Adalbert Griegel

Kertgyógyítás
l/)

'<C
l-
,_

Gyümölcsfák
betegségei és kártevői
--------------------------------------------
 Adalbert Griegel

, , ,
KERTGYOGYITAS
GYUMOLCSFÁK
BETEGSÉGEl ÉS KÁRTEVŐ!

Margarete Griegel rajzaival

DEBRECENIEGYETEM
EGYETEMI ÉS NEMZETI KÖNYVTÁR
Agrártudományi Könyvtára

Raktári jel: .J#. 9.~J9..........

Silvanus Kiadó
DEENKA Könwtéra

IIWI~~~II
A mű eredeti címe:
Adalbert Griegel: Mein gesunder Obstgarten
Grosser Krankheits- und Schadlingskalender
© Griegel Verlag

KERTGYÓGYÍTÁS sorozat
ISBN 963 204 777 Xö

Gyümölcsfák betegségei és kártevői

963 204 779 6

© Silvanus Díszfaiskola Kft.

© Margarete Griegel
Minden jog fenntartva. A szöveg és az illusztrációk
kiadói engedély nélkül történő felhasználása- akár
részben, akár egészben - a szerzői jogok megsértése,
ami jogi következményekkel jár. Ugyanez vonatkozik
a sokszorosításra, fordításra és elektronikus rendszereken
történő feldolgozásra is.

Kiadó: Silvanus Díszfaiskola Kft.

9444 Fertőszentmiklós, Petőházi u. l.
Felelős kiadó: Németh Jenő ügyvezető igazgató
2004 Budapest, l. kiadás

Fordította: Sinkó Zoltán

Szaklektor: dr. Bálint György

dr. Eke István
dr. Glits Márton
dr. Ripka Géza

Szerkesztő: Czáka Sarolta

Borító: Corvus Design, fotó: Botanika Kft.

Nyomdai előkészítés: Kováts Kristóf, KOVA Bt.

Nyomás és kötés: Kunze & Társa (Mainz, Németország)

Készült a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

támogatásával, 5000 példányban
 5

A szerző előszava
Miként lehetséges, hogy a kártevők és a kórokozók a növényvédelmi munkák
ellenére is jelen vannak kertjeinkben? Miért bizonytalanodnak el a kertészeti
szaküzletek eladói, amikor a növények védelméről faggatjuk őket?

A probléma megoldása- akárcsak a humángyógyászatban -, a betegségek meg-

állapításában, az úgynevezett diagnózisban rejlik. Azonban nem a kártevők és
kórokozók fajának megállapításában - hiszen az a szakkönyvek és kiadványok
segítségével kitűnően elvégezhető -, hanem a kezelés időpontjának meghatáro-
zásában. A nagyobb károk megelőzéséhez mindenesetre szükség van a helyes
diagnózisra, ami lehetővé teszi a sikeres és környezetkímélő védekezést. Ennek
a megfelelő ideje, a kórokozók és kártevők fejlődésrneuetét ismerve, gyakran
csak egy-két hét. A kártevők megjelenését vagy a kórokozók fertőzését erősen
befolyásolja az időjárás és több, a kertésztől független tényező. Sok károsító
megtelepedésének kedvez az az általános szemlélet is, amely szerint egyre keve-
sebb és ártalmatlanabb növényvédelmi munka szükséges a kertjeinkben. Emiatt
akadálytalanul terjeszkedhetnek, és ezzel szakadatlan fejtörést okoznak a kert
gazdájának.

Könyvünk célja egyrészt, hogy az elhivatott kerttulajdonosoknak megadja a le-

hetőséget a károk elkerülésére, másrészt hogy a növényvédő szerek forgalmazó-
inak segítsen a tanácsadásban. A tápanyaghiányt és más élettelen tényezők
okozta károkat csak érintjük, nem tárgyaljuk részletesen. A termőhely megfelelő
megválasztását, a növények helyes tápanyagellátását és öntözését; egyszóval a
növényápolás tudományának ismeretét az olvasóra bízzuk.

A hobbikertész legfontosabb eszköze, amire a legnagyobb szüksége van, a na-

gyító. Használjuk minél gyakrabban! Csak az tud környezetkímélő módon, azaz
megfelelő biológiai módszerekkel, szükség esetén viszont vegyszerekkel véde-
kezni, aki felismeri a kórokozókat és a kártevőket

Könyvünkben a kerti gyümölcsfajoknak, valamint a szőlőnek összesen 140 ká-

rosítóját, azok fejlődésrneuetét és a védekezés módját tárgyaljuk részletesen.

Adalbert Griegel
6

Előszó a magyar kiadáshoz

Az elmúlt években méltán aratott sikert az ismeretterjesztő szakkönyvpiacon a
Kertgyógyítás sorozatban a díszfák, díszcserjék növényvédelmét segítő kiad-
vány.

Immár a sorozat második, a gyümölcsösök védelmét bemutató kötetét tartja ke-

zében a magyar olvasó. Nem szokványos, de rendkívül célszerűnek tűnik, hogy
az eredeti, külföldön megjelent könyv fordítását kis betétfüzettel adaptálja a
hazai kiadó a magyar viszonyokra. Ez a borítóha csúsztatott, folyamatosan
módosítható és cserélhető kis füzet a mindenkori aktualizálás lehetőségét is kí-
nálja, hiszen a kártevők és betegségek fejlődésmenete, kár- és kórképük nem
változik, az ellenük használható vegyszerek köre, alkalmazása, a környezetvé-
delmi előírások és más szabályozások viszont igen. Sok más előnye mellett ez
garantálja, hogy amíg a kiadó gondoskodik az információk megújításáról, ez a
könyv nem avul el, nem kell félretenni a könyvespolcon, mint idejétmúlt kiad-
ványt.

A kór- és kárképeket bemutató számos rajz segíti az olvasót a pontos diagnózis

felállításában; ez a védekezés sikerének egyik kulcsa. Az ábrák pontosan meg-
mutatják, mikor, a növény fejlődésének mely szakaszában, hol és milyen tünetet
kell keresni annak érdekében, hogy a lehető legbiztosabban állapítsuk meg a baj
okát, és ennek alapján döntsünk a szükséges védekezési eljárásról.

A kór- és kárképet bemutató ábrák alatt útmutatást kapnak az olvasók arra is,
milyen nem kémiai eljárások állnak rendelkezésükre, ezekkel hogyan előzhető
meg a kártevők és kórokozók felszaporodása. A kémiai szerek használatának
csökkentése érdekében tudatosan kell készülni ezek alkalmazására: a hernyófo-
gó övek kihelyezésével például már a következő idényben esedékes védekezési
munkákat segíthetjük.

A kiadványt haszonnal forgathatják szakemberek és kertbarátok egyaránt, bár első­

sorban a kiskerttulajdonosoknak szól ez a könyv. Növényvédelmi szemiéietén
azonban érdemes elgondolkozniuk az árutermelő gyümölcsösök művelőinek is.

Nem rutinszerű feladatok megoldása során, vagy nem kellően eredményes,

esetleg sikertelen beavatkozásokat követően érdemes szaktanácsadóval egyez-
tetni a felmerülő tennivalókat. Egy elhivatott, tudatos kertbarát gyümölcsfáinak
védelmét nagy biztonsággal alapozhatja erre a könyvre, és egészítheti ki eddigi
tudását, felkészültségét.

Dr. Eke István

 7

Tartalomjegyzék
A szerző előszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Előszó a magyar kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
A gyümölcstermő növények és károsítóik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll
Élettelen károkok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll
Éghajlati viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll
A talaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Vegyszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Élő szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Gyomnövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Kártevő állatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

A növények védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Közvetett növényvédelmi eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Közvetlen módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Mechanikai-fizikai eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Csapdázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Biológiai védekezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Vegyi eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

A növényorvos tanácsai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Szakkifejezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Betegségek és kártevők kalendáriuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Jelölések és jelképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Természetes ellenségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Fátyolkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Katicabogarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Zengőlegyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Ragadozó poloskák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Tápanyaghiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Vashiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Mangánhiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Magnéziumhiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Káliumhiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

A kéreg és a fás részek betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Ágrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Nektriás rák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Fatapló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Tuskógomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

A kéreg, a fás részek, valamint a gyökerek kártevői . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

Nagy farontó lepke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Kis farontó lepke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Nagy gyümölcsfa-kéregszú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Európai kószapocok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Különböző gyümölcsfajok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
Májusi cserebogár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
Barázdáshátú vincellérbogár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Alma .................. .................. .................. . 44

Fagykárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Almamazaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Taplófoltosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Az alma monilíniás gyümölcsrothadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Az alma ventúriás varasadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Almalisztharmat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
8

Az alma fillosztiktás levélfoltossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

Bimbólikasztó bogár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
Poloskaszagú almadarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
Pókhálós almarnoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Gyűrűspille . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
Kis téliaraszoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
Gyapjaslepke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
Szemes tükrösmoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
Almailonca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
Almarnoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
Kígyóaknás ezüstmoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Berkenyevirágmaly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
Piros szárnyú eszelény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
Almarügy-poloska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
Szürke alma-levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
Alma-levélbolha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Vértetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Közönséges kagylóspajzstetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
Rózsakabóca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
Kaliforniai pajzstetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
Közönséges levélpirosító alma-levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
Piros gyümölcsfa-takácsatka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
Közönséges takácsatka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
Zöld alma-levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Az almán előforduló egyéb károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

Körte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
A körte ventúriás varasodása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
A körte mikoszferellás levélfoltossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
A körtegyümölcs kövecsessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
Ervíniás elhalás ("tűzelhalás") . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
Körterozsda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
Hamvas körte-levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
Körtetermés-gubacsszúnyog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80
Körte-gubacsatka ...... ~ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80
Rügyfúró bogár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
Nagy körte-levélbolha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
A körtén előforduló egyéb károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

Cseresznye és meggy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
A csonthéjasok monilíniás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
A cseresznye sztigmínás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
A cseresznye pszeudomonászos elhalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
A cseresznye blumeriellás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
Klorotikus gyűrűsfoltosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
Meggyvirág-aranymaly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
Cseresznyelégy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
Füstösszárnyú levéldarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Fekete meggy- és cseresznye-levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Kis téliaraszoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
Nagy téliaraszoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
A cseresznyén előforduló egyéb kártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

Őszibarack és kajszi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Az őszibarack tafrinás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Az őszibarack sztigmínás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Az őszibarack ventúriás varasadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Őszibaracklisztharmat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Őszibarack és kajszi vonalas mintázottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
A kajszi gutaütése (apoplexia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Zöld őszibarack-levéltetű .............. .............. ........ 100
Az őszibarackan és a kajszin előforduló egyéb károsítók ........... 101
 9

Szilva .................. .................. ................. . 102

Szilvarozsda .................. .................. ......... . 102
A szilva tafrínás gyümölcstorzulása .................. ......... . 102
A szilva polisztigmás levélfoltossága .................. ........ . 104
Szilvahimlő .................. .................. .......... . 104
A szilva vonalas mintázottsága .................. ............. . 104
A szilva gyümölcsfonnyadása .................. .............. . 104
Poloskaszagú szilvadarázs .................. ................ . 106
Hamvas súlva-levéltetű .................. .................. . 106
Közönséges teknőspajzstetű .................. ............... . 108
Zacskós szilvalevél-gubacsatka .................. ............ . 108
Szilvamoly .................. .................. .......... . IlO
A szilván előforduló egyéb károsítók .................. ........ . lll

Szamóca .................. .................. ............... . 112

A szamóca botrítiszes betegsége .................. ............ . 112
Szamócalisztharmat .................. .................. ... . 112
A szamóca mikoszferellás levélfoltossága .................. .... . 114
A szamóca diplokarponos levélfoltossága .................. .... . 114
A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása .................. ..... . 114
A szamóca fitoftórás gyökértörzspusztulása .................. ... . 114
Szamócaatka .................. .................. ......... . 116
Szár-fonálféreg .................. .................. ....... . 116
Piros pettyes vaspondró .................. .................. . 116
Csigák .................. .................. .............. · 116
Szamóca-bimbólikasztó .................. .................. . 118
Szamócaeszelény .................. .................. ..... . 118
Vakondtücsök .................. .................. ........ . 120
Pattanóbogár (drótféreg) .................. .................. . 122
A szamócán előforduló egyéb károsítók .................. ...... . 123

Köszméte és ribiszke .................. .................. ..... . 124

A köszméte amerikai lisztharmata .................. .......... . 124
A ribiszke amerikai lisztharmata .................. ............ . 124
A ribiszke drepanopezizás levélfoltossága .................. .... . 126
A köszméte drepanopezizás levélfoltossága .................. ... . 126
Ribiszkerozsda/fenyőrozsda .................. ............... . 128
A ribiszke atavizmusa .................. .................. .. . 130
· Ribiszke-gubacsatka .................. .................. ... . 130
Szitaszárnyú ribiszkelepke .................. ................ . 132
Levélpirosító ribiszke-levéltetű .................. ............ . 132
Köszméte-levéldarázs .................. .................. .. . 134
Köszmétearaszoló .................. .................. ..... . 136
A köszmétén és a ribiszkén előforduló egyéb károsítók ............ . 137

Málna és szeder .................. .................. ......... . 138

A málna botrítiszes betegsége .................. .............. . 138
A málna didimellás betegsége .................. ............. . 138
Szederrozsda .................. .................. ......... . 138
Agrobaktériumos golyva .................. .................. . 140
Málnamozaik .................. .... _.................. .... . 140
Kis málna-levéltetű .................. .................. .... . 140
Málna-gubacsszúnyog .................. .................. .. . 140
Málnavessző-szúnyog .................. .................. .. . 142
Kis málnabogár .................. .................. ....... . 144
Szederatka .................. .................. ........... . 144
A málnán és a szedren előforduló egyéb károsítók ................ . 145

Mogyoró .................. .................. ............... . 146

Mogyoróormányos .................. .................. .... . 146
Mogyorópoloska .................. .................. ...... . 146
Mogyorórügy-gubacsatka .................. ................. . 146
10

Dió ........... ........... ........... ........... ........... . 148

A dió gnomóniás betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
A dió xantomónászos betegsége ........... ........... ........ 150
A dió papírhéjúsága ........... ........... ........... ....... 150
Tarka dió-levéltetű ........... ........... ........... ........ 150
Dió nemezes gubacsatka ........... ........... ........... .... 150
A dión előforduló más károsító ........... ........... .......... 151

Szőlő ........... ........... ........... ........... ........... 152

Szőlőlisztharmat ........... ........... ........... .......... 152
A szőlő fomopsziszos betegsége ........... ........... ......... 152
Szőlőperonoszpóra ........... ........... ........... ........ 154
Szőlőorbánc ........... ........... ........... ........... ... 156
A szőlő botrítiszes betegsége ........... ........... ........... 156
Takácsatkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Szőlő-gubacsatka ........... ........... ........... ......... 156
Nyerges szőlőmoly ........... ........... ........... ........ 158
Tarka szőlőmoly ........... ........... ........... .......... 160
Szőlőilonca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

Növénynevek mutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Betegségek és kártevők névmutatója 163

 ll

A gyümölcstermő növények és károsítóik

A növények élő szervezetek. Akárcsak nekünk, nekik is megvannak a sa-
ját életfolyamataik
Megtermékenyítés után embrióként kezdik az életüket. A csírázást köve-
tően önálló életet folytatnak, lélegeznek és táplálkoznak. Az ivarérettséget
elérve utódokat hoznak létre, szaporodnak. Ezután elöregszenek és elpusz-
tulnak.
A gyümölcstermő növények éveken keresztül ugyanazon a termőhelyen
maradnak. A telepítéskor elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy jó
körülmények között fejlődjenek és bőven teremjenek.
A kultúrnövények többsége keresztezés és nemesítés eredményeként jött
létre. Az így keletkezett példányok természetes környezetben az élőhe­
lyért folytatott versenyben segítség nélkül nem állnák meg a helyüket va-
don élő társaikkal szemben. Sok közülük biológiai szempontból mégis
képes lenne a túlélésre. Ennek fejében azonban a fajtára jellemző tulaj-
donságaik- jellegzetes alakjuk, nagy termésmennyiségük, a gyümölcsök
külseje valamint íze - gyakran elvesznének
Vajon miért vesznének el? Milyen ellenségekkel szemben kell felvennie a
harcot egy gyümölcstermő növénynek? E kérdésekre a feleletet könyvünk
fejezetei adják meg. Emellett választ kapunk arra is, miként segíthetünk
gyümölcsfáinkon annak érdekében, hogy szépen teremjenek.
Minden körülményt, amely kerti növényeinkre káros hatással lehet, akár-
csak az állatokra és az emberekre veszélyes tényezőket, két csoportba so-
rolhatunk:
- élettelen károkok, környezeti károk,
- élő károkozók.

Élettelen károkok
Az ide tartozó, általában termőhelyi tényezők jelentős mértékben befo-
lyásolják a növény növekedését. Minden élő szervezetnek szüksége van
olyan környezetre, amelyben zavartalanul fejlődhet.
Itt nem szeretnénk a termőhely megválasztásának nehézségeit részlete-
sen kifejteni, hiszen ez könyvünk egészének felépítését felborítaná.
Számtalan szakkönyv kapható viszont, amelynek segítségével egy kert
megfelelő módon berendezhető, ellátható és fenntartható. A következő
fejezetben mindössze annyit kívánunk tudatosítani, hogy a termőhely, a
tápanyagellátás és a növények ápolása a legfontosabb feltétele annak,
hogy a gyümölcsfák és -bokrok egyáltalán fejlődjenek. Mielőtt a gyü-
mölcs létrejön, a növény a következő környezeti tényezőknek van kitéve:
éghajlat, talaj, vegyszerek.

Éghajlati viszonyok
Ha készek lennénk lemondani arról, hogy kertjeinkbe más klímából szár-
mazó fajokat ültessünk, sok bosszúságot takaríthatnánk meg magunknak.
A szőlő például nem minden kertben fejlődik olyan szépen, mint mondjuk
a középhegységek déli lábánál. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor
fagykárokra és számos betegségre számíthatunk A szélsőséges időjárás és
a nem megfelelő éghajlati tényezők károsíthatják a növényeket.

A fény
A növények asszimilálnak Zöld színtesteik a fény segítségével vízből és
a levegő oxigénjéből cukrot állítanak elő. Tehát a fény a növény számára
létfontosságú.
12

A gyümölcstermő növényeknek minden kertben olyan termőhelyet kelle-

ne választani, ahol a szükséges fényhez hozzájutnak. A sorirány, a növé-
nyek egymástól való távolsága, a gyomirtás, a szomszédos fák
árnyékvetése, illetve a metszés módja határozza meg a növények megvilá-
gítottságát.

A hőmérséklet
A magas hőmérséklet az erős fagyokhoz hasonlóan károsíthatja a virá-
got, a levelet, a termést vagy akár az egész növényt is.
Nagymelegben ne öntözzünk és ne párásítsunk, mert a növények meg-
éghetnek.
Egyenletes, káliumtúlsúlyos trágyázással- amit legkésőbb június végéig
el kell végezni - a növényeket felkészíthetjük a téli nyugalomra, ellenál-
lóbbá tehetjük a faggyal szemben.

A csapadék és a szél
Kerti növényeink nem védhetők meg biztonsággal a jégesőtől, az erős
hóeséstől vagy a viharos széltől, azonban e jelenségek káros következ-
ményei tompíthatók.
A zárt koronaforma ellenállóbb az időjárás káros hatásaival szemben.
A terméssel sűrűn berakódott, nehéz ágakat időben tárnasszuk alá. A le-
tört ágak csonkjait vágjuk simára, a sebeket kezeljük!

A talaj
Az alma- és a cseresznyefa nem muskátli, azaz nem cserélhetjük évente a
földjét. A talaj a növények számára legalább olyan fontos tényező, mint
az éghajlat vagy az időjárás. A fák több éven át ugyanazon a helyen ma-
radnak, ezért a termőhelyen a talajt gondosan elő kell készíteni, majd
rendszeresen ápolni.
A gyümölcstermő növények számára a talaj minden tulajdonsága fontos.
Ilyenek:
-a talaj típusa és szerkezete,
- víztartalma,
- kémiai összetétele.
Tapasztalataink szerint a legtöbb baj a vízzel és a kémiai öszszetevők­
kel van.

A túlságosan nedves és a pangó vizes területekről a vizet el kell vezetni,

vagyis drénezni kell.
Nyár folyamán inkább reggel öntözzünk, és közvetlenül a növények tö-
véhez adjuk a vizet. Az esti locsolást és a felülről öntözést lehetőleg ke-
rüljük.
A talaj kémhatása (pH-értéke) legyen semleges (6,5-7).
Minden gyümölcstermő növény káliumtúlsúlyos trágyázást igényel; a
műtrágyát a legjobb márciusban és júniusban, két részletben kijuttatni.
A tápanyag utánpótlásakor nem árt megvizsgáltatui a talajt, hogy a meg-
lévő és hiányzó elemeket egyaránt figyelembe vehessük.
A tápanyag hiánytüneteket a 34-35. oldalon mutatjuk be.

Vegyszerek
A növények számára hasznos anyagoknak pozitív és negatív hatásuk is
lehet.
Az, hogy az adott anyag használ, vagy éppen elpusztítja a növényt, a ki-
juttatott mennyiségtől is függ. A növényekre ez ugyanúgy igaz, mint az
emberi táplálkozásban vagy a gyógyászatban.
 13

A műtrágya vagy a növényvédő szerek túladagolása éppolyan ártalmas a

növénynek, mint a túl sok alkohol vagy gyógyszer az embernek.
Tehát nem csak az számít, hogy milyen szert használunk, hanem az is,
hogy azt szakszerűen, megfelelő módon juttatjuk-e ki.
A műtrágyák illetve a növényvédő szerek túladagolása a növénynek, a
környezetnek és az embernek is árt, éppen ezért mindenképpen kerüljük.

Az élettelen környezeti tényezők okozta növekedési zavaroknak egyéb kö-

vetkezményei is vannak. Az ily módon legyengült növény ugyanis előbb
esik áldozatul a kórokozóknak és a kártevőknek A tápanyaggal megfele-
lően ellátott társaiknak nagyobb az ellenállóképességük. A növények ter-
mészetes védekező mechanizmusa gondoskodik arról, hogy a "jól táplált"
példányokat ne támadják meg az úgynevezett gyengültségi paraziták.

Élő szervezetek
Az élő károsítók, vagyis a paraziták három csoportba sorolhatók:
- betegségek,
- gyomnövények,
- kártevő állatok.

Könyvünk célja a gyümölcsöskert leggyakoribb kórokozóinak és kárte-

vőinek a bemutatása. Mielőtt azonban részletesen foglalkoznánk az
egyes károsítókkal, ismertetünk néhány általános tudnivalót.

Betegségek
A növények betegségeit általában mikroorganizmusok okozzák, amelyek
aktív vagy passzív úton jutnak a növénybe, és ezzel valarnilyen reakciót
váltanak ki. A legismertebb tünetek lehetnek elszíneződések, hervadá-
sok, elhalások, deformációk, illetve kiválások a növény felületén. Ezeket
a betegségeket három különböző kórokozócsoport idézi elő.

Vírusok
Nem szokványos élő szervezetek, nincs saját anyagcsere-folyamatuk,
ezért szorosan kötődnek a gazdaszervezethez. A gyümölcstermő növé-
nyek számára mind nagyobb a veszélyességük. Miután ezek a kis, csak
elektronmikroszkóppal látható szervezetek bejutnak a gazdanövénybe,
annak kárára szaporodni kezdenek.
A vírusos fertőzés jelei a levelek mozaikszerű elszíneződésében (például
almamozaik), torzulásban (csalánlevelűség), kóros sejtburjánzásban (gyű­
rűsfoltosság) és gyümölcspuhulásban mutatkoznak meg. A következmény
termésveszteség, de akár a fa, illetve a cserje teljes elhalása lehet.
Nagyobb távolságokra beteg növényi részekkel és fertőzött szaporító-
anyaggal jutnak el. A kertekben elsősorban szívogató kártevők, levéltet-
vek, pajzstetvek, kabócák és fonálférgek terjesztik a vírusokat. A
tapasztalatok alapján érintéssel, valamint nem fertőtlenített kerti szerszá-
mokkal az ember maga is továbbíthatja a fertőzést.
Ma még nincs a vírusos megbetegedések ellen egyértelműen hatásos
gyógymód. A biztonsági intézkedések éppen ezért egyelőre csak a meg-
előzésre szorítkoznak.
Új növények ültetésekor, illetve szaporításkor csakis vírusmentes nö-
vényanyagot fogadjunk el.
A fertőzött fákat és cserjéket azonnal el kell távolítani, mielőtt azok to-
vább fertőzhetnének.
14

A levéltetvek és más szívogató kártevők ellen rendszeresen, és ne csak a

veszélyeztetett helyeken védekezzünk, ezek ugyanis a leggyakoribb ví-
rusterjesztők.

Baktériumos betegségek
A baktériumok egyszerű, a milliméter ezredrészénél nem nagyobb élőlé­
nyek, ezért csak megfelelő nagyítású mikroszkóppal figyelhetők meg.
Általában gömbölyűek vagy pálcika alakúak. A vírusokkal ellentétben
képesek az önálló életre, osztódással szaporodnak, s néhányuk mozog is.
A növénybe többnyire sebeken (fagyléceken, rovarok szúrása vagy rágá-
sa nyomán, illetve a levélripacson) jutnak be, de olyan természetes nyílá-
sokon keresztül is fertőzhetnek, mint amilyenek a gázcserenyílások vagy
a bibe. A magas páratartalom, a fák és a cserjék tegyengülése kedvez a
fertőzésnek.
A baktériumok terjedését elősegítik bizonyos rovarok, a fertőzött talaj és
metszéskor a nem fertőtlenített szerszámok.
A baktériumos betegségek külső tünete lehet hervadás, rákos duzzanat a
törzsön, a hajtáson és a gyökéren, rothadás, illetve levélfoltosság.

Ma a baktériumos betegségek ellen csak korlátozott számú vegyszer áll a

kertészek rendelkezésére, ezért fokozott jelentősége van a megelőzésnek.
A megfelelő termóhely, a kiegyenlített tápanyagellátás, az időben elvég-
zett szakszerű metszés, valamint a más kártevők és kórokozók elleni vé-
dekezés javítja a fák kondícióját, ezáltal csökken a baktériumos
megbetegedések lehetősége.
A körtén, a birsen és az almán előforduló baktériumos betegség, a tűzel­
halás (76-77. oldal) okozója karm1tén károsító, ezért súlyos esetekben a
hatóság is elrendelheti a beteg fák kivágását.

Gombás betegségek
A gombák a leggyakoribb kórokozók a gyümölcs-, dísz- és zöldségkerté-
szetekben.
Egyszerű felépítésű, gombafonalakból, úgynevezett hifákból álló szerve-
zetek. Nem tartalmaznak klorofillt, ezért nem képesek szervetlenből
szerves anyagot előállítani. Fennmaradásukhoz és táplálkozásukhoz élő
vagy élettelen növényi szövetet bontanak le.
Néhány gombás megbetegedésnél már csak a fertőzés következményeit
láthatjuk; például foltokat (az alma varasodása, levélhullást okozó beteg-
ségek), lyukakat (mikoszferellás betegség), hervadást (moníliás beteg-
ség) vagy torzulásokat (tafrinás betegség). Ezek már a gomba által
megtámadott és ennek következtében elhalt növényi részek. Máskor a
kórokozó gombafonal formájában látható a növény felületén (szürkepe-
nész, almalisztharmat, köszmételisztharmat), vagy különféle burjánzáso-
kat és kinövéseket fejleszt (körterozsda, szilvarozsda).
A gombák úgynevezett gombakonídiumok, illetve spórák útján terjed-
nek. Ezek mikroszkopikus méretű, millió szám képződő szervek, ame-
lyeknek a szerepe leginkább a magvakéhoz hasonlítható. Az apró
konídiumok elsősorban légmozgással, állatokkal, vízcseppekkel terjed-
nek, de más növényekre kerti szerszámokkal is átvihetők.
Néhány gombafaj csak sebeken vagy természetes nyílásokon át juthat a
növény szövetébe. Más fajok képesek arra, hogy önállóan, csíratömlőt
fejlesztve hatoljanak a növénybe. A fertőzéshez azonban mindkét emlí-
tett gombacsoportnak nedvességre van szüksége, hogy konídiumaik a le-
vél, a virág vagy a gyümölcs felületén kicsírázzanak. Minél hosszabb
ideig nedves a növény felülete, annál nagyobb a fertőzés valószínűsége.
 15

Éppen ezért minden, ami meggyorsítja a növények föld feletti részének a

megszáradását, csökkenti a rajtuk található nedvességet, egyúttal a gom-
babetegségek megelőzését szolgája. A megfelelő térállás, a szellős korona
és a talajszinten történő öntözés (inkább reggel, mint este) a megelőzést se-
gítő legfontosabb tényezők.
Az egyes fajták fogékonysága a gombabetegségek iránt igencsak külön-
böző. Új növények ültetetésekor feltétlenül vegyük figyelembe ezt a tu-
lajdonságot. Fákból és bokrokból ugyanis már több éves példányokat
telepítünk, s a csere meglehetősen költséges. A kiegyenlített tápanyagel-
látás jelentős mértékben javítja a növény egészségi állapotát, ezáltal
csökkenti a megbetegedés valószínűségét.
Számos gombafaj él vagy telel át az elhalt növényi részeken. Ezek csak
akkor kerüljenek a komposztba, ha biztosított a gyors és teljes lebomlá-
suk. Az erősen rothadó maradványokat, a fertőzött ágakat, a gyümölcs-
múmiákat és más beteg növényi részeket a legjobb elégetni.
A beteg növényi részek eltávolításával sok esetben csökkenthető a kö-
vetkező évi fertőzés.
Mielőtt permetezni kezdenénk, el kell távolítani azokat a fertőzött hajtá-
sokat, amelyek tavasszal a már fertőzött rügyekből hajtanak ki (alma-
lisztharmat, köszméte lisztharmat).
Lehetőleg az összes gyümölcsöt szedjük le, nehogy azok a fán úgyneve-
zett gyümölcsmúmiává alakuljanak.
A házikertben előforduló némelyik rozsda (körte-, ribiszke-, szilvarozs-
da), fejlődéséhez két különböző gazdanövény szükséges. E betegségek
ellen úgy védekezhetünk a leghatékonyabban, ha nem ültetünk a kiskert-
be borókát, erdeifenyőt vagy szellőrózsát, legalábbis nem a körtefa, a ri-
biszkebokrok vagy a szilvafa közelébe.
A megelőző kémiai védekezések hatékonyabbak, mint azok, amelyeket a
betegség megjelenése után végzünk. A gomba által részlegesen vagy tel-
jesen megtámadott levélszövet a növény számára már úgyis elveszett,
épp ezért érdemes előre védekezni.

Sok betegségnél (például az őszibarack tafrinás betegsége, a cseresznye

moníliás hervadása, a szamóca botrítiszes betegsége) meglehetősen rö-
vid az az időszak, ami alatt kiderül, hogy sikeres vagy sikertelen volt-e a
védekezés. Könyvünk Betegségek és kártevők kalendáriuma című feje-
zete segít abban, hogy megfelelő időben végezzük el a kezelést. A beteg-
ségeknek azonban minél előbb (lehetőleg azonnal) utána kellene nézni,
hogy a későbbiekben már ne okozzanak meglepetést.
A kémiai gombaölő szerek (fungicidek) között vannak olyanok, amelyek
megelőzésre is használhaták (ilyenek például a réztartalmú készítmé-
nyek). Ezek a növény felületén védőréteget képeznek, és megakadályoz-
zák a konídiumok csírázását. Más, úgynevezett felszívódó (szisztemikus)
szerek behatolnak a növénybe, és a kórokozót a fertőzés után elpusztít-
ják, azonban a növény szövetében keletkezett kárt semmiféle gombaölő
szer nem szünteti meg.

Gyomnövények
Gyomoknak tekintjük azokat a növényeket, melyek ott nőnek, ahol nem
kellene. Kertünkben általában több okból is nemkívánatosak lehetnek.
e konkurálnak a haszonnövényekkel a vízért és tápanyagért folytatott
harcban,
e magasra nőve beárnyékolják a kultúmövényeket,
e a növények körül nedves mikroklímát hoznak létre, ezzel elősegítik
a kártevők, kórokozók megtelepedését és fertőzését,
16

e a kórokozóknak és a kártevőknek köztesgazdái lehetnek, tehát előidé-

zik a hasznos növények fertőződését,
e megnehezítik az ápolási munkákat.
Távol áll tőlünk az a nézet, miszerint a vadon élő növényeknek semmi
helyük a kertben. Éppen ellenkezőleg: a növények sokfélesége hasznos
lehet. Azonban nem szabad összetéveszteni a gondozatlan, meggondo-
latlan és ápolatlan összevisszaságot a növények tudatos egymás mellé
ültetésével, ami ráadásul az érdeküket- ezáltal a gazda érdekét is- szol-
gálja. A kerti növények nem válogathatják meg szomszédjaikat, épp
ezért nekünk kell meggondoltan cselekednünk.
Többnyire elegendő beavatkozás a gyomlálás vagy a mulcsozás (talajtaka-
rás). A fakéreg- vagy más szervesanyag-takarónak számos agrotechnikai
előnye van: a talajt melegen tartja, és lassítja például a kiszáradását
Az úgynevezett tarackos növények, mint amilyen a tarackbúza, a szulák,
a csalán és az aszat, nehezen irthatók ki. Évelő, föld alatti szaporítókép-
leteikkel vegetatív úton terjednek, ezért gyomlálással nehéz ezeket kor-
dában tartani. A megfelelően kiválasztott gyomirtó szerek (herbicidek)
azonban bizonyos ökológiai módszerekkel helyettesíthetők.

Kártevő állatok
A növényeken szívogatással vagy rágással szöveti sérüléseket okoznak.
A kár mértéke nem függ az állatok méretétől vagy a szájszervük típusá-
tól, hiszen többnyire a legkisebbek a legveszélyesebbek. Ezek megfelelő
időjárási körülmények között rövid idő alatt óriási mértékben elszapo-
rodnak, a táplálékuk mennyiségétől, a természetes ellenségektől, vala-
mint az ember jelenlététől függetlenül.
A kártevő állatok - elsősorban a rovarok - a növényi szövetben rágással
vagy szívogatással okoznak károkat A sérülések következtében a nö-
vény kiszáradhat, a keletkezett sebeken át a kórokozók is bejuthatnak a
növényi szövetbe.
A következőkben bemutatjuk a kertünk számára legveszélyesebb állat-
csoportokat.

Rágcsálók
A leggyakoribb rágcsáló a pocok. A vastag gyökereket csupán megrágja,
a vékonyabbakat viszont el is fogyasztja. Ennek következtében a fiatal
fák elpusztulhatnak. Körülöttük a talaj fellazul, ezek után akár kézzel is
kihúzhatók. Védekezni ellene csapdázás sal, mérgezett csalétek kihelye-
zésével vagy a járatok elgázosításávallehet
A mezei és az üregi nyúl is komoly kárt okozhat fiatal állományokban a
törzs megrágásávaL A fiatal fák a törzsre húzott dróthálóval védhetők
meg a legeredményesebben.

Madarak
A madarak általában hasznos állatok, azonban gyümölcséréskor kárt te-
hetnek, különösen a cseresznye és a bogyósok gyümölcsét fogyasztják
előszeretettel.
Ellenük védőhálóval és madárijesztővel védekezhetünk, azonban néha az
is elegendő, ha érés idején többször mutatkozunk a kertben.

Csigák
Csapadékos évben előszeretettel rágnak lyukakat a szamóca gyümölcsé-
be. Az ezüstös színű nyálkacsík egyértelműen elárulja jelenlétüket.
Sok,~rmészetes ellenségük van, amelyek megakadályozzák túlzott el-
szaporodásukat. Csapadékos tavaszon védőkerítéssel, sörcsapdákkal és
engedélyezett csalétkekkel ritkíthatjuk állományukat
 17

Fonálférgek
Az egy millimétemél is kisebb férgek ugyancsak a szamócán okozhatnak
károkat Különböző fajaik élhetnek a talajban, a fiatal gyökerekben vagy
a levelekben (levélfonálférgek). Szívogatásukkal károsítják a növénye-
ket. Kárképük szabad szemmel is látható: a levél és a virágkocsány meg-
vastagodik, kisméretű, pirosas levelek fejlődnek, a gyökerek csúcsa
megvastagszik, illetve fokozott a gyökérképződés. A fonálférgek károsí-
tásának következtében a gyökereken kialakult sebek és sérülések nyitott
kapuk a gombás és baktériumos betegségek számára. A fonálférgek a ví-
rusokat is terjesztik.
A gyümölcskultúrákban nincs ellenük hatásos védekezési mód. A kárte-
vő terjedése megelőzhető, ha a beteg növényeket gyökerestül eltávolít-
juk, a fertőzött ágyásba nem ültetünk újra szamócát, illetve súlyos
károsítás esetén néhány évig egyáltalán nem telepítünk szamócát a kert-
be. A legfontosabb, hogy egészséges szaporítóanyagat telepítsünk.

Atkák
A pókok rokonai, szabadszemmel alig láthatók, mert általában egy mil-
limétemél is kisebbek. A gyümölcstermő növények károsításával a há-
rom leggyakoribb atkacsoportból kettő okolható:
- a takácsatkák, közülük is a piros gyümölcsfa-takácsatka,
- a gubacsatkák, a körte, a szilva, a ribiszke, a szeder és a mogyoró gya-
kori károsítói.
Mindkét szárny nélküli kártevőcsoport közös tulajdonsága, hogy szúró-
szívó szájszervükkel megsértik a levélszövetet, kiszívják annak tartalmát
Eközben gyakran a növény számára mérgező nyálkaanyagat választanak
ki, amely a leveleket vagy a rügyeket gubacsképzésre készteti.
Néhány atka a vírusokátvitelében is Iudas, például a ribiszke-gubacsatka
terjeszti a csalánlevelűség vírusát.
Az atkák tojással szaporodnak, melyet nagy számban (20-500) raknak le.
Évente több, öt-tíz nemzedékük van. Melegebb évjáratban a gyümölcs-
fa-takácsatkának akár 12 nemzedéke is lehet. Ilyen láncreakciószerű el-
szaporodás idején a kert majdnem minden fájának és bokrának a levelei
maradandó károsodást szenvedhetnek. A megtámadott levelek először
ezüstösre színeződnek, később bronzszínűvé válnak, majd idő előtt le-
hullanak.
Az atkáknak sok természetes ellenségük van, például a ragadozóatkák, a
ragadozópoloskák és a fátyolkalárvák, ezért a védekezésben elsőbbséget
kellene élveznie minden olyan módszemek, amely ezeket kíméli.
A megtámadott hajtáscsúcsok eltávolításávallényegesen csökkenthető a
ribiszke-gubacsatka és a magyoró-gubacsatka populációja. Ugyanez az
eredménye a gubacsatkákkal fertőzött levelek megsemmisítésének is. A
már fertőzött növényi részeket minél előbb szedjük le és égessük el,
hogy ne terjedjen tovább a károsító.
Az atkák elleni vegyszeres kezelésnek akkor van értelme, amikor a kár-
tevő a szerrel érintkezhet és így el is pusztulhat.

Rovarok
A kártevő állatok legnépesebb csoportja. A rovarok minden növényi
szervet károsíthatnak rágással, illetve szívogatással, a gyökértől egészen
a termésig.
18

-a lábatlan légy- és szúnyoglárvák, az úgynevezett nyüvek (cseresznye-

légy, körtetermés-gubacsszúnyog);
-a darazsak lárvái (poloskaszagú almadarázs, füstösszárnyú levéldarázs)
-a lepkék lárvái, a hernyók (téli araszolók, almamoly).
A hajtások, rügyek, levelek vagy virágok elvesztése gyengíti a növényt,
ezáltal veszélybe kerül a gyümölcstermés.
-A hajtásokat például az üvegszárnyú ribiszkelepke és a málna-vessző­
szúnyog károsítja.
-A rügyeket szívesen fogyasztják a téli araszolók, az almailonca, a pók-
hálós almarnoly és a rügyfúró bogár.
- A leveleken ablakos rágást okoz az almailonca és a füstösszárnyú le-
véldarázs.
-A levelek színi és fonáki bőrszövete között aknákat váj az almalevél-
sátorosmoly.
- Tarrágást elsősorban olyan lepkék hernyói okoznak, mint a téli araszo-
ló, a gyapjaslepke vagy a levélmolyok, s a köszméte-levéldarázs lárvá-
ja is képes ilyenre.
-A rügyekben rág a bimbólikasztó bogár, a rügyfúró bogár, a szamóca-
bimbólikasztó és a kis málnabogár.
-A cseresznye virágait a meggyvirág-aranymaly fogyasztja.
Az éppen berakódott vagy érőfélben lévő terméseket is károsíthatják ro-
varok.
- A gyümölcsök felületét megrágja az almailonca, a téli araszoló és a po-
loskaszagú almadarázs.
-A termésben a poloskaszagú almadarázs, az almarnoly, a körtetermés-
gubacsszúnyog, a cseresznyelégy, a poloskaszagú szilvadarázs, a szil-
vamoly, a kis málnabogár és a mogyoróormányos lárvái rághatnak.

A gyümölcstermő növényeket szívogatásukkal károsító rovarok:

-levélbolhák (például alma-levélbolha, körte-levélbolha),
- pajzstetvek (közönséges kagylóspajzstetű, kósza pajzstetű),
-levéltetvek (zöld alma-levéltetű, szürkealma-levéltetű, vértetű, fekete
cseresznye levéltetű),
- A levélpoloskák a gyümölcsben nemigen tesznek kárt.
Egy levéltetű vagy pajzstetű szívogatása nem nagy veszély a levél számára.
Ha a levélfonákan már több tucat levéltetű táplálkozik egyszerre, az még
mindig csak az adott levél számára veszélyes. Két héttel később azonban a
hajtás minden egyes levelén nagy szám ú levéltetű-kolónia él és táplálkozik
majd. Néhány hét elteltével a faszinte összes fiatal hajtását megtámadják a
tetvek, és ez egy még fiatal, fejletlen fa számára akár végzetes is lehet. Ér-
demes elol vas ni könyvünk 74-7 5. oldalán, hogyan és milyen gyorsan terjed
például a zöld alma-levéltetű. Ennek a kártevőnek a Veszélyessége gyors
szaporodásában, a növényi nedvek iránt érzett csillapíthatatlan étvágyában
rejlik, amelyet még a hangyák tevékenysége is fokozhat.

A levéltetvek és az egyéb szúró-szívó szájszervű kártevők a növényekre

több szempontból is veszélyesek:
- A levélszövetet megszúrva kiszívják a növényi nedveket, ezáltal több-
nyire a levélfonákan ezernyi apró seb keletkezik.
- Táplálkozás közben a növény számára mérgező nyálkaanyagokat vá-
lasztanak ki, amelyek a szúrás helye melletti, közvetlenül nem veszé-
lyeztetett sejteket is elpusztítják.
-A levelek besodródnak, a hajtás deformálódik.
- A sérüléseken át különféle kórokozók juthatnak a növény be.
-A legtöbb vírusos betegséget a szívogató kártevők, elsősorban a levél-
tetvek terjesztik.
 19

- A szívogató kártevők általában édes, ragacsos anyagot választanak ki.

Ez az úgynevezett mézharmat, amely a rügyekre ragadva akadályozza
a kihajtást, emellett kedvez a karompenész megtelepedésének, ami to-
vább gyengíti a leveleket.

Hogy lehet megbirkózni ezekkel a kártevőkkel? A lehetőségek skálája

meglehetősen széles, viszont a populáció nagyságától és a fejlődési stá-
diumtól függően az egyes kártevőknél különböző.

A növények védelme
A növényvédelem feladata, hogy megakadályozza a kórokozók, a kárte-
vők, a gyomok és a környezeti tényezők által okozott károkat
A növénykórtan és a növényvédelmi állattan tudományát joggal nevezik
együttesen növénygyógyászatnak, és joggal emlegetik a humán- és állat-
gyógyászattal együtt.
A növényorvos feladata tulajdonképpen hasonlít az emberekkel és álla-
tokkal foglalkozó orvosok munkájához: élő szervezeteket kell megvéde-
nie, és visszaadnia a "páciensek" egészségét. A gyógyítás súlya azonban
különböző.
A nagyüzemi növénytermesztés során csak akkor védekeznek a károsí-
ták ellen, ha a kár mértéke meghaladta a gazdaságilag még elviselhető
szintet. Ez azt jelenti, hogy a védekezésnek akkor van értelme, ha a fertő­
zés mértéke alapján úgy látszik, hogy védelem nélkül nagyobb kár kelet-
kezne, mint ha nem kezelnék a növényt.
A hobbikertész számára a gyümölcsöskertben valószínűleg még ennél is
nehezebb meghatározni a védekezés idejét és mikéntjét, hiszen itt na-
gyobb mértékben kell figyelembe venni az ökológiai viszonyokat.

Közvetett növényvédelmi eljárások

Említettük már, hogy a növények egészségi állapotának megőrzését szá-
mos környezeti tényező befolyásolja. Egy megfelelően táplált növény
ellenállóbb a károsítókkal és versenyképesebb a gyomnövényekkel szem-
ben.
A következőkben bemutatjuk azokat a módszereket, amelyek segítségé-
vel ugyan a károsítók még nem győzhetők le, viszont a növények egész-
ségi állapota, ellenállóképessége javítható. Ezek a tennivalók tehát nem a
károsítók ellen irányulnak, hanem a közvetett védekezést szolgálják.

Fajtaválasztás
Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, hogy ha nem ültetünk a ker-
tünkbe túlságosan igényes fajokat és fajtákat. Ehhez tartozik az is, hogy
a károsítókkal szembeni ellenállóság (tolerancia és rezisztencia) örökölt,
fajtára jellemző tulajdonság. A Betegségek és kártevők kalendáriuma cí-
mű fejezetben ezt a szempontot többször említjük majd. Például egy
gyümölcsfajta ültetésekor tudatosan kell kompromisszumot kötni, nem
szabad a véletlenre bízni a döntést.

Trágyázás
A gyümölcstermő növények káliumtúlsúlyos trágyázást igényelnek. A
fáknak és cserjéknek két adagban, márciusban és júniusban ajánlatos
műtrágyát adni. Szerves trágya kijuttatásakor feltétlenül ügyeljünk arra,
hogy az általában hiányzó elemeket (a káliumot és a nyomelemeket) ás-
ványi trágyákkal pótoljuk.
20

A kétévente elvégzett talajvizsgálattal megállapíthatjuk a talaj pH-érté-

két, tápanyag-ellátottságát, és az eredménytől függően trágyázzunk Az
áfonya kivételével szinte minden gyümölcstermő növény semleges, 6-7
pH-jú talajt igényel, ezért számukra ezt kell biztosítanunk. A 6 pH-nál
savanyúbb talajok kémhatását meszes trágyázással növelhetjük, míg a 7
pH feletti értékeket úgynevezett fiziológiailag savanyú műtrágyákkal
csökkenthetjük. Ezek a műtrágyák szaküzletekben beszerezhetők.
Tápanyagban szegény talajon ne számítsunk gazdag termésre.
Ha a trágyát túl későn adjuk ki, vagy csak egyféle műtrágyát használunk,
akkor többet ártunk, mint használunk a növénynek.

Talajművelés
Növényvédelmi szempontból minden olyan tevékenység kedvező, amely
elősegíti a talaj hőmérsékletének és víztartalmának megőrzését.
Az egyik legjobb módszer a talajtakarás szerves anyagokkal, vagyis a
mulcsozás, melynek jelentősége van például a málna-vesszőszúnyog, a
málna didimellás betegsége és a szamóca botrítiszes megbetegedése k-
küzdésében.
A folyamatos gyomirtás erősíti a kultúmövényt, valamint kedvezővé te-
szi a mikroklímát. Ezzel csökkentjük azoknak a gombás és baktériumos
betegségeknek a megtelepedését, amelyek tartósan nedves növényfelüle-
ten fertőznek. A gyomirtásra legnagyobb szükség a szamóca-, a szeder-,
a ribiszke- és a köszmétekultúrákban van.

Koronaforma és növényápolás
Minden olyan ápolási munka, amely nehezíti a kórokozók és kártevők
megtelepedését, közvetve segíti a növényvédelmet
Az ültetési távolság és a koronaforma megválasztásakor figyelembe kell
venni a fajta növekedési erélyét. Az oltványoknál mind az alany, mind a
nemes növekedési tulajdonságai fontosak.
Szakszerű metszéssel olyan laza korona- és bokorformát kell kialakítani,
amely eső és harmat után gyorsan leszárad.
A szeder esetében a leszüretelt vesszőket rögtön szedés után erősen visz-
sza kell vágni és el kell távolítani.

Közvetlen módszerek
Az intézkedések e csoportja közvetlenül a kórokozóra és a kártevőre hat.
Céljuk a károsítók elpusztítása vagy a károk keletkezésének megakadá-
lyozása. Ide tartozik:
- a mechanikai védekezés,
-a csapdázás,
- a biológiai védekezés,
- a vegyi védekezés.

Mechanikai-fizikai eljárások
A Betegségek és kártevők kalendáriuma című fejezetben kék csíkkal je-
löltük azokat a fejlődési stádiumokat, valamint az időszakokat, amikor
ezek a védekezések elvégezhetők.
A fertőzött hajtások levágását a legtöbb betegség kezelésére ajánljuk, ha
el akarjuk távolítani a fertőzési gócot. Ilyen betegség például a moníliás
hervadás, az almalisztharmat
A lehullott levelek eltávolítása is fontos része a megelőzésnek, ha ezzel
lassítható a betegség továbbterjedése. Ezeket a lépéseket időben meg kell
tenni, hogy megakadályozzuk a fertőző szaporítóképletek millióinak ki-
alakulását. Erre példa az alma varasadása és fillosztiktás levélfoltossága.
 21

Néhány rozsdagomba fejlődése teljesen megállítható, ha a köztes gazdáikat

eltávolítjuk a közel ből. A körterozsda veszélyessége a nagyüzemi termesz-
tésben elhanyagolható, mivel a szakemberek az ültetvények közelében nem
tűrik meg a borókabokrokat A kiskertekben, szomszédok között azonban
ilyen megegyezés aligha jöhet létre, ezért a fertőzés tavasszal a borókáról a
körtére, ősszel pedig a körtéről a borókára terjedhet.
A fertőzött növényt csak akkor érdemes eltávolítani, ha már semmilyen
kezeléssei nem menthető meg. Akkor is szabaduljunk meg tőle, ha olyan
kórokozóval vagy kártevővel fertőzheti meg a többit, amely ellen nagyon
nehéz, esetleg lehetetlen védekezni.
Néhány betegség okozója, mint például a tűzelhalás baktériurna és a
sharkavírus, karantén kórokozó. Különösen veszélyesek, mert rövid idő
alatt az egész növényállományt kipusztíthatják A fertőzött fák kivágása
hatóságilag elrendelhető. Néhány gombás megbetegedés (például a sza-
móca fitoftórás betegsége) ellen is hasznos lehet a fertőzött növényeket
gyökerestől kiásva eltávolítanunk. Nagy hibát követnénk el, ha ezeket a
fertőzött növényeket vagy növényi részeket a komposztha keveménk.
Számos kártevő ellen is hasznos lehet a károsított hajtás (például a gyű­
rűspille) vagy a károsított levelek (köszméte-levéldarázs) levágása, vala-
mint a lerakott tojások megsemmisítése, mert ezzel csökkenthetők a
további károk. A kártevők vagy akár egész telepeik is eltávolíthaták (pél-
dául a pókhálós almarnoly szövedéke), mielőtt további bajt okoznának.
A már bebábozódott lárvák (almailonca), a fertőzött rügyek (szamóca-
bimbólikasztó), valamint a károsított gyümölcsök (például a poloskasza-
gú szilvadarázs) láttán is ugyanígy járjunk el.
Az olyan kisméretű, tömegesen megjelenő kártevő egyedeit, mint ami-
lyen a takácsatka, vagy például a levéltetvek, gyakorlatilag lehetetlen el-
távolítani. Azonban ilyenkor is ajánlott a károsított hajtásrészek
megsemmisítése, nehogy a kártevők továbbterjedjenek Hasonlóképp
járjunk el a ribiszke-gubacsatka károsította, duzzadt rügyekkel is.
A szamóca- és szederállományban, valamint a fák és bokrok alatt a gyo-
mokat gyomlálással vagy kapálással irtsuk.

Csapdázás
A Betegségek és kártevők kalendáriuma című fejezetben sárga csíkkal
jelöltük azokat a fejlődési stádiumokat, valamint az időszakokat, amikor
ez a védekezés elvégezhető,.
A csapdázás biotechnikai eljárás, amelynek során a kártevők természetes
ingereit és reakcióit használjuk ki a védekezéshez.
Néhány rovart bizonyos színek vonzanak. Sárga ragadós lapokkal csap-
dázható például a cseresznyelégy, ezáltal csökkenthető a fertőzés mértéke.
Fehér ragadós lapokkal jól csapdázhaták a gyümölcskárosító darazsak
(poloskaszagú almadarázs és poloskaszagú szilvadarázs). Ezzel a mód-
szerrel a kártevő észlelhető és állománya csökkenthető.
A szexuális ingert kiváltó vegyületeket, az úgynevezett szexferomonokat
mind nagyobb mértékben használják a gyümölcsösökben. Az almarnoly, a
gyümölcsmolyok és az almailonca csapdázására alkalmas eszközök már a
hobbikertészek számára is elérhetőek. A hímivarú lepkéket a nősténynek a
csapdából áradó feromonja csalogatja, s ha odarepülnek, beleragadnak a
csapda enyvébe. Ezáltal kevesebb a nőstényeket megtermékenyítő hímek
száma, mely kismértékű rajzás esetén a férges almák és szilvák számára is
kihat. A kártevő tömeges megjelenésekor a feromoncsapdák segítenek a
lárvák elleni közvetlen biológiai vagy vegyi védekezés időpontjának meg-
állapításában.
A rovarriasztó szerek, az úgynevezett repellensek szerepe a kertészetben
bizonyosan nőni fog.
22

A madarakat madárijesztők vagy akusztikus madárriasztók segítségével

tarthatjuk távol az érő gyümölcsöktőL
A hernyóenyves övek fizikai akadályt állítanak a kártevők elé. A fatör-
zsekre fölrakott enyves papírövekbe beleragad a törzsön felfelé igyekvő
kis téli araszoló. A hernyóenyves öv tehát igazi csapda. A kis téli araszoló
szárnyatlan nőstényei ugyanis természetes szaporodási ösztönüknél fog-
va, a fatörzsön másznak felfelé, hogy a koronában a szárnyas hímek meg-
termékenyítsék őket. Később itt rakják le tojásaikat is. Azonban a törzsre
helyezett ragadós papírgyűrűk megakadályozzák a nőstények feljutását
A fatörzs köré rögzített egyszerű hullámpapír az alma- és a szilvamoly szá-
mára bábozódás i rejtekhely. Az övek folyamatos ellenőrzése, végül a ben-
nük található lárvák eltávolítása már mechanikai védekezési módszer.

Biológiai védekezés
A Betegségek és kártevők kalendáriuma című fejezetben zöld csíkkal je-
löltük azokat a fejlődési stádiumokat, valamint az időszakokat, amikor
ezek a védekezések elvégezhetők.
A biológiai növényvédelem a kártevők természetes ellenségeit használja
fel a védekezéshez. A módszer részének tekinthető a szabad természet-
ben élő ellenségek védelme is. Többek szerint a biológiai növényvéde-
lem fogalomkörébe még más intézkedések is sorolhatók. Ezen különféle
növények kivonatainak, nedveinek és oldatainak használatát értik. Mivel
ebben az esetben nem élő szervezetekről, hanem a természet által létre-
hozott, de kémiai úton ható anyagokról van szó, mi ezeket is vegyi véde-
kezésnek tekintjük.

Ragadozók és élősködők felhasználása

Kertünkben a hasznos állatok egész sora él, amelyek a levéltetvek, pajzs-
tetvek, takácsatkák és más kártevők ellenségei. A legismertebb hasznos
rovarokat a 32-33. oldalon mutatjuk be. Természetesen ezeken kívül is
léteznek még hasznosak, például ragadozóatkák, fürkészdarazsak, gu-
bacsszúnyogok, de ilyenek a békák, a sün és sok madár is. Közös tulaj-
donságuk, hogy a kártevőkkel táplálkoznak, ami számunkra hasznossá
teszi őket, ezért valamennyi példányukat védenünk kell.
A természetes ellenségek szaporítása és felhasználása mindmáig csak az
üvegházi termesztésben terjedt el. A természetben, így a gyümölcsösök-
ben is a hasznos állatok szabadon engedése nem elég hatékony, éppen
ezért előnyben kellene részesíteni minden olyan kezelést, amely kíméli a
károsítók természetes ellenségeit.
A növényvédelem történetében már több évtizedes múltja van olyan
mikroorganizmusok használatának, amelyek a károsítókat támadják. A
legismertebb biológiai preparátumok a Bacillus thuringiensist tartalmaz-
zák, amely bizonyos hernyók ellen hatásos. Ezeket a szereket a károsított
fákra és cserjékre permetezik. A hemyók rágás közben felveszik a szert,
ami a bélrendszerükbe kerül, és ott fejti ki hatását. Ilyen bélgyulladás
előidézésével ritkíthatók például a pókhálós almamoly, a gyűrűspille, az
almailonca valamint a kis téli araszoló hernyói.
A közelmúlt óta külföldön a biológiai növényvédelem rendelkezésére
állnak az első víruskészítmények is, melyek gyümölcsösökben használ-
haták a kártevők ellen. Úgynevezett Granulose-vírus a hatóanyaguk,
mely szelektíven csak az almarnoly !árvái ellen hat.
A fent említett kétszer használata- akárcsak a továbbiaké -,természete-
sen engedélyhez kötött.
Talán már néhány éven belül előállíthaták lesznek azok a gombák, ame-
lyek a kártevőket betegítik meg.
 23

A biológiai növényvédelem környezetkímélő és a felhasználóra sem ve-

szélyes. A jelenleg rendelkezésre álló kezelési módok még közel sem
kielégítőek, és hatásfokuk is csak a legpontosabb időzítésseilehet meg-
felelő.

Vegyi eljárások
Az eddig ismertetett, vegyszer nélküli módszereknek elsőbbséget kellene
élvezniük a kémiai védekezéshez képest. Az a tudás, amit a kertműve­
lőknek a Betegségek és kártevők kalendáriuma című fejezetben átadunk,
sokkal közelebb vihet a vegyszerek mellőzéséhez. Néhány kórokozó és
kártevő ellen azonban, főleg, ha erős a fertőzés, mégis vegyszerekhez
kell nyúlnunk.
A növényvédelemben használt kémiai anyagok óvják a növényt a károsí-
tó szervezetektől és a környezet káros hatásaitól.
Könyvünkben a következő növényvédő szerek szükség szerinti használa-
tát ajánljuk:
- rovarölő szerek (inszekticidek),
- atkaölő szerek (akaricidek),
-gombaölő szerek (fungicidek).
Foglalkozunk továbbá a rágcsálóirtó szerekkel (rodenticidek), a csigaölő
szerekkel (molluszkicidek) és a gyomirtó szerekkel (herbicidek) is.
A Betegségek és kártevők kalendáriuma című fejezetben piros csíkkal jelöl-
tük a védekezési időszakokat, valamint a megfelelő fejlődési stádiumokat.

A növényvédő szerek forgalomba hozatalát és felhasználását, valamint

csomagolását, tárolását és szállítását szigorú törvény szabályozza. A sze-
rek akkor hozhatók forgalomba, ha engedélyeztetésük már megtörtént.
Magyarországon ezt a feladatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium Növény- és Talajvédelmi Főosztálya látja el, az Egészség-
ügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a Környezetvédel-
mi és Vízügyi Minisztérium szakhatóságainak közreműködésével. A
növényvédő szerek csak akkor kerülhetnek forgalomba, ha a csomagolá-
sukon fel van tüntetve az engedély száma.
Magyarországon az engedélyezett növényvédő szerek az évente megjele-
nő és aktualizált Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok I-II. című
kiadványban találhatók meg.
A jelenleg engedélyezett növényvédőszerek a tudomány mai állásaszerint
szakszerű felhasználással nem jelentenek az elfogadhatónál nagyobb koc-
kázatot a növényre, az emberre vagy a környezetre. Nem megfelelő hasz-
nálatesetén azonban, akárcsak a gyógyszerek, veszélyessé válhatnak.
A növényvédő szerekkel végzett munkák során semmi nem bízható a vé-
letlenre. Mindenek előtt figyelmesen el kell olvasni a csomagolóburkolat
címkéjén feltüntetett előírásokat, utasításokat. Biztonságos munkavég-
zéshez ezeket maradéktalanul be kell tartani. Ha további információra
van szükségünk, forduljunk szakemberhez!
Évekig tartó vizsgálatokkal minden engedélyezett szer esetében úgyneve-
zett várakozási időket állapítanak meg. Ezek közül ez egyik az élelmezés-
egészségügyi várakozási idő, amely a szer felhasználásának időpontja és a
szüret között szükséges időt mutatja. Ez főleg a zöldség- és gyümölcster-
mesztésben fontos, ahol a kijuttatott szemek a fogyasztásig le kell bomlania.
Természetesen a várakozási idők csak akkor használhaták irányadó ként, ha
a szert az engedélyezett adagban (koncentrációban) juttatták ki. Ha túlada-
golják, akkor a megadott várakozási idő már nem használható. Éppen ezért
fontos a feltüntetett koncentrációk és adagok, valamint a várakozási idők be-
tartása.
24

Az élelmezés-egészségügyi várakozási időt napokban tüntetik fel a szer

csomagolásán. Ez az időtartam az egyes növényfajoknál különböző lehet.
A munkaegészségügyi várakozási idő azt jelenti, hogy a kezelt területre a
permetlé száradását követően mennyi idő múlva szabad védőfelszerelés
nélkül bemenni, illetve ott munkát végezni.
A növényvédő szereket szélcsendben, fagy- és csapadékmentes időben,
lehetőleg estefelé juttassuk ki. Ennek magyarázata a következő:
- szélcsendben a szer nem sodródik el,
- a méhek nem érintkeznek közvetlenül a szerrel,
- reggeli kezelés után a magas nappali hőmérséklet fokozhatja a szer
mellékhatásait és károsíthatja a növényt,
- az éjszakai harmatképződéssel, főként gombaölő szeres kezelés után,
teljesebb védőréteg képződik a növényi részeken.

Lehetőség
szerint a hasznos rovarokat kímélő, méhekre nem veszélyes és
nem mérgező szereket használjuk.
Méhveszélyességük alapján a növényvédő szereket három csoportba so-
roljuk:
Ml =méhekre kifejezetten veszélyes a készítmény, ha közvetlen kontakt
toxicitása 90-100%, a kontakthatóanyag-maradék toxicitása 12
óránál hosszabb ideig tart.
A méhek kímélése érdekében a méhekre kifejezetten veszélyes ké-
szítmények méhek által látogatott növényállományban, vagy vi-
rágzó gyomokkal borított táblán, illetve méhek közelében sohasem
használhatók.
M2 =méhekre mérsékelten veszélyes a szer, ha a közvetlen kontakt toxi-
citása 60-100%, a kontakthatóanyag-maradék toxicitása 8 óránál
rövidebb ideig tart.
A méhekre mérsékelten veszélyes készítmények virágzó növényál-
lományban este, a méhek napi repülésének befejezése után, az esti
szürkület kezdetétől 23 óráig terjedő időben felhasználhatók, ha az
engedélyokirat technológiai ajánlása ezt az alkalmazási formát ki-
fejezetten tartalmazza.
M3 = méhekre nem veszélyes, ha közvetlen hatása elenyésző vagy egy-
általán nincs, kontakthatóanyag-maradék toxicitása elenyésző
vagy egyáltalán nincs, a hatóanyag méhekre mérgező ugyan, de a
készítmény rendeltetésszerű felhasználása a méheket nem veszé-
lyezteti.
A méhekre nem veszélyes készítmények virágzó növényállomány-
ban vagy méhek közelében bármikor felhasználhatók, mert rendel-
tetésszerű alkalmazásuk eleve nem veszélyezteti a méheket.
Minden kerttulajdonosnak tudnia kell, hogy kertje vízgyűjtő területen
van-e. Némelyik szert ugyanis folyó- és állóvizek vízgyűjtő területein
nem, vagy csak a vizek és vízfolyások partjától mért biztonsági távolsá-
gok betartásával szabad felhasználni. Az erre vonatkozó előírások a szer
csomagolásáll olvashatók.

A méregkategóriák szerint a készítmények lehetnek "nagyon mérgező",

"mérgező" vagy "ártalmas" besorolásúak, amihez veszélyjel is tartozik
(pl.: Xi = irritatív). A forgalomban lévő növényvédőszereken még gyak-
ran a régi besorolás olvasható (pl. "kifejezetten mérgező" vagy "gyenge
méreg" stb.)
 25

A készítmények 1., II. és III. forgalmi kategóriájúak lehetnek. Az I. és II.

forgalmi kategóriába tartozó készítményeket a fővárosi, illetve megyei
növény- és talajvédelmi szalgálatok által kiadott engedélyekkel lehet
megvásárolni és felhasználni. Az engedély kiadásához rendelet szerinti
képesítés szükséges. A III. forgalmi kategóriájú szerek vásárlásához kü-
lön engedély nem kell. Az ezekkel végzett munka során sem nélkülözhe-
tők azonban a növényvédő szerek felhasználására vonatkozó alapvető
ismeretek.
A növényvédő szerekkel munkát végzők kötelesek az engedélyokiratban
előírt védőeszközöket használni (például légzésvédő, gumikesztyű, vé-
dőruha stb.). Használat után a védőfelszerelést gondosan tisztítsuk meg,
zuhanyozzunk le és cseréljünk öltözéket! A védőöltözetet más ruháktól
elkülönítve mossuk ki, mielőtt újra használnánk l Tisztítsuk ki a permete-
zőgépet is!
A valamennyi növényvédő szerre vonatkozó szeszesital fogyasztási tila-
lom a vegyszeres növényvédelmi tevékenység megkezdése előtt 8 órával
lép életbe, és a munka befejezését követő 8 órán keresztül tart.

Mérgezés esetén:
e azonnal távolítsuk el a mérgezést szenvedett személyt a felhasználás
helyéről,
e alkalmazzunk stabil oldalfektetést és tartsuk melegen a testét,
e azonnal hívjunk orvost vagy mentőt,
e a használtszert rögtön helyezzük biztonságos helyre!
Ami a humángyógyászatban az egészséges életmódot, a természetgyó-
gyászatot, valamint a gyógyszerek nélküli és gyógyszeres kezelést jelenti,
azt a növényorvosok integrált növényvédelemnek tekintik. Az integrált
növényvédelem tehát olyan intézkedések kombinációja, amelyek a
mechanikai, biológiai, termesztési és kultúrtechnikai lehetőségek segítsé-
gével minimálisra csökkentik a kémiai növényvédő szerek felhasználását.

A betegségek és kártevők elleni harc jelmondata a következő lehetne:

"Olyan kevés vegyszert használjunk, amilyen keveset csak lehet, és
olyan sokat, amennyi éppen szükséges". Ezt a tanácsot nem csak a kerté-
szethen kellene megfogadni.

A növényorvos tanácsai
Új kert létesítésekor nemcsak a látványt és az esztétikai szempontokat
kellene figyelembe venni, hiszen minden növénynek más és más termő­
helyre van szüksége. Ezt pedig az éghajlat, a talajtípus, a fényviszonyok,
a tápanyagellátás és a szomszédos növények határozzák meg. E feltéte-
lek közül minél több teljesül, annál tovább gyönyörködhetünk kertünk-
ben, annál jobb és szebb termést hoznak és annál kevesebb gondunk lesz
a növények későbbi gondozásávaL

Minden növénynemzetség, faj és fajta eltérő érzékenységgel reagál a

környezeti tényezőkre, a kártevőkre és a betegségekre. A növények ülte-
tésekor az előnyök és hátrányok mérlegelésével minden esetben kompro-
misszumra kell törekedni, semmit sem szabad a véletlenre bízni.
26

A gyümölcsfákat és -bokrokat sem szabad kicsi, de jó földdel megtöltött

ültetőgödrökhöz szoktatni. A fákat már nevelésük kezdetétől fogva arra
kell kényszeríteni, hogy saját maguk keressék meg a tápanyagokat, ezál-
tal gyökérrendszerük gyorsan és jól fejlődjön. Minél nagyobb méretű az
ültetésre váró növény, s minél tovább marad a helyén, annál alaposabban
(mélyebben és szélesebben) kell számára a talajt előkészíteni.
A későbbiek során az öntözést és a tápanyag-utánpótlást is a gyökerek ál-
tal elfoglalt terület peremén végezzük, hogy ezzel is elősegítsük a gyöke-
rek továbbterjedését. Az ily módon gondozott fák és cserjék ellenállóbbak,
mint az elkényeztetett, gyengébb gyökérzettel rendelkező társaik.
A gyümölcsfákat és a gyümölcstermő bokrokat lehetőség szerint ősszel,
október-novemberb en ültessük. Minél rövidebb idő alatt kerül a növény
a faiskolából a végleges helyére, annál több esélye van a túlélésre.

Minden egyes átültetés szükségszerűen a gyökerek sérülésével jár, ezáltal

csökken a tápanyag- és vízfelvevő képességük. Azért, hogy a növény ne
párologtassan el több vizet, mint amennyit a sérült gyökerein át a talajból
fel tud venni, a párologtató felületet (azaz a hajtások és a levelek mennyi-
ségét) metszéssel csökkenteni kell. Ilyenkor az a szabály, hogy inkább ki-
csit erősebben, mint gyengén metsszük vissza a növény vesszeit, ágait.

Csakis egészséges, jó minőségű, hibátlan csemetéket telepítsünk! Aki

ezen szeretne takarékoskodni, azt gyakran érik meglepetések.

A trágyázás a növények táplálása. Ha tápanyagot juttatunk a talajba,

mindig figyelembe kell venni, hogy a tápelemből mennyi található az
adott helyen. Az egyoldalú, például szükségtelenül nagy adagú nitrogén-
trágyázás a várt növénypompa helyett fokozott érzékenységet idéz elő
egyes károsítókkal, a talaj és a talajvíz hatásaival szemben. A több és ki-
sebb adagban kiszórt trágyák hatásosabbak, a növényt és a talajt is job-
ban kímélik, mint az évente egyszer adott hatalmas adagok.

A kertben, a teraszon és az erkélyen lehetőleg reggel öntözzünk. Ekkor

az öntözővíztőllehűlt talaj hamarosan újra felmelegszik, és a felső rétege
is szikkad, a levelek nem maradnak órákon át nedvesek, ami a gombás és
baktériumos megbetegedéseknek kedvezne. Közvetlenül a talajt öntöz-
zük, ne pedig felülről a növényeket.

A metszést és az egyéb ápolási munkákat először mindig az egészséges

növényekkel kezdjük, majd a fertőzöttekkel fejezzük be. A metszéshez
használt eszközöket eközben többször tisztítsuk meg, vagy alkohollal
fertőtlenítsük.

Ismerni kell az ellenfelet ahhoz, hogy legyőzhessük. Ez a régi bölcsesség

a károsítókra is igaz. Először egyértelmű diagnózisra van szükség, ame-
lyet azután a károsító fejlődési stádiumának és a fertőzés mértékének
megfelelő megelőzés vagy kezelés követ. Így van értelme a munkánk-
nak, s a siker ily módon garantált.

A vegyi védekezéseket szélcsendben, napnyugta után, illetve a méhek

repülésének befejeztével végezzük. Ez érvényes a méhekre nem veszé-
lyes szerek használatakor is. Permetezéskor a növény minden részét, a
levelek színét és fonákát is egyenletesen borítsuk be a permetteL Virágzó
növényeket rovarölő szerekkel egyáltalán ne kezeljünk!
 27

Szakkifejezések
Ablakos rágás: olyan rágáskép a levélen, amikor vagy a színen, vagy
a fonákon lévő bőrszövet sértetlen marad.
Acervulusz: tál alakú termőtest, amelyben ivartalan szaporítóképletek,
fertőző konídiumok képződnek.
Adagolás: az adott szer súly- vagy térfogatarányos keverékének aján-
lott mennyisége. Általában térfogatszázalékban adott, vagy a kezelendő
terület méretére vonatkoztatják.
Akaricid: atkaölő szer.
Akna: rágáskép a levélen; a lárva a levéllemez belsejében, a levél színé-
nek és fonákának bőrszövete között károsít, úgynevezett aknát rág.
Almatermésüek: alma, körte, birs.
Apotécium: tál alakú termőtest, aszkuszaiban ivaros, fertőző aszkospá-
rák képződnek.
Aszkokonídium: az aszkospárák sarjadzással kialakult ivartalan sza-
porítóképletei.
Aszkospóra: exoaszkuszban, kleisztotéciumban, pszeudotéciumban,
peritéciumban és apotéciumban képződő fertőző spóra.
Bacillus thuringiensis: hernyók elleni szelektív hatású biológiai nö-
vényvédő szer.
Baktérium: mikroszkopikus méretű, fotoszintetizálni képtelen mikro-
organizmus.
Bazídiospóra: a rozsdagombák fertőző spórája, csíratömlővel fertőz.
Báb: néhány rovar nyugalmi állapotú fejlődési stádiuma.
Bábozódás: egyes rovarok két fejlődési stádium (lárva és imágó) kö-
zötti, átmeneti állapota.
Bibeszál: a magház meghosszabbodott nyúlványa, mely a bibét hordozza.
Bimbós stádium: a virág bimbós állapota, amikor a sziromlevelek
még nem nyíltak ki.
Csészelevél: a virágok külső, zöld színű, védelmet ellátó levelei.
Csonthéiasok: cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, kajszi.
Ecídium: a rozsdagombák tavaszi képlete, amelyben fertőző ecídiospó-
rák képződnek.
Ecídiospóra: a rozsdagombák fertőző spórája, csíratömlővel fertőz.
Egérfül stádium: a rügynek az az állapota, amikor az első levelek lát-
hatóvá válnak. Ekkor még elvégezhetők a rügyfakadáskori kezelések.
Elsődleges fertözés: egy bizonyos károsító első generációjának tevé-
kenysége következtében létrejött fertőzési típus.
Enáció: kóros kinövés a növény felületén, általában vírusos megbetege-
dés következménye.
Exoaszkusz: a növény felületén fejlődő aszkusz, amelyben ivaros, fer-
tőző aszkospárák képződnek.
Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: a napokban kifejezett
legrövidebb idő, amelynek leteltéig a permetezést követően tilos a kezelt
növényt vagy annak részeit, gyümölcsét fogyasztani.
Élő kórokozók: parazita, azaz élő károsító szervezetek: gombák,
~yomnövények és kártevő állatok.
Erési táplálkozás: az a táplálkozási szakasz, amelyet az állat a teljes
ivarérettségéig folytat.
Feromon: speciális illatanyag, a rovarok szexuális csalogatóanyaga,
amelynek segítségével a kártevők hímjei feromoncsapdába csalogathatók.
Fertőzési góc: károsítók vagy kórokozók felszaporodásának helye.
Fungicid: gombaölő szer.
Gazdanövény: különféle növények, melyeken bizonyos kártevők és
kórokozók fejlődhetnek
28

Gomba: gombafonalakból, ún. hífákból álló, klorofillt nem tartalmazó

szervezetek; esetünkben kórokozók.
Gyümölcsmúmia: összeszáradt, a fákon és bokrokon maradó gyümölcs.
Hatóanyag: a növényvédő szer aktív anyaga.
Hámozgatás: rágáskép a növényi szervek felszínén.
Herbicid: gyomirtó szer.
Hernyó: lepkelárva.
Hiánytünet: tápanyaghiány következtében fellépő káros elváltozás a
növényben.
Hifa: gombafonal, a gombák vegetatív szerve.
Integrált növényvédelem: olyan növényvédelmi intézkedések összes-
sége, melyek következtében a vegyi védekezés a legnagyobb mértékben
visszaszorítható.
Karantén: fertőzésgyanús növények államilag szabályozott ideig tartó
zárlata.
KiegyenlíteH trágyázás: a növény tápanyag-utánpótlásának az a
módja, amikor a makro- és mikroelemeket a növény szükségleteihez
mérten helyes arányban juttatjuk ki.
Kitartósejt: apró gombafonal részecske, amely egyes gombák áttelelé-
sére szolgál.
Kleisztotécium: gömbölyű termőtes t, aszkuszaiban ivaros, fertőző aszko-
spórák képződnek.
Klorofil!: zöld színanyag, amelynek segítségével a növények fotoszinte-
tizálnak, azaz a fény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves
anyagot állítanak elő.
Klorózis: a növények sárgulása, az elégtelen tápanyagellátás következ-
ménye. Többnyire a vas hiányát jelzi, de lehet vírusfertőzés következmé-
nye is.
Kokon (gubó): a bábozódó rovar saját maga által készített védőrétege.
Konídium: a gombák ivartalan szaporodását szolgáló, fertőző szerv.
Konídiumtartó: gombafonálból kialakuló szerv, amelyen a gomba-
spórák (konídiumok) fejlődnek. Lehet elágazó vagy láncszerű.
Korai gyümölcshullás: a fák és cserjék a felesleges gyümölcseiket ál-
talában júniusban ledobják, de ez lehet aszály vagy vírusfertőzés követ-
kezménye is, például egyes szilvafajtákon.
Korompenész: fekete színű gomba, amely a mézharmaton telepszik
meg és azt bontja.
Környezeti tényező: éghajlat, talaj és víz.
Kuratív kezelés: gyógyító kezelés, a gombaölő szerek azon képessé-
ge, amely a fertőzés megtörténte után is elpusztítja a gombakórokozót
Lárva: a rovarok vagy atkák egyik fejlődési stádiuma.
Lebomlás: a növényvédő szer hatóanyagainak csökkenése, amely a nö-
vényben és a talajban különféle folyamatok hatására megy végbe.
Levélbolha: szívogatással károsító bogár.
Levél lecsupaszítása: olyan rágáskép, amelyen a kártétel következté-
ben csak a levélerek maradnak épen.
Magházkezdemé ny: a magkezdeményeket körülzáró virágrész.
Makroelemek: a növények számára nagy mennyiségben szükséges
tápelemek, mint amilyen a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K).
Másodlagos fertözés: az elsődleges fertőzés után kialakult második
kórokozó generáció fertőzése, vagy például kórokozók megtelepedése
rovarok által okozott sebeken.
Megelőző (profilaktikus) kezelés: a gombaölő szer azon tulajdon-
ságára épít, amely megakadályozza a kórokozó fertőzését.
Méreg: olyan kémiai anyag, amely megfelelő adagolással élő szerveze-
tek elpusztítására képes.
 29

Mézharmat: cukortartalmú, ragadós váladék, amelyet a levéltetvek és

egyéb szívogató kártevők juttatnak ki.
Micélium: a hífák, azaz gombafonalak összessége. Elhelyezkedhet a nö-
vény felületén (epifita) vagy a növényben (endofita).
Molluszkicid: csigaölő szer.
Mulcsozás: a gyümölcsös (a szőlő) aljnövényzete levágva és felaprítva
a területen marad és takarja a talajt.
Nekrózis: helyileg elhalt növényi szövet.
Nematóda: apró, káros vagy hasznos fonálféreg.
Növényvédő szer indikációia: a növényvédő szer engedélyezési köre.
Nyári spóra: spóratípus, amelynek segítségével a gombák többsége a
vegetációs időben szaporodik.
Nyomelem: mikroelem, az a tápelem, melyre a makroelemekkel ellen-
tétben, a növénynek csak kis mennyiségben van szüksége: vas (Fe),
mangán (Mn), kén (S), réz (Cu) stb.
Nyugalmi idöszak: a fák és a cserjék lombhullástól rügypattanásig
tartó állapota.
Oospóra: a peronoszpórafélék ivaros úton létrejövő, a növény szöveté-
ben képződő kitartóképlete.
Ormányosbogarak: a bogarak egy családja, amelyre az ormány jellemző.
Ősanya: többnyire szárnyatlan nőstény, pl. a levéltetveknél, amely az
áttelelő tojásból kel ki és elindítja a faj tavaszi szaporodását.
Parazita: élősködő, olyan élőlény, amely a növényeket vagy állatokat
károsítja.
Partenogenezis: lásd szűznemzés.
Peritécium: lásd pszeudotécium.
pH-érték: a talaj kémhatását mutató szám; 7 alatt savanyú, 7 semleges,
7 felett lúgos.
Piknídium: köcsög alakú termőtest, amelyben ivartalan szaporítóképle-
tek, fertőző konídiumok képződnek.
Populáció: bizonyos területen élő azonos élőlények összessége.
Pszeudotécium: köcsög alakú termőtest, aszkuszaiban ivaros, fertőző
aszkospárák képződnek.
Ragadozó: olyan állat, amely más állatokat támad meg és velük táplál-
kozik. A kertész számára általában hasznos.
Rezisztencia: a növény kórokozók és kártevők elleni, öröklött ellenálló
képessége. Egyes kártevők bizonyos szerekre is rezisztenssé válhatnak.
Rizóma: föld alatti hajtás.
Rodenticid: rágcsálók elleni szer.
Rügygubacs: gubacsatka kártétele következtében megnagyobbodott ri-
biszke-, illetve mogyorórügy.
Spermogónium: a rozsdagombák egyik, ecídiumot létrehozó képlete.
Sporangium: a peronoszpórafélék ivartalan szaporítóképlete. Csíratöm-
lővel (direkt úton) vagy mozgó sporangiospórával (indirekt úton) fertőzhet.
Sporangiumtartó: a peronoszpóraféléknél az ivartalan szaporítóké-
pletek, azaz a sporangium létrehozására szolgál.
Spóra: a gombák ivaros szaporodásra szolgáló szerve.
Szelektív hatás: csak egy bizonyos károsító vagy károsítócsoport el-
len kifejtett szerhatás.
Szisztémikus növényvédő szer: a növénybe felszívádá és gyakran
annak nedvkeringésében is terjedő készítmény.
Szklerócium: micéliumszövedékből álló, fekete, kemény kitartóképlet.
Sztróma: micéliumszövedék. Párnaszerű, rajta jönnek létre a szaporító-
képletek (exogén), pl. a monilíniás betegségeknél; vagy vörös, foltszerű
és benne jönnek létre a szaporítóképletek (endogén), pl. a szilva poli-
sztigmás levélfoltossága.
30

Szüznemzés: megtermékenyítés nélküli szaporodás.

Talaivizsgálat: kémiai vizsgálat, melynek célja többek között a pH-ér-
ték, a tápanyagtartalom és más talajtényezők meghatározása.
Tarrágás: rágó kártevők károsításának köszönhető teljes levél vesztés.
Teleutocsap: a rozsdagombák teleutospóráit tartalmazó, vagy sejtes
szerkezetű, csapszerű kitartóképlete.
Teleutotelep: a rozsdagombák kitartóképleteit, azaz a teleutospórákat
létrehozó telepe.
Teleutospóra: a rozsdagombák kitartó spórája. Később azon bazídium,
majd pedig bazídiospóra képződik.
Természetes ellenség: a növényi kártevőket pusztító élőlény.
Termőrész: l. nőnemű virágszerv (magházkezdemény, bibeszál, bibe);
2. a korona különböző hosszúságú, virágrügyeket hordozó fás részei.
Termőtest: a gombák gombafonalakból, úgynevezett hífákból felépülő
szerve.
Tetves alma: a szürke alma-levéltetű szívogatása által károsított kicsi,
szemölcsös alma.
Toiócső: rovar szerve, mellyel a petéket a növényi szövetbe juttatja.
Egyes hasznos rovarok ugyanígy juttatják tojásaikat a kártevőbe.
Uredotelep: a rozsdagombák általában nyáron képződő, fertőző ure-
dospórákat létrehozó telepe.
Uredospóra: a rozsdagombák fertőző spórája, csíratömlővel fertőz.
Vacok: az alma és a körte gyümölcsének belső, magvakat tartalmazó résie.
Vedlés: a régi, kinőtt kitinpáncélledobása, amely a legtöbb rovar növe-
kedését lehetővé teszi.
Vektor: élő szervezet, amely a kórokozót terjeszti.
Vetésforgó: azonos helyen az egymás után ültetett növények sorrendje.
Vértetürák : a vértetvek szívogatásának következtében kialakuló rákos
szövetburjánzás.
Vírus: mikroszkopikus méretű egynemű szervezet, amely csak élőlé­
nyekben képes szaporodni.
 31

Betegségek és kártevők kalendáriuma

A fejezet hónapok szerinti beosztása a növényekről, a betegségekről és a
kártevőkről, valamint az ellenük való védekezésről csak irányadó jelle-
gű . Ezek a tényezők erősen függenek az éppen aktuális időjárástól. A ke-
zelés időpontj át és jellegét csakis a károsító fejlettségi állapota határozza
meg egyértelműen . A védekezés, különösen a vegyi kezelés akkor idő­
szerű , ha a károsítás mértéke ezt szükségessé teszi.

Jelölések és jelképek

o Kézi nagyító. A körben ábrázolt részletek 2- l O-sze-

res nagyításban jelennek meg.

o Mikroszkóp. A kettős kör ábrái 20-100-szoros na-

gyításúak.

A kártevő rejtekhelyének bemutatására szolgáló

D "ablakocska" a levélben, illetve a kéreg alatt meg-

búvó kártevőt mutatja, rendszerint nagyítva.

Nőstény

Hím

(j) Fej lődés i stádiumok jelölése a szövegben

- A növény, a betegség vagy a kártevő állat azon álla-

pota, amikor mechanikai vagy agrotechnikai véde-
kezés, például metszés, valaminek az eltávolítása,
összegyűjtése, törzsápolás vagy mulcsozás végez-
hető.

- A betegség vagy a kártevő állat csapdázásra alkal-

mas állapota: feromoncsapdákkal, színes, ragadós
lapokkal, törzs köré csavart hullámpapírral, illetve
hernyóenyves övvel.

A növény, a betegség vagy a kártevő állat olyan ál-

lapota, amikor biológiai védekezés lehetséges.

- A növény, a betegség vagy a kártevő állat olyan fej-

lődési szakasza, amikor a vegyi védekezés várható-
an a legeredményesebb.
32 Természetes ellenségek
~
•O
~
"'o
oQ.
•O
N
o
."
o
m
o
1:111::

Természetes ellenségek
A növényvédelemben minden olyan élőlény, amely károsírók-
kal táplálkozik, hasznosnak tekinthető.
Ide sorolunk több ismert rovart, amelyeknek az étlapján példá-
ullevéltetvek és más rovarok szerepeinek Gyenge fertőzöttség
és környezetkímélő növényvédelmi eljárások mellett hosszú
ideig kordában tarthatják a kerti kártevőket
Fátyolkák
Hat-nyolc fajuk ismert. Ezek közül talán a legismertebb a kö-
zönséges fátyolka. A kifejlett rovar világoszöld, körülbelül 2,5
cm hosszú, a szárnya erekkel finomarr átszőtt. Virágporral és a
leveleken található mézharmattal táplálkozik, miközben a méz-
harmatot kiválasztó levél- és pajzstetveket is pusztítja. Évente
két, ritkán három nemzedéke fejlődik. Bábja és a kifejlett rovar
a szabadban, fagymentes búvóhelyeken, illetve épületekben te-
lel. A nőstény egy-egy alkalommal mintegy 500 tojást rak le a
növényekre, lehetőleg egy levéltetű-kolónia közelébe. A két
hét alatt kifejlődő lárvák mindegyike két-három hetes koráig
több száz levéltetvet fogyaszt el. A 7-8 mm hosszú, vöröses-
barna lárvák leginkább fogóhoz hasonlító szájszervükkel ta-
kácsatkákat, vértetveket, pajzstetveket és kisebb hernyókat is
elpusztítanak.
Katicabogarak Ragadozó poloskák
Mintegy 70 honos katicabogár faj ismert, amelyeket színük, A poloskákra lapos testfelépítés és gyakran színes fedőszárny
méretük illetve a fedőszárnyukon található pontok száma, vala- jellemző. A Közép-Európában élő 800 faj közül mintegy 50 a
mint táplálkozási szokásaik alapján különítenek el. A legtöbb ragadozó. Ezek takácsatkákkal, levéltetvekkel, lepketojások-
katicabogár - akárcsak a mindenki által ismert hétpettyes - le- kal, kisméretű hernyókkal és bogarakkal táplálkoznak. Kertünk
véltetvekkel táplálkozik. Egy kifejlett bogár naponta akár 40- legismertebb hasznos ragadozó poloskája a virágpoloska
150 példányt is elfogyaszthat ezekből a kártevőkbőL Két nem- (Anthocoris) 4 mm-es, sötétbarna, a hátán három világos foltot
zedékük fejlődik évente. A kifejlett bogár áttelelése után a le- visel. Hosszú szúró-szívó szájszervével naponta akár száz ta-
velekre rakja csoportosan a sárga tojásait. A kékesszürke, fa- kácsatkát is elpusztít. A nagyobb méretű szívogató kártevők­
lánk lárvák egy hét után bújnak ki a tojásból, 3-10 mm hosszú- ből, mint amilyenek a levéltetvek, természetesen kevesebbet.
ak, nagyon mozgékonyak és három hétig tartó lárvaállapotuk Hasznos ténykedésüket már az első melegebb tavaszi napokon
alatt egyenként mintegy 400-800 levéltetvet fogyasztanak el. megkezdik. Fajtól függőerr egy-három nemzedékük fejlődik
évente. Vagy a tojás, vagy a kifejlett rovar telel át.
Zengőlegyek
Magyarországon több zengőlégy faj honos. A darazsakra ha-
sonlító, sárga-fekete csíkos rovarok egyik haszna, hogy részt
vesznek a megporzásban. Jellemző rájuk, hogy sokáig egy
helyben lebegnek a levegőben, majd hirtelen arrébb röppennek
Évente öt nemzedékük fejlődik. A nőstény 500--1000 tojását
egyesével rakja le, többnyire a levéltetű-kolóniák közepére. A
világos színű, hosszúkás tojásokból már néhány nap múlva ki-
bújnak a világoszöld és a fakó sárga színárnyalatokban játszó,
átlátszó, fejetlen és lábatlan lárvák. Két hétig tartó lárvaállapo-
tuk alatt mintegy 400-700 levéltetvet fogyasztanak el, de
pajzstetveket, vértetv eket, takácsatkákat, sőt kisebb méretű bo-
gárlárvákat is esznek. Horogszerű szájszervükkel ragadják meg
áldozatukat, és felemelve szívják ki a testnedveit Csepp alakú,
lekerekített kokonban, a leveleken bábozódnak. A kifejlett pél-
dányok, a lárvák és a bábok egyaránt áttelelhetnek
w
w
34 Tápanyaghiány
)..
c
·-•Oc
..c
•O
O)
c
o
~
-"'
.N
...
•O
o
-
:52
) ..
c
:2
..c
"'
~

Tápanyaghiány
A fák alultápláltsága házikertben is előfordul. Tünetei a rövid
hajtások, a kisméretű levelek, a gyenge virág- és termésberakó-
dás. Ez a jelenség többnyire elhagyott, gondozatlan ültetvé-
nyekre jellemző.
Kertünkben a legtöbb tápanyag hiánytünet általában nem a hi-
ányzó, hanem a túlsúlyban lévő tápelemeknek köszönhető, s az
egyoldalú mútrágyázás következtében alakul ki. Ez annak a
tévhitnek tudható be, hogy sokan összekeverik egymással a tel-
jes körű tápanyagellátás és a szervestrágyázás fogalmát Sokan
azt hiszik, hogy a gyepnek alkalmas mútrágyák vagy a keserú-
só a fák tápanyagigényét is kielégíti. Ez azonban tévedés, hi-
szen ezek közül egyik sem tartalmazza az öszszes szükséges
tápelemet A gyümölcstermő növényeknek káliumtúlsúlyos,
kiegyenlített, minden makro- és mikroelemet tartalmazó táp-
anyagellátásra van szükségük. A vas vagy a mangán kijuttatá-
sa ugyanolyan fontos, mint a káliumé, csakhogy ez utóbbit sok-
kal nagyobb mennyiségben veszik fel a növények.
A növekedés a hiányzó elem következtében leáll, és a többi, re-
latív túlsúlyban lévő tápelemet a növény már nem tudja hasz-
nosítani. A felesleges tápanyagok azután a talajvízbe mosód-
nak és szennyezik környezetünket.
Sokszor a meszes vagy túl savanyú talajok az okai a hiánytüne-
teknek, mivel a kedvezőtlen pH-érték akadályozza az egyes
elemek felvételét. A következőkben néhány jellegzetes hiány-
tünetet mutatunk be.
Vashiány
Először a hajtáscsúcs fiatal levelei, majd később az idősebbek
is megsárgulnak, a levélerek általában zöldek maradnak. Ha a
hiány sokáig tart, akkor a levelek a szélükön száradni kezde-
nek. Ez az úgynevezett vasklorózis a klorofillképződéshez el-
engedhetetlen, vízben oldható vas hiányát jelzi. Ilyen típusú
klorózis többnyire meszes talajokon lép fel, mivel a mész gá-
tolja a talajban kötött vas felszabadulását. Az is okozhat hiány-
tünetet, ha a talaj sok építési törmeléket tartalmaz.
A gyógymód a talaj pH-értékének csökkentése fiziológiai mú-
trágyákkal, s a talajállapot néhány éven belül harmonizálódik.
Ha a helyzet súlyossága azt kívánja, használhatunk vastartalmú
lombtrágyákat.
Mangánhiány
A levelek a vashiányhoz hasonlóan klorotikusan elsárgulnak.
Az erek és kömyékük azonban rendszertelen foltokban sötét-
zöldek maradnak. Ez a hiánytünet erősen meszes talajokon és
az egyoldalú tápanyagutánpótlás következtében alakul ki. Laza
talajokból erős esőzések is kimoshatják a mangánt.
A talaj pH-értékének csökkentésével, illetve mangántartalmú
mútrágyák használatával a hiány kiküszöbölhető.
Magnéziumhiány
Tünetei először júliusban jelennek meg a hosszabb hajtások
alapi részén, az idősebb leveleken. A levélerek között sárga fol-
tok keletkeznek, amelyek viszonylag gyorsan elhalnak. A be-
teg levelek idő előtt lehullanak.
A magnéziumhiány savanyú talajokon erősebben jelentkezik;
azonban a legfőbb ok az erősen káliumtúlsúlyos, egyoldalú,
magnéziumot nem tartalmazó mútrágyák adagolása. Magnézi-
urnot tartalmazó trágyák használatával a tünetek gyorsan meg-
szüntethetők. Hosszú és rövid távon egyaránt a magnéziumtar-
talmú mútrágyák kijuttatása a legjobb megoldás.
Káliumhiány
A tünetek először az idősebb leveleken jelennek meg. A levél-
szélek megbarnulnak és elszáradnak, kanalasodnak és a fán
maradnak.
Káliumhiány legtöbbször mészben szegény, kötött talajokon
fordul elő, ahol a kálium a talajban erősen kötött állapotban
van. Ilyen talajokon a nagyobb károk elkerülésének érdekében
mésztrágyázásra van szükség.
w
(.J1
 w
o-
Ág rák Nektriás rák Fata p ló Tuskógomba
A kéreg és a fás részek betegségei
Könyvünknek ez az oldala az úgynevezett gyengültségi parazi-
tákról szól. Ezek többnyire gombák, amelyek a nem megfelelő
környezeti tényezők következtében legyengült fákat és cserjé-
ket támadják meg. A fertőzést elősegíti a pangó víz vagy a víz-
és tápanyaghiány, a kórokozók és kártevők károsítása, vala-
mint a növények magas életkora.
A kérgen és a farészen élősködő gombák sebeken keresztül jut-
nak a növénybe. Ezek lehetnek metszési sebek, beforratlan le-
vélripacsok, rovarrágások vagy például fagylécek. Ha a fa
egészségi állapota nem megfelelő, akkor a sebek nem forrnak
be időben, s a növény saját erejéből nem védekezhet a károsí-
ták megtelepedése ellen. A parazita gombák mérgező anyago-
kat választanak ki, amelyek egyre több kéreg- és fasejtet pusz-
títanak el, tápanyagot biztosítva a gombának az életben mara-
dáshoz és a fejlődéshez.
Ágrák
Az egyre nagyobbodó, nyílt sebeket a kéreg és a farész szöve-
tei megduzzadva próbálják benőni és lezárni. Ez azonban leg-
többször a fertőzést okozó gomba vagy baktérium agresszivitá-
sa következtében nem sikerül. Időközben a sebszövet koncent-
rikus kinövései körbeveszik a sebet, megerősödnek. A seb
azonban ennek ellenére egyre mélyebbé és szélesebbé válik,
míg végül a felette lévő ág, majd az egész fa elpusztul.
Nektriás rák
Nectria cinnabarina
A gyümölcstermő fák és cserjék gyakori betegsége. Elsősorban
a legyengült szeder- és ribiszkebokrok valamint almafák esnek
áldozatául. Néhány ág gyakran már a nyár folyamán megbeteg-
szik, többnyire a metszés helye feletti részen. A gomba a kéreg-
ben és a farészben olyan gyorsan terjed, hogy az ág, illetve a
törzs nem képes ugyanilyen gyorsasággal benőni a károsítás
helyét.
A tél folyamán, az időközben elhalt csonkok és ágrészek kér-
gének felületén a gomba gombostűfej nagyságú halványpiros
és cinóbervörös termőtestei jelennek meg. Ezekből a kinövé-
sekből aztán esős időben spórák szabadulnak ki, melyeket az
esővíz más sebekre vihet át, ott tovább fertőznek.
Fata pló
Fames Jamentarius
Ez a gomba a fákon nő, kalapszerű termőtestének alsó oldala
pórusos. A csöves termőtestű gombáknak az apró pórusaiban
képződnek a bazídiospórák, melyek a későbbiek során, sebe-
ken át újra fertőzhetnek. Ezek a gombák pusztítják a fatestet, és
azt mutatják, hogy a fertőzött növény a nem megfelelő termő­
helyi körülmények következtében legyengült.
Tuskógomba
Armillaria mellea
A kalap alja lemezes, a bazídiospórák a lemezeken fejlődnek.
A legyengült fák számára a legnagyobb veszélyt az Armillaria
fajok jelentik, mert ezek a fertőzött fát néhány éven belül el-
pusztítják. Ez a faj tipikus gyengültségi parazita, amely éveken
keresztül szaprofitaként él a fa közelében, majd amikor az le-
gyengült, megfertőzi. A fák megmentésére az első lépés a
gyengülés okainak megtalálása.
Megelőzés és védekezés
Az egészséges növekedést szolgáló beavatkozások ezekkel a
kórokozókkal szemben is javítják a fa ellenállóképességéL
A gomba termőtesteit még a bazídiospórák kiszóródása előtt el
kell távolítani. A megtámadott részeket és a beteg ágakat egé-
szen az egészséges részig vissza kell vágni és lehetőleg eléget-
ni. Ha a metszést éles szerszámmal, csonk nélkül végezzük, ez-
után a sebet lezárjuk, megnehezítjük a kórokozó behatolását a
sebfelületen át és gyorsítjuk a gyógyulást.
Télire (lehetőleg már decemberben) fessük a fatörzseket fehér-
re, hogy megakadályozzuk a fagylécek kialakulását.
 w
CX>

Nagy farontó lepke Kis farontó lepke Nagy gyümölcsfa· Európai kószapocok
kéregs:z:ú

Nagy farontó lepke
Cossus cossus
A kártevő és kárképe
Elsősorban az idősebb, legyengült fákat támadja meg. Több-
nyire az alma-, a cseresznyefát, a fűz- és a nyírfát, a kőrist, a
berkenyét, a tölgyet, a nyár- és a szilfát károsítja. A kéregben
nagy lyukak jelennek meg, amelyek a farészben is folytatód-
nak. Ezeket az akár egy méter hosszú lyukakat a kártevő feke-
te fejű, hússzínű, kifejlett állapotban 10 cm hosszú hernyója
rágja. A károsítás helye, a lyukak, a járatok, valamint maga a
hernyó is erősen ecetszagú. A károsított ágakat a szélletörheti,
súlyosabb kártételtól akár az egész fa elhalhat.
A kártevő fejlődésmenete
A lepke szürkésbama alapon sötétbarna mintázatú,június-július-
ban rajzik. A kifejlett állat szárnyfesztávolsága 70-95 mm. Raj-
záskor egész nap a törzs tövénél tartózkodik, ahol a nőstény átla-
gosan 20 tojástrak a kéreg repedéseibe. A tojásokból kikelt rózsa-
színű hernyók együtt rágnak be a kéregbe, ahol áttelelnek, majd
következő tavasszal az egyes hernyók külön járatokat rágnak ma-
guknak a farészben. A lárva kifejlődése és a káros ítás 3-4 évig is
eltarthat. Ezután a hernyók májusban a kéreg alatt vagy a talajban
bebábozódnak, majd júniusban imágóként kirepülnek.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a mellékletet.
Kis farontó lepke
Zeuzera pyrina
A kártevő és kárképe
A nagy farontóhoz hasonlóan ez is több fafajt károsít. Elsősor­
ban a 10 centiméternél vékonyabb ágakban és törzsekben jelen-
nek meg a kártételról tanúskodó lyukak. Ezekból ürülék és for-
gácscsomó hullik. A farészbe fúrt lyukak általában rövidebbek,
mint amilyeneket a nagy farontó készít. A kárt a lepke 50-60
mm-es, sárgás színű, fekete szemölcsös hernyója okozza. A ká-
rosított ágakat a szélletörheti.
A kártevő fejlődésmenete
A fehér alapon fekete foltos imágók júniustól augusztusig raj-
zanak. Szárnyfesztávolságuk 40-78 mm. A nőstény a tojásait
egyesével vagy csomókban sebekre és a kéreg repedéseibe rak-
ja. A frissen kikelt, rózsaszínű hernyók először a leveleket, a
rügyeket és a hajtásokat rágják, majd ezután hatolnak be a vas-
tagabb ágakba. A faág kérge alatt bábozódnak, így a bábingek
a kifejlett állat kibújása után az ágakon láthatók.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a mellékletet.
Nagy gyümölcsfa-kéregszú
Scolytus maii
A kártevő és kárképe
Ez a kéregkártevő birsen, naspolyán, galagonyán, díszcseresz-
nyén, főleg azonban olyan gyümölcsfákon károsít, mint az al-
ma, a szilva, néha pedig a körtén és a cseresznyén is. Elsősor­
ban a legyengült ágakat és fákat támadja meg, amelyek a kár-
tétel következtében hamarább elpusztulnak. A bogár közvetle-
nül a kéreg alatt úgynevezett anyajáratot készít, amelyból jobb-
ra-balra ágaznak el a lárvák rágta járatok.
A kártevő fejlődésmenete
Éventekétnemzedéke van. Az első május-júniusban rajzik, míg a
második augusztus-szeptemberben. Imágója 3-4,5 mm-es, fé-
nyes, fejrésze fekete, fedőszárnyai sötétbamák. A bogarak berág-
nak a kéregbe, ahol megtermékenyítés után a nőstény kb. 12 cm
hosszú járatot fúr, melybe lerakja tojásait. Akikelt lárvák azálta-
luk oldalirányban rágott járatok végén bábozódnak be.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a mellékletet.
Európai kószapocok
Arvicola terresfris
A kártevő és kárképe
A gyümölcsöskertek fáiban a rágcsálók közül a leggyakoribb
és legnagyobb károkat a kószapocok okozza. (Magyarországon
gyakoribb károsító a mezei pocok és a nyúl. - A magyar kiadó
megjegyzése.) Tünetként megfigyelhetó, hogy tavasszal a lát-
szólag egészséges fák hervadni kezdenek, a fiatal fák pedig ki-
száradnak. Lazán állnak a talajban, sót néha kézzel ki is húzha-
tók. A gyökerek - különösen a vastagabbak - körberágottak,
vagy teljesen hiányoznak. Nagyobb károkra elsősorban nedves
területekre telepített gyümölcsösökben számíthatunk.
A kártevő fejlődésmenete
A 19-25 cm-es pocok nősténye évente 3-4 alkalommal általá-
ban öt utódnak ad életet. A fiatal állatok születésük után mint-
egy tíz héttel már ivarérettek. Erőteljes szaporodási képessége
ősszel tömeges megjelenéséhez és nagymértékű károsításhoz
vezet. Járatai a vakondok lapos járataival szemben mintegy
5 cm szélesek és 8 cm magasak.
és védekezés ---+ lásd a mellékletet.
Megelőzés
Máiusi cserebogár

január-április május június 2- 3 év szept.-dec.

~
c:
O:
::::s
O"'
o:
N
o~

® co
"<
c:
3
o:
;:;-
"'
crir
~

Májusi cserebogár
Melolontha melolontha
A kártevő és kárképe
A májusi cserebogárnak és közeli rokonának, az erdei cserebo-
gárnak a kártétele 3-4 évente tapasztalható. Azokban az évek-
ben, amikor a nagy mennyiségben kifejlődött bogarak elhagy-
ják a talajt, május-júniusban hatalmas károkat okozhatnak le-
vélrágásukkal. Többféle gyümölcs- és dísznövényfajt károsít-
hatnak (@ és @).
Lárvái, az úgynevezett pajorok 2-3 éves fejlődésük alatt sok-sok
gyökeret pusztíthatnak el®. Kertünkben elsősorban a szamócát
és szinte mindegyik zöldségnövényt károsítják. Megjelenésekor
a szamócaágyásokban a tövek sorban vagy csoportosan hervadni
kezdenek, miközben a leveleken semmiféle károsodás nem mu-
tatkozik. Ha az elpusztult növényt kiemeljük, csak akkor állapít-
ható meg, hogy nem gombás gyökérbetegségről, hanem a csere-
bogárpajor károsításáról van szó. A kifejlett lárvákkártétele a bá-
bozódás előtti évben a legnagyobb. A sárga cserebogár- amely-
nek kifejlődése csak két évig tart és amely júniusban rajzik-, va-
lamint az egy évig fejlődő kerti cserebogár kártétele is erősen ha-
sonlít a májusi cserebogáréhoz.
A kártevő fejlődésmenete
A bogarak a talajban történő áttelelésük után április végén, má-
jus elején jelennek meg először <D. Sárgásbarna színűek, a nős­
tények mérete 25 mm, míg a hímeké 20 mm körüli. Esténként
nagy tömegben, akár száz métert is repülnek a tápnövényük-
höz. A károsított fák az ég hátteréből kiemelkednek, így talál-
ják meg őket könnyen a bogarak. Itt folytatnak két-három hétig Megelőzés és védekezés
tartó érési táplálkozást @ és itt is párosodnak. Aztán a bogarak A fiatal pajorok a tojásrakás évének június közepétől a követ-
elhagyva a táplálékként használt fákat, néhány száz méterre re- kező év júniusáig biológiai (zöld csíkkal jelölve) és vegyi (a
pülnek. Itt a nőstények 15-40 cm mélyen beássák magukat a jobb oldali piros csík) kezelésekkel irthatók.
talajba, és három-négy nap alatt lerakják 10-40 darab, 2-3 mm A bogarak ellen kontakt szerekkel védekezhetünk (bal oldali
nagyságú, fehéres színű tojásaikat @. Ezután visszatérnek az piros csík).
egyszer már károsított fához, és 2-3 héten át folytatják a rágást
®. A nőstények nyolc hétig tartó életük folyamán két-három
alkalommal raknak le tojásokat és térnek vissza táplálkozni. A
tojásrakás után 40 nappal -június második felében - kikelnek
az első lárvák @ és fiatal gyökereket kezdenek rágni. A lárvák
a tojásrakás évének augusztusában, illetve a következő év jú-
niusában vedlenek. A pajorok két-három év alatt fejlődnek ki
teljesen, amikor a méretük a 60 mm-t is elérheti. Sárgásfehé-
rek, jellegzetesen összekunkorodnak ®.A talaj lehűlésének ha-
tására a pajorok körülbelül egy méter mélyre húzódnak a talaj-
ba, hogy ott átteleljenek. Táplálékkeresés közben a tojásrakás
helyétől akár 4 méter távolságra is eljuthatnak. A harmadik év
júniusának végén vagy júliusának elején a talajban bábozódnak
(!). Két hónap múlva bújnak ki a bogarak a bábból, és a talaj-
ban tovább telelnek@.
Barázdáshátú vincellérbogár

január-április május-jún ius júl ius-szeptember okt.-dec .

~
c:
O:
:l
O'"
o:
N
o~
co
"<
c:
3
o:
n-
"'cr
o·

-
ji\

•••• ••••
•••• •••• •••• •••• ••
Barázdáshátú vincellérbogár
Otiorhynchus sulcatus
A kártevő és kárképe
Ez a kártevő több mint száz dísznövény- és haszonnövény-fajt
károsít. Legnagyobb kárt a gyümölcsösben, a szőlő, az alma és
a szamóca megrágásával okoz. Díszkertekben a rododendront,
az azáleát, a tiszafát, a tuját, a rózsát, az orgonát és a tűztövist
károsítja. Helyrehozhatatlan károkat okozhat továbbá kisebb
üvegházak, télikertek, valamint balkonok és teraszok növény-
állományában. Kártételének legfeltűnőbb jelei a levelek szélén
megjelenő félköríves rágások, melyek a szabadban májustól fi-
gyelhetők meg@. A rügyeken is károsít. A kártevő éjszaka ak-
tív. 10-12 mm-es, jellegzetesen barázdás szájszervű, szürkés-
fekete ormányosbogár @. Nappal a talajba bújik, a levelek és
kövek alá vagy hasonló rejtekhelyekre. A legnagyobb károkat
azonban nem a kifejlett állatok, hanem a kb. 12 mm-es lárvák
okozzák. Ezek fehérek, lábatlanok, hasi oldaluk felé összegöm-
bölyödnek, barázdáltak, fejrészük barna @. A kártevő jó étvá-
gyú utódai a fák és cserjék vékony gyökereit teljesen lerágják,
míg a vastagabb gyökerek kérgét, valamint a növények gyökér-
nyaki részét a farészig elpusztítják. A károsított növények her-
vadnak, fonnyadnak, majd elpusztulnak®.
A kártevő fejlődésmenete
Szabadban évente általában egy nemzedéke fejlődik. Melegebb
területeken, valamint üvegházakban és télikertekben a bogarak
több évig életben maradnak, folyamatosan szaporodnak, így a
kártevő minden fejlődési alakja egész évben károsíthat. Sza-
badban a lárvák a talajban telelnek, ahol tavasszal bebábozód-
nak CD. A kifejlett bogarak rendszerint április-májusban jelen-
nek meg és 3-5 hétig károsítják a leveleket @. A nőstények (a
mi éghajlatunkon csak nőstények fejlődnek) júniusban helye-
zik el tojásaikat a talajba, a gazdanövény közelébe @. A nős­
tény néhány hónap alatt akár ezer tojást is rakhat. A falánk lár-
vák júliusban bújnak ki a tojásból, és őszig a gyökerek rágásá-
val hatalmas károkat okozva, egész növényeket pusztíthatnak
el. Október-novemberben a lárvák lejjebb (15-30 cm mélyre)
húzódnak a talajba, ahol áttelelnek \!).
Megelőzés és védekezés
A kártevő ellen a leghatásosabban akkor védekezhetünk, ha a
kifejlett bogarakat és a !árvákat is elpusztítjuk. Jelenleg kísér-
leteznek egy biológiai védekezési módszerrel, melynek során
egy hasznos gomba segítségével a bogár, a lárva és a báb is el-
pusztítható.
A lárvák ellen már évek óta folytatnak biológiai védekezést a
külföldi gyakorlatban hasznos, ragadozó fonálférgekkel (az áb-
rán zöld csíkkal jelöltük). Fontos, hogy ezeket a fonálférgeket
öntözéssel, legalább 15 fokos talajra juttassuk ki.
Ha észleljük a kártételt, a kifejlett bogarak ellen a leghatáso-
sabb módon esténként, permetezéssel védekezhetünk (piros
csíkkal jelölve).
Fagykárok Almamozaik Taplófoltosság Az alma monilíniás
gyümölcsrothadása

~
3
Q
Fagykárok
Tünetek és okok
A tél folyamán a törzs déli oldalán kialakuló fagylécek, va-
lamint a rügyek és a vesszők elfagyásáll kívül késői fagyok
okozta károkkal is számolni kell. Ennek tüneteként a levele-
ken apró üregek, a fagy által okozott hólyagok figyelhetők
meg. A kialakult feszültség következtében a levél fonákán a
szövet felszakad, majd elhal. A termő és a bibeszál elfagyá-
sa következtében a virágrügyek belseje megfeketedik. A fia-
tal, még kisméretű gyümölcsökön hosszúkás hasadékok jelen-
nek meg, amelyek később elparásodnak. A gyümölcs csésze-
levél felőli oldalán körbefutó, parásodott "fagyási öv" jelenik
meg. Az ilyen típusú fagykárok kialakulása, amelyek gyak-
ran éjszakai hideglevegő betörések eredményei, nagymérték-
ben függ a fajtól, a fajtától, sőt a gyümölcsfa alanyától is.
A tél folyamán kialakuló fagylécektől a törzs fehérre mesze-
lésével védhetjük a fákat, a késői fagyok ellen azonban szin-
te lehetetlen védekezni. Az egyetlen hasznos megoldás a nö-
vények éjszakai fóliás takarása lenne, ez azonban csak kis-
méretű növények esetében lehetséges.
Almamozaik
A kórokozó és kórképe
Az alma, a körte és a birs legveszélyesebb vírusos betegsége. A
fák kórokozóval szembeni fogékonysága függ a fajtátóL A leg-
érzékenyebb almafajták a Golden Delicious, a Jonatán, a
Booskop és a Cox Narancs Renet.
A leveleken sárgászöld színű foltok és szalagszerű minták je-
lennek meg. Az alma fajtájától is függő, különböző tünetek év-
ről évre több levélen tűnnek fel, s 4-5 éven belül akár az összes
levél is megfertőződhet. A kórokozó megjelenésének követ-
kezménye a korai levélhullás, a termés jelentős mértékű csök-
kenése, valamint a fák általános leromlása. A vírusra kevésbé
fogékony fajták esetében a jellegzetes mozaikszerű foltok csak
néhány levélen jelennek meg.
A kórokozó átvitele
Az almamazaik kórokozója elsősorban oltással, valamint a
metszőollóval, továbbá pollennel terjed. Megfigyelések szerint
két fa egymásba nőtt gyökerei is segítik a vírus átkerülését a
még egészséges növényre. Az almamazaik vírusát a szívogató
kártevők valószínűleg nem terjesztik.
Megelőzés és védekezés
A vírusos betegségekről szóló részletes tudnivalók könyvünk
13. oldalán olvashatók.
Taplófoltosság
A kórok és a kórkép
A tünetek csak a gyümölcs kettévágásakor tűnnek fel. A gyü-
mölcshúsban, közvetlenül a héj alatt, főleg a csészelevelek fe-
lőli oldalonaszövet elhal és néhány mm nagyságú, barnás szí-
nű foltok jelennek meg. A gyümölcs érésével, általában szüret
után, a foltok a gyümölcshéjon is kiütköznek. A felületen be-
süppedt, barnás foltok figyelhetők meg.
A gyümölcsfoltosság fő okozója a növekedő gyümölcs kalcium-
hiányából ered, mely ekkor a nitrogénhez és a káliumhoz képest
kisebb mennyiségben van jelen.
Erre a fiziológiai betegségre különösen a Booskop, a Cox na-
rancs renet, a Téli Arany Parmen és a James Grieve fajták ér-
zékenyek. A Golden Delicious, a Jonatán és az Ingrid Marie
fajták ellenállóbbak. Ha a fajtát erős növekedésű alanyra oltot-
ták, nagyobb a megbetegedés valószínűsége. Kialakulásának a
kiegyenlítetlen tápanyagellátás, különösen a sok kálium és nit-
rogén, valamint a talaj alacsony pH-értéke kedvez. Gyakran ott
jelenik meg, ahol ingadozik a humuszban szegény talaj víz- és
tápanyagellátása. Ha nem a fajta növekedési erélyének megfe-
lelően metsszük a fát, és a korona túl ritka vagy túl sűrű lesz, a
betegség nagyobb valószínűséggel fordul elő.
Megelőzés és védekezés ----* lásd a mellékletet.
Az alma monilíniás
gyümölcsrothadása
Monilinia fructigena
A kórokozó és kórképe
Az almatermésűek esetében ez a gomba gyümölcsrothadást
okoz. A rothadás egy adott helyen kezdődik, majd gyorsan ki-
terjed az egész gyümölcsre. A felületen szemölcsszerű, sárgás
színű, koncentrikus körökben elhelyezkedő exogén sztrómák
jelennek meg. A kórokozó az egymással érintkező gyümöl-
csökre is átterjed. Az elrothadt almák vagy lehullanak, vagy a
fán maradnak, elszáradnak, és úgynevezett gyümölcsmúmiák-
ká alakulnak, melyek a kórokozó következő évi terjedéséért fe-
lelősek.
A kórokozó fejlődésmenete, megelőzés, védekezés
A kórokozó fejlődését a 84--85. oldalon mutatjuk be. Az ott le-
írt agrotechnikai és mechanikai védekezési módszerek- mint a
termés maradéktalan leszedése, a gyümölcsmúmiák eltávolítá-
sa és a megelőző jellegű vegyi kezelések - az almatermésűek
esetében is használhatók.
Az alma ventúriás varasadása

anuár-február október-december
~
3
Q

••••

Az alma ventúriás varasodása
Venturia inaequalis
A kórokozó és kórképe
Ez a gombafaj az almatermésűek kellemetlen kórokozója. Na-
gyon fogékonyak iránta a legkedveltebb almafajták, mint a
Golden Delicious, a Gloster, a Mclntosh és a Lodi. Azokban az
ültetvényekben, ahol nem védekeznek ellene, csapadékos
években járványszerűen elterjedhet, és rontja a termés mennyi-
ségét, valamint minőségét.
Az első tünetek, a mintegy fél millirnéteres, barnászöld foltok
már a virágzáskor megjelennek a leveleken @. Később megna-
gyobbodnak, sőt olyannyira összefolynak, hogy a levélfelület
nagy részét befedhetik. Kedvező, meleg, csapadékos időben az
arra érzékeny fajták levélfelületének nagy részét teljesen tönk-
retehetik a varas foltok. Az erősen fertőzött fákról bizonyos kö-
rülmények között már augusztusra lehullanak a levelek. A gyü-
mölcsökön kezdetben egyesével álló, apró, később csoportos,
nagyobb, szürke foltok alakulnak ki. A gyümölcs növekedése
közben parásodott hasadások jelennek meg a héjon @. A gyü-
mölcsök torzulnak.
A körte ventúriás varasadása hasonlóan veszélyes, sa körtefák-
ra néha végzetes is lehet a fertőzés. Ez a kórokozó ugyanis nem
csak a leveleket és a gyümölcsöket, hanem a hajtásokat is fer-
tőzheti. A körte hajtásain kezdetben megjelenő foltok a hajtás
fásadása után hólyagszerű kinövésekké alakulnak át.
A kórokozó fejlődésmenete
A lehullott leveleken található pszeudotéciumokban kedvező
időjárásban (ha sok a csapadék és magas a hőmérséklet) már
márciusban aszkaspórák képződnek G), melyek a virágzás előtt
fertőzhetik a leveleket.
A körte ventúriás varasodásának a kórokozója a vesszőkön is
telelhet, ahonnan a konídiumok előbb, már kihajtás közben
megfertőzhetik a fiatal leveleket.
A leveleken, a foltokon a konídiumok nagy mennyiségben
képződnek, és tovább fertőzik a leveleket, illetve a gyümöl-
csöket®. Nyár folyamán ismételt fertőzéssel és a kórokozó
továbbterjedésével közvetlenül eső után kell számolni @. A
kórokozó a fertőzött, gyakran idő előtt lehullott levelekben
telel@.
Megelőzés és védekezés
Ültetéskor lehetőleg a betegségre kevésbé fogékony fajtákat ré-
szesítsük előnyben. (A fajtaleírások közlik a fajta ellenállásá-
gát a varasodással szemben.)
Annak érdekében, hogy csapadék után a levelek minél előbb
leszáradj anak, már a nyugalmi időszak végén, a metszéssel, la-
za koronát kell kialakítani.
A lehullott leveleket lehetőleg még az ősz folyamán gyűjtsük
össze és távolítsuk el (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
A betegségre fogékony fajtákat csak többszöri permetezéssel
lehet eredményesen megvédeni. A fertőzés kialakulásának kü-
lönösen kedvez a levegő magas páratartalma, a levelek felüle-
tének több óráig tartó nedvessége és az 5 °C feletti léghőmér­
séklet. Minél magasabb a levegő hőmérséklete és minél hos-
szabb ideig nedves a levél felülete, annál hamarabb számítha-
tunk a fertőzés bekövetkeztére.
Már a virágzás előtt megkezdett, egészen július-augusztusig,
néha azonban a szüretig tartó, 7-14 napos időközökben végzett
vegyi védekezést ajánlunk (piros csíkkal jelölve).
Almalisztharm at A:z: alma fillos:z:tiktás
levélfoltosság a
január-március ápri lis május augusztus-december
~
3
Q

Metszés
Almalisztharmat
Podosphaera leucotricha
A kórokozó és kórképe
Ez a gombás betegség a legnagyobb károkat az arra fogékony
almafajtáknak okozza. Legveszélyeztetettebbek a Jonatán, a
Cox narancs renet, a Jonagold, a Gravensteini fajták.
A kórokozó által megfertőzött rügyek és hajtásrészek már a tél
folyamán felismerhetők, mivel matt színűek, fejletlennek lát-
szanak @ és egy részük el is szárad. A frissen kihajtott, külö-
nösen a hajtáscsúcs körüli leveleken és a virágokon @ megje-
lenésük után azonnallisztszerű bevonat látható. Ezek a levelek
azután visszamaradnak a fejlődésben, szélüktől befelé száradni
kezdenek, majd elhalnak. A fertőzött hajtáscsúcsok deformá-
lódnak, növekedésük lassul. A virágszirmok torzulnak, illetve
zöldre színeződnek. Tavasztól kezdve mind több, addig még
egészséges levél és hajtáscsúcs fertőződik meg@. A kórokozó-
ra fogékony fákon erős fertőzéskor néha a gyümölcsöt is meg-
támadja a gomba, ennek eredményeként a héjon parásodás je-
lenik meg.
A betegség következtében a fák évről évre gyengülnek, ezáltal
termésük is csökken.
A kórokozó fejlődésmenete
A gombafonalak a fertőzött rügyek rügypikkelyei között telel-
nek át CD. Az előző év nyarán korán (június-júliusban) megfer-
tőződött rügyek már az erősebb téli fagyok alkalmával elpusz-
tulnak. Tavasszal a beteg rügyekből kihajtott leveleket és virá-
gokat vastagon fedi a jellegzetes fehér, vastag, lisztes bevonat
@. A későbbiek során ezek a már beteg levelek szolgálnak fer-
tőzési forrásként, ahonnan a képződő konídiumok ® az addig
egészséges leveleket és néha a gyümölcsöket is tovább fertő­
zik. Június-júliusban a levélhónaljakban rügyek differenciá-
lódnak, amelyeket a beteg levelek megfertőznek @. A nappali
magas hőmérséklet és az azt követő harmatos éjszakák kedvez-
nek a kórokozó terjedésének. A gomba a fertőzött rügyekben
telel@.
Megelőzés és védekezés
Új növények ültetésekor lehetőleg a betegségre kevésbé fogé-
kony fajtákat válasszunk.
A nyugalmi időszakban végzett metszés különös figyelmet igé-
nyel. A fertőzött vagy fertőzésgyanús vesszőket távolítsuk el.
A fákat kihajtás után többször ellenőrizzük, hogy a gombafona-
lak nem jelentek-e meg a leveleken és a virágokon. Mivel
ilyenkor már nem gyógyíthatók, vágjuk le azokat (az ábrán kék
csíkkal jelölve). Ha ezt megtesszük, hosszabb ideig nem lesz
szükség vegyi védekezésre.
Ha áprilisban a már fertőzött részeket nem távolítjuk el vagy a
fa egyes részei újrafertőződnek, akkor a betegség ellen a későb­
biekben permetezéssel védekezhetünk (piros csíkkal jelöltük).
Az alma fillosztiktás levélfoltossága
Phyllosticta maii
A kórokozó és kórképe
Egyes években a leveleken kerek, mintegy 5 mm nagyságú, vi-
lágosbarna, fekete szélű, vörös szegélyű foltok jelennek meg.
A betegség ritka, azonban bizonyos években tömeges, és ilyen-
kor korai levélhullást okoz.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó a fertőzött, lehullott leveleken telel át. Csapadékos
tavaszokon a betegség járványszerűen terjedhet.
Megelőzés és védekezés
A beteg, többnyire korán lehullott leveleket lehetőleg még az
ősz folyamán gyűjtsük össze és távolítsuk el. Célzott vegyi vé-
dekezésre ebben az esetben nincs szükség, mivel a ventúriás
varasodás ellen tavasszal folytatott kezelések erre a betegségre
is hatnak.
 tn
o
Bimbólikosztó bogár Poloskaszagú almadarázs

január-február július aug .-dec .

~
3
Q

@

Bimbólikasztó bogár
Anthonomus pomorum
A kártevő és kárképe
Ez az ormányosbogár nagymértékben károsíthatja az almafák
virágai t, ha nem védekezünk ellene.
Megjelenését jelzi, hogy egyes virágrügyek még a virágzás vé-
gére sem nyílnak ki, hanem bimbós állapotban ülve maradnak,
azaz megduzzadnak, de nem fejlődik belőlük virág ®. Ha egy
ilyen, ún. ,,rozsdás golyót" szétbontunk, akkor sárgás színű !ár-
vát, illetve később már bábot találunk benne. A bimbó belül
üresre rágott.
Bizonyos esetben, amikor a fa túlságosan sok virágrügyet hoz-
na és ezáltal túl sok termés fejlődne rajta, a bimbólikasztó or-
mányos tevékenysége hasznosnak mondható, mert egyfajta rit-
kítást végez. Azonban ha kevés a virágrügy, ráadásul a meg-
porzás is vontatott (például hideg az idő), akkor a kártevő meg-
jelenése végzetes lehet a termésre.
A kártevő fejlődésmenete
A bogár a kéreg vagy a fatörzs repedéseiben telel át CD. Mint-
egy 4 mm nagyságú, szürkésbarna színű, viszonylag hosszú
ormánya van @. A rügyfúró bogártól (82-83. oldal) a fedő­
szárnyakon látható, előre nyitott V -alakú minta különbözteti
meg. Március közepétől a nyíló rügyeken a bogár 1-3 hetes
érési táplálkozást folytat, s csak ezután válik ivaréretté. A
nőstények a rügyekbe fúrt lyukakba 20-100 tojást raknak@.
A lárvák 5-8 nap múlva kelnek ki és rágnak a virágrügyek-
be, amelyek ezután ülve maradnak, azaz nem nyílnak ki ®.
Bábozódás után a kifejlett bogarak kirágnak az időközben tel-
jesen megbarnult rügybőL Ezután egy ideig a leveleken okoz-
nak jellegzetes ablakos rágást @, ami azonban a fa számára
nem káros. Júliusban kezdődik a bogarak téli nyugalmi álla-
pota, amikor is a kéreg repedéseibe húzódnak viszsza@. Ha
az ősz meleg és elhúzódik, a nyugalmi állapot rövid időre
meg szakadhat.
Megelőzés és védekezés
Ha sok virágrügy fejlődik, akkor a kártevő tevékenysége nem
okoz jelentős problémát, így vegyi védekezésre nincs szükség.
Az erősen károsított fákon a rügyek egérfül állapotában van
szükség permetezésre (piros csíkkal jelölve). A megfelelő idő­
pont meghatározása a rügyek folytonos ellenőrzésével vagy a
fatörzs köré helyezett hullámpapír gyűrű segítségével lehetsé-
ges. Ha reggelente ezen a hullámpapíron megtaláljuk a kárte-
vőt, akkor van szükség kezelésre.
Poloskaszagú almadarázs
Hoploeampa tesrudinea
A kártevő és kárképe
A bimbólikasztó bogárhoz hasonlóan ennek e kártevőnek is
hasznos lehet a tevékenysége, ha túl sok virág fejlődik a fán.
Ha viszont kevés a virág, akkor végzetes lehet.
Május-júniusban a gyümölcsök héján spirális alakban lefutó,
parásodott, vékony aknajárat figyelhető meg@. A járatoknéme-
lyike belül üreges és ürülékmarzsákkal töltött. A járatban egy
erősen poloskaszagú, kb. 12 mm-es, fehéres, fekete fejű lárva ta-
lálható ®. A károsított gyümölcsök még az úgynevezett zölddió
nagyság elérése előtt lehullanak, sőt a károsító nagyszámú meg-
jelenése és gyenge termésberakódás esetén az összes gyümölcs
elpusztulhat.
A kártevő fejlődésmenete
A poloskaszagú almadarázs fejlődésmenete sokban hasonlít a
poloskaszagú szilvadarázséhoz (106-107. oldal). Az 5-7 mm-
es, barnásfekete poloskaszagú almadarázs CD a virágzás vége
felé kb. 20 petét rak a csészelevelekbe @. A tojásokból kikelő
lárvák (virágonként 3-5) nem csak egy, hanem több fiatal gyü-
mölcsöt is elpusztíthatnak. A kifejlett lárva azután a talajba hú-
zódik, ahol 10-15 cm-es mélységben kokont készítve magá-
nak, áttelel.
Megelőzés és védekezés
A poloskaszagú almadarázs a poloskaszagú szilvadarázshoz
hasonlóan fehér színre repül, ezért virágzáskor a fára helyezett
fehér ragadós lapokkal észlelhetjük a jelenlétét.
Ha május-júniusban a fertőzött gyümölcsöket többször leráz-
zuk a fáról és gondosan összegyűjtjük, akkor a következő évi
károsítás mértékét lényegesen csökkenthetjük.
Ha virágzás közben észleljük a poloskaszagú almadarázs imá-
góinak rajzását, akkor a legutolsó sziromlevelek lehullása után
azonnal védekezzünk.
 tn
N

Pókhálós almamoly

január- márc ius április okt.-dec.

~
3
Q

'A tojósok A szöviidéke~ elt6volít6so

megsemm isitése

·-------·

Pókhálós almarnoly
Yponomeuta maiine/la
A kártevő és kárképe
Ez a lepke az alma károsítója. Hernyói elsősorban a gondozat-
lan fák ágain károsítanak, sőt néha az egész fát tönkretehetik.
A fiatal hernyók az éppen hajtó rügyeket rágják@. Később át-
telepednek a fiatal levelekre, melyeken a felső és alsó bőrszö­
vet közé aknát rágnak ®. A virágokat is megrághatják. Később
a lerágott leveleket a hernyók szürkésfehér színű, ürülékdarab-
kákkal tarkított szövedékké fonják össze @. Ahogy a hernyók
mind több levelet rágnak meg és szőnek be, a szövedék egyre
nagyobb lesz. Nagymértékű károsítás esetén ez aszövedék jú-
niusra már egész ágakat vagy szélsőséges esetben akár teljes
fákat is beboríthat
A jelentős levélfelület-veszteség a termés teljes kieséséhez és a
fák gyengüléséhez vezethet.
A kártevő fejlődésmenete
A fiatal hernyók a tojásokat védő "tető" alatt telelnek CD. A rü-
gyek kihajtásakor bújnak elő a tojások alól, és azonnal táplál-
kozni kezdenek: először a rügyeken @, majd a virágokon és a
leveleken ®. A legelső szövedéket májusban hozzák létre,
amelyben egyszerre több hernyó is rág @. A sárgásbarnaszínű
hernyók végső mérete a bebábozódás előtt a 20 mm-t is elérhe-
ti @. Június végén, a szövedékben létrehozott, fehér, szorosan
egymás mellett található gubókban bábozódnak ®.A szürkés-
fehér, kifejlett állapotban 18-22 mm számyfesztávolságú lep-
kék július-augusztusban kelnek ki ([).
A nőstények tojásaikat tetőcserépszerűen, néhány milliméter
hosszúságú, kb. 80 tojást számláló csomókban helyezik az ágak-
ra ®. A kezdetben halványsárga tojásokat nyálkaréteg borítja,
amely gyorsan megkeményedik, elsötétedik és az ág színéhez ha-
sonló árnyalatot vesz fel. A fiatal hernyók még az ősz folyamán
kikelnek, és a telet a tojásokat borító védőréteg alatt töltik®.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban, a metszéskor keressünk tojáscsomókat
az ágakon, és kaparjuk le vagy más módon távolítsuk el őket.
Tavasszal többször ellenőrizzük a fákat, és ha aknásított leve-
let vagy szövedéket találunk, azt is távolítsuk el. Minél koráb-
ban és alaposabban végezzük ezt el, annál kisebb levélfelület
veszteséggel kell számolnunk a későbbiek során. Még május-
júniusban is megéri levágni a beszőtt ágakat, mivel így a her-
nyák és bábok elpusztításával a lepkék későbbi tojásrakását is
megakadályozzuk (az ábrán kék csíkkal jelölve).
Tapasztalatok szerint a leghatásosabb közvetlenül a rügyek
egérfül stádiuma előtti vegyi védekezés.
A kontakt szerekkel végzett biológiai (zöld csíkkal jelölve) és
vegyi (piros csíkkal jelölve) védekezésnek csak addig van ha-
tása, amíg a hernyókat nem védi erős szövedék.
V1
w
Gyürüspille Kis téliaraszoló

január-márc ius május jún ius

~
3
a

•
Gyűrűspille
Maiacosama neustrium
A kártevő és kárképe
E lepkefajnak a színes hernyói több gyümölcsfán: a körtén, a
szilván és az almán károsíthatnak. A három faj közül fő tápnö-
vényük az alma, ahol rágásukkal levélveszteséget, ezáltal a fa
kondíciójának romlását és termésveszteséget okoznak.
Tavasszal a hernyókegy ágvillában szövedéket, úgynevezett her-
nyófészket szőnek. Ebben egyszerre több fiatal hernyó is rághat
~.Elsősorban az éppen kihajtó rügyekkel és a fiatallevelekkel
táplálkoznak. Időről időre abbahagyják a rágás t és visszatérnek a
szövedék védelmébe, ahol vedlenek. Amikor a hernyófészken
belül már elfogyott a táplálékként szolgáló levél, csoportosan
vándorolnak tovább egy másik ágvillába, ahol új szövedéket ké-
szítenek maguknak, és ott folytatják a rágás t Amíg a hernyók ki-
fejlődnek, ez a folyamat többször is megismétlődhet Kifejlett ál-
lapotban, amikor 5 cm-esre megnőnek, a hernyók már egyesével
táplálkoznak®. Ennek ideje június körül van. Bábozódás előtt a
hernyók feltűnően tarkák, szürkéskék alapon, hosszanti fehér,
sárgás barna, piros és fekete csíkokkal tarkítottak.
A kártevő fejlődésmenete Kis téliaraszoló
A tojásokat a lepke vékony ágak köré, 100-300-as gyűrűbe rak- Operophthera brumata
ja le, így telel át CD. A tojáscsomót vékony nyálkaréteg borítja.
A hernyók a rügyfakadás idején kelnek ki, és azonnal rágni A kártevő és kárképe
kezdenek. Nyár folyamán egyre több és nagyobb szövedéket Tavasszal már kihajtáskor felfedezhetjük a rügyeken táplálko-
készítenek, amelyben többször vedlenek. A kifejlett hernyók zó kis téliaraszoló hernyóit Színük először szürkés, később pe-
júniusban bábozódnak be a levelek közé készített, sárgás színű dig zöld. Helyváltoztatás közben jellegzetesen felpúposítják a
gubóban ®. Még júniusban kibújnak a lepkék, amelyeknek a hátukat, így tolják magukat előre (araszolnak).
szárnyfesztávolsága 3-4 cm @. A nőstények júliusban rakják A kis téliaraszoló az egyik talán legismertebb kártevő lepkefaj,
petéiket a vékony ágak köré®. melynek hernyói az őszibarackot kivéve minden gyümölcsfán
és sok dísznövényen is előfordulhatnak. Legfontosabb tápnö-
Megelőzés és védekezés vénye a cseresznye, ezért fejlődésmenetét, valamint a védeke-
A nyugalmi időszakban végzett metszéskor keressük meg és tá- zési módszereket a csonthéjasokról szóló fejezetben, a 94-95.
volítsuk el a tojáscsomókat A későbbi kárképet, a hernyófész- oldalon tárgyaljuk.
ket is ajánlatos április-májusban, az ággal együtt levágni a fá-
ról (kék csíkkal jelöltük). Ha a későbbiek folyamán hernyókat
vagy bábokat fedezünk fel a fán, azokat is távolítsuk el.
A legelső vegyi védekezés mindenképpen a rügyek egérfül stá-
diuma előtt esedékes, mert akkor kelnek ki a hernyók.
A hernyókelleni kontakt szerekkel végzett biológiai (zöld csík-
kal jelölve) és vegyi védekezéseknek (piros csíkkal jelölve) a
károsítás kezdetén van az ideje, mivel ekkor a leghatásosabbak.
Gyapiaslepke Szemes tükrösmoly

jan .-márc május-június jú li us augusztus szept.--dec.

A to"ások m~semmisítése
Gyapjaslepke
Lymantria dispar
A kártevő és kárképe
Hazánkban honos ugyan, de kártétele általában éveken keresz-
tül jelentéktelen. Rendszertelen időközökben azonban három-
négy évre óriási mértékben felszaporodik, és hatalmas károkat
okoz.
A kifejlett állapotban 70 mm hosszú lárvák® május-júniusi tö-
meges előfordulásuk idején tarrágás t okozhatnak. A gyümölcs-
fák közül elsősorban az almát és a körtét károsítják, de előfor­
dulnak a szilván, aribiszkén és a szőlőn is. A díszfák közül elő­
szeretettel rágják a bükk (a képen bükkfalevélen bemutatott
kártétel látható), a tölgyet és a gyertyánt is. Nem vetik meg
azonban a nyír-, a nyár-, a szilfát vagy a vörösfenyőt és az er-
dei fenyőt sem. Kártételük után a levelek főere és csúcsa több-
nyire megmarad. Az erősen károsított fák még június-júliusban
kihajtanak, viszont ellenállóképességük erősen csökken. Emi-
att a későbbiekben gyengültségi károsítóknak is áldozatul es-
hetnek.
A kártevő fejlődésmenete
A csomókban elhelyezkedő tojások telelnek át. A sárgásbarna
színű, gyapjúszerű bevonattal borított tojáscsomók a fatörzse-
ken, falakon, villanyoszlopokon és kerítéseken találhatók <D. A
lárvák április-májusban bújnak ki a tojásból, és a fatörzsön fel-
mászva megkezdik kártételüket. Eleinte csak lyukakat rágnak a
levélbe, és a levélszéleket károsítják Cll. Ez a kártétel mintegy
két hónapig tart. A lárvák eközben többször is vedlenek. A ki-
fejlett hernyók szürkésbamák, hosszú szőrökkel sűrűn borítot-
tak. Testük felszínén eleinte fekete, később kék és piros sze-
mölcsök találhatók ®. A hernyók érintése egyes embereknél
allergiát válthat ki. A hernyók hosszabb időt is átvészelnek, ha
nincs elegendő táplálék. Ilyenkor hosszú fonalakat szőnek,
amelyekbe a szél belekap, és a kisebb példányokat akár több
száz méteres távolságra repíti. A hernyók június végén, július
közepén a kéreg hasadékaiban vagy az ágvillákban, laza szöve-
dékben bebábozódnak ®. Július-augusztusban a kifejlett lep-
kék kibújnak a bábbóL A szürkésfehér nőstények szárnyfesztá-
volsága a 70 mm-t is elérheti ®, míg a hímeké 40 mm körüli
®. Megtermékenyítés után a nőstények fatörzsekre, ágakra, fa-
lakra rakják tojásaikat, mindegyikük mintegy kétezret. Egy-
egy tojáscsomó 500 tojást számlál. A ragadós tojáscsomón raj-
ta maradnak a nőstény teste hátsó részének szőrei, melyek szi-
vacsos védőréteget képeznek a felületén ([). A kártevő erről a
tulajdonságáról kapta a nevét.
Megelőzés és védekezés
A tojáscsomókat a törzsről, az ágakról, a falról még a tél folya-
mán kaparjuk le, és például forró vízben pusztítsuk el. Ezt min-
denképpen előbb végezzük el, minthogy a lárvák kikelnének
(lásd a kék csíkot).
A kikelt hernyókat gyűjtsük össze és pusztítsuk el, mielőtt na-
gyobb károkat okoznának. Ehhez a munkához feltétlenül hasz-
náljunk kesztyűt (lásd a kék csíkot).
A fiatal hernyókat Bacillus thuringiensis hatóanyag tartalmú bio-
lógiai növényvédőszerekkel pusztítsuk el (lásd a zöld csíkot).
Szükség esetén vegyi permetezés is szükséges a hernyók ellen
(lásd a piros csíkot).
Szemes tükrösmoly
Spilonota ocellana
A kártevő és kárképe
Hernyói tavasszal a rügyeket és a fiatalleveleket rágják. A vi-
rágrügyeket kiodvasítják, amelyek ezután elhalnak. Az össze-
szőtt levél- és virágcsomókban egyszerre több, kifejlett állapot-
ban 2 cm-es, vörösesbarna színű, fekete fejű hernyó táplálko-
zik. A szürke rügysodró szürkészöld színű, feketén mirigyes és
fekete fejű hernyói is hasonló károkat okoznak. Ősszel a her-
nyák által készített szövedékben fejlődő gyümölcs héja is áldo-
zatul esik a falánk hernyóknak.
A kártevő fejlődésmenete
A fiatal hernyók a hideg idő elől a kéreg hasadékaiban készített
szövedékbe húzódnak vissza, ott telelnek át. A tavaszi károsí-
tás után bebábozódnak, így június közepe és augusztus közepe
között csak az imágók észlelhetők. A kifejlett lepkék szür-
készöldek, szárnytesztávolságuk 12-20 mm. A nőstények 50-
100 tojást raknak a levelekre, melyekből egy-két héten belül ki-
bújnak a hernyók.
Megelőzés és védekezés
Rügyfakadáskor vizsgáljuk meg a kihajtó rügyeket, hogy nem
rágnak-e rajtuk hernyók. Ha igen és csak kevés van belőlük,
akkor kézzel nyomjuk szét őket, ha azonban tömegesen jelent-
keznek, akkor vegyi védekezés szükséges. A permetezés csak
akkor hatásos, ha a hernyók érintkeznek a szerrel, azaz még
nem készítették el az összeszőtt levél- és virágcsomókaL
Almailonca

január-március május augusztus szeptember okt.-dec .

~
3
Q

CD

Feromoncsapdázás

Almailonca
Adoxophyes orana
A kártevő és kárképe
Nevét az alma héján okozott kárképéről kapta. Az almán kívül
a körtén és néha a szilván is előfordul.
Tavasszal a kihajtott rügyeken piszkoszöld színű fiatal hemyók
rágnak @. A kifejlett, 15-20 mm-es lárvák a fiatal, részben le-
rágott leveleket összeszövik. Júniusban a hemyók a fiatal gyü-
mölcsök héj án és a leveleken hámozgatnak. Mindkét nemzedék
lárvái a károsított leveleket rászövik a megrágott gyümölcsre
® és @. Ez a tipikus, csak az almailoncára jellemző kárkép
még augusztus-szeptemberben, az érő gyümölcsökön is megfi-
gyelhető. A lárvák okozta sebek bizonyos rothadást elősegítő,
kórokozó gombák és baktériumok belépési helyei lehetnek.
A kártevő fejlődésmenete
A félig kifejlett hemyók az ágakra szőtt, összesodort levelek
között telelnek CD. A tavaszi táplálkozás után, miközben a meg-
rágott rügyeket és leveleket a hernyó összesodorta, közéjük
bújva bebábozódik ®. Május végén, június elején rajzanak a
mintegy 20 mm számyfesztávolságú, barnás színű, kifejlett
imágók ®. A nőstények kb. 300, fényessárga, korong alakú to-
jást raknak. A peték 25-50-es csomókban, a levelek színén he-
lyezkednek el@. Akikelt hemyók június végén, július elején a
levélszövedékekben és a fiatal gyümölcsökön rágnak, melyek-
re a károsított levelet is rászövik @.Ezekben a szövedékekben
bábozódnak a hemyók, és július közepétől kezdenek rajzani a
második nemzedék írnágói ([). Az ismét a levelek színére he-
lyezett tojásokból kikelő hemyók a leveleket és elsősorban az
érő gyümölcs héját hámozgatják, vályú alakban kirágva azt @.
A táplálkozás befejeztével a hemyók az ágakra készített szöve-
dékbe, a levelek közé húzódnak vissza®.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban végzett metszéskor és a vegetációs idő­
szak közben is vizsgáljuk rendszeresen a fákat, hogy a lárvák
általlétrehozott szövedékeket és a bennük található hemyókat,
bábokat elpusztíthassuk (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
Feromoncsapdák kihelyezésével a május közepe és augusztus
eleje között megjelenő imágókat ritkíthatjuk (sárga csíkkal je-
lölve). Ezáltal a megtermékenyített nőstények száma csökken,
ami mérsékli a károkat.
Ha sok a kártevő, vagy elhanyagolt, gondozatlan kertek vannak
a szomszédságban, szükség lehet vegyi védekezésre a kontakt
szerek valamelyikével. Ezt vagy biológiai preparátumokkal
(zöld csíkkal jelölve) vagy engedélyezett rovarölő szerekkel
végezhetjük (piros csíkkal jelölve).
Az imágók rajzásának idejét, illetve a tojásrakás időpontját az
időjárási viszonyok jelentős mértékben befolyásolhatják, ezért
ajánlatos a fákra feromoncsapdákat helyezni. Ezek segítségével
pontosan időzíthető a védekezés.
Haszükség van rá, kihajtáskor, mindenképpen a rügyek egér-
fül stádiuma előtt permetezzünk (piros csíkkal jelölve).
 o-
o
Al mamoly

január-március április május június július augusztus október-december

~
3
c

CD
A törzs ápolása A ~árosítoH gJ:i!mölcsök eltávolítása

Hern ólogó övek fölhelyezése

Feromoncsopdózás

Almarnoly
Cydia pomonelia
A kártevő és kárképe
Sokan ezt a lepkét tartják a legveszélyesebb gyümölcskártevő­
nek. Nem véletlenül, mivel az almatermés nagy részének kiesé-
séért felelős.
Tevékenységének következtében már június végén hullani kez-
denek a fáról az első "férges" almák@. Sokan nem tulajdoní-
tanak ennek jelentőséget, hiszen éppen erre az időszakra esik a
fejletlen gyümölcsök természetes hullása is. A nagyobb kár
azonban később következik be, amikor a nagyobb, éppen érő
almák férgesednek meg @. Ha az ilyen gyümölcsöt kettévág-
juk, szétrágott magházat találunk benne, ahol a lepke hernyója
által rágott járatban mintegy 20 mm-es, először fehér, később
halványpiros színű, barna fejű Járvát is felfedezhetünk.
A kártevő fejlődésmenete
A hernyók a fatörzs repedéseiben, erős szövedék alatt telelnek CD,
ahol április végén bebábozódnak (g). Az első generáció kifejlett
lepkéi május közepén rajzanak®. Barna színűek, szárnyfesztá-
volságuk 14--20 mm, általában alkonyatkor repülnek, amikor a
hőmérséklet 14--16 fok körüli. A nőstények nem sokkal a rajzás
után elkezdik lerakni tojásaikat A tojásrakás időszaka erősen
függ a hőmérséklettől, általábanjúnius elején kezdődik és három
hétig tart. A nőstény lepkék 20-80 tojásukat többnyire egyesével,
a fiatal gyümölcsökre, ritkábbana levelekre helyezik. A petékkb.
l ,3 mm nagyságúak és fényes, ovális pajzsokra hasonlítanak @.
A tojásrakás utánmár8-14nappalkibújnakazelső hernyók. Elő­
ször a gyümölcs héján rágnak, majd 3-4 nap múlva oldalról vagy
a kocsány felől berágnak a termés be. Kb. négy hét elteltével a lár-
va teljesen kifejlődik. Júliusban kimászik a károsított gyümölcs-
ből® és rejtekhelyet keres magának, többnyire a kéreg alatt, ahol
bábozódik.
A második nemzedék kifejlett lepkéi augusztusban rajzanak(!).
Ezek a hernyók általában a korábban Uúnius elején) lerakott to-
jásokból keltek ki. A második nemzedék lepkéi tojásaikat ismét
a gyümölcsökre rakják. A második nemzedék hernyói által
okozott kár sokkal nagyobb, mint az elsőé, mivel ezek a lárvák
már a félig illetve teljesen érett gyümölcsöt teszik tönkre@. Jú-
niusban viszont a fák amúgy is ledobják a felesleges gyümöl-
cseiket, s mivel ezek között már férges almák is előfordulnak,
a fák maguk védekeznek. A kifejlett hernyók azután elhagyják
a gyümölcsöt és a kéreg alatt rejtekhelyet keresve maguknak,
áttelelnek ®.
Megelőzés és védekezés
A tél folyamán, lehetőleg még április előtt vizsgáljuk meg a fa-
törzseket, és ha Járvákat vagy bábokat találunk, akkor kaparjuk
le vagy semmisítsük meg azokat.
Ha a vegetációs időben többször lerázzuk a fáról a károsított
gyümölcsöt, mielőtt a lárvák elhagyhatnák azokat, jelentős
mértékben csökkenthetjük a következő évi károsítás mértékét
(az ábrán kék csíkkal jelölve).
Június végén helyezzünk a fatörzsekre legalább 10 cm széles
hernyófogó öveket. Ezeket a hullámpapír csíkokat hetente el-
lenőrizzük, és az alájuk bújt !árvákat, bábokat semmisítsük
meg. Szeptember végén a hernyófogó öveket eltávolíthatjuk a
törzsről (lásd a felső sárga csíkot).
Május közepe és augusztus közepe között az ágakra kifüggesz-
tett feromoncsapdákkal ritkíthatjuk a kártevő hímjeit (lásd az
alsó sárga csíkot). Ezáltal a megtermékenyített nőstények és a
károsított gyümölcsök száma is csökken.
Ha a fent említett módon, több éven keresztül üldözzük a kár-
tevőt, akkor általában a hernyók ellen külön nem szükséges vé-
dekezni.
Ha a kártevő nagyobb számban van jelen és biológiai (zöld
csíkkal jelölve) vagy vegyi védekezésre (piros csíkkal jelölve)
lenne szükség, ezek időpontját a kihelyezett feromoncsapdák-
kal pontosan megállapíthatjuk.
A hernyók ellen kontakt szerekkel csak akkor védekezhetünk
hatásosan, ha a kikelésük után addig permetezünk, amíg be
nem rágják magukat a gyümölcsbe. Ez általában 3-4 nap.
A rajzás kezdete, hossza, a tojásrakás, a hernyók kelése és táp-
lálkozása erősen hőmérsékletfüggő. Ennél fogva a védekezések
időpontjának általános meghatározása is akadályokba ütközik.
A kártevő két nemzedékének fejlettségi állapota között átfedé-
sek lehetnek, s ez még nehezebbé teszi a védekezést.
Kígyóaknás ezüstmoly

~
3
Q

- - -
Kígyóaknás ezüstmoly
Lyonetia clerkella
A kártevő és kárképe
E molylepke-fajnak a !árvái az alma, a cseresznye és a szilva-
fák leveleit károsítják. Emellett több dísznövényfajon, például
a nyírfán és a cseregalagonyán is megjelenhetnek.
Májustól szeptemberig a leveleken több kígyózó aknajárat jele-
nik meg, melynek kiszélesedő végén egy 5 mm-es apró hernyó
rág ®. Az erősen károsított levelek idő előtt lehullanak. Bizo-
nyos években, amikor a kártevőnek akár négy nemzedéke is
fejlődhet, jelentős lehet a levélfelület veszteség, csökken a ter-
més és a fák legyengülnek.
A kártevő fejlődésmenete
Az utolsó nemzedék kifejlett lepkéi a kéreg repedéseiben és ha-
sonló rejtekhelyeken telelnek CD. Nem feltűnőek, rojtozott szár-
nyuk fesztávolsága csupán 7-8 mm @. A lepkék általában áp-
rilis végén bújnak elő rejtekhelyükről és rakják le 40-60 tojá-
sukat a leveleken speciáJisan erre a célra készített "zsebekbe"
®. A fiatal hemyók már néhány nap múlva kibújnak a tojásból
és berágnak a levélbe, kialakítva ezzel a levél színi és fonáki
bőrszövete között a jellegzetes aknát. Két-három hét múlva a
lárvák hossza eléri az 5 mm-t. Teljesen kifejlődve a hemyók el-
hagyják az aknát és egy másik, nem károsított levélre átmász-
va, vattaszerű szövedéket hoznak létre, majd alatta bábozódnak
@.A következő nemzedék lepkéi 10-14 nap múlva hagyják el
a bábot, és a nőstények azonnal hozzálátnak a tojásrakáshoz ®.
A tapasztalatok szerint ez a nemzedék okozza a legnagyobb ká-
rokat a gyümölcsfákon. A kert fekvése és az időjárási viszo-
nyok függvényében a kártevőnek évente két-három, esetleg
négy nemzedéke fejlődik. Az utolsó nemzedék kifejlett lepkéi
a kéreg repedéseiben és más rejtekhelyeken telelnek\!).
Megelőzés és védekezés
A leghatásosabb védekezési mód, ha a fákat és a leveleket
többször tüzetesen megvizsgáljuk, hogy nincs-e a lepke megje-
lenésére utaló jel.
A károsított levelek aknáinak kiszélesedő végében nyomjuk
szét a hemyót, mivel így megakadályozhatjuk a további kárté-
telt és a csekély kárt szenvedett levelek továbbra is a fán ma-
radnak. A bábok megsemmisítésével is csökkenthetjük a ké-
sőbb kikelő lepkék számát. A több aknát tartalmazó leveleket
érdemes leszedni (kék csíkkal jelölve), hiszen ha meggondol-
juk, egyetlen lepke következő nemzedékének hemyói akár
50-60 aknát is készítenek.
A vegyi védekezés csak a kártevő nagyszámú megjelenése
esetén ajánlott, és akkor is csak közvetlenül a hemyók kár-
tételének kezdetén (az ábrán piros csíkkal jelöltük). Ennek
ideje azonban csak a fák és a levelek folyamatos ellenőrzé­
sével állapítható meg.
Berkenyevirágmaly Piros szárnyú eszelény Almarügy-poloska Szürke alma-levéltetű

~
3
Q

Berkenyevirágmoly
Argyresthia conjugella
A kártevő és kárképe
A gyümölcsök héján enyhén besüppedt, feketésbarna foltokje-
lennek meg. Ha a károsított almát kettévágjuk, több, egészen a
magházig tartó, 1-2 mm széles járatot találunk. Ezekben a já-
ratokban rágnak a kártevő sárgás rózsaszínű, kifejlett állapot-
ban 4-7 mm hosszú hemyói. Nem ritka, hogy egyetlen gyü-
mölcsben egyszerre húsz lárva is károsít.
A kártevő fejlődésmenete
Amintegy 6 mm-es, 10--14 mm számyfesztávolságú, sárgás-
barna színű, kifejlett malylepkék május végén, június elején (a
madárberkenye teljes virágzásakor) rajzanak. Első pár szár-
nyuk lilás színben játszik és sötétbarna csík látható rajta. Hátsó
pár szárnyuk világosszürke. A nőstények 20-30 tojást raknak a
fiatal gyümölcsök kocsány felőli bemélyedésébe. A hernyák
két hét múlva kelnek ki és azonnal berágnak a gyümölcsbe.
Mintegy hat hét múlva hagyják el azt, egy fonáton leereszked-
nek a talajra, ahol gubóban bábozódnak.
Megelőzés és védekezés---+ Lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Piros szárnyú eszelény
Caenorhinus aequatus
A kártevő és kárképe
Májusban, az érési táplálkozása idején a rügyeket, a virágo-
kat és a leveleket rágja. A kifejlett ormányosbogár 3,5--4 mm-
es, vörösesbarna színű, fénylő, szőrözött. A legnagyobb kárt
a gyümölcsön okozza. A nőstények júniusban l mm széles
és 7 mm mély lyukat fúrnak a gyümölcsbe és egyesével ide
rakják a tojásaikat. Egy nőstény akár 200 petét is lerakhat,
azaz ennyi helyen okoz sérülést a gyümölcsök felületén.
A többi ormányosbogárhoz hasonlóan a tojásrakás végezté-
vel ez a kártevő is körberágja a kocsányt, így a károsított
gyümölcs a földre hullik. A fán maradt almák felületén a
tojásrakás helyét enyhén besüppedő, többnyire parásodott
foltok jelzik.
A kártevő fejlődésmenete
A lárvák a talajban telelnek, ahol áprilisban bábozódnak, így az
első kifejlett bogarak már április végén megjelennek. A
gyümölcsbe rakott tojásokból egy hét után kikett lárvák három
hétig táplálkoznak, majd elhagyva az almát, a talajban, mintegy
15 cm mélyen áttelelnek
Megelőzés és védekezés ---+Lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Almarügy-poloska
Plesiocoris rugicollis
A kártevő és kárképe
Az alma rügyeit, leveleit és a fiatal gyümölcsöket április végé-
től júniusig sárgászöld poloskalárvák, késóob pedig 6-8 mm-
es, fényes zöld, kifejlett poloskák szívogatják. A poloskák szí-
vogatás közben mérgező nyálat választanak ki, ezért a növény
szövete a szívogatás helye körül károsodik és nem fejlődik to-
vább. Ez nem csak barnás színű foltokat okoz, hanem oda ve-
zet, hogy a levelek és a gyümölcsök eltorzulnak. A levelek fel-
hasadnak és a hajtások söprűsödnek.
A kártevő fejlődésmenete
A kifejlett nőstények június és július folyamán rakják tojásai-
kat a fiatal hajtásokba. Április-májusban kelnek ki az első tár-
vák, amelyek öt lárva- és nimfastádium után június-júliusra ki-
fejlett poloskákká alakulnak át.
Megelőzés és védekezés---+ Lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Szürke alma-levéltetű
Dysaphis plantaginea
A kártevő és kárképe
A levelek fonákán rózsaszínű, illetve sötét kékesszürke, fehér
viaszréteggel fedett, 2-2,5 mm-es levéltetvek szívogatnak. A
levelek besodródnak, eltorzulnak, sárgulnak, és ha nagy a káro-
sítás, leszáradnak A hajtások felülete felhasad. A károsított
gyümölcsök aprók maradnak és torzulnak. A levéltetvek által
nagy mennyiségben kiválasztott mézharmat rengeteg hangyát
csalogat.
A kártevő fejlődésmenete
Tojásai a vesszők kérgének hasadékaiban telelnek. Kihajtás
után kikelnek az első nőivarú tetvek, melyek az első, még ki
sem simult leveleket szívogatják. Több vedlés után a lárvák ős­
anyává alakulnak át, és megtermékenyítés nélkül, elevenszü-
lésset (szűznemzéssel) hozzák létre a következő nemzedéket,
amely szintén csak nőstényekből áll. Egy ősanya 120--180 élő
lárvának adhat egyszerre életet, és a kártevőnek egyetlen évben
akár nyolc nemzedéke is fejlődhet. Minden lárva két-három
hét után szaporodóképes. A harmadik-negyedik nemzedékben,
május-júniusban már számtalan szárnyas példány születik,
amelyek az almafát elhagyva a lándzsás útifűre telepednek át
(migrálnak). Ősszel azután ismét visszatérnek az almafákra,
ahollerakják tojásaikat
Megelőzés és védekezés__. Lásd a védekezésről szólómellékletet.
Alma-levélbolha Vértetű

január-március május június-ougusztus szeptember október--december

~
3
Q

-

Alma-levélbolha
Cacopsylla maii
A kártevő és kárképe
Az almának ez a meglehetősen gyakori kártevője még virágzás
előtt súlyos károkat okoz a leveleken és virágokon.
A kihajtott levél- és virágrügyek nem nyílnak ki @, s egyes vi-
rágrügyek ülve maradnak. A fejlődő fiatallevelek között sárgás
színű, levéltetűre hasonlító, 2 mm-es lárvák és nimfák láthatók
@. A levél- és virágrügyek elhalnak, mivel a szívogatáson kí-
vül a bolhák által kibocsátott mézharmat is akadályozza a fej-
lődésüket. A kiválasztott mézharmaton korompenész is megte-
lepszik, amely gátolja a növény asszimilációját és légzését. Az
elszáradt levélrozetták és virágcsomók gyakran őszig is a fán
maradnak.
A lárvák a fiatal gyümölcsöket is szívogathatják, amelyeknek
lassul a növekedése és torzulnak.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő sárgás színű, 0,4-0,5 mm-es tojásai telelnek át a ké-
reg hasadékaiban CD. A megtermékenyítetlen peték fehérek ma-
radnak. A lárvák a rügypattanás idején bújnak ki a tojásból @.
Bemásznak a rügypikkelyek közé, majd a fejlődő leveleken, el-
sősorban azonban a virágokon szívogatnak. A fiatal lárvákkal
egy időben az idősebb lárvák, az úgynevezett nimfák is károsí-
tanak. Az utolsó vedlés után, májusban jelennek meg a 3 mm-
es, kifejlett bolhák ®, amelyek május-júniusban tömegesen le-
pik el a leveleket @. Ha az ágakat megrázzuk, felrepülnek,
azonban rövidesen visszatelepednek a levelekre. A kifejlett
bolhák nem károsítanak. A nőstények augusztus végén, szep-
temberben rakják le mintegy száz tojásukat a hajtások végére,
illetve a rövidhajtások rügyei alá. A tojások telelnek át ([).
Megelőzés és védekezés Megelőzés és védekezés
Vegyi védekezés csak akkor szükséges, ha a tél folyamán a fá- Új fák ültetésekor lehetőleg a kártevőnek ellenálló fajtát és
kat megvizsgálva egy rügyön legalább 20 megtermékenyített alanyt válasszunk.
(sárga) tojást találunk. Ilyenkor kihajtás előtt, nyugalmi idő­ Azokon a területeken, ahol a vértetűfürkész is jelen van, nincs
szakban van értelme a permetezésnek Ha ezt elmulasztjuk, ak- szükség vegyi védekezésre. Ez a hasznos darázsfaj a tojásait a
kor vagy a virágzás előtt, vagy közvetlenül utána még perme- vértetűbe rakja. A kártevő testében kifejlődő lárvák ott élős­
tezhetünk (az ábrán piros csíkkal jelöltük). Később már nincs ködnek, majd elpusztítják a gazdaállatoL Tevékenyégére utaló
értelme védekezni. jel, hogy a barna, kiszáradt tetvekben egy lyuk látható. A zen-
gőlegyek is hasznos tevékenységet végezhetnek, mivel ezek is
pusztítják a vértetveket.
Vértetű Nagymértékű károsítás esetén mindenképpen szükség van ve-
Eriosoma lanigerum gyi védekezésre.
A kártevő és kárképe
Az almafa egyik legveszélyesebb kártevője, különösen a fiatal
növény számára. A legnagyobb károkat a következő fajtákon
okozza: Téli Arany Parmen, Cox Narancs Renet, James Grie-
ve és Jonatán.
Elsősorban a sebek környékén, de az ágakon és a törzseken lát-
ható, a tetveket beborító, fehérszínű viaszcsomók jelzik a kár-
tevő megtelepedését. A vértetű által kiválasztott nyál hatására
a hajtásokon és az ágakon rákos duzzanatok jelennek meg, ezt
nevezik vértetűráknak. Hideg teleken a károsított ágak kivétel
nélkül elfagynak.
A kártevő fejlődésmenete
A vértetű az ágakon és a talajban, a gyökérsarj akon, lárvaként te-
lel át, s ott szintén hólyagszem duzzanatokat hoz létre. Évente ál-
talában hat-tíz nemzedéke fejlődik. A barnaszínű, kifejlett álla-
potbanmintegy 2 mm nagyságú vértetű nőstények egyszerre akár
l 80 lárvának is életet adhatnak. A szárnyas egyedek a nyár folya-
mán jelennek meg, és a kártevő terjedéséért felelősek.
Közönséges kagylóspaizstetű Rózsakabóca

január-március június-július augusztus

;e
3
Q
CD

-
Közönséges kagylóspajzstetű
Lepidosaphes ulmi
A kártevő és kárképe
Nálunk ez az egyik legismertebb pajzstetűfaj. Az almafákon kí-
vül károsítja a körtét, a cseresznyét, a szilvát, a ribiszkét és a
köszmétét. Emellett több díszfán is előfordul.
A megtámadott fák gallyai t, ágait és törzsét vastagon, egyenle-
tes rétegben, kagyló alakú, 2,2-3,4 mm-es pajzstetvek borítják
CD. Nagymértékű károsítás esetén a tetvek szívogatása követ-
keztében erősen gátolt a fák növekedése és gyenge a gyümölcs-
berakódás.
A kártevő fejlődésmenete
A tojások a gallyakon, az ágakon és a törzsön, pajzs alatt telelnek
CD. Májusban, közvetlenül a virágzás után bújnak ki a 0,3 mm-es,
sárgás színű lárvák, amelyek elhagyva pajzsukat, szétszóródnak
a gazdanövényen @.Két-három nap után megállapodnak, és szí-
vogatni kezdenek, miközben kialakítják saját pajzsukat A nősté­
nyek három lárvaállapot és vedlés után júniusra válnak termé-
kennyé®. A kagylóspajzstetű egyik, főként gyümölcsfákon elő­
forduló alfajára jellemző, hogy szűznemzéssel (partenogenezis-
sel) szaporodik, azaz a szaporodáshoz nincs szükség hímekre.
Egy másik alfaj esetében azonban feltétlenül szükség van rájuk
@. A nőstények augusztus-szeptemberben 40-90 tojást raknak a
saját pajzsuk alá@. Tojásrakás után elpusztulnak, s a tojások a
pajzs védelmében telelnek át®.
Megelőzés és védekezés
Az ágakon és a törzsön található pajzsokat még télen, lehetőleg
drótkefével tisztítsuk le (az ábrán kék csíkkal jelöltük), azon-
ban csak részben távolíthaták el.
A nyugalmi időszakban csak akkor van értelme permetezésnek, Megelőzés és védekezés
ha a pajzsokat ledörzsöltük, hiszen a tojások csak így érintkez- Május végétől kezdve gyakran vizsgáljuk meg a növényeket.
hetnek közvetlenül a szerrel (piros csíkkal jelölve). Eredmé- Ha kártételt észlelünk, akkor a levelek fonákára is kiterjedő
nyesen védekezhetünk továbbá, ha akkor permetezünk, amikor vegyi védekezés szükséges. A kifejlett kabócák viszonylag
a lárvák éppen elhagyták pajzsukat és a gazdanövényen új he- visszahúzódó életmódot folytatnak, ezért a védekezéseket lehe-
lyet keresnek maguknak (piros csíkkal jelölve). Ez az időszak tőleg a kora reggeli órákban végezzük, amikor az éjszakai le-
nagyon rövid, ezért ajánlatos a virágzás végétől nagyítóval fi- hűlés miatt nehézkesen mozognak, s a növényvédő szerrel
gyelni a pajzsokat, hogy a kibújás időpontját pontosan megál- könnyebben elérhetők. A kártevő tavasszal a rózsabokrokról a
lapíthassuk. gyümölcsfákra vándorol át, ezért májusban ajánlott a rózsabok-
rok átvizsgálása. Ha észleljük a rózsakabóca jelenlétét, akkor
még ott védekezzünk.
Rózsakabóca
Edwardsiana rosae
A kártevő és kárképe
Május vége és július között a levelek színén, eleinte az erek
mentén, később pedig az egész levélfelületen apró, fehéres
pettyek jelennek meg. A levél fonákán sárgászöld, szárnyatlan
lárvák és 3 mm-es, szárnyas, kifejlett kabócák szívogatnak,
amelyek a levél érintésekor szerte ugrálnak és elrepülnek. Ezen
kívül a fonákon számtalan fehéres levedlett lárvabőr látható.
Súlyos károsítás esetén a levelek teljesen elszürkülnek és akár
le is hullhatnak.
A kártevő fejlődésmenete
Éghajlatunkon a kártevőnek többnyire két nemzedéke fejlődik.
A tojások a rózsa kérgén telelnek. Májustól kezdve bújnak ki a
lárvák a tojásból, majd többszöri vedlés után május végére, jú-
nius elejére kifejlett, szárnyas kabócákká alakulnak. A kárte-
vők egy része nyáron az almára vagy a szilvára vándorolhat,
ahol szintén szívogatással károsítanak. A nőstények október-
ben helyezik tojásaikat a rózsa vesszőinek repedéseibe.
Kaliforniai paizstetű Közönséges levél-
pirosító alma-levéltetű
január-május június nov .-dec.
~
3
Q

•••
•••

Kaliforniai pajzstetű
Diaspidiotus perniciosus
kártevő és kárképe
A
A legveszélyesebb pajzstetűfaj. Gazdanövényköre széles: az
alma, a körte és a szilvafa mellett a ribiszkén is előfordul, va-
lamint a díszfákat, a -bokrokat és a lágyszárúakat is károsítja.
Meleg, száraz nyarakon a fák ágai, főleg a felső koronarésze-
ken száradni kezdenek. Szélsőséges esetekben az egész fa is el-
pusztulhat. A károsított ágak úgy néznek ki, mintha hamuval
szórták volna be őket. Ha a károsított részeket közelebbről
megszemléljük, számtalan kerek vagy hosszúkás, másfél milli-
méteres, szürkésbama vagy fekete színű pajzsot látunk CD, ®.
Május vége és szeptember között a fiatal hajtásokon és gyü-
mölcsökön, a ribiszkének pedig a levelein 0,2 mm-es, sárgás
színű, mozgékony lárvák láthatók ®. Az alma gyümölcsein a
lárvák a legnagyobb számban a kocsány és a csésze felőli be-
mélyedésben gyülekeznek @. A szívogatás következtében a
pajzsok körül piros elszíneződés jelenik meg, amely nagymér-
tékű károsításkor a szomszédos foltokkal összefolyva a károsí-
toU szövetrészeket pirosra színezheti.
A kártevő fejlődésmenete
A kaliforniai pajzstetanek két nemzedéke fejlődik évente. A
könyvben ismertetett más pajzstetűfajokkal ellentétben a lár-
vák elevenszüléssei jönnek a világra. A második lárvastádium
(amit "feketepajzs" állapotnak neveznek) telel a hajtások kér-
gén CD. Tavasszal a fiatallárva tovább növekszik, míg el nem
éri végleges méretét, amintegy 1,5 mm-t. Ebben a stádiumban
("szürkepajzs") ® hozzák világra a nőstények 50-200, sárgás
színű·lárvájukat, melyek a kártevő terjedéséért felelősek. A fi-
atal lárvák néhány óra vagy néhány nap múlva megállapodnak
@ és elkezdik felépíteni saját pajzsukat ("fehérpajzs" állapot).
Ez alatt az idő alatt a szomszédos növényekre a szél segítségé-
vel is átkerülhetnek. Ezt követően egy vedlés után ® kialakul szürke lárvák találhatók. A kártevő június végéig látható és év-
rőlévre ugyanazokat a fákat károsítja.
a "feketepajzs" stádium, ahol a pajzsokon sarló alakú képződ­
mény fejlődik. Ezután a lárvák az ivarérett "szürkepajzs" álla-
potba jutnak (!). A kártevő teljes kifejlődésének ideje nyáron A kártevő fejlődésmenete
nagyjából 30, ősszel pedig 50 napig tart. A hím pajzstetvek paj- A levéltetű tojás alakjában az ágakon, valamint a törzsön, a ké-
zsa hosszúkás, ovális alakú. Az alatta fejlődő hímek l mm-esek reg repedéseiben telel. Az első levéltetű-kolóniák már közvet-
és számyasak (2). Az ivarérett nőstények szexferomont bocsá- lenül a kihajtás után megjelennek a levélcsokrokon, s a fiatal
tanak ki, amelynek segítségével a hímek megtalálják őket. levelekbesodródását és hólyagosadását okozzák. A kártevőnek
évente három-négy nemzedéke fejlődik. Az utolsó generáció
Megelőzés és védekezés nőstényei megtermékenyítés után június végén, július elején
A kaliforniai pajzstetű veszélyes kártevő, ezért a terjedését rakják le tojásaikat a kéregpikkelyek közé.
mindenképpen meg kell akadályozni.
Nyugalmi állapotban, vazelinolaj tartalmú szerrel végzett ala- Megelőzés és védekezés
pos permetezéssel a fiatallárvák elpusztíthaták (lásd az első pi- Gyenge károsítás esetén abesodródott leveleket szedjük le a fá-
ros csíkot). ról és semmisítsük meg.
A Prospaltella perniciosi nevű pajzstetűrontó fémfürkész a ka- A nyugalmi időszakban végzett vegyi védekezésnek nincs ér-
liforniai pajzstetű egyedszámát jelentősen csökkenheti (zöld telme, mivel a rejtetten telelő tojásokat nem érhetjük el a szer-
csíkkal jelölve), ezért a biológiai védekezés me llett lehetőleg reL Nagymértékű, de már későn észlelt fertőzés esetén a követ-
csak a természetes ellenségeket kímélő szereket használjunk. kező év tavaszán kell permeteznünk. Ennek közvetlenül a ki-
Azokon a területeken, ahol a pajzstetűrontó fémfürkész a kli- hajtás után, de még a virágzás előtt van az ideje.
matikus tényezők miatt nem alkalmazható, használjunk pajzs-
tetű elleni növényvédő szereket.
Közönséges levélpirosító
alma-levéltetű
Dysaphis devecta
A kártevő és kárképe
A megtámadott levelek vagy levélrészek a fonákuk felé besod-
ródnak és fajtától függően sárgásra vagy élénkpirosra színeződ­
nek. Az így kialakult hólyagokban 2,5 mm-es, kékesszürke, fe-
hé; viasszal borított, kifejlett levéltetvek és rózsaszínű, illetve
Piros gyümölcsfa-takácsatka - Közönséges takácsatka

január-március ápri li s május jún ius-szeptember október-december

~
3
Q

~-6 nemzedék

•••••

Piros gyümölcsfa-takácsatka
Panonychus ulmi
A kártevő és kárképe
A gyümölcsfákon több takácsatka faj károsít, amelyek kárképe,
fejlődésmenete s így az ellenük való védekezés is hasonló.
A legjelentősebb szívogató kártevő a piros gyümölcsfa-takács-
atka. Elsősorban az almát, a ringlót és a szilvát károsítja, elő­
fordul azonban díszfákon, díszcserjéken, sőt lágyszárú növé-
nyeken is.
A kártevő megjelenésére utaló első jel az, hogy a szívogatás
következtében a leveleken elszórtan apró sárgás foltokjelennek
meg. A levelek később ezüst-, illetve bronzszínűre váltanak,
besodródnak és száraz időben lehullanak®.
A virágzás kezdetétől a levelek fonákán nagyítóval 0,4 mm-es,
zöldes-pirosas színű, kifejlett takácsatkák ® és hagyma alakú
@ tojások, illetve tojásburkok figyelhetők meg. A többi takács-
atkára jellemző finom szövedéket a piros gyümölcsfa-takácsat-
ka általában nem készít.
Nagymértékű károsítás akadályozza a hajtások és gyümölcsök
növekedését. A levelek pusztulása és korai lehullása miatt ke-
vesebb virágrügy képződik, így a következő évi termés is keve-
sebb lesz.
A kártevő fejlődésmenete
A O, 17 mm nagyságú, karmazsinpiros színű, hagyma alakú tojá-
sok telelnek át a gallyak és az ágak kérgén CD. Az időjárástól füg-
gően a rügypattanás és a virágzás között kelnek ki az első hatlábú
lárvák®. A lárvák kifejlődése a virágzás végéig tart, így a kifej-
lett nőstények ® már május elején megkezdhetik a tojásrakást
Egy-egy nőstény takácsatka általában 30, szélsőséges esetben
akár 70 sárgás színű, hagyma alakú tojást@ rakhat a levelek fo-
nákára. Egy nemzedék teljes kifejlődéséhez négy hét szükséges,
így évente a kártevőnek öt -hat, egymást átfedő nemzedéke lehet.
Meleg, korán kezdődő vegetációs periódusban nem ritka, hogy
október közepéig nyolc nemzedék is kifejlődik. Az utolsó gene-
ráció nőstényei szeptember-októberbenrakják le pirosszínű tojá-
saikat az ágak kérgére, s ezek áttelelnek@.
Megelőzés és védekezés
Gyenge károsításkor, illetve kímélő rovarölő szerek használa-
tával a takácsatkák természetes ellenségeiként számon tartott
ragadozóatkák és ragadozópoloskák megakadályozzák a kárte-
vő felszaporodását.
Lehetőleg még a nyugalmi időszakban vizsgáljuk meg nagyító-
val a vesszőket és a termőnyársakat, hogy fellelhetők-e a kárte-
vő piros tojásai. Ha több, egyszerre legalább száz tojást tartal-
mazó csomót találunk, akkor a rügyek "egérfül" állapotában
feltétlenül permetezzünk. Ha ezt esetleg elmulasztottuk volna,
akkor a virágrügyek pirosbimbós stádiuma előtt még elvégez-
hetjük (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
Ha virágzás után a levelek több mint 60 százalékán, illetve jú-
lius közepén legalább 30 százalékáll még észleljük a kártevőt,
akkor feltétlenül védekezzünk (piros csíkkal jelölve).
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae
A kártevő és kárképe
A kártevőről készült ábrák könyvünk 156. oldalán találhatók. A
közönséges takácsatka viszonylag apró kártevő, azonban több
mint száz gyümölcs-, zöldség- és dísznövényfajon károsíthat
szívogatásával. Jelenléte a gyümölcsfákon általában csak júni-
ustól észlelhető, mivel többnyire a második nemzedék képvise-
lői károsítanak. Kárképe nagyon hasonlít a piros gyümölcsfa-
takácsatkáéhoz. Fontos különbség, hogy a közönséges takács-
atka károsításakor a leveleken finom szövedék látható. A leve-
lek fonákán gömbölyű, eleinte színtelen, sárgás, később na-
rancsszínű tojások, valamint zöldessárga lárvák és fél millimé-
teres, kifejlett takácsatkák figyelhetők meg. Az imágók fejlett-
ségi állapotuktól és a gazdanövénytől függően zöldessárga
vagy piros színűek.
A kártevő fejlődésmenete
A piros gyümölcsfa-takácsatkával ellentétben a közönséges ta-
kácsatkának a még többnyire ősszel megtermékenyített nősté­
nyei telelnek át. Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével a nős­
tények elsősorban a csaláma és más gyomokra migrálnak, ahol
lerakják tojásaikat A megtermékenyített nőstények által lera-
kott tojásokból az alacsony hőmérséklet miatt csak három-négy
hét múlva kel ki a következő nemzedék, amely szintén csak
nőstényekből áll. A megtermékenyíteden tojásokból hímek fej-
lődnek. Nyáron, amikor magasabb a hőmérséklet, egy-egy ge-
neráció fejlődési ideje akár hat napra is lerövidülhet, így a kár-
tevőnek 6-9 nemzedéke fejlődik évente. Egy nőstény egy alka-
lommal 60-120 tojást rak, így száraz, meleg nyarakon a kárte-
vő láncreakciószerűen felszaporodhat. Ősszel, amikor a hőmér­
séklet 8 fok alá csökken, megszűnik a tojásrakás. A nőstények
a kéreg hasadékaiban, a kéreg alatt és falrepedésekben keres-
nek búvóhelyet. A lehullott levelek alatti talajrepedésekben
gyakran egész nősténykolóniák verődnek össze.
Megelőzés és védekezés
A csalán és más gyomok az első nemzedék köztes gazdái, ezért
ezeket lehetőleg még a kihajtás előtt távolítsuk el a gyümölcs-
fák környékéről.
A nyugalmi időszakban vegyi kezelésnek - a piros gyümölcs-
fa-takácsatkával ellentétben -, a közönséges takácsatka ellen
nincs értelme, mivel a nőstények védett helyen telelnek. A te-
nyészidőben viszont a kezelések irányelvei megegyeznek a pi-
ros gyümölcsfa-takácsatkánálleírtakkal.
Zöld alma-levéltetű

január-március május július-augusztus szeptember okt.-dec .

~
3
Q

10-16 nemzedék

• • •••••••••
Zöld alma-levéltetű Megelőzés és védekezés Az almán előforduló egyéb károsítók
A levéltetveknek sok a természetes ellenségük, többek között a
Aphis pomi katicabogarak és lárváik, a fátyolkák és a zengőlegyek (32-33. Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea)- Galagonyalepke
A kártevő és kárképe oldal). Ha a levéltetvek csak kis számban vannak jelen, akkor a (Aporia crataegi)- A hemyók rágása, a védekezés módszerei
A zöld alma-levéltetű minden évben károsítja az almát és több természetes ellenségekkel egyensúlyt tarthatunk fenn. E termé- hasonlítanak a gyűrűspillénél leírtakkal (54-55. oldal).
levéltetűfajjalellentétben, nem gazdacserés. Egész évben meg- szetes ellenségek azonban csak akkor juthatnak a levéltetűtele­
található az almán, a birsen, a cseregalagonyán és a többi alma- pekhez, ha azokat a hangyák nem ápolják és védelmezik. Emi- Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella)- A leveleken
termésű növényen. att is fontos, hogy a gyümölcsfák közelében a hangyák ellen kerek, 5-8 mm átmérőjű aknákat készít. Fejlődésrneuete és a
A zöldszínű, 1,8 mm-es, kifejlett levéltetvek és lárváik a haj- védekezzünk; többek között romboljuk szét a hangyabolyokat védekezés megegyezik a kígyóaknás ezüstmolynál leírtakkal
táscsúcsokon, valamint a levelek fonákán, elsősorban a főér Az éppen hajtó rügyeket és a fiatalleveleket folyamatosan el- (62-63. oldal).
mentén szívogatnak @.Az általuk bőségesen kiválasztott méz- lenőrizzük, hogy nem jelentek-e meg rajtuk a levéltetvek. A ve-
harmaton korompenész telepszik meg, amely a levelek asszi- gyi védekezést lehetőleg még azelőtt végezzük el, míg a leve- Körte-gubacsatka (Eriophyes pyri) almán- A kárkép, a kár-
lek és a hajtások visszafordíthatatlan károkat szenvedtek volna tevő fejlődésmenete, valamint a védekezés módszerei meg-
milációját gátolja. A hajtáscsúcsok meggörbülnek, a levelek
besodródnak, sőt nagymértékű károsítás esetén le is hullhatnak. (piros csíkkal jelöltük). A méhek, valamint a levéltetvek termé- egyeznek a zacskós szilvalevél-gubac satkánál leírtakkal
A kártevő a legsúlyosabb károkat a fiatal fák szívogatásával szetes ellenségeinek megóvása érdekében szelektív, méhekre (108-109. oldal).
okozza, amelyeknek végső koronaformája még nem alakult ki. nem veszélyes szereket használjunk. A méhekre mérsékelten
veszélyes szerekkel a permetezést lehetőleg szélcsendben és
A kártevő fejlődésmenete este, a méhek repülése után végezzük.
A kártevő az egyéves vesszők felületére rakott fekete tojások for-
májában telel át CD. Röviddel arügyekkihajtásaelőtta tojásokból
szárnyatlan ásanyák bújnak ki és kezdik szívogatni az éppen
megjelenő leveleket ®. Egy nőstény megtermékenyítés nélkül
(szűznemzéssel) 40-70 lárvának ad életet@, amelyek márrövid
idő elteltével szaporodóképesek. Júniustól szárnyas nőstények is
megjelennek®, ezek a kártevő továbbterjedéséért felelősek. Az
időjárási viszonyoktól függőerr a zöld alma-levéltetűnek évente
l 0-16 nemzedéke fejlődik. Az utolsó nemzedékben- többnyire
szeptemberben -,már szárnyas és szárnyatlan hímek is kifejlőd­
nek®. A nőstények ősszel, megtermékenyítés után rakják fényes
fekete tojásaikat a hajtások felületére([).
A körte ventúriás A körte mikoszferellás A körtegyümölcs Ervíniás elhalás,
varasodó sa levélfoltossága kövecsessége "tüzel halás"

~
o:
i
A körte ventúriás varasodása
Venturia pyrina
A kórokozó és kórképe
Néha már a virágzás alatt, de többnyire utánaakihajtó leveleken
bársonyos, foltszem konídiumtartó gyep jelenik meg. A fiatal
hajtásokon (az alma ventúriás varasodásánál a hajtások tünet-
mentesek) és a fiatal gyümölcsökön is megjelenhetnek hasonló
foltok. Csapadékos időben a foltok száma és mérete növekszik.
Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak. A varas gyümöl-
csök torzulnak és gyakran mély, parásodott hasadások jelennek
meg rajtuk. A vesszők foltjai felhólyagosodnak, majd felhasad-
nak. Azok a vesszők, amelyeken a folt körbeér, elszáradnak.
A kórokozó fejlődésmenete, megelőzés, védekezés
A körte ventúriás varasodásának kórokozója a vesszőkön is te-
lelhet, ezért tavasszal az első konídiumok a veszélyeztetett fia-
tallevelek közvetlen közelében képződnek. Ennél fogva a kör-
tefák korábban és erősebben fertőződhetnek, mint az almafák.
A kórokozó fejlődésmenete, valamint a megelőzés és védeke-
zés mindenben megegyezik az alma ventúriás varasodásánál is-
mertetettekkel. Ez könyvünk 46-47. oldalán található.
Az egyes fajták kórokozóval szembeni ellenállásága különböző,
ezért új telepítéskor ajánlott a betegségnek ellenálló fajtát választani.
A körte mikoszferellás levélfoltossága
Mycosphaerella sentina
A kórokozó és kórképe
Nyár elején a körtefák levelein először egyesével, később cso-
portosan álló, többnyire kerek, 2-3 mm átmérőjű foltok jelen-
nek meg. Világosszürkék, ezüstösen csillognak, a szegélyük fe-
ketésbarna. Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak, így
szélsőséges esetben a fák már augusztusban teljesen kopaszon
állhatnak. A következő fajták különösen fogékonyak: Av-
ranchesi jó Lujza, Diel vajkörte, Bosc kobak.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a fertőzött, lehullott leveleken pszeudotéciumokkal
telel, ahol tavasszal aszkospárák képződnek, amelyek az egész-
séges leveleket fertőzik. A foltokban látható, apró, fekete színű
piknídiumokban tömegesen képződnek konídiumok, s ezek
csapadékos időben a betegség járványszem terjedését okozzák.
Megelőzés és védekezés--+ lásd a védekezésről szóló mellék-
letet.
A körtegyümölcs kövecsessége
Pear stony pit vírus
A kórokozó és kórképe
A vírusfertőzés hatására mintegy tíz-húsz nappal virágzás után
a fiatal gyümölcsök héján enyhén besüppedő foltok keletkez-
nek. A körte növekedésével ezek a foltok mélyülnek, majd ki-
alakul a jellegzetesen torz gyümölcs. A besüppedt foltok alatt a
gyümölcshús barnára színeződik és megkeményedik. A levelek
tünetmentesek maradnak.
Hasonló tüneteket okoz a korai poloskakárosítás is, de ott a be-
süllyedt foltok közepén szúrásnyomok láthatók. Bórhiány kö-
vetkeztében is megjelenhetnek hasonló foltok a gyümölcsön,
ám ekkor nem csak a gyümölcshús, a levelek is megbarnulnak.
A vírusbetegségre a következő körtefajták különösen érzéke-
nyek: Bosc kobak, Clapp kedveltje, Gellért vajkörte. A körte
kövecsességének vírusa túlnyomórészt oltással és fertőzött
szerszámokkal terjed. A vírusos betegségekről könyvünk ele-
jén, az általános részben írunk.
Ervíniás elhalás, "tűzelhalás"
Erwinia amylovora
A kórokozó és kórképe
A "túzelhalás" az almatermésűek egyik legismertebb betegsé-
ge. Különösen fogékonyak lehetnek egyes fajták, például a
Vilmos körte. A kórokozó az almafákat hallatlanul rövid idő
alatt képes elpusztítani. Egyes díszfákat is előszeretettel támad
meg ez a baktérium, ilyen a cseregalagonya, az egybibés gala-
gonya, a túztövis, a madárbirs és a madárberkenye.
Az első tünetek tavasszal, a virágokon jelennek meg. A szirom-
és a csészelevelek, valamint a virágok alapi része megbarnul,
majd megfeketedik. A hajtások csúcsa gyorsan hervad és 3-5
napon belül szintén megfeketedik, majd kampó alakban vissza-
hajlik. Az éretlen körtegyümölcsök felületén vörösesbarna fer-
tőzési gócok alakulnak ki, amelyek később elfeketednek. A
gyümölcsök összeaszalódva a fán maradnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A baktérium a fertőzött vesszőkben telel. Tavasszal ezekből
baktériumnyálka csepeg, amely a rovarokra ragad. A hangyák,
a legyek, a bogarak és a méhek saját testükön viszik tovább a
baktériumot a dísz- és gyümölcsfák, illetve a bokrok virágaira.
Meleg, csapadékos időben a baktérium a virágokon keresztül
gyorsan behatol a hajtásokba. A fertőzés terjedhet továbbá a
gázcserenyílásokon át, a hajtások pórusain és sérülésein ke-
resztül, valamint madarakkal, szívó és rágó kártevőkkel. A nem
fertőtlenített metszőolló is terjeszti a betegséget.
Megelőzés és védekezés --+ lásd a védekezésről szóló mellék-
letet.
Körterozsda Hamvas körte-
levéltetű
jan .-márc . április június júl ius szeptember október nov.-dec .

A fertőzött borókék eltávolítása A fertőzött borókák A fertőzött borókék eltávolítása

••••
eltávolítá
Körterozsda
Gymnosporangium sabinae
A kórokozó és kórképe
E gombás betegségnek két gazdanövényre van szüksége. Fő
gazdanövényként szinte minden körtefajta szóba jöhet. Köztes-
gazdaként a nehézszagú borókát (Juniperus sabina), valamint
más borókákat említhetiink.
A körtelevelek színén május közepétől narancsszínű, fényes,
néhány milliméteres foltok alakulnak ki@. Ezek a foltok a ké-
sőbbiekben az 1-1,5 cm-es nagyságot elérve sötétvörösre szí-
neződnek. Július-augusztustól kezdődően a levelek fonákán, a
foltokkal átellenes oldalon fürtszerű, 3-4 mm-es szemölcsök,
rösztélia típusú eddiurnak jelennek meg ®. Hasonló képződ­
mények a hajtásokon, a levélnyeleken, sőt a terméseken is ta-
lálhatók. Ha a levélen legalább négy-öt ilyen folt van, akkor az
idő előtt lehullik, ami erős fertőzés esetében gyengítheti a fát.
A boróka hajtásai orsószerűen megvastagodnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a boróka hajtásaiban telel át. Március-áprilisban a
megvastagodott borókahajtásokon hólyagszem teleutocsapok
törnek elő <D. Nedvesség hatására nyálkás teleutospóra-
masszává alakulnak át. A teleutospórákon képződő bazí-
diospórákat rovarok, kiszáradva pedig a szél viszi tovább a kör-
te leveleire ®. A fertőzés után mintegy 14 nappal jelennek meg
a levelek színén az első narancsszínű foltok, melyek közepén
pontszerű, ragadós, fekete spermogóniumok képződnek@.
A körtelevelek fonákán a fertőzés után 3-4 hónappal, július-au-
gusztusban rösztélia típusú eddiurnakjönnek létre®. Az eddi-
urnak rácsszerű nyílásain a sárga eddiaspórák tömegesen szó-
ródnak szét és fertőzik meg a boróka hajtásait@. Az eddiaspórák
csírázása után a gombafonalak behatolnak a boróka hajtásába és
annak megvastagadását okozzák. A kórokozó itt telel®.
Megelőzés és védekezés
A gomba fejlődéséhez a mi éghajlatunkon mindenképpen két
gazdanövényre van szükség, ezért a legjobb megelőzési mód,
ha az egyiket eltávolítjuk. Annak eldöntésére azonban, hogy
melyik növényt irtsuk ki a kertből, egyezséget kell kötni a
szomszédokkal. A spórák a szél szárnyán és a rovarok segítsé-
gével akár 300 méteres távolságra is eljuthatnak, ezért a véde-
kezés sikere beteljesületlen álom marad.
Gyenge mértékű fertőzés esetén a beteg körteleveleket lehető­
leg már júliusban távolítsuk el, mielőtt a fonákon található
eddiumokból ® az eddiaspórák kiszóródnának és a szarnszé-
dos borókákat megfertőzhetnék
Növényvédő szerekkel csak a körtét védhetjük.
Hamvas körte-levéltetű
Dysaphis pyri
A kártevő és kárképe
A körtén több levéltetűfaj károsíthat, mégis a hamvas körte-
levéltetű szívogatása a leggyakoribb és egyben a legveszélye-
sebb. A fákon április-májusban erősen deformálódott, torzult
és spirális alakban besodródott levelek jelennek meg. A le-
velek fonákán tömegesen láthatók a kártevő 2,5-3 mm-es,
szárnyatlan, szürkésbama, lisztes bevonattal fedett példányai.
A megtámadott levelek sárgulnak, és gyakran leszáradnak. A
levéltetvek a gyümölcsöt is károsíthatják, amely a szívogatás
következtében torzul. A kártevő által bőven kibocsátott méz-
harmaton korarnpenész telepszik meg. A mézharmat vonzza
a hangyákat is. Június után a károsítás mértéke folyamatosan
csökken és csak a vízhajtásokra korlátozódik, mivel a levél-
tetvek többsége ekkor már a köztesgazdán, a gaiajon
(Galium) szívogat.
A kártevő fejlődésmenete
Tojás alakjában a kéregrepedésekben és az ágvillákban telel.
Az ősanyák gyakran már március végén kikelnek, több mint
hatvan lárvának adnak életet, amelyek az éppen fejlődő, fiatal
leveleken táplálkoznak. A harmadik nemzedékben megjelen-
nek az első szárnyas egyedek is, amelyek a köztesgazdára
migrálva, ott is több nemzedéket hoznak létre. A szárnyatlan
egyedek egy része az egész tenyészidőszakot a körtén tölti.
Szeptember végén megkezdődik a levéltetvek visszavándorlá-
sa a körtére. Ott még egy nemzedékük fejlődik, amelynek nős­
tényei megtermékenyítés után 2-7 tojást raknak a kéreg repe-
déseibe.
Megelőzés és védekezés
Kora tavasszal, de még a nyugalmi időszakban elvégzett alapos
vegyi védekezéssei a tojások nagy része elpusztítható. Közvet-
lenül virágzás előtt és után vizsgáljuk meg a fiatal leveleket,
hogy nem telepedtek-e meg rajtuk a levéltetvek. Ha igen, cél-
zott kezelés szükséges, mielőtt a kártevő elszaporodna és na-
gyobb károkat okozna. Ha ezt elmulasztjuk, május vége után
már csak nagyon súlyos károsításkor szükséges permetezni,
mivel a levéltetvek ekkor már megkezdték migrációjukat a
köztesgazdára.
 co
o
Körtetermés-gubacsszúnyog Körte-gubacsatka

jan.-febr. április május június július-december

CD

Körtetermés-gubacsszúnyog
Contarinia pyrivora
A kártevő és kárképe
Elsősorban az alacsony koronaformájú és a házfalakra csavaro-
zott rácsozatmellett nevelt gyümölcsfákon károsít. Nagymérté-
kű károsításakor az olyan középkorai virágzású fajták, mint
például a Vilmos körte teljes termése veszendőbe mehet.
Virágzás után számtalan fiatal gyümölcs golyó formájúra
duzzad. Kezdetben gyorsabban növekednek mint egészséges
társaik, és felületük egyenedenné válik, illetve megpirosodik
@. Később azonban már a szabályosan fejlődő gyümölcsök
növekednek erőteljesebben. A károsított termések barnás-
feketére színeződnek, felhasadnak és lehullanak ®. Ha egy
ilyen gyümölcsöt kettévágunk, számtalan 3 mm-es, sárgásfe-
hér, mozgékony Járvát találunk benne. A lárvák kiodvasítják
a gyümölcsöt, ami a már ismertetett növekedési rendellenes-
séghez vezet.
A kártevő fejlődésmenete
A lárva, vagyis a nyű a talajban, 5-10 cm mélyen, gubóban
telel CD. A 3 mm-es, kifejlett gubacsszúnyog @ bábozódás
után, április elején rajzik, amikor a korai virágzású körtefaj-
ták teljes virágzásban vannak. Behatolva a még zárt virágba,
a nőstény több petét rak a porzó és a termő tövéhez ®. A
lárvák még virágzás közben kikelnek és berágnak a virágko-
csányba @. A magházat szétrágják, illetve károsításuk köz-
ben mérgező váladékot bocsátanak ki, amely a fiatal gyü-
mölcs kezdeti fokozott növekedését okozza @. A kifejlett lár-
vák a károsított termést vagy akkor hagyják el, amikor az
még a fán van, vagy csak lehullás után. A földre kerülve be-
hatolnak a talajba, ahol áttelelnek (/).
Megelőzés és védekezés A kártevőnek évente több nemzedéke fejlődik. Az utolsó nem-
Lehetőleg nagyon korai vagy késői virágzású fajtákat válasszunk, zedék képviselői a rügyekre vándorolnak, hogy ott a rügypik-
mivel ezeket a kártevő csak a legritkább esetekben támadja. kelyek közé húzód va átteleljenek. Egyetlen rügyben akár ötven
A következő évi károsítás mértékét jelentősen csökkenthetjük, atka is menedékre találhat.
ha a károsított és torzult gyümölcsöket többször lerázzuk és
megsemmisítjük, még mielőtt a lárvák elhagynák azokat (az Megelőzés és védekezés
ábrán kék csíkkal jelöltük). Ez akkor a leghatásosabb, ha a kert- Gyenge károsítás esetén a hólyagosodott leveleket minél előbb
szomszédok is elvégzik. szedjük le a fáról, nehogy a következő nemzedék képviselői
Az évről évre erősen károsított fákat a virágok kinyílása előtt, le- más levelekre telepedjenek át.
hetőleg az esti órákban, a méhrepülés után, méhekre nem veszé- Ha a fákat a rügyek megduzzadásának idején permetezzük, a ká-
lyes növényvédőszerrel permetezhetjük (piros csíkkaljelölve). rosítás mértékét a gazdasági megtérülés szintje alatt tarthatjuk.
Körte-gubacsatka
Eriophyes pyri
A kártevő és kárképe
A rügyek kihajtása után nem sokkal a levél színén és fonákán
lapos foltok jelennek meg. A kezdetben zöld színű pettyek ké-
sőbb megpirosodnak, majd megfeketednek. A leveleken kívül
a fiatal hajtásokon és a gyümölcsökön is megjelenhet a kárkép.
Mivel a foltok kialakulásáért felelős, mindössze 0,2 mm-es at-
kák szabad szemmel nem láthatók, sokan gombás betegségre
gyanakszanak.
A kártevő fejlődésmenete
Az atkák a rügypikkelyek között telelnek, ahonnan a kihajtás
idején rögtön a fiatallevelekre telepednek. A nőstények szívo-
gatása a levélszövetet felduzzasztja, és az így kialakult hólya-
gokba kerülnek a tojások. A kikeit lárvák elpusztítják a levél-
szövetet, azonban annak teljes elhalása előtt a fonáki oldalon
lyukat rágva új levelekre települnek át és azokat is károsítják.
00
Rügyfúró bogár Nagy körte-levélbolha

jan .-febr. március április június-augusztus szeptember okt.-dec .

~
o:
CD i

Rügyfúró bogár
Anthonomus pyri
A kártevő és kárképe
Ez az ormányosbogár a körte egyik legveszedelmesebb kárte-
vője. A gondozatlan és nem megfelelően táplált fákon tetemes
károkat okozhat.
Megjelenésére utal, hogy virágzáskor sok virágrügy nem nyílik
ki, valamint kevesebb a levél a fán, mint általában. Ha a ki nem
nyílott rügyeket kettévágjuk, kiderül, hogy belsejük üres és egy
lárva @ vagy később már egy báb ® található bennük.
Évről-évre ismétlődő károsítás esetén a fák egyre gyengébben
nőnek, és a termés is mind kevesebb.
A kártevő fejlődésmenete
Tojás alakjában telel a virágrügyekben CD. Nagyobb átlaghő­
mérsékletű országrészekben a lárva akár október végén ki is
bújhat a tojásból, rendszerint azonban ez csak a következő év-
ben történik meg. A lárva kirágja a rügyek belsejét, majd ott
bebábozódik ®. A szétroncsolt rügyekből májusban jönnek elő
a 4-6 mm-es, hosszú ormányú bogarak @. A rügyfúró bogár-
nak a bimbólikasztó bogárral ellentétben (50-51. oldal) egye-
nes (rokonának előre nyíló), keresztben futó, világosszínű csík
látható a fedőszárnyán. A kifejlett bogarak rövid ideig a fák le-
veleit is rágják, ennek azonban a növényre nincs hatása. A bo-
garak júniusban a kéreg repedéseibe húzódnak vissza®, ahol
szeptember elejéig "nyári álmot" alusznak. Szeptemberben a
levélrügyeken folytatnak érési táplálkozást®, így a megrágott
rügyek a következő évben nem hajtanak ki. A nőstények meg-
termékenyítés után, szeptember végén, október elején rakják le
10--20 (legfeljebb 60) tojásukat a virágrügyekbe \!).
Megelőzés és védekezés Megelőzés és védekezés
A kártevőtúlnyomórészt rejtett életmódja miatt a védekezési Vegyi kezelést közvetlenül kihajtás előtt vagy közben végez-
lehetőségek nagyon rövid időre korlátozódnak. A rügyfúró bo- zünk, mert akkor a leghatásosabb.
gár ellen csak vegyi kezelésekkel tudunk védekezni, melyek- A leveleket folyamatosan ellenőrizve a lárvák elleni védekezés
nek időpontja a tavaszi (május-júniusi) és az őszi (szeptember- időpontja egyszerűen megállapítható, s a szükséges permetezés
októberi) érési táplálkozás idején van (az ábrán piros csíkkal je- elvégezhető.
löltük).
A tapasztalatok szerint az őszi védekezés sokkal hatásosabb,
mint a tavaszi. A kártevő jelentétét nagy biztonsággal az ágak A körtén előforduló egyéb károsítók
kopogtatásával állapíthatjuk meg.
A körtén gyakorlatilag az almánál ismertetett valamennyi kór-
okozó és kártevő előfordulhat.
Nagy körte-levélbolha
Füstösszárnyú levéldarázs - A kártevőről szóló tudnivalók
Cacopsylla pyrisuga
könyvünk 92-93. oldalán, a cseresznyénél találhatók.
A kártevő és kárképe
A nagy körte-levélbolha mellett másik két fajt említhetünk: a
pontozottszárnyú és a sárga körte-levélbolhát Ezek az alma-le-
vélbolhákhoz hasonlóan (66-67. oldal) szívogató kártevők,
amelyek a körtén okozhatnak súlyos károkat
A fiatal, éppen fakadó virág- és hajtásrügyek a lárvák szívoga-
tása, valamint az erős mézharmatképződés következtében káro-
sodnak. A következő nemzedékek károsításának következtében
a levelek, a hajtások és a termések torzulnak. A mézharmat
vonzza a hangyákat, valamint a károsított szöveten karompe-
nész telepedhet meg.
A kártevő fejlődésmenete
A nagy körte-levélbothának évente egy-három nemzedéke fej-
lődik. A kifejlett nőstények a fákon telelnek, s a kihajtás idején
megkezdik a tojásrakást Egyetlen nőstény akár 200--1000 sár-
gás színű tojást rakhat. A leveleken többnyire a különböző fej-
lettségi állapotban levő szárnyatlan lárvák károsítanak.
CXl
w
A csonthéiasok monilíniás betegsége

jan .-febr . augusztus szeptember október dec .

Metszés
•••••
A csonthéjasok monilíniás betegsége
M onilinia laxa, M onilinia fructigena
A kórokozó és kórképe
A csonthéjasok monilíniás betegségének kórokozója két, egy-
mással közeli rokon gombafaj, amely két különböző kórképet:
hajtáscsúcs hervadást és gyümölcsrothadást okoz. A csonthé-
jasokon általában a két gombafaj egyszerre fordul elő, azonban
a hajtáshervadásnak nagyobb a veszélyessége. A Monilinia
laxa elsősorban a meggyet, a cseresznyét és a kajszit támadja
meg, de egyes díszfákon, például a díszmandulán is megjelen-
het. Ritkán, főleg ha virágzáskor nagyon sok a csapadék, az al-
mafa virágain is megtelepedik A legnagyobb károkat a megy-
gyerr okozza, mivel ez sokkal érzékenyebb a monilíniás beteg-
ségre, mint a többi csonthéjas.
A Monilinia fructigena gomba által okozott gyümölcsrothadás-
tól - különösen csapadékos években - a csonthéjasok és az al-
matermésűek egyaránt károsodhatnak.
Virágzás után a virágcsomókés a hajtáscsúcsok hervadni kez-
denek®, majd néhány nap múlva elszáradnak. A száraz virág-
csomók nem hullanak le, hanem az ágakon maradnak. Több
olyan egymást követő évben, amikor virágzás idején sok a csa-
padék, a betegség óriási mérteket ölthet. Legnagyobb veszély-
nek a gondozatlan és kezeletlen fák vannak kitéve. Az ágak és
a gyümölcsök is károsodnak@.
Azok a fák, amelyeket nem védenek a betegség ellen, mind
jobban legyengülnek, szélsőséges esetben néhány éven belül el
is pusztulhatnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A Monilinia laxa az előző évben megfertőzött, fákra száradt
virágcsomókban, az elszáradt ágrészekben @, a Monilinia
fructigena a gyümölcsmúmiákban ® telel. Tavasszal, virág-
zás előtt tömegesen képződnek a konídiumok CD, amelyek permetezhetjük (piros csíkkal jelöltük). Általában ezek a szerek
széllel terjednek. A csúcshajtások hervadásáért felelős kór- a méhekre nem veszélyesek, azonban lehetőség szerint szél-
okozó a virágokon keresztül jut be az ágakba. Csapadékos csendben és este, a méhek repülése után permetezzünk.
időben a konídiumok a virágokon csíráznak ki (2), majd a bi- Ha a mechanikai és vegyi védekezés elveit a leírtak szerint be-
bén keresztül bejutva a virág belsejébe, az egész virágcsomót tartjuk, akkor a gyümölcsrothadásért felelős kórokozó gomba
beszövik és eljutnak az ágig. A gombafonalak ezután az ág- nem okoz problémát.
ban nőnek tovább, ennek következtében az elszárad ®. A
gyümölcsökbe mindkét kórokozó a sérüléseken keresztül jut
be. Ezek elrothadnak és lehullanak, vagy gyümölcsmúmia-
ként az ágakon maradnak ®.
Megelőzés és védekezés
Új növények ültetésekor lehetőleg a betegségre kevésbé érzé-
keny fajokat és fajtákat válasszunk.
A metszéssel kialakított laza szerkezetű koronaforma elősegíti
a lombozat gyorsabb száradását, ezáltal megnehezíti a kóroko-
zó fertőzését.
A fertőzési gócokat, azaz a beteg hajtásokat és gyümölcsöket
rendszeresen távolítsuk el a fáról. Ennek legalkalmasabb idő­
pontja a nyugalmi időszakban elvégzett metszés, amikor az el-
száradt vesszőket az egészséges farészig vissza kell vágni és a
gyümölcsmúmiákat össze kell gyűjteni (az ábrán kék csíkkal
jelöltük). Ha ezt elmulasztottuk volna, virágzás előtt minden-
képpen ellenőrizzük a fákat, hogy találunk-e rajtuk tünetet.
Ezek a mechanikai védekezések nagyon sokat segítenek a kór-
okozó megfékezésében, de csak akkor van hasznuk, ha a szom-
szédok is ugyanezt teszik. A valóságban ez igen nehéz, és a
széllel terjedő nagy mennyiségű konídium miatt a kórokozó el-
leni védekezésben a növényvédő szerekhez kell nyúlni. A haj-
táshervadásért felelős kórokozó a virágokon keresztül jut a nö-
vénybe, ezért a védekezések csak virágzáskor hatásosak. Havi-
rágzás közben sok a csapadék vagy ködös, párás az idő, a be-
tegségre fogékony fajtákat 2-3 alkalommal (a virágzás elején,
közepén és végén), a betegség ellen engedélyezett szerekkel
A cseresznye sztigmínás betegsége A cseresznye pszeudo-
monászos elhalása
jan.-febr. április aug .-dec.

------
MiitiZés
A cseresznye sztigmínás betegsége
Stigmina carpophifa
A kórokozó és kórképe
Ez a gombakártevő gyakorlatilag valamennyi csonthéjas gyü-
mölcsfajon megjelenhet. Ha áprilisban sok a csapadék és a nö-
vények sem megfelelő termőhelyen állnak, szinte biztos a fer-
tőzés.
Gyakran már közvetlenül kihajtás után a leveleken kárminpiros
foltok jelennek meg, amelyek néhány milliméteresre nőnek®.
A foltok közepén a levél szövete elhal és kihullik, s megjelenik
a betegségre jellemző kórkép, melynek eredményeként a leve-
lek úgy néznek ki, mint amiket söréttel átlőttek @.A fertőzött
levelek, főleg a korona alsó részén, idő előtt lehullanak. A gyü-
mölcsön is megjelennek a leveleken látható foltok ®, ettől az
elcsenevészesedik és élvezhetetlenné válik. Az ágakon besüp-
pedt foltok alakulnak ki, közepükön mézgacseppel ®.
Az őszibarack hajtásain a kórokozó kóros daganatokat okozhat
(96-97. oldal).
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a beteg vesszők foltjain telel CD. A kórokozó ellenál-
ló és hosszú ideig (15-18 hónapig) életképes konídiumait az
esővíz a korona alsó részeire mossa @. A fiatallevelek már a
virágzás alatt fertőződnek, és a tenyészidőszakban a betegség
folyamatosan terjed tovább, újabb és újabb foltok, valamint
lyukas levelek keletkeznek@. A fák alsó részére az esővízzel
lejutó konídiumok a fiatal gyümölcsöket is fertőzhetik ®. Nyár
folyamán, amikor a levelek szövete megvastagszik, ezáltal el-
lenállóbbá válik, a gomba a fiatal hajtások rügyeit fertőzi ®.
Az így létrejött foltokon telel a kórokozó(/).
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban végzett metszéskor a beteg ágakat -
amelyek a következő évben fertőzési gócokká válnának - az
egészséges farészig vágjuk vissza (kék csíkkal jelölve). A na-
gyobb sebeket kezeljük.
Ha március-áprilisban csapadékos az idő, a fákat a kihajtás és
a virágzás kezdete között (erőteljes fertőzéskor egészen május
végéig) több alkalommal, engedélyezett növényvédő szerrel
permetezzük (piros csíkkal jelöltük).
A cseresznye pszeudomonászos
elhalása
Pseudomonas mors-prunorum
A kórokozó és kórképe
A pszeudomonászos elhalás elsősorban a cseresznyét és a megy-
gyet támadja meg, azonban előfordulhat szilván és kajszin egy-
aránt. Ritkán az almán és a körtén is megjelenhet.
A kórokozó leveleket, virágokat, gyümölcsöket, hajtásokat, sőt
egész ágakat fertőzhet. Tavasszal a rügyek nem hajtanak ki, il-
letve a virágok csésze- és sziromlevelei megbarnulnak, majd
megfeketednek. A virágok bimbósak maradnak, nem nyílnak
ki. A gyümölcsökön besüppedt barna foltok jelennek meg,
amelyek később megnagyobbodnak és elérik a gyümölcshúst
is. Ennek következtében a gyümölcsök deformáltan fejlődnek
tovább és nem hullanak le. A fiatalleveleken a fertőzés követ-
keztében többnyire kerek, néhány milliméter nagyságú, barnás
foltok alakulnak ki, amelyeknek a szegélye élénk zöld. A kaj-
szin, a szilván és a Cseresznyén az elhalt foltok kihullanak a le-
vélből. A sztigminás betegségtől a kórképet úgy lehet megkü-
lönböztetni, hogy baktériumfertőzéskor a foltok szegélye
élénkzöld.
Ha a növények fás része fertőződik meg, akkor egész vesszők,
ágak, sőt koronarészek pusztulhatnak el a fertőzés helye felett,
különösen, ha a baktériumgyűrű az egész ágat körüléri. Ha a
baktérium a fás részeket vagy a kérget fertőzte meg, erőteljes
mézgafolyás tapasztalható.
A kórokozó fejlődésmenete
A baktérium a fás részekben és a rügyekben telel át. A kóroko-
zó csapadékos, hideg tavaszokon rügypattanáskor, ősszel pedig
levélhulláskor fertőz. Fertőzésének és továbbterjedésének a fák
kiegyenlítetlen tápanyagellátása, a pangóvizes termőhely, az
elgyomosodás, valamint más kórokozók és kártevők károsítása
egyaránt kedvez.
Megelőzés, védekezés
Telepítéskor lehetőleg a betegségre kevésbé fogékony fajtákat
válasszunk.
A fák egészségi állapotának gyengülését okozó tényezőket ke-
rüljük el, vagy szüntessük meg.
A beteg növényi részeket az egészséges farészig vágjuk visz-
sza, és a metszést lehetőleg száraz, csapadékmentes időben vé-
gezzük.
Ügyeljünk arra, hogy növényeink egyenletes, káliumtúlsúlyos
trágyázásban részesüljenek.
Baktériumfertőzés esetén a vegyi védekezésnek csak megelőző
jellege lehet, a kórokozó megtelepedése után már nem hatásos.
 co
co

A cseresznye blumeriellás betegsége Klorotikus gyürüsfoltosság

jan .-márc . április május június augusztus-december

3
CD
CQ
CQ
'<

••••••••
A cseresznye blumeriellás betegsége
Blumeriella jaapii
A kórokozó és kórképe
E betegség elsősorban a cseresznyét támadja meg, azonban elő­
fordul a meggyen, valamint a szilván és a kajszin is.
Május végén, június elején a levelek színén apró, liláspiros, el-
mosódó foltok jelennek meg @. A levél átellenes, fonáki olda-
lán barnásfehér, szögletes, levélerek által határolt foltszern
acervuluszok mutatkoznak @. Csapadékos években, júniusban
a foltok száma ugrásszerűen megnő, és elsősorban a korona al-
só és belső részének levelei esnek áldozatul a betegségnek. Az
erősen fertőzött levelek elsárgulnak, és idő előtt lehullanak®.
Súlyos fertőzéskor, szüret idején néhány esetben több a gyü-
mölcs a fákon, mint a levél. Ilyen esetekben a gyümölcs érése
nem megfelelő és a termés is komoly veszélybe kerülhet.
Évről-évre ismétlődő fertőzéskor gyengül a gyümölcsberakó-
dás. Szélsőséges esetekben a gombás betegség három-négy
éven belül a fák pusztulását okozhatja.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó a lehullott leveleken, apotéciumokkal telel. A kö-
vetkező év tavaszán körülbelül a virágzás végére képződnek az
első aszkospórák, amelyek a szél segítségével jutnak a fiatalle-
velekre CD. Az első foltok kialakulása után 7-14 nappal (minél
melegebb az idő, annál hamarabb) a levélfonákan számtalan
acervulusz képződik. Az acervuluszokban képződő konídi-
umok @ felelősek a fertőzés gyors továbbterjedéséért. Az erő­
sen fertőzött levelek lehullanak, és a kórokozó a talajra került
lombban telel át@.
Megelőzés és védekezés A kórokozó átvitele
A lehullott leveleket még az ősz folyamán össze kell gyűjteni, A vírus elsősorban szaporítóanyaggal (szemzéssel) terjed. A
majd gondosan komposztáini vagy eltávolítani a kertből (az áb- kórokozó pollennel is átkerülhet egyik fáról a másikra, de az
rán kék csíkkal jelölve). alany előállítására szolgáló mag is lehet fertőzött.
Azokon a területeken, ahol a fertőzés évente megjelenik, a
fákat a virágzás végétől a szüret kezdetéig (az élelmezés- Megelőzés és védekezés
egészségügyi várakozási idők betartásával) néhány alkalom- Szaporítóanyagat csak vírustesztelt, egészséges fákról szabad
mal engedélyezett gombaölő szerekkel kezeljük (piros csík- begyűjteni. A beteg fákat minél hamarabb vágjuk ki, mielőtt a
kal jelölve). Ha a kórokozó megjelenését csak a szüret előtt vírus a többi növényre is átterjedne.
észleljük és már nincs lehetőség vegyi védekezésre, akkor
közvetlenül a szüret után permetezzünk egy-két alkalommal.
Klorotikus gyűrűsfoltosság
Prune dwarf ilarvirus
A kórokozó és kórképe
E kórokozó elsősorban a cseresznyén jelenik meg. A kezdeti
kórkép csak nehezen észrevehető. Egyes hajtások levelein sár-
gászöld, elmosódó foltok keletkeznek CD A következő években
a levelek mind jobban torzulnak, elkeskenyednek, és a levél-
szélek erősen fogazottá válnak@. A levelek fonákán a főér és
az erősebb oldalerek mentén kakastaréjszem kinövések, úgyne-
vezett enációkjelennek meg@. A fertőzés utolsó stádiumában,
amely bizonyos körülmények között csak 3-5 év múlva követ-
kezik be, a hajtások seprűsödhetnek. A beteg hajtásokon és
ágakan nem fejlődik levél, ezek elhalnak.
Léteznek olyan cseresznye termőterületek, ahol a kórokozó fer-
tőzésének következtében az egész állomány elpusztult.
Meggyvirág-aranymoly Cseresznyelégy

január-március április május jan .-ápr. június július-december

Q)

• Cseresznyelégy<sopdók kihelyezése
Meggyvirág-aranymoly
Argyresthia pruniella
A kártevő és kárképe
E molylepke hemyói a cseresznyét és a szilvát károsítják.
Kihajtás közben a lárvák a virágrügyeket teljesen kiodvasítják
@, a nyíló virágok szirmain apró lyukak jelennek meg. A virá-
gok belseje összeszőtt, a porzószálakat és a magházkezde-
ményt zöldes színű, 6-7 mm-es hemyók rágják ®. Távolról
nézve a virágzás bőséges, azonban a károsított virágrészek mi-
att a termésberakódás közelről sem megfelelő.
A kártevő fejlődésmenete
A 0,3-0,5 mm-nyi, világoszöld tojások a 2-4 éves ágak kérgé-
nek repedéseibe rejtve telelnek G). A rügyek megduzzadásakor
bújnak ki a tojásból a kezdetben l mm-es hemyók. Ezek a
rügypikkelyeken keresztül a virágrügyekbe rágnak és kiodva-
sítják azokat@. Ezután a hernyó elhagyja a károsított virágrü-
gyet, és a még zárt virágszirmokon át egy másik virágba rág,
majd elfogyasztja annak belsejét ®. Május közepéig egyetlen
lárva több rügyet is elpusztíthat A kifejlett hemyók kb. 6-7
mm hosszúak. Végső méretüket elérve egy szövedékszál segít-
ségévek leereszkednek a talajra ®, ahol a felszín alatt gubóban
bábozódnak @.A kifejlett lepkék júniustól szeptemberig rajza-
nak®. A nőstények mintegy 25 tojást raknak a 2-4 éves ágak
kérgének repedéseibe, ahol azok áttelelnek (J).
Megelőzés és védekezés
Ahol a kártevő megjelenésével számolhatunk, ott a rügyek
duzzadásának idején végezzünk nagyon alapos vegyi kezelést
(az ábrán piros csíkkal jelöltük). Ha ezt nem tettük meg, a
virágzás előtt (bimbós stádiumig) még permetezhetünk (piros
csíkkal jelölve).
Cseresznyelégy Megelőzés és védekezés
Rhagoletis cerasi A kert közelébőllehetőleg irtsuk ki a sajmeggyet és a zelnice-
meggyet, mivel a kártevő ezeken is fejlődhet.
A kártevő és kárképe Telepítéskor korai érésű fajtákat válasszunk, mivel a cseresz-
A kártevő elsősorban a középkésői és a késői érésű cseresz- nyelégy ezeken ritkábban fordul elő.
nyefajtákat károsítja. Emellett előfordulhat még néhány Az összes gyümölcs leszüretelésével a következő évi károsítás
meggyfajtán is, valamint a vadcseresznyén (Prunus avium), a mértékét jelentősen csökkenthetjük (kék csíkkal jelölve).
sajmeggyen (Cerasus mahaleb) és a zelnicemeggyen (Prunus Ha az ősz folyamán a fák alatt megforgatjuk a talajt, elősegít­
padus) is. jük a bábok felszínre kerülését, s így a tél folyamán nagyrészt
A gyümölcsök elvesztik fényüket, megpuhulnak és a mag ar- megfagynak.
rébb nyomható, mivel körülötte a terméshús károsodott. Ha a A cseresznyelégy sárga ragadós lapok segítségével csapdázha-
károsított gyümölcsöt kettévágjuk, a mag közelében fehéres tó. Ezzel nem csak az állományt ritkíthatjuk, hanem a rajzás
színű, fejrész és láb nélküli, mintegy 6 mm-es nyüvet találunk idejének megállapításával a vegyi védekezés legmegfelelőbb
®. A fertőzött gyümölcsök rothadnak és lehullanak. Ha a nyű idejét is kiválaszthatjuk (sárga csíkkal jelölve).
már elhagyta a gyümölcsöt, akkor a kocsány közelében, a felü- Azokon a területeken, ahol minden évben nagy a kártétel, ve-
leten besüppedt, barnás folt jelenik meg. gyi védekezés szükséges (piros csíkkal jelölve). A permete-
zések időpontja a növényvédelmi szolgálatok előrejelzésének
A kártevő fejlődésmenete segítségéve!, illetve sárga ragadós lapok kihelyezésével álla-
A kártevő 4 mm-es, szalmasárga bábja néhány centiméterrel a pítható meg.
talaj felszíne alatt telel át G). A legyek kelése függ a talaj hő­
mérsékletétől, de általában május közepe és június vége között
rajzanak. A kifejlett rovar mindössze 4-5 mm-es, fényes feke-
te, szárnyai között, a hátán apró, sárga pajzsszerű foltot visel
@.A bábból kibújva a kifejlett legyek tíz napig nektárt és méz-
harmatot fogyasztanak (ez az érési táplálkozás), majd párzanak
és a nőstények lerakják tojásaikat Tojócsövüket a sárguló gyü-
mölcs húsába szúrják. Gyümölcsönként egy fehér tojást he-
lyeznek el ®. Egy-egy nőstény 100-250 tojást rak, vagyis
ennyi cseresznyét tesz tönkre. A nyüvek 6-8 nap múlva kelnek
ki és a mag körüli gyümölcshúst fogyasztják ®. Nagyjából há-
rom hét múlva, a kocsány közelében rágott lyukon hagyják el
az érett gyümölcsöt. Lehullanak a talajra, ahol annak repedése-
ibe húzódva, 3 cm mélyen bebábozódnak és áttelelnek @.
Füstösszárnyú levéldarázs Fekete meggy- és
cseresznye-levéltetű

január-április május június július szept.-dec.

Füstösszárnyú levéldarázs
Caliroa cerasi
A kártevő és kárképe
Elsősorban a cseresznyén jelenik meg (a díszcseresznyén is),
azonban károsítja a körtét, a birset, a szilvát, az almát és más
lomblevelű fafajokat is.
Júniustól augusztus végéig a kártevő l cm-es, meztelen csigá-
ra hasonlító, fekete nyálkával bevont lárvái a levelek színén ta-
lálhatók. A lárvák a leveleket hámozgatják, melyeknek csak a
fonáki epidermisze és az erei maradnak épek. Jellegzetes kár-
képe az ablakos rágás. Nagymértékű károsítás esetén a levelek
besodródnak és idő előtt lehullanak@.
A kártétel következtében a károsított fák a következő évben
gyengén fejlődnek.
A kártevő fejlődésmenete
A füstösszárnyú levéldarázsnak évente két nemzedéke fejlődik,
de azokban az években, amikor a meleg tavasz miatt a növé-
nyek növekedése korábban kezdődik, az ősz folyamán még egy
harmadik nemzedéke is fejlődhet. A lárva a talajfelszín alatt,
10 cm mélyen, gubóban telel át CD. Májusban a gubóban bábo-
zódik be @, majd kibújik a ll mm-es szárnyfesztávolságú, fe-
ketés színű darázs ®. A nőstények mintegy 50 tojást raknak
2-5-ös csoportokba, a levelek fonákán készített apró hasítékba
®. A lárvák kelés után néhány hétig a levelek színén hámoz-
gatnak @,majd a talajban bábozódnak @.A második nemze-
dék kifejlett darazsai július végén rajzanak(!). Az általuk oko-
zott kár mértéke általában nagyobb, mint az első nemzedéké.
Táplálkozásának végeztével, szeptember közepe táján a lárva
beássa magát a talajba, ahol gubóban telel át ®.
Megelőzés és védekezés Megelőzés és védekezés
A !árvákat vagy a fertőzött leveleket szedjük le és semmisítsük Rügypattanás előtt vizsgáljuk meg a gallyakat és az ágakat,
meg (az ábrán kék csíkkal jelölve). hogy találunk-e rajtuk levéltetűtojásokat. Későn, közvetlenül
A kártevő nagyszámú megjelenésekor vegyi védekezés ajánlott kihajtás előtt elvégzett vegyi kezeléssei a későbbi kártételt je-
(piros csíkkal jelölve). lentősen mérsékelhetjük.
A levéltetveknek sok a természetes ellenségük, s a mézharma-
tot a méhek is gyűjtik, ezért a védekezéshez a természetes el-
Fekete meggy- és cseresznye-levéltetű lenségeket kímélő, méhekre nem veszélyes növényvédő szere-
Myzus cerasi ket használjunk. Ezeket természetesen este, a méhek repülése
után ajánlott kijuttatni.
A kártevő és kárképe
A szívogató kártevő a meggyen és a cseresznyén, valamint
nyár folyamán a galaj on, a veronikán és a csillaghúron károsít.
Kihajtástól augusztusig a leveleken és a hajtáscsúcsokon sötét-
barna, valamint fekete, kb. 2 mm-es levéltetvek szívogatnak. A
cseresznyefák levelei a kártétel következtében erősebben sod-
ródnak, mint a meggyfáké. A fiatal hajtások meggörbülnek, el-
torzulnak, sőt, ha nagymértékű a károsítás, el is halhatnak. A
meggyen a gyümölcsök nemegyszer túl gyorsan érnek be és le-
hullanak. A károsítást nagy mennyiségű mézharmat és az ezen
megtelepedő karompenész is jelzi.
A kártevő fejlődésmenete
Akárcsak a zöld alma-levéltetű esetében (74-75. oldal), a feke-
te cseresznye-levéltetűnek is több nemzedéke fejlődik évente.
Jellemző azonban, hogy nemzedékének egy része a május vé-
gén, június elején megjelenő szárnyas egyedek formájában
köztesgazdára települ át. Ősszel a szárnyas egyedek visszatér-
nek a cseresznyefákra, ahol még egy, nőstényekből és hímek-
ből álló nemzedék fejlődik. Megtermékenyítés után a nősté­
nyek tojásaikat a hajtásokra helyezik, ahol azok áttelelnek.
Kis téliaraszoló Nagy téliaraszoló

január-február június-szept. nov.-dec.

Hernyóenyves övek kihelyezése Hernyóenyves övek kihelyezése

Kis téliaraszoló
Operophtera brumata
A kártevő és kárképe
Talán az egyik legismertebb kártevő. Hernyói az őszibarack ki-
vételével bánnely gyümölcsfán és sok díszfán is károsítanak:
például a tölgyön, a juharon és a hárson. A gyümölcsfajok kö-
zül kedvenc tápnövénye a cseresznye.
Tavasszal, már kihajtáskor feltűnnek a rügyeken a kártevő kez-
detben szürke, később zöld hernyói. Helyváltoztatás közben jel-
legzetesen felpúposítják hátukats így tolják magukat előre~. A
hernyók viszonylag korán károsítanak és nagy számban fordul-
nak elő, ezért tekintélyes károkat okozhatnak. A rügyeket, a virá-
gokat és a fiatalleveleket rágják le®. Kártételük következtében
egész ágakattarra rághatnak és a leveleknek csak a főerét hagyják
meg. A fiatal gyümölcsöt is károsítják, aminek következtében a
cseresznye felületén kerek mélyedések keletkeznek@.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő sötétpiros színű, mákszem nagyságú tojásai a kéreg
repedéseiben és az ágak csúcsán telelnek CD. A tojásból rügy-
pattanás idején bújnak ki amindig éhes hernyók, s gyorsan el-
érik végleges, 2,5 cm-es nagyságukat. Június elején szövedék-
szál segítségével leereszkednek a talajra, ahol bebábozódnak
@. A gubóban található bábok őszig a talajfelszín alatt marad-
nak, lO cm mélyen. Az első éjszakai fagyok után, október kö-
zepén, végén kirajzanak a 2,5-3,0 cm szárnyfesztávolságú hí-
mek®. A téliaraszoló nősténye is ekkor bújik ki a bábból, ez
azonban szárnyatlan, mindössze rövid szárnycsonkja van. ([) A
nőstények a törzsön a koronába jutnak, ahol megtermékenyítés
után, egyesével vagy csoportosan 200--300 tojást raknak. A to-
jások kezdetben világoszöld, majd piros színűek @. A tojások
telelnek át.
Megelőzés és védekezés Megelőzés és védekezés
A kis téliaraszoló elleni védekezés a kártevő három fejlődési A kis téliaraszolónál felsorolt csapdázási, biológiai és vegyi vé-
dekezési módok használhaták a nagy téliaraszoló esetében is.
szakaszában lehetséges.
A törzsön október elején felfelé igyekvő nőstények a törzsre, il-
letve a támasztó karókra helyezett hernyóenyves övek segítsé-
gével ritkíthaták (sárga csíkkal jelölve). A Cseresznyén előforduló
A hernyófogó öveknek szorosan kell illeszkedniük a törzsre,
valamint az enyvnek egészen a kihajtás után három hétig meg egyéb kártevők
kell őriznie a ragasztó hatását. Ha a hernyófogó öveket koráb-
ban távolítjuk el, ellenőrizzük azt is, hogy nincsenek-e alattuk Gyűrűspille-Leírása az almánál (54-55. oldal).
tojások. Ezeket a legjobb, ha drótkefével dörzsöljük le.
A koronában telelő tojások, illetve a fiatal hernyók számát a rü- Gyapjaslepke- Lásd az almánál (56-57. oldal).
gyek egérfül állapota előtt elvégzett vegyi kezeléssei jelentős
mértékben csökkenthetjük (a bal oldali piros csíkkal jelölve). Almailonca-Lásd az almánál (58-59. oldal).
A hernyókellen biológiai (zöld csíkkal jelölve) és kémiai (jobb
oldali piros csík) úton védekezhetünk. Piros szárnyú eszelény-Lásd az almánál (64--65. oldal).
Kígyóaknás ezüstmoly- Lásd az almánál (62-63. oldal).
Nagy téliaraszoló
Erannis defoliaria Kabócák- Lásd az almánál (68-69. oldal).
A kártevő és kárképe Takácsatkák-Lásd az almánál (72-73. oldal).
A nagy téliaraszoló Veszélyessége korántsem akkora, mint a kis
téliaraszolóé. A kártevő hernyói rokonáéhoz hasonló rágáské- Szilvamoly- Lásd a szilvánál (110--lll. oldal).
pet okoznak a leveleken. A kifejlett hernyó 3,5 cm-es, vöröses-
sárga színű és hátán sötétbarna csíkot visel.
A kártevő fejlődésmenete
Fejlődésrneuete nagyban hasonlít a kis téliaraszolóéra, azzal a
különbséggel, hogy a kb. 4 cm szárnyfesztávolságú hímek már
október elején megjelenhetnek. A kártevő szárnyatlan nősténye
szintén a törzsön mászik fel a koronába, hogy ott megterméke-
nyítés után lerakja tojásait.
Az őszibarack tafrinás betegsége Az őszibarack sztigmínás
betegsége
január-március április május június július-december

-·
Cll
!:!.

-
Az őszibarack tafrinás betegsége
Taphrina deformans
A kórokozó és kórképe
Az őszibarack legismertebb betegsége, amelyre a nagygyümöl-
csű, sárga húsú fajták, például a Dixired, a Marygold vagy a
Redhaven különösen fogékonyak. A kórokozó előfordulhat a
nektarinon és a mandulán is.
Közvetlenül kihajtás után a levelek besodródnak. A levél fertő­
zött részei megvastagodnak és elszíneződnek, a fajtától függő­
en fehéres zöldre vagy kárminpiros színűre ®.A beteg levelek
színe egyre sötétebb, majd végül elhalnak, és nyár elejére le-
hullanak ®. Az ezután kihajtó új levelek már egészségesek@,
azonban a következő évi virágrügyek megfogyatkoznak. A ter-
més mennyisége is csökken, hiszen a beteg levelek nem tudják
megfelelően táplálni a gyümölcsöket. A későn kihajtott és
őszig nem teljesen megfásadott hajtások télen elfagyhatnak. A
kórképre jellemző az erős mézgásodás is.
Súlyos, évente ismétlődő fertőzés esetén a beteg fák néhány
éven belül elpusztulnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a hajtásokon és a rügypikkelyek alatt telel. Tavasszal,
kihajtás előtt a sarjadzással keletkező aszkokonídiumok az eső­
vízzel az éppen kihajtott, fiatallevelekre kerülnek CD. Ebben az
időszakban a csapadék is elősegíti a fertőzést. A levelek csak fia-
tal korban fogékonyak a kórokozóra. Az aszkokonídiumok csírá-
zása után a gomba a levél szövetébe hatol, miután az, vagy annak
egy része fodrosodik®. Május végén, június elején a beteg leve-
lek színén fehér deres bevonat (exoaszkuszok tömege) jelenik
meg. Ezekből az aszkaspórák@ kiszóródva a betegséget terjesz-
tik. Az aszkaspórák a hajtások kérgén csíráznak ki, azonban ott
kórképet nem okoznak. Az aszkokonídiumok egy része a hajtása-
kon, más része pedig a rügypikkelyeken, illetve alattuk telel át®. következtében a gyümölcs felületén sötét, piros szegélyű foltok
alakulhatnak ki.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor lehetőleg a betegségnek ellenálló vagy toleráns A kórokozó fejlődésmenete
fajtákat ültessünk Ilyen például az Alexander, az Amsden, a Részletes leírása a cseresznyénél, könyvünk 86--87. oldalán ol-
Mayflower fajta. vasható.
Kiegyenlített trágyázással a fák egészségi állapotát javíthatjuk,
és elősegíthetjük a levélveszteség utáni gyorsabb regeneráló- Megelőzés és védekezés
dást. A fák téli metszésekor, a cseresznyénél leírtakhoz hasonlóan,
A beteg levelek májusi eltávolításával a fertőzés mértékét csök- a fertőzött ágakat egészen az egészséges farészig metsszük
kenthetjük, mivel május-júniusban kevesebb aszkospóra kép- vissza.
ződik, s a korábban lecsípett levelek helyén hamarább hajtanak Azokban az években, amikor a március és az április nagyon
az újak is. csapadékos, a veszélyeztetett fákat kihajtástól kezdve a virág-
A fiatallevelek fertőződése előtt megelőző vegyi kezelésekkel zás végéig - súlyos fertőzéskor azonban május végéig -, több
érhetjük el a legnagyobb sikert. Csapadékos időben minden- alkalommal gombaölő szerekkel permetezzük
képpen ajánlott a permetezés: először a rügyek duzzadásakor,
másodszor pedig tíz nap múlva, rügypattanáskor kezeljük a fá-
kat (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
Az őszibarack sztigmínás betegsége
Stigmina carpophifa
A kórokozó és kórképe
Ez a gomba valamennyi csonthéjas gyümölcsű fajt megtámad-
hatja, azonban a leggyakrabban a cseresznyén és az őszibarac­
kan fordul elő.
Az őszibarackan a fertőzés különösen veszélyes lehet, mivel itt
a jellegzetes, lyukas levelek megjelenésén kívül a farész is erő­
sen károsodhat. A fiatal hajtásokon sötétbarna színű, piros ud-
varú foltok jelennek meg, közepükön mézgacseppel. Ha a vé-
kony hajtásokat a foltok körülérik, akkor a fertőzés helye felet-
ti rész elhal. A vastagabb ágakon rákos duzzanatok fejlődnek,
melyek akár 6-7 cm átmérőjűek is lehetnek. Emellett a fertőzés
Az őszibarack ventúriás Őszibaracklisztharmat Őszibarack és kaiszi Akaiszi gutaütése
varasadása vonalas mintázottsága {apoplexia)

o~
"'!::!.
CT
Q
a
"'~
~­
"'
-·8!::!."'
Az őszibarack ventúriás varasodása
Venturia carpophi/a
A kórokozó és kórképe
A gomba elsősorban az őszibarackon fordul elő, de a kajszin és
a nektarinon is megjelenhet.
Csapadékos májusi és júniusi időjárás esetén az azévi hajtásokfe-
lületén barnás színű, 3-6 mm-es, hosszúkás foltokjelennek meg.
Ha a gyümölcsöket közelebbről megvizsgáljuk, azok felületén is
apró, világoszöld foltokat találunk. Az egyes foltok később meg-
barnulnak, és összefolyva beboríthatják a gyümölcs egyes része-
it. Az egészséges és a beteg részek eltérő növekedése folytán a
gyümölcsön hasadások keletkeznek, amelyek a magig érhetnek.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó a vesszők felületén kialakult foltokban telel. Csa-
padékos május-júniusban itt képződnek azok a konídiumok,
amelyek a szél vagy az esővíz segítségével a fiatal hajtásokra
és a gyümölcsökre jutnak. Az így kialakult újabb fertőzési for-
rások tovább terjesztik a kórokozót.
Megelőzés és védekezés --->lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Őszibaracklisztharmat
Sphaerotheca pannosa var. persicae
A kórokozó és kórképe
Kizárólag az őszibarackot fertőzi. A levélcsomók felületét teljesen
beboríthatja a gombára jellemző fehér, lisztes bevonat. A fiatalle-
velek színén sárga foltok tűnnek fel, s velük szemben, a fonáki ol-
dalon fehér bevonat jelenik meg. A levelek befelé kanalasodnak,
majd elszáradnak, elhalnak, végül lehullanak. A gyümölcsök is
fertőződhetnek, megjelenhetnek rajtuk a gombára jellemző fehér
foltok. A gombafonalakkal sűrűn átszőtt gyümölcs nemegyszer
felhasad és lehullik. A fertőzött hajtásokon a kórokozó a virágrü-
gyeket is elpusztíthatja.
A kórokozó fejlődésmenete
A fertőzött rügyekben telel át, így a kihajtott leveleket a gom-
ba azonnal megtámadja. A legnagyobb fertőzést a meleg,
szélvédett termőhelyen álló fákon okozza.
Megelőzés és védekezés ---> lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Őszibarack és kajszi
vonalas mintázottsága
Prunus necrotic ringspot ilarvirus! apple mosaic ilarvirus
A kórokozó és kórképe
Ezek a kórokozók az őszibarack és a kajszi leggyakoribb víru-
sos betegségét okozzák. A fiatal leveleken élénksárga csíkok
láthatók. A betegségre a Mayflower fajta a legérzékenyebb.
Mindkét fajt a szilvahimlő vírusa és más mozaikvírusok is tá-
madhatják, ezért a tüneteknek a kert többi gyümölcsfáján is ér-
demes utánanézni. A vírusos betegségek leírása és megelőzési
módszerei könyvünk elején, az általános részben, illetve az al-
ma és a szilva fejezeteiben találhatók.
A kajszi gutaütése (apoplexia)
Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium
Leucostoma cinefa peritéciumos gomba
A kórokozó és kórképe
A látszólag egészséges kajszibarackfák tavasszal nem hajtanak
ki, vagy ha igen, akkor a levelek rögtön elhervadnak. A herva-
dás először csak egyes hajtásokon és ágakon mutatkozik, majd
az egész fára kiterjed. Emellett a törzsön nagyobb foltokban el-
hal a kéreg, és erős mézgafolyás észlelhető. A kajszifák ilyen
jellegű elhalásának kórokozók és a nem megfelelő termőhelyi
körülmények lehetnek az okai. A fák szállítószöveteit szétron-
csoló és elzáró gombák megjelenése általában valamilyen ko-
rábbi, káros hatás következtében kialakult rossz egészségi álla-
pot következménye. A növények gyengülésének és elhalásának
az alábbiak lehetnek az okai:
- kedvezőtlen időjárás (hirtelen hőmérsékletváltozások a ki-
hajtás közben és utána, valamint a hideg és a fagy),
- nem megfelelő termőhelyi és talajviszonyok,
- ápolási és tápanyag-utánpótlási hibák (szakszerűtlen met-
szés, túlzott nitrogéntrágyázás ),
- nagy különbség az alany és a nemes növekedési erélyében,
- talajuntság, ha az elpusztult fa helyére újra kajszit ültetünk.
Megelőzés és védekezés
Mindenképpen kerüljük a növények gyengüléséhez vezető
okokat. A fertőzés következtében elpusztult fát azonnal, gyö-
kerestül és a környező földdel együtt távolítsuk el a kertből. A
nem megfelelő termőhelyi viszonyok miatt veszélyeztetett te-
rületekre, valamint a betegség miatt már elpusztult fák környé-
kére ne ültessünk újra kajszit.
A beteg fákat nem lehet meggyógyítani. A fertőzés valószínű­
ségéta fák egészségi állapotának karbantartásával csökkenthet-
jük. Ehhez megfelelő ápolásra, kiegyenlített tápanyag-utánpót-
lásra, valamint a kórokozók és kártevők elleni rendszeres véde-
kezésre van szükség.
Rügypattanás előtt permetezzük meg a fákat réztartalmú szer-
reL A metszést csak rügypattanás után, a virágzás előtt végez-
zük el!
 o
o
Zöld őszibarack-levéltetű

január- február március-május október nov.--dec .

o~
lll
!::!.
cr
.,c
cn
ill'
C'D •
lll
ill'
c
iii"
!::! •

••••
Zöld őszibarack-levéltetű
Myzus persicae
A kártevő és kárképe
Sokan a zöld őszibarack-levéltetűt tartják a legveszélyesebb
kártevőnek. Ennek az az oka, hogy több száz termesztett és
gyomnövényen károsít, valarnint több mint 150 különféle ví-
rust és vírustörzset terjeszt. A levéltetvek nyár folyamán az
üvegházakban vagy a szabadföldön garázdálkodnak. Szívogat-
ják a spenótot, a salátát, a céklát, a paprikát, a burgonyát, és
előfordulhatnak a paradicsomon, a borsón valamint a babon is.
A gyomnövényeket sem kímélik: megtalálhatók a pásztortás-
kán és a fűféléken is. A tetvek tavasztól június közepéig az ép-
pen kihajtó őszibarack rügyein szívogatnak. Később átteleped-
nek a fiatal levelek fonákára, amelyek ezután elsárgulnak és
megcsavarodnak ®. Kártételük a zöldségnövényeken levéltor-
zulást okoz, valamint a növények leromlásához vezet. A legna-
gyobb veszély azonban a vírusok átvitele: az első szárnyas pél-
dányok májusban az őszibarackról a zöldségnövényekre tele-
pülnek át ®, eközben nemegyszer vírusfertőzött növényeken
szívogatnak, ahonnan a vírust felveszik, majd a még egészsé-
ges növényeket megfertőzik.
A kártevő fejlődésmenete
A levéltetű fényes fekete tojásai a kéreg repedéseiben, valamint
az őszibarack- és kajszifák rügyein telelnek CD. Március elején-
közepén bújnak ki az első apró, sötétzöld lárvák és a levél-, va-
lamint virágcsomókan azonnal szívogatni kezdenek ~. Május-
júniusig a kártevőnek három-négy nemzedéke fejlődik a ba-
rackfákon (szűznemzéssel). Általában a második-harmadik
nemzedékben (de néha már az elsőben is) jelennek meg az el-
ső 2-2,5 mm-es, feketésbarna, fekete, szárnyas példányok ®,
melyek a lágyszárúakra migrálnak (termesztett és gyomnövé-
nyekre egyaránt) @ és ®. A migrálás fő időszaka május köze- Az őszibarackon és a kajszin
pe, illetve vége. A köztes tápnövényeken a levéltetvek gyorsan,
több nemzedéknek adnak életet, így a leveleken hamar levélte- előforduló egyéb károsítók
tűtelepek alakulhatnak ki. Megfelelő időjárás esetén, arnikor a
hőmérséklet 18-24 C-fok, a levéltetűlárvák már 8-15 nap eltel- Kabócák- Lásd az almánál (68-69. oldal).
tével ivarérettek. A levéltetű nősténye 1,8-2,3 mm nagyságú,
világoszöld, valarnint szalmasárga színű és 30-65 lárvának ad Kaliforniai pajzstetű- Lásd az almánál (70-71. oldal).
életet. A kártevőnek évente általában tíz nemzedéke fejlődik.
Június végén, július elején újabb szárnyas egyedek képződnek Takácsatkák-Lásd az almánál (72-73. oldal).
(/), amelyek újabb növényekre települnek át és a vírusokat is
terjesztik. Augusztusban, a magas hőmérséklet miatt a levéltet- Monilíniás betegség- Lásd a cseresznyénél (84-85. oldal).
vek szaporodása lelassul. Szeptember közepén visszatérnek a
barackfákra vagy más növényekre, amelyekről tavasszal a Pszeudomonászos elhalás - Lásd a cseresznyénél (86-87. ol-
zöldségnövényekre vándoroltak. Itt vörösesbarna nőstények dal).
születnek, amelyeket október elejétől az utánuk érkező szár-
nyas hímek termékenyítenek meg ®. Meggyvirág-aranymoly - Lásd a cseresznyénél (90-91. ol-
A nőstények 4-12, eleinte sárgászöld, később fényes, fekete to- dal).
jást raknak a rügyekre és a kéreg hasadékaiba. Az üvegházak-
ban és néha a szabadban is, ha a hőmérséklet tartósan nem sül- Füstösszárnyú levéldarázs- Lásd a cseresznyénél (92-93. ol-
lyed 12 Celsius-fok alá, maguk a kifejlett levéltetvek is áttelel- dal).
hetnek.
Őszibarackhimlő-Lásd a szilvánál (104-105. oldal).
Megelőzés és védekezés
Az üvegházakban a kártevő természetes ellenségeivel, például Közönséges teknőspajzstetű-Lásd a szilvánál (108-109. ol-
a fátyolkákkal vagy a gubacsszúnyogokkal kordában lehet tar- dal).
tani a levéltetvek populációját Perrnetezésre szabadföldön le-
hetőleg a természetes ellenségeket kímélő, szelektív hatású Szilvamoly- Lásd a szilvánál (110-111. oldal).
szereket használjunk.
Barackmoly - Magyarországon gyakori.
Keleti gyümölcsmoly - Magyarországon gyakori.
o
 o
tv

Szilvarozsda A szilva tafrínás

gyümölcstorzu lása
január-március ápril is jú lius szept.-dec.

"'!::!.
<
Q

b eltal«irrtósa

•••••
Szilvarozsda
Tranzschelia pruni spinosae/Tranzschelia discolor
A kórokozó és kórképe
Ez a gombakórokozó elsősorban a szilván okoz levélkároso-
dást, de előfordulhat az ószibarackon, a kajszin és a
mirabolánon is. Tavasszal köztesgazdáján, a szellórózsán és a
borkóróféléken fertőz.
Az első tünetek május végén, június elején jelennek meg a szil-
va levelein. A levelek színén apró, sárga foltok keletkeznek. A
fonákon kezdetben rozsdabarna uredo-, később fekete, gom-
bostűfej nagyságú teleutotelepek képződnek @. A kórokozó
csapadékos időben különösen gyorsan fejlődik és teijed, így az
erősen fertőzött levelek csúcsuknál már augusztusban barnulni
kezdenek és elszáradnak. Ha a fertőzés nagymértékű, a beteg
fák augusztusra teljesen lekopaszodnak. A fertőzés következté-
ben a fák növekedése lassul, és a termésmennyiség jelentősen
csökken.
A nem megfelelő termőhelyen növekedő, tápanyaghiányban
szenvedó és egyéb okok miatt legyengült fák vannak leginkább
kitéve a betegségnek.
hullott leveleken telel át (J).
Bizonyos években a nyár folyamán, a szilvafákon képződött,
úgynevezett uredospórák is áttelelhetnek, így a következő év-
ben az újabb fertőzéshez nincs szükség a köztesgazda szellóró-
zsára. Ilyenkor az első tünetek már április-májusban megjelen-
nek a szilvafák levelein @.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor a betegségre kevésbé fogékony fajtákat válasz-
szunk.
A kertben lehetőleg ne legyenek vad szellórózsák, és ne ültes-
sünk díszfajtákat sem. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a gyü-
mölcsfák fertőződésének veszélyét (az ábrán a bal oldali kék
csíkkal jelöltük).
A lehullott leveleket még az ősz folyamán gereblyézzük össze és
távolítsuk el a kertból (a jobb oldali kék csíkkal jelölve).
Fogékony fajták esetén és ott, ahol a betegség megjelenésével
számolni kell, a szilvafák leveleit már május közepétól kezdve
folyamatosan ellenőrizzük, hiszen bizonyos esetekben a gomba
köztesgazda nélkül is fertőzhet. Az első tünetek észlelésekor
azonnal permetezzünk (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
szok miatt fehérek lesznek, majd megbarnulnak és lehullanak.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a vesszókön telel át. Ha virágzás közben sok a csapa-
dék, a magházkezdemények fertózódnek. Ezután a gombafona-
lak átszövik a virágot, és kialakulnak a jellegzetes, meggörbült
gyümölcsök. A beteg gyümölcsök felületét beborító
exoaszkuszokban új aszkospórák képződnek, amelyek az ágak-
ra jutva áttelelnek.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor lehetőleg a betegségre kevésbé fogékony fajtákat
válasszunk.
A kertbe korábban ültetett fákat fiatal korukban, amíg érdemes,
kevésbé érzékeny fajtákkal olthatjuk át.
A torzult gyümölcsöket lehetőleg minél elóbb szedjük le és tá-
volítsuk el.
A fertőzés kizárólag a virágzás idején történik, a veszélyezte-
tett fákat engedélyezett gombaölő szerekkel permetezzük a vi-
rágzás kezdetén, közben, illetve végén.

A kórokozó fejlődésmenete
Túlnyomórészt a lehullott leveleken telel át CD. Sok rozsda-
gombához hasonlóan ez is köztesgazdás, így a tavasszal a
teleutospórákon képződött bazidiospórák először a szellőrózsát
fertőzik @. A köztesgazda levelei kifakulnak és deformálód-
nak. Május közepén a szellőrózsa levelein új ecídiumok, azok-
ban pedig ecídiospórák képződnek, amelyek a szél segítségével
a szilva leveleire jutnak @. Az ily módon fertőzött szilvaleve-
lek fonákán képződő uredotelepek a későbbiek során több mil-
lió uredospórát hoznak létre, amelyek a még egészséges fákra
és levelekre jutva, azokat is megfertőzik ®. A kórokozó a le-
A szilva tafrínás gyümölcstorzulása
T aphrina pruni
A kórokozó és kórképe
E betegségre számos szilvafajta fogékony. Ha virágzáskor sok
a csapadék, a termés 50-60 százaléka is veszendőbe mehet.
Virágzás után kezdődik a gyümölcsök kóros elváltozása: ella-
posodnak, 4-7 cm hosszúságúak, és a zöldborsó hüvelyéhez ha-
sonlóak lesznek, meggörbülnek. A gyümölcshús zöld marad,
kemény és íztelen. Mag nem képződik. Kezdetben a gyümöl-
csök tompazöld színűek, később a felszínüket borító exoaszku- ow
A szilva polisztigmás Szilvahimlö A szilva vonalas A szilva gyümölcs-
levélfoltossá ga mintázoHsága fonnyadása

Cl'
!::!.
<
Q
A szilva polisziigmás levélfoltossága
Polystigma ruhrum
A kórokozó és kórképe
A szilva levelein mintegy 6-7 mm-es, ovális vagy kerek, sárga
és sárgáspiros foltok, endogén sztrómák jelennek meg. A leve-
lek színén látható foltok környékén a levélszövet besüpped, az
átellenes, fonáki oldalon pedig kidomborodik. Az erősen fertő­
zött levelek idő előtt lehullanak.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a fertőzött és lehullott levelekben, peritéciummal te-
lel át. Csapadékos április-májusban itt képződnek az első
aszkospórák, amelyek az éppen kihajtott levelekre kerülnek és
fertőznek. A kezdetben sárgászöld, később pirossá váló folto-
kon apró, vörös pontok, piknídiumok láthatók. Ezek nem fertő­
ző piknokonídiumokat hoznak létre. A fertőzésért tehát kizáró-
lag az aszkospárák a felelősek.
Megelőzés és védekezés---+ lásd a védekezésről szóló mellék-
letet.
Szilvahimlő
Plum pox potyvirus
A kórokozó és kórképe
Ez a vírusos betegség a szilva és a kajszi legveszélyesebb kór-
okozója. Különösen fogékony iránta némelyik nagygyümölcsű
szilvafajta.
A leveleken júniusban elmosódott szélű, világoszöld foltok
vagy gyűrűk jelennek meg. A foltok, főleg amelyek első látás-
ra talán nem feltűnőek, áteső fényben élesen kirajzolódnak. A
gyümölcsök felülete július közepétől foltszerűen besüpped. A
foltok alatt a gyümölcshús pirosasra színeződik. Ha ez az elszí-
neződés eléri a magot, annak felületén is sötét színű foltok, il-
letve gyűrűk alakulnak ki. A beteg gyümölcsök keserűek, ko-
rán érnek és idő előtt lehullanak.
A kórokozó átvitele
Elsősorban a beteg növényekkel és szaporítóanyaggal terjed.
Kisebb területen belül a leggyakoribb terjesztők a levéltetvek.
Megelőzés és védekezés
Telepítésre feltétlenül vírusmentes növényeket vásároljunk.
A betegség ellen rezisztenciával rendelkező fajták még nincse-
nek. Viszonylag ellenállók a következők: Althann ringló, több
fajta Cacanska, Katinka, President, Ruth Gerstetter.
A vírus fő terjesztői, a levéltetvek ellen rendszeresen védekez-
ni kell.
A szilva vonalas mintázottsága
Prunus necrotic ringspot ilarvirus l apple mosaic
ilarvirus
A kórokozó és kórképe
A szilva veszélyes vírusbetegsége a vonalas mintázottság. Kór-
okozója az őszibarackhoz hasonlóan (98-99. oldal) a szilva le-
velein is sárga csíkokat okoz. A tünet nyáron, magasabb hő­
mérsékleten kevésbé látható. A betegség következménye a fák
növekedésének lassulása, valamint a termésmennyiség csökke-
nése és a gyümölcsminőség romlása.
A szilva gyümölcsfonnyadása
A kórok és a kórkép
Az érő, elsősorban a hajtások külső részén lévő gyümölcsök fe-
lületén, a gyümölcskocsány mellett hajszálvékony repedések
jelennek meg, amelyekből gyümölcsnedv folyik. A folyadék-
veszteség következtében nagy, hosszanti repedések jelennek
meg a gyümölcsök felszínén, s ezek összezsugorodnak. A gyü-
mölcsök részben leválnak a kocsányról, így a tápanyagszállítás
erősen korlátozott, vagy akár meg is szakadhat. Ennek követ-
keztében a gyümölcsök a kocsány felőli részen tovább fon-
nyadnak. A gyümölcshús keserű, sárgászöld színű marad, és
nehezen válik el a magtóL
Okozója a szélsőséges időjárás, amelynek következtében táp-
anyag-szállítási és növekedésbeli zavarok keletkeznek. A tüne-
tek leggyakrabban a nagygyümölcsű szilvákon jelennek meg.
Megelőzés és védekezés
A tünetek megjelenését nem akadályozhatjuk meg teljesen,
azonban szakszerű metszéssel, kiegyenlített tápanyagellátással,
gyümölcsritkítással és a növényeket gyengítő betegségek, kár-
tevők elleni védekezéssei csökkenthetjük.
Poloskaszagú szilvadarázs Hamvas szilva-
levéltetü
január- március jú lius aug.-dec .
Ut
!::!.
<
Q

Poloskaszagú szilvadarázs
Hoploeampa minuta
A kártevő és kárképe
A szilván károsító szilvadarazsak közül két fajt kell megemlí-
tenünk: a poloskaszagú t és a ritkábban előforduló sárga szilva-
darazsat (Hoplocampa flava). A két kártevő kártétele és fejló-
désmenete között szinte nincs különbség.
A fiatal gyümölcsök gyakran már virágzás után a gyümölcsko-
esánnyal együtt lehullanak. A károsított gyümölcsök magkez-
deménye icirágott és a gyümölcsök belsejében fekete, erős sza-
gú ürülék található. A fán maradt gyümölcsökben egy 12 mm-
es, fehéres színű, barna fejű lárva van ®. A lehullott gyümöl-
csönegy kisebb méretű lyuk mellett (ahol a kártevő lárva berá-
gott), egy nagyobb is látható, ahol a lárva távozott a termésbóL
Bizonyos években július elejéig szinte az egész termés áldoza-
tul eshet a kártételnek.
A ká rtevő fejl őd és m e n e te
A lárva a talajban készített gubóban telel át <D. A bábozódásra
tavasszal kerül sor®, így a kifejlett darazsak április-májusban
rajzanak. A poloskaszagú szilvadarázs kb. 4-5 mm-es, fekete,
lába sárgás, szárnya áttetsző @. Kora reggel az éjszakai ala-
csony hőmérséklet miatt még kevésbé mozgékony, így még
megtalálható a virágon. Később már gyor an mozog, és közben
csápjával folyamatosan ,,hadonászik". A kártevő nőstényei
csak rövid ideig, egy-három hétig élnek. Tojócsövüket a még
zárt virágok csészeleveleibe szúrva, egyesével rakják le mint-
egy hetven tojásukat @. A lárvák 10-14 nap múlva kelnek ki,
és a megduzzadt magházkezdeményen keresztül berágnak a vi-
rágba. Miután a magházkezdeményt elpusztították, újabb virá-
gokba rágnak @. Egy-egy lárva öt-hat virágot tehet tönkre, mi-
elótt júliusban elhagyná a gyümölcsöt. Ezután a talaj ba vándo-
rol, ahol néhány centiméter mélyen, kokonban áttelel.
Mege l őzés és védekezés A k á rtevő fejl őd és m e n ete
A poloskaszagú almadarázshoz hasonlóan a poloskaszagú szil- A fél milliméternyi, ovális és kerek, szürkésfekete tojások a
vadarázs is a fehér színre repü l. Ha virágzás közben fehér szí- rügyek, illetve a vesszők alapi részénél , valamint a kéreg re-
nű , ragadós lapokat függesztünk fel a fákra, ezáltal megfigyel- pedéseiben telelnek. Április-májusban kelnek ki az e l ső szár-
hetjük a kártevő rajzását, és csökkenthetjük a későbbi kártételt. nyatlan levéltetvek, amelyek újabb, élő lárvák világra hoza-
A fertőzött gyümölcsöket rendszeresen rázzuk le, majd gyűjt­ talával gyorsan szaporodnak. A kártevőnek őszig 13-16 nem-
sük össze és távolítsuk el a kertbő l , mielótt a lárvák elhagyhat- zedéke is fejlődhet. Az első szárnyas egyedek júniusban je-
nák azokat. lennek meg és a nádra települve folytatják kártételüket Szep-
A kártétel mértéke évről évre erősen ingadozik, így az előző évi temberben a szárnyas példányok a környékbeli szilvafákra is
erős károkozás után elvégzett tavaszi permetezésnek nem sok átrepülnek. Ősszel az eddig a nádon károsító levéltetvek visz-
értelme van. A még zárt virágokat folyamatosan ellenőrizzük, szarepülnek a szilvára, és ott újabb nemzedéket hoznak lét-
és a kártevő megjelenésére utaló nyomokat keressük rajtuk. A re. A megtermékenyített nő tények három-négy tojást raknak
lerakott tojásokat a csészeleveleken látható, apró sötét pontok a szilvavesszók alapi részére.
jelzik@. Vegyi kezelésnek csak akkor van értelme, ha a dara-
zsak megjelenésére utaló jeleket megtaláljuk Csak az utolsó Mege l őzés és védekezés
virágszinnok lehullása után permetezzünk. Ügyeljünk arra, Nyugalmi időszakban elvégzett alapos permetezéssel csök-
hogy minden kis termésre egyenletesen, minden oldalról jus on kenthetjük a telelő tojások számát. Virágzás közben, vagy köz-
a szerból. vetlenül utána feltétlenül vizsgáljuk át a fiatal leveleket. Ha le-
véltetveket talál unk, célzott vegyi védekezés szükséges, mie-
lótt azok szaporodni kezdhetnének és elterjednének.
Hamvas szil va-le véltetű
Hyalopterus pruni
A ká rte vő és kárképe
Nagymértékű károsítás esetén egész évben megtalálhatók a leve-
lek fonákán a kártevő szárnyatlan példányai. Ezek 2,2-2,6 mm-e-
sek, kékeszöld színűek, fehéres viaszbevonattaL A nagy, illetve a
sárga szilva-levéltetú kártételével ellentétben a levelek ebben az
esetben nem csavarodnak meg. Egyetlen levéltetű egy nap alatt
saját testsúlyának 19-szeresét képeskiszívnia levélből. A levél-
tetvek megjelenését erőte ljes mézharmatképzódés jelzi, amel yen
karompenész jelenik meg, és szennyezi be a leveleket. Ez az asz-
szimilációt gátolja, növekedési zavarokhoz vezet és a későbbi
termés mennyiségét is lényegesen csökkentheti.
 o
co

Kö:z:önséges teknőspaizstetű Zacskós s:z:ilvalevél-

gubacsatka
január- március április május június-j úlius aug .-szept. okt.-dec .

•••••
Közönséges teknőspajzstetű
Parthenolecanium corni
A kártevő és kárképe
Ez a pajzstetűfaj világszerte ismert és elterjedt. Elsősorban a
gondozatlan vagy nem megfelelő körülmények között (száraz
vagy túl nedves termőhelyen) fejlődő fákon telepszik meg.
Leggyakrabban a szilvát károsítja, azonban az őszibarackon, a
szőlőn, a köszmétén, aribiszkén és más fajokon is megjelenhet.
Tél folyamán a kopasz vesszőkön és az ágakon található barna,
4-6 mm-es, domború pajzsok jelzik a kártevő jelenlétét CD.
Ezek alatt a pajzsok alatt nincsenek élő pajzstetvek, de azt mu-
tatják, hogy a fán megtalálhatók a kártevő egyéb fejlődési alak-
jai. Ezek kb. l mm nagyságú, lapos, barnásvörös színű lárvák,
amelyek az ágakon mindenütt láthatók ev.
A leveleken és a hajtásokon nyár végén csak lárvák, március-
áprilisban pedig lárvák és fiatal nőstények szívogatnak. Méz-
harmatot bőven bocsátanak ki, amelyre karompenész telepe-
dik, erősen gátolva a növények asszimilációját, légzését.
A kártevő fejlődésmenete
A vörösesbarna színű, mintegy l mm-es lárvák a fák szinte
minden ágán ev és a fák alatt, a talajon telelhetnek Már a
melegebb februári napokon aktívvá válnak, és fiatal vessző­
ket keresve pajzstetűtelepeket alkotnak @. Ezután egy hely-
ben maradnak, és a fiatal nőstények létrehozzák jellegzetes
pajzsukat, amely erősen domborodó. Testméretük öt hét alatt
a hússzorosára növekszik. A hímek nem jelennek meg min-
den évben és mindegyik gazdanövényen, ami azt jelenti, hogy
a kártevő partenogenezissel (szűznemzéssel) is szaporodhat.
Április végére, május elejére a pajzstetvek elérik végső mé-
retüket. A nőstények a 6 mm-esre nőtt, kiemelkedő, jellegze-
tesen gesztenyebarna pajzsuk alatt rejtőznek @. A szárnyas
hímek (ha egyáltalán kifejlődtek ilyenek), fehér viaszréteg
alatt érik el végső méretüket ®. A nőstények (megterméke- A kártevő fejlődésmenete
nyítetten vagy megtermékenyítetlenül) május közepe és Az atkák a rügypikkelyek alatt, a kéreg repedéseiben és a vesz-
augusztus eleje között 600-lOOO (néha 3000), 0,3 mm-es, fe- szák zugaiban telelnek át. Nyugalmi állapotuk a rügyek duzza-
hér tojást raknak saját pajzsuk alá, majd elpusztulnak ®. dásával szűnik meg. Az éppen fakadó rügyekbe hatolnak, ahol
A lárvák június közepe után kelnek ki. Laposak, kezdetben a fiatal leveleken szívogatnak. Ennek következtében gubacsak
zöldes-narancssárga, később vörösesbarna színűek és kb. képződnek, melyekben az atkák folyamatosan szaporodnak,
l mm nagyságúak. A levelekre jutva, azok fonáki oldalán, a így évente több nemzedékük is fejlődhet. Nyár végére, mielőtt
főér mentén szívogatnak ([). Vedlés után a vesszőkön telel- elhagynák gubacsaikat, számuk gubacsonként akár kétszáz is
nek át®. lehet. A kifejlett állatok 0,2 mm-esek.
Megelőzés és védekezés Megelőzés és védekezés
Ha télen az ágakon pajzsokat találunk, ez azt jelenti, hogy a lár- Gyenge károsításkor a beteg leveleket még nyáron távolítsuk
vák is a fán vannak. el, mielőtt a gubacsokban található atkák a hajtásokra vándo-
Rügypattanás előtt vazelinolaj tartalmú szerrel végzett perme- rolnának.
tezéssel számukat jelentősen csökkenthetjük. Kihajtás után Évről évre ismétlődő, nagymértékű károsítás esetén a rügyek
csak addig van értelme védekezni, amíg a pajzstetvek fel nem duzzadásakor, valamint két-három héttel utána megfelelő atka-
építették védőpajzsukat. ölő szerrel permetezzünk.
Ha nyáron újabb pajzsok jelennek meg az ágakon, augusztus-
szeptemberben egy-két alkalommal permetezzünk (az ábrán pi-
ros csíkkal jelöltük).
Zacskós szilvalevél-gubacsatka
Eriophyes similis
A kártevő és kárképe
Ennek a szilván károsító, szívogató kártevőnek mind nagyobb
a Veszélyessége házikertjeinkben.
A levelek fonákán kezdetben zöldes, majd júliustól piros színű,
zacskószerű, l-3 mm-es gubacsakjelennek meg. A gubacsok-
nak a levél színén lévő nyílásait sűrű szőr borítja. Nagymérté-
kű károsítás esetén a levelek fodrosodnak. A kárkép a gyümöl-
csökön is feltűnhet, ahol kráterszerű, a levelek gubacsainál na-
gyobb kiemelkedések és bemélyedések alakulnak ki.
 o
S:z:ilvamoly

január-március április szeptember okt.-dec .

hernyófogó övek kihelyezése

feromoncsopdók kifüggesztése
Szilvamoly
Cydia funebrana
A kártevő és kárképe
A kártevő leginkább a középkésői és késői érésű szilva- és
mirabolánfajtákat veszélyezteti.
A gyümölcs be lerakott tojásokból kelnek ki a kártevő hernyói,
melyek a termés nagy részét elpusztíthatják.
Júniustól a fiatal gyümölcsök kékesre színeződnek és lehul-
lanak ®. Rajtuk apró lyuk látható, ahol a lárvák berágtak a
gyümölcshúsba. A károsított gyümölcsök belseje a kocsány
felől kezdődően, a mag körül kirágott és ürülékszemcsékkel
töltött @. A fiatal hernyó fehér, később azonban pirosassá vá-
lik, feje pedig sötétbarna. A nagyobb veszedelem a szilva-
moly második nemzedéke, amely júliustól szeptemberig ká-
rosítja a gyümölcsöt. A félig érett szilvák gyorsabban meg-
érnek, elvesztik jellegzetes színüket és ízüket, ,,koraéretté"
válnak. A beteg gyümölcsöket a berágás helyén keletkező
színtelen mézgacsepp jelzi ®. Az idő előtt lehullott gyümöl-
csök felületén 2 mm átmérőjű lyuk látható, amelyen a kifej-
lett hernyó távozott.
A kártevő fejlődésmenete
A hernyó gubóban, a fatörzs kérge alatt telel át CD. A tava-
szi bábozódás @ után, az első nemzedék kifejlett lepkéi má-
jus-júniusban rajzanak @. Az imágók szárnya szürkésbarnán
mintázott, fesztávolsága mintegy 14-15 mm. A nőstények
0,6-0,7 mm-es, lapos, óraüveg alakú, áttetsző tojásaikat vi-
rágzás után két-három héttel rakják le a gyümölcsök alsó ol-
dalára @. Egy-egy nőstény 40-60 tojást rak, és általában az
esti órákban rajzik. A 10-14 nap múlva kikelő fiatal hernyó
néhány óra múltán már berág a gyümölcsbe. Miután kirágta
a belsejét ®, a kifejlett lárva elhagyja a gyümölcsöt, és a ta-
lajon bábozódik ®. Július-augusztusban rajzik a második ben kell védekezni (az ábrán piros csíkkal jelölve).
nemzedék, amelynek nőstényei tojásaikat az éppen érő gyü- A kártevő rajzásának és tojásrakásának ideje nagyban függ az
mölcsökre rakják (/). A második generáció kártétele sokkal időjárástól, ezért a védekezés idejének megállapításához ve-
súlyosabb, mint az elsőé, mivel az első nemzedék által káro- gyük igénybe a növényvédelmi szalgálatok előrejelzését, vagy
sított gyümölcsök száma a júniusi természetes gyümölcshul- függesszünk ki feromoncsapdákat a kertben.
lás miatt általában csökken. A harmadik nemzedék augusz-
tus-szeptemberben rajzik. A kifejlett hernyók a károsított gyü-
mölcsöket elhagyva, a kéreg alatt telelnek át ®. A szilván előforduló egyéb károsítók
Megelőzés és védekezés Pókhálós almarnoly-Lásd az almánál (52-53. oldal).
Április végéig vizsgáljuk meg a fatörzseket, hogy találunk-e a
kéreg alatt telelő hernyókat, illetve bábokat Ha igen, akkor Szemes tükrösmoly- Lásd az almánál (56-57. oldal).
ezeket kaparjuk le és pusztítsuk el (az ábrán a bal oldali kék
csíkkal jelöltük). Pirosszárnyú eszelény-Lásd az almánál (64-65. oldal).
A fák többszöri megrázásával eltávolíthatjuk a károsított gyü-
mölcsöket, mielőtt a hernyók elhagynák azokat, ezáltal jelentő­ Kabócák- Lásd az almánál (68-69. oldal).
sen csökkenthetjük a következő nemzedék egyedeinek számát
(az ábrán a jobb oldali kék csíkkal jelöltük). Takácsatkák-Lásd az almánál (72-73. oldal).
Ha a fák törzsére augusztus végén kb. 10 cm széles hernyófogó
öveket rögzítünk, akkor a teleini és bábozódni készülő hernyók Levéltetvek- Lásd az almánál (74-75. oldal).
ezek alá búj nak be (a jobb oldali sárga csíkkal jelölve). Ha az öve-
ket szeptember végén a lárvákkal együtt eltávolítjuk, nagymér- Sztigmínás betegség- Lásd a cseresznyénél (86-87. oldal).
tékben csökkenthetjük a következő évi káros ítás mértékét.
Feromoncsapdák kihelyezésével május közepe és szeptember Pszeudomonászos elhalás- Lásd a cseresznyénél (86-87. ol-
közepe között jelentősen megritkíthatjuk a rajzó hímeket (a bal dal).
oldali sárga csíkkal jelöltük). Ezáltal kevesebb lesz a megter-
mékenyített nőstény és a károsított gyümölcs is.
Ha a mechanikai védekezési módszereket évente következete-
sen elvégezzük, akkor vegyi védekezésre nem lesz szükség.
Különösen akkor, ha erre a szomszédos kerttulajdonosokat is
sikerül rávenni.
Nagymértékű károsítás esetén a kártevő első nemzedéke ellen
május végén, június elején, a második ellen július végén, au-
gusztus elején, a harmadik ellen pedig augusztus-szeptember-
A szamóca botrítiszes betegsége Szamócalisztharmat

január-április május július-szeptember október-december

"'
N
Q
3
O•
n
Q

••••
---
•••••• eltáVOiílása.
A szamóca botrítiszes betegsége
Botrytis cinerea
A kórokozó és kórképe
Ez a gomba a szamóca legnagyobb ellensége. Csapadékos
években a gyenge és gondozatlan növények termésének nagy
részét teljesen elpusztíthatja.
Az éretlen szamócagyümölcsökön barna foltok jelennek meg,
melyek kis idő eltelte után egyre nagyobbodnak. A gyümöl-
csök megpuhulnak, rothadnak, részben vagy egészben szürkés
színű bevonattal, konídiumtartó gyeppel borítottak, élvezhetet-
len ízűek@.
A kórokozó fejlődésmenete
A gyümölcsmúmiákon, elhalt növényi részeken CD és a beteg
levélnyeleken, azaz a növények közvetlen közelében telel át. A
fertőzött, elhalt növényi maradványokon konídiumok képződ­
nek, amelyek a szél segítségével a még egészséges növényi ré-
szekre jutnak ~. Ha a sziromlevelek és a vacok több órán át
nedvesek maradnak, akkor szinte biztos a fertőzés, mivel a fe-
lületükön található konídiumok kicsíráznak és behatolnak a vi-
rágba vagy a virág különböző részeibe ®. Meleg, párás időben
a gomba tovább terjed, vagy a virágon fennmarad, így a beteg-
ség csak később jelentkezik a gyümölcsön @.
A csapadékos időjárás, a növények felületének hosszan tartó
nedvessége, a rossz egészségi állapot (amely a túlzott nitrogén-
trágyázás következménye is lehet) mind a betegség megtelepe-
désének kedvez.
A kórokozó a fonnyadt, a növényen maradó vagy lehullott
gyümölcsökön, a beteg leveleken és növényi maradványokon
telel át @.
Megelőzés és védekezés
A kondíciót javító minden agrotechnikai intézkedéssei növeini
lehet a növények ellenállóképességél a betegséggel szemben. A
kiegyenlített, káliumtúlsúlyos trágyázást lehetőleg a tenyész-
időszak előtt végezzük el.
Az elpusztult növényi maradványokat még ősszel, de legké-
sőbb a tenyészidőszak kezdetéig el kell távolítani az egészséges
növények közelébőL
Az idősebb, nagyméretű növények öntözés után nehezebben
száradnak meg, ezért a kórokozó könnyebben fertőzheti őket.
Emiatt 3-4 évnél hosszabb ideig ne maradjon egy helyen a sza-
móca. A növények szűk sor- és tőtávolsága, valamint a gyomo-
sodás következtében is párás mikroklíma alakulhat ki, ami
megint csak kedvez a gomba megtelepedésének.
Ha virágzás előtt például szalmával takarjuk a talajt, akkor a vi-
rágokat és közvetlen környezetüket szárazon tarthatjuk. Lehe-
tőleg ne este, hanem reggel öntözzünk, hogy utána a talaj felü-
lete könnyebben megszáradjon.
A beteg növényi részeket haladéktalanul távolítsuk el, mert fer-
tőzési források lehetnek (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
Veszélyeztetett területeken és a betegségre fogékony fajtákat a
virágzás idején két-háromszor permetezzük engedélyezett
gombaölőszerekkel (az ábrán piros csíkkal jelölve).
Szamócalisztharmat
Sphaerotheca macularis
A kórokozó és kórképe
Ez a gombabetegség az érzékeny és a korai érésű fajtákon ko-
moly levél- és termésveszteségeket okozhat.
A levelek fonákán selymes, kezdetben fehér színű lisztes bevo-
nat jelenik meg. A fertőzött levelek pirosra, lilásra színeződnek
és kanalasodnak. A tünetek a virágokon és a virágkocsányokon
is megjelenhetnek. A gyümölcsön először a "magokban" (az
aszmagokban) észlelhetők, majd onnan kiindulva a termés
egész felületre kiterjednek. A gyümölcsök nem érnek be és él-
vezhetetlenné válnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A beteg leveleken vagy gombafonalakkal, vagy apró, gömbö-
lyű kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal 15 fokos hőmérsék­
let felett (az optimum 18-25 °C) képződnek az első konídi-
umok, amelyek a fiatalleveleket fertőzik meg. A már beteg le-
velekről különösen csapadékos, meleg időben terjed tovább a
betegség a növény többi részére.
A kórokozó elsősorban az idős, gyomos, nitrogénnel túltrágyá-
zott állományokat fertőzi.
Megelőzés és védekezés
Telepítésre ellenálló fajtákat vásároljunk, ilyen például a Senga
Sengana és a Bogota.
Trágyázáskor ne juttassunk ki túl sok nitragént
A szamóca botrítiszes betegségénélleírt agrotechnikai védeke-
zési módszerek és ápolási tanácsok betartásával a lisztharmat
ellen is sikeresen védekezhetünk.
Nagyobb mértékű fertőzés esetén többszöri vegyi védekezés
ajánlott.
w
A szamóca mikos:derellás A szamóca diplokar- A szamóca fitoffórás A szamóca fitoffórás
levélfoltossága ponos levélfoltossága gyümölcsrothadása gyökértörzspusztulása

"'
N
Q
3
O•
n
Q
A szamóca mikoszferellás
levélfoltossága Mycosphaerella fra gariae
A szamóca diplokarponos
levélfoltossága Diplocarpon earliana
A kórokozók és kórképeik
Mindkét gombabetegség hasonló kórképet okoz, ráadásul je-
lentőségük, fertőzésük feltételei és az ellenük történő védeke-
zési módszerek is szinte megegyeznek. A fajták betegségekkel
szembeni ellenállásága különböző.
A leveleken, a szüret idején l-4 mm-es, kerek, élénkpiros fol-
tok jelennek meg. A mikoszferellás betegségnél a levél szöve-
te a foltok közepén elhal, és piros gyűrűvel övezett, fehér köze-
pú foltok alakulnak ki. A diplokarponos betegség esetében a
foltok közepe barnáspiros színű marad.
Súlyos fertőzéskor a foltok összefolyhatnak és mind nagyobb
levélfelület hal el. A tünetek a virág- és gyümölcskocsányokon
is megjelenhetnek.
A kórokozó fejlődésmenete
Mindkét gomba a fertőzött leveleken telel. Az első konídiumok
virágzás előtt, valamint a virágzás idején képződnek, és az ön-
tözővízzel, illetve a levelek közvetítésével kerülnek át a még
egészséges, fiatal levelekre. Csapadékos esztendőben a levelek
egészen őszig folyamatosan fertőződhetnek
Megelőzés és védekezés
Ne termesszük a szamócát több évig ugyanazon a helyen.
Telepítéskor lehetőleg a betegségnek ellenálló fajtákat vá-
lasszunk, ilyen például a Bogota, az Elvira és a Tenira.
Ha megfelelő a sor- és lőtávolság, meggyorsíthatjuk a tövek
száradását és elkerülhetjük, hogy a levelek összeérjenek.
A botrítiszes betegség elleni védekezésnél ismertetett agrotech-
nikai módszereknek e két betegség elleni védekezésben is nagy
hasznát vehetjük. Ilyenek például a káliumtúlsúlyos, kiegyenlí-
tett trágyázás, a beteg és elhalt levelek eltávolítása, valamint a
rendszeres gyomirtás.
A két betegség elterjedésének megakadályozására többnyire
elegendők a botrítiszes betegség ellen végzett vegyi kezelések
(ezeket a virágzás kezdetén, közben és a végén kell elvégezni).
Ha súlyos a fertőzés, virágzás előtt, illetve szüret után is perme-
tezni kell.
A szamóca fitoftórás
gyümölcsrothadása
A szamóca fitoftórás
gyökértörzspusztulása
Phytophthora cactorum
A kórokozó és kórképe
A kétféle kórkép kialakulásáért ugyanaz a kórokozó a felelős.
Meglepő azonban, hogy az egyik tünet megjelenése nem min-
dig vonja maga után a másikat is.
A gyümölcsök megbarnulnak vagy késői fertőződés esetén fe-
héres-rózsaszínűre színeződnek, gumiszerűen rugalmassá vál-
nak és keserűek lesznek.
A gyökértörzspusztulás megjelenésekor a talaj feletti növényi
részek torzulnak. A hervadás a fiatal, szív alakú leveleken kez-
dődik, majd a külső, idősebb levelekre is átterjed. A szaméca-
tövek elpusztulnak.
A kórokozó leggyakrabban a nedves talajokra telepített, fogé-
kony fajtákat támadja meg. A több éves állomány a legveszé-
lyeztetettebb.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba oospórával telel a talajban, ahol tavasszal és nyáron
sporangiumok fejlődnek, azokból pedig mozgó sporan-
giospórák szabadulnak ki. Ezek az öntözővízzel és az ápolási
munkák során kerülnek a virágokra, a gyümölcsökre, illetve a
rizómákra. A kórokozó a növényi szövetben fejlődik és elpusz-
títja azt.
A fertőzéssel - különösen a gyökértörzs fertőződésével - az
egész tenyészidőszak során számolni kell.
Megelőzés és védekezés
A szamócatövek ne maradjanak több évig egy helyen, illetve új
telepítéskor új helyre kerüljenek.
Telepítéshez egészséges állományból szedjünk szaporítóanya-
got, és kerüljük a fogékony fajták telepítését. Kevésbé érzé-
keny például a Senga Sengana és a Korona.
A pangóvizes termőhelyeket alagcsövezzük, illetve kerüljük el.
A beteg növényeket és gyümölcsöket haladéktalanul távolítsuk
el az állományból.
Ha alkalmazzuk a botrítiszes betegség és a levélfoltosságok le-
írásánál ismertetett agrotechnikai módszereket, akkor a
fitoftórás betegség ellen külön nem kell védekezni.
Szamócaatka Szár-fonálféreg Piros pettyes vaspondró Csigák

"'....
Q
3
O•
n
Q
Szamócaatka
Phytonemus paliidus
A kártevő és kárképe
A szamócanövények eleinte egyesével elcsökevényesednek,
majd a későbbi években már tömegesen satnyulnak. A levelek
növekedése leáll, megbarnulnak és hullámosodnak. Nagyító
segítségével a levél ráncai és a levélszőrök közt - különösen a
fejlődő leveleken- 0,15--0,25 mm-es, áttetsző atkák, valamint
ovális tojások figyelhetők meg. A szamócaatka fejlődéséhez és
szaporodásához magas relatív páratartalom szükséges, ezért a
csapadékban gazdag években különösen nagy károkat okozhat.
Száraz, meleg nyarakon a szamócán szintén előforduló, mint-
egy fél millimétemyi, sárgászöld színú közönséges takácsatka
hasonló kárképet okoz (72-73. oldal).
A kártevő fejlődésmenete
A nőstények a növényeken vagy azok közelében telelnek. To-
jásaikat március közepétől kezdve rakják le. Évente öt-hét
nemzedékük fejlődik. Ha csapadékos az időjárás, akkor az at-
kák a szamócaindákon keresztül a szomszédos növényekre
vándorolhatnak, egyébként az ápolási munkák közben, az em-
ber kezéről és az eszközökről is átjutnak a még egészséges nö-
vényekre.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Szár-fonálféreg
Ditylenchus dipsaci
A kártevő és kárképe
A szamócanövények levélnyelei, virágkocsányai megduzzad-
nak és spirál alakban megcsavarodnak. A levelek torzulnak és
elsatnyulnak. A károsított növényi részeket felvágva, nagyító-
val körülbelül l ,8 mm hosszú fonálférgeket figyelhetünk meg.
A szár-fonálférgen kívül a szamóca gyökerében vagy annak fe-
lületén más fonálféreg fajok is károsíthatnak. Ilyenek például:
a kerti fonálférgek, a túfonálférgek, a szamóca-szárfonálféreg,
a krizantém-fonálféreg és más, a talajban áttelelni képes fajok.
(A fonálférgekről szóló tudnivalók könyvünk elején, az általá-
nos fejezetben olvashatók.)
A kártevő fejlődésmenete
A fonálférgek a talajban telelnek, ahonnan a fiatallárvák a le-
velek légzőnyílásain és sérüléseken át jutnak a szárba, illetve a
levelekbe. A növények felületét huzamosabb ideig borító vé-
kony vízréteg kedvez a kártevő terjedésének és károsításának.
Tojásokkal szaporodnak, egy-egy nőstény egyszerre akár száz
tojást is rakhat.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Piros pettyes vaspondró
Blaniulus guttutatus
A kártevő és kárképe
Az érő gyümölcsöket egyszerre több, 1-2 cm hosszú ezerlábú
támadhatja meg. Ha ezeket az állatokat megérintjük, pániksze-
rűen összegömbölyödnek. Mind az állatok, mind a károsított
gyümölcsök kellemetlen szagúak. A túlságosan nedves és hu-
muszban gazdag talajra telepített szamócaállományban gyak-
rabban fordul elő.
A kártevő fejlődésmenete
Az ezerlábúak tojásokkal szaporodnak, melyeket a nőstények
tavasszal és ősszel a talajszemesék közti üregekbe raknak le.
Egy kártevő általában három évig él, és két év után válik ivar-
éretté.
Megelőzés és védekezés ---+lásd a védekezésről szóló mellék-
letet.
Csigák
A kártevők és kárképeik
A szamócán csigák károsításával többnyire csapadékos, párás
időszakokban kell számolni. Elsősorban meztelencsigák jelen-
nek meg rajta, amelyek az éj leple alatt a legszebb érő gyümöl-
csöket odvasítják ki. Napközben a talajba vagy más nedves bú-
vóhelyre húzódnak vissza, ezzel védekezve a kiszáradás ellen.
Megjelenésükben biztosak lehetünk, ha a növényeken az álta-
luk hátrahagyott nyálkacsíkokat észleljük.
A kártevők fejlődésmenete
A csigák kivétel nélkül hermafroditák (kétneműek), azonban
előfordul hogy egymással is párosodnak. A tojásokat a talajba
vájt lyukakba vagy a komposztha rakják. A nagyon hideg tele-
ket gyakorlatilag csak a tojások vészelik át, így bizonyos évek-
ben csak későbben kell számolni a kártevő megjelenésével. Az
enyhe telek nem jelentenek veszélyt a csigákra, így a fiatal és
idősebb állatok kártétele már kora tavasszal is bekövetkezhet
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló füzetet.
 co

Szamóca-bimbólikasztó Szamócaeszelény

jan .-márc. május augusztus-december

"'
N

Q
Q
@ 3
o-
t\
o
Q

Az elszóradt l:iimbók össz!!lyiii"-=-

lése=-- - - - '
Szamóca-bimbólikasztó
Anthonomus rubi
A kártevő és kárképe
A szamócán, a málnán, a szedren és a rózsán fordul elő. A kár-
tétel következtében félig átrágott kocsányú, zárt virágbimbók
lengenek a hajtások végén ®, vagy hullanak le a talajra. A bo-
garak a virágszirmokat is megrágják @. A növényeken 3-4
mm-es, szürkésbama és fénytelen fekete bogarak találhatók@.
Az elszáradt bimbókban 4 mm-nyi, sárgásfehér lárvák láthatók,
melyek a hervadó virágkelyheken károsítanak @. Júliusban a
bogarak a leveleken rágnak, azokat kilyukasztják (i), ennek
azonban nincs hatása a növények növekedésére. A legnagyobb
veszélynek a korai szamócák termése van kitéve, mivel ezek a
fajták általában kevés virágot és nagyobb gyümölcsöket hoz-
nak.
A kártevő hasonló károkat okoz a málnán, a szedren és a ró-
zsán.
A kártevő fejlődésmenete
A kifejlett bogarak a lehullott levelek alatt és a talajban telel-
nek <D. Megfelelő körűlmények között akár 16 hónapig is élet-
képesek. A nőstények április-májusban kezdik meg lerakni to-
jásaikat, amikor a hőmérséklet eléri a 18 C-fokot. A virágbim-
bóba lyukat rágnak és lyukanként egy tojást raknak. Tojásrakás
után a nőstény a bimbó alatt átrágja a virágkocsányt, így az le-
csüng, sót le is hullik®. Egy nőstény akár 150 bimbót is káro-
síthat. Öt-hat nap múlva kikelnek a lárvák, majd 2-4 hét múl-
va bebábozódnak. A fiatal bogarak június-júliusban jelennek
meg. Ószig a leveleken károsítanak: lyukakat rágnak rajtuk (i).
Ősszel a talajfelszínre húzódnak vissza, ahol a növényi marad-
ványok alatt áttelelnek @.
Megelőzés és védekezés
Mivel a kártevő évente különböző mértékben szaporodik, a ru-
tinszerű vegyi kezeléseknek nem sok értelmük van. Áprilistól
kezdve folyamatosan ellenőrizzük a szóba jöhető tápnövénye-
ket, és ha nagymértékű a kár (a bimbók 2-5%-a károsodott),
két alkalommal permetezzünk A permetezés ideje mindenkép-
pen virágzás előtt van és a két kezelés között tartsunk egy hét-
nyi szünetet (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
A lecsüngő, átrágott kocsányokat és kiszáradt virágbimbókat
gondosan gyűjtsük össze és semmisítsük meg, mielőtt a kárte-
vő elhagyhatná azokat (az ábrán kék csíkkal jelölve).
Szamócaeszelény
Caenorhinus germanicus
A kártevő és kárképe
A 3,5-4,5 mm hosszú, sötétbarna és fekete színű, fényes boga-
rak kárképei már áprilisban megjelennek. A kártevő a virágko-
csányokat, levélnyeleket és a fiatal indákat rágja meg, melyek
ennek következtében csüngenek. Egész virágzatok mehetnek
így tönkre, ami nagymértékű károsítás esetén a teljes termés el-
vesztéséhez vezet.
A kártevő fejlődésmenete
A szamócaeszelény és a szamóca-bimbólikasztó fejlődésrneue­
te szinte azonos.
Megelőzés és védekezés
Mivel a szamócaeszelény károsítása korábban kezdődik, mint a
bimbólikasztóé, ezért a szamócanövényeket már április elejétől
folyamatosan ellenőrizzük, nem jelentek-e meg rajtuk a jelleg-
zetes kárképek. Ha igen, akkor a virágzásig két-három alka-
lommal, egy hetes időközönként vegyi védekezés szükséges.
A kocsányokon lógó virágzatokat és leveleket gondosan gyűjt­
sük össze és semmisítsük meg, mielőtt a kártevő elhagyhatná
azokat.
 tV
o
Vakondtücsök

január-április május-június július-szeptember január-december

"'
N
Q
3
O•
n
Q

CD

••••• zése
Vakondtücsök
Gryllotalpa gryllotalpa
A kártevő és kárképe
A vakondtücsök a legnagyobb károkat a gyorsan felmelegedő,
humuszban gazdag, mélyrétegú és egyenletes vízellátottságú
talajokon okozza. Tápnövénye a szamóca, a szőlő, valamint az
összes zöldségnövény.
A lárvák a növények vékony gyökereit károsítják @. A ki-
fejlett rovarok erős, lapátra hasonlító elülső lábaik segítségé-
vel kiterjedt járatokat ásnak a talajban. Eközben az útjukba
kerülő gyökereket megrágják, s ennek következtében a növé-
nyek hervadni kezdenek, majd elpusztulnak (/). A gyökerek
mellett más, a földfelszín alatt található növényi részek is ál-
dozatul esnek a károsításnak. A teljesen kifejlett rovarok
piszkosbarna színúek, 4-6 cm hosszúak, sárgás színú csöke-
vényes szárnyuk van, amit csak a párzáskor, rövidebb távol-
ságok megtételére használnak ev. Éjszakai állatok, és erős lá-
baik segítségével gyorsan mozognak.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő kelése és az ivarérett állapot elérése között ami ég-
hajlatunkon körülbelül húsz hónapra van szükség. Azokon a te-
rületeken, ahol az évi átlaghőmérséklet magasabb, ez az idő 12
hónapra rövidülhet.
Május-júniusban, a párzás után, a nőstények ujjnyi vastagságú já-
ratotfúmak a talajba, sa végén, l 0-30 cm mélyen mintegy ököl-
nyi nagyságú kamrát alakítanak ki, amelynek falát váladékkal
megerősítik @. Ide rakják 2x3 mm-es, sárgás színú tojásaikat,
egyszerre200--600 darabot. A kezdetben fehér, majd barnává vá-
ló, hangyára hasonlító, szárnyatlan lárvák 2-3 hét múlva kelnek
ki ®. A nőstények gondoskodnak utódaikról, melyek apró haj-
szálgyökerekkel és humuszdarabkákkal táplálkoznak. Egy-két
vedlés után a lárvák elhagyják a kamrát, amelyben világra jöttek,
és sajátjáratokat ásnak maguknak. Október folyamán 30-l 00 cm
mélyre húzódnak a talaj ba vagy a komposzt- és trágyarakásokba,
ahol áttelelnek és többször vedlenek (CD és@). Az ország bizo-
nyos területein az ivarérett állapot (/) eléréséhez még egy évre
szükség van, miközben az állatok tovább táplálkoznak és több-
ször vedlenek. Az ivarérett állapotot egy év után csak akkor érhe-
tik el, ha a vegetációs időszakban az átlagosnál magasabb a hő­
mérséklet és több a csapadék.
Megelőzés és védekezés
A vakondtücsöknek viszonylag sok természetes ellensége van,
például a varjak, a baglyok, a seregélyek, a vakondok, a cická-
nyok és a macskák.
A védekezés nagyon nehéz, mert a kártevő általában éjszaka
aktív, s túlnyomórészt a talajban tartózkodik, ott károsít. A leg-
eredményesebben akkor védekezhetünk, ha tojásrakás előtt
pusztítjuk el a kártevőt, illetve mielőtt a fiatallárvák elhagynák
a fészket, amelyben világra jöttek. A fészkeket július elejéig
meg kell semmisíteni. A nőstény által közvetlenül a talajfelszín
alá ásott vízszintes járatot a mutatóujjunkkal feltörve eljutha-
tunk a függőleges járatig, amely a fészekbe vezet. Ezután ásó-
val fordítsuk ki a fészket és pusztítsuk el a tojásokat, valamint
a fiatallárvákat. Ha a fészekbe étolajat öntünk, majd vízzel fel-
töltjük, a rovarok feljönnek a folyadék felszínére és könnyeb-
ben megsemmisíthetők. A tojások és a lárvák megfulladnak.
A kifejlett rovarok egyszerű módszerrel is ritkíthatók. A földbe
konzervdobozokat vagy üvegpoharakat a peremükig ásunk be,
s kevés vizet öntünk beléjük. Az éjszaka a talajfelszínen moz-
gó rovarok a csapdába hullva megfulladnak (az ábrán kék csík-
kal jelöltük).
A kártevőn élősködő, hasznos fonálférgek segítségével is vé-
dekezhetünk a vakondtücsök ellen (az ábrán zöld csíkkal je-
lölve).
A leghatásosabb védekezési módszer, ha a kártevő járataiba
rovarölő szerrel átitatott csalétkeket helyezünk (piros csíkkal
jelölve).
PaHanóbogár (drótféreg)

január--óprilis május-június július-augusztus 2-4 esztendő július-augusztus szept.-dec.

Cll
N
a
3
O•
a"'

CD

Tolo"munko, tolojlozítós, f2gónövén k ültetése, csaléte

••••••• ••••••••••••
Pattanóbogár (drótféreg)
Agriotes spp.
A kártevő és kárképe
A növényeket károsító drótférgek a pattanóbogarak !árvái.
Legveszélyesebb közülük a vetési pattanóbogár. A kifejlett ál-
latok nem károsítanak. Nevüket annak köszönhetik, hogy há-
tukra kerülve hirtelen mozdulattal képesek felpattanni, s újra
lábra állni. A kifejlett lárvák (drótférgek) sárga, illetve sárgás-
barna színűek, kemények, 2,5-3 cm hosszúak és 2 mm széle-
sek. Testük elülső részén három pár rövid lábuk van. A lárvák
2-4 évig élnek a talajban, ahol elhalt növényi részekkel táplál-
koznak. Száraz időszakokban, illetve tavasszal a fiatal, föld
alatti növényi részeket rágják, és az ily módon károsított növé-
nyek könnyen kihúzhaták a talajból. Járataik a répafélék vala-
mint a burgonya föld alatti részeiben is megtalálhatók. A gyü-
mölcstermő növények közül a legnagyobb kárt a szamócában
okozzák@. Leggyakrabban azokban az újonnan létesített ker-
tekben fordul elő, ahol a korábbi években gyep vagy vöröshere
volt.
A kártevő fejlődésmenete
A pattanóbogarak teljes kifejlődéséhez szükséges idő három--öt
esztendő. A 7-10 mm hosszúságú, kb. 3 mm széles, barna szí-
nű kifejlett bogarak <D május és július között jelennek meg.
Érési táplálkozás és párzás után a nőstények 100--200 kerek, fe-
hér tojást raknak 1-2 cm mélyen a talajba. A növényekkel sű­
rűn borított, humuszban gazdag talajokat jobban kedvelik, mi-
vel a kártevő minden fejlődési formájában igényli a magas re-
latív páratartalmat A nőstények a tojásokat nagyjából húszas
csoportokban helyezik a talajba @.A 2-3 mm hosszú, sárgás-
fehér lárvák hat hét múlva, július-augusztusban kelnek ki @.
Eleinte viszonylag lassan nőnek, azonban a negyedik--ötödik
évre elérik teljes méretüket. A négy- és ötéves lárvákjelentik a A szamócán előforduló
növényekre a legnagyobb veszélyt, különösen száraz időjárási
viszonyok között. A lárvák télire a talaj mélyebb, fagymentes egyéb károsítók
rétegeibe húzódnak vissza. A kifejlett drótférgek július vége és
augusztus közepe között mintegy 30 cm mélyen (minél szára- Mozaik és más vírusos betegségek- Lásd a 44-45., 98-99.,
zabb az idő, annál mélyebben), talajüregben bábozódnak @. A 140--141. oldalon.
bábok sárgásfehérek, kb. 10--13 mm hosszúak. A kifejlett rova-
rok augusztus végén bújnak ki a bábból és ugyanebben az üreg- Májusi cserebogár- Lásd a 40--41. oldalon.
ben telelnek át®.
Barázdáshátú vincellérbogár-Lásd a 42-43. oldalon.
Megelőzés és védekezés
A kártevő elleni tartós védekezés nehéz. Szemes tükrösmoly- Lásd az almánál (56-57. oldal).
A drótférgek természetes ellenségei a seregélyek, a fácánok, a
vakondok, a cickányok és a futóbogarak. Kabócák- Lásd az almánál (68-69. oldal).
A drótféreggel fertőzött talajok száraz időben történő megmun-
kálásával és a lárvák összegyűjtésével csökkenthető a kártevő Levéltetvek- Lásd az almánál (74-75. oldal).
populációja. Április végétől a talajba 5-10 cm mélyen, a vágá-
si felülettellefelé beásott burgonya- vagy répadarabok segítsé- Levéldarazsak- Lásd a köszméténél (134-135. oldal).
gével a drótférgeket összegyűjthetjük és elpusztíthatjuk (az áb-
rán kék csíkkal jelöltük). Poloskák- Lásd amogyorónál (146--147. oldal).
Az újra művelésbe vont területekre két évig ne telepítsünk sza-
mócát. Szó1őilonca- Lásd a szőlőnél (160--161. oldal).
A drótférgek elleni vegyi védekezés csak rovarölő szeres beön-
tözéssel vagy granulátumok kiszórásávallehetséges (az ábrán
piros csíkkal jelölve).
A köszméte amerikai lisztharmata A ribiszke amerikai
lisztharmata
január-február márc ius ápri lis má ju s jún ius július aug .-dec .
~
o:
Cll
N
3
;~-
~­
Cll

MetsZés
A köszméte amerikai lisztharmata
Sphaerotheca mors-uvae
A kórokozó és kórképe
A köszméte leggyakoribb betegsége, amely a fekete Tibiszkén
is súlyos károkat okozhat. Az egyes fajták betegséggel szembe-
ni fogékonysága nagyon különböző.
A fiatal hajtásokat és leveleket finom, kezdetben kézzel ledöT-
zsölhető lisztes bevonat borítja (epifita micélium a konídium-
láncokkal)@. A tünetek megjelenésével a hajtások növekedése
leáll, s a gyümölcsök is fertőződhetnek. Az éretlen bogyók fe-
lületén eleinte vékony, fehéres, később sötétbarna színú neme-
zesbevonat jelenik meg\[). A beteg gyümölcsök nem érnek be
és élvezhetetlen ízűek.
A fiatal hajtások elhalása a növényt újabb és újabb másodiagos
hajtások képzésére serkenti, azonban rövid idő múlva ezek is
megbetegednek. A növény évről-évre egyre gyengébb lesz. A
több évig tartó fertőzés következtében a bokrok torzan növe-
kednek és a friss, éretlen hajtások télen elfagynak.
A kórokozó elsősorban a fogékony fajtákat támadja meg, és az
egymáshoz túlságosan közel ültetett bokrokon erősebben je-
lentkezik. A túlzott nitrogéntrágyázás is kedvez a betegség
megtelepedésének.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó túlnyomórészt a fertőzött hajtáscsúcsok rügyeiben
telel ®. Egyes években az epifita micéliumon nyár végén ke-
letkező, 0,1 mm nagyságú, sötétbarna termőtestekkel, a kleisz-
totéciumokkal is áttelelhet <D.
Az előző évben fertőződött rügyekből kihajtó leveleket már
megjelenésük után azonnallisztes bevonat borítja@. Az ese-
tenként áttelelt termőtestek (kleisztotéciumok) áprilisban a fer-
tőzés erősségét fokozhatják @. A fertőzött hajtásokon és leve-
leken konídiumok ké ződnek mel ek se ítsé ével a omba a
még egészséges hajtásokra, levelekre, gyümölcsökre és szom- A ribiszke amerikai lisztharmata
szédos növényekre kerül ®. A fertőzés leggyorsabban akkor
Sphaerotheca mors-uvae
terjed, ha meleg nyári napok és harmatos éjszakák váltják egy-
mást. A képződő, következő évi rügyek is ekkor fertőződnek. A kórokozó és kórképe
A gomba a beteg hajtásokon és a rügyekben telel ®. A fekete Tibiszkén a köszmétéével megegyező kórképet okoz,
azonban a gyümölcsök csak ritkán fertőződnek.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor lehetőleg a betegségre kevésbé fogékony fajtákat Megelőzés és védekezés
válasszunk. A betegségre kevésbé fogékony a Titania és az Ometa fajta. A
A káliumtúlsúlyos trágyázás erősíti a növényeket. köszméténél ismertetett védekezési módszerek a Tibiszkén is
A nyugalmi időszakban a metszéskor szellős bokorformát kell eredményesen alkalmazhatók.
kialakítani. A beteg vesszőket az egészséges részig vissza kell
vágni, és el kell távolítani a kertből. Tavasszal a kihajtott és be-
teg levélcsomókat azonnal le kell vágni, és meg kell semmisí-
teni (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
A bokrokat lehetőleg ne este, hanem reggel öntözzük, így kön-
nyebben megszáradnak.
A kórokozó ellen megelőző vegyi védekezés szükséges, s a
bokrokat legkésőbb az első tünetek megjelenése után 10-14 na-
ponként permetezzük engedélyezett gombaölő szerrel (az áb-
rán piros csíkkal jelölve).
A ribiszke drepanope:z:i:z:ás levélfoltossága A kös:z:méte drepanope:z:i:z:ás
levélfoltossága
jan .-márc . jú li us augusztus szept.-dec .

A levelek m!!Jsemmis(tése

•••••
A ribiszke drepanopezizás levélfoltos-
sága
Drepanopeziza ribis f sp. rubri l D. ribis f sp. nig ri
A kórokozó és kórképe
Ez a gombás betegség elsősorban a fehér és piros ribiszkét tá-
madja meg, a fekete ribiszkén ritkán fordul elő. A tünetek a
köszmétén és a díszribiszke fajokon is megjelenhetnek.
Május végétől, különösen akkor, ha előzőleg sok volt a csapa-
dék, a leveleken apró, barnásfekete foltok alakulnak ki@. Az
első tünetek a bokrok alsó részén tűnnek fel. Később a foltok
egyre nagyobbak lesznek @, és a levelek június-júliusban rész-
ben vagy teljesen elsárgulnak. A levélszélek felfelé sodródnak
és száradni kezdenek ®. Nagymértékű fertőzés esetén már
gyümölcsérés idején hullanak a levelek, aminek következtében~
a bokrok július-augusztusra teljesen lekopaszodnak.
A fertőzés következménye a növények gyengülése, valamint a
termés megcsappanása és minőségének romlása.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor a betegségre kevésbé fogékony fajtákat válasz-
szunk, mint amilyen a Rondom.
A díszcserjeként ültetett alpesi ribiszke (Ribes alpinum) is fer-
tőzési forrásként szerepelhet, így lehetőleg azokba a kertekbe
ne ültessük, ahol gyümölcstermő ribiszkebokrok is vannak.
A lehullott leveleket az ősz folyamán gyűjtsük össze és kom-
posztáljuk, vagy távolítsuk el a kertből (az ábrán kék csíkkal je-
löltük).
Kihajtás után vizsgáljuk meg a ribiszkebokrokat, hogy megje-
lentek-e a tünetek. Csapadékos tavaszon virágzás előtt engedé-
lyezett gombaölő szerrel mindenképpen ajánlott egy permete-
zés. Virágzás után két-három alkalommal, tíznapos időközön­
ként kell védekezni (az ábrán piros csíkkal jelölve), hogy a nö-
vények leveleit és a termést a fertőzéstől megvédjük.
A köszméte drepanopezizás levélfol-
tossága
Drepanopeziza ribis f sp. grossuiariae
A kórokozó és kórképe
A betegség ribiszkénél ismertetett tünetei az érzékenyebb kösz-
métefajtákon is megjelenhetnek. A kórképek nagyszámú meg-
jelenésére azonban többnyire csak szüret után kell számítani.
A gomba a köszmétén is ugyanúgy fejlődik, mint a ribiszkén.
Elsődleges és másodiagos fertőzések kialakulása is lehetséges.
Megelőzés és védekezés
A köszméte amerikai lisztharmatával szemben ellenálló fajták
a drepanopezizás betegséggel szemben is megállják a helyüket.
A ribiszkénél ismertetett védekezési módszerek a köszméténél
is eredményesek.

A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó a lehullott leveleken apotéciumokkal telel CD. Az
első spórák április végén keletkeznek, és a szél segítségével ke-
rülnek a még egészséges, fiatallevelekre ®. Az elsődleges fer-
tőzésnek is nevezett, a bokrok alsó részének levelein megjele-
nő, nagyon apró foltok többnyire nem tűnnek fel, így nem is tö-
rődünk velük. A következményekre csak később figyelünk fel,
amikor az itt képződött számtalan konídium ® a fertőzés gyors
elterjedését okozza (másodlagos fertőzés). A kórokozó az idő
előtt lehullott leveleken telel át ([).
 N
(X)

Ribiszkerozsda/fenyőrozsda

január-március április május július szeptember

A fen ok fertőzött hajlósainali e t6volít6so


Ribiszkerozsda/fenyőrozsda
Cronartium ribicola
A kórokozó és kórképe
Ez a kórokozó két különböző növényfajt károsít. Egyrészt a ri-
biszkeféléket (többnyire a fekete ribiszkét, ritkábban az arany
ribiszkét), másrészt az öttűs fenyőket (selyemfenyő, cirbolya-
fenyő) fertőzi.
A fekete ribiszke leveleinek fonákán gyakran már júniusban
sárga uredotelepek képződnek ®. A színen sárga foltok jelzik
a fertőzést@. Nyár végére a fonákon 1-1,5 mm hosszú, bar-
nássárga teleutocsapok képződnek, melyek a levélfelület nagy
részét beboríthatják ([). A fertőzött levelek idő előtt lehullanak.
A levelüket vesztett bokrok őszig még egyszer kihajtanak, mi-
vel azonban a hajtásoknak nincs idejük megfásodni, ezek télen
többnyire mind elfagynak.
A fertőzés következményeként kevesebb rügy képződik, a ter-
més mennyisége csökken, s a növények legyengülnek.
Az öttűs fenyők hajtásain orsószerű vastagadások jelennek
meg CD, amelyeknek a felületén csapadékos tavaszon 2-7 mm
nagyságú, hólyagszerű ecídiumok képződnek @. A fertőzött
gallyak és ágak néhány éven belül elhalnak.
fejlődésmenete
A kórokozó
A gomba túlnyomórészt a selyemfenyőn és más öttűs fenyőkön
telel. Az ágakon kialakult orsószerű megvastagodásokon ápri-
lis-májusban sárgás színű, hólyagszerű termőtestek, ecídiumok
keletkeznek @. A termőtestekben képződött számtalan ecí-
diospórát a szél a ribiszkebokrokra viszi, amelyek ez által fer-
tőződnek @. Mintegy két héttel a fertőzés után jelennek meg a
ribiszkelevelek fonákán az első uredotelepek ®. Az itt képző­
dött uredospórák mind jobban terjesztik a betegséget ®. Au-
gusztus-szeptemberre a levelek fonákán a gomba sárgásbarna
teleutocsapj ai és rajtuk a bazídiospórák képződnek([), amelyek
az öttűs fenyőket fertőzik @. Egy négyzetcentiméternyi levél-
felületen több mint kétmillió bazídiospóra lehet. A fertőzés
után a gomba behatol a fenyőhajtásokba, ahol két-három éven
belül megjelennek az első ecídiumok, és a rajtuk képződő ecí-
diospórák visszafertőzik a ribiszkét.
Újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kórokozó a
köztesgazda öttűs fenyők nélkül is fennmaradhat, mert egyes
esetekben a lehullott ribiszkeleveleken telel át.
Megelőzés és védekezés
A feketeribiszkefajták ribiszkerozsdával szembeni ellenál-
lóképessége különböző. Emiatt telepítéskor kevésbé érzékeny
fajtákat válasszunk. Ilyen például a Titania és a Silvergieter.
Az öttűs fenyők és a fekete ribiszke közelsége elősegíti mind-
két gazdanövény kölcsönös és folyamatos fertőzését, ezért
vagy az egyiket, vagy a másikat távolítsuk el a kertből (az áb-
rán kék csíkkal jelöltük).
A kórokozó esetenként a lehullott ribiszkeleveleken is áttelel-
het, ezért fontos, hogy a lombot még az ősz folyamán gondo-
san gyűjtsük össze és távolítsuk el (az ábrán kék csíkkal jelöl-
ve).
Vegyi védekezésre csak akkor van szükség, ha a közelben ta-
lálható köztesgazda fenyőket valamilyen oknál fogva nem le-
het kivágni, így azok a ribiszkebokrokat évente újrafertőzik.
A fertőzés elkerülésének érdekében közvetlen ül a virágzás előtt
végezzünk megelőző kezelést. A következő permetezés ideje
virágzás után van, és súlyos fertőzés esetén egy alkalommal a
szüret után is permetezni kell (az ábrán piros csíkkal jelölve).
 w
o
A ribiszke atavizmusa Ribiszke-gubacsatka

április május június augusztus-december

Metszés
A ribiszke atavizmusa
Black currant reversion nepovirus (BRV)
A kórokozó és kórképe
Ezt a vírusos betegséget csalánlevelűségnek is nevezik. Leg-
gyakrabban a fekete Tibiszkén fordul elő, de a piros és az arany
ribiszkén is jelentkezik. A betegségre különösen érzékeny fajta
a Wellington.
A vírusrajellemző tünetek a fertőzés után két-három évvel vál-
nak először láthatóvá. A levelek alakja megváltozik: három,
esetenként csak egy főér alakul ki, a levélszél fogainak száma
csökken. A ribiszkebokrok levelei a csalánéra hasonlítanak.
A beteg növények ugyan gazdagon virágoznak, azonban a
többnyire elégtelen megtermékenyülés miatt a termés jelenték-
telen lesz. A virágkocsányok és virágfürtök hosszabbodnak, a
virágszirmok pedig elkeskenyednek és kihegyesednek. A bibe-
szál és a terméskocsány erősen kidudorodik.
A kórokozó átvitele
A vírus leggyakrabban fertőzött szaporítóanyaggal terjed. Az
állományokban a betegséget a ribiszke-gubacsatka terjeszti.
Megelőzés és védekezés
Telepítéskor vírusmentes szaporltóanyagot vásároljunk.
A betegségre fogékony fajtákat olyan helyre telepítsük, ahol a
fertőződés veszélye nem áll fenn.
Az állomány megbetegedését csak a fertőzött növények azon-
nali eltávolításával akadályozhatjuk meg.
A ribiszke-gubacsatka elleni kezelésekkel a kórokozó terjedé-
sét is megakadályozhatjuk.
Ribiszke-gubacsatka Megelőzés és védekezés
A különböző fajták kártevővel szembeni ellenállósága eltérő.
Cecidophyopsis ribis Telepítéskor lehetőleg az atkák által kevésbé kedvelt fajtákat
A kártevő és kárképe ültessünk.
Ez a kártevő a fekete ribiszke talán legveszélyesebb ellensége. Gyenge károsításkor a megduzzadt rügyeket a tél folyamán szed-
Rokon fajok a köszmétén, a piros ribiszkén, az arany Tibiszkén jük le. Ha egy vesszón több beteg rügyettalálunk, az első egészsé-
és az alpesi Tibiszkén is károsítanak. ges rügyig vágjuk vissza. Nagymértékű károsítás esetén a bokro-
A ribiszkebokrokon már a tél folyamán megduzzadt rügyeket kat ifjítsuk meg, azaz a földfelszín közelében vágjuk le a vessző­
találunk CD. Ezek a "felfújt" rügyek a kihajtás előtt és alatt még ket (az ábrán kék csíkkal jelölve). A kitört, beteg rügyeket és
nagyobbra duzzadnak, nem, vagy csak igen gyengén hajtanak vesszőket azonnal távolítsuk el, és lehetőleg égessük el.
ki. Ha egy ilyen rügyet kettévágunk, erős nagyító alatt látható- Vegyi védekezést csak az éppen helyüket változtató, a rügyet el-
vá válnak a 0,2 mm-es, fehéres színű atkák@. Az ilyen rügyek- hagyó, de még nem belekerült gubacsatkák ellen lehet végezni.
ben körülbelül 50 ezer gubacsatka és tojás található. A károsí- Háromszor permetezzünk: először közvetlenül virágzás előtt,
tort rügyek végül elszáradnak, majd a talajra hullanak®. majd aközben és végül utána (az ábrán piros csíkkal jelölve).
A kártevő megjelenésének következtében nagy a terméskiesés, a A levéltetvek elleni védekezéssei a gubacsatkák terjedése is
bokrok pedig legyengülnek. A több évig tartó, nagymértékű ká- megakadályozható.
rosítás a növények teljes pusztulásához vezet. A kártevő zavarta-
lanul felszaporodva egész ribiszkeállományokat tönkretehet.
A ribiszke-gubacsatka a ribiszke atavizmusának vírusát is ter-
jeszti.
A kártevő fejlődésmenete
Az atkák a megduzzadt rügyekben telelnek át CD. Március vé-
gén, április elején, kihajtáskor elhagyják rejtekhelyüket, és le-
vélről levélre másznak. Apró termetük miatt a szél segítségével
vagy a rovarokra (például levéltetvekre) tapadva kerülnek át
újabb levelekre és bokrokra. Az atkák május-júniusban hatol-
nak be az éppen képződő rügyekbe ®, ahol szaporodni kezde-
nek és tojásokat raknak le. Tavaszi kivándorlásukig 4--6 nem-
zedékük képződik. A rügypikkelyek alatt a növényi szövetet
szívogatják, ettől a rügyek megduzzadnak@.
w
 w
tv

Szitaszárnyú ribiszkelepke Levélpirosító ribiszke-

levéltetű
január-március ápri li s június július augusztus-december

CD
Utói!?!JOS metszés

-
Szitaszárnyú ribiszkelepke
Synanthedon tipuliformis
A kártevő és kárképe
A kártevő elsősorban a fekete ribiszkén és a piros ribiszkén ká-
rosít, de a köszmétén is előfordul.
A bokrok külső részén található egyes vesszők látszólag min-
den ok nélkül később hajtanak ki, valamint később virágoznak
@, gyakran elhervadnak, majd elszáradnak. Törékenyek, és a
késő tavaszi fagyok következtében nagyobb hányaduk pusztul
el, mint az egészséges vesszőknek. Ha egy ilyen vesszőt felvá-
gunk, azt tapasztaljuk, hogy belsejük végig kirágott és ürülék-
masszával töltött. Április közepéig a járatban egy fehéres,
20-30 mm hosszúságú hernyót is találunk CD. A hernyó által rá-
gott járatokon különböző gombakórokozók juthatnak a nö-
vénybe.
A kártevő fejlődésmenete
A hernyó a belülről kiodvasított vesszőkben telel át CD. Április
vége felé kirágja magát és bábozódik. A báb eközben félig ki-
lóg a vesszőből ®. A kifejlett lepkék márciusban rajzanak.
Üvegszerű, áttetsző szárnyuk van, szárnyfesztávolságuk 15-20
mm @. A nőstények l mm nagyságú, sárgásbarna tojásaikat a
ribiszkehajtások kérgének hasadékaiba, többnyire rügyek vagy
sebek közelébe rakják @. A tojások általában az egy-két éves
vesszőkre, ágakra kerülnek. Egy-egy nőstény napi 3-8, össze-
sen mintegy 40-70 tojást rak le. Az első lárvák 7-14 nap múl-
va, június elején kelnek ki. A hajtásba, vesszőbe rágnak ®,
ahol lefelé irányuló járatot készítenek maguknak. A kártétel
következtében a hajtások gyengülnek, hervadni kezdenek és el-
halnak\!). A hernyó a kiodvasított vesszőkben telel át®.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban elvégzett metszéskor az idősebb és va-
lószínűleg a kártevő hernyója által márkirágott vesszőket, ága-
kat közvetlenül a talaj felett vissza kell vágni (az ábrán kék
csíkkal jelölve). A vesszőket lehetőleg a talajhoz közel vágjuk
le, mivel a kártevő szívesen rakja tojásait a magasabban lévő
metszlapok közelébe.
Áprilisban vizsgáljuk meg a bokrokat, hogy találunk-e gyengén
hajtó vesszőket. Ha igen, távolítsuk el őket, mielőtt a hernyók
bábozódhatnának, illetve a kifejlett lepkék elhagynák a vessző­
ket (lásd a jobb oldali kék csíkot).
Vegyi védekezésnek csak a tojásból már kikelt, de a hajtások-
ba még be nem rágott hernyók ellen van értelme ® (az ábrán
piros csíkkal jelölve). Más időpontokban a permetezéseknek
nincs hatása, mert a kártevő már nem érintkezik a szerrel. Per-
metezni akkor kell, amikor az első kikeit Járvákat észleltük.
Levélpirosító ribiszke-levéltetű
Cryptomyzus ribis
A kártevő és kárképe
Ez a szívogató kártevő elsősorban a piros ri biszkét károsítja, de
a fehér és a fekete ribiszkén is előfordulhat.
Tavasszal, közvetlenül kihajtás után a leveleken hólyagszem
kinövések jelennek meg. A fonákon, a hólyagok alatt 2-3 mm-
es, sárgás színű levéltetvek szívogatnak. A károsított levelek
torzulnak.
A károsítás következtében a hajtások nem fejlődnek megfelelő­
en, a növények gyengülnek, a termés mennyisége pedig csök-
ken. A kártevő vírusos betegségeket is terjeszthet.
A kártevő fejlődésmenete
A tojások a ribiszkevesszők alsó részein telelnek. Május végé-
ig a kártevőnek 2-4 nemzedéke fejlődik. Az első szárnyas pél-
dányok június elején jelennek meg, és a tisztesfű (Stachys) fa-
jokra repülve szívogatnak. Ősszel visszatérnek a ribiszkére,
ahol a nőstények tojásokat raknak, s ezek telelnek át.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban, időben elvégzett permetezéssel csök-
kenthetjük a telelő tojások számát.
A kártevő megjelenésekor kontakt szerekkel permetezzünk.
w
w
Kös:z:méte-levéldará:z:s

január- február március április május július szept.--dec .

~
o:

•
fil
N

G) ®
..
3
CD•
CD
CD•
fil
:::!.
o-
;·
N
CD 0 @) ~
CD
Köszméte-levéldarázs
Nernatus ribesii
A kártevő és kárképe
Ez a kártevő a köszméte legveszélyesebb ellensége. Egyaránt
bajt hoz a kiskerti telepítésekre és a nagyüzemi ültetvényekre.
A piros és a fehér ribiszkén is előfordul.
A kártevő kb. 16 mrn-es, világos-, illetve sötétzöld színű, feke-
te szemölcsös, szőrös hemyója a bokrok belsejében lévő leve-
leket rágja @. Az első, már májusban megjelenő kártétel nehe-
zen észrevehető, különösen, ha a bokrok sűrűek. Később a her-
nyók a külsó leveleken is megjelennek. A fiatallárvák csak há-
mozgatnak, majd fejlődésük közben először lyukakat rágnak a
levelekbe, végül tarrágást okoznak. Nagymértékű károsítás
esetén a bokrok teljesen lekopaszodnak, és csak a levelek
főerei maradnak meg (/). A hernyók a gyümölcsöt is megrág-
ják. Egy-egy kifejlett lárva napontamintegy 2,5 négyzetcenti-
méternyi levélfelületet fogyaszt el. A lombjuktól megfosztott
növényeken a termés nem érik be, és a bokrok évről évre gyen-
gülnek. Az évente 2-5, leggyakrabban 3 nemzedékű köszméte-
levéldarázs kártétele májustól augusztusig tart.
A kártevő fejlődésmenete
Az utolsó nemzedék hernyája a talajban készített gubóban te-
lel <D. Szintén a talajban bábozódik @, majd áprilisban meg-
jelennek a narancssárga színű, fekete fejű, kifejlett darazsak.
Áttetsző szárnyuk fesztávolsága mintegy 15 mm @. A nős­
tények májusban legalább 110, fehér, kb. 1,2 mm-es tojást
raknak a levelek fonákára, az erekre @. Az első lárvák egy
hét múlva kelnek ki, és azonnal táplálkozni kezdenek@. 2-3
hét múlva bábozódnak, majd júniusban megjelenik a máso-
dik nemzedék, amelynek nőstényei tojásaikat ismét a levelek
fonákára helyezik ®. A harmadik nemzedék július-augusz-
tusra fejlődik ki ®. A korán kezdődő, meleg tenyészidősza­
kokban a köszméte-levéldarázsnak évente akár öt, egymást
átfedő nemzedéke is kifejlődhet. Az utolsó nemzedék !árvái
a talajban, gubóban telelnek ®.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban elvégzett ritkító metszéssel biztosít-
hatjuk, hogy az első kárképeket idejében észrevegyük, ezál-
tal idejében védekezhessünk. A kártevő elszaporodása és kár-
tétele viszonylag gyors, ezért az első nemzedék elleni hatá-
sos védekezéssei megakadályozhatjuk a későbbi, nagyobb
károk kialakulását.
A kártevő hernyóit gyűjtsük össze és pusztítsuk el. A tojásokat
a levelekkel együtt szedjük le a növényról (az ábrán kék csík-
kal jelölve).
Nagymértékű károsítás esetén gyorsan ható rovarölő szerrel
permetezzünk, hogy a kártevőt megfékezzük (az ábrán piros
csíkkal jelölve).
w
tn
 w
o-

Köszmétearaszoló

január- március április május október nov .-dec.

ICösz~étearaszoló Megelőzés, védekezés A kösz~étén és a ribiszkén
A lehullott levelek gondos összegyűjtésével és megsemmisíté-
Abraxas grossulariata előforduló egyéb károsítók
sével a telelő hernyák elpusztíthaták (az ábrán a harmadik kék
A kártevő és kárképe csíkkal jelölve).
A köszmétearaszoló a köszméte-levéldarázs mellett a köszmé- Ha áprilistól júniusig rendszeresen leszedjük a kártevő !árváit Mozaik és más vírusos betegségek- Lásd a 44-45., 98-99.,
te és a ribiszke legnagyobb károkat okozó kártevője. A rend- és gubóit a levelekről, megakadályozhatjuk a későbbi nagyobb 140-141. oldalon.
szertelenül ápolt növényeken akár tarrágást is okozhat. károk kialakulását (az ábrán az első kék csíkkal jelölve).
Tavasszal a feketén-fehéren-sárgán csíkozott hernyák a fakadó Nagymértékű károsítás esetén a hernyák ellen biológiai (zöld Gyapjaslepke- Lásd az almánál (56-57. oldal).
rügyeket rágják@. A fiatallevelekből a kártétel következtében csíkkal jelölve) és vegyi kezelésekkel (piros csík) védekezhe-
többnyire csak az erek és a levélnyelek maradnak vissza ®. A tünk. Kabócák- Lásd az almánál (68-69. oldal).
kifejlett állapotban akár 4 cm hosszú hernyó a virágokon is ká- A júliusi szüret közben a leveleken talált tojásokat nyomjuk
rosít. Helyváltoztatás közben hátát felpúposítva tolja magát szét vagy a levelekkel együtt szedjük le a növényekről (lásd a Kaliforniai pajzstetű- Lásd az almánál (70-71. oldal).
előre, vagyis araszol. Augusztus-szeptemberben a fiatal lárvák második kék csíkot).
a levelekbe csak lyukakat rágnak lJ), de ez a növény számára Takácsatkák-Lásd az almánál (72-73. oldal).
már jelentéktelen.
Levéltetvek- Lásd az almánál (74-75. oldal).
A kártevő fejlődésmenete
A hernyó szövedékben, a lehullott levelek alatt, illetve más rej- Közönséges teknőspajzstetű-Lásd a szilvánál (108-109. ol-
tekhelyeken telel át CD. Az első nemzedék hernyói a rügyek, le- dal).
velek és virágok megrágása után a bokrokon készített laza szö-
vedékben bábozódnak @. A köszmétearaszoló július-augusz- Poloskák- Lásd az almánál (64-65. oldal) és amogyorónál
tusban rajzik @. Fehér alapon fekete és sárga foltos szárnyai- (146-147. oldal).
nak a fesztávolsága 32-38 mm. A nőstények sárga tojásaikat
egyesével vagy csoportosan a levelek fonákára, az erek mellé Nyerges szőlőfürtmoly- Lásd a szőlőnél (158-159. oldal).
helyezik @. Egy-egy nőstény mintegy 280 tojást rak. A her-
nyák három hét múlva kelnek ki, és a levelekbe apró lyukakat
rágnak lJ). Szeptemberben a leveleken készített szövedékbe hú-
zódnak vissza, majd azokkal együtt a talajra hullva telelnek®.
 w
CX>

A málna botrítiszes betegsége A málna didimellás Szederrozsda

betegsége
január-áprili má jus jú li us aug .-dec .
~
-
Q•
::l
a
CD•
lll
lll
N
CD

.
Q.
CD
A málna botrítiszes betegsége
Botryris cinerea
A kórokozó és kórképe
Ez a gombakórokozó a túlságosan sűrű, gondozatlan állomá-
nyokban csapadékos időjárás esetén hatalmas károkat okozhat.
A fertőzött vesszők kérge alatt fekete színű kitartóképletek,
szkleróciumok alakulnak ki. A beteg vesszők elhalnak. A gyü-
mölcsök felületét világosszürke bevonat, azaz konídiumtartó-
gyep borítja.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó az elhalt növényi részeken (leveleken, gyümölcs-
múmiákon, vesszőkön) telel át. Tavasszal itt képződnek az el-
ső konídiumok CD. A gomba a sérült vagy gyengült növényi
szöveteken keresztül kerül a növénybe. A gyümölcsök túlnyo-
mórészt a virágzás közben fertőződnek, amikor a konídiumok
az idősebb virágrészeken csíráznak @.Az első tünetek csak ké-
sőbb, a gyümölcsökön jelennek meg ®. A penészes gyümöl-
csök felületén milliószám képződnek azok a konídiumok, ame-
lyek a leveleket, a még egészséges gyümölcsöket, illetve a
vesszőket fertőzik. A gomba a vesszőkön vagy azok közelében
telel át®.
Megelőzés és védekezés
A málna didimellás betegségénél és a málnavessző-szúnyog
esetében ismertetett agrotechnikai ápolási módszerekkel a nö-
vények egészségi állapotát javíthatjuk, és ellenállóbbá tehetjük
őket a botrítiszes betegséggel szemben is.
Azokban az állományokban, ahol a betegség már az előző
években is jelen volt, virágzás előtt és közben, 2-3 alkalommal
vegyi védekezés ajánlott.
A málna didimellás betegsége
Didymella applanata
A kórokozó és kórképe
A málna és a szeder legveszélyesebb betegsége. A vesszők el-
halását több kórokozó gomba fertőzése is okozhatja, azonban a
kórokozók megtelepedéséért szinte mindig a nem megfelelő
ápolás és a málnavessző-szúnyog kártétele a felelős.
Az első kórképek tavasszal jelennek meg, amikor a hajtások
20-40 cm hosszúak. A fás részeken foltok tűnnek fel, amelyek-
nek a színe a fertőző gombafajtól függően barna vagy lila lehet.
Ezek később megnagyobbodnak, a hajtások fertőzött részei pe-
dig elhalnak. Később a hajtások teljes hosszukban hervadnak,
majd elpusztulnak.
A kórokozó fejlődésmenete
A tünetek kialakulásáért felelős gombakórokozók mindegyike
a fertőzött vesszőkön telel át. A fertőzésre a tenyészidőszakban
bármikor sor kerülhet, amikor a hajtások hosszabb ideig nedve-
sek maradnak. A kórokozók a kéreg repedésein és a sérülése-
ken, például a málnavessző-szúnyog okozta sebeken át hatol-
nak a növénybe. A hajtásokat teljesen átszövik, azok pedig el-
pusztulnak.
Megelőzés és védekezés
A betegség megfékezésére használható megelőzési módszerek
könyvünk 142-143. oldalán, a málnavessző-szúnyognál olvas-
hatók.
Vegyi védekezéseket csak a megelőző, agrotechnikai védeke-
zési módszerekkel párhuzamosan végezzünk.
Szederrozsda
Phragmidium rubi
A kórokozó és kórképe
A szeder leveleinek színén sötétpiros, lilás színű foltok kelet-
keznek. A foltok átellenes, fonáki oldalán eleinte sárgásbarna,
később barnásfekete uredo- és teleutotelepek alakulnak ki.
Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak.
A kórokozó fejlődésmenete
A szederrozsda egygazdás kórokozó. A gomba a beteg levele-
ken telel át, ahol tavasszal, csapadékos időben rengeteg ecí-
diospóra képződik, amelyek a még egészséges leveleket meg-
fertőzik. Az itt kialakult foltokból kiszóródó uredospórák ké-
sőbb újabb és újabb levelek megbetegedését okozzák.
Megelőzés és védekezés
A szederrozsda nem veszélyes kórokozó, ezért a fertőzés a be-
teg levelek eltávolításával többnyire megfékezhető. Vegyi ke-
zelésre csak igen erős fertőzés esetén van szükség.
Agrobaktériumos golyva Málnamozaik Kis málna-levéltetű Málna-gubacsszúnyog
Agrobaktériumos golyva
Agrobacterium tumefaciens
A kórokozó és kórképe
A legkülönfélébb gyümölcsfajok gyökerén dió nagyságú duz-
zanatok jelennek meg. Komoly fertőzés esetén nem képződnek
új gyökerek. és a növények tömeges pusztulása figyelhető meg.
Ha a kórokozó a szedret támadja meg, a duzzanatok a vessző­
kön is megjelenhetnek, azonban ha ezeket kettévágjuk, nem ta-
lálunk bennük !árvát, mint a málna-gubacsszúnyog esetében.
A kórokozó fejlődésmenete
A tünetek kialakulásáért felelős kórokozó baktériumok a talaj-
ból, a gyökereken keresztül jutnak a növénybe. Később a víz-
és tápanyagszállítást akadályozó, tumorszerű daganatok alakul-
nak ki a gyökereken. Az agrobaktériumos betegség a tömött,
pangó vizes talajokon gyakrabban fordul elő.
Megelőzés és védekezés
A betegség elleni leghatékonyabb védekezési mód az, ha a be-
teg növényeket gyökerestől, a környező talajt is eltávolítva ki-
emeljük a helyükről. Ezeket a növényeket nem szabad kom-
posztálni, mert a baktériumok éveken át életképesek maradnak
és később is fertőzhetnek. Ha ennek ellenére újabb tünetek je-
lennének meg a környező növényeken, nincs más megoldás,
mint az egész növényállomány eltávolítása.
Málnamozaik
Ruhus yellow net virus
Black raspberry necrosis virus
Raspberry leaf mottle virus
Raspberry le af spot virus
A kórokozók és kórképeik
Málnamozaiknak több, a málnán és a szedren előforduló vírust
neveznek, például a mozaikfoltosságot, a vonalas mintázottsá-
got és az értarkulást. A vírusfertőzés tüneteként mozaikszerű
foltok jelennek meg a leveleken. A fajták kórokozókkal szem-
beni ellenálJósága különböző. A fertőzés következtében a ter-
mésmennyiség csökken, sőt a vírusok 2-3 éven belül teljes ál-
lományokat is elpusztíthatnak.
A kórokozók átvitele
A kórokozókat a szívogató kártevők, például a levéltetvek ter-
jesztik. Emellett fertőzött szaporítóanyaggal és ápolási munkák
közben is átvihetők a még egészséges növényekre. A vírusok a
gyökerek összenövésével és a túl sűrűn telepített növények föld
feletti részeinek érintkezésével is terjedhetnek.
A vírusos betegségekről szóló részletes tudnivalók könyvünk
elején, az általános fejezetben olvashatók.
Kis málna-Ievéltetű
Aphis idaei
A kártevő és kárképe
Tavasszal a levélcsomókon, valamint a levelek fonákán l ,8
mm-es, világoszöld, viasszal fedett, szárnyatlan tetvek szívo-
gatnak. A károsított levelek bepöndörödnek, a hajtáscsúcsok és
oldalhajtások deformálódnak, növekedésük leáll. A nagyobb,
mintegy 4 mm-es, zöldesfehér nagy málna-levéltetű kárképe is
hasonló. A levéltetvek azonban nem csupán a szívogatásuk mi-
att veszélyesek, hanem azért is, mert a vírusokat terjesztik.
A szedren hasonló tüneteket a sötétzöld, nyáron sárga színű kis
szeder-levéltetű okoz.
A kártevő fejlődésmenete
Mindkét levéltetűfaj tojás alakjában, a málnavesszőkön telel át.
Évente több nemzedékük fejlődik. A kis málna-levéltetű nyá-
ron a pimpó- (Potentilla) fajokon károsít, majd ősszel visszatér
a málnára.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Málna-gubacsszúnyog
Lasioptera rubi
A kártevő és kárképe
A szeder- és málnabokrok vesszőinek oldalán, maximum 5 cm
nagyságú gubacsokjelennek meg. Ha egy ilyen gubacsot ketté-
vágunk, belsejében több, 2-3 mm-es, narancspiros Járvát (nyü-
vet) találunk. A gubacsok feletti hajtásrészek elgyengülnek,
esetleg elhalnak.
A kártevő fejlődésmenete
A nyüvek április-májusban a gubacsokban bábozódnak. A 2
mm-es, sötétbarna, ezüstös csíkozás ú szúnyogok május-június-
ban kelnek ki a tojásból. A nőstények tojásaikat a rügyekés ol-
dalhajtások tövéhez rakják. A lárvák tíz nap múlva kelnek ki,
majd a hajtásba rágva a következő év áprilisáig károsítanak,
aminek következtében a vesszőkön gubacsok képződnek.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló füzetet.
Málnavesszö-szúnyog

január-március április május június július augusztus szeptember október-december

~
-
Q•
:s
Q

CD
Málnavessző-szúnyog
Resse/ielia theobaldi
A kártevő és kárképe
A málna vesszőszúnyog okozta károk nem jelentősek, azonban
az általa okozott sérüléseken a növénybe jutó vesszőbetegsé­
gek kórokozói komoly károkat okozhatnak.
Május második felében a vesszők kérgének felületén, a termé-
szetes repedések környékén a szövet foltszemen barnul. A ké-
reg alatt több, rózsaszínű, 2-3 mm nagyságú lárva táplálkozik
@.Nagymértékű károsítás eseténegy-egy vesszőben akár száz
lárva is lehet. Mivel a kártevőnek évente három, egymást átfe-
dő nemzedéke fejlődik, az erősen károsított vesszőkben nyár
végén akár négyszáz lárva is rághat. Ilyen esetekben a lárvák
kártételének következtében is elhalhatnak a hajtások.
A legnagyobb veszély azonban abban rejlik, hogy a málna vesz-
szóbetegségeinek kórokozói a málnavessző-szúnyog lárvái által
okozott sebeken át könnyebben jutnak a vesszőkbe. Ezért a ves-
szőszúnyog elleni védekezéssei a vesszőbetegségek fertőzésé­
nek kockázata is csökkenthető.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő lárvaként, a talajban telel át CD. Március végén, ápri-
lis elején bábozódik@. A kifejlett, 1,5-2,5 mm nagyságú szú-
nyogok május közepe táján bújnak ki a bábból ®. A nőstények
tojásaikat akkor kezdik lerakni, mikor a hőmérséklet l 5°C fölé
emelkedik. Egy-egy nőstény 50-60, 0,3-0,9 mm nagyságú, át-
tetsző, fényes tojást rak a kéreg repedéseibe @ A málna-vesz-
szőszúnyog egyedei nem repülnek magasabbra, mint 40 cm,
ezért a tojások és a lárvák ez alatt a magasság alatt találhatók.
A kikelt lárvák két-három hétig a kéreg alatt rágnak, aminek
következtében a kéreg besüpped és szürkére színeződik @. A
lárvák végül a talajra hullanak, és kb. 2 mm nagyságú gubóban
bábozódnak ®.A második nemzedék kifejlett imágóijúliusban
([),a harmadik nemzedéké pedig szeptemberben rajzanak@. A
vesszőszúnyog nemzedékei átfedhetik egymást, ezért a károsí-
tó lárvák május vége és szeptember vége között folyamatosan
megtalálhatók a növényen. Az utolsó nemzedék lárvái a talaj-
ban készített gubóban telelnek át®.
Megelőzés és védekezés
A málnavessző-szúnyog és a málna vesszőbetegségeinek fertő­
zése között szoros összefüggés van, ezért a kártevő fertőzését
megelőző termesztéstechnikai módszereknek a gombás beteg-
ségek elleni védekezésben is nagy szerepe van.
A leterrnett és felesleges vesszőket minél előbb el kell távolíta-
ni (az ábrán kék csíkkal jelölve).
Tövenként csak a legerősebb 6-8 vesszőt hagyjuk meg termő­
vesszőnek. Ezek egymástól való távolsága legalább 10-15 cm
legyen. A többi vesszőt vágjuk le. Ezzel szellősebbé és világo-
sabbá tehetjük az állományt.
Rendszeres gyomirtással is javíthatjuk az állomány szellőzött­
ségét. Kiegyenlített, káliumtúlsúlyos trágyázással erősíthetjük
a növényeket.
A vesszők sérülését kerüljük. A sebek keletkezésével járó ápo-
lási munkákat lehetőleg száraz időben végezzük.
A talaj kiszáradása a vesszők szövetének felhasadását okozhat-
ja. Az így kialakult sebeken át károsítókjuthatnak be a növény-
be. A talaj szerves anyaggal történő takarásával, az ún. mulcso-
zással javíthatjuk a vízháztartását és csökkenthetjük a hajtások
felszakadásának veszélyét (az ábrán kék csíkkal jelölve).
A növényeket lehetőleg reggel öntözzük.
A május előtt fejlődött sarjakat el kell távolítani, az ezután kép-
ződött hajtásokból választhatjuk ki a következő évi termővesz­
szőket
Ha a kártevő megjelenésével számolni lehet, és a hajtásokon
sebek alakulnak ki, vegyi védekezés szükséges.
Nagymértékű károsítás esetén a szüret után - miután a leter-
rnett és felesleges vesszőket már lemetszettük -, 2-3 alkalom-
mal kell permetezni (piros csíkkal jelöltük). A vesszők alsó
40 cm-es részét és a növények alatti talajfelületet is gondosan
permetezzük le.
Kis málnabogár Szederatka

január-április június július augusztus-december

~
-
a-
:l
Q
CD•
"'N
"'CD
Q.
.,CD
CD

••
Kis málnabogár
Byturus tomentosus
A kártevő és kárképe
Ez a bogár a málna és a szeder veszélyes kártevője. Leggyak-
rabban az árnyékos helyre telepített növényeken fordul elő.
A levél- és virágrügyeken májusban rágásnyomok jelennek
meg ®, a virágrügyek vagy a fejlődő virágok kirágottak. A fi-
atal leveleken is sérülések, lyukak találhatók, amelyek akkor
keletkeztek, amikor a kártevő a rügyeket megrágta.
A kis málnabogár a legkellemetlenebb meglepetést a gyümölcs
károsításával okozza. Lárvái "férgessé" teszik az érett gyümöl-
csöt@.
A kártevő fejlődésmenete
A kifejlett bogarak a talajban telelnek át CD. Május elején rej-
tekhelyükről előbújva a rügyeket kezdik rágni®. Barnaszínű­
ek és 4-5 mm nagyságúak ~- Tavasszal néha az alma-, a cse-
resznye- és a szilvafák virágrügyeit is megrágják, fő tápnövé-
nyük azonban a málna. A nőstények tojásaikat júniustól kezd-
ve rakják a virágokba@ vagy a fiatal málna- és szedergyümöl-
csökbe. Egy-egy nőstény l00-120 tojást rakhat (naponta két-
hármat). A lárvák először a vacokba, majd a gyümölcsök bel-
sejébe rágnak @. A lárvák a gyümölcsök teljes érésekor fejlőd­
nek ki. Ezután elhagyják a gyümölcsöt, és a talajba húzódnak
vissza, ahol bebábozódnak ®.A lárvák a talajban készített gu-
hóban telelnek át([).
Megelőzés és védekezés
Május elejétől a virágzásig a bogarakat lerázhatjuk a növények-
ről. Ehhez tartsunk vízzel félig telt vödröt a hajtások alá. A nö-
vényi részeket erősen megkopogtatva (a kora reggeli órákban,
amikor a kártevő még nem mozgékony) a bogarak a vízbe hul-
lanak és eltávolíthaták a növények közeléből (az ábrán kék
csíkkal jelölve). Ezzel a módszerrel a kártétel mértékét és a le- Nagymértékű károsítás esetén a növényállományt vegyi keze-
rakott tojások számát csökkenthetjük. lésben kell részesíteni. Az első permetezést akkor végezzük,
Nagymértékű károsítás esetén virágzás előtt egy-két alkalom- amikor az első hajtások 15-20 cm-esek. A többi permetezésre
mal vegyi védekezés szükséges (piros csíkkal jelöltük). Szélső­ 10-14 napos időközönként van szükség.
séges esetekben virágzás közben is permetezni kell, ilyenkor
azonban csak méhekre nem veszélyes szereket használhatunk,
amelyeket este, a méhek repülése után juttassunk ki. A málnán és szedren előforduló
egyéb károsítók
Szederatka
Acalitus essigi Takácsatkák-Lásd az almánál (72-73. oldal).
Szamóca-bimbólikasztó- Lásd a szamócánál (118-119. ol-
A kártevő és kárképe dal).
Ennek a szívogató kártevőnek a jellegzetes kárképét mindenki
ismeri, akinek a kertjében szeder van. Poloskák - Lásd az almánál (64-65. oldal) és a magyorónál
A gyümölcsök részben, néha teljesen pirosak maradnak, azaz (146--147. oldal).
nem érnek meg feketére. A fekete és a piros gyümölcsrészek
egyaránt savanyúak. A károsított gyümölcsök bogyói között Májusi cserebogár- Lásd a 40-41. oldalon.
csak erős nagyítóval látható, kb. 0,15 mm-es atkák szívogat-
nak. Súlyos károsítás esetén egy-egy gyümölcsön 150-250 at-
ka is előfordulhat.
A kártevő fejlődésmenete
Az atkák a rügypikkelyek alatt, a bokrokon maradó gyümölcs-
múmiákban és a kéreg repedéseiben telelnek át. Tavasszal a vi-
rágokra és a fiatal gyümölcsökre vándorolnak, ahol szívogatá-
sukkal azok egyenetlen érését okozzák. Folyamatosan szapo-
rodnak, leggyorsabban augusztus-szeptemberben. Szeptember
végén rejtekhelyeikre húzódnak vissza telelni.
Megelőzés és védekezés
A beteg gyümölcsöket minél előbb le kell szedni és el kell tá-
volítani a növények közelébőL
Mogyoróormányos Mogyorópoloska Mogyorórügy-gubacsatka

jan .-márc.
~
o
CD
~"'l
O•

CD
~ogyoróorrnányos
Curculio nucum
A kártevő és kárképe
A mogyoró legismertebb kártevője, amely elsősorban a későn
érő fajtákon károsít. Május közepétől a leveleken hámozgatás
nyomai és lyukak jelennek meg ®. A 6-9 mm-es, barna ormá-
nyosbogár ® a virágkocsányokat is megrághatja. A legna-
gyobb kárt a fiatal termés hámozgatásával és a mag szétrágásá-
val okozza. A termésen kisméretű lyuk látható, amely idővel
összeforr. A mogyoró belsejében lábatlan, sárgásfehér színű,
vörösesbarna fejű lárva található@. A bokrokon maradt termé-
seken augusztusban egy újabb, mintegy 2 mm nagyságú lyuk
jelenik meg, amelyen keresztül a lárva elhagyta a termést ®.
A kártevő fejlődésmenete
A lárva a talajban készített gubóban telel át CD. Bábozódás @
után, májusban jelennek meg az első kifejlett bogarak, amelyek
a leveleket hámozgatják és lyuggatják. Ez a károsítás nem na-
gyon árt a mogyoróbokomak ®, a kerttulajdonosnak azonban
jelzi a kártevő jelenlétét. A kárképek a fiatal, borsó nagyságú
terméseken is megjelenhetnek. A sérüléseken rothadást okozó
gombák telepedhetnek meg. Az ivarérett nőstények berágnak a
még puha héjú gyümölcsökbe, és egy, ritkán két tojást raknak.
Egy-egy nőstény mintegy 40-50 mogyoróba rak tojást. A nős­
tények által rágott lyukak idővel beforrnak. A kikeit lárvák
négy hétig maradnak a termésben, miközben annak belsejét tel-
jesen elfogyasztják @. Augusztusban a lárva egy a héjba fúrt,
kb. 2 mm átmérőjű lyukon keresztül elhagyja a termést ®. A
talajba vándorol, ahol 5-25 cm mélységben, gubóban telel (J).
Megelőzés és védekezés
A következő évi fertőzés mértékét a károsított termések július-
augusztusi leszedésével csökkenthetjük. Fontos, hogy ezt elvé-
gezzük, mielőtt a lárvák elhagynák a mogyorót (az ábrán kék
csíkkal jelölve).
A leveleken érési táplálkozást folytatóimágókellen május má-
sodik felében, a kárképek megjelenésekor 10-14 napos időkö­
zönként permetezzünk (piros csíkkal jelölve). A bogarak kora
reggel, amikor még nem mozgékonyak, a bokrok alá terített pa-
pírra vagy fóliára lerázhatók. Ezzel esetenként a permetezések
megelőzhetők, illetve időpontjuk meghatározható.
~ogyorópoloska
Phylus cory/i
A kártevő és kárképe
Júniustól a mogyoró levelein feltűnő, barna szívogatási nyo-
mok találhatók, melyek lyukak lesznek. A levelek és a hajtás-
csúcsok torzultan növekednek tovább. A leveleken 5 mm-es,
fekete számyú poloskák láthatók, melyeknek világos színű lár-
vái károsítanak.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő tojás formájában, az ágakon telel át. Május végén
kelnek ki a lárvák és szívogatni kezdenek. A kifejlett poloskák
június- júliusban jelennek meg.
Megelőzés és védekezés
Május végétől figyeljük a leveleket, hogy megjelennek-e a raj-
tuk szívogató lárvák vagy a kifejlett állatok. Mivel azok levél-
tetvekkel táplálkoznak, vegyi védekezést csak nagyon súlyos
fertőzés esetén végezzünk. A kifejlett imágók reggel kevésbé
mozgékonyak, ezért a permetezést lehetőleg kora reggel végez-
zük.
~ogyorórügy-gubacsatka
Phytoptus ave/lanae
A kártevő és kárképe
Ennek a szívogató kártevőnek a veszélyessége az utóbbi évek-
ben növekszik.
Tavasszal a mogyoró vesszőin gubacsszerű, gömbölyű, 1-1,5
cm-es, duzzadt rügyek láthatók. Kihajtás idején szinte szétnyíl-
nak, de nem hajtanak ki. A károsított rügyek pikkelyei között
erős nagyítóval 0,2 mm-nyi atkák találhatók. A károsított rü-
gyek a nyár folyamán elhalnak.
A kártevő fejlődésmenete
A kifejlett atkák a károsított rügyben telelnek, ahonnan április
végén elvándorolnak. Fiatal, éppen kialakuló rügyeket keres-
nek maguknak, hogy azokba bejutva növényi nedveket szívo-
gassanak. A rügyekben szaporodnak. Egy-egy rügyben szélső­
séges esetben akár több ezer atka is megtalálható. A kártevő
melegebb években erősebben szaporodik, ilyenkor második ki-
vándorlás is lehetséges, s nagyobb kárt idéz elő.
Megelőzés és védekezés
Gyenge kártétel esetén január-februárban törjük ki a fertőzött
rügyeket, vagy a károsított hajtásokat az egészséges részig vág-
juk vissza. A nyesedéket a kertből azonnal távolítsuk el.
Erős károsításkor a mechanikai védekezés kiegészítéseként vé-
gezhetünk vegyi kezelést is. Ebben az esetben április végén
egy-két alkalommal, l 0-14 napos időközzel permetezzünk
A dió gnomóniás betegsége

jan .- márc. április-május jún ius júl ius augusztus szeptember okt.-dec.

A fertözöH levelek és gyiiiiiölcsök eltávolítása

•••

A dió gnomóniás betegsége
Gnomonia leptosty/a
A kórokozó és kórképe
Csapadékos években a diófák levelein május-júniusban kb. 5
mm nagyságú foltok jelennek meg @. Többnyire kerekek és
sötét színnel szegélyezettek. A tenyészidőszak folyamán a fol-
tok megnagyobbodnak és összefolynak ®. A foltokban a szö-
vet elhal. A tünetek néha a levélnyeleken @ és a fiatal hajtáso-
kon is megjelennek. Az erősen fertőzött levelek egy része el-
szárad, és idő előtt lehullik ®. A zöld dió héján sötétbarna és
fekete foltok keletkeznek, amelyek a dió xantomónászos beteg-
ségének tüneteivel szemben nem nedvesek, hanem szárazak \l).
Ha a fertőzés korán történt, a gomba akár a magbélig is eljut-
hat, tönkretéve azt. Későbbi fertőzés esetén a magbél ugyan
sértetlen marad, de a termés korán beérik és idő előtt lehullik.
A korai levélhullás is gyors termésérést okoz, emiatt a dió szin-
tén korán lehullik.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba a lehullott levelekben, peritéciumokkal telel át. Itt ki-
hajtás közben és után aszkaspórák képződnek, melyek csapa-
dékos időben a fiatal leveleket fertőzik CD. Az első tünetek a
fertőzés után mintegy két héttel jelennek meg @. A levelek
fonákán látható foltokban koncentrikus körökben elhelyezkedő
acervuluszok figyelhetők meg @. A kórokozó az itt képződött
konídiumok segítségével terjed és fertőzi meg a szomszédos
diófákat is. Csapadékos időszakokban a betegség járványszeru-
en terjedhet, és szinte mindig korai levél- és terméshullást
okoz. A gomba a lehullott beteg leveleken és a fertőzött ter-
méshéjakon telel át@.
Megelőzés és védekezés
A fertőzött leveleket, terméseket és terméshéjakat lehetőleg
még az ősz folyamán gyűjtsük össze és távolítsuk el a fák alól
(az ábrán kék csíkkal jelölve).
Évről évre ismétlődő fertőzés esetén a kórokozó ellen megelő­
ző jelleggel vegyi védekezés szükséges. Kihajtástól kezdve, le-
hetőleg eső után, 10--14 naponként (minél csapadékosabb az
idő, annál gyakrabban) gombaölő szerrel permetezzünk (piros
csíkkal jelöltük).
A dió xantomón ászos A dió papírhéiús ága Tarka dió-levéltetű Dió nemezes gubacsatk a
betegsége
A dió xantomónászos betegsége
Xanthomonas arboricola pv. }uglandis
A kórokozó és kórképe
A leveleken apró, áttetsző, szögletes foltokjelennek meg, ame-
lyek a levélereket is beboríthatják. A foltok később megna-
gyobbodnak, összefolynak, szélük vizenyőssé válik. A termés
héján hasonló tünetek tűnnek fel. Korai fertőzés esetén a bak-
térium a termések belsejét is elpusztíthatja. A kórképek a bar-
kákon és a hajtásokon is megjelenhetnek. A fertőzött levelek és
termések idő előtt lehullanak.
A kórokozó fejlődésmenete
A baktérium a fertőzött hajtásokban és a lehullott leveleken te-
lel át. A kórokozó az esőztető öntözőberendezések használatá-
val, rovarok segítségéve!, atkákkal terjed, sőt a fertőzött virá-
gokból származó pollen is továbbviheti a betegséget. A magas
páratartalom kedvez a kórokozó terjedésének.
Megelőzés és védekezés
A lehullott beteg leveleket lehetőleg még az ősz folyamán
gyűjtsük össze és távolítsuk el a kertből. A diófákat ugyan nem
szokás metszeni, de erős fertőzés után, száraz időben ajánlott a
fák átvizsgálása és a beteg vesszők levágása. Esetenként úgy-
nevezett "fertőtlenítő" vegyi kezelésre is szükség lehet egy-két
alkalommal, a kihajtás után.
A dió papírhéjúsága
A kórok és a kórkép
A termések csúcsi részén a héj elvékonyodik, rajtuk a madarak
károsításához hasonló lyukak jelennek meg. Ezek a tünetek
tápanyagellátási zavarok következtében keletkeznek, amelyek
elsősorban a nem megfelelő termőhelyre telepített fákon, csa- A kártevő fejlődésmenete
padékos, hideg nyarakon alakulnak ki. A talaj túlzott nitrogén- A 0,2 mm-es atkák a kéregrepedésekben és a rügypikkelyek
tartalma kedvez az élettani betegség kialakulásának. alatt telelnek át. Kihajtás után a levelekre vándorolnak, ahol
szívogatásuk következtében megjelenik a jellegzetes kárkép. A
Megelőzés és védekezés dió szemölcsös gubacsatkához hasonlóan ennek a fajnak is
Pangóvizes talajra lehetőleg ne ültessünk diófát. évente több nemzedéke fejlődik.
Megelőzés és védekezés
Tarka dió-levéltetű A kártevő szívogatásának nincs lényeges hatása a növények
Panaphis juglandis növekedésére, illetve a termés mennyiségére, ezért vegyi véde-
kezésre csak évről évre erősödő károsítás esetén van szükség.
A kártevő és kárképe Ekkor kéthetes időközönként, két-három alkalommal perme-
A levelek színén, a főér mentén több, 4 mm nagyságú, szár- tezzünk kihajtáskor és utána. Gyenge károsítás esetén tavasszal
nyatlan, sárga alapon barna mintázatú tetű szívogat. Az erősen távolítsuk el a károsított leveleket, mielőtt az atkák a szarnszé-
károsított levelek megbarnulnak és elfonnyadnak. dos levelekre áttelepednének.
A kártevő fejlődésmenete
A kártevő tojásokkal telel át a vesszőkön, a rügyek közelében. A dión előforduló egyéb károsító
A lárvák tavasztól kezdve szívogatnak. A szárnyas egyedek jú-
lius és szeptember között jelennek meg, és a szomszédos növé-
nyekre átrepülve biztosítják a kártevő elterjedését. Almarnoly-Lásd az almánál (60-61. oldal)
Megelőzés és védekezés
A vegyi védekezésnek csak nagymértékű károsítás esetén, fia-
tal, véglegesen még nem kialakított koronaformájú fák eseté-
ben van értelme.
Dió nemezes gubacsatka
Aceria erineus
A kártevő és kárképe
A levelek színén hólyagok jelennek meg. Az átellenes oldalon
a levélszövet besüpped és fehéres, filcszerű bevonat borítja be.
 tn
N

Szölölisztharmat A szölö fomopsziszos

betegsége
január-április május jún ius-j úli us okt.--dec .

Metszés

•••• ••••
Szőlőlisztharmat
Uncinula necator
A kórokozó és kórképe
A szőlő egyik legismertebb betegsége, amely ameleg nyári hó-
napokban tetemes károkat okozhat. Az európai származású
szőlőfajták sokkal fogékonyabbak iránta, mint az amerikaiak.
A kórképek minden zöld növényi részen megjelenhetnek. Az
erős lisztharmat-fertőzéses évek után egyes fiatal hajtásokon
már májusban szürkésfehér, lisztes bevonat jelenik meg ®. E
hajtásokon fejlődő levelek és virágbimbók nagyon törékenyek,
és torzultan növekednek. A lisztharmatra jellemző hamuszerű
bevonat a levelek színét és esetenként a fonákát is beboríthatj a.
Meleg időszakokban, amikor a magasabb hőmérsékletű nappa-
lokat harmatos éjszakák váltják, a betegség robbanásszerűen
terjed. A tünetek a leveleken, a hajtásokon, a bogyókon és a
fürtkocsányokon egyaránt megjelenhetnek@. A túlságosan sű­
rű lombozatú szőlőtőkék különösen veszélyeztetettek. A fertő­
zött bogyók tovább fejlődnek, de mivel bőrszövetüket a gom-
bafonalak elpusztították, később felrepednek, úgynevezett
"sérves" bogyók jönnek létre \!). Az ilyen bogyók elrothadnak
vagy teljesen kiszáradnak. A fertőzött hajtások felületén nyár
végére lilásszürke foltok jelennek meg, amelyek a megfásadás
után barnáslila színűvé válnak®.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba túlnyomórészt az előző év nyarán fertőződött rügyek-
ben telel át CD. A gombafonalak már kihajtás közben megjelen-
nek, de a korai tüneteket nehezen lehet észrevenni, mivel a fiatal
szőlőleveleket eredendően apró szőrök borítják (2). A fertőzött
hajtások felszínét borító gombafonalakon számtalan konídium
képződik, amelyek a növényen elterjedve és a szomszédos szőlő­
tőkékre is átjutva, meleg nappal ok és harmatos éjszakák váltako-
zása idején a betegség járványszerű elterjedéséhez vezetnek.®.
Ha a kórokozónak kedvez az időjárás, az első konídiumok csírá-
zása után mintegy l 0-14 nappal már újabbak képződésével kell
számolnunk. A tenyészidőszak során kialakult lisztes bevonat fe-
lületén apró, barnásfekete pontok figyelhetők meg. Ezek a gomba
mikroszkopikus méretű termőtestei, az ún. kleisztotéciumok ®,
amelyek aszkospárákat képeznek. Ezekami éghajlatunkon csak
a betegség nyári terjedéséért felelősek. A gomba túlnyomórészt a
fertőzött rügyekben telel át®.
Megelőzés és védekezés
Metszéskor lehetőleg laza, gyorsan leszáradó, levegős tőkefor­
mát alakítsunk ki. A súlyos lisztharmatfertőzést követő évek-
ben (amelyeket a vesszőkön megjelenő foltok jeleznek) a ter-
rnőre metszést különös gonddal végezzük, és a foltos vesszőket
vágjuk le. A már betegen kihajtó hajtásokat minél előbb távo-
lítsuk el, nehogy rajtuk konídiumok képződjenek (az ábrán kék
csíkkal jelöltük).
Az erős fertőzést követő években néhány alkalommal, l0-12
naponként megelőző jelleggel permetezhetünk. Ennek ideje ak-
kor van, amikor a rügyek "gyapjas" állapotban vannak, és haj-
tani kezdenek (ez a rügyállapot megfelel a gyümölcsfák "egér-
fül" fejlődési szakaszának). Különben akkor kell permetezni,
miután az első tüneteket mutató fiatal hajtások megjelentek és
ezeket eltávolítottuk (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
A szőlő fomopsziszos betegsége
Phomopsis viticola
A kórokozó és kórképe
A betegséggel szemben a különböző fajták fogékonysága erősen
eltérő. Különösen érzékenyek egyes szőlőfajták. Télen a vesszők
és a többéves részek kérgén szürkés sz ínű foltok figyelhetők meg,
amelyekben 0,2-2 mm-es, fekete piknídiumok láthatók. A beteg
vesszők gyengébben növekednek, és ha a folt körbeéri őket, el-
pusztulnak. A fertőzött kéreg környezetében a rügy ek nem hajta-
nak ki. A szőlőtőkék lekopaszodhatnak. Kihajtás után az alsó le-
veleken apró, fekete, sárgás udvarú foltokjelennek meg. A legna-
gyobb veszélyt azonban a hajtások felületén kialakuló fekete, ele-
inte keskeny foltok jelentik. Ezeken a területeken később a hajtás
bőrszövete hosszú csíkokban elhal. Amikor egy ilyen folt az
egész hajtást körbeéri, az először eltorzul, majd elpusztul.
A kórokozó fejlődésmenete
Tavasszal, kihajtás közben és után a vesszőkön található fehér
foltokban az apró, fekete termőtestek, a piknídiumok konídi-
umokat szómak szét. Ezek azután a víz segítségével jutnak a fi-
atal hajtásokra és levelekre. Csapadékos, hideg időben a
konídiumok tömegesen csíráznak, és megfertőzik a leveleket és
a hajtásokat. A gomba a micéliummal teljesen átszőtt, időköz­
ben kifehéredett kéregrészekben telel át.
Megelőzés és védekezés
Nyugalmi időszakban végzett metszéskor a beteg vesszőket az
egészséges farészig vágjuk vissza. Ha a betegség mártöbb éve je-
len van, de nem védekeztünk ellene, ifjítsuk meg a szőlőtőkéket.
A nagyobb metszési sebeket feltétlenül kenjük be sebkezelőszer­
rel. Súlyos fertőzéskor (ha az előző évben csapadékos, hideg volt
a tenyészidőszak), a beteg vesszők eltávolításán kívül a kihajtás-
tól kezdődően néhány alkalommal vegyi védekezés is szükséges.
Szölöperonoszpóra

jan .-ápr. május június-július a ug usztus-szeptem ber október-december

•••
A fertőzött levelek 8116V01ít6so
••••••
• ••••••• ••••
'A lehullott §gyök és levelek össz ""tése
Szőlőperonoszpóra
Plasmapara vitica/a
A kórokozó és kórképe
A szólóperonoszpóra csapadékos években világszerte a legve-
szélyesebb szólóbetegség.
Az első tünetek már a fiatal levelek színén megjelenhetnek:
csapadékos időben a felszínükön akár 2 cm átmérőjű, olajfolt-
ra hasonlító foltok alakulnak ki ®. Legelőször ott figyelhetők
meg, ahol a víz a levelekról a legkésőbb párolgott el, így pél-
dául a levélcsúcs közelében. A foltokkal átellenesen, a fonáki
oldalon szürkésfehér színű "kivirágzás", sporangiumtartó gyep
alakul ki ®. A jellegzetes penészgyep a virágokat, fiatal bo-
gyókat, sót egész fürtöket is beboríthat ®. A beteg növényi ré-
szek elhalnak, akárcsak a kórokozó okozta foltokon belül a le-
vélszövet részei. Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehulla-
nak ®. A később, kb. borsó nagyságban fertőződött bogyók
lilásbarnára színezódnek és összetöppednek (J). Száraz időben
lehullanak, csapadékos időben pedig rothadni kezdenek. A fer-
tózött kocsányú fürtök szintén korán hullanak le.
A kórokozó fejlődésmenete
A kórokozó az ősszel lehullott, beteg levelekben és az össze-
töppedt bogyókban telel át CD. Itt kitartóspórák, úgynevezett
oospórák képződnek, amelyek a talajban több évig életképesek
maradnak. Tavasszal, amikor a nedves talajfelszín hőmérsékle­
te 8 °C fölé emelkedik, az oospórák csírázni kezdenek, spo-
rangiumtartót és sporangiumot képeznek, amelyben kb. hatvan
apró, vízcseppben továbbjutó, mozgó sporangiospóra képző­
dik. A szél a sporangiumokat és az általuk kibocsátott, mozgó
sporangiospórákat a szőlótókék alsó, fiatalleveleire sodorja ®.
A levél felszínéról a vízcseppben gyorsan mozgó sporan-
giospórák a légzőnyílásokon át bejutnak a levél szövetébe (ez
az elsődleges, azaz "primer" fertőzés). A gombafonalak a le-
vélszövetet átszóve elpusztítják azt, és kialakulnak a jellegze-
tes olajfoltok. Hűvös májusban a kórokozónak 15-18 napra
van szüksége, amíg a levél fonákán lévő légzőnyílásokon ke-
resztül új sporangiumtartók fejlődnek. Ekkor jelenik meg a fol-
tokkal átellenes oldalon a jellegzetes szürkésfehér sporangium-
tartó gyep. Ezen nagy számú sporangium képződik, amelyek
megint csak vízcseppben mozgó sporangiospórákat bocsátanak
ki magukból ®. Csapadékos időben a kórokozó ezekkel az új
sporangiospórákkal fertózi a még egészséges, zöld növényi
szerveket. Ősszel a beteg növényi részeken oospórák képződ­
nek, amelyek áttelelnek ®.
Megelőzés és védekezés
A szólótókék ápolásával, zöldmunkákkal elősegíthetjük, hogy
az eső és a harmat gyorsan megszáradjon, ezzel valamelyest
csökkentjük a fertőzést. Fontos tehát a szakszerű metszés, a
rendszeres kötözés, a hajtásválogatás, valamint a gyomirtás.
Csapadékos tavaszon különös figyelemmel vizsgáljuk át a tó-
kéket, s az első tünetek jelentkezésekor távolítsuk el az olajfol-
tos leveleket, mielótt a fonákon kialakul a sporangiumtartó
gyep (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
Azokban az állományokban, ahol a kórokozó évente fertőz, ki-
hajtás után, májustól kezdve rendszeresen végezzünk megelő­
ző vegyi kezeléseket. Ezek 10-14 napos időközönként köves-
sék egymást (minél csapadékosabb az időjárás, annál gyakrab-
ban). A permetezést akkor kell megkezdeni, amikor az első
olajfoltok láthatóvá válnak a levelek színén, de legkésőbb ak-
kor, amikor a fonákon a jellegzetes sporangiumtartógyep meg-
jelenik (az ábrán piros csíkkal jelöltük).
A fertőzött és lehullott növényrészeket rendszeresen és gondo-
san össze kell gyűjteni, mielótt a talajban a több évig életképes
oospórák kialakulnának (a jobb oldali kék csíkkal jelöltük).
Szőlőorbánc A szőlő botrítiszes Takácsatkák Szőlő-gubacsatka
betegsége
Szőlőorbánc
Pseudopezicula tracheiphila
A kórokozó és kórképe
Csapadékos időben kihajtás után, május végén, június elején az
alsó leveleken nagyméretű, erek által határolt, emiatt szögletes
foltok alakulnak ki. A piros bogyójú fajtákon a foltok vöröses,
míg a fehér bogyójúakon halványzöld, illetve sárgás színűek. A
foltokon belüli levélszövet elhal, és a beteg levelek virágzáskor
vagy még az előtt lehullanak. Csapadékos években a betegség
az egész szőlőtőkét megtámadhatja, ami a növény asszimiláló
felületének drasztikus csökkenéséhez vezet. A fertőzés követ-
kezményei a virágok pergése, gyenge termésberakódás és cse-
kély termésmennyiség.
A kórokozó fejlődésmenete
A gomba fertőzött, lehullott leveleken, apotéciumokkal telel át,
ahol tavasszal nagyszámú aszkospóra képződik. A tőkék alsó
levelei csapadékos időben fertőződnek. Az eddigi kutatások
szerint az ősszel lehullott leveleken képződő aszkospóráknak
nagy szerepe van a kórokozó további fertőzésében.
Megelőzés és védekezés---+ lásd a védekezésről szóló mellékletet.
A szőlő botrítiszes betegsége
Botrytis cinerea
A kórokozó és kórképe
Ez a kórokozó minden kertben jelen van, mivel elhalt növényi ré-
szekből táplálkozik. Csapadékos időben azonban a gomba az élő,
puha, cukorban és nitrogénbengazdag növényi szövetet is megtá-
madja. Tavasszal a szőlő virágrügyeit fertőzi, megakadályozza
kihajtásukat vagy röviddel kihajtása után elpusztítja azokat. A vi-
rágok is fertőződhetnek, így szélsőséges esetben a tőkék összes
virága áldozatul eshet a kórokozónak. Amikor a szőlőfürtök meg-
fertőződnek, a még egészségesbogyókis lehullanak. Ha az érett
bogyók fertőződését száraz, meleg időjárás követi, akkor a fürtök
nemesrothadásan mennek keresztül.
A kórokozó fejlődésmenete
Gyakran az elpusztult egyéves vesszőkön telel át, amelyeknek
a kérgén tavasszal sötét, kerek és hosszúkás termőtestek, szkle-
róciumok jelennek meg. Tavasszal, csapadékos időben az itt
képződött konídiumok a virágrügyeket és néha a fiatal levele-
ket is megfertőzik. A növényi részeket vastagon beborító, pe-
nészes bevanaton rengeteg konídium képződik, amelyek to-
vább terjesztik a betegséget.
Megelőzés és védekezés ---+lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Takácsatkák
Tetranychus urticae, Panonychus ulmi
A kártevők és kárképük
A szőlőtőkéken elsősorban a piros gyümölcsfa-takácsatka káro-
sít, de a sárgászöld színű közönséges takácsatka is előfordul. A
piros gyümölcsfa-takácsatka tojások formájában, a tőkéken telel
át, így szívogatásának nyomai már nagyon korán, kihajtás idején
is megjelennek a leveleken. A fiatal korban károsított levelek szé-
le felfelé pöndörödik, súlyos károsításkor a kihajtás után elhal-
nak. A később, száraz, me leg időben megtámadott levelek bronz-
színűvé válnak, s tömegesen száradnak el. A levelek fonákán na-
gyítóval kb. 0,4 mm nagyságú, zöldes, illetve piros színű atkákat
és kisebb lárváikat, valamint hagyma alakú tojásaikat figyelhet-
jük meg. A közönséges takácsatka károsításával csak később, a
nyár folyamán kell számolni.
A kártevők fejlődésmenete
A piros gyümölcsfa-takácsatka fejlődésrneuetét könyvünk
72-73. oldalán, az almánál ismertetjük. Az ott leírtak a szőlőre
is érvényesek. Az évente 6-9 nemzedéket létrehozó közönsé-
ges takácsatka cinóbervörös színű nősténye a lehullott levelek
alatt, szövedékben telel át. Részletes leírása szintén a 72-73.
oldalon olvasható.
Megelőzés és védekezés ---+ lásd a védekezésről szóló mellék-
letet.
Szőlő-gubacsatka
Colomerus vitis
A kártevő és kárképe
Tavasszal a hajtások alsó leveleinek színén kidudorodó guba-
csak jelennek meg. A fonáki oldalon a gubacsak erősen szőrö­
zöttek. Erős nagyító segítségével a szőrszálak között kb. 0,15
mm nagyságú atkák láthatók, amelyeknek a szívogatása okoz-
za a levelek gubacsképződését. A kártevő a szőlő virágzatának
a csúcsán is szívogathat.
A kártevő fejlődésmenete
A gubacsatkák a rügypikkelyek alatt telelnek át, s rögtön kihaj-
tás után a levelekre vándorolva károsítani kezdenek. A fonákon
kialakult nemezes foltokban a kártevőnek évente több nemze-
déke fejlődik. Nyár végén az atkák elhagyják a gubacsokat,
majd a levélnyélen keresztül a levélhónalji rügyet elérve, téli
rejtekhelyükre húzódnak.
Megelőzés és védekezés---+ lásd a védekezésről szóló mellékletet.
Nyerges szölömoly

január-április május-június július augusztus szept.-dec.

CD

Feromoncsapdák
• Feromoncsapdák
•
Nyerges szőlőmoly
Eupoecilia ambiguella
A kártevő és kárképe
A nyerges és a tarka szőlőmoly (lásd a következő oldalt) a sző­
lő két legveszélyesebb kártevője. (Mindkét kártevő első nem-
zedékének hernyói szénakaszálás alatt tűnnek fel először, így a
népnyelv "szénaféregnek" nevezi őket.)
A hernyák kezdetben csak egyes virágokat rágnak meg, később
azonban egész virágrészeket, sőt virágzatokat szőnek egybe és
károsítanak @. Mindkét kártevő második nemzedékének her-
nyói július közepétől jelennek meg, berágnak a szőlőbogyókba,
elfogyasztják a terméshúst, csak a mag, illetve a megbarnult héj
marad vissza. Egy-egy hernyó több bogyót is károsíthat, ame-
lyeket azután szövedékkel köt össze @. A hernyó okozta sérü-
léseken különböző rothadást előidéző baktériumok és gomba-
kórokozók juthatnak be a bogyó ba. A károsított bogyók sava-
nyúak.
A kártevő fejlődésmenete
A nyerges szőlőmoly áttelelő bábját világosszürke szövedék
rögzíti a tőkék törzsére CD. Az első nemzedék kifejlett lepkéi
április vége és május közepe között rajzanak @. A rajzás idő­
pontja erősen függ a levegő hőmérsékletétőL Testük kb. 5 mm
hosszú, szárnyfesztávolságuk 20-25 mm. Elülső pár szárnyuk
sárga alapja középen barna, trapéz formájú mintával díszített.
Hátsó pár szárnyuk barnásszürke, halványpirosan rojtozott. A
nőstények l mm-es, óraüveg alakú, lapos, narancssárga és pi-
rosan pettyezett tojásaikat a virágkocsányokra és a virágbim-
bókra rakják ®. A tojásrakás délután vagy este történik. Egy-
egy nőstény 30-100 tojást rakhat. A tojásokból az 1-2 mm-nyi
hernyák - a hőmérséklettől függően - 6-10 nap múlva kelnek
ki.
A lárvák négy vedlés után érik el végső, 12 mm-es méretüket.
A fiatal hernyák vörösessárga,..a kifejlettek pedig vörösesbarna
színűek. Barnásfekete fejük és nyakpajzsuk van @, ami a meg-
különbözteti őket a tarka szőlőmoly hernyóitóL A kifejlett her-
nyó 5-8 mm-es, barna bábot alakít ki, amelyet szövedékkel
rögzít a virágok közé, a levelek fonákára, illetve a kéreg, vala-
mint a tárnrendszer oszlopainak repedéseibe @.A kifejlett lep-
kék két-három hét múlva bújnak ki a bábbóL A második nem-
zedék lepkéi július második felében rajzanak @ (rajzásuk idő­
pontja erősen hőmérsékletfüggő). A második nemzedék nősté­
nyei tojásaikat a bogyókra rakják (!). A fejlődő hernyó fekete
feje erős nagyítóval már néhány nap múlva látható a tojásban.
Röviddel ezután kikelnek a hernyók, amelyek néhány óráig a
bogyók felületén mozognak, majd azokba befurakodnak. A
második nemzedék hemyói augusztusra fejlődnek ki teljesen
@. Szövedékszál segítségével leereszkednek a károsított für-
tökről, és a kéreg valamint a tárnrendszer hasadékaiban, illetve
falrepedésekben bábozódva áttelelnek ®.
Megelőzés és védekezés
A nyugalmi időszakban végzett metszéskor a szövedékben te-
lelő bábokat keressük meg és pusztítsuk el. Júniusban vizsgál-
juk át a virágokat, és ha károsító hernyókat találunk, nyomjuk
szét őket. Július végétől a károsított bogyókat egyesével szed-
jük le és távolítsuk el (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
Nagyobb szőlőskertekben, ahol nincs lehetőség mechanikus
védekezésre, biológiai (Bacillus thuringiensis) hatóanyagú
vagy kémiai szerekkel permetezzünk (lásd a zöld és piros csí-
kot). Ezek a védekezések azonban csak akkor hasznosak, ha a
hernyák kelésekor vagy közvetlenül utána juttatjuk ki a szere-
ket A védekezések időpontját a növények rendszeres átvizsgá-
lásával és a tojások fejlettségi állapotának meghatározásával ál-
lapíthatjuk meg. Ha a tojásokban nagyítóval a hernyák fekete
feje már látható, akkor néhány napon belül számítani kell a ki-
kelésükre.
A szőlősgazdák által előrejelzésre használt feromoncsapdák ki-
függesztésének csak nagyobb szőlőskertekben van értelme. A
kártevő hímjeinek feromonokkal történő megtévesztésére is
csak nagyobb állományokban van lehetőség. Ez úgy történik,
hogy a szőlőtőkék közé a nőstények szexferomonját kibocsátó
anyaggal átitatott csapdákat helyeznek ki, amelyek az állo-
mányt teljesen beborítják a hímeket csalogató illatfelhőveL En-
nek következtében a hímek nem képesek érzékelni az egyes
nőstények által kibocsátott feromonokat, és nem termékenyítik
meg őket (sárga csíkkal jelöltük).
 o-
o
Tarka szőlőmoly Szőlőilonca

január- április május-jún ius július-augusztus szept.-dec.

CD

A hern ók a bóbok és to.ások m~""

se;;.;m""'m:.:.::
is.:.:.:
ílé"se
""--------------------------'

Feromoncsapdák

••• • ••
Tarka szőlőmoly
Lobesia botrana
A kártevő és kárképe
A tarka szőlőmoly !árvái által okozott kárképek teljesen meg-
egyeznek a nyerges szőlőmoly okozta kárképekkeL Ez a kárte-
vő melegigényesebb, mint a nyerges szőlőmoly, így a házfalak-
ra futtatott szőlőkön gyakrabban fordul elő, mert számára az
ilyen tőkék mikroklímája kedvezőbb. Ilyenkor évente akár há-
rom nemzedéke is fejlődhet.
A lepkéi is nagyjából akkorák, mint a nyerges szőlőmolyé,
elülső pár szárnyuk azonban sárgás, zöldesszürkén márványo-
zott mintázatú. Hátsó pár szárnyuk szürke, a potroh közelében
világosszürke. A hernyó kb. 10 mm hosszú, sárgászöld színű,
feje és nyakpajzsa sárga, sárgásbama. Mozgékonyabb, mint a
rokona.
A kártevő fejlődésmenete, megelőzés és védekezés
Az előző oldalon a nyerges szőlőmolynálleírt fejlődésmenet és
a megelőzés, valamint a védekezés módszerei teljes egészében
érvényesek a tarka szőlőmolyra is.
Szőlőilonca
Sparganothis pilleriana
A kártevő és fejlődésmenete
Rügypattanás kezdetekor a rügyeket másfél mm-es hernyó fúr-
ja meg és odvasítja ki @. A károsított rügyek nem hajtanak ki.
A hernyók ezután a leveleket rágják meg és szövik össze. A
szövedék mind nagyobb lesz, és a benne található levélrészek
elhalnak @. A hernyók a fürtöket is beszőhetik, és a bogyókat
megrágják. A kifejlett hernyók kb. 25-30 mm hosszúak, zöl-
desszürke alapon világos szemölcsösek. Fejük és nyakpajzsuk
sötétbarna, fekete. Ha a szövedéket felszakítjuk, a hernyók
megpróbálják elérni a levél szélét, ahonnan szövedékszálon le-
ereszkednek a talajra. Nagymértékű károsítás esetén az elpusz-
tított rügyek és levelek miatt jelentős termésveszteséggel kell
számoln unk. A vesszők következő évi rügy berakódása és a tő­
kék fagytűrő képessége is kárt szenved.
A kártevő fejlődésmenete
Az apró hernyók a tőkék kérgének repedéseiben telelnek át CD.
Már a rügyek duzzadásakor elhagyják téli rejtekhelyüket, és a
rügyekre másznak. Gyorsan növekednek és fejlődésük közben
mind nagyobb károkat okoznak. A hernyók károsításának kez-
dete, kifejlett állapotuk elérésének és emiatt bábozódásuknak
időpontja erősen eltérő. A kifejlett hernyó a levél csúcsára má-
szik, és azt visszahajtva szövedéket hoz létre, amiben bábozó-
dik. Ennek időpontja általában csak június vége, de néha már
június közepe ®.A lepkék 12-18 nap múlva bújnak ki a báb-
ból. Szárnyfesztávolságuk 18-25 mm, barnák, illetve rézszínű­
ek, elülső pár szárnyukon két vörösesbarna, keresztirányú csí-
kot viselnek. Hátsó pár szárnyuk szürkésbarna, szélük vöröses-
sárgán rojtozott@. Az imágók július-augusztusban rajzanak. A
nőstények tojásaikat kb. 150-esével, lapos, hosszúkás, zöldes-
sárga csomókban, a levelek színére rakják ®. A tojások egy-
máson jellegzetesen, tetőcserépszerűen helyezkednek el. A to-
jásrakásra általában augusztusban kerül sor, azonban néha
szeptemberig is elhúzódhat. A hernyók tíz-húsz nap múlva kel-
nek ki. Kelés után szövedékfonálon azonnal leereszkednek a
levélről, hogy a kéreg illetve a támrendszer oszlopainak repe-
déseiben átteleljenek lJ).
Megelőzés és védekezés
Tavasszal figyeljük a rügyeket, hogy nem kezdték-e meg rajtuk
a hernyók károsításukat. A károsított rügyeket törjük ki, a her-
nyókkal együtt nyomjuk össze. Az összeszőtt leveleket bontsuk
szét és pusztítsuk el az itt rágó hernyókat is. Legjobb, ha a szö-
vedékeket vízzel teli vödör felett nyitjuk fel, hogy az esetleg
menekülő hernyók a vízbe hulljanak. A tojáscsomókat és a bá-
bokat is rendszeresen pusztítsuk (az ábrán kék csíkkal jelöltük).
A permetezések akkor hatásosak, ha a hernyók érintkeznek a
szerrel, azaz még nem védi őket szövedék (piros csíkkal jelöl-
tük). A kikelő hernyókelleni védekezés nagyon nehéz, mivel a
kelés akár több hétig is tarthat. A védekezések időpontját a to-
jások megfigyelésével határozhatjuk meg, mivel azok színe ke-
lés előtt megsötétedik. A szőlőültetvényekben a kifejlett lepkék
rajzását feromoncsapdákkal figyelik, és ebből a várható kárté-
tel mértékére, illetve a későbbi védekezések időpontjára követ-
keztetnek (lásd a sárga csíkot).
162

Növénynevek mutatója

Alma o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 44
Cseresznye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 84
Dió o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 148
Kajszi o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 96
Körte o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 76
Köszméte o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 124
Málna o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 138
Meggy o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 84
~s~1~~;~ck
146
o : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 96
Ribiszke o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 124
Szamóca o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 112
Szeder o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 138
Szilva o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 102
Szőlő o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 152

Betegségek és kártevők névmutatója
Abraxas grossulariata ........ 137
Acalitus essigi ............... 145
Aceria erineus .............. 151
A cseresznye blumeriellás
betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
A cseresznye pszeudomonászos
elhalása .......... 87,101,111
A cseresznye sztigmínás
betegsége . . . . . . . . . . . . . . . 87, lll
A csonthéjasok monilíniás
betegsége ............... 85, 101
A dió gnomóniás betegsége .... 149
A dió papírhéjúsága .......... 151
A dió xantomónászos betegsége 151
Adoxophyes orana . . . . . . . . . . . 59
A kajszi gutaütése (apoplexia) . . 99
A körtegyümölcs kövecsessége . 77
A körte mikoszferellás
levélfoltossága . . . . . . . . . . . . . . 77
A körte ventúriás varasadása . . . 77
A köszméte amerikai
lisztharmata ................ 125
A köszméte drepanopezizás
levélfoltossága .............. 127
A málna botrítiszes betegsége .. 139
A málna didimellás betegsége .. 139
A ribiszke amerikai lisztharmata 125
A ribiszke atavizmusa ........ 131
A ribiszke drepanopezizás
levélfoltossága .............. 127
A szamóca botrítiszes betegsége 113
A szamóca diplokarponos
levélfoltossága .............. 115
A szamóca fitoftórás
gyökértörzspusztulása ........ 115
A szamóca fitoftórás
gyümölcsrothadása ........... 115
A szamóca mikoszferellás
levélfoltossága .............. 115
A szilva gyümölcsfonnyadása .. 105
A szilva polisztigmás
levélfoltossága .............. l 05
A szilva vonalas
mintázottsága ............... l 05
A szilva tafrínás
gyümölcstorzulása ........... l 03
A szőlő botrítiszes betegsége ... 157
A szőlő fomopsziszos betegsége 153
Agriotes spp. . ............... 123
Agrobacterium tumefaciens .... 141
Agrobaktériumos golyva ...... 141
Almailonca . . . . . . . . . . . . . 59, 95
Alma-levélbolha . . . . . . . . . . . . . 67
Almalisztharmat . . . . . . . . . . . . . 49
Almarnoly .............. 61, 151
Almamazaik . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Almarügy-poloska . . . . . . . . . . . 65
Anthocoris . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
Anthonomus pomorum . . . . . . . . 51
Anthonomus pyri . . . . . . . . . . . . 83
Anthonomus ruhi ............ 119
Aphis idaei ................. 141
163
Aphis pomi ................. 75
Aporia crataegi . . . . . . . . . . . . . 75
Apple mosaic ilarvirus ..... 99, 105
Aranyfarú lepke ............. 75
Argyresthia conjugella . . . . . . . . 65
Argyresthia pruniella . . . . . . . . . 91
Armillaria me/lea . . . . . . . . . . . . 37
Arvicola terresfris . . . . . . . . . . . 39
Az alma fillosztiktás
levélfoltossága . . . . . . . . . . . . . . 49
Az alma monilíniás
gyümölcsrothadása . . . . . . . . . . . 45
Az alma ventúriás varasadása .. 47
Az őszibarack sztigmínás
betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
Az őszibarack tafrinás betegsége 97
Az őszibarack ventúriás
varasadása . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
Ágrák .................. ... 37
Barackmaly ................ 101
Barázdáshátú vincellér-
bogár .................. 43, 123
Berkenyevirágmaly . . . . . . . . . . 65
Bimbólikasztó bogár . . . . . . . . . 51
Black currant reversion
nepovirus (BRV) ............. 131
Black raspberry necrosis virus .. 141
Blaniulus guttutatus .......... 117
Blumeriella jaapii . . . . . . . . . . . . 89
Botryris cinerea . . . . 113, 139, 157
Byturus tomentosus .......... 145
Cacopsylla maii . . . . . . . . . . . . . 67
Cacopsylla pyrisuga . . . . . . . . . . 83
Caenorhinus aequatus . . . . . . . . 65
Caenorhinus germanicus ...... 119
Caliroa cerasi . . . . . . . . . . . . . . . 93
Cecidophyopsis ribis ......... 131
Colomerus vitis .............. 157
Contarinia pyrivora . . . . . . . . . . 81
Cossus cossus . . . . . . . . . . . . . . . 39
Cronartium ribicola .......... 129
Cryptomyzus ribis ............ 133
Curculio nucum ............. 147
Cydia funebrana ............. lll
Cydia pomonelia ............ 61
Cseresznyelégy . . . . . . . . . . . . . . 91
Csigák .................. ... 117
Diaspidiotus perniciosus . . . . . . 71
Didymella applanata ......... 139
Dió nemezes gubacsatka ...... 151
Diplocarpon earliana ......... 115
Ditylenchus dipsaci .......... 117
Drepanopeziza ribis
f sp. grossuiariae ............ 127
Drepanopeziza ribis
f sp. nigri .................. 127
Drepanopeziza ribis
f sp. ruhri .................. 127
Dysaphis devecta . . . . . . . . . . . . 71
 164
Dysaphis pyri . . . . . . . . . . . . . . . 79
Dysaphis plantaginea . . . . . . . . . 65
Edwardsiana rosae . . . . . . . . . . . 69
Erannis defoliaria . . . . . . . . . . . 95
Eriophyes pyri . . . . . . . . . . . 75, 81
Eriophyes similis ............ l 09
Eriosoma lanigerum . . . . . . . . . . 67
Ervíniás elhalás, "tűzelhalás" . . . 77
Erwinia amylovora . . . . . . . . . . . 77
Eupoecilia ambiguella ........ 159
Euproctis chrysorrhoea . . . . . . . 75
Európai kószapocok . . . . . . . . . . 39
Fagykárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Fatapló .................... 37
Fátyolkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
Fekete meggy- és cseresznye-
levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
Fenyőrozsda ................ 129
Fomesfomentarius ........... 37
Füstösszárnyú levél-
darázs . . . . . . . . . . . 83, 93, 101
Galagonyalepke ............. 75
Gnomonia leptosty/a ......... 149
Gryllotalpa gryllotalpa ....... 121
Gymnosporangium sabinae . . . . 79
Gyapjaslepke . . . . . . 57, 95, 137
Gyengültségi paraziták . . . . . . . . 37
Gyűrűspille . . . . . . . . . . . . . 55, 95
Hamvas körte-levéltetű . . . . . . . 79
Hamvas szilva-levéltetű ....... 107
Hoploeampa minuta .......... 107
Hoploeampa testudinea . . . . . . . 51
Hyalopterus p run i ........... l 07
Kabócák . . . . . . . . . 101, 123, 137
Kaliforniai pajzstetű . 71, 101, 137
Káliumhiány . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Katicabogarak . . . . . . . . . . . . . . . 33
Keleti gyümölcsmoly ......... 101
Kerti cserebogár . . . . . . . . . . . . . 41
Kis farontó lepke . . . . . . . . . . . . 39
Kis málnabogár ............. 145
Kis málna-levéltetű .......... 141
Kis téliaraszoló . . . . . . . . . . 55, 95
Kígyóaknás ezüstmoly . . . . . 63, 95
Klorotikus gyűrűsfoltosság . . . . 89
Körte-gubacsatka . . . . . . . . . 75, 81
Körterozsda ................ 79
Körtetermés-gubacsszúnyog . . . 81
Köszmétearaszoló ............ 137
Köszméte-levéldarázs ......... 135
Közönséges kagylóspajzstetű . . . 69
Közönséges levélpirosító alma-
levéltetű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
Közönséges
takácsatka . . . . . . . 73, 95, 101, lll
Közönséges teknős-
...- ~jz.stetű . . . . . . . . . 101, 109, 137
/:;~·~~f:.~:;::,; ·:_~;,- '
.·~ -~ ' LdsíojJterg rubi .............. 141
1-:-; .::r· .~pidosaphes ulmi ........... 69
l~ ·' :Jiii;ucostoma cincta . . . . . . . . . . . 99
\:~" · Leucopter,a malifoliella . . . . . . . 75
\~ .
.. <~
Levéldarazsak ............... 123
Levélpirosító ribiszke-levéltetű . 133
Levéltetvek ... 71, 74, lll, 123, 137
Lobesia botrana ............. 161
Lombosfa-fehérmoly . . . . . . . . . 75
Lymantria dispar ............ 57
Lyonetia clerkella . . . . . . . . . . . . 63
Magnéziumhiány . . . . . . . . . . . . 35
Maiacosama neustrium . . . . . . . 55
Mangánhiány . . . . . . . . . . . . . . . 35
Májusi csere-
bogár . . . . . . . . . . . . 41, 123, 145
Málna-gubacsszúnyog ........ 141
Málnamozaik ............... 141
Málnavessző-szúnyog ........ 143
Meggyvirág-aranymoly .... 91, 101
Melolontha melolontha ....... 41
Mezei nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
Mezeipocok ................ 39
Mogyoróormányos ........... 147
Mogyorópoloska ............. 147
Mogyorórügy-gubacsatka ...... 147
Moniliniafructigena . . . . . . 45, 85
Monilinia laxa . . . . . . . . . . . . . . 85
Monilíniás betegség .......... 101
Mozaik és más vírusos
betegségek ................. 123
Mycosphaerellafragariae ..... 115
Mycosphaerella sentina . . . . . . . 77
Myzus cerasi . . . . . . . . . . . . . . . . 93
Myzus persicae .............. l Ol
Nagy farontó lepke . . . . . . . . . . . 39
Nagy gyümölcsfa-
kéregszú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
Nagy körte-levélbolha . . . . . . . . 83
Nagy téliaraszoló . . . . . . . . . . . . 95
Nectria cinnabarina . . . . . . . . . . 37
Nektriás rák . . . . . . . . . . . . . . . . 37
Nernatus ribesii .............. 135
Nyerges szőlőfürtmoly ........ 137
Nyerges szőlőmoly ........... 159
Operophthera brumata . . . . 55, 95
Otiorhynchus sulcatus . . . . . . . . 43
Őszibarack és kajszi vonalas
mintázottsága . . . . . . . . . . . . . . . 99
Őszibarackhimlő ............. 101
Őszibaracklisztharmat . . . . . . . . 99
Panaphis }ug landis ........... 151
Panonychus ulmi ......... 73, 157
Parthenolecanium corni ....... 109
Pattanóbogár (drótféreg) ....... 123
Pear stony pit vírus .......... 77
Phomopsis vilicola ........... 153
Phragmidium rubi ........... 139
Phyllosticta maii . . . . . . . . . . . . . 49
Phylus coryli ................ 147
Phytonemus paliidus ......... 117
Phytophthora cactorum ....... 115
Phytoptus avelianae .......... 147
Piros gyümölcsfa-
takácsatka . . . . . . . 73, 95, 101, lll
Piros pettyes vaspondró ....... 117

Piros szárnyú
eszelény . . . . . . . . . . 65, 95, lll
Plasmapara viticola .......... 155
Plesiocoris rugicollis . . . . . . . . . 65
P ium pox potyvirus ........... 105
Podosphaera leucotricha ...... 49
Poloskaszagú almadarázs . . . . . . 51
Poloskaszagú szilvadarázs ..... l 07
Poloskák . . . . . . . . . 123, 137, 145
Polystigma ruhrum ........... 105
Pókhálós almarnoly ....... 53, lll
Prune dwarf ilarvirus . . . . . . . . . 89
Prunus necrotic ringspot
ilarvirus ................ 99, 105
Pseudomonas mors-prunorum . . 87
Pseudomonas syringae
pv. syringae . . . . . . . . . . . . . . . . 99
Pseudopezicula tracheiphila ... 157
Pszeudomonászos
elhalás . . . . . . . . . . . . . . . . 101, lll
Ragadozó poloskák . . . . . . . . . . 33
Raspherry leafmottle virus .... 141
Raspherry leaf spot virus ...... 141
Ressetie/la theohaldi ......... 143
Rhagoletis cerasi . . . . . . . . . . . . 91
Ribiszke-gubacsatka .......... 131
Ribiszkerozsda .............. 129
Rózsakabóca . . . . 69, 95, 10 l, lll
Ruhus yellow net virus ........ 141
Rügyfúró bogár . . . . . . . . . . . . . 83
Sárga cserebogár ............. 41
Scolytus mali . . . . . . . . . . . . . . . 39
Sparganothis pilleriana ....... 161
Sphaerotheca macularis ....... 113
Sphaerotheca mors-uvae ...... 125
Sphaerotheca pannosa
var. persicae . . . . . . . . . . . . . . . . 99
Spilonota ocellana . . . . . . . . . . . 57
Stigmina carpophi/a . . . . . . 87, 97
Synanthedon tipuliformis ...... 133
Szamócaatka ................ 117
Szamóca-bimbó-
likasztó . . . . . . . . . . 119, 145
Szamócaeszelény ............ ll 9
165
Szamócalisztharmat .......... 113
Szár-fonálféreg .............. 117
Szederatka ................. 145
Szederrozsda ................ 139
Szemes tükrösmaly . 57, lll, 123
Szilvahimlő ................. l 05
Szilvamoly .............. 95, lll
Szilvarozsda ................ l 03
Szitaszárnyú ribiszkelepke ..... 133
Szőlő-gubacsatka ............ 157
Szőlőilonca . . . . . . . 123, 161
Szőlőlisztharmat ............. 153
Szőlőorbánc ................ 157
Szőlőperonoszpóra ........... 155
Sztigmínás betegség -
Lásd a cseresznyénél ......... lll
Szürke alma-levéltetű . . . . . . . . . 65
Takácsatkák 101, 137, 145, 157
Taphrina deformans .......... 97
Taphrina pruni .............. 103
Taplófoltosság . . . . . . . . . . . . . . 45
Tarka dió-levéltetű ........... 151
Tarka szőlőmoly ............. 161
Tetranychus urticae ....... 73, 157
Tranzschelia discolor ......... 103
Tranzschelia pruni spinosae .... 103
Tuskógomba ................ 37
Uncinula necator ............ 153
Vakondtücsök ............... 121
Vashiány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Venturia carpophi/a . . . . . . . . . . 99
Venturia inaequalis .......... 47
Venturia pyrina . . . . . . . . . . . . . 77
Vértetű .................. .. 67
Xanthomonas arhoricola pv.
juglandis .................. . 151
Yponomeuta maiinel/a . . . . . . . . 53
Zacskós szilvalevél-gubacsatk a . 109
Zengőlegyek . . . . . . . . . . . . . . . . 33
Zeuzera pyrina . . . . . . . . . . . . . . 39
Zöld alma-levéltetű ....... 75, lll
Zöld őszibarack-levéltetű ...... 101
168

Adalbert Griegel: Adalbert Gri egel

Kertgyógyítás
Kertgyógyítás
Díszfák,
díszcserjék
betegségei és
kártevői

Korábbi kiadványunk a díszkert

kórokozóit, kártevőit és hasz -
nos állatait mutatja be. A közel
kétszáz színes illusztráció kö-
zött részletesen ismerteti 45-fé-
le kedvelt dísznövény legkelle -
metlenebb károsítóinak egész Díszfák, díszcserjék
betegségei és kártevő/
éves fejlődését
A színes ábrákkal, részletes le-
írásokkal megjelenő kiadvány
melléklete az ajánlott védeke-
zési módokat és növényvédő
szereket tartalmazó füzet.

Adalbert Griegel: Adalbert Griegel

Kertgyógyítás
Kertgyógyítás
Zöldségek
betegségei és
kártev ai
Következő könyvünk a vetemé-
nyeskert kórokozóit, kártevőit
és hasznos állatait mutatja be.
A több mint száz színes illuszt-
ráció között részletesen ismer-
teti a leggyakoribb harminc ká-
rosító egész éves fejlődését
A színes ábrákkal, részletes le-
írásokkal megjelenő kiadvány Zöldségek
betegségei és kártevő/
melléklete az ajánlott védeke -
zési módokat és növényvédő
szereket tartalmazó füzet.