TERMÉSZETTUDOMÁNYI • • ^ ^ ^ • •

M e g j e l e n i k m i n d e n hó- Y Y ' / T Y N \ T "YY E folyóiratot a Tár

n a p 1-én és 15-én leg- I I / í I , I I IY T s u l a t t a g j a i az é v d í j
a l á b b is 2 n a g y nyolcad- f e j é b e n k a p j á k ; nem-
HAVONKINT KÉTSZER MEGJELENŐ Í ! ^ 0 ete r k 8 k z e É R együtt

rajzokkal illusztrálva. ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT évenkint 12- pengó.

63. K Ö T E T . 1931. Á P R I L I S 15. 930. F Ü Z E T .

A fizikai világkép kialakulása.1

I.
Nagyon jól tudom, hogy e két előadásban nehéz feladatra vállalkoz-
t a m , hiszen nem arról van szó, hogy csillogó kísérleteket mutassak be v a g y
t u d o m á n y o s eredmények meglepő ú j alkalmazásait ismertessem, mint pl.
a beszélő film, vagy a távolbalátás. Sokkal elvontabb dologról kell beszél-
nem, arról, hogy a fizikusok miképen foglalják egységes rendszerbe a fizikai
jelenségeket, melyek közül sok egész idegenül áll egymás mellett, mint a
mozgás-, a hő-, a fény-, az elektromágneses jelenségek ; hogyan éri el a
fizikus, hogy eme nagyon változatos, egymástól annyira eltérő jelenségek-
ben egy-két ősjelenség megnyilvánulását lássa. Elméletről lesz szó, de nem
használhatom az elmélet h a t a l m a s nyelvét, a m a t e m a t i k á t , hisz a t. közön-
ség t ú l n y o m ó része nem szakfizikusokból áll, a napi m u n k á b a n kifáradva
idejött, hogy a t u d o m á n y üdítő italával csillapítsa kultúrszomját s így
nagyon kell vigyáznom, hogy az italba az unalom ürömcseppe bele ne
vegyüljön.
Az egységes rendszerbefoglalás sokáig úgy jelentkezett, hogy mindent
mozgásra a k a r t a k visszavezetni. Miért éppen mozgásra? Talán azért, m e r t
NEWTON óta a testek mozgására vonatkozó ismereteink igen magas szín-
vonalat értek el. t a l á n azért, mert a mozgásjelenségek annyira mindenna-
posak, hogy nem látunk bennük semmi titokzatosságot, s a j á t m a g u n k is
folyton mozgunk s beavatkozásunkkal más testeket is megtudunk moz-
gatni s így közelfekvő gondolat, hogy a nagy mindenség egyéb jelenségei-
ben is mozgást keressünk.
NEWTON a fénysugarat úgy értelmezte, hogy benne apró anyagi részecs-
kék, korpuszkulák haladnak tovább, melyeket a fényforrás nagy sebesség-
gel lövel ki magából ; átmennek az átlátszó testeken s ha szemünkbe érnek,
a fényérzetet keltik. HUYOENS felfogása szerint a fénysugár mentén egy
igen finom, súlya mérhetlen, m i n d e n ü t t jelenlévő anyag — az éter — rez-
gése t e r j e d tovább, a fénysugár t e h á t az éterben továbbterjedő rugalmas
hullám. Mindkét felfogás a fényjelenségekben valami anyag mozgását
látta, az egyik esetben korpuszkulák haladó mozgását, a másikban az éter-
rezgések továbbterjedését. Legyen szabad itt r e á m u t a t n o m HXTYGENS
elméletének ama nevezetes vonására, hogy a fénysugarak színbeli különb-
ségét visszavezeti a rezgésszámra, azt mondván, hogy vörös fényben az
éterrész másodpercenként kevesebb rezgést végez, mint a kékben, azaz a
kvalitatív színbeli különbséget k v a n t i t a t í v r a vezeti vissza. Az a törekvés,

1
E l ő a d a t o t t a z 1931 f e b r u á r 2 0 - á n é s f e b r u á r 27-én tartott Népszerű Terv
mészettudományi Estélyeken.
1
I rn , - , ,
T e r m é s z e t t u d o m á n y i Közlöny. 63. kötet. 1931. - -, .16

' W Ê .
242 DR. T A N S I KÁROLY.

hogy kvalitatív különbségeket kvantitatívokra vezessünk vissza, végig-

vonul a fizikai világkép felépítésében, jelentkezik pl. már abban, hogy a
hang magasságát a rezgésszám szabja meg, úgy, hogy a nagyobb rezgés-
számnak magasabb hang felel meg. Ez a törekvés nyilvánul meg P R O U T
hipotézisében is, mely az összes különbözőfajta atomokat egy ős atomból
akarja származtatni.
N E W T O N korpuszkuláris elméletét később elvetették, mert nem tudott
megbirkózni az ú. n. interferencia jelenségekkel, míg a rezgési elmélet-
ből jól értelmezhetők. Csak egy ilyen jelenséget mutatok be, az 11. n. diffrak-
ciót, melyet észlelhetünk, ha fénysugár megy át optikai rácson ; ezt úgy
készítik, hogy üveglemezre párhuzamos karcolásokat húznak sűrűn egy-
más mellett ; a karcoláson a fény-
sugár nem megy át, az ép iiveg-
részen átmegy. (1. ábra.) Nagyon
régi, talán az 50-es évekből való
rácsot használok, mely úgy készült,
hogy üveglemezre aranyfüstöt ra-
gasztottak és az aranyfüstön karcol-
tak párhuzamos árkokat, 20-at egy
milliméterre ; a fény az árkokon át-
mehet. Az ilyen rácson a fénysugár
nemcsak eredeti irányában megy át,
hanem azon kívül egyes élesen kivá-
lasztott irányokban is, melyek szim-
metrikusan helyezkednek el az ere-
deti irány két oldalán. A fehér fényt
egy kerek nyíláson át ejtjük a rácsra,
melynek árkai függélyesek s egy len-
csével a nyílás képét vetítjük az er-
nyőre. Az ernyőn látjuk a nyílás szín-
1. ábra. telen képét, ott, ahol rács nélkül is
megjelenik (1. ábra AJ, de tőle jobbra
és balra is kapunk képeket, melyek azonban színesek. Megmutatom a jelen-
séget ú. n. keresztráccsal is, melyet úgy készíthetünk, hogy két egyszerű
rácsot (amilyet előbb használtunk) árkos felületükkel egymásra fektetünk
úgy, hogy az árkok egymásra merőlegesen álljanak. (2. ábra.) Ezen a rácson
most négyzetes hálózat metszéspontjain elhelyezett kis nyílások lesznek,
melyeken a beeső fény átmehet. A fényt most is kerek nyíláson át ejtjük a
rácsra, az ernyőn a nyílás képeinek sorozatát látjuk, melyek ugyancsak egy
négyzetes háló metszéspontjain helyezkednek el s színesek, ha fehér fényt
használunk. E jelenségek csak úgy értelmezhetők, ha a fénysugárban annak
mentén szabályos periódusban ismétlődő állapotváltozást tételezünk fel,
mint pl. a továbbterjedő hullámban az egyes részek kitérése. E jelenség
jellemző a fény hullámelméletére.
A kémikusok az anyagot igen apró, diszkrét, azaz egymástól élesen
különvált részekből, ú. n. a t o m o k ból összerakottnak gondolják ; az
atomok egyes nagyobb csoportokba tömörülhetnek, ezek a m o l e k u l á k .
A fizikusok ezt az elméletet átvették a különböző anyagokon észlelhető fizikai
tulajdonságok leírására, csak kiegészítették azzal, hogy a molekulákat foly-
tonos mozgásbanlévőknek gondolták. Másféle a mozgás szilárd anyagban,
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 243

más a folyadékban, más a gázban. A gáz molekuláiról pl. azt mondjuk, hogy
egyenes vonalban mozognak elég szép sebességgel (néhány száz méter
másodpercenként) míg egymásba vagy a falba nem ütköznek ; ilyenkor
megváltozik a sebességük, más irányban mozognak, de megint egyenesben
a legközelebbi ütközésig. Az így felépített kinetikai gázelmélet számot ad a
gázok sajátságairól. így pl. a gáz nyomása az edény falára az ütközések
eredménye : a falra molekulazápor esik,
mely nyomást gyakorol úgy, mint mi-
kor egy acéllemezre gépfegyverek go-
lyózápora esik.
Az említett elméletek mindegyiké-
ben valami anyagról van szó, korpusz-
kulákról, molekulákról, éterről s azok
valamiféle mozgási állapotáról. Mindig
valami anyag képezi az alapkövet,
melyből felépítik a fizikai világot. Ami-
óta L A V O I S I E R kimutatta, hogy az
anyag el nem veszhet, semmiből anyag
nem keletkezhetik, az anyagban va-
lami elpusztíthatatlan, örökké meg-
maradó dolgot láttak s a fizikai világ-
kép megszerkesztésében az anyag kép-
viselte a világ folyásában jelentkező
állandóságot, térbeli elhelyezkedése és
mozgása pedig a jelenségek változa-
tosságát. Ennek az elpusztíthatlanság-
nak köszönhette az anyag nagy tekin-
télyét. Csakhogy ismer a fizika más
elpusztíthatatlan dolgot is, pl. az ener-
giát. A fizika egyik legáltalánosabb
tétele az energia megmaradásáról szól,
az energia nem semmisülhet meg, csak
átalakulhat. Ilyen elpusztíthatlan dolog
az elektromos töltés. Igaz, hogy pozitív
és negatív töltés egymást látszólag meg-
semmisítheti, de ez nem azt jelenti,
hogy elpusztult a két töltés, hanem,
hogy együtt kifelé nem hoznak létre
semmi hatást. így pl. az elektrolitben 2. ábra.
pozitív és negatív töltésű ionok úszkál-
nak, melyek kifelé nem gyakorolnak elektromos hatást, az elektrolit össz-
töltése zérus, de az ionok azért nem semmisítik meg egymást.'
Ezek után közelfekvő az a kérdés, vájjon nem szerkeszthető-e olyan
világkép, melyben az anyag szerepét az energia vagy az elektromos töltés
veszi át, melyben az energia vagy az elektromos töltés volna az alapkő s
annak áramlása, továbbterjedése szolgáltatná a jelenségek változatosságát?
Nincs-e olyan jelenség, melynek megértéséhez nincs szükségünk anyagra?
Először a fény M A X W E L L Î O I származó elektromágneses elmélete
ejtett csorbát az anyag nagy tekintélyén. Ezen elmélet szerint a fénysugár-
ban nem az éter rugalmas rezgése terjed tovább, hanem ú. n. elektromág-
16*
244

neses rezgés ; a fénysugár elektromágneses hullám. Megpróbálom megértetni

azt, hogy mi az elektromágnes rezgés, meg hullám. Gondoljunk egy elek-
tromossággal t ö l t ö t t golyót, nevezzük ,4-nak ; elektromos volta úgy jelent-
kezik, hogy a közelébe helyezett másik kicsiny elektromos testre, B-re erőt
gyakorol. E z t a t é n y t a fizikus úgy fejezi ki, hogy A maga körül elektromos
teret csinál. A tér t e h á t elektromos, ha a beléje helyezett B elektromos
testre valami erő működik, mely nincs meg akkor, ha B test nem elektro-
mos ; az elektromos teret jellemzi ez az elektromos erő, melyet térerősség-
nek neveznek. E g y hangvilla egyik szárára pozitív töltésű golyót ( A ) .
másikára negatív töltésűt helyezünk ( A 1 ) (3. ábra). E két golyó elektromos
teret létesít, azaz a közelében elhelyezett + 1 töltésű kicsiny B testre erőt
gyakorol (ez az erő a térerősség). Hozzuk a hangvillát rezgésbe, a két golyó
hol közelebb, hol távolabb áll egymástól ; ha közelebb áll egymáshoz a tér-
erősség R-ben kisebb lesz, ha távolabb áll, nagyobb lesz. A térerősség a tér-
minden p o n t j á b a n ugyanolyan t a k t u s b a n változik, mint a hangvilla kité-
rése. Az elektromos erő változásá-
val együtt mágneses erő is fellép
A A, JS-ben, mely ugyanolyan t a k t u s b a n
© © változik, mint az elektromos ero.
/\ Az elektromos és mágneses erő eme
/ts együttes periodikus változását ne-
B vezik elektromágneses rezgésnek :
+ J ezt a rezgést A és A 1 keltette. Az
e A és M r h e z közelfekvő helyen is
lesz elektromágneses rezgés, a mész-

Y él,

3- ábra.
szefekvőn is és pedig Ugyanolyan
periódusú, vagy amint szoktuk
mondani, ugyanolyan rezgésszámú :
csakhogy a messzebb fekvő helyen
a térerősség később kezdi a rezgéseit.
mint a közelfekvőben, mert az A és Hj-ből kiinduló erőnek időre v a n szük-
sége, hogy eljusson valami helyre, a lévő helyre később j u t el, mint a
közelire. A térben ily módon t o v á b b terjedő elektromágneses rezgést
nevezzük elektromágneses hullámnak. Amióta rádió van a világon, az
elektromágneses hullámok erősen belenyúlnak a mindennapi életbe ; ilyen
hullámok indulnak ki az adóállomásról s j u t n a k a vevő állomáshoz. Min-
denki beszél a hullámok hosszáról, amelyen é r t j ü k azt a távolságot, melyre
a hullám egy rezgés t a r t a m a alatt eljut. A most általánosan elfogadott
elmélet szerint a fény is ugyanilyen elektromágneses hullám ; minden fény-
forrásból elektromágneses hullámok indulnak ki. akár a rádióban, az adó-
állomás a f é n y t kibocsátó test molekulái, melyekben elektromos töltéseket
kell felvennünk, különben nem i n d í t h a t n á n a k el elektromágneses hullámot.
A vevőállomás a szemünk, vagy a fotográfiai lemez vagy fotocella. A rádió
és a fény hullámai közt az eltérés a rezgésszámban, vagy ha tetszik, a hul-
lámhosszban van. A rádióhullámok hossza néhány száz méterre rúg, a fényé
néhány tízezred milliméterre. De nemcsak a fénysugarak, hanem a Röntgen-
sugarak is ilyen elektromágneses hullámok, esak a hullámhosszuk még a
fénysugarakénál is vagy tízezerszer kisebb. Elektromágneses hullám az
ultravörös meg az ultraibolyasugár is.
Vájjon miből következtetjük, hogy a Röntgen-sugár is elektromágneses
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 245

hullámzás, úgy mint a fény? Hiszen a Röntgen-sugarak sokban eltérnek a

fénysugaraktól, pl. nem verődnek vissza úgy, m i n t a fény, az anyagok nem
törik őket olyan mértékben, mint a fényt. Azonban a Röntgen-sugáron is ész-
lelhető a hullámmozgásra jellemző jelenség : az interferencia és diffrakció.
Igaz ugyan, ha Röntgen-sugár esik merőlegesen optikai rácsra, nem észle-
lünk semmi diffrakciót ; de azért nem, mert kereken 10.000-szer sűrűbben
kellene húzni az árkokat, mint az optikai rácson, ilyen rácsot, sajnos, nem
t u d u n k készíteni. Azonban a természet készen ad kezünkbe ilyen sűrű
rácsot a kristályokban. Már régen olyannak gondolták a kristály szerkeze-
tét, hogy az atomok vagy atomcsoportok szabályos hálózat szerint rende-
ződnek el ; ez a hálózat is rácsot alkot, igaz, nem sík lapon, hanem a
térben elhelyezett rácsot. Az egyes atomok vagy atomcsoportok átlagos
távolásga olyan, hogy a Röntgen-sugár hasonlóan halad r a j t a keresztül,
mint a fény az optikai rácson. LAUE német fizikus kristálylemezre keskeny
Röntgen-sugárnyalábot ejtett, a szemben felállított fotográfiai lemezen
nemcsak a Röntgen-sugár eredeti irányában talált sötét foltot, hanem
körülötte is szimmetrikus elhelyezésben, jeléül annak, hogy a beeső sugár
nemcsak eredeti irányában haladt á t a lemezen, hanem a körül'szimmetri-
kusan elosztott egyes diszkrét irányokban is, hasonlóan, mint ahogy a
fénysugár halad á t a keresztrácson (1. 4. ábra, a és b) ; a körös kép
DEBYE-SCHERER szerint készült. LAUE felfedezése nagyfontosságú, m e r t
nemcsak a Röntgen-sugár hullámtermészetét árulta el, hanem a kristály
szerkezetébe is sokkal mélyebben pillanthatunk be a Röntgen-sugárral,
mint bármiféle m á s eszközzel.
Talán nem felesleges külön felhívnom figyelmüket arra, hogy a fizikus
a rádióhullámokban, az ultravörös — a fény — az ultraibolya — a Röntgen
— és a rádióaktív anyagok kibocsátotta sugarakban ugyanazon alapje-
lenségnek, az elektromágneses hullám megnyilatkozását l á t j a s hogy eme
annyira különböző sugarak mind csak hullámhosszban különböznek egy-
mástól.
Szükséges-e valami anyagot, az étert feltételezni, melyben az
elektromágneses hidlámok továbbterjednek, hisz az elektromágneses hul-
lámokban az elektromos és mágneses térerősség periodikus változásáról
van szó, nem pedig rugalmas rezgésről? MAXWELL úgy gondolta FARADAY
nyomán, hogy az elektromos és mágneses tér valami változást hoz létre az
éterben, amennyiben valami feszültségi állapotba hozza és az ész-
lelhető elektromágneses teret mint eme feszültségi állapot megnyilvánulá-
sát vesszük észre. Azonban elektromos és mágneses erőt el t u d u n k gon-
dolni anélkül, hogy valami anyaghoz kötnők. Tényleg az elektromágneses
tér sajátságait ki lehetett fejteni a Maxwell-egyenletekkel anélkül, h o g y
éterről beszélnénk. K é t tesi között működő gravitációs vonzást is el t u d j u k
gondolni anélkül, hogy valami közbülső anyagot kellene felvennünk, mely
a két test közötti teret kitölti. íme, találtunk egy nagyon változatos nagy
jelenségcsoportot, melynek elméletét felépíthetjük, anélkül, hogy anyagról
beszélnénk. I t t van az a csorba, melyet az elektromágneses fényelmélet
e j t e t t az anyag tekintélyén, mert m e g m u t a t t a , hogy a fizikai világkép
legalább egy tekintélyes részét meg lehet rajzolni anyag nélkül is; azt mond-
h a t n á m , e n y h í t e t t e az anyag terroruralmát.
Lehet, hogy valaki mégis ragaszkodik az éterhez az elektromágneses
jelenségek leírásában; de ez esetben az éter nagyon furcsa anvag volna.
246 DR. TANSI KÁROLY.

Az elmélet természetesen nem elégedhetik meg azzal, hogy egyszerűen azt

m o n d j a : van éter ; meg kell adnia azt is, miféle tulajdonságai vannak. í g y
pl. azt mondja, hogy az éter á t j á r minden testet, de azt is meg kell mon-
dania, hogyan viselkedik a mozgó testtel szemben, v á j j o n átszűrődik r a j t a ,
mint a víz a benne mozgó szitán, magával viszi-e a mozgó test a benne
lévő étert vagy nyugalomban hagyja. Szemléletes alakban v e t h e t j ü k fel e
kérdést : A robogó vonaton a n y i t o t t ablakon kihajolva szelet érzünk, m e r t
a külső levegő nem követi a v o n a t mozgását. Éppígy beszélhetünk éter-

szélről is, ha az éter nem vesz részt a test mozgásában ; ezért az előbbi kér-
dést így v e t h e t j ü k fel : van-e éter-szél, vagy nincs. Ezekre a kérdésekre felelni
kell, m e r t tapasztalás szerint a fényjelenségek megváltoznak, ha a fény-
forrás és észlelő egymáshoz képest mozognak. H a pl. a fényforrás és észlelő
egymáshoz közelednek, a fény kékebb lesz, hasonlóan ahhoz, hogy a loko-
motív f ü t t y e magasabb lesz, ha közeledik hozzánk (Doppler-effektus) :
vagy, ha az észlelő a fényforráshoz képest oldalt mozog, a fényforrást
m á s u t t l á t j u k , mint ahol tényleg v a n (aberráció). Mindazok a jelenségek,
melyeket észlelünk, ha a fényforrás és észlelő, egymáshoz képest mozog,
levezethetők, ha LORENTZ n y o m á n feltesszük, hogy az éter áll, a mozgó
test t e h á t nem hurcolja magával az étert. Ez az elmélet a mozgás jelenségek
szempontjából is rendkívül fontos, mert ha v a n nyugvó éter, akkor beszél-
h e t ü n k abszolút mozgásról, abszolút sebességről : valamely test abszolút
sebességén é r t h e t j ü k az éterhez viszonyított sebességét. Az éterhez viszo-
n y í t o t t azt az abszolút sebességet meg is lehetne mérni és pedig fényjelen-
ségekből. Gondoljuk a fényforrást és észlelőt egy robogó vonaton : mind a
kettő mozog, de egymáshoz képest nincs, az éterhez képest van mozgásuk.
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 247

H a v a n nyugvó éter, akkor a mozgó vonaton a fény terjedési sebessége

a fényforrástól az észlelőig más volna, m i n t az álló vonaton ; a terjedési
sebesség e megváltozását lemérve, ki lehetne számítani a v o n a t abszolút
sebességét a nyugvó éterhez képest. E z t a kísérletet MICHELSON amerikai
fizikus el is végezte, nem robogó vonaton, hanem a n a p körül száguldó
földön. A földön nyugvó fényforrás és észlelő között is más volna a fény
terjedése, sebessége, a szerint, hogy a fényforrás és észlelő közti távolság a
föld sebessége i r á n y á b a n fekszik vagy arra merőleges. MICHELSON nem
talált semmi különbséget, á m b á r módszere elég érzékeny volt arra, hogy a
v á r h a t ó eltérés századrészét is meg t u d t a volna mérni. E negatív eredmény
LoRENTzet ú j hipotézisre késztette, arra, hogy minden test a mozgása irá-
n y á b a n összehúzódik ; aminek következménye, hogyha a földön nyugvó
két pont olyan, hogy a föld keringési sebességének irányában fekszik egy-

4 f> ábra.

mástól, akkor távolságuk kisebb, mintha merőlegesen fekszik ; a fény t e h á t

a két pont között az első esetben kisebb u t a t f u t be, mint a másik irányban
és pedig éppen olyan a r á n y b a n kisebb az út, hogy a fény az észlelő és fény-
forrás közti u t a t egyforma időben teszi meg ; az észlelő nem vesz észre
különbséget a terjedési sebességben. Persze a Lorentz-kontrakció (meg-
rövidülés) ad hoc hipotézis jellegű s megnyugvást nem ad. MICHELSON
kísérlete alapján tehát azt kell m o n d a n u n k : ha van is éter, az olyan furcsa
anyag, hogy a hozzá viszonyított mozgást nem lehet észrevenni, hogy nem
lehet eldönteni, mozognak-e hozzá képest a testek vagy nem. N e m volna
meg az anyagra jellemző ez a tulajdonsága és csak az volna a hivatása, hogy
közvetítse az elektromágneses hullámokat. Puszta név marad, az elektro-
mágneses hullámok m á s f a j t a megjelölésére.
MICHELSON kísérlete késztette EINSTEINÍ a relativitás híres elméleté-
nek felállítására, mely egy csapásra megoldotta a fenn vázolt nehézségeket-
de egyúttal ú j termékeny szempontokat n y ú j t o t t az összes fizikai jelen,
ségek leírására, különösen pedig átalakította az időre és térre vonatkozó
248

felfogásunkat. A régi klasszikus mechanika törvényeit nem d ö n t ö t t e meg,

csak pontosan megjelölte érvényességük körét : amíg a fénysebességhez
képest kicsiny sebességekről v a n szó, érvényes a régi mechanika. A rela-
tivitás elméletében nincsen szó éterről, nincs is reá semmi szükség.
Az anyag nimbusát a m a tulajdonságának köszönte, hogy elpusztít-
h a t a t l a n ; egy hidrogén a t ó m tömege, anyagmennyisége mindig ugyanaz
marad, akármi történik vele. A mechanika azt t a n í t o t t a , hogy valamelv
test tömege független a mozgási állapotától, akár nyugszik, akár van sebes-
sége, tömege változatlanul ugyanakkorra. A tömeg a testet jellemző olyan
a d a t volt, mely független nemcsak mozgási állapotától, hanem hőmérsék-
letétől, független attól, hogy szilárd, folyékony vagy gázalakú-e, attól, hogy
elektromos-e vagy mágneses-e.
A relativitási elmélet ezt a nimbust is megtépázta, amennyiben azt •
t a n í t j a , hogy a test tömege nagyobb lesz, ha sebessége nő, ha t e h á t moz-
gási energiája nagyobbodik. Észrevehető azonban a tömegnagyobbodás
csak akkor lesz, ha sebessége közel j u t a fény terjedési sebességéhez, ami
másodpercenként 300.000 kilométert jelent ; akkora sebesség ez, hogy a
test másodpercenként 7-szer f u t n á körül a földet. Ha pl. 1 kg tömegű test
500 méter másodpercenkénti sebességgel mozog, akkor tömege csak egy
milligramm négyszázezredrészével nagyobbodik. A relativitási elmélet
előbb említett következtetése így nagyon akadémikusnak látszik, mert
hisz 500 méter másodpercenkénti sebesség m á r nagy sebesség, mégis a
tömegnövekedése oly kicsiny, hogy észrevenni semmikép sem lehet.
Azonban a fizikusok találtak olyan sebességet, melynek nagyságrendje
csak 10%-kal kisebb a fénysebességnél és pedig a katódsugarakban és a
radioaktív anyagok ß sugaraiban. A katódsugarakat gerjeszthetjük olyan
üvegcsőben, melyben nagy ritkítású — kereken 0-01 m m Hg nyomású
levegő van. Az üvegfalán á t két fémdrót vezet, melyek a csőben, lemezben
végződnek ; ezek az elektródok. A csövön, az elektrodok segítségével elek-
tromos kisülést viszünk át. Ilyenkor az egyik elektród felületéről indulnak
ki a katódsugarak, melyek ú t j á t halvány kékes fény jelzi. (5. ábra.)
A k a t ó d d a l szemben az üvegfala zöldes fényben világít, fluoreszkál, egy
kalciumszulfid ernyő fehér fényben. A katódsugarakból keskeny nyalábot
h a s í t h a t u n k ki, ha ú t j á b a egy fém vagy üveglapot állítunk, melyen kicsiny
lyuk van. (6. á b r a ; K a katód, ÉD kihasítja a keskeny nyalábot.) Nevezetes
tulajdonsága a katódsugárnak, hogy mágnes eltéríti úgy, mint egy hajlé-
kony vezetőt, melyben elektromos á r a m halad, ami arra vall, hogy a katód-
sugárban is elektromos á r a m halad és pedig a katód felé. 1 A katódsugarak
összes észlelt tulajdonsagai összhangzásban v a n n a k azzal a feltevéssel,
hogy a katódsugárban igen apró testecskék, korpuszkulák r o h a n n a k a
katódtói elirányított nagy sebességgel ; a korpuszkuláknak negatív elek-
tromos töltésük van, melyet persze magukkal visznek ; e mozgó töltések
a d j á k az elektromos áramot. Ezek a negatív töltésű korpuszkulák a z e l e k -
t r ó n o k . K i t ű n t , hogy a rádióaktív anyagok ß sugaraiban is elektrónok
mozognak a sugár irányában. Olyan tökéletesek a fizikus mérő módszerei,
hogy le t u d t á k mérni a katód- meg a ß sugárban mozgó elektrónok töme-
gét, töltését és sebességét.
E mérésekből kitűnt, hogy a katódsugárban az elektrón sebessége
rendkívül nagy ; a sebesség nagyobb, ha az elektromos kisülés nagyobb
1
L á s d T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y 1927. 1. old.

(
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 249

feszültségen történik. H a a feszültség 35.000 Volt, az elektrón sebessége

a fénysebesség harmadrésze, azaz 100.000 kilométer másodpercenként ; a
ß sugarakban mértek 270.000 kilométeres sebességet is, mely csak 10%-kai
kisebb a fénysebességnél. Ekkora sebességgel a relativitás elméletének ama
következtetése, hogy a tömeg nő a sebességgel, már kell, hogy észrevehető
legyen. Tényleg azt találták, hogy aránylag kis sebességgel az elektrón
tömege 1850-szer kisebb, mint a hid-
rogén atómé, ha azonban a sebesség
a fénysebesség 9 / 10 -edrésze, a tömeg
kereken két és félszer akkora, mint kis
sebességgel. A tömeg pontosan úgy
nő a sebességgel, mint ahogyan a re-
lativitás elmélete megköveteli. De ez-
zel elvesztette a tömeg azt az ékes-
ségét, hogy mennyisége változatlan,
mert hisz mozgás közben nő, ha a se r
besség, a mozgási energia nő. Azon- 5. ábra.
ban a relativitás elmélete még tovább
megy : bármely alakú energiát vesz fel a test, tömege arányosan nő a
felvett energiával, így pl. ha hőt vesz fel, tömege nagyobb lesz, igaz oly
kis mértékben, hogy e nagyobbodást mérésekkel igazolni nem lehet ; ha
1 kg víz hőmérsékletét 100°-kal emeljük, tömege egy milligramm egy két-
százezred részével nő. Ha a felvett energia növeli a test tömegét, akkor

6. á b r a -

semmi sem áll annak útjában, hogy a test akár egész tömegét mint energiát
fogjuk fel, azt mondván, a test tömege nem egyéb, mint igen kis helyre
összesürített energia. Az anyag alapkőtermészete ezzel lényegesen meg-
változott; az atomok, molekulák tömege eme felfogás szerint az össze-
sürített energia megjelenési formája ; az atomok állandóságát pedig azzal
értelmezzük, hogy az összesürített energia viszontagságok közt is együtt
marad. Persze azért továbbra is beszélünk atomokról, a testeket továbbra
is atomokból rakjuk össze, csak megmondjuk, miből áll az anyaguk.
A fizika épületének téglája továbbra is az atóm marad, csak megmondjuk,
miből készül a tégla.
Nem kevésbbé érdekes és nevezetes ama mérések eredménye, melyeket
az elektrón töltéséről végeztek. Nem térhetek ki részletesen ama csodála-
tosan finom mérésekre, melyeket M I L L I K A N amerikai fizikus végzett. Ered-
ményük az, hogy az elektrón töltése ugyanakkora, mint a hidrogén ioné,
csakhogy negatív, míg a hidrogén ioné pozitív. Kitűnt továbbá, hogy csak
egyféle elektrón van a világon ; változtathatjuk pl. a katódcsőben a benne
250 DR. TAUGL KÁROLY.

lévő kis nyomású gáz és az elektródok anyagi minőségét, mindig ugyan-

akkora tömegű és töltésű elektrónokat kapunk. Az elektrónok közt nincs-
olyan különbség, mint az elemek atomjai közt : van hidrogén, van oxigén,
van rézatom, de elektrón csak egyféle van. Nevezetes továbbá, hogy soha,
sem észleltek az elektrónénál kisebb töltést ; M I L L I K A N észlelt annál nagyob-
bakat, de mindig az elektrón töltésének egésszámú többszörösét. Eme
tapasztalatok a fizikusokat az elektromosság atomisztikus felfogására
vezették. Minden a világon észlelhető töltés egy meghatározott töltés-
mennyiség egésszámú többszöröse ; ez a legkisebb töltés akkora, mint az
elektróné ; ezért joggal nevezhetjük az elektromosság atomjának ; nevezik
az elektromosság elemi kvantumának is. Minden töltés úgy rakódik össze
elemi kvantumokból, mint a test tömege az atomokéból.
Nem csodálkozhatunk' ezek után, hogy az elektrón becses tulajdon-
sásai miatt nasv tisztesséere jutott a fizikábcán és kémiában. Minden elek-
tromos jelenségben természetesen
szerepet játszik az elektrón, hisz.
minden töltés elektrónokból tevődik
össze. Szerepének kell lenni pl.
a fény és Röntgen-sugár kibocsátá-
sában, mert hisz a fény és Röntgen-
sugár elektro-mágneses hullám, mely
az atomokból indul ki ; az atóm e
hullámok leadóállomása, kell tehát,
hogy az atomokban is legyen töltés.
Tényleg úgy gondoljuk, az atomok
intim belső szerkezetét, hogy egy
pozitív töltésű magból áll, mely kö-
rül elektrónok keringenek. A neut-
rális atóm pozitív magjának összes
töltése ugyanakkora, mint a keringő elektrónok töltésének összege ; ha
eme neutrális atóm elveszít egy elektrónt, pozitív ion lesz belőle. A hidro-
gén atomot pl. úgy gondoljuk, hogy pozitív magjának töltése akkora, mint
az elektróné, s körülötte kering egy elektrón; a hidrogénatom pozitív magját
protonnak nevezik. Az atóm tömegének túlnyomó nagy részét a mag szol-
gáltatja, hisz az elektrón tömege 1850-szer kisebb, mint a protoné. Más
elem pozitív magját protonokból és elektrónokból gondolhatjuk összerakva,
körülötte keringenek elektrónok és pedig annyi, mint a hányadik helyen
van az illető elem a periodikus rendszerben.
A sok jelenség közül egyet mutatok be, melyben az elektrón döntő
szerepet játszik, melynek köszönhetjük, hogy éjjel-nappal elektromág-
neses hullámok vesznek körül hangos szóval, hogy nem tudunk tőlük sza-
badulni. Két lemezből álló kondenzátort veszünk ; az egyiket levezetjük a
földbe, a másiknak pozitív elektromos töltést adunk és összekötjük egy
elektroszkóppal, melynek lemezei szétágaznak. (7. ábra.) A kondenzátor
közelében függélyes drótot feszítünk. Ha e drótot izzásba hozzuk, pl. elek-
tromos árammal, a kondenzátor elveszti töltését és az elektroszkóp két
lemeze összeesik. E jelenséget úgy értelmezzük, hogy minden izzótest elek-
trónokat bocsát ki magából (Richardson-effektus), melyek ionizálják, azaz
vezetővé teszik a körülötte levő levegőt, az előbbi kísérletben a konden-
zátor lemezei között levő levegőt is ; ezért sül ki a kondenzátor. Ezt a jelen-
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 251

séget használták fel, hogy elektromágneses hullámokkal, a rádióhullámok-

kal vigyék á t a hangot ezerkilométeres távolságokra. Az ú. n. elektrón-
csőben, mely a rádióállomás legfontossbb alkatrésze, izzó fémszál van,
mely a körülötte lévő nagy v á k u u m b a elektrónokat küld ; ezek az ú. n.
rácson á t az anódhoz j u t n a k és ezzel áramot adnak.
Az a t ó m egyik alkotóelemét, az elektrónt különváltan is megtaláltuk
a katód- meg a ß sugarakban. Vájjon hasonló értelemben különváltan meg-
találhatjuk-e az a t ó m másik
alkotórészét, a pozitív töltésű
magot? Más szóval : van-e olyan
sugár, melyben a pozitív töl- ' —
tésű mag mozog hasonlóképen,
m i n t a katódsugárban az elek-
8
trón? Van, és pedig a rádió- - ábra.
aktív anyagok kibocsátotta
úgynevezett a sugarak, melyekről kiderült, hogy bennök a hélium pozitív
m a g j a halad nagy sebességgel. B e m u t a t o k egy kísérletet az a sugarak-
kal, melyben a benne mozgó pozitív korpuszkulákat külön-külön egyen-
ként t u d j u k észrevenni, úgyhogy minden egyes korpuszkula hangot ad,
azt m o n d h a t n á m minden korpuszkula hangosan bejelenti jelenlétét ; meg-
teszi ezt a korpuszkula az ú. n. csúcsszámláló segítségével (1. 8. ábra). Áll
egy fémcsőből, melynek közepébe beleér egy finom csúcsban vőgződő fém-
r ú d szigetelve a külső fémcsőtől. A fémcsövet levezetjük a földbe, a belső
f é m r ú d n a k pozitív töltést a d u n k akkora feszültségen, hogy éppen csak,
hogy nem megy á t kisülés a csúcstól a csőhöz. A fémcsőnek a csúccsal szem-
ben lévő végét egész vékony alumíniumlemez fedi, melyen az a sugarak
átmehetnek. A csúcs és cső között elektromos tér van, mely legerősebb a
csúcs közelében. Az aluminium-
h á r t y á n á t belépő a rész ioni-
zálja a levegőt, de kevés elek-
t r ó n t termel; az elektrónt a
pozitív csúcs vonzza, nagy se-
bességet ad neki, akkorát, hogy
útközben az elektrón t o v á b b
ionizálja a levegőt annyira,
hogy kisülés jön létre, á r a m
megy a csúcstól a cső felé. í g y
minden a-rész belépését rövid
ideig t a r t ó á r a m jelzi ; az ára-
m o t felerősítjük, (9. ábra),
hangszórón visszük át, mely
erre éles k a t t o g á s t ad. ( E az erősítő berendezés, I I a hangszóró.) Végered-
ményben minden egyes a-rész m e g k a t t o g t a t j a a hangszórót. Az a-sugarakat
rézre lecsapott potonium szolgáltat ja ; ha e p r e p a r á t u m o t az a l u m i n i u m h á r t y a
elé t a r t j u k , a hangszóró éles és külön-külön jól hallható kattogásokat ad.
Most m á r megmondhatom, milyen kövekből épül fel a fizikai világ
épülete : protonból és elektrónból, hozzátéve, hogy ezek tömege energiából
van gyúrva. A következő előadásban meg fogom m u t a t n i , miképen
mozognak a protonok és elektrónok, amikor a t a r k a fizikai jelenségeket
adják. Dr. Tangl Károly.
(Vége következik.)
TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖZLÖNY
M e g j e l e n i k m i n d e n hó-
n a p 1-én és 15-én leg-
a l á b b is 2 n a g y nyolcad-
rét í v n y i t a r t a l o m m a l ;
E f o l y ó i r a t o t a Tár-
s u l a t t a g j a i az é v d í j
f e j é b e n k a p j á k ; nem-
t a g o k r é s z é r e a Pót-
időnként s z ö v e g k ö z t i HAVONKINT KÉTSZER MEGJELENŐ füzetekkel együtt
rajzokkal illusztrálva. ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT é v e n k i n t 12'— pengő.

63. K Ö T E T . 1931. M Á J U S 1. 931. F Ü Z E T

A fizikai világkép kialakulása.

(Befejező közlemény.)

II.
Az előzőekben k i t ű n t , hogy az energia úgy viselkedik, m i n t h a tömege
volna, amennyiben a test tömege nő, ha energiát vesz fel. A fizikusok ezt
úgy fejezik ki, hogy az energiának v a n tehetetlensége. De más szempontból
is így viselkedett. L á t h a t j u k ezt a sugárnyomás jelenségében, melyet MAX-
WELL óta ismerünk. A fény nem rugalmas, hanem elektromágneses hullám-
zás és nem jár valami anyag mozgásával. A fényben energia terjed tovább,
amit abból l á t h a t u n k , hogy felmelegszik az a test, mely f é n y t nyel el, a hő
pedig energia. A fénysugár tehát az őt elnyelő testnek energiát ad, mely
benne volt a fénysugárban. H a a fénysugár visszaverődik, az energia is
visszaverődik és megtalálható a visszavert sugárban. Már MAXWELL állí-
t o t t a , hogy a tükröző felületre eső fénysugár nyomást gyakorol rá ; e nyo-
m á s t LBBEDEW orosz fizikus le is mérte. Ugyancsak nyomást gyako-
rolna a felületre egy reá eső korpuszkulazápor, hiszen láttuk, hogy a gáz
n y o m á s á t a n n a k t u l a j d o n í t h a t j u k , hogy az edény falára molekulazápor
hull. A fénysugár is úgy viselkedik, m i n t h a tömeget zúdítana a visszaverő
felületre. A fénynyomás nagyon kicsiny; a napfényé pl. 0-8 milligramm
1 négyszögméterre.
Az energia tehetetlensége gondolatát t o v á b b f ű z h e t j ü k : az energiá-
nak van tömege ; de az anyagot atomokból gondoljuk összerakva ; h á t az
energia is atomos szerkezetű? Van-e az energiának is a t o m j a , valami igen
kicsiny energiakvantum, melyből összerakódnak az észlelhető energia-
mennyiségek, úgy, mint a homokrakás a homokszemekből?
Ezzel meg is jeleztem az ú. n. kvantumelmélet alapgondolatát ; PLANCK
állított fel 1900-ban eme merőben újszerű elméletet néhány évvel előbb
mint EINSTEIN a relativitás elméletét. H a valaki azt kérdezné, hogy a
fizikai világ modern felfogásának mik a jellemző vonásai a régivel szemben,
a kvantumelméletet és a relativitási elméletet jelölném meg m i n t ilyet ;
ebben jelentkezik legélesebben a régi és ú j felfogás közti különbség ; mind-
k e t t ő oly alapvető ú j felfogást vezet be, mely nemcsak egyes jelenségcso-
portokban. hanem az összes fizikai jelenségekben érezteti h a t á s á t .
Már említettem, hogy a fényforrás a t o m j a i leadóállomások, melyekből
elektromágneses hullámok indulnak ki ; az atomok ezzel energiát küldenek
a környező térbe. A régi felfogás szerint folyton, megszakítás nélkül áramlik
ki az energia ; ezzel szemben PLANCK szerint az a t ó m egyes meghatározott,
különvált energiaadagokat küld ki az egész térbe minden irányban. PLANCK
meg is adta,- hogy mekkora ez az energiaadag ; ha w a kibocsátott hullám
rezgésszáma, akkor az energiaadag ezzel arányos, azaz az energiaadag, v a g y
T e r m é s z e t t u d o m á n y i Közlöny. 63. kötet. 1931.
274 DR. TANSI KÁROLY.

energiakvantum E = hn ; h egy állandó szám, a Planck-féle állandó, melyet

h a t á s k v a n t u m n a k neveznek. Nagyon nevezetes állandó ez, melynek sze-
repe v a n minden olyan jelenségben, melyet a kvantumelmélettel írunk le.
Az energiakvantum nagyobb a kék fényben, mint a vörösben, m e r t n a g y o b b
a rezgésszám ; még nagyobb a Röntgensugárban. Az a t ó m lökésszerűen
dob ki magából egy-egy energiakvantumot. Hasonló az a t ó m a mozi vetítő-
gépéhez, mely másodpercenként m o n d j u k 20 egyes különálló képet, kép-
adagot vetít az ernyőre ; a képek sorozata összeolvad s azt a b e n y o m á s t
k a p j u k , m i n t h a folyton esett volna a kép az ernyőre.
Hogyan j u t o t t P L A N C K e gondolatra? T a n u l m á n y o z t a azt a jelenséget,
hogy az izzó testek világítanak. Régen ismeretes, hogy a magasabb hőmér-
sékleten izzó test erősebben és fehérebben világít ; ezért beszélünk vörös
izzásról, fehér izzásról. A fémszálas izzólámpák erősebben és fehérebben
világítanak, m i n t régi szénszálas lámpák, mert a fémszálat magasabb hő-
mérsékletre lehet felfűteni, mint a szénszálat. Mérésekkel megállapították,
hogyan függ a kibocsátott fény erőssége és színe a hőmérséklettől. A régi
klasszikus elmélet azonban e mérésekkel teljesen ellenkező eredményre
vezetett ; amint azonban P L A N C K az előbb említett k v a n t u m h i p o t é z i s t
vezette be, a t a p a s z t a l a t t a l egyező összefüggésre j u t o t t .a hőmérséklet, a
kisugárzott fény erőssége és színe között. Ez az elmélet azonban nemcsak a
sugárzás leírásában m u t a t k o z o t t termékenynek, hanem szinte az összes
fizikai jelenségekben ; különösen kiemelem e szempontból a hő-, meg az
ú. n. fotoelektromos jelenségeket. Legfényesebb sikerét a kvantumelmélet
a vonalas spektrumok szövevényes szerkezetének értelmezésében érte el ;
csodálatos rendet t e r e m t e t t a spektrumvonalak kétségbeejtően bonyolult
tömkelegében.
Az izzólámpa szála, mint minden izzó szilárd test olyan f é n y t áraszt,
melyben minden szín benne van. Az ívlámpa izzó szenének fényét egy füg-
gélyes résen á t prizmára e j t j ü k ; a prizma az izzó szén fényében bennfoglalt
különböző színeket más-más mértékben töri meg ; egy lencse a rés éles
képét a d j a az ernyőn, de minden színben más helyen ; a színes képek soro-
zata folytonos szalaggá olvad össze, jelezve ezzel, hogy az izzó szén fényé-
ben nem hiányzik semmi szín, különben az említett szalagban a hiányzó
szín helyén fekete vonal mutatkoznék, mert e helyre nem esik kép. E színes
szalag a spektrum. Az izzó szén a d t a spektrumot folytonos s p e k t r u m n a k
nevezik, mert megszakítás nélkül ,folytonosan sorakoznak a színek. Meg-
m u t a t o m az ú. n. reklámszén világító ívének, (nem az izzó szénnek) spek-
t r u m á t , mely egyes, különálló színes vonalakból áll ; minden vonal a rés
képe egy — egyetlen meghatározott színben. Az ív fényében csak az egyes
különálló vonalakhoz tartozó színek v a n n a k meg, a többi hiányzik. Az ilyen
s p e k t r u m o t vonalas s p e k t r u m n a k nevezik ; ilyet a d n a k a gázok és gőzök,
pl. a reklámcélokra szolgáló világító üvegcsövek, melyekben a neongáz
világít. A fizikus a színt rezgésszámmal jellemzi s így azt is m o n d h a t j u k ,
az izzó szilárd test fényében, spektrumában minden rezgésszám megvan,
a gázok és gőzökében csak egyes élesen meghatározott rezgésszámok.
A gáz és gőz s p e k t r u m á b a n lévő vonalak és rezgésszámuk jellemzők az
illető gázra vagy gőzre a hidrogén spektruma más vonalakból áll, m i n t a
nátriumgőzé ; ezen alapszik a spektralanalizis.
R Y D B E B G nevezetes törvényszerűséget talált a vonalas s p e k t r u m b a n
fellépő rezgésszámok között és pedig tisztán tapasztalati alapon, mérések-
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 275

bői. E törvényszerűség sok fejtörést okozott az elméleti fizikusoknak. Csak

a kvantumelmélet alapján sikerült végre B O H R dán fizikusnak e törvény-
szerűségeket levezetni, azonban ú j a b b , merész feltevésekhez kellett folya-
modnia, melyek a spektrumokon tapasztalható egyéb jelenségekben is
fényesen beváltak.
B O H R elméletének alapjait a hidrogén a t o m o n m u t a t o m be, mert eme
a t ó m szerkezete a legegyszerűbb. A hidrogén atóm áll egy pozitív töltésű
magból, a protonból és egy körülötte keringő elektrónból. A régi mechanika
szerint az elektrón bármely távolságban keringhet a pozitív mag körül.
B O H R k v a n t u m s z e r ű első hipotézise szerint az elektrón csak egyes meg-
határozott p á l y á k o n keringhet ; minden pályához tartozik egy élesen meg-
h a t á r o z o t t energiaérték. Az elektrón a sok lehetséges energiaérték közül
egyeseket kiválaszt m a g á n a k és az ennek megfelelő pályán kering. (A 10.
ábra a kiválasztott, lehetséges p á l y á k a t ábrázolja.) A régi elektróndina-

10. á b r a . 11. á b r a .

mika szerint a magból és elektronból álló rendszer a keringés közben foly-

tonosan sugároz ki elektromágneses hullámokat és ezzel energiát. B O H R
második feltevése szerint ezzel éles ellentétben az elektrón keringése köz-
ben semmit sem sugároz. Megtörténik azonban, hogy egyik lehetséges
pályáról egy másikra ugrik, pl. egy külsőről egy belsőre. A külső pályán
energiája nagyobb, a belsőn kisebb s így ugrás közben veszít energiát ;
B O H R szerint ezt az elvesztett energiát sugározza ki elektromágneses hul-
lám a l a k j á b a n ; a kisugárzott energia mindig egy-egyetlen adag, egy kvan-
t u m ; olyan rezgésszámmal sugároz, hogy az energia éppen egy k v a n t u m
legyen (láttuk, hogy az adag nagysága függ a rezgésszámtól). H a nagy a
két pálya energiakülönbsége, nagyobb lesz a rezgésszám.
Az elektrón csak ugrás közben sugároz ; ezzel kapcsolatban egy különös
körülményre kívánok r e á m u t a t n i : az elektrónnak mintegy m á r az ugrás
legelején t u d n i a kell, hogy hova, melyik pályára ugrik, mert aszerint sugá-
roz, mintegy a jövőbe kell látnia ; úgyis m o n d h a t j u k : a jövő szabja meg a
jelent, t. i. a sugárzás m ó d j á t .
P L A N C K elméletében a kisugárzott energiakvantum szétterül az egész
térre. Az A atomból kilövelt energiakvantum elterjed minden irányban.
1 másodperc múlva eljut a gx gömbfelületig, 2 m p múlva g2-ig, s i. t. mind
n a g y o b b és nagyobb gömbfelületen oszlik el ( 1 1 . ábra). E I N S T E I N még
16*
276 DE. TAXGL KÁROLY'.

élesebbé t e t t e a k v a n t u m o s felfogást, azt mondván : a kisugárzott energia-

k v a n t u m nem oszlik el az egész térre, hanem meghatározott t é r f o g a t b a n
együtt marad, az egyes energiaadagok egymástól különválva terjednek
t o v á b b . A különbséget a két felfogás közt a következő képpel szemléltet-
hetem : ha a p u s k á t elsütjük, meghatározott energia j u t a környező térbe,
egyrészt m i n t hanghullám, másrészt mint a t o v á b b repülő golyó mozgási
energiája. A hanghullámban levő energiamennyiség az egész környezetre
eloszlik, a kilőtt golyóban lévő mennyiség e g y ü t t m a r a d a golyóban s csak
egyetlen irányban halad tovább. Az elektrón ugrásakor kilövelt, együtt-
maradó energiaadagot nevezik f é n y k v a n t u m n a k vagy foton-nak. E felfo-
gásnak azonban súlyos következményei vannak. Hiszen azt láttuk, az
energia úgy viselkedik, m i n t h a tömege volna ; a foton-ban lévő energia-
adag is úgy vjselkedik, m i n t h a t o v á b b nem osztható tömege volna, m i n t
egy korpuszkula, m i n t egy molekula s akkor azt is m o n d h a t j u k , hogy a
fényforrás anyagi korpuszkulákat lövel ki magából ; de ez nem egyéb, mint
a Newton-féle elmélet, csak a korpuszkulák tömege nyer ú j értelmezést az
energiával. í m e kétszázéves átalakulás u t á n visszajutunk NEWTON fény-
elméletéhez !
Mi késztette EINSTEINT a f é n y k v a n t u m elméletének felállítására?
Az ú. n. ingadozás jelensége. Legyen egy zárt edényben gáz. A molekulák
eloszlási m ó d j a az időben ingadozik az egyenletes eloszlás körül, azaz, ha
pl. a kicsiny v térfogatban (12. ábra) lévő molekulák számát megszámlál-
nék, hol többet, hol kevesebbet találnánk, m i n t az egyenletes eloszlásnak
megfelel. Gondoljuk most, hogy a gázt teljesen kiszívtuk és az edény fala
m i n d e n ü t t egyformán sugároz befelé ; az egész edény belseje sugárzással,
s az ennek megfelelő energiával lesz megtöltve. Azonban az energia elosz-
lása is ingadozik, 3/ZEZ ä v térfogatban foglalt energiamennyiség hol nagyobb,
hol kisebb, mint az egyenletes eloszlásnak megfelelne. Az energia ingado-
zása teljesen olyan, m i n t h a az edény térfogatát nem töltené be folytonosan,
hanem hn nagyságú különálló k v a n t u m o k b ó l rakódnék össze ; a v térfo-
g a t r a eső energiakvantumok száma éppúgy ingadozik, mint előbb a mole-
kulák száma. Az ingadozások szempontjából t e h á t a hn energiakvantum
éppúgy viselkedik, mint egy anyagi korpuszkula.
Több olyan jelenséget ismerünk, mely csak az Einstein-féle fénykvan-
t u m m a l , a fotonnal értelmezhető ; ilyenek a fényelektromos vagy foto-
elektromos jelenségek, a Compton-effektus, a Raman-effektus. Csak a
fotoelektromos jelenségekről szólok.
A fotoelektromos effektust HALLWACHS fedezte fel. ámbár előbb már
HERTZ is észlelte más formában. E g y szigetelt c cinklemezt elektroszkóppal
kötünk össze ; (1. 13. ábra) negatív töltést a d u n k neki, mire az ekletrosz-
kóp két lemeze szétágazik. A cinklemezzel szembeállítunk egv földelt drót-
hálót. A cinklemezre a dróthálón á t egy elektromos ívlámpa fényét e j t j ü k ,
mire az elektroszkóp lemezei összeesnek a n n a k jeléül, hogy a cinklemez
elveszti negatív töltését. H a a cinklemeznek pozitív töltést adunk, a reáeső
fénynek nincs hatása, a töltést t o v á b b r a is m e g t a r t j a . LENARD, Német-
országban élő hazánkfia k i m u t a t t a , hogy a fény a fémekből elektrónokat
vált ki, melyek kísérletünkben a cinklemezről a földelt hálóra j u t n a k ,
kisebbítik a cinklemez negatív töltését és áramot a d n a k a háló és cink-
lemez közt. É r t h e t ő ebből az is. hogy a pozitív töltésű lemezen nem észlel-
t ü n k h a t á s t ; a fény most is ki akar váltani elektrónokat, de a lemez pozitív
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 277

töltése nem engedi őket eltávozni ; különben, ha el is távoznának, a lemez

pozitív töltése nagyobbodnék. Tisztább az effektus v á k u u m b a n . Légritkí-
t o t t üvegedény falának egy d a r a b j á t K káliumréteggel v o n j u k be, melyet
egy telep negatív sarkához kapcsolunk (1. 14. ábra), a réteggel szemben
egy drót, mely a telep pozitív sarkához vezet. H a f é n y t e j t ü n k a kálium-
rétegre, á r a m o t k a p u n k . Az á r a m o t k i m u t a t h a t j u k galvanométerrel.
E jelenség vizsgálatából kiderült, hogy az elektrónok meghatározott
sebességgel lépnek ki a fémből. H a nagyobb erősségű f é n y t e j t ü n k be, a
kilépő elektrónok száma nagyobbodik, de sebessége nem ; akár gyenge,
akár erős fényt használunk, az elektronok mindig ugyanakkora sebességgel
h a g y j á k el a fémet. Azonban vörös fény kisebb, kék fény, vagy Röntgen-
sugár nagyobb sebességű elektrónokat csal ki. Az a különös dolog történik,
hogy pl. a gyenge kék fény nagyobb sebességű elektrónokat vált ki, mint
az erős vörös fény. Azt is megállapították, hogy a kilépő elektrón mozgási

energiája mindig éppen a beeső fénynek megfelelő egy energiakvantum,

azaz ha n a beeső fény rezgésszáma, akkor az elektron mozgási energiája
= hn.
Az, hogy az elektrón mozgási energiája éppen egy energiakvantum
nagyon összhangzásban látszik lenni PLANCK felfogásával : amikor az
elektron a fényből éppen egy k v a n t u m o t nyelt el, akkor kilép. De hogyan
szedi össze ezt a kvantumot? Amire az A atomból kisugárzott k v a n t u m
eléri az e elektront, szétterült az elektrónon á t f e k t e t e t t egész gömbfelületre,
(1. 15. ábra) ; az elektrón csak annyit nyelhet el, amennyi a kvantumból
reá esik ; ez pedig rendkívül kicsiny törtrésze az egész k v a n t u m n a k , mert
hisz az elektrón felülete aránytalanul kisebb a gömbénél. Az elektrónnak így
időre v a n szüksége, hogy egy egész k v a n t u m o t szedjen össze. Számítás sze-
rint Röntgensugarakra ez az idő egy évet is kitehet ; pedig a fotoelektromos
hatás, az elektrón kiváltása rögtön megindul, a m i n t a fény beesik. EINSTEIN
f o t o n j á v a l ez a nehézség elesik, mert az energia k v a n t u m együtt marad,
egyszerre éri az elektront, mely rögtön egészében elnyelheti a k v a n t u m o t .
A f é n y k v a n t u m elméletének azonban súlyos következményei v a n n a k ,
mert, mint m á r kiemeltem, a f é n y k v a n t u m , a foton úgy viselkedik, mint
egy korpuszkula, melynek tömege van. De hisz a fény korpuszkuláris elmé-
letét elejtették, mert nem t u d o t t megbirkózni az interferencia jelenségek-
278

kel ; vájjon új formájában most már meg tud birkózni velük? Nem. Az
eddigiek alapján azt kell mondanunk : a továbbterjedésével kapcsolatos
jelenségekben (interferencia) a fény úgy viselkedik, mintha hullám terjedne
benne tovább, az anyaggal való kölcsönhatásban (fénygerjesztés, elnyelés,
fotoelektromos hatás, Compton-effektus) úgy viselkedik, mintha korpusz-
kulák terjednének benne tovább. Az interferenciajelenségek nem értel-
mezhetők a fénykvantum elmélettel, a fotoelektromos jelenségek, Compton-
effektus nem értelmezhető a hullámelmélettel.
Természetes, hogy a fény e dualisztikus, mondhatnám kétszínű visel-
kedése nem szimpatikus s meg van az a törekvés, hogy mégis egységes
alapra építsük fel az elméletet. Úgy látszik, a legújabb ú. n. hullámmecha-
nika vezet ki e nehézségből.
Már régen észrevették, hogy a fénysugár útja a geometriai optikában
ugyanazon elvek alapján írható le, mint egy korpuszkula mozgása erők

hatása alatt. De a geomteriai optika csak első közelítésben adja helyesen a

fénysugár terjedését, az optikai rácson áthaladó fény pl. egyáltalában nem
követi a geometriai optika törvényeit ; ilyen eltérés mutatkozik vala-
hányszor a fény terjedésére rendelkezésre álló tér (pl. az optikai rács nyí-
lásai) igen kicsinyek. E jelenségeket a tapasztalással megegyezésben azzal
írhatjuk le, hogy a fényben hullám terjed tovább. Közelfekvő gondolat,
hogy a korpuszkula mozgását is máskép kell leírni, lia a mozgás terének
méretei igen kicsinyek lesznek, pl. a molekuláris rendűek, mint az elektron
keringésében a mag körül ; vájjon nem lehet-e ilyenkor a korpuszkula moz-
gását is mint valami hullám tovaterjedését felfogni?
Más megfontolás is erre vezet. Láttuk, hogy a kropuszkula tömegét
mint összesürített energiát foghatjuk fel ; liogy milyen alakban van jelen
ez az energia, arról nem beszéltem semmit. Hátha az az energia, melyet
mint tömeget veszünk észre, valamiféle rezgés alakjában van jelen? Akkor
minden korpuszkulához tartozik valamiféle rezgés oly módon, hogy a kor-
puszkula mozgását úgy írhatjuk le, mint valami rezgés továbbterjedését.
Ebben áll az új hullámmechanika alapgondolata, melyet DE BROGLIE feje-
zett ki először s melyet S C H R Ö D I N G E R fejlesztett azután tovább, általá-
nosan alkalmazható eljárást adván arra, hogy a korpuszkula bármily moz-
gásához megtaláljuk a vele egyenértékű hullámmozgást, hogy milyen a
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 279

hullám alakja, eloszlása. Már DE BROGLIE kiszámította, hogy meghatá-

rozott sebességű korpuszkulához, milyen hullámhossz, rezgésszám tar-
tozik, milyen a hullám terjedési sebessége.
A fény hullámtermészetére jellemzők az interferencia, az elhajlási
jelenségek pl. rácson. Ha helyes DE BROGLIE feltevése, akkor a tovaszá-
guldó elektronokból álló katódsugarat is mint hullámmozgást foghatjuk
fel s kell. hogy velők is észlelhető legyen elhajlási jelenség a rácson. Csak
igen sűrű rácsot kell használni, olyat, mint a Röntgen-sugarakra. Tudjuk,
hogy minden kristály ilyen méretű rács s így azt várjuk, hogy a kristály-
lemezen áthaladó katódsugárral ugyanolyan elhajlási képeket kapunk,
mint a Röntgen-sugarakkal, csak vékonyabb lemezt kell használnunk.
A kísérlet eme következtetést fényesen igazolta. Az első kísérleteket D A V I S -

Hí. á b r a .

sox és G E R M E R végezték nikkel kristállyal.

A 16. ábra két képe FR.
K I R C H N E R felvételét mutatja, az első celluloid
hártyával készült, a második
kámforral. A felvétel úgy készült, hogy a vizsgálandó anyag vékony réte-
gére katódsugarat ejtünk, mely a rétegen áthaladva a szemben álló foto-
gráfiai lemezre esik. Az első kép olyan, mint egy Laue-diagramm. a második
mint a Debye—Scherer-eljárással készült Röntgen-felvétel. Sőt Ruppnak
sikerült optikai rácson is észlelnie a katódsugár elhajlítását, csak nagyon
ferdén kellett beejtenie a katódsugarat. A katódsugarak elhajlításának
technikája rövid pár év alatt annyira fejlődött, hogy Röntgen-sugarak
helyett már katódsugarakat is használnak az anyagok belső szerkezetének
vizsgálatára. Mindkét eljárásban interferencia jelenséget használnak fel,
pedig a Röntgen-sugárban hullámok, a katódsugárban elektrónok, negatív
korpuszkulák terjednek tovább.
A katódsugarak elhajlását lemérve, ki lehetett számítani a hozzátar-
tozó rezgés hullámhosszát és ez pontosan egyezett a DE BROGLIE számí-
totta értékkel !
A Schrödinger-féle hullámmechanika a régi kvantumelmélet sok nehéz-
ségét igen egyszerűen oldja meg, melyekre nem térhetek ki ; inkább a
280 DR. TANSI KÁROLY.

hidrogén atomon m u t a t o m meg nagy előnyeit. A Bohr-féle elmélet nem

t u d t a megmagyarázni, miért választ ki magának az elektron egyes meg-
határozott pályákat. A hidrogénatom esetében a hullámelmélet még szem-
léletes alakban is meg t u d j a magya-
rázni ezt a sajátságos viselkedést. Az
elektrón a pozitív mag körül a fel-
rajzolt körpályán kering. Az előbbiek
szerint az elektrón keringését leírhat-
juk olyan hullámmal, mely a körpálya
mentén a nyíl i r á n y á b a n körülfut.
Hogy ez a hullám az időben változat-
lanul fennállhasson, az kell, hogy pl.
az A ponttól kiinduló hullám ugyan-
olyan állapotban (fázisban) érkezzék
vissza A-ba, m i n t amilyenben kiin-
dult. A rajz szerint A-ból a hullám úgy
indul ki, hogy A-ban kezdődik egy
hullámvölgy, a hullámnak úgy kell
visszaérkeznie A-ba, hogy o t t megint
hullámvölgy kezdődjék. Ez csak akkor
következik be, ha a körpályán éppen
17. ábra.
1 vagy 2 vagy 3 s i. t., szóval egész-
számú hullámhegy és hullámvölgy fér el,
ha a körpálya hossza a hullámhossznak egészszámú többszöröse. Nem is kell
t u d n u n k , milyen hullámról v a n szó, elég annyit t u d n u n k , hogy valamiféle
hullám t e r j e d t o v á b b . Az elektron eszerint csak olyan pályán keringhet,
amelyen az előbbi feltétel teljesül ; ez pedig csak a Bohr-féle pályákon
következik be. A pályák kiválasztását nem kell t e h á t m i n t ú j hipotézist
bevezetnünk, a hullámmozgás természetes következménye ez. Hasonló e
jelenség ahhoz, melyet a húrok rezgésén tapasztalunk. A h ú r is csak úgy
rezeghet állandóan, hogy a h ú r hossza a hullámhossz felének egészszámú
többszőre s ha h ú r t megpengetjük, a h ú r magától felveszi ezeket a lehet-
séges rezgési módokat. (18. ábra) Komplikáltabb a t o m o k b a n is kiválaszta-
nak m a g u k n a k az elektrónok
egyes meghatározott pályákat,
de ez esetben nem t u d j u k a
pályaválasztást ilyen szemléletes
módon értelmezni, mert m a g á t a
hullámot sem t u d j u k úgy szem-
léltetni, mint a hidrogén atom- 18. ábra.
ban. De pályaválasztás ez eset-
ben is következménye a hullám természetének; a hullámot leíró mate-
m a t i k a i formulának folyománya.

A hullámelméletben nem kell külön feltennünk, hogy az elektrón kerin-

gése közben nem sugároz, hanem csak ugrás közben, valamint azt sem, hogy
ugráskor mindig egy k v a n t u m o t sugároz ki ; mindez következménye a
hullámelmélet alapfeltevésének. Ez a néhány példa is m u t a t j a a hullám-
mechanika fölényét.
Amennyiben a korpuszkula mozgásához rendelt hullámnak van valami
fizikai realitása, kérdezhetjük, milyen fizikai szerepe van a hullámmozgás-
 A FIZIKAI VILÁGKÉP KIALAKULÁSA. 281

ban magának a korpuszkulának? A hullámnak milyen sajátságát vesszük

észre, mint korpuszkulát? Kezdetben úgy gondolták, hogy a hullámok a
tér egyes helyein erősítik, másutt lerontják egymást. Szerkeszthető a hullá-
mok olyan rendszere, hogy csak egy kis térrészben erősítik, minden más
helyen lerontják egymást ; az erősítési helyet vesszük észre mint korpusz-
kulát, az erősítési hely továbbterjedését, mint a korpuszkula mozgását.
Sajnos, ez a felfogás nem volt fenntartható, mert számítás szerint pl. az
előbb leírt elektronelhajlási kísérletekben ez az erősítési hely mind nagyobb
és nagyobb térre oszlana el, mi azt jelenti, hogy az elektron tömege szét-
terülne nagyobb és nagyobb térrészre, a tömege nem maradna együtt.
Ehhez hasonló jelenséget azonban nem tapasztalunk.
Nem szóltam még semmit arról, hogy miféle hullám az, amelyet a
mozgó korpuszkulához hozzárendeltünk ; nem is volt rá szükségünk eddig.
De természetesen nem térhetünk ki e kérdés elől. Az a vélemény alakult ki.
hogy nincsen szó olyan hullámról, melynek aféle fizikai realitást tulajdo-
níthatunk, mint a hang- vagy elektromágneses hullámoknak, hanem ú. n.
valószínűségi hullámról. Egy egyszerű példán mutatom be ennek értelmét.
A hidrogén atomban keringő
elektrónhoz tartozik egy meg- ojt
határozott hullám, melynek
alakja SCHRÖDINGER nyomán B
kiszámítható. Amikor az ener- 0,1
gia akkora, mint a legbelső
Bohr-pályán, a hozzátartozó
1 A 2 a + s e 7
hullám alakját a 19. ábra mu-
tatja. Az ábra úgy készült, hogy 19. á b r a .
vízszintes irányban felrakjuk a
pozitív magtói számított távolságot ; az így nyert pontban függélyes irány-
ban pedig a hullám erősségét. A hullám B pontja pl. azt ábrázolja, hogy a
magtól OA távolságra a hullám erőssége akkora, mint AB. De mit jelent a
hullám erőssége? kifejezi annak a valószínűségét, hogy az elektron mozgása
közben éppen az OA távolságra van a magtól ; ez pedig így értendő : ha
különböző időközökben igen sokszor, pl. egy milliószor egymásután lemér-
jük az elektrón távolságát a magtól, a legkülönbözőbb távolságokat mérjük
majd, hol közelebbi, hol távolabbi helyen találjuk az elektrónt ; a hullám
erőssége a magtól számított valamely távolságban az a szám lesz, mely
megmondja, hányszor találtuk az elektrónt az illető távolságban egy millió
mérés során ; e szám fejezi ki az illető távolság valószínűségét. Ezt a való-
színűséget a következőképen is értelmezhetjük : Gondoljunk egy millió
egymástól független hidrogén atomot ; az elektrón energiája legyen mind-
egyikben a Bohr-féle legbelső körpályának megfelelő érték, mérjük meg
mindegyik atomban az elektron magtávolságát ugyanazon időpillanatban.
A legkülönbözőbb távolságokat találjuk majd, kicsit is, nagyot is. Az
a szám, mely megmondja, hány atomban találtuk az elektrónt valamely
meghatározott távolságra, lesz az illető távolság valószínűsége s egyszer-
smind a hullám erőssége az illető helyen. A rajzból látható, hogy a hullám-
elmélet alapján, különböző távolságokban találjuk az elektront, de leg-
gyakrabban abban a távolságban, melyhez a hullám púpja tartozik (a rajz
szerint az 01 távolságban). E távolság majdnem akkora, mint a Bohr-féle első
körpálya sugara. A hullámelmélet ezek szerint csak annyit mond, hogy az
282 DK. TANGL KÁROLY.

elektrón leggyakrabban a Bohr-féle pálya közelében található, de található

másutt is s így az elektron határozott pályájáról nem is beszélhetünk úgy,
mint a régi kvantumelméletben, mert hisz a pálya azt jelenti, hogy az
elektron csak meghatározott helyeken található, a hullámelmélet szerint
pedig minden helyen található elektrón, csak különböző valószínűséggel.
A korpuszkula mozgásához rendelt hullámot mint valószínűségi hul-
lámot értelmezve a katódsugarakon észlelt, előbb leírt elhajlási jelenségnek
is megfelelő értelmezést adhatunk. A katódsugárban sok-sok elektrón halad
a rács felé ; a rácson túl minden irányban kapunk majd arra haladó elek-
trónt, de egyes meghatározott irányokban igen nagy lesz a valószínűsége
annak, hogy találunk arra haladó elektrónt, a többi irányban ellenben igen
kicsiny ; a nagy valószínűségű irányokban sokat, a többi irányban kevés
elektrónt találunk. A nagy valószínűségű irányok azok lesznek, melyekben
a régi elektromágneses elmélet a legnagyobb fényerősséget adta, mert a
hullámmechanikában a valószínűséget ugyancsak hullámmal számítottuk,
úgy, mint a régi fényelméletben a fényerősséget.
A régi klasszikus mechanika felfogása szerint, ha egy valamely pilla-
natban ismerjük az elektrón helyét és sebességét, minden későbbi pilla-
natra is pontosan meg tudjuk adni a pályáján elfoglalt helyet. Az új hul-
lámmechanikában ez nem lehetséges, mert nincs határozott pálya. A régi
felfogás szerint az elektrón jelen állapota megszabja a jövő állapotokat ;
ez felel meg a jelenségeknek az okszerűség (kauzalitás) elve szerinti leírásá-
nak. Ha a hullámmechanika szerint írjuk le a mozgást,, (az elektrón kerin-
gését) a kauzalitás elvének teljes szigorúságában nem teszünk eleget, mert
mindig csak bizonyos valószínűséggel adhatjuk meg az elektrón helyét a
későbbi pillanatokban még akkor is, ha most pontosan lemértük az álla-
potát. Azonban H E I S E N B E R G szerint elvi okokból a mozgó korpuszkula
jelenlegi állapotát lehetetlen pontosan megtudnunk, bármily tökéletesek is,
mérőberendezéseink. A mozgó korpuszkula állapotának jellemzésére ismer-
nünk kell helyzetét és sebességét ; ezek mérése úgy történik, hogy meg-
világítjuk az elektrónt s észleljük pl. mikroszkóppal. Mivel a mikroszkóp
feloldó képességének van határa, melyet a fény hullámtermészete szab
meg, az elektrón helyét ennek megfelelően csak bizonyos hibával mérhet-
jük meg. Az elektrónra eső fény azonban megváltoztatja az elektrón
sebességét, mert a foton éppúgy meglöki az elektront, mintha kor-
puszkula ütközött volna beléje, e változtatásról nem tudjuk pontosan meg-
mondani, hogy mekkora s emiatt a legtökéletesebben mérve sem tudjuk meg
pontosan, mennyi volt az elektrón sebessége, mielőtt a méréshez szükséges
fényt ejtettük reá. A bajt tehát végeredményben az okozza, hogy minden
észlelés beavatkozást jelent, mely megváltoztathatja a megfigyelt rend-
szer állapotát és a megváltoztatásról nem tudunk számot adni. H E I S E N B E R G
kimutatja, hogy az elektrón állapotát jellemző két adat, a helyzet és a
sebesség közül minél pontosabban mérjük az egyiket, annál pontatlanabb
lesz a másik mérése ; ezt fejezi ki az ú. n. „határozatlansági összefüggés."
A határozatlanság mértékét a Planck-féle h állandó szabja meg, mely a
jelenségek kvantumos felfogásának jellemző állandója ; ez a körülmény
arra vall, hogy a „határozatlansági összefüggés" gyökere a világ kvan-
tumos szerkezetében keresendő.
A szigorú okszerűség elve azt kívánja, hogy a mostani állapot egyértel-
műen megszabja a később bekövetkezendő állapotokat. Az előbbiek alap-
 283

ján a fizikus sohasem igazolhatja-a jelenségeken e szigorú kauzalitást, mert

a legtökéletesebb mérésekkel sem t u d j a a mostani állapotot teljes pontos-
sággal megismerni s m e r t a hullámmechanika a jövő állapotnak csak a
valószínűségét t u d j a megadni, meg t u d j a mondani az összes lehetséges
állapotok közül, melyik a legvalószínűbb ; ez a valószínűség lehet igen nagy,
de mindig csak valószínűség m a r a d . A fizikus mindig csak azt a lazább
okszerűségi kapcsolatot igazolhatja, mely szerint a jelenlegi állapot meg-
szabja a jövő állapot valószínűségét. De ezzel egy filozófiai kérdés vetődik
fel : v á j j o n a világ szerkezete olyan, hogy benne csak a lazább okszerűség
elve érvényes, vagy a világban érvényes ugyan a szigorú okszerűség elve,
de a mi szellemi szerkezetünk olyan, hogy mindig csak a lazább okszerűség
elvét találjuk érvényesnek. Ez a kérdés vetődik fel a mai hullámmechanika
álláspontján ; lehet, hogy ez csak átmeneti állapot s a fizikai elméletek fej-
lődése e kérdést feleslegessé teszik m a j d .
Az, hogy a modern hullám mechanika filozófiai kérdést vet fel s így egy
m á s t u d o m á n y b a nyúl bele, semmikép sem h á t r á n y a az elméletnek. A nagy
világban a fizikai jelenségek nincsenek izolálva a többitől ; az egyéb jelen-
ségekkel összefüggő nagy egészet képeznek s így természetes, hogy a tudo-
m á n y o k is összefüggő egészet képeznek s fizikai elméletek és tapasztalatok
belekapcsolódnak filozófiai kérdésekbe.
Dr. Tangl Károly.

A nap- és holdfogyatkozásokról.
Aki figyelemmel olvassa Közlönyünknek a „csillagos ég" című rovatát,
eleve tudomást szerez a legfeltűnőbb égi jelenségek bekövetkezéséről. Az idei
6. szám kérdéses rovata feltűnően jelezte, hogy április 2-án 21h 6 m -kor hold-
tölte és vele kapcsolatosan nálunk is látható teljes holdfogyatkozás lesz. A titkár-
sághoz beérkezett számos jelentés szerint sokan nem ismerték fel a tünemény
természetét, mások meg a jelenség oka és törvényszerűsége iránt érdeklődtek,
úgyhogy indokolt, hogy a napfogyatkozások és holdfogyatkozások szorosan
összefüggő jelenségének törvényszerűségét rövidesen ismertessük.
* * *

Holdunk földkörüli pályája csekély excentrumossággal bíró ellipszis, mely-

nek a pályasíkja 5 1 / 7 fok alatt hajlik a földpályasíkhoz. 1 A csekély pályahajlás
miatt Holdunkat hol a Nap irányában látjuk, hol vele szembenálló helyzetűnek.
Ez a két helyzet mozgásának legfeltűnőbb jelensége. Mikor a Nap irányában
áll, akkor vele együtt kel és nyugszik. Napnyugta után ilyenkor a horizon
nyugati felén áll igen alacsonyan, sarlója pedig feltűnően keskeny. Ezután
napról-napra mindinkább későbben nyugszik mint a Nap, azaz tőle távolodik,
miközben korongja mindjobban megtelik, míg kereken két hét multán szemben
állva a Nappal felénk fordult korongja teljes fényűnek mutatkozik. Ilyenkor

1
A v a l ó s á g b a n a H o l d p á l y á j a n e m z á r t ellipszis, m e r t p á l y á j á n a k c e n t r u m a , a
F ö l d a N a p körül k e r i n g . Mivel a N a p sem m o z d u l a t l a n h e l y z e t ű p o n t j a az égnek, a
h o l d p á l y a igen b o n y o l u l t görbe, a m e l y m i n d i g h o m o r ú oldalával van a N a p felé for-
dulva.