Poros Marcella

GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.

Magnetosztatika jegyzőkönyv
A mérést és a kísérleteket végezte: Veres Szabina, Poros Marcella

1 Magnetosztatikai alapkísérletek
1.1 A mágnes és a vas kölcsönhatása
A kísérletek célja:
Különböző kísérletek elvégzése alapján megfigyelni, milyen kölcsönhatás lép fel a vas és mágnesrúd
között.
i) Kísérlet
Eszközök: vas és mágnesrúd
A kísérlet leírása:
Egymástól 4-5 cm távolságra, egymással párhuzamosan elhelyezünk hengeres vas és mágnesrudat.
Először a mágnest, majd a vasrudat rögzítve elengedjük a szabadon lévő rudat. Ezután elvégezzük a
kísérletet úgy is, hogy mindkét rudat egyszere engedjük el.
A kísérleti eredmények:
A rögzített mágnesrúd környezetében a vasrúd elmozdul a mágnes felé. A könnyen mozgó mágnes
pedig maga is elmozdul a rögzített vas felé. Abban az esetben, amikor mindkét rudat egyszerre
engedjük el, akkor mindkettő mozogni kezd a másik irányába, és „félúton” találkoznak. Úgy
mozognak, mintha a mágnes és a vas távolról, közvetlen érintkezés nélkül fejtene ki erőhatást
egymásra.
ii) Kísérlet
Eszközök: két hengeres ceruza vagy üvegcső, vas és mágnesrúd
A kísérlet leírása:
A két hengeres ceruzát az asztalra helyezzük egymással párhuzamosan. Ezekre fektetjük rá keresztbe
a rövid vasdarabot. Miután elhelyeztük a lapos vasat a ceruzákon, elkezdünk közelíteni egy erős
rúdmágnest a vasdarabhoz. A kísérletet úgy is megnézzük, hogy a kicseréljük a vasdarabot a
mágnesrúdra. Megfigyeljük, mi történik az egyesesetekben a vas és a mágnes között.
A kísérleti eredmények:
A vasdarab a görgőkként szolgáló ceruzákon a mágnes irányába mozdul. Miután megcseréltük őket, a
mágnes is a vas felé fog mozdulni.
A kísérletekből levont következtetések:
A mágnesnek egy sajátos környezete van, amelyet mágneses mezőnek nevezünk. A mágneses mező
hozzátartozik a mágneshez, része annak. A mágneses mező a vasból készült testeket a mágnes felé
vonzza. A vasra közvetlenül a mágneses mező fejti ki az erőhatást.
A kísérlet során fellépő hibaforrások:
Poros Marcella
GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.
A kísérlet sikerességét befolyásolja, hogy megfelelő erősségű mágneseket használtunk-e figyelembe
véve a vasrudak méretét, illetve hogy elég közel helyeztük-e egymáshoz a mágneseket és a
vasdarabokat.
1.2 A pólusok helyének meghatározása
A kísérletek célja:

A pólusok helyének meghatározása egy adott mágnesrúdon többféle kísérlet elvégzésével.

A kísérlet elméleti háttere:

Tudjuk, hogy a mágnes a két végéhez közeli tartományokban fejti ki a legerősebb hatást. E
tartományokat nevezzük a mágnes pólusainak. Fontos, hogy a kétpólusú mágnes szétvágásával nem
lehet egypólusú mágnest létrehozni, egy mágnesnek azonban kettőnél több pólusa is lehet!

i) Kísérlet

Eszközök: mágnesrúd, feltöltött vizeskád, kötőtű, parafadugó, madzag

A kísérlet leírása:

Egy mágnesrudat rögzítünk vízszintes helyzetben egy vizeskád felé. Ezután átszúrunk egy rövid kötőtű
darabot egy parafadugón és a vízre helyezzük. A parafába szúrt tű segítségével először a mágnes
egyik, majd a másik pólusát is meghatározzuk.

A kísérleti eredmények:

A tű a mágnesrúd hozzá közelebb álló vége alá úszik és ott megáll. Miután megjelöltük ezt a helyet,
megkeressük a mágnes másik pólusának helyét és ezt a helyet is feljegyezzük. A két távolság pedig a
mágnesrúd hosszának az 5/6 részével egyenlő (l eredeti = 15; d = 13 → l ≈ 15,6)

ii) Kísérlet

Eszközök: felfüggeszthető lágyvasgolyó, cérna, állvány, rúdmágnes

A kísérlet leírása:

Kis lágyvas golyót függesztünk fel bifilárisan kb. 20-25 cm hosszú cérnán úgy, hogy a golyó kb. 1 cm-re
lógjon az asztallap felett. Az inga lengésisíkjára merőlegesen az asztalra helyezünk egy erős
rúdmágnest. (A mágnes tengelyének egyenese kb. 3-4 cm-re van az ingatesttől, amely már alkalmas a
kísérlet demonstrálására.) A mágnest a tengelye mentén eltoljuk az inga mellett. A tapasztaltakat
összefoglaljuk és levonjuk a következtetéseket.

A kísérleti eredmények:

Amikor a pólus közeledik az ingához, az inga fokozatosan kitér. A kitérés akkor a legnagyobb, amikor
a pólus éppen a golyó mellé ér. A mágnest tovább tolva a kitérés csökken, majd amikor a mágnesrúd
közepe áll a golyó mellett, nem figyelhető meg kitérés. A másik pólus közeledtekor ismét fokozatos
kitérés tapasztalható.

A kísérletekből levont következtetések:

Poros Marcella
GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.
Az első kísérletből megtudhattuk, hogy a mágnesrúd pólusai kb. (nem pontosan) a mágnesrúd
végeinél helyezkednek el, ezeken a helyeken fejti ki a mágnes legerősebb hatását.

A második kísérletnél pedig megfigyelhettük, hogy a mágnesrúdnak vonzó hatása a rúd mentén nem
egyenletes, bizonyos helyeken erősebb, máshol gyengébb. Azok a helyek, ahol erősebb vonzó hatás,
azok lesznek a mágnes pólusai.

A kísérlet során fellépő hibaforrások és azok kiküszöbölése:

A kísérletek előtt fontos meggyőződnünk arról, hogy a mágnesrúd, amit használunk, valóban
kétpólusú.

Az első kísérletnél oda kell figyelnünk arra, hogy elegendő vizet töltöttünk-e a kádba, hogy a
parafadugó akadálymentesen mozoghasson. Fontos még, hogy a mágnesrudat megfelelő távolságba
függesszük fel a vizeskádunk fölé.

A második kísérletnél szintén fontos a megfelelő távolságok felvétele, illetve hogy a lágyvasgolyónk
megfelelően legyen felfüggesztve.

1.3 A kétféle mágneses pólus bemutatása

A kísérletek célja:

A mágnes pólusosságának bebizonyítására szolgáló kísérletek elnevezése és pólusok elnevezése.

i. Kísérlet

Eszközök: feltöltött vizeskád, 2 db mágnesrúd, kisebb edény

A kísérlet leírása:

Nagyméretű vizeskádban mágnesrudat úsztatunk, melynek egyik pólusához egy másik rúdmágnes
valamelyik pólusával. Ezután ugyanezzel a pólusával közelítsünk az úszó mágnes másik pólusához.

A kísérleti eredmények:

Az első esetben vonzást tapasztalunk, míg a második esetben taszítást; tehát az erőhatás iránya
megfordult.

iii) Kísérlet

Eszközök: iránytű

A kísérlet leírása:

Helyezzünk el egy iránytűt az asztalra és figyeljük meg, milyen irányba mutat egy kis idő elteltével!

A kísérleti eredmények:

Bármely vízszintes síkban elfordulni képes mágnestű/iránytű közelítőleg É-D irányba áll be, éspedig
mindig ugyan azon végével mutatva észak felé.
Poros Marcella
GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.
A kísérletekből levont következtetések:

A mágneses dipólus egyik vége az északi égtáj irányába mutat; ezt a mágnes északi pólusának, míg a
másikat, amely a déli égtáj irányába mutat, a mágnes déli pólusnak nevezzük. Az egyforma pólusok
taszítják, a különbözőek vonzzák egymást.

A kísérletek során felmerült hibaforrások és azok kiküszöbölése:

Fontos, hogy az első kísérletben a vízen mozgó mágnesünk alá megfelelő mennyiségű vizet öntsünk,
hogy a vonzás taszítás jelensége megfelelően szemléltethető legyen.

A második kísérletnél pedig ügyelni kell arra, hogy az iránytűnk akadálymentesen tudjon elfordulni a
vízszintes irányban.

2 Mágneses megosztás
2.1 A megosztás kimutatása vasreszelékkel
A kísérletek célja:
A mágnesrúd megosztó képességének demonstrálása vasreszelék és lágyvas szögek segítségével.

i) Kísérlet

Eszközök: feltöltött vizeskád, 2 db mágnesrúd, kisebb edény

A kísérlet leírása:

Nagyméretű vizeskádban mágnesrudat úsztatunk, melynek egyik pólusához egy másik rúdmágnes
valamelyik pólusával. Ezután ugyanezzel a pólusával közelítsünk az úszó mágnes másik pólusához.

A kísérleti eredmények:

Az első esetben vonzást tapasztalunk, míg a második esetben taszítást; tehát az erőhatás iránya
megfordult.

i) Kísérlet

Eszközök: mágnesrúd, vasreszelék, tálca, cérna vagy madzag

A kísérlet leírása:

Vasreszelékkel teli tálca felé pár cm magasan függőlegesen egy 15 cm-es lágy vasrudat cérna
segítségével rögzítünk. Ezután elkezdünk közelíteni a lágyvasrúd felső végéhez egy erős mágnes egyik
pólusát. Végül pedig iránytűk segítségével meghatározzuk, hogy az így kialakult rendszerünkben hol
helyezkedik el az északi és déli mágneses pólus.
Utolsó lépésként pedig távolítsuk el a mágnest és figyeljük meg mi történik a vasreszelékekkel!

A kísérleti eredmények:

Amikor csak a lágyvasrudat tarjuk a vasreszelékek közelében, akkor nem tapasztalunk mágneses
vonzást. Amint a lágyvas végéhez elkezdjük közelíteni az erős mágnest, a vasrúd alsó vége
vasreszeléket ránt magához. Amikor a rúd alsó végéhez közelítettük az iránytűt, akkor az déli irányba
Poros Marcella
GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.
tér ki; tehát itt található a rendszerünk északi mágneses pólusa. Ha a rendszer felső pontjára, vagyis a
mágnes felső, szabad végéhez közelítjük az iránytűt, akkor az északi irányba fog kitérni; tehát ez a
rendszer déli mágneses pólusa.

Végül, amikor eltávolítottuk a mágnest a vasrúd közeléből, akkor a vasreszelékek leestek a rúdról.

ii) Kísérlet

Eszközök: mágnesrúd, kisméretű lágyvas szögek

A kísérlet leírása:

Állványba fogatunk egy rúdmágnest. Alsó végéhez közelítünk kis vas vasszöget, amit természetesen a
mágnes magához vonz. Ezek után a mágnesre „akasztott” vasszöghöz egy újabb szöget közelítünk és
így tovább.

Végül távolítsuk el a legfelső szöget a mágnesről.

A kísérleti eredmények:

A mágnesen szögek egész füzére lóg le. Amint eltávolítjuk a mágnessel közvetlenül érintkező
mágnest, a füzér darabjaira hullik.

A kísérletekből levont következtetések:

A mágnes közelébe vitt vastárgy mágnesként viselkedik: ez a mágneses megosztás jelensége. A

lágyvas mágneses megosztása azonban megszűnik, ha a megosztó mágnest eltávolítjuk a
rendszerből.

A második esetben is a megosztás jelenségét figyelhetjük meg: a szögek mint lágyvasdarabok

mágnesekké válnak. Amint eltávolítjuk szögeket a mágnes közeléből, a megosztás megszűnik.

A kísérletek során felmerült hibaforrások és azok kiküszöbölése:

Fontos, hogy a lágyvas/vasszögek méreteit figyelembe véve megfelelő erősségű mágnest

használjunk, illetve a szemléletesség kedvéért megfelelő mennyiségű vasreszeléket/szöget
alkalmazzunk a kísérlet során.

3 A mágneses mező szemléltetése

A kísérletek célja:

A mágneses mező erővonalainak szemléltetése különböző kísérletek segítségével

A kísérletek elméleti háttere:

A mágneseket körülvevő mágneses mezőt az indukció vonalakkal lehet jellemezni. Ezeknek a

mágneses indukció vonalaknak az elrendezése függ a mágnes alakjától. Mivel mágnesnek az egyik
pólusát nem tudjuk a másiktól elválasztani, a mágneses mezőt csak mágneses dipólussal írhatjuk le.
Szemléltetésére azonban több módszert is alkalmazhatunk.
Poros Marcella
GYSMUR
Fizika szakmódszertan II.
3.1 Az indukció vonalak szemléltetése dipólusokkal
Eszközök: rúdmágnes; sok, apró iránytű (8-10 db); állvány

A kísérlet leírása:

A rúdmágnest egy állványra fektetjük és körbe rakjuk a sok, kis iránytűvel. Megfigyeljük, hogy hogyan
viselkednek az iránytűk a rúdmágnes közelében. Ezután megismételjük a kísérletet patkómágnes
segítségével.

A kísérleti eredmények:

Az iránytűk a mágnes É-i pólusától a D-i pólusáig ívelő erővonal érintőit alkotják. Patkómágnes esetén
a sarkokhoz helyezett apró iránytűk egymással párhuzamos helyzetbe állnak be.
A kísérlet során fellépő hibaforrások és azok kiküszöbölése:

Ügyelni kell az iránytűk megfelelő elrendezésére, illetve hogy az iránytűk ne érintkezzenek egymással.

3.2 Az indukcióvonalak szemléltetése vasreszelékkel:

Eszközök: mágnesrúd, vasreszelék, vékony üveglap

A kísérlet leírása:

A vékony üveglap alá helyezzük a rúd vagy patkómágnest. Ezután az üveglapra rászórjuk a
vasreszeléket.

A kísérleti eredmények:

A rendeződő vasreszelékek kirajzolják az erőtér térbeli erővonalmetszetének síkmetszetét. A

mágnespólusok közvetlen környezetében néhány vasszilánk kiáll az üveglap síkjából, érzékeltetve az
erővonalak térbeliségét.

A kísérletek során felmerült hibaforrások és azok kiküszöbölése:

A kísérlet során hiba merülhet fel, ha túl vastag üveglapot használunk, vagy ha nem elég erős
mágnest alkalmazunk.

További megválaszolandó kérdések