Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

A villamos gépek hőmérsékleti viszonyainak ismerete elsősorban azért fontos, mert az

alkalmazott (villamos) szigetelőanyagok élettartama erősen függ a tartós vagy átmeneti üzemi
hőmérséklettől. A villamos szigetelőképesség letörése a gép üzemképtelenségét, részleges
vagy teljes, javítható vagy végleges tönkremenetelét okozza.
A szigetelőanyagokat a szabvány (MSZ EN 60085:2005 Villamos szigetelés. Termi-
kus osztályozás – IEC 60085:2004) hőállósági osztályokba sorolja. Az egyes osztályokra jel-
lemző τmeg megengedhető hőmérséklet τkörny=40 C° esetén
τmeg = τkörny +ϑmeg,
ha a hőmérsékletet ellenállásméréssel határozzák meg. Vagyis a τmeg megengedhető (tényle-
ges, abszolút) hőmérséklet a τkörny környezeti hőmérséklet és a ϑmeg megengedhető
(környezethez képesti, relatív) túlmelegedés, a hőlépcső összege.

Osztály ϑmeg τmeg

A 65 105
E 80 120
B 90 130
F 115 155
H 140 180
C 180 220

A villamos gépek különböző részeiben keletkező veszteségek hővé alakulnak, a mele-

gedés folyamata és mértéke a hőtanból ismert összefüggésekkel határozható meg.
A hőfejlődés legjelentősebb forrása a tekercs-, a vas- és a súrlódási veszteség, mind-
egyiknek több összetevője lehet.
Üzemeltetés szempontjából – a szellőző (hűtő) rendszer méretezése vagy ellenőrzése
(az állandó fordulatszámú motorok leggyakrabban önszellőzésűek, léghűtésűek), a hűtőközeg
által elszállított hőteljesítmény (veszteség) számítása érdekében – az állandósult hőmérséklet-
nek van jelentősége.
A legegyszerűbb hőáramhálózatos számítási módszer alkalmazása azt feltételezi, hogy
a villamos gép termikus szempontból lineáris, állandósult állapotban a veszteség és a hőmér-
séklet között lineáris összefüggés áll fenn.
Egy vizsgált géprészben (alkatrészben) keletkező Ph állandósult hőveszteség és a kör-
nyezethez képesti ϑ állandósult túlmelegedés közötti kapcsolatot az Rh hőátviteli vagy
hőellenállás teremti meg:
ϑ=PhRh.
A végeselem módszerrel végezhető pontosabb számításhoz ismerni kell a hőforrások
(veszteség források) és a termikus paraméterek eloszlását.
A hőmérséklet tranziens változását hőtárolós modellel vizsgáljuk: egy m tömegű, ch
fajhőjű alkatrészben keletkező hőmennyiség bizonyos hányadát a Ch=mch hőkapacitás tárolja,
a többi részét az Rh hőellenállás elvezeti.
A termikus átmeneti folyamat vizsgálata pl. túlterhelésnél, rövid ideig tartó vagy sza-
kaszos üzemben fontos.
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

τ(t)
P(t
τ2
P2

τ1
P1

t
∆t
Melegedés állandósult és rövid ideig tartó üzemben

Példaképpen tekintsünk egy olyan gépet, amelynek állandósult hőmérséklete P1

(állandó üzemre érvényes) teljesítménynél éppen eléri a szigetelőanyagra megengedhető τ1
hőmérsékletet. Ez a gép P2>P1 teljesítménnyel is használható – annak ellenére, hogy a P2-höz
tartozó τ2 állandósult hőmérséklet lényegesen magasabb a megengedhető τ1-nél – de csak
akkora ∆t ideig, amennyi idő alatt a hőmérséklet a megengedhető τ1 értékre nő. P2 ismereté-
ben ∆t, vagy előírt ∆t esetén P2 meghatározásához a melegedési folyamat időbeli lefolyásának
számítása szükséges.
A keletkező hőmennyiség áramlásához (eltávozásához) a hőellenálláson egy hőlép-
csőre van szükség. Állandósult állapotban mind a hőlépcső, mind az időegység alatt átáramló
hőmennyiség állandó. A veszteségek és a hőlépcsők eloszlása bonyolult, a gép felépítésétől és
a felhasznált anyagok fizikai tulajdonságaitól függ.
Adott szerkezeti egység tényleges τ [C°, K] hőmérséklete a τkörny környezeti hőmér-
séklet és a környezethez képesti ϑhőlépcső hőlépcső összege:
τ=τkörny+ϑhőlépcső,
a τmax legnagyobb hőmérsékletet az ott alkalmazott szigetelőanyag határhőmérséklete szabja
meg.
Valamely hőforrás Ph hőveszteségi teljesítménye egy Rh hőellenálláson átáramolva ϑ
hőmérséklet különbséget hoz létre:
ϑ=PhRh.
(Az Ohm-törvény U=IR alakjával való formai hasonlóság – villamos analógia – miatt az ösz-
szefüggést „termikus Ohm-törvénynek”, Ph-t hőáramnak is nevezik.)
A melegedési modellekben szereplő hőteljesítményeket elméleti úton vagy méréssel
határozzák meg. A hőkapacitások és a hőellenállások szintén számíthatóak vagy a konstruk-
ció és a felhasznált anyagok pontos ismeretében vagy melegedésmérésből.

2
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

1. Átszellőzött motor forgórészének egyszerű statikus modellje

Ennél a modellnél csak a forgórész melegedési viszonyait vizsgáljuk, csak állandósult
állapotban, azt feltételezve, hogy az állórész termikus értelemben semmilyen mértékben sem
hat a forgórészre.

τkörny τlevegő

ϑkörny=0 ϑlevegő

Átszellőzött motor forgórész hűtésének konstrukciós vázlata

Ha a beáramló hűtőlevegő hőmérséklete τkörny és a kiáramló levegő túlmelegedése ϑl,

akkor a levegő átlagos túlmelegedése a motor forgórészének környezetében ϑl/2.
A tekercs, a vastest és a súrlódás veszteségi teljesítményének jelölése rendre Pt, PFe és Ps.
A tekercs és a vastest közötti ϑt,Fe hőlépcsőt a tekercs Pt veszteségi teljesítményének átáram-
lása okozza:
ϑt,Fe = PtRt,
itt Rt – a horonyban fekvő ún. tekercsoldal- és a horony szigetelésének együttes hőellenállása.
A vas jó hővezető, izotermikusnak tekintjük, ezért a horonyfal és a forgórész hűtőfelü-
lete közötti hőlépcsőt elhanyagoljuk. A forgórész vastest hűtőfelülete és a hűtőlevegő közötti
felületi hőátadás ϑf hőlépcsőjét Pt+PFe átáramlása okozza az Rf hőellenálláson:
ϑf = (Pt+PFe)Rf,
itt Rf – a felületi hőátadási tényező által meghatározott hőellenállás.
ϑt ϑkörny

ϑFe

ϑt,Fe ϑfelületi ϑl/2

tekercs vastest levegő környezet

Rtekercs Rfelületi Rlevegő

Pt PFe Psúrl
Átszellőzött motor forgórész hűlésének termikus vázlata - statikus modell

A hűtőlevegő és a környezet közötti hőellenálláson ϑl/2 az átlagos hőlépcső, az át-

áramló teljesítmény Pt+PFe+Ps:

3
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

ϑl
= ( Pt + PFe + Ps ) Rl ,
2
itt Rl – a hűtőlevegő hőellenállása.
A tekercs átlagos túlmelegedése az egymást követő hőlépcsők összege:
ϑl
ϑ t = ϑ t , Fe + ϑ f + = PtRt+(Pt+PFe)Rf+(Pt+PFe+Ps)Rl.
2
Átrendezve az egyenletet
 R f + Rl 
( 
)
ϑ t = Rt + R f + Rl  Pt +
Rt + R f + Rl
PFe +
Rl
Ps  ,
Rt + R f + Rl 
itt Rt+Rf+Rl=Rh – a tekercs és a környezet közötti teljes hőellenállás,
R f + Rl Rl
Pt + PFe + Ps = Pv – a mértékadó veszteség.
Rt + R f + Rl Rt + R f + Rl
A mértékadó veszteség – ha a tekercsben keletkezne és más veszteség nem lenne –
ugyanazt a hatást (tekercs túlmelegedést) váltaná ki a teljes hőellenálláson, mint amit a tény-
leges elrendezés és veszteségeloszlás.
ϑt = PvRh,.

ϑt

tekercs környezet

Rh
Pv
A forgórész hűtésének egyszerűsített termikus vázlata

Pv=Pt+k1PFe+k2Ps
Mérések és számítások alapján: k1≈0,5-0,8, k2≈0.
A hűtőlevegő által elszállított Pl hőteljesítmény, ami meg kell egyezzen a mértékadó
veszteséggel:
Pv=Pl=clVlγlϑl.
 Ws   m3 
itt cl   – a levegő fajhője, Vl  s  – az időegység alatt átáramló hűtőlevegő térfogata,
 kgK   
 kg 
γ l  3  – a levegő fajsúlya, ϑl [K] – a kiáramló levegő túlmelegedése a környezethez ké-
m 
pest.
A szabványos feltételektől való eltérés hatása:
a) τkörny>τszabvány=40 C° esetén a tekercs megengedhető túlmelegedését csökkenteni kell, Pv
megengedhető mértékadó veszteség csökkentésével.

4
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

Vl n
b) n<nnévleges esetén (önszellőzésű gépben) romlik a hűtés, mivel ≈ , csökken a Vl le-
Vln nn
vegő mennyiség (a névleges üzemi Vln-hez képest) és az elszállított hőteljesítmény, ezért a Pv
mértékadó veszteséget is csökkenteni kell.
c) a szokásosnál nagyobb tengerszint feletti magasságnál a levegő sűrűsége és így γl fajsúlya
csökken, romlik a felületi hőátadás csökken az elszállított hőteljesítmény (ugyanakkor, ilyen
körülmények között általában τkörny<τszabvány!).

2. Melegedési és hűlési tranziens folyamatok (egytárolós dinamikus modell)

Valamilyen ∆Ah hőenergia (hőmennyiség) növekedés hatására egy m tömegű ch fajhő-
jű test hőmérséklete (ha nincs hővezetés, hőleadás) ∆ϑ-val emelkedik
∆Ah=mch∆ϑ mch=Ch ∆Ah=Ch∆ϑ (villamos analógia: ∆QC=C∆UC)
 Ws   Ws 
itt m [kg] – a vizsgált test tömege, ch   – a fajhő, Ch  – a hőkapacitás.
 kgK   K 
(A fajhő tulajdonképpen a fajlagos – egységnyi tömegre vonatkozó – hőkapacitás.)
A hőteljesítmény (hőáram) a hőenergia időbeli változása:
dA(t ) dϑ (t ) dϑ (t ) dQC (t ) du (t )
ph (t ) = = mch = Ch (villamos analógia: iC (t ) = = C c ).
dt dt dt dt dt
Ha van hőáramlás (hőelvezetés) is, akkor a Ph hőteljesítmény egy része (Pc) a hőkapa-
citásban halmozódik fel, másik része (Pk) a környezet felé távozik. Ph=áll. feltételezésével
(villamos áramköri analógiában ez áramgenerátoros táplálást jelent):
ϑ (t ) dϑ (t ) uc (t ) du (t )
Ph = pk (t ) + pC (t ) = + Ch (villamos analógia: I = + C c ).
Rh dt R dt

ϑ( t ) uc (t )
pk (t ) = iR (t ) =
Ph Rh I R

ϑ uc(t)
Ch Rh C R
dϑ(t ) du (t )
pc (t ) = Ch ic (t ) = C c
dt dt

Az egytárolós termikus tranziens folyamat villamos áramköri vázlata

dϑ
A tranziens lezajlása után, állandósult állapotban = 0 , így Pc=0, Ph=Pk,
dt
ϑ∞= PhRh.
Az áramköri vázlat szerinti egyidőállandós (egytárolós) közelítést választva a megol-
dás:
−
t
 − 
t
−
t

ϑ(t ) = (ϑ 0 − ϑ ∞ )e Th
 
+ ϑ ∞ = ϑ ∞ 1 − e  + ϑ 0 e ,
Th Th

 

5
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

itt ϑ0=ϑ(t=0) a kezdeti, ϑ∞=(t=∞) az állandósult túlmelegedés, Th= RhCh a melegedési

(termikus) időállandó (villamos analógia: T=RC).
 − 
t

ϑ0= 0 esetén ϑ(t ) = ϑ ∞ 1 − e Th  .

 
Kikapcsolt állapoti hűlés esetén Ph=0 és általában ϑ∞=0, így
t
−
ϑ(t ) = ϑ 0 e Th*
,

itt Th* – a hűlési időállandó.

A hűlési időállandó Th* ≥ Th , ugyanis a melegedési és a hűlési időállandó különbözhet

egymástól, pl. önszellőzésű motoroknál Rh és Th is függ a fordulatszámtól (csökkenő fordulat-
számmal nő) a szellőzési viszonyok eltérése miatt. Ezt a terhelhetőség meghatározásakor fi-
gyelembe kell venni.
Az üresjárás különbözik a kikapcsolt állapottól, ugyanis üresjárásban Ph≠0, van
üresjárási veszteség és van szellőzés is.
Szakaszos üzemben a be- és kikapcsolt állapotok váltogatják egymást, a hőmérséklet
periódikusan ismétlődő szakaszok esetén ϑmin és ϑmax között változik, ϑmax< PhRh, ϑmin>0.

3. Zárt motor melegedésének kéthőtárolós dinamikus modellje

A teljesen zárt motornál az áramló hűtőlevegő az állórész külső felületét hűti, a forgórész csak
az állórészen keresztül hűl.

Zárt kialakítású motor hűtésének konstrukciós vázlata

Az itt következő egyenletekben az egyszerűség érdekében a tekercs- és a vasvesztesé-

get tartalmazó Pvr forgórész és Pvs állórész mértékadó veszteséggel számolunk, amelyekről
azt feltételezzük, hogy a tekercsekben keletkeznek. Az r index a forgórészre, az s index az
állórészre utal. Ezzel a közelítéssel azt hanyagoljuk el, hogy valójában a tekercs és a vas me-
legedési időállandója eltérő. A súrlódási veszteséget nem vesszük figyelembe.
A forgórész az állórészhez képest ∆ϑ=ϑr–ϑs mértékben túlmelegszik, ϑr – a forgórész,
ϑs – az állórész átlagos túlmelegedése, Rr – a forgórész és az állórész közötti, Rs – az állórész
és a környezet közötti hőellenállás, Cr – a forgórész, Cs – az állórész hőkapacitása.
A forgórészre vonatkozó egyenlet:
dϑ r (t ) ϑ r (t ) − ϑ s (t ) ∆ϑ (t ) dϑ r (t )
Pvr − Cr = = , ebből Pvr Rr = Tr + ∆ϑ (t ) .
dt Rr Rr dt

6
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

ϑr ∆ϑ=ϑr–ϑs ϑs
ϑkörny=0
Pvr Pvs

Rr Rs

Cr Cs

Zárt kialakítású motor termikus modelljének villamos áramköri vázlata

A forgórész állandósult túlmelegedése az állórészhez képest ∆ϑ∞=PvrRr, az időállandó

Tr=RrCr.
Az állórész egyenlete:
∆ϑ dϑ s ϑ s − ϑ k ϑ s R dϑ s
Pvs + − Cs = = , ebből Pvs Rs + s ∆ϑ = Ts + ϑs .
Rr dt Rs Rs Rr dt
Az állórész állandósult túlmelegedése ϑs∞=PvsRs+ PvrRs=(Pvs+Pvr)Rs, az időállandó Ts=RsCs.
A fenti differenciál egyenletek megoldásának egyszerűsítése érdekében tételezzük fel,
hogy a kezdeti hőmérséklet különbség ∆ϑ0=0 (az álló- és a forgórész azonos hőmérsékletű) és
Tr«Ts (a forgórész hőmérsékletváltozása sokkal gyorsabb), ezáltal a melegedési folyamat
számítása két szakaszra bontható:
- a forgórész melegedési tranziense alatt az állórész hőmérséklete nem változik ϑs=áll.,
- az állórész csak akkor kezd el melegedni, amikor a ∆ϑ forgórész-állórész hőmérséklet
különbség már állandósult.
A változók szétválasztásának módszere alkalmazható.
A forgórész egyenletéből:
dϑ r (t )
∆ϑ ∞ = Tr + ∆ϑ (t ) , ebből
dt
dt dϑ r (t ) dϑ r (t )
= =− .
Tr ∆ϑ ∞ − ∆ϑ (t ) ∆ϑ (t ) − ∆ϑ ∞
Ha ϑs=áll., akkor d∆ϑ = d(ϑr–ϑs) = dϑr és d∆ϑ = d(∆ϑ–∆ϑ∞), így
dt d (∆ϑ − ∆ϑ ∞ )
− = .
Tr ∆ϑ − ∆ϑ ∞
A két oldalt külön integrálva:
t
dt t
t
d (∆ϑ − ∆ϑ ∞ ) ∆ϑ (t ) − ∆ϑ ∞
−∫ =− és ∫ = ln ,
t =0
Tr T r t =0
∆ϑ − ∆ϑ ∞ ∆ϑ 0 − ∆ϑ ∞

t ∆ϑ − ∆ϑ ∞
amiből − = ln ,
Tr ∆ϑ 0 − ∆ϑ ∞
az időbeli változások:

7
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

−
t
 − 
t
−
t

∆ϑ (t ) = ∆ϑ ∞ + (∆ϑ 0 − ∆ϑ ∞ )e Tr
= ∆ϑ ∞ 1 − e  + ∆ϑ 0 e ,
Tr Tr

 

∆ϑ0=0 esetén
 − 
t
 − 
t

∆ϑ (t ) = ϑ r (t ) − ϑ s (t ) = ∆ϑ ∞ 1 − e  = Pvr Rr 1 − e  .

Tr Tr

   
Tételezzük fel, hogy a ∆ϑ(t) változás 5Tr idő alatt állandósul. Az állórész egyenletét ekkor
t=5Tr-től kell megoldani, tulajdonképpen ϑs(t=5Tr)=ϑs0 vagy ϑs(t-5Tr)=ϑs0.
Az állórész egyenletéből:
dϑ s ( t )
ϑ s∞ = Ts + ϑ s ( t ) , ebből
dt
dt dϑ s ( t )
− = .
Ts ϑ s (t ) − ϑ s∞
Ha ϑr=ϑr∞, akkor dϑs = d(ϑs–ϑs∞), így
dt d ( ϑ s (t ) − ϑ s∞ )
− = , amiből
Ts ϑ s (t ) − ϑ s∞

t d (ϑ s − ϑ s∞ )
− =
Ts ϑ s − ϑ s∞
A két oldal külön- külön integrálása után:
t ϑ − ϑ s∞
− = ln s ,
Ts ϑ s 0 − ϑ s∞
az időbeli változások:
−
t
 − 
t
−
t

ϑ s (t ) = ϑ s∞ + (ϑ s 0 − ϑ s∞ )e Ts
= ϑ s∞ 1 − e  + ϑ s 0e ,
Ts Ts

 
ha ϑs0=0, akkor
 − 
t
 − 
t

ϑ s (t ) = ϑ s∞ 1 − e Ts  = Rs ( Pvs + Pvr )1 − e Ts  .

   
A forgórész túlmelegedése az állórész túlmelegedésének és a forgórész-állórész hőlépcsőnek
az összege:
ϑr(t)= ∆ϑ(t)+ ϑs(t),
 − 
t
 − 
t

ϑ r (t ) = (ϑ r − ϑ s )∞ 1 − e  + ϑ s∞ 1 − e  ,
Tr Ts

   
a forgórész állandósult túlmelegedése:
ϑr∞=(ϑr–ϑs) ∞+ϑs∞ =PvrRr+(Pvs+Pvr)Rs.

8
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

ϑr∞
ϑr(t)

(ϑr–ϑs)∞
ϑr(t)–ϑs(t)

ϑs∞
ϑs(t)

Tr Ts t
Melegedési folyamat kéthőtárolós modell alapján

Részletesebb kidolgozással többidőállandós modell is készíthető. Az egyes részek

„sorbakapcsolása” esetén a hőmérséklet változása:
 − 
t

ϑ (t ) = ∑ ϑ i 1 − e 
 Ti

i  

4. Átszellőzött motor melegedésének négyhőtárolós dinamikus modellje

Átszellőzött gépnél feltételezhető, hogy az álló- és forgórész termikus folyamatai
egymástól függetlenek, az állórész a köpeny felé hűl, a forgórészt a légrésben áramló levegő
hűti (nem az állórészen keresztül hűl).

τkörny τlevegő

ϑkörny ϑlevegő

Átszellőzött motor hűtésének konstrukciós vázlata

Az állórész egyenletei:
dϑ t ϑ t − ϑ Fe
Pt = Ct +
dt Rt ,Fe

9
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

ϑ t − ϑ Fe dϑ Fe ϑ Fe − ϑ l
PFe + = CFe +
Rt ,Fe dt Rf

A forgórész egyenletei:
dϑ rt ϑ rt − ϑ rFe
Pt = C
r
t
r
+
dt Rtr,Fe
ϑl
ϑ rFe −
ϑr − ϑr r dϑ Fe
r
2
PFer + t r Fe = CFe +
Rt ,Fe dt R rf

Az itt tárgyalt modellek csak az átlagos túlmelegedés közelítő meghatározására alkal-

masak. Az egyes konstrukciós elemek, részegységek vizsgálata, a helyi túlmelegedések
számítása lényegesen bonyolultabb (és pontosabb) modellt igényel, pl. részletes hőhálózatot
vagy végeselem módszert.

ϑt ϑt–ϑFe ϑFe ϑl
Pt PFe

Rt, Fe Rf

Ct CFe

ϑ rt ϑ rt − ϑ rFe ϑ rFe ϑl/2

Pt r PFer

Rtr, Fe Rrf

Ctr r
CFe

Átszellőzött motor termikus modelljének villamos áramköri vázlata

5. Termikus stabilitás
Termikusan stabilis egy rendszer, ha egyensúlyban van, vagy állapotváltozása egyen-
súly felé tart. Egyensúlyról akkor beszélünk, ha a keletkező és az elvezetett hőmennyiség
egyenlő.
A hőmérséklet emelkedésével ugyan nő az elvezetett hőmennyiség, de lehet olyan
helyzet, amikor a keletkező hőmennyiség is nő, jobban, mint az elvezetett.
Pl. állandó I áramú táplálás – vagy állandó terhelőnyomaték – esetén az ellenállás melegedé-
sével nő a tekercs Pt ohmos vesztesége:

10
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

Pt(ϑt)=I2R(ϑt) =I2R0(1+αϑt),
itt R0 a tekercs ellenállása a referencia hőmérsékleten, ϑt a tekercs túlmelegedése a referencia
értékhez képest, α a tekercs ellenállásának hőmérsékleti együtthatója. A termikus egyenlet:
dϑ t ϑ t
Pt 0 (1 + αϑ t ) = Ch + ,
dt Rh
ϑt dϑ t
itt Pt0αϑt - a keletkező többlet hőteljesítmény,- az elvezetett, Ch - a hőkapacitásban
Rh dt
felhalmozódó, hőmérsékletet növelő hőmennyiség.
Az egyenletből a hőmérséklet változás
dϑ t Pt 0 ϑ t  1
= +  Pt 0α −  .
dt Ch Ch  Rh 

1 dϑ t Pt 0
Amennyiben Pt 0α − = 0, = = állandó, vagyis a hőmérséklet lineárisan növekszik,
Rh dt Ch
mert az elvezetett hőmennyiség csak a keletkező többlet hőteljesítményt fedi le.
Az ilyen jelenséget hőmérséklet megfutásnak nevezik.
ϑt

dϑ t
A hőmérséklet megfutás állandó mellett
dt

dϑ t
A termikus egyensúlyi állapotban = 0 . A ϑmeg megengedhető hőmérsékleten ki-
dt
alakuló egyensúlyhoz tartozó αkr kritikus hőmérsékleti együtthatóval
ϑ tmeg
( )
Pt 0 1 + α kr ϑ meg =
Rh
, amiből

1 1
α kr = −
Pt 0 Rh ϑ meg

Adott konstrukció esetén a termikus stabilitáshoz olyan tekercs anyagra van szükség, amelyre
α<αkr, illetve a konstrukció kialakításánál a többlet hőteljesítményt is figyelembe kell venni a
stabilitási feltétel teljesítéséhez.

6. A melegedést okozó veszteség komponensek meghatározása

A melegedési modellek által igényelt hőteljesítmények (tekercsveszteség, vasveszte-
ség, súrlódási veszteség) a gép adatain túl a táplálás módjától (pl. szinuszos, ISZM) és az
üzemi paraméterektől (pl. fordulatszám, szlip, nyomaték) is függnek:
Pt=f(τ,f),

11
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

PFe=f(τ,f,Ψ),
Ps=f(τ,w).
A veszteségek mérési (és szétválasztási) módszerét a gép konstrukciója is befolyásolja
(pl. csúszógyűrűs vagy kalickás aszinkron motor).

6.1. Tekercsveszteség szinuszos táplálásnál

Tekercsveszteség (rézveszteség) a tekercs vezetőinek ellenállásán keletkező Joule-
veszteség.

A tekercsveszteség számítása
Az állórész rézvesztesége :
3
Pt = I 2 R(ϑ t ) az állórész áram Park-vektorával, vagy Pt = 3 I 2 R(ϑ t ) fázis áram effektív
2
értékkel.
A forgórész rézvesztesége hasonlóan
3 2
Pt r =
2
( ) ( )
I r Rr ϑ tr , vagy Pt r = 3 I r2 Rr ϑ tr .

Az ellenállás hőmérsékletfüggő, értékét és a hőfoktényezőt valamilyen referencia hő-

mérsékletre adják meg:

[ (
R(ϑ ) = Rref 1 + α ref τ − τ ref )] .
τ =τkörnyezet +ϑ, τkörnyezet=40 C°-ra τ = 40+ϑ,
τref=τkörnyezet+ϑref, τref=75 C°-ra (75=40+35),
R(ϑ ) = R75 [1 + α 75 (ϑ − 35)] .

R meghatározása ohm méréssel, Rr ohm méréssel (csúszógyűrűs forgórész esetén),

vagy rövidzárási teljesítmény méréssel történhet.
I R jXs jXrs Rr
A W

U<Un V Um

A rövidzárási mérés vázlata

A rövidzárási veszteséget névleges állórész áramnál mérik, ilyenkor a vasveszteség elhanya-

golható, mert U kicsi, ezért Um kicsi és Ψm kicsi, a súrlódási veszteség Psúrl=0, így a mért tel-
jesítmény: Pmért = Pt + Pt r .

6.2. Vasveszteség szinuszos táplálásnál

A PFe alapharmonikus vasveszteségnek két összetevője van: PFe= Pörv+ Phisz.
Pörv örvényáram veszteség: a váltakozó fluxus a vasban feszültséget indukál, ami Iö ún. ör-
vényáramokat hoz létre a viszonylag jó villamos vezető vasban. Ha az örvényáram pálya el-
lenállása Rö, akkor a keletkező örvényáram veszteség, ami a vas melegedését okozza,
Pörv = I ö2 Rö . Csökkentése érdekében a vastestet nagy fajlagos ellenállású (pl. szilícium tartal-
mú) ötvözetből készítik, továbbá egymástól villamosan elszigetelt vékony lemezekből építik

12
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

össze. A lemezszigtelés valamilyen alkalmas anyagból (pl. lakk) felvitt vékony réteg, vagy a
mechanikai és mágneses tulajdonságok beállítását szolgáló hőkezelés során létrehozott szige-
telő felület.

Iö

ψ(t) Pö

Rö

Az örvényáramok keletkezése

dψ
A szinuszos esetben indukálódó Uö feszültség U ö ≈ ≈ Ψf , ha Ψ szinuszos , Uö ≈ Iö, így
dt
Pörv=köΨ2f2.
Egy adott gépnél kö értéke a konkrét geometriára vonatkozik, figyelembe véve, hogy Ψ lehet
maximális vagy effektív érték.
Phisz hiszterézis veszteség: a H mágneses térerősség hatására jön létre a B indukció. A térerős-
ség váltakozása miatt az indukció is váltakozik, ami a vasban melegedéssel járó molekuláris
átrendeződéseket okoz. Ez az átmágnesezési veszteség.
B
Bmax

∆Wm
H
Hmax

Mágnesezési görbe - hiszterézis hurok

A mágneses anyagban felhalmozott Wm mágneses energiát a mágnesezési görbe mutat-

ja:
Wm = ∫ HdB
B

13
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

Ez az energia a mágnesezés irányától függően változik. A veszteség az egy ciklus alatt

számított két görbe (felszálló és leszálló) területe közötti különbséggel – a hurok területével –
arányos.
∆Wm = ∫ HdB .
B

Steinmetz1 tapasztalati képlete szerint a hiszterézis hurok területe

∆Wm = γBmax
x
,
itt γ - anyagjellemző, x - Bmax-tól függő anyagjellemző, x=1,7-2.
Ez a terület 1 átmágnesezési ciklus veszteségével arányos, a hiszterézis veszteségi teljesít-
mény:
Phisz = k hΨ 2 f .
Egy adott gépnél kh értéke a konkrét geometriára vonatkozik, figyelembe véve, hogy Ψ ma-
ximális vagy effektív érték.

A vasveszteség (Rv) számítása

a) A vasveszteséget reprezentáló Rv ellenállás ismeretében
3 U m2
PFe + PFer = , itt U m = U − I ( R + jX s ) .
2 Rv
b) Szinkron fordulatszámon történő teljesítmény méréssel
Szinkron fordulatszámon S=0, ezért a forgórész mennyiségek frekvenciája fr=0, így a
forgórész vasveszteség PFer = 0 .

I R jXs
A W
Iv Im

U=Un V Rv Um jXm

Az üresjárási mérés vázlata

Ez a mérés közelíthető üresjárási méréssel, ilyenkor a forgórész veszteségek elhanya-

golhatók, a mért teljesítmény: Pmért= Pt+PFe+ Psúrl.

c) Csúszógyűrűs gépnél nyitott forgórész mellett történő teljesítmény méréssel

Mivel a gép álló állapotban van S=1, Psúrl=0, a mért teljesítmény:
Pmért = Pt + PFe + PFer , itt PFer az 50 Hz-re vonatkozó forgórész vasveszteség!

d) Kalickás forgórészű gépnél rendszerint feltételezhető, hogy PFer (50 Hz) = PFe

1
Charles Proteus Steinmetz (1865-1923) német származású (Karl August Rudolf Steinmetz) amerikai villamos-
mérnök.

14
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

Az alkalmazott melegedési modelltől függően még állandó frekvenciájú táplálás ese-

tén is szükség lehet a különböző veszteség komponensek szétválasztására.

6.3. Súrlódási veszteség

A súrlódási veszteséget rendszerint a fordulatszámtól négyzetesen függőnek tekintik:
Psúrl=f(n2).

6.4. A vas- és a súrlódási veszteség szétválasztása

f=áll. esetben, változó fluxusú (feszültségű) táplálásnál a fordulatszám és vele a súrló-
dási veszteség is állandónak tekinthető. Az üresjárási méréssel meghatározott P0 veszteség
így:

( )
P0 = Psúrl + Pt + PFe = Psúrl + Pt + Pörv + Phisz = Psúrl + Pt + Ψ 2 kö f 2 + kh f .

Az üresjárási- és a tekercsveszteség különbsége Ψ2 függvényében egy állandó és flu-

xus négyzetétől lineárisan függő összetevőből áll. Ezt ábrázolva a súrlódási veszteség megha-
tározható.
P0 − Pt
f=áll.

(
Ψ 2 kö f 2 + k h f )
Psúrl
Ψ2

A vas- és a súrlódási veszteség szétválasztása mérési adatok alapján

A fluxus számítható pl. az állórész feszültség egyenletéből:

Ψ = ∫ ( U − IR)dt .

6.5. Az örvényáram- és a hiszterézis veszteség szétválasztása

Ψ=áll. esetben, változó frekvenciájú és feszültségű táplálásnál
PFe = Pörv + Phisz = k öΨ 2 f 2 + k hΨ 2 f = fΨ 2 (kö f + k h ) , amiből
PFe
= Ψ 2 (k ö f + k h ) .
f

15
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

PFe
fΨ 2 Ψ=áll.

kö f

kh
f

Az örvényáram és a hiszterézis veszteség szétválasztása mérési adatok alapján

PFe
A hányados láthatóan szétválik egy állandó és egy frekvenciától lineárisan függő össze-
fΨ 2
tevőre. Ezt ábrázolva a kö és kh tényezők meghatározhatók.

6.6. Nemszinuszos táplálás többletveszteségei

A villamos gépekben megjelenő felharmonikusok forrása lehet a hálózat (feszültség
jelalak torzulás) vagy táplálás (pl. ISZM inverter) és a villamos gép kialakítása (pl. a
légrésmező lépcsős térbeli eloszlása). A felharmonikusok a szinuszos tápláláshoz képest
többletveszteségeket okoznak.
Inverteres táplálásnál a felharmonikus tartalom a vezérlő algoritmustól függ, ISZM
inverternél olyan modulációt alkalmaznak, amelynél a legalacsonyabb jelentős amplitúdójú –
az alapharmonikushoz képest 10 %-nál nagyobb – feszültség harmonikus rendszáma magas,
pl. 70. feletti, hogy a hozzá tartozó áram és fluxus minél kisebb legyen.
Egyszerű inverternél a harmonikus tartalom könnyen meghatározható: szigetelt állórész csil-
lagpont esetén 3-al osztható rendszámok nem fordulnak elő, azok ugyanis zérus sorrendű ösz-
szetevőt adnának (azonos a fázishelyzetük mindhárom fázisban). Szimmetrikus vezérlés ese-
tén páros rendszám nem jelenik meg, így csak 3-al nem osztható páratlan rendszámú felhar-
monikusra lehet számítani (6 oldalú szimmetria):
ν=1±6k k=1, 2, ...
az előjel a fázissorrendet mutatja.
A ν. felharmonikus mező szinkron szögsebessége
w0ν=νw1
a szlipje
w −w
1− 1
νw1 − w w − w1 + w w1 1− s
Sν = = 1− 1 = 1− = 1− ≈ 1.
νw1 νw1 ν ν

Iν Rν jνXs jνXrs Rrν Irν

Ivν Imν
Uν jνXm
Rvν

Felharmonikusokra érvényes állandósult állapoti helyettesítő áramkör

16
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

Az Sν=1 közelítés jogosságát mutatja például a két legalacsonyabb rendszámú felharmonikus-

nál:
1− S
ν=-5 és S=0,03 esetén S −5 = 1 + = 1194
, ,
S
1− S
ν=7 és S=0,03 esetén S −7 = 1 − = 0 ,861 .
S

A felharmonikus többlet veszteség az állórész tekercselésben

Ptν = 3 R∑ I ν2 , a szkinhatás figyelembevételével: Ptν = 3∑ Rν I ν2 ,
ν≠1 ν≠1
a forgórészben
Ptνr = 3∑ Rrν I r2ν
ν≠1

Itt Iν és Irν fázis effektív érték, nem Park-vektor.

A felharmonikus többlet vasveszteség

PFeν = 3∑ Rvν I v2ν .
ν≠1

Rvν a vasveszteség összetevők alapján számítható.

A szkinhatás figyelembe vétele

Nagy szlipeknél, vagy az indítási folyamat alatt (S>0,5) a forgórész vastestbe ágyazott veze-
tőkben erős áramkiszorítás lép fel, ezért az árameloszlás egyenetlenné válik, ami csökkenti a
forgórész vezetők hatásos keresztmetszetét, megnöveli ellenállását: R'r =krRr.
kr - az áramkiszorítás ellenállás-növelő hatását kifejező tényező, S»0 (S>0,5) esetén kr>1,
S ~Sn esetén kr~1.
kr kx
5 1

4.5 0.9
4 0.8

3.5 0.7

3 0.6

2.5 0.5
2 0.4

1.5 0.3

1 0.2
0.5 0.1
ξ ′ f rúd ξ ′ f rúd
0 0
0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5 5 0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5 5

A forgórész tekercselés ellenállásának és szórásának frekvenciafüggése

Az áramkiszorítás a forgórész tekercselés szórására is hat: X'rs =krXrs.

kx - az áramkiszorítás induktivitás-csökkentő hatását kifejező tényező, S >>0 esetén kx<1, S
~Sn esetén kx~1.

17
VIVG4167 Modellezés és szimuláció a mechatronikában 2009

frúd=f1
h

frúd=0

h - rúd magasság
brúd - rúd szélesség
bhorony
bhorony - horony szélesség
brúd frúd - rúd áram frekvenciája

Az áramkiszorítás hatása az árameloszlásra

Az áramkiszorítás hatására a forgórész tekercs vezetői tulajdonképpen fizikailag közelebb

kerülnek az állórészhez, javul a csatolás, emiatt csökken a forgórész szórás. kr és kx tényező a
rúdáram frekvenciáján túl a geometriától és az alkalmazott vezető anyagtól függ.
brud f rúd
ξ = h πµ 0 = ξ ′ f rúd ,
bhorony ρ

ahol ρ - a rúd anyagának fajlagos ellenállása

A pontos melegedés-számítás lehetőségei

A statikus villamos helyettesítő vázlat, a mechanikai és a melegedési differenciál egyenletek
alapján, lépésről-lépésre kell megoldani az egyenletrendszert. A számítást nehezíti, hogy a
mechanikai időállandó általában nagyobb, a termikus időállandó sokkal nagyobb a villamos-
nál.
A hőmérséklet változás szlipváltozást okoz, mindkettő befolyásolja a paramétereket
(ellenállás, forgórész induktivitás).
Alternatív megoldások:
- hűtésméretezés a statikus termikus modell alapján,
- statikus és dinamikus hőmérséklet eloszlás számítás a térszámítás módszerével. Eh-
hez ismerni kell a hőforrások és a termikus paraméterek (hőellenállás, hőkapacitás) eloszlását,
amik időben változók is lehetnek.

A témához kapcsolódó irodalom:

Istvánfy Gy.: Erősáramú átalakítók mérése. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest,
1984.

Összeállította: Kádár István

2009. május

18
Villamos gépek termikus folyamatainak modellezése

Ellenőrző kérdések

1. Ismertesse a „termikus Ohm-törvényt”.

2. Értelmezze az egytárolós termikus tranziens folyamat villamos áramköri vázlatát.
3. Milyen törvényszerűség szerint változik a hőmérséklet az egytárolós modell szerint.
4. Milyen számítási közelítés segítheti a kéttárolós (két időállandós) modell szerinti hőmér-
séklet változás meghatározását?

19