III.

A nem semleges mondat

 operátortípusok projekciói is kombinálódhatnak

o magyar igei csoportra épülő operátorzóna: mondat élén nulla, egy vagy több
topik, amit nulla, egy vagy több kvantor típusú elem követhet, végül
mindenképp az ige jön, de vagy eredeti pozícióban állva vagy előrehúzódva egy
F fejbe
 fókuszos (F) mondat jellemzői
o Marit mutattam be Ödönnek. Ödönnek mutattam be Marit. Én mutattam be
Marit Ödönnek.
o azonosító kirekesztő funkció
o mondat élén jelenik meg a tárgy
o igekötő az ige után, pedig a mondat befejezett aspektusú
o mintha egyetlen pontban gyűlne össze a semleges mondatnak járó
hangsúlynyomaték
o valakit azonosít, de ezzel ki is rekeszti az összes szóba jövőt, azaz a releváns
halmaz kiegészítő halmazának elemeit
o hangalakot nem öltő, de más hangalakokra sokoldalú befolyást gyakorló
operátor
o F kategóriájú fej, melybe be tud lépni egy hangalakot nem öltő fókusz operátor,
komplementumába veheti a VP igei csoportot, és módosítói pozíciót nyújthat
egy csoportnak
o FP módosító betöltődik egy V’ alól kiemelt vonzattal az igekötő így
visszaelőzi az igekötőt
o az igei fej a V’ alatti mélyszerkezeti helyéről belép az F fejbe, ami ezáltal
(hang)testet ölt
o a fejmozgatást az uniformitás elv korlátozza: a koindexált összetevőknek
azonos kiterjesztés szintjén álló kategóriába kell esniük
 bármely vonzat bekerülhet a fókuszba észben tartva az uniformitás elvét
o az FP módosítóban lévő összetevő által leírt részhalmaz azokat a szereplőket
jelöli meg, akire igaz az F komplementumában leírt állítás, a „másokra” viszont
határozottan hamis
o a mondathangsúly és a legnagyobb figyelmet érdemlő információ a kiépülő
módosítói pozícióban van
o duplafókusz
 Csak mi írunk csak az olimpiáról.
 a felső FP komplemetumába egy újabb FP kerül
 lokalitás elve: a fejből hierarchiában eggyel magasabban álló fejbe lehet
mozgatni egy elemet
 az igekötő a két fókuszált elem közt fog elhelyezkedni
  az igének akkor szabad egy fejbe belépnie, ha ezt kis lokális lépésben
(lépésről-lépésre teszi meg)
o tükörfókuszos szerkezet
 Marit küldte oda a tánctanár Ödönhöz.  Mari az egyetlen, akit a
tánctanár kizárólag Ödönhöz küldött oda
 operátorkategória komplementumában is legyen vonzathely
1. op. egziszt.
- volt már olyan, hogy megtörtént
- volt már olyan szituáció, melyben…
- V komplementum a főnévi vonzatok alapvetően arra szolgálnak, hogy
rámutassanak azokra a szereplőre, akik között lejátszódik az ige által leírt
szituáció - - referenciálisnak kell lenniük, azaz DP kategóriájuk  ezalól az
egzisztenciális kvantor kivétel; NP kategóriájúak
- nem arról van szó pl. hogy volt már egy konkrét Péter, aki egy konkrét Marit
vett feleségül, hanem arról hogy volt már olyan Péter nevű egyed, aki egy Mari
nevű lányt vett el  Vett már Péter Marit feleségül.
- Olvasott már irodalmas diák nyelvészetis könyvet el.  egzisztenciális
fókuszhéjra van szükség
2. op. felsz.
- az igető megelőzi az igekötőt, pedig a felszólítás független az aspektustól
- arra szólít fel a beszélő, hogy egy cselekvés elvégzése történjen meg
- egy folyamatos szituációra is vonatkozhat felszólítás: Épp másszunk fel a
bordásfalra, amikor belép a tanár!
- F fejben áll az op.felsz így az ige visszaelőzi a VP-módosítóba lépő igekötőt, az
igekötő így a V fej mögött marad, mivel arra történik a felszólítás, hogy éppen
folyjon valaminek az elvégzése
-
 kvantor (Q)
- bármely vonzatot az igekötős ige elé tud csalogatni
- a megnevezett szereplők létezésén kívül még legalább egy további szereplő
létezését állítja – op. is
- az univerzálisan releváns halmaz minden elemére állítást tesz – op. disztr.
- ha a szerepet a csoport, mint oszthatatlan együttes tölti be, akkor csoportolvasatról
beszélünk
- ha külön-külön játsszák el az adott szerepet, akkor az olvasat disztributív
Mindhárom fiú felemelte a zongorát.
3. op. is
- az is-es kifejezést disztributívan kell értelmezni
- az is szócskának nem jár hangsúly, partikulaként viselkedik, rá kell
csüggeszkednie egy hangsúlyos intonációs egységre
- Mari DP-je egy konkrét lányra utal, a Marit is DP-je legalább kételemű
4. op. disztr.
- a minden-es kifejezéseket vonja maga elé
 topik (T)
- (Képzeld!) Marit bemutattam egy angol srácnak. Péter bemutatta Marit
Ödönnek.
- a topikalizálás tartalmi hatása inkább pragmatikai/szövegtani
- a topikalizált összetevő azokat az alaphangsúlyokat viseli, amelyeket
vonzathelyen is viselhetne
- a szabadhatározókat továbbra is csatolni kell
o természetes szubjektum – Tterm. szubj.
o kontrasztív topik
- # szimbólum  emelkedő, majd eső hangsúlyozás
- ’bezzeg’
- a kizárás implikál; nem arról van szó, hogy a releváns halmaz valamennyi
meg nem nevezett elemére hamis a TP komplementumában szereplő
állítás, csupán arról, hogy van olyan (kontrasztként szolgáló elem) amire
hamis.
 hatókör-értelmezés
- az operátorok vezérlik a hatókörüket
- a magyar nyelvben az operátorok megelőzik a szórendben a hatókörüket
- az operátor a jelentésgazdagító elemet jelenti, a hatóköre pedig azt a
jelentéstartalmat, aminek a jelentését gazdagítja
- egy csomópont a testvéreit vezérli, illetve az azok által dominált csoportokat
- konfigurációs hierarchia: alany, tárgy, egyéb vonzat  az alany van
legmagasabban, mert egyoldalúan vezérli a másik kettő csomópontját, és az
egyéb vonzat van a legalacsonyabban, mert csak a saját fejét vezérli, így az
alany és a tárgy által egyoldalúan vezéreltetik.
 a magyar ebben az értelemben nem konfigurációs nyelv
 inherens operátorok
o kérdőszó
 V’ alatti vonzathelyen nem marad, fel kell vennie a hatókörét
 FP módosítói pozíciójában kiválóan érzi magát
 egyedi kivétel a miért duplafókuszos konstellációban, ilyenkor a miért
csatolódik a hatókörében álló FP-re Miért Marit mutattad be
Ödönnek?
 egy kérdőszó csak akkor funkcionálhat kérdő operátorként, hogyha FP
módosítóban áll
 A szappanoperában ki kit vett feleségül?  egyedül a kit áll
fókuszban, az előtte álló kettő kvantor  „minden fiú esetében
mondjuk meg, hogy kit vett el” (op.diszt)
 Ki vett feleségül kit?/ Péter vette feleségül Marit.  tükörfókusz
  eldöntendő kérdés: tetszőleges YP csatoljuk az operátort (op.ek)

o tagadás
 nem szócska triviális NegP-t alkot, csatolni kell, mert a mondatba
szabadon beilleszthető, semmi nem kívánja meg vonzatként
 az igekötő lent marad (nem lép VP-módosítóba), mert a cselekvés nem
befejezett, nem történt meg
Be nem mutattam Marit Ödönnek.  nyomatékosítást szolgálja az
igekötő
 mondattagadás
 Nem mutattam be Marit Ödönnek.
 mondattagadás mindig az ige felszíni helyének kiterjesztésére
kell, hogy csatolódjon; semleges helyzetben V’ra, fókuszosban
F’-ra (Marit nem mutattam be Ödönnek.)
 mondatrésztagadás
 Nem Marit mutattam be Ödönnek.  fókuszos mondat, melynek
FP- módosítójában egy negatív DP van; NegP vezérlési
tartományában tehát csak Mari van benne
 skalárisak (fok, mérték, mód, gyakoriság kifejezése)
o pozitív/negatív, maximális/nem maximális
Pozitív/negatív maximális
o pozitív maximális mindig QP-módosító
o nagyon VP-re csatolás
o negatív maximum soha QP-módosító
 a soha a mindig allomorfja, amit negatív hatókör esetén kell használni
 senki pedig a mindenki negatív hatókör
Pozitív/negatív nem maximális
o ritkán fókuszos közeg, mert éles értéket közölve mutatnak rá egy
adott pontra a skálán
o gyakran kvantoros közeg, mert egzisztenciális tartalommal is
megjelenhet (nagy ritkán)
 sajnos, tegnap
o kanonikus (hatókörüknek megfelelő) helyük: TP-re csatolva, VP-re
csatolva
o szórendi módosulás nem von magaután jelentésbeli módosulást
o csak a stilisztikai „szabályok” szabnak nekik keretet