Makka1 Gergely

Megjelent a Communitas Alapítvány támogatásával

 MAKKAl GERGELY

ÖKOLÓGIAIGAZDÁLKODÁS

DEBRECENIEGYETEM
EGYETEMI ÉS NEMZETI KÖNYVTAR
Agrt!rtudomanyi Könyvtára

Raktári jel: -~~1..Q.!..3..~......

DFEN K Agrartudományl Könyvtara

Jm
JI!IJIIIIUl ~ll] 11

Mentor Kiadó
Marosvásárhely, 2008
 Lektorál ták:
Jakab Sámuel
Solti Gábor

© Makkai Gergely, 2008

© Mentor Kiadó, 2008

Descrierea ClP a Bibliotecii Nationale a Romaniei

GERGELY MAKKAl
Ökológiai gazdálkodás/Makkai Gergely.- Targu-
Mure~: Mentor, 2008
280 p.; 23 cm.
Bibliogr.
Index
ISBN 978-973-599-335-1

574
 " ... mindenföldte rületet arra kell használnia az emberiségnek,
amire az a legalkalmasabb."
Kopasz Mihály: Afenntartha tó magyar mezőgazdaság lehető­
ségei és esélyei
 ELŐSZÓ

Az örökösnek tűnő átmeneti időszaknak, amelyben kénytelenek vagyunk élni, a

legnagyobb visszássága talán az, hogy egy természettől megáldott környezetben nem-
igen haladunk egyről a kettőre. A mezőgazdaságban, ami az élet fenntartásához szük-
séges javakat termeli, és ahol a lakosság nagy része érdekelt, a termelők többsége
elszigetelten, átfogó szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül kínlódik, próbál ér-
vényesülni. Azért, hogy idejutottunk, sok minden okolható, egyebek között a vidéki
emberek nagyfokú tudáshiánya is. Ezért viszont nem minden esetben ők vádolhatók.
Aki a vidéket járja, érzi és érti az ott élő emberek hangulatát, az tudja, hogy töreked-
nek a jobb, a természetes, a mértékletes életre. Igénylik a tudást, ami szebbé, köny-
nyebbé teszi az életüket.
Egy ilyen hiánypótló könyvet teszünk most az olvasó asztalára. Egy világméretű
sikeres gazdálkodási irányzatot, az ökológiai gazdálkodást ismertetjük meg, amely-
nek akkor lesz nálunk is igazán jövője, ha minél többen rájövünk, hogy jól élni annyit
jelent, mint egészségesen táplálkozni, és egészséges környezetben lakni. Nyilvánvaló
előnyei ellenére az ökológiai gazdálkodás viszonylag lassan nyer teret t~jainkon. En-
nek számosoka is van, amit többé vagy kevésbé érzünk. A tájékozatlanságon kívül, a
környezetbarát gazdálkodás üzleti érdekeket sért, elsősorban a műtrágyát és a szinte-
tikus növényvédőszereket gyártók és forgalmazák érdekeit. Másodsorban a beltetjes
termesztéshez ragaszkodó gazdák érdekeit, akiket nem az egészség, hanem az azon-
nali és lehetőlegminél nagyobb haszon érdekel.
Természetesen nem lehet kötelezni senkit arra, hogy velünk egyező elveket vall-
jon. Az ökológiai gazdálkodás egyfqjta türelmet is jelent a másként gondolkodókkal
szemben, és kitartást ahhoz, hogy bekövetkezzen a szemléletváltás. Az új látásmód
kialakulása pedig nem megy egyik napról a másikra. A mai egyetemisták, főiskolá­
sok-akiknek elsősorban készült e könyv-, de a gazdáikadók körében is lassú az át-
törés. Nekünk, akik felvállaltuk a tájékoztatás nemes céljait, nem marad hátra más,
mint hangyaszorgalommal összeszedni és továbbadni a tudást. Ez a közjó érdekében
kifejthető egyik legnemesebb értelmiségi feladatunk.

Marosvásárhel y, 2008. január 10. Dr. Makkai Gergely

 l.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FOGALMA

1.1. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰSÉGE, LÉTJOGOSULTSÁGA

Az utóbbi évtizedekben, dc különösen az elmúlt néhány évben egyre többet lehet

hallani a bio- vagy ökoélelmiszerekről, az organikus, a bio- vagy ökológiai gazdál-
kodásróL Természetszerűen adódik a kérdés, hogy mit is jelentenek valójában ezek a
fogalmak, hogyan ágyazódnak napjaink átlagemberének a gazdálkodásról és a vidéki
életről kialakított képébe? Ha sikerül tisztáznunk az elvi kérdéseket, tovább bonyoló-
dik a helyzet, mert felgyorsult és oly sokmindenben átalakult világunkban azon el-
mélkedhetünk, hogy a természeteshez való visszatérésnek van-e egyáltalán értelme,
létjogosultsága, vagy újra csak egy tiszavirág-életű ábrándot kerget a folyton keresgé-
lő, érdekektől vezérelt emberiség?
A tobzódó kérdésekre egy lehetséges választ dr. Radics László a magyar ökogaz-
dálkodási mozgalom kiemelkedő egyénisége fogalmaz meg. Az Ökológiai gazdál-
kodás című munkájában így ír: "Az ökológiai gazdálkodás számos ponton elválik
még a hagyományos gazdálkodástóL Nem termésrekordokat hajszol, hanem csak az
ökológiailag optimális termésre törekszik. A termesztés zárt ciklusú, a lehető legke-
vesebb inputtal és outputtal dolgozik. Nem használ szintetikus növényvédő szereket,
műtrágyát; ügyel arra, hogy terményeit helyben értékesítse, és ha kell, helyben vásá-
roljon. Az állattenyésztésben nem alkalmaz hormonokat, antibiotikumokat, élet- és
járványvédelem esetén használhat csak szintetikus gyógyszereket. Elutasítja a GMO
»áldásait« a növény és állattenyésztésben. A N-terhelés csökkentése érdekében korlá-
tozza az állatlétszámot, lehetőlegminél több munkaerőt foglalkoztat, megteremti az
emberi környezetet a városok ker~jeiben, a városok környezetében, a falvakban. Meg-
teremti a biodiverzitást-mind a természetes vegetációnál, mind pedig a termesztett
növényeknéL Helyreállítja a talajok termékenységét, a talajéletet Csökkenti a talaj-
művelés intenzitását: biológiai talajművelést alkalmaz. Megakadályozza a szélerózi-
ót, növényeket, erdősávokat, erdei kerteket telepít. A talaj állandó fedettségére való
törekvéssel csökkenti a v ízeróziót. Takarékoskodj k a korlátozott energiaforrásokkaL
minél több megújuló energiaforrás bekapcsalására törekszik. Megtisztítja a vizeket,
a levegőt: biotóp hálózatot teremt. Új szemléletet terjeszt: az öntevékeny, saját magu-
kért és környezetükért tenni tudó embereket aktivizálja. Elősegíti az első ökofalvak
megjelenését, támogatja a szerves építészetet. Új irányokat generál az oktatásban és a
kutatásban, az élelmiszer-feldolgozásban azzal a reménnyel, hogy szégyenkezés nél-
kül, nyílt tekintettel tudjunk gyermekeink, tanítványaink szemébe nézni, azzal az ér-
zéssel: mi tettünk valami, hogy valóban emberi környezetben és társadalomban tud-
janak a jövőben élni."

9
 CHAPTER THI~EE
Az előbbiekben idézett gondolatok az
Tt.é .Init !ftilsa of J~TfOi,og · farmi>~! ••I:J ;"(j. emberiség mai aggasztó gondjai ra, szo-
J.(~tif~~ly 411 ittiJ~cHr;J ~ o:Ui#tt~UiHN (jj jMWUU '
rongására kínálnak egy lehetséges meg-
J1'tdSI(.tit;Íty ~1fd j-t.rJi}ifJ • C!MNpi:JÚi&M • illditúJ:.;tiiJm
<JIMf ikit}<JS~~,_ oldást. Az is kiderül, hogy az ökológiai
~.u il /i'>tff,'ng w!wlt ·
uif-s~r,tlfril:ll()' ,;nd .tnuu · "'" ',( an J át'/ • háUfJ a~ J
gazdálkodás végeredménybe n az egy-
du: 'Ip/rit<;/ pü><' koron létezett és mára már szinte elfe-
Tm )and i> to-day a commodity, to be bought ~nd ledett természetközeli gazdálkodásna k,
sotd like any nther, ~'itl"áble in proportion to th~
fin:..nr-1~1 f"'.!t'\\"l.f;"t w·h;rh r"ln h ..... ,..;_..,_.,,•.A (...,.'"' .... a tudomány, a technikai felszereltség és
az egészséges életvitel elvárásaihoz iga-
l. sz. ábra: Az "organikus gazdálkodás"
zított visszaállítása. Az emberiségnek az
fogalmának első említése (forrás: [231])
elmúlt 10 OOO évben, amióta feltehetően
mezőgazdasággal foglalkozik, soha eddig
nem volt nagyobb szüksége egy ilyen irányzatra, mint napjainkban. Be kellene végre
látnunk, hogy miközben a technika fejlődése soha nem tapasztalt eredményeket ért el,
ami és utódaink megélhetése attól a néhány centiméteres termőrétegtől függ, amely
táplálkozásunk alaP.ja. Ha ezt az életfenntartó rendszert tönkretesszük, akkor az élet
megmaradásána k lehetőségél pusztítjuk el.
Így lett az ökológiai gazdálkodás vezéreszméje az, hogy nem használ fölösleges
mérgeket és termésserkentőket, vagy egyéb vegyszereket, amelyekkel a növények élet-
folyamatait befolyásolja. A termesztés során nem meríti ki egyoldalúan a talajerőt, ha-
nem arra törekszik, hogy a mezőgazdasági munkálatok bármely ciklusának végén a
környezet állapota legalább olyan -lehetőleg jobb- maradjon, mi nt a ci kl us kezdetén
volt. Ha megőrizzük a talaj, a termőföld egészségér, benne életerós növényeket tcr-
melhetünk. Ha ilyen életteli növényeket fogyasztunk, és ezekkel etetjük az állatokat,
egészséges táplálékhoz jutunk, és akkor megőrizhetjük s<0át egészségünket is.
Fájdalom, hogy ma a kortárs emberiség nagy része ezt nem értékeli. Az ún. nö-
vényvédőszerek használata annyira elteijedt, hogy a legtöbb ember közömbös irán-
tuk, eszükbe sem jut, hogy azok esetleg károsak is lehetnek. Pedig felhalmozódnak
az emberi szervezetben, és súlyos betegségeket okoznak, bomlástennékei k mérgezők.
Ezt az állapotot sajnálatos módon mindannyian fenntartj uk, akik megvásároljuk azo-
kat a termékeket, amelyeket az iparszerű mezéSgazdasági termelés és az élelmiszeripar
állít elő vegyszerek, adalékanyagok felhasználásával .

1.2. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA

Az ökológiai gazdálkodás, igazában nem egy újabb gazdálkodási forma, hiszen

a tizennyolcadik századig az ilyenfajta gyakorlat jelentette kizárólagosan a földmű­
velést, kertművelést. A vegyszerek megjelenése volt az, ami a növénytermeszt ést és
vele együtt az egész gazdálkodási rendszert átalakította ll891. Az új technológiák

!O
eredményei hamarosan jelentkeztek, de nem mi nden esetben hasznos irányban. A ká-
rosnak minősülő hatások ellensúlyozására már az !920-as években néhány öntudatra
ébredt gazdálkodó visszatér a természetközeli gazdálkodáshoz, és annak népszerű­
sítésére mozgalmakat szervcz. Az Európából kiinduló elgondolás 11651 a 40-es éve-
kiga világ más tájain is gyökeret ereszt. Úttörőnek számít Lord Northbournc Look
to the Land című, 1940-ben, Londonban megjelent könyve, mert benne találkozunk
első ízben az "organikus gazdálkodás" fogalmával. (l. sz. ábra) 12311 Belőle fejlődik
ki és terjed cl Európában, illetve szerte a világon az ökológiai gazdálkodás, és a vele
rokon fogalmak.
Az ökomozgalmak a második világháborút követően Nyugat-Európában folya-
matosan erősödtek, mígnem az 1980-as években a közép-és kelet-európai térségre
is átterjedtek. Ezzel kezdetét vette egy olyan nagy ívű fejlődés, amely történelmileg
igen rövid idő alatt a biokertészek kistermelői szintjéről világméretű jelenséggé duz-
zasztotta a környezetbarát gazdálkodás formáit. Az időközben megalakult Organikus
Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége (az IFOAM), 2000 óta megjele-
nő évkönyveiben számszerűen is követni lehet a változások lendületét A térhódítás
egyik igen szemléletes mutatója az ökológiai termesztésbe vont tcrületek nagysága,
ami 2006-ban meghaladta a 30 millió hektárt (2. sz. ábra). Más szóval ez annyit je-
lent, hogy a Föld mez6gazdaságilag hasznosított területének már 1,8%-a újra elfogad-
ható módon, azaz teljesítőképességének határain beli.il keri.il megművelésre. 1751
Időközben a mozgalom tudományos háttere is rohamosan bővült és tagolódott. A
folyamat tulqjdonképpen kétirányú, mert az ökogazdálkodás szemiéietc egyrészt na-
gyon sok szakterületbc integrálódott, ilyenek az agrártudományok, a gazdaságtudo-

35000000
30000000
,.-._, 25000000
ro
.c
..._, 20000000
-;->
Q)

~ 15000000
Q)
t-< 10000000
_]
5000000
O r

2000 2001 200 2 2003 2004 2005 2006

2. sz. ábra: Az ökológiai gazdái kodásba vont területek nagyságának fejlóctése

ll
mányok, az élelmiszertudományok, regionális politika, vidék-, terület-, település-, kö-
zösségfejlesztés, szociálpolitika, egészségügy, oktatásügy, turizmus stb., ugyanakkor
maga is integráló szakterületté fejlődött, azaz a felsorolt szakágakkal kölcsönös, ön-
magát is "építő" kapcsolatrendszert alakított ki.
A tüneményes fejlődés ellenére, vagy talán éppen ennek tulajdoníthatóan, nem
állítható teljes bizonysággal, hogy mára kialakult egy jól körülírható, egységes
szemlétetnek örvendő "ökológiai gazdálkodás" fogalom. Erre enged következtetni
magának a fogalomnak a sokszínű megnevezése is. Csak a magyar nyelv ű szóhasz-
nálatban az "öko"-, "bio"- előszavak és az "ökológiai", a "biológiai", az "organikus",
az "életigenlő" jelzők a mezőgazdaságra vonatkoztatva ugyanazt a gazdálkodási
formát takarják más megközelítésből [74[. Hasonló a helyzet, ha az Európai Unió
nyelvterületeit elemezzük. Az Unió tagállamaiban a más-más elnevczésű ökogazdál-
kodási formák és módszerek (biologisch-dynamis che Wirtschaftsweise- Ausztria,
Németország; Howard-Balfour- Anglia; Lemaire-Boucher- Franciaország, Belgi-
um) alapvetően nem különböznek egymástól, csupán az elvi hátterük eltérő némi-
leg [105].
Az utóbbi években a bővülő szakirodalom és az egységesülő jogi szabályozás ha-
tására heindult a fogalom letisztulási folyamata, aminek eredményeként ökológiai
gazdálkodáson vagy röviden ökogazdálkodáson többnyire azt a gazdálkodási formát
értjük, amelyet eddig biogazdálkodás, vegyszermentes termelés vagy más hasonló el-
nevezésekkel illettek.
Itt őszintén azt is el kell mondani, hogy a gazdáikadók egy része tudatosan ke-
rüli a "bio" minősítés használatár, mert a kifejezést az elmúlt időkben sokan lejárat-
ták a férges gyümölcs, a csigás zöldség árulásával, sőt az elhíresült magyarországi
biogiliszta botrány is erősen rontotta a hitelét, és emiatt a köztudatban enyhe pejo-
ratív (csúfondáros, becsmérlő) értelmezést kapott 1190[. A bioalmaként kínált kuka-
cos gyümölcs a legtöbb fogyasztónak egyáltalán nem jelent kezességet arra, hogy az
biotermék, mert tudják, hogy azt a nem szakszerű vegyszerhasználat is előidézheti.

1.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS MEGHATÁROZÁSA

Az elnevezéshez hasonlóan sokszínűek a szakirodalomban fellelhető kísérletek is

az ökológiai gazdálkodás meghatározására. Természet alapú megközelítésben fogal-
maz Radics László, aki a következőkben foglalta össze az ökogazdálkodás lényegét:
"Ökológiai gazdálkodáson aszintetikus műtrágyák és aszintetikus növényvédő sze-
rek nélküli, a természetes biológiai cikluson, szerves trágyázáson, biológiai növény-
védelmen alapuló gazdálkodási formát ér~jük." [132]
Az ökológiai gazdálkodás napjainkra kialakult multidiszciplináris jellcgét Má-
rai Géza és szerzőtársai emelik ki. Szerintük: "A bio- (öko-, organikus) gazdálkodás
olyan környezetkímélő és megzíjító, különleges minőségű és teljes körű mező-, erdő­
és táj gazdálkodást, élelmiszertermelést, valamint vidékfejlesztést jelent, amely aszi-
gorú előírások (EU Tanácsi Rendeletek, IFOAM-szabványok 1, nemzeti jogszabályok)
keretei között, különleges ellenőrzés és minősítés mellett, valamint aktív környezet-
és egészségvédelem és életforma-változtatás igényével folyik." 1931
Az egészséges és biztonságos élelmiszerek megtermelésében betöltött szerepé-
re két meghatározás is rávilágít. Egyik a Kissné B. E. értelmezése, amely szerint:
"Az ökológiai mezőgazdaság a föld, a növények, az állatok és az ember harmonikus
együttműködésén alapul. Fő célja- az élelmiszerek előállítása amellett- a tenné-
szetes körforgás fenntartása. E termesztési mód céljai ban tudatosan nem törekszik a
legnagyobb hozamokés teljesítmények elérésére, hanem a lehető leginkább környe-
zetkímélő módszerekkel biológiailag nagy értékű, egészséges élelmiszerek előállítá­
sára." 1791
A másik, a Járási Éva 1741 által idézett Sárközy-féle definíció: "Az öko- (vagy
bio-) gazdálkodás a természetidegen anyagokfelhasználása nélkül állítja el6 ter-
mékeit." Olyan fenntartható, változatos. kiegyenlített, környezetmegóvó-egyúttal
jövedelmező!- rendszerek létrehozását szorgalmazza, amelyek értékes, egészséges
táplálékot állítanak elő.
Az ökológiai gazdálkodás egyre bővülő társadalmi elfogadottsága és gyarapodó
gazdasági szerepe újab b dimenziókat adott a meghatározásokhoz.
Az Európai Bizottság Mczőgazdasági Főigazgatósága a Codex Alimentarius 2 fel-
fogásából indul ki, és az ökológiai gazdálkodást úgy határozza meg, mint egy "ho-
lisztikus termelési-gazdálkodási rendszer (a növénytermelésben és az állatlenyésztés-
ben), amelyik a nem mezőgazdasági eredetű ráfordításokkal szemben a természetes
eljárásokat részesíti előnyben. Ez úgy valósul meg, hogy- ahol csak lehetséges- ta-
lajművelési, biológiai és mechanikai módszereket alkalmaznak aszintetikus anyagok
helyett". 1321
A holisztikus (átfogó jellegű) gazdálkodási-termelési szerep továbbgondolása ta-
lálható meg az Európa Tanács 834/2007/EK Rendeletében is. A jogszabály már nem
is ökológiai gazdálkodásról, hanem egyencsen ökológiai termelésről beszél, aminek
az a magyarázata, hogy az Európai Unió egy egységes gazdasági-politikai-társadal-
mi rendszer lévén sajátos terminológiát használ. A meghatározás szövegéből viszont
kitűnik, hogy a két fogalom, vagyis az ökológiai gazdálkodás és az ökológiai terme-
lés fedi egymást. Tehát az EU 2009. január els~jével életbe lépett új ökorendelete ér-
telmében "Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszertermelésből
álló átfogó rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas
szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magasszintű állatjólléti
szabványok alkalmazását és a bizonyos fogyaszták természetes anyagok és eljárások

1
International Federation of Organic Agricultural Movements magyarul: Organikus Mezőgaz­
dasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége
2
A FAO és WHO által közösen 1963-ban kidolgozott Élelmiszerkönyv

13
használatával előállított termékek iránti preferenci~jával összhangban lévő termelési
módszereket. Az ökológiai termelési módszernek így kettős társadalmi szerepe van,
egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyaszták ökológiai termékek
iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a
környezet védelméhez és az állatjól léthez, valamint a vidékfejlesztéshez." (lásd a Ren-
delet (l) bekezdését, a Mellékletben)
Az elmondottakból kitűnik, hogy egy átfogó, az ökológiai gazdálkodás elméleti
értelmezését és gyakorlati tennivalóit teljes mértékben átfogó meghatározás megalko-
tása igényes feladat. A válogatott hivatkozások is a fogalomnak csak egy-egy jellem-
zőjét emelik ki. Ezt tudjuk tenni mi is, amikor jegyzetünk szemléletének legjobban
megfelelő meghatározást fogalmazzuk meg.
Ökológiai gazdálkodásna k tekintjük azokat a tevékenységeket, amelyek a jogilag
is szabályozott minősítés és ellenőrzés mellett, csak az engedélyezett szereket hasz-
náló, a talaj-termékenységet, állategészséget megóvó, az etikai alapelveket szem elátt
tartó természetközeli, vagy ahhoz alkalmazkodó, környezetkímélő gazdálkodást ré-
szesítik előnyben.
A fenti meghatározásban az ökológiai gazdálkodás természetközeli és jogilag sza-
bályozott jellegének kiemelésére egyaránt törekedtünk.

1.4. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS CÉLKITŰZÉSEI

Az ökológiai gazdálkodás társadalmi, gazdasági rendeltetésérc leghitelesebben

közzétett célkitűzései világítanak rá. Ebből a szempontból az ökológiai gazdálkodás
meghirdetett szándéka nem a jövedelem maximalizálása , hanem a termékminőség
optimumának megvalósítása 1105]. Ennek eléréséért az ökológiai termelési rendszer
a következő célkitűzéseket fogalmazza meg 12331:
a) Széles termékskálát állítson elő olyan módszerekkel, amelyek:
-a nem engedélyezett vegyi anyagok kizárásával a lehető legkevesebbre csökken-
tik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat;
-fenntartják és növelik a magas szintű biológiai sokféleséget a mezőgazdasági
üzemekben és a környező területeken;
-a lehető legjobban védik a természeti erőforrásokat, a vizet, a talajt, a szervcs
anyagokat és a levegőt;
-tiszteletben tartják a magas szintCí állatjólléti szabványokat, és kielégítik az álla-
tok fajspecifikus viselkedési szi.ikségleteit.
b) Az élelmiszert és egyéb mezőgazdasági termékeket szigorúan természetes vagy
természetbarát módszerekkel, és csakis természetes anyagokból állítsa elő, azért, hogy
biztosítani tudja:

14
 -a fogyasztókérdekeinek védelmét, a fogyasztói bizalmat és a félrevezető cím-
kézés elkerülését;
-az ökológiai termelés fejlesztését az éghajlatban, gazdálkodási körülményekben
és az ökológiai gazdálkodás f~jlettségi szintjében mutatkozó regionális különbségek
figyelembevételével;
-a környezet, a biodiverzitás és a természeti erőforrások védelmét;
-az állatok fajspecifikus szükségleteit kielégítő állatjóléti szabványok tisztelet-
ben tartását.
Amint érzékelhető, az ökológiai gazdálkodás több tevékenységet átfogó, igen bo-
nyolult rendszer. A tulajdonképpeni gazdaságirányítás, termelés és élelmiszer előál­
lítás mellett környezetvédelmi és társadalmi feladatokat is magára vállal [74[. Ah-
hoz, hogy környezetvédelmi vállalásait teljesíteni tudja, az ökológiai gazdálkodásnak
egyeztetnic kell:
-a legjobb mezőgazdálkodási gyakorlatot;
- a természeti erőforrások meg6rzését;
-az állatjólléti szabványok alkalmazását.
A társadalmi szerepét illetően:
-gondoskodnia kell olyan S<\iátos piacról és annak folyamatos ellátásáról, amely
kielégíti a fogyaszták egyéni igényét;
- olyan közjavakat kell termel nie, amelyek hozzájárulnak a környezet épségének
a védelméhez, az állatjólléthez, valamint a fenntartható vidékfejlesztéshez.

1.5. AZ ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Az utóbbi évtizedekben környezetünk társadalmi kihasználtsága aggasztó mére-

teket ölt. Szinte mindenki termeL fejleszt, mértéktelenül felhasználja a természet ter-
mékeit, igénybe veszi annak erőforrásait. Különösen riasztó a f~jlett országok mező­
gazdasági gyakorlata, mert a terjed() monokultúrákkal tönkreteszi az él6 rendszerek
stabilitását, pazarlóan és rossz hatásfokkal bánik az erőforrásokkal, visszafordíthatat-
lan károkat okoz a természetben, az emberi egészségben. Csak fokozza a bajt, hogy
ezt a gyakorlatot rákényszerítik a f~jl6dő országokra is.
1972-ben a Stockholmi I. Környezetvédelmi Világkonferencián fogalmazódott
meg el6ször az a felismerés, mcly szerint "nem lehet végtelen gazdasági növekedést
megvalósítani egy olyan véges rendszerben, mint a Föld" [146[. Kereken húsz év múl-
va Rio de Janeíróban a Il. Környezetvédelmi Világcsúcson már az elvi megoldás is
adva volt, vagyis "az állandó növekedés dogm~jának követése helyett a fenntartható-
ságot kell célként ki tűznünk" [10[. Ez annyit jelent, hogy úgy kell f~jleszteni és ter-
melni, hogy közben nemenjenek tönkre a környezetünk természetes összetev6i.

15
 Az elvi elgondolás gyakorlatba ültetéséhez először is valamilyen mérhető formá-
ban ki kell mutatni az emberi hatásokat. A távolról sem egyszerű feladatra eddig két
kanadai tudós, Mathis Wackernagel és William E. Recs vállalkozott. Ők dolgozták ki
2001-ben az ökológiai lábnyom fogalmát mint a környezet emberi terhelésének mé-
rőszámát.
Abból indultak ki, hogy a Föld valamennyi lakója nem élhet a leggazdagabb orszá-
gok színvonalán, mert ennek gátat szabnak bolygónk véges lehetőségei. Az ökológiai
lábnyomnak a lényege, hogy minden emberi tevékenységet és folyamatot a közleke-
désüktől a ruházkodásuko n át a táplálkozásukig hektárokban kifejezett földterület-
egyenértékre lehet átszámítani. Így megkaP.iuk egy adott területen található népesség
fogyasztásának, azaz természeti terhének mérőszámát. Ezt az adatot a továbbiakban
összevethetjük a terület eltartóképességével, vagyis a természet károsodása nélkül raj-
ta előállítható erőforrásokkaL
Az ökológiai lábnyom mértékegysége a globális hektár (gha). Egy globális hektár
a Föld 11,2 milliárd mezőgazdaságilag hasznosított hektárjának átlagos termékenysé-
gével egyenlő termelékenységű terület. A meghatározás értelmében egy, a világátlag-
nál magasabb termelékenységű termőföld egy hektá1:ja egynél több globális hektárt,
egy, az átlagosnál alacsonyabb termékenységű föld hektárja pedig egynél kevesebb
globális hektárt tesz ki.
Tényszerűen, a szerzők az általuk kidolgozott modellben egy ember ökológiai lüb-
nyomát hat elemből állítják össze:
-az a terület, amelyen a táplálkozásához szükséges gabona mcgtennelhető;
-annak a legelőnek a nagysága, amely egy ember által elfogyasztott hús előállí-
tásához szükséges;
-a fa és papír fogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterül et;
-a hal, rák, egyéb vízi környezetből származó táplálék fogyasztásával arányos
vízfelület (tenger, édesvíz);
-a lakásához szükséges földterület, és végül
-annak az erdőterületnek a nagysága, amely az energiafogyaszt üsával arányos
mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.
A felsorolt összetevőkből könnyen kikövetkeztethető, hogy az ökológiai lábnyom
egy dinamikusan változó érték. Míg bolygónk egy emberére a 20. század elején átla-
gosan 5-6 hektár közepes termékenységű földterület jutott, 2003-ra ez lecsökkent a
kritikusnak tekinthető 1,8 globális hektárra.
Elvileg azok a társadalmak, amelyek a térségükben "megtermclhet6 nél" nagyobb
erőforrásokat használnak (nagy lábnyomúak). ökológiai hiányban vannak, amit írn-
porttal kell ellensúlyozniuk , vagy túl kell haszmí:Iniuk a természeti t6kéji.iket. A kör-
nyezetük teljesítőképességénél kisebb lábnyomó régiók területük ökológiai lehetősé­
geivel összhangban élnek. Ebben az értelmezésben az ökológiai lábnyom ismerete
egy hatékony eszköz, mert hozzásegít összevetni a környezeti lehetőségeket a tényle-

!6
ges társadalmi kihasználtsággal, és megtervezni a fenntarthatósághoz vezető folya-
matot.
A témában mértékadónak számító Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund
- WWF) 1998 óta kétévenként jelentéseket ad ki az ökológiai lábnyom alakulásáról.
Utolsó kiadványa 2006-ban jelent meg (Living Planet Report 2006), és benne a 2003-
as évre vonatkozó állapotokat dolgozza fel. A jelentés egyik sokatmondó megállapí-
tása, hogy az átlagos ökológiai lábnyom 1986-ban egyenlő volt a bolygó biológiailag
aktív területnagyságával, azaz Földünk eltartóképességéveL Azóta az emberiség túl-
lépte ezt a határt. 2006-ban 25 százalékkal haladtuk meg Földünk lehetőségeit. Ez azt
jelenti, hogy az emberiség l év alatt annyit használt fel a természeti erőforrásokból,
amennyi csak l év és 3 hónap alatt tud regenerálódni. Másképpen fogalmazva, 1,25
Földre lenne szüksége az emberiségnek, hogy a jelenlegi színvonalon, a természet erő­
forrásainak rombolása nélkül éljen.
A jelentés sze ri nt, ha a népességnövekedés a jelenlegi ütemben folytatódik, és az
emberiség környezetpusztító technológiái sem változnak, akkor 2050-re már 200 szá-
zalékos túllépés várható. Ez olyan mennyiségű fogyasztást jelent l év alatt, amennyit
a Föld csak 3 év alatt tud megújítani. Tehát, ekkorra már 3 Földre lenne szüksége az
emberiségnek a fenntartható életvitel hez. Mivel ez gyakorlatilag képtelenség, abba a
helyzetbe kerülhetünk, hogy a természet erőforrásai teljesen kimerülnek.
A világ országai közül a legnagyobb ökológiai lábnyommal a fosszilis energiahor-
dozák felhasználásában és a környezet beépítésében él en járó Egyesült Arab Emírsé-
gek rendelkeznek ll ,8 gha-ral. Őket szarosan követik az amerikaiak 9,6 gha-ral, majd

QL1~96~Q----------~1~97~Q-----------1~98-Q-----------1~99-Q----------~2~QQ~Q~Q3

17
a fi nnek következnek 7,7 gha-ral. Ezek a mutatók azt jelzik, hogy ha a világ minden
lakosa annyit fogyasztana, mint az arabok és az amerikaiak, akkor hosszútávon több
mint négyszer-ötször több termőterületre lenne szükség a Földön, vagy négy-öt rold
méretű bolygó kellene az emberiségnek. A fenntartható fejlődésben eredményes fin-
nek rossz besorolásának okait a hosszú tél miatt fűtésre elhasznált fosszilis energia-
hordozák mennyisége és a kivágott erdők nagysága képezik.
A legkisebb ökológiai lábnyommal a fejlődő országok esetében találkozunk. Af-
ganisztánban ez az érték alig 0,1 gha, Szomáliában 0,4 gha, Bangladesben pedig 0,6
gha. Az ő esetükben az ökológiai lábnyom főként a legeltetésből és az erdőhasználat­
ból adódik. [!681
Térségünkben Magyarország ökológiai lábnyoma 3,5 gha, míg Romániáé csupán
2,4 gha, de ezzel is meghaladjuk a kritikusnak tekinthető l ,8 gha értéket 11671.
Az ökológiai lábnyom csökkentéséhez az ökológiai gazdálkodás jelentősen hozzá-
járulhat azáltal, hogy a környezet lehetőségeinek határain belüli gazdálkodási formá-
kat szorgalmazza. Ezek a gazdálkodási módok közismerten sokkal kisebb terhelést
gyakorolnak a környezeti erőforrásokra, mint az elteJ:jedt nagyüzemi gazdálkodás.

1.6. AZ ÖKOTERMÉK

A napi gyakorlatban divatossá vált a "bio", az "öko", illetve "ökológiai" jelzők rá-
aggatása a legkülönfélébb termékekre, szolgáltatásokra. A tapasztalatok alapján ez
azért történik, mert a gyártók, a forgalmazók, a szolgáltatók a fogalomban rejlő pozi-
tív üzenettel próbálnakjobba n érvényesülni a piacon.
Nos, ameddig az ipari termékek és a szolgáltatások területén gyakran akár vis-
sza is lehet élni ezzel a minősítéssel, addig a mezőgazdasági alapanyagok és a belő­
lük készülő élelmiszerek, takarmányok esetében egészen más a helyzet. R<\juk néz-
ve szigorú jogszabályok írják elő, hogy milyen feltételek mellett lehet a termék "bio"
vagy "öko".
Legtágabb értelemben, az EU ökorendeleteként is emlegetett 83412007/EK Taná-
csi Rendelet fogalmaz. A jogszabály szerint az ökotermék nem más, mint "ökológiai
termelésből származó vagy azzal kapcsolatos termék" (2. cikk c. pont), másszóval az
ökológiai gazdálkodás során előállított készítmény 11811. Ennél egy pontosabb meg-
határozás úgy szól, hogy "az ökotermék (biotermék) az a növényi vagy állati eredetű
élelmiszer, amelyet ellenőrzött körülmények között, az ökológiai gazdálkodás szabá-
lyainak megfelelően állítottak elő". [741
A jogrendi megfogalmazás ok alapján tehát, minden olyan készítményt ökológiai
terméknek tekinthetünk, amely megfelel a törvényileg szabályozott minősítési rend-
szer követelményeinek. Ez a felfogás azonban az egyszerűsített szemlélése a valóság-
nak, mert ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy ennél jóval több-

!8
ről, magáról az élelmiszerbiztonságról van szó. Ennek a követelménynek a kifejtését
először a "Codex Alimentarius"-ban (Élelmiszer Törvénykönyv) találjuk meg, majd
a 83412007/EK Tanácsi Rendelet is az ökológiai gazdálkodásra építi fel a legtökéle-
tesebb élelmiszerbiztonságot Mindkétjogszabály ügy tartja, hogy a hagyományos
élelmiszerekkel szemben, amelyek esetében a biztonságot a szigorü minőségi elvá-
rásoknak a betartása jelenti, az ökotermékeknél ennél többről van szó. Bizonyítani
kell, hogy a termék teljes elöállítási folyamata, kezdve annak "elsödleges termelésé-
vel, egészen a termék raktározásáig, feldolgozásáig, szállításáig, értékesítéséig vagy
a végsö fogyasztónak a termékkel való ellátásáig, valarnint adott esetben a címkézés,
a reklámozás, a behozatal, a kivitel" 1834, 2. cikk b. ponti, megfelel az ökológiai gaz-
dálkodás feltételeinek. Még világosabban kifejtve, "utólagos laboratóriumi vizsgála-
tokkal nem lehet semmit ökotermékké minösíteni" 12291. Ez a szigorú feltételrendszer
az ökológiai gazdálkodás alapelveinek. közülük kiemelten a természet védelmének és
az egészség szolgálatának a megjelenítését tükrözi az általa elöállított termékekben.
Neki köszönhetöen válnak az ökotermékek hitelessé és elfogadottakká a fogyaszták
körében.

1.6.1. A fogyaszták elvárásai

Az ökotermékek esetében a termék és a fogyasztó egy sajátos kapcsolatáról van

szó. Sok fogyasztó azért vásárol ökoterméket, mert véleményeszerint elönyöket ész-
lel benne. Nem biztos, hogy alapos ismeretei vannak arról, hogy tulajdonképpen mit
is jelent a "öko" vagy "bio", de éppen ezért válik érdekessé a kérdés, hogy ezek a ter-
mékek minek tulajdoníthatóan váltják ki a fogyaszták egy jellemzö csoportjának az
érdeklödését? A téma sokrétű, és bonyolult rá magyarázalot keresni, mert a tennékek
iránti fogyasztói viszonyulás egyik vagy másik termékhez egy nagyon szubjektív, sze-
mélyre szabott, többismeretlenes kategória.
Ha a fogyasztóknak az élelmiszerekkel szembeni magatartását csak úgy általáno-
san vizsgáljuk, kimutatható, hogy az alapvet6en három összetevöre épül !881:
-egyrészt magára a termékre, a fizikai, a kémiai, a biológiai tulajdonságaival
együtt, amelyek élettani hatásokat, szükségleteket váltanak ki;
-másrészt a vásárlóra, a fogyasztó személyére, aki az érzékszervi észlelésen, a
pszichológiai tényezökön (szcmélyiség, tapasztalat, hangulat) keresztül észleli az élel-
miszert, illetve az 6t övez6 környezetet;
-harmadrészt a gazdasági és társadalmi környezetre (árak, jövedelmek, elérhetö-
ség, márkázás, címkézés, társadalmi-kulturális jellemzök), amely külső feltétel ként,
adottságkéntjelentkezik a fogyasztó számára.
Az elsö csoportba azok a tényleges terméktulajdonságok sorolhatók, amelyek köny-
nyen érzékelhetők, mérhetők, pl. a szín, a méret, a savasság, a cukor- és vitamintar-
talom stb. Példának okáért a hagyományos termékfogyasztó a méretazonos tctszetös

19
almát ítéli meg kifogástalan minőségűnek, míg sok megrögzött öko gondolkodású vá-
sárlóban még mindig él az a tudat, hogy ami szép, az nem lehet egészséges. Történik
mindez annak ellenére, hogy ma a kereskedelemben a friss zöldség- és gyümölcskíná-
latban az ökotermékek már szépségre is vetekednek a hagyományos termékekkeL
Az utóbbi években számos felmérés készült a fogyaszták által igényelt termékjel-
lemzők meghatározá sára. Egy Magyarországon 2004-ben végzett felmérés adataiból
[!521 az derül ki, hogy az átlagvásárló a termékelőnyök közül az "ízlctességet" rang-
sorolja az elsö helyre (4,72), melyet az élelmiszerek "minősége" és csak harmadlagos
tényezőként az "ára" követ (4. sz. ábra). Az ökotermékek nél legfontosabb nak tartott
egészségessé g az átlagfogyasz tó megítélésébe n csak a negyedik helyre (4,29íJ) és a
vegyszermentesség a hatodik helyre (4,1 %) kerül. Ez arra enged következtetni, hogy a
válaszadók nagy része hiába van tisztában ezekkel a terméktulajdonságokkal, vásár-
lásai során ritkábban veszi öket számításba.
Az árak két tekintetben játszanak fontos szerepet, egyrészt a termékek reálárá-
nak változása, másrészt az esetleges minőségi többletért járó árkülönbség szem pont-
jából.
Az ökotermékek kel szembeni vásárlói magatartást az elmondottak on kívül más
okokis alakítják. Első nagy csoportosító tényező, hogy vannak, akik már fogyasztot-
tak ökoterméket , és vannak, akik még nem. Azok, akik már vásároltak valamilyen

íz

minoség

ár

egészségesség

1
könnyu beszerezhetös ég

vegyszermen tesség

márk a

bizalom

reklámozotts ág
_ll ____ -·

o 0.5 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5 5

4. sz. ábra: A fogyasztói vélemények az élelmiszerekről

(forrás: [152])

20
ökoélelmiszert. ténylegesen megnevezhették azokat az értékeket, amelyek alapján a
választásuk az ilyen típusú termékekre esett. Ezek a következőkben foglalhatók ösz-
sze:
-az ökotermékek a természetes, az egészséges táplálkozást jelentik;
-nem tartalmaznak rovarirtó, gombaölő szereket, sem műtrágya és antibiotikum
maradványokat, amelyek használata sok fogyasztóban ellenszenvet vált ki;
-létezik egy szigorú, nemzetközileg érvényes szabályozási és ellenőrzési háttér,
ami szavatosságotjelent a minöségre;
-ezt az árukategóriát kevésbé érintik a termelési válságok, a termelt mennyiség
kevesebb ugyan, mint a nagyüzemi tennelésben, de nem annyira ingadozó;
-az ökotermék elöállítása emberközelibh. környezetbarát és erkölcsösebb, mert
tiszteletben tartja az állati jóllét szabályait és a fenntartható mezőgazdasági termc-
lés elveit.
Hasonlóképpen a nem vásárlók elutasító vagy közömbös magatartásának is meg-
vannak az okai. Legtöbbször a magasabb árak azok, amelyek eltávolítják a fogyasz-
tókal a megvásárlásuktóL Az elutasító magatartás azonban nem jelent határozott ne-
met az ökotermékekre. mert az utóbbi id6ben készült több felmérés is jelzi, hogy a
jövedelmek növekedése és az árcsökkentés bizonyíthatóan bövíti majd a vásárlási
kedvet.
Erre világít rá az alábbi, Magyarországon végzett felmérés ereelménye (l. sz. táblá-
zat), amely arra keresi a választ, hogy egy eselleges árcsökkenés esetén milyen arány-
ban nőne meg a rendszeres ökotermék-fogyasztók száma 12181:

Ennyi a
Sorszám Fogyasztói kategória Ennyire nőne ( 0k!)
felméréskor (o/ol
l. az alapfokú végzettségűek 18,3 6,3

2. a középfokú végzettségűek 33,7 5,9

3. a felsőfokú végzettségűek 46.9 8,0

4. a hagyományos konyhát vezetők 24,9 3,0

5. a reformkonyhát követők 53,6 12,6

6. a vegetáriánusok 59,4 21,9

7. a diétázók 47,6 7,3

l. sz. táblázat: Az. ökotermékek fogyasztásának alakulása egy esetleges árcsökkentés esetén

21
 1.6.2. Az ökotermékek forgalma

Mint minden termelőtevékenységnek, az ökológiai gazdálkodásnak is a társadal-

mi elfogadottságát legszemléletesebben a megtermelt javak forgalma tükrözi. Ilyen
szempontból az ökológiai gazdálkodás az !980-as évek végéig nem igazán mutatott
fel nagy jelentőséget, sem Európában, sem máshol a világon. Ennek alapvetöen két
oka lehet.
l. Európában, a II. világháborút követö élelmiszerválság leküzdésére, mqjd a 60-as
évek végétől, miután ez a kényszer megszűnt, politikai meggondolásokból az államok
a gazdálkodóikat igen tekintélyes támogatásokban részesítették. A termelők érdeke
a nagy hozamok elérése volt, amit a műtrágyák, a növényvédőszerek és az iparszerű
mezőgazdaság többi kellékének a teljes bevetésével értek el. Mindez értelemszerűen
nem kedvezett az ökológiai gazdái kodásnak.
2. Az ökológiai gazdálkodás piaci feltételei még nagyon kezdetlegesek voltak ab-
ban az idöben. A vásárlók körében kevésbé ismert fogalom volt az ökotermék, de hiá-
nyoztak azok a szabályzó és ellenőrzö rendszerek is, amelyek adott esetben megóvták
volna őket a hamisítványoktóL A piacon ugyanis igen nehéz elkülöníteni a hagyomá-
nyos terméket az ökoterméktől. Ki kellett tehát dolgozni a termelési folyamatok ellen-
őrzésének és tanúsításának a módszerét. Ezt a folyamatot az ENSZ védnöksége alatt
1962-ben létrehozott Codex Alimentarius Bizottság és az 1972-ben alakult IFOAM
vitte sikerre. Az IFOAM készíti el az elsö, biorendeletként is ismert, 1991-ben megje-
lent 2092. sz. Európa Tanácsi Rendeletet. [l 06[
A múlt század 90-es éveivel kezdödöen az ökológiai tennékek forgalma robbanás-
szerűen növekedett. A jogi normák és szabványok megjelenése mellett a növekedés
okait az időközben megalkotott Közös Agrár Politika (KAP) pénzügyi támogatásá-
ban, az ökogazdák érdekvédelmi szervezeteinek megalakulásában és a kereslet ro-
hamos felfutásában kell keresni 11211. A kínálat kiszélesedésével, a fogyasztók egyre
nagyobb része fordul olyan termékek iránt, amelyek szavatolják az egészségük meg-
őrzését, a természeti környezet megvédését. és amelyek nem tartalmaznak genetikai-
lag módosított szervezeteket. 1993 és 2001 közölt az EU15-ök tagállamaiban az öko-
termelés átlagosan évi 26%-kal növekedett. A vásárlók azért keresték az ilyen típusú
termékeket, mert ezeket természetesnek, tisztának, egészségesnek és környezetkímé-
lőnek ítélték meg. [1211
Pénzben kift:;jezve az ökotermékek világforgalma 2002-ben 23 milliárd $, 2005-
ben 33 milliárd $, 2006-ban 40 milliárd $ volt, és becslések szerint 2008-ban várha-
tóan meghaladja a 100 milliárd $-t [208[. A világpiacon 2006-ban a legnagyobb for-
gaimat Európa (52%) és Észak-Amerika (45%) bonyolította le [41[. Ökotcrmékb6l a
legnagyobb mennyiséget Európában a német lakosság vásárolja, azonban a fejenkénti
fogyasztás Dániában és Svájcban a legmagasabb [153[.
Aminket közvctlenül érintő Kelet-Európa térségében az ökológiai termékek for-
galma még alacsony, a piac most van alakulóban. A fogyasztás növekedésének leg-

22
fontosabb akadályát a magas árak és a beszerzési nehézségek jelentik. Ameddig a
térségben az egy személyre jutó átlagjövedelem csupán 40-70%-a a nyugat-európai
átlagnak, és a családi költségvetésből a fejlettebb országokban is csak 20-30% jut
élelmiszerre, nem várható egyhamar az ökotermékek fogyasztásának látványos emel-
kedése [169[.
Az ökoélelmiszerek piacán a kereslet és kínálat kiszélesedésével megfigyelhető­
vé váltak a kereskedelmi szerkezet változásai is. Az értékesítési szerkezetre jellemző,
hogy állandó mozgásban van, ugyanis a hagyományos élelmiszer-kereskedelemben
elterjedt marketing-módszerek ebben a termékkörben is érvényesek.
Az ökotermelés kezdeti szakaszát jelentő 1960-70-es években szinte kizárólag
közvetlenül a termelőnél, és feldolgozatlan formában voltak elérhetőek az ökotermé-
kek. Amodern agrárkereskedelemben sokszor méltánytalanul "lenézett" közvetlen pi-
aci vásárlás a friss zöldség- és gyümölcskereskedelemben igen közkedvelt forma ma
is, hiszen a termelőtől való vásárlás alacsonyabb árat eredményezhet, magába foglal-
ja az alkudozás lehetőségél és élményét, fontos szerephezjut a kölcsönös ismeretség
és bizalom.
Németországban mintegy 60 OOO mezőgazdasági vállalkozó közvetítők nélkül ér-
tékesíti a termékeit. Ebből 14 OOO a piacokon árul. 2004-ben ez a termelői réteg 3-3,5
milliárd euró értéket valósított meg. [991
Kétségkívül, a közvetlen piacokon az ökotermékek versenyhelyzetben vannak egy-
részt a hagyományosan termelők árui val, másrészt a viszonteladó kiskereskedőkkeL A
közvetlen piaci kereskedelem nagy előnye a friss és minőségi áruban, kedves kiszol-
gálásban és nem utolsósorban a termelő-eladó jóindulatú segítőkészségében rejlik.
Ezért tartják többen is lehetségesnek, hogy ez a kereskedelmi forma, ha valamelyest
átalakulva is, de még sokáig fennmarad. [99]
A piacfejlődés egy igen fontos szakaszát az 1980-as években megjelent bio- vagy
ökoüzletek jelentették. A jellegüknél fogva szűkebb vásárlóközösségre szabott bol-
tok fő megtartóerejét az eladó és vásárló közölti kölcsönös bizalom és lojalitás ké-
pezi. A törzsvásárlók jó része ma is ilyen kereskedésekben szereti megvásárolni az
ökotermékeit. Az árak ugyan itt a legmagasabbak, de cserébe széles választék, szava-
tolt minőségű áru, szakszerű kiszolgálás és kellemes légkör várja a vevőket. Ezeknek
köszönhetően sikerül fennmaradniuk egy olyan kemény versenyközegben is, ahol a
hagyományos és öko-szupermarketek mindent megtesznek a vásárlók megszerzésé-
ért [73].
A kilencvenes évek elején a nyugat-európai ökoélel miszer-kereskedelemben jelen-
tőssé váltak a nagy üzletláncok is. Első ízben, Ausztriában a Billa, néhány évvel ké-
sőbb pedigaSpar vezette be a "természetesnek" nevezett termékek árusítását. [1201
Kezdetben, a szupermarketekben többnyire csak az alkalmi fogyaszták vásároltak,
mert a tudatos ökotermék-vásárlókat elbizonytalanította a hagyományos élelmisze-
rek olesósága és mennyisége. Ennek ellenére nagy érdeme az üzletláncoknak, hogy

23
az ökotcrmékck et akkora tömegek elé vitték ki, amelyet a kis boltokban, a piacokon
vagy a termelőknél sosem kaptak volna meg.
Az üzletláncok kialakulásával úgy tűnt, hogy leáldozott az ökoboltok napja, dc vé-
gül is kialakult köztük egy feladatkör-megosztás. A kis üzletek többnyire a mércgdr<l-
ga termékekre specializáltá k magukat, míg az élelmiszer-lá ncok a nagy forgalomból
biztosították a hasznukat 11201
Az üzletláncok ökotermék-é rtékesítési stratégiái cltéröek. alapvetűen három tí-
pussal találkozunk. A cégekegy részét a ökotcrmékck klilönösebbc n nem érdeklik,
azokat csupán a kínálat kedvéért tartják. Az üzletek másik része az ökotermékek kel
a vásárlók által ról uk alkotott képet szeretnék jav ítan i, kimutatva ökológiai el kötele-
zettségüket. A választék itt viszonylag nagy, de az ökotermékek gyakran megtévesztő
módon más, szintén fenntartható és környezetbar át termelésben előállított készítmé-
nyekkel versenyeznek . Véglila hálózat harmadik részét azok a cégek képezik, ame-
lyek az ökoválaszték minél teljesebb kiépítését tekintik céljuknak. A hagyományo s
termékek mellett azok öko-variánsá t, söt kényelmi termékek "öko" változatát is kí-
nálják. !451
Ez utóbbi kategória szakosodása révén az ezredforduló n már kimondottan öko-
üzletláncokr ól is beszélhetünk . Az ő stratégiájuka t természetese n az ökotermék-fo -
gyasztók tömeges át vonzása képezi. E cél érdekében ötvözik az ökoboltok és a hagyo-
mányos szupermarkc tek beváll üzleti stratégiáit. A friss, kiváló minöségű áruk mellé
alacsony árakat, szakszerű kiszolgálást, kellemes vásárlói környezetet biztosítanak.
Legfontosabb törekvéslik, hogy a vásárló a pénzéért azt kapja, amire vágyik. A zavar-
talan vásárlást könnyen elérhető helymegválasztással, kiváló parkolási lehetőségekkel.
gyors étkezési, vendéglőj szolgáltatásokkal egészítik ki. A családos vásárlók esetében
a kiskorú gyerekek számárajáté ktermeket is biztosítanak.
A marketing-szakértők véleményes zerint az öko-üzletlán cok a jövőben tovább
erősödnek a hagyományo s szupermarke tek rovására. Ennek három okátjelölik meg.
Első az, hogy egyre több hagyományo s terméket forgalmazó üzletlánc bővíti az Ciko-
termék forgalmát, sőt kimondottan szakosodik ilyen irányba. A második. hogy az
ökotermék-előállítók folyamatosan bővítik: az árukínálatuk at. A harmadik pedig az,
hogy a fogyasztókna k az ökotermékek iránti szimp<íti~ja állandóan növekszik 11621.
Az ökotermékek forgalmában divatossá vált formák közül meg kell említenlink
az egyre terjedő házhoz szállítást. A kezdetben alacsony ismertségű új vásárlási mód
egyre jobban teJjed a nyugat-európ ai országokban . A rendelést telefonon vagy Intcr-
neten is fellehet adni. A szállítók az idény jclleg(í zöldségekés gyümölcsök mellctt
feldolgozott termékeket, mint pl. tej- és tejtermékeke t, pékárut, húskészítmén yekeL
zöldségkrém et és déligyümölc söket is kínálnak.
A házhoz szállítás egy s~játos formája a világ több pon~ján is megjelent ún. "do-
boz-rendszer". Ennek lényege, hogy a vásárlók közösségc "szerződést" köt egy mező­
gazdasági termelővel, aki megállapítot t rendszerességgel (hetente, kéthetente) megha-
tározott mennyiségű (doboznyi) idényzöldséget szállít le a közösség closztást felvállaló

24
tagjának vagy tagjainak, és a többiek innen vihetik haza saját dobozukat Cserébe a
közösség tagjai meglátogathatják a gazdaságot, sőt idénymunkákat is vállalnak ott. A
rendszer így kölcsönös előnyöket biztosít: a vásárló általa ismert forrásból, előre meg-
állapított áron rendszeresen áruhoz jut, a termelő pedig bizonyos lehet abban, hogy
termését kedvezően értékesíteni tudja, sőt kiegészítő munkaerőhöz is jut. 145 J
Az ökotermékek forgalmának mind formai gazdagodása, mind mennyiségi nö-
vekedése kétséget kizáróan pozitív visszahatással van magára az ökológiai gazdál-
kodásra. A gyors növekedés láttán szakmai körökben viszont aggodalmak is megfo-
galmazódnak. Egyrészt tartanak attól, hogy az ökotermékek szinte iparszerűvé váló
előállításával fellazul a fegyelem, megpróbálják mellőzni a szigorú rendtartást, ami az
ökotermékek egyfajta "elhagyományosodásához" vezetne, másrészt viszont, ahogyan
jeleztük, megjelenik és állandósul a túlkínálat, ami letöri az árakat, megfosztva a ter-
melőket attól a pluszjövedelemtől, amit a munkájuk után eddig kaptak.
A fegyelem betartását illetően az ökotermelést felügyelő szakmai szervezetek ál-
landóan tökéletesítik a szabványok, szabályozók, ellenőrzési eljárások rendszerét. A
jelenlegi kihívást az IFOAM által 2005-ben elfogadott négy alapelvnek normatívokba
történő átültetése képezi. Ennek a sikerétől nagymértékben függ majd a fogyaszták
feltétlen bizalmának a megtartása, ami létfontosságú egy olyan tevékenység számára,
mint az ökológiai gazdálkodás. 1123 J
A másik felmerülő veszélyforrás -a keresletet meghaladó túltermelés- viszont
olyan kérdés, amivel az ökológiai gazdálkodásnak a jövőben meg kell tanulnia együtt
élni. Az utóbbi évek kutatásai azt jelzik, hogy az ökoélelmiszerek sohasem válnak tö-
megcikké. Egyes vélekedések szerint ezek a termékek az össz-élelmiszerpiacból 5-
10%-nál nagyobb részesedést nem fognak elérni 129J. Másszóval, egy jól meghatáro-
zott fogyasztói rétegnek készülnek, amelynek nagy része jövedelmi okokból ezután is
elsősorban az olcsóbb alapökoélelmiszereket (tej és tejtermékek, pékáruk, zöldségek
és gyümölcsök) fogja keresni. A keresletnek köszönhetően ez a terméktípus viszont
egyre nagyobb mennyiségben kerül a kereskedelembe, és egy idő után telíti a pia-
cot. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy a harmadik világ exponenciálisan fejlődő
ökoélelmiszer-termelésének nagy része kivitelre kerül, növelve az áru kínálatot. l J201
Mindezek eredményeként megjelent és állandósult az ökotermékek piacának a kíná-
lati jellege, ami a jövedelmi viszonyok romlásához vezet.
A elmondottakjogosan vetik fel azt a kérdést, hogy milyen jövő vár az ökoélelmi-
szerek piacára? A jelenleg elképzelhető válasz kétesélyes.
l. Számolni kell azzal, hogy más környezetbarát és fenntartható fejlődést biztosí-
tó mezőgazdasági irányzatok is versenyképesek lehetnek a jövőben. Ez azt eredmé-
nyezheti, hogy az ökotermékek lassan eltűnnek a polcok ról, a helyüket más, hason-
lóképpen erős bizalmon alapuló termékek vagy az egészségvédő hatású funkcionális
élelmiszerek veszik át.
2. Az ökotermékek forgalma egy adott szinten stabilizálódik majd- úgy, ahogyan
ez már világszinten megmutatkozik (lásd a 13.1. alfejezetet) -,és a gazdáikadók közül

25
azok maradnak meg a termelés mellett, akik hivatást éreznek rá. A fogyasztás szint-
jének fenntartását, növelését az ökoélelmiszerek egészségességének a tudatosításával
lehet majd a leghatékonyabban elérni. Emellett állandóan javítani kell a kereskedelem
szerkezetét, hatékonyságát, az ellenőrzést, és harcolni kell a támogatások fenntartá-
sáért, bővítéséért

1.7. AZ ÁTÁLLÁS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSRA

Az ökológiai gazdálkodásra történő átállás a hetvenes évek közepe óta több tanul-
mány témája volt. Az átállás mellett és ellenszámos érv fogalmazódott meg. Ezek kö-
zül az átváltás ösztönzőjeként a következő szempontokat sorolhatjuk fel [261:
-a hagyományos gazdálkodás során szerzett negatív tapasztalatok (idegenkedés a
növényvédőszerek használatától, a vegyszerek és műtrágyák költségeinek folyamatos
növekedése, állati megbetegedések, talajkimerülés, erózió, bevétel-csökkenés);
-a vegyi anyagok használatával járó környezeti illetve humán kockázatok;
-a növekvő piaci igény az ökotermékek iránt;
-az élelmiszerek minőségének javítása;
-az ökotermékekért kapható magasabb árak előnyeinek kihasználása;
-a gazdaságok működésének hosszú távú biztosítása;
-a gazdaságok költségeinek a csökkentése;
-a gazdaságok bevételeinek növelési lehetősége;
-az átállási támogatás igénybevétele;
-a környezet állapota iránti növekvő felelősség;
-szakmai kihívás.
Az átállást gátló tényezők között említhe~jük !261:
-a tájékoztatás hiányát, vagy a gazdáikadók félrevezető tájékoztatását a várha-
tó termésmennyiség, a gazdasági teljesítmény és az esetleges kockázatokra vonatko-
zóan;
- a meglévő ismeretekhez való hozzáférés nehézségei;
-a gazdáikadók aggodal mai: a gyomok, kártevők és betegségek szabályozásával,
a termésmennyiség csökkenésével, a megfelelő takarmány hiányával, a kézi munka-
erő-szükséglet növekedésével kapcsolatban;
-a gazdák tömeges átállásával, az ökotermékek piacának beszűkülésétől való fé-
lelem;
-az ökológiai termelésre vonatkozó kölcsönök, biztosírások és támogatások fo-
lyósításának nehézségei;
- az ökogazdákról kialakult negatív kép, miszerint ők egyszerűen csak "hobby-
gazdák" (ez a felfogás manapság már visszaszorulóban van, a szélesebb körű elterje-
dés és a politikai szerepvállalásból kifolyólag).

26
 Amint kitűnik, a különbség az öko-eszméket "elfogadók" és "nem-elfogadók" kö-
zött a gazdálkodók felfogásában rejlik. Ha a gazda úgy döntött, hogy elkezdi az öko-
lógiai gazdálkodást, akkor a kezdetben korlátoknak tűnő körülményeket azon túl már
kihívásként kezeli. Ezt a szemléletváltást megfelelő ismeretanyaggal jelentős mérték-
ben lehet segíteni.
A Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének Ökológiai Mezőgaz­
dasági Tanszéke 2001-2002-ben kérdőíves felmérést készített a Biokontroll Hungária
segítségével arról, hogy [26]:
- melyek azok a tényezők, amelyek elsősorban befolyásolják a gazdákat az ökoló-
giai gazdálkodás elkezdésében;
- melyek a legfontosabb ismeretforrások, és melyek az átállás leginkább kérdéses
területei.
A megadott válaszokat három fő motivációs csoportba lehetett összevonni:
l. Belső késztetésből/meggyőződésből átállók: egészséges élelmiszer előállítása, a
környezet védelme, egészségi állapot, vallásos meggyőződés, illetve ezek bármilyen
kombinációja.
2. Gazdasági okokból átállók: jobb értékesítési lehetőség, meglévő támogatások
igénybevétele, gazdálkodási kitörési lehetőség, magasabb értékesítési ár illetve ezek
kombinációja.
3. Vegyes csoport: akik gazdasági okokat és a belső késztetésre vonatkozó vála-
szokat egyaránt megjelöltek.
Az eredmények arra is felhívták a figyelmet, hogy az ökológiai gazdálkodásról je-
lenleg rendelkezésre álló ismeretek nem elégségesek, gátolhatják annak további fejlő­
dését, kibontakozását. Az eddigieknél ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a széles
körű, részletes tájékoztatás biztosítására, kiemelve a ökogazdálkodásban rejlő lehe-
tőségek mellett a gondokat és a nehézségeket is. Az ismeretek közlésében tekintettel
kelllenni arra is, hogy az ökológiai gazdálkodásra történő átállás nagyon különböző
indíttatásokból lehetséges, így mindegyik érdekelt csoportot másképp kell megszólí-
tani, mindenkinek a lehető legtisztességesebb tájékoztatást biztosítva.

1.8. MIÉRT NEM GYORSABB AZ ÁTÁLLÁS?

Az ökológiai gazdálkodásra való átállás lassúságára elvileg két okot lehet felsora-
koztatni, a technológiai kötöttséget és a pazarló fogyasztást [80].
Technológiai kötöltségen azt értjük, amikor egy adott szükséglet kielégítésére a
társadalom kiválaszt egy technológiai eljárást, és azt kiemelten támogatja. A támoga-
tás eredményekéntaszóban forgó technológia rövidesen egyeduralkodóvá válik, és
mire kiderülnének az esetleges hátrányok, már széleskörűen elterjedt és kemény tár-
sadalmi érdekek kötődnek a fenntartásához.

27
 Ez történt a belterjes mezőgazdaság rendszerével is. Egy adott pillanatban jobb-
nak bizonyult eredményekben, mint'az egyéb eljárások, ezért egyre szélesebb körben
kezdték alkalmazni. Az évek során kialakult egy olyan befolyásos gazdaságpolitikai
réteg, amelyet erős anyagi érdekek kötnek a fenntartásához. Ebbe az érdekkörbe tar-
toznak a mezőgazdaságban használatos vegyi anyagokat termelő és forgalmazó cé-
gek, a génmódosított szervez(;teket előállító tőkeerős világcégek, a nagyüzemi gazdál-
kadásba beruházó gépgyártó cégekés mások. Gazdasági erejükkel nem egy esetben
tudják befolyásolni a politikai döntéshozókat a támogatások mértékének és az elosz-
tás rendszerének kidolgozásában, a vonatkozó jogszabályok meghozatalában, ugyan-
akkor a piacon hatást gyakorolnak az árak alakulására, a fogyasztói elvárásokra és a
vásárlási magatartásra .
Ez a helyzet könnyen átlátható, ha az ökológiai gazdálkodás globális helyzetére
tekintünk. Megfigyelhető, hogy a világon azokban az országokban f~jlettebb az öko-
lógiai gazdálkodás , ahol a politikai döntéshozók elkötelezték magukat mellette. Be-
látták, hogy ezt a típusú gazdálkodás t is a piac tar~ja fenn, ezért a fogyasztást ösztön-
ző intézkedések kel segítették. Kitűnő például szalgálnak erre az Európai Unió f~jlett
nyugati államai, ahol az ökogazdálko dás mai szintje a környezetvédő és egészségtu-
datos fogyasztói törekvések ösztönzéséne k, meg a politikai és pénzügyi támogatás-
nak az eredménye.
Pazarlófogy asztás. Az ökológiai termelés ellen dolgozik a fogyasztás mértéktelen
módja is. A fejlett országokban fogyasztóivá minősített társadalom alapelvét az állam-
polgárok igényeinek minél teljesebb körű kielégítése képezi. Ez nagyon jó indítékot
biztosít a szükségleten felüli és minden elképzelést felülmúló választékot nyújtó áru-
termelésnek, amiből a java rész már eleve megsemmisítésre van ítélve. Hasonlókép-
pen túlméretezet t a csomagolásra szánt göngyöleg és egyszeri használatra szánt anya-
gok mennyisége, amelyek ráadásul még el sem bomlanak a használat után.
Ez nem is lenne baj, mert a kényelmes életmód nem megvetendő, csak számolnunk
kell azzal, hogy a túlhajszolt fogyasztás rendkívüli teherként nehezedik a környeze-
tünkre. Ökológiai lábnyomunk riasztó növekedése arra figyelmeztet, hogy hosszútá-
von ki kell dolgozni az erkölcsös, a fenntartható fogyasztást, amelynek célja, hogy az
életminőségéta fogyasztás mennyisége fölé helyezzük, ha azt akatjuk, hogy ne ha-
ladj uk meg természeti erőforrásaink eltartóképességéL

28
 1.9. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE ROMÁNIÁBAN

1.9.1. A romániai ökogazdálkodás feltételei

Románia az EU27-ek egyik legnagyobb agrárországa. A 14,722 millió hektár me-

zőgazdaságilag művelhető területével a hetedik helyet foglalja el a földrész országai
között 197j. A 9 427 OOO hektárnyi szántott területe az EU-tagországok szántóinak
12,6%-át képezi. Az ország összes mezőgazdasági területe, ami az ország területének
62,4%-át teszi ki, az alábbiak szerint oszlik meg [1431:
-szántó 9,42 millió ha (63%);
-legelő 3,40 millió ha (23%);
-kaszáló 1,53 millió ha (10,3%);
- szőlő 0,26 millió ha (1,8%);
-gyümölcsös 0,24 millió ha (1,6%).
Környezeti feltételei, elsősorban a pedoklimatikus viszonyai igen kedvezőek az
ökológiai gazdálkodás számára 11841:
-a talajok termékenyek, az éghajlata kedvező;
-a növény- és állatvilág változatossága nagy;
-a vegyszerek és a belterjes termelési módszerek alkalmazása a rendszerváltás
után igen beszűkült;
-a legtöbb területen mindig is környezetbarát mezőgazdálkodást folytattak, így
könnyű lesz az átállásra alkalmas területek kijelölése és minősítése;
- az igényesebb fogyaszták egészséges táplálék utáni érdeklődése a csatlakozást
követő években várhatóan növekedni fog.
A kedvező természeti feltételekkel ellentétben a vidék társadalmi és gazdasági vi-
szonyai távol állnak a lehetőségektől és az elvárásoktóL Romániában vidéken él az
összlakosság 47%-a, és a mezőgazdasághoz kötődik a foglalkoztatottak 37,7%-a, en-
nek ellenére a termelés színvonala és a mezőgazdaságjövedelmezősége igen elmara-
dott. A mezőgazdasági területszerkezetet a nagyfokú felaprózódás jellemzi. A Nem-
zeti Vidékfejlesztési Terv adatai szerint több mint 4,7 millió családi gazdaság létezik,
amelyek átlagosan 1,7 hektár földterületen gazdálkodnak szemben az EU 16 hektáros
átlagméretével. Még pontosabban, az említett 4,7 millió családi gazdaság 52,4%-a egy
hektárnál kisebb, míg 42,1%-a 1-5 hektár közötti földterülettel rendelkezett. [2091
A pénz- és termelőeszközök, amodern gazdálkodási ismeretek, a fejlett termesz-
tési technológiák hiánya, illetve a nagyfokú szervezetlenség következtében a családi
gazdaságok döntő hányada önfenntartó. Rossz a szervezés, a tájékoztatás és a támo-
gatási rendszer. A terület túlpolitizált, a szakembereket mellőzik. Az EU-csatlakozás
megtörtént, de az integráció még mindig csak a szándékok szintjén mozog.
Erre az állapotra mondotta Franz Fichler, az Európai Bizottság mezőgazdasági
főbiztosa 2004-ben, Romániában tett látogatása idején, hogy az ország mezőgazda­
sága 50 évvel van elmaradva a nyugat-európai állapotokhoz viszonyítva [971. Nos, ha

29
ebben az értékelésben valami jót is akarunk keresni, elmondhatj uk, hogy a csatlako-
zás utáni túlélés egyik járható útja éppen az ökológiai termelésre való áttérés. (Elő­
nye ennek a lemaradásna k, hogy az általuk 50 év alatt elkövetett hibákat mi megspó-
roltuk ... )
Ahhoz, hogy ez megvalósuljo n, szükséges lenne mihamarább stratégiai célkitű­
zéssé nyilvánítani az ökológiai gazdálkodást , annál is inkább, mivel az ország jó mi-
nőségű, kevéssé szennyezett mezőgazdasági területéből - szakértői vélemények sze-
rint- mintegy kétmillió hektáron lehetne rövid időn belül ökológiai gazdálkodással
foglalkozni.

1.9.2. A romániai ökogazdálkodás indulása és fejlődése

Romániában az ökológiai gazdálkodás igen rövid múltra tekinthet vissza. A fej-

lődés pontos kiértékelése nehéz, ami a hiányos és bizonytalan forrásokból származó,
egymástól eltérő statisztikai adatoknak tulajdonítható. Az európai nyilvántartásba ke-
rült információk szerint is biztosan csak az irányvonalat lehet érzékelni.
A történelmi hűség kedvéért azzal kell kezdenünk. hogy a romániai ökogazdál-
kodás Erdélyből indult. A kezdetei a magyarországi Biokultúra Egyesület Erdélyben
szervezett helyi csoportjaina k tevékenységéhez nyúlnak vissza. Kezdetben dr. Veress
Éva, Boros Csaba, Csíszár Melinda, Máthé Emma, Cseke Károly, Árkosi Katalin, Rá-
kosi József, Birták György, Kátay Sándor, Bencze Attila, Samu Pál, Verzár Csongor
és az általuk vezetett csoportok tagjai szereztek elévülhetetlen érdemeket [143].
1997-ben jelenik meg az első, jogilag bejegyzett, termeléssei is foglalkozó szerve-
zet, a felsőlónyai/kolozsvári Bioterra. Őt követi 1999-ben a marosvásárhelyi Bioker-
tész Csoport. A svájci támogatással alapított Bioterra jelenleg Románia legnagyobb
és legdinamiku sabban fejlődő ilyen irányú civil szervezete.
A folyamatosan erősödő mozgalmak is nagymértékben hozzájárultak, hogy 2000-
ben megalkották az ökogazdálko dást szabályozó 34/2000. sz. Sürgősségi Kormány-
rendeletet, és a romániai agrárminisz tériumban megalakult az Ökogazdálko dási
Iroda. 2002-ben négy ökológiai civil szervezet létrehozta az Országos Ökológiai Fö-
derációt (Federatia Nationala de Agricultura Ecologica - FNAE).
Az Európai Unióhoz való csatalakozást előkészítő időszakban bcindult a közösségi
jogszabályokkal harmonizáló országos érvényű törvények megalkotása. A jogi háttér
az EU-csatlako zás után is folyamatosan bővül (lásd a szabályozási fejezetet).
A törvényi szabályozásn ak köszönhetően 2000-től az országban több külföldi ta-
núsító és ellenőrző szervezet is irányítja az ökotermelést. 2004 júliusában akkreditál-
ták az első hazai ökotermék minősítő szervezetet, a kolozsvári Ecoinspect Kft-t. A
szervezet a következő típusú tevékenységek ellenőrzését és minősítését végzi:
- növénytermesztés (szántóföldi növények, zöldség, gyümölcs);
- állattartás;

30
 - gombatermesztés;
- méhészet;
- vadon termő növények gyűjtése;
-élelmiszer-feldolgozás;
- kereskedelem.
Mára a tanúsító és ellenőrző szerve-
zetek száma 16-ra nőtt, amelyekből 2 ha-
zai és 14 más EU-országokból való (lásd
a szabályozási fejezetet).
Az ökopiac fellendítésére szolgál,
hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesz- 5. sz. ábra: A romániai ökológiai gazdálko-
tési Minisztérium és az Országos Fo- dás Iogója
gyasztóvédel mi Hi vata! közös 31 71190-es
2006-ban kiadott rendeletében jóváhagy-
ták az ökotermelés logóját, az "ac"-t. A logó lehetővé teszi, hogy a fogyasztó könnyen,
első látásra meg tudja különböztetni a hagyományos terméket az ökoterméktől. A jog-
szabály betartása biztosítékot kell jelentsen a fogyasztónak arra, hogy a pénzéért a
minőségileg elvárt terméket kaP.ja.
Hasonló céllal 2006-tól kezdődően a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Miniszté-
rium Világbanki támogatássallétrehozta a www.agricultura-ecologica.ro elektronikus
portált, amely felvállalta az ökotermékek számítógépes kereskedelmének a feladatát.
Ezen a honlapon bárki meghirdetheti eladási vagy vásárlási szándékát. Az érdeklődők
hírlevél formájában friss tájékoztatót is kaphatnak az ökotermékek forgalmáróL

1.9.3. A romániai ökogazdálkodás számokban

Az első adatok 1995-ből származnak, amikor mintegy 100 gazdaságban közel

1000 hektáron folyt ökogazdálkodás (lásd a kötet végén található táblázatot). 2000-ig
a lassú fejlődés időszaka volt, amikor az ökotermelésbe vont területek nagysága még
csak 17 438 hektárt ért el. 2000-ben az első jogszabályok megjelenése áttörést hozott
ezen a területen, és lendületes fejlődés veszi kezdetét. Tíz év alatt csaknem tízszere-
sére nőtt a terület nagysága, 2006 végére elérte a 170 OOO hektárt. A növekedés üteme
különösen az első években volt jelentős, amikor meghaladta az 50%-ot, de mindvégig
15% felett volt (2. sz. táblázat).

Terület Növekedés
Év Növekedés(%)
nagysága (ha) (ha)
200 0 17.438
2001 28.800 11.362 65,2
2002 43.850 15.050 52,3

31
 Terület Növekedés
Év Növekedés(%)
na~ysáaa (ha) (ha)
2003 57.200 13.350 30,4
2004 73.800 16.600 29,0
2005 110.400 36.600 49,6
2006 170.000* 59.600 53,9
2007 becslés 200.000** 30.000 17,6

2. sz. táblázat: Románia ökológiai gazdáikadá sba vont területeinek fejlődése

(forrás: [143], *[203], **[1611)

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium becslésesz erint 2007-ben már

közel 200 OOO hektáron, vagyis az ország mezőgazdasági területének l ,31 %-án foly-
tattak ökológiai gazdálkod ást. Ez még alatta van az EU átlagának, ami 3,7% (162,3
millió hektárból 6,11 millió hektár) [161]. Szakértői vélemények szerint ]184] Romá-
niában az ökológiai földművelésbevonható terület nagysága 2 millió hektárra tehető,
ami a mezőgazdasági területek 13,5%-átjelenti. Reális eséllyel azonban a 2007-2013-
as tervezési időszak végére csak 750 OOO hektár válhat ökoterületté, ami a mezőgaz­
dasági területek 5%-át képezi [161].
Az említett terület mellett Romániába n még számon tartanak mintegy 4,5 millió
hektárnyi, többségébe n alpesi legelőt, ami teljes mértékben eleget tesz az ökológiai
gazdálkod ás feltételeinek. Ezzel a területtel Románia az elsö helyen van Európában,
megelőzve Franciaors zágot és Spanyolor szágot, akiknek 3,3 millió hektár
hasonló
adottságú gyepes területe van ]25].
Az ökológiai gazdáikadá sba vonható területek nagyságának tekintetében tehát Ro-
mánia egy ígéretes ország. De a már termcsztés be vont területének nagyságát illetéí-
en is a világ 105 országána k listáján az igen előkelő 33. helyet foglalta cl 2004-ben
]199].
Ökológiai gazdálkodással nagyobb kiterjedésű területeken az ország nyugati és ke-
leti részein Arad, Temes, Calara§i, Braila, Galati és Kanstanea megyékben foglalkoz-
nak ]237]. Az erdélyi ökológiai gazdálkod ás is számottevő. Csak egyedül a Bioterra
közvetlen irányítása alatt a 37 800 tag összesen 32 OOO ha területet művel ]194].
A Romániába n termesztet t legfontosabb ökoterményeket és az általuk elfoglalt te-
rületet a 3. sz. táblázat tartalmazz a.

Esztendő 200 0 2001 200 2 2003 2004 2005 200 6 2007

Összterület,
17.438 28.800 43.850 57.200 73.800 110.400 143.000 166.500
amelyből:

Gabona 400 0 800 0 12.000 16.000 20.500 22.100 16.310 24.000

32
 Esztendő 200 0 2001 200 2 2003 2004 2005 2006 2007
Takarmánynö-
9 300 14.000 20.000 24.000 31.300 42.300 51.200 55.000
vények és kaszáló
Olajos magvak és
fehérjetartalmú 400 0 6 300 10.000 15.600 20.100 22.614 23.872 28.000
növények
Zöldség 38 100 700 200 300
Gyümölcs
- - 50 100 200
(cseresznye)
Erdei gyümölcs és
50 100 300 400 500
gomba
Egyebek
(gyógynövénycket 50 300 800 900 900
is beleértve)

3. sz. táblázat: A legfontosabb ökotermények és az általuk elfoglalt terület (forrás: [1431)

Romániában az ökológiai gazdálkodás beindulásával, a növénytermesztéssel pár-

huzamosan az állatállomány egy része is az új gazdálkodási formára váltott. Ennek a
fejlődését szemiéiteli a 4. sz. táblázat.

Esztendő
2007
200 0 200! 200 2 2003 2004 2005 2006
(becs!.)
Tejelő tehenek 2100 5300 650 0 7200 720 0 8100 990 0 10.500
J uh és kecske !700 3700 300 0 3200 ~0.000* 40.500 86.180 96.200
Tojótyúk o o o 200 0 5000* 700 0 4 300 6 300
Méhcsaládok 400 820 3800 5000

4. sz. táblázat: Románia ökológiai állatállományának fejlődése (forrás: [143], *[2371)

Az adatokból kitűnik, hogy a fejlődés folyamatos és egyes ágazatokban, mint a

juh- és kecsketartásban, valamint a méhészetben igen lendületes.
Hasonló ütemben növekedett az ökotermékek előállítása is. 2000-ben még csak
13.500 tonna ökotermék készült, 2004-ben már 100 OOO tonna, egy év múlva 120 OOO
tonna.
A 2005-ös termelés csaknem felét, 55 OOO tonnát gabonafélék tették ki. Ezt követ-
ték az olajos magvak és fehérjetartalmú növények 46 OOO tonnával, majd 7000 t zöld-
ség, 1000 t gyümölcs, 9000 t erdei gyümölcs és 2000 t egyéb növényi termék.

33
 Esztendő 2003 2006 2007.
Összes vállalkozás 117 3409 383 4
ebből:
Növénytermeszták 42 335 467
Állattartók 27 2790 2986
Méhészek 48 221 246
Feldolgozók - 39 40
Forgalmazók, kereskedők 24 88

5. sz. táblázat: A romániai ökológiai gazdálkodás vállalkozásainak fejlóctése (forrás: [1431)

Ugyanebben az évben 14 millió liter ökotejct fejtek, amiből 10 millió liter tehén-
tej és 4 millió liter juh- és kecsketej volt. A tejből 330 t ökosajt, 480 t ökotúró és 268
t Schweizer készült. Az évi termelést még kiegészíti mintegy 2 millió ökotojás, 100 t
gyümölcs- és zöldségkonzerv, meg 610 tonna ökoméz, aminek több mint 80%-át ex-
portálták f204j.
Az ökológiai gazdálkodás fejlődésének lendületétjelzi a vállalkozások számának
az alakulása is (5. sz. táblázat). Ha abból indulunk ki, hogy 1995-ben mintegy 100
vállalkozó volt csak, és 2007-ben ennek közel a 40-szeresét mutatja a statisztika, ak-
kor a fejlődéstjelentősnek ítélhetjük meg. Ez a szám a jövőben várhatóan nőni fog.
A félig önellátó gazdaságok nagy része az agrár-környezetvédelmi támogatások be-
indulása után a nagyobb jövedelem érdekében vélhetően átáll majd az ökológiai gaz-
dái kodásra.

1.9.4. A romániai ökotermékek forgalma

Az ökotermékek belföldi forgalma a Román Tudományos Akadémia adatai szerint

2004-ben elérte a 2 millió eurót [1841, ami közel egy százalékátjelenti a hazai élelmi-
szerforgalomnak. A kereskedelem a nagy élelmiszer-áruházláncok elkülönített része-
in, esetleg a nagyobb városokban nyílt szaküzleteken vagy a termelők magánüzletein
és a közvetlen piacokon keresztül történik. Így értékesítik a tojást és a tejtermékeket
átlagban 20%-kal drágábban a hagyományos termékekhez viszonyítva. A feldolgo-
zó egységek hiányamiatt a kész ökotermékek nagy része behozatalból származik.
Az alacsony belföldi forgalom a piac gyenge állapotát jelzi. A nemkívánatos helyzet
szakértők szerint elsősorban a fogyasztókés a feldolgozók tájékozatlanságának tulqj-
donítható 1237]. Emellett közrejátszanak a magasabb árak is, meg az, hogy nálunk
hagyománya van az otthoni, falusi forrásokból való beszerzésnek. Nyugatiszemmel
nehezen felfogható jelenség, hogy az emberek többségének még léteznek a vidéki gyö-
kerei, szülők, nagyszülők, rokonság, jó ismerős, akik a kis vidéki, önfenntartó gaz-
daságaikban saját maguknak és a hozzátartozók számára a legtermészetesebb módon

34
termelik meg az élelmiszert. Így ha egy igazi jót akar enni az ember, vidékre megy,
és nem az üzletből vásárol, akár "ökoterméket" is [216[.
Nos, nem csoda, hogy ilyen körülmények között a piaca pang, és az egész ökoter-
melés egyfajta, a jobb világba irányuló kereskedelemre való versenytermelés sé ala-
kulát
A kivitt ökotermékek csaknem felét dió, erdei gyümölcsök, gomba és méz teszik
ki [2271. A friss zöldség és gyümölcs, az ökogabona, az állati eredetű nyersanyagok és
a tejtermékek képezik a kivitel további részét. Az export főleg Németországba, Svájc-
ba, Hollandiába és Olaszországba irányul. Értékben, 2006-ban meghaladta a 75 millió
eurótésbecslése k szerint 2007-ben a 100 millió eurót. Ezekkel a számokkal Románia
az első 20 legnagyobb ökotermék-szállító ország közé számít a világon [235].
A jövőt illetően számolnunk kell azzal, hogy a fogyasztói igények itthoni elmoz-
dulása az egészséges táplálkozás irányába megfordíthatja ezt az állapotot Szakértői
becslések szerint néhány év múlva a kivitel40%-ra eshet vissza a belföldön forgalma-
zásra kerülő mennyiség javára. [242[

1.9.5. A romániai ökotermelés jövője

Romániában is, mint a világon bárhol, az ökológiai termelés jövője, annak támo-
gatottságától függ. Ez alapvetően két részből tevődik össze. Egyik a piac, azaz a fo-
gyasztók viszonyulása és a kiviteli lehetőségek alakulása, a másik pedig: minél több
állami és uniós támogatás elnyerése.
A belföldi ökopiac fellenditése és az azon való érvényesülés nem egyszerű kér-
dés, különösen az EU-csatlakozást követően, amikor a védelem hiányában szabadon
megjelenhetnek a külföldről behozott élelmiszerek a nagy országos lefedettséget biz-
tosító kereskedelmi láncokban. A piacon pedig aki az első, annak mindigjobbak az
esélyei a versenyben, mert ő fogja meg a vevőt, irányítja annak vásárlási szokásait a
saját termékeire. Hogy mindez ne következzen be, a legsürgősebb teendő az volna,
hogy az ökogazdák összefogjanak, és Termelői Értékesítő Szervezctekbe (TÉSZ) tö-
mörüljenek az alapanyagok feldolgozására és a tennékek közös forgalmazására. Az
értékesítési csatornák közül szerenesés lenne a saját, akár országos méretű boltháló-
zat kialakítása is [120[.
A támogatásokkal kapcsolatban az Európai Unió a 2007-2013 tervezési-fejleszté-
si időszakában a romániai ökogazdálkodók nak mintegy 260 millió eurós támogatási
lehetőséget nyújt fejlesztésekre. Ez az összeg az agrár-környezet védelemre szánt for-
rások 40%-át képezi. Ezekhez a pénzekhez a vidékf~jlesztési pályázatokon keresztül
lehet hozzájutni. Az említett lehetőségen kívül az ökotermelők, mint bármely termelő,
egységes területalapó támogatásban is részesülnek, aminek viszont az értéke nagyobb,
mint a hagyományos gazdálkodással foglalkozóké, mert az ő esetükben a támogatásba
belefoglalják a termelési veszteségekből származó jövedelemkiesé s pótlását.

35
 A 2013 utáni tervezési időszakra az Európai Unió a mezőgazdasági támogatások
megvonását, vagy legalábbis jelentősebb mértékű csökkentését tervezi. Ez a gondolat
a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai államok részéről született, és
valószínűleg nyomást fognak gyakorolni ilyen értelemben az Európai Bizottságra. A
cél félreérthetetlenül a nemrég csatlakozott Közép- és Kelet-Európai államok mező­
gazdaságának a versenyhelyzet kiéleződésére való felfejlődésének a megakadályozá-
sa. Jó lenne, ha ezt a helyzetet az EU döntéshozói fórumaiban lévő politikusaink ide-
jében felfedeznék, és lépéseket tennének a kivédésére, mert ezzel nemcsak az általuk
képviselt országok mezőgazdaságait védenék meg, hanem az ökológiai gazdái kodás
és az ökológiai termelés kiteljesedésének az ügyét is szolgálnák.

36
 2.
TALAJMŰVELÉS, TALAJMŰVELÉS! RENDSZE REK AZ
ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN

2.1. A TALAJMŰVELÉS CÉLJA

A hagyományo s növényterme sztésben a talajművelés célját a növények igényé-

nek legjobban megfelelő talajállapot kialakítása képezi. A keléshez és a fejlődéshez
szükséges talajviszonyokat az ugrotechniká k számszerűen, fizikai paraméterek kel is
kifejezik. A gyakorlatból viszont tudjuk, hogy a szántóföldön a nem mindig kedvező
terepi és időjárási körülmények, illetve a rendelkezésre álló eszközök miatt is a talaj-
művelés minőségi kivitelezése sokszor elmarad az elvárásoktóL Gyakorta előfordul,
hogy a talajfelszín a szemnek tetszelősen van elmunkálva, de a mélyben az óhatatlan
visszataposás miatt tömörödött a talajszerkezet, s így nem felel meg a növények igé-
nyeinek.
A megmunkált talqjréteg lazultsága, aprózottsága, nedvességtar talma, szellőzött­
sége és a velük járó egyéb tényezők, valós ökológiai igények, amelyeknek a biztosítá-
sától függ a termesztett növények fejlődése és az általuk meghozott termés nagysága.
Ezt szem előtt tartva, az ökológiai gazdálkodás értelmezéséb en a talajművelés célja
összetettebb. Jelenti a talqj felszínének és teljes állagának a védelmét, biológiai tevé-
kenységének, nedvességének, levegő- és hőforgalmának, tápanyagmérlegének kedve-
ző kialakítását. Mindezt az ökológiai gazdálkodás a kímélő, takarékos és fenntartó
művelés módszerével tűzte célul önmagának [241. Felfogásában csak az ilyen típusú
talajművelés teremti meg a talajvédelem és a növényterme sztés közölti összhangot,
és biztosítja hosszabb távon is a talaj természetes regeneráló folyamatainak működé­
sét [231.

2.1.1. Kímélő, takarékos, fenntartó talajművelés

Egyetlen mondatba sűrítve, a címben megfogalmazott elvárás akkor valósul meg,

ha a mezőgazdasági beavatkozások során a talaj állapota nem szenved újabb fizikai
és biológiai károsodást, és a gazdátkadót nem terhelik indokolatlan költségek.
A kímélő talajművelés, a talqjkárosodások elkerülésétje lenti, vagyis gyakorlatilag
az eketalp, a tárcsatalp és a többi talajtömörödési formák megelőzését, a talaj morzsa-
lékos, porózusos szerkezetének a fenntartását.
Az ökológiai gazdálkodás ban a kímélő talqjműveléshez eszközként alkalmazott
agrotechniká t sem alábecsülni, sem túlbecsülni nem szabad. Ha abból indulunk ki,
hogy az elsődleges célt a talajok természetes állapotának a fenntartása képezi, akkor

37
ehhez szakértelemmel, odafigyeléssel egyszerűbb eszközöket is használhatunk, de az
e célra szerkesztett gépekkel gyorsabban és könnyebben dolgozunk. Ma már az öko-
lógiai szemléletű műveléshez használatos, a talajt kíméletesen lazító és porhanyító
eszközök, a felszínen mulcsot hagyó [magyarázatát lásd később[, a talaj nedvesség-
tartalmához alkalmazkodó művelő elemek és gépkombinációk széles választéka áll a
termesztők rendelkezésére.
A takarékos talajművelésen a költségek minél alacsonyabb szintre való leszorítá-
sát, az indokolatlan kiadások elkerülését értjük. A talqjművelésben a kiadások nagy-
sága a művelés mélységétől és a beavatkozások számától függ. Ezért az ökológiai
gazdálkodásban megfelelő talajállapot kialakítását egy szakszerűen összeállított gép-
sorral a legkevesebb menetben szándékozunk elérni. Ezzel nemcsak költséget takarí-
tunk meg, hanem elkerüljük az indokolatlan talajtaposást is, és a kisebb üzemanyag-
használattal a környezet károsadását is mérsékeljük.
Afenntartó talajművelés a talaj természetes állapotának a fenntartására vonatko-
zik. Az ökológiai gazdálkodás alapvetően a talajélet elősegítésére, a talajélőlények
(giliszták, talajmikrobák) szerkezetalakító tevékenységének a fokozására törekszik.
Ezt a szemléletet messzemenően érvényesíti a talajművelés során is.
Az ismertetett elvárásoknak a gyakorlati kivitelezését az ökológiai gazdálkodás a
következőkben összegezi [23 j:
-ne bolygassuk a talajt, ha annak a fizikai állapota ezt nem igényli;
-a növények fejlődését és a talajvédelmet akadályozó szerkezeti rendellenessége-
ket (eketal p, tárcsatal p) lazításos műveléssel javítsuk;
-a mélyebb, javító műveléssel kialakított kedvező talajállapotot hosszú ideig tart-
suk fenn;
-kerüljük a talaj felrögösítését, a nagy nedvesség- és hővesztő felületek kialakí-
tását és az elporosítást;
-lehetőleg olyan tömör, zárórétegtől mcntes talajállapotot alakítsunk ki és tart-
sunk fenn, amely csapadékos időszakban és öntözéskor a víztöbbletet befogadja,
száraz időszakban a nedvességet a mélyebb rétegekből a gyökérzónába továbbítja;
-a biológiai tevékenységet ésszerűen szabályozzuk a talaj kíméletes lazításával,
porhanyításával és felületének alakításával;
- használjuk fel az egészséges tarlómaradványokat a nedvességvesztés csökkenté-
sére, a felszínerózió elleni védelmére és a művelhetőség javítására.
Összegezve: az ökológiai növénytermesztést alapozó kímélő, takarékos, fenntar-
tó talajművelés legfontosabb feladata a talaj természetes regeneráló folyamatainak
előmozdítása és fenntartása a lehető legkisebb befektetéssel. Ezekkel ajcllemzőivel,
az ökológiai gazdálkodás mind módszereiben, mind hatásaiban jelentösen eltér a ha-
gyományos, belterjes talajműveléstőL
Az ökogazdálkodásban a talajművelés jelszava: "sckélyen forgatni, mélycn lazí-
tani".

38
 A hagyományos talajművelésnél alapműveletként a szántást alkalmaz zák, amihez
az ágyekét használják [5]. Utána a növények fejlődéséhez kedvezőnek vélt morzsás
talajállapotot több menetben, nagy idő-, energia- és költségráfordítással érik el. A ne-
héz munkagépek súlya, a többmenetű és a talaj nedvességi állapotáh oz nem minden
esetben igazodó munkafázisok elkerülhetetlenül a mélyebb talajrétegek tömörödését
idézik elő. Ezért állítj uk, hogy ez a művelési mód távol áll a talaj- és környezetkímélő
termesztési rendszerek elvárásaitóL
Az ökológiai talajművelés ezzel szemben a forgatás nélküli porhanyí tást és a pe-
riódusos mélyítő lazítást tartja előnyösebbnek. A visszatömörödés megelőzésére a ta-
lajbolygatás csökkentését, az alapművelés csak indokolt esetben történő elvégzését, a
változó mélységű alapművelést, illetve a talajállapothoz történő igazadás t tartja cél-
szerűnek.

2.2. TALAJMŰVELÉS! RENDSZE REK AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN

A talajhasználat akkorfel el meg a kímélő, takaréko s,fenntar tó művelés kitétele-

inek, ha a termesztésbenfelállított növényi sorrendhez olyan talajművelési módsze-
reket választanak, amelyek összhangban vannak a talajvédelemmel. Ez nem könny ű
feladat, mert a kiválasztott talajművelési rendszer tekintettel kell legyen a talaj típu-
sára, annak biológiai jellemzőire, a tápanyag gazdálkodási lehetőségeire, a tervezett
növényszerkezetre, a vetésforgóra stb. A jelenleg ismert talajművelési rendszerek kö-
zül a felsorolt feltételeknek az alábbiak tesznek eteget [5]:
- szántásos, csökkentett rendszer;
- nehézkultivátoros rendszer;
- középmélylazításra alapozott rendszer;
- tárcsás rendszer;
-kombin ált művelés és vetés;
- bakhátas művelés és vetés;
-sávos művelés és vetés.

2.2.1. Szántásos, csökkentett rendszer

A hagyományos gazdálkodástól eltérően -ahol a szántás alapművelésnek számft

-az ökológiai gazdálkodásban a szántást elsősorban növényvédelmi célokra ajánl-
ják [23]. A talajforgatás azonban nem zárható ki teljes egészében az ökogazdálkodás-
ban sem. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a talajok gyakorifo rgatása a ta-
lajszerkezet károsodásával, szén-dioxid-, vízpára-, hő- ésszervesanyag-veszteséggel
jár ugyan, de a szántás elhagyása sem következményektől mentes. A forgatással, a ta-

39
 Az ökológiai gazdáik dá ban ily nkor
minden tb n váltva~ rgat k t k ll
ha ználni, amelyhez a talaj n dve ég -
hez igazod elmunkáló c zközök t lehet
tár ítani. A magág ké zft hez é a eté -
hez a többmcnel munkálat k elkerülé-
ére cél zerú kor zerú
ót alkalmazni.
A zántá o rend zcrn k az ökol giai
gazdálkodá ban mint láthat , megvannak
az l őn ei, de a hátrán ai i . Mindk ttő a
rend zcr ajáto ágáb l azaz a talajréteg
meg~ rgatá áb l kö tkezi k. A nagy bb
ko kázatot a hátrán ok j lentik, ugya n-
6. sz. ábra: Manninger G. Adolf
( 1880- 1954) i a meg~ rgatou elmunkálatlan fel zín
(http://www.mezogazdasagimuze wn.hu/fo- nag felül ten párolog, húl, rög" ödik a
rok/evfo rdulokltlwmb_ manningerOI jpg) túl n d e talaj a tapo ás miatl a zá lllott
r tcg alatt töm" rödik. z ka hatá ok p -
dig a talajok termé zetes folyamatait érintik kár an.

2.2.2. Nehézkul tivátoros rendszer

Manninger G. Adolf (18 0-1954), a mag ar földnuívelés egyik kiemelkedő sze-

mélyisége szerint a kultivátorral "a talajba kultúrár visziink " l2 j. Az elnevezéséhez
méltón, a kultivátoros múvelés a talaj forgatás nélküli kíméletes laz(tá ára és porha-
nyítására alkalmas, emellett a zúzott tarlómaradványokat kedvező arányban hagyja
a felszínen. Nem jelent tehát olyan durva beavatkozást a talaj szerkezetébe, a talaj
életközösségeibe, núnt a számás.
A korszeru kulti átorokra lazító, porhan ító, keverő, tömörítő elemek vannak épít-
ve, így ikerrel alkalmazhatók a korán lekcrül ő el ő etemén ek után, p ldául tarlóhán-
tá ra, de a nyár végi és őszi veté Gkultúrák eset ben a talaj megfelelő clők zíté ére
i . Előnyükre szolgál, hogy eg aránt fel ha ználhatók mind a zántóföldi , mind a ker-
té zeti termelésben.
A kímélő talajmCívelé nél a tarlóhántá t több menetben él zerCí elvégezni:
-első menelben csupán ekélyen, 4-5 cm mél égben·

40
 -a gyomok és az árvakelés megjelenése után a második menetben kissé mélyeb-
ben (!O cm);
-ha a vetésig elegendő idő áll rendelkezésre, a harmadik menet legyen a legmé-
lyebb (16-20 cm).
A nedvesség-veszteség elkerülésére az átporhanyulás után a magágykészítést, ve-
tést és a felületlezárást-amen nyiben lehetséges- egy menetben ajánlott elvégezni.
A 12-18, ill. 18-22 cm mélyen járatható kombinált kultivátorok a tarlómaradvá-
nyokat részlegesen be is keverik a talaj ba. A felszínen maradt rész (mulcs) a hőségna­
pok alatti száraz időszakban védi a talajt a fokozott párolgástóL
A nehézkultivátoros rendszer gazdasági előnye a menetszám-, idő,- energia- és
költségcsökkentés. Környezeti haszna a talajszerkezet kímélése, a kisebb nedvesség-
veszteség és a belőlük adódó kedvező biológiai hatások.
Az elgyomosodott vagy szármaradványokkal borított földeken a kultivátorok al-
kalmazása nem javasolt.

2.2.3. Középmélylazításra alapozott rendszer

Középmélylazításra a növények talajszerkezeti igényétől függetlenül is szükség le-

het, ha a talaj a 20 cm alatti rétegekben károsan tömörödött. Nemegyszer gazdasági
vagy környezetvédelmi céllal is folyamodnak ehhez a talajművelési rendszerhez. A
lazítás csak száraz, de nem kiszárított talajon hatásos [23].
A lazítás során bekövetkező talajrögösödés megelőzhető, ha a műveletet a talaj
megfelelő nedvességi állapotában végezzük, például aratás után azonnal sekélyen tar-
lóhántást végzünk, és zúzott tarlómaradványokkal takarjuk a felszínt. A középmélyla-
zításra a talaj biológiai tevékenységének felpezsdülése után kerüljön sor. Ez az időpont
akkor következik be, amikor a hántott réteg talaja nyirkos, kézzel jól morzsolható. A
lazított felszínt hengerrel célszerű zárni. Lazító, tárcsa és henger együttes használa-
ta esetén jobbeldolgozás alakítható ki, és a következő beavatkozás már a magágyké-
szírés lehet.
A középmélylazításra alapozott rendszer előnyét a talaj mélyebb rétegeinek állapo-
tában végbemenő javulás adja. Az eketal p, tárcsatalp és egyéb szerkezeti tömörödések
valóságos záróréteget képeznek a talajszelvényben a víz és a hőmérséklet függőleges
áramlásával szemben. Ennek eredményeként gyakran tapasztalható a területek elvi-
zenyősödése. Középmélylazítással ez az akadály megszűnik, és helyreáll a talajok ter-
mészetes víz- és hőforgalma. Nedves talajon elmarad a lazító és a javító hatás.
A középmélylazítás után qjánlott a kedvező talajállapotot minél hosszabb ideig
fenntartani, ami a művelési és termesztéstechnológi ai módszerek összehangolásával
lehetséges.

41
 2.2.4. Tárcsás rend zer

Az ökológiai rendszerekben a tárcsá-

zást főként alapmúvelésre és tarlóhántás-
ra alkalmazzák 124]. Ezekben az esetek-
ben a sekélyen porhanyító, jó keverő és
száraprító hatá át használják ki. Elmun-
káláskor vagy többszöri használatakor
a talajszerkezetet károsítja. A károsírás
száraz talajok esetében a porosftásban,
7. sz. ábra: Tárcsás rendszer (forrá : [1 4 SI) míg a nedves talajoknál a tár sázás mély-
sége alatti tömörítésben, az úgynevezett
tárcsatalp kialakulásában jelentkezik.
Ezért gyakori alkalmazását, amennyiben. ehetséges,
L kerülni kell.
A tár á rendszert a nyár végi talajmuveleteknél vag az ő zi veté ek el őtt al-
kalmazzuk, főleg olyankor, ha az elő etemények után nem maga tarlómarad án ok
va nnak. A sekély ( 10 cm-ig) tarlóhántá t, illetve a ki é m lyebb tárc ázá l a nyáron
betakarított elővetemények után haszno végezni.
A jó tárc ázá egyik előfeltétele, hog a nag nö u tarlómarad án okat előbb
zúzzuk le. Utána legtöbb két menetben a zúzad kot a talaj ba tárc ázhatjuk. gy har-
madik menet alkalmazása nem ajánlott, mert fennáll a por ítás veszél e. l őn ö -
ha a talaj v i zonyok i megengedik -, hogy a tár ázá t, a magágyké zíté t a veté t
egy menetben végezzük.
A tár á rend zer előnye a keve ebb menet zámba n, az idő, az energia a költ é-
gek ökkené ében, alamint a kisebb tarlómaradván érzéken égében an. em
tanácso az alkalmazá a a nedves és poro talajokon valamint 16- 20 cm alatt tömö-
rödött szerkezetu talajokon.

2.2.5. Kombinált míívelés és vetés

Ez a talajmúvelési rendszer a megfelelő mélységig kíméletesen lazított talajba tör-

ténő vetést jelenti egy merzetben, erre a célra kialakított gépsorral 1241. A csökkentett
menetszám révén ez a talajm(ivelési rendszer alkalmas a korábban kialakított talaj-
állapot fenntartására.
A kombinált muvelé é veté el ő orban az ő zi vagy ta a zi kalá zo gabonák,
va lamint tápanyag-vi zatartó növények term zt ében ált be. A z erre a célra kiala-
kított gépkombinációban, a talajviszon ok függ ényében alapmu el re kulti átort,
á óboronát, talajmarót vagy forgóboronál lehet használni.
Őszi gabonák alá, korai betakarítá ú előveteménynél az előzőleg kultivátorral e-
kélyen hántott tarlón, egy menetben végezhető el a kombinált muvelé és veté . A

42
ké ón lekerülő elővetem ny után elóbb
ajánlott zárzúzá t végezni. A zárzúzá -
ra mindenk pp n N zel kerüljön or m g
akkor i , ha c ak ta as zal vetünk.
A tá pa n ag- i szatartó növén t a nyá-
ron aratott el ővetemény után a tarló ki-
záradá a előu kell vetni.
A míívelé és a vetés egy menetben
történő el égzése mér ékeli a talajned e -
ég- eszt éget, ökkenti a talajtap á t, 8. sz. ábra: Bakháta mG elés (forrá : 11451)
időt en rgiát é költ égeket takarít meg.
e alkalmazzuk nedve talajokon ill t
a talaj zerkezetében lévő tömöröd ek e erében.

2.2.6. A bakhátas múvelés és vetés

A bakhát olyan talajmúvelési alakzat, amelyben a vetés az év Legnagyobb részében

Legalább 10- 20 cm-rel magasabb a sorköznél f241. A bakhátakat alkalmazhatjuk
sima vagy Lejtős termóhelyeken , nemcsak termesztési, hanem talajvédelmi céllal is.
Kialakftá uk és a bakhátba történő vetés, erre a célra kifejlesztett gépekkel történik.
A bakháta t rm ztés el 6 orban zél orközíí zántóföldi (takarmány energia-
nö ny) é kert zeti növények terme zté i rendszerében alkalmazható. A kerté zet-
b n akkor ha ználjuk a bakhátakat, ha minő égi termelést vagy barázdá öntözést
akarunk meg aló ítani. Ebben a terme zté i rend zerben a fel zántott talajon 10-20
cm maga bakhátakat alakítanak ki , é a eté (vagy ültetés) ezekbe történik. Tenyé z-
időben a bakhátak magasíthatók ami el a gyom zabályozá t i megoldhatj uk. Beta-
karítá kor a zúzott tarlómaradványok a bakhátak közölti mélyedé ben talajtakaróként
ha znál hatók.
A bakhátak kialakítá akor körültekintő n kell eljárni hog közöttük ne keletkez-
zen pangóvíz agy vízfolyá . A terme zté i rend szerkialakítá ában akadál t jelenthet
a megfelelő gépek- bakhátk pző, bakhátmaga ftó töltögető kultivátor, bakhátbave-
tő- hiánya. Ilyen e etekben hagyományo zközök i átalakíthatók.
A bakhátak több éven át fenntarthatók, ha a karbantartá ukról rend zere en gon-
do kodnak, ellenkező esetben évent ki k ll őket alakítani. Az elgyomo odá megelő­
zésére vag a bakháttetők morz á zerkezetíí talajának megtartá ára a bakhátakat
2-4 é enként mindenk ppen ajánlott felújít ni.

43
 2.2.6. Sávos művelés és vetés

Sávos műveléskor talajbolygatás csak a termesztőfelület egyharmadán, közvetle-

nül a vetésset egy időben történik [24]. A sávosan művelő eszköz- a növény igényétől
is függően - lehet lazító, kultivátor vagy talajmaró.
Sávos művelés bármely, széles sorközű szántóföldi vagy kertészeti növény esetén
alkalmazható, ahol a terület nincs elgyomosodva. Védelemre szoruló területeken ener-
gianövény vagy gyógynövények termesztésére is számításba vehető, továbbá olyan
kertészetekben, ahol a termesztés feltételeit a talaj részleges bolygatása, a tarlómarad-
ványokkal való sávos fedettsége javítja (elfolyás/elhordás, nedvesség-veszteség), és a
gazdálkodás magas színvonalú.
A tarlómaradványokat a betakarítással egy menetben célszerű aprítani. A sávos
művelés és vetés, illetve a bolygatott talajsáv lezárása egy menetben történik erre a
célra szerkesztett géppel.
A sávos rendszer előnyét a vetősarok között bolygatatlan talaj, valamint a sorok
közé tolt tarlómaradványok -esetleg egyéb takaró anyagok- védő hatása nyújtja. Al-
kalmazását korlátozza a felszínhez közeli talajtömörödés, amit sávos talajlazítással
meg lehet szüntetni, valamint az évelő gyomok elszaporodása. A gyomokat a módszer
bevezetése előtti években rendszeres mechanikai irtássallehet csökkenteni. Különle-
gesnek és árban egyelőre nehezen elérhetőnek számít a művelési rendszer számára ki-
fejlesztett sávos művelő-vetőgép.

2.3. TALAJTAKARÁS A ZÖLDSÉG- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉSBEN

A talajművelési kultúra hanyatlása, a termőterületeken jelentkező talajdegradációs

folyamatok (erózió, defláció, talajszerkezet-leromlás) és a talaj állapotát többnyire csak
ökonómiai megfontolásból javító művelési beavatkozások, egyre sürgetőbbé teszik a
talajművelési gyakorlat ökológiai szemléletű átgondolását.
A talajtakarás, vagy ahogyan szaknyelven emlegetik, a mulcsozás egyre több zöld-
ségnövénynél, de más kertészeti kultúrákban is (pl. szőlőtermesztés, szamócatermesz-
tés, faiskolai termesztés stb.) sikeresen alkalmazott termesztés-technológiai eljárás.
Számos olyan előnye van, amely miatt egyre nagyobb felületen, egyre nagyobb szá-
mú növénynél alkalmazzák. A talajtakarás előnyeit az alábbi pontokban foglalhatjuk
össze [131]:
-sokoldalúan hat a növények növekedésére;
-javítja a talaj szerkezetét és termőképességét;
-csökkenti a tápanyagok kimosódását;
-bizonyos értelemben pótolja a talajművelést;
-hatékony párolgáscsökkentő;

44
 -eredményes gyomszabályozó;
-megakadályozza a talqjfclszín cserepesedését;
- kiváló életteret biztosít a talajban lévő mikroorganizmusoknak;
- meggátolja a talaj felcsapódását, ezzel tisztábban tartható és tisztán szedhető a
termés;
- megvédi a növényt az esőzés és öntözés alkalmával felcsapódó, talajon élő kór-
okozóktóL

2.3.1. Talajtakarásra használatos, szerves eredetű anyagok

A zöldség- és gyümölcstermesztésben alkalmazott takaróanyagok igen változato-

sak, lehetnek szerves vagy szervetlen eredetűek 11311. Az ökológiai gazdálkodásban
leginkább a szerves eredetű, elsősorban a mezőgazdaságban melléktermékként kelet-
kező anyagok, mint a szalma, a lekaszált fű, a megdarált komposzt, akipréselt szőlő­
törköly, a kéregzúzalék vagy akár a szerves trágya terjedtek el. Ezeket használhatjuk
a talaj felszínén vagy annak néhány centiméteres rétegével keverve.
Talajtakarásra általában azok a szerves anyagok a legmegfelelőbbek, amelyeket
helyben termelhetünk meg. Így egyrészt nem kell a szállítási költségeket fizetni, más-
részt ezek eredetét pontosan ismerjük, nem kell vegyszer, üzem- és kenőanyag, esetleg
gyom irtószer-szennyezettségtől tartan i.
A növényi eredetű élettelen szerves anyagokkal való talajtakarás a gyümölcsösök
vagy az erdők avartakarójához hasonló szerepet tölt be. Ennek hatásai az alábbiak-
ban foglalható össze:
-a szerves anyag lassan elbomol va a talaj termékenységét javítja, és a talajt hu-
muszban gazdagítja;
-a hosszú termesztési idény alattátsegíti a növényeket a száraz időszakokon, kü-
lönösen ott, ahol nincs lehetőség öntözésre;
-a mulcs alatt a finomgyökérzet aránya nagyobb, ami hatékonyabb tápanyagfel-
vétellel jár együtt.
Kiemeljük a talajnedvesség megőrző hatását, ami több öntözéssel is felérhet, vi-
szont az is igaz, hogy a csapadék átszivárgása a takarásan meglehetősen lassú, és a
takaróanyag is jelentős mennyiségű vizet tarthat vissza. Így csak nagyobb esők után
várható lényeges változás a talaj vizháztartásában. Ezt a hátrányt azonban ellensú-
lyozza, hogy a talajbakerült víz hasznosulása jobb, mivel a nedvesség időben és tér-
ben is egyenletesebben oszlik meg.
A talajtakarás elősegíti a tápanyagok fokozottabb feltáródását és hatékonyabb fel-
vételét. A takarás alatt fokozódik a talaj porozitása, ami nagyobb vízkapacitást és táp-
anyagmegőrző képességet jelent. Ez lernérhető a sarjak, hajtások erőteljesebb növeke-
désén, a terméshozamok emelkedésén.

45
 A takart talaj hőmérséklete kiegyenlítettebb, a téli lehűlés mérsékeltebb. Hátrányt
jelent viszont, hogy tavasszal a talaj néhány nappal később melegszik fel, és nő a ta-
vaszi kisugárzási fagyok veszélye.
A gyomszabályozásnak is egyik leghatékonyabb formája a talajfelszín takarása.
Gyommentesítő hatású a talaj szerves anyaggal (fakéreg, faforgács, istállótrágya, ga-
bonaszalma, lekaszált zöldtrágya, falomb, borsószalma stb.) való takarása.
A mulcsozás hatásárajelentősen csökkennek az agrotechnikai munkálatok, egy-
részt, mertjóval kevesebbet kell kapálni, öntözni, gyomlálni, másrészt pedig kevesebb
trágyára van szükség, mivel ebben a kedvező környezetben a mikroorganizmusok te-
vékenysége is jelentősen felélénkül. Mindezeken túl könnyebben, tisztábban lehet a
gyümölcsöt betakarítani, mert a talaj közelében érlelődő termés nem lesz szennyezett
a felfröccsenő sártól, és az esetlegesen lehulló gyümölcs is puha, tiszta felületre esik.
Említést érdemel, hogy fiatal ültetvényben a talajtakarás csökkentheti az ún. újratele-
pítési betegség kockázatát is.
A talajtakarás hátrányaként hozhatjuk fel, hogy a talajt takaró anyagok búvóhelyül
szolgálhatnak a kártevőknek, rágcsálóknak. A rágcsáJok ellen a talajtakaróba bodza-
vagy diólevelet, esetleg mindkettőt keverhetünk, mert tapasztalatok szerint elriaszt-
ják őket.

2.3.2. Talajtípusok és talajtakarás

Minden talajtípusnak, kertészeti kultúrának, termesztett növénynek megvan a

maga legjobb talajtakarója ll 31].
A mulcsozást leginkább a laza, homokos talajokon alkalmazzuk. A folyamatos ta-
lajtakarás megőrzi az egyébként is szűkösen lévő talajnedvességet, és kiválóan véd a
szél- és csepperózió ellen. Könnyű talajokban a talajtakarás eredményeként néhány év
alattjelentősen megnövekedhet a tápanyagtartalom. Homokos talajokon a gyümölcs-
fák tányérját- amelyet öntözés céljára készítenek- valamint a szőlősorokat szakták
60 cm szélesen fűnyiradékkal vagy szalmával takarni.
Kötött talajokon a mulcsozásnak kisebb szerepe van. Alkalmazható a talajok ki-
száradása, cserepesedése ellen. Az agyagtalajok, kötött talajok esetében előbb a ta-
lajt kelllevegősebbé tenni, és csak azután takarni azt felváltva, minden második vagy
minden harmadik évben.
Mély fekvésű, időnként vízborításos területeken határozottan káros a mulcsozás.
A talqjt itt először ki kell szárítani, a terepet rendezni, esetleg drénezni, és csak utána
takarhatjuk, például szárító hatásúréti szénával vagy szalmával.
Amikorújabb mulcsréteget terítünk szét, ne zavarjon, ha az előző réteg még nem
érett földdé, hiszen a nem teljesen lebomlott talajtakaró jobb szigetelő. A takaróréteg
az eső és a napsütés hatására összetömörül, fokozatosan nemezszerű réteggé válik.

46
Két-három hónap alatt a korhadása is megkezdődik úgy, hogy ősszel akár be is lehet
ásni a talajba.
A takaróanyag kialakítása ill. a takarás művelete komoly odatigyelést, de nem ma-
gas szaktudást igényel. Először a talajt lazítóval vagy más mechanikai eszközzellazí-
tani kell, a gyomokat el kell távolítani, majd a felszínt el kell munkálni. Így egy sima,
megfelelőennedves és laza felületet kapunk.
Ha a talaj takarására cellulózban gazdag anyagot, például szalmát vagy aprított
kukoricaszárat használunk, mielőtt azt elterítenénk, szórjunk a talajra lazán, 1-2 cm
vastagon, nitrogénben gazdag anyagokat (szerves trágyát, érett komposztföldet vagy
szaruforgácsot). Erre azért van szükség, hogy elkerüljük az úgynevezett pentozánha-
tást, ami akkor következik be, ha igen sok cellulóz kerül a talqjba. A cellulóz lebon-
tásánál a talajbaktériumok nagy mennyiségű nitragént használnak, amit a környeze-
tükből vesznek fel. Ilyenformán egyre kevesebb nitrogén jut a növényeknek, amelyek
levélzete kisárgul, növekedésük leáll, elrúgják a virágokat és a termésekeL A pento-
zánhatás káros következményei elkerülhetők, ha a cellulóz tartalmú mulcsanyag be-
forgatásakor nagyobb mennyiségű nitragént dolgozunk a talaj ba.

2.3.3. Ajánlott takaróanyagok

2.3.3.1. A szalma a leginkább hagyományosnak tekinthető takaróanyag, me-

lyet leggyakrabban a paradicsom-, a szamóca-, a ribiszke-, a köszméte-, a málna- va-
lamint a gyümölcstermesztésben használnak. A szalmatakarás és annak folyamatos
fenntartása költséges, ezért ma többnyire csak kísérletekben alkalmazzák.
A takarás során arra kell törekedni, hogy a szalmaréteg vastagsága ülepedett álla-
potban is legalább 10-15 cm legyen.
A szalmával való takarásnak előnye, hogy:
- használatával nő a talaj biológiai aktivitása;
-folyamatos lebomlása állandó tápanyagforrást jelent;
- kedvezően hat a talaj szerkezetére, a talajlégzést élénkíti;
- kiküszöböli a szedések okozta taposási kárt, a talaj tömörödését;
-érezhető módon csökken a gyomosodás, bár idővel egyes gyomok képesek a ta-
karórétegen átnőni.
A szalmatakarás hátrányai [131]:
-az állandóan vékonyodó réteget időnként (1-2 évente) pótolni kell;
-a pentozánhatás elkerülésére fokozott nitrogén-ellátást kell biztosítani;
-nehezíti az egyes agrotechnikai munkálatokat azáltal, hogy a friss szalmán köz-
lekedő erőgépek könnyen megcsúszhatnak;

47
 -a gyökérzet magasabban való elhelyezkedésemiatt a takarás megszüntetésekor
-öntözés nélkül- növekedés-visszaesés és terméscsökkenés várható;
-fokozódik a rágcsálók (egér, pocok) betelepülése;
-alma esetében túlzottan nőhet a káliumfelvétel, amely ronthatja a tárolhatósá-
got;
-szeles időben a szél elhordhatja a növények mellől az odaszórt takarót;
-jelentkezik a beszerzés és a szállítás költsége.

2.3.3.2. A szerves trágyák szintén hagyományosnak tekinthetők és

hasonlóan a szal mához, alkalmazásuk inkább kisüzemekben jöhet szóba. A szerves
trágyákkal történő talajtakarásnál gondot okozhat a belőlük kimosódó tápanyagok
mennyisége. Így a talajok nitrát-, kálium- és foszfortartalma többszörösére nőhet, amit
feltétlenül figyelembe kell venni a tápanyag utánpótlásánáL Almaültetvényen végzett
kísérleteknél kiderült, hogy a szerves trágyák mulcsként történő alkalmazása- a gyü-
mölcsök tárolhatósága szempontjából fontos kálium-szén-arány miatt- káros.

2.3.3.3. A kéregzúzalékok viszonylag könnyen hozzáférhető, kedvező áron

elérhető mulcsanyagok. Belőlük lényegesen kevesebb kálium és egyéb tápanyagjut a
talajba. A kéregzúzalék gyomszabályzó hatása igen jelentős, mert ezt nemcsak a ta-
karó (fényt elzáró) tulajdonsága, hanem a fakéreg vizes kivonatának a csírázást gátló
hatása is elősegíti. Ezért a gyomok kéregtakarán való átnövése viszonylag nehézkes,
a takarás élettartama hosszú, felújítását- a szalmához vagy a szerves trágyához vi-
szonyítva- ritkábban kell végezni.

2.3.3.4. A fűrészpor könnyen kezelhető, s nem tartalmaz gyommagvakat Ta-

karás gyanánt inkább a bázikus talajokra ajánlható, mert közömbösíti azok lúgos
kémhatását, illetve savanyítjaa talajt. A puha fák fűrészporát a bogyósoknál, a ke-
mény fák fűrészporát idős, de ifjított almások esetében alkalmazták sikerrel.

2.3.3.5. A kukoricacsutka és -szár takaróanyagként csak aprított formában

és elsősorban téli használatrajöhet számításba. Szénben gazdag, ezért a kedvezőtlen
pentozánhatás elkerülése végett a leterítés előtt szórjunk a talajra nitrogénben gaz-
dag anyagokat is. Gyomirtóval kezelt területről származó kukoricacsutkát ne hasz-
náljunk.

2.3.3.6. A fenyőtű és a komposztáJt fenyőkéreg is kitűnő talajtakaró. A lucfe-

nyő például növeli a szamóca szárerősségét, gombabetegségekkel szembeni ellenálló
képességéL Leterítése kb. 2-3 cm vastagságban történjen. A komposztáJt fenyőkéreg
inkább a savanyú talajt kedvelő növények (mint az áfonya) számára kedvező.

48
 2.3.3.6. Szerves anyagok mellett az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaz-
nak talajtakarásra természetes eredetű szervetlen anyagokat is. Ilyen például az apró-
ra darált színes kőzúzalék, amely dekoratív célokat is szolgál. A kőzúzalék sok fontos
nyomelemet is tartalmaz.
A bentonit különleges hatásmechanizmusával megköti a felszabaduló tápanyago-
kat, a korallalgamész a biológiailag megkötött mészen kívül számos hatóanyagat és
nyomelemet tartalmaz.

49
 3.
A TALAJTERMÉKENYSÉG BIZTOSÍTÁSA AZ ÖKOLÓGIAI
NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN

3.1. TALAJKÉSZLETEINK ÉSSZERŰ HASZNOSÍTÁSA

Az ökogazdálkodásban a talajnak, a talqjtermékenység fenntartásának tulqjdonít-

ják a legnagyobb szerepet. Erre utal az egyik irányzatának a Soi/ Assotiationnak a
jelmondata is, mely szerint "A talaj élőszervezet, ne a növényt, hanem a talajt táp-
láld" [190[.
Mivel a szintetikus, természetidegen anyagok használatát, így a műtrágyákat is az
ökológiai gazdálkodás kerüli, a talajtermékenység fenntartása fokozottabb odatigye-
lést és igen nagy szaktudást igényel. A gazdái kodó hozzáértése elöször is abban mu-
tatkozik meg, hogy a növényszerkezet kialakításánál messzemcnően tekintetbe veszi
a termőhely talajadottságait, azok fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait. Utána pe-
dig a termeszrést úgy irányítja, hogy a legjobban megfeleljen a terület agrár-ökológi-
ai feltételeinek.
A talajtermékenység fenntartása az ökológiai gazdéli kodásban, a talqj ban talál ható
mikroorgan izmusok tevékenységének elősegítésével, a jó tal<\iszerkezet fenntartásával
és a talqj humusz- vagy szervesanyag-tartalmának optimalizálásával érhet6 el.
A talaj mikrobiológiai élctét ugyan döntően a humuszanyagok mennyisége és mi-
nősége határozza meg, de számos más tényező is befolyásolja, úgymint:
-a termőhely környezeti, elsősorban égh<\ilati viszonyai;
- a talaj nedvességtartal ma;
-a talqj művelési rendszere;
-a növényi biomassza: gyökér-, tarló-, gyomnövény- és levél maradványok;
-növényi összetétel: N-tartalom, CIN-arány, gyökérmélység, gyökérsűrűség (nö-
vényfaj, fejlődés, kémiai összetétel);
- a trágyázás utóhatása.
A felsorolt tényezők ismeretében tehát az ökológiai gazdálkodás egyik Jegnehe-
zebb feladata tulajdonképpen a talqj humusz- vagy szervesanyag-tartal mának optima-
lizálása, a növények igényeihez és a tényleges talqjállapotokhoz való folyamatos iga-
zítása. Ezt a gyakorlatban tápanyag-utánpótlással oldják meg, amelynél az alábbiakra
is tekintettel kell lenni:
-a legtöbb szervesanyagot a kapásnövények vonják ki a talajból, utána az évelők,
mqjd a pillangós növények következnek;
-a szervesanyag-képzést a talajban főleg az aerob mikroorganizmusok segítik
elő;

50
 -a mikroorganizmusok tevékenysége a jól levegőzött, semleges, gyengén lúgos
vagy gyengén savanyú kémhatású talajban a legélénkebb.
Az elmondottakból kiderül, hogy a tápanyag-utánpótlást elsősorban a kapás növé-
nyek után kell végezni. Ugyanakkor az optimális tala,jélet biztosításáraminden olyan
okot meg kell szüntetni, ami a talaj kémhatását, a víz és levegő arányát kedvezőtle­
nül befolyásolja.
A talaj termékenységének fenntartásában közvetve és közvetlenül olyan tényezők
is szerepe t játszanak, mint:
-a helyes vetésforgó, vetésváltás, visszatérülési idő;
-a helyes talajerő-gazdálkodás, trágyázás.
Az említett tényezők az ökológiai gazdálkodásban nagyobb jelentőséggel bírnak,
mint a hagyományos gazdálkodásnál, mert itt csak a természetes folyamatokra- abi-
ológiai ciklusokra, a szervestrágyázásra, a biológiai növényvédelemre- alapozvajó-
val kisebb a gazdálkodás során elkövetett hibák kiküszöbölésének a lehetősége.

3.2. VETÉSFORGÓ, VETÉSVÁLTÁS, VISSZATÉRÜLÉSI IDŐ

Vetésforgó. Közismerten a növények tápanyagigénye eltérő, ezért a talajok termé-

kenységének fenntartásához elkerülhetetlen a koltúrnövények egyfa,jta cseréje a ter-
mesztőterületen. Ennek a gyakorlatnak a megnevezésére szolgál a két fogalom, a ve-
tésforgó és a -váltás.
Vetésforgó alatt a termesztett növényeknek a térben és időben hosszabb időszak­
ra megtervezett állandó sorrendjét értjük. A hagyományos gazdálkodásban ismert a
négyéves rotáción alapuló klasszikus vetésforgó, amely egy kötött rendszerben az öszi
búza, őszi káposztarepce, őszi árpa és kukorica sorrendet a,jánlja 1244].
Az ökológiai gazdálkodás ezzel szemben a tal~j termőképességének fenntartását,
illetve növelését a pillangósvirúgúak, a zöldtrágya vagy a mélyen gyökerező növények
vetésforgóban törté nlS termesztésével sz o rgal mazza.
Mindkét vetésforgó típusnak legnagyobb hib~ja, hogy igazában csak igen kivéte-
les esetekben valósíthatök meg. Ez annak tulajdonítható, hogy a vetésforgó elemei,
elsősorban a növényi sorrend és a kötforgás igen kötöttek, ezért csak kiszámítható
piac és több lábon álló gazdálkodási szerkezet mellett valósíthaták meg. A hagyomá-
nyosan gazdáikadóknál egy növény jó piaci felfutüsánál nagy lehet a kísértés, hogy
ugyanazon a tcrületen többször egymüs után \'Ísszakcrüljön ugyanaz a növény a na-
gyobb gazdasági haszonért.
Az ökológiai gazdálkodüsban pedig a pillangósokat külön is érdemes kiemelni,
mivel tapasztalatok alapjún az ökogazdaságokban ezeknek a vetésforgóba illesztése
okozza a legtöbb gondot. Ezeknek a növényeknek a termesztése ül lattartó gazdasá-
gokban általában nem szakott gondot jelenteni, hiszen takarmányként hasznosíthatók,

51
és emellett a talajszerkezetre és a nitrogénforgalomra gyakorolt hatásuk is kellően ér-
vényesül. Ha nincs állattartás és a megtermelhető pillangós nem értékesíthető, akkor
ez ellenük dolgozik, hisz általában pillangöst- különösen évelőt-csak a vetésforgó
kedvéért nemigen vetnek el, ha egyébként nincs mil kezdeni vele. További nehézség,
hogy elsősorban a "nagy jelentőségű" pillangósok kerülnek előtérbe (lucerna, vörös-
here, szöja, borsó), míg a "kisebbek" háttérbe szorulnak, mivcl ezek felhasználási le-
hetőségei és termesztési tapasztalatai nem annyira ismertek, szaporítóanyaguk nehe-
zen vagy drágán szerezhető be, és piacuk sem biztosított.
Rugalmasabb gazdálkodást biztosít a keretvetésforgó, amely nem konkrét növé-
nyeket, hanem egymással közel megegyező agrotechni k~j ú növényekböJ összeállított
növénycsoportokat tervez a rotációba. Az előbbiekben ismertetettklasszikus vetésfor-
gó keretváltozata a következőképpen néz ki: öszi gabonák, keresztes virágúak, újra
őszi gabonák, és végül kapás növények 12441.
Vetésváltás. Mivel a jelen kor változó piaci és gazdasági igényeimiatt szinte Ie-
hetetlen a vetésforgóban termesztett növények összetételét, arányát, sorrendjét és ro-
táciöját évekre előre meghatározni, kialakult az úgynevezett vetésváltás fogalma és
gyakorlata. A vetésváltás olyan talajhasználati rendszer, amelyben az adott területen
az agrotechnikai szempontból hasonló vagy különböz6 csoportba tartozó növényeket
idöközönként váltakozva termesztik 12441.
Visszatérülési idő. Régi tapasztalat, hogyha egy növényt ugyanazon a területen,
több éven át egymásután termesztenek, vagy ha egy bizonyos idő eltelte nélkül térnek
vele vissza ugyanoda, akkor terméscsökkenés, betegségek és bírtevők felszaporodása
lép fel. Az ökológiai gazdálkodásban amonokultúrás termesztés nem megengedett.
Ugyanaz a növény önmaga után ne kerüljön, még akkor se, ha a hagyományos szak-
irodalom különben nem ellenzi, illetve bizonyos esetekben elfogadhatónak tar~ja, pl.:
őszi, durum- és tönkölybúza legfeljebb egyszer; triticale háromszor; szemes- és cukor-
cirok, szudánifű két-háromszor. A rozs és kukorica a monokultúrát jól tű ri. A hagyo-
mányos irodalom sem javasolja az önmaga utáni termesztését: pl. tavaszi árpa, zab,
köles. Előtérbe kerül tehát a visszatérülési idő, arnire oda kell figyelni. Ezért a 6. sz.
táblázatban ismertetjük a néhány fontosabb szántóföldi növény és zöldség esetében
javasolt visszatérülési időt. A zárójelbe tett számok a szakirodalomban ritkábban elő­
forduló, a nem zárójelesek a gyakrabban előforduló javasolt évek számát jelzik. Mind-
ezek ismerete és alkalmazása az ökogazdálkodásban kiemcit jelent6ségű (talqjterrné-
kenység, növényvédelem).

3.2.1. a vetésforgó/vetésváltás természettudományos alapjai

Az idők folyamán számos, kutatásból és gyakorlati tapasztalatból származó elmé-

let fogalmazta meg a vetésforgó/vetésváltás alkalmazásának szükségességét és elveit.
Ezek az elméletek a kedvező hatások egy-egy területét érintik ugyan, de valamennyi-

52
ből kiérződik az agrár-ökosziszté mák biológiai sokszínűségének (biodiverzitásán ak)
fejlesztési szükségszerűségc. A növénykultúrák váltásával az agrár-ökosziszté mák kö-
zelebb kerülnek az önszabályzó természetes ökoszisztémákh oz, amelyekben a tal<~,j
termékenysége is az optimális szinten van. A legismertebb elméletek a következők
[51:
Növény Év Növény Év Növény Év
Őszi árpa 3-4 Ricinus (3) 4 Cukkini 4-5
Seprőcirok 4 Rostlen 4-6 Uborka 4 (5)
Tavaszi
Lucerna (3) 4 (5) 3-4 Fejes saláta 3-4
takarmány-repce
Vöröshere (4) 5-6 Olajretek 3-4 Halványító zeller 4
Baltacím (3) 4 (5) Takarmánytök 5 Spárga 4-5
Szarvaskerep Fekete
4 Paprika (3)-4-(5) 3
mályvarózsa

Nyúlszapuka (2) 3 (4) Orvosi

Paradicsom (3)-4-(5) 3-4
angyalgyökér
Bíborhere 3-4 Tojásgyümölcs 3 Kerti körömvirág 2
Takarmány-
4-5 Korai burgonya 3-4 Sáfrányos szeklice 2-3
káposzta
Takarmány-
4-5 Fejes káposzta 3-4 Kömény 4
kelkáposzta
Burgonya (3) 4 (5) Kelkáposzta 4 Koriander 4-5
Cukorrépa 4 (5) Karfiol 4 Piros gyűszűvirág 2
Takarmány-
4 Brokkoli 4 Édeskömény 3-4
répa l
Tarlórépa 4 Bimbóskel 3-4 Izsóp 4-5
Borsó (3) 4 (6) Vöröshagyma (3)-4-5 Szekliceimola 4-5
Szója 4 Fokhagyma (3)-4-5 Léstyán 4
Bab (3) 4 (5) Sárgarépa 3-4 Kerti majoránna 2
Lencse (3) 4 (5) Petrezselyem (4) 5-6 (7) Mármályva 3
Csillagfürt (3) 4 Pasztinák 4-5 (7) Citromfű 4-5
Szegietes
4-5 Gumós zeller (4) 5-7 Borsos menta 4
lednek
Homoki bab 3 Cékla 4-5 Vöröslő
ligetszépe 3-4
Napraforgó 4-5 (6) Retek 3-4 Muskotályzsálya 3
Repce 4 (5) Vajrépa 3-4 Borsfű 2-3
Olajlen 6-7 Sárgadinnye (4) 5-6 Máriatövis 2-3
Mustár 3-4 Görögdinnye 4-5 Kerti kakukkfű 4
Olajtök 4-5 Orvosi
Spárgatök 4-5 2-3 (4-5)
macskagyökér

53
 Növény Év Növény Év Növény Év
Szöszös
Mák 3-5 Pattiszon 4-5 3-4
ökörfarkkóró
Földimogyoró 3-4 Laskatök, sütőtök 4-5

6. sz. táblázat: Termesztett növények visszatérülési ideje (forrás: 11601)

3.2.1.1. A humuszelmélet szerint a növények betakarítása után visszamaradó

tarló- és gyökérmaradványok a talajba kerülve humuszgyarapítók vagy humuszfo-
gyasztók lehetnek. Az elmélet kidolgozói az évelő pillangósokat és a gyepnövényeket
a humuszgyarapítók, míg a kalászosokat és főleg a kapásokat a humuszfogyasztók
közé sorolták. Ezt a tényt figyelembe véve, a vetésforgó/vetésváltás növényi összeté-
telét úgy kell kialakítani, hogy a két növénycsoport aránya biztosítsa a talaj szerves-
anyag-készletének szinten maradását vagy gyarapodását. A szervesanyag-tartalmat
istálló- vagy zöldtrágyázással javíthatjuk.

3.2.1.2. A tápanyagelméletet Justus Liebig (1803-1873) német kémikus ala-

pozta meg. Abból indult ki, hogy a növények tápanyagigénye nem azonos, ezért a talaj
készleteit eltérően használják ki.
Eltérő a növények tápanyag-felvevő képessége is, egyesek a nehezen felvehető ve-
gy ületekből is elegendő tápanyagot tudnak kivonni, mások viszont csak a könnyen
felvehetőket tudják hasznosítani. Hasonlóképpen, a gyökérrendszerbeli eltérések kö-
vetkezményeként vannak növények, amelyek csak a felszíni, mások a mélyebb tal~j­
rétegekben is elérik a számukra hasznos anyagokat.
Következésképpen minden növény tulajdonképpen szegényíti a talaj tápanyag-
készletét A tápanyagelmélet szerint a növények által a tal~jból kivont tápanyagokat a
talaj termékenységének fenntartása céljából teljes egészében vissza kell pótolni. A ha-
gyományos gazdálkodásban a kérdést a rendszeres műtrágyázással könnyen meg lehet
oldani. Az ökológiai gazdálkodásban viszont ez az út járhatatlan, így elötérbe kerül
többek között a vetésforgó/vetésváltás fontossága.

3.2.1.3. A szerkezetelmélet szerint a növények a tal<üszerkezetre gyakorolt ha-

tásuk alapján két nagy csoportba, úgymint talajszerkezetetjavító és talajszerkezetct
romboló csoportba sorolhatók. Az elsö csoportba az évelö gyepek, az évelö pillangó-
sok, fűkeverékek stb. kerülnek. Az elmélet, amelyet az orosz Viljamsz tal~jtanos dol-
gozott ki, számos vitára adott alkalmat, ugyanis a tapasztalatok szcrint nem helyes ez
amerev elkülönítés, mivel adott körülmények közölt az évelő pillangósok is lehetnek
szerkezetrombolók és az egyéves növények is szcrkczetjavítók. Ugyanakkor az egyes
növények után maradt talqjszerkezetet er()sen befolyásolják a betakarítás során és az

54
utána alkalmazott agrotechnikai eljárások is, így például a nagy tömegű munkagépek
taposása, különösen nedves talqjállapot esetén.

3.2.1.4. A vízfelhasználás-elmé let a növények vízigényének és vízfelvételének

különbözőségén alapszik. A növények aszerint, hogy mennyi hasznosítható vízkészle-
tet hagynak vissza betakarításuk után a talqjban, kevés, közepes és sok vizet felhasz-
náló csoportokba oszthatók. Normális körülmények között ami vidékeink talqjai ta-
vasszal rendelkeznek a Jegnagyobb vízkészletekkeL Ebből a növények folyamatosan
fogyasztanak, és minél hosszabb a vegetációs időszakuk, annál kevesebb vizet hagy-
nak maguk után vissza a talajban. Ilyenformán a nyár elején betakarított növények- a
borsó, bükköny, mák, tavaszi takarmánykeveréke k-a legkevesebb vizet vonják ki a
talajból. A közepes vízmennyiséget felhasználó növényeket a nyár folyamán takarít-
ják be- ilyenek az őszi és tavaszi kalászosok, a len, a silókukorica. Végül a legtöbb
vizet felhasznáJók a későn betakarított kukorica, cukorrépa, napraforgó, cirokféle,
évelő pillangósok.

3.2.1.5. A gyökérforgó-elmélet a növények gyökértömegének mennyiségére,

minőségére és mélységi elhelyezkedésére épül. Amennyiség és a mélységi elhelyez-
kedés részben a szárazságtűrés és a talaj víz készletének felhasználása, aminőség pe-
dig a trágyázó hatás miatt kapcsolódik a vetésforgóhoz/vetésváltáshoz. A mélyebbre
hatoló és tercbélyesebb tömegű gyökérzetet fejlesztő növények nagyobb talajtömeget
szőnek át, jobb a vízfelvevő képességük, de nagyobb mélységekig is kiszáríthatják a
talqjt. Mélyen gyökerezők a lucerna, a vöröshere, a csillagfürt; közepes mélyen az őszi
és a tavaszi kalászosok; sekélyen gyökerezők a len, a borsó, a bab.

3.2.1.6. A talajvédelmi elmélet az egyre nagyobb területeket érintő talajerózió

mérséklésének szükségszerűségéből indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy az agronó-
miai talajvédelemben a vetésváltást/vetésforgót és a talqjművelést kiemelten kell ke-
zelni. A talqjok felületi eróziójának kivédésére a legjobb módszer azok növényekkel
való borítása. A mezőgazdasági gyakorlatban sajnos az év egy jó részében hiányzik a
talqjt takaró növényzet. Így például az őszi kalászosok is csupán 7-8 hónapon, míg a
tavaszi kalászosok még rövidebb ideig, mindössze 3-4 hónapon keresztül nyújtanak
védelmet. Nem mindegy a talqjt borító növényállomány sűrűsége sem. A több szá-
zas vagy több ezres négyzetméterenkénti növényszám (kalászosok, évelő pillangósok,
gyepnövények stb.) nagyobb védőhatástjelent a talqjpusztulással szemben, mint a 4-8
növény1m 2 (kukorica, napraforgó stb.) sűrűség.

55
 Az elmondottak alapján a talajvédelmi elmélet egy olyan növénytermesztési sor-
rendet ajánl a gyakorlat számára, amely hatékony talajvédelmct biztosítana. Ez a sor-
rend: füves here, évelő pillangós, őszi kalászos, 6szi és tavaszi keveréktakanmíny, ta-
vaszi kalászos és egyéb sűrű vetésű növényállomány, amelyeket a tág térállású, nagy
tenyészterületű kapás és egyes ipari növények, mint kukorica, cukorrépa, takarmány-
répa, burgonya, napraforgó stb. sora zárna.

3.2.1.7. Toxin és patogén elmélet. Alapja, hogy egyes növények bomlástermé-

kei, gyökérváladékai általános vagy fajspecifikus gátló hatással rendelkeznek. Gyak-
ran a "talajuntság" magyarázatánál is hivatkoznak rá. A szántóföldön azonban a mér-
gező (toxikus) hatásokérvényre jutása sok tényezőtől függ.
A kártevők és növényi betegségek megjelenésének, elszaporodásának meggátolása
szempontjából is az egyik környezetbarátjárható út a vetésforgó/vetésváltás.
Összegezve. Az ésszerű vetésváltás megakadályozza a talajok túlzott egyoldalú
igénybevételét, növeli az élővilág változatosságát (diverzitását) és a rendszer stabili-
tását, csökkenti a kórokozók és kártcvők, egyes gyomok megjelenésének lehetőségéL
Optimális vetésszerkezet kialakításával a gyomosadást viszonylag olcsón és egyszerű­
en lehet szabályozni, ehhez a növényfajok agrárökológiai igényeit és termőhely-adott­
ságait kell figyelembe venni. Figyelni kell a jó- őszi búza- és a kevésbé jó- kapá-
sok-gyomelnyomó képességű növények arányára. Kiemelendő a pillangós növények
beiktatásának szerepe, hiszen a jó sze rkezet kialakítása me ll ett a talajt nitrogénben
is gazdagítják.

3.3. TALAJERŐ-GAZDÁLKODÁS, TRÁGYÁZÁS

Az ökológiai gazdálkodásban a talajerő-gazdálkodás, a trágyázás szerepe a talaj

humuszmennyiségének egyensúlyban tartására i rá ny ul. A környezetbarát gazdái kodás
szemléletében a talajerő visszapótlására elsősorban a pillangós növényeket szükséges
a vetésváltásba iktatni, amelyet istállótrágya kijuttatása egészíthet ki. Fontos, hogy a
kiegészítésül szolgáló istállótrágya lehetőleg a saját gazdaságban, ellenőrzött körül-
mények között keletkezzen.
A mezőgazdálkodási gyakorlatban többször emlegetett "szerves trágya" tula,jdon-
képpen egy gyűjtőfogalom, amelyen több trágyaféleséget, tápanyagforrást értünk: is-
tállótrágyát, hígtrágyát, zöldtrágyát, hulladék-komposztot, szennyvíziszapot stb. Ezek
közül nemmindegyiknek a használata megengedett az ökológiai gazdálkodásban.

56
 3.3.1. Az istállótrágya

A legfontosabb tápanyagforrás. Hátránya, hogy nagy tömege miatt sokba kerül a

helyszínre való szállítása, nagy a gyomosító hatása, ezért olyan vetésforgó kialakítá-
sa szükséges, ahol a különböző növények aránya és üteme biztosítja a gyompopuláció
visszaszorítását. Mivel az ökológiai állattenyésztés elterjedése még eléggé kezdeti ál-
lapotban van, az ökológiai gazdaságból származó szerves trágya hiányát jelenleg ex-
tenzív tartású állatállománytól származó trágyával pótolják.
Ideális esetben az ökogazdaságokban a növénytermesztés állattenyésztéssei egé-
szül ki, megvalósítva az ökogazdaságok azon törekvését, mely a lehető legzártabb
anyag- és energiaforgalom megvalósítására irányul.
Az istállótrágya N-t, P-t, K-t, ezen kívül Ca-t, Mg-t, mikroelemeket valamint szá-
mos szerves vegyületet tartalmaz. Ezek a talajra, növényre, a termés egészségi álla-
potára, tárolhatóságára is kedvezően hatnak. Az istállótrágya két-három, esetenként
akár négy éven át is szalgáltat tápanyagat

3.3.2. A hígtrágya

A nagyüzemi állattartás terméke, jóval kevesebb tápanyagat tartalmaz. Ha nem

saját gazdaságból származik, fennáll a különböző vegyszerekkel való szennyezettsé-
gének a veszélye, ami alkalmatlanná teszi az ökológiai gazdálkodás számára. Első­
sorban gyepekre vagy vetett takarmánynövényekre tanácsos alkalmazni

3.3.3. A komposzt

A komposzttal a könnyen mozgósítható tápanyagok utánpótlását biztosítjuk. A

komposztáll istállótrágya mérsékli a nitrátkimosódást, bár tápanyag-visszapótló ha-
tása elmarad az ásványi trágyákétól. Inkább csak kertészeti növények tápanyag-után-
pótlására használják.

3.3.4. A szennyvíziszapok

A kommunális szennyvíziszapok a hagyományos gazdálkodásban egyes ipari cél-

ra hasznosított növénykultúrák termesztése esetében jöhetnek számításba. Komposz-
tálva azonban széles körben alkalmazhatók. Az ökológiai gazdálkodásban ellenben
az alkalmazásuk teljes mértékben kizárt. Hasonlóan ellenjavallt az éretlen trágya és
a fekália használata.

57
 Az utóbbi években egyre jobban terjed a genetikailag nem módosított mikroorga-
nizmusokat tartalmazó baktérium-trágyák, az engedélyezett ipari melléktermékek és
a kőzetőrlemények stb. használata.

3.4. A ZÖLDTRÁGYÁZÁS SZEREPE AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN

A zöldtrágyázás a talaj fizikai és biológiai, valamint kultúrállapotát és védelmét

elősegítő, talajtermelékenység-javító eljárás, amely egyben hozz~járul a termésbizton-
ság és -minőség kialakításához, javításához [26 J.
A zöldtrágya talajlazító, talajszerkezet-javító, humusz- és N-gyarapító, emellett
gyomirtó, betegségeket és kártevőket pusztító hatásai is vannak. Az említett tulajdon-
ságaiért és azért is, mert megfelelő mennyiségű és minőségű istállótrágyához, vagy
komposzthoz igen nehéz hozzájutni, a zöldtrágyázásnak az ökológiai gazdálkodásban
az eddigiekhez képest nagyobb szercphez kellene jutnia !401.

3.4.1. A zöldtrágyázás fogalma

Zöldtrágyázás alatt az erre a célra vetett novény teljes zöld (bimbós vagy virágzó)
tömegének talaj ba történő bedolgozását értjük. A zöldtrágyázás célja, hogy a talaj ter-
mékenységél megőrizzük, illetve fokozzuk, és a talaj szerkezetét jobbítsuk.
Viták tárgyát képezi, hogy a kizöldült tarló, a rosszul sikerült vetés, a gyomok
talajba munkálása zöldtrágyázásnak tekinthető-c? Egyes szakemberek szerint igen,
mások szerint viszont nem. Konkrét esetben, mindig az elért hatás minősíti a be-
avatkozást. A szakirodalom az ökológiai gazdálkodás számára a következő növények
zöldtörnegél ajánlja zöldtrágyázásra: csillagfürt, fehér somkóró, bükköny, olajrctck,
fehérmustár, repce.
A zöldtrágyázás hatásai (zöldtrágyázási módtól, helytől és növénytől függően) a
következőkben foglalhatók össze:
Kedvező hatások:
-a talaj felső rétegét behálózó gyökérzet el6segíti a morzsalékos talajszerkezet ki-
alakulását;
-a mélyebbcn gyökerező növények lazí~ják az alsó talajrétegeket is;
-a mélyre hatoló gyökérzet felhasználja az alsó talajrétegekben lévö tápanyago-
kat;
-a zöldtrágyanövények lebomlásakor co2 és szervcs savak keletkeznek, amelyek
hozzájárulnak a talqj kevésbé mobilis tápanyagkészletének hozzáférhetőségéhez;
-csökken a könnyen oldódó tápanyagok kimosódása (pl. nitrátok) a megművelt
rétegből, mivel ezek a tápelemek szerves kötésekbe kerülnek;

58
 -javul a talaj N-ellátottsága, főleg a pillangós zöldtrágya-növények termesztése-
kor;
-gyarapszik a talaj szervesanyag-tartalma;
-védi a talajt az erózióval, deflációval szemben;
-gyomirtó hatása van.

Kedvezőtlen hatások:
-a zöldtrágyanövény is, mint bármilyen más kultúra, a talajt átmenetileg szárítja,
ami különösen szárazságban gondokat okozhat;
-ha a nagy zöldtömegnek a talajba dolgozása rosszul történik, az túlzott lazasá-
got, üregességet idézhet elő, ami akadályozza a főnövény vetését;
- nem pillangós, későn alászántott zöldtrágyanövény esetén a tág CIN arány át-
menetileg nitrogén-lekötést (pentozánhatást) okozhat, valamint a nyersrost-felhalmo-
zódás lassíthatja a lebomlást;
- gyomosíthat, ez elsősorban a kemény héjú magvakat termő növényeknél fordul-
hat elő;
-a laza, gondatlan technológiai fegyelem betegségek és kártevők el szaporodásá-
hoz vezethet;
-a zöldtömeg évjárattól függően változó, ezért a zöldtrágyázás eredményessége
is ingadozó.
A zöldtrágyázás sikerét alapvetően meghatározza:
-a zöldtrágyanövény kiválasztása;
-a területi és időjárási viszonyok;
-a zöldtrágyázási mód.
A növényválasztás azért fontos, mert a kellő zöldtrágyahatás kifejtéséhez megfe-
lelő zöldtömeg és/vagy gyökértömeg szükséges. Ritka növényállománnyal nem lehet
kedvező hatást elérni.
Zöldtrágyázható területek. A zöldtrágyázásnak a különböző talajtípusokon eltérő
hatása van. Kiemelten indokolt az alkalmazása:
-a gyenge termőképességű, kis humusztartalmú homoktalajokon és a lazább bar-
na erdőtalaj okon;
-a kötött agyagtalajokon, szikeseken;
-a sekély termőrétegű erodált valamint a heterogén talajokon.
A zöldtrágyázás indokolt, ha:
-nagyon elhanyagolt, kizsarolt földet akarunk feljavítani;
- a trágyázandó terület messze, vagy olyan területen, például domboldalon fek-
szik, ahova nehéz és nem gazdaságos az istállótrágya kijuttatása.

59
 3.4.2. A zöldtrágyázás módjai

A zöldtrágyázás a gazdálkodás környezeti és technikai feltételeitől függően a kö-

vetkező formákban történhet:
-fővetésű
- tarlóvetésű
- takarónövényes zöldtrágyázás.
-sarjú
--áttelel ő

3.4.2.1. Fővetésű zöldtrágyázás

A zöldtrágyanövényt mint főnövényt vetjük el, általában kora tavasszal, és zöldtö-

rnegél nyáron Uúnius,július) dolgozzuk be. Elsősorban szélsőséges talajokon, keveset
termő homokon, szikes, illetve kedvezőtlen csapadékellátottságú helyeken indokolt
alkalmazni, ahol a tarlóvetésű zöldtrágyázásnak a környezeti feltételei nem adottak.
Előnyként hozható fel, hogy a fővetésű zöldtrágyanövény vetéséhez. a nehezebben mű­
velhető talajok előkészítésére több idő áll rendelkezésre, és a keléshez, fejlődéshez a
téli nedvességjól kihasználható. Hátránya, hogy egy év terméskieséssei kell számol-
nunk, és a kedvező hatások is csak a következő évben mutatkoznak. A zöldtrágyanö-
vény után kerülhet akár őszi, akár tavaszi vetésű növény. Jobb adottságú területeken
is alkalmazhatjuk, ha a talajt átmenetileg termelésre nem kívánjuk használni, dc mint
zöldugart hasznosítani akarjuk, a talajtermékenység fenntartásamiatt 191.

3.4.2.2. Tarlóvetésű zöldtrágyázás

A tarlóvetésű zöldtrágyáknak az alkalmazása a legvonzóbb, mivel segítségével

trágyanövény illeszthető be a vetésforgóba anélkül, hogy a termelésből kiesne egy év.
Sikerességének azonban fontos feltételei vannak:
-Az elővetemény korán kerüljön le, a tarló korán szabaduljon fel. Alkalmasak a
június közepéig tekerülő növények, melyek elsősorban takarmánykeverékek: takar-
mányrozs, rozsos bükköny, őszi árpás bükköny, bíborhere takarmánynak- ezek után
azonban csak akkor érdemes zöldtrágyát vetni, ha a talqj szervesanyag-ellátottsága ezt
megkívánja-, valamintjúnius vége és július közepe között tekerülő elővetemények:
borsó, repce, őszi árpa, rozs, tavaszi árpa, őszi búza, zab.
-Aratás után vagy a zöldtrágyanövény vetésének idején az időjárás legyen ned-
ves. Ezért elsősorban a csapadékosabb területeken lehet sikeres és biztonságos az al-
kalmazása, ahol az éves csapadékmennyiség legalább 600 mm. Alkalomszerűen a
szárazabb vidékeken is sikerülhet, de ez erősen függ az évjárattól és a talaj nedves-
ségmegőrzésére alkalmazott agrotechnika színvonalától.

60
 -A talaj könnyen és gyorsan m(ivelhető legyen. Fontos a talajművelés gyorsasá-
ga és jó minőségben való elvégzése. A tarlóhántást az elővetemény betakarítása után
azonnal el kell végezni a zöldtrágyanövény vetésének mélységéig, majd hengerrel zár-
ni kell a talajfelszínt a nedvesség megőrzéséért. Kerülni kell a szántást, a forgatás nél-
küli talajelőkészítést célszerű alkalmazni.
-Szárazságban nem érdemes erőltetni a tarlóvetést, mert a zöldtrágyanövény nem
kel ki, vagy csak nagyon vontatottan, hiányosan, így nem lesz megfelelő a gyökér- és
zöldtömege, a területet az elgyomosodás is jobban veszélyezteti. Célszerű ilyenkor
várni a vetéssel, a kedvezőbb nedvességviszonyok beállásáig. Vetés után a talajt azon-
nal hengerezni kell, mivel a laza, üreges talaj hamarabb kiszárad, s a hengerezéssei a
magvak is közelebb kerülnek a nedves talqjhoz.
-A tarlóvetés ű zöldtrágya az rJsziek alá nem jó elővetemény, mcrt csak őszre fej-
lődik ki annyira, hogy megfelelő zöld tömeget adjon. A mi erdélyi vidékeinken a
zöldtömeg beszántása után már nem áll rendelkezésre megfelelő idő a nagytömegű
szervesanyag elkorhadásához, illetve a talqj megfelelő előkészítéséhez, és a vetéshez.
Ugyanakkor a zöldtrágyanövény sok vizet fogyaszt, a talqjt nagyon kiszáríthatja, így
az utónövény magja nem kerül kedvező vízellátottságú környezetbe. A tartóba vetett
zöldtrágyanövényt meg lehet hagyni a fagyokig, ez összeroskasztja és megkönnyíti a
bedolgozását. Deflációnak kitett területen tavasszal is bedolgozásra kerülhet. Utána
tavaszi vetésű növény kerüljön.

3.4.2.3. Takarónövényes zöldtrágyázás

Ennek a módszcrnek két módja lehetséges: a rávetés, amikor a zöldtrágyanövényt

6szi kalászosba tavasszal vetjük, és az alávetés, amikor tavaszi kalászossal- árpával,
zabbal-együtt vetjük el a zöldtrágyanövényt Lehetséges zöldtrágyanövények a vö-
rös here, fehér here, komlós lucerna, korcshere, angolperje, somkóró, szarvaskerep,
bíborhere.
A kalászos tekerülése után a közé- vagy alávetett növény er6teljes fejlődésnek in-
dul, és nyár végére, ősz ele:jére ad leforgatható zöldtömeget A takarónövénnyel- ga-
bonával -kapcsolatban kívánatos, hogy:
-ne legyen sűrű, és ne nyomja el a zöldtrágyanövényt, ezért a szakottnál kisebb
vetőmagmennyiséggcl kell vetni;
-korán tekerülő legyen, a szalmáját azonnal távolítsuk el, hogy a zöldtrágyanö-
vény erőteljesebb fejlődésnek indulhasson;
-legyen kis vízigényű, a két kultúra ne legyen egymás konkurense.
A módszcr előnye, hogy a zöldtrágyanövény nem igényel külön talajel6készítést.
Kockázata, hogy szárazságban nem mindig sikerül a rávetés, ezért inkább csapadé-
kosabb vidékekre való.

61
 3.4.2.4. Sarjú-zöldtrágyázás. Erre a célra a pillangósvirágú évelő növényeket
használhatják fel, úgy, hogy az első kaszálást meghagyják takarmánynak, a második
növedéket pedig alászántják zöldtrágyaként

3.4.2.5. Áttelelő zöldtrágyázás. Ennél a formánál a zöldtrágyanövény az őszi

és a kora tavaszi tenyészidőt hasznosítja. A vetése nyár vége felé, kora ősszel törté-
nik, és a kifejlett zöldtrágya-növényállományt kora tavasszal szántjuk alá. Lehetséges
zöldtrágyanövények: a rozs, rozsos bükköny, bíborhere. Utána tavaszi vetésű növény
következhet.

3.4.3. A zöldtrágya bedolgozása

A zöldtrágyanövények talajba történő helyes bedolgozása odafigyelést igénylő

munka. Először is a magas növésű növényeketabeszántás előtt le kell hengerezni,
vagy szeeskázó géppel felaprítani, hogy megkönnyítsük az aláforgatást. Az eke afek-
vő növények dőlési irányában haladjon, különben eltömődik. A zöldtrágya szántása-
kor a talaj óhatatlanul üreges lesz, ezért utána a talajt tömöríteni kell. Ezzel a zöldt-
rágya korhactását is meggyorsítjuk. A zöldtrágya elbomlásához- még pillangósok
esetében is - 3-4 hét szükséges. Az utónövény vetéséig a zöldtrágya lebomlásának
előre kell haladnia. A zöldtrágya meszes vagy homoktalajban gyorsabban bomlik,
mint vályog-, agyag- vagy savanyú talajban. A nyár végén, ősz elején alászántott ha-
marabb bomlik, mint a késő ősszel vagy télen, mivel amelegebb időjárás elősegíti a
bomlást végző mikroorganizmusok tevékenységét.
A virágzás előtti, bimbós állapotban alászántott növények hatása kedvezőbb, mint
a virágzás utániaké. Az elvénült növény sok lignint, rostot tartalmaz, amelyek nehe-
zebben bomlanak le. A zöldtrágya szerves anyaga sokkal könnyebben bomlik el, ezért
hatása a talajban rövidebb ideig tart (1-2 év), mint az istállótrágyáé (3-4 év).
A zöldtrágyaként használt növénnyel szemben támasztott elvárások az alábbiak-
ban foglalhatók össze, legyen:
-lágyszárú növény;
- rövid tenyészidejű;
-a tápanyagokkal szemben igénytelen;
- csírázásához és kezdeti fejlődéséhez mérsékelt vízigény ű;
- gyors növekedésű;
-dúsan és mélyen gyökerező;
-aránylag nagy zöld tömeget adó, a talajfelszíntjól takaró;
- nitrogéngyűjtő;
-jó tápanyagfeltáró képességű;
-ne legyen köztesgazdája betegségeknek, kártevőknek;
-a vetőmagja olcsó legyen, könnyen megtermeszthető, kis mennyiség is legyen
elegendő.
 4.
A KOMPOSZTÁLÁS VAGY A EMES ROTHASZTÁS '

A körny zetü nkben keletkezett bioma zá nak csak egy része ha zno ul emberi
táplálékként illetve állali takarmányk nt a maradék lebomlik 1851. A zer e anyag
lebomlá át attól függően hogy le egő jelenlétében vag levegőtől elzártan történik,
kompo ztálá nak vagy biogáztermelé nek i nevezzü k. Mindkét folyamat a termé zet-
ben emberi beavatkozá nélkül i leját zódik, hi zen amocárból fel zálló macsárgáz
nem má mint biogáz, az erdők laza a arrétegeinél pedig a kompo ztá lódá folyama-
tát kí érhetjük figyelemmel.
A növén ek nö ekedé e el * orban a talajtól függ. A talaj termőképes égének leg-
fonto abb é legbonyolultabb létr hozójaa humu z. Köztudottan az elhalt növényi é
állati ered LCí an agok fokozata an bomlanak le a talajban, ré zben mineralizálódnak
(á án i an agokká bomlanak) r zbcn pedig humu zo dnak ami egy bon olult
biokémiai fol amat.
A talaj állandóan ve zít a humu ztartalmából a növények táplálkozá a a terrné-
zele kim dá , őt a helytelen trág ázá kö etkeztében i . A humu z pótlá ának
eg ik módja a kompo zttal r ·rt nő trágyázá .

4.1. A KOMPO zr M GHATÁROZÁ A

Komposztnak nevezzük azt a morL.Saléko , öt tbarna zínű, a talaj zerkezetét

é tápan agtartalm t ja ító nagy humu ztartalmú föld zerű an agot, amel y zerve
hulladékokból marad ányokból, a mikroorgani zmu ok tevékenyégének hatá árajön
létre 185].
A kompo zt a kcrté zeti-é mezógaz- .
da ági l rmelés zá mára a lcgtöl<eletc- ~~
ebb tápan agforrá . Ha ználata azon
alapul, h gy az mind a z rkezetéb n,
mind mikrobiáli ö zet t Iében a leg-
jobban ha onlít a talajra abba a legk·· n -
n ebben beill zkedő tápan agforrá 1831.
Humu zan agai tart abbak a fri ag
az érett i tállótrág a humu zanyagai nál ,
ho zú tá ú kieg cnlftett tápan agellá-
tásra alkalma ak.
Az ökokompo zt a kompo ztnak az a
változata, amel nek ö ze álogatott alap-

9. sz. ábra: Kompo Zl (forrás: [2021)

anyagai az ökológiai gazdálkodásból származnak, vagyis nagy bizonysággal semmi-
lyen vegyszert, növényvédő szert, méreganyagot nem tartalmaznak. A komposzt ké-
szítésénél nemcsak az ökotermesztésben, hanem a hagyományos gazdálkodásban is a
szintetikus, mérgező anyagok teljes mellőzésére kell törekednünk.
A komposzt tulajdonképpen mesterségesen előállított humusz, az erdei talaj szagá-
ra emlékeztető, a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagat tartalmazó földszerű
anyag. A komposzt gyorsan lebomlik, és kertünkfekete aranyává válik [202[.
A komposzt szó latin eredetű. A compositus jelentése: összetett, utalva a komposzt
sokféle kiindulási anyagára, a komposzt humuszanyagainak változatos összetételére
[1751. A komposzt szó, és a komposztálás csaknem egyidős a legelsőmezőgazdasági
kultúrákkal. A komposztkészítés eljárását már a görögök és a rómaiak is ismerték.
Egy, a 10. századból származó arab forrásmunka részletesen ismerteti a módszer lé-
nyegét. A középkori kolostorok és szerzetesrendek szabályzatai hasonlóképpen utaltak
a talaj termőképességének fenntartása érdekében a komposzt használatára.

4.2. A KOMPOSZTÁLÁS FOGALMA

A komposztálás szelektíven gyűjtött (öko)hulladék ellenőrzött körülmények közöt-

ti, mi kro- és makroorganizmusok segítségéve!, oxigén jelenlétében történő biológiai
lebontása. Más szávai, a szerves anyagok lebomlási folyamatainak irányított és gyor-
sított eljárása [202], amelynek során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk.
E természetes folyamat során a szerves anyagok különböző mikroorganizmusok
(elsősorban gombák és baktériumok) segítségével tápanyagokban gazdag talajerő­
utánpótlóvá, azaz humusszá alakulnak.
Az elmondottakból kitűnik, hogy a komposztálásnak két nagyon fontos gyakorlati
eredménye van. Egyrészt javítja a talajok termékenységét, másrészt csökkenti a gaz-
dálkodásban keletkezett hulladék mennyiségét [831.
Miért jó a talajnak a komposzt? [21 41
-a komposztban lévő tápanyagokat a növények könnyen fel tudják venni;
-a komposzt hormonhatású anyagai serkentik a növények növekedését;
- nagyobb lesz a növények ellenálló képessége;
-a talaj tápanyagtároló képessége növekszik;
- szabályazza a tápanyagok felszabadulását;
-lassítja a tápanyag kilúgozódását;
-megakadályozza a gyors pH-változásokat;
-javul a talaj szerkezete, segíti a levegőzést;
-sötét színe segíti a talaj felmelegedését;
- vízmegkötő képessége javítja a talaj vízháztartását;
- csökkenti a talajeróziót és a porosodást;

64
 - növeli a talaj biológiai tevékenységét;
- növeli a terméshpzamot;
- egészségesebb terményt eredményez;
- segíti a növényvédelmet;
-kevesebb hulladék képződik.
A komposztálás célja: [219]
-a talajok termelékenységének javítása, fenntartása;
-a szerves hulladékok újrahasznosítása;
-a kellemetlen szagok elnyomása;
-a higiéniai viszonyok javítása;
-a gyommagvak csíraképességének csökkentése;
- a talaj biológiai tevékenységének növelése;
-pozitív hatás a termékek minőségére;
- minimális tápanyagveszteség;
- minimális befektetési költségek;
- minimális külső energia felhasználás.

4.3. A KOMPOSZTÁLÁS BIOKÉMIAI ALAPJAI

A komposztálás során a növényi eredetű anyagok el bomlása ugyanúgy megy vég-

be, mint a talajban. A lebomlást mikroorganizmusok végzik. A termőtalaj minden
grammjában [179]:
- l milliárd baktérium,
-35 millió sugárgomba,
- 100 ezer egyéb gomba és kékalga,
- 30 ezer egysejtű állat szorgoskodik a szerves anyagok lebontásában.
A lebontáshoz a mikroorganizmusoknak oxigénre és nedvességre van szükségük.
Az aerob fajok a levegő oxigénjének igénybevételével végzik a lebontást; ez a folyamat
a korhadás. Az oxidációs folyamatban a szerves anyagok széntartalma szén-dioxid
formájában felszabadul, és hő keletkezik (65-70°C). Ha hiányzik a levegő, akkor az
anaerob fajok szaporodnak el, ennek következménye a rothadás. A rothadás során a
szén metán formájában szabadul fel és távozik. Ezért az anaerob bomlás bűzös. Rot-
hadáskor a növények számára káros anyagok keletkeznek, így a növényi tápanyagok
felvehetetlenné válnak.
Vízhiány esetén a lebomlás nem indul meg vagy abbamarad. Ha sok a víz, akkor
levegőhiány miatt anaerob bomlás következik be.
Ideális körülmények között az élő baktériumok az összetett szerves anyagokból a
gyökérzet számára hozzáférhető szervetlen vegyületeket hoznak létre. Pusztulásukkor
a növényi tápanyagokat a kolloid köt6anyagokkal együtt leadják, ez utóbbi köti össze

65
a talaj morzsáit. Az így kapott sötét színű, kellemes erdőszagú anyag a humusz. ami-
nek az évente ásványosodó részét hasznosítják a növények.
A komposztáláskor lejátszódó bonyolult kémiai és biokémiai folyamatok során
a kiindulási szerves anyagok egyszerűbb szerves anyagokra bomlanak, majd pedig
lényegesen átalakulva újraépített szerves anyagként kerülnek ki a folyamatbóL Ez
a kémiai átalakulás annál teljesebb, minél magasabb hőmérsékletet tudunk elérni a
komposztálás során, emellett annak is függvénye, hogy mennyire tudunk optimális
feltételeket nyújtani a komposztálásban résztvevő élő szervezeteknek.

4.4. A KOMPOSZTÁLÁS OPTIMÁLIS FELTÉTELEI

CIN arány. Az oxigénen és a vízen kívül a lebontandó anyag szén-nitrogén aránya

is befolyásolja a bomlás gyorsaságát [5]. A mikroorganizmusok jó életműködéséhez
megfelelő mennyiségű széntartalmú hulladékra (fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar,
szalma, bármilyen növényi szármaradvány, fanyesedék, kartonpapír) és nitrogéntar-
talmú hulladékra (konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék stb.) van szükség.
Ezért a komposztálás alapanyagainak összeállításánál az egyik legfontosabb tényező a
CIN arány. Ha túl sok a szén, akkor a mikroorganizmusoknak nincs elegendő nitrogén
a fehérjéik felépítéséhez, és a lebontási folyamatok csak akkor indulnak be, ha már
C0 2 formájában eltávozott a felesleges szén. Ellenben, ha kevés a szén, akkor a nitro-
gén nagy mennyisége kárba vész, és ammónia form~jában távozik a rendszerből.

Nyersanyag CIN arány

Fakéreg 120:1
Fúrészpor 500:1
Szalma (búza, zab) 100:1
Kerti hulladék 40:1
Vágott fú 20:1
Baromfitrágya 10:1
Hígtrágya 2:1
Kommunális hulladék 35:1
Vágóhídi hulladék 16:1

7. sz. táblázat: A fontosabb komposzt-összetevők CIN aránya (forrás: [771)

Oxigénellátás. A komposztálásban résztvevő aerob mikroorganizmusoknak élet-

folyamataik működéséhez szükségük van oxigén re, ellenkező esetben a korhadás
helyett a nem kívánatos anaerob rothadási folyamatok indulnak meg [51. A kom-

66
poszt oxigénigénye a kezdeti szakaszban
a legnagyobb, amikor számítások szerint
l köbméter komposztban 2 óra alatt el-
fogy az oxigén. Ha nem történik megfc-
lelő mennyiségű oxigén-utánpótlás, akkor
aszénből metán, a nitrogénből ammónia
keletkezik.
Nedvességtartalom. A komposztálás
során a mikroorganizmusoknak legalább
akkora szükségük van a nedvességrc.
mint a tápanyagokra [77]. A baktériumok.
/U. s:. ábra: A marokpróba (forr<is: 12U21J
a gombák tulajdonképpen diszperz rend-
szerek, szervezetük több mint 95%-át víz
alkotja. Anyagfelvételükre jellemző a diffúzió. A mikroorganizmusok szaporodása
vízhiány hatására leáll, és csak a megfelelő nedvességtartalom elérésekor indul újra.
A nedvességtartalom megállapítása érzékszervi úton is történhet. Ilyen módszer a
marokpróba (10. sz. ábra). A komposztot kezünkbe véve összenyomjuk és megfigyel-
jük a szerkezet változását:
-ha összenyomva vizet tudunk ki préselni belőle, igen nedves;
- ha az anyag szárazon pereg, akkor igen száraz;
-ha összenyomáskor gyengén összetapad, akkor tökélctes a nedvességtartal ma.
A komposzthalom nedvességtartalmát rendszeresen ellenőrizni kell. Ha szüksé-
ges, kezdetben hetente, majd kéthetente át kell nedvesíteni. Ez különösen a zárt silók-
nál fontos, amelyeket nem ér a csapadék. A komposzt nedvességmegtartó képessége
szalma bekeverésével növelhető.

4.5. A KOMPOSZTÁLÁS! FOLYAMAT FŐBB SZAKASZAI

A komposztérés hőtermelésseljáró (exoterm) folyamat, amely a hőmérséklet szem-

pontjából három, egyes szerzők szerint négy szakaszra bontható. Az első, rövid beve-
zető vagy kezdeti szakaszt ugyanis a legtöbb szerző nem is említi, mert a gyakorlati
komposztálás szempontjából elhanyagolható [219[:
-bevezető szakasz (mezofil);
- lebomlási szakasz (termofil);
-átalakulási szakasz (lehűlés);
- felépülési szakasz (érés).

67
 --
A mikroorganizmusok aktivitása
Hőmérséklet-változás A folyamatok
és a szerves anyag változásai
L Bevezető szakasz Felmelegedés Reakciók indulása
2. Lebomlási szakasz Hőszakasz Lebomlási folyamatok
3. Átalakulási szakasz Lehűlés Felépülési folyamatok
Hőmérséklet
4. Érési szakasz Humuszképzés, szintézis
környezetfü<><>Ő

8. sz. táblázat: A komposztáJási folyamat főbb szakaszai (forrás: 1219])

A bevezető szakaszban, a szerves hulladékban, vagy/és a levegőben jelen lévő mik-

roorganizmusok elkezdik az anyagok lebontását. A folyamat néhány óráig, esetleg 1-2
napig tart. A megfelelő technológia betartásakor, először oxigént igénylő korhadási
Hőmérsékleti CSUCS
stabilitasi pont spor<~képzö bakténumok
és Actmomy·cetes faJok

70 •
p.olímerek lebömlasa
(pl. c~!lul6:)
00
~
50 újra szapor
Hömérséklet
görbe

pH
Ammónia
képzödes
9
Lugos
8 t
?--~--·
6
sz•ntézts /'
Savas
.A talajlakók humllszsavakat
1 5
hoznak 1étte
4

oL-----~--------- -~--------------~
Lehűlés
--~~~
Eres
Mezofil Termofil
stádium stádwm
l<iö

ll. sz. ábra: A komposztálás folyamata (forrás: [219])

68
folyamatok zajlanak, ennek eredményeképpen szén-dioxid, szervetlen anyagok kelet-
keznek, miközben hő szabadul fel, így a halom hőmérséklete emelkedik. A pH csök-
ken, amint megindul a szerves savak termelődése (t~jsav, vajsav).
A lebomlási szakasz 40 oc felett kezdődik. A hőmérséklet60°C-ra emelkedik, de
a szakasz csúcspontján elérheti és meg is haladhatja a 75 °C-t. A szakasz több hétig is
eltarthat, amelynek során a hőmérséklet fokozatosan csökken. Ezen a hőmérsékleten a
gombák nem aktívak, csak az actinomycetes fajok és a spóraképző baktériumok. Ezen
a magas hőmérsékleten a lebomlásra hajlamos vegyületek, mint cukor, keményítő, zsí-
rok és fehérjék gyorsan elfogynak. A pH lúgossá válik, amint az ammónia felszabadul
a fehérjékbőL A reakció sebessége lecsökken, amikor ellenállóbb anyag (a cellulóz)
lebomlása kezdődik. Ez a hőmérséklet csökkenését eredményezi.
Az átalakulási szakaszban a hőmérséklet csökkenésével a termofil gombák újra
elszaporodnak a halomban, és a cellulózt kezdik elbontani. A későbbiekben a beveze-
tő szakasz mikroorganizmusai is újra tevékenyekké válnak. Ez a folyamat viszonylag
gyorsan, néhány hét alatt lezajlik. A komposzt térfogata hozzávetőleg egyharmadával
csökken, mert bizonyos növényi részek rohamosan bomlanak. Ha nagy a nedvesség,
ez megakadályozza a levegőzést, és rothadást idéz elő. Fordított esetben a szárazság,
de az alacsony hőmérséklet is a korhadás leállásához vezet.
Az érési szakasz, amelynek hőmérsékleti tartománya 15-20 °C, időtartama néhány
hónapot igényel az évszak és a külső hömérséklet függvényében. A munka aprólékos
részét most giliszták, ászkák, talajban élő atkák, kukacok végzik. Ezek a nyersanya-
gokat táplálékká változtatják a trágya- és komposztgiliszták számára. A giliszták a
bélcsatornájukban összekapcsolják az ásványi és szerves anyagokat, ürülékük dúsítja
a komposztot, és tartós humuszformákat, anyag-humusz együtteseket (komplexumo-
kat) építenek fel.
Fontos megjegyezni, hogy a kis komposztálóhalmok általában "hidegek" [202!,
vagyis az alapanyag annyira soha nem melegszik fel, hogy a gyomnövények magva-
it elpusztítsa, így számíthatunk rá, hogy ezek ismét ki kelnek. A "meleg" komposzt,
amely 3-5 napig 55--70 oc között tartható, minden kórokozót kiirt, és a gyomnövény-
magvakat is hatástalanítja. A "meleg" komposztálóhalmot nedvesen kell tartani, és
gyakran meg kell forgatni.' Az ll. számú ábrán a komposztprizmában kialakuló hő­
mérsékleti állapotot és a hozzá kapcsolódó folyamatokat láthatjuk.
Szemcseméret (aprózottság). Az alapanyagok szemcsemérete (aprózottsága) szin-
tén kihat a levegöellátottságra, és ezáltal a lebontás sebességére. Az aprított anyag-
hoz nagyobb felületen férnek hozzá a mikroorganizmusok. Az optimális szemcsemé-
ret 25-40 mm, ennél kisebb mérct a tömörödés miatt már az anaerob folyamatoknak
kedvez. A megfelelő méret eléréséhez őrlő, aprító berendezéseket alkalmaznak [51.

69
 a talajrészecskék képzésében vesznek részt, felvchetőbb állapot-
baktériumok ba hozzák a tápanyagokat, helyben tartják a nitrogént, segítenek a
káros anyagok közömbösítésében
a sugárgombák speciális csoportja, melyek főleg érett komposzt-
Actinomycetes
ban vannak jelen, szám os növénybetegség ellen védenek, a kész
(sugárgombák)
komposzt jellegzetes illatát is ezek adják
termofil baktériumok a fclmelegedő komposzt-halom legaktívabb baktériumai
részben a megfelelő szellőzést biztosítják, részben a szerves anya-
giliszták
gok átalakítása révén felvehetővéteszik a tápanyagokat
a talajban ezek végzik el a szerves kötésben levő tápanyagok Ic-
gombák
bontását, felvehetővé tételét
gombákkal táplálkoznak, ezzel felvehető nitragént szabadítanak
talajlakó ízeltlábúak fel a növények számára, részt vesznek a talaj víztartó kapacitásá-
nak kialakításában
legtöbb faj uk számunkra hasznos baktériuman és gombán élnek,
fonálférgek (nema- ezzel a nitrogén-felszabadításban vesznek részt. Káros fajaik a
tódák) gazdag komposzttal kevert talajban a hasznos fajok hatására visz-
szaszarulnak

9. sz. táblázat: A komposztban található élőlények (forrás: 12191)

4.6. KOMPOSZTÁLÁS! RENDSZEREK

A komposztáJási technológia pontos megválasztása fontos tényező a keletkezö

végtermék minősége és gazdaságassága szempon~jából.
A főbb komposztálási eljárások a következők lehetnek 12191:
- komposztálódás (felszíni komposztálás);
-nyílt rendszerű komposztálás;
-félig zárt rendszerű komposztálás;
- zárt rendszerű komposztálás.

4.6.1. A felszíni komposztálás

Felszíni komposztálásnál a korhasztásra szánt anyagot össze kell gyűjteni, fel kell
aprítani, és a helyszínre kell szállítani. Csak ezután lehet a felületen szétteríteni.
A folyamat során a korhadás nagy felületen, a talaj felszínén vagy annak közvetlen
közelében megy végbe. A hőveszteség miatt a felszíni komposztálás során nem törté-
nik meg a magvak, gyommagvak csíramentesülése, a kórokozó kártevők sem pusz-

70
tulnak el. Az eljárás mellett szól, hogy alkalmazása egyszerű, nem igényel különleges
gépet, illetve plusz beruházást.

4.6.2. Nyílt rendszerű komposztálás

A nyílt rendszerű komposztálás során a komposztanyagat halmokba rakják. A

halmokba rakott alapanyag hővesztesége azért kisebb, mert csökken a felület/térfo-
gat arány. A legjobb hőgazdálkodása a trapéz vagy háromszög keresztmetszetű priz-
máknak van.
A prizmákba összerakott nyersanyagat az érlelés során többször forgatják, keverik,
szükség estén nedvesítik, így gyorsabban érik el a teljes átalakulást. Nagyobb priz-
máknál az alapanyagokat az érlelés során a padozatba süllyesztett perforált csöveken
keresztül ventilátor segítségével folyamatosan levegőztetik, ugyanakkor rendszeres
forgatást is alkalmaznak. Ez az eljárás költséges, és a forgatás során különleges óva-
tossággal kell eljárni, hogy a levegőztető rendszer ne sérüljön.

4.6.3. Félig zárt rendszerű komposztálás

A módszert elsősorban trágyakezelésre fejlesztették ki, de ma már válogatott kom-

munális szerves hulladékok, konzervgyári hulladékok, szennyvíziszap kezelésére is
alkalmazzák.
A félig zárt komposztálási rendszerekben a komposztanyag egy félig zárt térben,
úgynevezett silófolyosóban érik. Ezek lehetnek fólia- vagy üvegházak. A silóba perfo-
rált csövekbőllevegőztető rendszert építenek, és forgató elemeket is elhelyeznek ben-
ne. A bomlás során keletkező gázokat különleges szűrőkkel fogják fel. Az említett
berendezések már egy közepes technikai szintetjelentenek a folyamatirányításnáL
A technológia során az anyag magától eléri a 60-70°C-t, amely tökéletes körül-
ményeket teremt a termofil baktériumoknak. Szükség esetén a hőszakasz kitolható
a tökéletesebb érés érdekében. A folyosó teljes hosszában kiépített szellőztetőrend­
szer miatt nem alakulnak ki anaerob részek. Csak oxidációs folyamatok zajlanak le,
ezért jelentősen lecsökken az ammóniaveszteség, és ezzel együtt a szaghatás, valamint
csökken a tápanyagveszteség is.

4.6.4. Zárt rendszerű komposztálás

A zárt rendszerű komposztálás során a korhadási folyamat a környezettől lehatá-

roltan megy végbe. A folyamat teljes egészében irányított, a betáplált oxigén és víz
mennyisége szabályozható, ezért ezeket a berendezéseket bioreaktoroknak is nevezik.

71
 Az ilyen típusú eljárásoknál a komposztálás tartályokban, konténerekben, silótor-
nyokban vagy forgódobokban történik. A pontosan szabályozottjellemzők bonyolult
technikát igényelnek, ezért ennek az eljárásnak magas a beruházási és üzemeltetési
költsége. Ennek ellenére elterjedt azokon a helyeken, ahol kicsi a komposztáláshoz
rendelkezésre álló terület, illetve a szaghatást teljes egészében ki kell zárni.

4.7. A KOMPOSZT FELHASZNÁLÁSA

Ha a komposzttal valami nincs rendben, az arról vehető észre, hogy a növények

csírázási és növekedési nehézségekkel küszködnek. Ennek leggyakoribb oka, hogy a
komposztot "túl fiatalon" használták fel, még mielőtt befejeződött volna a teljes ásvá-
nyi átalakulás folyamata.
Afriss, 4-6 hónapos komposztot nyers komposztnak is nevezik. A lebontás fo-
lyamata még nem fejeződött be, de fertőzőképessége már megszűnt. A legfontosabb
komposztforma, és úgy kell kezelni, mint a friss istállótrágyát Magas tápanyagtar-
talmú és nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák,
cserjék, veteményesek őszi betakarására. A nyerskomposzt nincs kész állapotban, és
a tápanyagokat a növények számára hasznosíthatatlan formában tartalmazza, de erő­
teljesen serkenti a talaj belső életét.
A nyerskomposztot mulcsozáshoz már három hónap után fellehet használni.
Az érett, 8-12 hónapos komposzt lebontási folyamata befejcződött, fertőzőképes­
sége nincs. Lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik, és földdel
egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, vala-
mint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra számára fel-
2
használható. Az optimális komposztmennyiség m -ként ]175]:
- zöldségesekben kétévente 3-6 kg;
- tápanyagigényes zöldségeknél (paradicsom, uborka, káposzta) 4-6 kg évente;
- közepes tápanyagigényű zöldségeknél (spenót, saláta, répa, hagyma) 2-4 kg
évente;
-kisebb tápanyagigényű zöldségeknél (bab, borsó) 1-2 kg évente;
- díszkertnél 2-4 kg évente;
- bogyós gyümölcsöknél 3-5 kg évente;
-fák ültetésekor három rész talaj, egy rész komposzt;
- gyepnél 2-3 kg, finomra szitálva núnden második évben elszórva;
- fák esetében l cm vastagon évente elterítve a fa köré.

72
 4.8. A KOMPOSZT NOVCNYVfDELMl HATÁSAI

Nemrégiben fedezték fel, hogy számos növényi betegséggel szemben hatásosan

lehet komposzttal \édckezni 12101. A hagyma fehér rothadása. a:t. eper foltosodása.
a gabonafélék különhöz(S megbetegedései, a dísznövények gyökérelváltozásai 60-80
szá1.alékkal kisebb mértékbcn fordultak clö a komposzttal kezelt talajban. BiLOnyos
betegségek pedig teljcsen mcgs;:űntek a hatására.
Egyáltalán nem meglcpö, hog) a komrxJszt ilyen hatékonyan \ éd a növényi kürte-
vök ellen. A benne éléS sokféle gomba. baktérium, apró állat között akadnaK ugyanis
olyanok, amelyek gáti ón hatnak a kürtC\Cík nii\ ekedésére, vagy versenytársként jelen-
neJ.,: meg a tápanyagok felvételekor.
A komposzt kö7.\"etlenlil a tal<~jba dolgozva IOO?é-ban gátolja a káposzta gyökér-
golyvás mcgbetegedését. A legjobb eredményt a kerti komposzt adja. Különösen a
tal<úhoz kevert gilisztakomposzt ad igen jó eredményt a paradicsom, a paprika és
a saláta palántad{ílésért fclcl6s gombák, a Pythium, a Rhizoctonia, a Fusiantm és a
Plasmodiophora ellen. A hat<ís csak a gombák ellen kivüló, a kártc\Ö rovarok és f6-
leg a fonálférgek ellen nem mcgfelclö.
A komposztok további jó tuh~jdonsága a méregtclenítő hatásuk. A tai<~jban sokszor
nagy mcnnyiségben halmozódnak fel növényvédö, gyomirtó szerck és egyéb vegysze-
rek, ami komoly mérgezésekhcz ve!ethel. Amerikai kutatók fedezték ld, hogy a leter-
mett gombakomposzt 100%-ban bontotta le a dimethoat, metham, hcxaklór, atrazin,
cliuron és pcrmetrin szcrmaradványokat 1591. A lebomlás négy hét alatt ment végbe.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a mérgck clöször a komposztban tal<íi ható mi kroor-
ganizmusokhoz köt6dtck, amelyek lebontották a vegyszereket Kis mértékben az egy-
szerű komposzt is rendelkezik rnércgtclcnítö hatással. dc az nem vetekszik a gomba-
komposztévaL A lcgújabb növényvédö szcrek maradványaival kapcsolatban a további
vizsgálatok jelenleg is folynak.
A komposztból kivonatol is készíthetünk 1591. Kísérletek során nagyon jó ered-
ményt adott a marhatrágyás gabonaszalma érett komposzttal keverve, amit 8-12 hó-
napig érlel nek. Érlelés után a kom posztot l :5, l :8 arányban keverik v í;.zel, l 0-14 na-
pig fermentálják, rázzák, 3--4 napig ülcpítik, szűrik. Ezt a kész, folyékony keveréket
vízzel hígítva, kapjuk meg a permctleveL
A komposzt! é l :5 vizes hígítása laboratöri um ban és üvegházban egyaránt l 00%-
ban gütolta a szlirkcpenész (Botritis cinerea) konidinumainak csírázását. Szahadföldi
kísérletben a paprika, paradicsom, bab és a saláta szürkepenészes fertözöttségét 50%-
ban csökkentette, a rózsa esetében 100%-os volt az eredmény.
Fermentált komposzt! é hatására jclentös mértékhen csökken a zöldségfélék (gyö-
kérzöldségek, paprika, paradicsom, tökfélék sth.) lisztharmat- és peronoszpóra-fertő­
zöttségének mértéke. Legjobb eredményt a 3-8 napos kivonat ad. A 8 napnál idösebb
kivonat hatása folyamatosan csökken. A permetezések eredményeképpen nemcsak a
gombabetegségek mértéke csökken, de néStt a növény súlya és piaci értéke is. A szölö

73
folyamatos, 7-10 naponkénti permetezésével még a fogékony fajták esetében is 40-
50%-os peronoszpórafertőzés-csökkenés tapasztalható. A kukorica és az árpa perme-
tezéseis eredményes a lisztharmat leküzdésében.

74
 5.
NÖVÉNYVÉDELEM AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN

5.1. A NÖVÉNYVÉDELEM FELADATA AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN

Tágabb értelemben a növényvédelem alapvetőfeladata, hogy hozz~járuUon a ter-

mesztett növény genetikailag meghatározott biológiai teljesítőképességének az érvény~
re jutásához azáltal, hogy megteremti az ehhez szükséges környezeti feltételrendszert
11011.
Ez a törekvés nem változik meg az ökológiai gazdálkodásban sem, mert ebben
az esetben is a növényvédelem a gazdái kodás biztonságát hivatott fenntartani 1135].
Az alapvető különbség a hagyományos gazdálkodáshoz viszonyítva az, hogy az öko-
gazdálkodás nélkülözi aszintetikus szerek használatár, ezért az egészséges növények
termesztéséhez a termőhelyi adottságok maximális hasznosítására összpontosít. A
növények egészségének megőrzése vagy helyreállítása során olyan eszközökhöz folya-
modik, amelyek nem károsítják az ökoszisztémát természetidegen beavatkozással, és
nem terhelik fölöslegesen vegyszerekkeL Ilyen értelemben, az ökológiai gazdálkodás-
ban elfogadott növényvédelem egy összetett tevékenység, amelynek részét képezi:
-a termőhely megválasztása;
-jól átgondolt vetésváltás;
-a helyes gyomszabályozás;
-a betegségekre fogékony kultúrák visszaszorítása;
-a hasznos állatok védelme;
-a növények káros környezeti tényezőkkel szembeni ellenállásának növelése;
-a termőhelynek megfelelő fqjták (t~jfqjták) használata;
-a megfelelő termesztési technológiák alkalmazása;
- megfelelő vetésidő és betakarítás betartása;
-a növényerősítő készítmények használata;
- a talaj humuszmennyiségének növelése, a talajlakó hasznos szervezetek tevé-
kenységének elősegítése;
-a harmonikus tápanyagellátás;
-a talajművelés idejének helyes megválasztása, különös tekintettel a talaj nedves-
ségtartal mára.
Amint a felsorolásból is kitűnik, az ökológiai gazdálkodásban a növényvédelem
elsősorban a megelőzésre alapoz, amit a kártételeknek egy elfogadható gazdaságos-
sági küszöbérték alatti tartása követ.
Amennyiben a megelőzés nem volt eléggé hatékony, akkor, de csak akkor vehetők
igénybe egyéb eljárások és anyagok, amelyek használatát szigorú előírások szabályoz-
zák [135]. A szintetikus,felszívódó növényvédőszerek használataminden esetben til-
tott. Semmilyen gyomirtószer sem használható.

75
 Azok az cljárások, anyagok, amelyek megszegik a szalxílyoz:ísokat, nem alkal-
mazhatók az ökológiai gazdálkodásban. és amennyiben alkalmaz:ísukra mégis sor
kerülne, akkor a segítségükkel előállított termék ökológiai jelöléssci nem forgalmaz-
ható, sőt a terület átállítását is újra kell indítani.
Az ökológiai gazd:ílkodásban rendelkezésre állókészítményck-szakszerű alkal-
mazásuk csetén- biztosítani képesek az ökológiai gazdálkodásban megtermelt nö-
vények védelmét.

5.2. NÖYI~NYYL~DELMI ELJARASOK

Az ökológiai gazdálkodásban a növényvédelem a1. önszabályozö folyamatok és

az ökoszisztéma regenerálódási képességének déSsegítésére a következő eljárásokat
használhatja fel [1891:
-megfelelő faj- és f<*aválasztás;
- vetésforgó;
- növénytársítások;
-megfelelő tápanyagellátás;
- a biológiai védekezés;
- növényi levek használata;
-az ellenőrző szervezet által engedélyezett növényvédö szerek;
- sajátos technikai megoldások.
Az ismertetett eszközök egy részét jcllcmzéScn a hagyományos gazdái kodás nö-
vény védelmében is hasznáUák, más arányokkal, esetleg eltérő alkalmazási sorrenddeL
[!Ol l Van azonban néhány olyan eszköz, ami jellegzetesen a környezetbarát gazdál-
kodás sajá~ja, például a növénytársítások, a biológiai védekezés vagy a növényi levek
használata. Megint mások, lehetnek közösek a hagyományos gazdálkodással, de az
ökológiai gazdálkodásban más értelmezést kapnak, például a vetésforgó, a tápanyag-
ellátás vagy a növényvédő szerek használata.
Az alábbiakban azokat az eljárásokat ismertetjük bővebben, amelyek az ökológiai
gazdálkodásban használatosak, a többieket csak röviden említjük.
Megfelelő faj- és fajtaválasztás. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott nö-
vényvédelem esetében a genetikailag nem módosított, betegségekre, kártevökre re-
zisztens, toleráns fajok, fajták kiválasztására vonatkozik [135]. Ez az eljárás első­
sorban a tájfajták alkalmazását szorgalmazza, mert a helyben történő természetes
fejlődés eredményeként ezek a növények vannak a legtökéletesebb egyensúlyban a
környezetükkel. Másik fontos szempont a megfelelő faj- és fajtaválasztásnál, hogy
minél nagyobb fajgazdagságot alakítsunk ki a termőterületen és annak a környékén.
A fajgazdag növénytakaró kiváló életteret biztosít a különböző hasznos élő szerveze-

76
 5.2.1. Növénytár ítá ok

növény k az ökol giai rend z rck-

b n neme ak a körn ez tükkel, hanem
cg má köz·· u i kapc olatban annak. A 12. sz. ábra: Han Moli ch
!eh tsége köl önhatá ok gyik típu a az (forrás: 11491)
úg nevezett allelopátia. Az ali l patiku
kölc ön hatá k lényege, hog a n·· ényck különböző vegyi an agokat juttatnak a kör-
n ezetükbe-főleg a talajba -, amel)ekkcl a z m zéd növények élcunuköd eit
gátolják, erk ntik, vag közömbö ka zá mára. A jel nség feltárá a Han Moli ch
(1856-1937) pr ~ z r, a b c i egyetem tanára n éhez fCíződik.
Ó írta le l ~ zör 1937-b n, hog cg c nö én tár ítá ok jól túri k, édelmczi k eg -
má t növeked ben crkentőleg hatnak a má ik nö ényre, ki áló illatot, za matot köl-
c önözve a má iknak, annak lyan nö én tár ·ft á ok i , amelyek eg má ra gátló
őt akár egymá ra el or a zt hatá t gyakorol nak.
apjainkra az allelopária többféle megn il ánulá a i ismerlté vált. fmc néhány
közülük:
A kárte ők, kór kozók é gyomnö ények hatá ait c ök kentik 11491:
-a büdö ke (Tagetes) a köröm i rág (Ca lendu/a) a mák (Papaver), a arkant ú-
ka (Tropaeo /um) ag a háromszínCí zulák (Convulvus tricolor) távol tartják a tet-
veket·
-a büdö ke (Tageres) agy a körömvirág (Calendula) a rózsa agy a paradic om
közé ültetve magához vonzza a lebegő leg eket·
-a büdö k (Tagetes) burgonya közel b ültetve megvédi azt a fonalférgek táma-
dá a ellen;

77
 -a büdöske (Tagetes) elűzi a káposztalepkét;
-a büdöskének gyomirtó hatása is van;
-a levendula erős illata távol tar~ja a hangyákat és a levéltetveket a rózsáktól;
-a szamócásba duggatott fokhagyma véd a lisztharmattól és a tcrmésrothadás-
tól;
-a vegyesen ültetett vöröshagyma és sárgarépa védi egymást a hagyma- és a ré-
palégy támadása ellen;
- a hagymafélék (vöröshagyma, fokhagyma) jól védenek bizonyos kártevők és
gombák ellen;
-a saláta megvédi az alája ültetett retket a földibolha támadásától;
-a káposztafélék mellé ültetett barna mustár (Brassica juncea) a káposztásból ma-
gához csalogatja a földibolhákat (Hyllotreta);
-a sárga, majd fehér és kék virágú fajok színes virágaikkal jobban elősegítik a
megporzást, ugyanis ezek a színek odavonzzák a növényhez a megporzást végző ro-
varokat.
A növények fejlődését serkentik (pozitív allelopátia):
-a kukorica közé vetett uborka vagy tök jobban fejlődik, mert a magasabbra növő
kukorica mikroklímájával védi az alacsony, szélérzékeny növényeket;
- burgonya köré ültethető: spenót, karalábé, torma;
-uborka mellé kerülhet bab, kapor, saláta, hagymafélék, káposzta;
- a borsó remekül érzi magát a nyári retek, sárgarépa, kapor, káposztafélék tár-
saságában;
-a paszuly kedveli a saláta, retek, paradicsom, zeller, káposzta, uborka társasá-
gát.
A gyümölcsösökben:
-az almatermésűek (alma, körte) alá ültetett mctélőhagyma illatával elriasztja a
hangyákat és a levéltetveket a gyümölcsfáktól;
- a gyümölcsfák közelébe ültetett fokhagyma illóolajaival védelmet ad nekik.
A növ~nyek fejlődését gátolják (negatív allelopátia):
-nem szeretik egymás mellett a hagyma-, a paszuly- és a borsófélék;
- a paradicsom gátolja az uborka, a borsó és a burgonya fejlődését;
-a burgonya nem kedveli a borsó, a káposztafélékés zeller társaságát;
-a diófa alatt csak a kora tavaszi hagymások tudnak megmaradni; .
- hasonló helyzet áll fenn a közönséges vadgesztenyefa (Aesculus hzjJpocastanum)
esetében, amelynek a leveleiből olyan mércganyagok oldódnak ki, hogy a fa alatt min-
den növény rövid időn belül elpusztul.

78
 5.2.2. Megfelelő tápanyagellátás

Az ökológiai gazdálkodás a növényvédelemben a megelőzésre alapoz. Ezért arra

törekszik, hogy olyan egészséges körülményeket teremtsen a növények számára, hogy
azok ellenállóak legyenek a káros hatásokkal szemben, mert a legtöbb kártevő és kór-
okozó csak a gyenge egyedeket támadja. Ilyen gyenge egyedek jöhetnek létre, mind
alultápláltság, mind a túltápláltság eredményeként. Következésképpen az ökológiai
növényvédelemben alapvető feltétel a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, ami a har-
monikus fejlődést biztosítja.

5.2.3. A biológiai védekezés

Az ökológiai és a hagyományos gazdálkodás közötti eltérések legszembetűnőbben

a kártevők és kórokozók elleni védekezésben nyilvánulnak meg. Míg a hagyományos
gazdálkodás a vegyszeres védekezésen alapuló totális irtás híve, addig az ökológiai
gazdálkodás a kártevőknek egy ökológiailag és gazdaságilag elfogadható szintre való
visszaszorítására törekszik 1134]. Ezért beszél ünk az ökológiai gazdái kodás esetében
"környezetkímélő", "környezetbarát" gazdálkodási formáróL
A biológiai védekezés fogalmát sokan sokféleképpen határozták meg. A módszer
lényege abban van, hogy a kártevők ellen, azok természetes ellenségeit használjuk
fel. Ezt röviden és tömören úgy is meg lehet fogalmazni, hogy "egyik élőlény alkal-
mazása a másik ellen" !1011. Biológiai úton elsősorban a kártevő rovarok ellen véde-
kezhetünk sikerrel.
A biológiai védekezéSt nevezik még szelíd növényvédelemnek is, mert egyre ke-
vesebb vegyszer-felhasználással (vagy teljesen vegyszermentesen) megfelelő termés-
biztonságot lehet vele elérni. A szelíd növényvédelemben elsődleges fontossággal sze-
repelnek a különböző hasznos élő szervezetek. Ezek közé paraútaid (olyan parazita,
amely gazdaállatát el is pusztítja) vagy ragadozó ízeltlábúak ésfonalférgek, valamint
rovarpatogén és hiperparazita (az élősködő élősködője) gombák tartoznak. Ezek mel-
lett ide sorolják még a Bacillus thuringiensis különböző törzseiből készített prepará-
tumokat, valamint a nem mérgező, hanem fizikai tulqjdonságaival ható könnyű nyári
olajokat is.
A biológiai védekezés előnyei:
-a vegyszerek mellőiésével nincs szermaradvány a termékben, így az egészsége-
sebb, és a környezet terhelése· is kisebb;
-általában nem áll fenn a rezisztencia kialakulásának a veszélye, annak minden
hátrányával együtt;
..,.. nem pusztulnak el a vadon élő, de a termesztett növénykultúrába szívesen betele-
pülő ragadozók és paraziták sem (mint pl. ragadozó virágpoloskák, fürkészdarazsak,
fátyolkák, katicabogarak, futrinkák, zengőlegyek stb.);

79
 -ninc. \'árakoLá i idő a termék b ta-
1-..arítá ·a vagy fel ha ználá a clőu;
- nem okoz kárt a termé' z tbcn.
ha zno élő zcn•cz tek a Lámukra
alkalmas körn)e?ctben mindcnh l megta-
lál hatók. t..ámuk általában egyen ·úl ban
'an a körn czct ökol 'giai ~'! té te l ei cl. Ha
cnn <i nagy bb. a mezóga1.da ági term lé
ch árá ai nak m 'g fel lő egyed zámra van
!'>t.ük ég, akkor hh 'L ak .. \' tkcz * feltétc-
Icket kell bizto ítani :
- mcl l őzni kell a haszn
tetekre kár n ö\'é nyvédő ·zerck ha zná-
latát, helyelllik az őket előnyb 'n ré z ítő.
kímél* ké zítmén ket kell ha LJlálni;
13. s::. ábra: Fést.kclóhclyck a haszno ro' a - fi g elembe kell nni . h gy egy
rok zámára (forrá : 12341) ha. zno él ő szcr czct k ll náll bbak
(például zöldfát l kák), má k ' rzékc-
n ebb k a növén védő zer kkel zcmbcn (p~ldául a leb gó Ic yck vagy a fülb má-
zó);
-a n .. vén védő zerekkel za k zcr Cíen é j ' l időzítel len kell \'éd kczni;
-elk erül e nd ő a lombtrágya é a n.. én édő z r kijuuatá ·a a mcleg déli órákban,
mert ezek toxicitá a a hőm r éklcucl arány an nő·
-a talaj és a talajtakaró növényzet ok ;.ori föl ö lege. holygat<í ·a ok ha ;.n él ő­
lény életter t szüntcti meg;
- cl ő nyö a faj gazdag növényzet kialakítá ·a az ült t vén cn b IUL ' annak köz-
vctl en körn ékéw
- a ha zno l őszer vezetck - pél dául a fáty lká k - akár táplálék kij uttatá ával i ·
az ültetvényen tarthatók;
- zük ég c etén a ha zno él ő zcrv zet k betel píth tők·
-gondo k dni kell a ha zno él ő zcrvczctck zámára al ka lma pi h nő- vag bú-
óhel ről.
A kül önböző k á rtevők és kór kozók el len az alábbi z l íd n .. " n éde! mi eljárá-
okkal lehet édekezni 1871.

5.2.3.1. Kártevők el leni védekezé

Takácsatkák. A takácsatkák ellen - U cg- é · D liaházakban - l ggya krabba n raga-

dozó atkákka l (Phytoseiulus persimi/is, Amblyseius calijornicus, Amblyseius cucu-
meris) lehet védekezni , de a ragadozó gubac zú n og (Therodiplosis persicae) egy
atká zb .. de (Stetorus punctillum) i i kerrel alkal mazhat .

o
 Szőlőben és gyümölcsösökben a Typhlodromus pyri nevű ragadozó atka rendkí-
vül jó hatékonysággal szorítja vissza a kártevőt. Ezek az atkák a szőlő kéregrepedé-
seiben telelnek át. Tavasszal 10-12 oc hőmérsékletnél aktivizálódnak. A fő táplálék
fogyatkozása esetében növényi virágporral, gombafonalakkal, spórákka! vészelik át
az ínségesebb időszakot. Ezért ügyelni kell, hogy az ültetvényekben mindig legyen
valamilyen virágzó gyomnövény, de elviselik a hosszabb éhezést is.
Tripszek. Ellenük különböző ragadozó atkák (Amblyseius cucumeris, Amblyse-
ius degenerans, Hypoaspis miles) tömeges betelepítése a legelterjedtebb megoldás.
Nagyon fontos az atkáknak a tripszfertőzés előtti telepítése, mert utána a szaporodá-
si ütemük nem elég gyors a kártevő leküzdéséhez. Elterjedt még az Orius ragadozó
poloskák (pl. Orius insidiosus, O. laevigatus, O. majusculus) alkalmazása is. A nyu-
gati virágtripsz ellen létezik egy fonálféreg "hatóanyagú" biopeszticid is, me! y a Ste-
inernemafeltiae rovarpatogén fonálférget tartalmazza. A permetezéssel kijuttatott
mikroszkópikus nernatódák behatolnak a kártevő tripszek testébe, és ott egy méreg-
anyagot termelő baktériumot bocsátanak ki, amely elpusztí~ja mind a kifejlett, mind
a lárva állapotú tripszet.
Liszteskék. A legelső, növényvédelemben alkalmazott parazitoid fürkészdarazsat,
az Encarsiaformosát éppen a liszteskék ellen vetették be. Rendkívüli hatékonysággal
pusztítja az üvegházi liszteskét (Trialeurodes vaporariorum), a vegyszeres védekezés-
nél sokkal olcsóbb és hatékonyabb. Újabban te~jed az Eretmocerus fürkészdarazsak,
továbbá a Macrolophus ragadozó poloskák alkalmazása is.
Levéltetvek. Számos természetes ellenségük használható már zárt termesztő be-
rendezésekben. Ilyenek a különböző fürkészdarazsak (Aphelinus abdominalis, Aphi-
dius colemani, Aphidius ervi), a ragadozó gubacsszúnyog (Aphidolethes aphidimiza),
a Harmonia axyridis nevű katicabogár, a zengőlégy (Episyrphus balteus), és részben
a fülbemászó (Forficula auricularia) is. Lehetőség van mikrobiális entomopatogén
gombák ki permetezésére is. A levéltetvek ellen szabadföldön jó eredményt hoz a pa-
raffinolaj-készítményekkel való kezelés. A magas hatékonyság eléréséhez mindenkép-
pen fontos, hogy idejében, még a kártevő felszaporodása előtt kezdjük el a kezelése-
ket, többször ismételjük meg azokat, és az előírt hektáronkénti dózist viszonylag kevés
vízzel juttassuk ki, jó minőségű, igen jó porlasztóképességű permetezőfúvókát hasz-
nálva.
Katicabogaraknál (Coccinellidae) a kifejlett egyedek telelnek át. A katicabogarak
ragadozó életmódot folytatnak. Úgy a kifejlett egyed, mint a lárvajelentős mennyisé-
gű levélatkát, gubacsatkát fogyaszt el élete során.
Levélaknázólegyek. Ellenük szintén fürkészdarazsak (Dacnusa sibirica és Digtyp-
hus isaea) használhaták elsősorban, de a tripszeknél már említett Steinernemafeltiae
fonálféreg is hatékony a levélaknázólegyek ellen.
Levélbogarak. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) ellen alkalmazott
biopeszticidben (Novodor) a Bacillus thuringiensis var. Tenebrionis által termelt nagy

81
 f-.1 . s::.. álm 1.· 1 ant ll) S/CillÚ l'á t~ o ll-. a 15. sz. ábra: Katicabogár (Harmonia axyri-
(Chrysopa p er/a) ( l'o rni~ : 1821 1 dis) (forrás: l KZI D

16. sz. ábra: FOrkészdarázs (Dacnusa sibi- 17. sz. ábra : Petcfiirké z darázs (Trichog-
rica) (forrás: fKZI]) ranuna pintoi) (forrás: fKZI])

szelektivitá ú toxin fejti ki hatását. Újabban üzemi kí érletekben eté fehérítő boga-
rak (Lerna fajok) ellen i hatékonynak bizonyult.
GyászSZiínyogok (Sciaridae). A gombaterme ztés ve zélye kártevői. agyon jól
lehet védekezni ellenük a már említett Steinememafeltiae entomopatogén fonál féreg-
gel, melynek peciáli törzse kizárólag a g zszúnyogot pu ztítja. ed e íthető por
(WP) alakban kerül forgalomba.

82
 Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), kukoricamoly (Ostrínia nubila-
lis), káposzta bagolylepke (Mamestra brassicae), vetési bagolylepke (Agrotis sege-
tum). Ezek közül a legveszélyesebb a gyapottok-bagolylepke, mely a legkülönbözőbb
növénykultúrákban okoz érzékeny károkat Így kukoricában, paprikában, paradicsom-
ban, paszulyban védekezés nélkül a termés 50-100%-a tönkremehet. A vegyszeres
védekezés a lárvák rejtett életmódja miatt kevésbé hatékony. A Trichogramma pete-
parazitoid fürkészdarazsak tömeges betelepítésével azonban sikeresen megvédhetők a
növénykultúrák. E paraziták a kártevő lepkék petéit pusztítják el, így a kártételt gya-
korlatilag megelőzik, továbbá szemben a legtöbb parazita vagy ragadozó ízeltlábúval,
szabadföldön is jól alkalmazhatók.
Káposztamaly (Plutella xylostella), tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), nyerges
szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella). A molylepke-lárvák ellen a Bacillus thuringien-
sis var. Kurstaki készítmények többszöri és a legintenzívebb lárvakelés időszakában
történő kezeléssei igen jó eredménnyel használhatók.
Meztelencsiga. Nedvesebb helyeken okozhatnak gondot. Ellenük a Phasmarhab-
ditis hermaphrodita nevű fonálféreg használható szabadföldön és fóliasátorban egya-
ránt.
A fürkészdarazsak (Trichogrammatidae) parazita rovarok, a különböző növényká-
rosító rovarok petéiben fejlődnek ki a lárváik, és a gazdaszervezetet a kifejlett rovar
hagyja el. Áttelelése a gazdaszervezet áttelelő tojásaiban történik bábállapotban.

5.2.3.2. Kórokozók elleni védekezés

Fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum). A fehérpenészes rothadás ellen a legered-

ményesebb védelmet annak hiperparazita gombája adja, a Coniothyrium minitans. A
Koni WG nevű készítmény alkalmazása kertészeti kultúrákban, valamint szántóföldi
repeében és napraforgóban látványos hozamnövekedést okoz.
Szürkerothadás. E kórokozó ellen az előbbihez hasonlóan egy másik hi perparazita
gomba használható a gyakorlatban, a Trichaderma harzianum.
Szürkepenész (Botrytis). Nemcsak rovarok ellen használhaták baktérium-készítmé-
nyek, hanem egyes gombák ellen is, így a szőlőtermesztésben Nyugat-Európában szé-
les körben alkalmazzák a Bacillus subtilis hatóanyagú biofungicidet, az Ibefungint.
A ragadozó és parazita rovarok hasznos tevékenysége nyilvánvaló. Segíti a megte-
lepedésüket és a tevékenységüket, ha a termesztőterület közelében természetes vagy
természetszerű növényzet, például erdőszegély, véderdősáv, sövény, bozót van, hogy a
hasznos rovarok tudjanak visszahúzódni, és ha a kártevők újra veszélyes küszöb fölé
mennek, akkor maguktól betelepülnek.
A hasznos élőszervezeteket- rovarok, gombák, baktériumok- ma már erre a cél-
ra kifejlesztett tenyészetekben, mesterséges körülmények között szaporítják. Innen
meg lehet őket rendelni és sikerrel használni, elsősorban a zárt termesztőterekben
-üveg- és fóliaházakban.

83
 5.2.4. Növényi levek használata

Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott növényi levek közé tartoznak a főzetek,

forrázatok, hideg vizes kivonatok és az erjesztett levek [144].
Afőzetek. Főzetkészítésekhez a növényi nyersanyagat előbb fel kell aprítani, és 24
órán át hideg vízben áztatni, hogy a hatóanyagokatjobban ki lehessen belőlük nyerni.
Utána az áztatóvízben fel kell forraini és további mintegy fél órán át kis lángon főzni.
Miután kihűlt, le kell szűrni.
Aforrázatok. A frissen szedett vagy szárított növényt szintén fel kell aprítani és
leforrázni, 10-15 percig lefedve hagyni, majd leszűrni.
Hideg vizes kivonatok. A növény kivonatok elkészítéséhez friss vagy szárított nö-
vényeket 24 órán át hideg vízbe kell beáztatni, majd utána leszűrni. Felaprított növény-
nyel ez a módszer is hatásosabb.
Az erjesztett levek. Annyiban különböznek a hideg vizes kivonatoktól, hogy a be-
áztatott növényi anyagat 3-4 napi erjesztés után használjuk fel.

5.2.4.1. Fontosabb növényi eredetű anyagokból készült levek

Az erjesztett csalánlé rovarűző hatás ú, és növeli a növények ellenálló képességét.

A növények gyökereihez a talajba vagy hígított formában a levelekre permetezhető.
Levéltetvek és takácsatkák ellen hatásos.
Amezei zsurló főzetét kipermetezés előtt vízzel ötszörösére kell hígítani. Erős
kovasav tartalmú, ezért megelőző hatást fejt ki a gombás betegségek ellen. Ha gyor-
san terjedő gombafertőzéssel állunk szemben, akkor 3 naponta kell permetezni vele.
Használható a lisztharmat ellen is.
Erjesztett páfrány/é vagy páfrányfőzet erdei pajzsika és saspáfrány leveléből nyer-
hető. Téli permetezőszer gyanánt hígítatlan formában pajzstetvek, viaszos pajzstet-
vek és vértetvek ellen használható. A hígítatlan erjesztett páfránylé rozsdafertőzés és
csigák ellen is hatásos. Mivel a saspáfránynak magas a káliumtartal ma, káliumhiány
esetén is használható.
A varádics főzet ét, forrázatát vagy erjesztett levét mindenféle kártevő ellen lehet
használni, elsősorban mégis a szamócabimbó-lukasztó szamócaatkák, szederatkák,
málnabogarak, levéldarazsak, rozsda és lisztharmat ellen hatásos. Hígítás nélkül té-
len a növényekre, míg nyáron a talajra kell permetezni. Elvirágzás után és ősszel két-
szeresére kell hígítani.
Az erjesztett fehérüröm/é és -főzet tavasszal hígítatlan formában hatásos a levéltet-
vek és a ribiszkerozsda ellen. Továbbá hernyó- és hangyakártétel ellen is használhat-
juk. Június és július folyamán a háromszoros hígításban alkalmazott forrázat levéltet-
vek és az almarnoly ellen hatékony. Ősszel a kétszeresére hígított főzet szederatkák
ellen használható. A hígítatlan főzettel vagy forrázattal végzett permetezés alkalmas
a káposztalepke távol tartására.

84
 A paradicsom-kivonat. A paradicsom leveleiből és oldalhajtásaiból ki vonatot lehet
készíteni, amivel a káposztalepke rqjzásának időszaka alatt kétnaponként kell öntözni
a káposztákat Erős illatával elhárítja a lepkéket a káposztátóL
A hagyma- ésfokhagymalevek. Általános hatáskörű szerek mindenféle kártevő el-
len a fokhagymából és hagymából készült készítmények. A hatásosság valószínűleg a
magas kéntartalomnak , valamint antibiotikus, csírázást gátló anyagaiknak tulqjdonít-
ható. A hagyma- vagy fokhagymaforrá zalot a növényekre vagy a talajra lehet perme-
tezni, mert igen hatásos a szamócaatkák, egyéb atkák és gombabetegsége k ellen.
Fokhagymából erjesztett levet is lehet készíteni, ami tízszeresére hígítva a talqj-
ra és a fák töve köré öntözve, a gombafertőzés ellen hatásos. Használatkor keverhető
más levekkel is.
Atkák és egyesgombásbe tegségek ellen jó szalgálatot tesz a hagymahéjból és zöld
hengeres hagymalevelekből erjesztett lé. Hatásos a paradicsom és a burgonya alter-
náriás betegségére.

5.2.4.2. Nem növényi eredetű anyagokból készült levek

Ilyenek a kenőszappanoldat, a denaturált szeszoldat, a kénmájoldat, a vízüveg és
különböző természetes eredetű porok.
A kenőszappanoldathoz 2%-os töménységben káliszappan! kell feloldani forró víz-
ben. Főleg lágy bőrű rovarok ellen lehet használni, mert eltömi a lélegzőszerveiket, és
megtámadja a külső bőrfelületet is. Takácsatkák ellen hatásos.
A denaturált szesz-szappan-oldat, ami kenőszappan-oldat és alkohol keveréke, a
levéltetvek, mindenekelőtt a gubacs-, a pqjzs- és a vértetvek ellen hatásos. Agresszív
oldat, az állatok védőrétegeit támadja meg.
A kénmájoldat úgy készül, hogy kén (Hepar sulfurist) és hamuzsír (kálium karbo-
nát) keverékét vízben kell oldani. Hígítatlan formában kipermetezve a gombafertózé-
sek- varasodás, levél foltosság, lisztharmat- ellen használható.
A teies permetlevet-4 liter tej, 2 liter vízzel hígítva-a paradicsom- és a burgo-
nyavész ellen használ hatj uk.
A vízüveg (kovasavas kálium- vagy nátriumszilikát) kipermetezésével a növények
levélfelszíne erősítheló a gombák spóráinak be;jutása ellen. Használható a gyümölcs-
fák téli permetezéséhez , nyáron a gyümölcsfák és a szőló gombásadását megelózó
permetléhez keverhetó. Napfénynél nem szabad vele permetezni. A permetezésnél vé-
dószemüveget kell használni, mert a szembe kerülve irritációt okoz.
Használatosak továbbá különbözó por formájú szerek is. Ilyen a kőzetórlemény,
az algamész és a fahamu.
A kózetőrleményt (például alginit) harmattól nedves növényekre kell szórni. A fi-
nom por a tetvek, szőlőmolyok és a gombás megbetegedése k ellen nyújt megelőzó
védelmet, mivel eltömi az apró testnyílásokat, mindenekelótt a lágy bórű rovarok lé-
legzószerveit. A testszelvények közé finom kvarckristályok kerülnek, amelyek fájdal-
masan dörzsölik az állat bőrét, és azok mozgásképtelenné válnak, és éhen pusztulnak.

85
Ha az őrleményt a saláta- és uborkaágyás köré szó~juk, száraz időben kellő védelmet
nyújt a csigák ellen.
Az algamész ugyancsak közvetlenül a növények levelére szórandó. Ez az anyag
serkenti a növények rovarokkal és gombásfertőzésekkel szembeni ellenálló képes-
ségét, különösen a varasodás, a lisztharmat, a rothadás, a burgonyabogár, a hagyma-
moly és a földibolha ellen. Természetesen, a mészre érzékeny növényeknél a haszná-
latát el kell kerülni.
Ajahamut is kora hajnalban kell a harmatos növényekre hinteni. A tetvek ellen
hatásos. Ha a talajra kerül, a csigákat is távol tartja a növényektőL

5.2.5. Engedélyezett növényvédő szerek használata

Az ökológiai gazdálkodás aszintetikus szerek használatának a teljes kizárásá-

val igyekszik megvalósítani a növényvédelmet Ezt a nézetét az EU még az 1991-ben
megjelent első ökorendeletben- 2092/91/EK- kinyilvánította, és változtatás nélkül
átvette a 2007-ben közzétett- 834/2007/EK-új ökorendeletébe is.
A jogszabály értelmében növényvédőszerek kizárólag csak abban az esetben hasz-
nálhatók, amennyiben a növénykultúrát igazolt veszély fenyegeti. Ebben az esetben a
termék nem minősíthető ökoterméknek, és a gazdaság tanúsítását is az ellenőrző és
tanúsító szervezetek felülvizsgálják.
Az ökológiai gazdálkodásban, csak a 2092/91/EK Rendelet II. mellékletében köz-
zétett természetes eredetű növényvédő anyagok használhaták fel. Ezek a következők:
piretrin-készítménye k természetes (krizantém) alapanyagból (lehetőleg szinergi ku-
san), derris-és kvasszia-készítmények, ryania-készítmények, propolisz, kovaföld, kő­
liszt, metilaldehid-készítmények csapdákhoz, kén, bordói és burgundi lé, nátrium-szi-
likát, szódabikarbóna, káliszappan, feromonok, Bacillus thuringiensis készítmények,
víruskészítmények, növényi és állati olajok, paraffinolaj. 11801
Az ökológiai termesztés esetén gondot okozhat, hogy a peronoszpóra elleni vegy-
szeres védelemben csak rézkészítmények használhatók. A réznek a peronoszpóra
esetében csak megelőző hatása van (kuratív hatása nincs), de a talajban felhalmozód-
va a szőlőiskolákban és fiatal ültetvényekben gátolja a levél növekedést, mérgező lehet
a baktériumokra, az algákra, a gilisztákra és a növényi gyökerekre. Ezzel magyaráz-
ható, hogy az Európai Unió 2002. március 31-ével betiltotta területén a réz bármilyen
vegyületének a használatát 1196]. E tiltás alól Románia az Európai Unióhoz történt
csatlakozási tárgyalásokon halasztást kapott 2009. december 31-ig 11961.
Az Európai Bizottság 2006-tól egy új növényvédelmi szer használati szabályzatán
dolgozik. Az új rendeletre azért van szükség, mert a régi már nem tudja kellőképpen
biztosítani a nagyszámú vegyszer miatt az emberi egészség és a környezet, azon belül
a biodiverzitás védelmét, az élelmiszereink és az ivóvizeink megfelelő minőségét. Az
új irányelv a fenntartható vegyianyag-használatra, és az elővigyázatosság elvére épül.
A jogszabály végleges elfogadása és életbe lépése 2008-ra várható.

86
 Az új irányelvnek elsőrendű feladata, hogy ösztönözze a növényvédőszer-használat
csökkentését. és mérsékclje a mezögazdasági vegyszerhasználatból származó egész-
ségügyi és környezeti károkat Ennek érdekében első lépésként egy egységes integrált
növényvédelmi rendszer kialakítását és általános kiterjesztését tűzte ki célul. Második
lépésként, 2014 után az uniós agrártámogatások folyósítását a rendszer előírásainak
betartásához szeretnék majd kötni.
Az új rendszerben az ökológiai gazdálkodás elvei is jobban érvényesülnek majd,
egyrészt, mert csökken a vegyszerek száma és a környezetbe kijuttatott mennyisége,
másrészt, meg várhatóan az integrált növényvédelmi előírások hatására, egyre több
olyan készítmény kerül forgalomba, amely lehetőséget nyújt a környezet fokozottabb
védelmére. Ezek közé sorolhatók például az egyes hasznos élő szervezetek vagy mik-
roorganizmusok által termelt mérgek, rovarhormonok, rovarfiziológiai szabályozók
stb.

5.2.6. Sajátos technikai megoldások

Számos olyan technikai megoldás létezik, ami sikerrel alkalmazható a környezet-

barát természetvédelemben. Az ismertebbek a következők:
Afátyolfóliás takarás jó védelmct nyújt számos rovarkártevővel szemben (például
káposztalepke, burgonyabogár stb.).
Mechanikai védekezés. Segédeszközként használhatunk csapdát, hálót, enyvgyű­
rűt A csapdákat pockok, csigák és más kártevők ellen használjuk. Csigák ellen na-
gyon hatásos a sörcsapda, melyet úgy készítünk, hogy a talajba süllyesztett tálakba
sört töltünk. A hálók a madarak ellen nyújtanak védelmet a gyümölcsfákon és a bo-
gyótermő cserjéken. Az enyvgyűrűket a fák törzséhez erősítve megvédjük azokat a
fákon járó rovarok ellen, ilyenek például a téli araszolók.
Kézi gyűjtés. A nagyobb testű rovarokat kézzel is össze lehet gyűjteni és megsem-
misíteni.
Szín-, fény- és feromoncsapdák a károsítokel szaporodásának előrejelzésében se-
gítséget nyújtó igen fontos eszközök.
A gyomperzselés a gyomszabályozás egyik vegyszermentes változata.
Az időjárás-előrejelzések és egyéb környezeti elemek mérése a kórokozók megje-
lenésének előrejelzésével támogatják a növényvédelmet

87
 6.
GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN

A hagyományos gazdálkodásban a gyomnövények a termesztett növények víz-,

tápanyag- és fényigényének konkurensei, ezért térparazitáknak is nevezik őket. A pa-
razita megnevezés arra is utal, hogy a gyomok a világ termésveszteségének egyhar-
madáért felelősek.
Felmérések szerint a termőterületek gyomviszonyai évről évre nagyobb gondot
okoznak. Számos gyomnövényfaj rohamosan te(jeszkedik, a mezőgazdasági területek
gyommagkészlete egyre nő. A gyomirtó szerek kiterjedt használata eddig a világon
több mint 250 rezisztens gyom-biotípust eredményezett, és ez a szám évente átlago-
san nyolc-tízzel gyarapodik [133].
Az ökológiai gazdálkodásban is egyik fő nehézség a gyomok elleni küzdelem,
amit csak fokoz, hogy ebben az esetben a termelési költségek jelentős részét is a
gyomszabályozás emészti fel. Ez annak tulajdonítható, hogy az alkalmazkodó, kör-
nyezetkímélő növénytermesztési rendszerek a gyomnövények kérdését egészen más
felfogásban közelítik meg. Az ökológiai szemléletű gazdálkodás nem tekinti feltétle-
nül és tűzzel-vassal irtandónak a gyomokat. Szemlétetében a gyomnak tekintett nö-
vények is az ökológiai rendszer részei, melyek állományátabiodiverzitás megőrzése
érdekében nem irtani, hanem szabályozni kell. Eltérően a gyomirtástól, ami a teljesen
gyommentes "steril" növényállományok kialakítására törekszik, az ökogazdálkodás-
ban a gyomok számának egy olyan szint alá való csökkentését kívánják elérni, hogy
azok ökológiailag egy nem konkurens környezeti tényezőt, gazdaságilag pedig a még
megengedhető kártételtjelentsék 1133]. Ezért használják az ökológiai gazdálkodásban
a gyomirtás helyett a gyomszabályozás kifejezést. Hasonló meggondolások alapján,
ma már a növénytermesztési szakirodalomban is a régen megszokott gyomirtás szó
helyett egyre gyakrabban a gyomszabályozás kifejezéssel találkozunk.
Az ökológiai gazdálkodásban- mint a természettel békésen együtt élő gazdálko-
dási formában- azért is indokoltabb a gyomszabályozást használni, mert az ún. gyo-
mok között számos gyógyhatású növény is van, ezen felül a gyomoknak egy sor egyéb
hasznos tulajdonságuk is van, amelyek nélkülözhetetlenek az ökológiai rendszerek-
ben. Ezek között említhetjük, hogy:
- életteret, táplálékot nyújtanak a hasznos rovaroknak;
-akadályozzák az eróziót;
-javítják a talajszerkezetet;
- tápanyagokat tárnak fel;
-pusztulásuk után a talaj-mikroorganizmusok táplálékaivá válnak;
- lazítják a tömörödött rétegeket;
- megkötik a tápanyagfeleslegeket;

88
 -egyes talajtulajdonságok (talajuntság, tápanyagtartal om, kémhatás) jelzőnövé­
nyei!
Indokolt tehát a növénytermesztésben a teljes gyomirtás helyett olyan korszerű
technikák alkalmazása, amelyek csak szabályozzák a gyomok számát. Ilyen mód-
szerek:
-az agrotechnikai eljárások;
-a mechanikai gyomszabályozás;
-a hőkezeléses, lángoJós gyomperzselés (termikus gyomszabályozás);
-a biológiai védekezés.

6.1. AGROTECHNIKA! ELJÁRÁSOK

A gyomszabályozásban az agrotechnikai eljárásokkal kettős cél elérése valósul

meg, egyrészt a gyomok szaporodási és terjedési lehetőségeinek a visszaszorítása,
másrészt olyan erőteljes, gyorsan fejlődő, egészséges állományokat hozzunk létre,
amelyeknek erős gyomelnyomó hatásuk van.
A gyomok szaporodási és terjedési lehetőségeit alapvetően a helyes vetésforgóval,
a talajművelési munkák és a tarlóhántás időbeni elvégzésével, talajtakarással, agyo-
mok magérésének megakadályozásával, tiszta vetőmag használatával stb. lehet meg-
előzni.
A vetésforgó a gyomok elleni védekezésnek az egyik leghatásosabb módszere.
A gyomszabályozás szempontjából a vetésforgó szerepe a növényi koltúrák gyomel-
nyomó szerepének tudatos alkalmazását jelenti 159]. Jobb gyomelnyomó növények a
kalászosok (például a rozs, őszi árpa, zab és az őszi búza) - a nagyobb sortávolság-
ra vetett kapás koltúrákhoz képest, valamint az évelő pillangósok (pl. lucerna). Meg-
felelően összeállított növényi sorrenddel, a különböző jellegű növények rendszeres
váltogatásával megelőzhető, akadályozható az egyes koltúrákra veszélyes gyomfajok
uralkodóvá válása.
A talajművelési munkák időben történő elvégzésének meghatározó szerepe van a
gyompopuláció kialakulásában. A vetési időt és módot úgy kell megválasztani, hogy
az állományok gyorsan keljenek és hamar beálljanak. A növényápolásban törekedni
kell a koltúrnövények versenyképességének fokozására, mert a gyomelnyomást leg-
több esetben a növekedési erély és az állománysűrűség szabja meg.
A tarlóhántás a gyomszabályozás szempontjából az egyik Jegjelentősebb talajmű­
velési munkálat. A tarJón lévő egyéves gyomokat megsemmisíti, az clpergett mago-
kat csírázásra serkenti, az évelőket pedig, tartalék tápanyagaik felhasználására kész-
teti f59].
A talajfelszín takarása (mulcsozás) a zöldségnövényeknél és gyümölcsöknél el-
terjedt megoldás. A talajt lehetőleg az ökogazdaságban képződött növényi eredetű

89
anyagokkal (szalma, fakéreg, fazúzalék) taka•:iuk de enged l czeu a múanyag fóliák
használata i .
A talaj gyommagké zletének c ökkenté ét több eljárá sal i elő egíthetjük. Leg-
hatékonyabb a gyomoknak magértelé előtti eltávolítá a. Vi g ázzunk azonban, mert
lekaszálva é elfektet ve a legtöbb gyomnövény beérleli el zórja a magját 1781. Fon-
tos az ültetvények mentén lévő területek gyom zabál ozá a i , merl a gyommag ak a
zom zédos területekről természete úton i átterjedhetnek. Igen jelentős g ommag-
forrá az i tállótrágya. A talajok tápanyagpótlására lehetőleg gyommente zerve trá-
gyát vagy kompo ztot ha ználjunk.

6.2. A MECHA IKAI GYOM ZABÁLYOZÁ

A fizikai eszközök zéles kálája ha ználható az " kogazda ágokban a g omok za-
bályozására. A jó hatá mindig az idejéb n é a megfelelő e zközzel égzetl munká-
na~ az eredménye. Ezért nagyon fonto , hogy mindig a legalkalma abb zközt vagy
ezek kombinációját ha ználjuk.
A fizikai gyomszabályozá legfonto abb e zközei a kulti áterokra zerelt kapák,
gyomkefék, gyom~ Cík, küllő kapa rotáci ó gyomirtók, forgóboronák tb. 11641

6.2.l. A kultivátorokra szereJt kapák

Hagyományosan gyomirtá ra ké züllek. Vigyázni kell , hogy a munka zélesség

megegyezzen a sortávolsággaL A kapák minimális talajmozgatás mellett közvetlenül
a talaj fel zíne alatt dolgoznak. Gyomirtó hatásuk úgy nyilvánul meg, hogy a kapa
éle elvágja a gyomok gyökereit, így ez a mód zer a gyomok bármilyen fejlettsége
mellett alkalmazható. zzel az zközzel
megfelelő talajnedve ség e etében a gyo-
mok több mint 90%-a eltá ol írható. A ta-
l~ned e ég az rt fonto , mert túl nedves
talajon a gyomok egy ré ze vi zagyöke-
rezhet, túl záraz talajon p dig a poro o-
dás é a talaj szerkezeti kárcsodá ának a
ve zélye áll fenn.
A g pi kapáknak több típu a is isme-
rete amelyek közül ki vála ztható az el-
végzendő múveletnek legjobban megfele-
l ő eszköz.
18. sz. ábra: Kultivátorra szerelt kapák (for-
rás: [1331)

90
 6.2.2. A gyomkefe

A legújabb fejle zté ű mechanikai

gyomirtó e zköz. Aktív részét egy ten -
gelyen elhelyezell erő nejlon- zálakból
álló kefék képezik. A kefeelemek építé-
sét a ortával ág határozza meg a kul -
túrnövén t pedig alagutak édik a forgó
elemektőL l ő nyük, hogy a kultúrnö -
nyekhez nagyon közel i járathatók a v -
dőalagút egítségével 3 cm-ig megközelít-
19. sz. ábra: )Omkcfe (forrá : [1331)
hetik a növényt. Hatá a abban nyilvánul
meg hogy a ke~ k forgá közben kitépik
a gyomokat a talajból. Megfel lően n dve talajállapotnál szép munkát végez, de
záraz körülmények közt erő cn rombolja a talaj zerkczetel. Ha túlnedves a talaj,
a gyomkefe hatását veszti, mi el nem tud a talajba olyan mély égig behatolni , hogy
a gyomnövényeket kitépje. Hatá foka az említett körülmén függvényében 50-90%
között va n.

6.2.3. A gyomfésű vagy fé űborona

Alkalmazá ·a cg re jobban tcrjed neme ak az ökogazdák, de a hagyományo an

gazdáik dók köréb n is. A nev onnan zármazik hogy a munkagép rugalma an
függ ztell mCí elő elemei zinte átfé ülik a talaj fel ő 1-2 cm mély égű rétegét, é a
gyom kitépé n kívül a fel zín kér gtclcníté. ét i. elvégzik. ami s gít a talaj nedve.-

20. sz. ábra: G)omfé ú (forrá : [2071)

91
ségtartalmának megőrzésében. Az eszközt több szántóföldi kultúra (kalászos gaba-
nák, kukorica, cukorrépa) gyomszabályozásánál lehet eredményesen használni.
Minél korábban kezeljük az állományt a fésűs boronával. a gyomirtó hatás annál
jobb. A gyomot olyan szakaszban kell "elkapni", amikor még betemethetö. Az eszközt
több szántóföldi kultúrában -kalászos gabonák. kukorica, cukorrépa- gyomszabá-
lyozásnál lehet eredményesen használni.

6.2.4. KülJőskapa vagy csillagkapa

Ívelt fogakkal rendelkező küllőstárcsái 2 sorban helyezkednek el. A talajfelszínt

négyzetméterenként 140-160 ~zúrással feltörik, a sekélyen gyökerező gyomokat ki-
forgatják. Csak fiatal, kelő gyomok ellen hatásos. Kapás növények sorközművclésérc
használják.

6.2.5. Rotációs gyomirtók

A forgó múvelő elemek a talajtól kapják a meghajtásukat Csekély vonóerő igé-

nyűek, forgásuk következtében a fiatal gyomokat kiválóan irtják, karbantartást alig
igényelnek.

6.2.6. Forgóboronák

A meghajtást a talajtól kapják, oldalazó művelésre is alkalmasak, pl. faaljak gyom-

irtására.

6.3. A TERMIKUS GYOMSZABÁLYOZÁS

A környezetbarát gyomirtási módok egyike a hőhatáson alapuló gyomirtás. Az el-

járás során a növényt lánggal vagy infravörös sugárral 50-70°C-ra melegítik fel, ami
a sejtek elhalásához - fehérjekicsapódás, sejtfal-felszakadás, sejtmembrán-zavarok
- vezet. A növényt nem kell elégetni a kívánt hatás elérése céljából.
A készülékben legtöbbször propán-bután gázt használnak, aminek az égési vég-
terméke C02 és Hp. Az égőfejekben elégetett gáz közvetlen láng formájában, vagy
infravörös hősugárzás útján fejti ki hatását. Többféle típusú, illetve méretű, elrende-
zésú készülék van forgalomban.

92
 A hőhatá on alapul g} m zabál Ol..<í-
si eljá rá okat többn ire a n ugat- ur pai.
főleg a kandi ná ökogazdák ha zn !ják .
nálunk még n mann ira clteJjedl. Ennek
oka az i , hogy a drága üzeman ag miatt
okkal költ gc ebb, mint má c zköt. A
beavatk zá akk r ik r ebb, ha a n" -

21. sz. ábra: GyompcrL.Seló (forrá : ll 331)

6.4. A BIOLÓG IAI VÉD KEZÉS

A biológiai védekezés a környezetbarát termesztési rendszerekben a gyomszabá-

lyozás egyik ígéretes eszköze. A m d zer l nyege abba n áll , hogy a gyomok ellen azok
természetes ellenségeit, kártevőil, kórokozóit, vagy negatív allelopáliát kiváltó növé-
nyeit használjukfel [164l A ilág ok or zágában fol ynak il en irán ú kutatá ok.
A biológiai gyom zabá lyozá történhet gerince állatokkal, ro arokkal, kór kozó
gombák kal , baktériumokkal , l rm zete fitotoxin kkal, növ n i kivonatokkal , bio-
dinamiku mód zerekkel.
A fel oroltak közüla l gnagyobb fig elem a ro arokra irányult. A hatékony bi -
ológiai gyom zabá lyozáshoz eg ro arnak a következő aj áto ágokkal kell rendel-
keznie:
- káro ít a meg úlyo an ag pu ztít a el a gyom növényt;
- kizárólag a megcélzott faj ra ha son·
-gyorsabban zaporodjék mint a g omnövény.
A gyompopul ációkat i gyak ran támadják meg a gombák, a baktériumok é a ví-
ru ok által okozott betegségek. zt i fel lehet ha ználni a bi ológiai gyom zabá lyozá -
ban. A növényi kórokozók közül a jelenleg folyó kutatá ok fől eg a gombák szerepének
a kutatására ö szpontosul.
A biológiai gyomszabályozá nak el ősorba n az ökológiailag érzékeny területeken
van jelentősége, vag ahol a má módszerek valami lyen oknál fog a nem alkalmaz-
hatók.

93
 7.
ÖKOLÓGIAI VETŐMAG ÉS SZAPORÍTÓANYAG

A környezetünkben található növények jó részének az élete a magállapottól az

újabb magállapotig terjed. A vegetáció számára alkalmatlan naptári időszakot, vagy
akár több ilyen időszakot is növényeink szintén magállapotban tölthetnek. A mag te-
hát egy igen fontos állapota, része a növényi létnek, amely a számára kedvez() körül-
mények beállásakor önállóan új nemzedéket képes létrehozni.
A magsejtek génállománya tartalmazza a belőle fejlődő növény legapróbb tulaj-
donságait. Ezért fontos, hogy a vetésre szánt mag többet jelentsen a termel őnek, mint
az árunak termelt mag. A vetőmag fokozott odafigyeléssel, különös gonddal megter-
melt, vetésre előkészített faj- és fajtatiszta, minősített termék kell legyen, amely az el-
várt fajtatulajdonságokkal bír 1124]. Ismeretlen eredetű és tulajdonságú fajok és fajták
elterjedése beláthatatlan biológiai következményekkel járna.

7.1. AZ ÖKOLÓGIAI VETŐMAG- ÉS SZAPORÍTÓANYAG-ELŐÁLLÍTÁS

SZABÁLYOZÁSA

A vetőmag előállítása számos vonatkozásában eltér az árutermesztéstőL Az elő­

állítás minden szakasza, a termesztés, a feldolgozás nagy szaktudást, gondosságot,
tapasztalatot és megfelelő környezeti és technikai hátteret kíván. Ezért a vetőmagter­
mesztés jogilag is szabályozott terület.
Az elmondottak fokozottan érvényesek az ökológiai gazdálkodásban, ahol az
egészséges növénytermesztés alapfeltétele, hogy ökológiai gazdaságból származó ve-
tőmagot használjunk. Ezt már a 2092/91/EK Tanácsi Rendelet is szigorúan szabályoz-
za, majd az új ökorendclet (834/2007/EK) megerősít. Kezdetben, arnikor a tagállamok-
ban nem állott rendelkezésre elegendő mennyiségben ökovetőrnag, az EU-szabályo;:ás
-a 2092/91 rendelet 6. cikkelyének (3) bekezdése b. pontjának értelmében- 2003. de-
cember 31-ig lehetővé tette, hogy az ellenőrző szem~zetek engedélyezhetik hagyomá-
nyos termelésben előállított, de tiltott anyagokkal nem kezelt vetlírnag felhasználását.
2004-től viszont- az EU 1452/2003 számú rendelete- ökológiai terrnék-cllíállításra
az ellenőrző szervezet engedélyével sem lehet felhasználni hagyományos gazdálko-
dásból származó vet6magot.
A vctömag és vegetatív szaporítóanyag ökológiai gazdálkodásból származónak
tekinthető, ha az anyanövényeket az ökológiai gazdálkodás követelményeinek mcgle-
lelően- az egyéves kultúrákat legalább egy generációban, évcl(í kultúrák cseLén leg-
alább két vegetációs idöszakon keresztül- nevelték 1181].

94
 A ökovetőmag előállítása a lényegesen magasabb költségek és a rendszerint maga-
sabb technikai felkészültséget követelő feldolgozás miatt drágább, mint a hagyomá-
nyos termelésben előállított vetőmagvaké. 2004-ig az ökovetőmag-termesztés egyik
akadálya az volt, hogy az öko gazdák nem tudták megfizetni a vetőmag felárá t. A ma-
gas árak a bizonytalan értékesítésnek, a szigorú szabályozásnak és a gyakorlat hiányá-
nak következményeként alakultak ki. A 2004-től érvényes új szabályozás értelmében
csak az ökológiai termesztésben előállított vetőmagot lehet használni [471. Kezdetben
aggodalmat okozott, hogy ha sem mennyiségben, sem választékban (pl. fajtaigények)
nem lesz elegendő minősített ökovetőmag, akkor elveszhet az öko-státus, vagy a gaz-
daságos termelés válik lehetetlenné.
Természetesen a megoldásra való törekvések azonnal megjelentek. A nemzetközi
vetőmag-forgalmazó cégek felfedezték az üzleti lehetőséget az ökovetőmagban. Olyan
részlegeket létesítenek, melyek megfelelnek az ökológiai termesztés igényeinek. Az
ökovetőmagot a hagyományostól teljesen elkülönített gépsorokon tisztítják, csomagol-
ják, és a tételeket elkülönítve tárolják.
A kereskedelmi akadályok áthidalására a sv{Üci BioFach kezdeményezésre létrejött
egy európai ökovetőmag információs adatbázis, ahová minden ország, cég és gazdál-
kodó elhelyezheti a vetőmag-eladási ajánlatát, illetve a vásárlási igényét, és így egy-
másra találhatnak a forgalmazák és a termesztők [89]. Ennek az adatbázisnak az In-
ternet-elérhetősége és a működtető címe a következő: www.organicxseeds.com, FiBL
Postfach, CH-5070 Frich, Svájc, tel.: 0041-62-865-7272.

7.2. AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYNEMESÍTÉS ÉS VETŐMAGELLÁTÁS

A jelenleg érvényes jogszabályok értelmében ökológiai vetőmagnak elfogadható

minden termesztett haszonnövény-fajta vetőmagja, amennyiben a vetőmag előállítá­
sát legalább egy évig, évelők esetében két évig, az ökológiai gazdálkodás feltételeinek
megfelelő körülmények között végezték 11811.
A vetőmagtermesztés nem képzelhető el az őt megalapozó növénynemesítés és faj-
tafenntartás nélkül. Az ökológiai gazdálkodás elsősorban a helyben történő nemesítést
szorgalmazza, amely nagyobb valószínűséggel teszi lehetővé a helyi agrárökológiai
viszonyokhozjobban alkalmazkodó fajták előállítását. A helyi viszonyokhoz való al-
kalmazkodáson kívül az ökológiai termeszrésbe vont fajtákkal szemben támasztott
követelmények más tekintetben is eltérnek a hagyományos gazdálkodástóL Így az
ökofajtáknál kiemelten fontos [811:
-az önálló szaporodóképesség;
-az ökológiai körülményekhez, a tájifeltételekhez való alkalmazkodás;
-a fajtán belüli genetikai változatosság, technológiai homogenitás (azonos virág-
zási és érési idő, csírázóképesség stb.);

95
 -ellenálló képesség a betegségekkel szemben, ami aszintetikus növényvédő sze-
rek és a csávázás tilalma miatt indokolt;
-a többirányú, hulladékmentes felhasználhatóság;
- mély gyökérzet és jó gyomelnyomó képesség.
A felsorolt követelmények azonban nem kizárá jellegűek, mert nem jelentik ön-
működően, hogy a hagyományos fajták nem felelhetnek meg az ökológiai termesztés-
ben. Szám os példa van arra, hogy egyes modern fajták is igen jól alkalmazkodnak a
kiilterjes termesztési viszonyokhoz, és így az ökológiai növénynemesítésbenjól hasz-
nálhatók.
Alapvető különbség van viszont a két nemesítési e(járás között. A hagyományos
termesztésben a nemesítés gyakran folyamodik olyan biotechnológiai módszerekhez
- szövettenyésztési technikák, molekuláris genetikai módszerck stb. -, melyek fel-
használását az ökológiai nemesítés egyértelműen tiltja, vagy alkalmazásukat korlátoz-
za. Az ökológiai növénynemesítés ezzel szemben szigorúan szabályozott, és módsze-
reiben korlátozott 1215]. A fajta-előállítást csak tanúsított köriilmények között lehet
végezni. Nem használható fel molekuláris biológiai módszerekkel előállított, vagy
genetikailag módosított kiindulási anyag. Hasonlóképpen kizárá ok a besugárzással
előállított mutánsok felhasználása.
A sejt- és szövettenyésztési módszerek alkalmazását az ökogazdák általában eluta-
sítják, de megalkuvó megoldásként korlátozottan alkalmazhatók mindaddig, míg nem
dolgoznak ki természetközeli bb eljárásokat. E technológiák köz ül a hajtástenyészetek,
és a vírusmentesítésre szolgáló módszcrek alkalmazása az elte1jedtebh.
Összegezve: az ökológiai növénynemesítés célja olyan természetes fajták előállítá­
sa, amelyek az egészséges élelmiszerellátás alapjai lehetnek, és az ökológiailag érzé-
keny területeken is képesek a természetes egyensúlyt fenntartani 1811.

7.3. AZ ÖKOLÓGIAI ÉS A GÉNKEZELT VETŐMAG VISZONYA

A vetőmagtermeszrést fenyegető legnagyobb veszély a génkezelt vetőmagok erő­

teljes térhódítása. A génmanipulált vetőmagok használatának máris tapasztalható kö-
vetkezményei a termesztett növények változatosságának beszűkülése, a monokultú-
rák kiterjesztése, a belőlük nyert növényekből készült élelmiszerek egészségkárosító
hatásai stb. Hasonlóan súlyos kísérője a génkezelt vetőmag-kereskedelemnek, hogy
tönkreteszi a fejlődő országok gazdaságát. A géntechnológiai cégek által értékesí-
tett vetőmagok drágák, és az utánuk fizetett licenc miatt számos termelö eladósodott,
tönkrement. Közismert ilyen értelemben az indiai rizstermesztök esete, akik közül
sokan lemondtak a korábban használt ingyenes helyi fajtákról, átálltak a cégek által
szállított vetőmagra, de a jelentős licenectri az eladósodásukhoz vezetett. Erre mondta
Peter Rottach a Brot für die Welt (Kenyeret a világnak) szervezet képviselője, hogy a
géntechnológia helyett a fejlődő világ farmereit termőföldhöz, vízhez és vetömaghoz
kellene inkább juttatni 1239].
 8.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS A GÉNMÓDOSÍTÁS

Amikor J. D. Watson és F. C. H. Crick 1953-ban a DNS szerkezetében felfedezte a

genetikai kódot, az emberiség az atomkorszak után belépett a biotechnológia korsza-
kába 1130[. A géntechnika ígérete az volt, hogy az ember belepillanthat a "teremtés
titkába'', a saját fejlődésének legfontosabb meghatározójába.
A hetvenes évek elején a tudomány fejlődésévellehetővé vált a genetikai informá-
ció átvitele baktériumokba. Ezzel megindult egy új kutatási irány, amit rekombináns
DNS-technológiának hívnak. Rövid idő alatt az ismeretek elérték azt a szintet, hogy
elvileg a genetikai információ átvihetővé váltszinte bármely szervezetből akármelyik
más szervezetbe. Ettől kezdve beszélünk genetikai módosításról, génmanipulációról
vagy génsebészetről [!30[.
Mindhárom fogalom lényegében ugyanazt jelenti. Olyan laboratóriumi tevékeny-
séget takarnak, amelyben az evolúció évmilliói során kialakult és kisebb módosu-
lásokkal generációról generációra szál ló örökletes információ rendkívül gyorsan és
átmenetek nélkül megváltoztatható. Egy olyan időszak vette kezdetét, amelyben az
emberbeavatkozhat a természet csodálatos rendjébe, áttörheti a fajok közötti hatá-
rokat, anélkül, hogy számolni tudna ennek a következményeivel [51]. Ezzel a lehető­
séggel a genetikai beavatkozások a létező legnagyobb veszélyt jelentik az ökológiai
gazdálkodás számára.

8.1. Ml A GENETIKAI MÓDOSÍTÁS?

Ahhoz, hogy megértsük a genetikai módosítás (GM) folyamatát és a génmódosí-

tott szervezetekhez kapcsolódó aggodalmakat, tekintsünk át nagyon vázlatosan né-
hány genetikai alapfogalmat [l30j.
Köztudottan az élőlények testének alapkövei a sejtek. A testet többféle sejt alkot-
ja. A sejtek ismertebb alkotóelemei a sejthártya, citoplazma és a sejtmag. A sejtek ci-
toplazmájában lévő riboszómákban folyik a fehérjeszintézis, a sejtmagban található
az örökítő anyag, a DNS (dezoxiribonukleinsav), amely a szervezetre vonatkozó teljes
genetikai információt tartalmazza.
A sejteket többféle molekula építi fel: cukrok, zsírok, nukleinsavak és fehérjék so-
kasága. Ha megfelelő fehérjék állnak rendelkezésre, akkor a sejtekjól működnek, a
szervezet egészséges.
A sejtben a fehérjék a szükségleteknek megfelelően termelődnek. A különböző
fehérjék előállításához szükséges információt az élő szervezetek nemzedékről nem-
zedékre továbbadják az utódaiknak. A genetikai információ egy megcsavart hosszú

97
létrához hasonlítható kettős spirálon található. A bonyolult szervezetekben, mint a nö-
vények, az állatok vagy az ember, a spirálon az információ szakaszokra, úgynevezett
kromoszómákra bontható. A kromoszómákon belül helyezkednek el a gének.
A gének olyan elkülöníthető részei a DNS-spirálnak, amelyek a fehérjék szintézi-
séhez szükséges ismereteket tárolják. Az első időszakban az volt az elképzelés, hogy
minden gén egyetlen típusú fehérje termelését irányítja. Ez volt az úgynevezett geneti-
kai determinizmus elmélete [130]. Bebizonyosodott azonban, hogy egy gén akár több
fehérjetípus gyártásában is részt vehet. A tudomány számára a nagy kihívás az, hogy
feltárja az adott fehérjékért felelős géneket.
A test minden egyes sejtjében benne van az élőlény teljes genetikai informáciqja,
de ebből a sejtek csak a saját működésükre vonatkozó információt használják. Ez azt
jelenti, hogy az adott sejttípusban egy meghatározott időben csak a szükséges infor-
mációt hordozó gének aktiválódnak, és utasítják a sejtet, hogy mikor és milyen fehér-
jét szintetizáljon.
A fehérjék gyártása egy bonyolult folyamat. A sejtben az adott pillanatban a szük-
séges fehérjéket kódoló DNS-szakaszok egy közvetítő anyag, az RNS (ribonukleinsav)
segítségével a génben tárolt információk lemásolódnak, majd átkerülnek a sejtmagból
a citoplazmába, és ott az aminosavak összekapcsolódásábóllétrehozzák az új fehér-
jét. Az új fehérje működéséhez fontos, hogy a funkciqjának megfelelő térszerkezeret
vegyen fel. A leírt folyamatot az evolúció olyan finoman összecsiszolta, hogy az év-
milliók óta a legnagyobb tökéletességgel zajlik a természetben.
Ha az örökítő anyagban, a DNS-ben tárolt információt idegen genetikai anyag be-
vitelével művi úton megváltoztatjuk, genetikai módosításról, génmanipulációról vagy
génsebészetről beszélünk. Az idegen DNS-szekvencia származhat természetes for-
rásból, vagyis más élőlényből, de szintetizálható laboratóriumban is. A sikeres génát-
ültetéshez a kívánatos génen (transzgénen) kívül más gének vagy génszekvenciák is
kellenek. Így kell egy promóter, amely a DNS-t rábírja, hogy egy bizonyos szakaszon
átmásolódjon. Kell egy átírást leállító génszakasz, ami "megmondja", hogy a kívána-
tos gén olvasását hol kell abbahagyni. Szükség van továbbá olyan génekre, amelyek
az átültetés után jelzik, hogy az átalakításra kijelölt DNS-t sikerült-e az új génnel
megvál toztatni.
A génátvitel gyakorlatilag az eredeti szervezetből (a donorból) a kijelölt gén ki-
vágásával és az átalakítandó szervezetbe (recipiensbe) való beültelésével történik. A
beültetésnél a transzgéneket a promóterrel, a stop jelzéssel és a jelzőgénnel együtt
génpuskával belövik a sejtbe, vagy baktériumok segítségével megfertőzik velük a sej-
teket.
A génbevitelt egyszerre sok ezer sejten végzik, de a hatásfok elég alacsony. A jel-
zőgének segítségévellehet meghatározni, hogy a rengeteg sejt közül melyik az, amely
befogadta az idegen DNS-t. Azokból a sejtekből, amelyek befogadtákaz új gént, és
életben maradtak, generálják a GM-növényt. Ebben az esetben is, a sikeresen módo-
sított sejteknek csak kis hányadát sikerül növénnyé nevelni.

98
 8.2. A GÉNTECHNOLÓG IA ELŐNYE ÉS HÁTRÁNYA

A géntechnikamin t a tudomány minden jelentős vívmánya, óriási lehetőségeket,

de sok veszélyt is rejt magában. A veszélyek nagy része abból adódik, hogy ma még
nem szabályozható elég pontosan, hogy az idegen gén hová kerül a DNS-ben. Minden
változás hatni fog a növényben végbemenő biokémiai folyamatokra. Az is lehetséges,
hogy az új gén egy sor olyan változást indít el, amiről jelenleg még semmit sem tu-
dunk. A megjelenő fehérjék bizonyos géneket aktiválhatnak, más géneket elhallgattat-
hatnak. Minden változással új kölcsönhatás jöhet létre, ami további változásokat okoz-
hat, ráadásul a kölönböző hatások sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek.
A géntechnológia több területet is átfog. Ezek közül az orvostudományi felhaszná-
lásáról az a vélemény alakult ki, hogy az mindenképpen az emberiség javát szolgálja.
Az orvosi génterápiában ugyanis alapelv, hogy szigorú ellenőrzések mellett, kizáró-
lag olyan átalakításokat lehet elvégezni, amelyek tovább nem örökíthető változásokat
hoznak létre. Ezek közölt szerepel néhány nélkülözhetetlen gyógyszer kifejlesztése,
valamint eddig gyógyíthatatlan betegségek kezelése.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari géntechnológia gyakorlata ezzel szemben tel-
jesen ellenőrizetlen, zavaros. Az új szervezetek tulajdonságait már eleve átörökítési
céllal hozzák létre, mert olyan szándékokat követnek, mint a környezeti változások-
kal, a gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szembeni
ellenállóság, vagy a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz, illetve a nagyobb ter-
méshozam ll86]. Mindezek eléréséhez leggyakrabban egymástól törzsfejlődésileg tá-
vol álló fajokból származó géneket ültetnek be, amelyekkel megzavarják az élővilág
természetes fejlődését, visszafordíthata tlan, kiszámíthatatlan , káros jelenségeket in-
díthatnak el.
A génsebészettel foglalkozó cégeken kívül, a szakemberek egyre népesebb tábo-
rának a véleménye szerint a mezőgazdasági géntechnológia nem jelent mást, mint a
jelenlegi környezetterhelő gazdálkodási forma még rosszabb úton való továbbvitelét
és újabb szintre fejlesztését, a szennyezés új alakban történő megjelenítését ]205]. A
genetikai szennyezés az idegen gének ellenörizhetetle n szétte~jedésével és a termé-
szeti rendszerek megjósolhatatlan pontjain való felbukkanásával jár. Az átlagemberek
egyes csoportjai is egyre gyakrabban hangoztatták félelmeiket és nemtetszésüket. Ők
elsősorban erkölcsi-filozófiai okokból ítélik el a génmanipuláció t.
Az ökológiai gazdálkodás, amely el ítél mindennemű beavatkozást az élő rend-
szerekbe, következetesen harcol a mezőgazdasági és élelmiszeripari génmanipuláció
ellen. A biotechnológiával szembeni megítélései indokoltak, mert annak gyakorlata
szemben áll az ökológiai gazdálkodásnak mind a négy alapelvéveL A továbbiakban
ezek közül az ellentmondások közül világítunk rá néhányra.

99
 8.3. A GÉNTECHNOLÓGIA F:S AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS VISZONYA

8.3.1. Ellentmondások az egészség alapelvével

Az egészség alapelve azt emeli ki, hogy az egyedek és a közösségek egészsége

nem választható el az ökoszisztémák állapotától. Az egészséges talajok egészséges
termést adnak. Az egészséges növényi és állati szervezetekből egészséges élelmiszer
készül.
A mezőgazdasági génmanipulált szervezetek egyik legnagyobb veszélye abban áll,
hogy ezekjelentős része emberi, illetve állati fogyasztásra kerül. Mivel az új gének
előre meg nem jósolható kölcsönhatásai miatt az emberi egészséget egyre több káros
hatás éri, kívánatos volna, hogy a belőlük előállított termékeket a gyógyszerekhez ha-
sonló alapossággal ellenőri zzék.
Az első, feltételezések szerint transzgén termékekkel összefüggő egészségkáro-
sodási eseményt az Amerikai Egyesült Államokban jegyezték 1989-ben [1861. Egy
génmanipulált baktériummal termeltetett élelmiszer kiegészítő, az L-triptofán, az eo-
sinophilia myalgia szindrómának (EMS) nevezett vérbetegség járványszerű kitörését
okozta. Harmincheten haltak meg és körülbelül ezerötszázan betegedtek meg. A baj
akkor tört ki, amikor az eredeti baktériumokat génmódosított szervezetekre cserél-
ték le. A vizsgálatok szerint a génmódosított L-triptofán tiszta volt, azaz anyagában
megegyezett az azt megelőző, természetes baktériumból előállított elödjével, csupán
sem emberi, sem pedig állati fogyaszthatósága nem volt kipróbál va. Tekintve, hogy
a baktérium-telepeket azonnal megsemmisítették, utólag már nem lehetett eldönteni,
hogy a génmanipuláció vagy pusztán a génmanipulált baktériumok felhasználásával
kapcsolatos egyéb változtatások okozták-e a katasztrófát.

8.3.1.1. Allergiakeltés

Korunk új népbetegsége lett az allergia, aminek a kiváltó okait az orvostudomány

sem tudjaminden esetben meghatározni [186]. Annyit már sikerült kimutatni, hogy
statisztikailag igen erős összefüggés létezik a megbetegedések és az új transzgén fe-
hérjék elterjedése között. Legtöbb esetben a gyanú a táplálékkal a szervezetbe kerülő
új fehérjék eltérő térszerkezetére terelődik.
A genetikai módosításkor fennáll annak a veszélye, hogy a transzgén olyan ~j fe-
hérjék megjelenését eredményezi, amelynek más a térszerkezete, s ez allergiás meg-
betegedéseket okozhat. A transzgén fehérjéket az ember egyrészt közvetlen módon a
GM növényi termékekből, másrészt a GM-takarmányokkal etetett állatokból készült
élelmiszerekkel viszi be a szervezetébe. Abban az esetben, ha a GM-élelmiszerek
nincsenek jelölve, előfordul, hogy az allergiás beteg gyanútlanul fogyasztja a számára
veszélyes táplálékot, és ez súlyosabb esetekben, nem ismerve a kiváltó okokat, akár a
halálát is okozhatja [64].

100
 Kellő odafigyeléssel sok veszélyt lehet elhárítani. Jó példa erre az az eset, amikor
a száját brazildió génnel keresztezték azért, hogy fokozzák a fehérjetartal mát. A bra-
zildió-szqját először állatokon próbálták ki, de nem tapasztaltak allergiás reakciókat.
Amikor viszont a kutatók brazildióra allergiás emberek vérmintáján próbálták ki a
génmódosított száját, allergiás ellenhatást tapasztaltak. Mint utólag kiderült, ezt elő­
re is lehetett volna s~jteni, mert a brazildióra sok ember érzékeny. Az eset erős figyel-
meztetés arra, hogy minden egyes esetben el kell végezni a genetikailag módosított
szervezetek allergén teszteléseit

8.3.1.2. Az antibiotikumok hatásosságának csökkenése

A GM-szervezctek egyfqjta egészségkárosító hatása az antibiotikumok hatékony-

ságának a csökkentésében nyilvánul meg !186!. Az új szervczeteknek ez a tulajdonsá-
ga az clöáll ítási technolögiájuk során ragad rájuk, ugyanis a génátvitelkor rendszerint
egy olyanjclzőgént használnak, amely antibiotikummal szembeni ellenálló képcssé-
get közvetít A gond ott kezd6dik, hogy ezek ajelz6gének átkerülhetnek a génmani-
pulált szcrvezetct fogyasztó ember vagy állat bélcsatorn~jában élő baktériumokba. Ha
ezek is továbbadják az ellenálló képesség génjét a betegségkeltő (patogén) baktériu-
moknak, az komoly problémát okozhat a gyógyászatban.
Sajnos az orvostudomány azt tapasztalja, hogy az antibiotikumok széles skál~jával
szemben rezisztens patogén baktériumtörzsek száma a gyógyszerek túlzott használata
miatt egyre n6. Ezt a helyzetet csak ronthatják a génmanipuláció során alkalmazott
antibiotikum-rezisztens jclzi"'ígének. Sok járványtani szakember szerint az antibioti-
kum-rezisztens kórokozök gyors te~jedése az atomfegyvernél is nagyobb veszély le-
het az emberiség számára.

8.3.1.3. Transzgén fehé1jék stabilitása a bélben

A transzgén fehéljék az emberi szen·ezetbe a táplálékon keresztül jutnak be. A

táplálkozástan kimutatta, hogy a táplálékban el6forduló legtöbb természetes fehérje
és DNS a bélcsatornában gyorsan alkotó elemeire bomlik !1861. Az viszont még nem
teljesen ismert, hogy a transzgén fehé1:jék, illetve a módosított DNS-ek is ugyanúgy
járnak-e. A gyakorlat több esetben is az ellenkezőjét mutatja. Ismertek olyan fehér-
jék, amelyeket a térszerkezetük miatt az emészt6rendszer enzimjei nem tudnak meg-
támadni. Ilyenek például a cukorfelismerő fehérjék, a lcktinek. A lektineket gyártó
géneket pedig igen elterjedten használják transzgénként a GM-növényekben. Hasonló
tulajdonságokkal bírnak még a különböz6 hormonok, mint az inzulin, a növekedési
hormon stb. Ezek a lebonthatatlanná vált anyagok biológiailag tevékenyek maradnak,
és előre nem látott kapcsolatba léphetnek más anyagokkaL Gondoljunk csak olyan
bakteriális és vírus eredetű transzgén fehérjék bejutására, amelyek a természetben

!Ol
soha elő nem forduló kombinációkat hozhatnak létre. A tápcsatornának pedig nincs
sem ideje, sem pedig adottsága, hogy a GM-növényekben előfordulható minden új
kombinációhoz hozzászokjon.
Egy dolog biztos: 1996-tól kezdve, amikor az Amerikai Egyesült Államokban a
GM-haszonnövények termesztése és forgalmazása megindult, meredeken megugrott
a bélrendszeri rendellenességek, fertőzések, az allergiás megbetegedések és a nyirok-
szervi-, dülmirigy-, emlő-, hasnyálmirigyrákos megbetegedések száma [130[.

8.3.1.4. Mérgezések

A GM-növényben az előre nem látható változások közül az egyik lehetőség az új

toxinok termelése. Az ismert növényekben gyakran kis mennyiségben előfordulhat­
nak olyan mérgező anyagok, amelyeknek általában nincs káros hatásuk. Megeshet
azonban, hogy a GM-növényben a genetikai módosítás során megnő ezeknek a káros
anyagoknak a mennyisége. Különösen aggasztó, hogy a GM-élelmiszerek esetleges
mérgező hatásának nem azonnali, hanem elnyújtott hatása lehet. Ezeket néha észre-
veszik, néha nem.
A GM-szervezetek által termelt mérgek egyik legnagyobb kutató szaktekintélye
Pusztai Árpád. 1999-ben a brit Rowett Intézetben dolgozó magyar származású bioké-
mikus kimutatta, hogy a hóvirág hagymájából származó génnel keresztezett burgonya
mérgező az emlősök számára. A génmódosított burgonyával etetett patkányok has-
nyálmirigye, heréi és vékonybelei jól megkülönböztethetően el változtak. Megválto-
zott a gyomor és a vastagbél hámrétegének vastagsága, a herékben, az agyban, a has-
nyálmirigyben és a lépben szervi és sejtes elváltozásokat észleltek. A nyiroktermelés
leállt, néhány nap múlva nyilvánvaló lett a növekedés csökkenése és a vékonybél táp-
lálékanyag-felszívó képességének lelassulása [206[.
Heves tudományos és politikai vihart kavart a Monsanto cég MON863 kódjelű
génmódosított kukoricája is. A kérdéses kukoricával etetett kísérleti patkányoknál a
mérgezés világos jelei mutatkoztak a vesében, a májban, és a súlygyarapodásban is
visszaestek [201[.
A hasonlóan veszélyes mérgezések forrása lehet a sokoldalúan hasznosított szá-
ja is a génmódosított változatában. Egy génmódosított szájafehérje 74 százalékban
tér el egy közönséges szájafehérjétőL Mivel ezeket a fehérjéket egy növény és egy
baktérium kombinációjából állí~ják elő, elég egy egészen kis változtatás az aminosa-
vak sorrendjében, és az egészséges fehérje egy ártalmas fehérjévé változik. A szájá-
val kapcsolatos félelmek végül is nem alaptalanok, mert az angliai Yorkban működő
táplálkozástudományi laboratórium kutatói kimutatták, hogy az !998-ban Európá-
ba érkezett első szójaszállítmányok után egy év alatt 50%-kal emelkedett a lakosság
szójaérzékenysége. Az idült megbetegedések közül bélirritáció, emésztési zavarok,
bőrpanaszok, pattanás és ekcéma, továbbá neurológiai megbetegedések, kimerültség,
fejfájás és letargia tünetei jelentkeztek.

102
 A Journal of Medicinal Food címu lapban megjelent egyik tanulmány szerint a
génkezelt szója 12-14%-kal kevesebb ösztrogént tartalmaz, mint a hagyományos szó-
ja. A növényi ösztrogén természetes védelmet nyújt a mellrák, a különböző szívbeteg-
ségek és a csontritkulás kialakulása ellen [211].
A génmódosított dohány előállításánál az a meglepetés érte a kutatókat, hogy az
új növény egy olyan mérget termelt, ami nem volt benne a nem módosított anyanö-
vényben. Hasonlóan az élesztő átalakításakor, az élesztőben csak kis mennyiségben
előforduló méreg mennyisége 40-200-szorosára nőtt, pedig ebben az esetben a gént
szintén élesztőből vették [130]. A kutatók, akik ezt a váratlan hatást észlel ték, kij elen-
tették, hogy az eredményeik megkérdőjelezik a genetikai beavatkozások módszerének
a biztonságát, és igazolják azoknak a fenntartásait, akik egészségi okokból nem akar-
nak genetikai módosítással előállított élelmiszereket fogyasztani.
Ugyancsak a mérgezésekkel kapcsolatban, Pusztai Árpád kutatásai mutatták ki
azt is, hogy létezik néhány génmódosított gabona, amely nem alkalmas állati fogyasz-
tásra. Tekintettel azok antibiotikum-ellenáll óságára, allergiakeltő és mérgező anyag
tartalmára, alaposabb és szigorú kipróbálásra lenne szükség, mielőtt ezek a kereske-
delembe kerülnének ]130].

8.3.2. Ellentétek az ökológia elvével

Az ökológiai gazdálkodás ezen az elven keresztül kötödik eszmeileg az élő rend-

szerekhez. Ebben a felfogásban jut kifejezésre, hogy a hamisítatlan jólét az ökológiai
rendszerek természetes ciklusain azok állandóan megújuló készségén, biológiai sok-
színűségén múlik.
Az ökológiai gazdálkodás nagy erénye, hogy a természetbarát tevékenységekkeL
az élőhelyek, a genetikai és gazdálkodási feltételek sokszínű kialakításával, a gazdál-
kodási rendszer és a környezet erőforrásai közötti egyensúlyra törekszik.
A napjainkban már ipari jellegeketöltö mezőgazdasági biotechnológia azt állítja,
hogy a genetikai módosítás nem más, mint a hagyományos növénynemesítés újabb,
gyorsabb és tudományosabb formája, és lényegében nem különbözik attól. Ezt a né-
zetet hirdetni ugyan lehet, de a valóság pont az ellenkezőjét igazolja. A hagyományos
nemesítéssei köztudottan sohasem lehet a szülői génekből hiányzó, teljesen új tulaj-
donságokat átvinni az utódba [130]. A genetikai módosításkor ellenben bármely fajból
származó genetikai információt akármelyik más faj ba át lehet tenni, ami zavarokat
okozhat a természet évmilliók alatt kialakított rendjében. Nyilvánvaló tehát, hogy a
két módszer különbözik egymástól. A génsebészet körüli nagy tolongás nem is a tudo-
mányos meggondolás alapján történik, hanem azért, mert a mai haszonelvű világban
ez nagyobb anyagi lehetőségeket ígér, mint a keresztezés vagy a mutáció.
Minthogy nem ismerjük pontosan egy távoli fajból egy másik szervezetbe bevitt
gén mellékhatásait, nem tudhatj uk. milyen ökológiai következményei lehetnek a gén-
manipulált szervezetek szabadon bocsátásának. Az eddig feltárt esetek csöppet sem

103
megnyugtatóak. Az új szervezetek olyan előnyökhözjuthatnak az ökoszisztémákban,
amelyek őshonos fajokat tüntetnek el. Számos esetben a genetikailag megváltoztatott
szervezetek kereszteződéssei továbbadják a gyomirtó szerekkcl szembeni ellenálló ké-
pességüket. Így jöttek létre a kiirthatatlan szupergyomok. Mindez ligyelmeztető jel
arra, hogy a környezetszennyezés újabb formája, a "genetikai szcnnyczés" fenyeget
bennünket, amely minden eddigi környezetkárosodásnál nehezebben ellcnőrizhet6.
A genetikai környezetszennyezés máris mérhetö hatása a biológiai sokféleség (bio-
diverzitás) rohamos csökkenése, és a talajok gyakorlati lag visszafordíthatatlan elszeny-
nycződése. Nehezen elfogadható, hogy naP.iainkban a Földön élö 220 ezer növényfaj-
ból mindössze húsz az, amelyik gondoskodik a világ élclmiszcr-clöállításának több
mint 90 százalékáróL Az elmúlt nyolcvan év alatt az USA-ban, az egykoron létezett
növényfajták 97 százaléka kihalt. A múlt évszázadban még terrnesztett hétezer alma-
fajtából mindössze kilencszáz maradt fenn. Jelenleg körülbelül 330 körtefajta talál-
ható, holott egykor 2600 fajtát tartottak számon [223[. Az ültetvények 75 százalékán
még Indiában is csupán tíz modern rizsfajtát termesztenek. noha még nem is olyan
rég, alig ötven évvel ezelőtt, 30 ezer fajtát használtak.
A kézzelfogható génerózió a legváltozatosabb formákban megy végbe.

8.3.2.1. A keresztbeporzás a génmódosított gazdálkodás egyik legnagyobb

veszélye. Gyakorlatilag abban áll, hogy a transzgénikus növények pollenje átterjed-
het az azonos faj egyedeire, de francia kutatások szerint a más nemzetséghez tartozó
vadnövényekre is. Egy génrnódosított pollent kilométerek százain át is vihetik a sze-
lek, a rnéhek pedig akár 10 kilométerre is elszállíthatják. Ilyenformán szinte minden
gazda földje potenciálisan ki van téve a beporzás útján történö génszennyezés kocká-
zatának [200]. Íme néhány eset:
-francia kutatók mutatták ki még 1999-ben, hogy a genetikailag módosított Cll-
korrépafajok és a földeken tenyésző gyomnövények között igen könnyen megvalósul-
hat a géncsere [!72];
- 2000-ben amerikai farmerek tudtukon kívül együtt termesztettek GM- és hagyo-
mányos kukoricát, aminek eredményeként a hagyományos kukorica termésének több
mint 20%-a génmódosított lett [186[;
- génmódosított vetőmagok árulásával vádolt farmerek pert nyertek a Monsanto
ellen, miután bebizonyították, hogy génszennyeződés áldozatai voltak [ 186 [.
Ilyen körülmények között helytálló a brit Soil Association megállapítása, hogy ha
9 kilométeres körzeten belül génmódosított ültetvény található, már nem lehet orga-
nikus termesztésről beszélni [200 j. A gondolat továbbviteléböl az is kiderült, hogy az
organikus módszerekkel művelt földeken elkerülhetetlen lesz a génszennyezés, attól a
pillanattól fogva, hogy a génmódosított gazdálkodás világrnéreteket ölt.

104
 8.3.2.2. Génátvitel szaporodással

Számos génmanipulált szervezet olyan környezetbe kerül, ahol a fajnak vadon élő
közeli rokonai vagy termesztett változatai élnek, amelyeknek a bevitt új gén, szaporo-
dás útján átadócthat Gyapotkísérletekben kimutatták, hogy a génmanipulált növény
25 méteres körzetében megjelent az új gén a nem kezelt gyapotnövényekben is. Hur-
gonyával végzett kísérletekben a génmanipulált burgonyától 100 méterre az eredetileg
nem kezelt burgonyák magjának 72 százaléka tartalmazta a bevitt transzgént 1186).
Szaporodóképes hibridek hozhatók létre a gyomirtónak ellenálló repce és annak va-
don élő, gyomnak számító rokonai között is.

8.3.2.3. Az ellenálló képesség (rezisztencia) fokozása. A gazdaságilagjelen-

tőséggel bíró első nemzedékes GM-növények döntő többségét gyomirtószer-toleran-
ciára és a rovarokkal szembeni toxikus hatás elérésére fejlesztették ki [1861.
A gyomirtószer tűrőképesség kialakítása céljából a kultúrnövénybe egy totális ir-
tószer, a glyphosate hatóanyagát érvénytelenítő enzim előállítását hordozó gént építet-
tek be. Az elképzelés az volt, hogy a herbicid-rezisztens haszonnövények csökkenteni
fogják a gyomirtószer-használatot. Valójában az eredmény az ellenkezőjét mutatta. A
ma már termesztésben lévő, módosított fajták kezelése felgyorsította a vegyszerekkel
szemben ellenálló gyomok és kártevők megjelenését és elszaporodását. Ez újabb, na-
gyobb hatású vegyszerek bevetését tette szükségessé anélkül, hogy ezeknek az egész-
ségre és a környezetre gyakorolt hatását minden esetben kielégítően megvizsgálták
volna.
A környezet terhelésének elkerülésére minden növényvédő szerre az engedélyezés-
kor előírnak egy maradványértéket, amelyről azt tartják, hogy addig a terhelésig még
biztonságosan használható 11301. Miután az új GM-növények termesztési technológi-
ájával rendkívül nagymértékben megnövekedett a gyomirtók használata, sok esetben
megemelték a maradványérték mértékét. Ez történt a Roundup Ready génmódosított
szájával is, amelynek az engedélyezését megelőzően az EU-ban, a tagállamok törvé-
nyeik szigorúságától függően 8-20-szorosára emelték meg a maradványérték mérté-
két. Ennek a változtatásnak a bevezetését különösen nehéz megérteni, mert a glyp-
hosate környezetre és egészségre gyakorolt hatását nem lehet megállapítani anélkül,
hogy toxicitását megvizsgálnák. Ez pedig nem történt meg!

8.3.2.4. Szupergyomok. A kialakult helyzet veszélyességét csak fokozza,

hogy a hagyományos, mezei gyomnövények megporzással új tulajdonságokra tehet-
nek szert.Ennek meggyőző példája a génmódosított gyomirtó-rezisztens repce esete,
amelynél a vegyszer tűrőképessége megporzással átterjedt a vadrepcére és a rokon
gyomokközüla mustárra. Így a genetikailag megváltoztatott tul(\jdonságú élőlények
és társaik kereszteződésével olyan szupergyomok fejlődhetnek ki, melyek nem érzé-
kenyek a mezőgazdasági vegyszerekre. Hasonló módon szuperkártevők is előbukkan-

105
tak. Ilyen például a gyapothernyó esete, amelynél gyorsan kifejlődött a Bt-kukorica és
a Bt-gyapot által termelt mérgekkel szembeni ellenállóság [223[.

8.3.2.5. A Bt-növények toxicitása. A Bt-növények elnevezés olyan növényeket

jelöl, amelyekbe a Bacillus thuringiensis baktérium kitinszintézist gátló tulajdonsá-
gát hordozó DNS-szakaszát operálták át. A Bt-toxinról tudni kell, hogy az egy termé-
szetes, a napsugárzás hatására lebomló anyag, aminek az ökológiai gazdálkodásban
is engedélyezett a használata. A baktériumot szuszpenzió form~jában permetezéssel
juttatják a növényekre. A mérgező hatás csak akkor nyilvánul meg, ha a kártevő elfo-
gyasztja, és a bélcsatorn~jában a baktérium élő anyaga toxinná alakul.
A helyzet teljesen megváltozik, akkor, ha a toxinok termelését irányító géneket
növényekbe viszik át. A Bt-növényekbe ugyanis csak egy génszakaszt ültetnek be,
mégpedig olyan formában, hogy a jellemző toxinból a növény minél többet termel-
jen. Ily módon a Bt-növény minden egyes sejtje napi 24 órán át termeli a toxint, ami
a gyökérnedvekkel, a tarlómaradvánnyal nagy mennyiségben kerül a környezetünk-
be. Magyarországi kísérletekben mutatták ki, hogy aMON810-es génkezelt kukorica
1500-2000-szer annyi méreganyagot bocsát ki a környezetébe, mint amennyit a bio-
lógiai védekezéssei egyszer kipermeteznek [49[. A tal~jba került Bt-toxin befolyásolja
a földigiliszták kifejlődését és életben maradását, illetve mérgező arra a mikorrhiza-
gombára, ami a növényeknek segít a tápanyagfelvétel ben.

8.3.2.6. A Bt-toxinok nemcsak a célszervezeteket pusztítják el. A rovartoxi-

kus GM-növényekből fogyasztó kártevő rovarok fejlődése leáll, és rövid időn belül el-
pusztulnak. A baj ott kezdődik, hogy a Bt-növény nemcsak a célrovart öli meg, mint
például a Colorado-vagy más néven krumplibogarat (Chrysomela decemlineata, Do-
ryphora decemlineata), az amerikai gyapothernyót vagy az európai kukoricamolyt,
hanem az olyan ártalmatlanokat is, mint a katicabogár, a fátyolka, de nem kíméli a
hasznos mikroorganizmusokat sem, de a méheket, és elképzelhetően a madarakat sem
[206[. Érthető tehát, hogy ökológiai szempontból a rovartoxikus tulajdonságot hordo-
zó gének elterjedése azért nem kívánatos, mert az érzékeny szervezetcket el pusztítva
gyökeresen átalakítja a teljes érintett rovarközösséget.

8.3.2.7. A génmanipulált szervezet a természetes ökoszisztémákból kiszo-

ríthat más fajokat A génmanipulált szervezet a természetbe kiszabadulva, szelektív
előnyemiatt hasonlóan viselkedhet, mint a különböző ökoszisztémákba szándékosan
betelepített vagy véletlenül behurcolt fajok. Az idegen f~j vagy változat a versengés
révén, kíméletlen változásokat okozhat az ökoszisztémában őshonos fajok életviszo-
nyaiban. Hasonlóan ártalmas lehet új gének vagy populációk bevitele is az ökoszisz-
témákba, mert azok megváltoztathatják a helyi populációk alkalmazkodó képességét.
Kitűnő példa erre a Lengyelországban kifejlesztett génmódosított ponty esete, ami
kétszer nagyobb, és kétszer akkora étvágya van, mint a nem módosított pontynak. Egy

106
véletlen folytán ki került a szabadba, ahol rövid idő alatt a tápláléklánc tetejére került,
halálra éheztetve a vele egy medencében lévő természetes társait 1223].

8.3.2.8. A génmanipulált szervezet a termesztésből is kiszoríthat más fa-

jokat. A génmanipulált haszonnövények rövid távon gazdasági előnyhöz juttathatják
a termelőket Ez viszont azzal fenyeget, hogy a gyors haszon érdekében mindenki a
"szuperfajtát" akarja termeszteni, és a többi fqjta eltűnik, vagy legjobb esetben gén-
bankokba szorul. Az ilyen jellegű genetikai erózió azzal a veszéllyel is jár, hogy a nö-
vénytermesztés elveszíti rugalmasságát, sérülékennyé válik például egy-egy kóroko-
zóval, kártevővel vagy a környezeti változásokkal szemben.
Egy ismert példa erre az 1840-es írországi éhínség, amelyet egy, a többinél jöve-
delmezőbb burgonyafajta kizárólagos termesztése okozott. Aszóban forgó f~jta külö-
nösen érzékeny volt egy kártevővel szemben, ami a teljes termést tönkretette. Ennek
az lett a szomorú következménye, hogy több mint egymillió ír éhen halt, és körülbelül
ugyanannyi kivándorolt Amerikába 1186].
A hatvanas évekbeli úgynevezett "zöld forradalom" előtt kb. 80 ezer rizsf~jtát ter-
mesztettek világszerte. Csak Indiában több mint 30 ezer fajta volt ismert. Ma kb. 50
fajtát termesztünk, és ez a szám várhatóan tovább csökken 1186].

8.3.3. A méltányosság elvének semmibevétele

Az ökológiai gazdálkodás szemszögéből a méltányosság aztjelenti, hogy minden-

ki, aki ebben a rendszerben tevékenykedik, kezdve a termelővel, majd a feldolgozón
és forgalmazón át a fogyasztóig, az őt megillető, erkölcsös bánásmódban részesüljön.
Másszóval olyan termelési, feldolgozási és forgalmazási szokások legyenek a megha-
tározók, amelyek nyitottak, igazságosak és figyelembe veszik a társadalmi és környe-
zeti befektetéseket, ráfordításokat. A méltányosság elve ragaszkodik ahhoz is, hogy
az emberek tisztességesen bánjanak a többi élőlénnyel, védjék őket a kegyetlenkedé-
sektől és az elkerülhető szenvedésektől. Ezzel a meggyőződéssel az emberiség nem-
csak a szegénység, az éhezés csökkentését érheti el, de biztosíthatja a maga számára
az élelmiszerbiztonságot és egy magasszintű életminöséget is.
Sajnos a mezőgazdasági biotechnológia az eddigi ténykedésével mindezt semmi-
be veszi. Nyereségorientált törekvéseivel gátlástalanul mellőzi a környezet ökológiai
lehetöségeit és a valós társadalmi igények kielégítését.

8.3.3.1. Az élelmezési gondok meg nem oldása

A génmanipulációt végzö világcégck a közvélemény megnyugtatására gyakran ér-

velnek azzal, hogy céljuk a világ élelmezési gondjainak megoldása. Állításaik szerint
a beépített új génekkel olyan haszonnövényeket és állatokat állítanak elö, amelyekkel

107
fokozhatják a termést, és ezzel véget vethetnek az éhezésnek. Nem kisebb szaktekin-
tély, mint a Nemzetközi Rizskutató Intézet egyik volt igazgatója kardoskodott amel-
lett, hogy a géntechnológia alkalmazása elengedhetetlen a fejlődő országok táplálko-
zási helyzeténekjavításához [172].
Sajnos az állításokkal szemben a valóság egészen mást mutat. Az éhínség oka nem
a Föld eltartóképességében van, hanem a megtermelt élelmiszerek igazságtalan elosz-
tásában (50]. Az állítás igazolására a következő érvek hozhatók fel:
l. Az élelmiszertermelés az elmúlt évtizedekben gyorsabban nőtt, mint a népesség,
mégis világszerte több mint 800 millió ember szenved az éhezéstől és az alultáplált-
ságtól. Az elosztásrapedig jellemző, hogy a szegény országok több élelmiszert szál-
lítanak külföldre, mint a belföldi fogyasztásuk. Afrika például 30 évvel ezelőtt még
önellátó volt, ma a táplálkozási stratégiák elsőszámú segélyezettje (172(.
2. A piacra bocsátott génkezelt termékek egyike sem a terméshozam növelését
szolgálta. Mind a kutatások, mind a termelés kimutathatóan olyan termékekre össz-
pontosult, amelyek nagy területen vethetők, és jó nyereséget ígérnek, ilyenek a szója,
a repce, a gyapot vagy a kukorica [1721.
3. A génmódosított növények termése semmivel sem nagyobb, mint a hagyomá-
nyos megfelelőjüké, sőt a termesztés során nagyfokú érzékenységet és csökkenő ter-
méshozamokat mutatnak. Ez történt 1998-ban, amikor aMonsantónak azt az érvét,
miszerint a Roundup Ready génkezelt szájával magasabb hozamot lehet elérni, a Wis-
consini Egyetem kutatói cáfolták meg. A megvizsgált huszonegy termőföldből tizen-
hét mutatott jelentősen alacsonyabb hozamo t a hagyományos növényekkel való össze-
hasonlításban [211 j.

8.3.3.2. Fogamzásgátlás

Egy Epicyte nevű amerikai kis biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében

bejelentette, hogy fogamzásgátló kukoricát fejlesztett ki. Ehhez a meddő nők szerve-
zetéből a terméketlenségért felelős gént építették be a közönséges kukoricába 1178(.
A cég úgy mutatta be spermaölő kukoricáját, mint egy hozzájárulást a világ "túl-
népesedési" gondjainak megoldásához. A baljóslatú bejelentés után sem a cégről, sem
a kukorica további sorsáról nem lehetett többé hallani. A vállalkozás állítólag beol-
vadt egy biotechnikai magántársaságba. Jól értesült körökből azonban kiszivárgott,
hogy a kutatás titkos alapokon tovább folyik, mivel a spanyol termelőkhöz hasonlóan
a mexikói farmerek is fellázadtak már a génmanipulált kukorica forgalomba hozata-
la miatt. Ellehet képzelni, milyen hatása lenne, ha megvizsgálnák a legtöbb mexikói
fő táplálékát adó kukoricát, és kiderülne, hogy az Epicyte fogamzásgátló antitesteit
tartalmazza.

108
 8.3.3.3. A genetikai gyarmatosítás

A mezőgazda ági biote hnológia mögött tulajdonképpen a befektetők ha zonala-

pú gondolkodá a ál l. A génmanipu lációval foglalkozó világcégek a harmadik világ-
beli or zágokat valójában kf érteti telepnek é értéke ítési piacnak ha ználják [1861.
Gátlá talanul folyik ezeknek az or zágoknak egy újfajta, , genetikai '-nak is nevezhető
gyarmato ítá a. Ez úgy történik, hogy ezekre az országokra rákén zerítik a kiemel-
kedő jelentő ég ú terményeknek az általuk zabadal maztatott génkezelt változatait. A
zabadalrnak bizto flottajogokkal pedig ellenőrzésük és irányítá uk alatt tartják a nö-
vények terme zt t é forgalmazását.
Íme két megrázó erejű példa 11781.
Irak meg zállá át kö etően, 2003 máj u ában az amerikai ható ágok több kötele-
ző érvényű törvényt boc átotlak ki. Közöttük azt, amely bizonyo növén fajták ra vo-
natkozó zabadalrnak birtoko ainak hú z re bizto ftott kizárólago jogot arra, hogy
vetőmagvaikat az iraki mezőgazda ágban ha ználják. A védett növén fajták ,termé-
zete en' genetikailag módo ított zervezetek voltak.
A helyzet drámaiságának a megérté éhez tudnunk kell hogy a mai I rak területén
élő lakos ág már 8000 évvel Kri ztu előtt mezőgazda ággal foglalkozott, és napja-
inkig c aknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak melyeket a földön terme z-
tcnek. A vetőmagokra gondo an igyáztak, é az id ők fol amán termé zetc ellenálló

22. sz. ábra: A spanyol termelőkelégetik a génfertőzö tt kukoricát (fomís: GreenPeace)

109
képe éggel bíró hibrideket h ztak létre. A z új j g zabál ok ért lméb n ma mindez
gyakorl atil ag tör énytelen. A z Abu Graibban Ic ő or zág e tőmag- ba n kba n őrL:ö tt
ok esztendő mintákat az új ható ágok eltüntett k.
A háborút köve tően az iraki para ztok arra kény zerültek hogy elő m agér t a M -
zőgazd a ági Mini ztériumhoz forduljanak aki igen bőkezuen é aknem ing en o z-
torta az gyesült Államokból zá rmazó, igaz ltan ki áló minő gu búza etőmag l'.
A gyanús üzlet után kutató fü gg tl en tudó okt l az A M ezőgazd aság i Mini zté-
riuma megtagadta az engedély t annak a megv iz gálá ára, hogy vaj n nem M - elő­
magról van-e zó? A z ok mind nki zá mára nyil ván aló: a búza genetikailag módo-
ítotl termék olt.
A má ik példa még döbbenete ebb merl azt a gyökere átalakítá ttárja fel amel -
hez hasonlót egyetl en or zág m ezőgazd a ága em ll meg. Argentínáról van zó.
A hetvene vekben Argentínának fi gyelemr m ltó élet zfn onala volt. M ezőgaz­
da ági rend zere okoldalú , j ö ed elmező volt, fő l g ki c aládi állalkozá kból
állt. A j ó minő gu argentin marhahú etekedett a texa i al. A gazdagon term ő föl-
dek olya n többi tterm eket adtak, hog nem olt zük g állami támogatá ra, a far-
merek adó ságai pedig elen é ző k ottak. Mindez meg ltoz tl a 80-a vek után,
amikor az ország a politikai vezeté hibáj ából eladó od u.
A z adó ág c ökkenté ére 1991 -ben Argentína titko kí érleli területté áll zott,
ahol GM-növény k terme zté b voná át izsgálták. Az or zág akk ri el nöke arlo
Menem egy Biotechnológiai Ta nácsadó Bizott ágol hoz n létre, hog felül ig ázza a
g nkezelt kukori ca-, napraforgó- g apot-, búza- é fő l eg z ~ a fajt á k zá nt földi ter-
me zté él. Arr l hog ezek a GM -nö én ek vaj n bizt n ágo ak-c ma kormán ,
em pedig a bi zott ág nem kezdeményezett nyil áno itát. g ébkénl g nkczelt nö-
vén eket addig ehol nem terme zt tt k
i lyen mcnn i égben.
Miután a M - z ~ ál 1996-ban b ve-
zcllék az arg 11Lin mezőgazda ágba nag
kü l földi c gck m gk zd t k p l m áron
fclvá ár In i a t r mőföl dek t. A ki birto-
k oknak fill rek t ajánlouak, é ha nem
ltak hajland k földjeiket ladni meg-
félcm l íté l agy karhaLai mmal uzték
l őket. Hatalma táblákat alakítottak ki,
h gy az óriá i mczőgazda ági g pckel éj-
jel-nappal üzemeltelni tudják. A termel~
c aládi gazda ágokra épült hajdani mcző­
gazda ági rend zerl vi zav tették g új-
feudál i álla p t ba, mel ben gy marokn i
gazdag nagybirtoko uraik dott.
23. s;:. ábra: Génmódo ítoll gyapot
(forrás: GreenPeace)

li O
 A génkezelt szqja tíz év alatt teljesen átalakitotta Argentinában a mezőgazdasá­
got. Míg a 70-es években a szója még semmilyen lényeges szerepet nem játszott az
országban, 2004-ben több mint 14 millió hektáron termesztették a génkezelt változa-
tát. A nagy hús- és tejtermelő gulyákat, amelyek évtizedeken át szabadon kóboroltak
a legelőkön, most az Egyesült Államokban a szokásos módon, szűk, tömegtakarmá-
nyozott parcellákon, karámokban tartják, hogy több helyet teremtsenek ajövedelme-
zőbb szója számára. A tejtermelő szarvasmarhát tenyésztők száma 2003-ig az addigi
felére csökkent. Először történt, hogy tejet kellett az országba behozni. Mivel a szá-
jatermesztés százezreket űzött el a földjükről, a szegénység és a hiányos táplálkozás
gyorsan terjedt.

8.3.3.4. Az alacsony gazdasági hatékonyság

A méltányosság elvének körébe tartozik a GM-fajták használatának gazdaságossá-

gi kérdése is. Itt, egyrészt el kell mondani, hogy a termelés során nem minden esetben
térül meg a GM-vetőmag 20-25%-kal magasabb ára. A vetéshez évente újra meg kell
vásárolni a vetőmagot, ezért a GM-növények termesztése csak a nagy gazdaságoknak
kedvez. A kisparasztok gondjaival senki sem törődik, ők amúgy sem tudják megven-
ni a vetőmagot, és ezért a tönkremenés veszélye fenyegeti őket.
A gazdasági hatékonyság másik vetülete az, hogy a génkezelt növények nem hoz-
zák meg a hozz~juk fűzött termelési eredményeket. Az első évben, amikor a Mansan-
to cég GM-gyapotját termelni kezdték Missouriban (USA), már a vetőmag sem akart
kicsirázni majdnem 20 ezer hektárnyi területen ]130]. Az érésnél néhány növény le-
dobta a gyapotot tartalmazó fejet. A növényvédelemnél volt olyan eset, amikor a nö-
vények a permetezőszertől pusztultak el, annak ellenére, hogy a herbiciddel szembe-
ni ellenállásra alkották meg őket. Máskor a növények visszamaradtak a fejlődésben,
csökkent a terméshozam uk, vagy egyéb nehézségek jelentkeztek.
Nincsenek jobb helyzetben a GM-termékeke t feldolgozó élclmiszercégek sem,
mert a hagyományos alapanyagokhoz viszonyítva a génkezelt nyersanyagok feldolgo-
zása olyan kötelezően előírt, elkülönített kezelési és jelölési többletköltségekkel jár,
ami jelentős tehertétel a számukra.

8.3.3.5. A világcégek monopolhelyze te

Gondotjelent a GM-növények termesztésében, hogy akultúrákhoz kifejlesztett nö-

vényvédő szereket ugyanazok a világcégek állítják elő és forgalmazzák, mint a vető­
magokat. Ez a körülmény egy olyan manapolhelyzet et biztosít a számukra, ami sérti
a szabad kereskedelem és piaci verseny előírásait Szinte iskolapéldája ennek a gya-
korlatnakaMon santo esete a Roundup Ready szájával 121 lJ.
A Roundup Ready nev ű génkezelt szóját a gazdálkodónak együtt kell megvásárol-
nia a glyphosate alapú Rounduppal, a legnépszerűbb Monsanto-féle gyomirtóvaL A

lll
glyphosate egy széles hatókörű növényirtószer, ami aztjelenti, hogy mindent tökélete-
sen kiirt, az ellenálló szóját kivéve. 1996-ban a Roundup eladásaaMonsanto agroké-
miai termékekből származó 8,6 milliárd dolláros évi bevételének tizenhét százalékát
tette ki. Ez jóval nagyobb volt, mint az előző évek forgalma, ami annak is volt köszön-
hető, hogy ebben az évben a Roundup Ready első transzgén növényként átkerült Eu-
rópába. Még érdekesebb viszont és aMonsanto piaci egyeduralmát igazolja az, hogy
2000-ben lejárt a Roundup szabadalma, de a Roundup Ready szájának szüksége van
rá, ezért a világcég továbbra is a piacon tudja tartani tekintélyes haszonnal.

8.3.3.6. A génmódosítások erkölcsi, vallási és lelkiismereti elítélése

A közvélemény-kutatások szerint az Európai Unióban a lakosság legnagyobb része

nem annyira az egészségre való káros hatása miatt, hanem erkölcsi-filozófiai okokból
ítéli el a génmanipulációt [186]. Az indokok között emlegetik az élettel való játszado-
zás megengedhetetlenségét, a génmanipuláció hosszú távú negatív társadalmi hatása-
inak előreláthatatlanságát, az állati jólét elvárásainak semmibevételét.
Nehezen dolgozta fel a lakosság azt az esetet, amikor 1986-ban az Egyesült Álla-
mokban ahhoz, hogy sovány hússertéseket tenyésszenek, az emberi növekedési hor-
mon génjét vitték át a sertésekbe. A végeredmények lesújtóak voltak. Az új sertések
széles pofacsontú, drótszőrű állatok lettek. Az első alomból származó egyik állatnak
nem volt végbélnyílása. Néhány állat reumában, gyomorfekélyben, izomgyengeség-
ben, letargiában szenvedett, másoknak a látása gyengült meg, és többen szaporodási
nehézségekkel küszködtek [1771.
Nem tekinthető erkölcsösebbnek az sem, amikor szintén a növekedési hormon gén-
jével manipulált pontyok és lazacok közül számtalan egyed deformálódott, és a beteg-
ségekkel szemben is védtelen volt.
A lakossági ellenszenv dacára, a kifogásolt erkölcsi és szociális szempontok világ-
szerte a legteljesebb mértékben hiányoznak a géntechnikát szabályozó törvényekből,
és gyakorlatilag szóba sem kerülnek a témával foglalkozó találkozókon. Ez a tény is
jól tükrözi a biotechnológia mezőgazdasági gyakorlatának teljes mértékű szembefor-
dulását az ökológiai gazdálkodássaL
A génmanipulált élelmiszerek elterjedése felveti a vallási vagy egyéb okokból dié-
tát tartó emberek táplálkozási lehetőségeinek a kérdését. A hindu és buddhista vallá-
súak körében egyértelműen elítélik a génmanipulált élelmiszereket Vegetáriánusok
számára elfogadhatatlan lehet, hogy olyan növényi élelmiszert fogyasszanak, amibe
állati gént vittek be. Hasonlóképpen a zsidó vagy mohamedán vallást gyakorJók el-
utasítják a sertésből származó géneket tartalmazó ételeket.

112
 8.3.4. A gondoskodás elvének megkerülése

A gondoskodás elve az egészségi és ökológiai kockázatok mértékének csökken-

tésére összpontosít. Azt hirdeti, hogy a technológiaválasztás, a fejleszrések és az
egész gazdálkodás fenntartható módjának a kidolgozása az elővigyázatosságon, az
óvatosságon és a felelős hozzáálláson kell alapuljon. Kiemeit jelentőséget tulajdo-
nít a tudománynak, amelyben az egészség, a biztonság és az ökológiai követelmé-
nyek betartásának biztosítékát látja. Ám a tudományos ismeretek egymagukban nem
elegendők. A gyakorlati tapasztalatok, a felgyülemlett bölcsesség, a hagyomány és
a gazdálkodóval született ösztönös megérzések is hozzájárulnak az időtálló helyes
megoldásokhoz.
Ámde, mindezzel szemben a biotechnológia mezőgazdasági és élelmiszeripari fel-
használása figyelmen kívül hagyja a génmanipulált szervezetek által keltett számtalan
környezetvédelmi, egészségügyi, szociális, gazdasági és erkölcsi bonyodalmat [2051.
Nem törődik azzal, hogy az emberiség a jelenlegi tudása alapján még nagyon távol áll
ezeknek a felelőtlen ül keltett kérdéseknek a megoldásától. GM-szervezetek elterjedé-
sével fennáll annak a lehetősége, hogy olyan visszafordíthatatlan folyamatok indulja-
nak el, amelyekkel a világ termőföldjeinek transzgénszennyeződése elkerülhetetlen.
Ez valószínűleg befejezett tények elé állítja majd az emberiséget. ..
A génmanipuláció művelői, ha valóban felelősséget éreznek az emberiség gond-
jai iránt, úgy, ahogyan hangoztatják, akkor minél előbb le kellene állítsák az újabb
szervezetek létrehozását, és a már létezőknek a természetbe való kibocsátását. Az
elővigyázatosság elve alapján a politikai döntéshozók pedig, moratóriumot kellene
bevezessenek mindaddig, amíg az előállító vállalatok megnyugtató módon nem bizo-
nyítják termékeik veszélytelenségét. Jelenleg ez lenne az egyetlen elképzelhető módja
egy ökológiai katasztrófa megelőzésének.

8.4. A GÉNMANIPULÁLT TERMÉKEK ELLENI HARC

Az európai közvélemény és hozzá felzárkózva a világ lakosságának egyre nagyobb

része utasítja el a génmanipulált szervezeteket és a belőlük készülő élelmiszereket
Ennek a harcnak időben még rövid, de eseményekben annál mozgalmasabb történe-
te van.
A kezdetekben, az 1980-as évek második felében még az Amerikai Egyesült Álla-
mokban is a GM-növények engedélyeztetéséhez külön eljárás volt szükséges (1861. Ez
1992-ben változott meg, miután egy évvel korábban a FAO (Éielmiszerügyi és Mező­
gazdasági Világszervezet) és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) javasolta, hogy
alkossák meg a "lényegi azonosság" elvét. Ennek alapján eltörölték a külön szabályo-
zást és vizsgálatot a GM-élelmiszerekre, majd 1997-től az Mezőgazdasági Miniszté-

113
rium (USDA) döntése nyomán a szántóföldi kísérleteket is már csak be kell jelenteni,
minden előzetes engedélyezési eljárás illetve környezeti hatásvizsgálat nélkül.
Mint a neve is sugallja, a lényegi azonosság elve azt követi, hogy a génmódosított
összetevőket is tartalmazó élelmiszereket közel azonosaknak tüntessék fel a természe-
tes élelmiszerekkel. A vizsgálat a gyakorlatban úgy történik, hogy a biotechnológiai
vállalat alkalmazottai összegyűjtik a GM-növény összetételére vonatkozó adatokat, és
kiclernzik a GM és aszülővonal főbb kémiai összetevőit. Ha úgy találják, hogy a GM-
növényen mért adatok közel azonosak a fajta összetételére vonatkozó ismeretekkel,
akkor a GM-növényt lényegileg azonosnak tekintik a hagyományossal, és egy formai
engedélyezési procedúra után már termeszthetőnek is minősítik 11861.
Az eljárásban több kifogásolnivaló is van. Először is a növények összetétele nagy-
mértékben függ a talaj minőségétől, a csapadéktól, a napsütéses órák számától és a
vegyszerezéstől stb. Így a vizsgálatkor nem a laboratóriumban előállitott, hanem az
azonos feltételek között neveltszülő-és GM-növényeket kell vizsgálni.
Másodszor, hogy az engedélyezés tulajdonképpen kérdésekre adott válaszok alap-
ján történik. A kérdésekre az engedélyt kérő cég válaszol, és ő szalgáltatja a kisérle-
ti adatokat is. A gyógyszerekkel ellentétben a génmódosított mezőgazdasági és élel-
miszeripari termékeknél a kérelmezőt nem kötelezik az összes adat benyújtására. Ez
annyit jelent, hogy a vállalat titkasságra hivatkozva visszatarthatja azokat, ami teljes
mértékben ellenkező egy pártatlan vizsgálat elgondolásával.
Európában a géntechnológia-szabályozás kezdetei a 90/219/EC és a 90/220/EC
direktívákhoz nyúlnak vissza. Kezdetben a környezet- és természetvédők nyomására
az EU elvetette a növények és állatok szabadalmazhatóságát, és csak a mikroorganiz-
musok szabadalmaztatását engedélyezte 1995-ben.
A biotechnológiai cégek nyomására 1997-ben az Európai Bizottság újra megpró-
bálta érvényesíteni a GM-állatok és -növények szabadalmaztatásának engedélyezését.
Ekkor sem sikerült, de a 97/258/EK rendelettel, a génmanipulált élelmiszerekre vonat-
kozóan, sikerült elfogadtatnia a lényegi azonosság elvét 1186]. Ezzel az EU-ban is koc-
kázatelemzés nélküli gyorsított eljárással fogadják el azokkal a génmódosított szerve-
zeteket is tartalmazó élelmiszereket, amelyeket a szabadalmaztató vállalat lényegileg
azonosnak ítél meg a nem GM-termékekkcl. A megszorítás az amerikai gyakorlattal
szemben csupán annyi volt, hogy ezeknek a termékeknek a címkéjén fel kellett tün-
tetni azt, hogy az élelmiszer vagy annak valamelyik alkotója génmanipulált, illetve
génmanipulált szervezet által előállított adalékokat vagy színezékeket tartalmaz.
A környezetvédők és a lakosság folyamatos nyomására az EU a GM szervezetekre
vonatkozóan 1999-ben egy moratóriumot rendelt cl, ami annyit jelentett, hogy a törvé-
nyek ugyan nem tiltották a GM-növények termesztését, de néhány kivételtől eltekintve
mellőzték őket a mezőgazdaságban. Sajnos a moratóriumra való hivatkozás meglehe-
tősen ingatag lábakon állt. A GM-élőlények kibocsátását szabályozó 2001/18-as di-
rektíva azon kitétele, hogy a tagállamok nem tilthatják meg, vagy nem korlátozhatják

114
az irányelvnek megfelelően engedélyezett GM-termékek kereskedelmét, elvileg meg-
nyitotta az utat a GM-szervezetek előtt.
További új színt vitt a képbe, hogy 2003. szeptember ll-én hatályba lépett a Bio-
lógiai Biztonságról szóló eartagenai Jegyzőkönyv [205], amely a GM-élőlények ha-
tárokon átnyúló forgalmát és szállítását szabályozza. Ennek értelmében GM-élőlé­
nyeket exportál ni csak az importőr ország előzetes tájékoztatása és beleegyezésének
megszerzése után lehet.
Ez a lépés nyilván sértette a főleg amerikai székhelyű biotechnológiai világcégek
érdekeit, ezért előzetes fenyegetések után az Egyesült Államok kormánya 2004. má-
jus 13-án keresetet nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Unióval
szemben, arra hivatkozva, hogy törvénytelen kereskedelmi akadályokat állít a GM-
termékek útjába.
2005 júniusában az Európai Bizottság megpróbálta elérni, hogy a tagországok
oldják fel a genetikailag módosított növényekre, elsősorban a kukoricára vonatkozó
tilalmat. A környezetvédelmi miniszterek azonban nagy többséggel elutasították a ja-
vaslatot. A tiltott növények között szerepelt aMonsanto cég MON810-es kukoricája,
amelyet Ausztria és Magyarország ellenzett, a T25-ös kóddal jelölt kukorica, amelyet
Ausztria, a BT! 76-os szintén kukorica, amelyet Ausztria, Németország és Luxemburg
korlátozott. Az MS1 x R Fl jelzésű olajrepcét Franciaország, a Topas 19/2 jelzés űt pe-
dig Franciaország és Görögország tiltotta be [37[.
A tiltás feloldásának elvetése felháborította a mezőgazdasági biotechnológia nagy-
hatalmait, az Egyesült Államokat, Kanadát illetve Argentínát, a Kereskedelmi Világ-
szervezetnél (WTO) beperelték az Európai Uniót és külön annak hat államát, Olasz-
országot, Ausztriát, Franciaországot, Németországot, Görögországot és Luxemburgot.
A világszervezet 2006 februári döntésében elítéli a GM-növények és -élelmiszerek
Európába történő behozatalának korlátozását [33].
2006 szeptemberében Európára is átterjedt az amerikai rizsbotrány. Az Európai
Bizottság jelentéseszerint az Egyesült Államokból származó rizsszállítmány mint-
egy harmadában LL601 génkezelt rizsfajtát találtak [36]. Ezt a terméket, amelyet em-
beri fogyasztásra még sehol nem engedélyeztek, európai szupermarketekben, Német-
országban, Franciaországban és Svédországban próbálták értékesíteni. Ugyanakkor a
Bizottság felkérte Kínát is, hogy szolgáltasson több tájékoztatást az EU-ba behozott
rizsről, miután civil szervezetek jelezték, bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy
a Németországban, Franciaországban és Angliában talált génmódosított rizs Kínából
származik.
2007 júniusában az Európai Parlament elfogadta a Tanács 834-es ökológiai ter-
melésről szóló rendeletét, amely 2009. január l-jén lép életbe [35]. A rendelet megal-
kotásának egyik fő célja a fogyasztói bizalom erősítése volt. Ennek érdelében szigorú
feltételekhez kötötték az ökológiai termék fogalmát A GM-szervezetek tekintetében
például az ilyen termékek nem tartalmazhatnak 0,1 százaléknál nagyobb arányban

115
genetikailag módosított összetevőket és szintetikus növényvédő szereket. A megfelelő
termékeket "ökológiai" feliratú logóval kell majd ellátni.
2007 második felében meginog az európai döntéshozók kiállása a GM-szcrvezetek
elítélése tekintetében. Az első jelet a BASF német vegyipari cég által kifejlesztett gén-
kezelt burgonya takarmányként való felhasználásának engedélyeztetése körüli helyzet
képezte. Miután az EU tagállamainak mezőgazdasági miniszterei nem tudtak egyez-
ségre jutni az engedélyezés kérdésében, az ügy visszakerült a Bizottsághoz [188]. A
Bizottság a döntésében legtöbbször az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (ESFA)
véleményéhez igazodik, ami sajnos a burgonyában kimutatható antibiotikumra rezisz-
tens gén ellenére, továbbengedte a javaslatot.
Az eset egy rossz precedens volt arra, hogy a politikai összhang megbomlása vé-
gül is a biotechnológiával foglalkozó világcégeknek kedvezzen, akik cinkosan kar-
öltve az Európai Bizottsággal és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatallal, meg
szeretnék kaparintani az Európai Unió mezőgazdasági erőforrásait és piacát. A fejle-
mények nem is késlekedtek, mert 2007 októberében az Európai Bizottság 4ira javas-
latot tett arra, hogy -a WTO szabályozásának megfelelően -a tagállamok kötelezzék
Ausztriát az MON810 és a T25 kukoricafélékre vonatkozó betiltás feloldására [39[.
Ausztria már harmadszor kerül a GM-vita középpon~jába, miután 2000. május 8-án
ideiglenesen betiltotta kétfajta kukorica behozatalát és bármilyen célú felhasználását
az országban. Először 2005-ben, miután életbe lépett a géntechnológiával módosított
szervezetek szándékos környezeti kibocsátásáról szóló EU-irányelv, majd 2006-ban. A
tagállamok környezetvédelmi miniszterei minden esetben kiálltak Ausztria mellett, és
elutasították az osztrák tiltások feloldását követell-s bizottsági javaslatokat, mondván,
hogy azokat a régió sajátos mezógazdasági és ökológiai jellege indokolja.
2007-ben azonban az 4iabb szavazásnál már nem alakult ki az elutasításhoz szük-
séges minősített többség. Ezzel a döntés joga visszakerült a Bizottsághoz, amely az
október 9-én kiadott 589. sz. határozatában elrendeli a két génkezelt kukorica közül a
T25 forgalomba hozatalát Ausztriában [182[.
2007 végén Európában 15 különböző genetikailag módosított termék forgalma
volt engedélyezve, míg a BASF génmódosított burgony~jának a jóváhagyása még füg-
gőben volt f34}. Sikernek könyvelhető el viszont, hogy 2008. január ll-én a francia
kormány- hatodikként Európában Ausztria, Németország, Görögország, Magyaror-
szág és Lengyelország után- betiltotta az MON8lü-es génkezelt kukorica termesz-
tését [48).
Közvélemény-kutatások szerint az európaiak 70 százaléka ellenzi a genetikailag
módosított élelmiszerek és termékek engedélyezését, mivel azok nem természetesek,
és a hatásaik valójában még nem ismertek. A genetikailag módosított szervezetek el-
leni harc legkövetkezetesebb szószolói a civil szervezetek. A környezet- és fogyasz-
tóvédelmi szervezetek közül a legeredményesebbek a Greenpeace és a Friends of the
Earth, amelyek a GM-növények termesztési tilalmának megőrzésére és kiterjesztésé-
re szólítják fel a tagállamok kormányait Az általuk kezdeményezet génmentes öve-

116
zetek létrehozását szorgalmazó mozgalom eredményeként egyre több önkormányzat,
kistérség és gazdálkodó szervezet nyilvánítja nemkívánatosnak-saját területén belül
-a mezőgazdasági biotechnológia termékeit. 2007 márciusában Európában már 174
kisrégió és több mint 4500 település volt GM-mentes. Ezek a területek Ausztriában,
Belgiumban, Cipruson, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Görög-
országban, Magyarországon, Írországban, Olaszországban, Lengyelországban, Por-
tugáliában, Szlovákiában, Szlovéniában, Spanyolországban, Angliában, Romániában
találhatók [2261.

8.5. A GÉNMÓDOSfTOTT SZERVEZETEK HELYZErE ROMÁNIÁBAN

A génmódosított szervezetck termesztését 1998-ban vezették be Romániában. Alig

egy év alatt az ország Európa és a világ egyik legnagyobb génmódosított szerveze-
teket termelő országává vált. Az International Service for the Acquisition of Agri-bi-
otech Applications (ISAAA) Global Review ofCommercialized Transgenic Crops:
1999 címet viselő jelentésében 12051, a világ vezető 12 államaközött szerepel a gén-
módosított növények vetési területe tekintetében (10. sz. táblázat).
A fejlődés azóta is folyamatos, de a valós helyzetet rendkívül nehéz kiértékcini a
pontos adatok hiányában. A genetikailag módosított növényekkel bevetett területek
méreteire is csak nagyságrendekkellehet hivatkozni, mert nem léteznek hivatalos ada-
tok, és a bizonytalan forrásokból származó információk eltérőek.
A kereskedelmi céllallegnagyobb területen termesztett génmódosított növény Ro-
mániában a szója volt. A Mansanta Roundup Ready szájáját egyébként Románián
kívül sehol sem termesztették Európában. 2005-ben a GreenPeace a Mezőgazdasági
Minisztérium kimutatásaira hivatkozva 87 600 hektárban jelöli meg ennek a termesz-
téséta mintegy 130 OOO hektár, szájával bevetett területből 1126]. Más adatok szerint
ez csak 85 OOO hektár lenne 148J. Nem hivatalos források viszont feltételezik, hogy a
szájával bevetett területek több mint 90%-án génkezelt változatot termesztenek [56].
Romániát ezekkel az értékekkel Európa legnagyobb GM-növénytermesztőjeként tar-
tották számon Európában.

Terület
Aránya a teljes Növekedés
Ország millió
területből%-ban !998 óta
ha-ban
USA 28,7 72 8,2
Argentína 6,7 17 2,4
Kanada 4,0 10 1,2
Kína 0,3 l 0,2
Ausztrália, Déi·Afrika 0,1 <l <0,1

117
 Terület
Aránya a teljes Növekedés
Ország millió
területből%-ban !998 óta
ha-ban
Mexikó, Spanyolország, Franciaország,
<0,1 <l <0,1
Portugália, Románia, Ukrajna
Összesen 39,9 100 12

10. sz. táblázat: A génmódosított növények vetési területe 1999-bcn (forrás: [205 D

2006-ra, a kormány készülve az Európai Unióhoz történő csatlakozásra, ahol a

génmódosított szója tiltott kultúra, erőfeszítéseket tett a termesztés visszaszorítására.
Ennek ellenére a génmanipulált szájával bevetett terület nagysága csaknem megkét-
szereződött, elérte a 130 OOO ha-t 148]. A csatlakozás után a kormány betiltotta ugyan
a génkezelt szója termesztését, de képtelen volt uralni a termesztést, amit az igazol,
hogy 2007-ben a GreenPeace-aktívisták Bihar, Szatmár, Arad és Braila megyékben
[48], de még a természeti világörökség részét képező Duna Delta közvetlen szomszéd-
ságában is engedély nélküli ültetvényeket fedeztek fel !541.
A helyzet rendkívül aggasztó, mert a román hatóságok megfelelő ellenőrzési esz-
közök hiányában nemcsak a termeszrést képtelenek kézben tartani, hanem a megter-
melt génmódosított termények további sorsa is ismeretlen. Szakértői vélemények sze-
ri nt a 2006-ban termett génkezelt szójabab mennyisége 300 OOO tonna körül volt, de
hogy hová tűnt el ez a mennyiség, arra senki sem tud választ adni 12161.
2007-től egy újabb veszély fenyegeti Románia növénytermesztését. A Mezőgaz­
dasági Minisztérium engedélyezte 332 ha, MON810 génkezelt kukorica termesztését
az ország 6 megyéjében [531. A felkészületlen és teljesen ellenőrizetlen termesztési
körülmények között valóságos a keresztbeporzás veszélye. A kukorica köztudottan
egyik vezető terménye Romániának. Mintegy 3 millió hektáron termesztik, és ilyen
tekintetben vezető szerepe van Európában is 1481. A szabadba ki kerülő GM-változa-
tok ellehetetleníthetik nemcsak a biokukorica termesztését, de még a hagyományosat
is befertőzhetik, ami visszavetheti a külföldre irányuló kivitelt.
A génmódosított termények közül még burgonyát találtak törvénytelen körülmé-
nyek között a Kézdivásárhelyi Burgonyatermesztő Kísérteti Állomáson 1521. A veszély
ebben az esetben is nagy, mert a burgonya közismerten a Székelyfold egyik vezető ter-
ménye, és a génszennyeződés gazdasági katasztrófát idéz11e elő.
A gyümölcstermesztésben a génmódosított szilva-kísérletekre van hejelentett igény
a Besztercei Gyümölcskutató és Kísérteti Állomáson, ami jelenleg a Környezetvédel-
mi és Mezőgazdasági Minisztériumok engedélyeztetésére vár !301.
Az országban ezen a téren kialakult zavaros állapotokért a felelősség elsősorban a
politikai döntéshozóknak tulajdonítható. Az európai rendelkezéseket ugyan átveszik
a hazai törvényhozás ba, de a végrehajtás során az illetékesek él en járnak azok meg-
kerülésében. A GreenPeace feltárásai szerint a csatlakozás után a Parlament Mező-

118
gazda ági zakbizott ágának az elnöke aki maga is több záz hekláron terme ztetL
génmódo ított zóját, meg akarta változtatni a GM-növények terme zté ére vonatkozó
törvények tiltó cikkel eit [57[. 2007-ben a magyarcr zági génkezelt kukoricarnoratóri -
um rnegho zabbítá ának szavazá ánál az urópa Tanác ban a román környezetvédel-
mi mini zter, a jelenlévő mi ni zterek köz ül egyedül tartózkodott a zavazá nál [301.
A rnezőgazda ági rnini zter pedig n íltan állá t foglalt a GM-növények terme zté e
m llett, é kijelentette, hogy közbenjár az urópai Bizott ágnál ezek engedélyezteté-
séért Romániában [1621.
Ezekkel zemben a közv !emén - az európai meg a világ lako ágához hasonló-
an- elítéli a génmódo ított zer ezetek terme ztés L é az életrni zerekben való f l-
ha ználá ár. A Romániai Fogya ztóvédelrni Ható ág által készített közvélernény-ku-
tatá szerint a lako ág 78%-a nem á ár Ina GM-termék t, ha vála ztá i l hető ége
volna, é 98~ zük gesn k tartaná a GM-ö zete őket tartalmazó termékek címké-
z ét. A megkérdezettek 47%-a meg van győződve, hogy a GM-termékek ártalma ak
az eg zségre [561.
Az urópában már törnegmozgalornmá fejlődött GM-mente övez tek kin ilvá-
nítá a Romániában is heindult (24. sz. ábra). Az Ökológiai Gazdátkadók Or zágo
zö et ége (FNA ) közö en a GM- z rvezetek Tájékoztatási Központjával el óként
Be zterce- a zód rnegyében n ilvánítottak 26 L lepüté t GM-mente területté. Ha-
ontó kezdemén ezé ek vannak Koloz megyében is [126[. A j ö óben a helyható ágok
ilyen típu ú kezdemén ez ei minden bizono al mégjobban beindul nak.

24. sz. ábra: Románia GM-mente területei (forrás: [!261)

 9.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYKÖZI HELYZETE

9.1. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATA

9.1.1. A mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatása

A mezőgazdasági tevékenységekhez rendszerint társul valamiféle környezetalakító

hatás, ugyanis a termelés során olyan láncfolyamatok mennek végbe, amelyek érintik
a környezetet [156]. A környezet megváltoztatásának a mértéke igen fontos mutatója
a civilizáció fejlettségének. Egy gondosan művelt, nem feltétlenül élelemtermelésre
szolgáló földterület a környezetikultúra magas szintjéről árulkodik 180].
A mezőgazdaságnak a környezetben betöltött szerepe két alapvető formában je-
lentkezik. Egyrészt, mint a környezet állapotát károsan befolyásoló tevékenység és
ennek megfelelően a káros hatások megszüntetése, a környezetbarát termelési mód-
szerek támogatása kerül előtérbe. Másrészt, mint a környezet állapotát pozitívan befo-
lyásoló tevékenység, és ilyen értelemben a mezőgazdálkodás ösztönzése azokon a te-
rületeken, ahol az a természetvédelem, a táj megőrzése, a vidéki lakosság megtartása,
a hagyományos mezőgazdaság fenntartása szempontjából indokolt 11561.
Mára már egyértelművé vált, hogy a belterjes mezőgazdaság térhódításának leg-
nagyobb vesztese a vidéki környezet 141. Az ipari jelleggel űzött nyereségorientált
mezőgazdaság jellemzői közüla belterjes földhasználat, a növekvő üzem- és kenő­
anyag-fogyasztás, illetve a vegyszerek (műtrágya, növényvédő szer, termésserkentők,
termésszabályozók stb.) széles körű alkalmazása igen erős környezetterhelő hatásúak.
Környezetterhelő hatáson a mezőgazdasági tevékenységeknek a saját termelési
alapjaira, közgazdasági körülményeire és az emberi életviteire kifejtett káros befo-
lyásait ér~jük. A belterjes mezőgazdaság esetében a környezetre gyakorolt nyomás a
következőkben nyilvánul meg f3]:
a) termelési alapokat érő ártalmak:
-a termőtalaj pusztulása (szervesanyag-tartalmának csökkenése, biológiai életé-
nek lelassulása, savanyodása, vizenyősödése, láposodása, szikesedése, sivatagosodá-
sa, kiszáradása, talajvízszint süllyedése, a talajszerkezet romlása, porosodás, tömö-
rödés stb.);
-a gyomosodás, fajspektrum-beszűkülés, a biodiverzitás csökkenése;
-a mezőgazdasági területek ipari eredetű anyagokkal történő szennyezése.
b) közgazdasági, piaci, társadalmi körülmények megváltozása:
-vidéki foglalkoztatási gondok, megélhetési nehézségek, elvándorlás;
-a városi és vidéki területek közötti gazdasági, demográfiai egyensúly felbom-
lása;

120
 -a gazdálkodás erősen függővé válik az energiahordozák piaci helyzetétől;
-a túltermelés elkerülésére protekcionista gazdasági és kereskedelempolitik ák
jönnek létre;
-a tömegáruk miatt társadalmi előítéletek alakulnak ki az élelmiszerek minősé­
gének és biztonságának vonatkozásában, különösen azok iránt, amelyeket az új tech-
nológiák (besugárzás, biotechnológia, génsebészet) segítségével állították elő;
-növekszik az erkölcsi érzékenység a biotechnológiával, az állatvédelemmel kap-
csolatban;
c) Az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetettsége:
-élővizek, talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok elszennyeződése;
- szermaradványok feldúsulásának kiszámíthatatlan hatása az élőlények re, az em-
berre;
-az élelmiszerek beltartalmának felhígulása és a vele összefüggő humán egész-
ségkárosodás;
-vadon élő növény- és állatfajok, természetes biotápok veszélyeztetettsége;
- tájképi elszegényedés, ingerszegény környezet, az ember belső (lelki, fizikai,
élettani) és külső (természeti, társadalmi és építészeti) környezetének erős eróziója,
szellemi és lelki elsivárodása.

9.1.2. Mi a teendő?

A felsorolt tények egyértelműen igazolják, hogy a mezőgazdaság egy olyan pont-

hoz érkezett, amikor önmagát korlátozza tevékenységei ben. Ez annyit jelent, hogy a
belterjes mezőgazdaság napjainkramind környezetileg, mind gazdaságilag elvesztette
hatékonyságát, mivel éppen azt a biológiai alapot, azokat az életfenntartó rendszereket
károsítja, melyek nélkül maga a gazdálkodás sem létezhet [80].
A megoldás elvileg magától adódik, és ez nem más, mint a természetes vagy ter-
mészetközeli gazdálkodási formákhoz való visszatérés. A megvalósítás viszont már
bonyolultabb, mert az agrárium egy olyan széles körű gazdasági tevékenység, amely-
ben sokrétűek az érdekeltségek, szarosak a technológiai kötöttségek, és nagy a társa-
dalmi-politikai felelősség, mivel a növekvő számú emberiséget el kell látni élelmiszer-
rel. Mindez azonban nem zárja ki, hogy ott, ahollehetőségek és adottságok vannak,
ha részlegesen is, ne próbálkozzunk a természetközeli gazdálkodási formák visszaho-
nosításávaL Minderre viszont csak azután lehet kísérletet tenni, ha pontosan meghatá-
rozzuk, hogy melyek az elvárásaink az új gazdálkodási rendszerrel szemben, majd a
lehetséges alternatívák figyelembevételével kidolgozzuk az átállás folyamatát.
Lássuk tehát, melyek lennének a környezetkímélő mezőgazdasággal szembeni el-
várások [3]:
a) Termelési célok, feladatok:

121
 -értékes beltartalmú, egészséges, biztonságos, szermaradványmentes élelmisze-
rek és takarmányok előállítása;
-egyéb, jó minőségű nyersanyag előállítása;
- energiatermelés, biomassza, megújuló energiaforrások előállítása.
b) Környezeti célok, feladatok:
- tájmegőrzés, akultúrtáj ápolása és a diverzitás fenntartása, mely kiterjed:
-a kultúrfaj-diverzitásra, vagyis a termesztett növények és a tenyésztett állatfajok,
őshonos tájfajták, kultúrváltozatok sokféleségére;
-a spontánfaj-diverzitásra, azaz a területen élő, spontán előforduló növények és
állatok sokféleségére;
-a biotóp-változatosságra, a táj jellegnek megfelelő, finomao strukturált élőhe­
lyekre;
-a földhasználati változatosságára, vagyis a gazdálkodási ágazatoknak megfele-
lő földhasználati típusok sokszínűségére;
-az üzemi méret-változatosságra, valamint
-a gazdálkodási rendszer és intenzitási fok szerinti változatosságra;
-a talajt, a vizeket, a levegőt, az élőhelyeket és az élővilágot érintő környezetter-
helés csökkentésére vagy elkerülésére.

9.1.2.1. A helyes gazdálkodási gyakorlat

Az utóbbi években világszerte heindult a belterjes mezőgazdálkodásból kivezető

útkeresés, kezdve az egyszerűbb formákat felmutató gazdálkodási kezdeményezések-
től a mélyebb szemlétetváltást rejtő gazdálkodási alternatívák megjelenéséig.
A gazdaságon belüli kezdeményezések egységesítésére, népszerűsítésére és ki-
terjesztésére az Európai Unió a 817/2004/EK Tanácsi Rendelettel bevezette a "He-
lyes gazdálkodási gyakorlat" (Good Farming Practice) fogalmát és szükségszerűsé­
gét [1711. A helyes gazdálkodási gyakorlat tulajdonképpen egy szabályozási rendszer,
amelyben a tagállamok a területükön sikerrel gyakorolt környezetbarát gazdálkodá-
si formák tapasztalatait, elvárásait összegezték. A rendszer- alkalmazásajellegénél
fogva- nem kötelező. Az Unió, mint mindig, ebben az esetben is tiszteletben tar~ja a
gazdák szabadságát a gazdálkodási formák megválasztásában. A helyes gazdálkodá-
si gyakorlathoz is bárki önkéntes alapon csatlakozhat, vagy kiválhat belőle. Ellenben
azoknak a gazdáknak, akik agrár-környezetvédelmi támogatást igényelnek- szigorú-
an be kell tartaniuk a szabályozási rendszer előírásait

9.1.3. Környezetbarát gazdálkodási formák

A környezetbarát mezőgazdasági termelés megvalósítását ma már több alternatív

gazdálkodási forma is célul tűzte ki. Közülük kettő az, amelyik eszmerendszerével
igen közel áll az ökológiai gazdálkodáshoz is.

122
 9.1.3.1. A multifunkcionális mezőgazdaság

Tulajdonképpen az Európai Unió vidékfejlesztési szemlétetének a mezőgazdasági

modellje. A multifunkcionális mezőgazdaság lényege egy sokszínű és a hagyományo-
kat felkaraló mezőgazdaság kialakítása, amely nemcsak végterméket állít elő, hanem
óvja és ápolja a vidék arculatát, a vidéki települések mozgalmas és változatos életét,
valamint fejleszti a munkalehetőségeket.
A multifunkcionális mezőgazdaság és az ökológiai gazdálkodás közötti kapcso-
lat igen sokrétű, mert [96]:
-a vegyszerek használatának csökkentése megteremti az egészséges és minőségi
nyersanyagokra alapozó termelés alapjait;
-a külterjes állattartással csökkenti a szerves hulladékok mennyiségét, és bizto-
sítja ezek megfelelő kezelését;
-a táj- és a biodiverzitás védelmével szorgalmazza új munkahelyek megteremté-
sét;
-a kíméletes talajműveléssei óvja a megművelt területeket az eróziótól, a felszíni
vizeket az elöregedéstől (eutrofizációtól).

9.1.3.2. A fenntartható mezőgazdaság

A fenntartható mezőgazdaság elmélete is a belterjes gazdálkodás alternatívájaként

jelent meg, egy olyan gazdálkodási gyakorlat kialakítását célozva meg, amelynek ér-
tékrendje szerint a mezőgazdasági termelés fejlesztését hosszú távon úgy kell megva-
lósítani, hogy az minél kevésbé rontsa a természetes környezet állapotát. Más szávai
a fenntartható mezőgazdaság nem a környezetterheléssei járó mértéktelen fogyasztást,
hanem az élet minőségét helyezi előtérbe. Csak az olyan termelésnövelést tekinti el-
fogadhatónak, amely [176]:
- megőrzi a talaj termőképességét, és nem szennyezi a felszíni és a felszín alatti
vizeket;
-megőrzi a növénytermesztés és az állattenyésztés genetikai erőforrásait;
-elősegíti a biológiai sokféleség, a biodiverzitás fennmaradását;
-a humán táplálkozási lánc valamennyi szereplője számára azélőszervezetet nem
károsító s megfelelő beltartalmi értékű termékeket állít elő;
- melléktermékeivel és hulladékaival nem, vagy csak kis mértékben szennyezi a
környezetet;
-a vidéki népesség minél szélesebb köre számára biztosít munkaalkalmat és meg-
élhetést;
-Iehetővé teszi a termelés gazdaságosságának folyamatos fenntartását.
A felsorolt kitételek egyértelművé teszik azt az ökológiai szemléletű elvárást, hogy
minden természeti rendszert eltartóképességeszerint kell használni, még akkor is, ha
az adott esetben nem képes kielégíteni az igényeket.

123
 9.1.4. Az ökológiai gazdálkodás környezeti hatásai

Az ökogazdálkodás- természetéből adódóan- hatással van a környezetre. Leg-

gyakrabban az a kitétel hangzik el, hogy ez a hatás alapjában véve pozitív. Más szóval,
elméletileg egyes módszerei lehetnek ugyan kevésbé jótékonyak, de összességében
véve egy olyan termelési szemléletet képvisel, amely célzottan csak a lehető legcse-
kélyebb környezeti kihatású módszereket, eszközöket és technikákat alkalmazza és
fejleszti tovább [187]. Ezek a hatások az ökológiai gazdálkodás esetében sajátosan a
következő jellemzőkön keresztül érvényesülnek:
Gyomirtó szerek mellőzése. -A gyomirtó szerek használatának megtiltása csök-
kenti a biodiverzitás további veszélyeztetését. De a megszorító intézkedések hozzá-
járulnak a vízbázisok, különösen az ivóvíz minőségének megőrzéséhez, a vízi nö-
vényzet és állatvilág fennmaradásához is. A talajoknál növekszik a termékenység, és
javulnak a mikrobiális élet feltételei.
Műtrágyák.- A mesterséges tápanyagok alkalmazásának tiltása, és helyettük a
komposzt, illetve az állati trágya felhasználása csökkenti a tápanyagokon keresztüli
talajszennyezés lehetőségéL Ez főleg a zöldségtermesztésben bizonyul hasznosnak,
mert ebben az ágazatban igen elterjedt, hogy nitrogén tartalmú tápanyagokkal dúsít-
ják a talajt, ami környezetkárosodási aggodalmakra ad okot. Ezzel összefüggésben
kell megemlítenünk a Tanács 911676/EGK irányel vét, amelyet "nitrát-irányelvnek" is
neveznek. A direktíva alapvető célja az, hogy megakadályozza a felszíni és talajvizek
mezőgazdaságból származó nitrátterhelésének további növekedését, amelynek jelen-
tős része a túlzott műtrágya-használat következménye [!561.
Talajvédelem.- Az ökológiai gazdálkodás esetében a talajra gyakorolt hatás sok-
kal összetettebb és közvetlenebb, mint a hagyományos gazdálkodás esetében. Ezért
az ökológiai gazdálkodás kiemeit fontosságot tulqjdonít ennek a kérdésnek, és sqjátos
szempontok szerint közelíti meg. A kímélő, takarékos és fenntartható talajművelést
fogadja el mint gyakorlatot, mert felfogásában csak ez biztosítja a talaj felszínének
és szerkezetének a védelmét, biológiai tevékenységének, nedvesség- és levegőtartal­
mának, illetve hőforgalmának kedvező alakítását. Példaként hozzuk fel, hogy a gépi
gyomirtás, amelyet ha nem helyesen, vagyis nem megfelelő talqjnedvesség esetén vé-
geznek, talajerózióhoz vezet. A talajtömörödés veszélye kedvező nedvességi viszo-
nyok mellett is fennáll, de ebben az esetben az olyan pozitív hatások, mint a talajban
maradó több szerves anyag és víz, kiegyenlíti a taposás káros hatásait.
Biodiverzitás.- Az ökológiai gazdálkodás kinyilatkoztatott célja az élővilág vál-
tozatosságának fenntartása. Ezt elsősorban a vegyszerek használatának a kiiktatásá-
val, a természetes növénytakaró megőrzésével, az őshonos állatok és azok természetes
élőhelyeinek védelmével, illetve a növények esetében az őshonos és a t~jfqjták előny­
ben részesítésével éri el.
Energiahasználat és környezetszennyezés. -A környezetbe kibocsátott gázok
(emisszió) tekintetében első látásra akár úgy is tűnhet, hogy az ökológiai gazdálko-

!24
dás a nagyobb mértékű mechanikai beavatkozásokkal - mint a gépi gyomirtás, vagy
a trágyakihordás -fokozottabban szennyezi a környezetet, mint a hagyományos gaz-
dálkodás. Ellenben, ha az összenergiafelhasználást vesszük tekintetbe, akkor a helyzet
megfordul. A magyarázat abban rejlik, hogy a műtrágyák és a többi kemikália előál­
lítása igen energiaigényes és környezetterhelő folyamatok, és ezeket az ökogazdálko-
dás kizárja a használatbóL
Összevetve az ismertetett természetközeli gazdálkodási módokat, megállapíthat-
juk, hogy valamennyi esetben az alapvető cél a környezetterhelés csökkentése. A kitű­
zött célhoz a legnagyobb mértékben az ökológiai gazdálkodás közeledik, amely- szi-
gorú szabályzó és ellenőrzési rendszerével-akár alkalmazott környezetvédelemnek
is tekinthető fl02].

9.1.5. Az ökológiai gazdálkodás szerepe az éghajlatváltozás

mérséklésében

A Föld légkörének melegedéséhez kapcsolódó globális éghajlatváltozás az em-

beriség előtt álló legnagyobb környezeti kihívás. A béke Nobel-díjas Klímaváltozás
Nemzetközi Bizottsága (IPCC), 2007-ben nyilvánosságra hozott IV. Jelentésében ki-
mutatta, hogy a földi középhőmérséklet 0,3-0,6 °C- .al nőtt az elmúlt 100 év alatt. A
klimatológusok között általános a megegyezés, hogy a légkör melegedését főként az
ember által a légkörbe juttatott üvegházgázok idézik elő. Ilyen gáz a C0 2, a CH4 (me-
tán), a Np (nitrogén oxidok) és mások, amelyek igen nagy mennyiségben keletkeznek
a mezőgazdaságban is. Az IPCC előrejelzéseszerint ezek a gázok fokozni fogják az
üvegház-hatást, és többlet hőmérséklet-növekedést fognak okozni, 2025-re kb. l °C-
os, a század végére 2,5-3 °C-os átlagos földi hőmérséklet-emelkedéssel.
A levegő hőmérsékletének emelkedése kihatással van a teljes földi életre. Ami
szempontunkból zavart okoz a mezőgazdasági termelésben, és gyengíti a mezőgaz­
dasági termelékenységet 17l Agrometeorológiai kutatások kimutatták, hogy viszony-
lag kis változások is a csapadék és a hőmérséklet átlagértékében feltűnő hatással le-
hetnek a növénytermesztésre. Például, a nagyon meleg napok számának növekedése
káros hatással van a mérsékeltövi viszonyokhoz alkalmazkodott növényekre, vagy
az elégtelen talajnedvesség az egyik fő éghajlati korlátja lehet a megszakott termény-
szerkezetnek. Azon kívül a melegebb telek lehetővé teszik különféle terménykárte-
vők túlélését éveken át, amelyek normális körülmények között évente elpusztulnak.
De az éghajlatváltozás hatásai között számolnunk kell azzal is, hogy újfajta élőskö­
dőkjelenjenek meg.
Az ökológiai gazdálkodás jelentősen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mértéké-
nek a csökkentéséhez, azáltal, hogy az általa gyakorolt környezetbarát gazdálkodás
elsősorban a légkör melegedését kiváltó gázok levegőbe kerülő mennyiségét csökkenti

125
[68]. Így, mivel közvetve vagy közvetlenül kevesebb fosszilis energiahordozót használ,
mérsékeli a C0 2-kibocsátást. A kisebb energiahasználat a következőkből adódik:
- mellőzi a műtrágyák használatát, helyette a szerves trágyákkal javítja a talqj ter-
mékenységét;
-nem használ szintetikus növényvédő, rovar- és gombairtó szereket;
- az állatok etetésében nem használ adalékanyagokat, táplálék-kiegészítőkeL
Mindezekkel csökken az ökogazdaságokon belül felhasznált fosszilis energiahor-
dozák mennyisége, ami köztudottan a legnagyobb mennyiségben szabadítja fel az
üvegház-hatású C02 -t.
A kímélő, takarékos és fenntartó talajműveléssel, a talqjban található szerves anya-
gok lebomlása többnyire oxidációval megy végbe, ami csökkenti a metánképződést.
Hasonlóképpen a természetes összetételű takarmány a kérődzők bélrendszerében is
kevesebb metánt termel.
A légköri nitrogénoxidok jelentős része a helytelen trágyázás vagy a mértéktelen
műtrágyázás eredménye. Itt is az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott vetésforgó,
zöldtrágyázás, érlelt istállótrágya, komposzt használata csökkenti a talqjok nitrogén-
vesztcségéL
Az elmondottak alapján az ökológiai gazdálkodás stratégiai eszközként is felhasz-
nálható az éghajlatváltozást előidéző okok visszafogásában.

9.2. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS A VIDÉKFEJLESZTÉS KAPCSOLATA

Az ezredfordulóra a vidékfejlesztés az európai agrárpolitika kulcsterülctévé vált.

Célja a vidéki területek fenntartható gazdasági fejlesztése, az életképes vidéki közös-
ségek kialakítása. Az ökológiai gazdálkodás, amelyet hasonló elgondolások vezérel-
nek, új értelmet és lendületet kapott a kibontakozó vidékfejlesztés keretében. A két
tevékenység közös tárgya a vidéki térség, azon belül annak ősadottsága: a gazdálko-
dás. Így a vidékfejlesztés és az ökológiai gazdálkodás számos ponton találkozik, és
kölcsönösen kiegészítve, illetve támogatva egymást, próbálják megoldani a vidéki tér-
ségek fejlesztési gondjait. Legnagyobb kihívás számukra az, hogy a vidéken is termé-
szetszerűen igényelt társadalmi jólétet és a magasabb életminőséget úgy lehessen biz-
tosítani az emberiségnek, hogy az ökológiai eltartóképességél lehetőleg ne haladjuk
meg. Ezt az elvárást ma a "fenntartható fejlődés" fogalmával jelöljük.

9.2.1. Ökotermelési központok

Európában a két tevékenység kölcsönhatásainak eredményeként már körvonala-

zódtak az ökológiai termelés ágazatain belül a termelés, feldolgozás, marketing, sőt a
kutatás regionális központjai [187]. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ebben a folya-
matban a tapasztalatok szerint nem minden esetben a termelést segítő regionális sajá-
tosságok, hanem a vidékfejlesztésben érdekelt helyi gazdasági szerepi ők játszották a
fő szerepet. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy a termelésben, a feldolgozóipar-
ban, de még a forgalmazásban is az ökológiai minőségre való átállás volt az, ami sok
üzem számára a fennmaradást jelentette.

9.2.2. Foglalkoztatottság

Az ökológiai gazdálkodás és az ökoélelmiszerek termelése fontos szerepet ját-

szik a vidéki lakosság foglalkoztatásában. Elmondható, hogy az EU tagállamai ban,
az utóbbi években szinte csak az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó ágazatokban
indultak új vállalkozások fl87]. Ezek az úgynevezett "helyben települt feldolgozó"
üzemek. Rajtuk keresztül valósult meg a feldolgozásnak a termelés helyszínén való
telepítése az összes velejáró előnyökkel. A számos és elvitathatatlan előny közül itt
most csak egyet emelnénk ki, ami a jelenlegi piaci körülmények között meghatáro-
zónak tűnik, ez pedig a regionális eredetmegnevezés. Ha egy készítményre felkerül
az eredetének a megnevezése, és az a termék egy elfogadott, keresett minőségi áruvá
válik, akkor ez, az erkölcsi hasznon túl, anyagilag is hozzá fog járulni az illető vidék
fejlődéséhez.

9.2.3. Támogatások

Európában az ökológiai gazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek tekintélyes részét a

vidékfejlesztési támogatások képezik. Közülük is az agrár-környezetvédelmi kifizeté-
sekjelentik a legnagyobb mértékű közvetlen segélyezést. Nem kell azonban figyelmen
kívül hagyni a mezőgazdaságnak, a vidékfejlesztésnek szánt segélyek egyéb formáit
sem. A 2007-2013 közötti vidékfejlesztési időszakra érvényes támogatási lehetősége­
ket az Európai Tanács 1698/2005/EK rendelete tartalmazza. Ezek közül az alábbiak
jöhetnek számításba az ökogazdák esetében is ]91]:
-a fiatal gazdáikadók indulása;
-a korai nyugdíjazás;
-az extenzív gazdálkodásra való áttérés;
- a mezőgazdasági üzemek korszerűsítése;
-természeti hátrány miatt nyújtott ki fizetések;
- Natura 2000 ki fizetések;
- mezőgazdasági és nem mezőgazdasági földterületek első erdősítése;
-a közösségi jogszabályokon alapuló előírások betartása;
- mezőgazdasági termelők részvétele az élelmiszer-minőségi rendszerekben;
-a félig önfenntartó gazdaságok közvetlen jövedelemsegélyező rendszere.

127
 9.2.4. Az ökológiai gazdálkodás kapcsolódása a környezeti-
társadalmi-gazdasági rendszerhez

Az európai vidékfejlesztés megalkotóinak egyik célkitűzése az volt, hogy azálta-

luk elképzelt többfunkciós európai agrármodell szarosan beágyazódjon a vidék kör-
nyezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális szféráiba. Ez azzal az előnnyel jár az
ökológiai gazdálkodás számára, hogy mint része a modellnek, ő is beépül ezekbe a
területekbe. Az így nyert új értékek az alábbiakban jelentkeznek.

9.2.4.1. A környezeti beágyazódás

A többfunkciós megközelítés szerint a mezőgazdaság alapvetően ökológiai szem-

léletű tevékenység kell legyen, ami szerte a világon elválaszthatatlanul együttműkö­
dik a társadalmi-gazdasági rendszerrel. Kulcsfontosságú, hogy a vidéki gazdálkodás
ökológiai szemléletű legyen, mert:
-a fogyaszták egyre növekvő részének elvárásai szerint a mezőgazdaságban ural-
kodó nyereség alapú szemléletet fel kell váltania az értékes beltartalmú, egészséges,
biztonságos, szermaradványmentes élelmiszerek és takarmányok megtermelése szem-
léletének;
-a vegyszerek visszaszorításával, a vízbázisok, a talaj védelmével, a termesztési
technológiáknak a helyi erőforrásokhoz és lehetőségekhez való igazításával elő kell
segíteni a talajtermelékenység természetes úton történő regenerációjáL

9.2.4.2. A társadalmi és kulturális beágyazódás

A többfunkciós európai agrármodell a kizárólag termelési feladatokra összponto-

sító mezőgazdálkodáshoz viszonyítva a vidék társadalmi és kulturális kérdéseinek a
rendezését is felvállalja, azáÍtal, hogy szavatolja:
-a vidéki régiók népességének megőrzését, elfogadható jövedelem biztosítását a
lehető legtöbb ember számára;
- munkahelyteremtést, a munkaerőpiac kiegyenlítését;
-az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartását;
-a vendégfogadás, pihenés hátterének biztosítását és fenntartását;
-az ember és az élő természet kapcsolatának fenntartását;
-a vidéki, paraszti kultúra értékeinek ápolását, fenntartását.
A felsorolt céloknak és feltételeknek megfelelő, környezetbarát vidék fő összete-
vői a következők:
-a biodiverzitás;
-a térfunkciók összhangjára épülő földhasználat és térstruktúrák;
-a termelői ágazatok közötti harmonizáció;
- emberléptékű, hagyományokra épülő közösségek;

128
 -a táj mint az adottságok és a hagyományok alapján kialakult természeti, társa-
dalmi és gazdálkodási egység;
-a lakosság mint a vidék kizárólagos gazdája.
Csak az a gazdálkodási rendszer lehet kiegyensúlyozott és hosszútávon fenntart-
ható, amely a vidék előbb felsorolt fő területeit magában foglalja. Ezek nemcsak az
általános emberi környezet változatossági, sokszínűségi igényeit szolgálják, hanem
a hosszú távú gazdálkodásnak is alapösszetevői. A mezőgazdaság fejlesztése terén
ezekre az elemekre kell a termelésben a fő hangsúlyt helyezni. Ezek közül az ökoló-
giai gazdálkodást külön is érdemes kiemelni.

9.2.5. Vidéki turizmus

Az ökológiai gazdálkodás tájmegőrzési feladatain keresztül szarosan kapcsolódik

a vidéki turizmushoz mint a vidékfejlesztés egyik ígéretes területéhez. A vendégeket
a szép, ápolt környezet, az egészséges és változatos étkezési kínálat megragadja és
visszavonzza [80]. Hozzáértő szervezés mellett nemcsak aszigorúan érdekelt vállal-
kozók, hanem a lakosság döntő többsége is vállalja az erőfeszítéseket a turizmus fej-
lesztése érdekében.

9.2.6. Ökogazdálkodási rendszerek

Alapvető vidékfejlesztési elvárás, hogy a környezettel nem harmonizáló termesz-

tési rendszereket át kell alakítani az ökológiai adottságoknak megfelelőre. Ezzel jelen-
tősen csökken a felhasznált energiamennyiség, növekedik az eredményesség, és meg-
maradnak a természeti értékek is. E téren a legfontosabb teendők a következők:
-át kell csoportosítani a művelési ágak közötti földhasználati arányokat az öko-
lógiai adottságoknak megfelelően (valószínűleg több esetben is növeini kell majd a
gyepek és az erdők arányát a szántók rovására);
-ki kell alakítani az ökológiailag érzékeny területek (nedves területek, karsztvi-
dékek, szikes területek, homokterületek, agyagos dombságok stb.) optimális haszná-
latának gyakorlatát összetett tájgazdálkodási, tájhasznosítási formákban;
-ki kell dolgozni a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területek természetvé-
delmi célú felhasználási lehetőségeit;
- növeini kell a hasznosításba vont fajták, fajok számát, hogy növekedjen a ter-
mékválaszték a tájképi és biológiai változatosság, illetve a gazdálkodás stabilitása.

129
 9.2.7. Az életigenlő gazdálkodás

A környezettel harmonizáló termesztési rendszerekre példaként az életigenlő gaz-

dálkodást lehet megemlíteni, amelynek fogalmát Györffy Sándor Péter vezette be. A
szerző által még bio-öko-organikus gazdálkodásnak is nevezett forma az ember és a
környezete közötti harmonikus kapcsolatok kiépítésére törekszik, és ebben az érte-
lemben szorosan kapcsolódik a vidékfejlesztéshez. Már maga a fogalom, az "életigen-
lő" eszme is a környezet és a benne élő ember kapcsolatának a legmélyebb kifejezése,
a létértelem, az élet esszenciája, azaz úgy élni együtt a természetes környezetemmel,
hogy annak az életet adó lényegi részével azonosuljak.

Dr. Györffy Sáodor

·223 Bp .. Pa~k u. 1.
Te i . 226~80~4'

25. sz. ábra: Az életigenlő gazdálkodás hatszög-áhrája (forrás: Györffy Sándor)

130
 A gazdálkodási irányzat eszmei közölnivalóját sokatmondóan egy hatszög-áh-
rával fejezi ki (25. sz. ábra). A képletes megjelenítés-a természet egyik csodájá-
hoz hasonlóan- a mézelő méh hatszögű lépsejtjeinek kiegyensúlyozott egymásba
kapcsolásával, már önmagában is "a minden mindennel összefügg" ökológiai elvet
sugalmazza.
Az ábra és egyben az irányzat központi eszméje, hogy tökéletesen gazdálkodni any-
nyit jelent, mint a munkálatokat a rendelkezésre álló eszközökkel, mértékkel és időben
végezni el. A gazdálkodás az élő talajra alapoz, ezért fontosnak tartja a termőterület
mélyreható ismeretét, a talajvizsgálatok elvégzését a termékenység megállapítására, a
tápanyag-utánpótlás környezetbarát megszervezését. A termelés célja a teljes értékű
élelmiszert nyújtó növényi és állati termékek előállítása, a környezet minél kisebb mér-
tékű szennyezésével és csak természetes energiaforrások felhasználásával. Mind a nö-
vénytermesztésben- növényvédelem, gyomszabályozás -, mind az állattenyésztésben,
az ökológiai gazdálkodásban elfogadott elveket tartja érvényeseknek.
Az ábrán az alapozó hatszögeket egy külső sejtkeret zárja, amelyek az életigenlő
gazdálkodásnak a vidékfejlesztés gyakorlatához és intézményeihez fűződő elvárása-
it, kapcsolataitjelenítik meg. A csúcson a központi összefogással és a"világpók"-há-
lóval megvalósítható támogatás van. Innen származik a mindent mozgató pénz és a
piac. Legtöbb területen már ma nélkülözhetetlen az öntözés, de a jövőben még na-
gyobb szükség lesz a víztartalékaink megbecsülésére. A szállítás révén kibővülnek
kapcsolataink, termékeink eljutnak a fogyasztókhoz. Az erő és munkagépek sokat
könnyítenek az ember munkáján, de az igazi értékteremtő tevékenység továbbra is a
kézművesipar marad. A jó minőségű vetőmagból termelt, természetes módszerekkel
készített táj jellegű élelmiszerek a falusi vendéglátás alapját képezik. Gondot kell for-
dítani a táji értékek- természeti és épített- megtartására, közkinccsé tételére.
Mindezeket az eszméket az életigenlő gazdálkodás csak akkor tudja a helyi közös-
ségekjavára érvényesíteni, ha létezik a polgári összefogás, tudás és folyamatos ellen-
őrzés, illetve szaktanácsadás.

9.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS A TÁJÖKOLÓGIA KAPCSOLATA

Az ökológiai gazdálkodást igen szoros szálak fűzik a t~jökológiához. A tájökológia

a tájat egy adott földrajzi térben szerveződő egyedi ökoszisztémák rendszereként fogja
fel. Vizsgálatának tárgyát a térségi ökológiai rendszerekben lejátszódó anyag- és ener-
giaáramlások képezik azzal a céllal, hogy elkülönítse a különböző térkategóriákat (pl.
ökológiai folyosókat, ökológiai gátakat, vízgyűjtőket mint az anyag és energiaáramlás
és körforgás alapegységeit, területhasználati mozaikokat stb.) és ezek rendszereit A
tájökológiai kutatások célja rámutatni azokra a természeti vagy emberi tényezők által

131
 megadott táji lehetőségekre, amelyek egyes társadalmi és gazdasági folyamatokat elő­
segítenek, másokat viszont korlátoznak, vagy egyenesen ellehetetlenítenek 1841.
Az ökológiai gazdálkodás és a tájökológia közös vonásai abból adódnak, hogy az
ökogazdálkodás is tájban (termesztőtájban) és ezen belül ökoszisztémákban gondol-
kodik [183]. Szemléletében a növények igényei és a környezet lehetőségei közötti össz-
hang legtökéletesebben a helyi körülményekhez alkalmazkodott természetes növény-
takaróban, a termesztésben pedig a tájfajtákban jut kifejezésre. Érthető tehát, miért
ragaszkodik az ökológiai gazdálkodás oly szigorúan a környezeti tényezők érvénye-
sítésére a mesterségesen megalkotott agrár-ökoszisztémákban. Egyáltalán nem is be-
szélhetünk ökológiai gazdálkodásról, ha annak nincsenek kapcsolatai azzal a tájjal,
ahol az megvalósul, és amely az ökotermelés célterülete. Vezérelvei közül az ökológi-
ai alapelv meg is fogalmazza, hogy minden tájon az odavaló növényeket kell termesz-
teni, úgy, ahogyan azt a táj természeti adottságai és a növények igényei megkövetelik.
A természetközeli gazdálkodásban- amelynek egyik form~ja- a t~jankénti termesz-
tési adottságok és egyéb fontos termelési tényezők, sőt még a társadalmi és kulturális
viszonyok is döntően érvényesülnek egy-egy szűkebb táj agrotechnikájában.
Az ökogazdáknak köszönhetően az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságra kény-
szerített nagyüzemi termelés monokultúrái mellett számos helyi fajta, tájfajta húzó-
dott meg a kiskertekben, a családi szőlő- és gyümölcsültetvényekben, és mentődött át
napjainkra. A tájfajták mint az ökológiai egyensúly élő szimbólumai, oly mértékben
illeszkednek a környezetbe, hogy azzal szerves egységet képeznek. Minden táj, t~jegy­
ség saját fajtákat "nevelt", amelyek az adott helyen tartós, ún. egyensúlyi populációt
alkotnak. A tájfajták öröklött adottságaiknál fogva ellenállók, a mostoha termesztési
körülményeketjól bírják. Olyan értékesjellemvonásokkal rendelkeznek, mint például
a gyors kezdeti fejlődés, az erős bokrosodás és gyom-elnyomó képesség, a kisebb ter-
mőképesség melletti egyenletesebb terméshozam, kedvezőbb beltartalom, magasabb
íz-, illat-, szín- és zamatany~g-tartalom. A felsorolt sajátosságok egytől egyig a termé-
szetes, extenzív termesztési körülmények velejárói 1621. A modern fajtáktól hozamban
rendszerint elmaradnak, de minőség tekintetében sokszor felülmúlják őket.
A tájfajták uralma nagyjából a 19. század második feléig, a 20. század elejéig tar-
tott, mikor megjelentek az első nemesített gabona- és zöldségfajták, illetve a gyümöl-
csök új, nemesített világfajtái. Szerencsére a tájfajták alakulását sosem lehet lezárt
folyamatként értelmezni. A táji feltételekhez való természetes alkalmazkodás jelentő­
ségél felismerve, napjainkban tudományosan az "on farm"-szelekció3 módszerével ta-
nulmányozzák a helyi szelekció alkalmazhatóságát egy-egy termőtáj speciális adott-
ságainak megfelelő fajták előállítására.
A felsorolt sajátosságaik miatt a tájfajták a hosszútávon fenntartható gazdálkodás
szempontjából igen jelentősek f8]. De nemcsak tudományos fontosságuk van, hanem
igen számottevő kultúrtörténeti és gazdasági értéket is képviselnek, hiszen a jövőbe-
3 on farm szelekció: a helyi körülményekhez alkalmazkodott tájfajták, hagyományőrző fajták
eredeti termőhelyükön, termesztés útján történő szelekciója 171]

132
ni nemesítések nélkülözhetetlen alapanyagai. Továbbá értékes alapanyagat nyújtanak
a táj jellegű termékek előállításához, az élelmiszerek beltartalmi értékeinek javítá-
sára, a természetes élelmiszer-adalékok gyártására, amelyek mind-mind az egészsé-
ges táplálkozás alapfeltételei. Fontos szerepetjátszhatnak egy-egy terület gazdasági
fellendítésében. Egy-egy tájfajta, illetve az abból készült termékek az adott terület
egyedi termékeivé válhatnak. Régen szinte minden fajtának megvolt a maga szerepe,
más szilva- vagy körtefajtát használtak például pálinkafőzésre, megint mást lekvár-
hoz, más alma kellett a rétesbe, megint más állt el tavaszig a pincében. Egy megfe-
lelő környezetben, tájfajtákból kialakított gyümölcsös pedig akár a térség turisztikai
vonzerejét is növel heti, ez pedig megélhetést, jövedelem-kiegészítést nyújthat a helyi
lakosságnak [2].
Fontos tehát a tájfqjtákban lévő értékeket ápolni, fenntartani. Ebben meghatározó
szerepe van az ökológiai gazdálkodásnak, az általa szorgalmazott kis- és középmé-
retű gazdaságok ökoszisztémáin keresztül. Ezekben a gazdaságokban az ökosziszté-
mák változatossága, a gazdáikadók környezetismerete és -szeretete, a termesztési és
magszelekciós tudása szavatolja a tájfqjták fennmaradását. Mindehhez természetesen
támogatásra is szükség van. Ilyen tekintetben jól jön a föld alapú támogatási rendszer
bevezetése, illetve az agrár-környezetvédelmi támogatások, amelyek jellemzően az
ilyen típusú gazdálkodási módok fönnmaradását segítik [81.
Egy másik lehetséges módja a tájfajták megőrzésének a génbankok vagy a kutató-
intézetek ilyen célú gyűjteményeinek a létrehozása.

9.4. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS AZ AGRÁRPOLITIKA KAPCSOLATA

Az európai politikai gondolkodásnak a vidékfejlesztés irányába történő elmozdu-

lása az ökológiai gazdálkodás fejlődését is maga után vonta. Az új szemléletnck kö-
szönhetőcn az addig jórészt atomizálódott ökotermelés folyamatosan integráJódi k, és
nemcsak a termelőket, hanem a feldolgozókat, a forgalmazókat, viszonteladókat, mi-
nősítőket, ellenőröket, tudományos kutatókat és természetesen a fogyasztókat is a so-
raiba tömöríti. Következésképpen az egész "öko" mozgalomnak egyik lényegi erőssé­
ge, hogy egy erőteljes átfogó (holisztikus) jellege van.
Az ökológiai gazdálkodás, mint rámutattunk, politikai szemléletváltásnak kö-
szönheti, hogy eljutott a mai f~jlettségi állapotába. Szakmapolitikai szerepe az utóbbi
években állandóan erősödött, mert a folyamatosan letisztuló vidékfejlesztési elgondo-
lásban elismerten egy sajátos, független és stratégiai eszköze lett az európai agrárpo-
litikának. Politikai erejét a fogyasztóknak az ökotermékekre való folyamatos átállá-
sából adódó növekvő társadalmi elfogadottsága adja.

133
 9.4.1. A vidék visszanépesítése

Az ökogazdálkodás agrárpolitikai szerepének eredménye, hogy az iparszerű me-

zőgazdálkodás által eltávolított tömegek egy részét újra a vidékre tudja vonzani. Köz-
tudottan az elmúlt évtizedek alatt a vidéki lakosság jó része -a legkülönbözőbb okok
miatt- arra kényszerült, hogy elhagyja a vidéket. Sajnos a városok is, ahová mentek,
csak részben tudták befogadni őket, és ez egy társadalmi válsághoz vezetett. Az öko-
gazdálkodás, az élőmunkaerő igényével, munkalehetőséget, megélhetést biztosít az el
nem vándorolt, illetve a visszatérő lakosság számára. Ez a körülmény pedig pozitívan
hat az elnéptelenedéssei küzdő európai vidékjövőjére [961.

9.4.2. Fogyaszták nevelése

Az ökológiai gazdálkodás politikai értékrendjébe tartozik a fogyaszták nevelése,

azért, hogy egy képzett, igényes fogyasztói társadalmat alakítson ki, a magas, főleg
élőmunka által hozzáadott érték hasznosulására. Ezért az ökogazdálkodás igénybe
veheti:
-a közoktatási rendszer lehetőségeit és a t~jékoztatási kampányokat;
-a termékbemutatókat, vásárokat, regionális rendezvényeket;
- mintagazdaságokat, ahol mind a fogyasztók, mind a termelők tapasztalatokat
nyerhetnek.
Mindezek az akciók természetesen hozzájárulhatnak az ökotcrmékek szélesebb
körű megismeréséhez, a tájékozottsághoz, de nem lehet elvárni tőlük, hogy piacosab-
bakká tegyék a termékeket. A vásárlási kedv fokozásának egyik közismert akadálya
az ökotermékek magasabb ára. Ahhoz, hogy a fogyasztó megfizesse ezt az árat, egy
olyan különleges megközelítési stratégiában kell gondolkodni, amely mindenki szá-
mára egyértelművé teszi az ökotermék előnyeit a hagyományos termékekkel szem-
ben.
Az ökológiai termelés legnagyobb kihívása, hogy megőrizze az átlagosnál igénye-
sebb fogyasztóinak igen törékeny bizalmát A termékek minősége volt az, ami életre
hívta ezt az ágazatot, és a nem megfelelő minőség az, ami végzetes lehet a számára.
A termelés és az élelmiszerminőség magas szinten való tartásának feltétele, hogy az
ellenőrzéseket és a minősítést rendszeresen és az érvényes szabályzatok alapján vé-
gezzék. A szabályzatoknak szavatolniuk kell:
-az Európai Unió szabályozásaihoz és a helyi feltételekhez való alkalmazko-
dást;
-azt a lehetőséget, hogy egy időben legyenek egyszerűek és rugalmasak, de átfo-
góak és szigorúak is;

134
 -egy olyan vizsgálati és ellenőrző rendszert, amely valóban integrálni, és nem el-
riasztani akarja az ökotermelőket azáltal, hogy inkább segíti, mint bünteti az elköte-
lezett kistermelőt a fölösleges bürokratikus kötelezettségekkel szemben;
-egy olyan követelményrendszert, amely egyaránt használható helyi szinten és
nemzetközi összehasonlításokban is.

9.4.3. A GM-szervezetek

Az ökotermelés számára a legnagyobb fenyegetést a genetikailag módositott szer-

vezetek képezik. Ezek egy olyan ipari dimenziókban űzött tevékenységnek az eredmé-
nyei, amelyik már rég elveszitette kapcsolatát a fogyasztókkal, ha egyáltalán létezett
valaha is ilyen. Az ökotermék-fogyasztók és értelemszerűen az ökotermelők is halla-
ni sem akarnak a GM-szervezetekről, és annak ellenére, hogy ez az elvárás szabály-
zatokba van foglalva, gyakran folyik vita arról, hogy mennyi lehet az ökotermékek
"megengedett" GM szennyezettsége. Ennek a körülménynek igen nagy agrárpolitikai
súlya van, mert a döntéshozók felelőssége az, hogy a fogyaszták élhetnek-e azzal az
alapvető szabadságjogukkal, hogy az elfogyasztott élelmiszer minőségét megválaszt-
hassák. Ehhez viszont biztosítani kell:
-a GM-szervezetek termelését nem vállaló termelőknek azt a törvényes jogát,
hogy szabadon termelhessenek és a környezetükből genetikailag nem fertőzött termé-
nyeket gyűjthessenek be, amelyeket akár további feldolgozásnak is alávethetnek;
-a GM-szervezetek tulajdonosai teljes felelősséggel tartozzanak azok termelésé-
ért és terjesztéséért;
-a genetikailag szennyezett övezetek kizárását a termelésből;
- mindazoknak, akik akaratukon kivül váltak szennyezetté, a teljes mértékű kár-
térítést.

9.4.4. Kutatásfejlesztés

Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) 1992. évi reformja keretében élet-
be léptetett 2078/92 számú EU Tanácsi Rendelet valamennyi tagállamban előirányoz­
ta olyan támogatási rendszerek bevezetését, amelyek elősegítik a környezet-, termé-
szet- és tájvédelmi célok integrátását a mezőgazdasági tevékenységbe [44]. Ezáltal az
ökogazdálkodás stratégiai fontosságú területté vált a KAP célkitűzéseinek megvalósí-
tásában. Ahhoz, hogy ezt aszerepet teljesíteni tudja, önálló kutatásfejlesztési politika
kialakítására volt szükség, aminek a feltételei a következőkben foglalhatók össze:
-az ökogazdálkodáshoz kapcsolódó hatékony kutatást annak jelentőségéhez és
teljesítőképességéhez kell arányítani, és nem pillanatnyi (politikai) megítéléséhez;

135
 - alapvetően meghatározó, hogy azok, akik elbírálják az ökokutatási terveket, tisz-
tában legyenek a rendszer sajátosságaival, az elvárásokkal és a kutatási módszerek-
kel;
-fontos, hogy az ökogazdálkodás külön kutatási programmal és erre a célra elkü-
lönített pénzeszközökkel rendelkezzék;
-igen hatékony lenne, ha a kutatási program részét képezné az éppen aktuális kör-
nyezetvédelmi cselekvési keretprogramoknak;
- ki kell dolgozni egy "post GM" kutatási programot, ahová át lehetne csoporto-
sítani a jelenleg GM-kutatásokra szánt összegeket.

9.4.5. Fejlesztési politikák

Az ökogazdálkodás elmúlt években tapasztalt előretörése, funkcióváltása szerve-

zeti, szerkezeti és működési változásokat von maga után. Erre fel kell készülnie, és a
feladatokat tudnia kell kezelni. A már napirenden lévő feladatok közül az alábbiakat
kell kiemelni:
-fejleszteni kell a tanácsadói és bővítési szolgáltatásokat, beleértve a termelői há-
lózat kiszolgálását, bevonva a tapasztalt ökotermelőket;
-meg kell szervezni az ökotermelők piaci és infrastruktúra szolgáltatásait, a ter-
melői szervezetek együttműködését a termékláncokban;
- meg kell könnyíteni a helyi és regionális ökokereskedés feltételeit és a közvet-
len piaci eladást;
-átlátszó közbeszerzési eljárásokat kell kidolgozni az egészséges élelmiszerek be-
szerzésére és a környezet megkímélésére;
-fejleszteni a reprezentatív termelői szervezetek azon képességét, hogy összefog-
ják a valós ökomozgalmat, és kizárják az oda nem valókat.

9.4.6. A KAP hiányossága

Nagyon kár, hogy az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) a 2003-as

reformja, amely az agrár-környezetvédelem pénzügyi fedezetét oldotta meg, nem fog-
lalt magába egy ökotermelési kerettervet, annak ellenére, hogy az egész reform az
ökogazdálkodás fontosságára épít [96[. Az említett hiányosság ellenére azokban a
tagállamokban, ahol megtalálták az ökológiai gazdáJ kodás támogatásának a módját,
felfutóban van ez a tevékenység, és az agrár-környezetvédelem is sikeresen teljesíti
célkitűzéseit. El kell azonban ismerni, hogy azok a gazdák, akik áttértek az agrárpi-
acol szabályozó kifizetésekről az agrár-környezetvédelmi támogatásokra, kezdetben
veszítettek.

136
 A nem egészen átgondolt, hiányos reformnak az agrárpolitikai következménye az
lett, hogy országonként, régiónként, de akár helyi viszonylatban is- az ökológiai ter-
mékek piacát bizonytalanságok, hullámzásokjellemzik.
A hasonló esetek elkerüléséért a pénzügyi kérdések stratégiai megközelítése szük-
ségessé tenné, hogy a KAP a piacszabályzó kifizetések helyett az agrár-környezetvé-
delmi támogatásokat részesítse előnyben, ami elismerné az ökogazdálkodás által szol-
gáltatott társadalmi, környezeti és állatjóléti hasznot Európa összes polgára számára
-függetlenül attól, hogy ökotermék-fogyasztó-e vagy nem.

9.4.7. Pénzügyi támogatás

A támogatási rendszer kidolgozását az Európai Unió környezetszemléletében be-

következett váltás tette lehetővé. Az új megközelítés értelmében az agrárkörnyezet vé-
delme egy bonyolult, összetett tevékenység, amelyben helye van a mezőgazdaság kör-
nyezetbarát fejlesztésének, konkrétan az ökológiai gazdálkodásnak is. Az ökológiai
gazdálkodás több szempontból is támogatásra szorul. Egyrészt azért, mert az átállás
időszakában rendszerint annyira visszaesik a termelés, hogy ajövedelemkiesést nem
tudja pótolni a megtermelt termékek magasabb értékesítési ára sem. Másrészt azért,
mert maga a gazdálkodás a nagyobb élőmunka igénye miatt többletköltségekkel jár.
Ilyen feltételek mellett érthető, hogy a legfejlettebb környezettudattal rendelkező gaz-
dátkodák sem fognak ökológiai termelést folytatni, ha az gazdaságilag előnytelenebb
számukra, mint a hagyományos termelési módszer [102].
Összegezésképpen: az Európai Unió agrárpolitikájának alapfeladata egy környezet-
barát, társadalmi felelősséggel bíró agrárgazdálkodás kialakítása Európában, amely
jó minőségű élelmet, életképes vidéki közösségeket és egészséges környezetet termel.
Másként fogalmazva- egy olyan mezőgazdasági termelést, amelyre ráillik az "öko"
kifejezés.

137
 10.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ESZMERENDSZERE

Az ökológiai gazdálkodás eszmerendszerén azt a gondolati, szemlélcti keretet ért-

jük, ami meghatározza ennek a gazdálkodási módnak az egész létét. Az első összete-
vője ennek a szemléletnek a rendszerelméleti felfogás, vagyis az a felismerés, hogy a
körülöttünk lévő világban minden összefüggésben van egymással. Az eszmerendszer
második összetevője az alapelvek, azok a gazdálkodásról kialakított felfogások, ame-
lyeken keresztül az ökológiai gazdálkodás elkülönül a többi gazdálkodási formátóL
A harmadik összetevőt pedig a tevékenységet, annak a részterületeit irányitó elvek
összessége képezi.

10.1. A GAZDÁLKODÁS RENDSZERELMÉLETI MEGKÖZELfTÉSE

Az élőszervezetekkel foglalkozó tudományok számára fordulópontotjelentett az,

hogy 1935-ben Tansley bevezette az ökoszisztémák fogalmát Az ő értelmezésében:
"Az élő szervezeteket nem lehet különválasztani jellegzetes környezetüktől, mivel
azok egységes fizikai rendszert alkotnak. Ezek a rendszerek- az ökológusok meg-
látásaszerint-a természet alapegységeit képezik a Földön. Az ökoszisztémák, mint
ahogy ezeket nevezhetjük- a legváltozatosabb formában és kiterjedésben létezhet-
nek." 163]
Az időközben eltelt évtizedek alatt az ökoszisztémák ismerete sokat fejlődött. Mai
tudásunk szerint olyan sokkomponensű élő és élettelen összetevőket tömörítő szerve-
ződések, amelyek alkotórészei között sajátos anyag- és energiafolyamatok zajlanak
le. E könyv keretében nem célunk az ökológiai rendszerek behatóbb ismertetése, csu-
pán azokra a jellemzőkre térünk ki, amelyek meghatározák az ökológiai gazdálko-
dás szempontjábóL Ehhez abból indulunk ki, hogy a környezetünkben lévő ökológiai
rendszereket egy közérthető osztályozás szerint két nagy csoportba különíthetjük el,
úgymint:
-a természetes vagy ember által háborítatlan ökoszisztémák, valamint
- agrár-ökoszisztémák, az ember által a mezőgazdasági termelés céljából létreho-
zott és fenntartott ökológiai rendszerek.
Az utóbbi csoportba célunknak megfelelőcn a termesztett növények társulásait, a
szántóföldi növényállományokat sorolj uk, amelyekben az ökoszisztémák törvénysze-
rűségei tagadhatatlanul mindenütt és mindenkor érvényesülnek. Alapvető eitérésük a
természetes növénytársulásoktól abban nyilvánul meg, hogy az ember tekintélyes bi-
ológiai, kémiai és fizikai energiát "fektet" beléjük azzal a céllal, hogy elvileg az ezt
meghaladó biológiai energiát betakarítsa.

138
 10.1.1. Az agrárökológia fogalomköre

Az agrár-ökoszisztémákkal elsősorban az agrárökológia foglalkozik. Az agráröko-

lógia az a tudomány, amely a mezőgazdaságot ökológiai szempontok szerint közelíti
meg, és amely az agrár-ökoszisztémákjavításával, stabilizálásával foglalkozik. Ennek
érdekében arra törekszik, hogy feltárja a termesztett növények, illetve növényállomá-
nyok és azok környezete között fennálló kapcsolatokat. Fogalmi rendszere zömében
azokon a bevált mezőgazdasági módszereken alapul, melyek a környezetbarát gazdál-
kodási formákat helyezik előnybe [l].
Az agrárökológiai rendszerekben megvalósuló sajátos anyag- és energiaforgalom
legfontosabb jellemzői a következők 12401:
-létrehozója az ember;
-a rendszer meghajtója a nap energiája;
-fenntartója a környezet anyag- és energiaforrásai;
- szabályozója az ember.
A felsorolásból kitűnik, hogy az agrárökológiai rendszerek létesítésében és irányí-
tásában az ember igen fontos szerepet tölt be. Erről a szerepről azonban el kell mon-
dani, hogy még napjainkban is elsősorban a tapasztalatokra alapul. A gyakorlatban a
tapasztalatok viszont csak akkor lesznek elfogadhatók, eredményesek, ha ezek az el-
várt termelési eredményeket mutatják fel.
Az előbbi megállapítást úgy kell értelmezni, hogy bármely élő szervezet- így a
növények is - életfolyamataikhoz energiával és anyaggal való cserefolyamatokat ala-
kítanak ki környezetükkel, amelynek szabályozója a genetikai vagy örökletes poten-
ciál.
Az örökletes potenciál az- a vetőmag által hordozott- növényi tulajdonság, amely
legpontosabban a termőképesség fogalmával közelíthető meg. E genetikai tulajdon-
ság örökletes, természetes úton csak nemesítéssel, több generáción keresztül módo-
sítható.
A genetikai potenciál meghajtó motorja a napenergia. Az általa szállított fény- és
hőenergia mozgósítja és tar~ja fenn a legfontosabb életfolyamatokat Egy másik fontos
környezeti összetevő a talajtermékenység. A természetes talajtermékenység biztosítja
a növényi szervezet fejlődéséhez szükséges tápanyagokat.
Az említett környezeti tényezők hatásajelentős mértékben módosítható az alkal-
mazott ugrotechnikai módszerekkel. Az agrotechnikai tényezők rendszere talajtípu-
sonként, növényfajonként változik ugyan, de elvileg minden esetben azonos célt szol-
gál, éspedig a genetikai potenciál maximális kibontakozásának elősegítését.
Összegezve: az agrár-ökológiai rendszerekben a terméseredményeket meghatározó
tényező minden esetben a genetikai potenciál, az agrotechnika csupán e tulajdonság
kibontakozási lehetőségeit szabályozhatja.

139
 10.1.2. Az agrár-ökoszisztémák sajátosságai

A természetes és az ember általlétrehozott ökoszisztémákban lezajló anyag- és

energiaforgalom alapvetően különböznek egymástól.
A természetes ökorendszerek önszabályozóknak, normál körülmények között év-
tizedeken, évszázadokon át fennmaradó nagy stabilitású rendszereknek tekinthetők
[63].
Ezzel szemben az ember által fenntartott növénykultúrák stabilitása kicsi, legtöbb-
jük beavatkozás nélkül még egyetlen életciklust sem fejezne be [63[. Az ember irányí-
tó szerepének legfontosabb feladata az állományok folyamatos karbantartása. Az egy-
nyári kultúrák esetében a növénytermesztési ciklus a talaj előkészítésével és a vetéssei
kezdődik, amit a vegetációs időszak követ, szinte folyamatos emberi beavatkozással
(gyommentesítés, növényvédelem stb.). Az állandó ápolásra azért van szükség, mert a
gyomosodásból (biodiverzitásból) származó versengéssel szembeni stabilitásuk rend-
kívül csekély. A gyomnövények az állományoktól jelentős mennyiségű tápanyagot és
vizet vonnak el, ami a fejlődésükben visszatartja. A növénytermesztési ciklust elvi-
leg a betakarítás zárja. Ha ez megtörténik, a termőhelyen csupán a me! léktermék egy
része marad, a hasznosítható terméket elszállí~ják. Az ökoszisztémából ilyenformán
anyag és energia kerül ki, amit emberi közreműködéssel kell visszapótolni [63[.
Az agrár-ökoszisztémák bizonytalanságát a jelentős költségű, magasszintű ter-
mesztéstechnológia ellensúlyozza. Ez annyit jelent, hogy beléjük az ember a termesz-
tés során tekintélyes mennyiségű kémiai, biológiai, fizikai, fosszilis stb. energiát visz
be. Az újkori növénytermesztés utóbbi 200 évében a területegységre eső energia-fel-
használás folyamatosan növekedett. Ennek a következménye, hogy a növénytermesz-
tés egyre költségesebb lett.
Rendszerelméleti szempontból megállapítható tehát, hogy a mezőp,azdasági kul-
túrák- mivel a rendszeren kívülről származó anyag- és energiaforrásokat isfelhasz.-
nálnak- a nyílt anyagforgalmi rendszerek kategóriájába tartoznak [63[. A bejövő
(input) energiák a termesztéstechnológiával kerülnek az agrárökológiai rendszerbe.
Biológiai bejövő energiának minősül a vetőmag. Kémiai bejöv6 energia az ásványi
tápanyag és a növényvédőszer. Fosszilis bejövő energia kerül felhasználásra a talaj-
művelés, a növényápolás, a betakarítás és általában a mezőgazdasági gépek üzemel-
tetésekor. Elektromos bejövő energiát használunk a vetőmagok és a növényi anyagok
szárításakor. A keletkező (output) energia elsősorban a t/ha-ban kifejezett termés bi-
ológiai energiája. A termésként a termőhelyről elszállított bioenergia és bioanyag, az
állati és az emberi táplálékláncba kerül.
A természetes ökoszisztémák, amelyek a rendszeren belüli anyag- és energiakör-
forgásra épülnek, zárt anyagforgalmi rendszereknek tekinthetők [240[. Esetükben a
képződő növényi biomassza helyben marad, és a lebontó szervezetek által szervetlen
anyaggá alakul. A folyamat energiaigényét a napsugárzás biztosítja.

140
 Az elöbbi elméleti ismereteknek a bemutatását azért tartottuk fontosnak és elen-
gedhetetlennek, mert ki akarjuk emelni az ökológiai gazdálkodás egyik alapvető vo-
nását, amelyen keresztül érezhetően elkülönül a hagyományos gazdálkodástóL Ez
pedig az, hogy ha az ember környezetbarát gazdái kodásra törekszik, célját csak a ter-
mészetes ökológiai rendszerekhez hasonló zárt anyag- és energiaáramlási körforgáson
alapuló gazdaság megteremtésével érheti el. Ideális eset akkor következik be, ha az
ökológiai gazdaságok függetlenekké válnak a külső erőforrásoktóL
Tudatában kelllennünk viszont annak, hogy napjainkban a teljesen zárt körfolya-
matok, vagyis a belső anyag- és energiaellátásra épülő gazdálkodás nehezen valósít-
ható meg, ezért a működö ökogazdaságok egy része, ha korlátozott mennyiségben is,
de kénytelen külső forrásokra támaszkodni. Ennek okát az képezi, hogy az ökológiai
állattenyésztés fej Jetiensége miatt a talaj tápanyagforgalmához nincs elegendő ökoló-
giai eredetű trágya, és a hiányt más bizonytalan eredetű forrásokból kell pótolni.

10.2. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ALAPELVEI

Az ökogazdálkodásban a nagyon szigorúan szabályozott termesztés és igen elkö-

telezett magatartás ellenére meglepő módon hosszú ideig nem sikerült egységesen
elfogadott alapelveket lefektetni. Csak a föbb környezetkímélő termesztési irányza-
tok országos, nemzetközi, tartományi vagy egyesületi szintjein találhatók viszonylag
jól körülhatárolt szabályzatok. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy az ökológiai
gazdálkodásban az elméleti megalapozás hosszú ideig nem jelentett elsőbbséget. Az
ezredfordulót követően viszont a világszintű tudományos és gyakorlati kibontakozás
olyan rohamosan növekedő ismeretanyagot eredményezett, amelynek a letisztulása, a
vezérgondolatok megfogalmazása már nem várattathatott tovább magára.
Az elvárható, egységesen elfogadott elvi keretrendszer megfogalmazása így sem
volt egyszerű, hiszen egy több szereplös terület részvevőinek az álláspon~ját kellett
összehangolni. Ezek között volt az IFOAM (International Federation of Organic Ag-
ricultural Movements- Öko Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége),
széles körű nemzetközi tapasztalataival, de ott voltak a nagy hagyományokkal ren-
delkező tagállamok is, a már kialakított gyakorlataikkaL Mindezek mellett a meg-
egyezés eléréséhez ügyelni kellett arra is, hogy az elfogadott anyagban néhány civil
szervezet társadalmi-gazdasági elvei is szerepeljenek [188[. Ilyen például a munka-
helyek teremtése vidéken. Végül is csak a közelmúltban- 2005. november 5-én sikc-
rült közzétennie az IFOAM-nak a több mint két évig tartó egyeztetés eredményeként
megszületett alapelv-csomagot.
Szigorúan vett értelemben az ökológiai gazdálkodás alapelvei azok az eszmék,
amelyekre ez a gazdálkodási mód épül, és amelyeknek világméretű elfogadottsága
köszönhető. Az alapelvek teljes egészében és teljes sokszínűségében átfogják az öko-

141
lógiai gazdálkodást, és közös elemként, alapját képezik a különböző természetközeli
termesztési irányzatoknak is.
Az IFOAM által elfogadott négy alapelv a következő [67]:
-az egészség elve;
-az ökológia elve;
-a méltányosság elve;
- a gondoskodás elve.

10.2.1. Az egészség elve

Az ökológiai gazdálkodás fenntartja és erősíti a talaj, a növények, az állatok, az

ember, egyszóval az egészföldgolyó mint egy egységes élőszervezet egészségét.
Ez az elv kifejti, hogy az egyedek és a közösségek egészsége nem választható el az
ökoszisztémák egészségétőL Az egészséges talajok egészséges termést adnak, amiből
életerős élelmiszer és üdvös takarmány készül.
Az egészség az élő rendszer egységét, sértetlenségét és hibátlan működésétjelenti.
Az egészség nem egyszerűen a betegség hiánya, hanem a lelki,.az értelmi, a társadal-
mi és az ökológiai jólét fenntartása.
Az ökológiai gazdálkodás feladata, hogy mind a gazdálkodásban, mind a feldol-
gozásban, a kereskedelemben, valamint a fogyasztásban fenntartsa és erősítse az öko-
szisztémák és az őket alkotó szervezetek egészségéta Jegkisebb talqjlakótól az embe-
rig. Ezt úgy éri el, hogy a Jegkiválóbb minőségű élelmiszert és takarmányt állítja elő,
ami az egészség és a jó közérzet alapfeltétele. El határolódik a mesterséges tápanya-
goktól, a vegyi eredetű növényvédő szerektől, rovarirtóktól, állati tápoktól és élelmi-
szer adalékanyagoktól, amelyeknek ártalmas hatásai lehetnek az egészségre.

10.2.2. Az ökológia elve

Az ökológiai gazdálkodás az élő ökológiai rendszerekre, azok természetes ciklu-

saira épül, azokkal dolgozik, verseng velük és segíti őket a fennmaradásban.
Az ökológiai gazdálkodás ezen az elven keresztül kötődik eszmeileg az élö rend-
szerekhez. Ebben a felfogásban az jut kifejezésre, hogy ez a gazdálkodási mód az
ökológiai folyamatokra, azok megújuló készségére épül. Köztudottan a táplálkozás
és a jóllét a környezet ökológiai viszonyain keresztül valósulnak meg. Ezt a növények
esetében a jó talaj, az állatok esetében a jó gazdasági környezet, a halaknak a megfe-
lelővízi környezet jelenti.
Ha sikeres akar lenni, az ökológiai gazdálkodás a természeti ciklusokhoz kell iga-
zodjon. Ezek a ciklusok általános érvényűek ugyan, de a tényleges megnyilvánulá-
suk helyfüggő. Ez aztjelenti, hogy az ökológiai gazdálkodás az adott tcrmesztőterü-

142
let, gazdálkodási tér helyi viszonyait kell kihasználja ahhoz, hogy egy minél zártabb
energiaciklust valósítson meg.
Az ökológiai gazdálkodás nagy erénye, hogy ökológiai egyensúlyt alakíthat ki és
tarthat fenn a gazdálkodási rendszerek természetbarát megtervezésével, az élőhelyek,
a genetikai és gazdálkodási feltételek sokszínű kialakításával. Mindazoknak, akik
ökológiai termékeket állítanak elő, forgalmaznak vagy fogyasztanak, védeniük kell
a környezetet, annak tájait, éghajlatát, vizeit, a természetes élőhelyeket és a biológiai
sokszínűséget.

10.2.3. A méltányosság elve

Az ökológiai gazdálkodás olyan kapcsolatrendszert épít ki, amely gondoskodik az

élet és a környezet méltányos kezeléséről.
A méltányosság fogalma a jogosság, a tisztelet, az igazságosság és a gondoskodás
eszméjét kovácsolja egybe az emberek és a többi élőlény közötti kapcsolatrendszer-
ben.
Ezek az eszmék az ökológiai gazdálkodásban a méltányos, az erkölcsös bánás-
módot eredményezik valamennyi résztvevő- a termelő, a feldolgozó, a forgalmazó
és a fogyasztó- között. Az ökológiai gazdálkodás ezeken az eszméken keresztül já-
rul hozzá a magas szintű életminőséghez, az élelmiszerbiztonsághoz és a szegénység
csökkentéséhez.
A méltányosság elve ragaszkodik az állati jólét biztosításához. Egyik alapgondola-
ta, hogy az emberek tisztességesen bánjanak a többi élőlénnyel, védjék őket a kegyet-
lenkedésektől és az elkerülhető szenvedésektől.
Arra törekszik, hogy a termelésben és a fogyasztásban felhasznált környezeti és
természeti erőforrások kihasználása a társadalmi igények és ökológiai lehetőségek
arányában mértékletes legyen, és biztosítva legyen az erőforrások regenerációs lehe-
tősége. A méltányosság olyan termelési, feldolgozási és forgalmazási rendszereknek a
jellemzője, amelyek nyitottak, igazságosak és figyelembe veszik a társadalmi és kör-
nyezeti befektetéseket, ráfordításokat.

10.2.4. A gondoskodás elve

Az ökológiai gazdálkodás -megelőző és felelős hozzáállásával-meg tudja őriz­

ni a jelen és jövő generációk egészségét és jó közérzetét, illetve a környezet termé-
szetközeli állapotát.
Az ökológiai gazdálkodás egy olyan élő és lendületes rendszer, amely az őt érő
külső és belső ingerekre válaszol. Az ökogazdák is fokozhatják a termelésüket, de
anélkül, hogy ezzel veszélybe sodorják az egészséget és a jó közérzetet, ezért olyan

143
módszerekkel kell dolgozniok, amelyek nem veszélyeztetik az ökológiai rendszerek
természetes egyensúlyát. Vigyázniuk kell arra, hogy a gazdaságon belül a technoló-
giaválasztás, a fejleszrések és az egész gazdálkodás kulcsa az elővigyázatosságon, az
óvatosságon és a felelős hozzáálláson alapuljon. A tudás és a gondoskodás az ökoló-
giai gazdálkodásban az egészség, a biztonság és az ökológiai követelmények bizto-
sítéka.
A gyakorlat többször is visszaigazolja, hogy a tudományos ismeretek egymaguk-
ban nem elegendőek. A tapasztalatok, a felgyülemlett bölcsesség, a hagyomány és a
gazdálkodóval született ösztönös megérzések is szükségesek az időtálló, helyes meg-
oldásokhoz.
Az ökológiai gazdálkodásban állandóan követni kell a gazdaság állapotát, a növé-
nyek és állatok viselkedését, azért, hogy veszély eselén hatékonyan be lehessen avat-
kozni. Ez jelenti az állandó gondoskodást, ami az ökogazda egyik legfontosabb jel-
lemzője.

10.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ELVEI

Az ökológiai gazdálkodás fejlődése során számos olyan eszme, elvárás fogalma-

zódott meg, melyek az illető időszak gondolkodásmódját meghatározták. Ezek közül
azok, amelyek kiállták az idő próbáját, és az értelmezési letisztulás után is meghatá-
rozóak maradtak, az ökológiai gazdálkodás napjainkban elfogadott elveit képezik. Ők
szabályozzákjelenleg az ökológiai gazdálkodást, és ebben a szerepükben megerősítést
kapnak a 834/2007/EK Tanácsi Rendeletben is.
A 83412007/EK Tanácsi Rendelet az ökológiai gazdálkodás elég nagyszámú elvét
több csoportba osztja 11811:

10.3.1. Általános elvek

A Rendelet 4. cikkelyében fogalmazódnak meg (lásd a mellékletben). Tulajdon-

képpen két nagy gondolat köré csoportosíthatók. Egyik az, hogy az ökológiai gaz-
dálkodás egy zárt anyagforgalmú ökológiai rendszer kell legyen, amely a helyi erő­
forrásokat használja fel. Az erőforrások közölt kiemeit szerepe van a tal<~jnak és az
éghajlati adottságoknak. A másik gondolat azt emeli ki, hogy az ökológiai termelés
szabályait az ökológiai termelés általános koncepciójának fenntartásamellett hozzá
kell igazítani a helyi feltételekhez, a helyi gazdái kodás fejlettségi szintjéhez és speci-
ális állattenyésztési gyakorlatokhoz.

144
 10.3.2. A gazdálkodásban alkalmazandó konkrét elvek

Arra szolgálnak, hogy eligazítsák a gazdálkodókat, hogyan kell gondozni a talajt,

a növényeket és az állatokat, azért, hogy minél egészségesebb élelmiszer-alapanyagn-
kat és egyéb nem élei miszer jellegű javakat termeljenek. Szabályozzák, hogy az em-
berek miként bánjanak az élő környezetteL a t<ijjal, hogy az fennmaradjon az utánunk
jöv6 generációknak is (lásd a melléklethen lé\6 Rendelet 5. cikkelyét).

10.3.2.1. Az ökológiai élelmiszerek feldolgozására alkalmazandó konkrét

elvek

Az ökotermékck el6állításának feltételcit határozzák meg. Ökológiai élelmiszert

csak az ökológiai gazdálkodáshól szárma;.ó összetevőkhóL az engedélyezett adalék-
és technológiai segédanyagok felhasználásával, lehetöleg biológiai, mechanikai vagy
fizikai módszcrekkellchet el6állítani (lásd a mclléklctben lévő Rendelet 6. cikkc-
lyét).

10.3.2.2. Az ökológiai takarmányok feldolgozására alkalmazandó konkrét

elvek

Tekintettel az állatjóléti feltételek biztosításának követelményeire, illetve az állati

eredetű élelmiszerek biztonságának a szavatolására, a jogszabály külön rendelkezik
az ökológiai állattartásban felhasználandó takarmányok minőségével. Hasonlóan az
emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekhez, az állati fogyasztásra kerülő takarmányok
is csak a legjobb minőségű ökológiai takarmány-alapanyagokból állíthatök elő. A ta-
karmány-adalékanyagok és a technológiai segédanyagok alkalmazása csak abban az
esetben lehetséges, ha azt tenyésztéstechnikai szükségletek vagy speciális élelmezési
célok indokolják. A takarmány feldolgozása is lehetőleg biológiai, mechanikai vagy
fizikai módszerek alkalmazásával történjék (lásd a mellékletben lévő Rendelet 7. cik-
kelyét).

145
 ll.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS IRÁNYZATAI

Az ökológiai gazdálkodás elvi ernyője alattszámos irányzat alakult ki. A jelen-

ség oka abban keresendő, hogy a világ különböző pontjain eltérő időben és mérték-
ben jelentkeztek azok a gondok, melyeknek megoldása az ökológiai gazdálkodás le-
het [741.
Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy az emberiség több ezer éven keresztül
gazdálkodott a természeti lehetőségekre alapozva, vegyszerek alkalmazása nélkül.
Nem egy esetben szervezett keretek között hatalmas területcket műveltek meg igen
sikeresen (pl. Egyiptom). Ezekakultúrák a nehézségek ellenére hosszú ideig egészen
a 19. század közepéig a környezetükkel egyensúlyban tudtak fennmaradni.
1840-benjegyzik először a mezőgazdaság történetében, hogy Justus Liebig német
vegyészprofesszor kísérleteinek eredményeként a növényeket elkezdték különféle mcs-
terségesen előállított tápelemekkel ellátni, minek eredményeként nagyobb termésát-
lagokat tudtak elérni. A kezdeti sikerekre hamar árnyékként borult, hogy a növények
ellenálló képessége lecsökkent, ami a fiziológiai egyensúlyuk felborulását igazolta. A
fellépő és rohamosan terjedő növényi betegségek megfékezésére, a növényvédelem-
ben egyre jobbaneligazodó kémikusok törtek az élre a különböző növényvédőszerek
előállításávaL Így indult be és egy versenyspirálban állandóan fokozódott a mezőgaz­
daság vegyszerekkel történő elárasztása.
A jelenséggel mintegy párhuzamosan, a józanabbul gondolkodó gazdák körében,
különböző alternatív mezőgazdasági irányzatok, elsősorban az addigi gyakorlatban
alkalmazott környezetbarát gazdálkodás folytatásaként jelentkező ökológiai gazdál-
kodási formákat megalapozó elméletek és mozgalmak gyökereznek meg. Több kutató
foglalkozott olyan hosszú távú programok kidolgozásával, amelyek célja a természeti
és a humán erőforrások megőrzése volt. Példaként említhetjük Aldo Leopoldot, aki
felismerte a természet megújuló képességét, és úgy vélte, hogy az ökológiai egyensúly
fenntartásának alapja a vizek tisztaságának megóvása.
Az idők folyamán kifejlődött irányzatok a gyakorlatban tulajdonképpen nem külö-
nülnek el határozottan egymástól. A törekvések elsődleges célját az ökológiailag elér-
hető termésszintek megvalósítása képezi, amiért képesek Icmondani akár a nagyobb
haszonról is. A jövedelemkiesést több esetben is állami beavatkozásokkal pótolják.
El kell azonban azt is mondani, hogy nem minden ökológiai termelést folytató gaz-
dálkodó teszi magáévá a mozgalom filozófiáját, és nem a környezet megóvása vagy
az egészségesebb életmódmiatt áll át erre a gazdálkodási irányzatra, hanem egysze-
rűen a magasabb támogatások reményében. Ezek szerint ők nem az eredeti, hanem
egy kompromisszumos, egy köztes gondolkodásmódra épülő mezőgazdasági rend-
szert képviselnek.

146
 Az ökológiai gazdálkodási formák tekintetében a szakirodalom több irányzatot
különböztet meg. A legelterjedtebbek a [74]:
- biodinamikus;
- szerves-biológiai;
- Soil Association;
- Permakultúra;
-fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture);
- Fukuoka-elmélet;
- Agroforestry.
A felsorolt irányzatok mindegyike jellegzetesen a világ egy-egy jól kirajzolható
térségében vált uralkodóvá. A biodinamikus és a szerves-biológiai gazdálkodás Eu-
rópában, Fukuoka elmélete Japánban, Távol-Keleten, a Soil Association Angliában,
a Permakultúra Ausztráliában, Indonéziában, míg a fenntartható gazdálkodás Észak-
Amerikában.
Valamennyi irányzatnak közös vonása, hogy magukon viselik megalkotójuk, lét-
rehozójuk személyiségének jegyeit.

11.1. BIODINAMIKUS GAZDÁLKODÁS

A legkorábban megjelent ökológiai jellegű gazdálkodási irányzat ll 92]. Etimoló-

giai értelmezésben a görög eredetű "bios" szó életet jelent. Aszóösszetétel "dinami-
kus" tagja az életfolyam állandó mozgására utal, amellyel az élet követi az évszakok,
nappaJok ritmikus változásait [191]. Ezekre figyel a biodinamikus gazda. A "bio" ösz-
szetevő utal még a gazdálkodás ökológiai jellegére is, vagyis, hogy a biodinamikus
gazdálkodásban nem alkalmaznak szintetikus tápanyagokat és vegyi úton előállított
növényvédő szereket.
A mozgalom gyökerei az első világháború utáni évekbe nyúlnak vissza, amikor a
Német Birodalom keleti tartományaiban jelentősen romlott a mezőgazdasági termé-
kek minősége. Gyengült a talaj termékenysége, és gyakran pusztítottak növénybeteg-
ségek, a termésmennyiség pedig jóval alatta maradt a háború előtti nek. A jelenség
okát sokan a kémiai eljárások egyre elterjedtebb alkalmazásában látták [170].
A bajok megoldására a misztikus szellemtudományokban járatos Rudolf Steinert
(1861-1925) kérték fel. Ez rá is nyomta a bélyegét a mozgalom filozófiai alapjaira. Stei-
ner ugyanis az antropozófia megalapítója, annak a fura világszemléleti keveréknek,
amelyben a hindu és buddhista tanok mellett Nietzsche és Goethe filozófiai nézeteit is
megtaláljuk. Szemtélete a keresztény egyházak teológiájával összeegyezhetetlen, mert
biblikusan vizsgálva az antropozófiában az ember az isteni kinyilatkoztatás helyett a
démoni hatalmak előtt nyitja meg magát.

!47
 A ~ l kéré re tci ner egy 12 előad ás­
b l álló or za tot áll ft ·· ze A m e-őga-­
daság fejlődé ének szellemtudományi
alapjai címmel. z l ő előadá al, ame-
l ct 192-+-ben eg , a ziléziai Wr la' h z
köL.eli uradal mban tart ll, elindít tta a

' tein r el őad á ainak l n ge, hog

a gazda ágokat g - ·g zá rt rend zer-
nek teki nti , mcl n k r zei a talaj, a ter-
me ztell n·· ény k, az állatok, a táj ele-
mei (e rd őfolt k rétek, l gel ő k, a adon
é l ő állatok), őt m g a tágabb k·· rnyezet
i eg zen a kozmiku térben l évő c il-
26. sz. ábra: Rudolf Steiner lagoki g. A fel or It ö zetevő k egymá
(http://www.biodinamikus.h u/imagesli_ életfolyamatait k""lc ·· nö en ö ztönzik.
image_steiner_sma/l.jpg) M eglátá a z ri nt az l ő ze r vezeteket az
an agi hatá ok mellcn nem an agi termé-
szctG " immateriáli " hatások i érik. z k ré zben a öldbő l zá rmaznak, má ré zt
pedig kozmiku eredetűek. Ezeket a terre ztriku kozmiku rő ket a gazdálkodó
a maga javára fordíthatj a a zeli cmhordozói tul aj don ágokkal bíró biodinami ku pre-
parátumok segítségéveL
A biodinamikus készítményeket az rt j ava olta, mert zerinte a nö ények a külön-
böző vegy zerek által tönkretett , haloltá vált' talaj ban ak fn l ődnek. zért feltét-
lenül zükséges olyan preparátumokkal kezelt zerve trágyák , kompo ztok ha zná-
lata, melyek egítségé el a talajt ,él tre keltik' .
A biodinam iku preparátumoknak két típu a i mert, a kompo ztáló a p rmete-
ző preparátumok. A kompo ztáló preparátumokat a kompo zt k zít re használják.
A velük oltott komposzt fokozza a talaj termékeny ég t, jobban tápl álja a nö én eket.
A permetező preparátumok egít égé el a nö ények egé zségét 6 ják olya n módon,
hogy életük folyamán el ősegítik kibontakozni a ben nük rejl ő ellenáll képes get.
Nyolcféle biokatalizátor j ellegCí ké zítmén i merete , ezek közül hat oltó és k t
permetező jellegű [170]. A kívánt hatá teljessége csak együttes ha ználatukkal érhe-
tő el. Ízelítőként a preparátumok készítésérő l an nyit, hogy az oltó preparátumok alap-
anyagát kül önböző állati burkokban (pl. a zar a bika húgyhólyagjába n) érlelt gyógy-
növények (cickafark-, kamilla-, csalán-, tölg fa kéreg- pitypang- é macskagyökér)
képezik. A készülő komposztot háromha vonként kell kezelni ezzel a preparátummaL
A mozgalom híveinek megítélésében a aját takarmányon tartott állattrágyáj ából ké-

148
 zítell felja ított k mpo zt vi zak rülv a
gazda ág talajába az an agok é en rgiák
igen z pen zá r dó körét aik tják.
A perm tezó pr parátumokat a tehén-
za rv tül ök r z ben áll ítják el ő humu z-
ból ag k arcli ztból. A humuszprepará-
tum a legnag obb mennyis gb n ha zná lt
készítm ny za rva marha-trág ából ké-
zül (27. z. ábra). Télire a földbe á ák.
ak hú t után ve zik el ő a fél mét r
mél gödörbóL A k arcpreparátumhoz a
27. s~. ábra: Humuszpreparátum
tava za l kiürítell teh n za r bak ar li z-
(forrás: [191])
tet töltenek, majd zi nt n elá ák. ak a
züret eláll ag után e zik ki a talaj l.
Úgym nd: a k arcl i zt íg neme ak a ap f n ét, hanem a kavnos egészének a ha-
tá át is tartalmazza.
A permetezőszereket kijullatás előtt langyos vfzben "dinamizálják", vagyi kéz-
zellegalább egy óra h zat kevergetik, merl így okkal tágabb a hatá ok pektrum a.
Kijullatá ukat a Tűz, i lletve a Levegő jegyében kell végezni igen ki koncentrációk-
ban leh tólege te, legalább 8 o - hő m r ékleten. Egy za rv tartalma legfeljebb
egy hektárra elegendő. A permet! e ck al kal mazá á al e mód zer követői zeri nt ja-
íthatók a talaj let feltételei élénkíthető a gyök r- é hajtá nö ekedé , fokozható a
növények ellenálló képe ége.
A növ n védelemben a gyomok é a kártevő állatok ellen azok megfelelő időben
aló el ham a ztását, majd a hamu zét zórá át tartják kö etend őnek. tei ner tanai
zerint ezzel az eljárással a fajtár ak elria zthatók, szaporodá i kedvük elvehető, mert
a hamu a káro ító él őlények reprodukció ereje elleni negatív erővel rendelkezik.
Ha on ló elven nyug zik a gyommag-ham a ztá mód zere is. Le zá lló Hold ide-
j n néhány mar knyi gyomnövénymagot elégetnek, majd a hamuból dinamizált olda-
tot ké zftenek. Ennek a kipermetezé vel próbálják a gyomokat az ültetvén bő l ki-
szorítani.
A biodinamiku gazda ágban i alkalmazzák a vetésforgót a talajban él ő vag ott
áttelel ő k á rtevők és kórokozók kártétel nek a c ök ken té ére, a talaj állapotának javí-
tására. A növényeket úgy tár ítják, hogy azok között kedvező kölcsönhatás alakuljon
ki. Ily módon a kül önböző fajokhoz tartozó növények riaszthatj ák egymá k á rtevői t ,
vagy kedvező mikroklímát teremthetnek gymá nak.
Vegy zeres c ávázás helyett a vetőmagokat a preparátumokkal vagy gyógynövény-
fürdőkkel kezelik.
A termeszté ben azokat a tájfaj tákat ré ze ítik előnyben, amelyek ellenálló ág ukat
nem laboratóriumban beépített géneknek köszönhetik , hanem az adott területen élő
gazdák gondo szelekció tevékeny égének.

149
 A biodinamikus gazdálkodási elmélet szerint a hasznos energiaáramlások befo-
gadása a talajművelési módoktól is függ. A vizes talajon végzett kapálásnak szárító,
száraz talajon pedig párolgást csökkentő hatása van. Az esti kapálásnál a földlégzés
befelé szívja a levegőt, így nitragént kapnak a talajélőlények. Reggel kapál va viszont a
kilégző föld kiviszi a vizet, a széndioxidot (28. sz. ábra). A talajmunkák idejét, a Hold
által közvetített kozmikus erők szerint ajánlatos megválasztani, mert ezekkel jó eset-
ben 10-12% termésnövekedést is elérhetünk. Öntözéskor a talajt "ne veressük agyon"
[237]. Az öntözést aránylag ritkán, de alaposan kell végezni. Minden öntözés vagy
eső után a földet sekélyen lazítani kell könnyű talajművelő eszközzel, hogy a hqjszál-
csövességet megszakítva, a vizet minél tovább a talajban tartsuk.
A biodinamikus gazdálkodásban a hasznos energiák befogására a preparátumok és
a hamukészitmények használatár, illetve a termesztéstechnológia műveleteit a Maria
Thun által szerkesztett vetési naptár szerint ajánlott végezni. A vetési naptár a csillag-
képek és a Holdjárásához igazított kertészeti naptár. Alapgondolatát a kozmosznak
meg a Holdnak a növények növekedésére és fejlődésére gyakorolt állítólagos hatása
képezi. A gazdaságot a vetési naptár használatával illesztjük be a tágabb környezetbe,
fokozzuk a gazdaságnak mint egységes élőlénynek az életerejét. A vetési naptárban
minden munkavégzésnek megvan a kívánatos ideje.
Maria Thun megállapításaszerint a különböző holdfázisok eltérően hatnak a növé-
nyekre. A leszálló Hold alapvetően a gyökérnövekedést serkenti. Az újhold a szervek,
szövetek "megújhodásának" kedvez. A felszálló Hold a föld feletti részek növekedé-
sét segíti elő. Ezt az időszakot célszerű kihasználni oltásra, továbbá a sorközi takaró-
növények vetésére. Teliholdkor ajánlott tápanyag-utánpótlást végezni, mert ilyenkor a
legkedvezőbbek a feltételek a tápelemek felvételére.

Dél

\kilégzés/ 0
Nyár

~\
a
(l
Tavasz '
\~e

l1 l
/belégzés

Tél
~
J \ l
~/ / belégzés\
Éjfél
\

28. sz. ábra: A földlégzés évi és napi ritmusa (forrás: 11911)

150
 A holdkorszakok figyelembevétele ön-
magában nem elegendő a várható kozmi-
kus erők kiszámításához. Tekintetbe kell
venni az asztronómiai csillagképeket is.
A Hold járása során különböző csillag-
képek előtt állhat. Thun a csillagképek-
ből "háromszögeket" (trigonokat) képzett,
és a négy elemmel, a Vízzel (Rák, Skor-
pió, Halak), a Földdel (Bika, Szűz, Bak),
a Tűzzel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és a Le-
vegővel (Vízöntő, Ikrek, Mérleg) társította
őket (29. sz. ábra). A növények- termesz-
tési céljuk szerint - szintén négy cro-
portba sorolhatók, s hozzárendelhetők az
említett szimbólumókkal jelölt csillagké- 29. sz. ábra: Trigonok (forrás: [191])
pekhez. A Víz a hajtásaikért, leveleikért;
a Föld a gyökereikért, földbeli részei kért;
a Tűz a terméseikért, magvaikért; a Levegő pedig a virágukért, virágzatukért ter-
mesztett növényekkel kapcsolható össze. A növények szaporítását, ápolási munkáit
akkor kell végezni, amikor a Hold éppen a hozzájuk rendelt elemhez tartozó csillag-
képben jár.
Összegezve, ha sikerül egy beállt biodinamikus gazdaságot létrehoznunk [237]:
-a talajunk megszelídül-kevesebb vonóerő kell;
- növényeink egészségesek- kevesebbet permetezünk, nem kell sok külső vegyi
anyag;
-az állattartás megoldja a talajerő-visszapótlást-nem kell messziről szállítanunk
mesterséges tápanyagokat;
-saját bev ál t, jól kiválasztott állat- és növényfqjtákkal, nekik megfelelő körülmé-
nyeket teremtve dolgozunk- az üzem egésze rugalmas, alkalmazkodó lesz, a környe-
zeti vagy éghajlati károkkal szemben védekezni tud.
Kezdetben a legtöbb ilyen módon működő gazdaság a Német Birodalom keleti te-
rületein alakult ki. Az !920-as évek közepén megalakult az Antropozófiai Társaság
kísérleti tagozata, amely a steineri úton haladva kidolgozta Németország első, úgy-
nevezett biodinamikus rendszereit A 20-as évek végére 100, az !940-es évek elejé-
re már ezer mezőgazdasági üzemben dolgoztak a környezet- és emberbarát elveket
követve. Tapasztalataikat kezdetben levelezések útján az ország minden tájára eljut-
tatták. 1930-ban jelent meg első hivatalos lapjuk, a Demeter [170J. A névválasztás is
mitológiai, Demeter ugyanis a görög mitológiában a Föld, a földből sarjadó növényi
élet, a gabonatermés istennője. Két évvel később megalapították a máig is működő
Demeter Szövetséget, melynek fő feladata a biodinamikus gazdaságokból szárma-

!51
 JU .s;:. ábra: Ha n IülJer és !á ria 1ullcr (l\" 1\ .ocl-.o la ndbau.dcll) p Jtcmp/pi<: ·,
4dff2cca82.jpg)

zó életrni zerek értékesíté e. Máig i fennmaradtjeim ndatuk: "EG~~G FöLD=

EG~ZS tGES EMBER EK".
A biodinamikus gazdálkodás elvei joggal kelthetnek k tkedé t az intenzív nö-
vénytermeszté i tech nológiákhoz zokott zak mberekben. A tud mán mo t kezd
foglalkozni zzel a termeszté i e zm rend zerrel annak hatékon ágá al, így m g
ak kevé tudományo adat áll rendelkezé ünkre. Kö tkezé képpen a biodinami -
kus gazdálkodá t úgy kell felfog nunk, mint a hagyományo mezőgazda ágra züle-
tett olyan alternatíva, az ökológiai gazdálkodá nak eg l an ága, amel ben nemcsak
az a fonto , hogy ne szennyezzük a környezetet vegy zerekkel, hanem cél a lerom lá i
folyamatok vi zafordftása is a Rudolf teiner által ajánlott biodinamiku preparátu-
mok segítségéve!.

11.2. ZERVES-BIOLÖGIAI GAZDÁLKODÁ

A szerves biológiai gazdálkodá alapjait a ájci Müller háza pár, Han Müller
(1891-1988) é Mária Müller (1894- 1969) illetve a német Hans Peter Ru ch ( 1906-
1977) tette le [741. Hans Müller para zti családból zármazott, orvo i k pe ítést zer-
zett, a svájci parlament képvi el őjeként zá mo para ztmozgalom zervezője, vezetője

152
 r ztvevője volt. Kert z- é gazda z-
zon képző i kolát v gzett fele ége, Ma-
ria Müll r m zőgazda ági, egé zségüg i
táplálkozá tud mán i i meret inek
gyakorlati ha znát saját kertjében ki pró-
b l a zá mo , ma i alkalmazott ökotcr-
me zté i mód zert dolgozott ki, továbbá
megreformálta a para ·zti konyhát. Han ~
Peter Ru h a má odik vil gháb rúban
tábori or o ként dolgozott majd a hábo-
rú után a talajterm ken ég kérdé körével
kezdett el foglalkozni, é mikrobiol giai
oldalról iz gálta a talajt.
A zcrve -bi l giai gazdálkodá indít-
tatá a ré zben ha onlat s olt a biodina-
miku gazdálkodá éh z. A nitrogéntar-
talmú mí'ítrág ák eg re nag obb arán ú
felhasználá ának kö etk zményeként
Hans Müller észrevette h g romlik az
JI. ,\ ;:. ábra: H. l'. Rus<.:h
ételek minő ége. Han Peter Ru ch- al
(organic .com .aulimages!peoplelHansPeter-
ö zefogva 1946-ban biot rmékeket elő­
Rusch.jpg)
állító és értéke ítő zövetkezetet hoztak
létre azzal a cél lal hog a zavatolt mi-
nő ég ré én nag obb értéke ítési bi zton ágot teremt enek a gazdálkodók zámára.
bből a zövetk zetb ... l alakul ki amai BIOLA D zervezet fl901.
Müller már kezdettő l i rnert a biodinamiku mód zert, azonban zi lárd keresz-
tény megg őz"' dé emiatt nem értett gyet azzal. Vélem nye zerint a mezőgazda á-
got nem zabad misztiku elemekkel .fí'íszerezni". Ezért az ő figyelme i a talaj ál-
lapotára irán tdt, és H. P. Ru h- al a ném t para zti hagyomán okra támaszkod a
ol an gazdál kodá i rend zert fejl eztettek ki , amel ben a friss zerve anyaggaltör-
ténő mul ozá nak kiem l ked ő jelenő ége van.
A zerve -biológiai gazdálkodá kö etói a talajt folyamato an takarják, erre nyom-
elemekben gazdag kőzetl i ztet is ha ználnak l 122 1. Ez a mód zer minden olya n bi -
ológiai eljárá t ki emeit fi g elemben ré ze ít, amel a talajban gyarapítja a humu zt.
Il enek a k mpo zt, istállótrág a kijuttatá a zöldtrágyázá , növényekből erj e ztett
trágya lé é növénytársítások ( egyesku ltúra). Igen fonto a vetésforgó betartása. A so-
ány talajok feljavítá ára Ru ch egy baktéri umkészítményt i kifej le ztett ymbioflor
néven, ami az egé z világon elterj edt.
A talajt c ak nagyon indokolt e etben zabad forgatni . A mozgalom alapelve sze-
rint a talaj élet csa k a háborítatlan talaj rétegekben képes igazán harmoni ku an és dú-
an kibontakozni.

153
 A szerve -biológiai gazdáikadá az ut bbi évtizedekb n nagy Cjlődé nek indult.
Világszerte okfelé alakulnak terme zté i, ellenőrzé i, minő ítési, kere kedelmi rend-
szcreik.

11.3. OIL ASSO IATIO

Az irán zat kezdetei az 1920-a é ekre n útnak i za. Az Angliában i terjedő

vegy zerezé az ottani gazdák kör ben zámo agg dalomra adott k t. Lad Eve
Balfour ( vel n Barbara Balfour; 1899- 1990) diplomáz tt farm ra zon a uffolk
tartomány Haughley Green ne ú hely gében cg többéve kí érletbc kezd hoo ö z-
zeha onlít a a vegy zermente terme zté t a egy zere terme zté el. Munkájában
jelentő hatás al olt rá ir Robert Me arri on aki a táplálkozá az eg zség ö z-
zefüggé eit kutatta, é ir Albert Ho\ ard, aki az Indiában alkalmaz tt l ndor elne-
vezésű komposztálá i mód zer kidolgozója olt 11901.
Kí értetének eredményeit Az élő talaj cím ú köny éb n tette k .. zzé 1943-ban 1741.
bben a művéb n Lady Eve Balfour az embcr-talaj-nö én egé z égc ö zhangjára
fektette a hangsúl t. Eg ik lény gbevág követk zt té ét eg , azóta cl híre iilt m n-
dásban fogalmazta meg: ,A talaj élő zervez t, ne a növén t hanem a talajt tápl áld !"
1190j Munká ágának eredmén eként Angliában i mcgf galmaz dotl az igén cg
olyan intézményre, mely az ökogazdálkodá teriiietén eddig el rt eredmén eket to-

32. sz. ábra: Lady Evc Balfour

(h t tp:!lwww. resurgence. orglresu rgencelpiet ures/lady-eve j pg)

154
vább dolgozza és rend zerezi valamint
információval látja el az érdeklődőket.
Ezen igény kielégítésére jölt létre J946-
ban, Londonban a Soil Association. Ez a
hi vatal a mai napig is a l egfő bb intézmé-
nye az ökol giai gazdálkodá nak Angli -
ában 174J. lőírá ai a Müller-Rush-féle
zer e -biológiai gazdálkodá i rend zcr-
rel azono nak mondhatók.

11.4. PERMAK LTÚRA

A permakultúra az angol permanent

agriculture, azaz állandó m ezőgazda­
ság zavak tömörité éből kialakult foga-
lom 1741. A zót é az e zmét az Au ztrá-
lia élő legendájának zámító Bill Mollison
alkotta meg é publikálta 1975-ben. Mol- JJ. s~ . ábra: Bill M Ilisen
lison eg ta mániai kis fal uban zületett (hup:llwww.sivananda.org/chicago/lmages/
1928-ban [8]. Regény életútjának el ő Bill-Mollison.gif)
feléb n volt halá z, vadász, erdőőr, ter-
mé zet-megfig elő, majd miután mozgal-
mát megalapította: egyetemi tanár biogeográfus, ökológus, tervező, közös égépítő stb.
A termé zetben eltöltött élet tapa ztalataival a háta mögöttjutott arra a feli meré re,
hog az emberiségnek a természet törvényei szerint kell élnie, gondolkodnia, mert
egyébk nt saját létét te zi tönkre. Feli meréseit, amely az általa létrehozott mozgalom
alapfilozófiáját k pezik, 1976-ban a Permakultúra l címu könyvében publikálja. Két
évvel később az eg etemi tanulmányait ppen befejező David Holgrammel közösen
megjelentetik a Permakultúra ll címu kéziköny et is.
Értelmezésükben a p rmakultúra egy olyan alternatív ökológiai tervezési rend zert
határoz meg, amel nek célja fenntartható emberi él őhel ek ter ezé e. A Permakul-
túra J/-ben saját m ghatár zá uk zerint, A permakultúra kifejezé el egy integrált,
fol amato an, zukc szí n fejlődő, az ember zámára haszno növények é állatok
ökológiai kapc olathál zatán alapuló r nd zert neveztünk meg." Ezt leginkább úgy
érik el, hog fel ha ználják a növénytár utá ok az állatok, a táj és a tájszerkezet olyan
adott ágait, amel ekkel kev beavatkozást igénylő, önmagukat fenntartani képe ter-
mékeny mezőgazdaság i rend zereket tudnak létr hozni. A területet mu elési igény
szeri nti zónákra a zónákat a termé zete növén i társutá ok, az állatok előfordulá­
sa, a domborzati, illetve az épített zerkezeti elemek alapján- zektorokra o ztják. A

!55
zónák, illetve a szektorok a területre beárami() és átáramló energiákat, folyamatokat.
eseményeket rögzítik.
A permakultúrás gazdaság tervezéséhen másik alapvetéS szempont a minimális
energia- és anyagfelhasználás. Kiemcit ügyelmct fordítanak a víz és a s;.cncs anya-
goknak a lehető legtöbb alkalommal történlS felhasználására, a gazdálkodásba törté-
nő visszaforgatására.
Ezekkel a célkitüzésekkel a permakultúra tagadhatatlanul az ökológiai gazdál-
kodás legtermészetszerű bb ága. Tudatosan épít egy hagyományos paraszti gazdaság
különféle elemei, gyümölcsfák, baromtik, legelö állatok. gazdasági épületek stb. kö-
zölt szervezödö ökológiai kapcsolatokra. Könyveikben számtalan ötletet adnak arra,
hogy hogyan is kell egy ökológiai alapokon nyugvó gazdaságot létrehozni. Példa erre
a mindenütt jelenlévő tyúktartás, amelyet úgy szerveznek, hogy a baromlik szabadon
vagy vándoroltatott, alj nélküli ketrecekben. a gyümölcsösben. zöldségesben össze-
szedik a kártevőket, gyommagvakaL Trágy~jukkal hozz~járulnak a talaj tápanyagel-
látásához. Mindez egyúttal emberi élőhcly-tercmtés, sőt szociális közösségek meg-
alapozása is.
A természeteshez minél inkább közelítéS állapot kialakítása idéSigényes folyamat
[122]. Így egy igazi permakultúrás gazdaság kialakítása 8-10 évet is igénybe vehet.
Az érthetőség kedvéért vegyük például azt az esetet, hogy mogyoróbokrokat telepíte-
nek egy permakultúrás gazdaságban. Ehhez természetesen nem a faiskolában vesznek
cserjét, hanem a mogyorót mint magot, elvetik a gyepbe úgy, ahogyan a természet-
ben is szaporodik a mogyoró. Az így megmaradt kis növény néhány évvellemaradva
ugyan, de életképes és erős lesz az adott körülmények között.
Bill Mollison az érdeklődőknek tanfolyamokat is kezdett tartani, 20-25 fős cso-
portoknak, kéthetes kurzusokban. Ez volt a permakultúra világmozgalmának kez-
dete. Akik egy ilyen kurzuson részt vettek, általában megváltoztatták az életüket,
valamilyen, permakultúrával összefüggő tevékenységbe kezdtek. Kétéves gyakorlati
munka után maguk is oktatókká, tervezökké válhattak. Így terjedt el a permakultú-
ra, sok ezer gazdaság, oktató- és kutatóközpont alakult világszerte. A legerősebbek
és legsikeresebbek a trópusi, szegény országokban, a félsivatagok, az erősen erodált
területek, a mocsarak, a trópusi őserdők területén alakultak, mert az ilyen helyeken a
legnyilvánvalóbb a hagyományos gazdálkodás környezetromboló hatása, vagy azért,
mert az eredetileg is nem túl termékeny táj egyedüllehetséges művelési és feljavítási
lehetőségének a permakultúra bizonyult.
A permakultúra nem piacorientált, elsősorban önellátásra törekszik. Sokféléből
termelnek általában keveset. A kereskedelem közvetlenül a termelőkkel történik, sze-
mélyes ismeretségek alapján. Emellett a jövedelemhez általában valamilyen szolgálta-
tó tevékenység is hozzájárul (turisták fogadása, permakultúra oktatása és bemutatása,
természetgyógyászati tevékenység stb.).

156
 Az eur pai kontinen en Angliában.
Franciaországban, véd r zágban a leg
fej lettebb a mozgalom dc mcgtaláljuJ..
sehor zágban zlovákiába n Horvát
or zágban i .
A perm, kultúra tehát eg világmozga
lom amelynek tagjai rend zere en zcr
veznek talál kozókat négy en tc világitt
lálkozót is. A legut bbi 2005 nyarán vu!:
Horvátországban 18J. Az i lyen al kalma
kon tanfolyam kat tartanak, el őad á J..
hangzanak el permakul tú rá prqjektek- 34. s<.. ábra: A ldo Leopold
ről, a m diákon kere ztü l is n p zerú ítik (www.leopold.iasrare.edu/abour/imagesl
a permakultúrát. Lát gató körutat szer- a/do jpg)
eznek permakultúrá gazda ágok meg-
tek int ér .
A permakultúra közös gei az Interneten i· megtalálhatók. A z angli ai permakul -
tú ra zövet g h n lapja a W \ \ .perm akulturc.org.uk, az ausztrál i ai permakultúra ku-
tatóintéz t pedi g a \ w w.perm aculture.org.au.

11.5. FE NTART HATÓ GAZDÁLKODÁ (SUSTA I ABLE AG RICU LTU RE)

A növényterme zté kemi zálá ának negatív következményei láttán már a ti zenki -
lencedik zázad végén a hu zadik zázadelején több kutató foglalkozott olya n ho szú
tá ú programokkal , amelyeknek célja a terme ztctt és a környezeti erőfor rá ok meg-
őrz se. A z el ő k között olt A Ido Leopold é harles Benbro k 174 1.
Aldo Leopold ( 1887- 1948) egy konzer atív beállítottságú erdész, fi lozófu , tanár
é író olt, aki igen nagy érd e kl őd é t ta nú ított a körülötte zaj ló vi lág természeti j e-
len égei iránt. A Yale egyetemen zerzelt erdé zeti diplomával el őször Ari zonában er-
dészként, majd 1928-tól a wiscon i ni egyetemen oktatóként dolgozik. 1933-ban meg-
jelenteti a Vadászfegyverek kezelése (Game Management) címu könyvét, amelyben
megerő íti a vadgazdálkodásba n addig i va llott ökológiai felfogá át. 1935-ben is-
szavonul a Baraboo környéki homok pusztába. ahol egy tanyát épít, és meg írja nagy
ikerú múvét, a Homok ország évköny vét (A Sand County Almanac).
harl es Benbrook karrierje 198 1-ben kezdődik, amikor a hatalomra jutott Ronaid
Reagan a Fehér Ház Mezőgazda ági Albi zottsága igazgatójává nevezi ki. Ezt kö ető­
en 1984-től az Am erikai Egyesült Áll amok Tudományos Akadémi áj a m ezőgazda á-
gi szakosztályá nak lesz hét éven keresztül az igazgatója. Tudományos munkásságát a

157
 n·· vén édő zerek tanulmány zása é
az k ha ználatának jogi szabál ozá a jel-
lemzi leginkább.
A két nag gond l kodó, habár zemé-
cn nem találkozhattak g m al, a
fenntarthat f jlődé fi l z fiáját a kö t-
kczőkben ö zegezt k: , ha nem Llld-
juk el rni a t rm z ttcl val harm ni-
át, amíg l akarjuk rni az emb r t lje
. zabad ágát, de r ·rckedni kell rá.' 17-+1
fenntartható gazdálkodás kifej zés
az 1980-a vekb n ált i mertté szak-
mai körökben, amikor m gjelcnik a Vi-
lágelem ző Intézet (World\ atch ln titut )
kiadá ában az Irán a fenntartható tár-
sadalom címu munka. 1987-ben harle
Bcnbro knak kö zönhet en aki igen jól
i mert Aldo Le p ld muvcit az am ri -
35.~.:. ábra: 'harlc Benbrook
kai tör n hozá kim ndta az Aido-i ha-
(www.organic-center.org/biosfi/es/benb-
g at k t vagyi ,a fenntarthat fejlő­
rookjpg)
dé nek találkozn i a kell a j l n generáció
ig nyei el úg , hog ne c ök kent a kö-
vetkező generáció e élyeit".
A fenntartható gazdáikadá alapel c cg ol an földha zná lati rend zer alkalma-
zá a, amely me zemenően ille zkedik a termé zeti erőforrá kh z, a tájh z az lő­
helyekhez, a környezet adott ágai h z é korlátai hoz. A környezetkímélő mezőgaz­
dasági termel é i mód szerek zéle körű citerje zté ével megőrizhetők d legalábbi
javíthatók termé zeti értékeink a táj, a termőföld é a ízké zletek állap ta a bioló-
giai okfél ég.
A fenntartható fejle zté re aló áll ré a krit riumok rvén esfthctő égeazonban
ho zabb idő zakot, több évet, e elleg é ti z deket e z igén be. z rt a fenntartható
mezőgazdasági termelé feltételeinek megt r mté e több g neráci L érintő program
kidolgozá át é megvalósítá át igényli. bb n a programban egyszerre kell megfo-
galmazni a megoldá ra váró feladat kat, valamint fig elembe enni azokat a gl bál is
környezeti feltételeket, amelyek az emberi életfeltételek ho zú tá ú bizto ításához
szük ége ek. A fenntartható fejlődé érd kében ak lyan term lé n·· vclé t zabad
szorgalmazni, amely a termelé gazda ágo ágának folyamato fenntartá amellett, a
környezeti tényezők szinten tartá át, e etl gjobbítá át eredmény zik má z al:
-megőrzik a talaj termőképe állapotát nem zen nyezik a fel zín alatti ize-
ket;
-megőrzik a növénytermesztés é az állaltenyé zté genetikai erőforrá ait·

l 58
 -elő egíti k a biológiai okfélc ég a
biodivcrzit fennmaradá át"
- a humán táplálkozá i lánc alamcn -
n i z r pl őjc zá mára az élő zer ezet t
nem kár ít meg felel ő beltartalmi ér-
tékű term kcket áll ítanak el ő;
- mcll ktcrmékcikkel hulladékai k-
kal nem, ag c ak minimáli mértékbcn
zenn ez i k a körn ezetet·
-a idéki népes ég minél z le ebb
köre zámára bízt ítanak munkaalkal-
mat é meg lhet t.
36. sz. ábra: Ma anobu Fukuoka
(forrás: l 61)
l l.6. FU K OKA-ELM~LET

Az elmélet az 1913. február 2-án zü lct ll Ma anobu Fukuokajapán mikrobioló-

gu nev hez fűződik. ukuoka tanulmán ai elvégzése után peciáli an a nö ények
megbeteged i el foglalkozott, majd néhány éven át mezőgazda ági felü g el ő ként
dolgozott. M ár fiatalon megkérdőjelezte amodern gazdálkodá alapelveit. Mél fel-
háboradá al figyelt , mi k nl korc o ul el a japán föld é a japán tár adalom 1431.
zekb n az évckb n a japánok ug ani minden m, t fig elmen kf ül hag va kö ették
a gazda ági é ipari fejl őd é amerikai modclljét g re jobban eltávolod án attól az
örök égtő l, ami t a tcrmé z thcz közel l ő, a földeken a földdel dolgozó ő ök hagytak
rájuk. zi nt gyógyírként hat ll rá az 19-+0-c é ek tő l yugat- ur pában é az Ame-
rikai g) lill Á llamokban a Lad Eve Bal~ ur hatá ára elterj ed ő környez tkímélő
gazdáikadá , a il A ociati n. Kezd tben ő maga is úgy g nd Ita, h gy kö eti en-
nek a gazdáik á nak az el eit. úlyo an megbeteg zik, és ez i egymá ik oka It
hogy m g zakít ·a karrierj t, i zaLérjen hikoku zigetén lé ő z ül őfaluj ába, ahol a
következ~ e ekben azon d lgozzon, h gy ki fejle ze a tcrmé zetc gazdáik dás egye-
dülálló madellj t.
let zem léletét é az általa l tr hozott mozgalom filozófiai hált rét igen megha-
tározza az a b t g ég ból fakad feli mcré , hooy az emberi tudá emmit nem ér,
ha ninc gészség. Mozgalmának a,. e tégy cmmit! 'jclmondatot vá la ztotta, ami
azt j l nti, h g til a ta lajműv lé a nö én védő zcrek ha ználata, a gyomírtá a
zintctiku műtrág a alkalmazá a. zcri ntc ug ani a talaj é körn czctteremti meg
azt, amire zü k égc va n, é nem kell az embereknek beleavatkozni a term· zetbe 1741.
' g véli a term zetc gazdáikadá az g n lelki cg z égéből kell h g fakadjon.
lem n zerint a föld gy gyítá a az mberi lélek ti ztul á a azono fol amat s
g ol an m zcrt aján l, m ly leh t ő é te zi c folyamat kibontak zá át.

159
 Mód z rénck alapja. h g a kultúrnö-
' ényck magjait agyagpépp l " draz íroz-
;a", a területen t tt bejárá ai alkalmával
a ket cl zórja , és a kedvező körülm nyek
1-. ·z keriilt mag k kikel nek. Gazdálkodá-
-.át egy telje cn k pár zigcten kezdte, ma
cl. a ziget dús, erdő cl é élclrni z rt adó
1-.ultúrnö én ekkel ~ detl (36. z. ábra).
Eljárá ait addio rin mít tta, míg cl rtc,
h g , at. <\I tala alkalmaz tt t rm ~z tc
gat.dálk dá i modcll bármilyen má mód-
37. o~;:.dbra: ,.1-:.nl ő - nH.:;;ó .. rcnd~;;cr (lúJTa : k ·ebb
szcrnél ke c ebb munká al
l 1851)
környeL ti károkot.á . al kö1.cl ann it ter-
m l, mint má gazdálkod k, illetve eljá-
rá ok. nn k kö zönhetően ok követőj akadt, legtöbb n tcrmé zctes n Japánban.

11.7. AGROFORE TRY

apjaink Agr fore try m zga lma az 1970-c · évek égc f l jelenikm g, amikor a
nemzetközi tudomán os közö g r ébred a trópu i erd gck jelentő ég re, a tu-
domán o kutatás k tárg á á te zi őket.
Az I FOAM 1982-ben a kö et kezők ppen határozza meg az a >roforesrr ~ gal-
mát: " A z agr for tr fenntart ható föld ha ználati é nö én t rrn e zté i rend zert je-
lent, amely folyamato termé n .. vekedé hez zet. zt erdé zeti ágazatok (g Umöl
és má · fafajták termeszté c) é zán tóföldi ágazatok é /vagy állatten é zté cg idej ű
agy átfedésc , ugyanazon terülereg ségen va ló alkalmazá á al éri el úg , h g a ke-
zelé i gyakorlatok ö szeegyeztethetők legy n ka helyi lako ág kulturáli hagyomá-
n ai al." P4l 1993-ban az A g ro~ re tr i lágközpont (l RA ) által meg ~ gal ma z u
értelmezé ben ez a gazdáikadá i mód az" rd zeti ágazat k é z nt földi ágazatok
és/ ag állattenyészté egyid ejű ag átfcdé e megvaló ítá a ug anaz n rerülcteg -
égen; ol an földha ználati rend zer, mel fákk al kombi nálja l ag id"'bcn a mező­
gazda ági ha zonn .. vényeket l ag áll at kat."
Bármel ik meghatározá t i ve zük, eg rtclmű, hogy az agroforesrry né cn el-
terjedt gazdáikadá i rendszer tulajdank ppen a fá zá rú é el ő növényeket (fákat)
kombináljaa lágyszárú m ezőgazd a ági ha zonnövényekkel é az állattartá al.
M aga a rend zer alój ában nem új kel et ű. A világ zám tér gében igen r gi ha-
gyománya va n az il en típusú gazdáikadá nak. A K árpát-medenc b n p ldául kla z-
zikusan zép fejezetét képezik a középkori erd"'gazdál k dá nak az ún. legelő-erdők
vagy makkos erdők. Amint a nevük i sugallja, az i lyen rípusú erd ő égek az állattar-

160
tásban játszottak fontos szerepet. Külön erre a célra nagy gonddal nevelték őket, mert
esetükben nem a faáru termelése, hanem más erdei termékek, nevezetesen a tölgy-
makk és a gubacs állati táplálékként történő hasznosításán volt a hangsúly. Az ilyen
erdő már szerkezetében és habitusában is más volt, mint a többi. Összetételét illetően
szinte kizárólagjól fejlett, széles koron~jú, minden évben bő termést adó tölgyfákból
állott. A terrnőre forduló erdőben a fák közötti távolságok úgy voltak kialakítva, hogy
ne gátolják egymást a szabad növekedésben, az oldalágak hajtásában, de a lombkorona
talajtakarása azért összefüggő legyen. Az aljnövényzetet rendszeresen eltávolították,
hogy minél szabadabb mozgást teremtsenek a legelő állatok számára. Az így kiala-
kított erdőkre nyilván ráillik a tudatosan kialakított nagy biológiai eltartóképesség-
gel rendelkező növénytársulás fogalma, amely a legmesszebbmenőkig minden káros
mellékhatást nélkülözve értékesítette a táj ökológiai adottságait.
"Nagy volt a gazdasági értéke az ilyen típusú erdőnek. A középkorban használatos
becslési tarifák rangsorolásában valamennyi erdőtípus közül ő volt a legdrágább, 50
márkára becsülték. Elsőrendű hasznát a makkoltatás képezte, amely egy jól meghatá-
rozott és szigorúan betartott szokásrendhez igazodott. Már augusztus hónap folyamán
az erdőtulajdonosok hozzáértő kondásokat küldtek az erdőkbe a várható makktermés
mennyiségi és minőségi felbecsülésére. Az inspekció alapján előterjesztett és jegyző­
könyvbe foglalt véleményezésekből ki kellett tűnnie, hogy hány disznót tud eltartani
a termés. Ennek alapján döntötték el, hogy mekkora erdőrészt tart vissza az uraság a
saját állatai számára, és mekkorát bocsát bérbe. A »makknak kótyavetyéjét« szepteru-
ber 29-én tartották, és az értékesítésnek két változata is volt, úgymint átaljába és ser-
tésszámra. A tulajdonképpeni legeltetés október elsején kezdődött, és általában Szent
Miklós napja [dec. 6.1 körül ért véget a termésmennyiségétől függően. A legeltetés
egész ideje alatt a tolvajlások elkerülésére és a le nem szerződtetett állatok kiszorítá-
sára a legszigorúbb intézkedéseket foganatosították. Így a disznók csak a kondás je-
lenlétében tartózkodhattak az erdőben; a kerületbeli vadász az erdőkerülőkkel állan-
dóan keresztül-kasul járták az erdőt a bűncselekmények megelőzéséért; a tiszttartó a
fővadásszal együtt az erdőben történő minden lépésről kötelesek voltak beszámolni
az erdőtulajdonosoknak. A makkos erdők gazdálkodásának lényeges mozzanata volt,
hogy a legeltetés megkezdése előtt a makktermés egy részét összegyűjtötték, és tárol-
ták az uradalmi vadaskertben lévő vadak és az erdők utánpótlását biztosító csemete-
kertek számára.
A makkos erdők kivételes megbecsülését erősítette az a tény is, hogy élelmiszerín-
ség esetén nemegyszer a lakosság egyetlen táplálékforrását is képezték." [91]
A magyarnyelvű szakirodalomban az "agroforestry" fogalmat többféleképpen is
fordítják. Találkozunk vele, mint "erdősfarm", "agroerdészet", ,,fáslegelő", "erdő­
mező rendszerek". Szerkezetét tekintve talán ez utóbbi elnevezés a legtalálóbb.
Az erdő-mezőrendszerek jellemzőita következőkbe lehetne összefoglalni 1139]:
- szerkezetileg fákat, a szántóföldi növényeket és az állatokat foglalja magába,
akárcsak a történelmi idők gazdaságai;

161
 -fenntartható jelleget ad a gazdálkodásnak azáltal, hogyoptimalizáljaa fás szá-
rú növények és a szántóföldi növények, illetve az állati (állattenyésztési) kölcsönha-
tásokat;
-növeli a termőképességet azáltal, hogy a fák környezetkondicionáló hatásai révén
javítja a termesztési feltételeket;
-olyan területeken is alkalmazható, ahol a gazdák pénzforrások hiányában nem
tudják alkalmazni a modern, nagy ráfordítás igényű mezőgazdasági technológiákat.
Az erdő-mező rendszereket szerkezeti elemeik szerint a következő csoportokba
sorolják ll 391:
- mezőgazdasági erdőművelés (Agri-silvi culture): egyidejű mező- és erdőgazda­
sági tevékenység;
-legelő-erdő (Silva-pastoral systems): az erdők a faanyagon kívül táplálékot (ta-
karmányt) biztosítanak az állattenyésztésnek (tölgyes erdőkben a makkoltatás serté-
sekkel);
- mezőgazdasági legelő-erdő (Agro-silva-pastoral systems): egyidejűleg termelnek
mezőgazdasági és erdészeti termékeket és takarmányt;
- többrétű erdészeti rendszerek (Multipurpose forest tree prodoction systems): az
erdő fafajai (levelük vagy termésük) a faanyag mellett táplálékot vagy takarmányt is
jelentenek.
Az erdő-mezőrendszerek egyik fő összetevőjének, a fáknak a mezőgazdaságban
betöltött szerepe még mindig nincs kellőképpen feltárva, ezért szerepük legtöbbször
alulértékelt Pedig sokoldalú hatásukkal befolyásolják az agrár-ökológiai rendszer töb-
bi elemét is. Irányítják a talaj tulajdonságait (erdei barna talajok), a mikroklímát, a
vízgazdálkodást, a biológiai elemek kapcsolatát, emellett az ember számára hasznos
anyagokat termelnek (faanyag, gyógyszer-alapanyag, táplálék, nitrogén- és más táp-
anyag-megkötő stb.).
Az erdő-mező rendszerek kialakítása egy-egy gazdaságban olyan sajátos formákat
hozhat létre, amelyek a természet sokszínűségét őrzik meg a jövedelmező gazdálko-
dás keretei között is. Ezek a természetes rendszerek adják a t~j szépségét, az ott élők
vagy az oda látogatók számára a pihenést, a felüdülést. Védelmet jelentenek a hasz-
nos élő szervezetek számára, búvóhelyet, táplálékot adnak, de védik a termesztett ha-
szonnövényeket is.
A mozgalom rövid története ellenérc világméretűvé nőtte ki magát. 2004. júni-
us 27. és július 2. között a floridai Oriandóban 82 ország képviselőinek résztvételével
szervezték meg az első Agroforestry világtalálkozót.
A módszer elterjesztését és népszerűsítését tűzte ki célul a kéthetente megjelenő
Overstory nevet viselő online magazin (www.agroforestry.net), mely gyakorlati taná-
csokkal szolgál a módszer gyakorlóinak, kutatóinak, profiknak és lelkes amatőrök­
nek egyaránt.
Összegezés. Az ismertetett gazdálkodási rendszerek mind olyan egységes rend-
szerben képzelik el a mezőgazdaságot, amelyben az ember és az élővilág harmóniá-

!62
ban él, amelyek természetes úton tartják fenn és fokozzák a talajtermelékenységet, és
ökológiai szemléletben gondolkodnak. Természetesen egyetlen ökológiai szemléle-
tű kertművelőnek vagy gazdálkodónak sem kell elköteleznie magát szigorúan egyik
vagy másik irányzat mellett. A természet ugyanis mindenütt azonos elvek alapján
működik, így ezekben az első látásra eltérő irányzatokban is sok a megegyező vagy
hasonló gondolat.

163
 12.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA

Az elmúlt évtizedekben, a biotermékek iránti kereslet-kínálat lendületesen ft;jlö-

dött, és a termelöket is különbözö módszerekkel ösztönözték az átállásra. Ezek az elö-
nyök a piacokon több esetben is az ál-ökológiai termékek megjelenését és forgalmazá-
sát váltották ki. Ilyen körülmények közölt a fogyaszták- fölegaz ökotermékek iránt
érdeklődő vásárlók- körében a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatosan gyakran
bizalmatlanság merült fel. A nemkívánatos jelenségek megszüntetésére, az ökológiai
gazdálkodásból származó termékek iránti bizalom és kereslet fenntartására, az öko-
lógiai gazdálkodás és termelés szabályozására volt szükség. Csak a törvény szigorával
lehetett az ökotermékekhez kapcsolódó teljes kérdéskört olymódon rendezni, hogy a
központi téma a minöség biztosítása és a termékjellemzök szavatolása legyen.
Így vált az ökológiai gazdálkodás igen szigorúan szabályozott területté. Napjaink-
ban az ökotermékek elöállításának szinte teljes folyamatára vonatkoznak előírások.
Ez természetes, mert csak így lehet biztosítani a termékek hitelességét és megőrizni
a fogyaszták bizalmát A hitelesség az ökológiai gazdálkodásban elsősorban az cl-
lenörzésen és a minösítésen alapszik, és az ökoélelmiszerek termelése, forgalmazása
vagy akár fogyasztása esetén ez továbbra is olyan alapvető feltétel, amely ha bárhol
sérül, bármilyen hiteltelenség fordul elö, akkor komoly termelési és fogyasztási visz-
szaesés következik be.
A vegyszermentes termékek termelési követelményei különbözö szintű szabályo-
zásokban jelennek meg. A legalsó szint a szakmai szerveződéseké, akik kezdeménye-
zői is voltak a feltételrendszerek kidolgozásának. Őket követték a nemzetközi szerve-
zetek (IFOAM, ENSZ), és végül az országos szabályozások, amelyeknek napjainkban
is nagy jelentősége van.
Az elöírások akár felületes elemzése is egy igen összetett képet ad. Kiderül róluk,
hogy számos tekintetben azonosak, de sok ponton eltérőek is, ugyanakkor böven ta-
lálható bennük hiányosság és értelmezési különbség is. Ebben a nagy sokszínűségben
az alapvető kérdés az, hogy ezek az előírások milyen hatással vannak magára az öko-
lógiai gazdálkodásra, előnyt vagy hátrányt jelentenek-e a termelöknek és a fogyasz-
tóknak?
Ki kell emelnünk az ökológiai gazdálkodás nemzetközi szabályozásának egymá-
sikjellemzöjét is. A termelés, de föleg a kereskedelem világméretű egységesítésének
(globalizációjának) hatására, a nemzetközi szakmai ernyőszervezetek is egy tudatos
és konok integrálódási folyamatot indítottak be a szabályozások területén, amelynek
célja, hogy ezeket közelftsék egymáshoz, a különbségeket átjárhatóvá és elfogadható-
vá tegyék a nemzetközi együttműködés és a kereskedelem számára.
Az alábbiakban röviden megvizsgálunk néhányat a területen meghatározó jelleg-
gel bíró szabályozások közül.

164
 12.1. AZ JFOAM SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

A túlkapások megakadályozására és a különböző ökogazdálkodási szervezetek

szabályzatainak egységesítésére, az Ökotermelők Nemzetközi Szövetsége (IFOAM)
már 1972-ben tervbe vette egy közös ellenőrzési és piaci szabályzó rendszer kidolgo-
zását. Így született meg több évi munka után Az ökológiai gazdálkodás szavarossági
rendszere (Organic Guarantee System) !671.
A mára már jó részben kiépült hálózat központi elemét egy nemzetközi Akkredi-
tációs program képezi, amelynek két összetevője van. Az egyik A nemzetközi öko-
gazdálkodási akkreditációs szaigálat (IFOAM International Organic Accreditation
Service- IOAS), a másik az IFOAM által akkreditált tanúsító testületek intézménye
(IFOAM Accredited Certification Bodi es- ACBs).
A Nemzetközi Ökogazdálkodási Akkreditációs Szolgálat 1997-ben alakult mint
nem nyereségközpontú (nonprofit) szervezct, és 2003-ig a világ különböző országai-
ból28 Tanúsító Testületet sikerült akkreditálnia. Az IFOAM-akkreditáció elnyerésé-
nek alapfeltétele, hogy a tanúsító szervezet szerződésben fogadja el és alkalmazza az
IFOAM alapvető előírásait A Szolgálat másik érdeme, hogy az IFOAM által akkre-
ditált tanúsító szervezetek 1999-ben egymás között is egy Többoldalú megállapodást
(Multilateral Agreement) írtak alá, amely szerint a különböző rendszerekben dolgozó
minősítők egyeztetik a feltételei ket, és elfogadják a szerződéses partnerek által kiadott
tanúsításokat, megkönnyítve az ökotermékek piaci forgalmát
Felépítését tekintve az IFOAM Ökogazdálkodás Szavatossági Rendszere egy há-
rompilléres szabályozási rendszer, amelynek elemei:
-az IFOAM-szabályzatok (normatívák);
-az IFOAM védjegy intézménye;
-az IFOAM által elfogadott nemzeti és regionális szabványok.

12.l.l. Az IFOAM-szabályzatok

Az IFOAM-szabályzatok két nagy fontosságú okmányt foglalnak magukba. Meg-

jegyzendő, hogy jogi és szakmai szempontból ezek az okmányok az IFOAM kizá-
rólagos tulajdonát képezik, és a kezelésüket illetve a fejlesztésüket is ő látja el. A két
okmány:
(l) Az ökológiai termelés és feldolgozás !FOAM szerinti alapszabványai (IFOAM
Basic Standards for Organic Production and Processing- IBS), amelyet 1980-ban tet-
tek közzé. A dokumentum azokat az elveket, ajánlásokat és elvárásokat tartalmazza,
amelyeket az ökotermelők a tennesztésben, a feldolgozásban és egyéb eljárásokban
be kell tartaniuk. Ezek biztosítják a gazdálkodási tevékenységek összhangját a társa-
dalmi és környezetvédelmi elvárásokkaL

165
 (2) Az ökológiai termelés és feldolgozás tanúsításának az I FO AM szerinti akk-
reditációs feltételei (IFOAM Accreditation Criteria for Certi f1cation of Organic Pro-
doction and Processing- IAC). Az IFOAM Akkreditációs Kritériumok a Nemzetközi
ISO rendszeren alapszanak, és az ökológiai termesztés és feldolgozás tanúsításának
sajátos követelményeit rögzítik.

12.1.2. Az IFOAM-védjegy

A védjegy az IFOAM-szabályzatokkal való egyezést igazolja. Ezt csak az IFOAM

által akkreditált tanúsíták révén minősített termékekre lehet alkalmazni. A védjegy
használata azt jelzi, hogy a terméket előállító termelő IFOAM-minősítéssel rendel-
kezik.

12.1.3. Az IFOAM által elfogadott nemzeti és regionális tanúsítási

szabványok

Az IFOAM által elfogadott nemzeti és regionális tanúsítási szabványok képezik

az ökogazdálkodás szavatassági rendszerének harmadik pillérét. A világgyakorlatban
a nemzetállamok többsége általában beépíti a belső szabályozásába az IFOAM alap-
szabványok és akkreditációs feltételek legfontosabb elemeit. Ennek köszönhetően a
nemzeti szabályzatok egyeztethetők az IFOAM előírásaival, ami igen megkönnyíti a
tanúsíták akkreditációját

12.2. ÉLELMISZER TÖRVÉNYKÖNYV (CODEX ALIMENTARIUS) SZABÁLYOZÁSA

Az ökológiai gazdálkodás áttekinthető és összehangolt szabályozása az Egyesült

Nemzetek Szervezetét is foglalkoztatja. Két, ez irányban érdekelt szervezete az Élel-
mezési és Mezőgazdasági Világszervezet (Food and Agriculture Organization l FAO)
és az Egészségügyi Világszervezet (Word Health Organisation l WHO) a fogyaszták
védelmére és tájékoztatására közösen létrehozta a Codex Alimentarius szakbizottsá-
got, amely 1991-ben elkezdett dolgozni az élelmiszer jellegű ökotermékek termelési,
feldolgozási, címkézési és kereskedelmi szabályozásán. A szabályzatok kidolgozásá-
ban kezdettől fogva tevékenyen részt vettek az IFOAM szakemberei is, azzal a céllal,
hogy a világ ökotermelésének és gazdálkodásának közös rendelkezéseket dolgozza-
nak ki. 1999-re a növényi eredetű, 2001 júliusára pedig az állati eredetű élelmiszer-
re vonatkozó szabályozások készültek el. Az együttműködés eredményeként mindkét

166
szabályzás összhangban volt az IFOAM-alapelvekkel és az Európai Unióban akkor
érvényes ökorendelettel, a 2092/91/EK sz. Tanácsi Rendelettel.
Az Élelmiszer Törvénykönyv előírásait szabályos időközönként áttekintik, és leg-
alább négyévenként aktualizálják.

12.3. AZ EURÓPAI UNIÓ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

Egy olyan összetett gazdasági-politikai-társadalmi rendszerben, mint amilyen az

Európai Unió, szükségesnek tűnt az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó előírások egy-
séges keretbe történő foglalása. Ennek elsődleges indítékát az képezte, hogy azonos
szabályozás alá lehessen vonni a tagországokban zajló termelést, és megkönnyíteni az
ilyen típusú termékek kereskedelmét
Az Európai Unióban az ökológiai gazdálkodást első ízben az 1991. június 24-
én megjelent és 2003-ban életbe lépett 2092/91-e Tanácsi Rendelet szabályozta. A
Rendelet teljes címe: A mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint
a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről. A címből is
kitűnik, hogy a jogszabály hatálya elsősorban a mezőgazdasági termékekre és élel-
miszerekre terjed ki, kezdve a termeléssel, majd a feldolgozáson át a forgalmazásig,
beleértve a behazatalt is.
A rendelet megjelenése nagy fontosságú esemény volt az ökológiai gazdálkodás
európai történetében, mert jelezte, hogy az új típusú gazdálkodás teljes jogú elisme-
rést nyert a tagországokban. Fontosságának és lendületének köszönhetően eredeti tar-
talma több tucatnyi módosítást és bővítést szenvedett. Érdemben a legfontosabb ki-
egészítést az 1804/1999-es Bizottsági Rendelet jelenti, amely kiterjeszti az ökológiai
gazdálkodás hatályát az állattartásra is. A nagyszámú módosítás és az egész ökológiai
gazdálkodás szemléletének alakulása végül is a rendelet oly mértékű átdolgozását igé-
nyelte volna, hogy az Európai Bizottság inkább egy új szabályozás kidolgozásamellett
döntött. Hosszas tárgyalások és egyeztetések eredményeként, 2007. június 28-án te-
szi közzé a Tanács az új ökorendeletét, a 834/2007/EK Rendeletet. Ennek teljes címe:
A Tanács 834!2007/EK rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek
címkézéséről és a 2092191/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről. [1811
A Bizottságjavaslatára az új jogszabály 2009. január l-jén lép érvénybe, és az első
felülvizsgálását 2011-re tűzték ki.
Az új ökológiai termelési rendelet mind a gazdálkodók, mind a fogyaszták szem-
pontjából sokat egyszerűsödött, anélkül, hogy a rendeltetését érintette volna. Alapvető
feladata továbbra is az maradt, hogy biztosítsa a tagországok termelőinek a tisztessé-
ges verseny feltételeit, a vevőket pedig segítse, hogy könnyen felismerjék az ökoter-
mékeket, és tisztában legyenek azzal, mire adják ki pénzüket. Az ökoélelmiszerek

!67
piaca csak igy maradhat sikeres, és az egyre növekvő forgalom várhatóan sarkalini
fogja az európai gazdálkodók vállalkozó kedvét a további fejlődéshez.
A kitűzött szándék elérésére az új jogszabály a célkitűzések, elvek és alapszabá-
lyok egész sorát állítja fel a tagállamok számára, új behozatal i rendszert dolgoz ki az
importárukra és a teljes ökológiai termelésre, valamint összehangoltabb ellenőrzési
rendszert vezet be.
Az Európai Unió törvényalkotóinak a felfogásában, ökológiai (öko, bio) jelöléssei
továbbra is csak azon mezőgazdasági termékek és élelmiszerek forgalmazhatók, ame-
lyeket a jogszabályi előírások betartásával és elismert ellenőrző szervezet felügyelete
mellett termelnek, dolgoznak fel, illetve hoznak be. A jogszabály a tagállamok által
kötelezően betartandó minimális intézkedéseket tartalmazza, de önállóságot biztosít
tagországai számára, hogy a nemzeti sajátosságainak tekintetbc vételével s~ját ellen-
őrző és manitoring rendszereket dolgozzanak ki.
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetünk néhányat a törvény legfon-
tosabb kitételei ből [1931:
-egyértelmű célokat, elveket és termelési szabályokat jelöl ki az Unió területén
folyó ökológiai gazdálkodásoknak, de ugyanakkor rugalmasságot is biztosít a szá-
mukra a helyi körülményekhez, a fejlettségi szintekhez, a hagyományokhoz történő
alkalmazkodás tekintetében;
- szabályozza, hogy a célkitűzéseket és elveket a növénytermesztés és takarmány-
termelés, az ökológiai állatállomány, az akvakultúra, valamint az ökoélelmiszer-gyár-
tás minden szintjén egyformán alkalmazzák;
-pontosítja a GM-szervezetekre vonatkozó szabályokat, kiemelve azt, hogy a GM--
szervezetek ökotermelésben való felhasználása továbbra is szigorúan tilos;
-félreérthetetlenül kimondja, hogy az elismert GM-szervezetek ökoélclmiszerek-
ben való véletlen előfordulásának küszöbe 0,9%, megszüntetve az előző ökorendelet-
ben lévő kiskaput, mely szerint a GM-szervezetek 0,9%-ot meghaladó nem szándékos
jelenléte nem zárja ki a terméket az ökológiai termékek köréböl;
-a Rendelet hatása nem terjed ki az éttermekre és étkezdékre, dc megengedi,
hogy a tagállamok igény szerint szabályozzák az ágazatot a Rendelet 2011-ben ese-
dékes felülvizsgálatáig;
-a Rendelet egyik legnagyobb megvalósítása, hogy az ökológiai gazdálkodásban
alkalmazott ellenőrző rendszert összhangba hozza az összes élclmiszerre és takar-
mányra alkalmazandó hivatalos uniós élelmiszer- és takarmányellenőrző rendszer-
rel;
-hasonlóan reform értékű rendelkezés, hogy egy új, állandó behazatali rendszert
állapít meg, amellyellehetővé teszi a harmadik országok számára, hogy az EU terme-
lőire vonatkozó szabályokkal azonos vagy azoknak megfelelő feltételek szerint szál-
lítsanak az Unió piacára;
-kötelezővé teszi a termék termelési helyének feltüntetését az importtermékek
esetében is;

168
 -alapot teremt az ökológiai akvakultúra, bor, alga és élesztő további szabályozá-
sára;
-nem változtat az ökotermelésben megengedett anyagok listáján, előírja, hogy új
anyagok engedélyeztetését és a felmerülő kivételekkel kapcsolatos elbírálásokat egy
központi döntéshozói rendszer hozza meg;
-kötelezővé teszi a közösségi címke használatát az Unió teljes területén, de lehe-
tővé teszi, hogy azt nemzeti vagy magánlogó kísérje az ökotermelés "egységes szem-
léletmódjának" elősegítése érdekében;
-a nem ökotermékek esetében lehetővé teszi, hogy az összetevők között feltűntet­
hetők legyenek az ökológiai összetevök.
A Közép-és Kelet-Európárajellemzö ökológiai gazdaságokon belül található ter-
melési ágazatok közül a Rendelet részletesen foglalkozik az ökológiai növénytermesz-
téssel, az ökológiai állattartással és a tenyésztett víziállatok tartásával fl 811.

12.3.1. Az ökológiai növénytermesztés

A növénytermesztés tekintetében a jogszabály kimondja, hogy ez a gazdálkodási

tevékenység a termés mellett hozzá kell járuljon a talaj termékenységének fenntartá-
sához és fokozásához, valamint a talajerózió megelőzéséhez. A növényeket lehetőleg
a talaj ökoszisztémája táplálja, és ne a talajhoz adott oldódó tápanyagok. Ennek biz-
tosítására elengedhetetlen a talaj termékenységének ápolása, a fajok és fajták kivá-
lasztása, a többéves vetésforgó, az ökológiai anyagok újrahasznosítása és a művelési
technikák.
Kiegészítő tápanyagok, talajjavító és növényvédö szerek csak akkor használhatók,
ha összeegyeztethetök az ökológiai termelés célkitűzéseivel és elveivel.

12.3.2. Az ökológiai állattartás

Az állattartás alapvető jelentőségű az ökológiai gazdaságokban, mert a talaj javí-

tásához nélküle nem lehet megoldani a szükséges szerves- és tápanyag utánpótlást.
A mezögazdaság fenntartható fejlődésének biztosítása, illetve a környezetszennyezés
elkerülése érdekében, az ökológiai állattartás elvben, összhangban kelllegyen a gaz-
dasághoz tartozó terület eltartó képességéveL
Az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magasszintű állatjólléti
szabványokat, és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az
állategészségügynek pedig a betegség-megelözésen kell alapulnia. E tekintetben kü-
lönös figyelmet kell fordítani a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és
az állománysűrűségre. A fajták kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi viszo-
nyokhoz való alkalmazkodási képességüket.

169
 12.3.3. Az ökológiai víziállattartás

A víziállattartás vagy akvakultúra alapfeltétele, hogy megfeleljen a vízi erőforrá­

sok fenntartható kiaknázása elvének, azaz ne károsítsa a természetes vízi ökosziszté-
mák biológiai sokféleségét, a vízi környezet egészségét, valamint a környező vízi és
szárazföldi ökoszisztémák minőségének hosszú távú fenntartását.

12.3.4. Az ökológiai élelmiszerek feldolgozása

Az ökológiai élelmiszerek előállításánál a következő feltételek érvényesek:

-az ökológiai élelmiszerek mezőgazdasági összetevői ökológiai eredetűek kell le-
gyenek, kivéve azokat az eseteket, amikor ezek nem állnak rendelkezésre;
-élelmiszer-adalékanyagok, technológiai segédanyagok, ízfokozók, mikrotáp-
anyagok csak alapvető technológiai szükséglet és sajátos élelmezési célok esetében
használ hatók;
- szigorúan tilos minden olyan anyag és módszer alkalmazása, amely kétségessé
teszi a termék ökológiai jellegét;
-az élelmiszerek előállításánál a biológiai, a mechanikai és a llzikai módszerek
használata az ajánlott.

12.3.5. Az ökotermékek címkézése

A fogyaszták igénylik a világos és tisztán értelmezhető tájékoztatást a termékek

csomagolásán és a reklámanyagokon azért, hogy igényeik szerint tudjanak választa-
nL
Az ökotermékeket minden esetben címkézni kell. A címke a biztos garanci~ja an-
nak, hogy a termék eleget tesz a lényeges feltételeknek és szabványoknak. A hagyo-
mányos termékeknél néha elhagyják a címkézést, azt a látszatot keltve, hogy talán az
is "öko". Ez egy sajnálatos kereskedelmi fogás, amikor nem öko terméket magasabb
minőségként próbálnak megvásárlásra ajánlani. A megoldást a szigorúbb ellenőrzés
képezheti, hogy elriassza a próbálkozókat az ilyen gyakorlattóL
A jogszabályban nevesített kitétel, hogy a bio- vagy öko-:ielöléssel ellátott tenné-
keknek legalább 95%-ban ökológiai gazdálkodásból származó összetevőkből kell áll-
niuk. Nem tekinthetők ökotermékeknek az átállási időszakban lévő gazdaságokban
előállított készítmények.

!70
 12.3.6. A logók

Az ökotermékek megjelenítésének
fontos eleme a logók (védjegyek) hasz-
nálata. Az ökorendelet kötelezővé teszi a
közösségi logó használatát A logót csak
azon termékek esetében lehet használni,
amelyet tanúsítottan 95%-ban olyan öko
alapanyagokat használnak, amelyek a tag-
államokból vagy az EU által elismert el-
lenőrzési rendszerrel rendelkező államok-
ból származik.
Európában több tagállam, helyi terme-
lő vagy feldolgozó megkülönböztetésként
saját logót használ. Ezek megjelenítését a 38. sz. ábra: Az EU-logó magyar nyelvű
Közösségi logó mellett nem tiltja a Ren- változata
delet annál is inkább, mert ezek éppen a
termék lényegét, a helyi sajátosságok kimutatását tükrözik.

12.3.7. Az ökotermékek szabad áramlása az Unió területén

Az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elve alapján, az Európai Kö-

zösségen belül előállított és szabályszerűen címkézett ökotermékek szabadon szállít-
hatók bárhová az Unió területén.

12.3.8. Az ellenőrzés és tanúsítás

A rendelet értelmében a tagállamok kötelessége, hogy létrehozzák az ökológiai

gazdálkodás ellenőrzési rendszerét, és kijelöljék az ellenőrzésért felelős hatóságot.
Ennek részeként minden ökogazdálkodó köteles egész tevékenységét dokumentálni,
adatokat szolgáltatni és elfogadni a helyszíni ellenőrzéseket, amelyekről jegyzőkönyv
készül.
Az ellenőrző szervek évente legalább egy, az átállás alatt lévő gazdaságok esetén
pedig két átfogó ellenőrzést tartanak, amely során megvizsgálják az üzem teljes gaz-
dáikadását -legalább az előző ellenőrzés időpontjáig visszamenőlegesen. Amennyi-
ben tiltott anyagok alkalmazásának gyanúja merül fel, kötelesek mintát venni, és azt
akkreditált laboratóriumban megvizsgáltatni. Az átfogó ellenőrzéseken kívül eseten-
ként- előre be nem jelentett időpontokban- váratlan ellenőrzéseket is végeznek.

171
 A fogyaszták érdekeit nem veszélyeztető kisebb eltérések az előírásoktól figyel-
meztetéssel, a nagyobbak az ökológiai jelöléstől való eltiltással vagy a kibocsátott
tanúsítványok visszavonásával járnak. Az előírásokat betartó gazdaságok Minősítő
Tanúsítványt kapnak, amely legfeljebb a következő év végéig érvényes, és a Tanú-
sítvány mellékletében felsorolt termékek ökológiai jelöléssei történő forgalmazására
nyújt felhatalmazást.
A megbízható tanúsítási rendszer működtetése folyamatos adatszolgáltatást vár cl
az ökológiai gazdálkodóktól. Ennek egyik legfontosabb eleme a betakarított termés
mennyiségének, illetve minden ökológiai termék mozgásának azonnali bejelentése.

12.3.9. Az átállási időszak

Átállásinak nevezzük azt az időszakot, amely alatt a termesztési előírások betar-

tása kötelező, hogy a területek az esetlegesen felhalmozódott káros anyagoktól meg-
tisztuljanak. A rendelet előírja, hogy a növénytermesztés illetve az állattartás típusától
függően meg kell határozni az átállási időszakokat. Ilyen értelemben jóllehet haszno-
sítani az eddigi gyakorlatból származó tapasztalatokat, mely szcrint a következó átál-
lási időszakokat alkalmazták:
-2 év a szántóföldi éves kultúrák, a gyep és a szántóföldi takarmánynövények
esetében;
- 3 év az évelő növényeknél és az ültetvényeknél;
- 12 hónap a húsmarha esetében;
-6 hónap az egyéb kérődzők és a sertés esetében;
- 12 hét a tejelő állatoknál;
- 10 hét a három naposkorában vett tojó és hús szárnyasoknál;
- l év a méhcsaládok esetében.
Ugyancsak a jogszabály rendelkezik arról, hogy ha egy gazdálkodás vagy gazdál-
kodási egység részben ökológiai termelést folytat, és részben az ökológiai termelés-
re való átállásban van, a gazdálkodónak el kell különítenie az ökológiai termelésből
származó termékeket az átállásban lévő termelésből származó termékektől, valamint
az állatokat elkülönítve vagy könnyen elkülöníthető módon kell tartania, és az elkü-
lönítés igazolására pontos nyilvántartást kell vezetnie.
Olyan mezőgazdaságilag művelt vagy erdős területekről, amelyek a megelőző há-
rom évben nem voltak tiltottszerekkel kezeive, kíméletes gyűjtéssel betakarított nö-
vények is viselhetik az ökológiai jelölést.

172
 12.4. Az ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁST SZABÁLYZÓ MÁS RENDSZEREK

A világon az ökológiai gazdálkodást irányító nagy szabályozó rendszerek közül

nagyobb jelentőséggel a Japán JAS (Japan Agricultural Standard) és az Amerikai
Egyesült Államokbeli NOP (National Organic Program) bírnak. A JAS előírásai csak
némileg, a NOP rendelkezései viszont igen jelentős mértékben eltérnek az európai
szabványoktóL Az említett rendszerekre te1jedelmi okokból itt nincs lehetőség kitérni,
róluk részletes leírást az érdeklődők a világhálón (Internet) találnak 12431, 1217].

12.5. NEMZETI SZABÁLYOZÁSOK

A világ legtöbb országában s<~ját törvények szabályozzák az ökológiai gazdálko-

dást. Az államok szintjén kialakított jogi szabályozás természetszerűen illeszkedik
az adott ország hagyományai hoz, környezeti, gazdasági és kulturális viszonyaihoz,
ami egy olyan sajátos feltételrendszert alakít ki, melyeket nehéz, de nem is érdemes
megváltoztatni egy másik rendszer kedvéért, inkább átjárhatóságat kell biztositani
közöttük.
A nemzeti szabályozások és a nemzetközi előírások között csetenként lényeges el-
térések vagy hiányosság mutatkoznak. A legnagyobb eltérés az európai és az amerikai
szabályozás között tapasztalható. Az Unió tagországai közt a különbségek kisebbek,
általában a gazdaszövetségck korábban lefektetett szabályaira vezethetők vissza.
A különbözőségek a következő területcken mutathatók ki:
Azoknak a "szermaradványoknak vagy más toxikus anyagoknak" a konkrét meg-
nevezése, amelyek még az átállüsi idő után is kifejtik hatásukat, és emiatt az átállá-
si idő meghosszabbítható, vagy a terület az ökológiai gazdálkodásból végleg- vagy
átmeneti időre- kizárható. Ezeknek az ismeretére azért van szükség, mert a hosszú
ideig tartó rossz gazdálkodási gyakorlatból vagy az elnyújtott hatáskifejtésből adó-
dóan- a talajban felhalmozódott káros anyagok miatt nagyon sok- egyébként arra
alkalmasnak tűnő termőterületen korlátozni kell az ökológiai gazdálkodást. Az ilyen
esetekben elbírálást minden esetben az ellenőrző szervezetre kell bízni.
Az egyes országok sajátos gazdasági helyzetéből, támogatási rendszeréből követ-
kezően, nagy szükség lenne a "szakaszos átállás" bevezetésére, hogy az ökológiai ter-
meléssei párhuzamosan folyhasson a hagyományos művelés is. A gazdáikadók több-
sége ugyanis sokat kockáztat, amikor ökogazdálkodásba kezd, mert átmenetileg a
bevétel visszaesik, és a gazda nem rendelkezik annyi tőkével, hogy a teljes gazdaság
egyidejű átállításakor ezt az átmeneti időszakot vállalni tudja.
A talajtermékenység kérdése minden feltételrendszerben nagy szerepet kap. Fel-
tűnő ellenben, hogy három fontos terület, mint az öntözés, a vetésforgó, valamint a
talajvizsgálatok értelmezése eltéréseket mutat.

173
 Az öntözésről általában csak úgy rendelkeznek, hogy az öntözővíz ne tartalmaz-
zon szennyeződést és tiltott szereket. Ezen az általános megfogalmazáson túlmenően
viszont elvárható lenne tételesen meghatározni az ökológiai gazdálkodás mennyiségi
és minőségi vízigényének elvárásait.
A következő hiányosság a vetésforgó gyakorlati kivitelezésének részletezése, hogy
milyen növényi sorrend felel meg az ökológiai gazdálkodás elveinek, vagy mekkora
legyen a vetésforgó növényeinek visszakerülési ideje.
Hasonló módon alulszabályozott a talajvizsgálatok meghatározása. Legtöbbször
az derül ki a szabályozásokból, hogy az elemzés az ellenőrző szervezetek feladata,
akik megvizsgálják az összetételt és a határértékeket
A gyomok, kártevők és kórokozók szabályozásának alapelvei nagyrészt minden-
hol azonosak, ellenben az engedélyezettszerek és a megengedett mennyiségek tekin-
tetében eltérések vannak.

12.5.1. Környezet- és természetvédelem

A környezet- és természetvédelem az a terület, melynek szabályozása a legna-

gyobb eltéréseket mutatja, szinte minden ország szabályozása másra helyezi a hang-
súlyt az IFOAM feltételrendszeréhez viszonyítva. Nagyon részletes és jó a Bio Suisse
és a Soil Association vonatkozó fejezete. Feltűnő és részben magyarázható is, hogy az
amerikai NOP rendszer egyrészt nem rendel kez ik ilyen jellegű előírásokkal, másrészt
az összestől eltérőennem tiltja a GM-szervezetek használatát
A vetőmagra vonatkozó előírások szintén eltéréseket mutatnak, de lényegében mind
ugyanazt az elvet követik, vagyis az ökológiai gazdálkodásból származó vetőmag al-
kalmazását, és csak ennek hiányában a hagyományos szaporítóanyagokat, különféle
feltételekkeL Ennek elsődleges oka nyilvánvalóan aminőség szavatolása, de van egy
másodiagos üzletpolitikai megfontolása is. Ha a saját szervezeten belül gazdáikadók
segíteni akarják egymást, akkor a vetőmagpiacor egymás között osztják fel.
A vadon termő növények gyűjtésének tekintetében minden szabályozás követel-
ményei hasonlóak, mindössze a részletekben térnek el egymástól.

12.5.2. Növénytermesztés szabályozása

A növénytermesztés szabályozásáról elmondható, hogy ahány előírás, annyiféle

feltétel. Itt érvényesül leglátványosabban a gazdaszövetségek egycdisége és különbö-
zősége. A magyarázat kézenfekvő, az egyes szövetségek elsősorban azoknak a ter-
méktípusoknak a szabályozását részesítették előnyben, amelyekre szakosodtak, pl.
zöldségfélékre, gyógynövényekre, nagykultúrára stb.

!74
 A növénytermesztés szabályozásának továbbfejlesztésekor fontos lenne ráfigyel-
ni a fóliás termesztésre, mivel ennek az ágazatnak a feltételei sok országban adottak,
és a friss ökozöldség iránti kereslet fokozódik. Ebben az esetben fellehet használni
a svájci Bio Suisse vagy a holland Naturland részletes zöldség- és gyümölcstermesz-
tési előírásait

12.5.3. Jelölés és logóhasználat

Kiugró eltérést itt is az amerikai NOP előírásai mutatnak, hiszen a többi gazda-
szervezet követelményeit az EU Rendelet nagyrészt összehangolja. Az NOP ezzel
szemben egyrészt nem követeli meg a logó használatát, másrészt az átállási idő alatt
nem ellenőrzi a gazdálkodást.

12.6. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA ROMÁNIÁBAN

Romániában is - kezdetben csak a fogyaszták és a piac nyomására, majd az Eu-

rópai Unióhoz történt csatlakozás után a közösségi jogrendbe való beilleszkedéshez
is- szükségessé vált az ökológiai gazdálkodás szabályozása. Az országban az ökoló-
giai gazdálkodás szabályozásáért a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium
keretében működő "Ökotermékek Országos Hatósága" (Autoritatea Nationala a Pro-
duselor Ecologice - ANPE) a felelős.
Az ANPE irányítása alatt kerültek kidolgozásra a következő jogi szabályozások:
l. A kormány ökológiai élelmiszerekre vonatkozó 34/2000 sürgősségi rendelete.
A rendeletet a 38/2000 törvény hagyta jóvá.
2. A kormány 917/2001-es határozata, amely az ökológiai élelmiszerekre vonatko-
zó 34/2000 sürgősségi rendelet alkalmazási normáit tartalmazza.
3. A Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdészeti miniszter, és az Országos Fogyasz-
tóvédelmi Hatóság elnökének 417/2002 és 110/2002 számú közös rendeletei az ökoé-
lelmiszerek címkézésére vonatkozóan.
4. A Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdészeti miniszter 70/2002 szám ú rendelete
a Romániai Ökológiai Gazdálkodási Bizottság felállítására vonatkozóan.
5. A Mezőgazdasági, Erdészeti, Vízügyi és Környezetvédelmi miniszter 527/2003
számú rendelete az ellenőrzési és tanúsítási rendszer, és az ökológiai gazdálkodásban
működő ellenőrzési és tanúsítási testületek akkreditációjára vonatkozó szabályok jó-
váhagyására vonatkozóan.
6. A Mezőgazdasági, Erdészeti, Vízügyi és Környezetvédelmi miniszter 72112003
számú rendelete az ökoélelmiszerek behozatalára és kivitelére vonatkozó szabályok
jóváhagyására vonatkozóan.

175
 7. A Mezőgazdasági, Erdészeti, Vízügyi és Környezetvédelmi miniszter 88/2004
számú rendelete az ökológiai gazdálkodásban működő ellenőrzési és tanúsítási testü-
letek akkreditációjára kinevezett Bizottság személyi összetételére vonatkozóan.
8. A kormány 62/2006 sürgősségi rendelete, az ökológiai élelmiszerekre vonatko-
zó 34/2000 sürgősségi rendelet módosítására és kiegészítésére vonatkozóan.
Romániában, 2008-ig az 527/2003-as miniszteri rendeletnek alapján a következő
ellenőrzési és tanúsítási testületek nyertek akkreditációt az ökológiai gazdálkodás-
ban:
l. Kód: RO-EC0-001
BCS ÖKO Garantie-Germania
Romániai képviselete: BCS ÖKO-GARANTIE ROMANIA S.R.L.
540037 Marosvásárhely, Bel§ugului u. 24/1.
Ügyvezető: Szabó Sándor. Telefon: 0265-250846, 0745/474879, Fax: 0265-
250928.
E-mail: infobcs@rdslink.ro

2. Kód: RO-EC0-002
QC&I GmbH-Germania
Romániai képviselet: QC&I ROMANIA
300081 Temesvár, Liszt Ferenc u. lll.
Telefon: 07231748499, Fax: 0256-241562.
E-mai l: victor_scorodeti @yahoo.com

3. Kód: RO-EC0-003
SUOLO e SALUTE ROMANIA S.R.L.
600052 Bacau, Nicolae Balcescu u. 519.
Ügyvezető: Ciubotaru Daniel. Telefon: 0334-101217, 0743/018-285, Fax: 0334-
101218.
e-mail: suoloesalute@upcmail.ro

4. Kód: RO-EC0-004
Biokontroll-Hungaria
Romániai képviselete: Biokontroll Societate de Utilitate Publica Budapesta Su-
cursala Zalau Romania
Zilah, C. Dobrogeanu-Gherea u. 12.
Ügyvezető: Szeredai László. Telefon/ Fax: 0260-660471.

5. Kód: RO-EC0-005
Instituto per Certificazione Etica ed Ambientale (ICEA) Italia
Romániai képviselete: S.C. ICEA ROMANIA S.R.L.
Foqani, Comisia Centrala u. 80 A
 Ügyvezető: Gabriela Mitrea. Telefon: 0237-210497, rax: 0237-210497.
E-mail: icearomania@yahoo.com

6. Kód: RO-EC0-006
Control BIO Elias
Romániai képviselete: S.C. Eleghos Bio Elias Romania S.R.L.
020894 Bukarest, Calea Mo§ilor nr. 284, b!. 22A, sc. B, ap. 32, sector 2.
Ügyvezető: Damian Dragomir. Telefon/Fax: 021-6104020. Telefon: 0723/959-
241.
E-mail: dragomir_damian@yahoo.com

7. Kód: RO-EC0-007
S.C. ECOCERT ESE- France
Romániai képviselete: S.C. ECOCERT S.A.
020616 Bukarest, Viitorului u. 112/1, Sector 2
Ügyvezető: Abdelazis Messai. Telefon /rax: 021-2106820.
E-mail: abdelaziz.messai@ecocert.de

8. Kód: RO-EC0-008
S.C. Ecoinspect S.R.L. Romania
400202 Kolozsvár, Horia u. 75/5.
Igazgató: Lörincz Piroska. Telefon/Fax: 0264-536324,0264-432088.
E-mail: ecoinspect@from.ro; w.ecoinspect.ro

9. Kód: RO-EC0-009
BIOS S.R.L. Italia
Romániai képviselete: BIOS S.R.L. Italia SUCURSALA ROMANIA
Bukarest, B-dul Timi~oara nr.73, Bloc Cl 2, Sc. B, etaj 10, Ap. 78, sector 6
Ügyvezető: Grosu Gina-Diana. Telefon/Fax: 021-2106620, 021-2115131;
07411260102.

10. Kód: RO-EC0-010

LACON GmbH Germania
Romániai képviselete: LACON S.R.L. Germania SUCURSALA ROMANIA
060801 Bukarest, Str. Baia de Arie§, nr. 3, b!. 5B, sc. l, et. 4, ap. 18, sector 6
Ügyvezető: Dr. Sorin-Liviu ~teH'ínescu. Telefon: 021-4115446, Telefon:
0722/621035.
E-mail: marianaexpert@yahoo.com

177
 ll. Kód: RO-EC0-011
S.C. BIO-CERT S.R.L.
020894 Bukarest, Calea Mo~ilor nr. 284, b!. 22A, sc. B, ap. 32, sect. 2.
Ügyvezető: Aurel Damian. Telefon /Fax: 021-6104020, 0744/309851.
E-mail: biocert_romania@yahoo.com

12. Kód: RO-EC0-01 2

S.C. BIOINSPECTA Romania S.R.L.
Romániai képviselete: BIOINSPEC TA S.R.L. Elvetia SUCURSAL A ROMA-
NIA
400647 Kolozsvár, Gurghiu u. 2/9.
Telefon/Fax: 264-573546.
E-mail: monika.zimmermeier@bio-inspecta.ch

13. Kód: RO-EC0-013

S.C. IMO CONTROL S.R.L. Romania
545400 Segesvár, Crizantemelor u. 7/51. Telefon/Fax: 0265/543-609.
e-mail: monika.zimmermeier@bio-imspecta.ch

14. Kód: RO-EC0-01 4

CERES HAPBURG GmbH Romániai képviselet
545100 Radnót, 1918. dec. l. u. 315.
Telefon: 0740/591-529.
E-mail: ameliarachita@yahoo.com
www.ceres-cert.com

15. Kód: RO-EC0-01 5

Agreco R.F. GÖDERZ GmbH Germania
Romániai képviselet:
100473 Ploie~ti, Str. Magurii, nr. 4, bloc 33, sc. C. ap. 16.
Telefon: 0244-561615.
E-mai l: i nfo@agrecogm bh.de
www.agrecogmbh.de

16. Kód: RO-EC0-01 6

SUOLO e SALUTE S.R.L. Italia
Romániai képviselete: SUOLO E SALUTE ROMANIA S.R.L.
Temesvár, Str. Unirii 8/4
Ügyvezető: Alessandro D'Elia. Telefon/ Fax: 056-294773
e-mail: info@suoloesalute.it

178
 13.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE A VILÁGBAN

13.1. AZ ÖKOTERÜLETEK NAGYSÁGÁNAK ÉS AZ ÖKOGAZDASÁGOK

SZÁMÁNAK A FEJLŐDÉSE

Az ökológiai gazdálkodás 2006-ban 138 országban, azaz a világ közel 200 ál-
lamának 70%-ában volt jelen. Az I FOAM által közzétett adatok szerint ezekben az
országokban 30,4 millió hektár területen 748 201 gazdaságban folyt környezetba-
rát gazdálkodás. Az említett terület Földünk mezőgazdaságilag hasznosított részének
0,65%-át teszi ki. Ha ehhez még hozzászámítjuk a körülbelül 20 millió hektárnyi er-
dőt és vadon gyűjthető tanúsított területet, akkor kitűnik, hogy az ökológiai gazdál-
kadásba vont terület nagysága meghaladja az 50 millió hektárt [41].
A legnagyobb fejlődési ütem időben, a 2000. év után következik be, így egy kis
merészséggel azt is lehetne állítani, hogy világviszonylatban ez a gazdálkodási forma
tulajdonképpen a 21. században teljesedett ki.
Az előbbi megállapítás alátámasztására elegendő figyelemmel követni az ll. szá-
mú táblázat adatait, amelyek az ökológiai gazdáikadásba vont területek nagyságának
alakulását tüntetik fel. A táblázat utolsó összesítő sorából könnyen észrevehető, hogy
az elemzett hétéves időszakban a gyarapodás mértéke kétszer is- 2000 és 2001, illet-
ve 2003 és 2004 között- meghaladta az évi 5 millió hektár növekedést.
Az 39. sz. ábra grafikonján egy törés figyelhető meg az ökoterületek növeke-
désében. 2005-ben közel egymillió hektárral kevesebb az ökogazdálkodásba vont
terület, és 2006-ban is tovább csökken mintegy 150 OOO hektárra!. Ezzel szemben
az ökogazdaságok száma egy 2005-ös megtorpanás után 2006-ban újra lendülete-
sen nő.
A jelenségnek többrétű okai lehetnek. Elsősorban az feltételezhető, hogy a bein-
dult gyors területnövekedést és ökoélelmiszer-termelést nem követte a fogyasztás ha-
sonló mértékű lendülete, így pillanatnyi telítettség léphetett fel az ökopiacokon, ami
az árak csökkenését vonta maga után. Ilyen helyzetben visszaléptek azok a termelők,
akik csak a többletárért álltak át az ökológiai gazdálkodásra.
De ha az ökoterületek földrészenkénti változásait követjük, egy másikjelenséget is
észrevehetünk. Az ökológiai gazdálkodás az eddigi zavaros, piaci érdekektől mozga-
tott állapotból egy szervezett, előírásokhoz irányított lét felé halad. Erre enged követ-
keztetni az a tény, hogy a már szabályozott piacokkal rendelkező földrészeken, mint
Európában, vagy részben Észak-Amerikában is, az évi változások kiegyensúlyozottak,
és ha ingadozásokkal is, de egy szabályosabb növekedést mutatnak. Ott viszont, ahol

179
az átállást vagy kiállást csupán a szabad piac mozgásai irányítják, egyik évröl a má-
sikra többszörös növekedést vagy visszaesést tapasztalunk. Ebben a helyzetben van
Latin-Amerika, Afrika és Ázsia.
Nem utolsósorban azt is el kell ismernünk, hogy az IFOAM-évkönyvekben meg-
jelentetett adatokban még sok a bizonytalanság. Az államok jó része nem küldi idejé-
ben az adatokat, sőt azt is lehet gyanítani, hogy azok minőségileg sem felelnek meg
egy igényes kimutatás elvárásainak. Ezért jó, ha az előbb ismertetett helyzetet is csak
mint fejlődési irányzatot tekintjük, és nem a megjelenő konkrét számok szerint ítél-
jük meg.
Az ökológiai gazdálkodás világs<üátossága továbbá az, hogy léteznek olyan tüne-
ményesen fejlődő államok, amelyekben 2000 előtt alig néhány hektáron folyt öko--
lógiai gazdálkodás, és ma több százezer vagy akár többmillió hektáros területek-
kel rendelkeznek. Legjobb példa erre Kína esete, amely először !997-ben jelöl meg
4000 hektár [109], majd 2000-ben 8517 hektár ökoterületet ll !Ol, de 2006-ban már
2 300 OOO hektáron folytat ökológiai gazdálkodást 141J.
A különböző földrészek ökológiai gazdálkodásának alakulását elemezve, a leglát-
ványosabb fejlődés Afrikában tapasztalható, ahol az elmúlt hét évben volt olyan eset.
amikor szinte meghússzorozódott az ökoterületek nagysága a 2000-es évhez viszo-
nyítva, majd drasztikusan visszaesett (ll. sz. táblázat). Afrikát szorosan követi Ázsia,
majd Latin-Amerika. A jelenség a következő okok miatt alakult ki:
-az alacsony gazdasági színvonal nem tette lehetővé az iparszerű mezőgazdaság
elterjedését, minek eredményeként a vegyszermcntesség, illetve a környezetbarát ter-
mesztési módok leegyszerűsítik, és felgyorsítják a tanúsítási és átállási folyamatot;
- az ökológiai termékek iránti fokozódó igény piacot nyit ezen országok terméke-
inek, ami maga után vonja az ökoterületek és az ökotermelés növekedését;
-a piaci igények csökkenésekor, az ökológiai gazdái kodás szabályozatlansága, fő­
leg a támogatások hiánya, az ökológiai műveléshen lévő területek és a tennelés csök-
kenését vonják maguk után. ·
A jövőt illetően, abban az esetben, ha ezekben· az országokban kialakul egy sza-
bályozott ökológiai termelés, amellyel biztos piaci részesedést tudnak elérni, akkor
néhány éven belül, a világ nagy ökotermék-előállítóivá válhatnak.
A másik három földrészen, Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. a nö-
vekedés üteme mérsékeltebb és szabályosabb. Ez azzal magyarázható, hogy:
-itt az ökológiai gazdálkodás már régebbi keletű, jogilag szabályozott, aminek
eredményeként 2000-ben már kiterjedt területen alkalmazták ezt a gazdálkodási for-
mát (ll. sz. táblázat);
-az átállás ezeken a földrészeken körülményesebb, mert a belterjes, nyereségköz-
pontú mezógazdasági termelés túl erős ahhoz, hogy helyét könnyen átadja az új ter-
melési irányzatnak;
-az átállás hosszabb folyamat is, mert az egész agrár-ökoszisztéma vegyszerter-
helése igen magas.

180
 Következésképpen, az ökológiai gazdálkodás fejlődése a világ különböző földré--
szein eltérő jegyeket hordoz magán. Ha a különbözőségekct elemezzük, rögtön szem-
betűnik, hogy az ökológiai gazdáikadásba vont területek megoszlása a földrészek
között nem arányos azok kiterjedésével. A 2006-os év adatait a 14. sz. táblázat tar-
talmazza. Mcssze első helyen Ausztrália áll Óceánia szigetvilágával, amelyek együt-
tesen a világ ökoterülcteiből majdnem kétszer annyiban részesülnek, mint az utánuk
következő Európa. Legkisebb a területi részesedése Afrikának.

--------- ---,--·
20 00 2001 200 2 2003 2004 200 5 200 6
ll
t------+- - - - - -
101 11591 11571 [1581 !69] 1701 [41]
Afrika 59.567 235.825 320.940 435.154 1.025.898 890.504 400.000
- - ------- -- ---- --
Ázsia 94.17'1 590.810 881.511 736.312 4.063.999 2.893.572 3.100.000
-- ----·--
Európa ~-l.8 00.000 5.149.162 5.566.5991 6.284.234 6.500.365 6.920.462 7.400.000
í':~ak-Am. __ 1~2 40.200 1.523.754 1421>.700 1.446.921 1.377.800 2.199.225 2.200.000
- - - - r--
Latm-Am. :~.7 18.519 4.743.813 5.824.792 6.21l.184 6.362.891 5.809.320 4.900.000
------ -
Ausztr. és Oc. 7.7'05.389 10.567.903 10.050.465 11.344.465 12.171.833 11.845.100 12.400.000
----+-
Q_E·zesen ~ 16.6>17.849 22.81 1.26;- 24.073.00 26.458.27(
- - --
31.502.786 30.558.183 30.400.000

l J. sz. táblázat: Az ökoterliletek nagyság<ínak fejlóctése földrészenként

· - - - - - - - - ------,.----------
200 0 2001 200 2 2003 2004 200 5 2006
-·-
Afrika 100 295,9 36,1 35,6 135,8 -13,2 -55,1
Azsia 100 49,2 -16,5 451,9 -28,8 7,1
- - - - - - - - - - - · - - 1-?27,4
Európa
---;-------- -·--
100 35,5 -
8.1 12,9 3,4 6,5 6,9
Eszak-Am. JOO 22,9 -6,2 1,3 -4,8 59,6 0,0
- - - - - - - · - · --··-·-·-- J-----
Latin-Am. 100 27,6 22,8 6.6 2,4 -8,7 -15,7
Ausztr. és Oc. 100 37,1 -4,9 12,9 7,3 -2,7 4,7
Összterület
~-
100 37,3 5.5 9,9 19,1 -3,0 -0,5

12. sz. táblázat: Az ökolerületek nagyságának alakulása az előző évhez viszonyítva (%-ban)

2000 200! 200 2 2003 200 4 200 5 2006

--
Afrika 12.800 39.375 71.352 118.428 119.140 124.805 175.266
Ázsia 16.256 60.394 61.595 65.992 129.921 129.927 130.000
-
Európa 130.000 175.816 174.257 166.731 166.898 187.697 200.000
Észak-Am. 10.908 10.185 10.549 15.315 11.708 12.063 12.064
Latin-Am. 34.301 75.799 142.622 189.813 192.927 176.710 223.277
Ausztr. és Oc. 2.367 2.373 2.190 2.170 2.662 2.689 7.594
Összgazdaság 206.632 363.942 462.565 558.449 623.256 633.891 748.201

13. sz. táblázat: Az ökogazdaságok számának fejlóctése földrészenként

181
 45000000 800000
~---1
40000000 Terület 1

700000
Gazdaságokj
35000000 600000 ~

'í:'
-~ 30000000
s
-~
N
~ 500000
<l)
,..q 25000000 "'
,..,.;
'-'
...... 400000 oOf)
<l)
........ 20000000 ·ro
'2 300000 "'roN
<l)
E-<
15000000 "'ro
10000000 200000 o
5000000 100000
o o
200 0 2001 2002 200 3 2004 200 5 200 6
~------~--~---~-------------- ----------------

39. sz. ábra: Az ökoterületek nagyságának és az ökogazdaságok számának fejlóctése

(2000-2006)

Egészen más képet mutat az ökogazdaságok megoszlása, ahol az afrikai földrész

szűk egynegyedét tudhatja magáénak a világ ökofarmjainak (13. sz. táblázat). A két
adatnak az egybevetése a gazdaságok birtokméreteinek a nagyságára utal. Legrosz-
szabb helyzetben a már említett Afrika van, ahol a kevés terület nagyon sok gazdaság
között oszlik meg, ezért a gazdaságok olyan kis területekkel rendelkeznek, ami még
az ökológiai gazdálkodásban is alulméretezett. A másik véglet Ausztrália, ahol a több
tízezer hektáros birtokméret az uralkodó. Arányaiban Európa mutatja a legkiegyensú-
lyozottabb képet. Ha az abszolút értékeket vesszük, vagyis a 7 400 OOO hektárt, ame-
lyet a 200.000 gazdaságban művelnek, akkor átlagosan egy gazdaságra 37 hektárnyi
terület jut, amelyen már haszonnallehet gazdálkodni.

Ökogazdaságok
Ökoterület (%)az
Sorszám Kontinens száma(%) az
egészból
egészból
l. Ausztrália és Óceánia 40,79 1,01
2. Európa 24,32 26,73
3. Latin-Amerika 16,12 29,84
4. Ázsia 10,20 17,37
5. Észak-Amerika 7,24 1,61
6. Afrika 1,32 23,42

14. sz. táblázat: A földrészek részesedése a világ ökotcrülctéból és ökogazdaságaiból

2006-ban
 Ha országok szerint rangsoroljuk az ökoterületek nagyságát (15. sz. táblázat), az
első helyet Ausztrália foglalja el 12 294 290 hektárra!. Őt követi Kína, majd Argen-
tína, amelyek több millió hektárt kitevő minősített ökoterülettel rendelkeznek. Meg
kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az államok kiterjedésileg is igen nagyok, így az
ökoterületek akár kisebb részaránya is abszolút értékben sokat jelent.

Ökoterület
Sorszám Ország
nagysága (ha)
l. Ausztrália 12.294.290
2. Kína 2.300.000
3. Argentína 2.220.489
4. Amerikai Egyesült Államok 1.620.351
5. Olaszország 1.148.162
6. Uruguay 930.965
7. Spanyolország 926.390
8. Brazília 880.000
9. Németország 825.539
10. Egyesült Királyság 604.571

15. sz. táblázat: A világ első tíz legnagyobb ökoterülettel rendelkező országa 2006-ban

Az ökológiai gazdálkodás elfogadottságára, az adott állam társadalmában és a

gazdaságában betöltött értékmérő szerepére egy másik mutató, az összmezőgazdasági
területből elfoglalt aránya utal. Ebből a szempontból, messze a világelső Lichtenstein
29,1%-kal, azaz a mezőgazdaságilag hasznosított területének csaknem 1/3-val (16. sz.
táblázat). Ez a szám akkor igazán szemléletes, ha tekintetbe vesszük, hogy az IFOAM
nyilvántartásában szereplő 138 államban az ökoterületek részaránya átlagosan 1,7%
körül van. Ekkora értéket 2006-ban Argentínában jegyeztek. Kiterjedtebb ökoterüle-
tet csupán 33 országban találunk, ami aztjelenti, hogy az országok döntő többségében
a mezőgazdasági területek kevesebb mint 1%-án folyik környezetbarát gazdálkodás.
Az ökogazdaságok átlagméretének a megítélése szempontjából igen fontos muta-
tó azok országonkénti száma. Ilyen értelemben a legkirívóbb esettel Mexikóban ta-
lálkozunk, ahol a 295 046 hektárnyi területen nem kevesebb, mint 120 OOO gazdaság
osztozik. Ez átlagosan 2,45 hektártjelent gazdaságonként, de nyilván a valóságban a
gazdaságok többségénél jóval kisebb területtel kell számolni (17. sz. táblázat).

183
 Ökoterület az
Sorszám Ország összmezőgazdasági
területből (%)
l. Lichtenstein 29,1
2. Ausztria 13,0
3. Svájc 11,8
4. Olaszország 9,0
5. Észtország 8,8
6. Görögország 7,6
7. Portugália 7,3
8. Svédország 7,1
9. Lettország 7,0
10. Timor szigetek 6,9

16. sz. táblázat: A világ első legnagyobb arányú ökoterülettel rendelkező országa

Ö kogazdaságok
Sorszám Ország
száma
l. Mexikó 126.000
2. Uganda 86.952
3. Olaszország 45.115
4. India 44.926
5. Peru 31.530
6. Görögország 23.900
7. Indonézia 23.608
8. Tanzánia 22.301
9. Ausztria 20.162
10. Kenya 18.056

17. sz. táblázat: A világ első tíz legtöbb ökogazdasággal rendelkező országa

13.2. A VILÁG ÖKOTERMÉK-KERESKEDELME

A világ ökotermék-kereskedelme folyamatosan nő. 2005-ben és 2006-ban a nö-

vekedési ütem meghaladta az évi 5 milliárd dollárt (18. sz. táblázat). 2006-ban becs-
lések szerint elérte a 38,6 milliárd dollárt. Ez több mint kétszerese a 2000-es év for-
galmának, amikor közel 18 milliárd dollár volt. A legnagyobb felvevőpiacok Európa
és Észak-Amerika, amelyek együtt a világkereskedelem 97%-át bonyolítják le. Ebből
Európa részesedése 20 milliárd dollár, vagyis 51,8%. Ázsia, Dél-Amerika és Auszt-
rália ökotermelése és kereskedelme is lendületesen fejlődik [41].

184
 Forgalom milliárd Növekmény az
Év
dollár előző évhez
l. 200 0 17,5
2. 2001 21,0 3,5
3. 200 2 23,0 2,0
4. 2003 25,0 2,0
5. 2004 27,8 2,8
6. 2005 33,0 5,8
7. 2006 38,6 5,6

18. sz. táblázat: A világ ökotermék-kereskedelmének fejlődése

13.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE A FÖLDRÉSZEKEN

13.3.1. Ausztrália és Óceánia

Az elemzett terület Ausztráliát, Új-Zélandot és Óceánia szigetvilágát foglalja ma-

gába. A világnak ezen a részén 2006-ban összesen több mint 12,4 millió hektáron
7594 ökológiai gazdálkodásra szakosodott farm volt [41]. Az említett területek nagy
része külterjes (extenzív) legelő és füves terület, ezért csak bizonyos értelemben lehet
őket összehasonlítani, az európai fogalmak szerinti ökológiai gazdálkodássaL Példá-
ul egy hektár ausztráliai legelő termékenysége messze elmarad egy hasonló nagyságú
ausztriai legelőhöz viszonyítva.
A térségen belül Ausztrália rendelkezik a Jegnagyobb ökoterülettel, 12 294 290
hektárra!. Ez a földrész mezőgazdaságilag művelt területnek a 2,8 százalékát teszi ki.
A többmillió hektáron 1550 farmer gazdálkodik, és a gazdaságok átlagos nagysága
meghaladja a 6 ezer hektárt. Itt többnyire extenzív állattenyésztés folyik, melynek ala-
csonyak a költségei, és a környezetterhelés szempontjából sem meghatározó tényező.
Ausztrália ökotermékeinek nagy részét az egész év folyamán termeszthető gyü-
mölcs és zöldség teszi ki, de megtalálhatók a marhahús, a tejtermékek, a gabonafé-
lék, a gyapjú és ajuhhús. Az ausztrál ökotermelés elsősorban a tengerentúli, főleg az
angol, olasz, svájci, francia, holland és német kereslet felerősödésének hatására in-
dult igen erőteljes fejlődésnek. Az említett országokba irányul a termelés több mint
70%-a.
Óceániában az ökoterületek nagysága meghaladja a 105.700 hektárt. A legnagyobb
területtel Új-Zéland rendelkezik, a 63 883 hektárt 860 gazdaságban művelik. Még
számottevő terület van Vanuatu szigetén, Szamoa szigetén, illetve a Salamon szigete-
ken [41]. Ismertebb termékek: a kivL a zöldség- és gyümölcsfélék (alma, szőlő), a tej-
termékek és a hús. Az előállított ökotermékek nagy részét szintén kiviszik, főleg az
Egyesült Államokba és az Európai Unióba.

185
 A térség kormányai bátorítják ugyan az ökotermelést, de semminemű állami tá-
mogatást nem biztosítanak a számára. Ausztráliában még 1992-ben kidolgoztak egy
nemzeti szabályozást a szerves és biodinamikus termékekre. Ennek köszönhetően az
ország rákerült az EU által engedélyezett harmadik országok listájára. Az ökotermé-
kek belföldi piacára a szervezetlenség a jellemző. Az említett szabályozás csak a kivi-
telre szánt termékek esetében érvényes, így a belföldi piacokon, ahol az ökotermékek
iránti fogyasztói igények látványosan erősödnek, a minősítetlen termékek zavarokat
okoznak. A tanúsított ökotermékek forgalma az alkalmi piacok "niche market" szint-
jén található, annak ellenére, hogy a fogyaszták az ökotermékekért igen jelentős fel-
árat is hajlandók megfizetni a hagyományosan előállított termékekkel szemben.
Új-Zéland 2003-ban csatlakozott az EU harmadik országokat tartalmazó listájá-
hoz, miután ő is eleget tett az ökológiai termelést szabályozó országos szabvány ki-
dolgozásának.

Okoterület Ökoterület aránya Ökogazdaságok

Ország nagysága (ha) az egészből (%) száma
Ausztrália 12.294.290 2,71 1832
Új-Zéland 63.883 0,26 820
Vanuatu 8996 6,1 Nincs adat
Szamoa 7243 5,5 213
Salamon 3628 3,1 352
Fidzsi szigetek 100 0,02 Nincs adat

19. sz. táblázat: Ausztrália és Óceánia ökoterületeinek nagysága (2006)

13.3.2. Latin-Amerika

Dél-Amerikában az ezredfordulóig alig számottevő ökológiai gazdálkodás ro-

hamos fejlődésnek indult, aminek köszönhetően több országban is az ilyen célra szánt
területek nagysága meghaladja a 100 OOO hektárt. Összességében a földrészen 2006-
ban a tanúsított területek nagysága 4,9 millió hektár volt, amelyet 223 277 gazdaság-
ban műveltek meg [41]. A növénytermesztésben tanúsított területekhez még hozzá
lehet számítani mintegy 6 millió hektár erdőt és vadon gyűjthető "wi ld harvested" te-
rületet, ahhoz, hogy teljes értékű képet kapjunk a földrész ökoterületeinek méreteiről.
Az említett terület többségében Argentínában, Uruguayban, Brazíliában, Mexikóban
található. Argentína esetében, amely a világranglistán az igen előkelő harmadik helyet
foglalja el, a 2,2 millió hektár ökoterület nagy része extenzív legelő.
Latin-amerikai sajátosság, hogy az ismertetett számok tulajdonképpen visszaesést
mutatnak, mert 2004-ben a környezetbarát művelésbe vont területek nagysága kö-
zel 6,4 millió hektár volt majdnem 193 OOO gazdaságban 169]. A visszaesés mértéke

186
egyes országok esetében igen drasztikus. Chilében 98,52%-kal, Bolíviában 93,53%-
kal, Paraguay 80,63%-kal csökkent az ökogazdálkodási terület. Egyedül Mexikóban
tapasztalható növekedés (21. sz. táblázat). Az adatok az ökológiai gazdálkodás nagyon
törékeny, a piaci hatásoknak teljesen kiszolgáltatott állapotát jelzik.

Sor- Okoterület Ökoterület aránya Ö kogazdaságok

Ország nagysága (ha)
szám az egészből (%) száma
l. Argentína 2.220.489 1,70 1486
2. Uruguay 930.965 6,10 630
3. Brazília 880.000 0,30 15.000
4. Mexikó 404.118 0,40 126.000
5. Peru 121.677 0,60 31.530
6. Nicaragua 60.000 0,90 6 600
7. Dominika 47.032 1,30 463 8
8. Bolívia 41.004 0,10 11.743
9. Paraguay 17.705 0,07 3490
10. Chile 9464 0,06 !OOO

20. sz. táblázat: Latin-Amerika legnagyobb ökoterülettel rendelkező országai (2006)

Ez a helyzet természetes következménye annak, hogy a kormányok nagy több-

sége szinte semminemű támogatást vagy gazdasági segítséget nem nyújt az ökoló-
giai gazdálkodásnak. Kivételt csupán Brazília képez, ahol a kormány egy 2003-ban
hozott határozatával hivatalosan is felkarolta az ökológiai gazdálkodást, támogatást
nyújtva a termelés, feldolgozás, kutatás, szervezetépítés, illetve a kereskedelem meg-
szervezésére.
Az ökotermékek jelentős részét, így a közép-amerikai kávét, gabonát és banánt,
a paraguayi cukrot vagy az argentínai gabonát és húst az Európai Unióba és USA-ba
exportáUák.

Sor- Ökoterület
Ökoterület nagysága A változás mértéke
Ország nagysága 2004-
szám 2006-ban (ha) [411 (%)
ben (ha) [691
4. Mexikó 404.118 295.046 +36,97
5. Peru 121.677 260.000 -53,20
7. Dominika 47.032 72.425 -35,06
8. Bolívia 41.004 634.100 -93,53
9. Paraguay 17.705 91.414 -80,63
10. Chile 9464 639.200 -98,52

21. sz. táblázat: Latin-Amerika ökoterületeiben bekövetkezett változások

2004 és 2006 között

187
 13.3.3. Észak-Amerika

Észak-Amerikában alig 2,2 millió hektárt művelnek ökológiai gazdálkodásban,

ami megközelitőleg 0,6%-át teszi ki a mezőgazdaságilag hasznosított területeknek.
Az ökofarmok száma 2006-ban 12 064 [41]. Ennek ellenére ökológiai gazdálkodás és
az ökotermékek fogyasztása az évi 20%-os bővülésével egyik legdinamikusabb fej-
lődést mutatja a világon [74]. Ez a lendület jó részben a 2000-ben elfogadott Nemzeti
Organikus Programnak (National Organic Program- NOP) is tulajdonítható, mert az
egyre szabályozottabb jogi háttér a fogyaszták bizalmát erősíti az ökotermékek iránt,
amelyek óriási mennyiségben özönlik el a piacot. Az említett program nemcsak a ter-
melést, a feldolgozást vagy az értékesítés megszervezését, hanem a kutatást és a töme-
gek nevelését is felvállalta. Az eredmények rövid idő alatt jelentkeztek. A fogyasztói
igények meanyiségi és minőségi bővülése a termelés és a piac növekedését eredmé-
nyezte. 2006-ban az ökotermékek piaci forgalma körülbelül 17 milliárd dollár volt,
ami a világkereskedelem 45%-átjelentette. Fontos kiemelni, hogy a lendületes belső
piac miatt a kivitel aránya csak 1% körül van.
Kanadában az ökológiai gazdálkodás jellemzői hasonlatosak az Egyesült Államo-
kéhoz, az ökoszektor bővülése itt is 20% körüli, és a termelők elsősorban a belföldi
piacot célozzák meg termékeikkel [741.
Sajátossága Kanadának, hogy az ökogazdálkodást még nem szabályazza törvény.
Az ökológiai termékekre szakosodott feldolgozóipar emiatt hatalmas nyomást gyako-
rol a nemzeti jogi háttér kidolgozására, mert el akarja érni, hogy az ország elfogadha-
tóvá váljék, az Egyesült Államok, a Japán vagy az EU-partnerek számára.

Ökoterület
Sor- Ökoterület Öko-gazdaságok
Ország aránya az
szám nagysága (ha) száma
egészből (%)
Amerikai Egyesült
l. 1.620.351 0,50 8493
Á ll~mnk r?OO"í)
2. Kanada (2006) 604.404 0,90 3571
--

22. sz. táblázat: É.szak-Amerika ökoterülcteinek nagysága (2006)

13.3.4. Ázsia

Az ezredfordulót követően az ázsiai ökoterületek nagysága valamivel több mint

700 ezer hektár volt, és mintegy 65 ezer gazdaságban folytattak ökotermelést [741.
2004-ben csak egyedül Kína 3 167 580 hektárral gyarapította a tanúsított ökoterület
nagyságát, így Ázsia 4,1 millió hektárra növelte ökoterületét, és az ökogazdaságok
száma is !30 OOO-re ugrott [69[. Latin-Amerikához hasonlóan a területek itt is jelen-
tősen visszaestek, 2006-ban csak mintegy 3,1 millió hektáron termeltek környezet-

188
barát módszerekkel [41 J. A legnagyobb visszaesés Kínában történt, ahol 2,3 millió
hektár maradt ökológiai gazdálkodásban. Az ázsiai földrészen még számolni kell 6,4
millió hektár erdővel -és mezőgazdaságilag érintetlen gyepes területtel --, amelyet
be lehet vonni az ökológiai gazdálkodásba. Ezek nagy része Azerbajdzsánban, Indi-
ában és Kínában találhatók.
Az ökopiac még szervezetlen, a termékeket az európai és ajapán piacon értékesí-
tik. A 2006-os áruforgalom 780 mi lli ó dollár volt ]41]. A jogi háttér hiányos, egyedül
Izrael rendelkezik az EU-szabványokkal összeegyeztethető szabályozássaL Az afrikai
országokhoz hasonlóan az ökogazdálkodás fejletlenségének oka, hogy egyes orszá-
gokban az alapélelmiszerek előállítása is megoldatlan.
Statisztikailag Kína vezeti az ökopiac fejlődését, amit Indonézia követ igen szoro-
san. Az értékesítési csatornák igen változatosak, kezdve az indiai vidéki értékesítéstől,
az ökopiacokon, hazárokon, kis és nagyobb ü?leteken keresztül a tokiói hipermarke-
tekig, amelyekből az Interneten is lehet vásárolni.
A kivitelt többnyire friss vagy kevéssé feldolgozott termékek alkotják. Újabban
az akvakultúrából származó garnélarák lett igen népszerű, amelyet Kína, Indonézia,
Tajvan és Vietnam vízi farmgazdaságaiban tenyésztenek.
Az ázsiai ökogazdálkodás lendületes fejlődése nemcsak az ázsiai térségre gyakorol
jelentős hatást, hanem az európai piacra is, ahol mármost is ármeghatározó szerepe
van az olcsó kínai ökotermékeknek.

Ökoterület Ökoterület aránya Ökogazdaságok

Sorszám Ország
nagysága (ha) az egészből (%) száma
-
l. Kína 2.300.000 0,4 !600
2. India 528.171 0,3 44.926
3. Indonézia 41.431 0,1 23.608

~ 4.
5.
Szíria
Pakisztán
30.493
25.001
0,2
0,1
325 6
28
6. Timor szig. 23.589 6,9 -

7. Vietnam 21.867 0,2 -

8. Thaiföld 21.701 0,1 2498
9. Azerbajdzsán 20.779 0,4 388
10. Srí Lanka 17.000 0,7 4.216
ll. Egyiptom 14.165 0,4 460
12. Szaúd-Arábia 13.730 O,ül 3

23. sz. táblázat: Ázsia legnagyobb ökoterülettel rendelkező országai

189
 13.3.5. Afrika

2003-ban még alig több mint 435 ezer hektáron folyt ellenőrzött ökológiai gazdál-
kodás, ami a teljes mezőgazdasági terület nagyon kis része. Ezt a területet 118 ezer
gazda művelte meg, ami 3 hektár körüli átlagbirtok-méretet jelentett 11581. A követ-
kező évben az ökológiai gazdálkodás jelentősen meg ugrott, különösen a földrész déli
felén. Ehhez alapvetően két tényező járult hozzá:
(l) a fejlett ipari országok ökológiai termékek iránti növekvő igénye;
(2) a parlagon maradt talajok gyors lemosódásának megakadályozására hozott in-
tézkedések.
2004-ben a tanúsított területek nagysága meghaladta az l millió hektárt, amihez
még 6,8 millió hektár erdő és érintetlen füves területet kell hozzászámol ni. Sajnos ez
volt a csúcsév, mert utánajelentős visszaesés tapasztalható, aminek az eredményeként
2006-ban már csak 400 OOO hektár maradt ökoművelésben 141 j.
Dél-Afrika és Egyiptom kivételével az ökológiai termékek piaca Afrikában nem
túl jelentős. Egyedül Tunézia rendelkezik az EU-szabványokkal összeegyeztethető
szabályozással, amelyhez Egyiptom és a Dél-Afrika is erőfeszítéseket tesz, hogy fel-
zárkózzon. A helyzet nem meglepő, mert ezen a földrészen napjainkban is az alapvető
gondot a minimális élelmiszerellátás feltételeinek a biztosítása képezi. A megtermelt
ökotermékeket szinte teljes egészében Európába viszik.

Ökoterület
Sor- Ökoterület Ökogazdaságok
Ország aránya az
szám nagysága (ha) száma
egészből (%)
l. Tunézia 154.793 1.60 862
2. Uganda 88.439 0.70 86.952
3. Dél-Afrika 50.000 0.05 -
4. Tanzánia 23.732 0.05 22.301
5. Egyiptom 14.165 0.40 460
6. Elefántcsontpart 13.311 0.07 -
7. Madagaszkár 9.456 0.03 5.455
8. Kongó Oem. K. 8.788 0.04 5.150
9. Marokkó 4.216 0.01 -

24. sz. táblázat: Afrika legnagyobb ökoteri.ilettel rendelkező országai (2006)

Afrikában, a modern értelemben vett ökológiai gazdálkodás kezdetei 1995-ig

nyúlnak vissza, amikor nemzetközi támogatással 57 OOO afrikai gazdálkodó kapott
segítséget új jövedelemszerző stratégiák kialakításához 12321. Ennek köszönhetően
e termelők bevételei jelentősen megnövekedtek, és megnyíltak az ökológiai gazdál-
kodásból származó szezám, kávé és gyapot előtt a hosszú távú kivitellehetőségei.
Az említett prograrnak sikeréhez döntő mértékben járult hozzá, hogy az exportő­
rök együtt dolgoztak a gazdák csoportjaival a termesztéstechnológia tökéletesítésén,
együtt szervezték meg az ökotermékek tanúsítását és aminőség biztosítását.
Különösen sikeres volt a jól jövedelmező növénykultúrákra és azok feldolgozásá-
ra szakosodott EPOPA-program. A holland Agro Eco és a svéd Grolink tanácsadó és
tanúsító cégek által patronált projekt Ugandára és Tanzániára korlátozódott, de más
afrikai államok is jelezték érdeklődésüket. A svéd ellenőrző szervezet, a Grolink a
termékek skandináviai értékesítésére, míg a holland Agro Eco az intézményi keretek
fejlesztésére helyezte a hangsúlyt.

191
 14. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS EURÓPÁBAN

Európa az ökológiai gazdálkodás őshaz<ija, létrehozója. Itt alapította 1924-ben a

biodinamikus mozgalmat Rudolf Steiner. Őt követte az 1930-40-es években Hans
Müller a szerves biológiai gazdálkodással, majd Angliában, 1946-ban Lady Eve Bal-
four, aki a Soil Associationt hívta életre. 1972-ben itt alakult meg az Organikus Me-
zőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége, az IFOAM, és ugyancsak ezen a
földrészen van a legnagyobb ökogazdálkodási kutatóintézet, az 1973-ban alakult sváj-
ci "Research Institute of Organic Agriculture", a FIBL. De nemcsak történelmileg és
intézményileg van a legnagyobb hagyománya Európában az ökológiai gazdálkodás-
nak, hanem 2001-ig világviszonylatban is a legkiterjedtebb ökoterületekkel rendel-
kezett. Ekkor tört előre Ausztrália és Óceánia, és foglalja el az első helyet, amelyet
azóta is ők tartanak.
Európában az ökológiai gazdálkodást a kormányok, a feldolgozóipar és az érintett
intézményhálózatok hatékonyarr segítik. Ez különösen érvényes az Európai Unióra,
ahol a közösségi agrárpolitika (KAP) rendkívül tevékenyerr támogatja az ökotermesz-
tést (2078/92/EK, 1257/99/EK és az 1698/2005/EK rendeletek), így a vidékfejlesztési
folyamat egyik leghatékonyabb eszközévé vált. 2001-ben az EU-ban a hagyományos
gazdaságok átlagosan 89 euró/ha támogatásban részesültek, szemben az ökotermesz-
tők 183-186 euró/ha támogatásával.
2004-ben az Európai Bizottság akciótervet tett közzé, amelyben elismeri az öko-
lógiai gazdálkodás kettős társadalmi szerepét. Egyrészt a sajátos piaci igények kielé-
gítésére szolgáló élelmiszerek előállítását, amelyeket a fogyaszták a magasabb árak
ellenére is megvásárolnak, másfelől a kedvező környezeti hatások, a közegészség és
a társadalmi jólét biztosítását. Az a tény, hogy az Európai Unió vidékfejlesztési poli-
tikája felkarolta az ökológiai gazdálkodást, és támogatási jogosultságokat határozott
meg a számára- érezhetően lendített a mozgalom kibontakozásában. Hatására az eu-
rópai államok is számos kezdeményezésen keresztül támogatják a gazdaságok átállá-
sát az ökológiai termelésre, az ökotermékek előállítását, a kutatást és a tömegek neve-
lését. Ilyen tevékenységekre évente körülbelül 70-80 millió eurót áldoznak.
Az elmondottakból azt a következtetést lehet leszűrni, hogy az Európai Unióban
a támogatási politikáknak köszönhetőerr az ökológiai gazdálkodás mozgatója a ter-
melés, szemben az Amerikai Egyesült Államokkal, ahol az ökotermelést a fogyasz-
tás irányítja.

192
 14.1. AZ ÖKOTERÜLETEK NAGYSÁGÁNAK ÉS AZ ÖKOGAZDASÁGOK
SZÁMÁNAK A FEJLŐDÉSE

A modern értelemben vett ökológiai gazdái kodás gyökerei az 1980-as évek kö-
zepéig vezethetők vissza. Európában, az uniós tagországokban 1985-ben nagyjából
100 OOO ha (kb. 1000 gazdaság), 2000-ben már 4 112 286 ha (140 OOO gazdaság),
míg 2006 végén 6 803 024 hektár nyilvántartott ökogazdálkodási terület van, amit
178 896 gazdaságban műveltek meg (42. sz. ábra). Ez a nagyság az Unió mezőgaz­
dasági területének 4,54%-át képezi. A nem tagországokkal együtt Európa ökoló-
giai gazdáikadásba vont mezőgazdasági területe 7,4 millió hektár, ami több mint
200.000 gazdaság között oszlik meg. Arányában tekintve, ez az érték az európai
mezőgazdasági terület l ,6%-át teszi ki l41].
A földterületek növekedését véve alapul, a fejlődés rendkívül erőteljes volt. Kü-
lönösen az 1990-es évek elején, amikor egyes években a gyarapodás meghaladta a
40%-ot is (41. sz. ábra).
Csaknem két évtizednyi töretlen fejlődés után 2002-ben a statisztikák az európai
ökogazdák számának az enyhe csökkenésétjelzik (42. sz. ábra). A rá következő évek-
ben egy lassulást figyelhetünk meg a területek növekedésében is.
Agrárközgazdászok véleményeszerint a jelenség oka abban keresendő, hogy a ter-
melés elérte azt a szintet, amikor a piacok telítődtek, emiatt az árak visszaestek, és
azok a termelők, akik csakjövedelmi okokból folytattak ökológiai gazdálkodást, visz-
szaléptek erről a területről. Hasonló jelenség figyelhető meg a világ ökológiai gazdál-
kodásában is, jóval nagyobb ingadozássaL

1200000
.o; 1000000
j;;
Q)
..c: 800000
~ 600000
·a 400000
200000
o
..,N
Ol)
..,N
Ol)
..,
Ol)
..,
Ol)
-~
:o; ..,N
Ol)
..,"'
·a ..,"'
:;;;: ..,"'
·a ..,N
Ol)
..,
Ol)
·a"'
Ol)
.... .5
:o;
s
N ;:l
N N -Q)
"'....
o "'.... "'.... ~ Ol)
....
"' Cl o
;>
8o "'.... "'....o o
;> :::s
N ~
o
"'
T;
oOl)
:o
€o o
"O N ~ ~ .!::: N
Q)
><
"'"' 8 .... o..
•Q) C/l
"' C/l ;:l
o z •Q)
a....
~
:Q
Cl
;>
C/l
·!:I.l ..:l
l
!____________________________ - ------· ---- ~---·----------- --~--------- -- -------~--------

40. sz. ábra: Az EU27-ek ökoterületeinek a nagysága (2006) (forrás: 1411)

 M V)
o o o
o o o
N N N

41 sz. ábra: Az EU ökoterületeinek a fejlődése 1985 és 2006 között (forrás: [601)

10000000 .f ~.-------···
1-Terület .
•
250000
9000000 ..
8000000 -·
7000000 ~·
l-~~a!_clc3_ság J 200000 ro
s
-ro
N

6000000 +l
"'
150000 ,..::.:
o
5000000 on
'"Í
4000000 100000 "'ro
""O
3000000 N
ro
2000000 50000 o
1000000
o o
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

42. sz. ábra: Az ökoterületek nagyságának és az ökogazdaságok számának

fejlődése 2000-2006 között az EU-ban (forrás: [601)

Országonként elemezve az Európai ökogazdálkodást, a tagállamok között jelen-

tős különbségeket észlelünk (25. sz. táblázat). A területek nagyságának tekintetében
első helyen Olaszország van. Itt található a földrész ökoterületének csaknem Yti-a és
az ökogazdaságok csaknem \4-e. Őt követi Spanyolország, Németország, az Egyesült
Királyság, Franciaország, Ausztria stb. Ausztriában a mezőgazdasági területnek több

194
mint 13%-a ökoterület, Svájcban 11,8%, Észtországban 9,16%, Olaszországban 8,75%,
Csehországban, Görögországban és Lettországban 7% körüli. Néhány országban, mint
a 2007-ben csatlakozott Bulgáriában és Romániában még nem érte el az 1%-ot.
A nem EU tagállamok köz ül viszonylag jelentős az ökológiai gazdálkodás Svájc-
ban (125 596 hektár), Norvégiában (44 624 hektár) és Izlandon (551 2 hektár).
2004. május elsején az Európai Unió 10 országgal bővült. Ezek Magyarország,
Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország,
Málta és Ciprus. Valamennyi új tagország még a csatlakozást megelőző időszakban
nemzeti szabályozást léptetett életbe az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan. Kettő
közülük, Csehország és Magyarország az EU harmadik országok listáján is szerepelt,
ami azt jelentette, hogy különösebb ellenőrzés nélkül szállíthatták ki termékeiket az
Európai Unióba.
Az új tagállamok igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ökológiai gazdálkodás-
nak. A Csehországban például 2006 végén a mezőgazdasági területek 7,75%-a m inő­
sített az ökotermelés számára, ami arányában több mint Németországban. A közép- és
kelet-európai országok esetében könnyebbséget jelent, hogy az extenzív mezőgaz­
dálkodás kiterjedt területekre jellemző. Következésképpen az átállás gyorsabb és ol-
csóbb, ami a termékeik alacsony árában tükröződik.
2007. január elsején csatlakozott az Európai Unióhoz Bulgária és Románia. Mind-
két államban megvannak az adottságok az ökológiai gazdálkodás számára, de a fej-
lesztések messze elmaradnak a lehetőségektőL

14.2. AZ ÖKOTERMÉK-KERESKEDELEM

Ami az ökotermékek európai piacát illeti, becslések szerint annak a forgalma

2003-ban 10 milliárd dollár volt 1154], ami 2006 végére pontosan megduplázódott. A
20 milliárd dollárral Európa az ökotermékek világpiaci részesedésből 51 ,8%-ot fog-
lalt el, ami az első helyet is jelentette számára [lll).
Az ökotermék-kereskedelem legnagyobb hányada a nyugat-európai államokban
zajlik le. Négy állam, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olasz-
ország a forgalom 75%-át bonyolí~ja le. Dániában, Svédországban és Hollandiában az
elmúlt években erősen emelkedett az ökotermékek iránti igény.
A német és az angol piac a legdinamikusabb Európában. Változatos termékskálát
kínálnak a lehetséges valamennyi kereskedelmi csatornán. Az áru tekintélyes része
behozatalból- ausztráliai, ázsiai, dél-amerikai és európai államokból- származik.
Az egy főre eső fogyasztás tekintetében a skandináv és az alpesi államok vezet-
nek. A svájci fogyaszták 2005-ben több mint 100 eurót költöttek ökotermékekre. A
dánok, a svédek, az osztrákok szintén sokat költenek egészséges élelemre. Ezzel szem-
ben a déli, a közép-és a kelet-európai államokban igen alacsony az ökotermékek irán-

195
 Sor-
Mezőgazdasági Ökoterületek
szám Tagállamok 2006
összterület aránya(%)
l. Olaszország 1.148.162 13.116.000 8,75
2. Spanyolország 926.390 25.175.000 3,68
3. Németország 825.539 16.982.000 4,86
4. Egyesült Kir. 604.571 16.824.000 3,59
5. Franciaország 552.824 27.795.000 1,99
6. Ausztria 361.487 2.780.669 13,00
7. Görögország 302.256 3.968.000 7,62
8. Csehország 281.535 3.632.000 7,75
9. Portugália 269.374 3.725.000 7,23
10. Lengyelország 228.009 14.426.000 1,58
ll. Svédország 225.385 3.127.000 7,21
12. Finnország 144.558 2.245.000 6,44
13. Dánia 138.079 2.658.000 5,19
14. Magyarország 122.765 4.352.000 2,82
15. Szlovákia 121.461 2.138.000 5,68
16. Lettország 118.612 1.489.000 7,97
17. Románia 107.582 13.931.000 0,77
18. Litvánia 96.718 2.491.000 3,88
19. Észtország 72.886 796.000 9,16
20. Hollandia 48.424 2.007.000 2,41
21. Írország 39.947 4.372.000 0,91
22. Belgium 29.308 1.394.400 2,10
23. Szlovénia 26.831 486.000 5,52
24. Bulgária 4.692 5.582.000 0,08
25. LuxembUrg 3.630 128.000 2,84
26. Ciprus 1.979 156.000 1,27
27. Málta 20 11.000 0,18

EU 27 6.803.02~ 176.263.400 4,54

25. sz. táblázat: Az EU27-ek ökoterületeinek a nagysága (forrás: [41 J)

ti vásárlási hajlandóság. A 2004-ben csatlakozott tagállamokban a piaci forgalom az

uniós kereskedelemnek alig 2%-át teszi ki. Szomorú, hogy ennek is a nagy részét a
nyugati fejlett államokból származó késztermékek adják.
2010-ig több európai ország is célul tűzte, hogy mezőgazdasági területeinek leg-
alább 10%-án ökológiai gazdálkodást folytasson. Ehhez hatékony támogatási rend-
szereket dolgoztak ki.
 14.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDALKODÁS HELYZETE NÉHÁNY EURÓPAI UNIÓS
TAGÁLLAMBAN

Az ökológiai gazdálkodás elindulása, fejlődése, jelenlegi helyzete minden ország-

ban egy-egy sajátos esetet képvisel. A nagy változatosságban azonban vezérfonalként
emelkedik ki minden esetben az ökológiai gazdálkodás két alapvető jellemzője:
-a gazdák önszerveződései, amelyek elindították magát a fejlődést, és
-az állam hathatós támogatása, amely nélkül a fejlődés megállt volna.
A továbbiakban megvizsgáljuk néhány európai ország ökológiai gazdálkodásá-
nak a helyzetét

14.3.1. Olaszország

Olaszország még az J 960-as években, elséSk között karolta fel az ökológiai gazdál-
kodást [117j. A 80-as évek közepén alakul meg az Országos Biogazdálkodási Bizott-
ság "Commissione Nazionale Cos'e Biologico". A 2092/91 Tanácsi rendelet erőteljes
lendületet adott a gazdálkodóknak, akik országos önszervezési mozgalomba kezdtek,
minek eredményeként erőteljes hálózatot hoztak létre. A Mezőgazdasági Minisztéri-
um hatékony támogatásával számos ellenőrző testület működik az országban, és fel-
ügyeli a törvényesség betartását. Az ökológiai gazdálkodás fejlesztésébe 2005-től szá-
mos kutatóintézet és egyetem is bekapcsolódott.
Mindezek eredményeként ma Európában Olaszország rendelkezik a legkiterjed-
tebb ökológiailag művelt területtel. 2006 végén ennek nagysága elérte a l 148 162
hektárt, ami 8,75%-át képezi a mezőgazdasági területnek. Az országban ugyanakkor
45 115 ökogazdaság volt, mintegy 2,08%-a a gazdaságok összlétszámának [41].
Olasz érdekesség, hogy mig 2002-ben az ökogazdálkodás fellegvára még a pie-
monti régió volt, addig 2006-ra a gazdasági elmaradottságukról híres déli régiók-
különösen Szicília, Puglia, Basilicata, Calabria törtek előre. A jelenség mögött első­
sorban az állam által nyújtott tekintélyes átállási támogatások álltak.
Legfontosabb ökotermékek (2004-ben), a takarmányféleségek (288 927 hektár) a
gabonafélék (258 848 hektár), olajbogyó (106 938 hektár), szőlő (33 885 hektár), gyü-
mölcs, dió (33 934 hektár), déligyümölcsök (18 044 hektár) stb. !691
Az olasz ökoszektorban 2005-ben 2,4 milliárd euró értékű termék talált gazdára,
ezeknek a termékeknek a jelentős része az olasz termelőktől származott. Az Olasz-
országrajellemző gazdasági-társadalmi kettősség az ökoszektorban is megmutatko-
zik. Mig a déli tartományok a termelésben, addig a fejlett északiak a fogyasztásban
jeleskednek [70].

19'7
 14.3.2. Spanyolország

A mediterrán övezetben elhelyezkedő Spanyolországban számos kedvező feltétel

segítette az ökogazdálkodás elterjedését. Ezek között említhetjük [ll8]:
- az ország kedvező természeti viszonyait, amelyek igen változatos termesztési
feltételeket tesznek lehetővé;
- a mérsékelt vegyszer-használatot;
-az élővilág nagyfokú változatosságát;
-a kedvező éghajlatot, ami szinte egész évben lehetővéteszi a termesztést;
-a belföldi piacot, ami ugyan hullámzó, de alapjában véve fejlődő irányt mutat.
Spanyolországban az ökológiai gazdálkodás az 1970-es évek végén indult, főleg
a vidékre települt fiatal gazdáikadók lelkesedésével. A kezdet igen nehéz volt. A kis
gazdaságok a túléléssel küszködtek. A jobbulást l 995-tőllehet számolni, amikor az
Európai Unióban elfogadott 2092/91 Tanácsi Rendelet, valamint a KAP támogatási
rendszerének hatására a spanyol állam is törvényileg szabályozta ezt a gazdálkodási
módot, és támogatási rendszert dolgozott ki a számukra. A beavatkozás hatására az
ökotermesztésbe vont területek nagysága látványosan megugrott a 17 208 hektárról
1994-ben, 24 079 hektárra 1995-ben, 380 902 hektárra 2000-ben és 926 390 hektárra
2006-ban. Ez utóbbi számadat az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének
3,68%-át teszi ki [41].
Az ökológiai gazdálkodás Spanyolország valamennyi régiójában jelen van. Igen
erőteljes fejlődés jellemzi. Egyre több fiatal és hagyományosan gazdálkodó idősebb
farmer áll át az organikus gazdálkodásra, mert ez reális alternatívát jelent a sokuk
számára már elérhetetlen intenzív gazdálkodással szemben.
Napjainkban a spanyol ökogazdálkodást igen fejlett intézményrendszer, kutatóköz-
pontok, egyetemek, képző és népszerűsítő intézetek sora, sőt a hagyományosan gaz-
dálkodó farmerszervezetek ökológiai tagozalai támogatják. A kormány folyamatosan
pénzügyi támogatást nyújt az átálláshoz és a termesztéshez. A támogatási rendszer
eltérő az autonóm régiók szintjén, és a támogatási összegek általában alacsonyabbak,
mint az EU többi tagállamában.
Az ökotermékek forgalma a termesztő terület nagyságát tekintve nem túl nagy.
2005-ben 300 millió euró volt, ami az európai forgalomnak mintegy 2%-át jelenti
[70]. A magyarázat a belföldi piac gyengeségében rejlik. Napjainkban a jellegzetesen
mediterrán jellegű ökotermékek mintegy 80%-a kivitelre kerül. Legnagyobb fogadó
piacok a közép-és kelet-európai és az észak-európai országokban vannak, elsősorban
a tél i évszakban.
A belföldi piac még kialakulatlan. Csak nehezen lehet címkézett ökoterméket ta-
lálni a közkereskedelemben, különösen a nagy látogatottságnak örvendő szupermar-
ketekben. A kereslet alacsony szintjére vall, hogy a gazdaságokból történő közvetlen
árusítást is csak hétvégeken és kismértékben gyakorolják.

198
 Szervezett formában, 2004-ben csak mintegy 20 egyesület és fogyasztói szövet-
kezet kínálta az ökotermékeket. Valószínűleg változást hoz majd az ökotermékek for-
galmában a már néhány éve Madridban, Barcelonában és még néhány nagyobb ré-
gióközpontban évenként megrendezett "Biokultúra'' nagyvásár. A vásárt többnyire
magáncégek rendezik, de az állam is jelentős pénzösszegekkel támogatja őket.

14.3.3. Németország

Németország nemcsak gazdasági nagyhatalom, hanem ő a világ egyik legnagyobb

ökotermék előállítója, és fogyasztája is egyben lll 31. Szakemberek véleményeszerint
a német ökoszektor jelenlegi évi 10%-os fejlődése még hosszú ideig változatlan ma-
rad.
2006-ban az ökotermesztésbe vont területek nagysága 825 539 hektár volt, ami az
ország mezőgazdasági területeinek 4,86%-át jelentette. A két német állam egyesítése
után a keleti országrészben is szám os, nagy kiterjedésű ö ko gazdaság jött létre.
2006-ban az ökotermékek forgalma meghaladta a 4,5 milliárd eurót [97]. Ez a
kontinens forgalmában mintegy 30%-ot, vagyis az első helyet jelentette. Az ökoter-
mékek forgalma élénk. Több mint 3000 szakbolt létezik, amivel Németország messze
világelső. A legnagyobb kereskedelmet azonban a szupermarket-láncok bonyolítják
le. Itt zajlik le a kereskedelem 40%-a. A szakboltokban a forgalom 36%-át bonyolít-
ják le. Mellettük igen erős a közvetlen piaci árusítás is, ami az ökotermékek csaknem
1/5-ét érinti [69].
Németországban az ökotermékek külkereskedelme is számottevő. A behozott áru
képezi a belföldi piac forgalmának mintegy 40%-át. Ebbőllegtöbb a friss zöldség és
gyümölcs, ami a fogyasztás 50%-át is kiteszi. A kivitel főleg gabonafélékből és feldol-
gozott ökotermékekből áll, ami elsősorban az EU-tagállamokba irányul.
Az ökoszektor ilyen tekintélyes fejlettsége a termelők által létrehozott társulá-
soknak, szövetkezeteknek ("Erzeugergemeinsc haften") is az eredménye. 2005-ben
országszerte mintegy hetven, termelésre, értékesítésre létrejött szerveződés létezett,
amely összefogta az egyéni kis és közepes termelőket, biztosította a termékeik áruvá
történő feldolgozását és a kereskedelmi csatornákon történő értékesítését. A szövet-
kezeteket és társulásokat nagyobb országos méretű szervezetek fogják össze, amelyek
közül a legnagyobbak és legismertebbek a BIOLAND és a DEMETER.
Németországban 1989 óta kezdték közpénzekből támogatni az ökológiai gazdál-
kodást. A támogatás összege eltérő volt, egyes tartományokban elérte az 1500 márkás
(kb. 750 euró) évi szintet is, de 200-250 márkánál nem volt kevesebb hektáronként.
EU összehasonlításban ezek az összegek igen magasnak tekinthetők.

199
 14.3.4. Az Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság organikus mozgalmának hosszú a története Lll9]. A kez-

detei az 1920-as évekig nyúlnak vissza, amikor Sir Albert Howard kiadta az indiai
komposztálásról írt híres könyvét. Az első ökogazdaságok az 1930-as években ala-
kulnak éppen akkor, amikor a világ a mezőgazdaság kemizálása felé fordult. Újabb
mérföldkő 1946, Lady Eve Balfour Az élő talaj (The Living Soil) című könyvének a
megjelenése. A mű a Soil Association nevet viselő környezetbarát gazdálkodási moz-
galom megjelenését is jelenti, amely ma is aszigetország ökológiai gazdálkodásának
az alapját képezi.
2006-ban az Egyesült Királyság mezőgazdasági területeinek 3,59%-án folyt öko-
lógiai gazdálkodás. Ez abszolút számokban 604 571 hektárt jelent 141].
Az ökológiai gazdálkodásra való áttérést államilag támogatják. A támogatást csak
az ökológiai gazdálkodási jegyzékbe való felvételt, valamint az áttérési terv benyúj-
tását követően lehet igényelni. Az ökológiai gazdálkodás fenntartására nincs külön
támogatási forma.
A támogatás mértéke évenként, illetve hátrányos vagy nem hátrányos területen-
ként változik. A támogatásrajogosult területnek minimálisan egy hektárnak kell len-
nie. Maximális mérethatár az ökogazdálkodásra nincs ugyan meghatározva, de támo-
gatást csak 300 hektárig nyújtanak.
2005-ben az Egyesült Királyság ökotermék-forgalma 2,333 milliárd euró volt [70].
Ez az európai forgalom mintegy 15%-át, és nagyságrendi sorrendben a kontinens or-
szágai között a negyedik helyet jelentette. A fogyasztói igények kielégítésére az érté-
kesítési csatornák igen változatos és lendületesen fejlődő hálózata áll rendelkezésre.
A fogyasztásra kerülő ökotermékek nagy része így a gabonafélék 65-70%-a, a zöld-
ségfélék 70-75%-a behozatalból származik.

14.3.5. Franciaország

Franciaországban nincs nagy hagyománya az ökogazdálkodásnak 11121. Ellentét-

benszámos nyugat-európai országgal, itt ez a gazdálkodási irányzat csak az 1980-as
években indul fejlődésnek. Az első termesztési feltételeket a Nature & Progres nev ű
társulat dolgozta ki 1972-ben. 1981-ben kezdődött a jogi szabályozás kidolgozása.
1985-től van logója az ökológiai gazdálkodásnak. Az állami elismerés és a támogatá-
si rendszer életbe léptetése oly serkentően hatott az ökogazdálkodásra, hogy rövid idő
alatt az akkori európai ökotermelés 40%-át Franciaország adta.
A 90-es évek közepén a Tanács 2092/91-es rendeletének átvétele és az egész öko-
szektor átszervezése kissé visszafogta a fejlődést, de 1996-tól új lendületet kap, egyes
években a növekedés a 20%-ot is eléri. Ez a gyarapodás alapvetőerr két dolognak tu-
lajdonítható. Egyrészt növekszik a belföldi piac igénye azáltal, hogy a lakosság mind

200
nagyobb része vásáralja az egészséges mezőgazdasági termékeket, másrészt pedig a
Mezőgazdasági Minisztérium 1997-ben egy hosszú távú fejlesztési tervet, Plan Plu-
riannuel de Développement et la Promotion de l'Agriculture Biolagique hirdet meg.
Atervmintegy 80 millió frankat (12,3 millió eurót) irányzott elő az ökológiai terme-
lés, feldolgozás, a belföldi piac és a kivitel támogatására. Az eredeti terv több mint J
millió hektár területátállását és 25 OOO ökotermék-előállító egység létrehozását tűz­
te célul 2005-ig.
A számítások- úgy tűnik- túlméretezettek voltak, de az eredmények akkor is
figyelemre méltóak. 2006-ban az ökológiai termesztésbe vont területek nagysága el-
érte az 552 826 hektárt, ami az ország mezőgazdasági területének 2,01%-át teszi ki.
Ugyanabban az évben a nyilvántartott ökogazdaságok száma ll 640 volt !411.
A jelenleg érvényben lévő támogatási rendszer csak az ökotermelésre való átállást
támogatja. A már működő gazdaságok nem kapnak semmiféle juttatást. Az átállási
segély öt évre vonatkozik, és a termesztési ágtól függően maximálisan 75 770 eurót
tehet ki gazdaságonként
Az ökotermelés a mezőgazdaság minden ágára kiterjed. Az ágazatok közötti meg-
oszlás és a f~jl6dési irányvonal szempontjából kiemelendő, hogy előretörni látszik az
aroma- és gyógynövények, illetve a zöldségfélék termesztése. Ezek 16, illetve 14 szá-
zalékkal nagyobb területet foglaltak el 2005-ben a 2004-cs évhez viszonyítva.
Az ökotermékck forgalma er6teljcscn fejlődik. 2005-ben elérte az 2,2 milliárd
eurót, az európai áruforgalom 16%-át, ami a földrész államai között a harmadik leg-
nagyobb országos érték !70]. Legnagyobb szerepet itt is, akárcsak a többi nyugat-eu-
rópai államban a nagy üzletláncok játszodják. Külön ökotermék-részlcgckkel rendel-
keznek. és számos marketing-módszcrt alkalmaznak a fogyaszták megnyerésére. A
belső piac ellátásában nagy szerepe van a behozatalnak.

14.3.6. Ausztria

Ausztria az európai ökogazdálkodás egyik vezető állama l 114]. Az első ökogazda-

ságok még 1927-ben, illetve 1935-ben alakultak a németországi Rudolf Steiner biodi-
namikus gazdálkodási mozgalmának hatására. Az ezredforduló környékén két nagy
átállási hullám is tapasztalható. Az első hullámot az 1995-ben bevezetett agrárkörnye-
zetvédelmi programokkal járó állami támogatások váltották ki. A második, 2002-vel
kezdődően a kelet-ausztriai tartományok fiatal gazdálkodóinak önszcrvezési akció-
jával indul, akik felismerték az ökogazdálkodás gazdasági és környezeti előnyeit, és
tömegesen álltak át erre a gazdálkodási rendszerre. A két hullám között kisebb visz-
szaesés volt, aminek okát az 1995-ös Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni ár-
csökkenések okozták.
2006-ben Ausztria 361 487 hektár minősített ökoterületet mondhatott magáénak,
ami az ország mezőgazdasági területének 13,0%-át képezte. Ez pillanatnyilag egyik

201
legnagyobb országos arány földrészünkön. Fontos megemlíteni még, hogy az ökote-
rületek túlnyomó részét a hegyvidéki legelők teszik ki 1411.
2003 fordulatot jelentett az osztrák ökogazdálkodás szervezeti felépítésében. A
gazdaszervezete k létrehozták a "BIO AUSTRIA" elnevezésű országos ernyőszerve­
zetet, amely több mint l Otagszervezetén keresztül az ökogazdák közel 90%-nak látja
el az érdekképviseletét. Az új szervezet a legkomolyabban nekilátott a termesztés és
a termelés minőségi ellenőrzésének, a kt1tatás fellendítésének, a fogyaszták tájékoz-
tatásának és a piac megszervezésének.
2005-ben az osztrák ökotermékek forgalma 450 millió euró volt. A belföldi piac
igen élénk és az ökotermékek iránti kereslet fokozatosan nő. Az értékesítési csatornák
közül említésre méltó a szupermarketek szerepe, amelyek már az !990-es évek elején
elkezdték forgalmazni az ökotermékeket, sőt valóságos verseny alakult ki a szuper-
market-láncok között a fogyaszták megnyerésére.
Mindezeknek köszönhetően ma az osztrák háztartások 85%-a legalább alkalmi
ökotermék-fogyasztó. Az igények kielégítésére a tömegétkezési és szolgáltatási léte-
sítmények, mint a kantinok, éttermek, szállodák stb. egész sora kínálja az ökotermé-
kekre alapuló szolgáltatásait.
Nagyon sok ökogazdaság nyújt hétvégi vagy szezonális lehetőséget a szabadidő
kellemes eltöltése mellett az egészséges házi termékek fogyasztására. Ennek a moz-
galomnak Urlaub am Bauernhof(szab adságolás parasztlzázban), igen szép hagyo-
mánya van, még Mária Terézia korából.

14.3.7. Csehország

A cseh ökogazdálkodá s története 1989-ben kezdődik, amikor két ökogazdaság

alakult az országban 1115 ]. A következő években ezek száma rohamosan növekedik.
2006-ban már 963 ökogazdaság folytatott környezetbarát gazdálkodást 281 535 hektár
területen, ami az ország mezőgazdasági területének 6,6%-át fedi le 1411.
A látványos fejlődést nagyrészben az 1990-ben létrejött négy ökogazdatársulá s
szervező munkájának és az állami támogatásnak köszönhető.
Igazán figyelemremélt ó és példa nélküli a volt szacialista országok táborában az
a ki tartó munka, amelyet a gazdák szervezetei és a hatóságok folytatnak az ökológiai
gazdálkodás minél szélesebb körű elfogadtatásáér t Ennek legfontosabb állomásai:
- 1993-ban a Mezőgazdasági Minisztérium kidolgozta az ökogazdálkodás első
szabályzatát, illetve a tanúsítási és ellenőrzési rendszert.
-Ugyanebben az évben az ökotársulások elfogadták a mozgalom logqját "BIO"
felirattal.
- 1994-ben Csehország a "harmadik országok" listájára való felvételi kéréssel for-
dult az Európai Bizottsághoz. A kérést 2000. február 4-én hagytajóvá a Bizottság.
- 1999-ben nyílnak az első ökorészlegek a szupermarket-hálózatban.

202
 A Cseh Köztársaság röviddel a megjelenése után teljesen átvette a 2092/91-es öko-
gazdálkodásra vonatkozó tanácsi rendeletet, amelyet a gazdaságok nyilvántartására és
az ellenőrzési rendszerre vonatkozó szabályozással egészített ki.
A mezőgazdasági minisztérium 1998-ban agrárkörnyezetvédelmi programot in-
dít el, amelyben egy pontozáson alapuló támogatási rendszert hoz létre az ökogaz-
dálkodás további megsegítésére. Az új rendszerben minden tanúsított vagy tanúsítás
alatt álló terület hektáronként pontot kap: 15 pontot a zöldségtermesztés, 10 pontot a
szántók, és 5 pontot a legelők és kaszálók után. Ezen felül a termelők 10-15% felárat
kapnak a húsmarháért és a tejért, 40%-ot a gabonáért, 60%-ot a burgonyáért, és ma-
ximum 200%-ot a kölönböző kertészeti terményekért
2004 márciusában a cseh kormány egy 2010-ig terjedő cselekvési tervet fogadott
el. Ennek legfontosabb célkitűzése, hogy az időszak végén az ország elérje a mező­
gazdasági terület 10%-ának ökogazdálkodásba való bevonását. A terv megvalósítá-
sára a támogatási rendszer tökéletesítését, a gazdák és a fogyaszták tájékoztatását, a
kutatás fejlesztését tekintik alapvetőnek.
Az ökotermékek piaci forgalma 2005-ben 12 millió eurót tett ki.
A kereskedelem 60%-a a nagy üzletláncokon keresztül történik (Carrefour, Inters-
par, Albio, Tesco stb.). Szaküzletekben az áruk 30%-a, míg a szabad piacokon 5%-a
fogy el. A cseh kereskedelemben található ökotermékféleségek csaknem fele behoza-
talból származik.
Szakemberek előrejelzéseszerint a cseh ökopiac 2010-ig évi 25-30%-kal fog nőni.
Ez annak köszönhető, hogy szinte állandó hiány van az ökotojásból, egyes húsfélék-
ből, a tejtermékekből, illetve a friss zöldségből és gyümölcsbőL

14.3.8. Magyarország

Magyarország kimondottan agrárállam. Az ország 9,3 millió hektárnyi összterü-

letéből5,8 millió hektárt művelnek 1116!.
Az ökogazdálkodás kezdetei az 1980-as évek elejére nyúlnak vissza. Az 1983-ban
alakult Biokultúra Klub indítja tulajdonképpen a folyamatot- elsőként a kelet-euró-
pai térségben. A szacialista államok körében a nyugati ökokultúrával való szabadabb
kapcsolatteremtési lehetőségek meghozták az eredményt. A fogyasztói igények meg-
jelenése bátorítólag hatott az akkor még állami tulajdonban lévő gazdaságokra, és töb-
ben vállalták az átállást az ökotermesztésre.
1987 decemberében a Biokultúra Klub átalakult Biokultúra Egyesületté, és hivata-
losan bejegyzik mint ökogazdálkodási, környezet- és egészségvédelmi civil szerveze-
tet. 1992-ben a Biokultúra-tagok 3300 hektáron folytattak ökogazdálkodást. A kezdet
azonban igen nehéz volt. A kistermelők jó része piacok hiányában, csak önellátásra
termelt. Exportlehetőséghez elsősorban a nagytermelők jutottak.

203
 1995-ben a Biokultúra IFOAM-elismerést kapott. nemzetközi ellcnórzés alá ke-
rült az ökoszektor, aminek eredményeként Magyarország felkerült a .,harmadik or-
szágok" listájára.
1996-ban alakult meg a Biokontroll Hungária Kht (közhasznú társaság), amely át-
veszi a tanúsítás és ellenőrzés feladatait.
Mindezeknek köszönhetően, 2006-ban Magyarország 122 765 hektár minósített
ökoterülettel rendelkezik, ami a hasznosított mezögazdasági területének 2,82%-át je-
lenti 141]. Az új típusú gazdálkodás az ország valamennyi övezetében jelen van. A leg-
több terület az Alföldön, Komárom és Baranya megyébcn található.
Az állam 1997 óta támogatja az átállást. 1999-tól kezdódően a Nemzeti Agrárkör-
nyezetvédelmi Programok pozitív változásokat hoztak ajuttatási rendszerbe. Az aláb-
bi (26. számú} táblázatban a 2004-es csatlakozás után érvényes támogatási rendszer
legfontosabb elemeit ismertetjük.
Magyarország a megtermelt ökotermék mintegy 90%-át kiviszi. Hagyományos
célországa Hollandia, ahová már 1986-tól szállít. (Jjabban Németország, Ausztria,
Sv~jc és a skandináv államok kötik le a kivitellegnagyobb hányadát.
2005-ben az ökotermékek forgalma 5,635 millió euró volt, ami európai viszony-
latban elenyésző ugyan, de tekintetbe kell vennünk, hogy ez egy kis ország teljesít-
ménye [70].
A belföldi áruforgalom 50-60%-a ahiper-és szupermarketekbcn történik. A kö-
zel 300 ökoszaküzlet a forgalom 36-40%-ában részesül, míg a piaci és a helyben tör-
ténő értékesítés 1-5% közé esik.

Átállási támogatás (euró/ Termelési támogat<ís

Termény
ha) (euró/ha)
r----
Szántóföldi kultúrák 176 125
Zöldségfélék 325 200
Szőlő és gyümölcs 396 278
Legelők és kaszálók 59 59
26. sz. táblázat: Az EU-csatlakozás utáni támogatási rendszer elemei (forrás: 1116])

1991-től az Európai Unió ökorendeletének figyelembe vételével a Biokultúra Egye-

sület kidolgozta saját, az uniós feltételrendszerrel harmonizáló feltételrendszerét. En-
nek köszönhetően Magyarország és a Biokultúra Egyesület felkerült az EU ún. harma-
dik országok listájára. Ilyen akkreditációval akkor csak Ausztrália, Argentína, Izrael
és Svájc rendelkezett. Az elismerés azt jelentette, hogy a Biokultúra Egyesület által
megvizsgált növényi termékek külön újraellenőrzés nélkül voltak bevihetők az Eu-
rópai Unióba.
Az Unió 2004 februárjában, a világon harmincadikként, akkreditál ta ellenőrzési
és tanúsírási testületként a Biokontroll Hungária Kht-t. Ez méltó elismerése volt a ma-
gyar ökogazdálkodás fejlődésének, az ellenőrzés, a minősítés, illetve tanúsítás uniós
követelmények szerinti betartásának.
 15.
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEl AZ ERDÉLYI-
MEDENCÉBEN

Az Erdélyi-medence a benne élők számára olyan térség, amely nemcsak föld-

rajzilag és politikailag az életterük, hanem egy ütemesen fejlődő Eurorégió is [ 175],
amelyben a környezetbarát gazdálkodásnak kitűnő adottságai és több évszázados ha-
gyományai vannak. Mindez olyan természeti kincset jelent, ami a mai, újra a termé-
szet felé forduló világban a jövőbeni fejl6dés meghatározója is lehet.
Amikor az Erdélyi-medencéről beszélünk, bármilyen szempontból is, nem vonat-
koztathatunk el attól a földr~~zi valóságtól, hogy ez szerves része a Kárpát-medencé-
nek, amellyel mind természetrajzilag, mind társadalmilag és gazdaságilag együtt fej-
lődött, és közösen alkotják a mai Európának egyik legjobban körülhatárolt egységét.
Ezért e rövid összefoglalóban, amelyben a térségnek az ökológiai gazdálkodás számá-
ra nyújtott környezeti és társadalmi adottságai közül szerelnénk néhányat kiemelni,
ezeket először a tágabb térségünket képező Kárpát-medencében, és csak utána a szű­
kebb pátriánkat jelentő Erdélyi-medencében kíséreljük meg elemezni.

15.1. A KÁRPÁT-MEDENCE ADOTTSÁGAI AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS

SZÁMÁRA

Európa térképére tekintve, első látásra felmérhető, hogy a közép-és kelet-európai

térséget uraló Kárpát-medence a földrész legnagyobb hegységközi medence-együttese
[ 1751. A Kárpátok kar~ja és az Alpok lenyűgöző tömege egy körülbelül 1000 km átmé-
rőjű hatalmas földfelszínteknőt fog közre, amelyet a földkéreg gyűrődései további bel-
ső alegységekre tagolnak. Nagyvonalakban három belső térrészt különböztethetünk
meg, nyugaton a Bécsi-medencét, középen a legnagyobb kiterjedésű Pannon-meden-
cét, míg keleten az Erdélyi-medence foglal helyet.
A mezőgazdálkodás szemszögéből meghatározó domborzati, éghajlati és talajvi-
szonyok alapján mindegyik térségben kitűnőek a mezőgazdasági termelés lehetősé­
geL Egymáshoz viszonyítva azonban a medence különböző részein a művelési ágak a
környezeti feltételeknek megfelelően eltérő arányban vannak jelen.
Összességében tekintve a Kárpát-medencéről legtöbben azt emelik ki, hogy a vi-
lág egyik legtermékenyebb vidéke. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szer-
vezetének adatai szerint a Földön a termőföldek összességének csupán 3o/o-a minő­
síthető kiválónak, vagy jónak. Ez a 3% magában foglalja a Kárpát-medence, főleg a
Pannon-medence termőföldjeinek tekintélyes részét is. Így válik ez a térség növény-
termesztés szempontjából Európa legkedvezőbb adottságokkal rendelkező agrárterü-

205
letévé. Becslések szerint- megfelelő technológiával- akár 120 millió embernek is
meg lehetne termelni itt az élelmet !225].
Éghajlati szempontból a Kárpát-medence a kontinens mérsékelten szárazföldi ég-
hajlati részéhez tartozik, ahol atlanti, sarkvidéki, szibériai, földközi-tengeri és szaha-
mi eredetű légtömegek egyaránt előfordulhatnak. Az Alpok és a Kárpátok hegyrend-
szere éghajlatválasztó és újraelosztó jellegénél fogva igen kedvező légállapotokat hoz
létre és tart fenn a környező területekhez képest. Így, feltartóztatja a keletről nyugat
felé törő szárazföldi hatásokat, délről nyitottabb az enyhe légtömegek számára, és
nyugatról meg elegendő csapadékos légtömeget enged be.
Napjaink egyik vitatott kérdése, hogy ez a rendszer hogyan alakul majd át a vár-
ható globális éghajlatváltozás miatt. Egyelőre úgy tűnik, a Kárpát-medence a nagyobb
éghajlati anomáliákkal szemben több védelmet nyújt, mint az őt övező területek.
A Kárpát-medence mezőgazdaságát fenyegető legsúlyosabb éghajlati veszély a
csapadék csökkenése, ami az éghajlatváltozás egyik várható következménye. A he-
lyi élővilág fennmaradásához évi 7-800 mm csapadék szükséges. A történelmi korok
tanúságaszerint a csapadék csökkenése hatványozottan hat ki a mezőgazdaság telje-
sítőképességére. Ezért nagyon fontos, hogy a Kárpát-medencében az éghajlatváltozás
káros hatásainak a mérséklésére az itt élő nemzetek együttes erővel mihamarabb fel-
lépjenek. Nagyon sürgősen a következőket kellene tenni !981:
-a hegyvidéki erdőségeket visszatelepíteni, a talajeróziót megállítani;
-a folyóvizek ártéri rendszereit környezetbarát módon szabályozni;
-az iparszerű mezőgazdaság monokultúráit felváltani környezetbarát (ökológiai)
gazdálkodási rendszerekkel;
-a Kárpát-medencére egységes fenntartható gazdálkodási rendszert kidolgozni és
azt gyakorlatba is ültetni.
A Kárpát-medencének az ökológiai gazdálkodáshoz legjobban odaillő adottsá-
ga, hogy itt található Európa egyik legrégebbi mezőgazdasági kultúrája; a növény-
termesztés nyolcezer, a zöldségtermesztés ötezer, a gyümölcstermesztés kétezer évre
tekint vissza. Az itt termesztett őshonos növények a több ezer év alatt tökéletesen al-
kalmazkodtak az ökológiai feltételekhez. Így jött létre például a magyarság ősi búza-
génkészlete, a "proles Hungarica".
Számos itt termesztett növény világhírre tett szert. Ilyen például a tönköly, amely-
ről a magyarországi bronzkori rétegek feltárásakor Kengyeiről előkerült régészeti le-
letek tanúskodnak. Kajdi Ferenc, a tönkölybúza kutatója és nemesítője a leletek korát
ll OOO évre teszi fl 42]. A tönkölynek olyan kiváló tulqjdonságai vannak, hogy kül-
földön állományjavításra használják. A nagy haszon a tönkölybúzában az, hogy elté-
rően más búzafajtáktól a szervezet 100 százalékban hasznosítja. Megtalálható benne
az élethez szükséges valamennyi alapvető anyag.
Hasonlóan magas genetikai értéket képviselnek a magyar szürkemarha, különböző
rackajuhok, aszőke mangalica, hogy csak az ismerteket soroljuk fel.

206
 Ezeket az értékeket legjobban az ökológiai gazdálkodásban lehetne hasznosíta-
ni, abban a gazdálkodási eszmerendszerben, amely a környezet fenntarthatósága, az
egészséges élelmiszer előállításamellett a mezőgazdasági szerkezetváltáshoz, a szé-
lesebb értelemben vett környezetbarát növénytermesztési módszerek elterjesztéséhez,
a mezőgazdaság társadalmi elfogadottságáh ozjárul hozzá.

15.2. AZ ERDÉLYI-MEDENCE ADOTTSÁGAI AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS

SZÁMÁRA

Földünknek kevés olyan természetes határokkal övezett egysége van, mint Erdély,
ahol a zártság illetve szigetelő hatás annyira megszabta a térség tájökológiai fejlődé­
sének sajátos irányát, és biztosította annak egyediségét és védelmét is.
Sokan úgy is tartják, hogy Erdély egy külön világ a Kárpát-medencén belül is. A
Pannon-medencénél számottevően kisebb, de a felszíne jóval tagoltabb, zártsága na-
gyobb mértéku, és éghajlati jegyeivel is némileg elüt a szomszédoktól. A mezőgazda­
sági viszonyokra a természeti tényezők igen nagymértékben rányomják a bélyegüket.
A nagyfokú tagoltság miatt a muvelési ágak megoszlása egészen más képet mutat a
környező területekhez képest. Itt a szántó csak mintegy YJ-a a mezőgazdasági terület-
nek, viszont jelentős a rét, a legelő aránya, ami fontos takarmányalapot jelent az állat-
tenyésztés számára. Ezért a növénytermesztés visszafogottabb. Az éghajlati és talaj-
viszonyok is a növénytermesztéssel szemben elsősorban a gyümölcsterme sztésre és
az állattenyésztésre predesztinálják az erdélyi tájat.
A mezőgazdaságot és a természetes növénytakaró területi megoszlását elsősor­
ban a tengerszint feletti magasság és az abból származó éghajlati viszonyok határoz-
zák meg.
Az Erdélyi-medence éghajlata- hasonlóképpen a Kárpát-medenc éhez- mérsékel-
ten szárazföldi, de annál hűvösebb ]89]. W. Köppen leíró klímaosztályozása szerint a
"Dfbx" jelölés ű éghajlattípusba tartozik, ami azt jelenti, hogy az esőzések általában
az egész év folyamán többé-kevésbé arányosan oszlanak meg. A legtöbb csapadék a
nyár el~jén hull.
A növénytermesztés szempontjából meghatározó a napsütéses órák száma, ami
erősen igazodik a magassági övezetességhez. A legnaposabbak az alacsonyan fek-
vő vidékek a medence középső és DNy-i részei -a Mezőség, a Maros völgye, a Kü-
küllők középsó és alsó folyása, a Székásmenti dombvidék- ahol az évi napsütéses
órák száma sokéves átlagban eléri a kétezret A medence többi része 1800-1900 órá-
ban részesül, míg a peremvidékek felé a felszín hirtelen emelkedésével rohamosan
!600 óra alá csökken. A hőmérséklet sokévi átlagértékei, nyugatról kelet felé halad-
va csökkennek. A legmelegebb Déva környékén van, ahol ez a mutató eléri a 10 °C-
t. A Mezőség déli részén, a Küküllők, a Hortobágy és a Székásmenti dombságon az

207
évi középhőmérséklet 9-10 °C között van. A medence legnagyobb részén az évi kö-
zéphőmérséklet 8-9°C között váltakozik. 6-8°C közötti átlagokat találunk a 600
m feletti Szamos-hátság, és az Udvarhelyi-dombvidékeken.
Az évi csapadékmennyiség átlaga 600-700 mm között váltakozik. Szűkösebb csa-
padékellátottságú a Mezőség középső és déli része, a Küküllők alsó folyása és a Szé-
kásmenti dombvidék egészen Déváig, ahol a sokévi csapadék átlaga nem éri el a 600
mm-t. A Szamos-hátságon és az Udvarhelyi dombvidéken a csapadék bőségesebb,
évente meghaladja a 700 mm-t.
A csapadék a legváltozékonyabb éghajlati elemünk. Míg sokévi átlagban minden
második-harmadik nap számíthatunk csapadékra, a valóságban elöfordulnak két-há-
rom hétig is tartó csapadékmentes időszakok, amelyek igen megnehezíthetik a nö-
vénytermesztést.
Az Erdélyi-medence esetében egy ilyen általános éghajlati jellemzés a termesztés
szempontjából csak t~jékoztató jellegű, mert területi felbontásban egy nagyon változó,
topo-és mikroklimatikus valóságot takar, ami aztjelenti, hogy az égt~ji kitettség és
a lejtők dőlésszöge a talaj közelében akár néhány méter távolságon belül is igen eltér6
légköri állapotokat hozhat létre. Ez egy olyan természeti kincse az erdélyi tájnak, amit
a mczőgazdaságban, különösen az ökológiai gazdálkodásban a legmesszebbmenőkig
ki lehet, és ki kell használni.
Hasonlóan a Kárpát-medencéhez, az Erdélyi-medencének is egyik legfontosabb
jellcmzője az élővilág, ezen belül a növényvilág hatalmas változatossága. Nyugod-
tan mondható, hogy a kontinens egyik legnagyobb biodiverzitású területc vagyunk.
Csupán a Mezőségen végzett florisztikai kutatások eredményei kimutatták, hogy az
ott fellelhető kb. 1400 növényfaj a legkülönböz6bb flóraelemekből álló- eurázsiai,
európai, közép-európai, mediterrán, atlanti, pontuszi, kontinentális- társulásokat al-
kot 1281. Ezek a növénytársulások nemcsak a vidék tájképi jellegér határozzák meg,
hanem értékes kiinduló anyagát képezhetik a környezetbarát, közöttük elsösorban az
ökológiai gazdálkodás számára.
Az ismertetett ökológiai lehetőségek sajnos nem tükrözödnek ajeknlcgi gazdálko-
dásban, sem a terményszerkezetben, sem a művelési ágak arányában. A jelenség okait
elsősorban társadalmi hatásokban kell keresnünk.
A gazdálkodásnak az ökológiai viszonyoktól való elválása legalább két. jól idő­
zíthető hullámban következett be. Az első a 17. századdal kezdőd6en, amikor Erdély
mez6gazdaságában erőteljesebben kezdik termeszteni a gabonaféleségeket Kiemeit
helyen szerepel a búza és a kukorica, amelyeket egyre nagyobb területeken termeltek
teljesen ellentétesen a táji adottságokkaL A kukorica 1611-ben kezd mutatkozni Er-
délyben. Kórójában cukrot és takarmányt, csusz~jában tüzelőanyagot ad. Lisz~jéből,
főleg a mez6ségi ember asztaláról a reggel, délben és este nem hiányzó puliszkát ké-
szítik. Véké\jából 3-5 kupa pálinkát is főznek. Marha, sertés és a majorság hizlalásá-
ra is többnemű táplálékot nyújt. Mindezeknek köszönhetően már 1847-ben az erdélyi

208
gabonatermelésnek olyannyira fontos részévé vált, hogy a mezőgazdasági évjáratok
jellegének szűk vagy bő voltát a kukorica terméseredményei határozták meg [91].
A búza termesztésére igen szemléletes a maghozam alakulása. Míg a 18. szá-
zad Európájában tíz-tizenötszörös termésekkel számoltak, aSzilágyságban kétszeres,
Arad termékenyebb vidékén három, három és félszeres, Biharban és Szatmár vidékén
négy-ötszörös maghozam ot jeleznek a kor statisztikái. A tizenkilencedik század kö-
zepére valamelyestjavult a termésátlag. Arad vidékér61 már 10-15 szemet, a Bánság-
ban pedig mintegy húsz szemct számolnak minden elvetett szem után. Erd6szentgyör-
gyön középtermés idején minden véka után négy véka tiszta szem volt a haszon 1901.
Az iránytévesztett gazdálkodás legkirívóbb példája a Mez6ség volt, ahol az addigi
halgazdálkodás és sertéstartás helyett az összlakosságnak 82,5%-a tért át a növény-
termesztésre. Az ökológiai adottságokkal nem harmonizáló búzát és a kukoricát ter-
mesztik aránytalanul nagy területeken, amelyek a növekedő termőterületek ellenére
az egymás utáni években egyre gyengébb minőségű és egyre alacsonyabb hozamú
terméseket adtak 191].
A második időszakot a szacialista mezőgazdálkodás évei képezik, amikor tuda-
tosan mellőzték a természeti adottságokat azáltal, hogy évtizedeken keresztül szintén
a gabonaféléket termesztették a legnagyobb mértékben. Azokon a területeken, ahol
a talaj és más eröforrások nem kedveztek a növénytermesztésnek (és föleg a gaboná-
nak), ott műtrágyával és a vetésidőszak módosításával próbáltak megfelelő nagyságú
hektáronkénti termésátlagot elérni. Amikor ez sem si került, akkor hamis adatokat kö-
zöltek a központi hatóságoknak 1127].
Ezeket az áldatlan termelési állapotokat id~je volna megszüntetni, vagy legalábbis
mérsékelni azzal, hogy a természeti adottságoknak megfelel() kultúrákat kellene min·
den tájegységben elterjeszteni. Ilyenformán kiterjedt területeken lehetne megvalósíta-
ni az ökológiai termelést, ami maximálisan hasznosítaná a környezeti lehetöségeket,
és a piaci viszonyok megszervezésével jövedelmező is lenne.
Erdélyben, mint már kitűnt, a domborzati, a talaj és az éghajlati viszonyok több-
nyire a gyümölcstermesztésnek és az állattenyésztésnek kedveznek.
A gyümölcstermesztés. A gyümölcstermesztés az alacsonyabb dombvidékekre jel-
lemző. Az Erdélyben termett gyümölcsökről elmondható, hogy íz, illat, szín és za-
mattartalmuk páratlan, a legnagyobb mértékben adja vissza a fajtajellemzőket Ezek
a sajátosságok a sok napfénynek, a helyi mikroklimatikus viszonyoknak, a talajban
lévő ásványi anyagok összetételének köszönhető. Ezen felül, az erdélyi gazdamindig
nagy gonddal és szeretettel válogatta, szelektálta és szaporította tovább a környezet-
hez legjobban alkalmazkodott egyedeket Így a táji sokszínűség a növénytermesztés-
ben a tájfajták nagy választékátjelentette meg. Több tucat régi alma-, körte- és egyéb
gyümölcsfajta található még a kertekben, tanyákon, temetőkben, amelyeknek újra az
árutermeszrésbe vonása, vagy nemesítésrevaló felhasználása nagy kihívástjelenthet
az erdélyi ökogazdáknak.

209
 A valamikori állami gazdaságok által telepített és intenzíven művelt gyümölcsö-
sök nagy részét visszakapták a területek egykori tulajdonosai, akik sqjnos nem tudták
betartani a termesztési technológiákat, így azok elhanyagolt állapotba kerültek. Kez-
denek viszont gyümölcsösöket telepíteni a magángazdák, akik gyakorlatilag nagyon
kevés vegyszerezést alkalmaznak- aminek a fő oka a pénztelenség-, és ez jó esélyt
teremt az ökológiai gazdálkodásra való áttérésrc.
A gyümölcstermesztés mellett feltétlenül meg kell említeni a szőlőtermesztést.
Habár Erdély földrajzilag a szőlőtermesztés északi határán helyezkedik el, éppen a
páratlanul változatos mikroklíma-hatásoknak és a kitűnő összctétclű talajoknak tu-
lqjdoníthatóan, híres borvidékek születtek. A Küküllők mente, a napsütötte Mezőség
szőlőinek és borainak minőségét- ökológiai termesztésben még tovább lehetne fo-
kozni.
Az állattenyésztés. Erdélyben igen jó feltételei vannak egy természetközeli, külter-
jes, akár ökológiai állattenyésztésnek 1127]. A gyepCk aránya nagyon magas, ez képezi
a szarvasmarha- és juhtenyésztés alapját. A szarvasmarha-tenyésztésben hagyománya
van a kevés állattal rendelkező egyéni gazdaságoknak. Ezek száma azonban vissza-
szorulóban van, és helyettük a kis és közepes nagyságú állattartó farmok terjednek
el. Ezeket kellene támogatásokkal felkarolni és megteremteni számukra az ökológiai
gazdálkodáshoz szükséges feltételeket. A természetes, nagy tápértékű és változatos
összetételű gyepek- ökológiai tartásban lévő állatállománnyal hasznosírva-páratlan
értékű ökotermelést biztosítanának.

15.3. AZ ERDÉLYI ÖKOGAZDÁLKODÁS MELLETT SZÓLÓ ÉRVEK

Összegezve az elmondottakat, az Erdélyi-medencében az ökológiai gazdálkodás

nagyobb mértékű kiterjesztése mellett a következő érvek hozhatók fel:
- Erdélyröl minden túlzás nélküllehet állítani, hogy az európai kontinens egyik
legváltozatosabb élővilágával rendelkező területe, ami még távolról sincs kihasználva
a mezőgazdaság, az egészséges táplálkozás, az egészségvédelem stb. szempontjából;
-a lakosság érdekelt a jó minőségű árutermelésben, mert több mint egyharmada
elsődlegesen mezőgazdaságból él, és még legalább ennyien jövedelcm-kiegészítéskép-
pen szintén ehhez a területhez kötődnek;
-a mezőgazdaságra már a kezdetektől fogvajellemző volt, hogy a növénytermesz-
rést rideg (külterjes) állattartás egészítette ki;
-a földművelésre a szétdarabolódott, apró parcellák jellemzők, amelynek létre-
jöttében nagy szerepetjátszott a természeti adottságok mellett a sajátos társadalmi és
gazdasági fejlődés is, ezek jövedelmezővé tételének egyik járható útja lehetne az öko-
lógiai gazdálkodás;

210
 -a hegyalji, havasalji falvakban a nagybirtok nem tudott kialakulni, a családok
jövedelmének igen fontos kiegészítő forrása volt mindig az erdőgazdálkodás és az ál-
lattenyésztés;
-a gépesítés minimális, a domborzati viszonyok és a kialakult gazdálkodási rend-
szer a nagy élőmunka igényű műveletekre alapoz;
-a műtrágya és egyéb vegyszerek használata 1990 után a magas ár és a vidéki sze-
génységmiatt nagyon visszaesett;
-tipikus önfenntartó és félig önfenntartó extenzív gazdálkodásról beszélhetünk.
A fejlődés útjára való lépés még az ökológiai gazdálkodáson belül is csak össze-
fogással, szövetkezéssel érhető el. Példa erre az irigyelt nyugat-európai gazdálkodás,
ahol az összefogás a mezőgazdaság legszilárdabb pillére, amelynek középpontjában
a piacra termelő gazda áll. Ez a gazdák önállóságát megőrző, jövedelmét növelő és
érdekérvényesítéséta piac globális viszonyai között is garantáló társulási forma a
Termelő Értékesítő Szervezetek (TÉSZ) 192]. Ahhoz tehát, hogy Erdélyben a kiváló
természeti adottságokhoz igazodó környezetbarát (ökológiai) gazdálkodás megvaló-
suljon, többrendbeli váltásra van szükség. A terményszerkezet, művelési ágszerkezet,
termesztési technológiaváltás mellett igen fontos a mentalitásváltás is. Le kell vetkőz­
ni az elmúlt néhány évtized önálló cselekvést bénító, felülről diktált parancsuralmi
gyakorlatának emlékeit, és meg kell tanulni újra a természettel együtt gondolkodva,
az erdélyi táj értékeinek legmagasabb szintjén termelni, felhasználva ehhez a tudo-
mány és technika aktuális lehetőségeit is.

15.4. ZÁRÓSZÓ

Az erdélyi gazdát évszázadokon át a becsületesség, a környezetével, állataival, csa-

ládjával való törődés, a munka szereletc jellemezte. Ezek a tulajdonságok az elmúlt
időszakban, a "nagy közös vagyon" idején háttérbe szorultak. Ez meg is látszik az
eredményeken, a gazdálkodás színvonalán, a települések arculatán, az emberek gon-
dolkodásában. Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés eszköz lehet a társadalmi job-
bulásra is, hogy újra erény legyen a jó gazdálkodás gyakorlata, a mértékletes vidéki
életvitel, a jó minőségű, egészséges, ízletes élelmiszer megtermelése. Mindez "a jó
gazda" kezén, munkaszeretetén múlik.
A nagy kérdés csupán az, hogy milyen is legyen a jó gazda. Nyilván ezt a kérdést
nehéz egyértelműen megválaszolni. Erre nem is vállalkozunk, de hogy mégis képet
alkothassunk, hogy mitjelentett egykoron, ha valakire rámondták, hogy jó gazda, áll-
jon itt e könyv zárórészeként egy fejezet a Cs. Lázár László által írt Mezőgazdasági
útmutatóból, amelyet a szerző 1927-ben jelentetett meg Kolozsváron papok, tanítók
és kisgazdák részére:
"Milyennek kelllennie a jó gazdának?

211
 l. A jó gazdamindig és mindenkivel szemben igazságos, beszédben pedig őszin­
te és egyenes szavú. Igazságos nemcsak a munkásaival, hanem- ami a legnehezebb
-igazságos a családjával és önmagával szemben is!
Megkívánja embereitől a rendes és jó munkát, de ö is érdem ük szerint megbecsüli
őket, és tisztességesen kiadja a járandóságukat élelemben és pénzben. Állatait is ere-
jükhöz mérten kihasználja, de gondozásban és lakarmányban ő sem marad adós ne-
kik: inkább maga nem eszik, mintsem állatait étlen-szomjan hagyja.
Igazságot tud tenni családjában is, és nem ad igazat feleségének vagy gyermeké-
nek a szomszéddal szemben, mikor ők a hibásole
A jó gazda többre becsül egy sovány egyezséget, mi nt egy kövér pert, és sohasem
mondja gyűlölködve: »perelek, ha rámegy egy tehenem is, dc legalább hadd fizessen
a másik is«.
2. A jó gazdában sok szeretct van, szereti embertársain kívül az állatokat, növé-
nyeket, és szereti azt az áldott föld-darabocskát, amit a sors neki juttatott. Gyakran
megesik, hogy embertársaiban csalódni fog, de az állatok, növények és a földje soha-
sem fogják becsapni, mert a reájuk fordított szereletet súlyos pénzekkel fogják meg-
hálálni.
3. A jó gazda kötelességtudó, mert neki elébbvaló a gazdasága, mint a maga mu-
latsága. A jó gazdaminden dolgát id~jében és jól végzi el. A jó gazdának nincsen
nyugta, és még az étel sem esik jól, ha tudja, hogy a dolgai nincsenek rendben. Nem
lehet jó gazda, aki munka idején elbeszélget a kocsmában órákig, vagy eljár a vásá-
rokba csak kíváncsiságból, hogy kitapasztalja, mit is nyerne- haeladná-a múlt héten
vett jószágot. A jó gazdaminden órát kihasznál, mert tudja, hogy az elmulasztott idö
többet vissza nem jön, és egész évben érezni fogja, hogy hátralékban van a könnyel-
műen elmulasztott időre esett munk~jával.
4. A jó gazda mindig becsületes, mert ez már a vérében van, de amúgy is tudja,
hogy a becsületesség üzletnej<: is jó, mert aki ismeri, az bízik benne, és szívesen meg-
fizeti jobban az árát annak, amit tőle vesz, mint a hazudozó, kupeckedő embernek,
akitől mindig fél, hogy állattal, gabonával, gyümölccsel becsapja.
5. Aki pedig igazságos, szívében szeretet van, kötelességtudó és becsületes: az nem
is lehet más, mint okos ember. Az okos ember sohasem lehet rossz ember, mert tudja,
hogy a rosszasággalmindig önmagát alacsonyítja le és károsítja meg az ember, míg a
jósággal mindig önmagát is felemeli, jutalmazza, és egész életre boldoggá teszi.
Ezért adott a Teremtő Isten szabad akaratot az embernek, hogy tudja a maga sor-
sát intézni, mert ezen a földön mindenkinek az a sorsa, amilyent magának jó és okos,
vagy rossz és buta cselekedeteivel szerzett.
Az okos ember a maga lábán jár, és meg tudja ítélni, hogy kit becsüljön meg, kinek
a szavát kövesse. Az okos ember tudja, hogy összetartásban van az erő, ezért tömörül
szövetkezetekbe, gazdakörbe, és részt vesz a politikai életben is. Tudja, hogy sok kicsi
erőbőllesz a nagy erő, hiszen a folyók is sok csepp vízből nőttek olyan hatalmasra:

212
ezért elviszi ő is a maga tapasztalatát. tudását és anyagi segítségét mindenüvé, ahol
magyar testvéreinek hasznára lehet, vagy ahol 6 tanulhat valamit t61ük.
Tudja, hogy tudásban van a haladás: nekünk pedig haladnunk kell, mert különben
elpusztul unk! Ezért kész áldozni a templomra és iskolára minden okos és jó magyar.
Az okos ember sohascm fogja rnondani a fiának a régi székellyel: »beverem a fe-
jed, ha okosabb leszel apádnál«, hanern azt rnondja: »légy okosabb apádnál, rncrt ne-
héz időket élünk, és csak úgy marad fennami dics6 nemzetünk, ha minden nemzedék
különb lesz becsületben, tudásban és szargalomban az el6tte való nemzedéknél.«
Úgy legyen!"

213
w; ** ki
 VÁLOGATÁS A FELHASZNÁLT ÉS KAPCSOLÓDÓ
SZAKIRODALOMBÓL

l. Altieri, M. A.: Agroecology. The scientitk basic of alternative agriculture, www.

okotaj.hu/szamok/02/irod.html
2. Andacs N.: Eltűnnek a régi gyümölcsfajtáink, www.agroline.hu/?q=node/1222
3. Ángyán J., Menyhért Z.: Az EU-konform mezőgazdasági stratégiaváltás legfonto-
sabb területei és feladatai a növénytermesztésben, http://www.nakp.hu/download/
agrarium/agrarium_02.pdf
4. Ángyán J., Podmaniczky L.: A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, http://
www.foek.hu/nakp/oktany/alt.doc
5. Ángyán J.: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai,
http://www.hi k.hu/tan konyv tar/si telbooksibi Ol 03/index.html
6. Baji B.: Permakultúra a világban, www.biokultura.org/kiadvanyok/biokultura_fo-
lyoi ratok/2005/2005_l.htm
7. Baji G. Á. et al.: Klímaváltozás, mek.oszk.hu/01100/01154/01154.htm
8. Balázs B., Bela Gy., Pataki Gy.: A termesztett növények genetikai sokféleségének
megőrzése Magyarországon - Intézményi közgazdaságtani elemzés, www.epa.
hu/00700/00721 /OOO 15/pataki.htm l
9. Balikó K.: Zöldtrágya-miért és hogyan? Agrárágazat, 2008. január, http://www.
pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2008/0 l /20080131221101974000000408.
html
10. Bezdán Gy.: Feje tetejéről a talpára. Az iparosított mezőgazdaság újragondolása.
Ökotáj, 27128. sz. 2001. 127. p.
ll. Bioavirom: Legislatia nationala actualizata ín agricultura ecologicií, http:// www.
bioav i rom .ro/romana/sti ri. ph p
12. Biofüzetek: l. Biogazda, biokertész
13. Biofüzetek: 12. Biolevek
14. Biofüzetek: 18. Biológiai védekezés
15. Biofüzctek: 2. Méreg nélkül
16. Biofüzetek: 28. Növényvédelem
17. Biofüzetek: 3. Talajművelés, másképpen
18. Biofüzetek: 4. Dombágyásos kertművelés
19. Biofüzetek: 5. Rcforméletmód, -étrend
20. Biofüzetek: 6. A biokertészkedés
21. Biofüzetek: 7. Növénytársítás
22. Biofüzctek: 9. Biodinamikus gazdálkodás
23. Birkás M.: Kímélő és energiatakarékos talajművelés (l.), http://www.biokultura.
org/kiadvanyok/biokultura_folyoi ratok/2002/2002_2.htm
24. Birkás M.: Kímélő és energiatakarékos talajművelés (2.), http://www.biokultura.
org/kiadvanyok/biokultura_folyoiratok/2002/2002_4.htm

215
25. Cezar, I.: Strategia pentru Románia, www.business-adviser.ro/exclusiv.html
26. Csavajda É.: A talajtermelékenységet befolyásoló növények és növénytársírások
termőképességének vizsgálata, 2003 Keszthely, PhD értekezés, http://twilight.
vein.hu/phd_dolgozatok/csavqjdaeva/csavajdaeva.pdf
27. Csótó M., Tirczka I.: Miért állnak át ökológiai gazdálkodásra? Biokultúra 200311,
http://www. biokul tu ra.org/kiadvanyok/biok ul tura_folyoi ratok/ 2003/2003 _l.htm
28. Csűrös 1.: Az Erdélyi-medence növényvilágáról. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,
1974
29. David, B.: Our supermarket shelves: What happens after what comes next?, http://
orgpri nts.org/00002945/
30. EurActiv: Cu eine face echipa Románia in domeni ul Organismclor Modificate Ge-
netic: Companiile private sau lJE?, http://www.euractiv.ro/uniunea-curopeana/arti
cles%7CdisplayArticle/articleiD_9713/Cu-cine-face-echipa-Rom ania-in-domeniui-
Organismelor-Modificate-Genetic-Companiile-private-sau-UE .html
31. EurActiv: Statele UE au votat impotriva OMG. Románia s-a ab~inut, http://www.
eu rac ti v. ro/uni unea-europeana/articles o/o7CdisplayA rt ici e/art ielei D_9502/Statelc-
UE-au-votat-impotriva-OMG.-Romania-s-a-abtinut.html
32. European Commission: Organic farm ing. Luxcmbourg: Of1ice for Official Publi-
cations of the European Communi ti cs, 2000, 28 p.
33. Euvonal: A WTO elmarasztalta az EU-t a génkezelt élelmiszerek im-
partjának a tiltása miatt, 2006. február 8. http://www.cuvonal.hu/index.
php?op=magazin&id=l012
34. Euvonal: Brüsszeli igen négy genetikailag módosított termékre, 2007. október 25.
http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=4539
35. Euvonal: Elfogadták az ökológiai termékekről szóló uniós rendeletet, 2007. m::\jus
23., http://www.euvonal.hu/index.php?op=vclemeny&modul=15&id =4095
36. Euvonal: Génmanipulált rizs az EU-ban, 2006. szeptembcr 13. http://www.euvo-
nal.hu/i ndex.php?op=hi rek&id=3259
37. Euvonal: Nem lesz génkezelt kukorica az EU-ban, 2005. június 27., http://www.
euvonal.hu/i ndex.php?op=hirek&id=l972
38. Euvonal: Továbbra sincs megegyezés a génkezelt burgonyáról, 2007. október 12.,
http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=450l
39. Euvonal: Üjabb heves vita a genetikailag módosított termékekről, 2007. október
30. http://www.euvonal.hu/index.php?op=vel emeny&modul= 15&id=4548
40. Fehér B.: A zöldtrágyázásról, http://www.magvas.hu/fonok/nyarivetomag/ zoldt-
ragya_i nfo.doc
41. FiBLIIFOAM: The World of Organic Agriculture- Statistics and Ernerging Trends
2008, http://www.organic-world.net/2008.asp#about
42. Földi M.: Yirágoskúti beszélgetés, http://www.biokultura.org/kiadvanyok/biokul-
tura_fol yoi ratok/2004/2004_2.htm

216
43. Fukuoka, M.: Az egy szalmaszál forradalom. Bevezetés a természetes gazdálko-
dásba, http://www.okotaj .hu/szamok/02/i rod.html
44. FVM: Az EU agrár-környezetvédelmi rendelkezéseinek alkalmazása Magyaror-
szágon, http://www. bekesm eak. hu/eu/m ukodes/pdf/agrarkornyezet. pdf
45. FVM: Az ökotermékek kel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesitési csator-
nák. Budapest, 2002.
46. Gelencsér M.: Peronoszpóra ellen foszforossav, http://www.biokultura.org/kiadva-
nyok/biokul tura_fol yoi ratok/2004/2 004_l.htm#fo szforsav
47. Geredy P.: Biovetőmag Ballószögön, www.biokul tura.org/kiad vanyok/biok ultu-
ra_folyoi ratok/2003/2003 _3.htm
48. GreenPeace: 46 de organizatii §Í producátori cer Ministerului Mediului sá interzi-
cá írnportul ~i cuitivarca OMG, http://www.greenpeace.ro/articol. php?alD=l30
49. GreenPeace: A génmódosított növények termesztésének tilalmára szólít fel a Gre-
enpeace, 2005. május 25. http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=l883
50. GreenPeace: Cine are de ca~tigat? Ci ne are nevoie de ele? Ín ce directie se índreap-
ta? http://www.greenpeace.ro/uploads/articole/genetic.pdf
51. GreenPeace: GE Contamination report, http://www.greenpeace.ro/uploads/ artico-
le/ge_contamination_report_07.pdf
52. GreenPeace: Greenpeace a descoperit cuituri ilegate de cartof modificat genetic,
http://www.greenpeace.ro/articol.php?al0=22
53. GreenPeace: Greenpeace expune un nou caz de cuitivarc ilegalá masivá de soia
MG ín Bihar, http://www.greenpeace.ro/articol.php?alD=97
54. GreenPeace: Organisme modificate genetic plantate ilegalla marginea RezervaOei
Biosferei, http://www.greenpeace.ro/articol.php?alD=71
55. GreenPeace: Raport de Contaminarc eu OMG, http://www.greenpeace.ro/uploads/
articole/2006 _contaminat ion_report.p df
56. GreenPeace: Romania a pierdut controlni asupra organismelor modificate genetic,
http://www.greenpeace.ro/articol. php?aiD= !31
57. GreenPeace: Valeriu Tabara dore~te sa schimbe Legea Mediului pentru a-~i lega-
liza propriile cuituri ilegate de soia modificatá genetic, http://www.g reenpeace.
ro/articol.php?alD=23
58. Györffy S.: Naprakész kertünk. Agroinform Kiadóház, Budapest, !996
59. György K.: A leterrnett gombakomp oszt használata a biotermeszté sben, http://
www.mezoh ir.hu/2002-0 5/ll.html
60. Helga, W.: The Main Results of the Global Survey on Organic Agricolturc 2008,
http://orgprints.org/13197/02/wi ller-2008-biofach.ppt
61. Holb 1.: Héjas gyümölcsűek védelme (l), http://www.biokultura.org/kiadvanyok/
biokultura_folyoiratok/2004/2004_2.htm
62. Holly L.: Génbank és ökogazdálkodás. Biokultúra, 2003. nov.-dec., www. biokul-
tura.org/kiad vanyok/bi ok ul tu ra_fol yoi ratok/2003/2003 _ 6.htm

217
 63. Holly L.: Szántóföldi és zöldségnövény tájfajták gyűjtése, megőrzése és hasz-
nosítása Magyarországo n, szemle.szszbmo .hu/lap.php?cik k_azon =30l&kiad_
azon=9
64. Horváth Zs.: A géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO), környezetbe
történő kibocsátásukka l, forgalomba hozatalukkal összefüggő vitatott kérdések,
Magkutatás, fejlesztés és környezet, 2005. (19. évf.) 4. sz.
65. HotNews: Laboratoarele romane§ti de testarc a piantelor mutante, luate la puricat
de Comisia Europeana, http://www.hotnews.ro/sti ri-arhiva-1 089106-laboratoarele_
romanesti_testa re_plantelor_mu tante_luate_pur icat_comisia_eu ropeana.htm
66. Huzsvai L., Rajkai K., Szász G.: Az agroökológia modellezéstech nikája, 2005,
http://www.hi k.hu/tankonyv tar/site/books/b ll4/index.html
67. IFOAM: Principles of Organic Agriculture, http://www.ifoam.org/organic_facts
/principles/pdfs /Principles_Org anic_Agricultur e.pdf
68. IFOAM: TheRole of Organic Agriculture in Mitigating Cl i mate Changc, http://
www.ifoam.org /press/positions /pdfs/Role_of_O A_migitating_c limate_changc.
pdf
69. IFOAM: The World of Organic Agriculturc - Statistics and Ernerging Trends
2006, http://orgpri nts.org/5161 /02/willcr-yussefi -2005 -world-of-organic.pdf
70. IFOAM: World of Organic Agriculture- Statistics and Ernerging Trends 2007,
http://orgpri nts .org/ l 0506/03/w i ll er-y us sefi-2007-worl d -of-organi c. pdf
71. Ivány K., Hoffmann B.: Növénynemesítési alapfogalmak, www.georgikon.hu/tan-
szekek/Novtud/ novnem.htm
72. Jakab S.: Termőföldünk az őstelevény. Mentor Kiadó, Mvhely, 2004.
73. Jan, B., Raphael, K., Achim, S.: Perspectives of Small Retailers in the Orga-
nic Market Customer Satisfaction and Customer Enthusiasm, http://orgprints.
org/l 0198/01/Bolten _Kennerknecht _Spiller_EAA E_fi nal_version_Schrift _l2.-
205.pdf
74. Járási É. Zs.: Az ökológiai gazdálkodás, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2005,
p. 68. In: http://www.agra rkamara.hu/por tals/lllszakmai_ fuzetck/ Az%20%C3%
B6kol%C3%B3 giai%20gazd%C 3%Allkod%C3% Als.pdf
75. John, P.: Organics Olympiad 2007- Perspectives on the Global State of Organic
Agriculture, http://orgprints.org/ 12892/0 l l 12892.pdf
76. Kajner P. (szerk): Helyi erőforrásokra támaszkodó vidéki gazdaságfejlesztés, Bu-
dapest, 2006. március. In: http://free.x3.hu/kajnerp/nefe-kp.pdf
77. Kaszuba P.: Kárpátok Eurorégió: A nemzetközi együttműködések új formája, Gö-
döllő, 1999, http://i nterm .gtk.gau.hu/mia u/09/karpat/dipl oma.doc
78. Kiss V. et al.: Oktatási anyag, http://www.hbm agrarkamara.hu / documents/IN-
TERREG-IllA- HU-RO-SCG-1_268-magyar.pdf
79. Kissné B. E.: Az ökogazdálkodás szabályozási rendszerének EU-konform tovább-
fejlesztése az AGENDA 2000 tükrében. Budapest. AKII., 2000, 120 p.

218
80. Kopasz M.: A fenntartható magyar mezőgazdaság tehetőségei és esélyei, Ph.D. ér-
tekezés, Budapest, 2004. www.lib.uni-corvinus.hu/phd/k opasz_mihaly.pdf
81. Kovács G.: Organikus növénynemesítés és vetőmagellátás, www.biokultura.org/
kiadvanyok/biokultura_folyoira tok/2003/2003_3.htm
82. Kovács Z.: Bio szőlőtermesztés, web.axelero.hu/bioviti/ bio_szolotermesztes_
konyv.pdf
83. KVVM: Zöld- és biohulladékok komposztálása, http://www.kvvm.hu/szakmaj/
hulladekgazd/oktatas/szakmaifu zetek/9.pdf
84. Láng l. (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon, Akadémia Kiadó, 2002,
Budapest.
85. Láng Z.: A zöldség-, dísznövény-és szaporítóanyag-termesztés, http://www.hik.
hu/tankonyvtar/si te/books/b56/i ndex.html
86. Larry, K.: Masanobu Fukuoka's Natural Farming and Permaculture, http:// www.
permacul ture.com/drupallnode/ 140
87. László Gy.: Legyen szelídebb a védelem, http://www.biokultura.org/kiad vanyok/
biokultura_folyoiratok/2004/20 04_2.htm
88. Lehota J., Papp J., Komáromi N.: Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek ex-
port és hazai piaci helyzete, a fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei és az EO-
csatlakozás várható hatásai, Gödöllő 1997, 88 p., http://www.motivacio.hu/ffriss/
i rodalom/tortenelem/kozgazd.ht m
89. Makkai G.: Általános meteorológia, agrometeorológia és vízgazdálkodás, Egye-
temi jegyzet, KÉE Budapest, 1995.
90. Makkai G.: Az Erdélyi-mezőség fenntartható fejlesztésének tájökológiai megala-
pozása, PoLiSz 101. megjelenés, 2007. február.
91. Makkai G.: Az Erdélyi-mezőség tájökológiaifejlődéstörténete, Mentor Kiadó, Mv-
hely, 2003.
92. Makkai G.: Vidékfejlesztés, Mentor Kiadó, Mvhely, 2008.
93. Márai G. et al.: Az.EU-csatlakozás várható hatása az ökológiai mezőgazdálkodás
perspektíváira, fejlesztésének lehetőségeire és közgazdasági helyzetére, www.ktg.
gau.hu/KTI/zold/97/5_4.html
94. Márai G.: A GMO veszélyezteti a vetőmagellátást (is), www.biokultura.org/kiad-
vanyok/bi okul tura_fol yoi ratok/2003/2003 _3. htm
95. Markus, R.: Organic market data for 2006/2007, http://www.agromilagro.de/re-
sources/Biofach2008_EOmarke t.pdf
96. Martin, K.: EU bővítése és mezőgazdasága: veszélyek és lehetőségek, C:\000\kor-
nyezetvedel em\m ezogazdasag_veszel yek.htm
97. Mazilu, R.: Romania rurala se integreaza ín Europa, www.cadranpolitic.ro/view_
article.asp?item=436&title=Ro mania_rurala_se_integreaza_ín _Europa
98. Meleg S.: A Kárpát-medence és környezete, naput.hu/index2.php?option=c om_
content&do_pdf= l &id=561

219
 99. Mellin, M., Spiller, A., Zühlsdorf, A.: From tieid to plate: Farmer-to-consurner
direct marketing for organic and regional products, http://orgprints.org/9671
100. Mezei O.: Energia a biodinamikus kertgazdálkodásban, Biokultúra, 2002/6,
http:// www.biokultura.org/kiadvanyok/biokultura_folyoiratok/2002/2 002_6.htm
101. Mikulás 1.: Környezetkímélő szőlőtermesztési technológiák megvalósíthatósága
rezisztens (Viktória gyöngye) fajtával, http://www.gmconsulting.hu/bo~jog/ksz/l.
htm
102. Mokry T.: Az ökológiai gazdálkodás perspektívái Magyarországon az EU-in-
tegráció tükrében, 2001, Doktori értekezés tézisei, www2.szic.hu/tti/godolloi/kdi/
docs/tezis/Mokry_Tamas_HU.pdf
103. Nagy Gy.: Biokalendárium, Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért, Buda-
pest, 2003.
104. Nagy L: Az őszi káposztarepce gyomnövényei és a kétszikű gyomnövények el-
leni gyomszabályozás lehetőségei, http://twilight.vein.hu/phd_dolgozatok/nagyi-
da/nagyida.pdf
105. Nagy P.: Környezetkímélő mezőgazdaság, avagy a biogazdálkodás helyzete és
lehetőségei Magyarországon. In: http://www.date.hu/acta-agraria/2004-13/nagy_
petra.pdf, 7p.
106. Nicolas, L., Stephan, D.: Organic farming-can policy and markets mix?, http://
orgpri nts.org/11 017/01 /agra_europe_ 03. pdf
107. Oláh J.: Mit ér a vidék?, http://valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=
667&1ap=5
108. Organic Agriculture Worldwide 2002 Statistics and Future Prospects, http://
www.soel.de/i nhalte/publ i kationen/s/s_74_ 04. pdf
109. Organic Agriculture Worldwide Statistics and Future Prospects, http://www.soel.
de/i n hal te/publ i kationen/s/s_74_ 02.pdf
110. Organic Agriculture Worldwide Statistics and Future Prospects, http://www.socl.
de/inhalte/publikationen/s/s_74_03.pdf
ll l. Organic Monitor: The global market for organic food and drink, http://orgprints.
org/13201/01/sahota-2008-globalmarket.pdf
112. Organic-Europe: Organic agriculture in France, www.organic-europe.net/count-
ry_reports/france/default.asp
113. Organic-Europe: Organic agriculture in Germany, www.organic-europe.net/
co un try_reports/germany/defau lt. a sp
114. Organic-Europe: Organic farming in Austria, www.organic-europe.net/count-
ry_reports/austria/defaul t. as p
115. Organic-Europe: Organic farming in Czech Republic, www.organic-europe.net/
country_reports/czech_republic/default.asp
116. Organic-Europe: Organic farming in Hungary, www.organic-europe.net/count-
ry_reports/hungary/defaul t. as p

220
117. Organic-Europc: Organic farming in Italy, www.organic-europe.net/country_rep-
orts/italy/default.asp
118. Organic-Europe: Organic farming in Spain, www.organic-europe.net/country_
re portsis pai n/default. as p
119. Organic-Europc: Organic farming in the United Kingdom, www.organic-europe.
net/country_rcports/great_bri t ain/defau lt. as p
120. OszKő Tanácsadó Bt: Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, érté-
kesítési csatornák, Budapest, 2002, www.amc.hu/system!files/okotermekek.pdf
121. Otto, S., Jucrn, S., Peter, M.: Organic Market Initiatives and Rural Development
- perspectíves and potential, http://orgprints.org/4326
122. Ökobolt: Az ökológiai gazdálkodásról, http:// www.okogazdabolt.hu/okogazd.
html
123. Padel, S.: Principals of organic agriculture and the market placc, http://orgprints.
org/10973/
124. Pap E.: Amit a vetőmagról tudni kell, http://www.gazdabolt.hu/index.
php?content= 140
125. Pap E.: Hulladékból hasznosat, www.gazdabolt.hu/index.php?content=66
126. PATRIR: Regiuni fára organisme modificate genetic ln Romania, http://www.
patrir.ro/jurnalulpacii/get_archive.php?issue=2&id=9&PHPS ESSID=83c52b910
305dfdbde29f4bfe5850829
127. Péter P.: Udvarhelyi kistérségek agrár-környezetvédelmi vizsgálata, www.agro-
mediu.ro/date/c461894df92992ece289cd3db64f88f2/rodosz.pd f
128. Péti M.: A területi tervezés "állatorvosi lova", Falu Város Régió 2006/3, p. 42-
48., www.vati.hu/download.php?ctag=download&dociD=7869
129. Poklewski, K. S.: Two women of the soil, http://www.resurgence.org/resurgen-
ce/issucs/koziclll95.htm
130. Pusztai Á., Bardócz Zs.: A genetikailag mödosított élelmiszerek biztonsága,
http: l!w'v w. ki ncseslada. hu/gai a/e l 07_fi les/ publ ic/pusztai_rpd bardocz_zs u zs a __
a_geneti kai lag_modostott_eleim iszerek_biztonsaga.doc
131. Racskó J.: A mulcsozás alkalmazása a kertészeti termesztésben, http://www.agra-
roldal.hu/mulcs_ci kk.html
132. Radics L.: Ökológiai gazdálkodás, Dinasztia Kiadó Budapest, 2001, 316 p.
133. Radics L., Gál I.: Csak a gyomok szabályozása a cél, http://www.biokultura.org/
kiadvanyok/biokultura_folyoiratok/2004/2004_2.htm#gyomsz abalyozas
134. Rasztik V.: Az ökokertek növényvédelme, Biogazda kiskönyvtár, Mezőgazda Ki-
adó, 2003.
135. Roszík P., Bánfi B.: Növényvédelmi szabályok az ökológiai gazdálkodásban,
http://\vww.biokultura.org/kiadvanyok/biokultura_folyoiratok /2004/2004_2.htm
136. Roszík P.: A bio élelmiszerek élelmiszerbiztonsági háttere és a kockázat terüle-
tei, www.hungal i mentaria.h u/H2007/Roszi kPeter_ABioElel m iszerekBiztonsaga.
html

221
 137. Sárközy P.: Szőnyi E. (szerk): Ökológiai Gazdálkodás, Biokultúra Egyesület, Bu-
dapest, 2000.
138. Sárközy P.: A biogazdálkodás szabályozása az EU-ban, www.omgk.hu/p ages/
eumg/EU9504/b iogazd.html
139. Scott, L.: Permaculture a Quiet Revolution, www.context.org/ICLIB/IC28/Mol-
lison.htm
140. Solti G., Bodnár Gy.: Biotermények aszalása, Sárközy Péter Alapítvány a Bio-
kultúráért, Budapest, 2002.
141. Solti G., Rusu, T., Nagy M., Albert 1.: Utilizarea rumegu~ului ~i a de§·eurilor
lemnoase pentru compostare, Editura Risoprint, Cluj-Napoca, 2006.
142. Solti G.: Bioéletmód lehetősége a Kárpát-medencében, www.sarkozybio.hu/bioa-
datbazis/images /bioeletmod_leh etosege_a_%20 karpat-medence ben.doc
143. Solti, G.: Biogazdálkodás Romániában, Őstermelő, 2008. február.
144. Suba Cs.: Biolevek, Hallgatói szakdolgozat az Ökológiai gazdálkodás című tárgy-
hoz, Sapientia EMTE, Marosvásárhely, 2006 (kézirat)
145. Sulyok D: Környezetkimélő technológiák, www.date.hu/sz ervez/mtk/foldm uv/
oktatas/ea/7ea.p pt
146. Szalay A.: Mi1yen környezet marad az utókorra?, Agrárium, 2007. augusztus.
http://www.szak tudas.hu/upload s/text/68/agrariu m2007aug.pdf
147. Szalay L.: Bioméhészet, Harmadik kiadás, Mezőgazda Kiadó, 2001.
148. Szántasi A., Szántasi A.: Ökológiai vetőmag és szaporítóanyag, www.biokultura.
org/kiadvanyok /biokultura_foly oiratok/2003/20 03_3.htm
149. Szegedi É.: Allelopátia, www.gazlap.hu/modules.php?name=News&file=article
&sid=141
150. Szeléndi Sz. (szerk): Ökogazdák kézikönyve, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest,
2005.
151. Szeléndi Sz.: Biogazdálkodás, az ökológiai szemléletű gazdálkodás kézikönyve,
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 1997.
152. Szente V.: Organikus élelmiszerek fogyasztási és vásárlási szakásainak vizsgá-
lata Magyarországon. In: www.taplalkozasmarketing.hu/2004/food-nutrition-mar-
keti ng-2004-12-Szente. pdf
153. Szente V.: Tendenciák az ökoélelmiszerek fogyasztásában és értékesítésében. I n:
www.taplal kozasmarketing .hu/2006/Szente V.pdt
154. Szőke Gy.: Az EU a világ legnagyobb bioélelmiszer előállítója és forgalmazója,
www.omgk.hu/p ages/euag/EA20 05/2005 _l O. pdf
155. Szőke L.: A Nemzeti Agrár-környeze tvédelmi Program, "B": Ökológiai gyü-
mölcstermeszté s, 2003, http:// www.foek.hu/sz olgaltatasok/nak p/oko_gyumolc s.
doc
!56. Téglásy P.: Mezőgazdaság és környezetvédele m a közösségi agrárjog tükrében:
a Közös Agrárpolitika és a környezeti politika kapcsolatrendszere, http:/~jesz.ajk.
el te. hu/teglasy 12. htm l

222
 157. The World of Organic Agriculture Statistics and Ernerging Trends 2004, http://
orgpri nts .org/2555/0 l /w iIIer-y us sefi-2004-worl d -of-organi c. pdf
158. The World of Organic Agriculturc Statistics and Ernerging Trends 2005, http://
orgpri nts .org/4297/0 l l 1365 -worl d-of-organ ic-ag ri cui tur e. pdf
159. The World of Organic Agriculture Statistics and Future Prospccts 2003, http://
www.socl .dc/i nhaltc/publ i kationcn/s/s_74_ 05.pdf
160. Tirczka I., SzaJai T., Szabóné P. A.: Vetésforgó- vctésváltás, www.biokultura .
org/kiadvanyok /biokultura_foly oiratok/2003/20 03_l.htm
161. Torna, L.: Agricultura ecologica lnvata alfabetul, www.adevarul.ro/articolc/agri-
cul t ura -eco! ogi ca-i nvata -al fabetul /323 425
162. Toralf, R. ct al: International study of rctail chains with regard to their activitics
in the marketing of organic products, http://orgprints.org/00002945/
163. Véghelyi K.: a komposztálás növényvédelmi hatása, http://www.agronaplo.hu/in-
dcx.php?szamiD = ll &o= ci kk&ci kk1D=480
164. Veisz J.: Gyomszabályozás az ökológiai gazdálkodásban , http://www.biokultura.
org/kiadvanyok /biokultura_foly oiratok/2003/20 03_4.htm
165. Wcibel, F. P. et al.: Organic Fruit Production in Europe: Successes in Producti-
on and Marketing in the Last Decade, Perspectíves and Challenges for the Future,
http://orgprints.org/ll 055/
166. Willer, H., Yussefi, M., (2007): Organic Agriculturc Statistics 2007, http://org-
prints.org/4149/0 l /wil Ier-yussefi -2007-biofach-presentations. pdf
167. WWF: Living Planet Report 2006
!68. WWF: Nem tartható fenn a magyar ökológiai lábnyom. In: http://hvg.hu/Tudo-
many/20070517_wwf_okologiai_labnyom_.aspx
169. Zakowska-Biemans, S.: Consumers and consumption of organic food in Central
and Eastern European new member states of the European Union, http://orgprints.
orgi980610 l /zakowska-2007 -Cons ume rEastern Europe. pdf
170. Zanathy G., Lőrincz A.: Gondolatok a biodinamikus szőlőtermesztésről, http://
www.biokultura .org/kiadvanyok /biokultura_foly oiratok/2004/20 04_6.htm
171. ***: 2005/3. sz. különjelentés a vidékf~jlesztésről: az agrár-környezetvédelmi ki-
adások ellenőrzése a Bizottság válaszaival együtt, eur-Iex.europa.e u/LexUriServ
/LexU riServ.do? uri=OJ: C:2005:279:000 l :Ol: HU: HTML
172. ***: A génmanipulációról - innen-onnan, http://www.kincseslada.hu/gaia/e107_
files/public/gnmanipulcirl_innenonnan.doc
173. ***: A gyomszabályozás módszcrei agrotechnikai módszerek, www.agr.unideb.
hu/novved/Okta tas/tantargyakse gedletek/gyom/ NVII/2eaNVII.p df
174. ***: A komposztálás alapjai, http://tanacsok.atw.hu/komp.html
175. ***: A komposztálásról, http://www.bioe nzim.hu/kompo sztalasrol.pdf
176. ***: A Környezettudom ányi Központ állásfoglalása a fenntartható mezőgazda­
sági fejlődésről, www.ktk-ces.hu /34l.html

223
177. ***: A közvélemény elsősorban erkölcsi alapon ellenzi a génmanipulációt, http://
www.ki ncseslada.hu/gaia/el 07_fi les/publ ic/rszlet_stuber_gyorgy__ gn mani p uIci_
s_genetikai_krnyezetszennyezd s_cm_knyvbl.doc
178. ***:A pusztítás vetőmagvai, http://www.kincseslada.hu/gaia/el07_files/public/
Lehete_beke_egy_gmo_elelem mel.doc
179. ***:A szerves hulladék felhasználása, http://web.axelero.hu/racvaros/komposzt.
htm
180. ***: A Tanács 2092/91/EGK Rendelet a mezőgazdasági termékek ökológiai ter-
meléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló je-
lölésekről, http://gtr2.uw.hu/2092per9legk .htm
181. ***: A TANÁCS 834/2007/EK RENDELETE az ökológiai termelésről és
az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kí-
vül helyezéséről, http://eur-lex.europa.eu/LexUr iServ/LexUriServ.do?uri=OJ :
L:2007: 189:0001 :0023:HU: PDF
182. ***:A TANÁCS HATÁROZATA a géntechnológiával módosított kukorica (Zea
mays L. T25 vonal) ausztriai használatának és értékesítésének a 2001118/EK euró-
pai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti ideiglenes tilalmáról, http://eur-lex.euro-
pa.eu/LexUriServ/LexUriServ. do?uri=CELEX:52007PC0589: HU:HTMl,
183. ***: A többfunkciós mezőgazdálkodás kulcstcrületei, http://www.ktg.gau.hu/
~podma/bi rtok/al kal mazkodo.html
184. ***: Agricultura ecologica- obiectiv strategic calitativ al politicii agricole, www.
euracti v. ro/Ag ri cui t ura -eco! ogi ca-obi ec ti v-s trategi c-cal ita ti v-al-pol iti ci i-ag ri col e.
html
185. ***: Agroforestry, Forest garden, sövények, mezővédő erd6sávok, http://www.
kee.hu/anubis/okol /agrofor072.pdf
186. ***: Áldás vagy átok avagy a génmódosítás "titkai" című évfolyamdolgozat,
http://www. ki ncseslada. hu/gaia/e l 07_fi Jes/publ ic/lds_vagy_tok_avagy_a_gn m-
dosts_titkai.doc
187. ***: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témá-
ban: "Az Európai Bizottság közleményc a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez:
A biogazdálkodás és a bioélelmiszerek európai cselekvési terve", http://eur-lex.eu-
ropa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52004AE1657 :HU:NOT
188. ***: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő té-
mában: "Az Európai Bizottság közleménye a Tanácshoz és az Európai Par-
lamenthez: A biogazdálkodás és a bioélelmiszerek európai cselekvési ter-
ve" (COM(2004) 415 final), http://eur-lex.europa.cu/LexUriScrv/LexUriServ.
do?uri=OJ:C:2005:157:0167:01: HU: HTML
189. ***: Az ökológiai gazdálkodás alapelvei, irányzatai. In: http://www.okogazda-
bolt.hu/okogazd.html
190. ***:Az ökológiai gazdálkodás lehctőségei, http://www.kutdiak.kee.hu/diak/nzs/
nokogazd.htm

224
191. ***: Biodinamikus gazdálkodás, http://www.kee.hu/anubis/okol!biodin072.pdf
192. ***: Biodinamikus Honlap: http://www.biodinamikus.hu/index.htm
193. ***: Bioélelmiszerek: Új rendelet az európai bioélelmiszer-ágazat további fejlő­
dése érdekében, http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/
807&format=HTML&aged=O& Ianguage=HU&guiLanguage=e n
194. ***: Bioterra-Romániai Biogazdáikadók Egyesülete, www.time-foundation.
org/pub/download/rumania-proizvoditeli.pdf
195. ***: Bioterra, A biogazdáikadók lapja. Alapítva 1999-ben.
196. ***: Bulgáriának és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról
folytatott tárgyalások, www.cdep.ro/ue/tratat/hu/aa00020-re02.hu05.pdf
197. ***: Cap Il. Studiu comparativ privind agricultura §Í organizarea exploatatiilor
agricolepe baza unei dezvoltari durabile í'n UE §Í í'n Romania, www.biblioteca.
ase.ro/downres. php?tc=l943
198. ***:Ce se intarnpia in Romania?, www.gmo.ro/index.shtml?slice_id=f2b7744bc
60c726661 c8676829e59e71 &x=79
199. ***: Dezbateri parlamentare, www.cdep.ro/pls/steno/steno.stenograma?ids=603
7&idm=II,02&idl=l
200. ***: Egy lehetőség a géntechnológia mellőzésére: biogazdálkodás, http://www.
ki ncseslada.hu/gaia/e l 07_fi les/publ ic/egy_lehetsg_a_gntech nolgia_mell zsre__ bio-
gazdlkods.doc
201. ***: Emberi fogyasztásra engedélyezett, de mérgező a patkányokra?, http://www.
kincseslada.hu/gaia/el07_files /public/Emberi_fogyasztasra_ eng_de_mergezo.
doc
202. ***: Fekete arany, http:// www.kertpont.hu/uj/kertpont.php
203. ***: Fonduri europene pcntru agricultura ecologidi, www.telegrafonline.
ro/ 1171922400/articol/21202/fon duri_europene_pentru_agricul tura_ecologica.
htm!
204. ***: Fundatia TIME Ecoproiecte: Ghid practic de agricultura eco1ogidí, www.
time-foundation .org/pub/down load/rumani a-proizvodi tel i. pdf
205. ***: Genetikai beavatkozások és élct-szabadalmak, http://www.kincses1ada. hu/
gaia/el07_files/public/genetikai_beavatkozasok_s_eletszabadalmak.doc
206. ***: Génmódosított mezőgazdasági termények: Bt-gyapot, kukorica és burgonya,
http://www.zpok.hu/genmanipulacio/kepregeny/14.htm
207. ***: Géppark képei, http://www.battonyaidozsart.hu/index.php?battonya=OI1
208. ***: Globalisation as a Challenge or Opportunity for Organic Farming, http://or-
gprints.org/9333/0l/9333.pdf
209.***: Guvernul Romaniei, Programul National de Dczvoltare Rurala 2007-2013,
versiunea consolidata decembrie 2007. ln: http://www.madr.ro/pages/dezvoltare_
rurala/pndr_20_decern b r ie _2007. pdf
210.***: Gyógyító komposzt, http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9705/
tudvil/komposzt/komposzt.html

225
211. ***: Gyomirtó-rezisztens termények: Monsanto-féle RoundUp Ready szója, http://
www.zpok.hu/genmanipulacio/kepregeny/13.htm
212. ***: Hans Peter Rusch, http://organic.com.au/people/HansPeterRusch/
213. ***: Hogyan komposztáljunk, http://www.humusz.hu/kiadvanyok/gombacska/
g_ l J.htrni
214. ***: Hulladékcsökkentés komposztálással-olcsó és természetes, http://www.c-
misszio.hu/ispa/kiadvanyok/komposztlepo.pdf
215. ***: IFOAM Basic Standards 2002, www.uni-kassel.de/fb1llfnt/download/frei/
dii/IFOAM%20Standards.pdf
216.***: Interviu www.HotNews.ro, Statul roman nu se implica in mod real in susti-
nerea produeatorilor eeologiei, www.agricultura-eeologiea.ro/stiri.php
217. ***: Japanese Agricultural Standard of organic agricultural products, www.maff.
go Jp/sosh ik i/syoku hi n/hi nshi tu/organ ie/en g_y uk i_59. pdf
218. ***: Ki eszik bioélelmiszert?, www.veg.hu/modules.php?name=News&file=arti
cle&sid=68
219. ***:Komposztálás kiskerti körülmények között, http://biokert.uni-eorvinus.hu/
tudtad_komposzt.htm
220. ***: Komposztálás szakértelemmel, www.gazlap.hu/modulcs.php?file=article&
name=News&sid=l67
221. ***: KomposztáJási rendszerek, http://komposztalas.uw.hu/
222. ***: Komposztáljunk! De hogyan?, www.pesthidegkut.hu/?t=hasz_l
223. ***: Környezetvédelmi aggályok: veszélyben a biológiai sokféleség, http://www.
zpok.hu/genmanipulaeio/kepregeny/20.htm
224. ***: Lapszemle itthonról, www.biokultura.org/kiadvanyok/hiokultura_folyoi ra-
tok/2005/2005 _1.htm
225. ***: Magyar szép- A hazai termékek iránti igény egyre jobban érzékelhetö, heti.
demokrata.hu/index.php?Itemid=36&id=414&option=eom_eon tent&task=view
226. ***: Mai multe regiuni fara OMG in Románia, www.atentie.info/meniu/artieol.
php?idart=2417&idcat=8&head=8&general=3
227. ***: Mánearca organiea románeasea ajunge in farfuriile strainilor, www.gandul.
info/a.html?item=l018730
228. ***: Mi történik a komposzt képzödése során, http://www.humusz.hu/kiadva-
nyok/gombaeska/g_06.html
229. ***: Mit jelent a bio kifejezés? In: http://www.air.gov.hu/dokumentum.
php?dokumentum_id=22l
230. ***: Növénytársítások, www.hhrf.org/karpatiigazszo/060516/ht03.html
231. ***: Ou r Organic Future, orgprints.org/ J 1376/01 ll J376.pdf
232. ***: Ökogazdálkodás Afrikában, http://:www.biokultura.org/kiadvanyok/biokul-
tura_folyoiratok/2002/2002_5.htm
233. ***: Ökológiai gazdálkodás 1., Félévi követelményrendszer, Tervezett idöbeosz-
tás a 2007/08/l félévben. In: http://www.kee.hu/anubis/okol/okol_2.htm

226
234. ***: Ökológiai gyümölcstermesztés, http://anubis.kee.hu/szakirany/ fl4/oko-
gyum072.pdf
235. ***: Produsele ecologice, un segment profitabil, www.smartfinancial.ro/smartfi-
nancial /ag ri cui tura/p rod us el e+ecol ogi ce,+UIHsegmen t+profi tabi l
236.***: Pusztai Árpád BREVIÁRIUMA, http://www.kincseslada.hu/gaia/el07_fi-
les/public/pusztai_rpd_breviriuma.doc
237. ***: Se cer produsele ecologice, www.monitorul.com.ro/locallse-cer-produsele-
ecologice.html
238. ***: Szabályozás- Növényvédőszerek, biocidok, www.vegyireakcio.hu/noveny-
vedoszerek2.php
239. ***:Társadalmi szervezetek bírálják a géntechnológiát, www.greenfo.hu/hirek/
hi rek_item.php?hi r=8725
240. ***:Természetvédelem, http://www.kankalin.bme.hu/D ok/eloadasok/TVBME-
jegyzetül.doc
241. ***: The IFOAM Organic Guarantee System, www.ifoam.org/about_ifoam/stan-
dards/ogs.html
242. ***: The Money Channel: Románia mizeaza pe exportul de produse ecologice,
www.tmctv.ro/articol_23944/r omania_mizeaza_pe_exportul_ de_produse_eco-
logice.html
243. ***: The National Organic Program, http://www.ams.usda.gov/nop/FactSheets/
ProdHandE.html
244. ***: Vetésforgó- vetés váltás, www.agr.unideb.hu/4meco/file/08.ea.ppt

227
 A TANÁCS 834/2007/EK RENDELETE
(2007. június 28.)
az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet ha-
tályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament véleményére,
mivel:

(l) Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszertermelésből álló átfogó rend-

szer, amely ötvözi a Jegjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magasszintű biodiverzitás!, a ter-
mészeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjöJJéti szabványok alkalmazását és a bizonyos
fogyaszták természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciá-
jával összhangban lévő termelési módszereket. Az ökológiai termelési módszernek így kettős tár-
sadalmi szerepe van, egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyasztök ökológiai
termékek iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a kör-
nyezet védelméhez és az állatjólléthez, valamint a vidékfejlesztéshez.

(2) Az ökológiai mezőgazdasági ágazat részesedése a legtöbb tagállamban növekvőben van.

Kifejezetten észrevehető az elmúlt években a fogyasztói kereslet növekedése. A közös agrárpoliti-
ka legutóbbi reformja, amely a piacorientáltságra és a fogyasztói igényeket kielégítő minőségi ter-
mékek kínálatára helyezi a hangsúlyt, valószínűleg tovább ösztönzi az ökológiai termékek piacát.
Ennek tükrében az ökológiai termelésre vonatkozó jogszabályok egyre fontosabb szerepe t játsza-
nak az agrárpolitika keretrendszerében, és szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasági piacok ala-
kulásához.

(3) Az ökológiai termelési ágazatra vonatkozó közösségi jogi keret által követendő célok a tisz-
tességes verseny és az ökológiai termékek belső piaca megfelelő működésének biztosítása, valamint
az ökológiai jelölésű termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása és indokolttá tétele. További
célként olyan feltételeket kellene nyújtania, amelyek mellett ez az ágazat a termelési és piaci fejlő­
désseJ összhangban tud előrelépni.

(4) A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, a bioélelmiszerekre és biogazdálkodásra

vonatkozó európai cselekvési tervról szóló közleményében a Bizottság a Közösség ökológiai ter-
melési szabványainak, valamint behozatali és ellenőrzési követelményeinek továbbfejlesztését és
megerősítését javasolja. 2004. október 18-i következtetéseiben a Tanács felszólította a Bizottságot,
hogy vizsgálja felül a közösségi jogi keretet ezen a területen az egyszerűsítés és az általános kobe-
reneia biztosítása és különösen a szabványok harmonizációját ösztönző elvek megállapítása, vala-
mint amennyiben lehetséges, a részletesség csökkentése céljából.

(5) Ennélfogva indokolt az ökológiai termelésre alkalmazandó célkitűzések, elvek és szabályok

világosabb meghatározása, az átláthatósághoz és a fogyasztói bizalomhoz, valamint az ökológiai
termelés koncepciójának harmonizált felfogásához való hozzájárulás érdekében.

(6) E célból a mezógazdasági termékek ökológiai termeléséról, valamint a mezógazdasági ter-

mékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szölö, 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi
rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és új rendeletet kell a helyébe léptetni.

229
 (7) A növénytermesztés, az állattartás és a víziállat-tenyésztés vonatkozásában létre kell hoz-
ni az ökológiai termelési szabályok általános közösségi keretét, beleértve a vadon termő növények
és tengeri moszat begyűjtésére, az átállásra, valamint a feldolgozott élelmiszereknek (ideértve a
borokat is) és takarmányoknak, továbbá ökológiai élesztőnek az előállítására vonatkozó szabályo-
kat. A Bizottságnak kell engedélyeznie az ilyen termékek és anyagok használatát, és a Bizottság
határozhat az ökológiai gazdálkodásban és az ökológiai élelmiszerek feldolgozásában használan-
dó módszerekről.

(8) Az ökológiai termelés fejlődését tovább kellene segíteni különösen az ökológiai termelésnek
jobban megfelelő új technológiák és anyagok használatának támogatásávaL

(9) A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) és a GMO-kból vagy azok felhaszná-

lásával előállított termékek összeegyeztethetetlenek az ökológiai termelés fogalmával és a fogyasz-
tök ökológiai termékekről alkotott elképzelésével. Ezért ezeket nem lehet az ökológiai termelésben
vagy az ökológiai termékek feldolgozásában felhasználni.

(!O) A cél az, hogy az ökológiai termékekben a lehető legalacsonyabb legyen a GMO-k előfor­
dulása. A jelenlegi címkézési küszöbértékek kizárólag a GM O-k véletlenszerű és technikailag el-
kerülhetetlen előfordulásához kapcsolódó legmagasabb értékeket jelentik.

(ll) Az ökológiai termelésnek elsősorban a megújuló erőforrásokra kellene támaszkodnia a he-

lyileg szervezett mezógazdasági rendszereken belül. A nem megújuló erőforrások használatának
minimálisra csökkentése érdekében a hulladékokat, valamint a növényi és állati eredetű mellékter-
mékeket újra kell hasznosítani a termőföldbe való tápanyag-visszajuttatás céljából.

(12) Az ökológiai növénytermesztésnek hozzá kellene járulnia a talaj termékenységének fenn-

tartásához és fokozásához, valamint a talajerózió megelőzéséhez. A növényeket lehetőleg a talaj
ökoszisztémája táplálja, és ne a talajhoz adott oldódó tápanyag-utánpótló szerek.

(13) Az ökológiai növénytermesztési gazdálkodási rendszer elengedhetetlen elemei a talaj ter-

mékenységének ápolása, a fajok és fajták kiválasztása, a többéves vetésforgó, az ökológiai anya-
gok újrahasznosítása és a művelési technikák. Kiegészítő tápanyag-utánpótló szerek, talajjavító és
növényvédőszerek csak akkor használhatók, ha összeegyeztethetők az ökológiai termelés célki-
tűzéseivel és elveivel.

(14) Az állattartás alapvető jelentőségű az ökológiai gazdaságokban a mczógazdasági termc-

lés szervezése szempontjából, amennyiben biztosítja a szükséges szerves anyagot és tápanyagat a
megművelt terrnóföld számára, és ennek megfelelóen hozz~járul a talaj javításához és a fenntart-
ható mezógazdaság fejlódéséhez.

(15) A környezetszennyezés elkerülése érdekében, különös tekintettel az olyan természeti erő­

forrásokra, mint a talaj és a víz, az ökológiai állattartásnak elvben szaros kapcsolatot kellene biz-
tosítania az ilyen állattartás és a termőföld, a megfelelő többéves vetésforgórendszerek és az állatok
ökológiai termelésból származó, aszóban forgó gazdaságban vagy a szomszédos ökológiai gazda-
ságokban előállított növényi termékekkel való takarmányozása között.

(16) Mivel az ökológiai állattenyésztés a termőföldhöz kapcsolódó tevékenység, az állatoknak

-amikor csak lehetséges- hozzá kell jutniuk szabadtéri kifutóhoz vagy legelőterülethez.

230
 (17) Az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magasszintű állatjól léti szab-
ványokat, és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az állategészség-
ügynek pedig a betegségmegelőzésen kell alapul nia. E tekintetbenkülönös figyelmet kell fordítani
a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és az állománysűrűségre. Ezenfelül a fajták
kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességüket. Az
állattartásra és az ak vakultúrára vonatkozó végrehajtási szabályoknak biztosítaniuk kell az össz-
hangot legalább a tenyésztés céljából tartott állatok védelméról szóló európai egyeZ!nénnyel és az
állandó bizottsága (T-AP) által hozott, azt követő ajánlásokkaL

(18) Az ökológiai állattartási rendszernek törekednie kell arra, hogy ökológiai módon tenyész-
tett állatokkal tegye teljessé a különbözó állatfajok tenyésztési ciklusait Ezért ösztönözni kell az
ökológiai módon tartott állatok génállományának növelését, és javítani kell az önellátást, így biz-
tosítv a az ágazat fejlődését

(19) Az ökológiai módon feldolgozott termékeket olyan feldolgozási módszerek használatával

kell előállítani, amelyek biztosítják, hogy a termék teljes ökológiai értéke és alapvető minóségi tu-
lajdonságai a termelési lánc minden szakaszában fennmaradjanak.

(20) A feldolgozott élelmiszereket csak akkor lehet ökológiaiként címkézni, ha valamennyi

vagy szinte valamennyi mezógazdasági eredetű összetevőjük ökológiai. Külön címkézési rendel-
kezéseket kell azonban meghatározni az olyan feldolgozott élelmiszerek számára, amelyek olyan
mezógazdasági összetevőket tartalmaznak, amelyeket nem lehet ökológiai termelésból nyerni, mint
például a halászati és vadászati termékek esetében. Továbbá a fogyaszták tájékoztatása és a piac
átláthatósága céljából, valamint az ökológiai összetevők ösztönzése érdekében bizonyos feltételek
mellett lehetóvé kell tenni az ökológiai termelésre való hivatkozást is az összetevők felsorolása-
kor.

(21) Indokolt rugalmasságról rendelkezni a termelési szabályok alkalmazásával kapcsolatban,

hogy lehetóvé váljon az ökológiai szabványok és követelmények hozzáigazítása a helyi éghajlati
vagy földrajzi viszonyokhoz, sajátos tenyésztési gyakorlatokhoz és a fejlettségi szintekhez. Ezért
számításba kell venni kivételes szabályok alkalmazását, dc csak a közösségi jogszabályokban meg-
állapított egyedi feltételek korlátain belül.

(22) Fontos az ökológiai termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása. Ezért az ökológiai ter-
melésre alkalmazandó követelmények alóli felmentéseket szigorúan azokra az esetekre kell korlá-
tozni, amelyekben a kivételes szabályok alkalmazása indokoltnak tekintett.

(23) A fogyasztök védelme és a tisztességes verseny érdekében az ökológiai termékek jelölé-

sére használt kifejezéseket a Közösség egész területén és a használt nyelvtól függetlenül meg kell
óvni attól, hogy azokat nem ökológiai termékek esetében használják. A védelemnek ki kell terjed-
nie az említett kifejezésekból képzett használatos szavakra és rövidítésekre is, függetlenül attól,
hogy önállóan vagy társít va használják-e őket.

(24) A teljes közösségi piac fogyasztói pontos t<\jékoztatásának megvalósítása érdekében a kö-
zösségi logót kötelezővé kell tenni valamennyi Közösségen belül előállított, előrecsomagolt öko-
lógiai élelmiszer esetében. Egyéb esetekben lehetóvé kell tenni a közösségi logó önkéntes alapú
használatát a Közösségen belül elóállított, nem előre csomagolt ökológiai termékek vagy a harma-
dik országokból importált bármely ökológiai termék tekintetében.

231
 (25) Megfelelőnek tekintett azonban a közösségi logó használatát olyan termékekre korlátoz-
ni, amelyek kizárólag vagy majdnem kizárólag ökológiai összetevőkből állnak, annak érdekében,
hogy a fogyaszták ne kapjanak téves tájékoztatást a termék egészének ökológiai természetére vo-
natkozóan. Ezért a közösségi logó nem használható az átállásban lévő termelésből származó ter-
mékek és a feldolgozott élelmiszerek esetében, ha a mezéígazdasági eredetű összetevéíik kevesebb
mint 95%-a ökológiai.

(26) A közösségi logó semmilyen körülmények közölt sem akadályozha~ja a nemzeti vagy ma-
gánlogók használatát (27) Továbbá a megtévesztéí gyakorlat és a fogyaszták körében a termék kö-
zösségi vagy nem közásségi eredetével kapcsolatos zavar elkerülésének érdekében, a közösségi
logó használata eselén a fogyasztókat tájékoztatni kell a termékek alapanyagául szolgáló mezéígaz-
dasági nyersanyagok termesztésének vagy tenyésztésének helyszínérőL

(28) A közösségi szabályoknak eléí kell mozdílaniuk a ökológiai termelés harmonizált koncep-
cióját. Az illetékes hatóságoknak, ellenéírző hatóságoknak és ellenéírző szerveknek tartózkodniuk
kell bármely olyan magatartástól, amely egy másik tagállamban található hatóság vagy szervezet
által minéísített, megfelel ó termékek szabad mozgása elé akadályokat gördít. Az említettek nem
rendelhetnek el további ellenéírzéseket és pénzügyi terheket.

(29) Az egyéb területekre vonatkozó közösségi jogszabályokkal fennálló összhang érdekében a

tagállamok számára lehetővé kell tenni növénytermesztéslik és állattenyésztésük esetében az öko-
lógiai termelésre vonatkozó közásségi szabályoknál szigorúbb nemzeti termelési szabályok terü-
letükön való alkalmazását, feltéve, hogy e nemzeti szabályok a nem ökológiai termelésre is vonat-
koznak, és egyéb szempontból megfelelnek a közösségi jognak.

(30) Tilos a GMO-k használata az ökológiai termelésben. Az egyértelműség és koherencia ked-

véért nem szabad lehetővétenni egy termék ökológiaiként való címkézését, ha azt GMO-tartalom-
ra, GMO-összetevőkre vagy GMO-kból való előállításra utaló címkével kell ellátni.

(31) Annak biztosítására, hogy az ökológiai termékek eléíállítása az ökológiai termelésre vonat-
kozó közösségi jogi keretben meghatározott követelményeknek megfeleléíen történjen, az ökológiai
termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakaszában vett szcrep-
lők által végzett tevékenységeknek a takarmány- és élelmiszerjog. valamint az állat-egészségügyi
és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történéí megfelelés ellenőrzésének
biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenéírzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK eu-
rópai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott szabályokkal összhangban felállított és irá-
nyított ellenőrzési rendszer alá kell tartozni uk.

(32) Egyes esetekben aránytalannak tűnhet értesítési és ellenőrzési követelményeket támasztani

a kiskereskedelmi gazdasági szercpléík bizonyos típusaival-például a közvetlen ül a végséí felhasz-
náJók számára termékeket értékesítőkkel -szemben. Ezért indokolt engedélyezni a tagállamok szá-
mára, hogy mentcsítsék az ilyen gazdasági szerepiőket e követelmények alól. A csalás elkerülése
érdekében azonban szükséges azon kiskereskedelmi gazdasági szerepléík mentesség alóli kizárása,
akik az értékesítés helyével nem összefüggéí helyen termelnek, dolgoznak fel vagy tárolnak termé-
keket, vagy harmadik országból hoznak be ökológiai termékeket, vagy az említett tevékenységeket
kiadták harmadik félnek alvállalkozásba.

232
 (33) Az Európai Közösségbe behozott ökológiai termékek esetében engedélyezni kell, hogy
azok ökológiaiként kerüljenek forgalomba a közösségi piacon, ha a termékeket olyan termelési sza-
bályoknak és ellenőrzési rendszereknek megfelelően állították elő, amelyek összhangban vannak
vagy egyenértékűek a közösségi jogszabályokban meghatározottakkaL Mindemellett az egyenérté-
kű rendszer alapján behozott termékeket kísérnie kell egy tanúsítványnak, amelyet az érintett har-
madik ország illetékes hatósága vagy elismert ellenőrző hatósága vagy szervezete bocsátott ki.

(34) Az egyenértékűség behozott termékek tekintetében történő értékelésénél figyelembe kell

venni a Codex Alimentariusban meghatározott nemzetközi szabványokat

(35) Indokoltnak tűnik a Bizottság által a közüsségi jogszabályokban előírtakkal egyenértékű

termelési szabványokkal és ellenőrzési rendszerekkel rendelkezőnek elismert harmadik országok
jegyzékének fenntartása. A jegyzékben nem szerepi ő harmadik országok esetében a Bizottságnak
fel kellene állítania azon ellenőrző hatóságok és ellenőrzó szervek jegyzékét, amelyeket eljárás ra
jogosultnak ismer el az érintett harmadik országokban ellenőrzési és tanúsítási feladatok elvégzé-
sére.

(36) Gyűjteni kell a vonatkozó statisztikai információt az e rendelet végrehajtásához és nyomon

követéséhez szükséges megbízható adatok megszerzése érdekében és a termel ők, piaci szereplők
és politikai döntéshozók eszközeként. A szükséges statisztikai információt a közösségi statisztikai
program keretében kell meghatározni.

(37) Ez a rendelet egy olyan időponttól alkalmazandó, amely elegendő időt ad a Bizottságnak
a végrehajtáshoz szükséges intézkedések elfogadására.

(38) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizoltságra ruházott végrehajtási

hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/
EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni.

(39) Az ökológiai ágazat dinamikus előretörése, az ökológiai termelési módszerhez kapcsolódó

egyes rendkívül érzékeny kérdések, valamint a belsó piacok és az ellenőrzési rendszerek zökke-
nőmentes működése biztosításának szükségessége következtében helyénvaló az ökológiai gazdál-
kodásra vonatkozó közösségi szabályok jövőbeni, az e szabályok alkalmazásából nyert tapasztalat
figyelembevételével folyó felülvizsgálatának előírása.

(40) A bizonyos állatfajok ra, vízi növényekre és mi kroalgákra vonatkozó részletes közösségi
termelési szabályok elfogadásáig a tagállamoknak lehetóséget kell adni arra, hogy nemzeti szab-
ványok alkalmazásáról, vagy azok hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert magán
feltételrendszerek alkalmazásáról rendelkezzenek,

233
 ELFOGADTA AZ ALÁBBI RENDELETET:

I. CÍM

CÉL, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSO K

l. cikkely

Cél és hatály

(l) Ez a rendelet alapot szalgáltat az ökológiai termelés fenntartható fejlődéséhez, és eközben

biztosítja a belső piac hatékony működését, garantálja a tisztességes versenyt, biztosítja a fogyasz-
tói bizalmat, és védi a fogyaszták érdekeit.

Az e rendeletben foglalt szabályok alátámasztására közös célokat és elveket határoz meg az

alábbiakra vonatkozóan:

a) az ökológiai termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi sza-

kasza, valamint azok ellenőrzése;

b) az ökológiai termelésre utaló jelölések használata a címkézés és reklámozás során.

(2) Ezt a rendeletet a következő, mezőgazdaságból- beleértve az akvakultúrát is- származó

termékekre kell alkalmazni, amennyiben ezeket a termékeket már forgalmazzák vagy forgalmaz-
ni kívánják:

a) élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termékek;

b) feldolgozott, élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékek;

c) takarmányok;

d) vegetatív szaporítóanyag és vetőmag.

A vadon élő állatok vadászatából vagy halászatából származó termékek nem tekinthetők öko-
lógiai termelésból származónak.

Ezt a rendeletet az élelmiszerként vagy takarmányként használt élesztókre is alkalmazni kell.

(3) Ezt a rendeletet a (2) bekezdésben megállapított termékekhez kapcsolódó termelési, feldol-
gozási és forgalmazási tevékenységek bármely szakaszában részt vevő valamennyi gazdasági sze-
replóre alkalmazni kell.

A tömegétkeztetési tevékenységek azonban nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A tömegét-

keztetési tevékenységekből származó tennékek címkézése és ellenőrzése tekintetében a tagállamok
nemzeti szabályokat, vagy- azok hiányában- magán feltételrendszereket alkalmazhatnak, ameny-
nyiben az ilyen szabályok megfelelnek a közösségi jognak.

234
 (4) Ezt a rendeletet az e cikkben meghatározott termékekre vonatkozó, a közösségi jognak meg-
felelő egyéb, többek közölt az élelmiszereket és az állatélelmezést érintő közösségi vagy nemzeti
rendelkezések- például a termelésre, feldolgozásra, forgalmazásra, címkézésre és ellenőrzésre vo-
natkozó rendelkezések- sérelme nélkül kell alkalmazni.

2. cikkely

Fogalom-meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni:

a) "ökológiai termelés": a termelési módszereknek az c rendeletben meghatározott szabályok-

nak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi sza-
kaszában;

b) "a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás szakaszai": bármely szakasz, kezdve valamely

ökológiai termék elsődleges termelésével, egészen a termék raktározásáig, feldolgozásáig, szállítá-
sáig, értékesítéséig vagy a végső fogyasztónak a termékkel való ellátásáig, valamint adott esetben
a címkézés, a reklámozás, a behozatal, a kivitel és az al vállalkozói tevékenységek is;

c) "ökológiai": ökológiai termelésből származó vagy azzal kapcsolatos termék;

d) "gazdasági szereplő": bármely természetes vagy jogi személy, aki az ellenőrzése alá tartozó
ökológiai vállalkozás tekintetében felelős az e rendelet követelményeinek való megfelelésért;

e) "növénytermesztés": mezőgazdasági növényi termékek kereskedelmi célú előállítása, bele-

értve a vadon termő növényi termékek betakarítását is;

f) "állattartás": házi- vagy háziasított szárazföldi állatok tartása (a rovarokat is beleértve);

g) az "akvakultúra" fogalma azonos az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i
1198/2006/EK tanácsi rendeletben meghatározottal;

h) "átállás": a nem ökológiai gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átmenet megha-

tározott időszak alatt, melynek folyamán az ökológiai gazdálkodásról szóló rendelkezések alkal-
mazására kerül sor;

i) ,,feldolgozás": az ökológiai termékek tartósítására és/vagy feldolgozására (az állati termékek

darabolását és vágását is beleértve) irányuló műveletek, tovább<í a csomagolás, a címkézés és/vagy
a címkézésben tett, az ökológiai termelési módszerre vonatkozó változtatások;

j) az "élelmiszer", a "takarmány" és a "forgalomba hozatal" fogalma azonos az élelmiszerjog

általános elveiról és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és
az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/
EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározottakkal;

235
 k) "címkézés": bármely olyan terminus, szó, leírás, védjegy, márkanév, képi információ vagy
jel, amely valamely terméket kísérő vagy arra utaló csomagoláshoz, irathoz, fel irathoz, címkéhez,
táblához, gyűrűhöz vagy fémgyűrűhöz kapcsolódik, és azon található;

l) az "előre csomagolt élelmiszer" fogalma azonos az élelmiszerek címkézésére, kiszerelé-

sére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i
2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv l. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meg-
határozottal;

m) "reklámozás": a nyilvánosságnak bármely, a címkétől eltérő eszközzel való tájékoztatása,

amely a hozzáállást, meggyőződést és szokásokat tervezetten vagy valószínűsíthetően befolyásolja
és alakítja annak érdekében, hogy közvetlen vagy közvetett módon előmozdítsa az ökológiai ter-
mékek vásárlását;

n) "illetékes hatóság": valamely tagállam azon központi hatósága, amely az ökológiai termelés
területén elvégzendő, ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő hivatalos ellenőrzések megszerve-
zése tekintetében illetékes, vagy bármely egyéb olyan hatóság, amelyre ezen hatáskört átruházták,
beleértve- adott esetben- valamely harmadik ország megfelelő hatóságát is;

o) "ellenőrző hatóság": valamely tagállam olyan közigazgatási szerve, amelyre az illetékes

hatóság az ökológiai termelés területén elvégzendő, ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő el-
lenőrzésre és tanúsításra vonatkozó hatáskörét részben vagy egészben átruházta, beleértve- adott
esetben- valamely harmadik ország megfelelő hatóságát vagy a valamely harmadik országban
működő megfelelő hatóságot is;

p) "ellenőrző szerv": olyan független, nem a közigazgatásba tartozó harmadik fél, amely az
ökológiai termelés területén az ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő ellenőrzést és tanúsítást
végzi, beleértve- adott esetben- valamely harmadik ország megfelelő szervét vagy a valamely
harmadik országban működő megfelelőszervet is;

q) "megfelelőségi jel": bizonyos szabványoknak vagy egyéb normatív dokumentumoknak való

megfelelés jel formájában történő igazolása;

r) az "összetevők" fogalma azonos a 2000/13/EK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében meg-

határozottal;

s) a "növényvédő szerek" fogalma azonos a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló,

1991. július 15-i 911414/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének l. pontjában meghatározottal;

t) a "géntechnológiával módosított szervezet (GMO)" azonos a géntechnológiával módosított

szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatá-
lyon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001118/EK európai parlamenti és tanácsi irány-
elvben meghatározottal és nem az említett irányelv I. B. mellékletében felsorolt, géntechnológiai
módosítást eredményező technikák alkalmazásával előállított szervezet;

u) "GMO-kból előállított": teljesen vagy részben GMO-kból származó, de GMO-kat nem tar-
talmazó vagy nem azokból álló;

236
 v) "GMO-k felhasználásával előállított": az előállítási folyamatban az utolsó élő szervezetet
jelentőGMO felhasználásából származó, de GMO-kat nem tartalmazó vagy nem azokból álló, és
nem is GMO-kból előállított;

w) a "takarmány-adalékanyagok" fogalma azonos a takarmányozási célra felhasznált adalék-

anyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben
meghatározottal;

x) "egyenértékű": különböző rendszerek vagy intézkedések leírásán:íl aztjelenti, hogy azonos

szintű megfelelőségi biztosítékot nyújtó szabályok alkalmazásával ugyanazon célok és alapelvek
teljesítésére alkalmas;

y) "technológiai segédanyag": bármely olyan anyag, amelyet élelmiszer összetevőjeként önma-

gában nem fogyasztanak, hanem célzatosannyersanyagok, élelmiszerek vagy azok összetevőinek
feldolgozása során használnak egy bizonyos technológiai célnak- a kezelés vagy a feldolgozás so-
rán történő- elérése érdekében, ami az anyag marc.dványainak vagy származékainak véletlensze-
rű, de technikailag elkerülhetetlen jelenJétét eredményezheti a végtermék ben, feltéve, hogy ezek a
maradványok nem jelentenek egészségügyi kockázatot, és a végtermékre semmilyen technológiai
hatásuk nincs;

z) az .,ionizáló sugárzás" fogalma azonos a munkavállalók és a lakosság egészségének az ioni-

záló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szaigál ó alapvető biztonsági előírások
megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96129/Euratom tanácsi irányelvbenmeghatározottal, az
ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó tagállami jogsza-
bályok közelítéséről szóló, 1999. február 22-i 1999/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv l.
cikkének (2) bekezdése szerinti korlátozásokkaL

aa) "tömegétkeztetési tevékenység": ökológiai termékek készítése éttermekben, kórházakban,

munkahelyi étkezdékben és más hasonló élelmiszeripari vállalkozásokban, a végső fogyasztök ré-
szére történő értékesítés vagy átadás helyén.

II. CÍM

AZ ÖKOLÓGIAI TERMELÉS CÉLJAI ÉS ELVEI

3. cikkely

Célok

Az ökológiai termelés általános célkitűzései a következők:

a) olyan fenntartható mezógazdasági igazgatási rendszer létrehozása, amely

i. tiszteletben tartja a természeti rendszereket és ciklusokat, valamint fenntartja és erősíti a ta-

laj, a víz, a növények és az állatok egészségét, továbbá a közöttük fennálló egyensúlyt;

i i. hozzájárul a magas szintú biológiai sokféleséghez;

237
 iii. felelősen használja az energiát és a természeti erőforrásokat, úgymint a vizet, a talajt, a
szerves anyagokat és a levegőt;

iv. tiszteletben tartja a magas szintíí állatjól léti szabványokat, és főként kielégíti az állatok
fajspecifikus viselkedési igényeit;

b) a kiváló minőségű termékek előállítására való törekvés;

c) az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek olyan széles skálájának előállítására való

törekvés, amely eleget tesz a környezetre, az emberi egészségre, a növények egészségére vagy az
állatok egészségére és jóllétére nézve ártalmatlan eljárások alkalmazásával előállított áruk iránti
fogyasztói igényeknek.

4. cikkely

Általános elvek

Az ökológiai termelés a következő elveken alapul:

a) az olyan ökológiai rendszereken alapuló biológiai folyamatok megfelelő megtervezése és

irányítása, amelyek rendszeren belüli természeti erőforrásokat használnak fel olyan módszerek-
kel, amelyek

i. élőszervezeteket vagy mechanikai termelési módszereket alkalmaznak;

ii. termőföldhöz kapcsolódó növénytermesztés! vagy állattartást végeznek, vagy olyan vízi-
állat-tenyésztést folytatnak, amely megfelel a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása
elvének;

iii. kizárják- az állatgyógyászati készítmények kivételével- a GMO-k és a GMO-ból és

GMO-k felhasználásával előállított termékek alkalmazását;

iv. kockázatértékelésen, valamint adott esetben óvintézkedések és megelőző intézkedések al-

kalmazásán alapulnak;

b) a külső források felhasználásának korlátozása. Amennyiben klilső forrásokra van szlikség,

vagy az a) bekezdésben említett megfelelő irányítási gyakorlatok és módszerek nincsenek meg, a
külső forrásokat az alábbiakra kell korlátozni:

i. ökológiai termelésből származó források;

i i. természetes anyagok vagy természetes anyagokból nyert anyagok;

iii. lassan oldódó, ásványi eredetű tápanyag-utánpótló szerek;

c) a kémiai úton előállított források alkalmazásának szigorú korlátozása az alábbi kivételes

esetekre:

238
 i. amennyiben a megfelelő gazdálkodási gyakorlat nem létezik; és

i i. a b) bekezdésben említett külső források a piacon nem állnak rendelkezésre; vagy

iii. amennyiben a b) bekezdésben említett külső források felhasználása elfogadhatatlan kör-

nyezeti hatásokhoz vezet;

d) az ökológiai termelés szabályainak kiigazítása szükség eselén és e rendelet keretein belül az

egészségügyi helyzet, az éghajlatbeli regionális különbségek és a helyi feltételek, a fejlettségi szint,
valamint a speciális állattartási gyakorlatok figyelembevétele érdekében.

5. cikkely

A gazdálkodásra alkalmazandó konkrét elvek

A 4. cikkben meghatározott általános elveken kívül az ökológiai gazdálkodás a következő

konkrét elveken alapul:

a) a talaj élővilágának, valamint a talaj természetes termőképességének, a talaj stabilitásának

és a talaj biodiverzitásának fenntartása és erősítése, a talajtömörödés és a talajerózió megelőzése
és az ellene való küzdelem, továbbá a növényeknek elsősorban a talaj ökoszisztémáján keresztüli
táplálása;

b) a nem megújuló erőforrások és a gazdaságon kívül i források felhasználásának minimális-

ra csökkentése;

c) a növényi és állati eredetű hulladékok és melléktcrmékek visszaforgatása a növénytermesz-

résbe és az állattartásba;

d) a termelési döntések során a helyi vagy regionális ökológiai egyensúly figyelembevétele;

e) azállatok egészségének fenntartása az állatok természetes immunitása erősítésének, vala-

mint a megfelelő fajták és tenyésztési módok kiválasztásának révén;

f) a növények egészségének fenntartása olyan megelőző intézkedések révén, mint a kártevők­

nek és betegségeknek ellenálló, megfelelö fajok és fajták kiválasztása, megfelelő vetésforgó, me-
chanikai és fizikai módszerek, valamint a kártevök természetes ellenségei által nyújtott védelem;

g) területhez igazított és termőföldhöz kapcsolódó <íllattartás folytatása;

h) az állatok magasszintű jóllétének szem előtt tartása a fajspecifikus igények figyelembevé-

telével;

i) az ökológiai állattartás termékeinek olyan állatokból való előállítása, amelyeket születésük

vagy kikelésLik óta és egész élettartamuk alatt ökológiai gazdaságokban tartottak;

239
 j) a fajtáknak az állatok helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességének, vitalitásának
és betegségekkel vagy egészségi problémákkal szembeni ellenálló képességének ügyelembevéte-
lével történő kiválasztása;

k) az állatok ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes,

nem mezőgazdasági anyagokból álló ökológiai takarmánnyal való etetése;

l) az immunrendszert erősítő és a betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességet fo-

kozó tartási gyakorlatok alkalmazása, beleértve különöscn a rendszeres járatást, valamint a szabad
térhez és adott esetben a legelőhöz jutást is;

m) a mesterségesen létrehozott poliploid állatok tenyésztésének kizárása;

n) az akvakultúrás termelés tekintetében a természetes vízi ökoszisztémák biológiai sokfélesé-

gének, a vízi környezet egészségének, valamint a környező vízi és szárazföldi ökoszisztémák mi-
nőségének hosszú távú fenntartása;

o) a vízi szervezeteknek a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védel-
méről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet 3.
cikkében meghatározott, halászati erőforrások fenntartható kiaknázásából származó takarmánnyal,
vagy az ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes, nem me-
zőgazdasági anyagokból álló ökológiai takarmánnyal való takarmányozása.

6. cikkely

Az ökológiai élelmiszerek feldolgozására alkalmazandó konkrét elvek

A 4. cikkben meghatározott általános elveken kívül a feldolgozott ökológiai élelmiszerek elő­

állítása a következő konkrét elveken alapul:

a) az ökológiai élelmiszer ökológiai mezőgazdasági összetevőkböl való elöállítása, kivéve, ha

a piacon nem áll rendelkezésre összetevő ökológiai formában;

b) az élelmiszer-adalékanyagok, a főként technológiai és ízjavító funkcióval rendelkező, nem

ökológiai összetevők és a mikrotápanyagok, valamint a technológiai segédanyagok alkalmazásá-
nak minimálisra korlátozása, és ezek alkalmazásának kizárólag az alapvető technológiai szükség-
let eselén vagy speciális élelmezési célokból való lehetővé tétele;

c) azon anyagok vagy feldolgozási módszerek kizárása, amelyek félrevezetök lehetnek a ter-
mék tényleges jellegél illetően;

d) az élelmiszer gondos feldolgozása, lehetőleg biológiai, mechanikai vagy fizikai módszerek

alkalmazásával.

240
 7. cikkely

Az ökológiai takarmányok feldolgozására alkalmazandó konkrét elvek

A 4. cikkben meghatározott általános elveken kívül a feldolgozott ökológiai takarmányok elő­

állítása a következő konkrét elveken alapul:

a) az ökológiai takarmány ökológiai takarmány-alapanyagokból való előállítása, kivéve, ha a

piacon nem áll rendelkezésre takarmány-alapanyag ökológiai formában;

b) a takarmány-adalékanyagok és a technológiai segédanyagok alkalmazásának minimálisra, és

kizárólag olyan esetekre korlátozása, amikor alkalmazásukat alapvető technológiai vagy tenyész-
téstechnikai szükséglet vagy speciális élelmezési cél indokolja;

c) azon anyagok vagy feldolgozási módszerek kizárása, amelyek félrevezetők lehetnek a ter-
mék tényleges jellegét illetően;

d) a takarmány gondos feldolgozása, lehetőleg biológiai, mechanikai vagy fizikai módszerek

alkalmazásával.

241
 III. CfM

TERMELÉSI SZABÁLYOK

l. FEJEZET

Általános termelési szabályok

8. cikkely

Általános követelmények

A gazdasági szereplők kötelesek betartani az ezen címben megállapított termelési szabályokat,

valamint a 38. cikk a) pontjában szerepi ő végreh~jtási szabályokat.

9. cikkely

A GMO-k alkalmazásán ak tiltása

(l) Ökológiai termelés során GMO-k és GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított ter-
mékek élelmiszerként, takarmányként, technológiai segédanyagként, növényvédő szerként, műtrá­
gyaként, talajjavító szerként, vetőmagként, vegetatív szaporítóanyagként, mikroorganizmusként és
állatként nem használhatók.

(2) A GMO-kra és GMO-kból előállított termékek élelmiszerként és takarmányként való alkal-

mazására vonatkozóan az (l) bekezdésben említett tilalom alkalmazásában a gazdasági szereplők
hagyatkozhatnak a terméket kísérő címkére vagy bánnilyen más olyan kísérő dokumentumra, ame-
lyet a 2001/18/EK irányelvvel, a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról
szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel vagy a gén-
technológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechno-
lógiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomon követhe-
tőségéről szóló 1830/2003/EK rendelettel összhangban csatoltak vagy készítettek.

Hacsak nemjutottak olyan egyéb információhoz, amely szerint a kérdéses termékek címkézése
nem felel meg ezeknek a rendeleteknek, a gazdasági szerepi ők feltételezhetik, hogy ha ilyen anya-
gok nem szerepeinek a rendeleteknek megfelelően a címkén vagy a kísérő dokumentumon, akkor
a vásárolt élelmiszer- és takarmányterm ékek előállítása során nem használtak fel GMO-kat vagy
GM O-kból előállított termékeket.

(3) Az (l) bekezdésben említett, nem élelmiszerterm ékekkel vagy takarmánnyal összefüggő
vagy GMO-k felhasználásával előállított termékekkel kapcsolatos tilalom tekintetében azok a gaz-
dasági szereplők, akik harmadik felektől ilyen nem ökológiai termékeket vásároltak, az eladótól
igazolást kérnek arról, hogy az eladott termékeket nem GMO-kból vagy GMO-k felhasználásával
állították elő.

(4) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határoz a GMO-k
és a GMO-kból vagy GMO-k felhasználásával előállított termékek alkalmazására vonatkozó tilal-
mat végrehajtó intézkedésekről.

242
 10. cikkely

Az ionizáló sugárzás alkalmazásának tiltása

Az ionizáló sugárzás alkalmazása tilos az ökológiai élelmiszerek vagy takarmányok, vagy az

ökológiai élelmiszerekben vagy takarmányokban felhasznált nyersanyagok kezelésére.

2. FEJEZET

Mezógazdasági üzembenfolyó termelés

ll. cikkely

A mezőgazdasági üzemben folyó termelés általános szabályai

A mezőgazdasági üzem egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfe-

lelően kell irányítani.

Mindazonáltal a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően megállapítandó

speciális feltételekkel összhangban egy mezőgazdasági üzem felosztható egyértelműen elkülönülő
egységekre vagy akvakultúrás termelőhelyekre, amelyek közül nem mindegyiket irányítják az öko-
lógiai termelés szabályai szerint. Az állatok esetében különféle fajokat tarthatnak. Az ak vakultúra
esetében azonos fajok termelhetők, amennyiben a termelőhelyek megfelelően elkülönülnek. Növé-
nyek esetén különféle, könnyen megkülönböztethető fajtákat termeszthetnek.

Amennyiben a második albekezdésnek megfelelőenegy mezőgazdasági üzem nem minden

egységében folyik ökológiai termelés, a gazdálkodónak külön kell választania az ökológiai egy-
ségek által használt vagy előállított földet, állatokat és termékeket a nem ökológiai egységek által
használt vagy előállított földtől, állatoktól és termékektől, és pontos nyilvántartást kell vezetnie a
szélválasztás igazo!ására.

12. cikkely

Növénytermesztési szabályok

(l) A ll. cikkben megállapított, a mezőgazdasági üzemben folyó termelés általános szabályain
kívül az ökológiai növénytermeszrésre a következő szabályok alkalmazandók:

a) az ökológiai növénytermesztés során olyan földművelési és növénytermesztési gyakorlatot

kell alkalmazni, amely fenntartja vagy nö1 d i a talaj szervesanyag-tartal mát, fokozza a talajstabili-
tást és a talaj biodiverzitását, valamint megelőzi a talajtömörödést és a talajeróziót;

b) a talaj termőképességél és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és

növel ni, amely magában foglalja a pillangósokat és más zöldtrágya-növényeket, valamint az állati
szerves trágya vagy az ökológiai termelésből származó- mindkét esetben lehetőség szerint kom-
posztáJt- szerves anyagok alkalmazásával;

c) a biodinamikus készítmények használata megengedett;

243
 d) továbbá tápanyag-utánpótló szerek és tal<~jjavító szerek kizárólag akkor alkalmazhatók, ha
ökológiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk szerint;

e) ásványi eredetű nitrogéntápanyag-utánpótló szerek nem alkalmazhatók;

f) valamennyi alkalmazott növénytermesztési technológia megelőzi és minimálisra csökkenti

a környezet szennyezéséhez való hozzájárulást;

g) a kártevők, betegségek és gyomnövények által okozottkárok megelőzése elsősorban ezek

természetes ellenségeinek védelmére. a fajok és fajták kiválasztására, a vetésforgóra, a termesztési
technológiákra és a hőkezelési eljárásokra támaszkodik;

h) amennyiben a növénykultúrát igazolt veszély fenyegeti, növényvédő szerek kiz<írólag abban

az esetben hasz.nálhatók, ha ökológiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk
sze ri nt;

i) a vetőmagtól és vegetatív szaporítóanyagtól eltérő termékek előúllítására kizárólag ökológiai

termelés keretében előállított vetőmagot és szaporítóanyagat szabad felhasználni. E célból vetőmag
eselén az anyanövények, vegetatív szaporítóanyag esetében pedig az alanyok termesztésének az e
rendeletben megállapított szabályokkal összhangban Jegalább egy generáción, vagy évelő szabad-
földi növénykultúrák esetén legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett folynia;

j) tisztító- és fertőtlenítőszerek kizárólag akkor alkalmazhatók a növénytermesztés ben, ha öko-

lógiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk szerint.

(2) A természeti területeken, erdőkben és mezőgazdaságilag művelt területeken vadon termő

növények és azok részeinek gyűjtése ökológiai termelési módnak tekinthető, feltéve, hogy:

a) az érintett területeket a begyűjtés! megelőző legalább hároméves időtartam alatt a 16. cikk
szerint ökológiai termelésben való használatra engedélyezett termékeken kívül mással nem kezel-
ték;

b) a begyűjtés a természetes élőhely egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen élő fajok fennmaradá-

sát nem befolyásolja.

(3) Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 37.

cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

13. cikkely

A tengeri moszat termesztésére vonatkozó szabályok

(l) A tengerekben vadon termő tengeri moszatok és azok részeinek gyűjtése ökológiai terme-
lési módnak tekinthető, feltéve, hogy:

a) a termőterületek a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló,

2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által meghatározottak
szerint kiváló ökológiai állapotúak, valamint annak végrehajtásáig a mészhéjú állatok vizei-

244
 nek minőségi követelményeiről szöló. 2006. december 12-i 2006/ 113/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelv alapján kijelölt vizekre vonatkozó minőséggel megegyezők, és egészség-
ügyi szempontból nem alkalmatlanok. Részletesebb szabályoknak a végrehajtási jogszabályok
terén történő bevezetéséig vadon tennő, ehető tengeri maszat nem gylijthető be olyan terüle-
teken, amelyek nem felelnek meg az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek ható-
sági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szöló.
2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ll. mellékletében meg-
határozottak szerinti A. osztályra vagy B. osztályra megállapított követelményeknek:

b) a begy{\jtés a természetes élőhely hosszú távú egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen él6 f<~ok
fennmaradását nem befo! yásolja.

(2) Annak érdekében. hogy ökológiainak tekinthessék. a tengeri maszatokkal való gazdálko-
dást az (l) bekezdésben felsoroltakkallegalább egyenértékű környezeti és egészségügyi jellemz6k-
kel bíró partmenti tcrületeken kell folytatni. Továbbá:

a) valamennyi termelési szakaszban- amoszatok fiatal hajtásainak begyűjtését61 a bctakarí-

tásig- fenntartható gyakorlatokat kell alkalmazni:

b) a kiterjedt génállomány fenntartásának biztosítása érdekében a vadon termő moszatok fia-

tal h~jtásainak begyűjtéséta beltéri termesztésű állomány kiegészítéséhez rendszeresen kell
végezni:

c) tápanyag-utánpótló szerek kizárólag beltéri létesítményekben alkalmazhatók, és csak ab-

ban az esetben, ha ökológiai termelésben való használatukat e célból a 16. cikk szerint en-
gedélyezték.

(3) Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 37.

cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak mcgfclelően kell elfogadni.

14. cikkely

Állattartási szabályok

(l) A mezőgazdasági üzemben folyó termelés ll. cikkben megállapított általános szabályain
kívül az állattartásra a következő szabályok alkalmazandók:

a) az állatok származására vonatkozóan:

i. az ökológiai tartású állatoknak ökológiai gazdálkodási egységben kell születniük és nevel-

kedniük;

ii. szaporítási célból a nem ökológiai módszerekkel nevelt állatokat külön feltételek mellett be
lehet vonni a gazdálkodásba. Az ilyen állatok és a belőlük származó termékek a 17. cikk (l) be-
kezdésének

c) pontjában említett átállási időszak teljesítését követően ökológiainak tekinthetők;

245
 iii. a gazdaságban az átállási időszak kezdetén már meglévő állatok és a belőlük származó
termékek a 17. cikk (l) bekezdésének c) pontjában említett átállási időszak teljesítését köve-
tően ökológiainak tekinthetők;

b) a tenyésztési gyakorlatokra és a tartási körülményekre vonatkozóan:

i. az állattartó személyzetnek az állatok egészségügyi és jóléti szükségletei vonatkozásában

megfelelő alapismeretek és készségek birtokában kelllenni e;

i i. a tartási gyakorlatoknak- beleértve az állománysűrűséget is- és a tartási körülményeknek

eleget kell tenniük az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek;

iii. az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg
legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi; kivéve, ha az
emberi és állati egészség védelmével kapcsolatosan korlátozásokat és kötelezettségeket írnak
elő közösségi jogszabályok alapján;

iv. az állatok számát úgy kell korlátozni, hogy minimális legyen az állatok által okozott túlle-
gelés, talajtaposási kár, erózió vagy atrágyájuk szétszóródása általi szennyezés;

v. az ökológiai tartású állatokat elkülönítve kell tartani a többi állattól. Ökológiai tartású ál-
latok közös földeken való legeltetése, valamint nem ökológiai tartású állatok ökológiai tartás
céljaira fenntartott földeken való legeltetése ugyanakkor bizonyos szigorú feltételek mellett
megengedett;

vi. tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott
időtartamra, és csak a biztonsági, JÓliéti vagy állat-egészségügyi szempontból indokolt mér-
tékben;

vii. az állatok szállításának időtartamát a lehető legkisebbre kell csökkenteni;

viii. teljes életük során- a levágáskoris-a lehető legkisebb legyen az állatok szenvedése,
beleértve a csonkítást is;

ix. a méhészeteket olyan területen kell elhelyezni, ahol biztosítottak az alapvetően ökológiai
termesztésű növényi kultúrákból, vagy adott esetben természetes vegetációból vagy alacsony
környezeti hatást kiváltó módszerekkel kezelt, nem ökológiailag művelt erdőkből vagy növé-
nyi kultúrákból származó nektár- és pollenforrások. A méhészeteket elegendő távolságra kell
elhelyezni azoktól a forrásoktól, amelyek a méhészeti tennékek szennyezését vagy a méhek
egészségének romlását okozhatják;

x. a kaptárokat és a méhészetben használt anyagokat főként természetes alapanyagokból kell

készíteni;

xi. tilos a méhészeti termékek kinyerésekor a lépben lévő méhek elpusztítása;

c) a tenyésztés vonatkozásában:

246
 i. a szaporításnak természetes módszereken kell alapul nia. A mesterséges megtermékenyítés
ugyanakkor engedélyezett;

ii. a szaporodást nem szabad hormonokkal vagy hasonló anyagokkal való kezeléssei befolyá-
solni, kivéve egyes állatok állatorvosi gyógykezelésének formájaként;

iii. a mesterséges szaporítás egyéb formái, mint például a kl ónozás és embrióátültetés, nem
alkalmazhatók;

iv. megfelelő fajtákat kell kiválasztani. A fajta kiválasztása hozzájárul az állatok szenvedésé-
nek megelőzéséhez és a csonkításuk szükségességének elkerüléséhez;

d) a takarmányra vonatkozóan:

i. az állatok takarmányát elsősorban az állatokat tartó mezőgazdasági üzemből vagy az

ugyanabban a régióban lévő ökológiai mezőgazdasági üzemekből kell beszerezni;

ii. az állatokat olyan ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük
kölönböző szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét. A takarmányadag egy része tartal-
mazhat ökológiai gazdálkodásra átálló gazdasági egységekből származó takarmányt;

iii. a méhek kivételével az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani legelőhöz
vagy szálastakarmányhoz;

iv. nem ökológiai, növényi eredetű takarmány-alapanyagok, állati és ásványi eredetű takar-
mány-alapanyagok, takarmány-adalékanyagok, egyes, állatélelmezési célra felhasznált tenné-
kek és technológiai segédanyagok kizárólag abban az esetben alkalmazhatók, ha ökológiai
termelésben való használatukat a 16. cikk szerint engedélyezték;

v. növekedésserkenták és szintetikus aminosavak nem használhatók;

vi. a szopós emlősöket természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni;

e) a betegségmegelőzésre és az állat-egészségügyi kezelésre vonatkozóan:

i. a betegségmegelőzésnek a fajta- és vonal választáson, a tartási-gazdálkodási gyakorlatokon,

kiváló minőségű takarmányou és az állatok testmozgásán, megfelelő állománysűrűségen, va-
lamint a megfelelő és kielégítő, higiénikus körülmények közt való tartásan kell alapul nia;

ii. a betegség kezelését az állatok szenvedésének elkerülése érdekében haladéktalanul meg

kell kezdeni; ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása nem megfelelő,
szükség esetén, szigorú feltételekkel alkalmazhatók kémiai úton előállított szintetikus allopá-
tiás állatgyógyászati készítmények, beleértve az antibiotikumokat is; különösen a kezelésekre
és a várakozási időszakokra vonatkozóan kell megállapítani korlátozásokat;

iii. immunológiai állatgyógyászati készítmény használata megengedett;

247
 iv. a közösségi jog alapján az emberi és az állati egészség védelmében kötelezővé tett keze-
lések engedélyezettek;

f) a tisztítást és fertőtlenítést illetően, az állattartó épületek és létesítmények tisztítására és fer-

tőtlenítésére alkalmazott termékek kizárólag akkor használhatók, ha ökológiai termelésben való
felhasználásukat a 16. cikk szerint engedélyezték.

(2) Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket és felté-

teleket a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

15. cikkely

A tenyésztett víziállatok tartásának szabályai

(l) A mezőgazdasági üzemben folyó termelés ll. cikkben megállapított általános szabályain
kívül a tenyésztett víziállatok tartására a következő szabályok alkalmazandók:

a) a tenyésztett víziállatok származására vonatkozóan:

i. az ökológiai akvakultúrának ökológiai módszerekkel nevelt anyaállományból és ökológiai

gazdálkodási egységből származó fiatal állomány szaporításán kell alapul nia;

i i. amennyiben ökológiai módszerekkel nevelt anyaállományból vagy ökológiai gazdálkodá-

si egységből származó fiatal állomány nem áll rendelkezésre, a nem ökológiai módszerekkel
nevelt állatokat külön feltételek mellett be lehet vonni a gazdálkodásba;

b) a tartási gyakorlatokra vonatkozóan:

i. az állattartó személyzetnek az állatok egészségügyi és jólléti szükségletei vonatkozásában

megfelelő alapismeretek és készségek birtokában kell lennie;

ii. a tartási gyakorlatoknak- beleértve a takarmányozás t, a létesítmények megtervezését, az

állománysűrűséget és a vízminőséget is- eleget kell tenniük az állatok fejlődési, fiziológiai
és viselkedési igényeinek;

iii.a tartási gyakorlatoknak minimalizálniuk kell a gazdálkodás negatív környezeti hatásait,

a tenyésztett állomány elszökését is beleértve;

i v. az ökológiai tartású állatokat a többi tenyésztett víziállattól elkülönítve kell tartani;

v. a szállítás során biztosítani kell az állatokjóllétének fenntartását;

v i. az állatok szenvedését- a levágáskoris-a lehető legkisebbre kell csökkenteni;

c) a tenyésztés vonatkozásában:

i. polipioidok mesterséges létrehozása, mesterséges keresztezés, klónozás és egynemű vona-

lak tenyésztése- a kézi válogatás kivételével- nem alkalmazható;

248
 i i. a megfelelő törzseket kell kiválasztani;

iii. az anyaállománnyal való gazdálkodás, a szaporítás és a juvenilis állomány tenyésztésének

fajspecifikus feltételeit meg kell határozni;

d) a halak és rákfélék takarmányára vonatkozóan:

i. az állatokat olyan takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük kölönböző
szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét;

ii. a takarmány növényi részének ökológiai termelésből kell származnia, a takarmány vízi-
állatokból nyert részének pedig halászati erőforrások fenntartható kiaknázásából kell szár-
maznia;

iii. nem ökológiai, növényi eredetű takarmány-alapanyagok esetében állati és ásványi eredetű
takarmány-alapanyagok, takarmány-adalékanyagok, egyes, állatélelmezési célra felhasznált
termékek és technológiai segédanyagok kizárólag abban az esetben alkalmazhatók, ha azokat
a 16. cikk értelmében ökológiai termeléshez engedélyezték;

iv. növekedésserkenták és szintetikus aminosavak nem használhatók;

e) a kéthéjú kagylókra és egyéb, nem ember által takarmányozott, planktonokkal táplálkozó

fajokra vonatkozóan:

i. ezeknek a szűrve táplálkozó állatoknak teljes táplálkozási igényüket a természetből kell ki-
elégíteniük, kivéve a keltetőkben és ivadéknevelőkben tartott ivadékok esetében;

ii. tenyésztésüknek olyan vizekben kell folynia, amelyek megfelelnek a 854/2004/EK rende-
let Il. mellékletében meghatározottak szerinti A. osztályra vagy B. osztályra megállapított
követelményeknek;

iii. a tenyésztési területeknek a 2000/60/EK irányelv által meghatározottak szerint kiváló

ökológiai állapotúaknak, valamint annak végrehajtásáig a 2006/113/EK irányelv alapján ki-
jelölt vizekre vonatkozó minőséggel megegyezőknek kelllenni ük;

f) a betegségmegelőzésre és az állat-egészségügyi kezelésre vonatkozóan:

i. a betegségmegelőzésnek megfelelő elhelyezéssei elért optimális feltételek melletti állattar-

táson, a gazdálkodási egység optimális megtervezé sén, jó tartási és gazdálkodási gyakorlaton
-beleértve a létesítmények rendszeres tisztítását és fertőtlenítését -, kiváló minőségű takar-
mányon, megfelelő állománysűrűségen, valamint fajta- és vonalválasztáson kell alapulnia;

ii. a betegség kezelését az állatok szenvedésének elkerülése érdekében haladéktalanul meg

kell kezdeni; ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása nem megfelelő,
szükség esetén, szigorú feltételekkel alkalmazhqtók kémiai úton előállított szintetikus allopá-
tiás állatgyógyászati készítmények, beleértve az antibiotikumokat is, különösen a kezelésekre
és a várakozási időszakokra vonatkozóan kell megállapítani korlátozásokat;

249
 iii. immunológiai állatgyógyászati készítmény használata megengedett;

iv. a közösségi jog alapján az emberi és az állati egészség védelmében kötelezővé tett keze-
lések engedélyezettek;

g) a tisztítást és fertőtlenítést illetően, a mesterséges tavak, ketrecek, épületek és létesítmények

tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékek kizárólag akkor használhatók, ha ökológiai
termelésben való felhasználásukat a 16. cikk szerint engedélyezték.

(2) Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket és felté-

teleket a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

16. cikkely

A gazdálkodásban használt termékek és anyagok, valamint ezek engedélyezésének

kritériumai

(l) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az ökológiai terme-
lésben való használatra engedélyezi és korlátozottjegyzékbe foglalja az ökológiai gazdálkodásban
az alábbi célokra felhasználható termékeket és anyagokat:

a) növényvédő szerként;

b) tápanyag-utánpótló szerként és talajjav ító szerként;

c) nem ökológiai, növényi eredetű takarmány-alapanyagként, állati és ásványi eredetű takar-

mány-alapanyagként, valamint állatélelmezési célra használt egyes anyagokként;

d) takarmány-adalékanyagként és technológiai segédanyagként;

e) az állattartási célú mesterséges tavak, ketrecek, épületek és létesítmények tisztítására és

fertőtlenítésére alkalmazott termékként;

f) a növénytermesztési célú - beleértve a mezőgazdasági üzemekben való raktározást- épü-

letek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékként

A korlátozottjegyzékben szereplő termékeket és anyagokat kizárólag abban az esetben lehet

felhasználni, ha azok azonos felhasználása az érintett tagállamban az általános mezőgazdaságban
a vonatkozó közösségi rendelkezéseknek vagy a közösségi joggal összhangban álló nemzeti ren-
delkezéseknek megfelelóen megengedett.

(2) Az (l) bekezdésben említett termékek és anyagok engedélyezése a II. címben megállapított
célok és elvek, valamint a következő általános és konkrét kritériumok függvényében történik, ame-
lyeket összességükben kell értékelni:

250
 a) felhasználásuk a termelés fenntartásához szükséges és nélkülözhetetlen a tervezett fel-
használáshoz;

b) valamennyi termék és anyag növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetű, kivéve, ha
ilyen eredetű termék vagy anyag megfelelő mennyiségben vagy minőségben nem áll rendel-
kezésre, vagy ha nincs elérhető alternatíva;

c) az (l) bekezdés a) pontjában említett termékek esetében a következő alkalmazandó:

i. felhasználásuk nélkülözhetetlen valamely károsító szervezet vagy konkrét betegség elle-

ni védekezésben, amelynek esetében nem áll rendelkezésre más biológiai, fizikai vagy nö-
vénynemesítési alternatíva vagy termesztési gyakorlat, vagy egyéb hatékony gazdálkodási
gyakorlat;

ii. amennyiben a termék nem növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetű, valamint nem
azonos a természetes formájával, kizárólag akkor engedélyezhető, ha felhasználási feltételei a
növénykultúra ehető részeivel minden közvetlen kapcsolatot ki zárnak;

d) az (l) bekezdés b) pontjában említett termékek esetében használatuk nélkülözhetetlen a ta-

laj termékennyé tételéhez vagy annak fenntartásához, vagy a növénykultúrák meghatározott
tápanyagszükségletének kielégítéséhez, illetve meghatározott talajjavítási célok eléréséhez;

e) az (l) bekezdés c) és d) pontjában említett termékek esetében a következők alkalmazan-

dók:

i. nélkülözhetetlennek kelllenniük az állatok egészségének megőrzése, jóllétük és életképes-

ségük fenntartása érdekében, és hozzá kell járulniuk az érintett állatfaj élettani és viselkedé-
si igényeinek megfelelő étrendhez, vagy ezen anyagok felhasználása nélkül ilyen takarmány
előállítása vagy tartósítása nem lehetséges;

ii. az ásványi eredetű takarmánynak, nyomelemeknek, vitaminoknak vagy provitaminoknak

természetes eredetűeknek kell lenniük. Amennyiben ezek az anyagok nem állnak rendelke-
zésre, kémiailag jól meghatározott, hasonló anyagok is engedélyezhetők ökológiai termelés-
ben való használatra.

(3) a) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban feltételeket és
korlátozásokat állapíthat meg annak tekintetében, hogy mely mezőgazdasági termékek esetében al-
kalmazhatók az (l) bekezdésben említett termékek és anyagok, továbbá meghatározhatja az alkal-
mazás módját, az adagolás t, a használat időbeni korlátozását és a mezőgazdasági termékekkel való
érintkezést, valamint szükség esetén határozhat e termékek és anyagok visszavonásáról.

b) Amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy egy terméket vagy anyagot fel kell venni az
(l) bekezdésben említett jegyzékbe, illetve hogy le kell venni arról, vagy hogy az a) pontban
említett felhasználási előírásokat módosítani kell, akkor gondoskodnia kell a termék jegyzék-
be való felvételére, arról való levételére vagy a jegyzék módosítására vonatkozó indokokat
összefoglaló iratanyagnak a Bizottság és a többi tagállam számára történő hivatalos megkül-
déséről. A jegyzék módosítására vagy a felvételre vonatkozó kérelm eket, továbbá az ezekkel
kapcsolatos határozatokat ki kell hirdetni.

251
 c) Az ezen rendelet elfogadását megelőzően az ezen cikk (l) bekezdésében meghatáro
zott
célokkal megegyező célokra használt termékek és anyagok az említett elfogadást követően
is
alkalmazhatók. A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésével összhangban bármely esetben vissza-
vonhatja ezeket a termékeket vagy anyagokat.

(4) A tagállamok a területükö n- a közösségi jogszabályok tiszteletben tartásával

-szabályoz -
ha~ják a termékeknek és anyagoknak az ökológiai gazdálkodásban való, az (l) bekezdésben emlí-
tett céloktól eltérő célú használatát, amennyiben azok használatára a II. címben megállapít
ott cél-
kitűzések és elvek, valamint a (2) bekezdésb en meghatáro zott általános
és konkrét kritériumok
vonatkoznak. Az érintett tagállam tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságat az ilyen
nemzeti
szabályokról.

(5) Az (l) és (4) bekezdésben e'Illítettektől eltérő termékek és anyagok használat a-

a II. cím-
ben megállapított célkitűzésekre és elvekre, valamint az ebben a cikkben meghatározott
általános
kritériumokra is figyelemm el- megengedett az ökológiai gazdálkodásban.

17. cikkely

Átállás

(l) Az ökológiai termelést megkezdőmezőgazdasági üzemre a következő szabályok alkalma-

zandók:

a) az átállási időszak legkorábban akkor kezdődik, amikor a gazdasági szerepi ő bejelenti

te-
vékenységét az illetékes hatóságoknak, és gazdasági vállalkozását aláveti az ellenőrzési rend-
szernek a 28. cikk (I) bekezdésével összhangban;

b) az átállási időszak során az e rendelet által megállapított valamennyi szabály alkalmazan-

dó;

c) meg kell határozni a növénytermesztés vagy állattartás típusára vonatkozó átállási idősza­
kokat;

d) ha egy gazdálkodás vagy gazdálkodási egység részben ökológiai termelést folytat, és rész-
ben az ökológiai termelésre való átállásban van, a gazdálkodónak el kell különítenie az öko-
lógiai termelésból származó termékeket az átállásban lévő termelésból származó termékek-
től, valamint az állatokat elkülönítve vagy könnyen elkülöníthető módon
kell tartania, és az
elkülönítés igazolására pontos nyilvántartást kell vezetnie;

e) a fenti átállási időszak meghatáro zásához-b izonyos feltételek fennállta eselén- figyelem-
be vehető az átállási időszak kezdeti időpontját közvetlenül megelőző időszak;

f) a c) pontban említett átállási időszak során tenyészett állatok és előállított állati termékek
a 23. és 24. cikkben említett, a termékek címkézésében és reklámozásában használt jelölé-
sekkel nem forgalmazhatók.

252
 (2) Az e cikkben foglalt szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket és feltételeket, va~
Iamint különösen az (l) bekezdés c)-f) pontjában említett időszakokat a 37. cikk (2) bekezdésében
említett eljárásnak megfelelően kell meghatározni.

3. FEJEZET

Feldolgozott takarmány előállítása

18. cikkely

A feldolgozott takarmány elöállításával kapcsolatos általános szabályok

(l) A feldolgozolt ökológiai takarmány előállításának időben és térben el kell különülnie a nem
ökológiai feldolgozott takarmány előállításátóL

(2) Az ökológiai takarmány~alapanyagok vagy átállásban lévő termelésből származó takar~

mány-alapanyagok nem kerülhetnek a nem ökológiai módszerekkel előállított takarmány-alapanya-
gokkal egyszerre az ökológiai takarmány összetevői közé.

(3) Az ökológiai előállítás során használt vagy feldolgozott takarmány-alapanyagat nem lehet
kémiai szintézissel előállított oldószerek segítségével kezelni.

(4) Nem használhaták olyan anyagok és technológiák, amelyek visszaállítják az ökológiai élel-
miszerek feldolgozása és tárolása során elveszett tulajdonságokat, vagy korrigálják az e termékek
feldolgozásakor elkövetett gondatlanság következményeit, vagy más módon félrevezethetnek e ter-
mékek valódi jellegél illetően.

(5) Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket és fel-

tételeket a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. FEJEZET

Feldolgozott élelmiszer elöállítása

19. cikkely

Feldolgozott élelmiszerek előállításának általános szabályai

(l) A feldolgozott ökológiai élelmiszer előállításának időben vagy térben el kell különülnie a
nem ökológiai élelmiszertőL

(2) Az ökológiai feldolgozott élelmiszerek összetételére a következő feltételek alkalmazan-

dók:

253
 a) a terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből állítják elő; annak meghatározásá-
hoz, hogy egy terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből állítottak-e elő, a hoz-
záadott vizet és konyhasót nem kell figyelembe venni;

b) kizáráhig olyan adalékanyagok, technológiai segédanyagok, ízesítők, víz, só, mikroorga-

nizmus-készítmények és enzimek, ásványok, nyomelemek, vitaminok, továbbá aminosavak
és más mikrotápanyagok kerülhetnek felhasználásra a speciális élelmezési célokra szánt élel-
miszerekben, és csak abban az esetben, ha az ökológiai termelésben való felhasználásukat a
21. cikk szerint engedélyezték;

c) nem ökológiai mezőgazdasági összetevőket kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha ökológi-

ai termelésben való használatukat a 21. cikk szerint engedélyezték vagy valamely tagállam
ideiglenesen engedélyezte azt;

d) ökológiai összetevő nem lehetjelen ugyanazon nem ökológiai formájú vagy átállásból szár-
mazó összetevővel együtt;

e) átállásban lévő növényből előállított élelmiszer csak egyetlen mezőgazdasági eredetű nö-
vényi összelevőt tartalmazhat.

(3) Nem használhaták olyan anyagok és technológiák, amelyek visszaállítják az ökológiai élel-
miszerek feldolgozása és tárolása során elveszett tulajdonságokat vagy korrigálják az e termékek
feldolgozásakor elkövetett gondatlanság következményeit, vagy más módon félrevezethetnek e ter-
mékek valódi jellegét illetően.

Az e cikkben foglalt termelési szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen

a feldolgozási módszerek, valamint a 2. cikk c) pontjában említett, tagállamok általi ideiglenes en-
gedélyezésre vonatkozó feltételek vonatkozásában, a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak
megfelelően kell elfogadni.

20. cikkely

Az ökológiai élesztő előállításának általános szabályai

(l) Ökológiai élesztő előállításához kizárólag ökológiai módon előállított táptalaj használható.
Egyéb termékek és anyagok kizárólag akkor alkalmazhatók, ha ökológiai termelésben való hasz-
nálatukat engedélyezték a 21. cikk szerint.

(2) Ökológiai élelmiszer vagy takarmány nem ökológiai élesztő jelenlétében nem tartalmazhat
ökológiai élesztőt.

(3) A 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően részletes termelési szabályo-
kat lehet megállapítani.

254
 21. cikkely

Egyes termékek és anyagok feldolgozásban történő felhasználásának kritériumai

(l) A termékek és anyagok ökológiai termelésben való használatának engedélyezése és a 19.

cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett, termékek és anyagok korlátozott listára való fel-
vételük és a korlátozottjegyzékbe való felvétele a II. címben megállapított célok és elvek, valamint
a következő kritériumok függvényében történik, amelyeket összességükben kell értékelni:

i. ezzel a fejezettel összhangban engedélyezett alternatívák nem állnak rendelkezésre;

ii. igénybevételük nélküllehetetlen az élelmiszer előállítása vagy tartósítása, vagy a közösségi

jogszabályok alapján megállapított élelmezési előírásoknak való megfelelés.

Továbbá a 19. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett termékek és anyagok a természetben
megtalálhatók, és lehet, hogy kizárólag mechanikai, fizikai, biológiai, enzimatikus vagy mikrobiá-
lis folyamatokon mentek keresztül, kivéve, ha ilyen forrásokból származó ilyen termékek és anya-
gok nem állnak megfelelő mennyiségben vagy minőségben rendelkezésre a piacon.

(2) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határoz az e cikk
(l) bekezdésében említett termékek és anyagok engedélyezéséről, valamint a korlátozottjegyzékbe
való felvételéről, és megállapítja a használatukra, valamint szükség esetén a termékek visszavoná-
sára vonatkozó különös feltételeket és korlátozásokat.

Amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy egy terméket vagy anyagat fel kell venni az (l)
bekezdésben említett jegyzékbe, illetve hogy le kell venni arról, vagy hogy az ebben a bekezdés-
ben említett felhasználási előírásokat módosítani kell, akkor gondoskodnia kell a termék jegyzékbe
való felvételére, arról való levételére vagy a jegyzék módosítására vonatkozó indokokat összefogla-
ló iratanyagnak a Bizottság és a többi tagállam számára történő hivatalos megküldéséről.

A jegyzék módosítására vagy a felvételre vonatkozó kérelmeket, továbbá az ezekkel kapcsola-

tos határozatokat ki kell hirdetni.

Az említett elfogadást követően is, a 19. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjának hatálya alá tar-
tozó, az ezen rendelet elfogadása előtt már használt termékek és anyagok továbbra is használha-
tók. A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésének megfelelően mindenesetre az ilyen termékeket vagy
anyagokat visszavonhatja.

255
 5. FEJEZET

Rugalmasság

22. cikkely

Kivételes termelési szabályok

(l) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással és az e cikk (2) bekezdésében
meghatározott feltételekkel összhangban, valamint a II. címben megállapított célkitűzések és el-
vek szerint rendelkezhet az 1-4. fejezetben megállapított termelési szabályok alóli kivételek enge-
délyezésérőL

(2) Az (l) bekezdésben említett kivételek számát a lehető legalacsonyabbra kell szorítani, és
adott esetben időben korlátozni kell azokat, valamint e kivételek csak az alábbi esetekben nyújt-
haták:

a) ha szükségesek az ökológiai termelés megkezdésének vagy fenntartásának biztosításához

olyan gazdaságokban, amelyek éghajlati, földrajzi vagy strukturális megkötésekkel szembe-
sülnek;

b) ha a takarmányhoz, vetőmaghoz és vegetatív szaporítóanyaghoz, élő állatokhoz vagy egyéb

gazdálkodási forrásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében szUkségesek, amennyiben
ilyen források ökológiai formában a kereskedelmi forgalomban nem állnak rendelkezésre;

c) ha mezőgazdasági eredetű összetevőkhöz való hozzáférés biztosítása érdekében szüksége-

sek, amennyiben az ilyen összetevők ökológiai formában a kereskedelmi forgalomban nem
állnak rendelkezésre;

d) ha szükségesek az ökológiai állatállomány kezelésével kapcsolatos sajátos problémák meg-

oldásához;

e) amikor a 19. cikk (l) bekezdésének b) pontjában emlílett kUiönös termékek és anyagok fel-
dolgozás során történő felhasználása tekintetében jól bejáratott élelmiszertermékek ökológiai
formában történő előállításának biztosításához szUkségesek;

f) ha ideiglenes intézkedésekre van szükség az ökológiai termelés folytatásához vagy újrain-

dításához katasztrófa esetén;

g) amennyiben szükséges a 19. cikk (2) bekezdése b) pontjában meghatározott élelmiszer-

adalékanyagok és egyéb anyagok vagy a 16. cikk (l) bekezdése d) pontjában meghatározott
takarmány-adalékanyag ok és egyéb anyagok felhasználása, és ezek az anyagok, a GMO-ok
felhasználásával előállított terméken kívül nem lelhetők fel a piacon;

h) amennyiben a 19. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározolt élelmiszer-adalék-

anyagok és egyéb anyagok vagy a 16. cikk (l) bekezdésének d) pontjában meghatározott ta-
karmány-adalékanyagok felhasználását közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján köve-
telik meg.

256
 (3) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban különleges alkal-
mazási feltételeket állapít meg az (l) bekezdésben meghatározott kivételek vonatkozásában.

IV. CÍM

CÍMKÉZÉS

23. cikkely

Ökológiai termelésre utaló kifejezések használata

(l) E rendelet alkalmazásában egy termék akkor tekintendő ökológiai termelésre utaló kife-
jezés~cl megjelölt terméknek, ha a címkézésen, a reklámanyagokban vagy kereskedelmi okmá-
nyokban a termék, az összetevők vagy a takarmány-alapanyagok leírásában olyan kifejezéseket
használnak, amelyek a vásárló számára azt sugallják, hogy a termék, az összetevők vagy a takar-
mány-alapanyagok az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban készültek. Különösen
a mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban
vagy összetételben- például "bio" és "öko"- a Közössé g egészében és bármely közösségi nyelven
használni lehet olyan termék címkézésére és reklámozására, amely az e rendeletben megfogalma-
zott vagy e rendeleten alapuló követelményeknek eleget tesz.

Az élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termékek címkézésén vagy reklámozásában kizá-

rólag akkor használhaták ökológiai termelésre utaló kifejezések, ha az adott termék valamennyi
összetevője is az e rendeletben megállapított követelményekkel összhangban készült.

(2) Az (l) bekezdésben említett kifejezéseket nem lehet a Közösség egészében és bármely kö-
zösségi nyelven használni olyan termék eímkézésére, reklámozására és olyan termékkel összefüg-
gő kereskedelmi anyagban, amely nem tesz eleget az c rendeletben megfogalmazott követelmé-
nyeknek, kivéve ha a kifejezések nem élelmiszerben vagy takarmányban található mezőgazdasági
termékekre vonatkoznak, vagy egyértelmű módon nem hozhatók összefüggésbe az ökológiai ter-
meléssel.

Nem haszmílhatók továbbá a címkézésen vagy reklámban alkalmazott olyan kifejezések- be-
leértve a védjegyekben használt kifejezéseketis-vagy gyakorlatok, amelyek azt a látszatot keltve,
hogy egy termék vagy annak összetevői eleget tesznek az e rendeletben megfogalmazott követel-
ményeknek, a fogyasztót vagy a felhasználót félrevezethetik.

(3) Az (l) bekezdésben említett kifejezések nem használhaták olyan termék esetében, amely-
nek a címkézésén vagy reklámjában a közösségi rendelkezések értelmében fel kell tüntetni, hogy
GMO-kat tartalmaz, GMO-kból áll vagy GMO-kból állították elő.

(4) A feldolgozott élelmiszer tekintetében az (l) bekezdésben említett kifejezések az alábbi cse-
tekben használhatók:

a) a kereskedelmi megnevezésben, feltéve, hogy

i. a feldolgozott élelmiszer megfelel a !9. cikknek;

257
 ii. a mezőgazdasági eredetű összetevők legalább 95 tömegszázaléka ökológiai;

b) kizárólag az összetevők felsorolásában, amennyiben az élelmiszer megfelel a 19. cikk (l)

bekezdésének, valamint a 19. cikk (2) bekezdése a), b) és d) pontjának;

c) az összetevők felsorolásában és a kereskedelmi megnevezéssel egy mezőben, feltéve,

hogy

i. a fő összetevő halászati vagy vadászati termék;

ii. olyan egyéb mezőgazdasági eredetű összetevőket tartalmaz, amelyek mindegyike ökoló-
giai összetevő;

iii. az élelmiszer megfelel a 19. cikk (l) bekezdésének, valamint a 19. cikk (2) bekezdése a),
b) és d) pontjának.

Az összetevők felsorolásában fel kell tüntetni, mely összetevők ökológiai jellegűek.

E bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben az ökológiai termelési módszerre vonatkozó hi-

vatkozások kizárólag az ökológiai összetevőkkel kapcsolatbanjelenhetnek meg, és az összetevők
felsorolásában fel kell tüntetni az ökológiai összetevők teljes százalékos arányát a mezőgazdasági
eredetű összetevők teljes mennyiségéhez képest.

A kifejezéseket és az előző albekezdésben említett százalékos arányt az összetevők felsorolásá-

ban szereplő egyéb jelzésekkel megegyező színben, méretben és betűtípussal kell fel tüntetni.

(5) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az e cikknek való megfelelés biztosí-

tására.

(6) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kiigazíthatja amel-
lékletben meghatározott kifejezések listáját.

24. cikkely

Kötelező jelölések

(l) A 23. cikk (l) bekezdésében említett kifejezések használata esetén

a) a legutóbbi termelési vagy feldolgozási műveletet végző gazdasági szereplőnél végzett ellen-
őrzésekben illetékes ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervnek a 27. cikk (10) bekezdése sze-
rinti kódszámát is fel kell tüntetni a címkézésén;

b) előre csomagolt élelmiszer esetében a 25. cikk (l) bekezdésében említett közösségi Jogát is
fel kell tüntetni a csomagoláson;

c) a közösségi logó használata esetén a termék összetevőiként szolgáló mezőgazdasági nyers-

anyagok termesztési vagy tenyésztési helyét is meg kell jelölni a logóval azonos mezőben és adott
esetben az alábbi formák egyikében:

258
 - "EU-mezógazdaság", amennyiben a nyersanyagat az EU-ban termesztették vagy tenyész-
tették,

- "nem EU-mezógazdaság", amennyiben a nyersanyagat harmadik országban termesztették

vagy tenyésztették,

- "EU-/nem EU-mezógazdaság", amennyiben a mezógazdasági nyersanyagok egy részét a Kö-

zösségben, másik részét pedig valamely harmadik országban termesztették vagy tenyésztették.

Abban az esetben, ha a termék összetevőit képező valamennyi mezőgazdasági nyersanyagat

ugyanazon országban termesztették vagy tenyésztették, a fent említett "EU" vagy "nem EU" meg-
jelölés helyettesíthető vagy kiegészíthető az adott ország nevével.

A fent említett "EU" vagy "nem EU" megjelölés tekintetében csekély tömegű összetevők fi-
gyelmen kívül hagyhatók az esetben, ha a figyelmen kívül hagyott összetevőkösszmennyiségenem
haladja meg a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok teljes tömegének 2%-át.

A fent említett "EU" vagy "nem EU" megjelölést nem lehet a termék kereskedelmi megneve-
zésénél szembetűnőbb színben, méretben és betűtípussal fel tüntetni.

A harmadik országokból behozott termékek esetében a 25. cikk (J) bekezdésében említett kö-
zösségi logó és az első al bekezdésben említett megjelölés használata fakultatív. Amennyiben azon-
ban a 25. cikk (l) bekezdésében említett közösségi logó megjelenik a címkézésen, az első albekez-
désben említett megjelölésnek is meg kell jelennie a címkézésen.

(2) Az (l) bekezdésben említettjelöléseket feltűnő helyen kell elhelyezni úgy, hogy könnyen
észrevehető,tisztán kiolvasható és letörölhetetlen legyen.

(3) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az (l) bekezdés a)
és c) pontjában említett jelölések megjelenítésére, megfogalmazására és méretére vonatkozóan kü-
lön kritériumokat határozhat meg.

25. cikkely

Az ökológiai termelés jelölésére szolgáló logók

(l) Az ökológiai termelés jelölésére szolgáló közösségi logó használható az ezen rendeletben
meghatározott követelményeknek megfelelő termékek címkézésén, megjelenítésén és reklámjá-
ban.

A közösségi logó nem használható az átállásban lévő termelésból származó termékek és élel-
miszerek esetében a 23. cikk (4) bekezdésének b) és c) pontja szerint.

(2) Az ezen rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő termékek címkézésén,

megjelenítésén és reklámjában nemzeti és magánlogók használhatók.

(3) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban konkrét kritériumo-
kat állapít meg a közösségi logó megjelenítése, összetétele, mérete és megtervezése tekintetében.

259
 26. cikkely

Különös címkézési követelmények

A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban különleges címkézési
és az összetételt érintő követelményeket állapít meg az alábbiakra vonatkozóan:

a) ökológiai takarmány;

b) átállásban lévő termelésből származó, növényi eredetű termékek;

c) vegetatív szaporítóanyag és vetőmag.

V. CÍM

ELLENŐRZÉS EK

27. cikkely

Az ellenőrzési rendszer

(l) A tagállamok ellenőrzési rendszert hoznak létre, és kijelölik az e rendeletben megállapított

kötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséért felelős egy vagy több iIletékes hatóságat a 882/2004/
EK rendeletnek megfelelően.

(2) A 882/2004/EK rendeletben meghatározott feltételeken túlmenően az e rendelet szerint lét-

rehozott ellenőrzési rendszernek magában kell foglalnia legalább a Bizottság által a 37. cikk (2)
bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadandó óvintézkedéseket és ellenőrzési intéz-
kedéseket

(3) E rendelet összefüggésében az ellenőrzések jelJegét és gyakoriság<1t az e rendeletben meg-

határozott követelményeknek való megfelelést illető szabálytalanságok és jogsértések előfordulá­
sának kockázatát vizsgáló értékelés alapján kell meghatározni.

Mindenesetre valamennyi gazdasági szereplő esetében- kivéve a 28. cikk (2) bekezdése szerin-
ti, kizárólag előre csomagolt termékekkel foglalkozó nagykereskedőket, valamint a végső fogyasz-
ták vagy felhasznáJók részére árusító gazdasági szerepiőket-évente legalább egyszer ellenőrizni
kell, hogy eleget tesz-e a követelményeknek.

(4) Az illetékes hatóság:

a) ellenőrzési hatáskörét átruházhatja egy vagy több másik ellenőrző hatóságra. Az ellenőrző
hatóságnak megfelelő garanciákat kell biztosítania a tárgyilagossággal és a pártatlansággal
kapcsolatban, és a feladataik ellátásához szükséges képzett személyzettel és erőforrásokkal
kell rendelkeznie;

260
 b) az ellenőrzési feladatokat átruházhatja egy vagy több ellenőrző szervre. Ez esetben a tag-
államoknak ki kellnevezniük az e szervek jóváhagyásáért és ellenőrzéséért felelős hatósá-
gokat.

(5) Az ellenőrző hatóság kizárólag abban az esetben ruházhat át ellenőrzési feladatokat egy bi-
zonyos ellenőrző szervre, ha a 882/2004/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott
feltételek teljesülnek, és különösen amennyiben:

a) az ellenőrző szerv által elvégzendő feladatok és az elvégzésükre vonatkozó feltételek pon-

tos leírása rendelkezésre áll;

b) bizonyított, hogy az ellenőrző szerv:

i. a ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruk-

túrával renelel kez ik;

ii. elegendő létszámú és megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező személyzettel

rendelkezik; és

iii. pártatlan és nem merül fel összeférhetetlenség a ráruházott feladatok elvégzése tekin-
tetében;

c) az ellenőrző szerv teljesíti az EN 4501 J európai szabványban vagy az ISO 65 "Terméktanú-

sítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények" című útmu-
tatónak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában legutóbb közzélett változatában
meghatározott követelményeket, és rendelkezik az illetékes hatóság jóváhagyásával;

cl) azellenőrző szerv -rendszeres jelleggel és valahányszor az i Iletékes hatóság erre igényt
tart- tájékoztatja az illetékes hatóságo! az elvégzett ellenőrzés eredményéről. Amennyiben
az ellenőrzés eredménye az előírások be nem tartására vagy annak valószínűségéremutat rá,
az ellenőrző szerv haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságo!;

e) a hatáskört átruházó illetékes hatóság és az ellenőrző szerv között hatékony koordináció

működik.

(6) Az (5) bekezdésben szereplő rendelkezéseken felül az illetékes hatóságnak az alábbi krité-
riumokat is szem előtt kell tartania az ellenőrző hatóság jóváhagyásakor:

a) a követendő, egységesített ellenőrzési eljárás, amely magában foglalja az ellenőrizendő

gazdasági szereplőkre a szerv által kivetenelő ellenőrzési intézkedések és óvintézkedések
részletes leírását;

b) szabálytalanságok és/vagy jogsértések esetén az ellenőrző szerv által foganatosítandó in-

tézkedések.

(7) Az illetékes hatóságok nem ruházhatják át az ellenőrző szervekre a következő feladatokat:

a) más ellenőrző szervek felügyelete és ellenőrzése;

261
 b) a 22. cikkben említett kivételek engedélyezésének hatásköre, kivéve ha a Bizottság a 22.
cikk (3) bekezdésével összhangban megállapított külön feltételekben erről rendelkezik.

(8) A 882/2004/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban a meghatározott felada-

tokat az ellenőrző szervre átruházó illetékes hatóságok szükség szerint megszervezik az ellenőrző
szervek ellenőrzését vagy vizsgálatát. Ha egy ellenőrzés vagy vizsgálat eredményeképpen kiderül,
hogy az ellenőrző szervek nem végzik el megfelelően a rájuk ruházott feladatokat, az átruházó il-
letékes hatóság visszavonhatja a feladat átruházását. Azonnal vissza kell vonni az átruházástabban
az esetben, ha az ellenőrző szerv nem tesz kellő időben megfelelő helyreigazító intézkedéseket

(9) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezéseken fe!Ul az illetékes hatóságnak:

a) meg kell bizonyosadnia arról, hogy az ellenőrző szerv által elvégzett ellenőrzések objek-
tívek és függetlenek;

b) ellenőriznie kell az ellenőrzések hatékonyságát;

c) meg kell állapítania valamennyi fellelt szabálytalanságot és jogsértést, valamint az alkal-

mazott kiigazító intézkedéseket;

d) vissza kell vonnia az adott szervre vonatkozó jóváhagyást, amennyiben a szerv nem felel
meg az a) és b) pontban említett követelményeknek, vagy már nem teljesíti az (5), illetve a
(6) bekezdésben megjelölt kritériumokat vagy a (ll), (12) és (14) bekezdésben meghatározott
követelményeket.

(10) A tagállamok a (4) bekezdés szerinti valamennyi, ellenőrzési feladatokat ellátó ellenőrző
hatóságat vagy ellenőrző szervet kódszámmal látnak el.

(ll) Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek lehetővéteszik az illetékes hatóságok szá-

mára az irodáikba és létesítményeikbe történő belépést, továbbá minden információt és segítséget
megadnak, amelyet az illetékes hatóságok az e cikk szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szük-
ségesnek tartanak.

(12) Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek biztosítják, hogy legalább a (2) bekezdésben
említett óvintézkedéseket és ellenőrzési intézkedéseket alkalmazzák az ellenőrzésük alatt álló gaz-
dasági szereplőkre.

(13) A tagállamok biztosítják, hogy a létrehozott ellenőrző rendszerek a 178/2002/EK rende-

let 18. cikkével összhangban lehetővétegyék valamennyi termék nyomonkövethetőségéta terme-
lés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában, különösen annak érdekében, hogy garanciát
nyújtsanak a fogyaszták számára arra nézve, hogy az ökológiai termékeket az e rendeletben meg-
határozott követelményeknek megfelelően állították elő.

(14) Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek legkésőbb minden év január 31-ig továbbítják
az illetékes hatóságokhoz azon gazdasági szereplők listáját, akiknél/amelyeknél az előző év de-
cember 31-ig ellenőrzést végeztek. Az előző év során végzett ellenőrzési tevékenységekről minden
év március 3 J-ig összefoglaló jelentést nyújtanak be.

262
 28. cikkely

Részvétel az ellenőrzési rendszerben

(l) Valamennyi, az l. cikk (2) bekezdése szerinti terméket előállító, feldolgozó, tároló vagy
harmadik országból importáló, illetve ilyen terméket forgalomba hozó gazdasági szereplő bár-
milyen termék ökológiaiként vagy ökológiaira való átállásban lévőként való forgalomba hozatala
előtt köteles:

a) értesíteni tevékenységéről azon tagállam illetékes hatóságait, amelyben a tevékenységet

végzi;

b) vállalkozását alávetni a 27. cikkben említett ellenőrzési rendszernek.

Az első albekezdés azon exportőrökre is alkalmazandó, akik az e rendeletben meghatározott

termelési szabályoknak megfelelően előállított termékeket exportál nak.

Ha egy gazdasági szereplő harmadik félnek bármely tevékenységet alvállalkozásba kiad, e gaz-
dasági szereplőre ettől függetlenül vonatkoznak az a) és b) pontban említett követelmények, az al-
vállalkozásba kiadott tevékenységek pedig az ellenőrzési rendszer hatálya alá tartoznak.

(2) A tagállamok e cikk alkalmazása alól mentesíthetik azon gazdasági szereplőket, akik/ame-
lyek közvetlenül a végső fogyasztó vagy végfelhasználó részére értékesítik a termékeket, feltéve,
hogy ezeket a termékeket nem maguk állítják elő, dolgozzák fel vagy tárolják az értékesítés helyé-
vel nem összefüggő helyen, vagy ezeket a termékeket nem harmadik országból hozzák be, vagy e
tevékenységeket nem adták ki harmadik félnek alvállalkozásba.

(3) A tagállamok kinevezik azon hatóságat vagy jóváhagyják azon szervet, amely az értesítés
átvételéért felelős.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy bármely olyan gazdasági szereplő, aki/amely ezen rendelet
szabályait betartja, és az ellenőrzési költségekhez történő hozz<ijárulásként méltányos díjat fizet,
jogosult legyen az ellenőrzési rendszer alá tartozni.

(5) Az ellenőrző hatóságok és az ellenőrző szervek az ellenőrzésük alá tartozó gazdasági sze-
replők nevét és címét tartalmazó aktualizált listát vezetnek. Ezt a listát az érdekelt felek részére
hozzáférhetővé kell tenni.

(6) A Bizottság, a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban végrehajtási sza-
bályokat fogad el, hogy részletekkel szolgáljon az e cikk (l) bekezdésében említett értesítési és be-
nyújtási eljárással kapcsolatosan, különös tekintettel az e cikk (l) bekezdésének a) pontjában em-
lített értesítésben foglalt információra.

263
 29. cikkely

Írásbeli igazolás

(l) A 27. cikk (4) bekezdésében említett ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek írásbeli iga-
zolást adnak ki minden olyan gazdasági szereplő részére, akinek/amelynek tevékenysége ellenőr­
zésük hatálya alá tartozik, és aki/amely e tevékenysége tekintetében teljesíti az ebben a rendeletben
megállapított követelményeket. Az írásbeli igazolás lehetővéteszi legalább a gazdasági szereplő, a
terméktípus vagy termékskála, valamint az érvényességi idő azonosítását.

(2) A gazdasági szereplő ellenőrzi beszállítói írásbeli igazolásai t.

(3) Az (l) bekezdésben említett írásbeli igazolás formáját a 37. cikk (2) bekezdésében említett
eljárással összhangban, az elektronikus tanúsítvány előnyeinek figyelembevételével készítik el.

30. cikkely

Intézkedések jogsértésck és szabálytalanságok esctén

(l) Amennyiben az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelés tekintetében

szabálytalanságot állapítanak meg, az ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv gondoskodik arról,
hogy a címkézésen és a reklámozásban az ökológiai előállítási módszerre ne történjen utalás a sza-
bálytalanság által érintett teljes tételen vagy gyártási sorozatban, amennyiben ez arányos a meg-
sértett követelmény jelentőségével és a szabálytalan cselekedetek jellegével és különleges körül-
ményeiveL

Amennyiben súlyos vagy tartós hatást kiváltó jogsértés megállapítására kerül sor, az ellenőrző
hatóság vagy ellenőrző szerv az érintett gazdasági szereplőt a tagállam illetékes hatóságával egyez-
tetett időtartamra eltiltja a címkézésben és a reklámozásban az ökológiai termelési módszerre utaló
termékek forgalmazásátóL

(2) Egy termék ökológiai minősítését befolyásoló szabálytalans<ígokról vagy jogsértésekről az

érintett ellenőrző szerveknek, ellenőrző hatóságoknak, illetékes hatóságoknak és az érintett tagál-
lamoknak azonnal tájékoztatniuk kell egymást, és adott esetben a Bizottságo!.

A tájékoztatás szintje a megállapított szabálytalanság vagy jogsértés súlyosságától és mérté-

kétőlfügg.

A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az ilyen tájékoztatás
formáját és módját illetően előírásokat állapíthat meg.

264
 31. cikkely

Információcsere

Megfelelően indokolt kérelem re, ahol ez annak a garantálása érdekében szükséges, hogy egy
termék e rendelet előírásainak megfelelően készült, az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóságok
és az ellenőrző szervek az ellenőrzésük eredményére vonatkozó lényeges információkat más illeté-
kes hatóságokkal, ellenőrzö hatóságokkal vagy ellen6rzö szervekkel megoszthatják. A fenti infor-
mációkat saját kezdeményezésre is megoszthatják egymással.

VI. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT KERESKEDELEM

32. cikkely

Megfelelő termékek behozatala

(l) Harmadik országból behozolt terméket ökológiaiként akkor lehet forgalomba hozni a Kö-
zösség piacán, ha:

a) a termék megfelel a ll., III. és IV. címben meghatározott rendelkezéseknek, valamint az

el6állítását befolyásoló, e rendelet alapján elfogadott végrehnjtási szabályoknak;

b) a (2) bekezdésnek megfelelőenelismert ellenörző hatóság vagy ellenőrző szerv valamennyi

gazdasági szereplöt- az exportöröket is beleért ve- ellenőrizte;

c) az érintett gazdasági szereplők bármikor a 29. cikk szerinti, a b) pontban említelt ellenőrző
hatóság vagy ellenörző szerv által kiadott olyan dokumentációvaltudnak szaigáini az impor-
török vagy a nemzeti hatóságok számára, amely lehetövé teszi az utolsó műveletet végrehajtó
gazdasági szereplő meghatározását, valamintlehet6vé teszi annak ellenőrzését, hogy az em-
lített szerepl6 megfelel-e az a) és hJ pont rendelkezései nek.

(2) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elismeri a harmadik
országokban ellen6rzések elvégzésére és az e cikk (l) bekezdésének c) pontjában említett írásbeli
igazolás kiadására illetékes, az e cikk (l) bekezdésének b) pontjában említett ellenőrz6 hatóságo·
kat és ellenőrző szerveket-- a 27. eikkben említett ellenőrzö hatóságokat és ellenőrzö szervekct is
beleértve-, és összeállítja ezen ellenörző hatóságok és ellenörző szervekjegyzékét.

Az ellenőrzlí szervek teljesítik az EN 45011 európai szabványhan vagy az ISO 65 "Termékta-

núsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények" című útmuta-
tónak az Európai Unió Hivatalos Lapiának C sorozatában legutóbb közzélett változatában megha-
tározott követelményeket. Az akkreditációs szerv rendszeres helyszíni értékelésnek, felügyeletnek
és többéves újraértékelésnek veti alá az ellenórzó szcrvek tevékenységéL

Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri az ellenórzó hatóságat vagy
ellenórzó szervet, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg. A Bizottság szakértöket is meg-

265
bízhat azzal a feladattal, hogy a helyszínen vizsgálják meg a termelési szabályokat és az érintett
ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv által a harmadik országban végrehajtott ellenőrzési tevé-
kenységeket.

Az elismert ellenőrző szervek rendelkezésre bocsátják az akkreditációs szerv vagy- adott eset-
ben- az illetékes hatóság által az ellenőrző szervek tevékenységének rendszeres helyszíni értéke-
léséról, felügyeletéról és többéves újraértékeléséról szóló értékelő jelentéseket.

Az elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerésének az értékelő jelentések alap-

ján történő rendszeres felülvizsgálata révén a Bizottság a tagállamok segítségével biztosítja az elis-
mert ellenőrző hatóságok és szervek megfelelő felügyeletét A felügyeletjellegét annak értékelése
alapján kell meghatározni, hogy mekkora a szabálytalanságok vagy az ezen rendeletben megálla-
pított rendelkezések megsértésének a kockázata.

33. cikkely

Egyenértékű garanciákat nyújtó termékek behozatala

(l) Harmadik országból behozott terméket akkor is forgalomba lehet hozni ökológiai címkével
ellátva a Közössé g piacán, ha:

a) a terméket a III. és IV. címben említett termelési szabályokkal egyenértékű termelési sza-
bályoknak megfelelóen állították elő;

b) a gazdasági szereplőkre az V. címben említett ellenőrzési intézkedésekkel azonos haté-

konyságú ellenőrzési intézkedések vonatkoznak, és ezeket az ellenőrzési intézkedéseket fo-
lyamatosan és eredményesen alkalmazzák;

c) a gazdasági szereplók az érintett termék harmadik országbeli előállításának, készítésének

és forgalmazásának valamennyi szakaszában alávetették tevékenységüket egy, a (2) bekez-
désnek megfelelőenelismert ellenőrzési rendszernek, vagy a (3) bekezdésnek megfelelően el-
ismert ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervnek;

d) a termék ellenőrzési tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet a harmadik ország (2) bekezdés-

nek megfelelőenelismert illetékes hatósága, ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve, vagy a
(3) bekezdésnek megfelelőenelismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv bocsátott ki, és
amely igazolja, hogy a termék megfelel az e bekezdésben meghatározott fel tételeknek.

Az ebben a bekezdésben említett tanúsítvány eredeti példánya kíséri az árukat az első címzett
telephelyére; ezt követően az importőr legalább két évig biztosítja az ellenőrző hatóság vagy az el-
lenőrző szerv részére a tanúsítványhoz való hozzáférést.

(2) A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elismerheti azokat
a harmadik országokat, amelyek termelési rendszerei megfelelnek a II., a III. és a IV. címben meg-
állapított elveknek és termelési szabályoknak, és amelyek ellenőrzési intézkedéseinek hatékonysá-
ga azonos az V. címben megállapított ellenőrzési intézkedések hatékonyságával, és jegyzéket állít
össze ezen országokró!. Az egyenértékűség elbírálásakor figyelembe kell venni a Codex Alimenta-
rius CAC/GL 32 iránymutatásait

266
 Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri a harmadik országot, hogy
minden szükséges tájékoztatást adjon meg. A Bizottság szakértőket bízhat meg azzal a feladattal,
hogy a helyszínen vizsgálják meg az érintett harmadik ország termelési szabályait és ellenőrzési
intézkedéseit.

Az elismert harmadik országok minden év március 31-ig rövid éves jelentést juttatnak el aBi-
zottság részére az adott harmadik országban bevezetett ellenőrzési intézkedések végrehajtásáról
és betartásáróL Az elismert harmadik országok elismerésének az ezen éves jelentésekben szerepi ó
információk alapján történő rendszeres felülvizsgálata révén a Bizottság a tagállamok segítségével
biztosítja az elismert harmadik országok megfelelő felügyeletét A felügyelet jellegél annak értéke-
lése alapján kell meghatározni, hogy mekkora a szabálytalanságok vagy az ezen rendeletben meg-
állapított rendelkezések megsértésének a kockázata.

(3) Azon termékek esetében, amelyek behozatalára nem a 32. cikk értelmében és nem a (2) be-
kezdés szerint elismert harmadik országból kerül sor, a Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében em-
lített eljárással összhangban elismerheti azon ellenőrző hatóságokat és ellenőrző szerveket - a 27.
cikkben említett ellenőrző hatóságokat és ellenőrző szerveket is beleértve-, amelyek harmadik or-
szágokban illetékesek az e cikk (l) bekezdése céljából ellenérzések elvégzésére és tanúsítványok
kiadására, és összeállíthatja ezen ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékét Az egyenér-
tékűség elbírálásakor figyelembe kell venni a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatásait

A Bizottság megvizsgál minden, elismerés iránti kérelmet, amelyet egy harmadik országbeli
ellenőrzőhatóság vagy ellenőrző szerv nyújtott be.

Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri az ellenőrző hatóságot vagy
ellenőrző szervet, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg. Az ellenőrző szerv vagy az el-
lenőrző hatóság tevékenysége akkreditációs szerv vagy - adott esetben - illetékes hatóság álta-
li rendszeres helyszíni értékelés, felügyelet és többéves újraértékelés tárgyát képezi. A Bizottság
szakértőket is megbízhat azzal a feladattal, hogy a helyszínen vizsgálják meg a termelési szabályo-
kat és az érintett ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv által a harmadik országban végrehajtott
ellenőrzési intézkedéseket

Az elismert ellenőrző szervek rendelkezésre bocsátják az akkreditációs szerv vagy- adott eset-
ben- az illetékes hatóság által az ellenőrző szervek tevékenységének rendszeres helyszíni értéke-
léséról, felügyeletéról és többéves újraértékeléséról szóló értékelő jelentéseket.

Az elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerésének ezen értékelő jelentések

alapján történő rendszeres felülvizsgálata révén a Bizottság a tagállamok segítségével biztosítja az
elismert ellenőrző hatóságok és szervek megfelelő felügyeletét A felügyeletjellegét annak értéke-
lése alapján kell meghatározni, hogy mekkora a szabálytalanságok vagy az ezen rendeletben meg-
állapított rendelkezések megsértésének a kockázata.

267
 VII. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikkely

Ökológiai termékek szabad mozgása

(l) Az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóságok és az ellenőrző szervek a termelési móddal,

a címkézéssel, illetve a termelési mód bemutatásával kapcsolatos okokból nem tilthatják meg és
nem korlátozhatják egy másik tagállamban található másik ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv
által ellenőrzött ökológiai termékek forgalmazását, amennyiben azok eleget tesznek az e rendelet-
ben foglalt követelményeknek. Az e rendelet V. címében előírtakon felül további ellenőrzésekés
pénzügyi terhek nem rendelhetők el.

(2) A tagállamok területükön alkalmazhatnak az ökológiai növénytermesztésre és állattartásra

vonatkozó szigorúbb szabályokat is, amennyiben ezek a szabályok a nem ökológiai termelésre is vo-
natkoznak, továbbá amennyiben azok megfelelnek a közösségi jognak, és nem tiltják vagy akadá-
lyozzák az érintett tagállam területén kívül előállított ökológiai termékek forgalomba hozatalát

35. cikkely

A Bizottság tájékoztatása

A tagállamok rendszeresen eljuttatják a következ() információkat a Bizottsághoz:

a) az illetékes hatóságok neve és címe, adott esetben kódszámuk és az általuk alkalmazott meg-
felelőségi jelek;

b) az ellenőrző hatóságok és szervek, valamint kódszámuk jegyzéke és adott esetben azálta-

luk alkalmazott megfelelőségi jelek. A Bizottság rendszeresen közzéleszi az ellenörző hatóságok
és szervek jegyzékét

36. cikkely

Statisztikai információ

A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az c rendelet végreh<~tásához és nyomon követéséhez

szükséges statisztikai információkat A szükséges statisztikai információkat a közösségi statiszti-
kai program keretében kell meghatározni.

37. cikkely

Ökológiai termeléssei foglalkozó bizottság

(l) A Bizottságo! az ökológiai termeléssei foglalkozó szabályozási bizottság segíti.

268
 (2) Az e bekezdésrevaló hivatkoz~ís cselén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell al-
kalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 'i. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időtartam három hó-
nap.

38. cikkely

Végn:hajtási szabályok

A Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, és a II. címben meg-
állapított célkitűzésekre és elvekre is figyelemmel e rendelet alkalmazására vonatkozóan részletes
szabályokat állapíl meg. Ezek közé tartowak különösen a kövctkezök:

a) a III. címben meghatározott termelési szabályokm vonatkozó részletes szabályok, különös

tekintettel a gazdasági szereplök által betartandó klllönlcges követelményekre és feltételekre;

b) a IV. címben meghatározott címkézési szabályokra vonatkozó részletes szabályok;

c) az V. címben megállapított ellenőrzési rendszerre vonatkozó részletes szabályok, különös

tekintettel a minimum ellenőrzési kövctelményekre, a felügyeletre és az ellenőrzésre, a feladatok
magán ellenőrző szervekre történő átruházásának különleges kritériumaira, az ilyen szervekjóvá-
hagyásának és visszahívásának feltételeire, valamint a 29. cikkben említett írásbeli igazolásra;

d) a VI. címben megállapított, harmadik országokból történö behozatal szabályaira vonatkozó

részletes szabályok, különös tekintettel a harmadik országok és ellenőrzö szervek 32. és 33. cikk
szerinti elismerésével kapcsolatos fellételekre és követendő eljárásokra, beleértve az elismert har-
madik országok és ellenőrzö szervckjegyzékének közzétételét, valamint a 33. cikk (l) bekezdésé-
nek d) pontjában említett tanúsítványt is, figyelembe véve az elektromkus tanúsítvány előnyeit is;

e) a 34. cikkben meghat<irozott, az ökológiai termékek szabad mozgásával összefüggő részletes

szabályok, valamint a 35. cikkben megállapított, a Bizottság részére történő információtovábbítás-
ra vonatkozó részletes szabályok.

39. cikkely

A 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezése

(l) A 2092/91/EGK rendelet 2009. január l-jétől kezdődően hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett 2092/91/EGK rendeletrevaló hivatkozást az e rendeletrevaló

hivatkozásként kell értelmezni.
 40. cikkely

Átmeneti intézkedések

A 2092/91/EGK rendelet által megállapított szabályokról az e rendeletrevaló áttérés megköny-

nyítése érdekében- amennyiben szükséges- intézkedéseket kell elfogadni a 37. cikk (2) bekezdé-
sében említett eljárással összhangban.

41. cikkely

Jelentéstétel a Tanács részére

(l) A Bizottság 2011. december31-igjelentést nyújt be a Tanács részére.

(2) A jelentés felülvizsgálja különösen az ezen rendelet alkalmazása során nyert tapasztalato-
kat, és elsősorban az alábbi kérdéseket vizsgálja:

a) a rendelet hatálya és különösen a közétkeztetésben működő gazdasági szereplők által készí-

tett ökológiai élelmiszerek;

b) a GMO-k használatának tilalma- beleértve a nem GMO-k felhasználásával előállított ter-

mékek rendelkezésre állását-, az eladói igazolás és a meghatározott tűrési küszöbértékek, valamint
ezeknek az ökológiai ágazatra gyakorolt hatása;

c) a belső piac és az ellenőrzési rendszer működése és különösen annak értékelése, hogy az al-
kalmazott gyakorlatok nem vezetnek-e tisztességtelen versenyhez vagy akadályokhoz az ökológiai
termékek előállítása és forgalmazása tekintetében.

(3) A Bizottság adott esetben megfelelő javaslatokkal egészíti ki a jelentést.

42. cikkely

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép
hatályba.

Amennyiben bizonyos állatfajokra, vízi növényekre és mikroalgákra vonatkozóan nem állapí-

tottak meg részletes termelési szabályokat, a 23. cikkben meghatározott címkézési szabályokat és
az V. címben meghatározott ellenőrzési szabályokat kell alkalmazni. A részletes termelési szabá-
lyok rendeletbc foglalásáig a nemzeti szabályokat, vagy azok hiányában a tagállamok által elfoga-
dott vagy elismert magán feltételrendszereket kell alkalmazni.

270
 Ezt a rendeletet 2009. január l-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállam-

ban.

Kelt Luxembourgban, 2007. június 28-án.

a Tanács részéről az elnök

S. GABRIEL

MELLÉKLET

A 17. CIKK (l) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KIFEJEZÉSEK

BG: 6HoJiorH'IeH.
ES: ecológico, biológico.
CS: ekologické, biologické.
DA: !1lkologisk.
DE: ökologisch, biologisch.
ET: mahe, ökoloogiline.
EL: ~LOAOYLXÓ.
EN: organic.
FR: biologique.
GA: orgánach.
IT: biologico.
LV: biologisks, ekologisks.
LT: ekologiskas.
LU: biologesch.
HU: ökológiai.
MT: organiku.
NL: biologisch.
PL: ekologiczne.
PT: biológico.
RO: ecologic.
SK: ekologické, biologické.
SL: ekoloski.
FI: luonnonmukainen.
SY: ekologisk.

271
 II. Melléklet
Az ökológiai gazdáikadásba vont területek (ha) nagyságának alakulása az EU27-ben

1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 l~

Ausztria 5.880 7.000 8.400 12.320 16.674 21.546 27.580 84.000 135.982 192.337 33
Belgium 500 700 972 l. OOO 1.200 1.300 1.400 1.700 2.179 2.683
Bulgária
Ciprus
Cseh Közt. 260 3.480 17.507 15.371 15.667 15.818 l
Dánia 4.500 4.800 5.035 5.881 8.283 11.035 17.155 18.138 19.761 20.688 3
Észtország 500 2.350 !.600 !.600
Finnország l. OOO l. 200 1.400 1.500 2.300 6.726 13.281 15.859 20.340 25.822 4
Franciaország 45.000 50.000 55.000 60.000 65.000 72.000 8 !.225 85.000 87.829 94.806 ll
Németország 24.940 27.160 33.047 42.393 54.295 90.021 158.477 202.379 246.458 272.139 30
Görögország o o o 50 100 150 200 250 591 1.188
Magyarország 2.500 5.400 6.400 8.630 l
Írország l. OOO 1.100 1.300 1.500 3.700 3.800 3.823 5.101 5.460 5.390 l
Olaszország 5.000 5.500 6.000 9.000 ll. OOO 13.218 16.850 30.000 88.437 154.120 20
Lettország !.240 !.250 1.250
Litvánia 148 267
Luxemburg 350 400 412 450 550 600 634 500 497 538
Málta
Hollandia 2.450 2.724 3.384 5.000 6.544 7.469 9.227 10.053 ll. l 50 11.340 J:
Lengyelország 300 550 1.240 2.170 3.540 5.000
Portugália 50 200 320 420 550 !.OOO 2.000 2.000 3.060 7. 267 l
Románia
Szlovákia 15.140 14.773 14.700 14.724 14.762 l
Szlovénia 70 100 !50
,Spanyolország 2.140 2.500 2.714 3.000 3.300 3.650 4.235 7. 859 11.674 17.208 z,
Svédország 1.500 2.500 4.870 8.598 23.600 28.500 31.968 33.267 36.674 48.039 8:
Egyesült Kir. 6.000 7.000 8.500 11.000 18.500 31.000 34.000 35.000 30.992 32.476 41
EU 27 100.310 112.784 131.354 162.112 216.156 31 l.! 85 438.575 572.407 744.513 933.518 1.30
Növekmény
12 16 23 33 44 41 31 30 25 4
(%)

(forrás: Wales-i Egyetem, http:í/ww\v.organic.aber.ac.uk/st:Itisti cs/euroarea03.htJ

~6 1997 1998 1999 200 0 2001 2002 2003 2004 2005
1.089 345.375 287.899 272.635 272.000 276.410 296.154 328.803 344.916 359.076
f.261 6.818 11.744 18.515 20.667 22.410 24.874 24.163 23.563 22.994
12 286 539 566 2.038 12284 14.320
30 52 100 166 500 1.018 1.698
'.022 20.239 71.620 110.756 165.699 218.114 235.136 254.995 263.799 254.982
f.991 59.963 93.201 136.629 157.661 168.377 174.350 165.146 156.802 150.482
.OOO 3.000 3.080 4.000 9.872 20.555 30.623 42.573 46.016 58.000
~.556 102.342 126.176 136.662 147.268 147.943 156.692 159.987 162.024 147.588
'.084 165.406 218.792 315.770 369.921 419.750 517.965 550.990 540.000 560.838
U 71 389.693 414.293 452.327 546.023 632.165 696.978 734.027 767.891 767.891
í.269 10.025 15.402 21.451 26.707 31.118 77.120 244.457 267.159 288.487
1.300 19.625 21.565 32.609 47.221 79.177 103.671 113.816 128.690 122.615
1.496 18.687 24.411 29.360 27.231 30.017 29.754 28.514 30.670 35.266
U 75 641.149 785.738 911.068 1.040.377 1.237.640 1.168.212 1.052.002 954.361 1.067.102
.200 1.500 1.426 1.628 4.400 10.549 16.935 24.480 48.000 104.235
1.118 1.568 4.006 3.995 4.709 6.469 8.780 23.289 42.000 64.545
594 618 744 888 1.068 2.006 3.121 3.004 3.100 3.231
3 13 13
t 456 16.960 22.268 26.350 32.334 35.876 42.610 41.865 48.155 48.765
:.OOO 9.000 10.000 11.000 25.000 38.732 43.828 49.928 82.730 167.740
9.191 12.193 29.533 47.974 50.002 70.857 91.006 120.729 169.892 233.458
.OOO 1.000 5.000 10.000 17.438 28.800 43.850 57.250 73.800 110.400
7.661 27.809 50.695 46.386 58.458 58.706 49.999 54.479 53.091 93.943
300 100 214 2.697 5.440 10.828 13.828 20.081 23.280 23.499
3.735 151.865 269.465 352.267 380.902 485.079 665.055 725.254 733.182 807.569
1.995 118.175 127.330 155.463 174.227 202.827 214.120 225.776 222.996 200.010
}.535 54.670 274.519 390.868 527.323 679.631 741.174 695.619 690.269 619.852
U 99 2.177.780 2.869.121 3.491.340 4.112.286 4.914.675 5.446.567 5.743.768 5.890.901 6.306.085

6 32 32 22 18 20 ll 5 3 7
 TARTALOM

ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
l. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FOGALMA . . . . . 9
1.1. Az ökológiai gazdálkodás időszerűsége, létjogosultsága 9
1.2. Az ökológiai gazdálkodás fogalmának kialakulása 10
1.3. Az ökológiai gazdálkodás meghatározása 12
1.4. Az ökológiai gazdálkodás célkitűzései 14
1.5. Az ökológiai lábnyom 15
1.6. Az ökotermék . . . . . . . . 18
1.6.1. A fogyaszták elvárásai . . 19
1.6.2. Az ökotermékek forgalma 22
1.7. Az átállás az ökológiai gazdálkodásra 26
1.8. Miért nem gyorsabb az átállás? . . . . 27
1.9. az ökológiai gazdálkodás helyzete romániában 29
1.9.1. A romániai ökogazdálkodás feltételei 29
1.9.2. A romániai ökogazdálkodás indulása és fejlóctése 30
1.9.3. A romániai ökogazdálkodás számokban 31
1.9.4. A romániai ökotermékek forgalma . . . . . . . 34
1.9.5. A romániai ökotermelés jövője . . . . . . . . . . 35
2. TALAJMŰVELÉS, TALAJMŰVELÉS! RENDSZEREK AZ ÖKOLÓGIAI
NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN . . . . . . . . . . 37
2.1. A talajművelés célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
2.1.1. Kímélő, takarékos, fenntartó talajművelés . . . . . 37
2.2. Talajművelési rendszerek az ökológiai gazdálkodásban 39
2.2.1. Szántásos, csökkentett rendszer 39
2.2.2. Nehézkultivátoros rendszer . . . . . . 40
2.2.3. Középmélylazításra alapozott rendszer 41
2.2.4. Tárcsás rendszer . . . . . . 42
2.2.5. Kombinált művelés és vetés 42
2.2.6. A bakhátas művelés és vetés 43
2.2.6. Sávos művelés és vetés 44
2.3. talajtakarás a zöldség- és gyümölcstermesztésben 44
2.3.1. Talajtakarásra használatos, szerves eredetű anyagok 45
2.3.2. Talajtípusok és talajtakarás . . . . . . . . . . . . . 46
2.3.3. Ajánlott takaróanyagok . . . . . . . . . . . . . . . 47
3. A TALAJTERMÉKENYSÉG BIZTOSÍTÁSA AZ ÖKOLÓGIAI
NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN . . . . . . . . 50
3.1. Talajkészleteink ésszerű hasznosítása 50
3.2. Vetésforgó, vetésváltás, visszatérülési idő 51
 3.2.1. A vetésforgó/vetésváltás természettudományos alapjai 52
3.3. Talajerő-gazdálkodás, trágyázás 56
3.3.1. Az istállótrágya 57
3.3.2. A hígtrágya 57
3.3.3. A komposzt . . . . . 57
3.3.4. A szennyvíziszapok 57
3.4. a zöldtrágyázás szerepe az ökológiai gazdálkodásban 58
3.4.1. A zöldtrágyázás fogalma . 58
3.4.2. A zöldtrágyázás módjai . . . . . . . . . . . . . 60
3.4.3. A zöldtrágya bedolgozása . . . . . . . . . . . . 62
4. A KOMPOSZTÁLÁS VAGY A "NEMES ROTHASZTÁS" 63
4.1. A komposzt meghatározása . . . . 63
4.2. A komposztálás fogalma . . . . . . 64
4.3. A komposztálás biokémiai alapjai . . 65
4.4. A komposztálás optimális feltételei 66
4.5. A komposztálási folyamat főbb szakaszai 67
4.6. Komposztálási rendszerek . . . . 70
4.6.1. A felszíni komposztálás . . . . . 70
4.6.2. Nyílt rendszerű komposztálás . . 71
4.6.3. Félig zárt rendszerű komposztálás 71
4.6.4. Zárt rendszerű komposztálás 71
4.7. A komposzt felhasználása . . . . . . 72
4.8. A komposzt növényvédelmi hatásai . 73
5. NÖVÉNYVÉDELEM AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN 75
5.1. a növényvédelem feladata az ökológiai gazdálkodásban 75
5.2. növényvédelmi eljárások . . . . . . . . 76
5.2.1. Növénytársítások . . . . . 77
5.2.2. Megfelelő tápanyagellátás . 71
5.2.3. A biológiai védekezés 79
5.2.4. Növényi levek használata . 84
5.2.5. Engedélyezett növényvédő szerek használata 86
5.2.6. Sajátos technikai megoldások . . . . . . . . . . . . . 87
6. GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN 88
6.1. Agrotechnikai eljárások . . . . . 89
6.2. A mechanikai gyomszabályozás . 90
6.2.1. A kultivátorokra szerelt kapák 90
6.2.2. A gyomkefe . . . . . . . . . 91
6.2.3. A gyomfésű vagy fésűborona 91
6.2.4. Küllőskapa vagy csillagkapa 92
6.2.5. Rotációs gyomirtók 92
6.2.6. Forgóboronák . . . . . . . 92
 6.3. A termikus gyomszabályozás . . . . . . . . . . 92
6.4. A biológiai védekezés . . . . . . . . . . 93
7. ÖKOLÓGIAI VETŐMAG ÉS SZAPORÍTÓANYAG 94
7.1. Az ökológiai vetőmag- és szaporítóanyag-előállítás szabályozása 94
7.2. Az ökológiai növénynemesítés és vetőmagellátás . . . . . 95
7.3. Az ökológiai és a génkezelt vetőmag viszonya . . . . . . . 96
8. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÉS A GÉNMÓDOSÍTÁS 97
8.1. Mi a genetikai módosítás? . . . . . . . . . . . . . . . 97
8.2. A géntechnológia előnye és hátránya . . . . . . . . . . 99
8.3. A géntechnológia és az ökológiai gazdálkodás viszonya 100
8.3.1. Ellentmondások az egészség alapelvével 100
8.3.2. Ellentétek az ökológia elvével . . . . . l 03
8.3.3. A méltányosság elvének semmibevétele 107
8.3.4. A gondoskodás elvének megkerülése 113
8.4. A génmanipulált termékek elleni harc . . . 113
8.5. A génmódosított szervezetek helyzete romániában 117
9.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYKÖZI HELYZETE 120
9.1. Az ökológiai gazdálkodás és a környezetvédelem kapcsolata 120
9.1.1. A mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatása 120
9.1.2. Mi a teendő? . . . . . . . . . . . . . . . . 121
9.1.3. Környezetbarát gazdálkodási formák 122
9.1.4. Az ökológiai gazdálkodás környezeti hatásai 124
9.1.5. Az ökológiai gazdálkodás szerepe az éghajlatváltozás
mérséklésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
9.2. Az ökológiai gazdálkodás és a vidékfejlesztés kapcsolata 126
9.2.1. Ökotermelési központok 126
9.2.2. Foglalkoztatottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
9.2.3. Támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
9.2.4. Az ökológiai gazdálkodás kapcsolódása a környezeti-társadalmi-
gazdasági rendszerhez . . . . . 128
9.2.5. Vidéki turizmus . . . . . . 129
9.2.6. Ökogazdá1kodási rendszerek 129
9.2.7. Az életigenlő gazdálkodás . !30
9.3. Az ökológiai gazdálkodás és a tájökológia kapcsolata 131
9.4. Az ökológiai gazdálkodás és az agrárpolitika kapcsolata 133
9.4.1. A vidék visszanépesítése !34
9.4.2. Fogyaszták nevelése !34
9.4.3. A GM-szervezetek . 135
9.4.4. Kutatásfejlesztés . . 135
9.4.5. Fejlesztési politikák 136
9.4.6. A KAP hiányossága 136
 9.4.7. Pénzügyi támogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
10.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ESZMERENDSZERE 138
10.1. A gazdálkodás rendszerelméleti megközelítése 138
10.1.1. Az agrárökológia fogalomköre 139
10.1.2. Az agrár-ökoszisztémák sajátosságai 140
10.2. az ökológiai gazdálkodás alapelvei 141
10.2.1. Az egészség elve 142
10.2.2. Az ökológia elve 142
10.2.3. A méltányosság elve 143
10.2.4. A gondoskodás elve 143
10.3. az ökológiai gazdálkodás elvei 144
10.3.1. Általános elvek . . . . . . 144
10.3.2. A gazdálkodásban alkalmazandó konkrét elvek 145
11.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS IRÁNYZATAI 146
11.1. Biodinamikus gazdálkodás . . 147
11.2. Szerves-biológiai gazdálkodás 152
11.3. Soil association . . . . . . . . 154
11.4. Permakultúra . . . . . . . . . 155
11.5. Fenntartható gazdálkodás (sustainable agriculture) 157
11.6. Fukuoka-elmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
11.7. Agroforestry . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
12.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA 164
12.1. az ifaarn szabályozási rendszere 165
12.1.1. Az IFOAM-szabályzatok . . . . . . . . . . . . 165
12.1.2. Az IFOAM-védjegy . . . . . . . . . . . . . . 166
12.1.3. Az IFOAM által elfogadott nemzeti és regionális tanúsítási
szabványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
12.2. élelmiszer törvénykönyv (codex alimentarius) szabályozása 166
12.3. az európai unió szabályozási rendszere 167
12.3.1. Az ökológiai növénytermesztés 169
12.3.2. Az ökológiai állattartás . . . . . . 169
12.3.3. Az ökológiai víziállattartás . . . . 170
12.3.4. Az ökológiai élelmiszerek feldolgozása 170
12.3.5. Az ökotermékek címkézése . . . . . 170
12.3.6. A logók . . . . . . . . . . . . . . . . 171
12.3.7. Az ökotermékek szabad áramlása az Unió területén 171
12.3.8. Az ellenőrzés és tanúsítás . . . . . . . . . . . . 171
12.3.9. Az átállási időszak . . . . . . . . . . . . . . . . 172
12.4. Az ökológiai gazdálkodást szabályzó más rendszerek 173
12.5. nemzeti szabályozások . . . . . . . 173
12.5.1. Környezet- és természetvédelem . . . . . . . . . 174
 12.5.2. Növénytermesztés szabályozása . . . . . . . . 174
12.5.3. Jelölés és logóhasználat . . . . . . . . . . . . . 175
12.6. Az ökológiai gazdálkodás szabályozása romániában 175
13.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE A VILÁGBAN 179
13.1. az ökoterületek nagyságának és az ökogazdaságok számának a
fejlóctése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
13.2. a világ ökotermék-kereskedelme . . . . . . . . . 184
13.3. az ökológiai gazdálkodás helyzete a földrészeken 185
13.3.1. Ausztrália és Óceánia 185
13.3.2. Latin-Amerika 186
13.3.3. Észak-Amerika 188
13.3.4. Ázsia . . . . . 188
13.3.5. Afrika . . . . . . 190
14. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS EURÓPÁBAN 192
14.1. Az ökoterületek nagyságának és az ökogazdaságok számának a
fejlóctése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
14.2. Az ökotermék-kereskedelem . . . . . . . . . . . . . . . 195
14.3. Az ökológiai gazdálkodás helyzete néhány európai uniós
tagállamban . . . . . 197
14.3.1. Olaszország . 197
14.3.2. Spanyolország 198
14.3.3. Németország . 199
14.3.4. Az Egyesült Királyság 200
14.3.5. Franciaország 200
14.3.6. Ausztria . . . 201
14.3.7. Csehország 202
14.3.8. Magyarország . . 203
15.AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEl AZ ERDÉLYI-
MEDENCÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
15.1. A kárpát-medence adottságai az ökológiai gazdálkodás számára 205
15.2. Az erdélyi-medence adottságai az ökológiai gazdálkodás számára 207
15.3. Az erdélyi ökogazdálkodás mellett szóló érvek . 210
15.4. Zárószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
VÁLOGATÁS A FELHASZNÁLT ÉS KAPCSOLÓDÓ
SZAKIRODALOMBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . 215

I. Melléklet A TANÁCS 834/2007/EK RENDELETE (2007. június 28.)

az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a
2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről . . . . . . . . . .
IL Melléklet: Az ökológiai gazdáikadásba vont területek (ha) nagyságának
alakulása az EU27-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
 Mentor Kiadó
540551 Marosvásárhely, Transilvania u. 112
Tel/Fax: +40-265-258 001

Adminisztráció
540520 Marosvásárhely, Paltini§ u. 4
Tel/Fax: +40-265-256 975
E-mail: office@mentorkiado.ro
Honlap: www.mentorkiado.ro

Aszöveget Kuszálik Péter gondozta

A boritót Orbán László tervezte
Számítógépes tördelés Fekete István
A kiadásért felel Káli Király István, ügyvezető
Megjelent 17,5 nyomdai fv terjedelemben
Nyomta a Lyra Kiadó Kft., Marosvásárhely

ISBN 978-973-599-335-1