1

Kristálytan I

Barta István: Kristálytani alapok. Kristályalaktan. Debrecen 2004.

Székyné Fux Vilma: Kristálytan. Budapest 1971.

című egyetemi jegyzeteiből kimásolt (szkennelt) és összeállított anyag.

Debrecen 2017.
 2

I. KRISTÁLYSZERKEZETTAN, KRISTÁLYALAKTAN

1. A kristálytan tárgyköre és a kristály fogalma

A kristálytan tárgykörét röviden úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a kristályos anyag

megjelenési formáját, belső szerkezeti felépítését, sajátságait, keletkezési folyamatait és az
időben bekövetkező átalakulásait vizsgálja.

Kölcsönös kapcsolata a matematikával és a természettudományokkal:

A kristálytannak 4 fő ága van:

l. Kristályszerkezettan - a kristályok belső szerkezetét vizsgálja.

2. Kristályalaktan - szerkezeti alapon tárgyalja az alaktani sajátságokat.
3. Kristálykémia - kristályszerkezet és kémiai sajátságok összefüggése.
4. Kristályfizika - a kristályok fizikai sajátságaival foglalkozik.

A kristályos anyagok rendkívül elterjedtek, mégpedig úgy a természetben, mint a

laboratóriumi szervetlen és szerves vegyületek között. A szilárd földkérget felépítő kőzetek
(pl. gránit, bazalt) különböző kristályos ásványokból állnak. De uralkodóan kristályos
elegyrészekből állnak a talajok, a különböző műtermékek (pl. porcelán, cement, tűzálló
téglák). A gyakorlati élet számos ásványi nyersanyaga (kősó, grafit, pirit stb.) szintén
kristályos. Kristályosak a fémek is. Ha pl. egy Al-lemezt polírozás után valamilyen savval
kezélünk (étetünk) az egyes Al-kristályok jól láthatóvá válnak. De nemcsak a szervetlen
vegyületek, hanem a szerves vegyületek nagyrésze is kristályos. A különféle cukroknál,
amelyek jól fejlett kristályokban jelennek meg, különösen kifejezett a kristályos állapot, de
kisebb-nagyobb mértékben kifejezésre jut a kristályos állapot a naftalinnál, az antracinnál, a
cellulózénál, fehérjéknél, vitaminoknál is.

Mindezekből következik, hogy csaknem minden szilárd anyag kristályos.

 3

A kristály szó görög eredetű (krystallos annyit jelent, mint jég - innen származik a magyar
jegec elnevezés). A görögök kristályon kizárólag a kvarc hegyikristály nevű módosulatát
értették, de annak tulajdonságairól mit sem tudtak. A középkorban egyszerű leírásokban
ismertették a bányászatban fontos kristályos ásványokat. A kristályok külső alakjában levő
törvényszerűségeket csak a XVIII. század végén, ill. a XIX. században ismerték fel úttörő
kutatók. Ekkor történt a kristályalaktan legfontosabb törvényszerűségeinek pontos
megállapítása és alapjainak lerakása. Mai értelemben vett szerkezeti kristálytan azonban csak
századunk elején Laue röntgensugarakkal végzett kisérlete után indult rohamos fejlődésnek.

A kristályos anyag jellemzői:

1. Homogén (egynemű). Ez azt jelenti, hogy elemi összetétele minden részében azonos,
kémiailag teljesen egységes. A kémiai homogenitás természetesen még az amorf anyagokra is
jellemző lehet (pl. üvegek).

2. Anizotróp (iránytól függő). A kristályoknak ez a legjellegzetesebb sajátsága. Az amorf

anyagok izotrópok (izo = egyenlő, trophos = irány, an = valaminek az ellentéte). A kristályos
anyagok fizikai tulajdonságai a tér különböző irányaiban nem azonosak, eltéréseket mutatnak.
Ilyenek pl. a kristályok mechanikai vagy kohéziós viselkedései (keménység, hasadás,
transzláció). Irányok szerint változóak a kristályok hőtani, mágneses, elektromos és általában
a fénytani sajátságai. A kristályoknak ezek a tulajdonságaik a modern technikában rendkívül
fontos felhasználást nyernek. Ismertetésük a kristályfizika tárgykörébe tartozik. Ezzel
szemben az amorf anyagok fizikai tulajdonságai a tér minden irányában azonosak (izotrópok).

3. Síklapokkal határolt test. A kristályok poliéderek, soklapú testek. A síklapok kifejlődése a

kristályok anizotróp tulajdonságának a következménye. A kristályok képződése során a
növekedési sebességük ugyanis irányok szerint változó, ezért alakulnak ki síklapok. Izotrópia
esetén, vagyis ha a növekedési sebessége minden irányban azonos lenne, akkor gömbalak
keletkezne.

4. Határozott olvadáspont. A kristályok anyagi minőségükre jellemző határozott

olvadásponttal rendelkeznek. A homogén kristályos anyagoknál meghatározott hőmérsékleten
következik be a kristályrács szétesése. Természetesen ez a nyomástól is függ. Némely
kristályos anyag közönséges nyomáson hevítve elbomlik, míg mások megolvadás nélkül
szublimálnak. Az üvegszerű, amorf anyagok az olvadást megelőzően szélesebb hőmérséklet-
tartományban fokozatosan lágyulnak, ez az ún. lágyulási tartomány.

5. Térrácsszerkezettel rendelkeznek. A köznapi emberek képzeletében a rács általában egy

síkban elhelyezkedő, párhuzamos elemekből álló periodikus alakzat (pl. rácsos kerítés, rácsos
ablak stb.). A kristályokat háromdimenziós struktúra, rácsozat, ún. térrács jellemzi. A
kristályokkal ellentétben az amorf anyagoknak nincs határozott belső szerkezete (1. ábra).
 4

1. ábra: Kristályos és amorf SiO2

A kristályokat megjelenésük, fizikai viselkedésük alapján Seeber már 1824 1824-ben

diszkontinuális felépítésűeknek, térrácsszerkezetűeknek gondolta. Ezt az elvet és szemléletet a
későbbiek során számos kutató tovább fejlesztette. A feltételezés kísérleti igazolása csak a
röntgensugarak felfedezése után Laue (1912) német fizikus
fizikusnak
nak sikerült, aki a
röntgensugaraknak a fényhez hasonló hullámtermészetét próbálta igazolni. Kísérlete során a
röntgensugarak útjába természetes optikai rácsként kristályt helyezett, és így észlelte a
fényelhajlást, az interferencia jelenséget. Ezzel beigazolódott a sugarak hullámtermészete,
valamint az a rácshipotézis, hogy a kristályt felépítő tömegrészecskék szabályos
diszkontinuális szerkezetet alkotnak, amelyeknek egymástól való távolsága nagyságrendileg
megegyezik a röntgensugarak hullámhosszával ((Å=Angström
=Angström nagyságrendű, 1 Å = 0,1 nm),
ezért ebben a tartományban a kristály természe
természetes
tes optikai rácsként használható.

2. A térrács

A szemléletesség kedvéért a krist

kristályt felépítő elemek súlypontjait egyszerűen
gyszerűen pontokkal,
illetve kis körökkel helyettesítjük
helyettesítjük, ezeket tömegpontnak nevezzük. A tömegpontok a
kristályrácsban egy
gy kiválasztott egyenes mentén mindig
indig azonos távolságra követik egymást. A
pontok azonos helyzetűek (identikusak),
identikusak), egymással felcserélhetők, a környezetük akkor is
azonos marad.

Ha egy egyenes mentén a tömegpontok mindig azonos ao távolsággal periodikusan követik

egymást, akkor egy pontsort,
rt, vagy lineáris rácsot kapunk.

2. ábra. Pontsor, vagy lineáris rács.

 5

Ha ezt a lineáris pontsort egy másik irányban vele párhuzamosan, periodikusan mindig azonos
bo távolságokkal transzlatáljuk, akkor kétdimenziós kiterjedésű rácsot, síkhálót vagy
síkrácsot kapunk (3. ábra).

3. ábra. Síkrács v. síkháló

Végezetül, ha ezt a kétdimenziós síkhálót a tér harmadik irányába transzlatáljuk, szintén

periodikusan, co azonos távolságokkal végtelen sokszor, akkor térhálós szerkezethez jutunk,
és ún. térrácsot kapunk (4. ábra).

4. ábra. Térrács.

A kristályok térrácsa tehát olyan periodikus térbeli alakzat, amelynek rácspontjaiban

elhelyezkedő atomok, ionok, molekulák vagy molekulacsoportok határozott rendben
helyezkednek el.

A térrács bármely pontjából kiindulva az egymással párhuzamos képzeletbeli egyenesek

mentén a rácsot felépítő tömegpontok száma és elrendeződése mindig azonos. Tehát a rácsban
az egymással párhuzamos irányok egyenértékűek, az identikus elemek azonos távolságokra
periodikusan ismétlődnek. Az irányok jellemző szögeket zárnak be.

Ennek a belső szerkezeti felépítésnek következménye, hogy a kristályok anizotróp

tulajdonságokkal rendelkeznek. A belső szerkezetből következnek a kristályok alaki
sajátságai, a geometriai kristálytan alapvető törvényszerűségei. A kristályos anyag fizikai és
kémiai tulajdonságai úgyszintén a térrácselmélet alapján vizsgálhatók és értelmezhetők.

Mindezeket figyelembe véve tehát a kristály: homogén, anizotróp, síklapok által

határolt, térrácsszerkezettel rendelkező szilárd anyag.
 6

3. Az elemi cella. Bravais-féle elemi cellák

Az elemi cella a térrácsnak a lehető legkisebb olyan egysége, amelyen belül azonos helyzetű,
vagyis egymással felcserélhető (identikus) tömegpontok nem ismétlődnek. Más
megfogalmazásban az elemi cella a kristályrácsnak az a legkisebb térfogategysége, amelyből
a térrácsszerkezet elvileg felépíthető, a cellának a tér három irányába történő, önmagával
párhuzamos, sorozatos transzlációjával. Ennek a legkisebb elemi testnek a kiválasztása
heterogén alkotók esetén nem mindig egyszerű feladat.

Az elemi cellát a három lehető legkisebb transzlációs távolsággal, vagyis az élhosszaival és az

élek által bezárt szögekkel jellemezzük, ezek a rácsállandók (5. ábra). Ezek jelölése: ao, bo, co,
vagy egyszerűen csak a, b, c.

5. ábra. Az elemi cella jellemzői (rácsállandók)

Az elemi cella fogalmát Bravais francia fizikus vezette be 1850-ben. Bravais tisztán elméleti
alapon levezette, hogy amennyiben a kristályrács felépítésében csak azonos tömegpontok
vesznek részt, akkor a háromdimenziós térben a tömegpontoknak 14 féle periodikus
elrendezése lehetséges, amelyek 14 féle elemi cellatípusra vezethetők vissza. Elméleti
levezetésének helyességét a századunkban végzett szerkezetkutató röntgenvizsgálatok teljes
mértékben igazolták.

Az elemi cellákon belül 4 alaptípust különíthetünk el:

1. Egyszerű, vagy egyszer primitív elemi cella. A tömegpontok a cella csúcsain helyezkednek
el.

2. Alaplapon centrált, kétszer primitív elemi cella. A tömegpontok a cella csúcsain és a cella
alap, ill. fedőlapjának közepén helyezkednek el.

3. Tércentrált, kétszer primitív elemi cella. A tömegpontok a cella csúcsain és a cella

térközepén helyezkednek el.

4. Minden lapon centrált, vagy lapcentrált, négyszer primitív elemi cella. A tömegpontok a
cella csúcsain és valamennyi lapjának közepén helyezkednek el.
 7

6. ábra. Egyszerű (egyszer primitív), alaplapon centrált és térbencentrált (kétszer primitív),

valamint lapon centrált (négyszer primitív) elemi cellák.

A Bravais féle 14 elemi cellát a 7. ábra mutatja. A csúcsokon valamennyi cella esetében
található tömegpont. A 14 cella közül viszont csak 7 egyszerű (v. egyszer primitív) cella van,
amelyeknél az identikus tömegpontok csak a cella csúcsain helyezkednek el. Ennek
megfelelően a cellák élhosszai és az élek által bezárt szögek alapján 7 kristályrendszert
különböztetünk meg. A hét kristályrendszer mindegyikében lényegesen különbözik az elemi
cella alakja. Ez a hét kristályrendszer a következő: triklin, monoklin, rombos, tetragonális,
hexagonális, trigonális (vagy romboéderes) és szabályos.
 8

7. ábra: Bravais féle 14 elemi cella (e - egyszerű, ac - alaplapon centrált, tc -térben centrált,
vagy tércentrált, lc - laponcentrált, vagy lapcentrált)

Az atomok száma az elemi cellában

A tömegpontok (atomok) az elemi cella csúcsain, lapjain, vagy a belsejében helyezkednek el,
azonban egyedül az elemi cella belsejében található atom tartozik teljes egészében az elemi
cellához. Egy csúcson levő tömegpontnak csak a nyolcada, a lapon levő tömegpontnak pedig
 9

a fele tartozik az elemi cellához. Mivel a csúcsokon 8 tömegpont lehet, ezért az egyszerű,
vagy primitív elemi cellában az tömegpontok száma 1. A térben centált elemi cella esetében a
tömegpontok száma 2, ebből az egyik a cella belsejében, a másik a csúcsokon található. Az
alaplapon centrált cellában szintén 2, mivel az alap- és a fedőlapon fél-fél, azaz összesen egy
atom van, a másik pedig csúcsokon (8 db. egynyolcad). A legtöbb atom a laponcentrált
cellában van, összesen 4 db. Az egyszer primitív cellában tehát 1, a kétszer primitív cellákban
2, míg a négyszer primitív cellában 4 tömegpont található (8. ábra).

8. ábra. A tömegpontok (atomok) száma a különböző elemi cellákban.

4. A kristálytani tengelykereszt

Mind az elemi cella, a rácspontok és a rácssíkok, mind a háromdimenziós, síklapok által

határolt kristály térbeli rögzítésére, a lapok helyzetének jelölésére, Miller javaslatára
általában háromtengelyű koordináta-rendszert használnak, amelyet a kristálytanban
egyszerűen tengelykeresztnek neveznek (9. ábra).

9. ábra. A Bravais féle háromágú és négyágú tengelykereszt. Négyágú tengelykeresztet a

hexagonális és trigonális kristályrendszerek esetében használunk.

A kristálylapok helyzete a térben egy ilyen háromtengelyű koordináta-rendszer segítségével

tökéletesen meghatározható. A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy célszerűségi alapon két
kristályrendszerben, a trigonális és a hexagonális rendszerben, a kristályformák egyértelmű
jelölése végett Bravais javaslatára egységesen négyágú tengelykeresztet használunk.
 10

A tengelykeresztet képzeletben úgy helyezzük a kristály belsejébe, hogy a kristály

középpontja és a tengelykereszt metszéspontja (origója) azonos legyen, egybeessen.

A tengelykereszt szárainak egyezményes jelölése a következő:

a – Az elölről hátra futó, vagyis a velünk szemben elhelyezkedő.

b – A jobbról balra tartó, velünk párhuzamos tengely.
c – A felülről lefelé irányuló tengely, amely mindig függőleges.

A tengelykereszt szárainak a szemben lévő, a jobboldali és a felső vége, vagyis a jobb felső
oktánsba eső tengelyvégek pozitív (+) előjelűek, míg az ellentétes tengelyvégek pedig negatív
(-) jelzésűek.

A tengelykereszt szárai által bezárt szögek szintén egyezményes jelölése:

α (alfa): b és c tengely által bezárt szög

β (béta): a és c tengely által bezárt szög
γ (gamma): a és b tengely által bezárt szög.

A kristálytani tengelykereszt ágainak iránya megegyezik a megfelelő elemi cella éleinek

irányával és a tengelyek által bezárt szögek pedig azonosak a cellaélek által bezárt szögekkel.

A kristálylapok helyzetének térben való rögzítésére 3 tengely, háromágú koordinátarendszer

elegendő. A kristályformák egyértelmű jelölése (indexelése) végett azonban amint már
említettük Bravais javaslatára manapság két kristályrendszerben, a trigonális és a hexagonális
rendszerben, négyágú tengelykeresztet használnak (9b. ábra). A négy tengely közül egy, a
függőleges helyzetű c tengely nagyobb szimmetriájú ún. főtengely a többieknél hosszabb
vagy rövidebb, és a vízszintesen egy síkban elhelyezkedő 3 azonos hosszúságú ún.
melléktengelyre a1 a2 a3 merőleges (90°). A melléktengelyek egymással 60°-os, illetve a
pozitív (+) végeik pedig 120°-os szöget zárnak be. A pozitív (+) és negatív (-) tengelyvégek
tehát felváltva követik egymást.

A különböző kristályrendszerekben használt tengelykereszteket a 10. ábra mutatja.

 11

10. ábra. A kristályrendszerek tengelykeresztjei.

5. A kristálytan három alaptörvénye

A kristályok térrács szerkezete a kristálytan három alaptörvényében: szögállandóság, a

racionális paraméter, és a zóna törvényben is kifejezésre jut.

Ezek a törvényeket még a kristálytan 'klasszikus', leíró korszakában ismerték fel, azonban a
kristály térrács szerkezete alapján triviálisnak tűnnek, ezért részletesebben nem foglalkozunk
velük. A három törvény közül kettőt érdemes megemlíteni:

1. A szögállandóság törvénye - ugyanazon kristályos anyag legkülönbözőbb kifejlődésű

kristályain (jól fejlett, eltorzult, nagy, kicsi) a megfelelő lapok által bezárt szögek mindig
egyenlők és az illető kristályra jellemzők.
 12

2. A racionalitás (paraméter) törvénye. Az index fogalma

A kristályt határoló lapok térbeli rögzítésére az előzőek során már megismert kristálytani
tengelykeresztet használjuk. Mint tudjuk, ennek a képzeletbeli tengelykereszt ágainak iránya
megegyezik az elemi cellák éleinek irányaival. A tengelykereszt olyan háromtengelyű
koordináta-rendszer, amely mentén a tömegpontok irányonként azonos távolságra követik
egy-mást (identikusak), ún. pontsort alkotnak. Kristálylapok pedig mindig a tömegpontokkal
legsűrűbben megterhelt rácssíkok mentén alakulhatnak ki. Ezekből egyértelműen következik,
hogy a lapok elhelyezkedésével és azoknak egymáshoz, valamint a tengelykereszthez
viszonyított helyzetével kapcsolatos törvényszerűségek a kristályok belső szerkezeti
felépítésének egyenes következményei.

6. Rácspontok, irányok, rácssíkok és kristálylapok rögzítése

6.1. Rácspontok rögzítése az elemi cellában

A tengelykereszt lehetőséget ad arra, hogy a rácspontokat analítikailag rögzitsük az elemi

cellán belül. A rögzitésnél az a tengely irányában ao, a b tengely irányában bo és a c tengely
irányában co rácsállandóval mérünk. (A későbbiekben ezt egyszerűség kedvéért ao, bo, co
helyett a, b, c-vel jelöljük.). - Ez azt jelenti, hogy a tengelyeken a megfelelő rácsállandókat
tekintjük egységnek.

Kiindulásul az elemi rácsban a bal alsó, hátsó tömegpontot választjuk, amelynek koordinátáit
0 0 0-lal jelöljük (11/a. ábra) és a többi nem identikus tömegpont koordinátáját ehhez
viszonyítva adjuk meg.

11. ábra: Tömegpont koordináták megállapitása. a/ Egy tömegpont koordinátái, b/ szabályos

lapcentrált cella, c/ szabályos tércentrált cella, d/ hexagonális 1/3 cella nem identikus
tömegpontjai.
 13

A 11b. ábra szabályos laponcentrált cellájának koordinátái az ábrán látható számok

sorrendjében:

000 0½½ ½0½ ½½0

A 11c. ábra szabályos tércentrált cellájában az 1. és 2. pont koordinátái: 0 0 0, ½ ½ ½

6.2. Irány megadása

Egy kristálytani irány megadásakor tulajdonképpen egy vektor irányát adjuk meg, amelynek
kezdőpontja az origó. Ekkor elég a vektor végpontjának koordinátáit megadni (12. ábra). A
tengelyeken a rácsállandókat tekintjük egységnek. [uvw]

12. ábra. Irány megadása a kristályrácsban.

Egy kristálytani irányt megadhatunk az [uvw] számhármassal, ahol uvw egész számok. A
kristálytani irány a kezdőpontot a kiválasztott rácsponttal összekötő vektor. Jelölésére
szögletes zárójelet használunk. Hosszegységnek az elemi cella éleit választjuk. Példák
irányok megadására (13-14 ábrák).

13. ábra. Néhány kristálytani irány megadása.

 14

A piros kérdőjellel jelölt vektor iránya: a irány: ½, b irány: 0, c irány: 1. Eszerint az irány ½ 0
1 volna, azonban tört szám nem szerepelhet, így megszorozzuk 2-vel (az irány független a
hossztól): [1 0 2].

14. ábra. Példa kristálytani irány megadására - a kezdőpont áthelyezése.

A 14. ábrán látható eredeti irány megadása azért tűnik problematikusnak, mert nem a
koordinátarendszer kezdőpontjából indul ki. Ilyenkor az irányvektort párhuzamosan eltoljuk
(ez nem érinti az irányt).

15. ábra. Példák különféle irányokra.

 15

6.3. Kristálytani síkok megadása Miller indexekkel

Egy kristályrácsban található különböző kristálytani síkok láthatók a 16. ábrán. Az ilyen
kristálytani síkok (rácspontokkal legjobban megterhelt síkok) alkotják a makroszkópos
kristály lapjait is.

16. ábra. Különböző kristálytani síkok, rácssíkok egy kristályrácsban.

A rácssíkok, vagy kristálylapok helyzetét a tengelymetszet reciprok értékeivel adjuk meg,

és egész számokban fejezzük ki (17. ábra).

17. ábra. Egy általános helyzetű kristálylap tengelymetszetei

A kristálylap mindhárom tengelyt metszi. A három metszéspont:

a tengely: m ao
b tengely: n bo
c tengely: p co
 16

Mivel egységnek a rácsállandókat tekintjük, a tengelymetszet egyszerűen: m n p

A tengelymetszetek reciprokai:

1/m = h
1/n = k
1/p = l

A lapindexek megadása (hkl) formában történik egész számokkal, gömbölyű zárójellel

(szemben az irányok szögletes zárójeles megadásával).

A 17. ábrán látható lap az a, b és c tengelyeket 2, 4, 3 egységeknél metszi.

A tengelymetszet tehát: 2 4 3
Reciprok: 1/2 1/4 1/3
Egész számmá alakítás
közös nevezőre hozzuk 6/12 3/12 4/12
megszorozzuk a nevezővel 6 3 4

A kérdéses kristálylap Miller indexe tehát (6 3 4)

A Miller indexek nagy előnye, hogy a tengelyekkel párhuzamos lapok is könnyen kezelhetők
(18. ábra).

18. ábra. Az a és b tengelyekkel párhuzamos síkok csak a c tengelyt metszik.

Az ábrán látható felső sík tengelymetszetei (paraméterei): (∞; ∞; 3)

A reciprok: (1/ ∞ 1/ ∞ 1/3 ) azaz (00?) - Bármivel beszorozhatjuk, hogy egész számot
kapjunk, de szorozzuk a nevezővel (párhuzamos eltolás).
A kérdéses lap Miller indexe tehát (0 0 1)
 17

Az alsó lap paraméterei (tengelymetszetei): (∞; ∞; -2)

Miller index: (1/ ∞ 1/ ∞ -1/2 ) azaz (001)

Negatív értékek megadása a szám fölé húzott vonallal történik: -1 tehát

A kristálylapok lehetséges helyzeteit a 19. ábra mutatja:

19. ábra. A kristálylapok 7 lehetséges helyzete.

Néhány példa kristálylapok, vagy rácssíkok Miller indexének meghatározására (21. ábra):

21. ábra: két egyszerű példa a kristálylapok Miller indexeinek meghatározására

 18

Ha a kocka éleit vesszük egységnek, akkor a 21. ábra első rajzán látható lap az x (a) tengelyt
1/2 értéknél metszi, az y (b) tengely nem metszi (végtelenben metszi), a függőleges z (c)
tengelyt pedig 1-nél metszi. A Miller indexek kiszámolása:

Tengelymetszet 1/2 ∞ 1

Tengelymetszet reciproka 2 0 1

A kérdéses lap Miller indexe tehát (2 0 1). Ennél a számolásnál nem volt szükség arra, hogy a
reciprokokat közös nevezőre hozzuk.

A 22. ábra kicsit bonyolultabb, hiszen a tengelymetszet meghatározása nem olyan egyszerű.

22. ábra. Miller indexek számolása - a tengelymetszet meghatározása komplikáltabb.

Ebben az esetben a koordinátarendszer kezdpontjának (origójának) áthelyezése segít (ld. zöld

pont a 23. ábrán).

23. ábra. A koordinátarendszer kezdpontjának áthelyezése

Ekkor a tengelymetszetek: ∞, ∞, -1, a második rajzon pedig ∞, 1, -1. A Miller indexek pedig:
(0 0 ) és (0 1 ).
 19

Egy teljes számolás a következképpen néz ki:

Tengelymetszet 4 2 ∞
A tengelymetszet reciproka 1/4 1/2 0
Közös nevezőre hozás 1/4 2/4 0
Szorzás a közös nevezővel 1 2 0

A kérdéses lap Miller indexe pedig: (1 2 0)

Másik feladat: Mi annak a lapnak az indexe, amely a tengelyeket a következőképp metszi:

3ao, ∞bo, -2co

Tengelymetszet 3 ∞ -2
A tengelymetszet reciproka 1/3 0 -1/2
Közös nevezőre hozás 2/6 0 -3/6
Szorzás a közös nevezővel 2 0 -3

A Miller index pedig: (2 0 )

A kristálylapok, vagy rácssíkok Miller indexeinek számításánál tehát:

Tengelymetszet meghatározás, reciprok képzés, közös nevezőre hozás, majd szorzás a
közös nevezővel. Zárójel! Negatív érték: szám fölött vonal, pl.

Az indexek segítségével jelölni tudjuk a kristályon levő minden egyes lapot.

Példaként vegyünk egy közismerten egyszerű kristályformát, a kockát vagy hexaédert. Annak
minden lapja csak egy tengelyt metsz és a másik kettővel mindig párhuzamos. A hat határoló
lap közül három a tengelyeket pozitív szárán metszi, három pedig a negatív tengelyvégeket
metszi azonos távolságban. Indexük tehát az a, b, c tengelyek sorrendjében: (100), (010),
(001), és ( 00), (0 0), (00 ) (24. ábra).

24. ábra. A kocka lapjainak indexei.

 20

Amennyiben a kockát, mint 6 lapból álló kristályformát akarjuk jelölni, akkor egyezményesen
a jellemző indexet kapcsos zárójelbe tesszük {100} ez a formaindex (25. ábra).

25. ábra. A kocka és az oktaéder összes lapját jelölő formaindex (kapcsos zárójel)

7. A kristályok külső szimmetriája. Látható szimmetriaelemek

A kristályrács rendezettsége, szimmetriája tükröződik a kristály alaktani sajátságaiban. A

siklapokkal határolt kristálynak legfeltűnőbb tulajdonsága szimmetrikus megjelenése.

A szimmetria a görög syn (sym) = együtt előtagból és a metron = mérték szóból alakult ki.
Egy alakzat szimmetriáján a részeik arányosságát, valamilyen motívumának önmagán belüli
szabályszerű ismétlődését értjük. A kristályok esetében ezek a látható motívumok a kristályt
határoló elemek, a lapok, csúcsok és az élek. Ezeknek valamilyen mértani elem szerinti
szabályszerű ismétlődése adja a kristályoknak a megfelelő, szemmel is jól érzékelhető
szimmetriáját. Ha például egy kockát az ellentétes lapok középpontját összekötő egyenesek
bármelyike körül elforgatunk, az minden 90° - os fordulat után önmagát megismétli.

Vagy vegyünk tégla alakú testet. Ha az élek felezőpontján átmenő és a lapokkal párhuzamos
síkokkal elvagdaljuk, és a kettévágott részeket egymással felcseréljük, azaz tükröztetjük, az
alakzat önmagába megy át. Ezt kétoldali szimmetriának is nevezik.

A lényeg tehát az, hogy kiindulva egy alakzatból, forgatás vagy tükröztetési művelet
végrehajtása után visszakapjuk az eredeti alakzatot.

A kérdés az, hogy hány elforgatás és milyen típusú elforgatás kell ehhez, illetve hányszor
lehet valamely alakzatot sík mentén kettévágni, hogy a két fél tükörképi helyzetbe kerüljön.

A kristályok szimmetriáját az előzőekben már érintett ún. fedési műveletekkel lehet leginkább
észlelni. A kristályokon, mint térbeli alakzatokon három ilyen egyszerű fedési műveletet lehet
végezni:

tükrözés, forgatás, inverzió

Minden egyes fedési művelethez megfelelő szimmetriaelem tartozik.

 21

Fedési művelet: Megfelelő szimmetriaelem:

Tükrözés (síkra való tükrözés) Szimmetriasík v. tükörsík

Forgatás (tengely körül) Szimmetriatengely v.gír (gyros=csavarás)
Inverzió (pontra való tükrözés) Szimmetriacentrum v. inverziós pont

A kristályok belső szerkezeti szimmetriáját a rácsot felépítő tömegpontok (atomok, ionok,

molekulák, molekulacsoportok) szabályszerű térbeli elrendeződése adja. Ez esetben a már
felsorolt fedési műveleteket még kiegészíti a transzláció, amely a tömegpontok néhány
Angströmöt kitevő eltolását jelenti, ezért a kristály külső alakján szabad szemmel nem
észlelhető. A belső és a külső szimmetriák között alapvető egyezés áll fenn, a térrács
szimmetriája a kristály külső megjelenését is meghatározza.

7.1. Az egyszerű szimmetriaelemek:

a szimmetriasík, a szimmetriatengely és a szimmetriacentrum látható, egyszerű

szimmetriaelemek

A. Tükrözés – sík szerinti szimmetria

Hétköznapi értelemben ez a szimmetria a legismertebb. Eredetileg és a legutóbbi századokig

csak azokat a tárgyakat tekintették igazán szimmetrikusnak, amelyeknek tükröző síkjuk van.

Ha egy kristályt egy középpontján átfektetett sík két egybevágó tükörképi félre osztja, akkor a
kristálynak van tükörsíkja v. szimmetriasíkja. Ahányszor ilyen tükörképileg azonos két félre
osztó sík helyezhető el a kristályban, annyi szimmetriasíkja van az illető kristálynak. A
tükrözéssel tehát kétoldali szimmetriát észleltünk, amely síkra való tükrözést jelent. A
tükörsík nemzetközi jelzése: m (miroir (fr) = tükör).

A tükörsík lehet vízszintes, függőleges és ferde helyzetű. Egy kristálynak maximálisan kilenc
szimmetriasíkja lehet (26. ábra), de létezik olyan kristályos anyag is, amelynek egyetlen
szimmetriasíkja sincs. Nyolc tükörsík pedig soha nem fordul elő kristályon. Tehát a
lehetséges tükörsíkok száma: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 és 9.
 22

26. ábra. A kocka (hexaéder) 9 szimmetriasíkja. Ugyanennyi szimmetriasíkja van az

oktaédernek.

B. Forgatás — tengely szerinti szimmetria v. forgási szimmetria

A kristályt egy középpontján áthaladó képzeletbeli tengely körül forgatjuk és figyeljük, hogy
egy teljes körülforgatás (360°) alatt a kristály hányszor kerül önmagával teljesen azonos
helyzetbe, önmagával fedésbe. Ez tehát a tengelyszimmetria, forgási szimmetria.

A kristályoknál csak olyan forgástengelyek (gírek) lehetségesek, amelyeknél egy teljes

körülforgatás alatt a kristály egyszer, kétszer, háromszor, négyszer vagy hatszor kerül teljesen
azonos helyzetbe. Ennek megfelelően 1, 2, 3, 4, 6 értékű forgási szimmetriatengelyeket
(gíreket) különböztetünk meg (27. ábra).

27. ábra. 2, 3, 4 és 6 értékű forgási szimmetriatengelyek szemléltetése.

 23

28. ábra. Kocka és oktaéder forgási tengelyei (gírek)

Természetesen monogírje minden térbeli alakzatnak van, vagyis egy teljes körülforgatás után
kerül önmagával azonos helyzetbe, ezért ez nem jelent szimmetriát. Ötértékű (pentagír), vagy
hatnál nagyobb értékű (heptagír, oktagír stb.) szimmetriatengely kristályoknál nem létezik. A
kristályok világában tehát „tiltott az ötös szimmetria”, a szabályos ötszögek létezése.

Ennek megértéséhez figyeljük meg a kettes, hármas, négyes és hatos szimmetriatengellyel

rendelkező alakzatok síkbeli hálóját, amelyeknél azt tapasztaljuk, hogy azok mind szorosan
illeszkednek egymáshoz és a rendelkezésükre álló területet teljesen, hézag nélkül kitöltik.
Szabályos ötszögeket, hétszögeket, nyolcszögeket stb. nem lehet úgy szorosan egymás mellé
illeszteni, hogy a területet maradék nélkül kitöltsék (29. ábra).

29. ábra. Kétdimenziós térkitöltés azonos sokszögű síkidomokkal

Hézagnélküli síkkitöltés tehát csak rombusz, téglalap, négyzet, egyenlő oldalú háromszög és
szabályos hatszög alakú síkidomokkal lehetséges. Ez a szabály háromdimenziós térre is
kiterjeszthető. Ebből következik, hogy ötfogású, hétfogású és ennél nagyobb szimmetriájú
kristályrácsok nem alakulhatnak ki, ezért ilyen kristályos anyagok nem találhatók sem a
természetben, sem mesterségesen nem állíthatók elő.

A forgástengelyek között megkülönböztetünk poláros és axiális gíreket. Amennyiben a

forgástengely két végének kilépése azonos helyzetű, a gír axiális, ellenkező esetben poláros
(30. ábra).
 24

30. ábra. Axiális és poláros gir.

C. Inverzió. Pont szerinti szimmetria v. centrális szimmetria

Ennek a fedési műveletnek szimmetriaeleme az inverziós pont, vagy szimmetriacentrum. Ez a

művelet pontra való tükrözést, vagyis centrális szimmetriát jelent (31. ábra).

31. ábra. Pont szerinti szimmetria, szimmetriaközpont

Valamely kristálynak vagy geometriai alakzatnak akkor van inverzió-centruma, ha található

benne egy pont, amelyre tükrözve az alakzat önmagával fedésbe kerül. Más fogalmazásban
azoknak a kristályoknak van szimmetriacentruma, amelyeknél a kristályt határoló lapok közül
mindegyiknek van párhuzamos és egybevágó párja. Egyszerű jelölése: i, nemzetközi jelölése:
.

A sík, a tengely és a pont szerinti szimmetriát a kristályon egyszerű rátekintéssel észlelhetjük,

ezért ezeket a szimmetriaelemeket egyszerű, látható szimmetriaelemeknek nevezzük.

7.2. Összetett szimmetriaelemek. Giroidok

Két egyszerű szimmetriaműveletnek az összekapcsolása révén új, összetett

szimmetriaelemekhez jutunk.
 25

Fedési műveletek kombinálása

Forgatás + tükrözés
Forgatás + inverzió
Mindkét esetben az összetett szimmetriaelem giroid.

Az egyszerű szimmetriaelemek mindkét kombinálásával lényegében ugyanarra az eredményre

jutunk.

Példaképpen vegyünk egy kockát. Kössük össze a kocka két átlósan szemben fekvő csúcsát
egy tengellyel. Az így kapott testátló körül forgassuk a kockát. Egy teljes körülforgatás alatt a
kocka 120°-onként, vagyis háromszor kerül a kiindulásival teljesen azonos, vagyis fedő
helyzetbe. Tehát ha csak a forgatást vesszük figyelembe, akkor ennek megfelelően ez a
forgástengely háromértékű szimmetriatengely, vagyis trigír.

Állítsuk ezt a forgástengelyt függőleges helyzetbe és erre merőlegesen a kocka alá helyezzünk
egy tükröt. Ebben az esetben azt figyelhetjük meg, hogy a kocka kiindulási helyzetű lapjainak
a vele teljesen azonos állású képe a tükörben már 60°-os elforgatás után megjelenik. Egy
teljes, vagyis 360°-os körülforgatás alatt a kocka váltogatva kerül önmagával háromszor
egyszerűen a trigírnek megfelelő és háromszor pedig tükörképi helyzetbe (32. ábra).

32. ábra. A hexagiroid szemléltetése hexaéderen.

Ennek a két egyszerű szimmetriaelemnek, ún. szimmetriatengelynek (gír) és a

szimmetriasíknak (tükörsík) kombinálásával nyert összetett szimmetriaelemet forgatásos
tükröztetésnek, vagy giroidnak nevezzük. Pl. a kocka esetében ez az összetett
szimmetriaelem, amely a trigír és a rá merőleges tükörsík kombinációjával jött létre
hexagiroid a neve (vagy mivel egyúttal trigír is, trigír-hexagiroid). Jelzése : Nemzetközi
jele: .

(Amennyiben a forgatást inverzióval kombináljuk, az ennek megfelelő giroidot, amely az

előzővel azonos esetben jön létre, inverziós trigiroidnak nevezzük.)

Végezzünk most hasonló összetett szimmetriaműveletet egy tetraéderrel. Kössük össze egy
egyenessel a tetraéder két szemben levő élének közepét. Forgassuk a tetraédert e körül a
tengely körül. 180°-os elforgatás után teljesen azonos helyzetbe kerül. Tehát egy teljes
körülforgatás alatt kétszer kerül szimmetrikus, fedő helyzetbe. Csak a forgatást figyelembe
véve ez a tengely kétértékű szimmetriatengely, vagyis digír. Amennyiben azonban a digír
 26

szerinti forgatást ebben az esetben is tükrözéssel kombináljuk, akkor már 90°-os elforgatás
után a tetraéder teljesen azonos állású lesz. Egy teljes körülforgatás alatt tehát kétszer kerül a
forgatásnak megfelelően és kétszer pedig tükörképileg azonos helyzetbe (33. ábra). Ennek az
összetett szimmetriaelemnek a neve tetragiroid (v. digír-tetragiroid, mivel a tengely egyúttal
digír is). Jelzése : Nemzetközi jele:

33. ábra. A tetragiroid szemléltetése tetraéderen.

Az egyszerű szimmetriaelemek kombinálásával tehát lényegében csak új összetett

szimmetriaelem lehetséges, a tetragiroid és a hexagiroid. Amennyiben valamely kristályon
giroid található, úgy arra merőleges tükörsík nem lehetséges.

8. A kristályok vetületi ábrázolása. Sztereografikus projekció

A térbeli alakzatú kristályt megfelelő vetítési (projekciós) eljárással síkban, vagyis két
dimenzióban tudjuk ábrázolni. A többféle vetítési mód közül a kristályok geometriai
viszonyainak a szemléltetésére csak bizonyos vetületek alkalmasak. A kristálygeometriai
számítások céljára a lapszögek, a szimmetriaviszonyok áttekintésére a kristálytani
összefüggések értelmezésére a vetítési eljárások közül leginkább alkalmas az ún.
sztereografikus projekció. Ez a vetítési ábrázolás szöghű, rajta a lapok helyzete, az öv- és
szimmetriaviszonyok könnyen áttekinthetők.

A sztereografikus projekció elkészítéséhez gömbvetületből indulunk ki. A kristályt

gondolatban egy gömb középpontjába helyezzük. A gömb és a kristály középpontja legyen
azonos. Ebből a középpontból minden egyes kristálylapra merőlegest bocsátunk. Ezek a
merőleges egyenesek (a lapnormálisok) meghosszabbítás után a gömb felületét egy-egy
pontban döfik. Minden egyes döféspont az illető kristálylapnak a gömbön levő vetülete,
vagyis minden egyes kristálylapot a gömb felszínén egy póluspont ábrázol. Első lépésként
tehát a kristálylapokat gömbprojekció útján a gömb felszínére vetítjük ki (34. ábra). A
sztereografikus projekciót ebből a gömbprojekcióból állítjuk elő úgy, hogy második lépésként
a lapoknak a gömb felszínén keletkezett póluspontjait vízszintes síkra vetítjük le. Ez a
vízszintes sík a gömb középpontján átfektetett vízszintes sík, amely azonos a gömb egyenlítő
 27

síkjával. Ez az ún. alapkör lesz a sztereografikus vetület képsíkja. A gömb felszínén

keletkezett döféspontokat az alapkör síkjára úgy vetítjük le, hogy ezeket a pontokat
összekötjük a gömb D-i sarokpontjával, és ahol ez az összekötő egyenes az alapkör síkját
metszi, ott lesz az illető kristálylapnak a sztereografikus vetületi pontja, vagy pólusa (35.
ábra). A sztereografikus projekció a gömbnek a síkra való speciális leképzése.

Rendszerint csak a kristály felső felének a sztereografikus vetületét szoktuk elkészíteni (36/a
ábra). Amennyiben mégis szükség van a kristály alsó felének a sztereografikus vetületére is
(pl, nincs a kristálynak vízszintes szimmetriasíkja), akkor a gömb É-i és D-i pólusát
felcseréljük, és a gömb alsó felén megjelenő lappólusokat annak az E-i pólusával kötjük
össze. Így ezek a póluspontok is a vetítés során az alapkörön belül fognak elhelyezkedni (36/b
ábra).

34. ábra. A kristály felső felének lappólusai a gömbvetületen.

35. ábra. A sztereografikus vetítés elve.

 28

36. ábra. Sztereografikus vetítés sematikus ábrázolása. a) a kristály felső része. b) a kristály
alsó része

Az egy zónába tartozó lapokra bocsátott merőlegesek mind egy síkba esnek, vetületi pólusaik
a gömbön kört (zónakört) adnak. A függőleges, vagyis a c kristálytani tengellyel párhuzamos
élekben metsződő lapok vetületi pontjai a gömb és a sztereografikus vetületben az
egyenlítőkörön helyezkednek el. Ha a zónakör síkja átmegy a gömb É-i és D-i pólusán, vagyis
merőleges az egyenlítő síkjára, akkor ezeken a lappólusok átmérő egyenesek mentén jelennek
meg. Az összes többi övekben fekvő lapok sztereografikus vetületi pontjai köríven fekszenek.

A sztereografikus vetület legfontosabb sajátságai:

1. Minden kristálylapot egy póluspont ábrázol.

A kristály felső felének vetületi pontjait kis kereszttel, x-szel (+, x) (37/a ábra), míg az alsó,
vagyis a D-i félteke lappólusait pedig megkülönböztetésül kis körrel (o) jelöljük.

2. Nagyon fontos, hogy a vetítés szögtartó, vagyis a gömb felszínére vetített lapnormálisok
által bezárt szögek híven vetítődnek le a síkra, azzal azonosak lesznek. A lapokat és zónákat
szöghűen ábrázolhatjuk. A lapnormálisok által bezárt szögek és a lapok tényleges hajlásszöge
egymást 180°-ra egészítik ki (kiegészítési szög). Mivel a vetület szöghű, a goniometriás
lapszögmérés értékei az ilyen vetületek szerkesztéséhez közvetlenül felhasználhatók. Körző
és vonalzó segítségével megszerkeszthető a sztereografikus projekció.

3. A vetítés körtartó. Ez azt jelenti, hogy a gömb felszínén levő körök, zónakörök az egyenlítő
síkjára is mint zónakörök vetítődnek le. Az É-i és D-i póluson átmenő speciális zónakörök
átmérők lesznek.

4. Az is lényeges, hogy ezzel a vetítéssel ábrázolni tudjuk a kristály szimmetriaviszonyait

(síkok, gírek) az illető szimmetriaelem szöghű bejelölésével (37/b ábra).
 29

37. ábra. Szabályos kristály É-i felének (a) és szimmetriaviszonyaikan (b) sztereografikus
vetülete.

A következő ábrák az egyes szimmetriaelemek ábrázolását mutatják sztereografikus

vetületben. (38. ábra)
 30

38. ábra. A különböző szimmetriaelemek sztereografikus vetületben, az összetartozó

lappólusokkal (x és o).
 31

9. Kristályrendszerek

Az elemi cellák éleinek nagysága és a cellaélek által bezárt szögek alapján - mint láttuk - az
összes kristály 7 féle tengelykeresztbe ill. kristályrendszerbe sorolható.

1. Triklin, vagy háromhajlású rendszer. Az.elemi cella 3 éle eltérő hosszúságú, a cella élek
egymásra nem merőlegesek.

Fenti cella alapján a rácspontok, ill. kristályforma rögzítésére olyan tengelykeresztre van
szükség, melynek ágai a cellaélekkel azonos szöget zárnak be, tehát egymásra nem
merőlegesek s minden tengelyegység különböző (triklin).

A triklin elemi rács jellemzéséhez hat adatra, 3 db Å-ben kifejezett cellaél hosszúságra
(legrövidebb transzlációs távolság) és a cellaélek által bezárt 3 db szögre van szükség. A
kristálytani állandók száma eggyel kevesebb, mert csak 2 tengelyarány és a tengelyek által
bezárt 3 szög ismeretére van szükség.

A triklin rács csak egyféle, egyszerű elemi cellára vezethető vissza. A rendszer maximális
szimmetriája amit a cella és a tengelykereszt szimmetriája is tükröz, inverzióspont (i, )

A triklin elemi cellát és a hozzátartozó tengelykeresztet alábbi ábra tünteti fel.

39. ábra. Triklin rendszer elemi cellája és a hozzátartozó tengelykereszt

2. Monoklin, vagy egyhajlású rendszer. Az elemi cella 3 éle szintén eltérő hosszúságú. Az
élek által bezárt 2 szög azonban derékszög és csak a 3. a β szög tér el a 90°-tól. Ennek
következtében csak az egyik cellaél, ill. tengely hajlik. Az ilyen cellával ill. tengelykereszttel
jellemezhető kristályok az egyhajlású, vagy monoklin rendszerbe tartoznak.

A szimmetria nő és a szükséges rács, ill. kristálytani állandók száma csökken. Az elemi rács
jellemzéséhez 3 cellaél és a β szög ismeretére van szükség. A kristálytani jellemzéshez az
említett β szög értéken kívül 2 tengelyarány szükséges. A monoklin rács - ahogy alábbi
ábrából is kitűnik - egyszerű elemi cellára, ill. alaplapon centrált cellára is visszavezethető. A
rendszer maximális szimmetriája 1 tükörsík, 1 arra merőleges digír és inverzióspont.
 32

40. ábra. Monoklin rendszer elemi cellái és a hozzátartozó tengelykereszt

3. Rombos rendszer. Az elemi cella 3 éle még különböző hosszúságú, de egymással

derékszöget zárnak be. A kristálytani tengelyek egységei is különbözők, de merőlegesek
egymásra. Ha a kristálytani tengelyek végeit - lásd az ábrát - összekötve gondoljuk, rombusz
alakú , metszetet kapunk. Ezért hívjuk az e tengelykereszttel jellemezhető rendszert rombos
rendszernek.

Fentiekből következik, hogy a rombos elemi cella jellemzéséhez csak 3 adat, a 3 cellaél Å-
ben kifejezett értéke szükséges. A tengelykeresztet pedig a 2 tengelyarány jellemzi. A rombos
rendszer megnövekedett szimmetriája következtében az elemi rácsok egyszerű, bázislapon
centrált, tércentrált és minden lapon centrált cellára vezethető vissza.

A rendszer maximális szimmetriája a 3 egymásra merőleges tükörsík, a tükörsíkok

elmetsződésében 3 digir és inverzióspont.

41. ábra. Rombos rendszer elemi cellái és a hozzátartozó tengelykereszt

A szimmetria további növekedése során a vízszintes cellaélek ill. a kristálytani tengelyek

vízszintes ágai egymással egyenlőkké válnak. Így az eddigi rendszerektől eltérően nem
három, hanem két jellegzetes főirány alakul ki. Ezek az ún. főtengelyes kristályrendszerek,
amelyeket röviden az alábbiakban jellemzünk.

4. Tetragonális, vagy négyzetes rendszer. A 2 vízszintes cellaél egyenlő, a függőleges cellaél

eltérő. A cellaélek derékszöget zárnak be. A megfelelő tengelykereszt vízszintes egyenlő ágait
melléktengelyeknek nevezzük és - lásd az alábbi rajzot - a1, a2-vel jelöljük. A függőleges
tengely (c) a főtengely. Ez a melléktengelyeknél rövidebb vagy hosszabb is lehet. Az elemi
cella és a tengelykereszt vízszintes metszete négyzetalakú, ezért a rendszert négyzetes, vagy
tetragonális rendszernek nevezzük.
 33

A tetragonális rácsok egyszerű és tércentrált tetragonális cellára vezethetők vissza. Bázislapon

centrált, ill. minden lapon centrált cella a tetragonális rendszerben - ahogy alábbi ábrából
kitünik - ezért nem lehet, mert a cellaélek egyenlősége miatt a bázislapon centrált cella
egyszerű cellára, a minden laponcentrált cella tércentrált cellára bontható. A cellák
jellemzéséhez 2 cellaél, a tengelykeresztéhez 1 tengelyarány szükséges.

42. ábra. Tetragonális rendszer elemi cellái (a, b) és a hozzátartozó tengelykereszt (c). d/ A
tetragonális bázislapon centrált cella azonos az egyszerü tetragonális cellával.

A rendszer maximális szimmetriája 4+1 tükörsík 1 tetragír, 4 digír és inverziósport. A

rendszer jellemző szimmetria eleme a tetragír.

5. Hexagonális, vagy hatszöges rendszer. A Bravais féle ún. hexagonális elemi cellában -
lásd a rajzot, 43. ábra - a tömegpontok a hatszöges cella csúcsain és a bázislapok közepén
helyezkednek el. Ez a cella 3 egyszerű, ún. rombos részcellára bontható. A "rombos" részcella
vízszintes élei egymással egyenlők, függőleges élei eltérő hosszúságúak. A vízszintes
cellaélek egymással 120°-os, a c cellaéllel 90°-os szöget zárnak be. A hexagonális
tengelykereszt 3 ága ezekkel a cellaélekkel párhuzamos. A 2 vízszintes tengelyt - lásd az ábrát
a1, a2-vel, a függőlegest c-vel jelöljük. Bravais javaslatára azonban a hatszöges, vagy
görögösen hexagonális rendszerű kristályok rögzítésére szolgáló ún. Bravais-féle
tengelykeresztnek 3 vízszintes ága van. A segédtengelyként felvett a3 tengely felezi az al és a2
tengelyek által bezárt 120o-os szöget. Az a1, a2, a3 tengelyeket itt is melléktengelyeknek, a c-
tengelyt főtengelynek nevezzük.

A már jellemzett hexagonális elemi cella három egyharmad "rombos" részcellára vezethető
vissza. Jellemzéséhez 2 cellaél-ismerete szükséges. A hexagonális Bravais féle tengelykereszt
az a2:c tengelyaránnyal jellemezhető. A rendszer maximális szimmetriája 6+1 tükörsík, 1
hexagír, 6 digír, inverzióspont. A rendszer jellemző szimmetriaeleme a hexagír.

43. ábra. Hexagonális rendszer elemi cellája és a hozzátartozó tengelykereszt

 34

6. A trigonális, vagy romboéderes rendszer. A romboéder-alakú elemi cella élei egyenlők,

lapjai azonban egymásra nem merőlegesek. A tömegpontok a cella csúcsain helyezkednek el.
Az idetartozó kristályokat szoros tudományos értelemben elemi cellájuk alapján az ún.
romboéderes tengelykeresztbe kellene elhelyezni. A romboéderes tengelykereszt 3 egyenlő
ága egymást metszi és a törzsromboéder éleivel párhuzamos. A romboéderes tengelykereszt
felvétele azonban nehézkes, és alaktani alkalmazása esetén az indexelés a többi
kristályrendszerektől eltérő jellegű lenne. Pl. a (0001) indexű kristálylap a romboéderes
tengelykeresztben (111) indexet kapna. Fel lehet venni azonban a romboederes elemi cellával
rendelkező kristályok térbeli rögzítésére a Bravais-féle hexagonális tengelykeresztet is, ami az
indexelést lényegesen megkönnyíti. Az előbb említett romboéderes elemi cellának jellemző
szimmetriaeleme a trigír. Ezért a romboéderes elemi cellával jellemezhető rendszert
romboéderes, vagy trigonális rendszernek nevezzük. A romboéderes elemi cella
jellemzéséhez a cellaél Å-ben kifejezett értéke és a cellaélek által bezárt α szög ismerete
szükséges. A romboéderes tengelykeresztnek, mivel a cellaélek egyenlők, jellemző
kristálytani állandója csak az α szög. A romboéderes, ill. trigonális rendszer maximális
szimmetriája 1 inverzióstrigiroid, 3 függőleges tükörsík, 3 digír.

44. ábra. Romboéderes rendszer elemi cellája és a hozzátartozó romboéderes és hexagonális

tengelykereszt.

7. A szabályos rendszer. Egyenlő cellaéleivel a trigonális, ill. romboéderes rendszer cellája

átvezet a szabályos elemi cellához; a szabályos rácsban azonban a cellaélek nemcsak
egyenlőek egymással, hanem egymásra merőlegesek is. Ennek következtében a szabályos rács
jellemzéséhez csak egy callaél, ill. egy periódus ismeretére van szükség. A kristálytani adatok
mind ismertek.

A szabályos rács egyszerű, tércentrált és minden lapon centrált cellára vezethető vissza. A
rendszer maximális szimmetriája 3+6 tükörsík, 3 tetragír, 4 trigír, 6 digír, inverzióspont. A
rendszer legfontosabb, legjellegzetesebb szimmetriaeleme a 4 trigír.

45. ábra. Szabályos rendszer elemi cellái és a hozzátartozó tengelykereszt

 35

A 7 kristályrendszer összefoglaló jellemzését az alábbi táblázat tartalmazza.

 36

10. Kristályosztályok

A fenti kistályrendeszerekben a szimmetriaelemek különböző kombinálódása révén 32

kristályosztályt különböztetünk meg, melyeknek megoszlását az egyes kristályrendszerekben
az alábbi összesítés tünteti fel. A szimmetriaelemek lehetséges kombinációit
pontcsoportoknak is nevezik. A pontcsoport gyakorlatilag a kristályosztály szinonímájaként
használható, bár szigorúan véve a pontcsoport csak a szimmetriaelemek kombinációját jelenti,
a kristályosztály a tényleges kristályok szimmetriáját.

Kristályrendszer neve Kristályosztályok száma

triklin (háromhajlású) 2
monoklin (egyhajlású) 3
rombos 3
tetragonális (négyzetes) 7
hexagonális (hatszöges) 7
trigonális (háromszöges) 5
tesszerális (szabályos) 5
32

Az egyes kristályrendszereken belül a szimmetriaelemek kombinálódása illetve csökkenése

révén keletkező osztályokat jellemző szimmetriájuk alapján a következőképpen
osztályozhatjuk:

Kristályosztályok osztályozása szimmetriájuk alapján

1. holoéderes (teljes)
2. hemiéderes (feles) a/ hemimorf
b/ enantiomorf
c/ paramorf
d/ másodfajú
3. tetartoéderes(negyedes) a/ tetartoéderes (szoros értelemben)
b/ másodfajú

Holoéderes osztályok. Azokat az osztályokat, amelyek a kérdéses rendszeren belül a lehető

legmagasabb szimmetriát mutatják teljes szimmetriájú, vagy holoéderes kristályosztályoknak
nevezzük. A maximálisan összetartozó lapok száma ebben az osztályban legnagyobb. A
kristályosztályok sztereografikus vetületeit tartalmazó táblán a holoéderes osztályok az 5.
vizszintes sorban helyezkednek el.

Hemiéderes osztályok. Azokat a kristályosztályokat, amelyek a holoéderes osztályhoz képest

csökkentett szimmetriát mutatnak és amelyekben a maximálisan összetartozó lapok száma
félannyi, mint a holoéderes osztályban, összefoglaló néven feles szimmetriájú, vagy
 37

hemiéderes kristályosztályoknak nevezzük. A hemiéderes kristályosztályoknak 4 fő típusát

különíthetjük el (ilyenek: hemimorf, enantiomorf, paramorf és másodfajú feles)

Tetartoéderes osztályok. A szimmetriaelemek további csökkenésével kapjuk a tetartoéderes,

vagy negyedes szimmetriájú kristályosztályokat, melyekben a maximálisan összetartozó lapok
száma csak negyedannyi, mint a megfelelő rendszer holoéderes osztályában.

A 32. kristályosztályra a kristályformák tárgyalása után még visszatérünk.

 38

A 32. kristályosztály szimmetriaelemei.

 39

11. A kristályosztályok jelölése (csak elolvasni)

A kristályosztályok jelölésére jelenleg két elfogadott mód ismeretes. Nemzetközileg

elfogadott a Hermann-Mauguin-féle jelölés. A másik a Schoenflies-féle, amely régebbi idők
óta nemzetközileg szintén használatos és minden tankönyvben megtalálható. A kristályok és
molekulák szerkezetével, azok geometriájával foglalkozó tudományokban, a tércsoportok
jelölésére főleg az utóbbit alkalmazzák.

Schoenflies a kristályok jelölésére lényegében öt betűt használ: C, D, S, T, O

C : ciklikus tengely (gír)

D : „Diedergruppe” (összetartozó lappárok)
S : szfenoid (csak a tetragonális biszfenoid)
T : tetraéder (4 trigir a szabályos rendszerben)
O : oktaéder (szabályos rendszerben)

A kristályosztályok jelölését a szimmetriaelemek növelésével származtatta le. Kiindul az

alapszimmetriából, a gírből és ezt C-vel jelöli. A gír lehet 1, 2, 3, 4, 6 értékű. Ezeket
indexként jelöli.

Cl: monogír (semmi szimmetriát nem jelent), C2: digír,

C3: trigír, C4: tetragír, C6: hexagír
Ci: inverziós centrum
CS: tükörsík (Spiegelebene)
h: a főgirhez merőleges, horizontális sík
C2h, C3h, C4h, C6h,Th
v: a főgírrel párhuzamos, vertikális sík
C2v, C3v, C4v, C6v,Tv

Az indexben a v és h előtt levő szám a főgír értékűségét jelöli. A főgírhez merőleges digíreket
D betűvel jelöli.
D2, D3, D4, D5

A giroiddal rendelkező osztályok jelölése:

S4, D2a, C3i. D3d, Td

A holoéderes osztályok jelzései:

D2h, D3h, D4h, D6h, Oh

A Hermann-Mauguin jelölés a látható szimmetriaelemekre a következő:

Rendszerükben m tükörsíkot, 1, 2, 3, 4, 6 a jelzett értékű - általában c kristálytani tengelyre

vonatkoztatott - girt, 1 - szimmetriacentrumot, 3, - 4 inverziós tri-, illetve tetragiroidot jelent.

Elsőként a legmagasabb értékű főgír jelét, utána a mellékgírekét írjuk ; a gírekre merőleges
szimmetriasík jelét a gír számjegye alá írjuk törtvonallal, a paralel szimmetriasíkokét a gír
 40

számjegye mögé. A hexagonális rendszerben a háromértékű főgír és a reá merőleges

szimmetriasík jelölése 3/m volna, helyette azonban 6 használatos. A szabályos rendszerben a
négy trigírt a második helyen álló 3 jelöli. A Hermann-Mauguin-jelzést leegyszerűsítve
kapjuk az ún. nemzetközi jelzést.
 41

12. A kristályforma fogalma. Kristályformák

A kristálytanban kristályformának nevezzük az egybevágó lapok összességéből álló olyan

geometriai alakzatot, amely az adott szimmetriák révén jön létre. A kristályformák a
szimmetriaelemek által törvényszerűen megkövetelt ismétlődések alapján egyetlen lapból
levezethetők. Amennyiben a kristályon csak egyenértékű, vagyis csupa egybevágó lapok
találhatók, akkor egyszerű kristályformáról beszélünk. Több egyszerű kristályforma által
felépített kristályalakzat neve formakombináció. A kristályforma elnevezés nem a
legszerencsésebb, mert arról elsőként a kristály alakja jut eszünkbe. Kristályforma lehet
egyetlen egy lap is.

A formát alkotó lapok száma függ a szimmetria fokától és a lapoknak a szimmetriaelemekhez

viszonyított helyzetétől. Azok a kristályformák lesznek lapokban a leggazdagabbak,
amelyeknek lapjai hajolnak a szimmetriaelemekhez, illetve a kristálytani tengelyekhez, Ezek
az egyes kristályrendszerek holoéderes (teljes lapszámú) kristályosztályaiban található (hkl)
indexű formák.

Az egyszerű kristályformák lapjainak száma 1, 2, 3, 4, 6, 8, 12, 16, 24 és 48 lehet.

Az alapformák

Ha egy kristályon semmiféle szimmetriát nem találunk, ilyenkor egyetlen lapja sem
ismétlődik, akkor minden egyes lapja önálló kristályforma. Ezt az egy lapból álló
kristályformát pedionnak nevezzük (46. ábra).

46. ábra. Pedion. Szimmetriaeleme nincs.

A szimmetriacentrum minden egyes kristálylaphoz megkövetel egy vele párhuzamosan

egybevágó másik lapot. A két párhuzamos lapból álló kristályforma, amelyek inverzióspont
szerint tartoznak össze, neve véglap (47. ábra).

47. ábra. Véglap. Szimmetriaeleme az inverzióspont.

 42

Egy poláros digír a hozzá hajló lapot szimmetrikusan megduplázza. A digír által megkövetelt
és ékszerűen a digírhez szimmetrikusan egyenlő szögben hajló két lapból álló forma neve
szfenoid. (Szfén = ék).

48. ábra. Szfenoid. Szimmetriaeleme a digír.

A tükörsík szintén hozzá egyenlő szögben, egymáshoz háztetőszerűen hajló két lapot követel.
Ennek a formának neve dóma. (Dóma = tető).

49. ábra. Dóma. Szimmetriaeleme a tükörsík.

A pedion, véglap, szfenoid és a dóma a négy alapforma. Tekintettel arra, hogy az

alapformák csak kombinációban fordulnak elő, lapjai változatos alakúak lehetnek. Ezekből az
alapformákból további szimmetriaelemek hozzáadásával, bővítésével az összes többi egyszerű
kristályformát levezethetjük (50. ábra).

50. ábra. A szimmetriaelemek bővítésével keletkezett újabb kristályformák.

Az egy vagy két lapból álló alapformák a teret nem zárják le minden irányból, ezért ezek nyílt
kristályformák. Egy kristályon, kristályalakzaton természetesen ezek önmagukban nem
fordulhatnak elő. További szimmetriaelemek hozzáadásával feltétlenül kombinálódni kell
önmagukkal vagy más kristályformákkal, hogy a teret minden irányból lezárhassák.
 43

További kristályformák (csak a legfontosabbak)

Prizmák (hasábok). Párhuzamos élekben metsződő egybevágó lapok összessége. A prizmák a

teret csak kétirányból zárják le, tehát ezek is nyílt kristályformák, vagyis ezek is csak
kombináciökban fordulhatnak elő egy kristályon. Önálló, egyszerű kristályformaként ezek
négyszöglapokból állnak, amelyek digír, trigír, tetragír vagy hexagír szerint tartoznak össze.
Így megkülönböztetünk 3 lapból álló trigonális, 4 lapból álló monoklin, rombos vagy
tetragonális, 6 lapból álló ditrigonális és hexagonális, 8 lapú ditetragonális és 12 lapos
dihexagonális prizmákat (51. ábra).

51. ábra. Prízmák, vagy hasábok.

Piramisok. Egyszerű formaként a piramisok a „c” kristálytani tengelyhez szimmetrikusan

hajló háromszöglapokból álló ugyancsak nyílt kristályformák. Szimmetriatengelyük poláros
gir. A trigonális, tetragonális és a hexagonális piramisok egyenlő szárú háromszögekből, a
többiek általános háromszögekből állnak. A lehetséges lapszámok a prizmákhoz hasonlóan 3,
4, 6, 8, és 12.

Tekintettel arra, hogy a piramisok alapja, bázislapja a prizmák jellemző gírjeire merőleges
metszetével azonos alakú, az elnevezésük is megegyezik, kivéve, hogy monoklin piramis
nincs. A piramisoknál csak függőleges szimmetriaelemek (gírek, síkok) találhatók. A
piramisok a dipiramisok hemiéderes (feles) hemimorf formái (52. ábra).
 44

52. ábra. Piramisok

Dipiramisok. Kettős piramis, amelynek vízszintes tükörsíkja van. Ha a piramis függőleges

szimmetriatengelyére merőlegesen, az alaplapnak megfelelően egy tükörsík járul, akkor az a
piramist megkétszerezi egy tükörképileg felső és alsó píramisra.

Természetesen egyúttal megkétszerezi a piramisoknál meglévő összetartozó lapok számát is.

A bipiramisoknál a lapok száma lehet: 6, 8, 12, 16, 24 (53. ábra).

A dipiramisok (v. bipiramisok), valamint a továbbiakban tárgyalt kristályformák lapjai a teret

körös-körül bezárják, tehát valamennyien zárt formák. Az egyszerű, zárt kritályformák
önállóan, kombináció nélkül is szerepelhetnek kristályt határoló alakként.

53. ábra. Dipiramisok

 45

Különböző prízmák, piramisok, dipiramisok ábráinak összesített táblázata és a hozzájuk tartozó

lapok száma.

Romboéder (ezt tudni kell). Ez a hat egybevágó rombusz alakú lap határolta forma a
trigonális rendszerben fordul elő. Tulajdonképpen olyan deformált kockának felel meg,
amelyet a testátló, vagyis az átellenes csúcsait összekötő egyénes irányában nyújtottuk, vagy
lapítottuk meg (54. ábra). A lapok hexagiroid (inverziós trigiroid) szerint tartoznak össze.

54. ábra. Romboéder

Egyéb (egyszerű) kristályformák: diszfenoid, trapezoéder, szkalenoéder.

 46

A szabályos rendszer legfontosabb kristályformái

A szabályos rendszerben csak zárt kristályformák találhatók. A tengelykereszt szimmetriája itt

igen nagy, ezért ebbe a rendszerbe tartozó kristályok érik el a legnagyobb szimmetriát és a
lehető legnagyobb lapszámot, amelyet síklapok által határolt kristályos test elérhet.

A holoéderes kristályformák lapjainak helyzete a tetragírnek megfelelő tengelyekhez

viszonyítva hétféle lehet. Ezek közül ötnek hemiéderes (fele lapszámú) kristályformája is
van, és a maximális lapszámú (hkl) 48-as formának pedig emellett még tetartoéderes
(negyed lapszámú) formája is létezik. Ezeknek az indexei, vagyis a lapoknak a tengelyekhez
viszonyított helyzetei megegyeznek a megfelelő holoéderes kristályformák indexeivel.

Hexaéder (kocka)

A forma minden egyes lapja csak egy tengelyt metsz, másik kettővel pedig párhuzamos. A
hexaéder hat négyzet alakú lapból álló kristályforma. A tengelyek lapközépen lépnek ki. A
hexaéder határozott és állandó forma. Indexe: (100)

55. ábra. A hexaéder (kocka)

Oktaéder

A forma minden egyes lapja mind a három tengelyt azonos távolságra metszi. Az oktaéder 8
egyenlő oldalú háromszög által határolt kristályforma. A kristálytani tengelyek a szemben
fekvő csúcsokat kötik össze. A forma határozott, de nem állandó. Indexe: (111)

56. ábra. Az oktaéder.

 47

Tetraéder

Az oktaéder feles lapszámú formája, amelyet 4 egyenlő oldalú háromszög határol. A

kristálytani tengelyek, amelyek inverziós tetragiroidok a szemben fekvő élek közepét kötik
össze. Indexe: (111)

57. ábra. A tetraéder.

Hexakiszoktaéder (negyvennyolcas)

A forma lapjai mind a három tengelyt különböző távolságban metszik. Negyvennyolc (6 x 8)

általános háromszög alakú lap határolja, vagyis minden oktaéder lap helyén 6-6 általános
háromszög lap található. Kristályoknál ez a lehetséges legnagyobb lapszámú egyszerű
kristályforma. Tengelyek az oktaéder csúcsainak megfelelő helyeken lépnek ki. Indexe: (hkl)

58. ábra. A Hexakiszoktaéder.

Jobb és bal (enantiomorf) formák

Ezek hemiéderes enantiomorf formák esetében fordulnak elő, ahol szimmetriaelemként csak
gírek szerepelnek. Ezeknél van jobb és bal, egymásnak tükörképi helyzetű alak, amelyeket
forgatással nem lehet egymásba átvinni (pl. kvarc) Ezek akristályok - a királis vegyületekhez
hasonlóan) a lineárisan polarizált fény síkját elforgatják.
48
 49

13. Kristályrendszertani táblázatok

A következő oldalon látható táblázat összefoglalja a 7 kristályrendszer és 32 kristályosztály

szimmetriaviszonyait és az adott kristályosztályban levő legnagyobb lapszámú formát,
amelyről a kristályosztály a nevét is kapta. Az egyes cellákban a kristályosztály neve (fent),
majd a legnagyobb lapszámú forma rajza (erről a formáról kapta a kristályosztály a nevét),
illetve szimmetriaelemek jelölése látható. Középen van a szimmetriaelemek, és egy általános
helyzetű lap sztereografikus projekciója, majd lent a pontcsoport Schoenflies féle (balra) és a
nemzetközi (jobbra) jele.
50
 51

A kristályosztályok táblázatos felsorolása

 52

A legfontosabb kristályosztályok és kristályformáik

 53

folyt.
54
 55

14. Belső szimmetriaelemek. Tércsoportok

Már az eddigiekben is rámutattunk arra, hogy a kristályszerkezet és kristályalak között a

legszorosabb összefüggés van. Fennáll ez az összefüggés a szimmetriában is. A külső
szimmetria megfelelője megvan a belső szerkezetben is. Sőt a kristályos anyag belső
szerkezetében megnő a végrehajtható fedési műveletek száma az alaktani fedési műveletekhez
képest. A forgatás, tükrözés, inverzió mellé mint fedési művelet a transzláció járul. A
transzláció - mint már láttuk - egy adott tömegpontnak a periódus törtrészével való eltolását
jelenti. Mivel az eltolás mértéke mindössze néhány Å, a transzlációt mint fedési műveletet a
kristályos anyagok külső alakján szemünkkel egyáltalában nem érzékeljük, és igy az alaktani
szimmetriában nem vesszük észre. Jó1 észlelhető azonban és jól felismerhető a
röntgensugarak segítségével, mivel azok hullámhosszának nagyságrendje az eltolás
mértékének nagyságrendjével jól egyezik. A transzláció tehát csak a kristályok belső
szerkezetében észlelhető jellemző fedési művelet.

Ha a transzlációt egyidejűleg forgatással, vagy tükrözéssel kombináljuk, az első esetben

csavarást, a második esetben siklatásos tükrözést kapunk. Ezek a fedési műveletek, mint
szimmetriaelemek a csavarási tengelyekkel, illetve a siklatásos tükörsíkkal hajthatók végre.
Alábbi táblázat a belső szerkezetben lehetséges összes fedési műveletet és a hozzátartozó
szimmetriaelemeket tünteti fel.

Nézzük részletesen az eddig még nem tárgyalt belső szerkezeti szimmetriaelemeket.

Helikogírek (csavarás). Az alaktani szimmetriának megfelelően 2, 3, 4, ill. 6 értékű csavarási

tengelyeket, helikogireket különböztetünk meg. A forgás egyidejű transzlációs eltolással
kombinálódik. Az eltolás a periódus tört része. A helikogíreket a két- három- négy- hatértékű
forgásnak megfelelő számmal és az eltolás mértékének megfelelő indexszel jelöljük. Ha a
helikogir értékűsége n, akkor az eltolás értéke p/n, ahol p = 1,2 .... (n-l) lehet. Néhány
helikogír az 59. ábrán látható.
 56

59. ábra. Helikogírek (csavarási tengelyek): helikodigír és kétféle helikotrigír

Siklatásos tükörsík. A siklatásos tükrözésnél egyidejűleg fél periódus eltolás (transzláció)

történik (60. ábra). A transzlációt általában az a, b, vagy c tengely irányában hajtjuk végre. A
tetragonális és szabályos rendszerben az eltolás a csúcstól a centrum felé is bekövetkezhet.

Az ábra jól mutatja, hogy a siklatásos tükörsik és a 21 helikodigír által előállott

szimmetriahelyzet a látszólagos hasonlóság ellenére is lényegesen különbözik.

60. ábra. Siklatásos tükörsík co/2 eltolással. A jobboldali ábra a siklatásos tükörsík és a
helikodigir közötti különbséget tünteti fel (a kis háromszög hátoldala fekete).

Felsorolt külső alaktani és az ehhez járuló belső szerkezeti szimmetriaelemek egymással való
kombinálódása 230 szimmetriaváltozatot ún. tércsoportot hoz létre. (Tércsoport - nem
azonos a korábban említett pontcsoporttal). A tércsoportok megoszlása a különböző
kristályosztályokban nagyon különböző. Egyes kristályosztályokban pl. triklin pedionos és
triklin holoéderes osztályban a tércsoportok száma mindössze 1. Ezzel szemben pl. a rombos
holoéderes osztálynak 28 tércsoportja van. Egyes tércsoportok nagyon gyakoriak a kristályos
anyagok világában, más tércsoportoknak egyelőre még képviselőjét sem ismerjük.
 57

15. A kristályok szabályszerű összenövései (csak elolvasni)

Úgy a természetes módon keletkezett, mint a mesterségesen előállított kristályok gyakran

rendkívül változatos kristálycsoportok formájában fordulnak elő. Legtöbb esetben ezek között
semmi törvényszerű geometriai összefüggést nem találunk, az összenövések többnyire
szabálytalanok. Előfordul azonban, hogy némely kristályos anyag két vagy több egyéne
valamilyen szabályszerűséggel illeszkedik egymáshoz. Az ilyen összenövés leginkább azonos
összetételű kristályokból jön létre, de vegyileg eltérő összetételű kristályok esetében is
előfordul bizonyos orientációval valamilyen szabályszerű illeszkedés, összenövés. Az
összenőtt kristályokra nagyon jellemző az ún. „beugró” szög, amely egyedüli kristályokon
soha nem található meg.

Kémiailag azonos összetételű kristályok szabályos összenövései

A. Párhuzamos összenövés

A kristály két vagy több egyéne teljesen azonos helyzetben nő össze, vagyis az alaktani
elemek, az egyenértékű lapok és élek egymással párhuzamosak lesznek (61. ábra). Az
összenövés okozója a kristályosodás során valamilyen növekedési zavar keletkezése. Az ilyen
összenövések ritkábbak, ezért kevésbé jelentősek. Szerkezeti hasonlóság esetén különböző
összetételű kristályok is összenőhetnek egymással párhuzamosan. Az összenövés jelenlétét a
kristályon; illetve kristálycsoportokon néha csak finom rovátkák, vagy rostozottság jelzi.

61. ábra Timsókristályok (KAl(SO4)2 12H2O) párhuzamos összenövése (balra és középen),

valamint termésréz (Cu) orientált vázkristálya (jobbra)

B. Ikerösszenövés

Kémiailag azonos összetételű kristályok két, vagy több egyéne meghatározott

törvényszerűség szerint szimmetrikusan nő össze. Amennyiben az összenövésben csak két
egyén vesz részt, akkor egyszerű ikerkristályokról beszélünk. Abban az esetben, ha kettőnél
több, néha 10-20 egyén vesz részt a szimmetrikus összenövésben, azokat többszörös ikreknek
nevezzük.

Ikerkristály összenőhet ikersík, vagy ikertengely szerint. Ikersík az iker szimmetriasíkja.

Ilyenkor az ikeregyének az ikersíkhoz tükörképileg szimmetrikus helyzetben vannak. Ikersík
 58

nem lehet a kristályegyénen morfológiailag már meglevő szimmetriasík. Ugyanis ha az

összenövés e szerint a sík szerint történne, akkor párhuzamos összenövés jönne létre. Az
ikersík rendszerint igen egyszerű indexű kristálylapnak felel meg.

Tengely szerinti összenövésnél az ikertengely egy kétértékű szimmetriatengely. Egyik egyén

a másikhoz képest 180°-os elforgatás után kerül szimmetrikus helyzetbe. Ikertengely nem
lehet a kristályegyénen morfológiailag már meglevő páros értékü szimmetriatengely (digír,
tetragír, hexagír), ugyanis ez esetben is csupán párhuzamos összenövés jönne létre.

Ha az ismert rendszerbe tartozó kristálynál megadjuk az ikersík indexét, illetve az ikertengely

irányát, amely szerint az összenövés történt, akkor meghatároztuk az illető anyag kristályára
jellemző ikertörvényt. Nagyobb szimmetriájú osztályokban az ikerösszenövést többféle iker-
törvény szerint is lehet értelmezni. Az iker egyik egyénét a másikból levezethetjük ikersík
szerinti tükröztetéssel, vagy 180°-os tengely szerinti forgatással.

Ikresedéssel a kristály szimmetriája mindig nagyobb, mint az illető kristályegyedé volt, mivel
a meglevő szimmetriaelemekhez még egy sík, vagy egy tengely járul. Ez álszimmetria, vagy
pszeudoszimmetria.

Az ikresedésnek, illetve a magasabb szimmetriára való törekvésnek az oka, hogy a kristályok

törekednek a stabilabb állapot, a kisebb szabadenergia elérésére. Az ikresedés a
leggyakrabban úgy jön létre, hogy az ikerkristály térrácsában egy közös rácssík alakul ki,
amely megfelel az összenövési lapnak (62. ábra). Ilyenkor már a kristálykezdemény, a
kristálycsíra ikresedett. A térrácsnak ezt a szabálytalanságát, szerkezeti zavarát előidézheti a
kristályosodó olvadékban, vagy oldatban jelenlevő valamilyen idegen anyag.

62. ábra. Ikerképződés szerkezeti magyarázata közös hálózati síkkal

Néhány példa az ikerkristályokra a következ ábrákon látható.

 59

63. ábra. Gipsz (CaSO4. 2H20) ún. „fecskefark” alakú ikre (100) szerint

64. ábra. Pirit (FeS2) ún. „vaskereszt” ikre (110) szerint

65. ábra. Staurolit kereszt iker.

66. ábra. Földpát (albit NaAlSi308) poliszintetikus lemezes ikre

 60

Kémiailag eltérő összetételű kristályok szabályszerű, orientált összenövései

(összeszövődés, vagy epitaxis)

Anyagi összetételükben egymástól teljesen különböző kristályok is összenőhetnek egymással

valamilyen szabályszerűséggel. Ez akkor lehetséges, ha a kétféle kristály belső szerkezetében
valamilyen hasonlóság van. Több kristálytani tényező mellett alapvető feltétele az
epitaxisnak, hogy a kétféle kristály rácsszerkezetében található legyen legalább két olyan
irány, amelyek méreteikben közelítőleg megegyeznek, vagyis minimálisan legyen
kétdimenziós rácsanalógia (67. ábra).

67. ábra. Rutil orientált ránövése hematit kristályra (fekete)

16. A kristályok külső megjelenése (alkat, termet, álalak) - csak elolvasni

Különböző anyagok eltérő kristályosodási készséggel rendelkeznek. A kristályok mérete igen

tág határok között változhat. Nagyságát a kristályképződés alatt rendelkezésre álló
anyagmennyiségen kívül befolyásolja a kristálykezdemények (gócok, csírák) száma, a
képződéskor uralkodott hőmérséklet, nyomás, az oldat vagy olvadék viszkozitása, valamint a
rendelkezésre álló hely és idő. Nagyobb méretű kristályok zavartalan körülmények mellett,
lassú hűléskor és kisebb viszkozitású közegből képződnek. Egy közönséges és igen gyakori
 61

kvarc kristályból előfordul a természetben mikroszkópos mérettől kezdve a több tonnás

nagyságú kristály is. A nagyobb kristályok többnyire mindig szennyezettebbek.

Egyes nagy kristályosodási készségű anyagok szépen fejlett kristályainak alkata

felvilágosítást adhat az illető anyag kristályainak és környezetének keletkezési viszonyairól.

Ugyanazon anyag kristályainak eltérő lehet az alkata, a kifejlődése, ha olvadékból, oldatból

vagy gőzfázisból különböző hőmérsékleten és nyomáson keletkezik. Jelentősen
befolyásolhatja az alkatát a kristályosodó közeg összetétele, vagyis a társionok jelenléte.

A kvarc (SiO2) pl. kitűnő hőmérő" a földtanban, mivel alakzata főleg a keletkezési
hőmérséklettől függ (68. ábra).

68. ábra. Különböző hőmérsékleten keletkezett kvarckristályok alakzatai

Egy kristály külső megjelenését (habitusát) meghatározza. a kristályon található

kristályformák együttese, amit a kristály termetének nevezzük. Az uralkodó kristályforma
adja a kristály alkatát. Pl. hexaéder (100) és oktaéder (111) különböző arányú kombinációja
(69. ábra).

69. ábra. Hexaéder és oktaéder kombinációi

Vannak olyan jól kristályosodó anyagok, amelyeknek kristályai mindig azonos alkatúak. Ezek
általában lapszegény kristályok, a rajtuk megjelenő kristályformák száma kevés (pl. kősó,
hexaéder). Ezzel szemben vannak olyan vegyületek, amelyeknek kristályai igen változatosak,
rajtuk nagy számú kristályforma és formakombináció jelenik meg (pl. kalcit CaCO3, pirit
FeS2).

A minden irányban hozzávetőlegesen egyenletes kiterjedésű kristályt izometrikusnak

nevezzük. Ha két irányban jelentősebb a kiterjedés, akkor lehet a kristály táblás, lemezes,
 62

leveles, pikkelyes. Amennyiben egy irányban megnyúlt, akkor oszlopos, tűs, szálas termetű
kristályokról beszélünk. Az amorf, többnyire megszilárdult gélekből átkristályosodott
anyagok mikrokristályos aggregátumok és ezek rendszerint gömbös, körkörösen sugaras-
rostos, szferolitos szerkezetűek.

70. ábra. Kristályos anyagok jellegzetes kifejlődései