2017.

tavasz, szerda 1600-1730, D105

Alberti Gábor

MRNB090101 Magyar mondattan I. előadás

A tervezett programról:
A kétféléves előadáson és a gyakorlatokon a magyar mondat egészének
és részeinek szerkezeti sajátosságait fogjuk bemutatni a téma legutóbbi átfogó
feldolgozásából (Kiefer 1992) kiindulva (Alberti–Medve 2002/2005, Alberti
2006). Az említett 1992-es mű jóval többet vállal a nyelvi adatok puszta
leírásának hagyományos feladatánál: egységes, összefüggő és a jelenségek
hátterét soha nem látott élességgel megvilágító rendszerbe kívánja foglalni a
magyar nyelv teljes szintaxisát (feltárva egyszersmind a kapcsolódó jelentéstani,
pragmatikai és hangtani kísérőjelenségek egy részét is). Ebben a legelterjedtebb
nemzetközi strukturalista nyelvészeti irányzatra, a (transzformációs) generatív
nyelvelméletre (Chomsky 1957, 1981, 1995) támaszkodik.
Az előadás során tehát elválaszthatatlan egységet fog alkotni a magyar
mondat szerkezeti sajátosságainak pontos feltérképezése és az elmúlt két-három
évtized legnagyobb teret hódító – a nyelvészetet stabil alapokon álló modern
tudománnyá formáló – nyelvelméleti eszközök bemutatása. A mondattani
elemzésekbe 1992 utáni eredményeket is bevonunk (pl. É. Kiss 1996, 1998,
Kiefer 2000) egy olyan törekvés jegyében, amely arra irányul, hogy a kurzust
sikeresen teljesítők a magyar leíró mondattan valamennyi olyan területén teljes
elemzési készséget nyerjenek, amelyen a hagyományos eszköztárral elemzést
tudtak készíteni.
Az első félévben érintendő témakörök az alábbiak lesznek:
1. Grammatikaelméleti és történeti bevezetés
2. A semleges mondat (újraíró és transzformációs szabályai)
3. A nem semleges mondat operátorpozíciói
4. Az operátorok általános tulajdonságai
5. Inherens operátorok
6. A stilisztikai mozgatások

Bibliográfia:
Alberti, Gábor (1995), Role Assignment in Hungarian Possessive Constructions. István Kenesei ed.: Approaches
to Hungarian 5, JATEPress, Szeged, 13–28.
Alberti Gábor (2001a), Az aspektus szintaxisa a magyarban. Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a
nyelvtörténet köréből; Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai. Osiris, 145–164.
Alberti Gábor (2001b): A magyar alárendelési típusok egy generatív szintaktikai modellben. Andor– Szűcs– Terts
szerk.: “Színes eszmék nem alszanak.” Szépe György 70. születésnapjára, Lingua Franca Csoport, Pécs, 54–
66.
Alberti, Gábor – Anna Medve (2000): Focus Constructions and the “Scope–Inversion Puzzle” in Hungarian. In Gábor
Alberti – István Kenesei eds.: Approaches to Hungarian 7, Szeged, 93–118.
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

Alberti, Gábor – Anna Medve (2001): An Analysis of Ellipsis in Hungarian by means of a Light Verb, paper read at ICSH5,
Budapest. In Navracsics Judit és Tóth Szergej szerk. (2004): Lengyel Zsolt köszöntése.
Alberti Gábor és Medve Anna (2002), Generatív grammatikai gyakorlókönyv. Janus/Books (Gondolat),
Budapest; 2. (javított) kiadás: 2005.
Alberti Gábor (2006), Generatív grammatikai gyakorlókönyv III. HEFOP konzorcium.
Bródy Mihály (1990) Remarks on the Order of Elements in the Hungarian Focus Field. Kenesei I. (ed.), Approaches
to Hungarian 3. JATE, Szeged.
Chomsky, N. (1957), Syntactic Structures. The Hague, Mouton. Magyarul: in (Antal L., szerk.) Modern
nyelvelméleti szöveggyűjtemény VI/1. 1986. Ford. Csongrády Zs., Lázár P., Nádasdy Á.
Chomsky, N. (1965), Aspects of the Theory of Syntax. Cambridge, Mass., MIT Press. Magyarul: in (Antal L., szerk.)
Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény VI/1. 1986. Ford. Csongrády Zs., Lázár P., Nádasdy Á.
Chomsky, N. (1981), Lectures on Government and Binding. Foris, Dordrecht.
Chomsky, N. (1986), Barriers. Cambridge, Mass.: MIT Press.
Chomsky, N. (1995), The Minimalist Program. Cambridge, Mass.: MIT Press.
Fillmore, Ch. J. (1968), The Case for Case. In Universals in Linguistic Theory. Eds. E. Bach, R. T. Harms, NY.
Jackendoff, R. S. (1977), X-Bar Syntax: A Study of Phrase Structure. Linguistic Inquiry Monograph 2. Cambridge,
Mass., MIT Press.
Kiefer Ferenc szerk. (1992), Strukturális magyar nyelvtan. I. Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest.
É. Kiss Katalin (1987), Configurationality in Hungarian (Studies in natural language and linguistic theory).
Academic Press, Budapest, and Reidel, Dordrecht.
É. Kiss Katalin (1996), Többszörös fókusz a magyar mondatszerkezetben. Büky L. és Maleczky M. (szerk.), Néprajz
és Nyelvtudomány XXXVII. Szeged, JATE.
É. Kiss Katalin (1998), Mondattan. É.Kiss K., Kiefer F. és Siptár P. (szerk.), Új magyar nyelvtan. Budapest, Osiris.
É. Kiss Katalin (2002), The Syntax of Hungarian. Cambridge Syntax Guides, Cambridge.
Lehmann, Ch. (1988), On the Function of Agreement. In Barlow and Ferguson (eds.): Agreement in Natural
Languages. Approaches, Theories, Descriptions. CSLI Stanford, 55–65.
Medve Anna és Sz. Hegedűs Rita (2006), A magyar mondattan. elmélete és gyakorlata generatív
megközelítésben I. HEFOP konzorcium
Medve Anna, Farkas Judit és Szabó Veronika (2010), 4x12 mondat. Iskolakultúra-könyvek 40. Veszprém
/Budapest: Iskolakultúra–Gondolat Kiadó.
Partee, B. H., A. G. B. ter Meulen and R. P. Wall (1990), Mathematical Methods in Linguistics. Kluwer Academic
Publ.
Riemsdijk, H. van, E. Williams (1986), Bevezetés a grammatika elméletébe. In (Antal L., szerk.) Modern
nyelvelméleti szöveggyűjtemény VI/2. Ford. Dalmi G., Siptár P. és Szabolcsi A.
Szabolcsi Anna (1992), A birtokos szerkezet és az egzisztenciális mondat. Akadémiai Kiadó, Budapest.

A hallgatóság elé tűzött cél: az előadás, az azt kísérő szeminárium és a tankönyvek

segítségével eljutni a fent említett nyelvelmélet olyan szintű ismeretéig, amely egyrészt
megbízható mondatelemzést tesz lehetővé, másrészt elégséges a modell (mint saussure-i
rendszer) áttekintéséhez. Az előadás látogatása kötelező, mert aki kimarad egy témából, az nem
tudja újra "felvenni a fonalat", mivel igen nagy mértékben egymásra épülnek az elemzések.
Értékelés: egy vizsgaidőszakbeli szóbeli vizsga alapján, amelynek "belépője" egy egyszerűbb
mondat segédeszközök nélküli elemzése. Javasolt értékelés a kapcsolódó szemináriumokon: HF és
ZH alapján (szövevényes mondatok elemzése nagyobb gondolkodási idővel).
Megjegyzés: Az Alberti–Medve (2002/2005) tankönyv a generatív mondatelemzés
elsajátítását hivatott megkönnyíteni, tehát a tényleges mondatelemzés begyakorlásában segít
elsősorban. Az elméleti anyagnak csupán az 50-60%-át tartalmazza. A vizsga szóbeli részéhez
szükséges az előadásanyag, amelynek elsajátításában a CooSpace-en/interneten elérhető
HEFOP-anyag segít (Alberti 2006).
Elérhetőség: alberti.gabor@pte.hu.

2
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

1. Grammatikaelméleti és történeti bevezetés

♦ (transzformációs) generatív nyelvelmélet az emberi anyanyelvtudás modellálására

♦ kompetencia és performancia
♦ kompetencia: képesség / illetékesség szósorok megítélésére, megfelelő
intonációval való szituációba helyezésére; ld. (1)
♦ a kompetencia leírása formalizált szabályrendszerrel: generálás, transzformációs
szabályok; a generálás nem tényleges produkció, hanem inkább „matematikai bizonyítás”
♦ alul- és túlgenerálás
♦ megfigyelési, deskriptív és magyarázó adekvátság: a generatív nyelvész által
javasolt grammatikai modell értékelésének a fokozatai, a humán kompetenciával összevetve
(természettudományos alapozás!)
♦ innáta hipotézis: velünk született univerzális nyelvelsajátító képesség az univerzális
grammatika („egyetemes nyelvtan”) egy megnyilvánulásának – egy emberi nyelvnek – az
elsajátítására, ami bizonyos „nyelvi paraméterek” beállítását jelenti az alulspecifikált velünk
született rendszerben (nyelvi adatok  LAD „programcsomag”  kompetencia)
♦ döntő érv: az emberi nyelvelsajátítás megdöbbentően gyors más képességek
kialakulásához képest
♦ egy-egy paraméter széles körben meghatározza egy nyelv sajátosságait; pl.
alapszórend; vannak "mikroparaméterek" is
♦ a magyar nemkonfigurációs nyelv: szabad szórend ~ gazdag morfológia ~ cizellált
operátorzóna (szemben a konfigurációs angollal)
♦ a nyelvtan moduláris felépítésének a hipotézise: csekély számú és nagyon általános
elv, megkötés és műveleti lépés gazdag kölcsönhatásából kell, hogy kibontakozzon egy-egy
nyelv szövevényes nyelvtana
♦ a generatív nyelvelméletek (ötvenes évektől) időbeli és logikai előzménye: az
amerikai deskriptív (strukturalista, avagy disztribúciós) nyelvészeti iskola, amelynek
mondatelemzési módszere a szósorok kölcsönös helyettesíthetőségén alapuló közvetlen
összetevős (immediate constituent) elemzés
♦ „szakadás” a magyar nyelvészetben?
♦ preskriptív vagy deskriptív legyen-e a nyelvészet?
♦ az amerikai strukturalisták szófaji kategóriák (szófajok) mellett a szintagmatikus
szintek mindegyikéhez is kategóriát rendelnek
♦ a generatív nyelvészetben egy-egy kategória lehetséges közvetlen összetevőit
újraíró szabályok alakjában írják le; ilyen és hasonló formalizált szabályok alkotják a
nyelvelmélet szintaktikai komponensét, melyhez egy hangtani és egy jelentéstani/logikai
komponens társul, mindkettő interpretatív jelleggel

(1) a. —   Mi az, ami ennyire féltékennyé tesz téged?

—   ...
b. —   Igaz,hogy Ede naponta felhívja Marit?
—   Nem. ...
1. Julinak a régi barátja naponta felhívja Marit
2. Julinak a régi barátja hívja fel naponta Marit
3. Julinak hívja naponta fel a régi barátja Marit
4. a fel Julinak régi hívja naponta barátja Marit

3
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

I. A közvetlen összetevős elemzés:

♦  történeti és logikai előzmény: amerikai strukturalista / disztribúciós közvetlen összetevős
elemzési módszer (‘immediate constituent’)
♦  mondatszerkezet, amely információt hordoz a szórendről, intonációról, jelentésről
♦  eljárás, amelyet egy lineáris szósornak tekintett mondatra alkalmazunk
♦  Első lépés: a szomszédos szavak közül kell a közvetlenül összetartozókat
megtalálni és egy csomópont alatt egyesíteni. Majd folytatni kell a közvetlen összetevők
keresését a szomszédos csomópontok körében, miközben az újabb és újabb létrehozott
csomópontokat egyenrangúnak tekintjük az egyszavas elemi csomópontokkal. Az eljárás
vége: az egész mondatot sikerült egyetlen csomópont alatt egyesítenünk.
♦ tesztek: helyettesítés (egyetlen szóval), rákérdezés, mozgatás
♦ Eltérés a hagyományostól: nemcsak a szavak közötti kapcsolatokat ábrázoljuk,
hanem a szórendről is számot adunk (miért van erre szükség a magyarban?).
♦ elemzés absztrakt fán; összetevő és közvetlen összetevő fogalma
♦ Mondatok elemzésekor a szavak szótári kategóriájának (N, V, A, Adv, D, C)
általánosításaképpen az összetevőkhöz is („szintagmatikus”) kategória-címkéket rendelünk,
amelyek kifejezik az illető összetevő alapvető kategoriális jellegét, azt, hogy az összetevő
mely szótári kategória általánosításának tekinthető (NP, VP, AP, AdvP, DP).

II. Az X-vonás elmélet:

Bármelyik X alapkategóriába (X = N, V, A, Adv, D (?)) eső szóval megtehetjük, hogy
hozzákapcsolunk szomszédos szavakat oly módon, hogy az eredményül kapott szósor (még
mindig) az adott X kategóriára jellemző szerepet játssza a mondatban (helyettesíthetőség
névmással, rákérdezés megfelelő kérdőszóval!). A kiterjesztés egészen XP-ig (X Phrase) az X
kategoriális tulajdonságok fennmaradása mellett zajlik: XP tehát maximális az X-
tulajdonságok megőrzése tekintetében. A kiterjesztés „centrumát/kiindulópontját” az XP
fejének nevezzük, ő bővül XP-vé.
Mi van X és Xmax között? XP=X’’ a sztenderd elméletben (alternatíva: XP=X’’’).
Formálisan:
[X’ X  ZP* ]: a fej és vonzatai, illetve hozzá kapcsolódó bővítmények (komplementumok)
[XP  YP  X’]: YP a módosítói (specifikáló) pozícióban foglal helyet
[Xn WP Xn]: csatolás tetszőleges kategória tetszőleges kiterjesztéséhez

Fogalmak: *, Xn, sorrendi paraméter, triviális összetevő, endocentrikusság.

4
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

2. A semleges mondat (újraíró és transzformációs szabályai)

I. Újraíró szabályok (általános alaprendszer):

A szerkezeti ágrajzok felépítése során megjelenő elemi ágrajz-részletek (egy kategória és az ő
közvetlen összetevői) általánosan alkalmazható szintaktikai összefüggéseket jelenítenek meg.
Újraíró szabályok segítségével is kifejezhetjük a grammatikai tartalmukat (‘re-writing rule’).

G 1. Elemi újraíró szabálysémák

1.0. a. S=TP  DP T’; T’  T VP szubjektum–predikátum felbontás

b. S=VP thetikus mondat
1.I. X  Xn-1
n
triviális átalakítás
1.II. Xn  YP Xn adjunktumok csatolása
a. X=A, Adv, V; Y=Adv; Xn=XP (szabad határozó)
b. X=N; Y=A; Xn=X’ (minőségjelző)
c. X=N; Y=Det; Xn=X’ (mennyiségjelző)
1.III. XP  YP X’ módosító
a. X=V, Adv, A, Inf; (Y=Adv) verbális jellegű módosító, pl. igekötő
b. X=N, D; Y=D rövid és hosszú birtokos
c. X=Adv; Y=D névutós kifejezés
1.IV. X’  X  ZP* vonzatok, bővítmények
a. X=V, Adv, Inf, N; Z=D, Inf, Adv igei és főnévi fejek vonzattal
b. X=D; Z=N névelős főnévi csoport
1.V. Xn  (Xn)+ C  Xn mellérendelés
1.VI. X x lexikai behelyettesítés

Alapgondolatok:
1. X-vonás elmélet; minden bővül a maximumig, azt elérve másokat bővít
2. vonzatok, bővítmények, módosítók, csatolt kifejezések
3. módosítói pozíciók (?)
4. mellérendelés

A hagyományos magyar leíró nyelvtan tartalma hogyan jelenik meg ebben a

szabályrendszerben?

Az iménti szabályokat szabadon alkalmazhatjuk újabb és újabb magyar mondatok

generálására. Az így adódó mondatok szintaktikai szempontból helyesek lesznek, amitől
persze még más okból kifolyólag lehetnek helytelenek (a grammatika moduláris felépítésű!).
A probléma típusai: szemantikai, lexikai, szintaktikai, percepciós, pragmatikai.

(2) a. *Az ablak meghámozta a szeretetet.

b. *Pétertől megette a villamos alá.
c. *A és meg Péter talált szőke.
?
d. A fiú, akit a lány, akinél tegnap jártunk, otthagyott, berúgott.
e. A Mari a jövő héten nem fog előadásra jönni.

5
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

II. A semleges mondat (a magyarban)

A semlegesség lehetséges megközelítései:
minden szempontból „minimális” a mondat:
♦ hangtani: egyenletes hangsúlyeloszlás (mint alapállapot)
♦  jelentéstani: a mondatot alkotó szavak lexikai jelentésén túl a lehető legkevesebb a
szerkezetből adódó többletjelentés
♦  pragmatikai: a mondatbeli információnak nincsenek korábbról előfeltételezett
részletei (a benne szereplő egyes szavak által hordozott előfeltevéseken túl)
♦  szintaktikai: csak a „feltétlenül szükséges” (az ige lexikai leírásában meghatározott
aspektuális / diskurzusfolyamatba ágyazó) transzformációs szabályok működnek közre a
mondat generálásában

(3) a. Hajnalodik. Szemerkél az eső.

b. Úszik valami a vízen.
(4) a. Péter odaúszott a bójához.
b. Péter úszik.
c. Elúszott a kiváló lehetőség.
d. Péternek tetszik a magas szőke lány. (Pétert érdekli a generatív nyelvészet.)
(5) a. Mari / Marinak a barátját érdekli a régi, de kiváló cikke Chomskynak a mondatokról.
b. Mari vőlegényének a két barátja bemutatta az ismerőseit Mari öt/egy régi ismerősének.
(6) a. Szeretlek. Megértettem a helyzetemet. Szerintem el kell mennem. (pro)
b. Péter szeretne elutazni. Péter el szeretne utazni. (azonosító ige: „lent” PROi)
b'. Péter megpillantotta Marit kilépve a boltból. ("index nélküli" PRO)
c. Fel akartalak hívni. Látni akartalak. Havazni fog.
d. Ellopták a biciklimet. (proarb)

Lényegében É. Kiss (1992) alapján, de a semleges mondat esetére szűkített

tartalommal hozhatjuk létre az ige előtti pozíciókat:
♦ a VP-módosítói hely az aspektusért felelős elemé (ha nincs kitöltve, akkor az ige a
felelős);
♦ a VP előtti hely pedig a „természetes szubjektumé”, de ez csak a kategorikus
mondatok esetében van kitöltve (ha pedig nincs kitöltve, akkor ún. thetikus mondattal állunk
szemben).
Az igekötő rejtélyei:
1. Miért csoport, ha mindig triviális?
2. Miért felelős az aspektusért?
3. Miért látszik gyakran kötődni a helyhatározói vonzathoz?

(7) a. Úszom.
b-e. Odaúszom a bójához. / Elúszom a bójától. / Nekiúsztam egy hajónak. / Átúsztam
Budáról Pestre.
f. Átúsztam a folyót.
g. Berúgtam a sok bortól.

6
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

2.  A semleges mondatot kialakító szabályrendszer

Újraíró szabályok (S=TP vagy S=VP):

2.U1 TP  DP T’; T’  T VP S=TP természetes szubjektum
2.U2 WP    (YP)  W’ W=V, Inf, A, Adv; Y tetsz. módosító (verbális jellegű)
2.U3 W’   W  ZP* W, Z = N, D, V, A, Adv, Inf vonzatok, bővítmények
2.U3’ V’ csomópont alatt generáljuk az igei vonzatokat; általánosságban pedig a W kategóriájú
régens vonzatait W’ csomópont alatt generáljuk.*
2.U3” A V’ (W’) mondatszakaszban a V (W) után álló összetevők sorrendje szabad.

Transzformációs szabályok
(az „aspektuális” és a predikátum-szubjektum keret kialakítására):
2.T1 (YP,W’)    (YP,WP) W = V, Inf, A, Adv mozgatás (ige-)módosítói poz-ba
2.T2 (DP,V’)    (DP,TP) S=TP természetes szubjektum
2.T3 (YP,WP)    (YP, UP) W = Inf, Adv; U = V,Inf,Adv, ahol az U fejnek vonzata a WP
mozgatás „felfelé” módosítóból módosítóba
2.T4 (YP,W’)    (YP,U’) ahol az U fejnek vonzata a WP extrapozíció: mozg. hvh-re

Hangsúlyszabályok:
2.H1 Kötelező főhangsúly: A VP-módosítói pozícióban álló összetevő kötelezően főhangsúlyt kap.
2.H2 Hangsúlyirtás: A VP-módosítói pozícióban álló XP és az őt követő ige egy
fonológiai szót alkot; ennek érdekében az ige(tő) hangsúlya kiirtandó.

Értelmezés (informális):
2.I1 A VP első nem-csatolt pozíciójában álló elem határozza meg a mondat aspektusát;
az idekerülő elem (2T1, 2T3) a régens lexikai leírásában számára meghatározott
aspektust ad (az igekötő többnyire befejezettet).**
2.I2 A 2.T2 transzformáció által betöltött (DP, TP) pozíció (S=TP) a mondat
„természetes szubjektumaként” értelmeződik.

*: Az igéhez szabadabban kötődő összetevőket sem akarunk eleve kizárni e pozíciókból;

egyéb („gazdaságossági”) elvek miatt fognak majd bizonyos összetevők máshol generálódni.

**: Az az ige lexikai tulajdonsága (amiről majd az MA képzésben lesz kurzus), hogy
1. milyen vonzatokra van szüksége,
2. ő maga vagy valamely vonzata (vagy egy hamisvonzata) határozza-e meg az aspektust, és
hogy milyen módon,
3. valamint hogy mi szolgálhat az ige által leírt szituáció természetes szubjektumául.

7
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

Fogalmak: szabályséma, X, *, lexikai behelyettesítés, kanonikus alapszórend, vonzat,

vonzatkeret (Komlósy 1992), „természetes szubjektum”
A transzformáció előnye: ugyanaz az elem többféle mondatbéli szerepkörben is
ábrázolható. A szellem, amit kiengedtünk a palackból: üres kategóriák:
♦ : nyom, transzformációval elmozdított összetevő üres szerkezeti pozíciója
♦ pro: hangtanilag nem realizálódó személyes névmás, amelynek létére a szám–
személy toldalékok utalnak (igénél, főnévi igenévnél, birtokolt főnévnél),
♦ PRO: InfP-beli, AdvP-beli, „predikatív” (nem jelzői) AP-beli és „predikatív” NP-
beli, hangtanilag soha nem realizálódó, de a mondat valamely szereplőjével (alanyával vagy
tárgyával) koreferáló szemantikai alany (vonzathelyen indexelt PRO van, egyébként index
nélküli),
♦ proarb: igén/igenéven egyeztetett „általános alany”
♦ O: az a(z) határozatlan párja

Milyen lexikai vonzatkövetelménnyel lépnek fel az igék?

pl. ad: [DP, DP, DP]

odaad: [AdvP, DP, DP, DP]
fest: [DP, DP, AP],
bánik, hajnalodik, ...?

A transzformációs generatív grammatika Kiefer92-beli modellje:

S
újraíró szabályok lexikon

a mondat kiinduló
(mély-) szerkezete
transzformációk

a mondat (absztrakt)
felszíni szerkezete

hangtani interpretáció logikai-jelentéstani

interpretáció

A transzformációs szabályokról:
A kiinduló szerkezetben még üresen álló V előtti pozíciókat transzformációs szabályok
alkalmazásával tölthetjük be (2T1-2). Alkalmazásuk nem kötelező. Az újraíró szabályokkal
üresen generált pozíciók maradhatnak üresen; ekkor a felszíni szerkezet elérése előtt törlendők.
Sorrendjük: előbb mindig a kisebb cikluson működő szabályt kell végrehajtani, a kisebb ciklust
kell végleges alakra hozni.

A semleges mondat alapstruktúrája: [S = TP (DP T) [VP (YP) [V’ V ZP* ] ] ]

„természetes szubj.” igemódosító ige vonzathelyek

8
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

3. A nem semleges mondat operátorpozíciói

3.C1 YP    ZP  YP ZP=AdvP, DP, NP szabad határozó csatolása

Mondatszintű újraíró szabályok (YP operátorhéjak kiépítésére, ahol Y = T, Q, F; S=YP):
3.U1 YP    ZP  Y’ operátor módosítója
3.U2 Y’    Y  WP (ZP*) W = T, Q, F, V operátor kiegészítője
V(+F) előtt (a felszíni szerk-ben) csak T*Q*
3.U3 T   opszubj, optopik, opktopik háromféle topik operátor
3.U4 Q   opis, opdist kétféle kvantor operátor
3.U5 F   opfókusz (opfelsz, opexist) fókusz operátor
opfókusz csak inkorporált (bekebelezett) V-vel grammatikus az F pozícióban: [F opf+Vt ]
XP-n belüli operátorprojekciót bevezető újraíró szabályok (X = Inf, A, Adv; XP=YXP):
3.U’1 YX P    ZP  YX’ Y = T, Q, F operátor módosítója
3.U’2 YX’    YX  WP W = T, Q, F, X operátor kiegészítője
3.U’3 TX   optopik, opktopik kétféle topik operátor
3.U’4 QX   opis, opdist kétféle kvantor operátor
3.U’5 FX   opfókusz fókusz operátor
3.U’6 Bizonyos esetekben az AP-n, illetve az AdvP-n belül a fej után hangtani megvalósulást
nyerő elem nem állhat.
megj. a fókusz operátorba nem kell az X-nek bekebeleződnie, A (melléknévi) régens esetén pedig tilos
Transzformációs szabályok:
3.T1 (V, V’)    (V+opf , F’) a finit ige bekebeleződése a f. op-ba
3.T2 (V, Y1’)   (V, Y2’) Y1P komp-a Y2-nek a finit ige többszörös bekebeleződése
3.T3 (ZP, X’)    (ZP, YXP) X, Y, Z: mint 3.U’1-ben, vagy X=V mozgás op.mód-ba
3.T4 (ZP,XP)    (ZP, YXP) X, Y, Z: mint 3.U’2-ben, vagy X=V mozgás op.mód-ba
Hangsúlyra vonatkozó szabályok:
3.H1 Az FP első (nem-csatolt) kitöltött összetevőjére esik a mondat főhangsúlya (üres módosítói
pozíció esetén tehát az igét hangsúlyozzuk).
3.H2 A főhangsúlyos összetevőt követő (opfókusz által) bekebelezett V és az őket követő teljes VP
szakasz kötelezően hangsúlytalan: hangsúlyirtás.
3.H3 A kontrasztív topik TP-módosítójában lévő XP összetevőt sajátos emelkedő intonációval kell
ejteni, amelyet kis szünet követ.
3.H4 Az is partikula kötelezően hangsúlytalan.
Jelentésre vonatkozó szabályok:
3.I1 opfókusz: a releváns halmazon belül csakis a módosítóban megjelölt részhalmaz elemeire igaz
az állítás, a többire hamis.
3.I2 is: a releváns halmazon belül a módosítóban megjelölt részhalmaz elemein kívül még
legalább egy elemre igaz az állítás; illetve az említett részhalmaz nem egyelemű.
3.I3 opdist és a módosítóban univerzális kifejezés (minden, senki,...): a releváns halmaz elemeire
külön-külön igaz az állítás (disztributív olvasat).
3.I4 opktopik (kontrasztív topik): a releváns halmazon belül a módosítóban megjelölt részhalmaz
elemeire igaz, de legalább egy további elemre nem igaz az állítás.
3.I5 optopik: a módosítóban megjelölt részhalmaz elemeire igaz az állítás, és „előtérbe állítjuk”
őket (a diskurzusfolyamat szerveződésében releváns funkció, logikailag nem nagyon lehet
megragadni).

9
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

(8)a. Marit mutattam be Ödönnek.

b. Ödönnek mutattam be Marit.
c. Én mutattam be Marit Ödönnek.
d. Tegnap / A Paulusban mutattam be Marit Ödönnek.

(9)a. Marit is / Minden lányt bemutattam Ödönnek.

b. Ödönnek is / Minden fiúnak bemutattam Marit.
c. Ő is / Mindenki bemutatná Marit Ödönnek.
d. 1. Neked is minden lányt bemutattam. / 2. Minden lányt neked is bemutattam.

(10)a. Marit én mutattam be Ödönnek.

b. Marit Ödönnek én mutattam be.
c. Marit # [Ödönnek mutattad be] / [minden fiúnak bemutattad]!

(11) a. Utálom [csak az] / minden unokahúgomat meghívni a szülinapokra.

b. [Csak az] / Minden unokahúgomat utálom meghívni a szülinapokra.
c. a csak Marit minden fiúnak bemutató tánctanárok
d. a minden fiúnak csak Marit bemutató tánctanárok
e. a Marit Ödönnek bemutató tánctanár
f. az Ödönnek bemutatott lány
g. … csak Marit beavatva / avatva be / beavatni / avatni be / beavató / *avató be a
tervbe

(12)a. MARIT mutatta be a tánctanár ÖDÖNNEK! (És nem fordítva!)

b. 1. Csak két lány olvasott csak egy könyvet el.
2. Csak egy könyvet olvasott csak két lány el.
c. Csak mi írunk csak az olimpiáról.
d. 1. Mindenki csak az olimpiáról ír.
2. Csak az olimpiáról ír mindenki.

T* Q* F(+V) *, ahol ={T, Q, F}

(13) INFORMÁCIÓ A MEG NEM EMLÍTETT, DE RELEVÁNS ALTERNATÍVÁKRA VONATKOZÓAN

 ¬
 kvantor (opis) kontrasztív topik
 kvantor (opdiszt) (azon./kirek.) fókusz
topik (természetes szubjektum)

10
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

4. Az operátorok általános tulajdonságai

Milyen jelentésgazdagító hatása van az egyes operátoroknak, és ezt a hatást vajon milyen
hatókörön fejtik ki, azaz mit gazdagítanak? Van-e kapcsolat az operátor szintaktikai helyzete
és a hatókörhöz tartozó szintaktikai tartomány között: végső soron tartalom és forma között?

(14) a. Minden barátomat több alkalommal is meghívtam.

b. Több alkalommal is minden barátomat meghívtam.

(14a) és (b) összevetése az alábbi (15a-c) általánosítást sugallja, amely a szerkezet és a

megjelenített jelentés között az elképzelhető legmagasabb szintű kapcsolat lehetőségét veti fel
– a magyar nyelvben (a forma a lehető leghűségesebben tükrözi a (szerkezeti) jelentést).

(15) a. A hatókör-értelmezés univerzális feltétele: az operátorok vezérlik a hatókörüket

(azaz éppen a vezérlési tartományukon fejtik ki jelentésgazdagító hatásukat).
b. A (15a) a magyar nyelvben (már) az absztrakt felszíni szerkezet szintjén teljesül.
c. Kiegészítő feltétel a magyarban: az operátorok megelőzik a hatókörüket.

Közvetlen összetevős szerkezeti fákon definiálható viszonyok:

közvetlen uralás, uralás, testvér, vezérlés, vezérlési tartomány, aszimmetria a vezérlésben.
Egy A csomópont a testvéreit és az azok által uralt csomópontokat vezérli.

Vajon miért alkalmas a magyar nyelv a diskurzusbéli/logikai viszonyok rendkívül

finom megjelenítésére? Mi van vajon az angolban?

Az operátorok jelentésgazdagító hatására az alábbi félformális és megközelítő szemantikai

megfogalmazások segítségével tudunk rámutatni (intuíciónk számára nem semmitmondóan):

(16) EGYES OPERÁTOROK MEGKÖZELÍTŐ ÉRTELMEZÉSE ÉS HATÓKÖRE:

„TOPIK” _ egy olyan x, melyre fennáll {... x ...}
„KONTRASZTÍV TOPIK” _ egy olyan x, ell. más entitásokkal (min. eggyel), melyre fennáll {... x ...}
„FÓKUSZ” _ az az x, melyre fennáll {... x ...}
KÉRDŐSZÓ ki/mi az az x, melyre fennáll {... x ...}
„... IS” _ is egy olyan x, melyre fennáll {... x ...}
„MINDEN ...” minden (egyes) x-re, ahol _ az x, fennáll {... x ...}
„TAVALY” tavaly fennállt, hogy {...}
„PÉCSETT” Pécsett fennáll(t) , hogy {...}
„...” (szabad mondathatározó) _ fennáll(t), hogy {...}
UDVARIASAN udvarias módon zajlik/zajlott az, hogy {...}
„...” (VP módhatározója) _ módon fennáll(t), hogy {...}
NAGYON nagy mértékben fennáll(t), hogy {...}
GYAKRAN nagy gyakorisággal fennáll(t), hogy {...}
„...” (fok/mérték/gyakoriság) _ mértékben/gyakorisággal fennáll(t), hogy {...}
NEM... (ige előtt) nem igaz az, hogy {...}
NEM... ([FP nem XP [F'... ]] ) _-től különböző dolog az az x, melyre fennáll {... x ...}

A természetes szubjektum pozíciójában és az ige(szerű) módosítói pozícióban álló

elemek azt jelzik, hogy a V’ szakaszon leírt puszta viszony valamilyen diskurzusbeli és
időstruktúrába ágyazódó szituációként értelmezendő...

11
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

5. Inherens operátorok

Egyes kifejezések eleve, lexikai alakjuknál fogva operátor jellegűek, és szükségük van bizonyos
hatókörre (míg más kifejezések csak valamilyen szórendi helyzet elfoglalása és/vagy
hangsúlyminta felvétele révén nyernek operátor jelleget). Az előbbi típusba tartozó
kifejezéseknek tehát belső/lexikai tulajdonságuk az, hogy a mondatjelentés logikai felépítéséhez
valamilyen meghatározott módon járulnak hozzá, ezért inherens operátoroknak hívjuk őket.

I. A kérdő operátor

(17) a. *Péter ‘megcsókolt kit?

b. *Kit Péter ‘megcsókolt?
c. ‘Kit csókolt meg Péter?
d. Péter ‘kit csókolt meg?
e. (Péter) ‘Marit és ‘Julit csókolta meg (Péter). (azonosítás kirekesztés révén)

A kérdezés feltétele: egy kérdőszó csak akkor funkcionálhat kérdő operátorként, ha

F-módosítóban van. Kivétel a miért, amelyik állhat FP-hez vagy QP-hez csatolva is.

(17) f. Péter ‘miért/mikor csókolta meg Marit?

g. Péter miért/*mikor ('mindig) ‘Marit csókolta meg?

A többszörös kérdés esetei (QF, tükörfókusz; melyik esetben milyen értelmezés adódik?):

(17)h. ‘Ki ‘kit ~vett ~el?

i. ‘Ki ~vett ~el ‘kit?
j. *‘Ki ~vett ~el ~kit?
k. Innen föntről nem tudtam eldönteni, hogy... ‘ki ~rúgott ~bele ‘kibe.

Az eldöntendő kérdésért a vajon operátort vagy egy üres operátort tehetünk felelőssé,
amit a külső mondatburokhoz látszik érdemesnek hozzácsatolni, mert sem az aspektust, sem a
fókuszálást, sem bármilyen más operátoralkalmazást nem befolyásolja/semlegesíti az
eldöntendőkérdő-szerkezet ((Vajon) Péter ‘mászik ‘fel a ‘hegyre? (Vajon) ‘Péter mászik fel a
hegyre? Vajon Péter ‘felmászott a hegyre?).

II. A tagadó operátor

(18) A nem operátor azt az összetevőt tagadja („nem igaz az, hogy...”), amelyhez csatoljuk.
Csatolhatjuk a következő helyekre: V’, F’, FP, XP az F-módosítóban.

(19) a. Péter nem [V’ hívta fel Marit].

b. Péter fel nem [V’ hívná Marit]!
c. Péter [FP [nem Marit] [F’ hívta fel] ]. („Maritól különböző entitás az az x, amelyre...”)
d. [FP [Péter] nem [F’ hívta fel Marit] ].
e. [FP [Nem Péter] nem [F’ hívta fel Marit] ].
(20) a. Péter sem („IS+NEM”) ment haza.
b. Péter sincs („IS+NEM+VAN”) berúgva.

12
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

III. Skaláris (fokot, mértéket, gyakoriságot, módot kifejező) határozók

Az alábbi osztályozás a szintaktikai viselkedés megfigyelésén alapul (kiindulva É. Kiss 1992-

ből), de az egyes osztályokban markáns szemantikai vonások is megfigyelhetőek.
1. Maximális fmgy. határozók :
a. pozitívak: mindig, állandóan... Q-mód.
b. negatívak: soha, senki, semmiről...
(21) a. Péter (mindig) Marit is mindig nagyon felbosszantja.
b. Soha senki nem tudhatja meg / meg nem tudhatja meg az igazságot!
2. Negatív, de nem maximális fmgym. határozók: alig, ritkán, rosszul (kevés kérdés)
(22) a. Péter ritkán csinálja (rosszul) meg a házi feladatot.
b. Kevés kérdést (*meg-) válaszoltunk meg.
3. Pozitív, de nem maximális fmgym. határozók:
a. gyakran (sok fiú) F-mód. v. Q-mód. (+egyéb)
b. nagyon, teljesen VP-hez csat., Ktop-mód.
c. jól, ügyesen, félig VP-hez csat., F-mód., Ktop-mód.

(23) a. Gyakran mindannyian (gyakran) a nagymama szobájában isszuk meg a kávét.

b. Sok fiú emelte fel / felemelte a zongorát. (kétértelmű / egyértelmű)
c. Teljesen (*mi is) kimerültünk (*merültünk ki).
d. Mari is jól megoldotta / oldotta meg a feladatot.

6. Két további F-operátor

I. EXIST
Egyfelől sajátos szórendet és intonációs mintát, másfelől sajátos jelentést mutatnak az alábbi
mondatok. A sajátosságokat olyan operátoroknak tulajdoníthatjuk, amelyek közvetlenül nem
öltenek testet, de a hatókörükre hangtani befolyást is gyakorolnak (szórend, intonációs minta).
EXIST: az F fejbe helyezzük az opexist operátort, míg a referencialitási követelmény
alól felszabaduló összetevők további FP-k módosítójába kerülnek (16), mivel az operátor- és
aspektuális zóna lényegében érintetlen marad.
(24) a. (Fáradtabban is) úsztam már át a Balatont. Büntetett már meg az ellenőr a 30-ason.
b. Ebben a városban (már) Vett (már) öreg hajléktalan gazdag fiatal lányt feleségül.
c. Csak gazdag öregek vettek (már) fiatal lányt feleségül. (kirekesztés + exist)
d. Úsztam már három órán keresztül egy bójához oda. (folyamatos asp. + exist)
e. Van sör a hűtőben.

II. Felszólító operátor

Felszólító módú igealak egy opfelsz fejű FP fejében:

(25) a. Menj haza Marival! Ne menj haza Marival!
b. Te is menj haza Marival!
c. Marival menj haza! / Menj Marival haza!

13
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

7. A stilisztikai mozgatások

A mondat kanonikus alakjának nevezve azt a szórendi változatot, amelyben

valamennyi operátor vezérli („felveszi”) a hatókörét, azt tapasztaljuk, hogy bizonyos inherens
operátorok (sajnos) olyan szórendi változatban is meg tudnak jelenni, amely ellentmondani
látszik a (15a-b) szabálypárnak:

(26) a. Sajnos/Tegnap Péter ... nem adta ... oda ... Marinak ?... a körzőt ....
b. Péter vendégül látta tavaly minden barátját több alkalommal is. (kétértelmű!)
c. Péter vendégül látta tavaly több alkalommal is minden barátját. (kétértelmű!)

(15a-b) azonban fenntartható akkor, ha azt feltételezzük, hogy a kanonikus alakhoz

képest olyan mozgatások révén jönnek létre az inkriminált szórendi változatok (stilisztikai
mozgatások révén), amelyek már az absztrakt felszíni szerkezet után működnek, a hangtan
felé vezető úton. Érv (az eddigi eredmények megőrzésének elvén túl): a szemantikai
értelmezés/leolvasás ezekről a változásokról már tényleg „nem tud”; nincs jelentésbeli
különbség a kanonikus alakú mondat és „stilisztikai változatai” között. Szerkezeti különbséget
pedig akkor (és csakis akkor) célszerű feltételezni, ha az jelentésbeli különbséget implikál.

Mi teszi lehetővé a stilisztikai mozgatást? Az operátorok inherens mivolta.

Mi teszi jogosulttá? Más kapcsolatok öltenek testet, mint amelyeket a (15a) elv
lehetővé tesz / érvényre juttat: retorikai, lexikai, a fonológiai rendszeren belüli viszonyok...

(27) a. Csak Péter oldott meg pontosan két feladatot.

b. Vett már feleségül öreg hajléktalan gazdag fiatal lányt.
?
c. MARIT mutatta be CSAK ÖDÖNNEK a tánctanár.

Elemzés: az absztrakt felszíni szerkezetet tehát mindig megegyezőnek tekintjük a

kanonikus alakkal, az ágrajzon ezt jelenítjük meg. A stilisztikai mozgatást nem összetevős
szerkezeti fákon elvégzett transzformációnak tartjuk, hanem intonált szószekvenciákon (tehát
a hangtani komponensben) működő jelenségnek.

14
 Magyar mondattan I. (ea.), 2017. tavasz

Vizsgatételek (2016. május-június)

1. A grammatika mint a nyelvi kompetencia modellje, performancia

2. A grammatika adekvátságának szintjei; nyelvi paraméterek, modularitás
3. A nyelvelsajátítás Chomsky-féle elmélete; az innáta hipotézis
4. Univerzális Grammatika / egyes nyelvek grammatikája / a magyar döntő paramétere
5. A generatív ny. nemzetközi előzménye, illetve a magyar nyelvészetbe való beilleszkedése
6. Az X-vonás elmélet; vonzatok és szabad határozók megjelenítése
7. Újraíró és transzformációs szabályok
8. A grammatikai komponensek modellje, a „rosszul formáltság” okai, a stilisztikai szabályok
9. A generatív elemzés és a hagyományos elemzés részletes összevetése
10. A magyar semleges mondat szerkezete
11. Hangtanilag nem realizálódó egységek
12. A magyar igekötő sajátosságai
13. A VP belső szerkezete
14. A topikfélék jellemzése (kitérve a nem igei operátorzónára is, ill. a kényszertopikalizáció)
15. A kvantorfélék jellemzése (kitérve a nem igei operátorzónára is)
16. Az azonosító-kirekesztő fókusz jellemzése (kitérve a nem igei operátorzónára is)
17. Az AP operátorzónája
18. Az AdvP és az InfP operátorzónája
19. A hatókör-értelmezés feltételei
20. A kérdőszó
21. A tagadószó
22. A skaláris kifejezések
23. Az egzisztenciális operátor és a felszólítás operátora

A vizsga menete: belépőként egy egyszerűbb mondat elemzése, majd 5 perces

„irányított beszélgetés” a kihúzott (egy) szóbeli tételről. Nem bemagolt szövegre vagyok
kíváncsi, hanem (részben saját) példákkal alátámasztott, a mélyebb összefüggések ismeretéről
tanúskodó feleletekre. Az elméleti jellegű tételek tárgyalása során odaillő elemzéseket is
elvárok, az „elemzős” tételek kapcsán pedig elméleti áttekintést is kérek. A vizsga és a
konzultáció helyszíne: D221.

Jó felkészülést kívánok, a szemináriumvezetők nevében is!

Alberti Gábor

15
Időpontfoglalás
2015. május 6-ára közös írásbeli belépő jelszó név aláírás

Az elemzendő mondat: Szerintem a húgod barátjának küldj üzenetet! .

17
2015. május 6-ára közös írásbeli belépő jelszó név aláírás

Az elemzendő mondat: Kinek a férje nem akart vidékre költözni? :

18
2015. május 6-ára közös írásbeli belépő jelszó név aláírás

Az elemzendő mondat: Miért nem a lányod férjét hívod segíteni? :.

19
20