A jóga és a szex

1 . oldal
A négy alapgondolat -  A légzés szabályozása -  Az "összpontosítás" vagy "meditáció" -  A ki
nem elégített vágyak és a szenvedés -  A partalan vágyak szellemi ösvényre irányítása -
Tantrikus gyakorlatok -  Belsõ jóga gyakorlatok és a tudat ellenõrzése -  Csakrák és az
életadó energia -  Az orgazmus és a valóság teljes megtapasztalása -  A Kundalini
felemelése -  Amikor a szex már csak négy betû...
Nem titkolt célunk, hogy a kérdésrõl kizárólag misztikus elhajlástól mentesen írjunk.
Napjainkban ugyanis reneszánszát éli a keleti vallásokkal, tantrával, jógával, jógatechnikákkal
való foglalatosság. Sorra jelennek meg a keleti technikák titkos tanításairól szóló írások,
könyvek, sokszor hamis elképzeléseket terjesztve. Legtöbben talán úgy gondolják, hogy a
tantrikus jóga szertartásain orgiasztikus jelenetek játszódnak le, s a jelenlevõk egyetlen célja
az ellenkezõ nemû partnerrel való közösülés. Természetesen a beavatottakat egészen más cél
vezérli.

Hogy eljussunk a címben említett témáig, elõtte feltétlenül meg kell világítanunk azt a
kulturális hátteret, amelybe a jóga szervesen benne foglaltatik. Meg kell tennünk ezt azért is,
hogy ne essünk a tévedés csapdájába, és ne vonjunk le rossz következtetéseket.

A négy alapgondolat

A jógának is, mint minden más indiai filozófiának és meditációs technikának célja a
megszabadulás. Megváltás ebbõl a végtelennek tûnõ örök körforgásból, amire az élõlények
lettek kárhoztatva. Az indiai gondolkodás négy alapgondolat köré szervezõdött, s ezek
megértésére törekedtek:

♦ a karma törvénye, amely újraszületések végtelen sorára ítéli az embert

♦ a májá, vagyis a káprázat, aminek a csodálatába folyamatosan beleesik az ember, és így
soha nem látja a valóságot, s ezt a vakságot a nemtudás táplálja
♦ a nirvána, vagyis ellobbanás, az az abszolút valóság, ami a káprázat kioltódása után tûnik fel
az immár látó embernek
♦ a jóga, vagyis az az eszközrendszer, aminek a segítségével bárki elérheti a megszabadulást,
megvalósíthatja a nirvánát.

A jóga kifejezés jelentése "befogni", "igába hajtani",

"leigázni". Általános értelemben meditációs rendszert, bonyolult testtartások rendszerét
jelenti. Filozófiai rendszerét Patandzsali dolgozta ki Jógaszútra címû híres értekezésében.

A tényleges jógatechnika, csupán a széles körben ismert ászanák, testtartások gyakorlásával

veszi kezdetét. (Patandzsali a Jógaszútrában az egész rendszert nyolc jól elkülöníthetõ
állomásra osztotta fel, amelynek harmadik pontja az ászana.) Az ászanák esetében a
legfontosabb cél, hogy az adott testtartást erõfeszítés nélkül kell megtartani, mert csak abban
az esetben könnyíti meg az összpontosítást. Az ászanák pontos leírása a legtöbb tantrikus és
hathajóga mûben megtalálható.

A légzés szabályozása

A fent említett nyolcas felosztás következõ eleme a légzés szabályozása. A különféle

meditációs technikáknál a légzésnek kitüntetett szerepe van. A jóga esetében a légzés és a
tudat állapotai között kapcsolatot feltételeztek. Kétségkívül õsi megfigyeléseken, és
gyakorlásokon alapul, hogy a légzés ritmusát szabályossá tevõ jógi egyfajta éberebb
tudatállapotba jut. A megfelelõ ritmus a belégzés, a kilégzés és a levegõ benntartása
összehangolásával érhetõ el. A jógi az ászana szilárd megtartásával, légzésének tökéletes
ritmusával, sõt a légzést hosszabb idõre való felfüggesztésével, valamint figyelmének egy
pontra történõ összpontosításával egy olyan tudati szintet érhet el, amit az emberi lét egy
pillanatra való meghaladásaként írhatunk le. (A légzés ritmusának tökéletes elsajátítása nagy
szerepet játszik majd a szexuális rítusok leírásánál.)

Az "összpontosítás" vagy "meditáció"

A jóga rendszerének állomásait végigkövetve a legutolsó (nyolcadik) pont a szamádhi, amit

"összpontosításként", "meditációként" fordíthatunk magyarra. Ez azt jelenti, hogy a jógi egy
olyan állapotot ér el, amikor egy tárgyat szemlélve annak formáján túl a lényegét látja. A
szamádhi állapotát elért jógik természetesen csodás vagy varázslatos képességekre is szert
tesznek, ezek az úgynevezett sziddhik. Nyolc különbözõ képességet sorolnak fel, például
ellenállhatatlan akarat, uralom az elemeken, de természetesen nem szabad összekeverni, a
jóga célja nem ez. Az igazi beavatottak ezekkel a képességekkel nem kérkednek, ezek nem
cirkuszi bemutatókra valók. A szamádhi állapotát megvalósítva a jógi eléri a megszabadulást,
túllép az ellentéteken, a világot a maga valóságában látja.

A jóga az egész indiai filozófiai rendszeren végig húzódik, valamennyi hagyományhoz,

vallási irányzathoz kapcsolódik valamilyen módon. A jóga diadala pontosan végig követhetõ
Indiában, de mi ezen belül "csupán" a buddhizmus és a jóga, illetve a tantra és a jóga
kapcsolatával foglalkozunka következõ részben.

Buddha tanulóéveit megfigyelve, láthatjuk, hogy miután elhagyta palotáját, az aszkézist

gyakorolta, megismerkedett a jógagyakorlatokkal, és ezeket a meditációs technikákat késõbb
beillesztette a buddhizmus meditációs gyakorlatai közé.

Szemléljük az elõzõ részben említett négy alapgondolatot a buddhizmuson keresztül, hogyan

jut el egy filozófiai irányzat a világ elutasításától a szexuális szertartásokig, amihez a jóga
gyakorlatrendszerét használja fel.

A ki nem elégített vágyak és a szenvedés

A buddhizmus központi tanítása, hogy a lét szenvedés, és minden mulandó. A Buddha négy
pontban gyûjtötte össze tanításainak esszenciáját, és ebbõl a négy mondatból kibontható az
egész tanítás, a szerzetesek által írt, és rendszerezett mûvek összessége. A negyedik pont a
szenvedés megszûntetéséhez vezetõ ösvény, vagyis az a gyakorlatrendszer, amellyel elérhetõ
a nirvána állapota. Az évszázadok során rengeteg módszer alakult ki, de a jóga, mint az egyik
eszköz is szorosan beépült a buddhizmus filozófiarendszerében.

A Jógácsára irányzat a buddhizmus negyedik filozófiai iskolája, melynek Aszanga volt a

megalapítója. A Jógácsára, azaz a "jóga gyakorlása" elnevezésbõl kitûnik, hogy az iskola a
jóga vagy különbözõ meditációs gyakorlatok mûvelésével hozható kapcsolatba, tehát a
meditációs tapasztalatokat helyezték középpontba, szemben más, szikárabb és elméleti jellegû
irányzatokkal. Másrészt a Jógácsára iskola megerõsítette, hogy szükség van a meditációs
tapasztalatokra, illetve a valóságon túli lényeg megtapasztalása könnyebb a jógatechnikák
alkalmazásával. A buddhizmus kései szakaszában megjelenõ jógatechnikák a tantrizmus
bonyolult gyakorlatrendszerének elõhírnökei voltak.

A buddhizmus egyik legfontosabb alaptanítása, melyet minden irányzat elfogad, hogy az

élõlényeket a ki nem elégített vágyaik és a hibás gondolatok vezérlik. Az idõbe vetettség
nyomasztó eszméjével viaskodó ember a kielégített vágyak elmúltával, a következõket kezdi
üldözni, mivel csak pillanatnyi megnyugvást okoznak.

A partalan vágyak szellemi ösvényre irányítása

A parttalan vágyak szellemi ösvényre irányítása A tantrikus szövegek azt állítják, hogy a
hatalmas erõvel rendelkezõ vágyakat nem megszûntetni kell, hanem megfelelõ eszközök
segítségével a szellemi átalakítás ösvényén kell felhasználni, a parttalan vágyakat a
meditációs gyakorlatok segítségével mederben tartva és a megvilágosodást megcélozva kell
alkalmazni. A tantra minden érzést, gondolatot, cselekvést az ösvényre irányít.

A tantra célját tekintve tehát nem különbözik más buddhista iskoláktól. A tantrikus gyakorlók
törekvése a tudat átalakítására irányul, s csak az alkalmazott módszereket illetõen tér el más
irányzatoktól. Idõvel a tantra és a jóga között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki. A
tantrikus gyakorlatokban a test jelentõs szerepet kapott, ugyanis a test már nem csak a
szenvedés tapasztalatát közvetíti, hanem azon eszköz, amellyel a megszabadulás elérhetõ. Ezt
az eszközt pedig nem lehet eltékozolni, és a legmegfelelõbb állapotban kell megõrizni, hogy a
meditációs gyakorlatok végrehajthatóvá váljanak. A testet le kell "igázni", vagyis minden
folyamatát tudatos ellenõrzés alá kell vonni, ez a Hathajóga egyik alaptétele.

Tantrikus gyakorlatok

Az egyik legfontosabb gyakorlatsor, amint már írtuk, a lélegzet uralása, amellyel a gyakorló
egyrészt megtisztítja a testét és a szellemét, másrészt képességekre tesz szert, amelyek az
elmélyedés egyre magasabb szintjeire való eljutást biztosítják. A tantrikus gyakorlatokat
szádhanának nevezik, amely azt jelenti, hogy a gyakorlót egy olyan elszánt tetterõ jellemzi,
ami segít elérni a mind magasabb realizációs szinteket.

Ezek a gyakorlatok nem minden esetben jelentenek kizárólag meditációt, ugyanis a gyakran
évekig mûvelt gyakorlatsorok az egész pszichikaifizikai rendszerét igénybe veszi az úton
járónak. A szádhanák felhasználják azt az õsi elképzelést, amely a külvilágot a bensõvel, a
makrokozmoszt a mikrokozmosszal felelteti meg. A szerveket és funkcióit kozmikus
rendszerekhez, csillagokhoz, istenekhez, a lélegzetet a kozmosz szeléhez hasonlítják. A
gyakorlatok során átalakított testet az istennel azonosítják, s ezt az átlényegített testet
kozmikus méretûvé alakítják, ami az emberisten megteremtéséhez vezet. Gyakorlatilag egy
alkímiai transzmutáció történik, az "aranycsinálás" folyamata zajlik, amelynek végsõ
eredménye az emberarany létrejötte.

Belsõ jóga gyakorlatok és a tudat ellenõrzése

A buddhizmuson belül a Jóga tantra a belsõ jóga gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, a belsõ
kontempláció által halad a közvetlen érzékelés felé. A gyakorló önmagát és az istenséget
kezdetben különállóként vizualizálja, majd az istenséget a meditáció során belépteti
önmagába. Ennél az irányzatnál az eszköz oldal áll a középpontban, és a szexuális egyesülés
jelképes, illetõleg valóságos gyakorlatait végezték. A fogadalmak letétele egy erkölcsi alapot
biztosít a beavatott számára, amely a tantrikus gyakorlatok sikeres teljesítését segíti. Ez azért
fontos, mert a legmagasabb jóga tantra gyakorlatai különösen veszélyesek, és a fogadalmak
helyrebillentik a tanítvány esetleges negatív viselkedését.

Ennek a szintnek az a célja, hogy kifejlessze azt a képzelõerõt, ami által a vizualizáció tárgya
valóságossá válik. A gyakorlatok során alkalmazzák a szubtilis energiákról szóló tanításokat.
Ez az energia, a szél, az emberi test hetvenkétezer csatornáján mozog. A tantrikus fiziológia
azt állítja, hogy a tudatosság teljesen átjárja a testet, és mintegy "felül" a szélre, ami
támaszként szolgál. A tudatosság nem mûködik a szél támasza nélkül, és a szél a tudat nélkül
irányultságtól mentes. Emiatt a gyakorlónak el kell érni a tudat ellenõrzését, és meg kell
tanulni a szél mozgásának a befolyásolását. A szelet a középsõ csatornába kell irányítani,
illetve ott kell tartani, majd utána elenyészik.

Ez egy szubtilis tudatosság megjelenését eredményezi, amely egy különleges megértés, és

ezáltal észlelhetõ közvetlenül az üresség. A gyakorlatok során a tanítvány megérinti a halál
pillanatát, amely legfinomabb szintje a tudatnak. A közönséges halál pillanatában ez az
állapot nem akaratlagos, míg különbözõ technikák segítségével tudatosan befolyásolható.

Csakrák és az életadó energia

Az õsi indiai testleírásoknak megfelelõen a jóga hetvenkétezer eret ismer. Ezen csatornák
közül csupán három kiemelkedõ fontosságú. Ezek a következõk: jobb oldali ér, amely a férfi
magot hordozza, a bal oldali ér, amely a nõi menstruációs vért hordozza és a középsõ ér (a
három közül ez a legjelentõsebb), ami a két elõzõ ér által szállított férfi mag és nõi vér
egyesülésébõl felkélõ bodhicsittának lesz a csatornája. Az erek a szelet, vagyis az életadó
energiát szállítják.

A jóga mûvei számtalanszor említik azt a tényt, hogy az "egyszerû halandók" erei
tisztátalanok és annyira szennyezettek, hogy az életadó energia nem tud zavartalanul
keringeni. A hindu jóga szerint a kozmikus energiák az úgynevezett belsõ körökben
(csakrában) helyezkednek el. Az emberi testben hét csomópont különböztethetõ meg,
amelyek átfonják az ereket, s csak ezeket fellazítva képesek az erek a szabad áramoltatásra.

A buddhista tantrák a hét csakrából csupán négyet említenek, amelyek a köldöknél, a szívnél,
a toroknál és a fejtetõn találhatók. Az erek és a belsõ körök természetesen nem fiziológiai
szervek, hanem a test finom energiájaként értendõk.

Az orgazmus és a valóság teljes megtapasztalása

A Jóga tantra legmagasabb szintjén a gyakorló ténylegesen átlényegül a megidézett

istenséggé, önmagát eleven és világos istenségként vizualizálja. Itt a gyakorló már képes a
szeleket a középsõ csatornában összegyûjteni, amely szétárad az elpusztíthatatlan cseppben,
ami a szív középpontjában található. Ez a csepp a születésnél alakul ki az apa és az anya
folyadékából, ami a szívben marad egészen a halálig. Amikor minden szél szétáradt az
elpusztíthatatlan cseppben, megjelenik a tudat tiszta fénye és közvetlenül érzékelhetõ az
üresség. Ennél a pontnál a gyakorlót nem béklyózza többé a közönséges lények fizikai és
érzelmi kötöttsége.

A Jóga tantra szintjén haladó beavatott különbözõ gyakorlatokat végez, amelyek közül az
egyik legkülönösebb a szexuális praxis. Ezeket a gyakorlatokat a tantrikus irodalom
"pecsétnek" is nevezi, melyek során a tanítvány önmagát és partnerét istenségként
vizualizálja, és a szexuális egyesülést a finom tudatszintek elérésére használja. Az orgazmus
pillanatában ugyanis megszûnik a durva tudatszint, de a legtöbb ember nem látja ennek a
meditációs elõnyét. A pecsétet alkalmazó gyakorlatok során az orgazmus tapasztalatát
összekapcsolják azzal a technikával, amellyel a szelet a középsõ csatornában gyûjtik össze.
Az eredmény egy leírhatatlan tapasztalás, az üresség közvetlen érzékelése.

A szövegek leszögezik azt is, hogy a szent hitvessel végzett gyakorlat nem a szexuális
engedékenység egy formája, hanem egy uralt vizualizációs módszer. Ez meglehetõsen
nehezen kivitelezhetõ gyakorlatsor, és azok, akik nem fejlesztették ki a szükséges megértést,
illetve nem képesek uralni a szubtilis energiákat, soha nem fogják tapasztalni az ürességet. A
tantrikus szövegek azt állítják, hogy a Jóga tantra felülmúlja a gyakorlatokat, mivel aki képes
megvalósítani a tudat tiszta természetét, annak szükségtelen a jó karma felhalmozása, illetve
az erkölcs mûvelése, ez a szint már mentes a filozófiától, a tökéletes szabadság, a valóság
teljes tapasztalása.

A különleges értelmi képességgel rendelkezõ gyakorló számára ez a leggyorsabb és közvetlen

ösvény, bár néhány tibeti iskola képviselõi megkérdõjelezik ennek az ezoterikus látásnak és
meditációs módszernek a hitelességét.
A Kundalini felemelése

A Jóga tantrába beavatást nyert gyakorló a légzõ gyakorlatok és a különbözõ testtartások

segítségével a legalsó csakrában szunnyadó, összetekeredett kígyólényt, a Kundalinit ébreszti
fel. Az erekben keringõ és uralom alá vont szeleket a gyakorló a középsõ csatornába gyûjti
össze, és ennek hatására a két szélsõ érbõl származó férfi mag és nõi vér a legalsó körbe kerül,
ahol egyesülnek. Ebbõl keletkezik a bodhicsitta, a megvilágosodás gondolata, majd a
gyakorló a középsõ csatornán keresztül egyre magasabb csakrába emeli, míg végül eléri a
fejtetõ körét. Ez rendkívül nehéz gyakorlatsor, csak ritkán koronázza siker, mivel a Kundalini
szívesen merül újra álomba. Másrészt a kígyólény egyetlen moccanása is elképzelhetetlen
energiákat generál, nem véletlen, hogy a felébresztett Kundalini rendkívüli forróságot idéz elõ
a testben. Miután eljut a legfelsõ körbe nagy fokú élvezetet gerjeszt, s a jógi az úgynevezett
Nagy Örömöt éli át, ami valójában a nirvána testi megélése.

A Kundalini felemelésének megvalósítását szexuális gyakorlatokkal ötvözték. A gyakorló

alsóbb szinteken csak képzelt istennõkkel, és csupán a tudatában valósítja meg az egyesülést,
míg a legmagasabb szinten valóságosan hajtja végre. Az utóbbi esetben azonban ügyelnie kell
arra, hogy megakadályozza az ondó távozását. A csepp ami a keletkezõ bódhicsitta
szimbolikus kifejezése kilövellését a légzés uralom alatt tartásával akadályozza meg a
beavatott, s a távozó spermát a nemi szerven keresztül visszaszívja és megõrzi. A
megvalósított egyesüléssel minden kettõsség megszûnik, és a nemi élvezet alacsony szintje a
végsõ öröm, az isteni szint megtapasztalásával esik egybe.

Amikor a szex már csak négy betû...

Mint látható, a szexualitás a jógában, illetve a tantrában nem egyszerû mûvelet. Az útonjáró
évtizedeken keresztül a filozófiával foglalkozik, és miután valóban éretté válik szellemileg,
akkor kezdi meg a gyakorlatokkal való foglalkozást. Ez természetesen csak fokról fokra,
egymásra építkezve képzelhetõ el, ebben a rendszerben nem léteznek kihagyható lépcsõfokok.
Aki eljut arra a szellemi szintre, hogy szinte teljesen kioltotta vágyait, a szexualitás (a mi
fogalmunk szerinti szex) pedig végképp nem érinti, szóval akkor végzik ezeket a szexuális
meditációs gyakorlatokat, amikor a szex már csak négy betû, vagy még annyi sem.