12. Vadon termő gyógynövények gyűjtésének általános szempontjai.

A friss, nyers gyógynövényből vagy növényi részből csak akkor nyerhető jó minőségű, magas
hatóanyag-tartalmú drog, ha azt szakszerűen gyűjtik, kezelik, szárítják, csomagolják és
tárolják. Bármelyik munkafolyamat közben elkövetett hiba kihat a drog minőségére. Ezért
egyre többet hangoztatott igény, hogy a gyűjtési folyamatot is közelíteni kell a termesztésben
is követendő komplex minőségbiztosítási rendszerhez.
1. Botanikai ismeretek: bizonyos rokonfajok ugyanis nehezen különíthetők el
egymástól, az azonosításukra szolgáló morfológiai bélyegek ismerete elengedhetetlen.
A növényfaj azonosításán túl tudni kell, hogy melyik növényi részből készül majd a
drog. A különböző növényi részeket eltérő módon és időben kell begyűjteni. A
herbadrogoknál-ahol a szár gyakorlatilag hatóanyag mentes-lényeges a szár hossza,
maximalizálják a részarányát (pl: Hyperici herba max. 40 cm –es szárat tartalmazhat.)
Másutt előírás, hogy mekkora a vastag, fásodott részek még elfogadható mennyisége.
(pl: Marrubii herba esetén a szárrészek nem lehetnek vastagabbak 5mm-nél.) A
virágdrogok minőségét a hoszzú kocsányrész rontja, ezért csak az előírt határértéknél
csak kisebb lehet (pl: kamilla max. 5cm). Hasonlóképpen figyelembe veendő
gyökérdrogoknál a hozzájuk kapcsolódó szárrészek még elfogadható aránya. A
termésdrogoknál a megfelelő érettségre utaló termésszín szerepel az előiratokban
(gyógyszerkönyv, drogszabványok írják elő). A gyógynövények gyűjtéséhez, aránylag
kevés és egyszerű eszköz, felszerelés szükséges, nagyon gyakori a kézi szedés.
2. Erős hatású és mérgező fajok ismerete: ebbe a csoportba tartozó gyógynövények
pl.: (Atropa belladonna, Hyoscyamus niger) a többi gyűjtött fajtától eltérően
kezelendők. Az egyéb gyógynövényekkel történő egyidejű gyűjtés esetén el kell
kerülni a velük való keveredést. A gyűjtőnek egyéb óvintézkedésre is figyelmet kell
fordítania: ajánlatos az erős hatású, mérgező anyagokat tartalmazó növényi részeket
védőkesztyűben szedni, munka során szájat, szemet nem érinteni, hazatérés után kezet
alaposan megtisztítani.
3. Veszélyeztetett, védett és fokozottan védett fajok ismerete: a gyűjtés során
megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a védett vagy előbb-utóbb védelemre
szoruló, veszélyeztetett fajok megóvására.
4. Gyűjtési mód: a megfelelő megválasztása nem csak optimális drogminőséget
eredményez, hanem a környezet egyensúlyára is ügyel. A gyógynövények gyűjtésekor
a környezetvédelmet mindig szem előtt kell tartani. Vigyázni kell, hogy a gyűjtés
során ne essék kár a környező élőlényekben és a gyűjtött növényeket nem szabad
teljesen kipusztítani. Fontos, hogy lehetőleg csak a szükséges növényi részeket
gyűjtsük be.
5. Gyűjtés optimális időpontja: fajonként és növényi részenként eltérő. A
gyógynövényeket általában nem biológiailag éretten, hanem az úgynevezett
technológiai érettség állapotában gyűjtik. Általános elv, hogy akkor gyűjtsük a
gyógynövényeket, amikor a gyűjtendő növényi rész hatóanyag tartalma maximális. A
hatóanyagok többsége a drogot szolgáltató növény élettevékenységéhez kötött
asszimilációs termék vagy raktározott tápanyag, ezért a hatóanyag fajonként és
növényi részekben való előfordulás szerint is más-más időszakban található a
legnagyobb mennyiségben. Sok estben fontos tényező az adott faj virágzási időpontja,
 az optimálisgyűjtési időpont ugyanis bizonyos fenológiai stádiumhoz köthető.
Általában napos, száraz időjárás kedvező a gyűjtésre.
Gyökerek, gyöktörzsek gyűjtését a növény nyugalmi időszakában, azaz késő ősszel vagy
esetleg kora tavasszal kell végezni. Az élettevékenységek újraindulásakor a raktározott
tápanyagok felhasználása is fokozódik, és a hatóanyag tartalom jelentősen csökken. A kiásott
gyökeret a földtől, homoktól megtisztítják, esetleg megmossák, a korhadt részeket, szár és
levélmaradványokat néhol a mellékgyökereket is eltávolítják. Bizonyos fajok gyökerét meg is
hámozzák.
A kérgeket kora tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor gyűjtik, amikor azok a fáról
könnyen lehánthatók. A levágott ágrészeken a kérget 30-40cm távolságra körkörösen
bevágják, majd a hosszanti irányban is behasítják és lefejtik. Többnyire csak a fiatalabb
gallyak kérgét használják, de vannak növények, amelyeknél csak az ág vagy éppen a
törzskérget hasznosítják.
A rügyeket kipattanásuk előtt szedik.
A leveleket általában virágzás előtt gyűjtik. A friss szárról a leveleket viszonylag könnyen le
lehet választani. Egyes a levágott szárról fosztják a leveleket. A sárguló, korokozóktól,
kártevőktől megtámadott leveleket el kell távolítani. A leveleknél különösen ügyeljünk arra,
hogy a megázott árut azonnal szétterítsük.
A herba gyűjtésére nehezen határozható meg általános szabály. A herbát többnyire
virágzáskor gyűjtik. A herba gyűjtése főként sarlóval, ritkábban kaszával vagy ollóval
történik. A herba-drog annál értékesebb minél kevesebb és vékonyabb szárrészt tartalmaz.
A virágokat általában kinyíláskor gyűjtik. Többnyire az egész virág vagy virágzat leszedésre
kerül, de vannak fajok, amelyeknek csak a sziromleveleit (pl. ökörfarkkóró) vagy csak a
bibéjét (sáfrány) csípik ki. A virág a legérzékenyebb növényi rész, gyűjtésnél, szállításnál
különösen ügyelni kell arra, hogy ne törődjön, nyomódjon össze, nagy tömegben rendkívül
gyorsan befülled. Harmatos vagy esős időben nem szabad gyűjteni, mert a nedves virágok
gyorsan megbarnulnak. A virágok gyűjtés utáni gyors szárítása a vízelvonás mellett a
színrögzítés miatt is fontos.
6. Termőhelyi ismeretek: elengedhetetlenül fontosak a hatékony gyűjtés szempontjából,
hiszen a gyűjtőnek pontosan ismernie kell az adott faj fellelhetőségét. Az eltérő
környezeti feltételek meghatározhatják a rokon fajok előfordulási gyakoriságát. Így
például az értéktelen vagy éppen mérgező fajokkal összetéveszthető növények
felismerésében nagy segítséget nyújt a termőhelyek ismerete. Gyűjtéskor az élőhelyek
szennyezettségét is figyelembe kell venni. Egyes gyógynövények ugyanis kifejezetten
hajlamosak a nehézfém-felhalmozásra. Csak néhány gyógynövény esetében követelik
meg a higany és az ólomtartalom vizsgálatát, a növényvédőszer-maradványok
mennyiségét is például csak szúrópróba szerűen mérik.
A gyűjtőnek előre kell tájékozódnia a felvásárlóknál arról, hogy melyik
gyógynövényfajt milyen mennyiségben vesznek át. Az át nem vett friss
gyógynövényeket a gyűjtőnek meg kell szárítania, különben az egész tétel
tönkremegy. Figyelni kell arra is, hogy naponta csak annyit gyűjtsünk, amennyit aznap
szárítás céljára elő lehet készíteni vagy fel lehet dolgozni. A felvásárlói engedély
tulajdonosa jogosult a gyógynövények, drogok, illóolajok, zsíros olajok felvásárlására
a drog előállításához, elsődleges feldolgozáshoz, tartósításhoz és csomagoláshoz
szükséges műveletek elvégzésére. Előzetes minősítést is végez, azaz meggyőződik a
fajtaazonosságról, az áru ép és egészséges voltáról idegenanyag tartalmáról, színéről.