Cesar Millan

Hogyan neveljünk tökéletes

kutyát
Gabo:2011
ISBN: 9789636895020
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Egy sereg elhivatott kutyás szakember értékes közreműködése járult
hozzá e könyv megszületéséhez. Társíróm és jómagam is ezúton
szeretnénk kifejezni végtelen hálánkat Martin Deeley barátomnak, aki a
Kutyaviselkedési Szakértők Nemzetközi Társaságának elnöke,
valamint elismert vadászkutya-kiképző. Martin napi huszonnégy
órában önzetlenül osztotta meg velünk széles körű tudását és a rá
annyira jellemző szarkasztikus humorát. Clint Rowe, a hollywoodi
állatidomár szintén nagyon készségesen megosztotta velünk a
mindenféle fajtájú és korú kutyákkal végzett munkájának több mint
három évtizednyi bölcsességét. Büszkék vagyunk rá, hogy továbbra is
szakmai és személyes kapcsolatban maradhattunk vele.
Számos kiváló állatorvosnak is hálával tartozunk, akik továbbra is
rendületlenül támogatják erőfeszítéseinket. Köszönet Charles Rine-
himernek, aki a Northamptoni Egyetem állatorvosi tanszékének
professzoraként immár három könyv születése kapcsán dolgozott
velünk, valamint Paula Terifaj-nak, a kaliforniai Breában működő
Founders Állatgyógyászati Klinika alapítójának, aki nagyban
hozzájárult A Member of the Family című könyvem megírásához is. Dr. Rick
Garda és mobil állatkórháza, a Paws ‘n Claws mindig rendelkezésünkre
állt kérdéseink megválaszolásában, és mind a négy kölyök, valamint
teljes falkám körültekintő egészségügyi ellátásában.
Kiváló tenyésztőt nem könnyű találni, de a könyv kapcsán sikerült
néhányukkal együtt dolgoznunk. A kaliforniai Covenában élő Brooke
Walker volt az, akinek törpe schnauzer kenneljéből a csodálatos kis
Angel származik. Diana és Doug Foster a Thinschmidt Nemel
Juhászkutya Kennel tulajdonosai, valamint asszertív K-9 kiképzők a
kaliforniai Coronában. Régi barátom, Jose Navarro sikeres
tenyésztésének köszönhetjük a mi kis jól sikerült angol buldogunkat,
Mr. Presidentet, és természetesen örök hálával tartozom Azael
F.spinónak, akitől tökéletes pitbullom, Junior származik. További
köszönettel tartozunk a Dél-Kaliforniában működő Labrador
Mentőcsoportnak Blizzardért és önzetlen munkájukért.
Büszke vagyok arra, hogy szoros együttműködésre léphettem a Last
Chance for Animals (Esélyt az állatoknak) két munkatársával, Chris De
Rose-zal és Kim Sillel, valamint csapatuk többi elkötelezett tagjával.
Bátor munkájuk nyomán az emberek máris humánusabban kezdik
szemlélni a bolygón velünk osztozó többi élőlényt. Szintén köszönöm
Stephanie Shainnek és az Amerikai Állatvédő Szövetségnek, hogy
kiállnak a kegyetlen kölyökgyárak megszüntetése mellett.
Mint mindig, most is köszönetét mondunk irodalmi ügynökünknek,
Scott Millernek a Trident Media Grouptól; Júlia Pastorénak, Shaye
Areheartnak, Kira Waltonnak és Tara Gilbride-naka Random House-
tól; Steve Schiffmannek, Steve Burnsnek, Michael Casció- nak, Char
Serwának, Mike Bellernek, Chris Albertnek és Russel Howardnak a
National GeographicChanneltől, valamint Fred Fierst- nek. Cesar és
Ilusion szeretné kifejezni háláját John Steele-nek, Michael
Gottsagennek és az IMG egész csapatának, különösen „Mr. Big”-nek,
folyamatos ösztönzésükért és támogatásukért.
Köszönet a „Millan Csapatnak”, akik közül különösen hálás vagyok
Kathleen Danielsnek, Jennifer Domingueznek, Carol 1 lickson-
Altalefnek, Ériek Millannak, Rosalva Penuelasnak, Allegra Pickett-
nek, Delmi Salinasnak és Susan Whalennek. Senki nem veheti fel a
versenyt a mi kis szuper tévéstábunkkal: Nicholas Bunkerrel, Brian
Duggannel, SueAnn Finke-vel, Miles Gormey-val, Todd Henderson-
nal, Chris Koinivessel, Christiana Lublinnal, Rich Mercerrel, Rita
Montanezzel és Neal Tylerrel. Szintén az MP1I és CMI részéről
köszönet Bonnié Petersonnak, George Gomeznek, Julianna Weiss
Roesslernek, Nicholas Ellingsworthnek, Todd Carney-nak, Christine
Lochmannak, Kay Bachner Sumnernek és Sheila Possner Emerynek.
Külön köszönet Crystal Reelnek kitűnő kutatómunkájáért, tényel-
lenőrzéséért és soha nem lankadó pozitív hozzáállásáért. Feleségemmel
együtt hálásak vagyunk Stacey Candellának a Cesar és Hasion Millan
Alapítvány és küldetése iránti elkötelezettségéért, valamint Adriana
Barnesnak és családjának az új Kutyapszichológiai Központ
létrejöttéért és működéséért végzett kemény munkájukért. Szeretnék
köszönetét mondani szomszédainknak, Tim és Diane Archernek azért,
hogy támogatásukkal és türelmükkel segítették törekvéseinket.
Különös hála Frank és Juanita Trejónak szeretetiikért és
ösztönzésükért.
Köszönet feleségemnek, Ilusionnak, hogy végtelen türelemmel állta
velem a kölyökcsapat felnevelésének megpróbáltatásait. És
természetesen köszönet Mr. Daddynek, a világ legjobb dajkájának, aki
gondoskodott a kiskutyák kiegyensúlyozottságáról.

Melissa Jo Peltier köszönetét mond az MPH-partnereknek, Jim

Miliónak és Mark Hufnailnek töretlen támogatásukért. Köszönet
Cornelia Dillonnak, hogy átsegített életem egyik legnehezebb
időszakán. Elismerésem kedves barátomnak és ösztönzőmnek, Victo-
ria Adamsnek; bájos nevelt lányomnak, Caitlin Graynek; valamint
férjemnek, John Graynek, aki a legjobb társ a világon.
Cesar és Ilusion, hálás vagyok mindkettőtöknek, hogy ismét részese
lehettem álmotok megvalósulásának.
És végül köszönet drága édesapámnak, Euclid J. Peltiernek, hogy
átadta nekem határtalan energiáját, fáradhatatlan munkamorálját,
gyermeki rácsodálkozását, a tanulás iránt érzett szenvedélyes
szeretetét, valamint kiapadhatatlan életerejét. Nagyon szeretlek.

BEVEZETÉS
Pár hónappal ezelőtt bementem az irodánkba, ahol a csapat tagjai
egy számítógép-monitor előtt csoportosulva álmélkodtak valamin. Én
is odafurakodtam hát, hogy lássam, mire ez a nagy felhajtás. Egy kissé
homályos videofelvétel fogadott, amelyen hat imádnivaló Shiba Inu (az
akitához hasonló japán kutyafajta) kölyök - három nőstény és három
hím - kúszott-mászott egymás hegyén hátán egy puha kutyafekhelyen.
Teljesen el voltam bűvölve, amikor megtudtam, hogy a felvétel élő,
valós időben zajló jelenetet mutat. A tenyésztők, egy San Franciscoi pár
bébimonitorként szolgáló videokamerát szerelt az alom fölé, hogy
minden pillanatban szemmel tarthassák a piciket. Az „élő adást”
feltöltő internetes cég alkalmazottai beleszerettek a kölykökbe, és
linkeket kezdtek küldözgetni ismerőseiknek. A link „vírusként” terjedt,
és hirtelen több mint negyven országban ragadtak milliók a
monitorokra, és követték nyomon az eseményeket a Puppycamként
(Kölyök- kamera) ismertté vált videokamerán keresztül. Itthon, a
feszült gazdasági helyzetbe belefásult nézőkazt nyilatkozták, hogy a
kölykök figyelése megnyugtatta őket, kizökkentette mindennapos
aggodalmaikból, és összességében pozitívan befolyásolta lelki
állapotukat.
A Kölyökkamerás kísérlet több munkatársunkat is arra ösztönzte,
hogy saját webkamerákat szereljenek fel az otthon maradt kutyáik
megfigyelésére. Miután a Shiba Inu kölykök „kinőtték” a műsort,
mindig megjelent egy újabb kölyökkaland irodánk valamelyik
számítógép-monitorán .
Mindegy milyen kulturális háttérrel rendelkezel, milyen a bőrszíned,
az anyanyelved, hited vagy vallásod, ha nem mozdít meg benned
semmit egy alomnyi bohóckodó kölyökkutya látványa, minden
bizonnyal kőből van a szíved. Nyilvánvaló tehetetlenségük és egy
számukra új világ felfedezésére tett imádnivalóan esetlen kísérleteik
spontán módon felébresztik azokat a gondoskodási ösztönöket,
melyekkel minden férfit, nőt, gyermeket és nagyszülőt ellátott a
természet. És, mint azt a Kölyökkamera rajongóinak véleménye is
igazolja, a kölyökkutyák szeretete jó hatással van ránk. A kölykök
közelebb visznek minket ártatlan, természetes állatlényünkhöz.
Enyhítik a szorongásunkat, javítják az egészségünket, és arra
emlékeztetnek, hogy valódi boldogság csak a jelen pillanatban létezik.
Egy kiskutya szeretete és felnevelése az ember egész életének egyik
leggazdagabb és legboldogabb tapasztalata lehet. És mire az a kölyök
felnőttkorba lép, az általam kölyökkornak tartott első nyolc hónap
során kialakított kötelék olyan mély kapcsolattá szilárdulhat, amely
végigkíséri a közösen töitött éveket, és még az utána következőket is.
Annak ellenére azonban, hogy az emberi szív ösztönösen meglágyul
egy Kölyökkutya láttán, nem jelenti azt, hogy mindannyian
automatikusan alkalmasak is vagyunk egy kiskutya felnevelésére. Nos,
ez a könyv épp ezért íródott.
Vajon miért gondoljuk, hogy egy kölyökkutya felnevelése éppolyan
könnyedén fog menni, mint saját gyerekeinké? Nem ismerek túl sok
olyan embert, aki azt hiszi, automatikusan tudná, hogyan neveljen fel
egy elefánt-, leopárd- vagy delfinbébit, ha egyszer véletlenül az ölébe
hullana egy. Bizonyára a legtöbben ösztönösen tudják, hogy nem lehet
ugyanúgy nevelni egy fókabébit, egy madárfiókát vagy egy kiscsikót,
mint egy embergyereket. Az ember már keserves leckéket kapott akkor
is, amikor megpróbálkozott legközelebbi unokatestvéreink, a
főemlősök nevelésével, mintha azok csak önmagunk szőrös verziói
volnának. Nemrég olvastam egy szívbemarkoló könyvet Elizabeth
Hesstől, melynek címe Mm CJűmpsky: TheChimp Who Would Be Humán (Nim
Clnnipsky: A csimpánz, aki emberként élt). Egy a 60-as évek idején folytatott
kísérletről szól, amelynek során egy csimpánzbébit eltávolítanak az
anyjától, hogy embergyerekként nevelkedjen és szociális közegben
tanulja meg a nyelvünket, s mindezt egy menő manhattani családnál.
Bár Nim sikeresen elsajátította a jelnyelvet, és egész életében tudott is
kommunikálni a segítségével, állati természete idővel legyőzte naiv
örökbefogadó családjának emberi tagjait, akik végül kénytelenek
voltak lemondani róla. Szomorú életének hátralévő éveit befogadó
otthonok és főemlősöket kutató intézetek senkiföldjén élte, és sosem
derülhetett ki számára, hogy csimpánz-e vagy ember, netán a kettő
keveréke.
Legfontosabb szabályaim egyike, hogy akként kell tisztelnünk az
állatokat, amik, nem pedig akként az emberközeli társként, akiket mi
szeretnénk faragni belőlük. Számomra egy állathoz fűződő igaz kötelék
azt jelenti, hogy először is tiszteljük és becsüljük állati természetét,
mielőtt elkezdjük barátként, lelki társként vagy gyerekként kezelni.
Lehet, hogy a kölyökkutyák nagyon emlékeztetnek minket az emberi
csecsemőkre, az igazság viszont az, hogy elsősorban kutyák. Egy
kiskutya egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté nevelése teljesen eltér
attól a folyamattól, amikor egy emberi csecsemőből nevelünk boldog,
magabiztos fiatalt. Bármilyen sokat is várunk tőlük, a kölyökkutyák
nem a csecsemők megfelelői, különösen abban az időszakban nem,
amikor általában emberi gondozás alá kerülnek. Míg a kisbabák jó
néhány hónapon keresztül tehetetlenek, a kiskutyák valóságos kis túlélő
gépekként jönnek a világra, és szinte már születésük után azonnal
megmutatkozik igaz állati természetük. Már egy háromnapos kölyök is
arra törekszik, hogy testvéreit az anya emlőitől ellökdösve próbálja
kifejezésre juttatni a többiek feletti dominanciáját. Két-három hetesen
már a saját lábán jár, és igyekszik megteremteni a rangsorbeli helyét a
falkában. Amikorra a felelősségteljes tenyésztő úgy érzi, a kölyök
készen áll arra, hogy elhagyja anyját és alomtársait, ami két hónapos
kora körül ideális, addigra mentális fejlettsége már évekkel meghaladja
egy ugyanolyan korú csecsemőét. Amikor két hónaposan magunkhoz
vesszük a kiskutyát, az már messze nem tehetetlen, bár mi gyakran
továbbra is annak tekintjük, és eszerint is bánunk vele. így viszont sok
kutyatartó tudattalanul nem tiszteli, semmibe veszi a kiskutya igaz
természetét, azaz „kutyaságát”.
Ha gyámolatlan csecsemőként kényeztetünk egy kutyakölyköt, azaz
például ha ölben hordozzuk rfiagunkkal, kielégítjük minden szeszélyét,
és olyan kiváltságokat engedélyezünk neki, amilyeneket cseperedő
gyerekeinknek soha nem engednénk, már a legelső naptól kezdve
gátoljuk természetes fejlődését. Anélkül, hogy tudnánk róla, félelmet,
nyugtalanságot, agressziót vagy dominanciát táplálhatunk benne, és
ezzel mi magunk kárhoztatjuk saját kutyánkat arra, hogy labilis,
stresszes életet éljen. Azzal, hogy saját érzelmi igényeink kielégítését
előbbre helyezzük egy cseperedő kutya valós fejlődési igényeinél,
öntudatlanul bár, de egyre több viselkedési problémát teremthetünk.
Tapasztalataim szerint a jó szándékú, kutyaszerető emberek
többnyire pusztán a megfelelő ismeretek hiánya miatt követik el ezeket
a súlyos hibákat. Minden gazdi, akivel eddig találkoztam, őszintén
csak a legjobbat akarta kedvence számára. Ebben a könyvben néhány
olyan stratégiát szeretnék megosztani a kutyatartókkal, amelyek
segítségével megtanulhatják fenntartani kutyájuk valós identitását,
mielőtt még négylábú „kisbabát” faragnának belőle.
Az egyik legfontosabb tudnivaló a kutyák kölyökkorával
kapcsolatban az, hogy egy egészséges kutya életének ez a legrövidebb
szakasza. A kölyökkor a kutya születésétől nyolc hónapos koráig tart,
majd ezt követi a hároméves koráig tartó kamaszkor. Jó táplálkozás és
orvosi ellátás mellett, napjainkban egy kutya tíz-tizenkettőtől egészen
tizenhat éves korig vagy akár még tovább is élhet. Túl sok olyan
emberrel találkozom, aki azonnal beleszeret egy aranyos
kölyökkutyába, majd végül, amikor eléri a teljes felnőttkort, a gazdi
elveszíti kezdeti érdeklődését, vagy ami még rosszabb, neheztel is érte.
Ez őszintén elszomorít. Úgy vélem, bármilyen életkorú kutyát is
fogadunk az életünkbe, komoly felelősséggel tartozunk élete végéig
tartó jólétéért. A kutyatartás normális esetben örömteli, nem pedig
stresz- szes élmény. Nyilvánvalóan figyelmet és elkötelezettséget
igényel az első időszakban, de a kezdetekben beinvesztált kemény
munka számtalan úton-módon megtérül az elkövetkezendő évek során.
Kutyáink arra tanítanak bennünket, hogyan örüljünk a pillanatnak
ahelyett, hogy múltunkon vagy jövőnkön rágódnánk. A kutyák
megmutatják, hogy a legegyszerűbb örömök, mint például a földön
hempergés, egyjó futkározás, a vízbe csobbanás vagy a napon
nyújtózkodás a lehető legjobb dolgok, amiket az élet kínálhat. A kutyák
segítenek megtapasztalni egy mélyebb szintű kapcsolatot, nemcsak az
állatokkal, hanem embertársainkkal és önmagunkkal is.
Ha biztos vagy benne, hogy szeretnéd elkötelezni magad egy életre
szóló kutyatárs mellett, hihetetlen lehetőség előtt állsz. Esélyt kapsz
arra, hogy megteremtsd és formába öntsd álmaid kutyáját, miközben
hozzásegíthetsz egy másik élőlényt ahhoz, hogy azzá válhasson,
aminek a természet szánta. A kölyökkutyák genetikailag arra vannak
programozva, hogy magukba igyák annak a társadalomnak a szabályait,
határait és korlátait, amelyben élnek. Ha máraz első naptól kezdve
világosan kommunikálod a kiskutya felé a családodban fennálló
szabályokat, olyan társat nevelhetsz belőle, aki számodra
elképzelhetetlen szinten fog tisztelni, bízni benned és kötődni hozzád. A
kutyák azonban, a gyerekekhez hasonlóan folyamatosan figyelnek,
felfedeznek és arra törekszenek, hogy rájöjjenek, hogyan is
illeszkedhetnek be az őket körülvevő világba. Ha közös életetek kezdeti
szakaszában következetesen téves jelzéseket közvetítesz feléjük, sokkal
nehezebb lesz a már kialakult rossz szokásokat később helyrehozni.
Különböző fejlődési szakaszokban lévő kutyák százait neveltem már
életem során, és azért határoztam el, hogy megírom ezt a könyvet, mert
szerettein volna végigcsinálni a folyamatot születéstől a fiatal
felnőttkorig több különböző kölyökkutyával. Minden kutya, akit
rehabilitálok, örökbe fogadok vagy kölyökkorától nevelek, segít jobban
megérteni a kutyák természetét és azt, hogy mi, emberek hogyan
nyújthatjuk számukra a lehető legjobb, legkiegyensúlyozottabb életet.
Reményeim szerint a könyvben bemutatott kutyák egyéni útjainak
megismerése segíteni fog jobban megérteni azokat a koncepciókat,
melyekről beszélni fogok.
Lehet-e valóban „tökéletes kutyát” nevelni? Én teljes mértékben
hiszem, hogy lehet. Hogy miért? Mert úgy hiszem, a természet minden
általa teremtett organizmusba mélyen bekódolja a tökéletesség
formuláját. Emberként szeretjük azt hinni, hogy javíthatunk a természet
dolgain, és bizonyos esetekben lehet, hogy így is van. Ám amikor
kutyanevelésről van szó, a természet már jóval előttünk „kitalálta” a
helyes utat. Szóval, ne akarjuk újra feltalálni a spanyolviaszt, hanem
tanuljunk inkább az élet legnagyszerűbb tanítóitól, maguktól a
kutyáktól.

1.
ISMERKEDÉS A KISKUTYÁKKAL
Junior, Blizzard, Angel és Mr. President
Amikor elhatároztam, hogy könyvet írok a tökéletes kutya
felneveléséről, szerettem volna személyes élményként írni róla, úgy,
hogy magam is aktívan kiveszem belőle a részem. Az a tapasztalatom,
hogy könnyebb valódi példákat felhasználva tanítani. Már eddig is sok
kutyát neveltem fel, de szerettem volna újra feleleveníteni a kö-
lyökkor minden szakaszát a könyv írása közben, hogy tökéletesen
ráhangolódhassak az általam leírt viselkedési formákra. Ezért hát úgy
döntöttem, négy különböző fajtájú kiskutya - egy pitbull, egy labrador
retriever, egy angol buldog és egy törpe schnauzer - kölyökkorát fogom
végigkísérni úgy, hogy a saját otthonomban, a saját falkámmal együtt
fogom nevelni őket, természetesen kutyapszichológiai alapelveim
segítségével. Szeretném bemutatni az olvasóimnak, hogy a lehető
legtermészetesebb módon történő kutyaneveléssel hogyan előzhetők
meg a viselkedési problémák, és kerülhető el a későbbi beavatkozás.
Ezúttal nem az volt a célom, hogy kutyákat rehabilitáljak, hanem hogy
kiegyensúlyozott kutyákat neveljek fel, és megmutassam a leendő
gazdiknak, hogyan tarthatják fenn ezt a természetes egyensúlyt. Ennek
érdekében egy bizonyos, veleszületett energiaszintű kiskutyákat
akartam választani. Az általam „közepes energiaszint”-ként emlegetett
energia volt a cél, amely még egy tapasztalatlan kutyatartó számára is
könnyebben kezelhető. A következő fejezetben kitérünk majd
részletesebben is az energiaszint szerinti választásra, addig is tartsd
fejben ezt a koncepciót, miközben velem tartasz a négy kölyökkel való
találkozás kalandjára.
 JUNIOR, A PITBULL

Bár Junior már debütált a legutóbbi kötetem oldalain, még mindig

őt tartom a legkiemelkedőbbnek a négy kutya közül, akiknek a
kölyökkorát itt végigkísérem. Amikor nekiláttam ennek a könyvnek,
Junior valamivel több, mint másfél évesen a kamaszkor kellős közepén
volt, ami nyolc hónapos kortól körülbelül hároméves korig tart. Attól a
naptól fogva, hogy hazahoztam, A csodálatos kutyadoki kamerái és a saját
felvételeim napról napra rögzítették fejlődését az esetlen csetlő-botlótól
az energikus, magabiztos, mégis békés kamaszig. Junior cseperedése
számos csodálatos leckével gazdagított, amelyeket jóleső
izgatottsággal fogok megosztani veled.
Számomra nagyon fontos volt, hogy épp egy pitbull kölyköt
választottam szerepmodellnek, hogy mindig az oldalamon legyen a
labilis kutyák rehabilitációja során. Véleményem szerint szégyen, hogy
itt, Amerikában olyan rossz hírük van a pitbulloknak. A pitbullok
elsősorban kutyák. Nem vadállatok, hanem ugyanolyan háziasított
kutyák, mint bármely másik fajta. Persze egy pitbull nem feltétlenül
mindenki számára a megfelelő választás, de azzal, hogy a pitbullt mint
fajtát okoljuk azokért a borzalmas eseményekért, amelyekről a hírek
szólnak, figyelmen kívül hagyjuk azt az alapvető tényt, mely szerint
mi, emberek saját igényeink kielégítése céljából teremtettük meg éppen
azokat a jellemvonásokat bennük, amelyekért most őket becsméreljük.
Felelősséggel tartozunk nekik. Az eltelt évszázadok során genetikailag
manipuláltuk őket, hogy erős állkapcsuk, könyörtelen kitartásuk és a
kellemetlenségekkel, fájdalmakkal szemben tanúsított magas
tűrésküszöbük legyen. Ezek a puszta, kendőzetlen tények a
genetikájukról. Ám még a kutyák világában sem sorsmeghatározó a
genetika. A pitbullok nem a fajtársak vagy az ember ellen irányuló
agresszióval jönnek világra; mi tesszük őket agresszívvá. Amerikában
több százezer pitbull sínylődik kennelekben és menhelyeken, mert
előző gazdáik arra kondicionálták őket, hogy „kemények” legyenek,
később viszont nem tudták már kordában tartani őket. A kegyes halálra
ítélt pitbullok zömét illegális kutyaviadalokra tenyésztették, majd
miután már nem hoztak hasznot kíméletlen tulajdonosuknak,
egyszerűen utcára kerültek. Tapasztalataim szerint, ha megfelelően
szocializálják őket, és ugyanolyan szigorú szabályok, határok és
korlátok között nevelkednek, mint amilyeneket egy természetben élő
falka követelne meg tőlük, a pitbullokból lesznek a legbámulatosabb
házi kedvencek.
Azok a tipikus pitbulljellemvonások, amelyek miatt a társadalom
megveti őket, valójában a legpozitívabb irányba terelhetők. A velük
született elszántság és kitartás például rendíthetetlen hűséggé és
türelemmé alakítható. Egy kiegyensúlyozott pitbullban megvan az a
képesség, hogy hosszú ideig nyugodtan és tisztelettudóan várakozzon,
amíg a gazdája nem ad másra utasítást, vagy tereli más irányba.
Gyerekek vagy kölyökkutyák társaságában a pitbullok a jó humorú,
elnéző bébiszitterek megtestesítői, mivel testalkatuk jól ellenáll a
játékos kölyökkutyák és gyerekek lökdösésének, nyaggatásának. Egy
jól szocializált, kiegyensúlyozott pitbull sztoikus nyugalommal és jó
humorral tűr mindenféle gyerekes bohóckodást. Juniort úgy nevelem,
hogy sokkal inkább kutya legyen, mint pitbull, és hiszem, hogy az ő és
az idős pitbullom, Daddy társaságában bárki véleményén tudok
változtatni, aki vak előítéletet táplál a fajtával szemben.
Bármely olvasóm, aki látta már a tévéműsoromat, valószínűleg fel
tudja idézni hűséges Öreg társam, Daddy kifejező, zöld szemét és
zömök, aranybarna testét. Tizenhat évvel a háta mögött Daddy mindent
megélt, amiről egy kutya modern világunkban álmodhat: beutazta
velem szinte egész Amerikát, sőt még a vörös szőnyegen is
végigglasszált az oldalamon a díjátadókon. Eredeti gazdája, a
rapénekes Redman Daddy három hónapos korában kérte a segítségemet
a játékos kölyök nevelése kapcsán. Tökéletes időszak volt ez arra, hogy
elkezdjük alakítani fiatal tudatát. Daddy lelkesen és befogadóan tanult
mind kutyáktól, mind emberektől, és mire felnőtt, az oly gyakran elítélt
fajta elképzelhető legjobb szerepmodellje lett. Mára saját
rajongótábora, sőt még Facebook-oldala is van. Egyértelműen
megérdemli ezt a fényes hírnevet. Ma Daddy már hivatalosan is
hozzám tartozik. Olyan mély kötelék alakult ki közöttünk, melyre sem
a tudomány, sem a természet nem tud magyarázattal szolgálni. Úgy
hiszem, sikerült megvalósítanunk egyfajta ideális lelki kapcsolatot
kutya és ember között, amellyel szeretek az ügyfeleimnek példát
mutatni, hogy bebizonyítsam számukra, ezt a fajta egészséges
meghittséget ők is elérhetik saját kutyáikkal.
Daddy A csodálatos kutyadoki számos epizódjában, amikor labilis
kutyákhoz hívtak segítségül, vitathatatlanul kiérdemelte a neki járó
tiszteletet, melyre négylábú jobbkezemként tett szert. Időnként azonban
én tanulok tőle, és azon kapom magam, hogy én követem az ő
irányítását, nem pedig fordítva. Daddyben megvan az a ritka
tulajdonság, amelyre csak hosszú évek tapasztalatával lehet szert tenni
ezen a bolygón, ez pedig nem más, mint az őszinte bölcsesség. Mivel
olyan tökéletes harmónia veszi körül, sok esetben elég a jelenléte
ahhoz, hogy egy problémákkal küzdő fajtárs egyenesbe kerüljön.
Időnként, ha nem vagyok biztos benne, hogyan kezeljek egy esetet,
egyszerűen odahívom Daddyt, és megfigyelem a viselkedését.
Tanításaim eddigi egyik legfontosabb kijelentése az különösen
kölyökkutyák nevelése kapcsán -, hogy egy kiegyensúlyozott felnőtt
kutya sokkal többet tud mondani a kutyanevelésről, mint bármelyik
könyv vagy film. Daddynek nem lógnak sem oklevelek, sem
bizonyítványok a kennelje falán, szerintem mégis a kutyarehabilitáció
mestere.
Idős kora ellenére Daddy ugyanúgy élvezi az élet apró örömeit, mint
kölyökkorában, bár a múló évek egyértelműen nyomot hagynak a
fizikumán. Mostanában kezdek megbirkózni azzal a gondolattal, hogy
nem lesz képes örökké betölteni mellettem a legjobb pajtás, munkatárs
és „kutyasuttogó-helyettes” szerepét. Hallottam már párszor életre
szóló társuk elvesztésén merengő gazdik szájából olyan kijelentéseket,
hogy „nincs még egy kutya a világon, mint amilyen ő volt”, vagy
„sosem tudnék így szeretni más kutyát, mert nincs hozzá fogható”.
Természetesen az igaz, hogy pontosan ugyanolyan kutya, mint Daddy
nem létezik, de amikor azt a címet adtam a könyvnek: Hogyan neveljünk
tökéletes kutyát, az nem szájhősködés volt részemről. Én komolyan úgy
hiszem, fel lehet nevelni úgy egy másik kutyát, hogy ugyanolyan
kiegyensúlyozott, stabil, jól nevelt, és velem tökéletes összhangban
együttműködő legyen, mint amilyen Daddy mindig is volt. Az a
tervem, hogy Daddy maga fogja átadni a stafétát a következő
generációnak, mégpedig úgy, hogy segít nekem felnevelni a tökéletes
trónörököst.

A S TA F É TA Á TA D Á S A

Van egy régi barátom, történetesen egy ugyancsak Sinaloából,

Mexikóból származó állatorvos-asszisztens, aki megértő egyetértéssel
fogadja kutyanevelési elképzeléseimet, és van egy nőstény pitbullja,
akiről tudom, mennyire nyugodt és kiegyensúlyozott. Az a fajta laza,
vidám család kedvence, aki mindig is az „álomdadus” volt a gyerekek
mellett. A barátom értesített, hogy gondos szelektálás után pároztatta a
kutyáját, és most született egy alomnyi kölyke. Mivel tudott Daddy
közelgő nyugdíjazásáról és az én ehhez fűződő aggodalmaimról,
meghívott, hogy nézzem meg a kiskutyákat, mondván: „Ki tudja, lehet,
hogy megtalálod közöttük a következő Daddyt.”
Amikor Daddyvel megérkeztem, megkönnyebbülve konstatáltam,
hogy az anya ugyanolyan szelíd, kedves és megadó a gyerekekkel
szemben, mint ahogy emlékeztem. Ideális temperamentumú családi
kedvenc, ugyanakkor aktív, éber és figyelmes anyuka a kölykei
számára. Egy kölyökkutya szüleinek temperamentuma nagyon fontos,
ez olyan jellemző, amely generációról generációra öröklődik. A
barátom mutatott egy képet a kölykök apjáról, aki szintén egy jó
tenyésztésből származó, egészséges pitbull, ráadásul díjnyertes
kiállítási kutya is. Bár személyesen nem volt szerencsém az apához,
mert egy másik államból utaztatták ide, tudom, hogy a kiállításokon
szereplő kutyáknak jóval magasabb fokú önkontrollal, türelemmel és
stabilitással kell rendelkezniük, mint egy átlagos házi kedvencnek. Az
édes, csetlő-botló nyolchetes kölyköket nézegetve, az egyikük azonnal
megragadta a figyelmemet. Bundája szürke volt, egy kis fehér folttal a
mellkasán, és neki volt a legszelídebb kék szeme. Úgynevezett kék pit
volt. Mégis, az energiája fogott meg leginkább. Bár külsőre egyáltalán
nem hasonlított Daddyre, békés természete azonnal rá emlékeztetett.
Engem azonnal levett a lábamról, de ezúttal nem én voltam a
legtapasztaltabb kutyasuttogó a szobában. Ez a feladat Daddyre várt.
Egy embernél bármelyik kutya sokkal többet tud mondani neked egy
másik állatról, legyen az kutya, macska vagy ember, ezért is veszem
olyan komolyan a kutyáim ösztöneit. Valójában azért viszem gyakran
magammal az üzleti megbeszélésekre Daddyt vagy egy másik
kiegyensúlyozott kutyámat a falkából, hogy lássam, hogyan reagálnak
arra az emberre, akivel akkor találkozom életemben először. Ha
valamelyik békés, nyugodt-megadó kutyám valamiért elhúzódik,
ignorálja vagy másképp kerüli az illetőt, mindig nagyon éberen
figyelek. A kutyám ugyanis lehet, hogy olyasmit szeretne közölni
velem, amit tudnom kell.
Bekísértem Daddyt a játékos pitbullkölykökkel teli szobába. Az
egész jelenet olyan volt, mint amikor egy méltóságteljes államférfi
látogatást tesz egy lármás ovis csoportban. Felfigyeltem, hogy az egyik
kölyök kissé dominánsan viselkedik a gyerekekkel rájuk mászik, és a
szájával folyton megérinti őket, ezért ő volt az első, akit bemutattam
Daddynek. Daddy azonnal rámordult, majd elfordult tőle. Az ő korában
nincs már sem energiája, sem türelme a modortalan, rámenős
ifjoncokhoz. Kiválasztottam hát egy másikat, ezúttal egy alacsonyabb
energiaszintűt, de egyáltalán nem keltette fel Daddy érdeklődését, sőt
teljes mértékben ignorálta. Az idősebb kutyák nem vesztegetik értékes
energiájukat olyan kölykökre, akik bosszantják őket. Azon tűnődtem,
hogyan fog reagálni arra a szürkére, amelyik számomra annyira vonzó
volt. Azért imádkoztam, hogy ösztöneink és energiáink egy
hullámhosszon legyenek egy ilyen fontos döntés meghozatalánál.
Finoman felemeltem a kis szürke fickót a tarkóbőrénél fogva, és
megmutattam a hátsóját Daddynek, aki azonnal érdeklődést mutatott.
Körbeszimatolta, majd egy fej mozdulattal jelezte, tegyem a kiskutyát a
földre. Amikor letettem, a kiskrapek automatikusan egy nagyon
udvarias, megadó fejhajtással üdvözölte Daddyt. Semmi kétség, a
nyolchetes apróság már elsajátította az anyukájától a kutyaetikett
alapjait, mely szerint az időseknek tisztelet jár. Daddy folytatta a
szimatolást, és nyilvánvaló vonzalom volt közöttük. Ám a
legcsodálatosabb dolog csak ezután következett. Miután Daddy végzett
az információgyűjtéssel, és elsétált a kölyök mellől, a kiskutya azonnal
követni kezdte. Attól a pillanattól fogva biztos voltam benne, hogy ez a
szürke bundás apróság lesz Daddy fogadott fia, és Amerika kap egy új,
nyugodt és jól nevelt pitbull példaképet, akire felnézhet.

H O G YA N N E N E V E L J Ü N K ( M É G E G Y ) M A R L E Y- T
B l i z z a rd , a l a b r a d o r re t r i e v e r

John Grogan Marley meg én című sikerkönyve ötvennégy hétig volt a

New York Times bestsellerlistáján, majd a könyv alapján készült mozifilm
változat világszerte 215 millió dolláros bevételt hozott. Még egy
folytatása is született, nagy bánatomra a Bad Dogs Have More Fűn (A rossz
kutyák vidámabbak) címmel. Grogan szívből jövő története nyomán Marley
az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb házi kedvencként tartott
kutyafajtája, a labrador retriever szimbólumává vált. A labradorok
barátságos, vidám természetük és energiájuk miatt az első számú
hobbikutyák Amerikában, Marley pedig pontosan ennek a „lökött”,
túláradó, ugra-bugra viselkedésnek a megtestesítője volt. Marley
azonban kicsit túllőtt a célon, és kezelhetetlenné vált. John Grogan így
ír róla:
„Marley erőt próbáló tanítvány volt: nehéz felfogású, féktelen,
dekoncentrált, mértéktelenül ideges természetének áldozata... Apám a
következőképp jellemezte, miután Marley megkísérelt szerelmi viszonyt
létesíteni a térdével: ennek a kutyának hiányzik egy kereke.”
Marley inspirált arra, hogy a második kutya, akinek a kölyökkorát
végigkísérem, egy sárga labrador legyen. Bármennyire is
megnevettetett és megríkatott Grogan Marley-ról írt története, és
bármenynyire is nagy megtiszteltetés volt számomra a Grogan
családdal és jelenlegi kutyájukkal, Gracie-vel dolgozni, mégis más
nézőpontból kívántam megmutatni egy labrador retriever életét. Más
szóval, egy egész fejezetet szántam arra, hogy leírjam, hogyan ne
neveljünk egy újabb Marley-t.
Megkértem Crystal Reelt, az MPH Entertainment produkciós iroda
lelkes kutatóját, hogy segítsen nekem megtalálni a tökéletes
labradorkölyköt. Bár Dél-Kaliforniában is van jó néhány
labradortenyésztő, mégis úgy döntöttünk, inkább támogatjuk a környék
egyik kiváló fajtamentő csoportját, akik napról napra megunt, kitett,
elhagyott kutyák életének megmentésén fáradoznak. Crystal felkereste
a Dél-kalifornai Labrador Retriever Mentőcsoportot, egy tizenegy éve
működő nonprofit szervezetet, akik elkötelezetten végzik a labrador
retrieverek rehabilitációját és új befogadó családok keresését, valamint
oktató tevékenységet is folytatnak erről a csodálatos fajtáról. Crystal a
szervezet egyik önkéntesével, Geneva Lendesmával számos örökbe
fogadható kölyköt megnézett, majd végül két kutyára szűkítettük a
kört, akiket Geneva és egy munkatársa, Valerie Dorsch elhozott az
eredeti, Los Angeles külvárosában lévő Kutyapszichológiai
Központomba, hogy megnézhessem őket.
Dél-Kaliforniában az október is nyáriasan meleg, de aznap reggel
kellemes szellő enyhítette a hőséget, miközben kinyitottam a központ
kapuját, melynek túloldalán ott várt a két labradorkölyök, a két
lehetséges Marley-jelölt. Egyikük pórázát Geneva tartotta, a másikét
Valerie. Az első egy csillogó bundájú, erős, fekete labradorkölyök volt,
aki szabadon kóborolt egy mezőn, amikor rátaláltak. A másikat, az
irodalmi hírnévre szert tett Marley-hoz hasonló, sárga bundájút néhány
testvérével együtt rakták ki egy menhely előtt. Mindketten két hónapos
körüli hímek voltak, és mindketten hihetetlenül aranyosak. Mindketten
túl voltak a második védőoltás-sorozatukon, vagyis attól eltekintve,
hogy az utcáról szedték össze őket, mindkettőjük egészségi állapota
rendben volt.
Mivel ezúttal a megelőzés, és nem a rehabilitálás volt a célom, olyan
kölyköt szerettem volna, amelyik természetéből adódóan nyugodtan és
megadóan viselkedik, hogy ezt az állapotot fenntartva tökéletes családi
kedvencet nevelhessek belőle. Csupán pár másodpercre volt szükségem
ahhoz, hogy eldöntsem, a sárga kölyök lesz a megfelelő választás.
Enyhe kíváncsisággal szimatolt egy kicsit, majd leült, és ellazult.
Néhány perc múlva mára nap melengette aszfalton heverészett. A
fekete kölyök ezzel szemben egy kissé túl élénken, idegesen és
izgatottan viselkedett. Egész testtel elfordult tőlünk, és hátrafelé, kissé
elhúzódva húzta a pórázt. Ezen az állapoton könnyedén lehetne
segíteni, de nekem most más volt a tervem. A természet adta egyensúlyt
szerettem volna felhasználni, és megmutatni az olvasóimnak, hogyan
erősíthetik meg, és tarthatják fenn ezt az állapotot.
Valerie és Geneva is meglepődött a döntésemen, mert azt hitték, hogy
az „aktívabb” kutyát fogom választani. Valerie lustának gondolta a
sárga kölyköt. Annak ellenére, hogy mindketten tapasztalt kutyások
voltak, nem tudták megkülönböztetni az ideges energiát a játékos
energiától. Amikor ecsetelni kezdtem a fekete kölyök ideges
viselkedésének jeleit, Geneva kezdte megérteni, miről beszélek.
Puhatolózva érdeklődött, vajon mitől lett ilyen, vagy hogy eleve így
született-e. Elmondtam nekik, hogy a korai kölyökkorban szerzett
ijesztő élmények bizonytalanná tehetnek egy kutyát, különösen, ha
nincs mellette egy gondoskodó anya vagy egy falkavezér, aki
megfelelően át tudja segíteni rajtuk. Normális esetben minden kutya
kíváncsi, még ha eleinte kicsit óvatos is. Ha túlzottan félénk, elhúzódó
viselkedést tapasztalunk, az bizony potenciális problémáról árulkodik.
A kölykök némelyike gyengén és ijedősen születik, ők az alom
„csenevészei”, és a kegyetlen valóság az, hogy természetes közegben
ezek a kölykök nem maradnának életben. Emberi természetünk miatt
hajlamosak vagyunk sajnálni az ilyen kölyköket, de meg kell
tanulnunk átsegíteni őket ezen a tudatállapoton. Sajnálatunkkal csak
megerősítjük őket ebben az állapotban. Csodálatos érzés a fizikai
világban elveszett kutyákat megmenteni, ám azt is meg kell tanulnunk,
hogyan segítsük ki őket félelemmel terhes pszichológiai világukból.
Egy kutyának sem tesz jót, ha félelemben éli le az életét. Ez a fajta
rehabilitáció saját nyugodt és határozott jelenlétünkkel kezdődik.
Könnyű odarohanni egy ideges kiskutyához, és fennhangon
vigasztalni, hogy minden rendben van. Azt hisszük, segíthetünk rajtuk,
ha elárasztjuk őket mindazzal, amit mi szeretetnek és megnyugtatásnak
nevezünk. Egy ideges kölyökkutya esetén azonban az ilyesfajta
hozzáállás csak még tovább fokozza szorongását vagy izgatottságát.
Megmutattam az önkénteseknek, hogyan használhatják fel a szagokat
arra, hogy a kis fekete kölyök orrát bevonva segíthessék a negatív,
ideges állapotban megrekedt elméjét a felszabadulásban. Anélkül, hogy
személyes terét megsértettem volna, elhúztam előtte egy doboz
biokutyatápot. Egyetlen szippantás az étel illatából, és a kiskrapek
máris felvillanyozódott, majd szépen leült. Fülei nyugalomról
tanúskodtak. Nem beszéltem hozzá, és nem simogattam meg. Azzal,
hogy nyugodt, erős és csendes maradtam, valamint, hogy bevontam a
játékba a legerősebb érzékét, a szaglást, sikerült kizökkentenem a
szorongásból.
Igazság szerint, egy szabályokat nem biztosító, kizárólag szerető
gazdi kezében a kis sárga kölyök is könnyen izgatottá, szorongóvá,
idegessé válhatna. Az a célom, hogy nyolc hónapos koráig ezt a
gyönyörű, természetesen kiegyensúlyozott állapotot erősítsem benne.
Nyolc hónap, és a kölyökkornak vége. Nyolc hónaposan átlépnek a
kamaszkorba, amikor elkezdenek kihívóan viselkedni, de ha a
kezdetektől szabályok, határok és korlátok között nevelkednek, mindig
hamar visszatalálnak az egyensúlyhoz.
Miközben a két önkéntes labradormentő hölggyel beszélgettem, a kis
Marley annyira ellazult, hogy a nap melege mély, békés álomba
ringatta. Ismét a kutyakonzervért nyúltam. Elmagyaráztam, hogy ha
álmából felriasztunk egy kölyköt, könnyen ideges, riadt reakciót
válthatunk ki belőle. Elhúztam az orra előtt az ételt, de nem ébredt fel,
csak amikor a másik kölyök odafurakodott és megbökdöste, hogy ő is
megszimatolhassa. Egyáltalán nem volt riadt vagy meglepett, amikor
felébredt. Az egy alomban cseperedő kölyköknél teljesen normális
dolog, hogy egymásra lépnek, orral bökdösik vagy felébresztik
egymást, vagyis lehetővé tettem számára, hogy természetes módon
ébredjen fel, nem pedig megriadva, mivel a kezem és a szagom még
nem ismerős számára.
Miután meghoztam a döntést, készen álltam, hogy bevezessem az új
kölyköt a falkába. Kölyökkutyáknál azonban nagyon fontos az első
benyomás, úgyhogy oda kellett figyelnem, hogy minden rendben
menjen. Az étel vonzó illatának köszönhetően, a mini Marley boldogan
követett a központ belső udvara felé egészen addig a kerítésig, amely
mögött a többiek lelkesen várták a falka legfiatalabb tagját. Óvatosan
megszaglászta a kerítést, majd elkezdte csóválni a farkát. Ha túl
izgatott vagy merész lett volna, a falka negatív energiaként érzékelte
volna a jelenlétét, de a kis jövevény alacsony fejtartással,
tisztelettudóan köszöntötte őket. Készen állt a találkozásra.
Csak egy gyors megjegyzés a kölyökkutyák egészségéről és
biztonságáról, amelyre később alaposabban is ki fogunk térni. Mielőtt
bemutattuk volna a kis labradort a falka többi tagjának, meg kellett
bizonyosodnunk róla, hogy mind a kölyök, mind a többi kutya
egészségi állapota rendben van. A két önkéntes hölgy biztosított afelől,
hogy mindkét kölyök egészségügyi kiskönyve rendben van, és
megkapták az első két vakcinasorozatot. Még ha meg is kapták a
védőoltásokat, a kölyökkutyák immunrendszere négy hónapos korukig
fejlődőben van, és ebben a kritikus időszakban még ki vannak téve a
fertőző betegségeknek, különösen a parvovírusnak. A parvo a fertőzött
kutyák ürülékével terjed, ezért mielőtt a mentő szervezet engedélyt
adott volna, hogy bármelyik kölyök is érintkezzen az én kutyáimmal,
nekem is igazolnom kellett, hogy a központban lévő minden kutya
rendelkezik a szükséges védőoltásokkal, hogy a központ területe
higiénikus, és hogy nem volt mostanában parvovírusos vagy egyéb
fertőző megbetegedés közöttük. Miután mindent tisztáztunk, a kis
labrador zöld utat kapott a találkozáshoz. Ebben az esetben mindkét fél,
a mentők és az örökbefogadó is odafigyelt a kölykök egészségének
védelmére. Nagyon elővigyázatosnak kell lennünk a kölyökkornak
ebben a szakaszában, amikor az immunrendszerük még kialakulóban
van, de ugyanakkor nem foszthatjuk meg a kiskutyákat a normál
szocializációs tapasztalatoktól sem, amelyek ugyanolyan fontosak,
mint az egészségi állapotuk.
A kis Marley-t megfogtam a tarkóbőrénél, és felemeltem a földről.
Ez a gesztus azonnal ellazította, bár a másik kezemmel alulról tartottam
a súlyát. Ezután lejjebb eresztettem pontosan úgy, ahogy az anyakutya
is bemutatná a kölykeit a falkának. A farkát enyhén a lábai közé húzta,
ami egy kis szorongásról árulkodott, úgyhogy megvártam, amíg
teljesen ellazul, s csak ezután tettem le a földre. A többiek finoman
megszaglászták, és azonnal maguk közé fogadták. Tíz perc múlva már
vidáman és magabiztosan vizsgálgatta új környezetét. Lehet, hogy ez a
kis labrador ugyanúgy néz ki, mint Marley, a regényés mozifilmhős,
mégis teljesen más színben fogja látni a világot.

MENJ AZ ORROD UTÁN

Angel, a törpe schnauzer

Miután a labradorkölyköt egy mentőcsoporttól választottam, a terrier

kategóriába tartozó következő apróság kapcsán egy elsőrangú
tenyésztőt szerettem volna megkeresni. A terrier fajták közös
jellemvonása a rendkívül erős szaglóérzék. Mivel klienseimnek mindig
az „orr, szem, fül” formula alkalmazását tanítom a kutyákkal való
kommunikáció során, szerettem volna egy szaglásorientált fajtát
választani a kölykök közé. Egy unatkozó kutyát bajba sodorhat az orra,
de ha már egész fiatal korban megfelelő módon kezeljük a domináns
szagmotivációt, a kutya orra fogja megnyitni számunkra az utat a
szívéhez és elméjéhez.
Brooke Walker egy vörös hajú, porcelánbaba szépségű hölgy, akiből
csak úgy árad a pozitív energia, és ha lehetőséget kap rá, naphosszat bír
mesélni élete nagy szenvedélyéről, a kiállítási sztenderdnek megfelelő
törpe schnauzerek tenyésztéséről. Attól a pillanattól fogva, hogy
először találkoztam vele, tudtam, hogy érti a dolgát. Megkérdeztem,
miért éppen ez a fajta keltette fel az érdeklődését.
„Miután harmincnyolc év légiutas-kísérőként végzett munka után
nyugdíjba vonultam, szerettem volna egy kutyát, amire hosszú időn át
nem volt lehetőségem. Kutyakiállításokra jártam, és tenyésztőkkel
ismerkedtem. Sok kérdésem volt. A kiállításokon rengeteget lehet
tanulnia kutyákról, mivel minden elképzelhető tenyésztő jelen van, és
szeretnek is mesélni. A törpe schnauzer azért tetszett meg annyira, mert
egyfajta elegancia veszi őket körül. Egyszerűen elegáns és jó
megjelenésű fajta.”
Persze csakúgy, mint a legtöbb tenyésztő, Brooke is még lelkesebb
rajongója lett a választott fajtának, miután öt éve foglalkozik velük. „A
törpe schnauzerek nem vedlenek, és nem korpásodnak. A méretük
tökéletes, szállítódobozban még a repülőgép utasterében is utazhatnak,
épp elférnek az ülés alatt, így nem kell a csomagtérben utaztatni őket.
Én is mindiga kutyáimmal együtt utazom.” Előző nap esett az eső,
amikor útra keltem a kaliforniai Costa Mesa felé, hogy kiválasszam a
kis schnauzert Brooke legújabb almából. A ház környéke nyugodt,
békés, tiszta és rendezett volt, annak ellenére, hogy három két hónapos
kölyök, a szülőpár és egy idősebb hím szaladgált a kertben. Ez
mindenképpen jó jel. Ha meglátogatsz egy tenyésztőt, és a mindenütt
ugrándozó, visítozó vagy egymást csipkedő kutyák kaotikus
élethelyzete fogad, nem árt észben tartanod, hogy a kiskutyákat ebben
a közegben érik az első jellemformáló élmények. A rendezetlen
körülmények között cseperedő kutyák születésük napjától természetes
módon magukba szívják ezt a labilitást. Számos törpeschnauzer-
tulajdonossal volt már dolgom, akik azt hitték, hogy a hiperaktivitás és
a folyamatos ugatás a fajta természetes velejárója. Brooke falkája
azonnal megcáfolta ezt a tévhitet. Annak ellenére, hogy a kiskutyák
kíváncsiak és játékosak voltak, csend és nyugalom jellemezte a légkört.
Leültünk Brooke kövezett teraszán, és figyeltük a kiskutyákat, akik
birkóztak, felfedeztek, és minden újdonságban örömüket lelték. Éber
anyukájuk, a kétéves Binky velünk együtt figyelte az eseményeket.
Miközben nyugodtnak látszott, és többnyire érdeklődve figyelte a mi
emberi tevékenységeinket is, időnként azért felkapta a tekintetét egyik-
másik kölyök szertelen bohóckodására. Észrevettem, hogy amikor a
nőstény kölyök túl sokáig nyaggatta az egyik fivérét, Binky azonnal
felpattant a megfigyelőhelyéről, és szájával gyengéden az oldalára
fektette az elkövetőt. Egy anyakutya mindig megengedi, hogy a
kiskutyák dominanciajátékokat játsszanak egymással, ám amint túl
hevesek lesznek, azonnal közbelép és kezeli a helyzetet. Amint a kis
rosszcsont megnyugodott, mintha csak azt mondaná, „oké, anya,
vettem az adást”, Binky otthagyta, és visszajött mellénk szimatolni.
Ilyen egy anyakutya korrigálásának sebessége, precizitása és
gyakorlatias természete, és épp ez a nyugodt, de határozott, szelíd,
mégis magabiztos, természetes fegyelmezés az, amelynek alkalmazását
minden gazdinak javaslom. Pontosan a Binkyhez hasonló, jó
anyakutyák megfigyelése és utánzása révén alakítottam ki saját
módszereimet.
Brooke-nak három kölyökkutyája volt, két hím, az egyiken kék
nyakörv, a másikon zöld, s egy nőstény rózsaszínben. Ő volt a
legkisebb hármójuk közül. Miután azonban megfigyeltem, amikor a
zöld nyakörves fivérét lerohanta, meg tudtam állapítani, hogy elég
magas energiájú. Brooke kedvence, s akiről úgy gondolta, az én
választásom is rá fog esni, Mr. Blue volt, egy koromfekete fickó,
csillogó ezüstös szemöldökkel, mellkassal, tappanccsal és farokkal. Az
alom legjobbjaként mutatta be nekem. „Mindenben ő volt az első. Ő
mászott ki elsőként a szülőhelyről, és ő volt az első, aki ugatott. Ő
mászott át elsőként a többi kölyökhöz, amikor még járni sem tudott, és
ő állt először négy lábra. Rendkívül intelligens, és jó vezetői
tulajdonságokkal rendelkezik.”
Az első két kölyök energiájáról adott jellemzése alapján a zöld
nyakörves hím került a családi hierarchia legaljára. Számomra azonban
egyértelműen kiderült, hogy nem volt sem félénk, sem ideges, és az
energiaszintje is inkább közepes volt, mint alacsony. Hogy
tesztelhessem a természetüket, mindegyik kölyköt elhelyeztem három
különböző kerti széken. Mr. Blue azonnal leugrott, és futva jött vissza
hozzám. Nem akart kimaradni a történésekből. Amikor Brooke
visszatette a székre, ismét leugrott. Pink kisasszony nem landolt olyan
gyorsan, de végül nem tudta tovább türtőztetni magát, és hamarosan
követte a domináns fivér példáját. Hármójuk közül egyedül a zöld
nyakörves kiskrapek volt képes egy helyben maradni, és egyszerűen
csak figyelni. Nem nyafogott, nem fészkelődön türelmetlenül, hanem
éberen várakozott a következő utasításra. Megkérdeztem Brooke-ot,
neki milyen tapasztalatai vannak vele kapcsolatban. Azt mondta,
szerinte nagyszerű hobbikutya lesz belőle, mert olyan szeretetre méltó.
Simulékonyabb, de kevésbé önálló, mint a bátyja. Ő, személy szerint
azonban jobban kedveli az önállóbb kutyákat, mert könnyebb képezni
őket.
Csakúgy, minta labradormentő csoport két önkéntese, Brooke is
őszintén meglepődött, amikor Mr. Green, a közepes energiájú kölyök
mellett döntöttem. Elmagyaráztam neki, hogy bár nagyon szeretem a
magasabb energiájú kutyákat, a potenciális gazdik zöme azonban nem
olyan tapasztalt e téren, mint ő vagy én, ezért egy önálló, domináns
kiskutya könnyedén átveheti a hatalmat, amint új otthonába kerül. A
célom e könyv kapcsán az volt, hogy olyan kölyköket válasszak, akik
tökéletes, velük született közepes energiaszintjük révén könnyen
beilleszkednek egy átlagos vagy éppen tapasztalatlan családba,
valamint az, hogy megosszam az olvasókkal, hogyan tarthatják fenn
ezt az állapotot a kölyökkor kritikus hónapjai alatt, és azokon túl.
Miután kiválasztottam a megfelelő kölyköt, megkértem Brookeot,
hadd vigyek magammal egy olyan takarót vagy törülközőt, amelyen
érezni ennek az alomnak a szagát, hogy megkönnyíthessem a kiskutya
egyik falkából egy másikba való átszokását. Brooke sokkal többet
adott ennél. Megkaptam a papírokat is az útlevelével együtt, amely
igazolja a nemét és fajtáját, az Amerikai Kennel Klub igazolását, az
egészségügyi kiskönyvét a már megkapott védőoltások típusával és
dátumával, valamint a következő oltássorozat javasolt időpontjával.
Kaptam tőle egy kis ismertetőkönyvet is a fajtáról, egy trimmelési
táblázatot, sőt még egy jutalomfalatokkal, játékokkal és szőrápoló
kefékkel telerakott „ajándékkosarat” is. Ha elsőrangú tenyésztőtől
vásárolsz, ezzel a személyes hangvételű bánásmóddal találkozhatsz. Az
olyan tenyésztők számára, mint amilyen Brooke is, egyik kutya sem
csupán kutya, hanem teljes mértékben családtag. Miközben azon van,
hogy a kutyái számára tökéletes otthont találjon, minden egyes eladott
kölyökkel együtt egy kis darabot veszít a szívéből is.
Nagy támogatója vagyok a menhelyről vagy fajtamentőktől való
örökbefogadásnak, és mindig bátorítom is azokat a gazdikat, akik úgy
döntenek, ilyen módon szeretnének rátalálni a megfelelő kutyára. Az
Egyesült Államokban a kutyák túlnépesedése komoly gond, és évente
két-három millió kutyára vár végleges elaltatás, csak mert nem találnak
nekik befogadó otthont. Minden egyes kutyával, aki egy menhelyről új
otthonba kerül, egy kutyával kevesebb fogja elveszíteni értékes életét,
pusztán azért, mert egy ember lemondott róla. Különleges elégedettség
érzéssel tölti el az embert, amikor egy mentett kutyát egy szép, új élet
lehetőségével ajándékoz meg. Azok számára, akik mégis tenyésztő
mellett döntenek, olyasvalakit találni, mint Brooke, olyan, mint aranyra
bukkanni. Amikor hazaviszel egy kiskutyát egy Brooke-hoz hasonló,
tapasztalt, etikus tenyésztőtől, nem csupán a kutyát viszed magaddal,
hanem sok-sok kutyageneráció finomított vérvonalát, azaz lényegében
egy kis kutyatörténelem tulajdonosa leszel. Brooke a következő három
tulajdonságot tartja a legfontosabb tenyésztési szempontnak: egészség,
temperamentum és testfelépítés; azaz a fajta integritásának fenntartása.
A következő fejezetben még alaposabban kitérünk rá, hogyan
találhatunk olyan tenyésztőket, mint Brooke.
A hozzá hasonló tenyésztők a tenyésztett fajta vérvonalának
megőrzése céljából például megbizonyosodnak afelől, hogy a kiskutyák
nem kerülnek rossz kezekbe. Óvakodj az olyan, felelősségteljesnek
nemigen nevezhető tenyésztőtől, aki csak úgy látatlanban elad egy
kiskutyát, anélkül, hogy érdeklődne a kutyatartási tapasztalatodról, a
kiskutya leendő otthonáról, és a kutyatartásra vonatkozó motivációdról.
A legtöbb tenyésztő számára fontos tényező az örökbefogadási
szerződés. Brooke is aláíratott egyet velem, amelyben kikötötte, hogy
nyolc hónapos koráig nem ivartalaníttathatom Mr. Greent. Én személy
szerint jobban szeretem ezt a beavatkozást a hímek hat hónapos kora
körül elvégeztetni, hogy ne kelljen megtapasztalniuk a párzási ösztön
sürgetésének gyötrő kellemetlenségeit. Ennek ellenére megértem
Brooke kitélelét. Tenyésztőként azt szeretné, ha a kutya elérné a teljes
kamaszkort, amikor is még eldöntheti, hogy pároztassa-e vagy sem,
azaz, hogy továbbvigye-e a kölyök értékes vérvonalát. Abba is
beleegyeztem, hogy a kölyökkor végén visszaadom neki a kutyát abban
az esetben, ha nem akarom megtartani, vagy nem találok neki olyan
otthont, amelyet mindketten alkalmasnak ítélünk. Őszintén nagyra
becsülöm Brooke kutyái felé vállalt elkötelezettségét.
A papírügyek bonyolításával töltött fél óra alatt Mr. Green mellettem
ült, és csendesen pihent. Ez bizony nem semmi egy kölyökkutyától.
Akkor és ott be is bizonyította számomra, hogy a tökéletes törpe
schnauzer kölyköt sikerült kiválasztanom a feladathoz.
Miután aláírtuk a papírokat, és elbúcsúztam Brooke-tól, kivittem a
kiskutyát az autómhoz, ahol először leterítettem az ülést az anyja
szagával átitatott takaróval, hogy felkeltsem az érdeklődését.
Természetesen fel kellett segítenem a földről a kocsi padlójáig, de
onnan jobb szerettem volna, ha a legkevesebb segítséggel teszi meg az
utat az ülésig. Egy kölyökkutya esetén fő a türelem, és amikor első
alkalommal kell elhagynia az övéit, bizony az összes létező türelmedre
szükség van. Az orra elé tartottam egy nyersbőr rágórúdnak kinéző
szárított bikacsököt, és hagytam, hogy kövesse a szagát, miközben
finoman toltam a hátsóját az ülés felé. Onnan azután már könnyedén
beirányítottam a szállítódobozba, amelyben útnak indulhatott új
családja és otthona felé, Santa Claritába. Otthon a fiaimat annyira
lenyűgözte angyali természetével, hogy Mr. Greenből azonnal Angel
lett.
ELNÖKI TISZTELGÉS
M r. P re s i d e n t , a z a n g o l b u l d o g

Most, hogy már megtaláltam Amerika következő kedvenc pitbullját,

egy vidám, békés labradort és egy orránál fogva vezetett terrier fajtát, a
feladathoz szükséges utolsó kölyökkutyát egy teljesen más veleszületett
jellemzőkkel rendelkező fajtából szerettem volna kiválasztani. Mindig
is különleges vonzódást éreztem a buldogok iránt, és az Egyesült
Államokban nem vagyok ezzel egyedül. A USA Today szerint az utóbbi
két év során a buldogok besoroltak az Amerikai Kennel Klub tíz
legnépszerűbb kutyafajtája közé. Gondolom, az olvasóim között is akad
szép számmal olyan, aki el tudna képzelni maga mellett egy buldog
típusú kutyát. A buldogokkal kapcsolatban számos sztereotípia létezik.
Ilyen például az, hogy minden buldog lusta, hogy nem igényelnek túl
sok energiát és ösztönzést, vagy hogy mindig nyugisak, jó kedélyűek és
szelíd természetűek. Sok esetben, ezek az általánosítások igaznak
bizonyulhatnak, de van ám az éremnek egy másik oldala.
Igazság szerint a buldogok a Brit-szigetekről származnak, és a
fajtanevük utal arra a célra, amelyre eredetileg tenyésztették őket, azaz
a kutyák bika ellen típusú viadalok „sztárjátékosainak” szánták őket. A
bikaheccelésnek is nevezett brutális, ám sajnos népszerű sport arról
szólt, hogy egy bikát elhelyeztek egy karámban vagy veremben, és egy
vagy több kutyát küldtek rá, hogy állkapcsukkal leszorítsák a nyakánál
fogva. Az első buldogokat, az ősi ázsiai masztiffok és a mopszok
keverékének leszármazottait kifejezetten vadságukért, kitartásukért és
lenyűgözően magas fájdalomküszöbükért tenyésztették. Miután
Angliában 1835-ben betiltották a bikaheccelést, a buldogkedvelők egy
kedvesebb, szelídebb generációja átvette a vérvonalat, és végül az
eredeti angol buldogban felfedezhető vadság nagy része kikerült a
genetikájukból. Ennek ellenére a harciasság, a kitartás és az a
jellemvonás, amelyet sokan makacsságként emlegetnek, még mindig
mélyen jelen van a buldogok DNS-ében. Némelyik egyednél nagy
kihívást jelent a fajtaspecifikus hajlamok megfelelő kezelése.
Ami kevéssé köztudott a buldogfajtákkal kapcsolatban az az, hogy
bizonyos értelemben hátrányos helyzetűként jönnek a világra, mivel az
ember úgy „tervezte” őket, hogy lapos, nyomott orruk és rövid
légcsövük legyen. A természet nem tervezett volna ilyen orrot egyik
kutyafajtának sem, de a buldogtenyésztés történelmének kezdetén az
ember úgy okoskodott, hogy a lapos orr erősebb fogást tesz lehetővé.
Zihálásuk és horkolásuk gyakran együttérző viccelődés tárgyát képezi
a buldogtulajdonosok körében, pedig ez az egyik mellékhatása
természetellenes fizikai felépítésüknek.
A buldogok egyedi testalkatának egy másik következménye, hogy a
szaglásuk sosem lesz olyan erős, mint bármely más fajtáé, ami miatt
hátrányos helyzetbe kerülnek a nyomkövetés kapcsán, és jóval
nehezebben találnak haza, ha eltévednek vagy elkeverednek a
tálkájuktól. Az a minta is kialakulhat bennük, hogy sokkal inkább a
látásukra, mint a szaglásukra hagyatkozva reagálnak a körülöttük lévő
világra, ami nem természetes egy kutya esetén, és kapásból
konfliktusba keveredhetnek más kutyákkal, ha túl gyorsan vagy rosszul
időzítve létesítenek szemkontaktust egy idegen egyeddel. Mivel hitem
szerint a kutya orra a kulcs a viselkedéséhez, szerettem volna helyesen
felnevelni egy angol buldogot azáltal, hogy egy kis pluszmunkával
ugyanolyan szagvezérelte neveltetésben részesülhessen, mint az összes
többi kutyám. Szeretném kihozni a legjobbat a fajtaspecifikus
jellemzőiből, melyek a türelem, a hűség és a ragaszkodás, annak
érdekében, hogy inkább kutyaként, mint buldogként nőjön fel.
Az ideális buldogkölyök ugyanabban a hónapban érkezett hozzám,
mint Angel, egy olyan régi ismerősömtől, aki szelíd, megbízható
természetű angol buldogokat tenyészt. Az illető tudta, hogy közepes
energiaszintű kutyát szeretnék, és az egyik szukája épp akkor hozottá
világra egy ilyen kölyköt. Ezaköpcös, fehér-barna fickó, aki úgy
festett, mintha bő pizsamát viselne, „egykeként” született.
Császármetszéssel segítették világra, csakúgy, mint a legtöbb
buldogkölyköt, ami megint az emberi géntechnológia egy újabb
mellékhatása. A buldogkölykök feje és hordószerű törzse olyan nagy az
anyaállat keskeny csípőjéhez és szülőcsatornájához képest, hogy a
természetes szülés igen nehézkes. Crystal Reel, a csapat kutatója velem
tartott a kiskutyáért. Teljes eksztázisban volt, mert az angol buldog a
kedvenc fajtája. Megengedtem neki, hogy ő válasszon nevet a kis
jövevénynek, aki azóta a George Washington tábornok, vagy röviden a
Mr. President névre hallgat.
Ha a A csodálatos kutyadoki nézője vagy, talán emlékszel a sok buldogeset
közül kettőre, Jordanéra az első évadból és Matildáéra a harmadikból.
Mindketten rá voltak kattanva a gördeszkákra. Megtámadták,
állkapcsukkal megragadták, leszorították, és „foggal-körömmel”
igyekeztek megtartani a zsákmányt. A megszállott rágás, a ráfogás és
soha el nem engedés azon, korábban már említett buldogjellemzők
közé tartoznak, amelyeket már fiatalkorban érdemes kezelni vagy
korrigálni. Kölyökkorban van a legnagyobb esélyed arra, hogy
visszavegyél azon fajtaspecifikus viselkedésjegyek intenzitásából,
amelyek egy régi szólás kialakulásához vezettek: „makacs, mint egy
buldog”.
Mr. President már az első nap kezdte kimutatni buldogtermészetét. A
négy kölyök közül, akik e könyv írásával egy időben cseperedtek, ő
volt az egyetlen, akinek rágcsálási problémája volt. A kölyök két
hónapos korától a gazdinak azonban tökéletes lehetősége nyílik arra,
hogy leállítsa vagy más irányba terelje ezt a viselkedést, még mielőtt
problémává duzzadna. Mr. President esetében én különféle csábító
illatokkal kezdtem más irányba terelni a dolgokat, nemcsak azért, hogy
ezt a fajtára jellemző, megszállott energiát másképp vezessem el,
hanem azért is, hogy rávegyem, használja többet az orrát. Ha túlzásba
viszi a dolgot, egy könnyed nyakvagy hátsóérintés azonnal kizökkenti a
megszállott viselkedésből. A negyedik fejezetben majd alaposabban
megtárgyaljuk a nemkívánatos viselkedésformák korrigálását, illetve
más irányba terelését.

A K Ö LY Ö K Ú J O T T H O N A

Mire elkezdtem írni ezt a könyvet, mind a négy kölyök a helyén

volt. Junior másfél évesen már kamaszkora teljében volt. Blizzard, a
sárga labrador épp akkor lett négy hónapos, Angel, a törpe schnauzer és
Mr. President, az angol buldog pedig alig múltak két hónaposak. Mivel
épp akkoriban volt folyamatban a Los Angeles-i Kutyapszichológiai
Központom átköltöztetése egy új, tizenhárom hektáros vad területre, a
Santa Clarita-völgy dombvidékén, a falkám számos egyedét már
elhelyeztem állandó és ideiglenes befogadóknál vagy a kaliforniai
Templetonban élő egyik barátomnál és pártfogoltamnál, Cheri
Lucasnál, akinek egy ötven rehabilitálás alatt álló és örökbefogadható
kutyából álló falkája van. Ez azt jelentette, hogy az új kölykök saját,
közepes méretű, farm stílusú Santa Clarita-i otthonunkban, a Casa
Millanban cseperedtek, ahonnan mindennap kirándulást tettünk a pár
percre fekvő új Kutyapszichológiai Központom területére, mivel annak
2009 őszén esedékes megnyitójára készültein. Szóval, a feleségemből,
Ilusionból, valamint két fiamból, Andréból és Calvinből álló szűk,
családi falkánkhoz tartozott a négy kölyök: Junior, Blizzard, Angel és
Mr. President, a nagypapa korú pitbullom, a tizenöt éves Daddy, a két
csivavánk, az ötéves Coco és a kétéves Minnie, egy Jack névre hallgató
négyéves Jack Russel terrier, valamint Georgia Peaches, egy kétéves
yorkie, akit egy szaporítótói mentettem ki, amikor Atlantában voltam,
hogy eleget tegyek egy előadás-felkérésnek. Mivel a
Kutyapszichológiai Központ épp költözés és átalakítás alatt állt, a
tévésorozat egyes epizódjaiban szereplő kutyák közül is rendszeresen
hazavittem egyet-kettőt, ha intenzív rehabilitációra szorult. Ez azt
jelentette, hogy a kiskutyák különböző fajtájú, kom és stabilitású
kutyák változó forgatagának lesznek kitéve.
A kölyökkutya-kísérletem készen állt a kezdésre. A cél tehát az volt,
hogy négy kiegyensúlyozott, eltérő fajtájú kutyát neveljek fel,
fenntartsam a velük született egyensúlyt, és elejét vegyem a jövőbeli
viselkedésproblémák kialakulásának. A könyv hátralévő részében ezek
a kölykök fogják mellettem játszani a társszereplőket, miközben
megélik különböző fejlődési szakaszaikat, azaz pontosan láthadod
majd, hogyan alkalmaztam a kutyapszichológiai koncepciókat a
nevelésük során.
Örömmel teli izgalom töltött el, miközben felszereltem egy pár
biztonsági gyerekrácsot, és elrendeztem a kényelmes kenneleket
hatalmas garázsunkban, a kutya családtagok alvóhelyén, ahonnan egy
nyitott ajtón át bármikor kimehettek az udvarra. Calvin és Andre, a két
lelkes segítőm is nekilátott, hogy velem együtt készítsék elő a terepet
ehhez az izgalmas, új kalandhoz. Az ezt követő hét hónap során az
egész család velem együtt merült el abban az egyszerű örömben, amit a
kölyökkor varázslatos életszakaszán áthaladó, majd kamaszkorba lépő
kutyák napi megfigyelése jelent.

2.
TÖKÉLETES PÁROSÍTÁS
A megfelelő kölyök kiválasztása
A nagyapám mexikói farmján nevelkedve, mindig ápolatlan
kutyákkal voltam körülvéve, akik hűséges barátként és munkatársként
segítettek a ház körüli és a földeken zajló munkában. A szó amerikai
értelmében, ezeket a kutyákat nemigen nevezhetnénk „házi
kedvenceknek”, mivel „csak” mellettünk éltek, azaz nem voltak a
család részei. A mi kutyáink voltak ugyan, de mégis megvolt a maguk
külön, elégedett és kiegyensúlyozott kutyaélete. Sok alom születésének
részese voltam közöttük, és bár a kiskutyák mind édesek és
szeretnivalók voltak, sosem tapasztaltam igazán a kölyökkutyák
rendkívüli bűbáját, amíg Amerikába nem jöttem. Itt ugyanis kutyafajták
százaival találkozhattam: lapos orrú, nagy, barna szemű francia buldog,
lhasa apso, westie és uszkár kölykökkel. Szívszaggatóan imádnivaló
szőrgombolyagok mind. Amikor először láttam a szebbnél szebb itt élő
kutyafajtákat kölyökként, kezdtem jobban megérteni, miért van az,
hogy az amerikaiak annyira elkényeztetik a kutyáikat. Ez ugyanis nem
tipikus jelenség a mexikói kultúrában.
Minden állat kicsinye kedves jelenség, de véleményem szerint a
kutyakölykök viszik a pálmát aranyosság terén. Még a legkeményebb
szívűek sem tudják megállni, hogy legalább ne sóhajtsanak fel az utcán
egy kölyökkutya láttán. Számos ügyfelem könyörtelen üzletemberként
viselkedik a hivatása terén, de ha meglát egy fiatal kutyát, teljesen
elolvad. Dr. Stanley Coren, kanadai pszichológus és állatviselkedési
szakember szerint az emlősök kicsinyei feromonokat termelnek,
melyek jellegzetes „babaillatot” kölcsönöznek nekik. A feromonok
egyik célja, hogy felkeltsék a védelmező, vagy legalább a nem
ellenséges ösztönöket egy adott fajon belül. Az emlősök közötti
hasonlóságok miatt azonban megfigyelhető, hogy más állatok is
reagálnak a feromonok által gerjesztett illatra. Coren megfigyelései
részben magyarázatul szolgálnak azokra a mély „barátságokra”, melyek
egy idősebb, azaz védelmezőbb állat és egy teljesen más faj fiatalabb
egyede között szövődhet. Legyen szó akár Kokóról, a gorilláról és a
kiscicájáról, vagy egy nőstény oroszlánról és farkaskölykéről, az
újszülöttek gondozására irányuló ösztön mélyen jelen van minden
emlősben.
Egy kölyökkutya aranyossága azonban balul is elsülhet mind az állat,
mind az ember számára. Az ellenállhatatlan vágy, hogy hazavigyünk
egy aranyos kutyakölyköt, érzelmi, nem pedig ésszerű reakció. John
Grogan tökéletesen adja vissza a „kölyökkutya-szerelem” sokak által
ismert élményét szeretetre méltó, ám kiszámíthatatlan labradorjáról
írott regényében, a Marley meg énben. „Mielőtt idejöttünk, azt az alkut
kötöttem Jennyvel, hogy megnézzük a kiskutyákat, felteszünk pár
kérdést, és megfontoljuk, vajon készen állunk-e rá, hogy hazavigyünk
egy kutyát vagy sem... Annyit kértem csupán, hogy ne hamarkodjuk el
a döntést, de már az első néhány másodperc után éreztem, ezt a csatát
elvesztettem. Nem volt kérdés, hogy még aznap miénk lesz az egyik
kölyök.”
El nem tudom mondani, hányszor hallok különböző variációkat
ugyanebben a témában, amikor egy viselkedésproblémás kutyához
hívnak segítségül. Sajnos ezek a történetek nem mindig zárulnak
sikerkönyvvel és sikerfilmmel. Néha bizony az a vége, hogy a
csalódott, frusztrált gazdi a haját tépi, és végül beadja a kiskutyát egy
menhelyre, s van úgy, hogy ez a lépés egy ártatlan kutya életébe kerül.
Amikor hazaviszel egy kiskutyát, tudnod kell, hogy valójában egy
pár röpke hónap alatt teljes testméretét elért kutya miniatűr változatát
viszed magaddal, nem pedig egy játékkutyát, ami örökre kiskutya és
imádnivaló marad. Az állatbarátok, különösen azok, akik napi szinten
kutyákkal foglalkoznak, nagyon komolyan veszik a kennelekben
sínylődő kutyák megdöbbentő számát. Az utóbbi években a
felelősségteljes tenyésztők, mentőszervezetek és ménhelyek
munkatársai egyre inkább tudatában vannak, milyen
következményekkel jár, ha olyasvalakinek adnak oda egy kölyökkutyát,
aki nem látja reálisan a saját képességeit a kutyanevelés terén. Gyakorta
szerződést íratnak a leendő tulajdonossal, és időnként még
„családlátogatásra” is sort kerítenek, hogy megbizonyosodjanak róla,
vajon a körülmények valóban alkalmasak-e a kutyatartásra. Brooke
Walker, Angel tenyésztője, minden új törpeschnauzer-tulajdonossal
aláírat egy szerződést, mely szerint, ha a körülmények megváltozása
miatt nem tudják tovább megtartani a kutyát, visszaviszik hozzá.
Minden kutyája rendelkezik mikrochippel, vagyis ha netán elveszne
valamelyik, hozzá kerülhet vissza.
Diana Foster és a férje, Doug, akikkel dolgoztam már együtt,
szakképzett kutyatrénerek és díjnyertes tenyésztők. Harmincnégy éve
vezetik a Thinschmidt német juhászkutya kennelt Coronában,
Kaliforniában. Nemcsak, hogy kitűnő vérmérsékletű, családcentrikus
német juhászokat tenyésztenek, hanem még ki is képzik őket. Diana
elmesélte, milyen „keresztkérdésekkel” bombázzák a leendő gazdikat,
mielőtt beleegyeznének, hogy hazavigyenek egy kölyköt tőlük. A
hosszadalmas „vizsgáztatás” során az első, amit megkérdeznek a
gazdijelölttől, hogy volt-e már német juhászuk azelőtt. Némelyek
egyszerűen fel sem fogják, milyen kaliberű kutyát készülnek magukhoz
venni, mert csak azt látják, milyen édesek kölyökként. Meg kell
azonban értetni velük, mire tenyésztették őket, mekkorák lesznek és
milyen erősek, valamint, hogy mennyire fontos képzésüket korán
elkezdeni. Azt is mindig megkérdezik, miért éppen a német juhász
mellett döntöttek. Ha kiderül, hogy udvaron tartott házőrzőnek szánják,
kizárt, hogy elvihetnek egyet is a kölykök közül. Ők ugyanis nem őrző-
védőknek, hanem családtagoknak tenyésztik a kutyáikat. Azt is meg
szokták kérdezni, vannak-e gyerekek a családban, van-e másik kutya,
ha igen, hím-e vagy nőstény. Érdekli őket, aktív életet élnek-e a leendő
gazdik, és hol fog aludni a kutya. Még egy tervrajzot is adnak, hogy
szerintük milyen belső elrendezés ideális a kutya fogadásához. Egy
kutyát sem szeretnek anélkül elengedni, hogy némi elképzelésük lenne
arról, milyen élete lesz.
Fosterékhez hasonlóan, Brooke Walker is alaposan megfontolja, ki
viheti haza valamelyik nagy becsben tartott törpe schnauzer kölykét.

„Egy olyan pár, akik mindketten dolgoznak, és még gyerekük

is van, nem fog tudni elegendő és megfelelő minőségű időt szánni
egy ilyen kölyökkutya felnevelésére. A kutyáim remekül
viselkednek gyerektársaságban is, nem ez a probléma. Persze az
adott kölyök meglesz valahogy, már ha gondoskodnak róla, de
nem szeretnék olyan életet egyik kutyám számára sem, ahol nem
fordítanak rájuk megfelelő figyelmet. Meg szoktam kérdezni, hol
lesz a kutya helye a család dinamikájában. Ha van udvar,
 megfelelően el kell keríteni; ez egyszerűen kötelező Ha a leendő
gazdik kisebb helyen élnek, el kell kötelezniük magukat a
rendszeres sétál tatás mellett, ami nem csupán a háztömb
megkerülését jelenti. A kutyák pszichés egészsége megkívánja a
hosszú sétákat. A törpe schnauzerek orra állandóan aktív;
szükségük van a változatos látványok, hangok és helyek nyújtotta
ingerekre.”

Brooke összeállított egy ellenőrző kérdőívet is, amelyet a leendő

gazdiknak ki kell tölteniük, mielőtt magukkal vihetnek egy kiskutyát.

„Először is, megkérdezem, van-e már megbízható állatorvosuk.

Megkérem őket, mutassanak legalább egy névjegykártyát, azt
bizonyítandó, hogy már felvették egy orvossal a kapcsolatot.
Azoknak, akiknek volt már kutyájuk, rendszerint megvan az
állatorvosuk is, de az új kutyásoknak keresniük kell egy olyat,
akiben megbíznak, mielőtt elvihetik a kölyköt. Az első
alomlátogatást a kölykök kéthetes korában szoktam kérni, de ha a
leendő tulajdonosoknak nem volt még törpe schnauzerjük azelőtt,
ahhoz is ragaszkodni szoktam, hogy menjenek el egy kiállításra, és
töltsenek el egy kis időt a felnőtt kutyák körül. Ugyanolyan
vonzalmat kell érezniük a felnőtt egyedek iránt, mint egy kölyök
iránt, mert minden kutyámnak életre szóló otthont szeretnék.”

Ha nem vagy benne biztos, képes vagy-e gondoskodni egy

kölyökkutyáról, kérdezd meg magadtól, megfelelnél-e Brooke alábbi
szigorú követelményeinek.

• Van-e állatorvosa? Specialísta-e, vagy rendelkezik-e legalább

tapasztalattal a kis testű fajták vagy terrierfélék kezelése terén?
• Állatorvosa tud-e róla, hogy egy új kölyökkutyát készül magához
venni?
• Megbeszélte vele, hogy a kölyök hazaérkezése után három napon
belül elvégezzen egy egészségügyi vizsgálatot?
• Volt-e már kölyökkutyája? Ha igen, milyen fajtájú? Hogyan jutott
hozzá? Meddig élt? Hogyan jellemezné az előző kutyájával kapcsolatos
tapasztalatait?
• Hozzászoktatja-e kutyáit a kennelhez/szobaketrechez?
 • Vannak-e gyerekei? Milyen korúak? Mik lesznek az ő feladataik a
kutyával kapcsolatban? Jelenleg megfelelően viselkednek-e kutyák
társaságában?
• Körbe van-e kerítve az udvar? Mekkora és mennyire biztonságos?
Van-e úszómedencéje? Ha igen, elég biztonságos-e ahhoz, hogy ne
történhessen baleset akkor sem, ha nincs jelen egy felnőtt?
• Dolgozik-e? Mi volna a leghosszabb idő, amit a kutyának egyedül
kellene töltenie? (Brooke előnyben részesíti a nyugdíjasokat, mert sokat
vannak együtt a kutyáikkal. Annak a híve, hogy kutya és ember
mindenhová menjen együtt... kivéve talán a mozit.)
• Anyagi helyzete lehetővé teszi-e, hogy egy kutyáról
gondoskodjon? Rendszeresen fogja-e hordani a kutyát ellenőrző
vizsgálatokra? Vállalja-e, hogy minőségi táppal eteti majd a kutyát, és
nem fogja túletetni? (Semmi maradék az asztalról, semmi kunyerálás!)

Brooke a következő lépésekhez is ragaszkodik.

• A leendő vásárlóknak legalább egyszer látogatást kell tenniük nála,

és egy kiállításon megnézniük a felnőtt schnauzereket, mielőtt
egyáltalán várakozólistára kerülhetnek.
• A kölyök elvitelének napján legalább egy órát kell szánniuk a
kiskutyával való ismerkedésre. Vinniük kell magukkal egy
szállítódobozt, itatótálat, palackozott vizet, és a kutya méreteinek
megfelelő pórázt, illetve hámot.
• Brooke bizonyos időközönként beszámolót kér a kölykök
fejlődéséről. Vevőit egy nagy családnak tekinti, és havonta egyszer
„játszónapokat” rendez, ahová meghívja az összes alomtestvért és
gazdáikat. A szocializáció nagyon fontos a kutyák mentális
egészségéhez.
• A leendő tulajdonosoknak a kölyök elvitelét megelőzően alá kell
írniuk egy adásvételi szerződést.
• A szerződésben Brooke kiköti, hogy ha a tulajdonosnak
életkörülményei megváltozása miatt le kell mondania a kutyáról, akkor
azt vissza kell juttatnia hozzá. Ha van olyan családtag, aki hajlandó
átvállalnia kutyát, először találkoznia kell Brooke-kal, és válaszolnia
néhány alapvető kérdésre.
• Brooke minden, még a legjelentéktelenebbnek tűnő
megbetegedésről is tájékoztatást kér. Ugyanezt várja el a kutya
elhalálozása esetén is. Ebben az esetben vállalja a boncolás költségeit,
hogy minden információhoz hozzájuthasson, ami segítség lehet a
további tenyésztési program szempontjából.
Diana és Doug Foster ugyanilyen komolysággal válogatják ki a
megfelelő gazdikat értékes német juhász kölykeik számára. Diana
szerint egy tenyésztő számára az a legnehezebb feladat, hogy
megpróbálja legyőzni a fajtával szemben fennálló tudatlanságot.
„A német juhász nagyon komoly kutya, mégis sokan csak az
imádnivaló kölyköt látják benne, és azt hiszik, könnyű lesz vele bánni.
Minden kutyánk nagyon jó természetű, de azért felnevelni nem tudják
magukat. Ha valaki nyilvánvalóan nem veszi az adást, el sem akarja
hinni, amikor visszautasítom a vételi szándékát.”
A New Skete-i szerzetesek, akik szintén jó hírű, elismert német
juhász tenyésztők, egy másik példát írnak le ugyanerre a jelenségre
kitűnő könyvükben, melynek címe The Art of Raising a Puppy (A
kölyökkutya-nevelés művészete). Amikor egy leendő gazdinak
megmutatták a kérdőívet, amit ki kellett volna töltenie, mielőtt
egyáltalán vehetett volna egy kölyköt, így kiáltott fel: „Te jó ég! Nem
gyereket készülök örökbe fogadni!” Az igazat megvallva, ez a hölgy
nem járt olyan messze az igazságtól, amikor a kutyanevelést a
gyerekneveléshez hasonlította. Kétgyermekes apaként tanúsíthatom,
hogy bár egy egészséges, kiegyensúlyozott kutya felnevelése
korántsem olyan bonyolult feladat, mint egy egészséges,
kiegyensúlyozott gyermeké, de az elkötelezettség egyik esetben sem
lehet kevesebb.

RÁ TUDOD SZÁNNI AZ IDŐT?

A felnőtt kutyáktól eltérően, a kölykök életük első hat-nyolc

hónapjában állandó felügyeletet igényelnek, és kamaszkorukban is
tetemes mennyiségű időt kell rájuk fordítani. Egy természetes falkán
belül a kiskutyákat állandóan felügyelik és korrigálják a felnőtt
egyedek, és sosem hagyják hosszú időre magukra őket. Ez nem azt
jelenti, hogy nyolc hónapig napi huszonnégy órát a kölyökkel kell
töltened. Az, hogy egy kiskutya az emberi élet részévé válik, azt jelenti,
meg kell tanítanunk neki egy számára teljesen természetellenes dolog
elsajátítását, ami nem más, mint az egyedüllét. A fiatal korban történő
szobakennelhez szoktatással ez sikeresen meg is oldható, és egyben
megelőzhetjük vele a munkám során szinte mindennapos szeparációs
szorongás problémáját. A negyedik fejezetben mind a szobakennelhez
szoktatásról, mind a szeparációs szorongásról lesz még szó bővebben.
Szóval, ha kiskutyát veszel magadhoz, nyitottnak kell lenned arra, hogy
egy időre fel fog borulni a család megszokott ritmusa. A
kölyökkutyáknak a rendszeres játék ösztönzésére is szükségük van, és
hacsak nincs még egy kutyád, amelyik átvállalhatná helyetted ezt a
feladatot, azt kockáztatod, hogy az unatkozó kölyök kárt okozhat, vagy
bajba kerülhet, amikor épp nem figyelsz rá.

K E Z D Ő K U T Y Á S O K : É L E T M Ó D V Á LT Á S

Néha, amikor a tévéműsorom egy-egy forgatási helyszínén

viccelődünk egymással, szeretem felvidítani a hangulatot azzal, hogy
elmerengek, vajon a stáb tagjai milyen fajtájú kutyák volnának, ha
kutyának születtek volna. Chris Komives, a göndör hajú operatőr
kolléga egyértelműen terrier volna, mind kinézete, mind habitusa
alapján. Chris az, aki előttem érkezik, és felveszi az összes, problémás
viselkedést demonstráló jelenetet. Hajthatatlanul igyekszik elkapni a
tökéletes pillanatokat, nem törődve a nehézséggel, kényelmetlenséggel,
sőt még a veszéllyel sem. Saját bevallása szerint egy kissé megszállott
személyiség. Igen sok munkámba telt megtanítani neki, hogyan
közeledjen a labilis kutyák felé, hogyan ignorálja őket türelmesen,
hogyan használja a „sem érintés, sem beszéd, sem szemkontaktus"
koncepcióját, és hogyan várakozzon mellettük szó nélkül, nyugodtan
és határozottan egészen addig, amíg ellazulnak, és megszokják őt,
valamint terjedelmes méretű
HD videokamerájának jelenlétét. Chris alaposan elsajátított mindent,
és ma már kiválóan képes felmérni a kutyák viselkedését. Miután
megérkezik egy-egy helyszínre, van úgy, hogy a gazdi figyelmezteti, ne
menjen közel a kutyához, mert veszélyes. Chris rendszerint meg tudja
állapítani, hogy valóban így van-e, vagy csak a gazdi a probléma
okozója. Általában, ha egyedül maradhat a kutyával, és végigcsinálja a
tőlem megszokott formaságokat, minden rendben van. Miután
ötévadnyi tévéműsort forgatott végig velem, most némi gyakorlati
tanácsért fordult hozzám a feleségével, Johannával együtt, mivel úgy
döntöttek, szeretnék közösen átélni a kölyökkutya-nevelés
emberpróbáló és szívmelengető pillanatait. Chris így mesél erről:
„Mivel sosem volt még kutyánk, az elejétől a végéig szerettük volna
megtapasztalni a folyamatot. A lehető leghosszabb ideig szerettük volna
megosztani vele az életünket, ez pedig azt jelentette, hogy egy kölyköt
fogunk választani. Miután oly sokféle kutyával találkozhattam a sorozat
epizódjainak forgatása közben, számos fajtát el tudtam volna képzelni
magunknak. Cesar szerint, ha kutyának születtem volna, terrier volnék,
így hát a terrierfélékre szűkítettük a kört.” Chris és Johanna tehát a
terrierek között kezdett keresgélni, és végül az ír soft-coated wheaten
terrier mellett döntöttek. Inkább tenyésztőtől akartak vásárolni, nem
pedig menhelyről örökbe fogadni.
„Biztosak voltunk benne, hogy egy jó vérvonalú, fajtatiszta kutya
esetén elkerülhetünk jó pár drága állatorvosi beavatkozást. Némelyik,
általunk felkeresett tenyésztő szemében már az a tény is elég hiteles
gazdajelöltté tett, hogy Cesarral dolgozom. Vannak tenyésztők, akik
nem szívesen adnak kezdő kutyásnak egy olyan kifinomult fajtát, mint
a wheaten terrier, mert aggódnak a kölyök életminősége miatt. Miután
nagyon aprólékosan válaszoltam a jelentkezési lapon szereplő
kérdésekre, a tenyésztő kíváncsi lett, honnan ez az alapos kutyaismeret.
Amikor megtudta, hogy A csodálatos kutyadoki operatőre vagyok, minden
sínen volt.”
Chris és Johanna azonban elfoglalt, dolgozó pár. Miközben új
donsült kiskutyájuk, Eliza hazaérkezését tervezték, hamar rájöttek,
hogy egész addigi életstílusuk meg fog változni.
„Cesar felkészített, mire vállalkozunk, és hogy változtatnunk kell
majd sok mindenen, sőt némi áldozatot is kell majd hoznunk. Két teljes
hét szabadságot kértem, hogy otthon maradhassak Elizával, amíg
megszokja új otthonát. Cesar elmondta, hogy a kölyöknek naponta két
hosszú sétára van szüksége, és ettől egyszer sem tértünk el. Minden
nap egy órával korábban keltem a megszokottnál, hogy sétálni vigyem,
és esténként is volt egy séta az etetés előtt. A mai napig ugyanezt a
rutint folytatjuk. Amikor vissza kellett mennem dolgozni, fogadtunk
mellé egy kutyasétáltatót, aki hetente kétszer megsétáltatta délután is.
Bár a forgatási rend nem mindig tette lehetővé, amikor csak tehettem,
ebédidőben hazaugrottam, hogy kiengedjem egy kicsit a
szobakennelből azokon a napokon, amikor nem jött a kutyasétáltató.”
Ilogy Elizának sose kelljen egyszerre négy óránál több időt töltenie a
kennelben, Johanna megszervezte, hogy otthonról dolgozhasson
olyankor, amikor a kutyasétáltó nem volt elérhető, vagy amikor Chris
túl távol forgatott ahhoz, hogy délutánra hazaérjen.

A KOMIVES CSALÁD NAPIRENDJE ELIZA ELSŐ HÓNAPJAIBAN

5.30: Ébresztő, séta Elizával, rövid engedelmességi, agility és egyéb feladatok.

6.15: Etetés, zuhany, munkába készülődés.
7.00: Eliza elhelyezése a hallban, indulás dolgozni.
7.30-16.30: Eliza webkcmerájának figyelése munka közben. Hetente kétszer dél körül a kutyasétáltató egy
órára kiviszi Elizát.
17.00: Sétállatás, rövid engedelmességi, agility és egyéb feladatok.
18.00: Etetés
19.00-21.00: Vacsora, Eliza a „helyén" marad, szőrápolás, körömvágás, fültisztítás stb.
22.00: Eliza elhelyezése a hallban, lefekvés.

„A munkám során szerzett információk alapján tudtam, hogy az első

hat hónap nagyon fontos a napi rutin és a szabályok elfogadtatása
szempontjából, ezért sajnos egyéb kapcsolataim rovására nagy
figyelmet fordítottam Eliza nevelésére, gondozására. Hajlamos vagyok
kissé megszállottan csinálni a dolgokat, és Elizával kapcsolatban sem
hazudtoltam meg önmagam. Körülbelül egy hónap elteltével Johanna
megjegyezte, jó volna már néha a kutyán kívül másról is beszélgetni.”
Chris és Johanna megtanulta, hogy egy kiskutya bizony
elkötelezettséget, odafigyelést és energiát igényel. Ha nem vagy
felkészülve arra, hogy élete végéig gondoskodj egy kutyáról, kérlek ne
vegyél magadhoz meggondolatlanul egy kölyköt, csak mert nem tudsz
ellenállni az imádnivaló pofijának! A jó hír az, ha kölyökkorától te
neveled a kutyádat, azt a meghitt köteléket teremtheted meg kutya és
ember között, amelyről mindannyian álmodunk. A kiskutyák
viselkedésproblémák nélkül jönnek a világra, és ha életük első nyolc
hetében jó anyuka gondoskodik róluk, kiegyensúlyozottan, a felnőtt
kutyák gyakori rigolyáitól és ilyen-olyan problémás
viselkedésformáitól mentesen kerülhet hozzád. A kölyökkutyák
„beépített pórázzal” vannak felszerelve, mivel születésüktől fogva
követésre vannak kódolva. Az is teljesen természetes számukra, hogy
stabilitásra és egyensúlyra törekedjenek, valamint, hogy lelkesen
megtanulják és magukba szívják családi falkájuk szabályait, határait és
korlátait. Ha kiskutyád életének első nyolc hónapjára rászánod a kellő
időt és elkötelezettséget, hihetetlen lehetőség adatik számodra, hogy
álomkutyát, egy életre szóló, hűséges társat nevelj belőle.
HOL KERESSÜNK KISKUTYÁT

„Mennyibe kerül az a kölyök a kirakatban?”

Valójában egy ilyen kölyökkutya költségei az állatjólét és a
társadalom számára sokkal magasabbak, mint az a dollárban megadott
ár, amit az árcímkén találsz.
Három törvényes módon juthatsz kölyökkutyához: menhelyről,
tenyésztőtől, vagy egy fajtamentő szervezettől. Ennek ellenére sok
lágyszívű kutyabarát elcsábul az amerikai nagyvárosok utcáit „tarkító”
kisállat-kereskedések és a terjeszkedő bevásárlóközpontok kirakataiban
ketrecbe zárt bájos kiskutyák láttán. A legtöbb jó szándékú
állatbarátnak, aki kisállat-kereskedésben, interneten vagy apróhirdetés
útján vásárol kiskutyát, fogalma sincs arról, hogy ezek a kölykök
valószínűleg azon több százezer kutya közé tartoznak, akik borzalmas,
embertelen és egészségtelen körülmények között láttak napvilágot, és
az úgynevezett szaporítóhelyekről vagy más néven kölyökgyárakból
származnak.
Chris DeRose barátom, az Esélyt az Állatoknak nevű nonprofit
aktivistacsoport alapítója rengeteg kölyökgyárban járt már szerte az
országban. A szervezet amolyan „állat-FBI"-ként működik, melynek
aktivistái bűnvádi eljáráshoz megfelelő bizonyítékokat gyűjtenek a
szisztematikus állatkínzásokról nyomozói munka keretében, közérdekű
bejelentések alapján, valamint beépített ügynökök segítségével. „Egy
biztos, a kölyökgyárak undorító helyek”, mondja Chris. A legtöbb
esetben a kutyák a saját ürülékükben élnek és halnak meg. Mivel
születésüktől fogva drótketrecekbe vannak zárva, sok esetben beszorul
a lábuk, és a sohasem kezelt sérülésekből származó fertőzéseknek
köszönhetően elveszítik valamelyik tappancsukat, vagy akár az egész
végtagjukat. Nem részesülnek állatorvosi ellátásban, és senki nem
vizsgálja meg, vajon vannak-e genetikai eredetű krónikus betegségeik,
vagyis gyakoriak a krónikus szem-, fülés emésztőrendszeri fertőzések.
Sok, szélsőséges hőmérsékletű területen található szaporítóhelyen nincs
sem fűtés, sem légkondicionálás, azaz a kutyák ezeken a helyeken
rendszerint vagy a hőség, vagy a hideg miatt veszítik el az életüket. A
kölyökgyárak leginkább szenvedő áldozatai azonban a tenyészpárok,
különösen az anyaállatok. Arra kényszerítik őket, hogy addig szüljék
egyik almot a másik után, amíg fizikailag teljesen ki nem merülnek.
Ezután egyszerűen kidobják őket, gyakran elképesztő kegyetlenséggel
és erőszakkal.
Amit gyakorta figyelmen kívül hagynak a témával kapcsolatos viták
során az, hogy a kölyökgyárak milyen hatalmas szerepet játszanak az
amerikai kutyák súlyos viselkedészavarainak egyre növekvő
járványában. Hívtak már nem egyszer olyan kutyához, akinek
problémás viselkedését egyértelműen arra lehetett visszavezetni, hogy
ilyen nyomasztó, embertelen körülmények között született. Ennek az az
oka, hogy a kölyökgyárakban született kiskutyák egyáltalán nem
természetes életet élnek azokban a kritikus első hetekben, hónapokban,
amelyek nagyon fontos szerepet játszanak fizikai és mentális
egészségük szempontjából. Nem tudják megtanulni, hogyan kell
kutyaként viselkedni, mert az anyjuk sem tud kutyaként élni.
(Mostanában történt, hogy Chris magával vitt egy ilyen
szaporítóhelyre, hogy segítsek kimenteni és rehabilitálni néhány kutyát
a leginkább rászoruló áldozatok közül, azok közül, akikről az
úgynevezett „tenyésztők" hajlandóak voltak lemondani, mivel már
annyira rossz állapotban voltak, hogy úgysem tudták volna eladni őket.
Láttam ott olyan kutyákat, akikben olyan szintű volt a stressz és
szorongás, hogy egyszerűen képtelenek voltak megnyugodni. Láttam
sokktól reszkető, levert, beteg és reménytelen állapotban lévő kutyákat.
Bárki, akinek volt már normális, vidám, boldog kutyája, tudja, hogy a
reménytelenség egy kutya, különösen egy kölyökkutya esetén, nem
igazán normális jelenség. Azt kell mondjam, ez a tapasztalat őszintén
kijózanított, és hatással volt az egész életemre.
Hitem szerint egy anya mentális egészsége és a környezete felől őt
érő nyomás (bármely fajról legyen is szó) fontos szerepet játszik
abban, milyen problémákat örökölnek az utódai. Képzelj el egy
nőstény kutyát, aki éppúgy, ahogy az anyja meg a nagyanyja tette,
egymás után szüli az aloinnyi kölyköket, és sosem hagyhatja el 2m x 2
m-es drótketrecét. A kiskutyák már eleve stresszesen fognak világra
jönni, és szorongásuk hétről hétre csak fokozódni fog, miközben
magukba szívják anyjuk labilis, levert, ideges energiáját. Miután a
kölyök bekerül egy kisállat-kereskedés kirakatába, lehet, hogy
imádnivalónak látszik, ám a lapjárás már rég nem neki kedvez. A
veleszületett viselkedési és fizikai problémák miatt, amelyek egyre
inkább meg fognak nyilvánulni, ahogy kezdi kinőni a bűbájos
korszakát, ez a kutya valószínűleg egy menhelyen fogja végezni, ahol
lehet, hogy végleges elaltatás vár rá. Ugyan mit érdekli mindez a
szaporítókat és a kisállat-kereskedőket? Ők végül is már bezsebelték a
jussukat.
Tavaly Ciorgiában, Atlantában tartottam szemináriumot, amikor egy
mentőcsoport tagjai megmutattak egy kis nőstény yorkie-t, aki
rendkívül szorongott, félelemből fakadó agresszió jeleit mutatta, és egy
sor egyéb viselkedési zavarral küszködött. Egy kölyökgyár áldozata
volt. Erre a kiskutyára elaltatás várt, hacsak valaki közbe nem lép.
Végül persze magammal hoztam Los Angelesbe, és most már ő is a
családi falkánk tagjaként él velünk. Kezdetben még az egyébként
végtelenül türelmes feleségem is kiakadt a viselkedésén. Georgia
Peaches ezt a nevet választottuk neki egész nap a ház különböző
sarkaiban és a bútorok alatt bújkált, és rátámadt mindenkire, aki meg
merte közelíteni. Mindenhová bekakált, bepisilt, még a saját
kenneljébe is. A külyökgyári kutyáknak ez az egy választási
lehetőségük van: ott végzik a dolgukat, ahol alszanak, amit normális
körülmények között egy kutya sem tesz. Végül sikerült rendbe
hoznom, és ma már nincsenek viselkedési problémái. Még mindig
óvatos egy kicsit, de már vidáman játszadozik a többi kutyánkkal, és
semmi jelét nem mutatja szorongásnak vagy agressziónak, emberekkel
szemben sem. Ami a szobatisztaságot illeti, azon még tovább kell
dolgoznunk. A kölyökgyári körülmények a legtöbb kutyából kiölik
még a legmélyebb ösztönöket is.
Sok jó szándékú ember gyanítja ugyan, hogy egy kisállat-
kereskedésben árusított kiskutya jó eséllyel szaporítótól származik,
ennek ellenére mégis megveszi, mert őszintén úgy hiszi, jót tesz azzal,
ha „megment” egyet közülük. Meg tudom érteni ezt a gondolatmenetet,
hiszen a legtöbb kutyabarát minden rászoruló kutyának szerető otthont
szeretne. Stephanie Shain, az Amerikai Állatvédő Szövetség
képviselője szerint azonban ezek a jó szándékú emberek csupán annyit
érnek el, hogy kinyitnak egy ketrecet, amelybe bekerülhet egy újabb
áldozat. Az egész csak a pénzről szól. Ha az emberek nem vásárolnának
több kölyökgyárból származó kiskutyát, minden szaporító
tönkremenne.
A szövetség elkötelezetten igyekszik véget vetni a kölyökgyári
borzalomnak, ám mivel a szaporítás több államban is legális, az
egyetlen, amit tehetnek, hogy az ilyesfajta kutyakereskedelmet
veszteségessé teszik a befektők számára. Ha senki nem veszi meg az
etikátlan kisállat-kereskedések kirakataiban található kiskutyákat, végül
egy menhelyen vagy mentő szervezetnél végzik, amint kinövik a
„bűbájos” korszakot. Ez a megfelelő idő az örökbefogadásra, már ha
őszintén segíteni szeretnél, és úgy hiszed, kellő türelemmel és
tapasztalattal rendelkezel ahhoz, hogy a kutyával együtt járó
viselkedési és egészségügyi problémákat kezelni tudd. Így sem a
szaporítok, sem a kisállat-kereskedők nem profitálnak belőle, te viszont
hozzájárulsz a kölyökgyárak problémájának megoldásához, és ahhoz,
hogy végleg kikerüljenek a pénzforgásból.
A MEGFELELŐ TENYÉSZTŐ KIVÁLASZTÁSA

A kisállat-kereskedésekben vagy az interneten árusított kiskutyákat

könnyű ugyan elkerülni, na de hogyan tudsz megkülönböztetni egy
megbízható tenyésztőt egy hátsó kertben amatőrködőtől? Először is,
szeretném tisztázni, nincs abban semmi rossz, ha hazaviszel egyet a
szomszéd hátsó udvarán született kiskutyák közül. Azt viszont nem árt
tudnod, semmi garancia arra, hogy a kölyök nem hajlamos krónikus
genetikai betegségekre vagy éppen viselkedési problémákra. Ezért, ha
tapasztalatlan vagy e téren, vagy attól tartasz, nem fogod tudni
finanszíroznia kutya hosszú távú betegellátását, azt javaslom, ne ezt az
utat válaszd. Némelyik amatőr tenyésztő valóban jó szándékú, de a
legtöbbjüknek nincs semmilyen tapasztalata az egészségre és
temperamentumra irányuló szelektálás terén, és valószínűleg semmit
sem tudnak a kiskutyák szüleinek vérvonaláról, azaz a genetikai és
viselkedési történelmükről. Sajnos vannak olyan amatőrök is, akik
egyáltalán nem törődnek a kutyák jólétével. Nem igazán aggasztja őket
a náluk született kölykök állapota, csak az érdekli őket, mennyi
pluszpénzhez juthatnak általuk.
 Ha úgy döntöttél, tenyésztőtől vásárolsz kiskutyát, minden érdeked
azt kívánja, hogy olyasvalakit találj, mint Brooke vagy a Foster
házaspár: magas színvonalú, kiváló hírű tenyésztőt. Mint már korábban
kiderült, egy ilyen tenyésztő sokat kérdez. Némelyikük akár kissé
személyeskedőnek is tűnhet. Ne lepődj meg, ha a tenyésztő szeretne
ellátogatni hozzád, hogy lássa, hol fog élni a kutya, és hogy
biztonságos-e a kerted vagy udvarod. Egy felelősségtel jes tenyésztő
ilyen komolyan veszi kutyái elhelyezését. Semmiképp nem akar
hozzájárulni az elhagyott, menhelyre adott kutyapopuláció számának
növekedéséhez. Egy megbízható tenyésztő örömmel válaszol minden
létező kérdésedre, amely rá, a munkájára, a megvásárolni kívánt
kutyára, az almok teljes történelmére, az idősebb kutyákra vagy a
vérvonalukra vonatkozik.
Gondold, meg alaposan, vásárolsz-e olyan tenyésztőtől, aki vonakodik megosztani
veled a fentiekben említettekkel kapcsolatos információkat, vagy aki úgy
viselkedik, mintha túl sok idejét rabolnád el a kérdéseiddel.

KÉRDÉSEK, MELYÜKRE EGY JÓ TENYÉSZTŐ VÁLASZOLNI TUD

• Mióta foglalkozik tenyésztéssel?

• Évente hány almot tenyészt?
• Miért éppen ezeket a szülőket választotta, és miért tervezte ezt az almot?
• Mik a fajtára jellemző potenciális egészségügyi problémák, és mit tett, hogy kivédje ezeket ezen a
vérvonalon belül?
• Rendelkezik-e a szülők egészségi állapotát igazoló vizsgálati eredményekkel?
• Részt vettek-e a szülők bármilyen versenyen vagy kiállításon?
• Milyen lépéseket tett a kiskutyák megfelelő szocializációja érdekében?
• Mivel eteti a kölyköket, és miért?
• Megkapták-e a szükséges védőoltásokat?
• Átestek-e már a féregtelenítésen?
• Szokott-e szerződést aláíratni?
• Tud-e egészségügyi garanciát biztosítani?

EGY JÓ TENYÉSZTŐ ISMÉRVEI

• Sohasem ad el egyetlen kölyköt sem nyocheles kora előtt! A kölyköknek legalább nyolc hetet kell
 anyjuk gondozása alatt tölteniük, mielőtt készen állnak az emberi nevelésre való átállásra.
• Szerződésben rögzíti a feltételeket. A szerződés kiterjed az eladásra vonatkozó információkra,
valamint az új tulajdonossal szemben támasztott elvárásokra.
• Kiköti, hogy a regisztrációs dokumentumok kézhezvétele előtt ivartalanad a kutyát, és/vagy csak
korlátozott regisztrációt kaphatsz, amely nem engedélyezi az újabb kölykök Amerikai Kennel Klub
általi regisztrálást, hacsak nem a kutya további tenyésztését tervezed.
• Biztosít valmilyen egészségügyi garanciát. Némelyik tenyésztő életre szóló garanciát ad a kutya
egészségét illetően, míg mások meghatározott időre vállalnak garanciát. Ezek az egészségügyi
garanciák normális esetben kitérnek minden olyan genetikai eredetű problémára, amelyek
gátolhatják a kutya normális életvitelét.
• Felajánlja, hogy a kutya élete végéig a rendelkezésedre áll, ha bármilyen kérdésed merülne fel.
• Felajánlja, hogy új otthont keres a kutyának, ha esetleg olyan helyzetbe kerülsz, hogy nem tudod
tovább magadnál tartani.

Ha megbízható tenyésztőtől vásárolsz kiskutyát, valószínűleg nem

lesz olcsó mulatság, de ne feledd, nemcsak a kutyáért fizetsz, hanem
azért is, hogy élete végéig kivédhesd a drága állatorvosi
beavatkozásokat, valamint nyersz egy életre szóló kapcsolatot azzal a
személlyel, aki felelősségteljesen „hívta” életre a kölyköt.
Sok tenyésztő kifejezetten egy bizonyos típus tenyésztésére
specializálódott az adott fajtán belül is. Chris és Johanna
meggyőződtek arról, hogy a nekik megfelelő kategóriájú tenyésztőt
választották, amikor Elizát keresték. Olyat választottak, aki
kihangsúlyozta, hogy temperamentum szerinti szelekció alapján
tenyészti a kutyáit. „A tenyésztési sztenderd a vidám, magabiztos
temperamentumra, valamint a más terrierfajtáknál alacsonyabb fokú
agresszióra irányult. A többi, általunk felkeresett tenyésztő inkább a
szőrzet puhaságára és színére koncentrált a viselkedési jegyek helyett.”
Remek ötlet, ha ellátogatsz egy hivatalos kutyakiállításra, ahol
megismerkedhetsz egy sor tenyésztővel, na és nem mellesleg, láthatod
az általuk nevelt kutyákat is. A kiállításokon rendszeresen résztvevők
általában ismerik egymást, és a tenyésztők ismernek más jó
tenyésztőket (muszáj nekik, ha változatos vérvonalat szeretnének),
vagyis még ha ott helyben nem is találod meg, amit keresel, jó
referenciákat biztosan kaphatsz. Egy kiállításon vagy versenyen jól
megfigyelheted egy fajta felnőtt egyedeit, és eldöntheted, tényleg az a
fajta a legmegfelelőbb-e számodra.

FA J TA M E N T Ő S Z E RV E Z E T E K

Ha már tudod, milyen fajtájú kiskutyát keresel, de inkább szeretnél

otthont nyújtani egy magára hagyott kutyának, és úgy gondolod, nem
engedheted meg magadnak a magas tenyésztői árakat, a legjobb, ha
felkeresel egy fajtamentő szervezetet.
Fajtamentőkhöz a legkülönfélébb okok miatt kerülnek be kutyák.
Vannak közöttük olyanok, akik elvesztek vagy akiket magukra hagytak,
vannak olyanok, akik különböző viselkedési problémák miatt
visszakerültek egy menhelyre, és vannak olyanok is, akikről a
tulajdonosuk törvényadta joguknál fogva lemondtak, mert
életkörülményeik megváltozása vagy egy családtag halála miatt nem
tudtak többé otthont biztosítani nekik. A magukra valamit is adó
fajtamentő csoportok mindig igyekeznek megfelelő állatorvosi
ellátásban részesíteni a kutyákat. Ivartalan!ttatják a bekerülő ebeket, és
akadnak olyanok is, akik gondoskodnak a problémás viselkedésű
egyedek rehabilitálásáról. Számos általam kezelt eset került hozzám
fajtamentőktől, mert a kutya viselkedése miatt gondjaik támadtak az
örökbe adással. Feleségemmel közösen kezdeményeztük a nonprofit
jellegű Cesar és Ilusion Millan Alapítvány létrejöttét, hogy anyagi,
képzési, oktatási és egyéb jellegű támogatást nyújthassunk a hasonló
szervezeteknek. A jó mentőcsoportok nem a pénzre utaznak, általában
nonprofit társulások. Éppúgy, mint a jó tenyésztők, ők is őszintén
törődnek a hozzájuk került kutyákkal, és aktívan részt vesznek a kutyák
túlszaporodásából adódó problémák megoldásában. Munkatársaik
általában önkéntesekként végzik a munkájukat, és a hozzájuk befolyt,
adományként kezelt pénzösszegek azonnal visszakerülnek a mentési és
gondozási munka költségeinek fedezésére.
Nem árt tudnod, hogy a mentőszervezetekhez bekerülő kiskutyák
általában azonnal új gazdára találnak, de van lehetőséged
várakozólistára is feliratkozni, és értesítést kérni egy újabb kölyök
érkezéséről.
Ugyanúgy, ahogy a megfelelő tenyésztő kapcsán, a
mentőszervezetek esetén is érdemes körültekintően válogatnod. Az
első, aminek érdemes utánajárnod, hogy az adott szervezet nonprofit
jellegű-e, és hogy esetleg nem egy szaporító vagy amatőr tenyésztő áll-
e mögöttük. Arról semárt megbizonyosodni, hogy nem olyan emberek
működtetik-e a csoportot, akik pusztán egy kis pluszpénz reményében
„halmozzák fel” az állatokat.

EGY JÓ FAJTAMENTŐ SZERVEZET ISMÉRVEI

• Nonprofit státussal rendelkezik, vagy éppen folyamatban van ez irányú kérelmének engedélyezése.
• A hozzájuk kerülő kutyáknak állatorvosi gondozást biztosítanak, és hat hónapos koruk után
gondoskodnak az ivartalanításukról.
• Tiszta, higiénikus környezetben tartják az egészséges és jól táplált kutyákat.
• Jól ismernek minden náluk élő kutyát, és mindegyikük viselkedéséről, természetéről feljegyzéseket
készítenek, hogy a nekik megfelelő gazdihoz kerülhessenek.
• Feltesznek pár kérdést az életmódodra, lakókörnyezetedre, kutyatartási tapasztalatodra és
képességeidre vonatkozóan. Némelyik mentőcsoport a „családlátogatáshoz" is ragaszkodik.
• Felajánlják, hogy visszaveszik, és új otthont keresnek azon állatoknak, akikről az örökbefogadójuk
nem tud tovább gondoskodni. Ezt általában szerződésbe is foglalják.
• Minden elérhető egészségügyi bejegyzést és egyéb, a kutya addigi életére vonatkozó információt
biztosítanak számodra.
M E N H E LY E K

Mindig is támogattam azt a csodálatra méltó gesztust, amikor

valaki menhelyről fogad örökbe egy kutyát. Ha kellőképpen biztos
vagy abban, hogy el tudod fogadni a kutyát előéletének minden
ismeretlen részletével együtt, semmi akadálya, hogy ezt az utat
válaszd. A menhelyeken élő kutyák zöme felnőtt vagy kamaszkorú,
és többnyire keverék, a „fajtatisztának” tűnő egyedek pedig nagy
valószínűséggel szaporítóktól származnak. A kisállat-
kereskedőknek semmi hasznuk a rajtuk maradt, kiskutyás bájukat
kinőtt kutyákból, ezért többnyire menhelyeknek adják tovább őket.
Időnként vemhes vagy éppen szoptató nőstények is hozzájuk
kerülnek. Arra is akad példa, hogy az állatvédők mentenek ki
kölyköket rendezetlen körülmények közül, vagy olyan kiskutyákat
visznek be, akik elhalálozás, költözés vagy kilakoltatás miatt
maradtak magukra. Ha menhelyen szeretnél kölyökkutyát találni,
 érdemes várakozólistára vetetni magad.
Lássuk, milyen alapvető kritériumoknak illik megfelelnie egy
jó állatmenhelynek.

EGY JÓ ÁLLATMENHELY ISMÉRVEI

• Befogadja az állatot, vág/ felveszi a kapcsolatot egy másik együttműködő helyi menhellyel,
ahol fogadni tudják,
• A náluk leadott állatok befogadásáért nem számítanak fel díjat.
• Tiszta, kényelmes, biztonságos és egészséges környezetet biztosítanak minden állat számára.
• Ha lehetséges, a kóbor állatokat legalább öt munkanapon keresztül maguknál tartják.
• A leendő örökbefogadókat meghatározott örökbefogadási kritériumok alapján válogatják.
• Végleges elaltatás esetén sodium pentobarbitalt használnak, és a beavatkozást képzett,
együttérző személyre bízzák.
• Örökbefogadás előtt ivartalanítják az adott állatot, vagy az örökbefogadót kötelezik ennek
megtételére, és később ellenőrzik is, megtörtént-e a beavatkozás.
Penny Dunn, a Wisconsinban található Washburn Megyei Állatvédő
Szervezet igazgatója beavatott minket, milyen feltételekkel fogadnak
be kiskutyákat az általa vezetett menhelyen.
„Örömmel fogadunk bármilyen fajtájú kutyát, azonban az első
dolog, amire megkérjük a kölyköket beadni kívánó tulajdonost, hogy
ivartalaníttassa az anyaállatot. Időnként megtörténik ugyan, hogy
valaki rátalál egy-két magára hagyott kölyökre, és behozza, de a
legtöbb esetben a hozzánk fordulók pontosan tudják, honnan
származnak a kölykök, és mindannyiunknak együtt kell működnünk,
hogy a továbbiakban megelőzzük a nemkívánt állatszaporulatot."
A kilencedik fejezetben még alaposabban kitérünk az ivartalanítás
kérdésére.

A MEGFELELŐ FAJTA KIVÁLASZTÁSA

Miután Barack Obamát országunk elnökévé választották, nagy

dilemmával kellett szembenéznie. Eleget kellett tennie egy
kampányígéretének, amelyet nem az amerikai népnek, hanem két
kislányának, Maliénak és Sashának tett. Az ígéret úgy szólt, hogy a
választások körüli felhajtás lecsengése után magukhoz vehetnek egy
kiskutyát. A média több héten keresztül az Obama család jövőbeli
kiskutyájával volt elfoglalva. Mindkét politikai párt szakértői
különböző talk show-kban vitatkoztak az egyes kutyafajták előnyeiről a
többivel szemben. Milyen az ideális elnöki kutya? Melyik fajta felelne
meg leginkább Malia allergiája szempontjából? Szerte az országból
tenyésztők és kutyabarátok levelek ezreit küldték a Fehér Házba a
lehetséges jelöltek fotóival és kéretlen tanácsok özönével.
Nem csoda, hogy Obamáék, akiknek sosem volt még kutyájuk, kissé
talán összezavarodtak a fajta kérdését illetően. Az Amerikai Kennel
Klub több mint százötven különböző kutyafajtát tart számon, amihez
még hozzájárul több száz fajtavariáns is. A megfelelő fajta kiválasztása
fontos tényező, amikor kiskutyát szeretne valaki, különösen az olyan
szempontok megfontolása kapcsán, mint például a méret, speciális
igények, életmód, lakókörnyezet, táplálékés mozgásigény. Szerintem
azonban a kiskutya energiája sokkal világosabban elárulja, vajon
szövődhet-e közöttetek életre szóló baráti kötelék, vagy sem. Ez pedig
azért van így, mert bármely fajtájú kutya elsősorban kutya. Minden
kutyában elsősorban az állatot, másodsorban a kutyát, harmadsorban a
fajtát látom, és csak utoljára gondolok a nevére, vagy sokak
megfogalmazásában, a „személyiségére”. Amikor elkezdtük saját
igényeink és vágyaink szerint formálni a kutyákat, nem mi teremtettük
azokat a jellemzőket, amelyeket a kezdet kezdetén kiválasztottunk. Mi
csupán adaptáltuk és finomítottuk azokat az alapvonásokat, amelyek
már eleve adottak voltak. Más szóval, fogtuk mindazt, amit a kutya a
természettől kapott, és tetszésünk szerint átalakítottuk. Egy kutya
fajtájára úgy tekintek, mint arra az extra „löketre”, amely a kutya
természetes ösztöneit hipersebességbe kapcsolja.
Minden kutya ragadozó, de nemzedékek hosszú során át alakítottuk a
vadász kutyafajtákat, hogy felerősítsük bennük a zsákmányösztönt.
Minden kutya szeret ásni és kisebb állatokat kergetni, de a terrierek
kivételesek mind az ásásban, mind a rágcsálók felkutatásában. Minden
kutya imád futni, de az agarak akár 60 km/órás sebességgel, a huskyk
pedig egyhuzamban hosszú órákon keresztül képesek rá. Minden kutya
természetes képessége a harc és a birkózás, de a buli fajták genetikáját
úgy alakítottuk, hogy életre-halálra képesek legyenek küzdeni. Minél
tisztább egy kutya vérvonala, annál nagyobb szerepet játszik
viselkedésében a genetikai „löket”. Azért állítja sok gazdi, hogy a
keverék kutyák könnyebben kezelhető házikedvencek, mert úgy
gondolják, a keverékek génállománya valamelyest „hígabb” , s ebből
következően fajtaspecifikus ösztöneik is szórtabban jelennek meg.
Általános érvényű szabályként foghatjuk fel, hogy minél tisztább
egy kutya fajtája, annál erősebb benne a genetikai cél beteljesítésére
irányuló vágy. Éppen ezért nem árt nagyobb figyelmet szentelni a
fajtaspecifikus igények folyamatos motiválásának és kielégítésének.
Ha azt mérlegeled, vajon melyik kutyafajta a legmegfelelőbb
számedp, előrzör is el kell végezned a házi feladatod. Olvass utána
minden szóba jöhető fajtának, különös tekintettel arra, hogy milyen
feladatra tenyésztették eredetileg. Ezután tedd fel magadnak a kérdést,
vajon képes vagy-e megfelelő környezetet, elegendő időt és megfelelő
motivációt teremteni a veleszületett fajtaspecifikus igények
kielégítéséhez. Ha például beleszeretsz a kis testű, bozontos
terrierekbe, nem árt átgondolnod, hajlandó vagy-e „feláldozni” nagy
becsben tartott kerted egy részét annak érdekében, hogy kielégíthesse
az ásásra irányuló biológiai késztetését, vagy annyira odavagy a szépen
gondozott gyepszőnyegedért, hogy teljesen kiborulsz, ha bármilyen kár
keletkezik benne. Abban az esetben, ha elbűvöl a pointerek vagy a
vizslák kecses testalkata és eleganciája, el kell döntened, tudsz-e időt
és energiát szánni arra, hogy hetente több alkalommal bújócskát vagy
vadászós játékokat játssz vele a parkban, vagy csupán a következő
sarokig fogsz elsétálni vele, miután egész nap egyedül kuksolta
lakásban. Ha élsz-halsz egy örökmozgó ausztrál juhászért, hajlandó
leszel-e rendszeresen birkaterelő csoportba vagy agility tréningre járni
vele? Ha kutyáink minden igényét kielégítjük, az állat, a kutya és a
fajta szintjén egyaránt, azzal fogják meghálálni, hogy leghűségesebb és
legszeretőbb barátaink lesznek. Ha viszont figyelmen kívül hagyjuk
igényeiket, olyan problémák kialakulásának adunk teret, amelyek
teljesen megkeseríthetik az ő életüket és a miénket egyaránt.

A Z O B A M A - K Ö LY Ö K

Az elnöki család elvégezte a kutyafajták tanulmányozására

vonatkozó házi feladatát, és végül a portugál vízi kutya mellett tették le
voksukat, amely az Amerikai Kennel Klub besorolása szerint egy ősi, a
munkakutyák csoportjába tartozó, játékos, barátságos és nagyon aktív
kutyafajta. A portugál vízi kutyák nem hullajtják a szőrüket, éppen
ezért alkalmasak allergiás emberek mellé, mint amilyen Malia is. Hogy
a család jó példát mutasson az egész országnak, az eredeti terv szerint
menhelyről fogadtak volna örökbe, ám hamar rájöttek, hogy
menhelyeken megfelelő fajtájú kölyökkutyát találni még az amerikai
elnök számára is kimerítő küldetés volna. Az elnök szerint „nehezebb,
mint kereskedelmi minisztert találni”. Obamáék tudomására jutott,
hogy a Kennedy család tagjai szintén a portugál vízi kutya rajongói
voltak, és számos egyedel neveltek fel az évek során. Ted Kennedy
szenátor felvette a kapcsolatot saját kutyáinak tenyésztőjével, akitől
megtudta, hogy épp akkor került viszsza hozzájuk egy új otthonra váró
hat hónapos kölyök. Azzal, hogy egy tenyésztőjéhez visszakerült,
örökbefogadókra váró kutyát választottak, nem okoztak csalódást a
mentőszervezeteknek sem, kikerülték az illegálisnak számító elnöki
„ajándékok” kényes témakörét is, és mindemellett a lányok is
megkaphattak egy fiatal, általuk választott fajtájú kutyát.
Amikor 2009 áprilisában Obamáék végre magukhoz vették új
kölyökkutyájukat, Bőt, a média hatalmas felhajtást kerekített az
eseményből. Egy izgatott közeg nem mondható éppen ideálisnak,
amikor egy kutya először érkezik leendő otthonába, de sajnos ez is az
elnöki élet velejárója. Miközben a Fehér Ház személyzetének tagjai
próbálták visszafogni a vadul kattingató sajtófotósok tömegét, az
éjfekete, göndör szőrű, hat hónaposan már nagy testű Bo fehér,
csizmaszerű tappancsaival végigügetett a Fehér Ház előtti
pázsitszőnyegen, maga mögött vonszolva Maliát. Én a burbanki
irodámban követtem nyomon Bo első hivatalos megjelenésének élő
közvetítését, miközben műholdas beszélgetést folytattam a CNN
stúdiójában ülő Wolf Blitzerrel. „Hűha!” fakadt ki belőlem, miközben
elfelejtkeztem róla, hogy be van kapcsolva a mikrofon. „Sok segítségre
lesz még szükségük.” Nem vagyok benne biztos, hogy , Blitzer értette,
mit akarok ezzel mondani. Miközben a nézők jobbára csak egy
bohókás, játékos, tökéletes megjelenésű kutyát láttak, én, hivatásomból
adódóan más szemmel néztem a jelenetet. Bo ugyanis első
benyomásként annyit szűrhetett le az Obama családról, hogy egy kissé
rendezetlen követőkből álló, túl izgatott falka.
Amit az elnöki család tagjainak nem szabad elfelejteniük, az az, hogy
Bo egyáltalán nem az elnöki család tagjainak látja őket. Egyszerűen
azzal az energiával azonosítja őket, amit felé sugároznak. Obama
elnököt erős, nyugodt-határozott energiával áldotta meg a természet,
ezért tűnik szinte kizökkenthetetlennek még feszült helyzetekben is.
Bőven akad azonban olyan ügyfelem, aki ugyan remek vezető akár a
szórakoztatóiparban, akár az üzleti életben, ám a kutyája mégis csak
egy könnyen irányítható balekot lát benne. A vezetői képességeket
gyakran nem jól „fordítják” emberi nyelvről kutyanyelvre.
Vajon Obamáék a megfelelő fajtájú és energiaszintű kutyát
választották maguknak? A család minden tagja sportos megjelenésű és
magas energiájú, ami nagyon jó, ugyanis a portugál vízi kutyák,
munkakutya természetükből adódóan nem kimondottan lustálkodós
típusok. A tenyésztő, Martha Stern így jellemezte Bot:
„Nem mondanám, hogy túlzottan magas energiájú, de talán a
közepesnél kicsit magasabb. Egy ötös skálán szerintem hármas.” Ha
Obamáék, zsúfolt napirendjük mellett tudnak megfelelő időt szakítani
arra, hogy mindennap alaposan megsétáltassák Bot ami rendezett, láb
melletti sétát jelent, nem pedig azt, hogy maga után rángatja őket a
pórázon , akkor le fogják tudni vezetni túlcsorduló energiáit, s
kialakíthatják azt a fajta köteléket kutya és ember között, amely
megfékezheti még egy magas energiájú kutya izgatottságát is. Arra is
érdemes lesz odafigyelniük, hogy etetéskor Bo kellőképpen fáradt és
éhes legyen. Ezzel egyrészt rendszert visznek a kutya életébe, másrészt
pedig elősegítik, hogy a családot tekintse az élelem forrásának. Na
persze nyilván bőven akad segítségük a háztartást illetően, nem is
beszélve a rendelkezésükre álló kitűnő kutyakiképzőkről, akik
segíthetnek betömni a hiányosságokat, de én mégis jobban szeretnék
Bóban egy olyan kutyát látni, aki vitathatatlan falkavezéreként becsüli
és tiszteli az elnöki család minden tagját. Az én falkavezérvizsgámon a
Fehér Ház eddig szinte minden lakója kudarcot vallott, már ami a
kutyáik viselkedését illeti. Azért drukkolok, hogy Obamáék talán
kivételnek bizonyulnak.

VÁLASZD A MEGFELELŐ ENERGIÁT

A fajtán túl, a megfelelő energiaszint kiválasztása a legfontosabb

lépés, amit tehetsz annak érdekében, hogy boldog életet élhess leendő
kutyabarátoddal. Nos, igen, sok kutyafajtában bizonyos mértékig adott
az aktivitási szint, de minden egyed egyéni energiaszintje más és más.
Egy idősebb, alacsony energiaszintű német juhász jobb választás egy
nyugis, gyerekes család számára, mint egy féktelen golden retriever
kölyök. Egy kis testű kutyára vágyó tapasztalatlan gazdi számára egy
közepes energiájú terrier jobb döntésnek bizonyul, mint egy ideges,
magas energiájú csivava. Egy kölyök kiválasztása kapcsán ugyanolyan
lényeges megtanulnunk, hogyan olvassuk egy kutya energiáját, mint az,
hogy az egyes kutyafajtákról bővítsük az ismereteinket.

A K U T YA K I V Á L A S Z T Á S A E N E R G I A S Z I N T A L A P J Á N

Minden kutya más és más energiaszinttel születik. Ezek az alábbiak.

Nagyon magas: folyamatosan izeg-mozog reggeltől estig. Akár órákig is képes gyalogolni, futkározni,
mégis marad benne „szufla".
Magas: sportos testalkatú, és jobban kedveli az aktív tevékenységet, de a nap végén nincs gondja az
alvással.
Közepes: átlagos fizikai aktivitást igényel, időnként élénkebbekkel tarkítva. Az aktív szakaszokat
egyenlő mértékű pihenőszakaszokkal egyensúlyozza.
Alacsony: a lusta, heverészős kutya esete. Jobban szeret pihenni, mint mozogni. A napi rendszeres séta
kielégíti a mozgásigényét.

Mindig azt javaslom, válassz olyan kutyát, akinek az energiaszintje

megegyezik a tiéddel vagy alacsonyabb annál. Ha több kutyád is van,
még fontosabb, hogy ne válassz olyan új falkatagot, akinek az
energiaszintje magasabb bármelyikükénél is, és ez vonatkozik
családtagjaidra is.
Némely tenyésztő úgynevezett temperamentumtesztet alkalmaz,
amelyet egy szakértő bonyolít le a kiskutya héthetes kora körül. A teszt
során azt kísérlik meg kideríteni, hogy valószínűsíthetően milyen
„személyiség” lesz felnőtt korára. A kiskutyák válaszreakcióit számos
alaphelyzetben tesztelik és értékelik, melyek olyan területekre
terjednek ki, mint például a kontaktuskeresés; követés; korlátozás;
megbocsátás; az emberi dominancia elfogadása; energiaszint;
hajlandóság a megfelelésre; érintésre, hanghatásokra és látványra adott
reakciók. A tenyésztők a teszteredmények segítségével különböző
csoportokba tudják besorolni a kutyáikat az óvatostól az agresszívig,
valamint fel tudják becsülni, hogy mennyire lehetnek alkalmasak olyan
speciális munkavégzésre, mint például a terápiás segítő, kereső-mentő
vagy felderítő munka. Ha tenyésztőhöz fordulsz, esetleg érdemes
megkérdezned, rendelkezik-e a kiszemelt kölyök hasonló
teszteredményekkel, amelyek segíthetnek eldönteni, vajon ő-e a
megfelelő társ az életviteledhez.
Bár még azok a tenyésztők is, akik alkalmaznak ilyen tesztelést,
lelkiismeretesen közlik az emberrel, hogy ezek az eredmények nem
mindig festenek teljes képet a kutyáról. Az energia értékelése kapcsán
sokat nyomnak a latban az olyan egyéb tényezők is, mint például a
kutya közvetlen vérvonala, születési sorrendje, vagy ami még
fontosabb, napi szintű interakciója más kutyákkal. Amikor egy
menhelyen próbálsz felmérni egy felnőtt kutyát, nem mindig könnyű
megkülönböztetni a veleszületett, valós energiát azoktól a viselkedési
zavaroktól, amelyek addigi élettapasztalatai során alakultak ki benne.
Szerencsére kölyökkutyák esetében nem nehezítik a döntésedet ilyen
problémák. Egy kölyökkel tiszta lappal indulhatsz, ugyanis csak a
veleszületett energiaszint adott, amely legtöbb esetben ugyanolyan
marad élete végéig.

ISMERD MEG A SZÜLŐKET IS

Mint már kiderült számodra, a tenyésztők gondosan választják ki a

szülőpár mindkét tagját, hogy ellenőrizni és alakítani tudják az utódok
temperamentumát. Más szóval, ha egy tenyésztő nyugodt, simulékony
természetű kölyköket szeretne, akik jól megfelelnek családi
kedvencnek, terápiás segítőnek és kiállítási célokra is, akkor
ugyanilyen természetű anyát és apát fog választani. Azok a tenyésztők
viszont, akik kereső-mentő vagy agilitys kutyákkal foglalkoznak,
aktívabb energiájú szülőpárt fognak keresni. Akik őrző-védő vagy
rendőrségi segítő kutyákat tenyésztenek, a szülők területvédő
jellemvonásait részesítik előnyben, akik pedig illegális viadalokra
tenyésztenek pitbullokat, azok sajnos a legagresszívebb és legvadabb
kutyákat választják ki a következő generáció nemzésére. Ezért is
fontos, hogy a tenyésztő lehetővé tegye számodra a szülőpárral való
találkozást.
Brooke Walker lehetővé tette számomra, hogy sok időt töltsek Angel
szüleivel is, akikről megállapíthattam, hogy játékos és aktív, mégis
nyugodt és stabil kutyák. Mr. President mindkét szülője az a fajta
nyugis, jámbor angol buldog, amilyen házikedvencre mindenki vágyik.
Egy szaporítóktól származó, kisállat-kereskedésben vásárolt kölyök
szüleit sosem fogod látni, mert lehet, hogy egy több száz kilométerrel
távolabb lévő raktárépületben vannak összezsúfolva számos más
kutyával együtt, apró ketrecekbe zárva. Az anyja már valószínűleg egy
újabb alomnyi kiskutyát hord a hasában, mire az a kölyök a kirakatba
kerül. Képzeld csak el, milyen hatással van egy kutya
temperamentumára, ha ilyen embertelen körülmények között él!
Képzeld el, micsoda stressz éri azt azanyát, akit újra és újra arra
kényszerítenek, hogy egy szűkös ketrecben sorozatban szülje az
almokat, amíg a teste fel nem adja! Sajnos elkerülhetetlen, hogy az
anya tapasztalatai ne lennének óriási hatással saját energiájára és
viselkedésére, valamint az általa világra hozott kiskutyák pszichéjére.

MEGLÁTNI ÉS MEGSZERETNI

A Marley meg énben van egy vicces jelenet, amelyben, miután

kiválasztották Marley-t egy amatőr tenyésztőnél, de még nincs otthon,
John Grogan elővesz egy könyvet a labrador retrieverekről, és elakad a
lélegzete, amikor kiderül számára, hogy egy kutya vérmérsékletét
nagyban meghatározza a szülőké. Marley tenyésztői nem akarták, hogy
találkozzanak az apával, akiről utóbb kiderült, hogy „egy mániákus
dervis, aki észveszejtve pörgi végig az éjszakákat, mintha démonok
csücsülnének a farka végén”. Egy ilyen hiperaktív apával a háttérben,
Groganék számára számos jel mutatott Marley nagyon magas
energiaszintjére. A könyvben John humorosan idézi fel a kölyök
kiválasztásának oly gyakorta tapasztalható élményét.

„Azegyik hím úgy tűnt, teljesen belénk habarodott. Ő

viselkedett a leghebehurgyábban a többi közül, és nekünk rontva
az ölünkbe szaltózott, majd addig kapaszkodott felfelé, mígnem
 sikerült mindkettőnket képen nyalnia. Meglepően hegyes kis
fogaival szétrágcsálta az ujjainkat, és esetlenül ügetett körülöttünk
hatalmas, sárgásbarna tappancsaival, amelyek arányaiban sokkal
nagyobbak voltak egyéb testrészeinél...
– Azt hiszem, ezt hívják végzetnek – mondta Jenny.
– Mindenesetre úgy tűnik, kedvel minket – feleltem.
Groganékhez hasonlóan, a kölyök kiválasztásakor sokan hajlamosak
beleszeretni abba a kiskutyába, amelyik rájuk mászik, és nyalogatni
kezdi őket. Valami ilyesmi járhat a fejükben: Ez kedvel engem. Engem
választott, és azt akarja, őt vigyem magammal. Persze, ha azt hisszük, hogy egy
kölyökkutya minket „választott”, rögtön jó érzésekkel gondolunk
magunkra, és a kutyára is. Mindkettő fontos tényező egy kutya-ember
kapcsolatban, de nem árt észben tartanunk, hogy ez a vonzódás sok
tekintetben csak egy általunk fabrikált szép történet. Bármely
egészséges kíváncsisággal megáldott kiskutya vonzódik minden
újdonsághoz, ami megjelenik a környezetében. Az igazság az, hogy egy
Marley-hoz hasonló kölyökkutya, amelyik kiugrik a dobozából, csak
hogy melletted lehessen, már ilyen fiatalon domináns jellegét
„villogtatja”.
Nos, lehet, hogy épp egy domináns, aktív, magas vagy nagyon magas
energiaszintű kutyát keresel. Lehet, hogy az agility versenyek jövőbeli
bajnokát keresed, aki veled együtt száguld végig az akadálypályán.
Meglehet, hogy naponta több kilométert futsz, mint Todd Henderson
kollégám, stábunk producere, akinek bizony egy nagyon aktív kutyára
van szüksége, hogy lépést tarthasson vele. Todd örökbefogadta Curlyt,
egy nagyon magas energiájú labrador-agár keveréket, aki a műsor egyik
epizódjában szerepelt. Curly csodálatos kutya, de túl „sok” volt előző
gazdájának, Petenek, aki New Yorkban éli csendes, nyugis
mindennapjait. Emlékszel, hogy Angel tenyésztője, Brooke a
dominánsabb fivért akarta nekem adni? Mr. Blue-t, az „alom
legjobbját”. Brooke jobban kedveli a magabiztosabb kölyköket, mert
tapasztalatai szerint könynyebben képezhetők. Na de ne feledd, Brooke
Walkers és Todd Henderson nem mai kutyások, és természetes,
magabiztos, nyugodt-határozott energiával rendelkeznek. Ha nincsenek
kellő tapasztalataid a kutyatartás terén, vagy úgy általában inkább
lágyabb, engedékenyebb, nyugis embernek ismered magad, a
dobozából egyenesen neked rontó kis Marley valószínűleg nem a
legjobb választás, ha magadhoz illő, életre szóló társat keresel.
Az, hogy egy magas energiájú kutya természetes kíváncsiságát a
„meglátni és megszeretni” eseteként értelmezzük, nem az egyetlen
módja, hogy nem látjuk tisztán egy kutya kommunikációját saját
érzelmi igényeink homályos szemüvegén keresztül. Némelyek lelki
társat keresnek egy kutyában, ezért azt a kutyát fogják választani,
amelyiknek olyan „mélyen érző” tekintete van. Mások azért akarnak
kutyát, hogy érezhessék, valakinek szüksége van rájuk. Ezek a típusú
emberek csupán sajnálatból azt a kiskutyát fogják hazavinni, amelyik a
leginkább idegesnek, félénknek, visszahúzódónak tűnik. Vannak azután
olyanok is, akik kizárólag a kinézetre mennek. A csodálatos kutyadoki első
évadának egyik epizódjában találkoztunk egy gazdival, aki azért
választotta Emilyt, mert egy szív alakú folt volt az oldalán. Emily egy
nagyon aktív pitbull volt, és a gazdái végül úgy döntöttek, az elkerített
hátsóudvarra „száműzik”, amivel akaratlanul ugyan, de egy vörös
zónás, más kutyákkal agresszíven viselkedő kedvencet kreáltak belőle,
aki aztán rehabilitációra szorult. Volt dolgom olyan gazdikkal is, akik
csupán azért vettek masukhoz egy kölyökkutyát, mert úgy nézett ki,
mint Lassie vagy a 101 kiskutya egyike. Én is úgy vélem, fontos, hogy
az ember elégedett legyen a kutyája kinézetével, de csupán a külcsín
alapján kutyát választani még annál is értelmetlenebb, mint ugyanilyen
indokkal párt választani magunknak.
Az energiaszinten alapuló kutyaválasztás készségét bárki bármikor
elsajátíthatja. Egy hónapos korban minden kiskutya imádnivalóan
esetlenül mozog, ám az evés mindig jó motiváció, az anyjuk éppen
ezért a legfontosabb helyet foglalja el életük ezen szakaszában. Én
ilyen esetben felhívom a tenyésztőt, és megtudakolom, mikor szokta az
anya etetni a kölyköket, ami rendszerint ugyanazon időpontokban
történik naponta általában ötször. Valamelyik etetési időpontra
beszélem meg tehát a találkozót. Egy hónaposan a kiskutyák már
tudnak járni. Megkérem a tenyésztőt, hogy különítse el a kiskutyákat
egy helyen, majd azután vezesse oda az etetésre kész anyjukat, én
pedig megfigyelem, milyen sorrendben totyognak oda hozzá. Ezzel a
módszerrel azonnal meg lehet állapítani minden egyes kölyök
energiaszintjét. Kiderül, melyikük a legrámenősebb, a legidegesebb,
melyikük mutat leginkább megadó energiát, és melyikük közepes
energiaszintű, nyugodt természetű. Ott helyben be is lehet szépen
sorolni mindegyiküket az alacsony, közepes, magas és nagyon magas
energiaszintet képviselő kategóriákba.
Használhatod azt a módszert is, amelyet Angel kiválasztása során
alkalmaztam. Minden kiskutyát leültetsz egy-egy székre, és
megfigyeled, meddig hajlandóak nyugton várakozni, mielőtt valami el
nem vonja a figyelmüket, vagy le nem ugranak. Az alacsony, és
közepes energiájú kiskutyák tökéletesen megfelelnek a
tapasztalatlanabb gazdiknak, a családosoknak, vagy azoknak, akiknek
van már otthon egy magas energiájú kutyájuk. Az eseteim többségében
az okozza a problémát, hogy a kutya magasabb energiaszintű, mint a
gazdi. Magas energiájú kutyát csak akkor érdemes választanod, ha
nagyon aktív életet élsz, vagy tapasztalt kutyatartó vagy, mint mondjuk
Brooke Walkers és Todd Henderson.
Bár Chris Komives nagyon aktív, magas energiájú személy, felesége,
Johanna jóval csendesebb, és a közepes energiaszintet képviseli.
Mindig az a legjobb, ha a kiválasztott kutya energiája passzol az
alacsonyabb energiaszintű családtagokhoz is, mert így mindenki sokkal
könnyebben érezheti magát a kölyök falkavezérének. Chris elmondása
szerint, mivel terriert kerestek, tudták, hogy közepes vagy magas
energiájú kölyköt fognak hazavinni. Kezdő kutyások lévén úgy
döntöttek, megfogadják a tanácsomat, és inkább közepes energiájú
kiskutyát fognak választani. A tenyésztő azonban másképp vélekedett.
Chris így mesélt erről:
„A tenyésztők véleménye nagyban befolyásolhatja, melyik kiskutya
mellett döntesz. Sajnos, mivel Eliza tenyésztője nagyon megbízott
bennem, A csodálatos kutyadoki operatőrében, »az alom legjobbját«
választotta nekünk. Nos, nemrég, amikor Angelt hazavitte, tudtam meg
Cesartól, hogy »az alom legjobbja« mindig a legmagasabb energiájú,
legdominánsabb kölyök. Szóval, nem a tervek szerint alakultak a
dolgok. A tenyésztő védelmében hadd mondjam el, bizony beszéltem
neki arról, hogy szeretnék agilityzni Elizával, és ami azt illeti, egy
magas energiájú kutya valóban alkalmasabb erre.” Eliza magas
energiája tényleg okozott váratlan kihívásokat Komiveséknek, amikor
elérte a kamaszkort. Erre még kitérünk a következő fejezetekben.
Az energia szerinti választás kapcsán azonban a tapasztalat
szerintem többet nyom a latban, mint az aktivitási szint, elvégre még
egy hosszútávfutónak is dolgoznia kell napközben. Másrészről, a sok
kutyanevelésben szerzett tapasztalat olyan eszközöket ad a kezedbe,
amelyeknek csak ösztönös tudás révén lehetnél a birtokában. Egy
fizikailag korlátozott személy lehet, hogy nem igazán aktív, ám talán
még így is képes irányítani egy magas energiaszintű segítő kutyát, mert
érti miről szól az irányítás, tud türelmes lenni, és tisztában van vele,
hogyan vezesse el kutyája energiáját olyan tevékenységekkel, mint
például a villany felkapcsolása, az ajtónyitás, vagy gazdájának
buszmegállóba vezetése. Valaki, aki ösztönösen nyugodt, határozott és
magabiztos, valamint tapasztalat is van mögötte, még a legmagasabb
energiájú kutyát is képes irányítani, fizikai korlátai ellenére.
Végül, mivel a kutyák a nap huszonnégy órájában az energia nyelvén
kommunikálnak, bármelyikük többet tud „mondani” egy másik kutya
energiájáról, mint akármilyen emberi mérési módszer. Amikor először
vittem magammal Daddyt, hogy találkozhasson azzal a
pitbullkölyökkel, aki majd továbbviszi nyugodt-megadó energiáját a
következő nemzedéknek, hagytam, hadd mutassa meg nekem az
általam első körben kiszemelt kiskutyák energiaszintjét. Emlékszel,
hogy rámordult arra a kiskutyára, akiről előzőleg észrevettem, milyen
dominánsan viselkedik a barátom gyerekei körül? Daddy azonnal tudta,
hogy ez a viselkedés sem nem „cuki”, sem nem „barátságos lelkület”,
hanem egész egyszerűen az a fajta domináns energia, mely gondot
okozhat egy falkában. Daddy ezután ignorálta azt a kölyköt, amelyik
alacsonyabb energiát sugárzott, de már érezhetőek voltak rajta az
idegesség és szorongás korai jelei. Ösztönösen az alom legnyugodtabb,
legjobban viselkedő egyedéhez vonzódott. Kövesd hát Daddy példáját,
és ne hagyd, hogy az érzelmeid vezessenek a tökéletes kiskutya
kiválasztásánál!

3.
AZ ANYÁK A LEGJOBB TANÍTÓK
Lesd el a profiktól
A kölyökkor különböző szakaszainak tanulmányozásában az első
tanítóim mind profik voltak: hivatásos anyakutyák. Büszkén
mondhatom, hogy a legjobbaktól tanultam a kiskutyanevelést, akik a
nagyapám farmján élő nőstény munkakutyák voltak. A természet
mindig az egyensúlyról szól, és a mai napig a természethez fordulok,
valahányszor a helyes kölyöknevelésről beszélek. Emberként gyakran
felsőbbrendűként szemléljük az állatvilágot. A modern tudomány még
arrogánsabban szemléli az állatokhoz fűződő viszonyunkat. De az az
igazság, hogy míg az ember képes megalkotni, megtervezni és
megépíteni mindenféle ügyes rendszert, újítást és szerkezetet, hogy
megpróbálja felülmúlni a természetet, egyvalamiben sosem leszünk
jobbak, ez pedig az, ahogyan egy természetben élő anyaállat neveli az
utódait. Ez az az eset, amikor az eredeti felülmúlhatatlan marad.
Amikor egy ügyfél nehezen érti meg, mit is jelent egy kutya számára az
irányítás, megkérem, forduljon a téma szakértőihez, az anyaállatokhoz,
és figyelje meg, hogyan hozzák világra, nevelik, etetik, gondozzák
utódaikat, hogy jól nevelt, engedelmes falkatagokká válhassanak. Sok
szempontból minden a szemünk előtt van, amit tudnunk kell a
kiskutyák neveléséről. Csupán egy jó anyakutya és a kölykei kellenek
hozzá.
Még ma is élénken él az emlékeimben, milyen csodálattal figyeltem
gyerekkoromban az állatok születését, életét és halálát. Nagyapa
farmján mindez a mindennapi élet természetes része volt. Sosem
tudtam betelni az anyakutyák bonyolult nevelési rituáléinak
megfigyelésével. A legprofibbak teljesen könnyedén csinálták,
minthacsak valamiféle programot követnének. Képzelj el egy
számítógépes programot, ahol betáplálsz egy alkalmazást, majd a
monitoron megjelenik, hová kell klikkelned, hogy ezt-azt megtalálj. És
mindig tökéletesen működik. A farmon élő kutyákban bámulatos
program futott. Természetesen áradt, és iszonyú precíz volt.
Gyengédségből fakadt, mégis érezhető volt mögötte egyfajta
magabiztosság, határozottság. Azon nőstény kutyák számára, akik
között nevelkedtem, mindig ott volt a saját anyjuk mint példakép, de
még egy teljesen tapasztalatlan nőstény is bizonyulhat kiváló anyának.
Ez pedig azért lehet így, mert a nevelésre vonatkozó hibátlan program
mélyen a genetikájukba van kódolva.
Az egyik ilyen elsőalmos, sikeresen megfelelt anyuka Angel anyja
volt, Binky, a törpe schnauzer, aki alig múlt másfél éves az első
szülésekor. A tenyésztő, Brooke Walker megosztotta velem Angel
születésének néhány részletét. Egy olyan történetbe avatott be, amely
hűen illusztrálja nemcsak egy lelkiismeretes tenyésztő minden apró
részletre kiterjedő gyakorlatát, hanem egy példás kutya mama
természetes bölcsességét és nyugodt-határozott energiáját is.

BLINKY ÉS AZ ELSŐ ALOM

„Az első teendőm, amikor egy nőstényt pároztatni szeretnék az,

hogy elviszem egy teljes körű citológiai vizsgálatra, hogy
megbizonyosodjak, nincs semmi, ami akadályozhatja a természetes
szülésben. Előre kell gondolkodni. Ezután vérvizsgálat segítségével
megnézetem a progeszteronszintjét, hogy tudjam, mikor áll készen a
párzásra.” Miután Brooke végigzongorázza a kutyavilág
„ciklusmódszerét”, pontosan képes behatárolni, mikorra várhatók a
kiskutyák. Binky párzása 2008. augusztus 28-ra esett, ami azt
jelentette, hogy 52-53 napra rá a kiskutyák elég érettek lesznek a
születéshoz. Ezt a képletet követve, Brooke ki tudta számítani, hogy az
ellés legközelebbi napja október 18-ra, Angel születésnapjára eshet.
„A vemhesség első hónapja után elviszem a nőstényt
ultrahangvizsgálatra, ahol kiderül, hány kiskutyára számíthatok. Egy
kutya méhe teljesen más, mint egy nőé. Úgy néz ki, mint egy
ökörszarv. Mindkét „szarvrészben” fejlődnek embriók, és a természet
mindenről tökéletesen gondoskodik. Általában két embrió van az egyik
szarvban, kettő a másikban, vagy három-három, esetleg kettő-három.
Binky esetében kettő fejlődött a jobb oldalon, kettő a balon, középen
pedig egy iker.”
Brooke-ot nagyon lázba hozta a gondolat, hogy egypetéjű iker
kiskutyája lesz. Ezt a jelenséget tenyésztői munkája során még sosem
tapasztalta. Az állatorvos inkább hallgatagnak tűnt, mint lelkesnek.
Brooke számára hamarosan kiderült e szűkszavúság szomorú oka.
Teltek-múltak a hetek, és Brooke saját hálószobáját készítette elő az
elléshez. Azért ott alakította ki a szülőalmot, mert az első negyvennyolc
órában nem szokta magára hagyni a nőstényt. Persze egy természetben
vadon élő kutyának a szülés során nem volna emberi segítségre
szüksége, de többnyire még egy falkatárséra sem. Tulajdonképpen a
vemhes nőstény ilyenkor mindig elvonul a falkától, hogy fészket
készítsen magának, a többiek pedig tiszteletben tartják jelzéseit, és
bőséges teret biztosítanak számára a szülés ideje alatt. A vemhes
nőstényeket óriási tisztelet övezi a falkán belül. Brooke azonban,
óvatos tenyésztő lévén, mindig elérhető marad, ha esetleg akár az anya,
akár a kiskutyák sürgős segítségre szorulnak. Már pár nappal az ellés
előtt elhelyezi a vemhes anyát a szülőalomban, hogy megszokja azt, és
kényelmesen érezze magát. Mivel a természetben élő nőstények saját
maguk választanak szülőhelyet, nem biztos, hogy elfogadják az ember
által kijelölt helyet. Ez Binky esetében is igaznak bizonyult. „Először
azonnal kiugrott belőle. Nagyon kedvesen kellett ösztönöznöm.
Betettem a játékait, a takaróját, és néhány finom falattal jutalmaztam,
ha benne maradt egy kis ideig." Az első nap után Binky már elég
otthonosan érezte magát az alomban, amely egy 1 méter x 1 méteres
doboz volt emelt oldalakkal a huzat ellen, kibélelve újságpapírral és
takarókkal, alatta melegíthető párna. Egy korlát futott körbe az oldalán,
azt megelőzendő, hogy az anya összenyomja az esetleg mögé kúszó
kölyköt. Szóval, minden készen állt a nagy napra.
Binky minden tekintetben felülmúlta anyai kötelességét. „Ez a
csodálatos a természetben. Azonnal tudta, mit kell tennie. Persze sírt
egy kicsit, amikor az egész szeméremteste duzzadni kezdett, és amikor
az első összehúzódásai voltak. Életében először érezte
megnagyobbodni ezen testrészeit, és az első szülés bizony fájdalmas
lehet.” Ám Binky hősiesen helytállt. Angel nővére, „Pink kisaszszony”
volt az első, aki porondra lépett a világ színpadán. „Feljegyeztem,
mikor kezdődött a vajúdás, és azt is, mikor születtek meg a kiskutyák.
Volt kéznél egy mérleg is. Binky első kölyke, egy nőstény, délben
született valamivel több mint 150 grammal. Mindig megpróbálok
valamilyen ismertetőjegyet keresni rajtuk, hogy meg lehessen
különböztetni őket a következő napok ellenőrző mérései során, és hogy
biztos lehessek benne, gyarapodik a súlyuk.”
Abban a pillanatban, amikor Binky világra hozta első kölykét,
azonnal bebizonyította, hogy szuper anyuka lesz. Egyszerre tűnt
elbűvöltnek és izgatottnak első újszülöttje láttán. Rögvest tisztára
nyalogatta, és úgy harapta el a köldökzsinórt, mintha már legalább
ezerszer tette volna azelőtt. Brooke mindig készenlétben áll, hogy ha
szükséges, segítsen a kölyöknek eljutni az emlőkig, és figyeli, hogy a
méhlepény biztosan távozik-e. Ezt a természetben az anyaállat
általában megeszi, mert tápanyagokban igen gazdag, de Brooke az idők
során rájött, hogy ha „túlzásba viszik”, gondokat is okozhat. „Minden
nőstényemnek megengedem, hogy megegyen legalább egy
méhlepényt, mert tényleg nagyon tápláló. Ha viszont többet esznek
belőle, csúnya hasmenést okoz. Amikor életem első alomja
megszületett, azt sem tudtam, előre vagy hátra. Csak annyit tudtam,
amit a könyvekből megtanultam, így hagytam, hadd egye csak meg
mind az öt méhlepényt. Nos, nem kívánom senkinek a végeredmény
eltakarítását...”
Miután megszoptatta első kölykét, Binky teste ismét felkészült a
következő szülésre. A második kölyök, szintén nőstény, délután fél
egykor jött világra. Ezután pedig hosszú várakozás következett. Brooke
eleinte nem aggódott, mert tudta, hogy a nagy létszámú almokat világra
hozó kutyáktól eltérően, a töipe schnauzereknek akár négy órájukba is
telhet az egész alom megszülése, de amikor elmúlt már délután négy is,
és újabb kölyöknek semmi nyoma nem volt, tudta, hogy valami gond
lehet. „Ha valaki nem szánja rá az időt, vagy nem rendelkezik kellő
tudással, azt is gondolhatta volna, hogy vége a szülésnek, és a kutya
csak pihen. Én azonban biztos voltam benne, hogy erőlködik. Voltak
összehúzódásai, de mégsem jött a következő kölyök. Eljutott addig a
pontig, amikor már úgy éreztem, túl kimerült ahhoz, hogy egyedül
fejezze be.”
Brooke tehát elhívta a kimondottam szaporodási problémákra
szakosodott állatorvosát, aki azonnal beadott Binkynek egy
összehúzódást elősegítő injekciót, mire szinte azonnal meg is jelent egy
hatalmas fejecske. Brooke akkor értette meg, miért tűnt aggódónak az
orvos, amikor az ultrahang során fény derült az ikerkölyökre. „Sokat
kutakodtam a témában, és megtudtam, hogy a hasonló helyzetek
nagyon ritkán végződnek vidáman. Majdnem minden esetben
rendellenességről van szó.” Binky ikre hydrocephaliisszal, azaz
vízfejűséggel született, ami azt jelenti, hogy rendellenesen nagy volt a
feje. „Masszíroznunk kellett, és segíteni, hogy ki tudja tolni. Amint kint
volt, rögtön elkezdte nyomnia harmadikat, aki fél ötkor, s a negyediket,
aki ötkor jött világra.” A negyedik volt Angel; utolsó testvérként
érkezett a nagyvilágba.
Binky vízfejűséggel született kölyke szép példa arra, amit úgy
hiszem, az embereknek fontos volna megérteniük. Arról van szó, hogy
egy kutya számára az anyaság nem az érzelmek, hanem az ösztönök
szintjén megélt tapasztalás. Vízfejű kölyke holtan született, és Binky
tudomást sem vett róla. Semmilyen erőfeszítést nem tett annak
érdekében, hogy újraélessze vagy megtisztogassa. Csak arra
összpontosított, hogy a többiek biztonságban legyenek. Azonnal tudta,
hogy mennyire fontos most az életképes utódairól gondoskodnia.
„Olyan volt, mintha pontosan tudta volna, hogy ott már semmit sem
tehet, és mintha elfogadta volna, hogy azzal kell boldogulnia, ami van.
Természetesen, emberi lényként figyelve az eseményeket, darabokra
estem volna, ha azt kellett volna tapasztalnom, hogy bánkódik miatta.
És ezzel senkinek nem segítettem volna.”
Emberként nagyon ragaszkodunk a gyászhoz, még akkor is, ha
olyasvalaki halála miatt bánkódunk, akit sosem ismerhettünk. Az én
családomban is történt hasonló szerencsétlenség: volt egy öcsém, aki
halva született. Ez a megrázó élmény a mai napig sűrű ködként
gomolyog az egész családom felett. Édesanyámat még mindig nagy
bánat és bűntudat gyötri a tragédia kapcsán, amely több mint harminc
évvel ezelőtt történt. A kutyák világában minden a közjóról szól, a
többi utód életben maradásáról, és még szélesebb perspektívában, az
egész falka életben maradásáról. Egy halott vagy beteg utódot világra
hozó anyakutya lehet, hogy megpróbálja életre kelteni kölykét, de
sosem ragad bele a gyászba. Minden figyelmét az életképes utódok
állapotára összpontosítja. Mivel így tesz, sosem táplál semmilyen
gyengeséget a kölykeiben. Születésük pillanatától szelíden, de
határozottan a tudtukra adja, hogy ha életben akarnak maradni,
alkalmazkodniuk kell bizonyos szabályokhoz. Az anyakutya sosem
tukmálja étellel a kölyköket. Ma van olyan kölyök, amelyiknek gondot
okoz az emlőhöz jutás, akkor is csak bizonyos mértékig segít neki. Ha
nem tud lépést tartani a többi alomtesivérrel, lehet, hogy hagyja
elpusztulni. Ha kutyákról van szó, nem szabad elfelejtenünk, a nyugodt
határozottság az a természetes lelkiállapot, amelyet életük első
falkavezére, az anyjuk közvetít feléjük. Persze nem akarjuk
 elveszíteni a szívünkben élő együttérzést és gyengédséget, amely
arra ösztönöz, hogy minden kiskutyáról gondoskodjunk, de nem ártana
elfogadnunk az anyaállat példáját sem. Ne feledjük, hogy a kutyák
világában a kölykök természetes módon reagálnak a létezés ezen
gyakorlatias felfogására. Nem fognak megbántódni, csak mert
hasonlóan határozott szabályokat állítasz fel nekik, mint az anyjuk.
Igazság szerint, el is várják ezeket a szabályokat, mert azok biztosítják
számukra az egyensúlyt és a biztonságot.

AZ ÚJSZÜLÖTT KUTYA VILÁGÍTÁSA

2008. október 18-án Angel zárt szemekkel, zárt fülekkel és tágra

nyílt orral érkezett új világába, azaz máris megismerkedett az első és
legfontosabb illattal, az anyáéval. Életük első két hetében mindannyian
reaktívan viselkedtek. Legfontosabb életcéljuk az evés és az alvás volt.
Ám már ezen korai időszakban is kialakulóban volt az alomtestvérek
közötti rangsor. Brooke elmesélte, hogy Angel dominánsabb fivére,
„Mr. Blue” mennyire igyekezett, hogy mindig elsőként egyen. Ő volt
az első, aki minden testvérét félrelökte az útból. Ezt értem az alatt,
amikor azt mondom, minden kutya egy bizonyos veleszületett
energiaszinttel jön a világra. Ez persze nem azt jelenti, hogy Angel
fivére nehezen kezelhető lesz felnőtt korára. A kitűnő géneknek és
Brooke, az alom elhagyását megelőző szocializációs gyakorlatainak
köszönhetően, a megfelelő, nyugodt és határozott gazdi mellett szinte
bizonyos, hogy Mr. Blue elsőrangú, engedelmes kedvenccé érik. A
veleszületett energiaszint azonban azt jelenti, hogy természetes
hajlamai szerint minden új helyzetben megpróbálja majd magához
ragadni az irányítást, ha nem áll mellette egy felelős vezető, akitől
útmutatást kaphat. Angel viszont azzal a természetes hajlammal
született, hogy nyugodtan kivárja, mi történik, még mielőtt lépéseket
tenne a hiányzó irányítás betöltésére. Ez egy közepes energiájú kutya
klasszikus válaszreakciója.

Az első két hét: az újszülött korszak

A kölyökkutyák sokkal gyorsabban fejlődnek az embernél. Egy
kiskutya életének első két hete olyan, mint egy ember egész
csecsemőkora. Ám a kölykök már ebben a korai, tehetetlen fázisban
megmutatják, hogy küzdenek az életben maradásért. A kölykök olyan
aprónak és magatehetetlennek tűnnek ebben az időszakban, hogy a
kevés ismerettel rendelkező gazdik vonakodnak attól, hogy egyáltalán
foglalkozzanak velük, vagy bármiféle indokolatlan nyomást
gyakoroljanak rájuk. Az igazság az, hogy a kölykök agya már az
újszülött korszakban is gyorsan fejlődik, és már ekkor körvonalazódni
kezd, hogyan fognak reagálni az őket körülvevő világra, és hogyan
fogják megtapasztalni azt. A tapasztalt tenyésztők tudják, milyen
létfontosságú ebben a korszakban az óvatosan irányított foglalkozás. Ez
felkészíti a kölyköket arra, hogy későbbi életük során jobban tudják
megoldani a problémákat, és eredményesebben tudják kezelni a
stresszhelyzeteket és az új élményeket.

„Mindig foglalkozom a kölykökkel, hogy az ember közelsége

életük természetes része legyen. A legelső dolgok egyike, amit
csinálni szoktam, hogy nagyon gyengéden ráfújok az arcukra. Azt
szeretném elérni, hogy a szagomat éppúgy a gondoskodással
kössék öszsze, mint ahogy azt az anyjuk esetében teszik. Egyhetes
korukban lecsippantom a körmeiket, és megismétlem a műveletet
az ezt követő minden hét során. Ugyanebben az időszakban
elkezdem őket hozzászoktatni a hajszárító simogató légfújásához.
Ebben a fázisban még nem látnak és nem hallanak. Annyit
szeretnék csupán, hogy megismerkedjenek a hajszárító szagával,
valamint a kellemes meleg levegő érzetével. Sok általam
tenyésztett kölyök később kiállításokon és versenyeken fog részt
venni, és szeretném, ha a szőrés körömápolás már a kezdektől
életük természetes rutinjává válna, ahelyett, hogy idegesítő,
természetellenes eseménynek élnék meg.”

Mint minden felelős tenyésztő, Brooke is naponta többször

foglalkozik pár percet a kölykökkel az első két hetük során, hogy
felgyorsítsa fizikai és pszichológiai fejődésüket.
A kölykök háromnapos korában Brooke elhívja állatorvosát, hogy
elvégezzen néhány fizikai beavatkozást. Az első a farokkurtítás, ami
annak ellenére, hogy a világ más részein már egyre kevésbé gyakori, az
Egyesült Államokban még mindig kiállítási sztenderd a törpe
schnauzereknél. Brooke magyarázata szerint ez, valamint a gyakran
hozzá társuló fülvágás kezdetben nem esztétikai okok miatt alakult ki.
Ezek az eljárások szükséges beavatkozások voltak a munkát végző
terrierek életben maradásához, amikor száztíz évvel ezelőtt először
„tervezték” meg őket. „A törpe schnauzereket eredetileg arra
tenyésztették Németországban, hogy az istállókat, csűröket
megszabadítsák a patkányhordáktól. Nem csupán egy-két patkányról
volt szó, hanem egész patkányseregekről. A patkányok, ha sokan
vannak, tömeges támadást indítanak a rájuk vadászó kutya ellen.
Vagyis, eredetileg a fül és farokkurtítás pusztán praktikus okokból
alakult ki.”
Az ezt követő beavatkozás a farkaskörmök eltávolítása.
Elhelyezkedésben a farkasköröm leginkább a mi hüvelykujjunkhoz
hasonlítható, csak fentebb található, mint a többi, mancson lévő köröm,
így sosem ér le a földre. Ez tulajdonképpen egy csökevényes testrész,
amely mára elvesztette egykori funkcióját, vagy csak néhány fajta,
mint például a pireneusi juhászkutya esetén tölt be szerepet. E fajta
egyedeinél a hátsó mancsokon két-két farkasköröm is található, melyek
a sziklás hegyek között birkát terelő kutyák stabilabb mozgását segítik.
A legtöbb kutya esetén azonban csak a mellső tappancsokon található
meg. A farkaskörmök, különösen az ásómunkára tenyésztett
terriereknél, kisebb vagy komolyabb irritációt okozhatnak, vagy
meglazulhatnak, beakadhatnak valahová. „A farkasköröm csak gondot
okoz a schnauzereknek, mert mindig beakad. Vagyis az azonnali
eltávolításuk a szokásos menetrend része.”
Az állatorvosok szerint sok kutya jól elvan farkaskörömmel is, ha
azonban egy kölyökkutya farkaskörmeinek eltávolítására gondolunk,
figyelembe kell vennünk a tényt, mely szerint géntechnológia útján
„megtervezett”, ám az eredeti rendeltetésüktől eltávolodott kutyákkal
állunk szemben. Az eredeti külső néhány jellegzetessége már nem
funkcionál az újonnan tenyésztett fajta esetén. A farkaskörmök
eltávolítása elsősorban annak az egyenes következménye, hogy
belebabráltunk a természet dolgába.
Az első és legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk a
kölyökkutyák életének első két hetéről, hogy ők teljesen másképpen
tapasztalják a világot, mint az emberi újszülöttek. A kiskutya három
dolgot ismer: a szagokat, az érintést és az energiát. Számára az anyja
egy szag, egy kényelmet és élelmet biztosító meleg test, valamint a
nyugalom és határozottság energiájának forrása. Egy anya kutya
nagyon gyengéd, de kifejezetten határozott is, amikor ellökdös maga
mellől egy túl mohón szopó kölyköt, amikor felveszi, és odébb rakja,
vagy amikor hátára fordítva nyalogatja, hogy serkentse az emésztését.
Az ő szemében a kiskutyák nem törékenyek, és nem is érzi
kellemetlenül magát, ha a testi kontaktus vagy az energia nyelvén
közölnie kell valamelyikükkel, hogy most éppen nem akar szoptatni,
úgyhogy odébb lehet állni. Egy kölyökkutya első élettapasztalatait a
világosan körvonalazott szabályok, határok és korlátok határozzák meg.
AZ ÚJSZÜLÖTT IDŐSZAK SZÜLETÉSTŐL KÉTHETES KORIG
• Ideje 90%-át alvással tölti
• Csak szagokat és érintést érzékel
• Szopik, mászik, a testvérek és az anya testmelegét keresi
• Stimulációt igényel a pisiléshez, kakiláshoz
• Rendszerint képes egyedül visszagördülni, ha a hátára fordítják
• Idegrendszere gyors fejlődésben van

ÁTMENETI IDŐSZAK:
A MÁSODIKTÓL A HARMADIK HÉTIG

Életük tizenkettedik és tizennegyedik napja között a kiskutyák

belépnek az úgynevezett átmeneti időszakba, amely nagyjából egy
hétig tart. Az embergyerekekhez képest az újszülött korból a totyogó
korszakig vezető átmenet fénysebességgel zajlik. A kölykök először
állnak ingadozó kis lábaikra, jó pozícióért lökdösődnek, sőt játékos
formában elkezdik kóstolgatni a dominanciát is testvéreikkel.
Tevékenységeik mögött már jóval több szándékosság húzódik, az
anyakutya pedig észrevehetően határozottabban fegyelmez és korrigál.
Egy kölyökkutya életének első pár hetében nem telhet el egyetlen nap
sem anélkül, hogy az anyja ne a vezető szerepében tűnne fel, vagy
hogy ne követelné meg a világosan körvonalazott szabályok, határok és
korlátok betartását.
Ebben a fázisban kezdődik és végződik a kiskutyák két utolsó
érzékének kifejlődése is. Brooke táblázata szerint Angel október 18-án
született, és november 1-jén nyitotta ki először a szemét. Egy kölyök
életében ez a szakasz a hallószervek megnyílásával zárul. Angel
esetében ez november 8-án, 21 nappal születése után következett be.
Egy lelkiismeretes tenyésztő továbbra is ugyanúgy foglalkozik a
kölykökkel, mint az ezt megelőző, újszülött korban, azzal kiegészítve,
hogy elkezdi őket hozzászoktatni a különböző zajokhoz és
látványokhoz is. Ez az a periódus, amikor Brooke látogatókat enged a
kiskutyákhoz, beleértve a lehetséges leendő gazdikat is. „Nagyon
szigorú szabályokat szabok a kölykökhöz érkező látogatóknak.
Cipőben nem jöhetnek be, és mindig alaposan kezet kell mosniuk. De
persze szeretem, ha a kiskutyák más emberek hangját is hallják, és meg
szoktam ismertetni őket egyéb hanghatásokkal is, mint például a
sípolós játékok vagy a hajszárító. A porszívóhoz szoktatást sosem
hagyom ki, mert a legtöbb kutya számára nagyon ijesztő hangja van.”
Miután sok olyan esettel találkoztam már, amikor egy kutya rettegett a
porszívótól vagy a hajszárítótól, személy szerint nagyra becsülöm a
Brooke-hoz hasonló tenyésztőket, akik veszik a fáradságot, és már
ilyen korán gondoskodnak a zajokkal szemben tanúsított félelem
semlegesítéséről.
Brooke-hoz hasonlóan, Diana Fostersem tudja elégszer
hangsúlyozni, mennyire fontos ebben a korai szakaszban megismertetni
a kiskutyákkal minél több olyan látványt, hangot és szagot,
amilyenekkel az alom elhagyása után, a „való világban” találkozni
fognak. „Amikor már hallanak egy kicsit, sokat foglalkozunk velük.
Felvesszük és megérintjük őket, valamint hangfelvételeket is elkezdünk
lejátszani nekik. Mindez háromhetes korukban történik. Vannak
felvételeink petárdadurrogásról, porszívózúgásról, gyerek-visongásról,
autómotor zajáról, dudálásról, ajtócsapódásról, azaz minden
olyasmiről, amivel találkozhatnak a hétköznapi élet során. Ebben a
korban még nincs a kölykökben semmi félelem, és az anyjuk
biztonságot nyújtó közelségét is élvezhetik. Bekapcsoljuk nekik a
melegítőlámpát is, hogy kellemes hőérzetük legyen, miközben az anyjuk
eteti őket. Egyáltalán nem remegnek meg vagy ugranak fel. Vagyis
annyi történik, hogy ezek a hangok, zajok beívódnak a tudatalattijukba,
és ezzel megelőzhetőek a későbbi életük során előfordulható
legrosszabb esetek, például, hogy megijednek egy visongó gyerektől.
Egy német juhász ilyenkor könnyen megharaphat bárkit. Innen azután
egyenes út vezet egy állat-egészségügyi telepre, vagy azonnal
elaltatják, miközben a kutya egyáltalán nem tehet az egészről.”
A háromhetes átmeneti periódus végére Angel és testvérei
mindannyian esetlenül csetlettek-botlottak, és mind reagáltak Brooke
hangjára. Innen már csak egy lépésre voltak a kölyökkor talán
legfontosabb korai életszakaszától, azaz a szocializációs időszaktól.

AZ ÁTMENETI IDŐSZAK A MÁSODIKTÓL A HARMADIK HÉTIG

* Kinyílnak a szemek
* Megjelennek az első fogak
* Négy lábra állnak, és megteszik első lépéseiket
* Elkezdenek nyalakodni
* Már segítség nélkül képesek üríteni

SZOCIALIZÁCIÓS SZAKASZ: A HARMADIKTÓL A

TIZENNEGYEDIK HÉTIG

Ennek a hattól kilenc hétig terjedő szakasznak van a legnagyobb

jelentősége egy kölyök életében. Ez az az időszak, amikor anyjától,
testvéreitől, és a vele élő egyéb felnőtt egyedektől megtanulja, hogyan
viselkedjen kutyaként más kutyák társaságában. A harmadik és
hatodik hét között a kiskutyák még elsősorban testvéreikkel és
anyjukkal kommunikálnak. Már pár lépésre távolabb merészkednek
anyjuktól, de mindig gyorsan vissza is szaladnak. A szocializációs
szakasz ezen első fázisában kezdenek felfigyelni saját testükre,
környezetükre, alomtársaikra és az anyjuk nyújtotta biztonságra.
A kölykök szocializációjának második fázisa öthetes kor körül
kezdődik, amikor is megismerkednek a falka erejével. Egy kölyök
elsődleges falkája az anyából és a testvérekből áll. Próbálkozás és
energikus játékosság útján sajátítja el testvéreitől, hogyan is igazodjon
el a társas életben. Megtanulják egymástól, milyen erősen haraphatnak
és foghatnak, hogyan fejezhetik ki dominanciájukat, hogyan
viselkedhetnek megadóan, és elsajátítanak egy sor egyéb
kommunikációs alapkészséget. Egy természetben nevelkedő kölyök
esetén a falka összes felnőtt egyede kivenné a részét ebben a
szakaszban, hogy a kölyök a kutyatársadalom példás tagjává
válhasson. A kutyatársadalmak akár farkasokról, akár afrikai
vadászkutyákról, akár háziasított kutyákról van szó rendkívül
 szervezett csoportok, ahol a falka szabályai kivétel nélkül, már a
kezdetektől minden egyes falkatagra kiterjednek. Egy alom
születésekor az egész falka alkalmazkodik, és újraszervezi
mindennapjait annak érdekében, hogy kivehessék a részüket a
nevelésből. Még a központomban élő, állandóan változó összetételű
falkán belül is mindig akad valaki, aki vállalja a „dadus” vagy éppen a
„tanár” szerepét, amikor egy új kölyök vagy kamasz csatlakozik a
vidám kis csapathoz.
Amikor a kiskutyák elérik a hat-hét hetes kort, az anyjuk már egy
kissé kevésbé viselkedik kisajátítóan, és hagyja, hogy a többi falkatag
is kivegye a részét a munkából. A vadon élő kutyafalkákban a fiatal
egyedek nevelése családi ügy. Vannak egyedek, akik időnként még a
cseperedő kiskutyák etetésén is megosztoznak az anyaállattal úgy, hogy
a vadászatokról visszatérve felöklendezik nekik a táplálékot. Ami a
legfontosabb, hogy a kölykök nevelésében, sőt fegyelmezésében az
egész falka részt vesz. A felnőtt egyedek olyan egységet alkotnak,
amely leginkább egy jól szervezett, együttműködésen alapuló
iskolarendszerhez hasonlítható, amely egy egészséges és eredményes új
generáció felnevelését szolgálja. Ha a falka egyik felnőtt egyede úgy
érzi, a kiskutyák túl zabolátlanul viselkednek játék közben,
nemtetszését testi kontaktussal, odébb lökdöséssel vagy
agressziómentes harapással is kifejezheti. Ha egy felnőtt vagy egy
kamaszkorú falkatag észreveszi, hogy egy kölyök nem érti meg, hogy a
„vacsoraasztalnál” mik az illemszabályok, egy mély mordulással
távozásra intheti az ételtől. Minden egyed tisztában van vele, hogy az
engedelmes, jól alkalmazkodó és a társasélet szabályaiban jártas
ifjoncok az egész falka túlélése szempontjából fontosak.
A háziasított kutyák azonban nem csupán más kutyákkal élnek
együtt, hanem velünk, emberekkel is megosztják az életüket, azaz ránk
kell hagyatozniuk. Bizonyos szempontból egy emberek között élő
kiskutyának „kétnyelvű” oktatásban kell részesülnie, vagyis el kell
sajátítania mind a kutyák, mind az emberek nyelvét, mielőtt elhagyja
az almot. A több tíz-, de lehet, hogy több százezer éves ember melletti
fejlődésük során kutyáinkban kialakult az a velük született jártasság,
mely képessé teszi őket arra, hogy értsenek az energiánkból és
testbeszédünkből. Ez a „nyelvtehetség" éppoly lenyűgöző, akárcsak
legközelebbi rokonainké, a többi főemlősé. Ennek ellenére, a háziasítás
még nem jelent automatikus megértést. Az emberi nyelv még mindig
csak a második, tanult „idegennyelv” a kiskutyák számára. Ahhoz,
hogy jó házikedvencekké válhassanak, mindennapos pozitív emberi
interakcióra van szükségük az ötödik és kilencedik hét közötti
időszakban. Hozzá kell szokniuk a modern világunkban rájuk váró
legkülönfélébb ingerekhez is. Ezért van az, hogy egy szorgos tenyésztő
ugyanolyan aktívan vesz részt a kölykök szocializációs szakaszában,
mint az anyaállat, hogy mindegyikük ízelítőt kaphasson az emberi
civilizáció különböző aspektusaiból, valamint a félig kutya, félig
emberi társadalom furcsaságaiból.

A S Z O C I A L I Z Á C I Ó S S Z A K A S Z / E L S Ő F Á Z I S T U D ATO S U L Á S
3-4. HÉT

• Megjelenik a látás és a hallás

• Aszaglóérzék még finomabbá válik
• Elkezdenek szilárd táplálékot is magukhoz venni
• Elkezdenek ugatni, farokcsóválni és testvéreiket harapdálni
3-5HÉT
• Már magabiztosabban járnak és szaladnak, de gyorsan elfáradnak
• Kergetik egymást, és „zsákmányolást" játszanak
• Vicsorognak és morognak
• Elkezdik használni a mancsukat

MÁSODIK FÁZIS KÍVÁNCSISÁG

3-7.HÉT
• Megkezdődik az elválasztás
• Kíváncsiságuk fokozódik
• Dominanciajátékok a testvérekkel

HARMADIK FÁZIS A VISELKEDÉS FINOMODÁSA

7.HÉT
• Minden érzékszerv kifejletten működik

• Mindent alaposan megvizsgálnak

8.HÉT
 • Félénkebbé, könnyen ijedőssé válnak
• Minden újdonságra felfigyelnek a környezetükben

Diana Foster beszámol arról a napirendről, amelyet ő és férje,

Doug minden német juhász alom nevelése során követni szoktak.

„Öthetes koruk körül elkezdjük egyesével behordani a

kiskutyákat a házba, hogy hozzászokjanak az alomtestvérek
hiányához és az emberi társasághoz. Annyira függenek még
egymástól és az anyjuktól, hogy amikor először visszük be és
tesszük le a kölyköket, azonnal sírdogálni kezdenek. Ezért csak
egy kevés ideig tartjuk benn, majd visszavisszük őket az
anyjukhoz. Érdemes kitenni a kölyköket egy kis stressznek, hogy
hozzászokjanak, de naponta pár perc bőven elegendő.
Fokozatosan növeljük csak a bent töltött időt, hogy
hozzászokhassanak az alomtestvérek hiányához és az emberi
jelenléthez.”

Fosterék gondoskodnak róla, hogy a kiskutyák továbbra is ki

legyenek téve különféle új, valósághű ingereknek és
stresszhelyzeteknek ebben az időszakban.

„Igyekszünk olyan ház körüli területeken elhelyezni őket,

ahol a legtöbb a nyüzsgés. Egy kéthektáros területünk van, de
sosem tartjuk a kölyköket a hátsó kennelekben vagy távol a
dombtetőn, ahonnan nem láthatnak minden történést. Ehelyett
lekerítettünk nekik egy hatalmas területet a ház előtt, ahol a
kutyákat megtekinteni érkező vendégeket szoktuk fogadni.
Visongó gyerekek szállnak ki az érkező autókból, idegen kutyák
ugatnak, zene szól, ott tesznek-vesznek a segédeink, és oda
érkezik a szemétszállító teherautó is. Mivel ilyen fiatalon még
nem vihetjük ki őket, a külvilágot engedjük be hozzájuk. Amikor
hangos zajt hallanak, vagy valamitől megijednek, előfordul,
hogy nyüszítve menekülnek hátra. Azt szoktam kérni a
segédeinktől, hogy ilyen esetekben soha ne tegyenek semmit, ne
menjenek oda, ne beszéljenek hozzájuk, és ne is vegyék ölbe
őket, hanem hagyják, hadd oldják meg önállóan a helyzetet. így
 szépen lassacskán összeszedik a bátorságukat, és megközelítik a
zaj forrását, bármi volt is az, majd rájönnek, hogy az a csúnya
nagy valami nem is akar nekik ártani, úgyhogy minden rendben.
Annál jobb, minél kevesebbet avatkozunk közbe. Ha nekem
kellene könyvet írnom az ebben az életkorban lévő kölyökkutyák
neveléséről, valami ilyesmi címet adnék neki: Semmi dolgod!"

A kutyák nagyon szeretik a rendszeres rutintevékenységeket,

melyek fontosak a fejlődésükhöz, mind kölyökkorban, mind későbbi
életük során. Brooke Walker szigorú rendszert vezetett be a ház körül
a törpe schnauzer kölykök szocializációjának időszakára.

„Amint a reggeli harmat felszárad a fűről, kiviszem őket a

kertbe, ahol azonnal elvégzik a dolgukat, majd jöhet a reggeli.
Ezután kint maradnak játszani, amit egy kis szunyókálás követ.
Megebédelnek, elvégzik a dolgukat, játszanak, majd újra bent
pihennek. így fest a napi rutin. Naponta háromszor adok nekik
enni, ha az anyjuk már nem eteti őket, ami általában négyhetes
korukban következik be. Binky kivételesen gondoskodó anya volt;
ő öt egész héten át etette és tisztogatta kölykeit.”

Brooke bevallotta, én vagyok eddig az egyetlen, akinek valaha is

odaadott egy kölyköt tízhetes kora előtt, mert szereti elvégezni a
szobatisztaságra és szobakennelhez szoktatást, még mielőtt a kiskutyák
elhagyják az almot.

„A szobatisztaságra nevelés pofonegyszerű. Reggel kimennek a

kertbe, és jól megdicsérem őket, ha kint végzik el a dolgukat.
Kimennek, s jön a dicséret. Elvégzik a dolgukat, s újra dicséret,
sok-sok dicséret. A gazdik később gyakran felhívnak, mert meg
vannak lepve, hogy a kiskutya majdnem teljesen szobatisztán
került hozzájuk. Mindig bevetem az idősebb kutyáimat is, mert
nagyszerű tanítók. A nálam cseperedő kölykök sokkal többet
tudnak már a világról nyolc-tíz hetes korukra, mert az idősebb
kutyák remek, követendő példát mutatnak nekik.”

Diana Foster és Brooke Walker is hozzászoktatja a szobakennelhez a

kölyköket a szocializációs szakasz alatt, hathetes koruk körül, az
elválasztás után. Ez nagyon bölcs dolog a részükről, mert, mint a
következő fejezetből kiderül majd, a legnehezebb és
legtermészetellenesebb dolog, amire meg kell tanítanod a kutyádat, az
egyedüllét, azaz, hogy képes legyen nélküled vagy az egész falkája
nélkül nyugton maradni. Azzal, hogy rövid időszakokra magára
hagyjuk a kölyköt a szobakennelben abban a fázisban, amikor még
mindig vésődnek az agyába az élet legalapvetőbb mintái, elsajátítja,
hogy az egyedül töltött idő is része a falkamentalitásnak, annak
ellenére, hogy az teljes mértékben idegen a kutya genetikájától. Diana a
követkőképpen csinálja:

„Ahogy kicsit idősödnek, úgy hét-nyolchetes koruk körül,

szeretem megkeverni kissé a dolgokat. Van úgy, hogy mind egy
alomként vannak együtt. Együtt szaladgálnak, játszanak, esznek,
alszanak, majd ezután szeretem különválasztani őket egymástól.
Minden kölyköt egyesével elhelyezek egy kis szobaketrecben, és
mindegyiküket egyesével elhelyezem egy nagyobb kennelben. Azért
kezdem el hozzászoktatni őket, mert tudom, hogy ha egyszer
elkerülnek tőlem, nem lesznek ott egymásnak. Nagyon rövid
időszakokkal kezdem a szoktatást, úgy legfeljebb fél órával.
Beteszem őket a kis ketreceikbe, mire mind nyüszítésbe kezd. Aztán
tíz-tizenöt perc elteltével már alszanak is.”

„Nincs olyan kutya, amelyik úgy menne el tőlem, hogy ne

szeretné a szobakennelt meséli büszkén Brooke. Bedobok egy
jutalomfalatot a ketrec végébe, s így valami ilyesmire
gondolhatnak: Ó, nahát! Mostantól ez a kedvenc helyem, ha egyszer még jutalom is
jár érte, ha bemegyek. Általában hagyom, hogy elszunyókáljanak benne,
s miután felébredtek, kiengedem őket. Rövid időtartamokkal
indítok, és csak fokozatosan növelem a bent töltött időt, így a
szobakennelhez szoktatás a legkönnyebb dolog a világon.”
Egy szép új világ felfedezése

A viselkedés finomodásának fázisában a kiskutyák bátrabakká

válnak, és új területeket fedeznek fel maguknak. A világon mindent
meg akarnak vizsgálni és fel akarnak fedezni. Egy komoly tenyésztő
ebben az időszakban a lehető legtöbb ingernek igyekszik kitenni a
kölyköket. Brooke igen komolyan veszi a viselkedés finomítására
irányuló játékokat, mert kíváncsi, intelligens és alkalmazkodni képes
schnauzereket szeretne nevelni. Ennek érdekében kutyái az
érdekesebbnél érdekesebb játékok repertoárjából válogathatnak.

„Olyan a hátsókertem, akár Disneyland. Imádom, amikor

először mutathatom meg nekik ezt a helyet. Játszanak a teraszon,
és játszanak a puszta földön. Amikor már kellőképpen bátrakká
válnak, bevetik magukat a magas fűbe, vagy befurakodnak a
sövény belsejébe. Sok készséget megtanítok nekik ezen a
gyakorlópályán. Mivel a terrierfélék csoportjába tartoznak,
mindenféle lyukba imádnak bebújni, ezért vannak számukra bélelt
macskaalagutak, amikbe bebújhatnak és átszaladhatnak rajtuk.
Egyszerűen imádják. Amikor már elég nagyok, felmásznak a
tetejükre is. Sok egyéb más játék közül is válogathatnak. Vannak
húzójátékok, melyekkel kötélhúzást játszhatnak, csörgős és sípolós
játékok, különféle labdák, amiket kergethetnek, és egy sor más
játékra ösztönző dolog. Minden nap más és más
játékkombinációkat vetek be.”

Diana Foster így mesél német juhászairól:

„Ebben a fázisban az életben maradásuk már nem függ az

anyjuktól, ennek ellenére amíg csak lehet, szeretjük, ha a
közelében vannak, mert a lehető legtermészetesebb fegyelmezést
tőle kapják. Tudatja velük például, hogy hagyják békén a csontját,
vagy leállítja a hancúrozást, ha túlzottan eldurvulnak.
Villámgyorsan korrigál. A fegyelmezésben részesülő kölyök
általában felvisít, és a farkát maga alá húzva elis/.kol. És vajon
hogyan viselkedik ilyenkor az átlagember? Sajnálkozva,
gügyörészve ölbe veszi. Mindenki csak ki akarja menteni a kölyköt
a helyzetből, és sajnálja, ha bármi újjal kell szembesülnie. Ezzel
azonban csak azt erősítik meg benne, hogy valami nagyon rossz
dolog történt vele. De az ő világában, ami történt, az a legkevésbé
sem rossz! Az anyakutya nem csinál nagy ügyet a dologból,
egyszerűen hagyja, hogy a kiskutya saját maga oldja meg a
helyzetet. Hiszen így tanul. Lehet, hogy vinnyogva iszkol el, de
néhány másodperc múlva már gondtalanul játszadozik a
 többiekkel. Nem olyan nagy ügy ez, csak az ember csinál nagy
ügyet belőle. Olyan vagyok, mint Cesar. Órákig ücsörgők, és
csendben figyelem a kutyákat. Rengeteget lehet tanulni a
megfigyelésükből, különösen, ha az anyaállat valóban jó anyaként
viselkedik.”

Binky olyan jó anyának bizonyult, hogy egészen a kiskutyák új

gazdihoz kerüléséig kivette a részét mindegyikük fegyelmezésében.
Jórészt ennek köszönhető, hogy Angel annyira éberen és nyitottan
fogadta az általunk felállított szabályokat, és az új struktúrát.

Korai szocializáció: az óvatos korszak (nyolcadik-kilencedik

héf)

Egy kölyök életének nyolcadik-kilencedik hete körül éri el azt a

fázist, amikor a felfedezés és a vakmerő kíváncsiság ismét átfordul
óvatosságba. Ezt el kell fogadni. A természetben ez az időszak gyorsan
eltel ik. A legjobb tenyésztők ilyenkor különösen odafigyelnek arra,
hogy ne védelmezzék túlzottan a kölyköket. Ehelyett inkább arra
törekszenek, hogy segítsenek nekik valós önbizalomra szert tenni.
„Mindig megbizonyosodom afelől, hogy a kiskutyák biztonságban
vannak, és a falka egyetlen tagja sem zaklatja vagy bántja őket meséli
Brooke. Ám ha minden egyes esetben kimentenék egy kölyköt a
kellemetlen helyzetekből, csak annyit érhetnék el vele, hogy túlzottan
félénk lenne. Minden kiskutyámat szeretném felkészíteni arra, hogy
egyszer el kell hagynia az anyját és a testvéreit. Nyolchetes korukban
mindegyiküket elviszem a Newportban lévő Fashion Islandre, ahol
rengeteg olyan látvány, zaj és szag várja őket, amilyennel még sosem
találkoztak. Van ott egy olyan szökőkút például, amelyikből
szabálytalan időközönként tör fel a víz. Bár a schnauzerek nem vízi
kutyák, még nem volt olyan kölyköm, amelyik ne ment volna oda
örömmel, hogy megpróbálja elkapni a vízsugarakat.”
Ez az időszak gyakran egybeesik azzal, amikor a tenyésztő elengedi
a kölyköt új otthonába. Az újdonsült gazdik gyakran úgy értelmezik a
kiskutya érthető tartózkodását, mintha olyasvalami volna, ami azonnali
vigasztalást igényel. Ha nem tisztelik meg azzal, hogy hagyják a maga
módján túljutni e kezdeti bizonytalanságon, tönkretehetik mindazt az
aprólékos, kemény munkát, amit az anyjuk és a tenyésztő odáig a
nevelésébe fektetett. Brooke bizalmasan beavat, hogy épp egy
barátjának segít megtanulnia ezt a leckét. „A kutyája azonnal
»szétesik«, amint ő megjelenik, és félénken elbújik minden kutya elől.
Ám amikor itt van nélküle, játszik, jó étvággyal eszik, és tökéletesen
sétál pórázon. Ebben a korban már határozott hangon adom az
utasításokat, és kerülöm az újszülött korukban alkalmazott magas
hanglejtésű gügyögést. Annyi az egész lényege, hogy anélkül nyújtsunk
számára biztonságot, hogy kimentenénk bizonyos helyzetekből.” Ha azt
szeretnénk, hogy egy kiskutyában ne alakuljanak ki félelemből és
szorongásból fakadó problémák, akkor nem ajánlatos beleavatkoznunk
a tanulási folyamat természetes rendjébe, amihez hozzátartozik az is,
hogy néha kellemetlenül érzi magát, és az is, hogy hibákat követ el. A
kölyökkutyák szempontjából ez annyit jelent, hogy hagynunk kell,
hadd vizsgáljanak meg minden új helyzetet az orr-szem-fül
sorrendjében, miközben megengedjük nekik, hogy saját stratégiáik
segítségével szembesüljenek az új kihívásokkal, még ha azok ijesztőek
is. A következő fejezetben erről még lesz szó.

Kövesd az anya példáját!

Egyetlen megbízható tenyésztő sem engedi új otthonba a

kiskutyákat nyolchetes koruk előtt, és úgy érzem, fontos megérteni,
milyen tapasztalatok érik őket, mielőtt új gazdijukhoz kerülnének, aki
már csak az e tapasztalatok hatására kialakult kutyát látja. Ha egy
kölyköt olyan ösztönös és gondos anya nevel, mint amilyen Angel
anyja, Binky, akkor a munka rád eső részét tökéletes kezdet alapozza
meg. Mire hozzád kerül, a kiskutya már elsajátította a szabályok,
határok és korlátok koncepcióját, és alapszinten megértette a
kutyaetikett legfontosabb elemeit. Nem vitás, hogy Binky mindent
beleeadott kölykei nevelésébe, de sosem hagyta, hogy az érzelmei
befolyásolják, amikor azokat a természet szabta szabályokat és
struktúrát követelte meg tőlük, amelyekre minden kutyának szüksége
van, ha bármilyen új falka példás tagjaként szeretne élni. Ha kiskutyád
olyan jó tenyésztőtől származik, mint Brooke vagy Diana, akkor azzal
a pluszelőnnyel érkezik hozzád, hogy már sikeresen elvégzett egy
alapfokú tanfolyamot is az emberi világ sajátosságairól, beleértve az
etetési rituálét, a házon belüli és házon kívüli határok koncepcióját,
valamint „extraként” még egy kis szobakenneltréningben és
szobatisztasághoz szoktatásban is részesült.
Új falkavezéreként az az elsődleges feladatod, hogy ugyanilyen józan
ésszel folytasd a nevelését.

4.
A KÖLYÖK ÉRKEZÉSE
Az alomból az új családba az átmenet megkönnyítése
Elvégezted a szükséges kutatómunkát, megtaláltad a megfelelő
tenyésztőt, mentőcsoportot vagy menhelyet, kiválasztottad a megfelelő
energiaszintű kiskutyát, és biztos vagy benne, hogy tökéletes társad lesz
egy életen át. Eljött hát az ideje, hogy hazavidd. Mindig azt szoktam
mondani, hogy amikor falkavezér vagy, bármit is teszel, az a kutyád
számára jelent valamit. Minden cselekedet, érzelem és jelzés, amit
akaratlanul vagy szándékosan felé irányítasz, betáplálódik a
számítógépébe, és ezen bevitt adatok alapján újra és újra kiértékeli, ki
vagy, és milyen szerepet kellene betöltened az életében. Kölyökkutyák
esetén hatványozottan számít minden apró mozzanat. Az agya még
fejlődésben van, és tőled várja, hogy megmutasd neki a követendő
viselkedési mintákat. Junior, Blizzard, Angel és Mr. President is
nyugodt-megadó, közepes energiaszintű, problémamentes kölykökként
kerültek hozzám, de még én, a „kutyasuttogó” is elronthattam volna a
már eleve tökéletes viselkedésüket, ha nem figyeltem volna
kellőképpen a helyes kommunikációra már az első naptól fogva. Ez
különösen arra az egy-két hétre igaz, amikor hozzá kellett szokniuk első
falkájuk, az anyjuk és a testvérek elvesztéséhez, és alkalmazkodniuk
kellett egy új falkához, nevezetesen a családomhoz és a többi
kutyámhoz.
ÚTON HAZAFELÉ

Amikor elmész a kölyökért a tenyésztőhöz, mentőcsoporthoz vagy

mén helyre, addigi gondviselője alaposan el fogja magyarázni neked az
örökbefogadási vagy adásvételi szerződés kitételeit, valamint
tájékoztatni fog a kiskutya egészségügyi előéletének részleteiről,
beleértve az addig megkapott oltásokat is. Amikor a kölyök hozzád
kerül, normális esetben már legalább egy oltássorozaton túl van, amely
a következő fertőző betegségeket érinti: szopornyica, fertőző
májgyulladás (hepatitis), paivovírusos bélgyulladás (erről még lesz szó
a következő fejezetben), parainfluenza (ez Magyarországon nem része
az oltási programnak). Ideális esetben legalább egyszer már
meglátogattad a kiskutyát a tényleges örökbefogadás vagy vásárlás
előtt. A tenyésztők általában azt javasolják, hogy az első két vagy
három hét eltelte után a leendő gazdi kezdjen el foglalkozni a
kölyökkel, hogy megismerkedhessen új falkavezére szagával. Ne
feledd, a kutyák megjegyzik és felismerik az egyedi szagokat,
hasonlóan ahhoz, ahogyan mi megjegyezzük az arcokat, azzal a
különbséggel, hogy a kutyák orra több százszor érzékenyebb az emberi
szemnél. Más szóval, újdonsült kölyökkutyád sokkal nagyobb
precizitással ki tudna szúrni téged egy emberek alkotta sorfalból, mint
amilyen pontossággal te felismernéd őt az előtted felsorakozó hasonló
fajtájú kutyák között.
Kutyád intenzív szaglóérzékéből persze máshogyan is előnyt
kovácsolhatsz. Hogy megkönnyíthesd számára az elválást első
családjától, vigyél haza magaddal egy olyan tárgyat, törülközőt, takarót
vagy játékot, amely magán hordozza az anya és az alomtestvérek
szagát. Az első pár napban ez megfelelő komfortérzetet nyújt számára,
kiegészítve persze azzal a támogató struktúrával, amelyre ezentúl
támaszkodni fog. Legyen nálad egy kennel vagy szállítóbox, amelyben
biztonságosan hazautazhat. Ha állandó pihenőhelye, szobakennelje is
ez a szállítóbox lesz majd, megkérheted a tenyésztőt, hogy a kiskutya
hazaszállítása előtt egy héttel már kezdje el hozzászoktatni. Ki is
bélelheted egy pólóddal vagy törülköződdel, amelyen érezheti a
szagodat is, amennyiben biztos vagy benne, hogy nem érintkezhetett immunvédettséggel
nem rendelkező kutyával vagy egyéb házikedvenccel! Minél inkább bevonjuk az
orrát az új élethelyzetekre a felkészülés során, annál könnyebben fog
elfogadni bármilyen változást.

A SZOBAKENNEL
Tippek a választáshoz
 DRÓTKETREC

• Nagy melegben hűvösebb morad

• Jobban szellőzik
• 360 fokos látószöget biztosít
• A kívülről jövő figyelemelterelő ingerek minimalizálása érdekében letakarható
• Gyakori a laposra összecsukható változat

Megjegyzés: a ketrec alját béleld ki kényelmes fekhellyel, takaróval, kartonpapírral vagy törülközővel.

KEMÉNY MŰANYAG KETREC

• Könnyen tisztítható
• Kényelmes, sima alj, amely kibélelhető és fekhellyel felszerelhető
• Könnyű súlya miatt jobban szállítható
• „Odúszerű" környezetet biztosít, amely természetes módon megnyutatja a kiskutyát, ha izgatott, és
segít a szeparációs szorongás enyhítésében
Nos, a döntés a tiéd, de bármelyik típusú kennelt is választod, figyelj
oda rá, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy a kutya fel tudjon benne
állni, meg tudjon fordulni, és kényelmes testhelyzetben tudjon benne
pihenni. Érdemes inkább nagyobbat venni, hogy ne nője ki túl gyorsan.
Amikor arra kerül a sor, hogy elindulj a kiskutyával az autó felé, két
variáció közül választhatsz. Vagy a kennelben viszed őt oda, vagy amit
én jobban szeretek elsétálsz vele az útpadkáig, és hagyod, hogy
magától szálljon be a kocsiba, majd a benne lévő kennelbe. Jó okom
van rá, hogy azt szoktam javasolni a gazdiknak, lehetőleg minden új
helyzetben hagyják, hogy a kutya magától mozduljon, ugyanis a kutyák
sem nem erszényesek, sem nem emberszabású főemlősök. Ha az
anyjuk mozgatni szeretné őket, hagyja, hadd kövessék őt az adott
helyszínre. Ha túl lassúak, valamiért irányt változtatnak, vagy
valamilyen tárgy az útjukat állja, az anyjuk visszamegy értük, felemeli
őket a tarkóbőrüknél fogva, és „menetirányba állítja” őket. Ezután
egyszerűen halad tovább, a kölyköknek pedig rá kell jönniük, hogy az
anyjukat kell követniük. Egy anyakutya korántsem tölti azzal a napjait,
hogy ide-oda szállítja az egész almot. Ha így tenne, kölykei sosem
tanulnának meg gondoskodni magukról, ami pedig katasztrofális volna
a falka egészére nézve.
Minden egyes alkalommal, amikor segíteni szeretnél a kiskutyádnak,
hogy könnyebben tudjon átváltani eddig megszokott életéből a nálad rá
váró életkörülményekre, jusson eszedbe az anyaállat. Az, hogy első
pillanattól kezdve a kutyád társaként cselekszel, azt jelenti, átsegíted őt az
új körülmények kihívásain, de sosem mented ki őt ezekből a
helyzetekből, és sosem végzed el helyette a munka egészét. A
természet, az anyaállat támogatásával együttesen már megalkotta a
tökéletes, időtálló és majdnem üzembiztos stratégiát egy kutya
felnevelésére. Tisztában kell lennünk azzal, hogy bizony néha saját jó
szándékunkkal akadályozzuk, hogy a kölyökkutyák részesülhessenek a
természet „tantervének” jótékony hatásaiban. Ilyen „jó szándék” sok
gazdi számára például az, ha ölben hordozzák a kiskutyákat, akára
csecsemőket, így aztán sosincs fogalmuk arról, hogyan jutnak el oda,
ahová éppen tartanak. Ez teljesen természetellenes számukra, és
komolyan gátolhatja őket a fejlődésben, tanulásban.
Ha az általam javasolt módon kívánod bevezetni a kiskutyát az
autóba, majd a kennelbe, a következő a dolgod. Parkolj olyan közel a
ház bejáratához, amilyen közel csak tudsz, így könnyebben elérheted,
hogy a kölyök kövessen az autóig. A jó tenyésztők, mint Brooke és
Diana, már előzőleg megismertették a kiskutyával a pórázt, vagyis
tulajdonképpen első közös gyakorlatotok már lehet is a pórázas séta
gyakorlása.
Amint odaérsz az autóhoz, nyisd ki az ajtaját, és emeld meg a
kiskutyát a tarkóbőrénél fogva, de csak az első két tappancsa kerüljön
fel az ülés vagy az autó padlójának szélére. Ez automatikusan azt az
ingert váltja ki az agyában, hogy a hátsó lábai kövessék a mellső kettőt.
Máris segítettél neki elsajátítani egy remek új „mutatványt” úgy, hogy
csak a munka felét végezted el helyette. Máris igazi társaként
viselkedtél ebben a tanulási tapasztalatban.
Ezután a kiskutya azonnal fel akarja majd fedezni az új közeget,
először a testével, majd az orrával, vagyis használhatsz jutalomfalatot,
hogy becsalogasd a szállítókennelbe. A jutalomfalaton kívül az anya és
a testvérek szagával átitatott valamely tárgy is vonzó ösztönzés az orra
számára. Csak akkor zárd rá a kennel ajtaját, ha már megnyugodott, és
kényelmesen elhelyezkedett benne. Soha, semmi esetre se zárd rá az
ajtót, ha nyugtalan vagy szorong, ez ugyanis könnyen kennelfóbiához
vagy akár szeparációs szorongás kialakulásához is vezethet. Végül
helyezd a kennelt olyan pozícióba, ahonnan a kiskutya érezheti a
szagodat, és láthat is téged az utazás alatt.
Ne feledd, egy kutya számára mindig sokkal fontosabb a szaglás és a
látvány, mint a hangok! Tulajdonképpen hangokkal sokszor csak
megerősíthetjük a kiskutyát abban a félelemben és szorongásbán,
amelyet esetleg élete ezen első kalandja során átél. Ha sír, nyüszít út
közben, és erre úgy reagálsz, hogy folyton csak azt hajtogatod, hogy
„jól van” vagy „minden rendben”, akkor valójában e szavak, hangok
mögötti energia nyelvén azt kommunikálod a kiskutya felé, hogy minden
rendben van azzal, hogy nyüszít, és kellemetlenül érzi magát. Szintén érdemes
tartózkodni a sipítozós, magas hangon gügyörészéstől, amelybe oly
sokan hajlamosak belecsúszni egy édes kis kutyakölyök láttán. Ha
sajnálatot érzel a kiskutya miatt, akkor a rólad alkotott első benyomása
az lesz, hogy egy gyenge energiát sugárzó lény vagy. Mint mindig, a
csendes, nyugodt és határozott hozzáállás ez esetben is sokkal jobban
megnyugtatja, mint a beszéd vagy az érintés.
Ha a kiskutya nagyon ideges, azt javaslom, először valamilyen
szaggal tereld el a figyelmét, majd, ha már kezd megnyugodni, szükség
esetén meg is erősítheteted jutalomfalattal. Azzal azonban, hogy
simogatni kezded a megrettent kölyköt, valójában pontosan azt az
eredményt tudod csak elérni, amit épp megelőzni kívánsz, azaz lehet,
hogy a kiskutya innentől mindig félni fog az autóban és a kennelben.

ISMERKEDÉS AZ ÚJ OTTHONNAL

Azok számára, akik olvasták már valamelyik könyvemet a felnőtt

kutyák rehabilitációjáról, tudják, hogy azt szoktam javasolni, sétáljunk
a kutyával fél vagy egy órát az új környéken, mielőtt bevezetnénk új
otthonába. Ezzel kezdődik a közöttetek lévő kötelék kialakulása. Egy
jó séta bekapcsolja a kutyában a vándorlás élményét, vagyis a házadba
költözést úgy élheti meg, mintha egyik helyről egy másikra
vándorolnátok, s ez lehetővé teszi a benne élő állat számára, hogy
ösztönei szintjén értelmezni tudja a történéseket.
Kölyökkutyák esetén ennek az eljárásnak egy rövidített verzióját
javaslom. Mielőtt beléptek az otthonodba, fontos, hogy a kiskutya
valamilyen képet alkothasson a környékről, ahol ezentúl élni fog.
Fontos, hogy szaglászhasson, megfigyelhesse a zajokat, és
megismerkedhessen a ház, valamint a környék látványával. Már most
érdemes elkezdened megértetni vele, hogy a kocsibeálló, a sövény
vagy a kerítés jelzi a területed határait. Ha előzőleg ismerkedett már
egy kicsit a pórázzal, vagy nem, de nyitottan fogadja, vedd őt rövid
pórázra úgy, hogy a nyakörv egész magasan legyen a fültövek mögött.
így kényelmesen és könnyedén fogod tudni irányítani őt. Ez az ideális
helyzetkezelés ahhoz, hogy megalapozhass egy életre szóló struktúrát
számára, és ahhoz is, hogy biztonságban tudhasd őt. Most pedig
sétáljatok el a házadig, és lépjetek be úgy, hogy ő kövessen téged. Ne
hagyd, hogy elkalandozzon a figyelme, vagy szaglászni kezdje a
padlót. Chris így mesél arról, ők hogyan játszották végig ezt az eljárást
új kölyökkutyájukkal, Elizával:
„Miután elmentem érte a tenyésztőhöz, rátettem egy pórázt, mivel a
tenyésztő előzőleg már hozzászoktatta őket az érzéshez. Ezután
sétáltam vele egy kicsit, mielőtt autóba szálltunk." Nem kérdés, hogy
Chris alaposan megfigyelt és elsajátított mindent A csodálatos kutyadoki
forgatásai alatt, hisz ehhez a gyakorlathoz mindig ragaszkodom,
amikor ügyfeleim felnőtt kutyát vesznek magukhoz, és egy
kölyökkutya esetén szintén ez az ideális kezdés a köteléképítéshez. „A
szállítóbox a kocsiban volt, betettem a kiskutyát, és megvártam, amíg
teljesen megnyugszik, mielőtt rázártam az ajtót, majd elindultunk.
Amikor hazaértünk, mészvizet (mésszel kevert és ülepített víz
fertőtlenítésre) locsoltam a házunktól két házzal odébb tartó
járdaszakaszra, és ezt a távolságot gyalog tettem meg vele, mielőtt
bevezettem a kertbe. Hagytam, hogy megismerkedhessen az udvarral,
majd bevezettem őt arra a helyre, amelyet előkészítettünk számára.”
Ha lakásban élsz, helyezd el a kiskutyát pár méterre a bejárati ajtótól,
és várd meg, amíg magától követ a lakásba. Fontos, hogy türelmes
légy, mert ezen a ponton lehet, hogy kissé össze van zavarodva, és
ebből adódóan megtorpanhat. A tétovázás teljesen normális minden
kölyökkutya esetén, hiszen számukra minden új. Mint azt az előző
fejezetből megtudhattad, lehet, hogy még mindig a korai szocializációs
időszak végét jelző „óvatos szakaszban” van. Szóval még véletlenül se
erőltess semmit, ha esetleg „rálép a fékre”. Jusson eszedbe a helyes
sorrend: orr, szem, fül. Vess be egy csábítóan illatozó jutalomfalatot,
vagy a tenyésztőtől magaddal hozott alomszagú tárgyal, és vond be az
orrát a folyamatba. Természetes kíváncsisága végül úgyis ráveszi, hogy
önszántából kövessen befelé. Bármilyen félénknek is látszik eleinte,
genetikai késztetése szerint követni fog. Nagyon fontos, hogy nyugodt
és laza maradj, valamint, hogy teljesen elfogadd természetes
óvatosságát. A hazakerülése napján szánj jó pár órát, akár a nap egy
teljes részét erre a folyamatra, hogy semmiképp se kelljen elsietned a
dolgot. Azt az energiát fogja magáévá tenni, amelyet megosztasz vele.
Ha feszült és ideges vagy, ezt a negativitást fogja visszatükrözni feléd.
Újdonsült kiskutyád otthonodba invitálása legyen örömteli esemény
mindkettőtök számára, ne pedig egy feszültséggel telített
stresszhelyzet.

OTTHONOD ELŐKÉSZÍTÉSE

Diana Foster minden új gazdit ellát az otthonuk előkészítésére

vonatkozó szükséges tudnivalókkal.

„Ha az ember felkészületlen, egyenes út vezet a katasztrófához,

és erre semmi szükség. Olyan ez, mintha egy nő kihordaná a
magzatát, bemenne a kórházba szülni, és amikor hazaviszi a
babát, semmi sincs kész. Nincs gyerekágy, se járóka, se biztonsági
gyerekülés, se pelenka, úgyhogy egyszerűen leteszi a babát a
földre. Lehet, hogy szélsőségesen hangzik, de tényleg vannak
olyanok, akik hip-hop, hirtelen felindulásból megvesznek egy
kiskutyát, és pontosan ezt teszik vele. Azután persze csodálkoznak,
miért lesz a házukból csatatér, és miért olyan problémás a kutya.
Őt hibáztatják a zabolátlan viselkedéséért. Soha egyetlen német
juhász kölykömet sem engedem el olyasvalakivel, aki nincs
felkészülve a fogadására."

Az otthonod kölyökbiztossá tétele nem feltétlenül kíván nagy

átalakításokat, különösen akkor nem, ha az első pár hét során zárt
helyen tartod a kiskutyát, majd fokozatosan növeled az általa is
bejárható területet, ahogy egyre inkább szobatisztává válik, és egyre
otthonosabban érzi magát az új családi falkában. Ha találsz számára
egy biztonságos, körülhatárolt teret, ahol az első pár hetet, hónapot
töltheti, könnyebb lesz neki elfogadnia és megtanulnia az új
szabályokat, határokat és korlátokat, ízelítőt kaphat a követendő
struktúrából, és nem utolsósorban megelőzheted az esetleges
rombolásokat is. Chris és Johanna a hátsó udvarukra nyíló, kutyaajtóval
felszerelt hallt jelölték ki Eliza számára, úgyhogy a szobakennel is ide
került. Nálunk minden újonnan érkezett kutya, azaz Junior, Blizzard,
Angel és Mr. President is külön kennelekben kaptak szállást a hatalmas,
jól szellőző, udvar felé nyitott és egy oldalról biztonsági gyerekráccsal
elkerített garázsunkban. Az új kölykök természetesen megosztoznak a
garázson azokkal a kiegyensúlyozott felnőtt kutyáimmal, akik szintén
ott élnek. Soha nem javaslom, hogy egy kölyökkutyát egyedül hagyj a
garázsban vagy egy elszeparált helyiségben elhelyezett kennelben,
egyszerűen azért, mert nagyon nyugtalanítóan hat rá, ha teljesen el van
zárva a falka/család hangjától és szagától.
Diana Foster azt szokta tanácsolni, hogy a családtagok ne
foglalkozzanak a kölyökkel az első pár nap nagy részében, de a
kenneljét helyezzék a nappali vagy a konyha egyik távolabbi sarkába,
hogy érezhesse, ő is része az új falkának, annak ellenére, hogy még
nem vesz részt a közös tevékenységekben. Ennek segítségével a
kölykök megtanulják, hogy a családtagok izgatottsága nem azt jelenti,
hogy nekik is izgatottnak kell lenniük. Ez bizony nagyon fontos lecke
az erőteljes, nagy testű fajták esetén. Az előszoba vagy a konyhából
nyíló mosószoba például ideális erre a célra. Vannak, akik a
hálószobájukban helyezik el a kiskutya kenneljét, hogy az első pár
éjszakát ne kelljen egyedül tölteniük, napközben viszont magukra
maradnak. Olyan helyet válassz, amelyet nem féltesz túlzottan, azaz, ha
esetleg valamilyen baleset történik, nem fogsz kiborulni, és a kutyát
hibáztatni olyasmiért, amiről nem tehet.
Nagy rajongója vagyok a biztonsági gyerekrácsoknak, legyenek akár
fémből, fából vagy műanyagból. Rengeteget tartok belőlük a garázsban,
mert a legkülönfélébb célokra hasznosíthatók. Lehet belőlük egyszerű
határvonal, összeállítható belőlük irányított útvonal, ha szeretném
tudatni a kutyákkal, merre menjenek, és használhatók akadálypályaként
is, amit a több munkát igénylő kutyák kielégítésére szoktam bevetni.
Nem árt tudnod azonban, hogy egy okos kis kölyök könnyedén
fellökheti vagy átugorhatja a könnyűszerkezetes gyerekrácsokat. Rajtad
áll, szeretnél-e fizikai korlátokat is szabni a láthatatlan korlátokon
kívül, bárhol is fogod tartani a kiskutyádat.
 A HELYSZÍN ELLENŐRZÉSE

Ajánlatos mindig szemmel tartanod a kiskutyát az otthonod

nyitottabb részein, mert az önbizalma növekedésével egyre több
mindent akar majd felfedezni közvetlen környezetében. Bármennyire is
elővigyázatos vagy, balesetek előfordulhatnak. Ezért fontos, hogy
biztonságossá tégy minden helyiséget, mielőtt a legkisebb családtag
hazakerül. Járj be minden szobát, és nézz körül, nincsenek-e lazán lógó
elektromos kábelek a földön, melyek rágcsálásra csábíthatják, és tedd
őket olyan helyre, ahol nem túl szembetűnőek, vagy ragaszd le őket. A
konyhában minden élelmiszert pakolj magasra, vagy tárold zárható
dobozokban. A szemetest tedd olyan helyre, ahol nem férhet hozzá, és
legyen jól zárható teteje. Az elérhető magasságban lévő konyhai és
fürdőszobai tisztítószeres szekrényekre szerelj tolózárat. Ellenőrizd a
fürdőszoba padlóját és az alacsonyan lévő polcokat, és pakolj el minden
pipereholmit, szappant, sampont, borotválkozási szereket és
szivacsokat, és minden mást, ami túl csábító lehet számára. A
vécécsésze tetejét mindig tartsd lehajtva. Én a garázsban minden olyan
holmit magas polcokon, zárható műanyag tárolókban vagy lezárt
szekrényekben tartok, amelyekhez nem akarom, hogy hozzáférjenek.
A szobanövények szintén nagy csábítást jelentenek, hiszen a kutyákat
minden vonzza, ami természetes, vagyis a virágföld és a evelek illata
nagyon csalogató számukra. A terrierfélék, mint amilyen Angel, lehet,
hogy ösztönösen ki akarja majd ásni féltve őrzött páfrányodat, amikor
épp nem vagy résen, szóval jobban jársz, ha minden helyiség padlójáról
elpakolod a növényeket, ahová a kiskutyának is bejárása lesz. Van
néhány gyakori növény, amelyek mérgezőek lehetnek a kutyákra. Ezek
a következők:

Aloe vera
Aszparágusz páfrány
Babnövények
Kaktusz
Tarkalevél
Buzogányvirág
Hortenzia
Ficus elastica
Liliomfélék
 Fagyöngy
Filodendron
Mikulásvirág
Krizantém
Vízipálma
Borostyánfélék
Ficus benjamina

A kertedet se hagyd ki a számításból. A kerti növények közül a

következők mérgezők:

Felszerelés

A szobakennelen kívül a következő eszközökre lesz szükséged

ahhoz, hogy te is, és a kölyök is könnyen alkalmazkodhassatok a közös
élethez:

• Egészséges, jó minőségű kölyöktáp

• Etető és itatótál..,
• Nyakörv és póráz
• Azonosítóbiléta (vagy mikrochip)
• Szőrés körömápolási kellékek: körömvágó, kefék, bolhafésű, kutyasampon, fültisztító kellékek,
fogápolási kellékek
• Kutyapelenka
• Biztonsági gyerekrácsok
• Természetes alapanyagú rágócsont
• Jutalomfalatok
• Nejlonzacskók az ürülék összeszedéséhez
• Kutyafekhely
• Játékok

ELNÖKI KÖLYÖKBIZTONSÁG
 Amikor Mr. President három és fél hónapos volt, a feleségemmel
Ausztráliába utaztunk üzleti ügyben, aztán ellátogattunk Fijire egy
rövid vakációra és csendes feltöltődésre. Távollétünk két hete alatt a
Kutyapszichológiai Központ igazgatója, Adriana Barnes vigyázott az
otthon maradt kutyáinkra, de ennek a könyvnek a kutatómunkájáért
felelős Crystal Reel valóságos kampányhadjáratot indított a
lehetőségért, hogy ez időre magához vehesse a mi kis kedves angol
buldog kölykünket. Úgy hiszem, emberi falkám minden tagjának kijár
az az öröm, amit a kutyákkal töltött idő jelent, még ha csak
ideiglenesen válik is gazdivá, és minden munkatársamat arra
ösztönzöm, szerezzen gyakorlati tapasztalatot az általam tanított
nyugodt-határozott vezetés alapelveinek alkalmazásáról. Mivel Mr.
President azonban rutinosan megrágcsál mindent, figyelmeztettem
Crystalt, hogy az „elnöki” látogatás előtt nem árt, ha alaposan
előkészíti városi otthonát. Később Crystal a következőképp számolt be
a dologról:
„A lakás kölyökbiztossá alakítása a konyhával kezdődött, mert Mr.
President ebben a helyiségben kap majd helyet, ha valahová nem tudom
magammal vinni, például étterembe vagy bevásárolni. Gyorsan
rájöttem, a legtöbb ember nem fogja bevenni azt a mesét, hogy ő a
vakvezető kutyám. A konyhában tehát meg kellett bizonyosodnom
afelől, nem tud majd hozzáférni azokhoz a tisztítószerekhez, amelyeket
a mosogató alatti szekrényben tartok. A gyerekzár és a szigetelőszalag
remekül bevált erre a célra.
Ezután következtek a kamraszekrények. Lehet, hogy nem a
buldogoknak van a legjobb szaglásuk a világon, de Mr. President elég
hamar rájött, hogy ott tartom a neki szánt ételt. A saját káromon kellett
megtanulnom, hogy bizony ki tudja nyitni a szekrény ajtaját.
Felszereltem egy webkamerát a konyhában, hogy a munkahelyi
számítógépemről figyelhessem, mit csinál, amikor nagy ritkán nem
tudtam magammal vinni az egyébként kutyabarát irodámba. Szóval az
irodában kellett végignéznem, ahogy Mr. President kinyitja a
szekrényajtót, és elkezdi kicibálni a legfelső polcon elhelyezett
kutyakekszes zacskókat. Megijedtem, nehogy megegye a műanyag
csomagolást is, úgyhogy kisvártatva felugrottam az íróasztaltól, be a
kocsiba, és irány haza a jó háromnegyed órára fekvő otthonomba.
Szerencsére Mr. Presidentnek jó ízlése van; megette az összes kekszet,
de a zacskókat meghagyta. Örülök a webkamerás ötletemnek, mert így
legalább láthattam, mit csinál.
A nappalit és a hálószobát is bevédtem. Elrejtettem, vagy felvettem
a földről minden vezetéket, zsinórt, cipőt, papucsot és egyebet, amit
elérhetett, és amit nem akartam, hogy megrágcsáljon. Ezután alaposan
kiporszívóztam, hogy ne ehessen meg esetleg kintről behordott
növényi részeket, faleveleket sem.
Cesartól azt az instrukciót kaptam, hogy tartsam szemmel a
rágcsálást, és tegyem lehetővé, hogy levezesse ezt az energiát. Ő a
szárított bikacsököt javasolta, mivel a nyersbőr rágócsont megviselheti
a kölyökkutyák emésztését. Úgyhogy felszerelkeztem jó pár
bikacsökkel, és bizony jól jöttek!”
BIZTONSÁGI TEENDŐK

• Pakolj el a földről minden olyan tárgyat, amit a kiskutya lenyelhet; aprópénz, toll, ceruza,
gémkapocs, ékszerek sfb.
• Tedd el az utbol az elektromos vezetekeket, ragaszd le vagy takard le őket szőnyeggel. A
konnektorokra szerelj műanyag védőfedőt.
• A törékeny berendezési tárgyakat vázákat, kislámpákat stb, távolítsd el a kiskutya „játszóterétől".
• Szerelj fel biztonsági gyerekrácsokat a tiltott zónák lekerítésére.
• Szerelj fel gyerekzárakat a könnyen elérhető szekrényajtókra, és pakolj minden tisztítószert,
mérgező vegyszert a felső polcokra.
• Kerítsd körbe vagy fedd be az úszómedencét, és minden más nyitott vízfelületet.
• Távolíts el minden mérgező kerti és szobanövényt.
• A vécé teteje mindig legyen lehajtva.
• A szemetes kukák teteje legyen jól zárhotó.
HATÁROK A NÉGY FAL KÖZÖTT

Mivel e könyv visszatérő témája, „hogyan ne neveljünk egy újabb

Marley-t”, íme még egy sokatmondó jelenet John Grogan szívbe
markoló és vidám történetéből, amely azt idézi fel, amikor először
vitték haza a két hónapos labradorkölyköt szűkös otthonukba. „Amikor
hazaértünk, bevezettem, és levettem róla a pórázt. Szimatolni kezdett,
és addig abba sem hagyta, amíg meg nem vizsgálta a lakás minden
négyzetcentiméterét.”
Az új odút körbeszimatoló óvatos kiskutya tökéletesen ésszerű
reakciónak tűnik, nemde? A tapasztalatlan John azonban nem tudta,
hogy szinte minden nyolchetes kölyökkutya udvariasan és óvatosan
szaglászik körbe minden új területet. Ha viszont hasonlóan hanyag
módon kezeljük otthonunk bemutatását, lehetővé teszsziik a kiskutya
számára, hogy azt higgye, az egész terep felett övé a hatalom. Amint
kezdi magát nagyobb biztonságban érezni, és megnő az önbizalma is új
otthona falai között különösen, ha olyan domináns és magas energiájú,
mint Marley volt, a gondok nagyon gyorsan megsokszorozódhatnak. És
ahogy az várható volt, néhány röpke hét elteltével Marley már úgy
viselkedett, mint egy részeg rocksztár, aki másra sem vágyik, csak hogy
teljes disznóólat csináljon egy szállodai lakosztályból.
„Minden olyan tárgy a házban, amely térdmagasságban vagy annál
alacsonyabban volt, áldozatául esett Marley vadul csóváló fegyverének.
Lesöpört mindent a dohányzóasztalról, a polcokról leverte a keretezett
fényképeket, repültek a sörösüvegek meg a borospoharak. Még a
teraszajtó egyik üvegbetétjét is sikerült megrepesztenie.” Groganék
azon döntése, hogy hagyták, Marley hadd fedezze csak fel magának az
új otthonát, az egyik leggyakoribb hiba, amit az újdonsült
kutyatulajdonosok rendre elkövetnek. Ezzel az észrevételemmel nem
vagyok egyedül. Brooke Walker így látja a helyzetet: „A lehető
legrosszabb, amit egy kölyökkutyával tehet az ember, ha hazaérkezvén
hagyja, hogy birtokba vegye az egész házat.” Diana Foster szintén
egyetértően nyilatkozik. „Nincs szüksége az egész házra, és nincs
szüksége az egész kertre sem. Az ilyen típusú gazdik azok, akik pár hét
után panaszkodva hívnak, hogy ők azt hitték, ez a kutya jól nevelt, de
ehhez képest teljesen kezelhetetlen. Sajnos, jó néhány népszerű
kölyökkutya-nevelésről szóló könyv azt tanácsolja, hagyjuk a kiskutyát
szabadon rohangálni a házban, mondván „tartozunk" neki ennyivel. A
szabadság azonban az én tapasztalataim szerint teljesen mást jelent egy
kutyának, legyen az kölyök vagy felnőtt, mint nekünk.”
A nyolc-tíz hetes kiskutyád épp most került el az anyja mellől, aki
bizony szigorú szabályokat és határokat biztosított neki már a születése
első napjától. Rohangálhatott, játszhatott és felfedezhetett, de mindig
voltak határok. Birkózhatott, harapdálhatott és ugrándozhatott, de
mindig voltak határok. Ha lelkiismeretes tenyésztője volt, akkor
megtanult magabiztosan mozogni az ember által szabott határok között
is. A kiskutyád számára a maga mögött hagyott, világos struktúrán
alapuló világ jelentette a kényelmet és a biztonságot. A struktúra
biztosította számára a harmóniát, a békét és az egyre növekvő
önbizalmat. Ha a szabadság egyenlő a békével, akkor éppen a struktúra
az, amely megalapozza egy kutya szabadságát.
Összehasonlításképpen nézzük meg, hogyan zajlott Chris és Johanna
első napja Elizával.

„Amikor hazaértünk vele, egyenesen hátravittük a hallba, amit

már előzőleg előkészítettünk neki. Ott volt a szobakénnél, az étel
és a kutyaajtó, amelyet azonban zárva tartottunk, amíg teljesen
meg nem szokta a kennelt. Az első hét során vagy a kenneljében
vagy a hátsó kertben tartózkodott. Csak ezután vezettem be
pórázon a nappaliba, ahol megmutattam neki a „helyéül”
szolgáló kutyafekhelyet. Ha a nappaliban volt, nem hagyhatta el a
helyét. Azonnal elkezdtünk alapparancsokat tanítani neki.
Megtanulta az ül, marad, fekszik a helyedre parancsokat.
Körülbelül egy hétre rá megnézhette a konyhát is.”

Komivesék valószínűleg sosem fognak sikerkönyvet írni Eliza őrült

viselkedéséről, de legalább van egy épségben maradt otthonuk és egy
olyan kutyájuk, akit bárhová magukkal vihetnek anélkül, hogy
rombolástól vagy esetleg feljelentéstől kellene tartaniuk.
Amint átléped birodalmad küszöbét, a te feladatod, hogy felügyeld és
irányítsd a kiskutya új környezetéről szerzett tapasztalatait. Chris és
Johanna egy jól bevált módon kommunikálták le a kiskutya felé, hogy
ők, az emberek azok, akik a ház falai által körbezárt teret teljes
mértékben uralják. Egy nyolc-tíz hetes kölyökkutya számára
nyomasztónak és ijesztőnek tűnhet egy idegen, új környezet nagysága.
Számukra éppen az jelenti a kényelmet, ha kapnak egy biztonságos, jól
körülhatárolt helyet. Ha követted az eddigi tanácsaimat, elkerítettél
számára egy kis területet, egy amolyan biztonsági zónát, ahová
elhelyezted a kenneljét vagy fekhelyét. A biztonsági gyerekrácsok
remek határvonalként szolgálnak, mert a kiskutya továbbra is élvezheti
a szagodat és látványodat, annak ellenére, hogy limitált a mozgástere.

AZ ELSŐ OTTHON TÖLTÖTT ÉJSZAKA

 A kiskutyád számára akkor esik le valójában, hogy nincs többé
anyuka és testvérek, akikhez odabújhat egy kis melegség és kényelem
reményében, amikor eljön a lefekvés ideje. Természetes közegben a
kiskutyák mindig az anyjukkal és a testvéreikkel alszanak. Ez az éles
váltás hatalmas kihívást jelent abban a folyamatban, amelynek során
tökéletes társaddá válik. Ezen áll vagy bukik minden. Egy kiskutya
számára ilyenkor az a legjobb, ha egy másik kutya mellett töltheti az
éjszakát. Ha van másik kutyád is, akkor viszont mire idáig eljutottatok,
már minden bizonnyal bemutattad őket egymásnak, és láthattad, hogy a
másik elfogadóan viszonyul-e a kölyökhöz vagy sem. Légy óvatos! Ha
a másik megmorogja, figyelemre sem méltatja, vagy bizalmatlanul
viselkedik a kiskutya körül, akkor alaposabb ismerkedésre van szükség
ahhoz, hogy biztonsággal egyedül hagyhasd őket. Az is lényeges
szempont, hogy a másik kutya méretei ne legyenek túlzóak a
kölyökéhez képest, mert egy apró kölyökkutya könnyen megfulladhat
egy jó szándékú, ám nehéz, nagy testű felnőtt egyed mellett. Ha
bármilyen kétség merül fel benned ezzel kapcsolatban, jobb, ha kikéred
a tenyésztő vagy az állatorvos véleményét.
Junior például első naptól fogva Daddy mellett aludt. Mindketten
hozzá voltak szokva ahhoz, hogy különböző vérmérsékletű és
stabilitású kutyák gondját viseljék, így teljesen rájuk mertem bízni az új
jövevények jólétét. Ők lettek a nagyapa és a nagytestvér Blizzard, a két
hónapos labradorkölyök számára, aki saját kenneljében, de a többiek
mellett aludt a garázsban. Mivel Mr. President és Angel körülbelül egy
időben kerültek hozzám, automatikusan testvérként fogadták egymást,
és szinte elválaszthatatlanok voltak. Alomtestvérekként osztoztak még
a kennelen is. A falkám többi tagjának köszönhetően egyik kölyöknek
sem okozott gondot az új élethez alkalmazkodás. A legvalószínűbb
azért mégiscsak az, hogy nincs még egy kiegyensúlyozott kutyád, aki
készen állna arra, hogy elfogadja a „dadus” szerepét. Rajtad áll tehát,
hogy mindenféle traumától megkíméld a kiskutyát az első, övéitől távol
töltött éjszakája során.
Ha eljön a lefekvés ideje, állítsd oda a kiskutya kenneljét vagy
fekhelyét, ahol szeretnéd, hogy tartózkodjon, és tedd minél
kényelmesebbé, puhábbá számára. Egy kicsit magasabb fekvőfelülettel
és a földre terített papírtörlőkkel (vagy kutyapelenkával) megelőzheted,
hogy a kiskutyának a saját ürülékében kelljen aludnia, ha éjszaka
esetleg „baleset” történne. Ha megtörténik, cseréld ki a fekhelyét, és
alaposan tisztítsd ki a kennelt, hogy a kölyök ne érezhesse saját
ürülékének szagát, és ne szokjon hozzá, hogy a kennelben végezze el a
dolgát. Tegyél olyasvalamit is mellé, amin érezheti anyja és testvérei
szagát, egy jó „illatos” rágcsálnivalót, mondjuk szárított bikacsököt és
egy puha kutyajátékot. Mostanság már olyat is lehet kapni, ami a
szívhangot imitálja, és ez igen megnyugtatóan hat a kölyökkutyákra.
Az első pár nap vagy hét során a kiskutya fekhelye ne legyen túl
messze tőled, hogy érezhesse a szagodat és jelenlétedet. Egyedül
hagyni egy elzárt helyiségben még korai volna az első éjszakán, mert
pánikreakciót válthat ki belőle. Ha a hallban vagy a folyosón kerítettél
el számára alvóhelyet, ott rögtön el is kezdheted a kennelhez szoktatást,
de ez esetben is készülj álmatlan éjszakára. A legtöbb kölyökkutya sír
és nyüszít, amikor először kerül távol a falkájától. E reakció
minimalizálása érdekében alaposan fáraszd ki alvás előtt. Ha már kicsit
kezd belassulni, engedd, hadd kövessen a pihenőhelyéhez. Ne
egyszerűen csak felvedd, és a helyére szállítsd, hanem hagyd, hogy
magától találjon oda. Használd az orr, szem, fül sorrendet, egy
jutalomfalattal keltsd fel az orr érdeklődését, vagy egyszerűen a
jelenléteddel csald oda a fekhelyéhez. Kínálj fel számára egy csábító
játékot vagy jutalomfalatot. Ha önszántából megy oda, különösen, ha
egy jutalomfalat szagát követi odáig, akkor könnyen a kellemes
pihenéssel fogja összekapcsolni az új „odú" területét. Ne feledd, ugyan
lehet, hogy a legfényűzőbb, legcsábítóbb paradicsomot varázsoltad oda
neki fekhely gyanánt, ám ha negatív módon ismerteted meg vele, soha
nem akar majd ott maradni.
Ha a pihenőhelye egy zárható ajtajú kennel, csak akkor zárd rá az
ajtaját, ha már biztosan nyugodtan fekszik benne. Ez eleinte egy kis
türelmet igényelhet. Használj valamilyen hangot vagy pusztán a
testbeszédedet, hogy tudasd vele, nyüszítésnek nincs helye, majd
várakozz nyugodtan mellette, amíg meg nem nyugszik. Lehet, hogy
azonnal elszunyókál, hiszen a kiskutyáknak napi tizennyolc óra alvásra
van szükségük. Ha így történik, csendesen zárd be a kennel ajtaját, és
hagyd aludni.
Az éjszaka során lehet, hogy fel fog ébredni, és nyüszítésbe kezd.
Annak ellenére, hogy ez borzasztóan hangzik, mégis teljesen
természetes. Azon kívül, hogy néhány óránként felkelsz, és kiengeded
pisilni (erre a szobatisztaság eléréséig egy darabig még szükség lesz,
hacsak a tenyésztőnél már nem lett szobatiszta), ne menj oda hozzá,
csak mert bánatosan nyüszít. Soha ne vigasztalj egy nyüszítő kiskutyát.
Persze, persze! Tudom, hogy szívszaggatóan hangzik. Igen, gyötrődik
egy kicsit, de fontos hagyni, hogy átessen rajta. Az egyetlen
lehetősége, hogy örökre búcsút inthessen ennek a nyugtalanságnak, ha
megtanulja önállóan kezelni a problémát. Muszáj teret engedned neki,
hogy méltósággal hagyhassa maga mögött a kényelmetlenségeket, még
akkor is, ha fájdalmas hallgatni, ahogy sír. Ha mindig odarohansz
vigasztalni, amikor eltörik a mécses, villámgyorsan meg fogja tanulni,
hogy egyrészről ő irányít téged azáltal, hogy hangjellel magához
hívhat, másrészről pedig azt a következtetést vonja le, hogy egyetértesz a
nyüszítéssel, hiszen azonnal megerősíted a figyelmeddel, vigasztalással
vagy jutalomfalattal. Ha így cselekszel, jó úton haladsz afelé, hogy egy
ideges, félős és önállótlan kutyát faragj belőle. Az ignorálás nagyon
fontos már ebben a korai szakaszban is, mert így előzheted meg a
szeparációs szorongás kialakulását. Szóval, szerezz be a drogériában
egy pár füldugót, igyál egy pohár meleg tejet lefekvés előtt, meditálj
egy kicsit, és tudd, hogy egyszer ez is el fog múlni. Higgy nekem, el
fog; hamarabb, mint gondolnád.
E gyakori első éjszakás trauma minimalizálása érdekében azt
javaslom, az első néhány éjszakára helyezd a kiskutya kenneljét vagy
fekhelyét a hálószobádba vagy ahhoz közel. Az első éjjel lehet, hogy
nem sokat fogsz tudni aludni a nyüszítéstől, de kérlek, emlékezz rá,
fontos, hogy ne vigasztald gügyögéssel. Ha viszont a kennel közel van
az ágyadhoz, megütögetheted egyszer a tetejét, és használhatsz
valamilyen hangjelzést, mellyel azt közlöd, nem értesz egyet a
viselkedésével. Így tudod megakadályozni, hogy még jobban
belelovalja magát az adott tudatállapotba, és meg tudjon nyugodni
végre. Ha ezután lecsillapodik, és csendben marad, megdicsérheted
érte, vagy adhasz neki egy jutalomfalatot is. A szárított bikacsök vagy
marhabendő nagyon jó erre a célra, mert bevonja az orrát, és leköti az
elméjét. Csak a nyugodt tudatállapotot jutalmazd. Ezután pedig jöhet a
füldugó, meg az ignorálás.
Mire eljön a második éjszaka, a kiskutya valószínűleg már sokkal
nyugodtabb lesz, vagy egyáltalán nem sírdogál. Vigaszra talál pusztán
attól, hogy a közeledben vagy a kennel meghitt körülményei között
van. Ez a módszer azzal a további előnnyel jár, hogy igazodni kezd a te
alvási ritmusodhoz, és megtanulja utánozni azt. Ha nem szeretnéd,
hogy a továbbiakban is a hálószobádban legyen az alvóhelye, három
nap elegendő kell legyen ahhoz, hogy akklimatizálódhasson az új
életvitelhez. Ha pár nap után máshova kerül a kennelje, lehet, hogy
megint nyüszögni fog éjszaka, de ha lefekvés előtt jól kifárasztod, és
megvárod, amíg megnyugszik, mielőtt az új helyén hagynád, gyorsan
alkalmazkodni fog az új feltételekhez.
Ne feledd, hogy saját energiád és a kiskutya alvóhelyének
elhelyezkedésével szembeni hozzáállásod nagymértékben befolyásolja,
hogy ő maga hogyan dolgozza fel az egészet. Ha például szörnyen
érzed magad attól, hogy kint hagytad a kenneljét az előszobában, és
gyötör a bűntudat amiatt, hogy elhagyatottnak érzi magát ott egyedül,
akkor nagy valószínűséggel meg fogja érezni a helyzethez fűződő
negatív érzelmeidet. Találj tehát olyan megoldást, amelytől úgy
érezheted, a lehető legjobbat nyújtod neki, és mielőtt jó éjt kívánnál, ne
felejtsd el kifárasztani és megvárni, amíg megnyugszik. Ez a legjobb
garancia a jó alvási szokások kialakulásához és fenntartásához.
A SZOBAKENNELHEZ SZOKTATÁS

Brooke Walker azt vallja, a kennelhez szoktatás kötelező, s egy

kutyáját sem engedi el anélkül, hogy megtanulná szeretni azt. Nem
mindig vélekedett azonban így. Mielőtt profi tenyésztő lett, bedőlt
annak a régi tévhitnek, mely szerint a kenneltréning kegyetlen dolog,
meg hogy a kutyák nem szeretik a szűkös helyeket, és jobb nekik, ha a
házban vagy kertben szabadon szaladgálhatnak. A tenyésztői
tapasztalatok és a nyugodt, boldog törpe schnauzerek generációi
azonban meggyőzték az ellenkezőjéről. Látta ugyanis a különbséget az
ő kutyái viselkedése és elégedettségi szintje, és az olyan kutyáké
között, akiknek az életét nem olyan kiszámítható rend irányította. A
kenneltréning csak jót tehet a kiskutyának és neked is. Ha helyesen
járunk el, a kennel egy kész „odú” érzetét nyújtja a kutyának, ahol
biztonság, csend és nyugalom veszi körül. Ahelyett, hogy destruktív
módon nyugtatná meg magát, amikor egyedül van, megtanulja, hogyan
lazíthat ilyenkora saját odújában.
A kenneltréning megkönnyíti az autóban utazási és a barátoknál vagy
a kutyabarát panziókban, szállodákban töltött időt is. A kutyák szeretik
a kalandokat, és minél könnyebb magaddal vinned, ha utazol, annál
stimulálóbb új élményekkel gyarapíthatod. A kenneltréning segít
fenntartani a nyugodt, megadó tudatállapotot, és megelőzni azokat a
nemkívánatos viselkedési mintákat, melyeket a túl sok úgynevezett
szabadság, szerintem inkább káosz okozhat.
Chris és Johanna már az első napon elkezdték a kennelhez szoktatást.
„Vettem egy kifejlett wheaten terriernek is megfelelő méretű kennelt, és
leválasztottam egy részét a kiskutya méreteihez igazítva. Az első két hét
során a kennelben vagy a hátsó kertben tartózkodott. Odafigyeltem rá,
hogy a kennelt mindig a nyugalommal és a biztonsággal hozza
összefüggésbe. Eleinte nyugtalankodott, úgyhogy megvártam, amíg
megnyugszik, majd odamentem hozzá, és csendben üldögéltem
mellette. Hamar megtanulta, hogy ha nyugodtan viselkedik a
kennelben, újra megjelenek, úgyhogy mindig csendben volt, ha magára
hagytuk benne.”
Egy kiskutya kennelhez szoktatása türelmet és gyakorlást igényel, de
egyáltalán nem bonyolult dolog, hiszen a kiskutya ösztönösen
kellemesen érzi magát az „odú” nyújtotta biztonságban. Ha olyan
tenyésztőtől származik, mint Brooke vagy Diana, máris könnyebb
dolgod van. Tedd a kennelt arra a helyre, amelyet a kiskutya
pihenőhelyéül választottál. A terület ne legyen teljesen elszeparált, mert
fontos, hogy a kiskutya érezhesse, ő is ehhez a falkához tartozik, még
akkor is, ha mondjuk egy gyerekrács választja el a kenneljét a
többiektől. Diana azt szereti a legjobban, ha az újdonsült gazdik a
nappali egyik sarkában helyezik el a kennelt, ahol a kölykök a család
részeinek érezhetik magukat, és nem vonja el a figyelmüket túl sok
aktivitás, jövés-menés.
Bárhol is helyezed el a kennelt (később akár szobáról szobára
költöztetheted, ha akarod), fogadd meg Brooke tanácsát, és legyen ez a
dicséret és jutalom szempontjából legkiemeltebb hely. Fogd a kiskutya
kedvenc játékát, egy finom falatot vagy egy rágcsálni való bikacsököt,
bármit, amivel motiválni tudod, és biztosítsd arról, hogy ez az, amit a
kennelben garantáltan megkaphat.
Amint hazakerül a kiskutya, azonnal kezdd el a kenneltréning
gyakorlását. Hagyd játszani, természetesen mindig felügyelet mellett,
és amikor látod, hogy kezd fáradni, hívd a kenneljéhez, és miután
megnyugodott benne, zárd rá az ajtót egy fél órára. Legközelebb növeld
a bent töltött pihenőidőt egy órára, majd toldd meg még egy negyed
órával, és így tovább. Sose zárd rá az ajtót, ha nyugtalan vagy izgatott.
Ha később nytiszögni kezdene, ne végy róla tudomást, és semmiképp
se jutalmazd ezt a viselkedést akaratlanul azzal, hogy megpróbálod
megvigasztalni. Hallass mondjuk egy határozott „pszt” vagy „tssz”
hangot, vagy bármilyen más „nem-tetszik-hogy-így-viselkedsz” jelet,
várj, amíg megnyugszik, majd tedd a dolgod, és ne foglalkozz vele.
Mindig csak a valódi nyugodt megadást jutalmazd dicsérettel, egy kis
simogatással vagy jutalomfalattal. A nap folyamán játszd el ugyanezt
többször is rendszeres időközönként. A cél az, hogy a kiskutya képes
legyen pár órán keresztül egyedül békésen pihenni. Ezt a kennelhez
szoktatás nagyban megkönnyíti. Majd ha már szobatiszta lesz, egész
éjszaka is képes lesz nyugton aludni a kenneljében akár hét-nyolc órán
át.

SIKERTÖRTÉNET
Angel házon kívül töltött éjszakája

E könyv társírója, Melissa Jo Peltier jelenleg nem tud kutyát

vállalni, mert férjével együtt New Yorkban élnek, viszont a munkája
sokszor Los Angelesbe szólítja. Miközben ezen a könyvön dolgoztunk,
felajánlottam neki a lehetőséget, hogy magával vigye Angelt egy
éjszakára a Universal Stúdiós melletti kis lakásukba. Angel csupán
négy hónapos volt, és egyetlen éjszakát sem töltött még a falkától távol.
Kíváncsi voltam, hogyan boldogul majd idegen környezetben.
Egy péntek délután betettük egy közepes méretű kennelbe, amelyet
szorosan rögzítettünk Melissa kis autójának anyósüléséhez.
Megmutattam neki, hogyan érheti el egy bikacsök segítségével, hogy
Angel magától menjen be a kennelbe. Adtam neki egy „otthon illatú”
törölközőt, és betettük mellé Melissa egyik zokniját is, hogy az ő
szagával is ismerkedhessen közelebbről (a falka rendszeres
látogatójaként már találkozott párszor a szagával). „Abban a
pillanatban, hogy elindultunk Cesar háza elől, Angel azonnal rám nézett
megerősítést várva, majd lefeküdt a kenneljében, és el is aludt. Egész
úton szunyókált, még a döcögős csúcsforgalomban és az autópálya
fülsüketítő zajában is úgy, hogy ráadásul még a kocsi teteje is le volt
hajtva. Csak akkor kezdett ébredezni, amikor lehajtottam az
autópályáról, és már csak néhány háztömbnyire voltunk a
végállomástól. Azt hiszem, érzékenyen levette az általam közvetített
energiából, hogy megérkeztünk, bár sosem járt még arrafelé.” Melissa
és a férje egy vidám kis estét töltöttek Angellel. Játszottak, életében
először elmehetett egy szabadtéri kávéházba, ahol Melissáék
megvacsoráztak, tettek egy nagy, és két rövidebb sétát a Ventura
Boulevardon, meg egy közeli parkban, és biztosították, hogy rendben
legyen a menetrend szerinti pisi-kaki is. „Az este hátralévő részét azzal
töltötte, hogy a kanapén heverészve élvezte a kényeztető
pocakmasszázst, miközben mi filmet néztünk.” Annak ellenére, hogy
Melissa megnyugtatott, mégis kicsit bizonytalan voltam azt illetően,
hogyan fog zajlani az első házon kívül töltött éjszakája. Még csak négy
hónapos volt, és Brooke kenneltréningjének, na meg a falka többi
tagjának megnyugtató jelenléte miatt egyetlen nyugtalan éjszakája sem
volt még. Bizonytalanságom oka az volt, hogy addig minden
alkalommal fogadott testvére, Mr. President mellett töltött minden
éjszakát. Hogyan fog tudni boldogulni teljesen egyedül egy új
környezetben két idegennel az oldalán? Mint az Melissa
beszámolójából mindjárt kiderül, Angel angyalian viselkedett ebben a
teljesen új közegben is, távol az otthonától.

„Kivittem egy utolsó sétára, hogy elvégezhesse a dolgát, majd

futottunk egy kicsit, hogy kellőképpen elfáradjon. Egyébként is
fárasztó napon voltunk túl, úgyhogy amikor eljött a lefekvés ideje,
elhelyeztem a kenneljét a háló egyik sarkában, hogy szemmel
tarthassam, majd beinvitáltam a bikacsök segítségével. Addigra
már majd' összeesett a fáradtságtól. A kennel szemmel láthatóan
megnyugtatta, mert azonnal lefeküdt, és csendben rágcsálni
kezdett. Amikor biztos voltam benne, hogy teljesen nyugodt,
rázártam a kennel ajtaját, és mi is nyugovóra tértünk. Tudtam,
hogy Cesar aggódik egy kiskutyát, hátha nyüszíteni fog éjjel, de
egy hangot sem hallatott. Amikor reggel felébredtem, a kennelben
álldogált, és a tekintetemet kereste.
Nyilván készen állt egy kis sétára, de egyáltalán nem volt
nyugtalan vagy izgatott, csak várakozott türelmesen a sorára.
Tündén volt! Nem történt semmilyen »baleset«, a reggeli séta alatt
nagyon lelkes volt, és amikor eljött az ideje, hogy visszavigyem
 Cesarhoz, magától bemászott a kenneljébe, és hagyta, hogy
beemeljem a kocsiba. Az utat megint végigaludta.”

Angel kiruccanása jól példázza, milyen jótékony hatása van a

kenneltréningnek egy kutya jólétére. Segít neki mindenféle új
körülményhez könnyedén alkalmazkodni, és feltárja egy izgalmas
kalandokkal teli élet lehetőségeit számára. Igazán büszke voltam
Angelre, és persze Melissára is, hogy ilyen remekül megerősített benne
minden addig megtanult leckét.

K E RT I S Z A B Á LY O K

Ha szeretnéd kiengedni a kiskutyát a kertbe, először azt is

biztonságossá kell tenned számára, és persze a felügyelet sem maradhat
el. Ha van kutyaajtó, amely szabad mozgást enged neki a kert felé, és
különösen, ha nagy kertről van szó, először csak a kert egy számára
elkerített részében engedd őt mozogni. Kerítsd le a kert egy részét
biztonsági gyerekráccsal, vagy építs neki egy kifutó karámot. A kerted
ne legyen egy hatalmas játszótér, ahol mindig minden megengedett. Ha
egy kölyökkutya számára nem biztosítod az elvárt rendet a kerti
kalandozásaihoz, és csak hagyod, hadd rohangáljon, ahol csak akar,
pusztán mert te jobban érzed magad ettől, azzal valójában csak
felesleges terhet raksz a vállára. Olyan lesz, akár egy kormányos nélkül
sodródó hajó, és ahelyett, hogy a kert a fesztelen szabadságot
jelképezné számára, idővel börtönnek fogja érezni. Soha ne hagyj egy
kölyökkutyát felügyelet nélkül a kertben. A szabadtéri kifutó és a házon
belüli kennel vagy elkerített pihenőhely tulajdonképpen a bébiszetterek
szerepét töltik be a kiskutya számára.
„Rengeteg előnnyel jár, ha fiatal kutyád számára biztosítasz elkerített
kifutót, »karámot« vagy egy kültéri nagyobb kennelt magyarázza
Diana Foster. így megelőzheted, hogy a kert többi részében bármilyen
rombolás történjen, csökkentheted a területvédő agressziót, féken
tarthatod a túl sok inger hatására egyre fokozódó izgalmi állapotot, ami
előbb-utóbb ugatássá fajul. Ezenkívül visszafoghatod az emberekre
felugrálás izgalmát és a látogatók »bosszantását«, és nem utolsósorban
könnyebben tisztán tarthatod a kertedet. Elég meggyőző érvek,
nemde?”

SZOBATISZTASÁGRA NEVELÉS DRÁMA NÉLKÜL

„Azt hiszem, az embereknek még mindig nagy összevisszaság él a

fejükben arról, hogyan is kell egy kiskutyát megtanítani a
szobatisztaságra mondja dr. Paula Terifaj, a kaliforniai Brea-ben
működő állategészségügyi klinika alapítója. Még mindig büntetést
használnak, és kiabálnak a kutyákkal. Egy kiskutya semmit sem ért az
egészből, hiába ordítozol egyre hangosabban. A következetesség a
legjobb módja egy kutya szobatisztaságra nevelésének. Csak ki kell
alakítani egy rendszeres pisi-kaki menetrendet, és a kiskutya
egyszerűen követni fogja a programot.”
Brooke Walker sem nagyon érti, miért csinálnak az emberek olyan
nagy ügyet az egészből. „Tízhetes korukra már minden kölyökkutyám
teljesen szobatiszta. Az ügyfeleim felhívnak, és hálálkodva mesélik,
hogy a kiskutya egyszer sem piszkított házon belül. Bármilyen kutyát
három nap alatt szobatisztává lehet varázsolni.” Brooke-hoz és dr.
Terifajhoz hasonlóan, én magam sem tudom felfogni, mi olyan
borzasztóan drámai az emberek számára a szobatisztasági
problémákkal kapcsolatban. Igazság szerint, ebben a helyzetben már az
első pillanattól élvezhetjük a természet segítő közreműködését. Amikor
a kiskutyák megszületnek, az odún belül esznek és ürítenek, de az
anyjuk mindig letisztogatja őket. Stimulálja a testi funkcióikat, de a
környezetét minden esetben tisztán tartja. Sosem érezni vizelet vagy
ürülék szagát ott, ahol a kiskutyák esznek, alszanak, élnek. Amikor már
elég nagyok ahhoz, hogy kövessék anyjukat az odún kívülre is, az ő
példáját másolják, és hamar megtanulják, hogy általános életterük
határain, a természet lágy ölén végezzék el a dolgaikat. Ily módon,
minden kutya kondicionálva van arra, hogy ne az „odút” piszkítsa
össze. Két és négy hónapos kora között minden kiskutya könnyen
igazodik tehát a szobatisztaság koncepciójához, hiszen természetes
programozottságuk része.
Persze ez nem feltétlenül igaz a kölyökgyárakban született
kiskutyákra. Ők sajnos egész álló nap a saját ürülékükben
dagonyáznak, és bár ez teljes mértékben természetellenes számukra,
mivel nincs másra lehetőségük, csak ezt a verziót ismerik. Mire egy
ilyen kölyök hozzád kerül, az újszülött korában őt ért traumák
valószínűleg már jó néhány természetes ösztönét kioltották. Ez sajnos
igaz Georgia Peaches nevű, szaporítóktól kimentett yorkie-nkra is. A
fejlődését nagyban meghatározó első pár hónapja olyan borzalmas és
természetellenes volt, hogy tiszta ösztöneit sok területen úgy tűnik,
teljesen elveszítette. Körülbelül 80%-ban sikerült rehabilitálnom, de ő
az egyetlen falkatag, aki időnként még mindig bepiszkít. Az új kölykök
egy két hét alatt gond nélkül elsajátították a szobatisztaság szabályait.
A kiskutyák rendkívül gyors és hatékony emésztése is segítséget
jelenthet a szobatisztaság elérésében. Szinte óramű pontossággal, azaz
kiszámítható időközönként végzik a dolgukat. Evés után leghamarabb
öt, legkésőbb harminc percen belül üríteniük kell. Kutyádnak nyolc
hónapos koráig naponta háromszori étkezésre van szüksége. Azt
javaslom, alakíts ki egy nagyon következetes etetési rendet, és vidd ki
a kölyköt minden étkezés, szunyókálás, hosszabb bezártság, utazás és
heves játék után. Ha így teszel, ehhez a mintához fog igazodni.
Amikor kiviszed dolgát végezni, vezesd olyan területre, ahol van
föld, homok, fű vagy kavics, azaz bármilyen természetes felület, amely
beindítja a kiskutya ürítési ösztöneit. Mire például Brooke kölykei új
gazdáikhoz kerülnek, addigra már tudják, hogyan végezzék el a
dolgukat fűre, földre, betonra, tégla és kő felületre. Így aztán sokkal
alkalmazkodóbbak ezen a téren, bárhová is kell majd üríteniük.
Néhányan beleesnek abba a hibába, hogy csak egy típusú felülethez
szoktatják hozzá a kiskutyát, így aztán nem tudja, mitévő legyen,
amikor más körülmények között találja magát. A szobatisztaságra
nevelés korai stádiumában az is fontos, hogy olyan területen
végezhesse el a dolgát, ahol biztonságban érzi magát, azaz olyan
helyen, amely ismerős és megnyugtató számára. Ahhoz, hogy egy
kiskutya anyagcseréje rendszeres és egészséges legyen, teljesen
nyugodtnak kell éreznie magát ürítés közben. Ha egy kutya retteg,
ideges, bizonytalan vagy nem érzi biztonságban magát, ledermed, és
képtelen könnyíteni magán.
Mint mindig, a szobatisztaság elérése irányuló erőfeszítéseid esetén
is nagy szerepe van annak, milyen energiát sugárzol magadból. Ha
ideges, türelmetlen vagy, és siettetni akarod a dolgokat, azzal csak
feszültséget okozol benne, ami gátolja a fejlődését. Amikor Dianához
fordulnak az újdonsült gazdik a német juhász kölykök szobatisztaságra
nevelése kapcsán, mindig megkéri őket, előbb vizsgálják meg saját
energiájukat és hozzáállásukat, hogy biztosak lehessenek abban, nem
ők azok, akik kissé túldramatizálják az egészet. „Kiviszik a kutyát, és
már eleve izgatottak. Magas hangon gügyörészve próbálják rávenni a
szerencsétlent, hogy az ő kedvükért ugyan jöjjön már az a pisi-kaki. A
kutya persze csak szaladgál, tele van izgatottsággal, és értetlenkedve
nézi a gazdit, hogy vajon mit is próbál annyira magyarázni neki. Ilyen
hozzáállás mellett persze, hogy képtelen ellazulni. Azután
természetesen a gazdi azt hiszi, nem is kell neki pisilni meg kakilni, ha
egyszer nem végzi a dolgát. Szóval, beviszi a házba, a kiskutya meg
odapisil a szőnyegre. És az egész hisztéria kezdődik elölről.” Ha
számodra is ismerős az előző jelenet, jobb, ha beviszed a kiskutyát a
házba, és ha van zárt kerted, udvarod, engeded egy kicsit bóklászni, és
hagyod végre, hogy megnyugodjon.
Arra is érdemes odafigyelned, hogy az egész procedúra ne csupán
annyiból álljon, hogy kirohansz vele, elvégzi a dolgát, majd azonnal
visszaviszed a házba. A kutyáknak a szabadban töltött idő már
önmagában is jutalom. Ha tehát egy kinti játék vagy egy kis séta
jutalmához kapcsolja azt, hogy vissza kell fognia magát odabent, akkor
sokkal motiváltabban fogja gyakorolni ezt a fajta önkontrollt.
Ott van azután a dicséret szerepe is. Nagyon fontos, hogy dolga
végeztével dicséretben részesítsd a kölyköt. A dicséretnek nem kell
hangos ünneplésnek lennie, lehet az egy csendes helyeslés is. A
kiskutya úgyis megérzi az elégedett csendedből áradó pozitív energiát,
és ez messze hatékonyabb kommunikáció annál, mint amikor hangosan
rikoltozod, hogy „ügyes kislány!"
Egy-egy finom falattal is jutalmazhatod a helyesen kivitelezett kis és
nagydolgot, azonban jobb erről leszoktatni, amikor már minden megy
szépen magától. Ezt javasoltam Crystal Reelnek is, amikor hazavitte
magához Mr. Presidentet. „Cesar mondta, hogy Mr. President nagyon
jól motiválható étellel, és szerinte jutalomfalattal erősítsem meg
benne, ha megfelelő helyen végzi a dolgát. Amíg tehát nálam volt,
mindig volt kéznél Cesar bio-jutalornfalatkáiból. Kezdetben,
valahányszor Mr. P. kint végezte el a dolgát, megjutalmaztam egy
falattal, na meg az elégedettségemet közvetítő pozitív energiákkal. Egy
idő után elhagytam a jutalomfalatokat, és pusztán a vidám energiámat
osztottam meg vele."
Crystal megosztotta velem azt a napirendet, amellyel el tudta érni,
hogy Mr. President egyszer se piszkítson be az együtt töltött egy hetük
során.
• 7.00: kiengedem Mr. Presidentet a kennelből, majd azonnal
kimegyünk az általa kinevezett pisilős helyre. Elvégzi a kisdolgát, majd
pórázra veszem, és elsétálunk a kedvenc kakilós helyei felé. Három
területen is szerette elvégezni a nagydolgát.
• Ha az első séta során nem végezte volna el a dolgát, akkor a 8.15-
ös menet alatt még sort keríthet rá.
• 8.15-8.30: miután végeztünk a reggeli etetéssel, megint kiviszem
dolgát végezni, mielőtt autóba szállnánk.
• 9.00: mielőtt belépnénk az irodába, még egy rövid séta következik
többnyire pisiléssel együtt kivitelezve.
• 11.00: Mr. President első „biliszünete”, melynek során általában
nagydolog is volt.
• 13.00: a második biliszünet, és egyben az én ebédszünetem is.
• 15.30-16.00: Mr. President harmadik biliszünete. Ilyenkor
általában csak kisdolog volt.
• 18.00-19.00: hazamenetel előtt sétálunk egyet. Általában ilyenkor
is csak kisdolog volt.
• 19.30-20.30: vacsoráztatás után még egy, hosszabb egészségügyi
séta következik.
• 21.30: az éjszakát a kenneljében tölti.

Nagyon elégedett voltam mindkettőjükkel, hogy nélkülem is ilyen

következetes munkát végeztek. Mr. President akkor még csak három és
fél hónapos volt, és máris könnyedén alkalmazkodott egy teljesen új
élethelyzethez. Nyugodt és magabiztos energiád, valamint pozitív
hozzáállásod segítségével a te kiskutyád is ugyanilyen könnyen rá fog
tudni hangolódni a természetes ösztöneire, és gond nélkül szobatiszta
lesz.
Az is nagy segítség a szobatisztaság elérésében, ha az idő alatt,
amikor nem tudsz rá felügyelni, zárt helyen vagy kennelben tartod a
kiskutyát. „Azt próbálom tudatosítani az emberekben mondja Diana
Foster -, hogy az egész a megelőzésről szól. Ha nem adunk nekik
lehetőséget arra, hogy a szőnyegen végezzék el a dolgukat, akkor még
csak hírből sem fogják ismerni, mi is az a szőnyegre pisilés. Ha az, első
pár hónap során ezt fenn tudjuk tartani, kis lépésenként egyre nagyobb
szabadságot adhatunk nekik. Minden kölyök úgy kerül tőlünk új
gazdájához, hogy soha egyszer sem piszkítanak házon belül. Pedig mi
semmit sem csinálunk. Soha nem szidjuk meg őket, csak egyszerűen
nem adunk rá esélyt, hogy hibázhassanak.”

BIZTONSÁGI GYEREKRÁCSOK

Angel nyolchetes volt, amikor hozzám került, és még csak akkor

kezdett ismerkedni a szobatisztasággal Brooke gondozása alatt. A kis
törpe schnauzer nálam töltött első napjaiban kicsit elevenebb volt, mint
a komótos Mr. President, ezért a szobatisztaságra nevelés is
nehezebben ment. Bár mindig odafigyelt, és szépen reagált az
elvárásaimra, az új környezet és az új játszópajtások jelenléte talán egy
kissé túl sok ingert jelentett hirtelen számára. Nagyon vonzódott
Jackhez, a négyéves Jack Russel terrieremhez. Miután épp elhagyta
népes törpe schnauzer családját, azonnal felkeltette az érdeklődését a
kis terrier pajtás. Sajnos azonban Jack egy kissé túl hiperaktív kutya
ahhoz, hogy a nyugodt-megadó magatartás pozitív példájaként
szolgálhatott volna. Mindezek az ingerek az első napokban egy kicsit
izgatottabbá tették az egyébként közepes energiaszintű Angelt, és így a
szobatisztaság terén sem volt annyira következetes, annak ellenére,
hogy csak utánoznia kellett volna az idősebb kutyák viselkedését.
Azon kívül, hogy menetrend szerint történt az etetés és a mozgatás, a
biztonsági gyerekrácsokból alkotott, hátsó kertbe vezető útvonal is
nagy segítségemre volt abban, hogy Angel megtanulja, odakint kell
elvégeznie a dolgát. Ez az eszköz rendkívül hasznosnak bizonyult
számomra, hiszen sok kutyát tartok a házban, a garázsban és a kertben.
Fontos megérteni, hogy a kölyökkutyák nem feltétlenül határokat
látnak a gyerekrácsokban, azaz könnyen feldönthetik vagy
átugorhatják, hacsak nem tanítod meg nekik, hogy ezek bizony
határokat jelölnek.
 A HATÁROK KIJELÖLÉSE

Felállítottam tehát a gyerekrácsokat, majd a másik oldalról vártam,

hogy Angel követni próbáljon. Testbeszéddel kommunikáltam.
Határozottan felé léptem, és a nyitott tenyerem felmutatásával blokkoló
energiát közvetítettem felé. így tudattam vele, hogy nem szeretném, ha
átlépné a gyerekrács által jelzett határvonalat. Amikor megpróbálta
orral felborítani a rácsot, még határozottabban léptem egyet felé,
láthatatlan határt teremtve közte és a rács mindkét oldala között. Ezzel
a mozdulattal és energiával egyértelműen azt közöltem vele, hogy nem
mehet túl közel a rácshoz.
Ezt a gyakorlatot még néhányszor megismételtem, bár Angel igen
gyors felfogású nebulónak bizonyult. Ennek ellenére, a következő
néhány nap során egy párszor még átismételtük a leckét. Három nap
után Angel tökéletesen elfogadta és tisztelte az általam kijelölt
határvonalat. A kutyák természetes ösztöneiknél fogva tisztelik a
„láthatatlan határokat”; sokkal inkább, mint az ember alkotta verziókat.
Energiájuk és testbeszédük által folyamatosan láthatatlan korlátokat
teremtenek egymás számára. Jobb azonban, ha rászánod az időt és a
türelmet a szabályok egyértelműsítésére, amíg a kiskutya teljesen el
nem fogadja azokat.

SZEREPMODELLEK

Az egyik legjobb módszer a kiskutyák szobatisztaságra nevelésére,

ha hagyjuk, hogy egy idősebb kutya példáját kövessék. Amikor Junior
megérkezett hozzánk, azonnal el is sajátította az akkoriban a házunkban
élő többi kutya Coco, a csivava, Molly, a tacskó, Sid, a francia buldog
és Minnie, a csivava-terrier keverék jó szokásait, így tanulta meg
rögtön a kutyapelenka használatát is, ami nagy segítség volt számomra,
amikor velem és a sorozat stábjával együtt utazott. Amikor Blizzard
érkezett, már Junior volt az, aki segített elsajátítani a kis sárga
labradornak, mi a követendő példa a családban, Mr. President és Angel
számára pedig már Blizzard volt a szerepmodell. Csodálatos látni,
ahogy különböző generációjú kutyák egymást tanítják az egyensúlyra.
 A K U T YA P E L E N K A

Sok nagyvárosban élő kutyatartó szeretné megspórolni a napi öt-hat

sétát a kiskutyával, ezért inkább kutyapelenkával próbálják megoldani
a szobatisztaság kérdését. Bár a kutyapelenka remek találmány, és az
én kutyáim is használják, ha hosszú útra indulok velük, fontos volna,
hogy a kiskutyák ne csak házon belül, hanem azon kívül is
megtanulják elvégezni a dolgukat. Az otthonod tulajdonképpen a
kutyád szemében nem más, mint egy nagyra méretezett „odú”, és
egyáltalán nem természetes számára, hogy a saját otthonául szolgáló
„fészekben” könnyítsen magán. Ha arra tanítod, hogy kizárólag odabent
végezze a dolgát, azzal veleszületett természetének mondasz ellent.
Ezért van az, hogy a kölyökgyárakban született kiskutyák, mint
Georgia Peaches, egész életükben bepiszkítanak. Gyakran megesik,
hogy ha valaki csak a kutyapelenkára hagyatkozva próbálja
szobatisztává tenni a kutyáját, megdöbbenve tapasztalja, hogy a kölyök
odakint nem hajlandó elvégezni a dolgát. Az igazság az, hogy maga a
gazdi idézi elő ezt a helyzetet azáltal, hogy elfojtja a kiskutya azon
ösztönét, mely szerint a saját életterébe nem piszkít be.
A kutyapelenka használatának legjobb módja az, ha csak akkor
veted be, amikor nem tudod kivinni a kiskutyát. Kezdetnek teríts le
négyet négyzet alakzatban, hogy biztosan „célba találjon”. Amint
megtanulta helyesen használni, a viselkedés finomítása végett egyet-
egyet elhagyhatsz, amíg végül már csak egyet kell leterítened pontosan
arra a helyre, amely ezentúl a vécéjeként fog szolgálni.
Annak érdekében, hogy a pelenka vonzó legyen számára, tegyél rá
egy kis füvet vagy földet, és ha meg tudod oldani, egy másik kutya
vizeletéből vagy ürülékéből egy kis szagmintát. Ez nyilván
gusztustalanul hangzik számodra, de egy másik kutya ürülékének szaga
arra fogja ösztönözni a kiskutyát, hogy azonnal levizelje. Persze, ha
már egyszer felfogta, hogy mire szolgál a pelenka, nincs szükség több
ilyen akcióra.
Ha az otthonomban és utazás közben a szállodai szobákban
használok kutyapelenkát, egy levegőszűrő segítségével szoktam
megelőzni a szagok terjengését, és olyan alvóhelyet választok a
kutyáknak, amelyik elég messze van a pelenkáktól. A kutyák ugyanis,
az emberhez hasonlóan nem szeretnek ugyanott aludni, ahol a dolgukat
is végzik. Reggel az az első dolgom, hogy feltekerem a használt
pelenkákat, és felmosom alattuk a padlót, hogy szagoknak nyoma se
maradjon. Ez bizony kötelező feladat, ha pelenkát, újságpapírt vagy
bármi más földre terített dolgot alkalmazol kutyavécé gyanánt. Mindig
azonnal cseréld ki a használt felületet, és mosd fel alatta a padlót, mert
a kölyök nem akar majd ugyanoda pisilni, ahol már azt előzőleg
megtette. így, azon kívül, hogy segítesz neki megszokni, hogy mindig
azt a helyet használja, a saját környezetedet is tisztán tartod.

NE SZÍVD MELLRE

A szobatisztaságra nevelés nem bonyolult tudomány, de ha mégis

„baleset” történne, nagyon fontos, hogy ne izgasd fel magad. Egyik
kutya sem azért vizel a szőnyegre, hogy a gazdája érzéseibe gázoljon,
bosszút álljon, netalán azért, mert mérges rá valamiért, és nem is azt
szeretné kifejezni, hogy a gazdi eddigi erőfeszítései mind csődöt
mondtak, és kezdheti az egészet elölről. Kezdetben a balesetek is
hozzátartoznak a folyamathoz, és az egyetlen helyes reakció a türelem. A
legrosszabb amit tehetsz, ha állandóan nagy ügyet csinálsz belőle, mert
ezzel csak arra tanítod a kiskutyát, hogy ha bepisil, akkor bizonyos
reakciókat ki tud váltani belőled. Nem számít, milyen korú kutyáról
van szó, állandóan radarozza az érzelmi állapotodat és az energiádat,
folyamatosan frissítve magában, mivel tud kizökkenteni. Ha egy kutya
bármilyen cselekedete negatív érzelmi választ vált ki belőled, akkor
azonnal gyenge energiaként fog kezelni, és megtanulja, hogy ilyen-
olyan trükkökkel könnyedén irányítható vagy. Később azután, ha
egyedül érzi magát, és unatkozik, mert nem tud magával mit kezdeni,
csak pisil egyet, és te azonnal felesleges „szórakozást" nyújtasz neki.
Éppúgy, mint a gyerekek, időnként a kutyák is negatív módon vonják
magukra a figyelmet, ha unják magukat.
Soha, semmi esetre se büntesd vagy korrigáld érte! Ne dőlj be annak
az elavult tévhitnek, mely szerint bele kell nyomni a kutya orrát a saját
ürülékébe, vagy megütni őt, ha véletlenül bepiszkít. Ez teljes
mértékben értelmezhetetlen számára. Őrizd meg inkább a
nyugalmadat, és azonnal vidd ki, vagy hívd a pelenkához, hogy
könnyíthessen magán. Ha sikerül akció közben rajtakapnod, akár egy
könnyed érintéssel, akár valamilyen hangjelzéssel zökkentsd ki a
folyamatból, és vidd ki, majd várd meg, amíg megnyugszik, és
befejezi, amit bent elkezdett. így tulajdonképpen megadod neki a
lehetőséget arra, hogy hibázzon, és ezt az alkalmat arra használod,
hogy megerősítsd benne, mit is vársz tőle. Ezzel azt kommunikálod
felé, hogy nem számít, mit csinál, te mindig, minden esetben tudod rá a
helyes választ, és mindig csak a nyugalmadat osztod meg vele. Ez a
fajta semleges, de megbízható reakció a vezetés igaz természete.
Megfelelő hozzáállással tehát a szobatisztaságra nevelés egyáltalán
nem kell, hogy problémás dolog legyen. Csupán egy kis pluszmunkát
kell belefektetned, hogy az első pár hét során hozzászoktasd a
következetes napirendhez. Ne hagyd, hogy felesleges idegesség
fertőzze meg ezt a teljesen természetes, egyszerű folyamatot,
tönkretéve a kiskutyád kölyökkori gondtalanságát.

A SZOBATISZTASÁGRA NEVELÉS SZABÁLYAI

• Reggel az legyen az első, hogy kiviszed dolgát végezni, és ugyanígy teszel minden etetés,
szunyákálás és hosszabb játék után.
• Vidd a kiskutyát ugyanarra a területre minden alkalommal.
• Igyekezz minél több időt mellette tölteni. Az első hónapokban sok időt kell fektetned az életre szóló
jó magatartás kialakításába. Legyél mellette, amennyit csak tudsz. Ha magára kell hagynod, helyezd
biztonságos, körbezárt helyre vagy a kenneljébe. Ha attól tartasz, meg fogsz feledkezni arról, hogy
„dolga" lenne a kiskutyának, állíts be emlékeztetőül egy ébresztőórát.
• Maradj mindig következetes. A napi rendszeres rutin a kulcs a jó szokások kialakításában. Minden
egyes nap nagyjából ugyanabban az időben történjenek az etetések és a séták. Ne feledd, a kutyák
számára nem léteznek se hétvégék, se ünnepnapok. Ha vasárnaponként szeretnél tovább aludni, vidd
ki előbb a kiskutyát, majd feküdj vissza.
• Soha ne büntesd meg, ha esetleg besikeredik egy baleset, és ne csinálj semmi olyasmit, ami negatív
élményt okoz benne a testi funkcióival kapcsolatban. Őrizd meg a nyugalmadat, és vidd oda a
kiskutyát, ahol szeretnéd, hogy a dolgát végezze.
• A szobatisztaság elérésében ne kizárólag kutyapelenkára hagyatkozz. Egyetlen kutyának sem
természetes, hogy az „odún" belül végezze el a dolgát. Váltogatva szoktasd a kinti és a benti vécé
etikettre.
A SZABÁLYOK, HATÁROK ÉS KORLÁTOK KIJELÖLÉSE

Sokan hajlanak arra, hogy újdonsült kiskutyájukat játékokkal,

simogatással és állandó figyelmükkel árasszák el. Sajnos az is tipikus,
hogy valahányszor a kiskutya követelőzik, kap egy-két falatot a
vacsoraasztalról vagy a kutyakekszből, és máris átveszi a család
irányítását. Emberi elménk szerint ezzel fejezzük ki az iránta érzett
„szeretetet". A gond csupán az, hogy a kiskutya egyenesen az első
családjától, azaz anyjától és testvéreitől kerül hozzád, ahol a
„szeretetet” a rend és a szervezettség jelentette. Ha a kiskutyádat egy
lelkiismeretes tenyésztő nevelte, valószínűleg már belekóstolt az ember
alkotta szabályok elsajátításába is. „A kutya már eleve tudja, hogy
szabályokhoz és határokhoz kell alkalmazkodnia, hiszen születésétől
kezdve ez a helyzet mondja Diana Foster. A kutya tehát elégedett és
biztonságban érzi magát, ha bizonyos korlátozások és szabályok
szerint kell élnie.”
Nos, ugyanaz a kölyök, aki a vezetői minőséget anyja és tenyésztője
nyugodt-határozott energiájával azonosította, hirtelen instabil, izgatott
energiát közvetítő környezetben találja magát, ahol az emberek vagy
egyáltalán nem szabnak határokat számára, vagy ha szabnak is,
többnyire nem következetesen kérik tőle számon. A kölyök tehát, aki
előzőleg egy egységes, jól működő falka egyik tagja volt csupán,
hirtelen azt tapasztalja, hogy ő áll a figyelem középpontjában, kivéve
amikor azt várják tőle, legyen egyedül. Diana így jellemzi ennek a
hozzáállásnak a következményét abban a kis brosúrában, amit német
juhász kölykeinek minden új gazdája megkap tőle:

„A kutya megérkezik egy új otthonba, ahol a családtagok

ölelgetik, simogatják, becézgetik, anélkül, hogy bármit is tennie
kellett volna érte. Rengeteg figyelemben részesül, és alig néhány
percre van csak egyedül. Később, amikor eljön a lefekvés ideje,
beteszik a kennelbe, vagyis az állandó figyelmet hirtelen felváltja
a teljes elszigeteltség. Ezek a szélsőségek bármelyik kutyát
könnyen megviselik, és szorongást, nyugtalanságot keltenek
benne. Most tehát van egy kiskutyád, amelyik ugat és nyüszít a
kenneljében. Miért? Az első élményei alapján már elkönyvelte,
hogy ebben az otthonban szabadon jöhet-mehet, és mindig vannak
körülötte családtagok. Most hová tűnt mindenki? Hová tűnt a sok
figyelem? A kiskutya egyszerűen csak többet akar abból, amit
addig megkapott. Bohócot csináltál magadból, és most fel kell
tenned magadnak a kérdést: vajon megérte?”
 Ha a saját szabályaid szerint mutatod meg az új otthont a
kiskutyának, ha korán elkezded a kennelhez szoktatást, és ha kijelölsz
számára egy körülhatárolt, biztonságos környezetet az első pár nálad
töltött hétre vagy hónapra, akkor olyan szabályokat, határokat és
korlátokat jelölsz ki, amelyek a biztos, boldog jövő kereteit nyújtják
számára.

HOGYAN FEJEZD KI NEMTETSZÉSEDET

A kölyökkutyák útmutatásra szomjaznak, és bármilyen általad

kijelölt szabályt hajlandóak elfogadni. Na de hogyan
egyértelműsítheted e szabályokat kedvesen, szelíden, és úgy, hogy a
kiskutya meg is értse? Az anyakutya sosem vesztegeti meg
jutalomfalatokkal vagy cirógatással a kölykeit, ha valamit el akar érni,
bár időnként nyalogatással jutalmazza a már elért megadó magatartást.
Nem próbálja meg gügyürészéssel, könyörgéssel levenni őket a
lábukról. Nyugodt, határozott energiával, testbeszéddel,
szemkontaktussal és érintéssel korrigálja a nemkívánt viselkedést. A
kiskutyák azonnal megértik, mit akar tőlük, és igen ritkán kell ugyanazt
a magatartást kétszer is korrigálnia. Ezzel szemben a legtöbb ember
frusztrált, ideges vagy dühös energiával, kapkodó, bizonytalan
mozdulatokkal (mint például a kéz vagy egy tárgy elhúzása és a hátráló
mozgás), valamint hangoskodással próbálják korrigálni a kölyök
viselkedését. Az ilyen típusú gazdik folyton csak ismételgetik ugyanazt
a dorgálást, azután meg értetlenkedve tárják szét a karjukat, hogy a
kiskutya miért nem engedelmeskedik.
Úgy hiszem, azzal segíthetünk egy kutyának abban, hogy jobban
megértsen bennünket, ha az ő nyelvén kommunikálunk vele. Ez azt
jelenti, hogy „kutyául” kezeljük a nemkívánatos viselkedést, azaz egy
technikát vagy az általam „korrigálásként” emlegetett dolgok
kombinációit alkalmazzuk. Lássuk, mik is ezek.

1.Energiát és az a mögötti szándékot használva fejezzük ki, hogy

nem értünk egyet egy bizonyos viselkedéssel. Eközben sosem vesszük
személyes sértésnek a kutya tetteit, és minden esetben nyugodtak,
Határozottak maradunk.
2. Szemkontaktussal közvetítjük energiánkat és szándékunkat.
 3.Testünkkel és testbeszéddel birtokoljuk a személyes terünket, és
blokkoljuk a nemkívánt viselkedést. Ezt például megtehetjük azáltal,
hogy céltudatosan a kutya felé lépünk, kifejezve, hogy igényt tartunk
az ő terére, vagy határozottan félretoljuk az éppen a lábunkra felmászni
akaró kiskutyát.
4.Érintés segítségével fejezzük ki nemtetszésünket, vagy zökkentjük
ki a kölyköt egy nemkívánt viselkedésből.

• Érintés alatt sohasem ütést értünk! A kutyák nagyon jól reagálnak

arra a fajta könnyed érintésre, amit mondjuk arra használnál, hogy
egy sötét moziteremben felhívd magadra egy barátod figyelmét.
• Érintésed irányuljon a kutya nyakára vagy hátsójának oldalára.
•Az ujiaiddal formálj „karmokat”, ez ugyanis az anyakutya
fegyelmező „harapását” imitálja. Az érintés legyen határozott, de
ne gyakorolj túl nagy nyomást, és ne is csípj a kutyába! Az érintés
erőssége legyen nagyjából arányban a viselkedés intenzitásával.
Egy felnőtt, vörös zóna felé közelítő kutya intenzív magatartása
például erősebb korrigálást igényel, míg egy cipőt éppen szétrágó
kölyök esetén elegendő egy könnyed, kizökkentő érintés. Az
érintés nyelvét minden kutya ösztönösen érti, és reagál rá.
•Az érintés időzítése kulcsfontosságú. Pontosan a „szabálysértés”
pillanatában kell történnie, és akkor kell végződnie, amikor a
kutya megnyugszik, és változtat a viselkedésén. Ha a korrigálás az
incidens után történik, a kiskutya nem fogja tudni értelmezni,
hiszen a jelenben él. A kutyák elméjében az oknak és az okozatnak
egyértelműnek kell lennie.
•Egyetlen határozott érintés elegendő. Tucatnyi apró bökdösés vagy
csipkedés csak tovább ronthat a helyzeten.

Egy anyakutya vagy egy másik felnőtt egyed időnként mély

morgással ad hangot nemtetszésének. Daddy részéről elég egyetlen
morgó útbaigazítás, és a kiskutyák, Junior, Blizzard, Angel és Mr.
President is azonnal „Daddy-engesztelő” üzemmódra váltanak, oly
nagyfokú tiszteletet követel minden fogadott „unokájától”. A
kamaszkorba lépett Junior már utánozni is tudja ezt a típusú morgást, és
ennek segítségével parancsol a kisebbektől a „nagytestvérnek” kijáró
tiszteletet. Utalva a kutyaszótár idevonatkozó szakaszára, azt szoktam
javasolni az ügyfeleimnek, válasszanak maguknak egy olyan
hangjelzést, amely onnantól csak arra fog szolgálni, hogy közvetítsék a
kutya felé nemtetszésüket. Válassz más-más hangjelzést az „igenre”, a
behívásra vagy a helyeslésre.

•Én a „tssz” hangot használom a nemtetszésem közvetítésére.

• „Cuppogó” hangot hallatok a pozitív magatartás
jelzésére, követésre buzdítás esetén vagy figyelemfelkeltésre.
• Teljesen mindegy, milyen hangot használsz! Nincs
semmi varázslat az általam használt „tssz” hangban. Nyugodt-
határozott energiáddal és a hang mögött húzódó szándékkal
fejezed ki, mit is szeretnél. Csak arra figyelj, hogy mindig
ugyanazt a hangot használd egy adott szándék kifejezésére.
•A hangjelzésnél is lényeges a pontos időzítés. A legjobb, ha egy
nemkívánt viselkedés kialakulásának elején alkalmazod. Pozitív
hangjelzést csak akkor ismételj meg, ha a kutya már az általad
kívánt viselkedést produkálja. Ily módon a hang megerősíti a
cselekvést.
•Korrigálás esetén ne használd a kutya nevét. Éppúgy, mint a
pozitív hangjelzésnél, csak akkor mondd ki a nevét, ha pozitív
válaszreakciót ad.

Van egy másik korrekciós módszer is a kutyák eszköztárában, ez

pedig nem más, mint az ignorálás. Ha egy nemkívánt viselkedés
viszonylag alacsony intenzitású, különösen, ha a figyelem
megszerzésére irányul, az ignorálás éppolyan hatékony eszköz lehet,
mint az érintés vagy a hangjelzés. Egy kölyöktől azonnal elfordul
például a testvére, és tudomást sem vesz róla, ha túl durván próbálja
játékra ingerelni. Ha a rosszalkodó kiskutya még ennek ellenére is
játszani szeretne, akkor ki kell fundálnia egy megfelelőbb módot a
testvére bevonására. Ugyanilyen hatásosan le tudod szerelni a rád
ugráló kölyköt, ha először testtel blokkolod, majd elfordulsz tőle, és
ignorálod, persze csak ha az ugrálás intenzitása még nem túl magas.
Bármit is teszel, a korrigálás mértéke mindig legyen arányban a
nemkívánt magatartás intenzitásával. A kölyökkutyákban az a
csodálatos, hogy ha kezdetben „szigorúan” felügyeled a
viselkedésüket, elkerülheted a nemkívánt magatartás túlzott
felerősödését és ezzel együtt az erős korrigálás szükségességét is.
 Az ásítás gyakran azt jelzi, hogy a kölyök éppen próbál valamit kisilabizálni, vagy frusztrált.

Cesar egyik kezével megemeli Angelt, miközben a másikkal megtartja a hátsóját.

A KÖLYÖK ÉRKEZÉSE
 ÚJ IRÁNYBA TERELÉS ÉS JUTALMAZÁS

Egy kutyát elég könnyen lehet blokkolni vagy korrigálni, amikor

hibát követ el, de ezzel csak leállítani lehet az adott viselkedést,
megváltoztam nem. A legtöbb esetben valamilyen más alternatívát is
fel kell kínálnunk neki. Ha egy kölyök például játékosan harapdál, egy
célzott nyaki érintés blokkolhatja a viselkedést, egy rágójáték viszont
már új irányba tereli azt. Ha a kölyök próbál felugrálni valamire,
testünkkel blokkolhatjuk a viselkedést, de ha miután engedelmeskedett,
még le is ültetjük egy kis időre, azzal új irányba tereljük az energiát, és
kínálunk egy lehetséges alternatívát. Ha egyszer a kiskutya elfogadta,
hogy úgy cselekszik, ahogy mi szeretnénk, akkor jöhet a jutalmazás és
megerősítés. A jutalom lehet egy kis simogatás, egy finom falat vagy
egy játék felkínálása. Az anyakutya általában nyalogatással,
tisztogatással jutalmazza a kölykeit. Jó stratégia, ha valami kellemes
dologgal erősítjük meg a kívánt viselkedést, de csak akkor lesz
hatékony, ha a viselkedés megváltoztatása után kerítünk rá sort,
amikora kölyök már nyugodt-megadó tudatállapotban van. A
szeretetünk kifejezését mindig előzze meg a testmozgás és a fegyelem.
A hetedik fejezetben részletesebben kitérek arra, hogyan
kommunikálhatsz a kutyáddal jutalom segítségével, és hogyan
kondicionálhatod vele viselkedését.

A SZABÁLYOK BETARTÁSA

Vegyük most sorra azokat az alapkészségeket, melyeket minden

családtagnak el kell sajátítania a kiskutya magatartásformálásának
érdekében.
•Alkoss képet magadban a kívánt viselkedésről.
• Világosan és következetesen kommunikáld a kiskutya
felé, mit szeretnél. Fontos, hogy ez a kommunikáció inkább
energiára, testbeszédre és szándékközvetítésre alapuljon, mint
verbális parancsokra.
• Ignorálj minden enyhe „rosszalkodást” az érintés, a
beszéd és a szemkontaktus megvonásával. Rendszerint maguktól
 változtatnak a viselkedésükön, ha nem kapnak semmilyen
viszszajelzést.
• Azonnal és következetesen korrigáld a nyilvánvalóan
rossz magatartást.
• A korrigálást mindig nyugodtan és határozottan hajtsd
végre. Soha ne vedd személyes sértésnek a kutya ballépéseit!
• Egy nemkívánt viselkedés korrigálása után mindig
biztosíts számára egy elfogadható alternatívát.
• Jutalmazd a helyes viselkedést szeretgetéssel,
jutalomfalattal, dicsérettel, vagy pusztán csendes örömmel és
helyesléssel, amit a kölyök rögtön megérez, és meg is ért.

Bármilyen szabályokat, határokat és korlátokat tervezel is felállítani

a kiskutya számára, már az első naptól kezdve ki kell jelölnöd őket, és
minden családtagodnak következetesen tartania kell magát hozzájuk. A
kölyöknek már az első perctől kezdve tudnia kell, hol a helye a
falkában, hogyan fog zajlani a napi rutin, valamint, hogy mi
elfogadható és mi nem. Azzal, hogy az első naptól kezdve
egyértelműsíted számára a házirendet, segítesz neki sikeresen
beilleszkedni és boldogulni az új falka tagjaként. Tulajdonképpen ez
az, amire mindketten vágytok.

A SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS MEGELŐZÉSE

Azon készségek, melyeket a határok kijelölése kapcsán elsajátítottál,

különösen jól fognak jönni, amikora minden kutya életében
bekövetkező szeparációs szorongás fontos kérdésére kerül sor. A póráz
elfogadása, az „ül” parancs elsajátítása, a papucsod behozatala, vagy
bármilyen más magatartás, amire csak szeretnéd megtanítani, mind
egytől egyig gyerekjáték a számára ahhoz képest, amikor is meg kell
tanulnia egyedül maradni. Ez igen gyakori probléma, úgyhogy nem árt,
ha felkészülsz rá. A kutyák nem arra vannak „tervezve”, hogy egyedül
éljenek. A természetben a falka állandó jelenléte formálja identitásukat.
Csak akkor kell megtanulniuk egyedül lenni, ha emberek között élnek,
úgyhogy nincs abban semmi meglepő, ha szoronganak miatta. Annak
ellenére, hogy olyasmit kérünk tőlük, ami számukra teljesen
természetellenes, nem szabad sajnálkoznunk és aggodalmaskodnunk,
hiszen ez is hozzátartozik modern életünk valóságához.
Modern emberi életvitelünk szinte lehetetlenné teszi, hogy a kutyáink
a nap huszonnégy órájában velünk legyenek. Ám a kutya mint faj nem
véletlenül maradt fenn évmilliók evolúciója során bolygónk csaknem
minden elképzelhető területén. A természet által teremtett
legalkalmazkodóbb emlősök közé tartoznak. Egy kutya, különösen
kölyökkorban viszonylag könnyen el tudja fogadni ezt az új életstílust,
ha segítségünkkel lépésről lépésre teheti, és ha nyugodtan,
érzelmeinktől függetlenül tudjuk kezelni a témát. A nyugalom ugyanis
az, amit kommunikálni szeretnénk felé.
E könyv főszereplői, a négy kölyök a házamban élt, és szinte
állandóan a falkámmal volt. Ám előbb-utóbb mindegyikük szerető
családra talál, és eljön az az idő is, amikor majd egyedül kell lenniük
néha. A sajátomnak tekintett Junior pedig, ugyanúgy, ahogy azelőtt
Daddy, el fog kísérni az utazásaim során, és bizony pár órát neki is
egyedül kell majd töltenie egy-egy hotelszobában, amíg én üzleti
ügyeket intézek, vagy vacsorázni megyek. Tartozom ezeknek a
kutyáknak annyival, hogy már az első naptól fogva lépéseket tegyek
annak érdekében, hogy sose kelljen rosszul érezniük magukat egyedül a
négy fal között, ha én kikerülök az életükből.
A négy kölyök közül Angelt viselte meg leginkább a szeparációs
szorongás. Először arra lettem figyelmes, hogy amikor a kertben volt,
és a többiek visszamentek a házba, nyüszítve, ugatva nézte az ablakot,
amikor rájött, hogy egyedül maradt. Néha fel is ugrált, és kaparászta a
teraszajtó üvegét vagy a szúnyoghálós ajtót. Amikor Melissa magával
vilte a kis kiruccanásra, egyetlenegyszer nyüszögött, amikor már
hazafelé készülődés közben Melissa letette a kennelt az autó mellé.
Angel a lakásban maradt Melissa férjével néhány percre, és amikor
látta, hogy Melissa kimegy kezében a kennellel, sírni kezdett, és egyik
ablaktól a másikig rohangált fel-alá. John elkövette azt a tipikus emberi
hibát, hogy kedves gügyögéssel próbálta megnyugtatni Angelt, azt
hajtogatva, hogy „minden oké”. Amikor ezt tesszük, az a kutya számára
nem jelent mást, mint hogy minden oké az adott tudatállapottal, és
egyetértünk a reakcióival. Vagyis megerősítjük azt a viselkedést,
amelyet épp megváltoztatni szeretnénk, és egyáltalán nem mutatjuk
még csak jelét sem a vezetői energiának, holott egy szorongó, ideges
kutyán csak ez segíthetne.
Angel viselkedése rámutat egy fontos dologra a szeparációs
szorongás kapcsán, amit fontos megértenünk: a kutyák természete azt
diktálja, hogy amikor elmegyünk, megpróbáljanak utánunk jönni. A
kutyák arra vannak programozva, hogy mindig a falkájukkal akarjanak
lenni, őket akarják követni, és megpróbálják a távolodó falkatagokat
hanggal visszahívni. Gyakran sikerül is ilyen módon visszacsalni a
gazdájukat, akik ráadásul aggódva, sajnálkozva térnek vissza, és
lelkiismeret-furdalásuk van amiatt, hogy egyedül hagyták a kölyköt.
„Kiengesztelésként" gyakran még jutalomfalattal is kedveskednek
neki, amivel azt az üzenetet közvetítik a kölyök felé, hogy szorongása
jutalmat érdemel. Nem közelíthetünk tehát kutyánk szeparációs
szorongásához személyes szinten, és nem szabad azt éreznünk, hogy
valami borzalmasat tettünk vele, ami miatt rosszul érzi magát.
Ha nyüszítésükkel nem tudnak visszacsalogatni, akkor megpróbálják
kiásni, kikaparni magukat a falak mögül, csak hogy megtaláljanak
minket. John Grogan azt írta könyvében, hogy Marley-ban olyan erős
volt a szeparációs szorongás és a mennydörgéstől való félelem, hogy
addig ásta, kaparta a falakat, míg vérezni nem kezdtek a tappancsai,
csak hogy kiszabadulhasson, és megtalálhassa „elveszett” falkáját. A
probléma az volt, hogy Groganék olyan szintig hagyták fokozódni
Marley szeparációs szorongását, hogy már nem tudták visszafordítani
a folyamatot. Ne várj áddig, amíg a szomszédok zúgolódni kezdenek,
és a lakóközösség kiutasítja a kutyádat a házból. Készítsd fel inkább
lépésről lépésre, hogy a szorongása ne duzzadhasson robbanásig.
Angel szeparációs szorongásának kezelésére azt kezdtem gyakorolni
vele, hogy egyedül tudjon maradni a kertben a többiek nélkül. Miután a
többi kutyát visszavezettem a garázsba vagy a házba, elbújtam, hogy ne
láthasson. Ha nem is azonnal, de pár perc elteltével mindig sírni
kezdett. Ha tovább vártam, a nyüszítésből vonyítás lett, és nem
akartam, hogy idáig fajuljon a dolog. Ezért inkább előbújtam
rejtekhelyemről, és azonnal lereagáltam a nyüszítést. Olyan távol
álltam meg tőle, amennyire csak lehetett, hiszen épp arra igyekeztem
kondicionálni, hogy a távollétemben is nyugodt lehet, és a „tssz”
hanggal, valamint testbeszéddel és energiával tudattam vele, nem értek
egyet ezzel a viselkedéssel. Mutatóujjam felmutatásával utasítottam,
üljön le, és miután engedelmeskedett, ellenőriztem, megfelelő
tudatállapotban van-e. Eleinte leült ugyan, de láttam, hogy még mindig
túl éber állapotban van, és ásítozik. Sokan tévesen azt hiszik, hogy
amikor egy kutya ásít, az azt jelenti, megnyugodott, de a kiskutyák
gyakran ásítoznak akkor is, amikor feszültek, idegesek egy számukra
nem érthető helyzet miatt. Angel ideges pillantása és merev testtartása
azonnal elárulta, hogy inég nem nyugodott meg, úgyhogy addig
maradtam a helyemen, amíg végre ellazult állapotba nem került. Pár
másodperccel azután, hogy ismét mozogni kezdett a kertben, megint
elbújtam.
Amikor másodszor hagytam egyedül, járkálni kezdett, majd a ház
oldalához rohant. Ez tipikus. Kiutat keresett. Túlélési programja azt
mondatta vele, „meg kell keresnem valahogy a falkámat”. Ezért kell
nagyon türelmesnek lennünk, és lépésről lépésre felépíteni a
szeparációs gyakorlatot. Ezen a ponton tehát ismét előléptem, és
helytelenítően reagáltam a viselkedésére, majd megint vártam, és így
tovább. Minden alkalommal igyekeztem egyre távolabb kerülni tőle, és
onnan korrigálni. Minden gyakorlat után egyre tovább maradt nyugodt.
A harmadik gyakorlat után már tudtam, hogy szépen haladunk.
Vártam pár percig, és miután nem hallottam nyüszítést, belopóztam a
házba, és az ablakból figyeltem, mi történik. És lám, lám, a kis törpe
schnauzer csukott szemmel heverészett a napsütötte teraszon! Pontosan
ezt szerettem volna. Nem volt szükség sem izgatott ünneplésre, sem
jutalmazásra, hiszen a viselkedés maga, azaz a szorongáson való
túljutás már önmagában is nagy jutalom volt számára. Amikor ehhez
hasonló fejlődést tapasztalok egy-egy kutyánál, csak csendesen örülök,
hogy sikerült megértetni vele, nem ártani akarok neki, amikor egyedül
hagyom, és nincs ebben semmi rossz, csak egyszerűen ez is az élet
velejárója.

5.
AZ EGÉSZSÉGES KÖLYÖK
Egészségügyi alapok

Bár ez a könyv alapvetően a kölyökkutyák viselkedéséről, és nem a

biológiájukról szól, amikor magadhoz veszel egy kiskutyát,
automatikusan egy életre felelősséget vállalsz egészségének és
jólétének minden aspektusáért is. Ezért nagyon fontos a felkészülés és a
megelőzés. Elég egy betegség, baleset vagy sérülés, és máris
kénytelenkelletlen szembesülnöd kell egy beteg állat kezelési
költségeinek zord valóságával. Én magam sajnos számos alkalmommal
szembesültem már a ténnyel, hogy a sürgősségi állatorvosi ellátás
bizony nem olcsó mulatság. Persze, ha már egyszer beleszerettünk egy
állatba, nincs az a magas összeg, amit ne szánnánk rá életének
megmentésére vagy fájdalmainak enyhítésére. Csökkenthetjük viszont
annak az esélyét, hogy adósságokba verjük magunkat, vagy a családi
kassza kiürítésére kényszerüljünk, hogyha már jó előre megteszünk
néhány biztonsági intézkedést.

VÁLASZTÁS EGÉSZSÉGI SZEMPONTOK ALAPJÁN

A megelőzés ott kezdődik, hogyan és honnan kívánod kiválasztani a

kiskutyát. A könyvben szereplőkhöz hasonló, elsőrangú tenyésztők
nyomon követik a genetikai úton öröklődő betegségekről,
rendellenességekről szóló legújabb kutatásokat, és aprólékos gonddal
választják ki azokat a kutyákat, akiknek mind a szülei, mind a
nagyszülei teljesen egészségesek voltak. A német juhászok például
gyakran szenvednek genetikailag örökletes csípőproblémáktól. Hogy
megelőzzék e hajlam öröklődését, Diana és Doug Foster alaposan
áttanulmányozza a lehetséges tenyésznőstény és tenyészhím teljes
családfáját.
„Időigényes munka, de nagyon fontos. Beleláthatsz a
generációk során alakuló vérvonalba egészen a nagyszülőkig
vagy még tovább. Ügyelni kell arra, hogy a választott tenyészpár
ne legyen túl közel egymáshoz a családfán, ezután pedig végig
kell tanulmányozni mindkettejük vérvonalát. A csípőízületi
problémák felbukkanása például azonnal kizáró tényezőt jelent.
Ebben az esetben nem szabad az adott egyedeket pároztatni.
Mi a jóval szigorúbb német standard szerint tenyésztünk,
amelyben számszerűsített besorolási rendszer vonatkozik a
csípőízületi diszpláziára, vagyis ezt is számításba vesszük. Ez
voltaképpen egy tudomány. Nem pusztán a kinézetük alapján
 párosítunk össze két kutyát, pedig sokan azt gondolják, így
megy ez. Ezért, amikor eljönnek kiskutyát választani, nem értik,
miért olyan drága, és azt mondják, másnál fele ennyiért is
kapnak ugyanilyen szépet. Ilyenkor mindig megpróbáljuk
megértetni velük, mit is jelent valójában egy olyan kutya
megalkotása, amelyik azon kívül, hogy remek vérmérséklettel
rendelkezik, hosszú, egészséges élet előtt is áll. Nem mindig
értik meg, és ennek ellenére megveszik az olcsóbb kölyköt, ami
néha bizony szenvedéshez vezet.”

Ha valóban megbízható tenyésztőtől választasz kiskutyát, az a

tenyésztő továbbra is kapcsolatban fog maradni veled, és elvárja,
hogy értesítsd a kölyök élete során felmerülő bármilyen
egészségügyi problémáról. Brooke Walker például még a boncolás
költségeit is bevállalja, ha valamelyik vérvonalából származó kutya
idejekorán elhalálozik, hogy biztos lehessen benne, nem voltak-e
olyan rejtett problémák a háttérben, amelyek a későbbi generációk
életét is befolyásolhatják.
Ha menhelyről vagy fajtamentőktől fogadsz örökbe, igyekezz minél
több információt megtudni a kiskutya lehetséges szüleiről, vagy
legalább a származásuk helyéről, és az ott található többi állat általános
egészségi állapotáról. Afelől is bizonyosodj meg, hogy a kiskutyát
látta-e már állatorvos, és szerezz be minden létező adatot a
védőoltásairól vagy bármilyen egyéb állatorvosi beavatkozásról,
amelyekben a menhelyre kerülése óta részesült. A kiskutyától nem
kérdezheted meg, vajon volt-e az anyukájának krónikus szemfertőzése,
viszont minél több információt tudsz begyűjteni a múltjáról, annál
felkészültebb leszel, ha esetleg valamilyen örökletes probléma merül
fel a későbbiekben. Ha idősebb kutyát veszel magadhoz, az előző
gazdája vagy a menhely munkatársai biztosan összegyűjtöttek minden
lehetséges információt a kölyök egészségi állapotával kapcsolatban. Ne
vigyél haza egyetlen kutyát sem anélkül, hogy érdeklődnél efelől.

AZ ÁLLATORVOSI KÖLTSÉGEK BETERVEZÉSE

Az alapos és teljes körű feljegyzések vezetése az első lépés

újdonsült kiskutyád egészségének védelmében, a következő pedig az
anyagi helyzeted felmérése, valamint a kutyagondozás és kutyatartás
hosszú távú költségeinek megtervezése. Az Amerikai Állatorvosi
Szövetség szerint egy átlag amerikai évente körülbelül háromszázötven
dollárt költ egy kutya egészségügyi ellátására. A Kisállattermékek
Gyártóinak Szövetsége szerint a rutinkezelések esetén ez az összeg
kétszáztizenegy dollár, viszont a műtéti eljárások plusz
ötszázhetvennégy dollárt jelentenek éves szinten. Bárhogy is nézzük,
ez bizony jelentős összeg.
Legtöbbünk nem szeretné, ha a gyerekeink egészségbiztosítás nélkül
maradnának, hiszen tudjuk, hogy egy váratlan betegség vagy baleset
jelentősen megterhelheti a bankszámlánkat. Ugyanez azonbán egy
társállatta] is előfordulhat. Annak ellenére, hogy mindannyiunkat
érzékenyen érintenek a jelenlegi gazdasági nehézségek, mégis érdemes
egy külön takarékszámlát nyitni új kutyánk számára, amelyhez csak
akkor nyúlunk hozzá, ha sürgős ellátásra van szüksége. Persze a
kutyádnak fogalma sincs arról, hogy külön bankszámlát vezetsz neki,
de szerintem minden felelős lépés, amelyet az ő életminőségének
megőrzéséért teszünk, csak növelheti nyugodthatározott energiánkat.
Ha nyugodtak és magabiztosak vagyunk afelől, hogy képesek vagyunk
megfelelően gondoskodni kutyáinkról, bármi történjék is, ez csak
hozzájárul megingathatatlan falkavezéri szerepkörünk erősödéséhez.
A másik lehetőség az egészségbiztosítás kisállatok részére. Gyakran
megkérdeznek, vajon ez csak egy nagy átverés-e. Erre azt tudom
mondani, hogy nem az, feltéve, hogy alaposan utánajársz a témának,
csakis jó hírű, megbízható céget választasz, és reális elvárásaid vannak.
Manapság már sok olyan haladó szellemű cég, mint például a Google
Inc., a Hilton Hotels Corporation, a Ford Motor Company, vagy a
McDonald’s Corporation belátta, milyen nagy gyakorlati haszna van a
kisállat-egészségbiztosításnak, és biztosítási kötvényeket kezdenek
kínálni a kisállatokkal rendelkező alkalmazottaiknak (az USA-ban). A
kisállat-egészségbiztosítás nem a rutinkezelések és oltások költségeinek
fedezésére való, ezeket jobb, ha betervezed a háztartási
költségvetésedbe. Az Amerikai Állatkórházak Szövetsége végzett egy
tanulmányt, mely szerint a kisállattartók zöme megfelelően
felkészültnek érzi magát az ötszáz és ezer dollár összeg körüli kiadások
fedezésére, ám komoly aggályaik vannak afelől, hogy ettől magasabb
összeget is ki tudnának-e fizetni. Ezért a szövetség évek óta
együttműködik a kisállat-biztosítókkal annak érdekében, hogy
alacsonyabb biztosítási díjú, és a biztosított számára előnyösebb
költségmegosztású kötvényeket dolgozzanak ki. Manapság tehát,
amikor ilyen jelentős szervezetek kezdik nyomon követni és
hivatalosan minősíteni a kisállat-biztositásokat kínáló cégeket, a
kisállattartóknak nemigen kell amiatt aggódniuk, hogy behúzzák őket a
csőbe.

A VÉDŐOLTÁSOK

Az első procedúra, melyen a kiskutyádnak át kell esnie hosszú távú

egészségmegőrzése érdekében, az a védőoltás-sorozat lesz, amely
megfelelő védelmet biztosít számára egy sor gyakori kutyabetegséggel
szemben. A kölyökkutyák antitestek nélkül jönnek a világra, ami azt
jelenti, hogy semmilyen előzetes védettséggel nem rendelkeznek a
modern világunkban rájuk leselkedő vírusokkal és betegségekkel
szemben. Életük első hónapjaiban azonban egy természetes
„lökhárítót” biztosít számukra a természet. A kolosztrumnak nevezett,
gazdag, sűrű előtej, mely közvetlenül az ellés után termelődik, az
anyaállat összes antitestét tartalmazza, és átmeneti védőpajzsot biztosít
kicsinyei számára. Egy kiskutya természetes immunitásának mértékét a
születés sorrendje, valamint veleszületett energiaszintje határozza meg,
mivel a legrátermettebb utódok jutnak hozzá e limitált mennyiségű
nedű java részéhez. A kolosztrum azonban csak ideiglenes védettséget
biztosít. Kilenc naponként a kiskutyák antitestszintje a felére csökken,
mígnem négy hónapos koruk körül már teljesen védtelenné válnak, s
így a kórokozók és vírusok könynyű céltáblái lesznek. Ezért van
szükségük egy oltási programra, amely rendszerint hat-nyolc hetes
korukban kezdődik, és négy hónapos koruk körül ér véget.
A védőoltások között három-négy hét szünetet hagynak, hogy az
antitestek kifejthessék hatásukat, és hogy megóvják a kiskutyák
szervezetét a lehetséges mellékhatásoktól. Azért is fokozatosan történik
az oltás, hogy a vakcina ne semmisíthesse meg a kolosztrumból
származó természetes antitesteket, vagy fordítva. Egy oltást sosem
szabad megismételni, vagy új oltóanyagot adni, ha az előző oltásra
kevesebb mint tizennégy napon belül került sor. Ha kiskutyádat
tenyésztőtől vásároltad, mire hozzád került, valószínűleg már
megkapta legalább az első oltássorozatát, és a féregtelenítésen is
átesett.

AJÁNLOTT OLTÁSI PROGRAM

(a leggyakrabban ajánlott magyar oltási protokoll szerint)

6 hetes korban (csak szükség esetén): parvovírus elleni védőoltás 8 hetes korban: kombinált vakcina
(parvo, szopornyica, májgyulladás, leptospirózis)
10 hetes korban: kombinált vakcina
14 hetes korban: kombinált vakcina
16 hetes korban: veszettség elleni védőoltás
A veszettséget fél, a többi védőoltást egy év múlva kell megismételni.

Dr. Paula Terifaj, a kaliforniai Founders Állat-egészségügyi Klinika

alapítója az „integratív-holisztikus” szemlélet híve, amely ötvözi a
modern nyugati orvostudományt, valamint az alternatív terápiás
eljárásokat, és a megelőzésre fekteti a hangsúlyt. Dr. Terifaj tehát
másképpen vélekedik a kölyökkori oltási programról. „A vakcinák
terén nagyon konzervatív nézeteket vallok. Szerintem egy kölyökkutya
oltási programja leghamarabb a nyolcadik és kilencedik hét között
kellene, hogy kezdődjön, és három-négy héttel ezután kellene, hogy
megkapják az ismétlő oltásokat. Az utolsó védőoltásra a tizenkettedik
és tizennegyedik hét között kellene sort keríteni. Ez a program a
veszettség elleni oltáson kívüli védőoltásokra vonatkozik. A veszettség
elleni vakcinázásra először négy hónapos korban, majd egyévesen
kerül sor. Vagyis, az ideális eset az volna, ha a kiskutyák nem kapnának
háromnál több oltássorozatot, de azt szoktam javasolni, mindenki
végezzen egy kis magánkutatást az ügyben, és kérje ki esetleg több
állatorvos véleményét is.”
A védőoltások körüli viták terén én a természet mellett teszem le a
voksomat, azaz minden tőlem telhetőt megteszek a kutyáim teljes körű
védettségéért, ugyanakkor úgy vélem, a túlvakcinázással inkább ártunk,
mint segítünk a kutyáknak. Volt szerencsém sok tanult szakemberrel
találkozni, többek között dr. Marty Goldsteinnel, a holisztikus
állatorvoslás egyik úttörőjével, és számos igen meggyőző tanulmányt
és kutatást is olvastam e témában, melyek hatására erre a
következtetésre jutottam.
2006-ban az Amerikai Állatorvosi Szövetség is e szemlélet mellett
tette le a voksát. Többévi kutatómunka után új oltási programot kezdtek
javasolni, mivel a kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a
kutyák túlvakcinázása krónikus megbetegedésekhez és akár halálhoz is
vezethet. Az új irányelv alapján a védőoltásokat az alábbi három
kategóriába sorolták.

•Kötelező oltások. Ezeket minden kutyának meg kell kapnia.

Idetartozik a szopornyica, a fertőző májgyulladás, a parvovírusos
bélgyulladás és a veszettség elleni vakcina.
•Nem kötelező oltások. Választható védőoltások, melyeket csak
indokolt esetben kell alkalmazni. Idetartozik a leptospirózis, a
Lyme-kór, a kennelköhögés és a parainfluenza elleni vakcina.
•Nem ajánlott oltások. Az Amerikai Állatorvosi Szövetség által
semmilyen körülmények között nem ajánlott vakcinák. Idetartozik
az adenovírus, a coronavírus, a giardia, a porphyromonas
(fogínybetegség), valamint a csörgőkígyóméreg elleni vakcina.

Mivel a gondosan összeállított kölyökkori oltássorozatról már

bizonyítottan kiderült, hogy a kutyák egész életére védettséget biztosít,
az Amerikai Állatorvosi Szövetség nem ajánlja az oltások ismétlését,
csak maximum háromévente egyszer. Számos holisztikus állatorvos
ismerősöm azonban úgy véli, hogy még a háromévenkénti ismétlő
oltással is nagy a kockázata a túlvakcinázásból eredő problémák
kialakulásának. Számos tanulmány azt igazolja, hogy a kölyökkorban
megfelelően immunizált kutyák egész életük során megtartják
védettségüket a fertőző májgyulladással, a szopornyicával és a
parvovírtisos bélgyulladással szemben. A lelkiismeretes gazdik
titertesztet is kérhetnek az állatorvostól, amely egyértelműen kimutatja,
hogy a vizsgált időszakban milyen mértékű a kutya szervezetében
jelenlévő, védettséget adó antitestek intenzitása egy adott betegséggel
szemben. Ha a kutyában elegendő antitest van jelen, akkor a kölyökkori
oltások még mindig védettséget biztosítanak számára. A magas
titerszint azt mutatja, hogy a kutyának egyáltalán nincs szüksége
oltásismétlésre, bár az alacsony titerszint sem feltétlenül jelenti az
ismétlő vakcina szükségességét. A titerteszttel kapcsolatos további
információk kapcsán érdeklődj állatorvosodnál.
Van a kiskutyák életében egy rövid, egy hét körüli periódus, amikor
az anyaállattól kapott védettség már nagyon alacsony szintű, a
védőoltások pedig még nem fejtették ki immunizáló hatásukat. Ezen
rövid időszak alatt még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is
megbetegedhetnek, de ennek potenciális veszélyét sajnos néhány gazdi
annyira eltúlozza, hogy paranoiás félelemtől hajtva hónapokig ki sem
engedi a kölyköt a négy fal közül. Ez végül odáig is fajulhat, hogy a
kiskutya teljesen frusztrált és antiszociális lesz. Dr. Charlie Rinehimer,
a Northampton Egyetem orvosa azt javasolja klienseinek, hogy az első
védőoltást követő tizedik nap után kezdjék el szocializálni a
kiskutyákat. „Mindig azt javaslom, hogy ebben az időszakban még
kerüljék el azokat a helyeket, ahol sok olyan kutya is megfordulhat,
akiknek sem a védettségük, sem az általános egészségi állapotuk felől
nem lehetnek biztosak, de a kutyás barátoknál tett látogatásokkal és
közös sétákkal, esetleg autózással semmi probléma nincs. A
tizenhatodik hét után pedig teljesen szabad a pálya.”
PARVO

Nemrégiben ijesztő élményben volt részem a parvovírusos

bélgyulladással kapcsolatban, ami teljesen felkavart. Akkoriban
kezdtem fontolgatni, hogy kölyköket veszek magamhoz, és
felnevelésükről megírom ezt a könyvet. Egy nap felkeresett egy
barátom, aki az utcán talált két két hónapos körüli yorkie kölyköt. A
feleségemmel másnap indultunk egy szemináriumra a keleti partra, de
mint mindig, most sem tudtam nemet mondani egyetlen utcára tett
kutyára sem, hát még két apró kölyökre. A házvezetőnőnket elláttam
minden fontos tudnivalóval a kiskutyák gondozása kapcsán, és
rábíztam őket a távollétünk idejére. Mielőtt elutaztunk, dr. Rick
Gardával is időpontot egyeztettem, és megbeszéltük, hogy pár nap
múlva, amikor már itthon leszünk, eijön, és megnézi a kiskutyákat.
Még egy napot sem voltunk távol, amikor a házvezetőnőnk pánikba
esve telefonált, és elmondta, a két kiskutya nagyon rossz állapotban
van, mind a kettőnek komoly hasmenése van, és remegnek. Azonnal
felhívtam egyik barátomat, tévéműsorom producerét, Todd Hendersont,
és megkértem, menjen el hozzánk, és gyorsan vigye orvoshoz a
kiskutyákat. Todd később beszámolt róla, milyen borzasztó volt az
életéért küzdő két aprósággal a sebességhatárokat átlépve száguldani az
állatkórházig. A kórházba mindkettő eljutott, az egyikük azonban az
érkezés után nem sokkal meg is halt. A diagnózis parvovírusos
bélgyulladás volt, ami azt jelentette, hogy a házamban élő minden
kutya ki volt téve a fertőzés veszélyének. Szerencsére mindegyikük
teljes védettséggel rendelkezett, ennek ellenére azonban
fertőtlenítenünk kellett az egész házat és a garázst az egyetlen létező
hatásos oldattal, amely képes elpusztítani ezt a szívós vírust. Az
oldathoz tíz rész víz és egy rész klóros fertőtlenítő szükséges. Hogy
teljesen megnyugodhassak, megkértem dr. Ricket, a biztonság kedvéért
ellenőrizze a többi kutyám állapotát.
Ez a szörnyű esemény bebizonyította számomra a parvo gyors és
halálos erejét, amelynek minden kiskutya ki van téve élete
legérzékenyebb szakaszában. A parvovírus egy rendkívül fertőző
organizmus, amely a kutyák érzékeny bélnyálkahártyáját támadja meg,
és igen gyakran halálos kimenetelű. Még ha korai stádiumban is
diagnosztizálják, a kezelés nagyon drága, és karanténnal jár.
„Emlékszem, amikor az állatorvosi egyetemi éveim alatt először
csapott le a parvo meséli dr. Paula Terifaj. Azok a kölykök mind
meghaltak, akikről azt hittük, túlélik, és túlélték azok, akikről azt
gondoltuk, biztos halál vár rájuk. Kegyetlen betegség." A parvovírus
fertőzött kutyák székletével terjed, és megesik, hogy tünetmentes
felnőtt egyedek is hordozzák. Nézzük, hogyan jellemzi a betegség
lefolyását dr. Terifaj:

„A parvovírusos fertőzés kockázatának már azelőtt ki vannak

téve a kiskutyák, mielőtt új gazdához kerülnének. A zsúfolt
kennelek, a vitatható tenyészetek, az állatmenhelyek és a kisállat-
kereskedések mind remek táptalajt biztosítanak a vírus számára. A
betegség lappangási ideje általában öt-hét nap, melynek során a
fertőzött kölykön még nem fedezhetők fel a tünetek. Gyakran
megesik, hogy az újdonsült gazdi hazaviszi a teljesen
egészségesnek tűnő kiskutyát, aki pár napra rá megbetegszik.
Ilyenkor persze a gazdi azt hiszi, ő csinált rosszul valamit, de az
esetek többségében nem ez a helyzet. Tapasztalataim szerint a
 legtöbb fertőzött kiskutya kisállat-kereskedésekben vagy az
interneten talál gazdára, és szinte minden esetben szaporítótól
származik. Általában fertőzött környezetből és stresszes
körülmények közül kerülnek ki. A fertőző betegségek futótűzként
terjednek a kölyökgyárakban, de ez egy megbízható
tenyészkennelben, menhelyen vagy fajtamentő csoportnál nemigen
fordul elő.”
Annak ellenére, hogy még mindig friss bennem a vírussal
kapcsolatos élmény, úgy vélem, sokan annyira féltik kiskutyájukat,
hogy hajlamosak túlzásokba esni a védekezéssel kapcsolatban, és
hetekig, akár hónapokig is a külvilágtól elzárva tartják a kiskutyákat,
ezáltal viszont megfosztják őket a testmozgás és a szocializáció fontos
lehetőségétől. A következő fejezetekben lesz még szó arról, hogyan
szocializálhatjuk és mozgathatjuk biztonságosan a kiskutyákat tizenhat
hetes koruk előtt.
A betegséget túlélt kis yorkie megfelelő orvosi kezelésben részesült,
és a karantént is megjárta. Ma már egészséges kamaszként éli boldog
mindennapjait egy, az alapítványomat támogató gazdi kényelmes
otthonában.

GYAKORI KÉRDÉSEK

„Általában azt szoktuk mondani a gazdiknak, hogy ne kezeljék

gyerekként a kiskutyájukat, de az egészség szempontjából tényleg egy
kicsit olyanok, mint a kisbabák, azaz bizonyos fokú védelemre
szorulnak. Érzékenyek a nagy melegre és a hidegre, és könnyen
kiszáradhatnak. Határozottan több törődést igényelnek, mint a felnőtt
egyedek” mondja dr. Terifaj. Manapság azonban, a modern
állatorvostudomány eszközeinek köszönhetően, az általam ismert
orvosok praxisában nagyon ritkán fordulnak elő beteg kölyökkutyák.
„Előfordulnak ugyan paraziták okozta hasmenéses esetek, vagy a felső
légutak fertőző megbetegedései, mint például a kennelköhögés mondja
dr. Charlie. Volt a közelmúltban néhány parvós megbetegedés is
védőoltással nem rendelkező kiskutyák, leggyakrabban pitbullkölykök
esetén. E fajta egyedei úgy tűnik, érzékenyebbek, és gyakran bele is
halnak a vírus okozta fertőzésbe. Szerencsére manapság nem igazán
találkozunk például leptospirózissal, fertőző májgyulladással vagy
veszettséggel.” A közelmúltban dr. Charlie pennsylvaniai rendelőjében
megszaporodtak ugyan a Lyme-kór okozta megbetegedések (azon a
vidéken az emberek között is), de a megelőzhető betegségek száma
egyértelműen csökkent. „Szerencsére manapság már nem sok hibát
követnek el a kutyatartók sem. Úgy tűnik, az emberek egyre
tájékozottabbak a vakcinák és a szívférgesség megelőzésének
fontosságát illetően. A leggyakrabban inkább a kutyák viselkedése
kapcsán követnek el hibákat.”
Megfelelő táplálékkal, védőoltásokkal, rendszeres állatorvosi
ellenőrzéssel, valamint otthoni egészségmegőrzéssel sok olyan
betegség megelőzhető, amely nem olyan rég még megtámadta a felnőtt
egyedeket és a kölyköket egyaránt. Dr. Terifaj és dr. Rinehimer
megválaszolt néhányat a kölyökkutyák egészségét érintő
leggyakrabban feltett kérdések közül.
K.: Vannak-e egyértelmű, viselkedésbeli jelei annak, ha egy kiskutya sürgős orvosi
ellátásra szorul?
V.: Minden gazdinak tudnia kell, hogy ha egy kiskutya nem eszik,
hány, vagy megy a hasa, akkor biztosan valami baja van. A
kölyökkutyák életének nagy részét a játék és az alvás teszi ki. Ha egy
kölyök vidám, játékos, rohangál, és csak enyhe hasmenése van, akkor
nem valószínű, hogy beteg. Ha viszont kedvetlen, levert és nem fogad
el ételt, jobb azonnal orvoshoz fordulni.

K.: A kiskutyám nehezen szokj a a szobatisztaságot. Honnan tudom megállapítani,

hogy esetleg nem húgyúti fertőzése van-e?
V.: Csak mert egy kiskutya nehezebben lesz szobatiszta, még nem
jelenti azt, hogy húgyúti fertőzése van. A húgyúti problémák erőlködő
és a szokásosnál gyakoribb vizelésben nyilvánulnak meg. Ha a
húgyhólyag fertőzött, akkor a belső fala begyullad. Amikor a sós
vizelet a veséből a hólyagba ér, égető érzéssel jár, ezért a kölyök
azonnal igyekszik megszabadulni tőle. Ha a vizelet véres, vagy
szokatlan szaga van, jobb állatorvoshoz fordulni.
K.: Hogy alakul ki a kutyákban a szívférgesség, és mit lehet tenni ellene?
V.: A szívférgeket szúnyogok terjesztik kutyáról kutyára. A féreg
lárvái a szúnyog belébe jutnak, majd több vedlésen is átesnek, mielőtt
fertőzőképessé válnak. A szívférgességet csak vérvizsgálattal lehet
kimutatni. Megelőzésre többféle kutyáknak gyártott gyógyszer is
létezik, amelyek a szervezetbe került összes lárvát elpusztítják. A
kialakult férgesség kezelése kockázatos és drága is, ezért inkább a
megelőzésre érdemes hangsúlyt fektetni.

K.: Hogyan előzhető meg a kiskutyák bolhásodása?

V.: Megfelelő étrenddel és rendszeres szőrápolással ki lehet védeni a
bolhák elszaporodását. A kölyök bundáját érdemes rendszeresen
átfésülni sűrű fogú bolhafésűvel. Néha el is lehet kapni a bolhákat, de
gyakran látni apró fekete darabkákat a szőrzetben. Ez a bolhaürülék.
Hogy el lehessen dönteni, vajon az apró fekete szemcsék bolhától
származnak-e vagy csupán földvagy pordarabkák, cseppentsünk
alkoholt egy papírtörlőre, és tegyük rá a kérdéses szemcsét. Ha
bolhapiszokról van szó, piros vérfoltot hagy az alkoholos papíron. Ha a
kölyökről kiderül, hogy bolhás, rácseppentős bolhairtó szerrel, például
a Frontline-nal megoldható a probléma.

FOGZÁS

Négy és hat hónapos kora között a legtöbb kiskutya átesik a fogzás

időszakán. A folyamattal járó kellemetlenségeken a kiskutyák
intenzívebb rágcsálással igyekeznek enyhíteni, aminek rendszerint a
legdrágább börcipőid látják kárát, hiszen azon kívül, hogy a szagod is
rajtuk van, természetes anyagból készültek. Ne vedd személyes
sértésnek, ha ez megtörténik, szerezz be inkább megfelelő
rágcsálnivalót a kölyöknek, hogy kielégíthesse ezen igényét. Ebben az
időszakban minden kölyökkutyának csak azon jár az esze, hogyan
enyhíthetne a szájában érzett kellemetlenségen. Nem szabad ilyenkor
kesztyűt húzni, és hagyni, hadd rágcsálja a kezünket, vagy a játék
hevében megengedni neki, hogy belénk harapdáljon. Ekkor még
ártalmatlan játéknak tűnhet ugyan, de ezzel csak arra kondicionálod a
kiskutyát, hogy a kezeden vagy testeden bármikor levezetheti a
feszültséget. A fogzással járó kellemetlenségeket testmozgással is
enyhíthetjük. Régebben én az úsztatást használtam erre a célra, és nem
egy nagy medencében. A fürdőkádban, egy nagyobb lavórban vagy egy
felfújható medencében is el lehet érni, hogy a kiskutya mozgassa a
vízben a lábait, és addig is legalább egy egészséges tevékenységre
fókuszál a szájában zajló kellemetlenségek helyett. Pancsolás után adj
neki valami rágcsálnivalót, és nyugodj meg, a kölyökkori fogzáson
általában egy, legfeljebb két hónapon belül átesnek.
A kamaszkor közeledtével, a hatodik és a tizedik hónap között egy
újabb fogzási időszak következik, melynek során kibújnak a maradandó
fogak. Ilyenkor is óriási a rágcsálási igényük. Ne feledkezz meg tehát
gondoskodni a megfelelő rágójátékokról, és nyújts minél több
lehetőséget az egészséges testmozgásra. Ha a kölyök nem fogzik ebben
az időszakban, később fogászati problémái lehetnek, úgyhogy inkább
rendszeresen ellenőriztesd állatorvossal, hogy minden rendben zajlik-e.

VACSORA TÁLALVA!

Az egyik legfontosabb lecke, amit az évek során állatorvos

ismerőseimtől megtanultam, hogy egy kutya egészségét elsősorban az
határozza meg, amit eszik. Amikor naivan megérkeztem Mexikóból,
vakon bedőltem a különböző kutyatápok és konzervek reklámokban és
csomagoláson hirdetett hangzatos ígéreteinek. Akkoriban mindent
megvettem, ami épp jó fogásnak tűnt. Ma már a kutyáim többsége
organikus nyers táplálék étrenden él, és jelenleg is saját, Dog Whisperer
márkájú biokutyatápom receptjén dolgozom. A kutya által fogyasztott
táplálék hatással lehet energiaszintjére, emésztésére, immunitására, sőt
a különféle allergiákkal, bolhákkal és kullancsokkal szembeni
érzékenységére is. A Member of the Family című könyvemben alapos
részletességgel kitérek a táplálás kérdésére, a Be the Pack Leaderben pedig
részletes leírást adok saját etetési rituálémról. Általánosságban azonban
azt javaslom, hogy ne vásárolj szupermarketekben kapható tápokat,
konzerveket. Végezz egy kis magánkutatást a témában, vagy kérd ki
egy állatorvos véleményét azokról a lehetőségekről, amelyekkel hosszú
távon megőrizheted kiskutyád egészségét. A kereskedelmi forgalomban
kapható, agyonreklámozott tápok helyett válassz inkább a
szupermarketek polcain nem fellelhető, kisebb cégek által gyártott
adalékanyag-mentes biotápot. Nézz utána a kutyás áruházakban
kapható speciális organikus készítményeknek, és mielőtt bármit
megveszel, nézd meg, milyen összetevőket tartalmaz, és tanuld meg
értelmezni ezen információkat.
 Az első három felsorolt összetevő a legfontosabb, mivel ezek teszik a
nagy részét annak, amit a kutya megeszik. Nézd meg, milyen állati
eredetű fehérjét tartalmaz hús gyanánt. Kerüld az olcsó, feldolgozott
gabonákat tartalmazó készítményeket, és eszedbe se jusson olyan
terméket vásárolni, amely mesterséges tartósítószert, színezéket, vagy
bármiféle húsvagy gabonaipari származékot tartalmaz.
Állj ellen a csábításnak, ne etesd túl fékezhetetlen étvágyú
kiskutyádat, és ne kényeztesd túl sok étkezések közötti jutalomnasival,
mivel éppen ezek azok a szokások, amelyeket igen nehéz megtörni
később, amikor a végleges testméret kialakulása után már nincs
szüksége annyi kalóriára. Az elhízás komoly probléma az amerikai
kutyák körében, csakúgy, mint az amerikai emberi lakosság körében.
E T E T É S I T Á B L Á Z AT
Életkor Stádium Étkezések száma
0-8 hónapig kölyök naponta három
8 hónaptól kamasz naponta kettő
3 évig 3-8 évig felnőtt naponta egy
8+ idős naponta kettő

NEM HARAP A DOKTOR BÁCSI

Ha kölyökkorától neveled a kutyádat, tökéletes lehetőséged van rá,

hogy megtanítsd, az állatorvosnál vagy a kutyakozmetikában sem kell
„kutyául” éreznie magát. Az állatorvosok képzett egészségügyi
szakemberek, de többségük nem sokat ért a kutyák viselkedéséhez.
Még ha vannak is kutyapszichológiai alapismereteik, nem mindig
rendelkeznek a megfelelő idővel és energiával ahhoz, hogy kellemessé
tegyék a rendelőben töltött időt. Rád vár tehát a feladat, hogy
felkészítsd a kiskutyát az állatorvosi rendelők világára, és hogy pozitív
ingerekkel teli izgalmas kalandot varázsolj az orvosnál vagy a
kozmetikusnál tett látogatásokból.
Én minden kutyám esetén azzal kezdtem, hogy hozzászoktattam őket
az autózáshoz. Ha egy kiskutya fél az autózástól, mire az állatorvoshoz
értek, már pánikhangulatban lesz, vagyis a kocsiba beés kiszállást addig
kell gyakorolnod vele, amíg nem lesz ugyanolyan természetes számára,
mint a bejárati ajtón ki-be mászkálni. Az autózásnak nem kell
traumatikus élménynek lennie. Láttathatjuk vele úgy is a dolgot, hogy
az autózás által valamilyen kellemes élményhez juthat. Én magam
sokat autózom a kutyáimmal, ezért az autós kiruccanásokat
megtanulták a mókához, vidámsághoz és a közös kalandhoz kapcsolni.
Fogalmuk sincs, hová készülünk éppen, amikor beugranak hátra, csak
annyit tudnak, hogy mindig kellemes élménnyé teszem számukra.
Ha a kiskutya tétovázik, vagy ideges az autó láttán, eleinte gyakorold
olyankor a kiés a beszállást, amikor nem mentek sehova. Hagyd nyitva
az ajtókat, kínálj neki jutalom falatot, és játssz vele egy kicsit az álló
autóban. Ha már eleget gyakoroltatok, és zökkenőmentesen megy a
kiés a beszállás, indítsd be az autót, és menjetek egy kis kört, hogy a
kölyök hozzászokhasson a mozgó autó érzéséhez, is. Fokozatosan
növeld a megtett távolságot. Végezetül, ha már tökéletesen megy az
autókázás, találj egy kellemes úti célt a gyakorló kiruccanásokhoz, de
mindig váltogasd a helyszínt, hogy minél több újdonsággal
találkozhasson. Ruccanjatok el barátokhoz, rokonokhoz, a kedvenc
szabadtéri kávézódba, de mindig vedd figyelembe kiskutyád
immunvédettségének állapotát, és ne vidd ismeretlen kutyák által
gyakran látogatott helyekre. Kiengeded a kocsiból, megjutalmazod,
majd visszavezeted a kocsihoz. Ezek a gyakorlatok azért is hasznosak,
mert nagymértékben hozzájárulnak vezetői pozíciód megerősítéséhez.
Minél több helyre viszed el a kiskutyát, ahol nyugodt és magabiztos
energiát közvetítesz felé, annál inkább megérti, hogy mindegy, hová
mentek, te vagy az, aki bármilyen élményen átsegíti őt.
Vannak azonban olyan gazdik is, akiknek „túl jól" sikerül az autóhoz
szoktatás, és túlizgatottságot teremtenek. A kiskutyát annyira felpörgeti
az autózás gondolata, hogy nem tud megnyugodni, és ez csak káoszhoz
vezethet, ami megnyilvánulhat csupán kellemetlenségként, vagy akár
közúti veszélyként is. A túlizgatottság jelei lehetnek az ugatás,
nyüszítés, hiperaktivitás és a nyáladzás. A kenneltréning orvosolhatja
ezt a problémát. Ha már a kiskutya megtanulta a kennelben töltött időt
a nyugodt pihenéshez kötni, az autóban is ugyanúgy működni fog a
dolog. Kövesd tehát az előzőekben bemutatott eljárást, csak most
egészítsd ki a kennellel, és addig ne tüntesd ki a kiskutyát a
figyelmeddel, amíg meg nem nyugszik. Amint érzed, hogy kezd
izgatottá válni, azonnal korrigáld hangjelzéssel, vagy a kennel tetejének
megpaskolásával. Ezután kezdjetek a kennel nélkül, biztonsági
rögzítéssel gyakorolni.
Chris Komives akkor kezdett így gyakorolni a négy hónapos
Elizával, amikor észrevette, hogy mindig nyáladzik az autóban.
„Anélkül gyakoroltuk a ki és beszállást, valamint az autóban
nyugodtan várakozást, hogy bárhová is elindultunk volna. Mindig csak
játszottunk egy kicsit a hátsó ülésen, és a nyáladzás problémája
hamarosan meg is oldódott.” Én folyamatosan gyakorlom a
kutyáimmal, hogy még akkor is nyugodtak maradjanak az autóban, ha
körülöttünk ingergazdag események zajlanak. A minap például, csak
úgy a móka kedvéért bepakoltam a kölyköket az autóba, és
megmutattam nekik, milyen érzés áthajtani vele egy automata
kocsimosón. Junior, Blizzard, Angel, Mr. President és Hardy, egy
nálunk vendégeskedő francia buldog kölyök nyugodtan és békésen
vették a teljesen új helyzetből adódó megpróbáltatást.
Ha már bizonyos vagy benne, hogy kiskutyádat bárhová nyugodtan
magaddal viheted, kezdd el megismertetni az állatorvosi rendelővel és
a kutyakozmetikával. Mivel mindkét helyszínen lehetnek beteg állatok,
csak akkor kezdd el a gyakorlást, ha a kiskutya elmúlt négy hónapos,
és már túl van a védőoltásokon. Én mindig azzal kezdem, hogy először
csak a rendelő környékével ismertetem meg a kölyköt úgy, hogy pár
sarokkal odébb parkolom le az autót, és onnan gyalogolunk a
rendelőig. Ezzel a vándorlás ösztönét kapcsoljuk be a kutyában, ami
jobban értelmezhetővé teszi számára a helyzetet. Ha a kölyök még túl
fiatal, és új helyeken bizonytalan, ne legyenek túlzóak az elvárásaid.
Kezdjetek inkább egy rövid sétával a parkolóban. Ne engedd, hogy
húzzon és folyton szimatoljon, de kezdésként biztosíts elegendő időt
számára. Autózzatok el néha a rendelőig csak úgy, és kérd meg az
állatorvost vagy az asszisztensét, hogy amikor odaértek, adjon neki egy
jutalomfalatot vagy egy játékot. Emlékszem, gyerekkoromban az
orvosi rendelőben kaptam a legfinomabb nyalókákat.
Az is nagyon fontos, hogy a kiskutya megismerkedhessen az
orvossal, mégpedig úgy, hogy az első találkozás során nem szól hozzá,
nem érinti meg, és nem is néz egyenesen a szemébe. Végül, de nem
utolsósorban, ne feledkezz meg saját lelkiállapotod felméréséről sem.
Az a típus vagy, aki izgul, ha orvoshoz kell mennie? Vagy azon kapod
magad, hogy a kölyök miatt aggódsz? Nem fogod tudni elérni, hogy ő
nyugodt maradjon, ha te sem vagy az. A kutyád mindig az általad
közvetített energiát fogja visszatükrözni. A kölyökkutyák pedig
különös érzékenységgel szívják magukba avvezetőjük által feléjük
küldött legapróbb jeleket is, és ebből szűrik le, hogyan is kell egy
számukra ismeretlen helyzetben viselkedniük.

OTTHONI GONDOZÁS

A következő lépés az, hogy megismertesd kiskutyáddal azokat a

műveleteket, amelyek az állatorvosnál vagy a kutyakozmetikában
várnak majd rá. Egyébként is szokták javasolni az állatorvosok, hogy
rendszeresen ellenőrizd a kölyök szemét, fülét, száját, fogait, úgyhogy
itta remek alkalom, hogy elkezdjetek gyakorolni. „Egy kiskutya fülét
érdemes hetente legalább egyszer ellenőrizni mondja dr. Charlie
Rinehimer. Ha lelógó füle van, mint mondjuk a spánieleknek, akkor
hetente többször is ajánlott az otthoni vizsgálat. Hosszabb séták, nagy
játék után érdemes a tappancsait is átvizsgálni, hogy nem horzsolta-e
fel az aszfalt, vagy nem fúródott-e bele valami. Az erdei kirándulások,
magas fűben tett séták után fésüljük át sűrű fogazató fésűvel a
bundáját, és nézzük át, nem került-e bele bolha vagy kullancs.” A
fürdetés is remek alkalom az otthoni rutinellenőrzés elvégzésére.
„Sokan arra a gyakori tévhitre hivakozva nem fürdetik rendszeresen a
kutyájukat, hogy kiszárad a bőre. Ez butaság! Nyugodtan lehet őket
fürdetni, ahányszor csak jólesik javasolja dr. Terifaj. Pucoljuk ki a
fülüket, és figyeljünk, nem piros-e valamilyen irritációtól. Nézzük meg
a fogak és az ínyek állapotát. Szagoljunk bele a szájukba, és vizsgáljuk
meg, nincs-e jelen valamilyen váladék. Fürdetéskor tapogassuk végig a
testüket, nem érezni-e valahol csomót. Emeljük fel a farkukat is! Az
állatorvos is meg fogja tenni, miért ne szokhatna hozzá előbb otthon?
Nem mellesleg, így kiszúrható a férgesség is. Ha korán elkezded az
otthoni rendszeres ellenőrzést, sokkal könnyebben hozzá fog szokni.
Ahelyett, hogy kényelmesen lepasszolnád a feladatot az orvosnak, te is
vedd ki a részed a kölyök gondozásából. Ha előrelátóan és
felelősségteljesen elvégzed a rendszeres otthoni ellenőrző
vizsgálatokat, hoszszú távon az állatorvosi kiadásaidat is
csökkentheted.”
 MR. PRESIDENT ÉS AZ ARCTISZTÍTÁS

A buldog a szélsőséges emberi géntechnológia eredménye, és egész

életen át tartó speciális kezelést és egészségmegőrzést igényel. Az
angol buldogok például lapos orruk miatt hajlamosak a légzőszervi
nehézségekre, a horkolásra és a nyáladzásra. Természetellenes
testfelépítésük miatt gyakran alakulnak ki ízületi problémáik is. Szinte
napi rendszerességű tisztogatást igényel az arcukon lévő laza bőrredők
közötti rész, mert hajlamos a kiszáradásra, a bűzössé válásra és az
elfertőződésre. Fontos, hogy már egész fiatalon hozzászokjanak a
tisztogatási rituáléhoz, még akkor is, ha a bőrredők még nem olyan
mélyek és fejlettek. Ha kamaszkoráig várunk a dologgal, kihívásnak
veheti, ha az arcán, a szája körül matatsz, és vissza is támadhat.
Rengeteg olyan kutyához volt már szerencsém, akiknek komoly
problémáik voltak azzal, ha akár a testüket, akár az arcukat
megérintették. Éppen ezért igyekeztem korán elkezdeni Mr. President
arcának tisztogatását, hogy későbbi élete során ne legyenek gondjai
vele, ha az állatorvos vagy a kutyakozmetikus végzi majd ugyanezt a
műveletet.

A TISZTOGATÁSI RITUÁLÉ

A tisztogatási rituálé során a következőkre van szükség: egy

törülköző, egy kis meleg víz, némi alkohol, papír törlőkendő, na és
persze egy pár jutalomfalat ösztönzésképpen. Először levendulaolajos
krémmel bedörzsölöm a kezemet. A levendula illata nyugtatóan hat
rám. Odafigyelek, hogy teljesen nyugodt és összeszedett legyek.
Minden fürdetés és egyéb tisztogató eljárás során maradj békés,
nyugodt, ne siesd el a dolgokat. Az a cél, hogy a kölyök kellemes
kikapcsolódásként élje meg a testápoló kezeléseket, és ezt csak úgy
érheted el, ha te magad is nyugodt vagy közben. Én úgy tekintek
ezekre a rituálékra, mint egy imára vagy meditációra. Egy másik
előnye a dolognak, hogy Mr. President megtanulja a nyugalomhoz,
kikapcsolódáshoz kötni a levendula illatát. Az illat emléke sokkal
hatásosabb, mint ha folyton nyugtatgatnám öt. Szeretném, ha magába
inná az illatot és a hozzá kapcsolódó élményt, hogy később
felhasználhassam bármilyen más helyzetben is, amelyben segítségemre
lehet a béke és nyugalom megteremtésében.
A testápoló rituálét a garázsban végzem egy magas asztalon. Miután
felrakom a kutyát, megvárom, hogy teljesen megnyugodjon, s csak
ezután látok neki a tisztogatásnak. Egy meleg vizes törülköző mögé
rejtett jutalomfalattal indul a móka. Az a cél, hogy az étel illata
felkeltse a törülköző iránti érdeklődését, de ne legyen túl közeli ahhoz,
hogy izgatottá tegye. Azt szeretném, ha Mr. President belátná, ezen
nem veszíthet senki sem. Ha rám bízza az arctisztítást, kap tőlem egy
finom falatot. Mr. President nagyon jól motiválható étellel, ennek
ellenére sosem viszem túlzásba ezt a fajta jutalmazást, hiszen a cél az,
hogy olyan kellemes élménnyé varázsoljam az eljárást, hogy egy idő
után már jutalomfalatra se feltétlenül legyen szükség ahhoz, hogy jól
érezze magát.
Finoman az álla alá nyúlok, és felemelem a fejét. Ugyanolyan békés
nyugalmat árasztok, mint amilyet tőle is elvárok. Szemcseppet
cseppentek mindkét szemébe, mert a buldogok sajnos hajlamosak a
szemirritációra és -gyulladásra, így szemük is rendszeres tisztogatást
igényel. Enyhe ellenállást tanúsít, amikor a szemcsepp először ér a
szeméhez. Semmi komoly, csak egy enyhe ajakrándítás, de azonnal
meg is nyugtatom egy kis masszázzsal. Ezt a reakciót azonban nem árt
megjegyezni, mert egy kölyökkori ajakrándításból kamasz vagy
felnőttkorban bizony morgás, sőt harapás is lehet, ha nem kezeljük a
dolgot már a legelején.
Eljött az ideje a törlőkendőnek és az alkoholnak. Mivel
természetesen vissza fog riadni az alkohol szagától, egy jutalomfalatot
rejtek a kendő mögé, így az idegen és természetellenes szag mellett
érezhet olyan illatot is, amely nyilvánvalóan felkelti az érdeklődését.
Ez csak egy egyszerű trükk, amellyel el lehet érni, hogy a folyamat
résztvevője maradjon, és többet akarjon tudni arról, amit csinálok, ne
pedig elhúzódjon tőlem. A jutalomfalatot azonban mindig a tiszta, nem
pedig az alkoholszagú kezemmel adom, hogy még véletlenül se
kerüljön alkohol a szervezetébe. A törlőkendő segítségével kitisztítom
a bőrredők közötti mélyedéseket, s valahányszor engedi, hogy
megközelítsem az arcát, kap egy jutalomfalatot.
A tisztítás befejeztével lemosom a kezemről az alkoholszagot, majd
ismét jöhet a levendulás kézkrém. Kap még egy utolsó jutalomfalatot,
és a tény, hogy hezitálás nélkül elfogadja, azt mutatja, egy cseppet sem
viselte mega procedúra. Befejezésképpen kap egy teljes testés
arcmasszázst, így megtanulja, hogy pusztán az ő kényeztetése kedvéért
is nyúlhatok az arcához. A kezelés végén teljesen nyugodt állapotban
relaxál. Felemelem a tarkóbőrénél fogva, a másik kezemmel megtartva
a popsiját, és gyengéden visszateszem a földre. Az, hogy azonnal
visszajön mellém, nem pedig szabadulni szeretne, biztos jele annak,
hogy kellemes élményben volt része.
A Mr. Presidenttel végzett higiéniai rituálém jó példa arra, hogyan
teheted kellemes kikapcsolódássá kiskutyád testés arcápolását. Ezzel a
módszerrel felkészítheted őt az állatorvosi és kutyakozmetikai
kezelésekre, valamint azzal, hogy te is részese vagy az élménynek,
hozzájárulsz a kettőtök közötti bizalmi kötelék erősödéséhez.

6.
KAPCSOLATTEREMTÉS, KOMMUNIKÁCIÓ ÉS
KONDICIONÁLÁS
így tanul a kutyád

Egy mókusmama egy egész napot azzal a láthatóan reménytelen

próbálkozással töltött a kaliforniai egyetemváros egyik sétányán, hogy
mellette lévő csemetéjét rávegye valahogy az előttük álló jó egy
méteres fal átugrására. Az állatvilágban mindennaposak az ehhez
hasonló jelenetek, ám ezt a bizonyos eseményt videóra rögzítette az
egyetem néhány lelkes diákja, majd feltöltötték a YouTubera, ahol több
mint ötszázezren voltak kíváncsiak rá. Miután magam is megnéztem a
rövid jelenetet, nagyon örültem, hogy ilyen sok embert megérintett.
Számomra ez az egyszerű amatőrfelvétel pontosan azt illusztrálja,
aminek leírására magam is vállalkoztam ebben a könyvben, azaz az
állatok tanulási mintáinak bemutatására és arra, hogyan segítsük, ne
pedig akadályozzuk őket ebben a természetes folyamatban.
A felvételen a mókusmama megmutatja a kicsinyének, mit jelent
felugrani a fal tetejére, azaz példa segítségével tanítja. Az anyaállat jól
láthatóan végtelenül türelmesen prezentálja a kívánt cselekvéssort újra
és újra. A kis mókus végül összeszedi minden lélekjelenlétét, és párszor
ő is megpróbálkozik a mutatvánnyal, de csak félig-meddig sikerül neki,
majd visszaesik a földre. Ezen a ponton a kibontakozó drámát szemlélő
egyetemisták úgy döntenek, közbelépnek. Leraknak egy hátizsákot a fal
mellé, ahol anya és kicsinye próbálkozik. Azok először rémülten
eliszkolnak az idegen tárgytól, de néhány perc múlva visszatérnek, és
rájönnek, hogy a hátizsák remek létraként szolgálhat. A mama
felmászik a hátizsákra, de az nem ér fel olyan magasra, hogy
felsegíthetné kicsinyét a fal tetejére.
Egy újabb diák érkezik, ezúttal két egymáshoz erősített nagy
homokzsákkal, melyek magasabbra érnek, mint a hátizsák. Az apró
mókusok megint elmenekülnek a helyszínről, majd kis idő múlva az
anyuka visszavezeti kicsinyét még egy próbálkozásra. Felugrik, és a
homokzsákok feletti fal peremén várakozik. Csendesen, ösztönző
energiát közvetítve figyeli, ahogy csemetéje felmászik a
homokzsákokra, tesz egy hősies kísérletet, és végül sikeresen landol a
rémisztő betonfal tetején.
Az első gondolatom a felvétel láttán az volt, vajon hogyan zajlott
volna ugyanez a jelenet, ha egy anyakutya és kölyke lett volna a két
főszereplő. Semmi kétségem afelől, hogy ez esetben az aggódva figyelő
diákok egyszerűen átemelték volna a kiskutyát a fal másik oldalán lévő
füves területre. Talán még vigasztalták is volna egy kis gügyörészéssel
és simogatással, majd azzal a meggyőződéssel álltak volna odébb, hogy
„megmentettek” egy tehetetlen kis állatot. A kiskutya mindeközben
pedig elszalasztott volna egy értékes leckét, melynek elsajátítása egy
nap talán az életét is megmenthette volna. Az igazság az, hogy a
legtöbb helyzetben az állatok, még a fiatal egyedek is távol állnak a
tehetetlenségtől. Az állatok nagyon intelligensek és találékonyak,
hiszen a túlélésük a tét. Amit mi, emberek megmentésként értelmezünk,
az történetesen a gátja lehet annak a természetes folyamatnak, melynek
során egy kölyökkutya tanul, gyarapszik, és felderít egy új környezetet.
Az ominózus felvételen szereplő kismókust csak természetes vadsága
óvta meg attól, hogy erre a sorsra jusson. A diákok teljesen másképp
kezelték a helyzetet, mint ahogy tették volna egy kiskutya vagy kiscica
esetén, így tulajdonképpen a lehető legjobbat tették a
mókuscsemetével. Úgy segítettek neki, hogy nem mentették ki a
helyzetből, hanem partnerként együttműködtek vele. Irányt mutattak
csupán, de nem oldották meg helyette az egész feladatot. Erre a fajta
ember és állat közötti együttműködésre van szükségünk ahhoz, hogy
helyesen kommunikálhassunk a kiskutyánkkal a kondicionálása során.
KAPCSOLATTEREMTÉS
A kapcsolat a lényeg
 Eredeti életcélom az volt, hogy miután felnövök, én legyek a világ
legjobb kutyakiképzője. Sok kutyát képeztem ki életem során látványos
trükkök bemutatására, parancsok teljesítésére, sőt még őrzővédő
munkára is. Nem sokkal az Egyesült Államokba érkezésem után
azonban be kellett látnom, hogy a hagyományos kiképzés, azaz az ül,
fekszik, marad, lábhoz és egyéb parancsok teljesítésének elsajátítása
egyáltalán nem oldja meg a labilis kutyák viselkedésproblémáit.
Ezeknek a kutyáknak inkább arra lett volna szükségük, hogy a gazdáik
végre kutyaként bánjanak velük, megfelelő vezetői energiát
közvetítsenek feléjük, és kielégítsék a bennük élő állat, a kutya és a
fajta minden alapvető igényét. Ám, mint az az előzőekből már kiderült
számodra, az anyakutya kicsinyei ezen a világon töltött első napjaiban
már el is kezdi a „kiképzést”. Ő bizony nem magas, visító,
izgatottsággal teli hangnemben, és nem is parancsokat ismételgetve,
jutalomfalatokkal megvesztegetve tanítja csemetéit. Csendes, nyugodt
energiaközvetítése sokkal hatékonyabb kommunikációs eszközt biztosít
számára.
„Amikor születik egy alomnyi kiskutya, az első pillanattól kezdve
tanulnak. Tanulnak anyjuktól, testvéreiktől és tőlem, a gondozójuktól”
mondja egyik jó barátom, Martin Deeley, a Kutyaviselkedési Szakértők
Nemzetközi Társaságának elnöke, elismert tenyésztő és vadászkutya
kiképző.

„Abban a pillanatban, hogy egy újdonsült gazdi magához vesz

egy kölyköt, a kiskutya máris elkezd tanulni tőle. Az autóút
hazafelé már önmagában egy lecke. Az új családdal való első
találkozás szintén egy lecke. A kutyák a nap minden pillanatában
tanulnak. Még akkor is, amikor arra kéred őket, hogy maradjanak
nyugton, és ne csináljanak semmit, abban a pillanatban épp a
türelem leckéjét sajátítják el. Egy kiskutya hozzánk kerülésének
pillanatától minden, amit vele teszünk, egy tanulási tapasztalat.
Vagyis, tulajdonképpen mára legelső pillanatban elkezdjük a
»kiképzést«, holott voltaképpen először nekünk, magunknak
kellene megtanulnunk a helyes hozzáállást, és azt, hogy hogyan
alakíthatjuk ki, és építhetjük be mindennapjainkba a helyes
magatartásformákat.”

Az anyakutya által biztosított „kiképzés” szintén a

kapcsolatteremtésen alapszik. Kicsinyeihez fűződő kapcsolata a
huszonnégy órás nyugodt-határozott vezetői minőségén keresztül
nyilvánul meg. Éppen ezért szoktam minden kiskutya-tulajdonosnak
azt javasolni, az első legyen a kapcsolatteremtés, utána jöhet a
kommunikáció, majd legvégül a képzés, vagy kondicionálás. Mielőtt
tehát elvárnád, hogy megtanulja értelmezni az emberi beszéd bonyolult
szerkezetét, tanulj meg te kutyanyelven kommunikálni vele, azaz
használd az energiádat, a testbeszédedet és a szemkontaktust. Sokkal
többet fog jelenteni számára a kettőtök közötti kommunikáció, és a
valódi kapcsolódás élményét oszthatod meg vele. A kapcsolattermetés
az energia nyelve; a kutya és ember közötti, életre szóló kötelék
nélkülözhetetlen eleme.

A KUTYA IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSE

Nézzük meg, mire van szüksége minden kutyának, életkortól

függetlenül, ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessen.

• Testmozgás: legalább két struktúrált séta naponta.

• Fegyelem: világosan lekommunikált és következetesen betartatott
szabályok, határok és korlátok.
•Szeretet: fizikailag kifejezett szeretet, dicséret, jutalmazás és közös
játék.

...és mindez ebben a sorrendben! Annak ellenére, hogy valószínűleg

azért veszel magadhoz egy kiskutyát, hogy szeretetet ossz meg vele, a
valóságban a kölyköknek sokkal többre van szükségük a szeretetnél
ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak maradhassanak. Egy jó vezető azáltal
mutatja ki a szeretetét, hogy a kutya mindhárom igényét kielégíti, a
fenti sorrendben. Ez a képlet a kutya egész élete során érvényes.

A PÓRÁZHOZ SZOKTATÁS

A kiskutyáddal történő köteléképítés során a természet megint csak

melletted áll, hiszen a kiskutya születésétől nyolc hónapos koráig arra
van programozva, hogy mindig egy vezetőt kövessen. Amint az anya
kikerül a képből, te magad veszed át a falkavezér szerepét. Ha
ugyanolyan nyugodt és magabiztos energiával irányítod, mint amit
anyjától megszokott, a kiskutya automatikusan követni fog, bárhová is
mész. Olyan ez, mintha egy láthatatlan póráz volna kettőtök között.
Ennek ellenére modern, emberi világunkban nem elég a láthatatlan
póráz, hiszen túl sok ingernek és veszélyforrásnak van kitéve. Amint
eléri a kamaszkort, még szélesebb skálán akar majd felfedezni.
Érdemes tehát korán pórázhoz szoktatni, mégpedig úgy, hogy maga a
póráz alig legyen észrevehető, és kizárólag pozitív élményt jelentsen a
kiskutya számára. A megfelelő pórázhasználat még inkább megerősíti
kutya és ember kapcsolatát. Olyan fizikai köteléket jelent, amely
lehetővé teszi az energiaközvetítést mindkettőtök számára.
A lelkiismeretes tenyésztők általában már az új gazdához kerülésük
előtt elkezdik a kiskutyákat pórázhoz szoktatni. Brooke Walker is szép
eredményeket ért el Angellel, mire az nyolchetesen hozzám került. Ő
mindig azzal kezdi a szoktatást, hogy amint elkezdenek járni, színes
papírszalagokat erősít a kölykök nyakára. Eleinte ez csak a könnyebb
beazonosítást szolgálja. Amikor először találkoztam Angellel, még Mr.
Green volt a neve, bátyját Mr. Blue-ként, nővérét pedig Miss Pinkként
ismertem meg. „Mivel a kiskutyák három hónapos koruk előtt ritkán
hagyják el az otthonukat, nyolc-kilenc hetes korukban kezdem a
pórázzal ismertetni őket. Ez naponta csak kétszer öt percet jelent. A
rövid feladatok során jutalomfalatot tartok az orruk elé, hogy
mozgásra ösztönözzem őket. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint
amikor egy gyereket úszni tanítasz úgy, hogy folyamatosan hátrálsz,
miközben neki még egy karcsapást kell tennie ahhoz, hogy elérhessen."
Brooke póráztréningmódszere teljesen összhangban van saját
filozófiámmal, mely szerint jobb együttműködő partnerként viselkedni,
mint teljhatalmú diktátorként, amikor egy kutya tanításáról van szó. Én
azt szoktam javasolni a gazdiknak, tegyenek egy rövid, könnyű pórázc
a kölyökre, és eleinte csak hagyják, hadd húzza maga után játék
közben, persze úgy, hogy mindeközben felügyelnek a biztonságára. Ily
módon hozzászokhat ahhoz a számára természetellenes érzéshez, hogy
van valami a nyaka körül, miközben változatlanul élvezheti a játék
örömét, szabadságát. Gondolj csak bele, mi ahhoz vagyunk szokva,
hogy minden reggel ruhaneműt, cipőt, ékszereket pakoljunk a
testünkre, ám egy kutya számára a póráz, a hám, a kiscipő vagy a kabát
teljesen idegen érzést keltenek. A kondicionálás folyamata során válhat
a természetellenes érzés természetessé. A vadállatokkal dolgozó
kiképzők a lehető legkorábban elkezdik a pórázhoz és nyakörvhöz
szoktatást. Minél fiatalabb korban szokik hozzá egy kiskutya a
pórázhoz, annál természetesebb lesz számára az érzés.
Ami a póráz típusát illeti, én a kevesebb több elvét vallom.
Tulajdonképpen minden, ebben a könyvben szereplő kölyök esetén egy
egyszerű és filléres, magasan a nyakuk köré hurkolt nejlonpóráz
szolgált az első számú eszközként. Nagyon szeretem a vékony, bőrből
készült, hurkolt végű felvezetőpórázokat is, amelyeket kiállításokon és
versenyeken használnak. Rövidek, könnyűek és maximális kontrollt
biztosítanak minimális feszültség mellett. Ha szeretnéd megismertetni
kiskutyádat a haltie-ként is ismert fejhámmal, a legjobb, ha ezt négy és
hat hónapos kora között teszed.
Soha ne használj szöges nyakörvet, vagy más hasonló jellegű
kiképzőeszközt a kölyök hat hónapos kora előtt. Ha erőteljes fajtájú
kutyád van, és kamaszkorában még mindig problémát jelent a
túlizgatottsága, és nehezen megy a pórázas séta, kérd ki szakember
véleményét a megfelelő eszközről, amellyel orvosolhatod a problémát.
De mivel már kölyökkorban elkezded megelőzni a viselkedési
problémákat, remélem, annyira összehangolódsz a kiskutyáddal, hogy a
későbbiekben nem lesz szükséged pluszsegítségre és szigorúbb
eszközök bevetésére. Ha azonban úgy érzed, segítségre szorulsz, még
azelőtt cselekedj, mielőtt teljesen kicsúsznak a dolgok a kezedből.
Soha ne feledd, nem az eszköz számít, hanem a mögötte húzódó
energia! A pórázon keresztül közvetlenül jut el energiád a kutyához,
vagyis, ha valamiért kellemetlenül érzed magad egy adott eszköz
használata közben, azt a kutyád is érezni fogja, és aszerint fog reagálni.
A pórázhoz szoktatás másik igen lényeges mozzanata, hogy mindig
hagyjuk, hogy a kölyök jöjjön oda a pórázhoz, és soha ne erőltessük rá.
Az első néhány alkalom valószínűleg több türelmet igényel majd.
Készíts körülbelül másfélszer akkora hurkot a pórázból, mint a
kiskutya feje, majd lógasd magad elé, és hagyd, hogy megszagolgassa.
Ha nem mutat túl nagy érdeklődést, kend be valamilyen természetes
illattal, vagy rejts a markodba egy jutalomfalatot. Hagyd, hogy
megvizsgálja az idegen tárgyat, és várj, amíg kényelmesen érzi magát
mellette. Finoman cirógasd mega fejét, orrát a lelógó pórázzal. Ha
teljesen nyugodt, és az eszköz felkeltette a kíváncsiságát, lógasd a feje
elé a hurkot, és a másik oldaláról egy jutalomfalat segítségével vedd rá,
hogy önszántából bújtassa át a fejét a hurkon. Finoman vedd egy kicsit
szorosabbra a pórázt. Ha még így is nyugodt, jutalmazd meg egy
simogatással, dicsérettel vagy finom falattal. A póráz által szimbolizált
séta és felfedezés kalandja a legnagyobb jutalom számára, és pozitív
asszociációt teremt a póráz használatához. Ezért van, hogy sokan azt
tapasztalják, a kutyájuk azonnal izgatott lesz, valahányszor csak
előkerül a póráz.
Miután párszor elismétled az imént leírt rituálét, valószínűleg
jutalomfalat nélkül is bebújtatja a fejét a hurokba, ha elé lógatod. Ha
külön nyakörvet használsz, amelyhez a pórázt csatlakoztatod, soha ne
menj a kölyök után a pórázzal, amikor eljön a séta ideje. Ebben az
esetben is fontos hagyni, hogy ő menjen oda hozzád. Használd a jól
bevált orr-szem-fül formulát, és keltsd fel valamivel a kölyök orrának
érdeklődését. Vagy álljon, vagy üljön, miközben a pórázt a nyakörvhöz
erősíted. Maradj csendben, és lazíts. Ha segít, képzeld magad elé a
nyugodt és magabiztos anyakutyát, és közvetítsd ezt az energiát. Sétálni
vinni egy kölyökkutyát az élet egyik legörömtelibb élménye!
A kiskutyák csak rövid ideig képesek fenntartani a figyelmüket,
úgyhogy eleinte a pórázas séták is legyenek rövidek, úgy öt-tíz perc az
első pár alkalommal bőven elegendő. Ezt a rövid időt viszont töltse
meg öröm, móka, kellemes meglepetések és jutalmak. Amikor ezek a
rövid, pórázon töltött alkalmak gördülékenyen mennek, fokozatosan
növelheted az időt. így a kiskutya is egyre több időt szeretne majd
pórázon tölteni. Egyenesen sóvárogni fog utána, hiszen a póráz a
kaland, testmozgás, jutalom, és nem utolsósorban a vezetőjével
közösen átélt élmények jelképévé válik.
A SÉTA TÖKÉLETESÍTÉSE

• Minden sétát kezdj nyugodtan és magabiztosan.

• Ne „üldözd" a kutyát a ráadni kívánt eszközzel, legyen az akár egy olcsó nejlonpóráz, akár hám, vagy
fejhám. A kölyök szemében az általad használt eszköz energiád kiterjesztése, vagyis fontos, hogy
kellemes (de ne túl nagy izgatottságot teremtő) legyen. Hagyd, hogy ő közelítsen meg téged, ne pedig
fordítva.
• A legelső séta alkalmával várakozzatok a küszöb előtt, bárhonnan is indultok, akár otthonról, akár egy
 menhelyről. Bizonyosodj meg róla, hogy a kölyök nyugodt-megadó várakozó „üzemmódban" van,
mielőtt elindultok. Lépj ki elsőként az ajtón, és invitáld magad után a kiskutyát. A kutya szemében az a
kirándulás vezetője, aki először lép ki az ajtón, és jelen esetben te pályázol erre a szerepre.
• A pórázt tartsd könnyedén, lazán, mintha egy kisebb táskát vinnél a kezedben. A fejed nézzen előre,
és húzd ki magad. Ha a kiskutya húzni kezd, könnyedén ránts egy rövidet a pórázon, majd azonnal
lazítsd viszsza, amint igazodik. A rövid korrigáláson kívül a póráz mindig legyen teljesen laza. A
kölyök vagy melletted, vagy egy kicsit mögötted haladjon. Ne húzzon se előre, se oldalra. Ha
nehezebben fogja fel, mit is vársz tőle, használj egy hosszabb botot, sétapálcát vagy esernyőt,
amelylyel blokkolhatod a nemkívánt mozgást. Finoman tedd az útjába a használt eszközt, hogy
határt szabj a mozgásának. Amint veszi az adást, elhagyhatod a segédeszközt, és marad egy
láthatatlan határvonal.
• Ha könnyen elkalandozik a figyelme, ide-oda izegne-mozogna, vagy éppen megmakacsolja magát,
és blokkolja az előrehaladást, rejts a tenyeredbe egy jutalomfalatot, és az orrát bevonva szerezd
vissza a figyelmét, majd haladjatok tovább.
• Ha izgatottá válik egy utcai jelenet vagy egy másik kutya láttán, az nem jelenti azt, hogy neked is
izgatottá kell válnod! Továbbra is maradj fókuszált, nyugodt, határozott, és haladj tovább. Egy
enyhe oldalirányú pórázrántással tudathatod vele, hogy azt várod tőle, figyeljen, és haladjon veled
együtt. Ha szükséges, fordítsd őt háttal a jelenetnek, és nézz a szemébe. Várj, amíg leül, és
megnyugszik, majd folytassátok a sétát.
• Miután sikeresen megtettetek egy tíz-tizenöt vagy húszperces sétát, engedd, hogy egy kicsit
szabadabban mozogjon, bóklásszon, szaglásszon a póráz másik végén (persze csak ha már
megvannak az oltásai), és elvégezze a dolgát. Ez a jutalom a fegyelmezett sétáért. Négy-öt perc
múlva folytassátok a struktúráit gyaloglást.
• Amikor hazaértek, vagy eléritek úti célotokat, ismételd meg a 3. pontban leírtakat. Te lépd át először
a küszöböt, majd invitáld magad után a kiskutyát. Ne feledd, a kutyák szemében az birtokolja az
adott helyet, aki először lép be oda! Bizonyosodj meg róla, hogy nyugodt és megadó, miközben
lecsatolod róla a pórázt.

Ha valóban mély, életre szóló kapcsolatra vágysz a kutyáddal, a

helyesen kivitelezett közös gyaloglás a legfontosabb készség, amit el
kell sajátítanod. Mindig tartsd be az alapszabályokat, vagyis minden
alkalommal te légy az első, aki átlépi a küszöböt, kifelé és befelé
egyaránt. A kutya mindig melletted vagy mögötted haladjon. Soha ne
engedd, hogy előtted loholjon, vagy jobbra-balra cikázzon. A póráz
legyen laza, feszültségmentes, mintha egy táskát vinnél a kezedben.
Tekinteted nézzen előre, ne állandóan a kölyköt figyeld. A legtöbb,
hagyományos kutyakiképző iskola a kutya bal oldalon történő vezetését
tanítja, de tapasztalataim szerint teljesen mindegy, melyik oldalhoz
szoktatod hozzá. Tulajdonképpen akár azt is megtaníthatod, hogy
mindkét oldaladon rendesen tudjon menni. A lényeg, hogy mindig
melletted vagy mögötted legyen, soha ne előtted. Ha a kiskutyádnak
nehezen megy a pórázas séta, válaszd ki az egyik oldalt, és mindig csak
azon vezesd, amíg tökéletesen el nem sajátítja a leckét.
Azok a gazdik, akiknek korábban gondjuk volt a sétákkal, csak
ámulnak-bámulnak, micsoda különbség végre normálisan, könnyedén
kutyát sétáltatni. Felnőtt kutyáknak általában napi kétszeri, egyenként
legalább harmincperces sétát szoktam javasolni a fölös energiák
levezetesére és a közös séták jelképezte elsődleges kötelék erősítésre.
Felnőtt kutya esetén kutyahátizsák bevetésével is fokozhatjuk a séta
intenzitását, ha esetleg nincs elég időnk hosszabb gyaloglásra. Mivel a
kiskutyáknak rövid a lábuk, és igen rövid ideig képesek csak
koncentrálni, esetükben a séták is lehetnek rövidebbek. Kezdetben
alkalmanként tíz perc is elegendő, de amint vették az adást, nekik is a
fentiekben felvázoltak szerint érdemes sétálniuk, és be kell vezetned a
napi kétszeri-háromszori struktúráit séta gyakorlatát . A struktúra és a
rituálé nagyon fontos. Azt vésed ugyanis a kiskutya fogékony agyába,
hogy te ezt a rutint követed nap mint nap, azaz így dolgoztok meg a
táplálékért és az ivóvízért.

AZ IMMUNITÁS ÉS A SÉTA

Mivel a kiskutyák immunrendszere a tizenhatodik hét és a teljes

védőoltás-sorozat előtt még nem nyújt tökéletes védettséget, sokan azt
hiszik, nem is sétáltathatják őket négy hónapos korukig. Voltaképpen
annyira félnek a parvótól és a többi veszélyes fertőző betegségtől, hogy
legszívesebben üvegbura alatt óvnák kutyáikat az első pár hónapban.
Sosem vitatkozom egy állatorvos véleményével sem, ha egy kutya
fizikai jólétéről van szó, de azt kell mondjam, egy kiskutya valódi
jólétéhez bizony a pszichológiai fejlődés is nagyban hozzájárul. Ha
pusztán a viselkedésfejlődés szempontjából nézzük a dolgot, egy
kiskutya négy fal között tartása, és testmozgási lehetőségeinek
korlátozása csak problémákhoz vezethet. Képzeld csak el, hogy van
egy gyereked, akit kamaszkoráig ki sem engedsz az utcára. Szerinted
milyen ember válna belőle? Valószínűleg fogalma sem volna, hogyan
kell eligazodni a külvilágban, ezért félénk és antiszociális volna, vagy
épp a másik végletbe csapna át, és összes elfojtott, frusztrált energiája
romboló viselkedésben törne ki, amint belekóstolna a szabadság ízébe.
Egy túlzottan féltett, védett kiskutya is reagálhat hasonlóképpen, ha
kölyökkorának nagy részét gyakorlatilag karanténban töltené.
Sokféleképpen megóvhatunk egy kölyköt a betegségektől úgy is, ha
közben kielégítjük mind pszichológiai, mind fizikai igényeit. A közös
sétákat például gyakorolhatjuk a kertben, egy nagyobb teraszon, a
kocsibeállón, vagy az otthonunkon kívül egy kisebb, alaposan
megtisztított területen. Chris Komives mésztej oldattal fertőtlenített le
egy járdaszakaszt a házuk előtt, és ott kezdett gyakorolni Elizával. Ha
végképp nincs más megoldás, megteszi egy otthoni futópad is. Be is
csatlakozhatsz a tevékenységbe, és futhatsz a kiskutya mellett te is, így
szimulálva a póráz nélküli közös vándorlás rituáléját. Ha van rá
lehetőséged, úszhatsz is a kölyökkel, különösen, ha valamilyen vízi
fajta. A közös úszkálás ugyanazt a hatást fejti ki, mint egy közös futás
vagy gyaloglás. Használd a fantáziád, de maradj óvatos. A lényeg, hogy
minél hamarabb kezdd el a rendszeres közös testmozgás nyújtotta
köteléképítést a kiskutyával. Nézzük, hogyan vélekedik minderről
Diana Foster.

„Nem győzzük hangsúlyozni a séta és a testmozgás fontosságát.

A német juhászok igen erőteljes, energikus kutyák, ezért szükségük
van a megfelelő mozgásmennyiségre. Ha például egy nagy
parkolóban vagy egy forgalmas, autóktól és buszoktól zajos utcán
sétálunk, nemigen fogunk más kutyával találkozni. Érdemes
elkerülni azonban azokat az utcákat, ahol van állatkórház, rendelő
vagy kutyás áruház, ügyeljünk rá, hogy a kölyök mindig maradjon
a járdán, és ne szimatolja folyton a földet. A séta nem erre való. A
sétával struktúrát teremtünk számára, és megtanítjuk
természetesen mozogni a pórázon. Csak arra kell ügyelni, hogy
mindig ellenőrzött területen járkáljunk vele. Mi minden kölyök
védőoltásainak utánajárunk, mielőtt bekerülhet az „ovis
csoportunkba”. Beteg állat nem teheti be a lábát hozzánk. Ha
 valamelyiknek híg a széklete, köhög, vagy csak betegnek tűnik a
szeme, nem engedjük a kutyáink közé. Szóval, legyünk óvatosak,
de a kutyát semmiképp ne fosszuk meg a mozgás örömétől.”

A SÉTA NEHÉZSÉGEI

Egy kölyökkutyával bizony nem ugyanolyan sétálni, mint egy

felnőtt egyeddel. Egy kölyök figyelme nagyon könnyen elkalandozik.
Lehet, hogy többször is meg kell állnod vele, hogy ismét a feladatra
tudjon fókuszálni, és újra elkapja a séta ritmusát. Egy természetes
szaggal átitatott játékkal vagy a markodba rejtett jutalomfalattal
remekül visszairányíthatod magadra a kiskutya elkalandozó figyelmét.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kölykök számára nem annyira
természetes túl messzire távolodni az otthontól.
Nem olyan rég a családom abban az örömteli lehetőségben részesült,
hogy otthonunkban közösen viselhettük gondját néhány újszülött
csivavának és az anyjuknak. Izgalmas volt figyelni, hogy a három egy
hónapos kölyök mennyire különbözően reagál a körülöttük lévő
világra. Míg kettő közülük egyáltalán nem óhajtotta elhagyni a kis
család számára kijelölt ágyat, addig a harmadik azonnal leugrott róla,
és egymaga derítette fel a környezetét körülbelül másfél-két méteres
távolságon belül. Mindhárman teljesen normálisan viselkedtek, de
három-négy hónapos korukban mindannyian másképp fognak reagálni
az ember vezette közös sétákra. Mire a kis „felfedező” három hónapos
nagyfiúvá cseperedik, valószínűleg akár egy egész háztömbnyit is
hajlandó lesz követni engem, míg a másik kettőnek bőven elég lesz
néhány métert megtenni a kocsibeállón.
Neked, a gazdinak kell tehát ráérezned a kiskutyád természetes
határaira. Oly módon kell folyamatosan új kihívások elé állítanod, hogy
közben nem erőltetsz rá olyasmit, amit ösztönösen kényelmetlennek
érez. Az is elegendő, ha naponta pár méterrel növeled a megtett távot. A
lényeg a fokozatosság. Soha ne erőltesd bele olyan helyzetbe, ami
láthatólag kellemetlenül érinti, és esetleg leblokkol. Ilyenkor jobb, ha
lelassítasz, és hagyod, hogy a maga tempójában fogadja be az élményt.
Ha folyton ignorálod és blokkolod az ösztöneit, sosem leszel képes
kialakítani az igazi kapcsolathoz elengedhetetlen bizalmat. És persze ne
feledd, a kutyák kitűnő ösztönei az eredeti öt, valamint az oly gyakran
felmagasztalt hatodik érzék jócskán hozzájárulnak ahhoz, amiért
nagyra értékeljük őket.

A N G E L É S A S Ö T É T G YA L O G Ö S V É N Y

Amikor Melissa magával vitte Angelt egy hétvégére, férjével együtt

több helyre is elvitték sétálni. Nálunk mindig nagyon bátran derítette
fel a kis zsákutca sövényeit és levélládáit, míg pajtása, Mr. President
ritkán merészkedett a kocsibeállónkon túlra. Az új Kutyapszichológiai
Központ területén is mindig távolabbra barangolt, mint a többi kölyök.
Nem hazudtolva meg önmagát, lelkesen és együttműködően sétált
végig Melissával és férjével a forgalmas Ventura Boulevard-on az esti
szürkületben, és minden gond nélkül parádézott oda-vissza egy hosszú
kaliforniai utcán.
Késő este Melissa még egyszer kivitte, hogy elvégezhesse a dolgát,
majd abban a reményben, hogy jól elfárad lefekvés előtt, elvitte sétálni
egy közeli parkba. Angel néhány percig vidáman menetelt mellette, de
amikor meglátta, hogy az út egy olyan területre vezet, ahová nem
szűrődik be az utcai lámpák fénye, azonnal ledermedt, és nem volt
hajlandó továbbmenni. „Először úgy kezeltem a dolgot, mintha egy
felnőtt kutyát vezetnék, azaz egyszerűen haladtam tovább mesélte
később Melissa. Igen ám, de Angel nem mozdult. Amikor próbáltam
haladásra bírni, és csak feszült a póráz, még inkább megmakacsolta
magát. Megpróbálkoztam az addig mindig jól bevált bikacsökkel is, de
még csak felé sem szagolt. Leültettem, és jeleztem neki, szeretném, ha a
szemembe nézne, de tekintete továbbra is csak az előttünk lévő
sötétségbe meredt. Egyre csak a megoldáson törtem a fejem, és azt
próbáltam kitalálni, vajon Cesar mit tenne ebben a helyzetben."
Melissa végül úgy döntött, tiszteletben tartja Angel ösztöneit, és
visszafordult vele a háztömbjük felé. Tökéletes megoldás. Nem arról
volt szó, hogy Angel félt a sötétségtől, hiszen a központ területén
többször is volt már kint vaksötétben a többiekkel együtt. A problémát
az jelentette, hogy ezúttal egy ember vezette. Egy olyan ember, aki bár
intellektuális szinten nagyon sokat tud a kutyákról, de az ösztönök
szintjén nem igazán tapasztalt. Annyi történt tehát, hogy az, aki a sétát
vezette, nem derítette fel, és nem ellenőrizte az új helyzetet úgy, ahogy
azt egy kiegyensúlyozott vezérkutya tette volna. Melissa csak
masírozott előre, anélkül, hogy alaposan „körbeszaglászott” volna,
vagy legalább hagyta volna, hogy Angel szimatoljon egy kicsit a
teljesen felderítetlen terepen. Nem használhatta az orrát az előtte
sötétségbe vesző gyalogösvény ellenőrzésére, és látni sem láthatta, mi
vár ott rá, így aztán inkább megállt. Ez teljesen ösztönös viselkedés.
Lehet, hogy még Daddy sem reagált volna másképp, pedig felnőtt
kutyaként már megtanult bízni az őt vezető emberben. Ha Melissa
mégis tovább akart volna menni, hagynia kellett volna, hogy Angel a
maga tempójában oldja meg a helyzetet. Ha lett volna rá ideje és
lehetősége, valószínűleg szimatolt volna, utána araszolt volna egy
kicsit előre, majd megint szimat, és megint pár lépés. Talán fél óra alatt
tudtak volna csak megtenni néhány métert, mivel Angel teljesen a
veleszületett józanságra hagyatkozott, és nem akart kockáztatni. Végül
is ezt a viselkedést várjuk a kutyáinktól. Ha valóban mély kapcsolat fűz
a kutyánkoz, és képesek vagyunk partnerként együtt dolgozni vele,
miközben egyre magabiztosabban kezeli az ismeretlen, új helyzeteket,
mint amilyen egy rejtélyes, sötét gyalogösvény, akkor megőrizhetjük
értékes ösztöneit, és becses bizalmát sem veszítjük el.
A Z E N E R G I A É S A S É TA

Előző könyveimben és a tévéműsoromban folyton a séta

fontosságát, különösen a gazdi séta közben közvetített energiájának
fontosságát hangsúlyozom. Ha azt akarod, hogy egy kutya kövessen, akkor
következetesen nyugodt és határozott energiát kell közvetítened felé. Tudom, hogy
unalmasan hangzik, de jó okom van rá, hogy állandóan ezt
hajtogassam. Rengeteg olyan emberrel találkozom ugyanis, akik
mindig ugyanazokkal a kifogásokkal állnak elő, ha gond van a sétával.
Az a helyzet, hogy mindig a kutyát hibáztatják a séta kudarcáért.
Olyasmikkel bizonygatják igazukat, hogy mondjuk a kutya utálja a
pórázt, vagy hogy szeret elöl menni. A valóság azonban az, hogy soha
nem találkoztam még egyetlen olyan kutyával sem, amelyik ne tudott
volna megtanulni pórázon sétálni.
A kölyökkor értékes hónapjai lehetőséget nyújtanak számodra, hogy
a séták az elképzelhető legmélyebb és legörömtelibb közös
élményekké fejlődjenek. Ha ebben az életszakaszban jó munkát
végzel, a séták még a lázadó kamaszkorban is rendben lesznek. Ha
kamaszként többet akar majd csavarogni, akkor is a kezedben lesznek
azok az eszközök, melyekkel visszaállíthatod a megszokott rutint.
Minden egyes sikeres közös sétával erősödik közöttetek a kötelék.
Vezető és követő egyre közelebb kerül egymáshoz. Daddyhez fűződő
meghitt, már-már telepatikus kapcsolatomat az együtt megtett több
ezer tökéletes sétának köszönhetem. Az időt azonban most kell
rááldoznod.

B L I Z Z A R D S É T Á L N I TA N U L

Amióta két évvel ezelőtt a Santa Clarita-völgybe költöztem a

családommal, szomszédaink, Adriana és Terry Barnes, valamint két
gyerkőcük, a tizenegy éves Christian és a tizennégy éves Sabrina
közeli jó barátaink lettek. Amikor először megérkeztünk azonban,
Adrianát nem igazán lelkesítette a gondolat, hogy egy utcában kell
élnie a tévéből ismert „kutyás emberrel”. Rettegett a nagy, erős
kutyáktól, különösen a pitbulloktól. Megfagyott a vér az ereiben a
rémülettől, valahányszor meglátott Daddyvel sétálni az utcán.
Elbűvölő feleségem, Ilusion azonban mindenkit le tud venni a lábáról,
és a végén Adriana is velünk dolgozott az új Kutyapszichológiai
Központ tervezésében, miután megvásároltunk egy közeli birtokot.
Adriana egyre gyakrabban fordult meg a házunk, s így a kutyáink
körül. Daddy egy olyan pitbull, aki bárki véleményét képes pozitív
irányba terelni a pitbullokról. „Volt valami a tekintetében meséli
Adriana. Micsoda mélység volt a szemeiben! Egyszerűen tudtam, hogy
megbízhatok benne.” A dolgok olyan szinten megváltoztak
Adrianában, hogy ma már ő és Terry segítenek a központ vezetésében.
Terry odáig volt az örömtől, mert ő mindig is kutyapárti volt, és a
gyerkőcök is folyton kutyáért nyaggatták őket. Nekik ajándékoztam
Mollyt, egy barátságos, könnyen kezelhető, alacsony energiaszintű
tacskót, akit Ensenedában vettem magamhoz. Mollyval olyan könnyen
ment minden, hogy a két gyerek, különösen Christian, hamarosan már
egy kölyökkutyáért könyörgött.
Sajnos a családnak volt már rossz élménye egy labradorkölyökkel,
amikor a gyerekek még kicsik voltak. „Teljesen vad kiskutya volt.
Állandóan a nyomunkban volt, és sehogy nem tudtam kezelni a
helyzetet. A végén inkább bezártuk a hátsó kertbe, ahová egy idő múlva
már be sem tettük a lábunkat. Porig rombolt mindent. Mai fejjel
visszanézve, és azok után, amit Cesartól tanultam, biztosan lehetett
volna javítani a helyzeten. Sokszor hagytuk magára, nem sétáltattuk, és
semmilyen mozgáslehetőséget nem biztosítottunk számára. Egyáltalán
nem voltunk rá jó hatással. És én még azt hittem, agresszív volt, holott
csak halálosan unta magát.”
Éreztem, itt a remek alkalom, hogy szomszédaim kapjanak még egy
lehetőséget. Ezért amikor Blizzard, a sárga labradorkölyök négy
hónapos lett, Adrianának ajándékoztam. Mivel olyan közel élünk
egymáshoz, tudtam, hogy Blizzardnak nagyon jó dolga lesz. Egy
barátságos, meghitt család kedvencévé válhat, miközben ugyanúgy
bejárása lehet a házamban és a központban élő többi kutyám közé, mint
azelőtt. Adriana és családja jó tanítványoknak bizonyultak, és
mindannyian nagyon rövid idő alatt elsajátították a vezetői készségeket,
hála mindazon kihívásoknak, amelyeket Blizzard állított eléjük. A
Barnes család dinamikája remek például szolgál annak bemutatására,
hogy a különböző energiák milyen hatással vannak ugyanarra a
kutyára.

E G Y K Ö LY Ö K , N É G Y G A Z D I

A tizennégy éves Sabrina egy valóságos kis kutyasuttogó. Higgadt,

magabiztos, és csak úgy árad belőle a nyugodt-határozott energia.
Lenyűgöző teljesítmény egy tinédzsertől. Öccse, Christian azonban
inkább magának való, csendes típus, és amikor Blizzard hozzájuk
került, sokkal kevésbé viselkedett magabiztosan körülötte. Blizzard
persze azonnal „fogta” Christian tétova energiáját. Míg Sabrina minden
gond nélkül tudta őt sétáltatni, addig Christian kezében az energikus
labrador mindig vagy elöl loholt, vagy oldalra húzott.
„Cesar szerint Christian és Blizzard ugyanolyan energiával
rendeleznek mondja Terry, az apuka. Ha mindketten ugyanolyan
energiájúak, Blizzard nem fog hallgatni rá. Az, hogy a fiam nagyon
csendes, félénk gyerek, csak egy dolog. Sabrina azonnal helyreigazítja
Blizzardot, ha séta közben húzni kezd, Christian viszont ugyanebben a
helyzetben csak kiabál vele, általában ilyesmit, hogy állj meg!, vagy ne
csináld ezt! Egész mondatokban kiabál vele. Túl sokat beszél. Ahogy
Cesar szokta mondani, a kutyák egy emberi nyelven sem értenek.”
Annak ellenére, hogy Christian viszonylag alacsony energiaszintű
volt, idegesen és feszülten reagált Blizzard izgatottságára. Sabrina
rögtön átlátta a helyzetet: „Csak egy kölyökkutya, aki épp azt próbálja
kisilabizálni, hogy kit lehet követni. Olyan, mint egy kisgyerek.
Amikor Christíannal van, az olyan, mintha két izgatott kölyökkutya
volna együtt, és ez nem igazán vezethet egyensúlyhoz.”
„Szerintem az a baj, hogy túl sok feszültséget teremtek a pórázzal
ismeri el Christian. Mindig megelőz, és húzni kezd. Cesar arra tanított,
hogy lazítsak, és engedjem el magam, egészen addig, amíg el nem
érem, hogy mellettem jöjjön.” Azonnal elkezdtem Christiannal
dolgozni, amint észrevettem, mi a gond, ugyanis nagyon fontos, hogy
egy kutya minden családtagot vezetőként tudjon elfogadni. Ha épp nem
voltam otthon, Sabrina segített neki. Az elmúlt hónapok során sok
javulást vett észre öccse technikáján. „Azt hiszem, kezdi megszokni a
sétáltatást. Többet mozgatja, és sokkal gyakrabban játszik vele. Most
kezd csak igazán kialakulni közöttük a kötelék. Láthatóan növekszik az
egymásba vetett bizalmuk."
A bizalom és a tisztelet a tökéletes kutya-ember kapcsolat két
legfontosabb eleme. A sétáltatás napi szintű tökéletesítése a legjobb
garancia egy mély, életre szóló kapcsolatra.

A JÁTÉK A KÖTELÉKÉPÍTÉS

Míg a közös séta a rituálén és struktúrán keresztül nyújt lehetőséget

a kutyáddal való kapcsolat mélyítésére, addig a játékon keresztül
változatosabbá teheted a kölyök elé állított kihívásokat, örömtelibbé
teheted az életét, és még inkább elmélyítheted kettőtök kapcsolatát.
Amint a kiskutyák megtanulnak járni, máris játszani kezdenek, de már
ezekben az első, esetlen kísérleteikben is jelen vannak a természetes
szabályok, határok és korlátok. A testvérek közötti dominanciajátékok
során kezdik először elsajátítani a szociális viselkedés korlátait és a
kutyaillemtan szabályait. A kettőtök közötti kapcsolat erősödésében is
nagy szerepe van tehát a játéknak, de érdemes a térmészet példáját
követni, és észben tartani, hogy a játék nem feltétlenül egyenlő a
káosszal. Sok gazdi számára a „játék” azt jelenti, hogy hagyják a
kiskutyát teljesen kivetkőzni magából. A kölyök nevelése és saját ép
elméd megőrzése szempontjából is jobb, ha a játék nem csupán egy
afféle „most mindent szabad” típusú őrületté fokozódik, hanem kihívást
jelent számára mind fizikai, mind pszichológiai szinten. Gondold csak
végig. A gyerekeinket is inkább fociedzésre küldjük, ahol minden a
szabályokról és a fegyelmezett játékról szól, ahelyett, hogy hagynánk,
féktelenül kieresszék otthon a gőzt, és darabokra szedjék az egész
házat. Mindkét tevékenység felfogható „játékként”, ám az egyik
produktív, míg a másik destruktív.
Minden kutya kétféleképpen tud játszani. Egyrészt a kutya, másrészt
a fajta felől közelítve. E két aspektus felismerése és megkülönböztetése
a kulcs ahhoz, hogy a játékot örömtelivé és pozitív tanulási élménnyé
tegyük, szemben egy féktelen tombolással, amely remek táptalaja lehet
bizonyos nemkívánt, fajtaspecifikus jellemvonások kialakulásának.

J Á T É K K U T YA M Ó D R A

Minden kutya imád futkározni, kergetőzni (bár nem minden fajta

veleszületett képessége azapportírozás, bármilyen kutya meg tudja
tanulni), és mindegyikük képes a szaglás általi nyomkövetésre. Van egy
teljesen egyszerű játék, amit arra használok, hogy kihozzam a
kölyökből a kutyát, miközben ellenőrzés alatt tartom a fajtaspecifikus
tendenciákat. Fogok egy hosszú botot, a végére kötök egy zsinórt, majd
a zsinórhoz erősítek egy puha plüssjátékot nálunk egy plüsskacsa a
kedvenc. Ezután lelógatom a kölyök elé, és körbe-körbe mozgatom. A
legtöbb ember arra hajlana, hogy gyors ütemben mozgassa a zsinórt,
ám így csak annyit lehet elérni, hogy jól felizgatjuk a kutyát. Ehelyett
én lassan mozgatom a botot, néha megállok, majd újrakezdem a lassú
körzést. Így egyszerre stimulálom a kiskutya játék és
zsákmányösztönét. Minél gyorsabb a játék, annál több fizikai energiát
vesz igénybe, s minél lassúbb, annál több mentális energiát köt le, és
annál nagyobb kihívást jelent, mivel a zsákmányösztön így nagyobb
koncentrációval párosul. Ezt a játékot úgy is játszhatjátok, hogy közben
a kölyök egy rövid pórázt húz maga után. így elérheted, hogy se a
póráz, se a plüssjáték, se te, a „játékvezető” ne váljatok a túlizgatottság
és a káosz forrásává. Ehelyett az egész gyakorlat a kihívásra és a
fokuszálásra irányul, előhozva a kiskutyából az állat és a kutya
természetét.
Az ehhez hasonló játékokkal, melyek a kölyök állat-kutya
természetét is bevonják, azt is elkezdheted megfigyelni, milyen
fajtaspecifikus jellemzőket hoz felszínre a játékés a zsákmányösztön.
Angel, a törpe schnauzer és Mr. President, az angol buldog három és
négy hónapos koruk között kezdték rendszeresen játszani ezt a játékot.
A kutya oldaláról közelítve szinte alig volt különbség kettejük
játékstílusa között. Mindketten „kutyásán” cserkészték be, és kergették
a plüssjátékot.
Abban a pillanatban azonban, amikor elkapták a kacsát, azonnal
megmutatkozott bennük a fajta. Angel tökéletes kiállítási kutya
testtartásban cserkészte be „áldozatát”, majd minden erejét
összeszedve rávetette magát. Birkózott vele egy kicsit, majd elengedte,
és máris valami más kötötte le a figyelmét. Mr. President
nyugodtabban cserkészett, mint Angel, de amint megkaparintotta a
kacsát, egészen addig tépte, rángatta ide-oda, amíg közbe nem léptem.
Ez az a pont, ahol figyelnem kellett, hogy ne buldogként, hanem
kutyaként játsszon. Ha bekapcsol benne a buldog, eltűnnek a határok,
és megpróbálja „megölni” a zsákmányt. Sokkal nehezebb véget vetni a
játéknak, ha egy erőteljes fajtájú kutya viselkedése idáig fokozódik. Ha
Mr. President viselkedése felett teljes mértékben a buldog venné át az
irányítást még így is, hogy csak egy kölyök -, nem volna az a finom
falat, ami elvonhatná figyelmét a plüssállatka szétmarcangolásáról.
Amíg egy kölyökkutya játékstílusa az „állatkutya” zónában marad,
addig mindig van rá lehetőség, hogy a szaglására hatva eltereld a
figyelmét.

JÁTÉK AZ ORRAL

Születése után minden kutya először az orrán keresztül kezdi

felfedezni a világot, s csak ezután kezdik használni a szemüket és
fülüket. Ha bevonod kiskutyád szaglását a játékba, remekül kihozhatod
„állatkutya” oldalát, még akkor is, ha lapos orrú fajta, mint a buldog
vagy a mopsz. Az orruk formája miatt ezeknek a fajtáknak nem annyira
fejlett a szaglásuk, és könnyen hozzászokhatnak, hogy a körülöttük
lévő világgal a szaglás helyett a látásra hagyatkozva kommunikáljanak.
Ez azonban problémákhoz vezethet. A többi kutya szemében könnyen
kihívónak tűnhetnek, és ha frusztráltak, ez is viselkedési problémákhoz
vezethet. A buldogok például könnyen „rákattannak” a gyorsan mozgó
tárgyakra, mint amilyen a gördeszka vagy a kerékpár.
Mr. President nevelése kapcsán az a cél vezérelt, hogy jóval
hangsúlyosabb legyen a benne élő kutya, mint a buldog, és ehhez rá
kellett vennem, hogy először mindent a szaglás felől közelítsen meg.
Egyik ilyen „játékunk” az volt, amikor eldugtam előle az ételét.
Dobozokból, ládákból és rudakból akadálypályát építettem a garázsban,
majd a „pálya” különböző pontjait segítségképpen bedörzsöltem étellel,
de az etetőtálat a legnehezebben elérhető ponton rejtettem el. Mivel Mr.
President hihetetlenül erős étel motivációval van megáldva, ez a
„keresős játék” nagyon jól bevonja a folyamatba az orrát, ahelyett,
hogy csak a látására hagyatkozna. Ezt a játékot mindegyik kölyökkel
szoktam játszani. Míg Angel esetén arra szolgál, hogy így is
kapcsolatba tudjon kerülni a benne élő terrierrel, addig Mr. President
esetén abban segít, hogy megszabadulhasson az időnként destruktívvá
váló buldog jellemvonások húzóerejétől.
A K A D Á LY P Á LYA

Egy akadálypályával szintén remekül „megszólíthatod” kiskutyád

állat és kutya lényét. Arra is jó példa, hogy nem feltétlenül kell egy
vagyont költened mindenféle drága játékra, szabadon használhatod a
fantáziádat. Egy üres doboz, egy régi autókerék vagy egy pár lépcsős
fellépő zsámoly szinte bármilyen otthon fellelhető tárgyat
felhasználhatsz kiskutyád szellemi stimulálására és testi ügyességének
próbára tételére. Kezdd jutalomfalat ösztönzéssel, majd egy idő után
hagyd a jutalmat a pálya teljesítésének végére.
Mivel Chris Komives tisztában volt vele, hogy egy magas energiájú
terriert vett magához, akinek folyamatos mentális kihívásra van
szüksége, saját agilitypályát épített Elizának. „Elizában igen erős a
játékösztön. A hátsó kertben építettem neki ugratókat, alagutakat és
egyéb akadályokat, hogy mindig lehessen valami feladata, ami leköti
az energiáit. Ha végigfut a pályán, egy labda, frizbi, rágókötél vagy
valamilyen más játék a jutalom. Az esti séták és az etetés között úgy
tíz-tizenöt percet gyakorolunk naponta. Hétvégente és szabadnapokon
agilityedzéseket tartunk, de egyszerre ekkor is csak tíz-tizenöt percig.”
Chris rámutat egy másik igen lényeges dologra, amire érdemes
odafigyelni, ha szellemi stimulációra irányuló játékokat játszunk a
kutyánkkal, vagy éppen tanítjuk valamire. „Mivel elég megszállott
típus vagyok, jóval tovább élveztem a feladatokat, mint Eliza. Nagyon
oda kellett figyelnem, hogy sose erőltessek semmit túl sokáig.”
Kölyökkutyák esetén a legjobb, ha minden foglalkozás rövid és
kellemes. A szórakoztatóipar világában is jól tudják, az a produkció van
leginkább eltalálva, amelyből a közönség még többet akar.

A FA J TA J E L L E M Z Ő K Ö S Z T Ö N Z É S E

Ha a kiskutyád állat és kutya lényéből fakadó igényeknek már eleget

tettél a közös sétákkal és a különféle struktúráit játékokkal, következő
lépésként bevezetheti a fajtaspecifikus tulajdonságaira irányuló
tevékenységek világába. Azzal, hogy kielégíted természetének
mindhárom aspektusát az állatot, a kutyát és a fajtát , mélyebb szintű,
meghittebb kommunikációra nyújtasz lehetőséget.

Blizzard, a re t r i e v e r

A labrador retrieverek olyan vadászkutyák, akiket az ember arra

tenyésztett, hogy felkutassák, begyűjtsék és gazdájukhoz vigyék a
vadászat során lőtt zsákmányt. A labradorok úgynevezett „puha szájjal”
rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy puhán, könnyedén tartják szájukban
a zsákmányt, nehogy kárt tegyenek benne. Ezen tulajdonságuk miatt
ideális játszópajtások gyerekek mellé, bár a puha fogást már
kölyökkortól fejleszteni kell bennük. „Blizzard szereti játékosan
harapdálni Christiant számol be Terry. Sabrina egy jól irányzott
nyakérintéssel azonnal ki tudja zökkenteni ebből a viselkedésből, de
Christiannal nagyon feszegeti a határokat.” A következő feladatom
tehát, hogy segítsek megtanítani Christiannak, hogyan fejezhet ki
határozottabb irányítást, amikor Blizzard túlzásba viszi a harapdálós
játékot.
A labradorok génjeiben minden összetevő adott az apportírozáshoz,
de a velük született adottságok nem feltétlenül nyilvánulnak meg
maguktól. John Grogan így ír erről a Marley meg énben:
 „A zsákmányüldözés nagymestere volt, ám a behozás
koncepcióját nem igazán tudta felfogni. Úgy tűnt, az volt az
általános hozzáállása az egészhez, hogy ha olyan fontos nekem az
a bot, akkor ugarjak én a vízbe érte... Ledobta elém a botot, de
amint lehajoltam érte, máris készen állt. Rávetődött, megragadta,
és őrülten szlalomozva, nyolcasokat leírva nyargalt végig vele a
parton. Amikor visszaért, úgy farolt el mellettem, hogy kis híján
feldöntött. Pimaszul gúnyolódva próbált rávenni, hogy kergessem,
én meg csak ordítoztam: De hát elvileg labrador vagy! Nem matador!"

John úgy próbálta orvosolni a problémát, hogy egy másik bottal

csalogatta magához Marley-t. Az elképzelés azon a feltevésen alapult,
hogy a kutyák általában sokkal jobban vágynak arra, ami egy másik
kutyánál (vagy embernél) van, mint arra, ami már eleve a szájukban
van. Egy egész nap kimerítő próbálkozásai után a csökönyös labrador
némi fejlődést mutatott, bár John visszaemlékezései alapján két dolog
elég nyilvánvalóvá válik. Egyrészt, Marley egyáltalán nem tisztelte
Johnt, másrészt, John egyáltalán nem viselkedett vezetőhöz méltón
Marley-val. Marley úgy kezelte a gazdáját, mintha a testvére volna,
azaz csak bohóckodott vele, és rávette bizonyos dolgokra. Egy követő
azonban sosem játszik „kapj-el-hatudsz” stílusban a vezetőjével. Lehet,
hogy a bizalom és a kötődés megvolt Marley-ban, ám John nem
követelt tőle elég tiszteletet ahhoz, hogy képes legyen a gyorsan
cseperedő kölyköt úgy irányítani, hogy megnyilvánuljanak végre azok
a labradorgének.
Nos, van egy jó hírem minden jelenlegi és leendő Marley-tulajdonos
számára. Létezik egy egyszerűbb és egyenesebb mód arra, hogyan
tudjuk előhozni egy labrador (vagy bármilyen más fajtájú kutya)
apportírozási készségét annál, hogy folyton belemegyünk az idegtépő
„az-enyém-jobb-mint-a-tiéd” játékba. Minden a vezetői szerep
felvállalásának és a játék irányításának koncepciójára vezethető vissza.
Amint Blizzard hozzám került, máris vittem magammal a Santa Clarita
Központ körüli dombvidékre, hogy elkezdjem előhozni génjeiből a
retriever természetet. A kulcs, a titkos összetevő, amiről John Grogan
nem tudott, az a szemkontaktus. Fogok egy labdát, és tartom a
kezemben. Blizzard figyelmét máris sikerül felkelteni, hiszen minden
mozgó tárgy „élő” egy kölyök számára. Ezután várok, amíg leül, és
aktív-megadó tudatállapotban a szemembe nézve várja a jelzést. Csak
akkor dobom el a labdát, ha teljes szemkontaktust létesít velem, és
várakozó üzemmódban van. Nem dobom el, ha túlságosan izgatott,
vagy ha magát a labdát „fixírozza”. Ha olyankor dobjuk el a labdát,
amikor a kutya fixírozva bámulja, könnyen elvethetjük a
megszállottság magvait. Blizzard tehát velem játszik, nem a labdával. A
játéknak azonnal véget vetek, ha nem hozza vissza, de mivel
szemkontaktussal elismerte, hogy ez elsősorban az én játékom,
természetes módon szeretné mindig visszahozni, és folytatni a mókát. A
játéknak mint minden más játéknak, amit a kutyáimmal játszom
világosan meghatározott kezdete és vége van, s mindkettőről én döntök.
A játék befejezését úgy tudatom Blizzarddal, hogy leültetem, és
megvárom, amíg megnyugszik, nem izeg-mozog izgatottan a következő
dobásra várva. Ez a gyakorlat jó példa arra, amikora kapcsolatteremtés,
a kommunikáció és a kondicionálás összekapcsolódik a kutya
természetéből fakadó minden igény kielégítése érdekében. Az a
legszebb az egészben, hogy ez a viselkedés már eleve kódolva van egy
retriever DNS-ébe. Már csak arra van szüksége, hogy valaki előhozza
belőle.
Ha nem labradorod vagy más vadászfajtád van, akkor is
megtaníthatod sikeresen apportírozni. Irányítással, szemkontaktussal és
sok ismétléssel bármilyen kutyafajta számára jó gyakorlat a benne élő
kutya aspektus felszínre hozására. Junior pitbullként is kitűnő retriever
lett. Öröm nézni, ahogy izmos testével a labda után iramodik, és ahogy
porfelhőket ver a lába a barna kaliforniai dombok között. A pitbullok
eredetileg egyáltalán nem retrieverek, Junior mégis mindig visszahozza
a labdát. Valójában az apportírozás részéről egyfajta udvarias tisztelgő
gesztus a „feljebbvalói” felé. Teljesen magától mindig valamilyen
játékkal kedveskedik Daddynek, nekem, vagy bárki másnak, akinek
szeretne a kedvében járni. Angel, a terrier szintén nagyszerű retriever.
Ha megvan a szemkontaktus, megbízhatóan visszahoz bármilyen
labdát. Még Mr. President is megtanult apportírozni a fegyelem, az
ismétlés és persze falkatársai példájának segítségével. Egy született
retriever számára a jutalom a feladat teljesítésében van, míg más fajták
esetén lehet, hogy érdemes egy kis ráadás jutalomfalattal, dicsérettel,
simogatással megerősíteni a gyakorlat sikeres teljesítését. Akármilyen
fajtájú kutyád is van, ne becsüld alá ennek az egyszerű játéknak az
erejét. Remekül megerősítheted vele a kettőtök közötti kapcsolatot és
kötődést.

A VISELKEDÉS JUTALMAZÁSA VAGY ÖSZTÖNZÉSE

• Dicséret, helyeslés, mosoly, nevetés

• Simogatós, masszírozás, egyéb fizikai szeretetnyilvánítás
• Kedvenc játék
• Jutalomfalat vagy valamilyen különleges finomság
• Korrigálás feloldása (például a póráz feszülésének elengedése)
• Az adott tevékenységből felszabaduló öröm
• Elégedettségünk csendes, de intenzív közvetítése

Blizzard a vízben

Ha van medencéd, vagy vízparthoz közel élsz, nagyszerű eszköz áll

rendelkezésedre kiskutyád fölös energiáinak egészséges levezetésére és
egy új közeg megismertetéséből fakadó újabb kihívások felállítására. A
labrador, az uszkár, az újfundlandi, a breton spániel, a Chesapeake Bay
retriever, a vizsla és az Obama család által választott portugál vízikutya
mind vízi tevékenységre tenyésztett vadászó-apportírozó fajták, de
némi ösztönzéssel, bátorítással tulajdonképpen bármilyen kutyával meg
lehet szerettetni a vizet. Az úszás olyan testmozgást biztosít, amely
remekül helyettesítheti a kinti sétákat az első pár hónapban, amikor a
kiskutya immunrendszere még nem nyújt teljes védettséget. Esély sincs
rá, hogy egy úszómedencében elkapja a parvót, ezenkívül pedig egy
újabb remek alkalom nyílik a közöttetek lévő kötelék elmélyítésére, na
meg az örömteli testmozgásra. Soha ne hagyd azonban felügyelet
nélkül a vízben, és az életveszélyes balesetek elkerülése érdekében
gondoskodj a medence biztonságos elkerítéséről.
Nos, hogy tanul meg úszni egy kutya? Természetesen kutyastílusban
evezve! Menj be a vízbe, és először csak hagyd, hogy a kiskutya a
medence széléről nézze, milyen jól érzed magad odabenn. Ez már
önmagában fel fogja kelteni a kíváncsiságát, és könnyen megeshet,
hogy magától követni fog. Ha nem így történne, gyengéden vezesd
pórázon a vízbe, vagy csalogasd be egy finom falat illatának
segítségével. Amint teljesen belemerül a vízbe, lehet, hogy hirtelen
pánikba fog esni, de te mindenképp maradj nyugodt. Tartsd a testét
biztos kézzel, és várj, amíg a lábai elkapják a természetes ritmust.
Lebegtesd így a vízben, ide-oda mozgatva, hogy hozzászokhasson az
érzéshez. Ha már érezhetően nem pánikol, távolodjatok el egy kicsit,
mondjuk úgy maximum egy, másfél méterre a medence szélétől, és
hagyd, hadd ússzon vissza egyedül.
Röviddel azután, hogy Blizzard négy hónaposan a Barnes családhoz
került, Christian panaszkodva mesélte, hogy fél a víztől: „Egyszerűen
nem hajlandó bejönni a medencébe.” Christian jogosan aggódott a
kialakult helyzet miatt. Végtére is, a labradorok messze földön híres
vízi vadászok és köztudottan remek úszók. Bármennyire is szerette
Christian és Sabrina az idősebb tacskót, akit először ajándékoztam
nekik, már nagyon vágytak egy olyan aktív, játékos kölyökre, akivel
jókat csobbanhatnak a kerti medencében. Megnyugtattam Christiant,
hogy egy kis víz körüli tétovázás még nem jelenti azt, hogy „defektes”
labradorjuk van. Éppúgy, mint Marley első ügyetlen apportírozási
kísérleteinek esetében, a vízi adottságokért felelős gének is már eleve
jelen vannak Blizzardban. A kutyáknak egyszerűen csak megfelelő
irányításra és vezetésre van szükségük ahhoz, hogy a génjeikbe kódolt
tulajdonságok felszínre kerülhessenek.
Blizzard öt hónapos körüli volt, amikor úgy döntöttem, beavatom az
úszás örömeibe a hátsókertünkben lévő úszómedencében, miközben
épp egy olyan epizódot forgattunk, amelyben vízben dolgozom egy Joe
névre hallgató labrador-masztiff keverékkel. Addigra már minden
kutyámból vízi kutyát faragtam. A kérdéses napon mindegyikük,
Junior, Angel, Mr. President, Jack, a Jack Russel terrier, Hardy, a
francia buldog, valamint egy nálunk vendégeskedő angol buldog,
Chuckie is részt vett a mókában. A pitbull, a két terrier és a három
buldog úgy úszkált velem a medencében, mintha csak erre születtek
volna. Ám egyikük még mindig szárazon tétovázott, és fejét lehajtva,
nyugtalan energiát közvetítve igyekezett távol maradni a medence
szélétől. A csapat egyetlen született vízi kutyája, Blizzard volt az.
Ráadtam egy könnyű pórázt, hogy könnyebben irányíthassam, és
először étellel próbáltam a víz felé vezetni. Amint a medence felé
húztam, ahol minden pajtása boldogan lubickolt, hirtelen ledermedt.
Tapasztalatból tudom, hogy ilyen állapotban a jutalomfalat is ellenállást
szül, és minden újabb ellenállással csak gyengül a közöttünk lévő
bizalmi kötelék. Számára ez annyit jelent, hogy nem vagyok hajlandó
meghallani, amit közölni próbál velem.
Jutalomfalat stratégia tehát kilőve. Ehelyett szépen lassan
beleereszkedtem a vízbe, és próbáltam egy kicsit közelebb csalogatni.
Amikora medence széléhez ért, a karjaimba vettem, és felemeltem.
Éreztem, hogy egész teste le van merevedve a félelemtől, így nem
tettem azonnal a vízbe. Körülbelül fél percig tartottam így, amikor
éreztem, hogy kezd felengedni. Ekkor átváltottam az „együttműködési”
stratégiára, és hátsó lábait a medence éppen csak vízbe érő lépcsőfokára
állítottam, mellső lábait pedig testemmel tartottam, hogy
hozzászokhasson a víz érzetéhez, majd óvatosan elengedtem. A mellső
lábaival tehát kezdenie kellett valamit, és egyszer csak leült a sekély
vízben álló lépcsőfokra. Kicsit zavarban volt ugyan, de a testbeszéde
arról árulkodott, hogy kezd rájönni, nem is olyan borzasztó ez.
Nyilvánvaló volt, hogy nem a víz volt olyan ijesztő számára, hanem
inkább úgy tűnt, nem érti az átmenetet szárazföld és víz között.
Pár percig csendesen ücsörögtem vele a lépcsőn, hadd szokják a
vizet az érzékei, majd kicsit előrébb rugaszkodtam a lépcsőtől, és
finoman magam után húztam őt is. Alulról megtartottam a testét, és
hagytam, hadd dolgozzon mind a négy lábával, amíg rá nem érez az
úszómozdulatokra. Ezután lassan lazítottam a tartáson, míg egyszer
csak magától csusszant ki a karjaimból, és a medence széle felé
araszolt. Visszavittem, és miután hagytam egy kicsit pihenni,
hátraléptem, és hívtam, ússzon ki utánam. Ezt jó párszor elismételtük,
miközben minden újabb próbálkozás során egyre kellemesebben érezte
magát a vízben, és egyre magabiztosabban mozgott.
Következő lépésként azt gyakoroltuk, hogy a szárazföldről
egyenesen a vízbe sétáltunk, amit a kezdeti tétovázás nélkül sikerült
teljesítenie. Olyan jó munkát végzett, hogy egy játékkal is
megtoldottam a gyakorlatot. Blizzard ösztönösen ráérzett, mit kell
tennie, és a szájában a játékkal úszott vissza hozzám. Ez a jelenet
egyértelművé tette, hogy a genetikai adottságok végül felülemelkedtek
az ismeretlentől való félelmén. Ezután jó messzire bedobtam a játékot a
medencébe, ő pedig izgatottan vetette utána magát, hogy visszahozza
nekem. Rengeteg dicsérettel bátorítottam. A foglalkozás végére már
teljesen természetesen mozgott a víz és a part között, és magától
apportírozott. Több mint tízszer megismételtük ezt a gyakorlatot, és a
körülbelül félórás foglalkozás során Blizzard a víztől félő labradorból
született vízi kutyává változott.

Schnauzer orr

Jó vezetőhöz méltón, igyekszem minden kutyám speciális

készségeinek fejlesztését még kölyökkorban elkezdeni. A schnauzer
elnevezés a német Schnaiize szóból ered, ami annyit jelent, „orr”. Arra
tenyésztették őket, hogy levadásszák a pajtákban élő patkányokat és
egyéb kártevőket, úgyhogy meglehetősen jó szaglásuk van. Angellel
két-három hónapos kora körül kezdtem szagláshoz kapcsolódó
gyakorlatokat végezni a garázsban. A módszer hasonló volt ahhoz, amit
Mr. President esetén használtam, csak annak egy kicsit továbbfejlesztett
változata. Ezúttal különféle tárgyak belsejébe például kartondobozba
rejtettem el az ételt, majd hagytam, hogy megkeresse, és kifundálja,
hogyan juthat hozzá. A gyakorlatokhoz mindig hozzátartozik a velem
létesített kapcsolat és kommunikáció is. Amikor Angel megtalálta az
elrejtett ételt, mindig hozzám fordult segítségért és elismerésért. Ez a
hozzáállás, amikor egy kutya nekem, a vezetőjének jelez, miután
felkutatta a keresett tárgyat, mindenképpen ösztönzésre méltó.
Zárójelben megjegyzem, a hasonló keresős játékok során Mr. President
egyszerűen odaszáguldott a megtalált jutalomhoz, és kérdés nélkül
megette. Angel esetén ezen a ponton a csendem volt a válasz, mellyel
azt kommunikáltam felé, szeretném, ha egyedül oldaná meg a
problémát. Miután végül rájött, hogyan szabadíthatja ki az ételt,
jutalomképpen megehette, persze egy jó adag dicséret kíséretében.
Négy hónapos korában még nehezebb kihívás elé állítottam. Úgy
kellett kiszimatolnia és beazonosítania dolgokat, hogy nem
kapcsolódott a feladathoz egyértelmű ételjutalom. Az ötlet akkor merült
fel bennem, amikor láttam egy dokumentumfilmet a rák betegséget
jelző kutyák kiképzéséről, és gondoltam, kihasználom Angel legújabb
szokását, mely szerint minden parkban kiszimatolta a fűben heverő
cigarettacsikkeket. Ezt a már meglévő szokását szerettem volna olyan
irányba továbbfejleszteni, hogy képes legyen egy bizonyos szagot
kiválasztani, és nekem jelezni, ha megvan.
Megtisztítottam hat bébiételes dobozt, majd fejjel lefelé egymás
mellé sorakoztattam őket, egymástól úgy tíz centi távolságra, és az
egyik alá rejtettem egy cigarettacsikket. Ezután behívtam Angelt, és
visszafogtam addig, amíg a szaglása kereső üzemmódra kapcsolt, és a
dobozok felé nyújtogatta a nyakát. Elsőre hat doboz túl soknak
bizonyult, mivel Angel kicsit összezavarodott, és nehezebben fókuszált,
úgyhogy csak négyet hagytam a földön. Mindegyiket megszaglászta, és
orral megbökte azt az egyet, amely alá a csikket tettem, s ott toporgott
mellette. A harmadik ismétlésnél Angel felnézett rám, miután
megtalálta a csikket, s tekintete valami ilyesmit kérdezett: „Szóval, mit
kapok érte cserébe?” A jutalom ezúttal sok-sok szeretet volt. Azonnal
vette az adást: „Nahát, egy pár másodperces munkáért mennyi
kényeztetés jár!” Azonnal vissza is ment a dobozokhoz, megbökte a
megfelelőt, majd rögtön rám nézett.
Egy négy hónapos kölyök számára egy ilyen feladatból egyszerre tíz
perc bőven elegendő, mert nem tudja még túl sokáig fenntartani a
figyelmét. Ha azonban folytatom Angel ilyen irányú képzését, ki tudja,
egy szép napon lehet, hogy a Los Angeles-i önkormányzat
„alkalmazottjaként” fogja megszabadítani Malibu strandjait a
cigarettacsikkektől. Mindenesetre, szaglásának fejlesztésével kihívás
elé állítom a benne élő kutyát, miközben megtisztelem és elismerem a
benne élő fajtát, a terriert is.

HARCOSOK KLUBJA

Van úgy azonban, hogy épp a fajtaspecifikus jellemzők azok,

melyeket a legkevésbé sem szeretnél fejleszteni a kölyökben. Bizonyos
fajták, mint például a buldogok, rotweilerek, pitbullok és egyéb
küzdelemre tenyésztett kutyák esetén általában nem akarjuk felszínre
hozni, és megerősíteni azokat a viselkedésmintákat, amelyekre
eredetileg „tervezték” őket. Feltehetőleg nem akarod, hogy imádnivaló
kiskutyád medvéket vagy bikákat terítsen le, vagy éppen halálos
küzdelmet vívjon egy másik kutyával, ennek ellenére mégis tudatában
kell lenned a fajtájára jellemző igényeknek, és annak, hogyan
elégítheted ki ezeket kreatív módon.
Junior egy pitbull, ám energiáit sikerült átterelni olyan produktív
tevékenységekre, mint például a futás, az apportírozás vagy az úszás
(jobban szeret úszni bármelyik vízi kutyánál!), és csakúgy mint Daddy,
ő is segít nekem a labilis kutyák rehabilitálásában nyugodt és megadó
energiájával. Fiatal kölyökkorától így foglalkozom vele, és három-négy
hónaposan már elkísért a tévésorozatom forgatásaira is, ahol
megtanulta, hogy nem reagálunk sem az agreszszív, sem az ideges, sem
a túlságosan izgatott kutyákra. Ez utóbbi a legfontosabb feladata, bár
nem igazán természetes számára, mint ahogy más kutyának sem volna
az. A kutyák ugyanis ösztönösen hajlanak arra, hogy fizikailag
korrigálják egy másik állat labilis viselkedését, és ha az nem változtat
azonnal a hozzáállásán, a következő lépés a támadás. Ez a
munkavégzés igen sok szellemi energiát és koncentrációt igényel, s
talán éppen ezért teszi Juniort olyan hihetetlenül elégedetté.
KOMMUNIKÁCIÓ
A „hagyd" parancs elsajátítása

A határok kijelölése és ezek kommunikálása kutyád felé a

legfontosabb falkavezéri szerepek egyike. Számomra a kommunikáció
a következőképpen épül fel: az első a szándék, ezt követi az energia,
majd a testbeszéd és végül a hang. Martin Deeley szintén ezt a nézetet
vallja. „Egy kutya életének legfontosabb része a határok elsajátítása,
azaz annak megértése, hogy mit lehet, és mit nem. Vezényszavak
ismerete nélkül nem biztos, hogy egy kutya mindig pontosan megérti,
mit akarsz tőle, de nagyon gyorsan megtanul a testbeszédedből és
cselekedeteidből »olvasni«, már ha következetes vagy e téren, és persze
ha jutalmazod valamilyen formában, amikor az általad kívánt
viselkedés szerint cselekszik.”
Mr. President alig múlt két hónapos, amikor hozzám került, de attól a
pillanattól fogva irigykedve bámulta, ahogy Junior és Blizzard
fickándozva rángatták ide-oda plüssjátékaikat és rágóköteleiket. A
benne élő buldog érdeklődését sokkal inkább felkeltette ez a
versenyszerű, „keménykedős" játékstílus, mint a testvérének tekintett
Angelben. Amikor négy hónapos lett, megengedtem neki, hogy részt
vegyen a „nagyfiúk” játékaiban, hogy jobban megfigyelhessem és
irányíthassam a reakcióit. Kiválasztottam egy játékot egy vaníliával
illatosított plüssmókust -, majd úgy dobtam a „küzdőtérre”, hogy
lehetőleg Mr. President kaparinthassa meg elsőként. Még csak négy
hónapos volt, de harcias buldog természete azonnal előtört belőle.
Testét felpuffasztva görnyedt a játék fölé, akár egy amerikai focimeccs
kezdő lövésére készülődő hátvéd, majd vadul rávetette magát. Ezután a
zsákmánnyal a szájában odébbállt, folyton hátrasanditva az őt követő
többi kutyára, mint aki arra vár, mikor kötnek bele.
Talán sok gazdi számára hihetetlenül bájosan festene a jelenet,
amelyben egy apró buldog igyekszik nagyon keménynek látszani egy
hatalmas pitbull meg egy nyurga labrador szemében, s talán még egy
„mókás” házi videofelvétel is készülne róla. Ez azonban azért
veszélyes, mert ha rendszeresen hagyod, hogy ez a típusú játék idáig
fokozódjon, a buldog természet legrosszabb oldalát erősíted vele: azt az
akaratos, makacs jellemvonást, amely többnyire rehabilitációra szorul.
Azért fontos a szabályok korai felállítása és ellenőrzése, hogy a kölyök
már fiatalon megtanuljon a játék határain belül maradni. Ha morogni
kezd, egész testével védi a játékot, vagy ráveti magát, mintha meg
akarná ölni, ideje, hogy közbelépj.
Amikor Mr. President kezdte túlzottan belelovalni magát a játékba,
nyugodtan odamentem hozzá, és leguggoltam mellé. Az első pár
alkalommal mindig rátette a fejét a játékra, és erős szemkontaktust vett
fel velem, azaz ellenszegült a benne élő buldog. Ha lett volna nálam
jutalomfalat, ezen a ponton el lehetett volna terelni vele a játékról a
figyelmét, de én azt szerettem volna elérni, hogy pusztán határozott
jelenlétemmel, energiámmal és magabiztos tekintetemmel közölni
tudjam vele, itt az ideje, hogy átengedje nekem azt a játékot. így szerez
meg egy tárgyat egy magasabb rangú egyed egy falkatárstól. Nem
vesztegeti meg finom falatokkal, és nem is kiáltozza a „hagyd”
parancsot, ahogy talán egy ideges ember tenné. Egyszerűen
szemkontaktussal és energiával fejezi ki, hogy „igényt tart” egy adott
tárgyra.
Egyszer akkor került sor egy ilyen jelenetre, amikor a garázsban
játszottam Mr. Presidenttel, Juniorral és Blizzarddal. Egy, előzőleg
kutyákkal szembeni agressziót tanúsító, rehabilitáció miatt nálunk
vendégeskedő pitbull, Memphis a játék kellős közepén besétált, és
pontosan a fent leírt módon viselkedett. Egyszerűen közölte a
fiatalabbakkal, hogy ideje elereszteni azt a játékot, mert most ő akar
játszani vele. Egy pillantás, testbeszéd és energia, és senkinek nem
jutott eszébe ellenszegülni, amikor a játék felé lépett. Tudom,
némelyeknek nem tetszik, hogy a dominancia szót használom az ilyen
fajta viselkedés leírására, mert mindig akadnak olyanok, akik számára a
„dominancia” és a „megadás” kifejezések negatív felhanggal társulnak.
Hívd hát, ahogy tetszik. A lényeg az, hogy minden társas életet élő faj
esetén ez a bevett stratégia a konfliktusok harc és vérontás nélküli
kezelésére. Van egy természetes hierarchia, és egy egyedek között zajló
néma tárgyalás, vagyis az erősebb energiával rendelkezők alakíthatják a
szabályokat a gyengébb energiájú egyedek számára. Az erősebb csupán
végigviszi az akaratát először korrekcióval, majd ha kell, támadással,
ha a másik megkérdőjelezi, vagy semmibe veszi a szabályokat. Ha egy
falka egyedei mind kiegyensúlyozottak, hasonló jelenetek ritkán
fordulnak elő.
Miközben Mr. Presidentet arra tanítom, hogy hajlandó legyen
odaadni nekem a játékait, azt szeretném, ha ugyanúgy megadná magát
nekem, ahogy Junior és Blizzard adta meg magát Memphisnek, azaz,
hogy engedje el a játékot, és álljon odébb. Megpróbálhatnám kivenni a
szájából, vagy elterelhetném a figyelmét egy finom falattal, és közben
elcsenhetném tőle, de ezzel pontosan azt a célomat hiúsítanám meg,
hogy a játékot a vele való kapcsolatteremtés és kommunikáció egy
eszközeként használjam. Semmi kedvem becsapni vagy bosszantani őt.
Azt szeretném, ha mindig bízhatna benne, hogy világosan és egyenesen
kommunikálok vele, ugyanúgy, ahogy egy kutya tenné. Ezért inkább
nyugodtan várok egy-két percig az első néhány alkalommal, hogy
láthassa, nem áll szándékomban feladni. Ezután teljesen önszántából
adja ide a játékot, és odébbáll.
Vannak, akik szeretnék akár az „ereszd”, akár a „hagyd”
vezényszóval is megtoldani a gyakorlatot, vagy legalább az általam
korrigálásként használt „tssz” hanggal kifejezni a nemtetszésüket, de
abban a stádiumban, amikor a kutya még csak kezdi kapisgálni, mit is
szeretnénk tőle, nem szabad állandóan verbális parancsot ismételgetni.
A kölyök ugyanis könnyen úgy értelmezheti, hogy a hallott hangsor a
játék megtartását jelenti. A vezényszó tehát csak akkor hangozzon el,
amikor elengedi a játékot, majd jöhet a jutalmazás valamilyen formája.
Lehet, hogy a kölyök egy párszor leteszteli a határozottságodat, de
rendszeres gyakorlás mellett meg fogja érteni, hogy egyedül te
rendelkezhetsz a házadban található tárgyak sorsa felett. A földön
heverő játékok nem feltétlenül jelentik azt, hogy bármikor játszhat is
velük.
A határok ily módon történő kijelölésével megelőzheted, hogy a
kölyök tiltott tárgyakat csenjen el, és tegyen tönkre az otthonodban. Ha
Mr. President már pár hónaposan ennyire elszánt, képzeld csak el, hová
fokozódhat mindez kamaszkorára, amikor tényleg elkezdi feszegetni a
határait! A buldogokkal és más erőteljes fajtákkal bizony korán el kell
kezdeni a kiképzést, és sokszor megismételni a fent leírt és ahhoz
hasonló „birtoklós" gyakorlatokat. Fő a türelem. Azzal, hogy
elhatároztam, még most, kölyökkorában türelmesen kivárom, míg
beadja a derekát, megspórolok egy-két felnőttkori hatalmi harcot,
amikor bizony már jóval nagyobb kárt tudna okozni. Pontosan
ugyanígy neveltem Daddyt és Juniort is arra, hogy legyenek udvarias
és tisztelettudó kutyák, akik csak úgy, mellesleg viselnek
pitbulljelmezt.
A „hagyd" parancs nonverbális kommunikálása: saját
személyes tered birtoklásának koncepciója
Személyes térre úgy tarthatsz igényt, ha szándékkal, testbeszéddel és
energiával „birtokba veszed” azt, ami fölött te akarsz kontrollt
gyakorolni. Egy láthatatlan kört teremtesz egy személy, hely vagy tárgy
körül, ezzel jelezve, hogy hozzád tartozik. Ebbe a láthatatlan körbe a
kölyök csak a te engedélyeddel léphet be.
Amikor személyes teret jelölünk ki, százszázalékosan arra kell
fókuszálnunk, hogy egy láthatatlan határvonalat képzelünk a köré, amit
nem szeretnénk, hogy a kölyök megközelítsen. Segíthet, ha közben
megerősíted magadban, „ez az én ágyam”, vagy „ez az én labdám”.
Magaddal tehát verbálisán kommunikálsz, míg a kutyával
pszichológiai-energetikai párbeszédet folytatsz.
Soha ne húzz el semmit (a kezedet is beleértve) a kutya elől, és őt se
rángasd el semmitől. Ha elhúzol előle dolgokat, azzal csak vagy
versengésre ösztönződ, vagy játékra hívod. Ezzel csak növelheted a
játékkedvét és tovább fokozhatod izgatottsági szintjét. Ehelyett lépj
inkább mellé határozottan, nézz magabiztosan a szemébe, és várd ki,
amíg magától feladja, és megnyugszik.
Ha szeretnéd elérni, hogy a kiskutya eleresszen egy tárgyat, először
is mentális energiával kell igényt tartanod rá. Ne tétovázz, és a
szándékod legyen teljesen egyértelmű. Ne menj bele „tárgyalásba”, és
ne is kérleld a kutyát, se mentálisan, se verbálisán. Ne ismételgess egy
parancsot se, ha elsőre nem megy. A kölyök nem fog „megsértődni”.
Nem fog problémát jelenti számára, hogy oda kell adnia neked valamit,
amiről most már tudja, hogy a tiéd.
 Kötélhúzós

Nincs olyan kiskutya, amelyik ne szeretné a „kötélhúzós” játékot, és

ugyan mi bajuk lehet belőle, nem igaz? Nos, én, személy szerint sosem
játszom kötélhúzást a kutyáimmal. Akár csivava, akár masztiff, nem
szeretném, ha bármelyik kutyám azt gondolná, erősségi versenybe
szállhat velem, még akkor sem, ha tudom, úgyis én fogom megnyerni.
Ha buldogod vagy más erőteljes fajtájú kutyád van, jobban jársz, ha te
sem játszol vele ilyesmit, akármilyen édesnek is tűnik, ahogy egy
apróság teljes erővel próbálja kitépni a kedvenc zoknidat a kezedből. A
kutyák imádják az ilyen játékokat, ám a játék hevében gyakran
felerősödő zsákmányösztön megszállott viselkedésbe is átcsaphat, amit
később nem könnyű helyrehozni. Na persze, egy kölyökkel szemben
könnyű megnyerni egy ilyen csatát, de mire hat hónapos lesz, minden
egyes általa aratott győzelem abban a hitben fogja megerősíteni, hogy
képes irányítani téged. Ezzel tehát domináns, megszállott viselkedést
táplálunk benne, ami épp az elérni kívánt nyugodt-megadó magatartás
ellenkezője.
Szintén nem ajánlatos a kölyköt abban a hitben hagyni, hogy bármit
is „birtokba vehet", ami a tiéd. Te birtokolsz mindent, és te adsz neki
engedélyt arra, hogy bizonyos dolgokkal játsszon. Ha a szájában tart
egy tárgyat, amit szeretnél megkapni tőle, tudnia kell, hogy azonnal el
kell eresztenie, ha kéred. Ezt a szabályt már egész fiatal korban be kell
vésni, hogy egész élete során így is maradjon.
Természetes közegben a kölyökkutyák gyakran játszanak
erőversenyeket testvéreikkel. Ha több kutyád is van, megengedheted,
hogy a felügyeleted alatt ilyesmit játsszanak, így anélkül elégítheted ki
a kiskutya ez irányú igényeit, hogy olyan rossz szokások alakulnának
ki benne, amelyek később gondot okozhatnak. A kutyák szeretik a
kihívásokat, és a versengés mindig kihívást jelent. Ha voltál már
egyszerre több kutya (vagy kisiskolás) társaságában, tudhatod, hogy
nem számít, hány játék hever a földön, minden kutya (vagy gyerek) azt
az egyet akarja, amelyik valamelyikük birtokában van.
Amikor Blizzard hat-hét hónapos volt, megengedtem neki, hogy a
jelenlétemben kötélhúzást játsszon Juniorral, mert mindkettejük
kedvében szerettem volna járni. Blizzard számára a játék öröme, a
versengéssel járó izgalom, elméjének és reflexeinek megmozgatása, a
kötél érzete a szájában, valamint a vereség méltósággal viselésének
elsajátítása jelentette a játék jutalmát. Junior úgy lett gazdagabb az
élmény során, hogy a teljes gőzzel küzdő pitbull stílus helyett
megtanult labrador módjára, szelíden játszani, bár másfél évesen már
eleve több volt benne a „kutya”, mint a „pitbull”. Junior azáltal is
bölcsebbé vált, hogy egy fiatalabb falkatársat taníthatott a szabályok,
határok és korlátok tiszteletben tartására. A kutyák közötti kötélhúzó
versenyek mindig a felügyeletemben zajlanak, és gondoskodom róla,
hogy mindenki számára egyértelmű legyen, a játékot át kell engedniük
nekem, ha közbelépek. Így egy pillanat alatt véget tudok vetni a
mókának, ha úgy érzem, kezd eldurvulni.

KONDICIONÁLÁS
Vezényszavak és képzés

A kapcsolatteremtési és kommunikációs készségek, amelyekre a

közös séták, a határok kijelölése és a különböző játékok során tettünk
szert, a kondicionálás vagy más néven kiképzés stabil alapjául
szolgálnak. Ez a könyv sokkal inkább szól egy kiskutya teljes
pszichológiai egyensúlyáról, a viselkedésproblémák megelőzéséről,
valamint a szabályok, határok és korlátok megértetéséről, mint a
„gyere”, „lábhoz”, „ül” vagy „marad” parancsok megtanításáról.
Minden kutyámat az energia, a testbeszéd, az érintés és nagyon
egyszerű hangjelzések segítségével neveltem fel. Az általam
alkalmazott minimális verbális kommunikációt használó módszer egyik
előnye, hogy nem generál túlizgatottságot. Egy kutya izgatottságát
sokan tévesztik össze a boldogsággal, de az igazság az, hogy egy
kölyök sokkal nehezebben tanul, ha túlfűtött, hiperaktívállapotban van.
Ezért van az, hogy sokkal hatékonyabb eredményt érhetünk el
elégedettségünk, boldogságunk csendes kifejezésével, mint a kiképzők
által gyakran használt izgatott, magas hangon kiáltozott dicsérő
szavakkal. A csendes kommunikáció másik előnye, hogy sokkal
közelebb áll ahhoz, ahogy a kutyák kommunikálnak egymással. Mindig
felismerem a felém küldött finom jelzéseket, amelyekre az energia és
testbeszéd segítségével azt válaszolom, hogy „értem, mit mondasz”,
majd kifejezem vagy az egyetértésemet, vagy nemtetszésemet. Ha
kutyáinkkal úgy bánunk, mintha emberek volnának, egyszerűen észre
sem vesszük a minden egyes pillanatban felénk közvetített fontos
jeleket. Ők állandóan próbálnak kommunikálni velünk, mi azonban
nagyon ritkán figyelünk. Ha egy kutya úgy érzi, nem figyelsz oda rá, ő
sem fog figyelni rád. Azzal tehát, ha odafigyelsz és reagálsz is a feléd
küldött legapróbb, látszólag teljesen jelentéktelen jelzésekre, nagyszerű
lehetőség előtt tárod ki az ajtót. Ez a lehetőség pedig nem más, mint a
kiskutyádhoz fűződő őszinte, meghitt kapcsolat kialakítása.
Ennek ellenére sokan szeretnék, hogy a kutyájuk képes legyen
néhány vezényszóra, vagy legalább hangjelzésekre engedelmeskedni.
Végül is, a kutyád nem mindig hagyatkozhat a látására. Ahogy
növekszik, úgy fog egyre távolabb merészkedni tőled, akár a kerten
belül, akár a parkban, akár a kutyafuttatón. Ha nem vagy elég közel
hozzá, nem tud olvasni sem az energiádból, sem a testbeszédedből, s
ilyenkor hangokat használva kell megértetned vele, mit akarsz.
Szeretek két egyszerű hanggal kezdeni. Az egyik hang a számomra
tetsző magatartás jelzésére szolgál (az én „szótáramban” ez a
„cuppogós” jelzés), a másikkal pedig azt jelzem, ha nem tetszik egy
adott viselkedés (ez az általam oly gyakran használt „tssz” hang). A
„gyere” vezényszóhoz később hozzáteszem a kutya nevét. Vannak,
akik tapssal, füttyjellel vagy síppal hívják magukhoz a kutyájukat, míg
mások jobban szeretnek szavakat használni.
Martin Deeley, a neves floridai kutyatréner szerint a kutyák számára
a szavak csupán hangsorok.
„A szavaknak egyáltalán nem kell azt jelenteniük, amire a
kutyát éppen tanítjuk. Ha például te azt szeretnéd, hogy a karácsony
szóra üljön le, akkor számára a „karácsony” lesz az ülésre
felszólító utasítás. Mindegy, milyen szót használunk, a lényeg,
hogy könnyen ki lehessen mondani, és hogy következetesen csak
egy bizonyos végrehajtandó tevékenységre alkalmazzuk. Sokkal
jobb, ha egyetlen szót választunk, egy egész mondat vagy két szó
helyett, ugyanis a kutyák hajlamosak mindig csak az utolsó szót
meghallani. Ezért, ha a nevét is szeretnénk használni, először a
nevén szólítjuk, hogy felkeltsük a figyelmét, majd egy
másodpercnyi szünet után jöhet az adott vezényszó. Tehát például
Ben Ül, nem pedig fordítva. Ha a nevét mondjuk ki utoljára, akkor
csak a nevét fogja meghallani, és az nem jelent számára semmit.”

Milyen idős korban érdemes elkezdeni egy kölyökkutya

vezényszavakra tanítását? A Grogan házaspár például jó pár
megkérdőjelezhető tanácsot kapott azoktól a barátaiktól, akik látták,
hogy kicsi, de gyorsan növekedő labradorjuk, Marley hogyan ráncigálja
őket összevissza az utcán. „Tapasztalt kutyás barátaink azt mondták, ne
siessük el az engedelmesség! képzést. Túl korai még, mondta az egyik,
egy másikuk tanácsa szerint pedig inkább élvezzük ki a kölyökkor
minden pillanatát, mert gyorsan elröppen, s utána jöhet a komoly
tanulás.”
Ha már idáig eljutottál ebben a könyvben, akkor azonnal
felismerheted e „jó” tanácsok logikátlanságát. El tudod képzelni, hogy
egy hatés tízéves kora közötti gyerek kapcsán azt mondod: „Ó, ugyan.
Hadd élvezze csak a gyerekkort. Kamaszkoráig nem is kell írással
meg olvasással foglalkozni”? A születéstől nyolc hónapos korig tartó
kölyökkor egy kutya legintenzívebb fejlődési szakasza, mind fizikai,
mind szellemi értelemben. A kutyák agya a nyolcadik és tizenhatodik
hét között éri el fejlődésének csúcspontját. Számos viselkedésre
irányuló tanulmány és EEG mérési eredmény azt igazolja, hogy egy
nyolchetes kutyakölyök tanulási képességei majdnem megegyeznek
egy felnőtt egyedével. Mire egy kölyök eléri a tizenhat hetes életkort,
egyre kevésbé fog könnyedén tanulni. Ezért, ha korán elkezded a
kölyköt a határok tiszteletére kondicionálni, új, játékos kihívások elé
állítod, és megtanítod hangjelzésekre vagy vezényszavakra
engedelmeskedni, akkor valójában csak elősegíted tanulási
képességeinek teljes kibontakozását.
„A tanítás nem elnyomást jelent mondja egyik kiképző kollégám,
Clint Rowe. A tanítás fejleszti, alakítja egy állat tudatát és agyi
kapacitását. Véleményem szerint tanulás közben még az énludaluk is
fejlődik, mert ahhoz, hogy készségesen tanuljanak, figyelniük kell saját
gondolataikat és asszociációikat, majd összpontosítaniuk kell a
figyelmüket. A tanítás során a legfontosabb, hogy legyünk
következetesek, és legyen határozott célunk. Ha semmilyen célunk
nincs a képzéssel, az állatnak sem lesz."
Ha a kölyökkel való köteléképítés már megtörtént, akkor
automatikusan a kedvedben szeretne járni. Martin Deeley szerint egy
kiskutya számára a tréningfoglalkozások élvezete jelenti az első számú
motivációt.
„Könnyen és készségesen tanulnak, ha a tanuláshoz vidámság
kapcsolódik, ha egyértelmű segítséget kapnak a teendőjükkel
kapcsolatban, és ha boldog, sugárzó mosollyal jutalmazzuk őket. Egy
kiskutya nem azzal az igénnyel jön világra, hogy vezető legyen. Arra
vágyik, hogy valaki vezesse és irányítsa. Azt várja, hogy egy kedves, de
határozott kéz megmutassa neki, mit hogyan kell csinálni, és
megjutalmazza öt egy gyengéd érintéssel, egy mosollyal és a falkába
befogadással. Elvárja még a határozott, de nem kemény dorgálást is,
és tanul is belőle. Egy cselekvés vagy viselkedés teljesítésére irányuló
motivációt nem mindiga jutalom lehetőségé váltja ki, hanem fakadhat
egy veszélyhelyzet vagy konfliktus elkerülésére irányuló vágyból is.”
Egy kiskutya számára már az is önmagában kielégítő, ha megtanulja
a határait, mivel ösztönszerűen szeretné elsajátítani egy adott szociális
struktúra szabályait. Egy vadon élő kutyafalka békés élete annak a
függvénye, hogy minden egyes falkatag elsajátítja és tiszteletben tartja
a csapat határait és korlátait. Egy kölyökkutya akkor boldog, ha
világosan megérti, milyen magatartásformákkal vívhatja ki a falka
többi tagjának helyeslését.

CSENDES KÉPZÉS
Angel és a „fekszik" elsajátítása

Angel már eleve előnnyel indult az engedelmességi képzés terén,

amit „kék vérének”, azaz annak köszönhet, hogy díjnyertes kiállítási
kutyák leszármazottjaként jött a világra. A törpe schnauzereket gyakran
sorolják a legkönnyebben képezhető fajták közé. Valóban nagyon
könnyen meg tudtam tanítani neki, hogy egy egyujjas jelzésre leüljön,
rögtön azután, hogy hozzám került. A leülés tulajdonképpen egy
automatikus reakció egy kölyök részéről, ha nem tudja eldönteni, mit
kell tennie, úgyhogy csupán néhány napig kellett következetesen
jutalmaznom (először jutalomfalattal, később dicsérettel), ha a
mutatóujjam felmutatására helyesen reagált. Ugyanígy tanítottam meg
az „ül" parancsot Daddynek, Juniornak és az összes többi kutyámnak
is. Négy hónapos volt, amikor a Melissával történt kiruccanása
bebizonyította, hogy tökéletesen elsajátította a tanultakat, mivel
Melissa könnyedén leültette bármikor a mutatóujja felmutatásával, és
ugyanazzal a kezével a térbeli határokat is ki tudta jelölni számára. Ez a
korai „csendes” képzés másik előnye, azaz, hogy bárki más is könnyen
alkalmazni tudja a kiskutyával.
A „fekszik” elsajátítása már egy kicsit bonyolultabb egy kölyök
számára, mert ha nem fáradt, nem természetes neki, hogy lefeküdjön.
Angel még nem volt négy hónapos, amikor a központ területén
elkezdtem tanítani neki a kézjelre lefekvést. Jelzésnek azt választottam,
hogy a felfelé mutató ujjamat leengedtem vízszintes helyzetbe, ami azt
jelentette, neki is ugyanezt a mozdulatot kellene végrehajtania a
testével.
Segédeszköz gyanánt némi jutalomfalatot és néhány, keskenyebb
oldalával egymáshoz illesztett, hosszúkás asztalt használtam. Az ehhez
hasonló, asztalokból összeállított „kifutó” segítségével remekül lehet
egy kiskutyával dolgozni, mert anélkül tarthatod fenn vele a
szemkontaktust, hogy le kellene hajolnod, és meg kellene erőltetned a
derekad. Azért is jó, mert a kiskutyának folyton rád kell figyelnie,
hiszen egyedül a te segítségeddel juthat vissza a földre, és nem
csavaroghat csak úgy el, ha valami elvonja a figyelmét vagy unatkozni
kezd. Fontos, hogy az asztalra feljutást csapatmunkában hajtsátok
végre. Használhatsz egy rámpát vagy egy pár fokos lépcsőt, amelyhez
mondjuk a tenyeredbe rejtett jutalomfalat illatának segítségével vezeted
oda, vagy csinálhatod úgy is, ahogy én Angellel. Egyszerűen
felemeltem a tarkóbőrénél fogva, és csak a mellső lábait tettem az
asztal szélére, hogy magától jöhessen rá, mi a teendő a másik két
lábával. így a kiskutya is aktív és készséges résztvevője lesz a
feladatnak.
A gyakorlás elején kiválasztottam az asztalsor egyik végét, és egy
jutalomfalat illatának segítségével vezettem oda Angelt. Ezután
leguggoltam, és a jutalmat az asztal felületétől kicsit lejjebb tartottam a
kezemben. Szemkontaktust vettem fel vele, majd a felfelé mutató
ujjamat lassan leeresztettem vízszintes vonalba. Türelmesen vártam,
hogy kisilabizálja a dolgokat. Könnyen lenyomhattam volna fekvő
pozícióba, így illusztrálva, mit szeretnék tőle, majd megerősíthettem
volna egy jutalomfalattal. Ezt a gyors, „azonnali" eredményt ígérő
módszert alkalmazzák számos kutyaiskolában, de mondanom sem kell,
hogy nem igazán működik. Az én meggyőződésem szerint sokkal
mélyebb szinten beépül, és kérőbb sokkal könnyebben előhívható egy
olyan megoldás, amelyre a kutya magától jön rá. Ezenkívül még az
önbecsülését is növeli, mivel az elé állított kihívásra saját maga talált
megfelelő választ. Ezzel tehát képessé és készségessé teszem arra,
hogy bármilyen más problémát is önállóan próbáljon megoldani.
Tehát, még egyszer. Szemkontaktust vettem fel vele, majd arra
„kértem", figyelje a kezemet, miközben a mutatóujjammal a lefekvés
mozdulatát mímeltem. Csak ült, és ásítozott. Mint ahogy azt már
korábban említettem, az ásítás gyakran annak a jele, hogy a kölyök
frusztrált, szellemileg kimerült, vagy éppen próbál rájönni valamire.
Megengedtem, hogy megnyalja a jutalomfalatot rejtő kezem, de a
jutalmat nem kapta meg. Csendben voltam, és türelmesen vártam.
Végül csak felvillant az a bizonyos fény Angel fejében. Lefeküdt, és
végre megkaphatta a jól megérdemelt jutalmát. Számomra egy egész
örökkévalóságnak tűnt, de amikor az órámra néztem, igencsak
meglepődtem, hogy csupán négy percre volt szüksége ahhoz, hogy
vegye a lapot!
Ezután az asztalsor másik végére sétáltunk, és ott is megismételtük a
gyakorlatot. Ezúttal már kevesebb mint egy perc alatt lefeküdt, és
elnyert egy újabb jutalomfalatot. Úgy döntöttem, tovább feszítem a
húrt, és harmadszorra is megcsináltatom vele a feladatot, de úgy egy
perc múlva már kezdett elkalandozni a figyelme, és az asztal másik
vége felé vette az irányt. Ez jellemző a kiskutyákra. Tíz perc
összpontosítás nagyon sok nekik egyszerre. „Eleinte csak maximum öt
perces gyakorlásokat tartsunk mondja Clint Rowe. A kölykök már
ennyi idő alatt is elfáradnak mentálisan, és egy kis pihenésre van
szükségük. Harmincéves kiképzői tapasztalat mondatja velem, és
sajnos semmilyen tényszerű információval nem tudom alátámasztani
ezt a véleményemet, de miközben megpihennek egy-egy gyakorlat
után, esküdni mernék, hogy az agysejtjeik között újabb és újabb
kapcsolódások jönnek létre.” Angel kimerültsége elég nyilvánvaló volt,
mivel egyre gyakrabban ásítozott. Annyit próbált közölni velem, hogy
most nem fogja tudni többször teljesíteni a feladatot. Megelégedhettem
volna hát ennyivel, és másnap folytathattam volna a gyakorlást, de
Angel érdekében nem engedhettem, hogy kudarcélménnyel záruljon a
feladat, mert akkor ez maradna meg benne. Úrrá kell tehát lennünk
türelmetlenségünkön, és mindig kivárni, hogy a kölyök sikeresen
teljesítse az utolsónak szánt gyakorlatot.
Hogy sikerélményben részesülhessen, a „cuppogó” hangjelzéssel
visszahívtam az asztal másik végébe. Amikor odaért, kapott egy
jutalomfalatot, amiért válaszolt a hívásomra, majd nekifutottunk még
egyszer annak a „fekszik”-nek. Angel velem szemben ült, és eleinte
csak ásítozott, meg sóhajtozott. Fáradt volt, és unta már az egészet, de
pontosan egy perc és tíz másodperc elteltével mégis lefeküdt. Ezúttal
nemcsak a jutalomfalatot kapta meg érte, de egy jó alapos
szeretgetésben is részesült. Megérdemelte a kis hős!
Ez a rövid, de sikerrel záruló gyakorlás nagy jelentősséggel bírt.
Egyrészt megismerkedett a „fekszik” mozdulatával, másrészt
megerősítettem benne a már ismert parancsokat, hogy a felfelé mutató
ujj azt jelenti: „Ülj le”, az oldalirányba mozgó ujj azt jelenti: „Kövess”,
valamint, hogy a „cuppogó” hangjelzés azt jelenti: „Gyere ide.” Ez
bizony négy lecke egy tízperces gyakorlás alatt. Ha egy-egy gyakorlás
után a kiskutya futásnak ered, az annak a jele, hogy túlfeszítetted a
húrt. Onnan tudtam, hogy sikerült nem túlhajszolni Angelt, amikor
azonnal mellém lépkedett, miután levettem az asztalról. A
„gyakorlóasztal” most már biztosan pozitív társítást jelent a fejében.
„Szóval ez az a hely, ahol koncentrált munkát kell végeznem a
vezetőmmel, ahol ki kell fundálnom bizonyos dolgokat, és ahol finom
falatokat kapok.”
KÉPZÉSI MÓDSZEREK

Míg a szabályok, határok kijelölése gyakran valamilyen

korrigálással jár határozott energia, hang, testbeszéd vagy érintés
formájában , addig a képzés vagy kondicinionálás következetes
megerősítést igényel annak érdekében, hogy élvezetessé tehessük a
kölyök számára a végrehajtandó feladatokat. Clint Rowe tanított már
kutyákat, farkashibrideket és medvéket is a legkülönfélébb kondicionált
magatartásformák elsajátítására, többnyire mozifilmek jeleneteihez, és
mindig az adott állatnak megfelelő eszközöket használta a képzés
során. Egy Los Angeles-i tűzoltó csapat által örökbefogadott nyolchetes
dalmatakölyöknek, Wilshire-nek például klikker és jutalomfalat
segítségével tanította meg a három mozdulat kombinációjából álló
földön fekve átfordulás („hempergés”) gyakorlatát. A klikker hangja
szolgált a sikeresen teljesített mozdulat azonnali jelzésére, amit
jutalomfalat követett. A klikkerképzés során a jutalomfalat a tanulási
folyamat vége felé már elmarad, és a jutalmazás szerepét már csak a
klikker hangja tölti be. „A klikker hangja jelzi számukra egy adott
mozdulat vagy magatartás sikeres teljesítését, és azt, hogy jutalom
következik. Ugyanezt elérhetjük azzal, hogy a klikkelés helyett, azt
mondjuk: »Jó«, vagy »Igen«, de az is működik, ha semmilyen jelzés
nem előzi meg a jutalom érkezését. Arról se feledkezz meg, hogy az
állatok a testbeszédből olvasás mesterei, azaz pontosan tudják, mikor
vagy elégedett. Végső soron annyi történik, hogy jutalmazással
alakítjuk ki az adott viselkedést, majd végül maga a sikeresen teljesített
viselkedés szintén a jutalom részévé válik.”
Számos különböző képzési technika létezik. Végezz egy kis
kutatómunkát a témában, válaszd ki a neked megfelelőt, és ami a
legfontosabb, ismerd meg alaposan a kiskutyádat. Martin Deeley
szerint akkor működik igazán jól a dolog, ha egy jó kiképző az adott
kutyának leginkább megfelelő eszközök segítségével éri el a kívánt
viselkedést. „Az eszköztől és módszertől függetlenül a cél mindig az,
hogy egy engedelmes, kapott parancsokra készségesen reagáló kutyát
kapjunk, aki tudomásul veszi a mindennapi élet határait és korlátait. Az
eszközök megválasztása függ a kutyától, a kiképzőtől, a szituációtól, a
gazdától, az elsajátítandó feladattól és annak komplexitásától, vagyis a
legjobb módszer mindig az, amelyik működik.”

A SIKERES KONDICIONÁLÁS TIZENKÉT PONTJA

1. Ne feledd, hogy minden cselekedeted, szavad, viselkedésed, amely a kölyökre irányul, már eleve
„képzésnek" számít.
2. A kölyök hozzád kerülése pillanatától kezdd el kialakítani a kívánt magatartásformákat.
3. Világosan határozd meg, mi az, amit szeretnél elérni, és tarts ki a kitűzött cél mellett.
4. A vezényszavakat, jelzéseket és a testbeszédedet mindig következetesen használd.
5. A gyakorlások legyenek rövidek és élvezetesek. Tanuld meg felismerni, mikor kezd a kölyök
kimerülni.
6. A legjobb, ha akkor fejezed be, amikor a kiskutyának még volna kedve folytatni.
7. Tanulj meg türelmesen várni. Egy kutya sem tanul szívesen egy ideges, türelmetlen vezetőtől.
8. Légy „partner" a tanulásban. Amikor csak lehet, hagyd, hogy a kiskutya magától jöjjön rá a
megoldásra.
9. Ne zavard össze túl izgatott kiáltásokkal vagy túl sok jutalomfalattal, mert így kevésbé tud a
tanulandó feladatra koncentrálni.
10. Válaszd a kutyád számára leginkább ösztönző jutalmazást.
 11. Minden gyakorlás sikerélménnyel záruljon.
12. A foglalkozások mindkettőtök számára legyenek örömteliek és élvezetesek!

7.
A KÖLYÖK SZOCIALIZÁLÁSA
Jó kapcsolat kutyákkal és emberekkel

Egyik nap betértem egy állateledel boltba egy kis bikacsök

utánpótlásért, amikor beleszaladtam a plakáton „kutyaovi”-ként
hirdetett foglalkozásba. Úgy nyolc-tíz gazdi volt jelen, mindannyian
kiskutyával. Volt ott szibériai husky, csivava, lhasa apso, golden
retriever, Jack Russel és még néhány más fajta, amire nem emlékszem.
A gazdik körben álltak, a kiskutyák meg a kör közepén vadul
hancúroztak. Senki nem irányított semmit. A kiskutyák eltérő korúak és
energiaszintűek voltak, a szociális készségeik pedig távolról sem tűntek
igazán fejlettnek. Egyszerűen szólva, teljes volt a káosz. Figyeltem a
csivavát hát nem mindig a legkisebb a ludas? ahogy átveszi az egész
csapat feletti irányítást, majd domináns támadásba lendül a kis husky
ellen. Ez már nem játék volt, valóságos verekedéssé kezdtek fajulni az
események. A foglalkozás vezetője idegesítően magas hangon kiáltozni
kezdett: „Nem, nem, nem! Nem viselkedünk így az oviban!” majd
miután a csivavát elhúzta onnan a gazdája, az „óvónéni” hozzátette:
„Remek, és most mindenki adjon a kutyájának egy kekszet.”
Legszívesebben üvöltöttem volna. Ugyan mire fel? Mire fel
jutalmazzák ezeket a kutyákat?
Szerencsére még idejében észbe kaptam, hogy csak egy egyszerű
vásárlóként tértem be az üzletbe, úgyhogy lakattal a számon fizettem,
visszamenekültem a kocsim nyújtotta biztonságba, majd vettem egy
mély lélegzetet, és hosszasan elmerengtem azon, vajon mit jelent a
kutyaovi kifejezés. Számomra mindenképpen egy olyan közeget
jelentene, ahol megerősítik a jó magaviseletet, elősegítik a nyugodt-
megadó tudatállapotot, és helyes szociális magatartásra nevelik a
kiskutyákat. Álmaim kutyaovis csoportja ugyanazt a nevelést tükrözné,
mint amilyenben egy kiskutya egy természetes falkában részesülne.
Mindenképpen volna a kölykök körül egy Daddyhez hasonló bölcs,
öreg kutya, egy felnőtt egyed, mondjuk egy remekül gondoskodó
anyakutya, meg egy Juniorhoz hasonló magasabb energiájú kamasz. A
felnőttek természetesen mind kiegyensúlyozottak és tapasztaltak
volnának. Ők mutatnák meg a kiskutyáknak a határokat, és ők
szolgálnának a megfelelő viselkedést tükröző, követendő
példaképekként. Na és persze legalább egy tapasztalt személy is felelne
a rendért. Nos, valami ilyesmi kutyaovit tudnék én elképzelni a
központomban. Egy olyan csoportot, ahol a kiskutyák kortársak között,
de idősebb, bölcsebb kutyák és felelősségteljes emberi falkavezérek
felügyeletében gyakorolhatnák a társas érintkezés szabályait.
A kutyák a legszociálisabb állatfajok közé tartoznak. Ez az egyik
közös pont bennük és bennünk, és ez az egyik oka, amiért a két eltérő
faj között ilyen mély kötelék alakulhatott ki az elmúlt évezredek során.
Megtaníthatod a kutyádat parancsra ülni, maradni, feküdni, láb mellett
menni, újságot behozni, a papucsodat a lábad elé rakni, vagy akár jó
éjszakát vakkantani lefekvés előtt, de ha nem tud viselkedni emberek
és más kutyák társaságában, akármit is mondasz, nem
kiegyensúlyozott. Ha kiskutyaként nem kiegyensúlyozott, felnőtt
korában nem lesz meg a lehetősége, hogy kiélvezhesse az élet által
kínált kalandokat és örömöket.

SZOCIALIZÁLÁS EMBEREK KÖZÖTT

Kiskutyád emberekhez szoktatását az első pillanattól fogva el kell

kezdened. Családod minden tagjának s ez alól a gyerekek sem
kivételek meg kell érteniük, hogyan fogadják a kis jövevényt, és
hogyan osszanak meg vele nyugodt-határozott energiát. Még a
legkisebb családtagoknak is fontos elmagyarázni, hogy a kiskutya nem
játékszer, hanem egy érző élőlény, és ahhoz, hogy átallhasson az új
körülményekre, nem arra van szüksége, hogy elárasszuk minden
szeretetünkkel és izgatottságunkkal, legalábbis a folyamat elején
semmiképp. Minden családtagnak, a legkisebb gyerkőctől a légidősebb
nagyszülőig, el kell sajátítania, és be is kell tartania a „sem érintés, sem
beszéd, sem szemkontaktus” szabályát. Amikor a kiskutya először
érkezik új otthonába, nem szabad, hogy a gyerekek körbevegyék, és
simogassák, játsszanak vele. A kölyök szempontjából az a helyes
magatartás, ha csendben hagyjuk, hogy mindenkit megszimatolhasson,
majd az a családtag, aki felvállalja az első számú gondozó szerepét,
bevezeti a kiskutyát a pihenőhelyére vagy kenneljébe.
„A kölyökben az új otthon a nyugalommal, s nem az izgatottsággal
kell, hogy társuljon. Az első napon valószínűleg feszült lesz az új
körülmények és az autózás miatt mondja Diana Foster. Ilyen
állapotban semmi szüksége a simogatásra. Inkább nyugodt
egyedüllétre van szüksége ahhoz, hogy a maga tempójában
dolgozhassa fel a változásokat. Hosszú éveken át veled lesz, és bőven
lesz még lehetőséged simogatni és szeretgetni őt, miután megszokta az
új környezetét, köteléket alakított ki veled, és megtanult vezetőjeként
tisztelni. Mindez időbe telik, és semmi érteleme siettetni a dolgokat.”
Diana még harmincévnyi sikeres tenyésztői és kiképzői munka után is
azt tapasztalja azonban, hogy a leendő gazdik többsége zokon veszi ezt
a jó tanácsot.

„A gyerekek szinte mindig sírva fakadnak, amikor ehhez a

ponthoz érek. »Ó, ne már! Ez gonoszság! Nem játszhatunk a
kölyökkel!« Egy fickó teljesen kikelt magából: »Maguk nem
normálisak! Ha azt hiszik, meg fogom tiltani a kilencéves
lányomnak, hogy megérintse a saját kiskutyáját, akkor maguknak
elmentek otthonról! Azt hittem, veszek egy jó tenyésztésből
származó kutyát, és ezzel el van intézve. Arról nem volt szó, hogy
ennyi munkával jár.« Az emberek általában nem gondolnak bele,
mi a legjobb a kutyának. Ezért vannak dugig a menhelyek.
Kicsúszik az irányítás a gazdi kezéből, és rögtön szabadulni akar
a kutyától.”

Tény, hogy egy gyerek nem fogja túl könnyen vissza magát egy
kölyökkutya láttán. Éppen azért fontos a szülőket felvilágosítani, hogy
kordában tudják tartani otthon a dolgokat. A kölykök általában épp a
visszahúzódó korszakukat élik, amikor új otthonba kerülnek, és
természetes, hogy bizonytalansággal töltik el őket az új körülmények.
Ha egy félénk, bizonytalan kiskutyát hirtelen gyerekek rohannak le,
még nagyobb félelelem alakulhat ki benne, és ha a hasonló afférok
ismétlődően jelen vannak, a kiskutya visszahúzódó, túl félénk, vagy
ami még rosszabb, félénk-agresszív lehet. A dolgok akár harapásig is
fajulhatnak, és persze ilyenkor az a jellemző, hogy a kutyát hibáztatják
az egészért. Másrészt, egy könnyen barátkozó, aktív kiskutya túl élénk
játékra csábíthat egy gyereket, ami olyan szintig fokozhatja a kölyök
izgatottságát, amelyet később aztán már nehéz kordában tartani. „A
legnagyobb gondot az okozza, amikor a szőnyegen hempergő gyerekek
durván hancúroznak, kötélhúzós meg harapdálós játékot játszanak a
kölyökkel, aki szépen belelovalja magát a durvulásba mondja Diana.
Az egésznek a megelőzés volna a lényege, de manapság egyre több az
elkényeztetett gyerek. A szülők mindent megengednek nekik, amit csak
akarnak. Aztán a kutya egyszer csak felnő, nehezebben kezelhetővé
válik, és ellenséges viselkedést kezd tanúsítani a gyerekkel szemben.
Erre a család? Persze, hogy nem akarják többé a kutyát. Már sem nem
aranyos, sem nem mókás. Csak a baj van vele.”
GYEREKEK ÉS KISKUTYÁK

• Ne engedd, hogy a kiskutyát izgatott gyerekek fogadják otthon. Még a kiskutya érkezése előtt
magyarázd el nekik a nyugodt-határozott energia koncepcióját.
• Tanítsd meg, hogyan kell helyesen fogadni a jövevényt. Ne érintsék meg, ne beszéljenek hozzá, és
ne nézzenek egyenesen a szemébe, amíg a kölyök nem jelzi, hogy több interakcióra vágyik.
• A kölyök megérkezése után pár napig biztosítsd, hogy a gyerekek csak módjával, és akkor is
nyugodtan, csendesen kommunikáljanak vele.
• Beszélj a gyerekeiddel arról, milyen egy jó vezető, és mutasd meg nekik, hogyan blokkolhatják a
kölyök izgatottságát, ha nagyon belelovalja magát a durvulásba. Egy kiskutya esetén lehet, hogy
aranyos ez a viselkedés is, de ahogy növekszik, egyre veszélyesebbé válhat.
• Soha ne engedd, hogy egy gyerek piszkálja, bosszantsa, hergelje a kutyát!
• Ne engedj olyan játékokat, mint például a birkózás, kötélhúzás vagy harapdálás. Ösztönözd arra a
gyerekeidet, hogy tanulják meg a helyes sétáltatást, és vegyenek részt inkább olyan építő jellegű
tevékenységekben, mint például az úszás, az agility játékok és az apportírozás.
• Tanítsd meg nekik azt is, hogy mindig ők kezdeményezzék, és ők is fejezzék be a játékot.

TA L Á L K O Z Á S A K I S B A B Á VA L

Egy kiskutya-kisbaba találkozóra felkészítés legjobb módja, ha

először a baba illatával ismertetjük meg a kutyát, amelyhez
felhasználhatunk bármilyen ruhadarabot, plédet, törülközőt. Ezután
vigyük sétálni a kiskutyát úgy, hogy magunk előtt toljuk a babakocsit,
neki pedig mellettünk vagy mögöttünk kell haladnia. Mint mindig, ez
esetben is a séta az, ami köteléket teremt kutya és ember között.
Gyakran adódhat azonban olyan helyzet, amikor kiskutya és kisbaba
közvetlenül találkozik. Ha megtanítjuk a kölyköt, hogyan zajlik
helyesen egy ilyen találkozás, azzal nagyon fontos lépést teszünk afelé,
hogy a későbbi szocializáció során minden gyerekkel szemben
tiszteletet és türelmet tanúsítson.
Hogy demonstrálhassam, milyen is egy helyes kiskutya-kisbaba
találkozás, „kölcsön kértem” producerünk, Todd Henderson állatorvos
asszisztens és tapasztalt kutyás feleségét, Lindsey-t, valamint három
hónapos kisfiúkat, Huntert. A kiskutyákban és a kisbabákban az a
csodálatos, hogy mindketten tiszta lappal, problémáktól mentesen
indulnak neki az életnek. Ránk hárul az a feladat, hogy segítsünk nekik
ugyanezzel a mentalitással felnőni.
A gyakorlat kezdő jelenete az volt, hogy Lindsey Hunterrel az
ölében letelepedett a nappalink padlójára. A baba épp előtte lakott jól,
úgyhogy csodásán nyugodt és megadó állapotban volt. E békés jelenet
következő szereplőjeként bemasírozott Mr. President, aki teljesen más
energiát képviselt: a klasszikus, rámenős buldogét. Először nagyon
felizgatta a kisbaba jelenléte. Egyenesen odaszaladt hozzájuk, mellső
lábaival Lindsey lábára támaszkodott, és nyalogatni kezdte a baba
arcát. Ennél a jelenetnél sok szülő ellágyulna, mondván, milyen édes,
de Lindsey nagyobb tapasztalattal rendelkezett, és tudta, hogy ez a
magatartás egy kissé sok, a kölyöknek is, és a babának is. Egy
könnyed, határozott érintéssel tudatta Mr. Presidenttel, hogy jobb, ha
hátrébb lép, és ezzel meg is teremtett egy láthatatlan határvonalat
Hunter körül. Miután azonban visszalépett, Mr. President nagyon
elbizonytalanodott a kisbabával kapcsolatban. Morogni, majd
izgatottan ugatni kezdett. Emberi nyelvre lefordítva így fejezte ki a
baba körüli bizonytalanságát, félelmét vagy bizalmatlanságát. A
babaszag teljesen ismeretlen volt a számára azelőtt, és most nem tudta
hova tenni. Ugatása egyfajta „riadót” is jelentett, hiszen nálunk nem
fordulnak meg kisbabák rendszeresen. Mr. President tehát riasztotta a
falka többi tagját, hogy valami új, idegen „dolog” van a házban.
Segítenünk kellett neki, hogy feloldódhasson benne a bizonytalanság,
mert ez a hozzáállás akár odáig is vezethet, hogy agresszívan fog
reagálni nemcsak Hunterre, de minden más kisbabára és gyerekre is.
Gyakran kapok hasonló élethelyzetekről beszámoló leveleket, e-
maileket, mint ami Mr. President, Lindsey és Hunter között
lejátszódott. „A kutyám morogni kezdett a gyerekre. Mit tegyek?”
Amikor ilyesmi történik, az emberek általában megijednek, és nagyon
érzelmesen reagálnak. Rossz érzéssel kezdenek gondolni a kutyára, és
negatív energiát teremtenek. Ilyen helyzetben a gazdiknak teljesen
semlegesnek kellene maradniuk, és át kellene látniuk, mi vezetett a
kutya ezen viselkedéséhez.
A mi kis házi jelenetünkben azonnal egy nyugodt, de határozott
„tssz” hangjelzéssel blokkoltam a morgást és az ugatást. így tudattam
Mr. Presidenttel, hogy egyáltalán nem tetszik ez a viselkedés. Részéről
az volt a válasz, hogy elfordult Huntertól, és megnyugodott. Egy
folyamat vezetett idáig. Küzdelemből indult (agresszív reakciók,
morgás, ugatás), meneküléssel folytatódott (eltávolodás a babától),
amiből azután elkerülő magatartás született (a baba közelében maradás,
de ignorálás). Végül, akkor értem el a gyakorlat célját, azaz a teljes
megadást, amikor Mr. President lehuppant a szőnyegre, és
nyújtózkodni kezdett a baba mellett. Ennek ellenére, továbbra is
megtartottam a tisztes határt közötte és Hunter között. Ezt nagyon
fontos megtanítani minden kiskutyának. Minden kutyával meg kell
értetni, hogy létezik egy láthatatlan védőburok minden embergyerek
körül, amit tiszteletben kell tartani.
Ezután egy kis csirkét nyomtam Lindsey kezébe. Mr. President soha
nem mondott még nemet egyetlen falat csirkehúsra sem. Azzal, hogy
csirkét ehetett a kisbabát védő „burkon" kívül, de közvetlenül mellette,
egy másfajta tudatállapotot teremtettünk számára, és egyúttal kellemes
élménnyé tettük a baba jelenlétét.
Ám nem csupán Mr. President tudatállapotára kell itt odafigyelnünk.
Hunter már a gyakorlat elejétől nyugodt energiát közvetített.
Három kutyával élnek együtt, úgyhogy nem volt teljesen ismeretlen
számára a jelenet. Ami pedig nagyon fontos, Lindsey, akinek az
energiáját Hunter viselkedése tükrözi, teljesen nyugodt és laza volt
végig. Amíg nem vátoztatunk a kisbaba nyugodt tudatállapotán, addig
minden további nélkül befolyásolhatjuk a kölyökét. Ha azonban
megijedünk, vagy feszültté válunk, akkor a kisbaba is ugyanezt a
félelemmel teli energiát fogja tükrözni. Sosem szabad nyugtalan
kisbabának vagy egy ideges, aggódó anyukának bemutatni a kutyát.
Csak akkor vezessük oda a kölyköt a gyerekhez, ha nyugodt-megadó
tudatállapotban van, és nem fáradt, bizonytalan vagy túlságosan
izgatott. A kutyák tudatállapotára sokkal könnyebben lehet hatni, mint
az emberekére, és még egyszer, ne feledd, egy négy hónapos
kutyakölyök sokkal gyorsabban fejlődik, mint egy három hónapos
baba.
A gyakorlat záróakkordjaként kivittem Mr. Presidentet, akit Angel
váltott fel a kis jelenetben. Angel ugyanannyi idős volt, mint buldog
„testvére”, és ugyanolyan tapasztalatlan volt kisbabák társaságában.
Tökéletesen viselkedett. Amikor szembesült a Hunter által reprezentált
újdonsággal, az volt az első, hogy rám nézett, és „eligazítást” kért.
Ezután kíváncsibb lett a kisbabára, és előrehajolt, hogy
megszimatolhassa őket. Amint túl közel merészkedett, Lindsey
szelíden blokkolta, és Angel azonnal vette a finom jelzés üzenetét.
Hátralépett, hogy több teret engedhessen nekik, és csak a nyakát
nyújtotta egy kissé feléjük. Szimatolása nagyon finom, tisztelettudó és
udvarias volt. Miután jó alaposan megvizsgálta az új illatot, még
hátrébb lépett, nagyobb teret hagyva anyukának és kisbabának. Kiadós
simogatással és szeretgetéssel jutalmaztam éber, mégis laza
viselkedését. Azonnal leradarozta Hunter szelíd energiáját, és ezt
tükrözte vissza nagyon tisztelettudóan és gondoskodóan.
TA L Á L K O Z Á S Ú J E M B E R E K K E L

Junior már három hónapos korától kísér engem különböző esetek

felvételére Daddyvel és a stábbal együtt. Mivel az volt a célom, hogy
egyszer Daddy nyomdokaiba léphessen, fontos volt számomra, hogy
minél többféle kutya és ember társaságában kényelmesen érezze magát.
Legmeghatározóbb korszakában a legkülönfélébb kutyákkal
találkozott. Volták közöttük agresszívak, félénkek, megszállottan
viselkedők vagy túlságosan izgatottak, és megtanult nyugodtnak
maradni mindezen negatív energiák jelenlétében is. Jó néhány olyan
gazdival is találkozhatott, akik hasonlóan kihívó problémákkal
rendelkeztek, mint a kutyáik. Mindeközben persze mindig ott voltam
mellette, hogy felügyeljem mind az ő viselkedését, mind azon emberek
reakcióit, akik megfordultak körülötte.
Ha például valakit túlzottan magával ragadott Junior kedvessége, és
„megsértette” a személyes terét, mindig emlékeztettem az illetőt az
általam minden egyes új találkozáskor alkalmazott szabályra: sem
érintés, sem beszéd, sem szemkontaktus. Ha az illető a sajnos igen
gyakori „juj, egy pitbull” típusú reakciót mutatta, segítettem neki,
hogyan nyugodjon meg, s közvetítsen pozitív energiát. Ezután mindig
hagytam, hogy Junior elvégezze a szimatolási rituálét, és jelezzen
nekem, kényelmesen érzi-e magát az adott személy társaságában.
Kettejük kapcsolata csak ezután alakulhatott tovább. A (kis)kutyák
tőlünk várják a biztonságuk fenntartását, és azt, hogy hallgassunk rájuk,
amikor úgy érzik egy ismeretlen személy kapcsán, hogy jobb volna, ha
az illető kissé hátrébb húzódna az első ismerkedés során.
Természetesen Junior rengeteget tanulhatott Daddy reakcióiból is, aki
annyira magabiztos, hogy szinte bárki mellett kényelmesen tudja érezni
magát.
V E S Z É LY E S E N I M Á D N I VA L Ó

Melissa Peltier úgy jellemezte Angel aranyosságát, hogy „nagy

felelősség” tud lenni néha, miután visszahozta a kis törpe schnauzert a
New York-i kiruccanásukról. Férjével, Johnnal elvitték magukkal egy
forgalmas étterem kerthelyiségébe vacsorázni, ami egyben Angel első
ilyen jellegű tapasztalatát is jelentette. A kiskrapek azonban remekül
vette az akadáyt. Vizet ivott az asztal alatt elhelyezett tálkájából,
fesztelenül ücsörgött, és éberen, de nyugodtan követte nyomon az
érdekes történéseket. A problémát csak az jelentette, hogy aranyos
kinézete miatt majdnem mindenki meg akarta simogatni.
„Nem tudtunk nyugodtan vacsorázni, mert mindenki meg volt őrülve
érte. »lstenem! Milyen édes kiskutya! Meg lehet simogatni?« A
felnőttek előbb mindig velem elegyedtek szóba, így miközben váltottam
velük pár szót, Angelnek volt lehetősége megfigyelni az energiájukat,
és megszimatolhatta őket. Ha azt mondtam, oké, odamehetnek hozzá,
és nem voltak túl tolakodóak, minden rendben volt, sőt még egy kis
érdeklődést is mutatott feléjük. Egy fickó azonban odaállított két
gyerkőccel, egy nyolc, meg egy tíz év körülivel, és miközben vele
beszélgettem, a két gyerek lerohanta Angelt, és vadul simogatni
kezdték. Láthatóan rosszul érezte magát. Teljesen megváltozott a
testbeszéde is. Feszültté vált, és kezdett visszahúzódni, úgyhogy
közbeléptem, mondván, még csak egy kölyök, és elég félénk, szóval
ennyi talán elég lesz. Persze az incidens után csak téptem a hajam,
mert tudtam, figyelmeztetnem kellett volna a gyerekeket, hogy ne így
közelítsenek felé. Durván megsértették a személyes terét. Láttam, hogy
ha valaki túl sokszor hagyja, hogy ilyesmi történjen egy Angel típusú,
érzékeny kiskutyával, és nem veszi a jelzéseit, akkor a kölyökből
könnyen válhat túl félénk vagy félelemből harapós felnőtt. Szóval
határozottan veszélyes is lehet, ha egy kiskutya olyan aranyos, mint
Angel.”
O LVA S S A K Ö LY Ö K E N E R G I Á J Á B Ó L

Melissáék még egy leckét kaptak arról, milyen fontos, hogy mind a
felnőttek, mind a gyerekek megtanuljanak olvasni egy kutya
energiájából és testbeszédéből, mielőtt közelebbi kapcsolatot
kezdeményeznek vele. Melissa férje, John egy kedves, szelíd ember, de
elég erős testalkatú is, aki sikeres mozi és tévéfilm író-rendezőként
természetes magabiztos vezetői energiát sugároz. Úgy tűnt, Angel első
perctől kezdve jól érezte magát mellette, sőt hamarabb elfogadta
nyugodt-határozott vezetőként, mint Melissát. Amikor este hazaértek,
John egy kicsit bolondozni szeretett volna Angellel, ugyanúgy, ahogy
egykori szeretett terrier keverékével, Bobbal. Négykézlábra ereszkedett
a padlón, és a kutyák játékra hívó meghajlását imitálva próbálta
bevonni Angelt a mókába. Ő azonban feszült testtartásban hátrálni
kezdett. John játékos testbeszéde ellenére Angel a domináns, férfias
energiát is leolvasta róla, és nem tudta eldönteni, vajon meghívásként
vagy kihívásként értelmezze a testtartást.
Elmagyaráztam Melissának, hogy bár Johnt jó szándék vezérelte, a
felvett testtartás miatt sok teret „kisajátított”. Játékra hívó mozdulata
így valóságos szökőárként, s nem egy kellemes kis hullámként hatott.
Angel azt tanulta a körülötte élő felnőtt kutyáktól, különösen „nagy
testvérétől”, Juniortól, hogy mindig mutasson tiszteletet a feljebbvalói
felé. Amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy elfogadják közeledését,
addig tisztelete jeleként alacsonyan tartja a fejét. Mivel nem ismerte jól
Johnt, első reakciója teljesen helyénvaló volt, hiszen a falkában azt
tanulta, hogy tanúsítson udvarias és tisztelettudó magatartást a nála
idősebb és dominánsabb kutyákkal szemben. John egy kicsit csalódott
volt, hogy Angel nem élt azonnal a felkínált lehetőséggel, Angel pedig
miután megérezte a férfi csalódottságát, még inkább
elbizonytalanodott, mert mint minden kölyökkutya, ő is csak a
kedvében akart járni a falkavezérnek. Melissa azt javasolta Johnnak,
hogy inkább feküdjön hanyatt, és hagyja, hadd menjen oda hozzá
Angel így is tett, de amikor Angel közelebb ment, és végre kezdett
megnyugodni, John türelmetlenül felé nyúlt, és megfogta, hogy
kezdődhessen végre a játék. Angel ezúttal is meghátrált.
„Túl sokat akart és túl gyorsan magyaráztam Melissának, miután
elmesélte, mi történt. Meg kellett volna várnia, míg Angel odamegy
hozzá, és finoman rákucorodik, hogy előbb megismerkedhessen vele
így is. Ha fekvő helyzetben maradt volna a játékos meghajlás ugráshoz
hasonló testtartása helyett, Angelnek lehetősége lett volna őt alaposan
végigszimatolni a feje búbjától a lábáig.” Angel csak azt akarta
közölni Johnnal, hogy nem akar neki semmi rosszat, tiszteletben tartja
a terét. Ha érezte volna, hogy a férfi veszi az üzenetet, és John is
tiszteletben tartotta volna az ő hátráló mozgását, akkor azonnal
belement volna a közös játékba.
„Angelt nem érdekli, hány kutyákról szóló könyv megírásában
segítettél nekem magyaráztam Melissának. Neki csak az számít, hogy
az adott pillanatban milyen energiát közvetítesz felé.”

SZOCIALIZÁLÁS MÁS KUTYÁKKAL

A könyvben szereplő kutyák Angel, Mr. President, Blizzard és

Junior mind nagy előnnyel indultak neki az életnek. Nemcsak, hogy
olyan ember gondoskodott róluk, aki érti a kutyákat, de olyan közeg
vette őket körül, ahol nevelésükből más, kiegyensúlyozott kutyák is
kivették a részüket, és amely leginkább megközelíti a kutyák
természetes életmódját. Angel volt a legszégyenlősebb a testvérei
közül, de a falkámmal töltött idő során napról napra egyre nagyobb
önbizalomra tett szert. Voltaképpen annyira magabiztos lett, hogy néha
már túlzásba is vitte a kakaskodást a dominánsabb falkatagokkal
szemben. Ilyenkor vagy Junior, vagy valamelyik másik felnőtt kutya,
aki éppen jelen volt, azonnal megregulázta, nehogy túl sokat képzeljen
már magáról. Ha Mr. President nem kutyák között nevelkedett volna,
valószínűleg egy túlzottan magabiztos, hetvenkedő buldog lett volna
belőle, aki mágnesként vonzotta volna a konfliktushelyzeteket vagy
akár verekedéseket.
A hozzánk ellátogatók gyakran megjegyzik, milyen intelligens
mindegyik kölyök, és milyen gyorsan tanulnak. Erre az a nevelési mód
a magyarázat, melynek során még véletlenül sem csorbultak, sőt teret
kaptak természetes szociális tanulási folyamataik. Sok esetben a más
kutyák társaságát nélkülözve felnövő kölykök elveszítik velük született
tisztaságukat, és nem tudnak megfelelően kommunikálni természetes
„nyelvi eszközeikkel”. Olyasmi ez, mintha egy idegen országba
költöznél, ahol nem igazán sajátítod el a nyelvet, majd amikor
visszatérsz a szülőföldedre, rá kell jönnöd, hogy szinte teljesen
elfelejtettél az anyanyelveden beszélni. Minden bizonnyal egyik
„oldalon” sem igazán éreznéd kényelmesen magad a társasélet
hétköznapi helyzeteiben. Amikor egy kölyök más kutyák társasága
nélkül nevelkedik, nagyon fontos a korai szocializáció, hogy mindig
képes legyen megfelelően értelmezni a jelzéseket, és megértse a saját
fajára jellemző illemtani szabályokat.

SZOCIALIZÁLÁS ÉS IMMUNITÁS

Korábban volt már szó arról, hogy a kiskutyák immunitására

irányuló túlzó aggodalmaskodással gátolhatjuk természetes szociális
tanulásukat. Vannak olyan paranoiás gazdik, akik hat hónapos koráig
nem is engedik a kiskutyát más kutyák társaságába! Ha elzárjuk a
kölyköt a kritikus nyolcadik és tizenhatodik hét közötti időszakban,
amikor immunrendszere még alakulóban van, de az agya nagyon
gyorsan fejlődik, azt kockáztatjuk, hogy a kölyök antiszociális lesz
saját fajtársaival szemben. Nyilván nem ez a legakalmasabb időszak
arra, hogy a kutyafuttatón keressünk neki barátokat, de számos más
módon támogathatjuk a szocializációs folyamatot, miközben a kiskutya
egészségét is megóvjuk.

•Hívd meg például egy ismerős vagy barát egészséges, vakcínázott,

lehetőleg kiegyensúlyozott kutyáját, hogy nálatok ismerkedjen meg a
kiskutyával. Ha mégis nagyon aggódnál kiskutyád sebezhető
védettsége miatt, kérd meg az ismerősödet, hogy lehetőleg ne a
kutyafuttatóról jöjjenek, és mosd le a kutya tappancsait és száját,
mielőtt belépne hozzátok.
•Ha bármelyik kölyök visszahúzódónak tűnik, emeld meg a
kiskutyát a tarkóbőrénél fogva, és „mutasd be” a másiknak úgy, hogy a
hátsóját tartod először az orra elé. Én így mutattam be Blizzardot a
falkám többi tagjának. Hagyd, hogy az idősebb kutya addig szimatolja
a kiskutyát, amíg az megnyugszik, és kényelmesen érzi magát mellette.
•Szervezz játéktalálkát egy hasonló korú, egészséges és hasonló
immunitású kölyökkutyával. Ha jól sül el a dolog, keressetek még egy
kiskutyát, meg egy-két egészséges felnőtt egyedet a csapathoz. Így egy
saját minifalkát alkothattok a kerted, udvarod vagy otthonod
biztonságos védelmében. A felnőtt kutyák pozitív példaként szolgálnak
a kiskutyák szociális viselkedéséhez, de azért ne feledkezz el saját
nyugodt-határozott energiádról sem, és mindig kísérd figyelemmel az
összejövetel eseményeit.
•Iratkozzatok be egy valódi kutyaovis csoportba, mint amilyet
például Diana Foster szervez. A jó foglalkozások nem a „mindent
szabad” kategóriába esnek, hanem tapasztalt kutyás szakemberek
felügyeletében zajlanak, és a kiskutyák egészségi állapotát is
ellenőrzik, mielőtt csatlakozhatnak a csoporthoz.

Persze a gazdi energiája és reakciói is fontos szerepet játszanak

abban, hogyan reagál egy kiskutya más kutyákra egy-egy találkozás
során. Chris Komives számára a szocializáció jelentette az első valódi
buktatót Eliza nevelése során.
„Eliza első pajtása két golden retriever kölyök volt, akiket a
szomszédunk körülbelül ugyanabban az időszakban vett magához,
amikor mi Elizát. Mivel az oltási programban is ugyanott jártak,
úgy döntöttünk, bemutatjuk őket egymásnak. Eliza eleinte
tétovázott egy kicsit, így én bátorítottam az ismerkedésre. Annyira
szerettem volna segíteni, hogy le tudja küzdeni a kezdeti
idegességét, hogy túl izgatott játékra ösztönöztem a másik két
kölyökkel. Ahogy Eliza idősebb lett, dominálni kezdte őket, és
területvédő magatartást vett fel az ő udvarukon belül.
A saját házunkat nem védte ennyire! Nyilvánvaló volt, hogy egy
kissé elvetettük a sulykot. Tudattam hát vele, hogy az egész udvar
az én birtokomban van, és mindig felügyeltem a játékukat.
Szomszédom segítségével mindig én szakítottam félbe a hancúrt,
hogy a találkozó befejezése előtt csak úgy nyugodtan legyenek
együtt. A mai napig is nagy játszópajtások.”

Miután Eliza megkapta az utolsó oltásait is, meghívtam őket a

központba egy forgatási napon, hogy én is felügyelhessem a falkával
való első találkozást. A bemutatkozást én vezettem. Eliza annyira
ideges volt, hogy inkább elbújt egy sarokban. Chris közbe akart lépni,
de megkértem, ne vegyen tudomást erről a viselkedésről. Nem akartam,
hogy fokozza Eliza bizonytalanságát. Végül az egyik falkatag
odabandukolt, megszaglászta Elizát, majd a többiek közé invitálta. A
nap végére már együtt futkározott a többiekkel, és Juniorral
hancúrozott.
„Azon felbátorodva, hogy milyen jól ment a falkával való találkozás,
már másnap elvittem a futtatóra mesélte később Chris. Sajnos az ottani
kutyák nem voltak igazán kiegyensúlyozottak, és miután megérezték
Eliza gyengeségét, azonnal lerohanták. Rémülten menekült oda az első
emberhez, aki az útjába akadt. Az incidens után azzal kompenzálta
gyengeségét, hogy sokkal pimaszabban közeledett a többi kutyához.”
Amikor legközelebb ismét ellátogattak hozzám a központba, láthatóan
túl izgatott volt a többiek körül. Chris annyira szerette volna jól
szocializálni Elizát és segíteni neki leküzdeni félénkségét, hogy hagyta,
hogy más kutyák túl nagy izgatottságot jelentsenek számára.
Megmutattam neki, hogyan várja meg, amíg teljesen megnyugszik,
mielőtt beengednénk a többiek közé. Azzal, hogy rászántuk az időt
energiájának kiegyensúlyozására a találkozás előtt, Eliza végre
természetes önmaga tudott lenni, és vidáman játszadozott a többiekel
egész nap.

AZ ELSŐ NAP A KUTYAFUTTATÓN

Az, hogy egy kiskutya remek szociális készségekkel kommunikál a

saját falkáján belüli emberekkel és kutyákkal, nem feltétlenül jelenti,
hogy megfelelően tud viselkedni idegen kutyák társaságában is.
Fontos, hogy a kiskutyák megtanulják, hogyan alkalmazhatók az
elsajátított szociális készségek a családi falkán kívül. Miután véget ért
Angel és Mr. President oltásprogramja, elvittem őket a Santa Clarita-i
Central Parkba, hogy megfigyelhessem, hogyan viselkednek első
hivatalos kutyafuttatós kiruccanásuk alkalmával. Úgy döntöttem, Angel
lesz az első. A fű még harmatos volt, de a tavaszi nap sugarai már
ontották ránk fényüket, miközben a bekerített parkszakasz felé
közeledtünk. Csak néhány kutya volt jelen a gazdájával tökéletes egy
szolid első találkozáshoz.
Kinyitottam azt a kaput, amely a kis testű kutyák számára fenntartott
területre nyílt, és örültem, hogy a Central Parkban külön területeket
választottak le a kisebb és a nagyobb testű kutyák részére. Ha egy
kiskutyát olyan területre vezetsz, ahol túl sok nagy testű kutya játszik, a
kiskutya megijedhet. Ebben a kritikus életszakaszban nem szabad, hogy
bármivel kapcsolatban is negatív élménye legyen egy kölyökkutyának.
Éreztem, ahogy Angel apró szíve egyre hevesebben zakatol, miközben
leültettem a területen belül, és levettem róla a pórázt. Mellettem
biztonságban érezte magát, de kezdett kicsit bizonytalanná válni az
ismeretlen kutyák szagát megérezve. Fontos, hogy észrevegyük ezeket
az apró jelzéseket, hiszen ezek alapján tudjuk eldönteni, mire kell
jobban odafigyelnünk a viselkedése kapcsán.
Az is lényeges, hogy mi milyen tudatállapotban vagyunk a parkba
érkezés pillanatában. Ha feszült vagy, szétszórt, vagy túlzottan aggódsz
az első találkozás kimenetele miatt, a kutyád azonnal megérzi, és
hasonló energiát kezd közvetíteni ő is. Maradj hát nyugodt és semleges,
hogy a kiskutya érezhesse; bármi is történik, te majd előrukkolsz a
helyes megoldással. Leültem egy padra a park szélén, és boldogan
figyeltem Angel új kalandját.
Amint beléptünk, két beagle futott oda Angelt üdvözölni.
Lenyűgözött, milyen udvariasak és csendesek voltak. Tökéletes új
barátok. Angel kíváncsi volt ugyan, de még mindig hezitált egy kicsit a
két idősebb kutya jelenlétében. Megszimatolta őket, de játékot nem
kezdeményezett velük. Az, hogy ennyire tisztelettudóan viselkedett egy
teljesen új élethelyzetben, megerősítette bennem, hogy kitűnően tud
viselkedni, és pontosan érti a társas érintkezés határait. A maga módján
azt közölte, hogy ugyan nem teljesen biztos a helyzettel kapcsolatban,
de azért érdekli a dolog. Tökéletes! Na de azért odaballagott a park
széléhez, felemelte a lábát, és jelölt. Nagyon érett gesztus egy négy
hónapos kölyöktől.
Egy apró fehér, plüssjáték kinézetű kölyök ballagott oda Angelhez, és
óvatosan megszimatolták egymást. „Nem is tudom...”
bizonytalankodott a kis fehér, mire Angel: „Én sem vagyok biztos
benne.” Az első bemutatkozó kör után Angel játékra invitáló
mozdulatokat tett, de a fehér kölyök túl dominánsnak találta az
ajánlatot, és meghátrált. Azon töprengtem, vajon közbelépjek-e, de
hamar kiderült, hogy a kis fehér tud vigyázni magára. Elszaladt, és
ezzel annyit közölt Angel felé, hogy nem akar vele játszani, mert egy
kicsit tolakodónak érzi. Angel jól reagált, és nem erőltette a dolgot.
Elfogadta a visszautasítást. Ez aztán a kutyaetikett! Inkább visszajött
hozzám egy kis vigasztalásért. Kapott egy jutalomfalatot, hogy
érezhesse, bármi is történjék, ha hozzám visszajön, tőlem mindig
kaphat megerősítést.
Első alkalommal nem töltöttünk negyed óránál többet a parkban. Ez
is bőséges élményt nyújt egy négy hónapos kölyöknek. Boldogan
távoztunk, hisz a kis Angel bebizonyította, hogy tökéletes viselkedése
sok-sok sikeres parkbeli élménnyel fogja még gazdagítani.
Mr. President következett. Amint átléptük a külső kaput, a
hetvenkedő kiskrapek nekirohant a belső kerítésnek, hogy
találkozhasson a két beagle-lel. Persze nem az orrára, hanem a látására
hagyatkozott, és kezdte egy kissé felizgatni magát, miközben buldog
módra kidüllesztette a mellkasát. Ez is jó példa arra, ahogy egy buldog
tipikus testbeszéde fenyegető üzenetet jelenthet más kutyák számára,
annak ellenére, hogy nem fenyegetésnek szánja. Ez nem éppen a
legjobb kezdés az ismerkedéshez, úgyhogy rögtön láttam, hogy sokkal
éberebben kell majd figyelnem, mint Angel esetén. Megvártam, amíg
Mr. P. lehiggadt egy kicsit, és csak ezután vezettem be a park területére.
Azonnal nekiiramodott, és az Angelt kikosarazó kis fehér kölyök
után loholt. Hátrasimuló fülei megadó energiáról árulkodtak, na de ez a
vehemens közeledés túlzottan buldogosra sikerült. A kis fehér hirtelen
megfordult, és figyelmeztetésképp odakapott. Egyáltalán nem akart
játszani. Büszke voltam Mr. Presidentre, mert csakúgy, mint Angel,
azonnal vette a lapot, és tiszteletben tartotta a másik döntését. Mintha
mi sem történt volna, a két beagle felé vette az irányt. Nagyon
udvariasan üdvözölték, sőt barátkoztak is egy kicsit vele. Ők sokkal
nyitottabbak voltak egy kis játékra, valószínűleg, mert még nem volt
olyan érett, hogy emelgesse a lábát, és így a két beagle úgy
érezhette,könnyebben irányíthatják majd a játékot. Először hallottam
őket vonyítani, de játékos vonyítás volt. Örültem, hogy Mr. President
ezt is megtapasztalhatta, hiszen az otthoni falkában nincs egyetlen
beagle sem. Így legalább megtanulhatta, hogy egy vadászkutya
vonyítása nem jelent fenyegetést. Egész egyszerűen ők így fejezik ki
magukat. Ezért is fontos, hogy egy kölyökkutya minél több fajtájú
kutyával találkozhasson. Olyan ez, mintha a gyereked sok különböző
nemzetiségű gyerekkel megismerkedne. Ezáltal sokkal toleránsabbak
lesznek, és megértik, hogy csak mert valaki másképpen fejezi ki magát,
attól még nem ellenség.
Miután kijátszották magukat, Mr. President visszajött hozzám. Ismét
„bekapcsoltam” az orrát egy jutalomfalattal. Egyszerre két dolgot is
megerősítettem a jutalmazással. Egyrészt, hogy készségesen részt vett
ebben az új kalandban, másrészt pedig, hogy visszajött hozzám, azaz
nem feledkezett meg a kettőnk közötti kötelékről. Miközben elhagytuk
a parkot, azt sugároztam magamból, hogy ez a nap úgy volt tökéletes,
ahogy volt. Bármennyire is eltérő fajtajelleget hordoz Angel és Mr.
President, mégis mindketten ugyanolyan játékos, aktív-megadó
energiával léptek egy teljesen új társas élethelyzetbe.

TIPPEK AZ ELSŐ KUTYAFUTATTÓS KALANDHOZ

•A kiskutya legyen nyugodt-megadó tudatállapotban, mielőtt megérkeztek. A legjobb, ha előbb jól

kifárasztod egy struktúrált gyaloglással, és ha szükséges, egy kis játékkal.
•Attól a pillanattól fogva, hogy elindultok otthonról, tarts fenn nyugodt-határozott energiát. Ne
gügyöréssz útközben a kölyöknek. Mielőtt beléptek a parkba, sétálj még egy kicsit vele, hogy ne
túltengő energiával robbanjon a helyszínre.
•Mielőtt bemennétek, tarts egy kis terepszemlét. Ha túl sok nagy testű kutya van a parkban, vagy
valamiért nem érzed túl biztonságosnak a légkört, halaszd a kalandot máskorra.
•Ha szükségét érzed, tartsd a kiskutyát pórázon, és vezesd oda a leginkább stabilnak,
kiegyensúlyozottnak tűnő kutyákhoz.
• Távolról felügyeld a fejleményeket, de mindig állj készen a beavatkozásra, és blokkold vagy tereld
más irányba az eseményeket, ha úgy érzed, a kiskutya nem megfelelően értelmezi egy másik kutya
jelzéseit, vagy fordítva.
• Ne ragadd ki a kiskutyát a kihívást jelentő helyzetekből, inkább magabiztos testbeszéddel és
energiával blokkold egy kihívó helyzet fokozódását.
• Végig figyeld a saját energiádat. Ha fáradt, ideges vagy türelmetlen vagy, kiskutyád ugyanezeket az
érzelmeket fogja tükrözni.
• Légy partner ebben a helyzetben is. Ne akard „megmenteni" őt, és semmiképp ne jogosítsd fel
helytelen viselkedésre!

Olyan világról álmodom, ahol kevesebb gyereket ér véletlen

kutyaharapás, kevesebb a kutyák közötti civakodás, és ahol egyáltalán
nem kerülhet sor halálos kutyatámadásra. Azzal, hogy már
kölyökkorban lehetőséget biztosítasz a kutyádnak az emberekkel és más
kutyákkal való szocializációra, és gondoskodsz róla, hogy a
magatartása mindkét faj elvárásainak eleget tegyen, nemcsak hogy
mindkettőtök számára jobb életet teremtesz, de hozzájárulsz annak a
kutyabarát társadalomnak a létrejöttéhez is, amelynek megteremtése
mellett elköteleztem magam.

8.
PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
Juliana Weiss-Roessler, az internetes hírleveleim és blogom
igazgatója végzett egy online felmérést, melynek során arra kérte az
olvasóinkat, hogy sorolják fel a kiskutyájukkal kapcsolatos
leggyakoribb és legfrusztrálóbb problémákat. Nos, íme az 1342
beérkezett válasz eredménye, a problémamentes kölyöknevelésre
vonatkozó megoldásaimmal együtt.

1
____________________
Emberekre felugrálás (51 %)

Amikor egy aranyos kiskutya odarohan hozzánk, és felugrál ránk,

azt gondoljuk, azért teszi, mert örül nekünk. Különlegesnek,
kitüntetettnek és szeretve érezzük magunkat. És ugyan kit ne töltene el
örömmel a játék közben összevissza ugrándozó kölyökkutyák látványa?
Hiszen olyan gondtalanok, tele életörömmel! Többnyire azért veszünk
magunkhoz egy kiskutyát, hogy ismét megtanuljuk méltányolni azokat
a hétköznapi dolgokat, amelyeket annyira magától értetődőnek tartunk.
De nézzünk szembe vele: a válaszadók 51%-ának elege van már
kiskutyája folyamatos felugrálásából. Ha a felugrálás már
kölyökkorban ilyen komoly gondot jelent, általában felnőtt korban is
ugyanolyan probléma marad. „Egy rád ugráló németjuhász kölyök
aranyosnak tűnhet, de egy hatvankilós felnőtt kutya már simán ledönt a
lábadról, és akár sérülést is okozhat" mondja a német juhászokat
tenyésztő Diana Foster. A kölyökkor a legalkalmasabb arra, hogy még
csírájában elfojtsuk ezt a problémát.
Mivel a kutyák legerősebb érzéke a szaglás, és mivel életük első
nyolc hónapjában a felfedezés és az újdonságokkal való ismerkedés az
elsődleges céljuk, természetes, hogy minden környezetükbe érkező új
embert szeretnének az orrukkal megismerni. Az ember által kibocsátott
szagok a nemi szervek tájékán és a száj körül a legerősebbek. Biztosan
sokunk tapasztalta már azt az udvariasnak nem éppen nevezhető
gesztust, amikor egy kutya a lábunk közét szagolgatja, pedig a kutyák
világában ez is a jó modor egyik megnyilvánulása! A kölyökkutyák
kénytelenek a hátsó lábukra ágaskodni, és ránk támaszkodni, hogy
elérhessék a kérdéses területet. Mivel a nemi szervek tájékát ruhákkal
fedjük el, a második legerősebb szagforrást a szánk jelenti. A kölykök
és a kis testű kutyák azért ugrálnak ránk, hogy közelebb kerülhessenek
az arcunkhoz, és levehessék a számukra fontos információkat.
Az emberek számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy egy
kiskutya felugrálását ne a szeretet megnyilvánulásának tekintsék.
Igazság szerint, ez a viselkedés sokszor csak a nyugtalanság jele, és
hamar megtanulják, hogy az ember ilyenkor hajlamos felemelni, ölbe
venni őket, hogy megnyugodjanak. Sokan úgy vélik, hogy
megnyugtathatnak egy kölyköt azzal, hogy ölbe veszik. Sajnos, azt kell
mondjam, ez csupán felszíni problémakezelés. A nemkívánt viselkedés
ettől még nem tűnik el, csak ideiglenesen lecsillapodik. Amikor ölbe
kapunk egy nyugtalan kutyát, tulajdonképpen meggátoljuk annak a
fontos életkészségnek a kialakulását, hogy megtanuljon magától
megnyugodni.
Mint mindig, most is azt mondom, a megelőzés a legjobb gyógyír.
Már az első pillanattól fogva kivédheted a felugrálás problémáját, ha
minden találkozásnál betartod azt az egyszerű szabályt, miszerint nem
beszélsz a kölyökhöz, nem érinted meg, és nem nézel egyenesen a
szemébe. Ezzel egy nyugtató jelzést küldesz felé, és segítesz neki a
szaglásra fókuszálni. Az orrát a földön fogja tartani, míg a látása és
hallása alapján másképp fog reagálni. Chris és Johanna már az első
naptól kezdve a megelőzésre fókuszáltak Elizával kapcsolatban, és meg
is lett az eredménye. „Nem reagálunk rá, ha felugrál ránk
hazaérkezéskor. Megvárjuk, amíg leül (vagy még jobb, ha a helyére
megy), és csak ezután tüntetjük ki a figyelmünkkel.”
 A második lépés az, hogy minden mozdulatod legyen kifejező. Urald
a teret, és ignoráld, vagy aktívan blokkold a felugrálást azáltal, hogy
nyugodtan, de határozottan továbbmozdulsz. Angel New York-i
kiruccanása során például meg sem próbált felugrálni Johnra, ám ha
játékosan is, de Melissával bepróbálkozott, miközben a lakásban jött-
ment. Azonnal különbséget tudott tenni John erősebb és Melissa
lágyabb energiája között, annak ellenére, hogy már hat év közös munka
tapasztalata van a háta mögött!
Bár Melissa nem tudott változtatni az alapbeállítottságán, minden
ismeret a rendelkezésére állt, hogy összpontosítani tudja szétszórt
energiáját, és le tudja állítani a nemkívánt viselkedést. Mindössze
annyit kellett tennie, hogy amikor Angel felugrott rá, ő szembe fordult
vele, a szemébe nézett, és a tenyerét maga elé tartva közölte Angellel,
jobb ha leállítja magát. Addig várt, amíg Angel meghátrálva teret adott
neki, leült, és megnyugodott. Csak ezután folytatta a dolgát. Angel
rövid látogatása alatt ezt többször is meg kellett ismételni, de végül már
sikerült abban a minutumban leállítani, amikor az első, felugrásra utaló
mozdulatot megtette. Türelem és sok ismétlés volt a megoldás.
Bármilyen aranyosnak is látszik egy ugrabugráló kiskutya,
következetesen le kell állítanunk ezt a viselkedést.
2.
_______________
Rágcsálás (38%)

Egy kölyökkutya számára a rágás három fontos célt szolgál. Először

is, mivel nincs kezük, minden új dologhoz a szájukkal közelítenek. A
szájuk segítségével tudják eldönteni, hogy valami rendben van-e vagy
sem. Kölyökkorban minden újdonság kalandnak számít, és a kíváncsi
apróságok mindent az orrukkal és a szájukkal fedeznek fel.
Az új Kutyapszichológiai Központom területén nagyon változatos
növényzet áll a falka rendelkezésére felfedezés szempontjából. Mr.
President úgy négy és fél hónapos lehetett, amikor megfigyeltem, hogy
példaképe, Daddy nyomába eredt a központ legmagasabb pontján
fekvő füves terület felé. Daddy egy tizenöt éves, tapasztalt kutya
bölcsességével fürkészett az orrával a magas fűben, végigszimatolva jó
pár fűfélét, mielőtt rátalált az ideális rágnivalóra. Mr. President
közelről, feszült figyelemmel szemlélte az eseményeket. Daddy
odament egy-egy fűszálhoz, megszaglászta, majd odament egy másik
fajtához, és rágcsálni kezdte. Kis idő múlva már Mr. President is
ugyanígy tett. Szimatolt a fűszálak között, és csak azt a fajtát kezdte
rágcsálni, amit előzőleg Daddy is. Bármilyen régóta is foglalkozom
kutyákkal, az ehhez hasonló, egyszerű pillanatképek a mai napig
bámulattal töltenek el, és ösztönzően hatnak rám. Daddy
tulajdonképpen megtanította Mr. Presidentnek, melyik fűféle ehető, és
melyik nem. Így működik egy igazi kutyaovi.
Ha a kiskutyád előtt nincs egy olyan tapasztalt példakép, mint
Daddy, akitől tanulhatna, rád hárul a feladat, hogy biztosítsd, semmi
olyasmit ne rágcsáljon meg, ami ártalmas vagy mérgező lehet.
Otthonod és kerted átvizsgálása az első ez irányba tett lépés, de sajnos
a kölyökkutyák bárhol képesek bajba keveredni, még akkor is, ha
széles körben gondoskodsz a biztonságukról. Ha a szájába vesz egy
veszélyes vagy értékes tárgyat, egy gyengéd nyak vagy hátsó
érintéssel, egy érdekes szag vagy jutalomfalat segítségével elterelhetjük
a figyelmét, és rávehetjük a tárgy elengedésére. Ebben az esetben
jobban szeretem az érintést a jutalomfalatnál, mert egy másik kutya is
ugyanígy zökkentené ki, valamint mert nem lehet az a cél, hogy egy
nemkívánt viselkedést jutalmazással kössön össze. Tapasztalataim
szerint sosem célszerű az adott tárgyat elvenni a kutya elől. Ehelyett
jobb, ha rá tudjuk venni, hagyja ott a tárgyat, és távolodjon el tőle. A
felügyelet nagyon fontos, éppúgy, mint a „legálisan” és biztonságosan
rágcsálható tárgyak biztosítása.
Másodsorban, a rágcsálás a nyugtalanság és az unalom enyhítésére
szolgál. Némely fajta egyedei nagyobb előnyben részesítik a feszültség
rágcsálással történő oldását, mint mások. Ha emlékszel, Mr. President
„gyenge pontja” is ez volt. A rágcsálás lehet olyan viselkedés, amellyel
a kutya megnyugtatja magát, de az is lehet, hogy csak a gazdáját akarja
irányítani vele. Sok kiskutyába az vésődik be, hogy bármikor „magához
hívhatja” a gazdáját, ha a szájába vesz valamit. Nagyon hasonlóan
tanulják meg azt is, hogy izgatott ugrabugrálással magukra vonhatják
az ember figyelmét. Ezekben az esetekben a kiskutya az, aki arra
„kondicionál” téged, hogy figyelj és reagálj rá, nem pedig fordítva.
Végezetül, a rágás igen fontos szerepet kap a kölykök negyedik és
hatodik hónapja között, mert enyhíti a fogzással járó kellemetlen érzést.
Ebben az időszakban teljesen természetellenes és értelmetlen volna
elvárni egy kölyöktől, hogy egyáltalán ne rágcsáljon. Ehelyett inkább
gondoskodj megfelelő, rágható játékokról, hogy pozitív irányba
terelhesd ezt a viselkedést. Én mindig előnyben részesítem a
természetes dolgokat, mint például a szárított bikacsök, de szerintem
még egy plüssjáték is jobb erre a célra (különösen, ha a belsejébe
rejtünk valamit), minta gumiból készült rágójátékok. Minél
természetesebb egy tárgy, vagy minél több réteget kell átrágnia ahhoz,
hogy hozzáférjen a belsejében lapuló szag vagy ízforráshoz, annál
inkább megdolgoztatja az elméjét is. Ez az oka annak is, hogy a
kölykök oly nagy előnyben részesítik a szekrény aljából kiügyeskedett
bőrcipőket vagy -papucsokat. Egyrészt a vadászat izgalma, másrészt az
anyag természetessége vonzza őket. Én nagyon szeretem a szárított
bikacsököt, mert jó sokáig tart, mire elrágcsálnak egyet. Ha pedig
elrejtjük, esetleg elássuk, máris egy kis pluszmunkát biztosítunk vele a
kölyök számra. Ugyanaz a bikacsök tehát újabb és újabb kihívást
jelentő szituációkban hasznosítható.
Amikor két hétre Crystalra bíztam Mr. President felügyeletét, jó
előre figyelmeztettem, hogy ha rágásról van szó, abszolút buldogként
viselkedik. „Nagyon hálás vagyok érte Cesarnak, hogy előre felhívta a
problémára a figyelmemet” mondja Crystal.
„Általában egy könnyed nyak vagy hátsó érintéssel hívtam fel
magamra a figyelmét, s ha ez megvolt, akkor már bármilyen tárgyra
sajátomként tarthattam igényt, majd felajánlottam helyette egy
legálisan rágcsálható cseretárgyat. A legnagyobb kihívást a kocsim
belső terének birtoklása jelentette számomra. Először mindent meg
akart rágni a sebváltótól kezdve a fogantyúkon át egészen a biztonsági
övékig. Csak az energiámra hagyatkozhattam, mivel vezetés közben
nem tudtam szemkontaktust létesíteni vele. A jutalomfalat nem segített,
mert csak rövid ideig tudtam elterelni vele a figyelmét, másrészt pedig,
valószínűleg csak megerősítettem vele a helytelen magatartást. Ha
azonban bikacsököt kapott indulás előtt, akkor esze ágába sem jutott a
biztonsági övvel próbálkozni.”
Ha arra érsz haza, hogy a kutyád épp a kedvenc bőrcipődet rágcsálja,
fogd vissza a hirtelen feltörő haragod. Végy egy mély lélegzetet, őrizd
meg a nyugalmad, légy magabiztos, és gondolj arra, hogy a kölyköt
nem „személyes” indokok motiválták. Ne vidd el a szétrágott tárgy
mellől, és ne is kapd el a tárgyat előle. Ehelyett nyugodtan korrigáld,
majd tereld más irányba a figyelmét. A figyelemelterelés
leghatékonyabb eszköze általában az, amellyel a szaglást célozzuk.
Használd ki a kölyök orrának hajtóerejét, és engedd, hadd ismerkedjen
meg az általad cserébe felkínált rágójátékkal. Ezután azonnal jelezd
felé, hogy az előzőleg megrágott, tiltott tárgy kizárólag a te tulajdonod.
Szerencsére, normális esetben minden kiskutya csak rövid ideig képes
egyvalamire fókuszálni, amit ez esetben a magad javára fordíthatsz,
miközben igyekszel elterelni a figyelmét a nemkívánt viselkedésről.
A kutyák természetükből adódóan értik egy tárgy vagy a tér
birtoklásának koncepcióját. Egymás között ők is gyakorolják. Chris
Komives a birtoklás erejét felhasználva tudta kizökkenteni Elizát a
nyugtalanságból fakadó rágcsálásból. „Eliza csak akkor rágott szét
otthon ezt-azt, amikor nyugtalan volt. Egyszer akkor tette tönkre
Johanna laptopjának hálózati vezetékét, amikor elmentünk egy
koncertre, és egész nap egyedül hagytuk (kb. 12 órán át). Rájöttünk,
valószínűleg azért a kábelen vezette le a feszültségét, mert érezte rajta
Johanna szagát. Másnap előálltam egy halom vezetékkel, és
megtanítottam neki, hogy mind hozzám tartozik. Arra is gondoltam,
talán a vezeték szétrágása azt is jelentheti, hogy hiányzik a fém az
étrendjéből, ezért szárított májat kezdtünk adni neki jutalomfalat
gyanánt. Azóta sem nyúlt egy kábelhez sem. Megrágcsált jó pár
cipőfűzőt is (bár a cipőket békén hagyta). Megismételtem hát vele a
vezetékes gyakorlatot, csak most cipőfűzőkkel. Azóta azokat sem
bántja."

3
____________
Ugatás (32%)

Ila elsétálnál a kutyáddal a házam mellett, valószínűleg észre sem

vennéd, hogy ennyi kutya él a kerítés mögött. Ezzel szemben, mi nap
mint nap egy pár utcával odébb élő kutya folyamatos ugatását
hallgatjuk a kertünkből.
Mi a titkom? Egyszerű: szabályok, határok és korlátok, valamint
hogy megfelelően kielégítem minden kutyám mozgásigényét, és
odafigyelek arra, hogy mindannyian kiegyensúlyozottak légyenek.
A kutyák ugatása olyasvalami, amire elődeink ösztönözték a mai
kutyák farkasszerű őseit több ezer évvel ezelőtt. A tény, hogy a kutyák
jelezni tudták az ember számára a veszélyt, az egyik olyan
tulajdonságuk volt, amely ilyen jól összehozta a két fajt. Röviden, az
ugatás kialakulásáért ugyanannyira vagyunk felelősek, mint maguk a
kutyák. Különösen az egyedül vagy félreeső helyeken élő emberek
szeretik, ha kutyájuk minden egyes alkalommal ugatással jelzi, ha
valami szokatlan történik. Vannak, akik azokat a kutyákat részesítik
előnyben, akik hangos, kemény, területvédő ugatással igyekeznek
elijeszteni a lehetséges betolakodókat, míg azok, akik társasházi
lakásban élnek, másokkal szoros közelségben, könnyen összetűzésbe
keveredhetnek a lakóközösséggel kutyájuk folyamatos ugatása miatt.
Hány vakkantásra mondhatjuk, hogy már túl sok? Ezt mindenki
döntse el maga, de az én véleményem az, hogy ha az ugatás négy
vakkantás után is folytatódik, az már túlmutat az ugató magatartás
eredeti célján, azaz már nem pusztán a falka felé leadott riadójelzésről
van szó. A megszállott ugatás egy olyan közlésforma a kutya részéről,
amellyel arra próbálja felhívni az ember figyelmét, hogy egyáltalán
nem érzi jól magát, unatkozik, bizonytalan, frusztrált, és/vagy nem
mozoghat annyit, amennyire szüksége volna. Az ugatás marad az
egyetlen általa végezhető tevékenység, így hát ugat. Ha egy kutya
hosszasan vagy a legapróbb mozzanatra ugat, az kutyanyelven annyit
jelent, hogy nyugtalan vagy frusztrált.
Az én házamban egy vakkantás bőven elég. Egyetlen vakkantás az
egész. A házban élő kutyáim közül általában Coco, a csivava az, aki
éberen riasztja a falkát, ha bármi furcsaságot tapasztal. Ha őt leállítom,
a többiek nem kezdenek ugatásba, de mindegyikük testbeszéde jelzi
számomra, honnan érkezik a furcsaság forrása, legyen az ember vagy
állat, és azt is elárulják, hogyan éreznek vele kapcsolatban. A
testbeszéd különböző kutyafajták esetén változó lehet. Vannak, akik
éberen felemelt lábbal, a hangvagy szagforrás közelében leüléssel vagy
lefekvéssel, éber, megfeszült álló testtartással, vagy „cserkelő”
osonással jeleznek. Tíz különböző kutya esetén tíz különböző veszélyt
jelző testbeszéddel fogsz találkozni, ám az energia minden esetben
ugyanaz. Az első vakkantás után mindig jelzem a kutyáim felé, hogy
hálás vagyok a riasztásért, de innentől már az én dolgom, hogy
ellenőrizzem a történéseket, azaz leveszem a vállukról a felelősség
terhét.
 Az ugatás problémáját is érdemes korán elkezdeni kezelni. Ha már
megtanítottad a kiskutyádnak, hogy egy bizonyos hangjelzést vagy szót
a nemtetszésed kinyilvánításaként értelmezzen, akkor következetesen
korrigáld ezzel a hanggal/szóval. Ha már túlzottan belelovalta magát az
ugatásba, lehet, hogy csak egy határozott érintéssel tudod
visszaszerezni a figyelmét. Ezen a ponton azonban még nem ért véget a
dolog, ugyanis lehet, hogy átmenetileg abbahagyja ugyan az ugatást, de
kis idő múlva újrakezdi. Lehet, hogy a teste belazul egy kicsit, de az
elméje még mindig riadó üzemmódban van. Légy türelmes. Várj, amíg
teljesen megnyugszik, s csak azután folytasd a dolgod. Meg is
jutalmazhatod dicsérettel vagy egy finom falattal, de csak akkor, ha már
teljesen nyugodt.
Ha a kölyök újra és újra megugat egy tárgyat vagy egy személyt,
ideje a sarkadra állni, és tudatni vele, hogy az a te birtokod. A
testbeszéded és nyugodt-határozott energiád segítségével teremts egy
láthatatlan határvonalat, melyet nem léphet át. Kiskutyád pontosan azt a
fajta irányadó magatartást várja tőled, amit fókuszált energiával és
testbeszéddel tudsz biztosítani számára. Ne feledd azonban, egy kölyök
esetén megvan rá a lehetőséged, hogy már azelőtt elejét vedd a nem
kívánatos ugatásnak, hogy rossz szokássá vagy a stressz levezetésére
irányuló krónikus tevékenységgé válna.
4.
________________________________________
Csipkedés (24%) és foggal/szájjal érintés (19%)

A kölyökkutyák gyakran csipkedik, játékosan harapdálják

alomtestvéreiket, ami teljesen ösztönös viselkedés a részükről. Ez is a
társas érintkezés egy formája, és egyfajta játékos túlélési gyakorlat
egyben. Egy természetes falkán belül a testvérek, az anyaállat és a
falka idősebb egyedei gyorsan megtanítják nekik, mikor túl erős egy
harapás. Junior szeret vadul játszani Blizzarddal és Mr. Presidenttel, de
azonnal leállítja őket, ha túl erősen harapnak. Fontos megjegyezni,
hogy az a harapás, amit egy izmos, kamaszkorú pitbull túl erősnek
talál, egy ember számára már rendkívül fájdalmas volna, esetleg sebet
is ejtene. A rágcsálás szintén természetes módja annak, ahogy egy
kiskutya a szájával felfedezi a világot. Egyik viselkedés sem feltétlenül
utal agresszív vagy domináns vérmérsékletre. Ha azonban folyton
megengeded neki, hogy apró tejfogaival, szájával játékosan uralkodjon
feletted, akkor idősebb korában már eszközként fogja használni az
irányításodra, és akár kárt is okozhat. „Ha egy kölyök játékos
harapdálását nem kezeljük, felnőtt korára könnyen átfordulhat
agresszióba, hisz addigra megtanulja, hogy a fogai és a szája
segítségével elérheti, amit akar” figyelmeztet Diana Foster.
Blizzard, Angel és Mr. President esetében megengedtem, hogy
természetes, ösztönös módon ismerkedjenek a kezemmel, de csak
puhán foghattak rá, a fogaikkal nem fejthettek ki erőt. Amikor a
türelmem határait tesztelgetve elkezdték növelni a fogás erősségét,
karom formájúra görbített ujjaimmal gyengéd határozottsággal
megérintettem a nyakukat vagy a fejüket, amivel egy másik kutya
korrigáló harapását imitáltam. Addig tartottam ki a mozdulatot, amíg
meg nem nyugodtak. Teljesen természetes, hogy a kölykök
próbálgatják a határaikat, de azok elfogadása is ugyanolyan
természetes számukra. Én csupán azt imitálom, amit ugyanilyen
helyzetben az anyjuk, Junior vagy Daddy, vagy éppen egy másik
kölyökkutya tenne.
Az időzítésnek viszont nagyon pontosnak kell lennie. A korrekció ne
legyen túlzó, ne okozzon fájdalmat, és csak addig tartson, amíg a
kiskutya belenyugszik. Ha eltúlzod a korrigálás hosszúságát vagy
intenzitását, kihívásként értelmezheti. Segíthet, ha a gyakorlat közben
kesztyűt viselsz, csak hogy biztosan nyugodt maradhass, és végig te
irányíthasd a folyamatot. Ha folyton azon aggodalmaskodsz, hogy
mikor fog megint beléd kapni, akkor gyenge energiát közvetítesz a
kiskutya felé, amit természetesen ki is fog használni! Ha gyenge vagy
bizonytalan tudatállapotban próbálsz határokat szabni számára, sosem
fog komolyan venni. A kiskutyák nagyon ösztönösen működnek. Az
irányítás meggyengülésének legcsekélyebb jelére azonnal magukhoz
akarják vonni a vezetői szerepet, csak hogy betöltsék ezt az űrt. A
kölyökkor során a folyamatos nyugodt-határozott energiaközvetítés és a
magabiztos irányítás olyan, mint egy befektetés, melynek megtérülése
jelen esetben azt jelenti, hogy a kutyád egész élete során töretlenül
tisztelni fog téged.
A kesztyűviselés másik nagy előnye a harapáskontroll tanítása során,
hogy így nem fogsz abba a gyakori hibába esni, hogy elkapod a kezed,
amikor érzed a bőrödet karcoló tűhegyes kis tejfogakat. Ez a mozdulat
felkelti a kölyök zsákmányösztönét, és csak tovább fokozza
izgatottságát. „Az alkalmanként öt másodpercnél tovább tartó
simogatás, a kéz hirtelen elkapása a kölyök szájától, valamint az
ismétlődően feje felé emelt kezek (ez igen jellemző a gyerekekre)
tulajdonképpen ösztönzi a kutyát a további játékos harapdálásra”
magyarázza Diana. Amikor Blizzard átköltözött a Barnes családhoz,
nagyon gyorsan megtanulta, hogy a játékos harapdálással uralkodhat
Christian felett. Mivel igen gyorsan növekedett, félő volt, hogy akár
sebesülést is okozhat. A tizennégy éves Sabrina volt az, aki megtanította
öccsének, hogyan maradjon higgadt az ilyen incidensek során, és
hogyan érje el, hogy Blizzard megadó tudatállapotba kerüljön, mielőtt
folytatják a játékot.

5
____________________________
Szobatisztasági nehézségek (24%)

A szobatisztaság kérdésével már foglalkoztunk korábban, amikor is

jeleztem, hogy egy kiskutya szobatisztává nevelése nem nagy
tudomány, hiszen a természetes ösztönei is az ügy mellett állnak.
Tapasztalataim szerint probléma akkor fordulhat elő, ha a gazdi nem
biztosít rendszeres „menetrendet” a kiskutya számára, vagy nem
tisztítja fel alaposan a baleset helyszínét, és talán ami a legfontosabb,
kijön a sodrából, ha a szőnyegnek vagy egy bútordarabnak baja esik. A
kutyád nem tudja, hogy a kanapé egy vagyonba került, azt viszont érti,
érzi, hogy nagyon labilis, érzelmileg túlfűtött állapotban vagy, és hogy
erős, negatív energiát közvetítesz, amit egyenesen felé irányítasz.
Ezt megelőzendő, még csak esélyt se adj neki arra, hogy szanaszét
piszkítson az otthonodban. Amíg ki nem tapasztalod ürítési szokásait,
tartsd őt egy biztonságos, elkerített és könnyen tisztán tartható
területen, ha épp nem tudsz rá közvetlenül figyelni. Használhatsz
kutyapelenkát is, ha szükségét érzed, de mindig takarítsd fel alatta és
körülötte a padlót. Tedd lehetővé számára a sikerélményt, ne mindig a
kudarcra készülj. Ha nem kerekítesz akkora drámát a dologból,
meglepetten fogod tapasztalni, milyen könnyen megy minden.
Ahhoz képest, milyen sok panaszt hallok a szobatisztaságra nevelés
borzalmairól, egy kicsit meglepődtem, hogy „csak" az ötödik helyen
végzett a leggyakoribb problémák sorában. Azt, hogy egyáltalán listás
helyezést ért el, annak a ténynek tudtam be, hogy az amerikaiak
nagyon kényesen ügyelnek otthonuk állapotára. Lehet, hogy egy kicsit
zavarja őket egy kiskutya ugrálása, ugatása vagy harapdálása, de
egyáltalán nem tűrik a pisi vagy kakiszagot. Simán együtt tudnak élni
egy-két harapásból származó sebhellyel a kezükön, és nem csinálnak
túl nagy ügyet a szomszédok panaszkodásából sem, ám azonnal
kiakadnak, ha meglátnak egy pisifoltot a méregdrága keleti szőnyegen.
Ennél nem is kell jobb bizonyíték arra a tényre, hogy egy kiskutya
pontosan tudja, mennyire vesszük komolyan a számára felállított
szabályokat. Ha bizonytalankodsz azt illetően, hogy hajlandó vagy-e
végre e gyakori problémák korrigálása végett világos határokat szabni,
a kiskutyád meg fogja érezni ezt a kettősséget, és a nemkívánt
viselkedés sajnos folytatódni fog.
6
______________________________
Behívásra nem engedelmeskedés (23%)

Először is tisztázzuk, a kutyák világában nem léteznek nevek.

Illatjegyek és energia alapján azonosítják egymást, és ebben a
folyamatban egyáltalán nem játszanak szerepet a hangok. Saját
kényelmünk érdekében nevet adunk nekik, és szerencsénkre van
olyan fejlett az asszociációs készségük, hogy gyorsan társítani
tudják az egyedi hangsort és hanglejtést ahhoz, amit elérni
szeretnénk vele. A németországi Max Planck Evolúciós
Antropológiai Intézetben egy Rico névre hallgató border collie-ról
bebizonyosodott, hogy több mint kétszáz különböző tárgy nevét
képes felismerni. A kutyák nem vonnak le következtetéseket, ám
ami mindig bámulatba ejt, egyszerűen zseniálisan kapcsolnak
egymáshoz dolgokat. Amikor azt mondjuk egy kutyáról, hogy már
tudja a nevét, az nem ugyanaz, mint amikor egy gyerek tudja a
nevét, azaz a kutya nem kapcsolja a nevet az önazonosságához vagy
az „én”-jéhez. A kutya ahhoz viszonyítva érti a nevét, hogy mikor,
hogyan, miért és ami a legfontosabb, milyen energiával kísérve
mondjuk neki.
Amikor Obamáék a Bo nevet választották a kutyájuknak, sokan
feltették nekem a kérdést, vajon nem fogja-e összezavarni, hogy a neve
szinte ugyanúgy hangzik, mint a „no” (nem) tiltószó. Lehet, hogy
kicsit zavaró, de ha a nevét csak olyan pozitív dolgokhoz társítják, mint
mondjuk a játék, etetés, séta, dicséret vagy a szeretetük kifejezése,
akkor nem lesz probléma számára, hogy különbséget tudjon tenni a
neve és a negatív dolgok tiltására használt „no” szó között. A kutyát
nem érdeklik a költői rímek. Nem csupán az adott szó hangzását veszi
figyelembe, hanem a mögötte húzódó üzenetre vonatkozó energiát is.
Ez az egyik oka annak, hogy általában azt tanácsolom az
ügyfeleimnek, tartózkodjanak a kutya nevének kimondásától, amikor
épp egy nemkívánt viselkedést korrigálnak. Én csak akkor használom a
kutyáim nevét, amikor magamhoz hívom őket, vagy amikor
dicséretben részesítem őket, valamint a közös játék vagy egy pozitív
kihívást jelentő feladat végzése során.
Tegyük fel, mindent helyesen csinálsz, és csak pozitív kontextusban
használod a kölyök nevét, de mégsem megy oda hozzád, amikor hívod.
Nem arról van szó, hogy nem akar odamenni, s nem is arról, hogy
lázadozik, és megkérdőjelezi a tekintélyedet. Erre a jelenségre az a
legnyilvánvalóbb magyarázat, hogy a kutyák szaglása sokkal
érzékenyebb a hallásuknál, és könnyen elcsábulnak egy-egy érdekes
szag kedvéért. Ne feledd, egy kölyökkutya számára minden új és
izgalmas. Egy új illat olyan szinten képes megbabonázni, hogy egy
számára sokkalta kevésbé érdekes hangsor egyszerűen el sem jut a
tudatáig abban a pillanatban. Vigyázz, hogy ne ismételgesd újra és újra
a nevét, ha egyszer valami más köti le éppen a figyelmét, mert
könnyen megtörténhet, hogy az ismételt hangsort épp a nemfigyeléshez
fogja társítani. Nem árt észben tartani, hogy a neve szólításakor általad
közvetített energia az, amire tulajdonképpen reagál. Ha a behíváskor
elhangzó név mögött azt közvetíted felé, hogy türelmetlen, csalódott és
dühös vagy, az nem éppen egy kellemes, szívesen követendő energiát
jelent a számára.
A kutyák az orr-szem-fül sorrendjében tanulnak. Junior, Blizzard,
Angel és Mr. President nevelése során, a természet példáját követve
eleinte a lehető legkevesebbszer alkalmaztam hangokat. Ehelyett
inkább az orrukat vontam be a tanulásba. Kölyökkutyák esetén ez
különösen hatékony. Ha Angellel sétálok, és közben az érzékeny
terrier-orr elcsábul egy-egy szag hatására, egyszerűen egy vonzó illatú
jutalomfalatot vagy bikacsököt tartok elé, amíg fel nem figyel rá, majd
folytatom a sétát. Csak akkor kezdem el mondogatni a nevét, vagy
hallatom a pozitív jelentésű „cuppogós” hangot, ha már felém tart. Ily
módon kezdi összekapcsolni a hallott nevet vagy hangot a követés
aktusával. Ezt hallja, miközben épp végrehajtja a követést. A társítás
így világos és egyértelmű lesz számára.
Következő lépésként a gyakorlatot hosszú pórázon hajtjuk végre,
miközben verbális kommunikációt vagy hangot alkalmazunk, valamint
kihasználjuk a kölyök automatikus követő ösztönét. Hagyd, hogy
eltávolodjon tőled, majd a póráz zsinórját a lábaddal rögzítve fordíts
hátat neki, és kezdj távolodni tőle. Amint elkezd követni, fordulj felé,
és mondd a nevét, vagy használd azt a hangjelzést, amit behívásra
szeretnél használni. Jutalmazd meg, amikor odaér hozzád.
Csak olyankor mondd ki a nevét, amikor önkéntelenül követ téged,
amikor reggel kiengeded a kennelből, miközben megdicséred, ha jó
helyen végzi a dolgát, amikor etetéshez hívod, vagy amikor olyan
tevékenységeket végeztek, amelyek örömmel töltik el. Figyelj oda,
hogy a hívó szó mögött húzódó energia pozitív és egyben nyugodt-
határozott legyen. Minél szaglásorientáltabb a kölyök, annál tovább
tarthat, amíg leesik neki, hogy egy adott cselekvés elvégzésekor a hang
felülírja a szagot. Ám kellő türelemmel és kitartással minden kutya
képes e társítás elsajátítására. Addig is legyen nálad csábító illatú
jutalomfalat, bikacsök vagy illatosított játék, hogy visszaszerezhesd
elkalandozó figyelmét. Próbálj kutyaként gondolkodni, és lásd a világot
az orr-szem-fül sorrendjében, s a végén a kiskutya is meg fogja tudni
tanulni, miként gondolkodjon úgy, mint te.
7.
_________
Ásás (21%)

Minden kutya szeret ásni, de vannak olyan fajták, mint például a

terrierek, akik az átlagtól erősebb ásási ösztönnel rendelkeznek. Ők
elsődlegesen az ásással hajlamosak levezetni unalmukat,
nyugtalanságukat vagy idegességüket. Fontos, hogy lehetőséget
biztosítsunk számukra e teljesen normális tevékenység végzésére.
Az új Kutyapszichológiai Központ területén igen gazdag az élővilág.
Attól a pillanattól fogva, hogy a két hónapos Angel megérkezett, le sem
vette a szemét a négyéves Jack Russel terrieremről, Jackről, aki folyton
pockok után kutatva „szántotta” a földet. A genetika azonnal bekapcsolt
Angelben: Ásás! Hát persze, erre születtem! Annak ellenére, hogy Angel elődeit
patkányok és egyéb föld alatt élő rágcsálók kiásására tenyésztették,
mégsem szeretném, ha a pocokvadászat volna a legkedveltebb hobbija.
Más irányba kell hát terelnem az ásásra „kihegyezett” energiát,
miközben nem feledkezhetem meg a genetika hajtóerejéről sem.
A központban létrehoztam egy külön erre a tevékenységre
használható területet. A hivatalos „ásóhely” egy elhagyott
rágcsálólyukakkal tarkított magas, homokos dombszerű töltés lett, ahol
a kutyák kiélhetik az ásási igényeiket. Általában fogok egy
teniszlabdát, megvárom, amíg rá fókuszálnak, majd bedugom az egyik
elhagyott járat mélyére. Nagyon szeretem nézni, ahogy a kölykök
különböző, fajtájukra jellemző hajlamaik és adottságaik kezdenek a
felszínre törni a gyakorlat közben. Junior egy izmos pitbull túláradó
erejével vetődik a töltésre, és buldózerként hányja maga mögé a földet
mind a négy tappancsával. Pillanatok alatt kiszélesíti az üreget, de
teljesen zabolátlan, fegyelmezetlen stílusban. Izgalom és csupa
izommunka csekély összpontosítással. Mr. President esetén azonnal
nyilvánvalóvá válik, hogy a földbe temetett kincsek kiásása és az
apportírozás miért nem éppen a buldogok fő erőssége. Igyekszik ugyan
részt venni a mókában, de lapos orrával és nagy fejével csak arra képes,
hogy esetlenül az elrejett tárgy irányába furakodjon. Angel azonban egy
valóságos kis ásógép már az első naptól fogva. Miközben Junior még
mindig minden erejét arra fordítja, hogy egyre jobban kiszélesítse a
járatot, Mr. President pedig csak értetlenül bámészkodik, hátha valaki
visszaszerzi végre a labdát, addig Angel egy tengerészeti búvár
ügyességével csusszan be a járaton, és büszkén hozza elő a labdát.
Különleges dicséretben részesítem érte, mert fontos, hogy érezze,
mennyire büszke vagyok a képességeire, hogy osztozom az örömében,
és hogy támogatom, de egyben helyes irányba terelem a benne élő
terrier ösztönöket. Megtanulja, hogy nem pockok, hanem labdák után
ásunk, azaz csak olyasmit ásunk ki, amire az ember kér minket. Ez a
legjobb megelőzés. Így már biztos lehetek benne, hogy Angel nem
fogja feltúrni az én kertemet, mert már most sokkal szórakoztatóbb és
stimulálóbb lehetőséget biztosítok genetikai igényeinek kielégítésére.
Ha erős ásási ösztönnel rendelkező kutyád van, vagy ha gondot okoz
a megszállott ásása, azt javaslom, válassz le a kertedből egy a kölyök
méreteinek megfelelő „gyakorlóterepet”. Megteszi egy kellően mély
homokozó is. Ez lesz az a terület, ahol kedvére áshat. Temess egy
érdekes tárgyat, játékot vagy bikacsököt a homokba, majd vezesd oda a
kölyköt, hadd szimatoljon. Ha nem veszi a lapot, kezdeményezd te az
ásást. Végül úgyis kíváncsi lesz, és csatlakozni akar majd ő is a
mókához. Ha az ásható földfelület nem elég mély, vegyél részt te is a
játékban úgy, hogy visszakotrod az általa kiásott földet, még nagyobb
kihívást teremtve számára. Vagy egyszerűen csak hagyd, hadd élvezze
a mókát, és jutalmazd meg, ha odaviszi neked a kiásott tárgyat. A
gyakorlat után tisztítsd meg a tárgyat, és rendezd vissza a terepet az
eredeti állapotába, hogy mindig az legyen az érzése, mintha soha senki
nem ásott volna még ott azelőtt. Ezzel is fenntartod az érdeklődését.
Következő lépésként tudasd vele, hogy kizárólag az általad kijelölt
területen végezheti ezt a tevékenységet. Az ásós kaland után vezesd a
kölyköt a kert egy olyan területére, amely kívül esik az engedélyezett
zónán. Dugj el valamit a földbe, és azonnal blokkold a kutyát, ha
megpróbálja megközelíteni. Irányítsd magadra a figyelmét, és ne vond
be a folyamatba sem az orrát, sem a szemét, sem a fülét. Testbeszéddel
nyilvánítsd magadénak a területet, majd menjetek vissza az ásásra
kijelölt helyre, és ismételjétek meg az előző ásós mókát. Hetente pár
alkalommal, vagy ha a kölyökben már kialakult a rossz szokás,
mindennap ismételd meg vele ugyanezt egészen addig, amíg biztos
nem leszel benne, hogy megértette és elfogadta az ásásra vonatkozó
szabályokat, határokat.
Ha lakásban élsz, keress olyan helyet, mondjuk egy kutyabarát
partszakaszt vagy strandot, ahol áshat a kölyök. Angel tenyésztője,
Brooke bélelt macskaalagutakból épített labirintussal elégíti ki az
újszülött törpe schnauzerek ilyen jellegű igényeit. Ha már első perctől
kezdve gondoskodunk kiskutyánk veleszületett igényeinek
kielégítéséről, tulajdonképpen bármilyen probléma kialakulását
megelőzhetjük.

8
________________
Pórózproblémák (20%)

Eddigi rövid élete során Angelnek sosem voltak gondjai a pórázzal,

és ez jórészt Brooke előrelátó gondoskodásának is köszönhető. A nála
született kiskutyák négyhetes korukban színes papírból készült
nyakpántot kapnak, és nyolchetes korukra már a póráz érzetével is
megismerkednek.

„Amikor a parton sétálok a csapattal, az emberek gyakran

odajönnek kérdezősködni, mert egy hat tökéletesen viselkedő törpe
schnauzert sétáltató nő látványa nem éppen mindennapi jelenség.
Egy nap odajött hozzám egy nő egy hat hónapos schnauzerrel, aki
nem tudott pórázon sétálni. Ez szégyen. Mint kiderült, egy
kisállat-kereskedésben vásárolta a kutyát, ami mindent
megmagyaráz. Hat hónap egy kisállat-kereskedésben iszonyú
hosszú idő, ami alatt tulajdonképpen Semmit nem látott a
világból. A pórázon sétálás az egyik olyan készség, amelyet egy
kiskutyának minél hamarabb el kell sajátítania. Nálam minden
kölyök átesik a póráztréningen, mire elkerül tőlem."
Lehet, hogy egy kiskutya már eleve pórázhoz szoktatva érkezik új
gazdájához, de ez még nem jelenti azt, hogy a gazdi is tud bánni a
pórázzal. Amikor a CNN-en láttam, hogyan ráncigálja végig Obamáék
új kutyája a kis Maliát a Fehér Ház gyepszőnyegén, nyilvánvaló volt
számomra, hogy az elnöki család nem vette a fáradságot a
kutyasétáltatás elsajátítására. A helyes kutyasétáltatás, melynek témáját
már érintettük a negyedik fejezetben, azt jelenti, hogy a kutya
egyenesen tartott fejjel halad melletted, miközben a közöttetek lévő
póráz teljesen laza, feszültségmentes. Nem húz, és nem is szlalomozik
ide-oda, ahogyan Bo, az elnöki kölyök tette. A cikcakkban szlalomozás
(amit egyik ügyfelem humorosan csak „legyező horgászatnak” hív) a
kölyök túlzott izgatottságából fakad. Nem volna szabad, hogy a séta
izgatottságot jelentsen egy kutyának. Sokkal inkább egy struktúrált
közös tevékenységet kellene jelentenie, és a struktúra alapjait
kölyökkorban érdemes lefektetni. Természetes közegben a kiskutyák jól
tudják, hogy fegyelmezetten követniük kell anyjukat, ha nem akarnak
eltévedni vagy lemaradni. Amikor azt gondolod, hogy egy jó hosszú
pórázzal megadhatod a kölyöknek azt a „szabadságot”, hogy előtted
loholva fedezze fel a világot, akkor bizony a természet ellen dolgozol.
Közös sétátokat többször is megszakíthatod azzal, hogy engedélyezel a
kölyöknek pár percnyi felfedező szaglászást, amivel „tarkíthatod” a
közös játékot is a kertben vagy a parkban. A struktúrált séta elsajátítását
azonban semmi nem pótolhatja.
 A pórázas séta tanulása közben számíthatsz rá, hogy a kiskutya
eleinte rakoncátlanul fog viselkedni. Ne feledd, számára minden
újdonságnak számít. Teljesen természetes, hogy könnyen elvonja a
figyelmét bármi, legyen az fű, fa, kutya vagy ember. Ilyenkor húzni
fogja a pórázt, ami feszültséget teremt. Ha te visszafelé húzod, akkor
csak növelni fogod ezt a feszültséget, és félő, hogy a közös „séta"
stresszhelyzetté válik a kölyök számára. A nyakörv vagy a pórázból
készített hurok legyen magasan a kölyök nyakán, a fültövek mögött.
Tartsd lazán, mintha egy táskát vinnél a kezedben. Ha a kölyök meglát
valami számára izgalmasat, és megindul felé, anélkül, hogy feszítenéd
a pórázt, haladj tovább az eredeti irányba, és tartsd a fejét egyenesen.
Irányítsd vissza a figyelmét a szaglásán keresztül egy illatos
jutalomfalat segítségével, és haladjatok tovább. Az orrán keresztül
mindig visszaszerezheted a figyelmét. Ha továbbra is más irányba húz,
áll meg, fordulj szembe vele, és nézz a szemébe, amíg mondjuk le nem
ül. Ügyelj rá, hogy a póráz laza legyen, és várj türelmesen. Csak akkor
folytasd a sétát, ha újra rád figyel, és teljesen nyugodt. Valószínűleg jó
párszor meg kell majd ismételned ezt a gyakorlatot, amíg leesik neki,
hogy kizárólag te irányítod a sétát.
Amikor Crystal egy hétre hazavitte magával Mr. Presidentet, más
problémával kellett szembesülnie a közös séták során. „Volt, hogy csak
addig sétált, amíg kedve tartotta, aztán hirtelen megállt, és leült. Nem
igazán rajongott a hosszú gyaloglásokért, különösen, ha meleg volt
odakinn.” Mostanában vannak szokatlan hőhullámok Los Angelesben,
és tény, hogy a buldogok igen érzékenyek a hőségre. Crystal úgy
oldotta meg a helyzetet, hogy alkalmazkodott Mr. President fizikai
igényeihez. „Meleg napokon inkább többször mentünk ki, de a séták
csak tízpercesek voltak. Az is bevált, hogy egy jutalomfalat illatának
segítségével bírtam mozgásra, ha mégis leült.”
Nézzünk egy másik példát egy olyan magatartásra, mely teljesen
normális, ha egy kiskutya elbizonytalanodik egy új élethelyzet miatt, és
nem hajlandó továbbmenni. Amikor Angel Melissáéknál
vendégeskedett, magukkal vitték egy szabadtéri kávézóba, amelyhez
egy márvány lépcsősor vezetett felfelé. Ilyen felülettel Angel még
sosem találkozott azelőtt. Vidáman battyogott keresztül a parkolón, ám
amint a lépcsősorhoz értek, azonnal megtorpant. Ez a teljesen
természetes reakció a jó ösztönök és a józan ész jele. Egy négy hónapos
kölyökkutya egy számára új emberrel az oldalán találkozik egy új
élethelyzettel, ami elbizonytalanítja. Ösztönei azt súgják, előbb
szimatolja ki, mi a helyzet, és ne siessen el semmit. Egy ösztöneire
hallgató kutyát sosem szabad elbátortalanítani.
Melissa jól kezelte a problémát. Megállt, és lazán tartotta a pórázt,
amíg Angel a lépcső látványát „emésztette”. Hogy ne meghátrálás
legyen a vége, Melissa előkapott egy bikacsököt, és Angel orra elé
tartotta. Egy lépcsőfok, egy szippantás, és így tovább. A negyedik vagy
ötödik lépcsőfok után Melissa gyorsított egy kicsit a tempón, és Angel,
bár még mindig kissé óvatosan, de követte őt fölfelé. Ugyanez történt a
lakásukhoz vezető lépcsőnél is, de az első két lépcsős élmény után már
úgy közlekedett le-föl, akár egy profi.

9
__________________
Nyüszítés, vonyítós (18%)

Amikor a természetben a kölykök elszakadnak a falkától, nyüszítve

igyekeznek felhívni magukra anyjuk figyelmét, vagyis ha a kiskutyád
nyüszít, azzal rendszerint csak a figyelmedet próbálja megszerezni,
akár mert egyedül érzi magát, akár mert a dolgát szeretné elvégezni. Az
is teljesen normális, ha egy kölyök sír, nyüszít egy kicsit a testvéreitől
és anyjától távol töltött első néhány nap során. Ne feledd, számukra
egyáltalán nem természetes, hogy elszakadnak a falkától, de gyorsan
alkalmazkodnak. Az is hozzátartozik az emberrel együtt éléshez, hogy
meg kell tanulniuk nyugodtan egyedül maradni. Ahhoz, hogy
elkerüljük a szeparációs szorongás problémáját, minél hamarabb hozzá
kell szoktatni az egyedülléthez. Ha a kiskutya sírdogál a nálad töltött
első néhány nap folyamán, a legjobb gyógyír az ignorálás.
Az egyik mód a szobakennelben vonyítás kivédésére, hogy csak
akkor zárjuk rá a kölyökre a kennel ajtaját, ha nyugodt-megadó
tudatállapotban van. Soha ne zárd rá a kennelajtót, ha izgatott,
nyugtalan vagy szorong. Várakozz csendben mellette, amíg teljesen
meg nem nyugszik, és csak ezután hagyd magára a kennelben. Fáraszd
ki a kölyköt minden lefekvés és csendespihenő előtt, különösen az első
néhány nap során, amikor még ismerkedik új környezetével. Ha jól
elfárad, sokkal kevesebb energiája marad a nyüszítésre, és sokkal
valószínűbb, hogy azonnal pihentető álomba merül. Arra is ügyelj,
hogy rendszeres időközönként elvégezhesse a dolgát, és ne feszengjen
emiatt a kennelben.
Ügyfeleim bevallása szerint nagyon nehéz nem reagálni a kiskutyák
szívbemarkoló sírdogálására a kritikus első néhány éjszaka során.
Diana Foster hajthatatlanul azt javasolja minden új gazdinak, hogy a
kölyök érdekében maradjanak „hűvösek”. Nagyon fontos a nyüszítés
teljes ignorálása, attól függetlenül, milyen intenzitású. Amikor a
kutyák stresszhelyzetbe kerülnek, és igyekeznek megszabadulni a
frusztrációtól, mindent bevetnek, csak hogy elérjék a céljukat. A
nyüszítés tehát ahelyett, hogy alábbhagyna, fokozódni fog. A
kutyakiképzők ezt a „kialvás előtti fellángolásnak” (extinction burst)
hívják. Sajnos ez az a pont, amikora legtöbb gazdi nem bírja tovább, és
beadja a derekát, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ha ilyenkor
csak egy kicsit is kitartóbbak vagyunk, a viselkedés magától
lecsillapodik, kioltódik. Ha megszakítjuk a folyamatot a fokozódás
fázisában, csak megerősítjük azt a viselkedést, melyet épp elkerülni
igyekszünk. Amint az adott magatartás eléri a csúcspontját, és a kölyök
teljesen elveszíti a kontrollt, meg fogja adni magát, és elkezd végre
megnyugodni.
10
_____________________________________________
Izgatottságból (15%) vagy behódolásból (11%) fakadó
vizeletürítés

A szobatisztasági problémákhoz hasonlóan, az önkéntelen

vizeletürítés is akár izgatottság, akár túlzó behódolás az oka egy olyan
magatartás, amit a gazdik azonnal és határozottan korrigálni akarnak.
Úgy tűnik, e problémára is érvényes az az egyetemesnek mondható
emberi hozzáállás, miszerint: Végigvonszolhatsz az utcán, sőt még azt is elnézem,
hogy szétrágod a cipőimet, de ne merészeld még egyszer összepisilni a szőnyeget.
Az izgatottságból fakadó vizeletürítés „örömpisi” pontosan azt
jelenti, amit az elnevezés takar egy túlságosan izgatott állapotban lévő
kutya a pillanat hevében elveszíti a kontrollt a testi funkciói felett. Ez a
kutyás verziója az „örömömben összepisilem magam” esetének. Mivel
a kiskutyákat elég könnyű felizgatni, és még az ürítési szokásaik is
alakulóban vannak, bármikor történhet ilyen baleset. A
legkézenfekvőbb megoldás az, ha mindig ügyelünk a játék
intenzitására, és nem engedjük, hogy a kölyköt bármi vagy bárki
túlzottan felizgassa. Ha a probléma súlyosabbnak látszik, jobb ha
állatorvoshoz fordulsz, és megbizonyosodsz afelől, nem húgyúti
fertőzés vagy neurológiai probléma áll-e a háttérben.
A behódoló vizeletürítés a félénk, ideges vagy a túl érzékeny,
megadó kutyákra jellemző. Ha stressz éri őket, túlkompenzálásképp
egy kis vizeletet ürítenek, hogy így fejezzék ki teljes behódolásukat és
tiszteletüket. Ha egy kutya túlzottan félénk vagy megadó típus,
gondoskodj arról, hogy mindenki, aki először találkozik vele
tartózkodjon az érintéstől, a beszédtől és a szemkontaktustól, amíg a
kölyök készen nem áll a közelebbi ismerkedésre. A problémát az is
előidézheti, ha valaki túl határozott, hatalmaskodó, erőszakos energiát
közvetít, még akkor is, ha a kölyök számára ismerős már az illető. Kérd
meg azon ismerőseidet, családtagjaidat, akik ezt a viselkedést váltják ki
belőle, hogy ignorálják a kölyköt egészen addig, amíg teljesen meg
nem nyugszik a jelenlétükben.

9.
TINIDLI
A kamaszkor kihívásai

Amikor először voltam szemtanúja annak, hogy a négy hónapos

Angel már a lábát emelve pisil és jelölget, olyan érzésem volt, mint
amikor a kilencéves Calvin fiam közölte velem, úgy érzi, itt az ideje,
hogy egy barátnőt keressen magának. Belémhasított az a tipikus szülői
érzés, az a keserédes rádöbbenés, hogy észre sem vettem, milyen
gyorsan repül az idő, s a gyerekeim szinte már kész felnőttek.
A kutyák kamaszkorának pontos kezdetével kapcsolatban egy
kutyaviselkedési szakértő sem fog tudni határozott válasszal szolgálni.
Ez az életszakasz akár már tizenhat hetes kor körül is elkezdődhet erre
utal Angel koraérett jelölő magatartása is de lehetséges, hogy csak a
nyolcadik hónap tájékán jelentkeznek az első árulkodó jelek. A kis
testű kutyák rendszerint gyorsabban érnek a nagyobb testű fajtáknál, és
a nemek között is akadnak eltérések. Nem vagyok biológus, de
sokévnyi tapasztalat után én a hatodik és nyolcadik hónap között
kiskamaszoknak tekintem a kutyákat, mert hat hónapos korban kezd
kialakulni bennük a párosodási ösztön. Angel hat hónapos volt, amikor
egy kis angyalból ördögfiókává változva mindent a „magáévá akart
tenni”, ami csak mozgott. Szerencsére, mivel egyébként még nagyon
kölykösen viselkedett, ezzel a hóbortjával nem jelentett fenyegetést a
többi kutyára nézve. Ha Angel ember volna, ebben a korszakban
kezdene érdeklődni a „felnőtt magazinok” iránt, de még nem igazán
tudna mit kezdeni a belőlük nyert információval. Az én meglátásom
szerint a valódi kamaszkor a nyolcadik hónappal veszi kezdetét. Ezt az
időszakot a merész és néha kiszámíthatatlan magatartás jellemzi, ami
akár két-három éves korig is eltarthat. Ebben az életszakaszban a
kutyák agya még mindig fejlődésben van, de a testük már majdnem
eléri a végleges méreteket. A hatodik és nyolcadik hónap között a
kutyád még mindig úgy fest, és úgy is viselkedik, mint egy nagyra nőtt,
kedves kölyök, aztán egy szép napon arra ébredsz, hogy végleg
elröppent a kölyökkor. A kutyád már nem kiskutyásan játszik, nem
kiskutyásan morog, és nem kiskutyásan ugat.
„Eliza kamaszkorában ugatott először meséli Chris. Többnyire csak
házon belül teszi, vagyis valószínűleg bekapcsolt benne a területvédő
ösztön. Ha ugatni kezd, mindig leállítom egy tiltószóval, majd a helyére
küldöm, hogy megnyugodjon. Kamaszként sajnos meglehetősen sajátos
módon kezdte értelmezni a tiltást. Megtanult felugrani az ablakfülkébe,
ahonnan jól megugatja a ház előtt elhaladó másik kutyát, majd
besurran a helyére, és lefekszik. Rá kellett jönnöm, hogy összekevertem
a kiképzést és a pszichológiát. Most már az ablaknál korrigálom, és ott
várom meg, amíg megnyugszik, hiszen ott vált izgatottá is.”
A már jól ismert parancs egyedi szeszélyek szerinti (át)értelmezése
egyértelmű jele annak a kamaszkorba lépett kutyának, amelyik nagyon
jól ismeri ugyan az alapszabályokat, mégis megpróbál kibúvókat
keresni alóluk. A kutyád kölyökként teljesen rád hagyatkozott, és az a
veleszületett vágy hajtotta, hogy téged kövessen, és beilleszkedjen a
falkádba. Ezzel szemben, egy kamaszkorú kutyának megvannak a
maga sajátos elképzelései. Minden egyes, következetes munkával addig
betartatott szabályt elkezd megkérdőjelezni. Ha hézag támad a
következetességedben, és a kutya azt hiszi, a szabályok alól néha van
kibúvó, olyan negatív magatartásmintákat alakíthasz ki benne, amelyek
végigkísérhetik egész hátralévő életét. Ha azonban visszatérsz az
alapfelálláshoz, és ragaszkodsz az általad szabott irányelvekhez, akkor
még mélyebb kötelék, még érettebb és jelentősebb kapcsolat alakulhat
ki közöttetek.
Elszomorító, hogy milyen sokan egyszerűen feladják, amikor egy
addig jól viselkedő, vagy legalábbis kezelhető kutya hirtelen a
háromszorosára nő, és ezzel egy időben a határait is feszegetni kezdi.
Ezek a gazdik hamis biztonságérzetbe ringatták magukat, és amikor
hirtelen új kihívások jelentkeznek, egyszerűen úgy érzik, nem képesek
megbirkózni a helyzettel. „Csak meg kell nézni, milyen korú kutyák
kerülnek leggyakrabban menhelyekre mondja Martin Deeley.
A leggyakoribb korcsoport a nyolcadik hónap és a második év közé
tehető. Szintén ez az az időszak, amikor a legtöbb kutya kikerül a hátsó
udvarra, mert házon belül túl sok gondot okoz. Ez azt jelzi, hogy ebben
a periódusban valamilyen változás történt. Valójában az szokott
történni, hogy a sikeres kezdet után elkényelmesednek a gazdik,
mondván, a kiskutya jól viselkedik, és minden kialakuló problémára
ráfogják, hogy csak „kölykös szeszély”, amit majd úgyis kinő. A
kölyök hirtelen megnő, erősebb és mind mentálisan, mind szexuálisan
érettebb lesz (hacsak nincs ivartalanítva). Személyiség szintjén
aktívabbá válik, sőt akár hiperaktivitás is jellemezheti. Minden adott
hát egy kamaszos lázadáshoz.” Ezért szoktam arra ösztönözni minden
ügyfelemet, hogy fókuszáljanak a problémák megelőzésére, vagy ha
már kialakultak, igyekezzenek minél korábban kezelni őket, még
mielőtt elmélyülnének. A szabályokat, határokat és korlátokat már
kölyökorban sziklaszilárd alapokra kell helyezni, és nem szabad eltérni
az alapvető irányelvektől bármilyen nagyra is nő, vagy bármilyen
makacsul is viselkedik a kölyök kamaszként.
F I Z I K A I VÁLTOZÁSOK

Kamaszkorú kutyád nem azért dacoskodik, csak hogy neked

ellenszegüljön. Számos jelentős változás megy végbe ilyenkor az
agyában és a testében, s a viselkedésében tapasztalható néhány
frusztráló fordulatot ezen változások okozzák.
• Maradandó fogai ilyenkor nőnek ki teljesen, ezért ebben a korban
esnek át a második, néha még destruktívabb rágási fázison.
•Némelyik kutya olyan gyorsan nő, hogy szó szerint „növekedési
fájdalmai” vannak, melyek intenzitása az enyhétől egészen a nagyon
erősig változhat.
 •Védekezési ösztönei alakulni, érni kezdenek, vagyis a kölyökkortól
benne lappangó félelmek újra előkerülhetnek, és vagy félénk, vagy
agresszív viselkedésben nyilvánulhatnak meg.
•A hirtelen növés miatt sérülékenyebbek az ízületei, ami azt jelenti,
hogy tartózkodni kell a megerőltető tevékenységektől, amíg egy kicsit
jobban meg nem megerősödik.
•Az idősebb kutyák már nem a kölyköt látják benne, ami azzal
járhat, hogy látszólag a semmiből egy sereg új konfliktusa támadhat
más kutyákkal.

IVARÉRETTSÉG

Ezen életszakasz egyik fő jellemzője, hogy a kutya magatartásának

alakulásában hirtelen sokkal nagyobb szerepet kapnak a nemi
hormonok. Egy egészséges, kamaszkorú hím sokkal több tesztoszteront
termel, mint egy felnőtt egyed, ami hacsak nincs ivartalanítva a
felfokozott párzási ösztönre irányuló, számodra túlzónak látszó
viselkedésben nyilvánul meg. Egy ivaros hím fokozottan kezdi
jelölgetni a területét, és hajlamos a hosszabb elcsatangolásokra.
Némelyikük agresszívan kezd viszonyulni más hím kutyákhoz vagy
akár emberekhez, még ha ez a magatartás kölyökkorában egyáltalán
nem is volt jellemző rá. Tipikus, hogy ha a séták során egy nőstény
vizeletével találkozik, hosszasan vizsgálgatja, majd a távolba meredő
tekintettel igyekszik lekövetni a jelzést ott hagyó kutya mozgásirányát,
és vagy nem hajlandó elmozdulni a jelzés mellől, vagy mindenáron a
„parfümillatot” árasztó rejtélyes hölgy nyomába akar szegődni. Még a
legjobb engedelmességi képzésben részesült hím párosodási vágyát
sem lehet ilyenkor lecsillapítani.
Az ivaros nőstények teste már hat hónapos koruk körül készülődik
az első tüzelésre. Az egyik legkorábbi és legárulkodóbb jel nőstény
kutyád közelgő első tüzelésére a hímek megváltozott reakciói lesznek.
Sokkal nagyobb érdeklődést fognak mutatni felé, és rendszerint jóval
izgatottabbak lesznek a közelében. A nőstények már a tényleges tüzelés
előtt olyan illatanyagot kezdenek árasztani magukból, mellyel
párosodásra ösztönzik a hímeket. Már ezek a korai hormonális
változásról árulkodó jegyek is képesek rivalizálásra és agresszióra
ösztönözni a hím kutyákat, és még az ivartalanított hímekből is
kiváltanak némi reakciót. A tüzelő nőstény ilyenkor játékosabban
viselkedik, „flörtöl” a hímekkel, és mozdulatlanul, égnek meresztett
farokkal hagyja, hogy szagolgassák. Általában kissé megduzzad a nemi
szervük tájéka, majd pár vércsepp jelzi a tényleges tüzelés kezdetét. A
kutyákra jellemző „premenstruális szindróma” velejárója még a
gyakori vizelés és a fokozott érzékenység.

AZ IVARTALANÍTÁS ETIKÁJA

A táplálékszerzésre irányuló ösztön mellett a párosodási ösztön a

természet másik legerősebb „szenvedélye”. A kutyák biológiai
késztetése azt diktálja, hogy félévente párosodjanak. Ha a párosodási
ösztönüknek nem tehetnek eleget, hihetetlen mértékű feszültség és
frusztráció alakul ki főleg a hímekben, ami gyakran komoly
agresszióban nyilvánul meg. A korábban teljesen békés kutyákban
ilyenkor felszínre tör ragadozó énjük, és tulajdonképpen képesek
volnának megölni egymást. Mexikó vidéki területein, ahol én is éltem,
a kutyákat sosem ivartalanítják. Ott az egész vidék egyetlen hatalmas
„kutyafuttatóként” funkcionál. Teljesen ösztönösen élik világukat, és
szabadon párosodnak a természetszabta „menetrendet” követve.
Ezekben a kutyákban a szexuális energiák nem csapnak át agresszióba.
Egyrészt, ez a természetes életmód a kutyák túlszaporodásának szörnyű
problémájához vezetett a fejlődő országokban; másrészt, a harmadik
világ országaiban a kutyák élettartama sokkal rövidebb az Amerikában
élő fajtársaikénál.
Az amerikai kutyák párosodási ösztöne és képessége ugyanolyan,
mint a Mexikóban élőké, azzal a különbséggel, hogy az előbbieknek
nincs rá lehetőségük, hogy szabadon eleget tegyenek e sürgetésnek. A
modern nyugati világban sem az életmódunk, sem a kötelező
pórázhasználatot előíró törvényeink, sem az a tény, hogy kutyáink
tulajdonképpen családunk tagjaiként élnek, nem teszik lehetővé, hogy
kedvenceink akkor párosodjanak, amikor csak akarnak. Az otthontalan,
elhagyott állatok szomorú tragédiájáról már nem is beszélve, így fest a
valóság. Éppen ezért hiszek határozottan abban, hogy itt Amerikában
az ivartalanítás az egyetlen etikus döntés azok részéről, akik nem
tenyésztéssel foglalkoznak. Tartozunk annyival a kutyáinknak, hogy
megkíméljük őket attól a rendkívüli fizikai és pszichológiai
szenvedéstől, amit akkor kénytelenek átélni, ha nem párosodhatnak,
holott testük minden sejtje erre ösztönzi őket.
Mi a legmegfelelőbb időpont az ivartalanításra? Véleményem szerint
hat hónapos életkor körül a legideálisabb átesni rajta. Ekkorra már
minden kutya túl van a fő növekedési fázison, de a nemi hormonok
még nem befolyásolják a viselkedését. A kiállítási kutyákat tenyésztő
szakemberek, akik a tökéletes testi adottságokat részesítik előnyben,
úgy vélik, jobb tovább várni az ivartalanítással, hogy a kutyák biztosan
elérjék a teljes fizikai érettséget. Én viszont úgy gondolom, hogy a hat
hónapos korban elvégzett ivartalanítással megkíméljük a kutyákat a
felesleges és erőteljes hormonális késztetés megtapasztalásától, így
sosem kell szenvedniük a párzási ösztön kínzó sürgetésétől és a
párosodási lehetőség hiányából fakadó frusztrációtól.
Az ivartalanítás kérdését még ma is rengeteg tévhit övezi, például,
hogy megváltoztatja a kutya személyiségét, hogy gátolja a fejlődésben,
vagy hogy elhízik tőle. Ha kutyasuttogóként szert tettem egyáltalán
bármiféle véleményformáló befolyásra, szeretném arra használni, hogy
eloszlassam ezen tévhiteket. Egyik legkedvesebb állatorvos ismerősöm,
dr. Rick Garcia is egyetért velem abban, hogy a fiatalon elvégzett
ivartalanításnak számos egészségügyi előnye van. „Megelőzhető a
hererák, az emlődaganat, a méh és a petefészek súlyos megbetegedései,
a perianális sérv, valamint egy sor-egyéb olyan betegség kialakulása
blokkolható, amelyeket az évek során felhalmozódó nemi hormonok
okoznak. Vannak, akik szerint egy ivartalanított kutya sokkal
hajlamosabb az elhízásra, de megfelelő étrend és rendszeres
testmozgás mellett ez egyáltalán nem jelent problémát.” Amióta az
Egyesült Államokban élek, rengeteg gazdinak segítettem jobban átlátni
ezt a beavatkozást, és pszicésen felkészülni rá. Mindannyiuk számára
pozitív tapasztalattal zárult az operáció, és sem fizikai, sem
pszichológiai, sem spirituális szinten nem járt semmilyen
negatívummal. „A viselkedésre kimondottan jó hatással van teszi hozzá
dr. Garcia. Az ivartalanított kutyák nem jelöigetnek sem a házon belül,
sem a területük környékén, és nem alakul ki bennük hatalmi harcokhoz,
erőszakos magatartáshoz vezető agresszió sem. Az ivartalanított kutyák
kezelhetőbbek, könnyebben képezhetők, és sokkal békésebb,
nyugodtabb családtagok. Az egyetlen érv, amely az ivartalanítás ellen
szól, hogy nem tudod továbbtenyészteni a kutyát. Mindent egybevetve
azonban, a vele járó előnyök messze felülmúlják ezt a hátrányt.”
Persze az ivartalanítás nem valamiféle „csodaszer”, amivel
kiküszöbölhetsz minden nemkívánt viselkedést. A rossz szokások és a
viselkedésproblémák egyetlen ellenszere az, ha továbbra is betöltöd a
nyugodt-határozott vezető szerepét, és következetesen kielégíted a
kutyád igényeit a testmozgás, fegyelem, szeretet sorrendjében. Az
ivartalanitással azonban megszabadítod a kutyát a párzásra ingerlő
hormonoktól, és azoktól a kellemetlen viselkedésbeli
következményektől, amelyek az ez irányú igényei kielégítetlensége
okozta frusztrációból erednek.
DADDY ÉS A RÁK
____________________________
Egy óvatosságra intő történet

Az ivartalanítás kérdése még inkább személyes ügyemmé vált,

miután Daddynél örökletes hererákot állapítottak meg. Felépült ebből
az életveszélyes betegségből, de ehhez át kellett esnie egy sebészeti
beavatkozáson, többnapi kemoterápiás kezelésen, majd egy dr. Marty
Goldstein-féle intenzív holisztikus diétán, hogy a szervezete
mentesülhessen a kemoterápia toxikus utóhatásaitól. Tizenkét éves volt,
amikor megbetegedett, és nem volt ivartalanítva, mert jog szerinti
gazdája, a híres rapénekes, Redman ellenezte az eljárást. Bár Redman
őszintén szerette Daddyt, az ivartalanítás kérdését mégis túl erős
érzelmi töltéssel kezelte, és nem igazán volt fogékony arra, ami hosszú
távon a legjobb lett volna Daddy számára. Szerette volna, ha Daddynek
utódai születnek, de sosem tette fel magának azt a kérdést, hogy vajon
hogyan hat majd az életminőségére az, amikor nem pározhat, vagy hogy
mihez vezethet az ebből fakadó frusztráció és az ezzel egyidejű sürgető
párzási ösztön.
Persze nem állíthatjuk biztosan, hogy azért lett rákos, mert nem volt
ivartalanítva. Holisztikus nézőpontból az a helyzet, hogy a szexuális
frusztráció hatására egy kutya testében felhalmozódott tesztoszteron és
negatív energia hozzájárulhat egy rákos megbetegedés kialakulásához.
Amint megállapították a diagnózist, legálisan örökbe fogadtam
Redmantől, és végül átesett az ivartalanításon. Borzasztó fájdalmas volt
látni, hogy a kutya, akit oly nagyon szeretek, ennyire szenved. Mindent
elkövettem volna, csak hogy megmenthessem az életét. A végén több
mint tízezer dolláromba került, de túlélte. Természetesen egyetlen
kiadott centet sem sajnáltam, de ezt a sok pénzt életem küldetésére,
azaz még több kutya megmentésére is fordíthattam volna.
MR. PRESIDENT KÉS ALÁ FEKSZIK

Amikor Mr. President betöltötte a hatodik hónapját, úgy döntöttem,

ideje átesni a beavatkozáson annak érdekében, hogy hosszú, egészséges
és stresszmentes jövő elé nézhessen. „Hogy lehet ilyet tenni egy olyan
tökéletes kutyával, mint Mr. President?” szegezte nekem a kérdést egy
teljesen tájékozatlan valaki. A válaszom az, hogy bármilyen „jóképű”
kutyafiú is Mr. President, nincs túl sok számára elérhető megfelelő
nőstény. Nem úgy működik a dolog, hogy fogja magát az ember, és
egyszerűen felad egy hirdetést egy genetikailag tökéletes angol buldog
hölgyet keresve. Én nem vagyok tenyésztő. Sokan úgy vélik, jó ötlet
továbbtenyészteni a kutyáikat, de mint azt a második fejezetből
megtudhattad, a genetikai eredetű betegségek és viselkedésproblémák
kivédése mögött bonyolult tudományos munka áll, ami nem igazán
amatőröknek való feladat. Én abból indulok ki, hogy elsődleges célom
szerint szeretném megelőzni, hogy a kutyákban olyan nemkívánt
problémák alakuljanak ki, amelyek miatt felnőtt korukban akár
végleges elaltatás is várhatna rájuk, csak mert senki nem tudja
megfelelően kezelni őket. Számomra ez az egyetlen valós erkölcsi
gaztett. Egy olyan gaztett, amely az egész emberi faj számára negatív
karmát teremt. Azzal, hogy a profikra bízzuk a tenyésztésüket, lehetővé
tesszük, hogy egészséges, kiegyensúlyozott kutyák generációi nőjenek
fel, és megelőzzük a nemkívánt kutyák szenvedéssel teli életre
születését.

Műtét traumák nélkül

Dr. Rick Garcia már évek óta jó barátom, valamint a

Kutyapszichológiai Központ és a tévésorozatom lelkes támogatója. Mr.
Presidentet már az első nálam töltött napjai óta ismeri, ezért úgy
döntöttem, az ő mobil rendelőjébe viszem el kamaszodó buldogomat
egy szép, napfényes áprilisi reggelen.
Annak érdekében, hogy az ivartalanítás vagy bármilyen más műtéti
beavatkozás pozitív élmény legyen a kölyök számára, nagyon fontos,
hogy ellenőrzés alá vonjuk az érzelmeinket. Egyszerűen fogalmazva,
ha bizonytalannak érzed magad, vagy bűntudatod van a műtét miatt, a
kutyád még rosszabbul fogja érezni magát. Remélem, miután alaposan
tájékozódsz az ivartalanítás előnyeiről, ugyanolyan hozzáállással fogsz
a műtétre tekinteni, mint én Mr. President esetén. Őszintén boldog,
izgatott és büszke voltam, hogy ezzel is hozzájárulhatok ahhoz, hogy
stabil és kiegyensúlyozott buldog életet élhessen a jövőben.
Amikor megérkeztünk Rick mobil rendelőjébe, Mr. President
ugyanolyan játékos volt, mint azelőtt mindig is. Most kifizetődött
mindaz a munka, amit kisebb korában arra fordítottam, hogy minél
többféle emberrel, helyszínnel és élethelyzettel megismerkedhessen, és
hogy egy-egy új élményt ne fenyegetésnek, hanem izgalmas kalandnak
lásson. Neki fogalma sem volt róla, mi fog történni vele, csak az új
környezet felfedezéséből fakadó izgalmat érezte az egészből. Rick
utasításának eleget téve, a műtétet megelőző tizenkét órában már sem
enni, sem inni nem kapott, viszont magammal vittem az egyik kedvenc
játékát, egy plüssmókust, melyet befújtam egy általam kikevert
organikus illattal, hogy egészen az elalvásig aktív működésben
tarthassam a szaglását. Ugyanilyen módon terveztem az ébresztést is,
hogy ugyanolyan nyugodt, elégedett és megadó állapotban
eszmélhessen, mint amilyenben mély álomba merült.
Amint megérkeztünk, azonnal beugrott Rick mobil furgonjába.
Csakúgy, mint a falka többi tagjának, neki is ismerős volt már a
helyszín, amelyhez mindig jó élményeket társított már az első
alkalomtól fogva. Azonnal úgy járt-kelt, mintha csak otthon volnánk.
Rick és az asszisztense, Lizette Barajas el voltak ámulva, milyen
nagyot nőtt, mióta legutóbb látták. Bizony, már tizennyolc kilót
nyomott! A játékmókussal foglaltam le a száját, miközben Lizette
simogatta. Ha emlékszel még, kölyökkorában hónapokat töltöttem
azzal, hogy hozzászokjon a különböző testrészeinek érintéséhez, és
hogy mindig jutalmazással és szeretgetéssel kapcsolja össze. Az első
szurit észre sem vette. Rick és Uzette teljesen el volt bűvölve Mr.
President bájos természetétől. Egy olyan, természetesen laza kiskrapek
lett belőle, aki egyszerűen minden embert szeret. „Nem minden kutya
viselkedik így az állatorvosnál” jegyezte meg Rick. Nos, akkor nem
minden kutyát nevelnek úgy, hogy a tökéletes kutya mintapéldájaként
szolgálhasson!
Az első szuri után még mindig ugyanolyan kíváncsian és vidáman
viselkedett, mint amikor megérkeztünk. Ugyanazzal a várakozó
örömmel figyelte, ahogy Rick felszívta az orvosságot a fecskendőbe,
mint ahogy engem szokott nézni, miközben előkészítem neki
valamelyik játékát vagy egy jutalomfalatot. Az asszisztens tartotta a
testét, én pedig masszírozgattam a pofiját, hogy magamra tereljem a
figyelmét, miközben Rick előkészitette a mellső lábát az intravénás
injekcióhoz. Még egy szuri, és pillanatok alatt rózsaszín álomvilágba
merült.
Amint elaludt, és a teste teljesen ellazult, Rick hozzálátott az
intubáláshoz. „A buldogok természetellenes testfelépítése és rendkívül
rövid orra miatt különösen fontos, hogy a légutakat szabadon, a nyakat
pedig kinyújtva tartsuk az egész eljárás alatt.” Még arról is
gondoskodtak, hogy nedvesen tartsák a szemgolyóit. A műtéti
helyiségben Lizette egy melegítőpárnára fektette Mr. Presidentet, hogy
egyenletes legyen a testhőmérséklete (az altatás következtében
körülbelül öt fokot esik a hőmérsékletük), majd bekötötte az intravénás
folyadékot. Rick ejtett egy finom, elliptikus bemetszést a herék körüli
területen. Először a bőrtokot metszette ki, majd elválasztotta a kis
tartószalagot, amely a heregolyókat a genitális zónához erősítette.
Végül összeöltötte a bemetszést. A varrás folyamata pár perccel több
időt vett igénybe, mert előzetesen arra kértem Ricket, teljesen távolítsa
el a herezacskókat, hogy Mr. President „csinosabban” fessen, és hogy
megelőzzük a feleslegesen lógó bőr miatt kialakuló irritációkat. Még
ezzel együtt is, tizenöt perc alatt túl voltunk az egészen. Még egy utolsó
szuri volt hátra: a huszonnégy órás fájdalom és gyulladáscsillapító.
Mielőtt kivitték a lábadozó sarokba, egy kényelmes pokrócra, vettek
tőle egy kis vért az immunvédettséget ellenőrző titer teszt végett.
A műtét kezdetétől számított húsz perc múlva Mr. President
ébredezni kezdett, és azonnal megpróbált felülni. Remegett egy kicsit,
részben a hidegtől, részben pedig mert a szervezete igyekezett
megszabadulni az altatótól. Az orra elé tartottam a játékmókust, ami
rögvest felvillanyozta. Még ebben a szédelgő-tántorgó állapotban is
ugyanolyan jó kedve volt, mint amikor megérkeztünk. Végül, a legjobb
orvosság gyanánt behívtam a legjobb pajtását, Angelt, hogy segítsen
felvidítani. Angel nagyon óvatosan közeledett fogadott testvére felé.
Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele, csak annyit
tudott, hogy más szaga van, és egy kicsit furán viselkedik.
Kis idő múlva kivittük a pokrócba bugyolált Mr. Presidentet, majd
lefektettük a fűre, hadd melegedjen át a napfényben. Rick el volt
ámulva, milyen szívós a kiskrapek, és milyen gyorsan visszazökkent a
normál kerékvágásba. „Ha lábra tud állni, hazamehet" mondta ki a
végszót. Mintha csak vezényszó hangzott volna el, Mr. President
azonnal négy lábra pattant, és szaladni próbált, de egy kissé ingatagon
állt még, úgyhogy pár tétova lépés után visszahuppant a fenekére.
Félelmet megvető bátorsággal újra lábra pattant, és kergetni kezdte az
incselkedő Angelt. Pár lépés és zsupsz, megint lehuppant. „Minden
rendben mondta Rick. A futkározás gyorsan helyrehozza a
vérkeringését.” Amint elővettem egy jutalomfalatot Angel számára, Mr.
President azonnal reagált a zacskó csörgésére. Az evés gondolata még
inkább felvillanyozta. Bár nem volt szabad ennie és innia még három
órán keresztül, Mr. President még mindig kicsit támolyogva ügetett
utánunk az autó felé a csábító jutalom reményében. Egy alig félórás
beavatkozás, és a kis buldogom máris gazdagabb lett egy egész életre
szóló fizikai és pszichológiai egészség ígéretével.
A KAMASZKORI LÁZADÁS KEZELÉSE

Az ivartalanítás nem jelent garanciát egy kutya pszichológiai

kiegyensúlyozottságára, és nem biztosítja a zökkenő és stresszmentes
kamaszkort sem. Egy ivartalanított kutya is átesik bizonyos fizikai és
pszichológiai változásokon, amelyek nagyfokú éberséget és türelmet
igényelnek részedről, hogy átsegíthesd őt ezen az eseménydús
életszakaszon. Ez nem a legmegfelelőbb időszak arra, hogy lazíts, és
megfeledkezz a nyugodt-határozott energia fontosságáról. Valójában
most nagyobb szükséged lesz rá, mint valaha, de afelől biztos lehetsz,
hogy ha szilárdan megalapoztad a szabályokat és határokat, inkább
csak emlékeztetned, és nem tanítanod kell majd a kölyköt arra, mi a
teendője.
„Lehetséges, hogy szükség lesz a benti szabályok átismétlésére
mondja Martin Deeley. A szobakennél vagy a kölyök számára lekerített
terület fontos szerephez juthat abban, hogy kivédhesd a rongáló
rágcsálást, az esztelen futkározást, vagy a szobatisztaságra vonatkozó
szabályok megszegését. Ez akkor következhet be, ha a kutya egyszer
csak úgy dönt, hogy a kanapén vagy akár az ágyon végzi el a dolgát.
Akár otthon is vedd pórázra a rebelliskedő tinit, hogy tudd, hol van, mit
csinál, vagy éppen miben mesterkedik. így időben közbeléphetsz, és
korrigálhatsz minden csintalanságot.” Clint Rowe, a hollywoodi
kiképző szintén egyetért: „A korábban szabott határokat fel kell
frissíteni, vagy újra kijelölni. Továbbra is tarts ki a kiskorában
elkezdett képzés mellett. Ne adj rá lehetőséget, hogy kibújhasson a
tőled kapott utasítás elvégzése alól. Ne adj teret olyan helyzetnek,
amelyben a kutya semmibe veheti az akaratod, vagy nem
engedelmeskedik. Soha ne lépj fel fenyegetően. Csak nyugodtan és
következetesen vidd véghez, amit szeretnél.”
SZÉTSZÓRTSÁG

Egy kamaszkorú kutya teljesen új szemmel kezdi szemlélni a

körülötte lévő világot, és megeshet, hogy már nem vagy olyan elragadó
számára, mint amikor kiskorában mindent megtett azért, hogy
megfeleljen. Mostanra már sok mindent megtanult a környezetével
kapcsolatban, és túlbuzgó energiával igyekszik még többet felfedezni
belőle. Amikor megérkezel vele a parkba, már teljesen fel van pörögve,
és alig várja, hogy végre futhasson. De ebben a fázisban már nem
egyszerűen futni szeretne, hanem száguldani, és hirtelen rájön, hogy a
gazdi nem tud részt venni ebben a tevékenységben. Nem érti, mi a baj,
miért nem fut vele ő is. Amikor látja a mögötte lemaradozó gazdit, aki
épp SMS-ezik, rájön, hogy sokkal gyorsabb az embernél. Látva saját
erőfölényét az emberrel szemben, egy kissé beképzeltté is válhat. A
többi kutya társaságát kezdi előnyben részesíteni, mivel ők lépést
tudnak tartani vele. Ezen a ponton sokan panaszkodnak, hogy bár
korábban mindig hallgatott rájuk a kölyök, most azonban nem reagál a
behívásra. Ez a leggyakoribb „sérelem" a kamaszkorú kutyák
gazdáinak panaszlistáján.
„Magam is tapasztaltam ezt a változást, különösen a vadászkutyák
képzése kapcsán mondja Martin. Az engedelmesség szilárd
megalapozása után kezdem nyílt terepen fejleszteni a készségeiket. Volt
dolgom olyan nőstényekkel, akik úgy kilenc hónapos koruk körül, az
első tüzelés levonulása után hirtelen igen gyengén teljesítettek. Mintha
kitörlődtek volna dolgok az emlékezetükből. Megváltozik a
személyiségük, és általában a második tüzelés után kezdenek csak
visszazökkenni. Ez bizony hat hónap kimondjam?„tompulást” jelent. A
szagok sokkal fontosabbá válnak számukra annál, amit csinálsz, és
könnyen eltereli a figyelmüket egy-egy kedvükre való illat, amikor
egyáltalán nem azt szeretnéd, hogy az kösse le az érdeklődésüket.
Hirtelen fontosabb lábat emelgetve fát »jelölni«, mint apportírozni. Ez
az a pont, ahol kiderül számunkra, vajon elég szilárd alapokat
fektettünk-e le kölyökkorban, és hogy vajon a kutya tisztel-e bennünket
mind partnerként, mind az engedelmességet elváró személyként.”
A figyelmetlen, összpontosítani képtelen kutya „ellenszere” egy négy
lépésből álló formula: vezetés, következetesség, kitartás és türelem.
Amikor Junior kamaszkorba lépett, én úgy kezeltem el-elkalandozó
figyelmét, valamint felfokozódott pitbull energiáját, hogy kielégítettem
a felfedezés iránti vágyát. A lehető legtöbb helyre magammal vittem,
hogy minél több újdonsággal találkozhasson. Minden egyes ilyen
alkalommal lehetőségem nyílt arra, hogy továbbra is biztosítsam afelől,
én vagyok, aki irányítja a dolgokat, ami azt a célt szolgálta, hogy
tudatát egyszerre dolgoztassam és megadó állapotban tartsam.
Miközben egy kamaszkorú kutya teljesen abban a hitben lehet, hogy ő
uralja az otthoni birodalmat, addig egy számára ismeretlen közegben
újra befogadó, tanuló üzemmódba kattanhat.
Ám nem csupán fizikai kihívásokkal kell szembenézni. Amikor
Junior velem utazik, ő tölti be azt a szerepet, amelyet az előző öt évad
során Daddy töltött be, azaz ilyen-olyan viselkedésproblémával küzdő,
labilis kutyák nyugodt-megadó szerepmodelljeként szolgál. Azt az
energiát, amit egy pitbull a küzdelembe fektetne, átirányítottam az
önuralom gyakorlására és a „gyógyításra". Ezt bármilyen kutyával
nagyon nehéz elérni. A folyamatos szellemi munka biztosításával
erősítem meg falkavezéri szerepkörömet.
Clint Rowe szintén hasonló dolgokat figyelt meg a hollywoodi
mozifilmek jeleneteihez általa képzett kutyák esetén. „Egy kamaszkorú
kutya számára sokszor a szellemi munkával lehet a legjobb kihívást
biztosítani. Szakítsuk meg például a sétákat struktúrált feladatokkal, és
gyakoroljuk az »ül«, »marad«, »fekszik« és »vár« parancsokat. Ezzel
szellemileg megdolgoztatjuk, és elérjük, hogy ránk figyeljen. Tegyük
ezt élvezetessé számára. Ha hajlandó visszahozni a labdát,
apportírozzunk vele egy kicsit, de csak struktúrában, hogy dolgozzanak
azok a kerekek az agyában. Ültessük le előbb, vagy ülésből küldjük
fekvésbe és vissza. Variáljuk az ismert parancsokat, hogy kénytelen
legyen odafigyelni. Fontos, hogy akkor fejezzük be a gyakorlást,
amikor még boldogan végzi a feladatokat. Mi kezdeményezzük, és mi
is fejezzük be a mókát. Ezt teszi minden hiteles vezető. Minél
következetesebben irányítod a kutyád, annál kevesebb szertelen
viselkedést tapasztalsz majd.

SZOCIÁLIS BALLÉPÉSEK

Hét hónapos korában Mr. President is tagja volt egy erőteljes

fajtákból álló kutyacsapatnak, akikkel a sorozatom egyik új
epizódjában dolgoztam együtt. Mivel neki újdonság a „kutyasuttogós"
munka, számára és a többi kölyök számára sem egészen világos még,
mit is csinál Daddy és Junior, azaz hogy ideiglenesen új kutyákat
fogadunk a falkába, és segítünk nekik beilleszkedni. Ehelyett, amikor
nem figyeltem, Mr. President mindig engedelmeskedett azon
természetes vágyának, hogy az idegen egyedeket távozásra „szólítsa
fel”. Ezt az üzenetet igyekezett tudatni Troy-jal is, aki egy hatalmas,
erős német juhász. Az addig általa ismert felnőtt kutyáktól eltérően
azonban Troy egyáltalán nem ártalmatlan, kiskutyás hetvenkedésnek
vette a viselkedését. Amikor Mr. President beindult, Troy azonnal
visszavágott, és majdnem harapásig fajult a dolog. Gyorsan
közbeléptem, de egyértelmű volt számomra, hogy Mr. President még
nem igazán érzi befejezettnek a csatát. Erősen zihált, a szemei „vérben
forogtak”, azaz pillanatok alatt átkapcsolt buldog üzemmódra. A végén
persze régi jó barátokként sétálgattak egymás mellett, de Mr. President
reakciója egy tipikus példája volt azon ballépéseknek, amelyek
elkövetésére a kamasz és felnőttkor között lévő kutyák hajlamosak.
Most, hogy már majdnem felnőtt, ha túlzottan fitogtatja harcias buldog
természetét, megvan annak a veszélye, hogy simán kioszt más
kutyákat. Most tehát még éberebben kell figyelnem a társas
viselkedését, amíg meg nem érti, hogy a felnőtt egyedek már más
magatartást várnak tőle, mint kölyökkorában.
Chris Komives is hasonló problémával találta szemben magát,
amikor a már ivartalanított Elizát elvitte a parkba. „Mióta belépett a
kamaszkorba, eltűnt belőle minden félénkség, és egyre pimaszabbul
viselkedik” meséli Chris.

„Kölyökkorában azért aggódtam, mert kerülte a más kutyákkal

való találkozást, és bátorítanom kellett a társasági életre. Most,
hogy kamaszodik, folyton arra kell figyelmeztetnem, vegyen vissza
egy kicsit a tempóból, amikor más kutyákkal találkozik, mert túl
lehengerlő. Ha pórázon van, izgatottan várja, hogy odamehessen
a másikhoz, és csalódott lesz, ha visszafogom. Dühöngve fújtat,
morog, és pörgésbe kezd, ami nem hat túl bizalomgerjesztően a
másik gazdi számára. Hogy dolgozzunk a problémán, elvittem
már számos különböző parkba, és pórázon tartottam.
Korrigáltam, ha fújtatni és morogni kezdett, és jutalomként
lekerült róla a póráz, amikor megőrizte a nyugalmát. Nagyon
sokat fejlődtünk, de bizony meg kellett tanulnom elviselni az epés
megjegyzéseket. Volt egy nő, aki rám üvöltött, mondván egy
fegyelmezésmániás idióta vagyok, és jobban tenném, ha inkább
engedném a kutyámat játszani végre, egy párocska pedig azon
volt kiadva, hogy mennyire gyűlölik azokat, akik a parkban
trenírozzák a kutyájukat.”

Chris tehát megtanulta, milyen erős elszántságot igényel, hogy az

ember nyugodt-határozott vezető tudjon maradni a kiszámíthatatlan
kamaszkorú kutyája szemében. A lázongás a folyamat természetes
velejárója. Vezetőként mindig tudnod kell, min megy éppen keresztül a
kutyád. Nyugodtnak és magabiztosnak kell maradnod, hogy képes légy
minimalizálni a problémákat, és hogy biztosíthasd, bármilyen
konfliktus a jó magatartás megerősítésével érjen véget. Előzd meg a
bajt. Vedd észre a kialakulni készülő problémát, és vagy hárítsd el,
vagy kezeld megfelelően, hogy a kutyád szemében te maradhass az
örök vezető. „Észre kell vennünk, hogy a viselkedés mindig változik, és
a kutyák mindig tanulnak mondja Martin Deeley. A képzés napi
huszonnégy órán át tart, és sosem ér véget. Talán a kamaszkor sosem
ér véget, és csak mindig idősebb tinik leszünk." Ha a kamaszkori
renitenskedésekre úgy tudunk tekinteni, mint kutyánk természetes
fejlődési szakaszának velejáróira, akkor felkészelhetünk arra a
munkára, amivel biztosíthatjuk, hogy a jó szokások ne vesszenek el,
hanem még jobbak alakuljanak ki.

TINITIPPEK

•Légy következetes. Ha szabályt, határt, korlátot jelölsz ki, ne térj el tőle. A következetlen
számonkérés kiszámíthatatlanná teszi a kutyát.
•Vidd végig a szándékod. Csak akkor adj ki egy parancsot, ha fel vagy készülve, hogy annak
megtagadása esetén milyen kövefkezménnyel szembesíted a kutyát. Minden interakció záruljon
pozitív felhanggal és a kívánt viselkedés előidézésével.
•Légy kitartó. Mindegy, mennyire lázadozik a kölyök, bizonyítsd be neki, hogy semmilyen
viselkedéssel nem tud kizökkenteni nyugodt-határozott tekintélyedből.
•Légy türelmes. A kutyád nem marad örökké kamasz. A kemény munkád eredményei minden
sikerélménnyel egyre nyilvánvalóbbak lesznek. Mire a kutyád eléri a két-három éves életkort,
addigra már mindazon jó szokások birtokában lesz, amelyek ideális társaddá teszik egy életre.

A Barnes család minden tagja nagy örömmel számolt be róla, hogy

egy kutya támogató átsegítése az időnként rázós kamaszkoron busásan
megtérül a végén. A hatodik hónapban elvégzett ivartalanítást követően
a tíz hónapos Blizzard, a sárga labrador, kölyökkori énjének egy még
nyugisabb, még vidámabb verziójává nőtte ki magát. Christian és
Sabrina beszámolójából úgy tűnik, teljes mértékben megértette és
elfogadta a házirendet, még rutinosabb retriever lett, és sokkal
érettebben reagál más kutyákra a parkban. „Még mindig olyan fiatal
csodálkozik a papa, Ted de a fajtajelleg már szépen megnyilvánul,
ahogy teljesen automatikusan apportíroz, vagy melletted sétál. Igazán
bámulatos látni a folyamat kibontakozását.”

ÁTMENET A FELNŐTTKORBA
_______________________________
Megmutatkozik a tökéletes kutya

A kamaszkor végén újabb mepróbáltatások várnak. Ezúttal több

mindenre támaszkodhatsz, mint amit a kölyökkor nyolc hónapos
szakaszában kialakítottál. Magad mögött tudhatod ugyanis azt a két-
három évet is, melynek során sikeresen megfeleltél a kamaszkori
kihívásoknak. Amikor a kutyád felveszi a „megtehetem-e most ezt?”
magatartást, a reakciód megválasztásában többévnyi kiegyensúlyozott
nevelés tapasztalata támogat. Én szavak nélkül azt szoktam
megkérdezni a kutyáimtól, hogy mire fognak hallgatni, mit akarnak az
adott pillanatban, vagy hogy mit tanultak az elmúlt évek során. Én
tudom a választ, mert hiszem, hogy minden egyes tesztelés a részükről
újabb és újabb lehetőséget nyújt számomra a vezetői pozícióm
megerősítésére.
Az elmúlt időszak sok-sok munkája és törődése egy olyan érett
kutyában hozza meg a gyümölcsét számodra, aki rendelkezik azzal a
stabilitással és nyugodt magabiztossággal, amelynek fiatalabb korában
még híján volt. Képes huzamosabb ideig összpontosítani, és egy sor
ismerős vagy ismeretlen élethelyzetben is fenntartani egy nyitott,
megadó tudatállapotot. „Fiatalabb korukban akár egy pillangó is képes
átvenni az irányítást a tudatállapotuk fölött magyarázza Clint Rowe.
Csak az létezik számukra. Amikor azonban érettebbek lesznek,
egyszerre képesek egy pillangót figyelni, és tudatában lenni a
környezetük egyéb történéseinek. Már nem jellemző, hogy egyetlen
inger hatása alatt legyenek. Sokkal könnyebben észlelik saját
különböző állapotaikat is. A tudatosság és a bölcsesség egyre növekszik
bennük.” Ez a gyümölcse annak, hogy a kölyökkor nyolc hónapja,
majd a körülbelül kétévnyi kamaszkor során a testmozgás, fegyelem,
szeretet képlete alapján kielégítetted a kölyök igényeit, valamint
kiszabtad és következetesen számon kérted a stabil vezetést
megalapozó szabályokat, határokat és korlátokat. A megingathatatlan
következetesség az, mellyel megteremthetsz egy Daddyt, egy Juniort,
vagy bármilyen más álomkutya szerepmodellt.
Ez a jutalom vár, miután elindulsz, és véghez viszed a tökéletes kutya
megteremtését. Gratulálok! Ez most már sokkal több egy puszta
lehetőségnél megvalósítottad az álmod.

10
EPILÓGUS
Minden kölyök felnő egyszer

E könyv írása közben abban az örömben részesültem, hogy nyomon

követhettem, hogyan feljődnek a főszereplők bumfordi kölykökből
esetlen, majd végül kecses kamaszokká. Mindannyiuk nevelése
kapcsán még többet tanulhattam fajtájuk és fajuk természetéről, ami
újabb belátással és mélységgel gazdagította mindennapi munkámat.
Mind Blizzard, Angel és Mr. President a bölcsesség különleges
ékköveivel ajándékoztak meg. Most pedig, közel egy évvel a
„kölyökprojekt” kezdete után, ugyanezek a kutyák továbbadják
csodálatos ajándékaikat új embertársaiknak.

BLIZZARD, A SÁRGA LABRADOR

A kölyökcsapat elsőként érkezett tagja, Blizzard, a labrador annyira

megszerette új falkáját, a Barnes családot, hogy náluk is maradt.
Manapság Adriana Barnesszal tölti napjai nagy részét, aki a hatalmas
területen elhelyezkedő új Kutyapszichológiai Központ igazgatója lett.
Ez nagyszerű lehetőséget nyújt Blizzardnak a szabadtéri mozgásra, és
egy egész csapat vidám kutyapajtás a játszótársa. Ez tökéletesen
megfelel neki, mivel ideális labradorrá érett: laza, vidám, barátságos,
egy kissé bolondos és kalandkedvelő. Nagy népszerűségnek örvend a
falka régi és új tagjai között, bár amikor kissé magasra szökik az
energiaszintje, mindig akad valaki, mint például Junior vagy Angel,
akik visszafogják egy kicsit.
Blizzard ugyanolyan melegszívű az emberekkel, mint saját
fajtársaival szemben. Esténként boldogan bújik össze új családja
tagjaival, beleértve Mollyt, a tacskót is, hogy egyik kedvenc családi
progjamjuknak, a közös mozizásnak hódoljanak. Sikeresen leküzdötte a
víztől való félelmét, és ma már gondtalanul lubickol a medencében
Christiannal, aki egyre rutinosabb falkavezérként viselkedik vele.
Blizzard minden vele kapcsolatos reményemet beváltotta: az ideális
labrador mintapéldájává fejlődött, aki élő bizonyítékként szolgál arra,
hogy igenis létezik jobb módszer Marley felnevelésére!

ELIZA, A WHEATEN TERRIER

A tinédzserkora teljében lévő Eliza elérte azt a testi

„ruganyosságot”, amely annyira jellemző a fajtájára. Az agility-
tréningeken csak úgy szeli a levegőt az ugratókon, és kecsesen
szlalomozik az ő kordában tartása végett felállított „akadályok" között
a házban. Chris és Johanna megtanultak szigorúbb határokat kijelölni,
és kénytelenek voltak magasabb védőrácsokat beszerelni. („Német
dogoknak ajánlott darabokat kellett vennünk” mesélte hüledezve
Chris.) Chris szerint Eliza úgy 80%-ban tökéletesen viselkedik, de még
mindig dolgozni kell egy kicsit a más kutyákkal szemben tanúsított
forrongó magatartása kiegyensúlyozásán. „A célom az, hogy olyan
szinten képes legyen lenyugodni, hogy együtt lehessen Cesar
falkájával, miközben a következő évad epizódjait forgatjuk. Izgatott
energiája miatt most még könnyen bajba keveredhet a vörös zónás
egyedekkel. Majd amikor úgy fog viselkedni, mint Junior vagy Daddy,
bátrabban a falkatagok közé engedem.”
Eltekintve a más kutyák társaságában kissé heves viselkedésétől,
Eliza élete egy megvalósult terrierálom. „Minden napot egy nagy
sétával kezdünk, mad jöhet a reggeli. Hétvégeken, ha nem ébredek fel
hétig, odajön a hálószobánk ajtaja elé, és várakozik. Megengedtük neki,
hogy a nappaliban aludjon. A nap nagy részét a hátsó kertben és a hátsó
hallban tölti. A megfigyelése végett felszereltünk egy webkamerát is, és
a felvételek alapján a nap nagy részét szunyókálással tölti, majd olyan
délután három óra tájékán kimegy a kertbe. Hétvégeken és
szabadnapokon kirándulni járunk a Runyon Kanyonba, a San Gabriel-
hegyre vagy a kutyabarát strandra. A szabadnapjaimat alapvetően a
közös tevékenységek köré szervezem. Határozottan többet mozgok,
mióta velünk van. Esténként sétálok vagy futok vele, majd megetetem,
és jöhet a szőrápolás. Szerdánként agility-tréningre járunk. Az élet
sokkal szórakoztatóbb Elizával. Ő az örömforrás a házunkban.”
Az Elizával szerzett tapasztalatai alapján Chris végül legalább annyit
tanult önmagáról, mint a kutyanevelésről. „Hiába mondogatom
magamnak, hogy nyugodt és határozott vagyok, ha egyszer Eliza
izgatottsága azt jelzi, én táplálom benne ezt az energiát. Johanna azt
szokta mondani, ha a házunk lángokban állna, biztosan Elizát
menteném ki elsőként, és csak utána őt. Talán nem ártana
elgondolkodnom ezen.”
 MR. PRESIDENT, AZ ANGOL BULDOG

Fajtatiszta buldog kölyökként Mr. President olyan genetikai

jellemzőkkel jött a világra, amelyek nem mindig eredményeznek jó
magaviseletű családi kedvencet: etetéskor rámenősen nyomult,
kisajátította a játékokat, és az új kutyákat mindig kidüllesztett
mellkassal, a látására hagyatkozva közelítette meg. Boldog vagyok,
hogy sikerült ezt a kiskrapekot illusztris nevéhez méltó, jó
„kutyapolgárrá” nevelnem. Mára már megtanult türelmesen várni az
ételosztásra, és szépen játszani másokkal, sőt az új kutyákkal való
találkozás is kezd profi szinten menni. Különösen büszke vagyok arra,
hogy megtanulta majdnem olyan jól használni az orrát, mint a falka
többi tagja. Ez egy olyan készség, amelynek segítségével egész élete
során biztosítani lehet számára az egyensúlyt. Nem beszélve arról,
hogy a legjobb és leglelkesebb „vízi buldoggá” fejlődött, akivel valaha
találkoztam!
A kutatási munkálatokért felelős munkatársunk, Crystal Reel azonnal
belehabarodott a kis angol buldogba, amikor először meglátta, és
miután egy hétig ő viselte gondját, amíg Ilusionnal távol voltam, heves
kampányt indított annak érdekében, hogy ő lehessen Mr. President
hivatalos örökbefogadója. Eleinte nem voltam meggyőződve róla, hogy
jó ötlet lesz, de Crystal kitartóan bizonyította számomra, hogy
megvannak a megfelelő vezetői képességei egy akaratos buldog
kordában tartásához. Most, hogy ő lett a hivatalos gazdája, Mr.
President még mindig a szélesebb értelemben vett falkám tagja. Amikor
épp nem vesz részt velem és a falkával egy-egy forgatáson, akkor
Crystallal és az MPH/CM1 többi „irodai kutyájával” tölti a napjait a
kutyabarát irodaházban. Közöttük van Angel is, akinek szundikálással
és pocaksimogatással telnek napjai.
Crystalnak azt is el kellett fogadnia, hogy a kitűnő vérvonal és háttér
ellenére Mr. President sem úszhatja meg a buldogokra annyira jellemző
allergiás hajlamok nélkül. „Már teljesen meggyógyult mondja Crystal
-, de Dr. Garcia szerint egész élete során oda kell figyelnem rá, mert a
buldogok speciális gondozást igényelnek a bőrallergiás hajlamaik
miatt. Cesar körültekintő nevelésének köszönhetően azonban azt kell
mondjam, egy csöppet sem izgatja, ha állatorvoshoz kell mennünk.”
Szerető új gazdájának köszönhetően, a kamasz Mr. President
kiélvezheti a klasszikus Los Angeles-i életstílus minden örömét. „Egész
nap a produkciós irodában lóg, majd az asszisztense, aki én volnék,
elfuvarozza egy nagy sikerű tévésorozat forgatási helyszínére. Nem
nagyon tudok jobb életet elképzelni számára.”
ANGEL, A TÖRPE SCHNAUZER

A mostanra kamaszkora teljében lévő Angel nagy utat tett meg

idáig. Először is, rátalált új állandó gazdájára, jó barátom és a
sorozatom rendező-producere, SueAnn Fincke személyében. Miután
hónapokat töltött Angellel különböző forgatásokon, SueAnn úgy
döntött, nem tud megválni tőle. Angel tenyésztője, Brooke Walker
nagyon örült e remek párosításnak: „Olyan boldog vagyok, hogy Angel
végül Cesar »családjában« maradhat!” Nos, igen, Angel továbbra is
kapcsolatban lesz velem a forgatásokon, ahol szintén újra találkozhat
az ismerős falka tagjaival, beleértve legjobb pajtását, Mr. Presidentet,
akivel a mai napig elválaszthatatlanok. Ugyanolyan jó magaviseletű,
tisztelettudó, kíváncsi és új dolgok tanulására fogékony kölyök, mint
amilyen nálam volt.
Most, hogy SueAnn hivatalosan örökbe fogadta, neki kellett
meghoznia az ivartalanításra vonatkozó fontos döntést. „Mivel tudtam,
hogy családi kedvenc lesz belőle, nem pedig versenyeken résztvevő
kiállítási kutya, úgy gondoltam, a legjobb az lesz, ha átesik az
ivartalanításon” mondja SueAnn. Új nevet is kapott: mostantól a Sir
Albert Angel, vagy röviden az Albert névre hallgat. Kedvenc
időtöltései a gyaloglás, az apportírozás, a rágójátékok rágcsálása és a
kutyafuttató látogatása. „Szabadidejében szeret a kanapén heverészni,
bár tudja, hogy nem volna szabad, de azért előfordul, amikor egy időre
otthon hagyjuk egyedül. Kismalac lett a beceneve, mert bármennyire is
jóképű pedigrés kutya, sosem hagyja ki a lehetőséget, hogy jó alaposan
belefetrengjen a sárba. Úgy tud az emberre nézni, hogy azt kívánod,
bárcsak érthetnéd, mi zajlik abban az imádnivaló, vicces kis
kobakjában.”
JUNIOR, A PITBULL

Junior a kamaszkor vége és a felnőttkor kezdete felé tart. Minden új

kutyával és emberrel jól kijön, miközben ösztöneivel összhangban
maradva jelzi, ha egyik vagy másik faj egy-egy képviselője negatív
energiát közvetít. Ugyanolyan szívesen játszik egy terrierrel, mint
Angel, egy labradorral, mint Blizzard, egy másik pitbullal, mint például
Memphis, vagy bármilyen újonnan falkába érkezett kutyával. Junior,
aki sokkal inkább „kutya”, mint „pitbull”, még Blizzardnál is lelkesebb
vízi kutya! A legtisztább boldogságban van részem, amikor figyelem
azt a túláradó örömöt, amellyel a medence vizébe veti magát, hogy
visszahozhassa a labdát.
Ám azon felül, hogy boldog, minden körülményhez jól
alkalmazkodó kutya, a Daddyvel végzett közös kemény munkánk és
irányításunk révén sokkal többet ért el ennél. Junior már most többet
tud annál, mint hogy lehetővé tegye az egyensúly létrejöttét. Ő maga
kezd az egyensúly valódi forrásává válni. Úgy tűnik, tökéletesen
tudatában van annak, mi is a rendeltetése, és arra használja minden
erejét és képességét, hogy másoknak segítsen. Meghaladta fajtájának,
sőt még fajának határait is, hogy a széles nagyvilág valódi
nagykövetévé válhasson. A kutyavilág Gandhija vagy Martin Luther
Kingje lett. Az az érzésem, ez még csak a kezdet, és sokkal többet fog
még véghezvinni élete során.
Ahogy Daddy közeledik a „nyugdíjazás” felé, Junior fogja átvenni a
falka következő vezetőjének szerepét. Bármilyen új helyzetben Daddy
bölcsességét látom tükröződni Junior visszajelzéseiben és intuíciójában.
A tenyésztők azon fáradoznak, hogy nemzedékről nemzedékre át tudják
örökíteni a kutyák génjeit, én viszont azt a célt tűztem ki magam elé,
hogy Juniorra örökíthessem át Daddy pszichológiai és spirituális
lényegét.
Bármilyen szomorúvá is tesz, hogy Daddy a földi élet alkonya felé
közelít, vigaszt nyerek abból a bizonyosságból, hogy öröksége tovább
fog élni nemcsak a szívemben, hanem a Juniorra gyakorolt hatásában,
sőt abban is, ahogyan Junior hatással lesz a világra. Junior fogja
magasabb szintre emelni Daddy ajándékait, miközben élvezheti egy
nála idősebb és bölcsebb vezető bízom benne, hogy az vagyok
irányítását, valamint egy elhivatott emberekből álló teljes család-falka
támogatását küldetése megvalósításában. Mindannyian valami
ilyesmiről álmodozunk, nem igaz? Arról, hogy majd a következő
nemzedéknek egyre jobb lesz. Junioron és az általa inspirált eljövendő
új nemzedéken keresztül Daddy és mindaz, amit ő képvisel, örökké élni
fog.
Hihetetlen büszkeséggel tölt el az a lehetőség, hogy megoszthatom az
olvasóimmal és a világgal ezen csodálatos kutyák gondtalan és örömteli
kölyökkorát.