II.

A magyar semleges mondat

a. ’Péter ’odaúszott a ’bójához

b. A ’bójához ’’Péter úszott oda
c. ’Péter ’úszott ’oda a ’bójához
♥ jelentéstani megközelítés
o semleges mondat úgy határozható meg, mint amelynek jelentése pusztán lexikai
jelentéstényezőkből áll össze + a szerkezetből adódó többletjelentés minimális
o 1a – valaki odaúszott egy tárgyhoz, az illetőtő Péternek hívják és a tárgy egy bója
o 1b – a szóba jövők közül csak Péter tette meg  fókusz, nem semleges
 a bójához szó helyzete sem természetes, a mondat elején a cselekvő alanynak
illene állnia  topikként a mondat élére lesz állítva; erről szól a mondat
♥ hangtani megközelítés
o minden „tartalmas” szónak egy kezdőszótagbeli hangsúlya van
o semleges mondatban egyenletes hangsúlyeloszlás jön létre
o 1a – szükség van preszuppozíciókra/előfeltevésekre  Péter és a bólya
o 1c – folyamatos időszerkezet, folyamatos aspektus
♥ a magyar semleges mondat szórendjét három tényező határozza meg
1. ige által megnevezett szereplőket V’ komplementumában felvenni
2. be kell állítani az időszerkezet nézőpontját
3. VP előtti pozícióba a természetes szubjektum kiemelése
- az igének vonzatokra van szüksége amit a V fej után a V’ alatti komplemetumban
veszünk fel
- V’ alatt ellenőrzi az esetjelöltséget, illetve az egyeztetést
♥ igekötő mozgásának oka
o folyamatos vagy pontszerű a cselekmény ideje
o (magyar mondat központi magja: igei fej és az azt megelőző VP-módosító pozíció)
o mozgásos ige esetében sem a kezdő, sem a végpont nem áll a figyelem
középpontjában  folyamatos időszerkezet; figyelem középpontjában hogy mire
irányul a cselekvés: befejezett
o dinamikus tartalmú igekötő VP módosítóba (el), de ha statikus szerepet ír le, akkor
nem kerül a módosítóba (terül el)
♥ mondatélére került elem (általában DP)  kiemelünk egy szereplőt, akiről vagy amiről szól a
mondat
♥ cselekvőt megnevező, alanyesetben álló összetevő – (nagy valószínűséggel) természetes
szubjektum
♥ thetikus mondattípus: nincs kiemelt szereplő, akiről/amiről tétetik az állítás; VP=S
o az alany nem hivatott a természetes szubjektum szerepére
♥ kategorikus mondattípus: felmutatja a klasszikus szubjektum-predikátum tagolódást; TP=S
♥ thematikus szerepek
o cselekvést végző – ágens
o cselekvést elszenvedi – experiens (ő az érzelem hordozója), stimulus (ő az érzelem
tárgya)
 elválasztjuk az alanyt a természetes szubjektumtól
♥ szabad határozók természetes helye  csatolt pozícióban
♥ nem-konfigurációs volta a magyarnak  nem a szórendre hárul a vonzatszerepek
megkülönböztetése, hanem az esetragokra
♥ az igekötős ige a hangtan számára egy egység  a VP-módosítóba kerülő összetevő és az azt
követő igető egyetlen kezdőszótagi hangsúllyal forr össze
♥ koreferencia: ugyanazt a szereplőt többször is említjük nem kell mindig közvetlenül utalni rá,
elég közvetetten
♥ PRO
o hangtanilag nem realizálódó, de a mondat valamely elemével koreferáló alak
♥ pro
o hangtanilag realizálható, létére szám-személy toldalékok utalnak
 takarékossági metanyelv
 proarb  tetszőleges, általános ~ ők
♥ extrapozíció: egy U fej egy WP kategóriájú vonzatból kiragadja a W fejhez tartozó
valamelyik bővítményt és saját bővítményei közé emeli, „hamisvonzathelyet” nyújtva neki.
o fog segédige tipikusan nagy rabló