ÓVODAI NEVELÉS

ROVAT
ÉRZELMI-ÉS VISELKEDÉSZAVAROK AZ ÓVODÁBAN
6. cikk (2018. február)

Családon belüli erőszak

Előző írásomban a gyermekek elleni erőszakról kezdtem írni, főként a pszichoterror, azaz az érzelmi
bántalmazás jelenségköréről, mely igen széles körben elterjedt ugyan, mégis sokszor szinte láthatatlan.
vagy legalábbis nem veszünk róla tudomást. Ígértem, hogy a bántalmazás formáiról, felismerési,
megelőzési és kezelési lehetőségeiről fogok írni ebben a cikkben. A téma olyan szerteágazó, hogy még
a következő írás is erről szól majd. Az érzelmi és a fizikai, valamint a szexuális bántalmazás, lelki terror,
szóbeli erőszak, és a családon belüli erőszak sok más formája életre szóló mély nyomokat hagy a
gyermekek lelkében, pedig nem kellene, hogy így legyen.
Óvodapedagógus szakemberekként mi is tehetünk azért,
hogy megelőzzük a bajt, hogy felismerjük a gyermekek
szenvedését, a sokféle formában megjelenő
bántalmazást, az abúzust, a visszaélést a gyermek
gyermekiségével, gyengeségével, kiszolgáltatottságával,
és megtegyük a megfelelő lépéseket. Ha nem tesszük
meg, annak a következménye a gyermekkori érzelmi-és
viselkedészavar, beilleszkedési nehézség, tanulási
probléma is lehet, felnőtt korra pedig mentális zavarok, személyiségzavarok, függőségek és devianciák.
A korai beavatkozás sokszor életet menthet, szó szerint is és áttételesen is, hogy esélye legyen a
gyermeknek egy lelkileg, mentálisan és fizikailag egészséges fejlődésre. Az óvodában a gyermekek
érzelmi és viselkedéses jelzéseiből tudunk „olvasni”, és összefogva a többi szakemberrel, intézménnyel,
megállítani az erőszakot, visszaterelni a gyermek fejlődését az egészséges kerékvágásba. Megint
hangsúlyoznom kell, óriási a felelősségünk!

Fogalmak, jelenségek
A gyermek veszélyeztetése: a gyermek alapvető fizikai és/vagy lelki szükségleteinek tartós
elhanyagolása és/vagy a gyermek bántalmazása. Veszélyeztetettség: olyan – magatartás, mulasztás
vagy körülmény következtében kialakult – állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi
fejlődését gátolja, vagy akadályozza. A rossz bánásmód lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű,
és megvalósulhat aktív (cselekvő) és passzív (elhanyagoló) magatartással. A gyermeket rossz bánásmód
érheti családon belül, illetve kívül. Elhanyagolás: minden olyan mulasztás vagy baj okozása (akár
szándékos, akár tudatlanságból, óvatlanságból, nemtörődömségből ered), amely jelentősen árt a
gyermek egészségének, vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését. Lehet
érzelmi, fizikai, oktatási-nevelési fajtája.
A családon belüli erőszak körébe nagyon sokféle cselekmény tartozik jogilag. Többek között
emberölés, magzatelhajtás, testi sértés, gondozás
elmulasztása, kényszerítés, személyi szabadság
megsértése, kiskorú elhelyezésének megváltoztatása,
kiskorú veszélyeztetése, nemi erkölcs elleni
bűncselekmények, tartás elmulasztása, közveszély-okozás,
és még sok más. A családon belüli erőszak áldozatai közé
sorolhatóak ezeknek a jogsértéseknek a közvetlen sértettjei
és mindazok a személyek, akik azzal közvetlen
összefüggésben testi, értelmi, érzelmi, vagyoni, vagy
erkölcsi sérelmet szenvedtek, így azok a hozzátartozók is,
akiket a bántalmazás közvetlenül nem érintett.
A családon belüli erőszakkal kapcsolatban háromféle típusról beszélhetünk:
 párkapcsolati erőszakról
 gyermekbántalmazásról
 idősek, fogyatékos hozzátartozók bántalmazásáról.

Sajnos, ma hazánkban eléggé elkeserítő a helyzet ezen a téren. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
2016-os Gyermekjogi Jelentéséből képet kaphatunk a gyermekek helyzetéről, ezen belül is a
gyermekszegénységről, és a gyermekbántalmazásról is. Kiemelem azt a kérdést, melyet az anyag is
felvet, hogy bántalmazásnak számít-e a gyerekverés? És ehhez hozzátenném, hogy mit tehetünk, ha
azt látjuk, hogy a más gyerekét bántják a saját szülei? Még mindig sokszor elfordítjuk a fejünket, vagy
hallgatunk, amikor az utcán, villamoson elcsattannak a pofonok, amikor a szülő megrángatja, megrázza
a gyerekét, amikor durván szidalmazza, rákiabál, fenyegeti, ököllel üti vagy megrúgja. Írjátok meg, hogy
ti mit gondoltok erről, illetve mit tapasztaltok! Saját praxisomban is sokszor előfordul, hogy mintegy
mellékesen közlik a szülők, hogy bizony néha (vagy gyakran) elcsattan egy-egy pofon, nyakleves, füles,
illetve a szülő, türelmét elvesztve, ordítozni kezd a gyerekkel, amikor már nem bír vele. Nem gondolják,
hogy ezek is a bántalmazás körébe tartoznak. Van, hogy a szülő megrázza a gyereket, vagy
hátracsavarja a kezét, esetleg lefogja, és nem engedi kiszabadulni. Pár éve járt hozzám egy óvodás
kisfiú terápiára, aki bepisilt, és sokszor volt engedetlen otthon, az óvodában fegyelmezetlen. Az apa
egyszer az uszodában óriási pofont adott a gyermeknek, aki őt éppen lehülyézte. Ezt anya mesélte el.
Megrázó volt számomra, ismerve a hatalmi-és méretkülönbségeket is, az apa egy nagydarab,
megtermett férfi volt, míg a kisfiú egy kis alacsony, vézna, vékony dongájú, szomorú szemű gyermek.
Magam is féltem volna ezzel az apával kettesben maradni, amire nem is került sor. Megpróbáltam
velük a közös (integratív) játékot: apa a gyermekével való játékában irányító, fölényeskedő volt, csak
saját magára figyelt, magáról beszélt nekem, miközben a gyermek vágyta az apjával való együttlétet.
Az anyával való konzultációk során feltárult, hogy egy bántalmazó párkapcsolatról van szó, melyben
főképpen az érzelmi, szóbeli erőszak, hatalmaskodás, elnyomás volt a jellemző. Az anya már a válást
fontolgatta, mikor rádöbbent a valóságra, melyet azelőtt magának sem vallott be. Azután sajnos
megszakította a terápiát, sejtésem szerint ez az apa döntése és utasítása lehetett. Nem volt könnyű
megélnem a tehetetlenségemet, de sajnos, a gyermek ügyében a szülők döntenek, az ő felelősségük a
gyermek fejlődése, nekik kiszolgáltatott a gyermek.
2016-ban összesen 9841 fő áldozattá vált gyerek ügyében járt el a bíróság, a gyerekkel szembeni
szexuális visszaélés- és erőszak-bűncselekmények miatt pedig 712 esetben. A hivatalos statisztika a
korábbi évek adataihoz képest csökkenő tendenciát mutat a Gyermekjogi Jelentés szerint. Kiemelném
még a Jelentésből, hogy évente több mint 15 ezer gyerek válik erőszakos cselekmény áldozatává, és
„amíg a testi fenyítés egyre jobban visszaszorul, a lelki bántalmazás néhány formáját sok válaszadó
nem is tekinti erőszaknak”.
A családon belüli erőszaknak a fenti kategóriáiból a párkapcsolati erőszakról és a
gyermekbántalmazásról szeretnék kicsit részletesebben is beszélni.
A partnerbántalmazás

Egyre többet lehet arról hallani, hogy milyen traumákat okoznak a gyermeküknek a partnerüket
bántalmazó szülők, s egyre több szakirodalom is foglalkozik ezzel (Bancroft és mtsai, 2013). A
párkapcsolatban élő nők ellen nagy számban követ el partnerük erőszakot, melynek sokszor
szemtanúja a gyermek. Kutatások szerint a bántalmazott nők gyermekeinél gyakrabban fordulnak elő
érzelmi és viselkedési zavarok, lesznek később öngyilkosok, depressziósok, alkohol vagy drog függők,
elmaradnak a fejlődésben, figyelemproblémákkal,
tanulási zavarokkal vagy nehézségekkel küzdenek,
gyakran lesznek erőszakosak, agresszívak. A
gyerekek gyakran közvetlenül is bevonódnak, pl.
rákiabálnak a szüleikre, segítséget hívnak, vagy
fizikailag is beavatkoznak. Megrázó és katartikus
volt egy édesanyával (aki a másfél éves kislányával
való problematikus kapcsolata miatt keresett
meg), nevezzük Emmának, egy szülőkonzultációs
óra, amikor regrediált kinetikus családrajzot
kértem tőle, mely az ő öt éves kori családját
ábrázolta. Itt látható az ő rajza. Felül veszekszik,
ordítozik és verekszik egymással apa és anya, lent
az öt éves kislány (anyuka gyermekkorában) és az
öccse játszanak. Rajzolás közben anyuka elmeséli,
hogy csak rosszra tud visszaemlékezni. Vagy semmi
sem jut eszébe. Magát kérdőjelezi meg (ami igen
gyakori a bántalmazott gyermeknél), talán én
vagyok ennyire negatív? Kiderül, hogy sokszor
kellett végignéznie testvérével, amint a szülők
veszekednek, de a szülők időnként őket is
bántották, fizikailag és lelkileg is. S ő is néha
megpróbált beavatkozni, persze sikertelenül.
Érdekes, mondja Emma, hogy apa lába kifelé fordul, mert a végén mindig kimenekült ebből a
helyzetből. Anya épp ordít és átkozódik. Kérdem, milyen érzése van most Emmának, akinek nevetnie
kell. Eltávolítja magát a helyzetből, fejtjük meg közösen, hogy kívülállóként nézze ezt a jelenetet, mint
egy kabarét. Csakhogy az ő „kívülálló vagyok” védekezési stratégiája a jelenben akadályozza a saját
gyermekével való érzelmi kapcsolatát, nehezen tudja őt közel engedni magához, melyből sok probléma
fakad. A rajz segítségével közelebb megyünk az akkori érzésekhez, félelemhez, szenvedésekhez.
Megfogalmazza, sírva, az a kicsi kis óvodás kislány mit mondana a szüleinek, mit kérne tőlük. Ezután a
gyermekével való kapcsolata látványosan javul.

A partnerét bántalmazó szülő gyermeke gyakrabban lesz testi vagy szexuális erőszak célpontja. Az
erőszak sajnos, generációkról generációkra átadódik, a partnerkapcsolati erőszakot átélt fiúgyermekek
nagyobb valószínűséggel fogják saját partnerüket is bántalmazni. Nemcsak az a probléma, hogy a
gyermek a párkapcsolati erőszaknak szem-, illetve
fültanúja. A bántalmazó (legtöbb esetben az apa)
sokféleképpen befolyásolja a család működését. A
párját bántalmazó szülő gyakran elhanyagolja vagy
bántja gyermekét is. Aláássa az anya szülői tekintélyét,
és azt a képességét, hogy el tudja látni a gyereket,
megzavarja az anyjával való létfontosságú kapcsolatát.
Gyakran manipulál, a család megosztásán munkálkodik.
Váláskor gyakrabban akarnak a bántalmazó férfiak
szülői felügyeleti jogot szerezni, mint a nem
bántalmazók. A gyermek nemcsak azért sérül, mert tanúja lett a partnerbántalmazásnak, hanem azért
is, mert nap mint nap találkoznia kell a bántalmazóval, annak szülői stílusával. A „bántalmazónak kitett
gyerek” kifejezés ezért sokkal pontosabb, mint a bántalmazásnak kitett gyerek. (Bancoft és mtsai,
2013). A bántalmazó fogalma: olyan személy, aki partnerkapcsolatában egy meghatározott sémát
követve, szisztematikusan kényszerítő kontrollt gyakorol, és azt megfélemlítő erőszakkal vagy hihető
fenyegetéssel teszi hangsúlyosabbá. A megfélemlítés és a kontroll lehet elsősorban lelki, gazdasági
vagy szexuális jellegű, vagy alapulhat elsődlegesen testi erőszakon. Most pár szó essék a szóbeli
bántalmazás romboló és megsemmisítő erejéről.

Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban

Nagyon gyakran fordul elő, sokszor szinte észrevétlenül, mindkét fél részéről, társadalmilag annyira
megszokott és elfogadott. A szidalmazás a szóbeli erőszak gyakori formája, de ennél sokkal szélesebb
a paletta. (Evans, 2004) Sok formát és álarcot ölt. Következetesen elveszi az áldozattól azt a
lehetőséget, hogy áldozatként határozza meg önmagát. Hatalmi játszmák játszódnak le egy
párkapcsolaton belül. Az elkövetőnek nem fűződik érdeke a változáshoz, ezért az áldozatnak kell
felismernie az erőszakot. Ami azért nehéz, mert arra nevelték, hogy kételkedjen az érzéseiben, s régóta
alárendelődik másoknak. Gyerekkorában azt tanulta meg, hogy nem számítanak az érzései. A
bántalmazás folyamatában az áldozat megtanulja tolerálni az erőszakot, és lassan elveszíti az
önbecsülését, ő a bűnbak, a hibás – az áldozat. A bántalmazó uralkodni akar partnerén, ezért
ellenségének tekinti. Az ellenségesség lehet nyílt vagy rejtett, van, hogy kimutatja dühét a bántalmazó,
de van, hogy inkább manipulálja őt. A szóbeli bántalmazás elnyom és kontrollál. Mindezt pedig
áttételesen a gyermek is érzékeli, észleli, hatással van az ő fejlődésére is. Az édesanyjával szemben
alkalmazott érzelmi erőszak mértéke és jellege
meghatározza a gyermek szenvedéseinek
mértékét, és előre jelzi, milyen lesz a gyermek
társas viselkedése, lesznek-e beilleszkedési
nehézségei a közösségben. (Bancroft és mtsai,
2013) A szóbeli erőszak bántó, támadó, lekicsinylő,
manipuláló, kontrolláló, alattomos,
kiszámíthatatlan, s rendszerint eszkalálódik. A
szóbeli erőszak kategóriái: titkolózás, ellenkezés,
leszólás, viccnek álcázott szóbeli erőszak, a
beszélgetés akadályozása és a mellébeszélés, a
vádaskodás és a hibáztatás, az ítélkezés és kritizálás, a bagatellizálás, az aláásás, a fenyegetés, a
becsmérlés, az elfelejtés, a parancsolgatás, a tagadás, a bántalmazó dühkitörés. (Evans, 2004) Ennél
enyhébb, kifinomultabb formáit is megismerhetjük a férfi erőszaknak, az ún. micro machismusnak
(Bonno, Szil, 2006), a hétköznapi hímsovinizmusnak, mely szintén romboló hatású a párkapcsolatra és
a családi működésre, és nagyon rossz férfimintát ad a gyermekek számára.
A rovat következő cikkében folytatom a gyermekbántalmazás formáival.
Képek forrása: www.pixabay.com

Dr. Eigner Bernadett

pszichopedagógus, játékterapeuta
www.kapcsolatszerviz.hu

Irodalom:
Bancroft, L., Silverman, J.G., Ritchie, D.(2013): Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-
gyermek kapcsolatra. Háttér Kiadó, NANE Egyesület, Budapest
BONINO, L.-SZIL P.(2006): Hétköznapi hímsovinizmus. A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak
Habeas Corpus Munkacsoport – Stop-Férfierõszak Projekt Budapest
http://www.stop-ferfieroszak.hu/sites/default/files/dokumentumok/hh_pdf_18466.pdf

Evans, P. (2004): Szavakkal verve…Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban. Háttér Kiadó, NANE Egyesület, Budapest

Hegedűs J.- Pintyi Z.(2008): Segédanyag a gyermekbántalmazás témájához pedagógusok számára

RÉV8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. Budapest
http://www.hegedus.name/index_elemei/magdolna.pdf

Gyurkó Sz., Németh B., Sánta N. (2017): Gyermekjogi Jelentés 2016

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány http://www.hintalovon.hu/Hintalovon_jelentes-2016.pdf

EMMI, Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság: MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ

A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és
megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan

-----------------------------------------

KapcsolatSzerviz képzései 2018-ban, részletek: www.kapcsolatszerviz.hu

Szeretettel várom az óvodapedagógus kollégák jelentkezését is! Jelentkezhetnek pedagógusok,
gyógypedagógusok, pszichológusok, egészségügyi és szociális szakemberek.

Képzés neve időtartama időpontja

Esetdiagnosztika, Dr. House nyomában  10 órás 2018. február 17.

Egy érzelmi-és viselkedészavart mutató óvodás gyermek
vizsgálatának bemutatása. Lelki betegségek óvodáskorban –
pszichopedagógiai esetkezelés, módszerek, elmélet

Játékterápia – esetkezelés 16 órás 2018. április 13-14.

Egy érzelmi-és viselkedészavart mutató óvodás gyermek
vizsgálatának és terápiájának bemutatása. Érzelmi-és
viselkedészavarok felismerése és kezelése az Integratív
Játékdiagnosztika és Játékterápia (IJDT) módszerével.

Érzelmi-és viselkedészavarok kezelése játékterápiával 16 órás 2018. május 18-19.

1. Modul: elméleti és módszertani alapismeretek, korai helyszín: VADASKERT!
intervenció

Integratív játékterápia 26 órás 2018. augusztus 10-12.

Integratív játékterápia az atipikus fejlődésű gyermekek korai
intervenciós ellátásában. A gyermekkel, szülőkkel és a családdal
végzett diagnosztikus és terápiás munka módszertana.

Anya-csecsemő párbeszéd megértése, zavarjelek felismerése a 15 órás 2018. október 12-13.

KDIK (Korai Diádikus Interakció Kódrendszer) módszerével

Kisgyermekkori érzelmi-és viselkedészavarok felismerése 26 órás 2018. november 09-11.

Integratív játék és kapcsolati diagnosztika 0-3 éves korban