Tartalom

bevezető

1. a lelki oldal

2. az alvásproblémák megelőzése

megelőzés, miért?
megelőzés, hogyan?
Hogyan vedd rá az önálló alvásra?
Hogyan oldd meg a nappali alvást?
Hogyan előzd meg az éjszakai ébredéseket?

3. hogyan oldd meg a már kialakult alvászavarokat?

Mit csinálj, ha éjszaka felkel?

1. teendők, ha éjszaka felébred

2. megismerni a baba alaptermészetét és a hozzá megfelelő
megoldásokat választani
3. megteremteni az ideális feltételeket
- ideális környezet
- ideális feltételek
4. változtatni a szokásokon (Kis lépések módszere)
- mintatervek

4. variációk nemalvásra és megoldások

5. együttalvás
Gratulálok!

Gratulálok és köszönöm, hogy befektettél az Álomba Ringató Praktikák

programba! Ezzel megteremtetted annak a feltételeit, hogy hamarosan
gyökeresen megváltoztasd gyermeked alvási szokásait.

Oldalról oldalra haladva fogom neked megmutatni, miként előzheted meg a

csecsemőkori alvászavarokat, vagy pedig, ha már kialakultak, hogyan
szabadulhatsz meg tőlük, mindezt értelmetlen szövegek mormolása és óránkon
keresztüli sírni hagyás nélkül. Olyan metódust adok a kezedbe, amivel
megkeresheted az okokat, megértheted a problémák forrását, orvosolhatod a
gondokat és amelyet nem csak az alvászavarokra, hanem a gyermeknevelés más
területeire is alkalmazhatsz majd.

Most már nálad a labda: olvass és jegyzetelj, szánj időt az olvasásra és a

tervezésre, hogy gyökerénél fogva szabadulhassatok meg az álmatlan éjszakáktól.
Sok sikert kívánok ehhez!

Továbbadhatom valakinek?

Ha tetszik ez a könyv és jónak tartod, szeretnéd lemásolni egy barátnődnek, egy

másik kismamának, aki hasonló problémákkal küzd, kérlek, ne tedd. Nekem
ártanál vele. Ehelyett inkább ajánld neki az oldalamat a www.kismamablog.hu
címen, ahol számos tanácsot olvashat az alvászavarok megoldására.

Ez a könyv szerzői jogi védelem alatt áll, kizárólag a Wi-Fi Bt. előzetes, írásos
engedélyével másolható vagy értékesíthető részben vagy teljes egészében. Ha
„csak” továbbküldenéd egy e-mailben, akkor is másolást hajtasz végre.

Köszönöm, hogy becsületesen jársz el.

bevezető

Amikor első gyermekemet hazavittük a kórházból és este letettem aludni, éjjel

óránként-kétóránként megnéztem él-e még, mert nem kelt fel. Kollégáim és
ismerőseim felkészítettek rá, hogy a baba márpedig éjjel legalább egyszer vagy
még többször riasztani fog, az én kisfiam azonban ezt nem tette, hanem egészen
hajnal 5-ig aludt egyhuzamban. Hozzáteszem, némi megelőző óvintézkedéseket
azért mi is tettünk, habár nem tudatosan: a gyermekorvosunk ugyanis a kórházból
való hazaérkezéskor azonnal megjelent nálunk és többek között azt tanácsolta,
hogy ha azt szeretnénk, hogy jól aludjon a baba, fektessük le este 10-11 körül.
Így nagy valószínűséggel hajnalig kihúzza majd. És így is lett. Vince hónapokon át
fél11-kor feküdt le este és reggel 6-7-ig aludt, majd rövid szopizás után folytatta
az alvást reggel 9-ig. Nekem ez kényelmes megoldás volt, hiszen így szabad volt
az egész reggelem, bőven jutott időm mindenre. Aztán a fogzás kezdetekor,
nagyjából 5 hónapos korától beiktatott még egy éjszakai ébresztést, aztán egyre
többet és többet: ekkor értettem meg, miről beszéltek korábban ismerőseim.

Pszichológusként erősen foglalkoztatott a probléma, vajon miért kel fel éjszaka a

baba? Miért kell odamenni hozzá? Miért nem tud maga visszaaludni? Hogyan lehet
elviselhetőbbé tenni mindkettőnk számára ezt az időszakot? Többféle könyvet
elolvastam, a sikermódszereket, mint az Aludj velem! és Aludj jól, gyermekem!
című könyveket, melyek az ún. Ferber-módszerre épülnek, a Suttogó titkait,
amely valamivel kézzelfoghatóbb és gyerekbarátabb megoldást vázol fel, dr.
William Sears könyvét, az Éjszakai gondoskodást, amely egy egészen más,
elfogadó, a gyerek fejlődését is figyelembe vevő szempontot képvisel.
Végigolvastam rengeteg tanácsadói rovatot, fórumbejegyzést, tapasztalatot is.
Kinek mi vált be? Mi az, ami működik? Melyik módszernek milyen előnyei és
hátrányai vannak? Ezek alapján vontam le számos következtetést, valamint
összeállítottam a jellegzetes alvási problémákat és probléma-típusokat. Nem
találtam fel a spanyolviaszt, de olyan módszert igyekeztem kidolgozni, aminek
segítségével képes leszel belevágni a változtatásba.
Gyakran tapasztalom, hogy az anyukák -hozzám hasonlóan- mindenfélét
elolvasnak, de nem mernek változtatni. Félnek, hogy még rosszabb lesz, félnek,
hogy helyrehozhatatlan károkat okoznak vele, félnek a következményektől és
nagyon gyakran bizonytalanok is abban, hogy az ajánlott módszer valóban jó,
működik és ha rászánják magukat és alkalmazzák, akkor utána valóban jól fog
aludni a baba, nem jön pár hét múlva megint elő a probléma. Teljesen jogosak
ezek az aggodalmak és meg is lehet érteni a szülőket: annyira ellentmondó érvek
és ellenérvek, tények és tévhitek terjengenek ebben a témában, hogy nehéz
eldönteni, melyik a jó megoldás, valóban az-e a jó, nem kéne-e mégis valahogy
másként...

Rossz hírem van: a gyermeknevelésben soha nem tudhatod biztosan, hogy egy
módszer, amit kiválasztottál, jó-e neked, beválik-e nálatok, csak akkor tudod ezt
meg, amikor már kipróbáltad. De van jó hírem is: ha olyan módszert és
eszközöket választasz, amik gyermeked egyéniségével nem ellenkeznek, akkor jó
eredményeket érhetsz el. Ezért azt javaslom, még mielőtt nekiállnál változtatni a
dolgokon ismerd meg a problémát és ismerd meg a gyermekedet is. Egy akaratos
fiúcskával hiába is próbálkozol, őt nem tudod majd „izomból”, sírni hagyással
alvásra szoktatni majd, ő kitartóan átüvölti neked az éjszakát és alvás helyett
egyre jobban belehergeli magát majd a hisztibe. Nála csak szelíd módszerekkel,
lépésről-lépésre változtatva érhetsz el eredményt.

De mi is az az eredmény, amit el szeretnénk érni? Egy átaludt éjszaka? Nem. Nem

várhatjuk el, hogy egy baba egyszercsak átaludja az éjszakát. Bár vannak ilyen
csodagyerekek, de a többség nem ilyen. A cél az, hogy mindketten jól érezzétek
magatokat: mindketten kipihentek legyetek és felkészültek az új napra,
mentesek attól a feszültségtől, amit az alvásproblémák miatti aggódás,
mérgelődés jelent.
A cél tehát mindig közeli és a gyermek igényeihez, életkorához szabott legyen.
Ne azt tűzd ki elsőre, hogy a gyermeked 12 órát aludjon éjjel egyhuzamban, mert
az nem fog menni, mire pedig megérik rá, már csak 10 óra lesz az alvásigénye.
Inkább olyan apró, közeli, teljesíthető célokat keress, mint hogy aludhass éjszaka
legalább 4 órát egyben, ezt követheti majd a 6 órás alvás, és idővel talán az is
elérkezik, hogy 8 órát tudsz éjjeli riasztás nélkül aludni.

Kívánok nektek mihamarabb nyugodt és harmonikus éjszakákat!

1. a lelki oldal

Az alvásproblémák nagyon megviselik a szülőket. Tehetetlennek, elkeseredettnek

érzik magukat, és halálosan fáradtak. A lelkük mélyén csalódottak: nem így
képzelték a babázást. Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy apa éjszaka teljesen
elvesztette a kontrollt maga felett, amikor a 10 hónapos kisfia újra és újra
felébresztette a sírásával, és az eset szörnyű tragédiával végződött (inkább nem
részletezem). A szomszédok elmondása szerint a baba már hónapok óta minden
éjjel ébresztette a családot. Az eset után szakértők boncolgatták a témát: vajon
hogy történhet ilyesmi?! Miközben maga a világ, amiben élünk a csecsemőkori
alvászavarok forrása, az állandó változás, a családok életében az anyagi
bizonytalanság, a stressz, a felgyorsult élet mind-mind hatással vannak a kicsik
életére és alvására. Nem is igazán vagyunk felkészülve rá, mit jelent egy ilyen
kicsi baba a családban, a sok egymásnak ellentmondó jó tanács pedig különösen
kártékonyan hathatnak a szülés után egyébként is kimerült és gyakran tanácstalan
anyukára. Egy lassabb, kiegyensúlyozottabb világban a csecsemők is nyilván
kiegyensúlyozottabbak és jobb alvók. Nagyon sokat számít tehát a környezet,
ahol a kicsi él, a mi vérmérsékletünk, türelmünk, problémamegoldó-képességünk
és kreativitásunk, melyek által sokat tompíthatunk a káros hatásokon vagy éppen
fel is erősíthetjük azokat.

A világ rohan és mi is rohanunk. A babák viszont lassúak. Annyira lassúak, hogy le

kell lassítanunk hozzájuk, ha meg akarjuk érteni, mit szeretnének tőlünk. El kell
fogadnod, hogy a kicsinek időre van szüksége, hogy megszokja az új dolgokat, a
változásokat, és hogy ha nem hagysz időt neki, akkor az felkavarja az életét,
megijeszti és ez egyhamar az alvásában is jelentkezni fog.

Aki tudja milyen hónapokon át minden éjjel a sírásra ébredni és tehetetlenül

kísérletezni a kicsi visszaaltatásával, aztán napközben félholtan végezni a
teendőket, az bizonyára gyakran érez magában dühöt, tehetetlenséget és
elkeseredést. Ez teljesen normális dolog, ne szégyenkezz miatta. Viszont ne
hagyd, hogy a negatív gondolatok megmérgezzenek, hogy egész nap azon járjon
az agyad, mikor fog már végre aludni, vajon most éjszaka milyen borzalmakban
lesz részed. Ha a nappali alvással küszködtök, ne idegesítsd magad rajta, inkább
játszatok még fél-egy órát, sétáljatok egyet, és mire végeztek, elálmosodik a
kicsi is, Te pedig kicsit kikerültél a mókuskerékből.
Ha este nem tudod lefektetni az általad ideálisnak vélt időpontban, akkor próbáld
meg gondolatban elszakítani magad a helyzettől, viselkedj úgy, mintha már
lefeküdt volna a gyerek, nézd nyugodtan a kedvenc sorozatodat, vagy beszélgess
a pároddal, amíg a kicsi játszik, aztán bújjatok együtt be a nagyágyba, mesélj
neki, szeretgesd meg, ezt minden kisgyerek szeretni szokta, az is lehet, hogy
elalszik melletted, aztán átteszed az ágyába és máris tettél valamit annak
érdekében, hogy az altatás ne rémálom, hanem kellemes élmény legyen
mindkettőtök számára.

A lényeg, hogy próbálj elvonatkoztatni az alvásproblémától, ne ez járjon folyton

az eszedben. Magamon is tapasztaltam, hogy amikor magamban azon morgok, a 2
évesem, miért nem akar délután elaludni, akkor sokkal nehezebb elaltatni,
mintha elfogadom, hogy ma ez a helyzet, ha kimarad a délutáni alvás, majd este
hamarabb lefekszik és kész. Szép dolog, ha van napirendetek és ha nagyjából be
is tartjátok, de a napirend rugalmas dolog, hiszen a baba is változik, áttér a 3
nappali alvásról a kettőre, aztán a kettőről az egyre, aztán éjjel már csak 9-10
órát alszik, a délutáni alvás egyre későbbre tolódik, néha több alvásra van
szükség, néha fél óra is elég. Ha folyton azon rágódsz, most miért ennyit aludt,
miért nem annyit, akkor megmérgezed a napotokat. Inkább élvezzétek ki az
együtt töltött időt (még, ha neked néha fárasztó is), ilyenkor gondolj mindig arra,
hogy ha Te nyugodt vagy, a kicsi is kiegyensúlyozott lesz majd.

Ez a bosszantó, megoldhatatlannak tűnő probléma egész egyszerűen elveszi a

szülőktől az öröm egy részét, amit a gyermekükkel töltött idő jelent. A legtöbb
kismama egyáltalán nincs felkészülve az alvásproblémákra és amikor szembesül
vele, akkor annyiféle véleményt hall, ahány embert megkérdez. Tény, hogy
szüleink idejében még teljesen normális volt a sírni hagyós módszer. Nekem is van
hetvenes évek-beli csecsemőgondozás könyvem, ahol leírják, hogy ha a baba sír
éjszaka akkor a teendő csupán annyi, hogy át kell kiabálni neki a szomszéd
szobából, hogy ne sírjon, most aludni kell, majd leszokik róla. Az emberi
alaptermészet azonban merőben ellentétes ezzel a gyakorlattal. Az anyákat úgy
„tervezték”, hogy reagáljanak a csecsemősírásra, még a máséra is reagálunk, sőt
még a férfiak is reagálnak. Ezért tartják sokszor a babasírást olyan idegesítőnek,
mert alapvető ösztönünk, hogy ilyenkor cselekedjünk, segítsünk a kicsin. A
babáknak pedig az a dolguk, hogy sírjanak, különben nem tudnának túlélni.

Jótanácsok és eltérő tapasztalatok

Ha megkérded a szüleidet, milyen alvó voltál

gyerekkorodban, akkor jó eséllyel azt fogják majd
mondani, hogy remek alvó voltál, nem volt semmi
gond. Ha viszont megkérdezed egy nyugat-európai vagy
USA-beli ismerősöd, barátod szüleit, akkor ők nagyobb
eséllyel számolnak majd be alvászavarokról. Nálunk
egész egyszerűen a nyolcvanas évek végéig lassabb volt
az élet, nyugodtabbak az emberek, és miután a
hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek gyermekei hamar
bekerültek a bölcsődébe, már születésüktől fogva
szorosabb szabályok, napirend mentén nevelték őket,
ami biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá tette számukra
az életet, így ritkább volt az alvászavar is. Ebből két
fontos tapasztalatot vonhatsz le: egyrészt szüleid
generációjának nagyrészt fogalma sincs róla, min mész
át, és igazán tanácsot sem tud adni, másrészt hogy
mennyire fontos a nyugodt, kapaszkodókat biztosító
élet a kicsi számára.

És még egy jó tanács: ne hallgass azokra, akik jobban tudják, akik ki akarnak
oktatni. Ha már döntöttél valamilyen megoldás mellett, és azt valóban a
legjobbnak érzed, ne hagyd magad az okoskodók által elbizonytalanítani. Szíved
joga eldönteni, melyik altatási módszert választod (vagy egyáltalán: milyen elvek
szerint neveled gyermekedet), ebbe ne engedj senkinek se beleszólást! Azt a
megoldást kell választani, amelyik mindkettőtöknek megfelel, ahogy mindketten
tudtok aludni és, ami a kicsi személyiségének is leginkább megfelel. Végső soron

mindegy, mennyit és hogyan alszik a baba, a lényeg az, hogy Te is ki tudd magad
pihenni. A tanácsokat hallgasd meg, bólogass nagyokat, és gyorsan feledd el őket.
Nincs rosszabb annál, mintha bizonytalan vagy abban, jól teszed-e amit teszel, és
mondvacsinált problémákon rágódsz. A legrosszabb tanácsok azok, amiket
történetekkel spékelnek meg „a Józsika is együtt aludt az anyukájával és hat éves
korában még nem tudták kiszoktatni az ágyból”. A döntésedet mindig jól gondold
át, ebben ez a könyv is segít neked, de aztán már csak a megvalósítással
foglalkozz, az utólagos gondolkodást felejtsd el. Ennek ugyanis mindig az lesz a
következménye, hogy elkezded mégis inkább másként csinálni a dolgokat, amivel
összezavarod a gyereket, az eredmény pedig rosszabb lesz, mint amire
számítottál.
2. az alvásproblémák megelőzése

megelőzés, miért?

Kezdd úgy, ahogy folytatni szeretnéd – írja Tracy Hogg, a Suttogó titkai című
könyv szerzője. Egyes magatartási problémák csakis azért alakulnak ki, mert a
szülők ötletszerűen nevelik a gyereket, vagy olyan elavult tanácsokat
alkalmaznak, amik nem válnak be. Jó dolog ringatva elaltatni egy újszülöttet és
közben nézni az aranyos kis pofiját, ahogy alszik, de vajon lesz majd kedvünk
ringatni a 10 kilós 1 éves csemetét is? Jó, ha van időnk egész nap a csemetét az
ölünkben tartva mindent megmutatni neki és játszogatni, de akkor ki fog ebédet
főzni? A legtöbb idegölő viselkedésmódot, amit a gyermek kialakít és, ami aztán
annyi bosszúságot okoz a szülőknek, a szülők maguk okozzák. Sokkal nehezebb az
alvászavart kezelni vagy a folyton unatkozó gyereket önállóságra szoktatni, mint
elébe menni ezeknek a problémáknak és már kezdettől fogva a magunk irányítása
alá vonni a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy ne hagynánk teret a gyermek
természetes fejlődésének vagy akaratának, csupán azt, hogy némi odafigyeléssel,
ismerve a gyermek fejlődésének menetét, a problémák hátterét olyan kereteket
teremtünk közös életünknek, melyben a baba és mi családtagok is jól érezzük
magunkat. A babának sem jó, ha csak babakocsiban tud elaludni, ha minden egyes
esti elalvás előtt már ökölben van anya gyomra, hogy most vajon mennyi ideig fog
tartani, ha hajnalban felébred és órákon át nem tud visszaaludni.

Az ideális helyzet ezzel szemben az, ha pozitív, kiegyensúlyozott környezetben nő

fel a kicsi, az első naptól kezdve pontos elképzeléseink vannak arról, hogyan
alakítjuk a mindennapjainkat, és mindeközben a baba érdekei is maximálisan
érvényesülnek.

A legtöbb idegesítő és a szülő, valamint a baba életét egyaránt megnehezítő

szokás azért alakul ki, mert az első néhány hétben, hónapban úgy gondoljuk, még
tudjuk kezelni a helyzetet, próbáljuk a lehető legkényelmesebben megoldani a
dolgokat, abban a hitben, hogy a baba majd kinövi a rossz szokásokat. Rossz
hírem van: a baba nagyon lassan növi ki a rossz szokásokat! Az elalvás körüli
hercehurcák gyakran csak másfél-2 éves korra rendeződnek, de nem egy olyan
esetről hallottam már, amikor csak az óvodába menéskor vagy 5-6 éves korban
tudott végre átaludni egy éjszakát a kicsi, vagy csak eddigre volt hajlandó este
lefektetés után magától elaludni. És bizony nem ritkák azok a 6-7 éves gyerekek,
akik még mindig hisztivel szeretnék érvényesíteni akaratukat a szüleik előtt.

Az alábbiakban leírt módszereket érdemes már a baba születésétől fogva

alkalmazni, ha azonban később került a kezedbe ez a könyv, érdemes tudni, hogy
nagyjából fél éves korig kell az alapvető szokásokat elültetni a baba fejében,
ezután már sokkal nehezebb változtatni rajtuk.

megelőzés, hogyan?

Amióta alvásproblémákkal foglalkozom, rengeteg kérdést kaptam kismamáktól,

melyek egyenként nagyon is egyedi problémák voltak, ám többségükben mégis
fellelhetőek voltak közös pontok és nagyon sok alvászavar gyökere
visszavezethető volt az első hetekre, amikor a baba még kevésbé kiszámítható, az
anyuka fáradt és nem elég rutinos ahhoz, hogy kezelje a helyzetet.

Ideális esetben, ha az újszülött baba jóllakott, büfizett, kakilt, és kellőképpen

fáradt, ha letesszük a kiságyba, magától elalszik. Bár nagyon jó dolog, kicsit
összebújni és úgy elaludni, ha elégedett és nyugodt a kicsi, nincs erre szükség,
hanem csak le kell tenni a kiságyba, betakargatni és magától álomba szenderül.
Persze néha engedhetsz a csábításnak és aludhattok napközben összebújva, sőt az
első hetekben, amikor amúgy is sok pihenésre, a babának pedig testközelségre
van szüksége, ez nagyon kényelmes és jó módja a nappali alvásnak, de ne minden
alkalommal csináljátok így, legyenek olyan esetek is, és egyre növekvő számban,
amikor a baba kiságyban (bölcsőben) alszik.
Hason vagy háton?

Kezdettől fogva fontosak az azonos elalvási körülmények: próbáljuk ki, hogyan

szeret jobban aludni a baba, hason-e vagy háton. Mindkettőnek vannak előnyei és
hátrányai is. Sokáig az volt a megszokott, hogy a babát hason altatták, aztán a
háton altatás lett a divat, mert kimutatták, hogy a hason alvó babáknál gyakoribb
a bölcsőhalál. Azonban a háton altatásnak is vannak veszélyei: ha a baba álmában
bukizik, könnyen félrenyelheti, és a kicsi gyakrabban bukik, mint amilyen
gyakorisággal a légzéskimaradás előfordul, így én azon az állásponton vagyok,
hogy ha a baba szeret hason aludni, akkor altassuk nyugodtan hason. Ha van esély
a bölcsőhalálra (a baba kicsi súllyal vagy koraszülöttként született, ikreink
vannak, a családban már előfordult ilyesmi), akkor vegyünk légzésfigyelőt és
menjünk el bölcsőhalálról szóló tanfolyamra (a Madarász kórházban szervezik, 1
alkalom, babával együtt vagy még pocakosan is lehet menni), ahol megtanítják,
mit kell tenni légzéskimaradás esetén. Ha aggódós vagy, akkor is vegyél
légzésfigyelőt, vagy kölcsönözz egyet, így nem kell aggódnod a bölcsőhalál miatt
(de persze nézz utána, mit kell tenni, ha éjszaka légzéskimaradása lenne a
babának).
A hasonalvás biztonságot nyújt a kicsinek, ezért így mélyebben alszik (ezért is
feltételezik, hogy nagyobb a bölcsőhalál esélye), a fényeket és zajokat kevésbé
észleli, ezért amikor már nagyobb és érzékenyebb a külső világ ingereire, akkor is
jobban tud aludni.

Honnan tudhatod, hogy a baba hason vagy háton szeret-e inkább aludni?

- ha leteszed háton, azonnal mozgolódni kezd és felébred: nyilván hason szeret

aludni

- ha leteszed hason vagy háton és pár perc múlva felébred, nem tud magától
elaludni az adott testhelyzetben: válaszd a másikat,

- próbáld ki mindkét testhelyzetet, amelyiket jobban kedveli, abban tovább fog

aludni, mint a másikban.
Amikor már meg tud magától fordulni, akkor már önállóan választja meg a
testhelyzetet is, forgolódik álmában és nagyon sokszor már 8-9 hónapos korban
oldaltfekve alszik a pici.

Amikor ébren van a pici, az első időkben inkább háton szeret lenni, mert így
mindent lát. Ha a kicsi hason alszik, a hason alvástól erősödik a nyaka, így nem
probléma, hogy ébren többségében hanyatt fekszik. Nagyjából 2 hónapos kortól 5-
10 percekre hasratehetjük éberen is, hogy szokja és emelgesse a fejét. Ha nem
tetszik neki, ne erőltessük, 1-1 percig hagyjuk úgy, majd fordítsuk vissza, de ezt
rendszeresen ismételgessük minden nap 3-4 alkalommal, így egyre tovább fogja
bírni.
Ha háton alszik a kicsi, már az első héten fordítsuk éberen is hasra 1-1 percre,
hogy fejlődjenek az izmai.

Hol aludjon a baba?

Gyakori kérdés, hol aludjon a baba. A szülőkkel egy szobában? Bölcsőben?

Mózeskosárban? Egy ágyban a szülőkkel? A testvérrel együtt?

Véleményem szerint az első pár hónapban, érdemes a szülőkkel egy szobában

aludnia bölcsőben vagy mózeskosárban, de meggyőződésetek szerint aludhat
veletek egy ágyban is. Ezzel megspórolod magadnak, hogy az éjszaka közepén 2-3
alkalommal ki kelljen szaladgálnod a hálóból, szinte félálomban meg tudod etetni
majd a babát, és nem leszel annyira kómás, mintha minden ébresztőnél teljesen
felébrednél.
Amikor már nagyobb lesz, 4-5 hónapos, elkezdi majd zavarni a zajotok, a
szuszogás, a ki-be mászkálás, többször ébred fel rá, ezért ilyenkor át lehet tenni
a saját szobájába.

Én a testvérekkel még nem raknám együtt az újszülöttet, mert az első időkben

éppen elég megküzdeni egy újszülött alvási szokásaival, mint hogy még a tesókat
is felébressze és őket is nyugtatgatni kelljen. Amikor már nagyobb, nem sír fel
éjjel és nem kell bemászkálni hozzá, akkor összeköltözhet a testvéreivel.
Az egy ágyban alvás nagyon jó dolog, aki emellett dönt, sok fárasztó problémától
kíméli meg magát és biztosítja, hogy folyamatosan legyen elég teje,
mindemellett nagyon szoros kapcsolatot, bizalmat is épít a gyermekével már a
kezdetektől fogva.

Ha viszont a külön szobában alvást választod, az is teljesen elfogadható, így

nagyobb mozgástered lesz este, miután a kicsi lefeküdt, kedvetekre élhetitek
felnőtt életeteket Apával, ennek is vannak előnyei.

Azt nem tudod elkerülni, hogy idővel 1-1 éjszakára ne kelljen beengedned a kicsit
a családi ágyba. Amikor már ki tud mászni a kiságyból vagy saját heverőn alszik,
elkerülhetetlen lesz, hogy olykor-olykor ne látogasson meg titeket hajnalban.
Másfél-2 évesen már fél a sötétben, álmodik, ilyenkor természetes, hogy nem
szeretne egyedül maradni. Akkor is jó szolgálatot tehet az együttalvás, ha valami
baja van a kicsinek, fogzik, lázas, beteg, ijesztő élmény érte, ami miatt szorong
stb. Gyakori, hogy ilyenkor felébred és nem tud visszaaludni, de ha ott van
melletted az ágyban, akkor a visszaalvás is könnyebben megy majd. Ha pedig
beteg, lázas, akkor meg neked könnyebb a dolgod, hogy ottvan melletted éjjel,
és csak a kezed kell kinyújtanod, hogy megnézd nem lázas-e, halljad, mennyire
van bedugulva az orra stb.
Sok anyuka csinálja, hogy határokat szab az együttalvásban, csak akkor, ha beteg,
ha hajnalban átjön visszateszi a saját ágyába: én azt mondom, ha a gyerek
igényli, akkor miért ne adnánk meg neki ezt a -számára igen fontos- éjszakai
biztonságot.

A nappali alvás helyszíne is sokszor kérdéses. Van, aki a járókában altatja a

babát, én azon a véleményen vagyok, hogy a kicsi aludjon csak a kiságyban,
viszont ne játsszon a kiságyban, az ágy csak az alvás színtere legyen, így a kicsi
fejében az alvás és az ágy egyet fog jelenteni. Nem gond, ha a baba olykor a
babakocsiban, a hordozóban, a teraszon egy utazóágyban vagy bárhol máshol
alszik, a lényeg az, hogy vagy csak egyedi esetek legyenek ezek, vagy ha
rendszeresen a kiságyon kívül akarjuk altatni, akkor abban legyünk
következetesek.
A babakocsiban altatás pedig ne azért kerüljön be a napirendbe, mert csak ott
tud elaludni a baba (ismerek olyan 3 éves gyereket, akit még
mindig babakocsiban kell elaltatni, ugye Te nem akarsz így járni?)
Kezdetben aludhat a kicsi bölcsőben vagy mózeskosárban is, ez azért jó, mert a
szűk hely biztonságérzetet nyújt a számára.

hogyan vedd rá az önálló elalvásra?

Mint mondtam, ideális esetben a baba szépen elalszik egyedül, amikor fáradt. De
a legtöbb újszülött nem mintababa és inkább sírdogál, de aludni nem akar. Ha
már tudjuk, milyen testhelyzetben szeret aludni, akkor mindig ugyanabba a
testhelyzetbe tegyük le alváshoz, így egyértelmű lesz számára, hogy most az
alvás jön. Kezdettől fogva bevezethetünk szertartást a nappali és az éjszakai
alvás elé is: egy kis csendes játék, énekelgetés, meseolvasás, este a vacsora,
fürdés stb. E szokások sorrendjét megtanulja, megszokja a baba, és felismeri,
hogy utána az alvás következik, de ennél több is történik, hiszen a kellemes
fürdőzés, meseolvasás és egyéb csendes tevékenységek során ő is lelassul, így
nem fog felpörgött állapotban az ágyba kerülni.

A legfontosabb, hogy már a kezdet kezdetén döntsük el, hogyan szeretnénk

elaltatni, mert ezen változtatni később már csak nehezen lehet. Nagyjából fél
éves korig még könnyebben lehet változtatni, de ezt követően már csak sok
órányi sírás árán sikerülhet megszabadulni a rossz szokásoktól.

A legfontosabb alapelv az alvással kapcsolatban: a kicsi természettől fogva

pontosan tudja, mi a jó számára, hogyan jó neki elaludni, hogyan tud kellőképpen
ellazult állapotba kerülni, mikor álmos, mennyi alvásra van szüksége. Nekünk
nincs más dolgunk, mint ezt elfogadva támogatni őt abban, hogy a kicsi
természetes igényei kielégítésre találjanak.
A sikeres altatás alapszabályai:

- Ne akkor fektessük le a babát, amikor szerintünk aludnia kéne, hanem

amikor valóban álmos! Az álmosságnak jelei vannak: dörzsöli az orrát, fülét,
szemét, nyűgös, ásítozik.

- Legyen a babának napirendje, így többé-kevésbé pontosan meg tudjuk

mondani, mikor álmos, mikor szokott aludni. A napirendet nem szabad ráerőltetni
a picire, a jó napirend nem úgy szól, hogy „a baba minden délután 3-tól 5-ig
alszik”. Hanem, hogy „nagyjából 3-4 felé elalszik és általában másfél-2 órát
alszik”. A különféle életkorokban megvan az az időtartam, amit kényelmesen,
álmosság, nyűgösködés nélkül, jókedvűen ébren tud lenni a baba, ezt követően
kell figyelni rajta az álmosság jeleit és lefektetni, amikor ezek jelentkeznek. Az
első 4 hétben a babák többsége szinte egész nap alszik (kivéve, amikor eszik,
büfizik, pelenkázzuk), de ebben nagy egyéni eltérések lehetnek. Az újszülöttek
kb. 1 órát tudnak ébren lenni az előző felébredés után, ebbe nagyjából belefér
egy etetés, ami ilyenkor még meglehetősen hosszúra nyúlhat, egy pelenkázás, 10
perc büfi és kevés játék, míg végül a baba megint elálmosodik. Nagyjából 4 hetes
kortól 1-1,5 óra lehet ez az időtartam. 2 hónapos korban az esti elalvás előtti
ébrenlét hosszabbra nyúlik, akár 3 óra is lehet. 3 hónapos korban 2-3 órát tart
egy ébrenlét (tehát nagyjából 3 alkalommal alszik a kicsi napközben). 4-5
hónaposan már általános a 3 órás ébrenlét, fél éves kor után a 4 órás ébrenlét
sem ritka. 8-9 hónapos korban a legtöbb baba már csak kétszer alszik napközben.
Ezek az értékek csak megközelítő számok, ettől komoly eltérések is lehetnek!!!
Mindig figyeljük meg a babát,mielőtt bármit is ráerőltetnénk, figyeljük az általa
adott jeleket és pontosan tudni fogjuk, mikor álmos, mikor nem aludta ki magát
és mikor kipihent.

- Tartsuk tiszteletben a kicsi álmát: ne zajongjunk, mondván, majd megszokja

(egyrészt nem szokja meg, másrészt, nekünk se esne jól, ha szeretnénk aludni és
a szomszéd szobában teljes hangerőn szólna a tévé, és hangosan beszélgetnének.)

- Alvó gyereket soha ne ébresszünk fel! (kivétel ezalól az újszülött az első 1-2
hétben, ha az egész napot átaludná, éjszaka pedig folyton felkel, és emiatt nem
enne elegendő gyakorisággal, ilyenkor az legyen az alapszabály, hogy nappal ne
aludjon 3 óránál többet)

- Soha ne manipuláljunk a gyerek alvásával és ne akarjunk elméleteket

felállítani: ne ébresszük fel, mert szerintünk túl sokat alszik napközben és ezért
kel fel éjszaka (úgysem ezért ébred fel). Ne akarjuk direkt módon befolyásolni,
mikor aludjon, például felébreszteni, mert most el kell menni valahova, de majd
aludhat, ha hazaértünk (akkor már nem fog). Nemcsak a felkeltéssel van a baj,
sokszor tapasztalom azt is, hogy anyukák nem hagyják elaludni a babát, mert még
nincs itt az ideje, ezzel szintén a kicsi természetes alvásritmusát bontjuk meg.

- Ha valami baja van a kicsinek, pl. beteg, bedugult az orra, idegen helyen kell
elaludnia, és nem tud elaludni, akkor tehetünk kivételeket és megkönnyíthetjük
az elalvását, mondjuk azzal, hogy kivételesen cicin aludhat el, vagy babakocsiban
alszik, de ez mindig csak 1-1 alkalomra vonatkozzon.

- A babának alvási ciklusai vannak, ezt mindig vegyük figyelembe. A kicsinek 20

perc kell az elalváshoz, ezért van az, hogy amikor 5 perc ringatás vagy szopizás
után megpróbáljuk letenni a kiságyba, szinte azonnal felébred. Ha tehát letettük
az ágyába, hogy önállóan elaludjon, teremtsünk számára nyugodt környezetet az
ellazuláshoz, ne zajongjunk ebben a 20 percben, hogy tényleg mély álomba
merülhessen.

Hogyan aludhat el a baba?

1. A legtöbb baba szívesen elalszik cicin, ez egy irtó jó módja az altatásnak, mert
megelőzhetünk vele olyan későbbi gondokat, mint hogy annyira túlpörög a
gyerek, hogy nem tud elaludni és a nappali altatás is egyszerűbb lesz általa.
Hátránya, hogy nem fog egyhamar leszokni róla a baba, általában másfél-2 éves
kor az, amikor magától leszokik róla vagy amikor már meg tudjuk értetni vele,
hogy enélkül is el tud aludni.

2. Cumival is szívesen és könnyedén elalszanak a kicsik. Fő előnye, hogy nem kell

az altatással bajlódnunk, hátránya, hogy ameddig a szoptatás első hónapjaiban
cumizavarhoz vezethet, a baba elkezd ügyetlenebbül szopizni, így kevesebb tej
termelődik, aminek pótlás vagy korai hozzátáplálás lehet az eredménye.
Személyes véleményem és tapasztalatom szerint, ha csak alváshoz adjuk oda a
picinek a cumit és nem dugjuk folyton a szájába, amikor valami miatt sír, akkor
se túlságosan rászokni nem fog, se cumizavar nem alakulhat ki nála, és idővel
szépen magától elhagyja ezt a szokást.

3. Az önálló elalvást már egészen kicsi korban cumi nélkül is meg lehet tanítani a
babának, akkor is, ha egyébként tiltakozik is az egyedül ágyban elalvás ellen:
leteszed az ágyba és ha sír simogatod a hátát (vagy a hátán tartod a kezed), amíg
el nem alszik.

Kezdő szülők gyakran esnek bele abba a hibába, hogy elképzeléseik vannak arról,
mennyit kéne aludnia a gyereknek, a kicsi pedig nem annyit és nem úgy szeretne
aludni, ahogyan a felnőttek azt elgondolták. Az újszülöttekről például mindenki
azt hiszi, az egész napot átalusszák és csak enni kelnek fel. Aztán amikor a cicin
békésen elszenderedő újszülöttet szeretnénk letenni az ágyába, akkor
szembesülünk vele, hogy ahogy ágyat ér, azonnal felébred. Ilyenkor kezdődik az,
hogy járkálunk vele fel-alá a szobában, vagy babakocsiba tesszük és úgy
ringatjuk, szinte már az egész nap az altatásról szól. Ha ehelyett etetés után
alaposan büfiztetjük (ezzel a hasfájásnak is elejét vehetjük), átpelenkázzuk
(úgyis mindig evés közben kakilják össze magukat), majd játszunk vele addig,
amíg az álmosság fent leírt jelei nem jelentkeznek, akkor sok fáradtságtól
kímélhetjük meg magunkat.

A másik alapvető félreértés, amikor a pici álmosságra utaló nyűgösségét úgy

értelmezzük, hogy csak unatkozik. Ilyenkor a tapasztalatlan szülő új játékot ad a
kicsinek, aki persze nagyon megörül neki, elkezdi nézegetni, de pár perc múlva
megint nyűgös, újabb játékot kap és így telik el egy félóra, miközben a baba
átesik a holtponton és már tényleg nem fáradt.
hogyan oldjuk meg a nappali alvást?

A nappali altatás titka nagyrészt azon múlik, mennyire sikerül megvalósítanunk az

önálló elalvásról szóló részben leírtakat. A fő alapszabály, hogy hagyjuk a kicsi
nappali alvásigényét a saját ütemében kialakulni és változni. Meg fogsz lepődni,
amikor azt tapasztalod, hogy 7-9 hónapos kor között gyakorlatilag kevesebbet
alszik a baba nappal, mint 1 évesen. Az újszülöttek még egészen sokat alszanak
napközben, 3 hónapos korra nagyjából 3*1-1,5 óra a kicsik nappali alvásigénye (de
vannak olyan renitensek is, akik megelégszenek 30-45 perc alvással is). 8-9
hónapos korban a babák többsége már csak kétszer 1-1 órát alszik, de ez az a kor,
amikor minden felborul, tehát elképzelhető, hogy csak 1 vagy 2 alkalommal 30
percet alszik egy csecsemő, majd amikor már profin mászik és ezzel alaposan
lefárasztja magát, áttér a kétszer másfél órás alvásra, majd a járással a napi
egyszer 3-4 órára!

A legtöbb aggodalom a nappali alvással kapcsolatban az szokott lennie, hogy

vajon eleget alszik-e a kicsi nappal, nem kellene-e többet aludnia. Véleményem
szerint a kezdettől fogva önálló alvásra szoktatott baba, akit mindig akkor
fektetnek le, amikor álmos és tiszteletben tartják az alvását azzal, hogy
nagyjából csend van otthon és nem keltegetik fel fölöslegesen, bőségesen fog
aludni nappal is.

Ha nem aludta ki magát a pici, annak jelei vannak. Úgy gondolom, hogy azok a
babák, akik beérik 20-30 perc alvással napközben, nem alusszák ki magukat
kellőképpen, hanem valami miatt felriadnak, nem tudnak már visszaaludni. Erre
minden esetben gyanakodnunk kell, ha a kicsi nem jókedvűen, hanem sírva,
ijedten, nyűgösen ébred. Ilyenkor próbáljuk meg visszaaltatni a megszokott
altatási móddal vagy, ha nagyon sír, tehetünk némi engedményt is, és pl.
melléfekhetünk, hiszen amikor ilyenkor felriad valami baja van és természetes
igénye, hogy megvigasztaljuk.
Persze elképzelhető, hogy nem sikerül elaludnia már, de ha mégis, akkor
valószínűleg legközelebb már kipihenten ébred. Ha viszont elfogadjuk tőle, hogy
„ő ilyen röviden alvó, nyűgösen ébredős típus”, akkor azt tanítjuk neki, hogy ez a
normális és még akkor is fel fog kelni magától rövid idő múlva, amikor már
megszűnik a fájdalom vagy az ijedtség forrása, ami miatt felébredt eredetileg.

A nappali alvásigény és az éjszakai alvás között nem igazán van sem kapcsolat,
sem egyenes arányosság, de még csak korreláció sem, tehát nem igaz az az
elmélet, hogy amelyik baba keveset alszik nappal, az sokat és jól alszik éjszaka,
kevesebbet ébred fel (habár vannak ilyen babák), és az sem igaz, hogy ha nappal
eleget alszik, akkor éjszaka is jól alszik majd.

és hogyan előzzük meg az éjszakai ébredéseket?

Az éjszakai ébredéseket újszülött korban megelőzni nem lehet, de tenni lehet

érte, hogy nyugodtabb éjszakáink legyenek. Az újszülötteknek természetes
igénye, hogy éjjel is felébrednek és enni kérnek. Gyakori, hogy az újszülött
alvásában ugyanazt a ritmust követi, amit még pocaklakóként megszokott, ha
tehát várandósságunk utolsó heteiben mindig este 11 felé feküdtünk le,
elképzelhető, hogy ő sem akar majd este 8-kor ágyba bújni.

Fél éves korig teljesen normális és elfogadható, hogy a kicsi még éjszaka is enni
akar, de gyakori, hogy 3 hónapos kor körül már legalább 6 órát egyben átalszik a
baba, a csecsemők egy része pedig ebben a korban átalussza az éjszakát. Mindez
azonban semmit nem jelent a jövőre nézve, hiszen fél éves és 1 éves kor körül
igen nehéz időszak következik, melyből a 7-10 hónapos kor közötti időszak
általában a legkevésbé kiszámítható: a baba életének második fél évében hol a
fogzás, hol a mozgásfejlődési ugrások, hol pedig az anyától való elszakadás miatti
félelmek zavarják meg a kicsi álmát.
Miért kel fel?

A legtöbb embernek még felnőtt korában is vannak olyan szakaszok az éjszakai

alvásában, amikor valami miatt felébred, majd pisil egyet, iszik és visszaalszik,
olykor pedig csak nagyon nehezen tud visszaaludni. A babáknál is ugyanez a
helyzet, de miután ők még szinte magatehetetlenek, nem tudják önállóan oltani
az éhségüket, szomjukat, ezért segítséget kérnek.
A csecsemők 1 éves korig nagyjából 45-60 perces szakaszokban alszanak, ebből 20
perces a már említett elalvási szakasz, amíg még éberebb a baba, majd a mély
alvás következik. Az egyes szakaszok végén mindig felszínesebb, éberebb alvás
következik, ha ilyenkor semmi nem zavarja meg a kicsi álmát (éhség, szomjúság,
bedugult orr, külső zaj, fogzási fájdalom, saját mozgása stb.), akkor ismét mély
álomba merül, ha viszont valamilyen zavar támad, a baba felébred és visszaalszik
magától vagy segítséget kér.

Alapszabályok a nyugodt éjszakák érdekében

- Az első és legfontosabb a kiegyensúlyozott nappalok. Törekedni kell a

kiszámítható és rugalmas napirendre (lásd az időmenedzsmentről és napirendről
szóló leckében), arra, hogy a baba életében a dolgok kiszámítható sorrendben
történjenek.

- Az estéknek legyen egy rutin cselekvéssora, amit mindig ugyanúgy hajtunk

végre, amely lelassítja és megnyugtatja a babát, s amelyből egyértelmű a kicsi
számára, hogy most éjszaka és alvás következik.

- Az esti lefekvésnek sem kell mindig pontosan ugyanabban az időpontban lennie.

Mindig attól tegyük függővé ezt is – hasonlóan a nappali alvásidőpontokhoz -, hogy
előzőleg mikor ébredt fel a kicsi. A baba már nagyjából 3 hetes kortól megismeri
az éjszakákat, ezért az éjszakai alvás előtt huzamosabb ideig van ébren, mint a
többi alvási időpont között.
- Ha éjszaka felébred a kicsi, ne kapcsoljunk a közvetlen közelében lámpát
(valahol a lakás más pontján kapcsolhatunk, de ha nem muszáj, akkor ezt se
tegyük), ne beszéljünk hozzá és (hacsak nem ázott át a ruhája), ne pelenkázzuk
át. Éreztessük viselkedésünkkel, hogy most éjszaka van.

- Megelőzés: mint feljebb már említettem, a baba akkor kér tőlünk segítséget, ha
nem tud visszaaludni magától, ezen esetek számát azonban ritkíthatjuk, ha
felismerjük a kiváltó okokat és fellépünk ellenük. Gyakran például azért kel fel a
baba, mert túlságosan világos van a szobájában (mondjuk az utcai lámpa fénye,
vagy az üvegajtón át a nappali világítása zavarja), valamilyen ismeretlen zajt hall
(nálunk a WC-lehúzás volt sokáig a babaébresztő mumus :)), a fogzás miatt
nyűgös, túl sokat evett este, száraz a szoba levegője stb. ezek ellen nagyrészt fel
lehet lépni (fogzásra homeopátiás szereket adni, párologtatót beszerezni, lehúzni
a redőnyt stb.)

Három trükk, melyeknek révén már a kezdetektől hosszabb etapokat (4-5-6

órára gondolok csak) átaludhat a baba:

1. A lefektetés időpontját igazítsd mindig a kicsihez, ha állandóan bealszik este

fél 8-kor és nem lehet felébreszteni, akkor fektesd este fél8-kor (ha ezt
túlságosan korainak találod, később, amikor már sokat van fent este, fokozatosan
későbbre tolhatjátok az időpontot), ha még 10-kor is kukorékol, fektesd este 11-
kor akár. Sőt, a mi gyermekorvosunk (aki egyébként maga is 3 gyermeket nevelt
fel és 40 éves praxis áll mögötte), azt tanácsolta, hogy fektessük este 10-11 körül
a babát, így pontosan tudni fogja, mikor van az éjszaka és hosszabb ideig alszik
majd egyhuzamban, és ez be is vált: az első naptól kezdve reggel 5-6-ig aludt
egyhuzamban!

2. Ha korábban fekszik le a baba, mint Te, akkor vedd ki az ágyból félálomban

még mielőtt lefeküdnél, és etesd meg, így előreláthatólag később lesz ismét
éhes, Te meg tovább aludhatsz. Ezt a módszert hívják álometetésnek.

3. Az éjszaka közeledtével gyakrabban eteted: ha napközben mondjuk 3 óránként

kap enni, akkor az este közeledtével, beiktattok még egy étkezést az elalvás
előtt 1-2 órával, illetve annyit hagyhatod szopizni az utolsó nappali és az éjszakai
alvás között, amennyit csak szeretne, így várhatóan később lesz csak éhes (és
sírásmentessé tettétek az amúgy sok babánál igen nyűgösen alakuló esti
időszakot).

Tévedések az éjszakai ébredésekkel kapcsolatban:

- Ha mozgalmasabb napja volt a babának, akkor jobban fog aludni éjszaka: néha
talán bejöhet ez a trükk, de egy mozgalmasabb nap sokszor még inkább
felkavarja a babát, mint egy átlagos, így az is előfordulhat, hogy rosszabbul fog
aludni.

- Ha jól megtömöd este a pocakját, akkor jobban fog aludni: az első időkben
beválhat ez a módszer (álometetés), de fél éves kor után biztosan nem ez a baj.

- Azért nem alszik a baba, mert csak anyatejet kap: ez egy óriási tévedés,
léteznek olyan anyatejes babák is, akik kezdettől fogva átalusszák az éjszakát. A
jóllakottság persze fontos, éhesen ne fektessük le a picit, de ha nem lakott jól,
azt már rögtön az esti evés után tudni fogjuk. Ha a baba szív és nyel, csorog a tej
a száján, akkor biztosan nem lehet éhes (de ez már inkább a szoptatás
témakörébe tartozik)

- Ha éjszaka felkel és cicin altatod vissza (fél éves kor után), akkor rászokik az
éjszakai evésre és csak azért fog felkelni, hogy szopizhasson: ez is tévedés, a
baba mindig azt szokja meg, ahogyan reagálunk a felkelésére, ha cumisüveggel
altatjuk vissza, akkor erre „szokik rá”, de nem emiatt fog felkelni, hanem azért,
mert valami baja van.

- A baba akkor fog tudni magától visszaaludni, ha ugyanazt a környezetet látja

maga körül, mint ahogyan elaludt. Ha ez igaz lenne, akkor hogyan lehetséges,
hogy egyes babák simán elalszanak este cicin vagy kézben, és másnap reggelig
nem zargatják szüleiket. Ez azért van így, mert a baba nem hobbiból ébred fel,
hanem azért, mert valami bántja, valamilyen baja van, és segítséget kér
szüleitől.
- 3 hónapos kora után már át kell aludnia a babának az éjszakát: igen, ez
előfordulhat és az is lehetséges, hogyha átaludni nem is, de 3-4 hónapos kortól
valamivel nyugodtabban és jobban alszik majd a baba, a gond ott van, hogy
ekkoriban már megkezdődhet a fogzás, és máris borul minden.

Éberen elaludni

Az „Aludj jól gyermekem!” és egyéb alvási, altatási módszereket leíró könyvek

mindegyike hangsúlyozza, hogy fontos éber állapotban letenni a babát az ágyba.
Habár én egyáltalán nem értek egyet ezeknek a könyveknek a szemléletmódjával,
de úgy tapasztaltam, hogy az éberen való lefektetés mindenképpen jó hatással
van az alvásminőségre. A baba ugyanis azt szokja meg és azt tekinti
természetesnek, hogy nem kér segítséget, tehát nem is fog segítséget kérni csak
azért, mert felébredt, hacsak nincs valami más baja is.

Próbáld meg éberen letenni a babát, hogy saját magát ringassa álomba, ha
jókedvű, egészségesen fáradt (tehát nem túlpörgött), jól érzi magát, akkor el tud
majd aludni magától is. Nem biztos, hogy rögtön első alkalommal sikerülni fog, de
érdemes többször is próbálkozni. Fél éves korig még gond nélkül sikerülhet
bevezetni, hogy magától, „éberen” aludjon el, ilyenkor még kevésbé akaratos a
baba, kevesebb dolog zavarja és általában kellőképpen fáradt, mire az ágyba
kerül. Nem biztos, hogy azonnal menni fog, de próbálkozni kell, mert ha sikerül
elfogadtatni vele most, akkor előreláthatólag később is kevesebb probléma lesz
az elalvással.

Természetesen, ha nem sikerül egyedül elaludnia, bevethetsz egyéb eszközöket

is, segíthetsz neki szopival ellazulni (gyakran az is elég, ha csak kicsit ellazultabb
állapotba kerül a baba, nem muszáj teljesen elaltatni), melléfeküdhetsz (ami
csak jólesik), de mindig tartsd szem előtt, hogy ezek csak 1-1 alkalomra
vonatkozzanak, hiszen amit most megszokik a baba, az hosszú hónapokig irányadó
lesz nála.
Összefoglalva tehát:

Az alapfelállás tehát mindig az legyen, hogy az ellazult, jóllakott, jókedvű, és

kellőképpen álmos babát leteszed a kiságyba, hogy magától aludjon el. Ha nem
sikerül neki, kaphat cumit, cicit vagy simogathatod a hátát. Ha így sem megy,
akkor valószínűleg más baja is van, nem eléggé ellazult, jókedvű (fáj a hasa,
fogzik stb.), ilyenkor segíthetünk neki ellazulni: mese, ének, szopizás, ringatás
stb. Orvosolhatjuk a problémáit, fogzásra kaphat valamilyen homeopátiás bogyót,
hasfájására hasfájás elleni szert, ha szomjas, kaphat egy kis vizet és így tovább.
Ha orvosoltad a problémát, megnyugtattad a babát, kerüljön megint vissza az
ágyba és próbáljon magától elaludni.

Előfordulhat, hogy akár a fejed tetejére is állhatsz, mert a te gyermeked már az

első félévben sem akar segítség nélkül elaludni. Ettől nem kell megijedni,
teljesen normális: a csecsemők természetes igénye, hogy segítséget igényelnek az
elalváshoz, valamint vannak olyan babák, akik alaptermészetüktől fogva
akaratosabbak, nehezebben veszik a számukra kellemetlen akadályokat. Az ő
esetükben érdemes apró lépésekben haladva, fokozatosan bevezetni olyan
szabályokat, amelyek által az ő érdekei sem sérülnek, de Te is nyugodtan tudsz
aludni. Ha nem szeretnél nevelési kérdésekkel bajlódni, akkor egész egyszerűen
beköltöztetheted a babát az ágyadba és ezzel jó időre megoldod a
problémáitokat. Ám, ha ez a megoldás nem tetszik, nem tudsz a babával együtt
aludni, akkor nincs más választásod, mint fokozatosan rávenni a babát, hogy
magától aludjon el, vagy legalábbis ne rójon elviselhetetlen mértékű terheket rád
az állandó ébredéseivel. Az apró lépések módszeréről a következő fejezetben
írok.
3. hogyan oldjuk meg a már kialakult alvászavarokat?

mit csináljunk, ha éjszaka felkel?

Az alvásproblémáknak mindig oka van, amit kezelni kell, ha lehet (ritka az az

eset, hogy semmit sem tehetsz). A baba általában nem hobbiból ébred fel
éjszaka, hanem azért, mert valami baja van, amit meg kell oldani, majd segíteni
kell neki visszaaludni. Ennyi. Ilyen egyszerű.

A babának 45-60 perces alvási ciklusai vannak, amik egyre hosszabbak lesznek,
ahogy ő is egyre nő. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 45-60 percenként éberebbé
válik a baba és ha ilyenkor valami rosszat észlel, jelez nekünk. Másfél-2 éves
korára az alvási ciklusai már nagyjából megegyeznek a felnőttekével, így még ha
valamilyen baja is van, akkor is ritkábban ébred éjszaka és kér segítséget. Erre
mondják azt, hogy a baba kinövi az alvászavart, pedig tulajdonképpen nem növi
ki, hanem csak több problémát tud maga megoldani, jobban ismeri a környezetét
és hosszabbak az alvási ciklusai.

Az, hogy éjszaka felkel a baba, tehát teljesen természetes. A gond ott szokott
kezdődni, hogy erre hogyan reagálunk, hogyan szoktatjuk a babát. Ha azt szokja
meg, hogy ilyenkor segítséget kap, megoldódik a problémája, majd önállóan
alszik vissza, akkor ez lesz számára a természetes. Ha azt szokja meg, hogy
ilyenkor anya jön és vég nélkül szoptatni vagy ringatni kezdi, akkor a köevtkező
ciklus végén jó eséllyel megint felébred, hiszen a foga ugyanúgy fáj, mint előtte,
nem múlt el a hasfájása stb. A szoptatás előnye, hogy önmagában a legtöbb
bababajra gyógyír, fájdalomcsillapító hatású, megnyugtatja az ijesztő zajra
felriadt vagy a napi élményektől szorongó babát és csillapítja az éhséget,
szomjúságot is.
Az alvászavarok megoldásában a következő pontok követése a célravezető:

1. Megtalálni a megfelelő reakciót az éjszakai ébredésekre

2. Megismerni a baba alaptermészetét és a hozzá megfelelő megoldásokat
választani
3. Megteremteni az ideális feltételeket
4. Változtatni a szokásokon (kis lépések módszere)

Lássuk most ezeket a lépéseket sorjában!

1. teendők, ha éjszaka felébred

Gyakori kérdés, hogy mit csináljunk a babával, ha éjszaka felkel, sír, hogyan
nyugtassuk meg, kapjon-e cumit, szopizhat-e, kaphat-e cumisüveget vagy inkább
ringassuk? A kérdések hátterében az a tévhit áll, hogy amit csinálunk ilyenkor,
arra a baba rászokik és utána már azért fog felkelni. Nos, ez nem igaz! Ha a baba
elégedett, jóllakott és semmilyen testi (fájdalom) vagy lelki (szorongás) oka nincs
arra, hogy amikor éberebbé válik az éjszaka során, segítséget kérjen, akkor nem
fog sírni, hanem szépen visszaalszik, vagy fel sem kel. A cumisüvegért nem fog
felkelni, sem a szopizásért. Becsapós a dolog, mert amikor a baba folyamatosan
minden éjjel ugyanazokat az időpontokat választja a felkelésre, akkor az anyukák
azt hiszik, hogy azért, mert ezt szokta meg. De nem ez az ok, hanem az, hogy a
baba minden esetben ugyanazokon az alvási ciklusokon megy keresztül: elalvás
(kb. 20 perc), mélyalvás, éber alvás (ilyenkor álmodunk). Ha az éber szakaszban
valami megzavarja felébred és segítséget kér, ha nem, akkor visszaalszik. Ezért
van az, hogy a kicsik többsége mindig pont ugyanazokban az időpontokban ébred
fel éjszaka.

1. Oldjuk meg a problémát! Ha tudjuk, mi zavarta meg a baba álmát és tudunk

javítani a helyzeten (pl. bekapcsoljuk a párologtatót, megetetjük, adunk neki
inni stb.) akkor először is tegyük azt.
2. Segítsünk neki ellazulni és visszaaludni! Ha sír, nyugtassuk meg, majd a
megszokott módon segítsünk neki ellazulni egy kis dédelgetéssel, szoptatással,
cumival vagy hátsimivel. Ha nem tud visszaaludni, akkor bevethetünk más bevált
módszereket is (ha egyébként nem szokott ilyenkor szopizni, kaphat anyamellet,
ringathatod stb.), de ez mindig csak 1-1 ideiglenes alkalomra vonatkozzon,
nehogy hozzászokjon a baba.

Miért kel fel?

Az alábbiakban írom le azokat a lehetséges okokat, amiket el kell hárítani.

 0-4 hónapos korban általában az éhség az ok, ilyenkor etessük meg a babát
(szopi, tápszer). Gyanús, ha nem 3 vagy 4 óránként kér enni a pici, bár 2-3
hónapos korig előfordulhat, hogy akár két óránként is megéhezik a baba, ez
történhet növekedési ugrások idején, ekkor csak pár napig tart, de hallottam már
olyan babáról, aki 3 hónapos koráig két óránként kelt fel, ez azért fordulhat elő,
mert hamarabb megemészti a tejet. Nyilván tápszeres babáknál szigorúbbak a
szabályok, őket nem szerencsés kétóránként teletömni. Viszont az ő esetükben
előfordulhat az is, hogy szomjasak és ezért ébrednek 3-4 óránál hamarabb.

 Ha azt tapasztalod, hogy a 0-3 hónapos kor közötti baba hajnalban

felébred, nem tud visszaaludni, többször fájdalmasan felsír, azt hasfájás,
emésztési nehézségek is okozhatják. A megfelelő homeopátiás szerrel, hasfájás
elleni cseppekkel orvosolható a dolog.

 Gyakori, hogy nátha vagy a lakás száraz levegője miatt (főként fűtési
szezonban, de panelben egész évben előfordulhat) bedugul a baba orra és azért
nem tud aludni. Ilyenkor ajánlott párologtató beszerezni, vagy vizes ruhával
emelni a levegő páratartalmát. Ha náthás, lefekvés előtt kenjük be a hátát
valamilyen légzéskönnyítő kenőccsel (pl. baby luuf)
 4 hónapos kor után a rendszertelen ébredések, éles felsírások oka
általában a fogzás (de előfordulhat ennél korábbi fogzás is), különösen, ha ennek
jeleit (nyálzás, nyűgösség stb.) nappal is tapasztaljuk. A homeopátia és a
borostyánlánc segíthetnek.

 6 hónapos kor körül (vagy kicsit már korábban is, ha gyorsan fejlődő típus
a baba) a mozgásfejlődési ugrások is okozhatnak éjszakai nyugtalanságot, ez
általában néhány napig tart és utána mindig megjelenik az új nagymozgás (pl.
kúszás, forgás, mászás stb.). Ilyenkor fontos, hogy megnyugtassuk a babát éjszaka
és újra az elalváshoz szükséges ellazult állapotba kerüljön, ami történhet
szoptatással, vagy simogathatjuk a hátát, adhatunk neki cumit.

 Szintén fél éves kor körül van egy növekedési ugrás, amikor a babának már
nem elég a folyékony táplálék és meg kell kezdeni a hozzátáplálást, ez is
megzavarhatja a kicsi nyugalmát.

 Egyes új ételek bevezetése is okozhat éjszakai nyugtalanságot. Ilyenkor a

gyanús ételt egy időre hagyjuk el, és pár hét múlva próbáljuk meg újra (kivéve az
allergének, mint a gluténtartalmú ételek és a tejtermékek, ha ezek okoznak
gondokat, akkor konzultáljunk orvossal!)

 Anya valami rosszat evett. Az első 3 hónapban, különösen, ha egyébként is

hasfájós a pici és szopizik, megzavarhatja az álmát az is, hogy anya valami új
ételt evett, ami a babának is hascsikarást, akár még hasmenést is okozhat.
Jellemző „bűnösök” lehetnek ebben a káposztafélék és a cseresznye. Hasfájás
elleni cseppekkel, teával segíthetünk a dolgon.

 8 hónapos kor körül a szeparációs szorongás, az anyától való elválás miatti

félelem jeleit tapasztalhatjuk a kicsin. Ennek nappal is szemmellátható jelei
vannak: a baba néha csak velünk akar lenni, ha más fogja a kezében, nyújtja
felénk a karját, ha meghallja a hangunkat, máris keresi anyát és azonnal
tudtunkra adja, hogy legyünk ott vele. Ha éjszaka megnyugtatjuk, esetleg 1-1
éjszakára magunk mellé vesszük és nappal is kielégítjük az anya iránti igényét,
akkor nem lesz sok gondunk emiatt.
 A felállás, a mászás és a járás élménye különösen nagy változásokat hoz a
baba életébe. Olyan helyekre juthat el, olyan új perspektívából látja a világot,
olyan izgalmas és egyben ijesztő élményekben van része, melyek miatt szintén
rosszul aludhat, de ez sem elhúzódó, hanem inkább 1-2 hétig tartó dolog.

 Betegség is okozhatja az éjszakai ébredést, például a torokfájás, fülfájás

egy lehetséges ok, de akár légzéskimaradás is lehet! Ebben az esetben érdemes
alváslaborhoz fordulni.

 Ha felébred és vigasztalhatatlanul sír, semmilyen szokásos módszerrel nem

tudod megnyugtatni, mindig nézz bele a pelusába, hátha piros popsi, vagy fiúknál
húgycsőgyulladás is okozhatja a gondot. Ennél banálisabb okai is lehetnek a
vigasztalhatatlan sírásnak, például, hogy valami belement a szemébe, rosszat
álmodott (1 éves kor után), hirtelen, szokatlan zajt hallott vagy a saját
mozgására riadt fel.

 Megszokta, hogy felébred. Előfordulhat, hogy a baba megszokta, hogy egy

adott időpontban felébred. Általában zaklatottabb időszakok után, amikor pl.
fogzás miatt gyakran ébredt fel éjszaka, és nem kapott a fájdalmára megfelelő
választ, megoldást, előfordulhat, hogy a kicsi ugyanazokban az időpontokban
továbbra is felébred, mert így szokta meg. Ezen a kis lépések módszerével tudunk
segíteni.
2. megismerni a baba alaptermészetét és a hozzá megfelelő
megoldásokat választani

Nem minden módszer jó mindegyik gyereknek és nem minden gyerekkel lehet

ugyanabban a tempóban elfogadtatni az új dolgokat. A babák is mások és mások,
mindegyiküknél máshol vannak a tűrőképesség határai, ezért mielőtt
megfogadnád az interneten vagy könyvben olvasott alvási-altatási tanácsokat, a
legjobb, ha megállsz egy pillanatra és megnézed a gyermeked alaptermészetét.

Érdemes figyelembe venni a nemi különbségeket: a lányok általában könnyebben

elfogadják a változtatásokat, a fiúk lassabban tanulnak, sok pátyolgatásra van
szükségük és akaratosabbak.

Az se mindegy, első vagy második gyermekről van szó, a kisebb testvérek

általában simulékonyabbak, mert kezdettől fogva alkalmazkodniuk kell.
Nagyjából 5 babatípust különböztethetünk meg a viselkedés alapján. Az alábbi
teszt segítségével eldöntheted, a Te gyermeked melyik kategóriába tartozik.

Jelöld meg a leginkább gyermekedre illő választ az alábbiak közül!

1. Gyermeked
a, ritkán, halkan sír
b, sírásának mindig oka van, csak akkor sír, ha valami baja tényleg van
c, többnyire ok nélkül sír, sírdogál
d, nagyon hangosan sír, ha nem reagálsz azonnal, egyre jobban belehergeli
magát
e, gyakran bármit teszel, csak sír-sír, sokat sírós típus
2. Alvásidőben
a, leteszed az ágyába és szépen elalszik magától
b, kell neki egy kis idő, míg álomba merül, de magától is képes rá
c, elszenderedik, de aztán riadtan felébred, a zajokra kezdettől fogva
érzékenyen reagál
d, nyugtalan, kezdettől fogva segíteni kell neki az elalvásban
e, amint az ágyhoz ér, máris rázendít, nehezen alszik el, mindig csak
segítséggel sikerül elaltatni

3. Amikor felébred,
a, eljátszogat magában, csendben nézelődik
b, egy darabig elvan magában, aztán csendben jelzi, hogy ébren van
c, ha nem mész oda azonnal, zokogni kezd
d, amint felébred, azonnal keservesen sír, amíg oda nem érsz hozzá
e, csendben sírdogál, majd egyre hangosabbra vált

4. Eljátszik járókában (kiságyban)?

a, igen, jól elvan a kiságyban és járókában is
b, igen, akár egész nap eljátszogat benne
c, inkább testközelben érzi jól magát, a járókában sír
d, a járóka nem megfelelő tér a számára, szívesebben játszik szabadon a
földön
e, ha a járókába teszed azonnal sírni kezd

5. Szokott mosolyogni?
a, mindig, mindenkire
b, ha kedvesen beszélnek hozzá, visszamosolyog
c, van, akire mosolyog, van, akitől meg sírva fakad
d, sokat mosolyog és gyakran még gügyög is az idegeneknek
e, ha jó kedve van, mosolyog, de inkább bizalmatlanul viselkedik
6. Ha egy idegen barátkozni próbál vele
a, rámosolyog
b, kicsit megnézi ki az, aki beszél, aztán rámosolyog
c, megijed és elsírja magát, vagy bizalmatlanul szemléli az idegent, ha az
illető elég kedves, akkor végül rámosolyog
d, nagyon érdekli az új ember, egészen izgalomba jön tőle, gyakran el is
mosolyodik, de nem ez az első
e, általában bizalmatlanul szemléli az illetőt

7. Hogyan tűri a babusgatást? (ha pl. karácsonykor az összes nagymama meg

akarja ölelgetni)
a, jól viseli
b, általában jól viseli, de idővel elfárad
c, könnyen sírva fakad, nem szereti a sok új embert
d, nem szereti, ha nem hagyják szabadon mozogni
e, nem szereti a sok új embert, addig sír, amíg vissza nem kerül a szüleihez

8. Ha idegen helyre mentek

a, jól viseli az utat, még élvezi is
b, egy darabig élvezi az utat, de ha már unja, akkor reklamál
c, egész úton nyafog
d, egyfolytában foglalkozni kell vele
e, nem szereti, ha mászkálunk, egész úton nyűgös, sír

9. Amikor hazaértek valahonnan

a, rögtön otthon érzi magát
b, pár percig nézelődik, aztán indul játszani
c, nyafog, nyűgös, pár óra kell neki, míg megszokja, hogy itthon van
d, izgatott, mellette kell lenni és játszani vele, amíg meg nem szokja,
hogy itthon van
e, sír, nem találja a helyét
10.Ha éles hangot, hirtelen zajt hall
a, nem zavarja
b, felfigyel rá, de továbbra is nyugodt marad
c, összerezzen és megijed, gyakran elsírja magát
d, csapkodni és kiabálni kezd
e, elsírja magát

11.Ha a nap a szemébe süt

a, egy szava sincs ellene
b, néha reklamál miatta, de nem mindig
c, hunyorog és forgatja a fejét
d, csapkodni kezd, izeg mozog
e, azonnal éktelen sírásba kezd

12.Szeret fürdeni?
a, óh igen, lelkesen lubickol a kádban
b, néha nincs hozzá kedve, de általában lelkesen pancsol
c, kezdetben nem szeretett fürdeni, most már szereti
d, igen, hadonászik és csapkod a kádban, minden vizet kipacsál
e, nem szereti és sír
13.Általában hogyan viselkedik?
a, nyugodt és éber
b, nyugodt, mindig csak okkal lesz nyűgös
c, nyugodt, de a zajokra érzékeny, nem szereti a változásokat
d, nyugtalan természet, folyton rúgkapál és hadonászik, soha nincs nyugton
e, nyugtalan, sokat sír, mindenért reklamál, semmi sem jó neki

14.Eljátszik egyedül?
a, elég hosszú ideig, akár 1 óráig is
b, 20-30 percig is simán elvan
c, otthon eljátszogat, de idegen helyen szórakoztatni kell
d, folyton csapong, változatos szórakozásra van szüksége
e, egy percig sincs el egyedül
15.Hogy viseli az öltöztetést, fürdetést, pelenkázást?
a, egy szava sincs ellene
b, ha elég gyorsan csinálod és közben beszélsz hozzá, akkor jól tűri
c, nem szereti, ha ruha nélkül van, ilyenkor nyűgös és gyakran elsírja
magát
d, alig lehet öltöztetni, mert közben folyton tekereg, nézelődik, mindent
meg akar fogni, és ha megakadályozod ebben, sírni kezd
e, utálja, kezdettől fogva sír, ha öltözködni kell

16.Szoptatásnál (cumisüvegből evésnél)

a, kezdettől fogva tudta, mi a dolga, 20 perc alatt mindig végez
b, gyorsan rájött, hogyan kell szopizni, néha kicsit lassú volt, de aztán
belejött
c, hosszasan nyammog, néha bealszik közben
d, jól és sokat eszik, gyorsan
e, sokáig, nyűgösen eszik, néha elengedi a mellet (üveget), aztán újra
ráharap, fészkelődik, nézelődik

17.Megérted, mit akar, meg tudja értetni magát?

a, mindig egyértelműen közli, mire van szüksége
b, általában rájössz, mit akar, bár néha gondolkodni kell
c, összezavar: folyton félreértitek egymást
d, pontosan és hangosan elmondja mit akar és mit nem
e, inkább azért sír, ha valamit nem akar, de akkor nagyon hangosan

18. Mi a legjellemzőbb rá?

a, milyen jólnevelt gyerek
b, mindent pont úgy csinál, mint ahogyan a könyvekben meg van írva
c, nagyon érzékeny lélek
d, izgága, találékony, igazi küzdő típus
e, morcos, sértődős
19. Mitől félsz vele kapcsolatban?
A, semmitől, ő igazi jó gyerek
b, nem félek, mert jól kezelhető gyerek
c, túlságosan érzékeny, mindenen megsértődik, így nem lesz egyszerű vele
d, ha majd járni kezd, nem tudom utolérni, félek, folyton bajba sodorja
majd magát
e, félek, hogy sosem lesz igazán elégedett semmivel

ÉRTÉKELÉS

Ha a legtöbb válasz az A, csoportban volt: gyermeked igazi Csodagyerek.

Ő az, aki általában jókedvű, könnyen kezelhető, ritkán és csak okkal sír,
nem fél az idegenektől, a változásoktól. Kezdettől fogva kiszámítható, jó
alvó, és nehéz elrontani. Ő az, aki magától egy szó nélkül elalszik az
ágyban és éjszaka is csak akkor riaszt, ha tényleg valami baj van. Fontos,
hogy ha ő sír, akkor vedd mindig komolyan, mert egy Csodagyerek tényleg
mindig okkal sír, amit meg kell keresni és kezelni. Ha mégis romlana az
alvása, akkor következetességgel gyorsan helyre lehet billenteni az
egyensúlyt.

Ha a legtöbb válasz a B, csoportban volt: gyermeked Kezelhető.

A Kezelhető sokban hasonlít a Csodagyerekhez, de nem teljesen
ugyanolyan. Az ő alaptermészete nyugodt és derűs, de a másik három típus
(Érzékeny, Belevaló és Zsémbes) egyes jegyeit hordozhatja magán,
melyeket az adott típusnak megfelelően kell kezelni. Nézd végig a
válaszaidat és keresd meg, melyik más csoportba tartozó betűket jelölted
még meg. A Kezelhető fő ismérve, hogy mindent pontosan úgy és akkor
csinál, amikor a könyvekben le van írva. Az első mosolyt 4 hetesen
produkálja, a foga 5-6 hónaposan bújik ki, 8 hónaposan kezd mászni, az
első lépéseket 13 hónaposan teszi meg. Fogzáskor pontosan 4 napig
nyűgösebb a szokásosnál.
A Kezelhetőnek vannak gyengéi, például rákaphat az éjszakai ébresztőkre,
de gyorsan megoldhatod az ilyen helyzeteket. Talán nem tud azonnal
elaludni egyedül az ágyban, de másodszorra már biztosan rá tudod majd
venni. Olykor megijedhet a zajoktól vagy idegen helyen, de gyorsan
megszokja az újdonságokat is. Ha biztosítod számára a rendszeres
napirendet és olykor segítesz visszabillenteni az elcsúszott napirendet vagy
alvást, gyorsan érhetsz el jó eredményt.

Ha a legtöbb válasz a C, csoportban volt: gyermeked Érzékeny.

Ő az, aki nehezen viseli a változásokat, az új helyeket, ijedős, könnyen
elsírja magát, de ha a megszokott környezetében, a megszokott kis dolgait
csinálhatja, akkor igazi kisangyallá válhat. Testközelben, odabújva érzi jól
magát, így nagyon élvezi az együttalvást is és a gyakori, igény szerinti
szoptatást is ő igényli a leginkább. Óvatosnak kell lenned, ha az ő életében
változtatni akarsz valamin, de apránként bevezetve az újdonságokat és
mindvégig biztosítva a kicsit arról, hogy biztonságban van és szereted,
idővel célt érhetsz nála. Alvóhelye legyen mindig meleg, otthonos, szereti,
ha félig lehúzod a redőnyt nappal is, ha puha plüssállatkával, rongybabával
aludhat együtt. Ha ő alszik, csendnek kell lennie. Ő az, aki nem tud
elaludni, amíg ti a szomszéd szobában tévéztek, vagy ha zajonganak az
utcán. Éjszaka könnyen felébred az utca zajaira, vagy ha felkapcsolod a
villanyt a lakásban. Ha zajos helyen laktok, akkor sem fogja megszokni a
ricsajt, ilyenkor csak úgy tudod elaltatni, hogy melléfekszel, vagy ha
szopizhat.

Ha a legtöbb válasz a D, csoportban volt: gyermeked Belevaló típus.

Ő már születésétől fogva élénk, izgága, általában a mozgásfejlődése is
gyors. Szereti az új dolgokat, a látnivalókat, ha van neki megfelelő
program, akkor egy szava nincs. Ha akarata ellen cselekszel, éktelen
haragra gerjed és még a szomszédoknál is zeng a fal a sírásától. Ő igazi
nehezen kezelhető, többemberes baba, azonban a babusgatással, kendőbe
tevéssel nem lehet megnyugtatni, mert a szabadságot szereti. Ellenben, ha
járkálsz vele, ha lehet nézelődni, azt nagyon élvezi.
Aludni sem szeret, neki napközben 20-30 perc alvás is elég lehet, és ha
babakocsiban próbálod altatni, az utat inkább végignézelődi, de aludni
egyáltalán nem akar. Számára csakis az lehet a megoldás, ha szépen,
fokozatosan hozzászoktatod egyes dolgokhoz, nagyon kis lépésekben
haladva,

türelmesen kivárva a dolgokat, olyan helyzeteket teremtve, hogy ne legyen

más választása, adja magát az adott változás. Igazi szülői művészet egy
ilyen kis lurkót nevelgetni, de ha türelmes vagy, ha tudsz mindig tízig
számolni, mielőtt elhamarkodottan cselekednél, fáradozásaid többszörösen
megtérülnek majd, amikor elkezd beszélni, óvodába járni, ahol mindig ő
lesz a legaktívabb, legügyesebb, legokosabb gyerek. Kora előrehaladtával
nagyon fontos, hogy megtanítsd neki lekötni és kiaknázni a benne rejlő
energiákat: ne hagyd naphosszat ténferegni a lakásban, mert annak
rombolás, pakolás, buta ötletek és veszélyes játékok lesz a vége, inkább
keress számára mindig hasznos, érdekes, változatos elfoglaltságokat.
Menjetek sokat szabad levegőre délelőttönként, így nem lesz gond a
délutáni alvás. Ha már nagyobb, keress a számára valamilyen sportot, amit
űzhet, így edzés után már rá tudod majd venni arra, hogy megüljön a
tankönyvei mellett. Hiperaktívnak tűnhet a kicsi, de nem az, egyszerűen
csak egy energiabomba, akinek kezelve az energiáit, remek dolgokra lehet
képes. Őt nem lehet „izomból”, szabályokkal és szigorral nevelni, mert a
Belevaló típus akár átordítja az éjszakát is, ha nem az történik, amit ő
gondolt.

Ha a legtöbb válasz az E: gyermeked Zsémbes típus.

Neki semmi nem lehet elég jó. Nem szereti az éhséget, az álmosságot, de
enni sem szeret, sem aludni. Az is lehet, hogy az alaptermészete nem
ilyet, egyszerűen csak túlságosan megviselte a születés (esetleg mert
nehéz szülésed volt), ezért elégedetlen a világgal az első hónapokban.
Számára nagyon fontos, hogy folyamatosan mellette állj, és türelmesen
megkeresd, mi az, aminek még ő is örül. Ha nem szeret fürdeni,
kipróbálhatod a fürdetőfotelt vagy a TummyTubot, ha nem ízlik neki a
répa, másnap kaphat almát. A Morgós sokszor még szopizni sem szeret.
 Próbálkozhatsz más testhelyzettel, hátha megtalálod az ízlésének
megfelelőt.
Sok-sok szeretettel, türelemmel vezesd be az új dolgokat, ha pedig
olyasmit csinálsz, amit nem szeret, de muszáj, akkor mindig beszéld meg
vele, hogy most mi fog történni, hogy itt vagy vele és vigyázol rá. Ha az
első időkben megkapja a kellő odafigyelést, ha kifigyeled szokásait és

igyekszel a kedvében járni, akkor pár hónapon belül jelentősen

csökkentheted a sírásmennyiséget és megnövelheted a mosolyok számát.
Gyakori, hogy a kezdeti nehézségek után a Zsémbesrőll kiderül, hogy
valójában Kiszámítható vagy Csodagyerek, csak a kezdeti nehézségeket
viselte nehezen. Nála az alváskérdés is kísérletezés tárgyát kell, hogy
képezze. Lehet, hogy nem szereti a bölcsőt, de a kiságyban szeret aludni,
talán nem hason szeret, hanem háton, esetleg egy másik szobában, vagy
éppen lehúzott redőny mellett... Mint az Érzékeny babának, a Zsémbesnek
is nagyon fontos a nyugalom, a csend és a félhomály, amikor alszik, viszont
a plüssállatokat lehet, hogy utálja majd, egy kis összebújást,
testközelséget azonban ő sem vet meg.

3. Megteremteni az ideális feltételeket

ideális környezet

Nem is gondolnánk, mekkora szerepe van az ideális körülményeknek a kicsi alvása

szempontjából. Egy ismerősömnek kisfia születése után mindenki azt javasolta,
hogy éjszaka is tegye tisztába a babát, különben kipirosodik a popsija. Ő lelkesen
követte a tanácsot. A kisfiú újszülöttként kétszer ébredt éjszaka. Az anyuka
felkapcsolta a kisvillanyt, átmentek a másik szobába, nehogy felébresszék apát,
ott átpelenkázta a babát (aki ettől teljesen felébredt), majd fél órán át
szopizott, mire visszaaludta magát, az anyuka ekkor megpróbálta visszatenni az
ágyába, anélkül, hogy felébredt volna, majd a kisvillanyt lekapcsolta és ő is
lefeküdt. Az első 2 hónapban nem is volt baj (leszámítva, hogy minden éjjel
kétszer 35-40 perc elment ezzel), ám a harmadik hónapban a baba már nem akart
visszaaludni, amíg pelenkázták, üvöltött, ettől a másik szobában alvó apa is
felébredt, és mire végre megnyugodott a kicsi a szopizástól, elszenderedett,
letették a kiságyba aludni, kislámpa lekapcsol... és a baba ebben a pillanatban
megint fentvolt.
És ez nem egyedi eset, a kismamák java részénél kezdődnek így a problémák. A

történetben szereplő kisfiú másfél éves koráig nem aludt át egyetlen éjszakát
sem. Akkor már elég nagy volt ahhoz, hogy magától visszaaludjon a kiságyban, és
elég sokat szaladgált ahhoz napközben, hogy estére kellőképpen fáradt legyen.

Ha tehát javítani akarsz az éjszakáitokon, ideális környezetet kell teremteni a

babának a visszaalváshoz:

● Ne kapcsolj a kicsi közvetlen közelében lámpát! Ha nem látsz a sötétben,

használj zseblámpát vagy a lakás egy távoli pontján gyújts fényt.
● Ne beszélgess vele! Egy szó nélkül vedd ki az ágyból és szoptasd meg, adjál
neki inni vagy éppen amire szüksége van (lásd az okoknál)
● Ne cipeld át másik szobába! Ha nem lehet leülni a kiságy közelében, vigyél
oda egy fotelt vagy széket, amibe leülhetsz a babával éjszakánként.
● Ne pelenkázd át! Hacsak nem ázott át a ruhája vagy nem kakilt be, ne
pelenkázd át éjszaka. A kicsik általában félálomban vannak, amikor
felébrednek éjjel és egy rövid szopizás vagy etetés, pár korty víz, vagy
cumizás után visszaalszanak. Ha átpelenkázod arra felébred és sokkal több
idő kell a visszaalváshoz. Az első 1-2 hónap után, amikor néha éjjel is
bekakilhat a baba, később már egyre ritkábban fordul ilyesmi elő.

Nappal talán még nehezebb ideális környezetet teremteni, mint éjszaka. Szól a
tévé, jön a kukásautó, becsönget a postás, megszólal a telefon, neked közben
mosogatni kellene... A nappali alvásnál a lefektetés utáni első 20 perc a kritikus,
amíg a baba még nem aludt el, hanem csak félálomban van: ezalatt inkább húzd
ki a telefont, kapcsold ki a tévét és ne csörömpölj. Ezt követően már nyugodtan
végezheted a dolgodat. A babák többségét az első hónapokban egyáltalán nem
zavarják a nappali zajok, kivéve talán az Érzékeny és Zsémbes típusú gyerekeket,
azonban egyszer csak elkövetkezik egy rövid időszak, amikor a
legkiegyensúlyozottabb baba is éberen kezd aludni nappal, ez a korszak általában
6-7 hónapos kor között jellemző. Ilyenkor, ebben a pár hétben igyekezz tényleg
csendet tartani a lakásban az alvás idejére. Ha testvérek vannak, az elalvás
idejére menjetek ki inkább a kertbe vagy a teraszra, esetleg egy távolabb fekvő
szobába játszani.

A nappali alvást néhány anyuka előszeretettel degradálja le és dönt úgy, hogy

olyankor a nappaliban a kanapén vagy a járókában is aludhat a baba. Az első
hónapokban ez nem is okoz gondot, azonban fél éves kor után elszabadulhat a
pokol és a kicsinek már esze ágában sincsen aludni, hiszen a járókában játszani is
lehet... Én azon a véleményen vagyok, hogy a kiságy legyen kiságy, aludjon ott a
baba éjjel és nappal, viszont játszani ne engedjük benne, így a kicsiben a kiságy
fogalma egyenlő lesz az alvással, azt tanulja meg, hogy ha a kiságyba tesszük,
akkor aludni kell.

Nem azt mondom, hogy nem aludhat egyszer-egyszer a babakocsiban, vagy út

közben az autóban, de ne ez legyen az etalon. Ameddig pedig próbáljuk a
„rendes” alvásra szoktatni, arra az időre igyekezzünk mindig, minden nap azonos
alvási feltételeket teremteni (mindig a kiságyban, napközben és éjszaka is).

ideális feltételek

Most a kismamák réméről a napirendről lesz szó. Egy babának rendszerességre

van szüksége és ez nem elsősorban a mi kényelmünket szolgáló szervezési kérdés
-mint azt 1-2 évtizeddel korábban gondolták a szakemberek-, hanem valódi igény.
A baba a rendszeresen ismétlődő tevékenységeket megszokja, ez biztonságot
nyújt számára és ezáltal tanul is. Sőt! Ha egy babának rendszeres napirendje van,
jobban viseli azt is, ha olykor eltérünk a napirendtől. Az alvás szempontjából a
napirend azért fontos, mert a baba tudja, mikor jön az alvásidő, hogy olyankor mi
történik, így sokkal ritkábbak az elalvási nehézségek.
A napirendnek nem kell órára pontosan meghatározottnak lennie. A lényeg az,
hogy a dolgok meghatározott sorrendben történjenek és mindig szinte ugyanúgy
(ugyanolyan sorrendben)! Az első naptól fogva az ébredés után mindig evés
legyen, evés után játék, játék után alvás. Ha a baba evés közben elalszik, teli
gyomorral, általában hamarabb felébred, mert beindulnak az emésztési
folyamatok, újszülötteknél hascsikarás jelentkezik a bélgázok miatt.

Újszülötteknél, olyan babáknál, akik rendszeresen szopizás után alszanak el, úgy
lehet bevezetni ezt a rendszert, hogy evés után büfiztetjük (ez a hasfájás
elkerülése érdekében is nagyon fontos), majd átpelenkázzuk (a babák amúgy is
általában evés közben kakilnak olyan 3-4 hónapos korig, erre biztosan felébred).
Ezt követően játsszunk vele, hagyjuk nézelődni, majd amikor már elfáradt, akkor
fektessük le. Újszülötteknél előfordul, hogy csak 10-15 percet képes így ébren
tölteni, de ez az időtartam rohamosan nőni kezd, 1 hónapos korban már akár 1
órát, 2 hónaposan 1,5-2 órát is ébren tölthet a baba.

Egészen addig ezt a sorrendet kell követni, ameddig a baba át nem tér a napi
kétszeri alvásra. Ezután már kicsit felborul a sorrend, mert a baba nagyjából 4
óránként éhezik meg, de kb. 3-4 ébren töltött óra után alszik 1-2 órát, tehát,
mire megint ennie kellene, már lehet, hogy 5-6 óra is eltelt. Ekkorra azonban a
pici már legalább 8-9 hónapos és hozzátáplálod, ezért én azt javaslom, hogy a
felébredés után időzítsd a főétkezéseket, az ébrenléti idő vége felé pedig kapjon
tízórait, uzsonnát, kevés gyümölcsöt, joghurtot, tejterméket, kölesgolyót, hogy
ne az éhség ébressze fel. Amikor már csak egyszer alszik napközben, akkor se
közvetlenül evés után feküdjön le, utána még játszatok valami csendeset,
olvassatok mesét, rajzoljatok. Ugyanez vonatkozik az estékre is. Nem szerencsés
teli hassal azonnal ágyba dugni a kicsit, a vacsora után jöjjön a fürdő (amikor már
nagyobb: a fogmosás), egy kis babamasszázs, és ezután kerüljön ágyba. Gondolj
csak bele: felnőttként sem esik jól elnehezült hassal lefeküdni aludni. Az evés
után általában elálmosodunk, de ez a hatás általában 20-30 perc múltán
jelentkezik, így ilyenkor könnyebben elalszik majd a baba.

A napirendnek rugalmasnak kell lennie, hiszen a baba folyamatosan változik és

akár egyik napról a másikra is előfordulhat, hogy valamit másként szeretne,
például egy borongósabb napon többet alszik napközben vagy reggel később ébred
fel. Ez teljesen normális így, ébresztgetni TILOS!!! Hogy mégis kiszámítható
legyen a napirend, érdemes figyelembe venni, mennyi ideig képes ébren lenni a
baba, mikor szokott elálmosodni. Amikor elálmosodott, akkor kell lefektetni,
tehát jön az alvásidő, ami tetszőleges hosszúságú lehet, a fél óra épp úgy
normális, mint a 2-3 órás alvás, ha utána a baba kipihenten, jókedvűen ébred és
nem nyűgös. Ha nyűgösen, fáradtan, rosszkedvűen ébred, akkor nem aludta ki
magát. Ilyenkor megpróbálhatod visszaaltatni (bár ez többnyire nem sikerül),
vagy megeteted, játszotok egy kicsit és valószínűleg a játék során hamarabb
álmosodik majd el, ekkor fekteted le.

A babák a különféle életkorokban egyre növekvő mennyiségeket tudnak ébren

lenni. Az ébrenléti időbe beleszámít az etetés ideje is. Az ébrenléti idő:

Újszülött korban 45 perc-1,5 óra

1 hónapos korban 1-1,5 óra
3 hónapos korban 2-3 óra
6 hónapos korban 3 óra
9 hónapos korban 3-4 óra
1 évesen 4-5 óra
1,5 évesen 5-6 óra

Egyéni eltérések persze lehetnek, de ezekből az időtartamokból nagyjából

kiszámolható, hogy egy újszülött 4-5 alkalommal alszik napközben, egy 1 hónapos
4-szer, egy 3 hónapos 3-szor, egy 6 hónapos 2-3 alkalommal, egy 9 hónapos pedig
2-szer, 1 éves kortól pedig általában 1 hosszabb alvás van napközben, de vannak
olyan gyerekek, akik egészen másfél éves korukig fenntartják a napi kétszeri
alvást.
A baba általában az ébrenléti időszakok végére álmosodik el (persze lehetnek
egyedi esetek: ha sokat volt szabadlevegőn, sokat mozgott, álmosító idő van stb,
akkor lehet,hogy hamarabb, ha olyan kedve van, akkor kicsit később alszik el).
Mivel az ébrenléti időszakok nagyjából egyenlő hosszúságúak, így pontosan
nyomon követhető a napirend: tudjuk, mikor fog aludni a baba, és mikor lesz
ébren, és ehhez lehet igazítani a napi programot is.
A napirend olykor felborul például utazás vagy ünnepek miatt, de ha a babának
kialakult napirendje van, és ehhez nagyjából ilyenkor is próbáljuk tartani
magunkat, akkor legfeljebb 1-2 nap alatt visszazökken a rendes kerékvágába.
Megfigyelhető, hogy az életkor előrehaladtával egyre könnyebben áll vissza a kicsi
a megszokott rendre és egyre nehezebb kizökkenteni.

A mai rohanó világban nagy a veszélye annak, hogy napjainkat ad hoc módon
szervezzük. Egyik nap ide rohanunk a babával intézkedni, a másik nap bevásárolni
kell, a harmadik nap látogatóba megyünk, közben a baba a kocsiban alszik, vagy
felébresztjük, mert indulni kell valahova. Ezt a fajta rohangálást,
rendszertelenséget ki kell törölni az életetekből, ha fel akarok számolni az
alvásproblémákat. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl ne menjetek sehová, de a
programokat mindig a baba ébrenléti idejére rögzítsd, és ha tovább tart egy
program, mindig gondoskodj a kicsi számára méltó alvóhelyről (babakocsi,
kenguru, hordozó), ahol a rendes alvásidejében nyugodtan aludhat.

4. Változtatni a szokásokon (kis lépések módszere)

Ahhoz, hogy változtatni tudjál gyermeked alvási problémáin pontos tervre van
szükség. Nem elég egy könyvben olvasott vagy mástól hallott „tuti” módszert
ráerőltetni a babára, általában ezek a próbálkozások sikertelenségre vannak
ítélve. Ha utánaolvasol fórumokon, blogokban, hogy hány kismama vette meg a
különféle alvásra szoktató módszereket tartalmazó könyveket és hányan jártak
sikerrel azt tapasztalhatod, hogy a többség el sem kezdte, mert nem akarta a
kicsi keserves sírását hallgatni, vagy elkezdte, de a kicsi sírását hallva inkább
feladta. Azokról nem is szólva, akik végigcsinálták, a baba néhány hétig jól aludt,
majd a következő fogzásnál, mozgásfejlődési ugrásnál újra elkezdődtek a
problémák. Az alábbi módszerrel azonban hosszú távú eredményt érhetsz el,
mégpedig azért, mert ez nem egy univerzális, minden babára jól alkalmazható
csodaszer, hanem egy kifejezetten a Te gyermekedre érvényes program, amely
kezeli a problémák gyökerét és biztonságot nyújt a babának.
Hogyan csináld?

1. Írd le a problémákat egy papírra!

Ez lesz mostantól a naplód, amiben a változásokat és az egyes lépéseket írogatni

fogod, ezért ne egy post-it -et válassz, inkább egy legalább A4-es lapot, vagy egy
kis jegyzetfüzetet. Erre jegyezd fel, pontosan milyen problémákat szeretnél
megoldani. Például:
- „éjszaka félóránként felébred, csak ölben tud visszaaludni”
– „nappal csak egyszer fél órát alszik”
– „nagyon nehéz elaltatni, küzd az elalvás ellen”

2. Vizsgáld meg a körülményeket!

Mielőtt bármilyen gyakorlati lépést teszel, meg kell vizsgálni, mi vezetett ehhez
az állapothoz. Válaszolj az alábbi kérdésekre és válaszaidat írd fel a papírra:

1) Újszülöttként: milyen alvó volt a baba? Mennyit aludt napközben? Evés

után aludt el rögtön vagy utána még fentvolt egy darabig? Állandóan sírt
látszólag ok nélkül vagy pontosan megértetted a jelzéseit és gyorsan a
segítségére tudtál sietni, ha sírt? Éjszaka mennyit aludt? Napközben
mennyit aludt? El tudott aludni magától vagy segítséget igényelt? Hasfájós
volt?

Az alvászavarok nagyon gyakran a kezdetekre visszavezethetőek, amikor a

baba még kicsi volt, sokat sírt, és ezért bevetettünk minden módszert,
csak hogy végre abbahagyja és elaludjon. Ezt a szokást táplálja az a tévhit
is, mely szerint az újszülötteknek egész nap aludniuk kell. Evés után a
babák általában ki is dőlnek, de sok közülük rövid idő múlva felébred és
keserves sírásba kezd, aminek általában az emésztési gondok, puffadás,
hasfájás az oka.
 Ez a helyzet hamar elvezet oda, hogy a nem az elvárásaink szerint alvó
babát babakocsiban, hordozókendőben, kenguruban próbáljuk alvásra bírni
vagy elcsendesíteni és ezzel máris magunk válunk az alvászavarok
előidézőjévé.

2) 3-4 hónapos koráig: Éjszaka hogyan aludt? Napközben mennyit aludt?

Kiszámítható napirendje volt vagy minden nap más? Javult-e ebben a
korban az éjszakai alvása a korábbiakhoz képest?

3-4 hónapos korra általában már kiszámítható a baba napirendje és

valamelyest javul az alvása is, mert ekkorra már biztosan megtanulta,

mikor van az éjszaka. Ha nálatok még ekkor sem volt némi rendszeresség
az életetekben és az éjszakai alvás sem javult, akkor jó eséllyel a
rendszertelen életmód a baba alvászavarainak fő okozója.

3) Van napirendetek? Ez olyan napirend, amit a baba természetes igényei

alakítottak ki, vagy a Te elképzeléseid szerint alakult ki? (pl. az esti
lefekvés időpontja azért lett 8 óra, mert a baba tényleg akkor álmosodik
el, vagy azért, mert mindenkitől azt hallottad, a gyereknek nyolckor az
ágyban a helye). Nem mindegy, hogy a baba magától fekszik le este 8-kor,
vagy alszik el délután 3-kor, vagy azért, mert szerinted akkor kéne aludnia.
Hiába küzdesz vele, ha akkor még nem fáradt. Minél idősebb a baba, annál
kevésbé lehet majd lefektetni akkor, amikor még nem teljesen fáradt. Az
ébrenléti idő mindig hosszabb az éjszakai alvás előtt, mint a nappali
alvások között, tehát ahhoz, hogy este 8-kor fektesd 1 hónapos korban este
6-fél7-kor, 3 hónaposan fél6-kor, 6 hónaposan 5-kor, 9 hónaposan pedig
délután 4-kor kell felkelnie az utolsó délutáni alvásból, hogy estére
kellőképpen fáradt legyen. Elképzelhető, hogy gyermeked szívesebben
feküdne később (cserébe reggel tovább aludna). Az este 8 órai fektetésnek
külön veszélye az, hogy hamar hajnali kelő lesz a gyerekedből: 8-9
hónaposan már gyakran csak 10 óra az éjszakai alvásigény, így gyermeked
már hajnalban ébreszti majd a családot.
4) Hogyan zajlanak nálatok az esték? Van-e egy megszokott menetrendje a
fektetésnek? A lefekvés előtti időszak csendes játékkal telik vagy inkább
mozgalmas?

Az esti program a legtöbb családban általában mozgalmas, hazajön apa,

megjönnek a testvérek az óvodából, iskolából, mindenki nyüzsög, a baba
körül is nagy a jövés-menés. Fürdés után a babát még dögönyözik egy kicsit
a többiek, mindenki játszik vele egy kicsit, amikor lefekteted, a szomszéd
szobában még javában zajlik az élet. Nem csoda, hogy a kicsi is nehezen
alszik el, nincs is kedve elaludni ekkora nyüzsgésben. Ahhoz, hogy ez
sikerüljön neki, lassítani kell az esti programokon. A lefekvés előtti utolsó 1
órában már ne csiklandozzátok és ne fogócskázzatok vele, segítsétek

lelassulni, ellazulni. Kapjon egy finom vacsorát (ha már hozzátáplálod),

játszatok egy kicsit kettesben, fürödjön meg, utána tarthattok
babamasszázst, olvassatok neki mesét, énekeljetek csendben, ha szopizik,
ilyenkor szopizhat, ezután tedd le aludni. A sorrend minden nap ugyanaz
legyen.

5) Hogyan tudod elaltatni gyermekedet? Csak ölben, szopival, babakocsiban,

autóval, fel-alá járkálva? Vagy ha jó a kedve, magától is képes elaludni?

Nagyon gyakori, hogy a gyanútlan, jó szándékú szülők felismerik, hogy a

kisbabát remekül lehet altatni babakocsiban vagy más módokon és mivel ez
beválik, utána legalább fél óra nyugalom van, ezért szépen
hozzászoktatják a babát ezekhez az altatási módokhoz abban a
reményben, hogy majd kinövi a baba. De a baba nem növi ki. Nem egy
családot láttam, ahol még a 3 éves gyereket is babakocsiban altatták...
További hátránya a fenti módszereknek, hogy amikor a kicsi valamiért
nyűgös, vagy arra gondolnak a szülők, most kellene aludnia, akkor
megpróbálják babakocsiba tenni (vagy szopizni kap stb.) és elaltatni. Ebből
lesz aztán az, hogy a lelkes szülők fel-alá tologatják a babakocsit órákig, a
babának meg esze ágában sincs elaludni.
 6) Hol alszik a baba? Külön szobában? A ti hálószobátokban? A testvérekkel
együtt?

Az első pár hónapban még tulajdonképpen bárhol elalszik a baba, de

előfordulhat, hogy ha veletek, vagy a testvéreivel alszik egy szobában,
akkor 3 hónapos kora után valamikor elkezdik zavarni a többiek zajai
(forgolódás, szuszogás) és ezért kel fel éjszaka. Ha meg tudjátok oldani,
aludjon külön szobában, ha nem akkor igyekezzetek a lehető legnagyobb
csendben lenni, ne gyújtsatok lámpát a szobában, ha a kicsi már alszik, ne
zajongjatok, zörögjetek stb. Idővel megszokja majd a zajaitokat, de addig
elképzelhető, hogy gyakrabban kel majd éjszaka.

A kérdésekre adott válaszok mellé most írd fel a környezeti tényezőket is az

„ideális környezet” c. fejezetben leírtaknak megfelelően: Mi az, ami nálatok
zavarhatja a kicsit? Hol alszik napközben? És a többi.

Vizsgáld meg a helyzetet az „ideális feltételek” c. fejezetben leírtak alapján.

Nálatok min lehetne változtatni?

3. Egyéni adottságok felmérése

Bizonyára kitöltötted a tesztet, ami gyermeked egyéniségéről szólt. Ennek

fényében most már biztosan el tudod dönteni, milyen nehézségű feladattal állsz
szemben, ha változtatni szeretnél a kialakult helyzeten.

Az alvásproblémák megoldásában azonban egyéb tényezők is szerepet

játszhatnak:

1) Életkor Fél éves kor előtt sokkal egyszerűbb és gyorsabb bármilyen

szokását megváltoztatni a babának, ilyenkor még rugalmasabbak a kicsik és
nem kezd el fejlődni az akarat. 6 hónapos és 1 éves kor között sem
lehetetlen feladat változtatni, de jóval türelmesebbnek kell lennünk. A
gyermek vérmérsékletétől függően 1-2 hétbe telhet az új szokások
bevezetése.
 Ez egyébként is egy változásokkal teli időszak, ami nagyon megviseli a
babát.
Egy éves kor után alaposan meg kell fontolni, min változtatsz. Ez a
dackorszak kezdete, amikor a babának többnyire esze ágában sincsen azt
csinálni, amit kellene, sőt sokkal szívesebben csinálja azt, amit nem
szeretnél. Ilyenkor sokkal finomabb, türelmesebb módszerek kellenek
ahhoz, hogy változást érjél el. Ebben a korban már annyival jobb a
helyzet, hogy a pici eszére is tudsz hatni. Megbeszélheted vele, hogy
éjszaka nincs szopizás, vagy hogy délután aludni kell, a lényeget meg fogja
érteni belőle, így talán könnyebben veheted rá az új szokások
bevezetésére.

Az is nagyon fontos, hogy az egyes életkorokban milyen érzelmek

motiválják leginkább a gyereket, milyen kellemetlenségek nehezítik meg
az életét és zavarják meg alvását. Nyilván, ha a fogzás miatt alszik
rosszabbul, először azt kell kezelned, nem pedig rávenni arra, hogy a
fájdalmas ínye ellenére is aludjon. Nehézségeket okozhat a szeparációs
szorongás időszaka is (8-12 hónapos kor között), amikor a baba életét a
tőled való elszakadás nehezíti meg. Azt javaslom, hogy ilyenkor igyekezz
napközben mindig ottlenni, amikor téged igényel a kicsi, így talán éjjel
kevésbé jelentkeznek majd a tünetek.

2) Nem A lányok általában könnyebben nevelhetőek, mint a fiúk. A fiúk

akaratosabbak, lassabban tanulnak. Nyilván léteznek csökönyös lányok és
kenyérre kenhető fiúk is, de a gyerekek többségénél ez a változat az igaz.

4. Terv elkészítése

Talán feleslegesnek tűnik a sok írogatás, de a módszernek éppen az a lényege,

hogy mielőtt belefognál az „átnevelésbe”, legyen egy pontos és részletes terved.
A terv segít majd abban, hogy nyomon kövesd honnan indultál és hová jutottál,
mit sikerült megvalósítani, mit nem és mi van még hátra. Ha minden nap átnézed
a tervet és nyomonköveted a tennivalókat, valamint bejegyzed az eredményeket
is, akkor kitartóbban fogod végigcsinálni a változtatást, mintha csak úgy
kísérletezgetsz és, ha a kipróbált módszertől másnap, harmadnap még nem alszik
jobban a baba, fel is hagysz az egésszel.

A terven napról napra tüntesd fel, mit akarsz megvalósítani. Először is tűzd ki a
hosszú távú célt, majd ezt bontsd részcélokra, ezt pedig bontsd le napok szerint
annak figyelembevételével, hogy érzésed szerint mit tudsz megvalósítani egy nap
alatt.

Hogy értsd, mire gondolok, leírok néhány példát. A Te tervednek is nagyjából

hasonlóan kell kinéznie majd:

Csak cicin alszik el

Andris klasszikus rosszalvó kisfiú, egészen kicsinek is gyakran ébredt, anyukája

ilyenkor megszoptatta, majd visszaaludt. Nappal nem tudott magától elaludni,
csak szoptatás közben, vagy a babakocsiban,illetve az autóban. 4 hónapos kora
körül jobban kezdett aludni éjszaka, de a visszaalváshoz, illetve a nappali
elalváshoz mindig szopizásra volt szüksége, ha már elaludt, gond nélkül be
lehetett tenni a kiságyba. Nappal csak fél órákat aludt egyszerre. 7 hónapos
korában kezdett kúszni, innentől kezdve hosszabban alszik napközben, de még
mindig csak szopi közben tud csak elaludni. Éjszaka egyre rosszabbul alszik,
éjféltől 5-ig általában óránként felébred és csak cicin tud visszaaludni. Jelenleg
kétszer alszik napközben és a napirendje is kiszámítható.

A cél az, hogy cici nélkül is megtanuljon elaludni nappal és leszokjon az éjszakai
óránkénti ébresztőkről. Ez akkor sikerülhet, ha csökkentjük a zavaró tényezők
számát, amik éjszaka felébreszthetik, valamint megtanítjuk rá, hogy magától is
képes legyen visszaaludni.

A zavaró tényezők kizárása: Az ínye hetek óta be van duzzadva, ezért mostantól
éjszakára Chamomillát kap, délután 1 golyót, este, lefekvés előtt 5 golyót vízben
feloldva.
Andris Talpraesett típus, ezért csak lassan kis lépésekben lehet bevezetni az új
rendszert.

A terv

A két probléma összefügg egymással. Nyilván, ha megtanul nappal magától

elaludni, akkor ezzel éjjel sem lesz problémája, ezért a következő tervet
vezetjük be:

1. nap Amikor nappal elálmosodik, anya felveszi az ölébe, megszeretgeti és

csendesen rövid mesét vagy versikét mond neki. Ha ettől kellőképpen
elálmosodik, megpróbálja letenni az ágyba, hogy magától elaludjon. Ha nem

sikerül, kaphat anyamellet, de nem szabad hagyni teljesen elaludni az

anyamellen, hanem amikor már félálomban van akkor kell levenni róla és betenni
a kiságyba. A cél az, hogy a jelenlegi szokás (csak anyamellen alszik el) helyett
egy újat vezessünk be (anya az ölébe veszi és mesél neki, utána leteszi az ágyba.
Az esti altatásnál, valamint éjjel, amikor felébred ugyanez a teendő azzal a
különbséggel, hogy nem mondunk neki mesét, csak megkapja az anyamellet és
még éber állapotban letesszük a kiságyba. Ha sír, megint ki kell venni,
megnyugtatni, kaphat anyamellet, de még mielőtt elaludna, félálomban vissza
kell tenni a kiságyba. Az első nap valószínűleg ez akár egy órán át is eltarthat,
mire a kicsi elalszik.

2-7. nap A teendő ugyanaz. Minden nap fel kell jegyezni, hogy a kicsi mennyi idő
múltán aludt el. Ennek mértéke napról napra csökken, míg nagyjából 1 hét múlva
(életkortól és gyerektől függően), a kicsi már teljesen el fog tudni aludni anyatej
nélkül is.
Csak babakocsiban alszik el

A 8 hónapos Eszter éjjel egészen jól alszik, de nappal csak a babakocsiban

hajlandó aludni, miközben tologatják.

Az előzmény az volt, hogy egészen kicsi korában sem tudták napközben elaltatni,
viszont séta közben mindig álomba szenderült, ezért a szülők ezt a megoldást
választották.

A kislány Érzékeny típus, ezért nyugodt nappali alváskörülményeket kell

teremteni a számára.

A cél, hogy a saját ágyában, külső segítség nélkül is el tudjon aludni.

A terv

1. nap Amikor elálmosodik, félig le kell húzni a redőnyt a szobában, kikapcsolni a

lakásban a zajforrásokat (telefon, tévé, mosógép stb.). Anya kicsit megdédelgeti,
csendben mondókáznak, verset mondanak, mesét mesélnek, dúdolnak, ha a kicsi

már ellazult, bekerül a kiságyba. Esetleg kaphat cumit, ha elfogadja. Ha sír, anya
kiveszi, megnyugtatja, majd visszateszi. Mindezt addig, amíg el nem alszik. Az
első nap ez a „játék” akár másfél órán át is eltarthat, de napról napra rövidebb
lesz.

Talpraesett gyerek esetén ugyanez a módszer úgy nézhetne ki, hogy első nap a
megszokott időpontban mesélés után a babakocsiba betesszük a babát, de csak
kicsit tologatjuk, utána áttesszük a kiságyba. Ha sír, vissza a babakocsiba és így
tovább.
Nem akar elaludni

Az 1 éves Misi nagyon nehezen alszik el. Napközben csak akkor hajlandó végre
elaludni, amikor már majd összerogy a fáradtságtól, este pedig órákig nyúlik az
altatás. Tudatosan húzza az időt: nem akarja megenni a vacsorát, nem akar
kiszállni a kádból, újabb és újabb mesét akar elolvastatni.

Mivel Misi délután gyakran csak 3 körül alszik el, este 6 óra van, mire felkel, ezért
9-10 óra körül még egyáltalán nem álmos, hiába próbálja meg lefektetni az
anyukája. Gyakran fél12-12 óra van, mire végre elalszik, így reggel egyre
később kel fel, és délután egyre később alszik el.

A cél, hogy visszazökkenjen a helyére a napirendje és elfogadja, hogy néha aludni

is kell.

Korából kifolyólag nehéz a helyzet, hiszen az 1 év körüli gyerekek, a felállás, a

járástanulás időszakában nagyon mozgékonyak, érdekli őket a világ minden
részlete, legszívesebben egész nap csak felfedezőúton lennének. Ilyenkor gyakori,
hogy sem öltöztetni, sem etetni, sem altatni nem lehet őket.

A terv

Először is a napirendet kell visszazökkenteni a rendes kerékvágásba. Az első nap

délelőtt jó mozgalmas programot kell szervezni, sokat lenni a szabad levegőn, így

Misi elfárad. 1 éves korban nagyjából 4-5 órát képesek ébren lenni a gyerekek, ha
tehát reggel 9-kor ébred a fiúcska, délután kettőre már biztosan elég fáradt lesz.
Egy óra körül megebédel, utána az anyukájával lefekszenek a nagyágyra és mesét
mondanak, énekelgetnek vagy mondókáznak, amíg a kisfiú el nem álmosodik.
Ekkor lefektethetik közösen a macikat vagy a kisautókat (nem vicc, az én fiam
mindig lefektette a matchboxait :)), betakargathatják őket, majd Misi bekerül a
kiságyba egy általa kiválasztott alvóbabával vagy kispárnával. Ha nem akar
elaludni, sír, anya bemegy hozzá, kiveszi, megnyugtatja, majd visszateszi az
ágyba, mindezt addig, amíg el nem alszik.
Az esti időhúzást csírájában kell elfojtani. Amikor jön az alvásidő, közösen el kell
pakolni a játékokat, a gyereket is bevonva (a vidd ide, tedd oda - típusú
utasításokat ebben a korban már megértik), majd következhet a vacsora, a
fürdés, melynek végén felajánlhatjuk, hogy ő húzza ki a dugót, de ha nem akarja,
akkor mi is kihúzhatjuk, majd következhet az öltözés és a meseolvasás. Fontos,
hogy mindig akkor kerüljön ágyba, amikor már tényleg álmos, ha délután 5-ig
alszik, akkor este 10 körül lehet lefektetni, ha 4-ig, akkor 9-kor.
4. variációk nemalvásra és megoldások

1. Egészen pici baba, 0-3 hónapos éjjel 2-3-4 óránként ébred

Ez teljesen normális dolog, a baba éhes és enni kér, ha jóllakott, visszaalszik.

2. 0-3 hónapos baba éjjel felkel, eszik, de nem akar visszaaludni

Általában emésztési problémák, hasfájás okozhat ilyesmit. Pl. nem tud kakilni,
nehezen kakil, fáj a hasa, levegő szorult a hasába. Ilyenkor kezeljük a tüneteket,
hasfájást, a kakilást egy kis tornáztatással, pocakmasszázzsal segíthetjük elő és
máris megoldódik a helyzet.

3. 0-3 hónapos baba nappal sokat alszik, éjjel folyton felkel

Erre szokták mondani, hogy összecseréli a nappalt az éjszakával. Szép

fokozatosan segíthetünk rajta, ha nappal felkeltjük, nem hagyjuk 3 óránál többet
aludni egyben és ügyelünk arra is, hogy evés után ne aludjon rögtön vissza
napközben, hanem játsszunk vele, éjjel viszont nagyon szigorúan tartsuk be,
hogy nincs lámpagyújtás, pelenkázás, nem beszélgetünk vele, megetetjük és
visszatesszük aludni (persze, ha ilyenkor sír, vigasztaljuk meg, de ne kezdjünk
játszani vele, ne akarjuk elringatni, ne járkáljunk vele stb.) Ha nagyon fáradtak
vagyunk, fektessük át mellénk az ágyba, így könnyebben visszaalszik. Pár nap
alatt ráérez, hogy mikor van a nappal és mikor az éjszak és megszűnik a
probléma.

4. Nappal csak félórákat alszik

Ennek többféle oka lehet, ha szopival vagy ringatással altatod, akkor általában a
baba már a szopi, illetve a ringatás közben alszik 20 percet, a fél órával együtt ez
már 50 perc, ami elegendő lehet.
A másik gond, hogy ha altatod a babát, akkor nagy a kísértés, hogy akkor is
elaltasd, amikor még nem igazán álmos, de már kicsit nyűgösködik és szerinted
már jó lenne aludnia. Ilyenkor van, hogy sikerül a babát álomba ringatni, de fél
óra múlva felébred, mert ennyi elég volt neki, hogy kialudja magát.
Egyébként vannak valóban kis alvásigényű babák, akik tényleg beérik 30-40 perc
alvással napközben, ezt el kell fogadni. Ahogy egyre többet mozog a baba,
gyakori, hogy egyre hosszabban kezd aludni nappal, mert jobban elfárad.

5. Elaltatod, de amikor le akarod tenni a kiságyba, azonnal felébred

Ez azért van, mert még nem alszik elég mélyen. A babáknak 20 perc kell az
elalváshoz, ezt követően merülnek mély álomba. Ha nem várod ki ezt az időt,
akkor felébred, amikor le akarod tenni.
Vannak olyan éberebb babák, akik annak ellenére felébrednek a kiságyba
tételkor, hogy már fél órája elaltattad. Ilyenkor azonban általában még nem
teljesen éber a baba, ezért minimális jelzéstől, megnyugtatástól is vissza tud
aludni. Pl. a szájába teheted a cumiját, ráteheted a hátára a kezedet stb.
Az éber alvásnak lehetnek egyéb okai is: valamilyen zaj zavarja a kicsit
(kukásautó, kutyaugatás, tv stb.), valami baja van, amiért nem tud mély álomba
merülni (idegen helyen alszik, fogzás, fájdalom stb.)

6. Nem akar a rendes helyen, a szokott módon elaludni

Ez általában valamilyen időszakos probléma miatt van így. A fogzás, illetve

betegség, fájdalom, külső zajok, ingerek, fények okozhatják, esetleg egy korábbi
esemény felizgatta, a játék során túlságosan felpörgött – ezek is okok lehetnek.
Ilyenkor próbáljuk más módon altatni kivételesen, majd a következő alváskor
visszatérni a szokásos módszerre.
Ha nagyon nem akar elaludni, akkor ne kínlódjunk az altatással, inkább játsszunk
még közösen fél-egy órát, meséljünk neki, és amikor megint tapasztaljuk az
álmosság jeleit, próbáljuk megint lefektetni.
7. A felébredés egy egészen speciális esete, amikor a kicsi felkel és nem tud
visszaaludni, játszani akar.

Ennek a legtöbbször a fenti okok valamelyike az okozója, azonban a

legkellemetlenebb ilyen eset általában 8-12 hónapos kor között fordulhat elő,
amikor a kicsi már kellőképpen önálló, éjszaka felkel és nem akar visszaaludni,
játszani szeretne. Akár 2-3 órát is fentvan és csak azután alszik vissza. Ez
meglehetősen idegőrlő a szülőknek, akik viszont inkább aludnának. A jó megoldás
ilyenkor, ha először is megpróbáljuk a szokásos módon visszaaltatni a kicsit, ha
nem megy, akkor éreztessük vele, hogy alvásidő van: mi maradjunk az ágyban,
feküdjünk vissza. Ha ő játszani akar, tegyük be a járókába, vagy hagyjuk, hogy
szabadon játsszon a lakásban (természetesen ott, ahol nem lesz semmi baja), de
mi ne játsszunk vele, ne menjünk utána és ne gyújtsunk neki lámpát). Néhány
alkalom után rá fog jönni, hogy egyáltalán nem olyan érdekes hajnalok hajnalán
egyedül játszani a sötétben és nem fog ilyesmit kitalálni.
A másik amit tehetünk, hogy ilyenkor magunk mellé fektetjük, így könnyebben
visszaalszik.

8. A nappal együtt kel a gyerek

Korábban már írtam arról, hogy vannak olyan babák, akik alapból szeretnek korán
feküdni este és ilyenkor természetes, hogy elkezdenek reggel is korán kelni.
Álmainkban persze ott él az éjjel 12 órát alvó gyermek képe, ez egészen jó
lenne, hiszen akkor este 8-tól reggel 8-ig aludna a baba, a gyakrabban előforduló
eset azonban az, hogy a baba 10 órát alszik és reggel 6-kor már fentvan. 5-6
hónapos koráig talán még előfordulhat, hogy 12 órásak az éjjelek, de 6-12
hónapos kor között elkezd csökkenni az éjszakai alvásidő, és 9-10 órásra
csökkenhet. Ilyenkor szép lassan el kell kezdeni kitolni az esti fektetés idejét.
Először csak 10 perccel, másnap 20 perccel és így tovább. Arra ne számíts, hogy
ettől azonnal reggel 7-kor kezd kelni a baba, de ahogy fokozatosan hozzáalakul a
napirendje nappal is később megy aludni, este később lesz álmos, és egyszercsak
elkezd reggel is egyre később kelni.
9. Este lefektetés után fél-1 órával fájdalmasan felsír

Ezt a leggyakrabban a fogzás okozza. Ilyenkor először is nyugtassuk meg a babát,

majd orvosoljuk a problémát, majd fektessük vissza aludni.

10. Éjszaka félóránként ( óránként, 2 óránként) felkel, sír, csak ringatva

(cicin, kézben, hordozva stb.) alszik csak vissza

Az ilyen problémáknak mindig előzménye van. A baba általában már kis korától
kezdve csak segítséggel aludt el, amikor elkezdett éjjel felkelni mindig azonos
módon válaszoltunk rá (ringatással, szopival stb.) reménykedve, hogy majd csak
kinövi, de nem nőtte ki, hanem egyre rosszabb lett a dolog, hiszen a baba kinőtt
abból a korból, hogy éhes lenne éjjel, most viszont megkezdődött a többi
probléma (fogzás, mozgásfejlődés stb.) így szép lassan belenőtt az újabb
problémákba, amik megzavarják az álmát, felébred és csak a megszokott módon
tud visszaaludni. Az éjszakai problémákat súlyosbítja fél éves kor után, hogy a
baba akarata is elkezd kialakulni, így már nemcsak megszokásból követeli a
szokásos éjszakai menetrendet, hanem azért is, mert élvezi anya közelségét és
akaratát kipróbálandó ezt számon is kéri rajtunk.
Az ilyen típusú problémákon csakis lépésről lépésre javíthatunk (tudom,
holtfáradtan ezt nagyon nehéz, de sokkal hatékonyabb így, mint valamilyen
csodamódszerrel azonnali vagy 1-2 napon belüli éjszakai csendre bírni a babát,
ezekről azonban érdemes tudni, hogy később újra előjöhet az alvázavar, nem
végleges megoldásról van szó!!!).
5. együttalvás

Ha az alvásra szoktatás nem működik, vagy nincs hozzá kedved, akkor

választhatod helyette az együttalvást is. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a
baba beköltözik a franciaágyatokba, aludhatsz csak Te vele egy matracon a
szobájában. Nem, nem szokik rá, amikor nagyobb lesz és már nem lesz szüksége
rá, akkor magától fog elköltözni mellőled. Az együttalvást a legtöbb szülő
egyébként sem „ússza meg”, mert a kicsik, amikor már ki tudnak mászni a
kiságyból, vagy saját heverőt kapnak, akkor általában néha megjelennek a szülők
ágyában. Tulajdonképpen irtó kényelmes módszerről van szó, hiszen egy csomó
későbbi gondot elkerülhetsz vele: amikor félni kezd a sötétben 2 éves kor körül,
nem kell éjszaka nyugtatgatnod, mert felriadt, a szeparációs szorongás vagy
másfél éves kor körül a fájdalmasan kibújó őrlőfogak sem fognak problémát
okozni. Az összebújás,a testi kapcsolat pedig olyan biztonságérzetet,
szeretetcsomagot nyújt a picinek, ami egész életére megmarad majd.

Ha már hónapok óta nem aludtál rendesen, én azt javaslom, mielőtt

megpróbálnád megváltoztatni a kicsi alvási szokásait, 1-2 éjszakát aludjatok
együtt, így talán ő is jobban alszik majd és Te is kipihentebb leszel, mintha
holtfáradtan kezdesz bele az alvásra nevelésbe.

Az együttalvás azonban nem csak ideiglenesen, hanem akár véglegesen is

megoldhatja a problémát. Főként a szeparációs időszakban ajánlom, amikor a
gyermek egyébként is nagyon ragaszkodó, nehezen válik meg tőlünk. Egy-két
hónap együttalvás után még mindig dönthetsz úgy, hogy inkább átszoktatod a
kiságyba a picit.