48.

tétel Jellemezze és értékelje a zöldségtermesztésben alkalmazott öntözési módokat

és célokat!

Az öntözés egy adott terület természetes vízháztartásába történő beavatkozás egyik módja, amely
elsődlegesen a talaj vagy a légkör vízkészletének kielégítését célozza.
Az öntözéssel a növény vízigényét a termelési célnak megfelelően, az adott körülmények között a
gazdaságosság határáig kívánjuk kielégíteni.
Öntözésre alkalmas talajok: jó termékenységűek, nincs másodlagos szikesedés.
Az öntözés a szabadföldi zöldségtermesztésben a terméshozamok és a termésbiztonság
növelésének alapfeltétele.

Öntözési célok
• nedvességtároló öntözés
• talajművelést könnyítő előöntözés
• talajátmosó öntözés
• kelesztő öntözés: Cserepesedés veszélye (apró magvú zöldségfajok) Vízadag:
elméletben 2-5 mm gyakorlatban 10-20mm
• beiszapoló öntözés: Magoncok kiületése pl:spárga
• vízpótló öntözés: Feltötlés mértéke Dv 80%
• trágyázó öntözés
• frissítő, kondicionáló öntözés
• párásító öntözés
• fagy elleni öntözés
• betakarítást elősegítő

párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben különösen igényes

zöldségfajoknál (pl. csiperkegomba) naponként végzik. Az öntözővizet permetszerű
elosztással a gombatermő felületre, utakra, esetleg a termesztőhely falára juttatják. a
vízadag nagysága 1–2 mm.
A talaj vízhiányának megszüntetésére a tenyészidőszak folyamán végzett öntözéseket
vízpótló öntözésnek nevezzük. Feladata a gyökérzettel átszőtt talajréteg létesítése,
ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell (20–40 mm).

A magvetés után kiszáradó felső talajréteg vízzel telítését kelesztő öntözésnek hívjuk.
Kelesztő öntözés csak kis intenzitású szórófejekkel és kis vízadagokkal (5–10 mm)
végezhető.

Frissítő öntözéskor a növény lankadásának megszüntetése és a levelek

hőmérsékletének csökkentése a cél, ehhez esőszerű öntözéssel kis
öntözővízadagokat (2–4 mm) juttatunk a növényekre (részben a talaj felszínére).

Nedvességtároló öntözés időszaka a tenyészidőn kívül van. Aszályos években –

amikor az őszi és a téli csapadék is elmarad – a talaj víztartalékának feltöltésére tavasz
kezdetén, nagy adagú (100–120 mm) öntözést végeznek.

Talajművelést könnyítő előöntözésre leggyakrabban a zöldségnövények kettős

termesztésekor kerül sor. A művelendő talajréteg átáztatásával (20 mm öntözővíz)
optimális feltételek között (60–70%-os telítettségnél) végezhető el a nyári szántás.
A talajátmosó öntözés a talaj túlzott sótartalmának a gyökérzónából való eltávolítására
szolgál. A kimosáshoz nagy vízadag (150–200 mm) szükséges.

A trágyázó öntözés fogalmán a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel való kijuttatását

és talajba mosását értjük. Tápoldatos öntözésnek is nevezik. A gyökérzóna
átáztatásához szükséges vízadag nagysága 20–30 mm.

A fagy elleni öntözésnek a főtés nélküli fóliás hajtatásban és a szabadföldi korai

termesztésben van nagy jelentősége. E módszerrel a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves
talaj nagy hőkapacitását hasznosítjuk.

A beiszapoló öntözést a palánták kiültetésekor alkalmazzák. A beiszapoló öntözés a

teljes talajfelületre is kiterjedhet. Őlyenkor esőztető öntözőberendezésekkel 10–15
mm-es vízadagot juttatnak ki.

Öntözési módok
• esőszerű
• mikro – csepegtető, mikroszórófejes
• felületi - barázdás, árasztásos
• altalaj
Az öntözési módok eloszlása:
 Esőszerű 88%
 Felületi 5%
 Altalaj 5%
 Mikro-öntözés 2%

Felületi öntözéskor a talaj felszínén vezetik a vizet, és az a nehézségi erő (gravitáció)

hatására a lejtés irányába szabadon mozog. A zöldségtermesztés gyakorlatában két
változata ismert: a barázdás (áztató) öntözés és az árasztó (bolgárágyas) öntözés.
Barázdás öntözéshez a talaj felszínét talajmővelő eszközökkel úgy alakítják ki, hogy
azt barázdák és bakhátakalkotják. Az öntözővíz a barázdákban folyik, és szivárgás
útján terjed a bakhátak talajába. A barázdák mélysége 20–25 cm, távolsága 70–80 cm,
hosszúsága pedig 3 m-től (rövid vagy bolgár barázda) 50 m-ig (hosszú barázda) terjed.
A növényeket a bakhátakra ültetik.
Árasztó öntözéskor a bakháttal körülvett, néhány négyzetméter nagyságú területeket –
amelyek egyben a növények termőhelyéül is szolgálnak – elárasztják öntözővízzel,
ilyenkor a növények vízben állnak. Így a talaj az árasztás hatására eliszapolódik,
levegőtlen lesz, a talajélet kedvezőtlenül alakul, jelentős a talajszerkezet romboló
hatás ezért az öntözések után lazító talajművelés válik szükségessé. Hosszabb idő
szükséges a talaj szikkadásához így a talaj- növényápolás és a betakarítás munkálatok
elhúzódhatnak. A bolgár rendszerű kisüzemi zöldségtermesztés maradványaként ma
is előfordul.
Korábban a felületi öntözési módokat a zöldségtermesztésben általánosan használták,
napjainkra azonban ott is teljesen háttérbe szorultak.

Felszin alatti (altalaj) öntözéshez az öntözővizet a talajban, a művelési határ alatt

vezetik. A vezetésre égetett agyagcső vagy lyuggatott műanyag cső szolgál. A csőből
kiszivárgó öntözővíz a talaj kapilláris hézagaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs
úton is szivárog (ezt úgy próbálják megakadályozni, hogy a vezeték alá széles
fóliacsíkot helyeznek). Az égetett-agyagcsöves altalajöntözés módszerét az üvegházi
termesztésben korábban már alkalmazták. Az öntözés egyenetlensége és a módszer
talajszikesítő hatása miatt a gyakorlati termesztésben ez az öntözési mód is
visszaszorult.

Esőszerű öntözéskor a csővezetékben nyomás alatt vezetett víz szórófejeken át, a

természetes esőhöz hasonlóan, cseppekben kerül az öntözött táblára. A szabadföldi
zöldségtermesztésben és a zöldséghajtatásban egyaránt a legelterjedtebb módszer.

Esőszerű öntözés értékelése

+minden öntözési célra alkalmas
+ a kijuttatás intenzitása szabályozható
+ könnyen automatizálható
+ nem kell tereprendezés
+ kevés élőmunkát igényel
± hűtőhatás
±mikroklíma páratartalmának növelése
– párolgási veszteség
– szélérzékeny
– egyenetlen elosztás
– talaj- és növényromboló hatása lehet
(cseppméret)

Csepegtető (cseppenkénti) öntözés.

A módszer lényege, hogy az öntözővizet vékony műanyag csövekben vezetik a
növénysorok fölé, amelyekből a víz kapilláris mérető hézagokon, csövecskéken
kiszivárogva a növények mellett a talaj felszínére csepeg.

Csepegtető öntözés értékelése

+ víztakarékos (90-95%-os hasznosulás, a felület kb 30-40%-át öntözzük)
+ energiatakarékos (0,5-1bar nyomáson is üzemeltethető)
+gravitációs úton is kijuttatható
+nagy nyomás álló anyagok használata nem feltétlenül szükséges
+ a növény vízigénye naponta többször is kiadható
+ könnyen automatizálható
+ precíz, egyenletes vízkijuttatás
+pontos adagolás lejtős területen is
+ tápanyagok kijuttatásához ideális
 fenológiai fázisonként szabályozható
 pontosan az aktív gyökérzónába juttatható
 tápanyagveszteség csökkenthető
 környezetkímélő
+ kötött agyagtalajon is alkalmazható
+ gátolja a sorok közötti gyomosodást
+ a sorközökbe nem juttat ki vizet
+ nem nedvesíti a növényt
± nem növeli a páratartalmat
– drága (?)
– jobb minőségű vizet igényel – eltömődés
 fizikai szennyeződés 0,3-1,0 mm járatok eldugulnak
 oldott sók (Fe, Mn, Ca-karbonát) az adagoló elemeket elzárják
 baktériumok megtelepdése
 algásodás
– kevés féle öntözési célra alkalmas
Mikroszórófejes öntözés
relatív páratartalom növelése
növényzet hűtése
kiváló a kijuttatás egyenletessége
tápoldatozás (mikrelem) megoldható
Kivitelezés módjai: ütközőlapos (micro jet), rotoros

Öntözési módok hatékonysága

Felületi öntözési módok 25-35 %
Esőszerű öntözés 75-80 %
Csepegtető öntözés 85-95 %
Különböző öntözési módok energia igénye (GJ)
 Felszíni: 3,7-4,3
 Csepegtető: 25,0-26,0
 Esőszerű: körforgós 35,0-40,0
vízágyús 72,0-75,0

Párolgási veszteség mértékei esőszerű öntözésnél

Az öntözés intenzitása Öntözés időpontjai
nappal éjszaka
Nagy int. (15-20mm/h) 20% 10%
Közepes int. (5-15mm/h) 30% 20%
Kis int. (2-5mm/h) 40% 20%

Az öntözés intenzitása függ:

talaj típustól (szórófej intenzitásának megválasztásakor a talaj víznyelő (vízvezető)
képességéhez kell igazodni)
 terület lejtésétől
 talaj fedettségétől
Esőszerű öntözés legelterjedtebb típusai:
 Lineár rendszerek –alacsony nyomos, jó vízelosztás, kicsi cseppméret
 Vízágyús rendszerek – nagy energiaigény, rosszabb vízelosztás, nagy cseppméret