A szintagmák

A mondatok nyelvtanilag szorosan összetartozó szószerkezetekből, vagyis szintagmákból épülnek fel.

A szintagmák két alapszófajú szó nyelvtani összekapcsolásával jönnek létre. A két tag közötti viszony
alapján megkülönböztetünk alárendelő és mellérendelő szintagmákat.

DE! Amennyiben egy alapszófajú szó és egy toldalékértékű viszonyszó* kapcsolódik össze, ezeket
nem tartjuk valódi szintagmáknak, ebben az esetben ún. álszintagmákról beszélünk.
Pl. (1) a fák közé,(2) tengerszint feletti, (3) izgatott volt, (4) menjen el

*a viszonyszók alakilag ugyan önálló szavak, de nincs tartalmas fogalmi jelentésük. Nem lehetnek
önálló mondatrészek, nem bővíthetők és általában nem toldalékolhatók. Ún. toldalékértékű
viszonyszók a…
- segédigék: névszói-igei állítmány esetén a létige ((3)-as példa!) + jövőidő fog + feltételes múlt volna
segédigéje
- névutók (1)-es és (2)-es példa
- igekötők (4)-es példa

I. Az alárendelő szintagma

- egy alaptagból és egy bővítményből épül fel

- e két tag nem egyenrangú egymással, alárendelt viszonyban kapcsolódnak egymáshoz, azaz
az alaptagot bővítjük a bővítménnyel = a bővítmény alá van rendelve az alaptagnak

Példa: A szorgalmas Pista testvére szobájában matematikát tanult.

Ebben a mondatban öt alárendelő szintagmát találunk.

1. tanult (alaptag, a mondatban állítmány → az állítmány a mondat „lelke”, szerkezeti magja,

minden további szerkezet hozzá kapcsolódik!)

Pista (bővítmény, a mondatban alany)

Az alaptaggal kérdezünk a bővítményre: KI tanult? → Pista tanult.

Az alany és az állítmány a mondatban mindig alárendelő szószerkezetet alkot (alanyos alárendelő

szintagma). Kapcsolatukat az egyeztetés mutatja: (Én) szeretem a csokit. / (Mi) szeretjük a csokit.
Az ábra is mutatja, hogy az alaptag magasabb, „felsőbb” szinten áll, alá csatoljuk be a bővítményt.

DE!
Más felfogásban az alany és az állítmány kapcsolata ún. hozzárendelő szintagmának tekinthető.
Ennek értelmében az alany és az állítmány egy szinten áll, közöttük ún. predikatív viszony van. Ez azt
jelenti, hogy az állítmány segítségével az alanyról állítunk valamit. Jelölése: A-Á

2. tanult (alaptag, állítmány)

matematikát (bővítmény, a mondat tárgya)

1
Az alaptaggal kérdezünk a bővítményre: MIT tanult? → matematikát tanult = ez egy tárgyas
alárendelő szószerkezet/szintagma

3. tanult (alaptag, a mondat állítmánya)

a szobájában ( bővítmény, a mondatban helyhatározó)

Az alaptaggal kérdezünk a bővítményre: HOL tanult? → a szobájában tanult = ez egy helyhatározós

alárendelő szószerkezet/szintagma

4. Pista (ezúttal a mondat alanya az alaptag, ez vesz fel bővítményt)

szorgalmas (bővítmény, minőségjelző)

Az alaptaggal kérdezünk a bővítményre: MILYEN Pista (tanult szorgalmasan a testvére szobájában

matematikát)? → a szorgalmas Pista = ez egy minőségjelzős alárendelő szószerkezet

5. szobájában (ezúttal a mondat helyhatározója az alaptag, ez vesz fel bővítményt)

a testvére (bővítmény, a mondatban birtokos jelző)

Az alaptaggal kérdezünk a bővítményre: KINEK A szobájában? → a testvére szobájában = ez egy

birtokosjelzős alárendelő szintagma

SUMMA: az alárendelő szintagma tehát lehet…

- alanyos
-tárgyas
-határozós (hely-, idő-, szám-, mód-, eszköz-, ok-, cél-, fok-mérték-, tekintet-, állapot-, társ-, részes-,
hasonlító ás állandó határozó)
- jelzős (minőség-, mennyiség-, birtokos és értelmezőjelző)

Az alárendelő szintagmák tagjai között a viszony lehet jelölt vagy jelöletlen. Viszonyjelölők pl…

- matematikát tanult = tárgyas szintagma → jelölő: a tárgy ragja

- a szobá(já)ban tanult = helyhatározós szintagma→ jelölő: a –ban határozórag

- a testvére/-m/ -d /-ünk… szobájában = birtokosjelzős szintagma → jelölő: birtokos

személyjel
DE!

- a szorgalmas Pista = minőségjelzős szintagma → JELÖLETLEN!

2
A bővítmények a mondatban lehetnek ún. kötött vagy szabad bővítmények.

I. A kötött bővítmény szervesen hozzátartozik az alaptaghoz. Ilyenek a kötelező vonzatok,

melyek nem hagyhatók el az alaptag mellől.

Pista megfeledkezett → folytatnunk kell, hogy kiről/miről?

Pistának szüksége van… → folytatnunk kell, hogy kire /mire?

II. a szabad bővítmények: nem tartoznak szervesen az alaptaghoz, csupán egy

körülménnyel egészítik ki a mondatot, elhagyhatók.

A fenti példában a „testvére szobájában” valamint a „szorgalmas” bővítmények ilyen körülményeket

fejeznek ki.

A mellérendelő szintagma

- két vagy több azonos funkciójú mondatrész kapcsolata

- egyenrangú, halmozott mondatrészek a mondatban
- gyakran kötőszók kapcsolják össze a mellérendelő szintagma tagjait
- a tagok közötti logikai viszony alapján 5 típusát különböztetjük meg:

1. Pista és Peti tanul. → Pista – alany

Peti – alany

tanul (alaptag, állítmány, mely alá két bővítmény csatlakozik be)

Pista és Peti (2 alany, 2 azonos, egyenrangú, halmozott mondatrész, egymás „mellett” és egy szinten
állnak, egymás „mellé vannak rendelve”)

A tagok közötti kapcsolat alapján ez ún. kapcsolatos mellérendelő szószerkezet.

Jellemző kötőszavak: és, s, is, meg, sőt, is-is, sem-sem, nemcsak-hanem-is

2. Kicsi, de erős ez az anyóka. → Kicsi – (névszói) állítmány

erős – (névszói) állítmány

kicsi, de erős – 2 állítmány → a mellérendelés tehát a mondat legfelső szintjén jön létre

A tagok közötti kapcsolat alapján ez ún. ellentétes mellérendelő szószerkezet.

Jellemző kötőszavak: de, ám, ámde, csakhogy, mégis, azonban, ellenben, pedig, viszont, nem-hanem

3. Kávét, üdítőt vagy teát kérsz? → kávét – tárgy

üdítőt – tárgy
teát- tárgy

3
kérsz (alaptag, állítmány)

kávét, üdítőt vagy teát ( 3 tárgy, 3 azonos, egyenrangú, halmozott mondatrész egymás mellett)

A tagok közötti kapcsolat alapján ez ún. választó mellérendelő szószerkezet.

Jellemző kötőszavak: vagy, vagy-vagy, akár-akár

4. Gondtalanul, tehát vidáman éldegélt. → gondtalanul – állapothatározó

vidáman –állapothatározó

éldegél (alaptag, állítmány)

gondtalanul, tehát vidáman ( 2 állapothatározó, 2 azonos, egyenrangú, halmozott mondatrész

egymás mellett)

A tagok közötti kapcsolat alapján ez ún. következtető (utótagú) mellérendelő szószerkezet.

Jellemző kötőszavak: ezért, így, tehát, ennélfogva

5. Pihenni, mégpedig aludni szeretnék.

Most, vagyis ebben a pillanatban tettem le a telefont.

most-időhatározó
(ebben) a pillanatban – időhatározó

tettem le (alaptag, állítmány)

most, vagyis (ebben a) pillanatban

A tagok közötti kapcsolat alapján ez ún. magyarázó (utótagú) mellérendelő szószerkezet. Az utótag
magyarázza, esetleg kiegészíti vagy helyreigazítja az előtag értelmét vagy okszerűen, vagy pontosabb
megnevezéssel.
Jellemző kötőszavak: hiszen, ugyanis, tudniillik, úgyis, azaz, vagyis, illetve, mégpedig

SUMMA: a mellérendelő szintagma lehet…

- kapcsolatos
- ellentétes
- választó
- következtető
- magyarázó

4
5