óir

9IFEDAN#I-t
loRgl\rYoR.,
KanÁcsoNY A HARÁNGToRoNYBAN
 A NorRE DauB-t roRoNYlR
qlXXrt

uasimodo a harangtoronybóI bámulta a hóesést,

\-, amelv fehér takaróval fodte be a várost. Kará-

csonyeste
-./ volt. A \enttházak ablakain át forrő szíveket és

boldog családokat látott a díszes fenyőfák kortil.

_ oly"" 5rönyöríí Pái'zs karácsonykor _ sóhajtotta. _

É.'-"g tilhetek itt

a jéghideg kőfalak

közótt, teljesen

egredtil.

- Hory érted

azt, hogr egye?t;l?

_ vonta föl a szem-

232
 KÁRÁcsoNY Á HARANGToRoNYBÁN

tildoket Victor. A szobrok eS/ pillanat alatt megelevene&

tek. _ Mit képzelsz, mi mik va5runk?

_ E;grszerű' díszítőelemek ? _ tette hozzá Hugo.

A vén I-averne kozelebb

csoszogott.

- Lássátok b",

fiúk, mi nem sokat

számítunk. Quasi
a baútnője után
epekedik.

- Esmeralda
a barátnőm - tiltalrczott ouasi.
 A NoTRE DÁME_I ToRoNYŐR

- C-sak egr |ány a

sok koztil - jegrezte

meg Victor.

- Csak eg/ ba-

rát _ mondta Hugo.

_ A cigányoL *ry
lakorruít iilnek ma este _

kozolte Quasi. _ Esmeralda biztosan lihít süt. Semmi

okom
azt remé]ni...
_ ...ho5z jut ideje rád gondolni
- fejeztebe Victor Hugó-
ra kacsintva.

%4
 KÁRÁcSoNY Á HARÁNGToRoNYBÁN

_ Miután Quasi megmentette Esmeralda életét,a lány

megígérte,hory 5rakorta meglátogatja majd. Éseddig a na-

pig állta is a szavát.

Te is meglátogathatntí? _ vetette fel Hugo.

-
_ Nem lehet _ válaszol-

ta Quasi. _ Énfelelek
a harangokért. EJő-
ször vecsernyére kell
harangoznom, aztán

az é)féllharangszó kö-

vetkezik.

235
 Á NorRE DÁME-I ToRoNYŐR

- Semmibaj - mondta Victor. - Rendezhetnénk saját iin-

neps{get!

- Ráférne elTe a helyre ery lois üd.ímsríg - follatta

Hugo.

Laverne na5zot fütqrentett. Pár másodperccel kesabb

:,;!4!*irffir l l!!pj:4-1 . .. . :: . 1a.:,;1'{.

 K^RÁcsoNY Á HARÁNGToRoNYBÁN

galambok telepedtek a mellvédre szép sorban. Valamit sú-

gott nekik, és már tovább is reptiltek.

De e5z szempillantás múlva visszatértek _ fenyő.s"k_

kal, ma5,'algailyakkal és fagröngÁtizérekkel a csőrii]<ben.

- Ésmost munkára, Quasil _ szőLt La'verne.

Aho5' Quasi a falakat diszítette, érezte, hory magánya

tovaszáll. Mégiscsak részese lehetett a karácson;rnak.

- Jól jonne né}uínyryerfira is - javasolta Victor. _ Félel-

metesen sötét van idebent.

Quasi lement a katedrálisba, és kölcsönvett e5ret-kettőt

a bőséges oltári 5rerryakészletből. Hamarosan fér5rárban

úszott h"ly és minden részletébenpontosan olyan ünnepi
"
 NoTRE DAME_I ToRoNYŐR

hangulata volt,
mint alant a vá-
rosi otthonoknak.

Vacsora #ra-
nánt Quasi a szo-

kásos kenyeret és

sajtot vette eIő.

A szerény koszt
nem nas/on illett a szépen felékesítettasztalhoz.

_ Gondolhattam volna rá _ mot;rogta _, hory jobb étke-

ket kellene feltálalnom.

238
 KÁRÁcsoNY HÁRÁNGToRoNYBAN

_ A lakoma nem attól lakoma, amit eszel _ vigasztalta

I-averne. - Hanem attóI, akivel megosztod.

_Igazadvan - felelte Quasi. _ É.szerencsés va5rok,
hory a legsziklaszilárdabb barrítaim kozott lehetek.
_Eztjól mondtad!_ mosolygott szélesen Hugo.

239
 A NoTRE DamB_l ToRoNyŐn

Abban a pillanatban lépteket hallottak a lépcső felől_ si-

etős lépteket. Vajon ki lehet az? A katedrális őre, aki a s/er-

tyáit keresi? E5' rendőr; aki ellenőrzi, nincs-e tűz a torony-

ban? Frollo feldtihodcitt szelleme, aki tönkre akarja tenni a

karácson;rt?

Felpattant az ajtó. Quasinak aIéIegzete is elakadt.

240
 KARÁcSoNY Á HARÁNGToRoNYBÁN

- Esmeraldal
_ Boldog tr<arácsonf ! - kiríItotta alány Hatalmas tálat

4yújtott felé, amelyen libastilt illatozott.

Nyorníban Djali lépett
be és az egész
"bá'y-
társulat _a férfiak
karácsonyi dalokat
pengettek es frijtak,

az asszonyok p"dig

kenyérrel, 5riimölcs-

csel és finom karácso-

r5ri süteméryekkel megTa-

241
 A Nornr, DAME-r roRoNylR

kott kosarakat cipeltek. A cigányok rendkiviil ktilcinlegessé

szerették volna tenni Quasimodo idei karácsonyát.

Esmeralda k<lrbepillantott a gzö4yörűen feldíszítettto-

ronyszobában.

- Elárultátok neki!_ fordult avízköpőI<höz.

 KARÁCsoNY A HARÁNcToRoNYBAN

Quasi rnegrázta a fe)ét.

_ Nemtudtam, hory eljottok. De be keIIvallanom, erősen

kívántam.
_lFrát teljesiilt a kívánságod!_ mondta Esmeralda.

Hozzáfogott, ho5,r e\rendezze Quasi asztalána karácso-

4yi lakom.ít, de mire üsszafordult , ő rrrát eltűnt.

u3
 NornE DÁME-I ToRoNYlR

- Ouasimodo!

A]<kor azonban meghallotta a karácsonyesti vecser4yére

szőHtő harangok zúgását. Boldogabban zengtek-bongtak,

mint azelőtt hírmikor.

244