A​ ​BIBLIA​ ​EGYIK​ ​LEGFONTOSABB 

IGÉJE 
“Ki​ ​a​ ​mi​ ​bűneinkért​ ​halálra​ ​adatott,​ ​és​ ​feltámasztatott​ ​ ​a 
mi​ ​megigazulásunkért.”​ ​(Római​ ​levél​ ​4:25) 
  
Teljesen  meg  vagyok  győződve  arról,  hogy  aki  ezt  az 
egyetlen  Ige  verset  előítélet  nélkül  megvizsgálja  ​(nem 
egyszerű,  majd  meglátod)  ​az  vagy  nem  hisz  a  szemének 
(annak  amit  látni  fog)  vagy  nem  fog  hinni  annak  amit 
most​ ​lát. 
 
Tudom  úgy  tűnik  most,  hogy  most  kiragadok  egy  Ige 
verset  a  Bibliából,  igen  így  látszik,  de  látni  fogod,  hogy 
nem  ragadok  ki semmit a kontextusból, sőt ebből az egy 
versből  egy  új​,  ​pontosabban  egy  eredeti,  egy  elfeledett 
kontextust  láthatunk  meg,  amit  nagyon  sok  más  Ige 
vers  is  támogat.  Mielőtt  belekezdenénk  még  egy  másik 
gondolat​ ​ami​ ​segítheti​ ​a​ ​megértésünket. 

 
 A​ ​kontextus​ ​és​ ​a​ ​textus 
kapcsolata 
  Mielőtt  bárkire  rámondanánk,  hogy  kiragad  a  Bibliából 
meg  kell  értenünk,  hogy  mindenkinek  van  egy 
kontextusa  ​(szövegösszefüggés,  con  –  együtt,  textus  – 
font,  szőtt,  összefonva,  összeszőve,  vagyis  az  ahogy  az 
egész  szöveg együtt van), ​mindenki abból a kontextusból 
idézi a szövegét a textust. Vagyis alapvetően amikor egy 
adott  Igét  idézünk  egy  kontextusból, 
szövegösszefüggésből  beszélünk.  Ebből  következik  ha 
neked  más  a  kontextusod,  akkor  az  én  idézetemet vagy 
nem​ ​érted,​ ​vagy​ ​nem​ ​tartod​ ​helyesnek,​ ​és​ ​fordítva. 
 
A  Bibliában  több  példa  is  van  egy  textus  ​(szöveg)  más 
kontextusban ​(szövegösszefüggésben) való használatára, 
pl:  Jézus  is  idézett  ​(kiemelt)  egy  részt  az  Ószövetségből, 
de  elharapta  a  mondat  végét  ezzel  teljesen 
megváltoztatva  az  adott  Ige  jelentését.  Meghamisította 
a  Bibliát?  Dehogy,  Ő?  Csak  Neki  más  volt  a  kontextusa 
és​ ​abból​ ​beszélt. 
Jézus​ ​példája​ ​a​ ​kontextusváltásra 
Amit​ ​a​ ​templomban​ ​felolvasott: 
 
“Az  Úrnak  lelke  van  és  rajtam,  mivelhogy  felkent  engem, 
hogy  a  szegényeknek  az  evangéliumot  hirdessem, 
elküldött,  hogy  a  töredelmes  szívűeket  meggyógyítsam, 
hogy  a  foglyoknak  szabadulást  hirdessek  és  a  vakok 
szemeinek  megnyílását,  hogy  szabadon  bocsássam  a 
lesújtottakat,  Hogy  hirdessem  az  Úrnak  kedves 
esztendejét.  (​itt  vége  az  idézetnek​)  És  behajtván  a 
könyvet,  átadá  a  szolgának,  és  leüle.  És  a  zsinagógában 
mindenek  szemei  Őreá  valának  függesztve.”  (Lukács 
4:18-20) 
 
És​ ​ahonnan​ ​‘kiragadott’: 
 
“Az  Úr  Isten  lelke  van  én  rajtam  azért, mert fölkent engem 
az  Úr,  hogy  a  szegényeknek  örömöt  mondjak;  elküldött, 
hogy  bekössem  a  megtört  szívűeket,  hogy  hirdessek  a 
foglyoknak  szabadulást,  és  a  megkötözötteknek 
megoldást;  Hogy  hirdessem  az  Úr  jókedvének 
esztendejét,  ​és  Istenünk  bosszúállása  napját​;”  (Ézsaiás 
61:1-2) 
Könnyen  beláthatjuk,  hogy  azzal,  hogy  Jézus 
‘kiragadott’  az  eredeti  szövegből  ​(mert  nem  beszélt  a 
bosszúállásról)  egy  gyökeresen  más  jelentést  közölt  a 
hallgatókkal.  Hogy  merészelte  ezt  tenni?  (​Ezt 
megértheted  ha  elolvasod,  a  ​‘Mit  jelent  hatalommal 
beszélni  és  nem  az  Írásokat  tudni?  című  blog 
bejegyzésemet) 
 
Szóval  mindenki  egy  kontextusból  beszél.  Általában 
azért  vitatkozunk,  mert  más  a  kontextusunk.  Ugyanazt  a 
szöveget  mondhatjuk  ​(a  textus  ugyanaz)  ​és  nem  értjük 
egymást  és  egymásnak  esünk,  mert  a  kontextusunk 
más.  Először  a  beszélő  kontextusát  kell  megértenünk, 
 
ha​ ​érteni​ ​akarjuk​ ​őt.​ ​Akkor​ ​lássunk!

Mi​ ​az​ ​az​ ​új,​ ​vagy​ ​eredeti, 

elfeledett​ ​kontextus​ ​amiről​ ​itt​ ​szó 
van?    
Az  alap  Igénk  első  fele  szerint  a  bűneinkért,  a  bűneink 
miatt  halt  meg  Jézus.  Ez  olyan  általánosan  ismert 
megállapítás,  amit  egy  ateista  is  megmondana,  ha 
megkérdeznénk,  hogy  tudja-e,  hogy  a  Biblia  szerint 
miért  halt  meg  Jézus.  A  mi  bűneink  volt  az  oka  a 
halálának.  A  görög  szöveg:  ‘​dia  ​(miatt, az oka valaminek) 
ta  ​(az)  paraptomata  ​(bukás,  bűnök)  hemon  ​(miénk)​’. 
Vagyis  az  ok,  ami  miatt  Jézus  meghalt,  a  mi  bűneink 
voltak.​ ​Az​ ​ok​ ​szó​ ​a​ ​dia​. 
 
Az  Ige  vers  második  fele  ​(‘és  feltámasztatott  a  mi 
megigazulásunkért.’  –  Károli)  azt  sugallja,  hogy  valahogy 
az  által,  hogy  Ő  feltámadt  meg  fogunk  majd  igazulni. 
Ráadásul  a  következő  versszak  a  Róma  5:1  mondja  is, 
‘Megigazulván  azért  hit  által…’,  vagyis  hogy  az  igazzá 
válásunk  majd  ezután  jön  és  természetesen  akkor  ha 
hiszünk.  Ez  a  megértés,  kontextus,  általánosságban  a 
keresztény  hit  egyik  nagyon  fontos  és  alap  kontextusa. 
Jézus  meghalt  mert  bűnösök  voltunk,  de  feltámadt  és 
ha  hiszünk  igazakká  válunk.  ​Csak,  hogy  nem  ez  van 
odaírva​ ​a​ ​Bibliában! 
 
A  görög  szöveg:  ‘​kai  ​(és)  egerthe  ​(feltámasztatott)  dia 
(miatt,  az  oka  valaminek)  ​ten  ​(a)  dikaiosin 
(megigazultság)  hemon  ​(miénk)​’.  Az  eredeti  szöveg  azt 
mondja,  hogy  ​a mi megigazultságunk, a mi megigazult 
állapotunk  volt  az  oka,  az  volt  az  ami  miatt  Jézus 
feltámadt  (ahogy  az  Ige  vers  első  felében  is  használja  a 
dia​ ​szócskát,​ ​ugyanúgy​ ​használja​ ​itt​ ​is). 

A​ ​megigazultságunk,​ ​a 
megigazult​ ​állapotunk​ ​volt​ ​az​ ​oka 
annak,​ ​hogy​ ​Jézus​ ​Krisztus 
feltámadt​ ​a​ ​halálból 
Az  Ige  szerint  az  ok,  ami  miatt  Krisztus  feltámadt  az  az, 
hogy  az  ember,  minden  ember,  az  egész  emberiség 
igazzá  vált,  ott,  akkor  az  Ő  halálában.  Ahogy  a  bűnünk 
volt  a  kiváltó  oka  annak,  hogy  Ő  meghalt,  a  Biblia  azt 
mondja,  hogy  ​a  megigazult  állapotunk  volt  a  kiváltó 
oka  annak,  hogy  Jézus  feltámadt​.  Ez  egy  óriási,  szuper 
hatalmas,​ ​vallásos​ ​eget​ ​és​ ​földet​ ​megrengető​ ​igazság. 

 
 
Az​ ​emberiség​ ​igazzá​ ​lett​ ​Krisztus 
sírjában 
(Minekutána​ ​azért​ ​most​ ​megigazultunk​ ​az​ ​Ő​ ​vére​ ​által,” 
Róma​ ​5:9) 
 
Ott,  akkor  amikor  ez  történt  nem  voltak  hívők  és  nem 
hívők,  csak  emberek,  minden  ember.  Az  hogy  a 
megigazult  állapotunk  volt  a  kiváltó  oka  Krisztus 
feltámadásának  egy  forradalom.  Forradalom  minden 
vallásos  megközelítésre.  Nincs  semmi  az  ember 
részéről,  ami  Isten  előtt  igazzá  tehetné,  semmi,  amit 
teszünk,  vagy  hiszünk,  vagy  értünk,  vagy  semmi  amit 
nem  teszünk,  nem  hiszünk,  nem  értünk  nem  tesz  Isten 
előtt  nem  igazzá.  Krisztus  tett  minden  embert  igazzá  az 
Ő​ ​halálában. 
 
Ha  először  hallod,  de  ha  már  sokadszorra  is,  nem 
egyszerű  a  sok  száz,  akár  ezer  éves  téves  beidegződés 
ellenére,  hogy  ez  egyből  tiszta  és  világos  legyen, 
ellenmondást  nem  tűrően  leülepedjen,  hisz  annyi,  ‘de 
akkor  hogy  van  ez,  de  akkor  hogy  van  az’  kérdések, 
ellenvetések​ ​jelennek​ ​meg​ ​az​ ​elménkben. 

Mi​ ​történt​ ​Krisztus​ ​halálában 

velünk 
Sokan  hallottuk  a  régi  példát  arról,  ahogy  az 
ötvösműves  megtisztítja  az  ezüstöt  vagy  aranyat  a 
szennyeződéstől.  A  felhevített  üstben  a  megolvadt 
fémtől  elválik  a  szennyeződés,  az  a  felszínre  kerül,  majd 
az  ötvösmester  leválasztja  a  szennyeződést  a  fémről. 
Ahogy  halad  a  folyamat  a fém szennyeződés csökken, a 
fém  egyre  tisztább  lesz,  majd végül teljesen, 100%-osan 
eltávolítja  a  szennyeződést  és  a  fém  megtisztul. 
Hasonlóan  történt  velünk  is  Krisztus  halálában.  Az  “..Ő 
vére  által  megigazultunk..”.  Ahogy  Jézus  vére  mosta 
tisztára  az  embert,  az  emberiséget  egyszercsak  minden 
tisztátalanság,  bűn  eltűnt  belőle  ​(“Mert  azt,  a  ki  bűnt  nem 
ismert,  bűnné  tette  értünk,  hogy  mi  Isten  megigazultsága 
legyünk  Őbenne.”  2  Kor.  5:21)  ​és  ​teljesen  tiszta  lett  az 
ember​. 
Az  ötvösmester  onnan  tudta,  hogy  a  fém  tiszta,  hogy  a 
fém  olyan  lett  mint  egy  tükör,  és  a  mester  meglátta  az 
arcát  benne.  Amikor  Jézus  vére  teljesen  és  sikeresen 
egyszer  és  mindenkorra  megtisztította  az  embert, 
minden  embert,  akkor  Isten,  a  Mester  újra  meglátta  az 
arcát  az  emberben,  minden  emberben  és  felkiáltott: 
Látom  magamat  benne!  Ez  az  én  képem  és  a 
hasonlatosságom!  ​Ez  a  megtisztultság,  a 
megigazultság  állapota  a  ‘dikaiosune’  –  amikor  a  két 
fél  hasonlónak  ismeri  fel  egymást.  ​Isten  és  az  ember 
hasonlóak,  az  ember  az  Ő  képe.  Az  ember  új  teremtése 
lezajlott,  befejeződött.  Az  ember,  minden  ember 
tökéletesen  tiszta,  szent,  ártatlan,  igaz  lett  a 
szellemében  a  lényében,  a  valójában,  olyan  lett  mint 
amilyen  volt,  mint  amilyen  az  Isten.  A  természete 
megváltozott  divinizálódott,  Istenivé lett. ​(Igen igaz, hogy 
ez  ekkor  még  nem  látszott,  nem  volt  tapasztalható.  Hogy 
mi  a  következő  lépés  arról  szól  ‘Az  Evangélium  a 
legnagyobb  lelepleződés  a  történelemben:  Igaz  lett  az 
ember!’  című  blog  bejegyzésben  olvashatod  itt-  link, 
készül) 

 
 Miért​ ​ez​ ​a​ ​Biblia​ ​egyik 
legfontosabb​ ​Igéje? 
Mert  ha  ez  igaz,  és  úgy  tűnik  ez  van  odaírva,  és  ez  az 
értelme,  akkor  ez  alapvetően  változtatja  meg  a  fennálló 
paradigmánkat,  hitünket,  gondolkozásunkat  arról,  hogy 
hogyan​ ​és​ ​ki​ ​lehet​ ​igaz​ ​Isten​ ​szemében. 
 
Azért  a  biztonság  kedvéért  legyen  itt  egy  másik  Ige  is, 
amelyik  szinte  a  szinonimája  az  alap  Igénknek,  ez  is  Pál 
apostoltól​ ​van: 
 
“Mivelhogy  ​rendelt  egy  napot​,  melyen  ​megítéli  majd  a 
föld  kerekségét  megigazultságban  ​(igazságban)  ​egy 
férfiú  által​,  kit  arra  rendelt;  bizonyságot  tévén 
mindenkinek,  az  által,  hogy  f​eltámasztá  Őt  halottaiból​.” 
(Apcsel.​ ​17:31) 
 
Egy  olyan  ítéletről  beszél itt, amit szeretünk elfeledni. Ez 
az  ítélet  azon  a  napon  volt,  amikor  a  feltámadás 
megtörtént.  Az  ítélet  pedig  az  egész  világról  az,  hogy 
‘megigazult’​,  az  egész  világ  igazzá  lett  nyilvánítva.  A 
bizonyíték  erre  pedig  az,  hogy  az  a  férfi  feltámad  a 
hallottak  közül.  Pontosan  ugyanerről  beszéltünk eddig a 
Róma​ ​4:25​ ​alapján. 
 
Úgy  tűnik  Pálnak  ez  volt  a  ‘világnézete’,  a  világ  a  benne 
lévő  emberekkel  igaz  már,  bár  nem  látszik.  Ő  úgy  látta  a 
világot,  ahogy  Isten  látta,  Krisztus  halálának  és  a 
feltámadásának  az  eseményén  keresztül  és  nem  a 
világban  vagy  az  egyes  emberek  életében  látható 
eseményeken  keresztül.  Ez  forradalmi,  ez  valóban 
Isteni,  ez  valóban  hit,  ez valóban egy új világ. Amikor Pál 
azt  mondta,  hogy  senkit  sem  ismertünk  test  szerint  ezt 
értette  alatta.  Egy  hívő  akkor  hívő,  ha  a  nem  látott 
dolgokról  van  meggyőződve,  annak  ellenére,  hogy 
esetleg  a  láthatók  ennek  az  ellenkezőjéről  akarják  őt 
meggyőzni. 
 
Tudom,  hogy  ez  rengeteg  kérdést  vagy  akár 
ellenkezést  is  válthat  ki  benned,  ez  normális  egy  ilyen 
esetben.  Ha  kérdésed  vagy  hozzászólásod  van  kérlek 
bátran  tedd  meg a cikk alatt. Az én kérdésem ezek után, 
te​ ​hogy​ ​látod​ ​a​ ​világot? 
Olyan​ ​vagy​ ​mint​ ​Jézus 
Szeretettel,​ ​Pajó