bolygók és

ür utalás

---
 MICSODA

A Mi MICSODA könyvsorozat Európa jó néhány

országában már nagy sikert aratott. Eddig több
mint 20 millió példány jutott el az olvasókhoz.
Magyarországon eddig az alábbi kötetek
jelentek meg:
1. Bálnák és delfinek
2. Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek
3. A csillagok
4. Gladiátorok
5. Természeti katasztrófák
6. Vándorutak az állatvilágban
7. Múmiák
8. Az esőerdő
9. Atomenergia
10. Olimpiák
11. A népvándorlás
12. A Nap
13. Az idő
14. Macskák
15. Modern fizika
16. Felfedezők és utazásaik
17. Elefántok
18. Hidak
19. Háziállatok
20. Szamurájok
21. Emberszabású majmok
22. Lovagok
23. A sarkvidékek
24. Cápák és ráják
25. Gombák, mohák és harasztok
26. Barlangok
27. A bolygók és az űrkutatás

ISBN 963-7937-32-3

A sorozat megrendelhető a kiadónál.

1075 Budapest, Károly krt. 3/A.

Tessloff és Babilon Kiadó 9

 Abolygók
és az űrkutatás
Írta: Erich Übelacker
Illusztrálta: Frank Kliemt és Manfred Kostka

A V oyager űrszonda és a bolygók

1 1 1 1 1 1 1 1 1 :1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1~!x~11m11
20100240681
n ~~ ,
Tessloff és Babilon Kiadó
 5'2JJ
t/1 ~o Előszó

~{\z ember évezredek óta kíséri figyelem-

- rnel a bolygókat, évszázadok óta álmodo-
' tetlen lenne az űrhajózás nélkül. Számos
tudományos kísérletet és gyártási eljárást
+ zik arról, hogy egyszer majd felkeresi csak a súlytalanság állapotában, űrállo­
~ ezeket a szomszédos világokat. Az első másokon lehet elvégezni. Az orvosok
mesterséges holdat 1957. október 4-én kezdeti kétkedései ellenére úgy tűnik,
hl~S'~t bocsátották útjára a Szovjetunióból. Tu- hogy az ember több éves űrutazásokra is
J dósgenerációk előkészítő munkája nélkül képes. Éppenséggel az is lehetséges,
mindez nem történhetett volna meg, hogy könyvünk ifjú olvasója egyszer majd
mégis ezt a dátumot tartják az űrkorszak a Marsra repül. A bolygó benépesítése
kezdetének. Az új korszak eddigi csúcs- azonban továbbra is csak utópia marad.
pontjait az amerikai Apolló-asztronauták Ugyanez vonatkozik a tudományos-fan-
első holdraszállása és a Voyager 2 űr­ tasztikus könyvekben gyakran leírt, más
szonda külső bolygókhoz vezető útja je- naprendszerekbe való utazásokra is. Ez
lentette. Az űrhajózás karnyújtásnyira a könyv először naprendszerünk fonto-
hozta naprendszerbeli szomszédainkat, sabb tagjait ismerteti, ahol a Napot és a
a Merkúrt, a Vénuszt és a Marsot is. Holdat viszonylag rövidebben tárgyaljuk,
A bolygók még a legjobb távcsövekkel is hiszen ezeknek az égitesteknek külön Mi
csak kevés felszíni részletet mutató, el- MICSODA köteteket szenteltünk. Ezután
mosódott korong- vagy sarló alakú kép- a további érthetőség kedvéért elmagya-
ződményeknek látszanak. Ma már cso- rázzuk az olyan, űrhajózáshoz tartozó fo-
dálatos felvételeink vannak a Mars dűne­ galmakat, mint például a rakéta, a szöké-
vidékeiről és a Merkúr bizarr krátervilágá- si sebesség és a szinkronpálya. Tárgya-
ról. Radarszemek hatolnak át a sűrű Vé- lásunk középpontjába pedig az elmúlt év-
nusz-felhőkön, pontos térképeink vannak tizedek során végzett bolygókutatásokat
az Uránusz legtávolabbi holdjairól és a állítottuk. Az 1960-tól napjainkig eltelt rö-
Neptunuszról. Az űrutazások fő kutatási vid idő alatt az űrkutatásnak köszönhető­
területe azonban mindezekkel együtt a en tízszer annyit tudhattunk meg a nap- J
saját, környezetrombolástól és kihalástól rendszer bolygóiról és azok holdjairól,
fenyegetett kék bolygónk. Mesterséges mint amennyit az előző tudósgenerációk
holdak tömege kíséri figyelemmel az idő­ teleszkópjaikkal összességében megfi-
járási jelenségeket, vizsgálja a tenger- gyelhettek. A könyvet az űrkutatás
áramlatokat és az ökológiai változásokat. jövőjébe vetett rövid pillantás teszi
A modern hír- és távközlés is elképzelhe- teljessé.

A könyv eredeti címe : Planeten und Raumfahrt * WAS IST WAS * Band 16
Copyright © Tessloff Verlag *Nürnberg 1993
Képforrásjegyzék:
ESA: 26., 41., Don Dixon 23. 1.
Hansen Planetárium Salt Lake City: 6., 13.
NASA: 20. , f.b. és f.j., 21 ., 22., 23. f., 24., 25. , 29. , 30., 31 ., 32., 33., 34., 35., 36 , 37 ., 38. , 39., 40. j
Planetárium Hamburg: 11 ., 12. b. és j., 17., 1. b., 22. 1., 46
Okapia: 17., 21 .
Szerkesztette: Lévai Júlia
Fordította : Dr. Jankovics István
Lektorálta : Vincze Ildikó
A kiadásért felel : Babai Eva, a T essloff és Babilon Kft. ügyvezető igazgatója
Copyright Hungarian version © Tessloff és Babilon Kiadó * Budapest * 1995
A nyomdai szedést készítette: Profi- L Kft. Scan+Graphic Stúdiója, Budapest
Printed in Austria

Jelen könyvet ill. annak részeit fotóeljárással vagy bármi más módon sokszorosítani és terjeszteni
csak a kiadó előzetes hozzájárulásával szabad .
ISSN 0866- 109 X
ISBN 963-793132 3
 Tartalom
A Naprendszer - Űrszondák kutatják
hazánk a világegyetemben a Naprendszert
Mi a bolygó? 4 Eljuthatunk-e a Naphoz? 28
A Nap lenne a világmindenség középpontja? 5 Milyen a Merkúr? 29
Mióta kíséri figyelemmel az ember Van-e élet a Vénuszon? 30
a bolygókat? 5 Milyen idős a Hold? 32
Miért keringenek a bolygók a Nap körül? 7 Éltek-e valaha marslakók? 33
Hogyan mozog a Föld? 8 Vajon űrállomások keringenek-e
Ki fedezte fel az Uránuszt, a Mars körül? 35
a Neptunuszt és a Plútót? 9 Meddig tart az út a Jupiterhez? 35
Miért a Föld lett az élet bolygója? 9 Hány holdja van a Jupiternek? 36
Mik a holdak? 11 Milyen törmelékből képződtek
Melyek a kisbolygók? 12 a Szaturnusz gyűrűi? 37
Mik az üstökösök? 12 Van-e a holdaknak atmoszférájuk? 38
Mit figyelhetünk meg a bolygókon látcsővel Miért zöld az Uránusz? 38
vagy teleszkópon át? 13 Mit fedezett fel a Voyager 2 a Neptunusz
rendszerében? 39
Eljuthatunk a Plútóhoz is? 40
Rakéták és múnoldak Vannak még további bolygók is? 41
Hogyan működik a rakéta? 14 Vannak-e üstökös szondák? 41
Miért rakétákat alkalmaznak
az űrhajózásban? 15
Mi a szatellita? 17
Az űrutazás jövője
Eljuthat-e valaha az ember a Marsra? 43
Miért kering a műhold a Föld körül? 17
Más napoknak is vannak bolygóik? 44
Vannak-e kitüntetett műholdpályák? 19
Repülhetünk-e majd a Szíriuszhoz? 45
Mi az űrszonda? 20
Utazhatunk-e az Androméda-ködhöz? 45
Mi az űrállomás? 20
Van-e gazdasági haszna az űrkutatásnak? 21 Teremthetünk-e kapcsolatot más
civilizációkkal? 47
Hogyan segíti az űrhajózás a csillagászok
Vannak-e UFÓ-k? 47
munkáját? 23
Mikor pusztul el a Nap? 48
Mi az űrrepülőgép? 24
Meddig élhet az ember az űrben? 25
Gátolja-e majd az űrhulladék az űrhajózást? 26

·l

A z amerikai űrrepülőgép,
a Space Shuttle fedélzetén a Bré-
mában készített európai űrlabo­
ratóriummal, a Spacelabbel.
Mindkét rendszer ismételten fel-
használható.

3
 Jupiter

Szaturnusz

A Naprendszer - hazánk a világegyetemben

A tiszta égbolton szabad szemmel min- helyre vándorolnak. Ezeket a többnyire
tegy 3000 csillagot feltűnően fényes égitesteket bolygóknak,
figyelhetünk meg. más néven planétáknak nevezték el. Ma
E fénypontok csak- már tudjuk, hogy a mi Napunk sem más,
Mi a bolygó?
nem mindegyike mint egy közönséges állócsillag, amely a
valójában egy tá- belsejében keletkező magenergiát többek
voli nap. Ezeket ál- között fény és hő formájában sugározza
lócsillagoknak hívjuk, hiszen az égitestek ki. A saját fényt sugárzó Nap körül kisebb
messzesége miatt egy emberöltő kevés égitestek, bolygók keringenek. Ezeket a
ahhoz, hogy egymáshoz viszonyított el- Nap világítja meg, saját fényük nincs. Föl-
mozdulásukat észrevehessük. Ezért dünk a Nap körül keringő bolygók egyike.
évezredeken át ugyanazt az alakzatot, A földpályán belül a Merkúr és a Vénusz
csillagképet formázzák az égbolton. Már kerüli meg a Napot, a földpályán túl pedig
réges-régen felfigyeltek arra is, hogy van- az óriásbolygók, a Jupiter, a Szaturnusz,
nak olyan csillagok, amelyek a változat- az Uránusz és a Neptunusz, valamint a
lan égi háttér előtt elmozdulva, más-más kis Plútó kering.

4
 kell elképzelni. Naprendszerünk ennek
nemhogy a közepén, hanem inkább a pe-
remén van. Az egész Naprendszer, a boly-
gók napkörüli útjához hasonló módon, 220
millió év alatt kerüli meg a Tejútrendszer -
vagy ahogyan másképpen is hívják - a
Galaxis centrumát. A Galaxisnak sincs ki-
tüntetett helyzete a világegyetemben, ha-
nem csak egyike az általunk ismert univer-
zum-vidék galaxis-milliárdjainak. A csilla-
gászok szerint nincs kitüntetett pont az uni-
sz verzumban, a világegyetemben minden
hely azonos jelentőségű, és egyáltalán
nincs igazi középpontja.
Uránusz

Elődeink már ősidők

óta foglalkoztak a
bolygókkal, ame-
Mióta kíséri lyek közé akkoriban
Neptunusz figyelemmel még a Napot és a
az ember a Holdat is besorol-
bolygókat? ták. A természeti
népek közül sokan
istenségeknek tartották a bolygókat, és
papjaik azért akarták kideríteni a bolygó-
mozgások törvényeit, hogy azokból megjó-
solhassák az istenek viselkedését.
A Nap és kilenc bolygója. A Föld, a Vénusz és a Napunk csak egyike a Tejútrendszer 200 milliárd-
Mars a Jupiter és a Szaturnusz óriásbolygókhoz nyi csillagának. Mi ennek a hatalmas világsziget-
képest viszanylag kicsinynek tűnnek. nek a peremén vagyunk és annak centruma körül
keringünk. (A Tejútrendszer az ábrán felül- és ol-
dalnézetben is Látható.)
A legtöbb bolygót holdak kísérik. A Nap
családjához - amit Naprendszernek hí-
vunk - a felsoroltakon kívül számos kis-
bolygó és üstökös is tartozik.

Réges-régen az emberek Földünket kép-

zelték a világegye-
tem középpontjá-
A Nap lenne a
nak. Később úgy
világmindenség
középpontja? vélték, hogy a Nap
áll az univerzum
centrumában. Ma
már tudjuk, hogy a Nap egy hatalmas, mint-
egy 200 milliárdnyi csillagot számláló világ-
szigetnek, a Tejútrendszernek csupán az
egyik tagja. A Tejútrendszert csillagokból,
F:d
~
-· ,-~
. -1líllli" ....,,
gázból és porból álló, hatalmas korongnak

5
A babiloniak már 4000 évvel ezelőtt ké-
szítettek olyan táblázatokat, amelyekben
a megfigyelt bolygóállásokat a velük egyi-
dejű földi eseményekkel kapcsolták ösz-
sze. Ezeket a későbbiek során arra hasz-
nálták, hogy hasonló konstellációk eseté-
re aszályos időket, háborúkat és járvá-
nyokat jósoljanak. Így született meg a
csillagjóslás, az asztrológia. A babiloniak
már K~isztus előtt 600 körül csodálatra
méltó csillagászati ismeretekkel rendel-
keztek. Meghatározták a két egymást kö- Az ábrán bemutatott kőtábla tanúsága szerint a
régi babiloniak már csodálatra méltó csillagászati
vető holdtölte közötti időtartamot, a szi- ismeretekkel rendelkeztek.
nódikus hónapot.
A babiloniak által kapott 29,530641 nap Eratosztenész, aki Krisztus előtt kb. 276-
erősen megközelíti a ma elfogadott, tól 194-ig élt, meghatározta a Föld kerü-
29,530589 napos értéket. A két, egymást letét. Az általa kapott 39 690 km csaknem
követő, azonos Vénusz-Föld konstellá- pontosan megfelel a mai 40 OOO km-es
ció között eltelt időtartamot a babiloniak értéknek. A szamoszi Arisztarhosz úgy
583,91 napnak találták. Ma, a számítógé- vélte, hogy a Naprendszer középpontjá-
pek korszakában 583,92 nappal számo- ban a Nap áll. Ennek ellenére később a
lunk. A dél-amerikai inkák hasonló pon- geocentrikus világkép győzedelmeske­
tosságot értek el, és a régi görögök voltak dett, amelynek jegyében a világegyetem
azok, akik elsőként ismerték fel, hogy a középpontjába a Földet képzelték. Csak
Föld gömb alakú. a Kr.u. 1473-tól 1543-ig élő Nikolaus Ko-
pernikusznak sikerült közelebb kerülnie a
A kilenc bolygó fontosabb adatai: az adatok az valósághoz azzal, hogy a Napot végérvé-
űrkutatás fejlődésével egyre pontosabbá válnak. nyesen a középpontba helyezte.

csillagászati átmérő Nap körüli Naptól mért tengely körüli felszíni eddigi
jele (km) keringési középtávolsága forgásának hőmérséklet ismert
idő (millió km) ideje (oC) holdjai

~
-183°-tól
MERKÚR 4840 88 nap 58 58,6 nap
+467°-ig

VÉNUSZ
9 12 200 225 nap 108 243,1 nap
+480°

-70°-tól
FÖLD
ó 12756 1 év 149,6 23 óra 56 perc +56°-ig
-150°-tól
MARS
d 6770 1,88 év 228 24 óra 37 perc
+ 20°-ig
2

JUPITER
2t 140 720 11,86 év 778 9 óra 55 perc
-130°
16

SZATURNUSZ
Q 120 OOO 29,46 év 1 426 10 óra 14 perc
-150°
23

URANUSZ
0 51 800 84,02 év 2868 16 óra 50 perc
-183°

-160"
15

NEPTUNUSZ
'1' 49500 164,8 év 4494 16 óra 3 perc 8

PLÚTÓ
~ 2 300 247,6 év 5899 6,39 nap

6
 állócsillagok szférája
~~::= J Szaturnusz
J Jupiter
J Mars
Nap
-11 Vénusz

Nikolaus Kopernikusz. a heliocentrikus világkép A geocentrikus világkép: évezredeken át úgy gon-

megteremtője.Kimutatta, hogy nem a Föld áll az dolták, hogy a Föld a világmindenség
univerzum középpontjában. középpontja.
Kopernikusz szerint a bolygók körpályá- Így a bolygó évmilliárdokon keresztül
kon mozognak a nem zuhan a Napba, nem sodródik ki a
Miért Nap körül. Johan- világmindenség mélységeibe, hanem
keringenek a nes Kepler, a nagy megmarad napkörüli pályáján.
bolygók a német csillagász
Nap körül? (1571-1630) Bolygóközéppontú (gyorsuló) vonatkoztatási
rendszerben a vonzerő és a centrifugális erő
azonban megálla- egyenlő.
pította, hogy szigorúan véve a bolygópá-
lyák akkor is ellipszis alakúak, ha ezek
első pillanatra mégoly körszerűnek is
tűnnek, és felállította a természetes- és
_,,,,,..-------------.............
- ............
........
........
mesterséges holdak, valamint a bolygók
...,
mozgását is meghatározó Kepler-féle ' bolygó

törvényeket. Később, lsaac Newton ',\

(1634-1727) angol fizikus a tömegvon- e;.'o
{;:-/()
zás törvényét fogalmazta meg, amelyben ~o .• \\
egyebek közt kimondja, hogy a testek •••••• \
\
kölcsönösen vonzzák egymást. Ez a •••••• \
\
vonzóerő annál nagyobb, minél nagyobb •• \
•••••• \
a testek tömege, és a testek közötti tá- • \
volság növekedtével rohamosan csök- ''1
ken. A Nap is vonzza a bolygóit. A boly-
1 '
gók a Napra zuhannának, ha nem kerin- 1
1
genének körülötte. A Nap körül keringő 1
Nap I
bolygó pályáját a Nap felé ható vonzerő I
I
„görbíti" ellipszis alakúra. l

7
A Föld évente egyszer, átlagosan 149,6
millió kilométernyi
távolságban kerüli a Föld
Hogyan mozog meg a Napot. Ez július 6-á

a Föld? kedvező távolság 11

·--r
~;·.
\.'.''
) , •••••••••
íl" P.' "'vnl
152'\ "·········
')\
•••••• tli!P.~ii.<::~J •••••• ~ ''\, '$ 1
ahhoz, hogy boly- J ) . • millió km
147,1
millió km
""( ~ „„ ;'1'
gónk felszíne se túl a Föld
január 2-án
meleg, se túl hideg ne legyen az élőlények
számára. A Föld pályája nem pontosan kör,
hanem ellipszis alakú. Ennek köszönhető­
en az év során változik a Föld-Nap távol-
ság, amely napközelben (perihélium) A Föld pályája a többi bolygóéhoz hasonlóan
nem pontosan kör, hanem ellipszis alakú.
147,1 millió km-t, míg naptávolban (aféli-
um) 152, 1 millió kilométert tesz ki. Kerin- Nyilas
günk a Nap körül, ezért azt napról-napra Bak ./# Skorpió
kissé elmozdulva, más-más irányban lát- ~ t ~
juk. A Nap látszólagos pályája az év során a Vízöntő '\ 1 Mérleg
Nyilas, a Bak, a Vízöntő, a Halak, a Kos, a ~ / ........ ~ ~
Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a
Mérleg és a Skorpió csillagképeken át ve-
zet. A Nap látszólagos égi pályáját eklipti-
kának hívják. Január elsején a Nap a Nyilas : \ febr. 1-én
a Föl& \
csillagképben áll. A csillagképet magát ek-
kor nem lehet látni, hiszen az a Nappal Kos ~ jan.
1
-Efi \. <f' Oroszlán

együtt van az égbolton, és a csillagok fé-

nyét a Nap sugarai elnyomják.
Bika
~ .ft.. ~Rák
Keringése közben a Föld tengelyforgási is
Ikrek
végez. Pontosan 24 óra alatt fordul meg a
A Nap látszólagos
É vándorlása az állatövi
a tavasz kez-
·~ ;i
csillagképeken át.
dete,
~~ március 21.
,,.,--\'._~_

a nyár kezdete, a tél kezdete,

június 21. december 21.

É
~~
Jw \
A Föld tengelye haj-
~-
lik a Föld pályasík-
az ősz kezdete, '\ ~;!
szeptember 23. \ ~ jához. Ez okozza az
évszakok váltakozá-
D sát.

8
tengelye, az északi és déli pólusokat össze-
kötő, képzeletbeli vonal körül. Akkor van
nálunk világos, amikor a mi vidékünk néz a
Nap felé, és beáll a sötétség, ha attól elfor-
dulunk. Ily módon váltakoznak a nappalok
és éjszakák. A Föld tengelye nem áll merő­
legesen a földpálya síkjára, hanem ahhoz
szögben hajlik. Amikor az északi féltekén,
ahol mi is lakunk, nyár van, akkor a földten-
gely északi pólusa a Nap felé mutat, így sok
fényt és meleget kapunk, a Nap magasan
delel az égen, és hosszúak a nappalok. Té-
len a helyzet fordított: Földünk a Nap ellen-
kező oldalára kerül, a napsugarak más
szögben érik az északi féltekét, kevesebb
fény és hő jut el hozzánk, a nappalok meg-
rövidülnek, és még a delelő Nap is alacso-
nyan jár az égen. Az évszakok változását
tehát a Föld tengelyének a pályasíkjához
való hajlása okozza, nem pedig a változó
Nap-Föld távolság. A legzordabb télben, ja-
nuár elején vagyunk legközelebb a Naphoz,
de ennek az alacsony delelési magasság
miatt alig van jelentősége. Nyáron pedig
éppen a legmesszebb vagyunk a Naptól.
A Föld az északi és a déli pólusát összekötő egye-
nes körül tengelyforgási végez. Ez a rotáció okoz-
za a nappalok és éjszakák váltakozását.
..,,,,, a Föld forgásiránya
r, "~-
déli pólus
földtengely
A bolygók közül 1781-ig csak a Merkúrt,
a Vénuszt, a Föl-
Ki fedezte fel det, a Marsot, a
az Uránuszt, Jupitert és a Sza-.
a Neptunuszt turnuszt ismerték.
és a Plútót? 1781 . március 13-
án F. W. Herschel
német csillagász, aki ekkoriban Angliá-
ban dolgozott, egy további nagybolygót
fedezett fel, amelyet Uránusznak nevez-
tek el. Ezt a bolygót csak látcső vagy te-
leszkóp segítségével lehet megfigyelni,
ezért az előző generációk előtt észrevét-
len maradt. Naprendszerünk új tagja ak-
koriban igen nagy feltűnést keltett, és a
Szaturnusz, mint a legkülső bolygó, el-
vesztette évezredes pozícióját. Ezután
igen gyorsan rádöbbentek arra, hogy to-
vábbi bolygónak is kell léteznie, amely-
nek vonzóereje zavarta az Uránusz pá-
lyáját. A Newton-törvények segítségével
kiszámították ennek az égitestnek lehet-
séqes pozícióját, és J. G. Galle, berlini
csillagász 1846. szeptember 23-án meg-
találta az előre jelzett égi táj közelében a
keresett bolygót. Ezt a bolygót a tenger
istenéről, Neptunuszról nevezték el.
Amíg az Uránusz - ha hozzávetőleges
égi pozícióját ismerjük - már látcső se-
gítségével is fellelhető az égbolton, addig
a Neptunusz megfigyelése már nagyobb
nehézséget okoz. A legkülső bolygó, a
Plútó észleléséhez (ezt C. W. Tombaugh
fedezte fel Amerikában) pedig már nagy-
teleszkópra van szükség. A csillagászok
szerint vannak még további bolygók is a
Plútón túl, de ezeket gyenge fényük mi-
att igen nehéz lesz felfedezni.
Naprendszerünk egy hatalmas gáz- és
porfelhőből kelet-
kezett, mintegy 4,6
Miért a Föld
lett az élet milliárd éwel ez-
bolygója? előtt. Az egyre in-
kább összehúzódó
anyag kezdeti las-
sú forgása felgyorsult, és az eközben
keletkező centrifugális erők az egész

képződményt korong alakúra lapították.
A korong középső részén jobban össze-
sűrűsödött anyagból keletkezett a Nap, a
peremvidékeken pedig a bolygók és
holdjaik alakultak ki. Noha a bolygókép-
ződési folyamatok sok részletét még
nem értjük, azt elmondhatjuk, hogy Föl-
dünk sok-sok törmelékanyagból és por-
részecskékből keletkezett. Kezdetben
teljesen lakhatatlan volt, felszíne folyéko-
nyan izzott, és nem volt légköre. Boly-
gónk ezután lassan lehűlt , felszínén szi-
lárd kéreg keletkezett. A számtalan vul-
káni kráterből és földhasadékból kiömlő
gázok hozták létre a vízgőzt , metánt és
ammóniákot tartalmazó ős-atmoszférát.
Később, a további lehűlések nyomán
özönvízszerű esőzések kezdődtek.
Kialakultak az első tengerek és óceánok.
A napsugárzás végül meggátolta a to-
vábbi lehűlést, és a víz nem vált úgy jég-
10
\
A Naprendszer keletkezése: az őskorong közepén
képződött a Nap, és a peremvidékeken alakultak
ki a bolygók. Napjainkban is keletkeznek ily mó-
don bolygórendszerek.
gé, mint ahogyan az a Naprendszer kül-
ső vidékein gyakran előfordult. Az ener-
giában gazdag napsugárzás és a gyakori
villámlások rendre lebontották a légburok
gázmolekuláit. Ezekből a részecskékből
épültek fel ezután az élet alapjait képe-
ző, egyre bonyolultabb anyagok. Így jöt-
tek létre például az aminósavak, ame-
lyek a növényi és az állati fehérjék alko-
tóelemeit képezik, és idővel kifejlődtek
az élet egyre nagyobb építőelemei, az
óriásmolekulák.
Ezek az ősóceánokban leltek menedéket
a világűrből származó káros sugárzások
elől. Az ősóceánok egyúttal egyenletes
hőmérsékletet biztosítottak számukra, és
végül itt keletkeztek az óriásmolekulák-
ból az első, parányi élőlények, a primitív
egysejtűek. Noha még nem lehet teljes
egészében megérteni ezt a folyamatot, a
legtöbb kutató azt vallja, hogy az élet a
mi bolygónkon keletkezett, és nem a vi-
lágűrből került hozzánk valamilyen for-
mában. Az élőlények először a tengere-
ket népesítették be, és csak mintegy 500
millió éwel ezelőtt hódították meg a szá-
razföldet az első „pionírok". Az oxigén,
amit ma belélegzünk, nem volt mindig je-
len a légkörben, hanem a növények ter-
melték, amelyek tudvalevően oxigént
szabadítanak fel. Az ózon szintén az oxi-
gén egy formája. Először az ózonpajzs
kialakulása után vált lehetővé, hogy az
élet elhagyhassa az óceánokat, és bené-
pesülhessenek a szárazföldek. Ez a ré-
teg tartja távol tőlünk az életveszélyes
ultraibolya sugárzást, és éppen ezt a vé-
dőpajzsot veszélyeztetik manapság a
különféle környezeti mérgek.
Szomszédos bolygóinknak és a Holdnak
merőben más volt a sorsa. A legbelső
bolygónak, a Merkúrnak soha sem volt
említésre méltó, az élet kialakulásához
megfelelő atmoszférája. A légkörének
üvegház-hatására 480 °C-ig felhevült
Vénusz felszíne túl forró az élet számá-
ra. Holdunk naprendszerbeli helyzete
kedvező ugyan, de a Merkúrhoz hason-
lóan kicsiny a tömege, és a gyenge gra-
vitáció nem képes az atmoszférát meg-
tartani. A Hold mindig is egy levegő és
víz nélküli, halott kősivatag volt. Más a
helyzet a Marssal. Ez a bolygó mára
csaknem a teljes atmoszféráját elveszí-
tette. Sok megfigyelés utal azonban arra,
hogy valaha nagynyomású légköre és
hatalmas folyói lehettek. Sőt, évmilliár-
dokkal ezelőtt az életnek valamilyen for-
mája is előfordulhatott rajta. Ezzel szem-
ben a Jupiteren, a Szaturnuszon, a Nep-
tunuszon, a Plútón és holdjaikon aligha
képzelhető el az élet. Nyugodtan mond-
hatjuk tehát, hogy a mi bolygónk lehet a
Naprendszer egyetlen lakott világa.
Galilea Galilei volt az első ember, aki teleszkóp-
pal vizsgálta az égitesteket. Ö fedezte fel a négy
nagy Jupiter-holdat és a Hold hegységeit is.
Az ember már ősidők óta figyeli Földünk
kísérőjét, a Holdat.
A Hold a Földet
nagyjából havonta
Mik a holdak?
egyszer kerüli
meg, és eközben
egyszer a Nap által
teljesen megvilágított részét, majd ebből
egyre kevesebbet, a felét, vagy éppen
csak a megvilágított félgömb kicsiny sar-
lóját fordítja felénk. Ez az oka annak,
hogy kísérőnket a keringése során elért
különböző pozíciói alapján teli- vagy fél-
holdnak, illetve sarló alakúnak látjuk. Az
első ember, aki távcsövet fordított az ég-
re, Galilea Galilei, olasz csillagász és fizi-
kus volt. Galilei 1609-ben kezdte távcsö-
vével vizsgálni a Holdat, a bolygókat és
az állócsillagokat. Felfedezte, hogy ami-
képpen a Hold kering a Föld körül, úgy
kerüli meg négy pici csillagocska is a Ju-
pitert. Naprendszerünk négy új tagja a
Jupiter-holdak elnevezést kapta. Általá-
ban véve a bolygók körül keringő kicsi
vagy közepes nagyságú égitesteket hív-
ják holdaknak. A legkisebb ismert holdak
átmérői kb. 10 km nagyságrendűek, míg
a legnagyobb hold átmérője 5225 km. Ez
utóbbi esetben a Jupiter Ganimédész
nevű holdjáról van szó. A Naprendszer-
11
ben összesen 66 holdat ismerünk. Ezek
közül egy a Föld körül kering, kettő a Mars-
hoz tartozik, és 16 holdja van a Jupiternek.
A legnagyobb hold-família a Szaturnuszt
övezi: ennek a bolygónak 23 kísérője van.
Az Uránusz körül 15, a Neptunusz körül 8
hold kering, és a Plútónak szintén egyetlen
holdját ismerjük. Bizonyára vannak továb-
bi, általunk még nem ismert kísérői is a
bolygóknak. A Jupiter, a Szaturnusz, az
Uránusz és a Neptunusz gyűrűi sem egye-
bek, mint apró holdak milliárdjai. Sőt, szi-
gorúan véve a Földünk körül keringő mes-
terséges égitestek is holdak.
A kilenc nagybolygó mellett a más néven
aszteroidáknak
vagy planetoidák-
Melyek a nak is nevezett kis-
kisbolygók? bolygók ezreit is-
merjük. Legtöbbjük
a Mars- és a Jupi-
ter-pálya közötti szűk sávban kering a Nap
körül. Néhányan közülük földközelbe ke-
rülhetnek, sőt, előfordulhat az a ritka eset
is, hogy összeütköznek velünk. A legna-
gyobb kisbolygót, a Cérészt 1801-ben fe-
dezték fel. Átmérője 1OOO kilométer. Az
aszteroidák többsége azonban jóval ki-
A kisbolygók vagy más néven a planewidák rend-
szerint néhány kilométer átmérőjű, repülő szikla-
darabok.
sebb, és alakjuk egyáltalán nem gömböt
formáz, inkább repülő szikladarabokra em-
lékeztetnek. Régen úgy vélték, hogy a kis-
bolygók egy kozmikus katasztrófa során r
felmorzsolódott nagybolygó darabjai.
Ma ellenben azt tartják, hogy a kisbolygók
egy olyan anyaggyűrű részeiként keringe-
nek a Nap körül, amelyből a bolygóképző­
dési folyamatok során nem keletkezett na-
gyobb égitest. Az aszteroidák sorozatos üt-
közések folytán kölcsönösen felmorzsolják
egymást, és meteoritokként zuhannak a
Földre. Mintegy 14,9 millió évvel ezelőtt, a
mai Dél-Németország területén egy egész
kisbolygó ütközött a Földdel. Valószínű,
hogy még a becsapódás előtt két részre
szakadt, majd két hatalmas krátert ütött, a
mai Steinheimi medencét és a 25 km átmé-
rőjű Nördlingi lapályt.
Nemcsak a nagybolygók, azok holdjai és
az aszteroidák ke-
ringenek a Nap kö-
Mik az rül, hanem az üstö-
üstökösök? kösök milliárdjai is.
A feltételezések
szerint ezek jóval a
Plútó pályáján túl, a Napot övező, úgyneve-
zett Oort-féle hatalmas gömbhéj alakú fel-
Ezt az 1, 2 km átmérőjű arizónai krátert egy kis-
bolygó vagy egy óriásmeteorit becsapódása hozta
létre.

Felső kép: egy üstökös. Alsó kép: néhány rövidpe-
riódusú üstökös pályája. A Halley-üstökös 76
évenként kerüli meg a Napot.
hőben keletkeznek. Ezért is hívják néha
az üstökösöket „piszkos hólabdának". Új-
ra és újra akadnak olyan üstökös magok,
amelyek más égitestek hatására hosszan
elnyújtott Nap körüli pályára térnek. Nap-
közelben az üstökös jege párologni kezd,
a magból por szabadul fel, és a Nap ré-
szecskesugárzása, a napszél elfújja az
üstökösmagból kiszabadult anyagot, ami-
ből azután az üstököstől gyakran millió ki-
lométerekre is elnyúló csóva keletkezik.
Sok üstökös ismét eltűnik az univerzum
mélységeiben, míg néhányukat azonban
a bolygók, mint például a Jupiter és a
Szaturnusz ismét Nap körüli pályákra té-
rítenek, és ettől kezdve szabályos időkö­
zönként, újra és újra elhaladnak a forró
Nap közelében mindaddig, amíg lassan
teljesen felmorzsolódnak. A híres Halley-
üstökös például minden 76-dik évben ke-
rül a Nap közelébe. Amikor a Föld egy
hajdanvolt üstökös pályáját keresztezi, a
felmorzsolódott üstökösmag anyagából
szétszóródott porrészecskékkel és ki-
sebb-nagyobb kődarabokkal ütközünk
össze. Ezek a részecskék a földi atmosz-
féra sűrűbb rétegeibe érve, nagy magas-
ságokban fénycsíkokat húznak. Ezt szok-
ták csillag- vagy meteorhullásnak hívni.
Az ifjú amatőr csillagászok a korábbi le-
hetőségekhez ké-
Mit figyelhetünk
pest ma már ol-
meg a
bolygókon csón hozzá juthat-
látcsővel vagy nak az egyszerűbb
teleszkópon át? távcsövekhez. Az
ilyen eszközzel
könnyen felismerhető például az, hogy a
Vénusz időnként holdsarló- vagy éppen
félhold alakúnak látszik. Amikor a Mars
földközelben tartózkodik, sötétebb-fénye-
sebb foltokat lehet megkülönböztetni rajta
sőt az eljegesedett pólus-sapkák is meg-
figyelhetők. A mintegy ötvenszeres nagyí-
tású, egyszerű látcsővel felismerhetővé
válik a Jupiter négy legnagyobb holdja, a
negyven-százszoros nagyítás pedig már
lehetővé teszi, hogy megkülönböztethes-
sük a Jupiter néhány világosabb és söté-
tebb felhősávját, vagy megfigyelhessük a
Szaturnusz már korábban megemlített
gyűrűit. Egy kisebb távcsőben az Urá-
nusz zöldes korongnak, a Neptunusz pe-
dig kéklő csillagocskának látszik. Sok,
szabad szemmel nem látható üstökös
fénylő ködfoltnak tűnik a látcső vagy a te-
leszkópok látómezejében, de néha még a
csóváját is fel lehet ismerni. Nyolc-tízsze-
res nagyításnál a sötét hold-tengerek
mellett már néhány krátert is meg lehet
különböztetni a Holdon. Húsz-negyven-
szeres nagyítással az amatőr csillagász a
számtalan kisebb-nagyobb kráter mellett
hasadékokat, hegyeket és völgyeket is
láthat Földünk kísérőjének felszínén. A
bolygók pozíciója, kelésük és lenyugvá-
suk időpontja minden csillagászati év-
könyvben megtalálható.
13
 ~,..,·,„ az.t lsaac Newton
(1643-1727), angol
m4r megállapította, ugyanannak a fii/di
k 4 hatására hull le az alma a fáról,
Föld korüli pályán tartja a Holdat.

Rakéták és műholdak
Évezredek óta álmodik az ember az űr- szolgált, és végül most az űrhajózásnál
utazásról. Már a alkalmazzák. Nos, nézzük csak : hogyan
Hogyan reg1 rómaiaknál is működik a rakéta? Hívjunk segítségül
működik felötlött a kérdés, néhány hétköznapi példát: minden va-
a rakéta? hogy vajon miként dász tudja, hogy ha fegyverét elsüti,
lehetne felrepülni számíthat arra, hogy a puska visszarúg.
a csillagokba. Jó-
val később egy francia író, Jules Verne Ha felfújjuk a léggömböket, majd eleresztjük, a
képzeletbeli holdexpedíciókat írt le a kiáramló gázok tolóereje rakétaként repíti el eze-
ket.
múlt században. Ma bárki figyelemmel
kísérheti a tv képernyőjén, hogy miként
juttatják a világűrbe a rakéták az űr­
szondákat és a műholdakat. Az első ra-
kétákat évszázadokkal ezelőtt Kínában
készítették, és hamarosan fegyverként
is használták, például a mongolok ellen,
akik 1232-ben elfoglalták a kínai Kei-
feng városát. A 14-dik és 15-dik szá-
zadban került a rakéta Európába. Ellen-
séges városokat lőttek vele, később
csak tűzijáték céljára használták, míg a
20-dik században ismét fegyver gyanánt

14
Ha felfújjuk a léggömböt, és kinyitjuk a
szelepet, a töltőgáz nagy sebességgel
az ellenkező irányba fogja lökni. A csó-
nak előrelendül, ha hátrafelé kiugranak
belőle. Ezeket a jelenségeket mind
megmagyarázza az úgynevezett vissza-
lökési elv: amikor egy test valamit kilök
magából - mint a példánkban szereplő
gázrészecskéket vagy a fegyvergolyót
- , akkor az egy ellenkező irányú lökést
kap, és ha nincs rögzítve, mozgásba szivattyúk
lendül. Ezzel az egyszerű elvvel műkö­
dik minden rakéta. Rendszerint forró
gázokat lövell hátrafelé, és ezáltal a ra-
kétatest előre mozog. Az űrhajózásban
használatos rakéták hajtóanyaga hidro-
gén , kerozin vagy hidrazin, és az égeté-
sükhöz szükséges oxigén.
Az üzemanyag elégetése során nagy
térfogatú forró gáz keletkezik, amely
nagy nyomást fejt ki a belső felületre. A
felfelé irányuló nyomás nagyobb, mint a
lefelé ható (külső), mivel a gázok egy fú-
vókán át alul eltávoznak. A belül lévő
erősebb nyomás jelenti magát a tolóerőt.
tolóerő
A visszalökési elv: a csónak ellenkező irányba
lendül, amint elrugaszkodunk róla. A rakétát a ki-
áramló f orrá gázok hajtják.
tolóerő
üzemanyagtartály i-----------..
oxigéntartály
gázgenerátor
hőkicserél ő U
A folyékony hajtóanyagú rakéta működési elve. A
hajwunyagot a tüzelőtérbe vezetik, ahol az az oxi-
gén segítségével elég.
Bárki azt gondolhatná, hogy a rakéta
csak azért tud re-
Miért rakétákat pülni, niert a belőle
alkalmaznak az gyorsan kiáramló
űrhajózásban? gázrészecskék a
levegőbe ütköz-
nek. Ez azonban
nem igaz. Hermann Oberth és Robert
Goddard, az űrkutatás neves úttörői a
20-dik század elején elsőként bizonyítot-
ták kísérleti úton, hogy a visszalökési elv
a légüres térben , tehát például a világűr­
ben is érvényesül. Ezért alkalmazhatók a
rakéták ott is, ahol a légcsavaros gépek
már nem repülhetnek, ezért lehet ezeket
az űrutazásnál bárhol az univerzumban
felhasználni. Hátrafelé kilövellik az égés-
termékként keletkező forró gázokat, és
ezáltal a rakéta előre gyorsul. Minél na-
gyobb a kiáramló gáz tömege és sebes-
sége, annál nagyobb tolóerő fogja a raké-
tát felemelni a Földről, vagy annál na-
gyobb gyorsulásra tesz szert az űrhajó,
valahol a Naprendszerben.

15
 mentőrakéta
Nagyon egyszerű szerkezetűek az úgy-
nevezett szilárd hajtóanyagú rakéták.
Ezeknél az üzemanyagot és az elégeté- Apolló-kabin
séhez szükséges oxigént előre összeke- műszeregység
verik. Ezt az úgynevezett hajtókeveréket
sűrű folyadék formájában töltik a tartály- az Apolló-kabin
hajtóműve
ba, ahol megszilárdul, és az indításkor
egyetlen szikrával begyújtható. holdkomp
Ha az égés már egyszer beindult, és a
tolóerőt biztosító forró gázok termelődé­
se elkezdődött, az ilyen rakéta többé hidrogéntartály
nem állítható le. A folyékony hajtóanyag- 253OOO1
gal működő rakétáknak két külön tartá-
..... HARMADIK FOKOZAT
lyuk van. Ezek egyike folyékony halmaz-
állapotban szállítja az égéshez szüksé- oxigéntartály
ges oxigént. A közönséges repülőgépek­ 772001
kel ellentétben az űreszközöknek ma- hajtómű
gukkal kell vinniük az oxigént. A tulaj-
donképpeni hajtóanyag pedig a másik
tartályba kerül. Az oxigént és a hajtó- hidrogéntartály
anyagot szivattyúk szállítják a megfelelő 1 020OOO1
arányban az égéstérbe, ahol az elégetés
során hajtógázok keletkeznek. Az űruta­
zásokhoz alkalmazott rakéták csaknem
mindig folyékony hajtóanyaggal működ­ ..... MÁSODIK FOKOZAT
nek. Ezek könnyen szabályozhatók, és oxigéntartály
ellentétben a szilárd hajtóanyagú raké- 331OOO1
tákkal, itt az égés bármikor megszakítha- négy állítható,
egy rögzített hajtómű
tó. Az űrállomások és műholdak pályára
állításához csaknem mindig többlépcsős
rakétára van szükség. Az amerikai aszt-
ronautákat a Holdra juttató, hatalmas
Szaturnusz-V. rakéta három fokozatú
volt. Az első, 42 méter hosszú fokozat
szolgáltatta a tolóerő legnagyobb részét.
oxigéntartály
Először ezt a fokozatot gyújtották be, és 1 315OOO1
7500 km/óra repülési sebességnél, 60
km magasságban választották le. A má-
sodik fokozat a megmaradó rakétarészt ..... ELSŐ FOKOZAT
27 OOO km/ó sebességre gyorsította,
majd ez is levált. Ezután gyújtott be a kerozintartály
harmadik fokozat, amely 28 600 km/ó-ra 811 OOO 1
gyorsítva a rakétát Föld körüli pályára ál-
lította. A még teljesen ki nem égett har-
madik fokozat ismételt begyújtásával vé-
vezérsíkok
gül az űrhajót 40 OOO km/óra sebesség-
négy állítható,
re gyorsították, és ezzel elindították a egy rögzített hajtómű
Hold felé.

16
A latin satelles szó csatlóst, kísérőt,
test-
őrséget jelent. A
csillagászok fogai-
Mi a szatellita? mai szerint a sza-
tellita olyan égi-
test, amely egy
másik, nagyobb
égitest körül kering. A Föld a Nap szatel-
litája, a Hold pedig a Földé. A Hold 1
km/s pályamenti sebességgel kering a
Föld körül. 1957. október 4-én indította
útjára a Szovjetunió a Föld első mester-
séges holdját. Bolygónk közelében a
mesterséges holdaknak nagy sebesség-
gel kell keringeniük.
7,8 km/s-os pályamenti sebesség kell
ahhoz, hogy a Föld vonzóerejét megfele- Minél gyorsabban röpül ki a képzeletbeli magas
lő nagyságú centrifugális erő egyensú- hegyen felállított ágyúból a lövedék, annál mesz-
lyozhassa ki. Hogy a légköri ellenállás ne szebb repül, és végül megkerüli a Földet.
fékezze le túl korán, a műholdakat lega-
lább 200 km-es magasságban kell pá- A fizikában használatos képletek nélkül,
lyára állítani. Minthogy a súlyunkért is egyszerű gondo-
felelős földi vonzóerőt a mesterséges latkísérlet segítsé-
Miért kering
holdakon ugyanolyan nagyságú röpítőerő a műhold a
gével is megérthe-
egyenlíti ki, az asztronauták a Föld körüli Föld körül? tő, hogy miért ke-
pályán súlytalanságot éreznek. ring a műhold a
Föld körül. Tegyük
Lent: A Szputnyik 1, a Föld első műholdja. fel, hogy létezik egy, a földi atmoszférán
Jobbra: Egy modern mesterséges hold. Számos
mesterséges holdat mozgó, fényes csillagnak lá-
is túl nyúló, a légüres térbe emelkedő
tunk. magas hegy.
Álljon a hegy csúcsán egy ágyú, és lőjünk
____
..................
....................... ........... ,
...........
ki ebből vízszintesen egy lövedéket. A ............... Hold
lassú ágyúgolyó a hegy lábánál fog be- '
csapódni. Egy valamivel gyorsabb talán a /
szomszédos vidékek valamelyikét találja /
el, és ha a lövedék eléri a 7,6 km/s se- /
bességet, akkor az körbe futja a fél Föl- /
det, és végül valahol az ellenpóluson ér /
/
talajt. 7,8 km/s sebességnél a kilőtt golyó /
vissza akar esni a Földre, de a Föld gör- / r
alma
bülete miatt a felszíntől való távolsága /
mindig ugyanaz marad. Végül megkerüli /
a Földet, és ezzel szatellitává válik. Már /
az angol fizikus, Newton is élhetett ezzel 1 //
a példával, amikor diákjainak a holdpá-
.;, 1 /
lyát magyarázta. A közvetlenül a Föld fel-
színe mentén keringő műholdnak 7,91
<'
r _, f
;;;
1·:.,_
v Föld_...············
....
I ~ 1
,., ·=····················
··..··...
km/s pályamenti sebességgel kellene re- \~J /" ....
pülnie. Az ilyen szorosan földközeli pá- ···...
lyák azonban a nagy légellenállás miatt Hold
Föld
nem lehetségesek. Még 150 kilométernyi
magasságban is igen gyorsan lefékeződ­
nének, elégnének és lezuhannának a
Az alma a Föld vonzóerejének következtében hull
mesterséges holdak. le a földre. Ugyanez az erő tartja meg pályáján a
A legenda szerint Newton egyszer éppen Holdat és a mesterséges holdakat is.
egy fa alatt gondolkodott, amikor a fejére
esett egy alma. Ebben a fájdalmas p:!la- pontját perigeumnak hívják. A perigeum-
natban ismerhette fel, hogy a fáról lehulló ban nagyobb a pályasebesség, mint a
almára ható nehézségi erő ugyanaz az pályának a Földtől legtávolabbi pontjá-
erő , mint amelyik a Holdat vagy a későbbi ban, az apogeumban. Térjünk most visz- "
mesterséges égitesteket a pályájukon sza képzeletbeli ágyúnkhoz. Ha ez füg-
megtartja. A Föld kísérői szinte a Föld fel- gőlegesen felfelé adna le lövést a Föld
színével párhuzamosan mozognak. Ha felszínéről, a lövedék annál magasabbra
semmilyen erő sem hatna rájuk, egyene- szállna, minél nagyobb volt a kirepülő lö-
sen elszáguldanának a világűrbe. A föld- vedék sebessége . Ha az ilyen kísérletet
közeli pályán mozgó szatellita egy ilyen természetesen lehetetlenné tevő légelle-
szökési kísérlet során mintegy 7,8 kilo- nállást elhanyagoljuk, a 2 km/s kezdőse­
méternyire távolodna el a Föld felszínétől, bességgel kilőtt lövedék 190 km magas-
egyetlen másodperc alatt. Ezzel egy idő­ ba emelkedne.
ben azonban a Föld vonzóereje úgy húz- Ha a kilövés pillanatában a golyó sebes-
za vissza, hogy a Föld felszínétől mért tá- sége 10 km/s lenne, az már csak a Föld
volsága nem, de mozgásiránya enyhén felszínétől mért, 25 OOO km magasságból
megváltozik. Ez a játék folytatódik, és hullana vissza. És végül, ha a lövedék
ahelyett, hogy a műhold elrepülne tőlünk, kezdeti sebessége elérné a 11,2 km/s ér-
mesterséges égitestként megkerüli a Föl- téket, az egyáltalán nem esne vissza a
det. A legtöbb műhold pályája nem pon- Földre, hanem végérvényesen legyőzné
tosan kör alakú. Ezek a pályák többnyire a Föld vonzóerejét. Ezt a határértéket
elliptikus pályák, amelyeknek földközeli hívják szökési sebességnek.

18
 Természetesen a valóságban nem lehet
keringési idő = a Föld forgási ideje
műholdakat és űrszondákat ágyúból kilőni.
Az ilyen jellegű indításnál a nagy kezdőse­
besség és a légellenállás miatt erősen fel-
melegednének. Csak a rakéta hajtóművei­
nek fokozatosan érvényesülő tolóereje te-
szi lehetővé az űrrepülést.

A legtöbb műhold nem túl magasan, 200 és E

~

l 600 km közötti tá- 0

0
volságokban kering ex>
Vannak-e LO
a Föld körül. Igaz, (")
kitüntetett
műhold pályák?
ezekben a magas-
ságokban találha-
tók még levegőré­
szecskék, de a légellenállás már olyan cse-
kély, hogy a mesterséges holdak sokáig
pályán maradhatnak. Mivel a Föld közelé-
ben maradnak, az űrből készítettfelvételeik
felbontása éppen a megfelelő lesz, s a
megfigyelésekhez szükséges. A műholdak
pályái sok esetben pontosan az égi egyen-
lítő síkjában haladnak, de esetenként ki- A geostacionárius- vagy más néven a szinkron-
sebb-nagyobb szöget is zárhatnak be az- holdak látszólag a Föld egy és ugyanazon pontja
felett állnak.

Földközeli műhold-pályák. A mesterséges holdak zal. Különösen kedvezőek a Föld pólusain

pályái vagy az ekvátor (egyenlítő) sfkjába esnek átvezető műhold pályák. A földközeli pá-
(1), vagy ehhez szögben hajlanak (2, 3). Különö- lyákon keringő műholdak mintegy 95 per-
sen jelentősek a pólusok felett haladó, úgynevezett
poláris pályák (4). cenként kerülik meg bolygónkat. Földünk
lassan elfordul a műhold pályák alatt, ezért
(alegtávola a fent keringő mesterséges égitestekről fo-
pont a
Földtől)
kozatosan a Föld minden pontja megfigyel-

északi pólus
4

·: /
//
~
2 hetővé válik. Minél távolabbi pályán kering
a mesterséges hold, annál lassabban kerü-
li meg bolygónkat, annál tovább tart egy
körforgás. A 400 kilométer magasságban
i .
'··
........__ /?!;:.-!, ,5':.
futó körpályán a pályasebesség 7,67 km/s,
F' e~ , (, a keringési idő pedig 92,57 perc. 1200 km
. . . . . r( j'2_{· . "" hajlásszög
magasságban ezek az értékek 7 ,25 km/s-
1 1 ekvátor '\J '"
(ogyeolím~~~ ot és 109,45 percet tesznek ki. És végül
35 800 kilométerre a Földtől a keringési idő
23 óra 56 perc és 4 másodperc lesz. Ha az
~ déli pórus
ekvátor felett ilyen magasságban mozgó
.··
perigeum
:F
mesterséges hold a Föld forgásának meg-
(földközeli pont) felelő irányban kering, mindig egy és
ugyanazon földi pont felett „áll", hiszen a
Föld ugyancsak24óraalattfordul meg ten-
gelye körül.

19
A V oyager űrszonda volt eddig minden idők leg-
eredményesebb űreszköze.
Az ilyen pályát hívják geostacionárius vagy
szinkron pályának. A geostacionárius pá-
lya különösen a hírközlési vagy időjárási
holdak számára kedvező, hiszen ezek min-
dig ugyanazokat a vidékeket figyelik meg,
illetve látják el a megfelelő szolgáltatások-
kal.
vözlő szavakkal, a Föld jellemző zajhatása-
ival és különféle képi információkkal.
Elég kicsi azonban az esély arra, hogy ezt a
„palackpostát" valaha is megtalálják és
megértsék. Mindenesetre amikor az em-
beriség és maga a Föld is már régen meg-
szűntek létezni, a Pioneer és a Voyager-fa-
mília űrszondái lesznek kultúránk utolsó
hírnökei.

A földkörüli pályákról, ahol az univerzumot, Már Wernher von Braun (1912-1977), az

vagy éppen a mi űrkutatás egyik út-
bolygónkat kutató törője javasolta,
Mi az műholdak keringe- Mi az űr­ hogy építsenek
űrszonda? nek, gyakran külde- állomás? nagy, lakott műhol-
nek úgynevezett űr- dakat, amelyeket
szondákat is a vilá- von Braun űrállo­
gűrbe. Ezek a szomszédos bolygókhoz, másoknak nevezett. Ezeket, az utánpótlási
üstökösökhöz vagy éppen a Nap közelébe A V oyager szondák hangi és képi információkat
repülnek, és rendszerint sohasem térnek tároló lemeze. Ezek a lemezek zeneműveket, pik-
vissza a Földre. Az űrszondákat különféle togramokat, grafikákat és még sok egyéb üzenetet
továbbítanak, több fényévnyi távolságokba.
műszerekkel és fedélzeti kamerákkal sze-
relik fel. Némelyikük már elhagyta bolygó-
rendszerünket, és a világmindenség mély-
ségei felé vette útját. Az eddig legeredmé-
nyesebb űrszonda a Voyager 2 volt. Ez a
parányi amerikai űrhajó számos csodála-
tos képet sugárzott a Jupiterről, a Szatur-
nuszról, az Uránuszról és a Neptunuszról a
Földre. Miután feladatát teljesítette, ugyan-
úgy elszáguld majd a világűrbe, mint aho-
gyan azt testvérszondája, a Voyager 1
vagy elődei, a Pioneer 10 és 11 tették. A
Voyager szondák fedélzetén képet és han-
got rögzítő CD lemezek vannak, sok muzsi-
kával, különböző nyelveken elmondott üd-

20
 Az amerikai űrállomáson, a Skylaben 84 napon át
forrásoktól nagy mértékben független, éltek emberek. A teljes súlytalanság állapotában
mintegy 50 főnyi legénységgel rendelkező gimnasztikai gyakorlatokkal tartották fenn jó fizi-
kai erőnlétüket.
mikrovilágnak képzelte el. Ilyen óriásmű­
A jövő évszázadban már óriási űrállomások ke-
holdak még nincsenek, időközben azon- ringhetnek bolygónk körül. ahol nemcsak kutatá-
ban építettek kisebb méretű űrállomáso­ sokat, hanem ipari termelést is végezhetnek majd.
kat. Különösen sikeresek voltak a szovjet
Szaljut és Mir űrállomások, valamint az
amerikai Skylab, amelyen 84 napon át éltek
és dolgoztak az asztronauták. Vannak
olyan űrhajósok, akik még egy évet is eltöl-
töttek szovjet űrállomásokon, és értékes
orvosbiológiai tapasztalatokat gyűjtöttek a
későbbi Mars utazásokhoz.

A modern világ ma már elképzelhetetlen a

mesterséges hol-
Van-e dak nélkül. Az euró-
gazdasági pai Meteosathoz
haszna az hasonló meteoroló-
űrkutatásnak? giai műholdak ka-
meráikkal figyelik a
földi légkör magas és alacsony légnyomá-

21

Egy meteorológiai műholdkép. Az ilyen felvételek
segítségével az előrejelzések hatékonyabbak, a tor-
nádók és hurrikánok időben f elismerhetók.
sú változásait, s a tornádók vagy a forgó-
szelek előrejelzésével életeket és értéke-
ket mentenek meg. Az infravörös hullám-
hossz-tartományokban készített felvételek
segítségével még éjszaka is megfigyelhe-
tők a Föld örökké nyugtalan atmoszférájá-
nak eseményei. A távközlési műholdak a
telefonos és televíziós kapcsolatokat segí-
tik, távoli földrészek között. A mesterséges
holdak ma már mindennapi eszközei a ten-
gerkutatásnak, a geológiának, és nélkülöz-
hetetlenekké váltak a bányakincsek fel ku-
tatásában is. Az összességében mintegy
2,4 milliárd dolláros költséget felemésztő
amerikai űrállomás, a Skylab például 15
milliárd dollár értékű bányakincset tárt fel
az USÁ-ban. Az olajat szállító tankhajók
milliós nagyságrendű költségeket takaríta-
nak meg akkor, amikor a tengeráram-
latokról készített műhold-felvételek segít-
ségével energiatakarékosan közlekedhet-
nek. További megtakarításokat köszönhe-
tünk a műholdakkal való pontos navigáció-
nak. Ennek segítségével jelentősen csök-
kentek a hajók jéghegyekkel való ütközé-
seinek száma. A jövőben az atmoszféra és
a vizek ellenőrzésében jelentős szerephez
jutnak majd az űrállomások.
A 200 kilométeres magasságokból készí-
tett infravörös űrfelvételek már ma is meg-
mutatják, hogy hol betegek a fák, hogy ked-
22
vező-e a termőföldek kihasználása. Több,
környezetszennyezésben vétkes céget ál-
lítottak már bíróság elé. Műhold-felvételek
segítségével leplezték le őket, amint az ille-
gálisan elvezetett szennyvízzel folyókat ,
tavakat és tengereket fertőztek meg. A
mesterséges holdakat katonai célokra is
felhasználják. A felhőtlen égbolton át nyo-
mon követhetik a legkisebb ellenséges
csapatmozdulatokat, vagy rakétakísérle-
teket figyelhetnek meg. A jövő űr állomása-
in olyan termékeket is előállíthatnak majd,
amelyek gyártásához technológiai előfel­
tétel a súlytalanság állapota. Az űrhajózás­
nak már eddig is számos, különösen a mű­
anyagipar területéhez tartozó anyagot kö-
szönhetünk. Az űrkutatás melléktermékei
közé számítható például a tépőzár, a szál-
optika, a napelem, a szívritmusszabályzó,
vagy éppen a légkondícionáló berendezés.
És ezt a listát még sokáig folytathatnánk.
Mindezt egybevetve mégis kétkedve kell
fogadnunk a Mars-utazás gondolatát, hi-
szen nem szabad elfelejteni, hogy az alap-
kutatások gyakran évtizedek, sőt évszáza-
dok múltán válnak mindennapi gyakorlattá.
Gondoljuk csak meg: akár az elektromos-
sággal, akár a félvezetőkkel végzett első kí-
sérleteket sok korabeli szemlélő csak értel-
metlen pénzpocsékolásnak tartotta.
A világűrből készített infravörös felvételen a
schleswig-holsteini Sylt szigete jelent meg, miután
a képet a látható fény tartományába transzformál-
ták.
Az univerzumot kutató tudósok már régóta
használják a földi
Hogyan segíti bázisú távcsöveket
az űrhajózás a és óriásantennákat
csillagászok a kozmoszból érke-
munkáját? ző látható fény és a
rád iótartományok-
ba eső jelek vizsgálatára. Vannak azonban
olyan hullámhossz-tartományok, amelye-
ket csak a légkörön kívül keringő mestersé-
ges holdakról vagy űrállomásokról lehet
megfigyelni, mert ezeket a légkör erősen
gyengíti, vagy sok esetben teljesen el is
nyeli. Ilyen tartománynak számít csaknem
a teljes ultraibolya színkép, és ilyenek a
röntgen- és gamma sugarak is. Ezekhez Ultraibolya fényben világosan felismerhető a Vé-
ma már speciális űrtávcsöveket alkalmaz- nusz f elhőszerkezete.
nak. Az emberi szem számára láthatatlan
ultraibolya fényben például világosan felis-
merhetőek a Vénusz-felhők mozgásai, és
teljesen új kép rajzolódik ki a Nap felszíné-
nek szerkezetéről is. A Napról készített
röntgenképek kimutatják, hogy ennek felső
légkörében 600 000-től 5 OOO OOO °C-ig ter-
jedő hőmérsékleti különbségek vannak. A
titokzatos fekete lyukak kutatásában is
rendkívül hasznosak az űrben dolgozó
röntgenteleszkópok. Amikor a fekete lyuk
egy másik csillag anyagát elnyeli, az anyag
a beszippantás előtt erősen felhevül, és
röntgensugárzást bocsát ki.
A fekete lyukba hulló anyag röntgensugárzást bo- A Napról készített ultraibolya felvételen eddig isme-
csát ki. Ezt a sugárzást az anyag halálsikolyának retlen szerkezeti részleteket lehet felfedezni a Nap
is nevezik. felszínén.
Központi égitestünket röntgen[én yben is vizsgálják.

Az infravörös hullámhosszakon működő

űrtávcsövek segítségével pedig a születő­
félben lévő új napok figyelhetők meg, még
mielőtt a látható fény tartományában sugá-
rozni kezdenének. A Vénusz körül keringő
radar-műholdak által kibocsátott radarhul-
lámok áthatolnak bolygószomszédunk sű­
rű felhőburkán. Telepítenek azonban az űr­
be az optikai színképtartományban dolgo-
zó teleszkópokat is. A legismertebb a
Hubble Space Telescope.

23

A szennyezett és örökké nyugtalan földi
légkörön túlról sokkal élesebb felvétele-
ket lehet készíteni, mint egy mégoly elő­
nyös helyre is telepített csillagvizsgáló-
ból. Néhány évtized múltán bizonyosan
lesz majd obszervatórium a légkör nélkü-
li Holdon is. Ez akkor pontosan ugyan-
olyan megfigyelőhelyként szolgál majd a
fiatal kutatók számára, mint ma a dél-
spanyol, az ausztráliai, a kaliforniai vagy
dél-amerikai nagy obszervatóriumok.
24
Az amerikai űrrepülőgép, a Space Shuttle ismétel-
ten felhasználható. Ezzel az ember űrrepülésének
költségei lényegesen csökkentek.
Az embert a Holdra juttató Szaturnusz-ra-
kétákat és az Apolló
űrhajókat csak egy-
Mi az szer lehetett fel-
űrrepülőgép? használni. Ugyanez
érvényes csaknem
minden eddigi raké-
tára, mesterséges holdra és űrállomásra is.
Ezzel szemben egy űrkomp ismételten is
felhasználható. Természetesen ez óriási
költségmegtakarítást jelent. A tulajdonkép-
peni űrkomp, amit orbiternek (pályán kerin-
gőnek) is neveznek, 37,24 méter hosszú,
és kereken 70 tonnát nyom. Indításakor
egy hatalmas, 47 m hosszú, 100 tonna hid-
rogént tartalmazó üzemanyagtartályt kap-
csolnak hozzá, amely kiürülése után leválik
róla. Az űrhajót a repülés első pillanataiban
két, ismételten felhasználható, szilárd haj-
A Hubble Space Telescope a Föld körül kering. A
légkörön kívüli teleszkópoknak más lehetőségeik
vannak, mint a Föld felszínén működőknek.
tóanyagú rakéta segíti. Ezek 127 másod-
perc alatt kiégnek, és leválnak az űrhajóról.
Ejtőernyővel ereszkednek le az óceánba,
ahonnan azután kihalásszák őket. Csak az
orbiter (pályán keringő) egység áll tehát
Föld körüli pályára, ahol az űrhajó legény-
sége tudományos vagy katonai célú fel-
adatokat végez. Az űrrepülőgépek segítsé-
gével értékes műholdakat lehet pályára ál-
lítani, de lehet azokat követni, befogni, sőt
javítani is. Az űrkomp úgy startol, mint egy
űrhajó, de repülőgép módjára ér földet, és
~­ \
akár százszor is felhasználható. Egy átla-
11' ••: .. .. . •.·'
: --
gos Space Shuttle repülés során az össz-
tömeg 2036 tonna, és a tolóerő az indítás- Egy amerikai űrhajós külsőfedélzeti munkát végez.
kor 2960 tonnának felel meg. A hasznos te- Műholdakat kell pályára helyeznie vagy megjavíta-
her a maga 28 tonnájával viszonylag cse- nia, a világűrben kísérleteket kell elvégeznie.
kélynek tűnik. A felszálláskor az űrhajósok­
nak maximálisan 3 g gyorsulást kell elvisel- a gyomor a súlytalanság állapotában elto-
niük. Ilyenkor testsúlyuk négyszeresével lódnak. Ez szintén panaszokat okozhat.
préselődnek az ülésekbe, hogy azután a Hosszabb űrbeli tartózkodás során meg-
Föld körüli pályán keringve élvezhessék a változik a vérösszetétel, változnak az iz-
súlytalanságot. mck, a csontok, és másként reagál az im-
munrendszer. Űrviszonyok között más lesz
a szív teljesítménye, és megváltozik az
Ahogyan a múlt században óvták az embe- emésztés is.
reket az újonnan Ember a világűrben. Az űrben mozgó asztronau-
Meddig élhet feltalált vasúti uta- tát űrruha védi.
az ember zástól, úgy tartotta
az űrben? sok szakember or-
vosi szempontból
lehetetlennek az űr­
utazást 1950-ben. Ennek oka egy elmélet
volt, amely szerint az űrviszonyok között
összeomlik az emberi vérkeringés, ami ter-
mészetesen az űrhajós azonnali halálát je-
lentené. A súlytalanság állapotába kerülve
több űrhajós valóban komoly alkalmazko-
dási nehézségekkel küzd. Általános rosz-
szullétet és hányingert éreznek. Nem sza-
bad elfeledkezni arról, hogy a rendes körül-
mények között, a nehézségi erő által meg-
határozott irányhoz szokott, fülben lévő
egyensúlyi szerv most szabadon lebeg, és
hamis információkat juttat az agyba.
Szerencsére agyunk hamar alkalmazkodni
tud a megváltozott körülményekhez. A lét-
fontosságú szervek, mint például a szív és

25
 szi magát annak, hogy a későbbiek so-
rán nagyobb valószínűséggel kap rákos
megbetegedéseket.

1957 óta sokezer űreszközkerült a vilá-

gűrbe, földközeli
pályára. Közülük
Gátolja-e majd
az ürhulladék 1991-ben még
az űrhajózást? mindig mintegy
8000 objektum ke-
ringett a Föld kö-
rül. Sokukkal megszűnt már a kapcso-
lat, és megnőtt a veszélye annak, hogy
összeütközzenek az újabban felbocsá-
Az európai Spacelab 1 legénysége. Ez a repülés ki-
zárólag tudományos célokat szolgált, és sok új tott mesterséges égitestekkel. Ennél jó-
eredményt hozott. val veszélyesebbek azonban a széthulló
rakétafokozatokból származó, szinte
A jó egészséggel bíró és jó erőnlétben megszámlálhatatlanul sok kicsiny, vagy
lévő asztronauták a megfelelő gyógy- éppen hogy parányi szilánk- és festék
szerek és testedzések segítségével több részecskék. A Solar Max műhold javí-
havi, sőt, valószínű, hogy több éven át tása során a Space Shuttle legénysége
tartó űrutazásra is képesek anélkül, a becsapódási kráterek százait észlelte
hogy maradandó károsodást szenved- a műhold felszínén, amelyeknek csak-
nének. Így egyszer majd valósággá vál- nem mindegyike a nagyon gyorsan re-
hat a Mars-utazás. Ugyanígy nem lehe- pülő kicsiny rakétarepeszektől szár-
tetlen, hogy az ember huzamosabb ide- mazhat. Az egyik, űrrepülőgép által
ig dolgozzon a Holdon, ahol a földi sú-
lyának csak egyhatodát érzi. Ehhez ter- Bolygónk körül időközben megszámlálhatatlanul
sok műhold- és rakétaroncs maradvány gyűlt ösz-
mészetesen mindig hozzájárul majd az sze. A velük való ütközések valószínűsége egyre
űrruha súlya is, valahányszor az ember növekszik.
az épületeket elhagyja. További gondot
jelent a hatalmas napkitörések során
különösen veszélyessé váló sugárterhe-
lés. Az univerzum mélységeiből szárma-
zó kozmikus sugárzás már önmagában
is olyan erős , hogy az űrhajóst napi 200
millirem éri, ami kereken százötvensze-
rese annak a dózisnak, ami a Föld fel-
színén érné őket. Rjumin, szovjet űrha­
jós, aki egy kerek esztendőt töltött az
űrben, akkora dózist kaphatott, amely-
nek elviselése orvosi szempontból már
szinte lehetetlen. A kozmikus sugárzás
elleni védelem csak részben lehetséges.
fgy az űrben hosszú ideig tartózkodó
űrhajósok mindegyikének vállalnia kell a
magas sugárterheléssel járó ártalmak
veszélyeit, és minden asztronauta kite-

26

Az elszabaduló roncsraj igen gyorsan szétszóródik,
és rendkívül nagy veszélyt rejteget minden műholdra
és űrhajósra egyaránt. Az űrbeli környezetszennye-
ződés egyre inkább fenyegetővé válik.
járt űrrepülőgépet, a Challengert 1983-
ban találta el úgy egy repeszdarab, hogy
csaknem átütötte a Space Shuttle pilóta-
fülkéjének ablakát. A legtöbb ilyen ve-
szélyes részecske a 200 és 2000 km kö-
zötti magasságokban kering, éppen ott,
ahol a legtöbb műhold és űrállomás pá-
lyája is vezet. Ma már tudatosan töre-
kednek arra, hogy minél kevesebb űrhul­
ladék keletkezhessen, de a már meglévő
szilánkok miatt is jelentősen megnőtt a
további űrmissziók kockázata. Amíg a kis
magasságokban keringő részecskéket
lassan lefékezi a légellenállás, és végül
ezek az atmoszférában elégnek, addig a
800 km-es távolságban repülő repeszda-
rabok évtizedekig, sőt évszázadokig is
pályán maradhatnak. Az 1200 km-en túli
3 hónap
1 év 4év
űrroncsok pedig akár évezredeken át is
körözhetnek a Föld körül.
A Holdhoz vagy a Marshoz tartó űrutas­
nak tehát nemcsak a Föld sugárzási
övezetein, hanem a Föld körüli életve-
szélyes roncsfelhőn is át kell hatolnia.
Nagyobb elővigyázatossággal azonban
ezt a veszélyforrást jelentősen csökken-
teni lehetett volna. A mintegy 400 mű­
hold által sűrűn benépesített geostacio-
nanus pályán keringő objektumokat
nemcsak az űrhulladék veszélyezteti, ha-
nem fennáll a kölcsönös ütközések ve-
szélye is. Az így keletkező szilánkok to-
vábbi műholdakat tehetnek tönkre, és
ezzel meg is bénulhatna a teljes nemzet-
közi távközlési rendszer. Az űrhajózás
egyik nagy veszélyforrása tehát az űrhul­
ladék. Ha belátható időn belül nem ve-
zetnek be hatékony űr-környezetvédelmi
rendszabályokat, az űrhajózást saját hul-
ladéka béníthatja meg.
27
 Űrszondák kutatják a Naprendszert
A Nap felszínén mintegy 5700 °C-os hő­
mérséklet uralko-
dik, minden, a kö-
Eljuthatunk-e zelébe kerülő űr­
a Naphoz? szonda megolvad-
na és elpárologna.
A Napra tehát so-
hasem lehetne leszállni. Ennek ellenére
fontos szerep jut az űrrepülésnek a napku-
tatásban, hiszen a világűrben vizsgálni le-
het mindazokat a hullámhossz-tartomá-
nyokat a Nap sugárzásában, amelyek a föl-
di bázisú megfigyelő számára nem elérhe-
tőek. Már a Skylab űrállomás fedélzetéről is
sok napmegfigyelést végeztek, és különö-
sen eredményes volt az amerikai „Solar
Maximum Misszió".
28
A 2,5 tonnás Solmax 1 műholdat 1980. feb-
ruár 14-én vezérelték az 560 km magas,
Föld körüli pályára. Innen közvetítette hoz-
zánk központi égitestünk ötmillió fokos kül-
ső atmoszférájáról, a napkoronáról készí-
tett csodálatos felvételeit. A műhold segít-
ségével állapították meg azt is, hogy a Nap
sugárzása nagyon egyenletes. Működésé­
nek 18 hónapja során a Solmax 1 a Nap
összsugárzásának ingadozását csak
0,01 %-nak találta. A német-amerikai Héli-
osz-szondák 46 illetve 43 millió kilométerre
közelítették meg a Napot, ami csaknem
egyharmada a Nap-Föld távolságnak.
Ebben a közelségben már igen erős a Nap
sugárzása. Hogy a szondák egyik oldala se
hevüljön fel túlságosan, ezért a szerkeze-
Az amerikai Solar Max műholdfelvételeket készített A Nap röntgenképe. Ezzel a módszerrel a napkoro-
a Nap felső légköréről, és vizsgálta a Nap össz- nát lehet vizsgálni. A különösen forró vidékeket a vi-
sugárzását. lágos:;,al ábrázalt területek jelzik.

teket hossztengelyük körül másodpercen- Nap sugarai úgy, hogy a felszíni kőzetek
ként egyszer körbeforgatták. 467 °C-ra is felhevülhetnek, míg éjszaka
A kis űrhajó felszíne olyan jól verte vissza a -1ti3°C-ra hűlnek le. Az amerikai űrszon­
Nap sugarait, hogy a szonda belsejében da, a Mariner 10 karnyújtásnyi közelbe
megőrzött, 20 °C-os egyenletes hőmér­ hozta a Merkúrt, amelynek felszínét a Hol-
séklet mellett a mérőműszerek nem hevül- déhoz hasonlóan kráterek borítják. Négy
tek fel túlságosan. Eddig még sohasem ke- milliárd évvel ezelőtt, amikor a Merkúr
rült ember alkotta repülőtest ilyen közel a szilárd kérge kialakult, sok kisebb-na-
Naphoz. A Héliosz-szondák azt is megálla-
pították, hogy a Nap közelében rendkívül A Merkúr, a Holdhoz hasonlóan, egy levegő és víz
nélküli, Nap perzselte krátervilág.
nagy a meteorit sűrűség. Ez a körülmény
megerősíti azt a feltevést, hogy a Naphoz
való repülés óriási veszélyeket rejt magá-
ban. Aligha kerülhetünk valaha is 20 millió
kilométernél közelebb naprendszerünk
forró, központi égitestjéhez. A bolygóknál,
amelyekről majd ezután lesz szó, szeren-
csére nincsenek ilyen korlátozó tényezők.

Már régóta tudjuk, hogy a legbelső, a Nap-

hoz legközelebb
keringő bolygót, a
Milyen Merkúrt nem bur-
a Merkúr? kolja védő szerepű
atmoszféra.
Földünk kis szom-
szédjának felszínét minden árnyékolástól
mentesen, teljes energiával bombázzák a

29

gyobb aszteroidával ütközött, és a becsa-
pódások nyomán kráterek keletkeztek.
Mivel a Merkúron sohasem voltak tenge-
rek, viharok vagy gleccserek, amelyek az
elsőként így kialakult vidék arculatát meg-
változtathatták volna, a Merkúr felszíne jó-
részt ugyanolyan maradt, mint amilyenné a
becsapódások korszakában vált: egy leve-
gő és víz nélküli, a kegyetlen napsugárzás-
nak kitett, kietlen kővilág, ahol az életnek
nincs semmi reménye . Egykor azonban
volt valamiféle - a vidék arculatát is meg-
változtató - vulkáni tevékenység a Merkú-
ron. A bolygón sík vidékeket találunk, arrie-
lyek valószínűleg a folyékonyan szétömlő,
majd később megszilárduló lávától szár-
maznak. Ismertek még az úgynevezett krá-
terek közötti síkságok, a kisebb kráterekkel
borított, nagy kiterjedésű, lapos felületek.
Ezek szintén megdermedt lávatavak lehet-
nek, ahol a feltörő láva elöntötte és részben
el is fedte a nagyobb krátereket. Ezt köve-
tően a vidéket újabb kisebb becsapódások
érhették, és így ezt a felszíni képződményt
most ismét néhány kisebb becsapódási
kráter tarkítja. Néhány milliárd évvel ezelőtt
borzalmas katasztrófát élhetett át a Mer-
kúr, amikor egy kisbolygó méretű égitesttel
ütközhetett, és az egy óriáskrátert ütött raj-
ta. Ezt a krátert ma Caloris medencének
hívjuk. A medencét több gyűrűszerű hegy-
vonulat övezi, átmérője 1300 km. Valószí-
nű, hogy a közeli Nap erős sugárzása miatt
soha sem fog ember a Merkúron leszállni. A
napkeltét követően az asztronautákat itt 88
30
Vulkánok a Vénuszon.
Az amerikai Magellán
szonda röntgen/elvételei-
nek számítógéppel feldol-
gozott képein láthatjuk a
Maat Mons vulkánt (bal-
ra) és egy hatalmas láva-
folyamot (jobbra).
földi napon át szüntelenül napfény érné.
Ennyi idő telik el a Merkúron napkeltétől
napnyugtáig. Ezt követi egy ugyanilyen
hosszú éjszaka. A Merkúr valójában csak
59 földi napnak megfelelő idő alatt fordul
meg egyszer a tengelye körül. De a bolygó
pályamenti mozgása miatt a Nap a Merkúr-
ról nézve olyan látszólagos pályát ír le az
égbolton, hogy az csak minden 176-dik na- ...
pon éri el a delelőpontját a Merkúr egén. A
Merkúr nehezen figyelhető meg a Földről.
Sohasem távolodik el nagyon a Naptól, és
ha a pozíciója megengedi, csak a reggeli il-
letve az esti égbolton látható egy rövid ide-
ig . A Merkúr távcsövön át kicsiny koron-
gocskának vagy elmosódott sarló alakú
testnek tűnik, és a csodálatos felszíni alak-
zatokból semmi sem látszik. Mindezek
csak a Mariner 10 repülése nyomán váltak
számunkra ismertté.
Évezredek óta kíséri figyelemmel az ember
a Vénuszt, a ragyo-
gó Esthajnalcsilla-
Van-e élet got, amely néha
a Vénuszon? még nappal is látha-
tó az égbolton. En-
nek a Föld nagysá-
gú bolygónak suru atmoszférája van, a
Naptól való távolsága is kedvező, így koráb-
ban teljes meggyőződéssel azt gondolták,
hogy felszínén pezseg az élet. A korabeli
ügyes üzletemberek még menleveleket is
árusítottak, amelyek alkalomadtán megvé-
dik majd tulajdonosukat a „harcias" vénusz-
11
A Vénusz f e/színéről készített közeli felvételek. Az
üvegházhatás miatt a bolygó felszínén
480 °C körüli hőmérséklet uralkodik.
Ezt a magasföldeket és a kékkel rajzolt mélyföldeket
ábrázoló Vénusz-térképet radar módszer segítségé-
vel készítették.
A Vénusz Ishtar Terra kontinense megközelítőleg
akkora, mint az USA területe. A kontinens ma-
gassága a képen kissé eltúlzott.
;.,
.
„·~ '
' ""„ ...
~
lakóktól. Az amerikai és szovjet űrszondák
intenzív kutatómunkája nyomán azonban
ma már tudjuk, hogy a Vénusz felszínén
480 °C-os hőség uralkodik. A vastag és
csaknem teljes egészében szén-dioxidból
álló atmoszféra erős üvegházhatást fejt ki,
ezért az élet minden megnyilvánulása ki-
zárt a Vénuszon. Ugyanilyen meglepő az a
tény is, hogy a Vénusz rendkívül lassan,
243, 1 földi nap alatt fordul meg egyszer a
tengelye körül. A Vénusz tengelyforgása
még azért is meglepő, mert ellenkező irá-
nyú, mint a többi bolygóé. Így tehát a Vé-
nusz egén a Nap nyugaton kel és keleten
nyugszik, a Nap két delelése között pedig
117 földi nap telik el. A Vénuszon leszálló
űrutazó a bolygó felszínéről sohasem lát-
hatná közvetlenül a felkelő Napot, hiszen a
bolygót sűrű, átláthatatlan felhőburok veszi
körül. Ugyanez az oka annak, hogy a Vé-
nusz felszínét sem lehet kívülről, távcsö-
vekkel megfigyelni. A felhők teljesen elfedik
szomszéd bolygónk izzó felszíni poklát.
Ennek ellenére tudjuk, hogy mi is rejtőzik a
felhőtakaró alatt. A szovjet Venyera szon-
dáknak köszönhető, néhány felszínközeli
képen túl elkészültek a radarmérések se-
gítségével nyert Vénusz-térképek is. Külö-
nösen az amerikai Pioneer Venus 1 űr­
szonda járult hozzá szomszéd bolygónk
teljes „világtérképének" megszerkeszté-
séhez. A hatalmas kiterjedésű mélyföldek
fölé 10 OOO méteres magasságokba emel-
kednek a Vénusz óriási kontinensei. A leg-
nagyobb közülük az lshtar Terra, területe
az USA méreteihez hasonló. Valaha hatal-
mas óceánok lehettek a Vénusz felszínén,
amelyekből csak a magasabb kontinensek
emelkedhettek ki. Később a víz elpárolgott,
és jó része elveszett.
Különösen pontos radarképeket küldött a
Földre az amerikai Magellán szonda. Eze-
ken a képeken a legkisebb részletekig meg-
különböztethetők a felszíni alakzatok. Sok
krátert és egyéb, a vulkanikus aktivitásra
utaló nyomokat lehetett segítségükkel f elis-
merni. Valószínű, hogy az ember ennél kö-
zelebbről sohasem fogja ezeket látni .
31
 Az űrutazások korának abszolút csúcs-
pontja az amerikai
Apolló program, az
Milyen idős ember holdraszál-
1 a Hold? lása volt. Neil
Armstrong űrhajós
volt az első ember,
aki 1969. július 21-én idegen égitestre lé-
pett. Az AP.olló 11 leszállóegysége, a Sas a
Hold egyik hatalmas síkságán, a Nyugalom
Tengerén ért biztonságosan „földet". Ké-
sőbb még további öt amerikai űrhajós láto-
gatta meg Földünk kísérőjét-, ők az Apol-
ló 12, 14, 15, 16 és 17 asztronautái voltak.
Egyre hosszabbak és egyre merészebbek
lettek a holdexpedíciók. Az Apolló 15 misz- A Hold körüli pályán keringő Apolló 10 asztrona-
sziótól kezdve még elektromos meghajtá- utáinak szeme láttára kel fel a Föld. A Nap boly-
gónknak csak egyik felét világítja meg, azt, amit
sú holdautókat is bevetettek. Számos tu- éppen jórészt fel hő borít.
dományos mérést végeztek, és mázsa-
számra hozták a Földre a hold kőzeteket az egy 4,6 milliárd évvel ezelőtt egy hatalmas,
űrhajósok. Ezek a kőzetminták rendkívül korong alakú gáz- és porfelhőből keletkez-
fontosak voltak úgy a csillagászok, mind a tek. A tudósok legnagyobb örömére meg-
geológusok számára. Azt már régóta felté- állapították, hogy a legidősebb holdkőze­
telezték, hogy a Naprendszer minden tagja tek több mint 4 milliárd évvel ezelőtt kelet-
közel azonos korú. Ezek az égitestek, mint kezhettek, koruk tehát megegyezik a földi
ahogyan arról már beszéltünk, mint- őskőzetek korával. Időközben pontos

Az Apolló 14 leszállt a Holdra. Az űrh11jó felső ré- Az Apolló 15 misszió. Irwin űrhajós az expedíció
szével fognak visszatérni az űrhajósok a Földre, az elektromos terepjárójával, az első holdautóval. A
alsó része a Holdon marad. háttérben a 4000 méteres Mount Hadley.

32
kormeghatározást végeztek a meteorite-
ken és a marskőzeteken is. Az eredmé-
nyek itt is a bolygók és a Hold egyidejű
keletkezése mellett szólnak. Holdunk te-
hát a Földdel és a Nappal egykorú. Kísé-
rőnk ugyanúgy 4,6 milliárd évvel ezelőtt
keletkezett, és felszíne a Földéhez ha-
sonlóan forró, folyékony állapotban volt.
A becsapódások nyomait őrző kráterek a
szilárd kéreg kialakulása után keletkez- A Mars 25 OOO m magas Mons Olympusa a leg-
tek. Sok becsapódási krátert később - magasabb ismert hegység a Naprendszerben.
ugyanúgy, mint a Merkúrnál láthattuk -
láva öntött el. A sötét színű holdtengerek
nem egyebek, mint kihűlt lávatavak.
Mindezeket a feltevéseket és elméleteket
a holdkőzetek vizsgálatai fényesen bizo-
nyították.

Földünk egyik szomszédját, a vörös Mar-

sot korábban a föl-
dön kívüli élet biz-
Éltek-e valaha tos hordozójának
marslakók? tartották. Az olasz
csillagász, Schia-
parelli 1877-ben
csatornákat vélt felfedezni a Marson.
Igaz, később kiderült, hogy a kutató opti-
kai csalódás áldozata volt csupán, de ak- Ebben a Marson látható kiszáradt folyómederben
koriban gyorsan megszületett az elmélet: egykor valószínűleg víz folyhatott.
az emberszerű marslakók ezekben a Az USA-ban lévő Grand Kanyonra emlékeztető,
csatornákban gyűjtött és vezetett vízzel hatalmas hasadék a Mars felszínén.
öntözik földjeiket. Még manapság is elő­
fordul néha, hogy bizonyos marsbeli fel-
színi képződményeket magasabb civilizá-
ció építményeiként emlegetnek. Gondol-
junk csak a „Mars-arcokra", amelyeket
1988 táján csaknem minden újságban
láthattunk. Az űrkutatás azonban minden,
a vörös bolygón lévő fejlett technikai civi-
lizációval kapcsolatos illúziót eloszlatott.
Igaz, a Marsnak van atmoszférája, amely
azonban igen ritka, s főként szén-dioxid-
ból áll. Így csaknem minden olyan, a koz-
moszból érkező sugárzást átereszt egé-
szen a bolygó felszínéig, amely bármiféle
élő anyagra nézve veszélyes és káros
lenne. A csekély légnyomás miatt nincs
rajta folyékony víz, csak jég és vízgőz.

33
 '
r
Fent: Ahol szél és homok van, ott a Marson is dű­
nék képződnek.
Középen: A Viking szonda markolókarja. t
Alul: A Mars-ábrázatok nem építmények, hanem
csupán a természet szeszélyei.
0 •.
Fent: Tavasz a Marson. Jól felismerhetők a hó ha-
tárai és a hatalmas homokviharok (nyíllal jelöl-
ve).
Az átlagos felszíni hőmérséklet-23 °C, de
az éjszakai hőmérsékleti értékek jóval a
'
-100 °C alá is süllyedhetnek. Már a Mari-
ner 4 és a Mariner 7 amerikai űrszondák is •
csodálatos marsképeket közvetítettek a
Földre, de a Mariner 9, a Mars első mester-
séges holdja volt az, amely elkészítette
bolygószomszédunk teljes térképét. Ma
már tudjuk, hogy a Marson 25 kilométeres
magasságokba nyúló vulkánok vannak,
hogy felszínét hatalmas szakadékok és ki-
száradt folyómedrek szelik át, amelyekben
valaha, a kedvezőbb légköri viszonyok ide-
jén talán víz gyöngyözött. A bolygó déli fél-
tekéjén sok becsapódási krátert láthatunk.
'
Az eljegesedett pólussapkák télen megnö-
vekednek, nyáron pedig, amikor a víz- és
szénsav-jég nem olvad el, hanem közvet-
lenül elpárolog, összezsugorodnak. A
Mars forgástengelye a Földéhez hasonló-
an szintén hajlik a pálya síkjához, így a Mar-
son is vannak évszakok. Az amerikai Mars-
program csúcspontját a Viking 1 és a Viking
2 szondák marsraszállása jelentette. A
szondák markolókarja mintát vett a felszín-
ből, de ebben nyomát sem lelték az élet-
nek, vagy egyéb szerves képződménynek.
Ugyanakkor megállapították, hogy a Mars

34
 felszínének igen magas a vastartalma. A
bolygót borító finom por részeként vas-
oxid, azaz rozsda borítja a bolygó felszínét,
és ez adja a jellegzetes, barnásvörös színt.
Feltételezik, hogy a Mars ma teljesen lakat-
lan, hiszen a barátságtalan bolygó még a
parányi egysejtűeknek sem biztosíthatja az
életfeltételeket. Korábban ez másképpen
lehetett. Sok megfigyelés utal arra, hogy
évmilliárdokkal ezelőtt a Mars légköre a
mainál jóval sűrűbb volt. Valószínű, hogy
akkoriban a lényegesen erősebb üvegház-
( hatás gondoskodott a magasabb felszíni
hőmérsékletről, és folyékony halmazálla- A Mars két holdja, a Phobosz (alul) és a Deimosz
potú víz tölthette meg a ma már kiszáradt (felül). A Mars két kísérőjét korábban űrállomá­
folyómedreket és tavakat. Talán valaha soknak képzelték. Valójában ezek a Mars körül
kis távolságban keringő sziklatömbök.
volt élet vörös szomszédunkon, amelynek
virágkora már régesrég a múlté, és a boly-
gó ma már csak egy teljesen kihalt kővilág.

A Marsnak, a vörös bolygónak két holdja

van: a Phobosz és a
Deimosz. Ezek 27
Vajon
űrállomások
illetve 15 kilométer
keringenek-e a átmérőjű, repülő
Mars körül? sziklatömbök, ame-
lyek felszínét be-
csapódási kráterek borítják. A Mars kísérői
távcsövön át csak kicsiny fénypontoknak
látszanak, és korábban a csatornaépítő
marslakók űrállomásainak is gondolták
őket. Mindkét hold kis távolságra és rövid
periódussal kering bolygója körül, hasonló-
an, mint ahogyan ezt a Föld mesterséges
holdjai is teszik. A Phobosz keringési ideje
7 óra 39 perc, míg a Deimoszé 30 óra és 18 1972-ben indították el a külső bolygók kuta-
perc. A Mars kísérőinek a bolygó közép- tására szánt űr­
pontjától mért keringési távolsága 9380 il- szondákat, a Pio-
letve 23 460 kilométer. Ezzel szemben a Meddig tart az neer 10-et és a Pio-
Hold kereken 384 OOO km távolságban ke- út a Jupiterhez? neer 11-et. Ezek a
ring a Föld körül, és közel egy hónap alatt szondák 64 illetve
kerül meg minket. Valószínű, hogy a Pho- 606 napig voltak
bosz és a Deimosz a Mars által befogott úton, amíg a Jupiter közelébe értek. Ha-
kisbolygók, és nem a hajdanvolt marslakók sonló repülési idő kellett a Voyager 1 és 2
építményei. Bizonyos, hogy a jövő század- űrszondáknak is. Ezeket 1977-ben bocsá-
ban már valóban keringenek majd űrállo­ tották útjukra, hogy 1979-ben elrepülhes-
mások a Mars körül, de ezek kétségkívül senek az óriásbolygók mellett. A tudo-
földi eredetű műholdak lesznek. mánytörténet eddigi legeredményesebb

35
A Jupiter óriásbolygó, egyik holdjával, az loval.
Ez a bolygó a Naphoz hasonlóan főként hidro-
génből és héliumból áll, szilárd felszíne tehát nin-
csen.
űrszondája, a Voyager 2 küldött különösen
csodálatos közeli felvételeket a Jupiter
rendszeréről a Földre. Ma már tudjuk, hogy
a Naprendszer legnagyobb bolygója a Nap-
hoz hasonlóan túlnyomórészt hidrogér . bői
és héliumból áll. A belsejét nehéz elemek-
ből, vasból és szilíciumból álló mag képezi,
melyet elektromosan vezető hidrogénkö-
peny vesz körül. Középpontjától kifelé ha-
ladva elektromosan nem vezető, folyékony
hidrogént találunk, és ezt fogja körbe kívül-
ről az atmoszféra. A bolygó magjának hő­
mérséklete 30 OOO °C körül van. Az óriás-
bolygó 10 óra alatt fordul meg a saját tenge-
lye körül, és az eközben fellépő hatalmas
centrifugális erő olyan erősen lapítja be a
Jupitert, hogy az már a távcsőben ovális
alakot mutat. A földi megfigyelő szeme előtt
is feltűnnek a bolygó sötétebb-világosabb
felhősávjai, és egy hatalmas örvény a boly-
gó légkörében, az ún. Nagy vörös folt. A
Pioneer és a Voyager a Jupiter atmoszférá-
jának számos részletét tárta fel. Az itt ural-
kodó meteorológiai viszonyokat kevéssé
befolyásolja a távoli Nap, ezeket inkább a
bolygó saját belső hőmérséklete formálja.
36
A Jupiter Nagy vörös foltja. Ezt a hatalmas légör-
vényt már évszázadok óta ismerik. Hosszú élettar-
tamát mindmáig nem sikerült megmagyarázni.
A Jupiternek népes holdcsaládja van. Az 1
óriásbolygó négy
legnagyobb kísérő­ 1
Hány holdja
jét, az lót, az Euró-
van a
Jupiternek?
pát, a Ganymedét
és a Kallisztót már
1609 óta ismerik.
Galilei, a nagy olasz csillagász fedezte fel
őket, amint elsőként vizsgálta távcsővel
az égitesteket. Időközben további 16 hold-
ját ismertük meg, de igen valószínű, hogy
még ennél is több kísérője van. A kis jupi-
terholdak legtöbbje nem egyéb, mint egy-
egy 20-200 km átmérőjű, hatalmas, repü-
lő sziklatömb. Csak a négy legnagyobb ju-
piterhold mérhető össze Földünk kísérőjé­
vel, a Holddal. Átmérőik a 3066 km-től az
5225 km-ig terjednek. A tudósok megle-
petésére az űrszondák a Jupiter körül is
felfedeztek egy olyan gyűrűrendszert,
amelyet a Szaturnusz gyűrűihez hasonló-
an szintén a bolygó körül keringő apró hol-
dacskák milliárdjai alkotnak. Még meg-
hökkentőbb azonban az a tény, hogy az
lón aktív vulkánokat találtak. Erre a kísérő­
re hatalmas erők hatnak.
 A külső holdak hatására állandóan változó,
ár-apály keltő erők miatt az lo anyaga foly-
tonos mozgásban van, és a hold hol meg-
nyúlik, hol pedig összehúzódik. Az így ke-
letkező súrlódási hő úgy felhevíti az lo bel-
sejét, hogy vulkánkitörések keletkeznek
rajta. A kráterekből, a repedésekből és ha-
sadékokból kénes láva tör elő, és a kilövellő
anyag 250 kilométeres magasságokig
emelkedhet a hold felszíne fölé. A második
legnagyobb jupiterhold, az Európa felszí-
nét jégburok fedi. Ezt szövi át meg át a ria-
nási repedések szabdalta, törésvonalsze-
rű hálózat. A Ganymedének, naprendsze-
rünk legnagyobb holdjának anyagát való-
színűleg jégbe ágyazódott, összecemen-
teződött kőzetmagok alkotják. Felszínét
vékony, sötét kéreg borítja, amit gyakran
átütnek a becsapódó meteoritok, s a be-
A Sznturnusz és gyűrűrendszere. A hatalmas
csapódási kráterekből kifröccsen a kéreg hanglemezre emlékeztet6 gyűrű piciny holdak
alatti jég. A Kalliszto a négy nagy hold közül milliárdjaiból, sziklatörmelékből és jégkristályok-
a legkülső, hasonló szerkezetű, mint a ból áll.
Ganymede, de felszínén még egy hatal- Évc;zázadok óta vizsgálják a csillagászok a
mas, becsapódástól származó medencét Szaturnusz gyűrűit,
Milyen
is találunk. Ez a felszíni képződmény gyű­ amelyekről már
törmelékből
rűszerű hegyvonulataival emlékeztet a régóta tudjuk, hogy
képződtek a
1 Merkúr Caloris medencéjére. Ez is egy Szaturnusz kicsiny holdak milli-
kozmikus ütközés pillanatfelvételét őrzi. gyűrűi? árdjaiból, a Szatur-
1 nusz körül keringő
törmelékből, szikladarabokból és jégkristá-
lyokból állnak. A Földről megfigyelhető
gyűrűrendszert három alrendszerre osz-
tották, és ezeket az abc betűivel (A- 8-
C-vel) jelölték. A csillagászok meglepeté-
sére az amerikai űrszondák felfedezték,
hogy különálló gyűrűk ezrei övezik a Sza-
turnuszt, és a bolygó körüli gyűrűszerű
képződmény egy hol szélesebb, hol keske-
nyebb sávokkal barázdált, hatalmas koz-
mikus hanglemezre hasonlít. Korábban
úgy vélték, hogy a gyűrű részecskéi egy
szétmorzsolódott szaturnuszhold marad-
ványai lehetnek, ma viszont azt tartják,
hogy a gyűrűk mindig is gyűrűk voltak. A ko-
rongszerű alakzatba rendeződött anyag a

A négy nagy jupiterhold: az lo (balra fent) az

Európa (jobbra fent), a Ganymede (balra lent}, és a
Kalliszto (jobbra lent).

37
Szaturnuszholdak (balról jobbra): a Mimasz, a Dione és a Titán. A Titánnak sűrű atmoszférája van, így felszí-
nét nem láthatjuk. A Mimasz és a Dione felszínét Holdunkéhoz hasonlóan kráterek borítják.
Szaturnusz közelsége miatt soha sem tu-
dott kiterjedt, tömör égitestté összeállni.
Mekkorák a gyűrűket képező anyagré-
szecskék? A Szaturnuszhoz tartó négyé-
ves útjuk után a Voyager szondák a gyurű­
ket alkotó anyagrészek átmérőjére 0,005
mm-től 10 m-ig terjedő értékeket mértek.
Mindezek mellett a Szaturnusz körüli pá-
lyákon keringő legnagyobb sziklatömbök
méretei természetesen elérhetik egy ház
méreteit is. A bolygó belső szerkezete ha-
sonló a Jupiteréhez. Anyaga főként hidro-
gén és hélium, magja nehéz anyagokból
áll. A Szaturnusz a Jupiternél jóval lapul-
tabb, olyannyira, hogy ovális alakja már
egy kisebb, amatőr távcsővel is könnyen
felismerhető.
A Naprendszer egyetlen bolygójának sincs
annyi ismert kísérő­
je, mint a Szatur-
Van-e a
nusznak. A gyönyö-
holdaknak
atmoszférájuk? rű gyűrűket képező
parányi holdak mil-
liárdjain kívül mai is-
mereteink szerint 23 nagyobb hold kering a
38
gyűrű övezte bolygó körül. A legkisebbnek
az átmérője 10 km, míg a legnagyobbé, a
Titáné 5150 km, így ez a Naprendszer má-
sodik legnagyobb holdja. Minden más
holdtól eltérően a Titánnak sűrű atmoszfé-
rája van. A főként nitrogénből álló légkör
felszíni nyomása valamivel meghaladja a
földi légnyomás értékét, de az itt uralkodó
-200 °C-os hőmérséklet az élet semmi-
lyen formájának sem kedvez. A nagy ho:-
dak többsége a Ganymedéhez hasonlóan
kőzet-jég elegyéből áll, s felszínük egyes
részein igen sok becsapódási kráter kelet-
kezett. A repülő szikladarabokként kerin-
gő, kisebb szaturnuszholdak a két mars-
holdhoz és a planetoidákhoz hasonlítanak.
A Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló-
an az Uránusz is fő­
ként hidrogénből és
Miért zöld az héliumból álló óri-
Uránusz? ásbolygó. 1986 ja-
nuárjában repült el
a Voyager 2 az Urá-
nusz mellett. A bolygó már a földi távcsöve-
ken át is zöldes színűnek látszott, ami az
Uránusz atmoszférájában lévő metángáz-
nak köszönhető. Az Uránusz forgástenge-
lye megközelítőleg a bolygó keringési síkjá-
ba esik- ez tehát eltérés a többi bolygóhoz
képest, amelyek forgástengelye a keringé-
si síkhoz kisebb-nagyobb szögben hajlik.
Ezért az Uránusz adott vidékét hosszan, 42
éven át süti a Nap. Ezt követi a 42 évig tartó
éjszaka. A Voyager 2 az Uránusznál egy
nem kevesebb mint 11 keskeny gyűrűből
álló rendszert és 10 újabb holdat fedezett
fel. Így ma már ennek a bolygónak is 15 kí-
sérőjét ismerjük. Különösen fantasztikus
közeli felvételeket készített a szonda az
500 km átmérőjű Mirandáról. A felvételek
meglepően változatos, felszíni formációk-
ban gazdag vidéket mutatnak. A látottakat
úgy magyarázzák, hogy az Uránusz kísé-
rője sorozatos ütközések során többször
darabokra szakadt, majd újra egyetlen égi-
testté állt össze.
A képen keskeny sarló alakúnak látszó Uránusznak (jobbra) 15 holdja van. Közülük a Mirandát (balra fent) a
Voyager 2 rendkívül eredményesen derítette fel. Az Uránusznak is legalább 11 gyűrűből áll a gyűrűrendszere.
1989 augusztusában a Voyager 2 elérte a
legkülső óriásboly-
Mit fedezett fel gót, a Neptunusz
a Voyager 2 sem a bolygó felhő­
a Neptunusz köpenyén egy, a J u-
rendszerében? piter atmoszférájá-
nak légörvényéhez
hasonló, nagy sötét foltot fedezett fel. A fel-
vételeken még több, kisebb kör alakú lég-
köri képződmény is felismerhető. A Neptu-
nuszt szintén keskeny gyűrűk övezik, és
igen tekintélyes hold-família veszi körül. Két
kísérőjét már korábban is ismerték, hat to-
vábbi holdat viszont a Voyager 2 fedezett
fel, különösen a legnagyobbat, a Tritont vet-
te szemügyre. A Tritonnak metánból és nit-
rogénből álló, igen ritka atmoszférája és
rendkívül változatos felszíne van. Az égitest
déli pólusának környéke rózsaszínű fény-
ben játszik. Ezt a vidéket valószínűleg fa-
gyott nitrogén és metán borítja.
39
 A Neptunusz. A felvé-
telt a V oyager 2 űr­
szonda készítette,
1989-ben.

A hold belsejéből felszínre került anyaggal

részben feltöltött kráterek mellett világos-
szegélyű, sötét területeket is találunk.
Megfigyeltek a Tritonon gejzír- és vulkán-
szerű kitöréseket is, melyek során a feltörő
folyékony nitrogén sötét anyagot ragad
magával. A Tritonon megállapított -236
°C-os felszíni hőmérséklet a Naprendszer
tagjain valaha is mért legalacsonyabb hő­
mérsékleti érték.

A négy óriásbolygón, a Jupiteren, a Szatur-

nuszon, az Uránu-
A Tritonnak, a Neptunusz holdjának egyedülálló-
szon és a Neptunu- an gazdag a felszíne (fent).
Eljuthatunk a szon túl kering a kis A fénykép-applikációnjól láthatók a Neptunuszt
övező elkülönült gyűrűk (lent).
Plútóhoz is? Plútó. Egyetlen
holdjától kísérve
248 év alatt kerüli
meg a Napot. Átmérője 2300 km, holdjáé, a
Charoné pedig 1200 km. A Charon kerin-
gési ideje 6,39 földi nap. A Plútó naprend-
szerünk egyetlen bolygója, ahol még soha-
sem járt földi műszer. Sőt, még tervek sin-
csenek ma arra, hogy űrszondát küldjenek
ehhez a bolygóhoz. Vannak azonban egyre
jobb teleszkópjaink, amelyekkel a Földről is
végezhetünk a Plútóról tudományo-
san értékelhető megfigyeléseket. Ily mó-
don fedezték fel, hogy a Charon és a

40
Plútó kölcsönösen mindig ugyanazt az ar-
cukat mutatják egymásnak úgy, mintha a
rendszert egy összekötő rúd rögzítené. A
Naprendszer legtöbb holdja, köztük a mi-
énk is mindig ugyanazt a felét fordítja boly-
gója felé. A Plútó azonban az egyetlen
olyan bolygó, amelyik ezt „viszonozza", és Charon
szintén állandóan ugyanazt a féltekéjét
mutatja kísérőjének. Ma már tudjuk, hogy a Plútó
Plútónak is van atmoszférája, ami igen rit-
ka és főként metánt tartalmaz. A Plútó óriásholdja, a Charon. A két égitest min-
' dig ugyanazt az oldal~t mutc:_~'! a r;iási~ f~lé ú9y,
mint a merev rúddal osszekotott sulyzo ket acel-
Nagyon valószínű, hogy a Plútón túl is van gömbje.
még egy-két, Nap
Földre magáról az üstökös magjáról is. A
körüli pályán kerin-
Vannak még Halley-üstökös magját egy 15x8x8 km-es,
gő bolygó. Ezeket
további körte alakú test képezi, amelyet csaknem
azonban igen ne-
bolygók is? teljes egészében fekete kéreg borít. A nap-
héz felfedezni, na-
sugárzás hatására ennek a buroknak a re-
gyon távol lehetnek
pedésein és kráterein át törnek elő az üstö-
tőlünk, és a még távolibb Nap sugarai már
köscsóva anyagát szolgáltató por és gáz
nagyon gyengén világítják meg őket. Talál-
kilövellések. A Halley a Nap közelébe ke-
tak viszont olyan üstököspályákat, ame-
rülve minden alkalommal mintegy 250 mil-
lyek mindenképpen a Plútón túli bolygók lé-
lió tonnányit veszít el az anyagából, és 200
tére utalnak. Bizonyítható, hogy a Plútó pá-
ezer év múltán teljesen szétszóródik. Már
lyáján túli, nagy tömegű égitestek ezeket az
ma is megtalálhatók az üstökös pálya vo-
üstökösöket eredeti pályájuktól eltérítették.
nalán olyan porrészecskék és kőmorzsalé­
A csillagászok ez esetben is a még fejlesz-
kok, amelyek valaha a Halleyhez tartoztak.
tés alatt álló óriásteleszkópokban bíznak,
Amikor a Föld keresztülszáguld ezen a
amelyekkel felfedezhetik majd a legtávo-
kozmikus porfelhőn, gyönyörű csillaghul-
labbi bolygókat is. Egy, a Merkúr pályáján
lást figyelhetünk meg.
belül keringő, újabb bolygót is véltek már
felfedezni, de ennek azután később újra A Halley-üstökös magja. A Nap közelében ebb6l a
nyoma veszett. Ma tehát a Naprendszer- „piszkos hógolyóból" gáz és por tör elő.
ben csak kilenc nagybolygót ismerünk,
ezek: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a
Jupiter, a Szaturnusz. az Uránusz, a Nep-
tunusz és a Plútó.

1986-ban egész sereg űrszondát indítottak

-
a híres üstökös, a
Halley felé. Ezek
Vannak-e
üstökös- közül különösen
szondák? eredményes volt az
európai Giotto
szonda. Ezt az üs-
tökös szondát részben szétrombolták az
üstökös részecskéi, de még ezelőtt igen
sok mérést végzett, és képeket küldött a

41
 !

~~
:Y /
~
-
t ! l

~
j
1

'
 Az űrutazás jövője
j
A holdutazás felejthetetlen kalandja után a
marsraszállás len-
ne az ember követ-
Eljuthat-e
kező nagy lépése a
valaha az ember
a Marsra? kozmikus civilizáció
felé vezető úton.
Wernher von Braun
már 1952-ben megmutatta, hogy a vörös
bolygóra tervezett expedíció mindenkép-
pen megvalósítható. A hosszan tartó szov-
jet Föld körüli űrutazások bizonyították,
hogy az utazás nemcsak technikailag le-
hetséges, hanem az ember is kiállaná ezt a
talán mindenek feletti, hatalmas erőpróbát.
A legtöbb tervtanulmány szerint a mars-
kompot Föld körüli pályán fogják összeállí-
tani, az indításra és az asztronauták kilenc
hónapo3 űrutazására felkészíteni. Az űrha­
jósokat egy Space Shuttle (űrrepülőgép)
szállítja majd az űrkomp fedélzetére, ame-
lyet azután az Apolló repüléseknél is alkal-
mazott módon, a rakéta hajtóműveinek be-
indításával vezérelnek a célirányra. Az űr­
hajót később Mars körüli pályára állítják, és
innen ereszkednek majd le egy leszálló
egység segítségével a bolygó felszínére.
A jövő évszázadban talán leszállhat
ember a Marson, a távoli naprendsze-
rekhez azonban valószínűleg sohasem
juthatunk el.
Ugyanez az eszköz fogja az űrutasokat
munkájuk végeztével az űrhajóra vissza-
juttatni, amelyet ezután visszairányítanak a
Földre. Útja végén újra Föld körüli pályára
vezérlik a marskompot, és utasait ismét
egy Space Shuttle szállítja majd vissza a
Földre. Nem választhatjuk a Marshoz ve-
zető legrövidebb utat. Egy ilyen utazás
energiafelhasználása óriási lenne. E. F. W.
Hohmann mérnök, a nagy űrpionírok egyi-
ke már 1925-ben mutatott egy energiata-
karékos utat a vörös bolygóhoz, amelyet
azután róla Hohmann-féle pályának ne-
veztek el. Ez indításkor a földpályához si-
mul, érkezéskor pedig a marspályát érinti.
Természetes, hogy érkezéskor az űrkomp­
nak a megcélzott pályán mozgó Marssal
kell találkoznia. Ezért csak pontosan meg-
határozott indítási időpontok jöhetnek szá-
mítfisba, amikor a start pillanatában a Föld
és a Mars olyan pozícióban van, hogy a
marskomp a kilenc hónapi utazás után el is
éri majd a vörös bolygót. Azt a rövid időtar­
tamot, amelyben az ilyen indításra alkalom
nyílik, „startablaknak" hívják.
A 20-dik század végén nyílik egy kedvező startab-
lak a Marsra. Valószínű azonban, hogy csak
2020-ban fog először ember repülni a Marsra.

Repülés a Marsra Visszatérés a Marsról a Földre

A Mars helyzete
az indulásnál

, Indulás
a Földről
A Föld
helyzete
a vissza-
1998. 12. 17. A F o·· id h eyzete
I
,I
induláskor
I a Marshoz Megérkezés
érkezéskor a Földre
Nap Visszaindulás Nap 2001. 9. 2.
1 t a Marsról
\

/
2001 . 1. 25.

\\ /
'/ „
··~hm"' É
· ..."nn.,.." / rkezés '-..._, . . . , / AMars
--~iil -- a Marshoz ------- helyzete
1999. 9. 28. a földre-
szálláskor

43
Természetesen ugyanilyen startablakot
kell kivárni a visszainduláshoz is, amelyre
az első ilyen alkalom a megérkezést követő
16-dik hónapban nyílik. A visszaút ismét ki-
lenc hónapos. Az egész misszió tehát ösz-
szesen két és fél évig tart, és ez valószínű­
leg igen kemény vizsgát jelent majd a 21-
dik század hőseinek. Ne feledjük azonban
azt sem, hogy a nagy felfedezők, a régi ko-
rok utazói szintén gyakran évekig úton vol-
tak, mielőtt hazatértek, ha egyáltalán haza-
térhettek. Egy kedvező startablak 1998.
decemberében nyílik majd. Az akkor indí-
tott űrhajó 1999. szeptember 28-án érné el
a Marsot, és egy visszaút 2001. január 25-
én vehetné kezdetét. Még ugyanazon év
szeptember 2-án a marskomp újra földkö-
zelbe kerülhetne. Jóval valószínűbb azon-
ban, hogy szomszédos bolygónkra ember
legkorábban csak a 2020 körüli évek táján
repül majd. Kérdés, hogy a világpolitikai
helyzet, a környezeti kataszrófák növekvő
veszélye és a túlnépesedés ezt majd
egyáltalán megengedi-e. A tudósok közül
sokan úgy vélik, hogy a bolygókutatásban
az eddigiekhez hasonlóan továbbra is a le-
génység nélküli szondákra kell hagyatkoz-
ni. Az Apolló-asztronautákhoz hasonlóan a
leszálló egység elhagyásakor a marsuta-
Vannak kettős- vagy többes csillagokból álló nap-
zóknak is űrruhát kellene ölteniük. A Mars rendszerek is. Az ilyen csillagpárok körül is kering-
atmoszférájában nincsen szabad oxigén, a hetnek bolygók, amelyek egén két- vagy akár több
légnyomás túl alacsony az ember számá- nap is ragyoghat.
ra, és védőruházat nélkül a sugárterhelés is Ha más napok bolygóit a csillagok közötti
elviselhetetlen lenne. hatalmas távolságok miatt nem is tudjuk
közvetlenül megfigyelni, mégis vannak a
Napunk csupán egy közönséges, közepes létezésüket tanúsító közvetett bizonyítéka-
méretű tagja egy ink. Ismerünk olyan csillagokat, amelyek-
200 milliárd állócsil- nek pozíciójában más égitest jelenlétére
Más napoknak
lagot számláló, ha- utaló változásokat lehet megfigyelni. Úgy
is vannak
bolygóik? talmas világsziget- vélik, hogy ezek a sötét kísérők a csillaghoz
nek, a galaxisnak. tartozó nagybolygók lehetnek. Az égbolt
Az univerzumban más vidékein, a már említett infravörös tar-
mindenütt ugyanazok a természeti törvé- tományokban működő teleszkópok segít-
nyek érvényesülnek, ezeknek megfelelően ségével a gáz- és porfelhőkből újonnan ki-
keletkeznek a csillagok és jönnek létre a alakuló naprendszereket lehet megfigyel-
bolygórendszerek is. Bizonyos, hogy van- ni. Természetesen nem mindegyik állócsil-
nak tehát további naprendszerek, bolygók- lag lehet egy lakott naprendszer központi
kal, holdakkal és üstökösökkel. csillaga. Ki kell zárni például az igen nagy

44

és rövid életű, de a kicsiny, fényszegény
csillagokat, még ha lenne is bolygórend-
szerük. Ezzel együtt galaxisunk még min-
dig milliószoros esélyeket tartogat a földön
kívüli élet számára.
Az állócsillagok, köztük a fényes Szíriusz is
több fényévnyi tá-
volságban vannak
Repülhetünk-e
tőlünk. A fény, ami
majd a
másodpercenként
Szíriuszhoz?
300 OOO km-t fut be,
8,7 év alatt jut el a
Szíriusztól hozzánk. Azt mondjuk erre,
hogy a csillag 8,7 fényév távolságban van
tőlünk. Ehhez viszonyítva igen szerények
azok a távolságok, amelyeket űrutazásaink
során már áthidaltunk. A Hold 1,3 fénymá-
sodpercre, a Mars jó esetben néhány fény-
percnyire van tőlünk.
A Voyager 2-höz hasonló űrszondák évez-
redekig utaznának, amíg a szomszédos
csillagokat megközelítenék. A mégoly ha-
talmas technikai fejlődés sem teszi elkép-
zelhetővé, hogy az ember valaha is elhagy-
hatja saját bolygórendszerét, és a fantasz-
tikus regényekben leírt módon , csillagról
csillagra röpülhet. Amit mi büszkén űruta­
zásnak nevezünk, az mindig is egy külváro-
si gyorsvasúthoz hasonló kapcsolat marad
szűkebb hazánkban , a Naprendszerben. A
Szíriuszhoz közlekedő Intercity vonalat az
emberi élet rövid volta, a korlátozott techni-
kai lehetőségek és az ilyen expedíció vár-
hatóan csillagászati összegeket jelentő
költségei miatt aligha indíthatják majd a 22-
dik évszázadnál előbb.
Már volt szó róla, hogy tejútrendszerünk
nem egyéb, mint
egy teljesen kö-
Utazhatunk-e
az Androméda- zönséges galaxis.
ködhöz? Tagja a mintegy 30
tagot számláló ga-
laxishalmaznak, a
Lolális Rendszernek. Ennek a kozmikus
családnak a legnagyobb rendszere az
Androméda köd , egy galaxis, amely a
maga 400 milliárd csillagával kétszer ak-
kora, mint a mi tejútrendszerünk. Bizo-
nyosan vannak az Andromédában is ér-
dekes bolygók és holdak, de ez a galaxis
több mint 2 millió fényévre van tőlünk, és
ha a Szíriuszra sem tudunk elrepülni, ak-
kor kevésbé valószínű az Andromédára
való utazás. Ha a technikai nehézségek-
kel nem számolunk, egy emberöltő akkor
is túl rövid lenne az ilyen expedícióhoz.
Az Einstein-féle relativitáselmélet azon-
ban azt mondja, hogy ha az űrhajó a
Földről nézve a fénysebességet megkö-
zelítő sebességgel mozog, akkor bármi-
lyen távolságot tetszőlegesen rövid idő
alatt lehet áthidalni. Az ekkora sebesség-
gel repülő ű rhajós számára a nekünk két
millió fényévet jelentő távolság csak né-
45

Az Androméda-köd egy 400 milliárdnyi csillagot
számláló galaxis. 2 millió fényévnyi távolságban
tőlünk, szabad szemmel is látható.
Einstein relativitáselmélete szerint elvileg nem ki-
zárt, hogy a távoli naprendszerekbe eljussunk,
azonban a jelen korban ez megvalósíthatatlan.
4 . ·....~·
46
1
hány fényévnyire zsugorodik össze. Ür-
hajósunk a sebességétől függően csak
5-1 O évet öregszik, míg a Földön ezalatt
kétmillió év telik el! Tegyük fel, hogy már
minden technikai kérdést megoldottak,
egy űrhajó valóban egyetlen emberöltő
alatt megteheti az Andromédához vezető
utat, és szerencsésen vissza is tér. De vi-
gyázzunk! Itt az űrhajó fedélzetén eltelt
időről van szó. Az űrhajón eltelt 20 év
alatt a mi bolygónk 4 millió évet öregszik.
Senki sem ismerné fel a hazatérőket, sőt
az is lehet, hogy a visszatérés idején az
emberiség már régen kihalt. Jó esetben
derék asztronautáinkat állatkertbe zár-
nák. De térjünk vissza a realitásokhoz: a
közel fénysebességgel száguldó űrhajók
ellen szólnak azért gyakorlati érvek is. Ha
1,4 másodperc alatt tennénk meg a Hold-
Föld távolságot, rendkívül sok kisebb-na-
gyobb meteorittal és porrészecskével üt-
köznénk össze. Maga az űrhajó erősen
felhevülne, és végül elpárologna. Ha te-
hát elvileg elképzelhető is az Androméda
utazás, ez az expedíció gyakorlatilag
mégiscsak a tudományos-fantasztikus
regények témája marad.
J Napunk közvetlen környezetében vannak
olyan csillagok,
Teremthetünk-e amelyek körül a
kapcsolatot más Földhöz hasonló,
civilizációkkal? lakott bolygók ke-
ringhetnek. Igen
valószínűtlen
azonban , hogy a távoli világokon - ha
ezek valóban léteznek - éppen most egy
technikai civilizáció virágozzék. Földünk
4,6 milliárd éves. A technika korszaka
azonban csak néhány évtizede tart, és
minden jel arra mutat, hogy ez néhány
száz vagy ezer év után már a múlté lesz.
Mindenesetre ez az időtartam bolygónk
korához képest rövid. Ha ez más civilizá-
ciók esetében is így van, akkor kicsiny az
esély, hogy a szomszédos napok Föld tí-
pusú bolygóin éppen most legyenek jelen
teleszkópok, atomreaktorok és rakéták.
l---
Hatalmas rádióteleszkópjainkkal üzeneteket küld-
Jóval valószínűbb, hogy ott még őshüllők hetünk más naprendszerek felé, és felfoghatjuk az
szaladgálnak, amelyeknek „csak" 50 mil- univerzumból hozzánk érkező jelzéseket is.
lió év múltán lesznek intelligens utódaik,
vagy éppen ellenkezőleg: 8 millió évvel lán nem létezik más lakott bolygó, hiszen
ezelőtt voltak a civilizációnak azonos véleményük szerint az élet keletkezésének
szintjén, de azt a háborúkkal és a környe- olyan kicsiny a valószínűsége, hogy az
zeti szennyezésekkel saját maguk irtották csak egyszer, itt a Földön volt lehetséges.
ki. Mindezzel együtt elképzelhető az is,
hogy nem messze tőlünk intelligens test- Az angolból átvett UFO mozaikszó. Ma-
véreink élnek, de a tudomány mai állása gyarul „azonosítha-
szerint nem látogathatjuk meg őket. Ha- tatlan repülő tárgy"-
talmas rádióteleszkópjainkkal azonban Vannak-e at (és nem pedig
felfoghatnánk az általuk szétküldött élet- UFÓ-k? „földön kívüli erede-
jeleket, feltéve, ha fejlettségi szintjük a tű űrhajó"-t) jelent.
miénkhez hasonló vagy magasabb lenne. Ebben az értelem-
Természetesen nem hiányoznak azok a ben természetesen léteznek UFÓ-k. A leg-
kísérletek, amelyek során az univerzum- többjüket azonban kisebb-nagyobb után-
ból érkező rádióüzeneteket kívánják fel- járással természetesen meg lehet magya-
fogni. De ahogyan ez várható volt, az rázni. Az esetek többségében fényes boly-
eredmény mindeddig negatív. Azok az góról, meteorról , magasan repülő ballo-
életjelek, amelyeket mi , emberek küld- nokról , sárkányrepülőről, vagy éppen lezu-
tünk szét az univerzumba, szintén válasz hanó és a földi légkör sűrűbb részeiben fel-
nélkül maradtak. Valószínű , hogy a leg- izzó műhold maradványokról van szó. Sok-
közelebbi szomszédos civilizáció időben szor még madárrajokat, furcsa felhőalak­
és térben egyaránt olyan távol van tőlünk , zatokat, vagy éppen az autók reflektorai-
hogy mindenképpen a hatótávolságun- nak visszatükröződéseit is idegen civilizá-
kon kívül esnek. Ezen túlmenően biológu- ciók űrhajóínak képzelik. Sok UFÓ-nak vélt
saink közül többen vallják, hogy egyálta- jelenség a valóságban a geológiai anomálí-

47
 s • ,,(_
A vörös óriáscsillaggáfelfúvódó Nap elpusztítja a Földet.
ák, például földkéreg vetődések közelé-
ben látható fényjelenség. Más esetben a
nagyhatalmak által végzett titkos fegyver-
kísérletekre vezethetők vissza. Különö-
sen ilyenek lehetnek a korong alakú repü-
lőgépek, amelyek valóban a gyakran em-
legetett „repülő csészealjak" -hoz hasonlí-
tanak. Más UFÓ-k az emberi lélek mély-
ségeiből jönnek. Bizonyítható, hogy na-
gyon felizgatott emberek magányosan
vagy éppen csoportokban repülő koron-
gokat látnak az égen, amelyek a valóság-
ban nem is léteznek. Vannak azonban
olyan UFO jelenségek is, amelyeket nem
lehet ilyen egyszerűen megmagyarázni.
llyenek a repülőgépek elektronikáját za-
varó fénylő korongok, vagy a gabonatáb-
lákban megjelenő körök. A hirtelen előka-
patt tudományos magyarázatokkal itt is
óvatosan kell bánni. Nem kell feltétlenül
azonnal földön kívüli lények nyomait ke-
resni. Olyan természeti jelenségekről is
lehet szó, amelyeket eddig nem ismer-
tünk, amelyekre még nem tudjuk a ma-
gyarázatot. A röntgensugárzás vagy a
mágneses tér is létezett már azelőtt, mi-
előtt elődeink ezekről tudhattak volna.
Sajnos, vannak csalók is, akik UFO jelen-
ségeket találnak ki sőt, szimulálják azo-
kat, feltűnést keltenek, hogy fontos em-
bereknek tűnjenek, vagy hogy szenzáció
fotóikkal sok pénzhez juthassanak. ~~''"'
•::
48 !.
~,,,,.~
Természetesen a magyarázatok ellenére
is maradnak azért még igazi UFÓ-k, ha
ezeken az azonosíthatatlan repülő objek-
tumokat értjük, de nagyon valószínűtlen,
hogy idegen civilizációk eszközeiről le-
hessen szó.
Napunk nem világíthat örökké, hiszen
energiatartalékai
végesek. Minden-
Mikor pusztul esetre még kb. 5
el a Nap? milliárd éven át
meglehetősen
egyenletes mele-
get ad. Eközben energiatermelése kez-
detben szinte észrevehetetlen mérték-
ben, később mind gyorsabban csökken.
A Nap végül egy hatalmas méretű, vörös
óriáscsillaggá fúvódik fel, amely a belső
bolygóit elnyeli. Ezt megelőzően azon-
ban a már menthetetlenül pusztulásra
ítélt Földön olyan forróság kezd elural-
kodni, hogy akkor élő utódaink számára
az egyetlen túlélési lehetőséget az űruta-
zás jelenti. Azt azonban ma még senki
sem állíthatja biztosan, hogy 1-2 milliárd
év múltán egyáltalán lesznek még embe-
ri lények vagy más, intelligens lakók. Ha
lesznek, az űrkutatás technikája minden-
esetre segítségükre lesz abban, hogy út-
rakelhessenek az új világok felé, és
megmenthessék civilizációjukat.
~
:!!
~
i·i ~~~