Kalla Gábor

A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.

Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése1

A kora keresztény ábrázoló művészetnek csak az egyik, és talán nem is
a leginkább meghatározó vonulatát jelentették a Bibliából vagy a szentek
történeteiből származó narratívák, melyek később olyan meghatározóvá
váltak. A kora bizánci kultúrkör keleti területein (Kelet-Anatólia,2 Paleszti-
na,3 Jordánia,4 Szíria,5) és Észak-Afrikában6 egy látványos gazdasági pros-
peritásnak köszönhetően az 5-6. században jelentősen megnövekedett
a padlómozaikokkal díszített templomok száma,7 de ezeken az elbeszé-
lő történetek kevésbé kaptak szerepet. A bibliai utalások sokkal inkább
statikus szimbólumok formájában jelentek meg,8 vagy olyan összetettebb
jelenetekben, melyek csak áttételesen utaltak valamilyen teológiai meg-
fontolásra.
Ezeknek a szimbólumoknak a tekintélyes része a klasszikus görög-római
világ pogány művészetében gyökerezett. Ilyen többek között Iuno istennő
pávája, amely az örök élet reményét idézte fel, vagy a dionüszoszi körből
származó szőlő, a kereszténységben az életerő, a feltámadás és az eu-
charisztia megtestesítője.
A budakalászi korsó
A korsóról több különböző előzmény után Vida Tivadar most publikált
egy igen alapos és minden részletre kiterjedő feldolgozást,9 ami felmenti
a szerzőt attól, hogy részletesebben foglalkozzon párhuzamaival. A 22
cm magas korsót, a száj vonala fölé emelkedő, nőstényoroszlán alakja
díszíti füllel látták el, oldalát két sorba rendezett domborműves vadász-
jelenet díszíti (1-2. kép).10 Vida Tivadar elemzése szerint a kiemelkedő
minőséget képviselő korsót az 5. század végén, vagy a 6. század elején
készíthették egy központi műhelyben Konstantinápolyban vagy Szíriá-
ban.11 A vadászjelenet készítő a késő antik ikonográfiai hagyományok-
nak megfelelően összesen nyolc párharcra bontotta, az állatok között a
legnemesebb és legerősebb vadakat találjuk — az oroszlánt, a medvét,
a vadkant és a párducot. A korsó révén a késő antik Mediterráneum

Ennek a cikknek a témája a békésen egymással élő állatok idilljének és a

véres állatküzdelmek, illetve vadászatok dichotómiája kora bizánci művé-
szetben, ami nemcsak a profán körben, hanem a szakrális szférában is
megtalálható. Az egyik kiindulópont egy Magyarországon, a budakalászi
avar temetőben megtalált domborműves korsó, a másik pedig egy szíriai
kolostor templomában kiásott padlómozaik. A budakalászi sárgaréz korsó
kiválasztásának egyik meghatározó oka, hogy a szerző szeretett volna az
ünnepelt tudományos munkásságához közel álló tematikához kapcsolód-
ni, és egy olyan témát középpontba állítani, ami őt is érdekelheti.

A mozaikpadlót a szerző tárta fel a kancsó 1989-es megtalálása után egy

évvel. A két, egymástól távol előkerült művészeti alkotást a készítési hát-
tér, a kora bizánci kulturális környezet mellett összeköti az élet és halál, a
túlvilági öröklét és a földi küzdelem kettősségének problémája.

1 A tanulmány eredetileg a dr. Cseh János tiszteletére kiadott Tisicum XXVI.

számába készült.
2 CANDEMIR, Hasan–WAGNER, Jörg 1978.
3 HACHLILI, Rachel 2009.
4 BUSCHHAUSEN, Helmut et al. 1986; PICCIRILLO, Michele 1992.
5 DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988.
6 ALFÖLDI-ROSENBAUM, Elisabeth–WARD-PERKINS, John 1980.
7 DAUPHIN, Pauline 1980.
8 Az állatábrázolások ilyen szerepéről lásd TESTINI, Pasquale 1986. Jó ismert,
hogy már a kereszténység korai időszakában is meghatározó fontosságúak
a szimbólumok. Alexandriai Szent Kelemen a 3. század elején azt javasolja
a híveknek, hogy gyűrűiken pogány idolok helyett titkos szimbólumokat al-
1. kép. Budakalászi sárgaréz korsó. 5. század vége – 6. század eleje.
kalmazzanak (galamb, hal, fa, hajó, horgony, balta;), és ezek egy részének
Szentendre, Ferenczy Múzeum (Mudrák Attila felvétele)
használata később is fennmarad, miután sok egyházi tekintély kifejezetten
tiltotta Krisztus testi megjelenítését (MILBURN, Robert 1988. 1-7, 279.) Ez
a kezdetektől meglévő kettősség vezetett a képromboláshoz a 8-9. század- 9 VIDA Tivadar 2017.
ban, melynek hívei elsősorban a keleti területek nem görögül beszélő lakos- 10 A képekért Vida Tivadarnak tartozom köszönettel.
ságából kerültek ki (MANGO, Cyril 1977). 11 VIDA Tivadar 2017. 159-160.

121
 tisicum xxVII.

2. kép. A budakalászi korsó vadászjelenete (Nagy Katalin rajza)

arisztokrata világának néhány egy igen fontos aspektusa vált láthatóvá

meg a Kárpát-medence régészeti emlékanyagában, és egyben szellemi
kapcsolatot teremt a Bizánci Birodalom keleti területeinek elit életmód-
jával.

A vadászat jelentése különböző korokban

A vadászat az ókori Mezopotámiában már a legkorábbi állam megjele-

nésével központi szerepet játszott az uralkodói ideológiában (3. kép). A
király nem csak mint a nyájat védelmező pásztor és az „állatok ura” jelent
meg hanem győztes vezetőként is. Szélesebb, kozmikus értelemben az
uralkodó a vadak legyőzésével a káosz erőin lett úrrá, és megteremtette
a civilizáció kozmikus rendjét (4. kép). Az oroszlán és a vadbika elejté-
sének szimbolikus jelentőségét kiemelik az elpusztult állatok teste fölött
bemutatott áldozatok.12 A mezopotámiai hatalom ikonográfiájában a va-
dász erények a király monopóliumának számítottak, a segítők csak mel-
lékes szerepet kaptak. Nem lehet azonban kétségünk, hogy az egész elit
részt vehetett benne, hiszen a nagyvadakra történő vadászat egyben a
háborúra való felkészülés is volt.13 A vadászat mindig is összekötődött a
közös lakomával,14 a társadalmi komplexitás növekedésével az elit egyre
inkább a vadhús fogyasztásával is erősítette társadalmi státuszát.15

12 WINTER, Irene 1981; DICK, Michael B. 2006.
13 Hasonlóan a későbbi korokhoz. Lásd VIDA Tivadar 2017. 163 irodalommal.
14 KALLA Gábor–RACZKY Pál–SZABÓ Gábor 2013.
15 Kr. e. 879-ben az új asszír fővárosban Kalhuban, a palota felavatási ünnep-
ségének tíz napos lakomáján az összesen 69 574 vendégből valószínűleg a
legmagasabb rangúak számára a több tízezer háziállat mellett 500 szarvast
3. kép. Az uruki oroszlánvadászat sztélé. Kr.e. 3100 körül.
Bagdad, Iraq Museum.
ás 500 gazellát is felhasználtak az ételekhez. Az eseményt megörökítő sztélé
szövegét lásd KALLA Gábor 2005. 56-57.

122
 Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése
4. kép. Assur-bán-apli asszír király oroszlánvadászata a ninivei Északi
Palotából. Kr. e. 7. század közepe. London, British Museum
(A szerző felvétele)
A mükénéi kultúrkörben ábrázolások sokasága emeli ki a vadászat fon-
tosságát az elit számára, különösen az oroszlán (5. kép), a vadkan és
a szarvas vadászata játszott kiemelt szerepet.16 Archeozoológiai vizs-
gálatok egyértelműen bizonyítják a szarvashús fontos szerepét a lako-
mákon.17
5. kép. Oroszlánvadászattal díszített tőr. Mükéné, IV. aknasír. Kr. e. 16. század. Athén, Nemzeti Múzeum.
A klasszikus görög világban a vadászat az arisztokrata elit önmeghatá-
rozásának és a dominancia fenntartásának is fontos eszköze maradt, de
emellett a felnőttség és férfiasság egyfajta bevezető rítusának is számí-
tott. A vadászat képei — általában mitológiai történetek formájában —
nemcsak a lakoma készletein jelentek meg (6. kép), hanem temetkezési
16 A mükénéi aknasírok dísztárgyainak tekintélyes részén jelenik meg a vadá-
szat. Lásd KARO, Georg 1930.
17 WRIGHT, James C 2004. 51.
összefüggésben is, jelezve a nagyvadakban rejtőző életerő és az elejté-
sükkel járó halál dichotómiáját. Ugyanez a motívum jelenik meg a sze-
relmi irodalom vadászat-allegóriájában is, ahol a halál a szexualitással
kötődik össze.18
Az arisztokrata életmód újbóli felvirágzása idején, a hellénisztikus kor-
ban újra fontossá vált a vadászat a királyi udvarokban és az elit körében,
és ezt a hagyományt Római Birodalom leggazdagabb rétegei is követ-
ték, bár megítélése eredetileg nem volt egyértelműen pozitív. Hadrianus
viszont már a virtus, az egyéni hősiesség és férfierény kifejeződéseként
ünnepelte, és ez az aspektus később is fennmaradt.19
A késő antik korban folytatódott a korábbi hagyomány, és elsősorban
a kiterjedt villagazdaságok arisztokrata tulajdonosainak életmódjához
tartozott hozzá a vadászat, ezen belül is a ritka és veszélyes nagyva-
dak elejtésének szokása (7. kép).20 A kiemelkedő jólét jele volt, hogy egy
nagybirtokos olyan vadasparkot21 tarthatott fenn, ahol a cirkuszi állat-
küzdelmek, a venatio mintájára egzotikus nagyvadakat ejthettek el. A
korábbiakhoz képest a vadászat ábrázolásainak száma jelentősen meg-
emelkedett. Három fajta téma jelenhetett meg az egyes képhordozókon:
mitológiai vadászat, egzotikus állatokra való vadászat amphitheatrumok
látványosságaként, valamint a szabadtéri vadászatok nagy kiterjedé-
sű uradalmak erre fenntartott területein.22 Az ábrázolások ikonográfiai
részletei alapján azonban sokszor nem lehet ezeket megkülönböztetni,
18 BARRINGER, Judith M. 2001.
19 BRILLIANT, Richard 1979. 63-64.
20 BALTY, Janine 1969; VIDA Tivadar 2017. 163-167. Különösen Abb. 93-94.
21 A vadasparkok létesítésének szokása az ókori keleti nagybirodalmak kul-
túrájában gyökerezhetett, és a keleti hellénisztikus királyságok elitje ter-
jeszthette el. Eredeti jelentése szerint a vadasparkot a „botanikus kertek-
kel” együtt a világ képmásaként, imago mundiként fogták fel, ahol a világ
minden különlegessége megtalálható. Ezért számítottak fontos diplomáciai
ajándéknak vagy adónak az egzotikus állatok. Az egzotikum iránti igény ké-
sőbb is fennmaradt.
22 VIDA Tivadar 2017. 67-68.
123
 tisicum xxVII.
6. kép. Kalüdoni vadkanvadászat. Az ún. François-váza Chiusiból. Kr. e. 570 körül. Firenze, Régészeti Múzeum.
a mesterek egyes mintáikat szabadon alkalmazhatták eltérő kontextu-
sokban.
A lakoma felszerelések, így a budakalászi korsó vagy a Seuso-tál mellett
a késő római villák és nagyméretű városi lakóházak fogadótermeit díszí-
tő mozaikok23 ábrázolásai figyelmeztetnek bennünket, hogy a vadászat
és a lakoma ebben az időszakban is szorosan összetartoztak.
7. kép. A „Nagy vadászatmozaik” a villa triclinumából. Apamea (Szíria). 5.
század második fele. Brüsszel, Musées Royaux d’Art et d”Histoire (BALTY,
Janine 1969 nyomán) .
Bár a vadászat szimbolikus jelentése a profán környezetben is többré-
tegű, a díszített tárgy vagy épület tulajdonosának erejét, hatalmát és
23 LAVIN, Irving 1963.
122
hősiességét fejezi ki, sőt szerencsét hozó képként bajelhárító szerepe is
lehet,24 sokkal nehezebb felfejteni annak az okát, hogy miért jelent meg
szakrális környezetben. Erre a kérdésre lehetséges választ úgy kaphat-
juk meg, ha szélesebb összefüggésbe helyezzük, és más ikonográfiai
témákkal állítjuk szembe a vadászatot.
Tell Bī’a kolostorának első mozaikja
Itt kiindulási pontunk egy 4,0 × 10,5 méter kiterjedésű padlómozaik, me-
lyet a szerző egy német ásatás25 tagjaként ásott ki 1990-ben (8. kép). A
kolostortemplom előcsarnokát (narthex) borító, szinte teljes épségben
fennmaradt mozaikot egy szír nyelvű felirat 509 augusztusára keltezi.
Mivel a szerző már több helyen foglalkozott vele,26 így itt csak a téma
szempontjából legfontosabb aspektusokról lesz szó. A kettős szegéllyel
keretezett 2,2 × 8,3 méter nagyságú középső mező egyenletes szürke
háttérén elszórt stilizált virágok és három fa jelzi, hogy egy kertben já-
runk. A helyiség északi részén hat hal utal egy azt szegélyező folyóvízre,
illetve más párhuzamok alapján talán óceánra.27 Ezen kívül csak mada-
rakat láthatunk, összesen 49 példányt, melyek nagyjából 16 különböző
fajt képviselnek.28 A kompozíció nem egységesen szervezett, egy páva-
pár és a tabula ansata-ba elhelyezett szír felirat29 három jól elkülöníthető,
és eltérő nézőpontú egységre bontja a jelenetet.
Különösen érdekes a tíz madárpár a helyiség déli oldalán, amely az úgy-
nevezett „zoológiai katalógus”-okat30 idézik, melyeknek a téma szem-
pontjából is megvan a jelentősége, ugyanis az isteni teremtés csodála-
tos sokszínűségét mutatják be. A külön egységekre bontott kompozíció
24 VIDA Tivadar 2017. 67-68.
25 A Deutsche Orient-Gesellschaft által finanszírozott ásatást Eva Strommenger
vezette 1980 és 1995 között. Az ásatás célja egy ókori keleti város, Tuttul
feltárása volt, ennek szinte melléktermékeként került kiásásra egy agyag-
téglából épült kolostor nagy része. Összefoglalóan lásd KALLA Gábor 1999;
2008.
26 KALLA Gábor 1991; 1999, 2008.
27 A halábrázolások óceánt jelző szerepéhez lásd MAGUIRE, Henry 1987. 23-
24.
28 Az egyes fajok meghatározásához lásd BARTOSIEWICZ, László–KALLA
Gábor i.p.
29 KREBERNIK, Manfred 1990.
30 A „zoológiai katalógus”-ok olyan padlómozaikok, melyek a lehető legna-
gyobb változatosságban jelenítik meg az állatvilágot, legtöbbször madara-
kat, valószínűleg írásos előképek után. Például egy caesereai (Izrael) mozaik
összesen 120 madarat jelenített meg (HACHLILI, Rachel 2009. 269-270).
 Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése
8. kép. Kolostortemplom narthexének 509-ben készült mozaikpadlója
Tell Bī’a (Szíria). (A szerző felvétele.)
ellenére a mozaikot egyetlen téma fogja össze – a békés, paradicsomi
kert. Bár ez esetben valószínűleg teológiai okok miatt31 hiányoznak az
emlősállatok, mégis egy olyan képtípusba tartozik, amely a békésen, za-
vartalanul egymás mellett élő állatok eljövendő vízióját jelenítette meg.
Az „állatok békéje” (Tierfrieden) és a kertábrázolások
különböző típusai
Izajás látomását a Messiás eljövetelével beköszöntő békéről32 számos
padlómozaikon ábrázolták, és egyfajta ellentéteként jelent meg a vadá-
szat jeleneteknek, és azoknak a képeknek, ahol ragadozók, vagy ritkáb-
31 A templom alaprajzi típusa alapján egy jakobita (szír ortodox) közösség
használhatta, amelynek előírásai tilthatták az emlősállatok ábrázolását.
32 Izajás 11: 6-7: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc
együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán,
egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a
kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.”
11: 9: „Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a
föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.”   35 MAGUIRE, Henry 2002: 23-29.
ban mitológiai lények (pl. griff) támadnak meg kérődzőket. Az „állatok
békéje” (Tierfrieden) képtípus33 nem feltétlen hű illusztrációja a bibliai
helynek, hanem sokkal általánosabban fejezi ki az erőszak hiányát. A
ragadozók vagy hiányoznak (9. kép), vagy nem támadnak meg kérődző-
ket (10. kép), és az egész jelenet általában egy kertben játszódik. A 6.
századtól egyre gyakoribb, hogy az egységes képet szőlő- vagy boros-
tyánindákból álló fonatok, illetve geometrikus minta osztja legtöbbször
medaillonokra, ilyenkor a kert absztrakttá válik (11. kép). Az „állatok bé-
kéje” képtípus nem csak a vadászattal állítható szembe, hanem azokkal
az ábrázolásokkal is melyeken egy-egy állat üldöz, vagy terít le másokat.
9. kép. Templom főhajója. Akdeĝirmen Hüyük (Törökország). 5. század
vége-6. század eleje (CANDEMIR, Hasan–WAGNER, Jörg 1978 nyomán).
Itt érdemes pár szót ejteni a kertek különböző típusairól, melyek ha-
tottak egymásra, de különböző jelentéstartalmakat hordozhattak. A ko-
rai kereszténység szimbolikus kertképét34 alapvetően meghatározta a
Genesis Édenkert története, de a valóságos kertek képe is intenzíven
hathatott a konkrét megjelenítés formájára. Mivel a bibliai történet vi-
szonylag kevés támpontot adott, a kora keresztény szerzőknek az Éden-
kertről alkotott képe pogány irodalmi tradíciókat is felhasznált. Olyan
helynek képzelték el, ahol nincsenek évszakok, mindig enyhe az idő,
és a négy folyó öntözi, melyek egy forrásból erednek. A korai bizánci
művészet a folyókat még gyakran ábrázolta, de később csak könyvek
illusztrációkban bukkantak fel.35 Az Éden kertjét egy fákkal teli parknak
képzelték el, melynek meghatározó elemei a gyümölcsfák, de minden-
fajta más, meghatározatlan virágok is nőttek. A kora bizánci világban
előszeretettel ábrázolták a pompás profán kertek mintájára az Édenker-
tet, gránátalma-, alma-, füge- és körtefákkal. Ez a négy fafajta látható
33 A képtípus tömör összefoglalása: WISSKIRCHEN, Rotraut 2009.
34 A bizánci kertekről lásd BRUBAKER, Leslie– LITTLEWOOD, Antony 1992;
LITTLEWOOD, Antony – MAGUIRE, Henry – WOLSCHKE-BULMAHN, Joa-
chim 2002.
123
 tisicum xxVII.
10. kép. Szt. György-templom, Houad (Szíria) templomának főhajója és mellékhajói. 6. század (DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988 nyomán).
11. kép. Tamás diakónus templomának főhajója. Nebo-hegy (Jordánia).
6. század (PICCIRILLO, Michele 1992 nyomán).
122
a jordániai mozaikon (12. kép), ahol a négy fa a négy folyót idézve a
sarkokból indul, közöttük „állatok békéjének” képe.36 Hasonló diago-
nális kompozíciót máshol is láthatunk, a gyümölcsfák mellett gyakran
jelennek meg ciprusok, ritkábban pálmafák. A szarvasok gyakran abból
a hegyi forrásból isznak, amelyből az Eden négy folyója ered (13. kép).37
Egy töredékesen fennmaradt szíriai mozaikpadlón a kertben Ádám ül
trónon és állatok békés serege veszi körül, a kígyó egy ciprusra csava-
rodik fel (14. kép).38
Az eddig felsorolt képek alapján világos, hogy az Édenkert ábrázolások
és az Izajás látomásában szereplő égi Paradicsom képe az „állatok bé-
kéjének” motívumával összemosódott.
Sokszor egyetlen templom különböző helyiségeiben, vagy akár egy tér-
ben is egymás mellett jelentek meg a paradicsomi képek, és az állatküz-
delem, illetve a vadászat képei,39 ami segíthet ez utóbbi kettő jelentésé-
nek megértésében.
36 Madaba „Paradicsom mozaik” (PICCIRILLO, Michele 1992. 128, fig. 139).
37 Például Szt. Lot és Procopius temploma, Madaba, Jordánia. (PICCIRILLO,
Michele 1992. 164-165, fig. 213) A főhajó nyugati része a nagyobb templo-
mok narthexének funkcióját láthatta el.
38 Az Északi Templom (Michaelion) főhajója, Haouarté (DONCEEL-VOÛTE,
Pauline 1988. 102-116, pl. 5)
39 HACHLILI, Rachel 2009: 155-168.
 Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése
12. kép. Az ún. „Paradicsom mozaik” Madaba (Jordánia). 6. század
(PICCIRILLO, Michele 1992 nyomán)
13. kép. A főhajó nyugati része. Szt. Lot és Procopius temploma, Madaba
(Jordánia). 6. század (PICCIRILLO, Michele 1992 nyomán)
14. kép. A főhajó mozaikpadlójának keleti része. Haouarté (Szíria), Északi
templom. 5. század vége (DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988 nyomán)
Az ábrázolások szimbolikus értelmezése
Robin M. Jensen hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben az épületek
képprogramjainak elemzésénél az írásos forrásokból indulunk ki, leg-
feljebb azokat erősíthetjük meg, az ábrázolások számunkra a szövegek
egyszerű illusztrációjává válnak, és nem kerülünk közelebb a rejtett
tartalmakhoz. Sokkal fontosabb, hogy az elhelyezkedésüket és ezzel
a rituális kontextusukat próbáljuk megérteni.40 Az ikonográfiai sémák-
nak sokszor önálló életük van, és gyakran nem szövegek illusztrációi,
hanem csak utólagos értelmezéssel vagy átértelmezéssel kapják meg
jelentésüket.
A kora keresztény szimbolikának egyik legfontosabb eleme, hogy olyat
jelenítsen meg képek segítségével, ami láthatatlan. Órigenész (3. század
első fele), a Biblia egyik legfontosabb értelmezője szerint minden, ami a
Szentírásban szokatlan vagy váratlan, olyan dolgok jele vagy szimbólu-
ma (semeion kai symbolon), ami túl van az ember által közvetlenül érzé-
kelhető birodalmán. Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész 500 körül élt
nagyhatású keresztény szerző „A mennyei hierarchiáról” című művében
fogalmazza meg, hogy a szimbólumnak nincs látható hasonlósága a
mennyei világgal. Művének egy 12. századi kommentátora, Szentviktori
Hugó egyértelműen fogalmaz: „A szimbólum látható formák gyűjtemé-
nye láthatatlan dolgok bemutatására.”41 A képi szimbólumok tehát olyan
nem nyilvánvaló, nem látható és érzékszervekkel nem érzékelhető igaz-
ságokra utalnak, melyet az ember csak részben tud megérteni. A kora
keresztény vallásos költészet ezért szabadon használta a környező világ
elemeit költői képekként, és ugyanez a szellemi háttér tette lehetővé,
hogy a templomok mozaikpadlóin különböző képek sokasága jelenjen
meg, és ezeknek nem feltétlenül lehet megtalálni közvetlen racionális
magyarázatát.42
40 JENSEN, Robin M. 2011. 1-2.
41 LADNER, Gerhart B. 1979. 223-225.
42 MAGUIRE, Henry 1987. 8-10.
123
 tisicum xxVII.

A szimbólumoknak általában is jellemzője a többértelműség, ez különö-
sen igaz a korai kereszténységre. Henry Maguire a kora bizánci világáb-
rázolásokról szóló rendkívül gondolatébresztő könyvében az ellentétes
dolgok együttes megnyilvánulásról, ambivalenciáról és kettős értelemről
beszél (ambivalence and ambiguity).43 Ebben benne van az egyes jelen-
tések közötti dinamikus kapcsolat, a többszintűség és az a lehetőség,
hogy az ábrázolásokat a különböző műveltséggel és teológiai képzett-
séggel rendelkező befogadó eltérően értelmezze.
nosítani keresztény jelképekkel, ezek közé tartoznak például a Szent-
írásban egyáltalán nem említett, de a helyi közösségek környezetében
előforduló, vagy éppen egzotikus állatok.49 Az ezeket keretező dekoratív
mintázatok miatt korábban gyakran felmerült az irodalomban, hogy egy-
szerű, jelentés nélküli díszítésekről van szó. Többek között az úgyneve-
zett „benépesített fonatdísz” (inhabited scroll, 11. és 15. kép) esetében is
ma már egyértelmű, hogy mély szimbolikus tartalom,50 valószínűleg egy
absztrakttá tett táj húzódik meg a hátterében.

Szakrális környezetben a szimbólumok egyes lehetséges értelmei rituá-

lis kontextusukban nyilvánultak meg, ezért érdemes tehát megvizsgálni,
hogy a templomokon belül hol bukkannak fel és ezeknek a tereknek
milyen liturgikus funkcióik voltak.

Az ikonográfiai program kiválasztása

Ezt megelőzően azonban érdemes még röviden azzal foglalkozni, hogy

ki dönthetett a templomok képprogramjáról, ki választhatta ki, milyen
ábrázolások kaphatnak helyet, és milyen szempontok érvényesültek.
A mozaikok esetében külön kell választani az adományozókat, akik a
megbízók voltak és finanszírozták a művek elkészítését, a mozaikkészítő
vezető művészeket, akik kivitelezték a programot, és az egyházi ható-
ságokat, akiknek jóvá kellett hagyniuk mindezt.44 A műveken elhelyezett
feliratokban valamennyi fél felbukkan.45

Az adományozónál nyilvánvalóan a hitbéli jámborság és kötelességtu-

dat mellett fontos szempont lehetett a presztízs is, a közösségben el-
foglalt hely megerősítésének szándéka. Épp emiatt gyakran merül fel az
irodalomban, hogy az adományozó egyszerűen csak saját életformáját
és identitását örökítette meg a templomok mozaikpadlóin, különösen a
vadászjelentek esetében.46 Ez azonban a valóságnak csak egyik oldala.

A mozaikkészítő mesterek a kora bizánci korban különösen megbe-

csült tagjai lehettek a társadalomnak, öntudatuk magas fokát jelzi, hogy
nevüket is gyakran megörökítették,47 nyilvánvalóan a megbízó és helyi
közösség és az egyházi hatóságok egyetértésével. Egy-egy híresebb
mester kiemelkedő alkotása nem csak a megbízó presztízsét emelhette,
hanem azét a közösségét is, amely a templomot használta. A mesterek
több különböző funkciójú helyszínen is dolgoztak egyszerre, díszíthettek
profán és szakrális tereket egyaránt. Jó néhány esetben egyértelmű,
hogy ők tervezték a teljes ikonográfiai programot,48 de a megbízók egy
meghatározott repertoire-ból választhattak. Ezek közé tartoztak pogány
mitológiai ábrázolások ugyanúgy, mint a profán célú ábrázolások széles
köre, így a vadászat is. A mozaikpadlók jó néhány motívumát nehéz azo-
15. kép. A főhajó nyugati részének mozaikpadlója. Qabr Hiram (Libanon),
Szt. Kristóf-templom. 6. század (DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988 nyomán).
Számos esetben a feliratok bibliai helyeket idéznek fel, ez pedig határo-
zott teológiai szándékokat tükröz. Van olyan eset is, amikor egyértelmű,
hogy a képprogram megtervezője nem egy művész volt, hanem teológi-
ailag jól képzett személy.51 Esetenként egy közösség olyan motívumokat
is elutasított, melyek a máshol elfogadottak voltak. Ilyen okai lehetettek
annak, hogy a tell bī’ai kolostor templomában csak madarakat és hala-
kat ábrázoltak (8. kép), emlősállatokat pedig nem (lásd fenn!).

43 MAGUIRE, Henry 1987. 10-13.

44 DAUPHIN, Pauline 1978.
45 A tárgyalt tell bī’ai mozaikon például a tabula ansata-ba helyezett szír nyelvű
felirat a kolostor elöljáróit örökítette meg, addig a fő mezőben két görög
szöveg („Uram irgalmazz a bűnös Kürosznak” ill. „Orestas emlékezetére”)
utalt a megbízóra és egy családtagjára (KREBERNIK, Manfred 1990).
46 HACHLILI, Rachel 2009. 155-169; VIDA Tivadar 2017. irodalommal.
47 A mozaikkészítő mesterekről és felirataikról pl. DONCEEL-VOÛTE, Pauline
1988. 470-471; HACHLILI, Rachel 2009. 244-249.
48 MAGUIRE, Henry 1987. 14.
49 Ezek forrása sokszor a „Természettudós” (Phüsziologosz/Physiologus)
című 2. században keletkezett, az egész középkorban igen népszerű könyv,
amelynek számos változata létezett, és valóságos és mitikus állatok tulaj-
donságait tárgyalta (KÁDÁR Zoltán–TÓTH Anna 2000. 155-162). Ez a mű
ihlette például a mozaikpadlókon többször felbukkanó főnix vagy az egy-
szarvú alakját. Mindkét állat az örök élet ígéreteként az „állatok békéje” jele-
netekben bukkan fel.
50 DAUPHIN, Pauline 1978; HACHLILI, Rachel 2009. 286-288.
51 MAGUIRE, Henry 1987: 14-15.

122
 Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése

Összességben elmondható, hogy a mozaik készítésében részt vevő

szereplők között intenzív szellemi interakció folyhatott, és adott esetben
ellentétek is kialakulhattak a megbízói szándék és a díszítetett tereket
használó közösség között. Idővel gyakran nem érezték elég kifejező-
nek az ikonográfiai megoldásokat, és a mozaikok egyes részeit később
átalakították. Máskor szentéletű emberek kifogásolták az egyes temp-
lomokat díszítő ábrázolásokat.52 A templomi képprogramok, és azok
részleteit tehát legkülönbözőbb megfontolások és szándékok, sokszor
viták nyomán jöhettek létre.

Az ábrázolások liturgikus kontextusa

Ha a vadászat, az állatküzdelem, vagy az „állatok békéje” jelenet temp-

lomokon belüli elhelyezését vizsgáljuk, akkor jól érzékelhető tendenciá-
kat figyelhetünk meg. Itt figyelembe kell vennünk azt is, hogy főleg az
5. században, illetve a 6. század legelején készült mozaikokra jellemző
az egységes középső képmező,53 majd a 6. századra általánossá váltak
a szőlőindákkal vagy más módon felosztott felületek, melyeknél több
korábbi képtípus elemei mosódtak össze.

A vadászat illetve az állatküzdelem képei leggyakrabban az oldalha-

jókban (10. kép),54 vagy páros jelenetként az oszlopközökben, máskor
keresztelőkápolnákban (baptisterium) kaptak helyet, azonban az elő-
csarnokban (narthex) vagy a főhajóban is felválthatja az „állatok békéje”
(Tierfrieden) motívumot.55 A főhajóban gyakori alternatívája a mezőgaz-
dasági (főleg szőlőszüret) vagy pásztorjelenet (14. kép), illetve a termé-
szeti erők (föld, óceán, nap, hold, hónapok, szelek) megszemélyesítései.
Mindez azt jelenti, hogy a vadászat és az állatküzdelem az embert kö-
rülvevő veszélyekkel teli világról, egy másik síkon a teremtésről és az
isteni hatalomról szól. A természeti világ az a hely, ahol az ember él, de
Isten alkotott, és amelynek élőlényei feletti uralmat az embernek átadta
(Genesis 1: 26) – a vadászat motívumának egyik rétege épp ezt fejezi ki.
A kert (vadaspark), ahol mindez történik, a föld teljességének szimbólu-
ma lehet.56 Ugyanakkor ambivalens kép is, mivel benne rejtőzik az élet
és halál kettőssége.
16. A Baptisterium (Régi diakonikon) mozaikpadlója. Nebo-hegy (Jordánia)
Mózes-bazilika. 6. század (PICCIRILLO, Michele 1992 nyomán)
Legalul egy negroid és egy fríg sapkás férfi vezet fel egzotikus állatokat,
struccot, zebrát és zsiráfot.57 A kép vegyes tematikája összetett módon
jeleníti meg a Földet mint az isteni teremtés csodáját, a különleges te-
remtményeket, és az élet és halál ambivalenciáját. A keresztséggel az
az élet kezdődik, amelynek a halál nem vet véget, hanem van remény az
örök életre, amit számos más keresztelőkápolna ikonográfiai közvetle-
nül rendszere ki is fejez.
Az „állatok békéje” jelenet legtöbbször az előcsarnokban (narthex) vagy
a főhajóban bukkan fel, néha — mint láttuk — egyértelműen az Édenkert
formájában (14. kép).

Valószínűleg ez magyarázza, hogy az egyik legjellegzetesebb templomi
vadászat jelenet egy jordániai keresztelőkápolnából ismert (16. kép). A
Nebo-hegyi Mózes-bazilika baptisteriumának, a kereszt alakú kereszte-
lőmedencétől délre fekvő részét egy felirattal kísért mozaik díszíti. Ennek
felső részén egy pásztor próbálja zebuját megvédeni egy oroszlántól,
három másik párharcban lovasok és gyalogosok oroszlánra, medvére
és vadkanra vadásznak, alattuk pedig egy sorban pásztorjelenet helyet.
52 MAGUIRE, Henry 1987: 5-8.
53 BALTY, Janine 1984.
54 Pl. Houad, Szíria. Itt a főhajóban egy zsúfolt kompozícióban „állatok bé-
kéje” jelenetet látunk, többek között oroszlánnal, párduccal, szarvassal és
elefánttal, valamint főnixmadárral. A mellékhajókat állatküzdelem díszíti.
(DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988. 138-145, Pl. 8)
55 Az állatküzdelem (állathajsza) és a vadászat/venatio jelenetek megjelené-
séhez izraeli és jordániai templomokban lásd HACHLILI, Rachel 2009. 155-
169, különösen Table VII. 2 és VII.3 az egyes emlékek listájával.
56 MAGUIRE, Henry 1987: 67-72.
Amikor a főhajóban egységes a központi képmező, és ezen állatküzde-
lem látható, a szentélyben (presbyterium) akkor is gyakran jelenik meg a
kantharosból vagy amphorából induló szőlő- vagy akantuszinda, melyet
békés állatok népesítenek be (17-18. kép).58 Az élet vizét rejtő edények
két oldalán, az örök életet jelképező egymással szembe állított pávapár
áll, de ezeket felválthatják más állatok is, így bárányok, vagy szarvasok,
akik viszont a hívőket jelenítik meg. Ez az ikonográfiai séma absztrakt
módon fejezi ki az eljövendő égi paradicsomot.
Az egész itt felvázolt rendszer tendenciaszerűen követi a szír írásos
forrásokban, például az Expositio Officiorum Ecclesiae-ben megjele-
nő térszimbolikát, mely szerint a szentély a paradicsom, a főhajóban
57 PICCIRILLO, Michele 1992. 137-142, 146-147; BUSCHHAUSEN, Helmut et
al. 1986. 77-79. A felirata szerint 531.ben készült mozaikot három mester,
Soel, Kaium és Elias készítette.
58 Ennek egyik legszebb példája Haourté (Szíria), Déli temploma (DONCEEL-
VOÛTE, Pauline 1988. 90-96, Pl. 3)

123
 tisicum xxVII.
17-18. kép. A szentély és a főhajó mozaikpadlója. Haourté (Szíria), Déli
templom. 5. század vége (DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988 nyomán)
122
elhelyezett emelvény, a bēma a földi Jeruzsálem, a főhajó pedig a Föld
egészét jelképezi.59 Az egyes megoldások azonban térben és időben
eltérőek lehettek, és az egyes szférák közötti határok is változtak.
Egyes esetekben földi világ és az elkövetkező paradicsom egyetlen
képbe sűrítve jelent meg. Heraclea Lyncestis-i (Macedónia) Nagy Ba-
zilikájának előcsarnokában egy nagyszabású mozaikpadló került elő
(19. kép),60 melyen egy változatos fafajták alkotta kertben ragadozók
kérődzőket támadnak meg, és egyes részletek az évszakokra, a ter-
mészet folyamatos változására utalnak. A bordür halai a világot körbe
vevő óceánt jelképezik, tehát az egész kompozíció a földi világot jeleníti
meg. Középpontban akantusz ágak kereteznek egy szőlőfonat köré ren-
dezett kompozíciót. A kantharos két oldalán szarvasok állnak, felettük
antithetikus elrendezésben egy pávapár. (20. kép). Az egész középső
együttes minden eleme az örök élet ígéretét jelzi, 61 de körülötte viszont
a veszélyekkel teli evilági élet jelenik meg.
A földi világ különböző elemei keveredhettek is, így például a jordániai
Nebo-hegyen, Tamás diakónus templomában az amphorát, melyből a
szőlő nő ki, párducok szegélyezik, az inda belsejében egymás mellett
bukkannak fel a vadászat, a pásztorkodás és a borkészítés jelenetei (11.
kép), így együtt pedig egy villagazdaságot idéztek fel. Ez és más példák
arra utalnak, hogy a vadászat és a villagazdaság az egész földi vilá-
got jelképezhette. Itt a szentélyben viszont az „állatok békéjének” az a
változatát láthatjuk, ahol a ragadozók és kérődzők egy-egy gyümölcsfa
mellett jelennek meg (21. kép).62 Ez az ikonográfiai séma tehát szintén
megjelenhetett az elkövetkező paradicsom képeként.
Összefoglalás
Ha arra akarunk választ kapni, hogy miért volt alkalmas a templomi
szimbolikára a vadászjelenet és az állatküzdelem, azt mondhatjuk, hogy
már az eredeti profán környezetben is benne rejtőzött az élet és halál
kettőssége. A vadászat fenn tárgyalt, és a budakalászi kancsó formá-
jában egyértelműen demonstrált összekötődése a lakomával, és ezen
belül is a bor okozta mámorral, már magában hordozta ezeket a jelen-
téstartalmakat. A szakrális szimbolika ezt felhasználva és átértelmezve
helyezte a vadászatot szélesebb összefüggésbe. A fő- vagy mellékha-
jókban elhelyezett mozaikokon más egyéb ikonográfiai elemek mellett
az állatküzdelem és a vadászjelenet hangsúlyosan jelezte a földi lét
átmenetiségét, felidézte a halált és az elmúlást, melyen csak az isteni
megváltás tud győzelmeskedni.63 Ezt hangsúlyozták a szentélyekben
vagy narthexekben gyakran velük szembe állított olyan paradicsomi je-
lenetek, mint amilyen Tell Bī’a templomának előcsarnokában került elő.
59 DONCEEL-VOÛTE, Pauline 1988. 485-488.
60 MAGUIRE, Henry 1987: fig. 42-49; BRUBAKER, Leslie – LITTLEWOOD,
Antony 1992: Abb. 80; DIMITROVA, Elisabeta 2006: fig. 1-6.
61 MAGUIRE, Henry 1987: 36-40.
62 PICCIRILLO, Michele 1992. 180-189.
63 Heraclea Lyncestis nagy mozaikjának összefüggésében lásd DIMITROVA,
Elisabeta 2006.
Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése

19-20. kép. A Nagy Bazilika narthexének mozaikpadlója. Heraclea Lyncestis (Macedónia). 6. század (MAGUIRE, Henry 1987 nyomán)

21. kép. Tamás diakónus templomának szentélye. Nebo-hegy (Jordánia). 6.

század (PICCIRILLO, Michele 1992 nyomán).

123
 tisicum xxVII.
Irodalom
ALFÖLDI-ROSENBAUM, Elisabeth – WARD-PERKINS, John
1980. Justinianic Mosaic Pavements in Cyrenaican Churches.
Roma.
BARTOSIEWICZ, László–KALLA Gábor
i.p. Ornithological interpretation of the sixth century AD Byzantine
mosaics from Tall Bī’a, Northern Syria. In: BERTHON, Rémi
et al. (eds), Proceedings of the 13th conference on the
Archaeozoology of South-West Asia (ASWA-ICAZ). Nicosia,
Cyprus.
BALTY, Janine:
1969. La grande mosaïques de chasse du triclinios. Bruxelles.
1984. Les mosaïques de Syrie au Ve siècle et leur repertoir. Byzantion
54. 459–466.
BARRINGER, Judith M.
2001. The Hunt in Ancient Greece. Baltimore.
BRILLIANT, Richard
1979. Scenic Representations. In: WEITZMANN, Kurt (ed.) Age
of Spirituality. Late Antique and Early Christian Art, Third to
Seventh Century. New York. 60-65.
BRUBAKER, Leslie – LITTLEWOOD, Antony:
1992. Byzantinische Gärten. In: CARROLL-SPILLECKE, Maureen
(Hrsg.) Der Garten von der Antike bis zum Mittelalter. Mainz.
213-248.
BUSCHHAUSEN, Helmut et al.
1986. Byzantinische Mosaiken aus Jordanien. Wien.
CANDEMIR, Hasan–WAGNER, Jörg
1978. Christliche Mosaiken in der nördlichen Euphratesia. In: Sa-
hin, Sencer et al. (Hrsg.) Studien zur Religion und Kultur
Kleinasiens: Festschrift für Friedrich Karl Dörner zum 65.
Geburtstag am 28. Februar 1976. Leiden. 192-231.
DAUPHIN, Pauline
1978. Symbolic or Decorative? The Inhabited Scroll as a Means of
Studying Some Early Byzantine Mentalities. In: Byzantion 48.
10-34.
1980. Mosaic Pavements as an Index of Prosperity and Fashion.
Levant 12. 112-134.
DICK, Michael B.
2006. The Neo-Assyrian Royal Lion Hunt and Yahweh’s Answer to
Job. In: Journal of Biblical Literature 125/2. 243-270.
DIMITROVA, Elisabeta
2006. In Through the Inner Door. The Mosaic in the Narthex of the
Large Basilica in Heraclea Lyncestis. In. Niš and Byzantium.
The Collection of Scientific Works IV. Niš. 181–183.
DONCEEL-VOÛTE, Pauline
1988. Les pavements des églises byzantines de Syrie et du Liban.
Louvain-la-Neuve.
JENSEN, Robin M.
2011. Living Water. Images, Symbols, and Settings of Early Chris-
tian Baptism. Supplements to Vigiliae Christianae, Texts and
Studies of Early Christian Life and Language 105. Leiden–
Boston.
122
HACHLILI, Rachel
2009. Ancient Mosaic Pavements. Themes, Issues, and Trends.
Selected Studies. Leiden–Boston.
KALLA Gábor
1991. Das ältere Mosaik des byzantinischen Klosters in Tall Bi’a. In:
Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft 123., 35-39.
1999. Christentum am oberen Euphrat. Das byzantinische Kloster
von Tall Bi’a. In: Antike Welt 30/2 (1999) 131-142.
2005. A lakoma szerepe az ókori Mezopotámiában. Ókor. Folyóirat
az antik kultúráról 4/3., 53–62.
2008. Kolostor a város felett: Egy kora bizánci kolostor Szíriában.
Ókor: Folyóirat az antik kultúráról. 7/ 3. 83–92.
KALLA Gábor–RACZKY Pál–V. SZABÓ Gábor
2013. Ünnep és lakoma a régészetben és az írásos forrásokban. Az
őskori Európa és Mezopotámia példái nyomán. In: DÉRI Ba-
lázs et al. (szerk.): Convivium. Az Eötvös Loránd Tudomány-
egyetem Bölcsészettudományi Karán 2012. november 6–7-én
tartott vallástudományi konferencia előadásai. ΑΓΙΟΝ köny-
vek 2. Budapest. 11–48.
KÁDÁR Zoltán–TÓTH Anna
2000. Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban. Budapest.
KARO, Georg
1930. Die Schachtgräber von Mykenai. München.
KREBERNIK, Manfred
1990. Schriftfunde aus Tall Bi’a 1990. Mitteilungen der Deutschen
Orient-Gesellschaft 123. 41–70.
LADNER, Gerhart B.
1979. Medieval and Modern Understanding of Symbolism: A
Comparison. In: Speculum. A Journal of Medieval Studies 54.
223-256.
LAVIN, Irving
1963. The Hunting Mosaics of Antioch and their Sources. A Study
of Compositional Principles in the Development of Early
Mediaeval Style. Dumbarton Oaks Papers 17. 179-286.
LITTLEWOOD, Antony – MAGUIRE, Henry – WOLSCHKE-BULMAHN,
Joachim (eds)
2002. Byzantine Garden Culture. Washington.
MAGUIRE, Henry
1987. Earth and Ocean. The Terrestrial World in Early Byzantine Art.
University Park – London.
2002. Paradise Withdrawn. In: Littlewood – Maguire – Wolschke-
Buhlmann 2002. 23-35.
MANGO, Cyril
1977. Historical Introduction. In: BRYER, Anthony–Herrin, Judith
(eds): Iconoclasm. Papers Given at the Ninth Spring
Symposium of Byzantine Studies, University of Birmingham,
March 1975. Birmingham. 59-74.
MILBURN, Robert
1988. Early Christian Art and Architecture. Berkeley – Los Angeles.
PICCIRILLO, Michele
1992. The Mosaics of Jordan. American Center of Oriental Research
Publications 1. Amman.
TESTINI, Pasquale
1986. Zoomorphe Motive zwischen Dekoration und Symbolik. In:
Buschhausen et al. 1986. 161-168.
 Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlóin.
Ikonográfiai motívumok értelmezése és átértelmezése
VIDA Tivadar
2017. Die frühbyzantinische Messingskanne mit Jagdszenen von
Budakalász. Budapest.
WINTER, Irene
1981. Royal Rhetoric and the Development of Historical Narrative
in Neo-Assyrian Reliefs. Studies in Visual Communication 7.,
2–38 (=WINTER, Irene, On Art in the Ancient Near East I. Of
the First Millennium B.C.E. Leiden –Boston 2010, 3-70).
WISSKIRCHEN, Rotraut
2009. Zum „Tierfrieden“ in spätantiken Denkmälern (nach Gen 1,29,
Jes 11,6/8 und 65,25). Jahrbuch für Antike und Christentum
52 (2009) 142-163.
WRIGHT, James C.
2004. A Survey of Evidence of Mycenaean Feasting. In: WRIGHT,
James C. (ed.) The Myceanean Feast. Princeton. 13-58.
Gábor Kalla:
The symbolism of the garden, animals and
hunting on the floor mosaics of early Byzan-
tine churches
The interpretation and reinterpretation of
iconographic motifs
In early Byzantine iconography the dichotomy of bloody animal fights,
hunts and animals living next to each other in peace in a paradisiac
scene is discernible. This contrast does not only come from the differ-
ence between the spheres of the profane and the sacral, but can be
found in the pictures’ programs on the floor mosaics of the churches
as well. One starting point of the paper is a work of art of outstanding
quality found in the Carpathian Basin, the jug of Budakalász, the side
of which is ornamented with hunting scenes, and the other is a floor
mosaic with a scene of paradisiac harmony, found in the vestibule of a
Syrian monastery church (Tell Bī’a).
The manifold iconographic programs of the churches satisfied many
needs, and accordingly they drew from several different sources. The
essence of early Christian visual symbols was that they implied truths
that are not obvious, invisible and undetectable by the senses and they
made the believers think. All this made the motifs of profane origins us-
able as well, reinterpreting their message. In hunting or animal fighting
there already lied the duality of life and death, and this, in opposition
with the vision of prophet Isaiah, who described eternal peace brought
by the Messiah as the peaceful co-existence of ruminants and carni-
vores in a paradisiac garden, warned about the transitory character of
earthly existence, and it evoked death and passing, over which only di-
vine salvation can triumph.
123