13.

Gyógynövények elsődleges feldolgozása

A minőségi követelményeknek megfelelő, nagy értékű termék rendszerint a hatóanyagban
leggazdagabb növényi rész(ek)ből nyerhető. A gyógynövényeket nagyon ritkán hasznosítjuk
frissen begyűjtött állapotukban, a betakarítás után gyakorlatilag mindig valamilyen
feldolgozási folyamat következik. Az eljárások célja a drog eltarthatóságának megteremtése, a
hatóanyag megőrzése, illetve koncentrálása, valamint a drog további feldolgozásra való
előkészítése. Elsődleges feldolgozásnak nevezzük azon műveletek összességét, amelyek a
gyógynövények gyógyszerkönyvben , szabványokban vagy egyéb előiratokban rögzített
minőségű drogjának előállítására irányulnak (pl. szárítás, tisztítás, aprítás, illóolaj lepárlás
stb.).Jó minőségű növényi drogot csak jó nyersanyagból lehet előállítani.
1 A betakarítás ideje és módja döntően meghatározza a feldolgozásra kerülő növényi
részek minőségét. Ez az időpont csak ritkán egyezik meg a növény biológiai
érettségével. Általában technológiai érettségben takarítjuk be a növényeket.
Betakarításnál törekedni kell arra, hogy az optimális időben történjen és lehetőleg csak
az értékes növényi részek kerüljenek begyűjtésre.
2 A betakarítás, illetve a gyűjtés módjának megválasztása: mind kézi, mind a gépi
betakarításnál törekedni kell arra, hogy lehetőleg csak az értékes növényi részek
kerüljenek begyűjtésre. A felesleges növényi részek (pl. túl hosszú szár, idegen
növények stb.) a nyers alapanyag minőségét, illetve a feldolgozás hatékonyságát
rontják, a drog értékcsökkenését eredményezik. A növényi drog minőségét (tisztaság,
egészségi állapot, hatóanyag tartalom stb.) megőrizni illetve növelni kizárólag
gondosan elvégzett előkészítő és feldolgozó műveletekkel lehetséges.
3 Az alapanyagot gyorsan és kíméletesen kell a feldolgozás helyszínére szállítani. A
feldolgozó helyre érkező gyógynövény nedvességtartalma alapján lehet: nyers és
száraz alapanyag. A nyers alapanyagot a legrövidebb idő belül meg kell szárítani.
Virágoknál, leveleknél, herbánál 3-5 óra a szállíthatóság. A nyersáru mennyisége
legfeljebb kétszeresen haladhatja meg a szárítási kapacitást. Ennél nagyobb mennyiség
szállítása esetén a nyers alapanyag időszakonkénti átforgatása elkerülhetetlen.
4 Átvétel előtt az alapanyagot minden esetben minősíteni kell. A minősítés során
vizsgálják a fajtaazonosságot, az egészséges és ép részek arányát, az idegen anyag
tartalmat, színt, illatot, stb. Különös figyelemmel kell lenni az egyéb mérgező növényi
szennyezőkre (nadragulya, maszlag).
5 A növényi részek feldolgozása előtt rövidebb-hosszabb idejű tárolásra is sor kerül.
Általános szabály, hogy a friss alapanyagot minél hamarabb fel kell dolgozni. A
szárított növényi részek megfelelő körülmények közt a további feldolgozásig
minőségromlás nélkül tárolhatók. Külön kell tárolni a mérgező és a nem mérgező
növényeket, a virágokat, leveleket, fűféléket, gyökereket.
Előkészítő műveletek: a betakarított, gyűjtött friss növényi részeket elő kell készíteni a
szárításra. E műveletek célja a szárítás hatékonyságának növelése. Speciális előkészítő
eljárások közé tartozik a füllesztés (dohányfermentálás), erjesztés (tealevél, vanília), hazai
gyógynövény feldolgozásban kevésbé alkalmazott műveletek.
Tisztítással: el kell távolítani a fölösleges, káros anyagokat. Ilyenek az idegen növények
és növényi részek, gyökerek, rizómák esetében: föld, homok, fölösleges mellékgyökerek.
Tisztítást kézzel, rostával vagy mosással végzik. Egyes esetekben hámozással távolítják el
a hatóanyagot nem tartalmazó, értéktelen külső részt.
Aprítással: készítik elő a szárításra a nagyobb méretű, vastagabb, nehezen száradó
növényi részeket, főként gyökereket. A szárítás könnyítését szolgáló aprítás lehet
szeletelés (Saponariae radix), más esetekben a gyökér hosszába ketté vagy négyfelé
hasítása.
Fosztással: választják el a leveleket a frissen levágott leveles szárról. Jó minőségű
levéldrogot néhány fajnál csak a szárítás előtt végzett fosztással lehet előállítani. Más
esetben (pl. Majoranna hortensis) üzemi mértékben a szárítás után távolítják el a szárat és
állítják elő a morzsolt levéldrogot.
7. Szárítás:
Természetes szárítás: évezredek óta alkalmazott eljárás, amely lényegesebb emberi
beavatkozás nélkül, természetes körülmények között (15-30°C levegőhőmérséklet,
spontán légmozgás, napfény hatására) megy végbe. Előnye, hogy külön hőenergiát nem
igényel, hátránya viszont az időjárástól való függés, porral és rovarral történő
szennyeződés lehetősége, nagy helyigény stb. Esős hűvös időben a természetes száradás
lassulásán túl a növényanyag visszanedvesedésével is számolni kell, penészedést és egyéb
károsodást is okozhat. Némely növényi rész napon is szárítható (főleg gyökér), de a
legtöbb esetben naptól védve, árnyékos helyen történik a szárítás. Főként a gyűjtött
növények szárítására alkalmazzák elterjedten, rendszerint padlástereket, szellős fészereket
használnak e célból. A jobb helykihasználás érdekében célszerű szárítókereteket
alkalmazni.
Mesterséges szárítás: a mesterséges szárítás során a növényanyag nedvességtartalmának
eltávolításához művi légáramlást, illetve hőenergiát, s a növényanyag mozgatásához gépi
berendezést alkalmaznak. A hőközlés mennyisége szerint megkülönböztetünk hideg (15-
25°C), meleg (30-80°) és forró levegős (200-1000°C) műszárítási módokat. Hideg levegős
szárításkor a levegő áramoltatását ventilátor biztosítja. E szárítási mód tulajdonképpen
átmenet a természetes és a mesterséges szárítás között, ugyanis természetes hőmérsékletű
levegőt áramoltat mesterségesen. A szárítás időtartama 8-12 nap, s ennek hossza
elsősorban a levegő és a növény nedvességtartamától függ. Elsősorban akkor
alkalmazzák, ha kimondottan érzékeny növényi részek szárítása vagy viszonylag alacsony
nedvességtartamú termékek utószárítása a cél. Meleg levegős szárítás a leggyakrabban
használt eljárás a gyógynövénydrogok előállításában. Ezekben a berendezésekben
szabályozni lehet a levegő hőmérsékletét és áramlási sebességét. A szárító levegő mozog,
a szárítandó anyag rendszerint mozgó elemeken helyezkedik el, de lehet fix helyzetű is. A
szárítás időtartama jóval rövidebb, mint a hideg levegős szárítás esetén, általában 6-8 óra.
Forró levegős szárítás: a megszárítandó nyersanyag csak rövid ideig, 2-3 percig
tartózkodik a forró hőmérsékletű térben, akkor is intenzív lebegtetéses mozgásban. Helyes
szárítási időtartam megválasztása estén a párolgás hőelvonó hatása miatt sohasem
emelkedik a növényanyag hőmérséklete 100°C fölé. Ezek a berendezések nagy
teljesítményűek. Hátrányuk, hogy extrém magas hőmérséklet és a szárítólevegő
mennyiségének szabályzása csak nagyobb intervallumokban (50-100°C) lehetséges, ezért
helytelen adagolás esetén a szárítás nem teljes. A szárítandó nyersanyag heterogenitása
(eltérő vastagsága) esetén könnyebben száradó részek megéghetnek, míg a nehezebben
száradók nedvesek maradnak.
Szárító berendezések: TSZP (=termény szárítópadozat), szárítószekrény, alagútszárító,
szalagos szárítók.