Van Allen-öv) a Föld feletti, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó dupla réteg, mely tóruszokra hasonlít. Az övet (illetve öveket) az első amerikai műholdak, az 1958. január 31-én felbocsátott Explorer–1 és az ugyanazon év márciusának 26-án útnak indított Explorer–3 mérési adatai alapján fedezték fel.
A műszereket a holland származású James Van Allen
(1917-2006), az Iowai Egyetem fizika tanszékének vezetője tervezte a küldetés számára. Ezek között kapott helyet az a Geiger–Müller-számláló, amely felfedezte az egész Földet körülvevő, intenzív sugárzást mutató zónákat. Van Allen ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy egy Geiger-számláló is legyen a műszerek között. James Von Allen Élt : 1914-2006 fizikus,csillagász,magfizikus,egyetemi oktató,professzor 1942-től a második világháborúban az USA Haditengerészeténél folytatott haditechnikai kísérleteket A kozmikus sugárzás tanulmányozására 1949-1957 között több expedíciót vezetett. A Szputnyik–1 űrkísérlet hatására felbocsátott Explorer–1 elsődleges célja a kozmikus sugárzás mérése volt, és lehetőleg a dr. James Van Allen által megjósolt, a Földet övező sugárzási öv jelenlétének kimutatása. A tudományos siker hatására további űrprogramokban vett részt. 1985-ben visszavonult az egyetemi oktatástól. Az övek kialakulása A Föld mágneses tere befogja a Napból felénk tartó részecskéket , valamint az atmoszférában zajló ütközésekből kifelé tartó részecskéket. A töltött részecskék a mágneses erővonalak mentén, az erővonalak körül spirális útvonalat leírva mozognak: oda- vissza repülnek az övezetekben a Föld északi és déli pólusa között, mintha tükrök vernék vissza őket. A pólusoknál a sugárzási övek nyitottak, ezért az elektronok könnyen lejutnak az atmoszféra felső rétegeibe, s ott elnyelődnek. A részecskék száma erősen ingadozik . A földi mágneses tér viharait pedig a Nap viharai, vagyis a Nap mágneses terének változásai, a Napból kilökődött plazma állapotú anyag, a napszél változásai idézik elő. A külső övben 0,1-10 energiájú elektronok mozognak, az elektronokat az elektromágneses hullámok és az elektronrészecskék kölcsönhatása gyorsítja fel, ez az energia elég nagy ahhoz, hogy komoly kockázatot jelentsen az űreszközök és az űrhajósok számára. Nem véletlenül kapták a legnagyobb energiájúak a „gyilkos elektron” nevet. https://www.youtube.com/watch?v=IdF bwUleRyg Sarki fény A sarki fény a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre. Magyarországról általában nem látható. Kialakulása : A napszél tele van protonokkal és elektronokkal, ezek a részecskék pedig sok energiát hoznak magukkal a Napból az űrutazásuk során. Erőssége is változó, azonban a sarki fény csak olyankor válik láthatóvá, ha a napszél elég erős ehhez. Amikor a napszél bekerül a Föld mágneses mezejébe, az kölcsönhatásba lép vele, emiatt pedig a protonok és elektronok az Északi- és Déli-sark irányába terelődnek. Ez az oka annak, hogy a gyönyörű jelenség mindkét sarkkörön megfigyelhető. Magyarországi felvétel
https://www.youtube.com/watch?v=0lZ GeLKtrkI Köszönöm a figyelmet !!