Szilárd Leo munkássága

1898- február 11-én született Budapesten.

1908- és 1916 között a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt és ott
is érettségizett. 12 évesen Zempléni Győző "Az elektromosság
elmélete és gyakorlata" című egyetemi tankönyvét olvasta, az
ebben leírt kísérleteket otthon elvégezte: például vezeték nélküli
távírót épített, amellyel a lakás két távolabbi pontja között
lehetett üzeneteket váltani. 18 évesen az Eötvös Loránd
matematikai versenyen második, a fizikai versenyen pedig első
díjat nyert. 
1916- ban beíratkozott a Budapesti Mûszaki Egyetemre, amelyet a
világháború kitörése miatt félbe kellett szakítania.
1917- ben tüzértisztjelöltként vonul be a Monarchia hadseregébe,
ahonnan - megbetegedése miatt - még a háború befejezése elõtt
leszerelik.
1919- A Tanácsköztársaság idején a forradalmi ifjúsági mozgalomban
propagálja közgazdasági reformeszméit, ezért annak bukása
után, 1919 decemberében emigrál. Elhagyja Magyarországot és a
berlini Mûegyetemen folytatja tanulmányait.
1920- tól Berlinben Einstein, Laue és Planck hatására a fizika szakot
választja.
1922- Doktori disszertációja témájául professzora - a Nobel-díjas Max
von Laue - a relativitáselméletből ajánlott témát, de neki az nem
tetszett. Hosszas fejtörés után elkészített egy dolgozatot, amit
nem mert professzorának bemutatni, ezért előbb megkérte
Einsteint, hogy hallgassa meg a munkáját. Einsteinnek tetszett,
ami felbátorította, és átadta dolgozatát Max von Laue
professzornak, aki néhány nap múlva értesítette Szilárdot, hogy a
kéziratát doktori disszertációként elfogadta. 1922 augusztusában
"cum laude" minősítéssel doktorált. Laue tanársegédeként
dolgozott, ami inkább presztízst, mint anyagi elismerést hozott
neki.
Közreadott tanulmánya: "Entrópiacsökkentés termodinamikai
rendszerben intelligens lény hatására" címen, igen nagy feltűnést
keltett szakmai körökben. Ebben korát messze megelőzve
vizsgálja - és lényegében tisztázza - az értelem információtermelő
szerepének és a hőtan II. főtételének összefüggését, amit ma az
informatika és az agykutatás kiindulópontjának, az
információelmélet és a kibernetika előfutárának tekintenek.
 
1923- ban közremûködik Hermann Mark röntgensugár-fénytörési
 kísérletében Berlinben, Vilmos Császár Kutatóintézetben.
1925- 1933-ig a berlini Egyetemen elõbb tanársegédi, majd
magántanári minõségben tanított.
1927- ben Einsteinnel közösen szabadalmaztatta a mozgó alkatrész
nélküli hûtõrendszert. Az ötletet az az újsághír ihlette, hogy egy
többgyermekes anya gyerekeivel együtt meghalt, mert egy gázos
hűtőgép elkopott mechanikai alkatrészei katasztrófát okoztak.
Szilárd és Einstein megalkotta és szabadalmaztatta az
elektromágneses szivattyút. Ebben az volt újszerű, hogy nem
tartalmazott könnyen meghibásodó forgó alkatrészt vagy
dugattyút, hanem a folyékony fém elektromágneses
továbbításával történt a hűtés. Az AEG-nél végeztek sikeres
kísérleteket, de az alacsony hatásfok miatt sosem lett belőle
termék. Jóval később azonban ezt a - Szilárd- Einstein- - elvet
hatékonyan használták az Amerikai Egyesült Államokban az
úgynevezett gyorsneutronos tenyészreaktorok hűtésére.
1929- ben lát napvilágot igen figyelemre méltó dolgozata
"Entrópiacsökkenés termodinamikai rendszerben intelligens lény
hatására" címmel, amelyben az entrópia és az információ közötti
kapcsolatot írja le. Ez a dolgozat tekinthetõ a modern informatika
kiindulópontjának.
1929- ben a ciklotron-elv szabadalmaztatása.
1933- Hitler hatalomrajutását követõen kényszerûségbõl elhagyva
Németországot 2 évig a londoni St. Bertalan Kórházban, mint
kísérleti kutató nyert alkalmazást. Úgy gondolta, biológiával kezd
el foglalkozni, a sors azonban közbeszólt.
1933- szeptember 11-én résztvesz mint hallgató, Lord Rutherford
professzor (az atommag Nobel-díjas felfedezõjének) elõadásán,
aki az atommagban rejlõ hatalmas energiák gyakorlati
felhasználását nem látta megvalósíthatónak. Szilárd fantáziáját
olyannyira megmozgatta Rutherford előadása, hogy - nem
ismervén a lehetetlen szót - megoldást talált az atomenergia ipari
méretekben történő felszabadítására. Az általa is terjesztett
hagyomány szerint amikor később London belvárosában ballagva
megállította egy piros lámpa, akkor ötlött eszébe a neutronok
láncreakciója mint az atomenergia kiszabadításának lehetősége.
(Barátai szerint azonban ezen legendában van némi szépítés,
ugyanis Szilárd sosem állt meg a piros lámpáknál.) A gyakorlati
megoldást a következőkben látta: ha van olyan kémiai elem,
amely két neutront bocsát ki, miután elnyelt egy neutront, amely
megfelelően instabil, akkor ezzel az elemmel létre lehet hozni a
nukleáris láncreakciót, amennyiben fel lehet halmozni belőle a
kritikus mennyiséget. Ez volt a későbbi atombomba receptje.
 Elképzelésével felkereste Rutherfordot, aki rövid úton kidobta. 
1934- ben a neutronok láncreakciójának és a kritikus tömeg elvének
felismerése és szabadalma.
1934- Szilárd és Chalmers kimutatták, hogy a két stabil izotóppal
rendelkezõ indiumot neutronokkal besugározva három különbözõ
felezési idejû aktivitás keletkezik.
1935- tõl 1938-ig Oxfordban a Clarendon Laboratórium dolgozott.1936-
ban az atombomba működésével kapcsolatban (ez utóbbi titkos
maradt). Nyolcezer fontot kért, hogy végigvizsgálhassa a
periódusos rendszer elemeit, melyiknél következik be egy neutron
hatására olyan magreakció, amely két neutront termel, de nem
kapott támogatást.
1939- a hasadási neutronok energiaspektruma.1939 januárjában
tudomására  jutott, hogy Németországban felfedezték az urán
hasadását, aminek során az két könnyebb atommagra hasad
szét. A kísérleteket Chicagóban Enrico Fermi is elvégezte, ezzel is
igazolva Szilárd sejtését. 1940 februárjában a Physical Review-
ban megjelent tanulmánya "Divergens láncreakció uránból és
grafitból összetett rendszerben", amely az atomenergetika
alapvető műve lett.
1939- augusztus 2-án Albert Einstein-el közösen levelet írt
F.D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének, amelyben
felhívták figyelmét a meghasadásból kinyerhetõ energia avatatlan
kezekbe kerülõ alkalmazásának szõrnyûségeire.
1939- 1942 között a New York-i Columbia Egyetem dolgozott.
1942- december 2-án a chicagói atommáglyában megvalósult az 1,0006
sokszorozású szabályozott, önfenntartó nukleáris láncreakció.
1942- 1946-ig a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában a
Manhattan-terv fõfizikusa volt.
1943- március 29-én kapta meg az amerikai állampolgárságot.
1945- Einsteinnel egy újabb levelet fogalmaznak meg Roosevelt
elnökhöz, amelyben határozottan ellenzik az atomfegyverek
emberek elleni bevetését, és találkozót egyeztetnek le május 8-
ára. Roosevelt azonban április 12-én váratlanul elhunyt. A soron
következõ elnökkel (Thruman) a találkozó idõpontját nem tudták
újra egyeztetni.
1945- Szilárd megfogalmazott egy tiltakozó petíciót és azt aláíratta a kor
legjelentõsebb tudósaival, de az amerikai kormányt nem sikerült
megakadályozni az atombomba japánok elleni bevetésében.
1945. augusztus 6-án bekövetkezett, amire számítani lehetett.
 Amerika atombombát dobott Hirosima városára, majd három
nappal késõbb Nagaszaki-ra.
1946- ban a Chicagói Egyetem biofizika professzorává nevezték ki.1946-
ban megalapította az Atomtudósok Válságbizottságát (Emergency
Committee of Atomic Scientists mert szerintük az atombomba-
készítés nem titok, így bármelyik kormány hozzájuthat, de a
bomba ellen nincs orvosság, ezért azt nemzetközi ellenőrzés alá
kell vonni. 
1947- ben levelet ír Sztálinnak., amelyben felszólította a világ vezetőit,
hogy folytassanak tárgyalásokat a hidegháború kordában tartása
érdekében. 1949-ben a Szovjetunió végrehajtotta az első
kísérleti atomrobbantást; ettől kezdve a hidegháború és a
fegyverkezési verseny intenzívebbé vált. Szilárd elfordult a
politikától, és biológiával kezdett foglalkozni.Elhagyta a
Metallurgiai Laboratóriumot, és félállású biológiaprofesszor lett a
Chicagói Egyetem Sugárbiológiai és Biofiziológiai Tanszékén,
valamint félállásban tanácsadóként dolgozott az egyetem
Társadalomtudományi Osztályán az atomenergia társadalmi
aspektusainak vizsgálatain.
Fizikai szemszögből közelített a biológia felé. 1948-ban a Chicagói
Egyetemen Aaron Novickkal saját laboratóriumában elkezdte
kutatásait a nukleáris biológia területén. Együtt fejlesztették ki a
chemostrátot, mintegy az evolúció folyamatát valósítvameg
kémcsőben. A chemostrátot hosszabb ideig működtetve több száz
mutáció állt elő. Szilárd végül olyan baktériumokat tudott
előállítani, amelyek egész sereg, az eredetitől eltérő jellemzőt
mutattak. 1949-ben és 1950-ben számos cikkben jelentette meg
kutatásai eredményeit, mint például "Tapasztalatok a
chemostráttal baktériumok spontán mutációjával", "Anti-
mutánsok", "Az öregedés természete". Élete hátralevő részében
Szilárd az öregedéssel és az emberi memória működésével
foglalkozott. 1953-tól elméleti biológusként kezdett el dolgozni,
1953-1954-ben biofizikai óraadó tanár volt a Brandeis
Egyetemen, majd 1956-ban megkapta a biofizikai professzor
címet a Chicagói Egyetem Nukleáris Tanszékén. 1954-ben Aaron
Novickkel a negatív visszacsatolású enzimműködés
szabályozásával foglalkozott. Ugyanebben az évben az American
Academy of Arts and Sciences tagjává választották. 

1955- május 17-én Szilárd és Fermi megkapta az atomreaktor

szabadalmi elismerését, amelyet tõlük az amerikai kormány
jelképes egy dollárért vásárolt meg.
1959- õszén állapítják meg hólyagrákját. Személyesen tervezi meg és
irányítja saját sugárkezelését és felgyógyul betegségébõl.
1959- ben az atombomba elsõ bevetése után Szilárd szenvedélyesen
kiállt az atomenergia békés alkalmazásai és a nukleáris fegyverek
nemzetközi ellenõrzése mellett. Megalapította az Élhetõ Világért
Tanácsot. Szilárd 1959-ben megkapta az "Atomok a békéért"
díjat.
1961- ben "The Voice of the Dolphins and Other Stories" (A delfinek
hangja és más történetek) címmel jelent meg híres sci-fi
novellája, amely a a földi élet elpusztíthatóságának témájára
épül.
1964- ben, életének utolsó évében, La Jollába költözött, ahol a Salk
Intézetben kezdeményezett új kutatási irányokat, melyeket
sajnos már nem sikerült megvalósítania.