A pesti egyetemi ifjúság március 15-i

ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt

II. (1890-1898)
1890 márciusában, Tisza Kálmán miniszterelnökségének végével új korszak kezdődött a dualiz­
mus-kori magyar politikai életben, mely kihatott a március 15-i ünnepségek alakulására is. Ettől kezdve
az egyre gyakrabban felszínre törő társadalmi-politikai feszültségek mind inkább rányomták bélyegü­
ket az ünnepnap alakulására.
1890-ben éppen a március 15-i ünnep előtt robbant a hír, miszerint Tisza Kálmán tizenöt év után el­
vesztette az uralkodó bizalmát és lemondott. Az ellenzéki sajtó és az egyetemi ifjúság kitörő örömmel
fogadta a bejelentést. Tisza miniszterelnök iránti elégedetlenség már 1889-ben a véderőtörvény terve­
zett átalakítása kapcsán, heves utcai tüntetések formájában is megmutatkozott. Az ingerült politikai
légkört csak tetőzte, hogy a honossági törvény (1879: 50. te.) rendelkezései éppen 1889/90 fordulóján
váltak aktuálissá, melynek következtében az emigrációban élő, idős Kossuth Lajos elvesztette magyar
állampolgárságát.1 Ez óriási felháborodást váltott ki ellenzéki körökben és újabb tiltakozási hullámot
indított el. így az előző évi felfokozott hangulatú március 15-i ünnepséghez hasonlóan 1890-ben is
Kossuth állampolgárságának kérdése tartotta lázban a pesti egyetemi iijúságot, és az ünneplő közönsé­
get is.
1890-ben a pesti fiatalok március 15-i megemlékezéseiket a szokásos helyszíneken tartották meg,
azaz koradélután az Egyetem téren, az egyetem épülete előtt emlékeztek, ahol rendszerint az egyetemi
kör elnöke mondott ünnepi beszédet. Innen a tömeg a Petőfi szoborhoz vonult, ahol általában már na­
gyobb közönség várta az ifjúságot. 1898-ig a Múzeumkertben nem tarthatott megemlékezést az egyete­
mi ifjúság. 1888-ban kezdődött az a szokás, hogy március 15-én délelőtt, rendszerint a pesti vigadóban,
az egyetemi kör ünnepi matinét rendezett.12
1890-ben a nyugtalan belpolitikai légkört jelzi, hogy az Egyetem téren felállított emelvény körül 50
rendőr vont kordont az ünnepség ideje alatt, de az izgatott tömeg azt is áttörte. Ünnepi beszédében Eöt­
vös Bálint joghallgató - Tisza Kálmán miniszterelnök bukásán felbátorodva - a kiegyezés rendszerével
ellentétes önálló, szabad és független Magyarország eljövetele után áhítozott,3 és azt kívánta, hogy a
törvényhozás a honossági törvény módosításával iktassa Kossuthot ismét a magyar állampolgárok sorá­
ba. Az ünnepség másik helyszínén, a Petőfi téren már 70 rendőr állt készenlétben a rend fenntartására.
Itt Gallia Béla joghallgató azt hangsúlyozta, hogy Magyarország szabadságvágya kiirthatatlan.
A felfokozott politikai hangulatnak köszönhetően, este egy kisebb tüntetés is kibontakozott az egye­
temi ünnepséget követően. Az iparos fiatalokkal kiegészült egyetemi ifjúság a függetlenségi pártkör
Kálvin téri székháza elé vonult, ahol a függetlenségi párti politikusok, Helfy Ignác és Visontai Soma az
ablakból kiabálva buzdították az 1848-as eszmék iránti lelkesedésre az iijúságot. Innen a tömeg egy ré­
sze a függetlenségi párti Ugrón Gábor Vas utcai lakása elé igyekezett, hogy ott köszöntse az ellenzéki
politikust, de Ugront nem találták otthon. Ekkor a tanácstalan tüntetők közül valaki kiadta az 1848-as
jelszót: ,M enjünk Budára/” A budai várban a miniszterelnöki palota előtt (ma Sándor palota) állt a ko­
rabeli közvélemény szemében Magyarország függetlenségének porba tiprását jelképező Hentzi szo­
bor.4 A sajtó szerint egy Spinner nevű címfestő fiú indítványozta, hogy döntsék le a szobrot, ám egy de­

1A törvény értelmében, aki tartósan Magyarország határain kívül tartózkodik, és tíz éven belül nem kéri állam-
polgárságának meghosszabbítását, az automatikusan elveszíti azt. Köztudomású volt, hogy Kossuth nem haj­
landó állampolgárságért folyamodni, hiszen a kiegyezéssel létrejött új államot, az Osztrák-Magyar Monarchiát
nem ismerte el.
2 Az 1890 előtt zajlott pesti egyetemi március 15-i megemlékezésekre lásd. M. Lovas Krisztina: A pesti egyete­
mi ifjúság március 15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt I. (1867-1890). Honismeret, 41. évf. 2013. 2.
sz. 18-21.
3 w4jövendő idők eseményei homályba vannak burkolva, senki sem tudja, mi történik vele a jövő pillanatban, de
egyet mindenki tud, mert tudnia kell, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Magyarország szabad, függet­
len és önálló lesz!” Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 16. 74. sz. 3.
4 Heinrich Hentzi, a császári helyőrség parancsnoka 1849. május 21-én esett el, midőn a Görgei vezette magyar
honvédsereg visszafoglalta Buda várát. Az osztrák önkényuralom alatt, 1852. január 11-én avatta fel Ferenc
József a nagyszabású neogótikus emlékművet, mely mindvégig a magyarság gyűlöletének és megvetésének
tárgya volt. A kiegyezés után az ellenzék folyamatosan küzdött a szobor eltávolításáért, de végül csak 1899.
december 12-én szállították el azt a budai hadapródiskola udvarára.

35
 tektív idejében észrevette és lekapcsolta az illetőt. Közben sietve 30 lovasrendőrt és 14 gyalogos rend­
őrt vezényeltek a Lánchídhoz, nehogy a tömeg átkeljen Budára. Ez a tüntetés már csak azért is kelle­
metlen lett volna, mivel Ferenc József a fővárosban tartózkodott.5 Mire a tüntetők odaértek a hídhoz,
már ott találták a rendőröket, így meghátráltak és hazamentek.6
A következő évben az ünnepség nyugodtabb légkörben telt. 1891 -ben még arra sem volt szükség,
hogy a rendőrség kivonuljon a helyszínekre a rendezvények biztosítására. Nem volt olyan aktuális poli­
tikai kérdés, amely oly ingerültté tette volna a közhangulatot, mint a korábbi két évben. 1891 -ben Rényi
József7joghallgató, az egyetemi olvasókör elnöke még Kossuth személyét sem emelte idealizált ma­
gasságba, az ő szavaival Kossuth már csak egy „ember, aki tévedhetett, egy államférfiú, kinek lehettek
ballépései." De ugyanakkor hangot adott annak is, hogy az ifjúság Kossuth iránti ragaszkodása nem fog
megszűnni soha: „ez az ember és ez az államférfim mégis csak az marad, kinek f ő része van március
15-ében, és akitől csak az elvakultság tagadhatná meg, hogy sokat, igen sokat tett a hazáért. ”8 Petőfi
szobránál Gonda Dezső joghallgató már a költő alakját állította mondanivalója középpontjába, azt a Pe­
tőfit, aki „a demokratikus Magyarország első polgára, [...] és a népszabadságnak és a magyar szabad­
ságharcnak első katonája” volt, „aki karddal a kezében harcolt a nép politikai jogaiért.”910
Az 1892. évi március 15-i ünnep újdonsága, hogy ekkor hívta meg először a pesti egyetemi kör a kü­
lönféle munkásegyletek képviselőit is az egyetemi ünnepségre. Az Egyetem téren és a Petőfi szobornál
Rényi József beszélt, aki a munkásokat is megszólította. Annak a reményének adott hangot, hogy eljön
majd az a kor, midőn a „társadalom a munka alapján lesz megszervezve, amikor a munkát és a munkást
az öt megillető tiszteletben fogják részesíteni.”'° A független Magyarország mellett a demokrácia eljö­
vetelét is sürgette. Azt hangsúlyozta, hogy 1848. március 15-e a demokrata elvek diadala volt, ezzel
Magyarország a világfejlődés útjára lépett. A demokrácia elveit pedig nem lehet kisajátítani egyes tár­
sadalmi körök számára. ,felem elni a népet, a tömegeket, ez legyen a magyar demokrácia egyik leg­
szebb feladata!""
A következő két évben, 1893-ban és 1894-ben a tervezett egyházpolitikai reformokkal kapcsolatban
kialakult élénk politikai vita tartotta lázban az országot, így ezek a témák uralták a március 15-i ünnep­
ségeket is. A közvéleményt alaposan megosztották a kormány által benyújtott új törvényjavaslatok a
kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyv-vezetésről, a vegyes házasságokban születendő
gyermekek vallásának szabályozásáról és a zsidó vallás tervezett emancipációjáról.12 A függetlenségi
ellenzék nagyobbik része, annak ellenére, hogy így kénytelen volt a kormány politikáját támogatni, a
reformok mögé sorakozott fel. Wekerle Sándor miniszterelnök soha nem látott népszerűségnek örven­
dett. Ugyanakkor a kormányzó Szabadelvű Párt egy része, Szapáry Gyula vezetésével és a Függetlensé­
gi Párt egy kisebb csoportja, Ugrón Gáborral az élen, ellenezte a liberális javaslatokat. A 92 éves szám­
űzött Kossuth is megszólalt az ügyben, és utolsó politikai megnyilvánulásaként az egyházpolitikai re­
formok, így a kormány támogatására hívta fel az ellenzéki Függetlenségi Pártot. Azt üzente, hogy „ami
a közjogi ellenzék - azaz a Függetlenségi Párt (szerk.) - szabadelvű álláspontjának megfelel, azt el kell
fogadnia, ha magától az ördögtől jönne is.” 13

5 Ferenc József Tisza lemondását megelőző elhúzódó kormányválság miatt több mint négy hetet töltött Magyar-
országon és csak március 16-án, az új miniszterelnök, Szapáry Gyula kinevezése után hagyta el a fővárost.
Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 17. 75. sz. 1.
6 Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 16. 74. sz. 3.
7 Rényi József (1871-1923) egyetemi évei alatt (1891-1892 között) az Egyetemi Kör elnöke, és 1892-ben az
Egyetemi Lapok szerkesztője volt. A jogi egyetem elvégzése után a kormány szolgálatába lépett, először a
Belügyminisztérium, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1900-tól a magyar köz-
igazgatási jog tanárává nevezték ki a pesti egyetemen, majd 1905-től a József műegyetemen tanított jogot. Ké­
zikönyvet írt a gyülekezési jog magyarországi szabályozásáról.
8 Egyetértés, 25. évf. 1891. márc. 16. 74. sz. 2.
9 Uo.
10Egyetemi Lapok, 5. évf. 1892. márc. 24. 12. sz. 5.
11 Egyetértés, 26. évf. 1892. márc. 16. 76. sz. 2.
12 Az egyházpolitikai törvények, melyek végül megvalósultak: az 1894:31. te. a kötelező polgári házasságról,
melyet a bíróság felbonthat. Az 1894:32. te. szerint a vegyes házasságok esetén a házasságkötés előtt a szülők
megegyezhetnek abban, hogy gyermekeik valamennyien az apa vagy az anya vallását követik, de ha másképp
nem rendelkeznek, akkor a fiúgyermekek apjuk, a lányok anyjuk vallását követik. Az 1894:33. te. bevezette az
állami anyakönyvvezetést. Az 1895:42. te. biztosította a zsidó vallás emancipációját. Az 1895:43. te. rendelke­
zett a bevett és elismert vallásokról, illetve a felekezeten kívüliségről.
13 Kossuth levelét a Függetlenségi Párthoz lásd. Egyetértés, 28. évf., 1894. febr. 23. 54. sz. l .A párt levélben kö­
szönte meg Kossuth üzenetét. Lásd. Egyetértés, 28. évf., 1894. febr. 25. 56. sz. 1.

36
 Természetesen az egyetemi ifjúság is aktivizálódott az egyházpolitikai kérdések kapcsán, és támo­
gatta a reformokat. A felfokozott politikai légkörnek köszönhető, hogy 1893-ban, néhány év kihagyás
után, az egyetemi olvasókör ismét megrendezte a délelőtti matinét március 15-e alkalmából.14 A rende­
zőbizottság elnöke, Csukássy Jenő azzal is indokolta az ifjúsági matiné szükségességét, hogy ez a kul­
turális esemény az egyetlen lehetőség a fővárosi polgárság előkelő körei számára, hogy bekapcsolód­
hassanak az ünneplésbe. Ugyanis a pesti március 15-i utcai rendezvényekről többnyire hiányzott a tár­
sadalom elitje. művelt társadalom pedig, melynek éppen kötelessége volna e napot megülni, távol
marad, mert ha el is akarna jönni, nem vetheti magát a zajongó tömeg mindent magával sodró, örvény­
lő árjába” - állapította meg Csukássy.15 Ugyanakkor a délelőtti matiné arra is kiváló alkalmat kínált,
hogy az egyetemi ifjúság bevonja a számára szimpatikus politikusokat is a pesti március 15-i megemlé­
kezésekbe.
1893-ban a Vigadóban tartott matiné szónokának Eötvös Károlyt, a neves függetlenségi párti képvi­
selőt kérték fel, aki nyíltan az ellenzéki politika követésére szólította fel az ifjúságot, arra kérve a fiata­
lokat, hogy soha ne engedjék meg, hogy a független Magyarország eszméje valaha is kialudjon ben­
nük.16 Hindy Árpád, az egyetemi kör elnöke az Egyetem téren azonban nyíltan már nem foglalt állást a
kiegyezés vagy a függetlenségi politika mellett, sőt név szerint még Kossuth személyét sem említette
meg, csupán általánosságban beszélt a szabadságról. Március 15-e legnagyobb örökségének a jog-
egyenlőség és a magyar nemzet megteremtését tekintette, valamint azt, hogy március 15-e vívmányai
az 1848-as áprilisi törvényekben meg is valósultak.1718Ezek a gondolatok sokkal inkább a dualista állam­
berendezkedést képviselő kormány 1848-as értelmezésével csengtek egybe.
Az egyházpolitikai reformok mellett 1894. március 15-én a hazájából számkivetett, betegségével
küszködő Kossuth állapota feletti aggodalom tartotta izgalomban a közvéleményt. 1894 márciusában
Kossuth egészségi állapota válságosra fordult, március 15-én az idős politikus gyakorlatilag már hal­
doklóit, bár az eszméletlenségből még néha-néha magához tért. A Függetlenségi Párt lapja, az Egyetér­
tés Turinba (ma Torino) Kossuth házához kiküldött tudósítója szerint az agg politikust a március 15-i
ünnep hírei állítólag felvidították, és halálos ágyán azt mondta: „Nincs nagy ember, csak az idő teszi az­
zá”}* A magyarországi sajtó szinte percről percre beszámolt a nagy hazafi utolsó óráiról.
Ennek a helyzetnek megfelelően a március 15-i ünnepségek középpontjába országszerte Kossuth
alakja került, az ünnepi beszédek egy-egy Kossuthért aggódó fohászként jelentek meg. Egyes városok­
ban már-már felröppent Kossuth halálhíre is, megzavarva ezzel az ünnepségeket. Az ünneplés helyett a
gyászos, aggódó hangulat lett úrrá mindenütt.
A pesti egyetemi március 15-i rendezvényeket a szokásos rend szerint tartották meg. A vigadóban
rendezett matiné ünnepi szónoka, Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője, remegő hangon idéz­
te meg a haldokló nagy hazafi alakját, majd azt a felelősséget hangsúlyozta, amely az ifjúságot terheli
az 1848-as emlékezet ébrentartásában és az egyéni szabadság megőrzésében.19 Az ünnepség Ábrányi
Emil versével egy Kossuthért mondott imával zárult.20 Délután az Egyetem téri megemlékezésen
Bottlik Józsefnek, az egyetemi kör elnökének szavai és gondolatai szintén csak Kossuth körül forogtak.
A Petőfi szobornál még a szokásosnál is nagyobb tömeg várta az ifjúságot, ahol Komlóssy Artúr, az if­
júság egyik vezére, később ismert levéltámok és publicista, Petőfiről és Kossuthról egyaránt megemlé­
kezett, ,yzent öregnél}' nevezve az idős politikust.21
Március 21 -én jelent meg a sajtóban a hír, hogy Kossuth előző este 10 óra 50 perckor végleg lezárta
szemeit.22 Az egész ország korábban soha nem látott méretű gyászt öltött, a temetésre április 1-jén ke­

14 1890-ben, 1891 -ben és 1892-ben nem volt egyetemi matiné március 15-én.
15 Egyetemi Lapok, 6. évf. 1893. márc. 19. 8. sz. 3.
16 Uo.
17 A beszédet az Egyetemi Lapok teljes terjedelmében hozza. ,A pril 11-én he volt fejezve a reform, törvénybe
foglalva a híres 12 pont, kinevezve a felelős minisztérium, megalakítva a nemzeti őrsereg., Erdéllyel megkötve
az unió." Egyetemi Lapok, 6. évf. 1893. márc. 19. 8. sz. 4.
18Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.16. 75. sz. 2.
19 Egyetemi Lapok, 7. évf. 1894. ápr. 22. 10. sz. 6.
20 „Gyógyítsd meg azt, ki nem hal meg soha, De tőlünk mégis menni, válni készül. Bár senki sincsen méltóbb arra,
hogy Te megvigasztald és fólvidd az égbe, Számkivetésböl örökös fenségbe, lm kérlek, buzgón könyörögve
most: Ne vedd el tőlünk még Kossuth Lajost/” Egyetemi Lapok, 7. évf. 1894. márc. 15. 9. sz. 2.
21 Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.16. 75. sz. 4.
22Kossuth fiai által közzétett gyászjelentést lásd Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.22. 81. sz. 4.

37
rült sor. Kossuth halálával hatalmas robbanással törtek felszínre a nemzeti indulatok, melyek március
22-én és 23-án heves utcai tüntetésekbe torkolltak. A tüntetések kirobbantásában az egyetemi ifjúság
járt az élen. A felháborodást az váltotta ki, hogy felsőbb intézkedésre, Ferenc Józsefre való tekintettel,23
nem tették ki a gyászlobogót sem a Nemzeti Színházra, sem az Operaházra, így az ifjúság és a hozzájuk
csatlakozó tömeg két napig farkasszemet nézett a rendőrséggel e két intézmény előtt, követelve a fekete
zászló kitűzését. Március 23-án a képviselőház leszavazta az ellenzéki Justh Gyula javaslatát arra vo­
natkozóan, hogy Kossuthot nyilvánítsák a nemzet halottjának, emeljenek neki méltó emlékművet és or­
szágos költségen temessék el, valamint iktassák törvénybe érdemeit.24
Kossuthot a főváros költségén helyezték örök nyugalomra, a képviselőház pedig csak küldöttség ré­
vén jelent meg a ravatalnál.25 Március 23-án az országgyűlés döntésére várva a Sándor utcai képviselő­
ház előtti tömeg spontán tüntetést rendezett a Múzeumkertben. A jelenlévő ifjúság ellepte a múzeum
lépcsőjét, ahol Mészáros joghallgató, 1848. március 15-e szellemében elszavalta a Nemzeti Dalt, majd
Magyar Gyula újságíró beszédet intézett az egybegyűltekhez. A közönség kalapját levéve hangosan rá­
zendített a Kossuth nótára. Ami eddig a dualizmus-kori március 15-i ünnepségeken még nem valósul­
hatott meg - nevezetesen, hogy az ifjúság a 48-as ünnepet a múzeum lépcsőjén tarthassa meg - most
Kossuth halála kapcsán, rögtönzött tüntetéssel, engedély nélkül ugyan, de megtörtént.26
A két napig tartó tüntetéseket a hatalom csak a rendőrség és a katonaság bevetésével tudta elfojtani.
Az összecsapások eredményeképpen 500 embert kísértek be a rendőrségre, a mentők mintegy 40 em­
bernek nyújtottak elsősegélyt az utcán, többeket pedig kórházba szállítottak.27
Az 1894-et követő időszakban, Kossuth halálának évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású
gyászünnepségek, melyeken évről évre több tízezer ember együtt vonult ki a Kerepesi temetőbe Kos­
suth sírjához, olykor felülmúlták a néhány nappal korábbi fővárosi március 15-i megemlékezéseket.
Azáltal, hogy a Függetlenségi Párt a temetői megemlékezést tekintette fő rendezvényének, az 1894-et
követő néhány évben a halálévforduló politikai súlya is nagyobb lett.
Kossuth halálát követő első március 15-i ünnepség alkalmával, 1895-ben az egyetemi ifjúság Kos­
suth fiát, az 1894-es temetés után hazatelepült, majd az 1895-ben kettészakadt Függetlenségi Párt Justh
Gyula vezette szárnyának irányítását fokozatosan átvevő Kossuth Ferencet választotta vezérszónoknak
a délelőtti matinéra. Az ifjúsági ünnepségre első alkalommal kaptak meghívót a Kossuth család tagjai.
Kossuth Ferenc mellett Ambrozovics Béla miniszteri tanácsos is megjelent a matinén.28 Az emigráció­
ban bátyját hűségesen ápoló idős Ruttkayné Kossuth Lujza gyenge egészségi állapota miatt már nem
vehetett részt a megemlékezésen. Beszédében Kossuth Ferenc politikai iránymutatást adott a párt és
szimpatizánsai számára. Azt hangsúlyozta, hogy az 1867. évi kiegyezés megváltoztatható, és szerinte
békés eszközökkel ki lehet vívni Magyarország önállóságát.29 A függetlenségért vívott politikai küzde­
lemben az ifjúságnak különösen nagy szerepet szánt: „Vegyétekfö l ti a fonalat, ha majd elvágják a Pár-
kák kezeinkben, és vezessétek a hazának függetlensége felé, amelynek március I5-e pirosló hajnala
volt/”30
Kossuth halálát követő időszakban egyre inkább az ellenzéki függetlenségi politikához való közele­
dés jellemezte a pesti egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségeit. A millennium évében, 1896-ban az

23 Ismeretes, hogy Kossuth és Ferenc József feloldhatatlan ellentétben álltak egymással. Gyakorlatilag egymást
nem létező személynek tekintették. Kossuth 1849-ben a Habsburg ház trónfosztásának kimondásával és a Füg­
getlenségi Nyilatkozattal végérvényesen szakított az uralkodóval, Ferenc József pedig a többi emigrált halálra­
ítélttel együtt jelképesen Kossuthot is felakasztotta a szabadságharc után. Kapcsolatukra részletesebben lásd.
Gero András: A kormányzó és a király. In: Gerő András (szerk.): Kossuth Lajos 1802-1894. Kossuth Lajos és
kortársai. Bp., 2002. 91-114.
24 Justh felszólalását és a szavazást az általa beadott határozati javaslatról lásd KN (Képviselőházi Napló)
1892-1896. 319. ülés. (1894. márc. 23 .) XVII. köt. 318., 323.
25 Kossuth temetésére lásd Borús Judit: Kossuth a főváros halottja. Budapesti Negyed, 2. évf. 1994. 1. sz. 35-58.
26 Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.24. 83. sz. 3.
27 A tüntetések leírását lásd Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.23. 82. sz. 4. A fővárosi rendőrfőkapitány részletes
jelentését a március 22-23-i utcai zavargásokról és a rendőrség brutális fellépéséről lásd MOL K 149 (Belügy­
minisztérium Elnöki Reservált Iratok) 1894-6-288.
28 Ambrozovics Béla Kossuth húga, Kossuth Zsuzsanna leányainak a férje volt. Először az idősebbik lánynak,
Meszlényi Gizellának, majd annak halála után a fiatalabbiknak, Meszlényi Ilonának.
29 „Magyarország természetes jogainak visszaszerzése nem követel rázkódtatást. [...] Egy nemzedék alkuja nem
köti le örökre a jö vő nemzedékeit, még a mindennapi életben is jogos, bármely alkukötésen kölcsönös akarattal
változatni, bármely alkut kölcsönös akarattal eltörölni.” Egyetértés, 29. évf., 1895. márc. 16. 74. sz. I .
30 Egyetemi Lapok, 8. évf. 1895. márc. 24. 11. sz. 4.

38
egyetemi matinén Bartha Miklós, az Ugron-féle függetlenségi párt egyik vezére szólította harcba az if­
júságot az ország önállósága érdekében.31 Az ünnepségen a korábbi évekhez képest nagyobb számban
jelentek meg a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselői is.32
1897- ben két ügy borzolta az ellenzéki kedélyeket március 15-e környékén. Egyrészt a megindult
gazdasági kiegyezési tárgyalások során felmerült, hogy Bécs a korábbi 3 1,4%-nál nagyobb arányú hoz­
zájárulást vár el a közös költségekhez a magyar fél részéről. A kvóta kilátásba helyezett felemelése el­
len országszerte népgyűléseken demonstráltak, a törvényhatóságok és városok tiltakozó feliratokat in­
téztek a képviselőházhoz. Másrészt Erdély Sándor igazságügy miniszter kilátásba helyezte, hogy ellen­
tétben az 1848-as sajtótörvénnyel, kiveszi az esküdtbíróságok hatálya alól a sajtó útján a magánszemé­
lyek ellen elkövetett becsületsértések és rágalmak ügyét, és a törvényszék hatáskörébe utalja. Az ellen­
zéki politikai sajtó már a március 15-i ünnep előtti napokban felháborodottan cikkezett az 1848-as saj­
tószabadság tervbe vett korlátozása ellen.
Az ifjúság délelőtti matinéján az egyetemisták nemzeti ruhában, díszmagyarban és kokárdában je­
lentek meg. Ebben az évben Jászai Mari is fellépett, Szávay Gyula Ezer tavasz című költeményét sza­
valta el. A korábbi március 15-i ifjúsági ünnepekre Ábrányi Emil költő mindig új, aktuális verssel állt
elő. Most dühös és ingerült hangon kelt ki az országot kiárusítani készülő politikusok ellen, utalva a
kvóta tervezett felemelésére.33
A délelőtti matiné szónokának többnyire egy-egy ellenzéki függetlenségi politikust kért fel az egye­
temi ifjúság rendezőbizottsága.34 1897-ben Ugrón Gábor hevesen és indulatosan agitált az ünnepen a
függetlenségi eszmék mellett. „Ne merje 1848-ért senki felségsértéssel vádolni a magyart. [...] A mi ki­
rályi törvénnyel szentesített új alkotmányunk még meg sem rakhatta fészkét: máris ránk támadtak azok,
akiknek oltalmazóinknak kellett volna lenniökV'35 Szerinte sokan vannak olyanok, akik nem akarnak
emlékezni 1848 márciusára, mert úgy gondolják, hogy akkor kedvezőbb színben tűnhetnek fel Bécs
előtt.36
1898- ban, az ötvenedik évforduló alkalmából a Függetlenségi Párt szerette volna március 15-ét
nemzeti ünneppé nyilvánítani, ám az ekkora már a szabadságharcot és az áldozatokat is jelképező ün­
nepnapot, Ferenc Józsefre való tekintettel, akinek személyes részvétele a szabadságharc leverésében és
a megtorlásban nem volt kérdéses, nem lehetett nemzeti ünneppé emelni. Ezért az országgyűlés
1898-ban április 11-ét, az 1848-as törvények szentesítésének emléknapját avatta nemzeti ünneppé, és a
kormány előírta, hogy a törvényhatóságok diszközgyűléssel emlékezzenek meg a napról, az iskolákban
pedig tartsanak ünnepségeket. Ám a hatalom nem tiltotta meg március 15-e megünneplését sem. Az öt­
venedik évforduló március 15-i rendezvényei országszerte fényes külsőségek között zajlottak le.37
A társadalmi és politikai feszültségektől terhes századforduló légkörében, 1898-ban a március 15-i
ünnepségek többnyire békésen zajlottak országszerte. Botrányokra csak a fővárosban került sor, ahol a
korabeli tudósítások szerint Kossuth 1894. évi temetése óta nem volt ennyi ember az utcákon. Ám a fő­
városi polgárság által rendezett megemlékezéseket sorra megzavarták a hivatalos politikai életből kire­
kesztett szocialista és radikális hangok.

31 „4 nemzeti tevékenység megnőtt, a törvényhozás összezsugorodott, mint a kínai nő lába a facipőben. A nemzet­
nek akarata, vágya, törekvése, aspirációja, melyet 1848 nagyra növelt, többé nem fé r el abban az országgyű­
lésben, melynek kereteit 1867 szabta meg.” Magyarország, 3. évf. 1896. márc. 16. 75. sz. 2.
32 Egyetemi Lapok. 10. évf. 1896. márc. 20. 8. sz. 2.
33 .Mérges gőzök szállónak ránk / Mint a poshadt tóra. /D e a romlott levegőnek/ Tűz a tisztítója. / Tűz vagy te is,
lobogó tűz / Magyar nemzet ifjúsága: / Égesd ki a bűn fekélyét, / Mely testünket rágja. [...] Verd meg te is, verd
meg te is /A kufárok gyáva népét, / És ne tűrd, hogy ők viseljék / Magyarország képét! Esküdjetek ama napra, /
Ama szent tusára, / Zsarnokölő márciusnak / Fényes idusára / Ti üzletet a hazából / Hitvány módon nem csinál­
tok /Kossuth Lajos és Petőfi / Lesz az ideáitok!” Egyetemi Lapok, 11. évf. 1897. 6. sz. 1.
34 Kivéve 1888-at, amikor több függetlenségi politikus mellett Jókait is meghívták a rendezvényre, aki kormány-
párti képviselő volt, valamint 1894-et, midőn Rákosi Jenő nagyhatalmú sajtómágnást, a Budapesti Hírlap ala­
pító főszerkesztőjét és tulajdonosát, az ugyancsak ellenzéki, de mérsékeltebb Nemzeti Párttal szimpatizáló
publicistát kérték fel a beszédre.
35 Egyetemi Lapok, 11. évf. 1897. 6. (12.) sz. 5. Itt Ugrón az 1848-as márciusi vívmányokat megtestesítő, az ural­
kodó által szentesített 1848-as áprilisi törvényekre utal, mely biztosította Magyarországon a polgári átalaku­
lást, a jobbágyfelszabadítást, az úrbéri viszonyok felszámolását, a népképviseleti alapon nyugvó, felelős kor-
mányzatú egységes magyar államot, mely csupán perszonáluniós kapcsolattal kötődött Ausztriához.
36 Egyetértés, 31. évf. 1897. márc. 16. 75. sz. 2.
37 Az április 11-i nemzeti ünnep létrejöttének körülményeire és az 1898-as március 15-i és április 11-i országos
ünnepségekre lásd. M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11? Egy nemzeti ünnep vitája 1898-ban. In:
Tóth Endre - Vida István (szerk.): Corolla Museologica Tibor Kovács dedicata. Bp., 2011. 343-363.

39
Március 15-i ünnepség a Múzeumkertben (Vasárnapi Újság 1898. március 20. 12.)

A pesti egyetemi ifjúság a nagy jubileum alkalmából országos diákkongresszust hívott össze a fővá­
rosba, melynek végén az elnökség táviratban fejezte ki hódolatát Ferenc József királynak, és üdvözölte
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert is.38 Ugyanakkor a diákok határozatot hoztak arról,
hogy örök időkre március 15-ét tekintik az 1848-as korszak ünnepnapjának, és nem kívánnak részt ven­
ni a közelgő, hivatalos április 11-i ünnepi fáklyás felvonulásban sem. Az egyetemi ifjak képviselői még
az ünnepnap reggelén felkeresték az 1883 előtti időszak március 15-i megemlékezéseinek helyszínét, a
Kerepesi temetőben nyugvó Kilenc vértanú emlékművét.39 Délután 2-kor gyülekeztek ismét a diákok
az Egyetem téren, ahol az egyetemi kör erkélyéről az eperjesi Mandics Dezső mondott beszédet, majd a
Kassáról érkezett Neuwirth Albert szavalta el a Nemzeti Dalt. Ezt követően a diákság testületileg csat­
lakozott a fővárosi polgárság délutáni rendezvényeihez.
1898-ban végre első alkalommal lehetőség nyílt a múzeumkerti megemlékezésre. A fővárosi polgár­
ság ünnepségének keretében az egyetemi kör elnöke, Tóth Ödön megnyitó szavai után Wolfher Pál
egyetemi hallgató tartott ünnepi beszédet az ifjúság nevében. Őt már az ellenzéki függetlenségi párti
politikus, Holló Lajos követte, aki utalt a nemzeti ünnep körül kialakult heves politikai vitára és hang­
súlyozta, hogy a nép utcai forradalma, azaz március 15-e nélkül nem kodifikálták volna az áprilisi tör­
vényeket sem. Az 1848. március 15-i eseményeket Kardhordó Árpád40 elevenitette fel. Fényfy Kálmán,
fehérmegyei földbirtokos, éles hangon tiltakozott április 11-ének tervezett megünneplése ellen, majd
Ditrói Mór, a kolozsvári egyetem hallgatója, az országos diákkongresszus elnöke a múzeum lépcsőjé­
nek oldalfalára kiállva elszavalta a Nemzeti Dalt.41

38 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 14. 73. sz. 4.

39 18 82. október 15-én avatták fel a fővárosban a Petőfi szobrot, és ettől kezdve az egyetemi ifjúság március 15-i
ünnepségeinek helyszínei közül kiesett a Kerepesi temető, mivel az Egyetem téri rendezvényt követően a meg-
emlékezők a Petőfi szoborhoz vonultak. A Kilenc vértanú emlékművének történetére lásd M. Lovas Krisztina:
Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben. Honismeret, 35. évf. 2007. 6. sz. 26-33.
40 Kardhordó Árpád a Vázsonyi Vilmos féle Demokrata Kör híve volt. Országos Hírlap, 1897. nov. 22. 3. sz. 5.
41 Kis Újság, 12. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 3.

40
 Az ötvenedik évforduló ünnepségeinek új helyszínén, a budai honvéd szobornál már elszabadultak
az indulatok. Meszlény Lajos és Lakatos Miklós függetlenségi párti politikusok alig tudták megtartani
ünnepi beszédüket, mivel a szocialista tüntetők folyvást rázendítettek a Marseillaise-re, melyet az ün­
neplő tömeg a Himnusz éneklésével próbált elnyomni. A Budapest tudósítója szerint a szocialisták
mintegy száz „vörös gombos” elvtársat rendeltek ki a honvéd szoborhoz az ünnepség megzavarására. A
hírek szerint tíz szocialista nekirontott az egyetemi zászlónak, mire brutális verekedés tört ki. A szocia­
listák megtépdesték a zászlót és az egyetemisták magyar díszruháját.42
A Petőfi szobornál a jogászok képviseletében Molnár Jenő ügyvéd, később függetlenségi képviselő
és Vígh Viktor, a kereskedők és iparosok nevében, kemény kritikát fogalmaztak meg az aktuális politi­
kai rendszerrel szemben. „ Vajon e lusta, hitvány és minden nemes emberi érzeteiből kivetkezett társa­
dalmat tudta volna, tudná-e Petőfi vezetni. Nem! A mai viszonyok között csak Bánffy (akkori miniszter-
elnök) és koncos társai vezethetnek, a mai viszonyok csak ilyen vezéreket mutathatnak,”43 A várból a
Petőfi szoborhoz sereglő szocialista tüntetők itt is hallatták hangjukat. Saját elvtársukat, Pollák Bélát
emelték vállukra, aki rögtönzött beszédben fejtette ki, hogy „Petőfi a proletárok költője, semmi köze
hozzá a burzsoánakZ”44 A Petőfi szobornál összegyűlt vegyes összetételű elégedetlenkedők az ünnep­
ség végén a belváros irányába indultak, ahol útközben kirakatokat törtek be. A tömeg egy része a Ba­
ross utcai függetlenségi kör elé vonult, ahol Holló Lajos képviselő békés távozásra kérte a tüntetőket. Itt
azonban az ún. hazafias munkásság összeverekedett a szocialistákkal. A tömeget a lovas rendőrök há­
rom irányba terelték szét, ám azok még útközben is törtek zúztak. A rendőrségnek azt jelentették, hogy
kitört a forradalom, mire a katonaságot készenlétbe állították. Végül estére sikerült helyreállítani az ut­
cák nyugalmát. Az eredmény 39 letartóztatott és tetemes károk az ablakokban és kirakatokban.45
A függetlenségi ellenzék esti díszlakomájára meghívást kaptak az egyetemi ifjúság vezetői is 46 Ez is
azt a tendenciát erősítette, amely már az 1890-es években megindult, miszerint a március 15-i megem­
lékezések alkalmával az egyetemi ifjúság és a Függetlenségi Párt együttműködése egyre szorosabbá
vált, és az ifjúság látványosan közeledett az ellenzéki függetlenségi politikához, miközben igyekezett
elhatárolódni a szocialista mozgalomtól. Ez folytatódott a századforduló egyre növekvő társadalmi és
politikai feszültségei közepette is a későbbi években.
M. Lovas Krisztina

Magyarok és törökök:
Mit tudunk egymásról?1
Gyökerek
Mindenekelőtt önmagától adódik a kérdés: mit kellene tudnunk egymásról? Ha arra gondolunk,
hogy a honfoglalás környékén a bizánci feljegyzések turkokról beszélnek, amikor a honfoglalókat emlí­
tik, akkor máris megvan az első kapocs. Ha tekintetbe vesszük, hogy a régészek szerint a honfogla­
lás-kori mellékletes sírok alig vagy egyáltalán nem különböztethetőek meg a korabeli besenyők és
oguzok sírjaitól, akkor világossá válik, hogy ez időben a kultúránk közös volt. Mindig fel szokták sorol­
ni a két nyelvben meglevő közös szavakat, de érdemes ezek között kiemelni, hogy sok igénk is közös.
Ez pedig mélyebb egymásra hatás bizonyítéka.
Számomra ennél is többet mond azonban a nyelvi logika. Mind a török nyelvekre, mind a magyarra
jellemző a ragozás, a hangrendi igazodás, a nyelvtani nemek hiánya, a melléknév-főnév sorrend; az a
tulajdonság, hogy két mássalhangzóval nem kezdünk szót, vagy amiért Arany-nyelvét annyira magya­
rosnak érezzük: a mellérendelő mondattani szerkezetek előnyben részesítése.

42 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 17. 76. sz. 2.

43 Kis Újság, 12. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 3.
44 Budapesti Hírlap, 18. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 7.
45 A letartóztatásokról lásd Budapest, 22. évf. 1898. márc. 17. 76. sz. 2.
46 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 13. 72. sz. 3.

1 A 2013. április 4-én Kovásznán, a Körösi Csorna Sándor Konferencián elhangzott előadás szerkesztett szö­
vege.

41