KARÁCSONYI BŰNBOCSÁNAT

101 K I S K U T Y A

E
gy szép téli estén, miközben Pangó és Perdita 99 köly­

kével tévét nézett, Roger és Nanny egy hatalmas fát

vonszolt be a szobába. Friss, zöld fa volt, amely a f enyőer­

dők illatával töltötte be a szobát.

Amikor Nanny és Roger dolgavégeztével kiment, a köly­

kök a fa köré gyűltek, hogy közelebbről is megnézzék.

- Mi folyik itt? - fordultak

az anyjukhoz ijedten a

kis pöttyö­

sök.

6
 K A R AC S O N Y I B Ü N B O C SA N A T

- Ne féljetek, kicsikéim - mondta Perdi. - Mindig így

kezdődik a karácsony.

- Kará-csíny? Kar:á-csont?

Nem volt se csíny, se csont, felfordulás viszont annál in­

kább. Aznap este a padlót fenyőtüskék, díszekkel teli dobo-

7
 101 K I S K U T Y A

zok, csillogó ezüst angyalhaj és villogó lámpafüzérek borí­

tották. A kiskutyáknak szinte már alig jutott hely.

Roger és Anita nagyon furcsán viselkedtek: létrára

másztak, ragyogó színes üveggömböket aggattak a fa ágai-

8
 K A R AC S O N Y I B Ú N B O C SA N A T

ra, és azon vitatkoz-

tak, angyalt vagy csil­

lagot tegyenek-e a fe-

,,,, ,, ,,
nyo csucsara.

Végre-valahára elké­

szült a fa, és a szobában

is rend lett. Roger ak­

kor f elkattintott egy kapcsolót. Az égők fénye és a tündöklő

karácsonyfadíszek csillogása varázslatos ragyogással töltöt­

te be a szobát. A kölykök tátott szájjal bámulták a fenyőt.

Különös dolog ez a karácsony, gondolták.

9
 ] Ü ] I< I S 1( U T Y A

Aznap este, amikor Pangó és Perdita lefektette a kisku­

tyákat a kosarukba, elmesélték nekik, mi az a karácsony.

Ilyenkor a kétlábúak, mint Roger és Anita, igyekeznek meg­

mutatni a családjuknak és a barátaiknak, mennyire szeretik

őket.

10
 K A R Á C S O N Y I B Ű N B O C SÁ N A T

Üdvözlőlapokat küldenek egy­

másnak, süteményt sütnek, ka­

rácsonyi dalokat éne_kelnek, és

nundenhová fagyöngyöt akasz­

tanak, hogy legyen okuk a pu­

szilkodásra és az ölelkezésre. Bi­

zony, furcsa dolog a karácsony, de

Pongó biztosra vette, hogy a kölykök szeretni fogják - ha

mást nem is, a vacsorából maradt velős csontokat nunden­

képpen.
,,
- Es ez még nem nunden - tette hozzá Perdi. - Kará-

csony éjjelén, amikor már nundenki lefeküdt, az emberek

11
 101 K I S K U T Y A

ajándékokat dugnak a fa alá

a szeretteik számára.

- Tudjátok - jegyezte meg

Pangó -, a karácsony az aján­

dékozás ünnepe.

- Mi is kapunk ajándékot?
- kérdezte P ufi.

- Lehetséges - felelte Perdi. - Emlékszem, tavaly egy új

nyakörvet kaptam Anitától.

,,
- En pedig egy piros labdát - tette hozzá Pangó.

- Remélem, valaki minket is szeret - mondta Kuksi.

12
 K A R ÁC S O N Y I BŰ N B O C SÁ N A T

- Ne aggódj - nyugtatta Pereli. - Szeretnek.

Karácsony napján a kölykök már hajnalban felébredtek.

Beosontak a szobába. Ahogy remélték, a fa alatt színes pa­

pírba csomagolt ajándékok hada sorakozott.

- Szeretnek minket! - örvendezett Paca. Azzal mind az

13
 101 K I S K U T Y A

ajándékok közé vetették magukat, nyúzták, tépték és rág­

ták a csomagokat. Rrrrrrrrr! De jó móka az ajándékok ki­

bontása!

Mázli kinyitott egy dobozt, és nagyon meglepődött: -

Parfüm?

Kuksi egy pöttyös nyak­

kendőt ráncigált elő a se­

lyempapírból: - Minek

nekem még több pötty?

Paca csüggedten

emelt fel egy csipkés

zsebkendőt.

14
 K A R Á C S O N Y I B Ű N B O C SÁ N A T

Aztán amikor Pelyhes egy szatén hálóinget kotort elő,

Mázli csak annyit mondott: - Ajjaj!

A többi kölyök kórusban

visszhangozta: - Ajjaj!

A folyosóról Ro­

ger és Anita hangja

szűrődött be.

- El innen! - vak­

kantott Pufi. Erre

mind a 99 kölyök neki­

iramodott, gyorsan elbújtak a

székek alá, a dívány mögé és a függöny redői közé.

15
 101 K I S K U T Y A

Hallották, amint Roger átlépi a küszöböt.

-Mi a manó!
- Ó, jaj! - kiáltott fel Anita.
- Perdi, Pangó! Hol vagytok? - rikkantotta Roger.

A kölykök hallották szüleik körmének kopogását, ahogy

a szobába siettek. Amikor odaértek, Pangó csak annyit

mondott: - Vau!

Perdi pedig megismételte: -

Vau!

A kis pöttyösök reszketve

húzták összébb magu�at. Ezért

biztosan kikapnak.

16
 K A R ÁC S O N Y I BŰN B O C SÁ N A T

De akkor, mintha csak muzsika

szólna, Anita felkacagott.

Roger pedig kuncogva azt

,,
mondta: - Ugy látszik, valaki

segített nekünk kicsomagolni

az ajándékainkat.

- Hát nem kedves a kölykök­

től?! - szólalt meg Anita rö­

vid hallgatás után.

- Hívjuk ide őket - java­

solta Roger -, és köszönjük

meg nekik. Gyertek, pöttyöskék ! Ide, kutyuskák !

17
 101 K I S K U T Y A

A kölykök egymásra néztek. Előmerészkedjenek?

- Annyi dobozt kell még kibontanunk. Bárcsak segítené­

nek benne! - jegyezte meg Anita fennhangon.

Szépen egyenként előbújtak a kölykök - először kúszva,

majd ugrándozva. Valclc-"alclc-"a/clc!

Mind a fa köré gyűltek, és Roger újabb ajándékokat hú­

zott elő a fenyő ágai alól. -

Rajta, fiúk-lányok!

18
 K A R ÁC S O N Y I BŰ N B O C SÁ N A T

A kölykök boldog visongással estek neki a csillogó cso­

magoknak - a gubancos szalagoknak, a ropogós kartonok­

nak, a zizegő papíroknak. Pangó és Perdi egymásra nézett.

- Csatlakozunk hozzájuk? - súgta Pangó.

- Ez az első karácsonyuk - felelte Perdi -, hadd

legyen most Ö.íJélc az öröm.

19
 101 K IS K U T Y A

Mindketten sóvárogva nézték a levegőben hóviharként

kavargó selyempapírfoszlányokat.

Miután az összes ajándékot kicsomagolták, csinos kis

20
 K A R A C S O N Y I BŰ N B O C SA N A T

halomba rakták, a papírokat pedig elégették a kandallóban,

Anita egy hatalmas kosarat hozott elő.

- Sajnos, ezeket nem volt időnk becsomagolni - mond-

/

ta. - Amde - mosolygott - mára már úgyis eleget dolgozta-

tok.

21
 101 K I S K U T Y A

Minden kiskutyának egy-egy sípoló játékot adott. A ko­

sár aljából két zöld-piros karácsonyi pulcsit húzott elő

Pangó és Perdi számára.

- Ezeket Anita maga kötötte - büszkélkedett Roger.

Amikor a karácsonyi lakoma is véget

ért, és az utolsó csontot is

alaposan megrágcsál­

ták, Perdi a kosaruk­

ba terelte a kölyköket.

- Tetszik a kará­

csony! - vakkantotta

Kuksi.

22
 K A R AC S O N Y I BŰ N B O C SA N A T

- Tetszenek a játékaink! - tette

hozzá P ufi.

- Tetszik a selyempapír! - je­

lentette ki Pelyhes.

- Emlékeztek rá, mikor azt

mondtuk, a karácsony az ajándékozás

ünnepe? - kérdezte Perdi.

- Emlékszünk - felelték a kölykök.

- Ez a megbocsátás ünnepe is - mondta szelíden Pan-

gó. - Szerencsétek, hogy Roger és Anita karácsonyi hangu­

latban volt.

A kiskutyák megütközve néztek rá.

23
 101 K I S K U T Y A

- Mostantól nincs több csomagbontás - csak ha enge­

délyt kaptok rá. Ugye megjegyeztétek?

Bizony, megjegyezték.

Legalábbis amíg el nem jött újra a karácsony.

24
LAT C
 H A M U P I P Ő K E

K
arácsonyeste volt, és Hamupipőke nagyon egyedül

érezte magát. Mostohája és annak két lánya, Drizel­

la és Anasztázia, vidékre kocsikáztak, hogy az ünnepeket

gazdag unokatestvére­

iknél töltsék. Hamupi­

pőkét persze nem hív­

ták. Őt otthon hagyták,

hogy söpörjön, mosson,

és az állatokat etesse.

lVliközben Hamupipőke

az elhamvadt tűz mellett

26
 K A R ÁC S O N Y E G E R E K K E L

üldögélt, rég elmúlt karácsonyokra gondolt - milyen jó is

volt az apjával együtt díszíteni az otthonukat, és ajándéko­

kat csomagolni barátaik számára, akik ilyentájt meglátogat­

ták őket. Könnycsepp

gördült végig az ar-

can.

Guszti és Dzseki

szaladt oda hozzá.

Egérbarátai megérez­

ték, hogy szüksége

van rájuk.

27
 H A M U PI P Ő K E

- Hamupipőke szomo­

rú? - érdeklődött Dzseki.

Hamupipőke a kezébe te­

mette arcát.

- Arról van szó, hogy ...

Karácsony van! - mondta.

- Karácsony, Hamupipőke? - csipogta Guszti. - Egyál­

talán nem úgy néz ki.

- Hol a fagyöngy? - kérdezte Dzseki. - Hol a fenyőfa?

Hát karácsony ez?

Hamupipőke elmesélte, hogy a mostohaanyja és a mosta-

28
 K A R ÁC S O N Y E G E R E K K E L

hatestvérei döntöttek így- ők úgyis elutaznak, a karácsony

meg túl nagy felfordulással járna.

- Szeretem a karácsonyi felfordulást- sóhajtott Hamu­

pipőke-, és a sok tennivalót. Az is a mulatság része.

- Még nem késő - jelentette ki Guszti. - Lássunk neki,

Hamupipőke!

29
 H A M U PI PŐ K E

Hamupipőke egy

nagy tál tejjel becsalta

Lucifert, a macskát

egy emeleti kis szobá­

ba, és rázárta az ajtót.

Akkor aztán Dzse­

ki és Guszti kérésére

szorgoskodni kezdtek

az egerek és a madarak: a közeli erdőből fenyőgallyakat,

magyalágakat és fagyöngyöt hoztak, amelyeket dús füzérré

fontak.

30
 K A R ÁC S O N Y E G E R E K K E L

Eközben Hamu­

pipőke keresett egy

apró, formás kis fe­

nyőt, kivágta, és ku­

tyája, Brúnó segít­

ségével egy szánon

hazavontatták. Ba­

rátaival együtt pi­

ros almákkal és szí­

nes bogyókból fű­

zött láncokkal díszí-

31
H A M U PI P Ő K E

tették fel a fát. Végül az ott­

hon talált gyertyákkal ékesí­

tették az ágakat.

Amikor meggyújtották a

gyertyákat, Hamupipőke és

kis barátai szájtátva csodál­

ták a fát. A lány megbor­

zongott a gyönyörűségtől.

- A karácsonyfa a re­

mény jelképe - mondta. -

Már a látványa is reménnyel

tölt el.

32
 K A R AC S O N Y E G E R E K K E L

- Én is reményteljes vagyok

jelentette ki Guszti. - Ka­

punk jó karácsonyi vacsorát is?

- Jaj nekem - sóhajtott Ha­

mupipőke. - A nagy sürgölődés

közepette teljesen megfelejtkez­

tem róla. Már biztosan éhesek

vagytok.

Átnézte a konyhaszekrényt,

de csaknem teljesen üres volt.

A sonkákat, sajtokat és befőtte-

33
 H A M U P I P Ő K E

ket rejtő pince ajtaján hatalmas lakat lógott, úgyhogy egy

zablepényen és a tegnapi borsóleves maradékán kívül semmi

ehető nem volt a házban.

Hamupipőke az asztalra tette szegényes vacsoráját.

- Sajnálom, de nem szolgálhatok nagy lakomával

mondta.

34
 K A R ÁC S O N Y E G E R E K K E L

- Egy egész zablepény? - örvendezett Guszti. - Az bi­

zony lakoma. Jobb, mint a morzsa, igaz?

- A lakomához nem csak étel

kell - magyarázta Dzseki -,

hanem barátok is. Egyet­

értesz, Hamupipőke?

Hamarosan - nagy

vigasság közepette -

még az utolsó morzsát

is eltüntették.

Vacsora után Hamu-

pipőke almát hozott be a kertből, és pitét sütött belőle.

35
 H A M U P IP Ő K E

,,
Edes illat lengte be a szobákat - végül mégiscsak kará-

csonyi lett a hangulat. Mit számít a múlt vagy a jövő? Nem

fázott, teli volt a hasa, és ked ves barátok vették körül.

- Kös zönöm ,

hogy velem ünnepli­

tek a karácsonyt -

mondta.

- Várjál, várjál,

Hamupipőke! - ki­

áltotta Dzseki szé­

lesen vigyorogva.

36
 K A R AC S O N Y E G E R E K K E L

- Nem bontod ki az ajándékod? - cincogta Guszti. Egy

gyűrött papírba burkolt kis csomagot húzott elő a háta mö-

gül.
Hamupipőke kibon­

totta.

- De gyönyörű!

Drizella néhány kise­

lejtezett szalagj ából az

egerek fejdíszt fontak,

amelyen aprócska gyöngyök szikráztak. Amikor föltette, az

egerek felkiáltottak: - Egy hercegnő! Egy hercegnő!

37
 H A M U P I P Ő K E

- Te vagy a mi hercegnőM - jelentette ki Dzseki.

Hamupipőke lelkes kis barátaira nézett.

- Olyan jók vagytok hozzám - mondta. - Bárcsak én is

adhatnék nektek valamit!

38
 K A R AC S O N Y E G E R E K K E L

- Megmentettél minket Lucifertől! - felelte Guszti. - Az

nagyon nagy ajándék.

Abban a pillanatban ke­

serves nyivákolás hallat­

szott odafentről.

- Lucifer! - Hamupi­

pőke teljesen megfeledke­

zett róla. Nem szép dolog

egyedül hagyni a macskát,

bezárva egy hideg szobába, amikor mindenki a karácsonyt

ünnepli. - Nem bánnátok, ha. idehoznám?

- Lucifert? - Uccu neki, az egerek futásnak eredtek.

39
 H A M U PI P Ő K E

- Jön a macsi, mi leszünk a vacsi! - reszketett Dzseki.

- Nem köthetnétek fegyverszünetet? - kérdezte Hamu-

pipőke. - Legalább karácsony idejére ...

Guszti habozott, de aztán nagyot sóhajtott: - Ha ő ben­

ne van, mi benne vagyunk.

40
 K A R AC S O N Y E G E R E K K E L

Hamupipőke felsietett.

- Sajnálom, Lucifer. Megengedném, hogy csatlakozz

hozzánk, de mind attól félünk, hogy egeret ennél karácsonyi

vacsora gyanánt.

Lucifer megrázta a

fejét, megsimogatta a

pocakját és az üres

tejestálkára mutatott.

- Megígéred?

Lucifer bólintott.

41
 H A M U P I P Ő K E

,,
Igy esett, hogy azon a napon, amikor a hagyomány sze-

rint egymás mellé hever a farkas és a bárány, Lucifer elége­

detten szundikált a tűz mellett, Hamupipőke és egérbarátai

pedig békésen töltötték az estét - együtt, almás pitét esze­

getve.

42
BARÁTI KARÁCSONY
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

N
agy hó esett Jenny Ötödik sugárúti háza táján, de

odabent csendesen lobogó tűz melegítette a pazarul

berendezett nappalit.

- Nézd, Oliver - duru­

zsolta Jenny -, fehér kará­

csonyunk lesz!

A kandalló mellett heve-

résző Oliver szomorúan né­

zett fel párnájáról.

Jenny mellételepedett.

- Mi a baj, ci':us? Nem

érzed jól magad?

44
 B A R A T I K A R AC S O N Y

Oliver hagyta, hogy Jenny megsimogassa, és megvakar­

gassa az állát.

- Tudom én, mi a bajod - mondta Jenny, és egy fényké­

pet húzott elő. - Hiányoznak a barátaid.

Dodger, Einstein, Tito és a többi-

ek - Oliver barátai a kikötő­

ből - azt ígérték, gyakran

benéznek majd hozzá, de

már jó ideje nem látogat-

ták meg. Oliver biztosra

vette, hogy nincs rá idejük,

mert Faginnak kell segíteni-

45
 Ü L I V E R ÉS T Á R S A I

ük. Igy a cicus egyetlen négylábú társa Jenny pudlija, Geor-

/

gette volt, aki bár mostanában elég barátságosan viselke­

dett, túlságosan fenn hordta az orrát ahhoz, hogy leálljon

játszani Oliverrel.

46
 B A R A T I K A R A C S O N Y

- Tudom már, mit teszek - gondolta Jenny. - Karácsonyi

zsúrt rendezek Olivernek. Az majd felvidítja.

A kislány szülei európai rokonaiknál töltik a karácsonyt.

A házban csak a személyzet tartózkodott, így Jennynek is

jólesett volna egy kis társaság.

47
 Ü L I V E R ÉS T Á R S A I

Winston segítségével meghívót készített Faginnak és

Oliver többi barátjának. Winston cirkalmas betűkkel a kö­

vetkezőket írta egy pergamentekercsre:

� é4 .A&te §'fJflffl/ (jj)OÚfle1"/ flüta/

8indein, §'� é4 fYitc �:

!JJ� ��fi]�
!JJ� � 24-én �
e6ڷ1md>��i 6�.

48
 B A R ÁTI K A R ÁC S O N Y

A meghívót Winston egy aranyszín szalaggal kötötte át,

és személyesen vitte el a kikötőbe. Nem talált otthon senkit,

így a kilincshez erősítette.

Fagin nagyon örült a meghívásnak és felolvasta kis bará­

tainak, akik vígan csaholtak és ugrándoztak a jó hír halla­

tán.

49
 Ü L I V E R ÉS T Á R S A I

- Lefogadom, hogy pompás lakoma lesz - szögezte le

Fagin. - Azt hiszem, össze tudok szedni mindannyiunknak

egy-egy nyakkendőt, de fogalmam sincs, honnan szerezhet­

nék R. S. V. P.-t.

Jenny, Winston és a személyzet ne­

kiállt, hogy előkészítse a felséges

karácsonyi vacsorát - marha­

sültet, kacsasültet, libasültet,

valamint sokféle felfújtat és

. ,,
p1tet.

50
 B A R Á T I K A R ÁC S O N Y

Winston hívott egy virágárust, aki sugárzó fehér fények­

től ragyogó m.agyalfüzérekkel díszítette fel a szobák falát és

a lépcső korlátját. Azután hatalmas karácsonyfát állítottak,

ezüst- és aranygöm.bökkel, az

alsó ágakon pedig ízletes

csontokkal ékesítve.

Jenny több tucat üz­

letet végigjárt, hogy min­

den karácsonyi vendégé­

nek m.egfelelő ajándékot

találjon. Oliver öröm.m.el

51
 Ü L I V E R ÉS T Á R S A I

nyugtázta, amikor Jen­

ny ajándékokkal meg­

pakolva tért vissza a

kocsihoz. Boldogság

töltötte el, ha arra gon­

dolt, hogy viszontlát­

hatja régi barátait.

Karácsony este minden készen állt.

- Remélem, eljönnek - jegyezte meg kissé gondterhelten

Jenny. - Nem válaszoltak a meghívóra.

52
 B A R Á T I K A R ÁC S O N Y

Abban a pillanatban, pontban hat órakor, megszólalt

a csengő. Winston kinyitotta az ajtót, és ott állt a hat jó ba­

rát - mindannyian ny�kkendőben. Oliver örömében majd ki­

ugrott a bőréből. A cica és

a kutyusok fékezhetetlen

jókedvükben heves ker­

getőzésbe kezdtek a szo­

bában. A vendégek na­

gyon élvezték az ele­

gáns vacsorát. Nagy

halom csonton kívül

53
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

mást nem is hagytak belőle, de a szakács azt is becsomagol­

ta útravalóul a kutyák számára. Vacsora után Jenny min­

denkit a fa köré ültetett, és átadta az ajándékokat: Faginnak

egy csinos zsebórát, Dodgernek egy kolbászfüzért, Titónak

pedig egy fedeles kis vesszőkosarat, amiben a szerszámait

tarthatja. F rancis egy videokazettát kapott Shakespeare

54
 B A R Á T I K A R Á C S O N Y

drámáiról, Einstein pedig egy komfortos párnát az ágyába.

Rita és Georgette teljesen odáig voltak a gyönyörűségtől,

mivel az ő csomagjuk takaros kötött pulcsit rejtett.

Oliver egy aprócska, gyémánttal kirakott csengettyűt

kapott, amely csilingelt, miközben Jenny felfűzte a nyakör-

vere.

55
 Ü L I V E R ÉS T Á R S A I

,,
- Igy mindig tudni fogom, merre jársz - mondta. Az új

moherpulóverében pompázó Georgette kissé sértődöttnek

tűnt, de nem szólt semmit.

,,
- Es most, Jenny - szólalt

meg Fagin -, mi követke­

zünk. - Hat gyűrött

papírba burkolt, spár­

- gával átkötött csoma­

got tett elé. - Sajná­

lom, de R. S. V. P.-t

56
 B A R Á T I K A R ÁC S O N Y

nem találtunk - mentegetőzött. - Pedig mindenhol megnéz­

tük.
Jenny próbálta elfojtani a nevetést. Kibontotta az első

ajándékot.

- De szép! - kiáltott fel. Barátai

fáradságot nem kímélve szereztek

neki egy kakukkos órát, re­

mekművű madárkával, bár

hangja nem volt; egy

gyönyörű mesekönyvet,

57
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

amelynek a borítója már kissé viharverten lógott; egy kép­

keretet, amelyből hiányzott az üveg; egy félkarú babát an­

gyali szemekkel; egy kapocs nélküli gyöngysort és egy sza­

ténerszényt lyukkal az oldalán.

- Csodálatos - jelentette ki, és komo­

lyan is gondolta.

- lJgyan, semmiség.

Fagin kopott cipője orrát

bámulta. - Mindet a sze­

méttelepen találtuk. Nem

gondoltuk, hogy te ennyit

költesz ránk.

58
 B A R Á T I K A R ÁC S O N Y

- A karácsony nem költekezési verseny - nevetett

Jenny. - Tetszik minden, amit

kaptam. Különleges ajándé-

,,
kok. Es szeretem ...- Nem

tudta befejezni, mert

pfffft! Egy sercegő kék

villanással minden fény

kialudt a házban!

- Ha már a meglepeté­

seknél tartunk - jegyezte meg

Fagin-, ez a sok karácsonyi égő kicsapta a biztosítékot.

59
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

- Keresek egy zseblámpát - indult neki Jenny. Ahogy a

sötétben tapogatózva lépegetett, bummmml Nekiment egy

asztalnak, amelyen az anyja egyik dédelgetett vázája díszel-.

gett. - Ááh! - kiáltotta, mikor elesett.

- Megütötted magad? -

kérdezte Fagin valahol a

sötétben.

Hát ... Azt hiszem,

nem! - válaszolta.

60
 B A R A T I K A R AC S O N Y

- Ne mozdulj, Jenny - szólalt meg Winston. - Szilánkok

lehetnek körülötted.

Amíg Fagin és Winston Jenny keresésére indultak, Tito,

a villanyáram varázslója, kiszimatolta a rossz biztosítékot,

és pár percen belül újra fényárban

úszott a szoba.

- Egészben vagyok - mond-

ta Jenny. - Es szerencsére ...

,, ., .,. .
az anyam vazaJa 1s.

61
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

- Örülök, hogy nem tört el - lelkendezett Fagin. - Ügye­

sen elkaptad. De még annál is jobban örülök, hogy neked

sem esett bajod.

- Még jó, hogy éppen itt voltak - mondta Winston -, kü-

62
 B A R Á T I K A R Á C S O N Y

lönben talán az egész karácsonyt sötétben tölthettük

volna.

- Még jó, hogy éppen itt voltatok - ismételte Jenny -, el

sem tudnám nélkületek képzelni a karácsonyt.

63
 Ü L I V E R É S T Á R S A I

Georgette Jenny ölébe telepedett, Oliver a zongora tete­

jén dorombolt, Jenny pedig Fagint kísérte zongorán, aki ka­

rácsonyi dalokat énekelt. Eldalolta a „Kiskutyám hozz nagy

kalácsot" kezdetű nótát, a kutyusok együtt vonítottak

vele, Oliver pedig nyivákolt hozzá.

64
 �SNEjiS

• A KIS•

ARIEL TENGERI KARÁCSONYA

 A K I S H A B L E Á N Y

A
mióta Ariel fent já� a teng r fels ínén, rnásr sem �1-
. � , : ��-
.
modott, rrunt a szarazföldi eletrol. Minden eJJel, apJa

Triton király parancsát megszegve, felúszott a felszínre,

hogy a holdfényben tündöklő csodálatos kastélyban gyö­

nyörködj ék. Elkísérte őt kis barátja, Ficánka is, és persze

,.,,.
:.,....... -',

',
. ' �

66
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

Sebastian, a rák is ott loholt a nyomukban, akit maga Triton

bízott meg, hogy vigyázzon a lányára.

Egy téli estén a kis hableány csillogó szemmel fordult ba­

rátjához.

- Nézd, Ficánka! Mik azok a meseszép fények, amik

67
 A K I S H A B L E Á N Y

a . hegy et szegélyezik?
,,.
Ugy ragyognak, mint a

csillagok, pedig nagyon

közel vannak a földhöz!

Ficánka nagy sze­

mei egészen kikereked­

tek, ahogy a szárazföl­

det bámulta.

- Mintha csak a kastélyban lennének.

Minden este napnyugtakor Ariel és Ficánka visszatértek

kedvenc kis öblükhöz, hogy megnézzék, amint kigyúlnak a

68
 A R I E L T E N G E R I K A R AC S O N Y A

fények. A kastély minden este egyre fényesebben ragyogott.

Később már nem csak a kastély, hanem a kertje is úgy fény­

lett, mint a Tejútrendszer.

Egyik este Hablaty, a sirály landolt mellettük egy szik­

lán.

--: Látom, a Kalács­

csínyt nézitek - jegyezte

meg.

Ariel nagyon meg­

örült Hablaty­

nak, mivel ő

69
 A K I S H A B L E Á N Y

szakértője volt az emberek életének- legalábbis saját állítá­

sa szerint.

- Kalács-csíny?

-Amikor a csintalan emberek kaláccsal tréfálják meg

70
 A R I E L T E N G E R I I< A R AC S O N Y A

egymást. ,,Fényőünnepnek" is nevezik, mert olyankor fényes

bigyókat aggatnak a fákra.

,,
- Es mi az a sok pici ragyogás? - kérdezte Ariel.

- Az emberek gyertyákat gyújtanak az ünnep alkalmá-

ból. Milyen kár, hogy nem tudtok belesni a kastély ablakain!

Hablaty elmesélte, milyen hatalmas feldíszített fát állí-

71
 A K I S H A B L E Á N Y

tottak a kastély nagytermében. Sültektől és egyéb finomsá­

goktól roskadozó hosszú asztalokról mesélt, elmondta, az

emberek hogyan halmozzák el egymást ajándékokkal szere­

tetük jeléül, és hogyan

szórnak tele mindent csillo­

gó csomagolópapírokkal

,,Boldog Kalács-csínyt" ki­

abálva.

- Hát, igen - áradozott

Hablaty-, a Fényőünnepet

bizony érdemes megcsodál-

m.

72
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

Ariel elragadtatva

hallgatta. Mennyire

szeretett volna részt venni

az ünneplésben. Arról áb­

rándozott, hogy az embe­

rekkel együtt díszíti a fát,

énekel, táncol, lakomázik,

és ajándékokat osztogat.

Ám ebből semmi sem vál­

hat valóra, amíg nem lesz belőle is emberi lény.
,,
Igy hát Ficánkával együtt szomorúan visszaúszott apja

birodalmába.

73
 A K I S H A B L E Á N Y

- Nem akarom többé látni a kastély fényeit - mondta

Ficánkának -, hiszen úgysem osztozhatok az emberek ünne­

pében.

Ficánka nem szerette, ha Ariel szomorú volt. Sokáig tör­

te a fejét, és végül a következő ötlettel hozakodott elő:

- Rendezhetnénk eset­

leg egy saját ünnepséget.

Ariel arca f elragyo­

gott.

Miért is ne? Feldí­

szíthetnénk a nagytermet.
,,
Es adhatnék ajándékot a

74
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

nővéreimnek. Meg a Papának is. Ha látja majd, milyen a

Fényőünnep, talán rájön, hogy az emberek nem is olyan bar­

bárok.

A következő napok igen kimerítők voltak. Ariel, Ficánka

és Sebastian átkutatták az egész tengeri birodalmat a leg­

szebb kagylók, tengeri csillagok és vízinövények után. Mi-

75
 A K I S H A B L E Á N Y

után a nagytermet feldí­

szítették, Ariel és barátai

zöldmoszatok szálaiból

hatalmas fát formáztak,

ágaira pedig színes üve­

gekből készített kariká­

kat aggattak.

- Jöhetnek a gyer­

tyák! - Ariel átkutatta titkos barlangját, ahol a hajóron­

csokból összegyűjtögetett szuvenírjeit tartotta. Gyertyatar­

tókat talált, de a gyertyák mind felúsztak a víz felszínére.

76
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

Ariel Hablaty segítségét kérte: - Hoznál nekünk néhány

gyertyát? Az a legjobb az egészben.

- Hát persze - felelte a sirály. - Azt hiszem, kö'Ícdö·n�ehe-

tek párat.

A part közelében, a folyótorkolatnál Ariel rábukkant né­

hány káprázatos holdkőre - kavicsokra, amelyeket a folyó

77
 A K I S H A B L E Á N Y

mosott le a hegyekből és a tenger hullámai csiszoltak ragyo-

,, . ,,
go srmara.

- Ahá! - Összeszedte a köveket. Remek ajándék lesz be­

lőlük a családja számá­

ra, amelyből megértik

majd, mit érez.

Időközben Ficánka

mindennap fel-alá úsz­

kált a part mentén

olyan ajándék után ku­

tatva, amely a hőn sze-

78
 A R I E L T E N G E R I K A R A C S O N Y A

retett szárazföldre emlé­

kezteti majd Arielt.

Egy nap szomorú, ma­

gányos fiatal férfit látott a

parton sétálni. Amikor a

férfi megfordult, egy gomb

esett le az ingéről - egy

kristálygomb szikrázott a

parti fövenyen. Ficánka

megvárta a dagályt és megkaparintotta a gombot. Moszat­

ha csomagolta és keskeny szalaggal kötötte át.

Végül eljött a Fényőünnep estéje. Ariel szíve izgatottan

79
 A K I S H A B L E Á N Y

kalimpált, miközben tengeri rózsa szirmaiba csomagolta a

családjának szánt ajándékokat.

Miután Ficánkával a fára erősítették a Hablaty által be­

szerzett gyertyákat, Ariel egy hatalmas kagylókürtbe fújva

hívta az apját, Triton királyt, és a nővéreit.

80
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

- Meglepetésem van a számotokra- énekelte.

Ariel családja csak bámulta a feldíszített nagytermet

és a színes fát.

- Mi a tenger csudája ez?- hüledeztek a nővérei.

- Földi csuda - bugyborékolta Ariel. - Ez a Kalács-

csíny - jelentette ki büszkén-, így ünnepelnek az emberek.

81
 A K I S H A B L E Á N Y

- Ez valóban pompás - ebben mind egyetértettek, még

Triton király is.

- Figyeljetek! - szólt Ariel. - Most jön a legjobb rész.

Tűzkővel próbálta meggyújtani a gyertyát, de nem tör-

,,
tént semmi, hiszen a víz alatt nem ég a gyertya. Ujra és újra

82
 A R I E L T E N G E R I K A R AC S O N Y A

próbálkozott, a szeme megtelt könnyekkel (bár a víz alatt a

könnyek sem látszanak).

- Oda a meglepetés - siránkozott. - Pedig olyan nagyon

igyekeztünk, és most kudarcba fulladt a Kalács-csínyünk.

- Ugyan dehogy, édes lányom - vigasztalta Triton. - Bár

nem tudsz gyertyát

/. . .
gyuJtam, mmt azt a

szárazföldön teszik,

de szíved-lelked bele­

adtad ebbe a meglepe­

tés be, ezért olyan

83
 A K I S H A B L E A N Y

rendkívül különle-

ges.

Azzal fogta a
.
sz1gonyat es megce-
/ / /

lozta a fát. A gyer­

tyák egy varázs­

ütésre lángra lob­

bantak.
/

- Tessék. Igy már

jobb?

Attól a pillanattól kezdve az este varázslatos hangulat­

ban telt. Triton hatalmas lakomát rendelt, és zenészeket a

84
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

szórakoztatás végett. Amikor Ariel átadta ajándékait és

„Boldog Kalács-csínyt!" kívánt, családja majd elolvadt a

gyönyörűségtől. Nővérei nem tudtak betelni a fénylő hold­

kövekkel.

- Hol találtad ezeket a csodás ékköveket?

85
 A K I S H A B L E Á N Y

Ariel elmesélte, hogyan formálta a köveket a föld és a

tenger - közösen, egységben. Az apjára nézett, aki csak mo-

,,
solygott és bólintott. 0 értette a holdkövek üzenetét.

Az ünnepség vége felé Ficánka félrevonta Arielt.

,
- En is szeretnék adni neked valamit. Boldog Kalács-

86
 A R I E L T E N G E R I K A R ÁC S O N Y A

csínyt! - Elmesélte a lánynak, hogyan bukkant az aján­

dékra.

- Ficánka! Milyen becses ajándék! - Ariel fogta a kris­

tályt, a szalagot áthúzta a gomblyukon, és a nyakába akasz­

totta. A kristálygomb pont a szíve fölé került.

Amikor a fény

felé tartotta kis

csecsebecséjét, a

kristály úgy ra­

gyogott, rmnt a

csillagok - mint

azok a fények,

87
 A K I S H A B L E Á N Y

amelyek a hegy tetején, a kastélyban égtek. Miközben Ariel

a kristály csillogásában gyönyörködött, úgy érezte, remény

,,
gyúl a szívében. Es akkor megértette, mit jelentenek a gyer-
tyák az éjszakában.

88
MACSKARISZTOKRATIKUS KARÁCSONY
 MA C Sl< A R I SZ T O K R A T A K

P
st ast g hótaka ó f te. A áros fa ai és tornya
� � � � � � � �
ugy szikraztak a haJnali napsütesben, mmt megannyi
porcukorral beszórt sütemény.

Hercegnő az ablakpárkányon üldögélt és a varázslatos

,, .
taJat nezte.
,,

- Nézd, O'Pamacska, fehér karácsonyunk lesz!

90
 MA C S K A R I S Z T O K R A T I K U S K A R ÁC S O N Y

O'Pamacska, aki eleddig egy bársonyszékben szunyó­

kált, felült és Hercegnő felé fordult: - Ez nagyszerű, király-

nőm!

- A hó még különlegesebbé teszi a karácsonyt - felelte

Hercegnő.

- Tényleg szép. De ... -

tette hozzá O'Pamacska - a

tél nagyon hideg tud lenni,

és élelmet is nehezebb sze­

rezni. - Ennek már a gon­

dolata is lehangolta.

91
 M A C S K A R I S Z T O K R A T Á K

O'Pamacska boldog volt Madame Bonfamille fényűző

palotájában, imádott Hercegnője és három tehetséges kisci­

cája Berlioz, Toulouse és Marie mellett. Madame ízletes éte­

lekkel, puha párnákkal és gyakori kocsikázással kényeztet­

te őket. De azért néha hiányoztak O'Pamacskának a régi

haverok a sikátorból, és gyakran volt bűntudata amiatt,

92
 M A C S K A R IS Z T O K R A T I K U S K A R ÁC S O N Y

hogy ő jóllakottan üldögél a melegben, míg a többiek a ku­

kákban kutatnak élelem után.

- Ma Madame feldíszíti a házat az ünnepekre - mondta

Hercegnő. - Várj csak, míg meglátod, mi következik. Te is

izgalomba jössz majd.

93
 M A C S K A R IS Z T O K R A T Á K

O'Pamacska arra gondolt, vajon miként láthatná baráta­

it az ünnepek alatt.

A készülődés valóban izgalmas volt, főleg a kiscicáknak,

akik az egész sürgés-forgás közepében nyüzsögtek: zizeg­

tették a selyempapírt, letekerték a szalagokat, és a behemót

karácsonyfa ágain hintáztak.

Madame csak türelmesen mo­

solygott a bolondozásukon.

- Most játsszátok ki ma­

gatokat, aranyoskáim. Ha

minden elkészült, viselkedne­

tek kell.

94
 MA C S K A R l S Z T O K R A T ! K U S K A R AC S O N Y

Karácsonyestére az egész ház karácsonyi derűtől ragyo­

gott. A szalonban a nagy zongora melletti fenyőfa szinte a

boltozatos mennyezetig ért. Mindenféle fényes díszek

csüngtek az ágain: aranyszín madarak

és pillangók, holdak és

csillagok, üveggömbök és

virágok. A tűlevelek közt

arany angyalhaj tekerő­

dzött, és minden ág vé-

,.
gen egy-egy gyertya pis-
.

lákolt.

- Látod? - fordult Her-

95
 MA C S K A R IS Z T O K R A T A K

cegnő O'Pamacskához. - Hát

nem gyönyörű a karácsony?

- Persze, Hercegnő -

hangzott a válasz. - De ...

- Hát nem jó móka a

karácsony? - folytatta

Hercegnő. - Gyere, nézd

meg, hogyan csomagolja

Madame az ajándékokat. Ilyen csomagokat még nem láttál!

Hercegnő a dolgozószobába vezette, ahol Madame ép­

pen az óriási ajándék.halom utolsó dobozára kötött sárga

masnit.

96
 MA C S K A R IS Z T O K R A T I K U S K A R ÁC S O N Y

- Íme - sóhajtott Madame-, készen állunk a karácsonyra!

Ezután Hercegnő a hallba vezette O'Pamacskát.

,,
- Es ez még nem minden - mondta. - Megmutatom, mi
a legjobb az egészben.

Amint a konyhába léptek temérdek mennyei illat csiklan­

dozta meg O'Pamacska orrát. Fűszeres felfújtak, almás pi­

ték, libasült ...

97
 MA C S K A R I S Z T O K R A T Á K

- Mmmm - nyalta a száját O'Pamacska. - Ez Lehet a

legjobb az egészben.

- Hogy érted azt, hogy Lehet? - kérdezte Hercegnő.

O'Pamacska nem válaszolt, hanem - aznap első ízben -

elvigyorodott.

98
 MA C S K A R I S Z T O K R A T I K U S K A R ÁC S O N Y

A következő nap mindenki a kicsomagolás lázában égett,

ajándékoktól roskadozó vendégek hada jött-ment a palotá­

ban. Madame hatalmas halomba rakta a kidobandó csoma­

golóanyagokat, és hagyta, hogy Berlioz, Toulouse és Marie

addig fogócskázzanak benne,

anúg teljesen kimerülnek.

Amikor már minden

vendég elment, Madame

még három csomagocs­

kát hozott elő, amelye­

ket már korábban félre­

tett. Ez a három élénk szí-

99
 M A C Sl< A R I SZ T O K R A T Á K

nű kis doboz a kiscicák ajándékát rejtette. Toulouse egy új

festőkészletet kapott, Berlioz néhány új kottát, Marie pedig

egy ezüstcsengettyűs

nyakláncot, amely csi­

lingelt, miközben ő éne­

kelt.

Hercegnő mosoly­

gott a macskakölykö­

ket látva.- O'Pamacs-

,.
kához fordult: - Erted

most már, mire gondol­

tam a karácsonyt illetően?

100
 MA C S K A R I S Z T O K R A T I K U S K A R ÁC S O N Y

De O'Pamacskának hűlt helye volt.

A vacsoraasztal gyönyörű­

en meg volt terítve - mikulás­

virág és arany gyertyatartók

díszítették. Az asztalfőn

Madame ült, jobbján Her­

cegnő és a három kiscica.

O'Pamacska helye üres volt

a bal oldalon.

- Vajon hol lehet O'Pa­

macska? - duzzogott magában Hercegnő. - Nem illik így

megvárakoztatni Madame-ot.

101
 MA C S K A R I S Z T O K R A T Á K

Abban a pillanatban nagy lárma hallatszott a bejárati aj­

tó felől. O'Pamacska masírozott be, nyomában pedig régi

barátai, Sicc-Mic és bandája.

A kóbor macskák hangosan

nyivákoltak.

- Üdvözletem!
/

szólt Madame. - Es

boldog karácsonyt

mindnyájuknak!

A banda tagjai

helyet foglaltak az
//

asztalnál. Oket követ-

102
 MA C S K A R I S Z T O K R A T I K U S K A R Á C S O N Y

te a kóbor macskák nagy csapata,

akik annak idején megmentették

Hercegnőt és a kölyköket a

Timbuktuba küldéstől.

Madame becsöngette az

inast.

- Behozhatja a libasültet.

- Majd mosolyogva hozzátette: - De

először a kedves vendégeknek muzsikálniuk kell a vacsorá­

jukért.

Sicc-Mic és barátai rágyújtottak a „Száncsengő csing-

ling-ling"-re.
103
 M A C S K A R I S Z T O K R A T Á K

Ez volt a legszökdécselősebb, legfékevesztettebb csilinge­

lés, amely valaha is felverte a karácsony csendjét.

- Na, ez az igazi karácsony! - mormolta csak úgy maga

elé O'Pamacska a nagy mulatozás közepette.

úgy látszott, mindenki egyetért vele.

,;

Es

104
A CSODÁLATOS TÉLI FA
 B A M B I

E
gy reggel Bambi arra ébredt, hogy puha, fehér takaró

borítja az egész világot.

- Ez a hó - magyarázta neki az anyja. - Azt jelenti,

hogy itt a tél.

- Hó? Kérdezte Bambi.

Szaladt egy kört és érezte,

hogyan ropog a hűvös

hó a patái alatt, miköz­

ben nyomokat hagy

körbe-körbe. - Szeretem

a havat.

106
 A C S O D ÁL A T O S TÉL I F A

A hó szép látvány, de a tél kemény is tud lenni - figyel­

meztette az anyja. - Főleg ha az állatok nem találnak élel­

met.

Abban a pillanatban Tappancs kiáltott oda Bambinak a

tó befagyott jegéről: - Szia, Bambi! Gyere velem csúszkál­

ni! Nézd, megkeményedett a víz!

107
 B A M B I

- Bambi búcsúzóul az anyja or­

rához dörgölte a nóziját, és to­

vaugrabugrált a barátjával.

Virág ment oda hozzá­

juk, hogy megnézze, mire

készülnek.

- Jössz velünk korcso­

lyázni? - érdeklődött Bam­

bi. - Kemény a víz.

- Köszönöm, nem - felel-

,,
te a borz. - Eppen hosszú téli ...
álomra készülök hajtani a fejem.

108
 A C S O D ÁL A T O S TÉL I F A

- Kemény a tó. Gyere csúszkálni! - hívta Bambi a mó­

kust, aki az odújában üldögélt a nagy tölgyfán.

- Köszönöm, de mogyorót kell eltennem a hosszú télre.

A pele is elbújt a fészkébe, a

medve pedig már aludt a bar-

langjában. Bambi egyedül

ment le a tóhoz, ahol Tap­

pancs és nyuszibarátai han­

gos üdvrivalgással fogad-

ták.

109
 B A M B 1

Bambi számára a korcsolyázás nem volt sem olyan jó

móka, sem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre látszott.

Több tucatszor nagyot puffant a jégen, mindene megfájdult

és meg is éhezett. Ezért Bambi anyja keresésére indult.

110
 A C S O D ÁL A T O S TÉL I F A

- Mama, éhes vagyok - szipogta.

Füvet keresett, de mindent

beborított a hó.

- Ma bújócskázik a vacso­

ránk, meg kell keresnünk

e,

hangzott a válasz.

Az anyját követve Bambi a 1 ,

havat böködte, amíg már úgy érezte, lefagy

az orrocskája. Végre-valahára rábukkantak egy dombocs­

kányi fűre. Amíg ő evett, az anyukája vigyázott Bambira.

Utána összegömbölyödve lefeküdtek a bozótban, és al­

váshoz készülődtek - szorosan összebújtak, hogy ne fázza-

111
 B A M B I

nak. Mielőtt Bambi elaludt volna, odafordult az anyjához:

- A tél nagyon hosszú, igaz?

Nap nap után az állatok idejük nagy részét az élelem ke­

resésével töltötték. Bambi és az anyukája, Tappancs társa­

ságában az erdőt járta, de néha kevés szerencsével.

112
 A C S O D ÁL A T O S TÉL I F A

- Mama - faggatta anyját Bambi -, ezért

repülnek délre a madarak, és ezért

alussza át sok barátunk a telet?

Az anyukája bólmtott és lá­

gyan hozzádörzsölte az orrát.

A nap már lenyugodott, ideje

volt lefeküdni, de Bambi nem ta­

lált semmi ehetőt, csak keserű fa­

kérget. Akkor a völgy szélén csodála­

tos látvány tárult a kis őzgida és a mamája szeme elé: egy

sudár, hóval borított fenyőfa, amelyet a csúcsától a tövéig

113
 B A M B I

pattogatott kukorica- és bogyófüzérek díszítettek. Minden

ágon egy-egy érett zöldalma lógott.

- Mama! - kiáltott fel Bambi. - Nézd!

Lassan, óvatosan közelebb me­

részkedtek a fához.

- Túl szép ahhoz, hogy

igaz legyen - suttogta az

anYJa.

- Mi ez, Mama? - kér-

dezte Bambi.

- A legszebb fa amit valaha

-
_o

114
 A C S O D AL A T O S TÉL I F A

láttam - felelte az anyukája. - Biztosan megtudta, hogy ez

az első karácsonyod, Bambi.

- Kicsoda, Mama? Ki? - Bambi olyan éhes volt, hogy

szinte már a szájában érezte a

zamatos almák ízét.

- A Mikulás - ma­

gyarázta Tappancs.

- A Mikulás? - ér­

deklődött az őzgida. -
,,
Az ki? Es mi az a kará-
csony?

115
 B A M B l

Tappancs és Bambi mamája

elmesélték, hogy a Mi­

kulás egy kedves, bű­

bájos emberke, aki

minden évben az el­

ső hóesés után szo­

kott látogatóba jön­

. ni. Elmondták Bam­

binak, hogy rénszar­

vasok vontatta szánján ajái:idékokat és vidámságot hoz

mindenkinek.

116
 A C S O D ÁL A T O S TÉL I F A

- A Mikulás akasztotta oda azokat a bogyókat és almá­

kat- jelentette ki Tappancs-, és ő tette azt a csillagot is a

fenyő csúcsára.

Bambi, az anyukája és Tappancs

továbbadták a jó hírt a többi ál­

latnak is, és közösen láttak

neki a mennyei lakomának.

Evés közben egy ragyogó­

an fényes csillagot vettek

észre az égen, pontosan olyat,

mint a:rnilyen a fenyő csúcsán

117
 B A M B I

ékeskedett. A tündöklő csillag láttán csend borult a völgyre,

béke és nyugalom árasztotta el a szíveket.

Ahogy a csillagot nézte, Bambit melegség töltötte el leg­

belül, és a szíve megtelt a reménnyel, hogy hamarosan eljön

a tavasz.

118
A LEGSZEBB KARÁCSONY
 0 U M B 0

N
yakunkon a karácsony - mondta Dumbónak Ti­

mothy egér.

Mivel hatalmas hó esett, a Porondmester az ünnepek vé­

géig törölt minden cirkuszi előadást.

A kiselefánt, aki még

kevesebb mint egy éve

volt velük, értetlenül né­

zett Timothyra.

- Ugyan már, tudod mi

az a karácsony, nem? - kér­

dezte Timothy.

Dumbo megrázta a fejét.

120
 A L E G S Z E B B K A R ÁC S O N Y

- Csengettyűk csengése, fenyőillat len­

gése, selyempapír zörgése?

-Ajándékok, lakomák, finom édes falatkák

éj" és kicsomagolási szen­

vedély.

- Tetszeni fog a ka­

rácsony - mondta T i­

mothy.

121
 0 U M B 0

-A karácsonyt mindenki imádja - jelentették ki a var­

jak. - Legalábbis majdnem mindenki.

Összebújtak Timothyval és tudálékosan sugdolóztak.

Utána így szólt Dumbóhoz az egér: - Gyere velünk! Meg­

mutatjuk neked a karácsonyt.

122
 A L E G S Z E B B K A R ÁC S O N Y

A csípős téli levegőben a varjak repültek elöl, utánuk pe­

dig Dumbo, Timothyval a hátán.

A jó barátok addig repültek, míg a lenyugvó nap fényé­

ben megpillantották New York City körvonalait. A varjak

rövid zuhanórepülés után egy felhőkarcoló tetején landol­

tak. Alattuk az utcán milliónyi fehér fénypont ragyogott.

123
 0 U M B 0

Egy korcsolyázókkal teli

jégp álya mellett hatalmas,

színesen izzó fa díszelgett.

Szorosan egymás mögött

álló autók dudáltak hango­

san, és csillogó csomago­

kat cipelő emberek ro­

hangáltak a korcsolyázó­

kat is lehagyva.

- Látod, ez a karácsony -

jelentette ki Timothy.

124
 A L E G S Z E B B K A R ÁC S O N Y

1, 1 1
Dumbo tágra nyitott
1

szemmel bámulta az ün­

- -
- - - - nep díszeit és fényeit.

- Mutathatunk ne­

ked másféle karácso­

nyokat is - mondták a

varjak. - Azután el­

döntheted, melyik ka­

rácsony tetszik a leg-

jobban.

A varjak átrepültek a folyón, és egy lakályos kis otthon

ablakához vezették Dumbót. A tündöklő füzérekkel díszí-

125
 D U M B 0

tett szobában kivilágított fenyő csillogott-villogott. Egy

asszony figyelte, miként akasztják a gyermekei zoknijukat a

kandalló párkányára, miközben a „Száncsengő"-t éneklik.

i
Tmothy mesélt a Mikulásról, hogyan röpköd és oszto­

gatja ajándékait a gy erekeknek.

126
 A L E G S Z E B B K A R AC S O N Y

Dumbo szívét öröm árasztotta el. Ha ez a boldog csalá­

di jelenet a karácsony, akkor ő is részese akar lenni.

- Jobb, ha más karácsonyokat is megnézel, mielőtt dön­

tesz - figyelmeztették a varjak.

Következő állomásuk egy régi, lepusztult épület tűzlép­

csőj e volt. Amikor belestek az egyik lakásba, népes családot

127
 D U M B 0

láttak, akik a kályha közelébe húzódva levest ettek egy nagy

üstből. Nem volt fenyő, de még egy icipici csomag

sem.

Dumbo nem értette, miért

nem lehet mindenkinek csen­

gős, illatos, papírzörgéses

karácsonya.

- Mert szegények - ma­

gyarázta Timothy. Látta a

kiselefánton, hogy mély be­

nyomást tett rá ez a család.

128
 A L E G S Z E B B K A R AC S O N Y

De Dumbónak támadt egy ötlete. Timothyval a hátán

belevetette magát az éjszakába. Dumbo visszarepült első ál­

lomásuk.hoz, ahol a jégpályát nézték a

felhőkarcolóról. Pörögve és buk­

fenceket hányva addig röpkö­

dött körbe-körbe a hatal­

mas karácsonyfa körül,

amíg a lenti tömeg észre

nem vette.

Ezután előadta leg­

káprázatosabb cirkuszi

129
 D U M B 0

mutatványát, amelynek hírnevét is köszönhette. Az ajándé­

kok után rohangáló és korcsolyázó emberek megálltak és

csak ámultak-bámultak. Amikor Dumbo

befejezte, biztatták, hogy

folytassa még.

Ezután csodálatos do­

log történt. Az emberek

kinyitották ajándékoktól

dagadó táskáikat, és csoma­

gokat adományoztak a kis­

elefántnak.

A ráadás után Dumbo még a Mikulásénál is nagyobb

130
 A L E G S Z E B B K A R ÁC S O N Y

zsák ajándékot gyűj­

tött be.

Ezután Dumbo és

barátai berepültek min­

den olyan család abla­

kán, akiknek nem volt

karácsonya, és csengős,

illatos, papírzörgéses

boldog karácsonyt vit­

tek nekik.

Késő volt már, amikor

visszatértek a cirkuszba, és szállingózott a hó.

131
 0 U M B O

,,
- Aáh - sóhajtott Timothy. - Ilyen az igazi karácsonyi

hangulat!

És aznap éjjel Dumbo úgy aludt el, hogy cukorkákról és

tündérekről és ragyogó karácsonyfákról álmodott.

132
V K
 A SZ É P SÉ G É S A SZ Ö R N Y E T E G

A
Szörnyeteg tajtékozva járkált fel-alá sötét és komor

kastélya nagytermében.

- Gyűlölöm a karácsonyt - üvöltötte Forténak, az orgo­

nának. - Aznap ért véget az életem - tette hozzá, hiszen

pont karácsony napján változott szörnyeteggé saját önzése

miatt.

134
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

Mielőtt lesúj­

tott rájuk a gonosz

átok, Forte volt az

udvari zeneszerző.

A sok elvarázsolt

tárgy közül ő volt

az egyetlen, aki nem akart újra ember lenni. Amíg a Ször­

nyeteg boldogtalan volt, szívesen hallgatta Forte komor ze-

.
,,. ,,.
neJet.

Nem tudván, hogyan érez a Szörnyeteg az ünnepek iránt,

a szépséges Belle, aki a kasté]y vendége volt, úgy döntött,

135
 A SZ É P SÉ G É S A SZ Ö R N Y E T E G

karácsonyi ünnepséggel lepi meg őt - olyan vidám mulat­

sággal, amely majd feledteti gyötrelmeit.

Belle Kanna mamát bízta meg a lakoma megtervezésével,

a többieket pedig megkérte, hogy gyűjtsenek szalagokat és

angyalhajat. Ám amikor a lány felment a padlásra a kará-

136
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

csonyfadíszekért, Angelique, a karácsonyi angyalka tilta­

kozni kezdett: - Karácsony? Itt?

,,.
- En már réges-rég feladtam a reményt. Nem akarok

megint csalódni. - Tudta, hogy a Szörnyeteg biztosan nem

.,,
racsonyi
. ..
.,,
unnepse-

get.

Angelique fi­

gyelmeztetése elle­

nére Belle folytat­

ta a kastély feldí­

szítését. Amikor

137
 A SZ É P SÉ G É S A SZ Ö R N Y E T E G

már minden szoba csillogott-villogott, keresett egy kíván­

ságrönköt.

De a Szörnyeteg meglátta és elvette tőle a rönköt.

- Itt nem lesz karácsony!- mennydörögte.

Ám Belle nem adta fel a reményt.

- Ak k o r

sem adom fel!

Hm!- mond­

ta dacosan.

138
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

Forte azon­

ban más terve­

ket szőtt - go­

nosz terveket.

Amikor Belle

nem talált kará­

csonyfát a kas­

tély kertjében, Forte azt javasolta, a Fekete Erdőből hozzon

fenyőt.

- De megígértem a Szörnyetegnek, hogy nem hagyom el

a kastély területét - mondta Belle. - A szavamat adtam.

139
 A SZ É P SÉ G É S A SZ Ö R N Y E T E G

- Nem számít - hazudta Forte. - Számára mindig is a fe­

nyő volt a karácsony legkedvesebb része.

Több se kellett Belle-nek. Csészikével, a teáscsészével el­

indultak az erdőbe. Vonakodva bár, de követte őket Sipi, a

pikoló, aki szintén része volt Forte ördögi tervének.

Varázstük­

rében a Ször­

nyeteg látta,

amint Belle el­

hajt a szánkó­

val.

140
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

- Nem gondoltam volna, hogy elhagy - morogta. Na­

gyon elszomorodott, mert igen szerette Belle-t.

Forte elégedetten nyugtázta, hogy bevált a terve - a

Szörnyeteg rettenetes haragra gerjedt.

141
 A SZ ÉP SÉ G É S A SZ Ö R N Y E T E G

- Visszahozom a lányt! - bömbölte. Dühében minden ka­

rácsonyi díszítést megsemmisített az egész kastélyban.

Eközben az erdőben Sipi sípolása megijesztette Fülöpöt.

A ló hátrahőkölt, a szánt és Csészikét a folyóba taszítva.

Amikor Belle utána ugrott, hogy megmentse Csészikét, a víz

a jég alá sodor­

ta a lányt.

Akkor azon­

ban megjelent a

Szörnyeteg. Fe­

j est ugrott a je-

142
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

ges vízbe, és ki­

mentette Belle-t.

Miután vissza-

vitte a lányt a

kastélyba, tömlöc­

be zárta őt.

- Megszegted a szavad! - morogta.

A Szörnyeteg magányosan és csalódottan tért vissza

szobájába. Ott Belle karácsonyi ajándéka várt rá: egy

,,
könyv, amelyet a lány kifejezetten neki írt. lgy kezdődött:

143
 A SZÉ P SÉ G ÉS A SZ Ö R N Y E T E G

téLy. A kar1téLy ura hidegnek tűnt mint a Legzordabb tél. De a

Lelke mélyén ...

A Szörnyeteg rájött, hogy Belle keresztüllátott keserűsé­

gén, és megérezte a jóságot, me]yet mélyen magába rejtett.

Magához szólította szolgáit és beszélt velük. Ezután a

tömlöcbe sietett.

- Belle, meg tudsz

nekem bocsátani?

- Persze - mosoly­

gott Belle.

Anukor Forte rá­

jött, hogy Belle és a

144
 V A R A Z S L A T O S K A R AC S O N Y

Szörnyeteg kibékültek, az irigy orgona tomboló muzsikálásba

kezdett, amelytől megremegtek a kastély falai, és hatalmas

kövek zuhantak

alá. Mindent el

akart pusztítani.

- Forte! - böm­

bölte a Szörnye­

teg. Odarohant,

hogy elhallgattassa a zenét, de későn érkezett. Saját heves

játékával Forte kitépte magát a falból, előrebukott és ezer

darabra tört.

Mikor végre elült a por, a kastély lakói rémülten álltak.

145
 A SZ ÉP SÉ G ÉS A SZ Ö R N Y E T E G

Végül a Szörnyeteg szólalt meg: - Mit álldogálunk itt? Ren­

dezzünk Belle-nek olyan karácsonyt, amilyenről mindig is

álmodott.

146
 V A R Á Z S L A T O S K A R ÁC S O N Y

A Szörnyeteg kinyitott egy ajtót, és egy hatalmas kará­

csonyfa tárult a szemük elé. Bevezette Belle-t a szobába,

ahol az elvarázsolt tárgyak köszöntötték őket.

147
 A S Z É P SÉ G É S A S Z Ö R N Y E T E G

Olyan ünnepélyben volt akkor ott részük, amelyet soha­

sem felejtenek - kiváltképp a Szörnyeteg. Mert azon a ka­

rácsonyon Belle reménnyel ajándékozta meg - reménnyel,

hogy egy nap megtörik az átok, és a kastélyban újra elindul

az élet.

148
FÜRGE KARÁCSONYI TALÁLMÁNYA
 E G Y B O G Á R ÉL E T E

Közelgett a karácsony, és a hangyabolyban nagyobb volt

a nyüzsgés, mint valaha. Nem csak a hosszú télre kellett élel­

met gyűjteniük, de szabadnapjaikon igyekeztek befejezni az

ünnepi betakarítást, az ajándékok cso­

magolását, és a karácsonyi la­

koma előkészítését is.

- Sohasem készülünk

el! - panaszkodott Fürgé­

nek Pötty hercegnő.

- Túl sokat kell dol­

goznunk karácsonykor -

150
 fü R G E K A R ÁC S O N Y I T A L ÁL MÁ N Y A

mondta Fürge-, folyton rohanunk. Valamiképpen biztosan

könnyebbé lehetne tenni.

Pötty hercegnő mosolygott. Ha

valami gondja volt, mindig

Fürgéhez fordult, mert tud­

ta, ő segíteni fog. Most,

hogy ő lett a boly Hivatalos

Feltalálója, Pötty biztos volt ben­

ne, hogy hipp-hopp talál majd megoldást.

,,
Es karácsony előestéjén meg is jelent Fürge, szélesen vi-

gyorogva.

151
 E G Y B O G Á R É L E T E

- Megcsináltam - kiáltotta. - Ide nézz!

Egy óriási masinát vonszolt maga után, amelyből kam­

pók, forgattyúk és tekerentyűk álltak ki minden elképzelhe­

tő irányban.

152
 Fü R G E K A R AC S O N Y I T A L AL MA N Y A

Pötty nem tudta mire vélni a dolgot, de azért annyit ki tu­

dott nyögni: - De szép!

Abban a pillanatban megjelent Atta hercegnő. Rémülten

bámult a szerkezetre.
.
/ megtnt
- Mi ez mar . ...')

153
 E G Y B O G Á R ÉL E T E

- Az új munkamegtakarító gépem - jelentette ki büszkén

Fürge.

- Miért kellene munkát megtakarítanunk? - kérdezte

Atta. - Már így is több van belőle,

mint amit el tudunk végezni.

- De ez a masina meg­

ment minket a karácsonyi

vesződségtől és fáradozás­

tól - mondta Fürge.

- Nem is tudom, Fürge ...

,,
- felelte Atta. - En azt hittem,

erről szól a karácsony: azért fáradozunk, hogy örömet sze-

154
 Fü R G E K A R AC S O N Y I T A L AL MA N Y A

rezzünk azoknak, akiket szeretünk.

A láblógázós karácsony egyet

jelent a nemtörődömség­

gel. - Azzal a hercegnő

faképnél hagyta őket.

Fürge nem tudta eltit­

kolni csalódottságát. Még ő

beszél fáradozásról! Hiszen napokig dolgozott ezen a kará-

. . ,,
csonyi masman.

- Ne vedd a szívedre - vigasztalta Pötty. - Ha Atta

meglátja ezt a hogyishívjákot működés közben, mindjárt

megváltozik majd a véleménye.

155
 E G Y B O G Á R ÉL E T E

- Ugye te hiszel bennem? - kérdezte Fürge. - Hiszed,

hogy a munkám jobbá teheti ezt a világot?

- Lássunk neki - kérte Pötty. - Nagy halom ajándékot

kell még becsomagolnom.

Az ajándékcsomagoló gép híre futótűzként terjedt, és mi-

156
 FÜ R G E K A R AC S O N Y J T A L AL MA N Y A

re eljött a vacsora ideje, a hangyák csomagokkal megrakod­

va sorakoztak Fürge találmányánál, hogy kipróbálhassák.

Fürge fogta a dobozokat, és óvatosan a futószalagra he­

lyezte őket. Amikor már minden a helyén volt, Fürge felkiál­

tott: - Lépjetek hátrébb!

Azzal meghúzta a START-fogan-

,.
tyút. Agkarok mozdultak

meg, a fakéreg szállítósza­

lag halkan zümmögni

kezdett. Levélpapírok

zörögtek, színes virág­

szirmok nyíltak, fűszala-

157
 E G Y B O C A R ÉL E T E

gok tekeredtek. A hangyák áhítattal bámulták. - Ragyogó!

Szenzációs! Elképesztő!

Fürge szíve majd kiugrott a helyéről, miközben a gépet

hajtotta. Pár perc múlva az egész boly készen áll majd a ka-
;

rácsonyra. Es ezt neki köszönhetik.

De akkor eltömődött a szállí­

tószalag. A dobozok ösz­

szetorlódtak. A cso­

magolóhenger tompa

puffanással lezu­

hant. Reccs, csitt­

csatt, bumm!

158
 Fü R G E K A R ÁC S O N Y I T A L ÁL MÁ N Y A

- Segítség! Az ajándékaink! Oda a karácsony! - kiabál­

tak a hangyák.

Fürge csak annyit tudott

mondani: - Sajnálom! - az­

zal eloldalgott.

Pötty vigasztalni próbál­

ta: - Te csak segíteni akartál.

- Talán igaza volt Attának

mondta Fürge. - Túlságosan meg

akartam könnyíteni a karácsonyt.

Talán tényleg fáradoznunk kell

azokért, akiket szeretünk.

159
 E G Y B O G Á R ÉL E T E

- Még nem késő - szólalt meg Pötty. - Van egy ötletem.

És suttogva tervet szőttek.

Aznap este függöny takarta el a nagyterem nagy részét.

Mögüle nagy sürgés-forgás hangjai szűrődtek ki.

- Mi folyik odabent? - kérdezte Atta.

160
 Fü R C E K A R ÁC S O N Y I T A L ÁL MÁ N Y A

- Semmi leskelődés! - kiáltotta Pötty.

Karácsony reggelén minden békés volt. Egyszer csak ko­

pogtattak. Fürge, fején fagy öngy koszorúval, jó szélesre tár­

ta a kaput.

- Boldog karácsonyt! - léptek be a boly régi barátai, a

cirkuszi bogarak: Fickó, a katicabogár; Rosie, a pók; Butus,

161
 E G Y B O G Á R ÉL E T E

az éjbogár; Heimlich, aki már gyönyörű pillangó volt; Slim,

,,
a botsáska; Ajtatos Manó, az imádkozósáska és Molya, a
,,
lepke. Az ágyúgolyóászkák, Bubi és Asz zárták a sort.

- Üdvözöllek titeket! - szólt Fürge a függönyt elhúz­

va. - Kezdődjék a lakoma!

Csodálatosan megterített asztal futott végig a nagyte-

162
 FÜ R G E K A R ÁC S O N Y I T A L ÁL M Á N Y A

rem teljes hosszában, megrakodva mindenféle finomsággal,

a lépesméztől az áfonyáig. A terem végében egy fenyőág ra­

gyogott fényesen.

Atta viharzott be a terembe: - Micsoda fantasztikus la­

koma! Hogyan voltatok képesek ezt összehordani?

- Nem volt könnyű - felelte Pötty.

-Nagy munka volt - ismerte be Fürge. - De öröm a

munka, amikor a barátaidért dolgozol.

163
 E G Y B O G Á R É L E T E

- Fürge, barátom - mosolygott Atta. - Azt hiszem,

mindannyiunknak segítettél felismerni a karácsony igazi ér­

telmét.

Ezek után a hangyák és a bogarak együtt lakomáztak,

énekeltek és táncoltak, amíg a Hold föl nem kelt s le nem

nyugodott újra.

164
SUSI KARÁCSONYI MEGLEPETÉSE
 Su s1 ÉS T E K E R G Ő

A
karácsony előtti héten Tekergő és a kölykök Jim és

Darling szépen feldíszített karácsonyfája alatt üldö­

géltek.

- Nem tudjátok, gyerekek - kérdezte Tekergő-, mit sze­

retne a mamátok karácsonyra?

A kiskutyák megrázták a fejüket.

166
 Su s1 K A R AC S O N Y I M E G L E P E TÉS E

- Adjunk neki egy új

labdát - javasolta Scamp. -

Az övé már nagyon elnyűtt.

- De ő úgy szereti - fe­

lelte Tekergő. - Sőt, amikor

új labdája volt, nekem adta

az enyémért cserébe.

A második kölyök, Annette azt mondta: - Egy kis bél­

színnek Tony étterméből biztosan örülne.

Tekergő a fejét rázta.

- Susi nekem azt mondta, diétázik.

167
 Su sr ÉS T E K E R G Ő

- Valami k ülönleges ajándék kellene - jelentette ki a har­

madik, Colette -, hogy lássa, mennyire szeretjük.

- Egy ékköves nyakörv? - szólalt meg Scooter, a negye­

dik.

- Arra nincs pénzem - vetette közbe Tekergő -, és most,

hogy már családos kutya

vagyok, nem lenne kedvem

lopni.

- Miért nem kérdezed

meg tőle, mit szeretne? -

kérdezte Scamp.

168
 Su s1 K A R AC S O N Y ! M E G L E P E TÉ S E

- Szeretném meglepni - felelte Tekergő. - Ez a kará­

csony lényege.
"
Igy Susi kis családja nyakába vette a várost, hátha kap-
nak valami aj ándékötletet.

Az utcákon nyüzsögtek a vásárlók, a kocsik kerekei sö-

169
 Su s1 É S T E I< E R G Ő

tét nyomokat hagytak a hóbuckás úton. A patika előtt lefé­

kező egyik kocsi sárral fröcskölte be Tekergőt és a kölykö­

ket. Egy elegáns felékszerezett hölgy lépett ki a kocsiból.

Nagyot sikoltott, amikor megpillantotta a sáros kutyákat: -

T űnjetek innen, mocskos korcsok! - Feléjük lendítette a sé­

tapálcáját, jól orron vágva vele Tekergőt, majd átsasszézott

a járdán és eltűnt a sze­

mük elől.

Tekergő az orrát

dörzsölgette.

170
 SU SI K A R AC S O N Y I M E G L E P E TÉ S E

- Benne aztán dúl a karácsonyi hangulat!

A kutyák fel-alá bolyong-

tak a főutcán, és minden

kirakatot megcsodáltak.

Volt ott ajándéknak való

bőven: pulóverek, pár­

nák, kefe- és fésűkész­

letek. De Tekergő tudta,

hogy ezek egyikét sem tudja megvenni Susinak. V égül azt

mondta a kölykeinek: - Nézzünk be inkább a sikátorokba,

hátha találunk valamit a szemét közt.

171
 Su s1 ÉS T E K E R G Ő

Az út túloldalára érve Tekergő valami csillogóra lett

figyelmes az egyik hóbuckában. Sokkal fényesebben ragyo­

gott, mint egy jégcsap. Óvatosan megfordította a mancsá­

val.

- Szent sonkacsont! - Egy nyakék volt, aranyos-gyé­

mántos nyakék! Tekergő a szájába vette.

172
 Su s1 K A R ÁC S O N Y I M E G L E P E TÉS E

- Micsoda kövek! - áhnélkodott Scamp.

- Micsoda szerencse! - örvendezett Annette.

,,
- Eppen Anya mérete! - ujjongott Colette.

Scampnak eszébe jutott valami: - Nem pont ilyen nyak­

éket viselt az az elvetemült nőszemély?

- Úgy kell neki! - mondta Scooter.

173
 Su s1 É S T E K E R G Ő

Tekergő elmosolyodott, és a nyakék a hóra pottyant.

Csak úgy szikrázott a napsütésben. Bizony, jól állna Susi­

nak.

- De ... - komorult el az arca. - Nem lehet. Nem lenne

helyes. Sajnálom, gyerkőcök, vissza kell adnunk a nyakéket.

Azzal a szájába kapta a csecsebecsét, és visszairamodott

a járdához, ahol a nőt látták, de a kocsi már eltűnt.

- Hurrá! - ör­

vendezett Scamp -

Mi megpróbáltuk,

nem?

174
 Su s, K A R ÁC S O N Y I M E G L E P E TÉS E

pOLIC�

- Nem elég kitartóan - mondta Tekergő, és nyomában a

kölykökkel elszökdécselt az utca sarkán álló házig, ahol egy

kerek, fehér lámpára az volt írva: RENDŐRSÉG.

Odabent Tekergő egyenesen a pulthoz lépkedett, és az

ügyeletes rendőr elé tette a nyakéket.

175
 Su s1 ÉS T E K E R G Ő

- Mi ez? - kérdezte a rendőr.

Tekergő lihegett és a farkát csóválta.

- Találtátok?

Tekergő bólintott.

- Okos kutya!

Azzal a rendőr fog-

ta a nyakéket és el­

kezdte megírni a jelen­

tést. Lejegyezte Teker­

gő nevét és címét is, amelyet

a nyakörvén fityegő bilétáról olvasott le.

176
 SU SI K A R AC S O N Y I M E G L E P E TÉS E

Abban a pillanatban az elvetemült nőszemély viharzott

be az őrsre.

- Kiraboltak! - Olyan
.
izgatottan vis1tozott,
/

hogy észre sem vette a

kutyákat, akik a rendőr

asztala mögött üldögél­

tek csendesen. - Az a

nyakék családi örökség!

- Csinos kis jutalmat

adnék a megtalálónak.

177
 Su s1 ÉS T E K E R G Ő

A rendőr a kutyákra kacsintott és megkérdezte: - Meny­

nyit?

Miután a nő a nyakékével együtt elment, a rendőr egy

borítékot dugott Tekergő nyakörve alá. A borítékban a juta­

lompénz volt, és egy kis levélke:

Tekergő a kölykök kíséretében elsietett a szíjgyártóhoz.

178
 Su s1 K A R AC S O N Y I M E G L E P E TÉS E

Mellső mancsaival a pultra támaszkodva szemügyre vette

az ott heverő gyönyörűen felékszerezett nyakörvek válasz­

tékát. Kiválasztott egy zöld kövekkel kirakott nyakörvet és

a szájába vette.

179
 Su s, ÉS T E K E R G Ő

- Megállj, te! - kiáltott rá

a boltos.

Az egyik kölyök kivette

Tekergő nyakörve alól a borí­

tékot és a férfi lába elé tette.

A boltos elolvasta a levelet.

- Jó kutyák! - Kivette a pénzt, és a visszajárót tette a

,,
borítékba. - Es milyen okosak is!

Karácsony reggelén Susi kibontotta az ajándékát.

- Nem kellett volna! - A szemei pont úgy csillogtak, mint

a zöld kövek.

180
 Su s1 K A R ÁC S O N Y I M E. G L E P E TÉS E

Amikor Darling feltette a nyakörvet Susi nyakára, a ku­

tyus úgy sétált körbe a szobában, mint egy kutyamodell.

,,
Am hirtelen megtorpant.

- Tekergő, te ugye ... ugye nem ...? - Szeme csillogásába

aggodalom vegyült.

Tekergő odavitte a borí­

tékot Jim Dearnek, aki

azonnal olvasni kezdte:

Annak) akit iLLet...

Amikor a végére ért,

Jim azt mondta: - Büszke

vagyok rád, Tekergő.

181
 Su s1 ÉS T E K E R G Ő

- Imádom az új nyakörvemet, - suttogta Susi, és orrdör­

gölős kutyapuszit adott Tekergőnek és a kölyköknek. - De

még annál is jobban imádom a családomat, az én drága, be­

csületes családomat.

- Boldog karácsonyt! - mondta Darling, és kedveskedés­

képpen hat adag vesés pitével lepte meg a kutyusokat.

182
KARÁCSONYI ÉNEK - M!CKEY EGÉRREL
 MI C K E Y E G É R

S
crooge megszaporázta a lépteit, amikor a karácsonyi

énekesek mellé ért.

-Adjon egy pennyt a szegényeknek, nagyuram! - kiál­

tottak oda neki az énekesek.

-Még mit nem! - hang­

zott Scrooge válasza.

Felbaktatott az irodájá­

hoz vezető pár lépcsőn, és

sétapálcájával leverte a ha­

vat a SCROOGE & MARLEY

feliratú tábláról, amelyet

184
 K A R ÁC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

még mindig nem cserélt le,

holott társa, Jacob Mar­

ley pont aznap volt hét

,,,,
éve, hogy meghalt. 0 és

Scrooge jól menő üzletet

tartottak fenn özvegyek

kifosztásából és a szegé­

nyek rászedéséből.

Az irodában Scrooge írnoka, Bob Cratchit, rettenetesen

didergett a levelek másolása közben. Scrooge-nak biztosan

nem fog hiányozni egy kis szén.

185
 MI C l< E Y E G É R

Ahogy felemelte a szenesvödröt, Scrooge rontott be a

szobába.

- Mit művelsz azzal a szénnel?

- Én csak - brrr, brrr - ki akartam olvasztani a tintát -

felelte Bob.

- Még mit nem! Múlt

héten is elégettél egy da­

rabot!

Scrooge az asztalánál

üldögélt és az aranyait

méricskélte, amikor kivá­

gódott az ajtó.

186
 K A R AC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

- Boldog karácsonyt!

Scrooge unokaöccse,

Fred lépett be, koszorú­

val a kezében.

- Karácsony? - hor­

kantotta Scrooge. - Os­

tobaság!

- Nem érdekel. Bol­

dog karácsonyt! - azzal

Fred átnyújtotta nagybátyjának a koszorút. - Azért jöttem,

hogy meghívjam vacsorára.

- Megbolondultál, ember? Tudod, hogy nem ehetek olyan

187
 MI C K E Y E G É R

vackokat! - Scrooge ki­

dobta az unokaöccsét az
,,
ajtón. - Itt a koszorúd. Es

most tünés ! Kifelé!

Miután Fred elment,

Scrooge Cratchithez for­

dult: - Gondolom, szabad­

napot szeretnél holnapra.

- Nos, igen, uram.

- Akkor igyekezz a rákövetkező napon korábban bejönni!

Aznap éjjel Scrooge lánccsörgést hallott az otthonában.

Megjelent előtte társa, Jacob Marley szelleme.

188
 K A R ÁC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

Scrooge halálra rémült.

Ebenezer, emlékszel rá, hogy életemben kifosztottam az

özvegyeket és rászedtem a szegényeket? - nyöszörögte

Marley. - Büntetésként

ezeket a súlyos láncokat

kell cipelnem az idők vége­

zetéig. - Vadul megrázta a

láncokat. - Veled is ugyan­

ez fog történni. Ma éjjel

meglátogat téged három

szellem. Hallgass rájuk.

Tedd, amit mondanak, kü-

189
 MI C K E Y E G É R

lönben a láncaid még súlyosabbak lesznek, mint az enyéim.

- Azzal Marley láncait csörgetve-zörgetve köddé vált.

Később, amikor

Scrooge már aludt,

egy cilinderes kis­

ember jelent meg

az ágyánál.
.,
- En a Múlt

Karácsonyok Szel­

leme vagyok

mondta. - Elláto-

190
 K A R AC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

gatunk a múltadba. Kapaszkodj belém! Hé, ne olyan szoro­

san!

Scrooge-nak eszébe

jutott Marley figyel­

meztetése. Belekapasz­

kodott hát a kis ember­

be, aki kirepült vele a

sötétségbe. Háztetők

fölött szálltak, majd

egy kunyhó ablakánál

értek földet. Amikor

191
 MI C K E Y E G É R

belesett, Scrooge

fiatalkori szerehnét,

Isabelle-t látta, aki

egy mosolygó fia­

talemberrel táncolt.

- Ez te voltál -

mondta a szellem -,

mielőtt még hitvány zsugori lett volna belőled, akit felemészt

a kapzsisága.

A szellem ezután továbbrepítette Scrooge-ot: az irodájá­

ba. Isabelle zokogott. Scrooge emlékezett rá, hogy elrekvi­

rálta Isabelle kunyhóját, és ezzel örökre elvesztette őt.

192
 K A R t\C S O N Y I É N E K - MI C l< E Y E G É R R E L

Az ágyában ébredt fel.

Scrooge vállára súlyos

tenyér nehezedett. Egy

ádáz hang ezt mennydö-

/

rögte: - En a Jelen Kará-

csony Szelleme vagyok.

Scrooge egy óriást lá­

tott bekukucskálni a ház­

tetőn keresztül. Az óriás

fel csippentette őt a lepe­

dőről, és vitte magával az

éjszakába.

193
 MI C K E Y E G É R

A következő pillanatban már Cratchit ütött-kopott házá­

nál álltak. Az ablakon át látta, amint a család egy kicsi, so­

vány libát készül felvágni. Egy mankós kisfiú bicegett be a

szobába. Bob fia volt az, Kicsi Tim.

- Ha az árnyékok

változatlanok marad­

nak, üresnek látom a

széket, amelyen egykor

Kicsi Tim ült - mondta a

szellem.
,,
Ujból változott a hely

194
 K A R AC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

és az idő. Scrooge egy te­

metőben találta magát,

mellette egy irtózatos, sö­

tét kísértet állt.

-Te a Jövendő Kará­

csonyok Szelleme vagy?

- kérdezte Scrooge. De a

szellem csak némán elő­

remutatott.

Zúgtak a harangok.

Az egyik fejfa mellett a Cratchit család sírdogált. Scrooge

akkor eszmélt rá, hogy Kicsi T im meghalt.

195
 MI C K E Y E G É R

- Mondd, hogy ezeken a dolgokon még lehet változ­

tatni! - könyörgött

Scrooge.

A szellem egy
mély gödörre muta­

tott.

- Kinek a magá­

nyos sírja ez? - kér­

dezte Scrooge.

- A tiéd, Ebene­
zer - hangzott a fe­

lelet.

196
 K A R ÁC S O N Y I É N E K - MI C K E Y E G É R R E L

A szellem hátba

veregette Scrooge-ot.

- Jaj, neee!

Scrooge belebukfen­

cezett a gödörbe. Zu­

hanás közben eszé­

be jutottak mindazok

az emberek, akik kel

rosszat tett. - Meg­

változ om! En gedje­

nek ki! Engedjenek ...

197
 MI C K E Y E G É R

Scrooge ismét az ágyában ébredt. Ragyogott a nap; ka­

rácsonyi harangok zúgtak.

- Karácsony reg­

gele van! - hebegte. -

Nem mulasztottam

el! A szellemek adtak

nekem még egy esélyt!

Felkapta a kabát­

ját meg a kalapját, és

kisietett.

- Boldog kará­

csonyt! - kiáltottak

198
 K A R ÁC S O N Y I É N E K MI C K E Y E G É R R E L

oda neki az utcán az

emberek.

- Boldog kará-

csonyt mindenkinek!

Scrooge sírva fa­

kadt, miközben arany­

pénzeket nyomott a

kéregetők tenyerébe.

Az unokaöccse ko­

csija mellett sietett el.

,
- A, öcsém! - kiáltott oda neki. - Már alig várom azt a

csodálatos vacsorátokat !

199
 MI C K E Y E G É R

Ratatatata! Han­

gos kopogás hallat­

szott Bob Cratchit aj­

taján. Amikor kinyi­

totta, leesett az álla.

Scrooge állt ott hara­

gosan egy hatalmas

zsákkal.

- Hoztam neked

még egy paksamé­

tát - mondta kezében a szennyeszsákkal.

- D-de uram, ma karácsony van - felelte Bob.

200
 K A R ÁC S O N Y I É N E K - Mt C K E Y E G É R R E L

Scrooge a padlóra dobta a zsákot, mire több tucat színes

szalagokkal átkötött csomag gurult ki belőle. Szélesen mo­

solygott, rniköz ben a gyerekek örömtől fénylő arcát figyelte.

Ezután Scrooge átnyújtotta a családnak a legcsodálato­

sabb ajándékot, amit adhatott: - Bob Cratchit - szólt -, fi­

zetésemelést adok, és a társammá fogadlak!

Mrs. Cratchit akkor vette észre a karácsonyi pulykát,

amelyet Scrooge hozott nekik.

- Boldog karácsonyt, Bob! - mosolygott Scrooge.

Örömében az egész család táncra perdült. A gyerekek

soha többé nem fognak éhezni. Kicsi Tim is megerősödik

majd.

201
 MI C K E Y E G É R

Vidám arcukat látva Ebenezer Scrooge sok év óta elő­

ször volt boldog. Milyen jó érzés, gondolta, nagylelkűnek és

kedvesnek lenni.

- Az ég áldjon mindannyiunkat - szólt Kicsi Tim.

202
PlNOKKIÓ TÖKÉLETES AJÁNDÉKA
 PJ N O I< K IÓ

K
özelgett a karácsony, és Dzsepettó szörnyen elfoglalt

volt - játék katonákat és babákat készített. Még

maga a Mikulás is nagy megrendelést adott le neki, mivel a

manói késésben voltak. Nap nap után Dzsepettó csak fara­

gott és ragasztott és festett, és egyre jobban kapkodott és

egyre jobban el­

fáradt.

204
 P l N O I< I< l Ó T Ö I< É L E T E S A J A N D É K A

Mindeközben Pinokkió, Tücsök Tihamér segítségével, a

,,,,
házat készítette elő első karácsonyára igazi kisfiúként. 0 és

Tihamér fenyőt állítottak, magyalfüzéreket kötöztek a ge­

rendákra, és még kalácsot is sütöttek.

205
 PI N O K K IÓ

- Tihamér, a legtökéletesebb ajándékot szeretném adni

Dzsepettónak - mondta Pinokkió. - Segítesz megtalálni?

- Hát, ha engem kérdezel... - kezdte Tihamér.

De Pinokkió túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy oda­

figyeljen. Már az ajtón kívül járt, ment szétnézni a boltok­

ban. Tihamér a késesnél érte utol.

- Mi lenne, ha egy új

kést vennék neki? - kér­

dezte Pinokkió. - Azt a

feketét kérem. - Vette elő

a pénzecskéjét.

�
-
-�
a.L..o.._-�---==----
�.. ---
-- - �

206
 PI N O K K IÓ T Ö K ÉL E T E S A JÁ N D É K A

A boltos megrázta a fejét.

- Sajnálom, fiam. A legolcsóbb

árum is tízszer annyiba ke­

rül, mint amennyi pénzed

van.

Pinokkió rettenthetet­

len elszántsággal rontott be

a következő boltba.

Néztek zoknit, kesztyűt, sapkát, hogy Dzsepettó ne fáz­

zon munka közben. Néztek szekrénykét, amiben a szerszá­

mait tárolhatná, és néztek karosszéket, amelyben pihenhet.

207
 PI N O K K IÓ

De minden vagy túl kicsi volt, vagy túl

nagy, vagy túl drága.

Karácsony előestéje volt, és

a boltok már kezdtek bezárni.

Ideje volt hazaindulni.

- Tihamér - sírdogált Pi­

nokkió - most mit csináljak?

- Hát, tudod, nekem lett

volna egy ötletem ... - felelte Ti­

hamér nagy sóhaj kíséretében.

- Tényleg? - derült fel Pinokkió.· - Miért nem mondtad

hamarabb?

208
 PI N O K K IÓ T Ö K ÉL E T E S A JA N O É K A

Tihamér a konyhaasztalhoz ültette

Pinokkiót.

- Olyasmit szeretnél adni

apádnak, amire igazán szüksé­

ge lenne?

- Hát persze - sugárzott

Pinokkió. - Mindennél jobban. Igen.

Tihamér tollat és papírt nyomott a kis­

fiú kezébe.
;

- Ird le, amit mondok. - Ezt diktálta neki:

Kedved Dz.1epettó! Ez a papír feLjogo.1ít téged egy pár pLu.1z kézre1 egy pár
pLu.1z Lá6ra1 pLu.1z egy .1zoLgáLatké.1z .1z{vre.
Szerető fia� Pinokkió

209
 PI N O K K IÓ

- De-de Tihamér! Ez csak egy darab papír - ellenkezett

Pinokkió. - Miféle ajándék ez?

Tihamér fogta a papirost, betette egy dobozba, és átkö­

tötte egy piros szalaggal.

- Ha engem kérdezel, amire

szegény embernek igazán szük­

sége lenne, az egy kis segítség!

Sok a munkája, nem győzi

,,
egyedül. Es most irány a mű-

hely!

Amikor Dzsepettó kibontotta

Pinokkió ajándékát, magánkívül volt az örömtől.

210
 PI N O K K IÓ T Ö K É L E T E S A JA N D É K A

- Hát, azt hiszem, egy pár plusz kéz bizony jól jönne.

Pinokkió sürgött-E orgott a műhelyben, felsöpörte a f or­

gácsot, fát rakott a tűzre, dobozba tette és becsomagolta a

,,
játékokat. Ejfélre mindennel elkészültek - méghozzá épp

időben, mert amikor az óra el-

ütötte a tizenkettőt, vala­

mi puffant a tetőn,

majd óriási csörömpö­

lés rázta meg a házat.

Megjött a Mikulás a

Dzsepettó által készí­

tett ajándékokért.

211
 PI N O K K IÓ

Az ablakban egy vidám öreg manó jelent meg.

- Hű - szuszogta -, ez egy hajszálon múlt, Dzsepettó.

Nmcs is rá szó, mennyire há­

lás vagyok, hogy kisegí­

tettél.

- Nem lettem vol­

na rá képes, ha nem

segít az én fiacskám -

válaszolta Dzsepettó.

A Mikulás elővette a

jegyzetfüzetét.

212
 PI N O K K !Ó T Ö K ÉL E T E S A JÁ N D É K A

- Ezt nem szabad elfelejtenem.

Aznap éjjel, amikor Pinok­

kió már mélyen aludt, megje-

lent neki a Kék Tündér.

- A Mikulás küldött -

mondta. - Amiért olyan

figyelmes voltál, azt kérte

tőlem, teljesítsek egy kará­

csonyi kívánságot.

- Ha engem kérdezel ... - kezd-

te rá Tihamér, aki az ágy végén üldögélt.

- Van egy ötletem - szólalt meg Pinokkió. - Pontosan tu-

213
 PI N O K K IÓ

dom, mit szeretnék. A legtökéletesebb ajándékot szeretném

Dzsepettónak.

A tündér mosolygott: - Jól van,

legyen. Meg fogod kapni.

Dzsepettó aznap reg­

gel korán ébredt, és fel­

kelt, hogy meggyújtsa

.,,
a kívánságrönköt. Es

akkor meglátta a ka­

rácsonyfán lógva -

jaj, ne, ez nem lehet

igaz! - a fabáb Pinokkiót.

214
 PI N O K K IÓ T Ö K ÉL E T E S A JÁ N D É K A

,.
- Pinokkió! - hanyatlott hátra a székébe. - Edes kis
Pinokki,.
om.'

Pinokkió és Tihamér futva ér­

keztek a hálószobából.

- Mi a baj, apám?
-Az aj ándékom!

Hogy voltál képes erre?

Pinokkió a fenyő

felé fordult és meglát-

ta a babát - pontos

mását annak a fabáb­

nak, aki korábban ő volt.

215
 PI N O K K IÓ

-A Pinokkió-bábu volt a legkedvesebb játékom - mond­

ta Dzsepettó -, mert azt szerettem volna, ha a fiam lenne.

Most itt van nekem mindkettő.

Árnyék futott át Pinokkió arcán.

,,
- Ugy érted, hiányzott a baba? Csalódtál bennem?

- Minden tekintet-

ben tökéletes fiam

vagy, Pinokkió.

Kivéve, hogy

nem nagyon

tudsz táncolni.

216
 PI N O K K IÓ T Ö K É L E T E S A JÁ N D É K A

Dzsepettó leemelte a fáról a bábut, és vadul körbetáncol­

tatta a szobában.

Lélegzet után kapkodva tette hozzá: - Mivel játékkészí­

tő vagyok, soha senkinek eszé­

be nem jutott, hogy játékot

ajándékozzon nekem, ami­

vel játszhatok. Csak te ér­

tetted meg, Pinokkió, meny­

nyire szeretem a játékokat!

A fa alatt Pinokkiót is

rengeteg ajándék várta, ami-

217
 PI N O I< K IÓ

ket vagy a Mikulás hozott, vagy talán Dzsepettó készített.

De a Kék Tündértől kapta a legszebb ajándékot: a mosolyt

. ,,
az apJa arcan.

218
MICIMACKÓ SZÁNCSENGŐJE
 MI C I M A C K Ó

M
mmm, - dörmögte Micimackó. - Szeretem a kará­

csonyt. Holnapra az ajándékoszoknim tele lesz

mézescsuprokkal.

-Ajándékot kapni jó dolog - jegyezte meg Róbert

Gida -, de tudod-e, mi teszi a kará-

csonyt olyan különle­

gesen fontos alka­

lommá?

Mi c i m a c k ó

megvakarta a fü­

le tövét. Nem em­

lékezett rá pontosan.

220
 MIC I M A C K Ó S Z Á N C S E N G Ő J E

A karácsony azt jelenti,

hogy gondolunk mások­

ra, és segítünk azok­

nak, akiknek szüksé-

gük van rá.

- A Mikulásnak biz­

tosan elkel a segítség -

állapította meg Micimac­

kó-, sok ajándékot kell kézbe­

sítenie. Bárcsak lenne egy szánunk . . . - akkor

segíthetnénk neki- fejezte be Róbert Gida. - Menjünk, ke­

ressünk egyet!

221
 MI C IM A C K Ó

Malackát a háza előtt találták, a havat söprögette és a

,,Száncsengő" nótát énekelgette.

- Megyünk az Északi-sarkra, hogy segítsünk a Miku­

lásnak ajándékokat kézbesíteni- közölte vele Micimackó. -

Csak keresnünk kell egy szánkót.

222
 MI C I M A C K Ó S Z Á N C S E N G Ő J E

,,
- Milyen csodálatos ötlet - ujjongott Malacka. - En is

szívesen mennék, de le kell takarítanom a járdát.

- Majd mi segítünk - mondta

Róbert Gida, és úgy is tettek.

Ezután Zsebibabához

mentek, hátha neki van

szánja. Az udvaron ta­

láltak rá, csengettyűkkel

. ,,
Jatszott.

- Száncsengők! - ki­

áltotta Malacka.

223
 MI C I M A C K Ó

- Ez csak azt jelentheti, hogy van szánod is - mondta

Micimackó.
,,
-Tényleg van? - kérdezte Róbert Gida. - Az Eszaki-

sarkra akarjuk vinni, hogy segít-

sünk a Mikulásnak aján­

dékokat kézbesíteni.

-Tyű! - hüledezett

Zsebibaba. - Nekem nincs,

de Tigrisnek van szánja. Vagy legalábbis egy nagy ródlija.

Nemsokára idejön. Addig is segíthetnétek a Mamának és ne­

kem karácsonyi sütit sütni.

,,
Ugy is lett.

224
 MI C I M A C K Ó s z A N C S E N G Ó J E

Ny a m i ­ /

nyami! - Tig­
{'/

ris rontott be

az ajtón. - Sü­

teményil la tot

érzek.

- Kölcsön-

kérhetjük a szánodat, Tigris? kérdezte Malacka. -

Segítenünk kell a Mikulásnak kézbesíteni az ajándékokat.

- Hé, ev avtán a vagyogó ötvet! - nyammogta Tigris

süteménnyel teli szájjal.

225
 MIC I M A C K Ó

Mind felültek Tigris szánkój ára,

rJ
és leszáguldottak a dombtetőről.
v-'
Nagy csikorogva fékeztek
. ( r ">.
le Nyuszi háza előtt, aki . \..J

Bagollyal és Fülessel

álldogált ott.
,,
- Már az Eszaki-

sarkon vagyunk?- érdek­

lődött Zsebibaba.
,,
-Az Eszaki-sarkon? - gúnyolódott Nyuszi.

-Még csak a közelében sem - közölte Füles.

- De épp idejében jöttetek ahhoz, hogy segítsetek feldí-

226
 MI C I M A C K Ó S ZÁ N C S E N G Ő J E

szíteni a nagy fenyőfát -

mondta Nyu szi.

,
Ugy is tettek - szikrá-

zó üveggömbökkel, pat­

toga t o t t k u k o r ic a ­

füzérekkel, és csillo­

gó-villogó lámpács­

kákkal ékesítették a fát.

- Jaj n-n-nekünk! - kiáltott fel Malacka. - Későre jár.

Sietnünk kell, ha segíteni szeretnénk a Mikulásnak.

-Ezzel akartok menni? - vette szemügyre Tigris ródliját

Bagoly. - Hol vannak a rénszarvasok?

227
 MI C I M A C K Ó

- Ó! - dünnyögte Micimackó. - Arról

megfeledkeztünk.
y
- Ne rám nézzetek - mond-

ta Füles.

Mégis úgy tettek.

Nyuszi a szán elé kötöt­

te Fülest. - Tökéletes egylo-

vas szán!

Füles szuszogva húzta a szánt,

Malacka pedig Zsebibaba csengettyűivel csilingelt, miköz­

ben a többiek a „Száncsengő csing-ling-ling "-et énekelték.

A nap lebukott a hegyek mögött.

228
 MIC I M A C K Ó S Z Á NC S E N G Ő J E

- Az jutott eszembe - szólalt meg Róbert Gida didereg-

,,
ve -, ha elmegyünk az Eszaki-sarkra, nem lesz időnk meg-

ajándékozni egymást.

- Jaj, ne! - rémüldözött Micimackó. - Lehet, hogy aján­

dékot kapni nemfontos karácsonykor, de ajándékot adni igen.

,,
- Enekeljétek még azt a szép csilingelős

nótát - vetette közbe

Füles -, és én egy
szempillantás alatt

hazarepítelek ben-
,,
neteket. - Es úgy is
tett.

229
 MI C I M A C K Ó

Együtt nevették és dalolták és csilingelték végig az utat

a Százholdas Pagonyban, és közben ajándékot vittek minden

barátjuknak.

- Végül mégiscsak besegítettünk a Mikulásnak - éne­

kelte Micimackó.

-
,........,
.,

230
KARÁCSONY A HARANGTORONYBAN
 A N O TR E D A M E-1 T O R O N Y Ő R

O
uasimodo a harangtoronyból bámulta a hóesést,

amely fehér takaróval födte be a várost. Kará­

�

csonyeste volt. A lenti házak ablakain át forró szíveket és

boldog családokat látott a díszes fenyőfák körül.

- Olyan gyönyörű Párizs karácsonykor - sóhajtotta. -

"
En meg ülhetek itt

a jéghideg kőfalak

között, teljesen

egyedül.

- Hogy érted

azt, hogy egyedül?

- vonta föl a szem-

232
 K A R AC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

öldökét Victor. A szobrok egy pillanat alatt megelevened­

tek. - Mit képzelsz, mi mik vagyunk?

- Egyszerű díszítőelemek? - tette hozzá Hugo.

A vén Laverne közelebb

csoszogott.

- Lássátok be,

fiúk, mi nem sokat

számítunk. Ouasi
--.....,

a barátnője után

epekedik.

- Esmeralda nem

a barátnőm - tiltakozott Ouasi.

--.....,

233
 A N O T R E Ü A M E - 1 T O R O N Y Ő R

- Csak egy lány a

sok közül- jegyezte

meg Victor.

- Csak egy ba­

rát - mondta Hugo.

- A cigányok nagy

lakomát ülnek ma este

közölte Ouasi. - Esmeralda biztosan libát süt. Semmi okom

azt remélni . . .

- ...hogy jut ideje rád gondolni- fejezte be Victor Hugó­

ra kacsintva.

234
 K A R AC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

- Miután Quasi megmentette Esmeralda életét, a lány

,,
megígérte, hogy gyakorta meglátogatja majd. Es eddig a na-

pig állta is a szavát.

- Te is megLátogathatnád - vetette fel Hugo.

- Nem lehet - válaszol-

,,
ta Ouasi.
...._, - En felelek

a harangokért. Elő­

ször vecsernyére kell

harangoznom, aztán

az éjféli harangszó kö­

vetkezik.

235
 A N O T R E D A M E - 1 T O R O N Y Ő R

- Semmi baj - mondta Victor. - Rendezhetnénk saját ün­

nepséget!

- Ráférne erre a helyre egy kis vidámság - folytatta

Hugo.

Laverne nagyot füttyentett. Pár másodperccel később

236
 K A R ÁC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

galambok telepedtek a mellvédre szép sorban. Valamit sú­

gott nekik, és már tovább is repültek.

De egy szempillantás múlva visszatértek - fenyőágak­

kal, magyalgallyakkal és fagyöngyfüzérekkel a csőrükben.

,,
- Es most munkára, Ouasi!
.._ - szólt Laverne.

Ahogy Quasi a falakat díszítette, érezte, hogy magánya

tovaszáll. Mégiscsak részese lehetett a karácsonynak.

- Jól jönne néhány gyertya is - javasolta V ictor. - Félel­

metesen sötét van idebent.

Quasi lement a katedrálisba, és kölcsönvett egyet-kettőt

a bőséges oltári gyertyakészletből. Hamarosan fényárban

úszott a he]y, és minden részletében pontosan olyan ünnepi

237
 A N O T R E D A M E - 1 T O R O N Y Ő R

hangulata volt,

mint alant a vá­

rosi otthonoknak.

Vacsora gya­

nánt Ouasi
....._, a szo-

kásos kenyeret és

sajtot vette elő.

A szerény koszt

nem nagyon illett a szépen felékesített asztalhoz.

- Gondolhattam volna rá - motyogta -, hogy jobb étke­

ket kellene feltálalnom.

238
 K A R ÁC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

- A lakoma nem attól lakoma, amit eszel - vigasztalta

Laverne. - Hanem attól, akivel megosztod.

,,
- Igazad van - felelte Quasi. - Es szerencsés vagyok,

hogy a legsziklaszilárdabb barátaim között lehetek.

- Ezt jól mondtad! - mosolygott szélesen Hugo.

239
 A N O T R E Ü A M E - 1 T O R O N Y Ő R

Abban a pillanatban lépteket hallottak a lépcső felől- si­

etős lépteket. Vajon ki lehet az? A katedrális őre, aki a gyer­

tyáit keresi? Egy rendőr, aki ellenőrzi, nincs-e tűz a torony­

ban? Frollo feldühödött szelleme, aki tönkre akarja tenni a

karácsonyt?

Felpattant az ajtó. Quasinak a lélegzete is elakadt.

240
 K A R ÁC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

- Esmeralda!

- Boldog karácsonyt! - kiáltotta a lány. Hatalmas tálat

nyújtott felé, amelyen libasült illatozott.

Nyomában Djali lépett

be és az egész cigány­

társulat - a férfiak

karácsonyi dalokat

pengettek és fújtak,

az asszonyok pedig

kenyérrel, gyümölcs-

csel és finom karácso­

nyi süteményekkel megra-

241
 A N O T R E D A M E - l T O R O N Y Ő R

kott kosarakat cipeltek. A cigányok rendkívül különlegessé

szerették volna tenni Quasimodo idei karácsonyát.

Esmeralda körbepillantott a gyönyörűen feldíszített to­

ronyszobában.

- Elárultátok neki! - fordult a vízköpőkhöz.

242
 K A R ÁC S O N Y A H A R A N G T O R O N Y B A N

Quasi megrázta a fejét.

- Nem tudtam, hogy eljöttök. De be kell vallanom, erősen

kívántam.

- Hát teljesült a kívánságod! - mondta Esmeralda.

Hozzáfogott, hogy elrendezze Quasi asztalán a karácso­

nyi lakomát, de mire visszafordult, ő már eltűnt.

243
 A N O T R E D A M E - 1 T O R O N Y Ő R

- Ouasimodo !

Akkor azonban meghallotta a karácsonyesti vecsernyére

szólító harangok zúgását. Boldogabban zengtek-bongtak,

mint azelőtt bármikor.

244
 TM

KARÁCSONY A DZSUNGELBEN
 T A R z A N

J
ane mélabúsan nézett körül a faházban.

- Jól érzed magad? - kérdezte Tarzan. - Nem vagy

olyan vidám, mint máskor.

Jane mosolyt erőltetett az

arcára. Semmi baja. Ugyan,

,,,,
mi baja lehetne? 0, Tarzan és
az apja, Porter professzor,

szerettek a dzsungelben élni a

gorillacsalád és a többi állat

társaságában.

246
 K A R ÁC S O N Y A D Z S U N G E L B E N

Addig építettek a faházhoz újabb és újabb szobákat, míg

,,
mostanra majdnem olyan lett, mint egy kis kastély. Es

Tarzan volt a legbátrabb, legerősebb, legkedvesebb férfi,

akit egy nő csak kívánhat. Akkor vajon miért volt szomorú?

Pillantása a naptárra esett. December 23.

- Nem is csoda! -

kiáltott fel. - Mivel itt

nincsenek évszakok,

teljesen megfeledkez­

tem róla. Mindjárt itt

a karácsony.

247
 T A R Z A N

- Bizony ám - kuncogott Porter, aki eddig a hintaszé­

kében szunyókált.

- Hiányozni fog - sóhajtott Jane.

-A karácsony? - kérdezte Tarzan. - Ha karácsonyra

van szükséged, szíves örömest kerítek neked egyet. - A vi­
lág végére is el­

ment volna, csak

hogy Jane-t bol­

doggá tegye.

248
 K A R ÁC S O N Y A D Z S U N G E L B E N

- Hadd ma gyarázzam

meg, Tarzan - mondta

Jane. - Otthon Angliában,

ahonnan a Papa és én jöt­

tünk, a karácsony egy ün­

nep.

- Egy ünnep - ismételte

Tarzan némi értetlenséggel

az arcan.

- Igen - folytatta Jane.

- Egy nap, amikor ünneplünk. Az év

legcsodálatosabb napja.

249
 T A R Z A N

Ezután mesélt még neki hóesésről és száncsengőkről,

fenyőkről és csomagokról, angyalhajról és porhanyós liba­

sültről.

- Nem hiszem, hogy tudok neked hóesést hozni - közöl­

te Tarzan.

Jane arca felderült.

- De talán a többit meg tudjuk csinálni. Vagy legalábbis

valami hasonlót.

- Hát persze, miért ne? - szólalt meg Porter. - A kará­

csony több mint hó és száncsengők. Olyan idő, amit a bará-

,,
tainkkal töltünk. Es nekünk sok barátunk van. - Szeme a

végtelen dzsungelt kémlelte.

250
 K A R AC S O N Y A D Z S U N G E L B E N

A nap már leme­

nőben volt a sima

tükrű tó mögött,

ahol az elefántok

fürdőztek. A part­

ját szegélyező fák

között látták a go­

rillacsalád sötét szi­

luettjeit.

Ahogy egyre

jobban megnyúltak az árnyékok, a sötétség megtelt a dzsun­

gel lényeinek hangjával: csiripelés, rikácsolás, morgás és

251
 T A R Z A N

üvöltés hangzott mindenfelől. Jane mosolyogva Tarzanhoz

fordult.

- Ahogy Apa mondta

- magyarázott -, a kará-

csony az osztozás ideje.

A barátainknak is szük­

sége van karácsonyra!

Beavatta a tervébe.

Másnap a gorillacsalád

segédletével Jane és Tar­

zan bejárták a dzsungelt,

gyümölcsöket és magva-

252
 K A R ÁC S O N Y A D Z S U N G E L B E N

kat szedtek. Tarzan

talált egy kis fát az

erdőben, amelyből

Jane segítségével ka­

rácsonyfát faragtak.

A fát színes bogyó­

füzérekkel díszítet­

ték fel. Amikor min­

dennel elkészültek,

Tarzan egy papírcsil­

lagot tűzött a tete-

.
Jere.
;

253
 T A R Z A N

- Valami még hiányzik - állapította meg Jane. - Nincs

kivilágítva a fánk.

- Maradt még néhány gyertyánk - közölte Porter.

- Ragyogó ötlet, Papa -

örvendezett Jane. - De van

más elképzelésem is.

Karácsonyeste ő és Tar­

zan több száz szentjánosbo­

garat fogtak, és apró üve­

gekbe tették őket, amelyek­

nek kilyukasztgatták a tete­

jét, hogy a bogarak kapjanak levegőt. Minden ágra akasz-

254
 K A R ÁC S O N Y A D Z S U N G E L B E N

tottak egy üvegcsét. A fa

,, ,,
most mar ragyogoan

fénylett.

Faházuk ablakából

gyönyörködtek a dzsun­

gelbéli karácsonyfában,

amely körül összegyűltek

az állatok, és csodálkozva bámulták. Voltak ott teknősök és

krokodilok; madarak, elefántok és vízilovak; orrszarvúak és

,,
zebrák. Alltak ott kecses antilopok és esetlen gnúk; és ter-

mészetesen a gorilla- és a páviáncsaládok is eljöttek.

Méltóságteljesen közéjük sétáltak a nagymacskák is - az

255
 T A R Z A N

oroszlánok, a leopárdok, a párducok. Elcsendesedett a

dzsungel - az állatok hátrébb léptek, hogy a fa közelébe

engedjék a könyörtelen, nagy erejű vadakat.

- Nézzétek! - ámuldozott Jane. - Mind együtt vannak

a fa körül, mint ...

256
 K A R AC S O N Y t\ D Z S U N G E L B E N

- Lehetetlen! - mondta

Tarzan.

- ...mint egy nagy, bol­

dog család - fejezte be Jane.

Az oroszlánok, leopárdok

és párducok letelepedtek és

bámulták a fát, majd kiscica

módjára összegömbölyödtek

az ágai alatt.

Abban a pillanatban egy

magányosan fénylő csillag jelent meg az égen - pontosan a

feldíszített fa papírcsillaga fölött ragyogott.

257
 T A R Z A N

- Szeretem a karácsonyt - jelentette ki Tarzan. -

Olyan ... olyan varázslatos.

Porter elképedve nézte alant a békés állatokat. Pipára

gyújtott és a fejét csóválta.

- Miért nem lehet egész évben karácsony?

258
KARÁCSONY MINDENKINEK
 R O B I N H o o o

K
arácsonyeste Robin Ho és a cimborái összegyűl­
�
tek, hogy együtt ünnepelJ enek.

Robin Hood és Little

John hízott libát és geszte­

nyét sütöttek nyílt tűzön. Fű­

szeres illat töltötte be a fa­

gyas levegőt, és az asztalhoz

vonzotta a cimborákat.

- Igazi lakoma l - ujjon­

gott Tuck barát.

- Igyekeztünk kitenni ma­

gunkért - mondta Little John és Robin Hood.

260
 K A R ÁC S O N Y M I N D E N K I N E K

De amikor leültek enni, mindenki furcsa hallgatásba bur­

kolózott.

-Valami hiányzik - bökte ki Toby teknőc.

-Mi volna az, Toby? - kérdezte Robin Hood. - Nem ízlik

a lakoma?

-Az étel kitűnő - közölte Toby. - Csak arról van szó ...

261
 R O B I N H o o o

- Talán egy kis karácsonyi muzsika kellene - emelte fel a

lantját Allan, a Dalnok.

- Tudom már, mi hiányzik! - kiáltott fel Robin Hood. -

Kivettünk egy szabadnapot, hogy felkészüljünk a kará­

csonyra . . .

- ...ami azt jelenti, hogy nem raboltuk ki a gazdagokat -

folytatta Little John.

262
 K A R ÁC S O N Y N\I N D E N K I N E K

- ...ami azt jelenti, hogy nem adakoztunk a szegényeknek

- tette hozzá Tuck.

,,
- Es a karácsony az adakozás nagy napja - folytatta

Robin. - Nem is csoda, hogy nem érezzük jól magunkat.

- Még nem késő - szólt Allan a Dal­

nok. - Nem ment még le

a nap.

Toby teknőc szólt

közbe: - Akkor fogjuk

ezt a lakomát és . . .

- Jaj, ne! Csak a li­

basültet ne! - Tuck már nagyon várta ezt a vacsorát.

263
 R O B I N H o o o

- Jobb ötletem van - jelentette ki Robin. Megdörzsölte a

bajuszát. - Na, lássuk csak. Kinek az ajándékait sétáltassuk

meg egy kicsit?

Little John hozzátette: - Ki nem érdemli meg a finom sül­

teket?

Vigyorogva Tuck is bekapcsolódott: - Ki fosztja ki a

templom egerét, hogy magának tehesse el a pénzt?

A cimborák kórusban felelték: - A nottinghami bíró! -

Azzal szánra pattantak, és útnak eredtek.

A cimborák bekukucskáltak a bíró jégvirágos ablakán.

A kandallóban kívánságrönk égett, a fenyőfán gyertyák pis­

lákoltak, és a kandallópárkányon ajándékok tornyosultak.

264
 K A R Á C S O N Y M I N D E N I< 1 N E K

Gőz szállt fel a hatalmas étkezőasz­

asztalról, amikor a bíró belevágott egy pitébe.

- Én a bejárati ajtóhoz megyek és elterelem a figyel­

mét, - közölte Robin - ti meg addig a konyhán keresztül ki­

csempészitek az egész karácsonyát.

Robin sebtében vak koldusnak álcázta magát, és bezörge-

265
 R O B I N H o o o

tett a bíró ajtaján. Amikor az ajtót nyitott, Robin nyöszörög­

ni kezdett: - Egy kis alamizsnát a szegény vak koldusnak ...

- Pfuj! - Azzal a bíró be is vágta volna az ajtót, de a vak

botja nem engedte.

- Még karácsonykor sem ad egy kis alamizsnát?

- Mintha láttam

volna már valahol ezt

az öltözéket - mor­

fondírozott a bíró.

- Kalpag és köpö-
,, ..
nyeg es szemuveg ... -
,,
Ektelen haragra ger-

266
 K A R ÁC S O N Y J\I\I N D E N K I N E K

jedt, és előrehajolt, hogy megragadja a koldust. - Engem

nem versz át, Robin Hood!

Robin kibontakozott a bíró szorításából és felvette a

nyúlcipőt.

- Most elkaplak -

mennydörögte a bíró

és utánaeredt.
;

Amde rengő pocak-

ját cipelve nem vehette

fel a versenyt Robin­

nal. A ravasz róka fel­

ugrott egy fára, és

267
 R O B I N H o o o

hagyta, hogy a bíró

körbe-körbe szaladgál­

jon az erdőben.

1\1.indeközben a
,J ..,
cimborák felpakolták 1,/

a szánjukra a színes
;)

papírokba csomagolt

ajándékokat, a libasül­ J

tet és a pitét - sőt még

a pompás karácsonyfát is.

Robin hamarosan utolérte a szánt.

- Nmcs elfecsérelni való időnk. A bíró rettentő dühös.

268
 K A R ÁC S O N Y M I N D E N I<l N E I<

Abban a pillanatban Marian

kisasszony és az udvarhölgye, Kodács asszony ment el mel­

lettük Marian kisasszony kocsiján. Marian megálljt intett a

kocsisnak.

- Nocsak, Robin Hood, micsoda örömteli meglepetés!

Robin mélyen meghajolt a hölgyek előtt.

269
 R O B I N H o o o

-A szegényeknek vittem

adományokat - mondta Mari­

an kisasszony.

- De az idén annyian szen­

vednek szükséget - tette hozzá

Kodács asszony -, már alig

maradt valami szétosztaniva-

lónk.

- Micsoda véletlen - mosolygott Robin -, én is éppen

ugyanezzel foglalatoskodtam. Folytathatnánk együtt.

Mielőtt az ember kimondaná, hogy „Nottingham", Robin

és a bíró karácsonyi cókmókja már biztonságban volt a höl-

270
 K A R ÁC S O N Y MI N D E N K I N E K

gyek kocsijában. - Viszlát a sherwoodi erdőben! - kiáltotta

Robin a cimboráinak. - Ne felejtsetek el félretenni nekem

egy libacombot!

Miután az ételt és

az ajándékokat szét­

osztották, Robin és

Marian kisasszony a

város főterén hagyták

a bíró karácsonyfáját,

hogy mindenki egy­

aránt gyönyörködhes­

sen benne.

271
 R O B I N H o o o

Azután a sherwoodi erdőbe indultak, hogy csatlakozza­

nak a cimborákhoz, akiknek aznap este tényleg boldog ka­

rácsonyuk volt.

272
EMLÉKEZETES KARÁCSONY
 H Ó F E H É R K E É S A H É T T Ö R P E

S
ok-sok hónapon keresztül Hófehérke csendesen

éldegélt a hét törpével otthonos kis kulipintyójukban az

erdő közepén. Amikor a törpék megtudták, hogy Hófehérke

egy hercegnő, aki mostohaanyja, a

királynő elő l menekül, mindent

megtettek, amit csak tudtak,

hogy biztonságban és boldogan

élhessen.

A lány úgy szerette a tör­

péket - Tudort, Margót, Vidort,

274
 E M L É K E Z E T E S K A R ÁC S O N Y

Szundit, Hapcit, Szendét és Kukát -, mintha ők lennének a

családja.
,,
Takarított, mosott es

vasalt rájuk, és minden

este, amikor hazatértek a

bányából, forró vacsorá­

val várta őket.

Egy decemberi regge-

len, miközben Hófehérke

az erdő madarait etette

odakint, Tudor tanácskozni

hívta a törpéket.

275
 H ÓF E H É R K E ÉS A H ÉT T Ö R P E

- Jön a karácsony - kezdte. - Mit szólnátok hozzá, ha

adnánk Hófehérkének valami kínos kecskebecsét - öhm -

csinos csecsebecsét?

- Meg kell mutatnunk neki, mennyire nagyra becsüljük -

fűzte hozzá Vidor - mindazért,

amit értünk tett.

- Jó, nem bánom!

Ennyit megérdemel,

azt hiszem - dörmögte

Morgó.

Szundi csak annyit

276
 E M L É K E. Z E T E S K A R AC S O N Y

mondott: - Egy új ágytaka­

rónak biztosan örülne.

,,
- Es ha egy csip-

kés zsebkendőt ad­

nánk neki? - java­

solta Hapci.

- Van egy ötletem

- szólalt meg pironkod-

va Szende. - Miért nem hozunk neki valamit a bányából?

Valamit, amiről mindig eszébe jutunk majd.

- Eszébe jutunk? Hiszen nem is megy sehová - vetette

közbe Morgó-, ugye?

277
 H óF E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

- Reméljük, nem - ásított Szundi.

- Ha keményen nekiveselkedünk jegyezte meg Tu-

dor -, megtalálhatjuk a tökéletes témántot - öhm - gyémán­

tot. Aranyunk pedig már így is rengeteg van.

- Készíthetnénk neki egy koronát - ajánlotta Vidor. -

Olyat, amilyet a hercegnők hordanak.

278
 E M L É K E Z E T E S K A R AC S O N Y

- Hófehérke így is hercegnő - emlékeztette őket Szen­

de-, minden tekintetben.

Másnap a törpék még szorgosabban dolgoztak a bányá­

ban. A kunyhóban Hófehérke is a kará-

csonyra készülődött. Elő­

ször sütött egy tálca kü­

lönleges süteményt -

harang, csillag és kará­

csonyfa alakú sütemé­

nyeket.

279
 H Ó F E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

Amíg sült a sütemény, Hófehérke az erdőbe ment és ki­

vágott egy törpe méretű fenyőt. Egy kis szánkón húzta ha­

za, útközben pedig piros bo­

gyókat és magyalágakat

gyűjtött.

Amikor hazaért, a

kunyhó forró fahéjtól

és cukortól illatozott.

Olyan finom volt az il-

lat, hogy Hófehérke

rögtön megéhezett. De

280
 E M L É K E Z E T E S K A R Á C S O N Y

ahelyett, hogy elmajszolt volna néhány süteményt, szalagra

fűzte őket, és mindegyiket felakasztotta az aprócska fenyő­

re. Az ágakra bogyófüzéreket függesztett, és közben végig

karácsonyi dalokat énekelgetett.

Mire feldíszítette a falakat magyalágakkal, a gerendákat

pedig fagyönggyel, Hófehérke nagyon elfáradt, ezért leült

a tűz mellé szunyókálni egy kicsit.

Kopogtattak az ajtón, de a törpék a lány lelkére kötötték,

hogy senki idegent ne engedjen be. Az ablakon át egy vénsé­

ges anyókát látott eltűnni az erdőben, karján nagy kosár

gyümölccsel.

281
 H ÓF E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

l.

Be kellett volna hívnom szegény asszonyt, gondolta Hó­

fehérke, de meg kellett tartania a törpéknek tett ígéretét.

Sejtelme sem volt róla, hogy a látogató a gonosz királynő

volt álruhában.

282
 E M L É K E Z E T E S K A R ÁC S O N Y

Amikor a törpék hazatértek és

meglátták a fát, örömükben

táncra perdültek, és azt

kiabálták: - Boldog kará­

csonyt!

- Minő kincs vagy

te! - hízelgett Vidor.

- A kincsről jut eszem­

be - szólalt meg Tudor -,

van számodra egy kis meglepeté-

sünk. - A köpönyegéből aprócska, barna papírba burkolt

csomagot húzott elő, és a fa alá tette.

283
 H Ó F E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

- Ne fess - öhm - less!

- figyelmeztette. - Meg

kell várnod a kará­

csonyestét.

Ka r ác s o n y e s t e

Hófehérke felséges

lakomát készített a

törpéknek: sültet és

mogyorós szilvapudin­

got. Az est folyamán a

szeme gyakran elkalandozott

a feldíszített fa és az alatta heverő ajándék felé.

284
 E M L É K E Z E T E S K A R ÁC S O N Y

Amíg a mostohája mellett élt, soha nem kapott ajándé­

kot.

Amikor az utolsó

adag puding is elfo­

gyott és a törpék

elmosogattak ,

Tudor végre át­

nyújtotta Hó­

fehérkének a

kis csomagot.

Amikor kibon­

totta, a szava is elállt a gyönyörűségtől.

285
 H Ó F E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

- Hisz ez csodálatos! De honnan tudtatok ti ...?

- Mi készítettük - közölte büszkén V idor.

- Hiszen te sírsz! - ki-
áltott Tudor. - Valami

rosszat csináltunk?

Hófehérke a tü­

körhöz lépett és a

fejére tette a ko­

ronát.

286
 E M L É K E Z E T E S K A R AC S O N Y

,,
Ujra hercegnőnek érezte magát.

- Köszönöm szépen

mondta. - Ez kápráza­

tos, és mindennél értéke­

sebb számomra, mert a

szíveteket-lelketeket be­

leadtátok.

- Mesebeszéd, nem

tesz semmit - motyog­

ta Szende.

287
 H ó F E H É R K E ÉS A H É T T Ö R P E

Hófehérke az ünnepek alatt végig viselte a ragyogó ko­

ronát. Azután gondosan becsomagolta, és eltette a fiókba,

hogy egy nap - amikor ismét hercegnő lesz belőle - újra vi­

selhesse majd.

288
ANDY KARÁCSONYI KISKUTYÁJA
 T O Y S T O R Y (J A T É K H A B O R ú)

K
arácsony reggelén a játékok izgatottan várták a Zöld

Katonák beszámolóját. A katonákat felderítő beve­

tésre küldték, hogy derítsék ki: (1) mit kapott Andy kará­

csonyra és (2) kapott-e olyan játékot, amelyet jobban fog

szeretni náluk. A katonák épphogy csak megkezdték a had­

műveletet, amikor ugatást hallottak.

290
 A N D Y K A R ÁC S O N Y I K I S K U T Y Á J A

- Hűha! kiál-

tott Andy. Egy

kiskutya!

- Végünk van!­

közölte barátaival

Woody cowboy.

Hallottatok már a

kiskutyákról?

Buzz Lightyear,

a csillagközi lézerharcos, kifejezéstelen tekintettel bámult rá.

- Azok meg micsodák?

- A kiskutyák olyan szuperjátékok, amelyek majdnem

291
 T O Y S T O R Y (J Á T É K H Á B O R ú)

emberiek - magyarázta Woody. - Úgy értem, izegnek­

mozognak és szaladnak és ugatnak, és nem kell hozzájuk

elem. A gyerekek megőrülnek értük.

-Tyű! - álmélkodott Buzz

- Es ez még nem

minden, esznek is -

folytatta Woody. - Úgy

értem, esznek és lenye-

,,
lik. Es ami még annál is

rosszabb, rágnak.

- Mint Sid kutyá­

ja? - kérdezte Rex. A félénk dinoszaurusz megremegett.

292
 A N D Y K A R AC S O N Y I K I S K U T Y A J A

A kegyetlen Sid,

aki Andy szomszédsá­

gában lakott mielőtt

elköltöztek, gy akran

hagyta, hogy a kutyá­

ja megrágcsálja a játé­

kokat.

- Ugyan, fiúk -

szólt közbe Bo Peep. - Tudjátok, hogy Andy nem hagyná,

hogy bármi kárt tegyen bennetek. Ő vigyáz a játékaira.

A csoport döbbent csendben álldogált.

Abban a pillanatban Andy rontott be a hálószobába, ke-

293
 T O Y S T O R Y (J A T É K H A B O R ú)

zében a rette­

gett kiskutyá­

val. Az ágyára

tette a kutya­

kölyköt, de az

rögtön leugrott és felfedezőútra indult a szobában, meg­

szaglászott minden játékot, és felborogatta a Zöld Katoná­

kat. Esélyük sem volt, hogy megvédjék magukat.

Andy mamája lépett be, kezében egy vesszőből font ku­

tyaágy és két KUTYUS feliratú tálka.

- Nem tartom túl jó ötletnek - mondta -, hogy Buksi ve­

led aludjon.

294
 A N D Y K A R Á C S O N Y I K I S K U T Y ÁJ A

- Rendesen fog viselkedni,

megígérem - felelte Andy.

- Ha bármi baj lesz vele,

megy vissza a mosókonyhába.

Andy a kosarába tette a ku­

tyust és azt mondta neki: - Ma­

rad! - De amint kitette a lábát a szobából, a kiskutya utá­

narohant.

- Az a dög tönkre fogja tenni Andy szobáját! - óbéga­

tott Woody. - És ki tudja, mit művel majd velünk! Ez drasz­

tikus közbelépést igényel!

295
 T O Y S T O R Y (J Á T É K H Á B O R ú)

- Csak annyit kell

tennünk, hogy megtanít­

juk a kisöreget az illem­

re, még mielőtt lehetősé­

ge lenne darabokra szed­

ni bennünket - javasolta

Buzz. - Vagy lelövöm a

lézerpuskámmal.

- Ez az, Buzz ! - lelkendezett Woody. - Mármint hogy

tanítsuk meg a kiskutyát az illemre. Segítenünk kell

Buksinak, hogy rövid úton kutyaiskolába küldjék.

Körbeálltak, hogy megbeszéljék a haditervet.

296
 A N D Y K A R ÁC S O N Y I K I S K U T Y Á J A

- Ki kell találnunk, mi rosszat követhet el egy kiskutya -

magyarázta Woody. - Azután segítünk neki elkövetni.

- Kiboríthatnánk az ételét és a vizét - ajánlotta RC

Car. - Egy nekifutásból megcsinálom.

,,
- En pedig összekarcolhatom a bútorokat - mondta

Buzz. - Mintha a kutyakölyök rágcsálta volna meg.

- Mind segíthetünk

rendetlenséget csinálni -

tette hozzá Bo Peep.

Gyorsan hozzáfog­

tak a szoba teljes felfor­

gatásához.

297
 T O Y S T O R Y (J A T É K H A B O R ú)

Alighogy szétszóródtak a padlón, benyargalt a kiskutya.

PuffI Sitty! Suttyl Ahogy sejtették, a kölyök minden egyes

játékot a szájába vett, vadul megrázta és elhajította. Kato­

nák, babák és kitömött állatok potyogtak az égből. A ku­

tyakölyök úgy bevadult a játékoktól, hogy összevissza sza-

Hur1r1! RC Car

megcélozta az éte­

les- és vizestálká­

kat. Buzz ugyanak­

kor légitámadást in­

tézett a kiskutya el-

298
 A N D Y K A R ÁC S O N Y I K I S K U T Y Á J A

len, aki éppen Rexet tar­

totta a szájában.

Andy anyukája meg­

hallotta a robajt és a szo­

bába sietett.

- Egek! - kiáltotta. -

Tudtam előre!

Andy rendcsinálással töltötte a karácsonyestét - feltöröl­

te a padlót és minden játékot a helyére tett. Lefekvéskor to­

vább kérlelte az anyját: - Mire jó a kiskutya, ha nem alha­

tok vele?

- Itt van neked Woody és Buzz - hangzott a válasz.

299
 T O Y S T O R Y (J A T É K H A B O R ú)

- De ők nem puhák és nem melegek - nyafogott Andy.

,,
Ebren feküdt és a kiskutya nyüszítését hallgatta. Amikor

végre elnyomta az álom, egy könnycsepp gördült le az ar-

can.

A játékoknak szörnyű éjszakája volt. Andy boldogtalan­

sága és a kiskutya mosókonyhából behallatszó vonyítása

nem hagyta nyugodni őket. Woody, aki nagyon szerette An­

dyt, nem bírta elvi­

selni a gondolatot,

hogy így elszomorí­

totta a fiút.

Másnap reggel

300
 A N D Y K A R AC S O N Y I K I S K U T Y A J A

Woody összehívta a játé­

kokat.

- Hé, skacok. Talán ki-

/

csit elsiettük a dolgot. En,

személy szerint, nem aka­

rom, hogy Andy szomorú legyen. Végül is, mi azért va­

gyunk, hogy Andyt boldoggá tegyük.

- De mi lesz, ha megrágcsál minket a kutyus? - kérdez­

te Rex.

- Ha a polcon maradtok a helyeteken - adta értésük re

Woody -, a kiskutya nem ér el titeket. Csak Buzz és én

vagyunk veszélyben itt az ágyon.

301
 T O Y S T O R Y (J Á T É K H Á B O R ú)

A játékok jól viselték magukat és a biztonságot adó pol­

con maradtak. Ha Andy véletlenül elfelejtette visszatenni

őket, valahogyan akkor is mindig a helyükre kerültek.

Andy anyukája észrevette, milyen szép rendet tart a fiú

a szobájában, és milyen jól

viselkedik Buksi.

-Akkor talán - kérlel­

te Andy - adsz még egy

esélyt Buksinak és nekem?

.,,.
Es adott.

M.inden este, szorosan

a kutyus mellé bújtatva,

302
 A N D Y K A R ÁC S O N Y I K I S K U T Y Á J A

Woody azon tűnődött,

vajon meg vannak-e

számlálva a napjai, va­

jon egy reggel, napfel­

keltekor, sor kerül-e a

leszámolásra közte és a

kutyakölyök között. Szerette volna azt hinni, hogy hősiesen

viseli majd. Andy boldogságáért mindenét odaadta volna.

De az a nap soha nem jött el. Az első alkalommal, amikor

a kutyus megszagolgatta Woodyt, Andy finoman az állat

orrára koppintott.

- Nem szabad, Buksi!

303
 T O Y S T O R Y (J Á T É K H Á B O R ú)

Nemsokára a játékok megbarátkoztak a kutyával, aki

egyáltalán nem volt vérszomjas, csak még fiatal volt és

nevelésre szorult - amit hamarosan RC Car, Buzz és a Zöld

Katonák vettek a kezükbe.

De senki sem érezte magát olyan közel Buksihoz, mint

Woody cowboy.

304
·
t( 1-Lfi(C '011yi
j'_ffi (éj(