A C S IL L A G O S É G
É S A M IN D E N S É G
IRTA: D R. W O D E T Z K Y J Ó Z S E F
V P Á Z M Á N Y P É T E R T ID O M Á N Y E G Y E T E M T A N Á R A
„Nincsen szebb, m in t az ég,
mely m inden szépséget m agában
foglal“ — m ondja a n agy Coper­
nicus, ki m ég nem ism erte a tá v ­
csövet és azokat a csodás szépsé­
geket, m ely ek et a távcső tá r t föl
a ném a e lra g a d ta tásb a m e rü lt
em beri szem nek. A távcső fel­
találásáig, m ely 1608 k ö rü l tor*
tent, puszta szem m el észlelték az
eget. íg y is sok é rd ek eset fedez­
tek fel az ég szorgalm as, tu d ás-
szomjas kutató i. De a távcső tö­
kéletesedésével az égi testek rő l
való ism eretein k óriási m é rté k -
ben m egnövekedtek. „Csillagos
eg“ a la tt ren d esen a szabadszem -
mel láth ató csillagok sereg ét é r t­
lük; a távcső sok m illiá rd csil­
lagot tá r t fel a k u ta tó em b eri­
ségnek; ezek és az összes létező,
de a leg h atalm asab b táv csö v ek ­
nek is ho zzáférh etetlen égitestek
alkotják a m indenséget, a koz­
moszt, az u n iverzum ot. Még h á ­
rom h atalm as seg ítő társa v an a
csillagásznak, m ely ek et alig száz
éve ism erünk, de am elyek m eg­
becsülhetetlen szolg álato k at tesz­
nek a m inaen ség titk a in a k fel­
derítésében. Ezek egyike a foto­
gráfia, m ely az ég tű n ő jelen sé­
geit szám u n k ra kép b en m egrög-
ziti; a m ásik pedig a színkép­
elemzés, v agy spektroszkópia,
mely elá ru lja n ekünk, hogy a
m érhetetlen táv o lság b an lenni
látszó csillagokon m ilyen kém iai
anyagok v an n ak , m ilyen a hő­
m érsék letü k , m ilyen sebességgel
ro h a n n a k a té rb e n és még sok
m ást. A h a rm ad ik seg ítő társ a
fotom étria, m ely az égitestek fé­
nyességének a m érésére ta n it.
Ezekkel a fegyverekkel felsze­
relve v e tü n k futó p illa n tá st a v i­
lágm indenség n éh án y legérdeke­
sebb jelenségére.
A m ig a távcsövet nem ism er­
tük, a H old felszínéről vajm i k e­
veset tu d h a ttu n k . Arisztotelész,
az ókor e n agy elm éje, m ég sim a
! göm bnek gondolta a H oldat, b á r
; puszta szem lélet is m u tatja, pl.
| telihold alk alm ával, hogy a
1 Hold felü letén világosabb és sÖ.-
téteb b foltok v áltak o zn ak egy­
m ással. Galilei volt az első h a ­
landó, ki — 1609-ben — m aga-
készitette kezdetleges távcsövét
a H oldra irá n y ítv a észrevette,
hogy azon á rn y ék o t vető kiem el­
kedések, hegyek v annak, am e­
lyek n ek m agasságát is m á r kö­
zelítően m eg tu d ta m érni. Első
h allásra m eglepőnek tű nik, hogy
tő lü n k oly n agy m esszeségben
levő ég itesten hegyek m agassá­
g át m eg tu d ju k m érni. Ehhez
előbb tu d n u n k kell, m ily m esz-
sze van a Hold. A tudós gö­
rög asztronóm usoknak, Arisztar-
chosznak és H ipparchosznak (Kr.
e. IV. sz.-ban) elm éjében v illan t
fel először az a m erész gondolat,
hogy m egm érjék, m ilyen messze
van tő lü n k a Hold. K ezdetleges
m űszereikkel, távcső h íjá n is
6 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
elég jó e red m én y t k ap tak . Ma
nagy pontossággal tu d ju k m eg­
határo zn i nem csak a H oldnak,
hanem más, táv o lab b i ég itestek ­
nek a táv o lság át is.
A Hold távolsága. íg y m ég azt
is tu d ju k , hogy a H old tő lü n k
való távolsága nem egyform a.
M ikor legközelebb van, ak k o r tá ­
volsága 354.000 km , ha leg táv o ­
labb van, ak k o r 404.000 km . Ez
az utóbbi távolság a F öld ekvá-
to rá n a k m in teg y tizszerese. M ert
azt m in d en k i t u d j a ,. hogy a m i
F öld ü n k a v ilá g té rb e n szabadon
mozgó, forgó, göm bszerü égitest,
m elynek á tm érő je k erek en 12.740
km, s ezért a k e rü le té n e k leg ­
nagyobb m érete 40.000 km. Csil­
lagász szem ével nézve, a F öld k i­
csiny égitest. Igaz, hogy v a n n a k
n ála sokszorta nagyobbak, m in t
pl. a Nap, m ely több m in t 300
ezerszer akkora, de v a n n a k n á lá ­
nál m ég so k k alta kisebbek is,
m in t lá tn i fogjuk. R epülőgép ma,
m ondjuk, 230 k m -t tesz m eg
ó rán k én t. A F öld et ennélfogva
174 óra a la tt leh etn e k ö rü l­
röpülni, am i v alam iv el több,
m in t 7 nap. A H oldba való u t az
előbbeniek szerin t 70 napig ta r ­
tan a. L átszólag óriási távolság.
A rán y lag azonban igen kicsiny,
h a m eggondoljuk, hogy a fén y
ezt az u ta t egy és eg y h arm ad
m ásodperc a la tt teszi meg. A fény
ugyanis 300.000 k m -n y i u ta t tesz
m eg egy m ásodperc alatt, am in t
ezt csillagászati m egfigyelésekből
és fizikai k isérletek b ő l m egállapi-
to tták . K ésőbben lá tn i fogjuk,
hogy v an n ak égitestek, m elyektől
csak m illió évek folyam án é rk e ­
zik hozzánk a fény. íg y te h á t a
H oldnak egy „fénym ásodperc“-
nyi távolsága v alóban fölötte k i­
csiny. Nincs is égitest, m ely hoz­
zánk közelebb volna, am it szem ­
beötlően b izonyit az, hogy a Hold
e lta k a rh a tja p éld áu l a napot,
napfogyatkozás alkalm ával, m i­
kor a N ap és a Föld közé kerül,
vagy egyéb csillagokat, de soha­
sem tö rtén h etik , hogy a Nap k e­
rü ljö n a Föld és a Hold közé.
H a ism erjü k valam ely égitest
távolságát, akkor könnyen m eg­
h a tá ro z h a tju k valódi m éreteit. így
a H old valóságos átm érője 3476
km , a F öld átm érőjének v alam i­
vel több m in t negyedrésze. E zért
a F öldbe m integy 50 olyan gömb
férne, m in t am ilyen a Hold. J u p i­
te rn e k kilenc holdja közül négy
van, m ely akkora, vagy nagyobb,
m in t a m i H oldunk, a S a tu rn u s-
n ak tiz h o ldja közül pedig egy
v an nagyobb. De azért a Hold
m ég nem a legkisebb égitestek
közé szám it. Hiszen az u. n. asz­
tero id ák vagy kisbolygók legna-
gyobbjának, C eresnek átm érője
csak 765 km, am i an n y it jelent,
hogy a H old-göm bből 90 C eres-
göm b telnék. A M ars holdacskái
pedig csak 8, illetőleg 15 km á t­
m érő jüek, szóval egész picinyke
tö rp ék m ég a Hold m ellett is.
K ráterek. A H oldnak távcső­
ben lá to tt képe, am ennyire le­
bilincselő, an n y ira rejtélyes. M eg­
lepő az a szám talan, különböző
nagyságú, k ö ralaku képződ­
m ény, m elyeket k ráterek n ek ne­
veztek el, b á r a földi vulkánikus
k rá te re k tő l lényegesen külön­
böznek. Az utóbbiak rendesen
m agas hegyek tölcsérszerü, k i­
csiny m élyedései. A Hold k rá te ­
rei közül a kisebbek is 500—2000
m é te r átm érő jü ek és közepükben
ren d esen kúpszerü kiem elkedés
van. A legnagyobb h o ldkráterek
átm érő je 250 km körül van és
olyan n agy a területük, m int
egész E rdélyé. A Föld felszinén
a H old k rátereih ez hasonló a la­
k u la to k a t nem ism erünk. Szám ­
talan szo r k ísérelték meg e k rá te ­
rek keletkezésének rejtély ét m eg­
fejten i, de eddig nem sik erü lt k i­
elégítő m ag y arázato t találni. V an­
nak, ak ik a H oldra h u llo tt m e-
 1. kép. A 9% napos Hold fényképe.
teoroknak tu la jd o n ítjá k k e le tk e ­
zésüket, m ások kipuffanó óriási
gázbuborékoknak, m ások olv ad t
fém ek k ib u g g y an ásán ak , vagy
m egrepedt jég b u ro k alól k iá ra m ­
lott és ú jb ó l m eg fag y o tt víznek.
Az utóbbi n ézet a közelm ú lt év ­
tizedekben élén k figyelem ben r é ­
szesült. A zonban k é t alapvető
m egfigyelésen szenved h ajó tö rést.
Az egyik az, hogy a m i k ísérő n ­
kön a lég k ö rn ek legcsekélyebb
nyom a sincs. A nagy hőm érsék­
letkülönbségek következtében
erős p áro lg ásn ak és lecsapódás­
n a k kellene jelentkeznie. E gyik­
n ek sem ta lá lju k nyom át. A m á­
sik té n y az, hogy a H old fén y ­
visszaverőképessége ugyanolyan,
m in t a sö tét v u lk an ik u s kőzeteké
és m élyen a la tta m arad a jég
u. n. albédójának.
8 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
Élet a Holdon? A földi életnek
egyik alap fö ltétele a légkör és
a viz jelenléte. M inthogy ily en ­
nek a H oldon sem m iféle legcse­
kélyebb nyom a sincs, a z é rt ra jta
nem lehetséges a földihez h a ­
sonló élet. L átn i k ü lönben sem
tu d n ák ezeket az élőlényeket
még leghatalm asabb, m odern
távcsöveinkkel sem. A m it ezek­
kel m ég biztosan észlelh etü n k a
Hold felszínén, an n ak legalább
100 m átm érő jű n ek kell lennie.
M egjegyzendő, hogy a H old leg-
m egkapóbb k ép ét nem az ó riás­
távcsövekben lá tju k (pl. a M ount
W ilson n agy teleszk ó p ján ak á t­
m érője 254 cm = 100 hüvelyk),
hanem a kisebb m éretű , 15— 25
cm-es távcsövekkel (u tó b b iak at
közönségesen 6, illetőleg 10 h ü ­
velykesnek hívják.)
A H old-hegyek a rá n y la g sokkal
m agasabbak, m in t a Föld hegyei.
A Föld legm agasabb hegye közel
8900 m. Ha a F öldet egy negye­
dére kicsinyitenők, k ap n án k
olyan n ag yságú égitestet, m in t
a Hold. A H oldon te h á t 2200 m
m agasságú hegy volna a leg n a­
gyobb. M égis v an a H oldon 5000,
sőt 6000 m -nél m agasabb hegy is.
A Hold alakja. T erm észetsze­
rű e n v etődik fel az a kérdés,
hogy m ié rt fo rd ítja felén k m in ­
dig u g y an azt a felét a Hold. Ez
azért van, m e rt a lak ja nem pon­
tosan göm b, hanem a Föld felé
m egnyúlt, u. n. ellipszoid (na­
gyon d u rv a h aso n la tta l to jásd ad -
a lak u n a k leh etn e m ondani). A
kisebb és nagyobb ten g ely között
a különbség csak k é t km körül
van, de ez a kis kidudorodás
elegendő a rra , hogy a g ra v itá ­
ció, az égi testek között ható
vonzási v. nehézkedési erő, m in t­
egy a Föld felé rögzítse a Hold
m eg n y ú lt részét. L ehet, hogy ez
a m egnyúlása a H oldnak m ég ab ­
ból a korából szárm azik, m ikor
folyékony, izzó állapotban volt,
és a Föld ra jta hatalm as árap ály ­
tü n em én y ek et idézett elő, m in t
ahogyan viszont a Hold m a is
a mi óceánjaink kisebb m érték ű
ára p á ly a in ak előidézője.
A Hold eredete is olyan k é r­
dés, m ely tu dóst és laikust egy­
a rá n t izgat és érdekel. H atáro ­
zott és végleges feleletet erre ma
m ég nem tu d u n k adni. A sokféle
elgondolás közül csak a legfon­
to sab b ak at em lítjük. Laplace
kozm ogoniai elm élete szerint a
v alam ik o r — talán egym illiárd év
elő tt — m ég izzó, gáznem ü h al­
m azállapotban levő Földről a
forgás következtében g y ű rű k v ál­
ta k le, m elyek idők folytán ösz-
szetöm örültek és a H oldat hozták
létre. D arwin G. H. azt gondolja,
hogy a Hold a m ár cseppfolyós
Föld töm egéből szakadt ki a
N ap árk eltő erejének hatására.
Kant, Moulton és m ások a világ-
té rb e n szerteszéjjel száguldó
apró, szilárd részecskék összeve-
rődésére vezetik vissza a Hold
ered etét. Ism ét m ások azt vélik,
hogy a Hold valam ikor kis
bolygó volt, m ely a Föld köze­
lébe kerülve, vonzásának bűvkö­
rébe e sett és igy kényszerült
örök kísérőjéül szegődni.
A Hold mozgása szabálytalan.
A H old feltűnő fényváltozásait
m indenki ism eri. M ár a legré­
gibb időkben pontosan észlelték
ezeket a fényváltozásokat kínai,
b abyloniai és egyiptom i csillagá­
szok. Mai m egfigyelésekből tu d ­
juk, hogy ujholdtól ujholdig á t­
lagban 29 nap, 12 óra, 44 pere
telik el. De ez az időköz nem
pontosan egyform a. Ez onnét
van, m e rt a Föld, Hold és a
többi naprendszerbeli bolygók
folyton v álto ztatv án helyüket a
térb en , v áltozik a gravitációs h a -
2. kép. Részlet a Hold felületéről. (Nagyított fénykép, mely a Yerkes-
obszervatórium 100 cm-es távcsövével készült.)

tás is. De ezt a N e w to n -féle n e­ le h e t m egfejteni, úgy, hogy leg­

hézkedési tö rv én y a la p já n a leg­
nagyobb pontossággal ki leh et
szám itani. M égis a Hold m ozgá­
sában m u tatk o zn ak apró e lté ré ­
sek, szabály talan ság o k , m ely ek et
a leggondosabb szám ítással sem
ú ja b b a n ezeknek a szab ály talan ­
ságoknak o k át in k áb b a Föld
ten g ely k ö rü li fo rgásában keresik,
m ely eszerin t nem olyan egyen­
letes, m in t ahogyan eddig h it­
ték. É rd ek es m ég m egjegyezni,
10 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a

hogy m ár az ókorban ism erték tosan körben, hanem ellipszis­

az u. n. S zárosz-ciklust, m ely 18 ben keringenek. M ár pedig a mi
év és 11 n ap o t tesz ki s am ely­ kicsiny F öldünk csak szerény
n ek leforgásával n ap - és hold- bolygó hatalm asabb társai kö­
fogyatkozások közel u g y an ab b an zött. (K öznyelven az ellipszist
a so rren d b en ism étlődnek. 19 év­ o válisnak m ondják.)
nyi időközben pedig a Hold fén y ­ Egészen közel nem tu d n án k
változásai vagy fázisai (ujhold, ! ju tn i a Naphoz, a felszínén u ra l­
első negyed, telihold, utolsó n e­ kodó óriási hőm érséklet m iatt,
gyed), az évnek közel u g y a n a rra m ely m integy 6000 Celsius-fok.
a d á tu m á ra esnek. Ez az u. n. Ez a n n y it jelent, hogy a N apot
M eton-iéle ciklus. m agas izzásban levő gázburok
veszi körül. Mi a Földről meg
A FÉNY SZÁ R N YÁ N tu d ju k m érni ezt a hőm érsékle­
A V IL Á G T É R B E . tet, sőt azt is meg tu d ju k állapí­
L á ttu k , hogy m ég rep ü lő g ép ­ tani, hogy m iféle kém iai alkatú
pel is 70 napig ta rta n a a H oldba, gázok alk o tják a N ap külső, lá t­
a hozzánk legközelebb levő égi­ h ató b u rk o latát.
te stre való u tazás ; ellenben a De am in elsősorban m egdöb­
fény sebességével egy és eg y h ar- bennénk, az a N ap nagysága. A
m ad m ásodperc a la tt érn é n k oda. N ap göm balaku; átm érője 109-
A m esszebb levő égitestek táv o l­ v szer akkora, m int a Földé, azaz
ság át ezért jobb lesz a fén y se­ 1,390.600 km. A fény a Nap fe­
bességével áth id a ln u n k ; m ég úgy lü letén ek egy po n tjáró l a közép­
is, a repülő g ép n ek ezerszeresére ponton á t a d iam etrálisan szem ­
felfokozott sebességével, a legtöbb ben levő felületi pontig 4.6 m -
csillag egy em beri élet ta rta m a perc a la tt érkeznék. Em lékszünk,
a la tt elérh etetlen . hogy a Holdig a fény ú tja csak
A Nap és a Naprendszer. Első egy m percnél valam ivel tovább
láto g a tá su n k a Hold u tá n a N ap­ ta rt. Ez an n y it jelent, hogy ha a
ren d szer központjának, le g h a ta l­ F öld et a N ap középpontjába he­
m asabb tag ján ak , a N ap n ak szól. ly eznők, a Hold kényelm esen
498.7 m perc a la tt é rn é n k oda k erin g h etn e k ö rü lö tte a Nap b el­
( = 8 perc 18.7 m perc) a fény se­ sejében, sőt m ajdnem m égegy-
bességével haladva. (K özbevető- szer oly m essze távozhatna, m int
leg m egjegyezzük, hogy a rá d ió ­ van jelenleg a Földtől. A Nap
h u llám o k n ak is ugyanez a sebes­ térfo g ata 1,300.000-szerese a Föl­
ségük.) K ilo m éterek b en kifejezve dének. De a benne levő anyag
ez 149,504.000. De a Föld nem m ennyisége, u. n. töm ege a Föl­
m indig egyform a távolságban dének csak 333.430-szorosa. Ez
van a N aptól, m iközben évi ú tjá t a z é rt van, m ert a Föld anyaga
m egteszi k ö rü lö tte. Ha ak k o r in ­ „ sű rű b b “, ahogy a fizikusok m on­
duln án k , m ikor legközelebb v a n ­ d an i szokták. Ha a zérus fokú
n ak egym áshoz, ak k o r 9 m p erc- viz sű rű ség ét egy-nek vesszük,
cel h am aráb b érkeznénk; ha pe­ úgy a F öldet alkotó anyagok á t­
dig akkor, am ikor a legtávolabb lagos sű rűsége 5.56, a Nap an y a­
vag y u n k a N aptól, úgy 9 m perc- gáé pedig csak 1.41.
cel később. Ez a z é rt van, m e rt A p uszta szem nek a Nap szó­
Kepler hires tö rv én y ei szerin t a szerin ti értelem ben „vakítóan“
bolygók a N ap k ö rü l nem po n ­ fényes. Oly nagy a fényereje a
 A csillagos ég
Nap sugárzó felü letén ek , hogy a
szem legsúlyosabb b án talm a n él­
kül nem leh et közvetlenül ész­
lelni. Több m ódszert ta lá lta k ,
m elyekkel a N apot kényelm esen
lehet észlelni; igy sötét ü veget
lehet a távcső szem lencséje (oku­
lárja) és a szem közé tenni. Sok­
kal jobb a Herschel-ié]e okulár,
m ely a N ap fén y én ek n ag y ré ­
szét tükrözéssel kivezeti. A fény
u. n. poláro zását is fel leh et hasz­
nálni, vagy k ih ú zo tt o k u lá rra l a
Nap kép ét p a p irra leh et v etiten i.
T erm észetesen, leh et a N apot fo-
to g rafáln i is, am i ren d k iv ü l fon­
tos.
A N ap fé n y e re jét u. n. foto­
m éterek k el m érik, m elyek elv ­
ben hasonlóak a m i közönsége­
sen használatos fé n y fo rrásain k
(elektrom os lám pa stb.) fé n y e re ­
jén ek m eg állap itására szolgáló
fotom éterekhez. A N ap fényes­
sége Dorno és H ertzsprung m é­
rései szerin t 150.000 lux, m ig a
teli holdé pl. csak 0.3 lux. A N ap
eszerint 7660 m illiószor fén y e­
sebb, m in t az egységnyi u. n.
H efn er-g y erty á tó l 1 m táv o lság ­
ból m eg v ilág ito tt abszolút feh ér
lap.
Napfoltok. H a a N apot távcső­
vel észleljük v agy fén y k ép ét
szem léljük, ak k o r észrevesszük,
hogy felü lete nem egyenletesen
fényes és hogy ra jta g y ak ran
kisebb-nagyobb u. n. foltok v a n ­
nak és hogy egész felü lete szem ­
csés.
A n a p fo lto k at m á r Galilei s
vele egyidejűleg Scheiner K ris­
tó f jezsuita észlelte legelőször
1611-ben. M ár ők észrevették,
hogy a nap fo lto k szabályos idő­
közben jelen n ek m eg a N ap
egyik perem én és tű n n e k el a
m ásikon. Ebből igen helyesen azt
k ö v etkeztették , hogy a Nap, ez
az óriási ég itest is tengelye körü l
és a mindenség 11
3. kép. A Nap fényképe napfoltokkal.
(A Lick-ob szervatórium felvétele.)
forog, úgy, ahogyan a Föld is vé­
gez ten g ely k ö rü li fo rg ást vagy
rotációt. A Föld 24 óra a la tt fo r­
dul m eg egyszer a tengelye kö­
rül, a N ap pedig kerek en 25x/2
nap alatt. A forgástengely a föld­
p ály a sikjához, az u. n. ek lip ti­
kához TVs foknyi szöggel hajlik.
A zonban sajátságos, hogy ennek
a ten g ely k ö rü li forgásnak id ő ta r­
tam a nem egységes. A N ap ekvá-
to rá b a n m egjelenő foltokból 25
napos forgásidő adódik. De m en­
nél m esszebb v an n ak a foltok az
ek v áto rtó l, an nál hosszabb fo r­
gásidő adódik. így a 35°-nyi szé­
lességben m egjelenő foltokból 27
napos forgásidő adódik.
E szerin t a N ap forgása nem
úgy tö rtén ik , m in t pl. a Földé,
vagy v alam ely más, szilárd
anyagból álló bolygóé. V alójában
az, am it a napfoltok révén ész­
lelünk, a N ap felületén vég­
bem enő folyam at. M árpedig a
N ap külső b u rk a kétségtelenül
gáznem ü s igy a fo rg ást a gáz­
réteg ek sajátos áram lása is befo­
ly áso lh atja. A napfoltok nem á l­
landóak. Először m in t kicsiny,
sötét u. n. pórus vagy likacs je ­
lentkezik, m ely ném elykor igen
12 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
gyorsan, sokszor órák a la tt nő
nagyra. Itt a fotográfia tesz m eg­
becsülhetetlen szolgálatokat, m ert
segítségével a foltok alak v álto zá­
sáról tetszésszerinti szám ú felvé­
telt, a k á r m ozgófilm et is készít­
hetünk, m elyek segítségével az
^gész fo lyam atot pontosan lerö g ­
zíth etjü k . V annak csillagdák (Ca­
petow n, G reenw ich, K odaikanal,
Zó-Sé stb.), m elyeknél a N ap fo-
tografálása állandó napi program .
A foltok é le tta rta m a különböző.
Egyesek csak n éh án y napig ta r-
'an a k , m ások m eg hónapokig. A
leghosszabb é le tta rta m , m elyet
eddig n ap fo ltn ál észleltek, m ásfél
év. N ém ely foltok óriási te rje d e l­
m et érn ek el; igy észleltek foltot,
m elynek átm érő je 2' (ivperc). A
Nap táv olságában ez m egfelel
81.200 km -nek, am i a Föld átm é­
rőjén ek több m int hatszorosa. Az
dven n ag y k iterjed ésü képződm é­
nyek sokszor n ag y k iterjed ésü .
összefüggő foltcsoportok, m elyek
néha távcső nélkül, egyszerű sö­
tét üvegen á t szabadszem m el is
láthatók.
A napfoltok legin k áb b a N ap
egyenlítőjének közelében lépnek
fel. M ennél táv o lab b esnek d élre
vagy északra az ek v áto rtó l, a n ­
nál ritk á b b a k és 40°-nál nagyobb
távolságban tőle csak a le g rit­
k áb b an m utatk o zn ak . A nap fo l­
tok szárpa is erősen változik.
V annak évek, m ik o r h etek en á t
nyom át sem leh et lá tn i a fo ltn ak
a fotoszférán, ahogyan a N ap
külső b u rk á t nevezni szokták.
M áskor m eg folyton észlelhetők
a napfoltok. B ár m ár régebben
sejtették , m égis csak 1843-ban si­
k e rü lt Schw abe S. H .-nak kim u ­
tatn i a n apfoltok m egjelenésében
m utatkozó időszakos törvén y sze­
rűséget. Ú jab b an különösen a zü­
richi W olf R. csillagász és utóda,
W olfer A. foglalkoztak ezzel a
kérdéssel behatóan. S zerintük a
napfoltok gyakorisága átlag 11 év
és 1 Vi hónapnyi időköz a la tt v ál­
tozik szabályosan, vagy am in t
m ondani szokták, periodikusan
akként, hogy a m inim um tól a
m axim um ig 5 év 58 nap, a m axi­
m um tól a következő m inim um ig
15 nap híján 6 év telik el.
Egész pontos szabályszerűség­
ről azonban szó sincsen, m ert a
két m axim um vagy két m ini­
m um közti időszak pl. az elm últ
100 év a la tt 7 és 14 év között v ál­
takozott. így m axim um ok vol­
tak : 1830, 1837, 1848, 1860, 1870,
1883, 1894, 1906, 1917-ben; leg­
utóbb 1928-ban volt m axim um és
igy valószínűleg a következő
m axim um 1939-ben lesz.
A teljesen kifejlődött napfol­
ton igen jól lehet m egkülönböz­
te tn i a sötét belső m agot és az
őt körülvevő valam ivel világo­
sabb félárn y ék o t vagy penum -
b rá t. Ez utóbbi Secchi találó le­
írása szerint úgy fest, m in th a a
fotoszféra anyaga a sötét belső
felé áram lanék. Bizonyos, hogy a
tip ik u s napfoltok lapos, tölcsér-
szerű m élyedések, am it igen jól
leh et észlelni, m ikor a napfolt a
N ap p erem ének közelébe ér.
A színképelem zés és a spek-
trohéliográf. Ha m ost azt em lí­
tem meg, hogy Hale, am erikai je­
les csillagász a hidrogén H a vo­
n aláv al k észített spektrohélio*
g ram m jai a N ap felületének sok
helyén, de különösen a napfol­
to k b an ö rvényszerü mozgást tü n ­
te tn e k fel és hogy ugyancsak ő
m u ta tta ki a napfoltok színké­
péből, hogy bennök m ágneses té r
v an jelen, úgy ez első p illanatra
ta lá n hom ályosan érthető, m ert
m ég nem m o n d tu n k semmi köze­
le b b it a színképelem zésről. De a
m ai csillagászat fizikai ágának, az
asztrofizikának legszebb vivm á-
n
 A csillagos ég
4. kép. A N ap sp ek troh éliogram m ja.
(K észü lt a L ick -o b szervatórium on.)
n y ait a sp ek tro szk ó pián ak kö­
szöni, s ezért jó lesz vele egész
röviden m egism erkednünk.
V alam ely fé n y fo rrá s (gyertya,
lám pa, csillag, stb.) szinképét
vagy sp e k tru m á t m egfelelő m ű ­
szerrel, a szinképelem ző készü­
lékkel vagy sp ektroszkóppal ál­
líth a tju k elő. E nnek fő a lk a tré ­
szei: egy vagy több üvegprizm a
s egy finom an szabályozható rés­
sel e llá to tt u. n. k o llim áto rtáv -
cső. Ism eretes, hogy üvegprizm án
á t szem lélve, a tá rg y a k sziv ár­
ványszínű k e re tte l látszan ak kö­
rü lv év e lenni, a N ap, vagy v a la ­
m ely m ás fé n y fo rrá sn ak a p riz ­
m án átbo csátó it fénye pedig a fe ­
h ér fa lra ragyogó szivárványszi-
n eket varázsol. B izonyára so­
kan játsz o tta k g y erm ek k o ru k b an
ilyen prizm ával, m ely valam ely
lü szterrő l e sett le. A csillagász
és a fizikus is v aló jáb an szintén
játszik az ő finom és tökéletes
prizm áival, de tovább m egy a
já té k n á l és k eresi az összefüg­
gést a fé n y fo rrá s és a színkép
között.
A k o llim áto r és a ra jta levő
finom rés táv o l ta r t m inden ide­
gen fén y t és lehetővé teszi a
és a mindenség 13
fé n y fo rrá s különböző részeinek
m egvizsgálását. A résen át érk e­
zett fé n y t a prizm a szétbontja
színképpé, sp ektrum m á, m elyet
vagy kis távcsövön közvetlen
szem léléssel (vizuálisan) észle­
lünk, vagy pedig fotográflem e-
zen felfogjuk és lefényképezzük.
Az első célra b eren d ezett m ű­
szer a spektroszkóp, a m ásik a
sp ek tro g ráf. A kollim áto rh o /
egyszerre két különböző fén y fo r­
rásból lehet fén y t bocsátani s
ek k én t a két keletk ezett színké­
pet egym ással össze lehet h a­
sonlítani. Egy harm ad ik cső vé­
gén finom m érőskála van, m ely­
nek képe a színképpel egyszerre
lá th a tó s igy a színkép k im ér­
hető. C sillagászati m egfigyelések­
hez a m űszert a csillagászati tá v ­
csőre kell szerelni.
Ha teljesen e lsö tétített szobá­
ba kicsiny k erek nyíláson át be-
bo csátju k a N ap fényét és feher
p ap írlap o t ta rtu n k a fén y su g arak
ú tjáb a, a papíron fényes kis ko­
rong fog látszani, m ely nem más,
m in t a N ap képe. Ha a nyilas
5. kép. N apfoltok a Nap pere m é n e k
közelében. (A Y e rk e s-o b sze rv a tó riu m
spektroh éliogram m ja.)
 14 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a

és a p a p ír közé a fé n y su g arak ú t­ lo m éterek et kell a m ikron tö rt­

jába háro m o ld alú ü v eg p rizm át
helyezünk ak k én t, hogy egyik
éle felül, egyik la p ja pedig alul
legyen, úgy az előbbi világos ko­
rong h e ly e tt eln y ú lt, szines sá­
vot látu n k , m elyen fölül vörös,
aztán so rjá b a n n aran cssárg a-, azt vizsgáltuk, hogy m ilyen ösz-
zöld-, kék- és ibolyaszinü része­
ket k ü lö n b ö zteth etü n k meg. Ha
az ü v eghasábot élével lefelé fo r­
d ítju k , a színek so rren d je felcse­
rélődik. Ez a szines sáv a N ap
színképe vagy sp ek tru m a. A
sp ek tro g rá ffa l a N ap és a csilla­
gok színképét a lehető legtökéle­
tesebben tu d ju k előállítani, ész­
lelni, lefényképezni és kim érni.
H ogyan k eletkezik ez a szín­
kép? A fén y elm élet szerin t azál­
tal, hogy az üveghasáb a N ap fé­
n y ét szétszórta, szétbontotta. Ez a
szétszóródás vagy diszperzió azért
van, m ert a fény re n d k ív ü l sza-
poraságu, kicsiny, különböző réz- , s i. t.
gésekből, hullám okból tevődik
Össze, m elyek a v ák u u m b an m ind
a m ár e m líte tt 300.000 km -es kö­
zös sebességgel h alad n ak . F ölötte
pontos m érésekből k itű n t, hogy a
vörös fén y h u llám ai hosszabbak,
m in t a zöld fényé, en n ek h u llá ­
m ai hosszabbak, m in t a sárg a fé­
nyé, s i. t. A lá th a tó vörös fény
hullám hosszának h a tá ra k erek en
0.77 m ikron (ezredrész m illim é­
ter) k ö rü l van, az ibolya fényé
0.4 m ik ro n körül. Úgy a vörö­
sön, m in t az ibolyán tú l v an a
színképnek fo ly tatása, m ely az
em beri szem szám ára nem lá th a ­
tó közvetlenül, de am ely et a
fényképezőlem ezzel le leh et fo-
tog rafáln i s igy lá th a tó v á tenni.
M int m inden h u llám szerű moz­
gásnál, úgy a fény n él is, a rezgés­
szám ot úgy kap ju k , h a a te rje ­
déssebességet elosztjuk a h ű l- j lárd vagy cseppfolyós lehet egy­
lám hosszal. A fény-rezgésszám ok ! a rá n t. Ha azonban valam ely
igen nagyok, hiszen százezer ki­
részeivel osztani. A vörös fény
rezgésszám a m ásodpercenként 400
billió, az ibolyáé 730 billió körül
van.
M inden fén y fo rrás szolgáltat
színképet, nem csak a Nap. Eddig
szefüggés van a színkép és a
prizm a között. Nézzük most, m i­
lyen kapcsolat áll fönn színkép
és fén y forrás között. E nnek a
k apcsolatnak fölfedezése K irch-
hoff és Bunsen érdem e (1859).
E nnek a fölfedezésnek segítségé­
vel n y e rtü n k b etek in tést a világ-
egyetem , a kozmosz m űhelyének
titk a ib a és lehetségessé vált, am it
azelőtt a legm erészebb fantázia
sem m ert volna elképzelni: tá ­
voli égitestek anyagi összetéte­
lének fölism erése, a ra jtu k u ra l­
kodó h ő m érséklet mérése, té r­
beli sebességük m eghatározása
K isérleti tény, hogy m ás és
más a színképe m inden kém iai
elem nek, ha alkalm as m ódon iz­
zásba hozzuk és ezáltal világitóvá
tesszük. A m egvizsgálandó anya­
gokat pl. gázlángban (Bunsen-
égő) vagy elektrom os utón (pl.
G eissler-csővel, szikrakisüléssel)
te h e tjü k világitóvá. K iderült,
hogy a szinkép nem csak a vilá­
gitó an y ag m inőségétől, hanem
h alm azállap o tátó l is függ. Izzó,
szilárd vagy cseppfolyós anyag
színképében a színek hézag n él­
kül, folytonosan sorakoznak egy­
m ás m ellé a vöröstől az ibolyáig
és az egyes anyagok színképében
legfeljebb az egyes színek erős­
sége között v an különbség. Az
ilyen színképből az anyag m inő­
ségét nem leh et m egállapítani,
csak h alm azállapotát, m ely szi­
anyag izzó gőz- vagy gázállapot-
 A csillagos ég
ban van, ak k o r sp e k tru m a te lje ­
sen egyénivé válik. C sak szines
savokból v agy v onalakból áll,
m elyeket sö tét közök v álaszta­
nak el egym ástól. A szines sá­
vok vagy v o n alak m in d en an y ag ­
nál m ások, de egy és ugyanazon
anyagnál m indig ugyanazok, úgy
hogy a szinképből teljes biztos­
sággal leh et fö lism erni az an y a­
got, m elytől a szinkép szárm azik.
A fényes v o n alak elhelyezkedése
ugyanazon an y ag n ál m indig
ugyanaz; ennek k im érésére szol­
gál a fönnebb e m lite tt m érő­
skála.
E lőford u lh at az is, hogy v a ­
lam ely izzó állap o tb an levő szi­
lárd te ste t g ázréteg veszi körül,
úgy hogy a fé n y n ek előbb ezen
a gázrétegen kell áth ato ln ia, m i-
plőtt a spektroszkópba ju t. K irc h ­
h o f á llap íto tta m eg azt a n ag y ­
h o rd erejű tén y t, hogy ha ennek
a g ázburo k n ak a h őm érséklete
alacsonyabb, m in t az izzó szilárd
testé, ak k o r elnyeli azokat a su­
garak at, am ely ek et m aga kibo­
csát, m ikor izzóan világit. K ö­
vetkezőleg az izzó belső szilárd
test folytonos színképében fek e­
te vonalak lépnek fel ott, hol
m áskülönben fényes, szines vo­
n alak volnának, ha a gázburok
m aga v ilág itan a. Ezek a sötét
elnyelési von alak te h á t a gázra
éppen olyan jellem zőek, m in t a
fényes vonalak, hiszen pontosan
ugyanazon a h elyen m u tatk o z­
nak. Ha a g ázb u rk o lat hőm érsék ­
lete m agasabb, m in t az a la tta le­
vő szilárd testé, ak k o r a szinkép
folytonos ugyan, de a gázt je l­
lemző különálló v o n alak fén y e­
sebben tű n n e k elő. M indkét eset­
ben a g ázb u rk o lat kém iai a lk a t­
részeit kétség et kizáró m ódon
meg lehet h atáro zn i. H a a szin­
kép v onalai szélesek és elm osó-
dottak, ak k o r a gázréteg vagy
és a mindenség 15
igen m agas hőm érsékletű, vagy
m agas nyom ás a la tt áll, vagy
igen vastag, vagy ezen okok kö­
zül k ettő vagy valam ennyi m ű­
ködik közre.
H a a N ap színképét elég kes­
k en y réssel á llítju k elő, akkor
benne látszan ak az előbb e m litett
fek ete elnyelési vagy abszorpciós
vonalak. E zeket m á r Wollaston
észlelte (1802), de csak F raun­
hofer m é lta tta őket behatóbb
figyelem re (1814), ki n éh án y fé­
nyesebb csillag színképét is elő­
á llíto tta és észrevette, hogy a
színképben m utatkozó sötét vo­
n alak u g y a n a n n ál a csillagnál
m indig u g y an azt a hely zetet fog­
la ljá k el. Ö róla nevezték el eze­
k e t a sötét v o n alak at F raunhofér­
télé v o n alak n ak . Ö jelezte a Nap
színképének feltűnőbb v o n alait
b etű k k el. K i r c h h o f legutóbb em ­
lite tt tö rv én y e m a g y arázatát adja
e v o n alak keletkezésének. A Nap
folyékony vagy szilárd, igen m a­
gas h ő m érsék letű m agból áll,
m ely et alacsonyabb hőm érsék ­
le tű gázréteg, a N ap u. n. krom o-
szférája vesz körül. Ez nyeli el a
szilárd vagy folyékony belső test
felü letérő l, a fotoszféráról k i­
induló n ém ely su g arak at, azokat
ugyanis, am ely eket m egfelelő hő­
m érsék leten m aga is kibocsátana.
Az ek k én t keletkező F raunhof ér­
télé v o n alak összehasonlítása a
különböző kém iai elem eknek la ­
b o ra tó riu m b a n elő állíto tt szín­
képével k id e ríte tte , hogy a N a­
pon igen sok földi elem v an je ­
len izzó gázállapotban, igy pl. a
vas, hidrogén, kalcium , kálium ,
n á triu m , oxigén stb. Sőt v an
olyan elem is, m elynek létezését
a N apon a szinkép segítségével
előbb le h e te tt felism erni, a Föl­
dön pedig csak utóbb ta lá ltá k
m eg; ily en pl. a hélium . De v an
olyan elem is, m elynek előfordu­
lá sá t a N apon eddig nem le h e te tt
16 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
k im u ta tn i; ilyen pl. az arany,
kén, foszfor.
Ha K irchhoff tö rv én y e igaz, a k ­
kor a N ap szinképében m utatkozó
F raunhofer-féle sö tét von alak h e ­
ly e tt szines, fényes v o n alak at
kellene látn u n k , ha a krom oszfé-
rá t m ag áb an tu d n ó k észlelni.
N apfogyatkozások alk alm áv al ez
valóban lehetséges, m ikor köz­
tü n k és a N ap között elvonuló
Hold a N apot teljesen e lta k a rja .
K özvetlenül a te lje s fogyatkozás
b e á llta elő tt a N ap perem én ek
kesk en y sáv ja m a ra d lá th a tó
rö v id ideig, m ely k özvetlenül a
fotoszféra fölött h elyezkedik el.
M ikor 1870-ben Y o u n g először
irá n y íto tta sp ek tro szk ó p ját a
H oldtól e lta k a rt N ap e részére,
a szinkép fek ete vonalai h irte ­
len erős fény b en felv illan tak .
R övid ta rta m a m ia tt az angol
csillagászok ezt a színképet flash-
sp e k tru m -n a k (villám -szinkép)
nevezik. A fla sh -sp e k tru m a k ro -
m oszféra alsóbb, a fotoszférával
határo s részéből szárm azik, m e­
ly et ezért m egfordító réteg n ek
neveznek. A fla sh -sp e k tru m vo­
nalai ív a la k u a k és különböző
hosszúságúak, an n ál hosszabbak,
m ennél m agasabb részéből e re d ­
nek a N ap atm o szféráján ak . Ezen
az alapon m eg le h e te tt á lla p íta ­
ni, hogy a m egfordító réteg
m in teg y 2000 km, a krom oszféra
pedig 14.000 km m agasságig te r ­
jed. Az is k id erü lt, hogy pl. a
kalcium , a hidrogén, a hélium a
krom oszféra m inden m agassá­
gában létezik, m ig m ás elem ek
csak a krom oszféra legalsó, m eg­
fordító réteg éb en fo rd u ln ak elő,
m in t pl. a cérium , a karbónium .
A flash -sp ek tru m o t csak n ap -
fogyatkozások alk alm áv al tu d ju k
észlelni. E llenben a krom oszféra
egyéb jelenségeit b á rm ik o r leh et
egyszinü, m ono k ro m atik u s fé n y ­
ben lefényképezni. Ez a Hale és
Deslandres-tői szerkesztett spek-
tro h élio gráf segítségével eszkö­
zölhető. E nnek elve a következő,
A N ap képét távcső vetíti a szin-
képelem ző-készülék részére. A
színképet fényképezőlem ezen fog­
ju k fel. K özvetlenül a lemez
elő tt m ásodik rést alkalm azunk,
m ely a színképnek csak egyik kis
egyszinü részét, egy színképvo­
n a la t engedi a lem ezre. A spek-
tro h élio gráf ak k én t van szer­
kesztve, hogy a Nap képét elvo­
n u lta tja az első rés előtt és egy­
idejű leg a m ásodik rést a lemez
előtt. Ilyen felv ételre különösen
alk alm asak a F raunhofer-féle tí
és K vonalak, m elyek a kalcium ­
tól szárm aznak. M inél erősebben
világit valahol a krom oszférában
a kalcium -gőz, annál fényesebbek
ezek a vonalak és annál világo­
sabb a képük a pozitiv spektro-
héliogram m on. Ily módon tan u l­
m án y o zhatjuk a kalcium -gőz el­
oszlását a Nap felületén. Más vo­
n a la k is alkalm asak spektrohé-
liogram m ok előállítására, igy k ü ­
lönösen a hidrogéntől szárm azó
szép vörös Ha vonal.
M ost m ár világos, hogy m it
je le n te tt, m ikor Hale spektrohé-
lio g ram m jairó l beszéltünk, m e­
lyek a napfoltokban végbem enő
örvénylő m ozgást m u tatnak. A
forgás irán y a az örvényekben
nem tü n te t fel h atáro zo tt tö r­
vényszerűséget, sokszor két köz­
v etlen ü l egym ás m ellett levő
n ap fo ltb an az Örvénylés iránya
ellenkező. Számos esetben ezek
az ö rvények nagy erővel hatn ak
a közelükben levő gáztöm egekre,
íg y Hale 1908-ban nagy hidrö-
géntöm eget észlelt, m elyet a kö­
zelében levő folt örvénye rövid
idő a la tt teljesen elnyelt, m iköz­
ben 140 km -es sebesség is m u ta t­
kozott egyes helyeken.
— "
A csillagos ég
A napfo lto k m ágneses te ré t
Hale az u. n. Z eem an -effek tu s
ala p já n m u ta tta ki. Ez a jelenség
abban áll, hogy v alam ely fé n y ­
forrás sp e k tru m á n a k egyes vo­
nalai k ét vagy h áro m különálló
vonalra h a sad n ak erős, m ág n e­
ses té r h atá sá ra . E zekben a szét­
h asad t szín k ép v o n alak b an a lóan a Földhöz, úgy viselkedik,
fény sark itv a vagy polározva
van. A poláros fén y ném ileg k ü ­
lönbözik a közönséges fénytől,
am ilyen pl. a g y erty áb ó l közvet­
lenül áram ló fény. Az ilyen fény
pl. tü k ö rrő l visszaverődik, b á r ­
m ily irá n y b a n is éri; a poláros
fény ellenben ném ely irá n y b a n
e g y általán nem v erő d ik vissza.
Ezt azzal leh et m agyarázni, hogy
a poláros fény n él csak egyes h a ­
táro zo tt irá n y b a n v agy fo rm ában
végbem enő rezgések lép n ek fel,
m ig a közönséges fén y n él a h a ­
rá n t- vagy tran szv erzális rezgé­
sek m indenféle irá n y b a n tö rté n ­
nek ; a poláros fén y h u llám ai
úgyszólván „rend esen m eg v a n ­
n ak fésü lv e“. V an olyan poláros
fény, m elynél csak bizonyos ir á ­
nyú, egyenes v onalú rezgések m a­
ra d ta k meg, de v an olyan is,
m elynél csak k ö ralak u rezgések
m ennek végbe. Az előbbi fén y t
lin eárisan, az u tó b b it körösen
vagy cirk u lá risá n p olározott
fénynek szokás nevezni. Zeem an
k im u ta tta , hogy a k e tté h a sa d t
színképvonal c irk u lá risá n és el­
le n te tte n v an sa rk itv a , a h áro m ra
h asad t vonal m ind a háro m
része lin eárisan poláros, de oly-
form án, hogy a középső v o n al­
nál a polározás sik ja m erőleges
a m ágneses erő v o n alak ra, a k ét
külső v o naln ál pedig v elü k p á r­
huzam os. Hale ezt a Zeem an-
e ffek tu st ig y ek ezett k im u ta tn i a
nap fo lto k szinképében. Szám os
nehézség leküzdése u tá n a v as­
tól és titá n iu m tó l szárm azó n é ­
1
és a mindenség 17
h án y vonalon v alóban észlelhette
ezt a jelenséget. A N ap korong­
já n a k közepén levő napfoltoknál
k e tté h a sa d t v o n alak látszottak, de
ha a fo lt a N ap szélére ke­
rü lt, h á ro m ra h asad t vonalak
m u tatk o ztak . Hale m egfigyelései
bizo n y itják , hogy a Nap, hason­
m in t valam ely m ágneses gömb.
A zt is le h e te tt m egm utatni, hogy
a m ágneses tengely a N ap fo r­
gástengelyével m integy 6 foknyi
szöget alk o t és 35 és fél nap a la tt
egy fo rg ást végez körülötte.
A N ap ten g ely k ö rü li forgását
érdekes m ás m ódon is m eg lehet
m érni. Ez a m ódszer a ren d k iv ü l
fontos, u. n. Doppler-Fizeau-féle
elven alapszik. E nnek lényege
egész rö v id en az, hogy ha fén y ­
fo rrás felén k közeledik, akkor
több h u llám éri szem ünket m á­
sodpercenként, m in t m ikor a
fé n y fo rrá s nyugalom ban, u g y an ­
ab b an az egyform a távolságban
m a ra d t volna. Ha m eg a fén y ­
fo rrá s tő lü n k távolodik, akkor
viszont kevesebb a hozzánk érk e­
ző hu llám o k szám a. Ha ezt a
té n y t a színképre alkalm azzuk,
ak k o r az a nevezetes és n ag y ­
h o rd e re jű következm ény adódik,
hogy tő lü n k távolodó világitó
ég itest szinképében a Fraunho-
f e r -féle v o n alak a vörös szin irá ­
n y áb an toló d n ak el, m elynél a
hullám hossz nagyobb és am in t
em lítettü k , a rezgésszám en n él­
fogva kisebb. Ha az égitest fe­
lén k közeledik, ak k o r az eltoló­
dás a színkép viola színe felé tö r­
ténik. Az eltolódás irá n y á t és
nagyság át a sp ektroszkópban egy­
id ejű leg lé te síte tt labo rató riu m i
színkép segítségével leh et m eg­
á lla p íta n i úgy, hogy pl. hidrogén
színképét á llítju k elő Geissler-
csővel és ezt a spektroszkópba
v e títjü k . A csillag szinképében
2
 18 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
levő h id rogénvonalak, pl. az em ­
líte tt F raunhofer-féle Ha. vonal
h ely zetét igy pontosan m eg leh et
m érn i és az eltolódás n ag yságá­
ból a közeledés vagy távolodás
sebességét is k ö nnyen ki leh et
szám ítani.
M inthogy a N ap forog, ezért
egyik p erem én a m ozgás felén k
irán y u l, az ellenkező perem en
pedig tő lü n k távolodik. Ha te h á t
a N ap p erem érő l és a la b o ra tó ­
rium i színképről fo to g ráfiai fel­
vételt, sp ek tro g ram m o t készí­
tü n k , úgy ezt k ényelm esen b á r­
m ikor k im é rh e tjü k . Ilym ódon a
sp ek tru m sokféle v onalával vé­
geztek m egfigyelést, m elyek pl.
a m egfordító réteg ek v á to ri fo r­
gásid ejére 25 és fél n apot szol­
g á lta tta k , a sark o k felé. 80 fok­
nyi szélességben pedig 33 és négy­
ötöd napot. É rdekes, hogy a k a l­
cium vonalai kisebb n övekvést
ad ta k a N ap forgásidejére, m int
a napfoltok, a hid ro g én vonala
pedig nem m u ta to tt növekedést.
E nn ek az a m ag y arázata, hogy
ezek a von alak a N ap krom oszfé-
rá já n a k különböző m agasságá­
ban keletk ezn ek és hogy a hozzá­
ju k tarto zó kalcium -, hidrogén-
stb. réteg ek n ek m ás és m ás a
forgássebessége.
A Nap fényessége, h ő m é rsé k ­
lete és energiakészlete S zabad­
szem m el is azonnal lá th a tju k ,
hogy az ég csillagai nem eg yfor­
m a fényességüek. V annak, m e­
lyek feltű n ő en fényesek, m in t pl.
a Vega, Sirius, A ntares, m ások
m eg m ár alig láth ató k . M ár az
ókorban n ag y ság ren d ek b e soroz­
tá k a csillagokat, a legfényeseb­
beket elsőrendüeknek, a v alam i­
vel kevésbé fén y esek et m ásod-
ren d ü ek n ek nevezték és igy to ­
vább, a szabadszem m el m ég ép ­
pen lá th a tó k a t h a to d re n d ü e k n e k
m ondták. A szabadszem m el lá t­
ható csillagok szám a 6000 körül
van, m elyek között csak 20 az
elsőrendű. Távcsőben sokkal
több csillag v álik láth ató v á és
pedig an n ál több, m ennél n a ­
gyobb a távcső. A távcső fe ltalá­
lásával a csillagok n ag yságrend­
jén ek sk á lá já t m eg k ellett tolda­
ni, úgy, hogy m a m ár 21-ed rendű
csillagot tu d u n k észlelni a legha­
talm asabb m űszereinkkel. De a
nagyság rend becslése is m éréssé
finom odott. E rre a m érésre szol­
g áln ak az u. n. fotom éterek (fé­
nyességm érők). A fényképezés is
fontos eszköz a csillagok u. n. fo­
to g ráfiai n ag y ságrendjének m eg­
m éréséhez. Ez a fotográfiai nagy­
ság ren d ném ileg különbözik az
em beri szem m egállapította u. n.
vizuális nagyságrendtől, még pe­
dig azért, m ert az em beri szem a
sárg a és vörös su g arak irá n t é r­
zékeny, a fényképezőlem ez pe­
dig az ibolya és ibolyántúli (ne­
k ü n k m á r láth atatlan ) fénysuga­
ra k irá n t. A vizuális és fotográ­
fiai n ag yságrend közti különbsé­
get szinindexnek nevezik.
A fo to m étria tökéletesedésé­
vel term észetesen k aröltve já r t
a n ag y ságrendek pontos és szigo­
rú b b m eghatározása. így a régi
skála szerin t Sirius, Vega, A ltair,
A ntares, C apelia stb. m ind egy­
szerűen m in t elsőrendű csillagok
szerepeltek. A m odern skála úgy
van alkotva, hogy a régi skála első
n ag y ság rendű csillagai fényessé­
gének k özépértékét veszi első
nagyság rendnek. A kkor a régi
elsőrendű csillagok között első­
re n d ű n é l fényesebb csillagok is
v an n ak . H ogy ezeket követke­
zetesen m egjelölhessük, úgy já ­
ru n k el, m in t a hőm érséklet m é­
résével. A therm o m éter sk á lá já t
a zéruson át a n egativ jelzésű fo­
ko k k al is e llátju k . így teszünk
a csillagok fényességénél is. Az
 A csillagos ég
elsőrendűn él nagyobb fényessé­
geket zérussal meg. n eg ativ (mi-
nusz előjelű) szám okkal jelöljük.
Pl. a S iriu s n ag y ság ren d je — 1.6
(ez a legfényesebb csillag), m ig a
Vegáé 0.1 s. i. t.
V alójáb an a N ap is csak egy
csillag a sok m illió állócsillag kö­
zött, m ég pedig a kiseb b ek közé
szám it. De an n y ib an különbözik
a többiektől, hogy ő v an hoz­
zánk legközelebb és hogy mi
örökre az ő vonzásán ak b ű v k ö ­
rébe fogunk tarto zn i, hogy tőle
k ap ju k az éltető fé n y t és m ele­
get. L á ttu k előzőleg, hogy a
Nap fényessége földi fizikai m ér­
tékben k ifejezve m ekkora. Csil­
lag n ag y ság ren d b en k ifejezve a
Nap fényessége: —26.72. Össze-
hasonlitásk ép p en m egem litjük,
hogy a Hold fényessége: — 12.5, a
Venus, m ik o r a legfényesebb:
—4.0, am i közel m egegyezik a
H efn er-g y erty a fényességével 100
m -nyi távolságban. 9600 km tá ­
volságból ez a g y e rty a olyan re n ­
dűnek látszik, m in t 21-ed ren d ű
csillag. Ha k é t csillag között
5 nagy ság ren d különbség van,
akkor a fényesebb csillag p onto­
san 100-szorta erősebben világit.
Ebből következik, hogy a N ap
közel 122.500 m illiószor (= 1 2 2 és
fél m illiárdszor) fényesebbnek
látszik, m in t az első ren d ű csillag,
a Hold 251.000-szer, a V enus 1000-
szer. De am in t az előbb p éld a­
ként em lite tt g y e rty a an n ál k e­
vésbé fényesn ek látszik, m ennél
messzebb v an tőlünk, igy a N ap
vagy b árm e ly világitó ég itest is.
Ha te h á t az ég itestek fényessé­
géről helyes fog alm at a k a ru n k
m agunknak alkotni, úgy azt kell
m egállapítan u n k , m ilyen re n ­
dűek lennének, ha m ind egyenlő
távolságban v o ln án ak tőlünk. A
csillagászok ezt a táv o lság o t 32.6
fényévnyinek v álaszto tták , ami
és a mindenség 19
m egfelel a C apella (a A urigae)
csillag távo lság ának. Egy fén y ­
év az a távolság, m elyet a fény
egy év a la tt b e fu t m ásodpercen­
k é n t 300.000 km sebességgel. Ez
kitesz 9,467.000,000.000 (9 billió
467 ezer m illió) km -t. E nnek a
táv o lság n ak 3.26-szorosát par-
szeknek nevezik, m e rt ilyen tá ­
volságból a F öld-N ap távolság
1” (ivm ásodperc)-nyinek látszik.
32.6 fényév te h á t annyi, m in t 10
parszek.. V alam ely csillagnak
ebben a táv o lságban m utatkozó
n ag y ság ren d je az u. n. abszolút
fényesség. Ha m eggondoljuk,
hogy a fényesség a távolság
négyzetével fo rd itv a arányos,
ak k o r k isz á m íth atju k a N ap ab ­
szolút fényességét. Ez csak 4.87-
n ek adódik. V agyis ha a C apella
távolságából néznők a N apot,
úgy csak közel ötödrendü, teh át
igen szerény fényű csillagnak
látnok. V iszont a C apellát 0.2
ren d ű n ek , te h á t elsőrendűnél is
fényesebbnek lá tju k . A C apella
te h á t való b an 75-szörte fénye­
sebb, m in t a Nap.
A C apella szinképe h asonlít a
N apéhoz és igy valószínűleg fizi­
kai a lk a tu k is hasonló, és akkor
az egységnyi felü letrész fényes­
sége m in d k ettő n él ugyanaz. E b­
ből következik, hogy a Capella
átm érő je 8.6-szer akkora, m in t a
N apé, té rfo g a ta pedig 650-szer
akkora. De v a n n a k csillagok,
m elyek m ég ennél is sokszorta
nagyobbak. L á th a tju k ebből,
hogy a Nap, m elyet v alam ikor a
m indenség k ö zép p o n tján ak ta r ­
to tta k , v aló jáb an m ilyen szerény
ta g ja a csillagok m egszám lálha­
ta tla n sokaságának.
V ájjo n m ek kora hőm érséklet
u ra lk o d h a tik a N apon? E rre is
tu d u n k fe le le tet adni. De meg
kell jegyeznünk, hogy term észe­
tesen csak a n n ak a réteg n ek a
2*
20 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
hőm érsék letérő l leh et szó, mely-
fén y t és h ő t sugároz felénk. De
enn ek a ré teg n ek is csak valam i
átlagos h ő m érsék letét a d h a tju k
meg, m e rt hiszen am in t lá ttu k ,
a krom oszféra sokféle anyagból
áll, m elyek m indeg y ik én ek m ás
a sugárzóképessége. A N ap su ­
gárzásából m eg leh et á lla p íta n i
azt a h őm érsékletet, m elynek ott
u ralk o d n ia kellene, ha úgy su ­
gározna, m in t az u. n. abszolút
fekete test. Az abszolút fekete
test m indenféle su g árzást te lje ­
sen elnyel (a korom pl. nagyon
m egközeliti az abszolút fek ete
testet) és izzó állap o tb an viszont
kisugároz. T öbbféle tö rv é n y t ta ­
láltak , m elyek összefüggést léte­
síten ek a k isu g árzo tt energia és
a fek ete te st hőm érsék lete kö­
zött. A N ap k isugározta en erg iát
m eg tu d ju k m érni, s következő­
leg ki tu d ju k szám ítani azt a hő­
m érsék letet is, m ely a N apon
uralk o d n ék , ha úgy sugároz, m in t
az abszolút fek ete test.
A N ap összsugárzását aktin o -
m éte rre l vagy p y rh élio m éterrel,
egyes su g a ra k in te n z itá sá t spek­
troszkóppal és nagyon érzékeny,
elektrom os elven alapuló hőm é­
rőeszközzel, b o lo m éterrel m é r­
h e tjü k meg. E m érések szerin t
a N ap p e rc e n k é n t 1.94 g ram m ­
k aló riá t sugároz felén k egy
nég y szögcentim éterre; ez az u.
n. szoláris állandó. G ram m k aló ­
ria pedig az a’ hőm ennyiség, m ely
egy g ram m viz h ő m érsék letét
14 Yi C elsius-f okról 1514 fo k ra
tu d ja em elni. E nnek a g ram m ­
k aló riá n a k bizonyos m u n k a é rté k
felel meg, m e rt hiszen pl. gépek­
ben is hővel m u n k á t tu d u n k vé­
geztetni; egy g ra m m k a ló riá n k én t
4.186 joule vagy 0.427 m éterk ilo -
gr.-ot. A szoláris állan d ó n ak
em líte tt érték éb ő l k isz á m íth a t­
juk, hogy a N ap sugárzó ré te g é ­
nek effektiv hőm érséklete közel
5500 C elsius-fok. V alójában en­
nél valam ivel nagyobb, talán
6000 fok, m ert a sugárzás a N a­
pon is előbb áth ato l az őt b u r­
koló atm oszférán, m ely a sugár­
zásból bizonyos részt elnyel, úgy,
hogy a szoláris állandót valam i­
vel nagyobbnak kell vennünk. A
m ai pontos m érésekkel egyszeri­
ben vége szakadt a régebbi m eg­
lehetősen önkényes és fantasz­
tikus becsléseknek, m elyek 1600 és
10 m illió fok között ingadoztak-
Még hozzátesszük, hogy az effek­
tiv hőm érséklet alsó h a tá rt je­
lent, am elynél nem lehet alacso­
nyabb a N ap sugárzó rétegének
hőm érséklete; de azt is tudjuk,
hogy 10.000 foknál m agasabb
sem lehet. Ú jabban a Nap effek­
tiv h ő m érsékleténél m agasabb
h ő m érsék letet lab o ratórium ban
is sik e rü lt előállítani. A Nap
effektiv h őm érséklete nem v o n at­
kozik a belsejében uralkodó hő­
m érsék letre, m elyre csak köz­
v etv e tu d u n k következtetni.
Az előbb m ondottak alapján
azt is k iszám íthatjuk, hogy a
N ap év en k én t 2900 kvintillió (29
és u tá n a 32 zérus) gram m kalória
vagy 12.140 kvintillió joule en er­
g iát sugároz ki. Teszi ezt pedig
m eg szak ítatlanul sok m illió év
óta. H onnét veszi a Nap ezt a
ren g eteg en erg iát és hogyan le­
h e t az, hogy energiakészlete még
ki nem fogyott? Ha a Nap egész
töm egében vízből állana, akkor
a sugárzás következtében hőm ér­
sék letén ek évenként 1 % fokkal
kellene csökkennie. Ez m ár tö r­
tén elm i idők folyam án is észre­
vehető különbséget vont volna
m aga u tán . E nnélfogva bizonyos,
bogy v a n n ak energiaforrások,
m elyek a veszteséget legnagyobb
részben p ótolják. Sokféle módon
igyekeztek ezt az energiapótlást
 A csillagos ég
m egm agyarázni. íg y pl. M ayer
Robert, a hő m u n k aeg y en érték é-
nek felfedezője, a N apba zuhanó
m eteorokat gondolta külső e n e r­
giaforrásnak. A N ap en erg ia-
veszteségét évi 60 trillió ton n a
tömegű, 600 km -es sebességgel
a N apra zuhanó m eteo r tu d n á
pótolni. E záltal a N ap töm ege
egym illiom odrészével m egnöve­
kednék, ennek pedig az len n e a
következm énye, hogy a Föld k e­
ringési ideje, az év, egy m ásod­
perccel rö v id ü ln e évenként, ami
a m egfigyelések a la p já n teljesen
ki van zárva, m e rt ez egy év­
században alig tesz ki egy fél
m ásodpercet. H e lm holtz a N ap
összehúzódásából gondolta az
energiapótlást m egm ag y arázh atn i.
6. kép. P ro tu b era n ciá k a Nap perem én.
és a mindenség 21
D e ez a belső en erg iafo rrás is
elégtelen, éppen úgy, m in t a r á ­
dium sugárzásánál, vagy á lta lá ­
n o sabban az atom ok bom lásánál
keletkező energia. L egújabban
az a feltevés is felm erü lt, hogy
m in d en anyag á ta la k u lh a t e n e r­
giává. Ezzel a fo ly am attal a N ap
an y ag án ak egy tizedrésze 1500
m illió éven á t bizfositaná az
en erg iap ó tlást. De ennek is vége
szakadna, m e rt 15 billió év a la tt
a N ap összes anyaga m in t su ­
gárzás á ra d t volna szét a világ ­
térb en .
Protuberanciák, korona. Még
k é t tü n e m é n y t kell m egem lite-
nü n k , m ely et régebben csak
napfogyatkozások alk alm áv al le­
h e te tt észlelni. Az egyik a N ap
 22 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
p erem én kilövelő rózsaszínű lá n ­
gok, a m ásik az egész N apot kö­
rülvevő halv án y , ezüstfén y ü su
gárkoszoru, az u. n. korona.
Janssen m u ta tta ki azokról 1868-
ban, hogy színk ép ü k az izzó
• hidrogén egyszerű, fényes v o n a­
laiból áll. A p ro tu b e ra n c iák a
N ap felü letén végbem enő óriási
nag yságú h idrogén k itörések,
m elyek á tla g b a n 30.000— 40.000
k m -re em elkednek a krom o-
szféra fölé, de észleltek o ly an t is,
m ely n ek m agassága a 450.000
k m -t is tú lh a la d ta , m ig a krom o-
szféra vastag ság a 7.000— 11.000
k m -t tesz ki. A spektroszkóp se­
gítségével a p ro tu b e ra n c iák a t
bárm ik o r le h e t lá th a tó v á tenni,
úgy, hogy tan u lm án y o zásu k ma
m ár nincsen az a rá n y la g ritk a
napfogyatkozásokhoz kötve.
A N apot k ö rülvevő fény ko­
szorút, a k o ro n át igen halvány,
gyönge fényessége m ia tt le h e te tt
csak teljes n apfogyatkozásokkor
észlelni. A lak járó l a 7. kép tá jé ­
koztat m in d en szónál jobban.
A zonban a k o ro n án ak sem alak ja,
sem nagysága nem állandó, h a ­
nem folyton változik. A korona
külső részei a közönséges N ap-
szinkép F raunhofer-féle v o n a­
la it m u ta tjá k , am i am ellett szól,
hogy a k o ro n án ak ebben a részé­
ben oly finom eloszlású anyag
van jelen, m ely a N ap fén y ét
visszaveri. A k o ro n án ak belső, a
N aphoz közelebb eső részében
folytonos színképet észlelhetünk.
A zonkívül m ég jellem ző zöld
em issziós színképvonal láth ató ,
m elynek e re d e té t m ég nem is­
m erjü k , m e rt sem m iféle földi
anyag, vagy kém iai elem szín­
képében nem fo rd u l elő; ezért
nevezték el k o ró n iu m n ak azt az
ism eretlen elem et, m elytől ez a
színképvonal ta lá n szárm azik. A
korona szín k ép v o n alain ak eltoló­
dása azt m u tatja, hogy az őt al­
kotó felette ritk íto tt gáznem ü
anyag erős m ozgásban van, m ely­
n ek sebessége h elyenként a 200
k m -t is elérte m ásodpercenként.
R E L A T I V I T Á S : F É N Y-
E L G Ö R B Ü L É S ,V Ö R Ö S -E L T O L Ó ­
D Á S, MERKUR-PERIH.ELIUM-
M O ZG ÁS.
Még sok érdekes jelenséget ész­
lelh etn én k a hozzánk legközelebb
levő álló csillagon, naprendsze­
rü n k h atalm as középponti égites­
tén, a Napon, m elynek fénye n ap ­
pal, a tőle m egvilágított felén a
Földnek, olyan erős, hogy m inden
m ás csillagot elhom ályosít. Ez
azért van, m ert a Földet légkör
veszi körül, m ely a N ap fényét
széjjelszórja. Ha nem venne b en ­
n ü n k e t k ö rü l ilyen légkör, m int
pl. a Holdon, akkor sötét h á ttéren
nem csak a Nap ragyogó korong­
já t látn o k élesen, hanem a szám ­
ta la n többi csillagot is. Igaz, hogy
levegő nélkül nincsen élet a Föld
felszínén, viszont a csillagászt n a ­
gyon z av arja észleléseinél nem ­
csak az em líte tt szórás m iatt, h a­
nem a fén ytörés m iatt is, m ely a
csillagok valódi helyét az égen
m egm ásítva m u tatja, még pedig
a n n ál inkább, m inél közelebb esik
a csillag a láth atárh o z. A fénytö­
rés a csillagok helyét látszólag a
lá th a tá rtó l a zenit felé tolja,
em eli; legerősebben a lá th a tá r
v agy horizon közelében, mig a
zen itb en nincsen törés. A csilla­
gászok ezért a horizon közelében
nem is észlelnek. De a fényt más
erő is e lté ríth e ti utjából. M ár
1804-ben í. v. Soldner jeles né­
m et geodéta a fénynek N e w to n ­
féle em issziós elm életéből k iin ­
dulv a kiszám ította, hogy m ilyen
görbe pály án h alad a fénysugár,
ha re á a gravitáció úgy hat, m int
pl. az eldobott kőre. N ew ton t. i.
7. kép. A N a p koronája az 1898 jan u ár 18-i n a pfogyatkozáskor. (Jeurban
[India] C am pbell, a Lick-csillagda ig azgatója által k é sz itett f é n y k é p -
felvétel.)
 24 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
a fé n y t fölötte kicsiny anyagi ré ­
szecskékből, korpuszkulum okból
álló n ak gondolta. H asonló gondo­
latot, m in t Soldner, v e te tt fel a
közelm últban n agy fe ltű n é st k el­
te tt u. n. re la tiv itá s elm élet is. E
szerin t egy csillagról jövő fé n y ­
sugár, ha a nagy töm egű N ap kö­
zelében h alad el, elgörbül, am iért
azu tán az kissé m ás h ely zetet lá t­
szik elfoglalni, m in t m ik o r n in ­
csen közelében a Nap. E zt a fé n y ­
su g á r elg ö rb ü lést teljes n ap fo ­
gyatkozások alk alm áv al leh et ész­
lelni, m ikor a N ap közelében lá t­
szó csillagokat le leh et fén y k é­
pezni. U gyanezeket a csillagokat
n é h án y h ónappal előbb vagy
utóbb, ak k o r leh et lefényképezni,
m ikor a N ap m á r m essze v an tő­
lük. 1919 óta a csillagászok nagy
gonddal végeznek ilyenféle m eg­
figyeléseket, m elyek tén y leg ig a ­
zolták azt, hogy ilyen „fényel-
gö rb ü lés“ van, m ely nagyobb a
N ap széléhez közelebb levő csil­
lagnál, m in t a táv o lab b in ál. Az
Einstein - féle re la tiv itá s-e lm éle t
szerin t a N ap közelében a csillag
helye 1.76" (ivm ásodperccel) tá ­
volodik a N aptól, am i nagyon k i­
csiny m ennyiség. (Soldner elm é­
lete ennek csak a felét adja.) A
napfogyatkozások alk alm áv al esz­
közölt m egfigyelések azonban v a ­
lam ivel nagyobb é rté k re vezet­
tek; sőt a táv o lab b eső csillagok­
n á l nem távolodás, h anem a N ap
felé való közeledés is m u ta tk o ­
zott. A k érdés e szerin t m ég n in ­
csen véglegesen tisztázva. N in­
csen tisztázva az sem, hogy pl. a
N ap k o ro n á já n ak m i a szerepe
ennél a tün em én y n él. L eg ú jab b an
L y o t fra n c ia asztro n o m u sn ak si­
k e rü lt oly e ljá rá st találn ia, m ely­
nek alk alm azásáv al a k o ro n á t
bárm ik o r leh et m egfigyelni —
úgy m in t m ár régebbi idő óta a
p ro tu b e ra n c iá k a t — és nem v a ­
gyu n k kötve a ritk a napfogyatko­
zásokhoz. T alán ezzel m ajd köze­
lebb ju tu n k a kérdés nyitjához.
A relativ itáselm életn ek m ásik
nevezetes következtetése volt,
hogy nagytöm egű égitestek szín­
képében a F raunhofer-féle vona­
lak a színkép vörös oldala felé to­
lódnak el. Ez a hatás nem tévesz­
tendő össze a fönnebb m ár em lí­
te tt Doppler—Fizeau-féle h atás­
sal, m ely akkor m utatkozik, ha
valam ely csillag tőlünk távolodik.
A relativ itáselm élet vöröseltoló­
dása ellenben akkor is fellép, ha
a csillag távolsága nem változik.
Az eltolódás nagysága csupán az
észlelő helyének (Föld) és a fény­
fo rrá s (Nap, csillag) u. n. poten­
ciál-különbségétől függ. Az ész­
lelés itt sem n y ú jto tt egységes
eredm ényt. A nagyszerű eszkö­
zökkel dolgozó és kitűnő észlelő
St. John pl. kezdetben sem m iféle
vöröseltolódást sem ta lá lt a Nap
színképében, vagy pedig oly cse­
kély m érték ü t, de pozitív és ne­
gativ értelem ben egyaránt, ami
nem v olt elégséges a relativ itás-
elm élet követelte eltolódás igazo­
lására. E llenben m ás észlelők ta ­
lá lta k olyan m érték ű eltolódást, a
m ely m egfelel a relativitáselm é­
letnek. Ily en t ta lá lt később St.
John is. M egjegyzendő, hogy ez
az u. n. vöröseltolódás is ren d k í­
v ü l csekély és teljesen a m érhe­
tőség h a tá rá n fekszik. Időközben
sik e rü lt többféle utón kim utatni,
hogy a klasszikus fizika alapján,
v a la m in t a m odern kvan tu m el­
m élet a lap ján is tökéletesen
ugyanazon szinképvonaleltolódás-
hoz ju th a tu n k , m in t a relativ itás-
elm élet. A zonban a kísérleti iga­
zolás m ég nincsen véglegesen
tisztázva, m ert nem ism erjük
m ég az összes körülm ényeket, m e­
lyek ilyen szinképvonaleltolódás-
hoz vezetnek.
lr
 A csillagos ég
A re la tiv itá s ta n á n a k h a rm a ­
dik érdekes eredm énye a bolygók
u. n. p erih éliu m elm ozdulására
vonatkozik. M inthogy a bolygók
ellipszispályán k erin g en ek a N ap
körül, tőle való táv o lság u k fo ly ­
ton változik. A m ikor legközelebb
vannak a N aphoz, a k k o r azt
m ondjuk, hogy p erih éliu m b an ,
napközeiben v an n ak . íg y pl. a
Föld ja n u á r elsején v an p e ri­
hélium ban. H a a N ap k ö rü l csak
egyetlen bolygó k eringene, úgy ez
állandóan u g y an azt a K ep íer-féle
ellipszist irn á le ú tjá b a n . De a
Nap k ö rü l 9 nagy bolygó és több
ezer kisbolygó kering. Ezek N e w ­
ton nehézkedési tö rv én y e szerin t
befolyásolják egym ás m ozgását,
m inek egyik m egnyilvánulása,
hogy a p ály a ellipszis ten g ely é­
nek irá n y a a v ilá g té rb e n lassan
m egváltozik, m ás és m ás álló­
csillag felé m u ta t; és m inthogy a
perihélium p o n tja a tengelyen
fekszik, ez is elm ozdul. E zt n e­
vezzük a bolygók perihélium m oz-
gásának, m ely et a N e w to n - féle
törvény a la p já n pontosan ki leh et
szám ítani és a m egfigyeléssel el­
len leh et őrizni, hogy m egfelel-e
a valóságnak. A M e rk ú rt kivéve,
az összes többi bolygónál szám í­
tás és m egfigyelés m ajd n em tö k é­
letes egyezést m u ta to tt. Leverrier,
a jeles fra n c ia csillagász azt ta ­
lálta, hogy a M erk u r-p erih éliu m
elm ozdulásában évszázadonként
38"-nyi eltérés lép fel, m ely et a
N eiaton-féle tö rv é n y a la p já n
nem leh e t m egm agyarázni. E zért
sokan m eg k ísérelték a helyes m a­
gyarázatot m egtalálni, ism eretlen
bolygó feltevésével, N e w to n tö r­
vényének m eg v álto ztatásáv al, az
ism ert bolygók töm egének csök­
kentésével v agy növelésével s. i. t.
De k id erü lt, hogy egyik feltevés
sem célravezető. A k é rd é st sú ­
lyosbította N ew com b eredm énye,
és a mindenség 25
ki 41.24"-t ta lá lt a L eu errier-féle
38" h ely ett. Ú jabban m eg Gross-
m a n n k im u ta tta, hogy N ew com b
szám ításába hiba csúszott be, s
hogy a M erk u r-p erih éliu m re n d ­
ellenessége tetem esen kisebb kell
hogy legyen és 29"— 38" között
fekszik.
A m ig az e m líte tt m ag y arázat-
k ísérletek egészen speciális fel­
tevések voltak, addig a re la tiv i­
tá s-e lm é le t a p erih éliu m -ren d -
ellenességre egészen általán o s é r­
vényességű m ag y arázato t látszo tt
adni, m ely az elm életnek szerves
folyom ánya. Az E in stein-féle fo r­
m ula 42.89"-et ad a M erk u r p eri-
hélium m o zg ás-rendellenességé­
re, te h á t m ég a IVeiucomb-féle é r­
té k n é l is n agyobbat. Az Ein-
stein-félével egyező fo rm u lát
Gerber a d o tt 18 évvel a re la tiv i­
tás m egalk o tása előtt. Gerber ab ­
ból a feltevésből in d u lt ki, hogy
a g rav itáció a fény sebességével
te rje d a v ilág térben. Levezetése
azonban kifogások alá esik, és
igy nem szolgál az ő igazolására
sem, h a 42"-et ta lá l a M er­
k u r p erih éliu m -ren d ellen esség é-
re. B ertrand k im u tatta, hogy
szám talan vonzási tö rv én y szol­
g á lta tja u g y an azt a k épletet. G.
v. Gleich m egjegyzi, hogy ha a
re la tiv itá s-e lm éle t eg y en leteit
kellő szigorral kezeljük, akkor
a p erihélium -m ozgás pozitív, n e­
g ativ v agy zérus lehet. Ö sszefog­
lalva, azt kell m ondanunk, hogy
a fényelgörbülés, vöröseltolódás
és a M e rk u r-p erih éliu m m ozgá­
sán ak ren d ellenességére v o n a t­
kozó re la tiv itá selm életi ered m é­
n y ek eddig m ég nem n y e rte k te l­
jes beigazolást oly értelem ben,
hogy en n ek az elm életnek a te r ­
m észetben való kizárólagos é rv é ­
nyessége véglegesen el volna
döntve, am in t sokan tú lbuzgó­
ságból h ird etik .
A M e rk u r és a Venus. A fény
sebességével k önnyen elh a g y h a t­
 26 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
ju k m ég az óriási töm egű N apot
is, és m ég könn y eb b en h a g y h a t­
tu k el ezzel a sebességgel a m i
F ö ld ü n k et. M indenki elő tt ism e­
retes, hogy m ennél erősebben h a ­
jítu n k el követ, azaz m ennél n a ­
gyobb kezdősebességgel in d itju k
ú tn ak , a n n á l m esszebbre rep ü l.
A puskagolyó m ég m esszebbre,
az ágyúgolyó m ég tá v o la b b ra k e­
rül. V erne ragyogó fa n tá z iá ja a
H oldba in d íto tta u ta sa it lövedé­
kében, m ely n ek a kellő kezdő-
sebességét m egadta, hogy a F ö l­
d et is elhagyhassa. H a a Földön lö­
vedéknek IIV 2 km kezdősebessé­
get tu d n á n k adni, ú gy az sem
esne többé vissza, h an em e lre ­
p ü ln e a világ térb e. A N apon 620
km kezdősebesség kellene ahhoz,
hogy vissza ne essen a lövedék.
A fén y sebessége m ég enn él is
500-szorta nagyobb, igy h á t biz­
tosan szág u ld h atu n k — képzele­
tü n k szárn y án — ezzel a sebes­
séggel és nem kell a ttó l ta r ta ­
nunk, hogy visszaesünk központi
ég ite stü n k izzó lán g ten g eréb e.
E m lékszünk, hogy a F öldről a
N ap ra k erek en 500 m ásodperc
a la tt érk eztü n k . A N apról el­
indulva, 193 m perc a la tt é rk ez­
h e tü n k a hozzá legközelebb levő
bolygóra, a M erk ú rra, m ely n ek
rejtély es, ren d ellen es p erih éliu m -
m ozgásáról az im én t szólottunk.
K ilo m éterek b en a 193 m perces
fényidő közel 58 m illió k m -t je ­
lent. A F öld te h á t átlag v a la m i­
vel több m in t k é t és félszer oly
m essze v an a N aptól, m in t a
M erkur. Ez a bolygó, m ely et
kedvező k ö rü lm én y ek között h a j­
nalb an , n a p k e lte előtt, v agy este,
kevéssel n ap n y u g ta u tá n lá th a ­
tu n k az égen, m eglehetősen sze­
ré n y m éretű , m ég a m i kicsiny
F ö ld ü n k m e lle tt is. H allo ttu k ,
hogy a H old átm érő je 3476 km ;
a M erk ú ré 4800 km . T érfo g ata
ezért a F öldének csak 6 század­
része. S ű rű ség e is kisebb, m in t a
Földé, t. i. 0.68, vagy a vizéhez
h aso n litva 3.8. E nnélfogva tö ­
m ege a Föld töm egének alig 4
századrésze. A bolygók között ő
a legkisebb. T engelykörüli fo r­
gásáról m ég nem tu d u n k bizo­
nyosat. N ém elyek szerint, h a ­
sonlóan a m i H oldunkhoz, ugyan­
an n y i idő a la tt fordul m eg egy­
szer a tengelye körül, m int
am ennyi idő a la tt a Nap körül
egy k erin g ését végzi, azaz 88 nap
a la tt. M ások az ultrav ö rö s szin-
kép energia-eloszlásából néhány
n ap n y i vagy csak több órányi ro ­
tációra következtetnek. Légköre
nem olyan sürü, m in t Földünké
s felü lete hasonló lehet a m i Hol­
dunkéhoz. K eringésideje 88 nap.
A M erk u r u tá n a Venus kö­
v etkezik a N aptól való távolság
so rren d jében, m elynek pályája
eszerin t a M erkur és a Föld p á­
ly á ja között foglal helyet. M int
bájos h a jn ali vagy alkonyati csil­
lag m in denki előtt ism eretes. A
N apról a fény sebességével 361
m perc a la tt érk ezh etü n k a Ve-
nusra, a Földről legjobb esetben
138 m perc alatt, ha t. i. éppen
köztü n k és a N ap között van.
Ily en k o r az is m egtörténhetik,
hogy a N ap korongja előtt vo­
nul el, am i a M erkúrnál is m eg­
tö rté n h e tik . A csillagászok —
Halley kezdem ényezésére — a
V enus és M erk u r elvonulását a
N ap e lő tt a rra h asználták fel,
hogy ebből a N apnak tőlünk
való táv o lság át szám itsák ki.
A zonban m a ennél pontosabb
m ódszereket ism erünk. Venus
k erin g ésideje 225 nap, közepes
távolsága a N aptól 108 m illió
km. E nnélfogva a Földet 41 m il­
lió k m -n y ire közeliti meg, de
257 m illió k m -n y ire is távolod-
h a tik tőlünk, m ikor ú tjáb an a
Nap ellenkező oldalára kerül,
úgyhogy a N ap a V enus és a Föld
között van. A csillagászok ezt az
u tóbbi h ely zetet felső eg y ü tt-
n
 A csillagos ég
állásnak, v ag y k o n ju n k ció n ak n e ­
vezik, az elő b b it pedig alsó
együttállásn ak . Fényessége igen
nagy, — 4.3 és — 3.5 n ag y ság ren d
között változik, te h á t a fen teb b
elm ondottak szerin t 132, illetv e
63-szorta fényesebb, m in t az el­
sőrendű csillag. T en g ely k ö rü li
forgásának kérd ése nincsen biz­
tosan eldöntve, hasonlóan, m in t
M erkúrnál. L égköre valószinüleg
sűrűbb, m in t ezé és állandó fel­
hőzettel van telitv e. A V enus kö­
zel akkora, m in t a Föld; á tm é ­
rője csak 557 k m -re l rövidebb.
A nyagának sűrű ség e is csak k e ­
véssel kisebb, 5.22, m ig a Földé
5.56. A M erk ú ro n a N ap su g á r­
zásának erőssége h étszer, a Ve-
nuson k étszer ak k o ra, m in t a
Földön. H a v an élet e bolygó­
kon, m eglehetősen különböző fel­
tételekhez v an kötve, m in t a
földi élőlényeké, m in th o g y e
bolygókon sokkal in ten ziv eb b m e­
leg u ralko d ik .
A Mars és a Mars-csatornák.
Most elh a g y ju k a V enust és a
Föld p á ly á já n tú l sz á rn y a lu n k a
legközelebbi bolygóig. A V enus-
tól a F öld p á ly á já ig az u t 138
mpercig, a F öldtől a M arsig 261
m percig ta rt, m ik o r ez a bolygó
legközelebb v an hozzánk. Ez a k ­
kor van, m ik o r a F öld a M ars és
a N ap között foglal hely et. A
csillagászok ezt ú gy m ondják,
hogy a M ars ek k o r szem benáll,
oppozicióban v an a N appal. 'A
M ars m egfigyelésére n y ilv á n v a ­
lóan ez a legkedvezőbb helyzet,
m ert m ennél közelebb ju tu n k
valam ely égitesth ez és m en n él
h atalm asab b távcsővel v izsgál­
juk, a n n á l több ré sz le te t fogunk
észrevehetni. A Föld a N ap k ö ­
rüli ú tjá t 365 n ap 6 óra 9 perc
és 9.5 m perc a la tt teszi meg,
m percenként á tla g 30 k m -n y i se­
bességgel. M ars, m esszebb lévén
a N aptól, 1 év és 322 n ap a la tt
végez egy k e rin g é st a N ap körü l,
és a mindenség 27
m p ercen k én t átlag 24 k m -n y i se­
bességgel. M ost teg y ü k fel, hogy
a d o tt id ő p illa n atb an M ars oppo­
zicióban van, te h á t N ap— F öld—
M ars ebben a so rren d b en egy
egyenesben v an n ak . M ikor a Főid
egy év m ú lv a m eg in t ehhez a
helyhez ér, M ars m ég nem lesz
ott, m e rt te ljes k eringésének
m egtételéhez m ég 322 nap kell;
u tjá n a k te h á t csak valam ivel
több, m in t a felét te tte meg. A
F öldnek, hogy u to lé rje M arst,
nem csak m ég 322 n apig kell
fo ly ta tn ia ú tjá t, hanem m ég to ­
vább, m e rt hiszen M ars nem áll
meg, h an em ő is tovább h alad
p ály áján . A F öld igy összesen 2
év és 48 nap a la tt éri utol a
M arst, úgy hogy vele oppozicióba
k erü l, de nem a régi helyén a
pály án ak , h anem a keringés irá ­
n y áb an n é h á n y fokkal tovább.
(Ez ugyan az a jelenség, m in t az
óra k é t m u ta tó já n a k találkozása:
p o n t 12-kor a k ét m u tató fedi
egym ást; a következő fedés nem
egy óra m úlva, hanem 1 óra 5
perc és 273/ n m perc m ú lv a kö­
vetkezik be.)
M ars te h á t m inden 2 év és 48
n ap b an ju t a m egfigyelésre leg­
alk alm asab b oppoziciós h ely zet­
be. Ily en v olt pl. legutóbb a fo­
lyó 1937. év m áju s 19-én. Oppozi-
eiókor a M ars nincs m indig
u g y an ab b an a táv o lság b an tő ­
lünk. A F öld és a M ars pályái
ellipszisek, és azért hol közelebb,
hol táv o lab b v an n ak a N aptól.
M ars p á ly á ja kö rü lfo g ja a F öl­
dét, s ezért a lehető legközelebb
v an n ak egym áshoz akkor, m ikor
a F öld leg táv olabb van a N ap­
tól (151 m illió km), a M ars pedig
a N aphoz legközelebb (205 m illió
km). A F öld—M ars távolsága ek ­
k o r 54 m illió km, v agy a m i u t-
m é rté k ü n k b e n 180 fénym ásod-
perc. Az ily en oppoziciót szok­
tá k ,,nagy oppozició“-n a k nevez­
ni. Ily en á tla g csak m inden 16-ik
 28 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
évben k ö vetkezik be. N agy op-
pozició v olt pl. 1877-ben, 1892-
ben, 1909-ben, 1924-ben és lesz
1941-ben. A többi oppoziciók sok­
kal k edvezőtlenebbek a M ars
észlelésére. íg y pl. m ik o r a Föld
legközelebb van a N aphoz (146
m illió km), M ars pedig leg táv o ­
labb a N aptól (248 m illió km),
ak k o r a F öld—M ars-távolság 102
km, am i a n ag y oppozició tá v o l­
ság án ak m ajd n em a kétszerese.
A bolygók, és igy a M ars is,
m ár a távcső fe lta lá lá sa óta foly­
tonos érdeklődés és m egfigyelés
tárg y a i v oltak. Galilei, k in ek tá v ­
csövei legfeljebb 30-szoros n a g y í­
tá st enged tek meg, felfedezte a
V enusnak a m i H oldunkéhoz h a ­
sonló fázisait vagy fén y v álto zá­
sait, m elyekből Copernicus á llí­
tá sá t lá tta igazoltnak, m ely sze­
rin t az összes bolygók és igy a
Föld is, a N ap k ö rü l keringenek.
A J u p ite r négy első h o ld já t is
Galilei fedezte fel, a M arson
azonban nem lá to tt sem m i figye­
lem rem éltó t. Az első, ki a M ar­
son foltszerű alak o t észlelt,
H uyghens volt, ki a S a tu rn u s
g y ű rű it is felfedezte. M ars fe lü ­
le té t a m ag ak észitette távcsővel
1656— 1659-ben észlelte. Cassini
D. 1666-ban több folto t ism ert
fel teljes h atáro zo ttság g al M ars
felü letén . E zeknek gyors m ozgá­
sából m eg tu d ta á llap ítan i, hogy
M ars 24 óra 40 perc a la tt forog
a ten g ely e körül. (Ú jabb p onto­
sabb m érések szerin t 24 óra 37
perc 22.6 m perc alatt.) A zt is
m e g állap íto tta, hogy a forgás
ten g ely e 24° 52' -n y i szöget alkot
a M ars-p ály a tengelyével, h aso n ­
lóan a Földhöz, m ely n ek forgás-
ten g ely e 23° 21' 8"-nyi szöget zár
be a p ály a teng ely év el (a p á ­
ly á ra m erőleges egyenes v o n al­
lal). A M arson a n ap ta rta m a te ­
h á t csak valam iv el hoszabb, m int
a földi nap ta rta m a . A teng ely -
hajlásb ó l pedig következik, hogy
a M arson is van n ak évszakok,
úgy m in t a Földön, de ezek hosz-
szabbak, m ert hiszen a M ars-év
43 n ap h íján 2 földi évig ta rt.
É rdekes, lesz összehasonlítanunk
az évszakok ta rta m á t a Föld és
a M ars északi féltekéin, földi n a­
pokban kifejezve:
Tavasz Nyár Ősz Tél
F öld ............. 93 93 90 89
M a r s ............. 199 182 146 160
A M ars te h á t abban is hason­
lít a Földhöz, hogy a m eleg idő­
szak — tavasz és n y ár — jelen ­
leg az északi féltekén hosszabb,
m in t a délin. A Föld északi sar­
k á t 186 napig, déli sa rk á t 179
napig v ilág ítják m eg a Nap su ­
garai; a M arson m egfelelően 381,
illetőleg 306 napig. De a M ars tá ­
volabb lévén a N aptól, m int mi,
ra jta a N ap sugárzásának in ten ­
zitása, erőssége a földinek csak
0.43-ad része, te h á t kevesebb,
m in t fele. E zért a M ars felületén
u ralk o d ó hőm érséklet is m egfe­
lelően alacsonyabb. Mig a V enu-
son az átlagos egyenlítői hőm ér­
sék let + 80 fok Celsius körül
van (a földit + 30 foknak véve),
addig a M ars egyenlítői hőm ér­
sék lete átlag b an — 30 fok (zérus
alatt) Celsius.
A M ars forgástengelyének h aj-
lá sá t pontosabban Herschel W. és
Schröter álla p íto ttá k meg a 18.
század vége felé azoknak a fe­
h é r fo lto k n ak a megfigyeléséből,
m elyek a M ars sark ai körül te ­
rü ln e k el. Ezek a fehér foltok
m egnagyobbodnak, m ikor az il­
lető sark szám ára beáll a tél A
n y á r b e álltáv al folyton kisebbed­
n ek és n éha teljesen el is tű n ­
nek, m ia la tt k ö rü lö ttü k sötét,
k ékszinü g y ű rű keletkezik. A
fe h é r fo lto k at hónak, a sötét
g y ű rű t olvadás fo lytán k eletke­
z e tt víznek ta rtjá k nagy való­
színűséggel.
 9 9
8. kép. Mars-fényképek. (Y erkes-ob szervatórium felvétele.)
A m i M ars-fén y k ép ü n k ö n a
feh ér fo lt szem beötlően feltű n ik .
Bizonyos, hogy a M arst levegő-
szerű ré te g b u rk o lja körül, m ely
v izp árá t is tartalm az. S p e k tro ­
szkópiai v izsgálatok ezt n ag y b i­
zonyossággal en g ed ték m eg álla­
pítani, v a la m in t azt is, hogy oxi­
gén is van jelen a M ars lég k ö ré­
ben. A zonban ez a légkör r i t ­
kább, m in t a mi földi lég k ö rü n k
és sokkal szegényebb oxigénben.
A M ars légköre m á r csak azért
is ritk áb b , m e rt a M ars töm ege a
F öldének k ö rü lb elü l Vio-része, és
igy a folyton n ag y sebességgel
mozgó leveg ő m o lek u lák at nem
tu d ja v isszatartan i. A m i H ol­
du n k ró l is ezért tű n t el m inden
levegő, feltéve, hogy valam ik o r
v olt is légköre.
A távcső tö k életesedésével a
M ars felü letérő l való ism eretein k
is bővültek. 1830-ban Mädler
rendszeresen kezdte észlelni a
M arst a F raunhofer k észítette k i­
tűnő távcsővel. Mädler az „areo-
gráfia“ tu lajd o n k ép p en i m eg ala­
pító ja. (Ares görögül = M ars.) Ö
szakaszto ttan úgy m eg rajzo lta
M ars térk ép ét, m in t a m i geográ­
fu sain k a F öld té rk é p é t r a j ­
zolják. De term észetesen a M ars
térk ép é n csak nagyon kevés rész­
let szerepelt, a m en n y it éppen a
távcső lá tn i enged. A m i M ars­
fény k ép ein k en is csak elm osódott
foltok látszan ak . 1860 k ö rü l Secchi,
Lockyer, Daves és Kaiser m egfi­
gyelései je le n te tte k nagyobb h a ­
ladást. Az érdeklődés középpont­
jába azonban 1877-ben k e rü lt a
M ars, m ik o r Schiaparelli olasz
9 9
csillagász d iv atb a hozta a M ars
„ c sa to rn á it“, m elyekhez egy sereg
élén k képzelőtehetséggel m egál­
d o tt iró a legkülönbözőbb m eséket
fűzte a M ars lakhatóságáról, il­
letőleg lak o ttság áró l. Schiaparelli
az 1877-i n agy oppozició a lk alm á­
val 22 cm-es, később 49 cm-es
n y ílású távcsővel végezte m egfi­
gyeléseit. S zerinte a M ars-felület
alapszíne okkersárga, ra jta kékes­
szürke szab ály talan foltok lá th a ­
tók, m elyek különösen a déli fél­
tek én nagyobb összefüggő d a ra ­
bot alk o tn ak . E zeket elnevezte
ten g erek n ek , ta v a k n a k stb. m int
a H oldnál is szokás, m elyen p e­
dig nyom a sincs valóságos te n ­
gernek. Ő a „ te n g e re k é b ő l k iin ­
duló, hosszú, egyenes von alak at
is észlelt, m elyek az egész északi
fé lte k é t p ó khálószerüen látszo t­
ta k b eb o rítan i. E zeket elnevezte
„ c s a to rn á k é n a k . K ésőbb ő ezeket
valóságos vizi u ta k n a k ta rto tta ,
b á r hozzátette, hogy ezeket nem
kell o k v etlen ül értelm es lények
m üvének ta rta n i, m ert leh etn ek a
term észet, alkotásai is. Ezek a
„csato rn ák “ rendesen 200-300 km
szélesek; a legkeskenyebb még
észlelhető ily v o n alalak zat is leg­
alább 30 km széles, hosszúságúk
pedig több ezer km is lehet. T öbb­
ször k eresztezik egym ást, sokszor
pedig több „csato rn a“ közös „tó “-
ba torkollik.
Az 1882-i oppozició alkalm ával
lá tta Schiaparelli először a csa­
to rn á k m egkettőződését, m elyet
azu tán többször is m egfigyelt. A
m egkettőződés úgy értendő, hogy
30 Az É l e t U t m u t a t ó j a
a kék esszürke v onaltól néhány
száz k m -n y i táv o lság b an h irte le n
vele teljesen párh u zam o san h a ­
ladó vonal tű n ik fel a M ars fe lü ­
letén. Ezt a m egkettőződést hosz-
szu ideig csak Schiaparelli tu d ta
látni; C hristie és M aunder h a tá ro ­
zo ttan ta g a d tá k és op tik ai csaló­
d ásnak n y ilv á n ito ttá k . 1886-ban
P errotin és T hollon, 1890-ben W il­
liam s fig y elt m eg kettő s csato r­
nák at. Fizeau a M ars-csato rn ák at
a nagy gleccserek m orénáihoz h a ­
sonló a la k u la to k n a k ta rtja , C erulli
pedig kim ondta, hogy ezek a csa­
to rn á k nincsenek m eg a valóság­
ban; keletk ezésü k a szem ünkben
végbem enő é le tta n i fo ly am atra
vezetendő vissza, m elynél fogva
egym ás m ellé sorakozó, különálló
fo ltok at vagy p o n to k at v o n alak k á
kapcso lju n k össze, ha az éleslátás
h a tá rá n á l m esszebb v a n n a k tő ­
lünk. N ew com b, a jeles am erik ai
csillagász ezt k ísé rle tte l igazolta.
P a p írla p o k ra szab ály talan alakú
foltok at ra jz o lt k ö rü lb elü l oly el­
osztásban, m in t a m ily en t S ch ia ­
parelli M a rs-té rk é p é n a csato r­
n ák m u ta tn a k . E zeket a lap o k at
ügyesebb isk o lásfiu k elé te tté k
kellő táv o lság b an és le ra jz o lta t­
tá k velük, azt „am it lá tn a k “. A
fiuk rajzaik o n a fo ltalak o k he­
lyébe m in d e n ü tt szabályos v o n a­
la k a t rajzo ltak ; term észetesen
előbb nem lá ttá k közelről N e w ­
comb la p ja it és bizonyosan sem ­
m it sem tu d ta k a M ars-csato r­
nákról.
Az 1901-i n ag y oppoziciótól
a csillagászok döntő ered m én y e­
ket v á rta k a M ars-csato rn ák dol­
gában és ezeket csakugyan m eg
is k ap ták . A leg k itű n ő b b m eg­
figyelők, m in t B arnard, a J u p ite r
ötödik h o ld ján ak felfedezője, Co­
m as Sola, Hale, k in ek a M ount-
W ilsonon a v ilág leg h atalm asab b
távcsöve á llo tt rendelkezésére,
A ntoniadi, k it régóta a leg tárg y i-
lagosabb és legjobb megfigyelők
egyikének ta rta n a k , m ind egybe­
hangzóan úgy ta lálták , hogy h a­
talm as m űszereikben a M ars úg y ­
n ev ezett csatornái eltű n n ek és
csak foltok sorozata látszik. Hoz­
záju k csatlakozott N ordm ann és
P ickering, ki m ár régebben til­
tako zo tt a „csato rn ák “ elnevezés
ellen. Csak L ow ell ragaszkodott
a M ars-csatornákhoz, sőt flag-
staffi o b szervatórium ának 61 cm
á tm é rő jű távcsövével végzett
m egfigyelései alap ján tetem esen
szap o ríto tta szám ukat. Szerinte
ezek a M arson láth ató vonalak
valóságos csatornák, m elyeket
értelm es lények ástak és m elyek
a rra valók, hogy a M ars száraz­
fö ld jeit öntözzék, m ely célból
n agyszerű zsiliprendszerrel v an ­
nak fölszerelve. S zerinte a M ars­
lakók a szellem i fejlettség n a ­
gyon m agas fokán állanak, de
nem nagyon h asonlítanak hoz­
zánk. A k é t bolygó különböző
é le tfe lté telei különböző szerveze­
tek et is hoznak létre. íg y a M ars­
lakók valószínűleg testesebbek,
m int mi, m e rt a gravitáció tö r­
vénye szerin t nagyságuk fo rd íto tt
viszonyban áll a bolygó töm e­
gével.
T alán fölösleges m egjegyez­
nünk, hogy az efféle képzelődé­
seknek nincsen sem m iféle közük
a csillagászathoz, hanem csak
a rra valók, hogy a kevésbé tá jé ­
kozott közönségben teljesen té­
ves fo g alm ak at keltsenek a csil­
lagászati m egfigyelések lehető­
ségeiről. Az ilyenféle m eséket
szívesen olvassuk S w ift, Fonte-
nelle, V oltaire, Poe vagy W ells
szellem es regényeiben, m elyek
nem öltöznek a tudom ányos igaz­
ság m ezébe, hanem bev allo ttan
csak szó rakoztatni ak arn ak . E b­
ből a szem szögből tek in tv e a
M ars-csatornákat, be kell v alla­
nunk, hogy L o w ell élénk fan tá-
 A c s illa g o s ég
ziája tú llő tt a célon, nem is
szólva a g rav itáció tö rv én y én ek
L o w ell-iéle csodálatos a lk alm a­
zásáról, m ely szerin t a M ars­
lakók tizszerte nagyobbak, m in t
mi (m ert a M ars töm ege a F öl­
dének egy tizedrésze), a J u p ite r-
lakóknál pedig m i v o ln án k vagy
három százszorta nag y o b b ak (m ert
J u p ite r töm ege SISMj-szer a k ­
kora, m in t a Földé). De senki
sem k ételk ed ik abban, hogy
Schiaparelli, L o w ell és m ások
csakugyan lá tta k g eo m etriai vo­
n a la k a t a M ars felü letén . K iseb b ­
fa jta távcsö v ek b en ilyen v o n a­
lak való b an láth a tó k , de e ltű n ­
nek és fo lto k k á oldódnak fel a
hatalm asab b távcsövekben. F lam -
m arion, k in ek kedvenc eszm éi
voltak a M ars csato rn ái és la k o tt-
sága, a M arsról ir t k étk ö tetes
nagy m u n k á já b a n p á rta tla n u l b e­
számol az összes m egfigyelések­
ről. Ú jab b nevezetes m u n k a a
m ár em lite tt A nto n ia d i-é.
M arsn ak a csillagászat tu d o ­
m ányos felép ítéséb en n ag y sze­
repe volt. T ycho B rahe b eh ató an
észlelte M ars ú tjá t az ég álló
csillagai között és segédje, K e p ­
ler (1571— 1630) ezekből a m eg­
figyelésekből vezette le a róla
eln ev ezett h ires K ep íer-féle tö r­
vényeket, m ely ek n ek m inden
bolygó, következőleg a Föld is,
engedelm eskedik. Ezen tö rv é ­
nyek elseje sz e rin t m inden
bolygó ellipszisben kerin g a N ap
körül, m ely az ellipszis egyik
g y ú jtó p o n tjá b a n foglal hely et. A
m ásodik tö rv é n y azt m ondja,
hogy m ik o r a bolygó közelebb
van a N aphoz (perihélium kor),
akkor g y o rsab b an h alad p á ly á ­
ján, m in t am ik o r táv o lab b van
tőle (afélium ), de m indig úgy, hogv
a bolygótól a N aphoz v o n t egye­
nes vonal egyenlő idők a la tt
egyenlő te rü le te k e t súrol. Végül
a h arm a d ik tö rv é n y szerin t a k e ­
ringésidők négyzetei b á rm e ly két
és a m in d e n s é g 31
bolygónál úgy a rá n y la n a k egy­
m áshoz, m in t a N aptól való á tla ­
gos táv o lság aik h arm ad ik h a tv á ­
nyai v agy köbei. N ew to n (1642 —
1727) ezekből a K ep íer-féle tö r­
vényekből vezette le az általános
g rav itáció vagy nehézkedés tö r­
vényét, m ely az égitestek m oz­
gásán ak alap tö rv én y e, m elyen az
elm életi csillagászat, az u. n. égi
m echanika nagyszerű tudom ánya
épült.
1877-ben A saph Hall felfedezte
M arsnak k ét ho ld ját, m elyek
kicsinységük m ia tt addig e lk e rü l­
ték a m egfigyelők éleslátását. Ez
a k é t hold, v agy helyesebben
holdacska, a n ap ren d szer leg­
kisebb ta g ja i közé tartozik.
M ars m itológiai h ad isten fiairól
P hobosnak és D eim osnak nevez­
té k el őket. Phobos átm érő je alig
éri el a 15 k m -t, Deimos pedig a
8 k m -t; az első 9380, a m ásodik
23.460 k m -n y ire van a M ars kö­
zéppo n tjátó l, te h á t Phobos nem
egészen 3, D eim os közel 7 M ars-
su g árn y ira. (Ezzel szem ben a mi
H oldunk 60 F ö ld -su g árn y ira van
tőlünk, átm é rő je pedig 3476 km!).
N agy közelségük m ia tt — a K ep­
íer-féle tö rv én y ek értelm éb en —
igen g y orsan k erin g en ek a M ars
körü l, m in t középpont körül:
Phobos 7 óra 39 perc, Deimos
pedig 30 óra 18 perc a la tt végez
egy k erin g ést. Előbb em lítettü k ,
hogy M ars közel 24 és fél óra
a la tt fo rd u l m eg a ten gelye kö­
rül. Ebből az az érdekesség adó­
dik, hogy P hobos ny u g ato n kel
fel (a M arson) és k eleten n y u g ­
szik le, m égpedig három szor egy
t M ars-napon; Deim os ellenben
csak 5 M ars-nap a la tt egyszer kel
fel és n yugszik le.
A kis bolygók. P iazzi palerm ói
csillagász a 18. század vége felé
állócsillagokat csoportonként ész­
lelt ak k én t, hogy ugyanazokat a
csillagokat több egym ásután kö­
vetkező é jje l figyelte meg. E köz-
32 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
ben tű n t fel neki, hogy az egyik
n y olcad ren d ü csillag, m elyet 1801
ja n u á r elsején észlelt először, oly
gyorsan v á lto z ta tta h elyét, hogy
nem le h e te tt u. n. állócsillag, h a ­
nem csak a M arsnál m esszebb
levő bolygó. H at h e ti m egfigyelés
u tá n azonban a N appal e g y ü ttá l­
lásba k e rü lt és igy nem le h e te tt
tovább követni. E k k o r Gauss, a
nagy ném et m ath em atik u s, N e w ­
ton tö rv én y e a la p já n uj m ódszert
dolgozott ki, m elynek segítségé­
vel h áro m m egfigyelésből egy
bolygó p á ly á já t biztosabban le h e ­
te tt kiszám ítani, azaz hosszabb
időre előre pontosan m eg le h e te tt
álla p íta n i a bolygó h e ly é t a csilla­
gok között. A csillagok h ely ét az
égen o ly an fo rm án a d ju k meg,
m in t pl. a v árosok h ely ét a Föld
felületén. Ism eretes, hogy az u. n.
földrajzi szélesség és hosszúság a
térk ép en pontosan m egjelöli a v á ­
ros helyét. Az éggöm bön a csilla­
gok h ely ét az u. n. deklinációval
és rektaszcenzióval a d já k m eg a
csillagászok. Gauss szám ításai
a lap já n azu tán 1801 d ecem beré­
ben az uj bolygót ism ét m e g ta lá l­
ták és elnevezték C eresnek, m ely ­
nek p á ly á ja M ars és a táv o lab b i
Ju p ite r p ály ája között foglal h e ­
lyet.
É rdekes, hogy m ár Kepler
ad o tt k ifejezést a n n ak a feltev és­
nek, hogy a M ars és a J u p ite r kö­
zött m ás bolygónak kell m ég le n ­
nie, m e rt az őket elválasztó tá ­
volság szerin te nincs összhangban
a nap ren d szer h arm o n ik u s felép í­
tésével. Az ak k o r ism ert h a t
bolygó távolságai a N aptól, a F ö l­
d et 10-nek véve, k erek szám m al
a következők: M erk u r 4, V enus 7,
Föld 10, M ars 15, J u p ite r 52, Sa-
tu rn u s 95. T e h á t M arstól J u p ite rre
tényleg nagy ugrás m utatkozik.
1766-ban Titius bizonyos szabá­
lyosságot ta lá lt a bolygók tá v o l­
ságán ak rendjében. Ha a 0, 3, 6,
12, 24, 48, 96, 192 . . . szám sorozat
m inden tagjához 4-et adunk, úgy
a 4, 7, 10, 16, 28, 52, 100, 196 . . .
so rt kap ju k , m ely tényleg elég jól
tü n te ti fel a m á r em lített h at
bolygó táv o lság át a N aptól és
azonfelül M ars és J u p ite r között
egy addig ism eretlen bolygónak
jelöl ki h elyet. M ikor 1781-ben
Herschel W. felfedezte az U ranust,
m elynek távolsága az előbbi m ér­
té k szerin t 192, a Titius-féle sza­
bály helyességét bizonyosra v e t­
ték. A C eres kisbolygó felfedezése
ezért nem an n y ira m eglepetést
m in t in k áb b m egelégedést keltett,
m e rt távolsága csakugyan m eg­
felelt a T itius-féle szabály szerint
28-nak.
A m eglepetés akkor szárm a­
zott, m ik o r 1802-ben újabb kis
bolygót, a P allast, m ajd 1804-
ben Ju n ó t, 1807-ben pedig V estát
fedezték fel, m elyek m ind 23—
28 táv o lságban sorakoztak. Ezek
kicsinységük m iatt k e rü lték el ad­
dig felfed eztetésüket, m ert szabad
szem m el nem láth ató k és alig 7—8
n ag y ság ren dűek fényességük sze­
rin t. 1845-ben egy ötödik uj kis
bolygót fedeztek fel, és 1847 óta
nem m ú lt el év anélkül, hogy né­
h án y uj kis bolygó nem k erü lt
volna a k u ta tó k távcsöve elé.
S zám uk különösen 1891 óta növe­
k e d e tt erősen, m ikor W olf M.
(H eidelberg) a fényképezés segít­
ségével tetem esen m egkönnyí­
te tte ezeknek a kis égitesteknek
m eg találását, m elyeket aszteroi­
d ák n ak vagy planeto id ák n ak is
neveznek. A távcsövön az okulár
h elyén fotográflem ez van, m e­
ly e t több órán át az állatöv vagy
zodiakus ugyanazon p o n tjá ra irá ­
n y ítan ak . A lem ezen az állócsilla­
gok m in t pontok m utatkoznak,
kisbolygó pedig rövid vonással
á ru lja el jelen létét. Ma m ár 1400-
 A csillagos ég
nál is több kisbolygót ta rta n a k
nyilván a csillagászok; az eddig
ism eretlenek szám a m ég bizo­
nyára sok ezerre rúg. L eg tö b b jé­
nek p ály ája a M ars és J u p ite r
közé esik és egész g y ű rű t alk o t a
Nap k ö rü l rajzó égitestecskék se­
rege, m elyek között legnagyobb a
Ceres 765 km. átm érő v el. P allas
átm érője 484 km., Ju n ó é 191, Ves-
táé 382, a többié alig n éh án y k ilo­
méter. C eres k eringés ideje 4 év
7 hónap, V estáé, m ely közelebb
van a Naphoz, 3 év 8 hónap. É r­
dekes az 1898-ban felfed ezett 433.
számú Erős n ev ű kisbolygó. E n ­
nek p ály á ja részben a M ars és a
Föld p ály ája közé esik és ezért
nagyon közel jö h et hozzánk; op-
pozició alk alm áv al csak 22 m illió
km (vagy 73 fénym perc) választ
el tőle. E zért nagyon alk alm as a
Nap tő lü n k való táv o lság án ak
m egállapitására, a m it a Kepler-
féle h arm a d ik tö rv é n y a la p já n
szám íthatun k ki. A csillagászatban
közvetlenül nem a táv o lság o t szo­
kás m egállap ítan i, h an em az u. n.
p arallaxist, m ely a la tt az asztro-
nómusok azt a szöget é rtik (a N ap ­
rendszerben), m ely a la tt a N apról
szem lélve a F öld su g a ra látszik.
A Nap p ara lla x isá n ak jelen leg el­
fogadott érté k e 8".80 (ivm ásod-
perc), am elynek, a m in t tu d ju k ,
149 és fél m illió km . felel meg.
Minél kisebb a p arallax is, annál
nagyobb a távolság. Ú jab b an a
Földhöz az E rosnál is közelebb
kerülő kisbolygókat fedeztek fel,
melyek közül az egyik 10 m illió
km .-nyire v an tőlünk, m ikor hoz­
zánk legközelebb van. É rdekes
csoportja a k isbolygóknak az u. n.
„tró jaiak “, m ely ek et H om éroszi
hősökről neveztek el: Achillész,
Hektor, P atro c lu s stb. Ezek m ind
a Ju p ite r p á ly á ja közelében k e rin ­
genek és közel 12 év a la tt végez-
nek egy k e rin g é st a N ap körül.
Em lítésre m éltó m ég az 1920-ban
és a mindenség 33
felfed ezett H idalgó n ev ű kisboly­
gó, m ely n ek p á ly á ja hosszan el­
n y ú lt elipszis, m ely k ö rü lfo g ja a
M ars p á ly á já t és m ajdnem a Sa-
tu rn u s-p á ly á ig ér. E gyidőben azt
gondolták, hogy a kisbolygók egy
sok m illió évvel ezelőtt szétrob­
b a n t nagyobb bolygónak tö red é­
kei. De k id e rü lt, hogy ez a felte ­
vés nem h ely tálló; m ert ha igaz
volna, ak k o r az aszteroidák visz-
szafelé szám íto tt p ály áin ak egy
közös k iin d u ló p o n tb an kellene ta ­
lá lk o z n a k . A tényleges szám ítás
azonban m eg m u tatta, hogy ily kö­
zös k iin d u ló p o n t nincs és igy a
fe lro b b a n t n agy bolygó hipotézi­
sét el k e lle tt ejteni.
Jupiter. A M arsról a fén y se­
bességével elin d u lv a h a to lju n k át
a sokezer kis égitestből álló asz-
te ro id a -g y ü rü n a Ju p ite rre . E rre
az alk alo m ra term észetesen azt az
idő p o n to t v á la sz tju k — az előbb
elm o n d o ttak a la p ján — , m ikor
J u p ite r oppozicióban v an a N ap­
pal a M ars szám ára, m e rt ekkor
v an legközelebb hozzá. U tazásunk
30 és fél perc a la tt a legnagyobb
bolygóhoz, Ju p ite rh e z vezet. Ha
visszaem lékezünk, hogy a Földről
a M arsra 4 perc 22 m ásodperc
a la tt érk ezh etü n k , a F öldtől a
N ap ra pedig 8 perc 20 m ásodperc
a la tt, úgy rö g tö n lá th a tju k , hogy
a J u p ite r jó v al m esszebb van a
M arstól, m in t ez a N aptól. F én y ­
időben k ifejezve a Ju p ite rn e k a
N aptól való távolsága 30 perc 33
m ásodperc + 4 perc 22 m ásodperc
-j- 8 perc 20 m ásodperc = 43 perc
15 m ásodperc. Ez a Föld—N ap tá ­
v olságnak 5.2-szerese és m egfelel
k erek en 778 m illió km .-nek. A n a­
gyobb távolság k övetkeztében J u ­
p ite r közel 12 év alatt, pontosab­
b an 11 év 315 n ap a la tt teszi m eg
egyszer ú tjá t a N ap körül. A N ap­
ren d szer bolygói között J u p ite r a
legnagyobb; té rfo g ata 1312-sze-
rese a F öldének, lap u ltság a is sok-
3
 34 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
k ai nagyobb, an y a g á n a k sűrűsége
azonban csak negyedrésze a F ö l­
dének, vagyis közel o lyan s ű rű ­
ségű, m in t a Nap. J u p ite r 9 óra 50
perc 30 m ásodperc a la tt forog a
ten g ely e körül, vagyis egy „ Ju p i-
te r - n a p “ nem egészen 10 földi
óráig ta rt. F e lü le té n az e k v á to rá -
v al p árhuzam os sáv o k at és egy
h a ta lm a s vörösszinü fo lto t észlel­
tek.
A szin képvizsgálatok m u ta tjá k ,
hogy a J u p ite rn e k légköre v an és
hogy az v iz p á rá t tarta lm a z . J u p ite r
légköre olyan gázt is tarta lm a z ,
m ily e n t a Földön m ég nem ism e­
rü n k . J u p ite rn e k k ilenc h o ld já t
ism erjü k . A n égy elsőt Galilei fe­
dezte föl 1610-ben. Ez erősen a lá ­
tá m a sz to tta a Copernicus-iéle v i­
lágnézetet, m e rt ezzel bebizonyult,
hogy nem csak a Föld, h an em m ás
ég itest is le h e t m ozgásközéppont;
hiszen ezek a ho ld ak a J u p ite r kö­
rü l kerin g en ek . J u p ite r á rn y é k á b a
ju tv a ezek a h oldak a h o ld fo g y at­
kozással azonos term észetű tü n e ­
m én y t m u ta tn a k . Olaf R öm er
1676-ban a Ju p ite r-h o ld a k fo g y at­
kozásainak szám ito tt és tén y leg
észlelt id ején ek különbségéből el­
sőnek h a tá ro z ta m eg a fén y te rje ­
déssebességét. A négy első hold
átm érő in ek hossza 3150 és 5180
km . között fekszik; csak az E urópa
n ev ű kisebb v alam iv el a m i hol­
d u n k n ál; Io, G anym edes és C al-
listo pedig nagyobbak. Az ötödik
J u p ite r-h o ld a t Barnard fedezte
fel 1892-ben. Ez v an legközelebb
Ju p ite rh e z . A 6— 7—8—9. h o ld at
fotográfiai u tó n fedezték fel 1904
és 1914 között. A 8. és 9. hold el­
lenkező irá n y b a n k e rin g a J u p ite r
körü l, m in t a többi hold, te h á t u.
n. re tro g rá d m ozgást végeznek.
Saturnus. A Ju p ite rrő l 36 perc
8 m ásodperc a la tt é rh e tjü k el a
n ap ren d szer legérdekesebb bo ly ­
góját, a S a tu rn u st. H ozzáadva azt
a távolságot J u p ite rn e k a N ap ­
tól való távolságához, azt találjuk,
hogy a S a tu rn u s k erek szám ban
közel 79V2 percn y ire (közel V/z
óra) van a N aptól fényidőben, am i.
1426 m illió k m .-t jelent, a Föld—
N ap táv olságnak valam ivel több
m in t 9 és félszeresét. S atu rn u sn ak
29 év és 167 nap kell, hogy pályá­
já t egyszer befussa. Még a Ju p i­
te rn é l is lap ultabb, de térfogata
csak 734-szer akkora, m int a Föl­
dé, an y ag án ak sűrűsége pedig csak ;
fele a Ju p iterén ek , te h á t a viz sű ­
rűség ének is csak alig h ét tizedré-
sze. E ddig 10 ho ld ját ism erjük,
m elyek elsőjét a jeles Huyghens
fedezte fel 1655-ben; a tizediket
1905-ben fedezték fel. A legtávo­
labbi S atu rn u s-h o ld a kilencedik,
m elynek m ozgása retrográd, h a­
sonlóan J u p ite r szélső k ét h o ldjá­
hoz.
A m i a S atu rn u st a n ap ren d ­
szerben egyedülálló jelenséggé te ­
szi, az az őt körülvevő fényes
gyűrű. A ki távcsőben csak egyszer
is lá th a tta kedvező körülm ények
között ezeket a S atu rn u s körül
szabadon lebegő gyűrűket, soha­
sem fogja elfelejten i a lenyűgöző,
elbűvölő égi látványosságot. M ár
Galilei észrevette, hogy a S a tu r­
nus m in th a k ét fogantyúval
volna ellátv a; de az ő gyönge
távcsöve m ég nem ism erte fel
ezek valódi m ivoltát. Az im ént
e m lite tt H uyghens ism erte fel
1655-ben a S atu rn u s-g y ű rű k -
ről, hogy ezek szabadon le­
begnek a bolygó körül. Azóta a
csillagászok és a tudom ány irá n t
érd ek lő dők figyelme állandóan e
sajátság os és n ap rendszerünkben
p á ra tla n jelenség felé fo rd u lt.
1665-ben Ball, m ajd Cassini és
Maraldi észrevette, hogy a gyűrűn
sötét, éles kon cen trik u s körvonal
húzódik végig — az u. n. Cassini-
féle osztás — és helyesen fölis­
m erték , hogy ez a vonal a g y ű rű t
k é t különálló részre osztja. A m ú lt
 9. kép. Saturnus fén yk ép ek . (A L o w e l l- o b sz erva tó r iu m felvétele.)
század közepén Bond, és Dawes
még egy harm ad ik , legbelsőbb, sö­
tét g y ű rű t fed ezett fel. Barnard
m érései szerin t a S atu rn u s-b o ly g ó
félátm érője 61.500 km ., a külső
gyűrű külső fé lá tm é rő je 138.800
km., a g y ű rű v astag ság a m in teg y
350 km .; a belső sö tét g y ű rű belső
fé lá tm é rő je 70.900 km, a Cassini-
féle osztás szélessége 3570 km . A
g y ű rű szélessége ennélfogva 67.900
km ., te h á t közel 200-szor olyan
széles, m in t am ilyen vastag. L a ­
place m u ta to tt rá először, hogy m ily
nehéz a m ech an ika szem pontjából
m egm agyarázni a S atu rn u s-g y ű -
3*
 36 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
rü k állandóságát. S zerin te ha a
g y ű rű k teljesen egynem ű szilárd
anyagból valók v o lnának, akkor
nem ta rth a tn á k m eg szabályos
a la k ju k a t és a bolygó körü l nem
m a ra d h a tn á n a k lebegve egyen­
súlyban: a legcsekélyebb külső
erő is m egbolygatná az egyen­
sú ly t és a g y ű rű d a ra b o k ra sza­
k ad v a zu h an n a a bolygóra. E l­
lenben fe n n m a ra d h atn a a gyűrű,
ha a la k ja szab ály talan volna.
M a x w e ll szám ításai szerin t eh ­
hez a g y ű rű v alam ely p o n t­
já n a szabályos g y ű rű töm e­
génél négy és félszer ak k o ra tö ­
m eget kellene felhalm ozni, hogy
a szilárd g y ű rű állan d ó an egyen­
sú ly b an m aradhasson. A zonban
ek k o ra szab ály talan ság o t nem
le h e t a g y ű rű b en észlelni, sőt
m ég ha acélból volna is, M axw ell
szerin t az ilyen m é re tű g y ű rű
félig folyóssá v áln ék a re á ható
erők alatt. De azt is ki leh et
m u tatn i, hogy folyadékból álló
g y ű rű sem m a ra d h a t meg.
Cassini J. 1715-ben a rra a
go n d o latra ju to tt, hogy a S atu r-
nus g y ű rű i szám talan apró, k ü ­
lönálló testecskékből állanak,
m elyek m ind m egannyi holdacs-
kák, m ind k ü lö n -k ü lö n Kepler
tö rv én y ei szerin t k erin g en ek Sa-
turnuS körül. M axw ell 1859-ben
k im u ta tta , hogy h a ezek a tes-
tecskék nem tú lságosan nagyok,
— a csillagászok elnevezése sze­
rin t h a „p o rszerü ek “ — , akkor
m ozgásuk a bolygó k ö rü l z a v a r­
ta la n u l m eh et végbe s a gyű rű k
fen n m arad ása, állandósága, sta ­
b ilitása biztositva van. H a ez a
Cassini—M a x w e ll-íé le feltevés
helytálló, ak k o r K epler tö rv é ­
nyei értelm éb en a belső részecs­
k ék n ek g y o rsab b an kell mozog-
niok, m in t a külsőknek. H a e l­
lenben eg y etlen szilárd egészet
alk o t a gy ű rű , m ely egy d a ra b ­
ban forog a bolygó körül, akkor
a külső részek sebessége n a­
gyobb.^ T ényleg k ét teljesen kü­
lönböző és egym ástól független
m egfigyelésm óddal m inden két- ■
séget kizáróan leh etett igazolni a
Cassini—M arxw ell-íéle feltevés­
nek helyességét. Az egyik m ód­
szer, am ely bizonyltja, hogy a
S a tu rn u s-g y ü rü k kis részecskék­
ből — m ondjuk porból — álla­
nak, a fényerősség m érésén alap­
szik és Seeligertől szárm azik.
E szm em enete egész röviden a i
következő: A g y ű rű t alkotó ré- ■
szecskék egyrészt árnyékot vet- •
nek egym ásra, részben pedig el­
ta k a rjá k egym ást. Ez a két körül­
m ény az összfényesség csökke­
nését v o n h atja m aga után. A be- ■
á rn y é k o lt és e lta k a rt részek ál­
ta lá b a n különböznek egym ástól,
de összeesnek, ha a Nap, Föld cs
S a tu rn u s egy vonalban oppozi-
cióban állanak. Ilyenkor a ré ­
szecskéknek egym ásra v ete tt á r­
n y é k á t mi nem lá th a tju k , m ert
az árn y ék o t az előtte levő m eg­
v ilág íto tt részecske eltak arja. De
m ennél jobban távolodik S a tu r­
nus az oppozició helyzetétől, an ­
n ál jo bban v áln ak láth ató v á az
árnyékok. Ebből nyilvánvaló,
hogy a g y ű rű n ek oppoziciókor
kell a legfényesebbnek lennie.
C sakugyan M üllernek Potsdam -
ban 14 éven át fo ly tato tt m éré­
sei a legteljesebben igazolták
Seeliger érdekes szám ításait. K ét
hónap p al az oppozició előtt vagy
u tá n a g y ű rű k fényessége m ár
csak 80 százaléka az oppozició-
beli fényességnek.
A m ásik bizonyíték spektro­
szkópiai s az előbb k ife jte tt
Doppler — Fizeau - féle elvnek
égjük legérdekesebb alkalm azá­
sa. K eeler 1895-ben az A lleg-
h en y -o bszervatórium 33 cm -es
(13 hüvelykes) teleszkópjára a l­
k alm azott sp ek tro g ráffal lefény­
képezte a S a tu rn u s színképét,
 A csillagos ég
úgy, hogy a sp e k tro g rá f rését a
bolygó e k v á to rá v a l p árh u zam o ­
san fe k te tte a g y ű rű (látszó) leg­
nagyobb hosszán át. K ét órai e x ­
ponálás u tá n a H old szinképét
L itografálta a S a tu rn u s-szin k ép
m indkét o ld alára, összehasonlitás
céljából. A fén y t. i. m in d k ét
esetben a N ap v isszav ert fénye
ugyan, de a S a tu rn u s esetében
eléggé gyorsan forgó ren d szerrel
van dolgunk, m ig a H old v i­
szonylag 2732-szerte lassabban,
te h á t a rövid idő a la tt alig ész­
revehetően végez hozzánk képest
ten g elykö rü li forgást. M ár m ost,
ha a Cassini—M a xw ell-téle fel­
tevés igaz, ak k o r a S a tu rn u stó l és
a g y ű rű k tő l szárm azó színkép­
vo n alak n ak a Doppler—Fizeau-
féle elv a la p já n m ás és m ás e l­
tolódást kell m u ta tn io k és azon­
felül ebből az eltolódásból a se­
bességet is szükségképpen meg
lehet állap ítan i. C sakugyan a
bolygó testétő l szárm azó v o n a­
lak m ás h a jlá s t m u ta tta k , m int
a g y ű rű k tő l szárm azó vonalak,
mig a m i H old u n k tó l szárm azó
vonalak h a jlá st nem m u ta tta k .
Campbell 1909-ben a L ick-ob-
szerv ató riu m h a ta lm a s teleszkóp­
jáv al v ég zett sp ektrográffal fel­
vételeket, m elyek sebességm éré­
seket is lehetővé te tté k , s ezek
teljesen m egegyeznek a K epler-
féle tö rv é n y k ö v etelte sebesség­
gel. íg y bizonyossá vált, hogy a
S a tu rn u s-g y ü rü k szám talan apró,
szabadon keringő részecske h a l­
maza, m elyek csak a z é rt lá tsz a ­
nak összefüggő, fénylő egészet
alkotni, m e rt a leg h atalm asab b
távcső sem képes ők et m eg k ü ­
lönböztetni. Seeliger szerin t a
g y ű rű t alkotó szilárd részecskék
a g y ű rű ö sszterének m in teg y 44
százalékát fo g lalják el; a g yűrű
nem leh e t gázalak u h alm a z á lla ­
potban, m e rt a bolygóra á rn y é ­
kot v et és a belső sö téteb b g y ű ­
rűn á t a bolygót fén y tö rés n é l­
és a mindenség 37
kül leh et látn i. Hogy a gy ű rű
nem leh et sem összefüggő szilárd
egész, sem cseppfolyós, azt m ár
em lítettü k .
Uranus, N e ptunus, Pluto. A
távcső felfedezéséig csak a sza­
bad szem m el lá th a tó fényesebb,
közelebb levő bolygókat, M er­
k ú rt, V enust, M arst, J u p ite rt és
S a tu rn u s t ism erh ették . L á ttu k
m ár, hogy a távcső felfedezése
m ily óriási m ódon tá g íto tta a
világeg y etem rő l való ism eretein ­
ket, m ikor a felfeg yverzetien em ­
beri szem nek eddig e lre jte tt és
h o zzáférh etetlen égitesteket, csil­
lagokat, bolygókat, k ödfoltokat
tá r t föl. 1781 m árcius 13-án Her-
schel W. az Ik re k (Gemini) csil­
lagképben vizsgált egy csillag­
csoportot, m iközben egy korongot
m u tató csillagocskára le tt figyel­
mes. (A távcsőben n agy m essze­
ségben levő u. n. állócsillagok
csak fénylő p o n tn ak látszanak, a
hozzánk sokszorta közelebb levő
bolygók pedig kisebb-nagyobb
te rje d e lm ű korongnak.) Ez az
ég itest az állócsillagokhoz k é­
pest m ozgást is m u ta to tt, m elyből
Laplace u g yanezen év au g u sztu ­
sában azt k ö v etk eztette, hogy ez
uj. bolygó, m ely messze a S a tu r-
nuson tú l k erin g a N ap körül.
Az uj bolygó az Ü ranus nevet
k ap ta. A N aptól 160 perc a la tt
( = 2 óra 40 perc) teh etn ő k meg
a fény sebességével az u ta t az
U ranusig, am ely eszerint te h á t
19.2-szerte m esszebb van tőle,
m in t a Föld. K eringési ideje 84
év 7 nap. T en g elykörüli fo rgás­
ideje 10 óra 48 perc, m elyet
sp ek tro g rafik u s utó n m értek
m eg; ro táció ja retro g rád .
L ap u ltság a a Ju p ite r és S a tu r-
nusé között van, te h á t szintén
igen erős. Á tm érő je 49.700 km,
te h á t négyszer akkora, m in t a
Földé. E zért térfo g a ta a F öldé­
n ek 64-szerese. M inthogy anyaga
csak n egyedrész olyan sűrű, m in t
38 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
a Földé, azért az U ran u s töm ege
csak 14.6-szorosa a F öld töm egé­
nek. (A J u p ite r, U ran u s és N ep­
tu n u s sűrű ség e igen közel m eg­
egyezik.) N égy h o ld já t ism erjü k ,
m elyek közül k e ttő t 1787-ben,
k ettő t 1851-ben fedeztek fel. P á ­
ly áju k közel k ö ralak u , re tro g rá d
és m ajd n em m erőleges az U ra ­
nus p ály asik jára.
A N ep tu n u s felfedezése a csil­
lagászat tö rté n e té n e k egyik leg­
érd ekesebb fejezete. M ikor az U ra-
nust m ár elég hosszú ideig észlel­
ték ahhoz, hogy m ozgását, p ály á­
já t p o ntosabban kiszám ithassák,
k id erü lt, hogy szám itás és észlelés
között sokkal nagyobb az eltérés,
m in t a m ily en t az észlelések po n ­
tosságától v á rn i le h e te tt volna. A
csillagászok ezt úgy tu d já k k im u ­
tatn i, hogy hosszabb időre előre
k iszám ítják a bolygó h e ly é t az
égen a csillagok között (a m ár
föntebb e m lite tt rektaszcenzió és
deklináció m egadásával) és azu tán
távcsővel ellen ő rzik a szám itás
helyességét. Az U ra n u sn á l tap asz­
ta lt n agy e lté ré se k et nem le h e te tt
azzal m agyarázni, hogy a m eg­
figyelések nem eléggé pontosak.
E zért m á r B ouvard fran cia és
Bessel n ém et csillagász a rra gon­
dolt, hogy az e lté ré se k et az U ra-
nuson túli, a N aptól m esszebb levő
nagy töm egű bolygó idézi elő.
E nnek m egértéséhez tu d n u n k
kell, hogy a N e w to n -fé le nehézk e­
dési vagy gravitáció s tö rv é n y sze­
rin t az ég itestek vonzásszerü
h a tá st g y ak o ro ln ak egym ásra,
m ely egyenesen arán y o s az égi­
teste k töm egével és fo rd itv a
arán y o s táv o lság u k nég y zeté­
vel. E zért a bolygók nem k e rin ­
genek pontosan K ep ler-féle e llip ­
szisben a N ap körül, h an em ettől
kisebb-nagyobb eltérések et, u. n.
p e rtu rb á c ió k a t vagy h áb o rg atáso ­
k at szenvednek. A bolygók tö m e­
géből és távolságaikból a N e w to n ­
féle tö rv é n y a la p já n a p e rtu rb á ­
ciókat előre ki lehet szám itani.
De viszont kell, hogy a p e rtu r­
bációkból következtetni lehessen
a p e rtu rb á ló bolygó töm egére és
p ály ájára. Ez a gondolat m ajdnem
egyidőben tá m a d t két jeles asz-
tro n ó m u sban és vezette őket arra,
hogy az U ranus ism eretlen hábor-
g a tó já t kifürkészni próbálják.
A dam s J. C. angol és Leverrier
U. J. fran cia asztronóm us a fel­
ad ato t m eg is oldotta, előbbi 1845-
ben, u tóbbi 1846-ban. Leverrier
több csillagásszal közölte szám í­
tási eredm ényeit, kérve, hogy a
tőle k ijelö lt égitájékon kutassa­
nak a k eresett bolygó után. B er­
linbe 1846 szeptem ber 23-án érke­
zett a levél és még ugyanaznap
este Galle csillagdái asszisztens
m eg találta a korongot m utató
n y o lcad rendü uj bolygót közel
ahhoz a helyhez, m elyet L e v e r­
rier előre kiszám ított. Az uj boly­
gó a N eptunus nevet kapta.
N ep tu n u s felfedezése nagy fel­
tű n é st k e lte tt világszerte s a N e w ­
ton-féle elm életnek fényes igazo­
lását szolgáltatta. A dam s szám í­
tásai csak 1846 novem berében
v á lta k ism eretessé s igy a N ep­
tu n u s felfedezése-rendesen L e v e r­
rier nevéhez fűződik, b ár Adam s
m ár egy évvel előbb közölte szá­
m ításait a grenw ichi csillagda ak ­
kori igazgatójával, A iry -v e 1. A két
tudós szám ításaiknál abból indult
ki, hogy a m ár em litett Titius-
féle távolságszabály az ism eret­
len bolygóra is érvényes. Ezen
szabály szerin t 388 volna a N ep­
tu n u s távolsága a Naptól, ha a
F ö ld ét 10-nek vesszük. A megfi­
gyelés ezután m egm utatta, hogy
a N ep tu n u s távolsága ebben az
egységben csak 301. így itt a Ti-
tiits-féle szabály m ár nagyon eltér
a valóságtól. A fény sebességével
4 óra 10 és fél perc a la tt é rh e t­
n énk a N aptól a N eptunusra. Ez
m egfelel k erek en négy és fél m il­
liárd (4.500,000.000) km .-nek. U t-
 A csillagos ég
já t a N ap k ö rü l 164 év 280 nap
a la tt teszi meg. 91 évvel ezelőtt
tö rté n t felfedezése óta te h á t nem
sokkal tö b b et fu to tt be ú tja fe­
lénél. A N ep tu n u s átm érő je n a ­
gyobb, m in t az U ranusé, 53.000
km. S űrűsége igen közel ugyanaz,
am in t m á r e m lite ttü k . T érfo g ata
a F öldén ek 72-szerese, töm ege
27x/2-szerese. T en g ely k ö rü li fo r­
gását 15 óra 48 perc a la tt végzi.
L ap ultság a nagyobb, m in t a Földé,
de kisebb, m in t a Ju p ite ré .
1930 m árcius 13-án m egism ét­
lődött a N ep tu n u s esete: a N ep-
tu nuson tú l se jte tt, addig ism e­
re tle n uj bolygót fedeztek fel L o ­
well flagstaff! obszerv ató riu m án ,
Lowell ad a ta i alap ján . Az uj égi­
test a P lu to n e v e t k a p ta és je le n ­
leg n ap re n d sz e rü n k legszélsőbb
ism ert bolygója. C sak igen erős
távcsőben láth ató , m e rt olyan k i­
csiny, hogy csak 15-öd re n d ű n ek
látszik. P lú tó n á l sem v á lik be a
T itius-iéle szabály, m e rt táv o lsá­
ga 396-nak felel m eg a v alóság­
ban. A fén y 5 ¥ 2 óra a la tt ju t a
N aptól a P lú tó ra , am i 5.920 m illió
(5.920,000.000) k m .-n ek felel meg.
K eringési ideje 249 év 3 nap.
T engelyfo rg ásáró l m ég nem tu ­
d u n k sem m it sem.
Üstökösök, m eteorok, zodiakális
fény. F ö ld ü n k k el eg y ü tt kilenc
nagy bolygó k erin g a N ap k ö rü l
s azonfelül m ég n é h á n y ezer k is ­
bolygó. Ezek a lk o tjá k a N a p re n d ­
szer állandó ta g ja it, m elyek sok
m illió év óta Írjá k le szabályos
p á ly á ju k a t a N ap körül, m elyek
m ind közel esnek a föld p ály asik -
hoz, az ekliptikához. V alam eny-
nyien u g y a n ab b an az irá n y b a n
keringenek, az ek lip tik a északi
feléről szem lélve az ó ra m u ta tó ­
val ellenkezően. V alam ennyinek
p ály ája nem té r el nagyon a k ö r­
től. E gyik bolygó sem v ilá g it sa­
já t fényével, h an em m ind a N ap
visszavert fény éb en ragyog. A lak ­
és a mindenség 39
ju k a göm bhöz hasonlít. A Satur-
n u st kivéve v alam en n y in ek s ű rű ­
sége nagyobb, m in t a vizé. A n ap ­
ren d szer em e szabályosan visel­
kedő ta g ja in kív ü l v an n ak még
más, n ém ely k or m eglepetéssze­
rűen , v á ra tla n v en d ég k én t m eg­
jelenő ta g ja i is: az üstökösök
E zeknek a la k ja igen változatos,
fén y ü k azonban tö b b n y ire diffúz.
L eg tö b b jét csak távcsőben lehet
látni, b á r á tm érő jü k rendesen
nagyobb, m in t a bolygóké. Látszó
ko ro n g ju k közepén fényesebb u
n. m ag foglal helyet; ezt k ö rü l­
veszi a korong ködszerü fényes­
sége, m ely a szélek felé m in d in ­
kább elm osódik: ez az u. n. kóma
(latin u l coma = haj; ebből le tt a
com eta szó). M ag és kóm a alkotja
az üstökös fejét, m elyet a fe ltű ­
nőbb, ilyen ég itesteknél n ém ely­
k o r h a ta lm a s u. n. csóva kisér,
m ely m indig a N aptól elforditva
vele e lle n te tt irá n y b a n terjeszk e­
dik a v ilág térb e. H irtelen fe ltű n é ­
sük és ez a feltű n ő fénytünem ény,
a csóva, rég ebben sok babonás
félelem n ek v olt a forrása. Pedig
teljesen a lap talan u l. A csillagá­
szok — k öztük legelőször Halley
1705-ben — k id erítették , hogy az
üstökösök is N e w to n törvényének
engedelm eskedve k erin g en ek a
N ap körül, tö b b n y ire hosszan el­
n y ú lt ellipszis-pályán. K erin g és­
id e jü k 3 évtől több ezer évig te r ­
jed.
L egrövidebb k eringésideje van
az É ne k e -féle üstökösnek, 3 év
109 nap. Ism erü n k m ég húsz ü s­
tököst, m elyek keringésideje 5
évtől 8V-2 évig terjed ; h árom üstö ­
köst 13% -től 18 évig terjed ő ke­
ringésidővel; egyet, m elynek ke­
rin g ésid eje közel 29 év; négynek
kerin g ésid eje pedig 62— 76 év kö­
zött van. Ezek ren d esen csak tá v ­
csőben lá th a tó k — u. n. telesz-
kópikus üstökösök — és akkor is
csak olyankor, m ikor közel v a n ­
 40 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
n ak a N aphoz, te h á t p erih éliu m ­
hoz. N ém elyikük ily en k o r olyan
fényessé válik, hogy szabad szem ­
m el is láth ató , s a ném elyiknél
fellépő fényes csóva teszi őket az
ég feltű n ő jelenségévé. Az el­
soro lt 30 u. n. rövid periodusu
(vagy rö v id k eringésidővel biró)
üstökösök közül csak a H alley-féle
üstökös m u ta to tt nagyobbszerü
csóvát. H irtelen fe ltű n é sü k és rö­
vid tündöklés u tá n való eltű n ésü k
azt a hiedelm et k e lte tte régebben,
hogy az üstökösök csak kóbor lá ­
togatói a n ap ren d szern ek , m elyek
a v ilá g té r végtelenségéből, távoli
csillagokról v ető d n ek hozzánk és
ism ét v isszatérn ek oda. E zért gon­
d o lták sokáig, hogy p á ly á ju k nem
z á rt ellipszis, h an em parab o la
vagy hyperbola, m ely m in d k ettő
a végtelen b e elnyúló görbe vonal.
Halley, N e w to n jeles k o rtársa,
m egvizsgálta az 1337 és 1698 k ö ­
zött m eg jelen t üstökösök p ály á já t.
E közben fe ltű n t neki az 1531-i,
az 1607-i és az 1682-i üstökös p á ­
ly áin ak hasonlósága. Ebből ő
a rra k ö v etk eztetett, hogy ez egy
és ugyanazon égitest, m ely m in t­
egy 76 év a la tt teszi m eg ú tjá t a
N ap körül. E lőre m egm ondotta,
hogy ez az üstökös 1759-ben is­
m ét meg fog jelenni. Az üstökös
tényleg m egjelent, v isszatért p e ri­
hélium ához a k iszám ito tt időre.
Halley m ár nem é rte m eg ezt a
visszatérést, m ely an n ak id ején
óriási érd ek lő d ést v á lto tt ki az
egész m ű v elt világban, de a róla
elnev ezett üstökös azóta is szabá­
lyosan m utatk o zo tt, legutóbb 1910-
ben.
Számos üstökösről nem tu d ­
tá k biztosan m egállap ítan i, hogy
m ennyi a kerin g ésid ejü k . Ezek az
u. n. p arab o lik u s üstökösök. Az
üstökös pály a m eghatáro zása azért
nehéz, m e rt ezek az égitestek csak
a napközeiben észlelhetők, te h á t
p ály á ju k n a k csak rövid d a ra b ­
ján, m ely nem elég egy ellipszis
pontos m egállapitásához. De ha az
ilyen p á ly ák at visszafelé szám ít­
juk, ak k o r ezekre is ellipszist ta ­
lálunk, am int ezt különösen Ström -
gren jeles dán asztronóm us k i­
m u ta tta . így h á t az üstökösöket
is a n ap ren d szer állandó tag ja i­
n ak kell tek in ten ü n k . De több
p o n tb an m égis eltérn ek a boly­
góktól: p ályáik m indenféle szög
a la tt h a jla n ak az ekliptikához, n a­
gyon erősen elnyúlt ellipszis ala­
k ú ak és sokan retro g rád m ozgás­
sal b irn ak, az üstökös feje pedig
nem alkot szilárd egészet, m int
a bolygók teste. Ez k itű n ik pl. ab ­
ból, hogy a H alley-üstökös 1910
m áju s 19-én, közel a Nap korong­
já n a k közepe előtt vonult el, de
sem távcsőben, sem spektroszkóp­
ban sem m i sem á ru lta el az üstö­
kös jelen létét, holott pl. a kicsiny
M erk u r elvonulását a Nap ko­
ro n g ja előtt igen jól lehet ész­
lelni. Az üstökös feje te h á t nem
a lk o th a t összefüggő, szilárd egé­
szet, hanem valószinüleg szám ta­
lan apró részecske ritk ás halm aza.
Az u. n. Bielü-féle üstökös feje
1845-i m egjelenése alkalm ával
szinte a csillagászok szeme előtt
oszlott k ét részre, m elyek idővel
m ind jobban eltávolodtak egy­
m ástól. Az üstökösök fényessége
is folyton csökken, valószinüleg
azért, m e rt az őket alkotó kis ré ­
szecskék, m eteorok, kozm ikus por,
idővel szétszóródik. A szinkép ta ­
núsága szerin t az üstökösök fejé­
ben szén, vas, nikkel, n átriu m és
króm van jelen, m elyeknek vona­
lai a v isszav ert napfény szín­
képével eg y ü tt jelennek meg,
m in t em issziós vonalak.
Az üstökösfej ném elykor re n d ­
k ív ü l nagy. íg y az 1811-i üstökös
feje 350-szer ak k o ra volt, m in t
a h ata lm a s Ju p ite r, csóvája pe­
dig a N aptól a Földig é rt volna,
m e rt legalább 150 m illió kilom é­
te r hosszú volt. Mégis sem m iféle
10. kép. A H a lley-ü stökös 1910 m á ju s 26-án.
(A L ic k -o b s ze rv a tó riu m fén yk épfelvétele.)

é
42 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
gravitáció s h áb o rg ást nem okoz­
nak a bolygók pályáib an , a csil­
lagok fé n y é t pedig tö re tle n ü l és
gy ö n g itetlen ü l átb o csátják . A n y a­
guk sű rűsége te h á t elenyésző k i­
csiny kell hogy legyen. 1866-ban
Schiaparelli rá m u ta to tt a rra a
közeli kapcso latra, m ely a m e­
teo r-ra jz áso k és az üstökösök kö­
zött fen n áll. Az augu sztu s h a ­
váb an lá th a tó m eteorok, az u. n.
P erseid ák ugyanazon a p ály án
k erin g en ek a N ap körül, m in t az
1862. III. üstökös. A n ovem beri
L eonidák m e te o r-ra já ró l Opvol-
zer m u ta tta ki, hogy az 1866. I.
üstökössel azonos p ály án halad.
Ez az üstökös 1899 óta nem volt
ú jra fellelhető; valószinüleg az
őt alkotó m eteorok az egész p á ­
lya m en tén szétszóródtak. A m e­
teoro k a légkörbe k erü lv e, a le­
vegő ellen állása és gyors m ozgá­
suk k ö v etkeztében v á ln a k izzóvá
és ezáltal láth ató v á. R endesen
csak p a rá n y i testecskék, alig 1—
2 gram m n y iak és csak ritk á b b a n
oly nagyok, hogy a F öld felszí­
nére esnek. K étségtelen, hogy az
üstökösök ily m eteorokból tev ő d ­
nek össze, a m e te o r-ra jo k pedig
üstökösök szétszórt töredékei. Az
üstökös csóváiról ném elyek azt
vélik, hogy elektrom os taszitás,
mások, hogy a fén y nyom ása kö­
vetk eztéb en jö n n ek létre. A fény
nyom ása csak olyan anyagi ré ­
szecskékre h at, m elyek átm érő je
0.07— 1.5 m ikron (ezredrészm illi­
m éter) között van. Ez sokkal n a ­
gyobb, m in t a vizm olekulák á t­
m érője. íg y az üstökösök csó v ájá­
ban sp ektroszkópikus utó n k im u ­
ta th a tó szénoxidgáz m o le k u lá já ­
nak átm érő je 0.3 m illim ik ro n (a
m ikron ezredrésze). E rre te h á t
nem h a t a fénynyom ás, h an em az
elektrom os taszitás. A fény nyo­
m ása a nagyobb részecskéket
kény szeríti az üstököstől való tá ­
volodásra.
A zodiakális fén y n á lu n k n e ­
hezen, a trópusok a la tt azonban
jól lá th a tó h alv án y fén y tü n e-
m ény, m ely az állatöv vagy Z o ­
diakus m entén húzódik. A Nap
felé erősebb, in n ét távolabbra
gyöngül, a N appal szem ben ismét
erősebb és itt az u. n. ellenfény
jelen ség ét m u tatja. Szinképe a
visszav ert napfényé. V alószinü­
leg szám talan apró m eteor rajzik
a N ap körül, ezekről visszavert
fén y a zodiakális fény. K icsiny­
ségük d acára e szám talan m e­
teor össztöm ege oly nagy, hogy
Seeliger a M erk u r perihélium -
rendellenességét ezzel tu d ta m eg­
m agyarázni. Szám itás m utatja,
hogy a N appal szem ben bizonyos
távolságban levő m eteorok egy
pont k ö rül ellipszisekben ra jz a ­
nak. Az ellenfény jelensége ilyen
m eteoroktól szárm azik. Az előb-
beniek szerint a m eteorok igen
n agy szám ban van n ak jelen a
N apren d szerben s abban érdekes
szerep et játszanak. N aponta sok
ezer m eteor h ull a Földre, a
N ap ra és bizonyára a többi boly­
góra is. E záltal azok töm ege
folyton növekszik s következőleg
a te n g ely k ö rü li forgás időtartam a
m egnagyobbodik, a keringésé pe­
dig csökken. L áttu k , hogy az üs­
tökösök nem egyebek, m int m e­
teorok laza halm aza. Kant, ú ja b ­
ban Lockyer, Chamberlin, M oul­
ton és m ások azon a nézeten
vannak, hogy a bolygók és a Nap
is ilyen m eteorok összeverődésé-
ből, összehalm ozódásából k elet­
keztek.
E szerin t bolygók és üstökösök
között lényegben nincsen k ü ­
lönbség, legfeljebb az, hogy a
bolygók m ind d ire k t irán y b an
végzik k eringésüket, m ig az üstö­
kösöknek m in teg y fele re tro g rá d
m ozgású. A nap ren d szer számos
n agy és szám talan kistöm egű égi­
te st összessége, m elyek közül je ­
lenleg csak nagyon kevés szám ú
férh ető hozzá a m egfigyelésnek.
 A csillagos ég
Uj észlelési eljárások, uj m űsze­
rek, h atalm asab b távcsövek ta ­
lán eddig nem s e jte tt felfedezé­
sekre vezetnek, m in t m á r any-
nyiszor a m ú ltb a n is.
A Z Á LLÓ C SILLA G O K V ILÁ G A .
A fény sebességével haladva, n é­
hány óra a la tt elérk eztü n k a N ap­
ren d szer h atáráh o z. N em is kell oly
m esszire m en n ü n k , hogy közben
elveszitsük szem ünk elől a F ö l­
det. A több m in t négyszer a k ­
kora átm é rő jű N ep tu n u s tő lü n k
csak n y o lcad ren d ü csillagnak lá t­
szik, szabadszem m el te h á t m ár
nem vehető észre, csak távcsővel.
K övetkezőleg a F öld et a N eptu-
n u sról is csak erősebb távcső­
vel láth a tn ó k . Ebből k itű n ik ,
hogy a világ eg y etem b en a Föld
m ily kicsiny, elenyésző valam i.
De a N ap is a N ep tu h u sró l szem ­
lélve m ár nem az a v ak itó an r a ­
gyogó, n ag y korong, am elynek
m i látju k , h an em csak o ly an fo r­
ma, m in t a V enus, m ik o r hoz­
zánk legközelebb van. És ha m ég
m esszebb m eg y ü n k a N ep tu n u s-
nál? A kko r n y ilv án v aló an m in ­
dig kisebbnek látszanék, m ennél
m esszebbre táv o zn án k tőle. A zt
m ár em lítettü k , hogy a N ap a b ­
szolút fényessége m ajd n em csak
ötödrendü. Ez a n n y it jelen t, hogy
10 parszek, v agy 32.6 fényévnyi
távolságból szem lélve, bizony
nem igen tű n n é k fel a többi csil­
lagok ezrei között, m e rt hiszen a
h a to d ren d ü csillag m á r éppen
hogy m ég szabadszem m el láth ató .
De m i az a fényév? Mi a v i­
lág térb e való u tu n k a t a fén y se­
bességével tesszük meg, m ely
m ásodpercen k én t k erek en 300.000
km. A N apról a P lú tó ra 5 és
fél óra az ut, és ez an nyiszor
300.000 km , a h á n y m ásodperc
van az 5 és fél ó rában. A
fényév te h á t an nyiszor 300.000
km, ah án y m ásodperc v an egy
és a mindenség 43
évben. Egy évben 31 m illió
557.600 m ásodperc van, ha az
évet k erek en 365 és Vi n a p ­
n ak vesszük. A fény ennélfogva
egy év a la tt közel 9 és fél billió
k m -t tesz meg, pontosabban
9,467.280,000.000 km -t. Egy p a r­
szek ennek 3.26-szorosa, kereken
30 billió km . Ebből a táv olság­
ból a Föld—N ap távolság 1”,
vagyis egy ivm ásodpercnyi szög
a la tt látszan ék ; az évi p a ra lla ­
xisa az ilyen 30 billió km -nyi
m esszeségben levő csillagnak
= 1”, egy parszek, am int az asz-
tronom usok röviditése hangzik. A
N ap ren d szeren belül, am in t em ­
líte ttü k , az ú g ynevezett ekva-
to riális p a ra llax is a lap jáu l a
Föld su g a rá t szokták venni.
Az álló csillagok azonban olyan
m esszire v an n ak , hogy ez az
egység tu lk icsin y n ek bizonyult.
A zért k e lle tt a F öld—Nap
távolságot alap ul választani. Co­
pernicus h élio centrikus ta n a el­
len egyik fő ellenvetés az volt,
hogy ha a Föld a N ap k ö rü l ke­
ring, ak k o r a csillagoknak évi,
p a ra lla k tik u s elm ozdulást kell
m u tatn io k , m in t pl. valam ely kö­
zeli tá rg y n a k a m ögötte levőkhöz
képest, a sz e rin t,' am in t jobb­
vagy b alszem ünkkel nézzük. Co­
pernicus abból, hogy az ő k o rá­
ban ilyen látszólagos elm ozdu­
lást, p a ra lla x ist nem le h e te tt ki­
m u tatn i, igen helyesen azt k ö vet­
keztette, hogy a csillagok m érh e­
te tle n ü l n agy távolságban v a n ­
nak tőlünk. A kkoriban táv o lsá­
guk csakugyan m érh etetlen volt,
m ikor a távcsövet m ég nem is­
m erték . A csillagászok azonban
fá ra d h a ta tla n u l fo ly ta ttá k a csil­
lagok táv o lság án ak m egm érésére
irán y u ló m u n k áik at. 1838-ban si­
k e rü lt B esselnek az első biztos
csillagtávolságot m egm érni a 61
C ygni (a H a tty ú csillagkép 61
jelzésű) csillagon.
 44 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
Az asztronom usok nem köz­
v etlen ü l k m -ben m é rik m eg a
csillagok távolságát, hanem , am int
az előbb em litettü k , azt a szöget,
m ely a la tt az illető csillagról a
Föld -p ály a su g ara látszik. Ez az
u. n. évi p a ra lla x is n y ilv án v aló an
a látszó elm ozdulás szöge, m elyet
a csillagnak a Föld keringése kö­
vetk eztéb en kell m u ta tn ia . B es­
sel a 61 C ygni p a ra lla x isá t 0.3”-
nek ta lá lta s ez a p a rá n y i szög
érth e tő v é teszi, m ié rt m a ra d t si­
k e rte le n oly hosszú ideig a csil­
lagászok fáradozása, m e rt hiszen
ilyen kicsiny szög m egm érése
ren d k iv ü l nehéz. K epler id ejében
négy ivperc v olt a m egm érhető
legkisebb szög és csak 1728-ban
sik e rü lt az angol B rad íey n ek az
ivm ásodpercet m érh ető v é tenni.
L á ttu k az im ént, hogy l ”-nyi
p ara lla x isn a k (vagy egy parszek -
nek) 30 billió k m -n y i távolság,
illetőleg 3.26 fényév felel meg.
A B essel-m érte csillag p a ra lla ­
xisa kisebb, m in t 1”, te h á t m esz-
szebb van m in t 3.26 fényév, m ég
pedig annyiszor, ahányszor a 0.3”
az l ”-b en fo g laltatik , vagyis 3.33-
szor 3.26 — 11 fényév. E nnyi
ideig kellene a fény sebességével
m egszakitás n élk ü l a v ilág térb en
száguldánunk, hogy a 61 Cygni-
hez érjü n k .
Az eddig ism ert legközelebbi
csillag a déli égbolt C en tau ru s
csillagképében van, az u. n. P ro ­
xim a C entauri, m elynek tá v o l­
sága 4.2 fényév. U tán a k ö v etk e­
zik az a C en tau ri 4.3 fén y év n y i
távolsággal. Az ég legfényesebb
csillaga, a S irius is a közelebbiek
közé ta rto z ik 9 fén y év n y i táv o l­
sággal; so rren d b en a hatodik. Az
a A quilae vagy A ta ir elsőrendű
csillag távolsága 15 fényév, s i.
t. Az a m ódszer, am ely n ek se­
gítségével Bessel és m ások az ál­
lócsillagok táv o lság át m eg h atá­
rozták, azonos azzal, am ellyel a
geodeták és a m érnökök a Föl­
dön h atározzák m eg valam ely
m esszebb levő pont távolságát.
Ez az u. n. három szögellési m ód­
szer. A geom etria elem ei szerint,
h a ism erjü k a három szögnek
egyik old alát és a ra jta fekvő két
szöget, ak k o r a m ásik két oldalt
—■ vagyis a harm ad ik csúcsnak
táv o lság át az alaptól — kiszá­
m íth a tju k . Ezt m ár em litettük,
m ikor a Hold távolságának m eg­
m éréséről beszéltünk. A Földön
k é t po n t legnagyobb egyenes tá ­
volsága a Föld átm érője. De
m ár a n aprendszerben fellépő tá ­
volságoknál ez igen kicsiny alapú
három szöget ad, m elynek m ásik
k é t oldala igen hosszú, a köztük
levő és az alappal szem közt levő
szög, a parallaxis, ren d k iv ü l k i­
csiny, a N apnál pl. 8.8”. Az álló­
csillagok oly messze vannak,
hogy ehhez képest még a Föld­
pálya átm érője is kicsiny — en­
nek v ég p o n tjait félévnyi időköz­
ben é rjü k el — és az eddig is­
m e rt legnagyobb csillag-paral­
laxis is, m in t láttu k , nem tesz ki
egy ivm ásodpercet sem. E zért a
g eom etriai távolság- vagy p a ra l­
lax is-m érés a csillagoknál csak­
h a m a r csődöt mond, m ert a pa-
ra lla k tik u s szög m érhetetlen ki­
csinnyé válik. 0.01 ivpercnél ki­
sebb szöget m űszereinkkel nem
tu d u n k biztosan m egm érni s ez­
é rt a 300 fényévnél messzebb levő
égitestek távolságához más m ód­
szerekkel kell férkőznünk.
Ilyen m ódszer több van. A fo­
tográfia tökéletesedésével pl. a
csillag p arallaxis m érés is leh et­
ségessé • v á lt kényelm esebb és
könnyebb utón. A helyett, hogy
a csillagok helyzetét egyenként
k özvetlenül az égen m érnök meg,
egyszerre számos csillagot fén y ­
k épezünk le, am ennyi egy le-
 A csillagos ég
m ezre éppen ju t. A csillagok
helyzetét azu tán szobában m ér­
h etjü k m eg kényelm esen a foto-
gráf lem ezen m ikroszkóp segit-
ségével. A fe lv é te lt fél év m úlva
m egism ételjük, m ik o r a Föld p á ­
ly áján ak d iam etriálisan szem ben-
levő p o n tjáb a n van. Az első fel­
tételhez képest m utatkozó h ely ­
zetváltozásokból a p a ra lla x is t
lehet kiszám ítani. Az am erik ai
R utherford v olt az első, ki 1870-
től parallax is m érés c éljaira ké­
szített fén y k ép felv ételek et az ég­
ről. Az e ljá rá st ú ja b b a n a szin­
tén am erik ai Schlesinger lén y e­
gesen tö k életesitette, úgy, hogy
ma m ár igen számos fotográfiai
p arallax ist ism erünk. A csillagok
helyzetét az égboltozaton, am in t
m ár em lítettü k , a rektaszcenzió
és a deklináció ad ja meg. E zeket
m inden egyes csillagnál ponto­
san m eghatározzák és k ataló g u s­
ba foglalják. Ma m ár csak az u.
n. fun d am en tális csillagok h ely ét
határozzák m eg a m eridiántávcső
segitségével, a lehető legnagyobb
pontossággal. Ily en fu n d a m e n tá ­
lis csillag pl. a N e w c o m b -féle k a ­
talógusban 1596 van. A többi sok
ezer csillag h ely ét azu tán szin­
tén fotográflem ezen m é rik ki
úgy, hogy a legközelebbi fu n d a ­
m entális csillagokhoz viszonyí­
to tt h ely ü k e t h atáro zzák meg.
Fotográfia segitségével m ai leg­
nagyobb m űszereinkkel a 21-ed
rendű csillagokat tu d ju k m ég
észlelni. A csillagkatalógusokba
foglalják term észetesen a p a ra l­
laxisokat is és m ég m ás ad ato ­
kat is, úgy, hogy a csillag k ataló ­
gus az ő szárazn ak látszó sok
szám adatával, a csillagászat leg­
fontosabb a lap ja s az asztrono-
mus legfőbb segédforrása. Több
m int 350 ily en k ataló g u sb an 250
ezernél is több csillag a d a ta it
halm ozta fel a csillagászok fá ra d ­
h a tatlan m unkássága.
é s a m in d e n s é g 45
M ásik m ódszer a parallax is
m eg h atáro zására a fo to m étriát
veszi igénybe. Ezt először Her-
schel W. alkalm azta. Azon alap ­
szik, hogy a fén y fo rrás (csillag)
fényessége a távolság négyzeté­
vel arán y o san fogy. P ontosabb
ennél a szektroszkopikus p a ra l­
laxis-m ódszer, m ely a szinkép
egyes vonalaiból k övetkeztet az
abszolút fényességre, m elyből ki-
sz á m ith a tju k a p arallax ist, ha a
csillag látszó n a g y ság ren d jét te ­
k in te tb e vesszük, m elyet m inden
csillagnál k özvetlenül h atáro zh a­
tu n k meg, a k á r vizuális, a k á r fo-
tografikus utón. Ilyen p arallax ist
m ár 8000-nél tö b b et ism erünk.
E n nek az utóbbi m ódszernek h a­
tá r t szab az a körülm ény, hogy
bizonyos n ag y ság renden túl, csil­
lagszínképet m ár nem észlelhe­
tü n k .
Ú jabb időben ren d k ív ü li nagy
fontosságúvá v á lt a m indenség
m éretein ek m eg h atározásában a
d Cephei tip u su változó csilla­
goknak miss Leavitt-től 1912-ben
felfed ezett az a sajátsága, hogy a
fényv álto zás id ő tartam a, vagy
p eriódusa és a csillag abszolút
fényessége között szabályos ösz-
szefüggés áll fenn. Változó csil­
lagoknál a fényesség, a nagyság­
re n d nem állandó, hanem kisebb-
nagyobb időközben szabályos in ­
gadozást, v álto zást m u tat, m ely
igen sokféle lehet. Az u. n. d
C ephei-féle v áltozóknál pl. a fé­
nyesség a m inim um tól gyorsan
em elkedik a m axim um ig, ahon­
n ét aztán lasab b an süllyed a m i­
nim um ig. Ez a folyam at ném ely
C epheidáknál csak néhány óráig,
m ásoknál több napig, vagy egy­
két hónapig ta rt. M ennél hosszabb
a fényváltozás id ő tartam a, annál
nagyobb a C epheida abszolút fé­
nyessége. Pl. h a egy C epheida
p eriódusa 40 óra, ak k o r 250-
46 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
szerte erősebben sugároz, m in t a
Nap; ha a periódus 10 nap, ak k o r
m ár 1600-szorta nagyobb a su ­
gárzása s. i. t. Shapley am erik ai
csillagász m u ta tta ki ennek a tö r­
vényszerűségnek általán o s é rv é ­
nyességét a C epheidáknál. Ez az
elnevezés onn ét szárm azik, m ert
az ilyen csillagokat jellem ző
fén y v álto zásn ak tip ik u s képvise­
lője az 5 A l napos p eriódussal
biró ő C ephei n ev ű csillag. Az
elm ú lt 20 esztendő a la tt ez a
m ódszer óriási lépéssel v itt előre
b en n ü n k et a m indenség m é re te i­
nek ism eretében, m elyek á lta la
eddig nem s e jte tt m ódon m egnö­
v ek ed tek régeb b i ta p a sz ta la ta in k ­
hoz képest, m elyek nem engedtek
oly m esszire b eh ato ln i a v ilág ­
térb e. E m lítettü k , hogy a klasz-
szikus geo m étriai e ljárással leg­
följebb 300 fén y év n y i távolságot
tu d u n k kellő pontossággal m eg­
határo zn i. Az ú ja b b m ódszerek
sok m illiónyi fén y év re em elték
ezt a h a tá rt.
A csillagok színképe. A N ap
szinképéről m ár szólottunk. De
m ikor a csillagokról beszélünk,
tu lajd o n k ép p en ide kellene sorol­
n u n k a N apot is. A N ap csak egy
a szám talan csillag között, nem is
tű n ik k i k öztük valam i különös
fizikai tulajd o n ság g al, csupán az­
zal, hogy nagyon közel v an hoz­
zánk és hogy F ö ld ü n k léte ő
hozzá van kötve. A F öld n ek a
Naphoz való közelsége leh etsé­
gessé teszi, hogy olyan jelensége­
k e t észleljünk ra jta , am ily en ek et
bizonyára m in d en sa já t fényben
világitó, izzó fe lü le tű csillagon is
m egfigyelhetnénk, ta lá n m ég n a ­
gyobb m érték b en , m e rt hiszen a
Nap a kisebb csillagok közé so ra­
kozik. Ha m ost a N apot és a
N ap ren d szert elh ag y ju k és a tá ­
voli csillagok és csillagrendszerek
felé vesszük u tu n k a t, ak k o r fel
kell tételeznünk, hogy am a tá ­
voli v ilágokban ugyanazok a fi­
zikai tö rv én y ek érvényesek, m int
itt a Földön, a m i naprendsze­
rü n k b e n és a Napon. Ezt a felte­
v ésü n k et m egerősiti az a tapasz­
ta la t, hogy az u. n. kettős csilla­
gok N e w to n törvényének enge­
delm eskednek, továbbá az, hogy
a fény, a távoli világok eme
eg yetlen hozzánk érkező hirnöke,
sem m iben sem m u tat eltérést a
N ap vagy b árm ely földi fény­
fo rrás fényétől. Copernicus esz­
m éje óriási valósággá válik és
felöleli az egész m indenséget. A
Föld forog a tengelye körül és
e g y ú ttal k ering a Nap körül. A
N ap is forog a tengelye körül és
közben rohan fe lta rtó z ta th a ta t­
lan u l a térben, m illiárdnyi csil­
lag társaiv al, a T ejú tren d szerrel
együtt. A csillagok m illióit óriási
távolságok v álasztják el egym ás­
tól, de még nagyobbak azok a
távolságok, m elyek a spirális kö­
dök között vannak. Összes m éré­
sein k a lap jáu l a régi eukleidészi
geom étria szolgál, m elyet az is­
kolából m indenki ism er s mely
szerin t a három szögben a szögek
összege 180 fokot tesz ki. Ezt a
g eo m étriát érvényesnek vesszük
az egész világtérben. Ez a té r
ak k o r végtelen, h a tá rta la n és
geo m étriai tulajdonságai m in­
d e n ü tt ugyanazok: ez a Coperni-
cus-féle v ilágtér. A csillagászati
tü n em én y ek időbeli lefolyása sem
k ülönbözhetik sehol sem attól,
am elyet a naprendszerben észle­
lünk. Ez a kozm ikus vagy N e w -
to n -féle idő.
A csillagok színképét éppen
úgy á llíth a tju k elő, m in t a N apét
vagy b árm ely fényforrásét. T er­
m észetes, hogy a sötét, nem v ilá­
gitó ég itestekről nem k ap h atu n k
h irt a fén y u tján , és igy színké­
p ü k e t sem vizsgálhatjuk. A sötét
 A csillagos ég
égitesteket te h á t m ás u tó n kell
k u tatn u n k . A csillagok színképei
között ta lá lta k bizonyos hasonló­
ságokat. m elyek az észlelőket
arra vezették, hogy a csillagokat
színképeik szerin t osztályokba
sorozzák. L egrégibb a Secc/ii-féle
osztályozás. Secchi a csillagokat
szinük szerin t osztályozta s abból
a gondolatból in d u lt ki, hogy a
különböző szinképek a csillagok
különböző fejlő d ésfo k át m u ta t­
ják a gázalak u ködtől, a k ialu d t,
sötét égitestig. A N ap színképé­
hez hasonlóan a csillagok szín­
képe is álta lá b a n folytonos, m ely­
ben emissziós vagy abszorpciós
vonalak és sávok m u tatk o zn ak . A
felosztás a sp e k tru m v onalain
vagy sáv jain alapul.
Secchi négy szin k ép tip u st k ü ­
lönböztet meg. Ezek a következők:
I.
tipus: fe h é r csillagok m e­
lyeknél csak a hid ro g én v o n alak
m u tatkoznak erősen, a többi vo­
nal gyönge, vagy teljesen h iá n y ­
zik. (Sirius, Vega.)
II. tipus: sárg a csillagok, m e­v ard-osztályozás helyes.
lyeknek színképe a N apéhoz h a ­
sonlóan, szám os finom F ra u n h o -
fer-féle sö tét v o n a la t m u tat,
többnyire kalcium -, vas- és m ag­
nézium vonalak. (Nap, A rctu ru s,
Capella.)
III. tipus: vöröses-sárga és vö­
rös csillagok, a színképben sötét
sávokkal, m ely ek n ek széle a vö­
rös felé elm osódott, a kék felé
pedig élesen h a tá ro lt. (« O rionis,
a Herculis.)
IV. tipus: gyönge fényű, tö b b ­
nyire sötétvörös csillagok, a szín­
képben széles, sö tét sávokkal,
m elyeknek széle a vörös felé éle­
sen h atáro lt, a k ék felé pedig el­
mosódott. (19 Pisciurn.) Pickering
ezekhez m ég egy V. típ u st csa­
tolt, m ely m in d en féle szinü csil­
lagot tartalm a z , m ely n ek színké­
pében fényes v o n alak lép n ek fel.
és a mindenség 47
A szinképi ta p asztalato k az
évek so rán óriási m ódon gazda­
g odtak és a Secchi-féle osztályo­
zás nem bizo n y u lt elégségesnek.
A m a általán o san elfogadott osz­
tályozás a H a rv ard -o b szerv ató -
rium é, m ely m iss C annon-től
szárm azik. Eddig m ár m integy
270.000 csillag sp e k tru m á t vizs­
g á ltá k m eg és osztályozták. Leg­
tö b b jé t a H e nry D raper-k ataló ­
gus tartalm azza. Ez az u. n. H ar-
v ard-osztályozás fotográfiai szin-
képezésen alapszik, m elynél a
távcső tárg y len cséje elé helyez­
nek nagy, u. n. o b jek tiv prizm át.
E kkor m inden, a látóm ezőben
levő csillag kicsiny, n éh án y m il­
lim éteres színképet szolgáltat,
m elynél csak a legerősebben m u­
tatkozó v o n alak v o ltak m é rté k ­
adók, m in th o g y az egym áshoz
közellevő, egybeolvadó vo n alak at
nem leh et ilyen kis terjed elm ű
színképen szétválasztani. De a
nagyobb m é rté k b e n készült szin­
képek azt m u ta tjá k , hogy a H ar-
M ár P ickering h aszn álta a
nagy la tin b e tű k e t a szinképek
o sztály ain ak jelölésére. A régi
I—V; típ u ssal ezeket ilym ódon
kapcsolta össze:
I. tipus: A, B, C, D;
II. tip u s: E, F, G, H, 1, K, L;
III. tip u s: M ;
IV. tipus: N;
V. tipus: O, P, Q.
Ebből a 16 osztályból a H ar-
v ard-osztályozás kiválasztja a
következőket: A , B, F, G, K, M
a gyakoribb, N, O, P, Q, R, S a
ritk á b b a n előforduló szinképosz-
tály o k szám ára. A részletesebb al­
o sztályokat a n agy la tin b e tű m ellé
h ely ezett szám m al (0, 1, 2, ...9 ) je ­
lölik. Az á ltalán o san elfogadott
so rren d a szinképosztályoknál a
tu d o m án y m ai állása szerin t a
48 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
következő: P, O, B, A, F, G, K,
M, N, R, S, Q.
Jellem ezzük egész röviden az
egyes osztályok színképeit.
P. G áznem ü és p la n e tá ris kö d ­
fo lto k n ak v an ilyen színképük.
A folytonos színkép hiányzik,
vagy csak gyöngén m utatk o zik .
F eltű n ő em issziós vonalak, m e­
lyek a fe lté tele ze tt n eb u liu m tó l
erednek. Jó l észrevehető h id ro ­
gén- és hélium -vonalak.
O. F olytonos alapszinkép n a ­
gyon fényes sávokkal; sö tét vo­
n alak ren d esen h iányzanak. Ilyen
csillagot keveset ism erü n k , (y Ve-
lorum , C P uppis, X Cephei, 29
C anis M aioris.) E ffektiv h ő m ér­
sék letü k m in teg y 30.000 (abszolút
v. K elvin) fok. R endesen tized-
re n d ü n él kisebbek. K étség telen ü l
az eddig ism ert legm agasabb hő­
m érsék letű csillagok. 1867-ben
W olf és R a y e t fedezte fel őket;
ezért W o lf-R a y et-csillagoknak is
nevezik.
B. O rion- v agy h éliu m -csilla­
gok. F ehérek , m ajd n em kékek.
H ő m érsékletük 23.000-15.000 fok.
A h éliu m v o n alak erősen elő térb e
nyom ulnak, a h id ro g én v o n alak
gyöngébbek, fém v o n alak alig
észrevehetők. A n y o lcad ren d ü n él
fényesebb csillagoknak 12.3 szá­
zaléka ebbe az osztályba tarto zik ,
(ß O rionis = Rigel, y, X O rio-
nis, 3 Cephei, ß P ersei. V) T auri.)
A. S irius vagy fe h é r h id ro g én ­
csillagok. A h id ro g én v o n alak szé­
lesek és erősek: a h éliu m v o n alak
e ltű n te k ; a kalciu m v o n alak gyön­
gék. H őm érsék letü k 11.200— 8.600
fok. (Sirius — x Canis M aioris,
V e g a = x L yrae, A lta ir = « A qui-
lae, D eneb = a Cygni.) (21.7%).
F. L egfeltű n ő b b ek a k alciu m ­
vonalak, m ás fém vonalak is m u ­
tatk o zn ak . A h id ro g én v o n alak
nem oly intenzivek. H őm érsékle­
tü k 8.000—7.500 fok. (S arkcsillag
— x U rsae M inoris, Procyon = <
C anis M inoris, C anopus = a Ca-
rinae.) (20%.) B, A , F, együt
ad ja a Secchi-féle I. osztályt.
G. Sárga vagy N ap-tipusu csil-'
lagok. A hidrogénvonalak elvesz-;
tik tú lsú ly ú k at; legerősebbek s
kalcium H és K vonalai; fém vo­
n alak erősebben lépnek fel. Hő­
m érsék letü k 6.000—5.000 fok
(Nap, C apella = x A urigae, (:
Bootis.) (16%.)
K. S ötétsárga csillagok. A hid-i
rogénvonalak kezdenek eltűnni,:
fém vonalak túlsúlyban, különö-1
sen kalcium vonalak, titanium oxid:
kezd m egjelenni. H őm érsékletüki
4.200—3.200 fok. (A rcturus — x
Bootis, A ldebaran = a T auri, 61
Cygni.) (26.6%.) G, K eg yütt adja
a Secchi-féle II. osztályt.
M. Vöröses csillagok. Az ab ­
szorpciós sávok az ibolya oldalon
a legerősebbek és a vörös felé
gyengülnek. A kalcium vonalak
igen erősek. T itanium oxid vona­
lai erősek, ezért titanium oxid
csillagoknak is nevezik. H őm ér­
sék letü k 3.200—2.500 fok. (a H er-
culis, B eteigeuze = x Orionis, A n­
ta re s = x Scorpii, M ira Ceti.)
(3.3%,) Secchi III. típusa.
N. A színképben a karbónium
és ciánsávok a legerősebbek, de
elő fo rdulnak a kalcium , króm és
vas vonalai is. A csillagok színe
rubinvörös. (19 Piscium .) (1%.)
Secchi IV. típusa.
R. Á tm en etet alkotnak a N ap-
tip u su csillagoktól az N osztály­
hoz. Eddig csak kevés csillag,
m integy 50 találkozott, m elynek
színképe ebbe az osztályba ta rto ­
zik. S ötétsárgák, de nem vörösek.
A G osztálynál, m elyhez a nap is
tarto zik, m integy kétfelé ágazás
tö rtén ik ; az egyik ág a K -n át az
M-hez, a m ásik az R-en á t az ív­
hez vezet.
S. Ebbe az osztályba csak n a­
 A csillagos ég és a mindenség 49

gyón kevés, változó fén y ű csil­ m ennyiség is van belőle a csilla­

lag tartozik , m in t pl. R A nd ro - gon. íg y p éld áu l van egy h éliu m ­
medae, R Cygni. A zirkonoxid el­ vonal, m ely a p lan etáris ködök,
nyelési sáv jai m u tatkoznak. az O-csillagok, a nóvák és a Nap
Q. Ide ta rto z n a k az uj csilla­ k ro m o szféráján ak külső réte g é ­
gok és az abnorm is szinképek. Az nek színképében lép fel, de
uj csillagok szinképe gyors v á l­ h iányzik a h éliu m ban leggazda­
tozást m u ta t a P, O, B, A, F osz­ gabb B -csillagok színképéből.
tályok színképének m egfelelően, Ú jabban F ow lernek sik e rü lt k í­
úgy, hogy növekvő fényességük sérletileg k im u tatn ia, hogy ez a
stád iu m áb an a B — F osztályú vonal csak ak k o r m utatkozik, ha
szinképet m u ta tjá k . erősen ritk íto tt h éliu m ra nagy
É rdekes m egjegyeznünk, hogy energ iam en n y iséget engedünk
b ár a csillagszínképek osztályo­ hatni, am it vákuum csőben erős
zása tisztán ta p a sz ta la ti u tó n tö r­ elektrom os szikra segítségével
tént, azért m égis nem csak a szin­ é rh e tü n k el.
képek kényelm es leirása és k a ta ­ K ö v e tk e zte tés ek a csillagszín­
logizálására szolgált, h anem m in t­ képekből. Abból, hogy a kém iai
egy term észetes ren d szerb e fog­ elem ek sokfélesége dacára a rá n y ­
lalása a csillagoknak, főbb fizi­ lag kevés szinképtipus létezik,
kai sajátság aik alap ján . íg y pl. azt kell követk eztetnünk, hogy
nagyon érdekes összefüggés m u ­ ezek az elem ek a csillagokon kö­
tatkozik a szinképtipus, a szinin- zel ugyanazokban az arán yokban
dex, hőm érséklet, sa já t mozgás fo rd u ln a k elő, hogy a világ-
és radiális mozgás között. A egyetem ben m in d en ü tt m ajdnem
szinképtipusok vagy osztályok egyenletesen v a n n ak elosztva,
sorren d jéb en m utatkozó tö rv é n y ­ m ásszóval az u n iverzum anyagi
szerűségek csak részben függnek szerkezete, kém iai összetétele
össze a csillag világitó fe lü le té ­ m in d e n ü tt közel ugyanaz. Ezt
nek kém iai összetételével. Je le n ­ m u ta tja a következő táblázat,
leg 92 kém iai elem et ism erü n k és m elyben n éh án y elem relativ
ennélfogva igen sokféle szinkép- g y akorisága van fe ltü n tetv e a
tip u st kellene lehetségesnek t a r ­ csillagokon és a N apon. (Az elem
tanunk. A zonkivül egy és u g y an ­
az az elem különböző szin k ép ti- Csil­
pusokban nem m indig ugyanazo­ E l e m N ap
lagok
kat a v o n alak at m u ta tja . A labo­
rató riu m b an is v alam ely elem H, hidrogén 12-9 11-5
szinképe változik, aszerint, am int c, karbonium 6-4 7-4
elégés által, G eissler-csőben vagy Li, lith iu m 1-9 2-0
elektrom os szik ráv al á llitju k elő. o, oxigén 8-0 90
Na, n atrium 7-1 7-2
Ebből azt kell k ö v etk eztetn ü n k , M g, m agnéziu m 7*5 7-8
hogy a különböző szinképosztá- Al, alum inium 6-9 64
lyokban az elem ek különböző kö­ Si, szilícium 7-5 7-3
rülm ények között b o csátják ki a K, kálium 5-3 68
szinképvonalakat. Ha a csillagon Ca, kalcium 6-7 6-7
nincsenek m eg a kellő feltételek , T i, tita n iu m 60 52
akkor az elem vonalai nem je ­ M n , m angán 6-5 5 9
Fe, v a s (ferrum) 6-7 7-2
lentkezhetnek, az elem nem á ru l­ Ba, bárium 30 3 3
ja el jelen létét, m ég h a n ag y
4
50 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
neve e lő tti n ag y b etű a n n a k k é­
m iai jele.) (Russel adatai.)
Az anyag kém iai egyform aságá­
ból következik, hogy az ebből á l­
ló égitestek egyéb tu lajd o n ság ai
is az egész v ilág térb en azonosak,
különösen pedig, hogy a g ra v itá ­
ció N e w to n -féle tö rv én y e is m in ­
d e n ü tt éppenugy érvényes, m in t a
n apren d szerb en . Az anyagi szer­
kezet egyform asága m e lle tt k itű ­
nő bizonyiték pl. a h éliu m n ak és
a szk an d iu m n ak a Földön való
előfordulása. A héliu m je le n lé té t
a N apon — a m in t em líte ttü k —
a szinkép vonalaiból jóval előbb
ism erték fel, m in t a Földön. A
szkan d iu m ró l régebben azt h itték ,
hogy egyike a le g ritk á b b elem ek­
n ek a Földön, m ig a N ap n ak és
a legtöbb csillagnak sp e k tru m á ­
ban szám os vonal á ru lta el je le n ­
létét. F öldi kőzetek és ásv ányok
szinképi v izsgálatából m a m ár
tu d ju k , hogy a szkandium igen
e lte rje d t elem.
H a az égitestek kém iai összeté­
tele ily nagy egyform aságot m u­
tat, ak k o r a színképek k ülönféle-
ségét csak a fénykibocsátás fölté­
telein ek különfélesége idézheti
elő. Szabad szem m el is észre­
vesszük, hogy a csillagok színe
különböző. A színképben a szin-
beli különbözőség ab b an n y ilv á ­
nul, hogy a folytonos színkép­
ben az egyes színek in te n z itá se l­
oszlása különböző. I t t azt kell
m eg állap ítan u n k , hogy m elyik
hullám hosszúságú fény vesz leg­
nagyobb m érték b en részt a csil­
lagok színének előidézésében. E zt
ak k é n t h a tá ro z h a tju k meg, hogy
a távcső tárg y len cséje elé finom
párhuzam os drótokból készült r á ­
csot helyezünk. E nnek a résein
a fény u. n. elh ajlást, diffrakciót
szenved, azaz nem csak egyenes
vonalb an halad a résen keresz­
tül, hanem a résen tú l m inden
irán y b a n szétterjed , m in th a m in­
den egyes rés m aga bocsátana ki
ú jb ó l fényt. E nnek az a követ­
kezm énye, hogy a távcső gyujtó-
sik jáb an több u. n. elhajlitási
színképet kapunk. M inthogy a
vörös fén y hullám hossza nagyobb
m in t pl. a violaszinüé, ezért oly
csillagnál, m ely főleg pl. vörös
fén y t bocsát ki, az első elhajlitási
szinkép messzebb van a csillag
középső képétől, m in t oly csillag­
nál, m ely pl. főleg ibolyaszinű
fé n y t bocsát ki. Az elh ajlitási
sp ek tru m távolságából és a rács
m éreteiből ki leh et szám ítani az
előidéző fény leghatékonyabb
hullám hosszát, az u. n. effektiv
hullám hosszt.
M egem lítettük, hogy a csilla­
gok n ag y ság ren d jét fotográfiai
u tó n is m eg lehet állapítani. Ez
kissé különbözik a szabad szem ­
m el m egállapított, u. n. vizuális
nagyságrendtől. A kettő közti
különbség (fotográfiai—vizuális)
az u. n. szinindex. E nnek oka
ab b an van, hogy az em beri szem
in k áb b a sárga és vörös sugarak
irá n t érzékeny, m íg a fénykép­
lemez érzékenysége az ibolya és
ib o ly án tú li sugárzásnál fokozó­
dik. A m érések igazolják, hogy a
csillagok szinképtipusa, szinindexe
és effektiv hullám hossza között
szabályszerű összefüggés áll fenn.
íg y a fe h é r B -csillagoktól a vörös
M- és N -csillagokig a színek egy­
m ásu tán i so rrendje ugyanaz,
m in t am it izzó testn él lá th a ­
tun k , m ikor fehér izzás u tán
lassan k én t lehűl, m iközben m ind­
inkább vörös lesz és végül m eg­
szűnik világítani. Ebből követke­
zik, hogy az előbb felsorolt ada­
tok és a csillagok effektiv hőm ér­
sék lete közt is kell összefüggés­
n ek fennállnia.
Több olyan törvényszerűség is­
m eretes, m ely a sugárzás és a su­
gárzó te st hőm érséklete közötti
összefüggést fejezi ki. így pl. a
W ien-féle tö rv én y szerint az ab-
 A csillagos ég és a mindenség 51

szolut fek ete test su g árzásán ál a A következő összeállítás m eg­

legnagyobb in ten zitás h u llá m ­
hosszának és a hozzá tarto zó hő­
m érsékletn ek szorzata állandó
m ennyiség. T erm észetes, hogy ily
m ódon, éppen úgy, m in t a N ap­
nál, csak a csillag sugárzó fe lü ­
m u ta tja , hogy egyes szinképtipu-
sokhoz m ilyen szin in d ex ,. effektiv
hullám hosszúság és abszolút hő­
m érsék let tarto zik.

S zín k ép -

h u llá m ­

hőm ér­
E ffe k tiv
E ffe k tiv
letén uralk o d ó legalacsonyabb

s é k le t
in d ox

h ossz
típ u s
Jegyzet

Szin-
hő m érsék letet k ap ju k , az égitest
belsejében uralk o d ó h ő m érsék let­
ről ezen az u tón nem tu d u n k m eg
sem m it. A szinképosztályozás a Ba — 0-32 414 0 Í23.000 .
feh ér B -csillagokkal kezdődik és B5 — 0-17 418-2 15.000
a vörös M -csillagokkal végződik. Aq 000 425-0 11,000
As + 014 — 8,600 !
M ár ebből az egyszerű m egfigye­ + 0-38 429 0 7.400 i
F0
lési tényből a W ien-féle tö rv én y F, + 0-50 431 6 6,500
alap ján következik, hogy a B-
csillagok hőm érsék lete a legm a­ \G„ + 0-86 _ 5,600 \
gasabb és az M -csillagoké a leg­ G, + 1 1 5 445-2 4,700 í ,
alacsonyabb, m ég pedig azért, + 1-48 4,200 A
K0 — t sűrűség-
m e rt am azok effektiv h u llá m ­ Bf, + 1-84 — 3,400 1 k ic sin y
hossza a legkisebb, az utób b iak é M, + 1-88 — 3,100
a legnagyobb. M ásik törvény, a [m 7 2.700
Planck-íé\e, tetszőleges h u llá m ­
hosszúságot hoz összefüggésbe a (G0 + 0-72 437-2 6,000
sugárzási en erg iáv al és a h ő m ér­ ,0 ä + 0-83 — 5,600 I
séklettel. M inthogy a csillag­ {K 0 + 0-99 _ 5,100 S N a g y
sp ek tru m b a n az egyes h u llá m ­ K5
\M
+ 1-26 — 4,400
i sű rű ség
+ 1-76 455-0 3.400
hosszakhoz tarto zó in ten zitáso k at
a szinképfotom éter segitségével
m eg m érh etjü k , az effektiv hő­ K ettős csillagok. K evéssel az­
m érsék lete t te h á t k iszám íth atju k . u tán , hogy a távcsövet csillagá­
I tt m eg kell jegyeznünk, hogy a szati m egfigyelésekre alkalm azni
h ő m érsék let nem egyedül a szin- kezdték, észrevették, hogy egyes
kép tip u stó l függ, h an em az izzó állócsillagok, m elyek szabad szem ­
gáz sűrűség étő l is. E zért u g y an ­ mel egyetlen fényes p o n tn ak lá t­
azon szinképtipussal b iró csilla­
szottak, a távcsőben két, három ,
gok hőm érsék lete különböző leh et
vagy m ég több csillagból állónak
aszerint, hogy m inő a sűrűségűk.
m u tatk o ztak . Az első kettős csil­
A h ő m érsék let kiszám itásán ál
a rra is te k in te tte l kell lennünk, lagot, a M izart (? U rsae M aioris),
hogy a su gárzás a csillag felü le­ Riccioli v e tte észre 1650-ben.
tén is, úgy m in t a N apon, előbb 1656-ban H uyghens a .V O rionist
bizonyosan eln y elést szenved v a ­ négyszeres csillagnak ta lálta.
lam ely abszorbeáló rétegen, úgy K ettős csillagok u tá n ren d szere­
hogy a tényleg m é rt h ő m érsék le­ sen Mayer Chr. m annheim i csil­
te t arán y lag o san fel kell em elni. lagász k u ta to tt először, ki 1781-
Az effek tiv h ő m érsék let és a szin- b en 79 ilyen csillagot ism ert, m e­
kép tip u s egy irá n y b a n halad, ly ek n ek legnagyobb részét ő fe­
m ás szóval a csillagot hőm érsék ­ dezte fel. A távcső nagyitó h a ­
lete jellem zi és nem a kém iai tása abban áll, hogy m egnagyob­
összetétele. b ítja a látószöget, m elyet vala-
4*
 52 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
m ely távoli tá rg y szélső pontjaihoz
vont egyenesek alkotnak. Hogy
távcsőben kettős csillagot k ü lö n ­
válva lehessen látni, ahhoz szük­
séges, hogy a k é t csillagot leg­
alább l'-n y i szög a la tt lássuk,
m ert en n y ire egym ástól levő pon­
to k a t képes az em beri szem k ü ­
lönválasztva észrevenni. A távcső
u. n. szétválasztó képessége a
tárgylencse átm érő jétő l függ. Ha
ezt az átm é rő t cen tim éterek b en
fejezzük ki, ak k o r a távcsővel
még m egkülönböztethető legki­
sebb szöget úgy kap ju k , ha 6"-et
elosztjuk a távcső átm érőjével. A
L ick-obszervatórium nagy tá v ­
csöve 91 cm átm érő jű ; vele te h á t
legfeljebb 0.1"-es kettős csillago­
k a t leh et szétválasztani.
Herschel W. az ég fá ra d h a ta t­
lan k u tató ja, kezdetben azt h itte,
hogy a kettős csillagok csak lá t­
szólag v an n ak közel egym áshoz
(optikai kettő s csillagok). De
hosszú m egfigyelés u tá n azt a n e­
vezetes felfedezést tette, hogy
több k ettős csillag közül egyik a
m ásik k ö rü l kering, m in t pl. a
Föld, vagy a bolygók a N ap kö­
rül. E nnélfogva ezek a kettős
csillagok nem csak valóban is kö­
zel állan ak egym áshoz, h anem fi­
zikailag is együvé tarto zn ak , hó­
dolnak a N ew ton-íéle gravitációs
törvénynek, m ely ennélfogva a
világegyetem igen távoli részei­
ben is érvényes. Herschel W.
m integy 700 k ettős csillagot ész­
lelt. K u ta tá sa it fia Herschel J.
fo ly tatta, ki m ár 6000 k ettős csil­
lagot jeg y zett fel és m ódszert
dolgozott ki p á ly á ju k n a k kiszá­
m ítására. U tán u k szám osán fog­
lalkoztak a k ettős csillagok k u ta ­
tásával, igy S tru v e W., Mädler,
Dawes, stb., ú jab b időben kü lö ­
nösen B urnham , kin ek nagysza­
bású k ataló g u sáb an m integy
14.000 kettő s csillagra vonatkozó
m egfigyelési adatok v annak ösz-
szegyüjtve.
A kettős csillagok keringés­
ideje rendesen néhány évtizedet
tesz ki. E zért csak hosszú évekig
ta rtó m egfigyeléssel lehet bizto­
san eldönteni, hogy valam ely k e t­
tős csillag csak látszólag az, u. n
optikai kettős csillag vagy pedig
valóságosan, fizikailag az. A kettős
csillagok közül a biztosan ism ert
legrövidebb keringésidő 11.4 év,
a legnagyobb pedig 180 év. Ebből
következik, hogy a biztosan fizi­
kailag együvé tartozó kettős csil­
lagok p ály áin ak m éretei nem k ü ­
lönbözhetnek lényegesen a N ap­
rendszer m éreteitől, m ert Ju p ite r
.k erin g ésid eje 11.89 év, N eptunusé
pedig 164.78 év.
A kettős csillagok p ály ájának
valódi a lak já t csak akkor lá th a t­
nék, ha annak sikja m erőlegesen
állan a a látósugárra. L egtöbbnyi-
re a p ály án ak csak v etü letét ész­
leljü k az em litett sikra. Több
szellem es m ódszert alk o ttak a
pálya valódi alak ján ak kiszám í­
tására, m elyek azt is lehetővé te­
szik, hogy az ilyen kettős re n d ­
szer töm egét is kiszám íthassuk.
Ez különösen azért fontos, m ert a
csillagok töm egét nagyon nehéz
m eghatározni s erre vonatkozó
ism ereteink nagyon hiányosak. K
S irius kettőscsillag A kom ponen­
sének töm ege pl. 2.45 Naptöm eg,
B kísérőjéé 0.85. Az « C entauri
A főcsillag töm ege 1.14 N aptö­
meg, a B kísérőé 0.97. A Pro-
kyon A kom ponensének töm ege
1.13, a B kísérőé 0.37 N aptöm eg.
A 70 O phiuchi össztömege 1.8, a
85 P egasi-é 11.3, a K rüger 60-é
0.45 N aptöm eg. Ezek közül csak
a k ét legutóbb felsorolt kettős
csillagnál ta lálu n k nagyobb elté­
rést a N ap töm egétől.
A Sirius és kisérője. Fölfedez­
tetése körülm ényeinél fogva a
 A csillagos ég
legérdekesebb kettő s csillag ren d ­
szerek egyike a Sirius. Ehhez
előbb m eg kell em liten ü n k , hogy
az „álló csillag“ elnevezés nem
egészen helyes, m e rt v aló jáb an
ők is m u ta tn a k m ozgást, m ely a
nagy távolság m ia tt k icsinynek
látszik ugyan, de m égis csak
m egvan. Ez az u. n. „ sa já t moz­
gás“. Bessel észrevette, hogy Si­
rius sa já t m ozgása szabályosan
ism étlődő e ltérések et m u tat, m e­
lyeket nem tu d o tt a m egfigyelé­
sek h ib á iu l felróni. S iriu s átlag
egy irán y b an , állandó szögsebes­
séggel mozog, m iközben a közép­
ső helyzet k ö rü l szabályos időkö­
zökben ide-oda oszcillál. Ebből
Bessel 1844 k ö rü l a rra k övetkez­
te tett, hogy S irius v aló jáb an k e t­
tős csillag, m ely n ek sú ly p o n tja
h alad egyenes pályán, m ig a k ét
kom ponens a sú ly p o n t k ö rü l sza­
bályos ellipszist ir le, s ez okozza
az e m lite tt k itérések et, oszcillá­
ciókat. Peters (1851) és u tá n a
A u w e rs a S irius lá th a ta tla n kísé­
rő jén ek p á ly á já t ezekből az osz­
cillációkból k iszám íto tták , és 49.3
évet ta lá lta k k erin g ési időnek.
Még m ielő tt A u w e rs m u n k á ja
m egjelent volna, Clark A. bosto­
ni jeles távcsőkészitő 1862 ja n u á r
31-én ki a k a rta p ró b áln i a chica­
gói egyetem részére k észitett 46
cm-es távcsövet, m ely et ebből a
célból a S iriu sra irá n y íto tt, m ely ­
nek közvetlen közelében leg n a­
gyobb m eglepetésére, tized ren d ü
csillagocskát p illa n to tt meg. A
Besseí-től s e jte tt S iriu s-k isérő fel
volt fedezve.
Ez a S iriu s-k isérő a leg ú jab b
időben a re la tiv itá s -ta n k e re té ­
ben te tt szert bizonyos ne-1
vezetességre. E m lítettü k , hogy
a re la tiv itá s ta n szerin t a szín­
képvonalak eltolódása a vö­
rös felé nem csak a Doppler—Fi-
zeau-féle elv a la p já n jön létre,
és a mindenség 53
h an em p u sztán po ten ciál-k ü lö n b ­
ség követk eztében is. Ez a vörös
eltolódás egyenesen arányos az
eltolódást előidéző töm eggel és
fo rd ítv a arán y os a sugarával. Ha
te h á t ez a su g ár kicsiny, akkor
esetleg n a g y m érték ű vörös elto­
lódás jö h et létre. Eddington sze­
r in t a S irius k ísérő jén ek töm ege
0.85 N ap-töm eg, sugara pedig
csak 0.028-ad része a N ap suga­
rán ak . Ebből az következik, hogy
ezen csillag színképében a vörös
eltolódás h arm incszor akkora,
m int a N ap színképében. 1925-
ben A d a m s W. S. ilyen m érvű
eltolódást v é lt m eg állap ítan i a
S irius k ísérő jének re n d k ív ü l n e­
hezen észlelhető színképéből. Ha
ezek az ad ato k m egegyeznek a
valósággal, akkor te k in te tte l a
S iriu s-k isérő kicsiny m éreteire,
sűrűsége 53.000-szerese a viz sű­
rűségének. A Földön a legsűrűbb
ism ert anyag a p latin a, 21.4 sű­
rűséggel. Azaz, m ig egy köbdeci-
m éter v agy lite r viz egy kg-ot
nyom , addig a p latin áé 21.4 kg-
ot, a S iriu s-k isérőé pedig 53.000
kg-ot. Ilyen és ennél nagyobb sű ­
rű ség ű csillagot is ta láltak . Az
Oo E rid an i sű rű ség e 98.000, a van
M aanen-csillagé pedig 400.000
volna. Az ilyen nagy sű rűséget az
ionizált atom ok szoros közelségé­
vel m agyarázzák. Ezek a k érd é­
sek azonban m ég nincsenek vég­
leges biztonsággal eldöntve. így
pl. S irius k ísérőjének töm ege
egyesek szerin t 0.97, m ások sze­
rin t 0.74 N ap-töm eg, sugara p e­
dig közel fele a N ap sugarának.
De ekkor a vöröseltolódás csak
kétszerese a N ap-szinkép vörös­
eltolódásának, m elyet a S irius-
kisérő színképében leh etetlen
volna tén y leg megfigyelni.
S p ektroszkopikus kettős csilla­
gok. Pickering v ette észre 1890-
ben, hogy a m ár előbb em litett
 54 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
M izar ( C U rsae M aioris) kettős
csillag főcsillagának színképében
ném ely von alak 20 Vi nap n y i sza­
bályos időközökben m egkettőződ­
nek, m ajd ism ét egybeolvadnak.
A Doppler-Fizeau-féle elv alap ­
já n ez csak úgy lehetséges, ha a
színkép k é t fén y fo rrásb ó l ered,
m elyek szabályos időközben fe­
lénk közelednek és tő lü n k táv o ­
lodnak. H a k é t világító égitest pl.
k ö rp á ly á t ir le a közös súlypont
k ö rü l olyan síkban, m ely a lá tó ­
vonalhoz csak kevéssé hajlik , a k ­
ko r m ozgásuk közben egyszer
m in d k ettő a látó v o n alb a ér és
ily en k o r m ozgásuk a látó v o n alra
m erőleges, tő lü n k sem nem táv o ­
lodnak, sem nem közelednek hoz­
zánk. A F raunhofer-télé v o n a­
lak te h á t m in d k ét kom ponensnél
ered eti h e ly ü k et fo g lalják el,
azaz egybeesnek. De a körm ozgás
további folyam án az egyik csil­
lag szükségképpen közeledik fe­
lénk, m ig a m ásik távolodik tő ­
lün k . Az azonos von alak en n él­
fogva az ibolya, ill. a vörös szin
felé tolódnak el és igy k e tté v á l­
nak. Ez a foly am at folyton ism ét­
lődik. A M izar főcsillaga te h á t
m aga is kettős csillag, u. n. szin-
képi vagy spektroszkópikus kettős
csillag. «A spektroszkópikus kettős
csillagot m ég a legerősebb tá v ­
csőben sem leh et szétválasztva
látn i. K ettősségét csak a színkép
szabályos változásai á ru ljá k el. Az
ily csillagok nagyon közel v an n ak
egym áshoz és m in d k etten sa já t
fényben v ilág ítan ak . Sok esetben
közelebb v a n n a k egym áshoz, m int
pl. M erk u r a Naphoz. Ez k övet­
kezik rövid keringés idejükből,
m ely pl. a iu 1 S corpiinál csak 35
óra, m ásoknál 4— 10 nap. M izar-
n ál 20 és fél nap, m ig M erk u r 88
nap a la tt végzi p á ly a fu tá sá t a
N ap körül.
A vonaleltolódások n ag y ság á­
ból a spektroszkópiai kettős csil­
lagok p ály áin ak m éreteire lehet
következtetni. Eddig 1100-nál több
ilyen csillag ism eretes. K öztük
van n éh ány olyan, m elyek m int a
M izar, v alójában hárm as csilla­
gok, m e rt a főcsillag spektroszkó­
piai kettős csillag és azonkívül
vizuális kísérője is van. Ilyen pl.
a S arkcsillag ( « U rsae Minoris)
is.
É rdekes még m egjegyeznünk,
hogy kettős csillagoknál a p a ra l­
laxist, — és ennélfogva a tőlünk
való távolságukat — a Doppler-
Fizeau-féle elv alap ján lehet m eg­
állap ítani. Ezen elv segítségével
ugyanis a látásvonal irányában
való sebességet m érh etjü k meg a
kettőscsillag m indkét kom ponen­
sénél, távcsővel pedig észlelhetjük
a kisérő p á ly á já t a főcsillag körül.
Ezekből az adatokból kiszám íthat­
ju k a p arallaxist. K ettős csilla­
goknál a rendszer töm egét is meg
leh et állapítani, am i m áskülönben
nehézségbe ütközik, úgy hogy a
töm egét csak kevés csillagnak is­
m e rjü k kellő biztonsággal és pon­
tossággal, am in t azt pl. az im ént
S iriu sn ál és kísérőjénél em lítet­
tük.
Változó csillagok. K ettős csilla­
goknak egym áskörül való k erin ­
gése közben előfordulhat, hogy az
egyik csillag éppen a m ásik elé
k e rü l látásv o n alu n k irán y áb an és
úgy azt egy ideig részben vagy
egészben eltak arja, — hasonlóan,
m in t napfogyatkozáskor a Hold a
N apot. T ovábbi ú tjáb an a m ásik
csillag m ellé kerül, m ajd m ögötte
e ltű n ik s. i. t. Ha m ár m ost az
egyik csillag sötétebb s igy elta­
k a rja a fényesebbiket, akkor az
u tóbbi nyilvánvalóan gyöngébb
fén y ű n ek fog látszani. A csillag
keringése ennélfogva szabályos
válto zást idéz elő a csillag fényes­
ségében. Az ilyen fényességükben,
n ag y ság ren d jü k b en szabályosan
ingadozó csillagokat változó csil­
lagoknak nevezzük. A fényválto-
 A csillagos ég
zásnak azonban m ás okai is le h e t­
nek pl. sötét foltok a csillag felü ­
letén és a csillag tengely k ö rü li
forgása, vagy a csillag változó
összehúzódása és k itág u lása u. n.
pulzációja s. i. t. Ma m á r 70.000-
nél több változó csillagot ism e­
rünk.
Egyike a legrégebben ism ert
változó csillagoknak az o vagy
M ira Ceti, m elynek változó fé­
nyességét Fabricius D. fedezte fel
1596-ban, m ég a távcső ism erete
előtt. F én y v álto zásán ak id ő ta rta ­
m a átlag 11 hónap. M ikor fényes­
sége legkisebb — m in im u m k o r —
rendesen 9-ed ren d ű , te h á t sza­
bad szem m el nem láth ató . 3— 4
hónap m ú lv a azonban m á r lá th a ­
tóvá válik és m axim um kor, leg­
nagyobb fényességi id ejéb en 3-ad,
sőt 2 -od re n d e t is elérh et, m in t pl.
1906 decem berében. M áskor m a­
xim um a csak 4-ed v agy 5-öd
rendű.
M ásik változó csillag a ß P e r­
sei vagy Algol, m elynek változó-
sága 1669 óta ism eretes. N agyság­
ren d je 2 és 4 között változik, sza­
bályosan 2 nap, 20 óra és 49 p erc­
nyi időközökben. F énye 4 ^ 2 óra
a la tt h irte le n fogy, 18 percig m eg­
m arad az e lé rt m inim um on, az­
u tá n 4 és fél óra a la tt növekszik
m ig eléri a m axim um ot, am elyen
m egm arad, m ig a változás ú jból
kezdődik. Ezek a jelenségek m ár
1782-ben Goodricke-1 a rra a gon­
d o latra vezették, hogy az Algol
valószinüleg kettő s csillag, m ely­
nek főcsillaga sa já t fényében v i­
lágit, kisérő je azonban teljesen
sötét. Zöllner 1865-ben foltokkal
a k a rta m egm agyarázni Algol fén y ­
változásait. A dön tést 1889-ben
Vogel észlelései h ozták meg, ki
észrevette, hogy Algol színképé­
ben bizonyos von alak hol a vörös,
hol az ibolya felé toló d n ak el. A
fényes főcsillag te h á t úgy visel­
kedik, m in th a lá th a ta tla n közép­
pont k ö rül keringene, am ihez te r ­
és a mindenség 55
m észetesen m ásodik égitest is
szükséges. A lgol sötét k ísérőjének
létezése e k k én t bizonyossággá
vált. Az olyan csillagokat, m e­
ly ek n ek fényváltozásai az A lgolé-
hoz hasonlóan viselkednek, Al-
gol-tipusu, vagy fotom étriás k e t­
tős csillagoknak, vagy födési v á l­
tozóknak szokás nevezni. Ily en t
m a m ár 500-nál tö b b et ism erünk.
A fényváltozás periódusa ren d e­
sen 10 napon alul van. V annak
oly változó csillagok, m elyeknél a
fényváltozás nem olyan h irtele-
n ü l m egy végbe, m in t az Algol-
nál, h anem lassúbb fokozódással
és m axim um közben m ásodrendű
m inim um ot is m u tatn ak . Az ilyen
csillagokat P L y rae-tip u su v álto ­
zóknak nevezik. Ezek is kettős
csillagok, m elyek azonban olyan
közel v an n ak egym áshoz, hogy
felü letü k szinte érintkezik. M int­
egy 50 ilyen csillagot ism erünk;
fényváltozásuk id ő tartam a vagy
periódusa 6 V2 óra és 198 n ap kö­
zött változik.
Az A lgolról a színképelem zés
k id e ríte tte , hogy kettős csillag,
hogy távolsága 65.2 fényév, hogy
főcsillagának töm ege a N ap töm e­
gének fele, a kísérőé pedig a Nap
töm egének negyedrésze. Egym ás­
tól való távolságuk 5 m illió km
(a M erk u r 58 m illió km -n y ire van
a N aptól és töm ege csupán 6 m il-
liom odrésze a N ap töm egének); a
főcsillag átm érő je 2,300.000 km, a
kísérői 1,800.000 km, m ig a Napé
1,391.000 km . Az A lgol-rendszer
kom ponenseinek térfo g ata te h á t
igen nagy, töm egük pedig kicsiny
a N apéhoz viszonyítva; ennélfog­
va az őket alkotó anyag sűrűsége
kicsiny, a N ap sű rűségének 0.11-ed
része. Az Algol kettős csillag két
kom ponensének m indegyike n a ­
gyobb m in t a Nap, sűrűségűk k i­
sebb és nagyon közel v annak
egym áshoz. Ezzel szem ben a boly­
gók térfo g ata kicsiny a N apéhoz
képest, távo lság uk tetem es, sü rü -
 56 Az É l e t U m u t a t ó j a
ségük pedig a belső bolygóknál
nagyobb, m in t a Napé. Á ltalában
ez a különbség k ettős- vagy több­
szörös csillagoknál, m indegyik sa­
já t fényben tünd ö k lik , m ig a
bolygók csak a N ap visszavert
fényében világ itan ak .
Interferom éter. A spektroszkó-
pikus kettős csillagok v izsg álatá­
nál sokáig csak a szinképelem ző-
készülék volt az egyetlen, m ellyel
őket észlelni leh etett. De ú jab b an
az in te rfe re n cia m ódszerét is si­
k e rü lt az egym áshoz nagyon kö­
zel levő csillagpárok m egfigyelé­
sére alkalm azni. Az effek tiv h u l­
lám hossz m egm érésénél em litet-
tü k a távcső tárg y len cséje elé h e­
lyezett rácsot, m ely való jáb an
szám os egym ás m ellé sikban so­
rak o zo tt rés. Ha ilyen rács h e­
ly e tt csak k é t szűk ré st alk alm a­
zunk, ak k o r itt is a fén y h ajlás
következtében diffrakciós kép ke­
letkezik, m elyben a fé n y h u llám ­
találkozás vagy in terferen cia
m ia tt sötét sávok m utatkoznak.
Ezek a sávok kettős csillagoknál
szabályosan erősbödnek és gyön­
gülnek, am iből m e g tu d h a tju k a
keringés id e jé t és a csillagpár
látszó szögtávolát. Ebből a való ­
ságos kölcsönös távolságot ki le­
h e t szám ítani, ha ism erjü k a csil­
lag p arallax isát. A m űszer, am ely-
lyel ez a fa jta m érés tö rtén ik , a
M i c h e l s ő n-féle in terfero m éter,
E nnek segítségével egyes csilla­
gok látszó átm é rő jé t is m eg lehet
m érni, am i eddig csak közvetett
utón volt lehetséges. E zért az in ­
terfe ro m é ter igen fontos segéd­
eszköz a tő lü n k nagy m esszeség­
ben levő égitestek nagyságának
m egism eréséhez.
Óriás és törpe csillagok. Az
im ént e m litettü k , hogy az Algol
kettőscsillag m indegyik kom po­
nense nagyobb m in t a Nap. V an­
nak azonban m ég sokszorta n a ­
gyobb csillagok is, de sokkalta
kisebbek is léteznek. E rrő l a kö-
vetkező módon szerzünk tudo­
m ást. M ár h allottuk, hogy m i az
abszolút fényesség. A legtöbb is­
m e rt p arallax isu csillag abszolút
fényessége —2 és 8 között adó­
dik. A N apé 4.9, teh át igen sze­
rény. De van n éhány fényes B-
csillag, m in t pl. Rigel ( ß Orionis),
R egulus (« Leonis), Spica (a V ir-
ginis) és M -csillagok, pl. B etei­
geuze (« Orionis), A ntares («
Scorpionis), Y Crucis, am elyek
igen nagy messzeségben vannak,
300 fén yévnyire és még távolabb,
és m elyeknek abszolút fényessége
átlag «—4, a Naphoz viszonyítva
te h á t 10 nagyságrenddel fénye­
sebbek. Ez másszóval an nyit je­
lent, hogy ilyen csillag tizezerszer
an n y i fén y t bocsát ki, m int a
Nap. M ásrészt meg a csillagok
töm ege nem sokat té r el a Nap
töm egétől, ritk á n haladja tú l an ­
n ak negyvenszeresét. Ebből az
következik, hogy a nagy abszolút
fénvessépgel biró csillagok v ilá­
gitó felülete igen nagy kell hogy
legyen, töm egük nagy térb en van
elosztva, vagyis kicsiny sűrűségű,
gáznem ü, óriási térfo g atú csilla­
gokkal v an dolgunk. Viszont van ­
nak csillagok, m elyek aránylag
közel v an n ak hozzánk, mégis ab­
szolút fényességük kisebb, m int a
Napé (4.9), 6-od- vagy 7-edrendü.
Ezeknek térfo g ata igen kicsiny
kell hogy legyen. Az előbbi óriá­
sokhoz képest valóságos törpék.
S űrű ség űk viszont nagy. E tö r­
pék közé tarto zik a mi N apunk
is. Az óriások és törpék közti k ü ­
lönbségre először Hertzsprung
h iv ta fel a figyelm et 1905-ben,
1914 óta különösen Russel, m ajd
Adam s, Joy és m ások foglalkoztak
b ehatóan ezzel a kérdéssel. Sze­
rin tü k a leggyengébb fényű óriás
M -tipusu csillag nagyságrendje
-{-0.7, m ig a legfényesebb törpéé
-{—6.9 (6-odrendü csillag a lá th a tó ­
ság h a tá rá n van), úgyhogy köztük
a 6.2 n agyságrend a különbség.
 A csillagos ég
Eddigi ism eretein k sz e rin t az
óriások nagysága a szinképosz-
tálly al ak k é n t függ össze, hogy
az A - és F -tipushoz tarto zó k á t­
m érője a rán y lag a legkisebb, a
Nap átm érő jén ek m in teg y kétsze­
rese és ötszöröse között, a B-, G-,
K -tipusuak é 8-szorosa és 16-szo-
rosa között váltakozik, m ig az M-
tip u su ak é 50-szeresénél is n a ­
gyobb átm érő jü ek . V annak óriás-
csillagok, m ely ek n ek m éretei
szinte m egdöbbentőek. A F öld­
nek a N aptól való távolsága 108
N ap -átm érő ; azaz 108 N ap-nagy-
ságu golyó á th id a ln á a F öldet a
N aptól elválasztó 150 m illió km -
nyi távolságot; 216 N ap pedig
egym ás m ellé helyezve a F öld­
p álya átm érő jév el egyenlő. Ezzel
szem ben az « O rionis v. B etei­
geuze átm érő je 298 N ap -átm érő t
tesz ki. H a te h á t a N apot a kö­
zepébe helyeznők, a. Föld k én y el­
m esen k erin g h etn e a csillag b el­
sejében k ö rü lö tte és m ég m indig
57 m illió km távolságban m a ra d ­
na a csillag külső felületétől. Még
nagyobb az A ntares, a Skorpió
csillagképnek ez az ezerszinü, r a ­
gyogó dísze, m ely n y á ri estéken
a déli lá th a tá rh o z közel lá th a tó
elsőrendű csillag. E n nek átm érő je
m ajdnem 500 N a p -á tm é rő t tesz ki
és igy m ég a M ars p á ly á já n is
tú l terjed n e, h a középpontjába
helyeznők a N apot a bolygókkal
együtt. E zeket a m é re te k e t szá­
m ítás és az e m líte tt Michelson-
féle in te rfe ro m é te rre l való m érés
eg y a rá n t igazolja.
A N ap m aga m á r a tö rp ék
közé szám it. De ism erü n k a N ap­
n ál kisebb állócsillagokat is. Si­
rius, az ég legfényesebb csillaga,
am in t em lítettü k , k ettő s csillag,
csillagpár: egy nagyobb és egy
kisebb csillag v an egym ás köze­
lében és alk o t összetartozó fizikai
rendszert. A nagyobbik csillag
átm érő je k étszer akkora, m in t a
N apé, m ig a kisérő átm érő je a
és a mindenség 57
N apénak csak harm incadrésze, te ­
h á t olyan nagyságú, m in t a n ap ­
rendszerhez tartozó U ranus boly­
gó, m ely et m i a F öldről szabad­
szem m el m ár nem tu d u n k látni.
Van m ég ennél kisebb tö rp e csil­
lag is, m elynek térfo g ata m ég a
mi kicsiny F ö ld ünkén is alul m a­
rad. V iszont az ilyen csillagokban
az anyag sűrűsége igen nagy; pl.
a S irius kísérőjéé 53.000, a Van
M aanen csillagéból pedig 400.000
k ö rü l van. Ez a n n y it jelent, hogy
mig a Földön egy köbdecim éter
p la tin a 21 kg, addig a Sirius k í­
sérő jén ek anyagából egy köbdeci­
m é te r 53 to n n át, a Van M aanen-
féle csillagéból pedig 400 to n n át
nyom na. M ár elm ondottuk, hogy
ezeket a re n d k ív ü l nagy sű rű sé­
gek et a m ai fizika hogyan igyek­
szik m egm agyarázni; de azt is
hozzá kell ten n ü n k , hogy ezek
még nem egészen véglegesen biz­
to síto tt eredm ények.
Az óriáscsillagok közé ta rto z ­
nak a C epheida változók is, m e ­
lyeknek n agy fontosságát a világ-
egyetem m éretein ek ú jab b m eg­
ism erésében m á r em lítettü k . N a­
gyon feltűnő, hogy v an n ak óriás-
és törpecsillagok, m elyeknek szín­
képe egyform a, m in t pl. az óriás
a O rionisé és a p arán y i Barnard-
féle N yil-csillagé. Ez azért m eg­
lepő, m e rt az óriás- és törpecsil­
lagok sűrűsége között nagy k ü ­
lönbségnek kell lennie. Ebből
Kohlschütter és A dam s a rra kö­
v etk eztetett, hogy a fizikai k ü ­
lönbségnek a sp ek tru m egyes vo­
nalainál m égis valam i m ódon ki­
fejezésre kell ju tn ia. Azt találták ,
hogy különösen az F 5-, K 5-tip u su
óriáscsillagok színképében egy
kálium vonal, a tö rp ék n él pedig
egy stroncium vonal m utatkozik
erősebben. Ism eretes parallax isu
csillagokkal való összehasonlítás­
ból k id erü lt, hogy e vonalak erős­
sége az abszolút fényességgel áll
szoros összefüggésben. Ebből pe-
 58 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
dig az következik, hogy az ilyen
tip u su csillagoknál a p a ra lla x is t—
és igy tá v o lság u k at — a színkép­
ből leh et m egállapítani, m égpedig
an n ál pontosabban, m ennél mesz-
szebb v an a csillag, feltéve, hogy
a csillag elég erős színképet szol­
g áltat. Ezek a fen teb b m ár rövi­
den e m líte tt ú g y n ev ezett spek-
troszkópikus p arallax iso k ilym ó-
don h atalm as segédeszközt szol­
g á lta tta k a v ilá g té r kim éréséhez.
A színkép és a csillagok koz-
mogoniája. K ife jte ttü k az előbb,
hogy a szinképtipus és a csillag
hőm érséklete között igen szoros
összefüggés v an olyform án, hogy
a B -tip u stó l az M -tipus felé a
hőm érsék let állan d ó an csökken.
Az asztronóm usok m ár rég en fel­
tették , hogy a csillagok nem m a­
rad n a k m eg id ő tlen időkig egy és
ug y an ab b an az állapotban, hanem
bizonyos változásokon m en n ek át,
keletkeznek, fejlődnek, elm úlnak,
szóval tö rté n e tü k , itt helyesebben
kozm ogoniájuk van. Ú gy gondol­
ták , hogy előbb feh éren izzó á l­
lap o tb an voltak, azu tán lassan
leh ű ltek , m iközben színük m in d ­
in k áb b a vörösbe m e n t át, m ig
v ég re teljesen elsötétedtek. Izzó
teste k lehűlése tényleg v isszatü k ­
röződik a szinképosztályokban,
m elyek, a csökkenő hőm érsék let
sk á lá ja szerin t rendeződnek. De
ez a sk ála éppen úgy leh etn e az
em elkedő hőm érsék let sk á lá ja is:
m ielő tt v alam ely te st elérn é a fe­
h é r izzást, előbb a vörös izzáson
kell átm ennie. E szerin t a vörös
csillagok leh etn ek a fejlődésnek
éppen úgy a kezdetén, m in t a vé­
gén. Á ltaláb an felteszik, hogy a
csillagok k ezdeti állap o ta a gáz-
alak u köd. H a helyes a fejlődés
gondolata, ak k o r a fejlődés fel­
m enő és lem enő ága között k ü ­
lönbségnek kell lenniök, m elyek
a csillag színképeiben ju tn a k ki­
fejezésre.
M ár régebben Loc k y e r igyeke­
zett a csillagokat ilyen kozmogo-
n iai fejlődés-sorrendbe állítani.
A zonban őneki m ég nem állott
elég észlelési anyag rendelkezé­
sére ahhoz, hogy biztosan eldönt­
se a csillagnak az em elkedő vagy
csökkenő hő m érsék let-ran g létráb a
való tarto zását. Ma m ár tudjuk,
hogy az abszolút fényesség adja
m eg a pontos feleletet. Az álta lá ­
nosan elfogadott összefüggést
szinképtipus és fejlődésm enet kö­
zött a m á r em lített Hertzsprung
és Russel tá rtá k föl. S zerintük a
csillag fejlődése nagyon alacsony
h őm érsékletű, csekély sűrűségű
gázgöm bből in d u l ki. A folytonos
kisugárzás következtében a gáz­
göm b összezsugorodik, térfogata
kisebbedik. I tt azonban nem sza­
bad azt gondolni, hogy ezzel egy­
szersm ind a hőm érséklet is egy­
szerűen csökken. R itter és Lane
k im u ta ttá k , hogy ha ilyen gáz­
göm b hőt, azaz energiát sugároz
ki, ak k o r térfogata csökken
ugyan, de hőm érséklete folyton
em elkedik m indaddig, m ig az
ideális gázállapot fennáll. A m int
az ideális gázállapot bizonyos
idő m ú lva m egszűnik, akkor vé­
get é r a hőm érsékletem elkedés is
és a to v ábbi összehúzódásnál vagy
sű rűsödésnél m ár lehűlés áll be.
A gázgöm b sűrűsége csekély,
ezért té rfo g ata és felülete na­
gyobb, m in t m ikor lehűlés közben
sűrű ség e növekedvén, térfogata
és felü lete folyton csökken. Az
egész folyam at közben a gáz
m ennyisége vagy töm ege nem
változik. A fejlődés te h á t ala­
csony h őm érséldeten indul, elér
valam ely m axim ális hőm érsékle­
te t és azután ism ét folyton a la­
csonyabb hőm érsékletre sülyed.
E nnélfogva a csillag kétszer m egy
á t ugyanazon a hőm érsékleten:
először a felm enő, m ásodszor a
lem enő ágon. De m ikor gázalak­
b an v an a felm enő ágon, világító
felü lete jóval nagyobb és követ-
 A csillagos ég
kezőleg abszolút fényessége is n a ­
gyobb kell hogy legyen. Azok a
vörös csillagok teh át, m elyeknek
abszolút fényessége nagy, a fejlő­
désnek ebben a felm enő, kezdő
stádium áb an v an n ak . A fejlődés
további folyam án a csillag sű rű ­
sége és hőm érsék lete növekszik,
térfo g ata és világitó felü lete
csökken, de abszolút fényessége
nagyjából egy ideig v álto zatlan
m arad, m e rt a hőm érsék letem el­
kedés kieg y en líti a felü letk iseb -
bedést.
Az óriás- és törpe-csillag kö­
zötti különbség a n n ál szem betű­
nőbbé válik, m inél alacsonyabb a
csillagok effek tiv hőm érséklete,
teh át m inél közelebb érü n k az M-
szinképtipushoz. V iszont ettől a
tipustól távolodva, a különbség
óriás és tö rp e között m in d in k áb b
csökken és az A o-szinképtipusu
csillagoknál elm osódik. Az A-, F-,
G-, K - és M -szinképtipusu csilla­
gok között azokat, m elyeknek ab ­
szolút fényessége igen nagy és á t­
m érőjük is nagyobb, m in t a re n ­
des óriásoké, szu peróriásoknak
nevezzük. Ilyen pl. a C anopus v.
a C arinae, m elynek abszolút fé­
nyessége — 5.9, szinképe F -tip u su
és a R ivel v. ß O rinis, m elynek
abszolút fényessége — 4.7, szin­
képe B -tipusu. A szuperóriások
színképében a von alak rendesen
igen élesek.
A csillag az M -tipusból k iin ­
dulva so rjáb an átm egy a K-, G-,
F-, A -tipuson, m ignem eléri a B-
tip u st és vele a h ő m érsék let m a­
xim um át. K özben abszolút fé­
nyessége állan d ó an nagy. A zután
hőm érséklete folyton csökken, v i­
lágitó felü lete is a térfo g atcsö k ­
kenés m ia tt és a csillag átm egy
ism ét az összes szinképtipusokon,
de m ost ellenkező sorren d b en , a
B -től az M felé, fogyó abszolút
fényességgel. A fölfelé m enő ág­
ban az óriáscsillagok, a lefelé
menő ágban a tö rp ék sorakoznak.
és a mindenség 59
N éhány tip ik u s csillaggal az egész
m en etet a következő összeállitás
szem lélteti:
S z ín ­
C sillag kép
t íp u s
n ö v e k v ő h ő m é r s é k le t
m
le g k is e b b
Orionis
-<----------------------------------
a M sű rű ség ,
Ó r iA sc s illa g o k ; Á lla n d ó
n a g y a b sz. fé n y e s sé g
le g a l a c s o ­
a Boot is K nyabb h ő­
m é r s é k le t
a Aurigae
re Carinae
« Cygni
le g m a g a s a b b
o " p Orionis
h ő m é r s é k le t
T ö r p e c s illa g o k ; c s ö k k e n ő
« Canis mai
c s ö k k e n ő h ő m é r s é k le t
A
a b sz. fé n y e s sé g
a Canis min. F
Nap G
le g ­
70 Ophiuchi K nagyobb
sű rű ség ,
le g a la c s o ­
Krüger 60 M n yab b hő-
Y m é r s é k le t
A R itter—L ane-féle tö rv én y ­
ből következik, hogy gázgömb an ­
nál m agasabb hő m érsék letet é r­
het el, m ennél nagyobb a töm ege.
Ha v alam en n y i csillag töm ege
egyform a nagyságú volna, akkor
m indegyik a vázolt fejlődéssoro­
zaton egyenlően m enne végig,
m inden szin k éptipusban közel
u g y an an n y i csillagot kellene ta ­
lálnunk. A ta p asztalat azonban
azt m u ta tja , hogy B -csillag n a ­
gyon kevés van, ellenben számos
G- és K -csillagot ism erünk. E b­
ből azt kell következtetnünk,
hogy a csillagok töm ege k ülön­
böző nagyságú. A kettős csillagok
csakugyan ezt ta n ú sítják , m ert,
am in t em lítettü k , töm egük a N ap
töm egének tizedrésze és ötvensze­
rese között váltakozik. K isebb
töm egű csillag szintén m in t óriás
és M -csillag kezdi fejlődését. De
60 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
a kis töm egben levő energia nem
elégséges ahhoz, hogy a teljes
skálán végighaladjon. A legm a­
gasabb h ő m érsék letet nem m in t
B -csillag éri el, h anem m ár ko­
ráb b an , pl. m in t F - vagy G -csil-
lag és ism ét h am aráb b éri el az
M törpecsillag állapotot. Az észle­
lés ezt a k ö v etk eztetést m egerő­
síti. L u d e n d o rff vizsgálatai m u ­ tól az F felé. Ezekben az osztá­
tatjá k , hogy m ennél elő reh alad o t­
tab b osztályba tarto zik valam ely
csillag, an n ál kisebb a töm ege;
legnagyobb töm ege a B -csillagok-
nak van. A töm eg azonban csak
a csillag h ő m érsék letén ek m ax i­
m u m ára és fejlődésének id ő ta rta ­
m ára v an befolyással, de nem az
abszolút fényességre. A csillagok
óriás és tö rp e v olta csak világitó
felü le tü k nagyságától függ, nem
pedig a töm egüktől. E zt b izonyít­
ják pl. az olyan változó csillagok,
m elyeknél a fényesség ingadozá­ ' meg. A sűrűség m eghatározása
sait nem leh et kettőscsillag re n d ­
szerrel m agyarázni, m in t pl. a
C ephediáknál vagy a M ira C eti­
nél, m ely u tó b b in ál v álto zatlan
töm eg m ellett a fényesség ingado­
zása 8—9 n ag y ság ren d et tesz ki.
Ú jab b an a fizikusok közül többen
azon a nézeten v annak, hogy tö­
m eg és sugárzás egym ásba köz­
v etle n ü l átv álto zh atn ak , am in t ókorban, a K r. e. ötödik század­
ezt a N ap en erg iafo rrásain ál m eg­
em lítettü k . A fé n y t és hőt k isu ­ gondolt, hogy az anyag igen ki­
gárzó csillagok eszerint állandóan
veszítenének töm egükből. Az ide­
vonatkozó észlelések és ta p a sz ta ­
lato k azonban m ég elégtelenek a
kérdés végleges eldöntésére.
Az úgy n ev ezett „állócsillagok“
v aló jáb an nem egy h e ly t állan ak
a térb en , h anem m indenféle
irán y b an , m indenféle sebességgel
m ozognak. íg y a N ap sem áll a
té rb e n egy helyben, h anem a
többi csillagok között szintén to­
vább mozog, m ásodpercenként
m in teg y 20 km sebességgel. Á lta­
láb an a csillag töm ege és sebes­
sége között az az összefüggés áll
fenn, hogy nagy töm egnek kicsiny
a sebessége és fordítva. L egna­
gyobb töm egük és ennélfogva
legkisebb sebességük a B -csilla-
goknak van. Az A-csillagok se­
bessége átlag nagyobb s. i. t.
m inden további típusnál. A B-től
az A felé a sebesség átlag 4 km -
re l növekszik, úgyszintén az A -
lyokban, m in t láttu k , óriások és
tö rp ék vegyesen fordulnak elő.
A sűrűségre vonatkozóan R u s­
sel és Shapley azt találták, hogy
a N ap sűrűségét egységnek véve,
a változó fényű B-csillagoké á t­
lag 0.12, A-csillagoké 0.21, F-
csillagoké 0.41. A W U rsae m aioris
sűrűsége ezek között a legna­
gyobb, tu d n iillik a Nap sűrűségé­
nek kétszerese, legkisebb az E
A urigaenél, 0.000003, am i az 1
m m nyom ású vákuum nak felelne
azonban nagyon nehéz, m ert eh­
hez ism ernünk kell a csillag tö­
m egét, térfo g atát és parallaxisát,
am it csak aránylag kevés csillag­
n ál tu d tu n k eddig kellő bizonyos­
sággal m egállapítani. A rendkí­
vüli nagy sűrűségekről m ár m eg­
em lékeztünk.
A to m o k és csillagok. M ár az
b an D ém okritosz filozófus a rra
csiny részecskékből áll, m elyeket
atom oknak nevezett, am i an nyit
jelent, hogy oszthatatlan. Az atom
fogalm a a kém iában Dalton (1766
— 1844) felfedezéseivel n y ert lét-
jogosultságot. A kém ia különbsé­
get tesz m olekula és atom között.
M olekula a vegyület legkisebb
része, m ely m ég a vegyület összes
sajátság aiv al rendelkezik. A mo­
lek u la pedig a különféle elem ek
legkisebb részeiből, az atom okból
v an összetéve. Az újabb fizikai
k u ta tá so k az atom okról k im u ta t­
ták, hogy nem olyan egyszerűek,
m in t ahogyan azt régebben kép-
 A csillagos ég
zelték. Ezek a k u ta tá so k hazánk
fiának, L en a rd -n a k a kató d su -
gárzásra vonatkozó vizsgálataiból
in d u ltak ki; ő m u ta tta ki, hogy a
kató d su g arak v aló jáb an mozgó,
negativ elektrom osságu részecs­
kék, ú g y n ev ezett elektronok
áram lása. B ohr elm élete szerin t
az atom pozitiv tö ltésű m agból
és elektronokból áll. Az atom m ag
átm érője a m illim ik ro n n ak m in t­
egy m illiom odrésze, az elek tro n é
ennél vagy háro m szo rta nagyobb.
Az uj atom elm élet nagyon fontos
szerepet játszik a szinképek vo­
n alainak m ag y arázatán ál, de m ás
fizikai fo ly am ato k n ál és a m in ­
denség nagy tén y ein ek tö rv é n y ­
szerűségénél is. A k árm ily en p a ­
rán y i az atom , a leg h atalm asab b
csillag is ilyen atom ok sokaságá­
ból épül fel, a csillagok nagy so­
kasága pedig alk o tja a világegye­
tem et.
Hogy m ik é n t a lak u l a csillag
belső felépítése, azt főleg E d d in g ­
ton, Jeans és Saha v izsgálataiból
tu d ju k . De m it tu d h a tu n k a tá ­
voli csillagok belső szerkezetéről,
m ikor m ag án ak a F öldnek belse­
jéről oly k eveset tu d u n k ? Hiszen
a Föld belseje szám u n k ra tech n i­
kailag hozzáférh etetlen . A m it
róla m eg tu d tu n k , azt a Föld b el­
sején áth alad ó fö ld ren g ésh u llá­
m oknak köszönhetjük. A tö k éle­
tes vagy ideális gázokról a fizi­
kának sok pontos ism erete van.
Ha te h á t v a n n a k gázból álló csil­
lagok, ak k o r ezek belsejének
szerkezetére az ism ert gáztö rv é­
nyek alap ján b á tra n k ö v etk eztet­
hetünk. H ogy ilyenek léteznek,
azt az előbbeniekben lá ttu k . Hoz­
zátehetjük, hogy a szabadszem ­
mel láth ató csillagok h áro m n e­
gyed része ilyen.
Az e lő ttü n k ism eretes te ste k ­
ben a hő a m olek u lák v agy ato ­
mok m ozgásenergiájában n y ilv á­
nul. G ázokban ezek a m olekulák
nagy sebességgel rö p k ö d n ek ide-
és a mindenség 61
oda. A csillagokban is a hőkészlet
nagy része ilyen alakban van
meg. De m ásik alak is m u tatk o ­
zik. A hő nagy része, néha felé­
nél is több, belső sugárzó en er­
giától szárm azik, m ely é te rh u llá ­
m ok vagy sugárzások alak jáb an
igyekszik az anyagon áthatolni.
A csillag, m in t valam i szita, csak
id eig-óráig képes ezeket a kis
h u llám o k at v agy rezgéseket visz-
sz a ta rta n i. Ez évszázadokig is el­
ta rth a t, de a szita n yilásain át
az áram lás folyton ta r t és pótolja
a csillagtól a v ilág térb e k isu g ár­
zott fé n y t és hőt. M inden m eleg
testb en ez a kétféle hő van jelen.
N evezzük pl. é te ri és anyagi hő­
nek. A gáznem ü óriáscsillagok­
b an az éterh ő oly nagym értékű,
m in t am inőt rendes körülm ények
között nem észlelünk. V örösen
izzó v a sd a ra b b a n pl. az é te re n e r­
gia ta lá n alig billiom odrésze az
összenergiának. De a hőm érséklet
em elkedésével az éteren erg ia
m in d in k áb b té r t n y e r az anyagi
hővel szem ben, m ert az előbbi a
hőfok negyedik h atv án y áv al,
utóbbi pedig csak első h a tv á n y á ­
val arán y o san em elkedik. De
csillag belsejében m ég akkor is
nagy különbség m arad n a a kettő
között, ha a csillag hőm érséklete
n éh án y m illió fokkal em elkednék.
A k ü lönbséget azonban tetem esen
lejebb szállitja a csillag csekély
sűrűsége. íg y lehetséges azután,
hogy az eddig ism eretes ó riás­
csillagokban a k étféle energia kö­
rü lb e lü l egyform a m érték b en van
jelen. A csillagok között eddig
m ég nem ta lá lta to tt olyan, am ely­
ben az é te re n erg ia többszörös
tú lsú ly b an v an az anyagenergia
fölött. O lyanform án fest a dolog,
m in th a a csillagok m éretei ak k én t
v o ln án ak m egszabva, hogv ez a
k étféle energia egyensúlyt ta r t­
hasson.
H ogyan jön lé tre ez az egyen­
súly? R égebben úgy képzelték,
62 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
hogy fo rró gáztöm egek á ra m la ­
nak a csillag belsejéből a felszín
felé. A zonban az éteren erg ia fel­
fedezésével ezek az áram láso k el­
esnek és a su gárzás lép előtérbe.
In k áb b az a kérdés, hogyan ta r-
ta tik vissza kellően a hő a csillag
belsejében. A csillag egyensúlya
sugárzási egyensúly az é te re n e r­
gián ak egyensúlya. Ez a fén y h u l-
lám szerü, kifelé tóduló energia
elég erős ahhoz, hogy m echani­
kai h a tásáv al az egyen sú ly t m eg­
terem tse és fe n n ta rtsa . B ár az
éterh u llám o k nem anyagi te rm é ­
szetűek, m égis m egvan b en n ü k
az an y ag n ak k é t fő m echanikai
tulajdonsága, a töm eg és a nyo­
m aték vagy m om entum . A su g á r­
zás a csillag té rfo g a tá t nagyob-
bitan i törekszik és csökkenti az
anyag befelé ható nyom ását. A
csillag belsejében valam ely h e­
lyen létező nyom ás nem teljesen
egyenlő a fölötte levő gázoszlop
egész súlyával, m e rt a sugárzás,
az éterh u llám o k ellenkező irá n y ­
ban h atv a, ezt a sú ly t részben
csökkentik. Ez az ú g y n ev ezett su ­
gárzónyom ás lényegesen befolyá­
solja az égitest belső egyensúlyát.
M a xw ell m o n d o tta ki először
(1873), hogy a fény h u llám , m int
m inden elektrom ágneses hullám ,
igen csekély, de m egm érhető
nyom ást gyakorol a rra a fe lü le t­
re, am ely et ér. B artoli azu tán k i­
m u ta tta (1876), hogy m in dennem ű
sugárzás, te h á t a hősugárzás is
gyakorol nyom ást. M a xw ell és
Bartoli ezen elm életi m eg állap í­
tása it L ebedew , H ull és N ichols
m inden k étséget kizáró m ódon
kísérletileg is igazolták (1900).
Ezek alap ján a csillagok töm egé­
ről, összsugárzásáról, sű rűségéről
stb. való ism eretein k et összefüg­
gésbe h o zh atju k az égitest belső
an y ag án ak fizikai sajátság aiv al,
m in teg y b e le p illa n th a tu n k az égi­
test belsejébe.
H a az ég itest anyaga oly ritk a ,
hogy tökéletes gáznak lehet te­
k inteni, akkor főleg két fizikai
sajátság játszik itt szerepet: a gáz
m olekulasúlya és a csillag anya­
gának átlátszósága a sugárzó­
en erg iával szem ben, m ely term é­
szetesen összefügg az elnyelő­
képességgel vagy abszorpcióval.
M agas hőfokon az éterhullám ok
igen rövidek; az égitestekben ke­
letkező sugárzás hullám hossza 0.3
—3.0 m illim ikron között v áltak o ­
zik (a fényhullám hossza 400— 800
m illim ikron). Ezek lágy R öntgen­
su g a ra k n ak tekinthetők. A R ö n t­
gen- su g arak elnyelését laborató­
riu m b an vizsgálták. A csillagá­
szati m egállapítások egyeznek
ezekkel a laboratórium i eredm é­
nyekkel. Ha az elnyelő anyag
m o lekula-sulya 2, akkor az úgy­
nevezett elnyelési együttható 10,
ha pedig a m olekula-suly 3.5, ak ­
kor az elnyelési együttható 35.
H őelm életi m eggondolások és
csillagászati m egfigyelések az
utóbbi é rté k re vezetnek; hasonló
é rté k ű a R öntgen-sugaraknak la ­
b o rató riu m b an m ért elnyelési
eg y ü tth ató ja. Ha a sugárzás á t­
ható ereje az égitesteken hasonló
a R öntgen-sugarakéhoz, akkor pl.
a földi légkör sűrűségénél 20 cm-
nyi utó n felénél több sugárzás el­
nyelődik. Az anyagnak ez az erős
á th a ta tlan ság a a sugárzó energiá­
val szem ben m egm agyarázza,
hogy m iképpen lehetséges az égi­
testek b en a hőnek oly nagyfokú
felhalm ozódása s az aránylag cse­
kély kisugárzás. A feltűnő az,
hogy a különböző, nagy atom -
suly u anyagokból álló égitest á t­
lagos m olekulasúlya olyan k i­
csiny. Ez azért van igy, m e rt a
gázalak u csillagban uralkodó kö­
rü lm én y ek következtében az
ato m ren d szert alkotó mag (pro­
ton) és a k ö rü lö tte levő elek tro ­
nok közötti összefüggés m eglazul,
sok elek tro n leválik, vagy, am int
m ondani szokás, a gázalakban le-
 A csillagos ég
vő elem ek erősen ionizálódnak,
így m ind en szabad elek tro n k ü ­
lön m o lek u lán ak szám it. És m in t­
hogy az elek tro n tö m eg a h id ro ­
génatom töm egének csak 1835-öd
része, az é rt n y ilv án v aló an az á t­
lagos m olek u lasú ly n ak csökkenie
kell. A fizikusok leg ú jab b nézetei
szerint nem csak az anyag ato­
mos szerkezetű, h an em m aga az
energia is csak legkisebb részek­
ben, úgyn ev ezett k v a n tu m o k b an
sugárzik ki, v agy n y e le tik el.
Az e m lite tt atom elm életi a la ­
pokon nag y jáb ó l ki tu d ju k szám í­
tani, hogy olyan töm egű ég itest­
nek, m in t am inő a N ap, közép­
ponti hőm érsék lete nem le h e t n a ­
gyobb 18 m illió foknál, effek tiv
(külső) hő m érsék lete pedig soha­
sem le h e te tt nagyobb 6600 fo k ­
nál. H a a N ap átlagos sű rűsége
1.378, ak k o r középponti sű rűsége
7.7; átlagos m olekulasúlya pedig
3.2. Ezek az ad ato k m inden olyan
csillagra vonatkoznak, m elynek
töm ege u g y an ak k o ra, m in t a
Napé. A S iriu s töm ege a N ap tö­
m egének 2.43-szorosa. I tt a közép­
ponti h ő m érsék let 26 m illió fok,
az effektiv m ax im ális h őm érsék­
let 11.000 fok, az átlagos m ole­
kulasúly 2.55. O ly tö rp e csillag­
nál, m ely n ek töm ege a N ap tö ­
m egének 0.12 része, a középponti
hőm érséklet 12 m illió fok, effek ­
tiv m axim ális h ő m érsék lete 3.500
fok, átlagos m olekulasúlya 5.4.
A csillagok m ozgása. S zabad
szem m el h a te k in tjü k az égboltot,
akkor úgy lá tju k , m in th a a csilla­
gok örök ny u g alo m b an v o lnának,
ő sid ő k óta pl. a F ia sty u k (P lejá-
dok) vagy a Göncöl szekere (U rsa
Maior) csillagai m indig ugyan azt
a k épet m u ta ttá k ; viszonylagos
helyzetük, am en n y ire a szabad
szem ezt m érés n é lk ü l m egitélni
tudja, hosszú évszázadok a la tt
sem látsz o tt m egváltozni. De csa­
kis látszott. A távcső tökéletese­
désével foly to n finom odó pontos
és a mindenség 63
m érések azt m u ta tjá k , hogy az
úgy n ev ezett álló csillagok nem
egy h ely b en m a ra d n a k az éggöm ­
bön, h an em m ozognak. Ez a moz­
gás látszólag olyan csekély, hogy
csak a legfinom abb m érésekkel
v ehető észre, a szabad szem szá­
m á ra pedig teljesen elenyészik.
M ár em litettü k , hogy az asztro-
nom usok a csillagos eget éppen
ú gy felm érik, m in t a geodaták a
Föld felszinét. Az égen m inden
csillag h e ly é t a rektaszcencióval
és d eklinációval ad ju k m eg és
ezeket az a d a to k at katalógusba
fo glaljuk. Az ókorból re á n k m a­
ra d t legrégibb ilyen katalógus
P tolem áiosz jeles alex an d riai
csillagász (Kr. u. 150) A lm ageszt­
jéb en v a n meg. De m á r előtte az
ókor legnagyobb csillagásza H ip-
parchosz, m ég előbb pedig A risz-
tyllo sz és T im ochárisz k észitettek
ily en kataló g u st. Ism eretes, hogy
ez u tó b b iak csillagkatalógusára
tám aszkodva fedezte fel H ippar-
chosz a tav aszpont előnyom ulá­
sát, a precessziót.
H alley 1718-ban á llap íto tta
meg, hogy a sajátk o rab eli m egfi­
gyelések an n y ira e ltérn ek az A l­
m ageszt adataitól, hogy ezt m ár
nem leh et a precessziónak tu la j­
d onítani, h an em csak a csillagok
s a já t m ozgásának. A zóta a csilla­
gok h ely én ek m inél pontosabb
észlelése, katalógusba foglalása
és a katalógusok gondos összeha­
sonlítása az asztronóm ia egyik
legfontosabb feladata. Fontosabb
ilyen k atalógusok a B ra d ley-féle,
to v áb b á a B essel-, A u w ers-, A r-
gelander-féle, az ú jab b ak közül a
Boss-féle.
N yilvánvaló, hogy a fotográfia
ren d k ív ü l alk alm as eszköz a csil­
lagok m ozgásának felism eréséhez.
Az ég ugyanazon tá já ró l k ülön­
böző időközökben készült k ét fo­
to g rá fiá t finom , m érésekre alk al­
m as sztéreoszkópban, úgynevezett
sztéreo k o m p aráto rb an hasonli-
 64 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
tu n k össze. Ha időközben v a la ­
m ely csillag elm ozdult, úgy ez
rögtön szem betűnik. Az a mozgás,
am ely et csillagászati szögm érő
m űszereinkkel m egm érhetünk, az
éggöm bön való látszólagos szög­
mozgás, a csillagoknak ú g y neve­
zett sa já t m ozgása. Ez olyan,
m in th a oldalv ást való m ozgása
közben a csillag m indig u g y an ab ­
ban a távolságban m a ra d t volna.
Ha v alam ely csillag egyenesen
felénk közeledik vagy tő lü n k tá ­
volodik, ak k o r szögm érő m űszer­
rel ezt a m ozgást n y ilv án v aló an
nem leh et m egállapitani. A való­
ságban a legtöbb csillag oldalvást
is mozog és közben táv o lság át is
v álto ztatja, azaz felén k közeledik
vagy pedig távolodik tőlünk. Ezt
az utóbbi m ozgást nevezzük r a ­
diális vagy látó su g árm en ti m oz­
gásnak. Ú jabban ezt is pontosan
m eg tu d ju k m érni, m égpedig a
csillag színképében fellépő F r a u n -
h o f e r - féle von alak eltolódásából
— a m in t ezt m ár e m lite ttü k —,
a D o p p l e r - F i z e a u - féle elv alap ­
ján. A sa já t m ozgást rendesen
a k k é n t fejezzük ki, hogy m eg­
ad ju k h á n y ívm ásodperc a csillag
elm ozdulása. A rad iális m ozgás­
n ál pedig m eg ad ju k az égitest se­
bességét kilo m éterek b en m ásod­
percen k én t. A táv o lo d ást + (plusz
v. pozitív) előjellel, a közeledést
— (mínusz v. negativ) előjellel
jelezzük. R adiális sebességet leg­
először H u g g i n s m é rt (1868-ban,
L ondonban) a S irius színképének
egyik erős h idrogénvonala eltoló­
dásából. Hogy m ilyen finom m é­
rések rő l v an itt szó, azt illu sz trá l­
ja pl. az, hogy ha az 500 m illim ik-
ron hullám hosszúságnak m egfele­
lő F r a u n h o f e r - v onal 1 m illim ik-
ro n n a l (= m illiom od m illim éter el­
tolódik, ak k o r a csillag rad iális
sebessége m á r 60 km m ásodper­
cen k én t kell hogy legyen. A kö­
zeledésnél (—) a F r a u n h o f e r -
vonal a színkép ibolya oldala
felé, távolodásnál (+ ) a vörös
felé tolódik el. Az észlelés foto-
grafik u s utón, sp ek tro g ráffal tö r­
ténik. Ha ism erjü k a csillag p a­
rallax isát, azaz tőlünk való távol­
ságát, akkor a saját mozgás se­
bességét is k ifejezhetjük kilom é­
terek b en m ásodpercenként. Ha
pedig ism erjü k a saját mozgást,
a rad iális sebességet és a p a ra l­
laxist, akkor a csillagnak térbeli
valódi sebességét is ki tu d ju k
szám ítani. R adiális sebességet
m integy 7000 csillagnál ism erünk
jelenleg. Legnagyobb saját moz­
gása B arnard N yil-csillagának
van • (O phiuchus csillagképben),
m ely 10.27". Valódi sebessége
azonban kisebb, m int más csilla­
goké. Ez azért van, m ert p a ra l­
lax isa arán y lag a nagyobbak közé
tarto zik , te h á t hozzánk közelebb
van, m in t m ás csillagok, m elyek­
n ek sa já t mozgása kisebb, térbeli
valódi sebességük ellenben n a­
gyobb a nagyobb távolság követ­
keztében. A szem ben levő tábla
összeállításában néhány 100 km -
nél nagyobb radiális sebességű
csillag foglaltatik, m elyekre az
összes adatok ism eretesek.
A N a p t é r b e l i m o z g á sa . M ár
em litettü k , hogy az ég többi csil­
lagaihoz hasonlóan a Nap is v é­
gez m ozgást a világtérben. Ha az
összes csillagok válto ztatják hely­
zetü k et a térben, akkor a Nap
sem lehet, kivétel. De ez csak
analógia u tjá n való következtetés.
Az e x a k t tudom ányos gondolko­
dás C o p e r n ic u s nyom án azt köve­
teli, hogy a látszatot félretéve,
m egfigyeléssel igyekezzünk a v a­
lóságot kideríteni. A Nap m ozgá­
sát a csillagok saját mozgásából
kell kihám oznunk. Ha a csillagok
m ind nyugalom ban volnának és
csak m aga a N ap mozogna a té r ­
ben, ak k or úgy látszanék, m intha
a m ozgás irán y áb an a csillagok
széjjelszóródnának, az ellenkező
irá n y b a n pedig összébb kerü ln é-
 A csillagos ég és a mindenség 65

T áv o lsá g V a ló d i
S zink ép - R a d iá lis S a já t P a r a l­ seb esség,
Csillag neve tip u s seb essé g , m o zg á s la x is fé n y ­
k m /se c é v ek b e n k m /se c

Lalande 1 9 6 6 .......................... — 325 0 .6 3 8 " 0 .0 1 6 " 204 364

Lalande 5 7 6 1 ........................... A íP — 144 0 .8 6 1 0 .0 3 9 82 179
A. G. 1 3 6 6 B éri................. F0 + 339 0 .5 4 0 .0 0 7 466 494
Cordoba 5b 2 4 3 ..................... O K + 242 8 .7 5 0 .3 1 9 1 0 .2 257
A. G. 1 8 6 6 B éri................. F9 — 190 0 .7 6 0 .0 2 1 155 262
Boss 1 5 1 1 ................................ K 3p + 183 0 .1 0 4 0 .0 1 2 272 168
Lalande 1 5 2 9 0 ..................... F7 — 242 1 .9 6 2 0 .0 2 3 142 467
„ 2 3 9 9 5 ..................... f 3 + 144 0 .8 7 7 0 .0 1 2 272 372
' „ 2 7 2 7 4 ..................... F4 + 160 0 .7 8 5 0 .0 1 3 251 322
Arg.-Oe. 1 4 3 1 8 /2 0 . . . . K 0 Oa + 300 3 .6 8 2 0 .0 4 4 74 491
Lalande 2 8 6 0 7 ..................... A.,p — 170 1 .1 7 8 0 .0 3 3 99 221
W. B. 17 b 5 1 4 ..................... f 5 — 148 0 .6 2 3 0 .0 1 4 233 245
N v ilc s illa g ........................... M — 106 1 0 .2 7 0 .5 4 0 6 132
Arg.-Oe. 2 0 4 5 2 ..................... F-a — 179 1 .1 8 2 0 .0 1 5 217 391

nek. Ez a p ersp ek tiv ik u s h a tá s vele e g y ü tt a Föld és az összes

közönséges, m in d en n ap i ta p a sz ta ­
lat. E nnek a h a tá sn a k azonban
akkor is kell m utatk o zn ia, ha az
^összes csillagok m ozgásban v a n ­
nak. A különbség csak az, hogy
m ozgásuk m ost k é t részből tevő­
dik össze: az egyik az ő valódi
saját m ozgásuk, a m ásik a N ap
m ozgásából eredő persp ek tiv ik u s,
látszólagos elm ozdulás. Ezen az
alapon H erschel W. k isérelte m eg
először a N ap m ozgásának k ih á-
m ozását a csillagok sa já t m ozgá­
sából, m ely et m inden irá n y b a n
egyform án valószinünek té te le z ett
fel. K eressük a N ap m ozgásának
irán y át, az ú g y n ev ezett ap ex et és
a Nap térb e li sebességét. H erschel
óta sokan foglalkoztak ezzel a
kérdéssel, igy ú jab b időben N e w ­
comb, Boss, Kobold, K a p teyn ,
Dyson és m ások. A sokféle vizs­
gálat azt m u ta tja , hogy az apex
helyzetére többé-kevésbé eltérő
adatokat k apunk, aszerin t am in t
különböző n ag y ság ren d ű vagy
szinképtipusu csillagokat h aszná­
lunk fel, vagy pedig a rad iális
sebességekből in d u lu n k ki. H er­
schel W. a H erk u les csillagkép n
csillaga közelébe h elyezte az
apexet, vagyis azt az irá n y t, a
célpontot, m ely felé a N ap és
a n a p re n d sz e rt alkotó bolygók
szak ad atlan u l nagy sebességgel
roh an n ak . Boss 6188 csillagból
szám ito tt é rté k e ettől rektaszcen-
zióban m in teg y 20°-kal, dek lin á­
cióban 5°-kal té r el és m ég szin­
tén a H ercules csillagképbe esik,
de közelebb a L y ra csillagkép fe­
lé. A zt m o n d h atjuk, hogy a mai
k u tatáso k á tla g érték e szerin t az
apex rek taszcenziója 270° (vagy
ó rák b an kifejezve 18h), d ek lin á­
ciója + 30°, am ely p o n t a b és c
H erculis k é t ö tö drendü csillaga
közé esik. H a az elsőrendű « Ly-
raetől, a V egától egyenest vonunk
a tőle d é ln y u g atra levő a H ercu-
lishoz (m ely h arm adrendű), úgy
a V ega felé eső első harm adrész
o sztáspontjában ta lá lju k az em li-
te tt k ét csillagot; az apex közöt­
tü k középen van. A N ap térbeli
sebességére is különböző érté k e ­
k et k a p u n k a felhasznált csilla­
gok különböző sajátság ai szerint,
Ez a sebesség 23 és 18 km m ásod­
p ercen k én t között ingadozik. Azt
m ond h atju k , hogy a N ap a térben
közel 20 km m ásodpercenkénti
sebességgel ro h an a H ercules
csillagkép e m litett csillagai felé.
A Föld a N ap körüli ú tjá t átlag
30 km m ásod percenkénti sebes-
5
66 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
séggel teszi meg, e g y ú tta l pedig
a N appal eg y ü tt ro h an a H ercules
csillagkép felé, te h á t csavarszerü
u ta t ir le v aló jáb an a térb en . A
N ap té rb e li sebessége úgy é rte n ­
dő, hogy a szám itás a la p já u l v e tt
csillagokhoz k épest h alad ezzel a
sebességgel, am ely csillagok á lta ­
láb an nincsenek tu ln a g y távolság­
b an tőlünk.
Ism erve a N ap sebességét és
ap ex ét, kiszám i th a tju k a csillagok
valóságos rad iális sebességét. Ez
átla g legkisebb a B -tip u su csilla­
goknál (am it m á r em litettü n k ) és
m integy 7 km m ásodpercenként,
legnagyobb az M -tipusuaknál, á t­
lag 17 km m ásodpercenként.
A m int v á rn i le h e te tt, összefüggés
áll fen n az abszolút fényesség és
a rad iális sebesség között is. így
pl. K -tip u su csillagoknál Strö m -
berg szerin t a 0.9 abszolút n ag y ­
ság ren d n él fényesebb csillagok
rad iális sebessége átlag 13.5 km
m p -k én t, az 5-öd re n d n é l gyön­
gébbeké pedig 27.6 km m p-ként.
Ez összhangban v an azzal a ko­
rá b b i m eg állap itásu n k k al, hogy a
nagyobb töm egű csillagok m ozgá­
sa lassúbb, m in t a kicsiny töm e-
güeké.
Csillagrajok. A csillagok moz­
gásán ak b ehatóbb tan u lm án y o zá­
sából n y ilv án v aló v á lett, hogy
v a n n a k több-kevesebb csillagból
álló csoportok, m elyeknek egyes
csillagai m ind egym ással p á rh u ­
zam osan u g y an ab b an az irá n y ­
ban, ugyanazzal a sebességgel
m ozognak a térb en . Ezek te h á t
valóságos ra jo k a t alk o tn ak , m e­
ly ek n ek csillagai azonban a F öld­
rő l szem lélve nem látszan ak fel­
tű n ő b b en közel egym áshoz az
égen. E m lítettü k , hogy a kettős
és többszörös csillagoknál az egy­
m áshoz közellevő kom ponensek
m indig közel m a ra d n a k egym ás­
hoz, fizikailag összetartoznak, a
té rb e n pedig e g y ü tt h alad n ak .
E nnek oka ta lá n ab b an k eresen ­
dő, hogy ered etü k közös, a té r
ugyanazon részében, ugyanabból
a ködfoltból keletkeztek. T alán
nem lehetetlen, hogy nem csak
egyes csillagpárok, hanem egész
csillagrajok keletkeztek ilyenfor­
m án és összetartozásukat közös
m ozgásuk á ru lja el. E nnek a kö­
zös m ozgásnak ism ertető jele,
hogy az egy rajhoz tartozó csilla­
gok sa já t m ozgása az égnek
ugyanazon p o ntja felé látszik irá ­
nyulni, m in t ahogyan hosszú fo­
lyosó párhuzam os élei p ersp ek ti­
v ikusan ugyanazon pont felé lá t­
szanak összefutni. A rajb an a
p árhuzam osságnak m eglehetős
pontosan kell fennállania, m ert
ha pl. csak egy km -rel té r el m p-
k é n t egy csillag a közös iránytól,
ak k o r nem egészen 5 év a la tt
m á r a N ap—Föld távolságával,
tízm illió év a la tt pedig 33 fény­
év n y ire távolodott volna el a raj
többi csillagaitól. Még oly p a rá ­
nyi égitest létében is, m in t am inő
a Föld, tízm illió év igen rövid
időköz. Az oly rajo k n ál pedig,
am elyeknek csillagai nagyobb­
részt későbbi szinképtipusokhoz
tarto zn ak , a fejlődés id ő tartam á­
ban tízm illió év szinte elenyésző
időköz. Hogy m égis m utatkozik a
párhuzam os mozgás m ég oly szél­
ső csillagoknál is, m elyek talán
25 fén y év n y ire van n ak a raj kö­
zepétől, abból azt kell következ­
te tn ü n k , hogy sebességük és irá ­
n y u k teljesen egyform a.
L egism ertebb a T aurus csillag­
kép ra ja, m elynek 41 csillagáról
Boss m u ta tta ki az együvé ta rto ­
zást. A ra j nagyságának célpont­
ja nem m essze esik az « O rionis-
tól (Beteigeuze). Ez a ra j göm b-
szerű té r t foglal el, m elynek á t­
m érője m integy 33 fényév, egyes
csillagai pedig m ind ötszörösnél
fényesebbek m in t a Nap; vannak
köztük a N apnál százszorta fé­
nyesebbek is. Jelenleg rek tasz-
cenzióban 2°-nyira, deklinációban
 A csillagos ég
18°-nyira v a n n a k egym ástól a
raj csillagai. M inthogy a ra j tő­
lünk távolodik, látszólag m indig
kisebb té r t fog elfoglalni az égen
és vagy 65 m illió év m úlva göm b-
alaku, 20'-nyi á tm é rő jű csillag-
halm aznak fog látszani. M ásik
érdekes ra j az U rsa M aior raja,
m elyhez e csillagkép P Y «5 í csil­
lagai és azonkivül a S irius és az
a C oronae tarto zn ak . Az e rajh o z
tartozó csillagok szinképe m ind
A - és F -tip u su , fényességük pe­
dig a N ap fényességének 7-sze-
rese és 410-szerese (ß A urigae)
között váltakozik. A N ap közelé­
ben nincsen hasonló nagyszerű
gyülekezete az égitesteknek, m in t
az e m lite tt k é t ra jb a n . N agyon
valószinü, hogy a P lejád o k és az
Orion nagyszerű konstellációja is
ilyen ra jt alkot. M indkettőben fo-
tográfikus utó n finom ködöt fe­
deztek fel, m ely az egész ra j te ­
rét látszik b etö lten i és am ely v a ­
lószínűleg k ö n n y ű gázból áll, m e­
lyet a fejlődésben levő csillagok
még nem ab szo rb eáltak teljesen.
Az O rion -raj m éretei vagy száz­
szorta m ú lják felül a T a u ru s-ra j
m éreteit. M ásik érdekes ra j a
P erseu s-raj, m ely 17 csupa B-
tipusu csillagból áll.
C s illa g á r a m ok. Mig a csillag­
rajoknál az eg y irán y ú mozgás
néhány csillagra szoritkozik, ad ­
dig oly m ozgás is látszik m u ta t­
kozni a csillagok világában, m ely
sokkal jelentősebb, m e rt több
ezer csillag vesz részt benne, úgy
hogy valóságos csillagáram lásról
kell beszélnünk. Az apexnek, a
Nap-m ozgás célp o n tján ak kiszá­
m ításánál fontos v o lt az a H er-
schel W .-től szárm azó föltevés,
m ely szerin t a csillagok sa já t
mozgása a té rb e n teljesen sza­
b ály talan u l van elosztva. H ogy a
valóságban ez nem teljesen igy
van, erre 1897-ben K obold m u ta ­
to tt rá legelőször, K a p te y n pedig
1904-ben k im u ta tta 2400 B radley-
és a mindenség 67
csillagról, hogy m ozgásuk k ét fő­
irá n y szerin t igazodik, m elynek
az égen való látszó h elyét ver-
tex n ek nevezte. Ha nagyon sok
csillag egyenes vonalú p ály án h a ­
lad közösen, de am ellett m ind­
egyiknek m ég valam i külön moz­
gása is van, ak k o r sa já t m ozgá­
suk látszólag ilyen v ertex felé
irán y u l. K a p t e y n k ét ilyen csil­
lag áram o t té te lezett fel. E redm é­
n yeit m eg erő sitette E d d i n g t o n , ki
12.000 csillagot dolgozott fel, to­
v ábbá D y so n , és m ások. Az egyik
á ra m az O rion, a m ásik a Scutum
csillagkép felé ta rt. A N ap az
utó b b i áram hoz látszik tartozni.
S c h w a r z s c h i l d a k ét áram h ely ett
az egész csillagsereget egységes­
nek tek in ti, m elyben a legtöbb
csillag egy irá n y m en tén mozog,
m ely összeesik a T e ju t síkjával.
Eddig m ég nem sik e rü lt eldön­
teni, hogy a kétféle feltevés kö­
zül m elyik egyezik a valósággal.
C s i l la g h a l m a z o k . V annak olyan
csillagcsoportok az égen, m elye­
k e t a csabad szem önkénytelenül
is egym áshoz tartozó, fizikailag
együvé tarto zó csoportba foglal.
Ily en ek pl. a P lejád o k (Fiastyuk)
ism ert csillagképe, m elynek csil­
lag ain ál a m egfigyelés egyirányú
m ozgást ta lá lt, am i csakugyan b i­
zo nyítja a fizikai együvétartozást.
Az ily en nagyobb téren szétszórt,
de fizikailag összetartozó csillag-
csoportot n y ílt csillaghalm aznak
szokás nevezni. Ily en t vagy 300-at
ism erünk. V alam ennyien a T eju t
közelében v an n ak, nem m esszebb­
re 20°-nál. N evezetesebb n y ílt
halm azok az e m lite tt P lejádok 91
csillaggal a T au rusban, a P ra e -
sepe 90 csillaggal a C ancerben, a
Coma B erenices 117 csillaggal, a
P erseu sb an levő csillaghalm az
100-nál több csillaggal, a H yadok
a T au ru sb an , s. i. t. A n y ílt h a l­
m azok 3000— 10.000 fényévnyi
táv o lság b an v a n n ak tőlünk. Való­
ságos á tm é rő jü k m integy 16 fény-
5*
 68 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
A
év. A n y ilt h alm azokban levő
csillagok m indenféle szinképtipus-
hoz tarto zn ak ; a felsorolt h alm a­
zokban az A -tip u su csillagok tú l­
súlyban vann ak . A n y ilt h a lm a ­
zok a lak ja teljesen szabálytalan.
V annak azonban olyan csillag-
halm azok, m elyekben a csillagok
nagyon sű rű n v a n n ak egym ás
m ellett, úgy hogy csak a távcső­
ben lá tju k őket egym ástól elk ü ­
lönítve, a la k ju k pedig többé-
kevésbé szabályos gömb, m elynek
középpontja felé a csillagok erősen
összesürüsödnek. Az ilyen h alm a­
zokat göm bhalm azoknak nevez­
zük. V agy százat ism erünk. Ezek
is a T e ju t közelében vann ak , de
nem oly feltűnően, m in t a n y ilt
halm azok. A csillagok szám a egy-
egy ilyen göm bhalm azban re n d ­
kív ü l nagy. A nagyobbokban
egym illió csillag is van, rendesen
pedig 100,000 vagy 40,000. De v a ­
lószínű, hogy a göm bhalm azok­
ban levő csillagok szám a jóval
nagyobb, m e rt a csillagszám a
látszó nagy ság ren d d el erősen
em elkedik és a leghatalm asab b
távcsővel sem tu d u n k a 21-ed
ren d n él tovább hatolni. T an u lm á­
nyozásuknál a fo to g ráfia tesz
m eg becsülhetetlen szolgálatokat.
A göm bhalm azok látszó átm é­
rője 0.7'—30' között váltakozik.
Jellem ző, hogy b e n n ü k sok v á l­
tozó csillag fo rd u l elő, m elyek
m ind a m ár előbb e m líte tt ő Ce-
phei-tipushoz tarto zn ak . Ez ad ta
m eg S h a p ley- nek a lehetőséget e
göm bhalm azok táv o lság án ak biz­
tos m eghatározására. A m int m ár
k ife jte ttü k , a C epheidáknál a v á l­
tozás periódusa és az abszolút fé ­
nyesség között törv én y szerű ösz-
szefüggés áll fenn. F otografikus
utón a változás p erió d u sát és a
látszó n ag y ság ren d et k ényelm e­
sen leh et m egm érni, am iből az­
u tá n a távolságot ki leh et szám í­
tani. A göm bhalm azok m esszebb
van n ak m in t a n y ilt halm azok és
a csillagok bennük sokkal sű rű b ­
bek. Egyik legtávolabb levő
göm bhalm az 220,000 fényévnyire
van tőlünk, a legközelebbi 23,000
fényévnyire. Á tm érőjük 100 fény­
év k ö rü l van, de van olyan is,
m elynek átm érője 470 fényév,
am i az a C entauri távolságának
109-szerese, a Nap— Föld távolsá­
g án ak pedig 30 milliószorosa.
Hogy m ilyen sű rű n vannak a
csillagok az ilyen göm bhalm azok­
ban, m u ta tja a következő elgon­
dolás. A N ap körül m int közép­
pont k ö rül képzeljünk gömböt,
m elynek átm érője 33 fényév. A k ­
k o r ebben a göm bben a Nap kör­
nyezetében csak 3 csillag ta lá l­
kozik, m ely harm ad ren d ű n él ab­
szolút fényesebb; ellenben a Ca­
nes V enatici csillagképben levő
M essier 3 jelzésű göm bhalm az
közepében ugyanekkora gömb
több ezer csillagot foglal m agá­
ban.
É rdekes, hogy a göm bhalm a­
zokban levő csillagok m ind vörös-
szinü óriások. Törpecsillagokat
nem le h e te tt még kim utatni, vagy
m e rt eg y általán nincsenek, vagy
pedig m e rt olyan gyöngefényüek,
hogy a fényképlem ezen még hosz-
szu k in n ta rtá s dacára sem m u ta t­
koznak. Fényes kék csillagok is
h iányoznak a göm bhalm azokban.
K ö d fo ltok. Az égen élesebb
szem távcső n élkül is észrevesz
halv án y , világító ködform a fol­
tot, m inő pl. az ism ert A ndro-
m eda-köd, m ely m ár A l-S zu fi
arab s csillagásznak (Kr. u. 903—
986) fe ltű n t. A távcső föltalálása
óta a ködfoltok szám a nagy m ér­
ték b en m egnövekedett. De te lje ­
sen uj korszak kezdődött a köd­
foltok felfedezésében és tan u lm á­
nyozásában a fényképezés csilla­
gászati alkalm azásával. Elég hosz-
szu k in n ta rtá ssa l aránylag kisebb
tü k ö rteleszkóppal könnyen lehet
lefényképezni olyan ködfoltokat,
m ely ek et m áskülönben a legha-
 11. kép. C sillaghalmaz a Herkuleszhen.
(A hal sarokban a K rü g e r 60-jelzésü kettős csillag.) B e m a r d felvétele.

talm asabb távcsőben is csak n e ­ az ism eretes ködfoltok szám a m ár

hezen leh etn e észlelni. Ezek a
fényképek a részletek n ek oly
nagy gazdagságát tá r já k elénk,
m inőt a vizuális m egfigyelés el
nem érh et, a hosszú k in n ta rtá s
pedig lehetővé teszi az olyan
fénygyönge ködök képén ek m eg-
rögzitését, m elyek az em beri
szem re m á r alig h a tn a k . Ez á lta l
m illiónál tö b b re em elkedett.
A ködfo lto k at k é t nagy cso­
p o rtra oszth atju k: a galak tik u s és
az an ag alak tik u s (nem galaktikus)
ködfoltok cso p o rtjára. A g alak ti­
ku s ködfoltok a b en n ü n k et köz­
v etlen ü l körülvevő óriási csillag­
sereghez, a Tej úthoz vagy gala­
xishoz tarto zn ak . Az an ag alati-
 70 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
kus ködfoltok a T eju t-ren d szeren
m essze kiv ü l v an n ak , különálló,
a galaxishoz hasonló óriási csillag-
rendszerek, m elyeknek m éretei
sokkal nagyobbak, m in t a g a la k ti­
kus ködöké és szerk ezetü k is más.
A g alak tik u s ködök á lta lá b a n
kétfélék: a diffúz és a p la n e tá ris
ködök. A diffúz ködök szab ály ta­
lan alak ú ak , látszó n agyságuk n é­
h á n y ivperc és több fok között
váltakozik. Száznál több diffúz
ködöt ism erünk, k öztük egyik
leg ism ertebb a nagy O rion-
köd (1. 14. kép), m ely távcső­
ben gyönyörű lá tv á n y t n y ú jt.
A p la n e tá ris ködök kicsiny sza­
bályos, k e re k vagy ovális ko-
ro ngszerü vagy g y ű rű fo rm á ju vi­
lágitó foltok. Á tm érő jü k nem n a ­
gyobb 15 -nél, n ém elykor csak n é ­
h án y ivm ásodperc. K ö zéppontjuk­
b an rendesen csillag láth ató . Köz­
tü k leg ism ertebb a L y ra csillag­
képben levő g y ű rű s köd, m elynek
cen trális csillagát h azán k fia G ot-
h a r d Jenő fedezte fel. Ezek a p la ­
n e tá ris és gy ű rű s ködök valóság­
ban gázgöm bök, m elyek a közép­
ponti rész fényessége szerin t g yű­
rűnek, korongnak, vagy ködbe­
b u rk o lt csillagnak látszanak. A
cen trális csillag W o lf-R a yet vagy
O -tipusu szinképet m u tat. A d if­
fúz ködök fénye valószinüleg nem
sa já t fény, hanem a közelben levő
csillagoktól szárm azik. K i le h e te tt
m u tatn i, hogy a köd és csillag
fényessége, v a la m in t színképe kö­
zött összefüggés áll fenn. Ebből
következik, hogy ha ilyen v ilá ­
gitó csillag vagy csillagok nem
volnának a közelben, ak k o r a köd
m in t sötét, nem világitó töm eg
léteznék a térb en . Az ú ja b b ész­
lelések ezt m egerősitik és a sötét
ködök k u ta tá sa a m ai csillagászat
fontos felad atai közé tarto zik .
A fényképezőlem ez számos
olyan köd létezését á ru lta el, m e­
lyek a legjobb távcsőben is csak
éppen hogy észrevehetők. Ilyen
ködök erősen ibolyába és ibolyán-
tu l eső u. n. ak tin ik u s sug arak at
bocsátanak ki, m elyek a lem ezre
erősen, az em beri szem re pedig
alig h atn ak . Ilyen pl. az u. n.
A m erika-köd és a Plejádok h al­
m azában elterülő köd. A fotográ­
fiákból k itű n t, hogy a Plejádok
halm azának m ajdnem összes csil­
lagai ködszerü b u rk o lattal vannak
körülvéve, m ely velük fizikai vo­
n atkozásban is áll. Az egész csil­
lag raj azonkívül messze környe­
zetben bonyolult alakú köddel
van körülvéve, m ely a legfény-
erősebb m űszerekkel is csak több-
órai k in n ta rtá ssa l fényképezhető.
A belső P lejádok köde folytonos
szinképet m utat, m ely m egegye­
zik a halm az B -tipusu csillagai­
n ak spektrum ával. Ebből követ­
kezik, hogy a valójában sötét köd
csak a benne levő csillagok fényét
v eri vissza. Hasonló jelenségeket
észlelünk az O phiuchus- és Mo-
noceros-ködnél, v alam in t a Nova
P ersei körüli ködnél. (Nova a. m.
uj csillag; 1. lejebb.)
A sötét ködök teljesen fényte­
len gáz- vagy portöm egek, m e­
lyek nagy m ennyiségben vannak
szétszórva a T eju t csillagai között
és ennélfogva a távolabbi csilla­
gokat e ltak arják , vagy az azoktól
jövő fé n y t nagyobb-kisebb m ér­
ték b en elnyelik. Ha te h á t a csil­
lagok valódi fényességét ak arju k
m egtudni, nyilvánvalóan ponto­
san ism ern ü n k kell e sötét ködök
abszorbeáló h atásán ak nagyságát.
Ez a h a tás m egváltoztatja úgy a
csillag valódi távolságát, m in t a
csillagok szám át, a m in t ez ki­
v ilág lik abból, hogy pl. k ét nagy-
ság ren d nyi fényelnyelés lá th a ta t­
lan n á teszi a v alójában 21-ed re n ­
dű csillagokat, a távolságokat pe­
dig n ag yobbnak tü n te ti fel a va­
lódinál. E zért ren d k ív ü l fontos a
v ilág térb en levő sötét ködök is­
m erete. H a a sötét köd nagyobb
d arab szerü részekből áll, akkor
12. kép. Spirális köd (a Coma B erenices-ben), m e l y e t éléről látunk.
(A M ount W ilso n -o b szervató riu m fén yk ép felvétele.)
 72 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
h atása ab b an nyilvánul, hogy a
m ögötte levő ég itestek et részben
e lta k a rja , vagyis a fé n y t egyfor­
m án ta r tja vissza vagy abszor­
b eálja, b árm ily en hullám hosszú­
ságú is legyen az. Ha ellenben
igen kicsiny gáznem ü m olek u lák ­
ból áll, ak k o r a különböző h u l­
lám hosszúságú fé n y t m ás és más
m érték b en n yeli el, a m in t m on­
dani szokás: elnyelése szelektiv.
íg y pl. a F ö ld ü n k et körülvevő
légkör abszorpciója ilyen, m e rt az
ibolya felé eső rövidebb h u llá m ­
hosszúságú fé n y t jobban elnyeli,
a napfén y te h á t vörösebbnek lá t­
szik, m in t am ilyen volna a légkör
nélkül. A v ilág térb en a sö tét kö­
dök á lta l okozott szelektiv fén y ­
elnyelés v izsg álatára különösen a
m ár többször e m lite tt C epheida-
változók alkalm asak. Az ide vo­
natkozó m egfigyelések fo ly am at­
ban vannak. Ú gy látszik, hogy a
T eju t középső sik ja k ö rü l ilyen
abszorbeáló ködök te rü ln e k el.
L egfeltűnőbbek a T au ru sb an , az
O phiuchusban levő sö tét ködök
és a D éli K ereszt közelében levő
u. n. „szenes-zsák“.
Előbb e m lite ttü k a N ova P e r-
seit, az 1901-ben a P erseus csillag­
képben h irte le n fe ltű n t uj csilla­
got. Ezek az uj csillagok azzal
ra g a d já k m eg a figyelm et, hogy
szabad" szem m el rendesen lá th a ­
tatlan , gyengefényü csillag h irte ­
len felragyog, rövid órák vagy
1— 2 nap a la tt fényessége an n y ira
m egnövekszik, hogy elsőrendűnél
is fényesebbé válik, hogy azután
ism ét gyorsan elveszitse nagy fé­
nyességét. 1572-ben T ycho Brahe
fig y elt m eg először ilyen uj csil­
lagot a Cassiopeia csillagképben.
Ez a csillag feltű n ések o r a Vé­
nusszal v e te k e d e tt fényességben,
1573 elején m ár csak elsőrendű
volt, azu tán a szabad szem szá­
m ára lá th a ta tla n n á vált, m e rt a
12-ed n ag y ság ren d re sü lly ed t a
fényessége. Az uj csillagokat az
asztronom usok a „nova“ jelzővel
(latinul: uj) különböztetik meg a
többiektől. Az em litett Nova P er-
sei nagyon érdekes m efigyelé-
sekre vezetett. 48 óra a la tt 11-ed
ren d ű n él gyengébb fényű csillag­
ból a C apellával (a Aurigae)
egyenlő fényességűvé em elkedett,
pedig Capella elsőrendűnél fénye­
sebb 0.2-rendü csillag. Ez annyit
jelent, hogy e csillag fényessége
ily rövid idő a la tt a 30.000-szere-
sére növekedett. Fényessége h a­
m ar lecsökkent és m a m ár csak
10-ed rendű. A L ick-obszervató-
riu m 150 cm-es reflek to ráv al ké-
szitett fényképfelvételek a csil­
lag k ö rü l messze elterülő folyton
nagyobbodó ködöt m utatnak.
M inthogy a csillag igen nagy tá ­
volságban van, valószinü, hogy a
belőle kiáradó fény világitotta
m eg az előbb sötét ködtöm eget,
m elybe a csillag ú tjá b a n b eleü t­
között, ennek következtében h ir­
telen felm elegedett és ez idézte
elő nagy fényességét, m ely ennél­
fogva egy távoli égitest nagy k a­
ta sz tró fáján ak hirnöke. Érdekes
m egjegyeznünk, hogy uj csillagok
nem csak a m i T ejú tren d szerü n k ­
ben tű n n ek fel nem is olyan fe­
le tte ritk á n , hanem az anagalak-
tikus, távoli spirális ködökben is,
m elyekről m ost lesz szó.
A z anagalaktikus ködök. Ma
m ár bizonyos, hogy az eddig fel­
sorolt égitestek, a Nap az ő boly­
górendszerével és üstököseivel, a
szabad szem m el és távcsővel lá t­
ható csillagok, a nóvák, a n yilt
és göm balaku csillaghalm azok, a
diffúz és a plan etáris ködök
eg y ü ttv éve óriási kiterjedésű egy­
séget, a T ejú tren d szert vagy ga­
lax ist alkotják. V annak azonban
olyan alakulatok is az égen, m e­
lyek sokszorta m esszebben v a n ­
nak, m in t am ekkorák a T e jú t­
ren d szer m éretei és m aguk is
szám talan csillagból álló külön
rendszerek. Ezek az anagalaktikus
 13. k é p . A nagy A n drom eda-köd.
(vagy nem -galak tik u s) ködök. Á l­
talában kétfélék: ellip tik u s és sp i­
rális ködök. E lőbbiek kicsiny, sza­
bályos, ellipszisalaku égitestek,
m elyek a legnagyobb g alak tik u s
göm bhalm azoknál is nagyobb csil­
laghalm azok, vagy pedig nag y k i-
terjedésü gáztöm egek. Ily e n t 200-
nál többet ism erü n k . K ülön meg
kell em líten ü n k az u. n. M agel-
lan-felhőket, m elyek szab ály talan
folthalm azt a lk o tn ak az ég déli
felén.
A spirális k ö d fo lto k at félre-
ism eretlenül sp irálisalak u szer­
(A Y erk es-c silla g da fé n y k é p fe lv é te le .)
kezetük jellem zi: középponti m ag
köré rend esen k é t spirálisalaku
n y ú lv án y csavarodik, m elyeknek
külső részei sokszor egyes csilla­
gokra v a n n a k szétbontva. Legis­
m e rte k ilyen spirális köd a nagy
A ndrom eda-köd, m elyet szabad
szem m el is leh et észrevenni m int
h alv án y an elmosódó foltot. A spi­
rális ködök főleg sok m illió külön
csillagból állan ak és egyesekben
a k ödfolt közepe összefüggő gáz­
töm eget alkot. Sok spirális köd­
ben sö tét részeket is leh et m eg­
különböztetni, hasonlóan a mi
 74 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
T e jú tre n d sz e rü n k sö tét ködeihez.
K isebb diffúz ködfo lto k at is le­
h e t ném elyikben észlelni. A zon­
b an nagyon fontos, hogy a spi­
rá lis ködökben igen g y ak o riak a
C epheid a-tip u su változók és a nó-
vák. A C epheida-változók te tté k
lehetővé a nevezetes k ödform á­
ciók táv o lság án ak és m éretein ek
m egállap ítását, m iben különösen
az am erik ai S h a p le y n e k v an n ak
nagy érdem ei. A T e ju t m éretei­
n ek m eg állap ítását is n ek i kö­
szönhetjük. Mi eddig a fén y se­
bességével sie ttü n k a táv o li égi­
testek felé. De m ost szinte szár-
nyaszegetten kell m eg állan u n k és
lem ondanunk u tu n k ró l, m e rt m ár
a T ejú tren d szer m éretei oly g ra n ­
diózusak, oly lesú jtó an h a ta lm a ­
sak, hogy m ég a fén y is az ő ó riá­
si sebességével csak évezredek
a la tt tu d ja b e fu tn i a m ost em lí­
tendő távolságokat. És a T e jú t­
ren d szer is m ég csak egy kicsiny
sziget a v ilá g té r sok m illiónyi h a ­
sonló rendszerei között. A legiz­
zóbb fan tázia elképzelései eltö r­
pü ln ek a valóság fönséges n ag y ­
sága előtt. L egalább 100 m illiárd
csillag, óriási, lapos, korongalaku,
valószínűleg spirális szerkezetű
rendszerb e csoportosult, m elynek
legnagyobb átm érő je m integy
200.000 fényév, v astagsága 20.000
fényév'. A g alak tik u s csillag ren d ­
szer középpontja a S ag ittariu s
(Nyilas) csillagkép csillaghalm azai
felé van. E ttő l a középponttól a
N ap és vele e g y ü tt a Föld is
m integy 45.000 fényév n y i táv o l­
ságban van.
A N ap szom szédságát alkotó
ta lá n egym illiárd csillag n y ú jtja
a T eju t látv á n y á t. E bben v an n ak
a fönnebb e m líte tt diffúz ködök
és a sötét, p o rszerü töm egek is
szétszórva. A T eju tb a n a csillagok
óriási seregei felhőszerü a la k u la ­
to k a t m u ta tn a k , m elyek a g ala­
xisra jellem zőek.
M it látn án k , h a a T eju t re n d ­
szerét elhagyva, a m ég távolabbi
v ilág térb e tu d n án k hatolni? Ve­
g y ü k u tu n k a t az A ndrom eda köd­
foltja felé. 900.000 fényév ala tt
é rn én k oda, és onnét a m i Tej-
u tu n k a t látn o k olyan halvány,
sp irális alakú ködfoltnak, am inő­
nek m i lá tju k in n ét az A ndro­
m eda ködfoltját. Ezt is sok m il­
liárd n y i csillag alkotja, úgy, m int
a m i T ejú trendszerünket, de m é­
re te i nem oly nagyok; átm érője
csak 42.000 fényév. M ásik köze­
lü n k b en levő ködfolt a T riangu­
lu m b an szabad szem m el is észre­
vehető M essier 33 jelzésű sp irá­
lis köd, m elynek távolsága 850
ezer fényév, átm érője 13.000 fény­
év. Még közelebb van a N. G. C.
(New G eneral Catalog) 6822 szá­
m ú ködfoltja 652.000 fényévnyi
távolságban. E nnek átm érője csak
4.000 fényév.
Az eddigi ism ereteink szerint
is bizonyos, hogy sok m illió ilyen
spirális ködfolt van k ö rü lö ttü n k
szétszórva a világtérben, m elyek
eg y ü ttv éve az u. n. m etagalaxist
alk o tják . Jellem ző, hogy ezeknek
a k ödfoltoknak átlagos egym ástól
való távolsága átm érőjüknek
m in teg y harm incszorosa és hogy
csoportokat, ködfolthalm azokat
alk o tn ak, m elyek ném elyike több
ezer k ödfoltot tartalm az. Az ed­
dig m é rt legnagyobb távolság
ezeknél a m etagalaktikus égites­
tek n él 200 m illió fényév.
A legutóbbi évek során különö­
sen H ubble am erikai csillagász­
n ak a M ount W ilson obszervató­
riu m nagyszabású távcsövével
végzett fá ra d h a ta tla n kutatásaiból
k itű n t, hogy ezek a spirális köd­
foltok v agy csillagrendszerek igen
kevés kivétellel m ind nagy se­
bességgel távolodnak tőlünk. Ezek
a sebességek m indent fölülm úl­
nak, a m it anyagi rendszerek m e­
ch anikai m ozgásánál eddig ism e­
rü n k . Hogy a N ap a közelében
levő csillagokhoz képest 20 km
 A csillagos ég
m p -kinti sebességgel mozog, a
Föld a N ap k ö rü li ú tjá b a n 30 km -
es sebességgel h alad m p-ként, azt
m ár m in t igen n agy sebességet
em lítettü k . De m i ez a spirális
ködfoltok té rb e li n agy sebességé­
hez képest, m ellyel ezek tő lü n k
távolodnak. H ubble leg ú jab b m é­
rései szerin t a P erseu s ködfoltjai
5220, az U rsa M ain I. ködfo ltja
15.500, a Corona B orealis egy spi­
rális köde 21.200, a B ootesben
levő egyik köd 39.200. az U rsa
M aior II. köd pedig 42.100 km m p-
kénti sebességgel távolodik tő ­
lünk, — vagy m i őtőlük. Ez u tó b ­
biak m á r a fény sebességével ösz-
szem érhető sebességek. T erm észe­
tesen ezeket a rad iális sebessége­
k et a D oppler—F izeau-féle elv
alap ján a ködfoltok színképében
félreism erh etlen ü l erősen fellépő
K és H kalciu m v o n alak n ag y ­
m érvű vörös felé való eltolódásé-
14. kép. A nagy O rion-köd. (A Y e rk e s- o b sze rv a tó riu m fén yképfelvétele.)
és a mindenség 75
bői álla p íto ttá k meg. Úgy látszik,
m in th a a ködfoltok m illiói a vi­
lá g té rb e n folyton növekvő sebes­
séggel széjjelszóródnának, annál
nagyobb sebességgel, m ennél tá ­
volabb v a n n a k tőlünk. Ebből ke­
le tk e z e tt az a gondolat, hogy a
re la tiv ista nézet szerin t zárt, vé­
ges v ilágegyetem te re egyre tágul.
A sp irális ködök m ozgását és
feltűnő sebességét először Slipher
észlelte az arizonai L o w ell-obszer­
v ató riu m (Flagstaff) 100 cm-es
teleszkópjával 1922-ben. Ezek a
sp irális ködök m ég az eléggé
fényerősek közé tarto zn ak . M ár
S lip h er észleléseiből k ét jelentős
tén y adódott. Az első az, hogy
ezen ex tra g a la k tik u s égitestek
rad iális sebessége messze tú lsz á r­
n y a lja m ind azo kat a sebessége­
ket, am elyeket eddig a te jú tre n d ­
szerhez tartozó csillagoknál és a
göm bhalm azoknál tap asztaltak ,
76 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
am ennyiben 800— 1800. k m -t m p-
k én t te tte k ki. A m ásik nevezetes
eredm ény pedig az volt, hogy
ezek az e x tra g a la k tik u s ködök
túlnyom óan távolodnak tőlünk.
Csak öt, hozzánk közelebb levő
k ö dfoltnál m u tatk o zo tt közeledő
rad iális mozgás. E zt az utóbbi
m ozgást azonban m eg le h e te tt m a­
gyarázni azzal a L indblad és Oort
csillagászoktól k ife jte tt elm élet­
tel, m ely szerin t a T ejú tren d szer
a m aga egészében ten g ely -k ö rü li
forgóm ozgást végez, am elyben
term észetesen a N ap is résztvesz,
m in t a T ejú tren d szer tag ja. L in d ­
blad és Oort szerin t a különböző
szinképtipugu csillagok rotációs
sebessége m ás és más, a vörös
csillagoké lassúbb, m in t pl. a fe ­
h érekké, leglassubban a göm b­
halm azok rotáció ja m egy végbe.
A G -tipusu csillagok, m elyek
közé, am in t e m lite ttü k a N ap is
tartozik, m in teg y 200 m illió év
a la tt végeznek egy teljes k ö rü l-
fo rd u lá st a T ejú tren d szerb en . Ha
az e x tra g a la k tik u s ködök valódi
sebességét a k a rju k m eghatározni,
ak k o r a m egfigyeléssel m é rt se­
besség m e lle tt a Nap, illetőleg a
n ap ren d szer m ost e m lite tt ro tá ­
ciós m ozgását is szám ításba kell
venni. Ha ezt tesszük, az em litett
n éh án y köd n eg ativ (közeledő)
radiális sebessége szintén pozitív
(távolodó) lesz.
1928 óta H ubble és H um ason a
M ount W ilson-obszervatórium 250
cm -es teleszkópjával észlelték a
sp irális ködöket és m egm érték
azok rad iális sebességét, v alam in t
távolságukat. Ezzel a h atalm as
m űszerrel term észetesen sokkal
m esszebbre tu d ta k h ato ln i a té r ­
be, m in t S lip h er és szám talan
olyan fénygyönge spirális ködöt
tu d ta k lefényképezni, m elyek a
flag staffi m űszerrel m á r nem
v oltak észlelhetők. De igy is nagy
nehézségeket k e lle tt leküzdeni
és külön e ljá rá st ta lá ln i az olyan
fénygyönge ködfoltok távolságé- -
nak m egállapításához, m elyekben
egyes csillagokat m ár egyáltalán
nem le h etett m egkülönböztetni.
H ubble erre a ködfoltok látszóla­
gos m éreteit és fényességüket
h asználta fel. Hogy a fénygyönge
ködfoltokat és színképüket le le­
hessen fotografálni, a lem ezeket
50 ó rán á t is k ellett exponálni,
term észetesen csak éjjel, a n ap ­
pali elk erü lh etetlen m egszakítá­
sokkal. Ezekből a nagy fárad ság ­
gal és gonddal végzett észlelések­
ből H ubble 1929-ben rendkívül
érdekes és fontos összefüggést
ta lá lt a spirális ködök távolsága
és rad iális sebessége között, mely
szerint, ha a köd távolsága
3.260.000 fényévvel (= 1,000.000
parszek) nagyobbodik, akkor a
tő lü n k való távolodás (pozitív)
sebessége is m indig 560 km m p-
k é n t nagyobbodik. Ez az úgyne­
vezett H ubble-féle törvény eddig
igen jól beigazolódott. így pl. a
Virgo csillagképben levő h ét köd
átlagos távolsága H ubble és
K n o x -S h a w szerint 5.87 m illió
fényév, radiális sebességük + 890
km m p-ként; a Pegasusban levő
öt köd távolsága 23.5 m illió fén y ­
év, rad iális sebességük + 3810
km m p-ként; a P erseusban levő
négy köd távolsága 36 m illió fén y ­
év, sebességük 5230 km m p-ként;
a G em ini 2 ködének távolsága
135 m illió fényév, sebességük
24.000 km m p -k én t s. i. t. A leg­
nagyobb eddig m ért sebesség az
e m lite tt U rsa M aíor II. ködé
42.100 km m p-ként, m elynek
m integy 240 m illió fényévnyi tá ­
volság felel meg.
N em kell m ondanunk, hogy a
távoli ködöknek színképét előál­
líta n i és abban a H és K -vonal-
nak vörös felé való eltolódását
k im érn i körülm ényes és nehéz. A
színkép egész hossza tu d n iillik
csak alig néh án y m illim éter, a
k in n ta rtá s ideje pedig igen hosszú
 15. kép. Spirális köd az Ursa M aior-ban (Nagy Medve).
A Mount W ilso n -csillagda fén yk ép felvétele.

lévén, kis elm ozdulások is előfor­ bízható. A legfeltűnőbb m ind­

d u lh atnak, m elyek a kép élessé­
gét befolyásolják. Mégis a vörös
eltolódása az e m lite tt v o n alak n ak
oly nagy és oly szem betűnő, hogy
a m érés pontossága teljesen m eg­
am ellett, hogy v alam ennyi e x tra ­
g alak tik u s ilyen köd radiális se­
bessége pozitiv, vagyis ezek a kö­
dök m ind óriási sebességgel tá ­
volodnak tőlünk. íg y aztán fel­
78 Az É l e t Ú t m u t a t ó j a
m e rü lt az a kérdés, a D oppler-
F izeau-iéle elv a la p já n szám ított
sebességek valódi ilyen D oppler-
F izeau-sebességek-e, vagy pedig
nem -e v alam ely m ás jelenség kö­
vetkezm énye, m ely esetben a
H ub b le-féle törvén y szerű ség et
nem m in t em e ködök távolodását
kellene szükségszerűen m ag y aráz­
ni. G ondoltak pl. a rra , hogy a
nagy vöröseltolódást az ú g yneve­
zett C om pton-effektus idézi elő.
A m odern k v an tu m elm élet alap ­
já n ugyanis, ha a fény szabad
elek tro n o k k al találkozik, akkor
hullám hossza m egnagyobbodik,
azaz a vörös felé tolódik. Hogy
azonban oly igen nagy eltolódás
jöhessen létre, m in t am ily en t
H ubble és H um ason az e x tra g a ­
lak tik u s ködöknél észlelt, akkor
sok m illió ilyen elek tro n n al való
összetalálkozásnak kell tö rtén n ie.
Ez pedig a fény n ek oly n ag y m ér­
vű szétszóródását vonná m aga
u tán , hogy a táv o li ködfoltok
képe teljesen elm osódnék. Az a
gondolat is felm erü lt, hogy a
fén y k v an tu m o k az égitestek g ra ­
vitációs te ré n áth a la d v a veszite-
nek energ iáju k b ó l, m inek k ö v et­
kezm énye ism ét a h u llám n ag y o b ­
bodás, azaz a vörös felé való el­
tolódás volna. A szám itások azon­
ban itt sem v ezettek kielégitő
eredm ényre.
A H u b b le-féle tö rv én y n ek
egyik következm énye, hogy a
ködfoltok sebességének állandó
növekedése fo lytán azok táv o lsá­
ga m in d en 1200 m illió évben
m egkétszereződik, s ennélfogva
az an y ag n ak a v ilág térb en való
sű rűsége m inden 1500 m illió év­
ben a tizedrészre süllyed. Ha ily
m ódon a m ú ltb a szám ítu n k visz-
szafelé, ak k o r a világ a n n ál k i­
sebb terjed elm ű , m inél rég eb b re
m együnk vissza. íg y 90 m illiárd
év elő tt az egész m ostan ism ert
világ csak 132 m é te r átm é rő jű
göm b le tt volna, 200 m illiárd év­
vel ezelőtt pedig az egész T eju t
az összes legtávolabbi ködökkel
eg y ü tt egy gom bostűfejben fé rt
volna el. Ö sszehasonlitásul m eg­
em lítjü k, hogy a Föld k o rát az
u rá n n a k uránólom m á való á tv á l­
tozásából 2 m illiárd évre becsü­
lik, a N apét pedig 10.000 m il-
liárd ra, te h á t az előbb em lített
200 m illiárd n ak 50-szeresére. E b­
ből n agy valószínűséggel az kö­
vetkezik, hogy sem a tágulás, sem
ennek ellenkezője, az összehúzó­
dás nem folytonos folyam at a v i­
lágegyetem ben, hanem a kettő
bizonyos szükebb h atáro k közt
ta lá n szabályos időközökben, pe­
riodikusan felv áltja egym ást. Ez
a periódus persze lehet sokm illió
év. Jelenleg a benn ü n k et k ö rnye­
ző e x trag alak tik u s ködök összes­
sége a tágulás stádium ában van.
M ásrészt, ha a tágulás folyton
ta rta n a , akkor a 2 m illiárd fén y ­
évnyi távolság elérésekor m ár a
fény sebességével kellene halad-
niok az oda érkezett ködöknek. A
re la tiv itá sta n szerint azonban en­
nél nagyobb sebesség nem leh et­
séges és nem valószínű, hogy
anyagi rendszerek ilyen sebessé­
get elérhessenek. Az előbb em lí­
te tt G em ini-ködök pl., m elyeknek
jelenlegi sebessége 24.000 km m p-
ként, 4.5 m illiárd év a la tt érnék
el a fény sebességét —, ha ez
eg y általán lehetséges volna.
H ubble és Tolm an legújabb
vizsgálatai szerint, ha az em lített
n agy vörös eltolódás csakugyan
a gyors távolodás következm énye
a D oppler—Fizeau-e Ív alapján,
ak k o r a világegyetem valójában
a rán y lag kicsinym éretü. Ha pe­
dig ez a nagy vörös eltolódás nem
a m ozgás következm énye, akkor
eddig ism eretlen, uj fizikai tö r­
vén n y el állu n k szem ben és a té r
leh et eukleidészi értelem ben vég­
telen. H ogy a valóság micsoda,
azt a jövő k u tatásai fogják talán
kideríteni.