XXII. évfolyam. Budapest, 1929 évi március hó 15-én. 5—6. szám.

Elektrotechnika E lőfizetési di):

Rgéjíz é v r e ..........................................20 pengő.
F é lé v re ................................................ 11 pengő.
A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
T a g ság i dij :
ügy Biidapest-i, mint vidéki tagok részére
évi ...................................... 20 pengő.
H ird e té sek eg y sz eri k ö zlé sé n ek d ija t
E{>és7. o ld a l......................................112 pengő. Szerkesztőség- és kiadóhivatal: VII. Erzsébet-köriit 49. A „Magyar Elektrotechnikai Egye­
Fél oldat .........................................72 pengő.
Negyed oldal .................................. 48 pengő. sület“ tagjai a lapot díjmentesen
Főszerkesztő: W iiczek Ernő.
Nyolcad o ld a l...................................32 pengő. kapják.
Állást kere.HŐ egye.sületi tagok hirdetéseit Szerkesztők : G ohér M ihály és L enkei A n d o r.
rendkivül iiiér.sékelt árakon közöljük. Belmunkatárs: P o lg á r M arcel. Az egyesület címe: VII. Erzsébet'körut 49.

A RT A I.O M ] EG YZ É K : Bartók Imre: A korszerű fizika és az idő, tartalma az anyag, az erő és az energia.
alaptételei. — Egyesületi hírek. — Lapszemle és kisebb Itt legföljebb az tűnhet föl, hogy az erőt és az energiát
közlemények. — Személyi és üzleti hirek. külön említjük, míg régebben a kettőt ugyanazon
lényeg két megnyilvánulási formájának tekintették,
de — mint látni fogjuk — a szétválasztás indokolt.
A k o rszerű fiz ik a a la p té te le i. A térről és az időről elég lesz annyit megjegyezni,
(Atóm- és kvantum elm élet.) hogy Einstein bizonyítása szerint az idő négyzete
Irta: B artók Im re főmérnök.^ negativ előjellel minden fizikai képletben ugyanúgy
Összefoglalás: Szerző a korszerű fizikai alapelméleteket tárgyalja.
szerepel, mint a tér egyik dimenziójának a négyzete,
Gondolatmenete szerint a fizikai világ 2 ősatómból : a protonból
tehát, hogy az idő negativ (helyesebben képzetes)
és az elektrónból épül fŐl, melyeknek mozgását és csoportba
negyedik dimenziónak tekinthető. Ne menjünk bele
állását a két őserŐ : az elektromágneses erő és a gravitációs erŐ
ezen elmélet részletezésébe, miután ma még inkább
szabja meg, amelyek hatása a térben fénysebességgel terjed.
csak formális matematikai jelentősége van és azért
Ezeken kívül a ma még sok tekintetben problematikus energia­
nem illik jelen tárgyalásunk keretébe, hanem térjünk
kvantumok létezését kell föltételeznünk, hogy az atómok szerke­
át a világ „tartalmának“ három alkotó elemére,
zetét és az atómoknak, valamint a sugárzásnak egymásra való
amelyek :
kölcsönhatását megérthessük. Majd a klasszikus fizika alaptételei
I. Az anyag.
II. Az erő.
és a kvantumelmélet között fönnálló ellentmondásokat részletezi
III. Az energia.
és végül az anyaghullámok Broglié-Schrödinger-féle elméletét,
melynek révén ezen ellentmondások kiküszöbölése remélhető. Az anyag.
Résumé: L’auteur traite les théories fondamentales modernes
de la physique, le monde physique d’abord comme compose des Az anyag kétféle ősatómból van fölépítve, ezek :
deux atomes primítifs : du proton et de l’electron sous Tinfluence a proton és az elektron. A protónok egymás között
des deux forces primitives: la force electromagnétique et la egyenlők, ugyanúgy az elektronok is. Gömbszerü
gravitation, quí se propagent dans Tespace vide avec la vitesse alakulatoknak képzeljük őket. A protón átmérőjét
fondamentale de la lumiére. Ensuite pour faire comprendre la 2X10~'^ cm-re, az elektrónét dXlO“ ’^ cm-re lehet
construction de Tatomé et Tinfluence mutuelle de la matiére et becsülni. Tehát a protón átmérője mintegy 2000-szer
du rayonnement, la théorie des quantes est décrite et les con­ kisebb az elektrón átmérőjénél és ez utóbbi is csak
tradictions entre cette Hypothese et les théorémes classiques kb tízezred része az atóm átmérőjének, amely ismét
de la physique sont discutées. Finalement la théorie Broglié- kb egy harmincmilliomod része egy milliméternek.
Schrödinger des vagues matérielles — qui pretend résoudre les Bár az elektrón köbtartalma sokkal nagyobb,
dites contradictions et établir une lói uniforme gouvernant le tömege mindazonáltal 1847-szer kisebb mint a pro­
monde physique — est mentionnée. tón tömege. A protón elképzelhetetlen anyagsűrű­
séget jelent: a fajsúlya kb 4X10^‘*-szerese a víz
Bevezetés. fajsúlyának, míg az elektróné is kb 5X10 Miután
Jelen ismertetés célja a technikus közönség’ szá­ pedig az anyag protonokból és elektrónokból van
mára röviden összefoglalni a korszerű elméleti fizika fölépítve s aránytalanul kisebb sűrűségű a fönti
alapvető tételeit. Tömör összefoglalásról lévén szó, értékeknél, nyilvánvaló, hogy az uj elmélet szerint
nem helyezhetünk súlyt az időrendi fejlődésre, a még a szilárd testek térfogatának is csak aránytala­
tudományos exaktságra, sem a kísérleti eredmények nul kis részét tölti ki tényleges anyag, a térfogat
fölsorolására, hanem csak a mai elmélet egyszerű és legnagyobb része pedig üres! Hogy ez miképpen
áttekinthető ismertetésére, hogy azokat az alapvető lehetséges, azt később a kvantumelmélettel kapcso­
változásokat szemléltessük, melyeket az utolsó 20—30 latban fogjuk indokolni.
év eredményei a fizikai világképen létrehoztak. A világban ugyanannyi protón van, mint elektrón.
Ma is azzal kell még kezdenünk, hogy fizikai 1 kg tömegű anyagban mindkettőnek a száma kb
világunk színhelye (Kant szerint: kategóriája) a tér 6X102R.
Valamely elem atómja a mai fölfogás szerint is
' Előadta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület mérnöki szak­ oszthatatlan, mert ha az atomot szétbontjuk, az atóm
osztályának 1929 jan. 24-i és 31-i ülésein. töredéke már nem bír az illető elem sajátságaival.

'T '
 44 ELEKTROTECHNIKA
Éppen így az ösatómot is oszthatatlannak tartják,
mert ha szétbontható volna, úgy annak részei Schrö­
dinger elmélete szerint már nem bírnának az anyag
tulajdonságaival.
Az erő.
A protónok és elektrónok az üres téren át egy­
másra hatást képesek gyakorolni, egymás mozgás­
állapotát befolyásolni képesek. Ezen képességüket
eró-nek nevezzük. Az erő tehát egy tisztán tapaszta­
lati segédfogalom a gyorsulás megmagyarázására.
Kisérletileg megállapítható, hogy ha a tér egy
pontjába előbb egy protónt, azután egy elektrónt
teszünk, úgy azok gyorsulását minden esetben
2 összetevőre lehet bontani. A gyorsulás egyik
összetevője ugyanaz, akár protón, akár elektrónról
van szó. Ezt a részét a gyorsulásnak egy un
gravitációs eró'-nek tulajdonítjuk. A gyorsulás másik
összetevőjét ellentétes irányúnak tapasztaljuk a sze­
rint, hogy elektrónról vagy protónról van szó.
Ennek előidézőjét elektromágneses erőnek nevezzük.
A legkorszerűbb fölfogás szerint ez a gravitációs
és elektromágneses erők definíciójának is tekinthető,
mely ki is meríti azok lényegét. A két erő ponto­
sabb megkülönböztetéséül a következők szolgálnak:
Az erőt az jellemzi, hogy az ösatómok, mint az erő
okozói, aktive miképpen hatnak és a más ősatóm
által okozott erőre passzive miképpen reagálnak.
A protón és az elektrón aktive egyenlő nagy, de
ellenkező értelmű elektromágneses erőt fejt ki, ellen­
ben a protón gravitációs ereje 1847-szer nagyobb,
de egyező iránya az elektrónéval.
A protón és az elektrón passzive az elektromágne­
ses erőre ellenkező értelmű gyorsulással reagálnak
és pedig az elektrón 1847-szer nagyobb gyorsulással,
mint a protón, a gravitációs erőre ellenben egyező
irányú és nagyságú gyorsulással.
Ez az igen jellemző párhuzam egy pontosabb
definíciója annak, hogy az elektrónnak és a protón-
nak egyenlő, de ellenkező előjelű villamos töltése
van, és a protón 1847-szer nagyobb tömegű, mint
az elektrón.
Ezen erők ismeretéhez még szükséges az a mate­
matikai törvény, mely megadja, hogy két ősatóm
egymást viszonylagos helyzetéhez és mozgási álla­
potához képest milyen irányban s milyen mérték­
ben gyorsítja.
Az a legegyszerűbb eset, ha két ősatóm egymás­
hoz képest nyugszik, ez az un sztatikái eset.
Erre az esetre a gravitációs erő törvényét tudvalévő-
lég Newton, az elektromágneses erőét Coulomb álla­
pította meg. Eszerint a sztatikái gravitációs erő és
a különnemű ösatómok között föllépő elektromágne­
ses erő irányára nézve vonzás, az egyneműek közötti
elektromágneses erő iránya taszítás és mindkettő
azon egyszerű törvényt követi, hogy a távolság
négyzetével fordítva arányos. Azonban az elektro­
mágneses erő aránytalanul nagyobb: pl két elektrón
elektromágneses taszítóereje 5X10'®-szerese a köz­
tük föllépő gravitációs vonzóerőnek.
Ha az ösatómok egymáshoz képest mozognak
(ez az un dinamikai probléma), úgy nemcsak az
elektromágneses, hanem a gravitációs erőhatás tör­
vénye is sokkal bonyolultabb. Mindkettőre az a
jellemző, hogy a hatás fénysebességgel terjed.
1929. március hó 15.
A dinamikai elektromágneses törvényeket kb egy
fél évszázaddal ezelőtt Maxwell, a dinamikai gravi­
tációs törvényt Einstein állította föl. Gyakorlati jelen­
tősége csak az előbbieknek van, mert az elektrónok
a testek és atómok belsejében igen nagy sebessége­
ket érhetnek el úgy, hogy ez a sebesség már jelen­
tősen megváltoztatja a gyorsulás nagyságát és irá­
nyát a sztatikái Coulomb-féle törvénnyel szemben.
Ezzel szemben az égitestek egymáshoz képest ily
lényeges sebességgel sohasem mozognak és így a
gravitációs erőnél a sebesség befolyása gyakorlatilag
elhanyagolható.
Föntebb mondottuk, hogy az elektromágneses erő
több mint trilliószor nagyobb a gravitációs erőnél. Hogy
ezen nagy aránytalanság mellett a gravitációs erőnek
mégis szerep jut a természetben, annak a magyará­
zata a következő: A protón és elektrón, mint említet­
tük, ellenkező értelmű elektromágneses hatást gyako­
rol, miután pedig egy nagyobb tömegben úgyszólván
egyenlő számban vannak protónok és elektrónok, ezek
egymás kifelé való villamos hatását majdnem teljesen
lerontják. Ezzel szemben a protón és az elektrón
gravitációs hatása egyenlő értelmű, tehát összeadó­
dik. Ezért nagy tömegeknek: az égi testeknek kifelé
csak az összegeződő gravitációs hatása érvényesül,
az elektromágneses hatás pedig megsemmisül. A
mikrokozmoszban, az atómok között és az atómokban
ellenben csak az elektromágneses hatás tud érvényre
jutni, a gravitáció szerepe pedig elhanyagolható.
Lényeges változása a fölfogásnak az, hogy míg
régebben a villamosságot az anyagtól elválasztható
önálló valaminek tekintették, ma tudjuk, hogy az
anyag ősatómjainak a villamosság egy állandó és
leglényegesebb tulajdonsága, mely az ősatómtól épp­
oly kevéssé választható el, mint annak tömege,
tehetetlensége.
Ha az itt leírt két ősatóm és két őserö a fizika
kizárólagos alaptényezői, úgy belőlük legalább elv­
ben fizikai világunk valamennyi jelenségét le kellene
vezetni, illetőleg azokat általuk megmagyarázni tud­
nunk. A legalapvetőbb ilyen fizikai tény az atóm.
Az atóm.
Leglényegesebb alkatrésze az atómmag, mely
protónok és elektrónok összetapadása révén jön
létre. Ezt az összetapadást a Coulomb-féle törvény
teszi lehetővé, mely szerint a protónok ugyan egy­
mást taszítják, de ha elektrónokkal együtt vannak
egy csoportban, úgy az elektrónok a protónokat és
viszont együtt tartják, ha megfelelő arányban és
elrendezésben vannak. Egy ilyen csoport képezi az
atómmagot. Nevezzük a protón és elektrón egyenlő,
de ellenkező előjelű töltését „egységtőltésnek“, akkor
nyilvánvaló, hogy minden atómmagnak egész számú
egységtöltése van. Azt a számot, mely az atómmag-
ban lévő protónok és elektrónok számának a külön-
bözetéből adódik, rendszámnak nevezzük. Elvben a
rendszám tehát negatív is lehetne, tapasztalat szerint
azonban csak pozitív töltésszámu atómmagok fordul­
nak elő, melyekben a protónok száma nagyobb, mint
az elektrónoké. Hogy miért, azt stabilitási okokkal
magyarázzák. Az atómmag a természetben állandó
lököhatásoknak van kitéve és ha létezne negatív
töltésű atómmag, úgy az atómmag felületén lévő
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA 45

nagyobb átmérőjű és kisebb fajsúlyú elektrónok az
atommag széléről ezen lökések hatása alatt kidobód-
nának. Ugyanezek a stabilitási okok szabják meg,
hogy kb milyen arányban van az egy atómmagban
foglalt protonok száma az elektrónokéhoz. Ha túlsók
volna a proton, úgy a kölcsönös taszítás és külső
lökőhatások folytán a protónok egy része — miután
azokat a kevésszámú elektrón nem tudná együtt tar­
tani — kirepülne az atómmagból, ellenkező esetben
elektrónok pattannának le róla. Ha atómmagok is foly­
tonosan képződnének, mint a vegyületek molekulái,
úgy ez a stabilitási kérdés csak az atómmagok élet­
tartamát vagy gyakoriságát szabná meg, azonban
a tapasztalat azt mutatja, hogy a földünk fölszinén
lévő fizikai viszonyok között uj atómmagok nem
képződnek. Ezért a nem föltétlenül stabilis összetételű
atómmagok már évmilliók előtt szétestek, ma tehát
már csak olyan atómmagok léteznek, amelyek gya­
korlatilag tökéletesen stabilisak, tehát amelyeket a
gyakorlatban előforduló lökőhatások nem tudnak
szétrobbantani. Ezen stabilitási követelmény a pro­
tónok és elektrónok arányszáma szempontjából igen
szűkre szabja a lehetőségeket. így a tapasztalat sze­
rint 122 protón 71 elektrónnal még stabil atómmagot
képez (ez az Antimon magva), esetleg még 70, vagy
72 elektrónnal is stabilis a mag, de ezeknél kisebb vagy
nagyobb számú elektrónnal már nem, azért ilyen atóm­
magok nem is fordulnak elő.
Ha a természetben előforduló lökőhatások csak
valamivel volnának nagyobbak, úgy talán már e szűk
határok között is megszűnne a stabilitás és minden
atómmag széthullana. Akkor csak egyféle atómmag
fordulna elő és pedig az, amely egyetlen protonból
áll: a hidrogén atómmagva.
A csillagászat legújabb elmélete szerint, ha két
kihűlt nap összeütközik, a nagy ütközési hő folytán
ezeknek anyaga izzóvá és cseppfolyóssá válik s az
ilymódon megnövekedett lökőhatások folytán a kihűlt
égitestben lévő atómmagok majdnem mind szétrob­
bannak, ami újabb sokszorta nagyobb hőhatást idéz
elő, mint az összeütközés. Az összeütközés után
képződő u n spirálköd az atómmagok széthullása
következtében már csak hidrogént és esetleg még
héliumot tartalmaz.
Az említett stabilitás törvényeit még nem ismer­
jük. Tény, hogy a könnyebb elemek atómmagvában
kb félannyi elektrón van mint protón, a nehezebbeké­
ben kb kétharmadannyi. (Lásd 1 táblázat).

1.
A kémiai elemek rendszám szerinti sorozata.
Az atómmagfokat Az atommagokat Az atómmagokat
Az el em képező Az el em képező Az el em képező
protó­ elektro­ protó­ elektró' protó­ elektró­
rend- nok nok rend- nok nők rend- nok nok
jele jele jele
száma száma száma
átlagos száma átlagos száma átlagos száma

1 Hidrogén H 1 0 32 Germánium Ge 73 41 63 Europium Eu 152 89

2 Hélium He 4 2 33 Arzén As 75 42 64 Gadolinium Gd 157 93
3 Lithium Li 7 4 34 Szelén Se 79 45 65 Terbium Tb 159 94
4 Berillium Be 9 5 35 Bróm Br 80 45 66 Diszprozium Dy 162 99
5 Bor B 11 6 36 Kriton Kr 83 47 67 Holmium Ho 163 96
6 Szén c 12 6 37 Rubidium Rb 85 48 68 Erbium Er 168 100
7 Nitrogén N 14 7 38 Stroncium Sr 88 50 69 Thulium Tu 169 100
8 Oxigén O 16 8 39 Yttrium Y 89 50 70 Ytterbium Yb 173 103
9 Fluor F 19 10 40 Zirkonium Zr 91 51 71 Cassziopeium Cp 175 104
10 Neon Ne 20 10 41 Niobium Nb 93 52 72 Háfnium Hf 179 107
11 Nátrium Na 23 12 42 Molibdén Mo 96 54 73 Tantál Ta 181 108
12 Magnézium Mg 24 12 43 Mazurium Ma 99 56 74 Wolfram w 184 110
13 Aluminium AI 27 14 44 Ruthénium Ru 102 58 75 Rhénium Re 187 112
14 Szilicium Si ; 28 14 45 Rhódium Rh j 103 58 76 Ozmium Os 191 115
15 Foszfor P i 31 16 46 Palladium Pd 106 60 77 Iridium Ir 193 116
16 Kén S : 32 16 47 Ezüst Ag 108 61 78 Platina Pt 195 117
17 Klór Cl 35 18 48 Kadmium Cd 112 64 79 Arany Au 197 118
18 Argón Ar 40 22 49 Indium In > 115 66 80 Higany Hg 201 121
19 Kálium K ; 39 20 50 ón Sn 118 68 81 Thallium TI 204 123
20 Kalcium Ca 40 20 51 Antimon Sb 122 71 82 Ólom Pb 207 125
21 Skandium Se 45 24 52 Tellur Te 127 75 83 Bizmut Bi 209 126
22 Titán Ti 48 26 53 Jód J j 126 73 84 Polónium Po 210 126
23 Vanádium V í 51 28 54 Xenon X i 130 76 85 I s m e r e t I e n
24 Króm Cr 52 28 55 Cézium Cs 133 78 86 Emanáció Em 222 136
25 Mangán Mn 55 30 56 Bárium Ba 137 81 87 I s m e r e t I e n
26 Vas Fe 56 30 57 Lanthan La 139 82 88 Rádium Ra 226 138
27 Kobalt Co 59 32 58 Cérium Ce 140 82 89 Aktinium Ac 226 137
28 Nikkel Ni 58 30 59 Praseodim Pr 141 82 90 Thorium Th 232 142
29 Réz Cu 64 35 60 Neodirn Nd 144 84 91 Protaktinium Pa 230 139
30 Horgany Zn 65 35 61 Illirium 11 ? ? 92 Uránium U 238 146
31 Gallium Ga : 70 39 62 Szamárium Sm 150 88 1
 46 ELEKTROTECHNIKA 1929. március hó 15.

II.
Rádioaktív atómok rendszámai és atómsúlyai.
RADIOAKTIV R A D IO A K T IV ATOM OK RENDSZÁM AI
ATOMOK
ATÓMSÚLYAI 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92
206 |AcC”h ►[R^i
208 iThtf-j T eg
210 |RaC"E ( r í 5 T 4 tR a E -h H Po 1
212 ^KC1
214 [ R ^ pfRa-Qír ^RaCi

216 | tka|
218 l^aAi Mm|
220 nvEml
222 IRaíml |ACX|
224 |tkx|

226 | Ra | HRaAcI
228 iMsThif-
230 1 3o h H P<t 1
232 1^1
234 lUXih Huxih H u i 1
236
238 l ul l

Rövidítések : Ra = Rádium; A c = Actinium ; Pb = Plumbum ; Po = Polonium ; Th = Thorium .

= Emanáció ; / o = Jónium ; Pa = Protactinium ; i/=^ Uránium; ß i= B iz m u t;
Ms = Mezo-

Ha a protón súlyát egységnek tekintjük, úgy a
hidrogén atómsúlya kb egy, a többi elemek atóm-
súlya tehát az atommagjakban lévő protonok szá­
mával egyenlő (az elektrónok súlya ugyanis, mint
mondottuk, a protónokéhoz képest elhanyagolható).
Ellenben fontiek szerint az atom rendszáma a pro­
tonok és elektrónok számának a különbsége. Később
kifejtendő okokból valamely atóm kémiai tulajdon­
ságai vagyis az, hogy milyen módon egyesül más
atómokkal molekulává, tisztán a rendszámától függ.
Néhány még föl nem fedezett elem híján minden
rendszámnak 1-től 92-ig egy-egy elem felel meg, míg
az atómsúly, (vagyis a protónok száma) 1-től 238-ig
változik. Az, hogy nagyobb rendszámú elem nincs,
ismét stabilitási okokra vezethető vissza. Úgy látszik,
hogyha keletkezett is a föld őskorszakában 92-nél
nagyobb rendszámú atómmag, az régen széthullott.
Határhelyet foglalnak el a 92 és 82 rendszámok
közötti (tehát az Uránium és az ólom közötti) elemek,
ezek ti már szintén nem egészen stabilisak. Pl az
Uránium atómmagjából egyes ősatómcsoportok idő­
vel leválnak és az Uránium így fokonként mind­
inkább kisebb rendszámú atómokká alakul át. Ezt
a tüneményt rádioaktivitásnak nevezzük, amely tehát
az Urániummal kezdődik és az ólommal végződik.
Ha az Urán fokonként átalakul ólommá, ennél az
állapotnál a rádioaktivitás megáll, mert az ólomatóm
már teljesen stabilis képződmény. Az Urániumnak
ez a bomlása rendkívül lassú tünemény úgy, hogy
évmilliók alatt a földön található Urániumnak csak
kis része alakult át. Ezzel szemben az Uránium­
ból képződő rádioaktív elemek már valamennyien
sokkal kisebb élettartamnak úgy, hogy pl a Rádium
átlagos élettartama csak kb 1000 év, egyéb rádio­
aktív atómok élettartama még rövidebb.
A II táblázat mutatja, hogy az Urániumból és a
Thóriumból miképpen származtak le a rádioaktív
elemek. A táblázatból látható az egyes atómok
atómsúlya és rendszáma s a nyilak jelzik ezen atómok
leszármazási rendjét. Egy alacsonyabb fokú atóm
tapasztalat szerint vagy úgy jön létre, hogy a szülö-
atómból egy elektrón leválik : ebben az esetben az
atómsúly nem változik és a rendszám, vagyis a pozi­
tív töltésszám eggyel emelkedik; vagy pedig egy­
szerre 4 protónból és 2 elektrónbóí álló csoport
szakad ki az atommagból: akkor tehát az atómsúly
néggyel, a rendszám kettővel csökken (lásd II táb­
lázat), a levált csoport pedig mint héliumatóm létezik
tovább.
Említettük, hogy minden rendszám egy bizonyos
elemet jellemez és így föltűnhetik, hogy a II táblá­
zatban több rádioaktív elemnek ugyanazon rend­
száma van, de különböző atómsúlya, pl a Rádium
G, a Thórium D, a Rádium D, a Thórium B és a
Rádium B, mind 82-es rendszámnak, tehát tulajdon­
képpen valamennyien azonos elemek. Az itt fölsorolt
rádioaktív elemeknek tehát az összes kémiai és fizikai
tulajdonságai egyezöek, csak az atómsúlyuk és vele
a fajsúlyúk különböző. Ezek közül a Rádium D, a
Thórium B és a Rádium B, mint a táblázat nyilai
mutatják, még rádioaktív utón tovább bomlanak,
tehát rövidéletü elemek, ellenben a Rádium G és a
Thórium D már tovább nem bomlanak, ezek tehát
már stabilis elemek, A föld öskorszaka óta az Uránium-
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA
ból és a Thóriumból folytonos bomlás utján állan­
dóan fejlődött a Rádium G és a Thórium D, melyek
valószinülegf még a föld csöppfolyós állapotában
azonos kémiai tulajdonságaik folytán összekeveredtek
és így keletkezett ezen 206, illetőleg 208 atómsúlyu
elemek keveredéséből az ólom, mely 207 atómsúlyu
és mely valószínűleg a föntemlített két rádioaktív
származású elemnek a keveredése. Az egyenlő rend­
számú, de különböző atómsúlyu elemeket izotópoknak
nevezik. Ilyen izotópok nemcsak a rádioaktív elemek­
nél fordulnak elő, hanem az állandó elemeknél is.
Pl a higany, amelynek rendszáma 80, részben olyan
atómokból áll, amelyeknek atómsúlya 200, továbbá
olyanokból is, melyeknek atómsúlya 199 és 201.
Ezek a különböző atómsúlyu higanyatómok még
abban az időben keveredtek össze, amikor a föld
csöppfolyós izzó állapotban volt. Ez a keveredés
annál könnyebben történt, miután ezek az atómok
kémiailag egyenlően viselkedtek úgy, hogy amikor
a fizikus a higany atómsúlyát meghatározta, tulajdon­
képpen csak ezen atómkeverék atómsúlyának átlagát
határozta meg. Ezért fordulnak elő törtszámu atóm-
súlyok is az atómtáblázatban. De vannak olyan atómok
is, amelyeknek csak egyféle atómsúlyuk van és ezek
arról ismerhetők föl, hogy atómsúlyuk egész szám.
Ilyenek pl a He, Be, C, N, O, FI, Na, stb.
A I táblázat az összes elemeket tartalmazza, to­
vábbá azt,'hogy mindegyik elem atómmagva hány
protónból és hány elektrónból áll, végül e két szám
különbözete gyanánt az illető elem rendszámát.
Az atómmagnak a tömegéhez képest igen erős
pozitív töltése van, ennek következtében — ha egyedül
állna — igyekeznék a környezetből az ott szabadon
röpködő elektrónokat magához vonzani. Ha így egy
elektrón a mag vonzókörébe jutott, úgy a távolság
négyzetével fordítva arányos vonzóerő következté­
ben ez az elektrón egy ellipszis pályán bolygó gya­
nánt fog az atómmag — mint napja — körül kerin­
geni. Most már az atómmag a körülötte keringő
elektrónnal együtt kifelé kisebb vonzóerőt fejt majd
ki, miután az elektrón negatív egységtöltése csök­
kenti a mag vonzó hatását. Ezzel a kisebb erővel
egy második elektrónt fog a vonzáskörébe húzni,
azután egy harmadikat, stb. Ha már egyszer annyi
elektrónbolygóra tett szert, mint amekkora a rend­
száma az atómmagnak, úgy kifelé a vonzóhatás
megszűnik és létrejön a semleges atóm, úgy ahogy
az a természetben előfordul. Egy ilyen atóm tehát
egy atómmagból és akörül keringő annyi negatív
elektrónból áll, amekkora az illető attómmag rend­
száma. Az atómmagban lévő magelektrónoktól való
megkülönböztetésül ezeket bolygóelektrónoknak vagy
biirokelektrónoknak nevezzük.
Külső hatások alatt előfordulhat — s gyakran elő
is fordul — hogy az egyik bolygóelektrón elhagyja
a saját atómmagját és átugrik egy szomszéd atóm-
magra. Tehát míg az atómmag egy állandó része az
atómnak, addig a bolygóelektrónok kicserélődhetnek.
Előfordulhat az is, hogy egy atóm egyik elektrón-
ját elveszíti, akkor az illető atóm egyszeres pozitív
töltésű lesz. Amikor egy fémgömb pozitív villamos
töltésű, az tulajdonképpen annyit jelent, hogy a fém­
gömb felületén lévő atómok közül egynéhányból az
egyik elektrónbolygó hiányzik. Csak egynéhányból,
mert ha valamennyi atómnak egy elektrónja elvonat­
47
nék, ez oly óriási villamos töltést jelentene, amely az
előállott nagy feszültség következtében a körülötte
lévő légkörből villamos kisülés formájában pótolná
a hiányzó elektrónokat. Az olyan atómot, amelynek
burkából egy elektrón hiányzik, egyszeresen ionizált
atómnak nevezzük.
Sikerült fizikai kisérleteknél kétszeresen, vagy
háromszorosan ionizált atómot elérni, azonban az
ilyen állapot nem maradhat soká fönn, mert egy
többszörösen ionizált atóm — melynek burkából
tehát több elektrón hiányzik — a szomszéd ató­
mokból elvonja a neki hiányzó elektrónokat úgy,
hogy a gyakorlatban csak egyszeres ionizációk tart­
hatók fönn.
Hasonlóan előfordulhat, hogy egy fölös számú
bolygóelektrón jut egy atómra, akkor annak egy­
szeres negatív töltése van.
Eddig az elmélet a fizikai tapasztalatokkal össz­
hangban van s így föl lehetne tételezni, hogy kétféle
ősatómból és kétféle őserőböl tényleg elvben le lehet
az összes fizikai jelenségeket vezetni. Ehhez azonban
szükséges volna, hogy a fényjelenségeket és a sugárzó
energiának az anyaggal való kölcsönhatását (abszorb-
ció, emisszió, fénytörés, interferencia) ezen az alapon
szintén meg lehessen magyarázni. Azonban éppen en­
nél a pontnál ez az elmélet magában véve elégtelennek
bizonyult és a XIX. század végének elméleti kutatásai,
valamint a fényelmélet terén fölmerült újabb jelensé­
gek szükségessé tették föntiekhez csatlakozva egy
egészen különös és meglepő uj elmélet bevezetését,
melyet kvantumelmélet néven ismernek és amely lé­
nyegesen megváltoztatja fölfogásunkat a természet
harmadik alaptényezőjéről: az energiáról.
Az energia.
Az energiát megszokás folytán egy könnyen érzé­
kelhető fogalomnak tartjuk, valóban azonban távolról
sem oly „definit“ valami, mint pl az erő. Az erőt
tényleg definiálhatjuk úgy, hogy erő az, ami gyorsulást
okoz és ilyen értelemben érzékelhető fogalom. De mi
az energia ? Ha csak arra gondolunk, hogy van hő­
energia, villamos energia, kémiai, mozgási, stb energia,
úgy már látjuk, hogy itt igen különböző dolgokat
fogtunk egy kalap alá, amiket tulajdonképpen csak
az a mennyiségi tulajdonság köt össze, hogy egyik
a másikba átalakítható. Ha bármely energiát átalakí­
tunk mozgási energiává, úgy az ebben az alakban
meg is mérhető és a fizika egy alapvető tétele sze­
rint egy rendszer összenergiája egy változatlan (inva­
riáns) mennyiség. A korszerű fizikának sikerült azután
a sokféle energiafogalmat leegyszerűsíteni úgy, hogy
errenézve ma a következőket mondhatjuk:
Az energiának kétféle fajtája van : az anyagi ener­
gia és a térenergia.
A) A z anyagi energia.
Kétféle anyagi energia van: a) mozgási, b) helyzeti.
a) A mozgási energia. Ez az energiának közvet­
lenül mérhető fajtája, melyet eleven erőnek is nevez­
nek. Az eleven erő képletének a XX. század elejéig az
E = 1)
 48 ELEKTROTECHNIKA
egyenletet tekintették. A relativitás elvéből azután
levezették az eleven erő ma már általánosan elfogadott
2) alatti pontos képletét:
1 gésszáma 10® és 10^^ között változik. A Marconi-féle
E= m - 1 2)
Ebben a 2) alatti egyenletben c a fénysebességet
jelenti. Meggyőződhetünk róla, hogy ha a w sebesség
kicsi a fénysebességhez képest, akkor a 2) alatti
képletből első megközelítéssel:
3 lemez. Az ultraviola sugarakon túl következik a még
E= -
8?
tehát a régi képlet az újtól csak elhanyagolható kis meny-
nyiséggel különbözik és igy, amikor nagyobb tö­
megek mozgásáról van szó, teljesen kielégítő ered­
ményt ad. Elektrónok és protónok mozgása esetén,
ahol a fénysebességet megközelítő sebességek jönnek
tekintetbe, az eleven erő régi képlete már túlkis
számértéket ad. Amennyiben e régi egyenlethez ra­
gaszkodunk, föl kell tételezni, hogy a test tömege
nagy sebességnél növekszik. Helyesebb azonban in­
kább az uj egyenletet elfogadni, amely azt mondja,
hogy ha v = c, akkor az eleven erő végtelen nagy,
tehát végtelen sok energiára volna szükség ahhoz,
hogy egy test elérje a fénysebességet. Ez gyakorla­
tilag annyit jelent, hogy semmiféle anyag fénysebes­
séggel nem mozoghat, azt legföljebb megközelítheti.
b) A helyzeti energia. Ez nem abszolút fogalom,
hanem csak azt jelenti, hogy ha egy test a tér egyik
pontjából egy másik pontba jut, akkor mennyivel
változik ennek a testnek a mozgási energiája az út­
közben reá ható gravitációs és elektromágneses erők
gyorsító, vagy lassító hatása alatt. A most ismerte­
tendő elmélet szerint az összes energiafajták pl kémiai,
szilárdsági, hőenergia, stb mind erre a két energia­
fogalomra vezethetők vissza, ami a fizikai világkép
lényeges egyszerűsítését jelenti.
B) A térenergia.
Az előbbi energiafajokkal szemben van egy fajtája
az energiának, mely nem anyagnak a sajátsága, hanem
az anyagtól független, avval ellentétes és bizonyos szem­
pontból az anyaggal párhuzamba állítható tulajdonságai
vannak. Míg az anyagnak tehetetlensége, tömege
van és soha a fénysebességet el nem érheti, addig
a térenergiának nincs tömege, sem tehetetlensége és
fénysebességgel halad végig a világűrön, tehát oly
sebességgel, amelyet anyag soha el nem érhet. Ennek
az energiának egyes fajtáit, a fényt és a sugárzó
meleget mint fizikai jelenségeket régen ismerjük és a
XIX. század végéig általánosan elfogadták azt az
elméletet, hogy a fény és a hő a világűrt kitöltő éter
hullámzása. Látjuk, hogy az éter föltételezésével a
térenergiát is mint anyagi energiát próbálták a fizi­
kusok megmagyarázni, mint éppen az éteranyagnak
a rezgési energiáját. Ennek az éterelméletnek látszó­
lag megerősítése volt az, hogy a fizika fejlődésével
mind többféle fajtáját ismerték meg az ilyen sugárzó
energiának, melyek a fénytől csak rezgésszám tekin­
1929. március hó 15.
tetében különböznek. Ily módon az éterrezgésnek
úgyszólván egész skáláját tudták összeállítani. Meg­
állapították, hogy a leglassubb ilyen éterrezgés a
Marconi-féle hullám, amelynek másodpercenkénti rez­
hullámokhoz csatlakoznak a hőhullámok, amelyeknek
skálája kb 4 X 10^'* rezgésszámig terjed és amelyet
ultravörös sugárzásnak is hívnak ; ezeket szemünk még
nem észleli és csak hőhatásuk alapján állapíthatók
meg. 4 X 10^'’-től 8 X 10*^ rezgésszámig a látható
fény skálája következik a vöröstől az ibolyaszínig,
majd kb lÖ'^’-ig az ultraviola skála, amelyet szemünk
már nem érzékel, de amelyet erős kémiai hatás jel­
gyorsabb rezgésü Röntgen-fény, azután a y sugárzás
és végül a világűrt betöltő, de még ismeretlen ere­
detű kozmikus sugárzás. Azonban az éterelméletnek
évtizedről-évtizedre jobban kiderült az a gyöngéje,
hogy az éternek semmilyen anyagi tulajdonságát nem
tudták megállapítani, tehát az, hogy az éter létezését
semmivel sem lehetett igazolni.
Némi változást ebbe a fényelméletbe A/a.í:a;e//elmé­
lete hozott a XIX. század második felében. Maxwell
az elektromágneses indukció alapján a villamos és
mágneses erőre fölállított egy differenciálegyenletet,
amelyből le lehet vezetni, hogy az elektromágneses
erők a térben szintén fénysebességgel haladnak
tovább. Ebből igen valószínűnek látszott az a követ­
keztetés, hogy maga a fény és a sugárzó hő is nem
egyéb, mint fénysebességgel továbbhaladó elektro­
mágneses hullám. így jött létre az elektromágneses
fényelmélet, mely még némileg szintén az éter alapján
áll, mert hiszen úgy képzelték, hogy az elektromág­
neses erők az éterben terjednek tovább, de már a
sugárzást nem az éter anyagi hullámzásának, hanem a
térben haladó elektromágneses erő hullámzásának
tekintették. Kb úgy gondolták a dolgot, hogy amikor
pl egy izzó test fényt bocsát ki, ez úgy történik, hogy
a testben lekötött elektrónok (az említett burokelek-
trónok) keringése és rezgése elektromágneses hullá­
mokat hoz létre és ezek az elektromágneses hullámok
egy hideg testre érve, annak elektrónjait ismét meg­
rezgetik.
Sajnos ez az elmélet is két-három évtizedes múlt
után több okból tarthatatlannak bizonyult. Elsősorban,
ha a Maxwell-féle képletek helyesek, akkor az atóm-
mag körül keringő elektrónoknak folytonosan kellene
a térben elektromágneses hullámenergiát kisugároz-
niok, de akkor elvesztenék sebességüket és csakhamar
beleesnének az atómmagba, az atómmag rendszáma
tehát megváltoznék, az illető elem kisebb rendszámú
elemmé alakulna át. Ismeretes továbbá az is, hogy
minden elemnek — ha gázállapotban izzik — vannak
határozott sprektumvonalai, ami azt jelenti, hogy csak
bizonyos rezgésszáma fényt bocsát ki. Hogyan volna
ez lehetséges ? Hiszen az elektrónok tetszésszerinti
keringésszámmal futhatják körül az atómmagot asze­
rint, hogy milyen távolságban vannak tőle és miköz­
ben mozgási energiájukat leadják, ez a keringési
szám folyton növekednék, tehát a gáznak folyton
növekedő rezgésszáma fényt kellene leadnia. Föntiek
és még sok egyéb ellenmondás, melyek fölsorolása
túl messzire menne, egy uj elméletre: a kvantum-
elméletre vezettek.
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA
A kvantumelmélet.
A kvantumelmélet lényegét az u n fényelektromos
jelenségből érthetjük meg, amely abból áll, hogy ha
egy fényesre csiszolt fémlapra fényt bocsátunk, úgy
a felületből a fény hatása alatt elektrónok pattannak
ki, melyeknek a felülettől való átlagos eltávozási sebes­
sége megmérhető. A kisérlet és mérés azt mutatta,
hogy akármilyen intenzitása van a fénynek, az elek­
trónok sebessége ugyanaz, de ha különböző rezgés-
számú fénnyel végezzük a kísérletet az elektrónok
elevenereje arányos a fény rezgésszámával. Ebből
közetkezik, hogy a fénysugárban a fényenergia nem
lehet egyenletesen elosztva, mert akkor kétszeres
fényerősségnél a fény kétszeres eleveneröt adna az
elektrónnak, hanem föl kell tételezni, hogy a fény­
ben az energia bizonyos határozott, egymástól külön­
váló adagokban száguld tova. Ez az elmélet
Planck fizikus nevéhez fűződik (1900), akit ném a
fényelektromos jelenség, hanem az u n „fekete test“
sugárzására vonatkozó teljesen elvont meggondo­
lások vezettek. Planck ezen energiaadagoknak a
„kvantum“ nevet adta és elméletének alaptételeit a
következőkben foglalhatjuk össze :
1. A kvantumok vagy energiakvantumok az üres
térben fénysebessséggel, tehát 300 000 km/sec sebes­
séggel haladnak tovább.
2. A kvantumok anyagnak nem tekinthetők, miután
tömegük nincs és tulajdonképpen csak annyit tudunk
róluk, hogy bizonyos meghatározott energiamennyiség
hordozói.
3. A kvantumok lényegét képezi, hogy van egy
határozott rezgésszámuk {v), mely rezgésszámukat
egész pályájukon megtartják. Hogy mily módon kell
ezt a rezgést elképzelni, azt nem tudjuk.
4. Minden kvantum egy határozott energiamennyi­
séget visz magával a téren át, mely arányos a kvantum
rezgésszámával. Ezen energia mértékét a 3) alatti
egyenlet adja.
E=^hv _____________ 3)
ahol h az u. n. Planck-féle világállandó, értéke
h = 6,55.10 “ ergsec ... ... ... 3a)
Egyenlő rezgésszámu kvantumoknak tehát mindig
ugyanaz az energiájuk.
5. A kvantum és az annak lényegét képező energia a
térben továbbhaladva, nem terjed szét, hanem Einstein
szerint együtt marad és mint egy tű halad tovább
az űrön.
6. Ha egy kvantum egy atómmal találkozik, akkor
bizonyos körülmények között átadja energiáját az atóm
egyik burokelektrónjának és evvel a kvantum mint
olyan megszűnik létezni, energiája pedig — mely
eddig térenergia volt — átalakul az illető elektrón
mozgási illetőleg helyzeti energiájává.
7. Ismét bizonyos körülmények között az elektrón
így szerzett elevenerőtöbblete visszaalakulhat kvan­
tummá, a 3) alatti egyenletben foglalt törvény szerint.
Ha tehát az elektrón E energiát ad le kvantum alak­
jában a térbe, úgy a kvantum rezgésszáma a 4) alatti
képlet szerint adódik.
E elektromágneses fényelmélet ellenmondásainak egy
h 4)
49
A kvantumelmélet azt állítja, hogy a sugárzási
skála a hősugártól a y sugárzásig nem éterrezgés,
nem is elektromágneses rezgés, hanem energiakvan­
tumok alakjában a térben haladó energia.
Ezt az uj elméletet a fizikusok érthető bizalmatlan­
sággal fogadták. Ezen elméletet megszületésekor
Planck, ez a már akkor is nagynevű fizikus olyan
indokolással alapozta meg, hogy afölött nem lehetett
minden további nélkül napirendre térni. Azonban az
egész kvantumelmélet oly forradalmian uj gondolat
volt, annyira ellentétben állott már elfogadott alap­
elvekkel és önmagában is oly határozatlanságot muta­
tott és mutat még ma is, hogy a kétkedés nagyon
is indokolt volt.
Már az is nehezen képzelhető el, hogy valami aminek
nincs tömege, tehát nem anyag, mégis összetartson mint
egy test és egy elválaszthatatlan egység módjára halad­
jon tovább a világűrben és hogy ez a tömegtelen, de
összefüggő valami rezegni legyen képes.
Lényegesebb gyöngéje a kvantumelméletnek az
az ellentmondás, mely közte és az elektromágneses
fényelmélet között fönnáll. Mint már mondottuk,
azelőtt a sugárzóenergia különböző fajtáit elektro­
mágneses hullámzás! tüneménynek tulajdonították.
A kvantumelmélet ellenben azt mondja, hogy a
sugárzó energia együttmaradó, térben szét nem
terjedő egységekben halad tovább. A kvantum-
elmélet számszerű eredményei azt mutatják, hogy
lassú rezgéseknél — tehát pl a Marconi-féle hullá­
moknál — az elektromágneses fényelmélet és a
kvantumelmélet ugyanazon számszerű eredményeket
adja. Növekedő rezgésszámnál azonban a számszerű
eredmények mindjobban eltérnek és a kísérleti ered­
mények számszerűen a legtöbb esetben a kvantum-
elméletet, némely esetben azonban az elekromág-
neses fényelméletet igazolják. Belátható, hogy a
kvantumelmélet csak akkor adhatna teljes meg­
nyugvást, ha az elekromágneses fényelméletet egészen
ki tudná szorítani. A valóságban azonban a dolog
nem így áll. Vannak olyan tünemények, amelyek a
kvantumelmélettel egyáltalán nem magyarázhatók.
Ilyen pl a fénytörés és a fénydiszperzió jelensége.
Régebben ezeket a hullámelmélet alapján könnyű volt
megmagyarázni avval, hogy egy sűrűbb testben a
fény lassabban halad és pedig mennél nagyobb a
rezgésszáma, annál lassabban és ez okozza a disz­
perzió jelenségét. Ma azonban tudjuk, hogy a szilárd
test tere is majdnem teljesen üres, tehát semmi ok
nincs annak föltételezésére, hogy azok a kvantumok,
amelyeket az anyag nem nyel el teljesen, lassabban
haladjanak és még nehezebb volna azt magyarázni,
hogy ezek a kvantumok a szilárd test határán ^miért
szenvednek pontosan azonos szög alatt törést. Éppen
így nem alkalmas a kvantumtörvény az elektrosztatikus
vonzás megmagyarázására. Szóval úgy áll a dolog,
hogy ugyanazon jelenségkör (fényjelenségek és
atómszerkezet) megmagyarázására két egymásnak
ellenmondó elmélet szolgál és hol az egyik, hol a
másik felel meg a kísérleti eredményeknek, ami
alapvető fizikai elméleteknél egy eléggé aggályos
körülmény.
Kísérletek történtek a kvantumelmélet és az
vegyes elmélet fölállítása révén való kiküszöbölésére.
 50 ELEKTROTECHNIKA
Ezen elmélet szerint a sug'árzó energia ugyan kvan­
tumok formájában hagyja el az atómot vagy szívódik
föl az atómba, de ezek az energiakvantumok azután
villamos hullámokká egyesülnek és nem mint külön­
álló energiaegységek haladnak át a téren. Azonban
ezek a felemás elméletek sem voltak alkalmasak az
említett ellenmondások kiküszöbölésére.
A kvantumelmélet nevezetessége az, hogy a fényre
nézve tulajdonképpen a régi emissziós elméletet
juttatja érvényre, mely szerint a fény a fényforrásból
előtörő parányokból áll, pedig azt hittük, hogy az éter-
hullámelmélet már több mint száz éve végleg kiszorí­
totta az emissziós elméletet. További nevezetessége
a kvantumelméletnek, hogy az energiát is atomisztikus
szerkezetűnek mutatja. E szerint az energia éppoly
kevéssé osztható a végletekig, mint az anyag.
Forradalmi az a megállapítás, hogy a kvantum
átváltozása elektrónenergiává és viszont hirtelen
ugrásszerűen és látható külső fizikai ok nélkül tör­
ténik. A kisérletek szerint az energiakvantum át­
haladhat atómok millióin anélkül, hogy energiáját
leadná és azután mintegy véletlenül az egyik elektron
mégis elfogja. A kvantumelmélet itt látszólag egy­
szerre támadja meg a folytonosság és a kauzalitás
elvét, amelyek eddig a fizikában megingathatatla-
noknak látszottak.
Az itt fölsorolt okok — ha a fizikai kutatásoknál
szabadna az előítéletnek helyet adni — a kvantum-
elméletet mindjárt keletkezésekor halálra Ítélték
volna. Azonban a fizika nem indul ki megingatha­
tatlan alaptételekből. Nem deduktiv, hanem empirikus
tudomány. Mihelyt egy uj jelenségcsoport egy uj
elméletet hoz létre, a fizikai kutatók nem azt vizs­
gálják, hogy filozófiailag mennyire helytálló ez az
elmélet, hanem keresik, hogy annak következményei
bizonyos távolabbi jelenségcsoportokra nézve is
megegyeznek-e a tapasztalattal, megegyeznek-e
jobban, mint az eddigi elméletek és ha azt találják,
hogy az uj elmélet megmagyaráz oly jelenségeket,
melyek a régi által nem voltak megmagyarázhatók,
úgy annak életképességét igazolva látják.
Ebből a szempontból pedig a kvantumelmélet többet
nyújtott, mint amennyit tőle vártak, mert a segélyével
magyarázatot kapunk (legalább is elvben) az atóm
úgyszólván összes fizikai tulajdonságaira. Megállapít­
hatjuk a tapasztalattal egyezően az atóm méreteit,
kémiai tulajdonságait, a fényabszorpció és emisszió
jelenségeit, az atóm villamos sajátságait, stb.
Az atómok szerkezete és tulajdonságai.
Az atóm szerkezetére vonatkozó első sikeres elmélet
Bohr ákn fizikus nevéhez fűződik (1913), ki a Planck-
féle kvantumelméletre támaszkodva, az atóm fölépí­
tésére vonatkozóan a következő szabályokat állapí­
totta meg:
1. Az atómmag körül bolygó külső elek trónok
a Coulomb-féle törvénynek engedelmeskedve az atóm
körül kör- vagy ellipszispályán keringenek.
2. Egy ilyen ellipszispályán a régi mechanikai
törvények szerint megállapítható, hogy mennyi az
elektrónbolygó elevenerejének és helyzeti energájá-
nak az összege. Jelöljük az elektrónnak ezt az össz-
1929. március hó 15.
energiáját £'-vel. Azonkívül megállapítható, hogy
másodpercenként hányszor forog körül pályáján ez az
elektrón, szóval megállapítható a pálya periódusszáma v.
Bohr törvénye most azt mondja, hogy az elektrónok
nem mozoghatnak akármilyen ellipszis, vagy körpályán,
hanem csak olyan átmérőjű pályán, mely az 5) alatti
egyenletben kifejezett kvantumtörvénynek megfelel.
2 = n ó1 5)
ahol h, a Planck-féle világállandó, n pedig csak
egész szám lehet.
A burokelektrónoknak ezen lehetséges pályáit,
melyeket az 5) alatti kvantumegyenlet szab meg,
kvantumpályáknak nevezzük.
Ha egyszerűség kedvéért csak körpályákról beszé­
lünk, úgy megállapíthatjuk, hogy az n = 1 értéknek
felel meg a legkisebb lehetséges kör, melynek su­
garát a 6) alatti egyenletből lehet kiszámítani:
A2
N . A ti m e'^ 6)
Ezt a kört első kvantumkörnek nevezik. A 6) alatti
egyenletben:
h a 3a) alatt megadott Planck-féle állandó
m az elektrón tömege
e az elektrón töltése
N az atómmag rendszáma.
A hidrogén első kvantumkörének sugara a 6)
alatti egyenletből:
Oi/, = 5 X 1 0 ~^cm. 7)
Egy N rendszámú elem ^-ik kvantumkörének su­
garát pedig a 8) alatti egyenletből számíthatjuk ki.
k^
a k N = a^h N 8)
A8) alatti egyenletből következik, hogy valamely elem
egymásután következő kvantumköreinek átmérői úgy
aránylanak egymáshoz, mint 1 : 2^ : 3^: 4^ . . vagyis
valamint 1 : 4 : 9 : 1 6 . . . stb.
3. Az atóm külső elektrónjai mindig igyekeznek a
legbelső kvantumkörökön helyet foglalni. Azonban
a tapasztalat mutatja és a kvantumelmélet is igazolja,
hogy :
az első kvantumkörön csak 2 elektrón
a második „ „ 8 „
a harmadik „ »18 »
a negyedik „ „ 32
a á:-ik „ „ 2 .P „
foglalhat helyet.
Tudjuk, hogy minden atóm körül annyi elektrón
kering, amennyi az illető atóm rendszáma. Ezek a
burokelektrónok, melyeknek száma — miután 92-nél
nagyobb rendszámú atómot nem ismerünk — leg­
följebb 92 lehet és amelyeket 1-től 92-ig megszá­
mozva képzelünk, az egyes kvantumköröket egy
határozott szabály szerint foglalják el, amelyet Pauli
állapított meg és a III táblázat foglal magában.
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA 51

III.
Az elektrónok elhelyezkedése a kvantumkörökön.
A A kvantumkörön
kvantum­ elhelyezkedő elektrónok.
kör
sorszáma sorszáma száma
I 1—2 2
11 3 -1 0 8
111 1 1 - 1 8 , 21—30 18
IV 1 9 -2 0 , 3 1 -3 6 , 3 9 -4 8 , 5 7 -7 0 32
V 3 7 -3 8 , 4 9 -5 4 , 7 1 -8 0 , 8 9 -9 2
VI 5 5 -5 6 , 8 1 -8 6
VII 87—88 1
A 111 táblázatból látható, hogy az elektrónok a
harmadik kvantumkörtől kezdve nem sorrendben
foglalják el a kvantumköröket, hanem amikor a
harmadik kvantumkörön 8 elektrón már elhelyez­
kedett, akkor először a negyedik kvantumkört fog­
lalja el 2 elekrón és csak azután egészítődik ki a
harmadik kör 18 elektrónra. Hasonlóan mihelyt a
negyedik körön már 8 elektrón van, akkor az ötödik
kört foglalja el először 2 elektrón, azután a negyedik
1. ábra.
kör kiegészítődik először 18-ra, utána az ötödik
Az összes elemek atómszerkezetének egybefoglaló vázlata.
8-ra, stb. A szabályosság ebben könnyen fölismer­
M atommag
hető és mindjárt megjegyezhetjük, hogy ez a szabá­
1—92 elektronok
lyosság a kvantumtörvényekkel és stabilitási okokkal
I—Vll kvantumkörök
magyarázható, amelyek részletezésére itt nem ter­
jedhetünk ki. Az érthetőséget elősegíti, ha a táblá­
zatból leolvassuk, hogy pl. a 68-as rendszámú Az atómok szerkezetének Bohr-féle elméletével
Erbium atómnak az első kvantumkörön 2 elektrónja összefüggésben még meg kell említenünk, hogy a
van, a másodikon 8, a harmadikon 18, a negyediken pontosabb elmélet nemcsak körpályákat ismer el,
30 (mert a 69—70 számú elektrónok mint rend­ hanem ellipszispályákat is és megszabja, hogy a
számún felüliek már hiányoznak), az ötödiken 8, a képzelhető ellipszispályák közül melyek lehetségesek,
hatodikon 2. A táblázatból látható, hogy miután sőt azt is, hogy a különböző ellipszispályák egymás­
92 a legnagyobb atómrendszám, az V., VI. és VII. kört sal milyen szöget, képeznek és mindegyiken hány
már egy atómnál sem töltik ki teljesen az elektrónok. elektrón keringhet. Így a külső elektrónokra majdnem
A 111 táblázat és a 8) alatti egyenlet módot nyújt azt mondhatjuk, hogy azok áthatolhatatlan abron­
arra, hogy az atóm által elfoglalt teret elméletileg csokkal veszik körül az atómmagot. Athatolhatat-
megállapítsuk azon az alapon, hogy a legszélső kvan­
tumkör sugarával képezett gömb az illető atóm tere.
Pl a 35-ös rendszámú brómatóm esetén a negyedik
kvantumkört kell kiszámítani, mert a brómnál ennyi
a kvantumkörök száma. Minden olyan elem esetén,
melynél a kvantumkörök száma megszaporodik —
tehát a 3, 11, 19, 37, 55 és 87 rendszámú elemek­
nél — az atóm köbtartalma ugrásszerűen megnagyob­
bodik. Ezen elméleti következtetés teljesen megegye­
zik a fizikai mérések eredményeivel. A 8) alatti egyen­
let azt is mutatja, hogy olyan atómoknál, melyeknél
a kvantumkörök száma azonos, a rendszám növeke­
désével csökken a köbtartalom (miután a 8) alatti
egyenletben a rendszám a nevezőben van), amit a
kísérletek is igazoltak. A 8) alatti egyenlet abszolút
számértékek tekintetében is elég jól födi a gyakor­
lati eredményeket. Még értékesebbé teszi az egyezést 2, ábra.
az, hogy a 8) alatti képletben empirikus állandó nem A hidrogénatom vázlata.
szerepel. M atommag (proton)
Az 1—4. ábrák egyes atómokra nézve az atómmag- e elekrón
nak és a hozzátartozó bolygóelektrónok pályájának a I kvantumkör
vázlatos képét adják. Megjegyezzük, hogy a valóság­ L éptékek:
ban az atómmagok a kvantumkörökhöz képest oly A protónra 5.10*^ : 1
kicsinyek, hogy azokat az egyes ábrákon azonos Az elektrónra 4.10'® : 1
léptékben nem lehetne föltüntetni. A kvantumkörre 10® : 1
 52 ELEKTROTECHNIKA
lannal olyan értelemben, hog^y azon belül állandóan
sem egy más atómmag, sem egy további elektron
nem foglalhat helyet. Ez az oka annak, hog-y a
kvantumkörök által körülfogott atómközi tér, noha
üres, mégis áthatolhatatlan. Nehéz ezt elképzelni,
ne feledjük azonban el, hogy az egyes protónok és
elektronok tömegükhöz képest olyan óriási villamos
erővel taszítják egymást, amihez hasonló erőre az
általunk szemlélhető anyagoknál — ahol az ősatómok
pozitív és negatív töltései egymást már kiegyen­
súlyozzák — példát nem találhatunk. Kiszámítható,
hogy az égitestek középpontjában a gravitációs erő
kb 100 millió atmoszférát tehet ki. A kvantum­
körök abroncsait azonban még ez az óriási nyomás
sem tudja áttörni, mert ha ez megtörténnék, úgy az
ősatómok összetapadásából egy rettenetes anyag­
sűrűség keletkeznék, már pedig úgy tudjuk, hogy
az égitestek atómsúlya nem nagyobb a rendesnél.
Mindazonáltal ez az óriási nyomás az égitestek
középpontjában teszi azt lehetővé, hogy a kis
rendszámú atomok atómmagjai időnként mégis
M atommag
p protónok
e elektronok
I kvantumkor
Léptékek :
a protónokra 5.10'^
az elektronokra 4.10^^
a kvantumkörre 2.10^
egymáshoz férkőznek és összetapadnak. Evvel magya­
rázzák azt, hogy az újonnan keletkezett fiatal égi­
testek hidrogénje és héliumja később a lehűlés és
összehúzódás időszakában a gravitációs erők meg­
növekedésével legalább részben átalakulnak nehezebb
elemekké.
így nyerte a mi föjdi világunk is az elemek elosz­
lásának mai képét. Érdekes elmélet ez, mert pár­
huzamos életrajzot ír fizikai világunk legnagyobb
egységeiről — az égitestekről és a legkisebbekről —
az atómokról. Helyesebben nem párhuzamos, hanem
ellentétes életrajzot: uj világok keletkezésénél pusz­
tulnak el a nehéz elemek, hogy azután ezen uj
égitestek megöregedésekor ismét megszülessenek.
1929. március hó 15.
4. ábra.
A szénatom vázlata.
M atómmag
p protónok
e elektrónok
I első kvantumkor
II második kvantumkor
Léptékek :
a protónokra 5.10*^
az elektrónokra 4.10'®
a kvantumkörökre 2.10®
4. A bolygóelektrónok valamely kvantumkörön a
Maxwell-féle törvénnyel ellentétben oly módon ke­
ringenek, hogy sem elektromágneses, se másféle ener­
giát le nem adnak, tehát keringésük — ellentétben
a régi föltevéssel — semmi összefüggésben sincs a
fény keletkezésével.
5. Ha egy test valamelyik atómjába kívülről hő­
vagy fény-, vagy általában sugárzó energia sugárzik
be, akkor a kvantumelmélet alapján azt úgy képzeljük,
hogy a fényforrásból kitörő kvantumok fénysebes­
séggel áthaladnak az atómon anélkül, hogy ők az atómra
hatnának, vagy az viszont rájuk befolyást gyakorolna.
Egyes esetekben azután — aminek törvényszerűségét
még pontosan nem ismerik — előfordulhat, hogy az
egyik bolygóelektrón elfog egy kvantumot, annak
energiáját átveszi és ezt az energiatöbbletet arra
használja föl, hogy egy külsőbb kvantumkörre ugorjon
át. Ez azonban csak akkor történhetik meg, ha az
illető kvantumban éppen akkora energia van, amennyi
a két kvantumkör energiájának a különbözete. így ma­
gyarázza a mai elmélet a fényabszorbciót. Ebből a
magyarázatból már következik, hogy csak bizonyos
határozott rezgésszámu fényt tud az atóm abszorbeálni,
olyant, amelynek rezgésszáma a h állandóval meg­
szorozva az illető atóm két tetszésszerinti kvantum­
körének megfelelő elektrónenergia különbözetét adja.
6. Az előbbiből következik, hogy amikor az atóm
fényt abszorbeál, akkor egy belső kvantumkörén egy
elektrónhely üresen marad és ahelyett egy külső kvan­
tumkörre kerül reá az elektrón. Ez, mint mondottuk,
nem stabilis állapot. Előbb-utóbb az elektrón vissza­
ugrik eredeti helyére és az így fölszabaduló E ener-
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA
giát, mint egy határozott rezgésszámu kvan­
tumot ismét fénysebességgel a térbe bocsátja ki, ahol
a kvantum esetleg évmilliókig száguld, amíg egy tá­
voli égitest valamelyik atómja őt ismét elfogja.
Fontiek alapján az egyes kvantumkörökön lévő
elektrónok energiáját és két ilyen energia különböze-
tét pontosan ki lehet számítani. Ebből kiszámíthatjuk
a keletkező kvantum rezgésszámát és ezen energia­
különbözetek kombinációjából az összes fényrezgés­
számokat, amelyeket az atóm kibocsát. Viszont ezen
rezgésszámokat mint a fénysprektrum Frauenhofer-féle
vonalait kísérletileg is megállapíthatjuk. A Bohr-féle
elmélet próbája tehát az, hogy a számítás a kísérleti
megállapítással miképpen egyezik.
Az első két Bohr-féle törvényből egyszerű számí­
tással lehet megállapítani, hogy az N rendszámú elem
k kvantumkörén levő elektrónok összenergiája:
„ 2 ti^ m N'^ , tumelmélet alapján a fényabszorbció és emmisszió
k’ ...................
A 9) alatti egyenlet első tényezőjének 1/A-szorosát,
ami minden elemre és minden kvantumkörre nézve
ugyanaz, /?-rel szokás jelölni. Ez az un Rydberg-íé\e
állandó és számértéke kb 109 700. Az energia egy­
szerűsített képlete:
A2
10)
Amikor tehát egy elektrón a k kvantumkörről az l
kvantumkörre ugrik, az energiakülönbözetet a 11)
egyenlet adja.
E==Ei-Eu = R N ^ \ ] ^ - ^ \ h ... 11)
és így annak a kvantumnak a rezgésszáma, lely
ezen fölszabadult energiának megfelel:
RN^ 12)
h P
Ha a 12) alatti egyenletben k és l helyébe sorban az
egész számokat, N helyébe pedig valamely elem rend­
számát helyettesítjük, akkor meg kell kapnunk az
illető elem által kisugárzott fény jellemző rezgés­
számait.
Megállapították, hogy N = 1 esetben — tehát, ha
hidrogénről van szó — a 12) alatti képletből kiszámított
érték bármely k és l érték esetén a spektrumból le­
mért rezgésszámmal olyan pontosan egyezjk, hogy a
hiba sohasem több egy tízezredrésznél. Óriási ered­
mény ez, ha figyelembevesszük, hogy az n, e, h és
N értékeit egészen más fizikai összefüggésekből álla­
pították meg és azok a kísérleti eredménnyel mégis
ily bámulatos egyezést mutatnak.
Ugyancsak megállapították, hogy az összes elemek­
nél a. k — 2-nek és az 1 = 1-nek megfelelő rezgés­
szám — amely tehát abból adódik, hogy egy elektrón
a második kvantumkörről az elsőre ugrik vissza —
szintén igen jó közelítéssel egyezik a 12) alatti egyen­
letből kiszámítható eredménnyel. Ez a spektrumvonal
valamennyi elemnél már a spekrum azon részében van,
melyhez a Röntgen-fény tartozik és K vonalnak szo­
kás nevezni. A 12) alatti egyenlet szerint a K vonal
rezgésszáma az elemek rendszámával négyzetesen vál­
53
tozik. A tényleg lemért rezgésszámok oly pontosan
felelnek meg ezen szabálynak, hogy egyrészt az egyes
atómok rendszámát a megfelelő K vonal kísérleti meg­
határozásából lehetett legbiztosabban megállapítani,
másrészt rögtön látszott, hogy milyen rendszámú ele­
mek ismeretlenek még. Ennek alapján a hiányzó elemek
egyrészét máris sikerült fölfedezni. Pontosan tudjuk,
hogy hány fölfedezetlen elem van még, azoknak ké­
miai és fizikai tulajdonságait pedig már most előre
meg tudjuk állapítani.
Kevésbbé jó a képlet egyezése a tényleges spektrum-
vonalakkal ott, ahol magasabbrendü kvantumkőrök
között átugró elektrónok hozzák létre a spektrum-
vonalat. Ennek oka az, hogy egy külső kvantumkörön
keringő elektrónra már nemcsak az atómmag vonzása
hat, hanem a belső körökön lévő elektrónok taszítása
is, ami a létrejött rezgések hullámhosszában, sőt azok
számában is lényeges eltérést okoz.
így oldja meg a Bohr-féle un atómmodell a kvan­
tüneményét.
További föladata ennek az elméletnek megmagya­
rázni, hogy az atómok miképpen egyesülnek moleku­
lává, mi az oka az elemek különböző kémiai és fizikai
tulajdonságainak ill magatartásának.
Erre vonatkozóan a Bohr-féle atómmodell a követ­
kező szabályt adja:
Az atómok olyan módon egyesülnek molekulákká,
hogy a kétféle elem külső körén lévő elektrónok
igyekeznek egy közös körben egyesülni és pedig
úgy, hogy az így közössé vált külső körön lehetőleg
8 elektrón foglaljon helyet. Ez ugyan csak egy empi­
rikus szabály, de telített vegyületekre nézve a gyakor­
lattal nagyon jó egyezést mutat.
Az elemek kémiai és fizikai tulajdonságai attól
függnek, hogy a legkülső kvantumkörön hány elektrón
foglal helyet. Az olyan elemek, amelyeknek külső körén
egyenlő számú elektrón forog, kémiailag hasonlóan
viselkednek.
A IV táblázat az elemek korszerű Mendelieff-ié\&
összeállítását tartalmazza, mely az elemek kémiai
tulajdonságainak periódikus változását mutatja. A füg­
gélyes oszlopokban azon elemek rendszámaP vannak,
amelyeknél a külső kvantumkörön lévő elektrónok
száma egyenlő, a vízszintes sorokban pedig azok,
amelyeknél a kvantumkörök száma azonos. A föntiek
szerint tehát a függélyes oszlopokban lévő elemek
kémiai tulajdonságai hasonlóak. Ezért pl a hidrogén
(1) és a nátrium (11), továbbá a kálium (19) egy­
mást vegyületekben helyettesíthetik és oly atómmal,
vagy atómcsoporttal igyekeznek molekulává egyesülni,
amelyeknek 7 külső elektrónjuk van, hogy így a közös
külső kvantumkörön 8 elektrón legyen. így a konyhasó
NaCl, az egy külső elektrónos nátrium és a 7 külső
elektrónos klór vegyülete. Ha külső hatás e moleku­
lából a nátrium atómmagvát kitépi, úgy a nátrium
külső kvantumkörén lévő egyetlen elektrónt a klór
7 külső elektrónja jobban köti, mint a nátrium atóm-
magva úgy, hogy az ott marad a klór külső kvantum­
körén és elszakad a nátriumatómtól. Ennek következ­
tében a nátrium mindaddig, míg a hiányzó elektrónt
nem pótolja, pozitív töltésű, a klór pedig negatív
töltésű. Ezért nevezik a táblázat bal szélén lévő eleme-
' Az összes elemek rendszámait a I táblázat tartalmazza.
 54 ELEKTROTECHNIKA 1929. március hó 15.

kát elektropozitíveknek, a jobb szélén lévőket pedig- Fejlődési valószínűségek.

elektronegat ívoknak.
A fizika fejlődését az utolsó 100 évben legjobban
az jellemzi, hogy az összes fizikai törvényszerűségek
IV. ma már elegendő biztossággal összesen a következő
Az elemek periódikus táblázata. hét alapfogalomra, illetőleg alaptörvényszerüségre
vezethetők vissza :
Külső kvantumköron lévő elektronok száma
1. a tér,
kor 2. az idő,
száma 1 2 3 4 5 6 7 8
3. a protón,
1 1 2 2 4. az elektrón,
5. az elektromágneses erő,
II 3 4 5 6 7 8 9 10 6. a gravitációs erő,
III 11 12 13 14 15 16 17 18 7. a kvantum.
IV 19 2 0 -3 0 31 32 33 34 35 36 Ha 100 év előtt akartuk volna az alapfogalmakat
hasonlóképpen fölsorolni, úgy ezt az ötven és egy­
V 37 3 8 -4 8 49 50 51 52 53 54 néhány elem fölsorolásával kellett volna elkezdeni,
VI 55 5 6 -8 0 81 82 83 84 85 86 melyeket akkor még egyáltalán nem tudtak közös
nevezőre hozni. Azután föl kellett volna sorolni a
VII 87 8 8 -9 2
kohéziót, az adhéziót, a halmazállapotok törvény­
szerűségét, a termodinamikát, a gázok törvényeit, a
Ennek a szabálynak felel meg az is, hogy a 8-ik villamosságot, a szilárdságtant, a fényt, a sugárzó
oszlopban lévő elemek — miután azok külső kvantum­ hőt, gravitációt, stb. Mindezen fizikai fogalmakat még
körén már mind a 8 elektrón megvan — nehezen akkor csak empirikusan ismert vagy egyáltalán nem
egyesülnek más elemekkel. Ezeket e tulajdonságuk ismert törvényszerűségek jellemezték, melyeknek
következtében nemes elemeknek nevezzük. Ilyenek : akkor még egymásközötti kapcsolatát nem ismerték,
a hélium (2), a neón (10), az argón (18), a kriptón (36), sem pedig azon alaptörvényeket, amelyekre azok ma
a xenón (54) és az emanáció (86), melyek mint elemek már valamennyien visszavezethetők. Látjuk ebből,
a légkörben fordulnak elő. Ha az atomok rendszámait hogy az egységesítő törekvés mily óriási eredmé­
követjük, akkor — amint azt a IV táblázat mutatja — nyeket ért el és ha a fizika százszámra menő alap­
a vegyi tulajdonságok periódikusan váltakoznak. Ez a fogalmait egy évszázad alatt hétre tudtuk redukálni,
táblázat némileg eltérő alakban — mint az elemek úgy talán nem is utópia, ha azt reméljük, hogy előbb-
Mendelieff-ié\e. periódikus sorozata — már 100 év óta utóbb megvalósul a fizikusok álma és megtalálják
ismeretes, de csak a Bohr-féle atómelmélet adta meg azt az egyetlen törvényszerűséget, a „világtörvényt“,
annak indokolását olyan formában, hogy az elemek amelyből fizikai világunk összes jelenségeit le lehet
kémiai sajátosságait a külső kvantumkörön lévő elek- vezetni. Az eddig elért eredményeknél csak az hat
trónok száma szabja meg. zavaróan, hogy az elektromágneses hullámelmélet és
A Bohr-féle fölfogás szerint tehát az atómok a kvantumelmélet látszólag nyilt ellentmondásban
molekulává való egyesülését úgy képzeljük, hogy a vannak egymással és ugyanazon jelenségkör egyik
kétféle atom külső körén lévő elektrónok egyesül­ jelenségénél szemelláthatóan az egyik, másiknál pedig
nek, ellenben az atómmagok kölcsönös taszításuk a másik törvényszerűség uralkodik. A közel jövő
folytán igyekeznek egymástól annyira távolmaradni, fizikusának lesz úgylátszik a föladata ezt az ellent­
amennyire a külső körök vonzása azt lehetővé teszi. mondást — melyet a fizikusok találóan ,,fizikai
A belső körökön lévő elektrónok azután már nem skandalum“-nak neveznek — kiküszöbölni, hogy a
egyesülnek közös körbe, hanem mindegyik a saját kauzalitás, a fizikai folytonosság és az energia meg­
atómja körül kering. maradásának elvét a kvantumelmélettel, mely ezen
E rövid ismertetésben nem mehetünk bele annak elveket a mai állapotban veszélyeztetni látszik, össz­
részletezésébe, hogy a kvantumelmélet — bármennyire hangzásba hozza. Annyit azonban már most meg
ellentétben is van a klasszikus fizikai elvekkel — lehet állapítani, hogy a kvantum törvénye — még
mily bámulatos, mennyiségileg is megbízható ered­ ha azt majd vissza is lehet vezetni még mélyebben
ményeket szolgáltatott. Elvileg azt mondhatjuk, hogy fekvő, logikusabb fizikai igazságokra — egy mara­
a 2 ősatóm, a 2 őserő és a kvantumtörvény szolgál dandó érték, mely éppen úgy meg fogja tartani alap­
az atóm és a molekula szerkezetének úgyszólván teljes vető jelentőségét, mint ahogy azt az atóm fogalma
magyarázatául. megtartotta, bár megállapítást nyert, hogy az atóm
Az újabb kutatások mind több bizonyítékát szolgál­ nem végső egysége az anyagnak.
tatják annak, hogy a halmazállapotok, a szilárdságtan A fizikai alaphipotézisek kiépítésénél kezdettől
és a termodinamika törvényszerűségei is a kvantum- fogva két ellentétes irányzat figyelhető meg. Az egyik
elméletnek engedelmeskednek. Távol vagyunk még — a régebbi irányzat — a rejtettebb jelenségeket
attól, hogy ezen törvényszerűségeket ebből az elmé­ az ismert és szemléltető fizikai fogalmakkal igyekszik
letből minden esetben számszerűen levezethessük, de megmagyarázni. Ez a módszer igen gyakran kudar­
a fizikusoknak általános az a meggyőződése, hogy a cot vallott és ez az oka annak, hogy a kétkedők
fizika említett törvényszerűségei kizárólag az előbbiek­ fizikai elméletekkel szemben általánosságban bizal­
ben vázolt alaptételeken nyugszanak, azokon kívül matlan álláspontot foglalnak el. A másik — kor­
további, tőlük független alaptörvények aligha mutat­ szerűbb — fölfogás azt mondja, hogy tartózkodni
koznak majd szükségesnek. kell a fizikai magyarázó fogalmak bevezetésétől és
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA
igazi tudományos értéke csak a számszerű eredmé­
nyeknek van, melyek a különböző jelenségekhez a
mennyiségi kapcsolatot megmutatják. Ezen korszerű
irányzat követői álláspontjuk igazolására a fényelmé­
letre hivatkoznak. Már kb 300 évvel ezelőtt sikerült
a fény sebességét megállapítani. Ugyanakkor a régi
iskola szerint hipotéziseket állítottak föl a fény mi­
voltára. Az a mennyiségi eredmény, hogy a fény
30000 km/sec sebességgel terjed, megállapítása óta
megingathatatlanul érvényben maradt. A szemléltető
hipotézisek ellenben folyton változnak. Newton föl­
tételezte, hogy a fény apró anyagrészecskék, a
„flogiston“-oVhóX áll. Huygens megállapította az éter­
hipotézist és a fényt egy finom anyag rezgésének
tekintette, Maxwell már elektromágneses hullámnak,
Planck pedig elveti az éter létezését és a kvantumok­
ban látja a fény lényegét. Ha a korszerű iskolának
sok tekintetben igaza van abban, hogy a hipotézisek
nem nyújtanak oly megbízható adatokat, mint a meny-
nyiségi összefüggések, nem szabad elfelejteni, hogy
a régi módszer kevésbbé alapos eljárásával szintén
nagy érdemekre hivatkozhat. Az atóm, mely eleinte
szintén csak egy szemléltető hipotézis volt, ma már
megdönthetetlen fizikai valóság. Ugyanennek tekint­
hető a villamosság eleme, az elektrón is. Valószínű,
hogy a fizika további haladásában is mindkét mód­
szernek lesz szerepe. A régebbi, fantáziára támasz­
kodó módszer fog alkotni, a korszerű, mennyiségi
módszer pedig az alkotások fölött fogja a kritikát
gyakorolni és a helytelen hipotéziseket félrevetni.
Érdekes ezek után az előretekintés a jövőbe, hogy
mily irányban várhatjuk a fizikai alaphipotézisek to­
vábbfejlődését.
Az bizonyos, hogy ezen fejlődésnek a legsürgősebb
föladata lesz az elektromágneses fényelmélet és a
kvantumelmélet között fönnálló ellenmondást meg­
szüntetni és megtalálni azt az alaptörvényt, melyből
ez a két elmélet levezethető, amely megadja és meg­
magyarázza azt a határvonalat, amelyen innen az
egyik és amelyen túl a másik elmélet érvényes.
A fejlődés bizonyosan olyan irányú lesz, hogy
még a mainál is kisebb számú alaphipotézis fog a
fizikai tudomány élén állni és a mai alapfogalmak
magyarázatául szolgálni. Nem valószínű, hogy a két
ősatóm végleges alapfogalom maradhatna, mert az
anyag bizonyos alapvető tulajdonságai már ma is
visszavezethetők a többi alapfogalomra. Hogy ezt
egy példával tegyük érthetővé: ha egy gömb vil­
lamos töltést kap, úgy annak gyorsításához több erő
kell, mint amennyit a gömb tömege igényelne, mert
a villamos töltés által képezett villamos mező is
fékezően hat a gömbre. A villamos töltés folytán
tehát a gömb tehetetlensége és így tömege is lát­
szólag megnövekedett. Ez a látszólagos tömegnöve­
kedés azonos töltésnél annál nagyobb, mennél
kisebb a gömb köbtartalma. Egy elektrón vagy egy
protón kisérletileg megállapított és számítással is
meghatározható köbtartalma olyan kicsi, hogy ezen
ősatómok villamos töltése által okozott tehetetlenség
akkora, mint az illető ősatóm tömege, más szóval
az ősatóm egész tömege villamos természetűnek
tekinthető. Így tehát a tömeg fogalma vissza volna
vezetve a villamos erő fogalmára. Másrészt beiga-
zolást nyert, hogy az anyag tömegét a benne föl­
55
halmozott energia okozza és ez az energia az anyag
tömegével arányos, amennyiben képlete:
E = mc
ahol c a fénysebesség. Tehát az anyag legalapvetőbb
tulajdonságát, a tömegét már ma egyrészt a villamos
erőkre, másrészt az energia fogalmára lehetett vissza­
vezetni, így hát aligha lesz ez a legeredendőbb
fizikai fogalom.
A kvantum fogalma szintén nem látszik alkal­
masnak arra, hogy végleges alapfogalommá váljon,
mert például a sztatikái villamos vonzást sehogysem
lehet a kvantum alapján megmagyarázni. A gravi­
tációs erő nem látszik alapvető jelentőségűnek.
Eltekintve attól, hogy mennyiségileg eltörpül az
elektromágneses erő mögött, Einstein kimutatta róla,
hogy a relativitás elve alapján a gravitáció egy
geometriai fogalomnak tekinthető. így marad tehát
az elektromágneses erő és tényleg a mai úttörő
fizikusok úgy sejtik, hogy a fizika végső törvény­
szerűsége ha nem is maga az elektomágneses erő,
de mégis egy oly matematikai törvényszerűség lesz,
mely sok tekintetben hasonlítani fog a villamosság
Maxwell által levezetett törvényeihez.
Maxwell az indukció jelenségéből indul ki és ennek
alapján ismeretesen egy olyan differenciálegyenletet
állít föl, amelyből az elektromágneses erő időbeli
változása megállapítható, ha annak térbeli változását
ismerjük. Más szóval, ezen egyenletből megállapítható,
hogy a villamosság a fény sebességével terjed. Minden
ilyen, térben továbbterjedő jelenséget hullámzásnak
tekinthetünk, amennyiben egy matematikai törvény
szerint azt mindig periódikus jelenségek összegezésére
vezethetjük vissza (Fourier-féle sorok). Az is kétség­
telen, hogy ezen végső törvényszerűségnél a fénysebes­
ségnek alapvető jelentősége lesz. Hiszen tudjuk,
hogy az elektromágneses erő, a gravitációs erő és
a kvantum mind fénysebességgel haladnak tovább,
viszont az anyagra nézve a fénysebesség elérhetetlen
határsebesség. Szóval az eddig ismert összes fizikai
alaptényezőknél a fénysebesség alapvető jelentőségű
és így a végső törvényszerűség egyenletében is a
fénysebességnek, mint legfontosabb világállandónak
okvetlenül lesz szerepe.
A következtetés tehát az, hogy a fizika alapfo­
galma egy a térben tovaterjedő valami lesz. Hogy mi
ez a valami, azt nem tudjuk, de nem is tudhatjuk.
Hiszen minden fizikai fogalmat ebből akarunk meg­
magyarázni és így a priori lehetetlenség, hogy ezt
a valamit is ismert fizikai fogalomból tudjuk meg­
magyarázni. Az irodalomban különböző neveket
találunk rá, némelyek térskaláris-r\ak nevezik, mások
éternek. A lényeg az, hogy ez a térskaláris a tér
minden egyes pontjában egyetlen számértékkel fejez­
hető ki, amely tehát ezen térskaláris „sűrűségét“
jellemzi. A térskalárisnak ez a sűrűsége pontról
pontra változik, azonban nem ugrásszerűen, hanem
folytonosan. Ennek a változásnak egy differenciál­
egyenlettel kifejezhető törvényszerűsége kell, hogy
legyen, melyet ma még nem ismerünk, de amely
meghatározná azt, hogy a térskalárisnak ez a sűrű­
sége egy bizonyos pontban miképpen változik a kör­
nyezetében lévő pontok sűrűségének hatása alatt.
Hasonló dolog ez, mint ahogy az eletromágneses erő
a tér egy bizonyos pontjában kizárólag a körülötte lévő
 56 ELEKTROTECHNIKA
pontok elektromágneses erejének hatása alatt változik.
Ennek a még ismeretlen differenciálegyenletnek, melyet
“világegyenlet“-nek nevezhetünk, olyan mennyiségtant
törvényszerűséget kell megállapítania, hogy ha a tér
valamely pontjában a térskaláris hullámsürüsége
nagyobb, mint a környezetben, úgy ez a sűrűség
tovább növekszik. Tehát a térskaláris csomósodásra
hajlandó egészen addig, míg az így véletlenül képző­
dött csomópont egy bizonyos sűrűséget el nem ér.
Azon túl ez a sűrűsödés már nem növekszik. A tér-
skaláris egy ilyen folytonosan hullámzó, egy helyben
maradó csomópontja alkotja a protónt. Ugyancsak
mennyiségtant eredménynek kell lenni annak, hogy
kétféle jellegű ilyen csomópont adódhatik: az egyik
a protón, a másik az elektrón. Evvel már ezen
embrionális állapotban lévő elmélet lényegét el is
mondottuk; hogy t i az anyagot és annak ősatómait
csak egy hullámsürüsödésnek, egy csomópontnak
tekinti. Amint a tenger hullámait egy hajó pillanat­
nyilag megzavarhatja, de azután stabilitási okokból
a hullám a hajó háta mögött ismét létrejön, úgy
képzelendő a protón is, mint egy hullámcsomópont,
mely talán szét is zavarható, de azután saját tör­
vényszerűsége folytán ismét helyreáll. Ügy is elkép­
zelhetjük, hogy azon a ponton, ahol a protón áll,
végigszaladnak a térskaláris, hullámai a legkülön­
bözőbb rezgésszámokkal. Éppen azon a helyen,
ahol a protón áll, az összes hullámok azonos fázisban
vannak, tehát lényeges amplitúdót adnak; attól jobbra
és balra a különböző periódusszámu hullámhegyek
már összezavarodnak és eredő amplitúdójuk majdnem
zérus. Már most elképzelhető, hogy ha két ilyen
csomópont, két ilyen protón egymás közelében van,
akkor ez a hullámok képződésében olyan változást
idéz elő, hogy a legnagyobb amplitúdó helye szét­
vándorol, tehát látszólag a két protón egymást ta­
szítja. Az elektromágneses és a gravitációs erő tör­
vényét tehát így a térskaláris világegyenletéböl
kellene kiolvasni. Az elektromágneses erő tehát már
egészen más fogalom, mint a térskaláris, és a Maxwell-
féle egyenlet már egészen más egyenlet, mint a
„világegyenlet“, de az utóbbiból levezethetőnek
kell lennie.
Ha a föntiek nem nyújtanak tiszta képet, az ne lepjen
meg senkit sem, hiszen itt nem egy leszűrt fizikai elmé­
letről van szó, mint az atómelmélet esetében, hanem csak
tudományos programmról, melynek ma még csak a kör­
vonalait sejtjük. Maga a “világegyenlet“, mely a fizika
összes törvényszerűségeit magában foglalná, még a jövő
zenéje. Mié fizikus az Einstein-féle relativitáselmélettel
kapcsolatban próbált egy „világegyenlet“-et fölál­
lítani, mely azonban csak a gravitációs elméletet
foglalta magában, az ősatómok és a kvantumok abból
nem magyarázhatók meg, sőt még az elektromág­
nesség sem. Weyl egy másik alapegyenlettel kísérle­
tezett, mely már az elektromágnességet is magában
foglalta volna, azonban nem látszik valószínűnek,
hogy ez az egyenlet a helyes nyomon jár.
l926-ban Schrödinger német fizikus és matematikus
keltett föltünést egy „világegyenlet“ fölállításával.
Az ö egyenletéből tényleg levezethető, hogy a tér­
skaláris hullámai stabilis csomópontokat képezhetnek
és így modelljei lehetnek az ősatómoknak. Sőt ő
kimutatja, hogy ha több ilyen csomópont egy cso­
portot képez (amint az pl az atómnál van), akkor a
1929. március hó 15.
Schrödinger egyenlet szerint annak a csomópontnak
nem lehet akármekkora energiatartalma, hanem tisz­
tán matematikai törvényszerűségek következtében
többféle, de nem akármilyen energiatartalma lehet­
séges. A legkisebb energiatartalom, (jelöljük £'i-el^ a
legstabilisabb. De lehet jelen Eo, E^, stb energia is.
Ha egy ilyen magasabb energiatartalom van jelen,
akkor egy külső zavarás esetén a csomópont ener­
giája visszaeshetik valamelyik kisebb, de stabilisabb
energiaértékre és akkor — amint ezt Schrödinger szám­
szerűen kimutatja — a csoportból kiválik a különbözeti
energia egy határozott hullámperiódusszámmal és
pedig úgy, hogy az a 3) alatti
Ek —El = A j'
kvantumalapegyenletnek engedelmeskedik.
Schrödinger kimutatja, hogy pl a hidrogénatóm ese­
tében az ö egyenlete ugyanazokat a stabilis energia-
nivókat adja, mint amelyek aBohr-féle elméletből követ­
keznek. Vagyis Schrödinger arra vállalkozott, hogy a
saját világegyenletéböl levezeti a kvantumelméletet!
Ez annyit jelent, hogy a Schrödinger-féle világegyenlet,
miután alakja differenciálegyenlet — és pedig egy
Hamilton-féle differenciálegyenlet — teljesen megfelel
a folytonosság s a kauzalitás követelményeinek és
mégis levezethető belőle az, hogy a térenergia
csak határozott kvantumokban lép föl. Ha tehát Schrö­
dinger okfejtése helyes, úgy egyszersmind kiküszöböli
az említett „fizikai skandalum“-ot. A kvantum ugrás-
szerűsége Schrödinger szerint csak látszólagos volna,
amennyiben az átmenet az egyik stabilis energianivóról
a másikra — ig'en gyors rezgésekről lévén szó — oly
gyorsan megy végbe, hogy ugrásszerűnek véljük.
Viszont az, hogy az atómban bizonyos fix energianivók
vannak, tisztán egy matematikai törvényszerűség,
mely másodlagos okokra vezethető vissza.
Arra, hogy egy folytonos valami csomósodásra
törekszik, a csillagászat nyújt egy szép analógiát.
A korszerű csillagászati elmélet szerint — mint már
mondottuk — két kihűlt nap összeütközéséből támadt
meleg folytán a két nap anyaga gáznemüvé válik
és egy ködfolt alakjában — még csillagászati szem­
pontból is — óriási területre terjed ki. Ez a ködfolt
azonban a gravitációs erő hatása alatt csomósodásra
hajlandó, ismét összehuzódik. Ki lehet mutatni — és
Eddington tényleg ki is mutatta —, hogy ha a gáz­
tömeg túlnagy, akkor sűrűsödése folyamán olyan
magas hőmérséklet fejlődik ismét ki, hogy a sűrűsödő
tömeg megint szétrobban és csak akkor képződhetik
belőle egy uj nap, ha a köd tömege nem nagyobb
egy bizonyos határértéknél. Ezért van az — ami
megállapítást nyert —, hogy az álló csillagok tömege
egy bizonyos mértéket nem léphet túl és csak szűk
határok között mozog. Ily módon tehát a folytonos
gáztömegből különvált napok keletkeznek. Ez ana­
lógia arra, hogy a térskalárisnak az egész teret be­
töltő hullámaiból diszkrét protónok és ősatómok
keletkezhetnek. Persze az analógia nem teljes, mert
a ködfolt szintén gázból, tehát anyagból van, el­
lenben a protónt alkotó térskaláris csak hullámokból.
Schrödinger azt is kimutatja, hogy az ő egyenlete
szerint a térskalárishullámok tudnak állóhullámot ké­
pezni, olyat, amilyen pl egy kifeszített húron támad­
hat. Sőt kimutatja — ismét matematikailag —, hogy
ez az állóhullám nem terjed széjjel mint az elektro­
 1929. március hó 15. ELEKTROTECHNIKA 57

mágneses hullám, hanem egy helyben marad, tehát I. A z energia termelése és átalakítása.
stabilis valami és így valószínűvé tudja tenni azt, A ) A nagy központi telepek és átalakítóállomások berendezése :
hogy az ősatómok nem egyebek, mint ilyen állóhul­ a) A tüzelőanyagok észszerű fölhasználása.
lámok. h) Generátorok.
Érthető, hogy Schrödinger elmélete, mely a pél­ c) Transzformátorok.
dátlanul merész gondolatfejtést matematikailag nagyon d) Kapcsolók.
szépen alátámasztja, szakkörökben nagy föltünést e) Szigetelők.
és érdeklődést keltett. Naivitás volna azonban f) Kábelek.
azt hinni, vagy még csak remélni is, hogy az ö B) A központi telepek párhuzamos üzeme.
egyenlete tényleg a keresett és valódi világegyenlet. a) Eszlelt nehézségek.
Eltekintve attól, hogy ez az egyenlet a protón és b) A csomópontok állandóinak a befolyása.
az elektrón tömegének különbözőségéről nem ad c) A megvalósítandó föltételek.
fölvilágosítást, nagyon valószínű, hogy eredményei, d) A választott megoldások.
amint azokat részletesebben analizálják, összeütkö­ C) A terhelés elosztása a központi telepekre.
zésbe kerülnek fizikai tapasztalatokkal. Bár kétség­ D ) A segéderőművek jellemző tulajdonságai.
telennek látszik — már csak filozófiai meggondolá­ E) Szabadégalatti alállomások.
sokból is —, hogy fizikai világunkat egyetlen egy­
séges és következetes alaptörvény kormányozza, kér­ II. Vezetékek tervezése és szigetelése.
déses még, hogy az tényleg egy ilyen hullámtörvény F) A feszültség, a vezeték hossza és a továbbítandó energia­
lesz-e, mint ahogy azt föltételezik. Kérdés még az mennyiség közötti összefüggések.
is, vájjon az ősatómokkal tényleg elérkeztünk-e G) A vonal vezetése.
az anyagi oszthatóság azon határára, ahonnan már H ) Vezetékoszlopok.
kilátás nyílik az alapvető világegyenletre. Az valószínű, a) Oszloptávolság.
hogy a fizikusoknak további több évszázados fárad­ b) Az oszlopok alakja, méretei, szerkezete és átvétele.
hatatlan munkássága, továbbá a kísérleti módszerek, c) Oszlopalapozás.
az elmélet és a matematikai készültség nagymérvű I) Szigetelők.
fejlesztése lesz még szükséges ahhoz, hogy a a) A szigetelők alakja, méretei, a végzendő kisérletek.
„világegyenlet“ sikeres kikutatása lehetségessé váljék. b) A szigetelőrészek összeerősítése (beragasztása).
Közben uj, ma még nem várt jelenségek és nehézségek c) A szigetelők öregbedése.
bizonyára ismételten fogják a kutatást évtizedekre d) A vezeték megerősítése.
lefoglalni. Ha azonban a fizikai Géniusznak évszá­ e) Feszültségeloszlás a láncszigetelők elemein.
zadok után sikerülni fog ezt a világegyenletet — mely f) A nyersanyagok tanulmányozása.
formailag bizonyára nagyon egyszerű lesz — meg­ J) Vezetők.
találni, úgy ez lesz a kutató emberi szellem legszebb K) Földalatti kábelek és légvezetékek összekapcsolása.
győzelme, hiszen az nem fog kevesebbet jelenteni, L) A villamos állandók (önindukció, kapacitás, sugárzási vesz­
mint hogy az ember megtalálta a kulcsot az anyagi teség, korona) kisérleti megállapítása.
világ, a természet minden tényének és jelenségének M) Földalatti és tengeralatti vonalak.
a megmagyarázására. a) Egy- és többvezetős kábelek váltakozó- és egyenáram
esetén való alkalmazási határa.
b) A villamos állandók megállapítása.
c) Kisérletek.
E g y e s ü le ti h írek .
III. Üzem, biztosság és védelem.
N) Az átviteli feszültségek megválasztása, a feszültséglépcsők
A z 1929 évi P aris-i n ag y fe szü ltség ű en e rg iaá tv ite li
szabványozása.
konferencia.^
O) Szabályozás.
a) Periódusszám.
Alábbiakban közöljük a „Conference Internationale des Grands
bj Feszültség.
Réseaux a Haute Tension“-ra vonatkozó tudnivalókat.
c) Fáziseltolás.
“) A konferencia ötödik ülésszaka 1929 junius 6-tól junius d) Hirtelen terhelésváltozás.
15-ig tart, utána Franciaország újabb, jelentős műszaki teljesít­ P) Rövidzárlatok.
ményeinek megtekintése következik (nem kötelező), ami kb egy a) Az önindukciós tekercsek szerepe és alkalmazása.
további hetet vesz igénybe. b) Relais-k.
;?) A konferencia általános programmjának, mely magában fog­ c) A földhöz való ívelés kioltása.
lalja az energiatermelés, átalakítás, továbbítás és szétosztás tárgy­ Q) Túlfeszültségek.
köreit, csoportosítása a következő; a) Atmoszférikus eredetűek.
b) Belsők.
1 A konferencia keletkezesét, célját, továbbá 1923, 1925 és 1927 évi ülésszakai­
c) A nullapont földelése.
nak műszaki eredményeit tárgyaló küzleményeket Id Elektrotechnika, 1924 ; 57. és d) A szigetelők védelme.
65. o ld ; 1925 : 49. old és 1928: 105. old. R) Ellenőrzés.
Az 1927 évi konferencián ta rto tt összes előadásokat, valamint a hozzájuk fűző­ a) A vonal állapotának ellenőrzése.
dött vitaanyagot tartalmazó munka megjelent. Kiadta „Compte-Rendu des travaux b) A z üzemzavar helyének kutatása és korlátozása.
de 1927 de la Conference Internationale des Grands Réseaux de Transport
d’ Energie á H aute Tension“ címen az Union des .Syndicats de V Électricité,
c) Meghibásodott vonalak lekapcsolása a hálózatról.
25 Boulevard Malesherbes, Paris. A két, összesen közel 1800 oldalas kötet ára S) A nagyfeszültségű energia mérése.
250 francia frank. * T) Dróttal vagy drót nélkül való telegráf- vagy telefónhíradás.