Referátum

Téma: A föld mágneses tere.

Készítette: Fancsiki Judit

Ellenőrizte: Páva Judit
 2015
Földi mágneses mező
A földi mágneses mező (és a felszíni mágneses mező)
egy mágneses dipólus, melynek déli mágneses pólusa a
földrajzi Északi-sark közelében, az északi mágneses
pólusa a földrajzi Déli-sark közelében található. A
mágneses pólusokat összekötő képzeletbeli tengely
nagyjából 11,3°-kal tér el a bolygó forgástengelyétől. A
mező több tízezer km-re terjed ki a világűrbe,
ezt magnetoszférának nevezzük. A mágneses
mező valószínű oka a Föld belső szerkezetében működő
dinamó-mechanizmus. A dinamó-mechanizmus lényege,
hogy a Föld belsejében lévő olvadt vasból és nikkelből álló
külső mag áramlásai révén örvényáramok keletkeznek, az
örvényáramok pedig kiterjedt mágneses teret
gerjesztenek. A mágneses tér irányultsága a mágneses
déltől a mágneses észak felé mutat, ez lényegében
azonos a mágneses tér ún. áramlási irányával.

Mágneses sarkok
A mágneses sarkok helyzete nem állandó, évente
átlagosan 15 km-nyit mozdulnak el, véletlenszerűnek tűnő
irányba és mértékben, ezt régebbi térkép használatakor
figyelembe kell venni. A földi mező változtatja méretét és
helyzetét. A két pólus egymástól függetlenül vándorol és
nem feltétlenül a földgömb két ellentétes pontján
találhatók. 2006-ban a déli pólus távolabb volt a Déli-
sarktól, mint az északi pólus az Északi-sarktól.

Mérése
A mágneses tér létezésére biztonsággal utal az a tény,
hogy valamely szabadon felfüggesztett mágneses test
(például iránytű) a Föld bármely pontján Észak-Dél irányba
áll be. A paraméterek a helytől és időtől is függnek, az
ötévenként megszerkesztett mágneses térképek az
egyenlő elhajlási (izogon), ill. lehajlási (izoklin) vonalakat
tüntetik fel. A 90 fok lehajlással jellemzett mágneses
pólusok nem esnek egybe a földrajzi pólusokkal, az északi
mágneses sarok jelenleg az északi szélesség 78 fok 6.
percén és a keleti hosszúság 70 fok 1. percén helyezkedik
el.
Mindezek a paraméterek hosszú periódusú szabályos
változásokat, valamint véletlenszerű változásokat
(mágneses viharokat) mutatnak. A mágneses tér lokális
rendellenességei (mágneses anomália) felszín alatti
kőzetekre, érctelepekre utalnak.
 A mágneses mező változásai

A magnetoszféra megvédi a Föld felszínét anapszél töltött

részecskéitől. A Nappal szembeni oldalon összenyomódik
az érkező részecskék hatására, a túloldalon pedig elnyúlik

A mágneses mező erőssége a Föld felszínén legkevesebb

30 mikrotesla (0,3 gauss) Dél-Amerika és Dél-Afrikaegyes
részein, legtöbb 60 mikrotesla (0,6 gauss) a mágneses
sarkok körül, Észak-Kanadában, Ausztrália déli részén
és Szibériában.
2003 októberében a Föld mágneses terét egy
hatalmas napkitörés részecskehulláma érte el, amely
intenzívgeomágneses vihart idézett elő és szokatlan sarki
fényt okozott.
A National Geographic Online 2005. január 31-i cikke
szerint a Dél-Atlanti Anomália területén a mágneses mező
védőpajzsa az átlagosnál gyengébb. Ezen régióban még a
relatíve alacsonyan szálló műholdak elektronikus
berendezéseit is komoly meghibásodás érheti. Részben
ezen anomáliával magyarázható, hogy az űrkutatási
szakemberek egyre több figyelmet fordítanak bolygónk
mágneses mezejére. Az 1999-ben felbocsátott dán
mikroműhold, az Ørsted a mágneses, a 2000-es német
CHAMP pedig a mágneses és a gravitációs mezővel
kapcsolatban végez méréseket. Adataik szerint a
veszélyzóna növekszik: az Atlanti-óceán déli részén és
Brazílián kívül már az Indiai-óceán déli fele is egyre
veszélyesebb a műholdak számára.
A Föld mágneses védőpajzsa rohamosan gyengül. Amikor
egy dán-francia kutatócsoport a dán Ørsted 2000-es
adatait összehasonlította egy amerikai műhold, a Magsat
húsz évvel ezelőtti méréseivel, azt találta, hogy ilyen
ütemű gyengülés mellett a védőpajzs ezer éven belül
eltűnik. A kutatók jelentős része a múltbéli adatok alapján a
gyengülést egy közelgő pólusváltás előjeleként értékeli.
Póluscsere átlagosan 200 ezer évente történik
bolygónkon, ám a két pólusváltás között eltelt idő széles
sávban mozog. A geológiai bizonyítékok szerint a Földön
utoljára 780 ezer évvel ezelőtt következett be.
E rejtélyes tendenciák miatt döntött az Európai Űrhivatal is
egy, a bolygónk mágneses mezejét vizsgáló program
elindítása mellett. A Swarm névre keresztelt küldetés
2009-ben indult útjára. A program során három műholdat
lőttek fel, melyek pályája a pólusok felett halad. A Swarm A
és a Swarm B műholdak párhuzamosan, egymástól 150
kilométer távolságban, kezdetben 450 kilométerrel a
felszín felett vizsgálják a mágneses mező változásait. A
műholdak folyamatosan lefelé ereszkedve a küldetés
végén már csak 300 kilométer magasságban végeznek
méréseket. A harmadik műhold, a Swarm C végig
magasabban, körülbelül 500 kilométerre a felszín felett
kering. A műholdakat végül 2013 novemberében lőtték fel,
3 hónapon keresztül a pályájukat állítják be, utána indultak
a mérések. A műholdak mérései alapján a földi mágneses
mező a korábbi változási sebességnél tízszer gyorsabban
gyengül, tízévente körülbelül 5 százalékot. Így a mágneses
pólusváltás is hamarabb következhet be, legkésőbb 2000
éven belül.

Pólusváltozások
A hawaii lávaalakzatok vizsgálata alapján arra a
következtetésre jutottak, hogy a Föld mágneses tere
pólusváltozásokat szenved néhány tízezer évtől néhány
millió évig tartó periódusok során, átlagosan 250 000
évenként. A legutóbbi ilyen esemény az ún. Brunhes-
Matuyama pólusváltozás volt 780 000 évvel ezelőtt. A
pólusváltás időtartama átlagosan 5000 év, de tarthat 1000
vagy 20 000 évig is.[4]
A pólusváltozásokat előidéző mechanizmus még nem
ismert. Néhány kutató olyan modellt készített a Föld
magjáról, amelyben a mágneses mező nem teljesen stabil
és a pólusok spontán módon vándorolhatnak egyik
irányból a másikba. Más kutatók szerint a geodinamó
először kialszik spontánul, vagy külső hatás következtében
(ilyen például egy üstökös becsapódása), majd újraalakul
az északi pólussal északon vagy délen. Azonban külső
hatás nem lehet a pólusváltozások állandó okozója a
becsapódási kráterek kora és a pólusváltozások ideje
közötti eltérések miatt. Egy másik elmélet szerint a Föld
magja nem vasból épül fel, hanem sokkal sűrűbb
elemekből. Az itteni nukleáris reakciók okozzák a
mágneses mező változásait.
Mivel a Föld mágneses tere védi a földi élővilágot a
világűrből érkező sugárzásokkal szemben, ezért a
pólusváltások időtartama alatt az élőlények a mágneses
tér megszűnése miatt védtelenné válnak. A múltban történt
pólusváltások ideje alatt a régészeti leletek alapján nem
történt tömeges fajpusztulás.

A mágneses mező érzékelése

Az állatok (köztük legismertebbek a madarak és
a teknősök) vonulásuk során a Föld mágneses pólusaihoz
igazodnak. Német és cseh kutatók szarvasmarha,európai
őz és gímszarvas megfigyelésével kimutatták, hogy az
állatok legelés és pihenés közben is a mágneses észak-
dél irányhoz igazodnak. Az érzékelés mechanizmusa
egyelőre nem ismert.
Jelenlegi ismereteink szerint a Föld folyadékszerű, magas
vastartalmú külső magjában folyó áramok mágneses tere
hozza létre a földi mágneses teret (a kéreg mágneses
ásványaitól származó és a külső eredetű mágneses tér
szintén jelentkezik, de nem ezek a meghatározóak). A Föld
forgása – hidromágneses hatás révén – eleve gyenge
mágneses teret kelt, amely a külső magban
örvényáramokat indukál. Ennek mágneses tere visszahat
a magra, egy öngerjesztéses dinamóhoz hasonlóan
(Steiner, 1969). A geodinamó legfontosabb működési
feltétele, hogy a Föld hőjéből és forgásából származó erők
mozgásban tartsák a külső magban lévő, elektromosan
vezető folyadékot. Az így kialakuló közel állandó
mágneses tér, amely a földi mágneses tér kb. 95%-át adja,
egy mágneses dipólus terével közelíthető. Ennek
megfelelően a mágneses pólusoknál a mágneses tér
mintegy kétszer nagyobb, mint a mágneses egyenlítő
mentén (kb. 0,066 mT és 0,033 mT).
Centrikus mágneses dipólus közelítésen azt a mágneses
dipólus közelítést értjük, amikor a Föld középpontjába
elképzelt mágneses dipólus tere a legjobban közelíti a földi
mágneses teret. Ez akkor áll elő, ha a közelítő mágneses
dipólus tengelye a Föld forgástengelyével 11,5°-os szöget
zár be. Ezen mágneses dipólussal egybeeső egyenes
Föld-felszíni döféspontja adja a két féltekén a
geomágneses pólusokat. A geomágneses pólusokhoz
képest a Föld felszínén eltérő helyen vannak az É-i és D-i
mágneses pólusok.
A Föld mágneses tere még nyugodt körülmények között
sem homogén. A Földet körülölelő van Allen valójában két
részből áll, és ezen két rész között egy viszonylag
biztonságos, sugárzásmentes zóna terül el. Ez nagy
jelentőséggel bír a műholdak szempontjából, amik nem
viselik az erős sugárzást. A sok milliárd dolláros GPS
rendszer épp súrolja ennek a területnek a szélét. A
tudósok még vitatkoznak az előidéző okokon, de a
legújabb megfigyelések arra engednek következtetni, hogy
a sugárzásmentes zóna kialakulásának a föld felszínén
lezajló villámlások lehetnek az előidézői. Ez az elmélet
gyökeresen szakít az eddigi elképzeléssel, amely szerint a
Napból érkező rádióhullámok turbulenciát okoznak és így
tisztul ki a terület. Az új feltételezés szerint azonban a
Földön lezajlódó villámlások rádiósugárzást bocsátanak ki,
amely azután kölcsönhatásba lépve a sugárzási zóna
részecskéivel, csökkenti egy kicsit azok energiáját. Így a
részecskék, csökkenő energiájuk miatt, egyre közelebb
kerülnek az atmoszférához, majd végül beleütköznek, egy
viszonylag sugárzásmentes zónát hagyva maguk mögött.

A Földet körülölelő két sugárzási terület fogja közbe a biztonságos zónát. A

sugárzási zónák alakja egy-egy fánkhoz hasonlít.

A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy

Földünk mágneses mezőjének erőssége, nem is kis
mértékben, gyengül. A tudósok szerint egy újabb
pólusváltásnak nézünk elébe, amikor felcserélődik a Föld
északi és a déli pólusa. Póluscsere átlagosan 200 ezer
évente történik bolygónkon, ám ez az idő széles
intervallumban mozoghat. Geológiai bizonyítékok szerint a
legutolsó 780 ezer éve volt. A váltás alatt, ami több ezer
évig is eltarthat, a mágneses védőmező akár
századrészére is legyengülhet, s így a felszínre több
kozmikus sugárzás fog jutni. Ez tönkreteheti az elektromos
hálózatokat, a műholdakat, növelheti az ózonlyukakat,
összezavarhatja az állatok tájékozódását és sarki fények
jelenhetnek meg az Egyenlítő környékén. Az életre viszont
valószínűleg nem lesz ártalmas: a folyamat olyan lassan
fog végbemenni, hogy lesz időnk alkalmazkodni hozzá.
Ennek a változásnak a megfigyelésére az ESA három új
Swarm műholdat tervez 2009-ben felbocsátani, melyek
minden eddiginél átfogóbban vizsgálnák a problémát.