Kedves Gyerekek!

Tudom, már nagyon vártok és sok mindent szeretnétek kérdezni tõlem. Sajnos egy este nem
tudok mindenhová eljutni, ezért írok most nektek, hogy mindent megtudjatok tõlem, amit csak lehet.
Azt kérdezitek tõlem, hogy mi is az én igazi nevem? A kirakatokban néhány helyen ez áll: „Jön a
télapó!”. Máshol Mikulásnak mondanak. Hát Télapó vagyok- e vagy Mikulás?
Sokan azt hiszik, hogy jégbõl van a csizmám és hóból a szakállam… Azt is mondogatják, hogy a
meseerdõbõl jövök… Van aki hiszi, van aki nem. A legizgalmasabb kérdés, ami a fejetekben motoszkál,
hogy vajon hogyan járom be egy éjszaka alatt az egész világot…?
Megígérem nektek, hogy ebben a levélben minden kiderül! Én válaszolok nektek, az igazi Mikulás.
Az igazi nevem: Miklós püspök.
Hogy hol lakom? Erre is felelek.
Az én lakásom és örök otthonom most már a szép mennyország, de elárulom nektek, hogy
valamikor régen én is ott éltem a földön. Myra városának püspöke voltam. Én is olyan voltam, mint a
többi ember. Az igaz, most már ti is tudjátok, hogy életemben nagyon szerettem az embereket.
Akkoriban sok szegény ember élt a földön, és én komolyan vettem az Úr Jézus tanítását, hogy tegyünk
sok jót, míg élünk, különösen azokkal, akik rászorulnak. Ahol tehettem, segítettem rajtuk. Annak pedig
igen- igen örültem, ha jótetteimért nem engem, hanem Jézust áldják, éppen ezért mindig titokban
ajándékoztam meg az embereket.
De tudjátok, hogy egy emberélet nagyon rövid, még akkor is ha az ember megél nyolcvan évet.
Így történt velem is. Egy szép napon a Jóisten magához szólított engem. Magához ölelt és így szólt:
„Jöjj, Miklós püspök, hû szolgám! Legyen a mennyország most már a te otthonod, hiszen annyi jót tettél
a földön. A te szíved hasonlít az enyémhez, így hát legyen a helyed itt mellettem.”
Most itt lakom a szép mennyországban és nagyon- nagyon boldog vagyok. Csak egy bánatom
maradt, hogy többé nem mehetek a földre az emberek közé, hogy segítsek rajtuk, hogy örömet
szerezzek nekik.
Kértem Jézust, engedje meg, hogy egy évben legalább egyszer megajándékozhassam az
embereket. Hát tudjátok, ez nagyon nehéz probléma, mert egy éjjel egy Mikulás nem járhatja be az
egész világot!
Jézus mégis teljesíteni akarta a kérésemet, csak másképp tette, mint gondoltam. Azt mondta:
„Figyelj csak Miklós püspök! A nevedet beírták az emberek a naptárba: December 6-a Szent Miklós
ünnepe. Ezen a napon rólad emlékeznek meg az emberek. Sohasem felejtik el a jóságodat. Én pedig
megengedem neked, hogy a szívedet kölcsönadd nekik.”
Így történik, hogy Szent Miklós napján az emberek szíve megtelik az ajándékozás vágyával. És
milyen különös, még azt is megtanulták tõlem, hogy titokban ajándékozzanak meg másokat, hogy
titokban szerezzenek örömet másoknak. Mert látjátok, az ablakokban Mikulás napjának reggelén ott a
sok ajándék… S ha édesanyátokat vagy édesapátokat megkérdezitek, hogy ki hozta ezeket, azt felelik:
„Itt járt a Mikulás.” Nézzetek csak bele a felnõttek szemébe ilyenkor: mennyi huncutság, mennyi titkos
öröm, mennyi boldog mosoly van bennük.
Képzeljétek el gyerekek, én is így mosolyogtam régen, amikor titokban megajándékoztam az
embereket és láttam, hogy örülnek mindennek.
És most felelek a legizgalmasabb kérdésetekre is: Hogyan járom be egy éjszaka alatt az egész
világot? Hát így: kölcsönadom az embereknek a szívemet, hogy azzal szeressenek, a kezeimet, hogy
titokban osztogassanak, a szemeimet, hogy az én boldogságom sugározzék belõle.
Ha ezt a szívörömet megérzitek, ti is tegyetek sok- sok jót másokkal és meglátjátok, hogy egyre
boldogabbak lesztek. Erre szeretnélek megtanítani benneteket, én az igazi Mikulás, aki a
mennyországból figyel titeket. Ha nagyon szeretitek egymást és sok jót tesztek másokkal, akkor életetek
végén ti is eljuttok oda, ahol én lakom: a szép mennyországba. Itt minden csupa öröm, boldogság és
nagy- nagy szeretet.
Most már búcsúzom tõletek
Ezt a rövid mondatot pedig jól véssétek a fejetekbe és õrizzétek a szívetekben:
NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI!
Szeretettel köszönt benneteket: a Mikulás
Kedves Gyerekek!

Tudom, már nagyon vártok és sok mindent szeretnétek kérdezni tõlem. Sajnos egy este nem
tudok mindenhová eljutni, ezért írok most nektek, hogy mindent megtudjatok tõlem, amit csak lehet.
Azt kérdezitek tõlem, hogy mi is az én igazi nevem? A kirakatokban néhány helyen ez áll: „Jön a
télapó!”. Máshol Mikulásnak mondanak. Hát Télapó vagyok- e vagy Mikulás?
Sokan azt hiszik, hogy jégbõl van a csizmám és hóból a szakállam… Azt is mondogatják, hogy a
meseerdõbõl jövök… Van aki hiszi, van aki nem. A legizgalmasabb kérdés, ami a fejetekben motoszkál,
hogy vajon hogyan járom be egy éjszaka alatt az egész világot…?
Megígérem nektek, hogy ebben a levélben minden kiderül! Én válaszolok nektek, az igazi Mikulás.
Az igazi nevem: Miklós püspök. Hogy hol lakom? Erre is felelek. Az én lakásom és örök otthonom
most már a szép mennyország, de elárulom nektek, hogy valamikor régen én is ott éltem a földön. Myra
városának püspöke voltam. Én is olyan voltam, mint a többi ember. Az igaz, most már ti is tudjátok,
hogy életemben nagyon szerettem az embereket. Akkoriban sok szegény ember élt a földön, és én
komolyan vettem az Úr Jézus tanítását, hogy tegyünk sok jót, míg élünk, különösen azokkal, akik
rászorulnak. Ahol tehettem, segítettem rajtuk. Annak pedig igen- igen örültem, ha jótetteimért nem
engem, hanem Jézust áldják, éppen ezért mindig titokban ajándékoztam meg az embereket.
De tudjátok, hogy egy emberélet nagyon rövid, még akkor is ha az ember megél nyolcvan évet.
Így történt velem is. Egy szép napon a Jóisten magához szólított engem. Magához ölelt és így szólt:
„Jöjj, Miklós püspök, hû szolgám! Legyen a mennyország most már a te otthonod, hiszen annyi jót tettél
a földön. A te szíved hasonlít az enyémhez, így hát legyen a helyed itt mellettem.”
Most itt lakom a szép mennyországban és nagyon- nagyon boldog vagyok. Csak egy bánatom
maradt, hogy többé nem mehetek a földre az emberek közé, hogy segítsek rajtuk, hogy örömet
szerezzek nekik.
Kértem Jézust, engedje meg, hogy egy évben legalább egyszer megajándékozhassam az
embereket. Hát tudjátok, ez nagyon nehéz probléma, mert egy éjjel egy Mikulás nem járhatja be az
egész világot!
Jézus mégis teljesíteni akarta a kérésemet, csak másképp tette, mint gondoltam. Azt mondta:
„Figyelj csak Miklós püspök! A nevedet beírták az emberek a naptárba: December 6-a Szent Miklós
ünnepe. Ezen a napon rólad emlékeznek meg az emberek. Sohasem felejtik el a jóságodat. Én pedig
megengedem neked, hogy a szívedet kölcsönadd nekik.”
Így történik, hogy Szent Miklós napján az emberek szíve megtelik az ajándékozás vágyával. És
milyen különös, még azt is megtanulták tõlem, hogy titokban ajándékozzanak meg másokat, hogy
titokban szerezzenek örömet másoknak.
Képzeljétek el gyerekek, én is így örültem régen, amikor titokban megajándékoztam az
embereket és láttam, hogy örülnek mindennek.
 És most felelek a legizgalmasabb kérdésetekre is: Hogyan járom be egy éjszaka alatt az egész
világot? Hát így: kölcsönadom az embereknek a szívemet, hogy azzal szeressenek, a kezeimet, hogy
titokban osztogassanak, a szemeimet, hogy az én boldogságom sugározzék belõle.
Ha ezt a szívörömet megérzitek, ti is tegyetek sok- sok jót másokkal és meglátjátok, hogy egyre
boldogabbak lesztek. Erre szeretnélek megtanítani benneteket, én az igazi Mikulás, aki a
mennyországból figyel titeket. Ha nagyon szeretitek egymást és sok jót tesztek másokkal, akkor életetek
végén ti is eljuttok oda, ahol én lakom: a szép mennyországba. Itt minden csupa öröm, boldogság és
nagy- nagy szeretet.
Most már búcsúzom tõletek
Ezt a rövid mondatot pedig jól véssétek a fejetekbe és õrizzétek a szívetekben:
NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI!
Szeretettel köszönt benneteket: a Mikulás
Kedves Gyerekek!
Tudom, már nagyon vártok és sok mindent szeretnétek
kérdezni tõlem. Sajnos egy este nem tudok mindenhová eljutni
és mindenkivel találkozni, ezért írok most nektek.
Örülök, hogy sokan eljöttetek ma együtt ünnepelni. Örülök
annak is, hogy azt hallottam, a hittanórán jól viselkedtek. De
legjobban azért szeretném örömömet kifejezni, hogy sokan
jártok szentmisére és ministrálni. Bár azt láttam, hogy a fiúk
kevesen vannak, ezért bátorítom őket, hogy az igazi
ministráns- szolgálat a fiúké, ezért menjetek és segítsetek
vasárnaponként.
Örülök, hogy sikerült az első adventi héten sokszor
imádságban beszélgetni a Jóistennel. Most a jócselekedetekben
és a lemondásban mutathatjátok meg jószívűségeteket. És ugye
ebben engem utánozhattok. Kölcsönadom nektek a szívemet,
hogy azzal szeressetek, a kezeimet, hogy titokban
osztogassatoök, a szemeimet, hogy az én boldogságomat
sugározzátok belõle.
Ha ezt a szívörömet megérzitek, ti is tegyetek sok- sok jót
másokkal és meglátjátok, hogy egyre boldogabbak lesztek.
Erre szeretnélek megtanítani benneteket, én az igazi Mikulás,
aki a mennyországból figyel titeket. Ha nagyon szeretitek
egymást és sok jót tesztek másokkal, akkor életetek végén ti is
eljuttok oda, ahol én lakom: a szép mennyországba. Itt minden
csupa öröm, boldogság és nagy- nagy szeretet.
Most már búcsúzom tõletek
Ezt a rövid mondatot pedig jól véssétek a fejetekbe és
õrizzétek a szívetekben:
NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI!
Szeretettel köszönt benneteket: a Mikulás