í TERMÉS 1

A pesti egyetemi ifjúság március 15-i

ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt
I. (1867-1890)
A kiegyezést követő években országszerte egyre gyakrabban találkozunk a forradalom és a szabad­
ságharc emléknapjának, március 15-ének a megünneplésével, elsősorban különféle civil társaságok,
egyletek, ellenzéki politikai körök szervezésében. Bár gondolhatnánk, hogy 1867 után - az uralkodóval
való kibékülést követően - március 15-e azonnal elfoglalta különleges helyét nemzeti ünnepeink sorá­
ban, mégis Ferenc Józsefnek az 1848/49-es szabadságharc leverésében és az azt követő megtorlásban
játszott szerepére, valamint a forradalomhoz fűződő személyes ellenérzéseire való tekintettel, legna­
gyobb 1848-as ünnepünk egyáltalán nem emelkedhetett a hivatalos nemzeti ünnep rangjára a dualiz­
mus évtizedei alatt. Március 15-e helyett 1848 ötvenedik évfordulóján a kormánytöbbség az áprilisi tör­
vények szentesítésének emléknapját, április 11-ét avatta hivatalos nemzeti ünneppé 1898-ban.1
Ugyanakkor a dualizmus évtizedei alatt az állam, bár nem is karolta fel, de nem is tiltotta március
15-e megünneplését, így a különböző politikai és civil egyesületek a legkülönfélébb formákban és elté­
rő intenzitással kezdték ünnepelni e napot, melyet elsősorban az ellenzéki pártok használtak fel saját, a
kormány politikáját bíráló, aktuális politikai üzeneteik közvetítésére.
1867-ben a kiegyezést követő első szabad március 15-éről a kormánypárti sajtó még csak említést
sem tett, az 1848/49 hőseire való emlékezést elnyomta az uralkodóval történt kibékülés és az alkotmány
helyreállítása12 feletti örömmámoros hangulat. Az Andrássy kormány kinevezését országszerte fényes
ünnepségek kísérték. Március 15-e előestéjén a fővárosi polgárok díszkivilágitással és fáklyás felvonu­
lással köszöntötték Ferenc Józsefet, aki a miniszterek ünnepélyes eskütételére érkezett a fővárosba.3
Az emigrációban élő Kossuth kétségbeesetten vette tudomásul az alkotmány helyreállítása felett ki­
tört ujjongást. A titokban Milánóban nyomtatott Negyvenkilencz című lap hasábjain óvva intette a kor­
társakat attól, hogy az 1867-es alkotmányt az 1848-as helyreállításaként értelmezzék, s alapos elemzé­
sében pontról pontra cáfolta az állami önállóság feladását jelentő közös ügyek szükségességét.4
Ugyanakkor az uralkodóval történt megbékélés lehetővé tette, hogy a kényszerű hallgatás után 1848
emléke végre felszínre törjön. A megemlékezések középpontjába először a megtorlás áldozatai és a sza­
badságharc hősei kerültek. Március 15-e ezekben a kezdeti években még nem a legjelentősebb 1848-at
jelképező ünnepnap. Az aradi vértanúk emléknapja vagy a halottak napi temetőlátogatások, illetve
egy-egy kiemelt alkalom, mint Batthyány újratemetése vagy a Kilencek5 síremlékének felavatása
1870-ben, nagyobb tömegeket vonzott a főváros utcáira, mint március 15-e megünneplése.

1 Az április 11-i nemzeti ünnep megszületésének körülményeiről részletesen lásd. M. Lovas Krisztina: Március
15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep vitája 1898-ban. In: Tóth Endre - Vida István (szerk.): Corolla
Museologica Tibor Kovács dedicata. Bp., 2011. 343-363.
2 Ferenc József a magyar alkotmány helyreállításáról 1867. február 17-én az országgyűlésnek küldött leiratában
rendelkezett, és ugyanebben a dokumentumban nevezte ki Gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké. A
dokumentumot lásd. Cieger András: A kiegyezés. Bp., 2004. 94-97.
3 A hon (esti kiadás), 5. évf. 1867. márc. 14. 65. sz. 3.
4 ,y\ magyar népnek annyi áltatási por szóratott szemébe ajelen országgyűlés alatt, - írta a lapban - míg végre
gyermeteg jóhiszeműséggel elhitte, hogy oka van örülni. És örülget; meggyújtja mécseseit és ünnepel. [...]
Hanem ha már ünnepelni akartok, nem mondja e nektek a kegyelet, nem mondja a nemzeti szemérem, hogy a
mécsesek, miket ablakaitokba raktok: rablás elvérzett magyarjaink sírjairól?” Negyvenkilencz, 1867. február
- március. 4-5. sz. 21.
5 A szabadságharcot követő megtorlás kilenc áldozata (Streith Miklós, Abancourt Károly, Giron Péter, Szacsvay
Imre, Csemyus Emánuel, Kolosy György, Jubál Károly, Noszlopy Gáspár, Sárközy Sándor) közös síremlék­
ének felavatását Damjanich János özvegye kezdeményezte. A síremlék felavatásáról bővebben lásd. M. Lovas
Krisztina: Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben. Honismeret, 35. évf. 2007. 6. sz. 26-33.

18
 A fővárosi ifjúság első önálló március 15-i megmozdulására csak a 25. évforduló alkalmából,
1873-ban került sor.6 Bár a pesti ifjak március 15-i megemlékezésnek már volt előképe 1860-ból,7 még­
is az 1870-es években a fővárosi ifjúság ünnepségei intenzitásukat és szervezettségüket tekintve
messze elmaradtak egy-egy nagyobb ellenzéki város, mint például Eger vagy Debrecen, megemlékezé­
seitől. Az 1870-es években a pesti fiatalok úgy emlékeztek március 15-re, hogy testületileg kivonultak
a Kerepesi temetőbe, ahol - a rendszeres halottak napi közös temetőlátogatásaikhoz hasonlóan - felke­
resték Forinyák, Vörösmarty, Böszörményi,8 Batthyány és a kilenc vértanú sírját. A siroknál rövid be­
szédeket mondtak és a Himnuszt vagy a Szózatot énekelték.
1881 -ig a fővárosban nem rendeztek nyilvános, köztéri ünnepséget március 15-e alkalmából. Azok a
fővárosi polgárok, akik emlékezni kívántak a forradalom emléknapjára, csupán az egyetemisták teme­
tőlátogatásához csatlakozhattak a sírkertben. így tett például 1875-ben Táncsics Mihály is, aki lánya
naplójának tanúsága szerint március 15-én kiment a Kerepesi temetőbe, hogy meghallgassa az ifjak be­
szédeit.9
1877-ben a március 15-i ifjúsági ünnepség alakulására nagy hatással volt az előző év októberében, a
szerb-török háború kirobbanása kapcsán, a török nép mellett megnyilvánuló szimpátiatüntetések emlé­
ke. A Függetlenségi Párt által is támogatott törökbarát ifjúsági mozgalom résztvevői az utcai tüntetések
során a rendőrséggel is összetűzésbe kerültek.101Az 1877. évi március 15-i rendezvényt ugyanazok az
egyetemisták szervezték, akik a törökbarát megmozdulásokat, többek között Lukáts Gyula, később is­
mertté vált függetlenségi párti országgyűlési képviselő. A szokásos temetőlátogatás kiegészült egy esti
bankettel, melyet az őszi törökbarát ifjúsági gyűlésnek helyt adó Komló-kertben rendeztek meg. Az if­
júság szónokai nyíltan szembehelyezkedtek Tisza Kálmán kormányával, és a függetlenségi politika
mellett szálltak síkra. Ebben az évben a pesti egyetemisták először küldtek táviratot Kossuthnak és Tán­
csicsnak. A Komló-kerti rendezvény a törökbarát tüntetések emlékének szólt, és nem vált a március
15-i megemlékezések állandó helyszínévé. Az esti ifjúsági bankett megrendezésének szokása azonban
ettől kezdve a korszakban végig fennmaradt.
A pesti ifjúsági rendezvények résztvevőinek száma évről évre nőtt. 1878-ban Batthyány sírjánál
Barabás Béla joghallgató, később szintén függetlenségi párti országgyűlési képviselő szavait már
1000-1500 fő hallgatta. Az esti banketten Brix Iván joghallgató az Ausztriához fűződő gazdasági és
politikai kötelékek szétszakítását sürgetette. Ebben az évben először függetlenségi párti országgyűlési
képviselő is megjelent az egyetemisták rendezvényén, Orbán Balázs személyében.11
A török ügy kapcsán felkorbácsolódott belpolitikai hangulat lecsillapodása után, az 1880-as években
Tisza miniszterelnökségének nyugalmasabb időszaka következett. Ezzel párhuzamosan a fővárosi ifjú­
ság március 15-i megemlékezései is megszelídültek, és inkább a kormánnyal való kibékülés hangjai
uralták azokat egészen 1889-ig, a nagy véderővitáig.
Az ünnepség alakulását tekintve fordulópontot jelentett 1881, midőn a pesti egyetemi ifjúság, a te­
metői kivonulás mellett, egy köztéri ünnepséget is kívánt rendezni. Ennek helyszínéül a Múzeumkertet
szemelték ki. Természetesen a választás kézenfekvő volt. A Múzeumkert az 1848-as forradalomban
szimbolikus jelentőségre tett szert. Akkora már általánosan elterjedt az a nézet is, hogy 1848. március
15-én Petőfi Sándor a múzeum lépcsőjéről (bal oldali mellvédjéről) szavalta el a Nemzeti Dalt, s habár
a későbbi kutatások ezt nem igazolták,12 a forradalom napján a Múzeumkertben megtartott gyűlés, és a
későbbi 1848-as nyári múzeumkerti események mindenképpen feljogosították a múzeum kertjét erre a

6 Az 1873. évi első március 15-i temetőlátogatást a műegyetemi ifjúság szervezte. Mintegy 450 fiatal délelőtt 10
órakor, nemzeti zászlókkal vonult ki a sírkertbe. Pesti Napló, 24. évf. 1873. márc. 17. 63. sz. 3.
7 1860. március 15-én a megemlékezésre induló fiatalokat a Kerepesi temető bejáratánál a katonaság sortüze fo­
gadta. Itt sebesült meg Forinyák Géza joghallgató, aki három hét múlva belehalt sérüléseibe. Temetése több
tízezer ember részvétele mellett az abszolutizmus elleni néma tüntetéssé vált. Vő. Erdélyi Mónika Villő: 1860.
március 15-e Pest-Budán. Honismeret, 39. évf. 2011. 2. sz. 26-28.
8 Böszörményi László az 1848-as Párt országgyűlési képviselője és a Magyar Újság szerkesztője volt, aki közzé
tette Kossuthnak a váci választókhoz írt levelét, melyben Kossuth Magyarország függetlenségét és önállóságát
összeegyeztethetetlennek tartotta a Habsburg házzal. A levél közlése miatt Böszörményit elítélték és a súlyo­
san tüdőbeteg szerkesztő a börtönben 1869 februárjában meghalt. így vált immár a kiegyezés után a magyar
függetlenség ügyének újabb áldozatává és a közjogi ellenzéki politika mártíijává.
9 Búza Péter (vál., szerk., bev., jegyz.): Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Bp., 1994. 272.
10Egyetértés, 10. évf 1876. okt. 27. 258. sz. 1.
11 Egyetértés, 11. évf. 1877. márc. 16. 64. sz. 2.
12 Erről bővebben lásd. Debreczeni-Droppán Béla: A Nemzeti dal múzeumkerti legendája - hagyomány és való­
ság. Honismeret, 38. évf. 2010. 2. sz. 47-A8.

19
szimbolikus szerepre. 1881-ben a hatalom azonban megijedt az ifjúság felvetésétől, a fővárosi rendőr­
ség nem adott engedélyt a múzeumkerti rendezvényre, mint ahogy Pulszky Ferenc múzeumigazgató
sem. A hatóság azzal indokolta döntését, hogy a résztvevők összetipomák a pázsitot és a virágágyáso­
kat. Az ifjúság küldöttei március 12-én személyes kihallgatásra akartak menni Tisza Kálmán miniszter-
elnökhöz, aki azonban ügyes indokot talált a találkozás elkerülésére. Arra hivatkozott, hogy ő most a
rendőrségi törvénytervezet tárgyalásával van elfoglalva, ezért nem tudja fogadni az ifjakat, jöjjenek
rendes kihallgatási időben szerdán délután. Március 15-e azonban éppen előző napra, keddre esett! Az
ifjak hiába ígérték, hogy gyakorlatilag minden egyes virágot saját kezűleg ültetnek majd vissza, az en­
gedélyt nem sikerült megszerezniük.13 Irányi Dániel, az 1848-as Párt elnöke felajánlotta az ifjúságnak,
hogy másnap a képviselőházban interpellációt intéz ügyükben a miniszterelnökhöz, de végül erre nem
volt szükség, mert időközben a fővárosi rendőrfőkapitány, Thaisz Elek engedélyezte, hogy ünnepséget
tartsanak, igaz nem a Múzeumkertben, hanem az egyetem előtti téren.
így vált az első pesti ünnepség helyszínévé az Egyetem tér, melynek megszervezését Holló Lajos
egyetemi hallgató, később szintén jelentős függetlenségi párti országgyűlési képviselő vette kezébe. A
megemlékezés a Szózat eléneklésével kezdődött és a Himnusszal zárult. Első alkalommal szavalták el
Petőfi Sándor Nemzeti Dalát, melyet az egyik hallgató, Orsó Mátyás ünnepi beszéde követett. Az ünne­
pet rendező 60-as bizottság felhívásban kérte a környező lakókat, hogy a házak ablakait szőnyegekkel
és nemzeti színű zászlókkal díszítsék fel.14
1881-től kezdve a pesti egyetemi ifjúság minden évben megrendezte saját köztéri ünnepségét a fő­
városban az Egyetem téren, majd később a Múzeumkertben is. Ettől kezdve elmaradtak a temetőlátoga­
tások.15 1882-ben az Egyetem téri ünnepség után az ifjúság a Kossuth nótát énekelve Táncsics lakása
elé vonult.16 Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy Táncsics személye ily módon az ifjúság érdeklő­
désének a középpontjába került. Ekkor a politikus már nagyon idős és beteg volt, és az egyetemen gyűj­
tés indult a megsegítésére. Az adományt pedig március 15-e alkalmából küldöttség vitte el a politikus­
nak.
A temetőlátogatások elmaradása még egy másik okra is visszavezethető. Ugyanis 1882. október
15-én avatták fel a főváros első Petőfi szobrát a pesti Duna-parton. így 1883-tól kezdve, a koradélutáni
Egyetem téri ünnepséget követően az ifjúság rendszerint átvonult a Petőfi szoborhoz, ahol újabb beszé­
dekkel és ünnepi műsorral emlékeztek. Ettől a pillanattól fogva az ifjúsági megemlékezések középpont­
jába Petőfi alakja került.
1888, a negyvenedik évforduló, újabb helyszínnel gazdagította a dualizmus kori pesti ifjúsági meg­
emlékezések szokásos rendjét. Ekkor szerveztek először délelőtti matinét a Pesti Vigadóban, mely ez­
után állandó programjává vált a március 15-i ünnepségeknek.17
1889 óriási fordulópontot hozott a megemlékezések történetében. Ettől kezdve a fővárosi ifjúság ün­
nepe rendszeresen az országos nagypolitika csatározásainak színterévé vált. Már 1889 januárjában el­
szabadultak az indulatok a magyar politikai közéletben, midőn Tisza Kálmán kormánya beterjesztette a
közös hadsereg fejlesztésére vonatkozó új véderő törvényjavaslatát, ami heves tiltakozást és utcai tün­
tetéseket váltott ki. A törvénytervezet ugyanis el akarta hagyni azt a passzust, mely biztosította a ma­
gyar országgyűlés számára a tízévenkénti újoncjutalék mértékének megállapítását. Ezt az ellenzéki po­
litikusok és a közvélemény jelentős része az alkotmány megsértésének tekintette. Ugyanakkor a javas­
lat előírta, hogy az egyéves önkénteseknek a tiszti vizsgát német nyelven kell letenniük, és akinek ez
nem sikerül, annak a korábbi egy év helyett két év szolgálati időt kell teljesítenie. Természetesen ez
utóbbi rendelkezés leginkább az egyetemi ifjúságot sújtotta, mely az Apponyi Albert vezette Mérsékelt
Ellenzék és a Függetlenségi Párt támogatása mellett, a véderőjavaslat elleni mozgalom élére állt. A fel­
sőfokú tanintézetek hallgatói január 27-én országos gyűlésen tiltakoztak a tervezett változtatások el­
len.18 Január 29-én, midőn a képviselőház általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot, a fővárosi tö­

13 Egyetértés, 15. évf. 1881. márc. 12. 70. sz. 2.

14 Egyetértés, 15. évf. 1881. márc. 14. 72. sz. 2.
15 Csak az ötvenedik évforduló alkalmából 1898-ban tért vissza ez a hagyomány. Az ünnep előestéjén, március
14-én az egyetemi ifjúság ismét elzarándokolt a Kerepesi temetőbe.
16 Egyetértés, 16. évf. 1882. márc. 16. 75. sz. 5.
17 A kerek évfordulóra meghívták az egykori márciusi ifjakat: Jókai Mórt, Irányi Dánielt, Pálífy Albertet és
Degré Alajost. Egyetértés, 22. évf. 1888. márc. 16. 76. sz. 3.
18 Az országos ifjúsági gyűlés távirati úton felvette a kapcsolatot az emigrációban élő idős Kossuthtal is, és azon
ritka pillanat egyikének lehettek tanúi a kortársak, midőn a nagy száműzött táviratban válaszolt az ifjúság meg­
keresésre és támogatásáról biztosította őket az ország alkotmányos jogaiért folyó küzdelemben. Egyetértés,
23. évf. 1889. jan. 28. 28. sz. 1.

20
meg heves tüntetésekbe és randalírozásba kezdett. A tüntetők szétverésére a lovasrendőrök mellett a
katonaságot is be kellett vetni. A másnapi utcai zavargásoknak csak Rudolf trónörökös hirtelen jött ha­
lálhíre vetett véget. A temetés után azonban, február közepétől újrakezdődtek a tüntetések és az össze­
csapások a rendőrséggel.19 Ebben a felfokozott politikai hangulatban először fordult elő az egyetemi
március 15-i ünnepségek történetében, hogy az ifjúság határozottan politikai színezetet kívánt adni a
megemlékezésnek. A délelőtti vigadóban megrendezett matinén több függetlenségi párti országgyűlési
képviselő is megjelent.20 Az ünnepség gyakorlatilag a véderőjavaslat elleni újabb tüntetés volt.
Az ifjúság a Múzeumkertben akart megemlékezést tartani, ahol az eredeti terv szerint száz fiatalem­
ber vonult volna fel a lépcsőre, hogy elszavalja a Nemzeti Dalt és az ifjak aktuális politikai tartalommal
átszőtt új 12 pontját!21 De a múzeumkerti rendezvényre, az 1881-es esethez hasonlóan, még mindig
nem kerülhetett sor. így az Egyetem téri ünnepséget követően, ahol Veiszfeld Vilmos joghallgató önálló
független Magyarországot és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását követelte, a fiatalok a Kálvin
térre vonultak. Itt először a Mérsékelt Ellenzék irodáinak ablakai alatt22 Gerlóczy Gyula joghallgató
szólt az egybegyűltekhez, és a véderőjavaslatnak a német tiszti vizsgát előíró 25. §-át kárhoztatta, majd
köszönetét mondott a mérsékelt ellenzéki párt tagjainak a véderővitában folytatott küzdelméért. A párt
nevében Beöthy Ákos köszönte meg az ifjúságnak a párt iránt mutatott kitüntetett figyelmét és támoga­
tásáról biztosította a fiatalságot, ugyanakkor óvva intette őket attól, hogy a küzdelem során letérjenek
az alkotmányosság útjáról. ,yl hazáért tegyünk kockára mindent, csak a hazát nem! Ezt tanuljuk a múlt­
ból!” Innen a tömeg a Múzeumkert elé vonult, ahol csak a vasrácson kívül emlékezhetett. Egy itt felállí­
tott emelvényről Orbán János gyógyszerészhallgató szavalta el a Nemzeti Dalt, majd Rácskay Gyula
műegyetemi hallgató felolvasta az új 12 pontot. Az új követelések egyértelműen a kormánnyal szem­
ben az ellenzéki függetlenségi politika célkitűzéseit fogalmazták meg: többek között önálló magyar
hadsereget, magyar tannyelvű katonai iskolákat, magyar királyi udvartartást, az országnak közgazdasá­
gi önállóságot, a választójogi cenzus leszállítását, és végül az 1879. évi honossági törvény megváltozta­
tását és Kossuth Lajos állampolgárságának megvédését követelték.23 Ezt követően a Függetlenségi
Pártkör elé vonultak, ahol az egyetemi szónok után Polonyi Géza képviselő köszöntötte az ifjúságot és
a miniszterelnök távozását sürgette: „ Vesszen Tisza Kálmán! Éljen a haza! Éljen a király!”24 A felfoko­
zott politikai, már-már forradalmi hangulatra utal, hogy az ellenzéki politikusok és az egyetemisták köl­
csönösen polgártársaknak szólították egymást.25 Feltűnő, hogy ebben az évben terjedt el a kokárda
használata is, egyre több emlékezőn és politikuson lehetett látni a 48-as forradalom jelképét, amit a saj­
tó tudósítói is figyelemre méltónak neveztek. A Kálvin térről az ifjúság a Károly körúton keresztül a
Deák Ferenc téren át a Petőfi szoborhoz vonult, ahol az egyetemi dalárda tagjai a Szózattal nyitották
meg az ünnepséget. Itt Pándy István jogász szintén igen erőteljes szavakkal bírálta Tisza Kálmán rend­
szerét.
Az aktuális politikai helyzet alakulásának megfelelően 1889-cel új korszak kezdődött a pesti egyete­
mi március 15-i ünnepségek történetében és a következő év márciusában végleg véget ért egy hosszú,
az 1880-as éveket tekintve mindenképpen nyugalmasnak nevezhető korszak, midőn Tisza Kálmán ti­
zenöt évnyi kormányzás után elvesztette az uralkodó bizalmát. Ettől kezdve a dualizmus korának társa­
dalmi, politikai és gazdasági problémái egyre élesebben törtek felszínre és éreztették hatásukat a kor­
szak 1848-as ünnepségein is.
M. Lovas Krisztina

19 A fővárosi rendőrfőkapitány jelentését a január 30-i és a febmár 14-i utcai zavargásokról és a rendőrség brutá­
lis eljárásáról lásd. MOL K149 (Belügyminisztérium Elnöki Reservált Iratok) 1889-6-277.
20 Ott volt többek között: Irányi Dániel, Orbán Balázs, Madarász József, Illés Bálint, Meszlényi Lajos és Báró
Kaas Ivor. Jókait, aki az előző évi matinén még ott volt, már nem hívták meg, mivel közismerten Tisza Kálmán
kormányának hívei közé tartozott.
21 Egyetértés, 23. évf. 1889. márc. 12. 71. sz. 3.
22 A párt helyiségei a Kálvin téren az Első Hazai Takarékpénztár épületének első emeletén voltak.
23 Közelgett az idő, hogy érvénybe lépjen a honossági törvény, mely szerint minden olyan magyar állampolgár,
aki tartósan külföldön él, és nem kéri valamelyik osztrák-magyar külképviseletnél állampolgárságának meg­
tartását, az 10 év után automatikusan elveszíti azt. Köztudomású dolog volt, hogy az emigrációban élő Kossuth
biztosan nem fog állampolgárságáért folyamodni.
24 A kormány lapja, a Nemzet sérelmezte, hogy az ellenzéki politikusok pártünnepet csináltak március 15-ből és
azt is, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök eílen uszították a fiatalokat. Nemzet, 8. évf. 1889. márc. 16. 2352.
(75.) sz. 1.
25 Egyetértés, 23. évf. 1889. márc. 16. 75. sz. 3.

21