Agrár-környezetgazdálkodás

Ökológia gazdálkodás jelentősége

a fenntartható mezőgazdaságban
A bio- (öko- és organikus -) gazdálkodás:
• olyan környezetkímélő és
• megújító,
• különleges minőségű
• teljeskörű mező-, erdő- és tájgazdálkodást,
• élelmiszertermelést,
• vidékfejlesztést jelent,
amely a szigorú előírások (EU, IFOAM, Biokultúra Egyesület) keretei
között, különleges ellenőrzés és minősítés mellett, valamint aktív
környezet- és egészségvédelem és életforma változtatás igényével
folyik.
IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movement):
Bio Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége szakmai és tudományos
ajánlásokat, információs anyagot ad ki és minősíti a nemzeti bioszervezeteket.
Biokultúra Egyesület:
Egyesület biogazdálkodókat összefogó szervezet, a
„BIOKONTROLL HUNGARIA” Kht-n keresztül gyakorolja a bioellenőrzés
munkálatait.

• 2007-ben ökológiai gazdálkodás területnagysága:

– világon 30 millió hektáron
– Európai Közösségben 6,8 millió hektáron
– Magyarországon 120 ezer hektáron
 Az ökológiai gazdálkodásba vont területek
és gazdaságok az EU-ban (1985-2007)

Ökológiai gazdaságok száma (db)

Terület (ha)

Forrás: Helga Willer, Minou Yussefi-Menzler and Neil Sorensen (ed.): The World of Organic Agriculture 2008.
 Magyarország ellenőrzött biogazdaságainak
száma és a bioterületek változása 1998-2007

Dr. Roszík et al.: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. éves jelentés 2007.
Az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetettsége –
intenzív mezőgazdaság esetében:

• élővizek, ivóvízbázisok elszennyeződése,

• szermaradványok feldúsulásának hatása az élőlényekre,

• élelmiszerek beltartalmának felhígulása,

• mindezekkel összefüggő humán egészségkárosodás,

• vadon élő növény- és állatfajok, természetes biotópok

veszélyeztetettsége,

• tájképi elszegényedés, ingerszegény környezet, az ember belső

(pszichikai, fizikai, biológiai) és külső (természeti, társadalmi és
építészeti) környezetének lepusztulása, szellemi és lelki elsivárosodás.
A biogazdálkodás több szempontból eltér a szokványos
(”ipari mezőgazdaság” jegyében meghonosodott)
eljárásoktól:
• nem szennyezi a talajt és az élővizeket mérgező vegyületekkel,

• biológiai sokrétűség fenntartására törekszik a növény- és állatvilágban

egyaránt,

• a talajszerkezet és a talajban élő szervezetek egyensúlyának fenntartására,

• a szervesanyag-tartalom növelése révén mérsékli az ásványi tápanyagok

kilúgozódását, kimosódását,

• a növényvédelemben támaszkodik a természetes egyensúly megőrzésére,

• természetes, helyi, megújuló energiatartalékok feltárására törekszik,

• energiatakarékos módszerek alkalmazása révén is csökkenti a gazdaság

függőségét a külső erőforrásoktól.
Ökológiai gazdálkodás

Ökológiai gazdálkodáson:
• a szintetikus műtrágya
• és a szintetikus növényvédő szer nélküli,
• a természetes biológiai ciklusokon,
• szerves trágyázáson,
• biológiai növényvédelmen alapuló
gazdálkodási formát értjük.
Ökológiai gazdálkodás alapelvei
• Zárt gazdálkodási rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat
használ.

• A talajok hosszú távú termékenységének fenntartása.

• A mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő szennyezések

minimalizálása.

• Elegendő mennyiségű magas tápértékű élelmiszer előállítása.

• A fosszilis energia használatának minimalizálása az egész

gazdálkodási rendszerben.

• A gazdaságban tartott állatok fiziológiai és etológiai igényeinek

kielégítése.

• A mezőgazdasági termelőre és családjuk számára jó megélhetést

kell biztosítanunk.

• A vidéki környezet és a nem mezőgazdasági élőhelyek megőrzése.

 Biogazdálkodás irányzatai

Biodinamikus gazdálkodás
• Rudolf Steiner antropozófia elnevezésű filozófiai
rendszerén alapszik,
• komposzt, szerves trágyák használatán alapszik,
• megengedett a kálium-magnézium, kőzetlisztek és
hasonló ásványi anyagok használata,
• kozmikus erők közreműködésére is támaszkodik.
– bika, bak, szűz csillagkép a gyökérfejlődést,
– ikrek, mérleg, vízöntő a virágképződést,
– rák, skorpió, halak a levélnövekedést,
– oroszlán, kos és a nyilas pedig a termést és
magképződést segíti elő.
• szintetikus vegyi anyagok használata tilos,
• termelő gazdák speciális készítményeket
(preparátumokat) használnak, melyeket számjegyekkel
jelölnek.
 Biogazdálkodás irányzatai

Permakultúra
• Sepp Holzer
• természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza,
• folyamatosan fejlődő,
• ember számára hasznos növények és állatok ökológiai
kapcsolathálózatán alapuló rendszer,
• a helyszínt fel kell osztani azon az alapon, hogy az adott terület
mennyire igényli az emberi gondoskodást:
rendelkezésre álló energia hatékony felhasználása
 Biogazdálkodás irányzatai
Szervesbiológiai gazdálkodás
• talaj flórájának gazdaságosabbá tétele,
• talajt folyamatosan takarják, de csak indokolt esetben forgatják,
• kőzetliszteket magas nyomelem tartalmuk miatt rendszeresen
használják,
• minden olyan biológiai jellegű eljárást használnak, amely a humuszt
gyarapítja (komposzt-, istállótrágya kijuttatás, zöldtrágyázás,
növényekből erjesztett trágyalé és növénytársítás)
• vetésforgó betartása,
• növényvédelemben, állattartásban tilos szintetikus és hormonhatású
szerek használata.
 Az átállás folyamata

• újítást és gazdasági átszervezést kíván,

• magában foglalja a folyamatok átalakulását.

Az átállási időszak alatt - amely akár több év is lehet - a legfontosabb

célok:
• talajtermékenység javítása (pillangós virágúak vetésével),
• állatállomány létszámának igazítása a gazdaság eltartó
képességéhez,
• termelési rendszer megváltoztatása => lehető legkevesebb és
megengedett készítménnyel tartsuk fenn az állatok és a növények
egészségét,
• változások időigénye, nehézsége függ:
– milyen körülmények között folyt, milyen intenzív volt a termelés
 Az átállási időszak újításai
• új marketingeljárások bevezetése azok alkalmazása;

• új növénytermesztési gyakorlat, új talajművelési eljárások

alkalmazása;

• új állattenyésztési eljárások, megfelelőbb istállóztatás alkalmazása,

újszerű gyógymódok alkalmazása;

• új trágyakezelési gyakorlatok alkalmazása;

• új tenyésztési és termelési eljárások alkalmazása;

• új munkaerőforrások alkalmazása.
 Az átállás fázisai
• Kísérleti fázis:
– hagyományos gazdálkodáskor szerzett tapasztalatot vethetjük
össze – részben – az ökológiai gazdálkodásból szerzett
ismeretekkel,
– ténymegállapítás csak egy-egy munkafázisra terjed ki,
– áttérési lehetőségek feltérképezésére alkalmazzák.

• Szakaszos áttérés:
– gazdaságnak csak egy része tér át az ökológiai gazdálkodásra,
– áttérés időszakában a hagyományos gazdálkodást folytató
egység anyagi segítséget nyújt a biotermelést folytatónak.

• Egylépéses áttérés:
– gazdaság egészének,
– egy időben történő áttérését jelenti,
– gyorsabban eredményez nyereséget,
– de nagyobb kockázatot is jelent.
Az átállási időszakban bekövetkező hozamcsökkenések

• Okai:
– biológiai folyamatoknak (mint pl.: a vetésforgó gyomokra,
kártevőkre gyakorolt hatása) időre van szüksége.

• Elkerülésének módjai, lehetőségei:

– információgyűjtés
– minél nagyobb területen pillangós növények
– előrelátó tervezése a vetésforgónak
Táplálékunk minősége
• természet és az ember a szennyezések elviselése tekintetében
tűrőképességének határához közeledik.

A valódi minőséget:
• az élvezeti értékek,
• az alkalmassági értékek,
• az egészségi értékek,
• a termék környezetre gyakorolt hatása határozzák meg.

A biotermékek megfelelnek a valódi minőség kritériumainak:

• teljes értékűek,
• vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, rost anyagokat,
enzimeket tartalmaznak,
• természetes állapotúak, csak szükséges mértékben feldolgozottak,
• szintetikus, kémiai anyagoktól mentesek,
• belső értékben gazdagabbak a hagyományos termékeknél,
• jól tárolhatok (nagy a szárazanyag tartalom),
• gazdagok íz és aroma anyagokban,
• kisebb káros anyag tartalmúak.
• Biogazdálkodásra alkalmas területek:

– elővetemény nem kapott műtrágyát és vegyszeres

növényvédelmet,
– környező tábláktól fasor vagy út választja el,
– közelben szennyező forrás nincs,
– szerves trágya a közelben rendelkezésre áll,
– lehetséges a vetésforgó kialakítása,
– repülőgépes növényvédelem a közelben nem történik,
– Nemzeti parkhoz, tájvédelmi körzethez kapcsolódik a terület,
– olyan területek, ahol a környezetszennyezés kivédhető.

• Biogazdálkodásra nem alkalmas területek:

– levegő- és vízszennyezéstől nem védhető meg.

– vegyszerezett területek közé szorosan beékelődött.
– kedvezőtlen éghajlati és talajadottságokkal működő területek.
 A vetésforgó szerepe az ökológiai
gazdálkodásban
A vetésforgó kialakulásának szükségessége:
• lerövidült parlagoltatási idő nem elegendő a talaj
termőképességének helyreállítására,
• mezőgazdaság környezeti ártalmainak felismerése,
• ipar növekedése,
• helyenként észlelt túltermelési válság

A vetésforgó klasszikusa a Norfolki- négyes:

• Kapás növények, pl. répa
• Takarmánynövény, pl. tavaszi árpa
• Pillangós takarmánynövény, pl. vöröshere
• Kenyérgabona, pl. őszi búza
 A vetésforgó feladata
• A talaj termékenységének fenntartása és fokozása
• A talaj szerkezetének megőrzése és javítása
• A gyomosodás szinten tartása és visszaszorítása
• A korokozók és kártevők elleni megelőző védekezés
• Szél és víz erózió csökkentése
• Tápanyag veszteség csökkentése
• A gazdálkodó egység teljes takarmány ellátása

• A talaj termékenységének fenntartása és fokozása:

– különbséget kell tenni azon növények között, amelyek növelik a talaj
tápanyag és szerves anyag tartalmát, azok között, amelyek
semlegesek és azok között, amelyek csökkentik.
• A talaj szerkezetének megőrzése és javítása:
– növények széles levélzete mérsékli az esőcseppek bevágódásának
erejét, a napsugarak és a szelek talajszárító tevékenységét,
– beárnyékolás megakadályozza a talajcserepesség kialakulását.
(pillangósokgabonafélékkapások),
– termesztett növények gyökérrendszere kedvezően hat.
 A vetésforgó feladata
• A gyomosodás szinten tartása és visszaszorítása:
– adott növénykultúrára meghatározott gyomösszetétel,
– váltás nélkül egyes gyomfélék elszaporodnak,
– vetésváltás a gyomok irtásának a legolcsóbb és leghatékonyabb
eszköze.

• Gyomra érzékeny növények: len, répafélék, burgonya,

kukorica, napraforgó, dohány, tavaszi árpa. (kisebb
gyomelnyomó képesség)
• Közepesen érzékeny: őszi gabonafélék, zab, repce.
• Kevésbé érzékenyek: kender, mustár, csalamádé.

• A korokozók és kártevők elleni megelőző védekezés:

– átvitele mérsékelhető, ha megszakítjuk a kártevők és kórokozók
táplálékláncát,
– érdemes pulykákat használni a burgonyabogár irtására.
– tyúkok után aprómorzsás, gyom és kártevőmentes talaj marad.
 A vetésforgó feladata

• Szél és víz erózió csökkentése:

– talaj borítottságának növelése,
– növényi összetétel megválasztásának szempontjai: a borítottság
ideje, a borítottság foka.
• Őszi kalászosok 7 – 8 hónapig; tavaszi kalászosok 3 – 4
hónapig nyújtanak védelmet.
• Talajvédő hatású minden sűrű vetésű növény: füveshere,
évelő pillangósok, takarmánynövények, őszi kalászosok.

• Tápanyag veszteség csökkentése.

• A gazdálkodó egység teljes takarmány ellátása:

– biztosítani kell az állatállomány takarmánybázisát.
Vetésforgó tervezésénél figyelembe kell venni:

• Vetésidő: őszi vetésű növény után tavaszi vetésűt ültessünk.

• Gyökértömeg és alak: sekély és bojtos gyökérzetű növény után

főgyökeres, mélyen gyökerező növényt vetünk.

• Vízigény: nagy vízigényű növény után szárasság tűrő.

• Tápanyag igény: kerülni kell a zsaroló növények utáni tápanyag

igényes növények vetését.

• Gyomtűrő és gyomfojtó képesség: a herbicid használat tilalma

miatt ez különösen fontos.

• Rezisztencia – tolerancia: önmagában egyik sem elegendő ezért

van szükség a vetésforgó elemeinek a betartására
Talajvédelem tápanyag-gazdálkodás:

• szennyvíziszap, fekália, kommunális hulladék komposztja,

• szintetikus készítmény használata tilos,
• tiltott a tarlóégetés (erős fertőzöttség esetén engedéllyel)
• zöldtrágyázás
– talaj termékenysége növelhető,
– serkenti a talajéletet,
– javítja a talaj szerkezetet, lazítja a fel és altalajt.
– fékezi az eróziót,
– csökkenti a gyomosodás veszélyét,
– N-t juttat vissza a talajba (pillangósok, füveshere).
– mérsékli az ásványi nyersanyagok kimosódását.
• baktérium készítmények,
• ásványi talajjavító anyagok,
• kőzetőrlemények pl.: mészkő-, dolomit-, riolittufa-örlemény, alginit,
zeolit.
Növényápolás az ökológiai gazdálkodásban
• csak kiegészítő eljárás
• fő területei:
öntözés, gyomirtás – gyomszabályozás, növényvédelem, egyéb

• Öntözés
– csak kiegészítő módszer,
– öntözési módszerek közül a víztakarékos, ill. a növények vízigényéhez
illeszkedő csepegtető módszer,

• Gyomszabályozás
– Cél: a gyomokat az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani

Gyomirtás alapja a megelőzés:

• jó állományú, megnövelt tőszámú növényzet;
• vetésforgó;
• talajtakarás;
• rendszeres talajlazítás, kapálás;
• zöldtrágyázás;
• gyomfojtó növények vetése;
 Növényápolás az ökológiai gazdálkodásban
• Gyomszabályozás

– gyomok jó tulajdonságai: életteret és táplálékot biztosít, adályozzák

az eróziót, javítják a talaj szerkezetét, a tömörödött réteget lazítják.

• Alkalmazási időpont szerint a gyomirtás lehet:

– Kelés előtti:
• Hőhatás: a fiatal gyomok ellen 2 – 3 leveles állapotban, a talaj
által takart kultúrnövények védve maradnak.
• Mechanikai eszközökkel: gyomfésű, fogas borona, kefekapa
– Kelés utáni:
• Kézi gyomirtás: gyomlálás, kapálás, gereblyézés, kaszálás.
• Gépi gyomirtás: a mélyen gyökerező, kikelt kultúrnövény
állományból a kelésben lévő apró gyomnövényeket távolítjuk el;
gyomfésű, rotációs kapa, fogas borona, kultivátor, gyomkefe (jól
viselik a gabona félék, borsó, napraforgó, kukorica, cirok,
burgonya, palántázott növények)
 •
Növényápolás az ökológiai gazdálkodásban
• Szelíd növényvédelem
– Megelőzés:
• Termőhely megválasztás: a növények környezeti igényeit kielégítse.
• Talajművelés: a megfelelő időben és eszközzel
• Tápanyag gazdálkodás: harmonikus ellátás.
– Nitrogénforrás – zöldtrágya, komposzt, istállótrágya.
– Foszforforrás: - csontliszt, foszfor tartalmú ásványi anyagok, guáno. Káliumforrás: - fahamu,
gránit, köldpát, riolittufa.
– Kalciumforrás: - alginit, gipsz, dolomit, mészkő, cukorgyári mésziszap.
• Vetésforgó – növénytársítás
• Vetési – ültetési idő: megerősödést, az ellenállóságot fokozza. A növény képes
átvészelni a palántadőlést, tőfekélyt, az üszök gombák, földibolhák, káposztalegyek
kártételét.
• Állományszabályozás: a túl sűrű állomány veszélyes a gombabetegségek fertőzésekor.
• Fajtaválasztás: ellenálló, a környezethez illeszkedő.
• Fertőző növények, szervezetek megsemmisítése
• Fertőzésmentes szaporító anyag: csak ellenőrzött növényállományból fogjunk szaporító
anyagot, és szakszerűen tároljuk, kezeljük.
• Fertőzésmentes, jól kezelt talajba vessünk
• Biológiai védekezés:

• Vírusok: csökkentik a kártevők egyedsűrűségét, (vírustartalmú

növényvédő szerek)
• Baktériumok
• Gombák: növényi kártevők ellen élősködő gombákat használnak.
• Ragadozó ízeltlábúak: katicabogár, fátyolka, futóbogár, atkák, pókok.
• Parazita ízeltlábúak: fürkészdarázs, gubacsdarázs.
Fizikai növényvédelem:

• Károsítók összegyűjtése és megsemmisítése:

– bogárfogó vályú, bogárfogó árok, hálózás.
• Vonzó ingerek segítségével:
– szex feromon csapda, szín csapda, fény csapda, táplálkozási
csalogató.
• Riasztó ingerek, riasztó illatok:
– begónia, foghagyma, vöröshagyma, torma, zsurló vizes
kivonatai,
– optikai hatások,
– hangkeltő eszközök.
• Hőkezelés:
– védendő növény és a károsító eltérő hőtűrő képességén
alapszik.
• Közeg összetételének változtatása:
– tárolókat CO2 – dal és N2-nel töltik fel.
 Állattartásra alapozott biogazdálkodás
elindítása
A bio-növénytermesztés után késéssel szerveződött a bio állattartás.

1. Feltételrendszer megteremtése

2. Felkészülés az állattartásra

3. Bio minőségű takarmányozás és állattartás

4. Próbatermelések

5. Bio hús paramétereinek meghatározása

 A bio állattartás alapjai
Az intenzív állattartás hátrányai

• Az állatok szempontjából
– káros stressz faktorok: a tömeges tartás, mozgáshiány, rossz
levegő, csoportképzés hiánya, a nem természetszerű táplálkozás,
– helybeli sebészeti beavatkozások szükségessége: kasztrálás,
farkcsonkítás.
– ellenálló képesség csökkenése; túlzott gyógyszer és vegyi anyag
felhasználás, növekedésserkentő anyagok, szteroidok.
– káros szállítási hatások.

• Gazdasági szempontok szerint

– intenzív tartási mód több energiát igényel, mint amennyit a
végtermék tartalmaz.
– nagy mennyiségben keletkezik kiválasztási hulladék, melynek
elhelyezése környezetromboló.
– gyógyszerek és növekedésserkentők túladagolása során
bekerülhetnek az emberi táplálékba.
– etikai problémák lépnek fel.
Az intenzív állattartás hátrányai

• Etikai vonatkozás
– kizsákmányoláson alapszik (embrió átültetés, a szaporodás
befolyásolása, szabályozása kizárólag biotechnológiai kérdés)
– kínzás, létidegen tartás, kegyetlen leölés etikátlan és jogtalan.
 Miért érdemes áttérni a bio állattartásra?
• többlettermelő, és nem zsarolja le az állatot;
• állatoknak önfenntartó, saját fészkük van;
• nem kell szenvedniük;
• önellátáson alapul → takarmány, a tenyésztés, felnevelés;
• kis beruházási igény
 A bio állattartás kritériumai
• természetes tartási módszerek alkalmazása;

• hímivarú állatok jelenléte;

• adott legyen a természetes párzási forma;

• növendékállatokat az anyjuk nevelje fel;

• takarmány összetétele az állatok igényeinek megfeleljen;

• táplálkozási időtartam fajok szerint biztosított legyen;

• lehetővé kell tenni a csoportképződést;

• állatgyógyászatban a természetgyógyászat módszerei

 Bio állattartás általános előírásai

• Az állatállomány kialakításakor figyelembe kell venni

• Átállási idő tényész-állományokban

• Elhelyezés

• Tenyésztés, genetika

• Csonkítás

• Takarmányozás

• Állat gyógyászat

• Állatszállítás, állatvágás
 Bio állattartás általános előírásai
• Az állatállomány kialakításakor figyelembe kell venni:
– állatsűrűség arányba legyen a takarmánytermő terület
nagyságával (eltérés engedéllyel)

• Átállási idő tényész-állományokban:

– szarvasmarha 2 év;
– sertés, juh, kecske 1 év;
– baromfi 6 – 10 hét.
– utódoknál átállási időre nincs szükség

• Elhelyezés
– gondos, természetszerű bánásmód
– figyelembe kell venni az adott állatfaj viselkedési szokásait
– állatok nyugalmának biztosítása
– elégséges mozgástér.
 Bio állattartás általános előírásai
– állattartó épületek természetes anyagból készüljenek
– Tilos az almozás nélküli aljzat és rácspadozat (alom tisztán és
szárazon tartása - kőzet őrlemény, növényi kivonatokat →
fertőtlenítenek, növelik az alom trágya értékét, csökkentik az
ammónia szintet
– természetes világítás és szellőztetés
– istállók falait évente újra kell meszelni
– fa tartószerkezetek konzerválására tilos szintetikus
készítményeket használni
– rovarok ellen csak fizikai és biológiai védelem

• Tenyésztés, genetika
– tenyésztési célok: - természetes ellenálló képesség, -
szaporodó képesség, - vegyes hasznosítás, - mennyiségi és
minőségi értékek
– tiltott: - génmanipuláció, - embrió transzplantáció, -
mesterséges megtermékenyítés
– tájfajtákat vegyünk tenyésztésbe
– egy gazdaságban vegyes hasznosítású, több állatfaj legyen
 Bio állattartás általános előírásai
• Csonkítás
– csonkítás, csőrkurtítás, farok levágás, fogelszedés,
szárnylevágás tilos.

• Takarmányozás
– alkalmazkodni kell az állatok természetes igényeihez, lehetősége
legyen a legelésre, turkálásra, kapirgálásra
– legelőt kíméletesen kell használni
– legelőn széltől, erős napsütéstől fedett karámot kell biztosítani
– legeltetést ki kell egészíteni takarmánnyal → saját termelésű
legyen vagy 80 % - ban ökológiai gazdálkodásból származzon
– takarmánynövények tárolásakor figyelni kell a beltartalmi
értékekre, tartósító szereket nem használhatunk
– szopós állatoknak kellő mennyiségű és minőségű anyatej
– növelni kell a szálas-, a zöld-, és az egyéb tömegtakarmányok
mennyiségét
– tilos a szintetikus étvágynövelők és a fizikai eszközök
alkalmazása
– megfelelő minőségű ivóvizet.
 Bio állattartás általános előírásai
• Állat gyógyászat
– megelőzés, ellenálló képesség növelése tenyésztői módszerekkel
– meg kell teremteni a tartási, takarmányozási, környezeti feltételeket,
amelyek biztosítják az állatok egészségét
– rendszeres járatás, a friss levegőn
– eszközök fertőtlenítése
– tilos a rutinszerű gyógyszeres kezelés
– beteg állat elkülönítése
– egészségügyi várakozási idő 3-szorosát kell betartani

• Állatszállítás, állatvágás
– szállítási útvonal és az idő a lehető legrövidebb legyen
– vágás előtt az idegen csoportba tartozó állatok ne keveredjenek
egymással
– rakodás előtt az állatokat meg kell itatni, de 12 órán belül nem szabad
enniük
– járművön legyen annyi hely, hogy az állatok egymás mellé
lefekhessenek
– védeni kell a hőhatástól, tűző napsugártól, hideg széltől
– kábítás utáni gyors a vágás, vágóberendezések fertőtlenítése