ATILLA BUDA

   
1. Isten haragjának én szelleti voltam, Mely rosszul alkhatnak egy királyi
Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam, székben
Vércataractákat karddal árosztottam, Méltóság és egy esz, az mely
És mint egy villámás, földet megfutottam. engedetlen,
  Rólam és Remusrul példát vehet
2. Én vagyok magyarnak legelső királyja, minden
Utolsó világrészrül én kihozója! Vesztő, mert nem fértem az bátyám
Én lehetek tehát magyarnak példája, székiben.
Hirét s birodalmát hogy nyujtsa szablyája.  

SZIGETI ZRINI MIKLÓS

 
Mint Hector Troiának,
Ugy én Szigetvárnak
Erős őrzője voltam;
 
Mutattam pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgája voltam,
 
És előbb éltemet,
Hogysem hüvségemet,
Testembül kibocsáttam.
 

DELI VID SARKOVICS RADIVOJ ÉS JURANICS

  VAJDÁK
Én is nem keveset  
Tettem, hogy elesett Mi boldogok voltunk,
Világrontó pogány eb; Eggyütt éltünk, holtunk,
  Most Istennél van lelkünk;
Nagy csorbát csináltam  
Az ottoman holdban: Az nagy Zrini mellett
Nem lesz immár serényebb; Hirünk kerekedett,
  Érte halált szenvedtünk:
Uramért, hazámért,  
Nagy Isten fiáért De nem volt heába,
Életem volt legkissebb. Mert jó unokája
 
Örökössé tett bennünk.