BARBARA DEMICK

Nincs mit irigyelnünk

a világtól
Életek és sorsok Észak-Koreában

Könyvniolyképző Kiadó, 2013

BARBARA
DEMICK

Nincs mit
irigyelnünk
a világtól

Életek és sorsok
Észak-Koreában
 írta: Barbara Demick
A mű eredeti címe: Nothing to envy

A művet eredetileg kiadta:

Spiegel 6c Gran, an imprint of The Random House Publishing Group,
a division of Random House, Inc*, New York

Fordította: Ferencz Tamás és Lénárd Henrik

A szöveget gondozta: Szakái Gertrúd
A szakmai lektorálást végezte: Dr. Csorna Mózes, egyetemi docens

Copyright © 2009 by Barbara Demick

ISSN 2062-3100
ISBN 978 963 373 044 7

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2013-ban

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykcpzo.hu
www. ko nyvmolykep zo.hu
Felelős kiadó: A. Katona Ildikó

Im a g y á r
nyoflidolermék
N O n at- f i f i i ' i PÍH1 i cúvr ■c r a

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér Gábor

Korrektorok: Gera Zsuzsa, Széli Katalin
Nyomta és kötötte: AlFóldi Nyomda Zrt., Debrecen
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve

rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a
teljes mű, sem annak része semmilyen formában - akár elektronikusan
vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást -
nem sokszorosítható.
 Nicholasnaky
Gladysnek
és E ugene-nek .
 mérföld 100

ESZAK-
KOREA OROSZ­
ORSZÁG
lumen y
Jondzsi# • K--j \ v
Tő menekülési útvonal i OnsitOD^ ^
KÍNA Cshongdzsinból Muszanba
vagy Hörjongba V . ^Hörjong

Muszan ' , vr

Mhj-begyf^ ^ cK > \ /
\ J Cshongdzsin
Kjongszong *\

Kildzsu

ÉSZAK- Kimcshek

Tóniim g
W
£ Sinüidzsu Vasútvonal Cshongdzsin
.Hamhüng
és Phenjan között

Japán-tenger
Koreai- t (Keleti-tenger)
Öböl á -'J i Vonszan\
Na-ríftho t f P n e n jc m /
■ . D EM ARKÁCIÓ S V O N A L
'■Kümgang begy ÉS DEMILITARIZÁLT Ö V EZET

s J Z Z J '--

^ ■" s Szöul
'S^,*lncshon
* S 'C *Szuvon

Sárga-tenger DÉL-KOREA

• ' \
________________________________ _________________________________
 A szerző előszava

^ I - ben költöztem S zöulba a Los Angeles Times tudó-

Ám \ J \ J I sítójaként. Mindkét Korea a tevékenységi körömhöz
tartozott, viszont abban az időben rendkívül nehéz volt egy ameri­
kai újságírónő számára Észak-Koreába látogatni. Még amikor sike­
rült is bejutnom az országba, azt vettem észre, hogy riportot készíte­
ni szinte lehetetlenség, ugyanis a nyugati újságírók mellé „kísérőket”
rendeltek ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy biztosítsák, nem for­
dul elő semmiféle engedély nélküli kommunikáció a lakossággal, va­
lamint a látogatók tartják magukat az emlékműveket érintő, gondo­
san kiválasztott útvonalhoz. Sajnos a hatóságok nem engedtek meg
semmiféle kapcsolatot az egyszerű emberekkel. A fényképeken és a
televízióban az észak-koreaiak úgy jelentek meg, mint valami auto­
maták, akik díszlépésben masíroznak a katonai felvonulásokon, vagy
éppen tömeges tomagyakorlatokat mutatnak be vezetőik tiszteleté­
re. Miközben ezeket a fényképeket nézegettem, próbáltam kitalálni,
hogy vajon mi rejtőzhet ezek mögött a kifejezéstelen arcok mögött.
Dél-Koreában kezdtem el beszélgetni északi disszidensekkel,
akik Kínába vagy Dél-Koreába menekültek, és lassan kezdett kiraj­
zolódni előttem, hogy valójában milyen is lehet az élet a Koreai Népi
Demokratikus Köztársaságban. írtam egy cikksorozatot a Los Ange­
les Timesnak, amelynek fókuszában egy, az ország legészakibb részén
fekvő város, Cshongdzsin hajdani lakói álltak, ugyanis úgy gondol­
tam, könnyebben össze tudom vetni a kapott információkat, ha egy
meghatározott területről érkező emberekkel beszélek. Olyan helyet
akartam választani, amely távol van az észak-koreai kormány által a

» 7 —
külföldi látogatóknak szánt szépen rendben tartott látnivalóktól -
még ha a választás azt is eredményezi, hogy írásommal tiltott terü­
letre lepek. Cshongdzsin Észak-Korea harmadik legnagyobb városa,
egyike azoknak a térségeknek, amelyeket az 1990-es évek közepén
leginkább sújtott az éhínség, és mostanáig a külföldiek elől szinte
teljesen el volt zárva. Örülök, hogy volt szerencsém találkozni annyi
csodálatos cshongdzsini emberrel, akik amellett, hogy számomra is
könnyen érthető módon tudták kifejezni magukat, szabadidejükkel
is nagylelkűen bántak. Ez volt az eredeti cikksorozat, melyből ké­
sőbb a jelen könyv született.
Hétévnyi, észak-koreaiakkal folytatott beszélgetés az alapja en­
nek a könyvnek. Mindössze néhány nevet változtattam meg, annak
érdekében, hogy megvédjem azokat, akik még mindig ott cinek, va­
lamint a párbeszédeket olyan beszámolók alapján írtam, ahol egy
vagy több ember személyesen jelen volt. Arra törekedtem, hogy a
nekem mesélt történeteket összevessem azokkal az eseményekkel,
amelyeket hivatalosan is közöltek, és azoknak a helyeknek a leírá­
sánál, melyeket személyesen nem látogathattam meg, menekültek
beszámolóira, fényképekre és videofelvételekre támaszkodtam. M i­
vel annyi minden létezik Eszak-Koreában, ami továbbra is hozzá­
férhetetlen, könnyelműség lenne kijelenteni, hogy mindent sikerült
pontosan lejegyeznem. Abban reménykedem, hogy egy szép napon
majd megnyílik Észak-Korea, cs személyesen is lehetőségünk lesz
megismerni mindazt, ami ott történt.
 I . fejezet

SÖTÉTBEN FOGTUK EGYMÁS KEZÉT

Éjszakai mühoJdfefvétel Észak- és Dél-Koreáróf

a ránézünk a Távol-Keletről készült éjszakai műholdképre,

H egy nagy fekete foltot láthatunk, ahol érdekes módon hiány­
zik bármiféle fény. Ez a sötét terület a Koreai Népi Demokratikus
Köztársaság.
E mellett a titokzatos sötct folt mellett Dél-Korea, japán és most
már Kína is meglehetősen pazar fényben ragyog, Még több száz
mérföld magasságból nézve is kis fehér pontokként jelennek meg a
hirdetőtáblák, autófényszórók és utcai lámpák fényei, az étteremlán­
cok neonreklámjai, jelezve, hogy az emberek huszonegyedik századi
 energiafogyasztókként élik mindennapjaikat. És mindezeknek a kö­
zepén egy hatalmas fekete folt látható, mely majdnem akkora, mint
Anglia, Érthetetlen, hogy egy 23 milliós nemzet országa hogyan
tűnhet olyan lakatlannak, mint az óceán. Észak-Korea egyszerűen
olyan, mintha ott sem lenne.
Észak-Korea az 1990-es évek elején sötétedett el teljesen. A Szov­
jetunió felbomlásával egy időben, mely mindig is olcsó olajjal támo­
gatta régi kommunista szövetségesét, Észak-Korea roskadozó, addig
sem tűi hatékony gazdasága összeomlott. A z erőművek berozsdá­
sodtak. A fények kialudtak. A z éhező emberek felmásztak a villany­
póznákra, és leszedték a rézvezetékeket, hogy elcseréljék azokat éle­
lemre. Alkonyat idején a vidék fokozatosan elszürkül, és a zömök kis
házakat elnyeli az éjszaka. Teljes falvak tűnnek el a félhomályban.
M ég a külföldiek számára kirakatnak szánt főváros, Phenjan egyes
részein is barangolhatunk úgy a főbb utcákon az éjszaka közepén,
hogy nem lehet látni az utca két oldalán álló épületeket.
Ha egy kívülálló rátekint erre az űrre, ami a mai Észak-Korea,
azokra a távoli afrikai vagy délkelet-ázsiai falvakra gondol, ahova
még nem ért el a villamos energia. Viszont Észak-Korea nem egy
fejletlen ország: egyszerűen csak kihullott a fejlett világból. Bárki
láthatja, milyen volt egykoron, s mi az, ami elveszett, a bizonyíté­
kok ott láthatók az észak-koreai országutak mentén - a tönkrement
elektromos hálózat csonka kábelei, melyek valamikor behálózták az
egcsz országot.
A középkorú és idősebb észak-koreaiak még emlékeznek, amikor
több villamos energiával (és egyébként élelemmel is) rendelkeztek,
mint az Amerika-barát dél-koreai rokonaik, és ez talán kárpótolja
őket azért a méltatlan helyzetért, hogy most sötétben kell élniük.
Még az 1990-es években az Egyesült Államok felajánlotta segítsé­
gét az energiagondok enyhítésére, azzal a feltétellel, hogy Észak-Ko­
rea felhagy nukleáris fegyverkezési programjával, viszont ez a meg­
egyezés zátonyra futott, amikor a Bush-kormányzat azzal vádolta
meg Eszak-Koreát, hogy megszegte ígéreteit. A z észak-koreaiak

10 -
keserűen panaszkodnak a sötétség miatt, amit szintén az amerikai
szankciók eredményének tulajdonítanak. Nem tudnak olvasni estén­
ként. Nem tudnak tévét nézni. - Aram nélkül nincsen kultúránk -
közölte egyszer vádlón egy nyers modorú észak-koreai biztonsági őr.
De a sötétségnek is megvannak a maga előnyei. Főleg ha valaki ti­
zenéves, és olyasvalakivel szeretne járni, akivel nem láthatják együtt.
Amikor a felnőttek elmennek lefeküdni, ez télen néha akár este 7
óra is lehet, elég könnyű kisurranni a házból. A sötétség ad egy bizo­
nyos mértékű magánéleti szabadságot, amihez egyébként legalább
olyan nehéz hozzájutni Észak-Koreában, mint magához a villamos
energiához. A láthatatlanság köpenyébe burkolózva azt csinálhat az
ember, amit akar, miközben nem kell aggódnia a szülők, szomszé­
dok és a titkosrendőrség kíváncsi tekintete miatt.
Sok észak-koreaival találkoztam, akik arról beszéltek, hogy meny­
nyire megtanulták szeretni a sötétséget, de engem egy tizenéves
lánynak és barátjának a története fogott meg a leginkább. A lány
tizenkét éves volt, amikor találkozott egy szomszéd városból szár­
mazó, nála három évvel idősebb fiúval. Családja alacsony származá­
súnak számított az Észak-Koreában kialakult, a lakosság ellenőrzé­
sét is szolgáló szövevényes társadalmi rendszerben. Ha nyilvánosan
együtt látják őket, az akár a fiú karrierkilátásait is lerombolhatta vol­
na, amellett, hogy csorbítja a lány erkölcsi jó hírét. Találkozásaik így
csupán hosszú sétákra korlátozódtak a sötétben. Különben nem is
nagyon lehetett volna egyebet csinálni: amikor az 1990-es évek ele­
jén kapcsolatuk kezdett komolyra fordulni, az áramhiány miatt már
egyetlen étterem vagy mozi sem működött.
Mindig vacsora után találkoztak. A lány tanácsára a fiú nem a
bejárati ajtón kopogott, hogy megkíméljék magukat nővérei, öccse
vagy a szemfüles szomszédok kérdéseitől, akikkel együtt összezsú­
folva éltek egy hosszú, keskeny épületben, melynek hátsó udvarán
volt a közös mellékhelyiség mind a tizenkét család számára. A há­
zakat az utcától fehér fal választotta el, amely épp csak szemma­
gasságig ért. A fiú talált egy helyet a fal mögött, ahol senki nem

^ 11 ^
vehette észre őt, amikor estefelé lassan bealkonyult. A zaj, amit a
szomszédok mosogatás vagy az illemhclyhasználat közben csaptak,
elnyomta lépteinek neszét. Néha két vagy három órát is várnia kel­
lett a lányra. Nem igazán számított. Észak-Koreában lassúbb az élet
ritmusa. Senkinek sincs karórája.
A lány megjelent, amint ki tudta magát menteni a családi kötele­
zettségek alól. Ahogy kilépett az ajtón és belepillantott a sötétségbe,
bár eleinte még nem láthatta, mégis egyértelműen érezte a fiú jelen­
létét. Nem sokat foglalkozott azzal, hogy kisminkelje magát - sö­
tétben minek is lenne rá szüksége? Néha egyszerűen csak az isko­
lai egyenruháját vette fel: visszafogott, térd alá érő tengerkék színű
szoknyát, fehér blúzt és piros csokornyakkendőt; minden ruhadarab
ugyanabból a könnyen gyűrődo műszálas anyagból készült. Elég fia­
tal volt még ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjon a megjelenése miatt.
Eleinte csendben sétáltak egymás mellett, aztán fokozatosan sut­
togássá, majd a megszokott beszélgetés szintjére erősödött hangjuk,
ahogy egyre távolabb kerültek a falutól, és beleolvadtak az éjszakába.
Karnyújtásnyi távolságot tartottak egymástól, míg egészen biztosak
nem lehettek abban, hogy senki nem pillantja meg őket.
A település után az út közvetlenül az egykoron népszerű termál­
fürdőhöz tartozó, fás-bokros kerten át vezetett. 54 QC-os termálvize
régen nagy vonzerővel bírt a tömött buszokkal érkező kínaiak szá­
mára, akik ízületi gyulladásukat vagy cukorbetegségüket szerették
itt kezeltetni, a történet idején azonban a fürdő többnyire már nem
üzemelt. A bejáratot egy kőből készült kerítéssel körülvett, tükör­
sima felszínű, négyszögletes tavacska díszítette. A kerten át vezető
ösvényeket japán juharfák és fenyőfák szegélyezték, valamint a lány
személyes kedvencei közé tartozó páfrányfenyők, ősszel lehullajtva
tökéletes legyezőre emlékeztető, finom mintájú, mustársárga leve­
leiket. A környező hegyekben az emberek tűzifát keresve megtize­
delték az erdőket, a meleg vizes forrás melletti fák viszont annyira
szépek voltak, hogy a helyiek tiszteletben tartották és megkímélték
őket.

12 ***
 A kertet egyébként nem gondozta senki. A fákat nem metszették,
a kőpadok szétrepedeztek, a járdakövek foghíjasak voltak. Ahhoz
képest, hogy az ország korábban szebb napokat is látott, a 90-es évek
közepére Észak-Koreában minden elromlott, széttöredezett, műkö­
désképtelenné vált. így éjjel viszont talán nem voltak olyan szembe­
tűnnek ezek a tökéletlenségek. A borongós hangulatot árasztó, fűvel
körülnőtt forró vizes medence szinte világított, ahogy visszatükrözte
a fölötte elterülő égboltot.
Nagy élményt jelent felnézni az éjszakai égre Észak-Koreában.
Valószínűleg egész Eszakkelet-Azsiában itt csillog a legfényeseb­
ben az égbolt, ugyanis ez az egyetlen hely, amely mentes a kontinens
többi részét beszennyező koromtól, szén-monoxidtól vagy a Góbi
sivatag homokjától. Régebben a légszennyezésből az észak-koreai
gyárak is kivették részüket, ennek azonban mára vége. Semmiféle
mesterséges világítás nem versenyezhet az égen kirajzolódó csilla­
gok fényével.
Ahogy a fiatal pár az éjszakában sétált, lépéseik felkavarták a páf­
rányfenyők lehullott leveleit. Hogy miről beszélgettek? A családjuk­
ról, az osztálytársakról, a könyvekről, amelyeket épp olvastak - bár­
mi is volt a téma, végtelenül magával ragadta őket. Amikor évekkel
később a lányt életének legboldogabb emlékeiről kérdeztem, ő azok­
ról az éjszakákról mesélt.
Ez olyasvalami, amit a műholdfelvételek nem képesek megjelení­
teni. A Virginia állambeli Langley-ben lévő C l A-központban, vagy
egy egyetem Kelet-Azsia tanszékén Eszak-Koreát általában külső
szemlélőként próbálják meg elemezni, és eszükbe sem jut arra gon­
dolni, hogy ebben a feketeségben, ebben a sivár, sötét országban,
ahol milliók haltak éhen, a szerelem ugyanúgy lehetséges.

A mikor először találkoztam ezzel a lánnyal, és kértem tőle

interjút egy észak-koreai menekültekről szóló cikkhez, M i Ran
(hívjuk így a történet kedvéért) már harmincegy éves volt, és hat eve
szökött át Dél-Koreába.

^ 13 **
 2004-ben kineveztek a Los Angeles Times szöuli irodavezetőjé­
nek. A tevékenységem lefedte az egész Koreai-félszigetet. D él-K o­
rea könnyű eset volt. Ez volt a tizenharmadik legnagyobb gazda­
sági hatalom a világon, egy kicsit néha éretlen, de azért fejlődő de­
mokrácia, és itt működött Ázsia egyik legagresszívebb sajtó testületé.
A kormányzati tisztviselők megadták a riportereknek saját mobil­
telefonszámukat, és azt sem bánták, ha munkaidőn kívül, is keresik
őket. Észak-Korea éppen a másik véglet volt. Észak-Korea külföld­
del folytatott kapcsolata leginkább azokra a hosszadalmas tirádák­
ra korlátozódott, amelyeket a Koreai Központi Hírügynökség adott
ki, amelyet az „imperialista jenki kutyák” ellen intézett képtelen és
fellengzős megnyilvánulásai miatt csak a „Nagy Rágalmazódként
emlegettek. A z Egyesült Államok Dcl-Korca oldalán harcolt a hi­
degháború első komoly fegyveres összecsapásának számító 1950 és
1953 közötti koreai háborúban, melynek következményeként mind
a mai napig negyvenezer fős amerikai haderő állomásozik az or­
szágban. Észak-Korea számára ez olyan, mintha a háború sohasem
fejeződött volna be, a gyűlölet máig nyers cs eleven.
Amerikai állampolgárokat csak néha engedtek be az országba, új­
ságírókat pedig csak nagyon ritkán. Amikor végül 2005-ben sikerült
a phenjani utazáshoz vízumot szereznem, jómagámat és egyik kol­
légámat végigvezettek a Kim Dzsong II és apja, a néhai Kim ír Szén
tiszteletére emelt műemlékeket felvonultató útvonalon, úgy, hogy
közben folyamatosan két szikár, sötét öltönyös férfi kísért minket,
akik mindketten a Pák vezetéknevet viselték. (Észak-Koreában elő­
vigyázatosságból mindig két „kísérőt” rendelnek ki a külföldi láto­
gatók mellé, hogy egymást is figyeljék, és így egyiküket se lehessen
megvesztegetni.) A kísérők nyelvezetére ugyanaz a modoros szó-
használat volt jellemző, mint a hivatalos hírszolgálatokéra. („Hála
nagy vezetőnknek, Kim Dzsong Ilnek” - a kifejezés szokatlan
rendszerességgel hangzott el beszélgetésünk közben.) Mialatt ve­
lünk beszéltek, ritkán tartották a szemkontaktust, és én folyamato­
san azon gondolkoztam, hogy vajon ők tényleg elhiszik-e azt, amit

- 14 ~
mondanak. M i lehet az, amit valójában gondolnak? Tényleg annyira
szeretik a vezetőjüket, mint amennyire hangoztatják? Van elég en­
nivalójuk, hogy jóllakjanak? M it csinálnak, amikor munka után ha­
zamennek? Milyen lehet egy olyan rendszerben élni, amelynél nincs
elnyomóbb a földkerekségen?
Egyértelműen éreztem, hogy ha válaszokat szeretnék kapni a
kérdéseimre, akkor azokat nem Eszak-Korea határain bellii fogom
megtalálni. Olyan emberekkel kell beszélnem, akik már elhagyták
az országot - vagyis menekültekkel.
2004-ben Mi Ran Szuvonban élt, egy Szöultól harminc kilomé­
terre délre fekvő, csillogó és nyüzsgő városban. Ez a város ad otthont
a Samsung EJectronicsnak, és egy sor olyan gyárnak, melyeknek a
termékei zavarba ejtenék a legtöbb észak-koreait, ha azonosítania
kellene őket - számítógép-monitor, C D -R O M , digitális televízió,
pendrive. (Egy gyakran hivatkozott statisztika szerint a két Korea
közötti gazdasági különbség legalább négyszer akkora, mint amek-
kora Kelet- és Nyugat-Németország között állt fenn az 1990-es
egyesítés idején.) A várost kavargó színek és hangok harsány for­
gataga jellemzi, zajos és zsúfolt hely Csakúgy, mint a többi dél-ko­
reai város esetében, a városképet itt is rideg betontömbök és rikító
feliratok váltakozása határozza meg. A túlzsúfolt belvárost Dunkin
Donut és Pizza Hűt gyorséttermek, illetve ezek koreai megfelelői
tarkítják, melyek után kilométereken át toronyházak következnek.
A mellékutcákban egymást érik az Erős Motel, Love-Inn Park és
hasonló elnevezésű, a szobákat néhány órára kínáló lőve hotelek.
A z óriási közlekedési dugó szinte teljesen megszokott a városban,
amint az emberek a több ezer Hyundai gépkocsival - a gazdasági
csoda újabb vívmányával - megpróbálnak eljutni otthonukból a be­
vásárlóközpontokhoz. Mivel a városi közlekedést a folyamatos dugó
jellemzi, Szöulból inkább a harmincperces vonatutat választottam,
aztán taxiba száll va araszoltam a kevés csendes hely egyike felé, a ti­
zennyolcadik századi erőddel szemközti, roston sült marhahátszírt
is kínáló étterembe.

- 15 -
 Nem sikerült rögtön kiszúrnom M i Ránt, ugyanis külsőre meg­
lehetősen különbözött azoktól az észak-koreaiaktól, akikkel addig
találkoztam, Dél-Koreában addigra már hatezer észak-koreai me­
nekült élt, és rendszerint jól észrevehetőek voltak a beilleszkedési
nehézségeket tükröző jelek —például a túl rövid szoknya, vagy az
új ruhákon rajtahagyott árcédulák M i Ránt viszont nem lehetett
megkülönböztetni a többi dél-koreaitól. Elegáns barna pulóvert és
hozzá feszes nadrágot viselt. Ahogy megláttam, azt az érzést kel­
tette bennem (és természetesen erről is, mint később sok egyébről,
kiderült, hogy tévedés), mintha öltözködése inkább csak felvett póz
lenne. A haját hátrasimítva viselte, és hátul csillogó kövekkel kira­
kott hajcsattal fogta össze. Tökéletes megjelenésén épp csak az állán
lévő néhány pattanás, és a dereka táján megfigyelhető kis súlyfeles­
leg rontott valamelyest, köszönhetően annak, hogy három hónapos
terhes volt. Egy évvel korábban ment feleségül egy - a hadsereg­
nél civil alkalmazottként dolgozó - dél-koreai férfihoz, és most első
gyermeküket várták.
Hogy minél többet megtudjak az észak-koreai oktatási rend­
szerről, megkértem M i Ránt, hogy ebédeljünk együtt. A disszidá­
lás előtti években óvónőként dolgozott egy bányászvárosban. Dél-
Koreában a tanári diplomája megszerzésen fáradozott. Komoly be­
szélgetés volt, időnként ijesztő. A z étel ott maradt az asztalunkon,
amikor elmondta, milyen érzés volt látni, ahogy az öt- és hatéves
gyerekek éhen haltak. Miközben a gyerekek folyamatosan az éh­
halál küszöbén álltak, azt várták el tőle, hogy azt tanítsa, mennyi­
re szerencsés dolog észak-koreainak születni. Ügy tekintettek Kim
ír Szenre, aki a félsziget második világháborút követő szétválásától
1994-es haláláig állt az ország élén, mint egy istenre, fiára és utód­
jára, Kim Dzsong Ilre pedig, mint egy Krisztushoz hasonló figurára,
vagyis isten fiára. M i Ran addigra az észak-koreai agymosás kímé­
letlen bírálójává vált.
Egy-két óra hasonló témájú beszélgetés után olyan témára tere­
lődött a szó, amit egyesek tipikus női csevegésnek neveznének. Volt

^ 16 ^
M i Ranban valamiféle higgadtság és nyíltság, ami lehetővé tette,
hogy sokkal személyesebb kérdéseket is feltehessek neki. Hogyan
szoktak szórakozni az észak-koreaiak? Volt egyáltalán boldog pilla­
nat az életében, amíg Észak-Koreában élt? Volt-e kedvese?
- Vicces, hogy ezt kérdezed - válaszolta, - A z egyik éjjel róla ál­
modtam.
Elmondása szerint magas és ügyes fiú volt, akinek a homlokába
lógott kócos haja. Miután a lány kijutott Észak-Koreából, örömmel
látta, hogy van egy Ju Dzsun Szang nevű tinisztár, aki megszólalá­
sig hasonlít volt barátjára (emiatt használom a Dzsun Szang álnevet
a fiú megnevezésére). Ráadásul okos is volt, egy leendő tudós, aki a
legjobb egyetemek egyikén tanult Phenjanban. Ez volt az egyik ok,
amiért nem láthatták őket nyilvánosan együtt.
Észak-Koreában nincsenek lőve hotelek. A z alkalmi kapcsola­
tokat ellenzik. Ennek ellenére óvatosan megpróbáltam kideríteni,
hogy meddig jutottak el viszonyukban.
M i Ran nevetett.
- Három évig tartott, míg megfogtuk egymás kezét. Még hat az
első csókig - mondta. - Soha nem is álmodhattam arról, hogy több
is lehetne. Amikor elhagytam Észak-Koreát, huszonhat éves voltam
és tanár, de semmit nem tudtam arról, hogy a nők hogyan esnek te­
herbe.
M i Ran elismerte, hogy gyakran gondol első szerelmére, és bűn­
tudat gyötri amiatt, ahogy elhagyta barátját. Dzsun Szang volt a
legjobb barátja, olyasvalaki, akivel bizalmasan megosztotta álmait és
családjának titkait. De ennek ellenére élete legnagyobb titkát nem
tárta fel előtte. Nem mondta el neki, hogy mennyire ellenszenves­
nek találja Észak-Koreát, mennyire nem hisz abban a propagandá­
ban, amit az iskolában tanít. És - legfőképp - sohasem mondta el,
hogy családja a szökésen töri a fejét. Mindezt nem azért, mert nem
bízott benne, hanem mert Észak-Koreában egyszerűen nem lehet
elég óvatosnak lenni. Ha elmondja valakinek, és az is elmondja va­
lakinek. .. nos, soha nem lehetett tudni - besúgók mindenütt voltak.

~ 17 -
Szomszédok szomszédokat jelentettek fel, barátok barátokat, sze­
relmesek párjukat súgták be. Ha a titkosrendőrségen valaki tudo­
mást szerzett volna a terveikről, szinte biztos, hogy a2 egész családot
munkatáborba vitték volna a hegyekbe.
- Ezt nem kockáztathattam - mondta nekem. - Még csak el sem
köszönhettem.
A z első találkozásunkat követően M i RannaJ gyakran beszélget­
tünk Dzsun Szangról. Boldog házasságban élő nő volt, és amikor
második alkalommal láttam, már anyuka is, mégis amikor szóba ke-
rült a fiú neve, beszéde felgyorsult, arca kipirosodott. Ügy éreztem,
hálás volt nekem, hogy felhoztam a témát, mert talán nem volt senki
más, akivel erről beszelhetett volna.
- M i történt vele? - kérdeztem.
Megvonta a vállát. Ötven évvel a koreai háború befejezése után
még mindig nem volt megfelelő kapcsolattartási lehetőség Eszak-
és Dél-Korca között. Egyébként ebben a tekintetben nincs még
egy ehhez hasonló hely a világon, sem az egykori Kelet- és Nyu-
gat-Németországban, sem pedig más államban. Nincs telefonvonal,
sem postai összeköttetés, sem e-mailezési lehetőség Észak és Dél
között.
M i Rannak is sok megválaszolatlan kérdése maradt. Vajon meg­
nősült? Gondol-e még rá? Utálja őt, amiért búcsú nélkül elhagy­
ta? Nem gondolja-e vajon azt, hogy M i Ran elárulta a szülőföldjét,
amikor disszidált?
- Valahogy azt gondolom, hogy megérti. De tényleg nincs semmi
lehetőségem arra, hogy megbizonyosodjam felőle - válaszolta.

M i R an és D zsun S zang alig múltak tízévesek, amikor először ta­

lálkoztak. A félsziget északkeleti részén fekvő iparváros, Cshong-
dzsin külvárosában éltek, nem messze az orosz határtól.
A z észak-koreai tájat tökéletesen ábrázolják a keleti festészet jel­
legzetes fekete ecsetvonásai. Vannak meglepően gyönyörű helyek -
amerikai példát használva azt lehet mondani, hogy a táj hasonlít azIS

IS -
Egyesült Államok északnyugati területeihez a Csendes-óceán part­
ján1 azonban valahogy mintha hiányoznának a színek. A színská­
la az erdeifenyő, lucfenyő és boróka sötétzöldjétől a gránitcsúcsok
világosszürke árnyalatáig terjed. A z ázsiai vidékre annyira jellemző
rizsföldek élénkzöld foltjai csak az esős évszakban láthatók, mind­
össze néhány hónapon keresztül. Ősszel a lombozat ugyan kiszínezi
a tájat egy kis időre, az év többi részében azonban minden sárga és
barna, amint a színek elmosódnak és kifakulnak.
A z a fajta színkavalkád, amit Dél-Koreában lát az ember, itt tel­
jesen hiányzik. Szinte egyáltalán nincsenek reklámtáblák, moto­
ros jármű is csak alig. Autót magántulajdonban tartani szigorúan
törvényellenes, de nem is igazán engedhetné meg magának senki.
Még traktorokat is ritkán lehet látni, helyettük sovány ökrök húz­
zák az ekéket. A házak egyszerűek, praktikusak és egyszínűek. Ke­
vés közülük az olyan, amelyik a koreai háború előtt épült volna.
A lakások nagy része betonból és mészkőből épült az 1 960-as és
70-es evekben, s munkájuk és társadalmi rangjuk szerint utalták ki
az embereknek. A városokban „galambdúcok”, alacsony, egyszobás
lakóegységek találhatók, vidéken pedig az emberek általában „har­
monikának7’ nevezett földszintes házakban élnek, olyan egyszobás
otthonokban, amelyeket a harmonikához hasonló módon, mint kis
dobozokat kapcsolnak egymáshoz. Néhol az ajtók és ablakkeretek
rikító türkizkékre vannak mázolva, azonban többnyire minden fe­
hérre meszelt vagy szürke.
Abban a futurisztikus antiutópiában, melyet George Orwell az
1984 című művében elképzelt, egy olyan világról ír, ahol színek ki­
zárólag a propaganda plakátjain láthatók. Ez a helyzet Észak-Ko­
reában is. Kim ír Szén arcképet mindenhol a szocialista realizmus
kedvelt élénk poszterszíneivel festették meg. A Nagy Vezér egy pá­
don ül, és jóságosán mosolyog a körülötte tolongó tarka gyerekse­
regre. Arca sárga és narancssárga fényben úszik: ő a Nap.

Pacific Northwest, az Egyesült Államok északnyugati része (aford).

- 19 -
 A vörös szín a mindenhol látható propagandafeliratok számára
van fenntartva. A koreai nyelv egy vonalakból és körökből álló sajá­
tos ábécét használ. A piros betűk égetően tűnnek ki a szürke tájból,
keresztülvonulnak a mezőkön, büszkén feszítenek a hegyek gránit-
szirtjei fölött, kilométerkövekként tarkítják az országutakat, és ott
táncolnak az állomások és más középületek homlokzatán.

ÉLJEN SO K Á IG KIM IR SZÉN!

m i g ElA-tl!

KIM D Z SO N G ILT Á B O R N O K , A 21. SZ Á Z A D CSILLAG A.

2iAH|7(o| eH?Í S 5 21 A||!

JÁR JU K A SAJÁT UTUNKAT.

¥B| Atxh

A Z T T ESSZÜ K, A M IT A PÁRT KÉRTŐ LÜN K.

NINCS M IT IRIGYELNÜNK A VILÁG TÓ L.

A)|#ofl fflCHEh

Egészen tinédzserkoráig M i Rannak semmi oka nem volt arra,

hogy ne higgyen ezeknek a feliratoknak. Apja egyszerű munkás volt
a bányában. A családja is szegény volt, de szegény volt mindenki
más is, akit ismertek. M ivel he volt tiltva mindenféle külföldi kiad­
vány, film, rádió- és tévéadás, M i Ran ügy gondolta, hogy a világon
sehol sincs jobb soruk az embereknek, sőt talán még sokkal rosz-
szabbul megy nekik. Sok-sok alkalommal hallotta a rádióban és a
tévében, hogy a dél-koreaiak milyen nyomorúságban élnek az A m e­
rika-barát bábelnök, Pák Csöng Hi, majd utódja Csőn Du Hvan
uralma alatt. Megtudhatta, hogy a kommunizmus kínai, felhígított

— 20 ~
változata kevésbé sikeres annál, amit Kim ír Szén képvisel, és hogy
a kínaiak milliói éheznek* M i Ran úgy érezte, meglehetősen szeren­
csés, hogy Észak-Koreában született az atyai vezető szerető gondos­
kodása alatt.
Valójában a falu, ahol M i Ran felnőtt, a 70-es és 80-as években
nem is volt annyira borzalmas hely. Egyike volt azoknak az egy­
mástól megkülönböztethetetlen, mintegy ezer főt számláló falvak­
nak, melyeket a központi tervezés mintha sütőformával vágott volna
azonos formájúra, de elhelyezkedését tekintve a település szerencsés
helyzetben volt. A Keleti-tengertől (Japán-tengertől) mindössze tíz
kilométerre terült el, így a lakosok időnként ehettek friss halat és
rákot is, A falu közvetlenül a cshongdzsini gyárkéményeken túli te­
rületen feküdt, és rendelkezett a város közelsége nyújtotta összes
előnnyel, csakúgy, mint a növények termesztéséhez szükséges ter­
mőterülettel. A terep viszonylag sík volt, ami áldás egy olyan ország­
ban, ahol amúgy is szűkös a mezőgazdasági termelésre alkalmas te­
rület. Kim ír Szén számos üdülője közül egyet a közelben lévő me­
leg vizű forrásoknál is fenntartott.
M i Ran volt a legfiatalabb a négy lány közül. Amikor 1973-ban
megszületett, ez Észak-Koreában éppen akkora szerencsétlenséget
jelentett, mint a tizenkilencedik századi Angliában, ahol Jane Aus-
ten a Büszkeség és balítélet című művében egy öt leánygyermeket ne­
velő család nehéz helyzetét írja le. M ind az észak- mind a dél-kore­
aiak életét áthatja a konfuciánus hagyomány, amely szerint a fiú az,
aki a család vérvonalát továbbviszi, és gondoskodik idős szüleiről.
Mi Ran szülei megmenekültek attól a tragédiától, hogy ne legyen
örökösük, amikor három évvel M i Ran után megszületett fiuk is, vi­
szont ez egyben azt is jelentette, hogy a legfiatalabb lány lett a család
elfeledett gyermeke.
Egy harmonikaház külön bejáratú lakásában laktak, amelyet M i
Ran apjának beosztása alapján utaltak ki nekik. A bejárat közvet­
lenül egy kis konyhába vezetett, amely egyben fűtőhelyiségként
is szolgált. A tűzhelybe fát vagy szenet lehetett lapátolni, az így

- 21 -
keletkező tüzet főzésre, vagy az ondol néven ismert, padló alá beépí­
tett fűtési rendszerhez is használták, A konyhát a lakószobától egy
tolóajtó választotta el, éjjel itt aludt az egész család. Nappal a mat­
racokat felcsavarva tárolták, A fiú születése nyolcra növelte a család
tagjainak számát —öt gyerek, a szüleik és az egyik nagymama. M i
Ran apja lefizette a népbizottság főnökét, hogy adják nekik az egyik
szomszédos lakást is, és engedjék meg, hogy ajtót vágjanak a közös
falba.
A nagyobb hely lehetővé tette a nemek szerinti elkülönülést.
Ebédidőben a nők a konyha mellett egy alacsony faasztalnál gyűl­
tek össze, és kukoricakását ebédeltek, amely olcsóbb volt és kevés­
bé tápláló, mint az észak-koreaiak által szívesebben fogyasztott rizs.
Eközben apa és fia rizst ettek saját asztaluknál,
- A zt hittem, hogy ez az élet természetes rendje - mondta később
nekem Szók Dzsu, M i Ran öccse.
Idősebb nővérei, ha nehezteltek is emiatt, nem mutatták ki elége­
detlenségüket, M i Ran viszont könnyekben tört ki, és lázadozott az
igazságtalanság ellen.
- M iért Szók Dzsu az egyetlen, aki új cipőt kap? - követelőzött,
- M iért csak Szók Dzsura figyel a mama, és rám nem?
A többiek lecsitították anélkül, hogy válaszoltak volna.
Nem ez volt az első alkalom, hogy fellázadt a nőket sújtó megkü­
lönböztetés ellen. Észak-Koreában abban az időben a nők számára
a biciklizést sem tartották elfogadhatónak. Egyfajta társadalmi meg­
bélyegzést jelentett - az emberek illetlenségnek és szexuálisan félre-
érthetőnek gondolták - cs a Munkapárt rendszeresen bocsátott ki
hivatalos rendeleteket, hogy törvényileg is ellehetetlenítse. M i Ran
figyelmen kívül hagyta a szabályokat. Miután betöltötte tizenegye­
dik életévét, fogta a család egyszerű biciklijét, egy használt japán mo­
dellt, és azt használta, amikor Cshongdzsinba akart menni. Szüksé­
ge volt rá, hogy néha elmeneküljön az elnyomás elől, amit kis faluja
képviselt, elmenjen mindenáron, akárhová. A z út megerőltető volt
egy gyerek számára, körülbelül három óra hegymenetben, miközben

- 22 -
az útnak csak egy része volt aszfaltozott. Biciklis férfiak, miközben
megpróbálták megelőzni, gyakran szidták őt a pimaszsága miatt.
- El fog szakadni a nunid! - kiáltották oda neki.
Néha egy csoport tizenéves fiú futott elé, és megpróbálta lelökni
a bicikliről. M i Ran visszakiabált nekik, a trágárságot trágársággal
viszonozva. Végül rájött, hogy egyszerűbb figyelmen kívül hagyni
őket, és csendben továbbtekerni.

E gyetlen vigasz volt számára szülővárosában - a mozi.

Észak-Koreában minden város, függetlenül attól, hogy milyen
nagyságú, rendelkezik mozival Kim Dzsong II azon meggyőző­
désének köszönhetően, hogy a film nélkülözhetetlen eszköz a tö­
megek lojalitásra nevelésében. 1971-ben, harmincéves korában,
Kim Dzsong II feladata az volt első munkahelyén, hogy felügyelje
a Munkapárt Propaganda- és Agitációs Irodáját, amely az ország
filmstúdióit is működtette. 1973-ban megjelent A film m űvészetről
című könyve, amelyben kifejtette elméletét, miszerint „a forradalmi
művészet és irodalom rendkívül hatékony eszköz az emberek ösz­
tönzésére a forradalom céljainak megvalósítása érdekében”.
Kim Dzsong II irányítása alatt Phenjan külvárosában a Koreai
Játékfilmstúdió egymillió négyzetméter területűre bővült. Évente
negyven filmet forgattak. A filmek nagy része dráma volt, mindig
ugyanazzal a témával: a boldogsághoz az út az önfeláldozáson és az
egyéniség elnyomásán keresztül vezet a közösség boldogulása ér­
dekében. A kapitalizmus maga a lealacsonyodás. Amikor 2005-ben
körbejártam a stúdió helyszínét, láttam egy tipikus szöuli utcának
képzelt díszletet, kétoldalt üzletek lerobbant homlokzatával és éj­
szakai bárokkal.
Nem számított, hogy a filmek propagandacélt szolgáltak, M i
Ran szeretett moziba járni. Annyira volt filmimádó, amennyire egy
észak-koreai kisvárosban felnövő lány csak lehetett. Mikor már elég
idős volt ahhoz, hogy egyedül is elmehessen moziba, pénzt kért
anyjától jegyvásárlásra. A z árakat alacsonyan tartották - mindössze

23
fél von volt egy jegy, vagyis néhány cent* nagyjából egy üdítő ára.
M i Ran megnézett mindent, amire csak lehetősége adódott. Né­
hány filmet gyerekek számára túlságosan illetlennek tartottak, mint
például az 1985-ös Ó, szerelmem címűt, amelyben utalás történik
arra, ahogy egy férfi cs egy nő megcsókolják egymást.Tulajdonkép­
pen a női főszereplő közben illedelmesen lejjebb engedi a naper­
nyőjét, így a nézők nem láthatják, ahogy a két szereplő ajka összeér,
de ez is elég volt ahhoz, hogy kiérdemelje a 18-as karikának meg­
felelő minősítést. A hollywoodi filmek természetesen be voltak tilt­
va Észak-Koreában csakúgy, mint jóformán minden külföldi film.
Egyedül néhány Oroszországban készült alkotás jelentett eseten­
ként kivételt. M i Ran különösen szerette az orosz filmeket, egyrészt,
mert kevésbe voltak propagandaízűek, másrészt pedig több roman­
tika volt bennük, mint az észak-koreaiakban.
Talán elkerülhetetlen, hogy egy álmodozó lány, aki a vászonra
vetített romantika miatt jár moziba, ott is találja meg önmaga szá­
mára az igazit.
Am ikor 1986-ban találkoztak, még volt elég áram a vetítőgépek
működtetéséhez. A kultúrpalota volt a legimpozánsabb épület az
egész városban, meglehetősen grandiózus stílusban épült, ami na­
gyon népszerű volt az 1930-as években, amikor japán megszállta
Koreát. Két emelet magas volt, és elég nagy ahhoz, hogy egy fél­
emelet is elférjen benne, homlokzatát pedig egy óriási Kim ír Szen-
portré borította. A képek méreteit törvény szabályozta, vagyis a
Nagy Vezér képmásának arányosnak kellett lennie az épület ma­
gasságával. A kultúrpalota moziként, színházként és előadóterem­
ként is működött. Munkaszüneti napokon, mint például Kim ír
Szén születésnapján, itt lehetett versenyeket rendezni, hogy kide­
rüljön, ki az, aki a legodaadóbban követi a Nagy Vezér példáját. A z
idő maradék részében a színház mozifilmeket vetített, az új filmek
Phenjanból érkeztek néhány hetente.
Dzsun Szang minden szempontból ugyanolyan fanatikus mozi­
rajongó volt, mint M i Ran. Amint meghallotta, hogy megjelent egy

24 -
új film, azonnal rohant, hogy elsőként nézze meg. A film ebben a
konkrét esetben az Egy új kormány születése volt. Mandzsúria szol­
gált a film helyszínéül, ahol a második világháborúban koreai kom­
munisták a fiatal Kim ír Szén vezetésével megszervezték az ellen-
állást Japán gyarmatosító törekvéseivel szemben. A japán megszál­
lással szembeni ellenállás éppen annyira közkedvelt téma volt az
észak-koreai filmgyártásban, mint a cowboyok és indiánok a ko­
rai Hollywoodban. A vetítésnél nagy tömegre lehetett számítani,
ugyanis a filmben egy népszerű színésznő is játszott
Dzsun Szangnak sikerült már viszonylag korán bejutnia a szín­
házba, és lefoglalt két jegyet: magának és öccsének. Épp a bejárat
előtt járkált fel s alá, amikor megpillantotta a lányt.
Mi Ran csatlakozott a pénztárfülke felé tolongó tömeghez.
Észak-Koreában a mozik közönsége jellemzően fiatalkorú és udva­
riatlan emberekből állt, és ez a mostani tömeg különösen türelmet­
len volt. A nagyobb gyerekek előretolakodtak és kordont alkottak,
hogy a kisebbeket elzárják a pénztártól, Dzsun Szang elindult a be­
járat irányába, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt, aki közben
frusztráltan topogott egy helyben, és úgy nézett ki, mint aki mind­
járt elsírja magát.
A z észak-koreai szépségideál jellemzője a halovány bőrszín - mi­
nél fehérebb valaki, annál szebbnek tartják a kerek arc és az ívelt
száj, de a lányban nem volt meg egyik sem ezek közül. Arca hosz-
szúkás és markáns, orra előreugró, arccsontja határozott volt. Dzsun
Szang számára olyannak tűnt, mint aki nem helybeli, és talán egy
kicsit vad is. Szeme dühösen szikrázott, ahogy a pénztárfülkénél
zajló tolongást nézte. Nem úgy festett, mint a többi lány, akik min­
dig tartózkodóan viselkednek, és eltakarják szájukat, amikor nevet­
nek. Dzsun Szang érzett benne egyfajta határozott türelmetlensé­
get, mint akit még nem gyűrt maga alá az észak-koreai élet. Azon­
nal elbűvölte.
A tizenöt éves Dzsun Szang kelletlenül vette eszre, hogy úgy
általában egyre jobban érdeklik a lányok, de nem volt senki, akire

- 25 -
különösebben odafigyelt volna - egészen eddig. Elég sok filmet lá­
tott már ahhoz, hogy képes legyen átlépni egy másik világba, és fel­
idézze, hogyan is kellene kinéznie ennek az első találkozásnak, ha
az a vásznon történne. Később úgy emlékezhetne erre a pillanatra,
mint egy álomszerű Technicolor felvételre, melyen M i Ránt miszti­
kus ragyogás veszi körük
- Alig hiszem el, hogy van egy ilyen lány ebben a kisvárosban -
mondta magának.
Néhányszor megkerülte a tömeget, hátha sikerül közelebbről is
szemügyre vennie a lányt, és közben azon tépelődött, hogy mit is
csináljon. Csak egy egyszerű diák volt, nem pedig harcos. Felesle­
ges lett volna megpróbálnia átvágni a tömegen a pénztárig. Hirtelen
eszébe jutott valami. A kezdésig alig volt pár perc, cs az öccse még
nem érkezett meg. Ha eladná a lánynak a felesleges mozijegyet, ak­
kor az azt jelentené, hogy egymás mellé kellene ülniük, ugyanis a
jegyek az előre megváltott helyekre szóltak. Még egyszer körbejárt,
és közben a megfelelő mondaton gondolkozott, amivel felajánlhat­
ja neki a jegyet.
Végül nem tudta összeszedni a bátorságát, hogy megszólítson egy
olyan lányt, akit nem is ismer. Besurrant a moziba. Ahogy a vász­
nat betöltötte a főhősnő képe, amint keresztüllovagol a havas tájon,
Dzsun Szang a lehetőségre gondolt, amit épp most szalasztott eh
A színésznő egy eltökélt ellenálló harcos szerepét játszotta, aki fiú­
sán rövidre vágatta a haját, és lovon vágtatott a mandzsúriai sztyep­
pékén, miközben forradalmi jelmondatokat hangoztatott. Dzsun
Szang nem tudta kiverni a fejéből a színház előtt álló lány képét.
Amikor a film végén megjelent a stáblista, kirohant megkeresni, vi­
szont addigra a lány már eltűnt.
 2. fejezet

A ROMLOTT VÉR

Vándorló menekültek a koreai háború idején

D zsun S zang nyurga és szorgalmas fiú volt.

A
tizenöt éves
Gyerekkora óta a legjobbak közé tartozott az osztályban a ma­
tematika és a természettudományok területén. Apja, a kiábrándult
értelmiségi, sokat várt gyermekeitől, különösen az igen tehetséges
legidősebb fiától. Az volt az álma, hogy fia elkerüljön a vidéki kör­
nyezetből, és Phenjanban folytassa tanulmányait. Amikor Dzsun
Szang este kilenc után jött haza, vagy ha elmaradt házi feladatával,
apja nem habozott elővenni a külön erre a célra fenntartott pálcáját,
hogy megnevelje engedetlen gyermekét. A fiúnak jó érdemjegyeket
kellett szereznie a gimnáziumi évek során, majd le kellett tennie egy
szigorú kéthetes vizsgát Cshongdzsinban, hogy bekerüljön valame­
lyik jó hírű egyetemre, például a Kim ír Szén Egyetemre. Bár még

- 27 —
csak most kezdte az első évet a középiskolában, Dzsun Szang már
karrierjére összpontosított, amiben nem sok hely jutott a randevú­
zásnak vagy a szexnek. A kamaszkor követelőző vágyainak még egy
ideig várniuk kellett.
Dzsun Szang megpróbálta elhessegetni magától a legalkalmatla-
nabb pillanatokban jelentkező és koncentrációját igencsak megza­
varó bódító gondolatokat. De akárhogy is próbálkozott, nem tudott
megszabadulni a rövidre nyírt hajú, egy helyben topogó lány képé­
től. Semmit sem tudott róla. M i a neve? Tényleg annyira szép, mint
amilyennek emlékeiben látja? Vagy csak emlékezete akarja megtre-
fálni? Hogyan deríthetné ki vajon, hogy ki is ő valójában?
Ebben az esetben nem is volt olyan nehéz kinyomozni a válaszo­
kat. M i Ran az a fajta lány volt, akit a fiatal fiúk hamar észrevesz-
nek, rövid haja is elég jellegzetes volt ahhoz, hogy a személyleírás,
amit Dzsun Szang néhány barátjának adott, eredményre vezessen a
lány kilétét illetően. Egy fin, akivel egy csoportba járt bokszolni, ép­
pen ké táj tó nyír a lakott tőle ugyanabban a harmonikaházban. Dzsun
Szang beszédbe elegyedett a fiúval, és megpróbált minden informá­
ciómorzsát kiszedni belőle, és esetleg felfogadni őt személyi besú­
gójának. A szomszédság szívesen pletykált M i Ranról és nővéreiről:
gyakran jegyezték meg az emberek, hogy az egyik lány szebb, mint a
másik. Mindegyikük magas volt (ez olyan tulajdonság, amit Észak-
Koreában igen sokra értékelnek), és ráadásul még tehetséges is.
A legidősebb testvér énekesnő volt, a másik pedig festett. Mindany-
nyian sportos testalkatiak voltak, kiválóan röplabdáztak és kosár­
labdáztak. Ilyen szép és okos lányokat ritkán lehetett látni a környé­
ken. A z egyetlen baj az velük, tették hozzá a környékbeliek a plety­
kához, hogy családi hátterük annyira szégyellni való,
A probléma az apával volt, a sovány és halk szavú férfival, aki csak­
úgy, mint sokan mások a szomszédságból, a bányában kapott mun­
kát. Ácsként dolgozott egy kaolinbányában, ahol agyagot bányász­
tak a porcclánipar számára. Feladata a fa tartógerendák kijavítása
volt. A z egyetlen dolog, ami egy ilyen szelíd lélekkel kapcsolatban

- 28 -
gyanúra adhatott okot, az örök józansága volt. Miközben a többi
bányász egymás után gurította le a kukoricából erjesztett gyomor­
forgató pálinkát, esetleg - ha megengedhette magának - a koreai
rizslikőrt, a szodzsut , M i Ran apja soha nem ivott egy kortyot sem.
Nem akart semmi olyasmit fogyasztani, ami megoldaná a nyelvét, és
arra késztetné, hogy a múltjáról beszéljen.
Te Vu, M i Ran apja 1932-ben született egy olyan települé­
sen, amely később Dél-Korea, az ellenséges állam területéhez ke­
rült. Függetlenül attól, hogy mennyi ideig vannak távol, a koreaiak
azt a helyet tartják otthonuknak, ahol őseik születtek. Te Vu Dél-
Cshungcshong tartományból származott, a félsziget távoli feléről, a
Sárga-tenger közeléből. Ez a terület a smaragdzöld rizsültetvények
szemet gyönyörködtető vidéke, a termőföld itt épp annyira csaloga­
tó, mint amennyire elhanyagolt Cshongdzsinban. Faluja a sakktáb­
laszerű rizsföldek közé beékelődő kis sávon terült cl, az alig valami­
vel több mint egy házsorból álló kisváros, Szószán peremén. Abban
az időben, vagyis az 1940-es években, mindent sárból és szalmából
készítettek, még a labdát is, amivel a gyerekek az utcán fociztak.
A faluban mindent a rizs jelentett. A rizstermesztés fárasztó és ne­
héz munka, a szántást, vetést és ültetést mind kézzel végezték a he­
lyiek. Senki sem volt különösebben gazdag a faluban,Te Vu családja
is épphogy csak jobban élt, mint a többiek. Zsúp fedeles házban lak­
tak, melyhez koreai mértékegységben számolva 2000 pjon g földte­
rület tartozott, ami 0,66 hektárnak felel meg. Egy kis malom üze­
meltetésével egészítették ki jövedelmüket, a szomszédok idehozták
őröltetni a rizst és az árpát. M i Ran nagyapja kellően magas társa­
dalmi helyzetben volt ahhoz, hogy két feleséget tarthasson, ami ak­
koriban nem volt szokatlan gyakorlat Koreában, jóllehet a törvény
csak az első házasságot ismerte el. Te Vu volt az elsőszülött a má­
sodik feleségtől, és az egyetlen fiú. Volt két rajongó lánytestvére is,
akik a faluban mindenhová elkísértek, Te Vu legnagyobb bánatára,
ugyanakkor barátai legnagyobb örömére, ahogy a lányok lassan gyö­
nyörű tinilányokká cseperedtek.

29 -
 Nem Te Vu volt a legnagyobb termetű gyerek a csapatban, vi­
szont mintha kifejezetten vezetőnek született volna. Ha a fiúk há­
borúsdit játszottak, csak Te Vu lehetett a hadvezér. A barátai kis
Napóleonnak szólították. - Egyenes és határozott jellem volt. M a­
gabiztosan beszélt, és a többiek hallgattak rá - mondta Li Dzsong
Hun, gyerekkori barátja, aki még mindig a faluban lakik. - Es ráadá­
sul igen intelligens is volt.
Te Vu általános iskolába, majd tizenöt éves koráig középiskolába
járt, ahogy a földművesek fiúgyermekei esetében szokásos volt. Ja­
pán volt az oktatás nyelve, miután 1910-ben Japán megszállta Ko­
reát, és megfosztotta trónjától az utolsó koreai császárt, majd mód­
szeresen hozzákezdett eltörölni a helyi kultúrát, és megpróbálta el­
terjeszteni a sajátját. A megszállás első évei alatt a falu öregjeit arra
kötelezték, hogy vágják le hosszúra növesztett copfjukat, amelyet a
hagyományoknak megfelelően a férfiak fejük tetején csomóba kötve
viseltek, és fekete kalappal takartak le. Emellett arra is kényszerítet­
ték őket, hogy japán neveket vegyenek fel. A japánok súlyos adókat
róttak ki rájuk, a rizstermés felét vagy meg nagyobb részét elvitték,
azt hangoztatva, hogy szükség van rá a csendes-óceáni térségben
folytatott háborúhoz. A háborús erőfeszítésekhez való hozzájáru­
lásként fiatal férfiakat és nőket szállítottak át Japánba, prostitúcióra
kényszerítették a lányokat, akik a szebben hangzó „kényeztető höl­
gyek” név alatt a katonaságnak nyújtottak szexuális szolgáltatásokat.
A rizstermelő földművesek gyűlölték a japánokat, ugyanis nem te­
hettek semmit a megszállók beleegyezése nélkül.
1945. augusztus 15-én Hirohito császár rádión jelentette be Ja­
pán kapitulációját. Beletelt néhány napba, amíg a hír elérte a falut,
de amint a fiúk meghallották a híreket, első dolguk az volt, hogy a
barakkokhoz rohanjanak, ahol a japánok voltak elszállásolva. Mire
odaértek, már csak azt látták, hogy a katonák nagy sietségükben sze­
mélyes holmijaikat is hátrahagyva elvonultak. A megszállás ezzel
véget ért. A falusiaknak nem volt pénzük ünnepséget rendezni, de

» 30
ujjongva rohantak az utcára, gratuláltak egymásnak, és tapsoltak
örömükben.
- Csőszön M ansze! - kiáltották. Sokáig éljen Korea!
A koreaiak azt gondolták, újra eljött az ideje annak, hogy saját ke­
zükbe vegyék a sorsukat, és visszaszerezzék országukat.
Am ikor a japán császár bejelentette a kapitulációt a rádióban, a
Föld túloldalán, Washingtonban két fiatal katonatiszt egy National
Geographic Society térkép föle hajolva azon tűnődött, hogy mi­
hez is kezdjenek Koreával. Senki sem tudott túl sokat Washington­
ban erről az eldugott japán gyarmatról. Miközben Németország és
Japán háború utáni megszállására már korábban részletes terveket
dolgoztak ki, Korea helyzetéről utólag kellett gondoskodni. A japá­
nok harmincöt évig uralkodtak itt, és hirtelen távozásukkal veszé­
lyes hatalmi vákuumot hagytak maguk mögött. A z Egyesült Á lla­
mokat nyugtalanította, hogy a Szovjetunió esetleg megszerzi Koreát
felvonulási területnek a nagyobb falatnak számító Japán felé veze­
tő úton. A második világháborús szövetség ellenére Washington­
ban folyamatosan nőtt a bizalmatlanság a Szovjetunióval szemben.
A szovjet csapatok már a japán kapituláció előtti héten behatol­
tak északról Koreába, és készen álltak, hogy folytassák az előrenyo­
mulást. A z amerikaiaknak az volt a szándéka, hogy megbékítsék a
szovjeteket, ezért átadták nekik Korea északi részének igazgatását,
egyfajta ideiglenes gondnokságban reménykedve. A tisztek, köztük
Dean Rusk, a későbbi külügymin iszter, szerették volna, ha a főváros,
Szöul az amerikai szektorban marad. A két katona tehát keresett
egy kényelmes megoldást a félsziget felosztására, és gyorsan húztak
egy vonalat a térképen a 38. szélességi fok mentén.
A vonalnak nem sok köze volt bármihez is Korea addigi törté­
nelmében vagy földrajzában. A Kínából kiálló kis hüvelykujj, vagyis
a Koreai-félsziget, önmagában egy jól körülhatárolt földterület, ke­
leten a Japán-, nyugaton a Sárga-tengerrel, valamint északon a Kí­
nával határos Jalu és Turnén folyókkal. Nincs semmi, ami segítene

- 31 -
természetes módon két részre osztani ezt az országot. A japán meg­
szállást megelőzően az 1300 éven át egységes Koreát a világtörté­
nelem egyik leghosszabb életű uralkodóháza, a Csoszon-dinasztia
kormányozta, előtte a Korjó-dinasztia (9 18 -13 12 ) uralkodott itt,
még korábban pedig három királyság vetélkedett a hatalomért a fél­
szigeten. A politikai szakadás általában észak-dél irányú volt, a ke­
leti országrész természetszerűen Japánhoz, a nyugati Kína felé von­
zódott. A z észak és dél szerinti felosztás teljesen idegen beavatkozás
volt, amit Washingtonban ötlöttek ki, és erőltettek rá a koreaiakra,
anélkül hogy ebbe bármiféle beleszólásuk lett volna. Egy történet
szerint az akkori amerikai külügyminiszter, Edward Stettinius meg­
kérdezte egyik beosztottjától, hogy Korea hol is található.
A koreaiak dühösek voltak, amiért ugyanúgy osztották fel őket,
mint a németeket, végül is ők a második világháborúban nem az ag-
rcsszorok voltak, hanem az áldozatok, jó l jellemzi a koreaiak akkori
önmagukról alkotott véleményét az a lekicsinylő kifejezés, miszerint
„rákok voltunk a bálnák közt”, azaz felmorzsolódtak a szuperhatal­
mak egymással folytatott vetélkedésében.
A nagyhatalmak egyike sem mutatott hajlandóságot arra, hogy
esélyt adjon egy független Korea létrejöttének. A koreaiak maguk is
szétforgácsolodtak egy tucat egymással versengő csoportra, amelyek
közül sok szimpatizált a kommunizmus ideológiájával. A térképen
megrajzolt ideiglenes határ hamarosan a gyakorlatban is megvaló­
sult. Egy hetvenéves, mogorva konzervatív politikus (aki egyébként
Princetonban szerzett doktori címet), Li Szin Mán vezetése alatt
1948-ban megalakult a Koreai Köztársaság. A japánokkal szemben
harcoló ellenálló, Kim ír Szén. Moszkva támogatását is maga mö­
gött tudva azonnal követte a példáját, és kikiáltotta a Koreai Népi
Demokratikus Köztársaságot - vagyis Észak-Koreát. A 38. széles­
ségi fok mentén húzódó vonal végül egy 250 kilométer hosszú, 4 ki­
lométer széles, szögesdrótokból és tankcsapdákból álló, sűrű bozó­
tossá merevedett, ahová lövészárkokat, földgátakat, sáncokat, tüzér­
ségi állásokat és taposóaknákat telepítettek.

- 32 -
 M ivel mindkét fél Korea legitim kormányának tartotta magát,
a háború elkerülhetetlen v o lt 1950. június 25-én, vasárnap, Kim ír
Szén csapatai kora hajnalban a szovjetektől kapott tankokkal áttör­
tek a határon. Gyorsan elfoglalták Szöult, s továbbözönlöttek dél
felé, egészen addig, amíg Dél-Koreából nem maradt más, mint egy
tenyérnyi terület a délkeleti tengerparton elterülő Puszan városa kö­
rül. A z Incshonnál, kétéltű járművekkel végrehajtott vakmerő part­
raszállás során Douglas M acArthur tábornok irányítása alatt szep­
temberben negyvenezer amerikai katona vetett véget a kommunis­
ták térnyerésének. A z Egyesült Államok és Dél-Korea mellett to­
vábbi tizenöt nemzet csatlakozott az ENSZ-koalíció hoz - többek
között Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada, Franciaország és Hol­
landia. Visszafoglalták Szöult, majd északra, Phenjanba és az azon
túli területek felé vonultak. Amikor megközelítették a Jalu folyót,
belepett a háborúba a kommunista Kína, és visszaszorította az ame­
rikaiakat. A további két évig tartó háborúskodás csak újabb csaló­
dást és folyamatos patthelyzetet idézett elő. M ire 1953. július 27-
én aláírták a fegyverszünetet, közel hárommillió volt az áldozatok
száma, és a félsziget romokban hevert, A határ többé-kevésbé a 38.
szélesség mentén húzódott, vagyis még ha a huszadik századi hadvi­
selés kétes mércéjét vesszük alapul, akkor is hiábavaló és eredmény­
telen háború volt.
Te Vu tizennyolc éves volt, amikor megérkeztek a kommunisták.
O volt anyja és lány testvérei fő támasza, mert apja meghalt, mielőtt a
háború elkezdődött volna. A dél-koreaiak nem voltak felkészülve az
invázióra, mindössze hatvanötezren álltak fegyverben - ez mintegy
negyede volt az észak-koreai hadsereg létszámának. Szükség volt
minden harcképes férfira, akit csak be lehetett sorozni. A rizsterme­
lő parasztok között voltak néhányan, alak szimpatizáltak az északi­
akkal, mert azt hallották, hogy a kommunisták ingyenföldet oszta­
nak majd nekik, ugyanis gazdasági helyzetük a japán vereség után
sem javult túl sokat. A fiatal férfiak többsége azonban közömbös
volt a politika iránt. „Abban az időben még nem tudtunk semmit

33 -
a baloldalról meg a jobboldalról”, emlékezett vissza Li Dzsong Hun.
Nem számított mi volt a politikai meggyőződésük, nem volt más
választásuk, mint beállni katonának a dél-koreai hadseregbe.
Te Vu végül őrmesteri rangig jutott. Egy Kimhva nevű falu mel­
lett vett részt utoljára ütközetben a 38. szélességi foktól negyven
kilométerre északra. Kimhva (később átnevezték Kümhvára), a grá­
nitsziklák közt meghúzódó stratégiai fontosságú völgy volt az egyik
pontja annak, amit az amerikai hadseregben csak „vasháromszög”
néven emlegettek. (Phenjan és Csholvon jelentette a másik két pon­
tot.) Itt folytak a legkeményebb harcok a háború utolsó szakaszá­
ban, amikor a kínaiak megpróbálták dél felé tolni a frontvonalat a
fegyverszünet előtt. 1953. július 13-án éjjel három kínai hadosztály
- körülbelül tizenhatezer katona - meglepetésszerű támadást haj­
tott végre az ENSZ- és a dél-koreai erők ellen. Este 7 órakor a kom­
munista csapatok elkezdték bombázni az ENSZ-állásokat; 10 óra
körül a szövetségesek világítólövedékeket lőttek ki, és a katonák ta­
núi lehettek annak, amint „a környező hegyek és völgyek megeleve­
nednek az ellenséges katonák ezreitől”- ahogy később egy amerikai
katona felidézte a támadást. Kürtök harsogtak minden irányból, lát­
ták a feléjük rohanó kínaiakat. „Nem hittünk a szemünknek. Olyan
volt, mintha az egész jelenet egy mozifilmben történne” - emléke­
zett vissza egy dél-koreai szemtanú. Előtte hetekig folyamatosan
zuhogott az eső, a dombokon „patakokban folyt a vér és a víz”.
Te Vu, akit áthelyeztek egy orvosi egységhez, egy dél-koreai se­
besültet vitt hordágyon, amikor a kínaiak körbekerítették őket.
Mindössze két hét volt a fegyverszünet megkötéséig, de ő és még
körülbelül ötszáz katona a dél-koreai hadsereg Központi Hadosztá­
lyából2hadifogságba esett.
Dél-koreaiként gyakorlatilag be is fejeződött az élete. M i Ran
apja nem sokat beszélt arról, hogy mi minden történt vele a fogság­
ban. Nagyon valószínű, hogy ő sem került jobb körülmények közé,

2 A Capital Division vagy Tiger Division, egy gépesített gyalogsági hadosztály (a

ford.).

- 34 -
mint bárki más, aki a kommunisták kezére jutott. Egy másik hadi­
fogoly, Ho Dzse Szók, akinek később sikerűit megszöknie, azt írja
visszaemlékezésében, hogy az embereket piszkos táborokban he­
lyezték el, a mosdást és fogmosást megtiltóttáL Hajukat ellepte a
tetű, az ellátatlan sebekben nyüzsögtek a férgek, és naponta egyszer
kaptak élelmet, rizst és sós vizet.
A fegyverszünetet követően voltak hadifogolycserék, ennek so­
rán a kommunisták szabadon engedtek 12 733 embert, köztük 7862
dél-koreait, viszont ezreket, vagy talán tízezreket sohasem engedtek
haza, mint ahogy Te Vut sem. Ho visszaemlékezései szerint őket a
phenjani állomáson vonatokra rakták, és akár azt is gondolhatták
volna, hogy hazamennek délre, de ehelyett északra, a szénben gaz­
dag hegyek közé vitték őket a kínai határ közelébe* A Belső Ügyosz­
tály Építő Egysége néven újabb hadifogolytáborokat hoztak létre a
bányák mellett. A szénbányászat Észak-Koreában nemcsak egysze­
rűen a piszkos munkát jelentette, hanem rendkívül veszélyes is volt,
mivel a tárnák gyakran beomlottak vagy kigyulladtak. „A hadifogoly
élete kevesebbet crt, mint egy légyé” —írja Ho. „Mindennap reszket­
tem a félelemtől, amikor le kellett menni az aknába* Éppúgy, mint
ahogy a marha a vágóhídra megy, sohasem tudhattam, hogy feljö-
vok-e élve.”
1956-ban az észak-koreai kormány kiadott egy rendeletet, amely
lehetővé tette, hogy a dél-koreai foglyok számára is kiadjanak észa­
ki állampolgárságot igazoló okmányokat. Ez azt jelentette számuk­
ra, hogy sikerült túljutniuk a nehezén, és egyben azt is, hogy soha
többé nem fognak hazatérni. A szénbányákban volt a legrosszabb a
helyzet, mivel a legtöbb esetben sietve ásták a tárnákat, és gyakoriak
voltak a bányaomlások és a tüzek. Te Vut Muszanba (egy kis po­
ros városkába a kínai határral szomszédos Észak-Hamgjong tarto­
mányban) küldték, az ottani szénbányába. A munkások mind Dél-
Koreából származtak, s együtt éltek egy munkásszállón.
A munkásszállón dolgozott egy egyedülálló, tizenkilenc éves nő -
az akkori megítélés szerint igazi vénkisasszony. Alkata túl szikár volt

35 —
 ahhoz, hogy csinosnak tartsák, viszont magatartásában volt valami
rokonszenves és céltudatos, ahogy sugárzott belőle a testi és szelle­
mi erő. Nagyon szeretett volna már férjhez menni, már csak azért
is, hogy elköltözhessen anyjától és nővéreitől, akikkel együtt lakott.
A háború után hiány volt a házasságra alkalmas férfiakból. A mun­
kásszálló igazgatója bemutatta Te Vunak, aki bár nem volt olyan
magas, mint ő, barátságos lénye és úriemberhez illő jelleme a szén­
bányában rárakódott por alól is előtűnt. A nőt elöntötte a szánalom
a fiatalember láttán, aki annyira magányosnak tűnt ebben a világban.
Még abban az cvben összeházasodtak.
Te Vunak hamar sikerült bcleszoknia az észak-koreai életbe, vi­
szonylag könnyen be tudott illeszkedni a többiek közé. A koreai egy
nép - han nara, egy ország, ahogy ezt hangoztatni szokták. Kiné­
zetre megkülönböztethetetlenek, és például a phenjani akcentust
gyakran csúfolják amiatt, hogy nagyon hasonlít a torokhangokat
használó puszani tájszóláshoz. A háborús évekbeli felfordulás tel­
jesen felkavarta a koreai népességet. A kommunista üldöztetések
elől menekülve délre vándorolt több tízezer koreai, akik korábban
a 38. szélességi foktól északra éltek - közöttük voltak földbirtoko­
sok, üzletemberek, keresztény papok és japán kollaboránsok is. Kis
számban északra is szöktek kommunista szimpatizánsok. És szám­
talan más olyan ember, akiket bármiféle politikai meggyőződés nél­
kül egyszerűen csak erre vagy arra sodort a történelem, miközben
megpróbáltak elmenekülni a harcok elől.
Ki tudta volna megmondani, hogy ki észak-koreai, és ki dél-ko­
reai? Nem sokkal az esküvő után Te Vut és űj hitvesét áthelyeztek
egy másik bányába Cshongdzsin mellé, egy olyan helyre, ahol senkit
sem ismertek. Senkinek nem volt oka semmi szokatlant feltételez­
ni a férfi származását illetően, de Észak-Koreában valahogy mindig
úgy adódik, hogy akad valaki, aki ismeri az igazságot.
Kim ír Szén a háború után munkához látott, s első dolga volt,
hogy kiválogassa, ki a barát, és ki ellenség. A tisztogatást a csúcson
kezdte, sokakat eltávolított egykori bajtársai közül, akikkel együtt

- 36 -
küzdött Mandzsúriában a japán megszállók kiűzésekor, és akik
most potenciális riválisokként jelenhettek volna meg a vezetésben.
Elrendelte a dél-koreai kommunista párt alapító tagjainak letar­
tóztatását; a háború alatt felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tet­
tek, viszont most, hogy teljesítették feladatukat, többé már nem
volt szükség rájuk* A z 1950-es évek folyamán egyre többen estek a
tisztogatások áldozatául, miközben az ország mindinkább az ókori
kínai birodalomra kezdett emlékeztetni, Kim ír Szénnél, az állam
megkérdőjelezhetetlen urával az élen.
Ezután Kim ír Szén az egyszerű népre irányította figyelmét*
1958-ban kiadtak egy részletes tervet, azzal a szándékkal, hogy a
politikai megbízhatóság alapján csoportokba rendezzék az összes
észak-koreait, távolabbi célként pedig, hogy újjászervezzék a teljes
lakosságot. Bár az 1960-as és 70-es években, a kulturális forradalom
alatt a kínai Vörös Gárda is irtotta a „kapitalizmus követőit”, annak
végül kaotikus terroruralom lett a következménye, ahol szomszédok
jelentették fel egymást. A z észak-koreaiak az esedeges hibák kikü­
szöbölése végett ugyanezt tervszerűen csinálták: itt minden egyes
személy nyolc egymást követő, származást igazoló vizsgálaton esett
át. A szongbun , ahogy ezt a besorolást nevezték, figyelembe vette
a szülők, nagyszülők, de még a másod-unokatestvérek társadalmi
hátterét is. A rendszer iránti hűséget felmérő kutatásokat több sza­
kaszban folytatták le, az egyes szakaszoknak különböző lelkesítő ne­
veket adtak. „A Központi Párt Alapos Útmutatása” volt az első meg­
hirdetett frázis. A következő lépésben a besorolási fokozatok egyre
finomodtak, mint például a „Terv az Emberek Megértésére”, amit
1972 és 1974 között hajtottak végre*
E huszadik századi társadalomátalakítási kísérlet ellenére ez a fo­
lyamat inkább úgy tűnt, mintha fel akarná újítani a korábbi feudális
rendszert, amely évszázadokon át kötötte gúzsba a koreaiakat egy
majdnem olyan szigorú kasztrendszerben, mint az indiai. Korábban
a nemesek fehér inget és magas lószőr kalapot viseltek, a rabszol­
gáknak pedig fából készült táblát kellett hordaniuk a nyakukban*

37 ~
A regi osztályberendezkedés nagyban támaszkodott a kínai filozó­
fus, Konfucius tanításaira, aki ágy gondolta, hogy az emberek pon­
tosan beilleszthetők egy társadalmi piramisba. Kim ír Szén meg­
tartotta a koníucianizmus legkevésbé emberséges elemeit, s ezeket
egyesítette a sztálinizmussal. A császár helyett Kim ír Szén és csa­
ládja foglalta el a piramis tetejét. Ettől lefelé kezdődött az ötvenegy
kategóriából álló besorolási rendszer, ami három nagyobb osztályba
rendezte a társadalmat - a megbízhatók osztályába, az ingadozók
osztályába és az ellenséges osztályba.
A z ellenséges osztályhoz tartoztak a kiszengek (a szórakoztató­
iparban tevékenykedő hölgyek, akik a japán gésákhoz hasonlóan a
jól fizető vendégek számára nyújtottak szexuális szolgáltatásokat), a
jövendőmondók és a mudangok (sámánok, akik a dinasztikus idők­
ben is a legalacsonyabb osztályokba tartoztak). A besorolást befolyá­
solta még a politikai gyanú, erről a Dél-Koreában élő menekültek
beszámolói alapján tudunk: létezett egy észak-koreai emberi jogok­
ról szóló kormányzati jelentés, amely ezekre az elvekre is kitér.

Gazdag földművesek^ kereskedők, gyárosok) földtulajdonosok) és

azok családjához tartozók) akiknek a vagyonát teljes mértékben
elkobozták; japán va gy amerikabarát lakosok; reakciós bürokra­
ták; disszidensek délről\ buddhisták katolikusok elűzött hivatal­
nokok és mindazok akik D él-Koreái segítették a koreai háború
alatt.

M int egykori dél-koreai katona, Te Vu valahol a rendszer alján

foglalt helyet - nem teljesen legalul, mert az odatartozókat (kö­
rülbelül 200 000 embert, vagyis a lakosság 1 százalékát) folyama­
tosan a szovjet gulág mintájára kialakított munkatáborokban tar­
tották fogva. A z alsóbb osztályokba soroltaknak nem volt szabad a
kirakatfővárosban, Phenjanban lakniuk, illetve az ország deli tarto­
mányainak egyes vidékein, ahol termékenyebb volt a talaj és mele­
gebb az időjárás. Te Vu nem is álmodhatott arról, hogy belépjen a

- 38 -
Munkapártba, ami csakúgy, mint a kommunista párt Kínában és a
Szovjetunióban, saját ellenőrzése alá vonta a jól fizető állásokat.
Azokat, akik az ő osztályához tartoztak, a szomszédok is folya­
matosan megfigyelés alatt tartották. A z észak-koreai lakosság úgy­
nevezett inminhan szervezetekbe rendeződik - ami szó szerint az
„emberek csoportját”jelenti: ezek körülbelül húsz családból álló szö­
vetkezetek, és az a feladatuk, hogy tagjaik szemmel tartsák egymást,
valamint elintézzék a szomszédsághoz tartozó emberek ügyes-bajos
dolgait. A z inminbarmak választott vezetője van, általában egy kö­
zépkorú nő, áld minden gyanús eseményt jelent a felettes hatóság­
nak. Ezek alapján szinte lehetetlen volt egy alsó osztályból szárma­
zó észak-koreai számára felemelkedni. A személyes akták a Védel­
mi és ÁHambiztonsági Minisztérium helyi irodáiban voltak elzárva,
és hogy tényleg minden teljes biztonságban legyen, egy példányt
a hegyekben fekvő Janggang tartományban tartottak, arra az eset­
re, ha valaki venné a bátorságot, cs megpróbálná meghamisítani a
róla szóló feljegyzéseket. Lefelé volt az egyetlen mozgási lehetőség
az osztályrendszeren belül, még ha valaki a megbízható osztályhoz
tartozott is - ez kizárólag az uralkodócsalád és a párttagok rokonai
számára volt fenntartva - , nem megfelelő viselkedés miatt őket is
könnyen hátrább sorolhatták. Viszont ha valaki egyszer bekerült az
ellenséges osztályba, ott is ragadt élete végéig. Nem számított mi
volt az eredeti vétsége, a büntetés végleges és visszavonhatatlan volt.
Csakúgy, mint a kasztrendszer a feudális Koreában, a családi helyzet
most is öröklődött: az apa bűne továbbszállt fiaira és unokáira.
A z észak-koreaiak úgy hívták az ilyen embereket, hogy bülszun -
„romlott vérű”, vagyis tisztátalan.
M i Ran és négy testvére a vérében hordozta ezt a vétket. Nem
várhattak mást, mint hogy az ő lehetőségeik is éppoly korlátozottak
lesznek, mint az apjuk lehetőségei voltak.

G yerekként Mi Ran nem volt tudatában annak a szerencsétlen­

ségnek, amely még azelőtt történt vele, mielőtt megszületett volna.

- 39 -
 A szülők úgy gondolták, jobb, ha egyáltalán semmit nem mondanak
apjuk dél-koreai származásáról. M i értelme lett volna terhelni őket
azzal, hogy el vannak zárva előlük a legjobb iskolák és a legjobb ál­
lások, és hogy életük hamarosan zsákutcába juthat? M iért vennék a
fáradságot, hogy keményen tanuljanak, hangszeren játsszanak, vagy
sportversenyeken vegyenek részt?
A z észak-koreaiakat nem tájékoztatják besorolásukról, így a gye­
rekek számára sem vált azonnal nyilvánvalóvá, hogy valami nincs
rendben a családjuk körül, bár maguk is sejtettek valamit az apjuk­
kal kapcsolatban. Különös, magányos figura volt, aki úgy nézett ki,
mintha folyamatosan súlyos terhet cipelne a vállán. Nem ismerték a
rokonait. Nem csak a múltjáról nem beszélt, de egyáltalán alig szó­
lalt meg. Ha kérdezték, általában egyszavas válaszokat adott, azt is
szinte csak suttogva. Akkor tűnt a legboldogabbnak, amikor kétke­
zi munkát végezhetett, például javítgatott valamit a ház körül, vagy
bármi mást, ami felmentette az alól, hogy beszélnie kelljen.
Nyoma sem volt annak a főnököt utánzó kisfiúnak, aki egykor
büszkén feszítve a tábornokot játszotta. A felesége, akitől a lányok
magasságukat és sportos testalkatukat is örökölték, mindent meg­
tett helyette. Ha fegyelmezni kellett a gyerekeket, ha valami miatt
vitatkozni kellett a szomszéddal, mindig az asszony volt az, aki ke­
zébe vette a dolgok irányítását. Ha Te Vunak volt is véleménye vala­
miről, megtartotta magának. Azon ritka alkalmakkor, amikor sike­
rült újsághoz jutniuk, ami szintén nagy luxusnak számított Eszak-
Koreában, csendben olvasta azt egyetlen lámpájuk 40 wattos izzó­
jának fényénél. Hogy mit gondolt Kim ír Szén legújabb nagyszerű
eredményeiről, ahogy azt a Rodong Sinmun , a Munkapárt hivatalos
lapja, vagy a Hambuk Napilap , a helyi, újság büszkén hirdette, nem
mondott egy szót sem. Vajon hitt Észak-Koreában? Volt valamiféle
meggyőződése?
M i Ran néha őrjítőnek találta apja passzivitását. Csak később ér­
tette meg, hogy ez pusztán egyfajta túlélési technika volt, mintha
lerombolta volna saját egyéniségét annak érdekében, hogy elkerülje

^ 40 ^
bárki túlzott figyelmét. A több ezer egykori dél-koreai katona kö­
zül, akik megpróbáltak beilleszkedni az észak-koreai társadalom­
ba, sok olyan volt, akiknek ez nem sikerült. Anyja később elmesélte
Mi Kannak, hogy apja négy barátját a bányából, korábbi dél-koreai
bajtársait, kivégezték kisebb kihágások miatt, és a holttestüket tö­
megsírba dobták. Ha valaki az ellenséges osztályhoz tartozott, az
azt is jelentette, hogy nem illeti meg az ártatlanság vélelme, Egy
gúnyos hanglejtés, miközben Kim ír Szenre utalt, vagy egy nosztal­
gikus megjegyzés Dél-Koreáról súlyos bajba sodorhatta az embert.
Kifejezetten tabu volt beszélni a koreai háborúról és arról, hogy ki
volt a kezdeményező fél. A hivatalos történetírásban (és Észak-Ko­
reában nem volt más, csak hivatalos történetírás) a dél-koreai had­
sereg volt az, aki követte az amerikai parancsokat és támadott, és
nem pedig az észak-koreai hadsereg özönlött át a harmincnyolcadik
szélességi fokon. „Az imperialista Egyesült Államok parancsot adott
Li Szín Mán bábkormányának a koreai háború kirobbantására”- áll
a Rodong Sinmun hasábjain. Aki emlékezett rá, hogy mi történt va­
lójában 1950. június 25-cn (és melyik koreai tudná ezt elfelejteni?),
tudta, hogy bölcsebben teszi, ha nem nyitja ki a száját.
Ahogy a gyerekek elérték a felnőttkort, egyre kézzelfoghatób­
bakká váltak az apjuk származásából fakadó hátrányok. A tizenötö­
dik életév betöltésével befejeződik a kötelező általános iskolai ok­
tatás, és a tanulók beadják jelentkezésüket a középiskolába. Akiket
nem vesznek fel, azokat kihelyezik egy termelőegységhez, gyárba,
bányába, vagy valami más hasonló munkahelyre. M i Ran testvérei
meg voltak győződve arról, hogy azok között lesznek, akiket kivá­
lasztanak, és folytathatják a tanulást. Okosak voltak, csinosak, spor­
tosak, ráadásul szerették őket a tanáraik és a társaik is. Ha kicsit
kevésbé lettek volna tehetségesek, talán könnyebben belenyugodtak
volna az elutasításba.
A legidősebb nővérnek, M i Hinek elragadóan szép szoprán
hangja volt. Akár a koreaiak által különösen kedvelt édes-bús nép­
dalok közül énekelt egyet, akár valamilyen Kim ír Szent dicsőítő

** 41
 dalt dúdolt, a szomszédok gyakran jöttek át, hogy hallgassák őt.
Nyilvános szereplésekre is felkérték néha. A z éneklés nagyra be­
csült tehetség Észak-Koreában, mivel csak nagyon kevés ember­
nek van hifiberendezése. M i Hi olyannyira szép volt, hogy egyszer
egy művész is meglátogatta, és portrét szeretett volna készíteni róla.
Mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy felveszik valamilyen
művészeti középiskolába. Napokig sírt, amikor mégis elutasították.
Anyja biztosan tudta az okát, mégis elment az iskolába magyará­
zatot követelni. A z iskolaigazgató nagy együttérzést tanúsított
irántuk, azonban problémájukon ő sem tudott segíteni. Azzal ma­
gyarázkodott, hogy csak jobb szongburm al rendelkező tanulók szá­
mára tudnak helyet biztosítani egy ilyen intézményben.
M i Ran, testvéreivel ellentétben, nem rendelkezett különösebb
művészi vagy sporttehctséggel, viszont jól tanult és gyönyörű volt.
Am ikor tizenöt éves lett, az iskoláját meglátogatta egy csoport ko­
moly külsejű, sötét öltönybe öltözött férfi és nő. Ok voltak az okwa9
a Központi Munkapárt ötödik részlegének tagjai, és az volt a felada­
tuk, hogy végigjárják az országot, és fiatal nőket toborozzanak Kim
ír Szén és Kim Dzsong II belső személyzete számára. A kiválasz­
tott lány egy katonai típusú kiképző táborba került, majd utána ki­
helyezték valamelyik, a vezetőknek fenntartott rezidenciára. Ha ide
egyszer bekerült, többet nem engedélyezték számára a hazalátoga­
tást, családját viszont cserébe drága ajándékokkal kárpótolták. Nem
volt teljesen világos senki számára, hogy mi is volt a munka, amit
ezeknek a lányoknak végezniük kellett. Néhányukról azt mondták,
hogy titkárnőként, cselédlányként vagy felszolgálóként dolgoznak,
másokról az a szóbeszéd járta, hogy ágyasok lettek. M i Ran egy ba­
rátnőjétől hallott erről az egészről, neki az unokatestvére került be a
kiválasztottak közé.
-Tudod, Kim Dzsong 11 és Kim ír Szén is csak olyan férfiak, mint
bárki más - suttogta M i Rannak a barátnője. M i Ran egyetértő-
leg bólintott, és megpróbálta leplezni teljes zavarát, A z olyan korú
észak-koreai lányok, mint M i Ran, nem igazán tudják, mit jelent

- 42 -
ágyasnak lenni, csak annyit tudnak, hogy óriási nagy dicsőségnek
számít a vezetést szolgálni, bármit is kelljen csinálniuk. Csupán a
legokosabb és legszebb lányokat választották ki.
Miközben a csoport tagjai besétáltak az osztályterembe, a padok­
ban a tanulók egyenesen ültek, és csendben vártak. A lányok hosz-
szú sorokban, kettesével helyezkedtek el. M i Ran a felső tagoza­
tos egyenruháját viselte, lábán vászon tornacipő volt. A toborzók a
padsorok között néha megálltak egy-egy helyen, és közelebbről is
szemügyre vették a diákokat. Amikor M i Ran padjához értek, le­
lassítottak
- Te, állj fel! - parancsolta az egyik toborzó. Azután intettek M i
Rannak, hogy kövesse őket a tanári szobába. M ikor odaért, látta,
hogy másik négy lány is várakozik. Átnézték a dossziéját, majd vé­
gigmérték. Százhatvan centivel ő volt az egyik legmagasabb lány az
osztályban. Kérdéseket szegeztek neki: Milyenek az osztályzatai? M i
a kedvenc tantárgya? Egészséges-e? Van-e valami sérülése? A kér­
déseikre nyugodt hangnemben válaszolt, és, legalábbis úgy gondol­
ta, helyesen.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy hallott róluk. Nem mintha sze­
rette volna, hogy elvigyék a családjától, de az elutasítás mindig fáj­
dalmas.
Addigra már a gyerekek is rájöttek, hogy a családi hátterük je ­
lenti a gondot. Mivel nem volt egyetlen rokona sem északon, el­
kezdtek gyanítani, hogy apjuk a határ másik oldaláról jött, épp csak
azt nem tudták, hogy milyen körülmények között. Azt feltételezték,
hogy biztosan odaadó kommunista volt, aki hősiesen elmenekült,
hogy csatlakozhasson Kim ír Szén csapataihoz. M i Ran öccse vé­
gül kikényszerítette az igazságot. Szók Dzsu, a heves vérmérsékletű
fiatalember, aki szinte mindig ráncolta a homlokát, hónapokon ke­
resztül magolt a vizsgájára, hogy felvételt nyerjen a tanárképzőre.
Minden választ tökéletesen tudott. M ikor megtudta, hogy nem vet­
ték fel, dühösen odarohant a vizsgáztatókhoz, és magyarázatot kö­
vetelt.

43 -
 A z igazság elsöprő hatású volt. A gyerekekbe tökéletesen bele­
nevelték a történelem észak-koreai verzióját. A z amerikaiak voltak
a gonosz megtestesítői, a dél-koreaiak pedig a szánalmas talpnya-
lók. Láttak fényképeket az Egyesült Állam ok által porig bombá­
zott országuktól. Olvastak amerikai és dél-koreai katonákról, akik
gúnyosan mosolyogtak, miközben ártatlan civilek testébe döfték
szuronyukat. A z iskolai szöveggyűjtemények tele voltak megégett,
széttépett, leszúrt, lelőtt vagy megmérgezett emberekről szóló törté­
netekkel. Túl sok volt számukra elviselni a valóságot, hogy az apjuk
is egy olyan dél-koreai volt, aki a jenkik oldalán harcolt. Szók Dzsu
életében először berúgott. Elfutott otthonról, és két hétig egy barát­
jánál lakott, míg meg nem győzték, hogy haza kell térnie.
-T udod, ő még mindig az apád - győzködte a barátja. Szók Dzsu
szívét megérintették ezek a szavak. Akárcsak a többi koreai fiú, és
különösen mint a családban az egyetlen fiúgyermek, tudta, hogy
tisztelnie kell az apját. Hazament, és megbocsátást kérve apja lábai
elé borult. Ez volt az első eset, hogy sírni látta az apját.

V égül a gyerekek lassan megismerték az igazságot apjukról, a kör­

nyéken valószínűleg a legutolsókként. A szomszédságban régen el­
terjedt a pletyka, hogy apjuk dél-koreai katona, az inminban , a helyi
lakócgyscg értesítést kapott, hogy figyelje meg a családot. Amilyen
gyorsan sikerült Dzsun Szangnak kiderítenie a lány nevét, akit a mo­
ziban pillantott meg, olyan gyorsan értesült a pletykáról is. Dzsun
Szang tisztában volt vele, hogy egy olyan társadalmi helyzetben lévő
lánnyal folytatott viszony, amilyenbe Mi Ran is tartozott, veszélyez­
teti előmenetelét. Nem gyávaságból gondolta így, hanem inkább
mert kötelességtudó fiú volt, és épp annyira a konfuciánus rendszer
szülötte, mint bármely más észak-koreai. Űgv gondolta, azért van a
világon, hogy apját szolgálja, és apja célja az volt, hogy 5 bekerüljön
valamelyik phenjani egyetemre. Ehhez pedig nemcsak jó jegyek­
re volt szükség, hanem feddhetetlen magatartásra is. A legkisebb

» 44 -
 botlás is végzetes lehetett, mivel a családi háttérrel az ő esetében is
gondok voltak.
Dzsun Szang szülei mindketten Japánban születtek a második
világháború végén, a mintegy kétmillió fős koreai származású ki­
sebbség tagjaiként. Itt a koreai társadalom teljes keresztmetszete
képviselve volt - az elithez tartozó fiatalok, akik tanulni mentek oda,
mások, akiket erővel soroztak be katonai szolgálatra a japán hábo­
rús törekvéseket segítendő, valamint az egyszerű bevándorló mun­
kások. Néhányan meggazdagodtak, azonban így sem sikerült kitör­
niük a gyakran lenézett kisebbségi létből. Álmodoztak a hazaté­
résről, de ugyan melyik hazába mehettek volna vissza? Korea fel­
osztása után a Japánban élő koreaiak is két táborra szakadtak - az
egyik Dél-Koreát támogatta, a másik Észak-Koreával szimpatizált.
Az Eszak-Korea-pártiak a Csongrjon (Japánban Tartózkodó Kore­
aiak Szövetsége) nevű csoportba tömörültek.
E nacionalisták számára Észak-Korea tűnt az igazi anyaország­
nak, ugyanis az szakított a gyarmatosító japán múlttal, ráadásul Li
Szin Mán Amerika-barát kormánya pozícióba segített sok japán
kollaboránst is. Ezenfelül az 1960-as évek végére az észak-koreai
gazdaság sokkal erősebbnek bizonyult. A z észak-koreai propagan­
dagépezet plakátjain pirospozsgás arcú gyerekek játszanak a mezőn,
vagy éppen vadonatúj mezőgazdasági gépek takarítják be a bőséges
termést, és mindez abban a varázslatos országban történik, amely vi­
rágzik Kim ír Szén bölcs vezetése alatt. M a már mindenki könnyen
legyint az effajta élénk színű poszterekre, mint közönséges szocia­
lista giccsre, de régen ez sokak számára meggyőzőnek bizonyult.
Több mint nyolcvanezer ember dőlt be a szemfényvesztésnek, kö­
zöttük Dzsun Szang nagyszülei is. Apai nagyapja tagja volt a Japán
Kommunista Pártnak, és még börtönben is ült Japánban baloldali
meggyőződése miatt. Akkorra már túl öreg volt, és nem volt biztos
hibban, hogy hasznára tudna válni az új országnak, ezért a legidő­
sebb fiát küldte maga helyett. Dzsun Szang apja 1962-ben érkezett

- 45 -
meg a szép új világ partjaihoz, egy huszonegy órás kompút után
a Japán-tengeren keresztül. M ivel mérnöknek tanult, nagy szükség
volt a munkájára, és ki is helyezték egy Cshongdzsin melletti gyár­
telepre. Néhány évvel később találkozott egy elegáns fiatal hölggyel,
aki nagyjából ugyanakkor költözött át Japánból szüleivel, mint ő.
Dzsun Szang apja egyszerű külsejű, keskeny vállú, himlőhelyes arcú
fiú volt, viszont intelligens és művelt. A családja azt mondta róla,
hogy úgy néz ki, mint egy kalóz, viszont úgy beszél, mint egy költő.
Kedvességével és kitartásával sikerült elnyernie ennek a különleges
szépségű hölgynek a szívet, aki végül elfogadta házassági ajánlatát.
Dzsun Szang szülei meg tudtak takarítani annyit a pénzükből,
amivel jobb életminőséget értek el, mint a legtöbb észak-koreai. Si­
került szerezniük egy különálló házat is - és ez a fényűzés azt is le­
hetővé tette, hogy zöldséget termesszenek a kertben. A z 1990-es
évekig az észak-koreaiak nem művelhették saját földjüket. A házban
volt öt nagyméretű ruhásszekrény, mindegyik tele minőségi japán
ruhával és ágyneművel. (Az észak-koreaiak a hagyományos ázsiai
stílusnak megfelelően padlóra terített matracokon alszanak, ame­
lyeket nappal felcsavarva, szekrényben tárolnak.) Észak-Koreában
az a szokás, hogy az emberek a házukban található ruhásszekrények
száma alapján rangsorolják magukat, öt szekrény már azt jelentette,
hogy valaki meglehetősen vagyonos. Több háztartási eszközük volt,
mint bármely szomszédjuknak - elektromos ventilátor, televízió,
varrógép, nyoksávos magnó, fényképezőgép és még egy hűtőszek­
rény is - ritkaság egy olyan országban, ahol alig volt valakinek annyi
friss élelmiszere, amennyit már érdemes lett volna hidegen tartani.
A legkülönösebb pedig az volt, hogy Dzsun Szang háziállatokat
is tartott - egy őshonos koreai kutyafajtát, a pungszant, amely tö­
mött fehér szőrével leginkább a kuvaszra hasonlít. Bár vidéken né­
hány koreai tenyészt kutyát haszonállatnak, részint a fűszeres kutya­
pörkölt, a boúntang kedvéért, azonban olyat még senki nem hallott,
hogy kutyát háziállatként is lehet tartani. Ki engedheti meg magá­
nak, hogy egy felesleges szájat is etessen?

'**» 46 ~
 Valójában a japán koreaiak, akiket Észak-Korea japán elneve­
zése (Kita Csőszén) után kitacsoszendzsin néven emlegettek, egy
másik világban eltek. Jól kivehető volt az akcentusuk, és általában
egymás között házasodtak. Japán mércével mérve távol álltak attól,
hogy gazdagnak lehessen őket nevezni, viszont vagyonosak voltak
egy átlagos észak-koreaihoz képest. Bőrcipőben és szép gyapjúpu­
lóverben érkeztek az új országba, míg az észak-koreaiak, vászoncipőt
hordtak, és fénylő poliésztert használtak a ruházkodáshoz. A ro­
konok rendszeresen küldtek nekik japán jent, amit a kemény valu­
tát elfogadó üzletekben költhettek el különböző áruk vásárlására.
Néhányan autót is be tudtak hozni az országba, amelyek aztán elég
hamar le is robbantak a pótalkatrészek hiánya miatt, így a kormány­
nak kellett adományozni őket. Néhány évvel érkezésük után a ja­
pán koreaiak rendszeresen fogadták idelátogató rokonaikat, akik a
M angjongbong-92 nevű kompon utaztak, pénzzel és ajándékokkal
megpakolva. A kompot a rendszerhű Csongrjon szervezet működ­
tette, mely támogatta ezeket az Észak-Koreába irányuló látogatáso­
kat, főleg azért, hogy valutához jusson az ország: a hatalom zsebre
tette a maga részét a rokonok által küldött pénzből. Mindemellett
összes gazdagságuk ellenére a japán koreaiak alacsony helyet foglal­
tak el a társadalmi hierarchiában. Nem számított, hogy bevallottan
kommunisták voltak, és feladták a kényelmes életet Japánban, egy
kalap alá vették őket az ellenséges osztállyal. A rendszer nem bíz­
hatott senkiben, akinek pénze volt, és nem volt tagja a Munkapárt­
nak. Azon kevés észak-koreai közé tartoztak, akik engedélyt kap­
tak, hogy kapcsolatot tartsanak a külvilággal, és ez már önmagában
megbízhatatlanná tette őket; a rendszer hatalma abból a képessé­
géből adódott, hogy teljesen el tudta szigetelni polgárait.
A Japánból érkező új emigránsok hamar feladták idealizmusu­
kat. A z Észak-Koreába korábban betelepülők közül néhányan fi­
gyelmeztető leveleket írtak haza, hogy a többiek ne kövessék őket,
de azokat a leveleket a hatóságok feltartóztatták és megsemmisítet­
ték. Számos japán koreai, köztük a Csongrjon néhány elöljárója, az

~ 47 -
 1970-es évek elején tisztogatások áldozata lett, a vezetőket kivégez­
ték, családjukat a gulágra küldték.
Dzsun Szang véletlenül meghallotta szülei suttogását, miközben
ezekről a történetekről beszéltek. Amikor eljöttek valakiért, nem
volt előzetes figyelmeztetés. Egy teherautó állt meg a ház előtt késő
éjszaka. Egy, esetleg két órát adtak a személyes holmik összepako-
lására. Dzsun Szangba annyira beleivódott ez a félelem, hogy még
kifejezni is képtelen volt, viszont a szorongás állandóan ott lappan­
gott benne. Ösztönösen erezte, jól meg kell gondolnia, hogy miről
beszél mások előtt.
A rra is odafigyelt, hogy ne vonja magára a többiek irigységét. Míg
a többi gyereknek egyáltalán nem volt zoknija, ő Japánból szárma­
zó vastag gyapjúzoknit viselt, de remélve, hogy így senki nem fogja
észrevenni, lábait hosszűnadrágba bújtatta. Később, visszaemlékez­
ve úgy jellemezte magát, mint egy túlérzékeny vadat, nagy remegő
fülekkel, áld mindig riadókészültségben él a ragadozók miatt.
Minden meleg pulóver, háztartási gép és takaró ellenére Dzsun
Szang szülei sem voltak könnyebb helyzetben, mint M i Ranék.
Anyja, aki csinos és népszerű tinédzser volt, amikor elhagyta Ja­
pánt, ahogy öregedett, egyre jobban sóvárgott elvesztegetett fiatal­
sága után. Miután életet adott négy gyereknek, egészsége nem jött
rendbe többé. Esténként Dzsun Szang apja csak ült szótlanul, és
közben komoran sóhajtozva dohányzótt. Nem mintha azt gondol­
ták volna, hogy valaki kihallgatja őket - a különálló ház egyik előnye
volt a bizonyos fokú intimitás hanem mert nem mertek hangot
adni annak, amit tényleg éreztek. Nem tudtak kiállni, és azt monda­
ni, hogy el szeretnék hagyni ezt a kommunista paradicsomot, hogy
visszatérhessenek végre a kapitalista Japánba.
A kimondatlanság ott lebegett az egész ház fölött: a felismerés,
hogy szörnyű hibát követtek el, amikor átjöttek Észak-Koreába,
minden egyes eltelt nappal egyre mélyebbre hatolt. Visszatérni Ja­
pánba lehetetlenség volt, ezt jól tudták, úgyhogy megpróbálták a
legtöbbet kihozni, amit ebből a rossz helyzetből csak ki lehetett.

» 48 *■
A z egyetlen út a családi hírnév visszaszerzésére az volt, hogy együtt­
működnek a rendszerrel, és megpróbálnak feljebb jutni a társadal­
mi ranglétrán* Dzsun Szang volt a család minden reménye. Ha be­
jutna valamelyik egyetemre Phenjanban, talán engednék belépni a
Munkapártba is, és akkor talán megbocsátást nyerne a család búr-
zsoá japán múltja. A z állandó stressz idegessé és határozatlanná tet­
te Dzsun Szangot. Gyakran álmodozott a lányról, akit a mozi előtt
látott, és folyton azon vívódott magában, hogy közeledjen-e hozzá.
Végül nem tett semmit.
 3. fejezet

AZ IGAZHÍVŐ

*-

A ÜSS Missouri Cshongdzsint ágyúzza, 1950, október

s h o n g d z s in
v a r d sa nem Örvend túl jó hírnévnek az orszá­
C gon belül, még észak-koreai mércével sem kívánatos itt élni.
Az ötszázezer lakosú város a part mentén cikcakkban futó gránit­
hegyek vonulatai és a Japán-tenger - vagy, ahogy a koreaiak neve­
zik: a Ke le ti-tenger - közé ékelődik. Vadregényes tengerpartja ha­
sonlít Maine államéra3, a tájat csillogó vizű, hideg és mely folyók
szelik át, amelyekben masszív csónak nélkül meglehetősen kocká­
zatos halászni. A szeles hegyvidéki táj kevés gabonafélének kedvez,
télen a hőmérséklet akár mínusz 40 fok alá is süllyedhet. Az alap-
élelmiszernek számító rizs, ami a koreai kultúra kialakulásában is

3 Az Egyesült Államok északkeleti állama (aford.).

50
központi szerepet játszott, csak az alacsonyan fekvő, part menti te­
rületeken termeszthető*Történelmi okok miatt a koreaiak az életben
elért sikert a hatalomhoz való közelség alapján mérik - illeszkedve
ezzel a nagy múltú ázsiai hagyományba, ahol mindig megfigyelhe­
tő volt az emberek azon törekvése, hogy maguk mögött hagyják a
vidéki életet, és a császári palotához a lehető legközelebb telepedje­
nek le* Cshongdzsin szinte kívül esik Korea térképén, és olyannyira
északon terül el, hogy az oroszországi Vlagyivosztok közelebb van
hozzá, mint Phenjan. A távolság Cshongdzsin és Phenjan között
mindössze 400 kilométer, de még manapság is három napba telik
végigmenni a burkolat nélküli, veszélyes hajtűkanyarokkal teli he­
gyi utakon,
A Csoszon-dinasztia uralkodása idején a főváros még a mostani­
nál is messzebb feküdt (egészen a mai Szöul területén), s azokat a
hivatalnokokat, akik az uralkodó haragját kiváltották, a birodalom­
nak eme távoli szegletébe száműzték* Talán a lázadásra hajlamosí­
tó genetikai összetevők a felelősek érte, de a mai Eszak-Hamgjong
tartományt úgy tartják számon, hogy itt születnek a legkeményebb,
s a legnehezebben megtörhető koreaiak.
Egészen a XX* századig Koreának ez volt a legészakibb területe,
felnyúlik egészen a Kínával és Oroszországgal határos Tűmén fo-
lyóig* Korábban ritkán lakott volt, és gazdaságilag is csekély jelentő­
ségűnek számított. A tartomány lakosságát az elmúlt századokban
leginkább a tigrisek tizedelték meg, mely vadállatokkal még ma is
gyakran rémisztgetik a kisgyerekeket a koreai népmesékben. A zon­
ban mára a tigrisek eltűntek* A helyzet akkor változott meg, ami­
kor a japánok belekezdtek birodalomépítési terveik megvalósításá­
ba. Észak-Hamgjong tartományon át vezetett az útjuk Mandzsúria
felé, melyet jó néhány évvel a második világháború kitörése előtt
meg is támadtak. Japán szerette volna megszerezni a Muszan kör­
nyéki, még kiaknázatlan szén- és vasérctartalékokat, melyeket az el­
foglalt félszigetről el is kellett szállítania. Cshongdzsin, a kis halász-
falu (a neve az „átkelés a tiszta folyón”jelentésű kínai írásjegyekből

- 51 -
 származik) gyors ütemben átalakult egy forgalmas, évente három­
millió tonna teheráru fogadására is alkalmas kikötővé. A megszállás
évei alatt (19 10 -4 5 ) a japánok óriási acélgyárat húztak fel a kikö­
tőben, délebbre pedig felépítettek egy új várost, Nanamot, derék­
szögű utcahálózattal és nagy, modern épületekkel. Itt szállásolták el
a császári japán hadsereg 19. gyalogos hadosztályát, amely tevékeny
részt vállalt Kelet-Kína lerohanásában is. A part mentén lefelé, délre
gyakorlatilag a semmiből felépítették Hamhüng városát, mely kiter­
jedt gyártelepével a vegyipar egyik központjává vált, ahol puskapor­
tól kezdve egészen a műtrágyáig szinte mindent gyártottak.
Miután a kommunisták az 1950-cs években hatalomra kerültek,
újjáépítettek a folyamatos háborúzás során lebombázott gyárakat, s
azokat már mint sajátjukat kezdték el működtetni. A cshongdzsini
Nippon Acélművekből született meg a Kimcshek Vas- és Acélmű­
vek, Észak-Korea legnagyobb gyára. Kim ír Szén úgy tekintett az
északkeleti ipari komplexumra, mint az általa elért gazdasági ered­
mények egyik ragyogó példájára. A cshongdzsiniak azonban mind a
mai napig nem sokat tudnak városuk történetéről - a város tényleg
úgy néz ki, mintha egyáltalán nem lenne múltja - , ugyanis az észak­
koreai vezetés nem hajlandó a japánok javára írni semmilyen pozi­
tívumot. Cshongdzsin presztízse és lakosságának száma a Koreai
Népi Demokratikus Köztársaságban tovább nőtt, az 1970-es évekre
ez lett a második legnagyobb város az országban 900 000 fős lélek­
számúval. Ez a szám később lecsökkent félmillió körülire, így most
csak a harmadik legnagyobb város Hamhüng után.
Cshongdzsin, a „vas városa”, ahogy néha nevezik vas- és acélgyá­
rai miatt, egyre nagyobb gazdasági és stratégiai szerepet töltött be
az ország életében. A z itt található gyárakban készültek órák, televí­
ziók, műszálas termékek, gyógyszerek, szerszámok, traktorok, ekék,
acéllemezek és lőszerek. Exportra halásztak itt rákot, tintahalat és
más tengeri halfajtákat, a kikötőt pedig átalakították hajógyárrá.
A z észak-koreaiak átvették a part mentén felépített japán katonai

— 52 -
létesítményeket, kilövőállásokat hoztak létre rakétáik számára, me­
lyeket Japán felé irányítottak. A környező falvakat azonban tovább­
ra is a száműzöttek számára tartották fenn - az ellenséges és az
ingadozó osztály tagjait, mint M i Ran apját is, bányászfalvakban
telepítették le. Egy ilyen fontos várost, ez magától értetődő, nem
lehetett megbízhatatlan elemekre hagyni. A vezetésnek a megbíz­
ható osztályból származó, rendszerhű káderekre volt szüksége, hogy
biztosak lehessenek benne, Cshongdzsin mindenben követi a párt
által kijelölt irányvonalat. Tehát a városnak kialakult a saját uralko­
dó osztálya, mely egészen közel élt a számkivetettekhez - bár nem
a közvetlen szomszédságukban. A z észak-koreai társadalom két el­
lentétes pólusához tartozó lakosság egymásra gyakorolt kölcsönha­
tása sajátos dinamizmust vitt Cshongdzsin életébe.

S zong Hí S zűk egyike volt az igazhívőknek. Gyári munkásként és

négygyermekes anyaként ő testesítette meg az észak-koreai minta­
polgárt. A kétség legkisebb szikrája nélkül hangoztatta Kim ír Szén
jelmondatait, s szigorúan ragaszkodott a legapróbb szabályokhoz is.
Szong asszony (később is ezen a néven hívatta magát, ugyanis az
észak-koreai nők a házasság után nem veszik fel férjük vezetékne­
vét) annyira elkötelezett volt a rendszer iránt, hogy szinte azt gon­
dolhatta róla az ember, hogy egy propagandafilm hősnője lépett le a
vászonról. Fiatal korában tényleg bele is illett ebbe a szerepbe - az
észak-koreai nő kvintesszenciája volt. Azt az embertípust testesítet­
te meg, amelyet Kim Dzsong 11 filmrendezői előszeretettel válasz­
tottak ki a szereposztások során: arca kerek volt, mint egy pogácsa,
így akkor is jól tápláltnak nézett ki, ha éppen nem volt az, ívelt szája
pedig akkor is jókedvűnek mutatta, ha éppen szomorú volt. Kis orra
és fénylő, komoly szemei bizakodó és őszinte jellemre vallottak -
mint ahogy valóban az is volt.
Valahogy elmulasztotta észrevenni azt a pillanatot, amikor nyil­
vánvalóvá válhatott volna, hogy a rendszer cserbenhagyta őt, ezért

- 53 -
továbbra is megingathatatlan volt hitében. - Csak Kim ír Szén tá­
bornokért cs a szülőföldemért cltem. Nem volt semmi egyéb gon­
dolatom - mondta első találkozásunk alkalmával.
Szong asszony a második világháború utolsó napján született,
1945. augusztus 15-én. Cshongdzsinban nőtt fel a vasútállomás
mellett, ahol apja szerelőként dolgozott. Am ikor kitört a koreai há­
ború, az állomás a bombázások fő célpontjává vált, mivel az Am eri­
ka által vezetett ENSZ-crők megpróbálták szétzúzni a kommunis­
ták part mentén húzódó ellátási és kommunikációs vonalait. A Ü SS
M issouri és más hadihajók ellepték a Japán-tenger vizeit, és elkezd­
ték ágyúzni Cshongdzsint, valamint a többi tengerparti várost. A z
Egyesült Államok vadászgépei a fejük fölött zúgtak el, állandó fé­
lelemben tartva a gyerekeket. Néha egy^egy gép olyannyira alacso­
nyan repült, hogy Szong asszony még a pilótákat is láthatta. Szong
asszony édesanyja hat kisgyermekét napközben felcipelte a hegyek­
be, hogy távol tartsa őket a veszélyektől, estére azonban visszatértek
aludni a szomszédjuk háza melletti búvóhelyre. Szong asszony resz­
ketett a vékony takaró alatt, és védelmet keresve megpróbált odabúj­
ni anyjához és testvéreihez. Egy napon anyja egyedül hagyta őket, és
elment megkeresni apjukat, hogy megtudja, mi történt vele. Előző
éjjel a várost heves bombázás érte, amely lerombolta az egyik vas­
úti alkatrészeket termelő gyárat. Anyjuk sírva jött haza, a bejárat­
nál térdre esett, s fejét a földre hajtotta. - A z apátokat megölték -
mondta zokogva, és maga köré gyűjtötte gyermekeit.
Apja halála megkülönböztetett társadalmi helyzetbe juttatta
Szong asszonyt, aki így „a Haza Felszabadításáért Vívott Háború
mártírjának” lett a gyermeke. A család még igazolást is kapott erről.
A történtek kitörölhetetlenül rányomták lelkére az Amerika-clle-
nesség bélyegét, ami egyébként is központi helyet foglal el az ország
ideológiájában. Fiatalkorának legfogékonyabb évei a háború okozta
káoszban teltek el, íg y készségesen fogadta el, hogy a Munkapárt a
legapróbb részletekig irányítani akarja életét. És természetesen elég
szegény volt ahhoz, hogy az elnyomott, legalsó osztály tagjai közé

54 —
számítson, amelyet saját állítása szerint Kim ír Szén is képviselt.
A helyzetből adódott, hogy egy ilyen lány, feddhetetlen kommunis­
ta háttérrel, csak kiváló házasságot köthetett. A párt egyik hivatal­
noka mutatta be leendő férjének. Jövendőbelije, Csang Bo, szintén
párttag volt - igaz, nem is jöhetett volna szóba olyan férfi, áld nem
az. A férfi apjának is megfelelő volt a háborús előélete, az észak-ko­
reai hírszerzésnél dolgozott; öccsét pedig felvették az észak-koreai
Közbiztonsági Minisztériumhoz. Csang B o a Kim ír Szén Egyete­
men diplomázott, és később az újságírói karrier felé fordult: Észak-
Koreában az újságírás nagy tiszteletben álló foglalkozás, mert az új­
ságírókat tartják a rendszer szócsövének. - Akik a párt törekvései­
nek megfelelően írnak, azok hősök - hangoztatta Kim Dzsong II.
Csang Bo daliás termetű férfi volt, kivételesen magas növésű sa­
ját kortársaihoz viszonyítva. Szong asszony alig volt 150 centiméter
magas, be tudott bújni férje karja alá, akár egy kismadár. Szép párt
alkottak. Ez a helyes, politikailag is kifogástalan ifjú pár könnyen
kiérdemelhette volna, hogy Phenjanban éljen. M ivel Phenjan az
egyetlen észak-koreai város, ahová gyakran látogatnak el külföldiek
is, a vezetés messzemenőkig arra törekszik, hogy az itt élők kiné­
zetükkel kellemes benyomást keltsenek, valamint ideológiai szem­
pontból megbízhatók legyenek. Ehelyett viszont az a döntés szüle­
tett, hogy Cshongdzsinban van rájuk szükség, hogy a rendszer szá­
mára megbízható emberek sorát gyarapítsák, és így különféle előjo­
gokhoz juttatva letelepítették őket a város legjobb negyedében.
Észak-Koreában, minden feltételezett egyenlőség ellenére, a la­
kásokat ugyanazon hierarchikus alapelvek alapján utalják ki, mint
amit az osztályrendszer nyilvántartásánál is alkalmaznak. A legke­
vésbé kívánatos környék a szén- és a kaolinbányák közelében van
délen, itt az egyszerű dolgozók zömök harmonikaházakban élnek.
Fentebb, északon, minden sokkal impozánsabban fest. Ahogy az
út keresztülfut Nanamon, az épületek egyre magasabbak lesznek,
néhány közülük eléri a tizennyolc emelet magasságot, ami a mo-
dernitás csúcsát jelentette építésük idején. A z építőmunkások még

55
liftaknákról is gondoskodtak, bár soha nem jutottak el a fülkék
tényleges beszereléséig. A háború után épült lakások esetében az
építészeti terveket Kelet-Németországból vették át, miután azokat
hozzáigazították a koreai kultúrához. A z emeletek között a helyi
szokásoknak megfelelően helyet hagytak a padló alá épített fűtés­
rendszer számára, és a lakóépületeket a központi hírek közvetítésére
alkalmas hangosbemondókkal szerelték fel.
Cshongdzsinnak, bár távol áll Phenjan modernségétől, megvan a
maga domináns kisugárzása. Jelenleg Eszak-Hamgjong tartomány
székhelye, magas épületei helyet adnak a tartományi közigazgatási
hivataloknak és a Munkapárt irodáinak. A hivatali központot sza­
bályos négyzetrács alakban helyezték el: van itt egyetem, kohásza­
ti főiskola, bányászati főiskola, mezőgazdasági főiskola, művészeti
főiskola, idegen nyelveket oktató főiskola, orvosi egyetem, három
tanárképző főiskola, egy tucat színház, és a Kim ír Szén életének
szentelt forradalomtörténeti múzeum. A keleti kikötővel szemben
található a külföldi látogatók számára kialakított Csonmaszan Ho­
tel, ettől nem messze látható az orosz konzulátus. A városközpont
utcáit és tereit a Moszkvában és a többi kommunista nagyvárosban
is előszeretettel alkalmazott, hivalkodóan túlméretezett stílusban
tervezték, aminek célja az volt, hogy a rezsim által képviselt hatal­
mat sugározza az egyes ember felé.
A z egész várost átszelő, egyszerűen csak 1-es útnak nevezett fő­
útvonal olyan széles, hogy hat forgalmi sávnak is kényelmesen he­
lyet tudna adni, ha lenne annyi autó Cshongdzsinban. Két oldalán,
egymástól szabályos távolságra, mintha szolgálatban lévő őrök len­
nének, fehérre festett törzsű óriási platán-* és akácfák sorakoznak
A fehér festés egyesek szerint a rovarok távol tartására szolgál, má­
sok szerint védi a fát a nagy hideg ellen, megint mások azt mondják,
hogy ez jelzi: a fa az állam tulajdona, tilos kivágni tűzifának. A jár­
daszegély szintén fehér színű. A fasorba itt-ott a szokásos piros hir­
detőtáblák vegyülnek, rajtuk propaganda-jelmondatokkal, mögöt­
tük pedig égbe nyúló utcai lámpák sorakoznak, melyeket csak nagy

- 56 -
ritkán kapcsolnak fel. A járda olyan széles, mint a Champs-Ély-
sées - elvégre ez is egy óriási sugárút sok járókelő mégis inkább
az úttestet választja sétára, mert alig van forgalom rajta. Közleke­
dési lámpák nincsenek, helyette van egyenruhás közlekedési rend­
őr, aki robotszerű csuklómozdulatokkal irányítja a néhány autóból
álló forgalmat. A főút merőlegesen belefut egy másik útba az észak-
hamgjongi Tartományi Színház előtt, amelynek grandiózus épüle­
tén egy három és fél méter magas Kim ír Szén-portré tornyosul.
A színház mögött a város hirtelen véget ér, északkelet felé a Naka-
hegység vonulatai zárják körbe a várost. Bár mostanra a hegyoldalt
sírok tarkítják, és a fák nagy részét kivágták tűzifának, a látogató
számára így is kellemes látványt nyújt. Cshongdzsin belvárosa való­
jában még ma is pozitív benyomást kelt az idelátogatóban, viszont
ha közelebbről szemügyre vesszük, nem lehet nem észrevenni, hogy
az épületekből betondarabok hiányoznak, a lámpaoszlopok düle-
deznek, a villamosok oldalát pedig horpadások csúfítják. A z a kevés
látogató azonban, aki Cshongdzsinba érkezik, olyan gyorsan halad
át a városon, hogy ilyesmire igazán nincs ideje odafigyelni.
Szong asszony lakása egy lift nélküli, nyolcemeletes épület má­
sodik szintjén volt. Szong asszony meg volt lepődve, amikor először
meglátta, hogy az épületet belső vízvezetékrendszcrrel is felszerel­
ték - a hozzá hasonló közönséges emberek korábban nem láttak
olyasmit, ami ennyire modern lett volna az 1960-as években. A tra­
dicionális koreai házakhoz hasonlóan a fűtést a padló alá helyezték
el, a hőt meleg víz szolgáltatta, melyet egy hőerőműből, csöveken
keresztül vezettek be az épületbe. A fiatal pár bútorok tekintetében
nem sok mindennel rendelkezett, de volt két különálló szobájuk,
egy maguknak, egy pedig leendő gyerekeiknek. Első lányuk, Ok Hi
1966-ban született, majd két évre rá követte őt egy másik lány, majd
még egy A z észak-koreai orvostudomány akkor már elég fejlett volt
ahhoz, hogy a legtöbb városi nő kórházban szüljön, de Szong asz-
szonyt finom külseje ellenére kemény fából faragták: mindhárom
gyermekének egyedül adott életet, anélkül, hogy akár egy bába is a

*** 57 ma
segítségére lett volna. A z egyik gyerek az út szélén született - Szong
asszony éppen a mosodából ment haza kosárral a kezében. A z első
szülés alkalmával anyósa algacsíkokból készült levest főzött neki,
ugyanis ez a hagyományos koreai recept szerint segít pótolni a vasat
a kismama szervezetében. Következő alkalommal anyósa - az újabb
lány születésén kiábrándulva - hozzávágta az algacsíkokat Szong
asszonyhoz, hogy csinálja meg maga a levest. A harmadik lány szü­
letése után többet nem szólt hozzá.
- M eg vagy átkozva, csak lányokat vagy képes szülni! - kiáltotta
ingerülten, s ezek voltak az utolsó, hozzá intézett szavai.
Szong asszony kitartó volt. A negyedik gyerek egy délután érke­
zett, amikor egyedül volt otthon a lakásban. Aznap korán jött haza
a munkából, mert fájt a hasa, de mivel ki nem állhatta a tétlenkedést,
elkezdte felsúrolni a padlót. Eles fájdalom futott végig a testén, mi­
közben a fürdőszoba felé sietett. Végre egy fiúgyermek. Szong asz-
szony végre visszanyerte elveszett becsületét családja szemében. Ez
alkalommal újra anyósa főzte neki az algalevest.
Csang Bo éppen üzleti úton volt, csak a következő napon kapta
meg az üzenetet. Felszállt az első vonatra, ami hazafelé tartott, út­
közben megállt, hogy vegyen egy gyerekbiciklit - akart valami aján­
dékot adni az újszülött csecsemőnek.
Szong asszony annak dacára, hogy négy gyereket nevelt és mel­
lette háztartást vezetett, a hét hat napján teljes munkaidőben dol­
gozott Pohangban a Csoszon Ruhagyárban, mint ügyintéző, a gyár
bölcsődéjének könyvelési osztályán. A nőktől várták a gyár működé­
sének fenntartását, ugyanis Észak-Korea állandó férfihiánnyal küsz­
ködött - egyes becslések szerint a munkaképes férfiak 20 százalé­
ka a fegyveres erőknél szolgált; a hadsereg lakossághoz mért szám­
aránya itt a legnagyobb. Szong asszony általában úgy ment mun­
kába, hogy egyik gyermekét hátára kötötte, míg a többiek anyjuk
után szaladtak az úton. A gyerekek valójában a bölcsődében nőttek
fel. Napi nyolc óra munka volt az elvárás, a műszak közepén ebéd­
szünet és rövid pihenő. Munka után még néhány órát ideológiai

- 58 ~
továbbképzéssel kellett tölteni a gyár előadótermében. A z egyik
nap az előadás témája az amerikai imperializmus elleni küzdelem
volt; a másik nap Kim ír Szén második világháborús Japánok elleni
küzdelmének (tényleges vagy felnagyított) hőstetteiről szólt. Esszé­
ket kellet írnia a Munkapárt által kiadott legújabb nyilatkozatokról,
vagy elemeznie a Hambuk Jlbo újságban megjelent napi vezércik­
ket. Este fél 11 lehetett, mire végre hazaért. Főzött, majd el kellett
végeznie a házimunkát, és hajnalban kelt, hogy magát és családját
egész napra ellássa, még mielőtt elindult volna otthonról 7 órakor.
Ritkán aludt többet öt óránál. Néhány nap nehezebb volt a többi­
nél. Szerdánként kora reggel jelentkezni kellett munkára a Szocia­
lista Nők Szövetségének kötelező ülésén. A péntek esti Önbírálatóra
miatt különösen sokáig maradt fenn. Ezeken a gyűléseken az egyes
munkaegységekbe beosztott munkások - vagyis az osztály tagjai,
ahol dolgozott - egyenként felálltak, és a csoport előtt nyilvánosan
bevallották helytelen tetteiket, amelyeket elkövettek. Ez volt a kato­
likus bűnbánat kommunista verziója. Szong asszony rendszerint azt
mondta, mindezt persze teljesen őszintén, hogy attól fél, hogy nem
dolgozik elég keményen.
Szong asszony hitt abban, amit mondott. A sok alvásmegvonás,
a rengeteg előadás és önbírálat - az agymosás és vallatás során is
ezeket az eszközöket szokták használni - teljesen kiirtotta belőle az
ellenállás utolsó csíráit is. Átformálódott a Kim ír Szén által tökéle­
tesnek megálmodott emberi lények egyikévé. Kim ír Szén célja nem
csak egyszerűen egy új ország felépítése volt; egy jobb embert is létre
akart hozni, teljesen átalakítva az emberi természetet. Ebből a cél­
ból alkotta meg saját filozófiai rendszerét, a csücskét, amit általában
„önmagunkra támaszkodásnak77 szoktak fordítani. A csucshe sokat
merít Marx és Lenin elképzeléseiből a harcról, ami földesúr és pa­
raszt, gazdag és szegény között folyik. Ugyanígy kijelenti, hogy saját
sorsát az ember, és nem pedig Isten alakítja. Viszont Kim ír Szén
elutasította az egyetemességről és az internacionalizmusról szóló ha­
gyományos kommunista tanításokat, ő ugyanis a legvégsőkig koreai

59
nacionalista volt. A zt oktatta a koreaiaknak, hogy ők különlegesek -
szinte kiválasztott nép és hogy nem szükséges számukra többé a
jóval fejlettebb szomszédaikra - Kínára, Japánra vagy Oroszország­
ra - támaszkodni. A dél-koreaiak szégyenletesek, mert az Egyesült
Államoktól függenek. „Kialakítani a csucshét dióhéjban azt jelenti,
hogy saját országunkban uraljuk a forradalmat és az újjáépítést- Ez
azt jelenti, hogy szilárdan ragaszkodunk függetlenségünkhöz, eluta­
sítjuk a másoktól való függést, saját tudásunkat használjuk, bízunk
a magunk erejében, és bizonyságot teszünk az önmagunkra támasz­
kodás forradalmi szellem iségérőr- fejti ki a diktátor sok értekezé­
se egyikében. Ez csábító volt a büszke emberek számára, akiknek a
méltóságát szomszédaik évszázadokon keresztül sárba tiporták.
Miután hatalomra került, Kim ír Szén a japánellenes gerijlahar-
cos időszakában kialakított elméletet továbbfejlesztette a társadal­
mi ellenőrzés eszközévé. A zt tanította az észak-koreaiaknak, hogy
erejük abból adódik, ha a közösség érdekében legyőzik személyes
kívánságaikat. A közösség, akár tetszik, akár nem, nem térhet le az
általa kitaposott útról, bármit is akarjanak az emberek a demokrati­
kus választások során. A népnek követnie kell az abszolút, legfőbb
vezetőt mindenféle kérdésfeltevés nélkül. A vezető, természetesen,
maga Kim ír Szén volt.
És még ez sem volt elég; Kim ír Szén szeretetet is akart. Elénk
színű falfestményeken lehet látni kivillanó gyöngy fogsorát, amint
fülig érő mosollyal leereszkedik az őt körülvevő és csodálattal fel­
tekintő, rózsaszín arcú gyerekek közé. A z ilyen képeken a hátteret
zsúfolásig megtöl tik a játékok és a biciklik - Kim ír Szén nem akart
olyan lenni, mint Sztálin; olyan szeretett volna lenni, mint a Miku­
lás, Kis gödröcskékkel teli arca révén megjelenése sokkal szeretetre
méltóbb volt, mint a többi diktátoré. Apaként lehetett rá tekinteni,
aki a konfucianizmus szellemének megfelelően tiszteletet és szere­
tetet áraszt magából. Szerette volna, ha az észak-koreai családok úgy
kedvelik őt, mint saját húsukból és vérükből valót. Ez a konfuciánus
ihletésű kommunizmus nagyobb hasonlóságot mutatott a császári

■*** 60 ^
Japán kultúrájával - ahol az uralkodó volt a Nap, aki előtt mindenki
meghajolt mint bármi mással, amit Kari Marx valaha elképzelt.
Minden diktatúra egyforma egy bizonyos fokig. Sztálin Szovjet­
uniójától Mao Kínájáig, Ceau$escu Romániájától Szaddám Húszé­
in Irakjáig mindegyik rezsimnek ugyanaz a köntöse: a városok fő­
terein tornyosuló szobrok, az irodákban kifüggesztett arcképek, a
karórák, melyek számlapját a diktátor portréja díszíti. Kim ír Szén
azonban új színt hozott a személyi kultusz világába. Am i a diktá­
torok arcképcsarnokában kiemeli őt a többiek közül, az az a képes­
sége volt, ahogy kihasználta a hitből fakadó hatalmat. Kim ír Szén
megértette a vallás erejét. Anyai nagybátyja protestáns lelkipásztor
volt még a kommunizmus előtti időkben, amikor Phenjanban olyan
pezsgő keresztény közösség létezett, hogy csak „a Kelet Jeruzsále­
méként” emlegették. Hatalomra jutása után bezáratta a templomo­
kat, betiltotta a Bibliát, a híveket az ország eldugott vidékeire depor­
tálta, a keresztény hagyományt és hittételeket pedig az öntömjéne­
zése szolgálatába állította.
A rádiók megállás nélkül Kim ír Szénről és Kim Dzsong Ilről be­
széltek a pünkösdi igehirdetők stílusában. A z észak-koreai újságok
természetfeletti jelenségekről közöltek híradásokat. A viharos ten­
ger állítólag elcsendesedett, amikor a tengerészek a süllyedő hajóba
kapaszkodva Kim ír Szent dicsőítő dal éneklésébe kezdtek. A m i­
kor Kim Dzsong II a demilitarizált övezetbe utazott, titokzatos köd
szállt alá, hogy megóvja őt a lesben álló dél-koreai orvlövészcktől.
Fákat tudott virágba borítani, hóolvadást tudott előidézni. Ha Kim
ír Szén volt az isten, akkor Kim Dzsong II volt isten fia. Ugyan­
úgy, mint Jézus Krisztus esetében, Kim Dzsong II születéséről is úgy
tartják, hogy az égen fénylő csillag és gyönyörű kettős szivárvány
jelezte érkeztét. Egy fecske ereszkedett alá a mennyből azt énekel­
ve, hogy megszületett a „hadvezér, aki kormányozni fogja a világot”.
Könnyű Észak-Koreát parodizálni. Csak nevetünk a propagan­
da túlzásain és az emberek hiszékenységén, de vegyük figyelembe,
hogy ideológiai nevelésük már csecsemőkorban elkezdődik, és hogy

61
az elmúlt ötven évben minden ének, film, újságcikk és hirdetés azzal
a kifejezett céllal jött létre, hogy Kim ír Szent istenítse. Másrészt
viszont az ország hermetikusan el volt zárva mindentől, ami két­
ségbe vonhatta volna Kim ír Szén kultuszát. Ki állhatott volna ellen
mindezeknek?

1972-RHN, hatvanéves születésnapja alkalmából (a koreai kultúrá­

ban ez fontos mérföldkőnek számít az ember életében), a Munka­
párt Kim ír Szent ábrázoló kitűzőket bocsátott ki. Nemsokára elvá­
rás lett, hogy a teljes lakosság viselje ezt bal oldalon, a szíve fölött.
Szong asszony otthonában, mint minden más családban, egy be­
keretezett Kim ír Szen-portré függött az egyébként csupasz falon.
Nem volt szabad erre a falra semmi egyebet akasztani, még közeli
hozzátartozókat ábrázoló képet sem. Kim ír Szén jelentette az em­
berek számára a teljes családot - legalábbis az 1980-as évekig, ami­
kor Kim Dzsong II, a Munkapárt kinevezett főtitkára is felkerült
a falra apja mellé. Később megjelent egy harmadik kép, amelyen
együtt ábrázolták apát és fiát. A z észak-koreai újságok előszeretet­
tel közöltek „az emberek véleménye” stílusú cikkeket önfeláldozó
polgártársakról, akik életüket vesztették, miközben megpróbálták a
képeket kimenteni a tűzből vagy az áradásból. A Munkapárt a port­
rékat díjmentesen osztotta ki, adott hozzá egy fehér vászondarabot
is, amelyet a kép alatt lévő dobozban kellet tárolni, és csak a képek
tisztán tartására lehetett használni. Ez különösen fontos volt az esős
évszak idején, amikor nagy volt az esélye, hogy penészfoltok ke­
letkeznek az üvegkeret sarkai alatt. Havonta egyszer a Közösségi
Erkölcsrendészet felügyelői látogatást tehettek a családoknál, hogy
ellenőrizzék a portrék tisztaságát.
Szong asszonynak nem volt szüksége az ellenőrzés jelentette fe­
nyegetésre ahhoz, hogy a képeket tisztán tartsa. Még a reggeli ké­
szülődés őrült zűrzavarában is, miután feltekerte a matracokat, elő­
készítette az ennivalót, és ki tuszkolta a gyerekeket az ajtón, jutott
ideje arra, hogy gyorsan áttörölje a ronggyal a portrékat. A többi

- 62 -
nő nem szerette viselni Kim ír Szen-kitűzőjét, mert gyakran lyu­
kat vagy rozsdafoltot hagyott ruhájukon, de nem így Szong asz-
szony. Egy napon, miután sietve kellett átöltöznie, anélkül rohant el
otthonról, hogy jelvényét feltűzte volna. Útközben megállította egy
karszakgot viselő tizenéves, a Társadalmi Rend Fenntartásáért cso­
port tagja. Ok a Szocialista Fiatalok Szövetségének önkéntesei vol­
tak, akik szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartottak, hogy megbizo­
nyosodjanak arról, vajon az emberek viselik-e kitűzőiket. A szabályt
először megszegőnek általában külön ideológiai előadásokon kellett
részt vennie, és kapott egy fekete pontot a nyilvántartásában. Azon­
ban Szong asszony olyan őszintén megrémült, amikor észrevette
mulasztását, hogy a fiú elengedte pusztán egy figyelmeztetéssel.
Szong asszony mindent megtett, hogy Kim ír Szén tanításai sze­
rint élje le életét, úgy, ahogy azt esténként a gyár tantermében az
agyába vésték. Még mindennapi beszélgetéseiben is fel-felbukkan­
tak a jól betanult aforizmák. „A hűség és a gyermeki odaadás a for­
radalmár legfőbb erényei"- ez különösen jól használható idézet volt
az engedetlen gyerekek megnevelésére. A gyermekek sohasem fe­
lejthették el, hogy a nemzeti vezetésnek tartoznak hálával minde­
nért. M int a többi észak-koreai gyerek, ők sem ünnepelték saját szü­
letésnapjukat, csak Kim ír Szenét április lS-én , és Kim Dzsong Ilét
február 16-án. Ezek a napok nemzeti ünnepek voltak, gyakran az
egyetlen alkalmat jelentették, amikor az emberek élelmiszeradagjuk
mellé húst is kaptak. Később, az energiaválság idején ez volt az a nap,
amikor még működött az áramszolgáltatás. A születésnapok előtt
néhány nappal a Munkapárt fejenként több mint egy kiló édességet
osztott ki a gyerekek között, a mindenféle keksz, gumicukor, csoko­
ládé és rágógumi a gyerekeknek tényleg igazi ajándék volt. A kin­
cseket nem volt szabad megenni az ünnepekig. Ezt néhány anyuka
figyelmen kívül hagyta, azonban Szong asszony mindig szigorúan
az előírások szerint cselekedett. Amikor eljött az idő, a gyerekek fel­
sorakoztak a portrék előtt, hogy kifejezzék köszönetüket. Közösen
kellett meghajolniuk, mélyen derékból, szívükben igaz érzésekkel.

^ 63 ^
 - Köszönjük, kedves Kim ír Szén atyánk! - ismételték a gyerekek
egészen addig, amíg anyjuk arcán teljes elégedettség nem áradt szét.
Evekkel később Szong asszony nosztalgiával gondolt vissza ezek­
re az időkre. Szerencsésnek tartotta magát: Csang Bo jó férjnek bi­
zonyult, sohasem csalta meg, vagy verte feleségét és a gyerekeket, s
bár szerette az italt, jókedvű részeg volt, akinek, mikor viccet mesélt,
egyre terebélyesedő pocakja csak úgy remegett a nevetéstől. Boldog
család voltak, tele szeretettel. Szong asszony szerette három lányát,
fiát és férjét, és néha még az anyósát is. És szerette Kim ír Szent is.
Szong asszony megőrzött abból az időből néhány kedves emlé­
ket. Ritka volt az olyan vasárnap, amikor sem őt, sem Csang Bot
nem hívták be munkára, és még a gyerekek sem voltak iskolában,
így a család együtt tudta tölteni a napot. Azokban az években két­
szer sikerült eljutniuk a tengerpartra, bár az csak néhány kilométerre
volt a lakásuktól. Senki sem tudott úszni a családból, csak sétáltak a
homokban és kagylót szedegettek, és este hazaérve megfőzték va­
csorára. Egyszer, amikor a fia tizenegy éves volt, elmentek együtt a
cshongdzsini állatkertbe. Korábban iskolai kiránduláson járt már itt,
és még emlékezett, hogy gyermekként látott tigriseket, elefántokat,
medvéket és egy farkast, viszont mostanra már csak néhány madár
maradt. Szong asszony soha többet nem tért vissza ide.
A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor Szong asszony gyere­
kei elérték a kamaszkort. Négyük közül a legnehezebben a legidő­
sebb lányt lehetett nevelni. Ok Hi Szong asszony tökéletes mása
volt - gömbölyded testalkatú, csinos, az egészségtől majd kicsattanó
lány. De ugyanazok a telt ajkak Ok I li esetében mintha állandó sér­
tődöttséget fejeztek volna ki, személyiségét mintha ezernyi hegyes
tüske járta volna át. Anyja megbocsátó természete helyett sokkal
erőszakosabb volt, és állandóan bosszúsnak látszott. Kora reggel­
től késő estig dolgozó anyjának legidősebb lányaként Ok Hi vál­
lán nyugodott a házimunka felelőssége, és ő természetesen ezt nem
minden zokszó nélkül vette tudomásul. Ok Hi nem volt olyan már­
tír, mint az anyja. Nem tudta elviselni az apró bosszúságokat, melyek

» 64 ^
oly fárasztóvá teszik az életet. Nem mintha lusta lett volna, talán
inkább lázadásból, de nem volt hajlandó megcsinálni semmit, ami
számára értelmetlennek tűnt.
Panaszkodott az „önkéntes munka” miatt, amit az elvárás sze­
rint az észak-koreai fiataloknak merő hazafias kötelességből kellett
végezniük. Tizenkét éves korukban a gyerekeket csoportokba ren­
dezték, és kiküldték dolgozni a rizsföldekre palántáim, ültetni vág}"
gyomlálni. A tavasz közeledtével elkezdett rettegni, mert az egyet
jelentett számára a földes vödrök cipelésével, és a szemet maró nö­
vényvédő szerekkel. És míg a többiek vidáman énekelték menetelés
közben az Építjük a szocializmust mozgalmi dalt, Ok Hi csak csend­
ben dohogott magában.
A legvisszataszítóbb számára az volt, amikor a „trágya” összegyűj ­
tésére került sor a lakóépületek W C -iben. Észak-Korea krónikus
műtrágyahiányban szenvedett, így szükség volt az emberi ürülék fel-
használására is, mivel túl kevés volt a tenyésztett háziállat. Minden
családnak egy vödörnyit kellett beszolgáltatnia hetente, és elvinni
a több kilométerre található raktárba. Cserébe kaptak egy elismer­
vényt, ami igazolta a kvóta teljesítését, és ezt később be lehetett vál­
tani élelmiszerre. E büdös munka általában a legidősebb gyerek­
nek jutott, szóval Ok Hinek latba kellett vetnie minden fantáziá­
ját, hogy valahogy leegyszerűsítse a műveletet. Igazából úgy alakult,
hogy nem is volt olyan nehéz ezzel csalni. A raktárát, ahol le kellett
adni a tele vödröket, nem őrizték (végül is ki akarna ellopni egy vö­
dör szart?). Ok Hi rájött, hogy könnyen be tud lopózni, és elvenni
egy tele vödröt, amit aztán sajátjaként leadhat, és már meg is kapja
az elismervényt.
Amikor hazaért, O k Hi vidáman dicsekedett trükkje vei. Szong
asszony tombolt dühében a csalás miatt: mindig is tudta, hogy O k
Hi a legokosabb a négy gyermek közül - már háromévesen tudott
olvasni, és azzal képesztette el rokonait, hogy fejből tudott idézni
Kim ír Szén írásaiból. De a trágyával történt incidens megerősítet­
te félelmeit, hogy Ok Hi valójában individualista, akiből hiányzik

ra*- 65 -
bármiféle közösségi szellem. Hogy fog így túlélni egy olyan társa­
dalomban, ahol mindenkitől elvárják, hogy a többiekkel együtt me­
neteljen?
Miután Ok Hi elvégezte a középiskolát, Szong asszony férje fel­
használta kapcsolatait, és munkahelyet kerített neki egy építkezési
vállalat propagandaosztályán. Ok Hinek jelentéseket kellett írnia a
normákat túlteljesítő brigádokról, és a vállalat útépítés terén elért fi­
gyelemre méltó eredményeiről. A vállalatnak volt egy hangszóróval
felszerelt teherautója, egy lerobbant katonai jármű, oldalára min­
denfélejelmondatokat festettek. („Alakítsuk át az egész társadalmat
a csucshe eszméjének megfelelően!”) M íg a teherautó a lakótelepe­
ken körözött, O k Hi kézbe vette a mikrofont, és felolvasta az általa
írt riportokat, a recsegő hangszórókból tudósítva a világot a vállalat
eredményeiről. Mókás munka volt, nem igényelt semmiféle nehéz
testi erőfeszítést, és ráadásul, mint az összes többi pozíció a propa­
gandaosztályon, egyfajta presztízst is jelentett.
Szong asszony és férje megpróbálta Ok Hi távolabbi jövőjét is
biztosítani, ezért kerestek neki egy megfelelő férjet a Munkapártból.
Szong asszony azt remélte, hogy sikerül olyasvalakit talál ni, aki ha­
sonlít saját férjéhez, szóval utasította Csang Bot, hogy nézzen körül,
és keresse meg önmagát fiatalabb kiadásban. Amikor egy üzleti út
alkalmával Muszanba utazott vonattal, egy megnyerő fiatalember
mellé sikerült helyet kapnia. Csve Jong Szu jó családból szárma­
zott, a Cshongdzsintól északra fekvő Radzsinból. A Koreai Nép­
hadsereg civil alkalmazottja volt, egy zenész, egész pontosan trom­
bitás. Aki Észak-Koreában a hadseregben magasabb rangot szerzett
egy egyszerű közkatonánál, az rendelkezett valamennyi befolyás­
sal, és egészen biztosan felvételt nyert a pártba is. Csang Bo ígére­
tesnek találta a fiatalembert, és megkérte, hogy látogassa meg őket
egyszer.
O k Hi és Jong Szu 1988-ban házasodott össze hagyományos
észak-koreai módon - Kim ír Szén szobra előtt, akihez szimbo­
likusan minden házasságkötés tartozott, miután nem létezett más

■*»» 66
egyház. A legszebb ruhájukat vették fel - a menyasszony krémszí­
nű blézert és fekete nadrágot, Jong Szu sötét öltönyt - , cs feszeng­
ve álltak egymás oldalán, miután a fénykép kedvéért beálltak a fö­
léjük tornyosuló bronzszobor elé. Elhelyeztek egy csokor virágot,
és ezután úgy érezték, hogy egybekelésüket megszentelte a Nagy
Vezér szelleme. Visszamentek a család lakásába, és kisebb lakomát
rendeztek, amit Szong asszony készített. A z a szokás Eszak-Kore-
ában, hogy két fogadást tartanak, egyet a menyasszony, egyet pedig
a vőlegény házában, lehetőséget nyújtva mindkét családnak egy kis
versengésre és dicsekvésre. A menyegző elég költséges eseménynek
számított akkoriban, ugyanis a szomszédokat és a munkatársakat
is meg kellett hívni, míg a menyasszony családjának rendelkeznie
kellett egy ágyneművel teli szekrénnyel, konyhai eszközökkel, tü­
körrel, pipereasztalkával, vagy ha a család elég gazdag volt, esetleg
varrógéppel és más háztartási eszközzel. Szong asszony bizonytalan
volt; tudta, hogy Jong Szu családja magasabb társadalmi osztály­
ba tartozik, így mindent megtett, hogy jó benyomást tegyen rájuk,
A terített asztalok roskadoztak az ételektől - rizsgombóc, tőkehal,
főtt polip, sült tofu, gyapjas ollójú rák és háromféle szárított tintahal.
Ez volt a legpazarabb ebed, amit a család valaha közösen fogyasz­
tott, és minden bizonnyal ez volt a lakodalom tetőpontja is.
Kiderült, hogy Jong Szu nagyon szereti a nüngdzsuX, az olcsó, házi
készítésű gabonapálinkát. Néhány pohár után lefoszlott róla a bo­
hém zenész bája, és előbújt lappangó, sokkal aljasabb énje. A fesz­
telenség, amit Ok Hi először megnyerőnek talált, most fenyegetővé
vált. A fiatal pár elköltözött saját lakásába a vasútállomás mellé, de
Ok Hi gyakran szökött haza. Egyik nap szeme körül fekete kari­
kával jelent meg, máskor felrepedt szájjal. Nem telt el hat hónap az
esküvő után, Jong Szu verekedésbe keveredett egy munkatársával, és
elbocsátották a katonazenekarból. Átküldték dolgozni a vasércbá­
nyába, Muszanba, és ezek után már nem maradt semmi esélye sem,
hogy belépjen a Munkapártba. A tagságot huszonéves korban kel­
lett megpályázni, és utána a jelölt még átesett egy alapos párttitkári

^ 67 —
vizsgálaton. Párttagság nélkül Jong Szu karrierje elé komoly akadá­
lyok gördültek. Ok Hi, aki akkorra már veszélyeztetett terhes volt,
és fel kellett adnia munkahelyét, olyan ingatag helyzetben találta
magát, mint eddig még soha.

N e m sokkal utána Szong asszony a fia miatt is elkezdhetett ag­

gódni. O k Hitől eltérően ő mindig mintagyerek volt. Nam Ok, ez a
robusztus fiú apjára hasonlított izmos, száznyolcvan centiméter ma­
gas, mindenkit lenyűgöző testalkatával. Ritkán emelte fel a hangját
vagy veszekedett bárkivel is. Akármit mondtak szülei vagy nővérei,
szó nélkül teljesítette. O k Hi csodálkozott, hogy ugyanazon szü­
lőknek hogyan születhet két ennyire különböző gyereke. - Annyira
csendes, hogy nem is veszed észre, hogy ott van - mondta becsé­
ről. Nam O k csak közepesen tanult, a sportban viszont kiemelkedő
teljesítményt nyújtott. Akkor volt a legboldogabb, amikor egyedül
játszhatott, és soha nem unta meg újra meg újra a falnak rúgni a
visszapattanó labdát. Tizenegy évesen egy edző megmérte alkarja
és a lába hosszát, majd kiválasztotta egy atlétikára specializálódott
cshongdzsini iskola számára. Ez a fajta eljárás teljes összhangban
volt a versenysportok kommunista megközelítésével, miszerint a ve­
zetés (és nem a szülők) döntött arról, hogy melyik gyereket eme­
lik ki a rendes iskolarendszerből, és készítik fel a nemzeti váloga­
tott csapat számára. Nam Ok elég jól teljesített, és tizennégy évesen
Phenjanba küldték ökölvívást tanulni.
A elkövetkező hét évben Nam Oknak csak évente kétszer en­
gedélyezték a hazalátogatást, alkalmanként tíznapos vakációra, így
Szong asszonynak alig volt alkalma látni őt. Korábban sem volt az
az alkat, aki folyton az anyja vállán sír nővéreihez hasonlóan, most
azonban anyjának kifejezetten idegennek tűnt. Ezt követően kap­
tak hírt egy meglehetősen nyugtalanító pletykáról: Nam Oknak ba­
rátnője van Cshongdzsinban, egy nála öt évvel idősebb no, akivel
gyakran találkozik annak lakásán, amikor hazajön Phenjanból. Ez
két szempontból is botrányos volt: az észak-koreai férfiak általában

^ 68 ***
nem járnak idősebb nőkkel, másrészt az országban a házasság előt­
ti szexuális viszonyt mélyen elítélik. Nam Okot kirúghatták volna
az iskolából, vagy kizárhatták volna a Szocialista Fiatalok Szövetsé­
géből, és ezzel romba dőlt volna minden jövőbeli esélye arra, hogy
felvegyék a Munkapártba. Egyetlen fiúként az ő vállán nyugodott a
felelősség, hogy jól házasodjon, és továbbvigye a családi vérvonalat,
Szong asszony és férje megpróbálta kérdezgetni, de a válasz mindig
kínos hallgatás volt. Nam O k egyre jobban elidegenedett saját csa­
ládjától, néha még arra sem vette a fáradságot, hogy meglátogassa
őket vakációja idején.
Mindezen felül Csang Bo kisebb törvénysértésbe keveredett. Egy
este Szong asszony és férje néhány szomszédjuk társaságában ott­
hon híradót nézett a tévében. Szong asszony és férje egyike volt
azon kevés családnak a házban, akiknek saját televíziókészülékük
volt. 1989-ben egy készülék ára háromhavi fizetéssel volt egyenérté­
kű, vagyis nagyjából 175 dollárt tett ki, és nem is lehetett vásárolni,
csak ha az ember speciális engedélyt kapott a munkahelyétől. Á lta ­
lában a kormány adományozta Kim ír Szén nevében ajándékként
valamilyen különleges szolgálatért. Csang Bo azért kapott egyet,
mert az apja hírszerzési tiszt volt, és a koreai háború alatt beszivár­
gott a déli területre. A készüléket a japán Hitachi vállalat gyártot­
ta, de Szonamu márkanév alatt futott, ami koreaiul „fenyőfát”jelent.
A tévék és rádiók Észak-Koreában előzetesen be vannak hangolva,
így csak a hivatalos kormányzati csatornákat lehet rajtuk fogni. En­
nek ellenére a műsor viszonylag szórakoztató volt, Kim ír Szén szo­
kásos beszédei mellett egy átlagos hétköznapi estén sportot, kon­
certet, filmet vagy a Kim Dzsong II stúdiója által forgatott egész
estes filmet is lehetett nézni. Hétvégéken különleges ajándékként
esetleg levetítettek egy orosz filmet is. Szong asszony és férje büsz­
kék voltak televíziójukra, amikor be volt kapcsolva, általában nyitva
hagyták a lakásuk ajtaját, így a szomszédok is bejöhettek, és együtt
nézhették velük a műsort. Nem találtak ebben semmi kivetnivalót,
cs az akkori közösségi szellemnek is teljesen megfelelt.

~ 69 —
 A műsor, ami miatt Csang Bo bajba került, egy gazdasági tudó­
sítás volt, amely egy esős évszakra gumicsizmákat gyártó cipő­
gyárról szólt. A kamera végigpásztázott a szigorú rendben dolgo­
zó munkásokon, amint a csizmák ezreit előállító futószalag mellett
dolgoztak. A riporter a lábbelik kiváló minőségéről áradozott, majd
felsorolta a lenyűgöző termelési statisztikákat.
- Ugyan már! I la ilyen sok csizma van, hogy lehet, hogy a gyere­
keim soha nem kapnak belőle egyet sem? - kacagott fel Csang Bo
hangosan. A szavak elhagyták a száját, még mielőtt belegondolt vol­
na a következményekbe.
Szong asszony sosem tudott rájönni, vajon melyik szomszédjuk
fecseghetett. A férje megjegyzését hamar jelentették az inminban-
nak, a környék sasszemű házőrzőjének, ami továbbította az infor­
mációt az Állambiztonsági Minisztériumnak. Ez a vészjósló elne­
vezés gyakorlatilag az észak-koreai politikai rendőrséget takarja,
amely kiterjedt besúgóhálózatot is fenntart. Menekültek beszámo­
lói szerint minden Ötven lakosra esik legalább egy informátor - több
mint a hírhedt keletnémet Stasi esetében, ahogy erről a német újra­
egyesülés után nyilvánosságra került dokumentumok beszámolnak.
A saját honfitársak megfigyelése itt mintha nemzeti időtöltés
lenne. Ott vannak az ifjú önkéntesek a Fiatal Szocialisták Szövetsé­
géből, akik közül egy Szong asszonyt megállította, mert nem visel­
te a kitűzőjét. Szinten ők ellenőrzik, hogy az emberek ne vétsenek
az öltözködési szabályok ellen, nehogy farmert, esedeg olyan pó­
lót viseljenek, amin latin betűs felirat van (ez már kapitalista kü­
löncködésnek számít), vagy túl hosszúra növesszék a hajukat. A párt
szigorú rendeletet adott ki, amely kimondja, hogy a férfiaknak ti­
los a fejük tetején a hajukat öt cm-nél hosszabbra hagyni - bár a
kopaszodók kivételt képeztek, számukra hét centi volt engedélye­
zett. Ha a kihágás súlyos volt, az elkövetőt letartóztathatta a Közös­
ségi Erkölcsrendészet. Aztán ott volt a kjucsaldey a mozgó rendőri
egység, ami az utcákat járta bűnözők után kutatva, és aminek joga
volt minden előzetes figyelmeztetés nélkül bemenni az emberek

- 70 -
lakásába. Ők keresték meg azokat, akik a kvótájukat meghaladó mér­
tékben fogyasztottak áramot, 40 wattnál erősebb izzót, rezsót vagy
rizsfőzőt használtak. Egy meglepetésszerű ellenőrzés alkalmával az
egyik szomszéd megpróbálta a rezsót a takaró alá rejteni, aminek az
lett a végeredménye, hogy kigyulladt az egész lakás. A mozgórend­
őrség gyakran toppant be éjfél után, ellenőrizni, hogy nincs-e vélet­
lenül a házban éjszakai vendég, aki esetleg utazási engedély nélkül
érkezett látogatóba. Ez súlyos vétségnek számított, még ha csak egy
vidéki rokon is volt az, és még inkább, ha történetesen titkos sze­
rető volt az illető személy De nem csak a rendőrség és az önkéntes
szervezetek leskelődtek. Mindenkinek éberen kellett figyelnie, hogy
nem tapasztal-e felforgató viselkedést vagy valamilyen szabálysér­
tést. Mivel az ország túl szegény volt egy elektronikus megfigye­
lőrendszer kiépítéséhez, és az áramellátás is túlságosan megbízha­
tatlan, az állambiztonság nem támaszkodhatott másra, csak emberi
hírszerzésre - vagyis a spiclikre. A z újságok néha közöltek szüleiket
beáruló, hősies gyerekekről szóló színes riportokat, és ezek után nem
lehetett semmi különös abban, ha egy szomszéd feljelentett valakit,
mert az rosszat mondott a rezsimről.
Csang Bo kihallgatása három napig tartott. A z ügynökök or-
dibáltak és szitkozódtak vele, jóllehet sohasem ütötték meg - leg­
alábbis így mondta feleségének. Utólag úgy mesélte, hogy eszessé­
gének köszönhetően tudta magát kibeszélni a bajból. Azzal sikerült
védekeznie, hogy az elhangzottakat szó szerint idézte.
- Nem sértegettem én senkit. Egyszerűen csak azt mondtam,
hogy nem tudom megvenni azokat a csizmákat, pedig szeretnék be­
lőlük néhányat a családomnak - tiltakozott Csang Bo méltatlan­
kodva.
Sikerült elég meggyőzőnek mutatkoznia. Pocakjával és komoly
arckifejezésével méltóságot sugárzó figura volt. Rendelkezett az
összes külső jeggyel, amivel egy munkapárti tisztviselőnek rendel­
keznie kell. A politikai rendőrség végül úgy döntött, hogy nem eről­
tetik tovább a dolgot, és vádemelés nélkül elengedték.

71 -
 Miután hazaért, olyan szemrehányást kapott a feleségétől, hogy
azt szinte nehezebb volt megemésztenie, mint a kihallgatást. Egész
házasságuk alatt ez volt a legnagyobb veszekedésük. Szong asszony
számára ez nem csak azt jelentette, hogy férje tiszteletlenül viselke­
dett a kormánnyal szemben, hanem életében ez volt az első alkalom,
amikor nyugtalanító félelmet érzett. Magatartása mindig annyira
feddhetetlen volt, odaadása mindig annyira őszinte, hogy soha nem
került olyan helyzetbe, hogy sebezhetővé váljon.
- „Hogy mondhattál ilyen szamárságot, amikor a szomszédok is
itt voltak a lakásban? Nem vetted észre, hogy ezzel mindenünket
kockára teszed?” - szidta a férjét.
Valójában mindketten tudták, hogy mekkora szerencséjük volt.
Ha nem lett volna Csang Bónak kiváló származása és tagsága a
Munkapártban, bizonyára nem sikerült volna ilyen könnyen meg­
úsznia a dolgot. A z is segített, hogy a házban néhány alkalommal
Szong asszony volt az inminban vezetője, és ezzel sikerült kivívnia
az állambiztonsági tisztek elismerését. Csang Bo figyelmetlenül el­
engedett megjegyzése pontosan abba a kategóriába tartozott, ami­
ért könnyen deportáltak valakit egy munkatáborba a hegyek közé,
amennyiben az elkövető nem rendelkezett kellően szilárd pozíció­
val a közösségben. Hallottak egy férfiról, aki elsütött egy viccet Kim
Dzsong 11 testmagasságával kapcsolatban, utána elvitték, és többet
soha sem tért vissza. Szong asszony ismert egy nőt a gyárból, akit
azért tartóztattak le, mert a naplójába írt valamit. Amikor az eset
történt, Szong asszony nem érzett semmi szánalmat iránta. - A z az
áruló biztos azt kapta, amit megérdemelt - mondta magának. Most
szégyellte, hogy akkor ilyesmit gondolt.
Ügy tűnt, az incidens lassan feledésbe merül. Csang Bo óvatosabb
lett, amikor kívülállókkal beszélt, tanulva a tapasztalatból, azonban
gondolatai mintha elszabadultak volna. Sok éven keresztül legyőz­
te a tudatába időnként belopódzó kételyt, viszont most a kétségek
lassan nyílt hitetlenséggé kezdtek összeállni. Újságíróként Csang
Bónak nagyobb rálátása volt az információkra, mint az egyszerű

- 72 -
embereknek. Ahol dolgozott, az Észak-Hamgjong Tartományi Hír­
közlési Vállalatnál, ő és munkatársai a külföldi médiából cenzúrá-
zatlan hírekhez is hozzájutottak. Nekik jutott a feladat, hogy ezeket
a híreket megszűrjék, és alkalmassá tegyék azt hazai felhasználásra:
háttérbe kelleti szorítaniuk minden pozitívumot, ami a kapitalista
országokban történt, vagy különösen Dél-Koreában, ahol 1988-ban
a nyári olimpiai játékokat rendezték. A sztrájkok, katasztrófák, fel­
kelések, gyilkosságok - máshol - így is elég témát nyújtottak a tu­
dósításokhoz.
Csang Bo gazdasági témákról írt. Termelőszövetkezeteket, üzle­
teket, gyárakat látogatott végig jegyzetfüzettel és magnetofonnal a
kezében, interjúkat készített a vezetőkkel. A szerkesztőségben aztán
töltőtollal (nem voltak írógépek) megírta a beszámolókat, hogy a
gazdaság milyen jól is teljesít. Igyekezett a tényeknek mindig po­
zitív színezetet adni, bár azért arra törekedett, hogy valamennyire
hihető is legyen, amit ír. M ire azonban a Phenjanban dolgozó fe­
lettesei megszerkesztették a cikket, lassan az igazság legparányibb
része is odaveszett. Csang Bo mindenki másnál jobban tudta, hogy
az észak-koreai gazdaság állítólagos diadala nem volt egyéb, mint
puszta kitaláció. Jó oka volt gúnyolódni a gumicsizmákról szóló ri­
porton.
Volt egy megbízható barátja a rádiónál, akivel egyetértett a re­
zsimről alkotott nézeteit illetően. Amikor ketten összejöttek, Csang
Bo kinyitott egy üveggel Szong asszony niíngdzsujÁból, és egy pár
pohár után hagyták, hogy felszínre törjenek valódi érzelmeik.
- Micsoda hazug banda! - mondta Csang Bo határozottan, de
ugyanakkor arra is figyelve, hogy ne legyen túl hangos, nehogy a
hangok áthatoljanak a lakások közötti vékony falakon.
- Csaló mind.
- A fiú még rosszabb, mint az apja.
Ok Hí kihallgatta az apja és barátja beszélgetését, és csendben
egyetértőleg bólogatott. Amikor az apja ezt először észrevette, meg­
próbálta lányát távol tartani, végül azonban nem tehetett semmit,

- 73 -
és feladta ezt a törekvését. Megeskették, hogy nem beszél senkinek
arról, amit hall, s őt is befogadták bizalmas beszélgetéseikbe. Apja
elmondta, hogy Kim ír Szén nem volt olyan nagy harcos a japánok
elleni küzdelemben, mint állítja magáról, inkább csak a Szovjetunió
egyszerű bábjaként működött. Beszélt neki arról, hogy Dél-Korea
addigra Ázsia egyik leggazdagabb országává vált, és ott még az egy­
szerű emberek is megengedhették maguknak, hogy saját autójuk le­
gyen. A kommunizmus, mondta, gazdasági rendszerként kudarcra
van ítélve. Kína és a Szovjetunió már a kapitalizmussal barátkozik.
Apa és lánya sokszor órákig beszélgettek, és közben folyton vigyáz­
niuk kellett arra, hogy hangjuk ne erősödjön suttogásnál hango­
sabbra, ha esetleg valamelyik szomszédjuk fülelne. És ilyen alkal­
makkor figyelni kellett arra is, hogy Szong asszony, az igazhívő, ne
legyen otthon.
 4. fejezet

A SÖTÉTSÉGBE BORULT VÁROS

Cshongdzsin, ipari körzet

- b en l e o m l o t t a és a törmeléket szu­
Be r l in t f a l ,

venírkereskedők kapkodták szét a hamarosan újra­

egyesülő Németországban. A Szovjetunió darabjaira hullott a tagál­
lamok korábban összeférnek határai mentén. Mao Ce-tung arcából
nem maradt más, mint egy ironikus kcp a giccses órák számlapján,
melyeket Pekingben vásárolhattak meg az amerikai turisták. Romá­
nia egykori kommunista diktátorát, Nicolae Ceaujescut, aki nem
véletlenül volt Kim ír Szén közeli jó barátja, nemrég lőtte agyon
egy kivégzőosztag. Lenin-szobrokat döntött le a nép talapzatukról,
és tört darabokra. A kommunista elvtársak Big Macet ettek ebed­
re a világ minden táján, melyet aztán Coca-Colával öblítettek le.

- 75 ~
Mindeközben az észak-koreai remetekirályságban az élet a szokott
medrében folyt tovább*
A z észak-koreai cenzorok, kismértékben ugyan, de beengedtek
híreket a kommunizmus haláltusájáról, azonban kellően elvették
élüket, vagy egyedi színezetet adtak nekik. A Rodong Sinmun beszá­
molói szerint a kommunista blokk többi országát érintő bajoknak az
emberek veleszületett gyengesége volt az oka, (Az észak-koreai sajtó
mindig szívesen hivatkozott a koreaiak genetikai felsőbbrendűségé­
re.) A kelet-európaiak és kínaiak természetüknél fogva nem voltak
annyira erősek, vagy eléggé fegyelmezettek. Ok letértek a szocializ­
mus igaz útjáról. Ha lett volna egy Kim ír Szénhez hasonló láng­
elméjük, aki vezeti őket, a kommunista rendszer érintetlen marad,
sőt gyarapodott volna azokban az országokban is. A z önerőre való
támaszkodás elvét szem előtt tartva az észak-koreaiaknak figyelmen
kívül kell hagyniuk mindazt, amit a többi ország csinál, és a maguk
útját kell járniuk.
így hát Szong asszony szorosan behunyta szemeit, és vakságot
erőltetett magára, hogy ne lássa a félreérthetetlen jeleket, miszerint
az országban valami nincs rendben. Eleinte a jelek aprók voltak, alig
lehetett észrevenni őket. Először a villanykörte aludt ki, előbb csak
néhány másodpercre, majd percre, órára, napra. A z áramszolgáltatás
akadozott, egészen addig, míg végül minden héten csak bizonyos
estéken lehetett számítani rá néhány órára. A z ivóvíz-szolgáltatás
szünetelt. Szong asszony azt találta ki, hogy a legjobb, ha megtölt
minden fellelhető vödröt és edényt, amikor van víz. Mosásra azon­
ban így sem volt elég, mert az épületben a szivattyúk árammal mű­
ködtek, és a víz elfogyott még mielőtt visszajött volna az áram. Osz-
szegyűjtötte a műanyag kanosokat, és lement velük a háztömb elé
a közkúthoz. A vízhordás része lett reggeli teendőinek, s felkerült
listájára az ágyazás és a Kim ír Szen-portrék leporolása mellé. Bár
már nem éltek kisgyermekek a lakásban, mégis korábban kellett fel­
kelnie, mint előtte bármikor. A villamos amellyel az 1-es út mentén
munkába járt, most már csak nagy ritkán közlekedett, és ha jött is,

* * 76 ^
annyira túi volt zsúfolva, hogy még a hátulján lévő létráról is lógtak
az emberek. Szong asszonynak nem sok kedve volt lökdösődni a sok
fiatal férfi között a villamoson, ezért általában gyalog ment. Egy óra
sétát jelentett ez naponta.
A csbongdzsini gyárak a partvonalat Ölelik körül mintegy tizen­
két kilométer hosszan, északon Pohangtól le egészen Nanamig, az
egykori japán katonai támaszpontig, amely most a Koreai Néphad­
sereg 6. dandárjának főhadiszállásául szolgák A legnagyobb gyá­
rak a Cshongdzsin Acélművek, a Kimcshek Vas- és Acélművek, a
Műszálgyár, a Második Fémszerkezetgyár, a Május 10-e Bányászati
Gépgyár, valamint a Madzson Szarvastenyészet, ahol agancsból ál­
lítanak elő gyógyszereket. Szong asszony az iparövezet legészakibb
részén dolgozott, a Csoszon Ruhagyárban, mely a legnagyobb
nemzeti ruhaipari vállalathoz tartozott. A cshongdzsini leányvál­
lalat kétezer főt foglalkoztatott, döntő többségében nőket - csak a
felső vezetők és teherautó-sofőrök voltak férfiak. A z észak-korea­
iak életük nagy részét egyenruhában töltik, így a gyár ezt ontotta
magából - szabványosított uniformisokat tanulók, bolti eladók, vo­
natkalauzok, munkások és természetesen gyári dolgozók számára.
A termékek mindegyike vinalonból készült, merev és fényes mű­
szálból, amelyet csak Észak-Koreában lehet beszerezni. Ezt az
anyagot egy koreai tudós találta fel 1939-ben, és az észak-koreaiak
annyira büszkék voltak rá, hogy elnevezték csücske fonálnak. Leg­
nagyobb részét a 280 kilométerre délre fekvő Hamhüngben állítot­
ták elő.
1988-tól egyre gyakrabban okozott gondot a határidő betartása.
Szong asszonynak és a többi munkásnak azt mondták, hogy a prob­
léma Hamhüngben van. Vagy elfogyott az antracit, a kőszénnek az
a fajtája, amely a vinalon egyik alapanyaga, vagy nem volt elég elekt­
romos áram a gyárban - Szong asszony sohasem kapott egyértelmű
választ. Viszont szövet nélkül nem lehetett egyenruhát készíteni.
A varrónők a padló felmosásával és a gépek fényezésével töltöt­
ték napjaikat, és várták a következő szállítmány érkezését. A gyár

^ 77 ^
 hátborzongatóan csendes lett. Ahol egykoron varrógépek kattogását
lehetett hallani, most az egyetlen zaj a seprűk keltette suhogás volt.
A női munkaerő hasznos alkalmazása céljából a gyár vezetősé-
ge bevezette azt a rendszert, amit eufemisztikusan csak „különleges
feladatok” néven emlegettek. Valójában azt jelentette, hogy olyasmit
gyűjtögettek, amit cl lehetett adni vagy cserélni élelmiszerre. Egy
nap a nők alakzatban vonultak ki a vasúti sínek mellé, felszerelkezve
szatyrokkal és ásókkal, hogy a trágyázáshoz összeszedjék a kutya­
ürüléket. Más napokon ugyanezt csinálták hulladék fémet keresve.
Eleinte csak a varrónők vettek részt ilyen feladatokban, de nemso­
kára Szong asszonynak és a bölcsőde többi női munkatársának is
csatlakoznia kellett hozzájuk. Műszakokban dolgoztak - a bölcső­
dei állomány fele a gyerekekkel maradt, míg a másik felét kiküldték
gyűjtögetni.
- M egvédj ük a pártot, m ég ha göröngyös is az út - énekelték a ki­
ránduláson. A vezetők ezzel próbálták meg feldobni a csapatmorált.
Néha kimentek a tengerpartra ócskavasat keresni az óriási acél­
művek árnyékában tengerbe ömlő csatorna mellett. Szong asszony­
nak nem tetszett, hogy vizes lesz a lába - még akkor sem, ha mindez
a Cshongdzsini Iíjusági Park közelében történt, ahol kagylót gyűj­
tögettek, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Csakúgy, mint nem­
zedékéből a legtöbb észak-koreai, ő sem tudott úszni. A sekély víz
ellenére Szong asszony valósággal rettegett. Térdig fel kellett haj­
tania a nadrágját, és be kellett gázolnia az óceán vizébe, mindössze
egy vászoncipővel a lábán és egy kosárral a kezében. Ez utóbbival a
fémet kellett szitálnia, éppúgy, mintha aranyat mosna. A nap végén
a felügyelők megmérték az összegyűjtött fémet, hogy meggyőződ­
jenek, minden egység teljesítette az előírt kvótát.
A z összes asszony megpróbált kitalálni valamilyen kifogást, hogy
hogyan tudna kibújni a kellemetlen kirándulások kötelezettsége
alól. Nem merték otthagyni a munkahelyüket, még annak ellenére
sem, hogy szinte alig kaptak fizetést. Észak-Koreában, ha az ember

- 78 -
kilépett a munkából, nem kapta meg a jegyét, amit élelmiszerre le­
hetett váltani. És ha valaki megfelelő indok nélkül maradt otthon
egy hétig, azt akár átnevelőközpontba is küldhették.
Néhány nő családi okokra hivatkozott, vagy esetleg igazolást ho­
zott orvosától, hogy nem tud dolgozni. A z egészet el lehetett intézni
egy kacsintással és egy fejbólintással. A felügyelők nem vizsgálták az
igazolásokat túl szigorúan, mert tudták, hogy a nőknek amúgy sem
lenne sok tennivalójuk. Ezzel szemben Szong asszonynak eszébe
sem jutott, hogy megpróbáljon hamis igazolást szerezni. Kellemet­
lenül érezte volna magát, ezért ugyanolyan pontosan jelentkezett
munkára, mint korábban. Mivel a varrónők nem jöttek be dolgozni,
nem voltak gyerekek sem a bölcsődében. A főnökök megpróbálták
az időt Kim ír Szénről szóló előadásokkal kitölteni, de az áramszü­
netek egyre rendszeresebbé váltak, és a gyárban gyakran túl sötét
volt. Evek hosszú sora után, amit Szong asszony napi tizenöt óra
munkával töltött, végre lehetőséget kapott a pihenésre. Ráérősen
sziesztázott az asztalnál, állát az asztal lapjára fektette, és azon gon­
dolkozott, hogy mennyi ideig mehet még ez így tovább.
Egy napon az egyik vezető behívta Szong asszonyt és munkatár­
sait egy beszélgetésre. A vezető olyan nő volt, akit Szong asszony
különösen tisztelt, tagja volt a pártnak, emellett odaadó kommunis­
ta is, és egy igazhívő, hozzá hasonlóan, Korábban mindig nyugtat­
gatta a munkásokat, hogy a nyersanyag bármelyik nap megérkez­
het Hamhüngből. M ost félénken megköszörülte a torkát, és beszéd
közben láthatóan zavarban volt. A helyzet nem tűnt úgy, mint ami
a közeljövőben javulni fog. Ezek a nők, az igazi kemény mag, akik
- mint Szong asszony is - még jártak munkába, hát, talán jobban
tennék, ha többet nem fárasztanák magukat.
- Kedves adzsum al- mondta a „néni” szót használva, amit általá­
ban a családos nőkre szoktak alkalmazni. - A z embernek el kellene
gondolkoznia, és keresnie valami más lehetőséget, hogy ételt tudjon
biztosítani a családjának.

- 79 -
 Szong asszony elborzadt. A vezető nem célzott konkrétan a pros­
titúcióra, de akár az is szóba jöhetett. Vagy lehet, hogy inkább a fe­
ketepiacra próbált utalni.

M int minden kommunista országban , Észak-Koreában is mű­

ködött a feketepiac. Bár a legtöbb árucikket magánszemélyként
venni és eladni elméletben törvénytelen volt, a szabályok rendszere­
sen változtak, és gyakran hagyták őket figyelmen kívül. Kim ír Szén
felmentést adott, hogy az emberek kertjükben zöldséget termeszt­
hessenek és eladhassák azt, így a Szong asszony tömbháza melletti
üres telken hamarosan hevenyészett piac alakult ki. A z egész nem
volt több a porba le terített néhány vízhatlan ponyvánál, rajtuk ke­
véske retekkel és káposztával. Időnként árultak régi ruhát, kicsor­
bult edényeket, használt könyveket is. Semmiféle újonnan gyártott
terméket nem volt szabad árusítani a piacon, ugyanis ez az állami
üzletek kizárólagos joga volt. A gabona eladását szintén tiltották,
és akit rizsárusításon kaptak, az akár börtonbüntetésr is kaphatott.
Szong asszony a feketepiac egész légkörét túlságosan alantas­
nak találta. A z árusok legnagyobb része öregasszony volt, néhányan
nagymamák. Gyakran látta őket, ahogy sáros zöldségeik felett gub­
basztottak, és a korukhoz illetlen módon az árakat kiabálták a vásár­
lók felé. Néhány asszony pipázott, annak ellenére, hogy Észak-Ko­
reában a nők számára a dohányzás tabunak számít. Szong asszony
undorodott a sok öreg halmoni , azaz nagyanyó láttán. Maga a puszta
gondolat visszataszító volt számára, hogy piacon áruljon. Egy ren­
des kommunistának nem volt ott semmi keresnivalója!
Tulajdonképpen egy rendes kommunista nem is vásárolt semmit.
Kim ír Szén olyan fogyasztásellenes kultúrát alkotott meg, amilyen­
re nem sok példa akadt a 20. században. Ázsia többi részén a piaco­
kon tolongtak az emberek, és nagyban zajlott a kereskedelem. Nem
így Észak-Koreában. A z ország két leghíresebb üzlete Phcnjanban
volt, két áruház - az 1-es Számú Áruház és a 2-es Számú Áruház,
így hívták őket és kínálatuk is körülbelül annyira volt izgalmas,

go -* •
mint a nevük. Amikor megnéztem a boltokat Phenjanba tett láto­
gatásom alkalmával 2005-ben, az első emeleten kínai gyártmányú
bicikliket lehetett látni, viszont nem igazán volt egyértelmű, hogy
azokat tényleg eladásra szánták-e, vagy csak kiállítási tárgyak voltak
a külföldiek elbűvölcse céljából. Turisták 1995-ben arról számoltak
be, hogy a phenjani üzletekben néha műanyag gyümölcsöket és zöld­
ségeket tettek ki a kirakatba a külföldi nézelődők számára*
A z észak-koreaiakról egyáltalán nem feltételezték, hogy vásárol­
nának, mert mindennel, amire szükségük volt, legalábbis elmélet­
ben, Kim ír Szén jóindulatára hivatkozva ellátta őket a kormány
Úgy gondolták, évente elég két váltás ruha - egy nyárra, és egy télre*
A z új ruhákat a munkahely vagy az iskola osztotta ki, leggyakrabban
Kim ír Szén születésnapja alkalmából, így kívánták összekapcsol­
ni alakját minden jó forrásával. Minden dolog meglehetősen szab­
ványosított formában létezett. Csak vinil vagy vászon alapanyagú
cipők szerepeltek az ellátmányban, mivel a bőráru óriási luxusnak
számított, és csupán az engedhette meg magának, aki rendelkezett
valamilyen külső bevételi forrással. A ruházat olyan ruhagyárakból
származott, mint amilyenben Szong asszony is dolgozott. A kitün­
tetett anyag a vinalon volt, és mivel ez a fajta műanyag nem iga­
zán tartja meg a festéket, a színek palettája meglehetősen leszűkült:
szürkésbarna a gyári munkások, és fekete vagy szürke az irodai dol­
gozók számára. A vörös szín a gyerekek nyakkendőjének volt fenn­
tartva, ezt tizenhárom éves korukig viselték, s a fiatal úttörők között
a kötelező tagság szimbóluma volt*
Nem csak hogy vásárlás nem volt, de gyakorlatilag pénzforgalom
sem létezett. A z észak-koreai fizetések annyira szimbolikusak vol­
tak, hogy azokat inkább csupán pótléknak lehetett nevezni. Szong
asszony havi fizetése 64 észak-koreai von volt, ez a hivatalos váltási
árfolyamon 28 dollárt tett ki, de valójában még arra sem volt elég,
hogy egy egyszerű nejlonpulóvert vegyen belőle magának. Csak a
hétköznapi szolgáltatásokért lehetett fizetni, mint például a mozi, a
fodrász, egy buszjegy, esetleg az újság, illetve férfiaknak a cigaretta

^ 81
vagy nők számára a smink. Ez utóbbit - meglepő módon - visel­
ték is bőségesen* A vörös rúzs a nőknek kicsit maradi külsőt köl­
csönzött, emiatt úgy festettek, mint az 1940-es évekbeli filmsztárok.
A rózsaszín arcpírtól pedig egészségesen ragyogott a bőr, amely
különben könnyen kifakult a bosszú telek során. Cshongdzsinban
minden kerületnek megvan a maga államilag működtetett üzlet­
együttese, mely pontos mása a szomszéd kerületben találhatónak.
A z észak-koreai nők nagy figyelmet fordítanak megjelenésükre:
Szong asszony inkább kihagyta a reggelit, mintsem hogy smink
nélkül menjen munkába. Haja természetes göndör volt, a többi vele
egyidős nő fodrásznál daueroltatta a haját. A fodrászüzlet az egy­
más mellett sorakozó székekkel úgy nézett ki, mint egy szerelősza­
lag, az egyik oldal az urak, a másik a hölgyek számára volt fenn­
tartva. A fodrászok mind állami alkalmazásban álltak, és egy ügy­
nökségnek dolgoztak, amelynek Kényelmi Iroda volt a neve. Ez az
intézmény volt felelős a kerékpárok és a cipők javításáért is.
Ezenkívül volt még egy élelmiszerüzlet, egy írószerbolt és egy
ruhaüzlet. Észak-Koreában ritkán lehetett látni hosszú sorokat, el­
térően a Szovjetuniótól. Ha valaki nagyobb dologba akart beruházni
- mondjuk szeretett volna egy órát vagy egy lemezjátszót - , kérvé­
nyeznie kellett azt a munkahelyén, vagyis a vásárlás nem csak egy­
szerűen pénz kérdése volt.
A z észak-koreai rendszer vívmányainak csúcsát a támogatott
élelmiszer képezte. A gyakran Herbert Hoovemek tulajdonított
kampányszlogenhez hasonlóan, miszerint kerüljön csirke minden
asztalra, Kim ír Szén is megígérte a mindennapi ebédhez a rizst és
a húslevest. A rizs, különösen pedig a fehér rizs, luxusszámba ment
Észak-Koreában, szóval ez a kijelentés nem volt több nagylelkű ígé­
retnél, amit az egyszerű emberek számára lehetetlen volt teljesíteni,
csak az elit részesülhetett belőle. Mindazonáltal a közösségi elosz­
tórendszer képes volt ellátni a lakosságot egyfajta gabonakeverékkel,
melynek adagjait nagy alapossággal a dolgozók rangjához és mun­
kájához igazították. A nehéz fizikai munkát végző szénbányászok

*** 82 •**
napi 900 gramm lisztet kaptak, míg a gyári munkások, mint Szong
asszony is, napi 700 grammot. A rendszer ezenkívül szolgáltatott a
koreai élelmezéshez szükséges egyéb hozzávalókat is, mint például
szójaszószt, étolajat és a sűrű, vörös, szójababból készült krémet, a
köcsudzsango t. Nemzeti ünnepeken, mint például a Kim család szü­
letésnapjain, lehetett kapni disznóhúst vagy szárított halat is.
A legjobban várt esemény mégis az volt, amikor ősszel kiosztot­
ták a kimesi készítéséhez szükséges káposztát. A fűszerekben pácolt
káposzta Korea nemzeti étele, a növényi eredetű étel kizárólagos he­
lyet foglal el a hosszú téli időszak hagyományos étrendjében, és leg­
alább annyira szerves része az ország kultúrájának, mint a rizs. A z
észak-koreai vezetés rájött, hogy kimesi nélkül az észak-koreaiak
nem lehetnek boldogok. Minden család kap 70 kilogrammot fel­
nőttenként és 50 kilogrammot gyermekenként, ami Szong asszony
esetében 4 10 kilót jelentett, miután anyósa is hozzájuk költözött.
A káposztát sóval és sok pirospaprikával fűszerezték, néha tet­
tek bele babkrémet vagy apró rákokat is. Szong asszony retekből
és fehérrépából is csinált kimesit. Magas agyagedényekben tárol­
ta, és néha hetekbe telt az elkészítése. Csang Bo segített lecipelni a
hordókat a pincébe, ahol minden család rendelkezett egy tárolóval.
A hagyományos eljárás az lett volna, ha a kimesis edényeket a kert­
ben ássák el, mert így azok a hidegben elállnak, de mégsem fagynak
meg, a tömbházban viszont rögtönözni kellett, és az tűnt a legjobb
megoldásnak, ha a hordókat körberakják földdel. Miután elkészül­
tek vele, a tárolót lezárták a legerősebb lakattal. Cshongdzsinban
gyakran előfordult kimcsilopás. Még egy olyan kollektivista társa­
dalomban, mint Észak-Korea, sem szerette volna senki megosztani
kimesijét egy vadidegennel.

É szak -K oreában, bár nem volt a munkások paradicsoma, mint

ahogy azt a propaganda hirdette, a Kim Ír Szén által elért eredmé­
nyek nem voltak teljesen jelentéktelenek. A félsziget 1945-ös ket­
téválását követő két évtizedben Észak gazdagabb volt a kapitalista

- 83
Délnél. Amikor az 1960-as években a Koreával foglalkozó kutatók
„gazdasági csodáról” beszéltek, akkor ez alatt Észak-Koreát értet­
ték. Már pusztán az nagy előrelépésnek számított, hogy élelmez­
ni tudták a lakosságot egy olyan régióban, ahol a történelem során
számtalanszor pusztított éhínség, és ráadásul úgy, hogy a félsziget
kíméletlen szétválasztását követően a jobb termőterülettel rendel­
kező gazdaságok az ország déli részére kerültek. Abból a szétrom­
bolt országból, amely a háború alatt az infrastruktúráját szinte teljes
egészében, lakásállományát pedig 70 százalékban elvesztette, Kim ír
Szén létrehozott egy, bár spártai jellegű, de életképesnek tűnő gaz­
daságot, Mindenkinek volt fedél a feje felett, és ruha, amit felvegyen,
1949-ben Észak-Korea lett az első ázsiai ország, amely büszkén ál­
líthatta, hogy szinte teljesen felszámolta az írástudatlanságot Azok
a magas rangú külföldi látogatók, akik a 60-as években érkeztek ide,
és általában vonattal utaztak keresztül a kínai határon, csak áradoz­
ni tudtak az cszak-koreaiak vitathatatlanul magasabb életszínvona­
láról. Az mindenesetre tény, hogy Kínában a koreai kisebbséghez
tartozók ezrei menekültek el az éhínség elől, amelyet Mao Ce-tung
katasztrofális „Nagy Ugrás” programja idézett elő, és tértek vissza
Észak-Koreába. A házak tetejét mindenhol cserép fedte, 1970-re
pedig mindegyik falut rákapcsolták az elektromos hálózatra. Még
a rideg és realista CIA-elemző, Helen-Louise Hunter is, akinek a
70-es évek Észak-Korcájáról szóló jelentéseit a titkosítás alól felol­
dották és kiadták, vonakodva ugyan, de beismerte, hogy nagy be­
nyomást tett rá a Kim ír Szén által létrehozott Észak-Korea.
Ha figyelembe vesszük a kommunista országok akkori helyzetét,
Észak-Korea inkább hasonlított Jugoszláviára, mint Angolára, és
olyan országot képviselt a kommunista blokkon belül, amire büsz­
kének lehetett lenni. A z emberek úgy néztek Észak-Korea gyara­
podására - főként Dél-Koreával összehasonlítva mint annak bi­
zonyságára, hogy a kommunizmus valóban működik.
És vajon tényleg működött? A feltételezett észak-koreai cso­
da olyan nagy hányada alapult a propaganda által keltette illúzión,

^ 84
hogy az eredményeket lehetetlen ténylegesen is bizonyítani. A z
észak-koreai vezetés nem közöl gazdasági statisztikákat, legalább­
is olyanokat nem, amelyekben meg lehetne bízni, és jelentős erő­
feszítéseket tesz annak érdekében, hogy becsapja látogatóit, és ta­
lán még saját magát is. A felügyelők már rutinszerűen gyártották
a mezőgazdasági termelésről és ipari teljesítményről szóló statisz­
tikákat, ugyanis féltek a főnökeiknek megmondani az igazságot.
A hazugságokra újabb hazugságok épültek, egészen a rendszer tete­
jéig, így könnyen elképzelhető, hogy maga Kim ír Szén sem tudott
róla, hogy mikor dőlt össze a gazdasága.
Minden csücskeról és önerőre támaszkodásról szóló arrogáns szó­
noklat ellenére Észak-Korea jelentősen függött szomszédai jóin­
dulatától. A z országban volt államilag támogatott üzemanyag, rizs,
műtrágya, gyógyszerek, ipari berendezés, tehergépkocsi és autó.
A röntgengépek és az inkubátorok Csehszlovákiából, az építészek
Kelct-Németországból érkeztek. Kim ír Szén ügyesen kijátszotta
egymás ellen Kínát és a Szovjetuniót, rivalizálásukat kihasználva
annyi segítséget csikart ki belőlük, amennyit csak lehetett. És ré­
gimódi despota módjára, ő is megkövetelte a szomszédos birodal­
maktól a hódolat jeleként kapott ajándékokat: Sztálin személyesen
küldött neki egy páncélozott limuzint, M ao pedig egy egész vonat-
szerelvényt.
Kim ír Szén vagy fia, Kim Dzsong II, aki az 1980-as évektől
kezdődően egyre többet vállalt át apja tisztségeiből, gyakran nyúj­
tott „helyszíni útmutatást” az embereknek, hogy az ország panaszait
közelebbről is megismerje. Apa és fia mindenben tökéletes szakértő
volt, legyen az geológia vagy földművelés. „Kim Dzsong II helyszí­
ni útmutatása és meleg jóindulata nagy előrelépést eredményezett
a kecsketenyésztés és a tejipari termékek előállítása terén”, szólt a
Koreai Központi Hírügynökség tudósítása, miután Kim Dzsong II
meglátogatott egy kecskefarmot Cshongdzsin közelében. Olyan is
volt, hogy egyik nap elrendelte, hogy az országnak az alapélelmi­
szernek tekintett rizsről át kell állnia a burgonyára; másnap pedig

85 -
úgy döntött, hogy az osztrigatenyésztés az igazi megoldás az észak-
koreai élelmiszerhiányra. A z országnak egyszer az egyik, máskor a
másik ostoba ötlettől kellett szenvednie.
A nemzeti vagyon óriási hányadát emésztette fel a katonaság.
Észak-Korea védelmi költségvetése a G D P 25%-át teszi ki - szem­
ben az iparosodott országokkal, ahol ez az arány átlagosan kevesebb,
mint 5%. Jóllehet Koreában nem volt háború 1953 óta, az ország
egymillió embert tart fegyverben, és ezzel ez az apró ország, amely
nem nagyobb, mint Pennsylvania, a negyedik legnagyobb hadsereg­
gel rendelkezik a világon. A z észak-koreai propaganda igyekszik a
háborús hisztériát folyamatosan magas szinten tartani, rendszeresen
közölnek eltúlzott tudósításokat az imperialista lázi tok küszöbön-
álló inváziójáróh
Kim Dzsong Ilt, miközben megpróbálták az utódlásban egyen­
getni útját, rövid időn belül a Politbüró4 élére helyezték, majd 19 9 1-
ben kinevezték az észak-koreai fegyveres erők legfelsőbb parancs­
nokává. Néhány évvel később szerte az országban újabb hirdetőtáb­
lák emelkedtek ki a csücske emlékművek mellett, egy új varázsszót
zengve, a szongunt , vagyis hogy „első a hadsereg”, ami azt jelentet­
te, hogy a Koreai Néphadsereg áll minden stratégiai döntés közép­
pontjában. A fiatal Kim már régen kinőtte a mozival folytatott ját­
szadozást, és most már jóval komolyabb játékok felé irányította fi­
gyelmét - atomfegyverekre és nagy hatótávolságú rakétákra.
Amikor a második világháború végén az Egyesült Államok le­
dobta az atombombát Hirosimára, Kim ír Szénnek az lett a nagy
álma, hogy országából egyszer atomhatalmat teremt. Ennek érde­
kében az 1960-as évektől kezdődően folyik a kutatás egy szovjet
tervezésű nukleáris létesítményben, a Phenjantól északra a hegyek
között elterülő Jongbjonban. Kim Dzsong II volt viszont az, aki az
atombombaprogramot gyorsabb sebességre kapcsolta, és nyilván­
valóan úgy gondolta, hogy ezzel javíthatja Észak-Korea és a saját

4A Munkapárt fő politikai és végrehajtó bizottsága, a legfelsőbb hatalmi szerv (a

ford.).

- 86 -
helyzetét is egy olyan történelmi időszakban, amikor nemzetközi
tekintélye meglehetősen gyenge lábakon állt. Ahelyett, hogy újjá­
építették volna az öregedő gyárakat és az infrastruktúrát, Észak-
Korea magas költségű titkos fegyverprogramokra költötte pénzét,
azt hangoztatva, hogy „a nukleáris elrettentés” szükséges az amerikai
agresszióval szemben. 1989-ben Észak-Korea Jongbjónban hozzá­
kezdett egy olyan üzem létesítéséhez, melyben a nukleáris reaktorok
fűtőelemeiből fegyvergyártásra alkalmas plutóniumot lehetséges
előállítani, s a C IA feltételezése szerint az 1990-es évek elejére sike­
rült is létrehozniuk egy vagy két atombombához szükséges mennyi­
séget. „Kim Dzsong II nem foglalkozott azzal, hogy programjával
esetleg csődbe viszi az országot. A rakétákban és atomfegyverek­
ben látta az egyeden esélyt hatalma fenntartására”- nyilatkozta Kim
Dók Hong, egykori magas beosztású phenjani menekült 2006-ban
Szöulban egy interjú során.
Észak-Korea katasztrofálisan időzített. Kim Dzsong II észre­
vette, hogy vége van a hidegháborúnak, de úgy látszik nem értette
meg, hogy régi kommunista pártfogói sokkal inkább a pénzkere­
séssel vannak elfoglalva, mintsem hogy egy nukleáris ambíciókkal
rendelkező anakronisztikus diktatúrát támogassanak. A nagy rivá­
lis, Dél-Korea gazdasága a 70-es évek közepén az élre tört, és a kö­
vetkező évtizedtől kezdve Észak-Koreával szemben behozhatadan
előnyre tett szert. Nem számított semmit a kommunista összetartás,
Kína és a Szovjetunió olyanokkal szeretett volna üzletelni, mint a
Hyundai és a Samsung, nem pedig állami tulajdonban lévő északi
vállalkozásokkal, akik számláikat sem voltak képesek kifizetni idő­
re. A z összeomlás előtti évben, 1990-ben a Szovjetunió diplomáci­
ai kapcsolatot hozott létre Dél-Koreával, és ezzel végzetes csapást
mért Észak-Korea világpolitikai pozíciójára. Kína két évvel később
követte példáját.
A hitelezőknek egyre inkább elegük volt abból, hogy Észak-Korea
nem képes visszafizetni a felvett kölcsönöket, amelyek egyes becslé­
sek szerint az 1990-es évekre 10 milliárd dollárt tettek ki. Moszkva

~ 87 -
 úgy döntött, hogy Észak-Koreának a szovjet importárukért a tel­
jes világpiaci árat kell megfizetnie, szemben a korábbi, kommunista
szövetségeseknek fenntartott alacsonyabb, „baráti” árral. A régmúlt
időkben Kína, aki Eszak-Korea üzemanyag-szükségletének há­
romnegyed részét, élelmiszerimportjának pedig kétharmadát szál­
lította, azt mondta magáról, hogy olyan közel áll Eszak-Koreához,
mint „az ajkak és a fogak”; most viszont azt szerették volna, hogy az
északiak előre fizessék ki a leszállítandó árut.
A z ország hamarosan ördögi körbe került. Olcsó üzemanyag és
alapanyagok nélkül nem tudta működtetni a gyárakat, ami azt is je­
lentette, hogy nem volt mit exportálnia. Export nélkül nem folyt be
kemény valuta, míg a kemény valuta nélkül az üzemanyagimport
meg kilátástalanabbá vált, és nemsokára leállt az áramszolgáltatás.
A szénbányák nem tudtak áram nélkül működni, mert elektromos
szivattyúkat használtak a víz elvezetéséhez. A szénhiány még in­
kább rontott az áramellátáson. A z áramhiány tovább csökkentet­
te a mezőgazdasági termelést, ugyanis még a termelőszövetkeze­
tek sem tudtak rendesen működni elektromosság nélkül. Soha nem
volt könnyű elegendő élelmiszert termelni a 23 millió fős lakosság
számára a göröngyös észak-koreai vidéken, de a termelés fellendí­
tésére kifejlesztett mezőgazdasági technológiák jelentős mértékben
támaszkodtak az elektromos működtetésű mesterséges öntözőrend­
szerekre, illetve műtrágyázásra és növényvédő szerekre, amelyeket
korábban olyan gyárakban gyártottak, amelyeket most be kellett
zárni az üzem- és alapanyaghiány miatt. Eszak-Korea lassan kez­
dett kifogyni az élelmiszerből, és ahogy az emberek egyre éhesebbek
lettek, már a munkához sem volt elég energiájuk, így a termelés még
inkább visszaesett. A gazdaság szabadesésbe kezdett.
Eszak-Korea volt (cs maradt c könyv 2009-es megírásáig) az
utolsó hely a földön, ahol gyakorlatilag az összes alapélelmiszert
termelőszövetkezetekben állítják elő. A z állam elkobozza a teljes
termést, és később egy részt visszaad a gazdálkodónak. De amikor
a 90-es évek elején a termés egy része a szárazság miatt odaveszett,

- 88 -
 a parasztok maguk is elkezdtek éhezni, és egyre inkább megpróbál­
tak valamennyit elrejteni a termésből - hallani lehetett vidéki törté­
neteket, hogy a házak padlására rejtett gabona súlya alatt beszakadt
a mennyezet. Szintén megfigyelhető volt, hogy a földművelők elha­
nyagolták a közösségi földeket a házuk mellett kialakított „konyha-
kertjük” vagy a korábban műveletlen hegyoldalakon kialakított ter­
mőföldek miatt. Ha valaki végighajt autóval a vidéki Észak-Kore­
án, világosan láthatja a különbséget a zöldségekkel teli, égbe nyúló
babkarókkal és kapaszkodó sütőtökkel tarkított magánkertek, vala­
mint a mellettük lévő kopár közföldek között, ahol a kukorica gör­
be sorait elvileg Önkéntesek ültették hazafias kötelességük teljesíté­
sekor.
A legnagyobb megpróbáltatást a városlakók szenvedték el, mivel
nekik nem volt semmiféle földjük, ahol megtermelhették volna az
élelmiszert maguknak.
Amióta házas volt, Szong asszony tizenöt naponként egyszer, két
műanyag bevásárlószatyorral a kezében elment ugyanabba az élel­
miszer-elosztó központba. Ott volt nem messze a környéken, két
tömbház épülete közé rejtve. Nem úgy működött, mint egy áruház,
ahova bemegy az ember, és azt vesz le a polcról, amit csak akar; a
nők sorban álltak az üzlet jelöletlen bejáratánál egy nagy fémkapu
előtt, amely tárva-nyitva állt. Mindenkinek megvolt a kijelölt nap­
ja - Szong asszonynak minden hónap harmadik és tizennyolcadik
napja de még így is gyakran kellett várakoznia néhány órát. Be­
lül kicsi, hitetlen, fehér betonfalú szobában egy kedvetlen no ült a
számlakönyvekkel borított kis asztal mögött. Szong asszony átadta
a fejadagokat igazoló füzetecskéjét, egy kevés pénzt és a kupono­
kat a ruhagyárból, amelyekkel igazolta, hogy rendesen teljesítette
a munkahelyi feladatait. A z ügyintézők kiszámolták járandóságát:
fejenként 700 gramm élelmet minden napra, neki és Csang Bónak;
még 300 grammot anyósának, ugyanis a nyugdíjasok kevesebbet
kaptak; míg az otthon lakó gyerekek után fejenként 400 grammot
kapott. Ha valaki elutazott a családból, a házon kívül töltött napokat

- 89 -
levonták. Miután meglett az eredmény, az ügyintéző fogta a pecsét­
jét, egy fontoskodó mozdulattal belenyomta a piros pccsétpámába,
majd pedig az elismervények mindhárom példányába* amelyekből
aztán egyet átadott Szong asszonynak, A raktárépület mögött, ahol
nagy tartályokban tárolták a rizst* kukoricát* árpát és lisztet, egy má­
sik hivatalnok kimérte az adagokat, és beletette Szong asszony mű­
anyag szatyrába.
Mindig meglepetés volt, hogy mi lehet a zacskóban, néha egy
kicsit több, néha egy kicsit kevesebb. Evek múltán visszatekintve
Szong asszony már nem tudta pontosan meghatározni, mikor tör­
ténhetett - 19 8 9 ,1 9 9 0 ,1 9 9 1 hogy az adagok lassan kezdtek meg­
csappanni. Amikor visszakapta a táskákat, Szong asszonynak nem
kellett belepillantania ahhoz, hogy igazolva érezze csalódottságát
A szatyrok könnyebbek voltak, mint lenni szoktak, és ez a válto­
zás aztán módszeresen ismétlődött. Egyik hónapban csak huszonöt
napnak megfelelő adagot kapott, egy másik hónapban mindössze
tíznapit Kim ír Szén ígéretei ellenére a rizs továbbra is luxuscikk
maradt az észak-koreaiak számára. M ost már egyre gyakrabban
csak kukoricát és árpát osztottak. A z étolaj korábban is csak szórvá­
nyosan érkezett, viszont most már egyáltalán nem került bele a cso­
magba. Szong asszony nem volt panaszkodós típus, de még ha akart
volna se lett volna nagyon lehetősége rá.
- Ha nagy hűhót csapok, akkor sem értem volna el egyebet, mint
hogy kijönnek értem és elvisznek - mondta később.
A z észak-koreai kormány a magyarázatok teljes skálájával elő­
állt, a nyilvánvaló képtelenségektől a meglehetősen hihetőkig. Azt
mondták az embereknek, hogy a kormány felhalmozza az élelmi­
szert, hogy lehessen ennivalót adni az éhező dél-koreaiaknak azon
az áldott napon, amikor majd újraegyesülnek. A zt is mondták,
hogy az Egyesült Államok blokádot szervezett Észak-Korea el­
len, és emiatt nem tudnak élelmiszert behozni az országba. Ez nem
volt igaz, viszont legalább el lehetett hinni. Eszak-Korca 1993 ele­
jén azzal fenyegetőzött, hogy kilép a Nemzetközi Atomsorompó-

90 -
egyezményből, erre Bili Clinton szankciókat helyezett kilátásba az
országgal szemben. Kényelmes volt Kim ír Szén számára átháríta­
ni a felelősséget: az Egyesült Államokat hibáztatta - Észak-Korea
kedvenc bűnbakját vehette elő. „Korea népe régóta szenved az ame­
rikai imperialisták blokádja és szankciói miatt” - állapította meg a
Rodong Sinmun.
A koreaiak szeretnek ügy gondolni magukra, mint szívós embe­
rekre - és valóban azok is, A propagandagépezet űj kampányt indí­
tott el, hogy felélessze a koreaiak büszkeségét. Egy 19 3 8-3 9 -es évek­
ről szóló, meglehetősen kétes hitelességű mesét vettek elő, melyben
Kim ír Szén kis japánellenes gerillacsoportot vezetett, mely „az el­
lenség ezreivel harcolt a mínusz 20 fokos hidegben, dacolva a heves
hóeséssel és az éhséggel, miközben a vörös zászló ott lobogott az
első sorban”. A Nagy Menetelés, ahogy ezt hívták, később eggyé
vált az éhínség metaforájával. A Rodong Sinmun arra biztatta az em­
bereket, hogy elevenítsék fel magukban Kim ír Szén önfeláldozását
megerősítésként az éhség elleni küzdelmükben.

Semmilyen erő aföldön nem állíthatja m eg a koreai népet a »nagy

m enetelés”forradalm i szellemű előrehaladásában a győzelem felé,
a KNDK mindörökké m egmarad hatalmas nemzetnek.

A kitartó éhezés része lett a hazafias kötelességelmek. Phenjan-

ban új plakátok jelentek meg, és az új szlogent reklámozták, mely
szerint: „Együnk kétszer naponta!” A z észak-koreai televízió be­
mutatott egy dokumentumfilmct egy férfiról, akinek felfúvódott a
gyomra, feltehetőleg azért, mert túl sok rizst evett. Mindenesetre az
élelmiszerhiány csak átmeneti volt - az újságok által idézett mező-
gazdasági hivatalnokok arról tájékoztattak, hogy duzzadt rizskalá­
szok várhatóak a következő aratáskor.
Amikor 1992-ben a külföldi sajtó az észak-koreai élelmiszerhi­
ányról tudósított, az észak-koreai hírügynökségek fel voltak hábo­
rodva.

- 91 -
 Az állam alacsony áron látja el az embereket élelem m el ezért az
emberek nem tudják* hogy igazából a rizs mennyibe is kerül. Ez
a valóság Korea északi részén. M inden ember boldogan él ezen a
tájon , anélkül\ hogy aggódna az ennivaló miatt.

Ha az észak-koreaiak megálltak a nekik mondott nyilvánvaló el­

lentmondások és hazugságok fölött elmélkedni, könnyen veszélyes
helyzetben találhatták magukat* Nem volt választásuk* Nem mene­
külhettek el az országból, nem mozdíthatták el a vezetést, nem be­
szélhettek nyíltan, és nem tiltakozhattak, A beilleszkedés érdekében
az átlagpolgárnak arra kellett kényszerítenie magát, hogy lehetőleg
ne gondolkozzon túl sokat. Es még ott volt a természetes túlélőösz­
tön, ami okot adott az optimizmusra. M int az 1 930-as évek elején a
német zsidók, akik azt hajtogatták magukban, hogy már nem lehet
rosszabb, az észak-koreaiak is becsapták önmagukat. A zt gondolták,
hogy ez az egész csak ideiglenes, és a dolgok majd egyszer jóra for­
dulnak. A z éhes gyomor nem hihet a hazugságnak, de itt valahogy
mégis megtette.
A z új propaganda-hadjárattal párhuzamosan a rezsim növelte a
belföldi ellenőrzés kiterjedt hálózatát is. M inél több dolog volt, ami
panaszra adott okot, annál fontosabb volt biztosítani, hogy senki ne
panaszkodjon.
A 70-es évek elejétől Szong asszony időnként betöltötte az in-
minhandzsang tisztségét, vagyis vezette a lakóközösségi csoportot.
A környék lakóinak minden évben vezetőt kellett választaniuk, és
általában a házas, középkorú nőket találták a legalkalmasabbnak
erre a pozícióra. Szong asszony megfelelően beleillett ebbe a sze­
repbe: energikus volt, jó szervező, lojális, és rendelkezett azzal a tu­
lajdonsággal, amit a koreaiak úgy hívnak, hogy nuncsi , és talán „hely­
zetfelismerésnek” lehetne fordítani. Mindenkivel jól ki tudott jönni.
Beosztást kellett csinálnia, és kijelölnie, hogy a hozzá tartozó tizen­
öt családból ki söpörje a járdákat, ki nyírja a füvet az épület előtt,

~ 92 -
valamint ki gyűjtse és szelektálja a szemetet. A z ő feladata volt jelen­
teni bármi gyanús tevékenységet is.
Szong asszonynak egyetlen ügynök volt a felettese, aki az Á l­
lambiztonsági Minisztériumnál volt alkalmazásban. Kang elvtársnő
néhány évvel volt idősebb Szong asszonynál, fcrje tisztviselő volt
a Munkapártban, akiről az a hír járta, hogy Phenjanban is vannak
kapcsolatai. Néhány havonta találkoztak a kerületi irodában, vagy
éppen Kang elvtársnő jött el Szong asszony lakásába, hogy egy po­
hár házi főzésű kukoricapálinka mellett megkapja a környékről szó­
ló beszámolót. Szong asszony sohasem tudott tál sok mindent mon­
dani. A tömbházban az élet eseménytelen volt, senki nem kevere­
dett bajba - leszámítva Csang Bo incidensét, amikor panaszkodott
a csizmák miatt,
Kang elvtársnő viszont az élelmiszer-ellátás fogyatkozásával las­
san elkezdett egyre rámenősebb lenni. A zt szerette volna tudni,
hogy az emberek mondanak-e valami rosszat a rendszerről.
„Panaszkodnak az élelem miatt? M it beszélnek?” - követelőzött
az ügynök. A z épület előtt várta Szong asszonyt, és a bejáratnál sa­
rokba szorította.
„Nem mondanak ők semmit”- tiltakozott Szong asszony. Ez igaz
is volt. Szong asszony észrevette, hogy a beszélgetések hirtelen ab­
bamaradtak, amikor besétált egy lakásba, és hogy belépésével kínos
csendet teremt minden szobában. Mindenki tudta, hogy az inm in-
bandzsangnzk kötelessége jelentést tenni az állambiztonságiaknak.
Kang elvtársnő nem volt megelégedve.
„Magának kell először panaszkodnia. Kérdezze meg maga, hogy
miért nem szállítják az élelmiszert! Es aztán figyelje meg a reakci­
ókat” - sziszegte halkan, és körbenézett, hogy nincs-e véletlenül a
folyosón valaki, aki meghallhatná, hogy ilyen tanácsot adott.
Szong asszony erőtlenül bólintott, szeretett volna minél előbb
eltűnni onnan. Nem állt szándékában együttműködni, mivel tud­
ta, hogy egyik szomszédja sem vesz részt semmiféle felforgató

93
tevékenységben. Nem voltak ők az állam ellenségei, egyszerűen túl
fáradtak voltak ahhoz, hogy aggódjanak az ideológia miatt.
A z élelem hiánya leszívta az energiáit. Minden ideje foglalt volt,
folyton azon törte a fejét, hogy valahogy úgy sikerüljön összerakni
a számokat, hogy kijöjjön a végeredmény Igyekezett megtalálni a
módját, hogy ételt tudjon szerezni a családjának. A ruhagyár 19 9 1-
ben végleg beszüntette működését, és az utolsó évben nem kaptak
fizetést, csak élelmíszerjegyckct, amelyek most teljesen használha­
tatlanok voltak, mert a közösségi élelmiszer-ellátó központokban
sem volt már semmi, amit kioszthattak volna. Korábban Szong asz-
szony férje rendszeresen kapott élelmet a tiilóráért - néha olajat,
kekszet, dohányt vagy likőrt —, de ez már abbamaradt A z állami
üzletek polcai is kongtak az ürességtől.
Miután bezárt a gyár, Szong asszony félretette a feketepiacon
történő vásárlással kapcsolatos előítéleteit. O tt ugyan még mindig
volt élelmiszer, időnként akár rizs is, de az árak megfizethetetle­
nül magasak voltak. Egy kiló rizst 25 vonért lehetett megvásárolni,
míg az ellátási központban mindez kevesebbe került, mint cgytized
von.
Szong asszony még mindig megvetéssel gondolt arra, hogy ki­
próbálja a piaci munkát. M it tudna ott csinálni? Nem árulhat zöld­
ségeket, hiszen nincsen földje. Nincs semmi üzleti érzéke, eltekintve
attól a képességétől, hogy tud számolótáblán számolni. És négy gye­
rek mellett, a legidősebb lány esküvője után, nem volt lehetőségük
pénzt félretenni sem. Azon tűnődött, hogy esetleg megpróbálhat
eladni valamit a háztartásból. Gondolatban gyors leltárt készített a
vagyontárgyaikról: a keleti festmény, a televízió, a férje könyvei. És
talán a varrógép?

É ppúgy, ahogy S zong asszony, emberek ezrei végezték el ezt a

fejszámolást. Mi az, amit el kell adniuk? Hol tudnak valami enni­
valót vásárolni?

94 ^
 Cshongdzsin alapvetően egy betondzsungel. A hegyek meredek
lejtőin kívül minden szabad területet már régen beborítottak járdá­
val, így nem lehetett egyszerűen csak kimenni az erdőbe, és mada­
rakra vadászni vagy erdei gyümölcsöket szedni. A tengerpart, ahol
Szong asszony korábban a családjával kagylót gyűjtött, nem kecseg­
tetett nagy fogással, és a víz is túl mély volt a partról történő hor­
gászáshoz* A városban az egyetlen földművelésre alkalmas terület
Nanamban volt, a kis öblök közelében elterülő zöldségesparccllák
és rizsföldek.
A z embereknek egyre messzebbre kellett elkalandozniuk, hogy
élelmet találjanak* A Kjongszong járásban lévő gyümölcsöskertek
népszerű célpontot jelentettek, a cshongdzsini családok hétvégen­
ként eltúrázhattak ide - a termelőszövetkezet gyümölcsösei nagy­
jából öt kilométerre voltak a város központjától és gyakran egy
egyszerű egészségügyi sétának álcázhatták a kirándulást* Senki sem
szerette volna beismerni, hogy csak azért csinálja, mert éhes* A ker­
teket a tsz működtette, és itt termelték a jellegzetes koreai körtét,
amelyet aztán Japánba exportáltak kemény valutáért* A koreai körte
körülbelül olyan méretű és formájú, mint egy grapefruit, viszont vö­
rösesbarna színe a Bőse fajtára, ropogós húsa pedig az almára emlé­
keztet* A tökéletes gömb alakú gyümölcsök gyakran hullottak le a
fáról, és gurultak a gyümölcsöskertet szegélyező kerítéshez, könnyű
zsákmányt biztosítva az arra látogatóknak* A szüretelők közül so­
kan gyerekek voltak. Ahogy az iskolai ebédadagok egyre kisebbek
lettek, majd végül el is tűntek, a gyerekek kezdtek ellógni az isko­
lából, hogy élelem után kutassanak* A drótkerítés alatt könnyen be
lehetett bújni. Egy fiatalember, aki 1992-ben tízéves volt, meglehe­
tős büszkeséggel emlékezett vissza, amikor a busz hátsó lökhárító­
jára felmászva utazott le az utolsó állomásig Nanamban, majd utána
még gyalogolt egy órán keresztül. Kicsi volt, egyedül volt, senki sem
vehette egykönnyen észre. Kis termetével ügyesen keresztülcsúszott
a kerítésen, és annyi körtét szedett össze, amennyi csak a zsákjába

- 95 -
befért* - Elhoztam amennyit tudtam, és utána szétosztogattam a
barátaim között - mondta.
Erről az időszakról vannak szomorú emlékek is. Kim Dzsi Un,
aki friss orvosi diplomával éppen rezidensként dolgozott, egy hét­
végén elment a kertekhez a szüleivel, a húgával, a húga férjével és
két kisgyerekkel. A z út nagy részén cipelni kellett a nyafogó gyere­
keket, és már késő délután volt, mire odaértek. Túl sokan voltak már
előttük, így mindössze egy enyhén rothadt körtét sikerült találniuk a
földön. Hazavitték és megfőzték, majd öt darabra vágták a gyerekek,
az idősebb szülők és Kim Dzsi Un sógora számára. Kim Dzsi Un és
a húga egyáltalán nem kaptak belőle.
1993. szeptember 9-én történt: Kim Dzsi Ün soha nem fogja el­
felejteni, mert ez volt az első alkalom életében, hogy egy teljes napot
töltött evés nélkül. Kevesen tudnak ilyen pontosan visszaemlékezni.
Egy korszak vége nem egyetlen pillanat alatt érkezik el. Evekbe te­
lik, mire az emberek rájönnek, hogy az a világ, amiben éltek, vissza­
vonhatatlanul megváltozott.
 5. fejezet

VIKTORIÁNUS ROMÁNC

Kjongszong Járási Művelődési Ház

i R a n amikor először figyelt fel arra,

k ö z é p is k o l á s v o lt ,

M hogy a városiak vidékre utaznak élelmiszert keresni maguk­

nak. Gyakran láthatta őket Cshongdzsinba menet biciklizés köz­
ben, vászonzsákjaikkal úgy néztek ki, mint a koldusok, amint az út
két oldalán elterülő gyümölcsösök felé gyalogoltak. Néhányan még
távolabb is elmentek az országúton, egészen a falujától délre fekvő,
a tenger mellett mérföldeken át elterülő kukoricamezőkig. A he­
gyekben is fel-fclbukkantak fát gyűjtögető városlakók a kaolinbá­
nya környékén, ahol az apja is dolgozott. Ez különösen meglepte őt,
ugyanis valahogy mindig úgy képzelte, hogy a Cshongdzsinban élő
embereknek jobb soruk van, mint bárkinek közülük Kjongszong-
ból. Cshongdzsinban voltak az egyetemek, a nagy színházak és ét­
termek, noha ez utóbbiakat kizárólagosan a Munkapárt tagjai és

(sas, 97 «*•*
családtagjaik látogathatták, nem pedig az olyan egyszerű lányok,
mint ő.
Kjongszong lényegében falvak kis csoportjából állt egy központi
kisváros körül, és úgy nézett ki, mint Cshongdzsin kicsiben - egy
túlságosan széles főúttal, melyen Kim ír Szén japánok elleni győ­
zelmét ünneplő, óriási, második világháborús kőszobora tornyo­
sult Volt még néhány kerámiaműhely is, a kaolint használták fel
itt, amely abból a bányából származott, ahol M i Ran apja dolgo-
zott. Ezenkívül volt még a városnak egy elektronikai alkatrészeket
előállító üzeme is, a Június 5-e Gyár: annak a napnak a nevét vette
fel, amikor 1948-ban Kim ír Szén itt járt, és helyszíni útmutatás­
ban részesítette a dolgozókat. A falu, ahol lakott, noha közel volt a
városhoz, de így is jóval több szabad földterület állt rendelkezésre,
mint bárhol a városon belük A part menti talaj homokos és viszony­
lag termékeny volt. A szárazföld belseje felé haladva, ahogy egyre
nőtt a tengerszint feletti magasság, a hegyekben fokozatosan meg­
jelentek a fenyőfák alkotta sűrű erdők. A harmonikaházak közötti
keskeny földcsíkokon gondos munkával fűszerpaprikát, retket, ká­
posztát vagy éppen dohányt termesztettek, ebből ugyanis olcsóbb
volt házilag megsodorni a cigarettát, mint megvásárolni azt az üz­
letben, főleg ha figyelembe vesszük, hogy gyakorlatilag az Összes
férfi dohányzott. Akinek a háza lapos tetejű volt, oda is virágcsere­
peket rakott, hogy még több zöldséget tudjon termeszteni. A privát
mezőgazdasági tevékenységnek ez a fajtája kellően alacsony szinten
maradt ahhoz, hogy ne vonja magára a kommunista hatóságok ha­
ragját. Legalábbis a kezdetekkor, mielőtt az élelmiszerhiány éhín­
ségbe fordult volna, ez elegendőnek bizonyult, hogy valamennyire
kielégítse a falusiak élelmiszer-szükségletét.
Am ikor a fizetési bizonylaton lévő összeg, amit M i Ran apja ha­
zahozott a bányából, egyre csökkent, és végül teljesen eltűnt, M i
Ran anyja vette kézbe az irányítást. Nem volt tökéletes háziasz-
szony, de rendkívül találékony volt, ha a megélhetés került szóba. El­
kezdett varrni, házilag tófűt készített, egy időben még disznókat is

- 98 -
nevelt - bár sohasem volt elég takarmány a fenntartásukhoz. Ennél
sokkal sikeresebb volt az a receptje, amit a jégkrém helyettesítésére
talált ki. Vett egy Északi Sark elnevezésű használt fagyasztót; mi­
vel lehetetlenség lett volna tejet vagy tejszínt vásárolni, ezért a tofu
készítésekor megmaradt levet használta fel, ehhez ízesítésként vörös
babot és cukrot adott, aztán pedig az egész furcsa keveréket jégkoc­
katartóba öntötte és lefagyasztotta. A koreaiak szeretik kényeztetni
gyermekeiket, és ha akad otthon egy von, aminek nincs meg a helye,
akkor azt szívesen költik a gyerekekre. Alkalmanként M i Ran édes­
anyja házalt is termékével egy ismerőse teherautójának platójáról.
A Munkapárt rendeletéi tiltják ugyan az egyéni pénzkeresést, de
ő ezzel nem törődött. Nem volt az a lázadó típus, egyszerűen csak
gyakorlatias ember, aki nem ad túl sokat az ideológiákra. A pénz,
amit a fagylalt eladásával keresett, lehetővé tette, hogy kukoricát
vagy esetleg néha rizst vásároljon a feketepiacon.

A z éhezés M i Ran titkos hódolóját sem hagyta érintetlenül. Dzsun

Szang apai nagyszülei majdnem minden évben átjöttek komppal Ja­
pánból, hogy meglátogassák őket. A 90-es évek elejétől kezdődően
a hajó többet nem kötött ki Cshongdzsinban, csak a vonszani ki­
kötőben, Észak-Korea keleti partja menten délebbre. Dzsun Szang
családja kiment eléjük a dokkhoz, és a találkozás szertartása mindig
rengetek könny és ölelés közepette zajlott le, mialatt a harabodzsi,
vagyis a nagyapa készpénzzel tömött vastag borítékot csúsztatha­
tott fia zsebébe. A mozdulatot diszkréten kellett végrehajtani, ne­
hogy észrevegye valaki a hatóság emberei közül, és eltegye magának
a pénz egy részét. A boríték tartalma néha meghaladta a 2000 dol­
lárnak megfelelő összeget is japán jenben. A Japánban élő koreaiak
tisztában voltak vele, hogy enélkül a valuta nélkül a rokonaik Észak-
Koreában minden bizonnyal éheznének.
Dzsun Szang családja abból a szempontból is szerencsés volt,
hogy volt saját telke. Apja szenvedélyes kertész volt, és fallal kö­
rülvett szerény birtokukat takaros zöldségparcellákra osztotta fel.

- 99 -
Miközben a kertben görnyedve dolgozott, zsenge palántái iránt
annyi gyengédséget tanúsított, amennyit gyerekei csak nagy rit­
kán kaphattak meg tőle. Egy kis jegyzetfüzetben jegyezte fel az
elültetett magokat, az ágyások mélységét, a csírázásig eltelt napok
számát, és hogy mennyi időbe telt, míg a zöldségek kifejlődtek és
megértek. Dzsun Szang anyjának még voltak kitűnő konyhai szer­
számai, melyeket egykor családja hozott át Japánból. Egy borotva-
éles késsel a répát és a retket vékony csíkokra szeletelte, a ropogós
zöldségszeleteket rátette a frissen párolt rizs tetejére, és az egészet
szárított algalapokba tekerte. O k voltak az egyetlen család a kör­
nyéken, akik kimpabot ettek; ez a japán maki koreai változata, mely
Dél-Koreában is igen nagy népszerűségnek örvend, északon azon­
ban szinte teljesen ismeretlen. A házilag termesztett zöldségek és
a feketepiacon beszerzett rizs miatt jobb sorban éltek mindenki­
nél, aki nem tartozott a Munkapárt legmagasabb rangú tisztviselői
közé.
A család büszkesége mégis maga Dzsun Szang volt. A taposó­
malomban eltöltött évek, a rendszeres éjjel 11-ig tartó tanulás, majd
utána a hajnali kelés, apja szünet nélküli korholása, valamint saját
vágya, hogy beteljesítse a család vele szemben támasztott elvárásait,
végül mind-mind kifizetődőnek bizonyultak. Dzsun Szang felvételt
nyert egy phenjani egyetemre. Ugyan nem a Kim Ír Szén Egyetem­
re - a család ehhez nem foglalt el megfelelően magas társadalmi po­
zíciót viszont egy olyan főiskolára, amely tudósokat nevelt, és a ki­
választás sokkal inkább a hallgatók érdemei alapján történt. Eszak-
Korea, ahol a technológiai fejlődés csigatempóban halad Japánhoz
és Dél-Koreához képest, többé már nem engedhette meg magának,
hogy elfecsérelje a rendelkezésére álló tehetségeket. Dzsun Szang
szívesebben választotta volna az irodalmat vagy a filozófiát, vagy
amennyiben létezett volna olyan, a filmrendezést, de apja inkább a
természettudományok felé irányította, mivel tudatában volt, hogy
egy nem megfelelő szongbunnú rendelkező fiú számára ez az egyet­
len lehetőség elkerülni Phenjanba.

- 100 -
 Óriási eredménynek számított, hogy egy diákot Észak-Hamg-
jong tartományból felvettek az M IT 5 észak-koreai megfelelőjé­
re. Ez azt is jelentette, hogy Dzsun Szangot felmentették a kato­
nai szolgálat alól, másrészről pedig nagy esélye lett emelni család­
ja szongbun\kty ugyanis a felvétel legtöbbször egyenes utat jelentett
a Munkapárt tagjai közé. A politikai rendszerrel szemben éledező
kétségei dacára - nem értette, hogy miért bontották le a keletnéme­
tek a berlini falat, ha a kommunizmus annyira nagyszerű volt - tud­
ta, hogy a párttagság és a phenjani iskola lesz az Ő belépőjegye az
uralkodó osztályba.
Dzsun Szang büszke volt magára. Szerény fiú volt, vigyázott arra,
hogy ne kérkedjen az eszével vagy a pénzével, de azokon a napokon,
amikor visszajött Phenjanból, úgy érezte magát, mint egy hazatérő
hős. Csakúgy, mint a katonáknak, az egyetemi hallgatóknak is kö­
telező volt viselni egyenruhájukat, még akkor is, amikor az egye­
tem területen kívül tartózkodtak. A z uniformis zöld színű kétso­
ros zakóból és nadrágból, egy fehér ingből és nyakkendőből állt. A 2
egyenruha zöldje Kim ír Szén egyik kijelentésére utalt, amelyben
úgy jellemezte az ifjúságot, hogy olyanok ők, mint a „zöld hegyek’.
Újonnan szerzett önbizalmával Dzsun Szang újra elgondolkozha­
tott azon, hogy megpróbálja M i Ránt elhívni valahová szórakozni.
Ö t év telt el, mióta a moziban először megpillantotta. Legnagyobb
meglepetésére még mindig nem sikerült őt elfelejtenie. A z egyete­
men is voltak lányok, Phenjanban - okosak és szépek is de egyi­
kük sem keltette fel annyira az érdeklődését, mint M i Ran.
Dzsun Szang már megismerte valamennyire M i R ánt A középis­
kolás evei alatt összebarátkozott a lány nővérével, M i Szukkal. O két
évvel volt idősebb M i Rannál, a lányok között ő volt a legfmsabb a
családban. Játszott a női röplabdacsapatban, cs gyakran lehetett látni
a tornaterem körül, ahol Dzsun Szang barátai is gyakoroltak. Rá­
adásul az ökölvívóedzésről volt még egy ismerőse, aki ugyanabban

s Massachusetts Institute o f Technology, a világhíres műszaki egyetem az egyesült

államokbeli Cambridgc-bcn (aford. megjegyzése).

101 -
a házsorban lakott, mint M i Ran, és ez megfelelő ürügyet szolgálta­
tott Dzsun Szangnak, hogy a környéken sétálgasson.
M i Ran családjának szintén sikerült hozzájutni egy tévékészü­
lékhez, és ugyanúgy, mint Szong asszonyék, ők is a nyitott ajtó elv
szerint élték életüket. Egy nap, miközben látogatóban volt barátjá­
nál, Dzsun Szang benézett a házukba néhány szomszéd társaságá­
ban. Mialatt mindenki más a műsort nézte, az ő szemei M i Ranra
tapadtak. M i Ran gyönyörű fiatal lánnyá érett. Rápillantott, és meg­
próbált rájönni, hogy mitől volt olyan különleges a szeme, az orra, a
szája és a haja, hogy olyannyira lenyűgözte őt. Azon tűnődött, hogy
megéri-e kockáztatni hírnevét, és elhívni a lányt valahova rande­
vúzni. ü g y döntött, igen.

D zsun S zang azt tervezte , hogy 1991 tavaszán teszi meg az első
lépést, amikor hazalátogat Phenjanból az egyetem első évében. C él­
talanul sétálgatott Kjongszong központjában, és azt remélte, hogy
egy „véletlen találkozás” talán lehetőséget ad, hogy a lánnyal beszél­
gessen. A vakáció utolsó napján pillantotta meg őt a piacon, de mi­
előtt odalépett volna hozzá, hogy beszédbe elegyedhessen vele, né­
hány lépéssel mögötte észrevette a lány anyját.
Nem sokkal ezután Dzsun Szang felfedte nehéz helyzetét a lány
nővére, M i Szűk előtt, aki készséggel beleegyezett abba, hogy köz­
vetít kettejük között. Dzsun Szang a következő vakáció alkalmával
egy előre megbeszélt időpontban odament a házukhoz. M i Szűk az
ajtó közelében tevékenykedett, és kihívta M i Ránt: - Húgom, gyere,
ismerd meg az egyik barátomat!
M i Ran kidugta a fejét az ajtón. Zavarában hebegett néhány szót,
aztán pedig gyorsan visszabújt.
“ Gyere ki, húgom, vagy különben én hozlak ki! - erősködött M i
Szűk.
Végül kijött, és köszönt a fiúnak. Dzsun Szang első alkalommal
állt a lánnyal szemtől szemben, és érezte, ahogy az izzadságcsep-
pek átnedvesítik egyenruhájának frissen vasalt gallérját. Elkezdett

102 ***
beszélni, miközben maga is észrevette hangjának árulkodó reme­
gését. Túl késő lett volna már visszakozni, ezért inkább tovább ha­
ladt előre. Nem jutott eszébe semmi könnyed téma, amiről cseveg­
hetnének, ezért azt ki is hagyta, és nyíltan elmondott mindent a
lánynak. Azzal kezdte, amikor meglátta őt a moziban, végezetül pe­
dig megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve járni vele.
- Szóval a tanulmányaim. Keményen kellene tanulnom, de nem
tudok koncentrálni, mert mindig rád gondolok - bökte ki végül.
M i Ran nem mondott semmit. Csak állt ott, a tekintetét sem
fordította el, mint ahogy a fiú talán várta volna, de nem is válaszolt.
Dzsun Szang úgy érezte, mindjárt kiugrik a szíve. Ezért még kitar­
tóbban próbálkozott, hogy bevonja őt a beszélgetésbe.
- Nem vetted észre, hogy folyamatosan téged néztelek? - kér­
dezte.
- Nem, tényleg, nem is gondoltam - válaszolta a lány.
Dzsun Szang kíváncsian várakozott, hátha a lány többet is mond.
- Hát, nem arról van szó, hogy nem tetszel - válaszolta a kör­
mönfont kettős tagadást használva, amit a koreai nyelvben különö­
sen sokféle módon lehet értelmezni. A fiú nem tudta egészen biz­
tosan, hogy M i Ran mit is akart valójában mondani, de feltevése
szerint ez akár egy tartózkodó pozitív válasz is lehetett. A lány azt
ígérte, hogy majd egy levélben részletesebben elmagyarázza érzése-
it. Visszafogott magatartása ellenére M i Ránt igazából felvidítot­
ták a történtek. Udvarlója jóképű volt, kedves, cs első látásra tény­
leg nagyszerű partinak tűnt. Csak néhány fiút ismert, aki egyetemre
járt, de egyikük sem Phenjanban. Bár meglepetést színlelt, már ko­
rábban is észrevette Dzsun Szangot a környéken kószálni, és szíve
mélyén még valahol remélte is, hogy a fiú ezt az egészet csak őmi­
atta csinálja. A zöld egyenruha nem tévesztett célt, s megtette ha­
tását, a két sor fényes gombbal úgy nézett ki, mint egy tengerész­
tiszt. M i Ran még sohasem járt senkivel, ennek ellenére ösztönösen
érezte, hogy a fiúnak keményen kell harcolnia, ha meg akarja sze­
rezni őt. Igyekezett megtalálni a tökéletes módot arra, hogy anélkül

- 103 -
mondjon igent, hogy közben túl lelkesnek látszana. A végeredmény
egy félszeg, udvarias hangnemű levél lett legszebb kézírásával.
„Minthogy nem szeretnék olyan helyzetet teremteni, amelyben
a boldogtalanságod miatt nem tudsz megfelelően Összpontosítani
a tanulásra, egyelőre elfogadom a javaslatodat” - írta néhány héttel
később.
A kapcsolatuk - főleg kezdetben - olyan volt, mint egy tizen­
kilencedik századi levclrcgény. A kapcsolattartás egyetlen módja a
levél volt. 1991-ben, miközben Dél-Korea a világ legnagyobb mo­
biltelefon-exportőrévé vált, kevés olyan észak-koreai volt, aki egyál­
talán használt valaha telefont.
Ha valaki telefonbeszélgetést szeretett volna lebonyolítani, el kel­
lett mennie a postára. Es még a levélírás sem volt egyszerű művelet.
A levélpapír hiánycikk volt, az emberek többnyire csak az újságpa­
pír margójára írtak. A z állami üzletekben található papír kukorica-
csuhéból készült, és könnyen átszakadt, ha túl keményen rányomták
az írószert. M i Rannak az édesanyjától kellett pénzt kérnie, hogy
vehessen néhány ívnyi importált papírlapot. A piszkozatírás szóba
sem jöhetett, mert a papír ehhez túl nagy értéket képviselt. Phenjan
és Cshongdzsin között a távolság mindössze 400 kilométer, de a le­
velek kézbesítése így is beletelt egy hónapba.
M i Ran épp a középiskola utolsó évét végezte, amikor elkezdő­
dött kapcsolatuk. Kicsit megijedt meglehetősen kifinomult ízléssel
rendelkező egyetemista udvarlójától. Phenjanban Dzsun Szangnak
volt lehetősége rendes papírt vásárolni, és még egy saját golyóstol-
la is volt. Többoldalas leveleket írt, hosszan és ékes stílusban. Le­
velezésük a kezdeti modoros udvariaskodásból fokozatosan virág­
zó szerelemmé alakult. Dzsun Szang sohasem látott hollywoo­
di romantikus filmeket, de lelke tele volt szenvedéllyel, így köny-
nyedén elő tudta varázsolni a modern szerelem közhelyeinek teljes
tárházát. Leveleiben elképzelt jeleneteket vázolt fel, amint ő és M i
Ran egymás felé rohannak, miközben az égbolt narancssárga és ró­
zsaszín fényekben tündököl. Azokból a regényekből idézett neki,

104 ~
amelyeket Phenjanban olvasott. írt szerelmes verseket. A papíron
nyoma sem volt annak a tartózkodó magatartásnak ami oly sokáig
megakadályozta őt a cselekvésben.
Dzsun Szang M i Szuknak címezte a leveleket, aki addigra már
egy irodában dolgozott, és a szülők mindenre kiterjedő felügyele­
te nélkül fogadhatott küldeményeket. Ő volt az egyetlen személy,
akinek M i Ran beszélt a kapcsolatukról, Dzsun Szang pedig nem
mondta el senkinek. Soha nem beszéltek a titkolózás okáról, ugyan­
is Észak-Koreában a szexualitás és a társadalmi háttér nem olyan
témák voltak, amelyekről nyíltan lehetett volna beszélni - ha valaki
panaszkodott a szongbun^ix^ az tulajdonképpen felért azzal, mintha
a rendszert kritizálta volna. De az igazság M i Ran romlott vérével
kapcsolatban kimondatlanul mindig ott lebegett felettük. Mindket­
ten tudták, hogy ha valamikor esetleg házasságra kerülne a sor, ak­
kor az negatívan érintené Dzsun Szang karrierjét, valamint azon ki­
látásait is, hogy csatlakozhasson a Munkapárthoz. Egészen biztosak
voltak abban, hogy ha Dzsun Szang apja felfedezné szerelmüket,
megtiltaná azt. Észak-Koreában a társadalmi elvárások megköve­
telik, hogy az emberek a saját osztályukban házasodjanak: Dzsun
Szang tudta, azt várják el tőle, hogy olyasvalakivel álljon össze, aki
maga is a koreai-japán közösséghez tartozik. A z apja különben sem
egyezne bele, hogy randizzon.
- Előbb fejezd be az iskolát! Ne vesztegesd az időd azzal, hogy
lányok után futkosol! - szólt a prédikációja.

E gy rövid megjegyzés a szexualitásról É szak -K oreában: az

országban nem létezik udvarlási kultúra. A házasságok nagy része
még mindig megállapodás alapján történik, családtagok, párttiszt­
viselők, esetleg főnökök közvetítésével. A pároknak tilos az érzelme­
ik bármiféle nyilvános kimutatása - még az is illetlenségnek számít,
ha pusztán fogják egymás kezét. A z észak-koreai menekültek kitar­
tóan állítják, hogy nem létezik házasság előtti szexuális együttlét, és
nincs olyan sem, hogy egy egyedülálló egyetemista lány teherbe esne.

- 105 -
„Ez elképzelhetetlenül szörnyű lenne. El sem tudom képzelni, hogy
ilyesmi megtörténhet” - mondta nekem egy észak-koreai nő, akit
egyébként egyáltalán nem lehet álszemérmesnek tartani - amikor
megismertem, a szexiparban dolgozott Szöulban. Az biztos, hogy
Észak-Koreában nem léteznek olyan szerelemhotclek, mint Dél-
Koreában vagy Japánban, Ha az embernek nincs utazási engedélye,
nem lehet bejelentkezni egy közönséges szállodába sem, és nincs az
a szálloda, amelyik szobát adna egy Össze nem házasodott párnak.
Néhány cshongdzsini azt mondta nekem, hogyha a párok szexuális
kapcsolatot szeretnének, akkor éjjel kimennek a természetbe vagy a
parkba, viszont személyesen sohasem találkoztam senkivel, aki elis­
merte volna, hogy ő ilyesmit csinált.
A prü déria része a hagyományos koreai kid túrának. M ikor az
ember Szöulban jár, és látja a combközépig érő kockás szoknyát vi­
selő iskolás lányokat, könnyen elfelejti, hogy mindössze egy évszá­
zaddal korábban a tiszteletreméltó koreai nők teljes testüket befedő
ruházatot viseltek, olyat, amely a legszigorúbb tálib elvárásokkal is
felvenné a versenyt. A tizenkilencedik századi brit útibeszámolók
írónője, Isabella Bird Bishop arról írt, hogy 1897-ben Phenjantól
északra, valamelyik faluban látott olyan nőket, akik burkaszerű hol­
mit viseltek. Ügy próbálta leírni, mint „óriási kalapokat, amelyek ha­
sonlítanak egy vesszőből font kerti kosárra, csak hiányzik az aljuk.
Ezek a különleges öltözetek 2 méter magasak, 1,5 méter szelesek, és
90 centi a mélységük, és tetőtől talpig befedik az illetőt.” A közép-
és a felső osztályhoz tartozó nők nem hagyhatták el a családi haj­
lékot, kivéve azokat a kijelölt időszakokat, amikor a férfiaknak tilos
volt kilépni az utcára. Bishop rendszeresen utazott szerte az iszlám
világban, de hangsúlyozottan kiemelte, hogy a koreai nők „szigo­
rúan el vannak különítve, talán jobban, mint bármely más nemzet
asszonyai”.
A fonott öltözetek már rég eltűntek, de a régi hozzáállás még min­
dig jelen van. Miután Kim ír Szén átvette a hatalmat, a hagyomá­
nyos koreai konzervativizmust ötvözte a kommunizmus szexualitást

106 ^
elnyomó ideológiájával. Nemcsak a bordélyházakat záratta be, ha­
nem a sokkal kifinomultabb tevékenységet folytató kiszeng háza­
kat is, ahol a nők a pénzes vendégeket szórakoztatták. A közerkölcs
ellen vétőket pedig egyszerűen kivégezték. Annak ellenére, hogy ő
maga és Kim Dzsong II (fiatal korában igazi playboy volt) megle­
hetősen kicsapongó életet élt, ha egy párthivatalnokot kaptak rajta
házasságtörő kapcsolaton, azonnal kirúgták a munkahelyéről.
Kim ír Szén a korai házasságot szintén ellenezte, 1971-ben ki­
adott egy „különleges utasítást”, amelyben közli, hogy a férfiaknak
harmincévesen kell megnősülniük, a nőknek pedig legjobb, ha hu­
szonnyolc évesen mennek férjhez. Am int az észak-koreai újságok
írják: „A szülőhaza és a nemzet reméli és hisz benne, hogy az ifjúság
fenntartja a szép hagyományt, miszerint csak azután házasodnak
meg, miután kellő áldozatot hoztak az országért és a népért.” Am i
azt illeti, ez egyáltalán nem volt koreai szokás - a múltban a nőkkel
szemben az volt az általános elvárás, hogy férjhez menjenek, mire
elérik a tizennegyedik életévüket. A rendeletet azzal a céllal hozták,
hogy a katonák közt fenntartsa a csapatszellemet, vagyis ne félje­
nek attól, hogy elveszítik jegyesüket, miközben szolgálatot teljesíte­
nek; ráadásul alacsonyan tartotta a születési rátát is. Bár a korai há­
zasságokról szóló tiltást 1991-ben megszüntettek, az észak-koreaiak
még mindig nem néznek jó szemmel a fiatal párokra, bármennyire is
ártatlan legyen a kapcsolatuk.
A propagandakampányok azt ajánlják a nőknek, hogy tartsák
magukat a „hagyományos hajviselethez a kommunista életnek és a
kor ízlésének megfelelően”. A középkorú nők számára ez rövidre
vágott, dauerolt hajat jelentett; a hajadonok meghagyhatták hosz-
szabb hajukat, ha hátul összefogták vagy copfba fonták azt. A koreai
nők nem viselhetnek térd fölé érő szoknyát vagy ujjatlan inget. É r­
dekes módon a 70-es években Dél-Koreában ugyanilyen szabályok
vonatkoztak a hajviseletre és a ruházkodásra, a katonai diktátor, Pák
Csöng Hi vezetése alatt. Ez is jól mutatja, hogy Észak-Korea meny­
nyire megragadt az időben, és Dél-Korea milyen sokat változott, és

o* 107 ~
hogy a kot kultúra között a legradikálisabb különbség a szexualitás­
ban és az öltözködésben jelenik meg. Néhány évvel ezelőtt Eszak-
Korea egy olyan vidékére utaztam, amely igen kedvelt a dél-koreai
turisták körében* O tt láttam egy észak-koreai szállodaportást, akit
a gutaütés kerülgetett, amikor meglátott egy fiatal dél-koreai nőt
rövid farmerben és a derekát szabadon hagyó, lenge felsőben. A z
észak-koreai menekültek közül, akikkel interjút készítettem, többen
elmondták, hogy a legmeglepőbb dolognak Dél-Koreában a párok
nyilvános csókolózását tartják*

T eh á t kézenfekvő volt, hogy Dzsun Szang és M i Ran kapcsolata

éppen akkor kezdődjön, amikor a fények kialudtak. Észak-Koreá­
ban a sötétségnek van valami olyanfajta teljessége, amit az elektro­
mossággal ellátott világban élő ember sohasem tapasztalhatott meg.
Nincsenek utcalámpák, az autók fényszórói nem világítanak, az ab­
lakokból vagy az ajtók mögül nem szűrődik ki fény, és a sötétség
olyan, mint egy lepel, amely mindenre ráborul. Csak akkor lehet
megmondani, hogy valaki megy az utcán, ha az ember meglátja a
cigarettája végén hamvadó parazsat.
Vacsora után Dzsun Szangnak valami kifogást kellett találnia,
hogy clmehessen otthonról* Annak ellenére, hogy egyetemi hall­
gató volt, húszéves, és egy fejjel magasabb az apjánál, még mindig
tartott tőle*
- „Megyek, találkozom néhány barátommal” - mondta, miköz­
ben felállt, és megemlítette egyik vagy másik középiskolai barát­
ja nevet. Megígérte, hogy kilencre hazaér, ami a valóságot ismerve
sokkal inkább jelentett éjfélt. Aztán pedig gyorsan eltűnt, mielőtt az
apja bármit is kérdezhetett volna.
M i Ran házáig a séta nagyjából harminc percig tartott. Meggyor­
sította lépteit, bár tudta, hogy akár hosszú várakozásra is számíthat,
amíg a lány a vacsora utáni mosogatásban segít az anyjának. Nem
volt már mentsége a házuk körüli lebzsclésrc, mert barátja a boksz­
edzésről - a lány szomszédja - egy ideje elköltözött onnan. Tehát

~ 108 -
csak állt az árnyékban, és olyan csend vette körül, hogy még a saját
szívverését is tisztán hallotta.
Akkorra már az a kevcs hely is bezárt, ahova elmehettek volna
egy randevú alkalmából. A Kjongszong Járási Művelődési Házban
nem volt már áram a vetítőgép működtetéséhez. A z a néhány ven­
déglő, amely évekkel korábban még nyitva volt, mostanra bezárt.
Cshongdzsin belvárosában, nem messze a kikötőtől, a vízparton
terül el a Cshongdzsini Iljúsági Park (egy csónakázótó evezős la­
dikokkal, néhány düledező körhinta és óriáskerék), viszont akko­
riban az utazási szabályozások annyira szigorúak voltak, hogy ah­
hoz is engedély kellett, ha valaki a külvárosból a központba szeretett
volna menni. Nem mertek bemerészkedni a vasútállomás mögötti
kjongszongi parkba sem, mert könnyen találkozhattak volna valaki­
vel, aki felismeri őket.
Végül a hosszú séták bizonyultak a legjobb megoldásnak. Csak
egyetlenegy út volt, amely keresztülvitt a városon, majd felkapasz­
kodott a hegyek közé. Olyan fürgén mentek, amennyire csak tudtak,
figyelve arra, nehogy úgy tűnjenek, mintha menekülnének valami
elől. Nem szóltak egy szót sem, közben elhaladtak a hirdetőtáb­
lán mosolygó Kim ír Szén előtt, majd az ösztönző plakátok mel­
lett, amelyek lelkesen hirdették, hogy „A párt dönt, mi cselekszünk”,
vagy „Védjük meg Kim Dzsong Ilt, akár az életünk árán is!”. Egy
szúrónyos katonákat ábrázoló, nagyméretű, színes hirdetőtábla állt
az utca egyik oldalán, miközben az út maga kék virágokkal díszí­
tett, széles boltív alatt haladt át. Ahogy a szlogenek lassan elfogytak,
véget ért a város is, és ők ketten fellélegezhettek, amikor befogadta
őket a sötétség. Pupillájuk kitágult, így a táj körvonalait is könnyen
kivehették, anélkül hogy különösebben meg kellett volna erőltet­
niük a szemüket. Magasra nőtt fák szegélyezték kétoldalt az utat,
középen összefonódtak és kupolát képeztek az arra járók feje fö­
lött. A derűs éjszakákon a csillagok átfénylettek a fák ágai között.
Néhány perc után az út elkezdett emelkedni, az egyik oldalán egy
völgy nyílt, a másik oldalon a dombok egvre meredekebbekké váltak.

- 109 -
 Fenyőerdő alkotta sűrű bozótosok kapaszkodtak a köves hegyol­
dalba, a sziklákkal borított terepen bíborszínű vadvirágok buja szi­
getei húzódtak végig.
A z út áthaladt egy homokos partú patakocska felett, és élesen
balra fordult az Onpho gyógyüdülőnél, amely egyébként arról volt
híres, hogy ez volt az egyetlen hely Eszak-Koreában, ahol homok
mélyéről tör elő a lúgos termálvíz, mely 54 fokos hőmérsékletével
állítólag a gyomorrontástól a meddőségig mindenféle betegséget
"^ gyóg yít- Fentebb az út menten, ellenőrzőpontokkal elbariká-
dozva állt a Kim ír Szen-villa - az országszerte festői helyeken fel­
épített harminc nyaraló egyike, amely a vezető kényelmét volt hiva­
tott szolgálni* Jelentős katonaság tartotta távol az embereket attól,
hogy esetleg betévedjenek a magánútra. Innen látható volt egy, a
nagyközönség számára szintén elzárt gyógyüdülő, ezt a párt tiszt­
ségviselőinek tartották fenn. A nyilvános fürdőt, amely a gazdasági
válság miatt csak nagy ritkán üzemelt, egy csoport düledező kő- és
betonépület alkotta. A z üdülőközpontot 1946-ban nyitották meg
- alapításának emlékét egy falfestmény őrzi, melyen Kim ír Szén
orvosokkal körülvéve látható - , és a jelek szerint azóta egyetlenegy­
szer sem újították fel. A tágas, benőtt ligetek éjszakánként buja, vad
bozótos benyomását keltették. A fiatal párt nem igazán érdekelte
a látvány. A z egymással töltött idő izgalma elfeledtette velük még
a sajgó lábukat is, miután kilométereket gyalogoltak az éjszakában.
Gyalogoltak és beszélgettek, és ez volt minden, amit csináltak.
A társalgásaik telve voltak élettel és őszinte érzésekkel. Amikor
szemtől szemben álltak egymással, Dzsun Szangból eltűnt a leve­
leiből áradó romantikus hősszerelmes. Udvarias volt, tisztclcttudó,
és még ahhoz sem volt elég bátor, hogy megfogja Mi Ran kezét,
egészen addig, amíg három éve nem jártak együtt. Történeteivel
szórakoztatta a lányt. Elmesélte milyenek a barátai, a kollégium.
Elmondta, hogy a hallgatókat hogyan osztják be csoportokba, és
hogyan kell díszlépésben menetelniük, hogyan kell lendíteni kar­
jukat és lábukat, amikor névsorolvasásra jelentkeznek az egyetem

110 -
udvarán. Bőségesen ellátta úti beszámolóval Phenjanról, ahol a lány
eddig csak egyszer járt általános iskolásként egy tanulmányi kirán­
duláson, hogy megnézzék az emlékműveket. Phenjan volt a moder-
nitás esszenciája - vagy ahogy a propaganda hirdette: a város, amely
az építészet és a technológia legnagyszerűbb eredményeit tudja fel­
mutatni az egész világon. Dzsun Szang mesélt a kéttornyú Korjo
Hotelről, tetején a forgó étteremmel. Belül sohasem járt, de sokszor
bámulta a horizontból kiemelkedő sziluettjét - csakúgy, mint a 105
emeletes piramist, amelyet jelenleg is építenek, s amely állítólag a
legnagyobb lesz egész Ázsiában. Dzsun Szang részletesen leírta a
phenjani metrót is: száz méter mélyen fut a föld alatt, az állomáso­
kat csillárok és Kim ír Szén díszítésű mozaikok díszítik.
Elment egy külföldi valutát elfogadó üzletbe még Phenjanban, és
japán jenen vett M i Rannak egy pillangó formájú hajcsatot, amely
többsornyi csillogó kővel volt kirakva. M i Ran szemében nagyon 6 -
nom kidolgozású és egzotikus darabnak tűnt —egész életében nem
volt még ilyen szép tárgy a birtokában. Sosem viselte, nem akarta,
hogy az anyja kérdezősködjön felőle. Gondosan elrejtette a fehér­
neműi közé.
Dzsun Szang phenjani kalandjai betekintést engedtek a kiváltsá­
gosok távoli világába. Ugyanakkor nehéz volt a beszámolókat bár­
miféle irigység nélkül hallgatni. Utolsó évét végezte a középiskolá­
ban, és félő volt, hogy ez egyben a tanulmányai végét is jelenti. Látta
nővérei elkeseredését, amikor egymás után megtapasztalták, hogy
apjuk családi háttere hogyan húzza keresztül személyes törekvései­
ket. Egyiküknek még engedélyre is szüksége volt az oktatási bizott­
ságtól, hogy felvételi vizsgát tehessen a főiskolára. A három nővére
közül csak a legidősebb tanulhatott tovább főiskolán, és még kiváló
énekhangja ellenére is megakadályozták, hogy előadóművész szak­
irányra jelentkezzen. Végül a testnevelési szakirányra került, de fél­
időben abbahagyta azt is, és férjhez ment.
M i Ran hirtelen bepillantást nyert saját jövőjébe. Élete úgy tá­
rult fel előtte, mint egy egyenes, jellegtelen autóút - munkahely a

» m ~
 gyárban, házasság (legnagyobb valószínűség szerint egy gyári mun­
kással), gyerekek, öregség, hálák Miközben Dzsun Szang egyetemi
szobatársairól fecsegett, ő egyre szánalmasabban érezte magát, A fiú
M i Ran lehangoltságát látva megpróbált rájönni annak okára, míg
végül a lány elmondta, hogy hogyan is érez valójában.
- Úgy érzem, nincs célja az életemnek - bökte ki.
Dzsun Szang elgondolkodva hallgatott. Néhány héttel később,
miután visszament Phenjanba, küldött neki egy levelet.
„A dolgok megváltozhatnak - írta. - Ha többet szeretnél az élet­
től, hinned kell önmagadban, cs akkor valóra tudod váltani az ál­
maidat.”
M i Ran később Dzsun Szang bátorító szavainak tulajdonította,
hogy megváltozott az élete. Valamikor jó tanuló volt, a középiskolá­
ban viszont hagyta leromlani osztályzatait. Mi értelme lett volna a
tankönyvek felett görnyedni, ha az út mindenképp el van zárva előt­
te? De most Dzsun Szang ambíciója rá is átragadt. Folyton a köny­
veket bújta. Kikönyörögte az anyjától, hogy mentse fel a házimun­
kák alól, hogy több ideje maradjon tanulni. Megkérte tanárait, hogy
engedjék részt venni a főiskolai felvételi vizsgán. Ha ezek után még­
sem sikerült volna bekerülni, akkor sem hibáztathatta volna magát.
Legnagyobb meglepetésére felvették egy tanárképző főiskolára.
A Kim Dzsong Szűk Tanárképző Főiskola - amelyet Kim Dzsong
II anyja után neveztek el - a legjobb volt a három tanárképző főis­
kola közül Cshongdzsinban. Hogy lehetett ő ilyen szerencsés, ami­
kor a nővéreinek mindez nem sikerült? Mi Ran maga is igencsak
meglepődött ezen, mert bár nagyon jól tanult, mégsem tartozott a
legjobbak közé az osztályban. Ügy gondolta, sokan voltak még a
jobb családokból származó lányok közül is, akik legalább olyan jó
osztályzatokkal rendelkeztek, mint ő, és szintén megpróbáltak be­
kerülni a vágyott helyekre az elsőéves évfolyamon.
1991 őszén elhagyta a szülői házat, és beköltözött a főiskola kol­
légiumába. A z iskola a belváros Pohang negyedében volt, szemben a
múzeummal, a Kim ír Szén-szobor mögötti parkon túl.

- 112 -
 Amikor M i Ran először megérkezett, egymás után érték a meg­
lepetések. A kollégiumok modemek voltak, és a szobában mind a
négy lánynak volt saját ágya, ahelyett, hogy a fűtött padlóra terített
koreai matracokon aludtak volna, amelyeket hagyományosan alkal­
maztak, hogy kevés tüzelőanyagot kelljen használni a fűtésre. De
amikor Cshongdzsinban télen a hőmérséklet jóval a fagypont alá
süllyedt, rájött, hogy az iskola miért tudott számára helyet biztosí­
tani az újonnan induló osztályban. A kollégiumokban nem volt fű­
tés. M i Ran minden este kabátban, vastag zokniban és kesztyűben
ment aludni, fejére pedig egy törülközőt csavart. Amikor felébredt,
a törülközőn jégréteg képződött a leheletétől ráfagyó pára miatt.
A fürdőszobában, ahol a lányok a menstruációhoz használt ron­
gyokat mosták (nem volt senkinek egészségügyi betétje, a tehető­
sebbek gézpólyát használtak, míg a szegényebbek olcsó szintetikus
anyagot), olyan hideg volt, hogy a kendők néhány perccel a kite­
regetésük után már keményre fagytak. M i Ran utálta a reggeleket.
Ugyanúgy, mint Dzsun Szang iskolájában, 6 órakor fel kellett kel­
niük egy katonai hangvételű névsorolvasáshoz, de ahelyett, hogy
büszke katonaként meneteltek volna, dideregve vánszorogtak ki a
fürdőszobába, hogy jeges vízzel arcot mossanak a menstruációs ron-
gyok groteszk füzetei alatt.
Még rosszabb volt a helyzet az étellel, amit az Önkiszolgáló ét­
kezdében adtak. Észak-Korea elkezdte az „együnk kétszer egy nap”
című kampányát, viszont az iskolák egy lépéssel továbbmentek, és
csak napi egy étkezést biztosítottak - sóból, vízből és szárított fe­
hérrépalevélből készült sovány levest. A kantinban néha hozzáadtak
egy kanál rizst vagy kukoricát is, amit aztán órákig főztek, hogy a
magok megdagadjanak. A lányok a főiskolán elkezdtek rosszul len­
ni. M i Ran egyik szobatársa lassanként annyira alultáplálttá vált,
hogy a bor elkezdett lehámlaoi az arcáról. Otthagyta az iskolát, pél­
dáját utána többen követték.
Ez még M i Ran szemét is felnyitotta, akit szorgos anyja addig
nagymértékben megkímélt a gazdasági válság hatásaitól. Megkérte

^ 113
tehát édesanyját, hogy küldjön külön adag élelmiszert otthonról, de
egy év eltelte után ő sem bírta már tovább* Nem akart lemondani
a tanulásról, amiért olyan keményen megdolgozott, ezért engedélyt
kért, hogy a főiskola területén kívül lakhasson. Hét közben a pad“
lón aludt egy közelben élő rokona lakásán, hétvégenként pedig ha­
zament szüleihez* Rendes körülmények között ezt nem engedték
volna meg, de az Iskola titkársága örült, hogy egy szájjal kevesebbet
kell etetni.

D zsun S zang élete P henjanban valamivel könnyebb volt. A kor­

mány kiemelt fontossággal kezelte az elit hallgatók élelmezését és
ellátását - a holnap tudósaiét, akik tudásukkal, legalábbis azt re­
mélték, kiemelik Észak-Koreát a szegénységből. Dzsun Szang még
mindig felvonult csoportjával a napi háromszori étkezéshez. A di­
ákotthonukat fűtötték éjjelente, és volt áram is, hogy sötétedés után
is tudjanak tanulni.
Dzsun Szang és M i Ran akkor látták egymást, amikor a fiii ha­
zajött az egyetemről a hallgatók számára biztosított évi két vakáció
során, nyáron vagy télen, vagy esetleg a tavaszi szünet alkalmával,
amikor a diákok kimentek a földekre segíteni gyomlálni és előké­
szíteni a veteményezést. Korábban a phenjani hallgatók ezt a kö­
telességüket a főváros környékén végezték, de az élelmiszerhiány
növekedésével az a döntés született, hogy hazakiildik őket szülővá­
rosukba, ahol az anyjuk adhat nekik enni. Dzsun Szang korábban
rettegett az „önkéntes” kötelességektől a földeken, de most számolta
a hátralévő napokat, amikor elszabadulhat az egyetemről. Ez a vá­
gyódás nagy felfedezés volt számára, mivel életét egészen addig a
könyvei között töltötte tanulással. „Tényleg hátra akartam hagyni
mindent és hazamenni, hogy láthassam őt. Először életemben akkor
értettem meg igazán, hogy az emberi érzelmek miről is szólnak” -
mondta később erről az időszakról.
1993 Őszén Dzsun Szang lánytcstvére megházasodott. A szülei
azt mondták, hogy ne szakítsa félbe emiatt tanulmányait, viszont

— 114 *
Dzsun Szang jó alkalomnak találta, hogy meglepje M i Ránt. Há­
romnapos eltávozási engedélyt kért a hazautazáshoz. Addigra már
Phenjantól északra a vasúti szolgáltatás legjobb esetben is csak szór­
ványos volt, mivel a vonatoknak is elektromos áramra volt szüksé­
gük. Még ha valakinek sikerült is jegyet vennie, kevés esélye volt
ülőhelyet találni, kivéve, ha magas rangú párttisztviselő volt. A z ál­
lomások mindig tömve voltak várakozó utasokkal. Nem csináltak
semmit a sötétben, guggoltak és szívták a cigarettájukat, míg a vonat
meg nem érkezett. Akkor aztán őrült tolakodás kezdődött, bemász­
tak a törött ablakokon, és felkapaszkodtak a vagonok közé.
Akkor éppen nem lehetett vonatjegyet kapni, így Dzsun Szang
az állomáson várakozott, hogy felugorhasson egy vonatra. Egy nap
után megpillantott egy tehervonatot az észak felé tartó vágányo­
kon. A z egyik gépésznek adott néhány szál cigarettát ajándékba, így
sikerült kiderítenie, hogy a szerelvény Cshongdzsin irányába tart.
Felkapaszkodott egy rakomány szén tetejére, és törülközőt tekert az
arcára, hogy védje a szemeit. Először esett meg vele életében - de
nem utoljára - , hogy tehervonaton stoppolt.
Cshongdzsin előtt az utolsó állomás Kjongszong - nincs messze
M i Ran falujától. Dzsun Szang leugrott, és egyenesen a házukhoz
sietett. Reggel volt, a nap már magasan fenn járt az égen. A napnak
általában nem ebben a szakában találkoztak, de tovább már nem
tudott úrrá lenni türelmetlenségén. A zt erezte, nem élné túl, ha sö­
tétedésig kellene várakoznia, hogy lássa őt. Vasárnap volt, és feltéte­
lezése szerint a lánynak otthon kellett lennie, mivel aznap nem volt
tanítás az iskolában. M ióta titokban elkezdtek járni egymással, elő­
ször ment közvetlenül a bejárati ajtóhoz.
A z ajtó tárva-nyitva állt. M i Ran anyjának elállt a lélegzete, ahogy
meglátta őt.
Dzsun Szang arca, csakúgy, mint a ruhája, fekete volt a szénpor­
tól. A fiú ismerős volt M i Ran édesanyjának még abból az időből,
amikor a környékbeli gyerekekkel barátkozott, most viszont nem
ismerte fel. M i Ran pedig nem volt otthon.

115 * *
 - A z a nagyon furcsa alak jött, hogy találkozzon veled - mondta
később az anyja. - Hogy micsoda barátaid vannak neked?!
Volt még néhány eset, amikor a megmenekülésük szintén csak
hajszálon múlt. Dzsun Szang apja egyáltalán nem volt elragadtatva,
hogy fia félbeszakította tanulmányait testvére esküvője miatt, és ő is
rákérdezett az indítékokra. Dzsun Szang egy este bemerészkedett
M i Ranék házába, amikor a lány anyja nem volt otthon, apja pedig
éjszakai műszakban dolgozott a bányában. A z apa viszont váratla­
nul hazajött, és Dzsun Szangnak el kellett rejtőznie, amíg tiszta nem
lett a levegő.
Dzsun Szang és M i Ran később órákig nevetett ezeken a történe-
reken. Igazság szerint élvezték, hogy becsaphatják szüleiket. A tit­
kolózás nemcsak egyszerűen szükséges volt, hanem ugyanakkor
jó tréfa is. M int tiltott dolog kellemes borzongást okozott, és kö­
zös lelki élményeket biztosított számukra egy olyan társadalomban,
ahol egyébként nem létezett magánélet. Ez egy viszonylag bizton­
ságos módja volt annak, hogy lázadjanak az életüket korlátozó dol­
gok ellen.
Egyre többet nevettek, és egyre többet beszélgettek. Később, ami­
kor már idősebbek voltak és kényelemben és biztonságban éltek, bár
különösen hangzik, de úgy tekintettek vissza azokra az együtt töl­
tött első évekre, mint életük legboldogabb időszakára. Nagy köny-
nyelműségükben nem fordítottak túl sok figyelmet a körülöttük fo­
lyó eseményekre.
 6. fejezet

AZ ISTEN ALKONYA

Kim lr Szén szobra Cshongdzsinban

júliusában M i Rannak már csak egy vizsgát kellett

I
I 994 letennie, hogy kézhez kapja diplomáját a tanítóképző
főiskolán. Gyakorló óvónőként Cshongdzsin egyik belvárosi óvo­
dájába osztották be dolgozni. Július 9-én délben a gyerekek már
hazamentek ebédelni, M i Ran pedig a termek kitakarításával volt
elfoglalva. Éppen készült kicsomagolni az ebédjét, hogy csatlakoz­
zon többi kollégájához a társalgóban, amikor hirtelen sietős lépteket
hallott közeledni a lenti folyosón. Kilépett a szobából, és észrevette,

— 117 ^
hogy az egyik kislány most futott vissza otthonról Copfba kötött
haja csuromvizes volt az izzadságtól, alig kapott levegőt, és annyira
izgatott volt, hogy az óvónők egyáltalán nem tudták kivenni, hogy
mit akar mondani.
- Meghalt! Meghalt! - bugyogtak ki a szavak a kiabáló kislány
száján, miközben zihálva levegőért kapkodott
- M iről beszélsz? - kérdezte M i Ran egyik kollégája.
- A Generalisszimusz meghalt!
Ez csak Kim ír Szenre vonatkozhatott. A z óvónők meg voltak
döbbenve, hogy valaki, még ha egy egyszerű gyerek is, egyáltalán
ilyet mondhat. A gyerekektől óvodás koruktól kezdve elvárták,
hogy tisztában legyenek azzal, hogy a vezetéssel semmilyen körül­
mények között nem szabad gúnyolódni. Megfogták a lány vállát, és
megpróbálták megnyugtatni, mert még mindig alig tudott levegőt
venni.
- Ez a kommunizmus megcsúfolása - korholta az egyik kol-
lega.
- Nem, nem. A tévében láttam otthon - erősködött a kislány.
Az óvónők még mindig nem hittek neki, hiszen jó néhányszor
megtapasztalták már, hogy az ötévesek milyen hóbortos meséket
képesek kitalálni. Másrészt a hírek a tevében nem kezdődhettek ko­
rábban délután 5 óránál Mindenesetre eléggé nyugtalanította őket
az eset ahhoz, hogy utánajárjanak, még ha ez azzal a következmeny-
nyel járt is, hogy ott kellett hagyniuk ebédjüket. A z óvodában nem
volt televízió vagy rádió, így kirohantak az utcára. A kislány izga­
tottan saját lakásuk felé irányította őket néhány háztömbre onnan.
Felmentek a lépcsőn, ahol a nagy tömeg igyekezett minél közelebb
férkőzni egy tévékészülékhez. M i Ran is megpróbált előrefurakod-
ni. Nem hallott semmit, de látta maga körül a puffadt és sápadt ar­
cokat. A tömegen halk sóhaj tozás futott végig, ami kisvártatva át­
változott csendes zokogássá. A nyitott ablakon keresztül sírásszerű
hangok szűrődtek be az utcáról is, ahol még mindig állt a víz az elő­
ző esti rendkívül heves vihar miatt.

- 118 -
 M i Ran teljesen megdermedt, és nem tudta felfogni, hogy mi is
történt. Gyakorló óvónő volt, egy iskolázott nő, aki világosan tud­
ta, hogy a hús-vér emberek halandók, és az életük véges. De Kim ír
Szén, úgy gondolta, ő valami teljesen más. Ha a Generalisszimusz
meghalhat, akkor bármi egyéb is megtörténhet.

M inden észak - koreai rendkívül pontosan vissza tud emlékezni

arra, hogy épp hol volt és mit csinált, amikor értesült Kim ír Szén
haláláról. A z észak-koreaiakkal készített interjúk hosszú évei alatt
megtanultam, hogy hasznos feltenni ezt a kérdést: „Hol volt ön ak­
kor, amikor megtudta a hírt?” Nem számított, hogy ki volt az in­
terjúalany, függetlenül attól, hogy feledékeny volt-c az illető, vagy
esetleg csapongóit a társalgási témák közt, ilyenkor mindig sikerült
új színt vinni a beszélgetésbe. Azok az emberek, akik annyi emlé­
küket fojtották el az 1990-es évekkel kapcsolatban, hirtelen buzgón
és részletekbe menően kezdték el taglalni az aznapi tevékenységei­
ket. Olyan pillanat volt ez számukra, amikor az idő és az érzékelés
megszokott törvényei teljesen megszűntek az átélt sokk miatt.
A Kim ír Szén halála előtti év egyike volt a legviharosabbaknak
a koreai háború óta. Nemcsak azért, mert a gazdaság tetszhalott ál­
lapotban volt, Kína és Oroszország is lepaktált az ellenséggel Szö­
ulban, hanem mert Észak-Korea is abba az irányba tartott, hogy
egyre inkább kétes hírnevet szerezzen magának. A z Egyesült Nem­
zetek Szövetsége az új és agresszív amerikai elnök, Bili Clinton ösz­
tönzésére azt követelte Eszak-Koreától, hogy nyissa meg kapuit, és
engedélyezze atomenergetikai létesítményeinek ellenőrzését. 1993
márciusában Észak-Korea közölte, hogy atomfegyverének fejlesz­
tése érdekében kilép a Nemzetközi Atomsorompó-egyezményből,
és ezzel kirobbantotta a hidegháború utáni első nukleáris válságot.
A következő évben folytatta a plutónium előállítását a Phenjau­
tói 70 kilométerre északra elterülő jongbjoni atomerőműben, mi­
közben a Pentagon terveket készített egy lehetséges megelőző csa­
páshoz. A z észak-koreaiak válaszlépésként egy esetleges háborúra

"3**- 119
figyelmeztettek, A krízis egy pontján a phenjani tárgyaló fél híres­
sé vált közleményében azzal fenyegetett, hogy „Szöul tűztengerbe
borul”.
Júniusban Jimmy Cár tér egykori amerikai elnök háromnapos
villámlátogatást tett Phenjanban, Carternek sikerült összehoznia
egy átmeneti megállapodást, amelyben a koreai atomprogram be­
fagyasztásáért cserébe energiahordozókat ígért az országnak. Ezen­
kívül Carter továbbított egy meghívást a dél-koreai államfő, Kim
Jong Szám számára, hogy látogasson el Phenjanba. A történelmi
jelentőségű találkozót a két Korea vezetői közt 1994, július 2 5 -éré
tűzték ki.
Július 6-án Kim ír Szén elutazott a Phenjantól északra fekvő he­
gyek közé, hogy ellenőrizze a vendégek számára épített egyik vil­
láját, ahol dél-koreai kollégáját szerette volna elszállásolni. Ezután
egy közeli gazdaságban adott tanácsokat a híres „helyszíni útmuta­
tások” szellemében. Egész idő alatt perzselően sütött a nap, a hő­
mérséklet a 35 fokot is elérte, A vacsora végeztével Kim ír Szén
súlyos szívrohamot kapott, összeesett, és néhány órával később meg­
halt, A haláláról szóló közleményt huszonnégy órával később tet­
ték közzé. Bár Kim Dzsong Ilt már két évtizeddel korábban kije­
lölték az utódlásra, Phenj annak időre volt szüksége, hogy bejelentse a
kommunista világ első öröklődő hatalomátadását.
Halála időpontjában Kim ír Szén nyolcvankét éves volt, ezzel jó ­
val meghaladta a nemzedékéhez tartozó férfiak várható élettartamát.
Nyakán régóta észre lehetett venni a golyva tüneteit, a tumor akko­
ra volt, mint egy golflabda. A z észak-koreai tömegeket kivéve min­
denki számára nyilvánvaló volt, hogy napjai meg vannak számlál­
va. Romló egészségi állapota soha nem válhatott közbeszéd tárgyá­
vá. Nem csak egyszerűen atyja volt az országnak, az cszak-koreaiak
George Washingtonja vagy Maója, hanem számukra ő volt az isten.

S zong asszony épp otthon volt, ebédet készített magának és a

férjének. Addigra már bezárt a gyár, ahol dolgozott, és Csang Bo

— 120
munkaóráit is csökkentették a rádiónál, mert alig tudtak fizetést
adni* A nappaliban volt, és várta, hogy kezdődjenek a hírek a té­
vében. Hallották, hogy délben valami rendkívüli közleményt sugá­
roznak, de azt gondolták, hogy a folyamatban lévő nukleáris tár­
gyalásokról lesz szó. A híradó az előző hónapban is kiadott egy
rendkívüli közleményt, amikor Észak-Korea kijelentette, hogy nem
hajlandó tovább együttműködni a Nemzetközi Atomenergia-ügy­
nökséggel, Csang Bo újságíróként mindig figyelemmel kísérte a
diplomácia fordulatait. Szong asszonyt viszont untatták az atom­
fegyverekről folytatott mindenféle tárgyalások. Sokkal hétközna­
pibb dolgok kötötték le a figyelmét - mint például az, hogy hogyan
készítsen úgy el még egy adag kukoricakását, hogy az étvágygerjesz­
tőén nézzen ki. Hirtelen azt hallotta, hogy férje csettint az ujjával.
- Valami történt. Valami nagy dolog! - kiáltotta,
Szong asszony kidugta a fejét a folyosóra, amely a konyhát vá­
lasztotta el a nappalitól. Azonnal látta, hogy valami nincs rendben.
A televíziós bemondó gyászruhát viselt, fekete öltönyt és nyakken­
dőt. Szong asszony megtörölte a kezét egy kendőben, és bement a
nappaliba, hogy megnézze, mi történik.

A Koreai Munkapárt Központi Bizottságai a párt Közpon­

ti H adügyi Bizottságai a Nemzeti Védelmi Bizottsági &Köz­
ponti Ne'pbizoitság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­
ság Közigazgatási Tanácsa a legnagyobb fájdalom m al tudatja
az ország m inden polgárával, hogy a N agy Vezér, Kim í r Szén
elvtársi a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának Főtitká­
ra, valam int a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke
éjjel 2 órakor tragikus hirtelenséggel betegség következtében el­
hunyt.
A mélyen tisztelt atyai vezetőnk , aki egész életét a néptöme-
gek függetlenségének szentelte, valam intfáradhatatlan és lendü­
letes tevékenységével elkötelezte magát az anyafőid fejlődése és az
emberek boldogulása iránt, és aki egészen élete utolsó pillanatáig

12.1
 az ország újraegyesítéséért és a világ szabadságáért küzdötty leg­
nagyobb bánatunkra elhagyott minket.

Szong asszony előtt minden elsötétült. Áramütést érzett a tes­

tében, mintha a hóhér most kapcsolta volna be a villamosszéket.
Egyszer tapasztalt ilyet korábban, néhány éve, amikor megmondták
neki, hogy édesanyja meghalt; abban az esetben viszont a halál töb-
bé-kevésbé előre sejthető volt. Eddig soha semmit nem hallott arról,
hogy Kim ír Szénnek bármiféle betegsége lenne. Csak három hét
telt el, amióta legutóbb látták, és ahogy Jimmy Cartert üdvözölte,
minden szempontból az erőteljes államférfi benyomását keltette. Ez
egyszerűen nem lehetett igaz. Megpróbált arra koncentrálni, amit
a televíziós bemondó éppen mondott. A z ajkak mozgása ellenére
a szavak érthetetlenek voltak. Semminek nem volt értelme. Szong
asszony felkiáltott:
- Hogy fogunk így élni? M it fogunk tenni a Gencralisszimu-
szunk nélkül? - A hangok bizonytalanul hagyták el ajkait.
A férje nem reagált. Csak ült sápadtan és mozdulatlanul a sem­
mibe révedve. Szong asszony nem tudott nyugton maradni, testét
majd szétfeszítette az adrenalin. Leszaladt a lépcsőn, ki az épület
udvarára. A szomszédok közül sokan ugyanígy cselekedtek, ott tér­
deltek a földön, és fejüket a járda kövezetéhez verték. Jajveszékelé­
sük messzire elhallatszott a környéken.

E sküvője után Ok Hi, Szong asszony legidősebb lánya otthagy­

ta munkáját az építkezési vállalat propagandaosztályán, de gyakran
behívták önkéntes munkára a kerületben rendezett színházi elő­
adásokhoz. Korábbi munkahelyén felolvasónak tanították be, vagy­
is arra, hogy egy hangosbemondóval felszerelt teherautó hangszó­
rójából kvótájuk teljesítésére biztassa a munkásokat, és most ép­
pen erőteljes és határozott hangjára volt újra szükség. Igazság sze­
rint Ok Hi nem tudott nemet mondani, amikor a helyi rendőr­
ség felkérte, hogy legyen elbeszélő egy közösségi együttműködést

« 122 -
szorgalmazó színdarabban. A legnagyobb komolysággal kellett
olyan sorokat el szavaljon, mint: „Kapjunk el még több kémet, hogy
megvédjük szülőföldünket!” vagy „Valid be, ha elkövettél valami
bűnt!”
Fáradtan vánszorgott hazafelé a próbáról, s alig várta, hogy ebédel­
hessen, amikor észrevette, hogy az utcák teljesen kihaltak. A nyüzs­
gő cshongdzsini vasútállomással szemben volt a lakásuk, itt lakott
együtt férjével és két gyerekével.
Amikor felért az emeletre és az ajtót zárva találta, megint meg­
lepődött, mert úgy gondolta, hogy férje addigra már otthon lesz.
Hallotta a tévé hangját beszűrődni egy másik lakásból. Kinyitotta
az ajtót és benézett. A férje ott ült a többi szomszéd társaságában
törökülésben a padlón. A szemei vörösek voltak és karikásak, de ez­
úttal nem volt berúgva.
- Hé, mi történik? M iért mennek a hírek délben? - kérdezte.
- Csak hallgass és nézd! - mordult rá a férje. O k Hi engedelmes­
kedett neki, ismerve erőszakos természetét.
Mindenki sírt a szobában - azaz Ok Hi kivételével mindenki.
Legbelül teljes ürességet érzett, semmi szomorúságot, semmi örö­
met, talán csak egy kis bosszúságot. Képtelen volt bármire is gon­
dolni, ami nem volt kapcsolatban korgó gyomrával. Lehety hogy Kim
ír Szén meghalt> járt a fejében, de én nemy és most ennem kell valamit.
Hogy ne hívja fel magára senki figyelmét, csendben ült, amennyire
csak tőle tellett, és miután várt egy darabig, felállt és elment.
- Rendben, hazamegyek ebédet csinálni - mondta a férjének.
Jong Szu mogorva pillantást vetett rá. Annak ellenére, hogy az
ivás és heves vérmérséklete miatt kizárták a Munkapártból, úgy
gondolt magára, mint rangidős tisztviselőre, aki kötelességének
érezte, hogy utasításokkal oktasson ki mindenkit, aki csak megfor­
dult körülötte. Szeretett irányítani és kioktatni embereket. Otthon ő
volt az, aki letörölte a port az apa-és-fia képekről a falon, mivel Ok
Hi ezt megtagadta. Jong Szu rámeredt feleségére, akiről most már
teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem különösebben hatódott meg a

- 123
halálhír hallatán. Sziszegve mormogta maga elé, amikor az asszony
elhagyta a szobát: - Te nem is vagy ember.
Ok Hi visszament a lakásba, és elkészítette az ebédjét. Bekapcsol­
ta a rádiót, és evés közben azt hallgatta. A bemondó már az utód­
lásról beszélt*

Aforradalmunk győzelm e m indaddig biztosítva van , am íg a mi

kedves Kim Dzsong II elvtársunk>a Nagy Vezér egyetlen utódja
ü t van közöttünk.

Ahogy ült egyedül a konyhában, lassan kezdett nyilvánvalóvá vál­

ni számára az egész helyzet szörnyűsége. Hirtelen elúszott minden
remény, hogy az észak-koreai rendszer Kim ír Szén halálával meg­
változzon* A hatalom átkerült a fia kezébe. A dolgok semmivel sem
fognak jobbra fordulni. Hallotta apja hangját visszhangozni emlé­
kezetében; „A fiú még rosszabb, mint az apja.”
M ost aztán tényleg befellegzett nekünk - gondolta magában.
És ekkor szemét ellepték az önsajnálat könnyei.

K im Hjok , a fiú , aki körtét lopott a gyümölcsöskertből, tizenkét

éves volt Kim ír Szén halálakor. Első évét töltötte a cshongdzsini
Malum Felső Tagozatos Általános Iskolában, amely az észak-ko­
reai rendszerben a hetedik osztálynak felel meg. Azon a reggelen,
amikor a halálhírt bejelentették, épp azon vívódott, hogy menjen-e
iskolába vagy ne. Több oka volt, amiért nem szeretett bejárni, nem
utolsósorban azért, mert alig volt otthon ennivaló, amit elvihetett
volna uzsonnának. A z idő legnagyobb részét úgyis azzal töltötte,
hogy bámult kifelé az ablakon, és arra gondolt, hogy ha kint lenne,
elmehetne és kereshetne magának valami ennivalót: vagy visszame­
hetne Kjongszong járásba a kertekhez és a kukoricaföldekhez, vagy
pedig lophatna valamit egy árustól a vasútállomás mellett* A z elő­
ző nap is lógott az iskolából, és az azt megelőző napon is. Aznap
félt visszamenni, mert tanára egész biztosan elverte volna a túl sok

124
iskolakerülés miatt. M ár amúgy is többórás késésben volt, és lábait
egy re lassabban vonszolva azon tűnődött, hogy esetleg visszafordul.
Amikor találkozott a barátaival, akik szintén nem voltak az isko­
lában, Hjok valamennyire megnyugodott, A tanáraik azt mondták,
menjenek haza meghallgatni délben egy sürgős bejelentést,
- Hurrá! Nincs iskola! - kiáltotta Hjok, és elviharzott a tár­
saival.
A piac felé vették az irányt. A zt remélték, hogy talán tudnak a
standokról egy kis ennivalót lopni vagy koldulni. Amikor odaértek,
az Összes bódét zárva találták, és egy lelket sem lehetett látni. Az
a néhány ember, akivel találkoztak, csak állt lehajtott fejjel és sírt.
Hj oknak hirtelen nem volt többé kedve játszani.

K özben P henjanban Dzsun Szang éppen annak örült, hogy va­

sárnap reggel van, és nem kell csinálnia semmit. A z ágyban fekve
egy könyvvel a térdén nekidőlt a támlának, és kedvenc időtöltésének
szentelte magát. Apja otthon nem engedte volna meg, hogy az ágy­
ban olvasson, mondván: elrontja a szemét. A nyitott ablakok ellené­
re már kora reggel fullasztó volt a hőség, és Dzsun Szang csak egy
pólót és alsónadrágot viselt. Egyik szobatársa zavarta meg, bejött
elmondani, hogy délben minden hallgatónak gyülekező lesz az ud­
varon egy sürgős bejelentés miatt.
Dzsun Szang kelletlenül felkelt, és nadrágot húzott. A többiek­
hez hasonlóan ő is azt gondolta, h o g y a bejelentés a nukleáris vál­
sággal áll majd kapcsolatban. Be kellett ismernie önmagának, hogy
nyugtalanság vett rajta erőt. Dzsun Szang meg volt győződve arról,
hogy országa Carter látogatása ellenére összetűzésbe kerül majd az
Egyesült Államokkal. Néhány hónappal azelőtt az egyetem min­
den diákját megkérték, hogy vágják meg ujjúkat, és írjanak alá - a
vérükkel - egy petíciót, amelyben mindannyian megfogadják, hogy
háború esetén önként jelentkeznek a Koreai Néphadseregbe. Ter­
mészetesen mindegyikük beleegyezett, bár néhány lány vonakodott,
amikor meg kellett vágnia magát. Addigra Dzsun Szang lélekben

125 -
már felkészült arra, hogy nemsokára véget érhet egyetemi karrierje,
és talán az élete is.
- Hát, ez van. Minden bizonnyal háborúzni fogunk - gondolta
magában az udvarra menet.
A z udvaron közel háromezer diák és tanár állt alakzatban, év­
folyam, szakirány és kollégium szerinti csoportokban. A nap teljes
erejével tűzött a fejükre, rövid ujjú, nyári egyenruhájukban is szakadt
róluk az izzadság. Délben egy remegő és szomorú női hang búgott
fel a recsegő hangszórókból. A hangfalak meglehetősen régiek vol­
tak, sercegésük miatt Dzsun Szang alig értett valamit az elhangzot­
takból. Néhány szót sikerült kiszűrnie - „elhunyt” és „betegség”- , és
az egész beszéd jelentését végül a tömegben terjedő sugdolózásból
fogta fel. Volt, aki levegőért kapkodott, mások sóhajtoztak. A z egyik
diák összeesett. Nem igazán tudta senki, hogy mit kellene ilyenkor
csinálni. Aztán egyesével mind a háromezer diák leült a forró beton­
ra, s fejét a kezébe temette.
Dzsun Szang szintén leült, nem tudta pontosan, mi más egyebet
tehetne. Fejét a föld felé fordította, hogy zavarát senki ne tudja le­
olvasni arcáról, és csak hallgatta a körülötte lévők zokogását. Lop­
va rápillantott bánatos csoporttársaira. Furcsának találta, hogy most
az egyszer ő az, aki nem sír. Korábban szégyellte magát, amikor a fil­
mek vagy regények végén könnyei szemébe tolultak, ami vég nélküli
lehetőséget kínált öccsének az ugratásra, apja számára pedig újabb
alkalmat a bírálatra és a kritikára, hogy „olyan puhány, mint egy
lány”. Megdörzsölte szemeit, csak hogy valóban meggyőződjön. Szá­
razzak voltak, cs egyáltalán nem sírt. M i a baj vele? M iért nem szo­
morú Kim ír Szén halála miatt? Vajon nem szerette Kim ír Szent?

H uszonegy éves egyetemi hallgatóként Dzsun Szang termé­

szetesen kételkedve tekintett mindenféle bürokráciára, beleértve az
észak-koreai kormányt is. Büszke volt érdeklődő intellektusára, de
nem tekintette magát zendülőnek, vagy olyannak, aki bármi mó­
don ellensége lenne az államnak. Hitt a kommunizmusban, illetve

^ 126 ^
legalábbis remélte, hogy minden hibája ellenére is igazságosabb és
emberségesebb, mint a kapitalizmus* A rról álmodozott, hogy egy­
szer majd csatlakozik a Munkapárthoz, és életét hazája jobbításának
fogja szentelni. Ez volt, amit elvártak mindenkitől, aki a legrango­
sabb egyetemek valamelyikén szerzett diplomát.
Most, miközben mindenhol zokogó diáktársak vették körül,
Dzsun Szang azon tűnődött: ha mindenki ilyen őszinte szeretetet
tanúsít Kim Ír Szén iránt, és ő nem, akkor egyáltalán hogy fog ő ide
beilleszkedni. Intellektuális távolságtartással elmélkedett saját reak­
cióján, pontosabban annak hiányán, és hirtelen elfogta a félelem.
Egyedül volt, teljesen egyedül ezzel a közömbösséggel. Mindig azt
gondolta, hogy vannak közeli barátai az egyetemen, de most rájött,
hogy valójában szinte egyáltalán nem ismeri őket. És valószínűleg a
többiek sem tudnak róla semmi lényegeset. Viszont ha ők mégis át­
láttak rajta, akkor most minden bizonnyal komoly bajban van.
Ezen felismerést nemsokára követte egy másik, ugyancsak nagy
jelentőségű gondolat: a jövője azon múlik, hogy képes lesz-e sírni.
Nem csak a karrierje és a tagsága a Munkapártban, hanem maga a
túlélés volt a tét. Élet és halál kérdése volt ez, és Dzsun Szang ret­
tenetesen megrémült.
Fejét eleinte lehajtotta, így senki nem láthatta az arcát. Aztán rá­
jött, hogy ha elég sokáig nyitva tartja a szemeit, akkor azok lassan
elkezdenek cgni és könnyezni. Olyan érzés volt, mintha farkassze­
met akart volna nézni valakivel. Nézni. Sírni. Nézni. Sírni. Végül
már teljesen automatikusan történt. A test átvette az irányítást ott,
ahol az elme nem tudott mit tenni, és hirtelen már valóságosan is
sírt. Érezte, hogy térdre esik, előre-hátra himbálózik, és zokog, mint
mindenki más. Senki nem vehetett észre semmit.

A déli bejelentést követően néhány órán belül az emberek

Észak-Korea-szeite elkezdtek gyülekezni Kim ír Szén szobrai előtt,
hogy kinyilvánítsák részvétüket. Egy gyakran idézett statisztikai
adat szerint a Nagy Vezérnek 34 000 szobra van az országban, és

- 127
ezek mindegyikéhez ellátogattak a lojális alattvalók, hogy gyászuk
jeleként a földre boruljanak. Senki nem akart egyedül maradni a
fájdalmával. Az emberek kirajzottak otthonaikból és a szobrokhoz
rohantak, amelyek igazából minden városban a spirituális központ
szerepét töltötték be.
Cshongdzsin 500 000 embernek ad otthont, de csak egy hét és fél
méter magas bronzszobor van a városban, a Pohang téren. A gyá­
szolók megtöltöttek a hatalmas teret, a tömeg keleti irányban el-
nyúlt egészen a Forradalmi Történeti Múzeum előtti pázsitig. A so­
kaság a másik irányba is terjeszkedett, a széles 1-es főút mentén
végig a megyei színházig, majd egy kerék küllőihez hasonlóan szét­
ágazott a környező utcákban. Fentről úgy néztek ki, mint a hangyák,
amelyek feltartóztathatatlanul özönlenek egy közös cél felé.
A hisztéria és a tömeg együtt halálos kombinációt alkot. A gyá­
szolók megpróbáltak előretolakodni, ledöntötték a sorban állókat,
ráléptek a már földön fekvőkre, és letaposták a gondosan karban­
tartott sövényeket. A hangzavart a nedves levegő több háztömbnyi
távolságra is elvezette a térről, és távolról úgy hallatszott, mintha
ordítozás lenne egy éppen kitört lázadás során. A z időjárás heves
felhőszakadások és a perzselő napsütés között váltakozott. Senkinek
nem engedtek meg, hogy kalapot viseljen vagy napernyőt nyisson.
A nap a fedetlen fejekre tűzött, a nedves járdák kavargó gőzfürdővé
változtatták az utcákat. Ügy tűnt, mintha a könnyek és az izzadság
tengere elnyelné az embereket. Sokan elájultak. A z első nap után a
rendőrség megpróbálta kifeszített kötelekkel sorokba rendezni az
egybegyűlteket, hogy valahogy irányítása alatt tartsa a tömeget.
A gyászolókat a munkahelyi egységek vagy az iskolai osztályok
alapján szervezték csoportokba. Mindegyik csapatnak virágot kel­
lett vinnie - általában krizantémot, Ázsiában hagyományosan ez a
virág kapcsolódik a halálhoz vagy ha ezt nem engedhették meg
maguknak, akkor saját kezűleg szedett vadvirágot. Felálltak, tíztől
huszonöt főig terjedő sorokat alkotva, és várták, hogy sorra kerül­
hessenek, miközben a mögöttük lévők hullámszerűen sodorták őket

128 -
előre. Akik túl kimerültek voltak, hogy meg tudjanak állni egyene­
sen, azokat könyöküknél fogva a többiek támogatták. Mikor valaki
előrekerült, néhány lépésnyire megközelítette a szobrot, térdre bo­
rult, fejét lehajtotta a földig, majd mély tisztelettel felfele nézett.
Kim ír Szén ott tornyosult a tömeg felett, jelenlétével betöltötte az
egész látómezőt Feje a magas fenyőfaliget fölé emelkedett, olyan
magasra, mint egy háromemeletes épület, és bronz lábfeje önmagá­
ban nagyobb volt, mint egy ember. A lába elé járult emberek sze­
mében ez a szobor egyet jelentett a vezető személyével, közvetlenül
megszólítva őt beszélgettek vele.
- Abodzsl, abodzsi - kesergett egy öregasszony, azt a tiszteletteljes
koreai kifejezést használta, amit saját apjuk vagy Isten megszólítá­
sára szoktak alkalmazni.
- Hogy hagyhattál el minket ilyen hirtelen? - kiáltotta a követ­
kező férfi.
A sorban állók várakozás közben fel-le ugráltak, fejüket ütöget-
ték, színpadiasán elájultak, megszaggatták ruhájukat, értelmetlen
dühükben a levegőbe öklöztek. A férfiak ugyanúgy sírtak, mint a
nők.
A bánat eljátszása kezdett versenyszerű színezetet ölteni. Ki tud a
leghangosabban sírni? Kj van a legjobban kétségbeesve? A gyászo­
lókat tovább buzdították a hírek a tévében, hosszú órákon keresztül
közvetítették a zokogó embereket: felnőtt férfiakat, akiknek könny­
csepp gurul végig az arcán, miközben fatörzshöz verik fejüket, mat­
rózokat, akik fejjel a hajó árbocát ütögetik, pilótákat, akik sírnak a
pilótafülkében, és így tovább. A jeleneteket időnként villámlással és
szakadó esővel tarkított bejátszások szakították félbe. Ügy nézett ki,
mintha eljött volna a világvége.
„Országunkat a koreai nemzet ötezer éves történelmében valaha
megtörtént legmélyebb gyász tölti be” - kántálta egy bemondó a
phenjani televízióban.
A z észak-koreai propagandagepezet kezdett túlzásokba esni, és
egyre bizarrabb történeteket találtak ki, hogy Kim ír Szén valójában

~ 129 *
nem is halt meg. Nem sokkal a halála után az észak-koreai kormány
országszerte 3200 obeliszk felállítását kezdte el, amelyeket „az Örök
Élet Tornya5elnevezéssel illettek. Kim ír Szén maradt a névleges el­
nök még halálában is. Egy nem sokkal később megjelent propagan­
dafilm azt állította, hogy Kim ír Szén visszatérhet, amennyiben az
emberek elég szomorúak a halála miatt.

Amikor a Generalisszimusz meghalt, darvak ezrei ereszkedtek le

a m ennybőlfelem elni őt. A madarak nem tudták magukkal vinni,
m ert látták, hogy az észak-koreaiak sírnak és jajveszékelnek , és
mellkasukat ütik öklükkel\ hajukat tépik és fejük et a földhöz ver­
desik.

Ami a gyász spontán kifejezéseként indult, lassan átváltott ha­

zafias kötelességgé. A nőknek nem volt szabad sminket használni
vagy fodrászhoz menni a gyász tíznapos időtartama alatt. A z ivást,
táncot és a zenét betiltották. A z inminbanoV nyomon követték, hogy
ki hányszor ment el a szobrokhoz leróni tiszteletét. Mindenkit fo­
lyamatosan megfigyeltek. Nemcsak az emberek tetteit vizsgálták
meg tüzetesen, hanem az arckifejezést és a hanglejtést is, hogy meg­
győződjenek azok kellően őszinte voltáról.
M i Rannak a gyászidőszak alatt naponta kétszer kellett láto­
gatást tennie, egyszer a gyerekekkel az óvodából, egyszer pedig az
óvónőkkel a munkaközösségből. Egyre inkább kezdett félni, nem
csak a színlelt sajnálkozás miatt, hanem a felelősségtől is, hogy a
törékeny gyermekeket el ne tapossák, vagy ne legyen hisztériás ro­
hamuk. Volt egy ötéves kislány a csoportjában, aki olyan hangosan
sírt, és olyan meggyőző volt elkeseredettségében, hogy M i Ran attól
tartott, mindjárt összeesik. De aztán észrevette, hogy a lány meg-
nyálazta a tenyerét, és arcát azzal nedvesítette be. A könnyek nem
voltak igaziak.
„Az anyukám azt mondta, hogy ha nem sírok, akkor rossz ember
vagyok” - vallotta be végül a kislány.

130
 Cshongdzsínban egy ismert színésznő kellemetlen helyzetbe ke­
rült, amikor képtelen volt könnyeket erőltetni az arcára. Ez nemcsak
politikailag jelentett veszélyt, hanem szakmailag is. „Ez a munkám.
A zt várják el tőlem, hogy megrendelésre sírjak'7- a színésznő, Kim
Hjejung így emlékezett vissza évekkel később Szöulban.
Hjok és iskolai barátai gyakran jártak a szobrokhoz, mivel a meg­
hajlás után ragadós rizssüteményt osztogattak. Tiszteletüket tették
a szobor előtt, majd beálltak a sor végére még egy adag édességért.
A sok millió észak-koreai között, akik részt vettek a Kim ír Szent
gyászoló tömegrendezvényeken, vajon mekkora lehetett a színlelők
aránya? És a Nagy Vezér halála miatt sírtak, vagy saját maguk mi­
att? Vagy csak azért sírtak, mert mindenki más is így tett? Ha valami
tanulságot le lehet vonni abból, amit a tömegek viselkedéséről taní­
tanak, a salemi boszorkányüldözéstől Charles Mackayig, a Különle­
ges tévhitek és a tömegek őrülete (Extraordinary Popular Delusions and
the Madness o f C row df) című remek könyv írójáig, akkor elmond­
hatjuk, hogy a hisztéria fertőző. Egy olyan tömegben, ahol minden­
ki más sír, az egyetlen természetes reakció, hogy az ember maga is
elkezd sírni.
Kétségtelen, hogy sokakat töltött el szomorúsággal az államférfi
halála. Akár a sokk, akár a szenvedés volt az oka, az idős észak-ko­
reaiak közül sokan kaptak szívrohamot vagy agyvérzést a gyásznak
ebben az időszakában - annyian, hogy közvetlenül utána jelentő­
sen észrevehető emelkedés mutatkozott a halálozási statisztikában.
Végső elkeseredésükben sokan öngyilkosságot követtek el. Általá­
ban épületek tetejéről ugrottak le az emberek, Észak-Koreában ez
közkedvelt módja az öngyilkosságnak, mivel senkinek nincs altatója,
és csak a katonáknak van fegyvere. Mások egyszerűen halálra éhez-
tették magukat. Egyik volt közülük dr. Kim Dzsi Un, a cshong-
dzsini városi kórház gyermekorvosának apja.6

6Magyar nyelven nem jelent meg (a szerk.).

 7. fejezet

KÉT SÖRÖSÜVEG AZ INFÚZIÓHOZ

Gyermek a Hamhüng kórházban

im I r S z é n h a l á l a k o r Cshongdzsinban nem volt üzemanyag

K a meglévő néhány mentőautóban, így a betegeket háton vagy

talicskán kellett kórházba szállítani. Mindössze egy kis kerületi
kórház volt a városban, ahol Kim Dzsi Un is dolgozott, de ez volt
legközelebb a Pohang térhez - csak tizenöt percnyi sétára tehát
aránytalanul sok embert hoztak ide azok közül, akik a szobor előtti
felfordulásban sérültek meg vagy ájultak eh A betegek hamar meg­
töltötték a vaságyakat, amelyek ötösével sorakoztak a kis szobákban,

132
 miközben többen fapadokon vagy a félhomályos folyosó padlóján
fekve voltak kénytelenek kivárni, hogy sorra kerüljenek. Csak nagy
ritkán kapcsolták fel nappal a világítást, mert az áramellátást meg
kellett osztani, hogy a Kim ír Szen-szobor fényárban úszhasson a
nap huszonnégy órájában. A nyár amúgy is mozgalmas volt a tífusz-
járvány kitörése miatt. A szülők legyengült gyerekeket hoztak be a
gyermekgyógyászatra, mert a forró napon kiszáradtak a sok sírástól.
Néhányuknak görcsei is voltak. Kim doktornő rendes munkabeosz­
tása reggel 7:30-tól este 8:0(Hg tartott, de akkoriban szinte egész
nap bent maradt a kórházban, kivéve azt a néhány alkalmat, amikor
kiment tisztelegni a szoborhoz. Kim doktornő sohasem panaszko­
dott a túlóra miatt, és komolyan vette az orvosi esküjét. A kemény
munka mindezek mellett elterelte figyelmét az intő jelekről, melyek
arra utaltak, hogy a saját élete is a széthullás szélére került.
Huszonnyolc évesen Kim doktornő egyike volt a legfiatalabb or­
vosoknak a kórházban, és valószínűleg ő volt a legalacsonyabb is.
Százötven centiméter volt magas sarkúban, alig nagyobb, mint né­
hány fiatal páciense, és testsúlya sem érte el a negyvenöt kilót. Ösz-
szeszorított, vörös ajka és szív formájú arca elragadóan kecsessé tette
megjelenését. Talán mindezek ellensúlyozására egyenes és célratö­
rő személyiséggel rendelkezett, és kollégái, különösen a férfiak, ha­
mar megtanulták, hogy ne bánjanak vele leereszkedően. Még aki
túl buzgónak találta, az is elismerte önfeláldozó munkáját: mindig
ő volt az, aki először jelentkezett a fizetetlen túlórákra, amellett,
hogy munkaidő után a Munkapárt titkárságán dolgozott. A kór­
házban, mint minden észak-koreai intézményben, volt egy párthi­
vatalnok, akinek a feladatai közé tartozott a munkahely egészséges
ideológiai légkörének biztosítása, valamint hogy kiválassza azokat a
dolgozókat, akik esetleg tagjai lehetnek a pártnak. Bár a kórházban
csak négyből egy orvos lephetett be a pártba, Kim doktornő biztos
volt benne, hogy ő be fog kerülni a kiválasztottak közé. Egyrészt
a nőket előnyben részesítették a párttagok között, mert többségük
nem ivott, és a feltételezések szerint sokkal készségesebbek voltak a

133 ~
 szabályok követésében. Másrészt pedig ott volt Kim doktornő fe­
gyelmezett és megalkuvást nem tűrő természete, ami mind jól be­
leillett egy majdani odaadó pártfunkcionárius profiljába. Nem fér­
hetett semmi kétség ahhoz sem, hogy őszinte odaadással szolgálja
az észak-koreai rendszert; ezt még az apja nevelte bele kisgyermek-
korában.
Mandzsúriában nagy létszámú koreai kisebbség él a Koreát K í­
nától elválasztó Turnén és Jalu határfolyókon át történő sok évszá­
zados oda-vissza vándorlás következményeként. Kim doktornő apja
koreai nyelvű faluban született közvetlenül a határ túloldalán. Fia­
talemberként költözött Észak-Koreába az 1960-as évek elején, hogy
elmeneküljön Mao Ce-tung katasztrofális, több millió ember éhha­
lálát okozó Nagy Ugrás néven elhíresült politikája elől. Kim dok­
tornő apja nem Maót, hanem Kim ír Szent tartotta a kommunista
álom igazi továbbvivőjének, és úgy vélte, ő az egyetlen, aki képes
beteljesíteni az egyenlőség és az igazság ígéretét az egyszerű mun­
kásemberek számára. A z apa közönséges építőipari munkás volt, az
iskolában csak a hatodik osztályig jutott el, Észak-Koreában ennek
ellenére felfigyeltek intelligenciájára és odaadására, és felvették a
Munkapártba. Párttisztviselőként szolgált a saját építkezési brigád­
jában, egészen addig, amíg néhány évvel korábban egy enyhe szél­
ütés miatt arra nem kényszerült, hogy nyugdíjba vonuljon. Mivel
nem volt fiúgyermeke, szerette volna, ha a pártért végzett munkáját
a lánya vinné tovább, ezzel is támogatva hon szeretett hazáját.
A felnövekvő Kim doktornő készségesen engedelmeskedett apja
akaratának. Remegett az izgalomtól, amikor hétévesen tagja lett a
Fiatal Úttörők mozgalmának, és felköthette jelképüket, az élénkvö­
rös színű nyakkendőt. Tizenhárom evesen átkerült a Szocialista Fia­
talok Szövetségébe, és büszkén viselte Kim ír Szen-kitűzőjét. A be­
lépés a szövetségbe az észak-koreaiak számára megszokott felnőtté
avatási szertartás, de hogy mikor engedik a felvételt - tizenhárom,
tizennégy vagy tizenöt évesen - , az nagyban függ a magaviselet­
től és az osztályzatoktól. Magától értetődő volt az általános iskola

134 ^
legelső napjaitól fogvaj hogy Kim Dzsi Ün koracrett tanuló. Ö volt
az, akinek kifogástalan volt a kézírása, az első, aki felemelte a kezét,
hogy a tanár kérdésére válaszolhasson, és ő volt az a diák, aki a leg­
jobb osztályzatokat kapta. A középiskolai tanulmányainak felénél
kiemelték az osztályából, és beíratták orvosi képzésre. Alma, hogy
egyszer tanár vagy újságíró lesz, nem sokat számított; egy építke­
zésen dolgozó munkás lánya számára így is nagy megtiszteltetés
volt, hogy orvos lehet belőle.
Tizenhat évesen vették fel a Cshongdzsin Egyetem kétharmad
részt lányokból álló orvosi karára, noha két évvel fiatalabb volt cso­
porttársainál. Amikor befejezte a hétéves képzést, és elkezdett gya­
kornokként dolgozni a 2. Számú Tartományi Ncpkórházban, még
mindig úgy nézett ki, mint egy tinédzser. Munkahelye az orvo­
si kar része volt, és Eszak-Hamgjong tartomány legtekintélyesebb
kórházának számított. A helyiek „Cseh Kórház” néven emlegették,
mert az 1960-as években, amikor még jelentett valamit a kommu­
nista nemzetek családjához tartozni, orvosok egy csoportja érkezett
ide Csehszlovákiából röntgengépekkel és inkubátorokkal felszerel-
ve. A kórház megőrzött valamennyit európai jellegéből, annak el­
lenére, hogy a csehek már rég elmentek, és a berendezések több­
ségét is csak ragasztószalagok segítségével lehetett egyben tartani.
A szakmai gyakorlat után Kim doktornőt kiküldték általános orvos­
nak az egyik kisebb kórházba, Pohang kerületbe, oda, ahol a lakása
is volt.
Kim doktornőnek reggel 7:00-kor kellett munkára jelentkeznie.
A z előírások megkövetelték, hogy napi tizenkét órát dolgozzon, és
legalább harminckét beteget ellásson. A délelőttokét általában a
kórházban töltötte, délután csoportokban kiküldték Őket a városba.
Fehér köpenyt és a haját befedő fehér főkötőt viselt, amitől úgy né­
zett ki, mintha szakácsnő lenne egy gyorsétteremben. Folyamatosan
magával cipelte nehéz táskáját, benne sztetoszkópot, fecskendőket,
kötszereket, emésztést segítő tablettákat és antibiotikumot. A há­
rom főből álló orvosi csoport tagjaként iskolákba és lakónegyedekbe

135 -
 tett látogatásokat* Mindegyik háztömb saját egészségügyi egységgel
rendelkezett, amely együttműködött az inm inhannú,
- Itt vannak a doktorok! Itt vannak a doktorok! - kiabálták az
udvarokban. A z emberek sorba álltak az egészségügyi iroda előtt, a
síró kisgyermekeket előretolták, hogy megmutassák gyulladt kezü­
ket vagy a kiütéseket, amelyeket az orvosok látogatására várva hete­
ken keresztül maguk kezeltek.
A z észak-koreai orvosoktól elvárják, hogy önzetlenül szolgál­
ják az embereket. A röntgengépek hiánya miatt gyakran kell durva
fluoroszkópos eljárást alkalmazniuk, ami miatt nagy radioaktív su­
gárzásnak vannak kitéve; ennek eredményeként az idősebb orvosok
közül többnek hályogos a szeme* Nemcsak saját vérüket adják a pá­
cienseknek, hanem kisebb bőrdarabokat is az égési sérüléstől szen­
vedőknek, akik szövetátültetésre várnak. Kim doktornőt ez utóbbi
kötelezettsége alól csak azért mentették fel, mert magassága és test­
súlya jóval az átlag alatt volt, de még így sem mentesült a hegyek
közé szervezett kirándulások alól, ahova különböző gyógynövénye­
ket gyűjteni mentek.
A saját kezűleg történő gyógyszerkészítés Észak-Koreában szer­
ves része az orvosi praxisnak. Akik melegebb klímájú vidékeken él­
nek, azok még gyapotot is termesztenek, hogy kötszert tudjanak be­
lőle csinálni. A z orvosoknak maguknak kell beszerezniük a gyógy­
növényeket; Kim doktornő munkacsoportja összesen körülbelül egy
hónapot töltött minden tavasszal és ősszel gyógyfüvek gyűjtésével.
Ez idő alatt az orvosok kint alszanak a szabadban, és csak néhány na­
ponként van lehetőségük tisztálkodásra. A kvótát mindenkinek tel­
jesítenie kell. A z összegyűjtött növényeket beviszik a kórház gyógy­
szertárába, ott lemérik, és ha a tömege nem éri el az elégséges szin­
tet, akkor újra kiküldik őket a hegyekbe. Gyakran megesett, hogy
az orvosoknak mélyen be kellett gyalogolniuk a hegyek közé, mert
a könnyen elérhető helyeket már átkutatták az egyszerű lakosok,
akik a növényeket eladásra vagy saját használatra gyűjtötték. A leg­
keresettebb a babrózsa gyökere volt, amit izomlazítónak használtak,

136
 de idegrendszeri rendellenességeket is kezeltek vele. A vadon termő
jamgyökérről azt tartották, hogy szabályozza a menstruációs ciklust.
A pitypangot emésztésserkentőnek, a gyömbért pedig hányinger el­
len alkalmazták. A z atractylodes elnevezésű növény, amelyet Kíná­
ban is népszerű gyógyszerként tartanak számon az immunrendszer
erősítésére, akkor vált közkedveltté, amikor már lehetetlen volt hoz­
zájutni antibiotikumhoz.
A z észak-koreai kórházak éveken keresztül felváltva használták
a gyógynövényekből készült orvosságokat és a nyugati orvostudo­
mány eredményeit. Fájdalomcsillapítók helyett köpölyözést alkal­
maztak, azt a technikát, melynek során vákuumos poharakat he­
lyeznek el a test különböző pontjain a keringés serkentésére. Egy
kínaiaktól átvett másik eljárás során egy feketeürömből sodort égő
rudacskát tartanak az érintett terület közelébe. Mivel érzéstelenítőt
csak nehezen lehetett beszerezni, az egyszerűbb műtéteknél, mint
például a vakbél műtét esetében az akupunktúrát alkalmazták.
„Ha működik, akkor nagyon jól működik” - mondta nekem Kim
doktornő évekkel később. Es ha nem? A betegeket a műtőasztalhoz
kellett szíjazni, nehogy összevissza csapkodjanak kezükkel és lábuk­
kal. A z észak-koreaiak az orvosi kezelések során legtöbb esetben
higgadtan viselik a fájdalmakat. „Nem olyanok, mint a dél-koreaiak,
akik csekélységek miatt is sikoltoznak és kiabálnak1’ - mondta Kim
doktornő.
Minden hiányossága ellenére az észak-koreai egészségügyi rend­
szer jobb ellátást tudott biztosítani a lakosság számára a kommu­
nizmust megelőző időkhöz képest. A jog az „általános és ingyenes
orvosi ellátásra... a dolgozó emberek egészségének javítása érdeké­
ben” ténylegesen megtalálható az észak-koreai alkotmány szövegé­
ben. Kim doktornő büszke volt, hogy az egészségügyi ellátás részese
lehetett, és elégtételt jelentett számára a szolgálat, amit a betege­
inek nyújtani tudott. A z 1990-es évek elejére a rendszer hiányos­
ságai kezdtek egyre nyilvánvalóbbá válni. A z orvosi berendezések
legtöbbje elöregedett vagy elromlott, és lehetetlen volt hozzájutni

- 137 -
cserealkatrészekhez, mivel a kommunista blokk országaiban a gyára­
kat, ahol ezek is készültek, addigra már privatizálták. A cshongdzsi-
ni gyógyszergyár csökkentette termelését az alapanyagok és az
elektromos áram hiánya miatt. Ahhoz túl kevés volt a pénz, hogy
külföldről hozzanak be orvosságokat. A táska, amelyet Kim dok­
tornő körútjai során magával hordozott, lassan egyre könnyebb lett,
egészen addig, amíg a sztetoszkópján kívül nem maradt már benne
semmi más. Annyit tehetett, hogy felírta a recepteket, és reményke­
dett, hogy a páciensnek vannak kapcsolatai Kínában vagy Japánban,
vagy esetleg sok pénze megvenni a készítményeket a feketepiacon.
Kim doktornő frusztrációja nyilvánosan is felszínre tört, amikor
1993-ban először került komolyabb összetűzésbe a kórház veze­
tésével. Arra kérték, hogy kezeljen egy huszonhét éves férfit, akit
gazdasági bűncselekmény miatt ítéltek el - vagyis magáncélú üzle­
telést folytatott. A hétéves időszakból három évet már letöltött, mi­
előtt a börtönből kórházba szállították volna. Testét kék-zöld foltok
borították, vészesen alultáplált volt, bordái kiálltak mellkasából. He­
veny hörghuruttól szenvedett, ezért Kim doktornő antibiotikumot
akart adni neki.. Azonban főnöke keresztülhúzta döntését.
- O egy fegyenc. Tartsuk meg az antibiotikumot valaki másnak!
- mondta.
Kim doktornő feldühödött. - Be lett utalva a kórházba. A páciens
az páciens. Meg tudjuk menteni, éneikül pedig meg fog halni - vá­
gott vissza.
Működésbe lépett mániákus énje. Kim doktornő nem hagyta az
ügyet annyiban, és napokig vitatkozott. A haldokló férfit kezelés
nélkül bocsátották cl a kórházból. Kim doktornő naponta kétszer
elment a házához, de a betege egyre soványabb és levertebb lett, és
folyton azt hangoztatta, hogy: „Nem érdemiem meg, hogy éljek.”
Nem sokkal később öngyilkosságot követett el. Kim doktornő meg
volt győződve, hogy ő és a kórház a felelősek a férfi haláláért. A fe­
szültség főnökével szemben továbbra is megmaradt, később kérte az

138 -
áthelyezését a gyermekgyógyászatra, ahol úgy gondolta, tennivalói­
nak kevesebb köze lesz a politikához*
Ezzel párhuzamosan Kim doktornő magánélete is romokban he­
vert. A szerelem sohasem tudott lépést tartani szakmai sikereivel;
munkamániás természete és maximalizmusa védekezésre késztette
a férfiakat. Egy évvel az után, hogy elkezdett teljes munkaidőben
dolgozni, szakított vele az a férfi, akit az egyetem óta rajongva imá­
dott. Teljesen el volt keseredve. Megkérte egyik barátját, hogy hozza
Össze őt valakivel, és már a második találkozás alkalmával eljegyez­
ték egymást. A férje ugy anannyi idős volt, mint ő - huszonhat éves
- és még mindig az egyetem első évfolyamára járt, mivel korábban
a katonaságnál teljesített szolgálatot. Mivel Kim doktornő már dol­
gozott, úgy képzelte, hogy amíg férje le nem diplomázik, meg tud­
nak élni az ő fizetéséből is*
- Megsérted a büszkeségét - figyelmeztette Kim doktornőt édes­
anyja, Egy orvosnő hozzámenjen egy egyetemista fiúhoz? - A férfi­
ak nem szeretik, ha az asszonyuk több pénzt keres náluk*
Kim doktornő a nászéjszakán ébredt rá, hogy rettenetes hibát kö­
vetett el, de szinte azonnal teherbe is esett, és így nem hagyhatta el
a férjét. A szülés után várt még néhány hónapot, ez idő alatt anya-
tejjel táplálta csecsemő kisfiát, majd elköltözött férje lakásából, és
visszament a szüleihez. A baba Kim férjének családjánál maradt a
koreai hagyományoknak megfelelően, ugyanis helyi szokás szerint
válás esetén a gyermek az apai nagyszülők felügyelete alá kerül.
Házasságában valóban magasabb jövedelme okozta a feszültsé­
get, a legnagyobb megaláztatást pedig az jelentette, hogy a fizetésé­
ből nem maradt meg semmi* 186 vont keresett egy hónapban, ami
hivatalos árfolyamon 80 dollárnak felelt meg, vagyis háromszorosa
volt egy egyszerű munkás bérének. Ebből a pénzből kellett eltar­
tania férjét, nyugdíjas szüleit, valamint segítenie családos lány test­
véreit. Ahogy elmaradoztak a fizetések, úgy maradoztak el az élel­
miszer adagok is. Ez volt az az időszak, amikor Kim doktornő azon

- 139 -
kapta magát, hogy körtét lop a termelőszövetkezet gyümölcsöséből,
cs a vidéket járja ennivaló urán kutatva. Néha ajándékokat fogadott
el a páciensektől - egy zacskó tésztát vagy néhány cső kukoricát és
ettől rendkívül kínos és kényelmetlen helyzetben érezte magát. Kim
doktornő ismert olyan orvosokat, akik pénzt fogadtak el az orvosi
ellátásért, melynek elvileg ingyenesnek kellett volna lennie, de elha­
tározta, hogy semmi esetre sem fog beállni a sorba. Ennek ellenére
viszont éhes volt.
Korábbi életének reményei huszonnyolc éves korára kiábrándult­
ságba fordultak át. Túl volt egy váláson, szüleivel élt, és elvesztette a
gyereke feletti felügyelet jogát. Keményebben dolgozott, mint vala­
ha, és kevesebb viszonzást kapott érte, mint előtte bármikor. Éhes
volt és kimerült, elszegényedett és senkitől nem kapott szeretetet.
Ilyen boldogtalan körülmények között élt Kim doktornő a Kim ír
Szén halálát megelőző egy évben.

A többi észak - koreaihoz hasonlóan Kim doktornő is a déli

rendkívüli híradóból értesült Kim Ír Szén haláláról. Éppen akkor
érkezett vissza a kórházba, miután egy speciális klinikára kísérte el
egyik tífuszos betegét. Belépve az előcsarnokba azt látta, hogy az
orvosok, a személyzet cs a betegek zokognak az intézmény egyetlen
televíziója előtt.
Gyalog tette meg a negyvenperces utat a város legnagyobb sport­
stadionja mögött található lakásáig, közben annyira zokogott, hogy
alig látta a lábait és a járdát. Apja otthon volt és aludt, lánya érkezé­
sekor a léptek zajára felébredt és felült az ágyában.
- M i a baj? Meghalt valamelyik beteged? - kérdezte ijedten. Tud­
ta, hogy lányát mennyire megviseli, ha a betegeivel történik valami.
Kim doktornő apja karjaiba omlott. Soha nem sírt annyit, még
akkor sem, amikor barátja otthagyta, vagy amikor felbomlott a há­
zassága, és gyermekét elvették tőle, vagy amikor apját szélütés érte.
A zok olyan sorscsapások voltak, amelyekre az életben mindenkinek
fel kell készülnie. Annak ellenére, hogy orvosként tisztában volt az

140
emberi test törékenységével és halandó mivoltával, Kim doktornő
sohasem gondolta, hogy mindezek érvényesek magára Kim ír Szén­
re is.
A kollégái ugyanígy éreztek. Miközben a kórház sötét folyosóján
dolgoztak egész éjszaka, sorra gyártották az összeesküvés-elmélete­
ket. A z egyik feltételezés szerint Kim ír Szent az amerikai háborús
provokátorok gyilkoltatták meg, akik szabotálni akarták a közelgő
találkozót a dél-koreai államfővel, Kim Jong Számmal - az egyik
örökzöld észak-koreai propagandatéma az volt, hogy a Koreai-fél­
szigetet az Egyesült Állam ok tartja megosztottságban.
A Kim ír Szén halála utáni első napok nagy felfordulást okoztak.
A z átélt sokk és a kialvatlanság miatt Kim doktornőnek időbe telt,
hogy észrevegye a saját otthonában kialakuló válságot. Apja jobban
el volt keseredve, mint valaha, amióta betegsége arra kényszerítet­
te, hogy nyugdíjba vonuljon, A Nagy Vezér halála több volt, mint
amennyit el tudott viselni. Egész nap ágyban maradt, és az ételt is
visszautasította.
- Ha egy Kim ír Szénhez hasonló nagyszerű ember meghalhat,
akkor miért kellene egy hozzám hasonló semmirekellőnek élnie, és
saját magára pazarolnia az ennivalót? - siránkozott.
Kim doktornő megpróbálta jobb belátásra téríteni. Hízelgett, ki­
abált, végül fenyegetőzött.
- Ha te nem eszel, nem eszem én sem. Együtt fogunk meghalni
- mondta neki. Anyja is éhségsztrájkkal fenyegetett. Kim doktornő
elhozta hozzá a Munkapárt titkárát a kórházból, hátha sikerül a lel­
kére beszélnie. Apja szervezetét erősítendő intravénás táplálással is
próbálkozott.
Apja elkezdett félrebeszélni. Hol dicsérte Kim ír Szent, hol pe­
dig kirohanásokat intézett ellene. Egyik nap azt mondta, hogy
olyan nagy benne a Generalisszimusz iránti szeretet, hogy nem is
tud élni nélküle, az azt követő napon pedig azt suttogta, hogy Kim
ír Szén halandó volta világos bizonyítéka az észak-koreai rendszer
kudarcának. Megkérte lányát, hogy hozzon neki papírt a kórházból.

^ 141 ***
Minden erejét megfeszítve megpróbált felülni az ágyban, hogy egy
rövid levelet írhasson:

Utolsófeladatom a Munkapárt tagjaként, hogy szívesfigyelm ük­

be ajánljam lányomat munkám folytatására. Legyenek szívesek a
p á rt számára j ó és odaadó dolgozót nevelni belőle .

A levelet odaadta Kim doktornőnek, és megkérte, kézbesítse a

kórház párttitkárának. Utána fogott egy másik papírlapot. Erre fel­
vázolt valamit, ami úgy nézett ki, mint egy tekervényes piramis, ahol
az egyes lépcsőfokokat nevek és számok helyettesítették. Úgy tűnt,
mintha egy elmebajos firkálmánya lenne. Kim doktornő már arra
gyanakodott, hogy apja a maradék eszét is elvesztette.
Apja kezével intett neki, hogy üljön le mellé. Bárhogy is próbál­
kozott, hangja suttogás volt csupán.
- Ezek a Kínában élő rokonaink. Ök segíteni fognak neked -
mondta.
Egy családfa volt. Kim doktornő nagyon megdöbbent. Lehetsé­
ges lenne, hogy az apja arra biztatja, hogy hagyja cl hazáját és szök­
jön Kínába? A lojális apa, aki maga is megszökött Kínából, és fiatal­
korában személyesen tanítgatta őt a Kim ír Szén iránti szeretetre?
Lehet, hogy apja valójában áruló? Első felindultságában Kim dok­
tornő össze akarta tépni az irományt, végül azonban képtelen volt
megsemmisíteni apja utolsó szavait. Elővett egy lakattal és kulccsal
ellátott kis fémdobozt, melyet még gyerekkorából őrzött meg.
Apja feljegyzését összehajtogatta, és bezárta a dobozba.

K im I r S zent egy föld alatti mauzóleumban helyezték végső nyu­

galomra, testét bebalzsamozták, és kiállították a Lenin 1924-ben
bekövetkezett halálakor kialakult kommunista hagyománynak meg­
felelően. A z észak-koreai kormány részletekbe menően kidolgozott
temetési szertartást rendezett, amely július 19-én és 20-án két na­
pon keresztül tartott. A phenjani rádió jelentése szerint kétmillió

142
ember vett részt a megemlékezésen, ahol Kim ír Szén koporsóját
egy Cadillac tetejére helyezve szállították végig a városon, amelyet
díszlépésben menetelő katonák és zenei kíséret, valamint a vezető
óriási képeivel és virágkoszorúkkal díszített limuzinok hosszú osz­
lopa követett. A járművek százaiból álló menet a Kim ír Szén tér­
ről indult, elhaladt a Kim ír Szén Egyetem előtt, elhagyta a har­
minc méter magas Kim ír Szen-szobrot (ez a legnagyobb az or­
szágban), és a Forradalmi Diadalívnél fejeződött be, ami a párizsi
Arc de Triomphe másolata, csak nagyobb méretben. A következő
napon volt a gyászszertartás. A déli harangszóval egy időben szerte
az országban megszólaltak a szirénák, mozdonyok fütyültek, hajók
kürtőitek, míg az emberek három percen keresztül vigyázzban álltak.
A gyászidőszak ezzel véget ért. A nemzet számára elérkezett az idő,
hogy visszatérjen a munkához.
Kim doktornőnek épp elég lehetősége volt arra, hogy a bánatát
munkába temesse. Apja alig több mint egy héttel Kim ír Szén te­
metése után halt meg, ezért nem sok kedve volt éjszakára hazamen­
ni, így még több időt töltött munkával. A meleghullám nem akart
alábbhagyni, a korábban kitört tífuszos megbetegedések járványos
méreteket öltöttek. Cshongdzsin mindig is vonzotta a járványokat
a koreai háború után sebtében újjáépített csatornahálózata miatt,
amely a szennyvizet azokba a patakokba vezette, amelyeket az asz-
szonyok mosásra is gyakran használtak. A z akadozó áramellátás mi­
att a csapvízellátás kiszámíthatatlanná vált, az áram- és vízszolgál­
tatás általában egy-egy órányit működött reggel és este. A z emberek
otthon a víz tárolására nagy dézsákat használtak (csak keveseknek
volt fürdőkádja), amelyek könnyen válhattak a kórokozók meleg­
ágyává. Senkinek nem volt szappanja. A tífuszt egyszerűen lehetett
volna gyógyítani antibiotikumokkal, de 1994-re ezek szinte teljesen
elérhetetlenné váltak az országban.
A z 1994-cs forró nyárra szokatlanul hideg tél következett, a he­
gyekben a hőmérséklet néha a mínusz 37 °C-ot is elérte. A követ­
kező nyár bőséges esővel köszöntött be, ami miatt a rizsföldeket

143 ^
 elöntötte a víz. Ez lehetőséget biztosított az észak-koreai kormány­
nak, hogy tekintélyét megőrizze, amikor is első alkalommal nyilvá­
nosan elismerte, hogy tényleg élelmiszerhiánnyal küszködnek. A z
ENSZ segélyezési csoportja, amelynek 1995 szeptemberében enge­
délyezték a látogatást, azt a hírt kapta, hogy az áradások 15 milli­
árd dollár értékű pusztítást okoztak, és 5,2 millió embert érintenek;
96 348 lakás megrongálódott, emiatt 500 000 ember vált otthonta­
lanná; továbbá megsemmisült 1,9 millió tonna gabona is.
A gyermekgyógyászati osztályon Kim doktornő azt vette észre,
hogy a betegek kezdenek különös tünetekkel jelentkezni Azok a
gyerekek, akiket kezelt, és a 80-as évek végén vagy a 90-es évek ele­
jén születtek, meglepően kicsik voltak, még annál is kisebbek, mint
amilyen ő volt legalacsonyabb tanulóként az általános iskolában.
A felkarjuk olyannyira sovány volt, hogy hüvelykujjával és muta­
tóujjával könnyedén körbeérte. Gyenge volt az izomzatúk is. A z
ilyen fajta tünetegyüttest sorvadásos betegségnek hívják, és akkor
alakul ki, amikor az éhező test felemészti saját izomszövetét. A gye­
rekek olyan súlyos székrekedéssel érkeztek, hogy összegörnyedve si­
koltoztak a fájdalomtól.
A z ennivalóval volt a gond. A háziasszonyok elkezdtek vadnövé­
nyeket cs füveket szedni, és hozzáadni a levesekhez, hogy valameny-
nyire a zöldség illúzióját keltsék. Rizs helyett egyre gyakrabban volt
megint kukorica az alapellátmány, de az emberek a levelet, a csuhét,
a szárat és a kukoricacsutkát is hozzáfőzték, hogy minél többet ki­
hozzanak belőle. Ez rendben is lett volna a felnőttek számára, de a
gyerekek érzékeny gyomra nem volt képes megemészteni. A kór­
házban az orvosok megbeszélték maguk között a problémát, és az
anyukáknak egy főzési eljárást érintő megoldást javasoltak. - Ha fii­
vet vagy fakérget használnak, egészen apróra kell őrölni, és aztán jó
hosszú ideig főzni, egészen addig, míg puha és könnyen ehető nem
lesz - magyarázta Kim doktornő.
A z idősebb gyerekek és felnőttek körében megfigyelhető volt egy
másik új, különös jelenség. A betegek keze, a kulcscsontok környéke,

144 -
és a szemük környéke tele volt fénylő kiütésekkel, mintha csak nyak­
láncot vagy szemüveget viselnének. Emiatt néha „szemüvegbeteg­
ségnek” is nevezték a tünetegyüttest. Valójában a pcllagra volt, és az
éhezés következtében lecsökkent niacinhiány okozta, ami gyakran
látható olyan embereken, akik csak kukoricát esznek.
A gyerekeket legtöbbször megfázás, köhögés vagy hasmenés mi­
att hozták be, és aztán hirtelen meghaltak. A szegényes étrend le­
gyengítette ellenálló képességüket. Még ha volt is antibiotikum a
kórházban, szervezetük túl erőtlen volt, hogy azokat alkalmazni
lehessen, A csecsemők voltak a legrosszabb helyzetben. A z anyák,
akik maguk is alultápláltsággal küszködtek, nem tudtak a gyermek
etetéséhez elég anyatejet termelni. Babatápszer nem létezett, a tej
is ritkaságszámba ment. A régi időkben a kevés tejjel rendelkező
anyák főtt rizsből készült kását hígítottak fel vízzel, és azt használ­
ták; most viszont legtöbbjük a rizst sem engedhette meg magának.
Es ott voltak azok a gyerekek, akik enyhe gyengélkedésen kívül
semmiféle diagnosztizálható tünetet nem mutattak. Arcuk fakónak
vagy enyhén kékesszürkének látszott, bőrük pedig papírszerűnek és
rugalmatlannak. Néhányuknak meg volt duzzadva a hasa, viszont
más esetekben egyáltalán nem lehetett semmi különöset észrevenni.
- Nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Egyszerűen nem tu­
dom elhallgattatni, folyamatosan sír - mondták az anyák Kim dok­
tornőnek.
Együtt érzőén bólogatott, világosan felismerve a helyzetet, vi­
szont nem talált szavakat ahhoz, amit mondani szeretett volna.
Hogy mondja meg egy anyának, hogy a gyerekének több ételre van
szüksége, amikor már semmi nincs, amivel megetethetné?
Kitöltötte az űrlapot, amellyel a gyermeket felvette a kórház­
ba, miközben tisztában volt vele, hogy ezt a helyzetet semmiféle
gyógymóddal nem lehet orvosolni. A kórházban sem volt élelmi­
szer. Ahogy körútja során végigjárt a gyermekosztályon, szemével
minden gyerek őt követte. M ikor hátat fordított nekik, a fehér kö­
penyén keresztül is érezte tűnődő tekintetüket, miközben ő maga

* 145 -
azon töprengett, hogy vajon tudna-e enyhíteni fájdalmaikon. De
hamarosan rájött, hogy nem.
- Vádló szemekkel néztek rám. Még a négyévesek is tudták, hogy
halálukon vannak, és hogy én nem teszek semmit a megmentésü­
kért - mesélte nekem Kim doktornő évekkel azután. - Mindössze
annyit tudtam később tenni, hogy kis testük fölött együtt sírtam az
édesanyjukkal.
Kim doktornő nem volt elég ideig orvos ahhoz, hogy felépítsen
maga körül egy védőfalat, ami elszigetelhetné őt a körülötte lévők
szenvedéseitől. A gyermekek fájdalma az ő fájdalma is volt egyben.
Am ikor néhány évvel később megkérdeztem, hogy emlékszik-e még
valakire azok közül a gyermekek közül, akik akkor haltak meg, ami­
kor ő volt ügyeletes, határozottan így válaszolt: - Mindegyikükre
emlékszem.
A z évek előrehaladtával a kórház egyre kevesebbet tudott nyúj­
tani. A kazán leállt a pincében, miután elfogyott a szén, amivel tü­
zelni lehetett volna, így az intézményben megszűnt a fűtés. Amikor
a vízellátás is abbamaradt, a padlót sem lehetett rendesen felmosni.
Még világos nappal is olyan sötét volt az épületek belsejében, hogy
az orvosoknak ablak mellett kellett megírni a jelentésüket. A bete­
gek maguk szállították be az ennivalót és a takarókat. Mivel szűké­
ben voltak a kötszereknek, az ágyneműt hasogatták fel erre a célra.
A kórház intravénás infúziót meg elő tudott állítani, de hozzá a pa­
lackok már nem álltak rendelkezésre. Ezt a betegeknek kellet behoz­
ni saját használatra, és erre általában a legkedveltebb cshongdzsini
sör, a Rakvon, vagyis a „Paradicsom” üvegeit használták.
„Behoztak egy sörösüveget, és kaptak egy infúziós palackot Ha
két sörösüveget hoztak be, két infúziós palackot kaptak - mond­
ta Kim doktornő. - Túlságosan kellemetlen beismerni, de a helyzet
alapvetően ez volt.”
Végül a kórház teljesen kiürült, mert az emberek többé nem szál­
lították be beteg szeretteiket. M i értelme lett volna még ezzel is
foglalkozni?

- 146 —
K im I r S zén halála , ami azt illeti, nem sokat változtatott az or­
szág állapotán. Kim Dzsong II az apja halála előtti utolsó évtizedben
fokozatosan vette át a hatalmat. A gazdaság elkerülhetetlen össze­
omlása már évekkel korábban elkezdődött, a rendszer ugyanis fenn­
tarthatatlan volt. Észak-Korea Nagy Vezére azonban kényelmes
időpontot választott az elhalálozásra, olyat, ami örökségének fényét
megóvta attól, hogy az elkövetkező évek katasztrofális eseményei
elhomályosítsák. Ha csak egy nappal is tovább élt volna, az észak­
koreaiak ma nem tudnának nosztalgiával emlékezni arra a viszony­
lagos jólétre, amelyben a Nagy Vezér élere folyamán volt szeren­
cséjük élni. Halála egybeesett a kommunista álom utolsó sóhajával.
19 9 5 -re Észak-Korea gazdasága ugyanolyan hullamerev állapot­
ba került, mint a Nagy Vezér teste. A z egy főre eső G D P drasztiku­
san zuhant az 1991-ben mért 2460 dollárról 719 dollárra 1995-ben.
Észak-Korea áruexportja 2 milliárd dollárról leesett 800 millióra,
A gazdaság egy organizmushoz hasonlóan omlik össze, ahogy egy
élőlény is lassan leépül, és végül elpusztul.
Cshongdzsinban a vízpart mentén meredező ormótlan gyárépü­
letek rozsdás falként húzódtak végig, és egymás mellett álló kémé­
nyeikkel egy börtön rácsaira emlékeztették a szemlélődőt. A leg­
beszédesebbek a kémények voltak. A legtöbb napon csak néhány
kazán ontotta a füstöt. M eglehetett számolni a különálló füstfelhő­
ket - egy, kettő, legfeljebb három —, és érezhető volt, hogy hogyan
hal el lassan a város szívverése. A gyárak főbejáratánál a kapukra
láncot tettek, és lelakatolták azokat - azaz csak akkor, ha a lakato­
kat még nem lopták cl a tolvajok, akik már korábban leszereltek és
elvitték a gépeket.
Közvetlenül az ipari körzeten túl, északon, a kikötő kihalt mó­
lójánál a hullámok csendesen nyaldosták az oszlopokat. A japán és
szovjet teherszállító hajók, amelyek korábban rendszeresen jártak
ide felvenni az üzemekben gyártott acéllemezeket, nem jöttek töb­
bé. Már csak az észak-koreai flotta rozsdásodó halászbárkái jártak

^ 147 ^*
erre* A kikötő felett, az egyik szírien hatalmas betűk kürtölték vi­
lággá, hogy KIM DZSON G IL TÁBORNOK, A 21 * SZ Á Z A D
C SILLA G A , de még ezek is mintha belevesztek volna a tájba. A z üt
menti piros propagandafeliratokat évek óta nem festették újra, azok
színüket vesztve kiégett rózsaszínre fakultak.
Cshongdzsin, Eszak-Korea egyik legszennyezettebb városa új,
határozott és csendes szépséget öltött magára. Ősszel és télen az
északkelet-ázsiai száraz évszakban a kék ég élénken ragyogott.
A vasművekből származó csípős kénszag eltűnt, lehetővé téve, hogy
az emberek még egyszer újra érezzék a tenger illatát. Nyáron mály­
varózsa futotta be a betonfalak tövét. Még a szemét is eltűnt. Nem
mintha az észak-koreaiaknak sok szemetük lett volna - soha nem
volt semmiből annyi, hogy el kellett volna dobni belőle —, de a gaz-
dasági élet stagnálásával együtt eltűntek a civilizáció bomlástermé­
kei is. Nem sodort a szél műanyag zacskókat vagy cukorkás papí­
rokat, és üdítős palackok sem lebegtek a kikötő vizében. Ha valaki
eltaposott egy csikket a járdán, másvalaki odament felvenni, hogy
kiszedje belőle a maradék dohányt, és újat sodorjon újságpapírból.
 8. fejezet

TANGÓHARMONIKA ÉS ISKOLATÁBLA

Harmonikaóra Phenjanban, 2005.

im I r Szén h a l á l aM i Rannalt el kellett halasztani a

m ia t t

K zenevizsgáját, ezért 1994 ősze előtt nem sikerült diplomát sze­

reznie. Elég szerencsétlen időzítés volt ez egy tanári karrier kezdeté­
hez - de egyébként bármi máshoz is. Mi Ran készségesen visszaköl­
tözött szülei otthonába, mert Cshongdzsinban az élelmiszer-ellá­
tás végképp elakadt, A tanítói kinevezését lakhelyéhez közeli helyre
kérte, és szerencséjére a szenggirjongi bányák környékére küldték,
vagyis oda, ahol az apja is dolgozott, A bányák a Kjongszongból

■- 149 ^
Cshongdzsinba haladó út mentén három kilométerre északra fe­
küdtek a tejeskávészínű hegyek között M i Ran szülei fellélegeztek,
hogy lányukat újra maguk mellett tudhatták, és megnyugtatta őket
az a tudat, hogy megfelelően eszik. Koreában egyedülálló felnőt­
tek, főleg a nők számára társadalmilag elfogadott, hogy szüleikkel
együtt élnek. Segíthetett a ház körüli munkákban, és apja sem ma­
radt egyedül, ugyanis azokban a napokban már alig járt be dolgozni
a bányába. Miután két nővére megházasodott, és öccse tanítóképző
főiskolára járt, a harmonikaház két szobája nagyon üresnek tűnt.
A z óvoda gyalog körülbelül negyvenöt percre volt az otthonától,
és majdnem pontosan úgy nézett ki, mint ahol a gyakorlata alatt
tanított Cshongdzsinban. Egy földszintes betonépület adott helyet
az intézménynek, és akár lehangolónak is tűnhetett volna, ha a kör­
befutó kerítést nem festették volna tele színes napraforgókkal, és a
bejárati boltív fölé nem lett volna kiírva a jelmondat, hogy: „Bol­
dogok vagyunk,” A z udvar fele vezető úton volt néhány régi játszó­
téri felszerelés - hintaállvány törött faülőkével, csúszda, mászókák.
A termeket egyformán alakították ki, mint a többit, a tábla fölött
Kim ír Szén és Kim Dzsong II, apa és fia kepei lógtak. A nehéz
kétszemélyes padokat fémvázra szerelt deszkákból készítették, a fa­
részek már megkoptak a sok használattól. A terem egyik felén az
ablakok alatt összehajtott matracok voltak leterítve a délutáni alvás­
hoz. A másik oldalon volt egy nagy könyvesszekrény néhány könyv­
vel, többségük szinte olvashatatlan állapotban, ugyanis túl sok idő
telt cl azóta, amióta az eredetiekről lemásolták őket, és már csak a
szürke szín különböző árnyalatait lehetett látni rajtuk. Könyvekből
és papírból mindig nagy volt a hiány, a lelkes anyáknak kézzel kellett
másolni a tankönyveket, ha azt akarták, hogy gyerekeik otthon is
tanuljanak,
A z óvodák közötti különbség magukon a diákokon is egyértel­
műen megfigyelhető volt: a falusi gyerekek szemmel láthatóan sze­
gényebbek voltak városi társaiknál. A z óvodások még nem viseltek
egyenruhát, helyette kézi készítésű, tarkabarka ruhákban jártak, és

^ 150 ^
ezekből is gyakran több rétegnyit hordtak, mert az óvodában alig
volt fűtés. M i Ránt meglepte, hogy a gyerekek mennyire rongyosak*
Am ikor levette felsőruhájukat, az egyes rétegeket egyenként kellett
lehámozni róluk, míg végül a hosszas procedúra után elő nem ke­
rült apró testük. Ha megfogta kezüket, a kis babujjak ökölbe szo­
rultak, és csupán akkorának látszottak, mint egy dió* Ezek az öt-hat
éves gyerekek nem tűntek idősebbnek három-négy évesnél. Akik
Cshongdzsinban jártak hozzá, azoknak a szülei gyári munkások és
irodai dolgozók voltak; a mostaniaknak viszont bányászok. M i Ran
megértette, hogy noha a városi élelmiszer-ellátás is számos problé­
mával küszködött, a bányákban dolgozók helyzete sokkal rosszabb
volt. Régebben a bányászok ellátmányukban extra adagot kaptak -
naponta 900 grammot, szemben az átlag munkások 700 grammjával
- , nehéz fizikai munkájuk elismeréseként* Most, hogy Szenggirjong
környékén az év legnagyobb részében mind a kaolin-, mind a szén­
bányák be voltak zárva, a bányászok élei mi szer adagját is lecsökken­
tették. M i Ran azon tűnődött, hogy néhány gyerek csak a kantin
ál tal biztosított ingyenes ebéd miatt jár az óvodába, vagyis a sóból és
szárított levelekből készült híg leves kedvéért, amit a főiskola kollé­
giumában is kapott*
Mindezek ellenére M i Ran nagy lelkesedéssel fordult új munkája
felé. Óvónőnek lenni, vagyis a tanult és tiszteletben álló osztályhoz
tartozni, nagy előrelépést jelentett egy bányász lányának, nem is be­
szélve olyasvalaki számára, akinek a családja a társadalom legala­
csonyabb rétegéből származik. Alig várta, hogy reggelente felkeljen,
és magára vegye fehér blúzát, amit egész éjjel matraca alatt tartott,
hogy a gyűrődések eltűnjenek róla*
A nap az óvodában minden reggel 8:00-kor kezdődött. M i Ran
magára öltötte leghuncutabb mosolyát, és azzal köszöntötte a te­
rembe bevonuló gyerekeket. Amikor elfoglalták kijelölt helyüket,
M i Ran elővette tangóharmonikáját. Minden óvónőnek tudnia kel­
lett harmonikán játszani - ez volt az utolsó vizsgájuk a diplomá­
zás előtt. Gyakran emlegették a „nép hangszeredként, mert elég

- 151
könnyen szállítható volt ahhoz, hogy menetelés közben magukkal
vigyék az építkezésekre vagy a földekre egy önként vállalt nehéz
munkanap során - és a harmonikán felhangzó lelkesítő induló jól
jött, ha mezőgazdasági vagy építkezési munkák alatt a munkások
ösztönzésére volt szükség. A z osztályteremben az óvónők gyakran
énekelték, hogy Nincs m it irigyelnünk a világtól\ ami egyszerű dalla­
mával épp annyira volt ismerős az észak-koreai gyerekek számára,
mint nekünk a Süssf e l nap.
M i Ran már iskolás korában is énekelte ezt a dalt, szövegét kí­
vülről tudta:

M i atyánk , nincs mit irigyelnünk a világtól\

Otthonunkat körüllengi a Munkapárt szelleme ,
M i mindannyian egymás bátyját és nővérei vagyunk,
M ég ha a tűz tengere is közelítfelénk, a kedves gyerekeknek
Nem kell aggódniuk,
A mi atyánk itt van velünk.
Nincs mit irigyelnünk a világtól

M i Ran nem volt megáldva olyan zenei tehetséggel, mint nővére,

M i Hi - ez leginkább Dzsun Szangot érintette mélyen, aki gyak­
ran ráncolta össze homlokát, miközben a lány éneklését hallgatta.
A kis tanítványok viszont kevésbé voltak válogatósak. Amikor éne­
kelt nekik, boldogan emelték fel sugárzó arcukat. Csodálták őt, és a
lelkesedését lelkesedéssel viszonozták. M i Ran mindig is bánkódott,
amiért öccse életkorban olyan közel van hozzá, és emiatt inkább ve-
tclytársat látott benne, mintsem kistestvért, akit tanítgathatna, vagy
rendre utasíthatna. Szerette a munkáját. Am i a tananyag tartalmát
illeti, nem sokat foglalkozott annak eldöntésével, hogy az jó-e vagy
rossz. Egyszerűen nem jutott eszébe, hogy az oktatás lehetne más­
milyen is.
A z 1977-ben megjelent Tézisek a szocialista nevelésről című mű­
vében Kim Ír Szén azt írja: „Az emberek tudományos és technikai

152 —■
nevelése, valamint fizikai megerősítése csak akkor lesz sikeres, ha
szilárd politikai és ideológiai oktatási alapokon nyugszik.”M ivel M i
Ran kis tanítványai még nem tudtak olvasni a Nagy Vezér terje-
delmes műveiből (nevéhez több mint egy tucat könyv fűződik, míg
Kim Dzsong Ilóhez még egy tucat), ezért nekik hangosan olvasott
fel fejezeteket. Utána arra biztatta a gyerekeket, hogy a fontos ré­
szeket kórusban mondják utána. Egy aranyos kislány vagy kisfiú,
aki Kim ír Szén mondásait idézi gyermeki, magas hangján, csak
mosolyt csalhat a felnőttek arcára. A z ideológiai képzés után az óra
ismerős témákkal folytatódott, de a Nagy Vezér soha nem távolo­
dott el túlságosan a gyerekek gondolatvilágától. Akár matemati­
kával, természettudománnyal, akár olvasással, zenével vagy rajzzal
foglalkoztak, a gyerekeknek azt tanították, hogy tiszteljék vezetőiket
és gyűlöljék ellenségüket. Például az elsős matematikakönyv a kö­
vetkező példákat tartalmazta:
„Nyolc fiú és kilenc lány Kim ír Szent dicsőítő himnuszt énekel.
Hány gyermek énekel összesen?”
„Egy lány hírnökként tevékenykedik honvédő csapataink számá­
ra a japán megszállás elleni háború során. A kosarában üzeneteket
visz, benne öt almával, viszont az ellenőrzőponton megállítja egy ja ­
pán katona, és elveszi két almáját. Hány almája maradt?”
„A Koreai Néphadsereg három katonája megöl harminc amerikai
katonát. Hány amerikai katonát öltek meg egyenként, ha mindegyi­
kük ugyanannyi ellenséges katonát ölt meg?”
Egy 2003-ban kiadott olvasókönyv a következő verset tartalmaz­
za, címe: H ová megyünk?

H ová mentünk?
Az erdőbe mentünk.
H ová megyünk?
A hegyeken túlra megyünk.
M itfogunk csinálni?
Megöljük a japán katonákat
 A z énekórán tanított egyik dal a Lődd le a jenki kutyákat!:

A mi ellenségeink a jenk i kutyák,

Akik megpróbálják elvenni gyönyörű hazánkat.
A saját kezemmel készítettfegyverekkel
Fogom lelőni őket. BUMM\ BUMM\ BUMM

A z olvasókönyvek tele voltak megvert, szuronnyal leszúrt, meg­

égetett, savval leöntött, kútba dobott gyerekekről szóló történe­
tekkel, és a gonosztevők mindig keresztény misszionáriusok vagy
japán - esetleg amerikai - imperialista kutyák voltak. Egy közismert
olvasókönyvben amerikai közkatonák halálra rugdostak egy fiatal
fiút, amiért az nem volt hajlandó kifényesíteni cipőjüket. Rajzokon
az amerikai katonákat görbe orral ábrázolták, éppúgy, mint a zsidó­
kat a náci Németországban az antiszemita plakátokon.
M i Ran sokat hallott az Egyesült Államok koreai háború alatt
elkövetett rémtetteirol, de tanácstalan volt azzal kapcsolatban, hogy
mennyi az, amit ebből tényleg elhihet. Anyja emlékeiben magas és
jóképű férfiakként éltek az amerikai katonák, akik valamikor végig­
hajtottak falujukon.
- Mindig futottunk utánuk - emlékezett vissza az anyja.
- Utánuk futottatok? Nem menekültetek el előlük?
- Nem, adtak nekünk rágógumit - mondta.
- Úgy érted, hogy nem próbáltak megöln i benneteket? - hallgatta
anyja történeteit hitetlenkedve M i Ran.
Történelemóra keretében a gyerekek kirándulásokra is jártak.
Minden nagyobb általános iskolában el volt különítve egy szoba
a Nagy Vezérről szóló oktatás céljaira, ezt nevezték Kim ír Szén
Kutatóintézetnek. A bányászóvodából a gyerekek elsétáltak a leg­
nagyobb kjongszongi általános iskolába megnézni ezt a különleges
termet, amely egy tiszta cs világos kialakítású, új épületszárnyban
helyezkedett el, és fűtésére is nagyobb gondot fordítottak az isko­
la többi részénél. A Munkapárt időnként villámellenőrzést tartott,

~ 154 -
hogy megbizonyosodjon arról, hogy az iskola gondnokai az em­
lékhelyet tökéletes állapotban tartják. A terem olyan volt, mint egy
szentély Még az óvodások is tudták, hogy amíg a Kim ír Szen-
szobában vannak, nem szabad vihorászni, lökdösődni vagy sugdo-
lózni. Levették cipőjüket, és csendben felsorakoztak. Közelebb lép­
tek Kim ír Szén arcképéhez, háromszor mélyen meghajoltak, és azt
mondták közben: „Köszönjük, Apa.”
A szoba közepén, üvegtető alatt, vitrinben egy makett volt kiál­
lítva, amely a Phenjan közelében felevő Mangjongde falut ábrázolta,
ahol Kim ír Szén született. A gyerekek az üvegen keresztül megpil­
lanthatták a kicsiny zsúp tetős házikót, és megtudták, hogy ez volt
az a hely, ahol a Nagy Vezér szerény körülmények között megszüle­
tett, hazafiak és forradalmárok családjában. A gyerekeknek azt is el­
mondták, hogyan skandált japánellenes jelmondatokat 1919-ben, a
március 1-jei japáncllcncs mozgalomban - nem számít, hogy Kim ír
Szén akkor csak hétéves volt és hogy egykoron miként ostorozta
a vagyonos földbirtokosokat a már ifjú korában lelkes kommunista.
Megismerték, hogyan hagyta el tizenhárom evesen otthonát hazája
felszabadításáért. A szoba falait olajfestmények borították, melye­
ken Kim ír Szén japánéi lenes küzdelmei során tanúsított hőstettei
voltak megörökítve. Észak-koreai szemszögből nézve szinte egy­
magában győzte le a japánokat. A hivatalos történetírás nem beszélt
a Szovjetunióban eltöltött évekről, és Sztálin szerepéről, aki Észak-
Korea vezetőjévé tette.
Ha lehetséges, akkor Kim ír Szén halálában még nagyobb­
nak tűnt, mint amilyen életében volt. Phenjan elrendelte a naptá­
rak megváltoztatását. Ahelyett, hogy Krisztus életét és halálát vet­
ték volna alapul, az észak-koreaiak számára a modern időszámítás
1912-ben, Kim ír Szén születésével kezdődik, vagyis az 1996-os év
a Csucshe 84-nek felel meg. Kim ír Szent később az „örök elnök”
névvel illették, aki lélekben továbbra is uralkodik az ország fölött
az Örök Elet Tornya alatti légkondicionált mauzóleumából. Kim
Dzsong II töltötte be a Munkapárt főtitkára és a Nemzeti Védelmi

^ 155
Bizottság elnöke tisztséget, az utóbbi jelentette a legmagasabb hi­
vatali rangot az országban. Bár semmi kétség nem fért ahhoz, hogy
Kim Dzsong 11 az állam vezetője, az időleges lemondás az államel­
nöki címről apja javára bizonyíthatta gyermeki tiszteletét, és mind­
eközben lehetővé tette számára, hogy apja nevében gyakorolja a ha­
talmat, akit őszintén tiszteltek, és nagyobb volt a népszerűsége is.
1996-ot megelőzően tiltotta a személyét ábrázoló szobrokat, elle­
nezte az arcképeket, és kerülte a nyilvános megjelenéseket is, de apja
halálát követően kultusza egyre magasabbra hágott. Ugyanabban
az évben az Oktatási Minisztérium kiadott egy rendeletet az isko­
lák számára, mely előírta Kim Dzsong II Kutatószobák felállítását
szerte az országban. Éppúgy kellett kinézniük, mint az apja számá­
ra létrehozott szobáknak, kivéve hogy Mangjongde szerény faluja
helyett a Pektu-hegyvidék makettje volt elhelyezve bennük, mely a
kínai-cszak-koreai határ mentén emelkedik, cs ahol a legenda sze­
rint egy kettős szivárvány adott hírt az ifjabb Kim megszületéséről.
A Pektu-hegyvidék jó választás volt: a koreaiak régóta tisztelik egy
mitológiai alak, Tangun szülőhelyeként, aki a legenda szerint egy
istenség és egy nőstény medve fiaként az első koreai királyságot ala­
pította i. e. 2333-ban. Függetlenül attól, hogy orosz források szerint
Kim Dzsong II valójában az orosz Távol-Keleten, Habarovszk mel­
lett született, miközben apja a Vörös Hadseregben harcolt.
A történelem átírása és a mítoszteremtcs meglehetősen könnyű
feladat Észak-Koreában; viszont 1996-ban sokkal nehezebbnek bi­
zonyult a valóságban is felépíteni egy épületet. A Kim Dzsong II-
szobának minőségben hasonlónak kellett lennie az apa szobájához,
de a rendszertelenül üzemelő gyárakat figyelembe véve a tégla, a ce­
ment, az üveg és még a faanyag is hiánycikk volt. A legnehezebben
beszerezhető alapanyag az ablakokhoz szükséges üveg volt, mivel a
cshongdzsini üveggyár már régen bezárt. Akkoriban, ha egy ablak
betört, deszkával vagy műanyaggal fedték le. A z egyetlen hely, ahol
még gyártottak üveget Nampho volt, a Sárga-tenger egyik kikötő­
városa, de az iskolának egyáltalán nem volt pénze üveget vásárolni.

^ 156
A kjongszongi iskolában ezért kiötlőitek egy tervet, A diákok és
a tanárok összegyűjtöttek néhányat a környék híres kerámiái kö­
zül - a bányákból származó kaolinból készítették őket és elvitték
Namphóba, ahol sólepárló üzem működött, A csapat el akarta cse­
rélni a kerámiát sóra, hogy a sót haszonnal eladja, és a bevételből
kifizesse az üveg árát. Ez elsőre meglehetősen körmönfont elképze­
lésnek tűnt, viszont jobb ötlet senkinek nem jutott eszébe. Arra uta­
sították őket, hogy országos kampány keretében saját forrásból épít-
sék meg a Kim Dzsong II-szobát. A z igazgató tanárokat és szülőket
kert fel, hogy csatlakozzanak. Mivel M i Ránt buzgónak és lelemé­
nyesnek ismerték, mindenekelőtt pedig megbízhatónak, természe­
tes volt, hogy őt is elküldték Namphóba.

A mint M i Ran értesült az utazásról, azonnal hozzáfogott a

tervezéshez. Egy térképen titokban utánanézett a vasúti útvona­
laknak. Ahogy sejtette, Nampho a Koreai-félsziget másik oldalán
helyezkedett el, Phenjantól délnyugatra. Bármelyik vonatot is vá­
lasztották, annak mindenképp keresztül kellett haladnia Pheojanon,
és nagy valószínűséggel meg kellett állnia az egyetemek közelében
lévő külvárosi pályaudvaron. Vagyis mindössze néhány kilométerre
lesz attól a helytől, ahol Dzsun Szang tanul!
Kim ír Szén halála óta még a korábbinál is nehezebb volt tarta­
niuk a kapcsolatot. Rég túljutottak azon a kezdeti félénk időszakon,
amikor egvüttlétük több feszélyezett pillanatot szült, mint amennyi
örömet; most már képesek voltak feloldódni egymás társaságában,
hogy élvezzék az egyszerű barátság perceit. A levelek, amelyek kéz­
besítése korábban hetekbe telt, mostanra több hónapos késéssel ér­
keztek, vagy egyáltalán el sem jutottak a címzetthez. A szóbeszéd
szerint a vasúti alkalmazottak elégették a leveleket, hogy a csípős
hideg télben fűteni tudjanak.
A Dzsun Szang hazalátogatásai közötti időszakok is egyre hosz-
szabbak lettek. M i Ran nem szeretett a lakásban üldögélni, és te­
hetetlenül arra várni, hogy hátha egyszer kopogtat a fiú az ajtón

- 157
 és meglepetésszerűen betoppan, esetleg legalább egy levelet küld,
vagy bármi kis jelét mutatja annak, hogy gondol rá. Természeténél
fogva M i Ran nem volt passzív személyiség, korábban is szerette
volna átvenni a kezdeményezést és meglátogatni őt, de Phenjanba
utazási engedélyt szerezni közismerten nehéz dolog volt. A z észak­
koreai kormány korlátozta a látogatásokat, hogy fenntartsák Phen-
jan kirakatváros jellegét. M i Ran ismert egy családot a környéken,
akiket arra kényszerítettek, hogy elköltözzenek Phcnjanból, mert
egyik fiuk törpenövésű volt. A közönséges vidéki emberek Phen­
janba csak csoportos utazás keretében látogathattak el, munkahelyi
közösséggel vagy iskolával. M i Ran is csak egyszer volt korábban
hazája fővárosában, egy tanulmányi kiránduláson. Egyedül meg­
kapni az engedélyt, arra nem lett volna semmi esélye. De ki akarná
megakadályozni őt abban, hogy egy kis időre elhagyja az állomást?
Öten utaztak együtt - két szülő, az iskolaigazgató, egy másik ta­
nár és M i Ran. A z út Namphóba három napig tartott a vasúti pálya
rossz állapota miatt. Ahogy a vonat a síneken zötykölődve megállt
és újra elindult, M i Ran gondolataiba merülve kifelé bámult az ab­
lakon, és azon tűnődött, hogy hogyan is tudna egy kis időre elsza­
kadni a csapattól. Utas társai hamarosan csodálkozni kezdtek, hogy
a fiatal óvónő, aki általában a legelevenebb szokott lenni a társaság­
ban, most miért olyan szótlan és visszahúzódó.
- Ó, tudjátok, családi gondok - mondta. A füllentés újabb ötletet
adott neki, és az egyik hazugságot követte a másik, A visszautazás
során Phenjan közelében leszáll a vonatról, hogy az állomáson talál­
kozzon egyik rokonával. Es majd utána egyedül felszáll a következő
Cshongdzsinba tartó vonatra. Ügy vélte, hogy nem fognak tovább
kérdezősködni, mivel sürgős és személyes ügyről van szó.
Ütitársai megértőén bólogattak, és zavarukban elfordították fejü­
ket, amikor leszállt a vonatról. A zt gondolhatták, hogy azért áll meg
Phenjanban, hogy egy gazdagabb rokontól pénzt kérjen. A z okokat
könnyen el tudták képzelni, mivel Cshongdzsinban már mindenki

*** 158 ^
elszegényedett, különösen a tanárok* M ár egy éve nem kapták meg
a fizetésüket.
Amikor a vonat, amelyen a kollégái utaztak, eltűnt a láthatáron
Cshongdzsin felé, M i Ran csak állt dermedten a peronon* A z állo­
más kísérteties volt, alig lehetett látni valamit, a mozdonyok füstje
azt a kevés fényt is elhomályosította, ami a tetőn át beszűrődött. M i
Ran korábban egyszer sem utazott egyedül. Szinte semmi pénze
nem volt, és nem voltak teljesen rendben az iratai sem. A nála lévő
utazási igazolások teljesen egyértelműen csak az átutazást engedé­
lyezték Phenjanon. Rápillantott az utazók tömegére, akik leszálltak
a vonatról, és beálltak a kijárat irányába vezető szűk sorba, mely­
nek mindkét oldalán egy-egy szolgálatot teljesítő rendőr várakozott.
A z itteni ellenőrzés sokkal szigorúbb, mint Cshongdzsinban, ter­
vezés közben ezt a nehézséget egyáltalán nem vette figyelembe. Ha
észreveszik, hogy megpróbál a nem megfelelő iratokkal átsurranni,
minden bizonnyal letartóztatják. Meg az is lehet, hogy munkatá­
borba küldik. A legjobb esetben is elveszítené óvónői állását —egy
újabb fekete pont az amúgy is alacsony társadalmi osztályban ten­
gődő családja számára.
M i Ran lassan végigsétált a peronon, és megpróbált egy másik
kijáratot keresni a félhomályban. Hátrafordult, és észrevette, hogy
egy egyenruhás férfi figyeli őt.Továbbsétált, majd kis idő múlva még
egyszer visszapillantott. A férfi még mindig figyelte. Rá kellett jön ­
nie, hogy a férfi valójában őt követi. Csak amikor már elég közel
jött hozzá, és megszólította, M i Ran akkor értette meg, hogy azért
nczi őt, mert vonzónak találja. Azt sem vette észre, hogy egyenru­
hája alapján vasúti szerelő volt, nem pedig rendőr. A férfi nagyjából
vele egyidős lehetett, az arca kedves és bizalomkeltő. M i Ran nagy
vonalakban elmesélte milyen nehéz helyzetben van, csak a barátjáról
szóló részt hagyta ki.
- A bátyám az állomás közelében lakik - bökte ki, nem leplezve
szorult állapotát, ami a hazugság ellenére is igaz volt. - Meg szerettem

159 ^
volna látogatni őt, de teljesen elfeledkeztem a papírjaimról. Nagyon
szigorú itt az ellenőrzés?
A vasúti munkás bedőlt az aggódó kislány trükknek. A rakomá­
nyokkal teli ládák között elkísérte az őrizet nélküli teherkijiratig.
A férfi azután megkérdezte, hogy nem találkozhatnának-e még
egyszer. M i Ran egy lapra hirtelen lefirkantott valami kitalált nevet
és címet. Bűnösnek érezte magát. Mindössze egy nap leforgása alatt
annyi csalást követett el, ami egy egész életre elég lenne.

A z egyetem főbejáratánál portaszolgálatot teljesítő diák gya­

nakvó pillantást vetett Mi Ranra, aztán elment megkeresni Dzsun
Szangot. Felajánlott a lánynak egy széket a portásfülkében, amit ő
vonakodva bár, de elfogadott. Megpróbálta kicsit összeszedni ma­
gát, miközben érezte, hogy a kapu mögötti udvarról kíváncsi tekin­
tetek tapadnak rá. Nem akart úgy tűnni, mintha most csinosítaná
ki magát, uralkodott a késztetésen, hogy hátrasimítsa a haját, vagy
megigazítsa a nagy melegben bőréhez tapadt blúzt, A nyár a vége
felé járt, az idő még mindig meleg volt, annak ellenére, hogy a nap
nemrég bukott alá az egyetemi épületsorok mögött. Nézte a jár­
káló fiatalemberek árnyékait, akik vacsorázni menet innen-onnan
feltűntek. A tudományegyetem elméletileg koedukált volt, de a női
hallgatók a campus másik felében laktak, és elég kevesen voltak ah­
hoz, hogy feltűnést okozzanak megjelenésükkel. A z egyik diák be­
dugta fejét a portásfülkébe, és elkezdte ugratni M i Ránt. - Biztos,
hogy a bátyád? Nem a barátod?
M ár szinte besötétedett, amikor észrevette Dzsun Szang alakját
közeledni az udvaron. Egy biciklit tolt maga mellett, pólót és me­
legítőalsót viselt - egyértelmű volt, hogy nem várt látogatót. A háta
mögötti udvaron kigyúlt egy lámpa, így M i Ran nem láthatta a fiú
arckifejezését. Mindössze kiugró arccsontját tudta kivenni, amelyen
mintha meglepett mosoly futott volna át, amikor fele fordult. Dzsun
Szang kezeit a kormányon tartotta - szóba sem jöhetett, hogy

160 —
megölelje a lányt - , de M i Rannak nem volt semmi kétsége afelől,
hogy megjelenése meglehetősen nagy izgalmat váltott ki a fiúból.
Dzsun Szang nevetett. - Nem, nem, nem! Ez nem lehet igaz!
M i Ran valahogy úrrá lett érzésein, nem nevette el magát. - Ügy
alakult, hogy itt jártam, a közelben.
M i Ran és Dzsun Szang ugyanolyan kimért léptekkel hagyták el
az egyetem területét, mint ahogy nemtörődömséget színlelve ott­
hon is sétálni szoktak. M i Ran hallott maguk mögött néhány fiút
Rittyenteni és pisszegni, de neki és Dzsun Szangnak arcizma sem
rándult, és nem is néztek vissza; ilyenkor a legjobb higgadtan vi­
selkedni. Ha az egyetemen valami pletyka terjedne el róluk, az vé­
gül könnyen Dzsun Szang szüleinek a fiilébe juthatna, sőt talán M i
Ran családja is megtudná. Dzsun Szang maga mellett tolta a ket­
tejüket korlátként elválasztó biciklijét, de amint olyan helyre értek,
ahol senki nem láthatta őket, M i Ran felpattant a csomagtartóra -
az elvárt tartózkodó magatartás kedvéért féloldalt ülve —, miközben
Dzsun Szang rálépett a pedálra. Fedetlen alkarja épp csak hozzáért
Dzsun Szang hátához, s így haladtak előre a sötétben. Ezt a fokú
testi intimitást mindig megengedték maguknak.
Dzsun Szang csodálta a lány elszántságát. Rokonainak még az
sem sikerült, hogy utazási engedélyt szerezzenek, és meglátogassák
őt Phenjanban. Amikor egy órával korábban az egyik hallgató jött
szólni neki, hogy a „húga” várja a főbejáratnál, azt gondolta valami
félreértésről lehet szó. Arra még a legvadabb álmaiban sem mert
gondolni, hogy M i Ran esetleg egyszer eljön hozzá vendégségbe.
Mindig próbálta kitalálni, mi is az pontosan, ami annyira megfog­
ta őt a lányban, és most rájött: tele volt meglepetésekkel. Egyrészt
olyan kislányosnak, naivnak tűnt, sokkal kevésbé talpraesettnek,
mint ő, másrészről viszont volt mersze végigcsinálni egy ilyen mu­
tatványt. Dzsun Szang alaposan eszébe véste, hogy soha nem sza­
bad alábecsülnie őt. Azon az estén másodszor is meglepődött, ami­
kor egy fa lehajló ágai alatt ültek a pádon, és a lány nem tiltakozott,

- 161 -
amikor kezét a vállára tette. A napnyugtával együtt megérkeztek a
hideg ősz első jelei, és Dzsun Szang melegítésképpen felajánlotta,
hogy átkarolja. Szinte biztosra vette a lány elutasítását, de aztán csak
ültek, csendben egymáshoz simulva.
Az este hamar eltelt. Addig beszélgettek, amíg akadt társalgási
témájuk, utána sétáltak egy darabig, és ha elfáradtak, kerestek egy
másik, pihenésre alkalmas helyet. Abban az időben már Phenjanban
sem világítottak az utcai lámpák, és az épületekből sem szűrődött
ki semmiféle fény. Éppúgy, mint otthon, itt is el lehetett rejtőzni
a sötétben. Amikor valakinek a szeme hozzászokott a sötétséghez,
képes volt felismerni egy közvetlen közelben álló ember alakját, de
mindenki más láthatatlan volt, és csak a lépések zaja vagy a beszéd­
foszlányok utaltak egy másik ember jelenlétére. M i Ran és Dzsun
Szang beburkolóztak egy selyemgubóba, miközben az élet tova-
áramlott, anélkül, hogy megérintette volna őket.
Éjfél után Mi Ran kezdett elfáradni. Nem sokat aludt az utazás
folyamán. Dzsun Szang a zsebébe nyúlt, hogy megnézze, ösztöndí­
jából maradt-e elég pénze kifizetni egy szobát az állomás melletti
szállodában. Egy kis borravaló ellenében, győzködte a lányt, a tu­
lajdonos biztos elnézné, hogy nincsenek teljesen rendben a papírjai,
és aludhatna egy jót, mielőtt elindulna haza. Hátsó szándék nem
fordult meg a fejében; nagy ártatlanságában fel sem merült benne,
hogy egy hotelszobát másra is lehetne használni.
- Nem, nem, haza kell mennem - tiltakozott M i Ran. Már így is
épp elég szabályt és előírást megszegett, és nem állt szándékában azt
a tabut is megszegni, hogy fiatal nő létére szállodában alszik.
A vasútállomásra együtt sétáltak el, a bicikli újra kettejük között
volt. Bár már jócskán elmúlt éjfél, az állomás környékén elevenen
zajlott az elet. A z emberek hozzászoktak a vonatok rendszerte­
len közlekedéséhez, és nem zavarta őket, ha egész éjjel kellett várni
egy-egy szerelvényre. Egy nő az állomás mellett felállított fatüzelésű
tűzhelyen nagy kondérban tvendzsang csigé t, fűszeres szójabablevest
kavargatott. A fiatalok nekitámaszkodtak egy alacsony fakerítésnek

- 162 —
és megvacsoráztak. M i Ran megköszönte azt a néhány kekszet és
üveg vizet, amit Dzsun Szang kínált fel neki az útra. Reggeli 5 óra
volt, mire a vonat elindult, s a hajnali fényben a lány hamarosan el­
aludt.

M i Ran lelkesedése a kiruccanás után hamar elpárolgott. Ahogy

a kaland okozta adrenalin elszállt belőle, kimerültnek és rosszked­
vűnek érezte magát. A Phenjanba tartó oda- és visszaút nchézsé-
gei csak még jobban rámutattak szerelmük reménytelenségére. Nem
tudta, hogy mikor láthatja újra Dzsun Szangot. A fiú belemerült az
egyetemi életbe, és ő közben otthon lakott a családjával. Hogy lehet
az, hogy egy olyan kis országban, mint Észak-Korea, Phenjan olyan
távolinak tűnik, mintha a Holdon lenne?
Ezenfelül nem hagyta nyugodni néhány dolog, amit az utazása
során látott. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy elhagyta Cshong-
dzsint, és az átélt kalandok ellenére sem tudta nem észrevenni a
pusztulás nyomait, amerre csak megfordult. Látott gyerekeket - alig
lehettek idősebbek, mint az ő tanítványai akik rongyokba öltözve
ételt koldultak a vasútállomásokon.
A z utolsó éjszakán Namphóban, miután megvették az üveget,
utastársaival az állomáson aludt, mert nem volt pénzük szállodára,
és az idő is enyhének ígérkezett. A z állomás előtt egy körforgalomra
hasonlító kis kör alakú park terült cl, fával és füves gyeppel a köze­
pén, mely tele volt emberekkel, akik kartondobozokat és műanyag
gyékényeket terítettek le a pihenéshez. M i Ran nehezen tudott el­
aludni, épp ide-oda forgolódva próbált valami kényelmes pozíciót
találni, amikor meglátta, hogy emberek egy csoportja feláll. Csend­
ben beszéltek maguk közt, közben az egyik mellettük fekvő férfira
mutogattak, aki a fa alatt összekuporodva mélyen aludt. Illetve még­
sem. Halott volt.
Kis idő múlva megjelent egy ökrös szekér. A körben álló emberek
a karjánál és bokájánál fogva megragadták a holttestet, és feldobták
a kocsira. Épp mielőtt tompa puffanással a kocsi deszkájára zuhant

~ 163
volna, M i Ran egy futó pillantást vetett felé. A halott férfi viszonylag
fiatalnak nézett ki, sima arcbőréből ítélve akár tizenéves is lehetett.
Ahogy felemelték a lábánál fogva, inge felcsúszott, szabadon hagy­
va csupasz mellkasát. Bordái fénylőén világítottak a sötétségben.
Le volt fogyva, soványabb volt bármely emberi lénynél, akivel M i
Ran valaha találkozott. Ráadásul a lány korábban sohasem látott
holttestet. Megborzongott és megpróbált visszaaludni.
Később sokat tűnődött azon, hogy mi történhetett a férfival. L e­
hetséges lenne, hogy éhen halt? Annak ellenére, hogy senkinek nem
jutott elég élelem azokban az időkben, és az előző évi áradások mi­
att a kormány is elismerte az élelmiszerválságot, M i Ran még soha
nem hallott olyan esetről, hogy valaki éhen halt volna Észak-Kore­
ában. Ilyesmi csak Afrikában vagy Kínában eshet meg. A z idősek
csakugyan beszéltek azokról a kínaiakról, akik az 1950-cs és 60-as
években haltak éhen M ao katasztrofális gazdaságpolitikájának kö­
vetkeztében. - Nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt van nekünk
Kim ír Szén ~ mondogatták ilyenkor.
M i Ran sajnálta, hogy nem kérdezte meg Dzsun Szangtól, hogy
mi is folyik valójában - nem hozta szóba, nem szerette volna elron­
tani azt a néhány együtt töltött órát de most, hogy ismét otthon
volt, elkezdett észrevenni olyan dolgokat, amelyekre korábban nem
figyelt fel. Amikor először lépett be az óvodába, megdöbbent ta­
nítványai alacsony termetén; most úgy tűnt, mintha egyre fiatalod­
nának, vagyis mintha egy mozifilm visszafelé befűzött tekercséhez
hasonlóan az idő hátrafelé haladna. Minden gyereknek otthonról
kellett hoznia egy öl tűzifát az óvoda pincéjében levő kazán fűtésé­
hez, de sokuknak maga a cipelés is gondot jelentett. Testükhöz ké­
pest nagy fejük vékony nyakukon ide-oda billegett; törékeny mell­
kasuk élesen előretüremkcdctt derekuk felett, amely annyira kes­
keny volt, hogy M i Ran kézzel is könnyedén körbeérte. Néhány ta­
nítványának felpuffadt a hasa. A dolgok egyre inkább kezdtek nyil­
vánvalóvá válni. M l Ran emlékezett, hogy látott már hasonló puf­
fadást a Szomáliái éhínség egyik áldozatának fényképén, és bár nem

^ 164 ^
 ismerte az orvosi szakszavakat, rémlett neki valami a tanítóképző
főiskola táplálkozásról szóló előadásaiból, hogy ilyen tünet a súlyos
fehérjehiány következtében alakul ki. M i Ran arra is felfigyelt, h o g y
a gyerekek fekete haja egyre világosabbá, rézszínűvé vált.
A z óvodai menza bezárt az élelmiszerhiány miatt. A gyerekeknek
otthonról kellett ebédet hozniuk, de sokan jöttek üres kézzel. Amíg
csak egy-két gyereknek nem volt ebédje, M i Ran egy-egy kanálnyit
elvett mindenkitől, akinek volt, és adott azoknak, akik nem tudtak
semmit hozni hazulról. De nemsokára az ebédet küldő szülők be­
jöttek panaszkodni.
- Nincs elég otthon sem, nem hogy megosszuk - mentegetőzött
az egyik anyuka.
M i Ran hallott valami hírt, hogy az óvoda talán kap kekszet cs
tejport egy külföldi humanitárius segélyszervezettől. A környéken
egy másik iskolát meglátogatott egy delegáció, a gyerekeknek a
legjobb ruhájukban kellett megjelenniük, az iskolához vezető utat
megjavították, az épületet és az udvart ragyogó tisztára seperték. De
nem érkezett semmilyen külföldi segély Helyette a tanárok kaptak
egy kis földet a közelben, ahol központi utasításra kukoricát kellett
termeszteniük. A kukoricát aztán lemorzsolták a csutkáról, és addig
főzték, míg annyira meg nem duzzadt, mint a pattogatott kukori­
ca. Ezzel ugyan sikerült valamennyire mérsékelni a gyerekek kínzó
éhségét, de ahhoz nem volt elég magas a tápértéke, hogy valóban
segítsen.
A tanároknak nem volt szabad kivételezniük senkivel, M i Ran-
nak azonban mégis volt egy kedvence. A kislányt Hje Rjongnak
(koreai nyelven Fénylő Jóindulatnak) hívták, és már hatévesen o volt
a legszebb lány az osztályban. Nagy, kerek, fénylő szemei felett neki
volt a leghosszabb szempillája, amit M i Ran valaha látott. Eleinte
élénk, figyelmes tanuló volt, egyike azoknak, akik különösen nagy
örömet szereztek M i Rannak, amikor csodálattal teli tekintettel it­
ták szavait. Mostanában azonban a kislány fásult volt, és néha nap
közben is elaludt.

^ 165 ^
 - Ébresztő, ébresztő! - kiáltotta oda M i Ran, amikor egy nap
meglátta, hogy a kislány úgy esik előre a padban, hogy arca hozzá-
ütődik az asztal deszkalapjához.
M i Ran a lány álla alá nyúlt, és felemelte a fejét. A kislány szemei
résnyirc szűkültek a duzzadt szemhéjak mögött. Tekintete a távolba
révedt. Ahogy M i Ran a hajához ért, érezte, hogy az törékeny, kel­
lemetlen tapintású.
Néhány nappal később a kislány nem jött többet az óvodába. M i­
vel M i Ran ismerte a családot a szomszédból, úgy gondolta, meg­
látogatja őket hazafelé menet, hogy diákja h ügylété felől érdeklőd­
jön. De aztán mégis meggondolta magát. M i értelme lett volna? Pon­
tosan tudta, mi a baj I Ijc Rjonggal. Úgysem tudott volna segíteni.
A z osztályában túl sokan voltak ugyanebben a helyzetben. A ta­
nítás alatt a padra hajtották fejüket. Szünetben, amikor a többiek
kiszaladtak a mászókához vagy a hintához, ők nem mozdultak, és
vagy a padokban aludtak, vagy lefeküdtek a délutáni alváshoz hasz­
nált matracokra.
A történet mindig ugyanaz volt: először a család nem tudta elkül­
deni a szükséges tűzifamennyiséget; aztán eltűnt az uzsonnaadag;
később a gyerek egyre ritkábban vett részt a csoport közös tevékeny­
ségeiben, és a szünetben is aludt; végül minden magyarázat nélkül
végleg kimaradt az óvodából. Három év alatt a beiratkozottak szá­
ma az óvodában ötvenről tizenötre csökkent.
M i történt azokkal a gyerekekkel? M i Ran nem kíváncsiskodott
túl sokat, mert félt, hogy olyan választ kapna, amit nem szeretne
hallani.

M ire M i R an újra láthatta D zsun S zangot, már tél volt. Most

a fiún volt a sor, hogy meglepetést okozzon. A szünidőre korán ha­
zaérkezett az egyetemről. Ahelyett, hogy a lányt otthon kereste vol­
na fel, kockáztatva ezzel a szülőkkel való találkozást, Dzsun Szang
az óvodához ment. Aznap éppen nem volt foglalkozás, de M i Ran
így is bement takarítani a termeket.

•53*£? 1 6 6 ^
 A tantermekben nem voltak székek a felnőttek számára, így M i
Ran bepréselte magát a padba, ahova kedvenc tanítványa kis terme­
tével oly könnyedén be tudott furakodnL Elmesélte Dzsun Szangnak,
hogy mi történik a diákjaival, A fiú megpróbálta nyugtatgatni őt.
- Ugyan mit tehetnél értük te? - kérdezte. - Még egy király sem
tudna segíteni ezeken az embereken. Ne vegyél minden gondot a
saját válladra!
A társalgás kellemetlen volt, ugyanis a kínos igazság volt teríté­
ken. Egyikük sem szenvedett az élelmiszerhiány miatt. Am it Dzsun
Szang apja nem tudott megtermelni a házuk melletti zöldségeskert­
ben, azt a féltve őrzött japán jenen megvették a feketepiacon. Fur­
csamód M i Ran is jobban táplálkozott a korábbi évekhez képest
annak köszönhetően, hogy otthagyta a főiskolát, és visszaköltözött
a szüleihez. A gazdasági válság közepette a család kedvezőtlen tár­
sadalmi helyzete nem nyomott olyan sokat a latban. M i Ran gyö­
nyörű nővére meglepően jól ment férjhez, szép megjelenése győ­
zedelmeskedett kedvezőtlen családi háttere felett. Férje a hadsereg­
ben volt tiszt, és kapcsolatait kihasználva segítette a család többi
tagját is. M i Ran anyja továbbra is új lehetőségeket keresett a pénz­
szerzésre. Miután nem volt többé áram, nem tudta működtetni a fa­
gyasztót, melyet a szőj atejből készült fagylalt gyártásához használt,
és ezért belefogott néhány másik vállalkozásba - disznót tartott, tó­
fűt készített, gabonát őrölt.

E g y é v t i z e d d e l k é s ő b b , amikor M i Ran maga is anya lett, és a ter­

hesség utáni súlytöbbletet acrobikkal próbálta ledolgozni, életének

ez az időszaka mázsás teherként nehezedett lelkiismeretére. G yak­
ran szenvedett attól, hogy mit tett, és mit nem tett meg, hogy se­
gítsen fiatal tanítványain. Hogyan is ehetett ő annyit, miközben a
többiek éheztek?
Megdönthetetlen közhely, hogy egy ember halála tragédia, milli­
ók halála statisztika. így volt ez M i Ran számára is. Nem ismerte fel,
hogy közönye egyfajta túlélési stratégia volt. Hogy az ember túlélje

~ 167 -
a szörnyű 1990-es éveket, el kellett nyomnia magában a késztetést,
hogy másokkal is megossza ennivalóját. Ha nem akart megőrülni,
fel kellett hagynia a másokról való gondoskodással. M i Ran idővel
megtanult úgy elmenni egy holttest mellett, hogy különösebben oda
se figyelt rá. Végig tudta nézni egy ötéves gyerek haldoklását, és nem
érezte kötelességének, hogy segítsen rajta. Ha nem volt hajlandó
megosztani ételét kedvenc diákjával, egész biztosan nem lett volna
hajlandó segíteni egy vadidegennek sem.
 9. fejezet

A JÓK HALNAK MEG ELSŐKÉNT

A Nehéz Menetelést hirdető propagandaplakát

z t akik a kommunista országokban nevelkedtek,

m o n d já k ,

A nem tudnak gondoskodni önmagukról, mert a kormánytól

várják, hogy törődjön velük. Ez az állítás nem igaz azokra, aki végig­
szenvedték az észak-koreai éhínséget. A z emberek nem várták ölbe
tett kézzel a halálukat. Amikor megszűnt az állami élelmiszer-ellátás,
az emberek rendkívül kreatív ötleteket vetettek be, hogy élelmiszer­
hez jussanak. A földekre vödörből és kötélből készített, kisállatok
elejtésére alkalmas csapdákat raktak ki, az erkélyekre verébfogó há­
lókat szőttek. Megtanulták, hogy mely növények alkalmasak emberi
fogyasztásra. Visszanyúltak a kollektív emlékezet éhínségekkel tar­
kított múltjához, és felelevenítették az elődök által használt túlélési

^ 169
technikákat, Lehántották a fenyőfák édes belső kérgét, és finom
porrá őrölve liszt helyett használták. A makkot zsclatinos krémmé
morzsolták, amelyből szájban könnyen olvadó kockákat formáztak.
A z észak-koreaiak megtanulták lenyelni büszkeségüket, és be­
fogni az orrukat. A háziállatok trágyájába került emésztetlen ku­
koricaszemeket kiválogatták. A dokkmunkások kifejlesztettek egy
technikát, melynek révén felkaparták az élelmiszer tárolására hasz­
nált hajótér aljáról a rothadó maradékot, kirakták száradni a járdá­
ra, így összegyűjthették az apró, nyers rizsszemeket, amelyek még
ehetők voltak.
A tengerparton kiásták a kagylókat a homokból, vödrökbe gyűj­
tötték a tengeri algát. Am ikor 1995-ben a hatóságok kerítéseket
emeltek a part mentén (állítólag a kémek távol tartására, de valószí­
nűleg inkább azért, hogy megakadályozzák az embereket a halászat­
ban, amit az állami vállalatok szerettek volna saját ellenőrzésük alatt
tartani), kimentek a tenger fölé magasodó, őrizetlen sziklákhoz, és
az algákat egymáshoz erősített hosszú gereblyékkel szedték össze.
Senki sem mondta meg nekik, hogy mit tegyenek - az észak-ko­
reai kormány nem vallotta be az élelmiszerhiány valós mértékét
így hát gondoskodtak magukról. A nők recepteket cserélgettek egy­
más közt. Kukoricagríz készítésénél nem dobták el a csuhét, a ku­
koricacsövet, a leveleket vagy a szárat - mindent be lehetett dobni a
darálóba. M eg ha nem is tápláló, de legalább laktat. Ha a tésztafé­
léket legalább egy órán keresztül főzzük, akkor nagyobbnak tűnnek.
Ha füvet adunk a leveshez, olyan lesz, mintha lenne benne zöldség.
A z őrölt fenyőfakéregből süteményt is lehet készíteni.
Minden leleményességre szükség volt a táplálék megszerzéséhez
és elkészítéséhez. Reggel korán kekek, hogy találjanak valamit reg­
gelire, és mire végeztek, már kezdhettek is gondolkozni azon, hogy
mit egyenek vacsorára. A z ebéd a múlt homályába vesző luxus volt.
Mindenki alvással töltötte a korábban ebédidőnek szentelt idősza­
kot, hogy ezáltal is csökkentse kalóriafelhasználását.
És végül ez sem volt elég.

170 ^
 M iutÁíN a r u h a g y á r b e z á r t , Szong asszony tanácstalan volt, és
megpróbálta kitalálni, hogy ebben a szorult helyzetben mit is kezd­
hetne magával. Még mindig jó kommunista volt, aki természeté­
nél fogva ellenszenvvel viseltetett minden iránt, ami a kapitalizmus
bűzét árasztotta magából. Szeretett generalisszimusza, Kim ír Szén
korábban többször felhívta mindenki figyelmet, hogy a szocialis­
táknak „védekezniük kell a kapitalizmus és a revizionizmus mérgező
eszméi ellen”. Szong asszony előszeretettel idézgette ezt a bizonyos
mondást.
Másfelől a családban senki nem kapott fizetést a Nagy Vezér ha­
lála óta - még félje sem, annak ellenére, hogy párttag volt, és köz­
tiszteletben álló alkalmazott volt a rádiónál. Ráadásul Csang Bo már
az ajándék bort és dohányt sem kapta, ami megszokott kiegészítő
juttatás volt az újságírók számára. Szong asszony elérkezettnek lát­
ta az időt, hogy félretegye aggályait és nekilásson a pénzkeresésnek.
De hogyan csinálja?
Elképzelhetetlenül valószínűtlennek tűnt, hogy egyszer vállalko­
zó lesz belőle. Ötvenéves volt, nem volt más üzleti jártassága, mint­
hogy számoló táblán tudott Összeadni. Amikor nehéz helyzetükben
a család megoldást keresett, a többiek emlékeztették őt arra, milyen
tehetséges is a konyhában. Azokban a régi időkben, amikor még
be lehetett szerezni a hozzávalókat, Szong asszony élvezte a főzést,
Csang Bo pedig szeretett enni. A repertoár természetesen korláto­
zott volt, tekintve, hogy az észak-koreaiaknak nem volt lehetősé­
gük arra, hogy megismerjék a külföldi konyhákat, viszont ők ma­
guk meglehetősen kifinomult kínálattal rendelkeztek, különösen, ha
figyelembe vesszük, hogy egy olyan országról beszélünk, amelynek
neve mára egyet jelent az éhezéssel. (Meg kell jegyeznünk azon­
ban, hogy Dél-Koreában a vendéglősök közül sokan a határ északi
feléről érkeztek.) A z észak-koreai szakácsok kreatívak, és gyakran
használnak természetben gyűjtött hozzávalókat, mint például fe­
nyőgombát vagy algát. Történetesen minden, ami friss és szezonális,

171 ~
 összekeverhető rizzsel, árpával vagy kukoricával, és fűszerezhe­
tő vörösbab-krémmel vagy csilivel. A helyi specialitás a phenja-
ni nengm jon} az ecetes húslevesben felszolgált hideg hajdinatész­
ta, amelyhez a számtalan területi szokás szerint főtt tojást, uborkát
vagy körtét lehet tálalni. Ha túlságosan elfoglalt volt, Szong asszony
a tésztát üzletben vette meg; ha nem, maga készítette keményítőből.
Felhasználva a közösségi ellátórendszer nyújtotta alapanyagok szűk
körét, készíthetett bundában sült zöldséget, a könnyű és ropogós
jacse tvigim tt. A férje születésnapjára rizsből édes, ragacsos süte­
ményt, tokot csinált. Tudta, hogyan kell kukoricából pálinkát főzni.
Lányai azzal dicsekedtek, hogy az általa készített kimesi a legjobb
a környéken.
Családja arra biztatta, hogy az első üzleti vállalkozását a kony­
hában kezdje, és hogy a legjobb termék a nehéz időkben megfelelő
fehérjeforrást biztosító tofu lenne. A tófűt a koreai konyha széles
körben használja, levesekben és pörköltekben, ropogósra sülve vagy
erjesztve. Szong asszony hal helyett szokta alkalmazni, olajban hir­
telen megsütve pirospaprikával. Hogy előteremtsék a pénzt a szó­
jabab megvásárlásához, a család elkezdte eladogatni ingóságait. Az
első eszköz amelyen túladtak, a nagy becsben tartott televízió volt
- egy japán modell, melyhez Csang Bo apjának sikerült hozzájutnia
a koreai háború során nyújtott hírszerzési tevékenységének köszön­
hetően.
A tofukészítés egyszerű művelet, még ha munkaigényes is. A szó­
jababot megőrölik, és valamilyen sűrítőanyagot hozzáadva megfő­
zik. Azután - a sajthoz hasonlóan - egy kendőn keresztül kiprése­
lik belőle a folyadékot. A folyamat végén megmarad a híg tej és a
szójabab külső héja. Szong asszony azt gondolta, hogy jó ötlet lenne
a tofuüzletet kiegészíteni sertéstenyésztéssel is, ugyanis az állato­
kat etethetné a tofu előállítása során keletkezett melléktermékek­
kel. A lakásuk mögötti területen volt egy sor tárolónak használt fé­
szer. Szong asszony vett a piacon néhány kismalacot, berakta őket az
egyik fészerbe, és az ajtót lezárta egy nagy lakattal.

— 172 -
 A z üzleti terv néhány hónapon keresztül sikeres volt, Szong asz-
szony a kis konyhát alakította át tofüüzcmmé, és a lakás ondol tűzhe­
lyén több dézsában állandóan szójababot forralt. Csang B o a kósto­
lásban és jóváhagyásban működött közre. A malacok szépen híztak
a szójabab héjától és a szójatejtől, és attól a kevés fűtől, amit Szong
asszony reggelente szedett nekik. Viszont a fa és a szén beszerzése
a kályha fűtéséhez egyre nehezebben ment. Áram ot hetente mind­
össze néhány óráig szolgáltattak, és csak egy 60 wattos lámpa, a te­
levízió vagy a rádió használatát engedélyezték.
A szójabab főzéséhez szükséges tüzelő nélkül Szong asszony nem
tudott tófűt csinálni. Tofu nélkül pedig nem volt mivel az éhes disz­
nókat etetni. Több órába telt annyi füvet összegyűjteni, hogy elég
legyen nekik.
- Figyelj, a füvet akár mi is megehetnénk - mondta Csang Bó-
nak, leginkább tréfából. Aztán egy kicsit még gondolkodott, és hoz­
zátette: - Ha nem mérgező a disznók számára, nekünk sem lesz az.
így hát belekezdtek gyászosan szegényes étrendjükbe, amit meg­
lehetősen nagy visszaesésként élt meg a házaspár, hiszen korábban
ínyenceknek tartották magukat. Szong asszony kirándulást tett a
városközponttól északra és nyugatra, azokra a területekre, amelyek
meg nem voltak lebetonozva, és vitt magával egy kést és egy kosarat,
hogy ehető növényeket és füveket gyűjtsön. Ha valaki kiment a he­
gyek közé, esetleg találhatott pitypangot vagy más hasonlóan ízletes
növényt is, amelyet még normális körülmények között is fogyasz­
tottak. Alkalmanként Szong asszony talált rothadt káposztalevele-
ket, egy földműves dobta el őket. A napi szerzeményeket hazavitte,
és összekeverte a pénzen vett étellel. Ez általában darált kukorica-
korpa volt - csuhcból és csutkából készült olcsó őrlemény. Ha ezt
sem engedhette meg magának, vett a fenyőfa háncsrészéből előál­
lított olcsó porból, amit néha egy kis fórészporral is kiegészítettek.
Azonban nem létezett olyan konyhai tehetség, amivel ezt a ret­
tenetes ízt el lehetett volna nyomni. Szong asszonynak porrá kellett
zúznia és a végtelenségig aprítania a füveket és a háncsot, hogy végül

~ 173
 olyan puha masszát kapjon, ami még emészthető is. Nem volt elég
szilárd állagú, hogy tésztához vagy pogácsához hasonló felismerhető
formába önthette volna, azt az illúziót keltve, hogy valódi ételt eszik.
Szong asszony mindössze egy íz és állag nélküli kásafélét tudott
készíteni belőle. A z egyetlen fűszer, melyet használhatott, a só volt.
Egy kevés fokhagyma vagy pirospaprika talán elfedhette volna az
étel szörnyű ízét, de mindkettő túl sokba került. Nem volt az a pénz,
amiért valamilyen sütőolajat be lehetett volna szerezni, és ezek tel­
jes hiánya megnehezítette a főzést. Egyszer, amikor Szong asszony
meglátogatta nővére sógornőjét, bab- és kukoricaszárból készült ká­
sát szolgáltak fel neki ebédre. Akármennyire éhes is volt, nem tud­
ta lenyelni a falatokat. A szár keserű és száraz volt, mely a torkán
akadt, akáresak egy madárfészek szálai. Elkezdett Öklén dezni, arca
céklavörös lett, és végül ki kellett köpnie az ételt. Nagyon megalázva
érezte magát.
A Kim ír Szén halálát követő évben a béka volt az egyetlen ál­
lati eredetű élelem, amelyet alkalma volt elfogyasztani. Bátyjai fog­
tak néhányat a környéken. Szong asszony sógornője szójaszószban
megsütötte a békákat, kis darabokra vágta, és tésztára rakva tálalta.
Meglehetősen finom volt Szong asszony elmondása szerint, A béka
nem volt jellemzően a koreai konyha része, Szong asszony korábban
sohasem kóstolta. Sajnálatos módon ez volt az utolsó alkalom, hogy
megkóstolhatta. 1995-re Észak-Korea békapopulációja kipusztult a
túlzott vadászat következtében.
Szong asszony és férje 1995 közepére a tulajdonukban lévő ér­
tékes dolgok zömét már eladták, hogy a pénzen élelmet vásárolja­
nak. A televízió után eladták a legfontosabb közlekedési eszköznek
számító használt japán biciklit, utána a varrógépet, amivel Szong
asszony a ruhákat varrta magának. Csang Bo órája is sorra került,
csakúgy, mint a keleti festmény, melyet nászajándékba kaptak. Ru­
háik java részét szintén eladták, azután a szekrényt is, amelyben tá­
rolták őket. A kétszobás lakás, amely korábban oly kicsinek tűnt,
és oly nagy volt benne a rendetlenség, most üresen kongott, falai

174 -
pedig - leszámítva Kim ír Szén és Kim Dzsong 11 portréját - tel­
jesen csupaszak voltak. A z egyetlen dolog, amelyet még el lehetett
adni, az a lakás volt.
A z adásvétel különös módon zajlott. Észak-Koreában az embe­
rek nem birtokolják a lakásukat; pusztán jogosultságot kapnak arra,
hogy benne éljenek. Viszont fokozatosan kialakult egy illegális in­
gatlanpiac, ahol csendben elkezdték cserélgetni a lakásokat, a hiva­
talnokokat pedig lefizették, hogy szemet hunyjanak mindezek fe­
lett. Szong asszony megismert egy nőt, akinek a férje egy oroszor­
szági fatelepen dolgozott, és így volt egy kevés félretett jövedelme,
melyet egy jobb lakás vásárlására költhetett.
Szong asszonyék lakása kiváló helyen volt, bent a városközpont­
ban, és ez a tény most, hogy a villamosok nem közlekedtek, fontos
szemponttá vált. Szong asszony és Csang Bo húsz éven keresztül él­
tek ott, és sok barátjuk volt - köszönhetően Szong asszony jó termé­
szetének, és hogy annyi éven át mindenféle ellenségeskedés nélkül
igazgatta az inminbant. Csang Bóval megegyeztek, hogy többé már
nem lesz szükségük olyan sok helyre. M ár csak ők ketten laktak ott
és Csang Bo anyja. A lányok férjhez mentek. A fiuk pedig elköltö­
zött a barátnőjéhez, az idősebb nőhöz, mely viszonyt Szong asszony
meglehetősen nehezményezte. Szégyellte magát a történtek miatt,
viszont így legalább eggyel kevesebb szájat kellett etetnie.
A lakásért 1 0 0 0 0 vont kaptak - ez körülbelül 3000 dollárnak
felel meg hivatalos árfolyamon. A család átköltözött egy egyszobás
lakásba, Szong asszony pedig úgy döntött, hogy a pénzt újabb üzleti
vállalkozásba fekteti: mégpedig rizskereskedésbe.
A rizs alapélelmiszer a koreai étrendben - valójában ugyanaz apab
szó egyszerre jelenti a rizst és az ételt is. 1995 után a cshongdzsini
lakosok csak akkor juthattak rizshez, ha volt készpénzük megvá­
sárolni azt a feketepiacon. Észak-Hamgjong tartomány a kedve­
zőtlen éghajlat és domborzati viszonyok miatt nem volt alkalmas
rizsültetvények kialakítására. Egy kis mocsaras öböltől eltekint­
ve Nanam közelében a város teljes rizsellátását vasúti vagy közúti

- 175 -
 áruszállítással oldották meg, és ez felverte az árakat, mivel a közutak
és a vasútvonalak rossz állapotban voltak, Szong asszony azt talál­
ta ki, hogy megveszi a rizst lejjebb, a part mentén, ahol olcsóbb, és
felszállítja vonattal. Rizzsel kereskedni - és egyébként minden alap-
élelmiszernek számító gabonával - szigorúan törvényellenes csele­
kedet volt (a kormány a zöldségek és a hús adásvételét sokkal jobban
tolerálta), de mivel mindenki csinálta, Szong asszony úgy döntött,
hogy nincs semmi kivetnivaló abban, ha ő is beszáll.Termel egy kis
nyereséget, és megtart valamennyi rizst magának és Csang Bónak.
M ár a puszta gondolatra is összefutott a nyál a szájában. Nem et­
tek egy rendes tányér rizst 1994 óta, mert a kukorica feleannyiba
került.
Szong asszony útra kelt, a 10 000 vont köpenyébe rejtette, így a
többrétegű téli ruhája elfedte a kidudorodásokat. Vonattal lement
Dél-Pjongan tartományig, és vett 2 0 0 kg rizst. 1995. november 2 5 -
én reggel hazafelé tartott, kevesebb mint egy nap utazás volt hátra,
a rizses zsákok be voltak tömve az ülések alá. Csang Bo újságírói
kapcsolatainak köszönhetően sikerült jó helyet szereznie a hálóko­
csiban, a vonat harmadik vagonjában - az első kettő a Munkapárt
tisztviselőinek és katonatiszteknek volt fenntartva. Ilyen alkalmak­
kor értékelte igazán a kapcsolatokkal járó előnyöket. A vonat hosszú
volt, a hátsó kocsikat minden egyes kanyarnál épp elég ideig lehe­
tett látni ahhoz, hogy észrevegye, a kapcsolat nélkül utazó emberek
mind állnak. Olyan szorosan voltak összezsúfolódva, hogy úgy tűnt,
mintha csak egy nagy, sötét embermasszát alkotnának. A vonat tete­
jén is sokan kapaszkodtak. Reggel 8:30 körül épp lemászott az ágyá­
ról, és a fiilke többi utasával - egy katonával, egy fiatal nővel és egy
nagymamával - beszélgetett a vágányok rossz állapotáról. A vonat
egész éjszaka hol megállt, hol elindult, most pedig olyan vadul zöty-
kölődött, hogy a reggelijüket sem tudták megenni. A szavak aka­
dozva törtek fel belőlük, minden egyes zökkenés beléjük fojtotta a
szót, amíg végül egy lökés a magasba nem röpítette Szong asszonyt,
és keményen neki nem csapta a padlónak. A z oldalán feküdt, arca

- 176
nekinyomódott valami hideg tárgynak, amiről később kiderült, hogy
az ablak fémkerete. A vagon felborult.
Hátulról sikoltásokat hallott. A vonat úgy nézett ki, mint egy
összecsavarodott fémhuzal. A zsúfolt hátsó kocsik szinte teljesen
megsemmisültek, a legtöbb utas meghalt. A z elitet szállító első va­
gonok nem sérültek meg nagyon. A zt beszélik, az áldozatok végső
száma, akik a Cshongdzsintól 250 kilométerre délre fekvő Sinpo
melletti szerencsétlenségben életüket vesztették, elérte a 700 főt, bár
csakúgy, mint a legtöbb észak-koreai katasztrófa esetében, hivatalo­
san itt sem közöltek semmit.
Szong asszony mély sebbel az arcán mászott ki a roncsok közül,
lábáról néhány helyen leszakadt a bőr, és meghúzódott a háta is.
A hálófíilke összes csomagja rázuhant a fejére, és valószínűleg az
mentette meg az életét, hogy nem egyterű vagonban utazott. Négy
nappal a baleset után tért vissza Cshongdzsinba. Mindig is úgy gon­
dolt magára, mint szerencsés asszonyra - mert Kim ír Szén szerető
gondoskodása alatt született, és mert volt egy csodálatos családja - ,
és most különösen így érezte, mert túlélte a vonatszerencsétlenségct.
Fájdalmai annyira erősek voltak, hogy le kellett emelni a vonatról,
amikor megérkezett Cshongdzsinba, de amint a peronon megpil­
lantotta férjét és fiát, akivel már hónapok óta nem volt alkalma be­
szélni, újra csak az jutott eszébe, hogy milyen szerencsés csillagzat
alatt is született. A z sem számított már, hogy a rizs nagy része oda­
veszett.
Szong asszonyt sérülései jobban legyengítették, mint ahogy szá­
mított rá. Amint véget ért az eufória, ráeszmélt sebesülése súlyos­
ságára. Elment egy orvoshoz, aki fájdalomcsillapítókat adott neki,
és azt ajánlotta, hogy három hónapig ne keljen ki az ágyból. Szong
asszony figyelmen kívül hagyta a jó tanácsot, mert a családban vala­
kinek élelmet kellett szereznie.

A z éhínség nem feltétlenül azt jelenti, hogy az emberek ha­

lálra éheznek. Gyakran viszi el őket még ezt megelőzően valamilyen

^ 177
betegség. A krónikus alultápláltság legyengíti a szervezet azon ké­
pességét, hogy harcoljon a fertőzések ellen, és az éhező sokkal fogé­
konyabbá válik a tuberkulózisra és a tífuszra. A z éhezéstől legyen­
gült szervezet túl gyenge az antibiotikumok megemésztéséhez, még
ha azok elérhetők is, ezért a gyógyítható betegségek hirtelen halá­
losakká válnak. A szervezet kémiai egyensúlyában tapasztalható he­
ves ingadozás agyvérzést és szívrohamot okozhat. A z emberek be­
lehalnak abba is, ha rendes élelmiszer helyett olyan ételeket esz­
nek, melyeket emésztőrendszerük nem tud feldolgozni. Az éhezés
lopakodó gyilkos, amely elrejtőzik a megnövekedett csecsemőha­
landóság és a lecsökkent várható élettartam semmitmondó statisz­
tikái mögé. Csak a „túlzott halálozási arány” közvetett bizonyítékát
hagyja maga után - statisztikai adatokat, amelyek a normálisnál ma­
gasabb halálozást mutatnak egy adott időszakban.
E gyilkosnak van egy természetes menetrendje. A legsebezhe­
tőbbekkel kezdi - az öt év alatti gyerekekkel. Egy megfázás ledönti
Őket a lábukról és átalakul tüdőgyulladássá; a hasmenésből vérhas
lesz. Még mielőtt a szülők elkezdenének valami segítségen gondol­
kozni, a gyerek már halott. Ezután az idősek felé fordul, a hetven
felettiekkel kezdve, majd pusztító útját a hatvan- és ötvenévesek kö­
zött folytatja. O k amúgy is meghaltak volna, de hogy ilyen korán?
A z éhezés ezt követően az életük teljében lévők felé veszi az irányt.
A férfiak, mivel testükben kevesebb a zsír, általában korábban oda­
vesznek, mint a nők. Aki erős és kisportolt, az különösen sebezhető,
mert anyagcseréje több kalóriát éget el.
És még egy indokolatlan kegyetlenség: a gyilkos a legártatlanab­
bakat veszi célba, azokat az embereket, akik soha nem lopnának
élelmet, nem hazudnának, csalnának, szegnék meg a törvényt vagy
csapnák be barátjukat. Ez olyan jelenség, amit az olasz író, Primo
Levi ismert fel Auschwitzból történő megmenekülése után, amikor
azt írta, hogy ő és túlélő bajtársai soha nem akarták látni egymást a
háború után, mert mindegyikük csinált valamit, ami miatt szégyell­
nie kellett magát a többiek előtt.

- 178 ■«*
 Ahogy Szong asszony egy évtizeddel később felismerte, ami­
kor visszagondolt mindazokra az ismerőseire, akik abban az időben
Cshongdzsinban életüket vesztették, az „egyszerű és jószívű embe­
rek, akik azt csinálták, amit mondtak nekik - ők voltak azok, akik
először meghaltak”.
Saját családjában Szong asszony anyósa volt az, aki a legkoráb­
ban eltávozott. Csang Bo anyja nem sokkal az esküvőjük után köl­
tözött hozzájuk annak a hagyománynak megfelelően, amely a leg­
idősebb fiú vállára helyezi a szülőkről való gondoskodás felelősségét.
A terheket természetesen legtöbbször a feleség viseli, ezért a koreai
asszony és anyósa közötti kapcsolat gyakran nézeteltérésekkel ter­
hes. Szong asszony anyósa könyörtelen kritikus volt a házasság korai
időszakában, főleg a három lány születése után. Miután megszüle­
tett fiúunokája, megenyhült valamelyest, de Szong asszony így is
komolyan vette gyermeki kötelezettségeit, és keményen dolgozott
azon, hogy elnyerje anyósa jóindulatát.
A tavasz mindig a legszűkebb évszak Koreában, mert az őszi ter­
mény kezd lassan elfogyni, a földeket pedig felszántják a következő
termés számára. Ez az év különösen nehéz volt Szong asszonynak,
aki épphogy felépült a hat hónappal korábban történt balesetéből.
Anyósa hetvenhárom éves volt, meglehetősen szép kor ahhoz ké­
pest, amit az észak-koreai várható élettartam nyújtani tud, és elég
könnyű lett volna a halálára úgy tekinteni, hogy elérkezett „az idő
a távozásra”, de Szong asszonynak nem volt semmi kétsége afelől,
hogy a jó erőben lévő idős hölgy még sokáig élhetett volna, ha meg­
felelően táplálkozik. M ivel nem volt képes dolgozni vág}" kimenni a
hegyekbe, Szong asszony nem tudott mást belefőzni a levesbe, csak
mindenféle gazt és fíivet, melyeket otthona közelében talált. Anyó­
sa lassanként csupa csont és bőr lett, szemei körül láthatóvá váltak
a pellagra árulkodó jelei. 1996 májusában heves gyomorgörcsök és
hasmenés miatt ágynak esett, majd néhány napon belül meghalt.
Szong asszony megbukott, mégpedig a lehető legrosszabb mó­
don, ahogy egy koreai nő csődöt mondhat családjában. Anyósa halála

- 179 -
miatti elkeseredését csak tetézte az annak az évnek az őszén elin­
dított állami propagandakampány, amely arra biztatott minden ál­
lampolgárt, hogy a kemény időkben dolgozzon még keményebben.
A plakátokon egy férfi megafonnal a kezében az embereket buz­
dította, hogy „Előre az új évszázadba, a Nehéz Menetelés győzel­
mének szellemében!”, őt követte egy sisakos katona, egy bányász
csákánnyal, egy szemüveges értelmiségi terveket lobogtatva, egy fej­
kendős földműves és egy tábornok vörös zászlóval a kezében. Még
Kim Dzsong Ilről is azt közölték a hivatalos hírügynökségek, hogy
krumpliból készült egyszerű ételeket eszik
Miután csak ketten maradtak, Szong asszony és Csang Bo úgy
döntött, hogy továbbköltöznek egy még kisebb helyre. A z új lakás
alig volt több egy kis lyuknál, a padló csupasz beton, a falról pedig
annyira mállott a vakolat, hogy Szong asszony még a kötelező apa­
fia képeket sem tudta kiakasztani. Óvatosan becsomagolta, és letet­
te őket egy sarokba. Kevés holmijuk maradt. Szong asszony eladta
Csang Bo összes könyvét, kivéve Kim ír Szén és Kim Dzsong II
műveit, amelyek eladása tilos volt. Eladta szeretett kimcsihordóit is.
Nem volt szükségük másra, .mint kct pár evőpálcikára, két kanálra és
néhány tálra meg főzőedényre.
Csang Bo kilépett a tartományi rádióállomástól, és elfogadott egy
állást a vasúti rádiónál. A vasútnak nem volt pénze fizetni őt - azt
ígérték, hogy a következő ételosztásnál elsőbbséget fog élvezni a
többiekkel szemben. De az élelem soha nem érkezett meg. Néhány
hónap elteltével Szong asszony és férje felélte a pénzt, amit a leg­
utóbbi lakáseladásból szerzett. A legidősebb lányuk, Ok Hi néha-
néha kicsempészett egy zsák kukoricát otthonról, de vigyáznia kel­
lett, mogorva férje nehogy rajtakapja, mert egész biztosan megverte
volna az „étellopás”miatt. A férfi családjának volt pénze, de nem so­
kat törődtek azzal, hogy a feleség szüleinek is jusson belőle.
Szong asszony még mindig nem tudott kimenni a hegyekbe, ezért
még korábban kellett felkelnie, reggel 6 -kor, majd 5 -kor, abban re-
ménykedve, hogy leszedheti az éjszaka folyamán sarjadt növényeket,

180 —
amelyek zsengébbek és könnyebben emészthctők voltak. Addig főz­
te a füveket és a fakérget, míg meg nem puhultak, sót adva hozzájuk
kását csinált, és hozzákevert néhány kanál kukoricadarát.
Szong asszony sokkal inkább kimerültnek erezte magát, mint'
sem éhesnek. Miután befejezte az evést, a kanál kihullott kezéből,
és csörömpölve beleesett a fémedénybe. Lerogyott a padlóra, azzal
sem foglalkozott, hogy levegye a ruháját, mély álomba merült, egé­
szen addig, míg túlélőösztöne azt nem súgta, hogy a sötétség elle-
nére folytatnia kell az élelemkeresést. Minden máshoz elvesztette
akaraterejét. Felhagyott azzal, hogy kifésülje göndör haját, amelyre
előtte oly büszke volt; nem törődött a ruhái mosásával sem. Testsú­
lya annyira lecsökkent, hogy korábban használt nadrágja lecsúszott
csípőjéről. A z volt az érzése, hogy már rég halott, és csak lebeg egy
porhüvely felett, amely egykor a teste volt.
Mégis Csang Bo volt az, akinek az egészségét jobban megviselte
az éhezés. Észak-koreai létére rendkívül nagy termetű volt, fény­
korában testsúlya a 1 0 0 kg-ot is elérte. Olyannyira nagydarab volt,
hogy orvosa néhány évvel korábban azt tanácsolta neki, kezdjen
el dohányozni a fogyás érdekében. Mostanra az egykor pompásan
domborodó pocakja - a kövérség egyfajta státusszimbólum Észak-
Koreában - inkább egy beesett zsákra hasonlított. Bőre elkezdett
hámlani, mintha súlyos ekcémában szenvedne. Tokája megereszke­
dett, beszéde érthetetlenné vált. Szong asszony elvitte egy orvos­
hoz a Vasúti Központi Kórházba, ahol enyhe szélütést diagnoszti­
záltak nála. Nem sokkal ezután Csang Bónak kezdett nehezére esni
a munkavégzés. Nem tudott összpontosítani, látása elhomályosult.
Nem tudta felemelni a töltőtollat, amellvel írni szokott.
Csang Bo nem tudott többé kikelni ágyából, illetve a paplanok
közül a padlón, mert ez volt minden, ami még megmaradt nekik.
Lábai feldagadtak - Szong asszony megállapítása szerint az ödémá­
tól - , amit az éhezés miatti folyadékfelhalmozódás okozott. Csang
Bo szüntelenül ételekről beszélt. Mesélt a tofulevesről, amelyet
anyja készített gyerekkorában, és a fantasztikus gyömbéres gőzölt

181 ^
rákról, amelyet Szong asszony főzött neki, amikor egybekeltek. El-
képesztő pontossággal tudott visszaemlékezni a felesége által év­
tizedekkel korábban főzött ételek minden egyes részletére- Ked­
vesen szentimentálissá vált, talán még romantikussá is, amikor az
együtt töltött ebédekről beszélt. Megfogta Szong asszony kezét,
szemei könnyel teltek meg, melyeket elhomályosítottak az emlék­
foszlányok.
- Gyere, szívem! Menjünk el egy jó étterembe, és rendeljünk egy
üveg finom bort! - mondta feleségének egy reggel, miközben a ta­
karó alatt átfordult a másik oldalára. Akkor már három napja nem
ettek. Szong asszony ijedten nézett a férjére, aggódva, hogy a férfi
hallucinál.
Kirohant az ajtón a piacra, elfeledkezett hátfájásáról. Eltökélte,
hogy ha kell, lopni vagy koldulni fog - kerül, amibe kerül hogy
valami ételt szerezzen a férjének. Megpillantotta nővérét, aki tészta­
félét árult. Neki sem ment túl jól - bőre ugyanúgy hámlott az alul­
tápláltságtól, mint Csang Bóé ezért Szong asszony korábban nem
akart tőle segítséget kérni, de most a végsőkig el volt keseredve, és
testvére természetesen nem utasította vissza.
- Vissza fogom fizetni neked - fogadkozott Szong asszony, és
már rohant is vissza az otthonába. A z adrenalin erőt adott lábainak.
Csang Bo összegömbölyödve feküdt oldalán a takaró alatt. Szong
asszony nevén szólította. Amikor nem válaszolt, odament hozzá,
hogy megfordítsa - a férfi nem volt nehéz, sokat veszített testsúlyá­
ból, de lábai és karjai merevek voltak, és nem engedelmeskedtek az
asszony akaratának.
Szong asszony csak ütötte és ütötte férje mellkasát, és segítségért
kiabált, bár jól tudta, hogy már késő.

C sang B o halála után fiuk , Nam Ok, odaköltözött Szong asz-

szonyhoz. Viszonyuk megromlott, amikor a fiú összeállt nála idő­
sebb barátnőjével. Szong asszony kapcsolata egyetlen fiával való­
jában már akkor hűvössé vált, amikor a fiú elérte a tinédzserkort.

- 1.82
Nem mintha a fiú kamaszként nyíltan lázadó lett volna, inkább mert
Szong asszonynak nehezére esett áttörni fia hailgatagságát. Most,
annyi tragédiával a háta mögött, a tény, hogy fia házasságon kívül cl
egy idősebb nővel, már szinte jelentéktelennek tűnt* Igazság szerint
szükségük volt egymásra. Szong asszony egyedül volt. Nam Ok ba­
rátnőjének családja még rosszabb körülmények között élt, mint ő,
és egyáltalán nem volt semmi a házukban, amit megehettek volna.
Nam Ok egész fiatalkorát azzal töltötte, hogy egyszer bokszoló
legyen belőle, de a sportiskolában is olyan silányak voltak a körülmé­
nyek, hogy egyik télen lefagyott füllel jött haza. Visszatért Cshong-
dzsinba, állást kapott a vasútállomáson azoknak a családi kapcso-
latoknak köszönhetően, melyeknek gyökerei még a koreai háború
előtti időkre nyúltak vissza, amikor Szong asszony apja életét vesz­
tette az amerikai bombázások során. Csakúgy, mint apja esetében, a
Központi Vasúti Iroda Nam Oknak sem tudott fizetést adni, de szá­
míthatott arra, hogy az cl el mi szeroszt ásnál majd elsőbbséget élvez,
amikor az ellátási rendszer újra működni kezd.
Szong asszony fia erős, egészséges fiatalember volt, kiköpött mása
apjának, csak sportosabb, izmosabb, és a 180 centijével magasabb
is. Sok energiára volt szüksége a túléléshez. Amikor zsírtartalékai
kezdtek elfogyni, olyan szikárnak és vékonynak nézett ki, mint egy
hosszútávfutó, végül ez a maradék izomzat is felemésztődött, élő­
halottá változtatva őt. 19 9 7 -9 8 hideg telén, amikor a hőmérséklet
fagypont alá süllyedt, nagyon megfázott, és betegsége később át­
fordult tüdőgyulladásba. Még a súlycsökkenés ellenére is túl nehéz
volt ahhoz, hogy Szong asszony elvigye őt a kórházba - addigra a
mentőszolgálat már nem működött így egyedül ment el, hogy a
fia állapotát bejelentse. A z orvos penicillint írt fel, de amikor Szong
asszony kiment a piacra, azt látta, hogy egy adag 50 vonba kerül -
ugyanannyiba, mint egy kilogramm kukorica.
A kukoricát választotta.
Nam Ok 1998 márciusában halt meg, egyedül a lakásban. Szong
asszony a piacon volt, megpróbált újra valami élelmet szerezni. A fiút

— 183 -
egy dombon temették el a város felett, apja sírja mellé, elég közel
ahhoz, hogy Szong asszony az otthonából is láthassa a sírhelyet
A Központi Vasúti Iroda gondoskodott a koporsóról, mint ahogy
Csang Bo esetében is.

600 000 És 2 millió közöttire becsülik azok számát, akik 1998-

ig az éhínség miatt haltak meg Észak-Koreában, ez a lakosság 1 0
százaléka. Cshongdzsinban, ahol az élelmiszer-ellátás Észak-Korea
többi részéhez képest korábban szűnt meg, a veszteség akár a la­
kosság 20 százalékát is elérhette. Pontos adatokat szinte lehetetlen
mondani, mivel az észak-koreai kórházak az éhezést soha nem je­
lölték meg a halálozás okaként.
1996 és 2005 között Észak-Korea 2,4 milliárd dollárnyi élelmi-
szersegélyt kapott, legnagyobb részét az Egyesült Államoktól. De
amennyire szívesen fogadta a rezsim a külföldi segélyt, olyannyi­
ra határozottan utasította cl az ezzel együtt érkező külföldieket.
A segíteni szándékozó segélyszervezetek látogatási területét eleinte
Phenjanra és néhány gondosan kiválasztott településre korlátozták.
Am ikor engedélyeztek számukra az irodák és a hotelszobák elha­
gyását, a toprongyos embereket kitiltották az utcákról; az iskolákba
és árvaházakba tett látogatáskor csak jól öltözött és táplált embere­
ket lehetett látni. A kormány még több segélyt kért, ugyanakkor el­
rejtette azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rá. A se­
gélyszervezetek Phenjanban élő munkatársainak azt sem engedték
meg, hogy a koreai nyelvet megtanulják.
1997-ben a segélyszervezetek néhány munkatársa engedélyt ka­
pott arra, hogy beutazzon Cshongdzsinba, noha még nagyobb meg­
szorításokat helyeztek kilátásba, mint Phenjan esetében. A fran­
cia Action Contxe la Fáim (Éhezés Elleni Mozgalom) egyik akti­
vistája azt írta egy folyóiratban, hogy nem volt szabad elhagynia a
cshongdzsini kikötőtől nem messze lévő Csonmaszon Hotelt, azon
az alapon, hogy nehogy elüsse egy autó. A szervezet kis idő után
kivonta munkatársait Észak-Koreából, mert nem tudta biztosítani

^ 184
a segély eljuttatását a kedvezményezettekhez* A z Orvosok Határok
Nélkül szervezet szinten kivonult az országból. Amikor az óriás -
tankcrck 1998-ban elkezdtek bejfutni a cshongdzsini kikötőbe,
megrakodva az ENSZ Világélelmezési Programja által adományo­
zott gabonával, a segélyt katonai teherautókba pakolták, és elszál­
lították* A z élelmiszerből valamennyi eljutott az árvaházakba és az
óvodákba, de nagy része a katonai tartalékokat gyarapította, vagy a
feketepiacra került. Majdnem egy évtizedbe telt Eszak-Korcában,
míg az ENSZ szervezete fel tudott állítani egy kielégítően működő
monitoring rendszert. A z 1998-as év végére az éhínség véget ért,
nem feltétlenül azért, mert valamit is javult volna a helyzet, hanem
- ahogy Szong asszony azt feltételezte - azért, mert kevesebb em­
bert kellett etetni*
- Mindenki, aki korábban a pusztulás szélére sodródott, addigra
már halott volt*
 10. fejezet

TALÁLÉKONY ANYÁK

Éhező gyermekek Észak-Koreában

ZONC ASSZONY NEM VETT RÉSZT A FIA TEMETÉSÉN. A bánat, aZ

S éhezés, és az évek során felgyülemlett szorongás foglyul ejtette
testét és lelkét. Nem tudott erőt venni magán, és visszatérni arra a
helyre, ahol fia meghalt. - Hagytam őt egyedül meghalni, elhagy­
tam őt - folyamatosan ezt hajtogatta. Nem evett. Az utcákon bo-
lyongott, míg végül össze nem esett.
A lányai elindultak megkeresni, és ott találták kihűlt testtel, éh­
ségtől delíriumos állapotban a házuk melletti bokrok között M ár­
cius vége volt, de a hőmérséklet éjjelente kellően lehűlt ahhoz, hogy
végzetes legyen egy kórosan alultáplált asszony számára. A lányo­
kat sokkolta anyjuk látványa. Szong asszony mindig is büszke volt

186 -
sűrű, göndör hajára, mely most csapzott és piszkos volt. Ruhájára
rászáradt a sár. Valahogyan elvitték a középső lánya lakásáig, levet­
kőztették, és megmosdatták, mint egy kisgyereket. Ötvenkét éves
volt, de igazából úgy lefogyott, hogy alig nyomott többet Ok Hi
nyolcéves fiánál. A z asszonyok összerakták a pénzüket, és vettek
neki egy zacskó tésztát. Miután tizenöt napig megfelelően táplál­
kozott, Szong asszony kellően össze tudta szedni gondolatait, és el­
kezdett visszaemlékezni a történtekre, és ismét úrrá lett rajta a két­
ségbeesés az elszenvedett veszteségek miatt.
Három halott három év alatt - anyósa 1996-ban, férje 1997-ben,
fia 1998-ban halt meg. Szong asszony mindent elveszített, beleértve
az ő Generalisszimuszát, akinek halála miatt legalább annyira bán­
kódott, mint férjének és fiának elvesztésén.
Végül összeszedte bátorságát, hogy hazamenjen abba a kalyibába,
amit a bűntény helyszínének tartott; egyedül magát okolta a csa­
ládban bekövetkezett halálesetekért. Séta közben felnézett a kopasz
dombokra, és meglátta a nemrég elhunytak sírjait jelölő egyszerű
faoszlopokat. Második veje készítette ezeket a kopjafákat férje és
fia számára, mindketten itt voltak eltemetve. Amikor megérkezett a
viskóhoz, az ajtót félig nyitva találta. M ielőtt elment otthonról, lakat
híján beszegelte, de közben nyilván jött valaki, és felfeszítette. Be­
lökte az ajtót, és bekukucskált, hogy megbizonyosodjon róla, senki
nem rejtőzködik odabenn. A hely üres volt. Senki nem volt bent, a
berendezést elvitték. A kásafőzéshez használt horpadt alumínium-
fazék, az olcsó fémedények, amelyből ettek, a két pár evőpálcika, a
pokróc, amelybe fia burkolózott halála előtt - semmi nem volt meg.
A tolvaj még az üveget is elvitte a Kim Ir Szén és Kim Dzsong II
portrékról, de a képeket természetesen otthagyta.
Szong asszony továbbállt, azzal sem törődve, hogy becsukja maga
mögött az ajtót. Nem volt már többé semmije, amit elvehettek volna
tőle, csak saját élete, c$ az már nem sokat számított. Képtelen volt
felfogni, miért van még mindig életben. Arra gondolt, addig járkál,
míg csak össze nem esik a fűben. Le akart feküdni és meghalni, de

- 187 -
valahogy mégsem tette meg. Helyette inkább egy újabb vállalkozás­
ba kezdett.

A z éhezésnek volt egy különös mellékhatása: amikor a hely­

zet elviselhetetlenné vált, és az áldozatok száma a százezres nagy­
ságrendet is elérte, kialakult az emberekben egy újfajta vállalkozó­
szellem. A szocialista élelmiszer-ellátási rendszer összeomlása ked­
vező alkalmat teremtett a magánvállalkozások számára. Nem tudott
mindenki kimenni a hegyekbe leveleket és bogyókat gyűjteni, vagy
lehántani a fenyők kérgét; az embereknek valahol meg kellett vásá­
rolniuk az élelmet, tehát valakinek biztosítania kellett az ellátást.
A z észak-koreaiaknak vállalkozókra volt szükségük: halárusokra,
hentesekre és pékekre, hogy ki töltsék a közösségi rendszer szétesése
után keletkezett űrt.
A z összes ilyen tevékenység teljes mértékben illegális volt, cs Kim
Dzsong II még az apjánál is keményebben lépett fel az egyéni vállal­
kozásokkal szemben. „Egy szocialista társadalomban még az élelmi­
szer-problémát is szocialista módon kell megoldani... Ha azt mon­
danánk az embereknek, hogy az élelmiszer-problémát saját maguk
oldják meg, az önzést szülne közöttük” - mondta egy 1996. decem­
beri beszédében, azon kevés alkalmak egyikén, amikor elismerte az
élelmiszerválságot. A z otthon termesztett zöldségeken kívül nem
volt szabad mást árusítani a piacokon. Rizst vagy bármilyen egyéb
gabonát szigorúan tilos volt eladni; az észak-koreaiak szerint e2 tör­
vénytelen és erkölcstelen cselekedet, mintha csak tőrt döftek volna
a kommunista ideológia szívébe. Minden egyéni vállalkozás a „gaz­
dasági bűncselekmény” kategóriájába tartozott, a büntetés munka­
tábort vonhatott maga után, vagy ha a korrupció is beigazolódott,
akár kivégzést is.
Másfelől viszont szinte a biztos halál várt azokra, akik nem mu­
tattak semmiféle egyéni kezdeményezőkészséget. Egy embernek át­
lagosan legalább napi 500 kalóriára van szüksége a túléléshez; ha
valaki csak azt eszi, amit az erdőben gyűjtöget, nem képes három

188 ~
hónapnál tovább túlélni. A halál fenyegető közelsége új bátorságot
öntött az olyan antikapitalistákba is, mint Szong asszony
A rizsárusítás kudarca után Szong asszony előtt egyértelművé
vált, hogy a lehető legegyszerűbb vállalkozás mellett kell maradnia,
amely nem igényel sem utazást, sem nagyobb kezdőtőkét. Legin­
kább eladható tehetsége, pontosabban az egyetlen értékesíthető te­
hetsége a főzés volt. Viszont a főzés a tűzifaellátás akadozása miatt
egyre bonyolultabbá vált. A közeli hegyekről a fák eltűntek, az er­
dőhatár lassan olyan magasra húzódott, hogy már szinte lehetetlen
volt elérni.
Némi gondolkodás után Szong asszony úgy döntött, jövőjét a sü­
teménykészítésre teszi fel. A tésztát csak tíz percig kellett sütni; egy
szerényebb köteg tűzifával el lehetett készíteni négy vagy öt adagot
is. Könnyebben elkészült, mint a kenyér, és gyors ebédül szolgálha­
tott az úton levő éhes embereknek.
Szong asszony legfiatalabb lánya is betársult a süteményüzletbe.
Jong Hi nemrégiben vált cl férjétől - mindössze három hónapja vol­
tak házasok, amikor ráeszmélt, hogy férje megrögzött szerencsejá­
tékos. Jong Hi valamennyi, kölcsönkért pénzen fémhulladékot vá­
sárolt, és felkeresett egy korábban a vasműnél dolgozó munkanél­
küli hegesztőt, aki az alkatrészekből Összeszerelt neki egy kemen­
cét. Alapjában véve az egész szerkezet nem volt több egy két részre
osztott szögletes doboznál, az alsó rekeszbe lehetett tenni a szenet,
közben a felső részben ropogósra süJ.t a sütemény. A munkás csinált
egy tepsit is. Szong asszony és Jong Hi végigjárták a városi piaco­
kat, feljegyzéseket készítettek a többi árusról. Sok nő volt, akinek
ugyanígy eszébe jutott az ötlet, egy ideig Szong asszony munkát is
vállalt egyiküknél, hogy megfigyelje és tanuljon tőle. Süteményt vett
más árusoktól, megkóstolta, és összehasonlította az egyes terméke­
ket. Ha olyanra akadt, amelyik tetszett neki, megpróbálta utánozni
a receptet.
A kezdeti próbálkozások lehangolóak voltak. A z első sütések még
az igen szerény észak-koreai igényeknek sem feleltek meg annyira,

» 189 -
 hogy el lehessen adni Őket. Lányával inkább maguk ették meg a fél­
resikerült süteményeket, mintsem hogy hagyják veszendőbe menni
a drága alapanyagot* Végül rájött, hogy több cukrot és élesztőt kell
használnia, és tett bele tejet is. A tészta kivágásához öt különböző
formát használt, s a végeredmény kezdett lassan kekszre hasonlítani
- egyfajta nem túl édes, könnyen emészthető harapnivalóra.
Szong asszony reggel ötkor kelt, hogy el tudja kezdeni a sütést
A z üzleti verseny kiélezett volt, süteményeinek mindig frissnek kel­
lett lenniük. Nem volt kocsija, még csak egy ládája sem, amiről ter­
mékeit árulhatta volna, A süteményeket beletette egy műanyag tál­
ba, és a hátára kötve, mint egy babát, kivitte a főútra, ahol sok volt a
gyalogos, és viszonylag kevés a versenytárs. A piacok és az állomás
előtti nagy tér környékén járkált. Még mindig sajgó háttal fájdalma­
san tette le terhét, törökülésben leült a földre, és a térdére pakolta a
süteményeket.
Háta a baleset óta nem gyógyult meg teljesen, de ugyanolyan lel­
kesedéssel szólította meg a járókelőket, mint ahogy a szomszédokat
ösztönözte az inminban vezetőjeként, hogy hasznosítsák újra a hul­
ladékot, vagy gyűjtsék a trágyát hazájuk haladása érdekében.
- Kvadzsa szaszejo - kántálta koreaiul a monoton ritmusú mon­
datot. „Süteményt vegyenek!”
Szong asszony született üzletasszony volt. A z embereket von­
zotta kedves természete; ha valaki édességet akart vásárolni, előbb
ment hozzá, mint máshoz, a hasonló tevékenységet folytató asszo­
nyok közül. Egy huszonnégy órás munkanap végén körülbelül 100
von - 50 cent - volt a zsebében, és néhány zacskó egyéb portéka,
néha pirospaprika, vagy egy-két széndarab, melyeket a kekszekért
kapott cserébe. Arra éppen elég volt, hogy ételt vásároljon vacsorára,
és megvegye a hozzávalókat a következő adag sütéséhez. Kimerül­
tén tért haza, és dőlt le aludni, hogy aztán pár óra múlva újra felkel­
jen, és kezdje az egészet elölről. Csak most úgy ment cl lefeküdni,
hogy nem volt éhes.

190 ^
 K özépkorú nők ezrei csinálták többé-kevésbé ugyanazt, mint
Szong asszony Magánvállalkozóként dolgoztak, nem tartottak fenn
műhelyt vagy üzletet; nem mertek bódékat felállítani, mint ahogy az
a peresztrojka idején annyira elterjedt volt Oroszországban. Semmit
sem tudtak az üzletről, azon kívül, amit tanítottak nekik - vagy­
is, hogy minden magáncélú vállalkozás önzés. De az éhségből és a
kétségbeesésből kiindulva újra felfedezték a szabadpiaci gazdaság
alapgondolatát, és ehhez arra volt szükség, hogy elfelejtsék a propa­
gandát, amit egész életükben hallottak. Rájöttek, hogy értéket jelent,
ha valakinek van érzéke a cserekereskedelemhez; a több kitartással
rendelkező fiatalok elgyalogoltak a távoli hegyekig, hogy megsze­
rezzék a Szong asszony számára elérhetetlen tűzifát, és elcseréljék
azt süteményre. Ha valakinek volt létrája, össze tudta gyűjteni az
elektromos hálózat rézdrótjait (az áramütés már nem jelentett ve­
szélyt), és vehetett érte élelmiszert. Ha valakinek volt kulcsa vala­
melyik elhagyott gyárhoz, leszerelhette a gépeket, ablakokat vagy a
burkolatot, hogy aztán később újrahasznosítsa azokat.
Akár tepsiről, akár talicskáról volt szó, azt egyénileg kellett meg­
csinálni kézzel, mert gyakorlatilag már egyetlen gyár sem üzemelt.
A nők vászondarabokat szabtak fel, a hulladék gumit megolvasz­
tották, és abból készítettek tornacipőt. Régi kerékabroncsból, faaj­
tóból és drótból kocsit tákoltak össze, amellyel az árut haza lehetett
szállítani a piacról.
A z emberek képezték magukat. Egy bármiféle végzettség nél­
küli szénbányász talált egy keleti orvoslásról szóló könyvet, és min­
den idejét annak szentelte, hogy megismerje a gyógynövényeket,
amelyek a Cshongdzsin környéki hegyekben is fellelhetők voltak.
Gyógynövények felismerésében az orvosokkal egy szintre került, de
jóval túltett rajtuk, ha ki kellett menni a távol cső vidékekre, ugyanis
hozzá volt szokva a nehéz fizikai munkához.
A z orvosok is találtak egyéb lehetőségeket a pénzkeresésre. O r­
vosságuk nekik sem volt, de egyszerűbb kezeléseket el tudtak végez­
ni a kórházban vagy otthon. A z abortusz volt a legjövedelmezőbb,

191 -
különleges engedély nélkül elvileg törvénybe ütközött, ennek elle­
nére akkoriban már a születésszabályozás egyik bevett formáját je ­
lentette. Amennyiben a nők még ilyen körülmények között is te­
herbe estek - az éhezés mind a libidót, mind a termékenységet le­
csökkentette a családok nem akartak még egy gyermeket, akinek
az etetését nem engedhették meg maguknak. Amikor Ok Hi né­
hány évvel korábban egy barátnőjének azt tanácsolta, hogy menjen
el abortuszra, akkor az 400 vonba került, vagyis 8,5 kilogramm rizs
árának felelt meg. Később már akár egy vödör szénért is megcsinál­
ták a beavatkozást.
Kim doktornőnek nem volt meg a képesítése ahhoz, hogy műté­
teket végezzen. Neki a tolla tett életmentő szolgálatot, amellyel iga­
zolásokat írt, tanúsítva, hogy betegeinek orvosi okokból kifolyólag
kell otthon maradniuk. Eszak-Koreában a munkából való távolma­
radást harmincnapi elzárással büntethették, annak ellenére, hogy a
munkahelyek többé már nem fizettek bért A z embereknek viszont
időre volt szükségük az élelem és a tüzelőanyag utáni hajszában.
Cserébe adtak valamit Kim doktornőnek a zsákmányból, amit az­
nap találtak. Kim doktornő belement, és felírta a hamis igazolásokat
- megsértve ezzel az összes létező esküt, amit valaha is tett hivatá­
sának vagy hazájának - , ugyanakkor tisztában volt vele, hogy a túl­
élésben segíti betegeit és önmagát is.
M i Ran leleményes anyja újabb vállalkozásba fogott, mely a mos­
toha körülmények között is virágzott. Legidősebb lánya kapcsolata­
in keresztül engedélyt kapott egy malom üzemeltetésére. Eltérően
a fagylalt- és a tofugyártó vállalkozásoktól, amelyek csődbe men­
tek, amint az áramszolgáltatás leállt, a malom tradicionális módon,
vagyis kézi hajtással működött tovább. Te Vu korábban a bányákban
lévő tartószerkezetek ácsolásával foglalkozott, és most készített egy
fészert a malom számára. A tető felhúzásánál a szomszédok segít­
ségét vették igénybe. Meg Dzsun Szang is beszállt néha segíteni,
éppen akkor volt otthon vakáción. Amikor elkészült a malom, több
kilométeres körzetből érkeztek emberek kukoricával megrakott

192
zsákokat cipelve. Olcsóbb volt, ha megvették a kukoricát, és aztán
eldöntötték, hogy mekkora részét öntik a darálóba, vagy hogy ad­
nak-e hozzá szárat, levelet, csövet vagy csuhát - esetleg tesznek-e
bele egy kevés furészport. Mindezt szinte egyáltalán nem lehetett
volna megemészteni, ha nem lett volna finom porrá őrölve, ezért a
malom fontos tevékenységet látott el.

H a valaki semmivel nem tudott előállni, amit eladhatott vol­

na, akkor felkínálta önmagát.
Annak ellenére, hogy Kim ír Szén bezáratta a kiszeng házakat, a
prostitúció sohasem tűnt el teljesen Eszak-Koreában, és a legna­
gyobb diszkréció mellett tovább folytatódott magánügyletek formá­
jában a lakóházak falain belül. A z éhezés nemcsak hogy újra kivitte
az utcára a prostitúciót, de létrehozta a prostituáltak új osztályát is -
gyakran fiatal, férjezett nőket, akik elkeseredésükben mindent meg­
tettek, hogy ennivalót szerezzenek gyermekeik számára. Fizetség­
ként legtöbbször nem kértek többet, mint egy zacskó tésztát vagy
néhány darab édesburgonyát. A cshongdzsini főpályaudvar előtti té­
ren volt a gyülekezőhelyük. A vonatokra mindig sokat kellett várni,
és az előcsarnokban emberek százai várakoztak folyamatosan. A nők
úgy sürögtek-forogtak a tömegben, mintha csak egy koktélpartin
akarnának elvegyülni. Öltözetük közönséges és egyszerű volt, mert
a Közösségi Erkölcsrendészet bárkit letartóztathatott, aki túl rövid
szoknyát, túl mélyen kivágott vagy túl szűk blúzt, farmert, esetleg
csillogó ékszert viselt, ezért a prostituáltak kirúzsozott ajkukkal,és az
elhaladó férfiak felé vetett kihívó pillantásokkal jelezték szándékukat.
Ok Hi pontosan az állomással szemben lakott, ahol egyébként
férje is dolgozott. Zavartan lesütötte szemét valahányszor meglátta
ezeket a nőket, és próbálta elkerülni a tekintetüket. Viszont mégis
volt egy hölgy, akinek sikerült felvennie vele a szemkontaktust, és
néha úgy tűnt, mintha félénken mosolyogna O k Hi felé. Jobban volt
öltözve a többieknél, magabiztosabbnak és valahogy professzión á-
lisabbnak tűnt.

- 193 -
 Amikor egy nap épp a lakását készült elhagyni, Ok Hi ott találta
a nőt néhány méterre a bejárati ajtótól. Szemmel láthatóan rá várt.
- Figyelj, testvér! - közölte bizalmasan. - A bátyám épp most jött
fel vidékről, és beszélnem kellene vele négyszemközt. Nem tudnál
nekünk kölcsönadni egy szobát?
Egy férfi felé biccentett, aki az arcát elfordítva ott téblábolt mö­
göttük. O k Hi kissé prűd volt a szexet illetően, de ha egy jó üzle­
tet látott, azt azonnal felismerte. Férje dolgozott, gyerekei iskolában
voltak. A prostituált 50 vont fizetett neki, hogy használhassa a szo­
bát egy órára. A nő ezután rendszeres látogatóvá vált, és nemcsak a
szobáért fizetett, de néha édességet is hozott O k Hi gyerekeinek.
Természetesen mindezt törvény tiltotta, de annyi minden volt ti­
los azokban az időkben. Bűncselekmény volt térítést elfogadni bár­
miféle szolgáltatásért - legyen az szex vagy biciklijavítás. De ki tö­
rődött már ezzel? Mindenkinek szüksége volt egy kis csalásra a túl­
éléshez.

A LEGTÖBB ÜZLETET A REGI ZÖLDSÉGPIACON BONYOLÍTOTTÁK.

Kim ír Szén kelletlenül bár, de még a kommunizmus dicsőséges
napjaiban is engedte működni a piacokat, azzal a megszorítással,
hogy az emberek csak olyan élelmiszert árusíthatnak, melyet ma­
guk termesztettek otthon, a „konyhakertjükben”. Amikor a gyerekek
még kicsik voltak, Szong asszony, ha volt rá pénze, rendszeresen ki­
járt a lakásuk melletti üres telekre tojást vásárolni, hogy tápláló reg-
gelivel tudjon kedveskedni családjának. Évszaktól függően talált ott
napon szárított csípős paprikát, szárított halat, káposztát. A z em­
berek gyakran hoztak ki használt ruhákat, cipőt, edényeket, de tilos
volt árulni bármiféle újonnan előállított terméket, mert ezeket csak
az állami áruházakban árusíthatták.
Még az 1990-es évek folyamán is, amikor Cshongdzsint az éhín­
ség halálos szorítása fenyegette, furcsa módon egyre több élelmiszer
jelent meg a piacokon. Káposztát, retket, fejes salátát, paradicsomot,
újhagymát és burgonyát árultak. A zöldségek a hegyek között itt-ott

194
megbúvó titkos kertekből érkeztek* A földművesek ráébredtek, hogy
a legjobb mód a túlélésre, ha a lejtőkön maguknak ásnak fel földte­
rületet, olyan helyeken is, amelyeket korábban túl meredeknek ta­
láltak. A saját földekre igen nagy figyelmet fordítottak, a zöldségek
olyan tökéletes rendben álltak egymás mellett, mint az írógép bil­
lentyűi, a bab és a tök fel volt kötözve karókra és rácsokra, míg a
termelőszövetkezetek földjei rendezetlenekés elhanyagoltak voltak.
Hirtelen megjelent a hántolt rizs is, egyszerre és nagy mennyi­
ségben, 40 kg-os vászonzsákokba pakolva. A csomagoláson nyom­
tatott latin betűk voltak (USA, W F P 7, EU), vagy az Egyesült Nem­
zetek jelképeként az egymást keresztező olaj ágak, vagy az amerikai
zászló, melyet minden észak-koreai ismert a propagandaplakátok­
ról, melyet mindig vagy vértől csÖpogősen, vagy szuronnyal átdöfve
ábrázoltak.
M iért volt ott a rizs, ráadásul olyan zsákokban, amelyeken Észak-
Korea legfélelmetesebb ellenségének a zászlója volt látható? A zt
mondta valaki Szong asszonynak, hogy az észak-koreai hadsereg
rizst zsákmányolt az amerikai háborús uszitoktól. Szong asszony
egy nap megpillantott egy hasonló vászonzsákokkal megrakott te­
herautó-konvojt elhajtani a kikötőből. A teherautókon civil rend­
szám volt, de Szong asszony tudta, hogy a hadsereghez tartoznak
- senki másnak nem volt gázolaja és végül rájött, hogy ez az a
humanitárius segély, melyet a hadseregből valaki nagy haszonnal el­
adott a feketepiacon.
Nem számított, honnan van, Cshongdzsinban az emberek örül­
tek, h o g y hántolt rizst vehetnek, hiszen a közösségi ellátórendszer­
ben már évek óta nem volt beszerezhető.
Minden alkalommal, amikor Szong asszony a piacra ment, talált
valamit, ami meglepetést okozott, őszibarack, szőlő, banán. Nem
emlékezett, hogy mikor látott utoljára banánt - talán húsz évvel az­
előtt, amikor Csang Bo hazahozott néhányat a ritka ínyencségből a

7World Food Programme, az ENSZ Világélelmezési Programja (aford.).

19S -
 gyerekeknek. Egy nap narancs volt a piacon. Igazi narancs! Szong
asszony sohasem evett narancsot - csak képről ismerte. Egy másik
nap pettyes, sárgásbarna gyümölcsöt látott, tetejéből zöld szárak áll­
tak ki.
- M i ez? - kérdezte egyik barátjától. Megtudta, hogy ananász.
Ez volt az első alkalom, hogy a piacokon olyan olcsó háztartási
cikkeket lehetett kapni, amelyeket az észak-koreaiak is meg tud­
tak venni. Teng Hsziao-ping 1970-es és 80-as évekbeli gazdasági
reformjának eredményei lassan beszivárogtak Észak-Koreába. K í­
nából érkezett írópapír, toll és ceruza, illatos sampon, hajkefe, kö­
römvágó csipesz, borotvapenge, elem, öngyújtó, esernyő, játék autó,
zokni. Olyan sok idő telt el anélkül, hogy Észak-Korea bármit is elő
tudott volna állítani, hogy a közönséges árukból különlegesség lett.
A z öltözködés szintén nagy meglepetést okozott, amint egy má­
sik világból beáramlottak az idegen színek. Rózsaszín, sárga, na­
rancssárga és türkiz - színükben éppoly változatosak, mint a déli­
gyümölcsök a piacon, anyagukban jóval puhábbak és csillogóbbak,
mint ami valaha is készült Észak-Koreában. Alkalmanként az áru­
soknál lehetett látni néhány jobb minőségű ruhát is, kitépett cím­
kével. A z eladók azt suttogták, hogy a származási helyük are tongne>
„a falu odalent”, ahogy Dél-Koreát finoman körülírták. A z emberek
hajlandóak voltak több pénzt fizetni az ellenséges országból érke­
zett ruhákért.
Amikor Szong asszony elment a piacra, az minden egyes alkalom­
mal nagyobbnak tűnt. Többé már nem hajoltak öreg nénik a sárba
terített vízhatlan ponyvák fölé; emberek százai pakolták ki az áruikat
faládákra vagy szekerekre. A z árusok asztalokat és pultokat állítot­
tak fel, és esernyőket vittek magukkal, hogy megvédjék portékáikat.
Cshongdzsin legnagyobb piaca egy használaton kívüli ipari te­
rületen jött létre a Szunam folyó mellett, mely a város középpont­
ja mentén elválasztotta a kikötőt a többi kerülettől. A műszálgyár
szánalmas romjai mögött a Szunam piac végül Észak-Korea legna­
gyobb piaca lett. Kialakítását tekintve ugyanolyan volt, mint bármely

, ^ 195 *
más piac Ázsiában - néhány sor az élelmiszerek számára, néhány a
vasáruknak, fazekaknak és serpenyőknek, kozmetikumoknak, cipők­
nek és a ruháknak. Egészen 2002-ig kellett várni, amíg Kim Dzsong
II végre legalizálta a piacokat. A cshongdxsini hatóságok már évek­
kel korábban szemet hunytak működésük felett, és lassan elkezdtek
átvenni az irányításukat A z árusoknak 70 vont kellett fizetniük egy
napra - ez körülbelül egy kiló rizs ára volt. Azok a kereskedők, akik
nem engedhették meg maguknak a napidíjat, a kapun kívül állítot­
ták fel standjukat, és így a piac egyre távolabb terjeszkedve elnyúlt
egészen a folyó lejtős partjáig. Szong asszony süteményes vállalko­
zása soha nem érte el azt a szintet, hogy saját árusítóhelye legyen.
Nem akart bérleti díjat sem fizetni. Szongpjonban, a kikötőtől nyu­
gatra fekvő kerületben, tagja lett a piac körül dolgozó kereskedő
közösségnek, és lakást is vásárolt itt, miután sikerült egy kis pénzre
szert tennie.
A piacok mágnesként vonzottak egyéb üzleti tevékenységeket
Szunamon kívül egy mályvarózsákkal szegélyezett fal mentén zö­
mök fakocsik sorakoztak. A tulajdonosok általában ott ültek a kocsi
tetején, és várták, hogy érkezzen valaki, aki az áruját szerette volna
elszállíttatni. Cshongdzsinban nem volt taxi, még a Kínában szo­
kásos riksa vagy biciklitaxi sem (az észak-koreai kormány megalá­
zónak tartotta ezeket), de az emberek rájöttek, hogy betölthetik a
hiányt, ha maguk csapnak fel hordárnak. A fodrászok és borbélyok,
akiket elvben a minden szolgáltatást ellátó kormányzati ügynök­
ség, a Kényelmi Iroda képzett ki, mozgó fodrászatokat nyitottak.
Egy olló és egy tükör volt minden felszerelés, amire szükség volt.
A z étel piac mellett dolgoztak, és gyakran keveredtek vitába a többi
árussal, akik nem szerették, ha a szél belefújja a hajszálakat az éte­
lükbe. A fodrászok gyorsan dolgoztak, egyik szemükkel a vendég
fülét figyelték, hogy bele ne vágjanak a borotvával, másikkal pedig
a rendőröket, akik elkobozták volna felszerelésüket, ha üzleti tevé­
kenységen kapják őket. És így is megérte. A korgó gyomrú nők az
utolsó vonjukat is odacsúsztatták egy dauerolt frizuráért.

197 -
 Egy vasúti pálya melletti piacon téglákra fadeszkákat fektettek,
és hevenyészett restit állítottak fel az így készült asztalokból, szék­
nek pedig felfordított vödröket használtak. A vevők sietősen ettek,
és mialatt a levest vagy a tésztát kanalazták, az eszközök hangosan
odaütődtek a gőzölgő edények aljához. A szakácsokat elöntötte az
izzadság a henger alakú, fcstékesdoboznál nem nagyobb fém tűz­
helyek mellett, miközben a tüzet élesztgették régimódi fújtatóikkal.
Nem volt szokatlan olyan nőt látni a tűz fölé hajolva, akinek hátára
volt szíjazva a gyermeke.
A vásárosok túlnyomó többsége asszony volt. A koreaiak lenéz­
ték a piacokat, ezért hagyományosan csak a nők látogattak ki ide.
Ugyanez volt a helyzet az 1990-es években is, amikor a piacok ter­
jeszkedni kezdtek. A férfiaknak ott kellett maradniuk munkahe­
lyükön, mely központi helyet foglalt el Eszak-Koreában, a nők vi­
szont eléggé nélkülözhetőek voltak ahhoz, hogy kivonhassák ma­
gukat a mindennapi munkába járás kötelessége alól. Csu Szong Ha,
egy észak-koreai menekült Cshongdzsinból, aki később újságíró lett
Szöulban, egyszer azt mondta, szerinte Kim Dzsong II hallgatólago­
san beleegyezett, hogy engedjék a nőket hivatalos munkahelyükön
kívül is dolgozni, ezzel is csökkentve a családokra nehezedő nyo­
mást. - I la annak a sok adzsumanak [férjezett nő] nem engedték
volna meg a munkát, biztosan kitört volna a forradalom - mondta.
Ez viszont azt eredményezte, hogy az új gazdaság egyre inkább
kezdett női arculatot ölteni. A férfiak bent ragadtak a nemfizető
állami állásokban, s a nők keresték a pénzt. - A férfiak annyit sem
érnek, mint a kutya, amelyik a házat őrzi - suttogta halkan néhány
adzsuma. A nők magasabb jövedelme ugyan nem tudta megváltoz­
tatni a több ezer éves patriarchális kultúrát, de bizonyos mértékű
függetlenséget biztosított.
Kívülről tekintve Cshongdzsinban nem sok minden változott.
A sztálinista irodaépületeken ugyanazok a szürke homlokzatok me­
redtek az üres betonterekre. A z utakon még mindig ott voltak a
Kim Dzsong II és a Munkapárt vívmányait dicsőítő kifakult, piros

- 198 -
propagandaplakátok. Valójában úgy tűnt, mintha a hely megder­
medt volna az időben, mintha a világtörténelem órái megálltak vol­
na 1970-ben. De Szong asszony átlátott a szitán. Egy feje tetejére
állított világ volt az, amiben élt: a fent volt a lent, a rossz volt a jó.
A nőknek volt pénzük, a férfiaknak nem. A piacok zsúfolásig meg­
teltek élelmiszerrel, több élelem volt ott, mint amennyit a legtöbb
észak-koreai egész életében látott, és mégis voltak emberek, akik
éhen haltak. A Munkapárt tagjai éheztek és haltak meg; akik pedig
világéletükben nem törődtek hazájukkal, most pénzt kerestek.
- Tón polle - dörmögte Szong asszony halkan. Pénzbogarak.
Régebben abban talált vigaszt, hogy ő és mindenki, akit ismert,
többé-kevésbé egyformán szegény volt. Most viszont azt látta, hogy
a gazdag gazdagabb lesz, a szegény még szegényebb. A zok az em­
berek, akiket egy évtizeddel korábban gazdasági bűnözőként bélye­
geztek volna meg, bőrcipőben és új ruhákban jártak. Mások éheztek,
még akkor is, ha teljes munkaidőben dolgoztak. A z infláció ellen­
őrizhetetlenné vált. A rizs feketepiaci ára 1998 végére elérte a ki­
lónkénti 200 vont. Egy egyszerű irodai dolgozó vagy tanár még a
fizetések visszaállítása után sem tudta megengedni magának, hogy
minden hónapban két vagy három napra elegendő élelmiszert vá­
sároljon családjának. A gyerekek a kezükön és a térdükön csúszva
keresgéltek a porban, hogy felszedjék a vászonzsákok felhasadt var­
rásain keresztül kihullott rizs- és kukoricaszemeket.
Szong asszony ismert egy kilencéves fiút, Szong Csőit. Korábban
sokat járt a piacra az apjával, egy mogorva férfival, akit az idősebb
árusok „Körtés Bácsinak” neveztek, mivel körtét árult. De a körte­
üzlet nem ment túl jól, és Körtés Bácsi nehezen tudta eltartani a
családját.
- M iért nem mész, és szerzel magadnak valamit enni, mint a töb­
bi fiú? - kérdezte a fiától egy nap a körtés ember a piacon.
Szong Csői engedelmes fiú volt. Odament egy standhoz, ahol fér­
fiak alkoholt ittak, és rákot ettek Mikor visszatért az apja mellé, el­
kezdett gyomorfájásra panaszkodni. A földről halbelsőséget szedett

199 -
fel, amely minden bizonnyal romlott volt. Heveny ételmérgezésben
halt meg, még mielőtt Körtés Bácsi az utolsó vonjából hordárt tu­
dott volna fogadni, hogy kórházba vitesse.
Alig telt el nap, hogy Szong asszonynak ne kellett volna keresz­
tüllépnie halottakon vagy haldoklókon. Bármin is ment keresztül
saját családját illetően, nem tudott hozzászokni a halál állandó je­
lenlétéhez, Amikor egy nap késő este hazafele ment a piacról, tett
egy kitérőt a vasútállomás irányába, reménykedve, hogy talál még
néhány vevőt a megmaradt süteményekre. A váróteremben munká­
sok sepregettek. Néhány férfi ment cl mellette, nehéz fakocsit von­
szoltak maguk mögött. Szong asszony odapillantott, hogy megnéz­
ze, mit visznek. Egy halom hulla volt, talán hat emberé, azoké, akik
az állomáson haltak meg az éjszaka. Egy-két csontos végtag lógott
le a szekérről. Egy fej himbálózott a kocsi zökkenéseinek ütemére.
Szong asszony mereven bámulta; a fej egy nagyjából negyvenéves
férfihoz tartozott. Szemei fénytelenül meg-megrezdültek. Nem volt
teljesen halott, de elég közel állt hozzá, és ez elég volt ahhoz, hogy
elszállítsák.
Szong asszony nem tudta megállni, hogy ne gondoljon drága fér­
jére és a fiára. Milyen szerencsés is ő, hogy ők legalább otthon haltak
meg az ágyban, és hogy tudott számukra rendes temetést biztosítani.
 11. fejezet

VÁNDOR FECSKÉK

Cs ava rgó ész ak-ko reái gyerekek

c s h o n g d z s in i gyakori látogatásai során

á l l o m á s r a t e t t

A Szóiig asszony minden bizonnyal összefutott egy térdig érő,

indigó kék munkásruhát viselő fiúval. Kócos hajában nyüzsögtek a
tetvek, lábára cipő helyett nejlonzacskót húzott. Kora meghatároz­
hatatlan volt; tizennégy évesen alig nőtt nagyobbra, mint egy átla­
gos amerikai nyolcéves korában.
Szong asszony, ha maradt néhány süteménye, talán adott neki is
néhányat. Egyébként pedig valószínűleg elment mellette anélkül,
hogy különösebb figyelmet fordított volna rá. A fiúban nem volt
semmi szokatlan, ami megkülönböztette volna az állomás környékén

201
lebzselő több száz gyerektől- A z észak-koreaiak kotcsebinek , „vándor
fecskéknek” hívták őket - olyan gyerekek voltad akiknek a szülei
meghaltak, vagy elhagyták őket, amikor elmentek élelem után ku­
tatni. Önmagukról kellett gondoskodniuk, az állomáson csoportok­
ba verődve morzsák után kutattak, akárcsak a galambok. Különös
vándorok voltak egy olyan országban, ahol korábban sohasem hal­
lottak a hajléktalanságról.
Kim Hjok alacsony termetű volt, de erős és ravasz. Ha valaki az
állomáson vett valami ennivalót, még mielőtt az ennivaló elérte vol­
na az illető száját, Kim képes volt azt elcsenni, és egy falásra lenyelni.
A z árusok az enyves kezeket távol tartandó, az étellel teli vödröket
sűrű hálóval fedték le, de a fedél felemelkedésének pillanatában a fiú
feldönthette a vödröt, és felkaphatott valami ételmaradékot a járdá­
ról- Ezeket a trükköket fiatalkorban kellett elsajátítani, hogy aztán
az éhezés során később képesek legyenek tökélyre fejleszteni e ké­
pességüket. E nélkül nem sokáig maradhattak volna életben.
Hogy Hjok hogyan lett hajléktalan, és hogyan került a vasútállo­
másra, megérne egy esettanulmányt az észak-koreai társadalom fel­
sőbb rétegeinek hanyatlásáról. Hjok kiváltságos gyerek volt, 1982-
ben született egy rendes kommunista háttérrel rendelkező család­
ban, Apja olyan elit katonai egységnél szolgált, amely dél-koreai
titkos küldetésekre volt kiképezve. Később jutalomból felvették a
Munkapárt tagjai közé, majd állást kapott egy, a hadsereg által veze­
tett vállalatnál, amely hal- és fenyőgombaexportból külföldi valutát
hozott az országnak, Hjok családja Szunamban, a műszálüzem kö­
zelében lakott, ahol anyja munkahelye is volt, Hjok két hónaposán
a gyár bölcsődéjébe került a dolgozó szülők többi gyerekével együtt.
Hjok élete akkor futott vakvágányra, amikor hároméves korában
anyja hirtelen meghalt szívinfarktusban. Csupán homályos emléke
maradt anyja arcáról - a legkorábbi emlék, amit fel tudott idézni, a
füstölő illata volt a temetésen. Hjok apja nem sokkal azután újranő­
sült. Ö és bátyja, Csői, aki három évvel volt idősebb, gyakran került
összetűzésbe mostohaanyjukkal, legtöbbször az étel miatt.

202 —■
 A fiúk rosszak és vadak voltak - és állandóan éhesek. Meg vol­
tak győződve arról, hogy mostohaanyjuk több ennivalót ad saját lá­
nyának, vagyis a mostohanővérüknek, mint nekik. Kukoricacsöveket
loptak otthon a konyhából, és a piacon elcserélték azt főtt tésztára.
Amikor mostohaanyjuk elzárta előlük az élelmiszereket, elcsenték
tőle a takaróját, hogy azt is elcseréljék.
A z első eset, amikor Hjok idegentől lopott, tízéves korában tör­
tént. Elvett egy vörös babbal töltött ragacsos rizspogácsát az egyik
árus szekeréről, és elfutott a zsákmánnyal. Kis lábait gyorsabban
szedte, mint az árus, így sikerült meglépnie a szerzeménnyel. A z
okozta vesztét, hogy a rizspogácsa annyira édes és finom volt, hogy
visszatért egy második adagért.
Apjának a rendőrségre kellett mennie érte. Hjok szégyenében le­
hajtotta fejét, szeméből folytak a könnyek. Hazaérve apja elverte
egy bőrszíjjal, az ütések okozta vörös csíkok még sokáig láthatóak
voltak a lábán.
- A z én fiam nem lesz tolvaj! - dühöngött az apja. - Jobb éhezni,
mint lopni.
Hjok nem értett egyet apjával. Továbbra is lopott, és minden al­
kalommal távolabb barangolt otthonától, hogy élelmet találjon.
Cshongdzsintól nem messze délre, Kjongszong járásban voltak a
szénbányák. A szénbányákon túl pedig ott voltak a gyümölcsösker­
tek. Hjok és barátai gyakran kapaszkodtak fel a buszok hátsó lök­
hárítójára, hogy kijussanak ide: az 1990-es évekre ezek az utazások
rendszeressé váltak. Ha a körte elfogyott, elkezdték fosztogatni a
kukoricát. Egyszer el is kapták, de elég fiatal volt ahhoz, hogy az
őrök elengedjék egy figyelmeztetéssel. Hjok nem érzett szégyent a
lopás miatt. Még a Kim ír Szén halála utáni gyászidőszakban is
megpróbált elemelni néhányat a rizspogácsákból, melyeket a nagy
bronzszoborhoz tettek ki a kegyeletüket lerovó emberek számára.
Hjok apja dühöngött fia viselkedése miatt, de nem tudta semmi­
vel elrettenteni. A családnak oly kevés ennivalója volt otthon, hogy
Hjok mostohaanyja fogta a lányát, és hazaköltözött vele a szüleihez.

- 203
Hjok apja munkahelyet váltott, és párttitkár lett egy elmebetegeket
gondozó otthonban. Inait abban a szobában helyezte el, ahol koráb­
ban a gondozó lakott. Hjok szeretett itt lakni, és néha elbeszélge­
tett a betegekkel. O k is magányosak voltak, akárcsak ő, és ráadásul
úgy beszéltek vele, mintha felnőtt lenne, nem csupán egy gyerek.
De a szanatórium szintén szűkölködött élelmiszerben. Bár párttit­
kárként apja nagyobb hatalommal bírt, mint az igazgató, ez nem
jelentett nagyobb porciót az élelmiszerből. Pusztán azt tudta elérni,
hogy kapcsolatai révén bejuttassa a fiúkat egy árvaházba.
Csakúgy, mint más kommunista országokban, az árvaházak
Észak-Koreában sem csak árvák számára voltak fenntartva, hanem
olyan gyerekek számára is, akiknek a szülei nem tudtak gondoskod­
ni róluk. A bentlakásos iskolákhoz hasonlóan az árvaházaknak is
az volt a feladatuk, hogy oktatást, szállást és ellátást biztosítsanak a
bekerülő gyermekeknek. Ez a fiúk számára óriási kiváltságot jelen­
tett.
A Donszong 24. Számú Arvaház a tartomány legészakibb járá­
si központjában, Onszongban volt, a kínai határ közelében. Apjuk
szeptember első hetében vonattal elvitte a fiúkat, így még időben be
tudtak iratkozni az iskolába a tanév kezdetén. Hjok tizenegy éves
volt, és az általános iskola utolsó évét járta; míg bátyja tizennégy
évesen még középiskolába járt. A z utazás hat órán át tartott, és a vo­
naton akkora volt a tömeg, hogy apa és fiai nem jutottak ülőhelyhez.
Egész úton komoran hallgattak.
- T i testvérek vagytok. Mindig ott lesztek egymásnak. Senkinek
se engedjétek, hogy kötekedjen veletek - mondta apjuk közvetlenül
a papírok aláírása után, amelyben lemondott róluk, és az árvaház
gondjaira bízta őket.
Amikor apja sarkon fordult és elment, Hjok akkor vette észre elő­
ször, hogy mennyire megöregedett. A férfi, aki egykor magas és jó ­
képű volt, mostanra lesoványodott, testtartása görnyedté vált, hajába
ősz szálak keveredtek.

- 204 -
A z árvaház étkezdéje, legalábbis kezdetben, képes volt kordában
tartani a fiúk éhséget. Ősz volt, a betakarítás időszaka, és bőségesen
jutott élelmiszer. A srácok el voltak ragadtatva, hogy kapnak napi egy
tál rizst. Annak ellenére, hogy kukoricát, árpát és olcsóbb gabonafé­
léket is hozzákevertek, évek óta ez volt a legjobb táplálék, amit ehet­
tek. Tavasszal felfedezték, hogy az árvaház fás területeire sárgába-
rackfákat telepítettek. Annyit ehettek róluk, amennyit csak akartak.
Viszont télen az élelmiszeradagok elapadtak; rizs helyett a gyere­
kek egy tányér sós lében úszó kukoricagaluskát kaptak. A z 1996-os
év első három hónapjában huszonhét gyermek halt meg az árvaház­
ban. Hjok és a bátyja nem jártak be az órákra, helyette inkább elin­
dultak a városba élelmet keresni. Rá kellett jönniük, hogy a helyzet
nem sokkal jobb ott sem, Hjok találkozott egy vele egykorú fiúval,
aki hatéves húgával élt együtt a szülők halála után. A szomszédok
időnként áljöttek egy tál zabkásával, de ettől eltekintve ők gondos­
kodtak magukról.
Hjok és bátyja újdonsült barátjukkal együtt indultak el élelmet
keresni. Iljok jól tudott mászni, hosszú, izmos karjai jól ellensúlyoz­
ták rövid és vaskos lábait. Könnyedén fel tudott mászni a fenyőfák­
ra, hogy egy éles késsel lehántsa a külső kérget, és így hozzáférjen
az alatta levő lágy háncsrészhez. A háncs édes volt, sárga és rágós,
és Hjok néha úgy is képes volt megenni azt, hogy közben az ágak
között kapaszkodott. A többiek is megpróbálták ugyanezt, azonban
Hjok mindnyájuknál magasabbra tudott mászni, ahol a kéreg még
érintetlen volt.
- Igazi kis majom vagy - mondogatták elragadtatva barátai.
Hjokból vadász lett. Patkányt, egeret, békát és ebihalat is fogott.
Am ikor a békák elfogytak, a szöcskéket és a tücsköket vette célba.
Kisgyerekként Cshongdzsinban megfigyelte barátait, amint azok
a Szunam folyó mellett tücsköt fognak és megeszik, viszont ak­
kor visszataszítónak találta ezt. Most már nem volt annyira finnyás.
Szerzett hálót, és csapdát készített a verebeknek, a madzag végére
csalinak kukoricaszemet kötött. A madarakat aztán megkopasztotta,

205 -
és nyárson megsütötte. Megpróbált galambot is fogni mosdótállal és
zsineggel, de rá kellett jönnie, hogy a galambok túl okosak.
Nem úgy a kutyák. Hjok talált egy barátságos, kóbor kis jószágot,
mely a farkát csóválva követte őt barátja kertjéig. Hjok bezárta a
kaput, barátjával megragadta az állatot, beledobták egy vödör vízbe,
majd rányomták a fedőt. A fuldokló kutya tíz percen keresztül küz-
dött az életéért, mielőtt kimúlt volna. Megnyúzták és megsütötték.
A kutyahús része volt a hagyományos koreai konyhának, de Hjok
sajnálta az állatokat. Rosszul érezte magát tette miatt, de nem any-
nyira rosszul, hogy ne próbálta volna meg még egyszer —noha 1996
közepére a kutyák száma alaposan megfogyatkozott.
Hjok továbbra is lopott. O és bátyja átmásztak a falakon, és ki­
ásták a magánkertekben tárolt kimesis agyaghordókat. A kim esit az
edényekből egyenesen a szájukba tömték.
Közben eszébe jutottak apjának feddő szavai: Jo b b éhezni, mint
lopni.”
A z apjával folytatott, elképzelt beszélgetés során Hjok így vágott
vissza: - Senki sem lehet hős, áld halott.

II joknak honvágya volt. Hiányzott neki apja és Csői, akit elbo­

csátottak az árvaházból, amikor betöltötte tizenhatodik életévet,
vagyis a törvény szerint elérte a felnőttkort. Hjok mindig testőr­
ként tekintett bátyjára, aki megvédte őt a vad és viharos gyermekkor
kellemetlen helyzeteiben. Csel örökölte apja tiszteletet parancsoló
termetét, és ha nem volt vele, Hjokot rendszeresen megverték a töb­
biek. Egy napon fát vágott, és találkozott egy csapat onszongi fiú­
val, akik szintén fáért mentek. A városi gyerekek gyakran kerültek
összetűzésbe az árvaház lakóival, azzal gyanúsítva őket (egyébként
joggal), hogy ellopják élelmüket. Hjok először azt hitte, egy vödör
vizet öntöttek rá. Aztán látta, hogy lábát elönti a vér: egy fejszét
vágtak a combjába. Miután felépült sebesüléséből, úgy döntött, hogy
megpróbál felszökni egy Cshongdzsinba tartó vonatra.

- 206
 Visszaérkezésekor Hjok alig ismerte meg szülővárosát. Cshong-
dzsin halott városnak tűnt. Minden düledezett, a pusztulás nyomai
ott voltak mindenhol, végtelenül lehangoló látványt nyújtva. A z üz­
letek zárva voltak. A z állomás mellett nem közlekedtek a trolibu­
szok. A z óceánnal párhuzamosan futó 1-es főúton gyalogolt haza­
felé, és amint átért a Szunam folyón, a part mentén tisztán ellá­
tott a kéményekig, mert egyetlen fiistoszlop sem volt a levegőben.
A híd után letért az útról a műszálüzem felé, ahol korábban anyja
dolgozott. A bejárati kapu lakattal volt lezárva, az épületet telje­
sen kifosztották. Bentről az összes gépet elhordták a tolvajok. Már
kezdett besötétedni, amikor Hjok elérkezett arra a környékre, ahol
azelőtt lakott, és egyre inkább összezavarodott. Ügy érezte, mintha
egy mező közepén állna egy holdfény nélküli éjszakán. Gyermek­
kora ismerős építményei valahogy átrendeződtek a távollétében, és
eltűntek az árnyékok között.
Hjok végül megtalálta tömbházakat. Belöktc a zár nélküli be­
járati ajtót, besétált a sötét lépcsőházba, és egyesével számolva az
emeleteket tapogatózva elindult felfelé a lépcsőn. Nagy csend volt,
úgy tűnt, mintha az épületet kiürítették volna, leszámítva a gyerek­
sírást, amely egyre erősödött, ahogy felfelé haladt. A z jutott eszébe,
hogy esetleg eltévesztette a házszámot. Lakásuk a nyolcadik eme­
leten volt - felülről a második szinten. Amikor felért, kevés fényt
látott kiszűrődni az ajtó alatti résen - talán egy olajlámpa lehetett-,
de fellőbbant a remény szívében.
Bekopogott. Egy fiatal, kedves nő nyitott ajtót, karján csecsemő­
vel. Behívta Hjokot, majd elmagyarázta, hogy 6 és férje majd egy
évvel azelőtt megvették a lakást Hjok apjától. A z apa nem hagyott
hátra értesítési címet, csak egy üzenetet: „Ha a fiaim hazajönnének,
mondják meg nekik, hogy a vasútállomáson keressenek!”

A cshongdzsini állomás . Ez volt az a hely, ahova az emberek

akkor mentek ki, ha már semmijük sem maradt, s nem volt hova

* 207 ~
 menniük. így legalább nem tűnt úgy, mintha mindent feladva le­
rogynának az út szélére. A vonatok érkezese és indulása egyfajta
illúziót teremtett, hogy van életcéljuk, ami minden sorscsapás elle­
nére is életben tartotta bennük a reményt. Lehetővé tette számuk­
ra az álmodozást, hogy befut az állomásra egy vonat, amelyen van
ennivaló, vagy hogy egy másik szerelvény esetleg egy jobb élet felé
tart, és majd fel lehet rá ugrani. Cshongdzsin fontos csomópont az
ország vasúthálózatában - a tengerpart mentén futó észak-déli vas­
útvonalhoz itt csatlakozik a nyugati irányú, kínai határ felé tartó el­
ágazás. A z emberek abban a reményben érkeztek Cshongdzsinba,
hogy élelmet találnak itt, mert a többi városban - Hamhüngben,
Kildzsuban, Kimcshekben —még rosszabb volt a helyzet. Mindenki
ment valamerre. Még nem adták fel teljesen.
A z állomás egy hatalmas, kétemeletes gránitépület volt, magas és
széles ablakokkal. A tetején egy óriási Kim ír Szén-arckép maga­
sodott, melynek mérete az épületével vetekedett. A portré alatt egy
jellegtelen óra mutatta néha-néha a pontos időt. Bent az épületben
a levegő sűrű volt a vonat- és cigarettafüsttől.
A z emberek a földön ültek, és vártak. Ha teljesen elfogyott az ere­
jük, végigfeküdrek a váróterem padlóján és a sötét folyosókon. Hjok
a tömegben sétált, és egy olyan férfit keresett, akiben felismerhette
volna apja fürge mozgását, szikár testalkatát. Lehajolt, belenézett
az emberek arcába, s abban reménykedett, hátha sikerül találkozni
egy ismerőssel. Sok egykori szomszédja nyomorgott az állomáson,
de senki nem tudott Hjoknak információt adni apjáról vagy test­
véréről. Nem volt hova mennie, de szerencsére megpillantott egy
nyílást, ahova a nehéz vaskaput lehetett betolni. Összehúzta a mell­
kasát, bepréselte magát a kis lyukba, összekucorodott, és nyugtalan
álomba zuhant. Reggel, felkelés után talált egy működő csapot, és
meg tudta mosni az arcát, de a fejbőrén nyüzsgő tetvektől nem tu­
dott szabadulni.
Érdemes itt megjegyezni, milyen rendkívüli helyzet volt Eszak-
Koreában hajléktalannak lenni. Végső soron ez volt az az ország,

- 208 * *
ahol a legalaposabb rendszert hozták létre az állampolgárok ellenőr­
zésére. Mindenkinek rögzített lakcíme és munkahelyi egysége volt,
amely alapján az élelmiszeradagokat osztották - ha valaki elhagyta
otthonát, nem kaphatott élelmiszert sem. A z emberek a szomszédos
városban élő rokonaikat sem merték meglátogatni utazási engedély
nélkül. Még az éjszakára ott maradó látogatókat is kötelességük volt
jelenteni az inminbannak , ami bejelentette a rendőrségen az ille­
tő nevét, nemét, regisztrációs számát, utazási engedélyének számát,
és a látogatás célját. A rendőrség rendszeresen helyszíni ellenőrzé­
seket tartott éjfél körül, hogy megbizonyosodjon arról, senki nem
fogad jogosulatlan látogatókat. Minden állampolgár folyamatosan
magánál tartotta „állampolgári ig azo lvá n yá t, ezt a tizenkét olda­
las, útlevél nagyságú könyvecskét, amely számos információt tartal­
mazott tulajdonosáról. Mintaként a régi szovjet személyi igazolvány
szolgált.
Azonban mindez megváltozott az éhínséggel. Élelmiszer-ellátás
nélkül nem volt értelme a bejelentett lakóhelyen tartózkodni. Ha a
helyben maradás az éhenhalást jelentette, nem létezett olyan fenye­
getés, amit a kormány kitalálhatott volna, hogy az embereket lak­
helyükön tartsa. A z észak-koreaiak először életükben büntetlenül
vándorolhattak saját országukban.
A hajléktalan lakosság körében aránytalanul nagy számban kép­
viseltették magukat a gyerekek, illetve a tizenévesek. Néhány eset­
ben a szülők úton voltak munkát vagy élelmet keresni, s ezért hagy­
ták hátra őket. De volt egy másik, még meglepőbb magyarázat is.
Szembesülve az élelmiszerhiánnyal, sok észak-koreai család ke­
gyetlen sorrendet állított fel saját háztartásában - megtagadták ma­
guktól, és gyakran az idősebb nagyszülőktől is az ételt, hogy a fia­
talabb generáció életben maradjon. Ez a stratégia szokatlanul nagy
számban termelte ki az árvákat, tekintve, hogy általában a gyerekek
voltak az utolsók, akik túlélték a család pusztulását.
A kotcsebik , a vándor fecskék, kiríttak a tömegből az állomáson.
Hjokhoz hasonlóan ők is felnőtt méretű indigókék gyári egyenruhát

- 209 -
hordtak, amely lógott testükön. Mostanra a gyárak bezártak, és fö­
lös mennyiségben álltak rendelkezésre a munkaruhák, így a ható­
ságok néha ingyen osztogatták azokat. Ügy hívták, hogy „szociális
öltözet”. Kevés gyereknek volt cipője. Ha mégis volt, nemsokára el­
cserélték azt ételre, és helyette műanyag zacskót húztak a lábukra.
Gyakran szenvedtek fagyási sérülésektől.
A z élelmiszerhiány első éveiben a gyerekek ételkoldulásból tar­
tották el magukat a vasútállomáson, nemsokára viszont egyszerűen
túl sok lett belőlük, és túl kevés olyan ember akadt, akinek lett vol­
na megosztani való élelme. „A jótékonyság teli hassal kezdődik” -
mondogatták az észak-koreaiak előszeretettel; nem lehet valaki más
gyermekét etetni, ha a sajátunk is éhezik.
Am ikor a koldulás nem hozott eredményt, a gyerekek felszedtek
a földről bármit, ami fogyasztható volt. Ha nem találtak ételt, fel­
szedték a cigarettacsikkeket, és a maradék dohányból és hulladék
papírból cigarettát sodortak. Szinte minden gyerek dohányzott, hogy
csillapítsa az éhségét.
Hjok néha gyerekek csoportjaihoz csatlakozott, akikkel együtt
loptak. Cshongdzsin mindig is hírhedt volt utcai bandáiról, de
mindez még égetőbb problémává vált a nehéz időkben. Egyfajta
természetes munkamegosztás létezett a nagyobb gyerekek - akik
gyorsabbak és erősebbek voltak - és a kisebbek közt, akiket kisebb
eséllyel tartóztattak le vagy vertek meg lebukás esetén. A nagyok
odafutottak egy élelmiszerstandhoz, és mindent a földre borítottak.
Miután elrohantak, nyomukban a feldühödött árusokkal, a kisebbek
felkapkodták a szétszóródott élelmiszert.
A másik trükk az volt, hogy kerestek egy lassú, gabonát szállí­
tó vonatot vagy teherautót, és felhasították a zsákokat egy éles fa­
darabbal. Am i kihullott a zsákokból, szabad préda volt a gyerekek
számára. Végül a vasúttársaság fegyveres őröket kezdett alkalmazni,
akik tűzparancsot kaptak, hogy meg tudják előzni a hasonló inci­
denseket.

- 210 ~
 Veszélyes élet volt ez. A gyerekek nem hajthatták álomra fejüket
anélkül, hogy valaki, talán épp egyik bandatársuk, el ne lopja azt
a keveset, amijük volt. Különös történetek keringtek olyan felnőt­
tekről, akik gyerekekre vadásztak. Nemcsak szexuális célból, hanem
táplálék miatt is. Hjok hallott emberekről, akik elkábítottak gye­
rekeket, megölték őket, és eladták a húsukat- A z állomás mögött,
közel a vágányokhoz, a kereskedők kis kályhákon levest és tésztát
főztek, és az a hír járta, hogy a lében úszkáló szürke húsdarabok em­
beri testből származnak.
Akár városi legenda volt, akár nem, a piacokon is keringtek kan­
nibalizmusról szóló mesék. Szong asszony egy pletykás adzsumá tói
hallotta a történetet, akivel ott találkozott.
- Ne vegyen semmilyen húst, ha nem tudja, honnan származik! -
figyelmeztetett az asszony vészjóslóan. A zt állította, hogy ismer va­
lakit, aki valóban evett emberi húst, és azt ízletesnek találta.
- Ha nem tudja, megesküdne rá, hogy sertés- vagy marhahús volt
- suttogta az elborzadt nő Szong asszonynak.
A történetek egyre hátborzongatóbbak lettek. Állítólag egy apa
elméje annyira elborult az éhségtől, hogy megette saját csecse­
mőkorú gyermekét. Egy piaci asszonyról azt mondták, azért tar­
tóztatták le, mert emberi csontból készült levest árusított. A me­
nekültekkel készített interjúim alapján az a kép bontakozott ki,
hogy legalább két eset volt - az egyik Cshongdzsinban és a másik
Sinüidzsuban - , amikor embereket fogtak el, és végeztek ki kanni­
balizmus miatt. Nem valószínű, hogy ez a gyakorlat széles körben
elterjedt lett volna, vagy hogy olyan méreteket öltött volna, mint
Kínában az 19 5 8-6 2 -e s éhínség idején, amikor 30 millió ember halt
éhen.
Ha nem is leselkedtek kannibálok vagy hasonló veszélyek a gye­
rekekre, a túlélési esély az utcán így is meglehetősen csekély volt.
A fiatalabbak ritkán maradtak meg néhány hónapnál tovább. Szong
asszony legidősebb lánya, Ok Hi, aki egy második emeleti lakásban

~ 211
lakott az állomással szemben, hazafelé menet naponta elhaladt a
gyerekek mellett.
- A zok a kicsik reggelre már halottak lesznek - mondogatta
ilyenkor magának, részben igazolva saját döntését, hogy segítség
nélkül sétált el mellettük.
A legtöbb cshongdzsini lakos, akivel találkoztam, az állomás kör­
nyékén és a vonatokon heverő rengeteg halottról beszélt. Egy gyári
munkás mesélte, hogy vonattal utazott Kildzsuból Cshongdzstnba
1997-ben, és arra lett figyelmes, hogy a férfi, aki egy kocsiban uta­
zott vele, már halott. A nyugállományú tiszt merev ujjai között a
munkapárti tagságát igazoló papírokat szorongatta. A munkás azt
mondta, hogy a többi utas teljesen fásultan vette tudomásul a halált.
Feltevése szerint a holttestet elvitték, amikor a vonat megérkezett a
cshongdzsini állomásra.
A vasútállomáson a takarítók rendszeresen körbejárták a köz­
területeket, és a tetemeket fataligákra rakták. Átfésülték a váróter­
meket és az épület előtti teret, és megpróbálták kitalálni, hogy a
padlón Összekuporodott alakok közül ki nem mozdult meg az elő­
ző nap óta. Hjok azt mondta, hogy egyes napokon nem kevesebb
mint harminc holttestet szállítottak el az állomásról. Nehéz volt
megállapítani személyazonosságukat, mert igazolványukat gyak­
ran a jobb ruhákkal cs cipőkkel együtt ellopták. Mivel valószínű­
síthető volt, hogy családtagjaik már meghaltak vagy szétszóródtak,
a tetemeket tömegsírban temették el. Nagy szégyennek számított
ez egy konfuciánus társadalomban, mert széles körben élt a hit,
hogy az ősök sírjának helye lényeges a jelenkori boldogulás tekinte­
tében.
A kínai határ mellett szemtanúja volt néhány ilyen temetésnek
a Good Fricnds dél-koreai buddhista szervezet, egynek pedig egy
amerikai segélyezési tisztviselő, Andrew S. Natsios. Annyit lát­
tak, hogy fehér műanyag lepelbe tekert holttesteket - legalábbis
annak tűntek - dobálnak egy temető mellett ásott nagy gödörbe.

— 212 -
A munkások aztán lehajtott fővel körbeállták a gödröt, mintha csen­
desen meditál nának vagy gyászszertartást végeznének,
Hjok szerint apja is valószínűleg ezen sírok valamelyikében van
eltemetve. Evekkel később találkozott vele egy ismerőse, és elmond­
ta neki, hogy apja 1994 telén egy ideig az állomáson élt, majd 1995-
ben kórházba került. A büszke férfi, aki megesküdött, hogy sohasem
fog lopni, valószínűleg az elsők között halt éhen.

M iután feladta a reményt, hogy megtalálja apját, Hjoknak nem

volt semmi oka Cshongdzsinban maradni. Elkezdett fellógni a vo­
natokra. Könnyű feladat volt, a szerelvények lassan haladtak az el­
használódott sínpályákon, és gyakran kellett megállniuk. Hjok a vo­
nat után futva fel tudott kapaszkodni a vagonok közötti korlátra,
és onnan hosszú karjai segítségével pillanatok alatt felhúzta magát
a szerelvény előterébe. A kocsik annyira zsúfoltak voltak, hogy a
rendőrök alig tudtak végigmenni a folyosókon, hogy ellenőrizzék
az utazási engedélyeket és a jegyeket. Hjok nem igazán szerette a
zárt helyeket, inkább felkúszott a tetőre. A vonatok teteje enyhén
ívelt volt, akárcsak egy kenyér. Keresett egy egyenesebb reszt közé­
pen, ahol meglapult, hogy elkerülje az elektromos vezetéket a feje
felett. Órákig képes volt így a hátán feküdni, csomagját párnaként
használva, miközben együtt ringott a vonattal, és nézte az odafent
elvonuló felhőket.
Hjok eleinte nem vonatozott távolabb a város vonzáskörzeténél.
Visszatért Kjongszongba, ahol még gyerekként csent körtét és ku­
koricát. Most nehezebb volt lopni - a földeken felfegyverzett őrök
járőroztek ezért Hjoknak egyre távolabbra kellett merészkednie.
Visszament az onszongi árvaházba. Akkorra Onszong már sem­
mivel sem nézett ki jobban, mint Cshongdzsin. A z árvaház gyü­
mölcsöse buja kertként élt emlékezetében, de addigra azt is telje­
sen megkopasztották. Tudta, hogy mindössze néhány mérföld­
je az árvaháztól, a kollégiumi szobaablakból is jól látható zömök

213
hegygerincen túl, kanyarog egy vékony szürke vízfolyam - a Tűmén
folyó melynek íve túlhaladt a látóhatáron. És a folyó túloldalán lé­
tezik egy terület, ahol a fákon még van kéreg, és a kukoricaföldeket
nem őrzik fegyveres katonák.
Ez a hely volt Kína.

A határ K ína és É szak -K orea között mintegy 13 0 0 kilométer

hosszan húzódik végig, két folyó mentén, és mindkettő egy szuny-
nyadó vulkánnál ered, melyet a koreaiak Pektu, a kínaiak Csang faai
néven emlegetnek. Délen a Jalu folyó volt az a híres vonal, ahol a
kínai csapatok visszaszorították az amerikai erőket a koreai háború
során. A z Észak-Korea és Kína közötti üzleti kapcsolatok jelentős
része ma többnyire a Jalu folyón keresztül bonyolódik le, főként a
Sárga-tengerbe ömlő torkolat környékén. A Jalu folyóval összeha­
sonlítva, sekély medrével és lassú folyásával a Tűmén akkora, mint
egy csörgedező patak. Északon kanyarog, kijelölve Eszak-Korea
északkeleti határát, majd Vlagyivosztoktól délnyugatra éri el az óce­
ánt. Még az esős évszakban is, amikor a folyók megáradnak, elég
keskeny ahhoz, hogy egy jó úszó könnyedén át tudjon kelni rajta.
A z árvaházi fiúknak nem volt szabad a Turnén közelében játsza­
ni. A teljes partvonal lezárt katonai zónának számított. Ha túl közel
kerültek a határhoz valamelyik mellékágban úszkálva, a határőrség
elzavarta őket. A folyópart lapos és homokos volt, és a növényzet
nem nőtt elég magasra ahhoz, hogy fedezéket nyújthatott volna. V i­
szont Onszongtól délre, egy-két óra gyalogúira volt egy gyéren la­
kott terület a part mentén, ahol bokrok nőttek és magas fű. A határ­
őrök kellően távol álltak egymástól, hogy sötétedés után át lehessen
lopakodni a túlsó partra. Két őr szolgált egy Őrhelyen, hogy egyikük
tudjon aludni, amíg a másik figyel, de éjjel 1 óra után gyakran mind­
ketten aludtak.
Hjok első alkalommal 1997 végén kelt át a Tűmén folyón. Be­
köszöntött a száraz évszak, a folyó vízszintje alacsony volt, és a ho­
mokos partok a határ mindkét oldalán mint kinyújtott ujjhegyek

> 214 ~
 közelítettek egymás felé. A víz azonban jeges volt, és amikor Hjok
belelépett, a hidegtől megdermedt a teste. Bár a vízszint nem ért fel­
jebb a mellkasánál, a sodrás ledöntötte a lábáról. A folyó elragadta,
vitte lefelé, ezért az átkelés átlósra sikerült. Amikor végül a másik
oldalon kimászott a hidegbe, ruhája páncélként fagyott testére.
Hjok korábban soha nem mutatott különösebb érdeklődést Kína
iránt - egy másik kommunista ország, amely ugyanolyan szegény,
mint a sajátja, gondolta. Első ránézésre nem volt sok különbség a
két ország között, de ahogy távolabb merészkedett a folyótól, lát­
hatta a kilométereken át húzódó szántóföldeket, amelyekről már
betakarították a kukoricát. A kis vörös téglás házak mellett a fé­
szerben tetőmagasságig állt a csuhózott kukorica, a lugasokon bab-
és tökindák kúsztak. Besétált egy kis városba, mely elevenebb volt,
mint képzelte, tele taxikkal, robogókkal és biciklis riksákkal. A fel­
iratok kínai és koreai nyelven egyaránt olvashatóak voltak. Boldog
volt, amikor megtudta, hogy a lakosok közül sokan, jóllehet kínai
állampolgárok voltak, származásukat tekintve koreaiak, és beszélik a
nyelvét. Azonnal látták rajta, hogy észak-koreai, és nem csak a ron­
gyos ruhája miatt. Tizennégy évesen csak 140 cm volt a magassága,
és feje testéhez képest viszonylag nagyra nőtt, mindkettő a krónikus
alultápláltság biztos ismertetőjele. Amikor a gyerekek hosszú időn
keresztül szegényesen táplálkoznak, fejük normális méretűre fejlő­
dik, ugyanakkor végtagjaik satnyák maradnak.
A piacon Hjok találkozott egy férfival, aki használt edényeket,
ékszert és apró régiségeket árult. Megkérdezte Hjokot, hogy nem
tudna-e vasalókat átcsempészni Észak-Koreából - abból a régi faj­
tából, amelyeket forró szén felett kellett melegíteni. Majdnem min­
den észak-koreai családnak volt ilyen a háztartásában, de az em­
berek többé már nem foglalkoztak a vasalással - különösen mióta
ruházatuk műszálas anyagból készült. Hjok Észak-Koreában szin­
te ingyen tudta megvásárolni a vasalókat, melyeket Kínában dara­
bonként tíz dollárnak megfelelő összegért lehetett eladni. Ez több
pénz volt, mint amennyit életében valaha látott. A nyereséggel

*** 215 ^
visszament Észak-Koreába, és újabb árucikkeket vásárolt. Cserép­
edényeket, ékszereket, festményeket, jádeköveket. Vásárolt egy pode-
gi t y olyan öltözéket, melynek segítségével a koreai asszonyok a ba­
bákat szokták magukra kötve hordani. Ezzel a ruhával portékáját
a hátára szíjazhatta, és többet tudott szállítani, mint amennyit egy
hátizsákkal elbírt volna,
Iljok elkezdett rendszeresen átjárni a határon. Kiismerte azokat
a helyeket, ahol az őrök nem figyeltek, vagy lusták, esetleg korrup­
tak voltak. Rájött, hogy a legjobb levenni az összes ruháját, mielőtt
bemenne a vízbe. Egyre ügyesebben egyensúlyozott és sétált át a fo­
lyón, ruháját és áruját magasan a feje fölé tartotta (műanyag zacskó­
ba tekerve, arra az esetre, ha esetleg megbotlana). Soha nem maradt
túl sokáig Kínában, ugyanis figyelmeztették, hogy a kínai rendőrség
mindenkit átad az észak-koreaiaknak, akit elkapnak a határ túlol­
dalán.
Abbahagyta a lopást. Ha szeretett volna enni egy tál tésztát, meg­
vette a saját pénzéből. Vásárolt nadrágot, pólót, kék széldzsekit és
tornacipőt, és így már nem úgy nézett ki, mint egy menekült. M eg­
próbált jó útra térni, rendbe hozni az életét. Észak-Koreában ille­
gális volt magánúton árut venni és eladni nyereségért, a nemzetközi
határon való engedély nélküli átkelés csak még tovább súlyosbította
a bűncselekményt. Tizenhat évesen Hjok a törvény szerint nagy­
korúnak számított, ettől kezdve kétes üzelmei már szigorú elbírálás
alá estek.
 12. fejezet

ÉDES RENDETLENSÉG

Észak-koreai katonák díszszemlén Phenjanban

z é s z a k - k o r e a i a k n a k több kifejezésük is van a börtönre, ha­

A sonlóan, mint az inuk eszkimóknak a hóra. Ha valaki kisebb
jelentőségű bűncselekményt követ el - mint például nem jelenik
meg a munkahelyén - csihkjolszóx a, fogházra ítélhetik, melyet a Népi
Biztonsági Iroda, egy alacsonyabb rangú rendőri egység működtet;
esetleg rod on g d a n rjo n d éb a, munkatáborba küldhetik, ahol az elkö­
vetőnek egy vagy két hónapig nehéz fizikai munkát kell végeznie,
például útépítésen kell dolgoznia,
A leghírhedtebb börtönök a k vanliszó k voltak - melyeket „ellen­
őrző és szabályozó helyeknek” fordíthatunk. Az elnevezés valójá­
ban munkatáborok egy csoportját takarja, amelyek több kilométer

- 217 ~
hosszan terülnek el az ország legészakibb hegyei között. Kémmű­
holdas megfigyelési adatok arra utalnak, hogy akár 200 000 főt is
fogva tarthatnak ezekben a táborokban. A szovjet gulág mintájára
Kim ír Szén nem sokkal hatalomra kerülése után kezdett kiépíté­
sükbe, hogy megszabaduljon mindazoktól, akik szembcszállnának
hatalmával: a rivális politikusoktól, a földesurak leszármazottai-
tól, a japán kollaboránsoktól vagy a keresztény lelkészektől. Vala­
ki azért került ide, mert rajtakapták, hogy külföldi újságot olvasott.
Egy férfi azért, mert néhány pohár ital után Kim Dzsong II ma­
gasságáról viccelődött. „A vezetés tekintélyének megsértése” egyike
a legsúlyosabb bűnöknek az úgynevezett „államellenes bűncselek­
mények” közül. Egy nő Szong asszony gyárából azért tűnt el, mert
politikailag kifogásolható szöveget találtak a naplójában. A z észak­
koreaiak, akikkel találkoztam, mind suttogtak olyan ismerősökről
- vagy csak hallomásból ismert emberekről akikért éjjel jöttek
el a hatóságok, és aztán soha többet nem lehetett hallani felőlük.
A kvanliszó bán a büntetés életfogytiglan tartott. Gyerekeket, szülő­
ket, testvéreket gyakran szintén elvittek, hogy megszabaduljanak a
„romlott vértől”, ami három generációt is érinthetett. Mivel a háza­
sok nem vérségi rokonok, a házastársakat rendszerint békén hagy­
ták, de válásra kényszerítették őket. Nem sokat lehet tudni arról,
hogy a kvanliszó szögesdrótjain belül valójában mi történik, és keve­
sen kerültek ki onnan élve, akik elmondhatnák, hogy mi zajlik oda­
benn.
A másik típusú munka tábort kjohvaszó nak hívják, ez „felvilágosí­
tási központot”jelent, mely név jól tükrözi a tábor célját, miszerint
helyes útra kell terelni a megtévedte két. Ezek a táborok nem poli­
tikai foglyok számára voltak fenntartva, hanem azok számára, akik
például illegálisan lépték át a határt, árut csempésztek, vagy egy­
szerűen csak üzleti tevékenységet folytattak. A z ilyen táborok ke­
vésbé voltak rémisztőek, mint a politikaiak, mert a foglyokat elmé­
letben cl is engedhették - feltéve, ha túlélték a fogságot.

- 2Í8 -
 K im Hjokot nem sokkal a tizenhatodik születésnapja után tartóz­
tatták le. Onszongban, az egyik barátja lakásában tartózkodott, nem
messze az árvaháztól, mely a számára ismerős dolgok közül leg­
inkább jelentette az otthont, és ahová mindig visszahúzta a szíve.
Épp akkor tért vissza számos Kínába tett kalandozásainak egyikéről
- ahol eggyel többször járt, mint kellett volna, ahogy ez később ki­
derült, ugyanis az utazások felkeltették a rendőrség figyelmét.
Hjok épp azt várta, hogy az augusztusi hőség kissé alábbhagy­
jon, és tudjon vágni egy kevés fát. Délután négy óra körül kiment a
ház mögötti udvarra. Megpillantott egy férfit, aki őt figyelte, és nem
sokkal később megjelent egy másik is. Épp eleget látott már ilyet,
hogy felismerje, bár nem viselnek egyenruhát, mégis van valami erő
a tekintetükben, ami világossá teszi, hogy őt keresik. Fogta a fejszé­
jét, és lassan előregyalogolt a ház bejáratához, abban reményked­
ve, hogy gyorsan átmászhat a falon és megléphet. Ekkor azonban
észrevette, hogy elöl még többen vannak. Összesen talán nyolcán,
így az udvaron maradt, és elkezdte aprítani a fát, mintha a hasa­
dó fa hangja elűzhetné szorongását és lecsendesíthetné heves szív­
verését.
A titkosrendőrség egy irodaépületbe hurcolta Hjokot Onszong
központjában. Kiderült, hogy a Povibutó 1 vannak, az államvédelmi
hatóságtól, amely a politikai bűncselekmények kivizsgálásával fog­
lalkozik. Súlyosabb volt a helyzet, mint gondolta. Mialatt Kínában
volt, Hjok rajzolt egy vázlatos térképet néhány kínai kereskedőnek,
akik szerettek volna észrevétlenül bejutni Észak-Koreába. A z észak-
koreai büntető törvénykönyv 52. paragrafusa szerint ez árulással volt
egyenértékű, vagyis a haza elárulásával: „A köztársaság bármely ál­
lampolgára, aki idegen országba szökik, vagy az ellenség oldalára áll,
beleértve a menedékjog kérelmét idegen nagykövetségen... (vagy)
aki segíti egy ellenséges ország ügynökségét vagy annak állampol­
gárait azzal, hogy idegenvezetőként vagy tolmácsként működik
közre, illetve erkölcsi vagy anyagi segítséget nyújt neki... halálbün­
tetéssel sújtandó.”

- 219
 A rendőrök egy bot segítségével hamar kicsikarták a vallomást
belőle. Ütötték Hjokot a hátán, a vállán, a lábán, a lábfején és a kar­
ján, vagyis a fejét kivéve gyakorlatilag mindenhol, ugyanis azt akar­
ták, hogy ne veszítse el az eszméletét. Magzatpózba húzódott ösz-
sze, hogy valahogy kivédje az ütéseket. A z ügynököknek nem volt
saját börtönük, csak egy irodájuk. A cella, ahová bezárták, olyan ki­
csi volt, hogy nem. lehetett lefeküdni benne, ráadásul az is komoly
gyötrelmet okozott neki, amikor kékre-zöldre vert testével megpró­
bált nekidőlni a falnak. Nem tudott éjjel aludni, viszont még nappal
is folyamatosan azt érezte, hogy elragadja az álom vagy valami más
öntudatlan állapot, akár még olyankor is, miközben verték. Hjoknak
nem volt semmiféle elképzelése arról, mire számíthat. Minden bal-
szerencséje ellenére korábban csak egyszer tartóztatták le - amikor
tízévesen rizsgombócokat lopott. Mindig is az a fajta srác volt, aki
bármilyen pácból képes volt kiverekedni magát. Most viszont úgy
kezelték, mint egy veszélyes bűnözőt, mint egy felnőttet. Ügy érezte,
csapdába esett, vereséget szenvedett és elvesztette minden méltósá­
gát. A kihallgatás alatt mindent elmondott. Bármit bevallott volna
kínzóinak, amit azok hallani akartak, viszont ők csak a kínai áruso­
kat szerették volna megtalálni, és Hjok egyszerűen nem tudta, hogy
hol lehetnek.
Néhány hónap után átszállították egy egyszerű megyei börtönbe,
ahol a verések kezdődtek elölről.
Hjok nem kapott rendes bírósági tárgyalást, viszont végül az ál­
lamvédelmi hatóság törölte az ellene felhozott hazaárulás! váda­
kat, mert képtelenek voltak megtalálni a kínai kereskedőket, és nem
akarták, hogy ez kiderüljön. Hjokot végül az országhatár illegális át­
lépése miatt ítélték el, ami önmagában is súlyos bűncselekmény volt,
s amelyért három év munkatábort lehetett kapni.

A íz . S zámú K johvaszo a másik határváros, Hörjong külső ré­

szén terül el, Onszongtól hatvanöt kilométerre délre. Hjokot vo­
nattal szállították oda megbilincselve. A z állomáson találkozott más

- 220 ~
beérkező rabokkal is. Vastag kötelekkel voltak egymáshoz kötözve,
így vonultak keresztül a városon egészen a hegyek között elhelyez­
kedő táborig. Felbőgött egy motor, és lassan, csikorogva kinyílt a
nehéz vaskapu, hogy befogadja az újonnan érkezőket. A kapu fölé
Kim ír Szén-idézeteket függesztettek, de Hjok túlságosan rémült
volt ahhoz, hogy felemelje fejét és elolvassa a feliratokat.
Hjokot először az orvosi rendelőbe vitték, ahol megmérték a test-
magasságát és a súlyát. A tábor nem rendelkezett egyenruhákkal,
ezért a rabok saját ruhájukat viselték. Ha egy ingen volt gallér, azt
levágták, mert a gallér státusszimbólumnak számított, és nem illett
egy munkatábor lakóihoz. Minden élénk színű ruhát elvettek. A kék
kabátot, amelyet Hjok Kínában vásárolt, az őrök elkobozták. Egy
fegyenctársa pedig elvitte a tornacipőjét.
A munkatáborban ezerötszáz rab dolgozott, Hjok legjobb tudo­
mása szerint mindegyikük idősebb férfi. Hjok volt messze a legki­
sebb közöttük, viszont nem a leggyengébb. Meglepően jól tartot­
ták őt az államvédelmi ügynökök - mindössze néhány foglyuk volt,
ezért néha még tésztaféléket is vettek nekik a piacon. A börtönben
elfogyasztott első ebéd alkalmával Hjok megértette, hogy az öregek
miért is tűnnek olyan csontosnak és soványnak, és miért dudorodik
ki a vá)lesontjuk az ingük alól úgy, mintha valami vállfa lenne. Egy
őr kiosztotta a rizsgombócnak nevezett ételt, amely rizs helyett na­
gyobbrészt kukoricadarából, csutkából, csuhéból és levélből készült.
Nem volt nagyobb egy teniszlabdánál, könnyedén elfért Hjok te­
nyerében. Ez volt ebédre. Néha kaptak babot is kiegészítésként a
rizs gombócok mellé.
A raboknak reggel hét órától sötétedésig kellett dolgozniuk. A tá­
bor az ipar valóságos fellegvára volt, fűrésztelepek, téglagyár, bá­
nya és mezőgazdasági földek is megtalálhatóak voltak a területén.
A munkatáborban mindenfélét gyártottak a bútortól kezdve a bicik­
liig. Hjokot egy olyan csoporthoz osztották be, amely fát vágott. M i­
vel túl alacsony volt, a nyilvántartást vezette, hogy a többiek meny­
nyi fát gyűjtöttek. Szintén neki kellett feljegyeznie az időt is, amit a

- 221 -
rabok pihenéssel töltöttek. Hjok nem tartotta magát szerencsésnek,
amiért ezt a munkát kapta. Hogyan várhatták el tőle, hogy tekinté­
lye legyen olyan férfiak előtt, akik jóval idősebbek voltak nála?
- Minden büntetést, amit ők kapnak, megkapsz te is - morogta
az őr, áld megbízta őt a munkával. - Ha valamelyik társad megpró­
bál megszökni, le fogjuk lőni. Téged úgyszintén.
Valaki mégis megpróbálkozott, jóllehet nem Hjok felügyelete
alatt. A férfi megszökött munkacsoportjából, s az erdőn keresztül
szeretett volna elmenekülni. A tábor kerítése közel három méter
magas volt, tetején borotvaéles szögesdróttal. A szökevény egész éj­
jel rohant az erdőben, míg végül reggel a bejárati kapunál tűnt fel
kegyelemért könyörögve. Végül megkímélték az életét, az „atyai ve­
zető nagylelkűségére” hivatkozva.
A fegyencek a munkát kizárólag étkezés, alvás és az ideológiai
ülések idejére hagyhatták abba. A z újévi ünnepek alatt Kim Dzsong
II évköszöntő üzenetét kellett ismételgetniük, egészen addig, amíg
szóról szóra meg nem jegyezték. „Népünknek ebben az évben elő
kell mozdítania az általános fejlődést, és kitartóan ragaszkodnia
kell azokhoz az irányelvekhez, amelyek nagy súlyt fektetnek világ­
nézetünkre, hadseregünkre, tudományunkra és technológiai fejlő­
désünkre.”
A z emberek éjjel a csupasz betonpadlón aludtak, ötvenen egy
szobában. Mivel csak kevés pokrócuk volt, a férfiak összehúzódtak,
hogy így melegítsék egymást, és néha tízen is aludtak egy takaró
alatt. Estére annyira elfáradtak, hogy képtelenek voltak beszélgetni,
mindössze megvakarták egymás hátát, vagy valaki lábát masszíroz­
ták, hogy ellazuljanak, és könnyebben cl tudjanak aludni. Hogy több
ember elférjen egy pokróc alatt, gyakran fejüket és lábukat összefor­
dítva aludtak, és így könnyebben kézre esett a mellettük fekvő lába.
Am ikor Hjok megérkezett, legalább annyira félt rabtársaitól,
mint az őröktől. Elvetemült bűnözőkre számított, ijesztő, erőszakos
férfiakra, kéjvágyó vadállatokra. A valóságban azonban az éhezés
mellékhatásaként annyira lecsökken a libidó, hogy szinte nem volt

- 222 -
 semmilyen szexuális aktivitás vagy verekedés a tábor területén. Elte­
kintve attól a férfitól, aki ellopta a cipőjét, a rabok közel sem voltak
olyan vadak, mint azok a gyerekek, akikkel korábban a vasútállomá­
son csellengett. A legtöbbjük „gazdasági bűnöző” volt, akit a piacon
vagy a határon fogtak el. A z ott lévő tényleges tolvajok sem loptak
mást, csak élelmiszert. Egyikük, egy negyvenéves állattenyésztő, a
termelőszövetkezetben tartott teheneket. A z volt a bűne, hogy el­
mulasztott jelenteni egy halva született borjút, és inkább hazavitte
azt feleségének és két kiskorú gyerekének. Amikor Hjok találkozott
vele, már öt evet letöltött tízéves büntetéséből. Hjok gyakran aludt
egy takaró alatt az állattenyésztővel, feje a férfi karjain nyugodott.
A z illető szelíd és barátságos természetű volt, viszont az idősebb
őrök közül valaki nagyon gyűlölte. Felesége és gyerekei kétszer is
eljöttek meglátogatni, de őt egyszer sem engedték találkozni család­
jával, és az élelmiszercsomagot sem kaphatta meg, mivel ez a privi­
légium csak néhány kiváltságos rab számára volt engedélyezve.
A z állattenyésztő belehalt az éhezésbe. Csendben történt; el­
ment aludni, és nem kelt fel többé. Mindennapi eseménynek számí­
tott, hogy meghal valaki az éjszaka folyamán. A közelében fekvők
számára ez gyakran abból derült ki, hogy a haldoklónak kiürült a
húgyhólyagja, valamint apró buborékok jelentek meg a szája szélén,
amikor a testnedvek elszivárogtak testéből. Általában reggelig senki
nem törődött azzal, hogy elvigyék a halottat.
- O, ez-és-ez az ember meghalt - szögezte le valaki ilyenkor
tényszerűen, mielőtt értesítették volna az őrséget.
A tetemeket ugyanarra a hegyre szállították elégetni, ahol az em­
berek a fát vágták. A családok nem kaptak értesítést egészen addig,
míg látogatóba nem jöttek. Csak Hjok szobájában ketten vagy hár­
man haltak meg hetente.
- Soha nem gondolja senki, hogy meg fog halni. Csak az jár a fejé­
ben, hogy ki fogja bírni, és újra látja majd a családját, aztán egyszerű­
en megtörténik - mondta nekem Hjok évekkel később, amikor már
Szöulban élt. Épp nemrég tért vissza egy emberi jogi konferenciáról

- 223 -
Varsóból, ahol tanúskodott, miután ellátogatott Auschwitzba, és fel­
fedezte a párhuzamokat saját történetével, A munkatáborban, ahol
ő volt, senkit nem küldtek gázkamrába - ha túl gyengék voltak dol­
gozni, elszállították őket egy másik börtönbe. Bár néhányukat ki­
végezték vagy megverték, a büntetés fő eszköze mégis az élelem-
megvonás volt. A z éheztetés volt az, amit a hatalom legszívesebben
alkalmazott ellenségei megsemmisítésére.
Nehéz bizonyítékokkal alátámasztani Hjok beszámolóját a 12.
Számú Kjohvaszóban eltöltött időszakról, megcáfolni viszont le­
hetetlen. Történeteinek részletei többnyire egybecsengenek más
észak-koreai menekültek vallomásaival, mind a korábbi rabok, mind
az őrök oldaláról tekintve.
Hjokot 2000 júliusában engedték szabadon. Ha beleszámítjuk a
rendőrségi őrizetben töltött időt is, húsz hónapot töltött le három­
éves büntetéséből. A zt mondták neki, hogy a kegyelmet a Munka­
párt alapításának közelgő évfordulója miatt kapta. Hjok azonban
meg volt róla győződve, hogy azért engedték el, mert kellett a hely
az újonnan érkező rabok számára. A z észak-koreai rezsimnek ko­
molyabb ellenségei is voltak, mint Kim Hjok.

- A z élelmiszerválsác anarchiát tdéz elő - panaszkodott Kim

Dzsong II 1996 decemberében a Kim ír Szén Egyetemen tartott
beszédében. Figyelmeztetett, hogy a magánjellegű piacozás és ke­
reskedelem azt fogja eredményezni, hogy a Munkapárt „Összeomlik
és feloszlik... [mint ahogy ez] látható a Lengyelországban és Cseh­
szlovákiában lezajlott eseményekből”. Csakúgy, mint a világ többi
erős embere, tökéletesen megértette azt a közhelyet, miszerint egy
önkényuralmi rendszer fenntartásához abszolút hatalom szükséges.
Minden jó dolgot az életben a kormány adományoz az embereknek.
Nem engedhette meg a népnek, hogy maguk szerezzenek élelmet,
vagy hogy rizst vásároljanak a saját pénzükön. „Ha azt mondanánk,
hogy mindenki oldja meg egyénileg az élelmiszer-problémát, az
csak tovább növelné a piacok és a kistermelők számát. Ráadásul ez

- 224 **
önzést szülne a nép között, és ezáltal a párt alapjául szolgáló osztály
az összeomlás szélére kerülne. Ez kiválóan látható Lengyelország és
Csehszlovákia közelmúltbeli eseményeit megfigyelve.”
Am int az élelmiszerhiány enyhült, Kim Dzsong II érezte, hogy
a válság alatt túlságosan megengedő volt, cs hogy gátat kell vet­
nie a liberalizáció hullámának. A börtönök megteltek az újonnan
kikiáltott bűnözőkkel - árusokkal, kereskedőkkel, csempészekkel,
tudósokkal vagy műszaki szakemberekkel, akik a Szovjetunióban
vagy Kelet-Európában tanultak - azokban az egykori kommunista
országokban, melyek elárulták a kommunista eszméket. A rezsim
visszavágott mindenkinek, aki lehetséges fenyegetést jelentett a régi
status quóra.
Ezzel egy időben Kim Dzsong II további katonai egységeket
küldött az 1300 kilométeres kínai határra. Üjabb határőrcsapatokat
rendelt a Turnén folyó sekélyebb szakaszainak ellenőrzésére, ahol
Hjok legelőször kelt át a folyón. Emellett az észak-koreaiak felszó­
lították a kínai kormányt, fogja el és adja ki a menekülteket. Kínai
titkosrendőrök kezdték el ellenőrizni a piacokat és azokat a helye­
ket, ahol az észak-koreaiak esetleg élelmet szerezhettek. A kínaiak
engedélyezték, hogy Észak-Korea titkos ügynököket küldjön Kíná­
ba, akik néha menekültnek adták ki magukat.
Amennyiben a menekülők nem csináltak semmi mást, csak át­
gázoltak a folyón, hogy élelmet keressenek, néhány hónap börtönt
kaphattak, ellenben ha valakit azon kaptak, hogy a határon keresz­
tül kereskedik, vagy kapcsolatot tart fenn dél-koreaiakkal, esetleg
misszionáriusokkal, azokat munkatáborba küldték.
Még a hajléktalan gyerekek sem úsztak meg a leszámolást. Kim
Dzsong II felismerte, hogy a rendszer nem maradhat fenn, ha pol­
gárai, akármilyen fiatalok is legyenek, utazási engedély nélkül köz­
lekednek a vonatokon, majd átgázolnak a folyón Kínába. Ezért
1997. szeptember 27-én elrendelte a hajléktalanok számára menhe-
lyek létrehozását, ezek később csak 927-es központok néven váltak
ismertté. A központokban nem volt fűtés, élelem és egészségügyi

225 ~
 ellátás is alig. A hajléktalanok azonnal rájöttek, hogy ezek a helyek
valójában inkább börtönre hasonlítanak, és ezért mindent megtet­
tek, hogy a rendőrök nehogy ide toloncolják őket.
Cshongdzsin is kivette ebből a maga részét. M int olyan regioná­
lis székhely, amely száműzöttek, disszidensek és törvényen kívüliek
otthona volt a Csoszon-dinasztia uralkodóinak ideje óta, újra és újra
szembekerült a politikai központtal. Észak-Hamgjong tartomány­
ban korábban szűnt meg az élelmiszer-ellátás, mint Észak-Korea
más részein. Néhányan úgy érezték, Kim Dzsong II szándékosan
büntette így a tartományt, mert kevésbé tartotta hűségesnek. I lam-
hüng talán kivételt jelentett, viszont a cshongdzsini alultápláltsági
mutatók voltak a legmagasabbak az országban. Ennek aztán az lett a
következménye, hogy a város feketegazdasága gyorsabban fejlődött.
„Miért nem hagy minket békén a kormány, hogy egyszerűen él­
jük az életünket?” - morogtak egymás közt az asszonyok a piacon.
- Többé már senki nem hallgat a kormányra - mondta nekem
évekkel ezelőtt egy cshongdzsini fiatalember.
Csakúgy, mint bármely észak-koreai város, Cshongdzsin is letért
a párt által meghatározott irányvonalról. 2 0 0 5 -re a cshongdzsini
Szunam volt a legnagyobb piac Észak-Koreában, mely változato­
sabb kínálattal szolgált, mint Phenjan. Lehetett ananászt, kivit, na­
rancsot, banánt, német sort és orosz vodkát is kapni. Még holly­
woodi filmeket is lehetett itt venni D VD -n, jóllehet ezeket az áru­
sok csak pult alatt árulták. A humanitárius segélynek szánt rizst és
kukoricát zsákszámra árusították, A szexpiac ugyanilyen kendő­
zetlenül működött. A cshongdzsini állomás előtt sétáló prostituál­
tak nem törődtek tevékenységük ellepi czéscvcl. A prűd Phenjannál
szemben Cshongdzsin maga volt a Vadnyugat.
Kim Dzsong II nem engedhette meg, hogy Észak-Korea har­
madik legnagyobb városa eltávolodjon a Munkapárt keményvo­
nalas politikájától. Attól eltekintve, hogy az üzemanyaghiány mi­
att az itteni ipar gyakorlatilag leállt, vas- és acélművei, műszálüze­
mei és gépgyárai létfontosságúak voltak az ipari gépezet számára,

226 ~
 amelyet a diktátor újjá szándékozott építeni. Katonai szempont­
ból Cshongdzsin létfontosságú volt Japánhoz való közelsége miatt,
mely Észak-Korea legfőbb ellenségének számított az Egyesült Á lla­
mok után. A Cshongdzsintól délre fekvő partvonalon egymást érték
a Japán ellen létrehozott hadászati létesítmények, ide telepítettek
a Muszudan-ri rakétaállomást is, ahol nagy hatótávolságú rakéta­
tesztet hajtottak végre 1998-ban.
A z apja halála utáni évben Kim megkezdte tisztogató akcióját
a Cshongdzsinban állomásozó 6 . dandárnál. A 6 . dandár egyike
volt az egymillió fős észak-koreai hadsereg szárazföldi haderejének,
mely húsz hadosztályból áll. Főhadiszállása Nanam központjában,
a város szívétől délre fekvő kerületben volt, északra a szénbányák­
tól. Egyik nap késő éjjel az emberek hallották, amint a teherautók
és tankok tucatjainak motorja tompán felzúg, majd a kipufogógáz
orrfacsaró szaga csapta meg az orrukat. A z alakulat háromezer ka­
tonája, tankok, teherautók és harci járművek kivonultak a városból.
A konvoj először a nanami állomás körül gyülekezett, aztán óriási
zajjal lassan elindult a keréknyomos úton. A lakosok reszkettek fé­
lelmükben, de nem mertek felkelni matracukról, hogy kinézzenek
az ajtón.
A z akcióról egy árva szó sem jelent meg a Rodong Sinmunb'An,
vagy a sajtó más tudósításában. Lehetetlen volt közvetlen informá­
cióhoz jutni, ugy anis a koreai néphadseregben a katonai szolgálat
jellemzően tíz évig tartott, és a besorozottakat szülőhelyüktől tá­
volra osztották be, hogy családjukkal a kapcsolattartást lehetetlenné
tegyék.
Megbízható hírek hiányában maradtak a pletykák. A hadsereg a
régóta várt háborúra készül az amerikaiak ellen? Vagy egy dél-ko­
reai invázió miatt? Államcsíny történt? Hamar elterjedt az a törté­
net, miszerint a 6 . dandár tisztjei lebuktak, miközben Cshongdzsin
kikötőjének és katonai létesítményeinek elfoglalását tervezték, míg
összeesküvő társaik Phenjanban Kim Dzsong 11 ellen merényletet
készítettek elő.

- 227 —
 A kórházban Kim doktornő azt hallotta egy betegétől, hogy az
összeesküvőket egy gazdag kínai üzletember pénzelte.
A z óvodában az óvónők összegyűltek az étkezdében, és feszülten
hallgatták egy szakács beszámolóját, aki állítása szerint első kéz­
ből származó információkkal rendelkezett, mert egyik rokona az ál­
lamcsíny kitervelői között volt. Azt mondta, az államcsínyt a dél­
koreai elnök, Kim Jong Szám finanszírozta.
Egy tanárnő az iskolában azt mesélte, látta egyik szomszédját,
akit összefüggésbe hoztak az összeesküvőkkel, amint három hóna­
pos kisbabájával együtt elviszik „romlott vére” miatt. Késő éjjel jött
értük a teherautó.
- Felhajították a csecsemőt a teherautó platójára, mintha csak
egy bútordarab lenne - suttogta a tanárnő. A teherautó platóján ide-
oda guruló baba képe M i Ran lelkében a rettegés érzékeny húrjait
pendítette meg, és a rémisztő jelenet még évek múltán is kísértett
lelkében éjjel-nappal.
Végül az egész 6 . dandárt feloszlatták, és helyébe a vonszani 9.
hadtest néhány egységét állították. A folyamat több hónapig elhú­
zódott, a valós okok mind a mai napig rejtve maradtak.
Hírszerzési szakemberek kételkednek abban az elméletben,
amely az előbbi történetet puccskísérlettel próbálja magyarázni.
A z évek során Észak-Koreából számos hír kapott szárnyra állam­
csínyekről, lázadásokról, merényletkísérlctekről - de közülük eddig
egyik sem lett megerősítve. A legvalószínűbb magyarázat a 6 . dan­
dárral kapcsolatban, hogy azért oszlatták fel, mert Kim Dzsong II
nagyobb ellenőrzést szeretett volna szerezni pénzügyi tevékenysé­
gei felett. A z észak-koreai katonaság különböző kereskedelmi vál­
lalatokat üzemeltet, amelyek mindenfélét exportálnak a fenyőgom­
bától és szárított tintahaltól kezdve az amfetaminig és heroinig - a
tiltott drogok kereskedelme a rendszer valutaforrásának jelentős há­
nyadát képviseli. A z a hír járta, hogy a hadsereg érintett a humani­
tárius segélyként érkezett rizs ellopásában is, melyet a cshongdzsi-
ni és más feketepiacokon árusítottak. Állítólag a 6 . dandáron belül

228 ^
burjánzóit a korrupció, a tisztek fölözték le a profitot, és mint a ká-
pót a maffiában, megbüntette őket a nagyfőnök. Egy katonai tiszt­
viselő, aki 1998-ban menekült Dél-Koreába, azt vallotta nyomo­
zók előtt, hogy a 6 . dandár tisztjei jövedelmükre az ópium alapjául
szolgáló mákgubók eladásából tettek szert, melyeket a Cshongdzsin
külvárosában lévő termelőszövetkezetekben termesztettek.
Nem sokkal a katonai tisztogatás után történt még néhány furcsa
esemény Cshongdzsinban. Ügyészekből álló különleges csoport, a
groupa érkezett Phenjanból, hogy lecsapjon a gyárakon belül bur­
jánzó korrupcióra. Egyik kiemelt célpontjuk volt a Kimcshek Vas-
és Acélművek, a legnagyobb acélgyár Eszak-Koreában, amely azon­
ban az 1990-es évek folyamán nagyrészt kihasználatlanul állt; tíz
kéményéből csak kettő füstölt. Néhány vezető megszervezte, hogy
a dolgozók összegyűjtsék a hulladék fémet, és a kínai határon elcse­
réljék élelmiszerre. Am ikor mindez kevésnek bizonyult, a gépeket
szerelték le, és adták cl alkatrészként. A berendezések eladásából
befolyó pénzt részben arra költötték, hogy a gyár dolgozóinak élel­
miszert vegyenek.
A z acélgyár vezetőit - összesen mintegy tíz főt - kivégzőosztag
elé állították, és lelőtték. A Népi Biztonsági Iroda a Szunam piactól
a Szuszon folyóig elterülő mocsaras réten hajtotta végre a kivégzést.
Ezután az ügyészek kisebb célpontokat kerestek. Kivégeztek em­
bereket, akik a telefonpóznákról rézdrótot loptak és ételre cserélték
azt, kecske tolvaj okát, kukoricatolvajokat, marhatolvajokat, és feke­
tén rizskereskedéssel foglalkozó árusokat. 1997-ben figyelmeztető
röpcédulákat szórtak szét Cshongdzsinban cs más városokban, fel­
szólítva az embereket, hogy aki lop, felhalmoz, vagy akár csak elad
gabonát, az „megfojtja a szocializmusunkat”, arra akár halálbüntetés
is kiszabható.
Észak-Korea büntető törvénykönyve a halálbüntetést az előre ki­
tervelt gyilkosságra, hazaárulásra, terrorizmusra, „államellenes cse­
lekményekre” és „emberellenes cselekményekre” szűkíti le, de ezek a
meghatározások elég tágak voltak ahhoz, hogy magukba foglaljanak

- 229
minden olyan tevékenységet, ami sértheti a Munkapártot. Észak­
koreai menekültek Dél-Koreába érkezésük után olyan kivégzések­
ről számoltak be az 1990-es évekből, amelyeknek alapjául például
házasságtörés, prostitúció, letartóztatással szembeni ellenszegülés,
rendzavarás szolgált. Onszong határvárosban, ahol Hjok az árva­
házban élt, beszámolók szerint négy diákot azért végeztek ki, mert
meztelenül szaladgáltak egy nagyobb ivászat után.
A régi időkben Észak-Korea egy fegyelmezett, puritán és meg­
bízható helynek számított. Ha valakit megöltek, az rendszerint ban­
daháború vagy szerelmi féltékenység következménye volt. Kevés
volt a lopás, mert senkinek sem volt sokkal többje, mint másnak.
A z emberek tudták, hogy mi a törvény, és hogy mely határokat nem
szabad átlépniük. Most a törvények állandó változásban voltak - az
élet rendezetlenné és ijesztővé vált.
 13. fejezet

BÉKÁK A KÚTBAN

Diák a Nagy Népi Tanulmányok Csarnokában,

Észak-Korea legnagyobb könyvtárában, Phenjan

z su n Szan g szemtanúja volt egy nyilvános ki­

e g y ik n y á r o n

D végzésnek, amikor vakációját töltötte otthon. Napokon keresz­

tül hangosbemondóval felszerelt teherautók jártak körbe, és hirdet­
ték a kivégzés napját és időpontját. Az inm inban vezetője bekopog­
tatott az ajtókon, és közölte a lakókkal, hogy elvárják részvételüket
az eseményen. Dzsun Szang nem igazán foglalkozott az efféle látvá­
nyosságokkal. Utálta a vért, és nem bírta, ha egy embert vagy állatot
szenvedni lát. Tizenkét éves korában apja arra kényszerítette, hogy
levágjon egy csirkét, és Dzsun Szang keze remegett, amikor a nyaká­
nál fogva megragadta az állatot - Hogy lehetsz férfi, ha ezt sem tu­
dod megcsinálni? - korholta az apja. Dzsun Szang kötelességtudóan

- 231 -
 lesújtott a bárddal, és közben jobban félt apja gúnyolódásától, mint
a lefejezett csirkétől. Abba viszont nem ment bele, hogy egyen is
az aznap esti vacsorából. Elképzelhetetlen volt számára végignézni
egy emberi lény halálát, és ezért megfogadta, hogy nem fog elmenni
a kivégzésre. Amikor elérkezett a nap, és az összes szomszéd elin­
dult, egyszer csak azon vette észre magát, hogy ő is együtt menetel
a tömeggel.
A kivégzés helyszínéül egy patak homokos töltését jelölték ki,
nem messze attól a termálvizes fürdőtől, ahova ő és M i Ran éjjeli
sétáik során ellátogattak. Körülbelül háromszáz ember már össze­
gyűlt, a gyerekek előretolakodtak az első sorokba. A z iskolás fiúk
azon versenyeztek, hogy ki tud több használt töltényhüvelyt ösz-
szegyűjteni a nyilvános kivégzéseken. Dzsun Szang könyökölve tört
utat a tömegben, hogy közelebbről lássa, mi történik.
A z állambiztonsági szolgálat a patak melletti tisztást rögtönzött
tárgyalóteremmé alakította, asztalokat állítottak fel az ügyészek szá­
mára, és volt két hatalmas hangszóróval felszerelt erősítő is. Egy fér­
fit azzal gyanúsítottak, hogy villanypóznákra mászott fel, és eladás
céljából levágta a rézdrótot.
- A lopás jelentős kárt okozott nemzeti vagyonúnkban, és azzal a
kifejezett szándékkal követte cl, hogy kárt okozzon szocialista rend­
szerünknek. Hazaárulóan cselekedett, és segítette a szocialista állam
ellenségeit - olvasta fel az ügyész a vádpontokat, hangja visszhang­
zott a recsegő hangszórókból. Aztán egy másik férfi beszélt, aki úgy
járt el, mintha egyfajta ügyvédje lenne a vádlottnak, bár nem nyúj­
tott semmiféle védelmet: - Megállapítom, hogy minden, amit az
ügyész mond, igaz,
- A vádlottat ezennel halálra ítélem, és az ítélet azonnal végrehaj­
tásra kerül - döntött egy harmadik férfi.
A halálraítéltet a szemeinél, a mellkasánál és lábainál egy facö­
löphöz kötözték. A kivégzőosztagnak úgy kellett céloznia, hogy
fentről lefelé eltalálja a köteleket, mindegyik testrésznek három go­
lyót szánva - összesen tehát kilencet* Először az élettelen fej bukott

232 ~
előre, majd a test roskadt össze ernyedt zsákként a cölöp talpánál.
Pontosan és hatékonyan. Ügy nézett ki, mintha a halálraítélt halála^
bán még meghajolna és bocsánatot kérne.
Zúgolódás futott végig a tömegen. Ügy tűnt, nem Dzsun Szang
volt az egyetlen, aki a kivégzést túlzó büntetésnek találta egy jelen­
téktelen lopásért. A z elektromos vezetékek különben sem működ­
tek. A férfi az ellopott néhány méter rézdrótért valószínűleg nem
kapott többet pár zacskó rizsnél.
- Milyen szomorú. Van egy húga - hallott Dzsun Szang valakit
suttogni.
- Két húga - mondta egy másik ember.
Dzsun Szang úgy vélte, a férfi szülei már minden bizonnyal meg­
haltak. A z biztos, hogy nem ismert senkit, aki közbenjárhatott vol­
na az érdekében. Talán a társadalmi háttere sem volt túl erős. Eset­
leg egy bányász fia lehetett, mint azok a gyerekek, akiket M i Ran is
tanított.
Miközben Dzsun Szang ezeken a lehetőségeken gondolkodott, a
lövések eldördültek.
Fej. Mellkas. Láb.
A fej úgy robbant szét, mint egy vízzel töltött luftballon. A vér ki-
fröccscnt a földre, szinte a tömeg lába elé. Dzsun Szang érezte, hogy
mindjárt hányni fog. Megfordult, és utat törve magának a tömegben
elindult hazafelé.

D zsun S zang C shongdzsinban tett látogatásai gyakran kel­

lemetlen felfedezésekhez vezettek saját országát illetően. A z egye­
temen el volt szigetelve a súlyosabb nélkülözésektől. Volt mit en­
nie, és esténként többnyire volt elektromos áram is. Phcn jan legjobb
egyetemeinek hallgatói a legkiváltságosabbak közé tartoztak, egy
kiváltságos városban. De amint kilépett az akadémiai elefántcsont­
toronyból, a valóság az arcába csapott.
A zok a helyek, amelyekhez kellemes emlékei fűződtek, addigra
már mind bezártak - az éttermek, ahol kisfiúként evett, a mozi, ahol

- 233 ~
 először pillantotta meg M i Ránt. Nem volt áram, csak néha az álla­
mi ünnepek alkalmával, mint például Kim ír Szén és Kim Dzsong
II születésnapján.
A z estéket együtt töltötték otthon, a sötétben, és közben szü­
lei panaszait hallgatta. A gazdag nagypapa Tokióban elhalálozott, a
még élő hozzátartozók pedig nem voltak annyira nagylelkűek, hogy
pénzt küldjenek a szegény rokonoknak. Anyja reumája sokat sú­
lyosbodott, nem tudott elsétálni a piacra, és nem tudta használni az
értékes varrógépet, amit Japánból hozott.
Ugyanaz történt minden este. Apja ült és dohányzott, a cigaretta
parazsa vörösen izzott az éjszakában* Kilégzésnél fújt egy felhőnyi
füstöt, hangosan felsóhajtva mintegy bevezetésként a rossz hírek­
hez, amit közölni készült.
- Tudod ki halt meg? Emlékszel m ég... r
A z apja tanárok neveit sorolta Dzsun Szang középiskolájából.
A matektanára. A kínai tanára. A z irodalomtanár, akivel közös
volt moziszenvedélyük, s aki régebben gyakran adta kölcsön neki
a Filmirodalom című magazin példányait, benne cikkekkel a kelet-
európai filmművészetről és a film szerepéről az imperializmus elle­
ni harcban. A tanárok ötvenes éveikben járó értelmiségiek voltaié,
akik felismerték, hogy nincsen értékesíthető tudásuk, miután az is­
kolarendszer nem folyósította tovább fizetésüket. Dzsun Szang ko­
rábban rendszeresen látogatta egykori középiskolai tanárait Phen-
janból hazafelé jövet; a tanárok mindig örültek, ha láthatták a diá­
kot, akinek oly sok mindent sikerült elérnie az életben. M ost Dzsun
Szang kerülte a találkozást mindenkivel a középiskolájából. Nem
akarta hallani, hogy ki halt meg.
A halál nem csak az idősebb embereket sújtotta. Dzsun Szang
anyja mesélt neki osztálytársakról, akik belehaltak az éhezésbe, fi­
úkról, akik nem tehették le egyetemi vizsgáikat, mert besorozták
őket a hadseregbe. Dzsun Szang elvesztette velük a kapcsolatot, de
az a feltételezés vigasztalta, hogy ezekben a nehéz időkben jól megy
a soruk, hiszen a katonákról köztudott volt, hogy ok kapják az első

- 234 -■
adagot az élelmiszer-ellátmányból. Végűi is Kim Dzsong II maga
nyilvánította ki a szongun gondolatát, miszerint „első a katonaság”.
A z iskolásoktól elvárták az önfeláldozó viselkedést, hogy az erős
hadsereg meg tudja védeni őket az amerikai bitangok bombáitól.
Dzsun Szang most láthatta, hogy mindebből semmi sem igaz,
A Cshongdzsin környéki katonák szedett-vedett társasága bőrszíj
helyett valami övfélét hordott a derekán, és azzal húzta szorosra az
egyenruhát, mely egy ideje már alig illett sovány testalkatához. A z
alultápláltság miatt sárgásra vált arcszínük, sokuk magassága alig érte
el a százötven centit. (Az észak-koreai hadseregben az 1990-es évek
elején le kellett szállítani a testmagassági követelményeket egy méter
hatvan cm-ről a fiatalabb generáció vézna termete miatt.) Éjszakán­
ként gyakran elhagyták őrhelyüket, és bemásztak a magánkertekbe,
hogy kiássák a kimesis edényeket, vagy kihúzgálják a zöldségeket.
Dzsun Szangék szomszédságában a legtöbb lakó megemelte a
háza körüli falakat, figyelmen kívül hagyva a rendelkezést, amely
1,5 méterben korlátozta a falmagasságot, hogy a rendőrség be tud­
jon látni. Ennek ellenére a betörőknek háromszor sikerült átmász­
niuk a falon, és mcgdczsmálniuk Dzsun Szangék kertjét. Fokhagy­
mát, krumplit, káposztát szedtek ki. Dzsun Szang apja mindig is
gondos feljegyzést készített kertésznaplójában, és bejegyezte, Hogy
milyen fajta magokat használt, és Hogy mennyi időre volt szükség a
csírázásig.
- M iért nem tudtak legalább addig várni, amíg ki nem nőttek tel­
jesen? - panaszkodott.
Dzsun Szang anyja mélyen elszomorodott, amikor valaki ellop­
ta egyik kutyájukat, Csindo kölyköket tenyésztettek Dzsun Szang
gyerekkora óta. Anyja rajongott a kutyákért, maga főzte nekik az
ennivalót. A fiának küldött levelei tele voltak a kölykökről szóló hí­
rekkel. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy a kutyát minden va­
lószínűség szerint megették.
Valójában szerencsések voltak, hogy7 csak a kutyájuk vált rablók
prédájává. Mindenki tudta, hogy a Japánból érkezett családoknak

- 235 -
van pénze, és a tolvajok is tisztában voltak ezzel Falujukban egy
egész családot gyilkoltak meg egy balul sikerült rablás során. Dzsun
Szangnak és családjának most óvatosabbnak kellett lennie, mint va­
laha. Sietve fogyasztották el ebédjüket házuk magas falai mögött,
miközben abban reménykedtek, hogy a szomszédok nem látják
meg, hogy nekik még van mit enniük.

A mióta nem sikerült őszinte könnyeket hullatnia Kim ír Szén

halála miatt, Dzsun Szang kezdett egyre jobban kiábrándulni a
rendszerből Minden, amit látott, amit hallott vagy olvasott egyre
távolabb vitte őt a politikailag helyes gondolkodástól. Egyetemi él­
ményei is megváltoztatták. Első alkalom volt életében, hogy új esz­
mék hatása alá került.
Gyerekként Dzsun Szang mindent elolvasott, ami a keze ügyébe
került - regényt, filozófiát, természettudományt, történelmet, még
Kim ír Szén beszédeit is. A városi könyvesbolt olyan köteteket árult,
amelyek brutális amerikaiakról, megalázkodó és gyáva dél-koreai­
akról, hősies észak-koreaiakról szóltak. Időnként akadtak orosz re­
gények is a polcokon - Tolsztoj vagy Maxim Gorkij művei. Közép­
iskolájának az Oktatási Eszközök és Anyagok Ellátási Irodája szál­
lította a könyveket, és apjának is volt egy tekintélyes gyűjteménye a
görög és római történelemről szóló művekből. Dzsun Szang örült,
hogy az antik harcosokról olvashat - szerette a Római Birodalom
megdöntéséért harcoló Hannibál történetét, és hogy inkább meg­
mérgezte magát, mintsem elfogadja a vereséget.
M ire eljutott Phenjanba, már készen állt a modernebb eszmék
befogadására. A z egyetemen a könyvtáros asztala mögött volt né­
hány koreaira lefordított nyugati könyv. Ezek a nagyközönség szá­
mára nem voltak elérhetők, csak a legjobb diákok kölcsönözhették
ki őket. Magasabb kormányzati szinten valaki úgy döntött, hogy
szükség van egy olyan értelmiségi elitre, amely valamennyire ismeri
a nyugati irodalmat. A könyvek címlapjain nem volt feltüntetve a
kiadó, de a pletyka szerint az Inmin Tehakszüp Dang, a Nagy Népi

236 ^
Tanulmányok Csarnoka adta ki, a kirakatszerepet betöltő nemzeti
könyvtár a Kim ír Szén téren, A gyűjtemény tartalmazott néhány
amerikai könyvet is.
Dzsun Szang kedvence az Elfújta a sz élv olt. A könyv melodrámai
stílusa nem ü lt távol a koreai irodalomtól, és a fiút megdöbbentették
az amerikai polgárháború és a koreai háború közötti párhuzamok.
Meglepődve olvasta, hogy hogyan alakulhatott ki olyan kíméletlen
harc egy népen belül - egyértelmű volt, hogy az amerikaiak legalább
olyan szenvedélyesek, mint a koreaiak. Ügy gondolta, az amerikaiak
jobban jöttek ki a háborúból, mert végül egy ország lett belőlük, és
nem szakadtak ketté, mint a koreaiak. Csodálta a hősnőt, Scarlett
O ’Harát merészsége miatt. Kissé az észak-koreai filmek hősnőire
emlékeztette, akik tetőtől talpig sárosán, koszosán harcoltak a ha­
zájukért. Scarlett viszont inkább volt individualista típus - és ez
nem egy túl közkedvelt tulajdonság az észak-koreai irodalomban.
Es az észak-koreai hősnőknek bizonyosan nem voltak szerelmi ka­
landjaik.
A z észak-koreai mértek szerint az ilyesmi igencsak súrolta az il­
letlenség határát. Dzsun Szang még többet akart olvasni. Mindent
kikölcsönzött, a Sidney Sheldon-féle Angyalok dühétől Gábriel G ar­
da Márquez Száz év m agányáig Még a Hogyan szerezzünk barátokat
és befolyásoljuk az embereket? című, 1930-as évekbeli önsegítő kiasz -
szikust Dalé Carnegic-től is elolvasta. Ekkor szembesült először a
nyugati világ üzletről alkotott elképzelésével, és meg is botránkozott
rajta. Nem tudta elhinni, amit Carnegie tanácsolt olvasóinak.
Tanulj m eg szeretni , tisztelni , és örülj a többi embernek-
Hogyan tudott az amerikai kapitalista rendszer szülötte ilyesmit
írni? - kérdezte Dzsun Szang önmagától. Hát nem volt minden ka­
pitalista ellenség, akik csak a dzsungel törvénye szerint élnek - gyil­
kolni vagy megöletni?
Dzsun Szang az osztálytársaitól szintén kölcsönzött könyve­
ket. Egy elit egyetemen a hallgatók többségének volt a hatalomhoz
közeli rokona, aki üzleti utakra utazhatott külföldre, könyveket és

— 237 -
folyóiratokat vásárolhatott. Koreai nyelvű könyvekhez hozzá lehe­
tett jutni Kínajanbian pre faktúrájában, ahol nagyszámú koreai ki­
sebbség él. Egyik osztálytársa közvetítésével Dzsun Szang kapott
egy szexuális felvilágosító füzetet, melyet a kínai oktatási rendszer­
ben használtak. Egy újabb meglepetés! Dzsun Szang rájött, hogy ő
és többi nőtlen barátja húszas éveik közepén kevesebbet tudnak a
szexről, mint egy átlagos kínai iskolásfiú. Honnan kellett volna tud­
nia, hogy a nők menstruálnak? A könyv sok mindent elmagyarázott.
Ugyanígy meglepődött, amikor egy, a Kommunista Párt kong­
resszusán elhangzott beszedet olvasott, amelyben M aót kritizálták
a kulturális forradalom miatt. Eljön majd a nap, gondolta, amikor a
Munkapárt fogja kritizálni Kim ír Szent.
Egy napon Dzsun Szanghoz odament egyik barátja, akivel alka­
lomadtán könyveket cseréltek. A hallgató idegesen körülnézett, és
odacsúsztatott egy könyvet Dzsun Szangnak,
- Ez jó - suttogta. - Esetleg el akarod olvasni?
A könyv az orosz kormány által kiadott vékony kötet volt a gaz­
dasági reformról. A fiú apja egy könyvkiállításon jutott hozzá a
phenjani orosz nagykövetségen. Ügy tűnt, hogy az 1990-es évek ele­
jén íródott, amikor Oroszország megpróbált egy új, szabadpiacon
alapuló gazdaságot létrehozni. Dzsun Szang azonnal rájött, hogy
valami veszélyeset tart a kezében - az észak-koreaiaknak be kellett
szolgáltatniuk a rendőrségnek minden külföldi irodalmat, amit ta­
láltak. O, a fiú és a fiú apja komoly bajba kerülhettek volna azért,
mert egy ilyen könyv van a birtokukban. Dzsun Szang gyorsan be­
csúsztatta ruhái alá az öltözőszekrényben. A kollégiumi szobában
két darab emeletes ágy volt - négy diák szobánként vagyis alig
volt magánéletük. Hogy teljes biztonságban legyen, a könyvet zseb­
lámpával olvasta a takaró alatt.
Ez állt benne:

K ezdeti szakaszában a kapitalizmus embertelen versengés volt,

azzal a céllal hogy vagyont termeljen. Az eszme, hogy igazságosan

^ 238
 osszák el a tulajdont, va gy foglalkozzanak az egyszerű munkások
jólétével\ m ég nem létezett , A gazdasági haladás rendezetlen mó­
don m ent végbe . .. De a modern kapitalizmus sokat fejlődött, és
helyreigazította korábbi hibáit . Például a trösztellenes törvények
biztosítják a szabályozott termelést , de a termelést magát nem el­
lenőrzi az állam..

A könyv nyugdíjrendszerek leírásával és egyéb társadalombizto­

sítási és közjóléti elképzelésekkel folytatódott. A zt állította, hogy a
szocialista gazdasági rendszerek gyenge hatékonyságuk miatt a vi­
lágon mindenhol csődöt mondtak. Dzsun Szang azon vette észre
magát, hogy bólogat olvasás közben,

1 9 9 6 - bán
D zsun S zang megszerezte diplomáját. Ahelyett,
hogy visszatért volna Cshongdzsinba, úgy döntött, ott marad az
egyetemen, és elfogad egy kutatói állást valamelyik tanszéken. Most
már hivatalosan is felnőtt volt, jogában állt elhagyni az egyetem te­
rületét. Kiköltözött a kollégiumból, és kibérelt egy szobát. A szoba
lepusztult, koszos, és a bútorzatot tekintve szegényes volt, de sze­
rette főbérlőit, a nagyothalló és gyengén látó idős házaspárt. M ind­
ez tökéletesen megfelelt Dzsun Szang céljainak.
Most, hogy saját szobája volt, Dzsun Szang fogta a nagyapjától
kapott pénz maradékát, és vett egy Sony televíziót, A tévét bejelen­
tette az Elektronikai Vizsgálóintézetnél, ahogy azt az észak-koreai
törvények előírják. Mivel Észak-Korea már nem tudott televízióké­
szülékeket gyártani, az importált készülékeket be kellett állítani a
kormányzati adókra, majd hatástalanítani a hangolóberendezést -
ez volt a csökkentett hozzáférésű szolgáltatás észak-koreai verziója,
amely megakadályozta, hogy az emberek bármiféle informád óhoz
jussanak a külvilágból. A z észak-koreaiak azzal vicceltek, hogy olya­
nok, mint a „békák a kútban”. Számukra a világ nem ért távolabb,
mint a fénykor a fejük felett. A műszaki zsenik persze könnyen ki­
találták, hogy hogyan játsszák ld a rendszert. A rádiókkal a helyzet

239 —
 egyszerű volt - ki kell nyitni a készüléket, el kell vágni a kijelző­
höz rögzített továbbítószalagot, helyettesíteni azt egy gumipánttal,
és oda lehetett tekerni a mutatót, ahova az ember szerette volna.
A tv esetében valamivel több szaktudásra volt szükség.
A z iroda egy papírpecsétet tett a televízió gombjaira, ami igazol­
ta, hogy a készüléket a megengedett csatornára állították be. Hogy
a papírpecsét ne sérüljön, Dzsun Szang egy hosszú, vékony varrótűt
használt, azzal nyomogatta a gombokat. Szobájából egy ajtó az ud­
varra vezetett, ott állította fel az antennát. Este, miután mindenki
lefeküdt, ide-oda forgatta a csatornakereső gombot, s addig kísérle­
tezett, amíg el nem érte, amit akart: a dél-koreai csatornákat.
Dzsun Szang csak késő éjjel nézett tévét, amikor a demilitarizált
övezeten túlról, a mintegy százötven kilométer távolságból érkező
jel a legtisztább volt. Várt, amíg biztos lehetett benne, hogy főbérlői
már alszanak - a falak olyan vékonyak voltak, hogy tisztán ki lehe­
tett venni horkolásukat. A tévén nem volt csatlakozó a fülhallga­
tó számára, ezért csak annyira csavarta fel a hangerőt, hogy éppen
hallható legyen. Fülét odanyomta a hangszóróhoz, és addig guggolt,
míg görcsbe nem állt az egész teste, és már nem tudta tovább tartani
ezt a pozíciót. Inkább hallgatta a tévét, mintsem nézte. Amikor be
volt kapcsolva a televízió, mindig tűkön ült. A z Elektronikai Vizs­
gálóintézetről tudható volt, hogy a legváratlanabb időpontban top­
panhat be. Szerencséjére néhány emelettel lentebb az egyik szom­
széd kutyákat tartott. Ha éjjel ugatni hallotta őket, Dzsun Szang
visszaállította a tévét a központilag sugárzott csatornára, és kirohant
leszedni az antennát.
A televízió ellenőrök meg is érkeztek. A z egyik éles szemű férfi
azonnal észrevette, hogy a papírpecsétet egy darabka ragasztószalag
borítja. Dzsun Szang azért tette oda, hogy elfedje a helyet, ahol a tű
nyomot hagyott.
- M iért van ott az a ragasztószalag? - kérdezte az ellenőr.
Dzsun Szang szíve hevesen dobogott. Hallott egy egész család­
ról, amelyet elvittek a gulágra, mert valaki közülük dél-koreai adást

240
nézett. Egyik barátja, akit csupán meggyanúsítottak, hogy dél-ko­
reai rádiót hallgat, egy teljes évet töltött vizsgálati fogságban, anél­
kül hogy napfényt látott volna ez idő alatt. Holtsápadtan szabadult,
és az idegei szinte teljesen tönkrementek.
- O, azért raktam fel a ragasztószalagot, hogy megakadályozzam,
hogy a papír lejöjjön - válaszolt annyira fesztelenül, amennyire csak
tudott.
A z ellenőr összeráncolta szemöldökét, aztán továbbindult a dol-
gára.
Dzsun Szangnak óvatosabbnak kellett volna lennie, miután haj­
szálon múlt a megmenekülése, de kíváncsiságát nem tudta feltar­
tóztatni. Csillapíthatatlan éhséget érzett a hírek iránt, friss és valós
információkra volt szüksége. A televízió nem csak a külvilág esemé­
nyeiről tudósította Dzsun Szangot, hanem több tájékoztatást kapott
saját országáról, mint amennyit korábban valaha hallott.
Dzsun Szang olyan meglepő dolgokról is értesült, melyeket ugyan
sejtett korábban, de nem tudott biztosan. Hallotta Bili Clinton be­
szédét, amelyben az Egyesült Államok felajánlja, hogy olaj- és ener­
giasegélyt nyújt országának, és azt is, hogy Észak-Korea inkább az
atomfegyverek és rakéták fejlesztését részesíti előnyben. Megtudta,
hogy az Egyesült Államok hazájának több száz tonna rizst szállított
humanitárius segélyként.
Egy amerikai kongresszusi delegáció tagjai sajtótájékoztatót tar­
tottak, és elmondták, hogy kétmillió ember halt éhen Észak-Koreá­
ban. Emberi jogi szervezetek becslése szerint 200 0 0 0 embert tarta­
nak fogva gulágszerű munkatáborokban, és emberi jogi szempont­
ból Észak-Koreában a legrosszabb a helyzet a világon.
2 0 0 0 -ben a dél-koreai televízió beszámolt arról, hogy az ország
elnöke, Kim De Dzsung Phenjanba utazott történelmi találkozóra
Kim Dzsong Illek A találkozó alatt a dél-koreai televízió közvetí­
tette Kim Dzsong Ilt, amint a dél-koreai elnökkel beszélget. Dzsun
Szang sohasem hallotta korábban a Kedves Vezető hangját; az
észak-koreai rádióban és televízióban szavait hivatásos bemondók

- 241 -
közvetítették, akik szövegét abban az áhítatos, tiszteletteljes hang­
nemben olvasták fel, ami kizárólag a vezetés számára volt fenntart­
va. Ez is csak a titokzatosságot erősítette. „Mit gondol a történelmi
látnivalóinkról?” - hallotta Dzsun Szang a Kedves Vezetőt olyan
hangon kérdezni, ami öregnek, kongónak és határozottan emberi­
nek tűnt.
- Mégiscsak egy hús-vér ember - mondta Dzsun Szang magában.
A dél-koreai televíziót olyan érzés volt hallgatni, mint amikor
valaki először néz életében tükörbe, és rájön, hogy visszataszító,
amit lát. A z észak-koreaiaknak mindig azt mondták, hogy övéké a
legbüszkébb ország a világon, és ezzel szemben a világ többi része
úgy tekintett rájuk, mint egy szánalmas, csődöt mondott rendszerre.
Dzsun Szang tudta, hogy az emberek éheznek. Tudta, hogy embere­
ket hurcolnak el a munkatáborokba; de korábban soha nem hallot­
ta ezeket a számokat. Talán a dél-koreai hírek is csak túloznak úgy,
mint az észak-koreai propaganda?

D zsun S zangot különösen hazautazásai emlékeztették a budd­

hista szövegekben olvasott, eleven pokolról szóló leírásokra. A vo­
natkocsik annyira zsúfoltak voltak, hogy még a W C -re sem lehetett
kimenni. A férfiak kivizeltek az ablakon, vagy megvárták a követ­
kező megállót, és kint a mezőn végezték el dolgukat. De néha, ha
ez sem sikerült, bent a vagonban könnyítettek magukon. Hajlékta­
lan gyerekek rohantak a lassan haladó vonat mellett, és hangos ri­
csajt csapva ételt koldultak. Megpróbáltak felmászni a betört abla­
kokon keresztül. Gyakoriak voltak a hosszú késések, mert a vonatok
lerobbantak, miközben megpróbáltak felkapaszkodni a Phenjantól
északra lévő meredek hegyekre. Dzsun Szang egyszer a tél közepén
két napra ott rekedt egy elromlott vonaton, melynek kitört abla­
kain besüvített a sarki szél. Összebarátkozott a többi utassal - egy
húsznapos csecsemőt hordozó asszonnyal, és egy fiatal férfival, aki
elkésett a saját esküvőjéről. Szereztek egy fémvödröt, és tüzet gyúj­
tottak a vagon belsejében, a kalauz követelését pedig, hogy oltsák el

- 242 -
azt, figyelmen kívül hagyták. Ha nem lett volna tűz, mindannyian
megfagytak volna.
Egy utazás alkalmával 1998-ban, amikor az észak-koreai gazda­
ság a legmélyebb válságát élte, Dzsun Szang egy Dél-Hamgjong
tartománybeli kisvárosban rekedt, ahol rendszerint a keletre tartó
vonalról átszállt a part mentén futó északira. A vasúti pályát elön­
tötte a víz, a várakozó utasok hideg esőben áztak. Dzsun Szang ke­
resett egy fedett helyet a peronon. Miközben várakozott, figyelme
egy csapatnyi otthontalan gyerekre, kotcsebirc terelődött, akik kü­
lönféle mutatványokat mutattak be, hogy pénzt keressenek* Néhá-
nyan bűvésztrükköket adtak elő, mások táncoltak* Egy fiú, talán hét­
vagy nyolcéves lehetett, énekelt. Apró teste eltűnt a felnőtt méretű
munkásegyenruha redői alatt, hangjának zengése azonban mintha
egy sokkal idősebb emberre utalt volna. Szeme kidülledt az eről­
ködéstől, minden erejét összeszedve hangosan énekelte a dalt, amely
betöltötte az egész peront.

Úri Abodzsij mi atyánk, nincs mit irigyelnünk a világon.

Otthonunkat körüllengi a Munkapárt szelleme ,
M i mindannyian egymás bátyját és nővérei vagyunk,
M ég ha a tűz tengere is közelitfelénk, a kedves gyerekeknek
nem kell aggódniuk,
A mi atyánk itt van velünk.
Nincs mit irigyelnünk.

Dzsun Szang kívülről ismerte a dalt gyerekkorából, kivéve a meg­

újított részeket. Azt a verssort, hogy „mi atyánk, Kim ír Szén” a gye­
rek Kim Dzsong II nevével helyettesítette* Józan ésszel fel nem fog­
ható, hogy ez a kisgyerek dicsőítő dalt énekel az őt védő apának, mi­
közben a körülmények egyértelműen meghazudtolják a dal tartalmát.
Ott állt a vágányok közt, elázva, piszkosan és kétségtelenül éhesen*
Dzsun Szang belenyúlt a zsebébe, és adott a fiúnak 10 vont, ami
meglehetősen nagylelkű borravaló egy utcai előadónak* Nem is

- 243 -
igazán könyörületességi szándékból tette, hanem inkább hálából a
tanításért, amit a fiú adott neki.
Végül a fiú javára írta azt is, hogy túllendítette őt a belső határon.
Most már biztosan tudta, hogy nem hisz. A z Öntudatra eszmélés
óriási pillanata volt ez, mint amikor valaki eldönti, hogy ateista lesz.
Egyedül érezte magát. Mindenki mástól különbözött. Hirtelen ön­
tudatra ébredt, egy olyan titok nehezedett a vállára, amit most tu­
dott meg önmagáról.
Először azt hitte, hogy élete drasztikusan megváltozik az újonnan
szerzett megvilágosodás révén. Valójában azonban minden maradt
a regiben, továbbra is a hűséges alattvalót játszotta. Szombat regge­
lenként pontosan megjelent az ideológiai előadásokon az egyete­
men. A Munkapárt titkára által monoton hangon előadott beszéd
Kim ír Szén örökségéről úgy hangzott, mintha egy robot beszélt
volna. Télen a futetlen tanteremben az előadó igyekezett olyan gyor­
san végezni mondanivalójával, amilyen gyorsan csak tudott. Dzsun
Szang gyakran nézett lopva a közönség többi tagjára. Körülbelül
ötszáz diák volt ott, többségében végzős hallgatók és posztdoktori
ösztöndíjas kutatók. A z előadás alatt lábukat dörzsölték, vagy ráül­
tek a kezükre, hogy melegen tartsák. De az arcuk mozdulatlan és ki­
fejezéstelen volt, és olyannyira üres, mint egy próbababáé az áruház
kirakatában.
Hamarosan ráébredt, hogy ugyanaz az üres kifejezés telepedett az
ő arcára is. Talán mindegyikük pontosan ugyanúgy érzett az elhang­
zottakkal kapcsolatban, mint ő.
- Tudják! M ind tudják! - szinte felkiáltott, annyira biztos volt
benne. Ezek voltak vélhetően a nemzet legokosabb fiatal elméi. —
Akinek működött az agya, nem tudott nem tisztában lenni azzal,
hogy valami nincs rendben.
Dzsun Szang felismerte, hogy nem ő az egyetlen hitetlen. Még
arról is meg volt győződve, hogy fel tudja ismerni a néma kommu­
nikáció rejtett formáját, amely annyira finom volt, hogy még az ösz-
szekacsintás vagy a bólintás szintjét sem érte el. A z egyik egyetemi

244
 hallgató, egy fiatal nő, kisebb hírnevet szerzett magának, amikor
naplójában a Nagy Vezető iránti csodálatáról írt* Cikk jelent meg
róla a Rodong Sinmunban , és kitüntetést is kapott hűségéért. Az
egyetemi hallgatók azonban könyörtelenül ugratták. Különcnek tar­
tották, de mivel nem mondhatták ki, inkább csak bolondoztak vele,
- Ki lesz az a szerencsés fickó, aki elvesz majd téged feleségül? -
kérdezték tőle. De ez volt a legtöbb, ameddig elmehettek.
A z észak-koreai diákok és értelmiségiek nem mertek tiltakozá­
sokat szervezni, mint ahogy azt társaik tettek a többi kommunista
országban. Nem volt prágai tavasz vagy Tienanmcn tér. A z elnyo­
más Észak-Koreában akkora volt, hogy semmilyen szervezett ellen­
állás nem verhetett gyökeret, Bármilyen rendszerellenes tevékeny­
ség szörnyű következményekkel járt volna a tiltakozóra, közvetlen
családjára és ismert rokonaira nézve. Egy olyan rendszerben, amely
megkísérelte kiirtani a romlott vért három generációra visszame­
nően, a büntetés kihatott volna a szülőkre, nagyszülőkre, testvérek­
re, unokahúgokra és unokaöcsökre, valamint az unokatestvérekre is.
„Sok ember ügy érezte, hogy ha csak egy életet kellene odaadnia,
azt odaadná, hogy megszabaduljon ettől a szörnyű rendszertől, de
nem ő lenne az egyedüli, aki elszenvedné a büntetéseket. A családja
a poklokon menne keresztül” - mondta egy menekült.
Lehetetlen volt létrehozni egy könyvklubot, vagy politikai be­
szélgetéseket folytatni. A z eszmék bármilyen szabad megvitatása
azonnal tiltott területekre vezetett. Minden három vagy négy főből
álló csoportban volt legalább egy besúgó a sokféle hírszerző ügy­
nökség valamelyikéből. Dzsun Szang sejtette, hogy a legjobb kö­
zépiskolai barátja állami besúgó. A fiú volt az iskola legjobb diákja,
még Dzsun Szangnál is jobb, de nem mehetett egyetemre Phen-
janba, mert gyermekparalízis miatt erősen bicegett. Amikor Dzsun
Szang hazaérkezett Phenjanból, a barátja hangosan panaszkodott a
kormányra, és várta Dzsun Szang válaszát. Volt valami szembetűnő
és mesterkélt a hangjában, és felkeltette Dzsun Szangban a gyanút,
hogy tőrbe akarják csalni. Utána igyekezett elkerülni az illetőt.

- 245 —
 Újra emlékeztette önmagát: nem beszélsz politikáról, amíg
Észak-Koreában élsz. Sem a legjobb barátoddal, sem a tanáraiddal
vagy a szüléiddel, és legfőképpen nem a barátnőddel. Dzsun Szang
sohasem osztotta meg a rezsimről alkotott érzéseit M i RannaL Nem
mondta el neki, hogy dél-koreai televíziót néz, vagy hogy írásokat
olvas a kapitalizmusról. És legfőképp nem mondta el neki, hogy ál­
mokat sző a szökésről.
 14. fejezet

A FOLYÓ

A Tűmén folyó a kínai oldalról

in é l k e v é sb é t u d t a k b iz a lm a s a n b e s z é lg e t n i e g y m á s s a l, a n ­

M n á l fe s z ü lte b b l e t t a k a p c s o la tu k .

Régebben Dzsun Szang cs M i Ran órákon át beszélgettek osz­

tálytársaikról, munkatársaikról, családjukról- Miközben a sötétben
együtt andalogtak, Dzsun Szang teljes jeleneteket mesélt el neki az
általa látott filmekből vagy könyvekből, amelyeket elolvasott. Ver­
seket szavalt. Szerette a lány természetes kíváncsiságát, és azt, hogy
nem jött zavarba, ha nem tudott valamit; olyan sokban különbözött
törekvő kollégáitól az egyetemen. Az olvasás okozta öröm nagyrészt
abból származott, hogy majd M i Rannak el fogja mesélni élmé­
nyeit. A távol töltött hónapok alatt elraktározta magában legjobb

**■ 247 -
történeteit, gondolatban elpróbálta azokat, s elképzelte, ahogy a lány
szemei felcsillannak az örömtől, s anélkül hogy száját kezével sze­
mérmesen elfedné, hangosan felkacag. Viszont Dzsun Szangnak
most vissza kellett fognia magát, pedig a fejét majd szétfeszítették a
gondolatok, amelyeket nem oszthatott meg.
Nem azért, mert nem bízott meg benne - közelebb érezte M i
Ránt magához, mint a közvetlen családján kívül bárki mást. Ahogy
a többi barátja lassan eltűnt életéből, úgy került a lány egyre inkább
élete középpontjába. M i értelme lett volna, ha elmondja neki? Ha
M i Ran is tudná azt, amit ő tud, nem lenne egyszerűen csak ugyan -
olyan boldogtalan, mint Ő? Hogyan taníthatná tovább az éhes gye­
rekeknek a Kim Dzsong Ilt éltető dalokat, ha tudná, hogy a dél-ko­
reaiak mennyire gazdagok? M iért lett volna jó tudnia a kapitalista
reformokról Kínában vagy Oroszországban? Aggódott M i Ran mi­
att. A lánynak a többieknél óvatosabban kellett viselkednie kedve­
zőtlen társadalmi háttere miatt. Egyetlen nyelvbotlás elegendő lett
volna, hogy elvigyék. Amikor együtt beszélgettek éhező tanítványa­
iról, eufemisztikus kifejezéseket használtak a „helyzetről” és a „Ne­
héz M enetelésrőr. Ennél bármilyen nyíltabb kifejezésmód olyan
ingoványos területre vezetett volna, ami kétségtelenül egyenlő lett
volna az igazi felelős megnevezésével.
A másik dolog, ami kibcszéletlen maradt, személyes jellegű volt.
Dzsun Szang feltételezte, hogy M i Ránt bántja a döntése, hogy
1997-ben a diploma megszerzése után a kutatóintézetben maradt.
Minden korábbinál nehezebb volt így fenntartani a kapcsolatot, a
nyomorúságos vonatutak és a hasonlóan szánalmas postai hálózat
miatt. Ha egyszer sikerült is hazajutnia, a találkozások megszerve­
zése szintén sok erőfeszítést igényelt. Egyikőjüknek sem volt tele­
fonja, és üzeneteket sem akartak hagyni a másik fél lakásán. Ha kö­
zös programot szerettek volna, Dzsun Szangnak úgy kellett szer­
veznie a találkát, hogy szülei házán kívül vagy az iskolában talál­
kozzon M i Rannal. Egy hóvihar alkalmával Dzsun Szang órákon át
gyalogolt a vakító hóesésben az iskoláig a vasúti síneket használva

- 248
nyomvonalként* Amikor lefagyott ujjakkal megérkezett, megtudta,
hogy a lány aznap már nem lesz bent.
Kétszer látták egymást egy évben - a nyári és a téli szünetek
alkalmával. A távol töltött hosszú időszakok után időbe telt, míg
túltették magukat kezdeti félénkségükön* M i Ran megváltozott.
A merészen rövidre vágott haj, amit akkor viselt, amikor először
találkoztak, már rég a múlté volt* Most sokkal jobban hasonlított a
többi fiatal koreai nőre, vállig érő hosszú haját hátratűzte, és Dzsun
Szang legnagyobb meglepetésére elkezdte sminkelni magát.
Ami azt illeti, most már érett felnőttek voltak - Dzsun Szang hu­
szonhét éves, M i Ran huszonöt. A jövőjüket illető nyilvánvaló kér­
désre még nem volt kész a válasz.
A téma váratlanul jött elő a fiú egyik látogatása során. M i Ran
egyik volt osztálytársának a lakodalmán vett részt aznap* Vacsora
után ő és Dzsun Szang találkoztak a lány háza mögött, és felgya­
logoltak a gyógyüdülőig. A z este felhőtlen volt, a hely elhagyatott.
Körbejárták a fák alatti ösvényt, elsétáltak a mesterséges vízesés és
a környező tájat visszatükröző kis medence előtt. Leültek kedvenc
padjukra, s közben a holdat nézték a hegyek felett*
M i Ran azzal szórakoztatta Dzsun Szangot, hogy mesélt az eskü­
vőről és barátnője új férjéről*
- Nem értem, hogy az embereknek miért kell olyan fiatalon meg-
házasodniuk - vetette közbe Dzsun Szang* Épp nemrég olvasott
klasszikus koreai verseket, és a fejében kavargó hatalmas repertoár­
ból felidézett egyet a fiatal menyasszony keserű fájdalmáról.

Ha egy tigris a hegyekben ránk tör, lehet az félelm etesebb egy

anyósnál?
Lehet a legmetszőbb fa g y zordabb, m int az apósod?
A babkarók, m ég ha szétpattannak is, amikor rájuk lépsz , soha
nem fognak olyan gorombán bámulni, m in tféljed öccseL
Nem , m ég a legerősebb paprika sem lehet annyira maró\ mint
egy házasasszony élete .

249 -
 Dzsun Szang tréfából mondta el a verset. M i Ran vonakodva
ugyan, de nevetett; a fiú azon tűnődött, hogy a lány viselkedése eset­
leg intő üzenet lehet.
Dzsun Szang valójában nem gondolt túl sokat a házasságra, vagy
legalábbis igyekezett az ilyen gondolatokat távol tartani magától.
Egyrészt el sem tudta képzelni, hogy mást venne feleségül, mint M i
Ránt, még ha a házasság örökre meg is fosztaná attól az esélytől,
hogy belépjen a Munkapártba. A párt segítsége nélkül kevés esélye
volt, hogy állandó állást kapjon az egyetemen, Phenjanban. De ez
csak a mostani rendszerben van így. M i lenne, ha elmenne Eszak-
Koreából, talán a lánnyal együtt? M i lenne, ha az észak-koreai re­
zsim összeomlana? Dzsun Szang tudta a késő éjszakába nyúló tévé­
zésekből, hogy Észak-Korea az utolsó kommunista ország a földön,
kivéve talán Kubát. Hasonlóan ahhoz, ahogy a berlini fal leomlott
1989-ben, lehetővé téve a két Németország egyesülését, a két Korea
is eggyé válhat egy szép napon. Minden alkalommal, amikor elment
egy újabb, legyektől ellepett test mellett az utcán, vagy megpillan­
tott egy újabb koszos gyereket a halál szélén, érezte, hogy közel a
vég. Ügy éltek, mintha állandó háborús helyzetben lennének, a tra­
gédiák bombaként hullottak rájuk minden irányból. Ilyen körülmé­
nyek között Dzsun Szang még a következő hétre sem tudott tervez­
ni, a házasságról nem is beszélve.
Hirtelen elöntötte a szomorúság önmaga és M i Ran miatt, és a
boldogtalan élet miatt, ami rájuk várt. Eszébe sem jutott a verssel
megbántani őt. Elsősorban azért, hogy megvigasztalja a lányt, de
olyasmit tett, amit még soha korábban: fölé hajolt és megcsókolta.
Legalábbis valami csókfélc volt. Ajkaival megérintette a lány ar­
cát, és az érintés tovatűnt, még mielőtt elérte volna M i Ran száját,
de így is a testi intimitás olyan fokát jelentette, ahova korábban nem
jutottak el. Tizenhárom éve ismerték egymást, több mint kilenc éve
jártak együtt, és nem csináltak egyebet, mint hogy fogták egymás
kezét.

250
 M i Ran riadtan nézett rá. Nem tűnt dühösnek, csak idegesnek.
Váratlanul felállt a pádról, és intett a fiúnak, hogy álljon fel ő is.
- Gyere! - mondta. - Menjünk sétálni!

M r R ánt meglepte a csók . Bár csak a leghalványabb sejtelme volt

a szexről, azt tudta, hogy egy csók könnyen olyan helyre vezethet,
ahova nem szeretett volna eljutni. Hallott történeteket férfiakkal le-
fekvő lányokról, és a szörnyű bajról, ami sújtotta őket. Nem voltak
fogamzásgátló eszközök. Helyette ott volt a drága és veszélyes abor­
tusz.
Álmodozó barátjától eltérően M i Ran sokat gondolt a házasság­
ra. A három lánytestvére közül ketten már férjnél voltak és gyerekük
is volt, és a főiskolai barátnői is el voltak már jegyezve. Komolyan el
kellett gondolkodnia a jövőjén. Nem feltételezte, hogy Dzsun Szang
valaha is elveszi őt.
Kétségtelen, hogy helyzete sokat javult. A z 1990-es évekre Kim
Dzsong Ilnek sokkal nagyobb ellenségekkel kellett megbirkóznia
azoknál a családoknál, akik a rossz oldalon harcoltak a koreai hábo­
rúban ötven évvel ezelőtt. Ahogy a gyerekkori sebhelyek is eltűn­
nek az öregkor ráncai alatt, a megbélyegzés is kezdett elhalványulni.
Még az észak-koreai törvények szerint is, amint a három generáció
elmúlt, a romlott vér is felhígult. M i Ránt és öccsét felvették a taní­
tóképzőbe. A legidősebb nővérének csinos külseje felülírta szegény
társadalmi hátterét, és sikerült jól férjhez mennie; férje egy civil ka­
tonai alkalmazott volt, és egy zárt laktanyában éltek azon közeli he­
lyek egyikén, ahol az erdőt még nem fosztották ki teljesen. Nővére
folyamatosan ellátta a családot fenyogombával, és ezt az értékes áru­
cikket könnyen el lehetett cserélni más élelmiszerre is.
Ennek ellenére M i Rannak mégis el kellett fogadnia bizonyos
korlátozásokat. Kételkedett abban, hogy ő vagy bárki más a család­
jában valaha lakhatási engedélyt kaphat Phenjanban. Ha ő és Dzsun
Szang összeházasodnának, Legjobb esetben is csak Cshongdzsinban

^ 251
élhetnek. Felelősnek érezné magát azért, hogy a fiú ilyen áldozatot
hoz érte. Amikor ránézett, és meglátta az iskolában kapott szem­
üvege mögül sápadtan és eltökélten kitekintő fiút, elgondolkodott
azon, vajon hogyan tudna Dzsun Szang ismét boldogulni Cshong-
dzsinban. Talán úgy végezné, mint tanárai, azok az éhező értelmi­
ségiek, akik fejből idézték Tolsztojt, azonban teljesen tanácstalanok
voltak, ha el kellett tartani magukat.
Es ott voltak a fiú szülei. Nem találkozott velük sohasem, csak
hallott róluk. Biztos gutaütést kapnának, ha Dzsun Szang megpró­
bálná feleségül venni őt. A z apja esetleg öngyilkossággal fenyege­
tőzne; anyja netán betegséget színlelne. Dzsun Szang kötelességtu­
dó fiú volt. Soha nem szegült volna szembe szülei akaratával.
A Japánból érkezett emberek különben is általában a maguk faj­
tájával házasodtak. Majd összehozzák egy olyan lánnyal, akinek van
japán jen a zsebében, vagy találkozik egy okos és kifinomult lánnyal
az egyetemen. Mi Ran romantikus, verseket idéző barátja egysze­
rűen túl jó volt az ő számára. Nézz szembe a tényekkel! - mondta
magának.
Megpróbálta elképzelni, hogy milyen lenne az élete nélküle. Egy­
szerű. Költészet nélküli. Házasság egy gyári munkással, vagy egy
apjához hasonló bányásszal. Gyerekek. Élet mindörökre a bányász­
faluban, vagy legjobb esetben Cshongdzsinban. Erezte, ahogy bezá­
rulnak körülötte a falak.
Tanítónői munkája egyre gyötrelmesebbé vált. Csak tizenöt diák
maradt az osztályában a kezdeti Ötvenből. Minden reggel rettegett
bemenni a rozoga épületbe, mintha az eltávozott osztálytársak mély
szomorúságból burkot vontak volna az iskola köré. A gyerekek nem
úgy nevettek már, ahogy régen. Senki sem tudott a tanulmányaira
figyelni - sem a tanulók, sem a tanárok, akik ráadásul nem kaptak
fizetést a Kim ír Szén halálát követő év óta. Am ikor Mi Ran meg­
kérdezte az igazgatót, hogy a fizetéseket mikor fogják esetleg újra
folyósítani, a nő elkezdette kuncogni.
- Talán amikor egyesülünk Dél-Koreával - gúnyolódott.

— 252 -
 M i Ran azon tűnődött, hogy talán új hivatást kellene választania
magának. Esetleg dolgozhatna a piacon, vagy kereshetne munkát
valamelyik ruhagyárban. Pedig annyira keményen hajtott, hogy be­
jusson a főiskolára, aztán hogy tanár legyen belőle és bekerüljön a
társadalom fő sodrába. Es most úgy tűnt, mindez nem ért semmit

M i Ran nagyon aggódott az apja miatt is . Hatvanas evei köze­

pén járva úgy tűnt, mintha lassan elfogyna lánya szeme láttára. Te Vu
izmos teste meghajlott a kortól, és egyre soványabb lett. M i Ran any­
ját nagyon zavarta férje állapota, ugyanis büszke volt rá, hogy gon­
doskodni tud a családjáról. Te Vu a ház körüli foglalatoskodással töl­
tötte idejét, néha belefogott valamibe, például egy asztal vagy kony­
haszekrény megjavításába, és közben félúton elfelejtette, hogy mit
akart csinálni, Aki egykor annyira csendes volt, most folyamatosan
beszélt valakihez, aki épp a közelében volt, vagy más híján magához.
Olyan dolgokról mesélt, amelyekről korábban, a majdnem fél év­
századnyi idő alatt soha nem tett említést. Visszaemlékezett a Dél-
Cshungcshong tartományban töltött gyerekkorára, gyönyörű lány-
testvéreire. Dicsekedett apjával és egyik rokonával, aki valamikor a
régi időkben jangban> nemes volt. Vizenyős szemeit könny futotta el
az ilyesféle elkalandozások során. M i Ran harmadik nővérének eskü­
vője alatt olyat tett, amit a család még sohasem látott: lerészegedett.
M i Ran apja mindig abban különbözött a többi hasonló korú
észak-koreai férfitól, hogy visszautasította az italt. Valójában ez egy­
fajta védekezési mechanizmus volt számára. A z 1960-as években
látta néhány barátját - akik mint ő, szintén egykori dél-koreai ha­
difoglyok voltak hogy bajba kerültek, mert részegen túl sokat be­
széltek. Te Vu viszont most úgy érezte, hogy nem kell annyira óva­
tosnak lennie. A lakodalmat a lakásukban tartották, és a M i Ran
anyja által, házilag készített kukoricapálinkát szolgálták fel. Te Vu
három pohárral ivott meg az erős italból. M ikor a vendégek menni
készültek, elkezdett érzelmes dél-koreai dalokat énekelni gyerekko­
rából, megfeledkezve arról, hogy esetleg valaki meghallja.

253 -
 Sokszorfogtam anyám kezét.
Aztán elengedtem >gyümölcsök és édességek fe l é indultam .
O, m ennyire hiányzik , Áögyfo gja m anyám kezét.

M i Ran a p j a 19 9 7 - ben halt meg , hatvannyolc éves korában. M i

Ran nem volt otthon, csak az öccse. Elmondása szerint apjuk utolsó
szava az volt.
A halála előtti hónapokban Te Vu minden korábbinál nyíltabban
beszélt családjáról. Ragaszkodott hozzá, hogy fia megjegyezze az
ősök neveit a családi emlékkönyv szerint, ahova a koreai családok
feljegyzik örökségüket. Ő maga volt az egyetlen fiú a családban, te­
hát az ő fia vihette tovább a családi vérvonalat.
Volt még ezenkívül egy másik utolsó kívánsága is, amit nehezebb
volt kivitelezni. Te Vu azt szerette volna, hogy a Dél-Koreában ma­
radt családját értesítsék a haláláról. A kérés úgy hangzott, mint egy
haldokló hallucinálása.
A koreai háború óta eltelt majdnem fél évszázad ellenére Észak-
és Dél-Korea között nem volt postaszolgáltatás, illetve telefon-ösz-
szeköttetcs. A Vöröskeresztnek sem engedélyezték üzenetek to­
vábbítását. (2000-ig kellett várni, amíg sor került néhány alaposan
megkoreográfáit családegyesítésre, viszont ez a koreai háború által
szétválasztott embereknek csak egy töredékét érintette.) M i Ran és
testvérei feltételezése szerint a dél-koreai nagyszülők valószínűleg
már régen meghaltak, viszont apjuk lány testvéreiről semmi hírük
nem volt. Kapcsolatba kerülni a dél-koreai rokonokkal szinte telje­
sen lehetetlennek tűnt.

E gy évvel M i Ran a p j á n a k h a l á l a u t á n , nővére Szó Hi sietve

lépett be a házba. Nem kapott levegőt, arca kipirult az izgatottságtól.
Épp nemrég beszélt egy barátjával, akinek engedélye volt oda-vissza
utazni Kínába. Ismert ott embereket, akik esetleg segíthetnek fel­
venni a kapcsolatot apjuk családjával. Ha valaki egyszer eljut Kínába,

254 —
bizonygatta a férfi M i Ran nővérének, akkor csupán fel kell vennie
a telefont és tárcsázni Dél-Koreát.
Érdeklődött, hogy ki szeretnék-e próbálni.
M i Ran és Szó Hi először gyanakodott. Soha nem volt tanácsos
megbízni valakiben, aki nem tartozott a családhoz. Pontosan ez volt
az a módszer, ahogyan a titkosrendőrség csapdát állított az embe­
reknek.
Néhány nap mérlegelés után úgy találták, hogy az ismerős őszin­
te. Voltak rokonai Kínában, valamint egy egész hálózat, aki segít­
ségükre lehetett. Egy barátja teherautóval elvihetné őket a határig;
ismert egy rendőrt a határon, aki pontosan tudta, hogy hol kell át­
kelni a folyón, és aki le tudta fizetni a megfelelő embert, hogy be­
csukja a szemét; és volt egy unokatestvér, akinek háza volt a határ
másik oldalán, ahol már biztonságban lehetnek. M i Ran és Szó Hi
számára az volt a terv, hogy átmennek együtt néhány napra. Egyet­
len személyt avattak be, a nemrég férjhez ment lánytestvérüket, de
őt is megeskették, hogy hallgatni fog. O azonban ilyen nagy titkot
nem tudott magában tartani. Elkotyogta azt anyjuknak, aki aztán
azonnal közbelépett.
- Hajadon lányok nem mehetnek egyedül Kínába - szögezte le.
Kósza híreket lehetett hallani arról, hogy észak-koreai nőket meg­
erőszakoltak, vagy elraboltak, hogy a szexiparban dolgozzanak, eset­
leg megöltek és a szerveiket eladták. M i Ran anyjával nem lehetett
ellenkezni.
Gyorsan összehívtak egy családi megbeszélést, és megvitatták,
hogy mitévők legyenek. M i Ran öccse erősködött, hogy neki kell
mennie, mint a család férfitagjának. A z anyjuk ebbe szintén nem
egyezett bele. A fiú csak huszonkét éves volt, a legkisebb a család­
ban, az egyetlen fia.
Végül mégis eldöntötték. M i Ran, Szó Hi és az öccsük mennek
együtt az anyjukkal; mint egy családi kirándulás. A nemrég háza­
sodott nővér nem akart menni, a legidősebbnek pedig nem merték

- 255
elmondani, mert egy katonai létesítményben lakott a férjével és a
gyerekeivel, és soha nem egyezett volna bele az utazásba.

M i R an c s a l á d j a nem tartozott a legmegbízhatóbbak közé - any­

ja gúnyolódott az olyan nőkön, akik mindennap letörölték a veze­
tők arcképét de azért a család aktívan soha nem szállt szembe a
rezsimmel. A legbátrabb közöttük, ahogy az kiderült, M i Ran öcs-
cse, Szók Dzsu volt, aki a többiek tudtán kívül éjszakánként fülhall­
gatóval dél-koreai rádiót hallgatott. A többiek nem sokat törődtek
az aktuális eseményekkel; túlságosan lefoglalta őket a munkájuk ah­
hoz, hogy a külvilág gondjaival foglalkozzanak.
Más észak-koreaiakkal összehasonlítva M i Ran családja jól bol­
dogult az új gazdasági körülmények közt, A z anyja meg mindig mű­
ködtette a malmot. Nem voltak éhesek, és nem kerültek összetűzés­
be a törvénnyel. Nem volt semmi kényszerítő ok, hogy elhagyják
Észak-Koreát, Viszont a lehetőség kínálta magát, és amint egyszer
elindultak az úton, az egyik lépés szülte a másikat, a terv lendületet
vett, és már túl késő volt visszafordulni. A haldokló férfi utolsó el­
suttogott szavai ellentmondást nem tűrő parancsokká váltak, ame­
lyek tovább űzték őket a határ felé.
Kínába fognak menni, ahol felveszik a kapcsolatot apjuk rokona­
ival Dél-Koreában. Fogalmuk sem volt arról, hogy sikerül-e majd
megtalálni őket, vagy, hogy a rokonok örülnek-e majd, amikor hal­
lanak felőlük. Arra nem is mertek gondolni, hogy valóban el is men­
nek Dél-Koreába.
Alig néhány hétbe telt, amíg a terv minden egyes részlete a he­
lyére került. Hármon ikaházukban a papírvékony falak és a kíván­
csiskodó szomszédok között nem tehettek semmit, ami elárulhat­
ta volna az odabent kialakult izgatottságot. Fenn kellett tartaniuk
a nyugalom látszatát. Semmi sem tűnhetett úgy, mintha más len­
ne, mint korábban. Nem adhattak el értékes vagyontárgyakat, hogy
pénzt szerezzenek az utazásra, és nem szegelhettek deszkákat az ab­
lakokra, hogy megvédjék lakásukat.

256 —>
 M i Rannak volt egy sürgős feladata az útrakelést megelőző elő­
készületek során. A z indulás előtti éjszakán a mhásszekrényéből
elővett egy gondosan bebugyolált csomagot. Benne volt az összes
levél, amit Dzsun Szang küldött neki. Megőrizte őket minden egyes
ajándékkal együtt, amelyet tőle kapott az évek folyamán. A lcgbc-
csesebb tárgyat, a kristálykövekkel kirakott, pillangó formájú haj-
csatot otthagyta. A leveleket meg kellett semmisíteni. Mindegyiket
apró darabkákra tépte, mielőtt kidobta volna őket. Nem akarta, hogy
barid is tudomást szerezzen arról a tíz évről, amit ő és Dzsun Szang
egymásért rajongva töltöttek. Nem tudott róla senki, kivéve öccsét
és két nővérét. Most mindennél fontosabb volt, hogy szerelmük ti­
tokban maradjon.
M i Ran folyamatosan azt mondogatta magában, hogy csak egy
rövid kirándulásra mennek, hogy lebonyolítsanak egy telefonbeszél­
getést, de szíve mélyén tudta, talán sohasem fog visszatérni - füg­
getlenül attól, hogy a dél-koreai rokonaik befogadják-e őket vagy
sem. Miután elmentek, fel fogják őket jelenteni, mint árulókat. -
Oktatásban részesült a párt jóindulatának köszönhetően, ezután el­
árulta hazáját “ szinte hallotta a párttitkár mondatait. Nem szerette
volna, ha bűne átragad Dzsun Szangra is. Miután ő elmegy, a fiú
élete folyhat tovább a maga medrében, mint mielőtt még megismer­
kedtek. Találhat magához illő feleséget, csatlakozhat a Munkapárt­
hoz, és hátralévő napjait tudósként élheti Phenjanban.
Meg fog nekem bocsátani, meg fog érteni - ismételgette magá­
ban. Minden az ő legfőbb érdeke szerint történik.

M i Ran másnap reggel útra kelt egy kis hátizsákkal a vállán. Fe­
lült a biciklijére, lazán búcsút intett anyjának és öccsének. A z volt a
terv, hogy mindenki külön hagyja el a házat, nehogy magukra von­
ják mások figyelmét. A nap folyamán anyja bekopog az egyik szom­
széd ajtaján, és közli, hogy egy vagy két hétre elutazik segíteni egyik
kisgyerekes lányának. Ezzel kis időt nyerhetnek, mielőtt a rendőr­
ség felfigyelne eltűnésükre.

— 257 —
 Cshongdzsinban várták be egymást, M i Ran nővérének volt itt la­
kása. M i Ran és testvére közösen elgyalogoltak megkeresni a teher­
autós férfit, áld majd elviszi őket a kínai határra. M i Ran természet-
ellenesen nyugodt volt, mintha minden egyes mozdulata gépies len­
ne. A zt tette, amit tennie kellett, teljesen elválasztva önmagát tettei
következményeitől. De amint Szó Hivel sétált, pillantása véletlenül
áttévedt az út túloldalára, és egy pillanatra elállt a lélegzete.
Dzsun Szangot látta az ellenkező irányba haladni, vagy legalább­
is mintha ő lett volna. M i Rannak kiváló volt a látása, akár hat for­
galmi sáv távolságból is meg tudott volna esküdni rá, hogy őt látta,
még ha október volt is, amikor a fiú a kutatásaival volt elfoglalva az
egyetemen. Először az jutott eszébe, hogy átmegy az úton és meg­
öleli, amit természetesen nyilvánosan nem tehetett volna meg, vi­
szont annyi mindent szeretett volna elmondani neki. Szerette volna,
ha a fiú tudja, törődik vele, csak a legjobbakat kívánja neki, és hogy
köszönettel tartozik Dzsun Szangnak, amiért bátorította, hogy a
tanítóképzőbe jelentkezzen. Elmondaná, hogy Dzsun Szang élet
iránti lelkesedése adta neki a bátorságot, hogy kezdjen valamit az
életével, beleértve azt is, amit éppen tenni készül. Sajnálja, ha a cse­
lekedetei rövid távon esetleg megbántják, de... Megálljt parancsolt
gondolatainak. Abban a pillanatban, amint a szavak megformálód­
tak fejében, rájött, hogy minden gondolata kiömlene belőle, és nem
lenne képes tovább tartani a titkot. Veszélybe sodorná ezzel család­
ját, és a fiúét is, ha valami esetleg kitudódna.
Továbbsétált az út innenső oldalán, válla fölött vissza-visszapil-
lantva, míg a férfi, aki vagy Dzsun Szang volt, vagy sem, el nem tűnt
látóteréből.

C sendben utaztak a teherautó platóján M uszanig, addig a

bányavárosig, ahova a koreai háború után M i Ran apja került mun­
katáborba, A hely addigra már leginkább egy szellemvárosra emlé­
keztetett, bezártak a gyárak és a bányák. A z élettelen külső burok
alatt viszont a város nyüzsgött a csempészektől. A Turnén folyó egyik

— 258
legkeskenyebb gázlója közelében helyezkedett el, és Hörjong és
Onszong mellett a Kínába tartó illegális határátlépők központjának
számított. A csempészés fejlődő iparág lett, talán az egyetlen Észak-
Koreában. A teherautó-vezetők arra specializálódtak, hogy útlevél
vagy utazási engedély nélkül vigyenek embereket a határra, ugyanis
a vasút szóba sem jöhetett az iratok szigorú ellenőrzése miatt.
Ha netán valaki megpillantotta volna a családot, nem gyanította
volna, hogy éppen elszöknek otthonról. A legjobb ruháikat viselték
mindennapi ruházatuk alatt, abban bízva, hogy nem fognak nyomo­
rult észak-koreaiaknak látszani, ha majd átérnek Kínába. Öltözé­
kük alátámasztotta fedőtörténetüket - családi esküvőn vesznek részt
Muszanban. Mindössze egy hétvégi kirándulásra elegendő pogy-
gyászt vittek magukkal. Táskájukba néhány családi fénykép, ezenkí­
vül szárított tengeri ételek, hal, tintahal és rák, Cshongdzsin gaszt­
ronómiai különlegességei voltak bezsúfolva. A z élelmet nem saját
fogyasztásra szánták, a megvesztegetéshez kellett; két ellenőrzőpont
volt a Muszanba vezető nyolcvan kilométeres út során. Pár évvel ko­
rábban nem mertek volna ide engedély nélkül utazni, de most 1998-
at írtak, és élelmiszerrel szinte bármit meg lehetett vásárolni.

A z átkelést körültekintően egy holdfény nélküli éjszakára tűzték

ki, ezen belül is egy olyan időpontra, amikor az őrök a legnagyobb
valószínűség szerint alszanak. A helyszín Muszan külvárosa volt, itt
az őrhelyeket egymástól kétszáz méter távolságban állították fel. A z
átkeléshez kiválasztott időben és helyen a folyó kínai oldalán szin­
tén közreműködött egy vezető, aki éjfél után várt a „csomag” érke­
zésére.
M i Ran egyedül utazott. Anyja, öccse és nővére korábban elin­
dult az előzetes megállapodásnak megfelelően. Jobb volt a család
tagjainak külön-külön átkelni. Ha valakit egyedül kaptak el, hihe­
tőbben érvelhetett, hogy csak az éhség miatt gyalogolt át. Egy kis
szerencsével nem kapott súlyos büntetést, talán egy évet munkatá­
borban. Ha egy teljes családot érnek tetten, azt előre megfontolt

259 -
szökésnek tekintették volna, melynek büntetése sokkal, de sokkal
szigorúbb lett volna. Hogy pontosan mi, azt M i Ran nem tudta,
mert még nem találkozott senkivel, aki megmenekült volna. M eg­
próbálta elhessegetni fejéből az efféle gondolatokat.
Egy vezető kikísérte őt Muszanból, leereszkedtek egy poros, a
folyóval párhuzamosan futó útra. Amikor az út egy kukoricaföldnél
véget ért, a kísérő magára hagyta. Jelezte neki, hogy keljen át a me­
zőn, és gyalogoljon tovább a folyó irányába.
- Csak menjen előre! Egyenesen előre - mondta a vezető.
Addigra M i Ran természetellenes nyugalma már teljesen elpárol­
gott. Teste remegett a félelemtől és a hidegtől. Október volt, nap­
pal még érezni lehetett valamit a vénasszonyok nyarának melegéből,
napnyugta után viszont a hőmérséklet ősziesen hűvössé vált. Csak
néhány makacs levél ragaszkodott még az ágakhoz. A csupasz fák
fedezék nélkül hagyták M i Ránt. M ár jóval elmúlt az aratás ideje, és
bármilyen keményen is próbálkozott csendben lépkedni, az elszá­
radt kukoricaszárak ropogtak a talpa alatt. Biztos volt benne, hogy
valaki figyeli, és csak arra vár, hogy' nyakon csípje.
Mivel sehol nem világított fény, ami mutathatta volna az irányt,
nehéz volt követni a kapott utasítást, hogy menjen csak egyenesen
előre. Melyik út volt pontosan az egyenes? És egyáltalán hol van a
folyó? Nem kellett volna mostanra már rég elérnie azt? Azon tűnő­
dött, hogy vajon nem körbe-körbe jár-e a kukoricamezőn.
Aztán szinte beleütközött egy falba. O tt állt közvetlenül az útjá­
ban, teteje valahol magasan a feje fölé tornyosult, székében és hosz-
szában pedig addig nyúlt, amíg csak a szeme ellátott. Fehérre me­
szelt beton volt, mint egy börtön vagy katonai bázis körüli fal. Be­
sétált egy csapdába? M ost már biztos volt benne, hogy rossz irányba
gyalogolt. Ki kellett jutnia onnan. Gyorsan.
A fal mentén haladva választott új irányt. Ahogy követte kezével,
a fal egyre alacsonyabb és alacsonyabb lett, egészen addig, míg köny-
nyen át nem lehetett mászni rajta. Most értette meg: támfal volt a
folyó védőgátjához. Lebotorkált a vízhez.

260 ^
 Koreában a száraz évszak ősszel kezdődik, így a folyó különösen
sekély volt, csak térdig ért, viszont olyan hideg volt, hogy lábai el­
zsibbadtak. Úgy érezte, tornacipője mintha ólomból lenne, ahogy
megtelt vízzel. Elfelejtette, amire előre figyelmeztették, hogy hajtsa
fel a nadrágját. Kezdett belesüllyedni az iszapba. A z egyik lábát fel­
emelte, aztán a másikat. Lépésről lépésre araszolt előre minden ere­
jét megfeszítve, nehogy megcsússzon, és a vízbe essen. Egyenesen
előre - mondogatta magában a vezető szavait ismételgetve.
Hirtelen azt vette észre, hogy a folyó csak a bokájáig ér. Kivon­
szolta magát a partra, és miközben csöpögött róla a víz, körbenézett.
Kínában volt, viszont nem lehetett látni semmit. Nem volt ott senki,
teljesen egyedül állt a sötétben. A torka összeszorult és kiszáradt, és
még ha ki is tudott volna préselni egy kiáltást magából, mersze ak­
kor sem volt hozzá.
Most esett igazán pánikba. Visszanézett maga mögé, Észak-Ko­
reára. Látta a másik oldalon a fehér falat, ami annyira megzavarta.
Azon túl az úttal határos kukoricaföldet, ahol elvált a kísérőtől. Ha
meg tudná találni az utat, akkor visszamehetne Muszanba, onnan
felülhetne egy Cshongdzsinba tartó vonatra, és a következő napon
már otthon is lenne. Visszatérne tanári munkájához. Dzsun Szang
sohasem tudná meg, hogy elszokott tőle. Olyan lenne, mintha ez az
egész meg sem történt volna.
Am íg a lehetőségein elmélkedett, valami neszezést hallott a fák
közül. Aztán egy férfi hangját,
-N una, nuna.
A z öccse hívta őt a koreai „nővérem” szót használva.
Kinyújtotta kezét a fiú felé, és örökre elhagyta Észak-Koreát.
 15. fejezet

MEGVILÁGOSODÁS

Tömbházak Cshongdzsinban

h e n ja n i e g y e t e m i Dzsun Szang teljes mértékben

ív e i a l a t t

P a posta szeszélyeire volt utalva, ha kapcsolatban akart maradni

otthoni barátaival és családjával. M i Ran mellett volt még néhány
másik állandó levelezőpartnere is. Anyja rendszeresen ellátta apró-
cseprő hírekkel kutyáiról, apja pedig folyamatosan arra buzdította,
hogy tanuljon keményebben: „Kim ír Szénért és a Munkapártért,
akik oly sokat adtak neked* - írta a levelek végére, hogy kedvében
járjon a levelet feltevése szerint elolvasó cenzoroknak. A kegyetlen
téli hónapok alatt, amikor a vasúti dolgozók állítólag fűtés céljából
elégettek minden postai küldeményt, Dzsun Szang néha hónapo­
kig levél nélkül maradt. Így aztán nem aggódott, hogy néhány M i
Rannak küldött levelére nem érkezett válasz. Amikor az október,

- 262
majd a november is eltelt, és a december is anélkül köszöntött be,
hogy egy sort is kapott volna a lánytól, elkezdett nyugtalankodni.
Ahogy megérkezett Cshongdzsinba a téli szünidőre, épp arra ké­
szült, hogy a lehető lcgközömbösebb hangon megkérdezi bátyját,
nem látta-e M i Ránt mostanság. A bátyja viszont elébe ment a kér­
désének és kibökte: - Elment!
- Elment? Hová? - Dzsun Szang nem tudta elfogadni, amit hal­
lott. Korábban semmi nem utalt arra, hogy M i Ran utazást tervezne.
A lány mindig beszámolt neki mindenről, amit csinált. Vagy talán
mégsem? Levelei mintha kissé hűvösek lettek volna a nyár folya­
mán, M i Ránt talán elgondolkodtatta, hogy ő vonakodott elköte­
lezni magát a házasság mellett. Viszont mindezek ellenére nem tud­
ta elhinni, hogy M i Ran szó nélkül elment volna. Megpróbálta az
összes információt kiszedni a bátyjából.
- M ind elmentek. Azt beszélik, hogy Dél-Koreába. - Ez volt
minden, amit a bátyja mondani tudott.
Ellátogatott a lány szomszédaihoz is, hátha sikerül kiderítenie
még néhány részletet. Először csak körbejárta a környéket, mint­
ha megfigyelne valamit; nem tudta elszánni magát, hogy közelebb
menjen. A gyomra összeszorult, nyaki ütőerén érezte, amint egyre
gyorsabban ver a pulzusa. Néhány nap múlva még egyszer vissza­
tért. Letelepedett a fal mögötti helyre, ahol korábban olyan sokszor
várta a lányt azokban az években, amikor még titokban találkoz-
gattak egymással. Saját szemével is láthatta: egy másik család élt a
lakásukban.
A szünet ideje alatt, majd az elkövetkező hazalátogatások alkal­
mával többször is visszatért a házhoz. Nem is az információgyűj­
tés miatt - senki nem tudott sokkal biztosabbat a szóbeszédnél - ,
inkább vezekelni akart. Hogyan lehetett ennyire ostoba? Gyűlölte
magát; utolsó porcikájáig a tipikus döntésképtelen értelmiségit tes­
tesítette meg, minden lépését addig mérlegelte, amíg már túl késő
volt. Oly sok időbe telt rávennie magát, hogy megkérje a lány kezét,
hogy az végül elment. Igazából arra szerette volna megkérni, hogy

263 -
szökjenek együtt Dél-Koreába, de nem volt hozzá elég bátorsága.
Kapcsolatuk alatt végig azt gondolta, hogy ő van döntési helyzetben.
Ő volt a férfi, ő volt három évvel idősebb, neki volt egyetemi diplo­
mája. O vitt a lánynak verseket Phenjanból, és mesélt olyan köny­
vekről és filmekről, amelyekről a lány korábban sohasem hallott. De
végül M i Ran volt a bátor, ő pedig a gyáva. Senki nem tudta biztosan,
de Dzsun Szang a szíve mélyén érezte - a lány Dél-Koreában van.
A fenébe is! M egelőzött - mondogatta magában.

A L Á N Y V A L Ó JÁ B A N S Z I N T E M I N D E N K I T M E G E L Ő Z Ö T T .

Abban a fél évszázadban, amely a koreai háború és M i Ran 1998.

októberi szökése között eltelt, mindösszesen 923 észak-koreai szö­
kött át Dél-Koreába. Ez elenyésző szám, ha tekintetbe vesszük,
hogy amíg a berlini fal állt, minden évben átlagosan 21 000 keletné­
met szökött nyugatra.
A menekült észak-koreaiak nagy része diplomata vagy külföld­
re utazó hivatalnok volt. Hvang Dzsang jop, vezető akadémikus és
párttisztviselő, aki egyike volt Kim ír Szén professzorainak, egyik hi­
vatalos útjáról hazafelé besétált a pekingi dél-koreai nagykövetségre.
Olykor egy-egy észak-koreai katona tett fel mindent egy lapra, és ve-
rekedte keresztül magát a demilitarizált övezeten, hogy átszökjön. A z
is előfordult néha, hogy egy maroknyi halász áthajózott Dél-Koreába.
A z észak-koreai rezsim rendkívüli intézkedéseket léptetett élet­
be, hogy a lakosságot elzárja a külvilágtól. Cshongdzsinban és más
tengerparti városokban az 1990-es évek kezdetén kerítéseket emel­
tek a part mentén, megakadályozandó, hogy az emberek hajóval kel­
jenek át Japánba. Amikor az észak-koreaiak üzleti céllal elhagyták
az országukat, otthon kellett hagyniuk feleségüket és gyerekeiket,
akiket ténylegesen túszként tartottak fogva, hogy biztosítsák a csa­
ládfő visszatérését. A disszidenseknek azzal a tudattal kellett együtt
élniük, hogy szabadságukért a szeretteik fizetnek meg, akik életük
hátralévő részét feltehetőleg munkatáborban fogják tölteni.

^ 264
 Ez változott meg az 1990-es évek végére. A z éhínség és a K í­
nában lezajlott gazdasági változások új ösztönzést adtak az észak­
koreaiaknak a menekülésre, A határról láthatták a csillogó új autó­
kat, amint végighajtanak a Turnén folyó rakpartján. Saját szemükkel
győződhettek meg arról, hogy az élet Kínában igencsak kellemes.
Ugyanaz a hálózat, amely M i Rannak segített átjutni a határon,
hamarosan kibővítette működési körét, Uj útvonalakat térképeztek
fel a Tűmén folyón át, kijelölték a legkeskenyebb átkelési pontokat,
lefizették a határőröket. Ha valaki nem tudott úszni, pénzért át­
vitték. A menekültek száma exponenciálisan növekedett, 2 0 0 1-re a
becslések szerint 100 000 észak-koreai szökött át Kínába, akiknek
azután egy kis hányada végül eljutott Dél-Korcába is.
Mindkét irányba folyt a forgalom. A z észak-koreaiak beözönlöt­
tek Kínába, a kínai áruk döntötték Észak-Koreát - nemcsak élelmi­
szer és ruha, hanem könyv, rádió, újság, és még a Biblia is, amelynek
terjesztése pedig illegális volt. A kínai kalózcégek által nyomtatott
D V D -k kis méretűek és olcsók voltak. Egy csempész akár ezer da­
rab D V D -t is bele tudott préselni egy egyszerű ládába, tetejére pe-
dig egy sor cigarettát tett a határőrök megvesztegetésére. D VD -le-
játszókat szintén gyártottak Kínában, alig kerültek többe húsz dol­
lárnál, és ezt az összeget az észak-koreaiak pénztárcája is elbírta,
akik már magánjövedelemhez is jutottak az új gazdasági rendszer­
ben. Népszerű filmek voltak a Titánig a Con A ir-A fegyen cjárat cs
A kis szemtanú. Ennél is kedveltebbek voltak a dél-koreai mozifil­
mek, valamint a melodrámák cs a szirupos szappanoperák. A dél­
koreai szituációs komédiák elméletileg a dolgozók mindennapi éle­
tét mutatták be, az észak-koreai nézők pedig különös figyelmet for­
dítottak a szereplők konyhai berendezéseire cs ruháik minőségére.
Ez volt az első alkalom, hogy az egyszerű észak-koreaiak saját nyel­
vükön láthattak filmeket Kim ír Szénről vagy Kim Dzsong Ilről
szóló üzenetek nélkül. Bepillantást nyertek (jóllehet idealizált és üz­
leti célú bepillantást) egy másfajta életstílusba.

265
 A z észak-koreai kormány az Egyesült Államokat és Dél-Koreát
vádolta, hogy könyveket és D VD -ket juttat be az országba a rezsim
megdöntését célzó titkos akció részeként, A DVD-árusokat letar­
tóztatták, és néha ki is végezték hazaárulásért. A Munkapárt tagjai
előadásokat tartottak, hogy figyelmeztessék az embereket az idegen
kultúra veszélyeire:

Ellenségeink arra használják ezeket a speciálisan készített anya­

gokat, hogy megszépítsék az imperializmus világát , és hogy elter­
jesszék a velejéig rom lott burzsoá életmódot. Ha hagyjuk , hogy
ezek a szokatlan termékek befolyásoljanak bennünket, forrad al­
mi gondolkodásunk és osztályöntudatunk m egbénul és a Tisz­
telt Vezérünk [Kim í r Szén] fe lé tanúsított feltétlen tiszteletünk
eltűnik.

A z információ Észak-Koreában mindazonáltal nem annyira

könyvek vagy újságok, esetleg filmek révén terjedt, sokkal inkább
szóbeszéd útján. Azok az emberek, akiknek nem volt lehetőségük
külföldi DVD-filmeket nézni, hallottak róla másoktól. Hihetetlen
történetek keringtek a szomszédos országok gazdagságáról és tech­
nikai fejlettségéről. A zt beszélték, hogy a dél-koreaiak kifejlesztet­
tek egy olyan okos autót, amely csak akkor indul el, ha a vezető
előzetesen belefúj egy alkoholszondába, amely igazolja józanságát
(nem igaz); valamint hogy a határ túloldalán élő egyszerű kínai
földművesek olyannyira vagyonosak, hogy napjában háromszor esz­
nek fehér rizst (igaz).
Egy észak-koreai katona később visszaemlékezett, hogy egyik
bajtársa kapott egy Amerikában gyártott körömcsipeszt, s azzal di­
csekedett barátainak. A katona néhányszor levágta vele a körmét,
csodálta az cles, sima éleket, s elbűvölte egy ilyen egyszerű szerkezet
működése. Aztán szomorú szívvel állapította meg: ha Észak-Korea
nem tud ilyen nagyszerű körömcsipeszt készíteni, hogyan lenne ké­
pes harcba szállni az amerikai fegyverekkel?

266
 Egy észak-koreai diák látott egy fényképet a hivatalos médiá­
ban, amely egy sztrájkoló dél-koreai munkást ábrázolt. A képnek az
lett volna a szándékolt célja, hogy bemutassa a munkások kizsák­
mányolását a kapitalista társadalomban; ehelyett a diák azt vette
észre, hogy az „elnyomott” munkás cipzáros kabátot visel, és golyós­
toll van a zsebében. Abban az időben mindkettő luxuscikknek szá­
mított Észak-Koreában.
A z észak-koreai tengerészet egyik tisztje épp egy hajón tartóz­
kodott a Sárga-tengeren az 1990-es évek közepén, amikor a rádión
véletlenül dcl-koreaí adást fogtak. Egy szituációs komédia jellegű
műsorban két fiatal nő szerepelt, akik épp egy társasház előtti sza­
bad parkolóhely miatt veszekedtek. A tiszt nem tudta felfogni azt a
helyzetet, hogy valahol annyi autó legyen, hogy ne legyen elég hely
leparkolni őket. Bár harmincas évei vége felé járt, és meglehetősen
magas rangban volt, nem ismert senkit, akinek saját autója lett vol­
na - főleg nem fiatal nőket. Első elgondolása szerint a rádióműsor
paródia volt, de néhány nap töprengés után rájött, hogy de igen, va­
lószínűleg ilyen sok autó lehet Dél-Koreában.
Néhány évvel később megszökött az országból, ahogy az a katona
is, aki a körömcsipeszt nézegette, és az a diák is, aki megfigyelte a
sztrájkoló munkás fényképét.

K im d o k t o r n ő a legvadabb álmaiban sem képzelte, hogy valaha

elhagyja Észak-Koreát. Nem mintha tudatlan lett volna, vagy hi­
ányzott volna belőle a világ iránti érdeklődés - szerette és mohón
olvasta a messzi, egzotikus tájakról szóló történeteket de szerinte
Észak-Korea volt a legjobb ország a világon. Minek is menne más­
hová?
Gyerekkorában Kim doktornő mindig azt hallotta az apjától,
hogy milyen nyomorúságos élete volt Kínában, mielőtt az 1960-as
évek elején Észak-Koreába menekült. Szerencsésnek érezte magát,
hogy Észak-Koreában született, és különösen hálás volt azért, h o g y
egy alacsony származású építőipari munkás lányának a kormány

267 -
lehetővé tette, hogy ingyen járjon orvosi egyetemre. Úgy érezte, ok­
tatásáért és életéért az országnak tartozik. A z volt a legfőbb cél­
ja, hogy csatlakozzon a Munkapárthoz, és visszafizesse a kölcsönt,
amivel adós nemzetének.
- Felajánlottam volna a szívemet, ha a párt kérte volna. Annyira
hazafias voltam - mondta később.
Kim doktornő túlórában dolgozott önkéntes munkahelyén - asz-
szisztensként a párt titkárságán - , amikor rájött, hogy a párt iránt
tanúsított pozitív érzései nem találnak viszonzásra.
A Kim ír Szén halála utáni télen történt, hogy Kim doktornő
munkája megkívánta, hogy reggel 7:30-ra érkezzen meg a kórházba,
még mielőtt a kórház személyzetének többi magas rangú dolgozója
beérne. Feladatai közé tartozott kitakarítani a Munkapárt titkárá­
nak, annak az ötvenes hölgynek a rendetlen irodáját, aki a hepati­
tis specialistája volt a kórházban, és akit Csöng titkár-elvtársnőnek
kellett szólítani. A z igazgató irodája egy kisebb szoba volt a szüksé­
ges Kim ír Szén- és Kim Dzsong Il-képekkel, valamint a fal men­
tén sorakozó iratszekrényekkel. A z öreg faasztal fiókjai nem igazán
csukódtak rendesen, így a papírok kiszóródtak belőle, és beterítették
az egész padlót. Ellenben az újságok gondosan el voltak rendezve
az asztalon, ezeket nem lehetett ledobni a földre, nehogy valaki rá­
lépjen Kim ír Szén vagy Kim Dzsong II fényképére. Csöng titkár-
elvtársnő nem igazán olvasott vagy írt; mindenben Kim doktornőre
támaszkodott, ő olvasta cl a vezércikket a Rodong Sinmunb^n és a
helyi Hambuk Sinmunhaxiy és ő írta meg előadásait is. Cserébe Kim
doktornő bízott benne, hogy a titkár-elvtársnő egyszer majd java­
solja őt a munkapárti tagságra. Még arról is ábrándozott, hogy egy
szép napon mentora nyomdokaiba lép, és ő maga lesz a párttitkár.
Rendezgetés közben Kim doktornő észrevette, hogy az egyik fa
iratszekrényt véletlenül nyitva felejtették. Felülkerekedett benne a
kíváncsiság. A z iratok közül kilógott egy nagyméretű boríték. K i­
nyitotta, és látta, hogy egy listát tartalmaz, nyilvánvalóan azoknak a
kórházi alkalmazottaknak a nevével, akiket különleges megfigyelés

- 2ó8 -
alá akartak helyezni* Mindegyik név mellett volt valami megjegy­
zés, jelezve, hogy miért gyanús az illető* Legtöbb esetben a tár­
sadalmi háttérrel foglalkoztak - szüleik vagy nagyszüleik aktívan
jártak templomba, korábbi földbirtokosok gyermekei voltak, vagy
akiknek a családja Japánból települt át, esetleg akiknek volt rokonuk
Kínában,
A z ő neve is szerepelt a listán.
Kim doktornő hitetlenkedve meredt a papírra. A teljes élete, ma­
gaviseleté feddhetetlen volt. Természeténél fogva maximalista volt,
és mindig szigorú elvárásokat támasztott önmagával szemben* D i­
ákként kiváló osztályzatokat kapott Minden alkalommal ő jelent­
kezett elsőként a pluszmunkákra, vagy arra, hogy részt vegyen az
ideológiai képzéseken. A z apja Kínából érkezett, és még mindig él­
tek ott rokonai, Kim doktornő azonban sohasem találkozott vagy
tartott fenn kapcsolatot velük*
Itt valami tévedés történt - mondta magában*
Végül tudomására jutott az igazság. Csöng titkár-elvtársnő ala­
posan rászedte, kihasználta kemény munkáját és tehetségét, és egy­
általán nem állt szándékában, hogy javasolja őt a Munkapártba. Sőt
mi több, Kim doktornő elkezdte gyanítani, hogy valóban megfi­
gyelés alatt áll. Érezte, hogy a kórházban a párt tisztviselői érdek­
lődve tekintenek rá.
Gyanúja később megerősítést nyert, amikor úgy két évvel később
a kórházban meglepetésszerűen meglátogatta őt egy államvédelmi
ügynök, A férfi a Povibunak dolgozott, annak a rendőri egységnek,
amely a politikai bűncselekmények felderítésével foglalkozott. Kim
doktornő először azt gondolta, a férfi egy beteg vagy egy munkatárs
felől érdeklődik, de a férfi csak róla, családjáról és munkájáról kér­
dezett, míg végül a tárgyra tért. A z ügynök látogatásának az volt a
célja, hogy kiderítse, a doktornő nem tervez-e szökést*
- Elhagyni Észak-Koreát? - kérdezte Kim doktornő ingerül­
ten. Sohasem fontolgatott magában ilyesmit. Természetesen hal­
lott pletykákat emberekről, akik elmentek, de lenézett mindenkit,

269
akinek nem volt lelkiereje a Nehéz Meneteléshez, és inkább elárulta
a hazáját.
- M iért akarnék elmenni? - tiltakozott.
A z ügynök felsorolta az okokat. Rokonai vannak Kínában. A ha-
zassága felbomlott, A kórház nem fizeti ki a béreket.
- Nézze, figyeljük magát! Ne meneküljön el! - mondta a férfi ba­
rátságtalanul, mielőtt távozott volna.
Később Kim doktornő újra felidézte magában a beszélgetést. M i­
nél többet elmélkedett rajta, annál több igazságot látott a Povibu
ügynökének okfejtésében. Gyökeret vert benne egy gondolat, és azt
vette észre, hogy már nem tudja elűzni azt a fejéből.
A z élete Észak-Koreában nyomorúságos volt. Volt férje nem sok­
kal a válásuk után újranősült, fiatéves fia egykori anyósácknál élt,
ahogy az észak-koreai válások esetén jellemző volt; a törvény és a
hagyomány szerint a gyerek az apa családjához tartozik, és csak az
apa családi származáslistáján van feltüntetve. Kim doktornő csak
egyes hétvégeken látogathatta meg őt, és akkor is azon bosszan­
kodott, hogy a fia milyen kicsi és vékony Volt férjenek és szüleinek
szintén nem sok élelmük volt odahaza.
O sem boldogult sokkal jobban. A többi orvos kiegészítő jövede­
lemhez a gyógyszerek eladásából vagy műtétek elvégzéséből jutott,
legtöbbször abortuszműtétekéből. Kim doktornőnek nem volt meg
a szükséges gyakorlata, és nem igazán volt gyomra ezekhez. Ehe­
lyett a betegeitől kapott élelmiszer ajándékokból csinált ebédet, de
egy idő után már nekik sem volt semmijük, amit odaadhattak volna.
Kim doktornő 1997-ben otthagyta a gyermekosztályt. Nem tud­
ta tovább elviselni, hogy éhező gyerekek szemébe nézzen. A kutatás
felé fordult, abban reménykedve, hogy ez távol tartja majd őt a hal­
doklóktól, de nem álltak rendelkezésre a megfelelő feltételek ahhoz,
hogy tényleges kutatómunkát lehessen végezni. Reggeli után az kö­
tötte le az orvosok figyelmét, hogy vacsorára ennivalót találjanak,
vacsora után pedig a következő reggeli miatt aggódtak. O is elkez­
dett korán eljönni munkahelyéről, hogy kimenjen a hegyekbe, és

íh** 270 *9* ’

ehető növények után kutasson. Néha fát vágott és eladta. Testsúlya
40 kiló alá zuhant. Mellei összezsugorodtak, menstruációja elma­
radt. Távolról nézve inkább hasonlított egy tizenkét éves gyerekre,
mint egy harmincas évei elején járó nőre. A z első pár nap után, amit
evés nélkül töltött, olyan éhesnek érezte magát, hogy akár egy cse­
csemőtől is képes lett volna ennivalót lopni. De valamikor a negye­
dik nap környékén már nem érzett semmit, csak egy furcsa élményt,
hogy a teste nem a sajátja, hogy valami néha felemeli a levegőbe, és
aztán újra ledobja. Mélységesen kimerült volt. Nem volt ereje felkel­
ni reggelente. Otthagyta a párt titkárságán végzett önkéntes mun­
káját, és később, 1998 elején teljesen abbahagyta a munkába járást.
Számos módon próbált pénzt keresni - például alkoholt vagy szenet
árult a piacon. Nem siránkozott, hogy karba vész orvosi végzettsé­
ge. A legnagyobb éhínség közepette éppen elég feladat volt életben
maradni.
Egyik piaci kirándulása során összefutott egy régi barátnőjével.
Osztálytársak voltak a középiskolában, mindketten népszerű, okos
lányok, abból a típusból, akikre mindenki azt mondta volna, hogy
„nagy jövő áll előttük”. Barátnője volt a csoportfelelős az osztályban.
Udvariasan csevegtek egy darabig, elmondták egymásnak, hogy mi­
lyen jól néznek ki, jóllehet mindketten sápadtak és soványak voltak.
Kim doktornő ezt követően osztálytársnőjének családja felől érdek­
lődött. Férje és a kétéves fia meghalt, három nap eltéréssel, közölte
a barátnő szárazon.
Kim doktornő megpróbálta kifejezni együttérzését,
- O, jobb így nekem. Kevesebb szájat kell etetni - magyarázta a
nő Kim doktornőnek.
Kim doktornő nem tudta eldönteni, hogy barátnője ennyire érzé­
ketlen vagy megőrült, de azt tudta, ha tovább marad Észak-Koreá­
ban, vagy ő is ilyen lesz, vagy meghal.
M ielőtt meghalt volna, Kim doktornő apja hátrahagyott egy lis­
tát rokonai nevével, és az utolsó ismert címükkel Kínában. Egyfajta
búcsúlevél volt ez egy öngyilkostól - remegő kézzel írta le a neveket

- 271 —
az önként vállalt éhezés delíriumos állapotában. Kim doktornő ak­
kor sértve érezte magát a lista miatt, de mégsem dobta ki. M ost elő­
ásta a kis dobozkát, amelyben a levelet tárolta, óvatosan kihajtogatta
a papírt, és ránézett a nevekre.
- Ő k segíteni fognak neked - mondta az apja annak idején.

K im doktornő egyedül indult el K ínába . Nem lett volna pén­

ze felbérelni egy vezetőt vagy lefizetni a határőröket, így kizárólag
a saját eszére és Ösztöneire támaszkodhatott. 1999 márciusára épp
elegen tették meg ezt az utat ahhoz, hogy a határ menti városok­
ban tanácsokat kapjon a legideálisabb átkelési pontokról, A kora ta­
vaszi vidék épp kezdett felengedni a különösen fagyos tél után, s
a Tűmén folyó itt-ott még be volt fagyva. Kim doktornő elment
egy helyre, ahol a kapott információk szerint át lehetett gyalogolni.
Minden néhány méter után előredobott egy követ, hogy ellenőriz­
ze a jég vastagságát. Kemény volt, legalábbis a koreai oldalon. Egy
lépést előrecsúszott, aztán még egyet, olyan kifinomultan, mint egy
balerina. Körülbelül a folyó közepéig sikerült eljutnia, amikor a kő
nagy csobbanással eltűnt az apróra tört jég alatt. Folytatta az át­
kelést, derékig merülve a fagyos vízbe. Kezeivel tört utat magának,
mintha csak úszó jéghegyek között haladna előre.
A túloldalon kitámolygott a partra. A lábai érzéketlenek voltak,
nadrágjának fagyott szárai páncélként tapadtak testére. Keresztül­
vágott az erdőn, míg a hajnal első fényei meg nem világították egy
kis falu körvonalait. Nem akart leülni és megpihenni - félt a kihű­
léstől - , de azt is tudta, hogy nincs ereje eljutni sokkal messzebbre.
A helyi lakosok jóindulatára kellett bíznia magát.
Kim doktornő végignézett a földúton, amely parasztházak egy
csoportjához vezetett. A házak többsége fallal volt körbekerítve, ol­
dalán vaskapuval. A z egyik kapun benyitott; szerencsére nyitva ta­
lálta. Benyomta a kaput és bekukucskált. A földön egy étellel meg­
rakott kis femtálat látott. Megnézte közelebbről - rizs volt, fehér
rizs húsdarabokkal Összekeverve. Kim doktornő nem emlékezett

- 272 -
arra, hogy mikor látott utoljára egy egész tányér tiszta, hántolt fehér
rizst M it keresett ott egy tál rizs lerakva a földre? Egyetlen pillanat­
tal azután, hogy rájött, már hallotta is a kutyaugatást.
Egészen addig a pillanatig reménykedett, hogy Kína is csak
ugyanolyan szegény ország lesz, mint Észak-Korea. Még mindig
szerette volna hinni, hogy az ő országa a legjobb hely a világon. Az
eszmék, amelyeket egy életen át ápolt magában, igazolást nyerhet-
tek volna. Most viszont nem tagadhatta le a nyíltan az arcába zúduló
igazságot: Kínában a kutyáknak is jobb sora van, mint egy orvosnak
Észak-Koreában.
 16. fejezet

AZ ELCSERÉLT MENYASSZONY

Kínai férfiak észak-koreai feleségi, Turnén, 2003,

e n k it s em l e p e t thogy Ok Hi az első adandó alkalom­

M EG ,

S mal elhagyta Észak-Koreát* Szong asszony legidősebb lányától

kisiskolás kora óta távol állt a Kim ír Szén iránti bálványimádat, ami
pedig hazáját teljesen áthatotta. Azonnal letépte a nyakából a fiatal
úttörők piros nyakkendőjét, amint hazaért az iskolából* Azzal sem
törődött, hogy 1994-ben, Kim ír Szén halálakor hamis könnyeket
hullasson*
Ahogy családja az évek során egyre chesebb, ő egyre dühösebb
lett, A kormányt hibáztatta a rosszul irányított gazdaságért, apja és
öccse haláláért. Az észak-koreai televízió szüntelenül játszotta Az
e lv társak indulója című dalt („Szocialista országban élünk, nem kell
aggódnunk ételünk vagy ruhánk miatt. / Feszítsük ki mellünket, és

274
nézzünk büszkén a világra!”), miközben lobogó zászlókkal teli ha-
zafias képsorok futottak a képernyőn* Ok Hi az egészet nevetséges­
nek találta*
- Nem kell aggódnunk? - mondta dühösen, miközben kikapcsol­
ta a tévét.
Viszont igazság szerint Ok Hi döntésében, hogy megszökik, leg­
alább annyira közrejátszott a házasságból való menekülés, mint az a
tény, hogy ott akarta hagyni a rendszert*
Házassága a kezdetektől fogva viharos volt* Ok Hi és Jong Szu a
többi párhoz hasonlóan kezdetben a szex és a pénz miatt veszeke-
dett, és amikor a dolgok rosszra fordultak, az ennivaló és a politika
miatt* Jong Szu mindig nyert* Ha nem a kedve szerint alakult a vita,
érveit súlyos pofonokkal támasztotta alá, amelyek utolsó szó gya­
nánt átrepítették feleségét a szoba túlsó felébe*
Alkoholizmusa ellenére családi háttérének köszönhetően sikerült
megtartania jegyvizsgálói állását és a lakást. A vasútnál a kalauzé
volt az egyik legirigyeltebb pozíció* Amikor a határhoz vezető út­
vonalakon dolgozott, Jong Szu azzal tudta kiegészíteni jövedelmét,
hogy kínai kereskedőknek szállított árut eladásra* A leálló gyárakat
széthordó munkásoknak öt vont fizetett a rézdrótert és fémhulladé­
kért, melyeket aztán huszonöt vonért adott tovább* O k Hi eleinte
megvolt lepődve, mert korábban férje szeretett párttitkári szerepben
tetszelegni, noha párttagsági kérelmét elutasították, és szeretett rög­
tönzött előadásokat tartani feleségének vagy bárkinek, aki meghall­
gatta az önzés és a kapitalizmus gonoszságairól. Régebben megrót­
ta feleségét a Kim ír Szent érintő csípős megjegyzései miatt* Most
viszont könnyedén elhessegette magától egykori erkölcsi aggályait.
- Ostobák, akik azt csinálják, amit a párt mond. M ost csak a pénz
számít - mondta feleségének*
Jong Szut a nehéz időkben az illegális fémhulladéküzlet megle­
hetősen gazdag emberré tette* A z országhatárra tett utazásaiból nagy
zsáknyi rizzsel és több üveg szójaszósszal tért haza; egy ideig laká­
sukban kukoricát is tároltak. Viszont amikor Ok Hi azt javasolta,
hogy vigyenek valamennyi élelmet éhező szüleinek és bátyjának,
Jong Szu dühbe gurult.
- Hogy képzeled, hogy elosztogatjuk az élelmiszert a jelenlegi
helyzetben? - üvöltötte,
Jong Szu nem hitte el, hogy Ok Hi nem fog segíteni a családján,
ezért amikor elment otthonról, épp csak egy kevés pénzt és élel­
met hagyott a lakásban. Tette mindezt annak ellenére, hogy munká­
ja néha több napra is elszakította otthonától, és a vasúti menetren­
det sem lehetett igazán kiszámítani. 1998-ban egy hétre otthagyta
O k Hit nyolcéves fiával és hatéves lányával, minden ennivaló nél­
kül, Június 5-én fiának gyercknapi sportrendezvényen kellett részt
vennie az iskolában. A gyerekeknek azt mondták, hogy mindenki
hozzon magával uzsonnát, de náluk a lakás teljesen üres volt. Ok
Hi körberohant a városban, megpróbált ételt koldulni rokonaitól,
de senkinek sem volt annyi, hogy adhatott volna. Végül rátalált a
piacon süteményt áruló nővérére, aki adott neki egy maréknyi kek­
szet. Ebédidőben elszaladt az iskolába, és megkereste fiát, aki köny-
nyes szemmel álldogált a játszótéren, és rá várt.
- Sajnálom, szívem - mondta, majd átadott neki egy kis zacskó
kekszet.
Jong Szu, az egykori zenész szépen énekelt, é$ megnyerő modorá­
val elbűvölte a nőket. Most, hogy némi pénz is volt a zsebében, bará­
taival hölgyeket szedtek fel, és késő éjszakáig mulattak. Egy éjszaka,
amikor Ok Hi és a gyerekek már jó ideje aludtak, hallották amint
Jong Szu részegen, harsány női kacaj kíséretében bebotorkál a lakás­
ba. O k Hi nem tudta, hogy barátnő vagy prostituált volt-c az illető
hölgy, de nem szándékozott felkelni az ágyból, hogy utánanézzen.
A z eset után O k Hi komolyan elkezdte tervezni a szökést. Le­
hetséges lett volna elindítani a válópert, de ez ugyanakkor azt is je­
lentette volna, hogy mindent elveszít. Bár elvben a Munkapárt tá­
mogatta a nőket, hogy kitörjenek a hagyományos feudális társada­
lomban rájuk rótt, alárendelt szerepből, azonban az észak-koreai
rendszer még mindig nem nekik kedvezett. Válás esetén a férj kapta

~ 276
 a lakást és a gyereket - függetlenül attól, hogy erőszakos vagy hűtlen
volt. Ok Hi különösen hátrányos pozícióba került volna családjának
társadalmi helyzete miatt, és azért is, mert apja, aki segíthetett volna
intézni az ügyét, már nem élt. Arra a következtetésre jutott, hogy a
kiút szorult helyzetéből az lenne, ha eljutna Kínába, és keresne vala­
mennyi pénzt. Ha összegyűjthetne elegendő pénzt egy önálló lakás­
ra, ez olyan támasz lenne, amivel rákényszeríthetné jong Szut arra,
hogy a gyerekeket nála helyezzék el.
Egyik éjjel Jong Szu megint részegen érkezett haza, különösen
mogorva hangulatban. Megütötte Ok Hit, aki a földre zuhant, majd
olyan erős rúgást kapott, hogy azt hitte, mindjárt eltörik a bordája.
Hirtelen valaki kopogtatott az ajtón - egy utas volt az, aki útbaigazí­
tást kért, ami gyakran megesett az állomás közelsége miatt. Mialatt
férje válaszolt, Ok Hi felkelt a padlóról és visszament a konyhába.
Kisurrant a hátsó ajtón, és egy szál hálóingben lefutott a lépcsőn.
A z óra az állomáson 22:00-át mutatott. Augusztus vége felé járt,
az éjszaka kellemes volt és meleg. M ikor O k Hi már elég messzire
jutott ahhoz, hogy férje biztosan ne érhesse utol, megállt egy pilla­
natra, hogy elgondolkozzon a következő lépésen. Veszekedések után
általában az anyjához rohant, aki meleg borogatást tett felhasadt aj­
kaira és bekékült szemére. Másnap reggel a kijózanodást követően
Jong Szu rendszerint zokogott és bocsánatért könyörgött, és kérlel­
te feleségét, hogy jöjjön haza, amit ő eddig mindig meg is tett. így
éltek tíz éven keresztül. Ok Hi úgy gondolta, hogy ha ezen valaha
változtatni akar, akkor erre most érkezett el az idő.
Nem mert bemenni a cshongdzsini állomásra, mert félt, hogy fér­
je munkatársai esetleg felismerik. Inkább észak fele indult, a vasúti
sínek mentén kifelé a városközpontból, amíg a meleg éjszakában el
nem érte az első külvárosi állomást, Szuszongot. Annyi volt a haj­
léktalan abban az időben, hogy senki sem figyelt fel különösebben a
csak hálóinget viselő asszonyra.
Két napig maradt az állomáson. Bordái sajogtak az ütésektől.
A z éhség és a szomjúság miatt vakító fejfájás gyötörte. Túlságosan

- 277 -
szédült ahhoz, hogy fel tudjon állni. Látta, amint tömeg gyüleke­
zik az állomás körül, és az emberek egyre izgatottabbá válnak. Egy
vonat indult a határvárosba, Muszanba. Összeszedte minden erejét,
cs elvegyült a vonatajtók és ablakok felé áradó tömegben. A z embe­
rek elfoglalták az üléseket, megtöltötték a folyosókat, végül beálltak
a mosdókba és a kocsik közötti átjárókba is. Sokan az ablakokban
lógtak, de akadt, áld a kerekek mellé kapaszkodott fel. A vonat any-
nyira zsúfolt volt, hogy a kalauz nem tudott végigmenni a kocsikon,
hogy ellenőrizze a jegyeket és az utazási engedélyeket. Ok Hi egy
napig tartó utazás után megérkezett Muszanba. Nem voltak iratai,
sem pénze, ennivalója vagy ruhája.
Viszont rendelkezett valamivel, mégpedig egy viszonylag egész­
séges, harminckét éves női testtel. Sohasem számított igazi szépség­
nek. A z anyja mindig úgy tekintett rá, mint a legeszesebb lányára -
a középső nővéréről mindenki azt mondta, úgy néz ki, mint egy
filmcsillag ugyanakkor O k Hi másoknál jobban vészelte át az éh­
ínséget. Alacsony és pirospozsgás volt, akárcsak anyja, és olyan test­
alkattal rendelkezett, amely a jóltápláltság illúzióját keltette. Pisze
orra fiatalossá tette, fogai fehérek és egyenesek voltak. Még ha haj­
landó is lett volna rá, Ok I li akkor is túl öreg lett volna a prostitú­
cióhoz, de ilyesmi sohasem fordult meg a fejében. Ellenben volt egy
másik módja is annak, hogy az észak-koreai nők eladják magukat,
és ez a módszer lényegesen kellemesebb volt.
A Tűmén folyó túlsó oldalán több kilométeren keresztül kuko­
ricatáblák terültek el. A falvakban bőségesen volt élelem, viszont a
nőket tekintve igencsak szűkös volt a kínálat. A fiúgyermekek ha­
gyományos előnyben részesítése és a családok létszámának korláto­
zása aszimmetrikus születési arányszámokat eredményezett, aminek
következtében átlagosan tizenhárom férfi jutott tíz nőre. Tizenéves
kora vége felé sok fiatal lány beköltözött a városba, hogy munkát
vállaljon Kína valamelyik gyorsan fejlődő gyárában, melyek job­
ban fizettek a mezőgazdasági munkáknál. A vidéki agglegényeknek,
különösen a harmincöt év felettieknek, ha nem volt pénzük vagy

,ca* 278 *»•

személyes vonzerejük, nehézséget okozott feleséget találni. Ö k há­
zasságközvetítőkhöz fordulhattak, akik mintegy háromszáz dollárt
számláztak szolgáltatásukért, esetleg még többet, ha az illető hölgy
szép és fiatal v o lt Viszont a csinos megjelenés és a fiatal kor nem
volt előfeltétel; a hatvanas éveik közepén járó egészséges nők iránt
is volt kereslet, hogy főzzenek és vezessék az idősebb, özvegy férfiak
háztartását.
A z észak-koreai nők rendelkeztek egyfajta titokzatossággal a kí­
nai férfiak szemében. Noha az éhínség nyomot hagyott testükön és
arcukon, az észak-koreai nőket tartották a legszebbeknek Ázsiában.
A dél-koreai férfiak úgy mondták: nam nam}búk nyo - az dél férfi­
as, az észak nőies - , amely állítólag a nemek legkedvezőbb földrajzi
megoszlását jelentette. A kínai férfiak honfitársnőiknél szerényebb­
nek és engedelmesebbnek tartották az észak-koreai nőket.
O k Hi mindent tudott a kínai házassági piacról. Amikor Cshong-
dzsinban egy nő titokzatos körülmények között eltűnt, az embe­
rek azt suttogták, hogy „az a szajha biztos eladta magát a kínaiak­
nak”.
A muszani vonatállomás volt az a hely, ahol nyélbe ütötték a vásár
első lépéseit. Egy egyedülálló nőnek elég volt arrafelé sétálgatnia, és
már jött is az ajánlat. A férfi, aki O k Hit leszólította, mint az később
kiderült, férje egyik régi barátja volt. A következő üzletet ajánlotta:
egy vezető elkíséri őt a folyón át Kínába; ott kap ruhát, fehérne­
műt, ennivalót és szállást, ahol várhat, míg nem találnak párt neki.
A z ügynök keres számára egy tiszteletreméltó férfit, akivel úgy fog
együtt élni, mintha házastársak lennének, noha mindkét fél tisztá­
ban van azzal, hogy házasságukat nem ismerik el a kínai törvények.
Cserébe beleegyezik abba, hogy a választott férfival marad. A köz­
vetítői díjból nem fog részesedni.
O k Hi beleegyezett, egy feltétellel. Ragaszkodott hozzá, hogy a
férfi ne beszéljen koreaiul. A legtöbb észak-koreai nő szívesebben
ment férjhez a koreai kisebbségből valakihez, hogy anyanyelvükön
tudjanak egymással beszélni, de nem Ok Hi.

- 279 -
 - Koreaiak kizárva - mondta az ügynöknek. - Egy új világban
akarok élni, ahol senki nem ismer.
A z Ok Hi számára kiválasztott férfi egy harmincas évei köze­
pén járó földműves volt. A férfi nagyon alacsony termetű - körül­
belül százötvenöt centiméter magas volt, vagyis akkora, mint ő.
A vőlegényjelölt bárgyú tekintete Ok Hiben enyhén szellemi fogya­
tékos ember benyomását keltette, aki félénkségében még bele sem
mert nézni a nő szemébe. Nem csoda, hogy nem házasodott meg
- gondolta Ok Hi. Egy kisvendéglőben mutatták be őket egymás­
nak a határ kínai oldalán. Egy másik, vele utazó észak-koreai nőt
egy olyan férfinak adtak el, aki magasabb cs élénkebb volt; mosoly­
gott és együtt nevetett a többi ott tartózkodó férfival. O k Hi elein­
te irigységet érzett, de ugyanakkor emlékeztette magát, hogy ez az
ő választása volt - olyan férjet akart, akit soha nem tudna szeretni.
Észak-koreai nők tízezreit adták el kínai férfiaknak. Egyes becs­
lések szerint a 100 000 Kínában letelepedett észak-koreai menekült
háromnegyede no, és több mint ötven százalékuk házasságközve­
títőkön keresztül került kínai férfiakhoz. Számos történetet lehet
hallani olyan nőkről, akiket megvertek, megerőszakoltak, láncon
tartottak fogva, vagy rabszolgaként dolgoztattak. O k Hi jóval sze­
rencsésebb volt. Férje, Min-jüen, nem rendelkezett korábbi férje el­
bűvölő modorával, viszont volt benne valami kedvesség, ami olyas­
mit sugallt, mintha túl ártatlan lenne erre a világra. M ielőtt először
lefeküdtek volna egymással, a férfi karjaiban vitte őt az ágyig, és me­
leg vízzel mosta meg a lábát. Különleges ételeket készített neki, és
azt sem engedte, hogy elmosogasson. A férj szülei szintén rajongtak
Ok Hiért.
O k Hi több mint két évig lakott a férfival. Viszonylag jól megta­
nult kínaiul, így beszélgetni is tudtak egymással. Részletesen átta­
nulmányozott egy gyerekeknek szóló földrajzkönyvet, hogy be tudja
tájolni tartózkodási helyét. Több mint 900 kilométerre délnyugatra
került attól a ponttól, ahol átlépte a határt, Santungba, a Csing-
taótól nyugatra elhelyezkedő, termékeny gyapot- és búzatermelő

~ 280 -
tartományba J ó l bevéste agyába a város felé vezető buszjáratok me­
netrendjét. Egész idő alatt a szökését tervezte.
Kétszer esett teherbe, de mindkétszer megszakíttatta a terhes­
séget. Bár Min-jüen mindenáron szeretett volna gyereket, sikerük
meggyőznie, hogy nem lenne jó sorsa a kicsinek. A kínai kormány
nem ismerte el az észak-koreai nőkkel kötött házasságot, így az utó­
dokat nem anyakönyvezték volna állampolgárként, és emiatt nem
járhatott volna iskolába sem.
- M ár van két gyermekem Észak-Koreában. Egy nap vissza kell
majd mennem hozzájuk - mondta. Min-jüen szomorúan bóloga­
tott.
Am ikor elérkezett az indulás pillanata, Min-jüen kivitte O k Hit
a buszállomásra, és adott neki száz dollárt. Sírt. O k Hi azt várta,
könyörögni fog neki, hogy maradjon, de a férfi, nem tette. Nem volt
annyira együgyű, mint ahogy először gondolta. Csak ennyit mon­
dott: - Kérlek, legyél óvatos!

A mi azt illeti, O k Hi utazása meglehetősen kockázatos volt.

2000-re a kínaiaknak elegük lett az észak-koreai menekültekből.
Am iatt aggódtak, hogy ha túl sokan szöknek át, akkor elveszik a
munkahelyeket a kínai állampolgároktól, és felborítják az etnikai
egyensúlyt Kína északkeleti részén. A z emberi jogi aktivisták az­
zal érveltek, hogy Kínának erkölcsi és jogi felelőssége van azokkal
szemben, akik élelmet és biztonságot keresve érkeznek területére.
A kínaiak azonban ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, misze­
rint a folyón átkelők illegális „gazdasági menekültek”, cs nem tar­
toznak a Kína által is aláírt, az ENSZ menekültek helyzetéről szóló
egyezményének a védelme alá. A kínaiak cgv 1986-ban, az észak-
koreai Állambiztonsági Minisztériummal kötött, korábban titkos
megállapodásra hivatkoztak, amely kimondja, hogy a két ország
együttműködik a törvénytelen határátlépőkkel szemben.
A kínaiak időről időre kampányt indítottak az észak-koreai szö­
kevények elfogására. Uttorlaszokat állítottak fel a határ közelében,

~ 281 —
 és véletlenszerűen ellenőrizték a személyi igazolványokat. Néhány
Kínában töltött hónap után az észak-koreaiak rendszerint meghíz­
tak, új ruhákat vettek, és nem lehetett egykönnyen megkülönböz­
tetni őket a kínaiaktól. A kínaiak ezért beengedték az észak-koreai
rendőrséget az országukba, hogy honfitársaik után nyomozzanak.
Még menekülteket is alkalmaztak besúgóként, hogy beszivárogja­
nak azokra a helyekre, ahol a többi menekült rejtőzött. Negyven
dollár jutalmat ajánlottak annak, áld feljelenti a kínai férfiakkal élő
észak-koreai asszonyokat. A z elfogott nőket aztán elvitték otthona­
ikból, tényleges férjük és gyerekeik mellől. A férfiaknak büntetést
kellett fizetniük, a gyereket viszont megtarthatták. Legalább nyolc­
ezer nőt tartóztattak le 2000 márciusában egy ilyen razzia során.
(Ami 2 0 0 9 -et illeti, a hajtóvadászat az észak-koreai menekültek
után még ekkor is tovább folytatódott.)
Ok Hi biztonságban volt kínai férje falujában, ugyanis az elég
messze volt az észak-koreai határtól ahhoz, hogy kívül essen a rend­
őri razziák hatókörén. De a pénzkeresés miatt vissza kellett térnie a
határterületre, ahol beszélték a koreai nyelvet, és nagyobbak voltak
a kínálkozó lehetőségek. Mindenre elszánta magát, hogy pénzhez
jusson - ez volt az egyetlen esélye arra, hogy megvásárolja függet­
lenségét, és visszakapja a gyerekeit. Miután megerősödött és kipi­
hente magát, arra gondolt, hogy munkát vállal valamelyik étterem­
ben vagy gyárban, aztán esetleg belekezd valamilyen saját vállalko­
zásba. Felült egy északra tartó buszra. Nem abba az irányba indult,
ahol átlépte a határt, hanem Tantungba, a legnagyobb városba a kí­
nai-koreai határ mentén.
Tantung akkoriban indult rohamos fejlődésnek. A Jalu folyó
partján lakó- és irodaépületek üvegablakai csillogtak, és számtalan
toronydaru emelkedett a magasba. A város gazdagsága még szem­
betűnőbb volt, ha valaki összehasonlította a folyó túloldalán elterülő
Eszak-Korea sivárságával. Tantung ennek ellenére nem bizonyult
bölcs választásnak Ok Hi részéről. A fő vasúti összeköttetés Peking
és Phenjan között ezen a városon futott keresztül, és a hivatalos

282 -
kínai-koreai üzleti forgalom is a Barátság hídon át bonyolódott le.
A z észak-koreai állami kereskedelmi vállalatok rendelkeztek irodá­
val Tantungban, s természetesen hemzsegtek a városban az állam­
biztonsági ügynökök.
Ok Hit 2001. januárban tartóztatták le, és szállították át a folyón
Sinüidzsu város rendőrőrsére. A Kínában töltött két év után sok­
kolta a látvány, amikor szembesült országa állapotával. A rendőr­
őrsön a tél kellős közepén nem volt fűtés, a rendőrök és a foglyok
egymással együtt érezve, együtt dideregtek a hidegben. A rendőr­
tiszt egy fadarabra írta fel az Ok Hi ellen felhozott vádakat, mert
nem volt papírjuk. A z időzítésben szerencséje volt, ha másban nem
is. Közkegyelmet hirdettek Kim Dzsong 11 születésnapja jóvoltából;
több ezer, enyhe büntetéssel sújtott rab készülhetett a szabadulás­
ra. Ok Hit is elengedték mindössze két héttel a letartóztatása után.
Am int kikerült, újra átkelt a folyón, és Kínába szökött.
Letartóztatása előtt Ok Hi egy téglagyárban dolgozott, majd egy
étteremben. A z az egy-két dollár, amit egy nap alatt keresett, mesés
vagyonnak tűnt a szemében - egy egész havi fizetés volt ez Cshong-
dzsinban viszont Kínában nem sokra ment vele. Ez alkalommal
olyan állásra volt szüksége, ami többet fizet, még ha kockázatosabb
is. Úgy döntött, egy olyan ügynöknek fog dolgozni, mint áld őt is
összeboronálta a földművessel. Első megbízatásakor vissza kellett
szöknie Észak-Koreába, hogy megkeressen egy ott maradt gyereket,
cs áthozza őt a Turnén folyón, hogy újra együtt lehessen a családjá­
val. Ok Hi elvállalta a munkát.
A gyerekről úgy tudták, hogy Muszanban él, ahonnan ő is át­
szökött. O k Hi jól ismerte a várost, ismerte a helyi akcentust, így
azt gondolta, néhány napig nyugodtan elvegyülhet a városban anél-
kül, hogy bárki figyelmét felkeltené. Nagyot tévedett; már az első
Muszanban töltött napon egy rendőr felismerte őt a tömegben.
- Hé, te! - kiáltott rá. Több mint két év Kínában eltöltött idő
után O k Hi bőre kivilágosodott, alkata tcltebb lett. Illatosított sam­
pont és szappant használt, vágyás másképp nézett ki, és más illata

<*** 283 ^
volt, mint a helybélieknek. Ráadásul volt nála egy Kínában vásárolt
tranzisztoros rádió, amellyel dél-koreai adásokat is lehetett fogni.
A rendőrtiszt elkobozta a rádiót, és (miután megkérte, hogy mu­
tassa meg neki a dél-koreai adókat, valamint elkérte a fülhallgatót)
átadta őt a Povibunak.

O k H it e g y g y ű j t ő t e r e m b e k í s é r t é k , ahova száznál több másik

embert tereltek Össze. Rájuk szóltak, hogy térdeljenek le és ne m o­
zogjanak. A sorok között őrök járkáltak, és mindenkire ütöttek, aki
megmozdult vagy megpróbált enyhíteni a térdére nehezedő nyomá­
son. Miután egyszer őt is megütötték, Ok Hi csak a szemeit merte
mozgatni. A rab társait tanulmányozta. Azonnal meg tudta monda­
ni, hogy melyikük járt már Kínában. Világosabb volt a bőrük, job­
ban öltözöttnek, egészségesebbnek látszottak, akárcsak ő. A többiek
soványak voltak, arcuk fakó, gyakran még cipőjük sem volt; minden
bizonnyal azelőtt fogták el őket, mielőtt átjuthattak volna a folyón.
Ok Hi jó jelnek vélte, hogy a két csoportot nem különítették cl
egymástól Tudta, hogy legjobb esélye a túlélésre akkor van, ha a
hatóságok nem jönnek rá, hogy egy házasságközvetítő ügynöknek
dolgozik. Abban szintén reménykedhetett, hogy a rendőr, aki elko­
bozta rádióját, megtartotta azt magának, és nem tett róla jelentést.
A disszidálásért kiszabott büntetés mértéke sok mindenen múlott,
például, hogy milyen az elkövető társadalmi háttere, és hogy a szö­
kevény mit csinált Kínában. A ki csak átszökött a folyón ennivalót
keresni, enyhébb büntetésben részesült, mint az, aki ott élt és dol­
gozott. Akit fcleségközvetítéssel, vagy DVD-kereskedclemmel gya­
núsítottak meg, vagy azzal, hogy dél-koreaiakkal találkozott, esetleg
templomba járt Kínában, a „szülőföld elárulásával1’vádolhatták, ami
egyet jelentett a kivégzéssel vagy a gulággal.
Végül az őrök a születési helyük szerint kezdték el kiválogatni a
teremben lévő embereket. Véletlenül úgy alakult, hogy sokan közü­
lük Cshongdzsinból származtak. A z őröknek nem volt elég bilin­
csük, ezért a rabokat háromfős csoportokba gyűjtötték, és műanyag

284
cipőfűzőkkel összekötötték hüvelykujjukat. A csomót olyan feszesre
húzták, hogy a vérkeringés clszorítása miatt a rabok ujjai elkékültek.
Felrakták őket egy különleges vonatra, három embert préselve be a
kétfős ülésekbe. Ok Hi meglátott a folyosó túlsó oldalán egy férfit,
aki megpróbált valamit előbányászni a zsebéből. Sikerült megtar­
tania az öngyújtóját. Ezt használva megolvasztották a fűzőket, és a
három férfi gyorsan kimászott az ablakon, mielőtt az őrök reagál­
ni tudtak volna. A nők egész úton nem mertek mozdulni, kivéve,
ha valamelyiküknek W C -re kellett mennie; ilyenkor mindhárman
együtt mentek, összekötözve a hüvelykujjuknál.
Am ikor a vonat csikorogva megállt, O k Hi ráeszmélt, hogy a
cshongdzsini állomáson van. 2001 szeptembere volt, majdnem há­
rom éve annak, hogy egy szál hálóingben elmenekült otthonról.
M ost megszégyenülve érkezett vissza, megkötözve lüktető hüvelyk­
ujjánál fogva, mint egy láncra vert rab.
- Lehajolni, lehajolni! - kiabálták az őrök, miközben a foglyok
lemásztak a vagonokból.
O k Hi készségesen lehajtotta a fejét. M i történne, ha férje vagy
valamelyik munkatársa meglátná őt? Végigvonultak az állomás vá­
rótermén, keresztül azon a téren, ahol anyja süteményt árult, majd
cl gyakorlatilag a lakásuk ablaka alatt. Régen még ő is megbámulta
bentről az efféle látványosságot, nézte az elvonuló rabokat, hátha
felismer valakit közülük.
Miközben folyamatosan kíváncsi bámészkodók tömege figyelte
őket, levezették a csoportot a cshongdzsini főúthoz, át a két hídon,
végig az ipari körzeten, míg végül elhagyták a mocsaras réteket, az
egyetlen olyan területet a városban, ahol rizsföldek is voltak. Befor­
dultak az óceán felé, s megérkeztek egy betonfallal és szögesdróttal
körülvett táborba. A hely Nongpo Büntetés-végrehajtási Központ
néven vált hírhedtté, és még a japán megszállás idején épült a kore­
ai ellenállók bebörtönzésére. M ár maga a Nongpo név is rettegéssel
töltött el mindenkit. Most az utolsó négyzetméterig tele volt szöké­
sen kapott foglyokkal.

~ 285 -
 A női rabokat három nagy teremben helyezték el, és annyira össze
voltak zsúfolva, hogy csak oldalt fekve tudtak aludni a padlón. Akik
nem fértek be, azok kint kaptak hálóhelyet a mosdó mellett. Né­
hány naponta újabb rabok jöttek, általában száz fő körüli létszám­
ban. A z őrök megmotozták az újonnan érkezetteket, a nyilvánvalóan
állapotos nőket különválasztották, és elküldték abortuszra, függet­
lenül attól, hogy a terhesség mennyire volt előrehaladott stádium­
ban. A z volt a feltevésük, hogy a gyerekek apja mindenképpen kínai.
A Nongpóban kétszer annyi női fogoly élt, mint férfi, és ez jól
matatja a nemek szerinti megoszlást a menekülők között. Am ikor
O k Hi megismerkedett néhány másik asszonnyal, megdöbbent,
hogy mennyire hasonló a történetük. Sokan szöktek el férjüktől és
gyerekeiktől, azzal a gondolattal indokolva tettüket, hogy pénzt és
élelmet tudnak hazahozni családjuknak. Ok Hi undorodott az ilyen
nőktől, mint ahogy magától is. Soha nem tudta megbocsátani ma­
gának, hogy elhagyta a gyerekeit.
Micsoda szajha lett belőlünk! A z éhezés tett minket ilyen go­
nosszá - gondolta.
Bőven volt ideje elmélkedni a táborban. A rabszolgamunka hosz-
szú óráit vég nélküli, éjszakába nyúló csoportfoglalkozások és elő­
adások követték, hogy a rabok megtanulják elítélni saját tettüket.
Szegényesen táplálták őket, és alkalmanként brutálisan bántak ve­
lük. Nongpo valószínűleg jobb hely volt, mint a többi büntetőtábor.
Szombat délutánonként a nőknek megengedték, hogy vizet húz­
zanak az udvaron lévő kútból, és lemossák magukat. A tetveket ki­
szedték egymás hajából. A z ott töltött idő alatt Ok Hi csak egyetlen
esetet látott, amikor egy nőt nagyon megvertek, A nő dühödt elke­
seredettségében megpróbált átmászni a tábor falán. Nem volt sem­
mi esélye a sikeres menekülésre, tette inkább volt dühkitörés, mint­
sem komoly szökési kísérlet, de az őrök ennek ellenére visszarán­
gatták, és félájultra rugdosták és verték a többi fogoly szeme láttára.
M indent összevetve Ok Hi számára a Nongpóban fogva tartott
nők inkább tűntek dühösnek, mintsem megfélemlítettnek. Ahogy

- 286 ~
a kényszermunkát végezték - a téglavetést, a gyomlálást a földe­
ken a harag grimaszként merevedett arcukra. Egész életünkben ha­
zudtak nekünk, Az életünk egy hazugság. Az egész rendszer hazugság
- gondolta Ok Hi, és biztos volt benne, hogy a többi asszony is
ugyanezt gondolja,
A fogolytábor tisztjei is lemondtak az újranevelésről. Csupán
végrehajtották a szükséges mozdulatsorokat, és minden átélés nélkül
felolvasták a Munkapárt által kiadott előadásokat. Ügy tűnt, min­
denki kiveszi részét a hazugságból.
Egy nap kukoricaszedés közben a tábor igazgatója kijött a mező­
re rögtönzött előadást tartani, A szokásos maszlag volt. Ösztönözte
őket, hogy vértezzék fel magukat Kim ír Szén tanításaival a kapi­
talizmus kísértései ellen, és végleg kötelezzék el magukat hazájuk
mellett.
Aztán megkérte a közönséget, hogy emelje fel a kezét: Ki ígéri
meg, hogy nem fog újra átszökni Kínába? A nők szótlanul és mo­
gorván guggoltak tovább. Ok I li körülnézett. Egyetlen nő sem je ­
lentkezett.
A feszült csend után a börtönigazgató felemelte a hangját: - Nos,
ha újra Kínába mennek, akkor legközelebb ne kapják el magukat!
Ok Hi közben már a következő lépését tervezte. Egy nap arra
jelölték ki, hogy a zöldségültetvényt gyomlálja a fogolytábor beton­
falain kívül, de még a szögesdróttal körbekerített terület határain
belül. Munka közben megpillantott egy idősebb asszonyt, aki kecs­
két legeltetett a kerítés túlsó oldalán. Körbenézett, hogy ellenőrizze
nincs-e véletlenül őr a közelben, és a dróthálón keresztül elkezdett
beszélgetni a nővel. Üzletet ajánlott: nekiadja fehérneműjét, ha el­
mondja anyjának, hogy itt van a táborban. Észak-Koreában fehér­
neműt nem lehetett beszerezni, és O k Hi nemrég vásárolta a sajátját
Kínában. A z idős asszony beleegyezett.
Ok Hi leguggolt, és levette a bugyiját. Összetekerte egy gombo­
lyagba, bele tűzött egy kis cetlit anyja lakcímével, és átadta a kerí­
tésen.
 17. fejezet

NYISD KI A SZEMED, CSUKD BE A SZÁD!

Szöulban a világbajnokságot ünnepük, 2002.

z o n g a s s z o n y n e m v o lt amikor megtudta, hogy

m e g l e p v e ,

S Ok Hi Nongpóban van. Úgy gondolta csak idő kérdése, míg lá­

nya előbb-utóbb börtönbe kerül. Nem hallott semmit róla, amióta
három évvel korábban elszökött férjétől, de feltételezte, hogy lánya
Kínában van, együtt a többi szajhával és hazaárulóval. Ha cserben­
hagyta az országát, megérdemli, hogy börtönben legyen. Viszont
a lánya akkor is a lánya. Szong asszony nem hagyhatta elsőszülött
gyermekét Cshongdzsin leghírhedtebb f'egyházában sínylődni.
Miután oly sok éven át táncolt pengeélen a túlélésért, Szong asz-
szonynak ezúttal is le kellett nyelnie skrupulusait. Megtanulta az
utca törvényét, és régen rájött, hogy vesztegetéssel szinte minden kí­
nos helyzetből ki tudja vágni magát. Ha valakit nem Kim Dzsong II

^ 288
szidalmazásán kaptak rajta, a halálbüntetés alól is ki tudott bújni, ha
volt elég pénze. Tehát Szong asszony kiment a feketepiacra, és vett
tíz karton cigarettát, kartonját 50 vonért. Aztán körbecrdeklődött,
amíg meg nem találta a Nongpóért felelős állambiztonsági irodát,
és közben egész idő alatt azon mérgelődött magában, hogy önfejű
lánya egy egész heti bevételébe kerül neki.
Néhány nappal később Ok Hi megjelent a bejárati ajtó előtt, és
anyja karjaiba borult.
Szong asszony felsikoltott, amikor meglátta a lányát Október
volt, az idő már meglehetősen ősziesre fordult, és Ok Hi majdnem
meztelenül állt előtte, cipő nélkül. Cipőjét a biztonsági őrök vették
el Nongpóban, azt feltételezvén, hogy pénzt rejteget a talpában. In­
gének mindkét ujját letépte, hogy menstruációs kendőként hasz­
nálja őket Fehérneműjét elajándékozta. Ami ruhájából megmaradt,
az is rongyokban lógott rajta. Hajában nyüzsögtek a tetvek. De miu­
tán Szong asszony megfürdette, láthatta, hogy Ok Hi egészségesebb,
mint amikor elhagyta az országot. Noha néhány héten át mindössze
zabkását és földeken összeszedett nyers kukoricát evett, lánya erős
volt, arca pirospozsgásan sugárzott.
Ok Hi megállás nélkül beszélt. Ömlött belőle a szó, mindent el­
mondott, ami Kínában történt vele - a reggelire, ebédre és vacsorára
fogyasztott fehér rizst, a piacokat, a divatot. Előadása részben úti
beszámoló volt, részben hosszúra nyúlt politikai beszéd. Szong asz-
szony két fiatalabb lányával ülte körbe, úgy hallgatták.
- Milyen az élet Dél-Koreában? - kérdezték.
Ok Hinek nem volt közvetlen tapasztalata, de sok dél-koreai té­
véadást nézett, amíg Kínában volt.
- Dél-Korea gazdag ország. Meg a kínaiak sem álmodhatnak
olyan gazdagságról, mint amilyen Dél-Koreában van - magyaráz­
ta. „Esküszöm, mielőtt meghalok, egyszer elmegyek Dél-Koreába.”
A testvérei törökülésben ültek a padlón, míg Ok Hi szónokolt. Né­
ha el voltak bűvölve, máskor megborzongtak. A középső nővére, aki
egy vasúti biztonsági őrhöz ment feleségül, volt a legvisszafogottabb

- 289 -
hármójuk közül. Nagy szemei egyre tágabbra nyíltak, miközben O k
Ili beszédet hallgatta.Tétovázva megpróbált közbeszólni, de Ok Hi
mindig leintette.
- De a tábornokunk olyan keményen dolgozott értünk... - M u­
tatott az apa-és-fia portrékra, amelyekről az anyjuk épp reggel tö­
rölte le a port.
- Nem látod? A ti tábornokotok hülyét csinált belőletek! - vágott
vissza Ok Hi ingerülten.
A legfiatalabb nővére, Jong Hi, aki az anyjukkal élt, miután fér­
jétől elvált, szimpatizált O k Hi véleményével, de ugyanakkor ag­
gódott is húga nyíltsága miatt. A család épp elég fájdalmat szenve­
dett már el; nem akartak több bajt maguknak. Bár Szong asszony
háza külön állt a többitől, valaki azért még leskelődhetett odakint.
- Csak legyünk óvatosak! M ind legyünk óvatosak, hogy mit
mondunk! Rendben? - figyelmeztette Ok Hit.
Miután anyja és nővérei elteltek történeteivel, Ok Hi elkezdett
másoknak is beszélni. A szomszédságukban lakó adzsumá k min­
denféléket fecsegtek maguk közt, de az igazságra ugyanúgy kíván­
csiak voltak ők is, mint bárki más. Délután átjöttek üdvözölni Ok
Hit visszatérése alkalmából, és köré gyűltek, hogy meghallgassák.
- Nyissák ki a szemüket! Látni fogják, hogy ez az ország egy bör­
tön. Szánalmasak vagyunk. Nem tudják, hogy mi a valóság a világ
többi részén.
Valahányszor megjelent Kim Dzsong II képe a televízióban, O k
Hi mindannyiszor dühbe gurult. —Hazug! Csaló! Tolvaj! - ordítot­
ta a készülék felé.
Szong asszony végül elvesztette türelmét. O k H i szabadszájúsága
veszélybe sodorhatta a családot - hiszen meglehetősen ingoványos
terepre lépett. Ha nem a saját lánya beszélt volna így, Szong asz-
szonynak kötelessége lett volna jelenteni az ínminbanridk. M ind­
ezek ellenére Szong asszony továbbra is hívő maradt.
- Hallgass el! Hazaáruló vagy - kiáltotta oda a lányának.

290 ^
 Ok Hi megdöbbent - anyja ritkán emelte fel a hangját de nem
állt szándékában csendben maradni. Válaszul elkezdett gúnyolódni
anyjával.
- M iért hoztál a világra ebben a borzalmas országban? - kiáltotta.
- Kit szeretsz jobban? Kim Dzsong Ilt vagy engem?
Anya és lánya állandóan veszekedtek. Miután negyven napot töl­
tött anyja házában, O k Hi kellően felépült a fogolytábor megpró­
báltatásaiból, hogy továbblépjen. Elmondta anyjának cs a nővérei­
nek, hogy tanult korábbi hibáiból, és újra megpróbál pénzt keresni
Kínában. Csakhogy ez alkalommal nem fogak elkapni. Szong asz-
szony kelletlenül kölcsönzött neki még valamennyi pénzt. Tele volt
a szíve aggodalommal, de ugyanakkor meg is könnyebbült, amikor
lánya elment.

Nyolc hónap telt el anélkül, hogy hír jött volna O k Hi felől.

Júniusban aztán egy nő érkezett Szong asszonyhoz, cs azt állítot­
ta, hogy információi vannak a lányáról. Szong asszony felkészítette
magát. Ok Hi biztosan visszakerült a börtönbe, gondolta, és neki
most újra ki kell hoznia őt. De nem, az asszony azt mondta, hogy
Ok Hi a kínai határ közelében dolgozik, és igazán jól megy a sora.
Vissza akarta adni anyjának a kölcsönt, és hozni akart néhány ruhát
és ajándékot is a családnak, csak attól félt, hogy esetleg letartóztat­
nák, ha újra visszajönne Cshongdzsinba. Nem látogatná meg inkább
Szong asszony őt?
Szong asszony habozott. Nem ismerte a hölgyet, és nem utazott
sehova az 1995-ben történt balesete óta, amely annyi szomorúságot
zúdított családjára. Pénzre sem igazán volt szüksége; a sütemény­
üzlet jól jövedelmezett. A Szongpjon piacon az árusok már tetővel
fedett bódékban árulták portékáikat. Szong asszony fizetett bérleti
díjat és rendelkezett engedéllyel is. Ügy érezte magát, mint egy igazi
üzletasszony, ráadásul újra férjhez ment - mondhatni. Inkább csak
megállapodás volt egy idősebb özvegyemberrel, akinek szüksége

291 —
 volt valakire, aki segít a háztartásban. Mindemellett a férfi kedves is
volt, és viszonylag tehetős. Szong asszony kényelmesebben élt, mint
valaha. Nem volt semmi oka, hogy kockázatos utazásra vállalkoz­
zon a kínai határra, de még mindig fájt neki az az 500 von, melyet
Ok Hi börtönből való kiszabadítására költött. A z idegen nő meg-
ígérte Szong asszonynak, hogy nem kell vonatra szállnia - O k Hi
rendelt neki egy személyautót. Szong asszonyt ez nagyon meglepte,
de végül elfogadta az ajánlatot.
Egy forró, esős napon, 2002 júniusában Szong asszony elindult
Muszanba. Csak egy éjszakára való holmit pakolt a táskájába. A b ­
ban állapodtak meg, hogy az estét ott tölti, és reggel visszautazik, de
amikor megérkeztek, O k Hinek nyoma sem volt. Szong asszonynak
mindössze annyit mondtak, hogy Ok Hi a határnál dolgozik. A nő
korábban nem árulta el, hogy a határ melyik oldalán, de most ezt is
tisztázta: Ok Hi Kínában van.
- A t kell mennie Kínába, hogy megkapja a pénzt és a ruhákat.
A lánya már vár magára - mondta. Bemutatta Szong asszonyt egy
férfinak, aki elmondása szerint a férje volt. - Ne aggódjon! O át fog­
ja vinni magát.
Szong asszony idáig már eljutott. Visszaforduljon? Másik autó­
ba szálltak, és elindultak Hörjongba, egy újabb határvárosba. Aztán
megvárták, amíg besötétedik.
Am ikor megérkeztek a folyóhoz, tíz óra volt, és az eső még m in­
dig esett. A folyó megáradt, kicsapott a partokra, és mindent csúszós
iszappá változtatott. Szong asszony alig tudta megmondani, hol ér
véget a szárazföld, és hol kezdődik a folyó. Két, az észak-koreai ha­
tárőrség egyenruhájába öltözött férfi csatlakozott hozzájuk. Egyi­
kük felvette őt a hátára, mint egy gyereket, a másik pedig megfogta
a karját, hogy segítsen egyensúlyozni, miközben átkelnek a folyón.
Néhányszor megbotlottak, majdnem el is estek. Szong asszony meg
volt győződve róla, hogy mindjárt leejtik, és elsodorja az ár. M int
legtöbben az o generációjából, Szong asszony sem tudott úszni. De

- 292
mielőtt előtört volna belőle a sikoly, és kimondta volna vágyát - v i ­
gyenek vissza9 vigyenek vissza! —, már kifelé másztak a vízből. Egyik
vezetője adott valamennyi pénzt a határőröknek, majd eltűnt a fo­
lyóban és visszatért Észak-Koreába. Szong asszony a másik vezető­
vel a sötétség leple alatt elindult tovább, Kínába. A z éjszakát azzal
töltötték, hogy megmásztak egy kisebb hegyet, végül hajnalra meg­
érkeztek egy faluba.
Olyasmit tettek, amit Szong asszony korábban soha: beszálltak
egy taxiba. Személygépkocsik, teherautók, robogók, szekerek vonul­
tak a piac felé tartó szűk utcákon. Szóltak a dudák. Reggel nyolc óra
volt, az üzletek éppen nyitottak. A biztonsági rolók fémesen csiko­
rogva gördültek fel a kirakatokban. A kapualjakba a boltosok nagy
hangszórókat helyeztek ki, mindenhonnan szólt a zene. Hangos és
szörnyű ez a ricsaj, gondolta Szong asszony. Be szerette volna dug­
ni a fület. Iia ez a kapitalizmus, akkor az nem neki való. Túl zajos.
Hogy tud Ok Hi egy ilyen rettenetes helyen élni?
Szong asszony vezetője megállt, hogy tojást, kolbászt és csül­
köt vegyen reggelire. Elindultak kifelé a városból, majd rátértek egy
földútra, mely egy néhány házból álló kis faluhoz vezetett. Bemen­
tek az egyik épületbe. A vezető bemutatta Szong asszonyt a ház tu­
lajdonosának és tizenéves lányának. A koreai kisebbséghez tartozó
kínai állampolgárok voltak, és gyakorlatilag ugyanazt a dialektust
beszélték, mint Szong asszony. Körbevezették a lakásban. A házban
nem volt semmi figyelemre méltó - téglafalak, cseréptető, kis udvar
az épület előtt, amit házilag készített fakerítés választott le —, még­
is tele volt háztartási berendezésekkel: lemezjátszóval, víztisztítóval,
színes tévével, hűtőszekrénnyel. A férfi kinyitotta a hűtőszekrényt,
és mindenféle finom enni- és innivalót vett elő. Sört, gyümölcsöket,
kimesit. Amikor ehhez még hozzátettek azt, amit a vezető vásárolt,
az asztalon több ennivaló volt, mint amennyit Szong asszony a la­
kodalmaktól eltekintve valaha is látott. Mindaz, amire esetleg vá­
gyott, itt volt, minden, kivéve O k Hit.

~ 293 -
 - Hol a lányom? - kérdezte.
A férfi ránézett, majd érthetetlenül mormogott valamit. Szong
asszony még egyszer megkérdezte, ezúttal határozottabban.
- Elment munkát keresni - válaszolta. Szong asszony nem tud­
ta biztosan, hogy higgyen-e neki. A vendéglátói kedvesek voltak,
talán túl kedvesek is: Szong asszony úgy sejtette, rejtegetnek vala­
mit, de túl kimerült volt ahhoz, hogy tovább kérdezősködjön. Le­
feküdt, és mély álomba merült. Amikor felébredt, és még mindig
nem volt semmi hír Ok Hiről, hirtelen belehasított a szörnyű gya­
nú: elrabolták.

S zong asszony nem tudta eldönteni, meneküljon-e vagy sem.

Hova mehetne? Azt sem tudta, hol van. A vezető már elment. Von­
ja kérdőre vendéglátóját pusztán a gyanúja miatt? Es mi történt a
lányával? A házaspár folyamatosan tartotta benne a lelket, hogy
O k Hi ugyan késik, de hamarosan vissza fog jönni. Másnap Ok Hí
végre felhívta. Recsegő vonalon beszéltek, és úgy tűnt, mintha a lá­
nya valahol nagyon messze lenne. Megpróbálta nyugtatgatni anyját,
hogy minden rendben van, nemsokára látják egymást, és pihenjen
nyugodtan.
- Hol vagy egyáltalán? - kérdezte Szong asszony bizalmatlanul.
- Hangúkban - felelte O k Hi.
Szong asszony soha nem hallott erről a helyről.
- Hol van az? Senjang mellett? - kérdezte Szong asszony, Eszak-
kelet-Kína egyik legnagyobb városára utalva, mintegy ötszáz kilo­
méterre onnan.
- Messzebb. Holnap felhívlak cs elmagyarázom.
A z észak-koreaiak saját országukat Csoszonnak nevezik, elkü­
lönült szomszédjukat pedig Nam-Csoszonnak, vagyis szó szerint
Dél-Koreának. A dél-koreaiak egy teljesen más nevet használnak
országukra. Hangúknak nevezik.
A következő telefonhívás alkalmával Ok Hi tisztázta, hogy tu­
lajdonképpen Dél-Koreában van. Szong asszony nem akart hinni a

- 294 -
fülének, és olyan dühös lett, hogy remegett a felindultságtóh Attól
félt, hogy szívrohamot kap. A z után a sok rossz dolog után, amit
Ok Hi egész eddigi életében csinált, a gyerekkori csínytevésektől a
szabadszájú viselkedéséig és a fegyenctelepi fogságig, ez már túl sok
volt neki. Átállt az ellenség oldalára. Fizetett ezeknek az emberek­
nek, hogy tőrbe csalják, és szökésre kényszerítsék az anyját. Szong
asszony soha nem volt még ilyen mérges.
- Te áruló! Nem vagy a lányom - üvöltötte a telefonba, mielőtt
lecsapta volna a kagylót.
A következő három napon Ok Hi újra meg újra hívogatta. Szong
asszony visszautasította, hogy még egyszer felvegye vele a kapcsola­
tot. Végül megenyhült.
O k I li zokogott a telefonban.
- Szeretlek, anyu. A zt szeretném, hogy gyere ide és élj itt velem.
- Ok Hi mesélt neki egy keveset az életéről. Munkája van. A dél­
koreai kormány pénzt adott neki, amikor megérkezett, hogy letele­
pedjen.
- Ha minden olyan csodálatos Szöulban, akkor mégis miért sírsz?
- erősködött Szong asszony.
Szong asszony úgy képzelte, hogy a dél-koreaiak, a jenki imperi­
alista bitangok bábjai pénzzel megvesztegették a lányát. Amint elég
információt szednek ki belőle, megkínozzák és megölik. Szong asz-
szony ezt hallotta arról, hogy a dél-koreaiak hogyan kezelik az észak­
koreai menekülteket. Nem volt oka arra, hogy ne higgye el ezt.
- Nem úgy van, anyu - tiltakozott Ok Hi. - Azért sírok, mert hi­
ányzol. Szeretném, ha itt lennél.
Szong asszony nem akarta tovább hallgatni. Elmondta, hogy
vissza akar térni Észak-Koreába, amint kipihente az út fáradalmait.
Még néhány napot pihen, hogy gyűjtsön egy kis erőt az útra.
Járkált a ház körül, szundikált, evett, tévét nézett. A házban volt
egy óriási fehér parabolaantenna, amellyel fogni lehetett a dél-ko­
reai adókat. A dél-koreai szappanoperák nagyon népszerűek voltak,
Szong asszony hamar megkedvelt egyet, amelynek Üvegcipő volt a

~ 295 -
címe, és két, gyerekkorában elválasztott árva nővérről szólt* Am ikor
ez nem volt műsoron, a csatornák között válogatott, vagy focimecs-
cseket nézett.
A 2002-es labdarúgó-világbajnokságot Dél-Korea Japánnal kö­
zösen rendezte, 1988 óta, amikor is Dél-Korea adott otthont az
olimpiai játékoknak, nem volt ilyen sok közvetítés Szöulról Szong
asszonyt nem is annyira a foci érdekelte, inkább az, hogy bepil­
lanthat a háttérben megjelenő Dél-Koreába. Nem tudta figyelmen
kívül hagyni az autókat, a toronyházakat, az üzleteket* A reklámok
szüneteiben hirdetések mentek mobiltelefonokról és más olyan dol­
gokról, amelyekről korábban Szong asszony sohasem hallott*
Amikor a dél-koreai csapat legyőzte Lengyelországot, majd dön­
tetlent játszott az Egyesült Államokkal, azután megverte Portugá­
liát, Olaszországot és Spanyolországot, és bejutott a középdöntőbe
- az első ázsiai csapat, amelynek ez sikerült milliók özönlöttek az
utcára ünnepelni. A z emberek a Vörös Ördögök jelképet, a vörös
pólót és a szarvakat viselték rajtuk kis piros égőkkel O tt ünnepel­
tek, ugyanúgy koreaiak voltak, mint ő, ugyanazt a nyelvet beszélték,
és olyan gyönyörűek, boldogok és szabadok voltak*
Szong asszonynak nehezére esett elhinni bármit is, amit a tele­
vízióban látott. Jól tudta az Észak-Koreában leélt életéből (nem is
említve, hogy ebből huszonöt évet egy újságíró feleségeként töl­
tött), hogy a képeket manipulálni lehet. A Munkapárt figyelmez­
tette, hogy a külföldi televíziós közvetítéseket Kim ír Szén és Kim
Dzsong II tanításainak aláaknázására használják. („A dél-koreai bá­
bok és az amerikai C IA titokban gonoszul összeesküdtek, hogy fel­
használják ezeket a speciálisan készített anyagokat az imperializmus
megszépítésére” - hangzott el az egyik ilyen előadáson.) Azr felté­
telezte (egyébként helyesen), hogy nagylelkű vendéglátóit Ok Hi
lefizette, hogy agymosással érjék el, hogy elmenjen Dél-Koreába.
De nem lehetett minden műsor hamisítvány. És nem vitathatta
azt sem, amit ő maga látott Kínában - a bőséges ételeket, az autókat,
az elektronikai berendezéseket*

- 296 ~
 Házigazdáinak volt egy automata rizsfőzőjük, amely kikapcsolj
amikor a rizs elkészült. A legtöbb berendezésük csak összezavarta,
de a rizsfőzőt nem győzte csodálni. Nagyon régen neki is volt egy
otromba darab, de egyáltalán nem olyan, mint ez itt. A z Övét a rend­
őrség elkobozta, mert nem volt szabad elektromos áramot használni
a főzéshez.
Minden reggel, amikor meghallotta a rizsfőző sípolását, jelezve,
hogy kész a reggeli, Szong asszony őszinte csodálattal tekintett a
technika fejlődésére. A z igaz, gondolta, hogy Észak-Korea évekkel,
talán évtizedekkel elmaradt Kína mögött. De ki tudja, hogy hány
évvel van lemaradva Dél-Koreától? Jó lett volna megtudni, hogy
megboldogult férje mit szólna mindahhoz, amit Kínában látott. Bár
nem hagyta el a házat megérkezése óta, úgy érezte, mintha óriási
kalandban lenne része pusztán azáltal, hogy felfedezi a konyhát és
bekapcsolja a tévét. Szerette volna mindezt megosztani a férjével.
Hogy szeretett Csang Bo enni! Annyira örült volna a kolbásznak.
Erre a gondolatra szemei megteltek könnyel. Aztán a fia jutott eszé­
be. Emlékeit annyira átitatta a bűntudat és a szégyen, hogy még be-
szélni sem tudott róla. Milyen erős és jóképű fiú volt - micsoda tra­
gédia, hogy huszonöt évesen elveszítették! Mennyi élettől esett el.
Mennyi életet vesztegettek el mindannyian, ő is, a lányai is bezárva
Észak-Koreába, miközben halálra dolgozták magukat. És mindezt
miért? Ügy teszünk, ahogy a párt mondja. Meghalunk a táborno­
kért. Nincs mit irigyelnünk a világtól. A saját utunkat járjuk. Hitt
ebben, és elpazarolta az életét. Vagy talán nem. Tényleg vége lenne?
Otvenhét éves volt, és még mindig jó egészségnek örvendett.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében egyik reggel, amint a
hajnal sápadt fényei beszivárogtak szobájába. Amint felébredt, meg­
hallotta a rizsfőző sípolását a konyhában. Kipattant az ágyból. Ez
volt az ő ébresztőórája. Készen állt az indulásra.
 18. fejezet

AZ ÍGÉRET FÖLDJÉN

Szong asszony a szöuli piacon, 2004.

^ au g u sztu s egy reggel Szong asszony be-

vég én ,
ÁmKJ \J JL • kapcsolta biztonsági Övét az Asiana Légitársaság
egyik járatán, és Dalianból elindult Incshonba, Dél-Korea nem­
zetközi repülőtere felé. Álnéven utazott, hamis útlevéllel, Csak egy
embert ismert a gépen - a néhány sorral előrébb ülő fiatal férfit.
A férfi reggel hatkor érkezett a hotelszobájához, hogy átadja az út­
levelét, melyet egy körülbelül vele egyidős dél-koreai nőtől loptak
cl, az eredeti fényképet pengével kivágták, és Szong asszonyéval he­
lyettesítették Ha megkérdeznék, azt kellett volna válaszolnia, hogy
dél-koreai turista, aki egy hosszú hétvégét töltött Dalianban, a nép­
szerű tengerparti üdülőhelyen, a Sárga-tenger túlsó partján, A fedő­
történet alátámasztására Szong asszony új ruhát vett fel, amelyben

298
Észak-Koreában mindenképp külföldinek nézték volna - rövid szá­
rú, szűk farmernadrágot és világos, fehér tornacipőt. Volt nála egy
sportos hátizsák is. Segítői kilyukasztották a fiilét - a nők Észak-
Koreában nem tennének ilyet haját rövidre vágták, és bedaue-
rolták olyan stílusban, ahogy a vele egykorú dél-koreai nők csinál­
tatják frizuráikat. Szong asszony két hetet töltött Kínában, felsze­
dett néhány kilót, kicsípte magát, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy
menekült. A z egyetlen dolog, ami elárulhatta, a torokhangszerű
észak-koreai akcentusa volt. A zt ajánlották neki, hogy ne bonyo­
lódjon felesleges csevegésbe. Elkerülendő az utastársaival folytatott
társalgást, azt kérték, hogy a nyolcvanperces repülőút alatt maradjon
végig az ülőhelyén.
Teljes csendben ült, kezeit ölbe téve. Közel sem volt olyan ide­
ges, mint az ilyen körülmények között elvárható lenne. Nyugalma
abból a biztos tudatból fakadt, hogy helyesen cselekszik. Megbékélt
döntésével, hogy megszökik. Azon a reggelen, amikor a falusi ház­
ban a rizsfőző sípolására felébredt, zavarodottsága végleg megszűnt.
Akkor határozott úgy, hogy elfogadja Ok Hi meghívását D él-Ko­
reába. Saját szemével akarta látni azt a világot, amelybe a televízión
keresztül sikerült bepillantania. Lányainak és unokáinak még van
esélye - ez a rendszer Észak-Koreában nem állhat fenn örökké de
neki már csak néhány éve maradt hátra. Meg akarta ragadni az al­
kalmat, de előbb vissza akart menni Cshongdzsinba, hogy rendesen
elköszönjön otthon maradt lányaitól. Meg szerette volna magyaráz­
ni nekik döntése okait, és oda akarta adni a pénzt, amit Ok Hi ha­
gyott neki Kínában - a majd ezer dollárt. - Nem engedhetem, hogy
a testvéreid azt higgyék, hogy meghaltam - mondta Ok Hinek. Ok
Hi tiltakozott az ötlet ellen, aggódott, hogy az anyja esetleg elveszíti
bátorságát, vagy a lányai beszélik le tervéről Szong asszony azonban
rendíthetetlen maradt.
Cshongdzsini tartózkodása egy hónapra nyúlt, mert a Tűmén fo­
lyó megáradt az esős évszak során; Szong asszony egy pillanatra sem
ingott meg elhatározásában. Fenntartott egyfajta céltudatosságot,

299 -
 ami szökése legkritikusabb pillanatain is átsegítette. A z Ok Hi ál­
tal felbérelt csempészek, akik Dél-Koreába szöktették, el voltak
képedve, hogy ez a kedves, idős nagymama hamis útlevéllel a tás­
kájában, anélkül száll fel egy nemzetközi repülőgépre, hogy akár
egyetlen verejtékcsepp is megjelenne a homlokán.
Kijutni Kínából és felszállni a gépre, ez volt az utazás legveszélye­
sebb része. Ha a kínai hatóságok felfedezték volna hamisított útle­
velét, letartóztatják és visszaküldik Észak-Koreába, ahol bizonyosan
büntetőtábor várt volna rá. Mindössze egy akadály maradt még, mi­
után a repülő leszállt Dél-Koreában. Útlevele nem lesz elég meg­
győző, hogy a dél-koreaiakat is megtévessze, akik egy rutinellenőr­
zés során hamar rájönnek, hogy lopott útlevél van nála. Eredetileg
az volt előzetesen megbeszélve, hogy a fiatal férfi a gépen visszakap­
ja az útlevelet, mielőtt leszállnának, majd eltűnik a tömegben,
- Tegyen úgy, mintha nem ismerne engem! - mondta. A női
mosdóban kellett várakoznia, amíg a férfi biztonságban ki nem jut a
repülőtérről. Aztán oda kellett mennie az útlevélkezelő ablakhoz, és
elmondani az igazságot.
O Szong Hi Szűk, ötvenkét éves asszony Cshongdzsinból. Csa­
ládja felét elveszítette az éhínség során, és most új életet kezdene lá­
nyával Dél-Koreában. Nem kellett már semmit eltitkolnia.

A z alkotmány harmadik BEKEZDÉSÉBEN Dél-Korea fenntart­

ja magának a jogot, hogy az egész Koreai-félsziget törvényes kor­
mányzata az ő fennhatósága alá tartozik, ami egyben azt is jelenti,
hogy minden lakosa - az észak-koreaiakat is beleértve - automati­
kusan állampolgára. A z észak-koreaiak állampolgársághoz való jo ­
gát a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban megerősítette. A valóság ugyan­
akkor sokkal bonyolultabb. Ahhoz, hogy állampolgári jogukkal élni
tudjanak, az észak-koreaiaknak saját akaratukból kell Dél-Korea
földjére lépniük. A z északiak nem kérhetik ezt a dél-koreai követsé­
gen Pekingben vagy a számos konzulátusi irodák egyikén. A kom­
munista szövetséges iránti maradék hűségből, és hogy megállítsák a

- 300
határon beözönlő észak-koreaiak millióit, Kína nem engedi jelent­
kezni a menedékkérőket diplomáciai képviseletem. Tisztában van­
nak azzal, hogy a keletnémetek 1989-es, Magyarországon és Cseh­
szlovákián át történő tömeges kivándorlása kényszerítette ki a ber­
lini fal megnyitását, s ezzel a keletnémet állam összeomlását.
A dél-koreai kormány szintén igyekszik a menekültek számát ke­
zelhető szinten tartani. A délre érkező disszidensek áradata nagy
pénzügyi és társadalmi terhet jelentene.
Akinek sikerül bejutni Kínába, különböző megoldások közül vá­
laszthat. Ha van pénze vagy kapcsolata, szerezhet hamis útlevelet,
és elrepülhet Dél-Koreába. Esetleg megpróbálhat valahogy átjutni a
szomszédos országokba, például Mongóliába vagy Vietnamba, ahol
a nagykövetségek nem zárkóznak el olyan szigorúan a menekültek
befogadásától. Néhányan a Kínában lévő európai nagykövetségeket
vagy az ENSZ irodáit választották, és ott kértek menedékjogot.
A Kínában élő 100 000 vagy még ennél is több észak-koreainak
csak kis töredéke tudott eljutni Dél-Koreáig. 1998-ban mindösz-
szc 71 észak-koreai kért dél-koreai állampolgárságot; 1999-ben ez a
szám 148-ra nőtt; 2000-ben 312 menekült érkezett; 2001-ben pe­
dig 538. 2002-ben 113 9 észak-koreait fogadtak be. Azóta stabilan
1000 és 3000 fő közötti számban érkeznek minden évben.
Amikor Szong asszony érkezett, addigra a dél-koreai hivatalno­
kok már hozzászoktak, hogy az észak-koreaiak váratlanul, iratok
nélkül tűnnek fel a repülőtéren. Szong asszony Incshonba érkezése
izgatott ügyintézést váltott ki, pánikot azonban nem.

S zong asszony abban a pillanatban vesztette el a tájékozódó ké­

pességét, amint lelépett a repülőgépről. Csak egyszer volt korábban
repülőtéren - amikor reggel Kínában felszállt a gépre de ami itt
fogadta, az semmihez sem volt hasonlítható. A z 5,5 milliárd dol­
lár költségű incshoni repülőtér egy évvel korábban nyílt meg nem
messze attól a tengerparti strandtól, ahol Douglas M acArthur csa­
patai 1950-ben partra szálltak. Ez az egyik legnagyobb repülőtér a

- 301 -
világon, egy igazi, üvegből és acélból készült épületóriás. A napfény
besütött a hosszú érkezési folyosó üvegtábláin. A z emberek erőlkö­
dés nélkül siklottak a mozgójárdákon az egyik kaputól a másikig.
Szong asszony nem tudta hova menjen, beállt a többi utas mögé, és
tartotta velük a lépést, miközben biztonságos távolságban maradt a
férfitól, aki a kísérője volt. Am ikor a többiek felsorakoztak az útle-
vclkezelő ablaknál, ő a női mosdóba vonult vissza, amely ugyanúgy
zavarba hozta, mint a repülőtér többi része. Nem tudott rájönni,
hogy hogyan öblítse le a W C -t, A mosdókagylóknál lévő csapok
automatikusan kapcsoltak ki-be, anélkül, hogy hozzájuk ért volna.
Kidugta fejét a helyiségből, hogy megnézze, a férfi elment-e már,
de hátulról még látta az alakját, így bent maradt még egy ideig. El­
rendezte frissen dauerolt haját, megigazította sminkjét, s közben
mereven bámulta a tükörből ismeretlenként visszatekintő arcot.
Amikor a következő alkalommal kinézett, a férfi már nem volt
sehol. Kimerészkedett a folyosóra, és keresett egy hivatalos sze­
mélyt, aki segíthetne neki. Ekkor szinte beleütközött egy nagyon
magas férfiba, akinek Szong asszony szemmagasságában volt a jel­
vénye és fényképes kitűzője. Melyen meghajolt, ahogy illik, amikor
valaki megszólít egy hivatalos személyt, és elmondta a sokszor be­
gyakorolt szöveget.
- Észak-Koreából jöttem, menedékjogot szeretnék kérni - kö­
zölte.
A férfi egy karbantartó volt. Ijedten nézett Szong asszonyra, de
azért tudta, mit kell tennie.
- Hányán vannak itt? - kérdezte, tudván, hogy a legtöbb mene-
kült csoportban érkezik. Szong asszony elmondta neki, hogy egye­
dül van, a karbantartó pedig elvezette egy irodába az údevélkezelő
pultok mellett. Rövid telefonálgatás után perceken belül ügynökök
érkeztek a Nemzeti Hírszerzési Szolgálattól (NIS), vagyis a C l A
dél-koreai megfelelőjétől.
Szong asszony kihallgatása közel egy hónapig tartott. A repülő­
térről egy szállóba vitték, amelyet a hírszerzés állított fel a frissen

302
érkezett disszidensek számára. Nem volt szabad elhagynia az épü­
letet, de Ok Hi meglátogathatta. A NIS első lépése volt kideríteni,
hogy Szong asszony nem kém vagy nem csaló-e, ugyanis az évek
során számos olyan észak-koreai titkos ügynök bukott le, akiknek
a feladata a menekülők megfigyelése volt. A NIS ezenkívül szeret­
te volna kiszűrni a koreaiul beszélő kínaiakat, akik észak-koreainak
kiadva magukat akarták megszerezni a dél-koreai állampolgárságot,
és megkapni az áttelepedéssel járó segélyeket, amelyek nagysága a
20 000 dollárt is elérte. Szong asszonyt két órán keresztül kérdezték
ki minden reggel, utána pedig jegyzeteket kellett készítenie arról,
amit megbeszéltek. Megkértek, hogy mutassa be Cshongdzsin főbb
jellegzetességeit - a Munkapárt irodáit, a biztonsági szolgálat irodá­
it, vagy a gu és a dong határait, vagyis azokat a kerületeket cs körze­
teket, amelyekre minden koreai várost felosztottak. Azt vette észre,
hogy valójában élvezi a beszámolókat: alkalmat adtak neki, hogy
visszatekintsen életére. Délutánonként szundikált és tévét nézett.
A legcsekélyebb kényelmi szolgáltatás is óriási örömet okozott neki
- például az ajándék gyümölcsitalok, amelyeket a hűtőszekrényben
talált, nem is beszélve arról, hogy mindegyiken külön csomagolás­
ban saját szívószál volt elhelyezve.
Később úgy emlékezett vissza a N IS-nél töltött idejére, mint éle­
te első igazi vakációjára. A kemény munka ezután kezdődött.

N em könnyű beilleszkedni a világ tizenharmadik legnagyobb

gazdaságába azoknak, akiknek korábban havonta egy dollárnál ke­
vesebb volt a fizetésük. Dél-Koreában az egy főre eső éves jöve­
delem durván 20 000 dollár, negyvenszer vagy ötvenszer nagyobb,
mint Észak-Koreában.
Komoly propagandát szentelnek a demilitarizált övezet mind­
két oldalán annak, hogy az északi és a déli területeken élő koreaiak
mennyire ugyanolyanok - han nara , egy nép, egy ország de hat­
van év különélés után az emberek közötti különbségek már jelen­
tőssé válnak. Dél-Korea technológiailag a világ egyik legfejlettebb

^ 303
 országa. Mialatt a legtöbb észak-koreai nem is tud az internet lé­
tezéséről, Dél-Koreában magasabb a széles sávú internettel rendel­
kező háztartások aránya, mint az Egyesült Államokban, Japánban,
vagy a legtöbb európai országban. Észak-Korea az elmúlt fél évszá­
zadban kulturálisan és gazdaságilag megbénult. M ár a nyelvük sem
ugyanaz; a dél-koreait jelenleg angolból kölcsönvett szavak tarkít­
ják. A z emberek alkatilag is különbözővé váltak. A 2 átlagos tizen­
hét éves dcl-koreai fiúk, akik turmixon és hamburgeren nőttek fel,
tizenöt centivel magasabbak, mint az ugyanilyen korú észak-korea­
iak. A z észak-koreaiak úgy beszélnek és étkeznek, mint a deliek az
1960-a$ években.
Am int a menekültek száma az 1990-es években emelkedni kez­
dett, a dél-koreai kormány egyre többet foglalkozott azzal, hogy si­
keresen integrálja őket a társadalomba. A nemzet agy trösztjei pszi­
chológusokból és szociológusokból, történészekből és pedagógu­
sokból álló csoportokat bíztak meg a program kidolgozásával. Bár a
menekültek száma csekély volt eddig (2008 végén 15 057-en éltek
egy 44 milliós országban), egy nap több millióan lehetnek, ha Korea
újraegyesül. - Ha az észak-koreai menekültek ezen kis csoportjának
nem tudjuk megoldani a beilleszkedését, akkor az újraegyesítési ki­
látásaink igencsak borúsak - mondta Jun In Dzsin, a programban
részt vevő egyik szociológus. - Ha sikerül itt új életet kezdeniük,
akkor van remény a beilleszkedést illetően. Ezért minden erőfeszí­
tést meg kell tennünk, hogy segítsünk nekik, hogy aztán tanuljunk
a sikereikből és a kudarcaikból,
A dél-koreaiak különböző történelmi példákat tanulmányoztak.
Megnézték az izraeli iskolákat, hogy hogyan kezelték az egykori
Szovjetunióból és Észak-Afrikából frissen érkezett zsidókat, akik
éltek jogukkal és visszatértek a zsidó államba, de ugyanakkor ke­
veset tudtak az ország nyelvéről és kultúrájáról. Tanulmányozták a
keletnémetek beilleszkedési problémáit az újraegyesített Németor­
szágban.

304 —
 1999-ben megnyitották a Hanavon központot egy elkülönített
területen, mely Szöultól Ötven kilométerre fekszik délre. A z intéz­
mény félig kereskedelmi iskola, félig lakóközösség, ahol arra tanítják
az észak-koreaiakat, hogy hogyan éljenek önállóan Dél-Koreában.
Megtanítják nekik a bankautomaták használatát, és azt, hogy pél­
dául hogyan kell befizetni egy villanyszámlát. Megtanulják a latin
ábécét, hogy el tudják olvasni az angol szavakat is tartalmazó reklá­
mokat. A z észak-koreaiaknak arra is szükségük van, hogy elfelejtsék >
amit korábban tanítottak nekik - a koreai háborúról és az amerikai­
ak szerepéről a második világháborúban. A menekültek tanulnak az
emberi jogokról és a demokrácia működéséről,
A tanteremben minden világosnak tűnt, de amint kikerült a Ha­
navon falain kívülre, Szong asszony rettenetesen összezavarodott.
Osztályát kivitték terepgyakorlatra ruhát vásárolni. Voltak fodrász­
nál. Elmentek egy étkezdébe, és mi ndenki kapott pénzt, hogy meg­
vegye magának az ebédjét. Mindegyikük tésztát választott; egyikük
sem tudta, hogy a többi milyen étel lehet.
Néha, amikor Szong asszony elhagyta az iskola területét, szinte
beleszédült a túl sok izgalomba. Olyan nagy volt a zaj és fényáradat,
hogy nem tudott összpontosítani. Szeme felváltva ugrált az épülete­
ken elhelyezett vibráló kivetítők - némelyik magassága a hat métert
is elérte - és a hirdetőtáblák között. A hirdetések többségét nem
tudta értelmezni, HDTV, MTV, M P3, M P4,X P,TG IF, BBQ_- az
egész úgy nézett ki, mint valami kód, amit lehetetlen megfejteni.
De maguk az emberek tűntek számára a legrejtélyesebbnek. Tudta,
ugyanúgy koreaiak, mint ő, de mintha egy teljesen másik faj lenné­
nek. A lányok szokatlanul rövid szoknyát és eredeti, bőrből készült
magas szárú csizmát hordtak. Túl sokan voltak, akik festették a ha­
jukat -vö rö s és szőke hajú fiúk és lányok, akik úgy néztek ki, mintha
külföldiek lennének. Kis műanyag dugó volt a fülükben, és ezekből
egy zsinór vezetett a zsebükhöz. A legmegdöbbentőbb az volt, ami­
kor fiúkat és lányokat kéz a kézben látott sétálni, sőt még csókolózni

305
is az utcán. Szong asszony körülnézett, és tudomásul vette, hogy az
efféle dolgokon senki más nem csodálkozik. Egy nap elment egy
metróállomásra Szöulban, és látta, ahogy a tömeg használja a moz­
gólépcsőt, végigvonul a folyosókon, átszáll az egyik metróról a má­
sikra. Nem fért a fejébe, hogy honnan tudják, hogy melyik irányba
kell menniük.
Szong asszony három hónapot töltött Hanavonban. A képzés vé­
gén rendeztek egy diplomaosztó ünnepséget. Kapott 20 000 dollár
támogatást a kezdéshez, de utána már magára volt utalva.

A mikor 2004-BEN találkoztam vele, két éve élt Észak-Kore-

án kívül. Cshongdzsini emberekkel készítettem interjút a Los Ange­
les Times számára. Megegyeztünk, hogy a lap szöuli irodájában fo­
gunk találkozni. Egy kifogástalanul öltözött, apró hölgynek nyitot­
tam ajtót, akinek a megjelenése magabiztosságot sugárzott. Nagy
jádegyűrűt viselt, rózsaszín pólóját be tűrte szépen vasalt, bézsszí­
nű nadrágjába. Pasztellszínű ruhájától a tökéletes frizuráig minden
egy olyan nő benyomását keltette, aki ura saját életének.
Miután elhagyta Hanavont, Szong asszony házvezetőnőként vál­
lalt állást. Hozzászokott, hogy Észak-Koreában teljes munkaidőben
dolgozzon, és úgy érezte, depressziós lenne, ha új életét tétlenül kel­
lene töltenie. Elhatározta, hogy nem fog Ok Hivel lakni, hanem sa­
ját lakást szerez magának. Kibérelt egy egyszobás lakást egy torony­
házban Szuvonban, a Szöultól harminc kilométerre délre fekvő vá­
rosban, ahol a bérleti díjak alacsonyabbak voltak. Mivel takarékosan
élt és dolgozott, nemsokára megengedhette magának, hogy utaz­
gasson - ez olyasvalami volt, ami meg egykori álmait is felülmúlta.
Olyan kirándulásokon vett reszt, amelyeket idősebb nőknek szer­
veztek, hogy bejárják Dél-Korea minden rejtett szegletét. Még K í­
nába is visszament - ez alkalommal turistaként. Ellátogatott Len­
gyelországba egy csapat észak-koreai menekülttársával, és felszólalt
egy emberi jogi konferencián. Barátokat szerzett, még randizga-
tott is. Szeretett kimenni a piacra, hogy megkóstoljon új ételeket -

- 306
mangót, kivit, pápáját. Szeretett étterembe járni. A hamburger és
a pizza nem igazán volt ízlése szerint való, de nagyon megkedvelte
a marha- és disznóhús elkészítésének dél-koreai receptjét, a búsok
asztalnál történő grillezését
Félévente egyszer Szong asszony és én együtt elmentünk ebé­
delni, Amikor Észak-Koreáról szóló cikkeken dolgoztam, rendkívül
megbízható kommentátornak bizonyait. Egyáltalán nem viselke­
dett agy, mintha az észak-koreai rendszer védelmezője lenne. - „Az
a rohadt szemét!” - mondta egyszer Kim Dzsong Ilről, és ez volt az
egyetlen alkalom, hogy valami trágárságot hallottam tőle de nem
is volt annyira elkeseredett, mint a többi disszidens, akivel találkoz­
tam. Voltak dolgok, amelyek hiányoztak neki Észak-Koreából - a
szomszédok közötti bajtársiasság; az ingyenes egészségbiztosítási
rendszer, mielőtt az ellátás összeomlott volna. Nosztalgiával gondolt
vissza fiatal házasasszonyként eltöltött éveire. Szemei elködösödtek,
kerek arca ellágyult, amikor néhai férjéről beszélt.
- Mindig könnybe lábad a szemem, ha egy olyan finom ételt lá­
tok, mint ez itt - mentegetőzött Szong asszony egy este, miköz­
ben egy tál gőzölgő sabu-sabu, azaz zöldséglevesben főtt és szezám­
olajba mártogatott, vékonyra szelt marhahús mellett üldögéltünk.
- Nem tudom elfelejteni az utolsó szavait: „Menjünk el egy jó étte­
rembe, és rendeljünk egy üveg finom bort!”
Amikor a fiára terelődött a szó, képtelen volt beszélni. Ha felhoz­
tam a témát, szemeit lesütötte. Ok Hi később elmondta, hogy anyja
soha nem bocsátotta meg magának, amiért kitagadta fiát, amikor
az beleszeretett egy idősebb nőbe, és azt sem, hogy nem volt képes
gondoskodni róla.
De ez már a múlt, ahol Szong asszony, ha tehette, nem sokat idő­
zött. Élvezte a szabadságát, és eltökélte, hogy a legtöbbet hozza ki
élete hátralévő éveiből. Buzgott benne a kíváncsiság. - Sokkal fia-
talabbnak érzem most magam, és sokkal merészebbnek —mond­
ta egyszer. Amennyit én faggattam őt Észak-Koreáról, annyit kér­
dezett ő is az Egyesült Államokról, és azokról a helyekről, ahova

>3** 307 ***?

addig ellátogattam* Megbeszélt találkozóinkon energikusan és lelke­
sedéssel telve jelent meg, mindig új, frissen vasalt, vidám ruhákban.
Annyi év másokért vállalt önfeláldozás után most elkezdett magával
törődni* Amikor egy kicsit meghízott - saját magának is meglepe­
tést okozva, oly sokévnyi nélkülözés után —, elkezdett fogyókúrázni.
Mindig kisminkelte magát* Egy nap, mikor Szuvonba utaztam vo­
nattal, hogy találkozzam vele, sikerült kiszúrnunk egymást a zsúfolt
váróteremben* Amint közelebb értem, és végre hallótávolságba ke­
rültünk, odakiáltott nekem, nem tudván egy pillanattal sem tovább
türtőztetni izgatottságát: „Nézz rám! Megcsináltattam a szemeimet!”
Plasztikai műtéten esett át, vagyis egy kis külön redőt csináltak a
szemhéjára, hogy kinézetre jobban hasonlítson a fehérekre* Ez volt
az a dél-koreai élmény, amelyet még feltétlenül meg akart tapasztal­
ni* Szong asszony hazatért*

A s z ö k é s i r á n t t a n ú s í t o t t minden lelkesedése ellenére Ok Hi

nem volt olyan boldog Dél-Koreában, mint az anyja. Sokkal nyug­
talanabb személyiség volt, könnyen talált hibát magában és mások­
ban. Mindig ijesztő volt anyát és a lányát együtt látni: szív formá­
jú arcuk és zömök testalkatuk annyira egyforma volt, egyéniségük
mégis alapjaiban különbözött. Ok Hi feketébe öltözött - fekete
farmernadrág, fényes fekete blúz, magas sarkú fekete csizma. Szög­
letes, drótkeretű szemüvegében és vékonyított szemöldökével meg
szigorúbb benyomást keltett* Szong asszony és a lánya gyengéden
viselkedtek egymással, simogatták egymás haját, ölelkeztek, mintha
csak az imént találtak volna egymásta, de a politikán még mindig
könnyen összevesztek* Ebed közben az egyik barátom, aki egy se­
gélyszervezetnek dolgozott, megkérdezte, hogy szerintük a huma­
nitárius segély Észak^Koreában eljut-e az emberekhez. O k Hinek
az volt a véleménye, hogy a támogatást megdézsmálja a katonaság
és az elvtársak, és a segély csak erősíti Kim Dzsong II Észak-Korea
feletti befolyását.

- 308 -
 - De ha legalább néhány életet megment... - jegyezte meg Szong
asszony.
O k Hí közbevágott: - Egy gonosz rendszert támogatsz.
Szong asszony összeszorította ajkait, és nem sokat szólt az étke­
zés hátralevő részében.
O k Hit gyakran mintha a keserűség fátyla burkolta volna be.
Anyagi gondokkal küzdött, amióta Dél-Koreába érkezett, és való­
jában már korábban is, még mielőtt elhagyta volna Kínát. Olyan le­
süllyedt kínaiak és koreaiak közé keveredett, akik az okirat-hamisí­
tás, csempészet és uzsarakölcsonök kétes világában szerezték pénzü­
ket. Főleg emberekkel kereskedtek. Nőket hoztak át Kínába a folyón
keresztül, és lopott útleveleket szereztek, hogy átjuttassanak máso­
kat DéTKoreába. Am ikor Ok Hi a legutóbbi alkalommal elhagy­
ta Észak-Koreát, nem volt pénze Kínából átjutni Dél-Koreába. Az
egyik csempész beleegyezett, hogy ellátja útlevéllel és repülőjegy-
gyei cserébe a 14 000 dollárért, melyet a dél-koreai kormány által a
menekülteknek kiutalt segélyből fog kifizetni. Hüvelykujjuk lenyo­
matával írták alá a szerződést, mivel egyikük sem tudta a másik va­
lódi nevét.
Egy héttel azután, hogy kiengedték Haoavonból, a csempész fel­
hívta Ok Hit a mobiltelefonján. Nemrég vásárolta - a mobiltelefon
mindig az első beszerzendő eszköz egy menekült számára - , és nem
tudott rájönni, hogy hogyan találhatták meg őt, vagy szerezhették
meg a számát, A férfi ragaszkodott hozzá, hogy O k Hi azonnal fi­
zessen.
- Szöulban vagyok. Találkozzunk a lakása előtt! - mondta.
Ok Hi pánikba esett. A letelepedési támogatás kevesebb volt,
mint amennyire számított. A húszas vagy harmincas éveikben járó
menekültek kevesebb segélyt kaptak, ugyanis vélhetően munkaké­
pesek voltak. 3000 dollár előleget már korábban letett egy lakás­
ra. Végül abban egyeztek meg a csempésszel, hogy egy rendőrőrs
előtt találkoznak. Sok győzködés után sikerült elérnie, hogy az illető

- 309 -
elfogadjon egy alacsonyabb összeget, 8000 dollárt, vagyis majdnem
a teljes összeget, ami még megmaradt neki.
Ezt követően Ok Hi egy temetkezési vállalkozásnál állt munká­
ba, és reménykedett, hogy rendbe teheti a pénzügyeit. Majdnem si­
került is, de szörnyű vágyakozás kezdte el gyötörni.
Hiányzott neki az anyja. Végig folyamatosan az a gondolat járt
a fejében, hogy jó lenne áthozni az anyját, és miután megérkezett
Dél-Koreába, az ötlet a rögeszméjévé vált. Meglepődött, amikor lát­
ta, hogy milyen jól bánnak ott az idősebb emberekkel.
- „Észak-Koreában nincs szükség rád, ha már túl öreg vagy, és
nem tudsz dolgozni - mondta. - Megszabadulnának tőled, amilyen
hamar csak lehet. Dél-Koreában láttam időseket énekelni és táncol­
ni. Anyámra gondoltam, és arra, hogy milyen keményen végigdol­
gozta az egész életét. A zt gondoltam, megérdemli, hogy végre éljen
egy kicsit.”
Mivel tudta, hogy Szong asszonyt nem lesz könnyű rávenni Eszak-
Korea elhagyására, Ok Hi megkereste ugyanazt a csempészbandát.
Együtt kitaláltak egy tervet, amivel átcsábíthatják Szong asszonyt a
határ kínai oldalára. Ok Hi aggódott, hogy anyja esetleg munkatá­
borban végzi, ha valami rosszul sül el, és ezért a legbiztonságosabb
és a legkevésbé ijesztő útvonalat szerette volna választani. A szöké­
seket a társas utazásokhoz hasonlóan szerveztek, és Szong asszony
az első osztályra kapott jegyet. A z utazási csomagban benne volt a
magánautó, amely Cshongdzsinból a határig vitte, az észak-koreai
határőrök megvesztegetése, akik a hátukon vitték át a folyón, és az
ellopott dél-koreai útlevél. - Olcsóbban is megcsinálhattam volna -
magyarázta O k Hi de azt akartam, hogy VIP módra utazzon.
O k Hi még jobban elmerült az adósságokban. Túlórát vállalt a te­
metkezési vállalkozásnál, de ez sem volt elég kiadásai fedezésére. E l­
kezdett egyéb pénzkeresési lehetőségeken gondolkozni. Harminc-
nyolc éves nőként az volt az egyetlen szakmai tapasztalata, hogy arra
biztassa az embereket, dolgozzanak keményebben Kim ír Szénért
- és hát ez nem igazán volt piacképes szaktudás Dél-Koreában.

310 -
 Megpróbálkozott a karaokével. A norebangokat , szó szerint ének­
szobákat, azzal a céllal hozták létre, hogy énekléssel szórakoztassák
a vendégeket, elsősorban férfiakat. A klub hangerősítő berendezés­
sel, mikrofonnal, videomonitorral, üdítővel és sós mogyoróval fel­
szerelt magánszobákat biztosított. A z igazi vonzerőt azonban a
konzumhölgyek jelentették, akik besegítettek az éneklésbe, táncol­
tak, italt töltöttek, illetve könnyed flörtölési lehetőséget nyújtottak
a vendégeknek - vagy esetleg ennél többet is. Ok Hinek a feladata
a vállalkozásban az volt, hogy fiatal hölgyeket toborozzon, oda- és
hazaszállítsa őket a klubokból, továbbá figyeljen arra, hogy lányai
ne keveredjenek bajba az ügyfelekkel. Szuvon és környéke tartozott
hozzá. A karaokebár klienseinek többsége építőipari munkás volt,
akik ideiglenes szállásokon laktak, és nem akadt semmi egyéb ten­
nivalójuk esténként. Ok Hi körülbelül húsz lányt vett a szárnyai alá,
mindegyikük észak-koreai volt. Többségük a húszas évei elején járt,
egyenesen Hanavonból toborozták őket.
—Megérkeznek Dél-Koreába, és nem értenek semmihez - ma­
gyarázta O k Hi. - Gyorsan tanulnak, így állást kapnak egy irodában
vagy gyárban, és egyhavi munkával megkeresik a kilencszáz dollárt.
Itt száz dollárt is megkereshetnek egyetlen éjszaka alatt - mesélte
egy este, amikor mellé szegődtem egyik útjára. Egy Hyundai kis­
buszt vezetett, amelynek a padlóján összegyűrt cigarettásdobozok
és zsoltáros magnókazetták hevertek szanaszét. Délután öt óra volt,
Ok Hi ekkor kezdett el dolgozni. A csúcsforgalmat követve kiment
Szuvonból, aztán elhagyta az autópályát, és rákanyarodott a termő­
földek és melegházak között futó kétsávos útra. A z út menti kis tele­
püléseken megállt felvenni a nőket, akik közül néhányan úgy festet­
tek tűsarkú szandáljaikban, mint a kiöltözősdit játszó iskoláslányok.
Bár a rendőrség illegálisnak tekintette ezt a tevékenységet, O k Hi
váltig állította, hogy a lányai nem prostituáltak. - Én nem kényszerí­
tem őket semmire. A zt mondom nekik: „Mindössze annyit kell csi­
nálnotok, hogy énekeltek és táncoltok, és elszeditek a pénzt az ügy­
felektől.” A z üzlet itt könnyebben működött, mint a nagyvárosban.

■» 311
- Szöulban többet kell tenniük, mint itt. Szöulban az öltönyös férfi­
ak fizetnek az italért, és utána elvárnak valamit a lányoktól. A z itteni
építőmunkások faragatlanok, de naivak.
A munka elég fizetést biztosított Ok Hinek, hogy kihozza két
húgát több tízezer dolláros költségen. A légii]abb húga az ötéves
lányával jött. A középső hozta a férjét és két fiát A két húga most
szintén a karaokeüzletben dolgozik.
A z egyedüli családtagjai, akiket Ok Hi nem volt képes kihozni,
azok voltak, akiket a legjobban szeretett - a saját gyerekei. Emi­
att folyamatosan bűntudata volt. - Feláldoztam a gyerekeimet, hogy
megmentsem önmagamat - vádolta magát. Legutoljára 2007 nya­
rán találkoztam vele; fia tizennyolc éves volt, a lánya tizenhat. Nem
látta őket az óta az éjszaka óta, amikor 1998-ban hálóingben elszö­
kött Cshongdzsinból. Ugyanakkor rendszeresen küldött pénzt ne­
kik kínai közvetítőkön keresztül, akik leszedték a saját jutalékukat,
és aztán felfogadtak egy csempészt, aki átvitte a pénzt a határon.
Nem sokkal azután, hogy elhagyta Észak-Koreát, azokban a váró-
sokban, amelyek elég közel voltak a határhoz ahhoz, hogy fogni le­
hessen a kínai mobiltelefon-hálózatot, több helyen illegális telefon­
kapcsolatokat létesítettek. Ezek segítségével Ok Hi néhány havon­
ta tudott beszélni elhidegült férjével. A férfi hajlandó volt elutazni
Muszanba, és ott egy becsempészett kínai telefonon fogadni a hí­
vásokat, de nem engedte meg a volt feleségének, hogy a gyerekek­
kel is beszéljen. Visszautasította az asszony azon kérését is, hogy
Dél-Koreába vitesse őket, mert azt feltételezte, egyébként helyesen,
hogy többé nem küldene pénzt, ha a gyerekek nála lennének.
“ A minap volt egy álmom a gyerekeimmel - mondta azon az
estén, amikor a klubok között autóztunk. - Fogom a fiam kezét.
A lányomat a hátamon viszem. Rohanunk, próbálunk megszökni
Észak-Koreából. Egy magas férfi vasúti jegycllcnőr egyenruhában
sétál felénk. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, a férjem az, cs
megpróbál megállítani minket. - Arra ébredt, hogy egy egész világ
választja el őket egymástól.
 19. fejezet

AKIK IDEGENEK A HAZÁJUKBAN

Kim Hjok, 2004>

l e g t ö b b r e ta r to tt é r t é k e k D—mint a ma­
é l -K o reában

A gas termet, a világos bőrszín, a jómód, a rangos diplomák, a

márkás ruhák, a folyékony angol nyelvtudás - pontsán azok, ame­
lyekkel az újonnan érkezett menekültek nem rendelkeznek, ezért
a délen élő észak-koreaiakra jellemző alacsony önbecsülés ezzel is
magyarázható. így volt ez Ok Hi esetében is. Ötven évvel ezelőtt
Dél-Korea sem volt sokkal jobb helyzetben, most viszont az cszak-
koreaiak egy olyan múltra emlékeztetik őket, melyet legszívesebben
elfelejtenének. A menekültek ráadásul előrevetítenek egy félelmetes

- 313 ~
jövőt, melytől a dél-koreaiak joggal rettegnek - hogy Kim Dzsong
II rendszerének összeomlásával országukat 23 millió ember fogja
lerohanni élelmet és menedéket keresve. Bár a politikai korrektség
megkívánja, hogy minden koreai vágyjon arra, hogy ismét együtt le­
hessen távoli rokonaival („az újraegyesítésre vágyunk, még álmunk­
ban is” - éneklik kötelességtudóan a dél-koreai iskolások), a jövő­
be tekintve néhányan megborzonganak. A kormányzati kutatóin­
tézetek Szöulban időről időre jelentéseket tárnak a nyilvánosság elé,
melyekben az újraegyesítés várható költségeiről adnak becsléseket,
és a költségek 300 milliárd és 1,8 billió dollár között ingadoznak.
A fiatalokat, akik jóval a koreai háború befejezése után születtek,
kevésbé érinti érzelmileg Korea hiányzó másik része. Legszíveseb­
ben elfelejtenék az elszegényedett, atombombával rendelkező dikta­
túrát, mely ott lebeg a fejük felett. Rohanó életükben, miközben
minden fejlett ország közül itt dolgoznak a leghosszabb munkaidő­
ben, s szórakoznak persze a legtöbbet, vagy miközben gyorsan szá­
guldanak egy Hyundaiban, esetleg hangosan hallgatják iPodjukat,
természetesen könnyű megfeledkezni minderről.
A kormány nyújtotta minden támogatás ellenére is a menekültek
megtapasztalják a sajnálkozást, a félelmet, a bűntudatot és zavaro­
dottságot, amivel a dél-koreaiak tekintenek rájuk. Részben ezen fe­
lemás fogadtatás miatt érzik úgy magukat, mintha idegenek lenné­
nek a saját hazájukban.

K im d o k t o r n ő n e k n e m á l l t s z á n d é k á b a n e l s z ö k n i D él-Ko-
reába. Am ikor 1999-ben átlépte a Tűmén folyót, Kína volt az egye­
düli végcélja. A z volt a terve, hogy megkeresi azokat a rokonait,
akiknek a nevét és utolsó ismert címét apja vetette papírra a halála
előtt. Ügy képzelte, segítenek majd neki valamilyen munkát találni.
Eleget ehet majd, hogy visszanyerje erejét, és aztán összeszed annyi
pénzt, amivel áthozhatja fiát is. Végső soron szeretett volna vissza­
térni majd Cshongdzsinba, a kórházi munkájához, A gyötrő éhség
és a Munkapárttal folytatott vitái ellenére még mindig úgy érezte,

- 314 -
hogy tartozik ennyivel annak az országnak, amely biztosította szá­
mára a tanulás lehetőséget.
Kim doktornő eltökéltsége történetesen akkor kezdett szerte-
fosztani, amikor a Kínában eltöltött néhány óra után meglátta a ku­
tyának kitett nagy tál fehér rizst és húst. Minden egyes eltelt nap­
pal újabb tapasztalatok érték, melyek egyre jobban növelték benne a
haragot a hazugságok miatt, amelyekkel eddig hitegették. Minden,
amit átélt, egyre távolabb és távolabb hajtotta szülőföldjétől, és az
egykor oly kedvesnek tartott eszméktől, egészen addig, mígnem el­
képzelhetetlenné vált számára, hogy visszatérjen.
Am ikor könyökével benyomta a falusi ház kapuját, a kutya dü­
hösen ugatni kezdett, felébresztve a ház gazdáit. A háziak a koreai
kisebbséghez tartoztak, egy idősebb nő és felnőtt fia. Kim doktornő
fagyott ruházatából és lesoványodott arcáról azonnal tudták, hogy
újonnan érkezett menekült. Behívták, száraz ruhákat kapott, és enni
adtak neki. Ezek az idegenek kaphattak volna néhány száz dollárt,
ha eladják Őt menyasszonynak - harmincnégy éves volt, és megle­
hetősen vonzó de ehelyett két hétig szállást biztosítottak számára,
és segítettek neki megtalálni apja rokonait. Náluk szintén elképesz­
tő nagylelkűséggel találkozott. Azok a rokonok, akiket azelőtt még
sohasem látott, rögtön befogadták őt családjukba.
Eleinte Kim doktornőnek nem esett nehezére, hogy elvegyüljön
a koreai kisebbség többi tagja között. Egy kicsit megtanult kínaiul.
Munkát kapott egy étteremben, ahol a munkások számára készí­
tett előre csomagolt ebédet. De 2000-től a kínai rendőrség megkét­
szerezte erőfeszítéseit, hogy elkapja az észak-koreai menekülteket.
Kim doktornőt három alkalommal fogták el: mindannyiszor roko­
nai vesztegették meg a hivatalnokokat szabadon bocsátása érdeké­
ben. A legutolsó letartóztatása után Kim doktornő úgy döntött, túl
veszélyes számára Északkelet-Kínában maradni. Felszállt egy Pe-
kingbe tartó vonatra, hogy új munkahely után nézzen. Janbianból
származó koreai kisebbséginek adta ki magát, és jelentkezett egy
koreai anyanyelvű bébiszittert kereső hirdetésre.

- 315 -
 Munkaadója egy dolgozó anya volt, egy dél-koreai egyetemi pro­
fesszornő, aki Kínába ötéves gyermekével érkezett egyéves kutatói
szabadságra. Kim doktornő kedvelte a professzornőt, élvezte a hely­
zetet, hogy kényelmes lakásban élhet, és segíthet gyereket nevelni.
Kiderül t, hogy rendkívül alkalmas a gyermekfelügyeletre és a ház­
vezetésre. Ahogy közeledett a tanév vége, a professzornő lehetőség­
ként felajánlotta neki, hogy maradjon a családdal, miután vissza­
térnek Dél-Koreába. Sok tehetős dél-koreai család alkalmazott bé-
biszittert a Kínában élő koreai kisebbség tagjai közül.
Kim doktornő ügy érezte, nincs más választása, mint hogy el­
mondja az igazat magáról. Elmesélte az élettörténetét - a válását, és
hogy utána nem hozzá került a fia, apja Öngyilkosságát Kim ír Szén
halálát követően, az éhezésben eltöltött éveket, a haldokló gyerme­
keket a kórházban.
- Te jó ég! Maga orvos? - kérdezte a tanárnő, A két nő átölelte
egymást, és együtt zokogtak. —Ha tudtam volna, másképp bántam
volna magával.
- Ha tudta volna, lehetetlen lett volna itt dolgoznom. Es nekem
szükségem volt a munkára,
A vallomás gyorsan véget vetett Kim doktornő bébiszitterként
folytatott karrierjének, de a professzornő állta a szavát. Megígérte,
hogy mindenképp elviszi Dél-Koreába. Néhány hónappal elutazása
után szerzett Kim doktornő számára egy közvetítőt.
Amikor 2002 márciusában Kim doktornő megérkezett az incsho-
ni repülőtérre, eufórikus hangulatban szállt le a gépről egy új élet re­
ményében. De ezek az érzések nem tartottak sokáig. Egy férfi, akivel
a templomban találkozott, meggyőzte, hogy a letelepedésre kapott
20 000 dollár nagy részét fektesse be egy direkt marketing alapon
működő tevékenységbe, amelyben szappannal és kozmetikumokkal
kellett volna házalnia ismerősei között. Kim doktornő nem tanult
eleget a felkészítési hónap során ahhoz, hogy észrevegye az átverést;
a kereskedelmi vállalkozásról kiderült, hogy egyfajta piramisjáték,
így szinte az egész kormányzati támogatást elvesztette. Utána újabb

- 316 ~
kudarccal kellett szembesülnie: megtudta, hogy Dél-Koreában nem
ismerik el orvosi végzettségét Ha orvosként szeretett volna prak­
tizálni, mindent elölről kellett volna kezdenie, jelentkezni az orvo­
si egyetemre, és ráadásul magának kellett volna fizetnie a tandíjat,
mivel túl idős volt az állami ösztöndíj elnyeréséhez. Kim doktornő
elkeseredett. Hét év orvosi egyetem és nyolc év orvosi praxis nem
számított semmit. Felváltva vergődött az önsajnálat és az öngyűlölet
között. Szűnni nem akaró bűntudatot érzett amiatt, hogy elszökött
Észak-Korcából. Már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott.
Am ikor 2004-ben találkoztunk, megkérdeztem: Megbánta-e,
hogy Dél-Koreába jött?
- Nem jöttem volna ide, ha tudtam volna, amit most tudok -
válaszolta, és az általam ismert menekültek közül ő volt az egyet­
len, aki beismert ennyit, jóllehet azt gyanítom, a többiek is hasonló­
an éreztek. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Kim doktornő még
mindig úgy néz ki, mint egy észak-koreai. Haját fekete bársonysza­
laggal hátrakötve viselte, ajkait a piros olyan árnyalatával rúzsozta ki,
mintha épp egy 1960-as Technicolor filmről lépett volna elő. Azok­
ra a munkapárti képviselőkre emlékeztetett engem, akiket Phenjan
belvárosában láttam.
Mire néhány évvel később találkoztam vele, alaposan átrendezte
az életét. Szinte alig ismertem meg azt a nőt, aki besétált a frissen
megnyílt, elegáns japán étterembe Szöulban , 2007 nyarán. Dús haja
válláig ért, farmert viselt, és gyöngyökkel díszített fülbevaló csüngött
a füléből.
- Elegem lett a slampos, észak-koreai külsőmből - mondta.
Jóval fiatalabbikak látszott, úgy nézett ki, mint egy egyetemis­
ta, és valóban az is volt. Sok év küzdelem után, amit a dél-koreai
orvosi kamarával vívott, végül belenyugodott a helyzetbe, és negy­
venévesen belevágott egy négyéves orvosi képzésbe. Együtt lakott
a kollégiumban a majdnem két évtizeddel fiatalabb évfolyamtársa­
ival. Nehéz volt a tanulás, mesélte nekem, de nem azért, mert az
észak-koreai egyetem nem készítette volna fel megfelelően, hanem

317 -
mert a dél-koreai orvostudomány angol terminológiát használt, és
az teljesen ismeretlen volt számára. A z orosz volt az egyetlen ide­
gen nyelv, amit korábban tanult. Minden nehézség ellenére megfi­
atalodott az élményektől. A diplomaosztás után azt tervezte, hogy
folytatni fogja orvosi karrierjét, és ezúttal az idősgondozásra sza­
kosodik. Anyja nyomorúságos halálát Alzheimer-kór okozta. Kim
doktornő arról álmodozott, hogy egy napon idősotthont nyit, talán
egy egész intczményláncot. Abban reménykedett, hogy egy napon,
amikor majd az észak-koreai rendszer összeomlik, talán elviheti
haza Cshongdzsinba az idősekről való gondoskodás Dél-Koreában
ápolt elveit. Lehet, hogy ez csak egy vágyálom volt, de segített neki
áthidalni a régi és jelenlegi énje közötti szakadékot, és enyhíteni
bűntudatán minden miatt, amit maga mögött hagyott.

A z a s z o m o r ú i g a z s á g , hogy az észak-koreai menekültek gyakran

nehéz természetű emberek. Sokan nem csak az éhezés miatt kerül­
tek abba a helyzetbe, hogy el kellett hagyniuk az országot, hanem
mert otthon sem tudtak beilleszkedni. Es a legtöbb esetben ma­
gukkal hurcolták problémáikat, még ha át is keltek a határon.
Ez különösen igaz volt Kim Hjokra. Amikor tizenkilenc évesen
megérkezett Dél-Koreába, ugyanolyan volt, mint korábban mindig
is - szegény, alacsony termetű, hontalan, és nem volt családja vagy
kapcsolatai, akik segíthettek volna neki az előrejutásban.
Hjok 2000. július 6-án szabadult a 12. Számú Kjohvaszo munka­
táborból. Annyira legyengült az alultápláltság miatt, hogy alig tudott
megtenni száz métert pihenés nélkül. Egy barátja lakásában élt, és
a következő lépésén gondolkodott. Eleinte úgy tervezte, hogy foly­
tatja tovább a munkát csempészként, de nagyobb figyelmet fordít
arra, hogy ne kapják cl. Azonban a munkatábor darabokra törte ma­
gabiztosságát. Tizennyolc évesen Hjok már elvesztette a sérthetet­
lenségnek azt az illúzióját, ami lehetővé teszi a tizenévesek számára,
hogy oly rettenthctedenül nézzenek szembe a veszélyekkel. Nem
akarta, hogy újra elfogják; nem akart még egy verést. Belefáradt

- 318 ~
a menekülésbe. Nem várt rá semmi Észak-Koreában; és ha Kínába
menekült volna, biztosan nemsokára a nyomára akadnak. Ügy dön­
tött, az az egyetlen esélye, ha sikerül átjutnia Dél-Koreába. Nem
igazán tudta, hogyan jut be az országba, de hallott egy-két hírt dcl-
koreai hittérítőkről, akik segítették az olyan otthontalan fiatalo­
kat, mint ő. így amikor utolsó alkalommal kelt át a Tumenen 2000
szentestéjén, elindult, hogy egy templomot keressen.
M int a legkeresztényibb ország Ázsiában a Fülöp-szigetek után,
Dél-Korea rendszeresen küld misszionáriusokat mindenfelé Ázsi­
ába, Afrikába és a Közel-Keletre, hogy terjesszék az evangéliumot,
és humanitárius segélyeket osszanak. Míg az átlagos dél-koreai am­
bivalens érzelmeket mutat a menekültekkel szemben, a hittérítők
szívükön viselik az észak-koreaiak szenvedéseit. Dél-koreai misz-
szionáriusok ezrei - néha koreai-amerikai kollégáikkal karöltve -
sereglenek Kína északkeleti vidékeire, ahol csendben, anélkül hogy
provokálnák a kínai hatóságokat, kezdenek el tevékenykedni kis
magánlakásokban, és titokban egyházat működtetnek.
Ejjelente a vörösen fénylő neonkeresztek kísértetiesen ragyognak
a vidék egyébként sötét földjei felett. A z észak-koreaiak számára
biztonságos házak címe szájról szájra terjed az odalátogatók között.
M ivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és más nagyobb civil
szervezetek nyíltan nem sérthetik meg az észak-koreaiak rejtege­
tését büntető kínai törvényeket, a hittérítők fontos űrt töltenek be
azzal, hogy élelmet és menedéket biztosítanak a menekülteknek.
Hjoknak sikerült eljutnia egy templomba Északkelet-Kína leg­
nagyobb városában, Senjangban. A templomot egy dél-koreai üz­
letember tartotta fenn, akinek volt egy bútorgyára, és a szóbeszéd
szerint rendelkezett kapcsolatokkal és pénzzel, hogy cl tudja intézni
a biztonságos bejutást Dél-Koreába.
- A kereszténységről szeretnék tanulni - hazudta Hjok.
Hjok hamar hozzászokott a napi tevékenységekhez. O és még
néhány menekült reggel öt órakor keltek és imádkoztak. Utána jött
a reggeli, majd a torna, a bibliaolvasás, az étkezés, aztán még több

319 —
imádkozás egészen este 9-ig, amikor is lefeküdtek. Ez így ment nap
mint nap a hétvégéket kivéve, amikor is egyszer-egyszer lehetősé­
get kaptak focizni. Csakúgy, mint a többi vele egyidős észak-koreai,
Hjok sem hallott soha Jézus Krisztusról. A templomokat Cshong-
dzsinban évtizedekkel azelőtt bezárták, mielőtt megszületett volna;
az idősebb emberek, akik még gyakorolták a vallást, otthonaikban
tették azt. A zt a kevés információt, amit a kereszténységről hallott,
az általános iskolai olvasókönyvekből szerezte, melyekben a misz-
szionáriusok úgy jelennek meg, mint aljas cselszövők, kétszínű és
kegyetlen emberek Hjok még mindig cinikus volt a kereszténység­
gel szemben. Ügy érezte, a dél-koreai egyház rákényszeríti, hogy
lenyelje a propagandát, cserébe az ennivalóért és az ellátásért. Más­
felől viszont bűntudatot érzett, amiért becsapta őket, azt tettetve,
hogy ő is hívő. Hozzáállása fokozatosan kezdett enyhülni. Egy idő
után, ahogy az imák szavait mormolta, megérezte azt a vigaszt, ami­
ben nem volt része kora gyermekkora óta, amikor is egy Kim ír
Szénről szóló verset ismételgetve megjelent számára valami nála na­
gyobb, amiben hinni lehetett.
Viszont most, amikor kimondta, hogy „Úri Abodzsi”, mi atyánk,
akkor Istenre gondolt, nem Kim ír Szenre, és amikor azt mondta,
fiú, akkor az Jézust jelentette, és nem Kim Dzsong Ilt.
A templomban eltöltött öt hónap után a vezető azt tanácsolta
Hjoknak, hogy lépjen tovább. A z épületet folyamatos megfigyelés
alatt tartotta a kínai rendőrség, és aggódtak a menekültek bizton­
ságáért. A férfi adott Hjoknak 1000 jüant (körülbelül 125 dollár),
és megkérte, hogy vezesse el a menekültek egy csoportját a mongol
határra. Onnan utána megpróbálhatnak átjutni Dél-Koreába.
Ha Szong asszony szökése repülőn, hamis útlevéllel első osztá­
lyú disszidálásnak számít, akkor a mongóliai útvonalat a harmad­
osztályhoz lehetne hasonlítani. Viszont ha valakinek nem volt pén­
ze, akkor ez volt a legjobb út, amit választhatott. A kínaiaktól el­
térően a mongolok megengedték a dél-koreai nagykövetségnek
Ulánbátorban, Mongólia fővárosában, hogy fogadja az észak-koreai

^ 320 w
menekülteket. Ez azt jelentette, hogy ha az észak-koreaiaknak sike­
rült átlopakodnmk a kínai határon Mongóliába, akkor ott letartóz­
tatta őket a mongol határőrség, és kiutasította őket - Dél-Koreába.
A mongolj ai őrizetbe vétel lényegében ingyen repülőjegyet jelentett
Szöulba. Ennek eredményeként Mongólia az észak-koreai mene­
kültek valóságos gyűjtőhelye lett, ahová vasúton érkeztek illegálisan,
s ahonnan aztán továbbutazhattak Dél-Koreába.
Hjok és a többi menekült felszállt egy vonatra, amely Erenhotba
tartott. Ez az utolsó város Kínában a mongol határ előtt, egy sivatagi
előőrs, ahol több a teve és a birka, mint az ember. Hat észak-koreai
érkezett összesen, köztük egy hároméves és egy tízéves kisfiú, akik­
nek az apja már Dél-Koreában tartózkodott. A z volt a terv, hogy
egy biztonságos házban csatlakoznak egy másik csoport észak-kore­
aihoz, akik Dalianból érkeznek egy másik vonattal. A másik csapat
egyik tagja ismerte a terepet, és úgy tervezték, hogy ő majd átvezeti
őket a határon.
De minden rosszul alakult. Még a vonaton voltak, amikor Hjokkal
valaki rémülten közölte telefonon, hogy a többieket letartóztatták.
Neki és a csoportjának nem volt más választása - túl késő volt visz-
szafördulni. Nem mehettek vissza a házba, ahol korábban segítsé­
get kaptak, mert valószínűleg azt is megfigyelték. El kellett dobniuk
mobiltelefonjukat, hogy a rendőrség ne tudja bemérni helyzetüket.
Hjok cs a többi felnőtt összedugták a fejüket. A z útvonalról koráb­
ban kaptak tájékoztatást, és volt egy kézzel rajzolt térképük is. Ügy
döntöttek, hogy mindenképpen a mongol határ felé veszik az irányt.
A menekültek az erenhoti vasútállomás közelében rejtőztek el
este 9-ig. Megvárták, hogy a nyári nap fénye végre kihunyjon, így
útnak indulhattak a sötétben. Azt az utasítást kapták, hogy köves­
sék az Ulánbátor felé vezető fő vasútvonalat, és használják irányjel­
zőnek a síneket, közben pedig tartsanak kellő távolságot is, hogy ne
vegyék észre őket. Am int elérnek egy sivatagos részt a határnál, át
kell csúszniuk a két és fél méter magas drótkerítés alatt a két orszá­
got elválasztó senki földjére.

~ 321 * *
 Csak nyolc kilométer volt a távolság az erenhoti állomástól az első
határkerítésig, és onnan még másfél kilométer az első mongol őrto­
ronyig, ahol a terv szerint fel kellett volna adniuk magukat a ható­
ságoknak. A terv szerint gyalog kellett megtenniük a távot még nap­
felkelte előtt, viszont a sivatag éjjel megzavarta tájékozódási képes­
ségüket - csak a csillagok szolgáltak segítségül, valamint a végtele­
nül ismétlődő bozótosok, kősziklák és a zavaros kávészínű homok-
tenger. A felnőttek összevesztek azon, hogy merre menjenek.
A síneken keleti vagy nyugati irányba induljanak el? A keletet
választották, ami végzetes hibának bizonyult. A határ északkelet
felé futott, aztán élesen északnak fordult; párhuzamosan haladtak a
határral, anélkül, hogy közelebb kerültek volna valamelyik átkelési
ponthoz. Csak hajnalban fedezték fel a hibát. A Góbi sivatag hő­
mérséklete harminc fok fölé emelkedett. Mire megváltoztatták az
irányt, majd megtalálták a határt jelentő drótkerítést és átkúsztak
alatta, már késő délután volt. A cipőjük rongyokban lógott a durva
talaj miatt, a lábuk vérzett. Mindenki leégett az erős napsütésben.
A hat liter víz, amit magukkal vittek, elfogyott. Hjok és a többiek
felváltva cipelték a hároméves gyereket, de amikor a tízéves is gyen­
gülni kezdett, nem tehettek mást, mint hogy őt is magukkal von­
szolják. Végül találtak egy elhagyatott kunyhót egy kis tó közelében.
A z egyik nő a fiúval maradt, amíg Hjok elrohant vízért. Amikor már
visszafelé tartott, meghallotta a nő sikoltását. A fiú meghalt.
A mongol határőrség este talált rá az észak-koreaiakra. A ha­
lott fiú jelenléte nagyon megnehezítette az ügyek intézését. A ha­
lottkémnek bizonyítania kellett, hogy valóban kiszáradás okozta a
gyermek halálát, és hogy nincs szó semmiféle bűncselekményről.
A nyomozás tíz héten keresztül húzódott, addig Hjokot és a többi
felnőttet egy mongol börtönben tartották fogva. Baljósán kezdődött
Hjok élete a szabad világban.
Hjok 2001. szeptember 14-én érkezett Dél-Koreába repülőn,
Ulánbátorból egy tucat másik menekülttel. Majdnem könnyekre

322
fakadt, amikor a bevándorlási hivatalnok az Incshon repülőtéren le­
pecsételte a Mongóliában kapott ideiglenes útlevelét, és azt mondta
Hjoknak: - Isten hozta a Koreai Köztársaságban.
Mindezek ellenére csakúgy, mint megannyi menekült esetében,
Hjok lelkesedése is hamar alábbhagyott. Kihallgatása különösen ki­
merítő volt, köszönhetően a munkatáborban letöltött büntetésének.
A dél-koreai kormány egyre nagyobb figyelmet fordított a mene­
kültek között érkező bűnözőkre. Ezt követően, épp amikor már azt
hitte, hogy szabadulni fog, a hanavoni táborba küldték egy hónapra.
Nagyon nehezen viselte, hogy elszigetelik a külvilágtól.
Hjok személyisége éppen annyira volt akadály Del-Koreában,
mint amennyire az volt Észak-Koreában. Hamar dühbe gurult. Ki
nem állhatta a tekintélyelvűséget. Nem tudott nyugton ülni. Rá­
adásul termete is hátrányosan érintette a testmagasság-mániában
szenvedő társadalomban. A lábai alulfejlettek voltak, feje pedig túl
nagy a törzséhez viszonyítva - jellemző testalkat volt ez azok eseté­
ben, akiktől megvonták az élelmet testük fejlődésének időszakában.
I la nem áll rendelkezésre elegendő táplálék, a szervezet a fej és a
törzs felé irányítja az erőforrásokat a végtagok terhére. A z éhezéssel
kapcsolatos szakirodalomban ennek a tünetnek a neve „satnyaság”.
A Világélelmezési Program és az UN1CEF egy 2003-as tanulmá­
nyában megállapította, hogy az észak-koreai gyerekek 42 százaléka
maradandó károsodást szenvedett miatta.
Első találkozásunk alkalmával, 2004-ben Hjok Pujóban, egy vi­
déki kisvárosban élt, kétórányira Szöultól, délre. Nem voltak más
menekültek a környéken, nem volt senki, aki segíthetett volna neki
a letelepedésben. Elmondása szerint az idegei nem tudtak megbir­
kózni a nagyváros zajával és zsúfoltságával. Le volt égve, a letelepe­
désre kapott 20 000 dollárt majdnem azonnal elvesztette. A pén­
zét odaadta egy ügynöknek, aki azt állította, meg tudja találni Hjok
bátyját. Miután egy éven keresztül hitegették, Hjok levonta a követ­
keztetést, hogy a bátyja valószínűleg halott. - A bátyám majdnem

'(*■<*? .323
hat láb8 magas volt. Kizárt dolog, hogy megmenekült - mondta.
A z alacsony testmagasság egyik előnye, hogy kevesebb élelemre van
szüksége a szervezetnek.
Hjok gyorsan váltogatta munkahelyeit. Egy ideig jégkrémet
szállított, majd amikor megtudta, hogy egy dél-koreai alkalmazott
ugyanannál a vállalatnál magasabb fizetést kap, megsértődött és ki­
lépett. Elvégzett egy autószerelői tanfolyamot, és dolgozott is né­
hány hónapig gyakornokként, de ott sem tudott megállapodni. A z ­
tán úgy gondolta, az igazi küldetése az életben, hogy professzioná­
lis bokszoló legyen belőle, de amikor elment egy ökölvívótcrcmbe
Szöulban, elutasították, mert túl alacsony volt. Ez letörte az önbi­
zalmát, és azon kezdett el aggódni, hogy soha nem talál barátnőt
magának.
Reménytelenül magányos volt. Nehezére esett kapcsolatba lépni
ismeretlen emberekkel. Ha a dél-koreaiak rokonszenvvel tekintet­
tek rá, ő leereszkedőnek találta őket. Annak ellenére, hogy gyűlölte
az észak-koreai rezsimet, azt vette észre, hogy védekezni kezd, ha a
dél-koreaiak kritizálják azt. Ez minden menekültet kínosan érintett.
Nem igazán sikerült elsajátítania a dél-koreai etikettet. Észak-
Koreában nem létezik az a szokás, hogy felszínes csevegésbe bo­
csátkoznak idegenekkel, és zavarba is ejti az észak-koreaiakat, ha
ilyet látnak. Ahányszor Hjok elhagyta a lakása nyújtóttá biztonsá­
got, megriadt a szomszédoktól, akik teljesen hétköznapi stílusban
köszöntek neki. Elfordította róluk a tekintetét, vagy válaszként ha­
ragosan nézett vissza.
- Nem tudtam, hogy amikor valaki néhány szót vált velem, akkor
nekem illik válaszolni. Nem értettem meg, hogy az emberek végső
soron így barátkoznak össze a szomszédjukkal, és hogy ezek az em­
berek talán segíteni is tudnak nekem.
Hjok később nevetett, amikor visszaemlékezett társas kapcsola­
tainak esetlenségeire a Dél-Koreában töltött első években.

H180 centiméternek megfelelő testmagasság (a $zerk.).

324 -
 2008-ban, amikor másodszor találkoztunk, Szöulba költözött és
beiratkozott egy főiskolára abban a reményben, hogy lediplomá-
zik történelemből és üzletvezetésből. Huszonhat éves volt. Bár pa­
naszkodott, hogy nincs barátnője, sok barátja volt, beleértve egyik
unokatestvérét Muszanból, aki nem sokkal azelőtt szökött át. A le­
hetőség, hogy megmutathatta egy nála zöldfülűbbnek a dolgok mű­
ködését, megerősítette Hjok önbecsülését. Elmesélte, hogy nemre-
giben találkozott egy férfival, akinek magániskolája volt az egyetem
közelében. Ebben az iskolában angol nyelvet tanítottak. Egyszerűen
csak szóba elegyedtek az utcán. Ahelyett, hogy elmenekült volna,
Hjok elmondta a férfinak, hogy észak-koreai menekült, és a férfi
meghívta Hjokot az iskolájába, hogy ott ingyen tanuljon.
Végre Hjok is otthon érezte magát.
 20. fejezet

VISZONTLÁTÁS

Dzsun Szarig a Myongdong piac sétálóutcájában,

kezében az 1984 egy példánya, SzöuL 2007.

v é r , amely miatt M i Ran Észak-Koreában marginá­

r o m l o t t

A lis helyzetbe szorult, a legértékesebb kincsnek bizonyult, amint

átlépte a határt A Dél-Koreához kötődő családi kapcsolatok felbe­
csülhetetlen értéket jelentettek. A többi disszidcnstől eltérően, ami­
kor M i Ran új életet kezdett egy idegen, új világban, rokonok várták
érkezését
A modern élet követelte hatékonyság mögött Dél-Koreában a
konfuciánus hagyományok még mindig megtartották befolyásukat.

326
M int egyetlen fiúgyermek, M i Ran apja volt a családi vérvonal to-
vábbvivoje, halála után utódja örökölte ezt a pozíciót.
Amikor M i Ran családja átkelt a Turnén folyón, és 1998-ban
megérkezett Kínába, első dolguk volt telefonálni a Dél-Cshungcs-
hong tartományban levő Szószán község Önkormányzati hivatalá­
ba, vagyis oda, ahol apja született. A faluból mindenki évtizedekkel
korábban kiköltözött, amikor elkezdődött a tömegek elvándorlása
a városokba. Jórészt maga a falu is teljesen eltűnt, mivel a területet
elárasztották egy víztározó építése miatt. Koreában viszont az a hely
jelenti az otthont, ahol az ember apja született, tekintet nélkül arra,
hogy cl-e még ott valaki vagy sem. A z önkormányzati hivatalban is­
merték Te Vu két húgának lakcímét (mindketten életben voltak és
Szöul mellett laktak), és felajánlották, hogy továbbítanak nekik egy
Levelet. Egyetlen férfiként Mi Ran huszonhárom éves öccsére hárult
a feladat, hogy megfogalmazza a levelet, bár ő volt a legfiatalabb
a családban. Megpróbált udvarias hangnemet megütni: A bátyjuk
egyetlen fiaként írom ezeket a sorokat. Szeretném tájékoztatni Önöket,
hogy az apám tavaly eltávozott ebből a világból Kjongszongjárásban,
Eszak-Hamgjong tartományban. Azután megadta a ház címét és te­
lefonszámát, ahol akkor épp tartózkodtak, a határ melletti kisváros­
ban, Jandzsiban.
Néhány héten belül egy telefonhívás érkezett az egyik nagyné-
nitőL Kétkedő volt a hangja. Majdnem fél évszázad telt el anélkül,
hogy egyetlen telefonhívás, levél, vagy akár csak valami hír érke­
zett volna arról, hogy a bátyjuk túlélte a koreai háborút. 1961-ben,
nyolc évvel a háború vége után a Dél-Koreai Védelmi Minisztérium
úgy regisztrálta őt, mint aki 1953-ban ütközetben elesett A csa­
lád legjobb tudomása szerint utódok nélkül halt meg huszonegy
éves korában. A neve rajta volt a háborús halottak emlékére emelt
táblán a Nemzeti Temetőben. Honnan tudhatták a húgai, hogy ez
nem valami átverés, egy kegyetlen kísérlet arra, hogy pénzt csikar­
janak ki tőlük? M i Ran nővére, aki a telefont felvette, elmondott a
nagynéninek néhány dolgot, amit tudott. Egy-két részletet a családi

- 327 -
történetekből, születésnapokat és beceneveket, A dél-koreai roko­
nok felvetették lehetőségként a DNS-tesztet, M i Ran és nővérei
ebbe bele is egyeztek,
A család újraegyesítése két hétig tartott. Mindkét nagynéni eljött
Kínába, több más rokonnal együtt, összesen tízen. Amint egyetlen
pillantást vetettek egymásra, rájöttek, hogy a DNS-teszt teljesen fe­
lesleges,
- Csak bámultuk egymást. Csodálkoztunk a tarkónk és a kezünk
formáján, és azon, ahogy beszélünk vagy járunk - mondta M i Ran.
- A z apám húgai azt gondolták, elveszett a teljes leszármazási ág,
ugyanis az apám volt az egyetlen fiú - emlékezett vissza M i Ran
öccse. “ M ikor apa húgai megérkeztek Kínába, és megláttam őket,
a testem remegett. Nők voltak, de pontosan úgy néztek ki, mint ő.
M ár nem volt visszaút. Korábban M i Ran anyja szeretett volna
visszatérni Cshongdzsinba, hogy együtt maradjon a két ott maradó
lányával és unokáival, de féltek attól, hogy az észak-koreai kormány
rájön, hogy kínai tartózkodásuk alatt együtt voltak az ellenséges or­
szágból származó rokonokkal - és ez önmagában főbenjáró bűn.
Nem volt más hely, ahova mehettek volna, csak Dél-Korea,
A nagynénik elmentek Senjangba, a dél-koreai konzulátusra,
hogy megkérdezzék, az észak-koreai rokonoknak el tudják-e intéz­
ni a repülőutat Szöulba - ez volt a legkevesebb, amit megtehettek
egy oly hosszú ideig hadifogolytáborban tartott dél-koreai háborús
veterán özvegyéért és gyerekeiért de a konzulátus válasza eluta­
sító volt. Kim De Dzsung, aki később megkapta a Nobel-békcdíjat,
Dél-Korea államelnökeként 1998 februárjában foglalta el hivatalát,
és indította útjára a „napfény politika” elnevezésű tervét, mely az
Észak-Koreával szemben fennálló feszültségen hivatott enyhíteni.
Dél-Korea és Kína között szintén érzékeny volt a kapcsolat. A tiszt­
viselők tartottak attól, hogy M i Ran családjának áttelepítése esetleg
kedvezőtlen diplomáciai következményekkel jár,
A rokonok szerencsére rendelkeztek a megfelelő eszközökkel, és
saját kezükbe vették a dolgok irányítását. A két nővér egy kis hotelt

328 -
üzemeltetett, az egyikük fiának volt egy fürdőháza Szöul külvárosá­
ban. O oda-vissza repült Kína és Dél-Korea között, és megpróbált
szerezni valamilyen elfogadható hamis igazolványt az észak-koreai
rokonok számára. Egyet kapott M i Ran hasonló korú unokatestvé­
rétől. A fényképet óvatosan kivágták belőle és M i Ranéval helyet­
tesítették. A z egyik nagynéni „elvesztette” az útlevelét, így azt fel
lehetett használni M i Ran édesanyja számára. Jóllehet ezek illegális
cselekmények voltak, és az egyik unokatestvér egy hónap letölten­
dő börtönbüntetést kapott később útlevél-hamisítás miatt, az ötlet
mégis bevált. M i Ran, nővére, öccse és anyja biztonságban megér­
kezett Del-Koreába 1999 januárjában.
Mivel rendelkezett családdal, amely befogadta, M i Ranra nem
tekintettek kívülállóként, inkább úgy, mint egy dél-koreaira, aki az
első huszonöt évét valahol máshol töltötte. Meglehetősen észak­
koreai volt ahhoz, hogy újdonságnak számítson, de annyira nem,
hogy megrémítse a dél-koreaiakat. Egy méter hatvan centiméteres
magasságával az észak-koreai női szépségideál igazi megtestesítője
volt, és a dél-koreaiak között is meglehetősen magasnak számított.
Előreugró arccsontja és feltűnően hegyes orra, amely rögtön feltűnt
Dzsun Szangnak, amikor megpillantotta őt a moziban, továbbra is
jellegzetes ismertetőjegye m aradt Volt benne valami abból a bizo­
nyos titokzatosságból, amivel az észak-koreai nők elbűvölik a dél­
koreai férfiakat. Ápolt külseje, családi kapcsolatai, tartása és termé­
szetes intelligenciája miatt az ő helyzete mindenben egészen más
volt. Hamar felvették egy egyetemre. Érthetően ki tudta fejezni ma­
gát, képes volt világosan és érthetően elmondani egy történetet, így
rendszeresen felkérték előadások tartására vagy interjúkra az észak­
koreai iskolarendszerről.
Épp mielőtt betöltötte volna a harmincat, bemutatták egy jó kiál­
lású fiatalembernek, akinek széles mosolya és kerek szemüvege csu­
pa kedvességet sugárzott. Jó munkahellyel rendelkezett, a katona­
ságnál dolgozott polgári alkalmazottként. A két család támogatását
élvezve nemsokára összeházasodtak, és 2004 végén M i Ran életet

329
adott egy kisfiúnak. A gyermek egyéves születésnapját hagyomá­
nyos koreai módon ünnepelték, olyan ebéddel, ahová majdnem száz
barátot és rokont hívtak meg. Egy kelet-szöuli étterem felső emeleti
termét díszítették fel kék és fehér léggömbök füzérével. M i Ran, a
férje és a kisbaba színes hantok ot, ünnepi ruhát viselt. M i Ran öltö­
zéke csillogó elefántcsontszínű selyemből készült, hímzett vörös és
fekete szalagokkal a nyaka körül. A fiatal anya sugárzott az örömtől
és boldogságtól, és bájos vendéglátó volt. Megvalósította a koreai
álmot, illetve igazából az általam ismert legtöbb nő álmát - jóké­
pű férje volt és fiúgyermeke, és egy egyetemi diplomát szinte már a
zsebében tudhatott
Ruháját és beszédstílusát tekintve megkülönböztethetetlen volt
egy dél-koreai tol. Elhagyta az árulkodó torokhangokat haszná­
ló akcentusát, amely azonnal felismerhetővé tesz egy észak-kore­
ait. A férjével vettek egy lakást Szuvonban, mely egy a fővárostól
nem messze fekvő város a társadalmi ranglétrán felemelkedő csa­
ládok számára, akik nem engedhetik meg maguknak Szöulban az
egymillió dolláros lakásárakat. Egy lakóparkban éltek a tökélete­
sen egyforma betonépületek erdejében, ahol az egyes toronyházakat
pusztán az oldalukra festett számok különböztették meg egymástól.
Am i a lakóparkot illeti, nem volt annyira rossz választás. A z épüle­
tek újak és tiszták voltak, a homlokzatot kellemes krémszínűre fes­
tették. A napfény panorámaablakon keresztül sütött be M i Ran má­
sodik emeleti lakásának nappalijába. A belső tér világos és tágas volt,
külön hálószobával a gyereknek, volt benne dolgozószoba, melynek
asztalán Samsung számítógép állt, és amerikai konyha modern ház­
tartási eszközökkel felszerelve.
Amikor elmentem őt meglátogatni, épp ebédet főzött, és közben
fia, az akkor már pufók kisfiú, rajzfilmet nézett a nappaliban.
- Ha Észak-Koreában lennénk, cukrozott rizstejjel kellene etet­
nem, ha egyáltalán meg tudnám engedni magamnak - mondta.
A rról beszélgettünk, hogy élete milyen fordulatokat vett. Egyen­
súlyoznia kellett az egyetemi elvárások és a családja között. Férje

** 330 ^
 szülei azt várták tőle, hogy hagyományos koreai feleség legyen.
Gyermeket nevelni sokba került; nehezen tudta elvégezni munká­
ját. Beiratkozott egy aerobikedzésre, és azon fáradozott, hogy meg­
szabaduljon a szülés előtt rárakódott súlyféleslegtőL Bőrét a stressz
miatt elborították a pattanások. Ügy tűnt, problémái nem sokban
különböznek az általam ismert többi dolgozó anyáétól.
Valahol lelke legmélyén azonban M i Ran ugyanaz az ember volt,
mint korábban, az észak-koreai társadalmi ranglétra legalsó fokán
álló nő, a romlott vér női átörökítője. Személyiséget mélyreható ide­
ológiai átnevelcs alakította ki, aztán pedig a fájdalom, amit árulása
miatt érzett; éveket töltött el úgy, hogy rettegett, ha őszintén beszélt,
vagy tiltott gondolatok kavarogtak a fejében. Megkeményítette ma­
gát annyira, hogy anélkül sétáljon cl a halottak mellett, hogy meg­
inogna. Megtanulta úgy megenni ebédjét, egészen az utolsó rizssze­
mig és kukoricadarabkáig, hogy egy pillanatra megállt volna gyá­
szolni a gyerekeket, akiket tanított, s akik hamarosan éhen haltak.
Kínozta a bűntudat. Minden észak-koreai menekültben a bűntudat
és a szégyen a közös nevező; sokan gyűlölik magukat azért, amit a
túlélés érdekében kellett megtenniük.
M i Ran esetében a bűntudat nem pusztán egy elvont fogalmat
jelentett. Megismerkedésünk után két évnek kellett eltelnie, hogy el­
mondja, mi történt otthon maradt nővéreivel. 1999 nyarán, a disszi­
dáló családtagok Dél-Koreába érkezése után körülbelül hat hónap­
pal, mindkét testvérét szinte egy időben tartóztatta le otthonukban
az államvédelmi hatóság. M i Ran idősebb nővére, M i Hi, aki a család
szépe volt, és egy katonatiszthez ment feleségül, és aki oly nagylelkű­
en ajánlott fel ennivalót az éhínség idején, valamint húga, M i Szűk
feddheteden életet eltek; hűek voltak szüleikhez, a férjükhöz és gye­
rekeikhez, és hűek voltak Kim Dzsong Ilhez. A z éjszaka közepén
vitték el őket - ugyanaz a jelenet játszódott le, mint M i Ran vissza­
térő rémálmában, azzal a kivétel lel, hogy a gyerekeket hátrahagyták
férjeikkel, akiket azután a válóper beadására utasítottak. A testvére­
ket feltehetőleg valamelyik munkatáborba vitték, ahol a hosszú időre

m -
elítélt foglyok töltik büntetésüket. Figyelembe véve az élelmiszerhi­
ány súlyosságát 1999-ben, valószínűleg mindketten meghaltak.
A nővérek sorsa súlyosan nehezedett a családra, beárnyékolva
minden egyes vidám pillanatot. Akkor sem tudtak felhőtlenül örven­
dezni, amikor M i Ran világra hozott egy egészséges fiúgyermeket, és
öccsét, Szók Dzsut felvették egy egyetemre Ausztráliában. Mindez
túl igazságtalannak tűnt. A néhány évvel később érkezett menekültek
tudtak pénzt küldeni haza, és otthoni rokonaik megtorlás nélkül él­
hettek, ráadásul jobban, mint az átlagos észak-koreaiak. A z ő nővére­
ivel talán azért bántak különösen kíméletlen módon, mivel M i Ranék
családja az elsők között hagyta el az országot, és mert a társadalmi
hátterük is gyenge volt. M i Ran anyja, ez a vasakaratú asszony, aki
mindent egyben tartott az éhínség idején, összeomlott, miután elju­
tottak Dél-Koreába. Bár csak hatvankét éves volt, amikor megérkez­
tek, idegei és egészsége cserbenhagyták őt. Felfogadott egy tradicio­
nális jövendőmondót, egy sámánt, aki közölte vele, hogy lányai még
mindig életben vannak, de ez a hír is csak növelte nyugtalanságát.
M i Ran anyja a vallásban keresett vigaszt. Fiatal kislányként
Cshongdzsinban, még a kommunista idők előtt rendszeresen járt
templomba, és most újra megtalálta ezt a gyerekkori hitet. Folyama­
tosan imádkozott a megbocsátásért, amiért elárulta lányait.
M i Ran nem lévén hívo7 nem lelt efféle vigasztalást. Bűntudata
megzavarta az alvásban, és olyan elfoglalt időbeosztást kényszerített
rá, amelyben nem sok ideje maradhatott a gondolkozásra. Nővérei a
legnagyobb árat fizették azért, hogy ő Hyundait vezethessen.
Otthon maradt barátjára szintén sokat gondolt. A z 6 biztatásá­
nak köszönhette, hogy szem beszállt alacsony származásával, az eb­
ből eredő sorssal, ő adott neki önbizalmat, mint nőnek és tanárnak.
A fiú soha nem szólt egy rossz szót az észak-koreai rendszer ellen,
de megtanította neki, hogy saját véleménye legyen, aminek köszön­
hetően megőrizte tisztánlátását és nyitottságát.
M i Ran gyakran beszélt Dzsun Szangról találkozásaink során. A zt
gyanítom, szerette feleleveníteni magában első szerelme emlékeit

~ 332 -
- olyasvalamit, amit nem beszélhetett meg az anyjával, és egészen
biztosan nem a férjével. Amikor visszaemlékezett arra, amikor
Dzsun Szang először pillantotta meg őt a moziban, vagy arra, ahogy
egész éjjel a sötétben sétáltak, a szavak úgy ömlöttek belőle, mint
azokból az izgatott iskolás lányokból, akik barátnőjükkel fecsegnek.
- El tudod képzelni? Három év a kézfogásig, hat év a csókig?
Még csak nem is igazi csók, mindössze egy puszi az arcomra.
Azon tréfálkoztunk, hogy a reménytelen, illetve ebben az esetben
a beteljesületlen szerelmek azok, amelyek örökké tartanak. Ügy tűnt,
nem is annyira a volt barátja után vágyódott, mint inkább korábbi
ártatlan énje után.
Megkérdeztem tőle, tudja-e mi történt Dzsun Szanggal.
- A zt hiszem, mostanra már megházasodott. - Hangja elhalt, és
tettetett nemtörődömséggel megvonta vállát. Nem bánja, hogy nin­
csenek már együtt, mondta nekem - szereti a férjét - , de sajnálja,
hogy anélkül hagyta el Észak- Koreát, hogy elbúcsúzott volna tőle.
Visszaemlékezett az utolsó napra Cshongdzsinban, amikor azt hit­
te, őt pillantotta meg az út túloldalán, de nem mert odamenni hoz­
zá, mert félt, hogy kifecsegi neki tervüket a szökésről.
- Tudod, valami különleges kötelék van közöttünk. A zt hiszem,
valamikor még találkozunk.
Ez a beszélgetés 2005 októberének közepén zajlott, nem sokkal
fia egyéves születésnapi partija után. Három héttel később M i Ran
felhívott, izgatottsága szinte tapintható volt a vonal túlsó végén. Be­
jelentette a hírt:
- Itt van!

E g y h é t t e l összefutottunk egy kávéra valamelyik szöuli

k é ső b b

Starbucksban, néhány háztömbre az irodámtól.

M i Ran leírása alapján egy magas, jóképű férfit képzeltem el, aki­
nek már a megjelenése is sokat sejtet. Ehelyett egy sovány, szem­
üveges férfi volt ott farmerben. Azonban mégis volt benne vala­
mi rendkívüli. Fogai olyan fehéren fénylettek, mint egy filmsztáré.

333 ****
Lapos arca és kiszélesedő orra egzotikus tatárjelleget kölcsönzött
megjelenésének, ami engem leginkább Rudolf Nurcjcvrc9 emlékez­
tetett. Am ikor elkészült a capuccinónk, felugrott, hogy elhozza a
pultról. Mozgása ruganyos volt; jól érezte magát a bőrében. M i Ran
láthatóan ideges volt. Rövid farmerszoknyát viselt, és a szokásosnál
jobban kisminkelte magát.
Épp meg akartam jegyezni, hogy Dzsun Szang meglehetősen
fesztelenül viselkedik egy olyan emberhez képest, aki épp most ér­
kezett egy olyan országból, ahol nincsenek kávézók, azonban ha­
marosan kiderült, hogy a fiú már majdnem egy éve Dél-Koreában
él. Amikor megtudta, hogy M i Ran megházasodott - a Nemzeti
Hírszerzési Szolgálat egyik ügynökétől, akivel a kihallgatás alatt ta­
lálkozott úgy gondolta, mindkettőjük számára jobb, ha nem keresi
meg őt. Nem mintha nem érdeklődött volna iránta; valójában na­
gyon letört a szökése miatt, sokkal jobban, mint azt a lány gondol­
ta. M i Ran szökése mély bizalmi válságot okozott benne. Kínozta
helyzetük abszurditása. M iért voltak egymással szemben olyan tit-
kolódzóak? Hogy fordulhatott elő, hogy mindketten a szökés vágyát
dédelgettek magukban, de nem mondták el egymásnak? Mindezek
tetejébe gyávának érezte magát, mert nem ő szökött meg korábban.
Nem az sértette a büszkeségét, hogy a lány elhagyta őt, hanem hogy
ő bizonyult a bátrabbnak.
- Mindig azt hittem, gondolkodásban előtte járok, de tévedtem
—ismerte el Dzsun Szang. M i Ran közbeszólt egy pillanatra, hogy
megnyugtassa a fiú önbecsülését. - Akkoriban én is kételkedő és bi­
zalmatlan voltam a kormánnyal szemben, de neki több informáci­
ója volt a kinti világról, mint nekem. - Rámosolygott a fiúra, aztán
hagyta, hogy tovább folytassa történetét.
Miután Mi Ran elszökött, Dzsun Szang beleásta magát a mun­
kába a kutatóintézetben, majd nemsokára felajánlottak neki egy ál­
landó munkahelyet és a lehetőséget, hogy belépjen a Munkapártba.

9 Tatár származású balettművész (1938-1993) (afordj.

334
Szülei és testvérei bátorították. Ez volt a lehető legjobb dolog, ami
az emberrel Észak-Koreában megtörténhetett. Élete Phenjanban
kényelmesen zajlott. Bérelt szobája meleg volt, és eleget is ehetett.
De nem akart letelepedni ott. Nem járt el randevúzni az egyete­
mista lányokkal, akikkel pedig jó partit csinálhatott volna. Nem járt
el az esti előadásokra sem, amelyek növelték volna esélyeit, hogy
felvegyék a Munkapártba, Munka után minden este hazament, és
szorosan behúzta a függönyöket, hogy nézhesse a dél-koreai tele­
víziót,
2001-ben Dzsun Szang engedélyt kért, hogy felmondjon mun­
kahelyén az intézetben. Főnökének és a kollégáinak azt mondta,
hogy a szülei rossz egészségi állapotban vannak, és neki, mint a leg­
idősebb fiúnak gondjukat kell viselnie, ami elfogadható magyará­
zatnak tűnt. A z igazság azonban az volt, hogy szeretett volna visz-
szakerülni Cshongdzsinba, mert itt kevésbé volt szem előtt, és sok­
kal közelebb lehetett a kínai határhoz. Alkalmi munkákat vállalt,
dolgozott egy rövid ideig az idősek otthonában, nem messze attól a
helytől, ahol ő és Mi Ran korábban gyakran sétáltak éjszakánként.
Ahelyett, hogy elszórta volna a pénzét, a legtöbb estét otthon töltöt­
te szüleivel, még ha ez azt is jelentette, hogy el kellett viselnie apja
szemrehányó hallgatását, aki addigra többé-kevésbé már beletörő­
dött abba, hogy egykoron oly ígéretes fiában csalódnia kellett.
Azonban minden megfontolás és tervezés ellenére a dolgok
Dzsun Szang esetében sem alakultak olyan simán, mint Mi Rannál.
Dzsun Szang három éven át spórolt, hogy pénzt gyűjtsön a szö­
késre. A z a fajta módszeres ember volt, aki mérlegelte minden egyes
szava cs tette következményeit. Aprólékosan kidolgozott minden
részletet, egészen addig, hogy milyen ruhát fog felvenni a nagy al­
kalomkor - egy buborékmintás drága inget, amelyet még a nagy­
bátyja küldött neki Japánból. A z ing túl harsány lett volna Cshong-
dzsinban, de úgy képzelte, hogy ha Kínában viseli majd, senki nem
gondolja, hogy nincstelen észak-koreai. A legjobb japán nadrágját és
hátizsákját beletette egy műanyag zacskóba. A z átkelés júniusra volt

- 335 ~
kitűzve, amikor magas a folyó vízszintje. Kiválasztotta az egyik mé­
lyebb szakaszt, mivel ezeket kevésbé őrizték. A kísérő üres műanyag
flakonokat hozott magával, hogy megkönnyítse az úszást. Dzsun
Szang és a másik menekült, egy negyvenéves nő, levetkőztek, csak
az alsónemű maradt rajtuk, de a koromsötét ellenére is illedelmesen
elfordultak egymástól. Dzsun Szang, hogy szárazon tartsa ruháit,
műanyag zacskókba csomagolta őket.
A víz egészen az áliáig ért, az áramlat pedig erősebb volt, mint
gondolta. A másik szökevénynek a feje is elmerült; a hölgy nem tu­
dott úszni. Dzsun Szang szorosan megfogta a nő kezét, és ellenállt
a sodrásnak. Azután hirtelen homokot érzett meztelen talpa alatt,
és átázott alsónadrágban kimászott a partra. A z asszony követte.
Kínában voltak. A folyón keresztül visszanézett az égből kiemel­
kedő észak-koreai hegyek csipkézett körvonalaira, amint a hajnal
első fényei bearanyozták őket. Szomorúság hasított belé, de nem
állhatott meg, hogy elmerengjen érzésein. Felvette a ruháját, amely
a műanyag zacskóba csomagolva is vizes lett, és követte a kísérőt a
hegyekbe, el a folyótól, egészen addig, amíg Észak-Korea végleg el
nem tűnt a szemük elől.
Soha nem gondolta, hogy júniusban ilyen hideg lehet. Lába fel-
horzsolódott a nedves cipőben és vízhólyagos lett. M ikor végül el­
érték a falut, ahol pihenni és enni akartak, kiderült, hogy néhány
nappal korábban egy észak-koreait lopáson kaptak, ezért a helyi­
ek igen ellenségesek voltak a menekültekkel szemben. Gyorsan el­
hagyták a falut, azon aggódva, hogy feljelentik őket a rendőrségen.
A velük utazó asszony azt ajánlotta, hogy induljanak az ő úti célja
fele, vagyis egy kis faluba, ahol egy kínai gazdálkodóval élt együtt.
A gyaloglás alatt elmesélte történetét Dzsun Szangnak. Jó néhány
éve együtt él a férfival, és van egy egyéves kisbabájuk. Hét hónap­
pal ezelőtt letartóztatták, és munkatáborba küldték Észak-Koreába.
Most türelmetlenül várja, hogy visszatérhessen férjéhez és kisfiához.
Biztosította Dzsun Szangot, hogy férje tud adni neki szállást, amíg
folytatni nem tudja útját.

336 -
 A falusi ház nem bizonyult megfelelő menedéknek. Amikor meg­
érkeztek, a kínai földműves belerúgott a nőbe és felpofozta, majd
dühös kiáltozás közepette egy kapával nekitámadt Dzsun Szangnak.
Nyilván azt gondolta, hogy Dzsun Szang az asszony szeretője,
Dzsun Szang egyedül, magányosan kóborolt a vidéken. Végül
megpillantott egy biciklis riksát, beült, és elkezdte ismételgetni az
egyetlen kínai szót, amit a kísérő tanított meg neki - sicshang, azaz
piac. Kiszállt egy kis szabadtéri piacnál, és meglátott egy kimesit
árusító asszonyt. A nő biztos koreai, gondolta, és megkérdezte, hogy
esetleg ismer-e valakit, aki alkalmazná őt. A z asszony hol a fiú szem­
üvegére, hol tarka japán ingére pillantott.
- Olyan fiatalembernek nézel ki, aki még soha nem végzett sem­
milyen kemény munkát - mondta neki elutasítóan. Egy kis rábe­
szélés után végül mégis bemutatta őt egy koreai kisebbséghez tarto­
zó üzletembernek, akinek téglagyára volt, cs munkát tudott ajánlani
Dzsun Szangnak.
Dzsun Szang napjait téglákkal megrakott nehéz tálcák cipelé-
sével töltötte, amelyek olyan forróak voltak, hogy megperzselték a
szemöldökét, ha túl közel hajolt hozzájuk Éjjelente a munkásszál­
láson egy kis jegyzetfüzetbe írogatott, melyet korábban vett. Ez volt
az első alkalom, hogy naplót vezetett - Észak-Koreában túl veszé­
lyes lett volna őszinte gondolatokat papírra vetni. írt az egyetemen
eltelt időkről. Irt verseket. A gyárban végzett unalmas munka után a
napló emlékeztette őt céljára, ami miatt elhagyta otthonát.
Két hónapig volt a téglagyárban, míg elég pénzt nem gyűjtött,
hogy folytassa útját kitűzött célja felé, és elérjen Dél-Koreába. Busz-
szal lement Csingtaóba, ahol népes dél-koreai üzleti közösség élt, és
egy konzuli iroda is működött.
A dél-koreai konzulátusokat Kínában gondosan őrizték, hogy
távol tartsák a Dzsun Szanghoz hasonló embereket, de ő úgy vél­
te, sikerül elérnie, hogy beengedjék, ha megfelelően van felöltözve.
A maradék pénzéből vett magának egy öltönyt és új szemüveget.
Önbizalommal telve megjelent az épületnél, egyenesen elgyalogolt

337
a földszinti biztonsági őr előtt, beszállt a liftbe, és megnyomta a
konzulátusnak helyet adó hetedik emelet gombját. De a felvonó he­
tedik és nyolcadik emeleti gombjai nem működtek kulcs nélkül. Ki­
szállt a hatodik emeleten, ahol ismét megpillantott egy biztonsági
őrt, ezért visszalépett a liftbe. Végül kiszállt a kilencediken, és le­
rohant a lépcsőn. Am int kifutott az épületből, hallotta az őröket
maga mögött, akik sürgető hangon a rádiójukba beszéltek.
Szerencséje volt, hogy kijutott, anélkül hogy letartóztatták volna.
Dzsun Szangnak elfogyott a pénze és az ötletei is. Azon gondol­
kozott, hogy visszatér Észak-Koreába - és meg is tette volna, ha fel
nem fedezi az internetet.
Bár Dzsun Szang elit diák volt Észak-Korea egyik legjobb egye­
temén, soha nem használta az internetet. A z egyetemnek voltak
megfelelő számítógépei, Pentium 4-es processzorokkal futó IBM
kompatibilis gépek, és csatlakoztak is az észak-koreai „intranetre”,
a kizárólag tudományos dolgozók számára elérhető, az állam által
vásárolt akadémiai újságok és cenzúrázott enciklopédia böngészé­
sére alkalmas zárt rendszerre, de az ország internet szempontjából
egy fekete lyuk maradt, egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol
úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a világhálóra. Cshongdzsin-
ban a gyerekek egy számítógépes klubban játszhattak játékokkal, de
ez volt minden,
Dzsun Szang hallott az internetről, és most, hogy Kínában volt,
kíváncsisága csak egyre nőtt. Volt valami halvány elképzelése arról,
hogy ezzel esetleg meg tudná oldani a problémáját. De hogyan jut­
hat hozzá? Egy ideig a csingtaói buszállomáson kószált, és azt fi­
gyelte, hogy ki beszél koreaiul, aztán odament egy fiatalemberhez.
A fiúról kiderült, hogy dél-koreai cserediák. - Semmi gond. M eg­
mutatom, hogyan kell használni. Nagyon könnyű - mondta Dzsun
Szangnak, és elkísérte egy internetkávézóhoz.
A világháló óriási felfedezés volt Dzsun Szang számára. Minden
egyes kattintással feltárult előtte a világ. M ost először bizonyoso­
dott meg róla, hogy végül is igaza volt, amikor Kinába szökött. Itt

^ 338 -
volt ő, az ország egyik legjobb egyetemén végzett diák, aki egyike a
számítógéphez legjobban értő észak-koreaiaknak, mégis tudása egy
gyerekével ért fel. Beírta az egyik dél-koreai keresőbe az észak-kore­
ai emberi jogok és az észak-koreai menekültek kifejezéseket.
A következő néhány hétben Dzsun Szang késő éjszakáig ült a ká­
vézóban, zacskós leveseket evett, és olvasott. Megtudta, hogy a töb­
bi észak-koreainak is hozzá hasonló problémákkal kellett megküz­
denie, hogy átjussanak Dél-Koreába, és tanulmányozta azokat a
stratégiákat, melyeket bevetettek, mert kíváncsi volt, hogy mi mű­
ködik, és mi nem. Megismerte az észak-koreaiakat érintő dél-ko­
reai törvényeket, olvasott a diplomáciai bonyodalmakról, amelyek
megakadályozták Dél-Koreát abban, hogy befogadja a menekülte­
ket Kína területén elhelyezkedő nagykövetségén vagy konzulátusa­
in. Tanulmányozta Kína térképét, repülő- és vonatközlekedését, és
azon tűnődött, hogy hogyan tudna kijutni.
Aztán egy napon olvasott egy lelkipásztorról Tncshonban, aki
nagy együttérzéssel írt az illegális vasútvonalról, amelyen a mene­
kültek Mongólián keresztül kijutottak az országból. Dzsun Szang,
akinek sikerült létrehoznia egy e-mail címet a diák segítségével, iz­
gatottan küldte el üzenetét: Csingtaóban vagyok. Tudna nekem se­
gíteni, hogy eljussak Dél-Koreába?

D z su n S zan g ú t ja mint Kim Hjoké. Addigra már

u g ya n a z vo lt ,

százak menekültek ezen az útvonalon, és jól feltérképeztek a ha­

tárátkelőhelyeket és a biztonságos házakat. Dzsun Szangnak 2500
dollárra volt szüksége az utazáshoz, melyet postán küldött neki
nagybátyja Japánból. Vonattal eljutott Erenhotig, majd a határ si­
vatagos területein átkelt Mongóliába, ahol a határőrség átadta őt a
dél-koreai nagykövetségnek. 2004 októberében érkezett meg Dél-
Koreába, amikor is átszállították a Nemzeti Hírszerzési Szolgálat­
hoz (N1S) kihallgatásra.
Végül Dzsun Szangra került a sor, hogy kérdezzen. Nem a legelső
kérdése volt, de az elsők közül az egyik: „Meg tudják mondani, hogy

» .139 ^
hogyan tudok kapcsolatba lépni M i Rannal?” Biztosan tudta, hogy
a lány Dél-Koreában van, mert rákeresett a nevére a csingtaói inter­
netkávézóban, és olvasott egy vele készült interjút A NIS szorosan
figyelemmel követte az észak-koreai menekülteket, és minden való­
színűséggel a lányról is rendelkeztek információval.
A NIS ügynöke habozott. A szabályok szerint a menekülteknek
nem lehetett adatokat kiadni a többi menekültről, mert félő volt,
hogy esetleg észak-koreai kémek lehetnek.
- Nem adhatunk ki információt, ha nem közvetlen családtagokról
van szó. Elnézést.
- A menyasszonyom volt, az első szerelmem - érvelt Dzsun
Szang.
A z ügynök szentimentális típus volt, és megígérte, hogy utánajár
a dolognak. A következő nap bejött, és közölte Dzsun Szanggal,
hogy odaadja neki a lány telefonszámát, de úgy érezte, Dzsun
Szangnak tudnia kell M i Ran házasságáról.
Dzsun Szang meg volt döbbenve. így visszatekintve elismerte,
hogy nevetséges volt feltételeznie azt, hogy a lány hajadon marad, és
az arrogancia netovábbja azt hinni, hogy várni fog rá. M i Ran ekkor
már harmincegy éves volt.Több mint hat éve nem álltak semmilyen
kapcsolatban egymással.
- Akkoriban, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy
esetleg férjhez ment - emlékezett vissza Dzsun Szang.
Próbálta megvigasztalni magát. Emlékezett a 19. századi magyar
költő, Petőfi Sándor egy versére, melyet akkor mondogatott magá­
ban, amikor átkelt a Tűmén folyón:

Szabadságy szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemértföláldozom
Az életet ,
Szabadságértföláldozom
Szerelmemet.

'*** 340 —*
 A vers már régebben megérintette, amikor még Phenjanban ol­
vasta, és sorait mélyen a szívébe véste. M i Ran iránt érzett szerelmét
feláldozta, amikor Phenjanban maradt. A lányt sohasem helyezte az
első helyre életében. A szabadságért jött Dél-Koreába, és egyedül
csak azért.

A z e l k ö v e t k e z ő h ó n a p o k s o r á n Dzsun Szang ugyanúgy átesett

a beavatási szertartáson, mint a többi bevándorló. Elvégezte a lete­
lepedési tanfolyamot, lett lakása és mobiltelefonja, zavartan ván­
dorolt az utcákon és a piacokon, és azon igyekezett, hogy ne őrölje
fel a rengeteg új élmény. Csak néhány barátja volt, és olykor azon
sajnálkozott, hogy nem tudja, hogyan találhatná meg M i Ránt. M i­
után megtudta, hogy a lány férjhez ment, a nemzetbiztonsági ügy­
nöknek azt mondta, hogy nincs szüksége M i Ran telefonszámára.
-Jo b b békén hagyni. Megházasodott - mondogatta magában.
Egyik este látogatást tett egy ismerősénél, akivel még Hanavon-
ban találkozott A menekültek gyakran eljártak együtt sörözni. Volt
ott egy tűnődő fiatalember, akit azonnal felismert: M i Ran kisöccse
volt. Korábban Dzsun Szang gyakran csúsztatott oda neki édessé­
get, hogy elnyerje a barátságát. Szók Dzsu még kisgyerek volt akko­
riban, és most nem ismerte meg Dzsun Szangot.
Akkor este szóba elegyedtek egymással, majd a többi találkozás
alkalmával is sokat beszélgettek. Egy idő után Szók Dzsu gyanút
fogott.
- Hogy tudsz olyan sok mindent rólam és a családomról? - kér­
dezte. Aztán, mielőtt Dzsun Szang bármit mondani tudott volna, a
térdét csapkodva válaszolt a saját kérdésére. - Ja, te vagy az a pasas,
aki régebben a nővérem körül forgolódott...

E g y h é t t e l Dzsun Szang lassan botorkált a járdán az egy­

k é ső b b

mástól megkülönböztethetetlen tömbházak előtt. O és M i Ran meg­

beszéltek egy találkozót az egyik metróállomásnál Szöul keleti ré­
szén. Miután Szók Dzsu rájött, hogy ki is ő valójában, nem volt más

341 ^
választása, mint felhívni a lányt. Amikor M i Ran felismerte a te­
lefonban, hangján érezni lehetett a méltatlan kodást. - Hogy lehet,
hogy nem hívtál fel korábban? - kérdezte M i Ran. - Segíthettünk
volna neked.
Dzsun Szang ostobán érezte magát. Majdnem egy éve volt Dél-
Koreában, és egész idő alatt csak küszködött, reménytelenül elvesz­
ve és magányosan. Jól jött volna egy barát, különösen egy régi barát,
aki ismeri őt és megérti, honnan jött. Bár megbántva érezte magát,
mint akit minden figyelmeztetés nélkül otthagytak, végül ő kért bo­
csánatot.
Most újra és újra megnézte az időt a mobiltelefonján - az isme­
rősei közül senki nem viselt karórát. Azon tűnődött, hogy esetleg
rossz metróvonalra szállt, vagy talán rossz kijáratnál várakozik Még
mindig összezavarta a földalatti járatok szövevénye, amely Szöul fo­
lyamatosan növekvő belvárosa alatt húzódott, ahol mindegyik állo­
más nagyobb az előzőnél, csempével kirakott végtelen folyosóikkal
és könnyen összetéveszthető kijárataikkal. A megbeszélt állomás
egy frissen épült lakóövezetben volt, ahol M i Ran elmondása sze­
rint édesanyja lakott. Dzsun Szang végignézett az utcán, hogy lás­
sa, felismer-e valakit a felé özönlő tömegben. Azon a napon tisz­
ta idő volt, rövid, tökéletes átmeneti időszak az esős nyár és a tél
kozott. A járda tele volt emberekkel, főleg nőkkel, mivel hétköznap
volt, s a legtöbb dél-koreai asszony gyerekszülés után nem megy visz-
sza dolgozni. Dzsun Szang elnézte a nőket szűk farmernadrágjuk­
ban, amint a játékos figurákkal teleaggatott mobiltelefonjaikon han­
gosan beszélgettek. Néhányan elegáns babakocsit toltak, melyek ára
akár egy bicikli árával vetekedett. A babakocsik szinte ismeretlenek
voltak Észak-Koreában - a járni még nem tudó gyerekeket hosszú
rongydarabbokal a hátukra kötözték az asszonyok. A z járt Dzsun
Szang fejében, hogy vajon M i Ran is olyan-e, mint ezek az elké­
nyeztetett fiatal anyukák. A kétségbeesés egy múló pillanatában azon
töprengett, hogy a lány talán elsétálhatott mellette anélkül, hogy

342 *■**
ő észrevette volna. De egyszer csak valaki a nevét kiáltotta, mire ri­
adtan megfordult.
- Régóta vársz? - kérdezte M i Ran, miközben letekerte az autó
ablakát,
Dzsun Szang még mindig fogékony volt a hollywoodi filmekben
látható romantikára. Evekig álmodozott a viszontlátás első pillana­
táról, és egyáltalán nem ment ki a fejéből az a jelenet, amikor egy pár
szalad egymás felé a ködös vasúti peronon. Sok forgatókönyv vé­
gigsorjázott gondolataiban, de egyikben sem volt autó - főleg nem
olyan autó, amelyben M i Ran ül a kormány mögött.
A lány megállt a buszsávban, odahajolt kinyitni az ajtót az anyós­
ülésnél, és közben fejével intett Dzsun Szangnak, hogy szálljon be.
Gyorsan beszélt, elnézést kért a késésért, a forgalomért, és hogy nem
tudott parkolóhelyet találni. M i Ran a szemeit az úton tartotta, a
fiú pedig közben őt figyelte. A lány arcvonásai semmit nem vál­
toztak - nem tudta elhinni, hogy nemrég még arra gondolt, esetleg
nem foga felismerni. Talán nem volt olyan sugárzó az arca, ahogy
emlékezett rá, vagy csak szépségét nagyították fel a vágyódás évei.
Vonásain nyomot hagytak a nehézségek, amelyek egy egyéves gye­
rek ellátásával járnak; az álla körüli pattanásokat nem igazán lehe­
tett sminkkel eltüntetni. Dzsun Szang látott benne valami adzsu-
maszzrűt. M i Ran barackszínű, fodros szoknyát és bo, rövid ujjú
blúzt viselt. Öltözködése bonyolult volt, akárcsak az élete; a leány­
kor egyszerűsége már rég eltűnt.
- Olyan nyugodt vagy - törte meg a csendet Dzsun Szang.
- Nem, nem, belül ideges vagyok - válaszolta.
Egy csendes étteremhez hajtottak, a külvárosba. Először udva­
riasan egymás családja felől kérdezősködtek, de nem akadt olyan
téma, ami ne tragédiába torkollott volna. Dzsun Szang nem mert
a lány nővéreiről kérdezni. Hallotta, hogy elvitték őket. És M i Ran
sem kérdezett a fiú szüleiről, akiket a fiú valószínűleg sohasem fog
viszontlátni. Hamarosan M i Ran hirtelen elutazására terelődött a

- 343
beszélgetés. Ahogy beszéltek, Dzsun Szang érezte, hogy egyre dü-
hösebb lesz.
- Tehettél volna valami célzást - mondta.
A lány tiltakozott, hogy nem volt biztos a dolgában, amikor el­
szökött - mert lehetett volna csak egy kirándulás Kínába, egy ro­
konlátogatás és bár Dzsun Szang nem igazán hitt neki, jobban
érezte magát, amikor ezt hallotta.
M i Ran megtudta, hogy Dzsun Szang nem volt ott Cshongdzsin-
ban 1998 októberében, amikor ő elutazott - a pillantás, amiről azt
hitte, a fiút látja az út túloldalán, pusztán a képzelet szüleménye volt.
- Ha úgy volt, hogy Dél-Koreába jössz, mért nem jöttél koráb­
ban? - kérdezte.
Dzsun Szang nem tudott válaszolni. A beszélgetésnek ezen a
pontján M i Ran elsírta magát, és a szavai mögött rejlő jelentés egy­
értelmű volt. Férje és gyermeke van. M ár túl késő.

A h o g y t e l t e k a h ó n a p o k , az újdonság, amit az újbóli találkozás

jelentett, kezdett lassan megfakulni. Amikor valamelyikükkel talál­

koztam, gyakran beszélt keserűen a másikról. Dzsun Szang megle­
hetősen kedvetlenül panaszkodott, hogy M i Ran nem olyan szép,
mint korábban volt. M i Ran megígérte neki, hogy bemutatja néhány
nőnek, de erre soha nem került sor. Ha volt is köztük kommuniká­
ció, akkor az e-mailen vagy SM S-en keresztül történt. A modern
távközlés nyújtotta azonnali élménykielégülés elpusztított valamit a
varázslatból. Kapcsolatuk abból a fajtából való volt, amely a kedve­
zőtlen észak-koreai körülmények között virágzott. A z érzelmek va­
lahogy többet jelentettek, ha kézzel írták őket értékes papírfecnik­
re, melyeket lassú vonatok szállítottak, amelyek gyakran leálltak az
üzemanyaghiány miatt.
- Most, hogy telefonon felhívhatom, amikor csak szeretném,
vagy üzenetet küldhetek neki, már nem olyan érdekes a dolog - is­
merte el M i Ran. - Nehéz most megértenem, hogy miért gyötörtem
magam annyi éven át e miatt a fiú miatt.

— 344 ~
 A z sem segített, hogy szociális helyzetük a visszájára fordult.
Észak-Koreában Dzsun Szangé volt a jobb társadalmi háttér, a pénz,
a márkás japán pulóverek és a phenjani diploma. Most mindez meg­
fordult, pénz és kapcsolatok nélkül érkezett ide, Észak-Koreában
szerzett diplomája értéktelen volt Dél-Koreában. Minden, amit a
tudományról és a technológiáról tanult, elavultnak számított. Nem
volt a közeljövőre nézve semmi karricrldlátása, és megrekedt alkalmi
munkák végzésénél, mint például a motorbiciklis ételszállítás. Egy
nap elütötte egy taxi. Feltápászkodott a járdáról, és miután megál­
lapította, hogy nem sérült meg sem ő sem a motor, elhajtott Mikor
visszaért az étterembe és elmondta, mi történt vele, főnöke hangos
nevetésben tört ki. Ha Dzsun Szang nem lett volna olyan tapaszta­
latlan zöldfülű, beszedhetett volna egy kis bánatpénzt a sofőrtől.
Dzsun Szang nem foglalkozott vele. Nem hagyta, hogy a dél-ko­
reaiak szurkálódó megjegyzései felidegesítsék. Önbizalma mélyen
megrendült Soha nem sajnáltatta magát és soha nem bánta meg,
hogy megszökött, bár aggasztotta, hogy nem látja többé a szüleit.
Végtelen elégedettséggel töltötte cl a legkisebb szabadság is új éle­
tében. Farmert hordott, pontosan azért, mert Észak-Koreában nem
tehette meg, Haját a válláig növesztette. („Mindig az volt az álmom,
hogy hosszúra növesztem a hajam. Rájöttem, hogy azelőtt kell ezt
megtennem, mielőtt elérem a negyvenet, hogy ne tűnjek lúzernek”-
mondta.) Telhetetlen mohósággal olvasott. Észak-Koreában kapott
valamennyi liberális művészeti oktatást, de műveltsége igencsak hi­
ányos volt. Gyakran adtam neki könyveket. Kedvence az 1984 egy
fordítása volt. Csodálta, hogy George Orwcll képes volt olyan tisz­
tán átlátni a totalitarizmus észak-koreai válfaját.
Tavaly egy napon Összefutottunk ebédre a Lőtte Worldben, eb­
ben az óriási bevásárló- és szórakoztató központban, Szöul déli ré­
szén. Vasárnap délután volt, közvetlenül a boldújév előtt, és a be­
vásárlóközpont zsúfolásig megtelt. Helyet keresve, hogy beszél­
gethessünk, keresztülfurakodtunk a tömegen, és találtunk két sza­
bad széket a futószalagos szusibárnál, mely a legújabb dél-koreai

345
divatőrület. Miközben a tálakat válogattuk a szalagról, Dzsun Szang
elmondta, hogy visszament az egyetemre tanulni, hogy gyógysze­
részi diplomát szerezzen, mely viszonylag gyors módja annak, hogy
megalapozza karrierjét egy szakmában. A nyári szünet alatt szellő­
zőberendezéseket szerelt egy építkezésen a külvárosban. Nem iga­
zán illett egy olyan emberhez, akinek hozzá hasonló háttere volt. A z
volt a gyanúm, hogy valami mást fog csinálni, amikor a következő
alkalommal találkozunk.
A z észak-koreaiak gyakran nehezen eresztenek gyökeret új he­
lyükön. Nem könnyű a szabad világban élni annak, aki megszökött
egy diktatúrából. A menekülteknek újra fel kell fedezniük, kik is
ők valójában egy olyan világban, mely számtalan lehetőséget kínál.
Eldönteni azt, hogy hol éljünk, mit csináljunk, és még azt is, hogy
milyen ruhát vegyünk fel reggel, bőven elég nekünk is, akik hozzá
vagyunk szokva a választás szabadságához; mindez azonban elké­
pesztően bénító érzés lehet azoknak, akik helyett az állam hozta a
döntéseket egész életükben.
A menekülteket helyzetük múlandósága is kínozza. Nagy részük,
ha nem is mindenki, szeretne visszatérni Észak-Koreába. Sokan az­
zal a meggyőződéssel szöktek el, hogy Kim Dzsong II rendszere az
összeomlás szélén áll, és hogy pár éven belül visszatérhetnek egy
szabad Észak-Koreába. A feltételezés megalapozott. A z 1990-es
évek közepén Kim Ír Szén halálának és a Szovjetunió felbomlásá­
nak utóhatásaként a külügyi szervezetek kozott volt egy hallgató­
lagos egyetértés, miszerint a vég a küszöbön áll. Azok, akik elláto­
gattak Phcnjanba és a fényképezőgépeiket kattogtatták a tornyosuló
műemlékek, a díszlépésben menetelő katonák és a giccses szocialis­
ta hirdetőtáblák előtt, kivétel nélkül mind azon voltak meglepőd­
ve, hogy ennek az országnak sikerült túlélnie a huszadik századot.
- Nézze meg, amíg még létezik! - ahogy egy utazási iroda hirdeti
útjait Észak-Koreába.
Mialatt Észak-Korea fennállása érdekesség a világ szemében,
tragédia az észak-koreaiaknak, és mindazoknak, akiknek sikerült

346 ^
elszökniük onnan* Dzsun Szangnak esélye sincs arra, hogy a het­
venes eveikbe lépő szüleit még egyszer láthassa, ha nem omlik ösz-
sze a rezsim még az ő életükben* Tudja, hogy a gyógyszerészkarrier
Szöulban kimagasló tehetségének nem a legjobb kiaknázása; ezt be
is ismerte, amikor legutóbb találkoztunk 2 0 1 0 januárjában. Vissza
akar térni Észak-Koreába, hogy tegyen valamit az ország újjáépí­
tése érdekében. M i Ran, jóllehet szült egy második gyermeket, egy
lányt 2007-ben, folytatta egyetemi tanulmányait abban a remény­
ben, hogy egyr napon részt vehet az észak-koreai oktatási rendszer
megreformálásában. Tudja, hogy nővéreinek az az egyetlen esélye,
ha életben maradnak addig a napig, amikor a munkatáborok kapui
megnyílnak, és a hosszú évekre bebörtönzött foglyokat szabadon
engedik* Addig is nem sok mindent tudnak tenni, csak várni.
 Utószó

VÁRAKOZÁS

Buszállomás Cshongdzsin föútján. 2 0 0 8 .

a Los A ngeles
Z Ö T E V A L A T T , A M ÍG S Z Ö U L B Ó L T U D Ó S ÍT O T T A M

A Timesnak, számtalan vacsorán vettem részt újságírókollégák­

kal, diplomatákkal és kutatókkal- A beszélgetés témája gyakran te­
relődött Észak-Koreára, és a résztvevők azt találgatták, hogy Kim
Dzsong II rendszere mikor omlik össze.
Az észak-koreai rezsim hosszú fennállása valójában sok hivatá­
sos Észak-Korea-szakértő számára is rejtély Az 1990-es évek fo­
lyamán az azonnali összeomlás volt az egyetlen lehetőség, amivel
mindannyian vitán felül egyetértettünk. (.É szak-Korea k özelgő ösz-
szeom lása címen írt tanulmánykötetet a neves Észak-Korea-ku­
tató, Nicholas Eberstadt, melyet 1990 júniusában adtak ki, és az

- 348
utolsó példányig elfogyott.) Minden előzetes valószínűsítés ellenére
Észak-Korea túlélte a berlini fal leomlását, a Szovjetunió felbom­
lását, a piaci reformokat Kínában, Kim ír Szén halálát, az 1990-es
évek éhínségét és George W . Bush két elnökségét. Híressé vált Bush
azon kijelentése, amelyben Észak-Koreát, Iránnal és Irakkal együtt
„a gonosz tengelyének” nevezte, valamint az, amikor burkoltan arra
célzott, hogy Szaddám Huszeinhez hasonlóan Kim Dzsong Ilt is
elűzi a hatalomból. 2 0 1 0 -ben mégis Bush volt az, aki leköszönt, míg
Kim Dzsong II továbbra is hatalmon maradt, jóllehet egészségi ál-
lapota megromlott. O az utolsó a huszadik század diktátorai közül,
egy élő anakronizmus.
Kim úgy vezeti az országát, mintha a hidegháború kellős köze­
pén lennénk: ontja magából a bombasztikus propagandát, a legtöbb
külfölditől megtagadja a beutazást, atomfegyverekkel és rakétákkal
fenyegeti valódi és képzelt ellenségeit. Észak-Korea két nukleáris
kísérletet hajtott végre 2006-ban és 2009-ben. A z egymást köve­
tő amerikai kormányok közel két évtizedes diplomáciai tevékeny­
sége nem járt sikerrel, hogy létrehozzanak egy olyan megállapodást,
amelyben Észak-Korea feladja fegyverkezési programját cserébe az
Egyesült Államok általi diplomáciai elismerésért, és a koreai háború
végleges lezárásáért.
Ezen írás elkészültének időpontjáig a Déllel szembeni feszült­
ségek erősebbek, mint bármikor az 1990-es évek eleje óta. 2 0 1 0 .
március 26-án egy robbanás darabokra szakított a Sárga-tengeren
egy dél-koreai naszádot, a Cshonant. Negyvenhat tengerész életet
vesztette. Dél-Korea május 2 0 -án bejelentette, a nyomozók meg­
dönthetetlen bizonyítékokat találtak, hogy a hajót egy észak-koreai
torpedóval támadták meg. Mivel Dél-Korea vonakodott az erősza­
kos megtorlástól, inkább megszakította az Észak-Koreának nyúj­
tott még meglévő gazdasági segítséget. A konzervatív Li Mjong
Bak megválasztása a dél-koreai elnöki székbe 2007-ben véget ve­
tett az évtizedes gazdasági és kulturális kapcsolatoknak, amelyek
Kim De Dzsung „napfény politikájának” büszke eredményei voltak.

349 ***
A Kümgang-hegységbe szervezett kirándulásokat, melyek egykor
a kemény valuta fő forrását jelentették Észak-Korea számára, fel­
függesztették 2008-ban, miután Észak-Korea visszautasította, bogy
bocsánatot kérjen egy dél-koreai turista látszólag véletlen lelövé-
séért.

A z e l l e n s é g e s h a n g u l a t P h e n j a n b a n kéz a kézben jár a ke­

ményvonalas gazdasági fellépéssel. Évtizedekkel azután, hogy a
kommunista világ maradék része is megadta magát a kapitalizmus­
nak, Kim Dzsong II ugyanazon a módon próbálja meg működtet­
ni a gazdaságot, mint ahogy azt az apja tette az 1950-es években.
A z intézkedéseknek mindössze annyi hatásuk volt, hogy jelentősen
visszavetették az országot, semmissé téve azokat a piaci reformo­
kat, amelyek lehetővé tették Szong asszony és mások számára a túl­
élést.
A z elmúlt néhány év folyamán a Munkapárt kiadott egy sor kép­
telen rendeletet kétségtelenül nem más céllal, mint hogy beszűkít­
sék a piacgazdaság természetes működését. Mindenki számára be­
tiltották az árusítást a negyvenéves vagy idősebb nőket kivéve; az
összes férfinak és fiatalabb nőnek be kellett jelentkeznie munka­
helyén valamelyik állami vállalatnál, függetlenül attól, hogy a vál­
lalatok nem tudtak bért fizetni. A megszorítások abban a tekintet­
ben is fokozódtak, hogy mit lehet vásárolni, illetve eladni. Külön­
leges rendőri egységek jártak körbe a piacokon, és elkobozták az
összes most már illegálisnak minősülő árut. A rizzsel és a kukori­
cával együtt a szójababot is kitiltották a piacokról, azzal az abszurd
magyarázattal, hogy esetleg átszállítanák Kínába, és eladnák azt az
ellenséges Dél-Koreának. A párt tilalmat vezetett be a kínai pipe­
recikkekre (azt hangoztatva, hogy pattanásokat okoznak) és a kínai
gyorsételekre (állítólag gyomorpanaszokat okoznak). A Kínából be­
hozott divatosabb ruhákat azon az alapon nem engedélyezték, hogy
túl rikítóak és szocializmusellenesck. Ha nem akadt elfogadható

350 -
kifogás, a párt egyszerűen azt mondta, hogy az embereknek azért
nem szabad „made in China” termékeket venniük, mert támogatni­
uk kell a saját észak-koreai iparukat.
- A zt várják el tőlünk, hogy észak-koreai árukat vásároljunk a
kínaiak helyett* De Észak-Korea nem gyárt semmit - minden Kí­
nából érkezik szóval nincs mit vennünk - mondta egy csalódott
észak-koreai üzletember, akivel tavaly készítettem interjút Kínában.
- A tábornokunk szeretné visszahozni a szocializmust, mégpedig
abban a formában, ahogy korábban működött.
Egészen a legutóbbi időkig az embereknek sikerült túljárniuk a
rendőrök eszén, a tiltott dolgokat pult alatt tárolták, vagy árujukat
elszállították még az ellenőrzés előtt. Viszont mindez megválto­
zott 2009 végén, amikor a Munkapárt felvonultatta a nehéztüzérsé­
get. November 30-án a párt bejelentette, hogy a forgalomban lévő
pénzt érvényteleníti, és új bankjegyeket ad ki. A látszólagos indok
az volt, hogy megelőzzék az inflációt a von két nullájának levágásá­
val (amelyből akkoriban 3500 ért egy amerikai dollárt), „a nemzeti
valuta erősítése és a pénzforgalom stabilizálása5érdekében, ahogyan
azt a Munkapárt egyik tisztviselője magyarázta.
Valójában az egész mindössze egy ravasz lépés volt. A z észak-ko­
reai kormány el akarta kobozni a piacokon dolgozók összegyűjtött
pénzét. A törvények nem engedték, hogy az emberek 1 0 0 0 0 0 von­
nál több pénzt váltsanak be (később ezt a küszöböt 300 000 vonra
emelték), ami azt jelentette, hogy senkinek nem engedélyezték,
hogy 100 dollárnál nagyobb összeget tartson magánál. A z észak­
koreai rezsim korábban már ötször eljátszotta ezt a trükköt a valu­
tával, legutóbb 1992-ben, de most a piacon áruló emberek tényleg
rendelkeztek valamennyi pénzzel, s ami a születőben lévő középosz­
tályból létrejött, azt elsöpörték egyetlen éjszaka alatt.
- Nem tudom, hogyan tudnám elmagyarázni. Olyan érzés volt,
mintha felrobbanna az ember feje. Egy nap alatt az összes pénzed
elveszett. Embereket kellett kórházba szállítani a sokk miatt. - Ezt

351 -
 egy tizenhét éves lány mondta nekem Muszanból 2010 márciusá­
ban, amikor a határ kínai oldalán készítettem interjút az Észak-Ko­
reából frissen érkezettekkel. A lány három héttel korábban jött át.
A pénzcserével párhuzamosan a Munkapárt rendeletben be­
záratta az összes piacot, és betiltotta a külföldi valuta használatát.
A lakosság ez alkalommal kellően feldühödött ahhoz, hogy ellen­
álljon. Ahelyett, hogy az elértéktelenedett pénzüket az utasítás sze­
rint beszolgáltatták volna, néhányan lehúzták azt a W C -n , az óce­
ánba dobták, vagy szétszórták az utcán - részint azért, hogy meg­
szabaduljanak a bizonyítéktól, részint, hogy így fejezzék ki felhá­
borodásukat. Egy férfit Cshongdzsínban, aki elégette az értékte­
len pénzt, kivégeztek hazaárulás miatt, mert tette során a lángok
martalékává lett a némely bankjegyen megjelenő Kim ír Szen-kép.
A piacokat bezáró rendőrség pedig az árusokkal került összetű­
zésbe.
A z embereknek azt mondták, hogy minden szükséges árut meg
tudnak majd vásárolni jóval kedvezőbb áron az államilag működte­
tett üzletekben; azt mondták, hogy a rizst, ami 2500 vonba került
korábban, meg lehet venni 25 új vonért. De az állami üzletekben
nem volt rizs, sem kukorica, sem liszt vagy étolaj.
A piacok bezárásával élelmiszerhez csak a néhány tucat feketén
árusító kereskedőtől lehetett hozzájutni, extramagas áron. Egy kiló
rizs ára felszökött kétheti bérnek megfelelő összegre - egyetlen to­
jás egyheti keresetet vett ki a vásárló zsebéből. A z árak néha meg­
duplázódtak vagy megtriplázódtak ugyanazon a napon, és az átvál­
tási ráták olyan vadul változtak, hogy a zűrzavar miatt leállt a kül­
földi kereskedés.
A Korjo Hotelben, ahol a legtöbb üzletember megszáll phenja-
ni útja során, néhány óra leforgása alatt a von euróhoz viszonyított
átváltási árfolyama 4 1 és 120 von között ingadozott. A ttól függően,
hogy valaki milyen árfolyamon jutott hozzá, egy csésze kávé ára a
hotelben 1 1 és 32 dollár között mozgott. Phenjanban majdnem az
összes étterem és üzlet bezárt A z Észak-Koreában működő külföldi

352 ~
cégek közül néhányan kivonulással fenyegettek. A gazdaság lénye­
gében összeomlott.

2009. d e c e m b e r a Munkapárttól kierőszakolták, hogy

v é g é r e

vonja vissza a piacokra érvényes rendeletéit. 2 0 1 0 februárjában volt

egy kivételes nyilvános bocsánatkérés a miniszterelnök Kim Jong
II (nem összetévesztendő Kim Dzsong Iliéi) részéről, aki állítólag
elismerte, hogy „megfelelő előkészítés” nélkül vágtak bele a pénz­
reformba, és hogy a párt sajnálja, amiért „nagy szenvedéseket oko­
zott az embereknek”. A bocsánatkérést megerősítendő a kormány­
zat talált egy bűnbakot a tervezési és pénzügyi igazgató, Pák Nam
Gi, a hetvenhét éves rendíthetetlen pártharcos személyében, akit
egykor sűrűn fényképeztek együtt Kim Dzsong Illek A hírek sze­
rint kivégzőosztag lőtte agyon a phenjani stadionban március kö­
zepén.
Minden megbánás ellenére a veszteségeket nem lehetett sem­
missé tenni. A korábban árut szállító kínai kereskedők vonakodtak
előrefizetés nélkül szállítani - és az észak-koreaiaknak már semmi
pénzük nem maradt.
Azok a menekültek, akikkel 2010 márciusában a határ közelében
találkoztam, azt mondták, hogy nagyobb az élelmiszerhiány, mint
az 1990-es évek óta bármikor. A gazdaság szétesését csak súlyosbí­
totta a 2009-es rossz termés, ami részben a csökkenő trágyázásnak,
és a dél-koreai gabonaadományok elmaradásának volt a következ­
ménye.
- A helyzet elviselhetetlen. A lakosság újból éhezik - mesélte egy
Li M i I lí néven bemutatkozó, bőbeszédű, Ötvenhat éves muszani
no. 2009. december közepén lépte át a kínai határt, két héttel a
pénzcsere után, de rendszeresen beszélt felnőtt fiával egy illegális
kínai telefon segítségével. - Ez nem olyan, mint az 1990-es években,
amikor az élelem fokozatosan tűnt el. M ost egyik napról a másikra
hullott minden darabokra. Akkoriban még senki sem beszélt erről,
de most az emberek elkezdtek panaszkodni.

- 353 -
 A z egyik barátom, aki rendszeresen utazik a Cshongdzsintól
északra, az észak-koreai különleges kereskedelmi övezetben találha­
tó Radzsin városába, azt mesélte, hogy amikor odalátogatott 2 0 10
márciusában, az általa megtekintett piacokon nem volt rizs, zöld­
ség, sem gyümölcs vagy kukorica, csak egy csekély mennyiségű liszt.
A z egyik hivatalnok, akinek gyakran vitt egy üveg skót whiskyt, ez­
úttal csalódottan fogadta az ajándékot: - A következő alkalommal
inkább rizst hozzon!

A g a z d a s á g i b u k á s az észak-koreai rendszer számára nem érkez­

hetett volna érzékenyebb pillanatban. Kim Dzsong II megpróbál­
ja végrehajtani az eddigi legmerészebb manővert - hogy beiktassa
utódaként a huszon-egynéhány éves legkisebb fiát. A z 1982-ben
vagy 1983-ban született Kim Dzsong Ünnek még észak-kore­
ai mértékkel merve is sikerült rejtve maradnia - olyan ismeretlen
ember, legalábbis ezen könyv elkészültéig, aki valószínűleg nyugod­
tan végigsétálhat Phenjan utcáin anélkül, hogy felismernék. Tervek
szerint az ő portréját is ki kell majd függeszteni a falra 20 10 vé­
gén apja és nagyapja képe mellé. A Munkapárt 2009 vége felé mu­
tatta be Kim Dzsong Unt (vagy legalábbis azt a jelenséget, amit ő
jelent, mivel személyesen nem jelent meg eddig), és 2010. január
8-án a pártkádereket is meghívták, hogy megünnepeljék a születés­
napját.
A z utódlási kérdésen nagyot lendített Kim Dzsong II látható­
an rossz egészségi állapota - egy 2008-ban bekövetkezett agyvér­
zés után az egyik karja részlegesen lebénult, valamint a híresztelések
szerint veseelégtelenségben is szenved, és lehet, hogy mindemellett
cukorbetegségben és rákban is. Amikor a határra tett egyik utam
során 2 0 10 márciusában interjút készítettem egy hamhüngi asz-
szonnyal, azt mondta, valamelyik ideológiai előadáson hallott Kim
Dzsong Unről. - A zt tudtam meg a képzési időszak alatt, hogy
nagyon fiatal, harminc alatti. Es mivel ilyen fiatal, az emberek azt
mondják, talpraesettebb lesz, és új szemléletmódot hoz magával -

^ 354
közölte az ötvenéves nő. Mások kevésbé voltak bizakodóak. - Mit
várhatunk Kim Dzsong Untől, amikor az apja annyira rosszul ve­
zeti az országot, hogy a népe halálra éhezik? - mondta Li asszony
Muszanból.
Am ikor Észak-Koreában kezd elfogyni az élelmiszer, a kormány­
zat újabb és újabb propagandával áll elő. Phenjanban fiatal párttagok
állnak a halvány utcai lámpák alatt, s mormolják a kívülről megta­
nulandó mondatokat Kim Dzsong II újévi köszöntőjéből, amelyben
elmondja, hogy hogyan tervezi népe életszínvonalának emelését.
A plakátokon a „150 napos harc” nevében ösztönzik keményebb
munkára az embereket a gazdaság fejlesztése érdekében. Ezeket
újabb kampány követi, amely még több önfeláldozásra buzdít a ha­
záért a „100 napos harc” során.
Kemény munkájuk gyümölcsöt hoz, mondják nekik, 2012-ben,
amikorra Észak-Korea nagyszabású megemlékezést tervezett Kim
ír Szén születésének századik évfordulójára. A kormány olyan ko­
molyan veszi ezt a 2012-es határidőt, mintha az olimpiai játékok
rendezésére készülne, és amint a propaganda tájékoztat róla, Eszak-
Korea „erős és virágzó nemzet” lesz. A z emberek kételkednek. - A zt
mondják, a dolgok jobbra fordulnak, mindenki jól fog élni 2012-re,
de én is tudok számolni - még két év van addig hátra és kíváncsi
vagyok, hogyan tudna esetleg javulni a helyzet, amikor most még
éheznek az emberek —mondta egy huszonnyolc éves nő Phenjan
külvárosából, aki 2009 végén menekült át Kínába.

L e g u t o lsó u t a z á so m a t É 2008 második felében

sz a k -K o r e á b a

tettem, és már akkor javában folytak az előkészületek a 2012-es évre.

Phenjanban meglepetten láttam fél tucat új épületet építés alatt, és
néhány másikat felújítás miatt felállványozva. Láncfűrészek és lég­
kalapácsok hangja töltötte be a teret. Nem lehetett összehasonítani
a többi ázsiai fővárossal, ahol a városkép a folyamatos fejlődés álla­
potát mutatja, de mindazonáltal figyelemre méltó Phenjan esetében,
abban a városban, amelyik annyira mozdulatlannak tűnik, mintha

355
egy időkapszulában ragadt volna az 1960-as években, A vezetésnek
emelt néhány emlékműtől eltekintve Phenjanban gyakorlatilag év­
tizedekig nem épült semmi új, A vezetőm azt mondta, hogy 100 000
új lakás készül el 2012-ig. A Phenjani Nagyszínházát, ahol forra­
dalmi operákat szoktak színpadra vinni, épp felújították, és nem­
rég fejezték be a város legrégebbi és legelegánsabb moziját, a Te-
dongmun Filmszínházat. A z lepett meg a legjobban, hogy befejezik
Phenjan legismertebb épületének, a 105 emeletes, piramis formájú
Rjugjong Hotelnek a homlokzatát, miközben az épületet majdnem
két évtizede hagyták félbe pénzhiány miatt. A z egyiptomi Orascom
vállalatcsoport elvállalta, hogy folytatja az épületfelújítást egy 400
millió dolláros mobiltelefon-hálózat kiépítésének fejében. A rend­
szer már működik, és bár a telefonokat csak helyi hívásra lehet hasz­
nálni, nagy utat tettek meg, hogy Észak-Koreát előretolják a hu­
szonegyedik századba.
Épp egy enyhe hét volt szeptemberben, és néhány nő kecses ma­
gas sarkú szandált viselt. Szintén ez volt az első alkalom, amikor
láttam egy középkorú nőt, aki enyhén túlsúlyos volt - közelében
sem volt az elhízás amerikai mértékének, de pont elég szokatlan
látványt nyújtott Phenjanban ahhoz, hogy elővegyem a fényképe­
zőgépem, és megpróbáljam lefotózni, mielőtt befordul a követke­
ző sarkon. De mit jelent mindez? Phenjanról gyakran állítják, hogy
egy Potemkin-falu, mesterségesen létrehozott alkotás az ideérkező
külföldiek számára. A z idegenek által látogatott helyeken lépten-
nyomon gyanúsan jól öltözött emberekbe ütközhetünk, akik külön­
féle valószerűtlen helyzetekben pózolnak - például egy kirívóan pi­
rosra sminkelt arcú, hagyományos ruhába öltözött nő betonpadon
ül Kim ír Szén legnagyobb szobra előtt, és úgy tesz, mintha köny­
vet olvasna. Kis időbe telik, amíg az ember rájön, hogy valami nincs
rendben a képen. Egyszer néztem egy vadonatúj egyenruhát viselő
katonai delegációt, amint egy csokor virággal közelítenek a szobor
felé. Amikor mélyen meghajoltak, hogy kifejezzék tiszteletüket, épp

- 356
annyira húzódott fel a nadrágjuk, hogy látszott, nem hordanak zok­
n it A hadseregben tartós problémát jelentett a zokníhiány.
Egy korábbi 2008-as phenjani utazásom során a New York-i Fil­
harmonikusokat kísérő küldöttségben vettem részt, és a város úgy ki
volt világítva, mintha karácsony lenne. A Kim ír Szén tér fényárban
úszott, apró villanykörtékből álló füzérek világították meg a főutcá­
kat. A zenészeket és az újságírókat is magában foglaló, több mint
300 főből álló csoportunk a Janggakdo Hotelben volt elszállásolva
(gyakran nevezik „Alcatraz”-nak, mert a folyó egyik szigetén talál­
ható, így akadályozzák meg, hogy a turisták szabadon sétáljanak).
Bár február volt, és odakint fagyott, a szobákat annyira túlfűtötték,
hogy pólóra kellett vetkőznünk. Felállítottak egy sajtóközpontot is
internet-hozzáféréssel. A vacsorán több fogást is felszolgáltak: laza­
cot, csőben sült rákot, bárányhúst, fácánszeleteket és bécsi csokolá­
détortát. A reggeli svédasztalt jégszobrokkal és faragott dinnyével
díszítették, itt is bőséges volt a kínálat - talán kissé furcsának tűnt,
de mégis nagyszerűen nézett ki. Még a legcinikusabb újságíróban is
azt a benyomást keltette, hogy Észak-Korea a felemelkedés útjára
lépett, s elkezdődött valami az 19 9 0 -es évek nagy megpróbáltatásai
után.
Természetesen mindnyájunkat becsaptak. Pillanatnyi fényfel­
villanás volt csak egy nyomasztó és működésképtelen országban,
ami Észak-Korea valójában volt. A z internetkapcsolat megszűnt.
A fények kialudtak. A koncert utáni héten beszéltem telefonon az
ENSZ Világélelmezési Programjának akkori phenjani képviselőjé­
vel Jean-Pierre de Margerie-vel, aki elmondta: - Amint elmentetek,
újra minden sötétbe borult.

A V i l á g é l e l m e z é s i P r o g r a m , amely az Észak-Koreában találha­

tó különböző segélyszervezetek közül a legfontosabb, lesújtó jelen­
tést készített az ország gazdasági helyzetéről. 2008 nyarán felmérést
végeztek 250 észak-koreai háztartás bevonásával, és az eredmények

- 357 ~
 szerint a családok kétharmadának még mindig ki kell egészítenie
étrendjét a természetben fellelhető füvekkel és más növényekkel
A legtöbb felnőtt nem evett ebédet az élelmiszerhiány miatt. A m i­
kor megkérdezték, hol és mikor esznek legközelebb, azt felelték,
hogy nem tudják, vagy homályos válaszokat adtak, úgymint „remé­
lem a termelőszövetkezetnél dolgozó rokonaim hoznak egy kevés
krumplit ma este”, mondta de Margerie. Néhány interjúalany sírva
fakadt, amikor ezeket a kérdéseket feltették nekik
A z ENSZ ügynökségei olyan populációt vázolnak fel, amely éve­
ken keresztül alultápláltságban szenvedett. - Tanárok beszámolói
szerint a gyerekeknek nincs energiájuk, és le vannak maradva szo­
ciális és kognitív fejlettségüket tekntve. A munkások nem képe­
sek végigdolgozni egy egész napot, és az egyes feladatok teljesítése
hosszabb időbe telik - áll az amerikai segélyszervezetek egy cso­
portjának 2008-as jelentésében. A kórházi személyzet beszámolója
alapján 20 és 40 százalék közötti növekedés volt megfigyelhető a
szegényes táplálkozás következtében beálló emésztési rendellenes­
ségek terén.
Amint valaki elhagyja Phenjant, feltárul az igazi Eszak-Korea,
jóllehet csak buszok és gyorsan suhanó autók ablaküvegei mögött.
Még a Phenjanban állomásozó segélyezési munkatársak sem me­
hetnek vidékre külön kísérő nélkül. Egy kirándulás során Namphó-
ban (az a nyugati parti város, ahol M i Ran először látott holttestet),
2008 szeptemberében hajléktalannak látszó embereket vettem észre,
akik a fűben aludtak a főút mentén. Mások lehajtott fejjel guggoltak
a földön, és nyilvánvalóan nem volt semmi dolguk hétköznap reg­
gel tíz órakor. Egy körülbelül kilencéves fiú sétált mezítláb a járdán
sáros egyenruhájában, amely a térde alá ért. Ez volt az első alka­
lom, hogy láthattam valakit a nevezetes vándorfecskék, a kotcsebik
közül.
A Phenjan és Nampho közötti 40 km-es úton végig érezhető volt,
hogy milyen elkeseredetten próbálják bevonni Eszak-Korea mun­
kaképes lakosságát az élelmiszer-termelésbe. Középkorú titkárnők

- 358 -
meneteltek a földekre, kezükben jegyzetfüzettel, himbálózó lapát­
tal vállukon. A z út mellett idősebb emberek kutattak négykézláb a
fűben ehető növényeket keresve. A vidék bűzlött az ürüléktől, mert
még mindig ezt használták műtrágya helyett. Akadt cgy-két gépjár­
mű is. A füstöt okádó teherautók úgy néztek ki, mintha gázolajról
visszaállították volna őket fa- és kukoricaszár-üzemelésűre. A z em­
berek hatalmas zsákokat cipeltek a hátukon, miközben végighalad­
tak a rozsdás és láthatóan már évek óta nem használt vasúti sínek
mentén.

N é h á n y e m b e r n e k a z o k k ö z ü l , akiknek az életét bemutattam eb­

ben a könyvben, alkalmanként lehetősége nyílik illegális telefonon

felhívni a családját Muszanban, Hörjongban, vagy más határ men­
ti városban, ahol a kínai mobiltelefon-hálózat elérhető. A legtöbb­
jük küldött haza pénzt kínai közvetítőkön keresztül, cs legalábbis a
pénzreformig a menekültek családjai a leggazdagabbak közé tartoz­
tak a környéken. - A férjem azt mondja, az állambiztonságiak min­
dig benéznek hozzá, hogy átkutassák a lakást. Azért is jönnek, hogy
megborotválkozzanak, mert tudják, hogy ő az egyetlen, akinek van
borotvája - mondta egyszer Ok Hi.
Viszont a valutareform attól a kevés készpénztől is megfosztotta
az embereket, amit sikerült félretenniük. - A z élet nehéz volt az­
előtt is, de most még nehezebb - mondta Szong asszony, amikor
legutóbb találkoztam vele 20 10 januárjában, hat héttel a pénzre­
form után. Ezenfelül ő és a többi menekült amiatt is aggódtak, hogy
Észak-Korea politikai instabilitása és az elkeseredettség megtorlás­
hoz vezethet az emigránsok családjaival szemben.
A gazdagok és szegények között szélesedő szakadék miatt elter­
jedt a bűnözés. Cshongdzsin számos szörnyű gyilkosság helyszínévé
vált. Szong asszony második lányának férje 2006-ig biztonsági őr­
ként dolgozott a vasútnál, amikor is ő és felesége Ok Hi meghívá­
sára Dél-Koreába érkeztek. M ielőtt átszökött volna, olyan sok volt
az élelmiszerlopás az áruraktárakban, hogy fegyvert és éles lőszert

359 —
 osztottak ki közöttük és tűzparancsot kaptak. Hasonló rendelke­
zés volt érvényben a vágányok mellett kialakított keskeny földte­
rületekre, ahol a vasúti dolgozók termeszthettek maguknak kuko­
ricát. A drogok úgyszintén meglepően nagy problémát jelentettek
Cshongdzsinban, a „jég”, vagyis a kristályos metamfetamin széles
körű elérhetősége miatt, amelyet kis házi üzemekben állítottak elő,
és a városban, valamint a kínai határnál terjesztettek Olcsó volt, és
az éhséget is csökkentette, és emiatt jól illeszkedett az észak-koreai
életstílushoz.
Cshongdzsinban semmit nem lehet tapasztalni abból a csekély
fellendülésből, amit Phenjanban megfigyeltem. A főút menti pár
benzinkúttól eltekintve semmi lényeges nem épült a belvárosban
már évek óta. A legújabb épület egy 1990-es evek vége felé felhúzott
rikító rózsaszín építmény, melyben állandó kiállításon lehet megte­
kinteni a Kimdzsongiliát, a Nagy Vezető után elnevezett virágot.
A z 1-cs főúton a homlokzatokat a mélyzöld és a barackvirág pasz­
tellszíneiben újrafestették, de a párkányok omladoznak - állandó
veszélyt jelentve a lent sétáló gyalogosokra. A z út mentén egymás­
tól szabályos távolságra kifüggesztett új plakátok a kormány legfris­
sebb jelmondatát hajtogatják a gazdaság újjáépítéséről, meghirdetve
a kjongdzse dzsonszont , vagyis a gazdasági frontvonalat. Néhány éve
magánvendéglők nyíltak az üres épületekben, amelyekben egykor
állami éttermek vagy vállalatok működtek, egyik-másikban karao-
keklub is volt, viszont azóta a többségük már bezárt.
- Cshongdzsin úgy néz ki, mint egy olyan város, amely visszafelé
halad az időben. Minden elhanyagolt állapotban van, és úgy tűnik,
a helyzet csak egyre rosszabb lesz - mondta Anthony Banbury, a
Világélelmezési Program Ázsiáért felelős igazgatója, aki 2008-ban
látogatott cl ide. - A gyárak többségében a termelésnek semmi nyo­
ma. Legjobb esetben nyolcból egy kémény, ha füstöl néha.
A z elmúlt néhány évben az észak-koreai kormány a külföldi va­
lutabevételért csekély számú látogatónak engedélyezte a belépést
Cshongdzsinba, főként a délen lévő idegenforgalmi területre, a

- 360 -
Cshilbo-hegyre vezető út miatt. A z ő esetükben a rezsim nem pró­
bálta meg fenntartani a látszatot, hogy jó benyomást keltsen. Egyik
európai barátom, aki idén járt Cshongdzsinban, arról mesélt, hogy
a városban „elképzelhetetlen nyomor” tapasztalható. Munkáscso­
portok, öregek és gyerekek utat építettek a város központjában. A z
ismerősöm látta, ahogy a nehéz köveket cipelik, majd kalapáccsal
apróra zúzzák, mindezt hajnali 5-től ké*ső éjjelig tartó műszakban.
- Pontosan olyan volt, mint amit a filmekben láttam a börtönben
dolgozó rabokról - mondta.
A német földrajztudós, Eckardt Dege, aki volt szíves fényképek­
kel hozzájárulni ezen könyv születéséhez, ugyanezt a fizikai munka­
végzést figyelte meg egyik utazása során egy út mellett, miközben
Kjongszongba tartott, oda, ahol M i Ran és Dzsun Szang is felnőtt.
- Ezrek és ezrek egy dombról lapátokkal földet hordtak, és lerak­
ták kis halmokba, mintha csak piramisokat építenének - mondta
Dege. Bent a városban a szokatlanul népes tömeg keltette fel az ér­
deklődését, akik a szinte emblematikus észak-koreai testhelyzetben
guggoltak a lábujjpárnáikon egyensúlyozva, mellkasig behúzott tér­
dekkel. - A világ többi részén az emberek mindig csinálnak valamit,
ők itt viszont csak ültek.
Ezt a jelenséget már sokan megfigyeltek Észak-Koreával kap­
csolatban. A z emberek székek és padok híján órákig üldögélnek
combjukra hajolva az utak mentén, parkokban és piacokon. Egye­
nesen előrenéznek, mintha várnának valamire - villamosra, esetleg
egy elhaladó autóra? Egy barátra vagy rokonra? Vagy talán nem vár­
nak különösebben semmire, csak várják, hogy valami megváltozzon.

Barbara Demick
2010. július
 Köszönetnyilvánítás

A l e g t ö b b k ö s z ö n e t a könyvben bemutatott hat észak-koreai nőt

és férfit illeti. Nagylelkűen időt szakítottak rám, állták kíváncsis­
kodó kérdéseimet, újraélték a fájdalmas emlékeiket, és mindezt
azért, hogy segítsenek nekem és olvasóimnak megérteni a világukat.
Szintén hálás vagyok családjaiknak támogatásukért. Jinna Park kü­
lönleges köszönetét érdemel a szeretetért, amit a koreai nyelv iránt
táplált, és a türelemért, amellyel segített a könyvbe kerülő legtöbb
interjú lefordításában. A néhai dr. Dzse Nam mutatott be azoknak
a cshongdzsini menekülteknek, akikkel először találkoztam. Nem
tudtam volna meg oly sokat Észak-Koreáról, ha egy nagyon bá­
tor asszony nem segít, akit K-nak fogok nevezni, és aki feladva ké­
nyelmes nyugdíjas éveit az Egyesült Államokban, előrehaladott kora
ellenére fáradhatatlanul dolgozik férjével az észak-koreai menekül­
tek megsegítéséért. O egyike annak a sok embernek, akiknek a nevét
mind meg kellene itt említenem.
A könyvben szereplő személyek mellett még számos más észak­
koreai menekült is segített kitölteni a fehér foltokat országukkal
kapcsolatban: Csu Szong Ha Dong-a Ilbóból, aki valamikor meg
fogja írni saját visszaemlékezéseit; Kim Do Szón, Kim Jong II, Cső
Mjong Csői, Kim Hje Jong és Kim Te Dzsin,
Felhasználtam továbbá néhány Észak-Koreával foglalkozó civil
szervezet beszámolóját is. A szöuli székhelyű Good Friends kiváló
hírleveleket jelentet meg Észak-Koreáról. Li Hva Jong a Rescue the
North Koreán People-től (Észak-koreai Nép Megmentése) segítő
útmutatással látott el, és felhívta a figyelmemet azokra a fényképek­
re és videofelvételekre, amelyekkel a Cshongdzsinról szóló leírásokat
gazdagíthattam. További értékes forrásokkal látott el többek között
Tim Peters, Michael Horowitz, Suzanne Scholte, Han Ki Hong

^ 362
a Daily NK-x6\, Sunny Han, Kim Jong Sik tiszteletes, Cshun Ki­
von, valamint a Humán Rights Watch (Emberi Jogi Figyelő) és a
Polgárok Szövetsége az Észak-Koreai Emberi Jogokért (Citizens'
Alliance fbr North Koreán Humán Rights) szervezet. Do Hi Jón
kutatása a hadifoglyokról és az elrabolt koreaiakról segített megér­
teni M i Ran apjának történetét.
A humanitárius segélyszervezetek közösségén belül szeretnék
köszönetét mondani Katharina Zellwegernek a Svájci Ügynökség a
Fejlődésért és Együttműködésért (Swiss Agency fór Development
and Cooperation) szervezettől; az amerikai agronómus Kim Pil
Dzsunak; és az ENSZ Világélelmezési Programjánál dolgozó Jean-
Pierre de Margerie-nek, Gerald Bourkc-nek és Tony Banburynek,
Rendkívül nagylelkűen időt szakítottak rám és sokat segítettek
Michael Breen és Scott Snyder Korea-szakértők, valamint Stephan
Haggard, Marcus Nolan, Nicholas Eberstadt, Bob Carlin és Leo-
nid Petrov, Brian Myers, Dániel Pinkston, Donald Gregg, Dávid
Hawk és Brent Choi. Nagyon sok segítséget kaptam a kutató Andrej
Lankovtól, akinek írásaiból gyakran idéztem. Újságíró társaim, D o­
nald Macintyre és Anna Fifield éppúgy megszállottak voltak Eszak-
Koreával kapcsolatban, mint én, és megosztották velem gondola­
taikat és ötleteiket. Charles Sherman folyamatos bátorítással szol­
gált a könyvhöz csakúgy, mint sok más barátom és kollégám Szöul­
ban, többek között Jcnnifer Nicholson, Jennifer Veale, Scott Diaz,
Sue-Lynn Koo, Patricio Gonzales, Pascal Biannac-Leger, Lachlan
Strahan és Lily Petkovska. Mások koreai tapasztalatai szintén segí­
tettek formába önteni a könyvet: Mun II Hvan,Tim Savage, Paul Ec-
kert, Jasper Becker, Csve Szang Hun, Kim Dzsong Ün, Donald Kirk
és Bradley Martin, akinek Az atyai vezető szerető gondoskodása alatt
( Under the L oving Care o f the Fatherly Leader10) című művéből gyak­
ran idéztem a könyvben. Dzsi Dzsong Nam és Lim Bojon számtalan
interjúmra elkísért, amelyeket észak-koreaiakkal készítettem.

10 Magyar fordítása nem jelent meg (a szerk.).

~ 363 ~
 Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik fényképe­
ket szolgáltattak a könyvhöz: Eckart Dege geográfusnak, aki 2008
őszén utazott Cshongdzsinba és Kjongszong járásba; Jean Chung
és Eric Lafforgue fényképészeknek; és az újságíró Anna Fifieldnek
és Jonathan Wattsnak. Dzsiro Isimaru az AsiaPresstől segített fel­
kutatni olyan Cshongdzsinról készült fényképeket, amelyeket
észak-koreaiak készítettek nagy kockázatok árán.
Lina Park Yoon, Park Dzsumin, Hiszako Ueno és Rie Szaszaki
kutatásai kerültek be többek között a könyvbe. Howard Yoon nagy
segítséget nyújtott a könyv témáinak összeállításában.
Barátaim, Julié Tálén és Tirza Biron a könyv megírásában nyúj­
tottak támogatást, segítettek a napilapoknál megtanult fogalmazási
stílusomat átalakítani oly módon, hogy az egy könyv megírására is
alkalmas legyen. Jim Dwyer nélkül elképzelni sem tudom, hogyan
jelenhetett volna meg ez a könyv. Margaret Scott és Terri Jentz át­
tekintettek velem a könyv vázlatát és a megírás folyamatát. Értékes
segítségével közreműködött még Gady Epstein, M olly Fowler, Ed
Gargan, Edén Soriano Gonzaga, Lee Hockstader, Aliza Mateus,
Ruth Marcus, Nomi Morris, Evan Osnos, Catherine Peterson, Flóré
de Preneuf, Dávid Schmerlcr és Isabel Schmerler, Léna Sun, Jane
Von Bergen, Nicholas Von Hoffman, Eric Weiner, Laura W ides-
Munoz és Tracy Wilkinson. Annyi év után még mindig hálás va­
gyok egyetemi irodalomtanáromnak, a néhai John Herscy-nek, aki
megtanította a prózairodalmat hallgató diákjainak a struktúrák és a
modellek feltárását más írók műveiben. A z ő Hiroshima című köny­
ve inspirált arra, hogy egybeszőjem hat ember történetet ebben a
munkában.
Különösen szerencsés voltam, hogy Flip Brophy lett az ügynö­
köm, aki súlyos influenzás megbetegedésből épült fel 2006 karácso­
nyán, amikor elvállalta ezt a könyvet, és akinek támogatása messze
túlmutatott az egyszerű kötelességtudaton. A kiadóim, Julié Grau
és Celina Spiegel már az első naptól kezdve tökéletesen átlátták a

w 364
könyv felépítését. Laura Van dér Veer segített helyre tenni a rész­
leteket
A Los Angeles Timesnál szeretnék köszönetét mondani Simon
Linek, aki először kért fel arra, hogy beszámolót írjak Koreáról, és
a szerkesztőknek: Dean Baquetnek, John Carrollnak, Marc Duvo-
isinnak, Doug Frantznak, Maijorie Millernek és Bruce Wallace-
nak, akik támogatták azt a fajta oknyomozó újságírást, ami miatt
büszkeséggel tolt el, hogy a lapnál dolgozhatok. Julié Makinen szak­
szerűen szerkesztett egybe egy Cshongdzsinról szóló cikksorozatot,
mely a csírája volt e könyvnek. Mark Magnier Jo h n Glionna, Valerie
Reitman, Ching-ching Ni, Don Lee és Dávid Pierson voltak azok
a kollégáim a Los Angeles Tiwomál, akik különösen nagy segítséget
nyújtottak.
A Princeton Egyetemen, ahol 2006 és 2007 között Ferris-
ösztöndíjas voltam a Humántudományok Karon, Carol Rigolot le­
hetőséget biztosított számomra, hogy írhassak a Henry House-ban.
A többi ösztöndíjas mellett Lisa Cehén, Martha Mendoza, T. R.
Reid és Rose Tang értékes tanácsokkal látott el, csakúgy, mint többi
barátom a tanszéken, mint Gary Bass, Maryanne Case, Gabe Hud-
son és je ff Nunakawa.
Végül különleges köszönet illeti édesanyámat, Gladys Demicket,
aki - amikor elmondtam neki, hogy Koreába költözöm egyetlen
unokájával panaszkodás helyett azt felelte: „Milyen nagyszerű le­
hetőség!” A z általa nyújtott bátorítás volt karrierem alapja. És kö­
szönettel tartozom fiamnak, Nichol ásnák, aki gyermekkorából nem
tud emlékezni olyan időszakra, amikor ne kellett volna Eszak-Ko-
reával versengenie a figyelmemért, és aki biztos, hogy több tucatszor
megkérdezte: „Nem vagy még kész azzal a könyvvel?” Most végre
azt tudom válaszolni neki, hogy: de igen.
 Jegyzetek

A K Ö N Y V E L S Ő S O R B A N S Z Ó B E L I E L B E S Z É L É S E K E N A L A P U L . Minden
tőlem telhetőt megtettem, hogy az interjúalanyaim által közölt tör­
téneteket más forrásokon keresztül is megerősítsem, és igyekeztem
olyan adató Ideál kiegészíteni őket, amelyeket magam szereztem az
Észak-Koreával kapcsolatos munkám során.
2 001 és 2008 között kilencszer utaztam Eszak-Koreába, ebből
háromszor Phenjanba és környékére; a többi esetben csak a ha­
tár túloldalára látogattam el, mint például a Kümgang-hegységbe,
amikor még felengedték oda a turistákat Miközben riportokat
készítettem a jelen könyv, illetve a Los Angeles Times számára, körül­
belül száz észak-koreai menekülttel készítettem interjút, akiknek a
többsége most Dél-Koreában vagy Kínában él; a megkérdezettek­
nek mintegy a fele származott Cshongdzsinból. Ezenfelül átnéz­
tem többórányi, Cshongdzsinban titokban készített videoanyagot,
ezek egy részét a bátor észak-koreai A n Mjong Csői és Li Dzsun
vette fel rejtett kamerával a táskájukból. Hálával tartozom az osza­
kai székhelyű Rescue the North Koreán People nevű szervezetnek,
amiért engedtek nekem betekinteni a filmes dokumentumaikba, és
az AsiaPressnek, hogy megkaptam tőlük a jogot a fényképfelvé­
telekre. Emellett nagyon nagy segítséget jelentett még az a kiváló
fényképsorozat, amelyet Eckart Dege német földrajztudós készített
2008-ban Cshongdzsinról és KjongszongróL Ezek a képek nagyon

^ 366
hasznosnak bizonyultak az interjúalanyok beszámolóinak alátá­
masztására, hogy élettel töltsék meg a tájleírásokat és a történeteket.

I . fejezet: Sötétben fogtuk egymás kezét

A „Nagy Rágalmazó” kifejezést az Észak-Korea-kutató Aidán Fos-

ter-Carter alkotta meg. „Great Vituperator: North Korea $ Insult
Lexicon”,yííz'tf Times, 2001, május 26.
Kim Dzsong II filmről alkotott elképzeléseit az ő könyvéből idéz­
tük, melynek ríme On the Art o f Cinema (Phenjan: Foreign Lan-
guages Publishing Flouse, 1973). A mozi iránti szeretetének leg­
szélsőségesebb példája 1978-ben esett meg, amikor is elraboltat-
ta kedvenc dél-koreai színésznőjét, Csve Un Hit és volt férjét, Sin
Szang Okot. Csve cs Sin nem sokkal elrablásuk előtt váltak el -
majd Kim „javaslatára” Eszak-Koreában újraházasodtak. A színé­
szek filmeket készítettek az észak-koreai stúdiók számára 1986-ig,
amikor is megszöktek Bécsbe. A z 1987-ben közösen írt visszaem­
lékezésük egyike a kevés első kézből származó beszámolóknak Kim
Dzsong Ilről.
Részletesebben az észak-koreai moziról lásd Andrej Lankovtól a
„The Reel Thing” című fejezetet a North o f the DMZ: Essays on Dai­
ly Life in North Korea (Jefferson, N. C.: McFarland, 2007) műben.
Lankov idézi a phenjani rádió egy tudósítását, amelyben azt állítják,
hogy egy átlagos észak-koreai évente 21 alkalommal megy moziba.
A menekültek között felmérést végző dél-koreai szociológusok azt
az eredményt kapták, hogy a megkérdezettek évente 15 és 18 közöt­
ti alkalommal látogattak el moziba. A z átlagos dél-koreai Lankov
szerint 2,3-szor látogat el filmszínházba egy évben.
Én szintén írtam az észak-koreai moziról a Los Angeles Timesn.sk
2008-ban, amikor részt vettem a Phenjani Filmfesztiválon. „No
Stars, No Swag, bút W h at a Crowd!” Los Angeles Times, 2008. ok­
tóber 11.

367
2. fejezet: A romlott vér

A Te Vu gyerekkorával kapcsolatos leírások egy interjúból származ­

nak, melyet 2008. február 28-án készítettem két, még mindig élő
gyerekkori barátjával Szószán közelében, Dél-Koreában.
A háború előtti dél-koreai falusi élet bemutatásához Cornelius
Osgood The Koreám and Iheir Culture (New York: Rónáid Press,
1951) című műve szolgált alapul.
Dean Rusk írt Korea végzetes kettéosztásáról visszaemlékezésé­
ben: As I Saw It (New York: W. W . Norton, 1990).
A háború dél-koreai nézőpontú megismeréséhez hasznos forrás
volt: Bong Lee: The Unfinished War: Korea (New York: Algora Pub-
lishing, 2003).
A hely, ahol Te Vu fogságba esett Kümhva és Kimhva néven is
ismeretes. A helyszín leírása a koreai ENSZ-erők egyik egyko­
ri parancsnoka, Matthew B. Ridgway The Koreán War (New York:
Doubleday, 1967) című visszaemlékezéséből származik.
A meginterjúvolt katona az Egyesült Államok hadseregének őr­
vezetője, Gene Salay volt, M om ing Call (AUentown, Pa.): „So rIhis
Is W h at It Feels Like To Die” A n interview by Dávid Venditta.”
2003. július 27.
Felbecsülhetetlen értékű forrásként szolgált egy másik hadifogoly,
Ho Dzsc Szók visszaemlékezése, aki 2000-ben szökött el Eszak-
Koreából. 1953-ban fogták cl a kínai csapatok, egy héttel koráb­
ban, mint M i Ran, apját ugyanazon a helyen Kümhvánál, és szintén
bányákban dolgozott: Ho Dzse Szók: Nae Ireumeun Ttongganna-
saekkiyeotta [My Name Was Dirt - Sár volt a nevem] (Szöul: W on
Books, 2008).
A dél-koreai hadifoglyokról szóló információk és statisztikák
az Egyesült Államok Képviselőháza Nemzetközi Kapcsolatok Bi­
zottsága, Ázsiai és Csendes-óceáni Albizottságának jelentéséből
származnak, „Humán Rights Update and International Ahduction

*** 368
I$$ue$”, 2006* április 27. A z albizottság széles körű meghallgatáso­
kat tartott olyan dél-koreaiak között, akiket hadifogolyként tartot­
tak fogva Észak-Koreában.
A témáról szóló számos tudósítás mellett különösen hasznos
volt: „Hardly Known, Nőt Yet Forgottén, South Koreán PO W s Teli
Their Story”, Rádió Free Asia, 2007. január 25.
Néhány könyv a koreai háborúról és Korea felosztásáról:

Blair, Clay: The Forgottén War: America in Korea} 1950— 1953

(Annapolis: Naval Institutc Press, 1987),
Hastings, Max: The Koreán War (New York: Simon & Schus-
ter, 1987).
Oberdorfer, Donald: The Two Koreas: A Contemporary History
(Basic Books, 1997).
Stucck, William: The Koreán War: An International History
(Princeton, N J.: Princeton University Press, 1995).

A z észak-koreai „ellenséges osztályhoz77sorolt társadalmi csopor­

tok kategóriái a „White Paper on Humán Rights in North Korea”,
(p. 10 3 -12 .) jelentésből származnak, melyet 2005-ben adott ki a
Korea Institute fór National Unification, egy, a dél-koreai kormány
által finanszírozott kutatócsoport. A jelentést a dél-koreai hírszer­
zés készítette menekültek tanúvallomásai alapján. A párttisztviselő
Kim D ók Hong, aki kísérője volt a valaha átszökött legmagasabb
rangú tisztviselőnek, Hvang Dzsang Jopnak, mondta el nekem egy
2006-os interjúban, hogy a besorolás dokumentumait egy óriási föld
alatti raktárban őrzik Janggang tartományban.
Kiváló leírásokat lehet találni a rendszerről a következő köny­
vekben:

Huntcr, Hclcn-Louise: Kim Il-songs North Korea (Westport,

Conn.: Praeger, 1999).

*** 369
 Oh, Kongdan és Ralph C. Hassig: North Korea Through the
Looking Glasa (W ashington D.C.: Brooking Institution
Press, 2000),
Scalapino, Róbert A. és Chong-sik Lee: Communism in Ko­
rea , Part II: The Socieiy (University o f California Press,
1972),

A fiatal nőket Kim ír Szén és Kim Dzsong II villáiba a Munka­

párt ötödik részlege toborozta. A leginkább hitelt érdemlő beszá­
moló az ohva kiválasztásáról az Észak-Korea modern kori történe­
tét kimerítően taglaló műből származik: Eradley Martin: Under the
L oving Care o f the Fatherly Leader: North Korea and the Kim Dynasty
(New York: Thomas Dunne Books,2004), pp. 198 -2 0 2 .
A Japánból Észak-Koreába történő bevándorlásról a statisztikák
forrása Yoshiko Nozaki, Hiromitsu Inokuchi és Kim Tae-young:
„Lcgal Categories, Demographic Change and Japan's Koreán
Residents in the LongTwentieth Century”, The Asia-PacificJournal:
Japan Focu.r,2006. szeptember 10.
Dzsun Szang családi háttere nem sokban különbözik Kang Csői
Hvanétól, az észak-koreai guíág egykori rabjáétól, akinek családja
hasonló álmokkal érkezett Japánból, hogy egy új hazát építsen. Je­
lenleg az ő memoárja az egyik legismertebb könyv Észak-Koreáról:
Kang Csői Hvan és Pierre Rigoulot: The Aquariums o f Pyongyang:
Ten Years in the North Koreán Gulag (New York: Basic Books, 2002).

3. fejezet: Az igazhívő

Cshongdzsinnak létezik egy nagyrészt kitalált hivatalos történel­

me, ugyanis a kormány szerette volna a japánok szerepét kisebbíteni
a város kialakulásában. Köszönettel tartozom Andrej Lankovnak,
hogy rendelkezésemre bocsátott egy kiadatlan tanulmányt erről a
távoli területről, melynek címe: The Colonial North . Kim D u Szón,

v** 370
korábbi kereskedelmi tisztviselő 1998-ban menekült el Cshong-
dzsinből. O volt Déí-Koreában a várossal kapcsolatos nem hivatalos
információim forrása. O bocsátott rendelkezésemre néhánv infor-
j

mációt a város történelmét és helyrajzát illetően.

A legjobb kiadott forrás, melyet Cshongdzsin történelméről talál­
tam, a Chosofi Hyangto Daebaekkwa [Encyclopedia o f North Koreán
Geography and Culture - Észak-Korea földrajzi és kulturális encik­
lopédiája] (Szöul: Institute fór Peacc Affairs, 2003).
Pontos népességi adatokhoz nehéz hozzájutni. Észak-Koreában
legutóbb 1993-ban tartottak népszámlálást, és úgy tartják, a lakos­
ság száma csökkent az éhínség miatti elhalálozások, disszidálások
és az alacsony születési arány következtében. A z ENSZ Népesedési
Alapja és a Központi Statisztikai Hivatal ezen írás elkészülése alatt
újabb számlálást végez.
A Kim ír Szén felemelkedéséről szóló információk Dae-Sook
Suh Kim Il-sung: The North Koreán Leader (New York: Columbia
University Press, 1988) című művéből származnak.
A Kim ír Szén körül kialakult személyi kultuszt közérthetően
mutatja be a történész Charles Armstrong. Ezt írja: „A Kim-kultusz
kombinálja a koníiicianizmus családközpontú elképzeléseit a sztáli­
nizmussal, a japán uralkodó tisztelet elemeivel, valamint egy árnya­
latnyi kereszténységgel. A konfiiciusi családon belüli, különösen a
gyermeki szeretet erénye (hjo) talán a leglényegesebb eleme ennek
a "kultusznak.” Charles K. Armstrong: The North Koreán R evolution ,
1945-1950 (Ithaca: Cornell University Press, 2003), pp. 2 2 3-2 5.
Cshongdzsin 65 százalékát lerombolták a bombázások a koreai
háborúban. Erről egy fegyverszünet idején készített jelentés számol
be, melyet az amerikai légierő készített a bombázások pusztításai­
nak felmérése. W illiam Dean tábornok, az egykori hadifogoly úgy
festi le az általa látott városokat, mint „hóval és kőtörmelékkel borí­
tott pusztaságot”. Conrad C. Crane: American Airpo'iuer Strategy in
Korea , 1950-53 (Lawrence: University Press o f Kansas, 2000), pp.
16 8 -6 9 .

371
 Éppúgy, mint a filmművészet, a színház, az opera és az iroda­
lom esetében Kim Dzsong II az újságírás szakértőjének is tekintette
magát. Lásd The Great Teacher o f Journalists: Kim Jo n g-il (Phenjan:
Foreign Languages Publishing House, 1973).
Azokról a különféle módszerekről, ahogy az észak-koreaiak kém­
kednek egymás között, lásd Lankovtól a North o f the DMZ , „Big
Brother is Watching” című fejezetét.

4. fejezet: A sötétségbe borult város

Észak-Korea 1990 előtti gazdaságáról Helen-Louise Hunter Kim

Il-songs North Korea című könyve tartalmaz számos információt, a
bérekről és juttatásokról, amelyeket az észak-koreaiak kaptak. Szong
asszony azt mondta, hogy a számok egybevágnak azzal, amelyekre
ő is emlékszik.
A történész Bruce Cumings ezt írja: „Egy belső CIA-elemzés
szinte kelletlenül, de elismeri a rendszer néhány eredményét: a gye­
rekek iránti odaadó törődést általánosságban, és különösen a hábo­
rús árvákkal szembeni gondoskodást; a »radikális változást« a nők
helyzetét illetően; valóban ingyenes lakhatást, ingyenes társadalom-
biztosítást és megelőző gyógyászatot; és a legfejlettebb országok­
kal összemérhető csecsemőhalandóságot és várható élettartamot,
ami egészen a legutóbbi éhínségig jellemző volt Észak-Koreában.”
Bruce Cumings: North Korea: Another Country (New York: New
Press, 2003), pp. ii-rx.
Bradley Martin az Under the L oving Care o f the Fatherly Leader
című könyvében így ír: „Külső elemzők összehasonlításai erről az
időszakról alátámasztották Kim kijelentéseit. Egy tanulmány fej fej
mellett mutatja be az északi és déli országrészt az 1953-as fegy­
verszünet idején, amikor is 56, illetve 55 dollár volt az egy főre eső
G D P a két területen. 1960-ra Dél-Korea alig fejlődött valamennyit

^ 372
(60 dollár), miközben északon majdnem megnégyszereződött a ter­
melés, s a G D P 208 dollárra nőtt. Egy nyugati akadémikus 1965-ös
cikke a »Koreai csoda« címmel nem Dél-Koreára utalt, hanem az
észak-koreai gazdaságra (pp. 104-5).
Bővebben az észak-koreai gazdaságról lásd Nicholas Eberstadt:
The North Koreán Economy: Bet'ween Crisis and Catastrophe (New
Brunswick, N J.: Transaction Publishers, 2007).
A Kim ír Szén által kapott ajándékok nyilvánosan megtekint­
hetők a Nemzetközi Barátság Kiállításon a Phenjantól északra fek­
vő Mjohang múzeumában. Amikor 2005-ben idelátogattam, kö­
zölték, hogy Kim ír Szén 2 19 370 ajándéktárgya látható itt, továb­
bá 5349 ajándék, melyet Kim Dzsong II kapott. Lásd egyik kollé­
gám tanulmányát, M ark Magnier: Los Angeles Times>COLUMN
ONE; „No G ift Is Too Small fór Them: A t a Fortress Museum,
North Korea Shows O ff Every Present Sent to the Kims, írom a
Limo Given by Stalin to Plastic Tchotchkes”, 2005. november 25.
A KCN A élelmiszerrel kapcsolatos idézetének forrása: Reuters,
1992. szeptember 26. „North Korea Angrily Denies Reports o f
Food Riots”.

5. fejezet: Viktoriánus románc

A North o f the DMZ Andrej Lankovtól (Part 8: „Family Matters”)

tartalmaz néhány esszét a szexualitásról és az észak-koreai randevú-
zási szokásokról.
A nőkhöz való viszonyról és a családi életről Isabella Bírd Bishop
könyvében lehet találni bőséges információt. A z eredeti 1898-as ki­
adásból szerencsére még mindig jelenik meg utánnyomás. Isabella
Bírd Bishop: Korea andH er Neighbors: A Narrative ofT ravel with an
Account o f the Recent Vicissitudes and Present Position o f the Country
(Szöul: Yonsei University Press, 1970), pp. 37,345.

373
6. fejezet: Az isten alkonya

Kiváló beszámolót lehet olvasni Kim ír Szén haláláról a következő

műben: Oberdorfer: The Two Koreas) pp. 337-45.
A gyászidőszak leírásához az észak-koreai televízió tudósításá­
nak videofelvételeiből néztem meg részeket, amelyek elérhetőek a
dél-koreai Egyesülési Minisztérium szöuli könyvtárában. A z ame­
rikai sajtóban általam ismert legteljesebb beszámoló T. R. Reidtől
származik. „Tumultuous Funeral fór North Koreán: Throngs Sob at
Kim Il-sung’s Last Párádé”, Washington Post> 1994. július 20.
A z idézett klasszikus hivatkozás Charles Mackay: Extraordinary
Delusions and the Madness o fth e Crotüds (1841; New York: "íhree
Rivcrs Press, 1980).

7. fejezet: Két sörösüveg az infúzióhoz

A z ENSZ által 1998-ban végzett élelmezési felmérés azt mutat­

ja, hogy a hét év alatti gyermekek 62%-a növekedésben visszama­
radt az alultápláltság következtében. 2004-re ez az arány lecsökkent
37%-ra részben a humanitárius beavatkozásnak köszönhetően.
Egy 2004. április 22-én történt vonatrobbanásban, Rjoncshon-
ban olyan sokan sérültek meg, hogy az észak-koreaiak kivétele­
sen beengedték a külföldi segélyszervezeteket, hogy a kórházak­
ban segítsenek. A munkában részt vevő néhány önkéntes meg­
osztotta megfigyeléseit. Barbara Demick és Mark Magnier: „Train
Victims’s Suffering is Compounded”, Los Angeles Times, 2004.
április 28.
2005-ben Észak-Korea beismeri az élelmiszerhiányt: Kevin Sül-
livan: „North Korea Makes Rare Pleas A fter Floods Devastate
Country”, Washington Posty 1995. szeptember 22.
A közölt statisztikák Nicholas Eberstadt The North Koreán Eco-
nomy című művéből származnak, p. 31. Észak-Korea gazdasági

174 -
adatai hírhedten megbízhatatlanok, ahogy Eberstadt is megjegyzi
az „Our Own Style o f Statistics” fejezetben. Egy ENSZ-nek be­
nyújtott 1997-es beadványban Észak-Korea az egy főre eső nem­
zeti össztermékét 239 dollárban tünteti fel. Eberstadt szintén közöl
exportadatokat: „The Persistence o f North Korea”, Policy R eview ,
2004. október/november.
A gyermekek szegényes élelmiszer-ellátásáról és az észak-kore­
ai egészségügyi rendszerről a következő kiadványokban olvashatnak
információkat:

Központi Statisztikai Hivatal, Gyermekélelmezési Inté­

zet, együttműködve az UNICEF-fel és a Világélelme­
zési Alappal, DPRK 2004 Nutrition Assessment; Report o f
Sur-vey Resu/ts.
„Medical Doetors in North Korea.” Chosun Ilbo North Korea
Reporty 2000. október 30.

8. fejezet: Tangóharmonika és iskolatábla

A z iskolarendszerben folytatott észak-koreai propagandáról

lásd Andrej Lankov: The O jfcial Propaganda in the D PRK Ideas
and Methods (elérhető: http://north-korea.narod.ru/propaganda_
lankov.htm).
Egy észak-koreai menekült nemrég kiadott visszaemlékezé­
se megfelelő leírást ad az észak-koreai általános iskolákról. ITyok
Kang: Ibis Is Pár adué! M y North Koreán Childhood (London: Abacus,
2007), pp. 64-65.
A z iskolai olvasókönyvekből vett példák használt könyvek­
ből származnak, amelyeket Turnén városában, Kínában vásároltam
egy boltban, a határ közelében, ahol az észak-koreai menekültek
gyakran adják el személyes ingóságaikat. Ezenkívül végignéztem
az olvasókönyv-gyűjteményt Szöulban az Egyesülési Minisztérium

— 375 **
által működtetett könyvtárban, A japán katonák megöléséről szóló
verset tartalmazó ábécéskönyvet 2007-ben mutatta be a japán tele­
vízió.
A koreai nyelv a nevek után utótagokat használ>hogy kifejezze
a tiszteletet vagy annak hiányát. A - nim végződés udvarias; a -nőm
különösen durva. A z észak-koreai propaganda gyakran hivatkozik
az amerikaiakra úgy, hogy miguknom} ami alapvetően azt jelenti,
hogy „amerikai fattyúk”.
A z az elvárás, hogy M i Ran iskolája finanszírozza a Kim Dzsong
II Kutatóintézetet, összhangban van a központi kormányzat által az
1990-es években kiadott követelményekkel, hogy az intézetek ma­
guk szerezzenek pénzt fenntartásukra. Még a tengerentúli küldött­
ségeknek is maguknak kellett megteremteni erre a célra az anyagi
feltételeiket, és az ilyenfajta pénzszerzési törekvés számos kínos in­
cidensbe keverte az észak-koreai diplomatákat, akiket kábítószer-
csempészeten, pénz-, illetve egy esetben elefántcsont-hamisítási kí­
sérleten értek a hatóságok.
Phenjanban tucatnyi Kim Dzsong 11-életrajz kapható, az egyik
fényesebb kiadásban, mint a másik. Egy realisztikusabb ismertetés
Michacl Brecn: Kim Jon g II: North Koreas Dear Leader (Szingapúr:
John W iley 8c Sons, 2004).

9. fejezet: A jók halnak meg elsőként

Hasznos adatokkal szolgált az észak-koreai éhezésről néhány kiváló

tanulmány:

Becker, Jasper: Hungry Ghosts: M aos Secret Famine (1996;

New York: Henry Holt, 1998). Becker volt az egyik első
nyugati újságíró, aki tudósított az észak-koreai éhínségről.
A könyv utószavát az országnak szentelte.

376
 Fiake, L. Gordon és Scott Snyder (eds.): Paved with Good
Intentiom : The NGO Experience in North Korea (Westport,
Conn.: Praeger, 2003), A z észak-koreai humanitárius be­
avatkozásról szól ez a gyűjtemény.
Haggard, Stcphan és Marcus Noland: Famine in North Korea:
Markets,Aid, and Reform (New York, Columbia University
Press, 2007). Ennek a mérvadó tanulmánynak a szerzői
minden eszközt felhasználtak, hogy meghatározzák az éh-
ínség okozta halálozások számát és annak időbeli eloszlá­
sát, ennek alapján a végleges számot 600 000 és 1 millió fő
közé teszik. Hvang Dzsang Jop, az Észak-Koreából valaha
elszökött legmagasabb rangú tisztviselő elmondta, hogy a
belső becslések 1 millió és 2,5 millió közé esnek.
Natsios, Andrew S.: The Great North Koreán Famine (W a­
shington, D.C.: United States Institute o f Peace Press,
2001 ).
Smith, Hazel: H ungryfór Peace: International Security , Huma-
nitarian Assistance, and Social Change in North Korea (W a­
shington, D.C.: United States Institute o f Peace Press,
2005).

Andrew Natsios a W orld Vision nevű civil szervezet alelnöke volt

az éhínség idején, ő a következőképpen foglalja össze tapasztalata­
it: „A több hajórakomány élelmiszer nem érkezett meg mindaddig,
amíg a halálozások száma le nem csökkent”, p. 186. Jasper Becker
szintén részletekbe menően foglalkozik a segélyszervezetek vissza­
vonulásával, lásd Jasper Becker: Rogue Régimé: Kim Jo n g II and the
Looming Ihreat o f North Korea (New York: Oxford University Press,
2005), pp. 2 1 3 -1 7 .
A közgazdasági Nobel-díjas Amartya Sen a híres Powerty and
Famines. An Essay on E ntitlement and D eprivation (1981) című mű­
vében rámutat az éhínség és a totalitárius rendszerek kapcsolatára.

377
Megfigyelte, hogy az éhezéseket nemcsak az élelem hiánya okozza,
hanem az elosztás egyenlőtlensége is, ami nem fordulhatna elő egy
demokratikus társadalomban, mert az éhezők leváltanák a vezető­
iket.
A z a propagandakijelentés, miszerint Kim Dzsong II egyszerű
ételeket eszik, abszurd. A z éhínség során Kim óriási összegeket köl­
tött a nemzeti vagyonból királyi ebédekre. ínyenc ízlését egy egykori
szusiszakács fedte fel, aki Fudzsimoto Kendzsí álnéven visszaemlé­
kezéseiben arról írt, hogy körbejárta a világot azért, hogy élelmiszer-
alapanyagokat vásároljon Kim számára. Amikor Kim 2001-ben vé­
gigutazott Oroszországon, élő homárral és francia borral megrakott
szállítmányok érkeztek repülőn a vezetőnek, ahogy ezt egy orosz
tisztviselő, Konstantin Pulikovsky elmondja könyvében. Viszony­
lag hosszan írtam Kim étkezési szokásairól, „Rich Taste in a Poor
Country: North Koreas Enigmatic Leader Kim Jong-il Demands
the Finest Food and Drink”, Los Angeles Times, 2004. június 26.

10. fejezet: Találékony anyák

A z 1996 decemberében elmondott Kim Dzsong íl-beszédet a

Kim ír Szén Egyetemen eredetileg a szöuli Wolgun Chosun (Havi
Csoszon) közölte. Részleteket idéz belőle Natsios: The Greai North
Koreán Famine, p. 99.
A Világélelmezési Program is egyetért abban, hogy a kekszek ké­
nyelmes és tápláló kiegészítő étrendként szolgálnak. Cshongdzsí-
ni karitatív munkája részeként az ENSZ-szervezet növelt mikro-
tápanyag-tartalmú kekszeket gyártatott, és osztott szét az iskolás
gyerekek között.
A külföldi látogatókat távol tartják az észak-koreai piacoktól.
Egy rejtett kamerával felszerelt észak-koreai 2004-ben terjedelmes
videót készített a cshongdzsini Szunam piacról. A filmen, melyet Li

378 ^
Hva Jong adott át nekem a Rescue the North Koreán People szer­
vezettől, eladásra kínált élelmet lehet látni a humanitárius segély
zsákjaiban. A Világélelmezési Program hivatalnokai azt mondják,
lehetséges, hogy a zsákokat egyszerűen csak újrahasználták.
A fejezetben példaként felhozott piaci árakat nagyrészt a szöu­
li székhelyű Good Friends: Center fór Peace, Humán Rights and
Refugees egyik munkájából vettem. A buddhista szellemű szervezet
kiváló forrásokkal rendelkezik Észak-Koreán belül, és rendszeresen
ad ki tudósításokat North Korea Today címen, amely elérhető az in­
terneten : http J /goodfriends.or. kr/eng/.
A szénbányász volt az egyik riportalany egy hosszabb cikkso­
rozatban, amelyet Cshongdzsinról írtam: „Glimpses o f a Hermit
Nation”, Los Angeles Times , 2005. július 3., cs „Trading Ideals fór
Sustenance”, Los Angeles Times, 2005. július 4.

11. fejezet: Vándor fecskék

Andrej Lankov azt írja, az észak-koreai személyi igazolványokat

úgy tervezték, hogy egyfajta útlevélként szolgáljanak, mely korlá­
tozza az országon belüli utazást {North o f the DMZ, pp. 179-80).
A kannibalizmusról szóló hivatkozások Jasper Beckertől szár­
maznak: Hungry Ghosts, pp. 2 1 1 - 1 9 .
A temetés leírását Andrew Natsiostól vettem: Great North Koreán
Famine , p. 76.

12. fejezet: Édes rendetlenség

A fejezet címe Róbert Herrick Sweet Disorder című verséből szár­

mazik: A Selection from the Lyrical Poems o f Róbert Herrick (Charles -
ton, S.C.: BibloBazaar, 2007) pp. 138-9.

379 ^
 A z észak-koreai büntető törvénykönyvről szóló információk for­
rása Yoon Dae-kyu: „AnaJysis o f Changes in the D PR K Criminal
Code”, Institute fór Far Eastern Studies, Kyungnam University,
2005. január 31. A törvénykönyv néhány részletének fordítása ezen­
kívül megtalálható a Korea Institute fór National Unification, White
Paper on Humán Rights in Nortb Korea (Szöul, 2006).
Kevés menekült kerül ki élve az észak-koreai gulágot alkotó bör­
tönökből, ahol a hosszú büntetésre ítélt politikai foglyokat tartják
fogva, ezért a legtöbb információ műholdas megfigyelésekből, illet­
ve hallomásból származik.
A legrészletesebb beszámoló a gulágok életéről Kang Csői. Hvan tol
származik, akinek a könyve ’l h e Aquariums ofP yongyang címmel je­
lent meg. Kang gyerekkorának legnagyobb részét Jadokban töltötte,
a leghírhedtebb politikai fogolytáborban.
A statisztikai adatok és a börtönökre használt elnevezések a kö­
vetkező, aprólékos kutatómunkával készült emberi jogi jelentésből
származnak: Dávid Hawk: The Hidde?i Gulag (Washington, D.C.:
U.S. Committec on Humán Rights, 2003).
A 927-es központok félúton voltak a menekültszálló és a fogoly­
tábor között. Natsios becslése szerint 378 000 és 1,9 millió fő kö­
zötti észak-koreai fordul meg ezekben a táborokban egy év folya­
mán. ( The GreatNorth Koreán Faminey pp. 74-75).
Korábbi cshongdzsini lakosok egymástól eltérően számolnak be
arról, hogy mikor kezdődött a 6. dandár megtisztítása. Kim Duszon,
az egykori kereskedelmi hivatalnok a nanami katonai támaszpont
közelében lakott, cs e g y interjúban 2004. augusztus 26-án elmond­
ta, hogy a katonai járművek legnagyobb mértékű mozgósítása 1995
őszen történt.
A z esetet megemlíti a következő megbízható tanulmány az
észak-koreai hadseregről: Joseph S. Bermudez, Jr.: The ArmedForces
ofN orth Korea (London és New York: I. B. Tauris, 2001), p. 202.
A kicsapongás miatt kivégzett egyetemistákról szóló információ
forrása: White Paper on Humán Rights in North Korea , p. 30.

~ 380 ~
13. fejezet: Békák a kútban
A z észak-koreaiak olvasási szokásairól és az észak-koreai irodalom­
ról lásd Brian R. Myers: Han Sorya and North Koreán Literature: The
Failure o f Socialist Realism in the DPRK (Ithaca, N.Y.: Corncll East
Asia Series no, 69,1994).
A z orosz gazdasági értekezésből vett idézet Dzsun Szang visz-
szaemlckczésein alapszik. Nem sikerült beazonosítanom az eredeti
könyvet.

14- fejezet: A folyó

A családegyesítésről a mérföldkőnek számító 2000. júniusi találko­

zón állapodott meg Kim Dzsong II és Kim De Dzsung, melynek
megvalósítása két hónappal később kezdődött el. A jelen könyv be­
fejezéséig 16 2 12 koreai vett részt személyes találkozókon, és to­
vábbi 3748 fő látta egymást videó kapcsolaton keresztül. Több mint
90 000 dél-koreai maradt a várólistán, arra várva, hogy bekerüljön
a családegyesítési programba. A Vöröskereszt adatait közli a Korea
Héráid, 2009. május 13.
A legátfogóbb tanulmány, amelyet az észak-koreai menekültek­
ről olvastam: Stephan Haggard és Marcus Noland, eds,: The North
Koreán Refugee Crisis: Humán Rights and International Response
(Washington, D.C.: U.S. Committee fór Humán Rights in North
Korea, 2006).

15. fejezet: Megvilágosodás

1998 októberéig mindössze 923 észak-koreai érkezett Dél-Koreába.

Lásd a Yonhap News 1998. október 11-i riportját, amely a dél-koreai
Egyesülési Minisztérium adataira hivatkozik.

^ 381 ***
 A keletnémet menekültek számáról szóló adatokat Haggard és
Noland The North Koreán R efugee Crisis (p. 54) című könyve em­
líti, amely Albert O. Hirschman: „Exit, Voice and the Fate of the
Germán Democratic Republic: A n Essay in Conceptual History”,
World Politics 45:2 (1993) művet tekinti forrásnak.
A DVD -kről szóló információk egy észak-koreai csempésztől
származnak, akivel 2005 májusában készítettem interjút, Bangkok­
ban. Elmondása szerint az 1990-es években vittek be videokazet­
tákat az országba, de a D V D -k megjelenése felpörgette az üzletet,
mert a lemezek elég vékonyak voltak ab hoz, hogy el lehessen rejteni
más áruk alá.
A z előadást kiadta a Chosun Workers’ Party Press, 2005. április.
Hozzájutottam egy példányhoz a Rescuc the North Koreán People
szervezetnél.

16. fejezet: Az elcserélt menyasszony

A kínaiaknak eladott észak-koreai nők számával kapcsolatos becslés

az észak-koreai költő és író Csve Jin Itől származik, aki Dél-Kore-
ába szökött, és aki Kínában maga is közvetítés révén összehozott
kapcsolatban élt. Ezenkívül interjút készítettem számos nővel az
észak-koreai határ menti kínai falvakból. „North Koreas Brides o f
Despair”, Los Angeles Times , 2003. augusztus 18.

A jelenségről számos kiváló tudósítás született:

Mucio, Norma Kang: An Absence o f Choice: The Sexual Ex-

ploitation o f North Koreán Women in China (London: Anti-
Slavery International, 2005).
D enied Status, D enied Education: Children o f North Koreán
Women in China (New York: Humán Rights W atch,2008).

382 -
 A z észak-koreai büntető törvénykönyv 2004-es átdolgozása cse­
kély mértékben csökkentette az illegális határátlépésért kiszaban­
dó büntetést. Lásd Haggard és Noland: The North Koreán R efugee
Crisis, p. 18,
A Nongpo Büntetés-végrehajtási Központról néhány részlet
megtalálható Dávid Hawk beszámolójában, TheHidden G ulagcí mű
művében* A z írás tartalmaz műholdfelvételt az intézményről és más
fegyenctelepekről is. Korábbi rabok vallomása szerint bevett gya­
korlat volt, hogy megölték a fogvatartottak csecsemőit, mert apjuk
a kínai han népcsoporthoz tartozott Ok Hi beszámolója szerint
ott-tarrózkodása alatt nem volt tudomása gyerekgyilkosságokról.
Ügy véli, ez a gyakorlat abbamaradt, mielőtt 2001-ben letartóz­
tatták.

17. fejezet: Nyisd ki a szemed, csukd be a szád!

A z információk arról, hogy az észak-koreaiak hogyan gondolkod­

nak a menekültekről, egy előadásból származnak, melynek címe
How to Thoroughly Crush the Schemes o f the Enemies Who D hseminate
UnusualLifestyles, Chosun Workers’ Party Press.
A z észak-koreai „tervezett szökésről” a The Washington Postnál
dolgozó Blai ne Harden 2007. november 18-án ezt írta:
Egy kis költségvetésű szökés Kínán és Thaiföldön keresztül ve­
zetett Szöulba, mely veszélyes folyóátkelést, fáradságos gyalog­
lást, és néhány nyomorúságosán eltöltött hetet jelentett a thai be­
vándorlási börtönökben. Ez az út megvásárolható volt már 2000
dollárért négy itteni közvetítő véleménye szerint. A z első osztá­
lyú disszidálás, amely magában foglalta a hamis kínai útlevelet és
a Pekingből Szöulba szóló repülőjegyet, 10 000 dollár körül kez­
dődött. A z indulástól a megérkezésig mindössze három hétre volt
szükség.

- 383 -
18. fejezet: Az ígéret földjén
A dél-koreai alkotmányról, és annak az észak-koreai menekültekre
vonatkozó bekezdéseiről lásd Haggard és Noland: TheNorth Koreán
R efugee Crisis. A befejező fejezetben ezt írják (p. 75): „Ha Kína ál­
láspontja nem is volt konstruktív, a dél-koreai ambivalensnek te­
kinthető, még ha ez szégyenletes is.”
A Dél-Koreában letelepedett észak-koreai menekültek szá­
mával kapcsolatos adatok a dél-koreai Egyesülési Minisztérium­
tól származnak, és a fenti beszámolóban szintén megtalálhatók, p.
54. 2008-ban jelentős növekedés volt tapasztalható a menekültek
számát illetően, amely talán a sokkal konzervatívabb szöuli kor­
mányzat hatalomra kerülésének köszönhető. A két korábbi kor­
mány idején Kim De Dzsung és Ro Mu Hjon alatt nagy figyel­
met fordítottak arra, hogy ne kerüljenek éles ellentétbe Phen-
jannal.
A szociológus Jun In Dzsinnel eredetileg egy újságcikkhez készí­
tettem interjút, „Fleeing to Culture Shock”, Los Angeles Times, 2002.
március 2.
A hanavoni átképzési programról lásd Norimitsu Onishi: „North
Koreán DefectorsTake a Crash Course in Coping”, N ew York Timesy
2006. június 25.
A német gazdasággal kapcsolatos adatok forrása Werner Smolny
és Matthias Kirback: „Wage Differentials Between East and West
Germany,” University o f Ulm and Centre fór European Economic
Research, Mannheim, 2004. március 17.
A legolvasmányosabb könyv a háború utáni Dél-Koreáról
Michael Breen: The Koreám (New York: Thomas Dunne Books,
1998).
M ielőtt ez a könyv nyomdába került volna, O k Hinek sikerült
áthoznia a lányát Dél-Koreába, de a fiával kapcsolatban még tár­
gyalásokat folytat.

^ 384 -
19. fejezet: Akik idegenek a hazájukban
A keresztény aktivisták szerepéről, akik közreműködtek a menekül­
tek szőkítésében:

Macintyre, Donald: „Running out o f the Darkness”, Time ,

2006. április 24.
Reitman, Valerie: „Leading His Flock o f Refiigees to Asyium:
A Missionary Helps North Koreans Flee via China and
Mongólia”, Los Angeles Times , 2002. október 27. A kínai
Erenhotról szóló történetben szereplő menekültek ugyan­
azt az utat tették meg, mint Kim Hjok.

A vallás szerepéről Észak-Koreában lásd Dávid Hawk: Thank You

Father Kim Il-sung (Wahington, D.C.: U.S. Commission on Inter­
national Religious Freedom, 2005).

A testmagasságot érintő témában lásd Sunyoung Pák: „The

Biological Standard o f Living in the Two Koreas”, Economics and
Humán Biology 2:3 (2004), pp. 5 1 1-18 .
írtam egy hosszabb munkát a növekedés visszamaradottságáról:
„A Small Problem Growing: Chronic Malnutrition Has Stunted
a Generáción o f North Koreans”, Los Angeles Timesy 2004. febru­
ár 12.
A magasságkülönbség fontos szerepet játszik abban, hogy az
észak-koreaiak nehezen tudnak beilleszkedni a dél-koreai életvitel­
be. Don Oberdorfer ír egy esetről, amikor két kis termetű észak-ko­
reai katona, tizenkilenc és huszonhárom évesek, dél-koreai vizekre
sodródott. Valaki véletlenül meghallotta, amint egy katonai kórház­
ban azt mondták, hogy soha nem vennének feleségül dél-koreai nőt,
mert „túl nagyok nekünk”. A katonákat saját kérésükre visszaküld­
ték Észak-Koreába. {The Two Koreas , p. 314.)

- 385 -
20. fejezet: Viszontlátás
M i Ran unokatestvérét letartóztatták, és rövid időt börtönben töl­
tött útlevél-hamisítás miatt. De az esetnek az lett a vége, hogy a
dél-koreai kormány szégyenkezve elismerte hibáját, amikor olyan
hírek érkeztek Dél-Koreába, hogy számos korábbi hadifogolynak
és családjának sikerült megszöknie Eszak-Koreából, majd ezt kö­
vetően a Kínában lévő dél-koreai diplomaták visszafordították őket.
A dél-koreai veteránok felháborodtak ezen, a dél-koreai Védelmi
Minisztérium pedig bocsánatot kért. írtam az egyik ilyen ügyről:
„Fifty Years After Koreán W ar s End, E x-PO W Returns Home,”
Los Angeles Times, 2003. december 25.
2005-ig hatvankét egykori dél-koreai hadifogoly menekült át
Eszak-Koreából a Turnén folyón keresztül. Néhány száz másikról
gondolják, hogy esetleg még életben vannak Észak-Koreában.
Petőfi Sándor Szabadság, Szerelem! című versének angol fordí­
tása G. F. Cushingtól származik. Corvinius Library o f Hungárián
History, http://www.hungarian-history.hu/lib/timeless/chapter23.
htm.

Utószó: Várakozás

Eberstadt felsorolja tévedésének okait Észak-Korea azonnali össze­

omlásáról, „The Persistence o f North Korea”, Policy R eview , 2004.
október/november.
A gazdasági statisztikák forrása: Bank o f Korea, Szöul.
A z aktuális észak-koreai gazdasági helyzettel kapcsolatos infor­
mációk forrásai a következők:

A z ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete és

a Világélelmezési Program (FAO/WFP) Crop and Food
Security Assessment Mission to the Democratic People s

** 386
 Republic o f Korea (Termés- és Élelmezésbiztonság-érté­
kelő Misszió a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba),
2008. december 8.
Stephan Haggard, Marcus Noland és Erik Weeks: North Ko­
rea on the Precipice o f Famine, Petcrson Institute fór Inter­
national Economics, 2008. május

A z amerikai segélyszervezetekről lásd „Rapid Food Security

Assessment. North Pyongan and Chagang Provinces, Dcmocratic
People s Republic o f Korea”, Mcrcy Corps, W orld Vision, Global
Resource Services, Samaritans Purse, 2008. június.
A feszültségekről a cshongdzsini piacokon a következő helye­
ken olvashatunk: Good Friends: Center fór Peace, Humán Rights
and Refugees, North Korea Today, 275. szám, 2009. május; „City
o f Chungjin Deckres, ‘Do Nőt Sell Any Items Other "Ihan Agri-
cultural Products”, „Mass Protest Against Control over Commercial
Activities at Chungjin”, North Korea Today, 206. szám, 2008. április.
Szintén a piaci tevékenységekről lásd Kyungnam University, Ins-
titute fór Far Eastern Studies, „New Restrictions on DPRK Markét
Trading”, NK Brief, 2007. november 15. A z intézet idéz a M un­
kapárt egyik belső dokumentumából, amelyhez sikerült hozzájut­
ni. Ebben elmagyarázzák, hogy szükséges „megleckéztetni a piaco­
kat, amelyek a szocializmuscllcnesség melegágyaivá süllyedtek”.
 Képek jegyzéke

Mindegyik fényképet a szerző, Barbara Demick

bocsátotta rendelkezésre az alábbi kivételekkel:

11. oldal: a N A SA
29. oldal: az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének fényképe,
Harry S. Truman Library
52. oldal: a U.S. Naval Historical Center
77., 99., 119., 350. oldalak: Eckart Dege
134. oldal: Gerald Bourke és a Világélelmezési Program
2 19 . oldal: Eric Lafforgue
233. oldal: Jonathan Watts
249. oldal: Anna Fifield
264. oldal: Világélelmezési Program
290. oldal: Chung Sung-Jun és Getty Images
300. oldal: Jean Chung
 TARTALOM

A szerző előszava 7
1. fejezet 1 Sötétben fogtak egymás kezét 9
2. fejezet *’ A romlott vér 27
3. fejezet ■ A z igazhívő 50
4. fejezet ■1 A sötétségbe borult város 75
5, fejezet ■’ Viktoriánus románc 97
6. fejezet ' A z isten alkonya 117
7. fejezet *■ Két sörösüveg az infúzióhoz 132
8* fejezet > Tangóharmonika és iskolatábla 149
9. fejezet * A jók halnak meg elsőként 169
10. fejezet 1■ Találékony anyák 186
11. fejezet 1* Vándor fecskék 201
12. fejezet •‘ Édes rendetlenség 2 17
13. fejezet •■ Békák a kútban 231
14. fejezet 1’ A folyó 247
15. fejezet 4• Megvilágosodás 262
16. fejezet ** A z elcserélt menyasszony 274
17. fejezet •* Nyisd ki a szemed, csukd be a szád! 288
18, fejezet 4> A z ígéret földjén 298
19. fejezet •* Akik idegenek a hazájukban 313
20. fejezet •1 Viszontlátás 326
Utószó " Várakozás 348
Köszönetnyilvánítás 362
Jegyzetek 366
 M ÉLTATÁSOK

„Kötelező olvasmány mindenkinek, aki érdeklődéssel figyeli a Koreai-félszigetet...

Megdöbbentő beszámoló a 90-es években kibontakozó éhínségről, mely végigsö­
pört Észak-Koreán, s mely milliókat pusztított el... Fantasztikus riportkönyv...”
Tribüné

„Barbara Deiilick, a Los Angeles Times pekingi irodavezetője, többször járt északon,
de útjai feleslegesnek bizonyultak a szigorú állami ellenőrzés miatt. A ma már dé­
len élő disszidensékkel és menekültekkel készített interjúk szolgálnak e fantaszti­
kus, de néha kimerítő beszámoló alapjául. A könyv megrendítő és szürreális képet
fest arról az országról, melyet a szerző csak »a remetekirálys ágnak* nevez...”
Sunday Times

„A Nincs mit irigyelnünk a világtól elsőrangú könyv a saját műfajában, mely szinte
testközeli beszámolót nyújt az Észak-Koreában pusztító Lassú éhhalálról a 1990-
es években, amikor szinte lehetetlen volt jóllakni az országban. Az igazi sokkot az
okozza, hogy a menekülők nem a múlt század eleji állapotokról számolnak be, ha­
nem annak utolsó évtizedéről.”
Speetator

„Megdöbbentő beszámolókon alapuló tanulmány a 20. századi Észak-Korea utol­

só évtizedéből. A Nincs mit irigyelnünk a világtól megrázó könyv, mely hétköznapi
emberek életén keresztül az emberi szellem győzelmét mutatja fel nekünk a leg­
szélsőségesebb körülmények között is.”
Irish Times

JVz észak-koreai hétköznapok legmeggyőzőbb és legátfogóbb bemutatása.”

Dzsong Csang

„Imádtam, nem tudtam letenni... Ez az első - általam ismert - könyv, amely be­
számol az észak-koreaiak élményeiről és a rezsim példátlan kegyetlenségéről. M i­
közben a könyvet olvastam, átélhettem, hogy milyen is észak-koreainak lenni - s
ez már nem is tűnik olyan távolinak tőlem, de még sokkal fájdalmasabb érzés, mint
korábban gondoltam.”
Lindsey Hilsum, a nemzetközi hírek szerkesztője, C hannel4 Nűvjs

,Alapos kutatásra épülő könyvet írni Észak-Koreáról szinte leheteden vállalkozás.

De Barbara Demicknek ez sikerült a Nincs mit irigyelnünk a világtóTb-\ci, Demick
munkája alapos és tisztességes Korea bemutatását illetően.”
Scotsman

„Ez a legteljesebb beszámoló eddig erről a tragikus sorsú nemzetről.”

Waterstone's Books Quaterly
 M ÉLTATÁSOK

„Korrekt, szerény és információban gazdag könyv Észak-Koreáról, egy olyan or­

szágról, amelyről keveset tudunk és még kevésbé értjük,,.. amiről a legtöbb szerep­
lő a könyvben beszámol, az megismétlődik a közveden elbeszélésben, mégis törté­
netüket oly sokfelének és annyira meggyőzőnek érzem.
Sokat tanulhatunk ebből a könyvből, mely kevés következtetést von le az alapo­
san megírt személyes élményeken kívül. Barbara Demick azt mondja, bogy a mű­
holdas felvételek a Távol-Keletről Észak-Koré a felett egy sötét területet mutatnak.
Ezt a fekete lyukat Demick legalábbis szürkévé változtatja,”
Litemry Review

„Demick lenyűgöző elbeszéléssé szövi azokat az interjúkat és beszélgetéseket, ame­

lyeket hosszú évek során gyűjtött. Könyve felhívja a figyelmünket arra, hogy az órai
history az egyik legfontosabb forrásunk. Ennek felhasználása a Nincs mit irigyel­
nünk a világtól című könyvben tovább gazdagítja az Észak-Koreáról szóló munkák
sorát77
New Statesmán

„Demick könyve kiváló munka az elbeszélő próza műfaján belül, mely hat észak­
koreai ember életét követi nyomon... A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a
szerző szeles körű tudással rendelkezik Észak-Koreáról, miközben a hangsúlyt
az egyes szereplők életére, annak emberi oldalára helyezi. Demick érzékletesen
ábrázolja azoknak a menekülte lenek a nehézségeit, akiknek sikerült megszök­
niük.77
Scotland on Sunday

„A hat észak-koreai férfi és nő, illetve családjuk életén keresztül Demick megrázó
történetet tár elénk arról, hogy egy ország hogyan zuhan az éhínség csapdájába az
idősebb Kim 1994-es halála után. A Kim-dinasztia, melynek sztálinista kegyet­
lenségét Demick szemléletesen érzékelteti, meglepő túlélésről tesz tanúbizony­
ságot.”
Daily Telegraph

„Egy nagyon ol vasmányos könyv, a történetek és visszaemlékezések megrendítőek

és felkavaró alt, sokkal többet árulnak el arról, hogy milyen is az élet Észak-Ko­
reában, mint egy turistaút abba a sztálinista, giccses vidámparkba, melynek neve
Phenjan.”
Guardian

„Barbara Dcmicknck sikerült elérnie, hogy 23 millió ember visszakapja emberi

méltóságát.”
The Times