149
III. Az iszlám kisebb parancsolatai................................ .151
IV. A szúfi................. ............. ....................... .................... .152

6 -t>»
 < - h- B e v e z e t ő f e je z e t e k -b- *

ELSŐ RÉSZ

B ev e z e t ő f e je z e t e k a r r ó l ,
AMIRŐL NEM LESZ SZÓ EBBEN A KÖNYVBEN

I. A farkatlan majom balladája

Első strófa

Bizony, egy napon gyanútlanul lejött a fáról. Mások is, más-

kor is lejöttek, de ő lent maradt a földön! És nem mászott
vissza soha többé. Miért nem? Elfogytak volna a fák? Va­
lami a kedvét szegte? A tudomány egzaktabb magyarázatot
igényel. Talán egy szerencsés véletlen vagy szerencsés mutá­
ció avatta a régen keresett közös őssé? Egyik ága előrenyo­
mult az emberi lét felé, a másik ága visszakorcsosult majom­
nak.

Második strófa

Fölegyenesedett. Megtette a medve is, a csimpánz is, mások

is. Aztán visszaereszkedtek négy lábra. De ő állva maradt.
És két lábon kezdett járni. A mellső lába kézzé változott,
amivel fogni lehetett. A tekintete elért a látóhatárig. Az

^ t- 9 -os-
 ■»-<*- P o p p e r P é t e r
agyába került információk mennyisége sokezerszeresére nö­
vekedett. Miért? Csak nem valami szerencsés véletlen vagy
szerencsés mutáció?
Harmadik strófa
Használni kezdte a tüzet. Melegedett a hideg éjszakákon.
Jól látott a fényénél, sötétben is. Megfőzte, megsütötte az
ételét, ilyen módon nem kellett egész nap legelnie, és köny-
nyen emészthető nagy értékű kalóriához jutott. Maradt
ideje kultúrát teremteni, verset írni vagy töprengeni a dol­
gok felett.
Csakhogy minden más emlőstársa rémülten menekült
a tűz elől. Ö t megvédte ettől egy szerencsés véletlen vagy
valami szerencsés mutáció.
Negyedik strófa
Véletlenül létrejött egy olyan mutáció, amelyik teste nagy
részén elvesztette a szőrzetét. Fázékony lett. Halott állatok
bőrével-szőrével fedte be a testét.
Ötödik strófa
Fejlődéstanilag megdöbbentően rövid idő - mondjuk
50000 év alatt - agyának térfogata kétszeresére növekedett
(600 grammról kb. 1200 grammra vagy nagyobbra). Ezzel az
aggyal már tudományt is lehetett művelni. Micsoda szeren­
csés véletlen vagy mutáció!
Elkészült a Homo sapiens. A természettudományos
gondolkodás szerint szerencsés véletlenek és mutációk hoz­
10 - h
*-*h- B e v e z e t ő fe je z e t e k -t>~
ták létre. Vagy másra tetszik gondolni? És pedig? Csak nem
földönkívüli hatalmak beavatkozására? Például teremtésre?
II. A teremtés mítoszai
Az ősi indiai kultúrában a Rigvéda tanítja az egyik legrégibb
teremtés-mítoszt:
Nem volt semminek nemléte, se léte,
nem volt levegő és fölötte kék ég.
Hol volt a világ? mi takarta, védte?
Hol volt a magasság és hol a mélység?
A j élet még nem vált el a haláltól,
egymásban pihent a nap és az éjjel:
lélegzés nélkül lélegzett magától
az Egy, és magányát dobogta széjjel.
Fekete volt minden, mint mikor éj van,
az idő csak készülő óceán volt:
s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,
áttüzesedett és burkából kilángolt.
Megszületett a Szerelem, a lélek
magva és ura minden ösztönöknek;
nemlétig érő gyökerét a létnek
ma is a vágyban keresik a bölcsek.
És mikor a rend a határt kiszabta,
mi volt alul: és mi került fölébe?
*= 3- 11 -O-*
 ■s-3- P o p p e r P é t e r -t>*
Itt vak álmok, ott erők forradalm a,
lent bomlás, fen t a form ák büszkesége.
Megtudtak-e mást is, akik kutattak1
A titkokat bejárni volt-e szent ész•
S ha istenek is csak azóta vannak,
ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?
Ő, akitől van, aki a világra
őrködve néz, ciki a maga őse,
O, aki csinálta vagy nem csinálta:
O tudja! tudja!...Vagy nem tudja O se?
(Szabó Lőrinc fordítása)
Tehát a dolgok kezdetén az EGY van, mert előtte már
csak a SEMMI lehet. Ezt az EGYET sokféleképpen lehet
megnevezni: Istennek, Tao-nak, kozmikus intelligenciá­
nak, világszellemnek, ősvalaminek, a végső létezőnek, a vi­
lág és önmaga ősokának... Mindegy, honnét indulunk, a
régi Indiából vagy az újkor bölcseletéből. Spinoza is vala­
hogy így kezdi E tikáját: Istennek nevezem, aki önmagának
oka... Causa sui!
Az Egy tehát létezik, mert számunkra egyszerűbb el­
gondolni, hogy a világ mégis csak Valamiből keletkezett,
mint a Semmiből. Holott:
Először a partok tűnnek el.
Aztán minden sziget és zátony.
Aztán a víz.
Aztán a fény.
í—8- 12 -t>*
B e v e z e t ő fejez etek
Aztán a sötétség.
Végül semmi sem marad.
Ott megtörténik felszabadulásunk.
Mert szent és örök az üresség,
s az emberben fészkel.
És az ürességben fészkel az ember.
Marduk istenhez imádkoztak így Babilonban, Weöres
Sándor fordítása szerint. Akkor még nem vett erőt az em­
beri lelkeken a horror vacui, az ürességtől való eliszonyodás.
A Semmiből való keletkezésről tehát egyelőre még szó sem
lehet. Legfeljebb csak a magfizikában.
Térjünk vissza a Rigvédához. Ez az Egy létezett, de
nem tudta, hogy létezik. A Héjban aludta mélységes mély
álomtalan álmát. A héjban? Az őstojás héjában?
S íme, az Egyet áttüzesíti a vágy, s a lángok áttörik a
burkot, a héjat. A legősibb, legnárcisztikusabb szerelem vá­
gya: az Egy már nemcsak létezni akar, hanem meg akarja is­
merni önmagát! (Ezt az ősmozgatót nevezi Hegel a szellem
önmegismerésének. Ez az út három szakaszból áll: az abszo­
lút szellem először a természetben, azután a társadalomban,
végül a hegeli bölcseletben ismeri meg önmagát.)
A szellem önmegismerésének a vágya hozza létre a vi­
lágot. íme a tohuvabohu, a bibliai őskáosz gomolygása és
kavargása. A lélek múlandó formákat teremt az amorf
anyagból. Örök formákat csak Isten tud teremteni. S a for­
mák múlandósága hozza létre a világban a halált.
Ám a titkok ma is ugyanazok. A kérdések ugyanúgy
megválaszolatlanok. Két és félezer éve minden szellemi
irányzat aktuális. Bölcseletileg, erkölcsileg a világ azóta
mozdulatlan. Mióta? Mióta megkezdődött a Káli-júga, a Sö-
13
 *-«- P opper P éter -•>■*
tét Kor utolsó periódusa. Amit minden nép folklórja Iste-
nek alkonyaként ismer, az Isten nélküli világ, amióta az is­
tenek elmentek ember- és földközelből, s üres az Olümposz.
Az erkölcsi világrend nem jöhet létre a választás szabadsága
nélkül. Minden transzcendens determináció csakis zavarja
ezt a folyamatot. Kelj fel és járj egyedül!
Végső soron az emberiség közös sorsra ítéltetett: közös
üdvözülésre, vagy közös kárhozatra. Síva papok szerint a két
világháború már nem volt benne az emberiség karmájában.
Mindkettő kollektív karmikus kisiklás volt. Senkinek az
egyéni karmájában nem szerepelt halál a gázkamrában. S aki
ezt a halált halta, bizony nem karmikus halált halt. Sokmil­
lió karmájától megfosztott lélek kering elakadva a Föld kö­
rül. Eljött a nagy sátáni diadalok, az apokaliptikus kor ideje.
Érdekes módon a K ab b ala is tanítja a Káli-júgát.
Amikor a teremtés eszméje felmerült, Isten totalitás volt, az
egész kozmoszt betöltötte, nem volt hova teremteni. Isten
helyet adott a teremtésnek. Ez volt a magyar fülnek annyira
komikus cím-cum, Isten visszahúzódása önmagába. Ahol
anyag keletkezett, ott nem volt jelen Isten. A lágerekben
különösen nem. Milyen érdekes. Kant elmondja, hogy két
dolog ver fel áhítatot a lelkében: a csillagos ég felette és az
erkölcsi törvény benne. Csillag ott fénylik, ahol anyag ke­
letkezik a világűrben. Az erkölcsi törvény pedig a bűn­
beesést idézi.
Istentől származunk-e? Őriz-e minket? O csinálta-e a
világot? Ő tudja-e, hogy mi volt a teremtés? Ezt kérdezi a
Rigvéda. És Heine szerint ezt kérdezzük egész életünkön át.
És a végén földdel tömöd be a szánkat!
Uram Isten! H át ez válasz•
14 -o*
B evezető fejezetek -♦>■*
III. A m ágikus ku ltú ra
A vallást történetileg megelőzi a mágia. Kezdetben az ősi Egy
uralkodik a szellemen. Egy? Nem inkább az Egy sokfélesége?
Hiszen a legszigorúbban egyistenhívő zsidóság Talmudja is azt
állítja: Zehaoth (helyettesítő istennév) sok tükörben nézi ma­
gát, s mindegyikben egy másik arcát látja. Tehát még korai fel­
tennünk a kérdést, hogy miért győzte le a monoteizmus a po-
liteizmust? A kényelmes többistenhitet - amikor az egyik
emberfeletti hatalomtól a másikig lehetett szaladgálni védele­
mért - , a zabolátlan életörömök világát miért tudta félrelökni
a világra szigorú zártságban ráboruló totális egyistenhit, a maga
központi jelentőségű bűnfogalmával, a bűntudat, a vezeklés, a
megtisztulás, az üdvözülés és a kárhozat eszméjével?
A mágikus kultúra egységes tudás a világról. Ez a ho­
mogenitás a biztos talaj a mágikus kultúra emberének a tal­
pa alatt. Ám a tárgyi tudás, az ismeretek felhalmozódásával
egyre több a kérdés, egyre több a lehetséges válasz. S a haj­
dan egységes mágikus kultúra lassan széttagolódik az emberi­
ség három nagy világ-megismerési kísérletévé: tudománnyá,
vallássá és művészetté.
Mindhárom próbálkozás kérdései ugyanazok. Légió­
ként: Ki vagyok én? Milyen a világ, ahová megszülettem?
Kicsoda Isten és létezik-e? A megismerés módszerei azon­
ban különböznek.
Az eredetileg homogén mágikus kultúra differenciáló­
dása évezredek óta tart. Már régen nincs „a tudomány”, csak
egyre differenciáltabb szaktudományok vannak. Sőt még az
„egyetem” is feladta értelmiséget képző egyetemességét, s át­
alakult legmagasabb fokú szakiskolává. Ma már csak orvos­
képző, jogászképző, mérnökképző stb. szakiskolát értünk az
15 -t>*
 P o pper P éter -b~
egyetem fogalmán. Nincsen egységes vallás, de egységes zsi­
dóság, kereszténység, buddhizmus stb. sem létezik, hanem
csak elkülönült vallások vannak, sokféle katolicizmus, diffe­
renciált protestáns egyházak, a buddhizmus különböző útjai:
mahajána, hinajána, zen, gyémánt ösvény stb. Nincs egyete­
mes művész sem, csak különböző műfajok, művészeti irányza­
tok kavarognak. A régi homogenitás igénye ugyan megcsil­
lan a reneszánszban és manapság, az ökumenikus gondolat­
ban, a „new age” szellemi egyetemességében, de ez eddig még
nem változtatott a sok évszázad óta kialakult helyzeten.
IV. A m ágikus gondolkodás
Az állatok gondolkodása eljuthat a konkrét és az absztrakt
képzetig; ami specifikusan emberi, az az absztrakt fogalmak­
ban való gondolkodás. No de mióta gondolkozik az ember
absztrakt fogalmakban? Talán azóta, amióta felfedezte az ok-
ság törvényét. A kauzális összefüggések egyetemes rendszerét.
A mágikus gondolkodás az alábbiakban különbözik a
miénktől, amit talán éber racionális gondolkodásnak ne­
vezhetnénk:
1. Az okság szempontjából nem tesz különbséget lé­
nyeges és lényegtelen összefüggés között. Minden egyenlő
eséllyel lehet oka és okozata mindennek.
2. Végső alkotóelemeit tekintve (szubsztanciálisan) a
világ egyanyagú.
3. Ha így van, akkor a világ metamorfotikus, bármi
bármivé átalakulhat.
4. A mágikus gondolkodás nem ismeri a hasonlóságot
- valami vagy ugyanaz vagy különböző.
B evezető f e je z e t e k h> *
5. A mágikus gondolkodás kifejezésmódjában több a
képi elem, mint az elvont fogalmi. (Elvont tanítások he­
lyett példabeszédek.)
Mindezek alapján az alkímiát tekinthetjük a mágikus
gondolkodás utolsó struktrált megjelenésének.
V . A m águs
Mágusnak születni kell. Családi átöröklés. Ehhez járul egy
mély szellemi iskolázási folyamat, majd be kell következnie
az elragadtatásnak, a hosszabb-rövidebb ideig tartó extati-
kus állapotnak, amikor a mágus élményszinten beavatódik
a szellemi világ titkaiba.
A mágia tehát nem vallás, hanem módszertan. A mágus
semmiképpen nem pap, soha nem imádkozik, soha nem kö­
nyörög. A mágus kiválasztott, kiképzett és beavatott szakem­
ber, akit születése, tanulmányai, misztikus élményei a termé­
szeti jelenségek mögött álló szellemi erők partnerévé avatnak.
Vagyis a mágus módszereket ismer, amelyekkel a természeti
eseményeket - esőt, szárazságot, betegséget stb. - befolyásolni
tudja, megállítja vagy serkenti ezeket, gyógyulásokat és rontá­
sokat tud előidézni, vágyakat képes felkelteni és kioltani.
V I. A vallás keletkezése
1. A halotti mise átírása
Barátom, hallottál-e arról, hogy Kurt Vonnegut német-ame­
rikai író átdolgozta a katolikus halotti misét? Először an-
 *-a- P o p p e r P é t e r -•>*
goiul jelent meg, aztán lefordították latinra. Ma van négy
templom Amerikában, ahol ezt a misét mondják a ha­
lottért.
Vonnegutnak az nem tetszett, hogy az eredeti mise-
szöveg folyton a pokol tüzéből való szabadulásért könyörög
annak a nevében, aki éppen úton van az Atya birodalma
felé. Vonnegut Krisztus Jézust hívja szövetségesül:
A Te szent közönyöd, amivel a parázna asszonyt se meg
nem büntetted, se fe l nem mentetted, a garancia arra, hogy
nem fogok égni semmiféle örök tűzben.
És vajon ki látta egy arc színe változását, amikor el­
hangzanak fölötte a világ legsúlyosabb szavai? Kitárt karral,
hason fekszik egy fiatalember, lepellel letakarva, s szól egy
hang:
Megesküdött az Úr és nem bánja meg esküjét. Pap vagy
te, most és mindörökké, a M elkisédek rendje szerinti
Tudtad-e barátom, hogy az igazi pap Jézus szent közö­
nyére esküszik? Annak a Jézusnak a közönyére, aki soha
senkit meg nem keresztelt, el nem ítélt, fel nem oldozott.
Tudod-e barátom, hogy az igazi láma Buddha szent
közönyére esküszik?
Ismered-e barátom a vonakodó Mohamed szent közö­
nyét, akinek Gábriel főangyal dühében végül is az arcába
vágja a Koránt?
—Taníts, Mohamed!
S Mohamed vállvonogatva tanítani kezd.
2. Messze az alapítóktól
Ebben a könyvben alig esik majd szó a vallásokról. Nem le­
het belőle megtudni, hogy van-e Isten vagy Tao vagy bár­
* - 3- 1 8 -0 *
B evezető f e je z e t e k -t>-
miféle kozmikus intelligencia, vagy nincs. Nem mond sem­
mit az arkangyalokról, arról, hogy ott állnak-e lángoló kard­
dal az Éden bejáratánál, hogy a Styx valóban hétszer kerüli-e
körül az alvilágot, a magasságból zeng-e a szférák zenéje.
Arról is hallgat, hogy az évezredek során mit gondoltak
minderről az emberek, mit tanítottak a különböző kultúrák.
Legfeljebb annyi dereng majd fel az olvasóban, hogy a
vallások mai formái milyen messzire távolodtak attól a lé-
lektől, amely forrásukat felfakasztotta. Már csak sűrű köd­
ben látszanak az ősatyák és ősanyák - Ávrohom, Jichok,
Jáákov, Szarai, Rivka, Lea, Ráhel - sziluettjei. Móse hangja
még mennydörög a Színai felől, de alakja egyiptomi éksze­
rekkel megrakottan csillog.
Az olcsó köntösbe és saruba öltözött fiatalember és
koldustársai - akik megcsinálták a történelem legnagyobb
szellemi forradalmát - vajmi kevés rokonságot mutatnak a
fekete és bíbor ruhás, arany egyházi edényekkel és katedrá-
lisokkal körülvett papsággal, akik gomolygó tömjénfüstben
gyakorolják világi és egyházi hatalmukat a térdreborult lel­
kek felett.
Gautama királyfi most és mindörökké vándorol India
ösvényein, és semmit sem tud nagy és kis szekerekről, gyé­
mánt ösvényről, tibeti varázslatokról és a pillanat megvilá­
gosodásáról.
Mohamed arra vágyik, hogy a hármas kinyilatkoztatás
- Mózes, Jézus és az ő - nyomán végre létrejöjjön az egysé­
ges világvallás, az egyetemes béke a zsidóság, a keresztény­
ség és az iszlám között.
Kung mester arról álmodik, hogy az emberek végre
hűségesek maradnak az ősök hagyományaihoz, Lao-ce, az
Öreg Gyermek pedig várva várja, amikor kevesebb rendelet
mh- 19 o
 P o p p e r P é t e r -t>*
B evezető f e je z e t e k -£-*

és nagyobb rend lesz a birodalomban, s az emberek belátják,

S mit szólsz a kínai univerzisták visszatartott ejakulá­
hogy a dolgok formája az anyagból, de a használhatósága az
ciójához és orgazmus nélküli szexuális életéhez? Vagy az in­
anyagtalanból, az anyag közötti ürességből származik.
diai brahmacharik onanizálásához, hogy tenyerükből visz-
Minket a vallások megalapítói érdekelnek, gondolat­
szaehessék a koncentrált életerőt tartalmazó ondót?
világuk, jellemük, cselekedeteik az élet különböző helyze­
Vajon méltókká váltunk-e Terentius szavaira: Homo
teiben. Hozzájuk vezet vissza a keskeny út, amelyen most
sum, humani nihil me alienum puto. (Ember vagyok, semmi
elindulunk.
sem idegen tőlem, ami emberi.)
Változott valami? Talán csak annyi, hogy egyre több,
3. A szentek is emberek?
ma már irtózatos mennyiségű kellékre van szükségünk az
élethez. Az élet helyett kellékek beszerzésével foglalkozunk,
Valid be őszintén, zavaró, nagyon kényelmetlen érzés ne­
élni már nincs időnk! Gondold el, hogy egy ókori ember­
ked, hogy Jézus is járt vécére, volt széklete, időnként vizel­
nek mire volt szüksége ahhoz, hogy tisztán tartsa a testét!
nie kellett és imitt-amott néha vakarózott is? A te Jézusod
Kellékeit vesd össze egy mai fürdőszobáéval! Mire volt szük­
egész életében emberré testesült isten volt, vagy csak a jor-
sége ahhoz, hogy eljusson Jeruzsálemből Rómába, hogy
dáni keresztelőkor telítődött Szent Szellemmel, aki elhagy­
megvédje magát a tél hidegétől vagy a nap tüzétől? A kellé­
ta a kereszten? Merítő Jánoshoz egy ember érkezett, s a ke­
kek kultúrájában élünk - a szellem kultúrája helyett.
resztfán egy ember lehelte ki a lelkét, a zsoltár szavait kiált­
va az ürességbe: Én Istenem, Én Istenem miért hagytál el
4- A vallás a gyerekkor projekciója
engem?
Biztosan érted-e, hogy az egyház jelképe miért a ke­
Freud úgy látja, hogy az ősfélelem és a kétségbeesés mélysé­
resztfán kínlódó ember, miért nem a halálból diadalmasan
geibe nyúlnak a vallás gyökerei. Egy illúzió jövője című művé­
feltámadó Isten?
ben ír az ember kiszolgáltatottságáról és a természet közönyé­
Kínos-e arra gondolnod, hogy Mózes közönséges sor­
ről az egyén sorsával szemben. Vihar, villám, tűz, jég, beteg­
ból származó sötétbőrű szeretőt tartott, alabástrom-fehér-
ség, baleset, vadállatok ijesztő lehetőségei között oson a
ségű papleány felesége, Cippora mellett?
természeti ember barlangja vélt biztonsága felé. S a nap akkor
Képes vagy-e békességben elfogadni, hogy Buddha
sem süt halványabban, ha véges útja éppen véget ér: egy vad­
nyolcvanéves korában öngyilkos lett, amikor felismert mér­
állat állkapcsa roppantja szét csontjait, az áradó vízben fuldo­
ges gombával véget vetett életének?
kol, a sistergő lángok között pörkölődik vagy a testét emésztő
Mit gondolsz Mohamed monogám házasságáról, majd
elviselhetetlen fájdalomtól sötétül el a világ a szeme előtt.
arról, hogy gazdag, idős felesége halála után kilenc asszony-
S ebben a nyomorúságában feldereng egy emlék: a
nyal népesítette be a házát?
gyerekkoré. Amikor ugyancsak kiszolgáltatott volt egy szá­
20
 P o p p e r P é t e r -t>*
mára jórészt érthetetlen világban. De akik körülvették,
akiktől függött, emberek voltak, jóindulatúak, lehetett ve­
lük beszélni, kérlelni őket, barátkozni velük, kedvükre ten­
ni. Ennek a gyerekkori emléknek a kivetítése (proiciálása)
a természeti jelenségekre - feltételezve, hogy személyek áll­
nak, munkálkodnak mögöttük és bennük - , ez a megszemé­
lyesítés a vallás alapja. Esélye lesz az embernek, hogy meg­
nyerje a természet isteneinek jóindulatát.
A döntő bizonyíték, hogy valóban a gyerekkori él­
ményvilág projekciójáról van szó, az, hogy az Isten-ember
viszony mindig és kivétel nélkül a szülő-gyerek kapcsolatá­
nak képében fogalmazódik meg: a nagy Atya, vagy a miszti­
kus, esetleg szűz Anya, és mi, az ő gyermekei.
Freud barátja, Romain Rolland, világhírű francia író
ehhez hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint az emberekben
néha felerősödik egy érzés, hogy valami közük van a végte­
lenhez, az emberen túlihoz, az emberfelettihez. Ezt „óceániai
érzésnek” nevezte, amit kiválthat egy művészi élmény, a ter­
mészet szépsége, vagy bármilyen érzelmileg hatásos történés
az életében. Szerinte enélkül nem jön létre semmilyen vallá­
sosság. Az óceániai érzés minden vallásosság alapja.
VII. Kinyilatkoztatáson és megvilágosodáson alapuló
vallások
Az emberiség kultúrájára legerősebb hatást gyakorló vallá­
sokat nevezzük világvallásoknak. Ezek közül három a Közel-
Keleten keletkezett: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám,
három pedig a Távol-Keleten: a hinduizmus, a buddhizmus
és a kínai univerzizmus.
*-®h- 2 2 -t>*
*-<t- B e v e z e t ő f e je z e t e k -o *
A kinyilatkoztatott vallások forrásánál - zsidóság, ke­
reszténység, iszlám - Isten szellemébe beavatott kiválasztott
emberek állnak (Mózes, Mohamed), vagy egy Isten-megtes-
tesülés: Jézus Krisztus.
A megvilágosodáson alapuló vallások kezdetei tulaj­
donképpen meditatív alapra nyúlnak vissza, indiai termino­
lógiával a samadhi tudatállapot elérésére. Buddhánál ez leírt,
Lao-ce-nél és Kung Fu-ce-nél feltételezhető. A védikus hin­
duizmus gyökerei olyan történelmi messzeségben vesznek el,
hogy ott a vallásalapító személyéről nem beszélhetünk.
VIII. A vallások szerkezete
Pál szerint azt a hitet, ami a vallásosság felé vezet, az aláb­
biak jellemzik:
A remélt dolgok bizonyossága. Az ember sok mindent
remél: reméli, hogy létezése nem ér véget földi életével. R e­
méli, hogy léteznek emberfeletti hatalmak, amelyek őrköd­
nek felette, sorsát irányítják, ítélkeznek a tettei felett, jutal­
mazzák, büntetik, itt vagy a túlvilágon igazságot szolgáltat­
nak nekistb.
Aki mindezt nem csak reméli, hanem biztos abban,
hogy így van, vagyis reményét tudásként éli meg, az már kö­
zel került a vallásossághoz.
A kettős világkép. Bizonyosság abban, hogy az érzékel­
hető (látható), térben és időben létező, mikrokozmikus
anyagi világon kívül van egy makrokozmikus, téren és időn
kívüli, szellemi létezési szint.
E két hit-elem összetalálkozása már a vallásos meggyő­
ződéshez, a hithez vezet.
i-o- 23 -e—
 Po pper Péter - t x
Ez Pál nagy felismerése. S ettől már csak egy lépés,
hogy miért csak az embereknek van vallásuk? Istenről a kér-
dés fel sem tehető. Az angyaloknak nincs vallásuk, mert
halhatatlanok. Az állatoknak sincs, mert nincsen fejlett tu­
datuk. S amennyi mégis van, az „egyben-tudj a”, egységben
érzékeli a világot, a makrokozmikusat és a mikrokozmiku-
sat. Vallása csak egy halandó, és fejlett idegrendszerrel, ma­
gas szintű tudattal rendelkező lénynek van. Pontosabban
kettős tudatról van szó. Ismétlem: legalábbis annak a meg­
sejtéséről, hogy az érzékelhető világon kívül van egy érzék-
feletti létezés is. Ebből a szempontból a vallásalapító tulaj­
donképpen tolmács. Feltétlenül történeti személy, az emberi
világ tagja, akinek tapasztalása van az emberfelettiről.
A vallások szerkezetileg hasonló felépítést mutatnak:
1. Tanítás az Istenről. (Bárhogy is nevezzük: transz-
cendenciának, kozmikus intelligenciának, világszellemnek,
Tao-nak, JHVH-nak, Allahnak, Manitunak stb.) Vagyis:
teológia.
2. Tanítás a világ keletkezéséről. Teremtésmítoszok.
Vagyis: ontológia.
3. Tanítás az emberről. Az ember keletkezéséről, misz-
sziójáról, küldetéséről. Vagyis: antropológia.
4- Tanítás az erkölcsi világrendről. A morális jóról és
rosszról, a bűnről, a vezeklésről, a megtisztulásról, üdvözü­
lésről, kárhozatról. Vagyis: etika.
5. Tanítás a vallásos életről és szertartásokról. Ünne­
pek, papság, szertartások, kegytárgyak, kultikus tennivalók
pl. születésnél, felnőttéválásnál, házasságnál, halál esetén
stb. Vagyis: rituálé.
Mindezekkel több könyvemben részletesen foglal­
koztam.
24 -o *
B evezető f e je z e t e k
IX . K ései bevezetés
E rövid áttekintés után a továbbiakban kizárólag a vallás­
alapítók személyéről lesz szó, életükről, sorsukról, jellemük­
ről, amelyek elkerülhetetlenül rányomták bélyegüket az ál­
taluk elindított vallásos mozgalmakra, még akkor is, ha egy­
általán nem állt szándékukban vallást alapítani.
Természetesen az évszázadok-évezredek során mind­
egyikük körül legendakor teremtődött; életeseményeiket
nagyon sokféleképpen írták meg; különböző történelmi
korszakokban máshová helyezték a hangsúlyokat; máskép­
pen törekedtek hitelességre, elfogadásra (pl. kanonizá­
lásra); másképpen kezelték a csodás elemeket stb.
A vallásos szent iratokat (pl. a Bibliát) háromféle mó­
don lehet megközelíteni.
1. Kinyilatkoztatott szövegeknek tekintjük őket. Eb­
ben az esetben ember csak tiszteletben tarthatja minden
szavukat, mint az Isten szavát, és semmilyen módon nem
kontárkodhat bele.
2. Titkos ezoterikus kódként értelmezzük. Vajon be
vagyunk-e avatva a kódba? Ha nem, hallgatnunk kell. Ha
beavatottak vagyunk, akkor is, mert az ezoteriának éppen a
rejtettség az értelme, a profán nyilvánosság kizárása a hit­
titkokból.
3. Történelmi dokumentumnak tartjuk őket. Ebben
az esetben helyénvaló a kritikai hozzáállás, vállalva az
egyéni torzítások, a félreértések lehetőségét, a szövegrom­
lások, esetleges hamisítások korrekcióját stb.
Számomra természetesen csak az utóbbi lehetőség ma­
radt nyitva. Ezzel azonban bőségesen élek, nem egyszer visz-
szaélek, amikor vállaltan nem törekszem objektivitásra,
25 -t>*
 * « h- P o p p e r P é t e r -o-* B evezető f e je z e t e k -o »

amit a vallásalapítók esetében amúgy is reménytelen vállal­ ehhez a könyvhöz 2006. június 12-ének éjszakáján, éppen
kozásnak tartok. Az én Mózesem, az én Buddhám, az én Jé ­ három órakor. Feleségem, Rongymacska mély álomban al­
zusom stb. bennem élő szubjektív képét akarom megraj­ szik. Csak két kutya (Lurkó és Asa), egy cica (Mofli) és két
zolni, azt remélve, hogy ők nem haragszanak meg érte, hoz­ kanári (Bim és Bam) várakozó csendje vesz körül.
zám hasonló gondolkodású barátaim talán gazdagodhatnak
általa, ellenségeim pedig bizonyítékokat kaphatnak elíté­ Popper Péter
lendő pogányságomról és eretnekségemről.
Annyit azonban előre kell bocsátanom, hogy riem is­
mételhetem meg a Bibliát, nem alkothatok egy rövidített
Szentírást. Tehát a vallásalapítók életének, sorsának, jelle­
mének a megértése feltételezi a bibliai történetek legalább
vázlatos ismeretét, pl. Izsák feláldozása vagy Mózes lángoló,
de el nem égő csipkebokra stb. esetében.
Megdöbbentő, hogy ezeknek a vallásalapítóknak a
többsége kb. 2500-3000 évvel ezelőtt lépett fel. A felsorol­
takon kívül kb. ebben az időben működött Perzsiában Zara-
thustra, Görögországban Epheszoszi Homályos Hérakleitosz
és Püthagorasz, Júdeában Melkicedek papkirály, a vérté len
áldozatok hirdetője.
Mindaz, amit alkottak, a mai napig érvényes, kérdé­
seik azóta sem avultak el, mert nem érkeztek rájuk válaszok.
Bármelyik eszmerendszerből, tanításból a 21. században is
kisarjadhat egy régi-új vallás, problémakörük annyira mo­
dern és ma is aktuális. Mintha az emberiség filozófiailag, er­
kölcsileg és a transzcendenciához való viszony terén há­
romezer év óta semmit sem fejlődött volna. Egyesek szerint
ennek az oka, hogy akkor kezdődött el a Káli-júga, a Sötét
Kor, az Isten nélküli világ utolsó, legsúlyosabb korszaka. Ki
tudja?
Mindezek előrebocsátásával, az én számomra is érthe­
tetlen Istenem jóindulatú elnézését kérve fogok hát hozzá

26 -o *
 w t- Á brahám

M ÁSODIK RÉSZ

Á brahám

I. A Láthatatlan Isten

A zsidó vallástudományban két felfogás uralkodik. Az egyik

szerint a zsidóság története Mózessel kezdődik az Egyiptom­
ból való kivonulással, illetve a Tízparancsolat elfogadásával
a sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor. A Törvény nélkül nincsen
zsidóság. E felfogás szerint mindaz, amit a Tóra (Mózes Ö t
Könyve) a Tízparancsolat elfogadása előtti korszakokról, az
ősatyákról (Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és tizenkét fiá­
ról) és az ősanyákról (Sáráról, Rebekáról, Leáról és Ráhel­
ről) elmond, az a zsidóság - pontosabban a héberek —elő­
történetének tekinthető.
A másik felfogás szerint az első zsidó Ábrahám (erede­
tileg Ábirám, Ábrám), aki a Láthatatlan Istennel való ta­
lálkozás és szerződéskötés után lett, tiszteletből, megnyúj-
tott nevű. Vagyis az egyistenhitet Ábrahám egymaga adta a
világnak. A kezdet kezdetén ennek az Istennek csak ő volt
az egyetlen híve. A neve azt jelenti, hogy „A sokaság atyja”.
A szövetségkötés főbb pontjai:

29 H
"^sssí‘
 P o p p e r P é t e r -*>*
- Ábrahám és utódai csak a Láthatatlan Istent szol­
gálják.
- Isten Ábrahámnak és utódainak adja Kánaán
földjét.
-N ag y néppé teszi őket, amelyből királyok is szár­
maznak.
- A szövetség jeleként a fiúcsecsemőket nyolcnapos
korukban körül kell metélni.
Ekkor már nyilvánvaló, hogy Isten elküldi Ábrahá-
mot és népét Kánaán földjére, vagyis jó időre vándorlóvá
teszi őket. Kik voltak eredetileg? Letelepedettek vagy no­
mádok? Több feltevés is lehetséges:
Káldeus törzs voltak, és Úr városához kötődtek.
A nagyváros, Úr igen magas kultúrájú hely volt, pl. az isko­
lákban írást, olvasást, matematikát és földrajzot is tanítot­
tak. Ha Ábrahám közülük származott, akkor fiatal korában
jelentős műveltséget szerezhetett.
Ha állattenyésztő nomádok voltak, akkor meg-megáll-
tak a nagy városok közelében, és iparcikkekért cserekereske­
delmet folytattak. Erre utal a Talmud története Isten és Áb­
rahám találkozásáról. Amikor a szerződés megköttetett,
Ábrahám összetörte bálványimádó apjának, Terachnak vala­
mennyi agyag istenszobrát, a legnagyobb kivételével. Ami­
kor Terach hazatért a városból, ahol üzleti ügyeit intézte, fel­
bőszült a pusztítás láttán és felelősségre vonta Ábrahámot.
- Nem én tettem - vonogatta a vállát Ábrahám. - De
láttam, hogy ki volt.
- Kicsoda ?
- Ez itt, a legnagyobb közülük.
- N e beszélj szamárságokat. Ezek agyagszobrok, nem
tudnak sem szólni, sem cselekedni.
30
Á bra h á m -*>*
- Hát, ha így látod, akkor miért borulsz le előttük?
S elmesélte apjának látomását és szövetségkötését a
Mindenható Láthatatlan Istennel, Terach ezt belátta, elfo­
gadta.
Ez fontos eleme a történetnek. Ebben a korszakban, a
ház minden népe (a család, a szolgák és a rabszolgák is) a
ház urának hitét, vallását követte. Az egyszemélyes Istenből
tehát egy család Istene lett. Később törzsi Istenné vált, majd
a tizenkét törzs közös Isten-királya - Ovinu-Malkenu =
Urunk-Királyunk - lett. (Bírák kora) Ebben a minőségében
akadályozta a központosított zsidó királyság kialakulását.
Sámuel I. könyve beszámol Izrael vereségéről a filiszteu-
sokkal szemben, amikor a táborba hozott frigyláda (amin az
Isten Szelleme nyugodott) is a pogányok fogságába került.
Ehhez hasonló traumát csak a holokauszt jelentett a zsidó­
ságnak. Akkor hangzott fel először: Olyan akarunk lenni,
mint a többi nép! Kenj fel nekünk hús-vér királyt! - követel­
ték Sámueltől. Ez, a Sámuel meggyőződése ellenére felkent
zsidó király volt Saul, míg Isten ezentúl a Világ Királya
lett. Mindez azonban már messze túlnyúlik Ábrahám tör­
ténetén.
Ennek ellenére ideje bemutatnunk Izrael 12, Jákob
fiairól elnevezett törzsét, s a haldokló atya jóslatát jövő­
jükről.
Rúben, Simon és Lévi (ikrek), Júda, Zebulon, Izsa-
khár, Dán, Gád, Áser, Naftáli, József, Benjámin. Volt egy
lánya, Dina is, aki akaratlanul nagy háborúságot okozott Iz­
rael életében. Beleszeretett a szomszéd város fejedelmének
fia, és ő hagyta magát elcsábítani. Jóvátételül a királyfi fele­
ségül kérte. Beleegyeztek, azzal a feltétellel, hogy a férfila­
kosság körülmetélteti magát és csatlakozik Izraelhez.
* - 8- 31 ^
 P o p p e r P é t e r -*>*

A 12 fiú közül Rúben, Simon és Léví átkozottak.

Rúben - „a zúduló vízár” - elcsábította Bilhát, Jákob egyik
rabszolga-feleségét. Ámbár vannak, akik Rúben jelzőjét úgy
értelmezik, hogy „megfoghatatlan, mint a víz, kifolyik az
ember ujjai közül”.
Simon és Lévi hadviselésben gyalázták meg Izrael ne­
vét, amikor bosszút álltak húguk, Dina megszeplősítéséért,
akkor, amikor a csábító már békében feleségül vette, és vá­
rosuk férfiainak zöme a körülmetélkedés miatt seblázban
feküdt.
Ebben az apajogú társadalomban az apai átok csak úgy
volt elviselhető, ha megértették, hogy mind a tizenketten
áldottak, és ők az áldáson belül átkozottak. S ez így van a
mai napig! A gyerekek minden rosszat ártalom nélkül elvi­
selnek a szülői elfogadáson belül, és mindig megsérülnek,
ha kirekesztik őket a szülő szeretetéből.
Júda kapta az elsőszülöttnek járó nagy áldást: „Nem
múlik el tőle a fejedelm i bot, sem a vezéri pálca.”
Zebulon ivadékaiból halásznép lesz.
Izsakhár népe azt szereti, ha nyugalomban és békében
hagyják - szolgává válik.
Dán utódai ítélkező jogalkotók lesznek.
Gádból a harcosok népe bontakozik ki.
Áser törzse főként az életörömöknek hódol.
Naftáli fiai hírvivőkké, futárokká válnak.
Józsefé minden világi áldás.
Benjámin elragadja magával azt, akit valaki más a leg­
jobban szeret - „ragadozó fa rk a s ”.
Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy József­
nek nem lehetett törzse Izraelben, Lévi törzséből pedig pap­
segédek lettek, s kizárólag a Templomban teljesítettek szol-

*-8- 32 Ádám és Éva történetének jelenetei (Kopasz Károly bibliája)

Éva teremtése Ádám
oldalbordájából (mozaik)

A fáraó lánya megmenti Mózest

A teremtés

IpP

A teremtés (mozaik)
Noé bárkája. - József életének
jelenetei
 gálatot. Jákob helyettük kéri el József két elsőszülött gyere­
két, Menassét és Efráimot. Ekkor történik, hogy József tilta­
n$r*n kozása ellenére keresztbe tett karral áldja meg őket,
- Tudom, fiam , tudom - mondta Jákob. - Mindketten
néppé lesznek, de az öccse jobban megnövekedik, mint ő.
S ezen túl, ha valaki áld Izraelben, ezt mondja: Az Isten té­
ged olyanná tegyen, mint Efráim ot és M enassét
Ha a nevek szimbolikáját vizsgáljuk, Menasse az első,
akiből mindig második lesz.
^ a ty io '

r s t - r - IL A m am réA igeti találkozás

Ábrahám, Sára (Szárai) nevű felesége meddősége miatt fe­

r :^'TmrT ^ .'-,r ■::z *S L jm
leségül vette egyik rabszolganőjét, Hágárt, akitől Izmael
nevű fia született. Ábrahám az Istennel való szövetség meg­
kötésekor, saját és Izmael körülmetélésekor kb. nyolcvan­
hét éves lehetett, Izmael tizenhárom. Hasonlóan bizonyta­
lan becslések szerint a mamré-ligeti látomáskor - amikor Is­
ten fiúgyermeket ígér Ábrahámnak Sárától, akiben akkorra
már megszűnt az asszonyt természet - Ábrahám már száz­
éves. Ez a késői fiú Izsák, akinek áldozati vére helyett Isten
elfogadja az állatét. A zsidóságban valószínűleg ekkor szűnt
meg az ember-áldozat elsőszülöttek vonatkozásában is.
Ábrahám elűzi Hágárt és Izmaik a sivatagba, hogy biz­
tosítsa Izsák teljes jogú elsőszülöttségét. Ám Isten, angyala
segítségével, megmenti őket a haláltól, és Izmaik is nagy
néppé teszi. O a mai arabok ősatyja. (Az arab vallás tudo­
mány tehát érthetően vádolja a zsidókat azzal, hogy ellop­
ták tőlük a soron következő ősatyának járó elsőszülötti ál­
dást, amit Izsák kapott meg Izmael helyett.)

s ia m tm OTíntenm:) 41
 P o pper P éter
A Biblia két - lényegében azonos - történetet mond
el Ábrahámról. Felesége, Sára nagyon szép no volt. Ábra-
hám háznépével együtt, az Ur parancsa szerint Kánaánba
vonult, majd az ottani éhínség miatt tovább húzódott dél
felé, Egyiptomig. Félt azonban, hogy Sára szépsége miatt
megölik őt, és húgának mondotta. Sárát el is vitték a fáraó
háremébe. A fáraó azonban látomásában rájött a turpisságra
és Sárát érintetlenül visszaadta férjének. Később ugyanez
történt Gérár királyságba érkezve. Abimélek királyt is láto­
másban tiltja az Úr Sárától, és heves szemrehányások köze-
pette visszakísérteti őt férjéhez, hiszen majdnem halálos
bűnt követett el miatta, férjezett asszonyt érintve.
Sára százhuszonöt éves korában halt meg s Ábrahám
nem tudta hol eltemetni, ezért 400 ezüstsiklusért megvásá-
rolta temetkezési helyül a Makpéla barlangját. Makpéla ma
közös szent helye a zsidóknak, a keresztényeknek és a mu­
zulmánoknak. O tt van eltemetve Ábrahám, Izsák, Jákob,
Sára, Rebeka, Lea. Sichem városában nyugszik József holt­
teste, amit az egyiptomi kivonuláskor - Jákob tetemével
együtt - magukkal vittek. Egyedül Ráhel sírja domborodik
Jeruzsálem közelében, az egykor Efratába vezető út men­
tén, ahol belehalt második gyermeke, Benjámin szülésébe.
Makpéla barlangja ma mérges gázzal telített, nem lehet be­
lépni.
Sára halála után Ábrahám megeskette legvénebb szol­
gáját, hogy visszatér egykori hazájába, a káldeusok földjére,
Nákhorba (Mezopotámiába), és onnét hoz feleséget a negy­
venéves Izsáknak. O volt a szépségesen szép Rebeka, a Já­
kob történetében később nagy szerepet játszó Lábán húga,
aki megfőzte Izsák kedvenc ételét,^ báránybőrt kötözött a
szőrtelen Jákob karjára és bekente Ezsau illatszerével, hogy
42
— a- Á bra h á m
a vaksi atyát megtévesszék az elsőszülötti áldásért jelent­
kező személyét illetően.
Sára halála után Ábrahám még egyszer megházasodott,
Keturáh lett a felesége, aki számos fiút szült még neki, akik­
től sok unokája származott. Őket Ábrahám elküldte „napke­
leti tartományba”, hogy mindent Izsák örökölhessen.
Ábrahám százhetvenöt éves korában halt meg, jó vén-
ségben, az élettel betelve. A jó vénség valószínűleg azt je ­
lenti, hogy öregkorában is egészséges, testileg és szellemileg
friss maradt. Az élettel betelve pedig arra utal, hogy nem
nagyon akart már tovább élni, úgy vélhette, eleget látott
már a világból.
III. Az ősatya és a n ép jellem e
Karakter szempontjából a rendíthetetlen hűség jellemezte,
s ennek megfelelően a zsidóság is ezer éveken keresztül ren­
díthetetlenül hű maradt Adonájhoz, Láthatatlan Istenéhez.
Ábrahám hűségéből vak engedelmesség következett.
Ennek riasztó példája, hogy hajlandó lett volna Izsák felál­
dozására. A pszichoanalízis mint zsidó személyiség-vonásról
beszél az Ábrahám-komplexumról, minden külső rossz en­
gedelmes elfogadásáról - egészen a vagonokba való bezsúfo-
lódásig.
Ezen az úton csak az ultravallásos ortodoxia és a
haszidizmus követte Ábrahámot, a neológ- és a reformzsi­
dóság már rafináltabban próbálta „európaizálni” önmagát.
Inkább az identitásra tette a hangsúlyt, mintsem a bonyo­
lult és fárasztó rituálék követésére. Ezzel szemben az ortodo­
xia - legalább is a Templom lerombolása óta - soha nem
*<t- 43 -t>*
 P o pper Péter * - 8- Á b r a h á m Vi­

kérdezett rá az istenben való hitre, számára a formális vallá­ tassa be önmagát. A zsidó vicceket a zsidók találják ki, és
sosság volt a legfontosabb. A transzcendenciához való vi­ csak zsidók tudják jóízűen elmesélni. Ebben az értelemben
szonyt az ember legintimebb magánügyének tekintette. Eh­ lehet beszélni a zsidóságról mint lelkiállapotról, a zsidóság
hez teremtett is ideológiát. Nevezetesen azt hirdette, hogy a öniróniájáról, sajátos viszonyulásáról Istenhez, a világhoz és
szétszóródott zsidóság, a Tízparancsolat konok betartása el­ önmagához.
lenére, a vallás formális megkülönböztető jegyei —pl. a fej
befedése, a kóserség, a szombat ünneplése, az estétől estéig
való időszámítás, a körülmetélés stb. - nélkül már régen fel­
olvadt volna a különböző népek és kultúrák tengerében.
Vagyis a formálisnak nevezett vallásosság tartotta fenn a
zsidóságot évezredeken át.
A feleségem-húgom játék - két uralkodóval is - Ab-
rahám furfangosságát bizonyítja. Ez a rafinéria is jellemzi a
zsidóságot, már a közvetlen utódokat is. Ezzel veszi el Re­
beka Ezsau elsőszülöttségét, és gazdagodik meg Jákob
Lábánnál.
Az erkölcsi ítélkezés szempontjából elgondolkoztató,
hogy az Örökkévaló nem veszi rossznéven első és egykor
egyetlen hívének taktikázását, a házastársi hűség kockázta­
tását (pedig később a mózesi törvény eredeti szövege éppen
nem a paráznaságot, hanem a házasságtörést ítéli el). Isten
haragja a becsapott uralkodókat fenyegeti, ha nem látják
meg, amit meg kellene látniuk, ha nem jönnek rá arra,
amire rá kellene jönniük. Ez az indulat az, amivel Oidipusz,
a vak végzettel leszámoló görög kultúrában, megvakítja
magát.
A modem világ sokat hangoztatott nemzet-sztereo­
típiái közül talán ez csapódik le a „ravasz zsidó” megjelö­
lésben.
A zsidóság öröksége bizonyos játékosság is. Jellemző,
hogy pl. hajlamos arra, hogy eposzok helyett viccekben mu­

44
 HARMADIK RÉSZ

M ózes

I. Az életm ű

Mózes a történelem legproblematikusabb nép vezére. Mű­

ködésének jelentősége mind a mai napig alapvetően befo­
lyásolja az emberiség kultúráját. Végül is mi az, ami ezt a
tisztázatlan származású - félig zsidó rabszolga, félig egyip­
tomi herceg —istenkereső népformálót a történelem legna­
gyobb prófétájává avatta?
Kivezette a rabszolgasorsba züllött zsidóságot Egyiptom­
ból és szabad néppé tette. Az ókorban a világ egyik vallási
központja Egyiptom volt. A „kiválasztott népet” talán azért
sodorta a sorsa Egyiptomba, hogy megtöltekezhessen az
egyiptomi ezoterikus tudással. A kiválasztottság ugyanis
egyrészt az egyistenhit megőrzésére, másrészt a világ népei
közötti elterjesztésére vonatkozott, harmadrészt talán a
megtestesülni készülő istenség fogadására.
Egyiptomban IV. Amenhotep - Ekhnaton fáraó - in­
dította el az egyistenhit forradalmát, amikor Atont ismerte
el egyetlen istennek (szimbóluma a napkorong, szétáradó
sugarainak mindegyike egy kézben végződik). Ellentmondó
47 -o*
 P o p p e r P é t e r -e-*
adatok szerint nem kizárt, hogy talán ő volt az a fáraó, aki a
zsidó bevándorlók közül az ugyancsak egyistenhívő Józsefet
alkirályi rangra emelte. Ilyen módon felismerhető egy erős
szellemtörténeti vonulat Ekhnaton, József, Mózes és Jézus
között. Ekhnaton a megsejtő, József a tudó, Mózes az élőké-
szító, Jézus a beteljesítő. Egyiptom beavatott volt a legna­
gyobb titokba, a zsidóság - Jézusért hozott áldozatként - le­
mondott a pogány életörömökről, a kereszténység pedig át­
vette a zsidóság misszióját. A zsidóság ezeréveken át egyedül
őrizte az egyistenhitet. De amikor népvallássá definiálta
önmagát —zsidónak születni kell! —, feladta a térítést és a
végső célt, hogy a világ népei az egyetlen Isten lábához bo­
ruljanak.
Az Úr hegyéről (Sinai?, Hebron?) lehozta számukra a
Tízparancsolatot, „az emberi viselkedés A lfáját és Ómegá­
ját.” (Th. Mann)
Egyes tudósok szerint a Tízparancsolat nem erkölcsi
törvény, hanem útmutatás arra nézve, miként lehet valaki
jó viszonyban Istennel. Ezért nem használ soha többes szá­
mot (hanem: te ne ölj, te ne lopj stb.). S ezért nem indo­
kolja meg soha parancsolatait, mellőz minden szociális
érvelést, egyetlen indítéka: ezt tedd, ezt meg ne tedd, mert
így akarom. „Én vagyok az Úr!” Ez aztán a pont a mondat
után! - jegyzi meg Füst Milán.
Részletes törvényekkel szabályozta a zsidó nép életének
minden területét az étkezési, tisztasági, szexuális kérdésektől
kezdve a gazdasági-pénzügyi, jogszolgáltató tevékenységen át
a vallásgyakorlás módjáig. Különös részletességgel szabályoz­
ta az áldozatok módját és rendjét. Az ekhnatoni hagyomány:
Isten emberré testesülése. A zsidóság egyik feladata volt,
hogy a legkeményebb tisztasági szabályok betartásával ki­
—a- 4 8 -ti-*
■>—a- M ó z e s -*>«■
termeljen egy olyan emberi testet, amelyik méltó arra, hogy
Isten szelleme beleköltözzön. Mózes elképesztő szigorúságát
talán ez indokolja.
Megteremtette a tizenkét törzs szövetségét és megszervezte
harcképes katonai erejüket, ugyanis Isten szövetségi ígérete
Ábrahámnak mindaddig nem teljesedett be. Mózes készí­
tette elő az ígéret megvalósulását. Jézus megjelenésének az
ígéret Földjén feltétele volt a zsidó királyság megalakulása,
akkor is, ha a Messiás érkezésének idejére római provinciává,
tetrarchák által kormányzott vallásos állammá alakult.
Negyven éven keresztül vezette és irányította a népet a
sivatagban, míg az ígéret Földje, K án aán határáig nem jutot­
tak el. Ez hosszú kerülőutakat jelent, s évekig tartó pihenést
Kádes oázisánál. Az idő megnyújtása tudatos volt: Mózes
felismerte, hogy rabszolga-nemzedékkel nem lehet új hazát
alapítani. Meg kellett várni, amíg jórészük kihal.
Kádes oázisa az edomitáké volt, különösen alkalmas
hely erre a megújulásra. A hagyomány szerint az edomiták,
akik befogadták őket, a zsidóságról leszakadt törzs volt. Mó­
zes halála után - a rivális Józsué helyett - a vezérséget a
Jásár nevű edomita törzsfőnek kínálták fel, aki ezt vénségére
hivatkozva nem fogadta el. Maga helyett lányát, Debórát
ajánlotta, aki az egyik törzs bírája is lett. A honfoglalást vé­
gül is Józsué vezérelte végig. (Talán túl korán jegyezzük
meg, de majd Jézus történetének megértése érdekében nem
elhanyagolható, hogy a Heródes-család is edomita volt.)
Mózes hatalm as erőfeszítéseket tett a Szent Sátor meg­
építésére, az Úr akarata szerint, ahol méltón áldozhatnak Is­
tenüknek. Ez a Sátor lett a Salamon által épített Első Temp­
lom elődje. Ezt a babiloni katonák lerombolták s a frigylá­
dát, benne Mózes kőtábláival, megsemmisítették; a fogság
a- 4 9
 *-«- P o p p e r P é t e r -e—
után Ezdrás és Nehémiás vezetésével ennek nyomán készük
el a Második Templom, amit Titus tett a földdel egyenlővé,
a máig álló Nyugati Fal (Siratófal) kivételével. A zsidóság-
nak ez volt az egyetlen Temploma. Ezért Mózes a lehető leg­
részletesebben szabályozta az istentisztelet rendjét, a papi és
levitái szolgálatot. A zsinagógák ugyanis nem templomok,
hanem tanházak, a rabbik nem papok, hanem tanítók.
A papnak Áron törzséből kell származnia (kohaniták).
Mindennek a jelenben is van aktualitása, hiszen a mai zsi­
dóság összekapcsolja a Messiás eljövetelét a Templom újjá­
építésével.
Nem véletlen tehát, hogy - mint említettük - a val­
lástudósok egy része a zsidóság létezését Mózeshez köti, s a
megelőző korszakot a héberek előtörténetének nevezi.
Mikor élt Mózes? Valószínűleg a hiúságáról és feltűnni
akarásáról híres, nemzőerejével szokatlan módon - fiait ka­
talogizálva - dicsekvő II. Ramszesz, vagy fia, Memeptah fá­
raó idején, az i. e. 13. században. A kivonulásra talán i. e.
1250-1225 táján került sor. II. Ramszesz - addig User-
Maat-Ré vagy Setep-en-Ré - 1290 decemberében kezdett
uralkodni, és 1235-1224 között halhatott meg.
II. Mózes származása
Ki volt Mózes? A Szentírás szerint a levita törzsből származó
Amrám és Jochebed egyik fia. Testvérei Áron és Mirjam.
Abban az időben született, amikor a zsidók helyzete Egyip­
tomban végletesen leromlott, ingyen-munkaerőként, rab­
szolgamunkára használták őket. Pontosabban: nem voltak
rabszolgák, hanem a munkájukkal adóztak. Téglákat gyár­
^sí" 50
M ózes
tottak a nagyszabású építkezésekhez. Nagyarányú elszaporo­
dásuk Gósen földjén pozitívum volt, de aggasztotta is a fá­
raót, aki attól tartott, hogy idegen támadás esetén a betörő
hódítókhoz csatlakozhatnak. Ezért végül elrendelte, hogy a
bábák, kutacsukat benyomva, öljenek meg minden héber
fiú újszülöttet. A bábák - Sifrá és Puá - ezt nem teljesítet­
ték, arra hivatkozva, hogy a zsidó nők nagyon gyorsan szül­
nek, s mire odaérnek, már él az egészséges baba. Ekkor a
fáraó megparancsolta minden újszülött fiú behajítását a
Nílusba.
A legenda szerint Mózest a mamája egy kátránnyal
vízhatlanná tett kosárkában engedte a Nílus vizére. Nő­
vére, Mirjam a közelben leselkedett, hogy lássa, mi fog tör­
ténni vele. Hát éppen a fáraó lánya érkezett a partra, hogy
megfürödjön. A szolgálók megtalálták a kisdedet. Gondol­
ták, hogy egy zsidó kisfiú. Mirjam ajánlkozott, hogy keres
számára szoptatós dadát és odahívta a mamáját. A fáraólány
rábízta a gyereket.
Ezt a legendát a tudósok valószínűtlennek ítélik. Hi­
hetőbbnek gondolják, hogy ez a jól megrendezett jelenet a
fáraó lánya törvénytelen gyerekének kedvéért történt. (Ta­
lán egy zsidó rabszolga lehetett a láb alól azonnal eltett
apa.) Ezt bizonyítaná, hogy a fáraó lánya figyelemmel kísér­
te a gyerek sorsát, és serdülőkorában a legelőkelőbb thébai
iskolában taníttatta. Egyiptomi neve Mózisz volt (a Fiú).
Ám neve mellől hiányzott az apára utaló istennév (pl. Tut-
Mózisz, Ra-Mózisz stb.), ezért feltehetően sokat csúfolták az
amúgy is „nehéz beszédű” (dadogó) fiút. Több évig tartó
magas fokú tanulmányok után végül is megszökött a thé-
bai intézetből, és visszatért apáinak földjére, Gósen tarto­
mányba.
51

P o p p e r P é t e r -•>*
Továbbá ezt a feltételezést igazolja, hogy Istentől ka­
pott megbízatása után Mózes bármikor zavartalanul megje­
lenhetett az isten-király fáraó előtt, és vitatkozhatott vele,
követelhette a nép elbocsátását a sivatagba, hosszabb ün­
nep tartására. Dadogása miatt mindig Áron volt a tolmácsa.
Nyilvánvaló volt, hogy véglegesen el akarták hagyni Egyip­
tomot, megfosztva az uralkodót az ingyen-munkaerőktől.
A fáraó dühöngött ugyan, de nem bántotta Mózest, mert
félhetett lánya reakciójától, s vélhetőleg azért is, mert az
udvarnál mindenki tudta, hogy törvénytelen unokájáról
van szó.
Ennek megfelelően nem kellene feltétlenül elvetni
azt a híresztelést, hogy a fiatal Mózes egyiptomi hercegként
(az volt!) sikeres hadjáratot vezetett Kús földjére. Minden­
esetre később, zsidó népvezér korában tudták róla, hogy egy
kusita (fekete bőrű) ágyast is tart gyerekeinek anyja, a fehér
midjanita Cippora mellett. Főként Mirjam gyalázta ezért,
amíg Isten, szolgája, Mózes mellé állva, egy tünetileg lep­
rára hasonlító betegséggel ideiglenesen meg nem büntette
érte.
III. A T ízparancsolat
Gósen földjére visszatérve Mózesnek természetesen nem
kellett robotolnia. Tekintélye a nép között már abban az
időben vitathatatlan volt. Egy alkalommal dühében agyon­
ütött egy szadista egyiptomi munkafelügyelőt. Amikor ez
kitudódott, elmenekült Egyiptomból, s Midjánban telepe­
dett le. Feleségül vette a midjanita papkirály, Jethro lányát,
Cipporát, aki Gersomot és Eliezert szülte neki.
Itt került sor a híres sinai-hegyi látomásra. Lángoló
52 -£-*
*-a- M ó z e s -£-*
csipkebokrot látott, amely mégsem égett el. Jól tudta, hogy
ez a szent tűz, amely ég, de nem éget. A közelébe ment, ami­
kor atyái Istenének hangját hallotta. Az Úr megbízta, hogy
térjen vissza Egyiptomba és a zsidó népet szabadítsa ki sa­
nyarú helyzetéből. Mózes kérte a megbízó Isten nevét, aki a
„Vagyok, aki vagyok"-kai mutatkozott be: „Mondd a népnek,
hogy a >Vagyok< küldött hozzátok.” A híres Biblia-magya-
rázó Rási szerint ez a héber mondat: „Jehje aser jehje!” (eje
áser eje) grammatikailag úgy is fordítható, hogy „Leszek, aki
leszek.” Vagyis: Az leszek, akit ti form áltok belőlem. Talán:
Én mindig veletek leszek.
Fel kell figyelni arra, hogy a szellemi lények soha nem
mondják meg az igazi nevüket. Már az Osiris trónja felé
igyekező halott útját is ismeretlen nevű démonok akadá­
lyozták. Jákobnak sem árulja el a nevét az a valaki, akivel a
Jabbók folyó partján küzdött egész éjszaka. Isten igazi nevét
sem tudja senki. A zsidók sem ejtik ki a JHVH (Örökké­
való) istennevet, hanem Adonájnak (Úr) olvassák, s min­
dig helyettesítő istenneveket használnak: Elohim, Urunk
Királyunk, Zebaoth, Él Saddaj stb. Aki tudja egy szellemi
lény igazi nevét, annak rendelkezésére áll a hatalma is.
Egyesek Mózest és Jézust gyanúsítják azzal, hogy ismerték
Isten harminchat hangból álló igazi nevét.
Raj Tamás elemzése szerint a JHVH a VOLT - VAN -
LESZ rövidítéséből származik. Azt jelenti, hogy Örökké­
való. Úgy kell olvasni, hogy Adonáj. (A Jehova szót vallá­
sos zsidó soha nem ejti ki.)
Az Elohim Teremtőt jelent, de inkább a természeti
törvény, a Természet Ura (Flidat Hanim) értelmében, míg a
JHVH (Adonáj) az emberre vonatkoztatott gondviselést je ­
lenti (Hidat Harahanim), az Irgalom Ura értelmében.
53
 —a- P o p p e r P é t e r -t>*
Mózes tehát isten szavára felesége és fiai társaságá­
ban visszaindul Egyiptomba. Útközben azonban szembe
jön vele az Úr és meg akarja ölni. Mózes életét Cippora
menti meg, aki ott helyben körülmetéli Gersomot és a vé­
res elöbőrt Isten elé veti, mondván: Vérjegy a körülmetélke-
désért.
Vajon nem arról van-e itt szó, hogy Mózes Midjánban
már annyira eltávolodott ősei vallásától, hogy nem metél-
tette körül a fiát? Ez érthetővé tenné Istennek egy szokat­
lan magyarázkodását, amikor arról akarja meggyőzni Mó­
zest, hogy ő azonos az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob
istenével, de nekik nem mutatta meg magát teljes nevén
(JHVH), hanem csak ELOHIM-ként. (Á brahám nak,
Izsáknak és Jákobn ak úgy jelentem meg, mint mindenható
Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismere­
tes.) Talán ez a törekvés kései betoldás, hogy elejét vegyék
annak az erősödő felfogásnak, miszerint Mózes két vallást
olvasztott össze: az ősi Elohim-vallást és a sinai JHVH-
vallást, s így keletkezett a modern zsidóság. A Tóra 613 tör­
vény betartására kötelezi a vallásos zsidót. Ezek nagy része a
Templom lerombolása óta nem teljesíthető.
Mindenesetre Mózes életművének csúcsa a Tízparan­
csolat. A két kőtábla egyikén négy parancs vonatkozott em­
ber és Isten kapcsolatára, a másikon hat szabályozta em­
ber és ember viszonyát.
A zsidó és a protestáns értelmezés szerint:
1. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem!
2. Ne készíts faragott képeket, és ne imádd, ne tisz­
teld őket!
3. Isten nevét hiába ne vedd! (Ne mondd ki!)
54
M ózes
4. Emlékezzél meg a szombatról! Te és háznéped pihen­
jetek meg, ahogy Isten is megpihent a Teremtés hetedik napján!
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél
e földön!
6. Ne ölj!
7. Ne törj házasságot!
8. Ne lopj!
9. Ne tegyél hamis tanúságot felebarátod ellen!
10. Ne kívánd meg más asszonyát, házát és semmiféle
tulajdonát!
A Tízparancsolat katolikus értelmezése:
1. Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Szenteld meg az Ur napját!
4. Tiszteld atyádat és anyádat!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Ne kívánd meg felebarátod házastársát!
10. Ne kívánd meg mások tulajdonát!
A hazugságot csak a katolikus változat tiltja, a zsidó és a
protestáns változat csak a hamis tanúbizonyság tételét. Talán
általában megtiltani a hazugságot túlságosan reménytelen.
Ugyancsak a katolikus változat beszél paráznaságról (a foga­
lom meghatározása nélkül), a többi kizárólag a házasságtörést
tiltja, vagyis sokkal szabadabban hagyja a nőtlenek és a haja-
donok szexuális életét. Viszont a katolikus változatból hiány­
zik a faragott képek (bálványok) készítésének a tilalma.
*■ 8- 55 -e-*
 *■«- P o p p e r P é t e r -t>*
Az ősi zsidó erkölcstan úgynevezett következmény-
etika volt, ami azt jelenti, hogy elsősorban a cselekede­
tekre és nem a szándékra figyelt: pl. „Ha a te ellenséged éhes,
adj neki enni, ha szomjas, adj neki inni!”. Olyat nem ír
elő, hogy „Szeresd ellenségedet!”. A Tízparancsolat azonban
már érzelmeket is előír: pl. „tiszteld”, „ne kívánd” stb.,
vagyis előrevetíti az érzelmekben elkövethető bűn lehe­
tőségét.
Ugyanígy a mózesi büntetőjog legtöbbször nem vizs­
gálja az elkövetés körülményeit: ha valaki ezt tette, akkor ez
a büntetése. Kivéve a nemi erőszak esetét, ahol tisztázni
kell, hogy a dolog milyen távol történt a tábortól. Ha mész-
sze volt, akkor csak a férfi lakozik halállal, mert fel kell té­
telezni, hogy a nő segítségért kiáltott, de ezt senki nem hal­
lotta. Ha a tábor közelében történt az eset, mindketten bű­
nösök.
Meg kell jegyeznünk, hogy Mózes M ásodik Könyvének
34- fejezetében is található egy tízparancsolat-leírás, sok vo­
natkozásban egészen más tartalommal, mint a fentiek.
Van azonban a kinyilatkoztatásnak egy pogány-fél-
pogány vonatkozása is. Szamária istene azonos a zsidókéval,
ámbár a szamáriaiak vallása több szempontból eltér a zsidó­
kétól. Szent hegyük a Garizim, ahol a templomuk is állt.
A sinait kb. 200 évvel megelőzően hírt adtak egy ottani ki­
nyilatkoztatásról, amely 12 pontból - jórészt tiltásokból -
állt. Ezt a templomot Hirkánusz, jeruzsálemi főpap lerom-
boltatta, de a szamáriaiak továbbra is szent helyként tisztel­
ték. Amikor a fiatal Jézus tanítványaival áthaladt Sza-
márián, Szikár városa mellett zajlott le nevezetes találko­
zása a szamaritánus asszonnyal.
*■*8- 56 -tí-*
<—3- M ó z e s -t>*
IV. A Messiás eszméje
A Messiás eszméje nem Mózestől származik, hanem talán
Ekhnaton fáraó istenmegtestesülésének ideája szivárgott át
a zsidóságba. Persze a zsidóságnál szó sincsen semmiféle
Atya-Fiú rokoni kapcsolatról. A Messiás Isten kiválasztott
küldötte, szentje, felkentje, aki az emberiség megváltására
hivatott. Malakiás jövendöli, hogy közeli eljövetelét Illés
próféta újbóli megjelenése jelzi majd: íme, én elküldöm nek­
tek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelm e­
tes napja. És az atyák szívét a fiákhoz fordítja, a fiá k szívét
pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet
átokkal.
A haszid legenda szerint az Edénkért kapujában ül egy
beburkolt fejű zsidó.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a Messiás.
- És mit csinálsz itt?
- Várok.
- Mire vársz?
- Hogy eljöjjek.
A zsidók várják a Messiást, s a Messiás várja, hogy
megkezdhesse küldetését. Mindenesetre a Messiás várása
annyira integráns része lett a zsidó vallásnak, hogy itt emlé­
kezünk meg róla, annál is inkább, mert említettük már,
hogy egyes vallástörténészek a zsidóság létezését Mózestől
számítják. Mindazt, ami Mózest megelőzte - pl. az ősatyá­
kat - , a héber előtörténet részének tekintik. Talán a Mes-
siás-hit is innét származik.
A nagy próféták közül Ezsaiás, Jeremiás és Ezékiel fog­
lalkoznak különösen sokat a Messiással. A zsidó megváltás-
57 -*>■*•
 *-*h- P o p p e r P é t e r -el­
várás érdekessége, hogy más vallások mítoszairól eltérően
két aranykorban gondolkozik. Általában (pl. a távol-keleti
vallásbölcseletekben) a sorrend: aranykor - ezüstkor - vas­
kor, avagy a Káli-júga, az Istenek nélküli világ. A zsidó mi­
tológia visszanyúl ez eredeti aranykorhoz - ez az Éden - , s
várja, hogy a Messiás eljövetelével újabb aranykor köszön­
jön az emberiségre. A Messiás elhozza az örök béke korát, a
bölcsesség, az értelem és az erő szelíd uralmát. Minden nép
megtér Adonájhoz. De még az állatok sem falják fel egy­
mást, a ragadozók újra növényevők lesznek.
Persze az idők során a Messiás-eszme tovább differen­
ciálódott. Számon tartottak egy Dávid-fia Messiást - a szel­
lemi-lelki megváltót —és egy József-fia Messiást, aki a világi
megváltást hozza. A Messiás-hit jelentősége azért nagyon
nagy, mert végül is a Jézus-követők szektáját ez választotta
el az eredeti zsidóságtól. Pál fellépéséig a Jézus-követők val­
lásos zsidók voltak, a mózesi törvények szerint éltek, egye­
dül a Messiás eljövetelének kérdésében vallottak más néze­
teket, ezért nem tudták hitüket elterjeszteni a világ népei
között. Ehhez a zsidó vérségi származás fontosságának, a
mózesi törvény szigorúságának feloldása kellett.
A páli térítés következtében megváltozott a zsidóság
halál-mítosza is. Az összemberiség megváltása azt jelentette,
hogy Isten hatalma érvényesül a halál után is. Az eredeti
zsidó mítosz — hasonlóan a görögökéhez — azt tanította,
hogy a halál után igazakra és gonoszokra ugyanaz a sors vár:
tengődés a Seolnak nevezett árnyékvilágban, ahová nem
jut el Isten fényessége. Ez aláhúzta a földi élet fontosságát,
mert ez volt az egyetlen idő, amikor az ember együtt lehe­
tett Istennel. Akkor még szó sem volt feltámadásról, a lélek
halhatatlanságáról, üdvözülésről, örökké tartó Isten-látás­
*=<t- 58 -*>•
M ó z e s -b- *
ról és a külső sötétségre vettetésről. Mindez görög hatásra,
az esszénus mozgalom közvetítésével jelent meg a zsidó ha-
lál-mítoszban. A 88. zsoltár még így szól:
A vagy a holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajon
az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet,
hűségedet, a pusztulás helyén?
Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat
és igazságodat a feledékenység földjén?
Ám éppen a qumráni tekercsek között találtak egy részletet,
amely a messiási korról szól, amikor Isten újra életre kelti
a halottakat, vagyis hirdeti a testi feltámadást, az Istentől
való teljes függőség, az Isten ügye melletti teljes elkötele­
zettség jutalmául:
Egy út sem tökéletes Nélküled,
És semmi sincs a Te akaratod nélkül.
Minden tudás Tőled jön,
És minden a Te akaratod szerint történik.
Rajtad kívül senki sem vitathatja tanácsodat,
És szent tervedet sem értheti.
Nem tűnődhet el a titkaid mélységén,
Sem erőd hatalmán.
K i képes rá, hogy elviselje dicsőségedet?
És mi is az ember
Csodálatos műveid közepette?
Mit számít Előtted az, aki
Asszonytól született?
A porból gyúrtnak
59 -t>*
 P o p p e r P é t e r -t>*
Lakhelye férgek tápláléka.
O csak egy alak, form ált agyag csupán,
Ki a por felé tart.
A vallástörténészek ma azt valószínűsítik, hogy
amennyire kizárható az esszénusok és Jézus személyes kap-
csolatának feltételezése, annyira valószínű a Jézus-követők
zsidó szektájának (zsidó-keresztények) és az esszénusoknak
a későbbi kölcsönhatása.
V. M ózes és Józsu é
Mózes kormányzásában fordulópontot jelentett apósa,
Jethro látogatása. A tapasztalt pap-király rábeszélte, hogy
csökkentse az egyedüli kormányzás és igazságszolgáltatás
terheit. Tizedeseket, századosokat és ezredeseket bízzon meg
a kisebb ügyek elintézésével, és csak az egész nép szempont­
jából fontosak kerüljenek őelébe.
És még milyen messze járunk Freud feltétezésétől, aki
szerint nem kizárható, hogy két Mózes működött a zsidóság­
ban. Az egyik Mózes Isten kiválasztott szolgája, az egyetlen,
aki szemtől szembe beszélt az Úrral. Nagy erkölcstanító
főpap, aki Hóreb hegyéről a Tízparancsolatot aláhozta,
egyiptomi herceg, akit a sivatagban egy törzsi lázadás során
megöltek. így a zsidóság történetében is megismétlődött az
ősbűn: az apagyilkosság. (Az emberiség kulturális fejlődése
szempontjából Freud alapvetőnek tartja azt, hogy a nők
hiánya miatt lázadó fiúk megölték az ősapát, és felosztották
a háremét. Védekezésül került sor a fiúk kasztrálására.
Számos lelki jelenséget és zavart - incesztustilalmat, kaszt-
60 -H*-*
M ó z e s -*>*•
rációs szorongást, Oidipusz-komplexumot stb. vezet le
ebből.)
Ennek a próféta-Mózesnek a zsidóság szempontjából a
legproblematikusabb cselekedete, amiről fentebb már ír­
tunk, hogy vajon nem egyesítette-e az ősi Elohim-vallást a
midjanita Jehova-vallással?
A másik Mózes a nép életét a gyakorlatban megszer­
vező egykori egyiptomi főtisztviselő, aki kegyvesztettként a
zsidókkal tartott a kivonuláskor.
A nép visszatérően lázadozott Mózes ellen, valahány­
szor éhség, szomjúság fenyegette őket. Azonnal visszasírták
állítólagos jó dolgukat Egyiptomban. A „megszépítő messze­
ség” megtette hatását. Isten számtalanszor el akarta pusztítani
őket haragjában, s éppen Mózes védte az Isten becsületét az­
zal az érvvel, hogy a világ népei majd kicsúfolják, hogy nem
tudta végbevinni felszabadításukat. Természetesen a prob­
léma már a hírhedt aranyborjú-imádattal létrejött, és teljesen
soha nem szűnt meg. Mózes különös kegyetlenséggel lépett
fel az Isten ellen lázadókkal szemben. Az aranyborjú imádása
miatt háromezer embert öletett meg, amíg a kőtáblán a „Ne
ölj!” ragyogott. Igaz, a zsidóság sokáig csak a kollektív ölést
- a megkövezést - tartotta megengedhetőnek, nem ismerte a
hóhér fogalmát, egyénileg senki sem volt jogosult élet kioltá­
sára. Ezt a politikai érdek kiiktatta.
És Józsué? Józsué volt a zsidóság hadvezére, aki végbe-
vitte Kánaán elfoglalását. Csak ritkán szorult rá Mózes
misztikus segítségére. Pl. az amalekiták elleni ütközetet Mó­
zes egy dombról nézte. Amikor felemelte a kezeit, a zsidók
győztek, amikor leengedte, az amalekiták. Ezért egész napon
át két katona emelte magasba Mózes kezeit, amelyek már
elgémberedtek.
61 -t>*
 * - 8- P o p p e r P é t e r -*>■*
Mózes életszemléletének sajátos vonása a tisztaság
vallásos értelmezése. Ez az o felfogásában a tiszta minősége­
ket jelenti, az összekeverések és keveredések szigorú tilal­
mát.. Vagyis nem szabad a gidát megfőzni az anyja tejében,
együtt enni a húsosat és a tejeset, nem szabad szövetben ösz-
szeszőni a növényi és állati fonalat, különböző magokat
főzni egy ételbe stb. Az elválasztás a tisztaság megőrzésének
feltétele. Ennek megfelelően Isten már a teremtéskor elvá­
lasztotta a földet az égtől, az ég alatti vizeket az ég felettiek­
től, a nappalt az éjszakától, a jót a rossztól, pontosan tudva,
hogy ha valaki nem választja el a vizet a földtől, akkor csak
amorf sár lesz belőle.
Abban a történelmi korban szokatlan humánus intéz­
kedések is jellemzik törvénykezését. A gyilkosoknak három
menedék-várost jelöl ki, ahol megőrizhetik életüket. Há­
ború esetén haza kell engedni azokat, akik házat építettek,
de még nem laktak benne egy évig, akik szőlőt ültettek, de
még nem élvezték annak gyümölcsét, aki eljegyzett egy
lányt, de még nem vette feleségül. Végül menjenek haza a
csatából azok is, akik félnek, szoronganak. Hadviselés ese­
tén először békét kell ajánlani a városnak, és csak ha eluta­
sították a békeajánlatot, akkor szabad körülzárni és megkez­
deni az ostromot. Nem szabad utólag böngészni a szőlőben;
ami a szüret után a tőkéken maradt, az a szegényeké.
Ugyancsak övék a mezők kb. 30 cm széles sávjai. És még sok
hasonló intézkedéséről tudunk.
A M idrás ír arról, hogy Mózes és Józsué között az idők
folyamán tagadhatatlanul kialakult egy erős rivalizáció.
(Mózes tudta, hogy büntetésül nem mehet be Kánaánba, s
élete a százhuszadik évben véget ér, s maga Isten fogja titkos
helyen eltemetni. Bűne az volt, hogy a sivatagban szomjazó
62
M ózes
nép lázongásakor nem csupán a szikla fölé nyújtotta a bot­
ját, hanem rá is ütött vele, hogy forrást fakasszon. Ezzel
abba a gyanúba kerül, hogy ősi pogány mágiát űz.) Mégis,
Mózes életének vége felé együtt jelentek meg a nép előtt. Ez
hozzátartozott a vezéri hatalom átadásához. Isten fényiéi-
hőbe burkolózva megjelent akkor és szólt hozzájuk, de már
csak Józsué értette, hogy mit mond. S mikor Mózes rákérde­
zett, így felelt:
- Vajon am ikor veled beszélt az Úr, és én nem értettem
a szavait, te elmondtad-e nekem őket?
Ekkor Mózes felkiáltott:
- Inkább száz halál, mint egy féltékenység!
S felment Mózes a Nébó hegyére, ahonnét beláthatta
Kánaánt. S az Úr mondta Mózesnek:
- Ez a föld az, amelyről megesküdtem A brahám nak,
Izsáknak és Jákobn ak, mondván, a te magodnak adom azt.
Megengedem neked, hogy szemeddel lásd, de oda nem mégy át.
És meghalt ott Mózes, az Úr szolgája, az Úr szava sze­
rint. És eltemették őt a völgyben, a Moáb földjén, Béth
Peorral átellenben, és senki nem tudja az ő temetésének he­
lyét a mai napig. Mózes pedig százhúsz éves volt, amikor
meghalt, és nem homályosuk el az ő szeme, és nem fogyat­
kozott meg az ő ereje.
A Biblia pedig hangsúlyozza: nem támadt többé olyan
próféta Izraelben, aki szemtől szembe ismerte volna az Urat.
 NEGYEDIK RÉSZ

B uddha

I. Indiai hagyom ányok

Az indiai hagyomány szerint minden ötezer évben születik

egy Buddha (Felébredt, Megvilágosodott). A mi „történeti
Buddhánk”, eredeti nevén Gautama királyfi i. e. 560-480
között élt. Eszak-Indiában, a mai Nepál közelében, akkori
nevén Megadha és Kósala tartomány területén született,
Kapilavasztu városában. Apja Suddhódana, a Sákja nem­
zetség maharadzsája. Anyja, Mája belehalt a szülésbe, nagy­
nénje nevelte fel. Buddha egyik neve Sákja Múni, a sakják
bölcse.
Abban az időben India lakossága négy ún. varnára
(rendre) oszlott. Ezek:
Bráhm anák - papok és tanítók.
Ksatriják - harcosok és állami tisztviselők.
Vaisják - földművesek, állattenyésztők, kereskedők.
Súdrák - kézművesek, mesteremberek.
Minden születéshez tartozott egy szent út, amit ön­
ként vállalva végig lehetett járni, vagy következmények
nélkül el lehetett utasítani. Ezek a szent életutak:

«-<t- 65
 *-a- P o p p e r P é t e r -b~
Brahm acsárja. Tanulók. Eltávozás az otthontalanság-
ba, nőtlenség, egyszerű közös élet egy guru vezetése alatt.
Grihaszta. Házasságban élők, ahol a feleség „arctan-
gini”, a férj másik fele, akivel közös szellemi utat járnak.
Vánaprasztha. Visszavonulás 50-55 éves kor között.
A szexuális élet megszüntetése. Együttes szent zarándok-
lások.
S?;ann;yá.s?:a. 70 éves kor körül a család elhagyása, ván­
dorlás, koldulás, meditáció, felkészülés a halálra.
Ennek megfelelően nevelkedtek és éltek a szent utat
végigjáró „kétszer születettek”. Egyszerűen arról volt szó,
hogy éltek a születésükből fakadó lehetőségekkel és szelle­
mileg is megszülettek még egyszer, vagyis várnájuk alapján a
számukra lehetséges beavatáson estek át.
Eredetileg a varnába való tartozást a személyiség, a jel­
lem, a cselekedetek határozták meg. A későbbi (és a je ­
lenlegi) kasztrendszer ennek torzulata: kizárólag a születés
számít.
Ami pedig a kétszer születést illeti, János Evangéliuma
feljegyez egy éjszakai beszélgetést Jézus és a farizeus rabbi,
Nikodémusz között:
Nikodémusz eljött Jézushoz, és mondta neki:
—Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul: mert senki
nem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten
van vele.
Felelte Jézus:
—Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan
nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Mondta neki Nikodémusz:
—Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon beme-
het-e ő az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?
*•&- 66 -fi—
B u d d h a -fi—
Felelte neki Jézus:
—Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik
víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami test­
től született test, az, és ami lélektől született lélek, az. Ne cso­
dáld, hogy azt mondtam neked: Szükség néktek újonnan szü­
letnetek. A szél fú , ahová akar, és an n ak zúgását hallod, de
nem tudod honnan jő és hová megy. így van mindenki, aki Lé­
lektől született.
Felelt Nikodémusz:
- Mi módon lehetnek ezek?
Jézus mondta neki:
— Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?
Gautama a ksatriják, a harcosok nemzetségéből szár­
mazott. De nem ízlett neki a katonai nevelés, tehetségtelen
katonának tartották. Egyedül az biztosított számára tekin­
télyt, hogy nagyszerűen értett az elefántok idomításához.
A hatalmas állatok szelíden szót fogadtak neki. S miután
abban a korban az elefántok feleltek meg a mai páncélosok­
nak, a fiatal harcos tehetségét katonai szempontból is érté­
kelni kellett.
Történt, hogy egy hadgyakorlatról hazatérve megpil­
lantott egy lányt, aki ablakot tisztított. A lány szépsége szí­
ven ütötte a tizenhét éves Gautamát. Úgy, ahogy volt, ló­
hátról, lecsatolta a nyakában viselt vastag aranyláncot és
feldobta a lánynak, akit Gópának hívtak. Abban az időben
ez a lánykérés szándékát jelentette. S Gautama apja nemso­
kára meg is érkezett, és a két fiatal összeházasodott.
A mai vallástörténészek bosszúságára ekkor kezdődött
el Buddha életének tizenhárom sötét éve. Huszonkilenc
éves koráig alig lehet tudni róla valamit. Az ilyen sötét évek
nem ritkák a vallásalapítóknál. Jézusnak tizennyolc sötét
67 -fi—
 P o pper P éter
évét tartjuk számon, a tizenkét éves korában, Jeruzsálem-
ben megtartott bar-micvójától harmincéves koráig. Ekkor
Jézus megjelenik Merítő Jánosnál, aki felismeri, hogy ki­
csoda, megkereszteli, miközben leszáll rá a Szent Szellem.
Ettől kezdve három éven át, kereszthaláláig tanít.
Gautama valószínűleg egy királyfi elkényeztetett és
hedonista életét élte, annál is inkább, mivel apja homá­
lyos intelmek és jóslatok hatására ügyelt arra, hogy ne­
hogy belepillantson az élet sötét mélységeibe. Az életét
körülnyüzsgő legendák közül egyet mégsem mellőzhetünk.
Négy, számára traumatikus találkozásról van szó. Minden
nevelői és szolgai elővigyázatosság ellenére meglátott
egy öregembert, egy beteget, egy halottat és egy aszkétát.
Ebből megértette, hogy az ifjúság, az erő, a szépség mulan-
dóak, s van ember, aki minderről önként lemond. Mindez
nyilván megrázó volt számára és titokban sokat foglalkoz­
tathatta.
Házassága tizenhárom évig gyermektelen maradt, an­
nak ellenére, hogy vett még egy feleséget, Jasodharát. A ha­
gyomány arra kötelezte, hogy ne hagyja el a családját, amíg
nem gondoskodott utódról. Ez idő alatt más fontos ese­
ményről nem tudunk. Ámbár... Nagy titokban mégis csak
történhetett egy s más, ugyanis amikor Gópa végre teherbe
esett, majd vajúdni kezdett, Gautama - Csandaka nevű
szolgája kíséretében - éjszaka lóra pattant és útnak indult.
A Keselyű-csúcs felé tartottak, a palotától kb. 60 kilomé­
terre. O tt Gautama leszállt a lóról, Csandakát felszólította,
hogy türelmesen várjon és eltűnt az erdőben. Sokáig lehe­
tett távol, Csandaka elaludt. Mikor felébredt, Gautamát
szerzetesi csuhába öltözötten pillantotta meg. Gautama át­
adta Csandakának minden ksatrija-ruháját és felszerelését,
68 -t>*
*-*a- B u d d h a -s—
elkérte a kardját és levágta a csimbókját, a ksatriják becsü­
letjelképét és megbízta szolgáját, hogy adja át apjának.
Üzente, hogy ne szomorkodjék, ő szamana lesz, és lemond
minden örökségéről.
Tehát feltehetően maximális diszkréció mellett a sötét
években kapcsolatot épített ki a szánkhja szerzetesekkel,
akik a kellő időben várták őt.
II. A szán khja bölcselete
A Keselyű-csúcsnál, Rádzsagahában működött Kálámá-
nak, a szánkhja filozófia mesterének bölcseleti iskolája.
A szánkhja rendszer megalapítójának Kápilát tartották.
Kolduló rend volt, csak ivóvizet tároltak, a megmaradt ételt
kiöntötték, megsemmisítették.
A szerzetesek délelőtt koldultak, a tanítás ideje a dél­
után volt. Időnként filozófiai vitákra gyűltek össze, külső
bölcsek meghívásával. Egyik legfontosabb témájuk volt,
hogy mi él tovább az emberből a halála után?
H a a halott beszéde tűzben ég el,
ha a lélegzete légben vész el,
ha a hallása a térben terül szét,
ha a látása a N apban huny le,
ha a gondolata a Holdban merül el,
ha a teste a Földben oszlik széjjel,
ha a szőrzete a bokrokban bomlik szét,
ha a haja a fá k közt száll szét,
ha vére s magva vízzé válik,
mondd meg akkor, hogy hol az ember?
<—a- 69 -&-*•

— h- P o p p e r P é t e r -*>*
Ám ezt a kérdést nem vitték a nyilvánosság elé, hanem
négyszemközt vitatták meg. Legfontosabb lelki gyakorlatuk a
megüresedés volt. Ez gondolattalanságot, érzelemtelenséget,
én-nélküliséget jelent, tehát egyik lelki funkcióhoz sincs semmi
köze. A megüresedést követik az elem-gyakorlatok: a Föld, a
Víz, a Tűz, a Levegő és az Akasha. A szánkhja vezeti be a há­
rom guna fogalmát: ezek a tamasz, a rajas és a sattva. (Tamasz
a mozdulatlan stabilitás, rajas a dinamikusan mozgó energia,
sattva az örömhozó harmónia.) Minden jelenség hordoz vala­
mit a három gunából. Az Akasha a világegyetem éteri része,
egybeolvadás a makrokozmosszal. Az A kasha Krónikában
megőrződött a világ minden elmúlt és eljövendő eseménye.
A szánkhja végül is a lételemekre és a tudatra kon­
centrál. Központi kategóriái a Brahman (az Abszolútum) és
az Átman (a Lélek). A buddhizmust megelőzően belőle fej­
lődik ki a jóga, amit Patanjeli foglal rendszerbe. Sajátos ma­
terialista változata a lókajala, amely a megismerés egyetlen
forrásának az érzékszervi tapasztalást ismeri el.
A szánkhj a-gyakorlatok közül a legismertebb a földko-
rong-gyakorlat. A korongot a tanítvány készíti el, felfüg­
geszti és várja, mikor jelenik meg rajta a szellemi fény alá-
csillanása.
A buddhizmus a szánkhj ából merítette nevezetes un­
dor-gyakorlatait. A felpüffedt test, az elkékült test, a gennye-
sedő test, a férgektől rágni kezdett test, a szétesni kezdő test,
a szétrágott test, a darabokban széjjelhullott test, a szétesni
kezdő testrészek, a vértócsás test és a csontok szemlélete.
E szemléletet záró meditatív szöveg az alábbi:
Ez nem az enyém,
Nem ez vagyok én,
Ez nem az én énem.
70 -e-*-
B u d d h a -fi—
Érdekes módon a manapság annyira hangsúlyozott és
eltorzított pozitív gondolkodás őspéldája is a szánkhja böl­
cseletből vezethető le. A mai torzítás azt sugallja, hogy ha­
zudjunk pozitívvá mindent, ami negatív az életünkben. Ám
erről szó sincsen. Az eredeti hagyomány azt meséli el, hogy
az egyik undor-gyakorlatnál, egy kutya tetemét szemlélve,
így szóltak a tanítványok:
—Mester, milyen iszonyú a felbomló, rothadó test látványa.
Mire Gautama:
- De milyen szép fehér foga van.
Vagyis a visszataszítóban is lásd meg a szépet, vagy a
jót, ha van benne!
Apósa, Gópa apja semmiképpen nem nyugodott bele,
hogy Gautama eltávozott az otthontalanságba. Különösen
felbőszítette, hogy amikor értesítették, hogy fia született, ál­
lítólag egy kis verssel válaszolt:
Megszületett Ráhula,
Ú jabb bilincs keletkezett,
Ez sem tart vissza engem.
Az após lesben állt az ösvény mellett, amin járva a
szerzetesek hordták a vizet, megleste Gautamát és szóvál­
tásba keveredett vele. Látva veje hajthatatlanságát, egy
bunkósbottal leütötte. Azt hitték, Gautama nem heveri ki
ezt a csapást, de négy napig tartó eszméletlenség után magá­
hoz tért. Az apósra, Szuppabuddhára ráragadt a „Botozó”
(Dandapáni) csúfnév.
Miután a Buddha életére vonatkozó adatokat csak
500 évvel a halála után kezdték gyűjteni, kérdéses, hogy
mikor történt ez az incidens. Egyes szerzők i. e. 509-re te­
szik, amikor Buddha ötvennégy éves volt.
4—3- 71 -O*
 a- P o p p e r P é t e r - o *

Valószínűtlen azonban, hogy az após ennyi évig várt

volna Buddha megbüntetésével, amiért elhagyta a család-
ját. Hiszen Gópa rábízta a nyolcéves Ráhula nevelését, sót
rövidesen már a család nőtagjai is csatlakoztak a szanghá-
hoz. Feltehetően még szánkhja szerzetes korában, a Ráhula
születése körüli időkben támadta meg Gópa felháboro­
dott apja.
Két évig tartó kemény tanulás után Káláma a szánkhja
tanárává avatta Gautamát. Ő azonban nem elégedett meg
ezzel, a teljes megvilágosodást, a móksa tudatállapotot
akarta elérni. Káláma ezt még korainak tartotta (harminegy
éves volt ekkor Gautama). Feltehetően ezen vesztek össze,
s Gautama elhagyta a - materialista szemléletével neki tu­
lajdonképpen megfelelő —szánkhja szerzetesrendet.

III. A megvilágosodás

Gautama felvételre jelentkezett Uddaka Rámaputta mester

jógaiskolájába. Mint avatott szánkhja szerzetes, igen gyorsan
haladt előre tanulmányaiban. Ráma mester már-már utódját
kezdte látni benne, azonban megismétlődött a régi konflik­
tus: Gautama el akart jutni a móksába, a swamijpedig még
nem látta elérkezettnek az időt erre a beavatásra. így hát sza­
kításra került sor, Gautama elhagyta az ashramot. Azonban
vele tartott öt brahmacsári barátja - az utóbb pancsavaggi-
jáknak nevezettek - , akik kísérték, elismerték szellemi rang­
ját, később megtagadták, majd visszatértek hozzá.
Az öt barát tudomásul vette, hogy Gautama nem
mondott le a móksa-beavatásról, és felajánlották az ehhez
szükséges segítségüket. Gautama testnyílásait viasszal elzár-

72

Buddha
 Sztupák

Borobudur - Buddha

A jávai
Borobudur
Katmandu,
templom
Buddha
szülőhelye ■■■M i

Síva tánca Buddha hamvai

 A Szvajambúnath
templomának bejárata,
ahol az „Önmagában
létező Egy” előbukkan a
lótuszvirágból

A konáraki Szúrja-, azaz Naptemlom

Buddha lába nyoma
Buddhista templom
1 0 0 0 körül

Csaitja (Buddhista
templom) belső tere
Elúrában
 Buddha

ták és 6 kómaszerű öntudatlan állapotba merült. Megálla­

podtak abban, hogy kilenc nap múlva fog visszatérni.
Ebben az időben (az egyetlen fennmaradt ábrázolás sze-
rint) Gautama rettenetesen torzonborz és sovány volt. Ha be-
húzta a hasát, a hasfalán keresztül meg lehetett tapogatni ge­
rinccsigolyáit. Amikor közeledett felébredésének ideje, a bará­
tok az erdőben magára hagyták a tehetetlen embert. Hárman
élelmet koldulni mentek a közeli faluba, ketten elindultak friss
vizet keresni. Az erdőben gombászó parasztok felfedezték az
öntudatlan és mozdulatlan, hosszú hajú, szakállas, bajuszos
Gautamát és gonosz manónak, piszácsának vélték. Hogy rontó
hatalmát megtörjék, az ősi rítus szerint leszékelték és levizelték.
A visszatérő pancsavaggiják felismerhetetlen állapotban talál­
tak rá. Óvatosan megtisztogatták, eltávolították a viaszdugó­
kat, s éleszteni kezdték. Nagyon nehezen ment, sokáig azt hit­
ték, hogy örökre elaludt. Ám végül visszanyerte eszméletét.
Vajon elérte-e a móksát? Nem lehet tudni, mert erről az önkí­
vületben töltött időszakról soha nem beszélt. Amikor végül
magához tért, csak egyetlen mondatot mondott:
- Ez sem az igazi út.
Azonban ez a kilenc nap és mindaz, ami vele történt,
hatalmas változásokat hozott az életében. Először is leszá­
molt az embertelen szigorúságú aszkézissel.
- A földi életben olyan az ember, hogy ha túlságosan le­
gyengíti a testét, legyengül a lelke is.
így hát csendesen elfogyasztott egy csésze rizst, és ettől
kezdve mértékletesen táplálkozott. A pancsavaggiják elször-
nyedtek:
Elrugaszkodott, íme, G autam a szam ana,
Kihullott a fegyelmezés köréből
S elsodródott a féktelenségbe*

81
 P o p p e r P é t e r -i>*
Elfordultak tőle és magára hagyták. Hát nem elképesz-
tőén gyönyörű a virágba szökkent fanatizmus? Egy csésze
ódana-kunászának nevezett mártásos főtt rizsről volt szó.
A rendszeres evéstől elszokott aszkéta teste gyors h í­
zásnak indult. Ezen kívül a parasztok megfertőzhették,
olyan betegsége fejlődött ki, amelynek során minden szőr-
zetét elvesztette. A ma is ismert kór neve: alopecia totális.
Ez már a kopasz, pocakos Buddha, ahogy ma ismerjük. Csak
a füle... A füle mindig hatalmas, két oldalt leér a válláig,
mint olyan valakinek, aki meghallja a világ titkait.
A tanulás időszaka a szánkhja szerzeteseknél és a jóga-
ashramban hat évig tartott. Egyedül vándorolt tovább. Egy
bódhifa (nálunk szívesen nevezik fügefának) alatt leült és
meditálni kezdett. Hajnal felé megvilágosodott. Csak így,
egyszerűen? Igen, egyszerűen, ahogy a legnagyobb dolgok
történnek. S ettől kezdve Buddha. Felismerte:
1. Hogy minden létezés lényege a szenvedés. Előbb-
utóbb minden szenvedésbe fordul.
2. A szenvedés oka a létezés utáni újraéledő sóvárgás,
a vágy.
3. Ha megszűnik a vágy, megszűnik a szenvedés.
4. A létezés utáni vágyat megszünteti, ha valaki a
nyolc nemes ösvényen jár:
- A helyes hit.
- A helyes elhatározás.
- A helyes gondolkodás és beszéd.
- A helyes cselekvés.
- A helyes életmód.
- A helyes figyelem.
- A helyes vizsgálódás.
- A helyes elmélyülés.
82 -t>*
Buddha
Már a megvilágosodása előtt, Anuruddhával való be­
szélgetése során Gautama beszámolt azokról a nehézségek­
ről, amelyek megzavarták a nimitta-gyakorlatok bán való el­
mélyülését. A már említett földkorong-gyakorlatokról van
szó. A kb. félméteres felfüggesztett agyagkorongot másfél
méternyi közelségből kell szemlélni, hunyorgató, félig nyi­
tott és félig zárt szemekkel. Azonban a szellemi fény alácsil-
lanása kezdetben gyakran kialudt, a mandala-nézés megsza­
kadt. (Anuruddha Gautama unokaöccse volt, Ánandával
és Dévadattával együtt csatlakozott Buddha mozgalmához.)
A zavaró akadályok az alábbiak voltak: a kétkedés, a
figyelmetlenség, a fáradtság, a rémület, a káprázat, a rosszul-
lét, a túlfeszültség, a lagymatagság, a túl hangos mormolás,
az énhez tapadás, a dologhoz tapadás.
Bizony, nem egyszerű dolog elmerülni a meditá­
cióban!
Kezdetben elhatározta, hogy mindenről hallgatni fog,
amit megtudott a létezés titkairól. Ám megszólalt benne
egy egyre erősödő hang:
Elpusztul, ó jaj, e világ,
H a a Célbajutottnak,
A Szentnek,
A Buddhának
Lelke, az elzárkózásra hajlik,
S nem arra, hogy a Tant tanítsa.
Harmincöt éves volt. Elhagyta Uruvélát és visszain­
dult a Keselyű-csúcs felé, mert Káláma ítéletében bízott a
legjobban. Úrközben találkozott Upaka brahmacsárival, aki
Ráma mester jógaiskolájához tartozott. Tőle tudta meg,
hogy Káláma egy hete meghalt. Ugyancsak Upaka mondta
a- 83
 <-«- P o p p e r P é t e r -t>*
el neki, hogy előző este Uddaka Rámaputta jógamester is
kilobbant. így hát Upakának mesélte el megvilágosodását,
aki megjegyezte: Hogy ragyog az arcod, testvér! Mi történt ve­
led? Upaka mégsem hitt neki és fejcsóválva azt mondta:
Bárcsak így lenne, testvér —és másfelé indult.
Buddha arcának ragyogása nem meglepő. Mózes arca
is így ragyogott, amikor lehozta a Törvény tábláit a Sinai-
hegyről. Egy időre le is takarták kendővel. Tudunk Jézus
színe változásáról, a táborhegyi látomás után, amikor Mó­
zessel és Illéssel találkozott.
Buddha végül is ráfanyalodott a pancsavaggiják társa­
ságára, hiszen ők valamikor a barátai és tanítványai voltak.
Ők öten éppen Benáreszben tartózkodtak, az Antilop-liget­
ben. Buddha határozottan feléjük tartott.
Ott jön, testvérek, G autam a aszkéta.
Ez a fellazult és gyakorlatból kihullott,
Ez a lazaságba kisodródott.
Nem fogjuk őt köszönteni,
Nem fogjuk őt megtisztelni.
Nem vesszük át pátráját,
Nem segítjük le csuháját.
Hellyel éppen megkínáljuk.
H a akarja, hát leülhet.
De maguk sem értették, miért viselkedtek mégis más­
képp. Átvették a pátráját, lesegítették a csuháját, hellyel
kínálták, lábmosóvizet adtak neki.
84 -*>*
B u d d h a -t>*
IV. Buddha hite és halála
A benáreszi (pontosabban samathi) beszéddel kezdetét
vette a Tan Kerekének Első Megforgatása, és az egyház, a
szangha megalakítása, egyelőre csak bikkhukból, azaz férfi
szerzetesekből. Később, elsősorban hozzátartozói kívánsá­
gára nőket - bikkhunikat - is felvett a kolostoraiba, de ke­
vés lelkesedéssel. Azt mondta, hogy a férfi szerzetesek ezer
évig is fenntartották volna a szanghát, de a nők beáramlásá­
val ez az idő ötszáz évre csökkent. Tévedett.
Megvilágosodása hírével először az agnihótaroknak
nevezett tűzpapokhoz, a három Kasszapához - Uruvéla
Kasszapához, Nádi Kasszapához és Gajá Kasszapához - for­
dult. Rokonai voltak, vagy csak elődeinek tartotta őket? Ki
tudja? A tűz beszédből idéztünk a mottóban. A külső érzéke­
lés tüzéről, a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, a
képzelet lángolásáról beszélt, amit a belső tüzek, a vágy tüze,
a düh tüze, az elvakultság tüze, a születés tüze, a vénség tüze,
a halál tüze, a bánkódás tüze, a kétségek tüze, a levertség
tüze és a vergődés tüze éget. A tűzben égő világ az apokalip­
szis közeledésének jele volt.
A szanghába belépett szerzetesek tíz életszabály betar­
tását vállalták:
1. Tartózkodás az élet kioltásától.
2. Tartózkodás az önként át nem adott dolgok elvéte­
létől.
3. Tartózkodás a nemi tisztátalanságtól.
4- Tartózkodás a hazugságtól.
5. Tartózkodás a részegítő, kábító szerektől.
Ez az öt szabály minden buddhistára vonatkozik. A to­
vábbi öt csak szerzetesekre és szerzetesnőkre:
85 -t>-*
 P o p p e r P é t e r -t>»
6. Tartózkodás a rossz időben (déltől másnap reggelig)
való étkezéstől.
7. Tartózkodás a tánctól, az énekléstől, a színjátszástól.
8. Tartózkodás a virágfüzérek, illatszerek, kenőcsök
használatától, a felcicomázott megjelenéstől.
9. Tartózkodás a magas és a széles fekvőhelyek haszná-
latától.
10. Tartózkodás az arany és ezüst ékszerek birtok'
lásától.
E tíz szabályt vállaló és betartó szerzetesektől Buddha
a képzelgés mérséklését, az étkezés mérséklését és a tudat
éberségének megőrzését (összeszedettségét) kéri. Majd ezt
követően valamilyen csendes helyen a rendszeres napi el­
mélkedést ajánlja.
Híres tanítványa, Mógallána felteszi a kérdést, hogy
miért nem jut minden tanítvány célba, aki megkapta az út­
mutatást? Buddha - szokása szerint - visszakérdez:
- Mondd, pap, mi hát an n ak az oka, mi az alapja, hogy
adva van Rádzsagáha, adva van a R ádzsagáhába vezető út
is, s adva vagy te is mint oktató, s az egyik ember rossz útra
téved, a másik pedig sikeresen eljut Rádzsagáhába?
—Épp így bajlódok én is, uram, G autam a. Számtanta­
nár vagyok én, uram, G autam a.
A védákon és a brahmanizmus tanításain felnőtt nem­
zedékeknek Buddha totális hitetlensége okozta a legna­
gyobb problémát. Hogyan sarjadhat ki egy vallás a materia­
lista, ateista hitetlenségből? Vajon akart-e Buddha új val­
lást alapítani? A Kígyó-szutta arról árulkodik, hogy nem.
Ebben Buddha elmeséli, hogy egy ember tör valamilyen cél
felé. Folyópartra ér. Híd nincs, gázló nincs, csónak nincs, a
víz mély, örvényes, veszélyes. Mit tehet? Ha okos ember, ki­
86
B u d d h a -*>*
vág fiatal fatörzseket, tutajt készít belőlük és átkel a folyón.
De nagy szamár, ha így szól:
- E z a tutaj nagyszerű szolgálatot tett nekem. Soha meg
nem válók tőle.
Hátára veszi és a szárazon görnyedezve viszi magával.
Talán erre mondja az egyik zen mester a bebocsátást kérő
tanítványnak:
- Tedd le a csomagodatl
- De hát nincs velem semmi.
- Akkor cipeld további
Buddha nem hisz még a lélekben sem, nem hisz az em­
berfeletti szellemi erők, a halhatatlan istenek létezésében.
S mert nem hiszi azt, hogy az embernek lelke volna, nem
hisz a lélekvándorlásban sem. Ez pedig - reinkarnáció - a
védikus bölcselet alapvető kategóriája, amin a hinduizmus
világszemlélete, többek között a karmatan felépül. Hisz
azonban az újratestesülésbenl
Buddha szemlélete hihetetlenül modern. A gondolato­
kat, az érzéseket és a cselekedeteket energia-kvantumoknak
fogja fel, s vallja, hogy az energia nem pusztulhat el, csak át­
alakulhat. Ezért: a gondolkodó megsemmisül a halálban, de a
gondolat megmarad* Az érző megsemmisül, de az érzés meg­
marad.. A cselekvő megsemmisül, de a cselekvés megmarad.
S az egykori ember gondolatai, érzései, cselekedetei új
lényben egyesülhetnek. Ezt nevezi új ratestesülésnek.
A tanítványokat elsősorban az érdekli, hogy az új lény
hordozza-e a régi Ént. Hiszen a gondolatvilág ugyanaz, az
érzésvilág ugyanaz, a cselekvés-tartomány ugyanaz. Akkor
hát ugyanaz az ember testesül-e újra? Ismeretes, hogy Budd­
ha tagadta az Én létezését, illúziónak tartotta, amitől szaba­
dulni kellene.
87
 P o p p e r P é t e r -»>■*
És Buddha megint visszakérdezett:
- Itt van ez a mécses. Egész éjjel dolgoztam a fényénél.
Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz. Az
olaj ugyanaz. A kanóc ugyanaz. De ugyanaz-e a láng, ami
felgyullad a következő éjszakán1
Az egyik tanítvány:
- Ez olyan nehéz kérdés, uram, hogy nem tudok rá vála­
szolni.
- Akkor számodra nincs felelet a nagy kérdésre sem.
Ánanda:
- Talán részben ugyanaz- Részben nem.
- íme, a te válaszod.
Buddha életében nagy riválisa Vardhamána volt.
A tittha bölcselet legaszkétikusabb irányzatához csatlako-
zott, ez lett a mai dzsainizmus alapja. Ruhát nem hordtak,
dhigambarj inak (égruhájúaknak) nevezték magukat. Orruk
elé kendőt kötöttek, nehogy vesztét okozzák az apró, látha-
tatlan lényeknek, amelyeket belélegeznek. Ugyanezért az
utat is állandóan söpörték maguk előtt. A tittha fő kifogása
Buddha ellen a testi aszkézis fellazítása volt. Őket gyanúsí­
tották - valószínűleg ártatlanul - az ún. Csincsa-botrány
megszervezésével is. Egy nyilvános előadáson felugrott egy
szemmel láthatóan terhes fiatal nő, és azt állította, hogy
Buddha a gyereke apja. Buddha így válaszolt:
- Testvér, azt, hogy szavaid igazak-e vagy sem, csak ket-
ten tudhatják, senki más: én és te.
Miközben a nőt kivezették, leszakadt a testére kötö­
zött félgömb.
Tudott, hogy a dharma a Tan, a szangha a szerzetesek
szervezete. Éles fényt vet Buddha jellemére a Dévadatta-
botrány és a Ráhula-ügy. Amikor Buddha a hetvenes évei­
*■«- 88
—a- B u d d h a
nek elején járt, unokatestvére, Dévadatta magának vindi­
kálta a szangha irányítását. Buddhának azt ajánlotta, hogy
már csak szellemi elmélyüléssel foglalkozzék. Buddha ezt a
javaslatot elutasította.
- Nem, Dévadatta.
Dévadatta, nyilván a tittha hatására, szigorítani akarta
a szerzetesek életét: valósuljon meg a bikkhuk és bikkhunik
teljes elkülönülése; csak koldulhassanak, ne fogadhassanak
el meghívásokat laikusok otthonaiba; szerzetes ne fogadhas­
son el ajándékba drága kelméket, ruhája mindig legyen ron­
gyos és cafatos; díszes kolostorok helyett a szabad ég alatt él­
jenek; Buddha tiltsa meg a hal evését, valamint bármiféle
erjesztett tejtermék, sajt fogyasztását és a só használatát.
Buddha ezt válaszolta:
- Nem, Dévadatta. H a valaki úgy óhajtja, éljen az er­
dőrengetegben, s ha valaki úgy óhajtja, éljen a város közelé­
ben. H a valaki úgy óhajtja, kolduljon alamizsnát, s ha valaki
úgy óhajtja, elfogadhatja azt a meghívást is, melyet a hívők­
től kapott. H a valaki úgy óhajtja, felöltözhet rongyokba, s ha
valaki úgy óhajtja, elfogadhatja a ruhákat a hívőktől aján­
dékba. Nem tiltom én azt sem, hogy aki óhajtja, az évnek
nyolc hónapján át s fá k alatt aludjon. Ami a halak fogyasz­
tását illeti, azt én akkor tartom megengedhetőnek, ha mentes
három akadálytól: ha valaki nem látta, nem hallotta s nem is
gyanította, hogy a halat miatta fogtá ki.
Erre Dévadatta majdnem egyházszakadást idézett elő.
Több mint ötszáz szerzetes csatlakozott hozzá, köztük Rá­
írnia, Buddha fia is. A lázadás úgy ért véget, hogy egy indu­
latos vita hevében Dévadatta megütött egy apácát, aki ebbe
belehalt. Dévadatta valószínűleg öngyilkos lett, nem várta
meg, hogy Bimbiszára király gyilkosságért kivégeztesse
a- 89
 *-a- P o p p e r P é t e r -o *
A történtek után Ráhula megjelent apjánál.
- Nagyot vétettem ellened. Szeretném jóvátenni. H add
segítselek ezután munkádban.
- Nem, Ráhula.
- Miért nemi
- Kérlek, hozz egy agyagedényt. Mosd bele a lábad.
Most öntsd ki a vizet, mosd ki az edényt. Töltsd tele tiszta víz­
zel. Igyál belőle.
- Nem iszom, apám .
- Miért nemi
- Mert előzőleg piszkos víz volt benne.
- Látod, Ráhula, így vagyok veled én is.
Kemény ez a Buddha. Mit sem tud keresztényi megbo-
csátásról, vezeklésről, megtisztulásról, átnevelo táborokról.
S ezek a zseniális visszakérdezései...
Mindenesetre ellenfelei is kemények voltak. Soha
nem oszlott el a gyanú, hogy legkedvesebb tanítványát,
Száriputtát vallási okokból gyilkolták meg. Néhány nappal
Száriputta halála után, kezében tartva a halott koponyáját,
Buddha ezt mondotta:
Drága fiacskáim , ő úgy tudta hirdetni a Dhammát,
mint valamely Buddha. Emberek tömegei fordultak hozzá,
hogy hallják az ő tan ácsait Hozzá hasonlót tízezer világban
sem fogtok találni, rajtam kívül. Képes volt a vágyait megfé­
kezni és megelégedett a kevéssel. Bölcsessége nagy volt és egy­
ben vonzó, szelleme élénk és mélységbe hatoló.
Drága gyermekeim, Száriputta lemondott minden élve­
zetről. Mindig megvetette a civakodást és a vitákat, csakúgy,
mint az unalmas és hosszú beszédeket Türelmes lelkesültsége
az én vallásom hirdetésében megérdemli, hogy őt „Megtartó­
n ak” nevezzük.
90
^ B uddha
Igen, szeretett gyermekeim, drága bikkhuk, nézegessétek
még egy kicsit az én bölcs fiam n ak., Száriputtának a relik­
viáit...
Ekkor elsírhatta magát.
Búcsúzása utolsó szavaiként, azt mondta Anandának:
Feltártam én, Ánanda, a Tant, s nincs benne semmi
visszatartott s nem visszatartott Nincs hát a kezemben
olyasmi, amit a markomban szorongatnék.
Én már, Ánanda, megöregedtem. Vén vagyok mán Éle-
medett Az út végéhez értem. Nyolcvanadik évemben járok.
M iként egy rozzant szekér csak üggyel-bajjal vihető tovább,
Ánanda, az én testem is csak üggyel-bajjal mozog.
Ezért hát legyetek, Ánanda, önmagatok fénye, a mene­
déket leljétek fe l önmagatokban, idegen menedék n élkü l
Buddha életének utolsó napján megjelent riválisa,
Vardhamána (a nigantha Nagy Hőse, Mahávira) síremléke,
a Korall-emlékmű előtt. Feltehetően csendben üldögélt, a
brahmaviharána alázatosságot előíró követelésének megfe­
lelően. Mikor továbbindult, egy „elefántpillantást” vetett
Vészáli városára, vagyis teljesen megfordult a tengelye kö­
rül, ami a végső búcsút jelentette.
Ezt követően Csunda aranyműves ebédre hívta. Buddha
az ételek között felfedezte a vadkancsemegének nevezett
mérges gombát. Figyelmeztette a többieket, de ő maga evett
belőle. Eltávozása után néhány órával heves fájdalmak, láz
és szomjúság lepték meg, majd vért hányt. Két hatalmas vi­
rágzó erdei fa alatt feküdt. Amíg Ananda vizet keresett,
Buddha élete kilobbant a hűvösödő éjszakában.
Úgy tűnik, hogy egyedül volt, amikor meghalt. Még
Ananda sem volt mellette. Az oroszlán-fekvés, a köréje
gyűlt tanítványok, a búcsúbeszéd mind-mind legenda.
*-3- 91 ■&-*
 P o p p e r P é t e r -»■*
Egyedül az bizonyos, hogy unokatestvére, örök kísérője, ba­
rátja, Ánanda a területen uralkodó malla harcosokhoz for­
dult, ők építették meg a halotti máglyát. A szangha több­
sége féltékenykedett Ánandára és jó ideig nem akarták
megadni neki az arhat rangot, mondván, hogy szellemi erői­
nek nagy részét Buddha szolgálatára fecsérelte el. Hiába,
igazi vallássá lettek. Téchy Olivér idéz azokból az elragadta­
tott dicséretekből, amelyekkel a hívek Buddha egy-egy
szutta-magyarázatát honorálták:
Remek volt, G autam a úri Olyan volt ez uram, G au­
tama, mint am ikor valaki az elesettet felemeli, vagy feltárja
azt, ami le volt takarva, vagy am ikor a tévelygőnek valaki az
utat megmutatja, vagy am ikor valaki a vakoskodónak kezébe
adja a mécsest, mondván, akinek szeme van, az a dolgokat
lássa meg.
Éppen így G autam a úr is a tanítást sokféle módon tár­
ta fel. És én most G autam a úrnál találom meg menedékemet,
a Tannál és a szanghánál. Tekintsen hívének engem, G au­
tam a úr, mától kezdve a végső leheletemig.
N á z á r e t i J é z u s -t>-
ÖTÖDIK RÉSZ
N ázáreti J ézus
I. T yanai Apollonius
A Második Templom idején (az egyszerűség kedvéért ne­
vezzük így a Jézus születése - kis híján azt írtam: eljövetele -
körüli időket) az egész Közel-Kelet szellemi élete csordultig
telt a Messiás vagy egy Isten-megtestesülés várásával. Csak
éppen ezt senki nem vette észre a hétköznapok ismétlődő
gondjai között.
Mint ahogy a mi korszakunk ugyancsak csordultig te­
lített apokaliptikus életérzését senki sem veszi igazán komo­
lyan: hát igen, mostanában a szokottnál sűrűbben vannak
elképesztő erejű földrengések, orkánok, tájfunok, cunamik,
pusztító járványok az AIDS-től a marhavészen át a baromfi­
influenzáig, de a gáz árának alakulása és a módosított adó­
rendszer ennél jobban foglalkoztat minket.
Az ördög reggel ránk szabadította a szociálisan nagyon
is indokolt pénzimádatot és a karrier építéséből fakadó örö­
kös sietést, az időzavart, és este azt mondta a feleségének:
Na, ezeknek elég ennyi! És tényleg elég.
Az öreg Ingmar Bergman nyolcvanhárom éves korá-
 P o p p e r P é t e r -t>*
bán készült utolsó filmjének irodalmi forgatókönyvét olva­
som. Sarabande. (Sarabande: háromnegyedes ütemű, lassú,
méltóságteljes, II. Fülöp udvarának szigorú etikettjét idéző
spanyol tánc; a szvit lassú tétele —a szerk.) Zseniális. Ebben
vall valamit magáról, ami talán a mi korszakunk apokalipti­
kus szorongásának a magyarázata.
Johan éjszaka felébreszti Mariannát.
Marianne: Mi van?
Johan: Nem tudom. De azt hiszem, igen, azt hiszem, po­
koli szorongás tört rám.
Marianne: Szorongás? Szegénykém. M iféle szorongás?
Persze, látom. Szomorú vagy, látszik rajtad.
Johan: Nem szomorú vagyok. Ez rosszabb. Rohadt, po­
koli szorongás. (Elhallgat)
Marianne: Megpróbálhatnál...
Johan: Leírhatatlan... A szorongás nagyobb nálam.
Megpróbál kitömi belőlem, ahol csak bír, a szememen, a bőrö­
mön, a végbelemen keresztül, totális mentális diarém van, ér­
ted, mindenütt jön ki belőlem, nem fér el bennem a szorongá­
som. A hermetikus középszerűségem túl kicsi neki. De a leg­
rosszabb az, hogy... (Elhallgat)
Marianne (türelmesen): ...a legrosszabb?
Johan: Most értettem meg először, hogy amit a „szoron­
gásom nak” nevezek, miről szól. Egyetlen fenyegető, de diffúz
jelenségről. Amit a „szorongásomnak” nevezek. De ami volta­
képpen valami más, kikerülhetetlenül rólam szól, Johanról.
A végső napokról. Az idő eljöveteléről. Az epilógusról. Arról,
hogyan kell nekem viselkednem, Johannak.
Marianne: Félsz a haláltól, Johan?
Johan: Nincs annyi fantáziám . És soha nem is foglal­
koztam vele különösebben. A gyertya ég, aztán kialszik. Előbb
94
N á zá reti J ézus
van valami, aztán nincs semmi, am i szinte megnyugtató.
Előbb van valami, aztán nincs semmi. Most azonban reali­
tás. És rólam van szó. C sak rólam. És tébolyultan zeng, őr­
jöng, harsog és fáj. Legszívesebben üvöltenék. Ez egyértelmű
valóság. Marianne, az időm lejárt. Mit kezdjek egy bömbölő
gyerekkel, aki nem hallgat az okos szóra és a vigasztalásra?
Fordítsam? Nem fér el bennünk a szorongásunk.
Thrillerek, horrorok, szadista borzalmak filmen, regények­
ben, zenében... Mindig lángol valami - autó, ház, ember - ,
mindig elsül egy pisztoly, gépfegyver, mindig patakzik a
vér... A Szörny már nem egy másik kozmoszból lopakodik
át hozzánk, nem régi temetőkből kel fel bosszúra... Gondos
nyomozás során kiderül, hogy mi vagyunk a Szörny. És a va­
lóságban is. Mi töltjük tele a tömegsírokat, mi vágjuk fel
terhes anyák hasát, mi cseréljük fel az emberi gonoszságot a
démonival. Mi pusztítunk, gyilkolunk szenvtelenül. És kö­
zépszerűségünkben nincsen elég hely a szorongásunknak.
Minden pórusunkból tódul kifelé. És ráadásul a történet ke­
gyetlenül rólunk szól. A mi végső napjainkról, az idő eljö­
veteléről, az epilógusról. Arról, hogy nekünk hogyan kel­
lene viselkednünk. Nem akarjuk meghallani, de az egész té-
bolyultan zeng és üvölt.
De a láthatár üres és sötét. Sehol egy Messiás.
Jézus fellépésével egy időben egy Messiás-jelölt bizo­
nyosan jelentkezett: Tyanai Apollonius. Ki volt ez az ember?
Először is arról nevezetes, hogy megalkotott egy új filozófiai
rendszert, a gymnaszofisztikát. Ebben a szóösszetételben a
gymna a jógát jelentette, a szofisztika a szofista filozófia
alaptételeinek elfogadását.
Hogyan került a jóga az ókori Göröghonba? Hát nem
a 19. században érintette meg először Ramakrishna és Vive-
95 -t>*
 «<+■ P o p p e r P é t e r -t>*
kananda bölcsessége Európát, s lett szívesen fogadott ven­
dég, elsősorban német filozófusok - Schopenhauer - kö­
reiben?
Nem bizony. Nagy Sándor hadai eljutottak Indiába, és
onnét visszaözönölve sokmindent magukkal hoztak az indiai
életszemléletből és bölcseletből, többek között a jógát is.
Ami pedig a szofistákat illeti, ők jöttek rá először arra
a lélektani tényre, hogy a gondolkodás végtelen, méghozzá
minden irányban végtelen folyamat. Vagyis soha nem lehet
eljutni egy olyan ponthoz, ahonnét ne lehetne tovább gon­
dolkozni. Ezen a bázison - a racionális megismerés bázisán -
az embernek soha nem alakulhat ki véleménye, mert a vé­
lemény azt jelenti, hogy egy ponton megállítottam a gon­
dolkodásomat: Ne gondolkozz tovább, ez legyen a vélemé­
nyed! Pl. hogy embert ölni nem szabad!
No de mégis van véleményünk. Hogyan jön létre?
Úgy, hogy a racionális végtelen gondolkodási folya­
matba egy ponton betörnek nem-racionális elemek - elsősor­
ban az érzelmek és az erkölcs - , és megállítják a gondolko­
dási folyamatot: ezt érzem igaznak, ezt érzem tisztességes­
nek, ezután ez a véleményem!
Mit tudunk Tyanai Apolloniusról? Jórészt Philostratus
írja le, hogy a Tyanai vegetáriánus volt, soha nem evett
húst és nem hordott állatok bőréből és szőrméjéből készült
ruhát. A szövet készítéséhez szükséges fonalat maga állította
elő növényi anyagokból. Philostratus őt idézi:
A Föld az ember dajkája, táplálója. M intha az ember
nem hallan á meg a Föld sikolyát, hogy táplálékot szerezzen, s
csak a kardot ismeri az állatok ellen. Fia a kezemet vérben áz­
tattam volna, Isten elhagyott volna, mint akinek a lelke tisz­
tátalan.
96
NÁZÁRETI JÉZUS -fr**
Philostratus szerint i. sz. 95-ben halt meg, közel száz­
éves korában. Számos varázslat és csoda tette híressé; az em­
berek kezdték benne látni a megérkezett Megváltót; tanai
úgy terjedtek el Kis-Ázsiában, mint nagy szárazság idején az
erdei rőzsetűz - amíg (a mindig szarkasztikus kedvű Lukia-
nősz írja le) egy napon a Tyanai, a gymnaszofisták komor
sorfala között végiglépdelve, a saját kezűleg készített mág­
lyára lépett, meggyújtotta és elégette magát. Halála után fi­
lozófiai irányzata döbbenetes gyorsasággal lehanyatlott.
S jött a kereszténység, ami éppen ellenkező irányú pályát
futott be, Jézus halála után kezdett fergeteges iramban ter­
jedni, s még az apostolok életében eljutott Rómába, s ott
püspökséget alapított Péter vezetésével. Péter nem tartotta
méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus,
ezért az első keresztényüldözés alkalmával fejjel lefelé feszít-
tette keresztre magát. Egyébként Pál is ebben az időben
szenvedett mártíriumot abban a Rómában, ahol a keresz­
ténység háromszáz év múlva, Nagy Constantinus rendele­
tére már államvallás lesz.
II. Zsidó vallási irányzatok Jézus idején
A szadduceusok. A szadduceusoknak már a nevük eredete is
kérdéses. Valóban élt-e valaha egy Cadik vagy Sadok nevű
szent pap? Vagy a hasszidim szóból származik? Jézus idején a
gazdag és hatalmas családok tartoztak közéjük. A főpapok
mindig szadduceusok voltak. Ez azt jelentette, hogy nem­
csak vallási kérdésekben, de az államvezetésben és a politi­
kában is döntő szavuk volt.
Vallási szempontból a szadduceusok kizárólag Mó^es
**<t- 97
 *-a- P o p p e r P é t e r -t>*
Öt Könyvének, a Tórának az érvényességét ismerték el.
Mindenféle Tóra-magyarázatot és szabad rabbinikus vagy fi­
lozófiai értelmezést elutasítottak. Mintha arra törekedtek
volna, hogy a Tórát egyfajta zsidó teológiává avassák. Dog­
matikává merevített zsidó teológia tudvalévőén nem léte­
zik. A hívőknek joga szabadon vitatkozni a szent szövegek
mélyebb jelentéstartalmán, nem zárkózhatnak el a külön­
böző magyarázatok elől. (így keletkezett a babilóniai és a je-
ruzsálemi Talmud. A M isna és a Gem ara nyolcszáz rabbi
Tóra-magyarázatát tartalmazza, s együtt alkotják a Talmu-
dot. Ezen belül a Midrás a magyarázatok két csoportját al­
kotja: a H aggada az erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, míg a
H alacha a vallásgyakorlás módjával. A középkorban kiala­
kult Sulchán Áruch - Terített asztal - , Joszéf Káro munkája
mára a vallásos törvények és szabályok mindennapos betar­
tásának összefoglaló alapmunkájává vált.)
A Tóra kizárólagos érvényesítése és a Szentírás szabad
magyarázata választja el egymástól a szadduceus és a farizeus
irányzatot. Amiről a Tóra nem beszél, az a szadduceusok szá­
mára nem létezik. Nem hisznek a túlvilágban, az angyalok­
ban, a halottak feltámadásában, az isteni eleve elrendelés­
ben. Ám a Talmud problémaköre annyira gazdag, hogy tu­
lajdonképpen nincsen az életnek olyan területe, amihez ne
szólna hozzá, amiről ne lenne mondanivalója, néha tanítá­
sok, néha bölcs mondások, néha anekdoták formájában.
Az i. sz. 70-ben kitört Nagy Zsidó Háború után a szád-
duceusok eltűnnek a zsidóság éléről, s a Bar-Kochba-láza-
dás, a rövid időre visszaállított Júdeai Királyság bukása után
a szétszóratásba került zsidóság vallásos életét már csak a fa­
rizeus rabbik irányítják.
A szadduceus főpapság politikai szempontból Róma
98
N ázá reti J ézus
leghívebb támogatói közé tartozott. Meggyőződésük volt,
hogy a júdeai zsidó állam az adott helyzetben csak mint ró­
mai provincia életképes, akár azon az áron is, hogy felosz­
tott marad „negyedes királyságokra”, amelyeken tetrarchák
uralkodnak római helytartók (prokurátorok) ellenőrzése
mellett.
Augustus császár idején egész Palesztina királya Nagy
Heródes (i. e. 3 4 -4 ). Nagy Heródes halála után Palesztina
négy királyságra oszlik:
1. Jú d ea-Id u m ea-S am aria
Etnarcha: Heródes Archelaosz (i. e. 4 - i. sz. 6).
1. sz. 6.: római provincia. Helytartók: 6 -9, Coponius;
9 -1 2 , Marcus Ambivus; 13-14, Annius Rufus; 15-26, Va-
lerius Gratus; 26-36, Pontius Pilátus.
2. G alilea-P erea
Tetrarcha: i. e. 4 - i. sz. 39, Heródes Antipas.
3. Északkelet-Palesztina
Tetrarcha: i. e. 4 - i. sz. 34, Heródes Philippos.
4. Dekapolisz
Kezdettől Syria provincia alá tartozott.
A római hatalom lerázását reménytelennek tartották, egy
felkelésben a nemzet pusztulásának kockázatát látták. Á l­
láspontjuk - a nép elégedetlensége ellenére - annál is in­
kább tartható volt, mert a Pax Rom ana (Róma békéje) ér­
telmében Róma soha nem avatkozott be a tartományok
vallási életébe. Ennek jelentőségét hamarosan felismerhet­
jük, amikor Jézus vallási perét a szadduceus főpapság kény­
szerűségből politikai perré alakította át.
Maga Jézus — rabbi Jesu á háNocri (a Nócerből, azaz
Názáretből származott Jesuá rabbi) - iskoláztatása, nevelte­
4-<t- 9 9 -tj-*
 *-a- P o p p e r P é t e r
tése, vallásos felfogása alapján a farizeusok közé tartozott.
Ne tévesszen meg senkit, hogy éppen a saját hittársaival
folytatott éles polémiákat arról, hogy a túlzott vallásos szi­
gor következtében a nép nagy részét ne nyilvánítsák tisztá­
talannak áldozati ajándékaival együtt, és ne zárják ki Isten
tiszteletéből. Eközben éppen ilyen hevességgel tette tönkre
a szadduceusok üzleteit, elűzve a külső templomudvarról a
pénzváltókat és a garantáltan tiszta áldozati állatok árusí­
tóit. (Ugyanis a nagy ünnepekre mindig sok külföldön élő
zsidó tért haza a környező országokból, templomi áldozat
bemutatására s ez a papságnak jelentős pénzügyi jövedelmet
biztosított.)
Az esszénusok. A biblikus közegben a legrejtélyesebb, ere­
detét tekintve a legtitokzatosabb szekta. Makacs hiedelmek
szerint az esszénusok atlantiszi emberektől származtak. Az
atlantiszi katasztrófa (vízözön?) elől menekültek a mi kon­
tinensünk felé. Vagyis ősi atlantiszi lelkek, akik a zsidósá­
gon belül, de tőlük mégis elkülönülve, még szigorúbb tiszta­
sági törvények által szabályozott élettel készültek az Igazi
Főpap (Messiás?) fogadására, illetve a Messiás lelkének be­
fogadására alkalmas test létrehozására. Az a hírük járta,
hogy állandó kapcsolatban állnak az angyalokkal, birtoká­
ban vannak a szellemi erőkkel gyógyítás titkainak és egyéb
varázslatoknak. Állították, hogy eredetileg Jézus is esszénus
volt, de legalábbis tizenhárom és harmincéves kora között
szoros kapcsolatban állt velük.
Történeti hitelességű rövid utalások az esszénusokra
csak Josephus Flaviusnál, Philónál és id. Pliniusnál találha­
tók, ezért okozott nagy tudományos szenzációt a qumráni
tekercsek megtalálása. Ezeket esszénusok írták és rejtették
**<t- N ázáreti J ézus
el, valószínűleg a Bar Kochba- (A Csillag Fia-) lázadás ide­
jén. Ok maguk az utolsónak ellenálló Bether erődbe vonul­
tak, harcoltak, majd a többi védővel együtt közös elhatáro­
zással öngyilkosok lettek, nehogy római fogságba kerülje­
nek. A lázadás leverése után a bálványozott vezért már Bar
Kozibának, a Hazugság Fiának nevezték az esszénusok.
A világszenzációt jelentő leletet vizsgáló, különböző
nemzetiségű tudósok hosszú idő és vita után (a felfedezéstől
közel negyven telt el a publikálásig) végül is kialakítottak
egy közös álláspontot:
- A tekercseket kizárólag zsidók írták, eredetileg hé­
ber vagy arameus nyelven.
- Valamennyi irat Jézus előtt, i. e. 68-69 táján kelet­
kezett, tehát nem állt közvetlen kapcsolatban a keresztény­
séggel, ámbár kölcsönhatások kimutathatók.
- A qumrániak többsége kommunákban élt.
- A kommunák többsége a pusztákban volt, de létez­
tek falusi, városi kommunák is.
- A qumráni szerzetesek többsége cölibátust fogadott,
de elvétve házasságban is éltek.
- A közösségbe való felvételt egy év próbaidő előzte
meg.
- A próbaidőt kétéves tanulás követte.
- A végleges belépéskor a teljes vagyonukat át kellett
adni a kommunának.
- Naponta kétszer kötelező volt a rituális fürdő.
- A rend alapítója az Igazi Főpap, aki szellemi harcot
vív a Gonosz Főpappal.
- Ám nem az Igazi Főpap a Messiás. Két Messiást vár­
nak: a Dávid-fia Király-Messiást és az Áron-fia Főpap-Mes-
siást.
101
 **«- P o p p e r P é t e r -b—
- Önmagukat nem esszénusoknak, hanem a Fény Fiai­
nak nevezik.
A lelet története is izgalmas. A hálátlan tudomány
hajlamos megfeledkezni a megtalálóról - Mohamed ed-
Dibnek hívták azt az arab kecskepásztort, aki 1947-ben, egy
barlang hasadékában agyagkorsót talált, benne bőrtekercse-
két. A pergameneket odaadta egy Kandó nevű kézműves­
nek, hogy hasítson belőlük sarutartó szíjakat. Kandó nagy­
vonalúan fizetett: Mohamed ed-Dib egy jó fegyvert és fele­
séget vásárolt magának az árából. Kandó aztán 250 dollárért
eladta a leletet egy Szamuel nevű püspöknek, aki viszont hat
év múlva 250000 dollárért Izrael állam kezére juttatta.
Mindeközben lázasan versengő kutatás folyt az arab
törzsek, a tudósok és Izrael állam között újabb felfedezések
után. Általában Izrael lett a győztes. Főként a qumráni lele­
tek lettek nevezetesek. Qumrán közelében 11 olyan barlan­
got tártak fel, ahol tekercseket rejtettek el. 13 ép tekercs
maradt meg, 12 bőr és 1 réz, valamint rengeteg töredék.
Az esszénusok mozgalmának egyiptomi ágát terapeu­
táknak nevezték. Érdekességként megjegyezzük, hogy Ma­
gyarországon 1998-ban az esszénusok utódmozgalmaként
„Segíteni, Tanítani, Gyógyítani” jelmondattal újraszervező­
dött A Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház.
A zelóták. A zelóták a korszak szabadságharcosai, partizán­
jai; közvetlen céljuk a római iga lerázása, a júdeai királyság
visszaállítása. Hogy ez nem volt utópia, azt a zsidó háború
(i. sz. 70.) és a Bar Kochba-lázadás (i. sz. 132-135) bizonyí­
totta. (I. sz. 54-66 között II. Agrippa zsidó király, a császár
sógora uralkodott, Festus helytartósága mellett. Pállal is
tárgyalt.)
102 -£-*
*-3- N á z á r e t i J é z u s -*>■*
Jézus idején természetesen illegalitásban működtek,
de jelentős pénzügyi támogatóik lehettek a zsidó felsőbb kö­
rökből. Gyakran megtámadtak és megöltek egy-egy magá­
nyos római katonát. Jézus tanítványai között is volt egykori
zelóta (Simon). Utólag nyilvánvaló, hogy szoros kapcsolat­
ban álltak az esszénusokkal is. A qumráni leletben az ún.
háborús tekercs a hadviselés legkorszerűbb módjait foglalta
össze. Jézus pere során ismertté vált a Barabás (Bar Abbas =
az atya fia) nevű zelótavezér (az evangéliumok szerint bű­
nöző), akit Pilátus - a felhecceit tömeg követelésére - Jézus
helyett szabadon engedett.
Jézus volt tehát a zelóták titkos reménysége, a zsidó
szabadság záloga, az eljövendő zsidó király... majd legkese-
rűbb csalódása, a nagy népi felkelés és forradalom árulója,
valamilyen érthetetlen és távoli szellemi Atya birodalmá­
nak nevében.
III. A n ázáreti Je s u á (rabbi Je s u á háN ocri) p ere
Legyünk őszinték: kétezer év még nem átláthatatlan törté­
nelmi távolság. Háromezer, ötezer év előtt élt és tevékeny­
kedett emberek sorsáról, jelleméről, tetteiről, mondatairól
még bőséges dokumentumokkal rendelkezünk. Ehhez ké­
pest Jézusról meglepően keveset tudunk. Mi történhetett?
Csak nem kell számolnunk értékes anyagok szándékos el­
pusztításával? Esetleg a megmaradt szövegek tudatos rontá­
sával?
Valljuk be, a fiatalon mártírhalált halt názáreti rabbi
életéről csak egyetlen történetileg használható leírás ma­
radt fenn, igaz, legalább harminc vagy még több változat­
10 3 -t*-*
 Po pper P éter
bán. Halála után sok kis testvéri közösség foglalkozott éle­
tével és tanításaival. Akkoriban ezeket külön-külön is egy­
házakn ak nevezték. Mindegyikük használt valamilyen hír­
adást a Mester történetéről. Mindegyik híradás lényegében
ugyanazt mesélte el, csak éppen ebből vagy abból a szem­
pontból egy kicsit másképp. Máshová kerültek a hangsú­
lyok, néha a szavak, néha a tettek tűntek súlyosabbnak, egyi­
küknél az erkölcsi tartalom, másikuknál az istenismeret,
harmadikuknál a szeretet és az irgalom, a megbocsátás tűnt
jelentősebbnek - a kis egyház kultúrájától, beállítottságától
függően. így vagy úgy, de mindegyik örömhír volt, evangélium.
Évszázadok múltával a nagy, centralizált egyházzá szer­
veződött sok kis gyülekezet kiválasztott (kanonizált) négy
evangéliumot - a Máté, Márk, Lukács és János által írotta­
kat, hallgatólagosan feltételezve egy „Q”-nak nevezett, is­
meretlen ős-evangélium létezését. Ettől kezdve csak a ka­
nonizált evangéliumokat tartották Isten által kinyilatkozta­
tott szövegeknek, a többiek hitelességét kétségbe vonták.
Ezek voltak az apokrifok. Az apokrif iratok egy része később
eretnekség gyanújába került, igyekeztek megsemmisíteni
őket, sőt néha hirdetőiket is.
A valláspszichológus - aki nincs beavatva az ezoteri­
kus nyelvbe, nem kompetens az evangéliumokat kinyilat­
koztatásként kezelni - legjobban teszi, ha a benne felme­
rülő kérdések felől közeledik Jézus életéhez. íme:
1. Viccelhet-e egy római helytartó a kivégzett áldozat bű­
nének bemutatásakor, a halálos ítélet indokolásánál? Vagyis
gúnyolódásként fogható-e fel Jézus keresztjén a felirat:
„IESUS NAZARENUS REX IUDAEORUM ”, vagyis „Ná­
záreti Jézus, a zsidók királya”. Csúfolódás? Vagy valóban
az volt?
104
w t- N á z á r e t i J é z u s
Ez a feltételezés (a vicc) kizárható. Semmiképpen sem
egyeztethető össze a római jog, a római állam méltóságával.
Ellenben minden halálos ítélet okát, az elítélt nevével
együtt, jól látható helyen fel kellett tüntetni: ki ez az ember
és mit követett el. Ha Pilátus a fenti szöveget íratta ki, akkor
az igazságot mondta el: Názáreti Jesuá rabbi legalább is tör­
vényes trónkövetelő lehetett volna egy Júdeai Királyságban.
2. Miért ölette meg Heródes az újszülött fiú k at Beth-le-
hem (A Kenyér H áza) körzetében?
Felfigyelt a „három királyoknak” (asztrológusoknak) a
nagy kozmikus jelentőségű eseményt, a Messiás-király szü­
letését ünneplő-köszöntő küldöttsége megérkezésére.
3. Miért ölette meg Heródes saját középső fiát?
Mert részt vállalt a zelóták akciójában: titkos házassá­
got hoztak létre a Heródes-utód és a Dávid-házból származó
Mária között. Adott esetben így lehetett volna Jézus ket­
tős trónkövetelő, mind a Heródes-ház, mind a Dávid-ház
részéről.
4. Miért vette feleségül Jó z sef a terhes Máriát?
Ugyanezért. Be volt avatva a titkos házasság megtör­
téntébe. A zsidó vallási törvények szerint a házasságon kí­
vül született gyerek m am zem ek minősül és ki van zárva a
nép vallásos életéből. A királynak mégsem lehetett ez a
sorsa! Ha a király mamzer, az a királyság azonnali bukását
jelentette volna Isten előtt.
5. K i fedezte József és családja egyiptomi emigrációjá­
nak költségeit?
József, az ács nem volt gazdag ember. Egy nagy család­
dal külföldre költözni és ott egzisztenciát teremteni, a gye­
rekeket iskoláztatni stb. ma is hatalmas anyagi megterhelés.
Ámde a trónörököst mégis menteni kellett Heródes bősz-
105 -t>*
 <—a- P o p p e r P é t e r
szúja elől. Nyilván a zelóták állták a költségeket, és csak ak-
kor engedték meg visszatérésüket a provinciába, amikor
Heródes már meghalt.
6. Hol lehetett Jézus tizennyolc „sötét éve” idején, tizen­
két és harmincéves kora között?
Talán ez a legnagyobb és legfontosabb kérdés. És nincs
rá - talán már nem is lesz - biztos felelet. Ugyanis e tizen-
nyolc esztendő alatt Jézus gyökeres személyiségváltozáson
ment keresztül. Keresztülhúzta a zelóták minden számítását,
tervét. Sutba dobta a megváltás fizikai-politikai értelmezé­
sét, vagyis Róma uralmának lerázását. Ez időtől kezdve szá­
mára a megváltásnak kizárólag spirituális, szellemi értelme
lett: visszatérés az Atya birodalmához. A másodszori meg­
születés, amikor az emberek már nem törvényben, nem sza­
bályok szerint, hanem lélekben és igazságban imádják az Is­
tent. Hol történt, milyen hatásra ment végbe ez a grandió­
zus, döbbenetes változás? Indiában? Ahol állítólagos sírja
domborul, és egy templom áll ezzel e felirattal: „Jézus mond­
ta: Az élet híd. Menj át rajta, de ne építs rá házat”. Vagy
Madras mellett, Dél-Indiában, Tamás apostol sírjánál, aki,
ki tudja, milyen hagyományt követve járt Mestere (test­
vére?) nyomában? Az esszénusoknál? Valamilyen szellemi
beavatás eredményeként? Talán megint az Atyát kellene
megkérdezni, persze hiába, akárcsak a teremtés ügyében:
— Uram, merre járt a fiad , m iféle titkos utakon kó­
borolt, amíg mi nyomorultak a megváltásra vártunk, mind­
hiába?
7. Miért fordult Jézus szembe a szadduceusokkal és a f a ­
rizeusokkal, s ők hosszú ideig miért toleránsak vele szemben?
Jaj, az a titokzatos tizennyolc év, ami alatt Jézus felesz­
mélt, hogy küldetése, földi királyságra készülése tévút! Ez
*“&■ 106
N á zá reti J ézus
volt a sátáni „megvezetés”. Isten elküldte az első Ádámot, a
Lelket, hogy semmisítse meg az amorf Anyagot. Ám a Lélek
rádöbbent, hogy az Anyaggal egyesülve formákat tud al­
kotni. Elsodorta a teremtés mámora, az Anyag fogságába
került. Ám az ő teremtésük csak múlandó formákat ered­
ményezett, így lépett be Isten örök világába a Halál.
S akkor a végtelen irgalmú Atya a második Ádámot, a
Szellemet küldte a Lélek megmentésére és felszabadítására,
az Anyag legyőzésére, őt, Jesuá háNocrit, aki kis híján az égi
királyságot földire cserélte el.
Mit kiált az Iskarióti Júdás, amikor lerohan a Kereszt
tövéből?
—Uram, Uram, most érteleki Most végre megértettelek!
Egyedül a tizenkettő közül.
8. Miért idézték vizsgálatra a Kis Szinhedrion elé?
A Nagy Szinhedrion 71 tagból állt. A kicsi 23-ból.
A Kis Szinhedrion csak vizsgálótestület volt. Halálos ítéle­
tet - bonyolult megkötések után - csak a nagy hozhatott,
például a szavazatok többségével. Egyhangú halálra-szava-
zás esetén a vádlottat azonnal szabadon kellett engedni -
ilyen egységet eleve manipuláltnak tartottak.
Jézusra - az éjszakai tárgyalás során - nem sikerült a
vallást sértő két egybehangzó tanúvallomást rábizonyítani.
Szabadon kellett volna bocsátani. Ekkor a főpap olyat tett,
amire nincs precedens a zsidóság történetében: Isten nevére
kért vallomást. Sápadtan és verejtékezve Jézus elé lépett és
azt kérdezte:
- Az élő Istenre kérlek, mondd meg nékem, hogy te vagy-
e a Messiás?
Mert Jézus működésének három éve alatt mindvégig er­
ről volt szó. Ezért voltak toleránsak vele: nem tudták, kicsoda!
*-3- 107
 « - h- P o p p e r P é t e r -e-*
S Jézus híres válasza:
- Á t ó kámártó. (Te mondtad.)
A vizsgálatnak ezzel véget kellett volna érnie.
Ám ekkor a Kis Szinhedrion úgy határozott, hogy az
ügyet átadja Pilátusnak. És a Pax Romana? Itt lappang az
ördögi rafinéria: a vizsgálat vallási problémakörben indult,
de politikai gyanúvá változtatták.
9. Mivel vádolták Jézust Pilátus előtt?
Tudjuk. Azzal, hogy nagy népszerűségét kihasználva
a HeródeS' és a Dávid-ház részéről jogos trónkövetelő lehetne
belőle. S Pilátus, akit nem érdekeltek zsidó vallási kérdések,
erre már felütötte a fejét. Veszélyes ember. Ám ezt csak lehe-
tőségként értékelte, bűnt nem talált benne. Ezért akarta
megoldásként kihasználni az egy vádlott szabadon bocsátá'
sának lehetőségét, a közeledő pészách-ünnep alkalmából.
Ám ezzel a papság is számolt, ezért biztatták az össze-
gyűlt embereket, hogy a számukra kevésbé veszélyes Bar
Abbas elengedését kérjék.
10. Hol voltak a tanítványok Jézus megfeszítésekor? Mi­
ért kételkedtek feltám ad ásában ?
Elbújtak. Attól tartottak, hogy politikai hajsza indul a
Jézus-tanítványok ellen. A feltámadás gondolata távol állt
tőlük. Ők - Júdás kivételével - fegyveres felszabadító hábo­
rúra számítottak, győzelem esetén talán miniszter-félék sze­
rettek volna lenni.
IV . Isharióti Jú d ás
A Jézus által követként, közvetítőként elhívott apostolok
többsége tanulatlan halászember volt, Galileából, a Kineret
108 -£-*
N á z á r e t i J é z u s -t>*
(Genezáreth) tó partjáról. Júdás az egyetlen vallásilag kép­
zett tanítvány, Júda törzséből.
Kiválasztása és elhívása körül homály kavarog. Van
olyan verzió, hogy a főpapság küldte Jézus tanítványai közé,
azzal a feladattal, hogy fürkéssze ki tanításainak hűségét
a mózesi törvényekhez. Vannak, akik azt sejtetik, hogy
Júdás Jézus testvére volt. Ezen az alapon ő lehetett az, aki
egyedül értette meg a Megváltás lényegét, és Jézus egyet­
értésével titkos segítője lett mártíriumának. A Messiás
mártírhalála nélkül semmiféle megváltás nem képzelhető
el. Nem fejlődhetett volna ki a keresztény vallás sem. Ám
éppen ilyen jogon feltételezhető, hogy a Káin és Ábel óta
talán a legősibb mítosz, a testvérféltékenység motiválta
Júdás viszonyát Jézushoz. Vagy az ő személyéhez kötött az
első valódi megtérés, a kémből, üldözőből rajongóvá válás,
aminek Saul-Pál damaszkuszi látomása csak gyenge vissz­
fénye.
Az evangélisták közül János, „akit az Úr szeret v ala”,
fordul kifejezett gyűlölettel Júdás, sőt a zsidóság ellen: „Ti,
zsidók, a sátántól származtok!” Kérdés, hogy zsidó leírhat-e
ilyen mondatot, vagy ez csak a Júdeát és a golgotái esemé­
nyeket jól ismerő, logosz-hívő görög ember tollából ered,
akinek célja éppen a Krisztosz-mítosz zsidó gyökereinek át­
vágása? Ez a törekvés ma is ismert.
Ebből a szempontból János követője Luther, aki ugyan
hangsúlyozza Jézus zsidóságát, de 1543-ban kiadott könyve
mégis „A zsidókról és hazugságaikról” címet viseli.
Óvatosan kell fogalmaznunk. Nem egyszerűen arról
van szó, hogy valaki nem szereti a zsidókat, sőt gyűlöli őket,
sőt a vegetatívum mélyéből feltörő undort érez irántuk. Ez
racionálisan indokolhatatlan, eszelős, tehát démoni indu­
109 -ö-*
 Po pper Péter
lat, pszichopatológiai szempontból zsidó-fóbia. Jézus a Gol­
gota előtt háromszor is jelenti közelgő végzetét tanítványai­
nak, de mindig úgy fogalmaz, hogy a pogányok kezére adják,
nem a zsidókéra.
A tábor-hegyi látomás után Péter három kunyhó épí­
tését javasolja —Jézusnak, Mózesnek és Illésnek —, ahol a vi­
lágtól elvonulva élhetnének. Jézus szerint a Kísértő szól be­
lőle - Távozz tőlem, Sátáni
Walter Jens híres könyvében Jú dás boldoggá avatását
javasolja a Vatikánnak, mint aki tevőleges részese volt a
megváltásnak.
Az áru lás1 Jézus többször kinyilvánítja a tanítványok
előtt, hogy Júdás fogja elárulni (többek között az utolsó va­
csorán is: akin ek a falatot adom... és amit meg kell cseleked­
ned, cselekedd meg gyorsan), szó sincs meglepetésről, és a ta­
nítványok meg sem próbálják megakadályozni Júdás távo­
zását.
S az a csók,,. Jézus közismert személyiség volt Jeruzsá­
lemben botrányai, prédikációi révén. S még a zsidókat gyű­
lölő zsidó, János szerint is:
- Kit kerestek!
- A názáreti Jézust.
- Én vagyok.
Ekkor visszariadtak. És megint:
- Kit kerestek?
- A názáreti Jézust.
- Mondtam nektek: én vagyok.
Júdásnak meg kellett-e csókolnia Jézust, hogy azono­
sítni tudják? Jens szerint ez a csők volt az utolsó fény Jézus
földi életében, a szeretet és a búcsú csókja... Utána már
csak sötétség következett.
110
—3- N á z á r e t i J é z u s
V.Pál
Saul - a farizeus Gamáliel rabbi tanítványa, akit soha nem ta­
gadott meg - izzó haraggal és gyűlölettel fordult a Jézus-köve­
tők új szektája felé. Ennek a szektának a tagjai Mózes minden
törvényét betartó vallásos zsidók voltak, nézeteik egyedül ab­
ban különböztek a konvencionálistól, hogy Jézusban felismerni
vélték József-fia Messiást, tehát a világi megváltót. (Szóltunk
már a két Messiásról, a József-fia világi és a Dávid-fia szellemi
Megváltóról). Saul dühe kezdetben a világi megváltás bekö­
vetkezésének feltételezése ellen fordult, hiszen Róma uralma
Júdea felett töretlen volt. Az új mozgalom veszélyeztette a
szadduceusok törekvését (találjuk meg a „modus vivendit”
Rómával) és a zelóták készülődését a Júdeai Királyság visszaál­
lítására, tehát jogosan érezte a mozgalom veszélyességét a le­
gális és az illegális szándékok megvalósítására. Ezért legalább a
Rómával való zavartalan viszony megőrzése érdekében a fő­
papnál keresett támaszt. Miután részt vett István apostol meg-
lincselésében, felhatalmazást kért a főpaptól, hogy Damasz-
kuszban kutasson Jézus-követők után, s ha ilyeneket talál, le­
tartóztathassa és Jeruzsálembe vihesse őket.
Damaszkusz közelébe érve azonban hirtelen fény sugá­
rozta körül, ő pedig a földre esve ezt hallotta:
- Saul, Saul, mit kergetsz engem1
- Kicsoda vagy, Uram? - kérdezte.
- Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Nehéz néked az ösz­
tön ellen rugódoznod.
A vele utazó férfiak hallották ugyan a szót, de senkit
sem láttak. Saul viszont e látomás után három napra meg­
vakult, kézen fogva kellett bevezetni a városba. És az Úr
gyógyítót küld hozzá, mondván:
111 - o *
 P o p p e r P é t e r -e—•

- Választott edényem ő nekem, hogy hordozza az én ne­

vemet a pogányok és királyok és Izrael fia i előtt. Mert én meg­
mutatom néki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.
így kezdődik a jézusi kereszténység és a páli kérész-
ténység szétválása. Érdekes beszélgetés, nem?
Saul - mint farizeus rabbi - annyit mindenesetre pon­
tosan tud, hogy Isten kiválasztottjának lenni nagy szenve­
désekkel jár. Márpedig neki mindenáron kiválasztottnak
kell lennie.
Ha Jézus nem szenvedett ki a keresztfán, nem halt
meg, akkor ki szól Saulhoz? Ha nem támadott fel, akkor
honnét szól? Sault csak a csodák halmaza segítheti apostol-
Sághoz, például a feltámadott Jézus egyházalapítása Tabgá-
Trónoló Madonna Conegliano: Madonna a gyermekkel
bán, vagy Péter megbízása: Őrizd a juhaimat. Legeltesd a bá­
rányaimat. Tehát a csodák igenis megtörténtek, az egyházi i gyermekkel (ezüst
hierarchiát tisztelni kell, különösen Pál kiválasztottságát (a szobor drágakövekkel)
pogányok apostola). Jézus egész életében hangsúlyozta, hogy Ribera: A Szent Család Szent Annával
ő és apostolai a zsidókhoz küldettek. Ezért húzza-halasztja Vladonna a gyermekkel és alexandriai Katalinnal
évekig jeruzsálemi látogatását, az apostolokkal való meg­
egyezését. Ezért igyekszik morális fölénybe kerülni Péterrel:
H a te zsidó létedre, pogány módra élsz és nem zsidó módra,
miként kényszerited a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
Hiszen éppen arról volt szó, hogy a Krisztusban hívők­
nek nem kell betartaniuk a mózesi törvényt: Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egyetlen test sem... Mert ha
törvény által van az igazság, Krisztus ok nélkül halt meg...
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén
érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki a fá n függ.
Hogy Á brahám áld ása Krisztus Jézusban legyen a pogányo-
kon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. ...Micsoda tehát
a törvény? A bűnök okáért adatott... De az írás mindent bűn

112 h> -
 Krisztus (falfestmény)

Van Eyck: Az utolsó

ítélet

Dávid: Pihenő az Egyiptomba való

menekülés közben

Madonna a gyermekkel (festett üvegablak)

A Kánai mennyegző
(Bernat Martorell
oltárképe)

Correggio: Noli me tangere

Krisztus keresztrefeszítése Tiziano: Jézus megkeresztelése
Szűz Máriával és Szent Jánossal
Az utolsó vacsora - Jézus megmossa a tanítványok lábát (mozaik)

Hans Burgkmair: Kálvária

Van Eyck: Krisztus
keresztrefeszítése

Greco: Krisztus feltámadása

elefántcsont feszület
 NÁZÁRETI JÉZUS

alá rekesztett, hogy az ígéret Krisztus Jézusban való hit által

adassék a hívőknek... De minekutána eljött a hit, nem va­
gyunk többé a vezérlő mester keze a la tt Mert mindnyájan Is­
ten fia i vagytok, a Krisztus Jézusban való hit á lta l Nincs
zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem
no, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban.
H a pedig Krisztuséi vagytok, tehát a* Á brahám magva vagy­
tok, és ígéret szerint örökösök. (Gál. 2 : 11-29.)
Ez Pál egyik arca, aki szerint egyedül a hit által való
megigazulás vezet üdvösséghez. A másik:
H a embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a
zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mon­
dani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha
egés£ hitem <van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki
helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre
adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom
a b b ó l A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik
éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,
nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt
örül az igazsággal Mindent elfedez, mindent hiszen, min­
dent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de le­
gyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek, vagy aká r nyel­
vek, megszűnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész
szerint van bennük az ismeret, rész szerint a prófétálás. De
am ikor eljön a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. ...Mert
most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről
színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig
úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

^ 121 ^
 *-3- P o p p e r P é t e r -&-*
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három;
ezek között pedig a legnagyobb a szeretet. (Kor. 1: 13.)
így kezdődött. Pál győzött. A jeruzsálemi egyház n y o
mórba került és elpusztult. A kereszténység az antiochiai
egyház vezetésével vette kezdetét, ahol többségben voltak a
körülmetéletlen, a mózesi törvénytől függetlenül, szabadon
élő pogányok.
De valóban győzött-e Pál? Végül az egyház a törvé-
nyen kívüli élet, a hit szabadságát hozta-e el híveinek? Vagy
még súlyosabb hierarchia, még több formális szabály, szer­
tartás betartására, az egyházon belüli rang, vagyon respektá­
lására, az irracionalitás, a csodák, a látomások, a szentek
tiszteletére kötelezte őket? (Credo qu ia absurdum est!)
Mindehhez így szólt egy igazi pap. Maradjon névtelen:
Sok ezer évvel ezelőtt az Édenkertben az emberiség elron­
totta viszonyát az Úristennel. Végül Názáretből eljött egy f a ­
rizeus rabbi és rendbe tette Isten és az emberek kapcsolatát.
Isten fia volt és magára vállalta a világ bűneit. S a keresz­
tény világ ettől kezdve bűntudat nélkül halmozza a bűnöket
és a vétkeket, mondván, ezek úgyis Jézus Krisztus szám lájára
mennek. Ehhez a kereszténységhez semmi közünk ne legyen!
(Ezt a gondolatsort már idéztem egy korábbi köny­
vemben, de történetünk e pontján új fent utalni kell rá!)
Kurt Vonnegut írja nyolcvanhárom éves korában: Mi
közöm ahhoz, hogy Jézus Isten fia volt-e vagy nem1 De ha a
Hegyi Beszédben nem szól az irgalmasságról és a megbocsá­
tásról, akkor nem is akarnék ember lenni, inkább csörgőkígyó.
C. G. Jung szerint Krisztusban valósul meg a tökéletes
istenkép. Vallja kettős - emberi és isteni - természetét. Kez­
dettől mindvégig? Vagy csak a jordán-keresztelőtől a Gol­
gotáig? Az „ez az én szerelmetes fiam”-tói az „Istenem, Iste­
N á z á r e t i J é z u s -b—
nem, miért hagytál el engem?”-ig Mindegy. Mint ahogy
mindegy az is, hogy „Isten” a tudattalan projekciója-e a koz­
moszba, vagy egy kozmikus intelligencia introjekciója az
emberi lélekbe.
A lényeg az, hogy ne csapjuk be magunkat Krisztus-
imitációval. Ha Krisztus nyomán szánjuk a koldust, a sze­
gényt, a gazembert, a bűnösöket - ne szánnánk a legszegé­
nyebbet, legkoldusabbat, a legnagyobb bűnöst: magunkat?
Krisztus keresztjét akarjuk vinni, amikor a sajátunkat sem
tudjuk? Az önszeretet az ördöggel való cimborálás lenne?
Hiszen éppen Krisztus nevében kell szeretnünk a ben­
nünk lapuló tökéletes bűnöst, Isten örök elárulőját és ellen­
ségét - vagyis Krisztust. Krisztus soha nem ítélkezett, soha
nem kárhoztatta a bűnösöket, hanem asztalukhoz ült és ma­
gához ölelte őket. S ha a világ felé letagadjuk, hogy valam i­
kor is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb
rendűvel —s ha még maga Isten volna is, aki ilyen megveten­
dő alakban lép hozzánk azt ezerszer megtagadnánk, mi­
előtt bármely kakas kukorékolhatna egyet. Aki elmenekül
önmaga elől, az Krisztus elől menekül, és Damaszkuszhoz
közeledve neurózisban roppan össze.
A csodákhoz, hierarchiákhoz, szertartásokhoz kötődő
páli evangélium helyére a II. Vatikáni zsinat, XXIII. János
pápa, majd II. János Pál megpróbálta visszahelyezni a jézusi
evangéliumot. Ami annyit jelent: tisztességes embernek kell
lenni. Istennek tetsző életet kell élni. Még a keresztségre sincs
szükség. Daniénak ma már nem kellene kitalálni a pokol
tornácát a megkereszteletlen ősatyák számára.
Fecsegj arról, amiről akarsz, vitatkozz, alkoss ideoló­
giákat. Mindegy, hogy gyarló képzeleted a hit és a hitetlen­
ség, üdvözülés és kárhozat, az újraszületés vagy a semmi mi­
\ 2 3 -4?^
 — a- L a o Ce és a Tao
Pop per P é te r ^

lyen formáival játszik. Nem hiszel Jézu sban 1Nem fontos. El­
utasítod Pál evangéliumát isi Utasítsd eh
De legyél jó ember Isten mértéke szerint, ahogy az
a Tízparancsolatban leíratott. Még Isten létezésében sem
hiszel? Ez sem fontos. Az a fontos, hogy úgy élj, mintha lé­
tezne.
HATODIK RÉSZ

La o Ce és a T ao

(Agner Lajos, Dao Ngoc Than, Hamvas Béla, Sári László

és Terebess Gábor fordításainak felhasználásával)

„Ha valaki másként viselkedik, mint a többiek, bolondnak

tartják. H a viszont az egész világ őrültként viselkedik, akkor
a normálist tartják bolondnak. Ezért nem biztos, hogy az a he­
lyes, amit a többség tesz, sőt nem biztos, hogy az a valóság,
ami valóságnak lá tsz ik ”
A Tao az Örök Törvény. A kozmikus harmónia azt je ­
lenti, hogy az örök törvény szerint élsz. Az Örök Törvény
mindennek az ősoka, és minden ellentmondást felold.
íme egy taoista legenda: Egy hatalmas mandarin egy­
szer hivatta az udvarában élő taoista bölcset.
- Tudod, hogy egész életemben szerettem volna egy tál­
tos lovat Mőst, innét 2000 mérföldre, kínálnak egyet el­
adásra. A fé l vagyonom rámenne, de én akkor is megvásárol­
nám. Azonban félek, hogy becsapnak♦ Kérlek, utazz oda és
nézd meg azt a lovat A te ítéletedben megbízom.
—Uram, én kilencvennégy éves vagyok. Én már nem
bírok ekkora utat megtenni De küldd el a barátomat, ő még
fiatal, csak hetvenöt éves. Megbízhatsz az ő ítéletében is*

125
 *-*h- P o p p e r P é t e r -e—
Egy idő elteltével megint hivatja a mandarin.
- A te barátod, teljesen hülye. Tanácsára irtózatos pén­
zért megvettem a lovat. Meséltettem róla, gyönyörű feh ér kan­
cán ak írta le. M a megérkezett egy kis fekete mén.
- Uram, megnézhetném én is?
Lemennek az istállóba. A? öreg nézi a kis fekete mént,
és hullani kezdenek a könnyei.
- Miért sírsz?
-U ram , én örömömben sírok. Az én barátom nagyon jól
öregszik. M ár csak a lényegre figyel. Uram, ez táltos ló!
Az i. e. 6. században élt Lao-ce, az Öreg Mester. A le­
genda szerint anyja nyolcvanegy éves korában a napsugár­
tól teherbe esett, s további nyolcvanegy évig a méhében
hordta. Már ősz szakállal született meg. Csou Királyságban,
Lo-Jangban, a tartományi fővárosban volt udvari levéltá­
ros. Családi neve Lao-dan volt. Nyugdíjba vonulásakor ba­
rátjához, a határőrség parancsnokához költözött. Bíztatá­
sára 81 versben megírta, amit szerinte a világról tudni érde­
mes. Ez lett a Tao Te King, az Út és az Erény Könyve, a
taoizmus alapirata. A kívánatos emberi magatartás a vu-vej,
a vágy nélküli, akarat nélküli cselekvés bibliája.
Szeretném, ha megértenéd. Egy bölcs öreg doktortól
egyszer megkérdezte elhízott betege:
- Doktor úr, mit egyek, hogy ne hízzak?
- Rosszul kérdezel - felelte az orvos. - Ahhoz, hogy ne
hízzál, nem enned kell, hanem nem-enned!
Mit tegyél, hogy elérd a Tao-t? Ahhoz, hogy elérd a
Tao-t, nem cselekedned kell, hanem nem-cselekedned.
Székely János Caligula helytartója című drámájának fő
kérdése: a helytartó végrehajtja-e a császár utasítását, hogy
szobrát be kell vinni a Templomba. A „Ne csinálj magad­
*-■8- L a o -C e és a T a o -t>*
nak faragott képeket!” isteni parancsot hirdető nép templo­
mába. Ez bizonyosan lázadáshoz, értelmetlen tömeghalál­
hoz vezetett volna. S a helytartó hallgat. Egy idő után visz-
szarendelik Rómába. Tudja, hogy a halálba indul. S amikor
elköszön, a jeruzsálemi főpap így szól hozzá:
—Uram, a mi vallásunk tiltja, hogy ember előtt leborul­
jak. Ezért csak olyan mélyen hajlok meg előtted, amennyire
csak bírok. Mert te megcselekedted a legnagyobbat, amit em­
ber megtehet: hatalom volt a kezedben és nem éltél vele!
S amikor Vonnegut átírta a katolikus halotti misét,
egy Jézus invokációval kezdi:
—Uram, a te szent közönyöd, amivel a parázna asz-
szonyt se el nem ítélted, se fel nem mentetted, a garancia
arra, hogy nem fogok égni semmiféle örök tűzben.
Ez a vu-vej.
Kung Fu-ce, a híres filozófus egyszer meglátogatta
Lao-ce-t és így nyilatkozott:
„Ismerem a m adarak röptét, a halak útját a vízben, az
állatok járását. Ám a sárkányról nem tudom, hogy száll fel a
szelek, felhők szárnyán, az égre. M a találkoztam Laoce-vel, s
ő olyan, aká r a sárkány.”
Mire tanít a Tao?
„Legyél csonka, és egész leszel. Legyél üres, és telített leszel.
Legyél rongyos, és meglesz mindened. Rendelkezz kevéssel, és so­
kat fogsz kapni. De rendelkezz sokkal, és sokat fogsz veszíteni.”
A Tao az a filozófia, ami fölöslegessé tesz minden ma­
gyarázatot. Ezért nincs szüksége tankönyre, sem iskolára,
sem gurura, sem szellemi vezetőkre. Ezért idegen a nyugat­
európai gondolkodástól, ami mindent intellektualizál, min­
dent megvitat, mindenhez hozzátesz egy „de”-t, mindenben
kételkedik, s ezt erénynek tartja. Tisztelettel tekint a gon­
1 2 7 -*>■*
 <-«- P o p p e r P é t e r
dolkodás plaszticitására, vagyis a szempontváltás képessé­
gére, a gondolkodás fluenciájára, vagyis az ötletgazdagságra
és a gondolkodás originalitására, vagyis az eredetiségre. Ez a
három biztosítja a gondolkodás felületességét, a gondolko­
dás eredményének gyakorlati hasznosíthatóságát.
A kör itt bezárul: a plasztikus, fluens és originális gon­
dolkodás olyan hasznos eredményekhez vezet, amelyeken
nem érdemes gondolkodni: Miként válhatunk sikeresebbé
az üzleti életben, vagyis hogyan szerezhetünk vagyont? Ho­
gyan nyerhetjük el legkönnyebben nők és férfiak szerelmét,
vagyis hogyan válhatunk mások számára erotikus tárggyá?
Hogyan szabadulhatunk meg leggyorsabban és legtökélete­
sebben a bűntudattól, a lelki vívódásoktól, a gyötrelmektől,
vagyis hogyan változhatunk drámai lényből belső konflik­
tusok nélküli emberré?
A nyugati ember gazdag, csábító és kétségektől men­
tes szeretne lenni. Mit kezdhet a Tao-val?
A Tao az élet bizonytalanságának elfogadására tanít.
A Tao óvni akarja az embereket a hamis bizonyosságoktól.
A hamis bizonyosságokat nevezik tévutaknak.
A Mély megértése
Még kiásottabb értetlenség.
Minden csoda
Csodába nyílik be.
A Tao a Volt - tehát Van - tehát Lesz igazságát hirdeti:
Az elmúlás nem eltűnés.
S a mozdulatok mind
Újabb indulások.
128 ^
—a- L a o - C e é s a T a o -b—"
A valami és a semmi, az anyag és az anyagtalan dialek­
tikájáról vallja:
Bár harminc küllő kell egy kerékhez,
A kerék a kerékagyba fúrt lyuktól használható.
Bár agyagból kell gyúrni az edényt,
Az edény üres belsejétől használható.
A ház tömör fa lá b a
Ajtót és ablakokat kell vágni,
Mert a ház is belső üres terétől használható.
Az anyag az anyagtalantól,
a valami a semmitől válik használhatóvá.
S villanjon fel valami egy percre a Tao humorából is.
Egy anekdota a szempontváltás jelentőségéről:
Egy apáca valami fontos iratot adott át egy taoista
szerzetesnek. A szerzetes legott benyúlt az apáca szoknyája
alá. Az apáca megbotránkozott:
—Szent ég! Atyám, te még mindig ilyen szexis vagy?
- Én vagyok szexis? - nevetett a szerzetes. - Te vagy
szexis.
S mit kezdhet a nyugati ember a Tao öt figyelmezteté­
sével?
I. A nagy Tao-t az emberek elhagyták.
így támadt az erkölcs és a kötelesség.
Megjelent az okosság és a tudás,
így keletkeztek a nagy hazugságok.
A rokonok eltávolodtak egymástól,
így támadt a gyermeki kötelesség és a szeretet.
Az állam felett úrrá lett a rendetlenség,
így fejlődtek ki a hű szolgák.
* - 3- 129 -t>*
 P o p p e r P é t e r -f>* ^ La o Ce és a T ao

íme, a modem kultúra fejlődése, vagy visszafejlődése a III. Az egész világ azt mondja, hogy a Tao nagyszerű.
Tao szerint. Ám a fontos az, hogy nyugalommal tekints az De úgy látszik, nem alkalm azható.
elkövetkezőkre. Éppen ez benne a nagy.
Egy vándorszerzetes így szólt Taj-Po-hoz, aki egy fa od- Hogy nem látszik alkalm azhatónak.
vában üldögélt. Mert az alkalm azhatóság
- írva vagyon, hogy ez a mostani, kerek milliárd eszten­ Hovatovább kicsinyességhez vezet.
dőt számláló világkorszak, melyben élünk, hamarosan véget én Három kincsem van,
Fellángol majd a nagy tűz, és mind az ezer világ elpusztul Erre vigyázok s ezt őrzöm:
Tudni akarom, csakugyan elpusztul-e, vagy nem, Felelj, Taj-Po! Az első a szeretet,
- Elpusztul - felelte Taj-Po» a második az elégedettség,
- És akkor mi lesz* Következik másik milliárdéves világ­ a harm adik az alázat.
korszak? A szeretet bátorrá tesz,
- Következik a másik, Az elégedettség nagylelkűvé tesz,
- Akkor jó - vágta rá a szerzetes, és megnyugodva be­ Az alázat képessé tesz a világuralomra.
ült Taj-Po mellé az odúba.
- Egyébként a világvége ostobaság - jegyezte meg utó- Valóban bátor, nagylelkű uralkodó akarsz lenni, a vi­
lag Taj-Po* - A halál nem jár ilyen nagy léptekkel lág felett?

II. Aki mást megismer, okos. Örökkön nyugtalan a tenger,

Aki magát ismeri, bölcs. Örökkön zúgnak a lombok,
A ki mást legyőz, hatalmas. Örökkön háborog az ember,
Aki önmagát legyőzi, zrős. Örökkön kicsik a dolgok.
Aki célját eléri, szívós.
A ki megelégszik, gazdag. TV. Nem kell, hogy a küszöböt átlépjed,
A ki a helyén marad, állhatatos. És a világot mégis megismerheted.
Aki a halálban sem pusztul el, é l Nem kell, hogy az ablakon kinézz,
S az ég értelmét megértheted.
Igen ám, de kellenek-e nekünk ezek az értékek? Minél távolabbra indulsz,
Tudnod kell, hogy nincs könnyebbik út, nincs rövidebb Annál kevesebbet fogsz megismerni.
út, nincsenek fontos és kevésbé fontos részletek, Az egész meg­ A bölcs nem indul sehová,
értése a cél, hogy aztán az egészet végre elfelejtsed. Mégis célhoz érkezik.

1 3 0 -*>* ^ 131
 P o pper P éter
Nem tekintget maga köré,
Mégis minden dolgot a nevén nevez*
Nem tevékeny, mégis eléri a tökéletességet
Belülre nézz, ha kívülre akarsz látni. Ha kifelé nézel, a
belső dolgokat sötétség takarja.
Ugye tudod, szegény barátom, hogy nem segíthetünk
egymáson. Nincs egyetlen ú t M agunk vagyunk a világon, s
ahányan vagyunk, annyi az ú t És nem ismerhetjük egymás
útjait
V. A* emberek ma úgy bátrak, hogy fela d ják a szeretetüket
De mindenekelőtt fela d já k az alázatot
Ez a h a lá l
Csak a szeretet tart ki harc közben.
És szilárd a védelembem
Akit az ég meg akar menteni,
Szeretettel őrizteti
Még rengeteget lehetne írni Lao-ce Tao-járói. És írtak
is az évszázadok során. De minek? A racionális istenkeresés
útján talán ő jutott a legmesszebb:
Három kínai ment az erdőben. Egyszercsak felbukkant
a tigris. Az első szólt:
- Barátaim , eljött az utunk vége. H a ez a sorsunk, el­
pusztulunk a tigris karmai között
Ez az ember fatalista.
A második:
- Imádkozzunk! H átha, megkönyörül rajtunk az ég.
Ez az ember jámbor.
A harmadik:
132 -h—
La o C e és a T a o
- Gyorsan másszunk fel arra a magas fá r a . Oda nem
bír utánunk jönni
Ez az ember igazán érti és szereti a Tao-t.
A Tao személytelen. Nem én-lény. Csak létezése és
hatása van. De mégis: Lao-ce gyakran szól az ég akaratáról,
szándékairól mintha személyes istenség lenne. Szimbólum?
Nem figyel oda? Stiláris könnyítés? Mint amikor az ural­
kodó többes számban szól egyszál magáról? A Tao, a szín­
tiszta absztrakció néha mintha mégis formát öltene? Vagy
csak tudomásul vétele annak, hogy a Tao-nak mindegy.
Adhidzsnya szerzetest egyszer megkérdezték.
- 1gaz-e, hogy tíz világkorszakon keresztül m editáltál?
Hiszen egy világkorszak 4 millió 320 ezer évig tart
- Igaz.
- És az is igaz, hogy mégsem váltál Buddhává?
- Igaz*
- Hogyan lehetséges ez?
- Talán mert túl sokat meditáltam.
- Hajszoltad a buddhaságot?
- Hajszoltam a buddhaságot és a megvilágosodást
Ez a történet hasonlít arra, amikor a Mester megkér­
dezi a tanítványát:
- Mit csinálsz?
- M editálok
- És miért meditálsz*
- Hogy Buddhává v áljak
A mester lehajolt, felvett egy tégladarabot és egy kő­
vel dörzsölni kezdte.
- Mit teszel, Mester?
- Tükröt csiszolok.
^ 133
 P o p p e r P é t e r -*>* *■<*- K o n f u c iu s

- De hát a téglából soha nem lesz tükör.

- Nem bizony - mondta a Mester.

Vang tanácsos úr mecénás volt és a szerzetesek kolos­

torát támogatta. Egy látogatásakor elbámult a szép csar­
nokon.
- Ugye a szerzetesek ebben a csarnokban olvasgatják a HETEDIK RÉSZ
szent könyveket?
- Nem, Vang úr, az én kolostoromban a szerzetesek nem K o n f u c iu s
olvasgatják a szent könyveket - felelte Lin-csi apát.
- Akkor hát itt m editálnak?
- Nem, Vang úr, az én kolostoromban senki sem m editál „Miért foglalkozzam a megismerhetetlen túlvilági dolgokkal,
- T alán itt végzik szent gyakorlataikat? amikor a földi élet megismerhető dolgainak egy részét sem is­
- Nem, Vang úr, az én szerzeteseim nem v é g e z n e k szent merem?'n
gyakorlatokat Kína, az ókor, de talán az emberiség legnagyobb filozó­
- Netán itt vitatkoznak és képzik tovább magukat? fusa i. e. 552-ben, Lu fejedelemség Zou városában született.
- Nem, Vang úr, az én kolostoromban senki sem vitatko­ Anyja korán megözvegyült, nagy nehézségek között nevelte
zik és senki sem tan u l gyermekét. Konfucius az alábbi ismert és sokat idézett sza­
- H át akkor mivel töltik az időt? vakkal jellemezte életútját:
- Lassan Buddhává válnak. H a akarnak. Mikor tizenöt éves voltam,
nyakig voltam a tanulásban,
Van valami. mikor harminc voltam,
A nevét nem ismerem. már szilárdan álltam, mikor negyven,
Elnevezem Tao-nak. nem volt kétségem többé,
mikor ötven, az ég törvényét
Legyen nekünk ennyi elég: akit az ég meg akar men­ tudtam, mikor hatvan, tudtam
teni, szeretettel őrizteti. hallgatni, mikor hetven, már
követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át.
(Hamvas Béla fordítása)

M e g h a lt 4 7 9 - b e n .

135
 *■3- P o p p e r P é t e r
Konfucius ifjú korában vándortanítóként élt, és a he­
lyes uralkodás művészetét tanította. Ötvenes éveiben há­
rom évig az egyik fejedelemség főminiszte volt.
Elveinek megfelelően rendbe hozta az állam ügyeit, s a
környező országokból kezdtek odaköltözni az emberek. Ez
bosszantotta a szomszédos fejedelmeket. Egyikük egy csoda­
szép nőkből álló színész-truppot küldött hozzájuk. Az ural­
kodó három napig bámulta műsorukat és nem ment be az
államtanácsba. Konfucius megértette, hogy megbukott.
Leköszönt, és újabb tizenhárom évig tartományról tarto­
mányra vándorolva tanított. Csak hatvannyolc éves korá­
ban tért vissza szülőföldjére. Sokfajta emberrel sokféle talál­
kozás színezte életét, rengeteg tanítvány vette körül a Mes­
tert, akinek nem volt foglalkozása, ezért ráért a fontos
dolgokkal foglalkozni.
Egy falusi toronyőr, akivel hosszan elbeszélgetett, utá­
nanézve felkiáltott: Barátaim, nincs veszve semmi! Én már
azt hittem, hogy Isten szava kiveszett a világból, és most itt
van ez a Nagy Harang!
Az a hír járta róla, hogy ő az az ember, aki tudja, hogy
nem megy, de mégis tovább csinálja!
Valaki megkérdezte egyik tanítványát, hogy milyen
ember ez a Konfucius, ám a tanítvány válaszra sem mél­
tatta. O azt mondta: Miért nem mondtad neki: olyan ember,
aki annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt. Barátai
között a gyászáról is megfeledkezik. És észre sem veszi, ahogy
az öregség eléri.
Konfucius tanítását négy alapfogalom használata jel­
lemzi. Ezek:
LI. A li mértéket és erkölcsöt jelent, az arany közép­
utat. A semmiből se túl sokat - tehát nem az isteni mértéket,
136 -t>*
K o n f u c i u s -*>*
hanem az emberit. A li óvja meg az embert a túlburjánzá­
soktól, amelyek leggyakrabban okozzák a vesztét. A bibliai
József először a kútban - ahová a testvérei hajították - , az­
tán a fáraó börtönében - ahová Petepré főúr felesége miatt
került - töpreng azon, hogy először a gyűlöletet, azután pe­
dig a szerelmet hagyta túlburjónozni az életében.
A li nemcsak a túl soktól, de a túl kevéstől is megóvja
az embert. Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájá­
ban mondja el, hogy életünket a 100 %-tól való félelmünk
teszi tönkre. Mert a 100% kockázata is 100%. 100% bukás
is lehet belőle. S akkor nincs kiskapu, amin keresztül elme­
nekülhetnénk. Ezért inkább beérjük 60 %-os szerelmekkel,
50%-os hivatástudattal, 40%-os hittel.
HSUO. Első megközelítésben műveltséget, tanulást
jelent. De nem a bemagolást, az ismeretek összevissza hal­
mozását az agyban, mint egy szarkafészekben. Hanem a lé­
nyeg megismerését. A szétválasztást: ez van, ez nincsen. Ez
itt az igazság, ez a hamisság. Ahogy Isten teszi a teremtés­
kor. Elválasztja a sötétséget a világosságtól, az eget a földtől,
az állati fonalat a növényitől, a tejest a húsostól, a jót a
rossztól, az istenit a sátánitól...
És tiltja a dolgok összekeverését. Mert a porból és a
vízből, ha összekeverem, sár lesz. És ha a fejünkben összeke­
verednek a mágikus, mitologikus és a racionális gondola­
tok, a mítosz és a valóság - különösen, ha e zagyvalék sze­
rint próbálunk élni - , akkor elmebaj, társadalmi patológia
lesz belőlük.
DA HÜO. A Nagy Tudomány. A megértett és belső­
leg feldolgozott ismeret önmagában nem elég. Szükséges a
megvalósítás képessége is. A rendcsinálás önmagunkban, a
családban, a vállalkozásban, a nemzetben. Visszatérés a sza­
137
 * -& P o p p e r P é t e r -t>*
vak rendjéhez, hogy a kommunikáció valóban közlés legyen
és nem a félrevezetés eszköze. A közös emberi együttműkö-
dés megteremtője és nem az akadálya.
Mongdsit - Konfucius híres tanítványát - egyszer
megkérdezte egy uralkodó herceg:
- Mondj valamit, öreg, amivel használhatok az orszá­
gomnak.
- Miért beszélsz haszonról? H a a király haszonról be­
szél, akkor haszonról fog beszélni a bölcs is, a nemes is, a pol­
gár is, a földmíves is, a kereskedő is, mindenki a haszonról be­
szél majd. Mindenki a hasznot fogja keresni és ebből nagyra
nő a birodalomban a rendetlenség. A király ne a hasznot ke­
resse, hanem a jogot, a tisztességet, és az erkölcsöt.
Ugyanis az uralkodás fela d a ta nem a megtörtént hibák
kijavítása, hanem olyan rend teremtése, hogy ne történhesse­
nek hibák.
G Ü N TSI. Emberségnek, nemességnek szokták fordí­
tani. Tartalmilag talán a jóság vagy az erkölcs sem áll távol
tőle. Egy pontosan működő belső határ átélését jelenti a le­
het és a nem lehet között. Lelkiállapotától, indulataitól füg­
getlenül mi az, amit megtehet az ember és mi az, amit nem.
A güntsi magában foglalja a jó modort, az udvariassá­
got, adott estben a lemondást, áldozat hozását a másik em­
berért, arra figyelést, hogy mi jó a másiknak, vagyis elkerü­
lését mindannak, amit a katolicizmus „jóra való restségnek”
nevez. A güntsi jelenti a szavak és a tettek, a külső megjele­
nés, a stílus hatásának ismeretét, elkerülését mindannak,
ami a másik emberben viszolygást, undort, visszatetszést
vagy rosszkedvet hozhat létre.
A Mester az egyujjas bölcsességet gyakorolta. Egyszer
három tisztviselő kereste fel jóslatért, hogy melyikük fogja
138
K o n f u c i u s -t>~
sikerrel letenni a vizsgáit. A Mester felemelte egyik ujját.
Nem értették és egy idő után elmentek. Egy jelenlévő tanít­
vány megkérdezte:
- Az egyetlen ujj azt jelenti, hogy csak az egyiknek si­
kerül?
- Igen, jelentheti.
- De ha kettőnek sikerül?
- Akkor azt jelenti, hogy egyikük megbukik.
- És mi lesz, ha mindhárm uknak sikerül?
- Akkor az ujjam azt jelenti, hogy mindhárman egyidő-
ben leteszik a vizsgát.
- És ha mind megbuknak?
- Akkor azt jelenti, hogy egy sem lesz közülük, akinek
sikerül.
A tanítvány megvilágosodott és leborult.
- Ez. az isteni akarat!
Itt már világossá kell válnia, hogy Lao-ce és Konfucius
szellemi testvér-filozófusok, művük tulajdonképpen kiegé­
szíti egymást, a konfucianizmus a napi életben megvalósult
Tao-nak is felfogható. Legalábbis a Lun-jü-böl (Beszélgeté­
sek) erre lehet következtetni:
Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: V a­
jon barátaim m al való beszélgetés közben voltam-e szavammal
hűtlen? Vajon tettem-e valamit szívből másokért? Vajon meg­
tartottam-e én azt, amit m ásoknak tanítottam?
Tanulni, és nem gondolkodni fölösleges. Gondolkodni és
nem tanulni fárasztó.
Dsi Gung szerette volna eltörölni az újévi bárányáldozat
szokását. A Mester így szólt: Te a bárányt sajnálod, én a szokást
—a- 139 -o-*
 P o p p e r P é t e r ■&-*
Három dolgot nem tudok elviselni: magas állást tehet­
ség nélkül, vallásos szertartást áhítat nélkül és temetést gyász
n élkü l
A tudás: tudni azt, amit az ember tud és nem tudni azt,
amit nem tud.
A hitetlen ember: nagy kocsi rúd nélkül, ícis kocsi hám
n élkü l Mit kezdjek vele?
A határt mindenki a maga módján lépi á t Mondd el,
milyen határsértést követtél el, és én megmondom, ki vagy.
Aki mindenben mindig az előnyét keresi, az állandó za­
varban vám
A Beszélgetések igazsága évezredeken átszűrődik.
Kárpáti János a magyar rádióban beszélgetett Mérei
Ferenccel. Megkérdezte:
- Mi a hiteles élet titka?
- Nem kell mindig jól járn i Aki lemond arról a kénysze­
réről, hogy minden helyzetből nyertesen, győztesen kell kikerül­
nie, vagyis el tudja fogadni a vereséget is, az belsőleg nagyon
szabad lesz és ezért hiteles.
Sőt vannak perspektívák, amelyeket csak miután le­
ütötték, a földön fekve lát meg az ember.
Eszembe jut az is, hogy a háború után Török Sándor
író találkozott Sík Sándorral, a piarista szerzetes-költővel.
- Hogy vagy?
- Tudod - válaszolta Török odakint a fronton olyan
sok erőm volt, olyan tiszta voltam. Hazajöttem épségben, laká­
som, állásom megvan, feleségem is megúszta, már szeretőm is
140
K o n f u c iu s
van, ellenségeimmel fu rkáljuk egym ást.. Annyira el vagyok
piszkolódva, de annyira...
Mire Sík megölelte:
- Sándorkám, hát ilyen az igaz ember élete. Az ember
mindig elesik, és mindig fö lk e l
A konfucianizmus látszólag ellenfele volt a taoizmus-
nak, azonban a Tao mindkettőnek alapkategóriája. Lao-ce
tanításaiban az Ég Örök Törvénye, Konfuciusnál az ősi ter­
mészettörvény, amely minden ember testében és lelkében él.
Mindenkiben ösztönösen él a helyes út tudata. A Tao
mindenki szám ára nyitva áll, aki hajlandó hinni benne, el­
fogadni a létezését.
Konfucius összerendezett alapművei (ő maga soha­
sem írt):
Ji-king - Változások Könyve
A jóslás lehetőségei. Mintha azt mondaná: én ugyan
csak a megismerhetőre figyelek, de nem tagadom a megis-
merhetetlent sem. íme, az egész. Próbáljátok meg.
Si-king - D alok Könyve
305 ősi dal gyűjteménye. A zene az egyetlen tevékeny­
ség, ami harmóniát teremt. Ezért nagyon, nagyon fontos.
Vonnegut öregen megírta, hogy semmi sem tudta volna
megingatni konok istentagadásában, csak az, hogy találko­
zott a zenével.
Su-king - írások könyve
A helyes kormányzás művészete (rendeletek, doku­
mentumok).
Csun Ciu - Lu története
Konfucius korának történelmi-politikai vázlata.
Valahogy úgy történt ez a dolog, hogy a taoizmus meg­
maradt kis szerzetesi vallásnak - ma is alig 20 millió híve
141
 *-a- P o p p e r P é t e r
van míg a konfucianizmus - 100 milliót meghaladó hívé­
vel - túlélte még a Nagy Kulturális Forradalmat is, és magá­
hoz kapcsolva a kisebb tan ezoter iáját (különböző formák­
ban: vegyülve a sintoista, a buddhista, a tibeti gondolatok­
kal), elterjedt az egész világon.
A 2000. évben tartott világkonferencián kiderült,
hogy 36 országban 80 Konfucius Intézet működik, s számuk
nemsokára meghaladja a százat.
Li hercege megkérdezte:
- M i a helyes cselekvés mértéke?
- Azonnal kell cselekedni.
G i hercege is megkérdezte ugyanezt:
- Kétszer is meg kell gondolni.
Mire a tanítványok:
- Mester, összevissza beszélsz.
- Dehogy. Li hercege egy töprengő. N eki meg kell tanul­
nia azonnal cselekedni. Gi hercege egy hebrencs. N eki kétszer
is meg kell gondolnia. Nem ez a pedagógia lényege?
Dzsing Liut így jellemezte:
- Fiatal korában nem tisztelte szüleit. Férfikorában
semmi érdemlegeset nem cselekedett. S most, hogy öreg, még
csak meg se hal. Naplopó!
Ezzel, botjával a fenekére sújtott.
Megkérdezték:
- Mester, miért vagy ilyen hallgatag?
- Mert mielőtt mondanék valamit, megvizsgálom: igaz-e?
Fontos-e? Jóindulat vezérli-e?
Konfucius az emlékező társadalmak filozófusa. Első­
sorban a hagyomány alapján tájékozódik az élet dolgaiban.
Az ősök tisztelete, három évig az apa élethagyományainak a
követése. Mindenben?
142
K o n f u c i u s -*>■*
Dehogy. Csak a szellemi megismerések, az erkölcs és az
ezoterikus tudás vonatkozásában. Mert - mint írtuk - eze­
ken a területeken kb. 2600 esztendő óta nem tapasztalható
fejlődés, változás. A Káli-júga hagyományai megmereved­
tek. Az indiai, kínai, ógörög, a perzsa bölcselők minden fel­
vetése aktuális. Válasz azóta sem érkezett a létezés és nem-
létezés alapkérdéseire. A technika, a természettudományok
már fényévek messzeségében járnak ettől. így próbálunk
sántikálva előrejutni, egyszerre lépve a természetről való tu­
dás hatalmas bakancsában és a filozófia szűk babacipőjében.
A valláspszichológus, amikor a konfucianizmusról ír,
elkerülhetetlenül megsejti benne egy új, planetáris civilizá­
ció lehetőségét. A két világháború, majd az elszabadult tér-
roristahullámok pokla bizonyítja, hogy a népek közötti béke
elképzelhetetlen a vallások közti béke nélkül. Szerintem a val­
lásalapítók ennek személyes letéteményesei voltak. És ha hal­
hatatlanok, m a riadtan szemlélik, milyen messzire távolodott
tőlük a kezdet, és milyen történések deform álták és telítették
gyilkos indulatokkal az Isten felé mutató utat, ami mindig a
szelídség művének indult.
 M o h a m e d -&-*

NYOLCADIK RÉSZ

M oham ed

I. Az iszlám legfontosabb tan ításai

1. Az iszlám a világ vallásai között

A 20. század hamis ideológiáinak, mítoszainak összeomlása

után mindenki azt hitte, hogy elkövetkezik a hagyományos,
történeti vallások reneszánsza.
Nem így történt.
Csak az iszlám csillaga indult ragyogásnak, de távolról
sem az arab származású lakosság között. Mohamed követői­
nek a száma gyorsan elérte az egymilliárd-háromszázezer lelket.
Németországban: 3 millió (köztük 80000 német),
Franciaországban: 8 millió (köztük 100000 francia), Nagy-
Britanniában: 2 millió (alsó- és felsőházi képviselettel),
Közép- és Nyugat-Európában számuk megközelíti a 40 mil­
liót. Egész Európa legnagyobb lélekszámú vallási kisebbsége
lettek.
Az USA-ban 10 millió muszlim él. Minden ötödik or­
vos muszlim. 1998-ban a muszlim dr. Ferid Murád kapta
meg az orvosi Nobel-díjat. A kvantummechanikában és a
145 - o *
 P o p p e r P é t e r -h*
számítógépek processzorainak fejlesztésében vezető szerepet
játszanak a muszlim tudósok.
2. A monoteizmus lehetőségei
A három monoteista vallás: a zsidóság, a kereszténység és az
iszlám. A közös történelmi ős: Ábrahám. Közülük azonban
egyedül az iszlám szabja feltételként a másik két egyistenhívő
vallás igazságaihoz való ragaszkodást. Az iszlám felvette
magába a zsidóság feltétlen bizonyosságát Isten igazságossá­
gában és a kereszténység rendíthetetlen hitét a szeretetben.
Ugyanakkor - éppen az igazságosság nevében - nem
fogadják el az egyetlen kiválasztott népről szóló tanítást: Is-
ten minden nép felé igazságosan és egyformán odafordul.
Nem köt kétoldalú szerződéseket. Ugyancsak elutasítják
egyetlen ember istennel való azonosulásának a lehetőségét.
De mindhárom monoteista vallás megegyezik abban, hogy
Isten megismeréséhez nem vezet sem érzéki, sem logikai út.
Ezért küld Isten minden néphez prófétákat. Magának Al-
lahnak sem többes száma, sem női formulája nincs.
Az iszlám 25 prófétát tart számon. Az első Ádám, az
utolsó Mohamed, akivel lezárulnak Isten üzenetei az embe-
riségnek. Közben Jób, Noé, Dávid, Salamon, Mózes, Keresz­
telő János, Jézus. A legfontosabb szerep az ószövetségi pró­
fétáké. Mohamed a 632. évben lepecsételi a próféták sorát.
S valóban, azóta a világ nem látott újabb igaz prófétákat.
Az iszlám néhány bibliai hitigazságról:
Az iszlám is vallja: ha a teremtésnek volt kezdete, eljön
a vége is.
Az iszlám azt vallja, hogy nincs kollektív (eredendő)
bűn és büntetés. Mindenki csak a saját cselekedeteiért felel.
146 ^ 147
M o h a m e d -&-*
Az iszlám is hirdeti az isteni készenlétet a megbocsá­
tásra: „Ó, Ádám fi a , érjék el bár bűneid akár az egek fellegeit,
ha bocsánatomért esdekelsz, bizony megadom azt neked ”
Az iszlám azt tanítja, hogy a halál pillanatában kial­
szik az öntudat, és csak az utolsó ítéletkor tér vissza az em­
berhez. Ezért feküdjön valaki bármilyen hosszú időn át a sír­
ban, a szubjektív élménye az, hogy már a halála pillan atá­
ban ítéletre került
Az iszlám azt tanítja, hogy Isten mindentudó és min­
denható, de az ember elfogadta az Isten által felajánlott sza­
bad akarat és szabad cselekvés lehetőségét és az ezzel járó f e ­
lelősséget önmagáért.
3. Az iszlám öt alappillére
1. H itvallás. Naponta egyszer a hitvallás elmondása: Tanú­
sítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy
M ohamed az O prófétája.
2. Im ádkozás. Naponta ötször (reggel, délben, dél­
után, naplementekor és másfél óra elmúltával) tisztára mo­
sott kézzel és hajjal, arabul és Mekka felé fordulva, elmon­
dandó: A llah, a könyörületes és irgalmas nevében, Dicsőség
A llahnak, a mennyek urának, a könyörületesnek és irgalmas-
nak, az ítélet napja u rán ak N eked szolgálunk, és hozzád for­
dulunk segítségért. Vezess minket az egyenes úton, azoknak
az útján, akikhez kegyesnek mutatkoztál, és ne azokén, aki­
ket haragod sújt, sem a tévelygőkén.
3. A böjt. Ramadán havában - amelynek első napja
„az elrendelés éjszakája”, vagyis Mohamed látomásainak
kezdete - nappal tartózkodni kell evéstől, ivástól, szexuális
élettől, ha ezt a muszlim egészségi állapota megengedi.

^ P o p p e r P é t e r -t>*
4. A zarándoklat. Egyszer az élet folyamán el kell za­
rándokolni M ekkába a szent Kába-kőhöz♦Ettől kezdve a hívő
elnyerte a hadzsi rangját és címét. Zöld turbánt viselhet,
5- A szociális adózás. Évente egyszer a meglévő va­
gyon alapján - meghatározott kvóta szerint - adózni kell a
szegények javára. Ez nem alamizsna, hanem vallásos köte­
lesség.
Az ember elmélázhat azon, hogy vajon az iszlám letisz­
tult vallásos egyszerűsége, amely a lényegre törően sokat, de
a mindennapi élet szempontjából mégis keveset követel a
hívőtől, nem magyarázza-e meg a rohanó, tennivalókkal
túlzsúfolt, mindig időzavarral fenyegető modern életbe
fasírozódott ember vonzódását a relatíve könnyen elérhető
lelki nyugalom felé? Allah végtelenül nyugodt isten. Az
embernek könnyen eszébe jut a régi zsidó anekdota, ame­
lyet egyszer már felhasználtam egyik könyvem befejezé­
séhez:
Az öreg zsidó azért imádkozik, hogy halála előtt egy­
szer láthassa az Istent. Isten megkönyörül rajta, és megjele­
nik előtte. Az öreg zsidó leroskad.
- Uram, én nem tudtam elképzelni a te nagyságodat és
dicsőségedet Segíts, hogy jobban megérthesselek. Mondd,
mennyi számodra egyetlen fillér?
- Ami számomra egyetlen fillér, az számodra százmillió
arany.
- És mennyi számodra egyetlen pillan at?
- Ami számomra egyetlen pillanat, az számodra száz­
millió esztendő.
Az öreg zsidó összeteszi a kezét.
- Uram, adj nekem egyetlen fillért!
- Jó, fiam . Várj egy pillanatig.
^ 148
^ M oh am ed
II. Mohamed élete
Mohamed ben Abdalláh 569. június 17-én, hétfőn született
Mekkában és 632. június 4-én halt meg Medinában. Elő­
kelő gazdag családból származott, de miután apja halála
után látta meg a napvilágot, arab jogszokás szerint semmit
sem örökölhetett. Szegénységében pásztornak állt a gazdag,
nála jóval idősebb Khadidzsa asszony nyájaihoz. Egymásba
szerettek, összeházasodtak. Lányuk, Fatima Mohamed uno­
katestvérének, Alinak a felesége lett. Mohamed két uno­
kája - Hasszán és Husszein - később jelentős szerepet ját­
szott az iszlám történetében.
A rossznyelvek hiába vádolták érdekházassággal: amíg
Khadidzsa élt, Mohamed nem vett magához több feleséget.
(Khadidzsa halála után viszont kilenc asszonyt hozott a ház­
hoz.) Kapcsolatukat igen harmonikusnak, szeretettelinek
mondták, sőt, mindig Khadidzsát és rokonait avatta be első­
nek látomásai titkába.
Házassága alatt egyre gyakrabban kereste fel a Hira-hegy-
ség egyik barlangját, ahol egyre mélyebben merült el miszti­
kus meditációban. Itt találkozott egy jelenséggel (Gábriel
arkangyallal?), aki az analfabéta Mohamednek egy vastag
könyvet nyújtott át: Taníts, Mohamed! Más fordításban: Hir­
dess, Mohamed! Megint más értelmezés szerint, miután a
próféta többszöri felszólításra sem reagált, a súlyos könyvet
Mohamed arcába vágta, úgy, hogy eleredt az orra vére: Hir­
dess, Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az em­
bertH irdess! A te Urad a legnagylelkűbb, aki írótollal taní­
tott, megtanította az embert arra, amit nem tudott (96: 1 .5 .)
A Korán keletkezésének éjszakáján (Ramadán 27-én)
ezt mondják: A^ elrendelés éjszakáján küldtük le a z t Hon­
149
 *-&■ P o p p e r P é t e r -t>*
nem tudhatod, mi az elrendelés éjszakája? Az elrendelés éj­
szakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a lélek lejön­
nek akkor Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal: Békes­
ség az, egészen hajnalhasadásig. (97: 1 .5 .)
Mohamed közlései hamar szembe kerültek a mekkai
hagyományokkal. Isten által küldött voltát még jeruzsálemi
látomása, mennybemenetele és visszatérése sem igazolta a
kételkedők szemében. 622-ben az egész muszlim közösség
Medinában talált menedékre (hidzsra). 622. május 31-én,
hétfőn létrehoztak egy muszlim-zsidó államot. Ez lett a vi­
lág első állama, amely kizárólag a hitvallás alapján adott
tagjainak állampolgárságot.
A badri ütközetben 312 muszlim legyőzött 950 mek­
kai harcost. íme az erőszak mértéke! 630-ban diplomá­
ciai szerződéssel Mohamed lett az új iszlám államközösség
vezetője.
Mohamed látomásai - amelyekről először családjának
számolt be, majd egyre szélesebb körben - huszonkét éven
keresztül tartottak, egészen a haláláig, így a Korán állan­
dóan formálódott, nem volt lezárható.
619-ben meghalt Khadidzsa. Mohamed az egyre erő­
södő mekkai támadások elől - amelyek azzal vádolták, hogy
misztikus élményeit üzleti kapcsolatainak kibővítésére
használja fel - egész családjával együtt Medinába költözött
Fokozatosan kidolgozta a dzsihádot, a szent háborút.
Ha győzött, és az ellenfelek felvették a muszlim hitet, azon­
nal teljes jogú tagként beolvadhattak az iszlám közösségébe.
Az egyetemes vallásbéke prófétája lassanként az iszlám
fegyveres hódítója lett. A meghódított területeken a zsidók
és a keresztények megtarthatták vallásukat és semmiféle
hátrány nem érhette őket, hiszen a „könyv népei” voltak.
*-8- 150 -H3-*
M o h a m e d -»>*
ímarendj ükben annyi változott, hogy nem Jeruzsálem, ha­
nem Mekka felé fordulva imádkoztak, ami világméretű ter­
jeszkedésük szempontjából földrajzilag szinte elhanyagol­
ható különbség volt.
Katonai és prófétai sikerei ellenére otthonában nem
uralkodott békesség. Feleségei, fiai, unokái marakodtak.
Mohamed felajánlotta nekik a válást és az újraházasodás le­
hetőségét. Egyedül Aisa nevű feleségével őrizte meg házas­
ságát. 632 júniusában Aisa otthonában érte el a halál.
III. Az iszlám kisebb paran csolatai
A szunna a Korán szövegmagyarázatait tartalmazza, legin­
kább talán a Talm ud bibliamagyarázataihoz hasonlítható:
- Tilos az öngyilkosság, még annak közvetett formái is
(alkohol, dohányzás stb.).
- Tilos az önkontrollt és a gondolkodást befolyásoló sze­
rek használata.
- Tilos a sertéshús, a vér és az elhullott állatok, vala­
mint a ragadozók húsának fogyasztása. Megengedett a nö­
vényevő állatok húsának fogyasztása, ha az állatot Isten ne­
vében vágták le.
- Az iszlám tiltja gyermekek örökbefogadását, de a ró­
luk való gondoskodást nem.
- Tilos a szexuálisan provokáló öltözködés. A nőknek
csak az arca, keze, lábfeje lehet látható a nyilvánosság szá­
mára.
- Tilos az erotikus vagy hipnotizáló zene.
- Tilos a tetoválás, a piercing, és a plasztikai műtét,
kivéve, ha valam i torzulatot tüntet el.
+*b 151 -o *
 Popper Péter

- Tilos a paróka, de a hajfestés megengedett.

- Tilos az arany és ezüst étkészlet használata, fé r fia k
nem hordhatnak nemesfém ékszert, sem selyemöltözéket.
- A férfia kn ak szakállt kell viselniük és ápolt bajuszt,
ami nem takarhatja el a felső a jk a t
- Kötelező a fé r fia k körülmetélése, 140 naponként pe­
dig a fér fia k és a nők szeméremszőrzetének eltávolítása.
- Tilos a test bárm iféle megcsonkítása, a no/c körülme­
télése, tilosak a géntechnológiai beavatkozások, kivéve vala­
milyen betegség gyógyítása érdekében.
- Agyhalál után megengedett a halott szerveinek fel-
használása

IV* A szűfi

nAki nagyon mélyen néz a szakadékba, arra a szakadék visz-

szan éz”
Rabia, a híres női misztikus (aki Bászrából származott)
így imádkozott:
Óh, Isten, ha a pokoltól rettegve imádkozom Hozzád,
Vess engem a poklok tüzére.
Ha a Paradicsom reményében imádkozom Hozzád,
Zárd be előttem a Paradicsom kapu ját
De ha csak Tenmagad miatt im ádlak téged,
Ne tagadd meg tőlem örökkévaló szépségedet
Bár a szűfi többet merít a buddhizmusból és a kabbalá­
ból, mint az iszlámból, mégis lényegileg ide tartozik* A szúfi az
öntudatvesztés kifejlesztésének módszere, az Istenbe olvadás
technikája (táncoló és üvöltő dervisek). Cél a misztikus extá-
zis elérése, ami Isten megnyilvánulásának egyetlen közege.

152
Katalán Krisztus
 Avignon-i Piéta Hitetlen Tamás

A Pantokrátor evangélisták Szűzanya ölében

és próféták társaságában a halott Krisztussal
(Karoling-kori miniatúra) (fafaragás 13 0 0 körül)
 Síva és felesége

A 19. századi
garhwali festményen
Krisna Ardzsuna
kocsihajtójaként
szembenéz
ellenségükkel,
Karnával
 M o h a m e d -»>■*

A ,,szuf’ arabul gyapjút jelent. Kezdetben talán csúf-

név volt, majd lassanként tisztelet kezdte övezni, amint
egy-egy sejk körül kialakultak a különböző dervisrendek.
A dervisek aszkézisuk jeleként turbánt és kék gyalpjúkön-
töst viseltek. A kék a gyász színe volt. Koldulásból éltek, de
csak annyit tarthattak meg az adományokból, amennyit ők
maguk elfogyasztottak. A többit oda kellett adni más szúfik'
nak, vagy a dervis-rendháznak.
A szúfik útja:
1. Vezeklés és megbánás az elkövetett bűnökért.
2. A rossz dolgok türelmes elviselése.
3. Istenfélelem és hálaadás. A megváltás reménye.
4 . Önkéntes szegénység.
5. Lemondás a világról.
6. A saját akarat leküzdése.
7. Misztikus szerelem Isten iránt.
A századok folyamán a szúfi képzőművészet (szőnye­
gek) és költészet igen magas szintre fejlődött.

Dzselál ed-Din Rumi: A tolvaj és a kobra

Kígyóbűvölőnél indiai kígyók.

Ostoba bazári tolvaj
Az alvó kobrát elcsente.
Zsákmánya megölte.

Kígyóbűvölő a szerencsétlent felismerte.

Sóhajtott: „Nem tudta, mit lopott!

Az éghez fordultam imámmal,

Leljem meg elveszett kobrám.

161
 *-3- P o p p e r P é t e r -fi—
A méregtől sokat szenvedett szegény.
Sopánkodni már felesleges...
Könyörgésemet nem fogadta az ég,
Pusztulástól megmentett a sors.”
Álmodik az esztelen -
A vészt hozó nyereségről.
Mennyien vannak a földön mohó emberek,
K ik a haszonért végül mindent elvesztenek.
Furcsa. A nagyon gyakorlatias Mohamed ültetéséből
végül is misztikus növény sarjadt ki. Mert az állatok és az is­
tenek a felszínen lévő dolgok mögé látnak. Az állatok a ba-
rátságosság mögött megérzik a félelmet, a félelem mögött a
vágyódást. Az istenek az anyagelvűség mögött a hitet, s a
hit mögött a semmitől való eliszonyodást.
a- L u t h e r ■*>*•
KILENCEDIK RÉSZ
L u th er
I. L u ther élete
1483. október 11-én, Eislebenben született. 1505-ben, hu­
szonkét éves korában Erfurtban ágoston-rendi szerzetes lett.
Megszerezte a teológia doktora címet és huszonkilenc éves
korában professzor lett a wittenbergi egyetemen. 1517-ben
kiszögezte híres 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapu­
jára. Ekkor harmincöt éves volt.
A tételek főleg a búcsúcédulákkal folytatott üzletelés
ellen tiltakoztak. Még a halottak számára is lehetett Isten­
től jó pénzért bűnbocsánatot vásárolni. Luther fő ellenérve
az volt, hogy a búcsúcédulák csökkentik az őszinte megbá­
násban való hitet. (A mai olvasó számára a 95 tétel csaló­
dást okozna, nem érezné meg bennük a későbbi reformáció
erejét és csapását az egyházi hierarchiára.)
1517 végére a tételek megjelentek nyomtatásban is
Lipcsében, Nümbergben és Bázelben. 1520 és 1521 között
még az alábbi műveket adta ki: A német nemzet keresztény
közösségéhez, Az egyház babilóniai fogságáról, A keresztény
egyház szabadságáról. A vita már egyre kevésbé a búcsúcé­
163
 <—a- P o p p e r P é t e r - o *
dulákról, hanem arról szólt, hogy az egyháznak világi vagy
isteni hatalma van-e. Annak idején az egyház isteni hatal­
mának tagadása miatt égették meg Húsz Jánost, s most Lu­
ther is e sors felé tartott.
V. Károly császár, látva, hogy Luther hatása gyengít­
heti Róma befolyását a németországi választófejedelmek
között, meghívta a wormsi birodalmi gyűlésre, és 21 napra
szóló védelmet ígért neki. A gyűlésen Luther nem volt haj­
landó visszavonni tételeit (Itt állok, mert nem tehetek más­
ként.), ezért a császár - egyházi nyomásra - kénytelen volt
birodalmi átokkal sújtani. Bárki megölhette.
1520. december 10-én Luther elégeti a pápai kiátko-
zást tartalmazó bullát. Állítólag közben ezt mormolja: Mivel
megzavartad Isten igazságát, pusztítson el az örök tűz.
1521. január 3-án a pápa kimondja az egyházi átkot
Lutherre.
1522-ben Bölcs Frigyes szász választófejedelem elra-
boltatta, amikor Wormsból elindult, hogy visszatérjen Wit-
tenbergbe, a „képrombolók” megfékezésére, akik őrá hivat­
kozva pusztítani kezdték a hagyományosan feldíszített
templomokat. A választófejedelem meg akarta védeni eset­
leges gyilkosaitól. Váratlanul lovasok rejtélyes csapata ra­
gadta magával, szemét bekötötték, kerülőutakon vezették,
míg éjszaka megérkeztek Wartburg várába. Eveken át zakla­
tott, hajszolt életére végre csönd ereszkedett. Nem tanítha­
tott, nem tárgyalhatott, nem misézhetett, nem voltak láto­
gatói. A nagy erdők csendje és a hegyi szelek zúgása vette
körül. Mindez nagy lelki változásokat eredményezett. En­
nek jeleként haját, szakállát megnövesztette, már nem vi­
selt tonzúrát, letette a szerzetesi öltözetet is. Junker
Georgnak nevezte magát.
1 6 4 -£-*
*■*«- L u t h e r
Egy kis toronyszobában élt, de krónikus betegsége
minden eddiginél erősebben gyötörte: „A székletem annyira
kemény, hogy egész erőmmel kell nyomnom, egészen az izza-
dásig. T ablettákkal is próbálkozom, és nyertem egy kis meg­
könnyebbülést, és vér és erőlködés nélkül megnyíltak a beleim,
de az előző repedés sebe még nem gyógyult be teljesen” - írta
egyik kicsempészett levelében Melanchtonnak.
Elrablásakor magához szorítva tartotta a Bibliát. Most
elkezdte görögből németre fordítani az Újszövetséget, s tíz
hét (!) alatt elkészült vele. 1534-ben az egész Szentírás meg­
jelent német nyelven, és rövid idő alatt hatalmas népszerű­
ségre tett szert. Addig csak görög és latin nyelvű B ibliák lé­
teztek; az egyszerű nép nem férhetett hozzá anyanyelvén a
kinyilatkoztatáshoz, csakis papi tolmácsolással.
Még Wartburgból származik a szerzetesi fogadalom el­
ítélése: Luther szerint a fogadalom révén a szerzetes saját
szentségével akarja elnyerni Isten kegyelmét.
Híreket kapott, hogy az Ágoston-rendben már nem
miséznek, a szerzeteseket nyilvánosan kigúnyolják. 1522 má­
jusában hazatért. Hirdeti, hogy az élet lényegében hitből és
szeretetből áll. A hit Isten felé irányul, a szeretet az embe­
rek felé.
1525-ben megnősült. Feleségül vette a nála tizenhét
évvel fiatalabb Katharina von Bora apácát, aki virágzó ház­
tartást hozott létre. Hét gyerekük született, közülük öt ma­
radt életben. Luther nővérének váratlan halála után az ő
hét gyerekét is magukhoz vették.
1527-ben a speyeri birodalmi gyűlés az egész biroda­
lom területén betiltja a reformációt. Akkor reformációnak
neveztek minden, eredetileg Luther által elindított mozgal­
mat a pápaság ellen, vagyis minden szellemi-vallási irányza­
* o - 165
 *-*■ P o p p e r P é t e r - o *
tót, amiből a mai protestantizmus kinőtt. A reformáció ál­
láspontját a vitatott kérdésekben Melanchton fejtette ki és
Luther elfogadta: „Én úgysem tudtam volna ilyen szelíd és
mérsékelt hangon elmondani tanításaim at.”
Luther a parasztháborúk során mérsékelt, fékező állás­
pontot foglalt el, s ezért sok hívét elvesztette. Különösen
akkor, amikor megjelent A parasztok rabló és gyilkos hábo­
rúi ellen című pamfletje.
1524-26 között zajlott le híres vitája Rotterdami Eras-
mussal. A téma az volt, hogy vajon az Istenhez fordulás az
ember szabad akaratából történik-e, vagy az Isten által de­
terminált?
1540-től írásaiban egyre több az előítélet és az erősza­
kosság.
Híre járt, hogy egyes vidékeken a zsidók hitükre térí­
tenek keresztyéneket. Annak ellenére, hogy előzőleg Lu­
ther tollából jelent meg a Jézus Krisztus is zsidónak szüle­
tett című vitairat, 1543-ban megírta A zsidókról és hazug­
ságaikról című művét. Követeli, hogy égessék fel a
zsinagógákat, a zsidók otthonait, könyveit, ítéljék őket örö­
kös szolgaságra és tiltsák el a földtulajdontól. (400 évvel ké­
sőbb hű követőkre talált, akik alaposan túllicitáltak rajta.)
1545-ben hasonló indulattal írt vádiratot jelentetett meg
Az ördög alapította római pápaság ellen.
Mi volt ez? Kezdődő szenilitás? A szűkülő agyerek nö­
vekvő uralma a szellem felett? A zongorista hiába maradt
ugyanaz, a rozsdásodó zongora elkezdett hamisan szólni?
Ebben az időben már sokféle betegség kínozta és sú­
lyos fáradékonyságról panaszkodott. 1546-ban, utolsó egye­
temi előadását ezzel a mondattal fejezte be: Fáradt vagyok,
nem bírom tovább.
*-& 166 -t>*
L u t h e r -o *
II. L u ther drám ája
J
El lehet töprengeni a Krisztus utáni második évezred talán
legnagyobb hatású gondolkodójának sorsán és jellemén.
A Luther (eredeti nevén a Luder) családban nyolc vagy ki­
lenc gyerek született, de négy vagy öt fiatalon meghalt. Az
életben maradottak között Márton volt a legidősebb és már
gyerekkorában feltűnően értelmesnek bizonyult, ezért apja
súlyos áldozatok árán Magdeburgban és Eisenachban tanít­
tatta, ügyvédnek szánta. Azonban 1505 nyarán villám csa­
pott le mellette, amitől a földre esve ez a kiáltás szakadt ki
belőle: Szerzetes leszek!
Vajon miféle egzaltáció ez? Halálfélelem? Isten elhí­
vása? Az Úr választást kínált neki, hogy vagy követi testvé­
reit a halálba, vagy meghal a világ számára?
Dühöngő apja tiltakozása ellenére Szent Ágoston
rendjében lett novícius. Kemény élet várt rá. Keveset és si­
lány ételeket ettek, télen nem fűtöttek, csak egyetlen szo­
bát, csuhájukban majdnem halálra fagytak. Voltak megve­
tésre méltó csalók, akik szőrmebélést rejtettek csuhájukba.
De nem Luther! „Majdnem halálra koplaltam magam, mivel
egy csöpp vizet, vagy morzsányi ételt sem vettem magamhoz
újra és újra három napig. Nagyon komolyan vettem a dolgot.”
Minden héten elimádkozták a 150 zsoltárt. Állandóan
imádkoztak: a hajnali ébredéskor matutinumot mondtak,
hat órakor a príma következett, kilenckor a tercia, délben a
sexta. Ebéd után egy órát pihenhettek, aztán a nóna és a vés-
perás került sorra, este a completoriummal zárták a napot.
Amikor feltűntek kiváló képességei, von Staupitz vi­
ce-generális felmentette a söprés és takarítás alól, cserébe
szó szerint meg kellett tanulnia az egész Ó- és Újszövetséget.
167 -o*
 P o p p e r P é t e r +í—
Ez lett az alapja a későbbi bibliafordításnak, kiváló latintu-
dása mellett héber és görög nyelvismeretének.
Thomas Mann Varázs hegyében Settembrini úr hang­
súlyozza Luther keleties arcvonásait. Mindenesetre nem
mindig gondolkozik európai módra. Hisz abban, hogy a
depresszió az ördög mibennünk, aki szembeszáll Istennel: és
látta, hogy jó! A szélsőségek embere, mohó érzékiség és ke­
mény aszkézis váltakozik a lelkében, még a béltraktusa is
színhelye egy ádáz spirituális küzdelemnek: hisz abban,
hogy két kiadós szellentés elűzi a sátánt. A sátán viszont
azon ügyködik, hogy ne tudjon nagyokat szellenteni: egész
életében súlyos székrekedéssel küszködött. Az emésztés és a
széklet dolgai sokat foglalkoztatták, és néha jó ötleteket su­
galltak neki. A tejtermelő parasztok panaszolták, hogy tol­
vajok ellopják a reggeli fej és után a kereskedők számára ki­
tett tejet.
—Egyszer szarjatok bele minden edénybe —tanácsolta.
És igaza lett.
Éppen ez a furcsa benne: a biztos realitásérzék és a
megható hitbeli érzékenység. Luther a teljes ember: meg-
rendítően nagy és szánni valóan kicsi egyszerre. Amikor
nagy fájdalmai voltak, ezt kiáltozta:
- Üss csak, Uram Jézus, üss csak! Megérdemlem.
Szenvedései, kínlódásai növelik fel a korszak legdrá­
maibb lényévé. Mintha parányi ember volta állandóan ros­
kadozna önmaga szellemi nagysága alatt.
Hatása felmérhetetlen. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
Luther életműve nélkül ma nem létezne Európa. Ahová
nem jutott el a reformáció, ott nem alakult ki Európa: euró­
pai gondolkodás, európai erkölcs, európai esztétikum, euró­
pai misztikum... Többek között ez volt Oroszország titka is,
168 -ts~
L u t h e r -o-
de minden totális rendszer titka. Luther nélkül nem érthető
sem a diktatúra, sem a demokrácia. De hagyjuk a politikát!
Luther igazi jelentősége és nagysága akkor bontakozik
ki előttünk, ha végiggondoljuk, hogy másfélezer év után ő
bontotta meg a kereszténység egységét. A mai keresztény
felekezetek kialakulása Luther tevékenységére vezethető
vissza. A „hit” ma is egyetlen, bonthatatlan és egységes, Is­
ten egy és egyetlen, de egyházakból annál több van.
Luthertől származik a „hit által való megigazulás esz­
méje”: Isten számára csak a személyes hitnek van jelentő­
sége. A jó cselekedetek nem vezetnek a mennyek országába,
még a megtört szívűek bűntudata, bűnbánata sem. Ettől
kezdve az üdvözülés már nem az egyház felelőssége, nem
kollektív ügy többé, hanem kizárólag az egyén „feladata”,
Isten és ember legintimebb titkos kapcsolatának függvénye.
Legnagyobb hittudományi felfedezése az volt, hogy Is­
ten örömadásán és igazságosságán túl hirdetni kezdte a fáj­
dalomban és gyötrelmekben való üdvözülést. A szenvedés­
ben elrejtőzött Istent. Ez avatta Luthert talán a keresztény­
ség legnagyobb vigasztalójává.
És nincs tovább!
Illyés Gyula kínlódva kering A reformáció genfi em lék­
műve előtt. Lelkében két ős csatázik: „a mindig úrhitű tolnai
pásztor, s a csupa dac sárréti prédikátor”.
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:
volt bárkié a szándék,
maga az Isten se tudhatta másképp.
Luther „borotvaél”-ember, a középkor és az újkor ha­
tárán él. A toulouse-i krónikának nevezett feljegyzés is
♦■a- 169 -t>~
 — a- P o p p e r P é t e r L u t h e r -t>-*

megemlékezik egy ilyen furcsa sorsról, karakterről. Roger Két ember beszélget? Dehogy! A középkor és az újkor
grófot feljelentik, hogy a „tiszták” eretnekmozgalmához tar­ hangját halljuk.
tozik. A francia inkvizíció megidézi és kap egy árkus papírt, S Luther ugyanígy. Az újkoripróféta kiszögezi a tétele­
tollat és két óra időt, hogy ezalatt készítse el ellenségeinek it, a középkori zsidóüldözést javasol. Az újkori tudja, hogy
névsorát. Ha a feljelentő szerepel közöttük - szabadon en­ kétely nélkül nincs hit, a középkori bélgázzal akarja elűzni a
gedik, de ha nincs rajta ellenségeinek jegyzékén, akkor ala­ sátánt. Az újkori a kakás tej ötletével akarja leszoktatni a
pos gyanúként értékelik és elindul a vizsgálat. S a naiv tolvajokat a lopásról, a középkori epegörcseit Jézus büntető
Roger súlyos hibát követ el: megfeledkezik a feleségéről! korbácsolásának fogja fel.
Keservesebbnél keservesebb kínzásokat áll ki. Mert az Szegény Luther! Derékig kiemelkedve a középkor sö­
inkvizíciónak beismerő vallomás kell. Nem gyilkolni akar, tétségéből, feje körül valami fény is sugárzik. Jézusa arany
hanem meg akarja menteni a bűnös lelkét a kárhozattól. S ha glóriát ad neki, a Sátán aranyeret. Ugye, megérdemli, hogy
bevallja és megbánja eretnekségét, akkor feloldozzák és gyor­ örök világosság fényeskedjék neki?
san átadják az állami hóhéroknak, hogy tiszta lélekkel haljon
meg, nehogy visszaessen. Roger ezt jól tudja. Nem vall. Fur­
fangosan megszökik, hadaival feldúl jónéhány dominikánus
kolostort, szerzeteseket gyilkol, az oltárokat prostituáltak köz­
reműködésével megszentségteleníti, amíg újra el nem fogják.
Sziklabörtöne falához láncolva él huszonvalahány évig. S az
inkvizíciós atya minden hónapban meglátogatja, és - az atya
feljegyzése szerint - mindig ugyanazt mondják egymásnak:
Atya: Testvérem, valld be, hogy eretnek vagy, bánd meg
bűnödet, hogy feloldozhassalak, és tiszta szívvel állhass az
Úr elé.
Roger: Te komolyan elhiszed az emberek bűnbánatát1
A kíntól féln ek és ezért minden bűnt magukra vesznek.
Atya: Testvér, te őrült vagy! Csak nem képzeled, hogy
van olyan ember, aki néhány órai szenvedéstől megriadva ha­
misan gyón és ezzel az örök üdvösségét kockáztatja.
Roger: Atyám, te őrült vagy! A tüzes vas ott izzik az or­
ruk előtt. Egy pillanat haladékért azt is bevallják, hogy az ör­
dög szeretkezett a m am ájukkal is.

♦-H- 170
 •■a- U t ó s z ó -t>**

UTÓSZÓ

C . G . Jü N G VISSZANÉZ

Miért éppen Jung? Mert Jung látta át legmélyebben, hogy a

hagyományos történelmi vallások sürgős és mély reformra,
vallás-békére szorulnak, az emberi kultúra, erkölcs és spiri­
tuális megismerés érdekében.
Jung az objektivitásnak abból a követelményéből in­
dul ki, hogy a természettudománynak minden emberi tudo­
mányéhoz hasonló megismerőképességet kell tulajdoníta­
nia a teológiának, sem felszínesebbet, sem mélyebbet. Meg­
állapítja, hogy ugyanolyan kevéssé lehet kétséges egy
Legfőbb Lény létezése, mint ahogy az anyag létezése kétség­
telen. A fizikai érzékelés által megragadhatón túli világ: va­
lóság, tapasztalati tény. Csak nem értjük.
Jung nem lát ellentmondást, ütközést a vallás és a ter­
mészettudomány között. Ezt ma már anakronisztikus elkép­
zelésnek tartja. A természettudomány csak azzal foglalkoz­
hat, ami érzékelhetően van. Vallás pedig van, mint tény lé­
tezik. A vallási élmény pedig tapasztalás, nem pedig nézet.
Nincs mit vitatkozni rajta. Ha valakinek misztikus élménye
volt, akkor az volt neki, és kész. Ezt senki el nem veheti
tőle. Saját magát illetően így vall:

^ 173 hh
 *-& P op p er P é te r
- „...Nekem is van olyan élményem, amit Istennek neve­
zek. Ez az én saját akaratom m al szembeni más, többnyire erő­
sebb akarat megélése, amely utam at gyakorta, látszólag pusz­
tító következményekkel keresztezi, különös gondolatokat plán­
tál a fejem be, s egyszeregyszer korántsem óhajtott irányba
szorítja sorsomat, vagy váratlanul kedvező fordulatot hoz,
függetlenül attól, hogy mit tudok és mi a szándékom,
- No de miért kell önnek ezt a Valamit »Istennek«
neveznie?
- Miért ne? Mindig is úgy hívták: »Isten«. Kitűnő név, s
igazán nagyon találó. K i állíthatná komolyan, hogy sorsa és
élete csakis tudatos terveiből adódóan lett olyan, amilyen?”
Az ember biztos a szubjektív tapasztalásban. De a ta­
pasztalás értelmezésekor minden elképzelhető korlátozást
figyelembe kell venni. Nem azonosíthatja magát minden
további nélkül azzal, amit szubjektíve megélt. Ez a kritika
hiányát jelentené, azt, hogy valaki döntő dolgokban nem
hajlandó az értelmét használni.
Jung előítéletnek nevezi, hogy az istenség az emberen
kívül van. Szerinte blaszfémia volna azt állítani, hogy Isten
mindenütt kinyilatkoztathatja magát, csak a lélekben nem.
Isten a szívben, vagy ha úgy tetszik, a tudattalanban lakik.
De nem esik egybe a tudattalannal, hanem annak egy kü­
lönleges tartalmával, nevezetesen azzal a mélymaggal, amit
Jung Selbstnek nevezett. Jung a Selbstet az alábbiak szerint
határozza meg:
A Selbst személyiség-centrum, legbensőbb önma­
gunk, rendeltetésszerű lényünk felsőbbrendű magja, kiterje­
désre ösztökélő] e-vezérlője, központi archetípus, hatalmas
erejű „őskép.” „A hagyománynak megfelelően így nevezem:
Isten. Minthogy pedig a sorsom tulajdonképpeni értelmében
m h - 174
U tó szó
y
önmagamat is ábrázolja, »személyes Istenről« beszélek, fő ­
ként, ha am a hatalom a lelkiismeret alakjában lép elém,
mint valami »vox Dei« (Isten hangja), amellyel aká r beszél­
gethetek, sőt vitatkozhatom is.
Csakhogy nem könnyű szót érteni a teológusokkal, nem
hallják a másik embert (aki eleve téved), csak önmagukat (s
ezt Isten igéjének nevezik). Ez talán attól van, hogy - nem is
tehetnek másképp - lefelé prédikálnak a szószékről, amire
senkinek sem szabad válaszolni. Az e ffa jta beállítottság,
amellyel szinte mindenütt találkoztam, hessegetett engem ki a
templomból, mint oly sok mást is. Szívesen csevegek olyan teo­
lógusokkal, akik értik és érteni akarják, amiről beszélek,
A társalgás mindenesetre ott ér véget, ahol az egyház és fe le ­
kezet kőfalá b a ütközünk, ott ugyanis a bizonykodás és a ha­
talmi indulat veszi kezdetét, mely utóbbi önmagán kívül már
semmi mást nem hagy érvényesülni Ezért nevet az ördög az
egymással hadakozó négyszáz protestáns felekezet(ecske) és a
nagy reformátori egyházszakadás láttán. Mintha még a ke­
resztény egyházak sem tudnának egyezségre jutni! M icsoda
pokoli blam ázs!”
Ez az oka annak, hogy a képzett és művelt emberek so­
kasága elhagyja az egyházakat és a templomokat. Az egyház
fokozatosan lecsúszik egy intellektuálisan alacsonyabb szín­
vonalra. Ez a keresztény szellemi élet deficitjét jelenti.
A tömegekre támaszkodó egyház lassan semmiben sem kü­
lönbözik az államtól. A hit és a tudás szétválasztásával vi­
szont egy olyan kollektív tudathasadás jön létre, ami meg­
magyarázza az újkor zavart szellemi állapotát. Ezt az állapo­
tot mélyíti, hogy a kereszténység nem törekszik arra, hogy
szót értsen az emberi értelemmel. Létrejön egyfajta formális
hit, aminek már semmi hatása nincs az életre. Aki nem adja
^ 175 4^ .

*«a- P o p p e r P é t e r -t>-
fel a megértés igényét, végül a keresztény hagyományt,
mint puszta fantáziát, kihajítja az ablakon.
Éppen ezért manapság rengeteg olyan neurotikus van,
akiket az betegít meg, hogy nem értik, miért nem üdvözül-
hetnek a saját lelki igényeik szerint.
A megoldást egy újfajta, egyszersmind a keresztény er­
kölcsre és a távol-keleti bölcseletre támaszkodó orvosi és lé­
lektani pedagógia kimunkálásában látja, vagyis abban,
hogy az embereket, a fiatal nemzedékeket újra kell nevelni:
„Hiszen átélhettük, mi lesz akkor, ha az erkölcsre egy egész
nép, mint valami bárgyú maszkra, ráun. Akkor elszabadul a
bestia, s egy egész civilizáció süllyed el az erkölcsvesztés bódu­
latában.”
Jung éles különbséget tesz a keresztény ember és a
megkeresztelt pogány között. Mindezideig - 2000 évig - a
kereszténység nem fért hozzá az archaikusnak megmaradt
pogány lélekhez, így az nem is változott. Kritikus helyzetek­
ben a keresztény kultúra ijesztően üresnek, csak külső máz­
nak bizonyult. Krisztus jelen van minden képben és szóban,
templomban és Bibliában. Belül azonban sehol nincs ott.
Bent az ősidők istenei uralkodnak, mint időtlen időknek
előtte, azaz a külső istenkép lelki megfelelője lelki kultúra
híján fejletlenül megrekedt a pogányságban.
Hiába erőlködött a keresztény nevelés, nagyon keve­
sen élték át, hogy Isten önnön lelkünk legbensőbb sajátja.
A megkeresztelt és keresztény módon nevelt pogány csak
kívülről találkozott Krisztussal, saját leikéből azonban soha­
sem lépett eléje. Ezért ott még mindig a sötét pogányság
szelleme önti el a keresztény kultúra és erkölcs világát.
,Jelenünk léleknevelőjének legfontosabb feladata az
volna, hogy utat mutasson az embereknek, hogyan juthatnak
176 -*>-
y
U t ó s z ó -t>*
el ahhoz az Ősélményhez, amelyben Pálnak a dam aszkuszi
úton a legvilágosabban része volt. Tapasztalatom szerint ez
az út csak az egyén lelki fejlődési folyam atában nyílik meg.”
A lelki fejlődés legnagyobb akadályának a konvencio­
nális kollektív eszmék vonzását tartja. Ez elnyom minden
belső hangot, nem vesszük észre saját lelki károsodásainkat,
s feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy a szomszédnak jó
tanácsokat osztogassunk.
„Kereszténynek tartom magam, ugyanakkor viszont meg
vagyok győződve arról, hogy a mai kereszténység nem jeleníti
meg a végső valóságot. Ezt korunk kaotikus helyzete bizo­
nyítja. A pillanatnyi állapot nekem elviselhetetlennek tűnik,
ezért abszolút szükségesnek tekintem, hogy alapvető tovább­
fejlődés következzék be a kereszténységben.”
Be kell látnunk: ,Az eddig alkalm azott eszközökkel
nem sikerült a lelket olyan szintig krisztianizálni, hogy a ke­
resztény etika legelemibb követelményei csak valamelyest mér­
tékadóan befolyásolták volna a keresztény európai legesleg­
főbb vonzódásait.”
Fiatalember, soha ne felejtsd el:
A tudomány keresi az igazságot, mert nem érzi magát
an n ak birtokában.
Az egyház birtokolja az igazságot, ezért nem is keresi.
 ^ F ü g g e l é k -*>*

FÜGGELÉK

Hosszú habozás után, önmagammal vitatkozva határoztam

el, hogy az eddigieket függelékkel egészítem ki. Egyrészt a
vallásalapító rangra a könyv szereplőin kívül mást nem tar-
tottam méltónak. A világ tele van ilyesfajta próbálkozások­
kal. Gondolják meg, egyedül a protestantizmusnak mára
már több mint 400 változata, szektája, kis vallása, iskolája
ismert. A vallások nagyon könnyen differenciálódnak,
mintha osztódással szaporodnának. Nem szólok most a
tudatosan mesterkélt, hamis, olcsó szociális szerepeket
igénylő ál-prófétákról, akik olyan szívesen játsszák el Isten
küldöttének szerepét.
Mégis óvatosságra int a történelem, hiszen a mai ke­
reszténység annak idején csak jelentéktelen szektának lát­
szott, amelyet a Talm ud is csak egy-két évszázad elteltével
tartott érdemesnek a megemlítésre. Történetileg elhanya­
golható, de pszichológiailag érdekes Anatole Francé egyik
novellája.
Bajaeban - az ókori Róma Siófoka - nyaral két idős
patrícius. Beszélgetnek. Azt kérdezi az egyik:
—Te Pilátus, am ikor júdeai prokurátor voltál, a főpap­
ság kérésére kivégeztettél egy fiatal zsidó rabbit...
- Ugyan már! Tudod jól, hogy soha nem szóltunk bele
vallási kérdésekbe.

•Kf 179
 Po pper P éter
- De ez politikailag sem volt veszélytelen ember. Egy fe l­
kelés esetén mind a Dávid-ház, mind a Heródes-ház részéről
trónkövetelő lehetett volna.
- Lehetséges. És most miért hozod szóba?
- Beszélik, hogy új vallást teremtett és már itt, Róm ában
is vannak hívei. Úgy hívják, hogy Jézus...
-Jézu s?
- Názáretből való Jézus.
- Jézus... Jézus?... Ne haragudj, nem emlékszem.
Minderre való tekintettel szubjektíve teljes szabadságot
adtam magamnak. A megszámlálhatatlanul sok kis vallás,
szekta, hívő igehirdető, bizonytalan sorsú és jövőjű áhítatos
csoport, rejtett üzleti vállalkozás, megváltást, egyedüli igaz utat
ígérő szellemi közösség közül először is két - egymással rokon - ,
önmagát szellemtudományos mozgalomnak nevező gyülekeze-
tét választottam ki, amelyeknél - de távolról sem egyedül ná-
luk - felderengeni látom egy jövő emberiség-vallás lehetőségét.
Először is a teozófiáról és főként a belőle kisarjadt
antropozófiáról lesz szó.
Az alapítókra figyelve hangozzon el hat név:
Helena Petrovna BLAVATSKY (1821-1891)
Charles Webster LEADBEATER (1847-1934)
Henry Steel O LC O TT (1832-1907)
Annié BESAN T (1847-1933)
Dzsiddu KRISNAMURTHI (1895-?)
Rudolf STEINER (1861-1925)
A mai kor embere számára, aki (a „new age” elneve­
zésű periódusban) átlépőben van a Halak csillagképéből,
vagyis a Krisztus-kozmoszból a Vízöntő-kor hajnalába - va­
jon ennek ki lesz a szellemi impulzátora? - a fentiek közül
Dzsiddu Krisnamurthi és R u dolf Steiner neve emelkedik ki.
*-*H- 1 8 0
F ü g g e l é k -*>-
Krisnamurthit 1909-ben Leadbeater fedezte fel, aki a
Teozófiai Társaság egyik alapítója, Blavatsky mellett társ­
elnöke volt, és a The Hidden Sídé o f Things (A dolgok rej­
tett oldala) című írásával lett világhírűvé.
Krisnamurthi - aki felfedezésekor tizennégy éves
volt - Dél-Indiában (Madanapalle) született. Leasbeater és
Blavatsky egy „nagy inkarnációt” fedeztek fel a fiúban, ké­
sőbb e vonatkozásban Annié Besant is csatlakozott hozzá­
juk. Maitréja Buddha - a jóslásokhoz képest - korai megtes­
tesülésének és Jézus Krisztus váratlan visszatérésének tartot­
ták. (Maitréja Buddha, a történeti Gautama Buddhát
követő szeretet-Buddha megjelenése lett volna a földön, Jé ­
zus parusziáját - második visszatérését - megelőzően. Na de
ilyen rövid idő után? Évszázadokról, ezerévekről volt szó!)
Helena Petrovna Hahn (majd férje neve után Bla­
vatsky) és Henry Steel Olcott hozták létre a Teozófiai Tár­
saságot 1875-ben, amelynek mára már minden jelentősebb
országban van alszövetsége. Központja Madrasban műkö­
dik. A társaság lényegében az indiai bölcselet és a keresz­
tény eszme szintézisére törekszik. Központi jelentőségű ka­
tegóriái a reinkarnáció, a karma és a golgotái misztérium, a
Messiás megjelenése a földön. Ennek megfelelően Krisna­
murthi vált a mozgalom központi alakjává.
Felfogásuk szerint az emberiség spirituális fejlődésének
elősegítésére állandóan visszatérnek „nagy inkamációk”, pl.
boddhisattvák, akiknek személyes fejlődésük érdekében
már nem kellene megszületniük, túlhaladták az ember-fo-
kot. Ezeknek az inkarnációknak a nyilvántartására hozták
létre a Kelet Csillaga Rendet.
A döbbenetes szellemi élményekről, az Á kasha Kró­
nikába való bepillantásokról beszámoló Rudolf Steiner
1 81 -t>*
 P o p p e r P é t e r -ts-*
1913-ig főtitkára volt a Teozófiai Társaságnak. (Az indiai
mítosz szerint az A kasha Krónika tartalmazza a világ összes
múlt, jelen és eljövendő eseményeit.) Steiner éppen a Kris-
namurthi-kultusz miatt szakított a Teozófiai Társasággal és
a Kelet Csillaga Renddel.
Meggyőződése volt, hogy nem lehet mechanikusan
összeilleszteni a távol-keleti és a keresztény világismere­
tet, hanem a modem ember intellektuális és emocionális
igényeinek megfelelő szellemtudományra van szükség. Ezt
nevezte antropozófiának, gatyás fordításban: embertudo­
mánynak.
Az antropozófia fontosabb részei: a földfejlődés le­
írása, az emberi test négyes tagozódása, a reinkarnáció, a
karmatan, Buddha mint a kereszténység előhírnöke, Jézus
és a golgotái misztérium, a szociális élet hármas tagozódása.
Az antropozófiára épül a Waldorf-pedagógia, az eurit-
mikus mozgásterápia, az antropozófus orvoslás és gyógyszer­
gyártás (Weleda), a növények biodinamikus termesztése.
Az antropozófia ismeretelméleti alapja, hogy igennel vála­
szol arra a kérdésre: lehet-e az emberi gondolkodás egyszerre
tudományos és szellemi (spirituális és kognitív)?
Szilágyi Péter antropozófus vezető megfogalmazásá­
ban: „Az ember áll az időben és kérdez. Kérdezi saját magát
és a világot, és végső fokon tulajdonképpen aká r saját magá­
hoz fordul, akár a világhoz - tehát akár befelé, aká r kifelé
fordul -, Istent keresi.
Akit természettudományos, vagy vélt természettudomá­
nyos gondolkodásmódjánál fogva, esetleg természettudomá­
nyos beképzeltsége miatt netán visszariaszt az, hogy »Istent
keresi«, an n ak a számára nyugodtan lehet fogalm azni úgy is,
hogy egy fizikain túli, de azzal összefüggő szellemi világot ke-
•>-h- 182 -o *
Függelék
rés. Az okozatokon túl az okok világát keresi. Vagy: keresi a
világ nem fizikai tartalmát.”
Az antropozófus világmozgalom központja a mai
napig a svájci Dornachban működő GOETHEANUM.
(Steiner hosszú évtizedeken át foglalkozott Goethe életmű­
vével. Meggyőződése szerint Goethe az újkor egyik legna­
gyobb misztikus beavatottja volt.)
Steiner szakítását a Teozófiai Társasággal igazolta, sőt
arra szinte pecsétet tett Krisnamurthi 1927. augusztus 3-án
elmondott Ommon Camp-i beszéde. Ebben bejelentette,
hogy megvilágosodásban volt része, amelynek során talál­
kozott Maitréja Buddha lényével is, akinek őt tartották.
Végeredményként kilép a Teozófiai Társaságból és felosz­
latja a Kelet Csillaga Rendet. Hangsúlyozta, hogy ő nem
Krisztus-inkarnáció, nem Maitréja Buddha megtestesülése,
nem ő a Messiás! Ezen túl független és szabad szellemi kuta­
tóként él tovább.
így is történt. Soha nem írt, de elképesztő szuggesztivi-
tással beszélt, járta a világot és előadásokat tartott. Volt
olyan előadása az óceánon túl, amire több mint tízezer hall­
gató gyűlt össze. Szavait tanítványai jegyezték fel és adták ki
könyv alakban.
Krisnamurthi és Steiner alapvető gondolatmenete,
hogy az embernek meg kell szereznie a képességet saját tö­
kéletlenségének kibírására, és annak a tudásnak az elviselé­
sére, hogy mivé válhat akkor, ha tökéletlenségeit legyőzi és
megszerzi hiányzó tulajdonságait.
Rá fog jönni arra, hogy ő, mint ember, nem a legtöké­
letesebb állat, hanem a legtökéletlenebb isten. A „legkisebb
isten”. Rá fog jönni arra, hogy a teremtés nem lezárt folya­
mat, hanem jelenleg is tart. Rá fog ébredni, hogy én-fejlő-
183 -o *
 *-a- P o p p e r P é t e r - t u ­
dásé során szabaddá vált, s ezáltal kreatúrából maga is te-
remtővé lett, önmaga teremtöjévé, és szavai, tettei, viselke­
dése révén a többi ember, a világ formálójává lépett elő.
A beavatást igénylő embernek három nagy lépést kell mo­
rálisan megtenni előre, amíg egy kis lépéssel tovább juthat
a beavatási úton. És nagyon nagy, végtelen türelemre van
szüksége.
Szállj merészen, mint a sasmadár,
S kérdezd rendületlenül a világ titkait,
De ne csüggedj akkor sem,
H a a feleletre vám od kell,
Egy bárány türelmével,
Megtestesüléseken át.
Hazánkban a másik említésre méltó szellemi irányzat a
Krisna-tudatúak egyháza.
Magyarországon a távol-keleti vallásbölcseletek közül
a Krisna-tudat tette meg a legnagyobb lépéseket afelé, hogy
elismert vallássá váljon. Ma szerte az országban templomok­
kal, rendházakkal, farmmal, szegények konyhájával, könyv­
terjesztéssel stb. intenzíven foglalkozó telephelyeik vannak.
A Krisna-tudat a sokezer éves indiai kultúra egyik le­
ágazása, amely inkább a nyugati civilizációk között hódít,
mintsem Indiában. Indiában szent helyük Vrindavána, ahol
Lord Krisna gyerekkorát töltötte, és Majapur, Sri Caitanya
Maháprabhu szülőhelye. A 15. században Caitanya jött rá
arra, hogy a mantrikus szövegmondás transzcendens hang-
vibrációt hoz létre, amely megtisztítja a lelket a destruktív
erőktől.
184
F ü g g e l é k -o *
Hare Krisna
Hare Krisna
Hare R am a
Hare Ram a
Krisna Krisna
R am a Ram a
Hare Hare
Srila Prabhupada indiai jogász 1966-ban áthajózott az
USÁ-ba, kifejezetten missziós programmal. 1976-tól világ­
szerte igen nagy gyorsasággal terjedt el a Krisna-tudat.
A Krisna-tudatúak magyar vezetője, Sivarama Swami Ma-
haraja 1949-ben született Magyarországon, 1956-ban szü­
leivel Amerikába emigrált. 1973-ban lett Prabhupada ta­
nítványa. 1979-ben sannyasi-avatást kapott.
A Krisna-tudatúak kétféle avatást kaphatnak: k ik é­
szít és szerzetesit. A szerzetesek sáfrányszínű ruhában jár­
nak, a házasok vagy a házasulandók fehérben. A férjezett
nők piros hindit (pöttyöt) viselnek a homlokukon. Legszí­
vesebben veszik, ha a lelki vezető hozzájárulásával a krisná-
sok egymás között házasodnak, de az egyházon kívülről is
választhatnak élettársat. A házasság egy életre szól, válás
nincs. Általában a rendházakban laknak és étkeznek. A há­
zasok részére az egyház szerény lakást és megélhetést bizto­
sít. Szexuális életre csak gyermeknemzés céljából kerülhet
sor. A vallási megkötöttségek nagyjából az alábbiak:
Homlokukon a tilaka-jelet viselik, amit naponta fel­
festenek fehér festékkel. A férfiak kopaszra borotválják a fe­
jüket, mint a buddhista szerzetesek, de egy haj tincset hátul
meghagynak. Ez az egyetlen személyes istenben való hitük­
nek a szimbóluma. 108 szemből álló faláncot (japát) visel­
185
 *<t- P o p p e r P é t e r • Függelék
nek, amit minden reggel végigimádkoznak, minden szem­
nél elmondják a mantrájukat. Ez kb. másfél óráig tart. Ezen
kívül a maha-mantrát recitálják, éneklik és este táncolják.
Nem ehetnek húst, olyan ételeket és italokat, ame­
lyeknek kábító hatást tulajdonítanak, nem játszhatnak sze­
rencsejátékokat. A nyolcvanas-kilencvenes években erős
támadások érték őket, sok hamis váddal (pl. droghasználat,
agymosás, a családtól való elszakadás stb.), amelyek lassan
elenyésztek. Ma hivatalosan bejegyzett egyházként mű­
ködnek.
Tagjaik túlnyomórészt fiatalok, akik különböző okok­
ból vállalják a szerzetesi élet szigorú fegyelmét. Sok közöt­
tük az igaz szellemi utat kereső ember, a polgári élet hazug
konvenciói elől menekülő, de nem ritka motívum a szülők­
től való elszakadás demonstrálása, a polgár-bosszantás („én
más vagyok, mint ti”) sem. Én azt tapasztaltam, hogy ahol a
család nem támadja a gyermek szellemi útválasztását, ott
harmonikus kapcsolat alakulhat ki, vagy őrződhet meg
a szülőkkel, rokonokkal, s ezt a közösségben is jó néven
veszik.
Minden lelkész és szerzetes saját munkát kap a könyv­
kiadásban, fordításban, terjesztésben, a szerzet konyháján, a
takarításban, a mindennapi élet problémáinak megoldásá­
ban stb.; egyetemi vagy másféle tanulmányokat folytatnak,
művészkednek; ápolják a civilekkel való kapcsolatukat.
Új vallás? Végleges megoldást jelent? Ma még csak
kevés tapasztalat van arról, hogy hosszú évek során miként
és mivé változik a tanítványok élete. Mindenesetre felkínál
egyfajta megoldást fiatal vagy magányos emberek szellemi
éhségének csillapítására.
S végül a Hit Gyülekezetéről. Németh Sándor katoli­
a- 186 -£-*
kus pap 1979-ben kilép a katolikus egyház tagjai közül. Lel-
kipásztori megbízást kap Fort Lauderdaleben. 1989-ben ala­
pítja meg a Hit Gyülekezete elnevezésű protestáns egyhá­
zat, amelynek ma már 60-80000 híve van Magyarországon.
Övék a Bornemissza Péter Általános Iskola és a Szent Pál
Hittudományi Akadémia. Megépült és 1998 óta működik a
12000 fő befogadására alkalmas Hit Park. Saját televíziós
csatornát működtetnek, kedvelt műsoruk a Vidám Vasár­
nap. Az egész országban kiépült a telephelyek struktúrája,
presbiterek vezetésével. Gyakorlatilag ma Magyarország ne­
gyedik legnagyobb egyháza.
Tulajdonképpen egy gyökeréig megújult keresztény­
séget képviselnek, mind filozófiailag, mind erkölcsileg. Kö­
zösségük kellemes benyomást tesz: tiszta, intelligens arcok,
jól öltözött, udvarias, vidám és lelkes fiatalok, akik sok le-
züllőben lévő társukat rántották vissza a drogtól, az alko­
holtól, vagyis szociálisan sem lebecsülendő misszós munkát
végeznek. Karitatív tevékenységük külföldre is kiterjed.
A Nem feledkezünk meg rólad, Jeruzsálem című műsoruk
elismerést kapott Izraelben.
Közösségalkotásuk financiális térre is kiterjed, jöve­
delmük egy részét a gyülekezetnek adják át, ezért egy idő­
ben sok támadás érte őket egyházi és más konzervatív vallá­
sos szervezetek oldaláról. Egyik sajtópert a másik után nyer­
ték meg.
Úgy tűnik, a gyülekezet leszámolt a történelmi egyhá­
zak egykori tévedéseivel, bűneivel. Valószínűleg Jézus örö­
mét lelné bennük. Nem kizárt, hogy belőlük lesz a keresz­
ténység új „tiszta forrása”.
*
187
 — a- P o p p e r P é t e r -fi—
Ez a könyv megpróbált visszanyúlni az egykori vallásalapí-
tók szelleméhez, függetlenül attól, hogy már mennyire tá-
volodott el tőlük az egykori szellemi útkeresés. A „keresés”
talán a leggyakoribb szó, amit használok, a hit fellángolása
újra meg újra, és küzdelme a hitetlenség destruktív erőivel.
Beletartozik ebbe a jó értelemben vett kételkedés időnkénti
frivolsága, iróniája, hajlama a tagadásra. Arról a szkepszisről
beszélek, amelyik nem abból akar megélni, hogy mindent
tagad, hanem abból, hogy mindent lehetségesnek tart.
A mai ember vergődéséről van tehát szó, a tudás és a
hit között. Megbocsáthatatlan mulasztás lenne részemről,
ha nem adnék teret a kétely megnyilvánulásainak is. Meg­
győződésem, hogy kétkedés nélkül nincsen hit, csak fana-
tizmus, ami idővel mindig gonosszá válik. Talán nem kel­
tem fel senki haragját, ha a kétely megnyilvánulásainak be­
mutatására filozófiai anekdotákat használok fel.
Egy izraeli legenda szerint Mózes szombatonként visz-
sza-visszatér a földre és a zsinagógában hallgatja a Tóra ak­
tuális heti szakaszának a felolvasását. Azt szokta mondani:
- Ze lo Torai Vagyis: Ez nem a Tóra!
De hozzáteszi:
- Aval ze Tora. Vagyis: Azonban ez a Tóra.
Ami annyit jelenthet: Én ilyet soha nem írtam. (Mó­
zes Öt Könyvét nevezik Tórának.) De ez lett a Tórából az
évezredek alatt. így hát mégis ez a Tóra.
A vallástörténet másik nagy vigasztalója hitbeli kétsé­
gek esetén Luther. Egyszer, még szerzetes korában, felke­
reste egy ifjú paptársa:
- Doktor, nagy baj van.
- M icsoda?
- Sokszor én sem hiszem, amit tanítok.
a- 188 -fi—
— a- F ü g g e l é k -fi—
Akkor Luther összetette a kezét és az égre nézett:
- H ála neked, Uram! Azt hittem, csak én vagyok ezzel így.
Lin-csi zen-buddhista apát kolostorából maradt ránk
az alábbi feljegyzés:
Azt kérdezték a tanítványok:
- Mondd, apát! Mi történik a Magasztos Tanításával,
amikor a világon már mindenki Buddhává vált?
- Kinek a tanításával?
- A Magasztos Buddha tanításával.
- Nem tudok róla, hogy a Magasztos Buddhának lenne
tanítása.
- Mester! Épp tőled hallottuk a tanítást. „Átlátni a va­
lóság titkát, ismerni az okokat és a törvényt. M egszabadulni
a vágyak indulatától, a létezés indulatától, a tudatlanság in­
dulatától. Legyőzni a születést és a halált.” Ez Buddha taní­
tása és tőled hallottuk!
- Nem ismerek ilyen tanítást.
- A fényességes lélek tulajdonságairól tanítottál, a gon­
dolat és az érzés szavakból varrt öltözetéről, a lepkeszámyú
igazságról és tudásról, a balgák égi útjáról, költészetről, túlsó
partra vezető útról, és végső csendességről odaát. Mi volt
mindez, Lin-csi apát? Nem Buddha tanítása?
- Nem Buddha tanítása volt, szerzetesek. Nem isme­
rem Buddha tanítását.
- Miféle tanítás volt, Lin-csi apát?
- Nem volt semmiféle tanítás. Nem ismerek semmi­
féle tanítást.
- Hát akkor mivel töltöttük kolostorodban az éveket?
- Magatokkal voltatok elfoglalva. Ez volt a dolgotok.
S tette a dolgát minden tanítvány.
—a- 189 -fi—
 Po pper Péter -o *

- És a Tanítás? Nem a Tanítás szellemében éltünk,

apát?
-N in cs semmiféle tanítás. Nem is volt, nem is lesz!
Magatok vagytok, nincs semmi más!
- Mit jelentsen ez, apát?
- Nem lehetünk mindig együtt híveim. Az a cédrus
sem áll örökké ott a kertben. Nem áll a kolostor sem, de
még a Huo'to partján ez a hegy sem. És nincs semmiféle ta­
nítás sem, mely még egyszer összefogna bennünket és az
időt. Nincs semmi sem, csak ti vagytok, míg vagytok egyál­
talán. Legjobb tehát, ha ezután már mindent magatokkal
intéztek el. „Átlátni a valóság titkát, ismerni az okokat és a
törvényt. M egszabadulni a vágyak indulatától, a létezés in­
dulatától, a tudatlanság indulatától. Legyőzni a születést, le­
győzni a halált.” Ez most már a ti dolgotok. Menjetek szer­
zeteseim. Menjetek tovább.

Igen. Menjünk tovább. Mert a könyv véget ért. Az út pedig

végtelen.
 filSl
HJ
Má i*V f^imJUi ,

LÜ
-
**■£’Ws^# j(lC í /c/^

r y

*7 4üt$T y* 4 *-**•# *^<p /i I * UJ

i-* *
f# t * #* ***V/ <#"' ^ * **< n
/ #
fl^v^T.« > „ * f*ys^V
£ ' VI /^■H.*/
/#
.4,^ { *%?# *y« , ’W£ *.*-*£f
r*

fi: