J é b ry ¿¡József

VILLANYSZEREL«
MUNKA

MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ
 í

FÁBRY JÓZSEF

VILLANYSZERELŐ MUNKA

MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST

1956
 ETO: 621.3.002.72: 696.6

Fábry József, 1956

Felelős kiadó; Solt Sändoi
Felelős szerkesztő Papiralak : A/0 Azonossági szám : 10 012
Budinszky Ferenc ívterjedelem: 10 (A/5) Megrendelve: 1956. II. 29
Ábrák szám a; 150 ímprimálva: 1956. III. 24.
Műszaki szerkesztő
Példányszám: 2100 Megjelent: 1956. III. 31.
Pék Gyula
Ez a könyv az MNOSZ 5601—54 és 5602—50 A szabványok szerint készült

56(462 — Egyetemi Nyomda Budapest — Felelős vezető: Janka Gyula Igazgató

 ELŐSZÓ

Népgazdasági terveink teljesítése során soha nem látott mértékben fej­

lődik hazánk ipara. Ezzel párhuzamosan — az általános iparosítás egyik
legfontosabb feltételeként, de egyben ösztönzőjeként — napról napra nőnek
villamos energiaforrásaink és villamos energiát továbbító hálózataink. A fej­
lődésből következő növekvő szükségletnek megfelelően mind több helyen és
egyre nagyobb mennyiségben használjuk fel a villamos energiát a termelő
üzemekben, a közlekedésben, a lakásokban, de már a városoktól legtávolabb
eső falvakban, sőt a tanyavilág szétszórtan települt házaiban is.
A villamosítással kapcsolatos feladatokat a magyar szakemberek —
mérnökök, technikusok, szerelők — a munka szocialista felfogásának meg­
felelően, szakmájukra büszkén, eredményeik fontosságának tudatában ipar­
kodnak megoldani, feladat pedig van bővert'. Nagy építkezéseink mind több
szakembert s köztük mind több villanyszerelő szakmunkást kérnek. A z
új szakmunkásoknak pedig jó munkájuk és szakmai fejlődésük feltételeként
jól meg kell tanulniok a szakmát, el kell sajátítaniok a fejlett technikát.
E könyv feladata az, hogy megkönnyítse a villanyszerelőknek a szakmai
ismeretek elsajátítását. A villanyszerelő munkához szükséges szakmai isme­
retek — az általános tudnivalókon túl — két részből állnak : elméleti,
elektrotechnikai és gyakorlati technológiai ismeretekből. Ez a könyv elsősor­
ban a gyakorlati oktatáshoz kíván segítséget adni, ezért az elméleti rész
röviden, összefoglaló módon tárgyalja az elektrotechnikai alapismereteket.
A gyakorlati rész szükségszerűen részletesebb, de egyáltalán nem meríti ki a
villanyszerelő munka minden ágát. A kezdő villanyszerelők részére jellemzi
a szakmában használatos legfontosabb anyagokat és készülékeket, ismerteti
az erős- és a gyengeáramú villanyszerelés főbb munkafolyamatait. A legálta­
lánosabb és leggyakoribb feladatoknak megfelelően csak a kisfeszültségű
fogyasztóberendezésekkel foglalkozik.
Annak, aki jó villanyszerelő kíván lenni, a könyvben tárgyalt alap­
ismereteket a szakirodalom felhasználásával ki kell egészítenie. Különösen
törekednie kell az elméleti ismeretek bővítésére, mert jó elméleti szakismeret
hiányában nem tudja megítélni, hogy gyakorlati munkája jó-e vagy rossz.
A villamos áram ui. nem látható, de hatásai észlelhetők. Ehhez azonban
megfelelő szakértelem szükséges.
A villamos berendezések a létesítésükhöz felhasznált anyagok értékén
és rendeltetésükből származó hasznukon túlmenően annál is inkább érté-
1* 3

6|19
 kesek, mert általában 15—25 évi időtartamra készülnek. Ha létesítésük
során a szerelők hibákat követnek el, azok gyakran csak üzem közben vál­
nak ismeretessé, amikor kijavításuk már nagy költséget igényel, az üzem
közben végzett javítómunka zavarja a termelést, sőt előfordulhat, hogy a
hibásan szerelt berendezést újjal kell kicserélni. A kellő szakértelem hiánya
miatt rosszul végzett munkát nem egyszer éveken át megsínyli az üzem.
Ebből következik, hogy mindenképpen gondos, szakszerű, jó munkát kelt
végezni, amihez viszont jó felkészültség, mennél több szakismeret szükséges*
E könyv akkor tölti be feladatát, ha segítséget ad az alapfokú szakkép­
zéshez és egyben meggyőzi az olvasót a szakmai továbbképzés szükségessé­
géről♦

4
a
 I. ELEKTROTECHNIKAI ALAPISM ERETEK

A bennünket környező világ minden tárgya: fizikai test, A fizikai

testek, ha azokkal energiát közlünk, munka végzésére képesek. Például
egy mozdulatlan lendkerék munka végzésére nem képes, de ha a lend­
kereket forgásba hozzuk, energiakészlete rovására munkát képes végezni.
Az energia nem semmisül meg, hanem másfajta energiává alakul át,
vagyis megjelenési formáját változtatja meg.
Az energia számtalan alakban jelentkezhet. Legismertebb formái:
a mechanikai energia, — ezzel a mozgó test, mint például az előbb említett
lendkerék rendelkezik; a hőenergia — a felhevített test energiája, így
például a magas hőfokra félhevített gőz a dugattyúra ható nyomás útján
forgásba hozza a gőzgép lendkerekét (a hőenergia átalakult mechanikai
energiává); a fényenergia pl. hőből állítható elő; a villamos energia sok­
féleképpen állítható elő és alakítható át más energiává, a villamos izzó­
lámpában a villamos energiát fény- és hőenergiává alakítjuk át. A villamos
motor a villamos energiát mechanikai energiává alakítja át.
Az olyan gépet vagy készüléket, amely valamilyen energiafajtát vil­
lamos energiává alakítja át, energiaforrásnak vagy áramfejlesztőnek nevez­
zük.
A korszerű elektrotechnika a villamos energiát forgógépeken,
generátorokban állítja elő. A generátorokat gőz- vagy vízturbinák hajt­
ják, A híradástechnikában kisebb villamos energia előállítására galvánele­
meket használunk, amelyek a vegyi energiát alakítják át villamos ener­
giává.
A közismert akkumulátorok a villamos energiát vegyi úton tárolják.
Az akkumulátor csak akkor tud villamos energiát szolgáltatni, ha abba elő­
zőleg villamos energiát vezetünk be, vagyis azt feltöltöttük.

Vezetők és szigetelők
Ha pecsétviaszrudat gyapjúszövettel dörzsölünk, és a rúddal selyem­
szálra függesztett bodzabél golyócskához közeledünk, a pecsétviaszrúd
a bodzabél golyócskát magához vonzza. A selyemszálra függesztett
bodzabél golyócska az első villamos mérőkészülék, az elektromos inga.
5
Ha a megdörzsölt pecsétviaszrúdhoz az ujjúnkat közelítjük, szikra átpat-
tanását figyelhetjük meg. Ha a pecsétviaszrudat sötétben dörzsöljük,
akkor fényjelenséget látunk. Ezeket a jelenségeket villamos (elektromos)
jelenségeknek nevezzük. Az elektromosság szó a görög „elektronéból
származik, ami borostyánt jelent. E jelenségeket a borostyánnal kapcsolat­
ban már az ókorban a görög pásztorok észlelték. A dörzsöléssel a testet
villamossággal töltöttük fel.
Ha olyan üvegcsövet dörzsölünk, amelynek belsejében rézhuzal van,
akkor nemcsak a csövön, hanem a rézhuzalnak a csőből kiálló végein is
mutatkoznak a villamos jelenségek. Kísérletileg bizonyítható, hogy bár­
milyen két test egymáshoz dörzsölésekor mind a két test villamos töltést
vesz fel.
Minden villamosán feltöltött test töltését átadhatja egy másik test­
nek. Ehhez a két testnek vagy közvetlenül keli érintkeznie, vagy azokat
valamely harmadik test útján kell összekötni. A kísérletek azt mutatják,
hogy a fizikai testek közül nem mindegyik képes a villamos töltést az
egyik testről a másik testre átvezetni. A villamos töltést vezető anyagokat
vezetőknek, a töltést nem vezető anyagokat szigetelőknek nevezzük.
A vezetők közé tartoznak a fémek, a sók, a lúgok és a savak vizes
oldatai, a föld, az izzított vagy az erősen ritkított gázok stb. Az elektro­
technikában használatos szigetelők az üveg, a porce­
lán, a gumi, a levegő, a selyem, az olaj, „sokféle
műanyag stb.
Posztóval dörzsölve tegyünk villamossá két
gyantapálcikát. Az egyik gyantapálcikát függesszük
D seíyemszálra f i . ábra) és közelítsük a végéhez a
másik gyantapálcika végét. Látni fogjuk, hogy a
felfüggesztett pálcika el fog fordulni és távolodni
igyekszik a közeledő pálcától. Ugyanezt a jelensé­
get figyelhetjük meg, ha a kísérletet két bőrrel
i. ábra. dörzsölt üvegpálcikával ismételjük meg. Ha a kísér­
letet egy gyanta- és egy üvegpálcikával végezzük, a
két pálcika közelítésekor a két pálcika vonzani fogja egymást.
A kísérletekből azt következtetjük, hogy kétféle elektromos töltés
van. Az egynemű villamos töltések taszítják, a különneműek vonzzák
-egymást. Az egyik fajta villamos töltést pozitívnak (jele + ), a másikat
negatívnak (jele —) nevezzük.

A villamos áramlás
Az anyag legkisebb része, amely még az anyag tulajdonságaival ren­
delkezik, a molekula. így például a víz legkisebb része, a vízmolekula
is víz.
6
 A molekula azonban tovább bontható még kisebb részekre, az ato­
mokra. Az atom már nem rendelkezik az eredeti anyag tulajdonságaival,
hanem új anyag részecskéjeként mutatkozik. A víz molekulája például
két hidrogén atomból és egy oxigén atomból áh. Azok az anyagok, ame­
lyeknek molekulái egyfajta atomból vannak felépítve, az elemek. Ez
idő szerint 92 elemet, vagyis 92 fajta atomot ismerünk.
Az atom bonyolult szerkezete a naprendszerre emlékeztet, amelyben
a nap körül bolygók keringenek. Az atomban a nap helyét az atommag
tölti be, ez pozitív villamos töltésű. A mag körül keringenek a legkisebb
negatív villamos töltésű részecskék, az elektronok. Az elektronok negatív
töltése együttesen egyenlő a mag pozitív töltésével. A pozitív mag vonzó­
ereje rendes körülmények között arra készteti az elektronokat, hogy azok
tartósan az atomban legyenek. Ha az atom villamos egyensúlya valamilyen
okból felbomlik, akkor egyes elektronok szabaddá válnak és elmozdulnak
a test belsejében.
A villamosán jól vezető anyagokban, a fémekben, nagymennyiségű
szabad elektron van rendezetlen mozgásban. Ha a fémtest egyik végét
pozitív töltésű testtel, a másik végét negatív töltésű testtel kötjük össze,
akkor a fémben levő elektronok a negatív töltésű helyről a pozitív töltésű
hely felé kezdenek áramlani. Az elektronoknak ezt az áramlását villamos
áramnak nevezzük.
A villamosság áramlásának törvényei, a víz áramlásának a törvényei­
hez hasonlíthatók.

A villamos mértékegységek
A 2. ábrán a felső 1 tartályból a víz a 2 csővezetéken át a mélyebben
elhelyezett 3 tartályba folyik. A vizet a két szint közötti nyomáskülönbség
hajtja. A 4 szivattyú a vizet a 3 tartályból az 1 tartályba emeli. Mindaddig,
amíg a szivattyú üzemben van, a víz körforgást végez. A csővezetékbe
több helyen nyomásmérő műszert, manométert iktatunk. A felső tartály
közelében az M l manométeren olvassuk le a legnagyobb nyomást; minél
távolabb elhelyezett manométert olvasunk le, annál kisebb lesz a mért
nyomás, a legkisebb az M 4 manométeren, amely az alsó tartály közelé­
ben van.
A 2 csövön a nyomáskülönbség hatására másodpercenként meghatá­
rozott mennyiségű víz fog átfolyni. Ha kisebb átmérőjű vagy ugyanolyan
átmérőjű, de hosszabb csövet szerelünk a 2 cső helyére, a másodpercen­
ként átfolyó víz kevesebb lesz, mert a víz a cső falához súrlódik. A súrló­
dás fékezi a víz mozgását, a kisebb átmérőjű vagy a hosszabb csővezeték­
ben a súrlódás nagyobb lesz.
Ha az I tartályt magasabbra helyezzük és így a szintkülönbséggel a
7
nyomást növeljük, a nagyobb nyomás hatására a csővezetéken a másod»
percenként átfolyó vízmennyiség is növekedni fog.
Ha egy áramforrás sarkait vezetővel kötjük össze ( <3. ábra), más­
szóval áramkört készítettünk, akkor a vezetőn áram fog folyni. Hasonlóan
a csövön átáramló vízmennyiséghez* a V vezetőn 1 másodperc alatt
átáramló villamosságot az áram
erősségének vagy az áram intenzi­
tásának nevezzük. A csővezetéken
átfolyó vízmennyiséget liter/má-
sodpercben mérjük, a vezetőn
átfolyó áramot amper-ben mérjük.
Az amper rövidítése A és a szá-

vy

/ v
3. qbrcu

mításokban az áramerősséget J betűvel jelöljük. Az áram-erősséget

ampermérőnek nevezett műszerrel mérhetjük.
Ahogy a cső falához súrlódó víz elenállásra talál, ugyanúgy a villa­
mos vezetőben, az áramló elektronok a vezető anyagának atomjaival
ütköznek, az ütközések az elektronok mozgását fékezik. A vezető ellen­
állása, hasonlóan a cső ellenállásához* annál nagyobb, minél kisebb
a vezető keresztmetszete és minél hosszabb a vezető.
■ A villamos ellenállás mértékegysége az ohm. Az ohmot ¿2-val (görög
nagy omega betű) rövidítjük. A számításokban az ellenállást R betűvel
jelöljük.
Ellentétben a vizet vezető cső súrlódási ellenállásával, a villamos
ellenállás a vezető anyagtól is függ.
Valamely anyag 1 méter (m) hosszú'és 1 négyzetmilliméter (mm2)
keresztmetszetű darabjának az ellenállását fajlagos ellenállásnak nevezzük.
A fajlagos ellenállás minden anyag jellemző tulajdonsága. A fajlagos ellen­
állást p (görög ro) betűvel jelöljük a számításokban, mértékegysége: í2/m
és mm2. A fajlagos ellenállás segítségével bármely hosszúságú és kereszt­
metszetű vezető ellenállását ki tudujk számítani.
Az ellenállás egyenesen arányos fajlagos ellenállással és a vezető
hosszával, és fordítottan arányos a vezető keresztmetszetével. Ha a
vezető hossza . m és keresztmetszete q mm2, akkor az ellenállásit

i? — — ohm

Nemzetközi megállapodás értelmében az 1063 mm hosszú, 1 mma

keresztmetszetű higanyszál ellenállása 1 ohm. Későbbi számításokban
a számítások megkönnyítésére az ellenállás fordított (reciprok) értékét,.
^ -e t is alkalmazzuk, amelyet vezetőképességnek nevezünk. A vezető-
X\
képességet a számításokban k vagy x (görög kappa) betűvel jelöljük,,
mértékegysége a siemens, rövidítése S.
Ahhoz, hogy a csővezetékben a víz keringjen, nyomás szükséges..
A villamos áramnak a vezetéken való áthajtására hasonlóképpen elektro­
mos nyomás szükséges. Ezt a nyomást az áramforrás elektromotoros?
ereje szolgáltatja.
Az elektromotoros erőt a számításokban E Betűvel jelöljük, mérték-
egysége a volt rövidítése : V.
Az elektromotoros erőt nem tudjuk teljes egészében hasznosítani,,
mert annak egyrésze az áramnak az áramforráson való áthajtásához szük­
séges. A fennmaradó hasznosítható rész az áramforrás kapocsfeszültsége,,
vagy röviden feszültsége. A 2t ábrán a vízvezetéki cső egyes szakaszai
között nyomáskülönbséget mérhetünk, hasonlóan a villamos vezetőn és.
annak egyes szakaszain feszültségkülönbség lép fel. Ezt a feszültség­
különbséget feszültségesésnek nevezzük. A feszültségesés a rendelkezésre
álló feszültségnek (erőnek) az a része, amely szükséges a vezeték, ill.
vezetékszakaszon az áram áthajtására. A feszültséget általában U betű­
vel, a feszültségesést u betűvel jelöljük és voltban mérjük.

Ohm törvénye
A víz áramlásának a feltétele a zárt csőrendszer, ugyanúgy villamos;
áramlás is csak zárt áramkörben lehetséges. A zárt áramkör (4. ábra) az:
áramforrásból, az ellenállásból (fogyasztókészülék, pl. izzólámpa), az
áramforrást és az ellenállást összekötő vezetékből áll. Kapcsoljuk még
az áramkörbe a k kapcsolót, továbbá az A ampermérőt és a V voltmérőt.
A 4. ábrán feltüntetett áramkörben a k kapcsoló nyitott állásánál
leolvassuk a V voltmérőt, ez az áramforrás E elektromotoros erejét fogja
mutatni, ugyanakkor az A ampermérő nem jelez áramot. A k kapcsoló­
zárásakor az A ampermérőn J amper áramerősséget olvasunk le, és a V
voltméter az előbbi E voltnál kisebb feszültséget fog mutatni. Ez utóbbit
jelöljük £/-val. Az U feszültséget az áramforrás kapocsfeszültségének

£
nevezzük. Az áram útját követve, az áramforrás (-}-) sarkából kiindulva
az R ellenálláson át az áramforrás (—) sarkához folyik és onnan az áram­
forrás (-{-) sarkához folyva folytatja a körforgást.
Ha a vezeték ellenállását elhanyagoljuk (ez rövid és vastag vezető
•esetén megengedhető), és a V voltmérőt az R ellenállás sarkaihoz
kapcsoljuk, azon újra az U volt feszültséget mérjük.
Az áramkörben az R ellenállást cserélve, más-más ellenálláshoz
más-más áramerősség tartozik*

» *Rs *■— . *Rn

— ------

5. ábra

A kapocsfeszültség, az ellenállás és az áramerősség között meghatá­

rozott törvényszerűség áll fenn, amelyet felfedezőjéről Ohm törvényének
nevezzük. Ohm törvénye szerint az áramerősség egyenesen arányos a
feszültséggel és fordítottan arányos az ellenállással:

Ohm törvényét más alakban is felírhatjuk, éspedig: a feszültség

«gyenlő az áramerősség és az ellenállás szorzatával :
U = J ■R
Az ellenállás egyenlő a feszültség és az áramerősség hányadosával:

Az előbbi kísérletből következik, hogy az J áramot az R ellenálláson

slZ áramforrás U kapocsfeszültsége hajtotta keresztül, ugyanakkor az
elektromotoros erő és a kapocsfeszültség közötti feszültségkülönbség
E — U az áramforráson belül használódott fel és ez a feszültség volt
szükséges a J áramnak az áramforrás belső ellenállásán való áthajtásához.
Ezért az áramkört is két részre bontjuk, a külső áramkörre, amely az áram­

10
forráson kívül fekvő részeket tartalmazza és a belső áramkörre, amely az
áramforrás kapcsain belüli ellenállást tartalmazza.
Ohm törvényének segítségével végezzük el például a következő szá­
mításokat.
Az S» ábrán feltüntetett áramforrás nyitott sarkain, vagyis ha a k
kapcsoló nyitva van, E — 230 V elektromotoros erőt mértünk. A k kap­
csoló zárása után az áramforrás sárkain U = 220 V feszültséget és az
áramkör vezetékeken J — 5 A áramerősséget mértünk. A mérési ered­
ményekből az áramkör többi adatait kiszámíthatjuk.
A külső áramkörbe kapcsolt ellenállás:
„ U 220 44 , 1
Rk — -- — - - - — 44 ohm.
/ 5
A belső áramkörben E U — 230 — 220 = 10 V feszültségre volt
szükség, hogy az áramforrás belső ellenállásán át 5 A áram folyjék át.
Az áramforrás belső ellenállása:,
E —U 230 - 220
— = 2 ohm.
R > --------- J ~ 5 5
Ha az Rk ellenállást kétszer akkora Rk = 88 ohmos ellenállásra
cseréljük ki, akkor az áramerősség: .

® = 2,5A
J Rk 88
lesz.
De nem változott az áramforrás belső ellenállása és így az J — 2,5 A
áram áthajtására
U = J • Rb = 2,5 • 2 = 5 V
feszültség szükséges, az áramforrás kapocsfeszültsége tehát U = 230 — 5
= 225 V lesz, és az áramkörben a ténylegesen folyó áram

= 2,5568 A
lesz.
A példából látható, hogy az áramforrás kapocsfeszültsége nem
állandó, hanem az áramerősség szerint változik. Ha az áramforrás teljesítő-
képessége az áramerősséghez viszonyítva nagy — a gyakorlati eseteknek
-ez a túlnyomó többsége—, akkor a kapocsfeszültség változását a számítá­
sokban figyelmen kívül hagyjuk.

11
 Ellenállások soros és párhuzamos kapcsolása
Kirchhoff törvényei
A 6 ábrán feltüntetett áramkörbe kapcsoljunk két ellenállást, i?j-et
és i?a-t. Hordozható voltmérővel megmérjük nyitott k kapcsolónál az.
áramforrás elektromotoros erejét E-t, majd
a k kapcsolót bekapcsolva, megmérjük az
u áramforrás U kapocsfeszültségét, az Rx
ellenállás sarkain az ux feszültséget, az R&
ellenállás sarkain az u2 feszültséget és az.
áramkörbe kapcsolt ampermérőn leolvas­
suk a J áramerősséget,
ux, illetve u2 feszültségeket az R x*
illetve R \ ellenálláson fellépő feszültség­
esésnek nevezzük,
A mért adatok segítségével kiszámít­
juk az áramforrás belső ellenállását;

A mérések még a következőket mutatják:

ux + U2 = u
vagyis a részfeszültségek összege egyenlő az áramforrás kapocsfeszült­
ségével.
Ennek a kísérletnek alapján állapította meg Kirchhoff első törvényét t
valamely áramkörben az áramforrás elektromotoros ereje egyenlő a rész­
feszültségek (feszültségesések) összegével. Kísérletünknél az áramforrás-
belső ellenállásán a feszültségesés ub = J ■Rb és így Kirchhoff első tör­
vénye szerint
E = ub + ux -f u2
Természetesen Kirchhoff első törvénye akkor is érvényes, ha csak a
külső áramkört tekintjük. Ebben az esetben az áramforrás kapocsfeszült­
sége egyenlő a külső áramkörbe kapcsolt ellenállásokon fellépő feszültség­
esések összegével:
ü = Uj + u2
Ohm törvénye szerint ux = J • R x és u2 — J ■R 2, az előbbi összefüggést
tehát felírhatjuk a következő alakban:

U = J Rx + J R 2

12
<és J-1 kiemelve
U = J - ( R X+ R J
Ez utóbbi egyenlőség azt fejezi ki, hogy a sorba kapcsolt ellenállások
«gy olyan eredő ellenállással helyettesíthetők, amely a részellenálások
összegével egyenlő. Ha tehát a 7a ábra szerint az áramkörbe az Rlt ¿?2»
JR3, . . R„ ellenállásokat kapcsoljuk, akkor az eredő ellenállás a
7b ábra szerint:
i? = i?l + + /?3 + . -f

Kapcsoljuk a 8. ábra szerint az és R 2 ellenállásokat párhuzamosan

«és keressük az áramok és a feszültségek eloszlását, továbbá az Rí és R x
ellenállásokat helyettesítő R eredő ellenállást.
'Kirchhoff második törvénye szerint valamely csomóponthoz hozzá­
folyó áramok összege egyenlő az elfolyó áramok összegével. A 8. ábrán
ilyen csomópont az A és a B pont. Ha az
egyes ágakban folyó áramokat J x és / 2-vel
jelöljük, akkor Kirchhoff második törvénye
szerint
J = Ji+ Ji
vagy ha a folyás irányának megfelelően az
áramokat előjellel látjuk el:
J — Ji — / * = 0
A vizsgált kapcsolásnál A és B pontok
közötti Uj_2 feszültségesésnek egyenlőnek kell
lennie az egyes ágakon fellépő u2ésu2 feszült­
ségesésekkel, mert ha ez nem így lenne, az
áram a két ellenállás között keringene. Mivel a külső áramkörbe csak
az Rí és R2 ellenállások vannak kapcsolva — a vezeték ellenállását elha­

13
nyagoljuk — az U kapocsfeszültség egyenlő az A és B pontok közötti
« ! _ 2 feszültségeséssd és egyenlő az egyes ágakon fellépő üx és u2 feszült­
ségesésekkel :
U = «i- 2 •= ux = u2
Kirchhoff második törvénye szerint

J — J i + J2
és így erre az áramkörre Ohm törvényét a következő alakban írhatjuk felt

J = Jl , ¿ = , / . = i , JL
R Ü U ül u2 R ^ R t 9

ahol R az Rí és R 2 eredő ellenállása.

~ — x a vezetőképesség. Az előbbi egyenletet tehát még a követ-

I\
kező alakban is felírhatjuk :
^ er e dő ^2

Általánosítva: párhuzamosan kapcsolt ellenállások olyan eredő

ellenállással helyettesíthetők, amelyeknek vezetőképessége egyenlő a rész­
ellenállások vezetőképességének az összegével. A fentiekből következik
hogy a párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredő ellenállása mindig,,
kisebb lesz, mint a legkisebb részellenáliás. Továbbá még az is követ­
kezik, hogy ha a párhuzamosan kapcsolt ellenállások egyenlő nagyok,
az eredő ellenállás egyenlő a részellenállás és az ellenállások számának
hányadosával, vagyis ha n egyenlő ellenállást kapcsolunk párhuzamosan
ß
és: /?i = R 2 = Ra . . • = Rn, akkor R = — .
n
Ha két különböző Rx és R 2 ellenállást kapcsolunk párhuzamosan,
akkor az előbbiek szerint az eredő ellenállás
1 1 1
—— — f- — és ezt az egyenletet i?-re megoldva az eredő ellen-
R R1 R2

állás: R R .1 * R 2
R i+ R * '
Példaképpen tételezzük fel, hogy a 8. á&rán mutatott kapcsolásnál
az áramforrás kapocsfeszültsége U = 220 V, és megmértük a részára­
mokat: J x = 2 A és J 2 = 8 A, A vezetékek ellenállását elhanyagolva, az

14

\
A és B pontok között a feszültségesés u1_ 8 = ux = = 220 V* A fenti
adatokból kiszámíthatjuk a részellenállásokat:
220
= 110 ohm,
T
és
«8 220
= 27,5 ohm.
/* ~íT
Az eredő ellenállást kiszámíthatjuk a következők szerint
7 = y i + 7 2= 2 + 8 = 10 A
és Ohm törvénye szerint

R = j = = 22 ohm

vagy pedig az előbb levezetett képlet szerint

Rt • R a _ 110 • 27,5
22 ohm.
ä r + Ä 2 “ 110 + 27,5
A példából azt is látjuk, hogy a részáramok a részellenállások arányá­
ban oszlanak meg

A z áram hőhatása. A villamos munka és a villamos teljesítmény

Az áramátjárta vezető felmelegszik. Az áramnak ezt a tulajdonságát
használjuk fel többek között a villamos izzólámpában, amelynek iz­
zószálát villamos árammal fehér izzásig hevítjük; továbbá a külön­
böző hőfejlesztő készülékekben, mint amilyen a villamos vasaló, főző­
lap stb. A hő munkát jelent, tehát a villamos áram is munkát végez.
A villamos áram által fejlesztett meleg és az áramerősség, valamint &
vezető ellenállása közötti összefüggést a Joule—Lenz-féle törvény hatá­
rozza meg. E. Ch. Lenz orosz tudós kísérleteivel bebizonyította, hogy
a vezetékben fejlődő meleg egyenesen arányos az áramerősség négyze­
tével, a vezető ellenállásával és az áramfolyás időtartamával:
M = p-R-t
Ez a kifejezés egyúttal a villamos munka meghatározása. Ohm törvénye
szerint R = j r , ha ezt az értéket helyettesítjük a fenti képletbe,

15
makkor
M p ■R t • = P ^ • t= J • U •t
J
kifejezést kapjuk, amely azt mondja, hogy a villamos munka egyenlő a
feszültség, az áramerősség és az idő szorzatával.
Az 1 másodperc alatt végzett munkát teljesítménynek vagy teljesítő-
képességnek nevezzük :
N = ^ - = U - J = P-R.

A villamos teljesítmény mértékegysége a watt, rövidítése : W.

Minthogy a műszaki életben a watt kis teljesítmény, a watt alábbi több­
szöröseivel számolunk:
1000 watt = 1 kilowatt, rövidítése: kW
1 000 000 watt = 1000 kilowatt = 1 megawatt, rövidítése: MW
1000 megawatt = 1 gigawatt, rövidítése : GW.
A gyakorlatban a villamos munka mérésénél az időt 1 órában számol­
juk, és így a villamos munka mértékegysége a wattóra, rövidítése Wó.
Mivel a gyakorlatban a wattóra kis mennyiség, ennek a többszöröseivel
számítunk, éspedig :

A fogyasztó T elje­ Á ram erősség, ha a feszü ltség

készülék sítm é n y
(w a tt) 110 V 220 V

N 25 N 25
iz z ó lá m p a ............. 25 J = - = ------ = 0,227 A J = — = ---------- 0,1135 A
U 110 U 220
Testmelegítő íí 60 / N 60
60 J= - = ------ = 0,545 A J = - = -------= 0,2725 A
p a r n a .................... U 110 ü 220
N 500 N 500
V a s a ló »•••••«• 500 J = - = ------ • = 4,55 A J = - = ------ = 2,275 A
U 119 U 220
N 2000 N 2000
SK á l y h a , . . . . . . . . 2000 J — — — 18.18 A ./ — — — 9 09 A
U 110 ü 220

1000 wattóra = 1 kilowattóra, rövidítései: kWó

1 000 000wattóra = 1000 kilowattóra = 1 megawattéra, rövidítése:
MWó .
1000 megawattóra = 1 gigawattóra, rövidítése ; GWó,

16
 Az érvényben levő szabványok értelmében a villamos fogyasztó­
készülékeken fel kell tüntetni azok teljesítményét, pl. izzólámpán 25 W,
testmelegftő párnán 60 W, vasalón 600 W, villamos kályhán 2 kW. Ha
ismerjük a hálózati feszültséget, akkor a fogyasztókészülék által felvett
áramot kiszámíthatjuk az

képlet segítségével.
A teljesítmény ismeretében, kiszámíthatjuk a bekapcsolt fogyasztó-
készülék által végzett munkát, amit fogyasztásnak is nevezünk. Például,
ha az 500 W teljesítményű vasalót 4 órán át tartjuk bekapcsolva, akkor a
fogyasztás
M — N • t = 500 • 4 = 2000 W$ = 2 kWó
A teljesítményt ismerve, kiszámíthatjuk a fogyasztókészülék ellen­
állását is. Például a HO V feszültségre készült 500 W teljesítményű vasaló

áramerőssége / = ^ = = 4,55 A.

Ohm törvénye szerint és mert N — p ■R, felírhatjuk a következő

összefüggéseket:
R = E = i H = 24,1 ohm
4,55
vagy 500
= 24,1 ohm.
p 4,552
Nézzük meg, mi történik, ha a 110 V-ra készült vasalót 220 V-ra
kapcsoljuk. A vasaló által felvett áramot Ohm törvényével számít­
juk ki:
C/-= 220
1 R 24,1 a' A
A vasaló teljesítménye
N = U J = p R = 220 9,1 = 9,12 • 24,1 = 2000 W.
Az áramerősség tehát a kétszeresére, a felvett teljesítmény a négyszere­
sére növekedett. Minthogy a vasaló Üyen nagy teljesítmény felvételére
nincsen méretezve, el fog égni.
220 V feszültség esetén olyan vasalót kell alkalmazni, amelynek az
áramfelvétele s
500
= 2,275 A
22Ö

2 Villanyszerelő munka — 6|l9 17

és az ellenállása
_ U _ N _ 220 _ 500
= 96,4 ohm.
R ~ 7 ~ P ~ 2,275 “ 2^752
Ha ezt a 220 V-ra készült vasalót 110 V-ra kapcsoljuk, akkor az áram­
erősség Ohm törvénye szerint:
U 110
J = 1,1375 A.
R 9M
A felvett teljesítménye pedig
N — U • J = P - R = 110 • 1,1375 = 1,13752 • 96,4 — 125 W
Ez esetben az áramerősség a felére, a teljesítmény a negyedrészére
csökkent. A kisebb feszültségekre kapcsolt vasaló a vasaláshoz nem fog
eléggé melegedni, fogyasztása tehát teljes egészében veszendőbe megy,
mert ilyen módon hasznos munkát nem végezhetünk.
Ebből az következik, hogy adott hálózati feszültségre csak az arra a
feszültségre gyártott készüléket szabad kapcsolni.

A mágnesség. A z elektromágnes. A mágneses indukció

Régóta ismeretesek az olyan vasércek, amelyet más vasat magukhoz
vonzanak. A vasnak ezt a tulajdonságát mágnesességnek, az erőt, amellyel
a vasat magukhoz vonzzák mágneses erőnek nevezzük. A természet-

1} '■ **•.-*'í * V.‘

•a -.-? ' • • - r

Imii..
•4 /•.,
9. ábra

ben talált olyan vasércet, amely mágneses tulajdonságokkal rendelkezik,

természetes mágnesnek nevezzük.
Ha egy természetes mágnesből készített vasrudat (9, ábra) vasresze­
lékbe helyezünk, és azután onnan kivesszük, látni fogjuk, hogy a rúd
végeihez nagy mennyiségben tapadt vasreszelék, a középső részhez
pedig semmi, vagy nagyon kevés vasreszelék tapadt. A mágneses erő a
rúd végein sűrűsödik össze, és ezért a végeket mágneses sarkoknak ne­
vezzük.

lt
 Ha a mágnesrudat vékony cérnaszálon felfüggesztjük, vagy súly­
pontjában úgy támasztjuk alá, hogy könnyen forogjon, a mágnesrúd
mindig meghatározott irányba, az észak-déli irányba fog beállni. A mág­
nesrúd észak felé mutató végét északi sarknak, a dél felé mutató végét
déli sarknak nevezzük. Az iránytű egy kis rúd mágnes, amely a súlypont­
jában van alátámasztva, és két vége hegyesre van kialakítva. Az iránytű­
nél a mágnes északi sarka mindig sötétre van színezve.

Ha a természetes mágnessel egy előbb nem mágneses vasrudat

néhányszor végigsimítunk, azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi vasrúd is
mágneses tulajdonságokat fog mutatni, tehát az is mágnessé vált. A mág­
nessé vált vasrudat mesterséges mágnesnek nevezzük. A mesterséges és a
természetes mágnes semmiben sem különböznek egymástól.
Ha egy mágnes északi sarkával az iránytű vagy a felfüggesztett mág­
nesrúd északi sarkához közeledünk, úgy az az iránytűt eltaszítja magától,

míg ha a déli sarkhoz közeleáünk ezt magához fogja vonzani. Ha a kísér­

letet a mágnesrúd déli sarkával megismételjük, úgy látni fogjuk, hogy az
az iránytű déli sarkát taszítani, az északi .sarkát vonzani fogja. A kísérlet­
ből az következik, hogy a mágnes egynemű sarkai taszítják, a különnemű
sarkai vonzzák egymást.

2* 19
 Ha egy mágnesrudat patkóalakra hajlítunk meg, és a sarkok fölé
helyezett papiroslapra vasreszeléket szórunk (10. ábra), avasszemcsék
jellegzetes rajz szerint fognak elhelyezkedni.
Azt a területet, amelyet a vasreszelék elfoglal, mágneses térnek vagy
mágneses mezőnek nevezzük. A mágneses mezőről feltételezzük, hogy az
erővonalakból áll, amelyek az északi sarktól a déli sarkhoz haladnak, majd
útjukat a mágnes belsejében a déli sarktól az északi sarkhoz folytatják*

Ha egy egyenes vezető közelébe, amelyben egyenáram folyik mágnes­

tűt helyezünk, a mágnestű eredeti észak-déli irányából ki fog térni, annak
jeléül, hogy az áramátjárta vezető körül mágneses tér keletkezett. A mág­
neses tér jelenlétét úgy is igazolhatjuk, hogy a vezetőt papiroslapon
vezetjük át (11. ábra), amelyre vasreszeléket szórunk. A vasreszelék a
vezető köré rajzolható körök mentén fog elhelyezkedni.
Ha a vezetőt köralakúra hajlítjuk és úgy fűzzük egy papiroslapon
keresztül (12. ábra), a vasreszelék akkor is köralakú gyűrűk mentén fog
elhelyezkedni, olyan módon, hogy a kör belsejében a mágneses erővona­
lak sűrűsége nagyobb lesz, és hatásukban erősítik egymást. Ha sok körgyűrű­
ből összefüggő csévét — szolenoidot — készítünk, azt elkészítés közben
papiroslapon fűzzük keresztül (13. ábra), és a papiroslapra vasreszeléket
szórunk, akkor az a cséve belsejében sűrű párhuzamos vonalak mentén
fog elhelyezkedni, mert az egyes menetek mágneses terei erősítik egy­
mást. Az erővonalak a cséve egyik végén kilépve a cséve másik végé­
hez záródnak.
A cséve a természetes mágnesrúdnak megfelelően viselkedik, ezért
a cséve egyúttal elektromágnes. Ha a csévébe vasrudat helyezünk, a cséve
belsejében az erővonalsűrűség még nagyobb lesz, mert a szolenoid mág­
neses teréhez hozzáadódik a közben mágnessé vált vasrúd mágneses tere.
Ha egy erős patkómágnes sarkai közé könnyen elforduló csévét helyezünk
és azon egyenáramot bocsátunk át, akkor a cséve el fog fordulni és úgy
helyezkedik el, hogy a cséve északi sarka, tehát az a vége, ahol a mágneses
erővonalak kilépnek, a patkómágnes déli sarkával lesz szemközt, a cséve
déli sarka pedig a patkómágnes északi sarka előtt lesz.

20
 A kísérletek azt igazolják, hogy a villamos áramnak mágneses hatása
van, továbbá, hogy a mágneses tér és az áramátjárta vehető között kölcsön­
hatás áll fenn.
Tételezzük fel, hogy valamiképpen egy homogén, vagyis párhuzamos
erővonalakból álló mágneses teret állítottunk elő (14, ábra), és úgy moz­
gassunk ebben egy vezetőt, pl. rézrudat,
hogy az az erővonalakat messe. Ha a
vezető két végéhez nagyon érzékeny
voltmérőt kapcsolunk, az feszültséget
fog jelezni, mialatt a vezető mozog és
erővonalakat metsz. Ha a vezető moz­
gási iránya megváltozik, a voltmérő az
ellenkező irányba fog kitérni. Ugyan­
úgy észlelhetjük a voltmérőn a kitéré­
seket, ha a vezető egy helyben áll, és
a mágneses teret mozgatjuk, úgyhogy
az erővonalak metszik a vezetőt. A volt­
mérő annál nagyobb feszültséget mutat,
minél több erővonalat metsz a vezető
az időegység alatt, illetve minél több
14. ábra
erővonal metszi a időegység alatt a
vezetőt.
Ezt a jelenséget elektromágneses indukciónak nevezzük. A rúd két
végén mért feszültség a rúdban indukált elektromotoros erő.

A váltakozó áram
Ha a homogén mágneses térben (15, ábra) hurokra hajlított vezetőt
forgatunk, akkor abban elektromotoros erő indukálódik» Ha a hurok két
végét egy-egy fémgyűrűhöz erősítjük, akkor az indukált elektromotoros erőt
a gyűrűk közé kapcsolt voltmérővel megmérhetjük, és ha a gyűrűkre fel­
fekvő szénkefékhez áramkört csatlakoztatunk, abban áram fog folyni,
amelyet ampermérővel mérhetünk meg.
Ha a vezetőhúrok egyik ágát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az abban
folyó áram iránya egy fél fordulat után megváltozik, mert a mágneses
erővonalakat a vezető a másik irányban metszi. Forgás közben a vezető
először kevés, majd mindig több erővonalat metsz mindaddig, amíg a
hurok alkotta sík, az erővonalakra merőleges állásba nem kerül. A további
forgás során a vezető mindig kevesebb erővonalat fog metszeni, mind­
addig, amíg a tekercs vízszintes helyzetbe nem kerül. A tekercs vízszintes
helyzetben erővonalakat egyáltalában nem metsz, tehát ebben a pillanat­
ban elektromotoros erő nem indukálódik. Ez a körfolyamat állandóan
ismétlődik. Az indukált elektromotoros erő és az áram iránya és nagysága

21
 \

(16. ábra) állandóan változik. Nullától egy pozitív csúcsértékig fokoza­

tosan emelkedik, majd fokozatosan nulláig csökken, majd az ellenkező
negatív oldalon egy negatív csúcsértékig fokozatosan emelkedik, majd
újra fokozatosan nulláig csökken. Azt az időt, amely alatt a tekercs egy
teljes körforgást végez, vagyis amíg az elektromotoros erő, illetve áram
két teljes félhullámot leír, periódusnak nevezzük. A vezető tekercset
különböző sebességgel forgathatjuk, és a periódusszám megegyezik a
másodpercenkénti fordulatszámmal.

15, áb ra 16. ábra

Nemzetközi megegyezés értelmében a termelt váltakozó áram 50

periódusú.
A periódust más néven frekvenciának is nevezik. A váltakozó feszült­
ség és áram lefolyását a 16.ábrán feltüntetett görbe ábrázolja.
A 1(£ ábrán kirajzolt görbe, amelyet vonaldiagramnak nevezünk,
az idő függvényében ábrázolja az elektromotoros erő, illetve áramerősség
pillanatnyi értékeit. Az ábrázolt görbét matematikailag sinus görbének
nevezzük és a továbbiakhoz elég, ha azt tudjuk, hogy bármely t időpont­
ban az elektromotoros erő pillanatnyi értéke e = emax • sin a ■tf az áram­
erősség pillanatnyi értéke i = rmax • sin a ■t.
A fenti egyenletekben emax az elektromotoros erő legnagyobb pilla­
natnyi feszültsége, zmax az áram pillanatnyi legnagyobb erőssége, a a szög-
sebesség, amelyet a — 2 • n • v egyenlettel számíthatunk ki, ez utóbbi
-egyenletben n = 3,14 állandó szám, v a váltakozó áram periódusszáma.
Ha a váltakozó áramot ellenálláson át vezetjük, akkor az az ellenállást
fel fogja melegíteni. Ha a váltakozó áramot olyan egyenárammal helyet­
tesítjük, amely a váltakozó árammal'azonosan melegíti fel az ellenállást,
akkor ezt az egyenáramot, illetve egyenfeszültséget állíthatjuk a számítá­
sainkba, mert ilyen módon kényelmesebben tudunk számolni, .mint a
váltakozó áram pillanatnyi értékeivel. Az ilyen módon behelyettesített
elektromotoros erőt, feszültséget és áramerősséget effektiv értéknek
nevezzük. Nemzetközi megállapodás alapján az effektiv értékeket nagy­

22
betűvel jelöljük {E, U, J). Az effektiv érték a félhullám négyzetes közép-
értéke, és az összefüggés a pillanatnyi és az effektiv értékek között a
következő:
¿max = •J

^max ~ ][^ ‘ E
«m ax = • £7

A váltakozó áramok és feszültségek időbeli lefolyását — vagyis a

vonaldiagramot — hullámrajzoló segítségével láthatóvá tudjuk tenni.
Az elektrotechnikai gyakorlatban különböző feszültségeket, külön­
böző áramokat kell összeadni és Ohm törvényének megfelelően feszült­
ségek és áramok hányadosát
kell képezni. AZ eddigiek sze­
rint ezeket a műveleteket a
feszültségek és az áramok pilla­
natnyi értékével kell végezni.
Például: adjuk össze két áram­
forrás elektromotoros erejét,
amelyek egyenlő nagyok, de
időben egymáshoz képest el
vannak tolva {17, ábra), vagyis
a feszültséggörbék nem egy
időben metszik az időtengelyt. 17. ábra
Ez az eset akkor következik be,
ha a homogén mágneses térben két keretet forgatunk, amelyek egymással
a szöget zárnak be, és végeik közös gyűrűkhöz vannak vezetve.
Az első keretben indukált elektromotoros erő a következő törvényt
követi:»
¿1 =—^imax *sin Ö) • t
A másik, a szöggel hátrább levő keretben indukált elektromotoros
erő a következő törvény szerint fog lefolyni:
= ^gmax ' sin (ö) 4" a) • t
A vonaldiagramokat felrajzolva az a szög mint r idő mutatkozik.
A T idő azt fejezi ki, hogy a második keret mennyivel később érkezik
vízszintes vagy függőleges helyzetbe, mint az első keret. A -két elektro­
motoros erő összegét megkapjuk, ha e1 és e2 pillanatnyi értékeit összegez­
zük, amit a 17. ábrán az e = e1 + e2 görbe ábrázol. A görbékből láthatjuk,
hogy ¿max nem egyenlő elmax és e2max összegével, tehát az effektiv értékekkel
számolva, az összeadás nem végezhető el, mert a számtani művelet nem
veszi tekintetbe az időbeli eltolódásokat

23
 A vonaldiagramokkal kényelmetlen és hosszadalmas számolni, ezért
bevezetjük a sugaras ábrázolási módot, amelynek segítségével a váltakozó
áramú számításokat egyszerű háromszögtani (trigonometriai) összefüggé­
sek alapján végezhetjük el.*

18. ábra

A 18, ábrán felrajzoltuk az i ■= ímax sin a>• t görbét. Rajzoljunk most

r = t'max sugárral kört. Valamely it értéket kiválasztva, azt a kör közép­
pontján átmenő függőlegesre vetítjük.' A vetítő segédegyenes a kör kerü­
letén egy pontot metsz ki. A kör középpontját összekötve a kimetszett
ponttal, egy olyan r sugarat kapunk, amely a függőlegessel a szöget zár be.
A körön belül így háromszöget szerkesztettünk, amelynek átfogója az r
sugár, egyik szöge derékszög,
másik szöge az a szög. Három
adat meghatározza a három­
szöget és a t pillanatban
i áramértéknek megfelelő be­
fogó kiszámítható a következő
egyenlettel
it — T ■cos a
További lépésként a kör
19. á b ra sugarát imax helyett J-nek, azaz
az effektiv értéknek választjuk.
Ebben az esetben azonban a sugár, amellyel a kívánt feszültséget vagy
áramot ábrázoljuk, a nagyságon kívül irányt is meghatároz. így például
a 17, ábrán az e, és e2 elektromotoros erők a 19, ábra szerint két
sugárral ábrázolhatok, amelyek egymással a szöget zárnak be.
Az irányított nagyságokat ábrázoló sugarakat vektoroknak nevezzük,
és a 19, ábra ennek megfelelően vektor-ábra.
*A trigonometria (háromszögtan) ismertetése túlnő e könyv keretein.
Aki trigonometriai ismereteit ki akarja bővíteni, annak valamely iskolai tan­
könyvet kell segítségül vennie. A váltakozó áramú számítások megértéséhez a
trigonometria ismerete feltétlenül szükséges. -

24
 A vektorokat nagyság és irány sxerint — geometriailag — összegez­
zük vagy kivonjuk. A geometriai öcssegesés jek + , a geometriai kivonás
jele: —.
A 20. ábrán végeztük el a 16. ábrán yonaldiagrammal ábrázolt ex és
e2 elektromotoros erők és a 19. ábrán vektorokkal ábrázolt Ex és E2 elektro­
motoros erők összegezését.
Az ismertetett ábrázolási és számítási mód kényelmessé és könnyért
kezelhetővé teszi a váltakozó áramú számításokat.

A váltakozó áramú áramkör

Kapcsoljunk valamely u = umax ■sin a • t kapocsfeszültségű, más

szóval U volt effektiv kapocsfeszültségű áramforrás sarkaira egy R ellen­
állást (2 1 .ábra). Az áramkörben i = imax • sin co • t áram fog folyni,amely­
nek effektiv értéke J amper. Ha hullámrajzolóval kirajzoljuk a feszültség -
és az áramgörbét, akkor látni fogjuk, hogy a két görbe időbeli lefolyása
azonos, más szóval a feszültség és az áram fázisban vannak. Ennek meg-

R
— fu u i n j v
21. ábra 22. ábra

felelően, ha a feszültséget és az áramerősséget vektorokkal ábrázoljuk

(22. ábra), azok egy egyenesre fognak esni. Az áramkörben végzett
munkát megkapjuk, ha a feszültség és az áramerősség összetartozó pilla­
natnyi értékeit egymással megszorozzuk. Az így kapott szorzatokat a
21. ábrán szaggatott vonal ábrázolja.
Az így nyert vonal minden pontja a pozitív oldalon van, mert -\-u ■+ i
pozitív eredményt ad és —u • —i szorzat eredménye ugyancsak pozitív.
Az u *i görbe által bezárt terület arányos az a ■i • t szorzattal, vagyis a
t idő alatt végzett villamos munkával. A görbe által határolt területet
olyan azonos területű téglalappal helyettesíthetjük, amelynek egyik oldala
U • J szorzattal, a feszültség és az áramerősség effektiv értékeinek szor-

25
patával egyenlő, a villamosmunkát ez esetben tehát az egyenesáramú
iramkörhöz hasonlóan, a feszültségnek, az áramerősség effektiv értékei­
nek és az időnek szorzatából számíthatjuk ki.
Minthogy az egy másodperc alatt végzett munka a teljesítmény,
következik, hogy
N = U -J
Készítsünk vezetékből egy tekercset, amelyről feltételezzük, hogy a
vezetéknek nincsen ellenállása, és kapcsoljuk ezt a tekercset a váltakozó

áramú áramkörbe (23. ábra). Mivel az áramkörben nincsen ellenállás,

Ohm törvénye értelmében az áramnak végtelen nagynak kellene lennie,
ós a kapcsoló bekapcsolása rövidzárlatot okozna. De ha az áramkörbe
ampermérőt iktatunk, akkor az meghatározott J áramerősséget fog mutatni,
az áramkörbe kapcsolt hullámrajzoló most is mutatni fogja a feszültség-
és áramgörbét, de azok nem lesznek fázisban, hanem az
U áram a feszültséghez viszonyítva egynegyed periódus­
sal késni fog (24. ábra). Valamely t pillanatra fel­
rajzolva a sugarakat, a feszültségvektor és az áram­
vektor egymással 90° szöget zár be. A piegfelelő
vektordiagramot a 25. ábra mutatja.
Számítsuk ki a t idő alatt végzett munkát, amihez
az u és i összetartozó pillanatnyi értékeinek szorzatát
y képezzük. A 24, ábrán az M-mel jelölt görbe ábrá­
zolja a munkát, amelynek egyenlő nagy területei esnek
25. ábra a pozitív és a negatív oldalra, a területösszegezés
eredménye tehát nulla, vagyis ebben az esetben
munkát nem kapunk.
Az egy másodperc alatt végzett munka, a teljesítmény is nulla, de
az effektiv értékkel számított U ■J szorzat véges számértéket ad és ezért
ezt a szorzatot meddő teljesítménynek nevezzük. A meddő teljesítményt
voltamperben (VA) vagy annak 1000-szeresével kilovoltamperben (kVA)

26
 mérjük. A meddő teljesítmény általában nem kívánatos, mert az áram
éppúgy terheli a vezetékeket, mint a hasznos munkát végző áram, anélkül,
hogy hasznos munka végzésére képes lenne.
Az áramkörbe kapcsolt L tekercs látszólag ugyanúgy viselkedik,
mint egy ellenállás, és ezért a tekercset látszólagos ellenállásnak is nevez­
zük. A tekercs látszólagos ellenállása függ a tekercs méreteitől és az áram
periódusszámától. A tekercs méretei, úm. a hossza, átmérője, a menetek
száma, meghatározzák az önindukciós tényezőt, L-et, amely a tekercsben
keletkező mágneses tér erősségét jellemzi. Az önindukciós tényező, meg­
felelő mérőberendezéssel mérhető, mértékegysége a henry.
A tekercs látszólagos ellenállását X L-et megkapjuk, ha az L öninduk­
ciós tényezőt megszorozzuk gj = 2 • n • ¿'-vei, a körfrekvenciával;
X L — L ■a ohm.
A látszólagos ellenállásra is érvényes Ohm törvénye;

~ alakban.
A gyakorlatban, ha valamilyen ok miatt az áram korlátozása szük­
séges, látszólagos ellenállást, más néven fojtótekercset kapcsolunk az áram­
körbe, mert a tekercsen átfolyó áram nem végez munkát.
A tekercs látszólagos ellenállását induktív ellenállásnak nevezzük,
megkülönböztetésül az alább ismertetett kapacitív ellenállástól.
A kondenzátor (más néven sűrítő) két vezető között elhelyezett
szigetelőrétegből áll. A vezetők, a kondenzátor fegyverzetei készülhetnek
fémfóliából, a szigetelőréteget képezheti papiros, de éppúgy a levegő is
szolgálhat szigetelésül. A kondenzátor villamos töltést vesz fel, a töltés
felvevőképessége a kapacitás. A kondenzátor kapacitását farad-ban mérik,
jelzése F. Mivel a farad nagyon nagy egység, valamely kondenzátor kapa-

27
citását a farad ezredrészében, a mikrofaradban (jelzése /xF) szokásos
meghatározni.
Kapcsoljunk a váltakozó áramú áramkörbe egy kondenzátort, amely­
nek kapacitása C farad (2(5. ábra). Minthogy a kondenzátor fegyverzetei
között szigetelőréteg van, azt várhatnék, hogy az áramkörben áram
egyáltalán nem fog folyni. Ezzel ellentétben, ha az áramkörbe amper­
mérőt iktatunk, azon meghatározott J áramerősséget
, i U mérünk. Hullámrajzolót iktatva az áramkörbe, az kiraj­
zolja a feszültség- és az áramgörbét (27, ábra). Ebben
az esetben az áramgörbe egynegyed periódussal előzi meg
a feszültséggörbét; ezt vektordiagramban a 28. ábra:
mutatja. A vektordiagramban az áramgörbe merőleges a
feszültséggörbére, és így ebben az esetben sem kapunk
„ munkát. A kondenzátor úgy viselkedik, mint egy
* 1
28. ábra

látszólagos ellenállás. X c-t látszólagos ellenállásnak nevezzük, vagy kapa-

citív ellenállásnak mondjuk megkülönböztetésül az X L induktív ellen­
állással szemben. A feszültség és az áramerősség szorzata a meddő telje­
sítmény, amelyet VA vagy kVA-ben adunk meg. Sok esetben a konden­
zátor teljesítményét kVAr (mondd: kvár) adjuk meg, megkülönböztetésül
az induktív ellenállás meddő teljesítményétől.
Vizsgáljuk meg az általános váltakozó áramú áramkört (29, ábra)r
amelybe az R ellenállás és további ellenállásként L fojtótekercs és C kon­
denzátor van kapcsolva (29. ábra). Ha ebben az áramkörben ki akarjuk
a

C L R

29. ábra

számítani az áramot, meg kell határoznunk az eredő ellenállást, amelyet

£-vel jelölünk. Az eredő ellenállást megkapjuk, ha a három ellenállás
geometriai összegét képezzük (30, ábra). Az ellenállásokat ez esetben
vektorok ábrázolják, éspedig X L vektor merőleges R-re, az X c-t ábrá­
zoló vektor ugyancsak merőleges R-re, de mert ellenkező irányú, ezt

28
X L-bői le kell vonni. R kezdetét összekötve X c végpontjával, kapjuk az
«redő ellenállást. Az így nyert idom derékszögű háromszög, amelyből
Pythagoras tétele segítségével kiszámíthatjuk Z-t, az eredő ellenállást:
Z 2 = R 2 + (XL - X c) \
és ebből
z = W + lx L - x¿?,
Ohm törvénye szerint

Ha feltételezzük, hogy az áramkörben három független áram folyik,

és az áramerősség R ellenálláson JR, X L induktív ellenálláson JL és X c
kapacitív ellenálláson J c, akkor az eredő áramerősséget a
három áram geometriai összege adja, amelyet a 31. ábrán
^szerkesztettünk meg. Látható, hogy a 31. ábra hasonló a 30.
ábrához és legfeljebb léptékben tér el.
Ha ebben az áramkörben keressük a munkát, megálla­
píthatjuk, hogy csak az ellenálláson átfolyó JR részáram
-végez hasznos munkát, éspedig J R • /?-et, A 31, ábrán
3. geometriai összefüggések alapján
J r = J • c o s <P
amely képletben <p a függőleges tengely és az eredő / áram- 31. ábra
«rősség között levő szög.
A cos <p-t, a vektorábra ep szögének cosinusát, amely az áramgörbe
és a feszültséggörbe közötti időbeli eltolódásoknak a mértéke, teljesít­
ménytényezőnek is nevezzük.
Az áramkörben a J áram J • cos cp része végez hasznos munkát, és
az ) L — J c — J • sin cp áram a meddő áram.
Ezek szerint az áramkörben a t idő alatt végzett munka
M = U •J • cos cp • i
és az egységnyi idő alatt végzett munka a teljesítmény
N = U • J • cos
Az U - J szorzatot látszólagos teljesítménynek nevezzük és volt­
amperben adjuk meg. A meddő teljesítményt U • / • sin cp szorzat adja.
Ha a feszültséget, az áramerősséget és a teljesítményt egy áramkörben
mérjük, kiszámíthatjuk a teljesítménytényezőt:
N

29
 N é^ük meg, hogy ebben az áramkörben a feszültségek hogyan osz­
lanak meg az egyes ellenállások között. Kirchoff első törvénye szerint az
ellenállásokon fellépő feszültségek geometriai összege egyenlő az áram­
forrás kapocsfeszültségével. A geometriai összegezést vektorábra segít­
ségével végezzük el (32. ábra). Az egyszerűség kedvé­
ért vegyünk fel egy olyan áramkört, amelybeaz R ellen­
állás és az L önindukció van kapcsolva. Az áramkörben
az áramerősség J amper. így tehát U — J ■R + J ’ X L.
Az előbbiekből következik, hogy J • R vektor
iránya összeesik J irányával és J • X L vektor iránya
merőleges a J vektor irányára.

A háromfázisú váltakozó áram

32. ábra A váltakozó áramot úgy állítjuk elő, hogy egy te­
kercset forgatunk a mágneses térben. A tekercs végei
csúszógyűrűkhöz vannak kötve, amelyekre szénkefék fekszenek fel.
A szénkefékhez vannak a külső áramkör vezetékei kapcsolva. Az áram-
fejlesztő generátor ennek az elvnek az alapján működik. A generá­
tornál a mágneses teret tekercsekkel állítjuk elő, amelyekbe egyenára­
mot vezetünk.
A

Ha három generátort kapcsolunk mereven egymáshoz, úgyhogy

tekercseik egymáshoz képest 1 2 0 °-ra vannak elforgatva, akkor a gép­
csoportból három áramkört vezethetünk ki (33. ábra).
Az így kivezetett hat vezetőből három vezetőn a fogyasztókészülék
felé folyik az áram, három vezetőn a tekercs künduló pontjához vissza­
folyik az áram. A három különálló visszavezetést egyesíthetjük egy közös
vezeték alkalmazásával és a tekercsek végpontjainak összekapcsolásával
(34. ábra). A tekercsvégek egyesített pontja a csillagpont. A gyakorlati­
ban a három tekercsrendszert egy forgógépbe építik, és ez a gép a három­
fázisú váltakozó áramú generátor.
A generátor tekercseit fázisoknak nevezzük és A , B, C betűkkel
jelöljük (régebbi jelölés R, S t T). A csillagponthoz kapcsolt vezető a nulla­

36
vezető* Ennél a kapcsolásnál a feszültségek és az áramok egyharmad
periódus időbeli eltolással követik egymást, és így sugaraik a vektorábrán,
( 3 5 . ábra) 1 2 0 ° szöget zárnak be.
Ha az A —0, B —0, C—0 feszültségeket voltmérővel megmérjük, az;
ún. fázisfeszültségeket kapjuk, azután megmérve az A —B , B —C és C —A
feszültségeket, a voltmérő az előbbinél nagyobb feszültséget, a láncolt
vagy kapcsolt feszültséget fogja mutatni.
Számításainkban a nemzetközi megállapodásnak megfelelően a fázis,
feszültséget £70-val, a láncolt feszültséget í/-val jelöljük.
A 3<5. áórán felrajzolt vektorábrán AOB, BOC és COA egyenlőszám
háromszögek, amelyek befogói a fázisfeszültség U0, átfogói a láncolt
4

feszültség U, csúcsszögük 120°. A háromszögek befogói és átfogói között

a mértani összefüggés:
£ /= V3 •
vagy

amit méréssel is igazolhatunk. |/3 = 1,73 állandó szám.

Az általában használt háromfázisú váltakozó áramú hálózatok:
szabványosított feszültsége 380/220 V. A láncolt feszültség 380 V, a fázis­
feszültség 220 V, és az előbbiek értelmében
380 V = Y3 • 220 V

220 V = = 3y8f0 vV

A régebbi hálózatok között, mint pl. a fővárosban, 190/110 V feszült­

séget is találunk.

n
 Kapcsoljunk a 36. ábra szerint három egyforma teljesítményű fo­
gyasztókészüléket a fázis és a közös nullavezető közé. A nullavezetőbe
iktatott ampermérő ez esetben nem fog áramot jelezni, és ha a nullavezetőt
-eltávolítjuk, az a fogyasztókészülékek üzemében semminemű változást
nem okoz. Más a helyzet, ha három helyett két fogyasztókészüíéket kap­
csolunk be, vagy a három fogyasztókészülék teljesítményei nem egyenlők.
Ebben az esetben a nullavezetőbe iktatott ampermérő áramot fog felezni,
és a nullavezetőn a kiegyenlítő áram fog folyni.

Csillag kapcsolás Háromszög kapcsolás

37. ábra

A háromfázisú váltakozó áramnak egyik fő előnye az, hogy ha azt

három tekercsből álló rendszerbe kapcsoljuk, akkor a tekercseken belül
kialakuló mágneses mező a térben forogni fog, amit a motoroknál haszno­
síthatunk. E tulajdonsága miatt a háromfázisú váltakozó áramot forgó­
áramnak is nevezzük.
A háromfázisú generátor tekercseit kapcsolhatjuk csillagba vagy
háromszögbe a 37. ábra szerint. Háromszögkapcsoláskor csak a három­
fázisvezetőt vezetjük ki. Minthogy a gyakorlatban nemcsak háromfázisú

fogyasztókészülékeket használunk, hanem egyfázisúakat is, mint pl.

az izzólámpát, a nullavezetéket is kivezetjük, de az egyfázisú fogyasztó­
készüléket a fázisok között úgy osztjuk el, hogy a fázisok terhelése közel
egyenlő legyen.
A nullavezetőn gyakorlatilag nem folyik áram, és így azt, illetve a
generátor csillagpontját földelhetjük. A fogyasztóberendezések ellátására
általában olyan hálózatokat építünk, amelynek a csillagpontja földelt, és
a nullavezeték ki van vezetve. A vezetékek szempontjából mindegy, hogy

32
 a háromfázisú fogyasztókészülékek ellenállásait vagy tekercseit csillagba
vagy háromszögbe kapcsoljuk.
Nézzük meg a háromfázisú rendszerben a villamos munkát. Ha
három egyenlő teljesítményű fogyasztó van a fázisok és a nullavezeték
közé kapcsolva, akkor
<^5
a munka és a teljesítmény
egy fázisban M ' = U0 ■J • cos ep ■t N ' = U0 • / • cos (p
három fázisban M " — 3 • UQ■J • cos <p • í TV" = 3 * U0 ■J ■cos <p,
1
de mivel U0 = y — • £/,

az egyenleteket a következőképpen is írhatjuk:

AJ" = 3 • U • J • cos • t és TV'' = 3 • y j . - Ú J - cos <p.

K3
Összevonva az állandó számokat:
1
? =
a munkát és a teljesítményt véglegesen a következő alakban írhatjuk fel:
M " = f3 • U • / • cos • t és AT" = 1/3 U • J • cos <p.
A levezetett képletnek megfelelően
a látszólagos teljesítmény: TVZdísz = f3 • U J
és a meddő teljesítmény: ^meddő = K® ’ U ■J • sin <p
Számítsuk ki például egy olyan 380 V feszültségű, 50 periódusú,
háromfázisú fogyasztókészülék teljesítményét, amelynek áramerőssége
/ — 15 A és a teljesítménytényezője cos q>= 0,85:
TV = y 3• U ■/ • cos <p =* ^3 • 380 • 15 • 0,85 = 8400 W = 8,4 kW.
Ugyanennek a készüléknek a látszólagos teljesítménye:
N lútsz = j/3 • £7 • / = ^3 • 380 • 15 = 9880 VA = 9,88 kVA
Számítsuk ki egy olyan 380 V feszültségű, 50 periódusú készülék
áramát, amelynek teljesítménye 6 kW és a teljesítménytényezője cos <p —
= 0 ,8 :
TV 6000
J = 73 • U • cos «p = |/3 • 380 ■0 ,8 = 11,4 A*

3 V illanyszerelő m u n k a — 8!2
33
 Számítsuk ki, hogy ebből a J — 11,4 A-ből mennyi a hasznos áram
és mennyi a meddő áram.
A hasznos áram: J R = J ■cos y — 11,4 • 0,8 = 9,12 A.
A meddő áram kiszámításához szögfüggvény táblázatból megállapít­
juk, hogy cos <p = 0 ,8 -hoz sin = 0 ,6 tartozik és így a meddő áram:
J L = J • sin cp = I f 2 - f i t = 11,4 • 0,6 = f l l , 4 2 - 9,Í2 2 = 6,84 A
Ellenőrzésképpen kiszámítjuk a teljes áramerősséget:

J = K/íT+TZ = f9 ,1 2 2 + W 2 = 1^82^ + 46,6 = 11,4 A.

A transzformátor
A villamos energiát nagy erőművekben állítják elő, amelyeket az
alapenergiaforrás közelében, a szénbánya szomszédságában telepítenek.
A vízerőművek a vízfolyások vízlépcsőihez vannak kötve. A felhaszná­
lás helyei — a városok, az ipartelepek — az erőművektől nagy távolságra
vannak, s a villamos áramot a fogyasztási helyekre kell szállítani. A szál­
lítás vezetékek segítségével történik.
Tudjuk, hogy a villamosán jól vezető anyagoknak, a fémeknek is
van ellenállásuk. Minél hosszabb a vezeték, annál nagyobb az ellenállása,
és emiatt a villamos áramnak nagy távolságokra történő szállításához
rendkívül nagy vezeték-keresztmetszetekre lenne szükség. Ha szállításhoz
a villamos energia feszültségét emelni tudjuk, akkor ugyanazon teljesít­
ményhez arányosan kisebb áramerősség szükséges és a kisebb áramerősség­
nek megfelelően a vezeték-keresztmetszet csökkenthető. A villamos
energiát a váltakozó áramú generátorok 3000 és 10 000 V közötti feszült­
séggel állítják elő. A. feszültséget még magasabbra emelve, 35 000 —
—60 000—110 0 0 0 V-on szállítjuk az országos hálózaton a felhasználási
hely közelébe. A felhasználási hely közelében a nagy feszültséget kisebb
feszültségre — 10 000—6000 V-ra — alakítjuk át, ezzel a feszültséggel
szállítjuk az áramot tovább és felhasználás előtt 380/220 V használati
feszültségre alakítjuk át.
Egyes munkahelyeken még a 220 V feszültség is túl nagy, és a villamos
berendezések létesítési előírásait tartalmazó MNOSZ 1600—55 „Bizton­
sági Szabályzat erősáramú villamos berendezések létesítésére 1000 V-ig”
című szabvány, biztonsági okokból az alkalmazható legnagyobb feszült­
séget 42 vagy 24 V-ra korlátozza (törpefeszültség).
Váltakozó áramnál a villamos energiát üzembiztos egyszerű szerke­
zettel, gazdaságosan tudjuk különböző feszültségűre átalakítani. Ez a
szerkezet a transzformátor, amely az elektromgáneses indukció alapján
működik.
 A transzformátor működésének elvét a 39. ábra mutatja. Zárt Vás-
magon két tekercs van elhelyezve, az egyik tekercset, amelyet primer
tekercsnek nevezünk, a hálózatra kapcsoljuk. A tekercsen átfolyó áram
mágneses teret létesít, de mert az áram iránya a periódusszámnak meg­
felelően változik, a mágneses erővonalak — a mágneses tér — iránya
is változik.
A mágneses erővonalak sűrűségének a változása a vasmagon el­
helyezett másik — szekunder — tekercs meneteiben elektromotoros erőt
indukál, mert az a mágneses tér változásával erővonalmetszés jön
létre, és a szekunder tekercsekhez
kapcsolt áramkörben áram fog
folyin. A transzformátor szekun­
der tekercse ugyanúgy viselkedik,
mint a generátor tekercse, és
az indukált elektromotoros erő-
feszültsége a szekunder tekercs mene­
teinek számától függ. Ha a szekun­
der tekercsben a menetek száma
nagyobb, mint a primer tekercsben,
akkor a szekunder feszültség nagyobb
lesz a primer feszültségnél, ebben
az esetben a feszültséget feltransz­
formáljuk, ha viszont a szekunder
tekercs meneteinek száma kisebb a 39. ábra
transzformátor primer tekercse me­
neteinek számánál, a szekunder feszültség lesz a kisebb. Természetesen
ugyanannál a teljesítménynél nagyobb feszültség esetén az áram kisebb,
míg kisebb feszültség esetén az áram nagyobb a primer áramnál. A
feszültségváltozás arányos a primer és a szekunder tekercsek menetei­
nek számával. A primer és a szekunder feszültségek viszonyát, amely
egyúttal azonos a primer és a szekunder tekercsek menetszámai viszo­
nyával, a transzformátor áttételének nevezzük.
Háromfázisú rendszerben olyan transzformátort alkalmazunk, amely­
nél a három fázis három tekercspárja közös vasmagon van elhelyezve.
A transzformátor primer tekercsei fogyasztókészüléknek tekinthetők, és
ezért a primer tekercsek csillagba is, háromszögbe is kapcsolhatók. A sze­
kunder tekercsek éppúgy mint a generátor tekercsei, kapcsolhatók csil­
lagba vagy háromszögbe. Ha a transzformátorral olyan hálózatot akarunk
táplálni, amelynek nullavezetője van, akkor a szekunder tekercseket csil­
lagba kell kapcsolni, és a csillagpontot ugyanúgy földeljük, mint a gene­
rátor csillagpontját. A csillagpont földelésével rögzítjük a transzformá­
torra kapcsolt berendezés feszültségét a földhöz képest.

35
 A szabványelőírások értelmében a következő feszültségszinteket
különböztetjük meg:
kisfeszültség — a földhöz képest 250 V-nál nem nagyobb feszültség,
nagyfeszültség — a földhöz képest 250 V-nál nagyobb feszültség.
A nagyfeszültséget két részre osztjuk, éspedig az 1000 V-nál kisebb
nagyfeszültségre és az 1000 V-nál nagyobb nagyfeszültségre.
Törpefeszültség a földhöz képest 42 V-nál nem nagyobb feszültség,
így törpefeszültség a 24 V is.
A transzformátor az energiaelosztás leggyakrabban alkalmazott gépe,
amelynek üzembiztonságát nagyban emeli, hogy nincsenek kopásnak
vagy elhasználódásnak kitett mozgó alkatrészei.
A transzformátorok, hasonlóan a generátorokhoz, az előírt feltételek
betartása esetén párhuzamosan kapcsolhatók.
A transzformátorok néhány száz megawatt teljesítménytől, néhány
watt teljesítményig készülnek. Kisteljesítményű például a csengő-transz­
formátor.
Az erőművek tervezéséhez hasonlóan a transzformátorállomások
tervezése nagyobb műszaki felkészültséget igényel és így azzal e könyv
keretein belül nem foglalkozunk.

Vezetékméretezés
A gyakorlati villanyszerelés fő feladata a villamos fogyasztókészülé­
kek energiaellátásához szükséges vezetékek létesítése megadott tervek
alapján. A gyakorlatban ilyen terv azonban nem mindig áll a,szerelő rendel­
kezésére, vagy a meglevő tervtől valamilyen ok miatt el kell térni, és ezért
a villanyszerelőnek az egyszerű, elsősorban kis- és törpefeszültségű vezeté­
kek méretezését ismernie kell. Ezeknek a vezetékeknek a méretezése
könnyű. Ez a munka részben táblázatok felhasználásával végezhető.
A vézetékméretezés feladata a vezető és anyagának, hosszának és
keresztmetszetének a megállapítása.
Minden villamos vezető, ellenállás, amelyet az átfolyó áram melegít
és a rendelkezésre álló feszültség egyrészét arra kell felhasználnia, hogy
az az áramot az ellenálláson keresztülhajtsa.
Minden vezeték egyrészt egy menettel bíró tekercsnek tekinthető,
másrészt olyan kondenzátornak, melynek szigetelése (dielektrikuma)
levegő. A kisfeszültségű belső berendezéseknél általában a vezeték ön­
indukciója és kapacitása olyan kicsi, hogy azokat elhanyagolhatjuk és a
következőkben nem is vesszük figyelembe.
A vezetéket villamos szempontból úgy kell méretezni, hogy az át­
folyó áram hatására ne melegedjen fel annyira, hogy az a környezetébe
nézve veszélyes legyen, azt felgyújtsa, vagy a szigetelést tönkretegye.

36
Valamint, hogy a vezeték ellenállás-okozta feszültségesés következtében
a fogyasztókészülék kapcsain még kielégítő feszültség legyen.
~A vezetékek melegedésre történő méretezését a szabványok hatá­
rozzák meg, megadva az egyes vezetékeknél megengedhető legnagyobb
terhelő áramerősséget (lásd 13. és 14. táblázatot 209. és 223. oldalon)
a vezeték fajtájától és elhelyezésétől függően.
Az átfolyó áram hatására megengedhető legnagyobb feszültségesést
esetenként kell U — J • R Ohm törvénye segítségével megállapítani.
A megengedhető eltérést a névleges feszültségtől, tehát a feszültség­
esést, a fogyasztókészülék jellege szabja meg. Például méretlen fővezeté­
keknél a villamos művek energiagazdasági okok miatt előírják, hogy a
feszültségesés 2%-ot nem haladhat meg. Világítási berendezéseknél
2%, erőátviteli berendezéseknél 5% a megengedett legnagyobb feszültség­
esés a mérőhely és a fogyasztókészülék kapcsai között.
Legyen valamely U feszültségű egyenáramú vezeték iránynyom-
hossza L méter és legyen a terhelés J amper, a megengedett feszültség­
esés u volt, a vezető fajlagos ellenállása p ohm/m, mm2 és a vezetőképesség
k siemens. Keressük a vezető szükséges q mm2 keresztmetszetét«
Ohm törvénye szerint

és
Q• 2 L 2L
R
q k • q*
ezt behelyettesítve
Q • 2 -L 2 L u
q ’k-q~j
és rendezve
2
Q= /c • ü
Elvileg a számolás elvégezhető az ellenállásokkal, de a gyakorlatban
kényelmesebb, ha a vezetőképességgel számolunk.
Az L • 7 szorzat a statikai számításoknál a tartó méretét meghatározó
nyomaték (mkg)-hoz hasonlítható és ezért áramnyomatéknak nevezzük.
Ha az áramkört két vezeték alkotja, amelyek a váltakozóáramú
áramforrásra vannak kapcsolva és a fogyasztókészülék csak ellenállás,
tehát a feszültség és áram fázisban vannak, a méretezés ugyanúgy törté­
nik, mint az egyenáramú vezetéknél.
Vizsgáljuk meg, ha az U feszültségű 50-periódusú váltakozó áramú
hálózatra L méter távolságban N kW teljesítményű cos <p = 0,7 telje-

§7
sítménytényezőjű fogyasztót kapcsolunk, milyen q mm 2 vezetékkereszt­
metszet szükséges» ha a megengedett feszültségesés u volt.
A feszültségesés pontos meghatározása csak geometriai összegezés
útján lehetséges, mert ha a terhelő áramot felbontjuk a két összetevőre
J • cos 95-re és J • sin <p-re, és a mindegyik okozta feszültségesést üRt
illetve uL-lel jelöljük, akkor az eredő feszültségesés
ti =
Minthogy az ilyen számítás elvégzése kényelmetlen és hosszadalmas,
de egyébként is a vezeték-keresztmetszetek lépcsőzetesen vannak szabvá­
nyosítva, így úgyis kénytelenek vagyunk a kiszámított keresztmetszet­
nél nagyobb vagy kisebb keresztmetszetet alkalmazni, ezért a számítás­
nál is megengedhetünk egy kényelmesebb közelítő számítást.
A közelítés abban áll, hogy a feszültségesések összetevőit geometriai
összegezés helyett algebrailag összegezzük.
így a kiszámított vezetékkeresztmetszet valamivel nagyobb lesz,
mint a tényleg szükséges. A számításnál kiszámítjuk a teljesítményből
és a teljesítménytényezőből az áramerősséget;

U • cos <p
2 • L • J* .
és a keresztmetszetet q = —:—

A háromfázisú forgóáramú vezeték méretezése teljesen hasonlóan

vezethető le. Ha a láncolt feszültség U volt, a vezeték hossza L méter,
a fogyasztókészülék teljesítménye ÍV watt, a teljesítménytényezője
cos tp, a megengedett feszültségesés « volt, akkor az áramerősség;

|/3 • U ■cos <p

és a szükséges vezető keresztmetszet

K s’- W mm3.
9= ku
A gyakorlatban sok esetben előfordul, hogy egy vezetékre több
fogyasztó van kapcsolva (40. ábra) és akkor akarjuk a vezeték kereszt-
metszetét megállapítani.

^Egyesek a képletekben J • cos qp-vel számolnak, ebben az esetben a

számítás kisebb keresztmetszetet eredményez, tehát a hiba negatív. Ez akkor
engedhető meg, ha cos q>^ 0,9, mert így a hiba lényegtelen.

3B
/
Ezt a vezetéket méretezhetjük úgy, hogy a feszúltségesés minden sza­
kaszán egyenlő nagy legyen; ebben az esetben a vezetéket négy részre
bontjuk és megállapítjuk az egyes szakaszok keresztmetszetét, mint egy
olyan vezetékét, mely csak egy ponton van terhelve, és a megengedett
feszültségesést, mint u
és a vezetékszakaszok «------------ —*•
hányadosát állítjuk be. )
Minthogy ily esetben t 2 J 4-
"i h h U /♦
minden vezetékszakaszt *****
l 1 •7*
külön kell biztosítani,
1
f f f
M Ht
rövid vezetékszakaszok­ y. 3t 4 a*
nál, ami a gyakorlati
esetek túlnyomó több­ 40. ábra
sége, oly vezetéket alkal­
mazunk, amelynek keresztmetszete végig egyenlő Ha végig azonos
keresztmetszetre számítjuk a vezetéket, akkor az egyes szakaszokon a
feszültségesés az áramnyomatékkal, tehát a méteramper szorzattal lesz
arányos és a számításnál a képiette a vezeték elejétől számított összes
méteramper szorzatok összegét állítjuk. Tehát a 40. ábra szerint, ha
például háromfázisú forgóáramú vezetéket kell méretezni, akkor:
K3 ~ [lj • / i + (¿i 4- ¿2) J 2 ~t~ (h 4~ h ~f~ h) ' Js~^r ' Ji 3
k •U
Természetesen gyakran fordul elő az a feladat, különösen meglevő
berendezések bővítésénél, hogy az adott keresztmetszető és hosszú veze­
tékre kell újabb terhelést kapcsolni. Ilyen esetben meg kell vizsgálni,
hogy a terhelés hozzákapcsolása után nem lép-e fel meg nem engedett
feszültségesés a vezetéken. Ebben az esetben a közölt képletekből az
a feszültségesést kell kiszámítani. A képletek könnyebb alkalmazása
végett azokat az alábbiakban foglaljuk össze.

Gyakrabban használt képletek

Q •l 1
Egy vezető ellenállása R = — ohm, a vezetőképesség k =
Q fr
Párhuzamosan kapcsolt ellenállások vezetőképessége:
k — kj -f k 2 + . ♦ + k„
Az L önindukciójú tekercs ellenállása:
X i = L • tü = L • 314 ohm

39
A C kapacitású kondenzátor ellenállása:

1
* c - C • 0) ohm
C • 314

U U
Ohm törvénye : J = R ; U = J R; R
T
Kirchoff első törvénye: EJ R = U
Kirchoff második törvénye: EJ = 0
A vezető melegedése : N = J 2R watt
Teljesítmény: egyenáram: N = U J watt
váltakozóáram: N ^ U ■J • cos (p watt
forgóáram : N = f3 • C7 ■J • cos <p watt

Vezeték keresztmetszet Feszültségesés

mm2 volt
2 L J 2 L J
Egyenáram : Q= a
k -a k•q

2 L -J 2 L J
Váltakozóáram: q -= a =
k •a k •q

Forgóáram : 9
p -W a = P •w
/c • a kq

Gyakrabban használt adatok:

Fajlagos ellenállás Vezetőképesség
Vörösréz . . . . . . . . . . . . . . . 0,01786 O/m-mm2 56 siemens
Alumínium ................ . 0,0305 ß/m-mm 2 33 siemens
Ötvözött alumínium
(aludur) ....................... 0,0345 ö/m-mm 2 29 siemens
Vas .................................. 0,10—0,14 Ű/m-mm2 01—7,15 siemens
1 Le — 736 watt = 75 mkg 1 kWó = 860 kg/cal,

40
 Példák a vezetékszámltásra

* 1. Milyen keresztmetszetű alumíniumvezeték szükséges egy két­

vezetékes 100 W-os 24 V feszültségű izzólámpa bekapcsolásához, ha a
vezeték irányvonala I = 15 m és a megengedett feszültségesés u = 2%.
Í7 = 24 V L = 15 m u = 24 • 0,02 - 4,48 V
i
□ — fc = 33
Y
N = 100 W 100
= 4,18 A
cos q>= 1 24

_L J 2 -15 4,18
= 7,92 mm2.
k- 33 T ö ^ r
Ha ehelyett 6 mm2 keresztmetszetű vezetéket veszünk, mi lesz a
feszültségesés?
2 • L •y 2 • 15 ■ 4,18
K= = 0,634 V = 2,54% .
/r • q 33^6^
Ha 10 mm2 keresztmetszetű vezetéket alkalmazunk, a feszültség­
esés
2 • L •7 2 * 15 • 4,18
= 0,39 V = 1,58%.
¿ *q 33 • 10
2. Egyfázisú kétvezetős 110 V vezetékre a vázlaton megadott távol­
ságban három fogyasztókészülék van kapcsolva, éspedig N x = 600 W,
N 2 = = 1200 W, N 3 = 500 W, a megengedett feszültségesés u — 2%.
Milyen keresztmetszetű rézvezetékre van szükség?
U = HO V 8 m (1) m (2) 7 m 14 (3)
r ~ l --------------- j----- - (------- u= 110 0 ,0 2 = 2 ,2 V
Y Y Y fc = 56
N = 600 12 0 0 500 W
cos <p 1

7 = ^ = 5,45 10,9 4,55 A

. 7i = 8 ■5,45 = 43,60 mA
(¿i + /*) ■7 a = (8 + 14) • 10,9 = 2 2 • 10,9 = 240,00 mA
(ij d* lg d~ Í3) ■J$ — (8 -j- 14 rj- 7) • 4,55 = 29 • 4,55 = 132,00 mA
■7 =- 415,60 mA

41
 2 EL-J 2 - 415,60
q= , ------= ¿-a——— — 0 ,7 o mm
k ■u 56 ■2,2

Ha 6 mm2 keresztmetszetű vezetéket használunk, úgy a feszült­

ségesés:
2- E L - J 2 • 415,60
u= 2,48 V = 2>26%,
k ■q 56 • 6

10 mm2 keresztmetszetű alumínium (k — 33) vezeték alkalmazása

esetén a feszültségesés:

a = L: / = 2 : ^ 5A ° = 2,52 V = 2,3%.
k •q 33 10

3. 20 LE 380 V-os háromfázisú motor bekapcsolásához 60 m hosszú

vezetéket kell létesíteni. A vezetőanyag alumínium, a megengedett
feszültségesés u = 5%. Milyen keresztmetszetű vezetékre van szükség?

N = 20-736 = 14 720 W = 14,72 kW, fölvéve cos tp = 0,8

N 14 720
7= = 28 A.
|/3 • U • cos <p |/3 • 380 • 0 ,8

A terhelési táblázat szerint a 10 mm2 alumínium vezetőjű vezeték

25 A-rel ,a 16 mm2 alumíniumvezeték 35 A-rel biztosítható. Vizsgáljuk
meg, hogy a 16 mm2 alumíniumvezeték megfelel-e?

^3-60-28 = V = 1,45%,
k ■q 33 16

tehát a q = 16 mm2 keresztmetszetű vezeték megfelel úgy melegedésre,

mint feszültségesésre.
4. A vázlat szerinti kétvezetékes 220 V világítási áramkört kell
méretezni, ha a vezető aludur és a megengedett feszültségesés u = 1,5%.

U = 220 V ö m 4 m őm 2m 3m
cos <p = 1
CH­ u = 2 2 0 • 0,015 = 3,3 V
| I l i i
AT = 40 150 200 60 25 W

y- 0,182 0,682 0,91 0,273 0,113 A

43
 l1 -J1 = 6 • 0,182 = 1,09 mA
(h + IJ • J 2 = 10 • 0,682 = 6,82 mA
ih + h) *J z = 15 • 0,91 = 13,65 mA
& + h + /* -Hd) A = 17 • 0,273 = 4,64 mA
(li “i- 4* I3 4" I4 d- ¿5 ) * ./<» ~ 20 • 0,113 = 2,26 mA
EL - ] = 28,46 mA
%-E L - J 2 • 28,46
«= = 0,575 mm2
k ■« 30 • 3,3
A legkisebb gyártott aludur vezeték keresztmetszete, q = 1,5 mm2-t
alkalmazva, a feszültségesés:
2 • EL ■/ 2 • 28,46
u— = 1,26 V = 0,58%.
k-q 30 • 1,5
 II. VILLANYSZERELÉSNÉL HASZNÁLT FONTOSABB
ANYAGOK ÉS KÉSZÜLÉKEK
1. Vezetékanyagok
A villamos vezetékeket két főcsoportra oszthatjuk: szigetelt
vezetékekre és csupasz vezetékekre. Mind a szigetelt, mind a csupasz
vezetékek tömör- vagy kábelszerkezettel készülnek. Anyagra nézve
van vörösréz, alumínium 'és ötvözött alumínium (aludur) anyagú vezeték,
A G jelű szigetelt vezeték (41. ábra) vörösréz és alumínium érrel ké­
szül, melyet két központos gumiréteg borít. A két réteg könnyen meg-
különböztethető, különböző színük ré­
vén. A gumiréteg felett itatott pamut-,
anyagbeszövés van. A vezeték 0,75
mm2-től 240 mm2 keresztmetszetig ké­
szül. A berendezések szereléséhez I
41, ábra, G szigetelésű vezeték
mm2-től 6 mm2 keresztmetszetig tömör

l vezető, 2 kétrétegű gumiszigetelés,

huzalú, . 1 0 mm2 keresztmetszettől ká­
3 itatott textilbeszövés belszerkezetű vezetővel készített veze­
téket-használnak. A vezeték színe fe­
kete, azonban a gyárak rendelésre különböző más színű vezetéket is
szállítanak. A vezeték pamut beszövése alatt két ielzőfonalat találunk,
az egyik a szabvány jelzés: zöld-fe­
hér színű, a másik egyszínű jelző­
fonál: a gyár jelzése,
A Gvs jelű vihar- és saválló
vezetékek abban különböznek az m aos
előbbiektől, hogy a textilszövés
alatt két ellentétes irányban teker­ 42. ábra. Vihar- és saválló vezeték
cselt papírszalag van (42. ábra). / vezető, 2 kétrétegű gumiszigetelés, 3 ita­
tott papiros tekercselés, 4 impregnált textil
A beszövés és a papírszalagok beszövés
olyan anyaggal vannak itatva,
melyek a vezetéket légköri és savas behatások ellen védik. Az itató­
anyagtól a vezetékek olyan téglavörös színűek, mintha míniummal lenné­
nek befestve. A vihar- és saválló vezetékeket a gyárak különböző néven
hozták forgalomba, pl.: „Duranit“, „Perenit“, „Hacketal“, ,;Okonit“ stt?,

n
 Ézt a vezetéket főleg szabadvezetéknek használjuk olyan gyenge­
áramú keresztezésnek ahol ezt a vonatkozó rendelet előírja. Használ­
ható még köpenycsigákra szerelve alárendelt jelentőségű helyiségekben.
Ritkább esetben acélpáncélcsőbe behúzva is használjuk.
A szigetelt vörösrézerű vezetékek méreteit, szerkezetét és súlyát
az 1. táblázat, a szigetelt vezetékek terhelési adatait pedig a IV. fejezet
tartalmazza.
Csillárhuzal készül vörösréz vagy alumínium érrel. A vörösréz Cs,
az alumínium CsA jelű. Gumiszigetelésre csak egyrétegű; 0,5,0,75 és 1 mm2
keresztmetszetű tömör huzalvezetővel készül. Alkalmazása csak csőingák­
ban és csillárokban engedhető meg, de akkor is csak a régi lámpatestek
javításánál.
Asztali lámpák, kis hordozható készülékek csatlakozó vezetéke a
Zs kerek (vagy gömb-) zsinór. Vezetője kábelszerkezetű vörösréz vagy
alumínium kétrétegű gumiszigeteléssel. Az összesodrott erek textil- vagy
papirostöltéssel (Beilauf) körszelvénnyé vannak alakítva, amelyet közös
textjlbeszövés (selyem, vasfonál stb.) vesz körül.
A TIs jelű sodrott szigetelt vezeték alkalmazása előírásellenes*
A kábelszerkezetű vörösréz vagy alumínium vezetőt két gumiréteg és
azt textilbeszövés borítja.
A nem szabványos T llk és TIIs zsinórok alkalmazása, melyeknél
a vezető szigetelése egyrétegű gumi, az erősáramú berendezéseknél
tiltott.
A gumitömlővezetékek kábelszfrkezetű vörösréz érrel készülnek.
A rézvezetőt a szabványban előírt vastagságú koncentrikus vulkanizált
gumiréteg burkolja, az így készült és összesodrott gumiereket hézag­
mentes közös gumiköpeny veszi körül. Gyári jelzése 250 V, illetve
380 V üzemfeszültségig GT 250, illetve GT 380, készül 2—3—4 érrel
0,75—2,5 mm2 keresztmetszetig, míg a 750 V üzemfeszültségig hasz­
nálható jele GT 750, mely szintén 2—3—4 érrel készül, 1,5—35 mm2
keresztmetszetig.
A műanyagszigetelésű vezetékek egy- vagy kétrétegű szigeteléssel
készülnek. Az egyrétegű szigetelt vezetékek szigetelő anyag polivinil-
klorid (PVC). A két réteggel szigetelt vezetékeknél a vezetőt polietilén
szigetelés borítja és efölött van a polivinilklorid köpeny.
Az erősáramú vezetékek készülhetnek 1 , 1,5, 2,5, 4 és 6 mm2 kereszt­
metszetű tömör, ónozatlan vörösréz érrel, vagy 1,5, 2,5, 4 és 6 mm 2
keresztmetszetű alumínium, illetve aludur huzallal.
A gyengeáramú vezetékek 0,5 és 0,8 mm 0 -jű vörösréz huzallal
készülnek ( 2 . táblázat).
A helyhez kötött villamos berendezések készítésére szolgáló polivinil­
klorid (PVC) szigetelésű vezetékek jelzése PT, a két rétegben szigeteiteké

45
 ; /*

X
pedig PHT. A polietilén szigetelésű (PÉT) vezetékeket ez idő szerint
még nem gyártják* A vezetéket védőcsőbe való húzás nélkül, közvetlen
a vakolat alá lehet fektetni* A műanyagszigetelésű vezetékeknél a szabvá­
nyosságot jelző fonalat gyártástechnikai okokból magán a vezetéken
nem lehet elhelyezni és ezért a szabványjelet a gyári csomagoláson vagy
a vezeték címkéjén helyezik el.
1. táblázat
Szigetelt vörösrézerű vezeték méretei, szerkezete és súlya

A vörősrézvezetö

kereszt- huzalainak egyes huzalainak teljes súlya hossza

metszete száma átmérője átmérője 1000 m-ként 1000 kg-ként
mm* mm mm kb. kg kb. m

T ö m ö r h u z a lv e z e tő v e l
1 1 1,13 1,13 8 ,9 0 11 235
1,5 1 1,38 1,38 13,35 7 491
2,5 1 1,79 1,79 2 2 ,2 5 4 494
4 1 2,26 2 ,2 6 3 5 ,6 0 2 809
6 1 2,77 2,77 5 3 ,4 0 1 873
10 1 3 ,5 7 3,57 8 9 ,— 1 124
16 1 4 ,5 2 4 ,5 2 1 4 2 ,4 0 702

K á b e ls z e r k e z e tű v e z e tő v e l
1 7 1 0 ,4 3 1,3 9 ,1 0 10 989
1,5 7 0 ,5 2 1,6 1 3 ,6 5 7 326
2 ,5 7 0 ,6 7 2,1 2 2 ,7 5 1 396
4 7 0 ,8 5 2,6 3 6 ,4 0 2 747
6 7 1 ,0 5 3 ,2 5 4 ,6 0 4 832
10 7 1,35 4,1 - 91y— 1 099
16 7 1,71 5 ,2 1 4 5 ,6 0 687
25 7 2 ,1 3 6 ,4 2 2 7 ,5 0 440
35 19 1,54 7,7 3 1 8 ,5 0 314
50 19 1,84 9,2 4 5 5 ,— 220
70 19 2,17 10,9 6 3 7 ,— * 157
65 27 2 ,1 2 13,1 8 6 4 ,5 0 116
120 37 2,04 14,3 1 0 9 2 ,— 92
150 37 2,28 16,0 1 3 6 5 ,— 73
185 37 2,53 17,7 1 6 8 2 ,5 0 59
240 61 2,24 20,2 2 184,— 46
30 0 61 2,51 22,6 2 7 3 0 ,— 37
4 00 61 2 ,9 0 26,1 3 6 4 0 ,— 27
500 91 2 ,6 5 29,2 4 6 0 0 ,— 22
62 5 91 2 ,9 6 32,6 5 7 5 0 ,— 17
80 0 127 2,83 37,0 7 3 6 0 .— 14
1000 127 3,17 41,2 9 2 0 0 ,— 11

A helyhezkötött berendezések szereléséhez a következő vezeték­

típusokat használjuk:

46
 2. tá b lá ta
Szabványjel: PT Érkefészt metszet
réz alumínium
Egyerű kör 0 ) 1; 1,5; 2,5; 4 mm2 1 ; 1,5 ; 2,5; 4 ; 6 mm2
Erősáramú, kéterű,
lapos 0 = 0 1; 1,5; 2,5; 4 mm2 1 ; 1,5 ; 2,5; 4; 6 mm2
Erősáramú, három-
erű, lapos (sWsWiD 1; 1,5; 2,5; 4 mm2 l; 1,5; 2,5; 4; 6 mm2
Gyengeáramú, két-
erű, PTgy, <S>l3) 0 ,6 mm 0 és 0 ,8 mm 0

A műanyagszigetelésű vezetékek jól ellenállnak a nedvességnek,

a szervetlen savaknak és lúgoknak, de a szerves savak és lúgok iránt
érzékenyek. Mivel a vezeték védelem nélkül, közvetlen vakolat alá
szerelve kerül felhasználásra, ezért olyan helyen, ahol az építőanyagok
káros vegyhatásúak, a vezetéket különböző szerelési eljárásokkal kell
megvédeni. Az építőanyagok közül veszélyesek lehetnek a gyorsan kötő
cementek és azoknak a vegyszereknek nagyrésze, amelyeket a betono­
zásnál használnak azért, hogy meggyorsítsák a beton kötését, vagy hogy
a betont vízzáróvá tegyék.
Kábelszerű vezeték a BO jelű kiskábel, amely 500 V üzemfeszült­
ségig használható. A BO jelű kiskábel (43. ábra) vezetői egymással
összesodort, pamutbeszövés nélküli
G szigetelésű vezetékek. Az egyes 1 6 2 3 4- 5
vezetékeket gumizott szalag borítja.
Az összesodort vezetékeket gumibur­
kolat veszi körül és erre varratnélküli
ólomköpeny van préselve, amelyet
itatott papirostekercselés vesz körül.
Legfelül többrétegű itatott textilbe­ 43. ábra. BO-jelű kiskábel
szövés van. Az ólomköpeny alatt 1,5 l gumiszalaggal tekercselt G szigetelésű
mm2 keresztmetszetű csupasz földelő erek. 2 közös gumiborítás, 3 ólomkö­
peny, 4 itatott papiros tekercselés,
ér van. 5 impregnált textilbeszövés, 6 földelő ér
A BO jelű kiskábel 1,5, 2,5, 4 és
6 mm 2 keresztmetszetű vörösréz vagy alumínium huzalvezetővel, két,
három és négy érrel készül.
A BO jelű kiskábelek mechanikai sérülésnek ki nem tett nedves
és marópárás helyiségekben, tértköztartókkal, falsíkra szerelve hasz­
nálhatók.
Oly helyeken vagy helyiségekben, ahol a vezeték mechanikai be­
hatásoknak van kitéve, a BOY jelű vasszalag fegyverzetű kiskábelt kell

47
használni. A vasszalag fegyverzet van hivatva a kábelt esetleges ütések*
tői és húzástól keletkező sérülések ellen megvédeni.
A BOV jelű kiskábel (44, ábra) szerkezete hasonló a BO jelű kis-
kábelekéhez, de az ólomköpenyt itatott papirostekercselés és afölött két
ellenkező irányba tekercselt vasszalag veszi körül, amelyek fölött van
az itatott textilbeszövés. A vezető készülhet vörösrézből vagy alumíni­
umból. Ezidőszerint a kis kábele­
ket 1,5 — 6 mm 2 keresztmetszetekkel
gyártják. )
kéterű 1,5-16 mm2 keresztmetszettel
háromerű 1,5-95 „ ,,
négyerű 2,5-25 „
44. ábra. BOV-jelű kiskábel Tekintettel arra, hogy az ólom
éreÍ“T k 8S?g\miboritá»? “ ó£¡mk(¡° külföldi eredetű, a BO kiskábel pótlá-

textilbeszövés, 7
s s snéláraazkésólomköpenyt
földelő ér
süI?BB>ekülön
!ű,kiskközös
ábe1'gumi­
m e lx -

köpeny helyettesíti. A gumiköpeny

fölött kétrétegű itatott papirostekercselés van. A BB jelű kis kábelnél,-
minthogy annak burkolatában nincsen fém, a földelő érre nincsen
szükség. A BB jelű kiskábelt térköztartókkal szerelik a falsíkra és
elhelyezés után ajánlatos azt olajfestékkel kétszer bevonni.
Az erősáramú páncélozott ólomkábelek földalatti szerelésre szol­
gálnak. Vezetőjük kábelszerkezetű alumíniumból készül. Szerkezetük a
következő : az alumínium vezetőn itatott papirosszigetelés van, efölött
van elhelyezve a szálas töltőanyag, amit közös itatott papirosszigetelés
vesz körül, az egészet varratnélküli sajtolt ólomköpeny burkolja Az ólom­
köpeny felett kettős itatott papírbefonás, majd aszfaltozott jutaréteg követ­
kezik. Ezután az egészet kátrányozott vasszalagból készített fegyverzet
burkolja. A fegyverzet felett lehet még egy külső compound, itatott, azaz
aszfaltozott jutaréteg ( 4 5 . ábra).
2, 3 és 4 erű kivitelben 1 0 0 0 , 3000, 6000 és 1 0 000 V feszültségre
készítik. Keresztmetszetük általában 2,5—240 mm2 között van, a szabvá­
nyos méretekben. Az ismertetett típusokon felül készül még olyan 1 0 0 0
V-os négyerű kábel is, ahol három ér azonos méretű, míg a negyedik
gyengébb oly négyvezetékes rendszerek részére, amelyeknél a 0 vezeték
csak kis — kiegyenlítő — áramerősséggel van terhelve.
A 30 000 V feszültségű ólomkábeleket erenként külön ólomköpeny
borítja, amelyeket aszfaltozott jutába ágyaznak, ezt veszi körül a kettős
vasszalagfegyverzet, majd a külső compoundirozott jutaréteg.
Az ólomkábelek papirosszigetelése erősen nedvszívó, ezért a kábe­
lek végei nem hagyhatók szabadon, mert már a levegő nedvessége is
káros hatású a szigetelőrétegre.

48

/
 Az ólomkábelek szereléséhez ólomkábelszerelvényeket használunk,
melyek a következők: kábelvégelzáró, készül száraz és nedves helyen való
használatra, anyaga lehet öntöttvas, alumínium vagy vaslemez (46, ábra);
összekötőhüvely (karmantyú) a kábelek toldá­
sára (47, ábra), T-alakú elágazó hüvely a ká­
belek leágazására szolgál. Az utóbbi kettő öntött­
vasból, kerámiai anyagból, vagy aszfalttal itatott
műpalából készül. A kábelszerelvények tömíté­
sére a kábelmassza —bitumenes anyag — szolgál.
Az ólomköpenyes kábelek pótlására készül­
nek az R-jelű és a T-jelű kábelek.

46, abra, Legyezőalakú 47, ábra. Kábelkarmantyú

kábelvégelzáró

Az R-jelű rétegelt szigetelésű kábel 1000 V feszültséghatárra készül.

Szerkezetét a 48, ábra mutatja. A kábel felhasználására és szerelésére
ugyanazok az előírások érvényesek, mint az 1000 V-os ólomköpenyes
kábelekre. A kábelt raktározásnál fagynak vagy közvetlen napsütésnek
érnie nem szabad.
A T-jelű tömített szigetelésű kábel 3000 V feszültségig használható.
Szerkezetét a 49, ábra mútatja. A kábelt legfeljebb a külső átmérő 25-szörö-
sének megfelelő sugárral szabad hajlítani. Felhasználására és szerelésére
az ólomkábelekre érvényes előírásokat kell betartani.
Az R-és T-kábelek szereléséhez az ólomköpenyes kábeleknél ismer­
tetett kábelvégelzárókat, karmantyúkat és elágazó szerelvényeket kell
használni.
A telefonólomkábelek szerkezete megegyezik az erősáramú kábeleké­
vel, azzal a különbséggel, hogy itt az erek száma általában 1X 4-től
1 0 0 x 4-ig változik. Az< erek keresztmetszete, mivel az áramerősség
csak 0 ,6 —0,8, 1, esetleg 1,5 mm 0 . A telefonólomkábelekhez is
úgy a végekhez, mint a toldáshoz vagy leágazáshoz, kiönthető kábelszerel­
vények készülnek. A gyengeáramú ólomkábeleket távbeszélő-, csengő-
és jelzőberendezések szereléséhez használjuk. •
A T-jelű gumihuzal tűzben ónozott vörösréz- vagy alumínium­
vezetőjét kb. 0,5 mm vastag gumiréteg burkolja, amely a vezetőt egyen­
letesen és koncentrikusan veszi körül, a külső réteg viasszal itatott pairut-

4 V illan yszerelő m unka 8119 49

beszövés. 0 ,8 , 1 és 1,2 mm 0 -vei készül. A 0,8 és 1 mm 0 -jű vezetéket
rendelésre összesodorva is szállítják. A Vh jelű huzal vörösréz vagy
alumíniumvezetőjét viaszos hosszfonál burkolja, melyet ugyancsak
viaszos pamutfonás vesz körül. A V 2 jelű huzal kétszeres viaszos pamut-
átfonással készül.

48. ábra. R-kábel 49. ábra. T-kábel

I vezeték, 2 itatott papiros szigetelés,
3 szálas töltőanyag, 4 megerősített Öv­
szigetelés, 5 átlapolt textil szigetelés,
6 egyoldalon fémezett papiros tekercselés
átlapoltan, a fémezett oldal kifelé, 7, 8,
10, 14 lágy bitumen réteg, 9 átla­
polt vulkanizált gumiszalag tekercselés,
I I átlapolt egyoldalon fémezett papiros
tekercselés a fémezett oldal kifelé,
12 átlapolt itatott papiros tekercselés,
13, 17 itatott kenderfonál tekercselés,
15 kettős vasszalag fegyverzet, 16, 18 ru­
galmas bitumen réteg
1 vezeték, .2 itatott papiros szigetelés,
3 szálas töltőanyag, 4 övszigetelés,
5, 6 átlapoltan tekercselt alumínium folia,
7 kemény alumínium huzalspirális 8, 9,
11,15, 17, 19 bitumenréteg, 10 átlapolt
gumiszalag tekercselés, 12, 13. itatott
papiros tekercselés, 14, 18 itatott ken
der, 16 kettős vasszalag

Mind a VA, mind a V 2 huzal szokványos méretei 0 ,6 , 0,8, 1, 1,2 és

1,5 mm 0 .
A szabadvezetékek anyaga lehet csupasz vörösrézhuzal, vörösréz­
kötél, alumíniumkötél, ötvözött alumínium (aludur) kötél,
A vörösréz felhasználása csak kivételesen indokolt esetekben, külön
engedéllyel lehetséges.
Vörösrézvezető esetén 4—16 mm2 keresztmetszetig félkemény,
tömör húgai használata megengedett, 25 mm2 keresztmetszet fölött kötél-
szerkezetű vezetőt kell használni,
A tiszta alumíniumvezető csak 16 mm 2 vagy annál nagyobb kereszt-
metszettel kötélszerkezetű vezetővel használható. Kis szilárdsága és
ágysága miatt használata nem terjedt el.
Az ötvözött alumínium (aludur) kötél 'a szabadvezeték legelterjed­
tebb vezetéke; 1 0 mm2 a felhasználásra megengedett legkisebb kereszt-
metszet.
Szabadvezetékhez csak csupaszvezetéket szabad használni. Kivételt
képez a telefon- vagy távíróvezetéket alul keresztező erősáramú vezeték,
ahol a keresztezési közben Gvs szigetelésű vezetéket kell szerelni. A csu­
pasz vezetékek kötélszerkezete megegyezik a szigetelt vezetékek szer­
kezetével.
3. táblázat
Szabványos csupasz vörösréz, alumínium és ötvözött alumínium (aludur)
sodronyok keresztmetszete, szerkezete és súlya
Szerkezet 1000 m kötél kb. súlya kg
. Névleges Tényleges
kereszt- kereszt- i egyes Kötél­
metszet metszet a huzalok huzalok átmérő aluminium és
mm* mm’ száma i átmérője mm vörösréz ötvözött
! mm ' aluminium

10 10,0 7 1,35 4 ,0 5 92 27,8

16 15,9 7 1,7 5,1 146 4 4 ,5
25 2 4 ,2 7 2,1 6,3 222 6 7 ,6
35 3 4 ,3 7 2,5 7,5 312 95
50 4 9 ,4 7 3,0 9 ,0 449 136,5
50 4 8 ,3 19 1,8 9 ,0 440 133,5
70 68,7 12 2,7 11,4 625 191
70 6 5 ,8 19 2,1 10,5 605 183,5
95 9 3 ,2 19 2,5 12,5 852 259
120 117,0 19 2,8 14,0 1075 326
120 116,2 37 2,0 14,0 1057 323
150 i 147,0 37 2,25 15,75 1345 409
185 - 182,0 37 2,5 , 17,5 1670 507
24 0 2 2 7 ,8 37 2,8 19,6 2090 635
240 242,7 " 61 2,25 2 0 ,2 5 2230 675
300 2 9 9 ,4 61 2,5 2 2 ,5 2740 832

A csupasz alumíniumsodrony tiszta alumíniumból készül, szabvá­

nyos keresztmetszettel és szerkezettel. A vezetőképessége jó, azonban
kicsi a szilárdsága, ezért szabadvezetéknek való használata nagyon korlá­
tozott, Hátránya még kis keménysége, emiatt mechanikai sérülésekkel
szemben nagyon érzékeny.
Szabadvezeték céljára ez idő szerint a legmegfelelőbb a nemesített
alumínium-ötvözetből készült sodrony, amely általában aludur néven

4* 51
ismeretes. Az aludur vezetőképessége majdnem ugyanaz, mint a tiszta
alumíniumé, azonban lényegesen nagyobb a keménysége és a szakító­
szilárdsága, így a külső behatásokkal szemben sokkal ellenálóbb.
Az aludurkötél használata ma már 'nagyon elterjedt, ennek egyik
oka, hogy nyersanyaga belföldi, a másik, aogy súlya a vele egyenlő
vezetőképességű vörösréznek csak kb. 60% a.
A vörösréz-, alumínium-, és aludursodronyok az összes szabványos
méretékben készülnek. A kábeleket a gyárak kábeldobra hajtva és kilo­
grammban mérve szállítják.
4. táblázat
Szabványos csupasz vörösréz-, alumínium- és ötvözött alumínium (aludur)
sodrony ellenállása és terhelési adatai
1000 m közepes 20 ’ C túlmelegedés esetén Alumí­ ¡Ötvözött
Névle­ ellenállása: + 20° megengedhető legnagyobb nium­ J alumí­
ges Egyes C mellett í) áramerősség amp. nak niumnak
i
kereszt- huzalok i megfelelő egyen­
metszet száma db í
vörös­ alu m í- j vörös- alumi- értékű réz­
m m ’2 réz I nium j alu d u r j réz j nium aludur keresztmetszet
mm*

10 7 1,785
16 7 1,122 1,805 2 ,0 9 5 115 92 88 9 ,9 8,5
>25 7 0 ,7 3 7 1,185 1,378 151 121 115 15,0 13,0
35 7 0 ,5 2 5 0 ,8 4 5 0 ,9 8 2 174 149 142 21,1 18,2
50 1 0 ,3 6 4 0,587 0 ,6 8 2 234 187 178 3 0 ,5 26,3
50 19 0 ,3 7 2 0 ,5 9 8 0 ,6 9 5 231 185 176 29,8 25,7
70 19 0,271 0 ,4 8 5 0 ,5 0 5 282 226 215 4 1 ,0 3 5 ,4
95 19 0 ,1 9 2 0 ,3 0 9 0 ,3 5 9 357 283 269 5 7 ,8 49,8
120 19 0 ,1 5 3 0 ,2 4 5 0 ,2 8 5 411 329 313 77s,7 62.7
150 37 0 ,1 2 2 0 ,1 9 6 0 ,2 2 7 477 382 363 9 1 ,3 78,7
185 37 0 ,0 9 8 0 ,1 5 8 0 ,1 8 3 ' 544 435 414 113,0 97,5
240 37 0 ,0 7 8 0 ,1 2 6 0 ,1 4 6 630 502 479 142,0 122,0
240 61 0 ,0 7 4 0 ,1 1 8 0 ,1 3 7 641 513 488 1 5 1 ,0 i 130,0
:>00 1 61 0 .0 6 0 0 .0 9 6 0.111 747 598 568 1 8 6 ,0 1 160,0

A szabványos csupasz vörösréz-, alumínium- és aludur-vezeték

keresztmetszetét, szerkezetét és súlyát a 3. táblázat, ellenállását és
terhelési adatait a 4. táblázat tartalmazza.

2. Vezetékösszekötők — leágazók

A vezetékek kötésére és leágazására

szolgáló fontosabb szerelvények a követ-
>9, ábra. Forrasztó kábelsaru 1£ZŐk. A kábelsaru sárga- v. vörösréz­
ből, alumíniumból vagy vasból készül,
forrasztható vagy csavaros kivitelben (50. és 51, ábra.)*

52
 Az elágazó szorító (Weco) a védőcsövek dobozaiban készített köté­
sek részére alkalmas (52. ábra). Sárgarézből és nemesített alumíniumból
készül, 2,5—35 mm2 keresztmetszetű vezetékek részére.
Az egyetemes leágazó szorító nagyobb keresztmetszetű csupasz és
szigetelt vezetékek összekötésére szolgál. Rézvezetékhez vörösrézből
bronzcsavarokkal készül, egy- vagy kétcsavaros kivitelben (53, ábra).
Alumíniumvezetékekhez alumínumötvözetből készül, horganyzott acél­
csavarokkal, rögzítő anyával,
rugalmas alátét acélgyűrűvel,
egy-, két- vagy háromcsa­
varos kivitelben. Az egye-

51. ábra. Csavaros kábelsaru 52. ábra. Weco-szorító

temes leágazó szorító csak villamos kötésre használható, húzásra nem

vehető igénybe. Alkalmas különböző keresztmetszetű vezetékek csat­
lakoztatására.
Szabadvezetékek húzásra igénybe vett kötéseihez markoló (karmos)
szorítok használhatók. Vörösréz vezetékeknél a markolószorító nagy-
szilárdságú bronzpofákból, aludurve-
zetéknél alumíniumpofákból áll, ame­
lyeket acélcsavar szorít össze.
Az aludurvezetékhez használt ro-
vátkás összekötő alumínium vagy aludur
laposhüvelyből áll, rézvezetékhez a
hüvely anyaga vörösréz. Az összekö­
tendő vezetékeket ezen hüvelybe két
oldalról betoljuk és a hüvely mindkét
oldalába egy erre a célra szolgáló szer­
számmal rovátkákat nyomunk. A ro-
53. ábra. Leágazó szorító vátkák rögzítik a vezetéket és meggá­
tolják annak kicsúszását. A rovátkák
helyét gyárilag előre megjelölték. A rovátkák elkészítésére a rovátkoló
fogó szolgál (54. ábra). Csak vezetékvégek kötésére alkalmas és a kötés
nem oldható. Szege eses és csavaros (Hoffmann) összekötők nemesített
alumíniumból készülnek egy- és kétrészű kivitelben. A vezetéket az

53
 U-alakúra meghajtott lemez vagy lemezek közé fogjuk és szegeccsel,
illetve csavarokkal rögzítjük (55. és 56, ábra), A kötések elkészítéséhez
szerszámok szükségesek (57, ábra), A leágazó végszorítók kivitele azo-

54, ábra. Rovátkoló szerszám

55, ábra. Kétrészes szegecselt összekötő

56, ábra. Kétrészes csavaros vezetékösszekötő

57. ábra. Hoffmann-szerszám

nos a már ismertetett végszorítóval, azonban olyan kiképzésű, hogy
leágazás készítésére is alkalmas (58. ábra). Nemesített alumíniumból,
horganyozott acélcsavarokkal készül. Vörösréz vezetékhez az összekötők
bronzból készülnek.
 A végszorítók kizárólag végkötések készítésére alkalmasak. Az
aludur-vezetékhez használt két ötvözött alumíniumrészből, a vörösréz
vezetéke bronzból van, amelyeket
horganyozott acélcsavarok szorí­
tanak össze. A végszorítókban
a hornyok nem párhuzamosak,
hanem olyan irányban vannak
kiképezve, hogy a húzóerő a
szorító, illetve a kábel tengelyé­
ben érvényesül, így a húzás
folytán a végszorító nem tud
elferdülni
Alumínium- és rézanyagú ve­
zetékek, illetve szerkezetek össze­
kötésénél Cupal-hüvelyt vagy 5«. ábra. Végkötés szőritóval
alátéttárcsákat kell használni. A
Cupal alumíniumlemez, amelynek egyik oldalára vékony vörösrézlemezt
hengereltek, vagy galvanikus rézbevonata van. Az alumínium és réz
szoros kapcsolata folytán a két fém közé nedvesség nem hatolhat és
így elektrolitikus maródás nem lép fel. Szükségszerűen a Cupal helyette­
síthető kadmiumozott vassal.
A pólyás kötésekhez használt kötőhuzalok átmérője legalább a követ­
kező legyen:
réz-, kadmiumréz-, bronz- és acélvezetékek esetén
a vezetékatmerőnek 1/4—
e,
alumínium-, nemesített alumínium- és acélalumínium­
vezetékek esetén a vezetékátmérőnek ...................... 1/3-a,
de legalább )
Vezeték- Kötőhuzalátmérő
keresztmetszet legalább
réz-, kadmiumréz-, vas-acélsodronyok
eseten ............... ............ .. 16 mm2-ig 1,5 mm
.35 mm2-ig 2 mm
50 és azon felül 2 —3 mm
alumínium-, nemesített alumínium-,
acélalumínium sodronyok esetén . . . . 10 mm2-ig , 1,7 mm
25 mm2-ig 2,1 mm
60 mm2-ig 2,5 —3 mm
azon felül 3 —4 mm
A polyazoszalag............................ .............. szélessége 10 mm
vastagsága 1 mm

55
 3. Védőcsövek

ólmozott vasszalagburkolásá védőcső

Két ellentétes irányban sodrott és bitumenes anyaggal teljesen át­
itatott papirosszalagokból készítik, melyet 0 , 2 mm vastag hornyolással
készült vasszalag vesz körül. A vasszalagot ólmozzák, hogy a rozsdá-
sodásnak ellenálljon. Általában ólmozott csőnek hívják. A csöveket
szabványos kivitelben 3 m hosszban gyártják. A szabványos kiviteli
a cső fémköpenyébe sajtolt szabványjel jelzi. A csöveket a belső átmérő­
jük szerint jelöljük. A szabványos méretek a következők:
névleges belső átmérő mm-ben . . . . . . . 11 13,5 16 23 29 36
külső átmérő mm-ben ............................... 15,2 17,8 20,8 28 34 42

A fenti méreteken felül készül még 9 mm belső átmérővel is, de ezt

csak gyengeáram részére használjuk, ott, ahol a vastagabb cső elhelye­
zése nem lehetséges.

Szalagvasburkolású védőcső lakkozott kivitelben

Mind szerkezete, mind méretei, teljesen megegyeznek az ólmozott
csövekkel, azonban a fémköpeny ólmozás helyett lakkozva van.

Alumíniumszalagburkolású védőcső
Azonos az ólmozott csővel, azonban fémborítása alumíniumszalag -
ból készül.
I
Védőcső-tartozékok
Fémkarmantyú, bélés nélküli fémcsődarab, melyet a csövek toldá-
- sára használunk. Az összes szabványméretű csövekhez készül.
Porcelánpipa fémkarmantyúval és porcelánbevezető a csövek szabad
kivezető végére szükséges, hogy a behúzott vezetékek szigetelését
védjük.
Csőszorítók a falon kívüli szerelésnél a csövek rögzítésére szol­
gálnak.
Elágazó dobozok a csövek elágazásánál a vezetékkötések készítésé­
nél szükségesek. Itatott papírosból készülnek fémlemezburkolattal.
Általában „ólmozott doboz“ névvel jelöljük. Fedele fémlemezből készül,
melyet vagy rugóval, vagy elfordítható bajonettzárral rögzítünk a do­
bozra. A fedelek a kezelés részére füllel, vagy két lyukkal készülnek.

56

f
A kétlyukas tapétafedő, amelynél a falsíkból nem áll ki a kezelőfül, így
sokkal tetszetősebb, ezenfelül a lyukak a doboz szellőzését is lehetővé
teszik. A dobozok szabványos méretei a következők :
65 mm belső 0 kerek doboz . . . . 2 —3 szál 11 vagy 13,5 mm 0 csőhöz
65 mm belső 0 kerek doboz . . . . 2 - 3 szál 13,5 vagy 16 mm 0 csőhöz
78 mm belső 0 kerek doboz . . . . 2 —3 szál 16 vagy 23 mm 0 csőhöz
100 x 100 mm méretű szegletes
doboz . . . . ___2—3 szál 23 vagy 29 mm 0 csőhöz
vagy ............... .. 2 —3 szál 36 mm 0 csőhöz
15Öx 150 mm méretű szegletes
d o b o z ........... .. 2 —3 szál 36 mm 0 csőhöz

Az 55 mm 0 -jű dobozt süllyesztett szerelvények elhelyezéséhez

és gyengeáramú szereléshez 1 1 mm 0 csőnél használjuk.

Reformcső

Itatott papiros védőcső fémburkolat nélkül. Szerkezete és mérete

megegyezik a fémburkolatú csövekével.
A csövekhez szükséges szerelvények: porcelán pipa, porcelán be­
vezető, elágazó doboz ugyanazok, mint a fémburkolatú csöveknél,
azonban 65 mm átmérőjű doboz papiroscső szerelése esetén fémburkolat
nélküli kivitelben is felhasználható.
A reformcsövek karmantyúit fém helyett itatott papirosból készítik.

Acélpáncél védőcső

Az acélpáncélcsövek hosszirányban hajlított és hegesztett vas­

lemezből készülnek. Belsejük itatott papírral van bélelve. A gyárak
3 m hosszú szálakban, 11, 13,5,
16, 21, 29, 36 mm belső átmérő­
vel gyártják. Az acélpáncélcsövek
belső bélés nélkül is használha­
tók. A csövek végein acélpáncél
menet van toldásukhoz gyárilag
készített belső menettel ellátott ő9. ábra, Acélpáncélcső
karmantyút használunk. A csö­
veket vékony lakkréteggel bevonva szállítják, ami azonban a szere­
lésnél könnyen megsérül, úgyhogy felszerelés után ajánlatos olajfestékkel
átmázolni rozsda elleni védelemül (59. ábra)*

57
 Acélpáncélcső tartozékok

Porcelánpipa és bevezető belsőmenetű karmantyúba vannak be­

ragasztva és a csövek végére használjuk.
A leágazások, kötések készítéséhez idomdarabokat használunk,
amelyek öntöttalumíniumból vagy öntöttvasból készülnek.
Idomdarabok, kiskönyök (60. ábra), T-elágazó (61. ábra), átme­
neti szekrény (62. ábra) levehető tömített fedelekkel készülnek. A fede­
leket csavarok tartják.

60. ábra. Kiskönyök 61. ábra. T-elágazó szekrény 62. ábra. Átmeneti
szekrény

Az elágazó dobozok kerek és négyszegletes kivitelben készülnek

öntöttvasból, öntöttalumíniumból, újabban vaslemezből itatott papiros­
béléssel. Felerősítésekre két fül szolgál. A fedeleket csavarok tartják és
tömítetten zárnak.
A kerek dobozok kb. 62 és 84 mm átmérőjűek, a négyszögletesek
kb. 77 x 77, 96 x 96, 108 X 108 és 146 x 146 mm belső mérettel készülnek.
Előírás szerint a dobozoknak földelő csavarokkal kell bírniok. Az acél-
páncélcsöveket mechanikai sérüléseknek kitett helyeken szerelik. Nedves
helyiségekben a csőkötéseket míniumos kenderkóccal kell tömíteni.
A védőcsövekbe húzható vezetékek keresztmetszetét és számát az
5. táblázat tartalmazza.

Eternitcsövek
Az eternitcső azbeszt és cement keverékéből, hengerlés útján
készül. Villamosvezetékek védelmére általában akkor használjuk, ha
a felhasznált vezetékek a 36-os csőbe már nem férnek el (5. táblázat).
A csövek 1, 2 , 3 és 4 m hosszú darabokban készülnek. Szereléshez 50,

d d

63. ábra

58
 5. táblázat

Legkisebb belső csőméretek mm-ben G szigetelésű rézvezetékek részére MNOSZ 4 4 7 —51 szerint
Egy v e z e t é k K é t ve ze t é k Három vezeték j Négy v e z e t é k
j

Páncélcső Páncél cső Páncélcső Páncélcső

t
■*-*
O 1■*-»

......
N
O
E

metszete, mm’
nélkül
nélkül

Egy vezeték kereszt-

nélkül

Papírbéléssel
Papfrbélés
nélkül

Gázcső
Papírbéléssel
Papírbélés

Ólmozott cső
Eternitcső
Ö

Gázcső
u

Papi rbé léi

Ólmozott cső
Eternitcső

Gázcső
Papírbéléssel
Papírbélés
Gázcső
Eternitcső

Ólmozott cső

i
i
j Papírbéléssel
i
I 11 11 11 3/s 13,5* 13,5* 11 13,5 13,5 n
% 3/s 13,5 13,5 11 V«
11 11 11 — __
l,ő 3/s 13,5 13,5 11 % 13,5 13,5 11 — 16 16 13,5 ——
—
v2 V*
2 ,5 11 11 11 3/s •13,5 13,5 11 _ 16 16 —
V2 13,5 3U 16 16 16 3U
4 13,5 13,5 11 — 16 16 13,5 —
V2 V 23** 21 16 3U 23 21 16 1 ——
6 13,5 13,5 13,5 — 23** 21 __
l/ 2 16 3u 23 21 16 — 29** 29** 21 1 —
10 13,5 13,5 13,5 — 23 29** 21
3U
l/ 2 i 29** 29 21 — 29 29** 21 —
16 16 16 13,5 — 29** 29 __ VL 1lU
3U 21 i • 29 29 21 — 36** 36 29 —
iV 4 iv 2
25 23 21 16 —
3U 29 29 29 í 1/* 36 36 29 — 36 36 36 —
i 1/* 1V 2
35 23 21 21 — 36 36 __ J
3U 29 l l /4 50 36 36 29 — — 36 2 50
1V 2
60 23 21 21 1 — 36 _
36 IVo 50 — — 36 2 50 ■
— — —
2 1/4 6#
70 29 29 21 1 — 36 36 2 60 — — 36 2 1/, 60 — — — 2 Va 60
95 29 29 29 — — -- _ —
ilu 2 60 — — 2 1/ 2 60 — — — 2 1/2 70
120 36 36 36 — — — __
ÍV . 2l/ 2 60 — — — 3 80 — --- ' — 3V , 80
150 36 36 36 1V 2 —7 - — — — 70 — ---■
2 x/ 2 — 3V 2 80 — — 4 80

Mellékhelyiségekben, falusi lakásban és szükség esetén mennyezetben 11 mm belső átmérőjű védőcső is használható,
feltéve, hogy csak egy könyök kerül beépítésre.
** 4 m-nél rövidebb egyenes vezetékszakasz esetén egy mérettel kisebb cső is alkalmazható.
M egjegyzés, óim , csövön hornyolt vasszalaggal burkolt papírcső vagy azzal egyenértékű más szabványos védőcső
értendő. Páncélcsövön fémcső értendő.
60, 80, 100 esetleg 125. mm belső átmérőjű csöveket használunk. A csö­
vek egyik vége karmantyúnak van kiképezve; összeillesztésnél tömítő-
kötelet használunk. A csőkötés készíthető az eternit karmantyú levágása
után, csavaros fémkarmantyúval is (63. ábra), ennek előnye a kisebb
helyszükséglet. A csövekhez készül külön kettős karmantyú, 45°—90°-os
ívcső és T-elágazó. Eternitcsöveket csak nagyon ritkán süllyesztünk
falba, mivel a szükséges horonymélység a falakat nagyon gyöngíti.
Rendszerint falon kívül, bilincsekkel felerősítve szerelik. Tetszetősebb,
ha az Eternitcsöveket az elhelyezés után elrabitzolják.

4* Porcelánszigetelők
Porceláncsigák
Köpenycsigákat használnak szabadon szerelt vezetékek felerősí­
téséhez.
A köpenycsiga a következő méretekben készül: 37x35, 42x45,
64 x 65,75 x 80 mm. Az első méret a magasság, a második
pedig a köpenycsiga átmérője. Az egyes csigák felerősíté­
sére legalkalmasabbak az acélékek (64. ábra).
Több párhuzamos vezeték szerelésénél a köpeny­
csigákat anyáscsavarokkal közös bakra szereljük (65. ábra).
Kisfeszültségű szabadvezetékek szereléséhez harang­
szigetelőket használunk. Készülnek porcelánból és üveg­
ből, jelzésük K T 35, 16 mm2 keresztmetszetig és KT 150,
120 mm2 keresztmetszetig.
A harang-szigetelőket acéltartókkal rögzítik a tám- 0
szerkezethez. A fába való megerősítésre szolgálónak a 6'í. ábra.
jele P, a falba valóé M; mindkettő hajlított gömb- vagy Acélék
négyzetvas. Vasszerkezethez a G jelű egyenestartót has*^
náljuk.

65. ábra. Köpenycsigákra szerelt vezeték

5* Világítási és h áztartási szerelvények

A világítás céljaira használt kapcsolók szerkezetük szerint több cso­
portra oszthatók; legismertebbek a billenő (tumbler) és a forgócsapos
kapcsolók.

60
6. t á b lá z a t

61
 Billenő kapcsolók
A billenő kapcsolók működtetésére kis kar szolgál, amelynek le-fel
mozgatásával, közbeiktatott rugóval egy himba billenése végzi a kap­
csolást. így a kapcsoló pillanatmegszakítású és mind váltakozó- mind
egyenáramra használható.
A világítási billenő kapcsolók 250 V feszültségre és 6 A áramerős­
ségre készülnek. A billenő kapcsolók főbb típusai a következők: egy-
sarkú kapcsoló az áramkör egyik vezetékét szakítja meg, kétsarkú kap­
csoló az áramkör mindkét vezetékét egyidőben kapcsolja ki, csillárkap­
csoló (kétáramkörű kapcsoló) két vezeték egymás után való ki- és bekap­
csolására szolgál, váltó- (alternatív) kapcsoló egy lámpahelynek két külön­
böző helyről való ki- és bekapcsolására, végül a keresztkapcsoló, mely egy
lámpahelynek vagy lámpacsoportnak tetszés szerinti helyről való bekap­
csolására szolgál, mégpedig úgy, hogy a vezeték két végpontján két váltó­
kapcsolót szerelünk. A kapcsolók bekötési rajzait az 6. táblázat szem­
lélteti.
A billenő kapcsolókat a gyárak falon kívüli és süllyesztett kivitelben,
barna és fehér bakelitházban készítik.

Forgócsapos kapcsolók
A forgócsapos kapcsolók 250 V, 10 és 15 A áramerősségre készülnek.
Itt a kapcsolást közbeiktatott rugóval egy forgókorong végzi. A forgó­
csapos kapcsolók egy-, két-, háromsarkú, csillár-, váltó-, keresztkapcsoló
kivitelen felül még mint szállodai kapcsolók kerülnek alkalmazásra.
A szállodai kapcsoló két lámpahelynek felváltva való kapcsolására szol­
gál. A kapcsolási rajzok ( 6 . táblázat) mellett levő számok megegyeznek
a vonatkozó szabványban szereplő számokkal, amelyeket a szabvány
szerint a kapcsoló aljzatán is fel kell tüntetni.
Forgócsapos kapcsolók készülnek falon kívüli és süllyesztett szere­
lésre alkalmas kivitelben, fehér vagy barna bakelitfedéllel, ritkábban
porcelánházban.
A védett kapcsolók teljesen zárt bakelit és öntöttvas vagy öntött
alumíniumházban vannak elhelyezve. Csatlakozásuk acélpáncél menetű.
Kiskábel szerelésénél az acélpáncél menetbe tömszelence helyezhető,
A vízmentes kapcsolók külsők kivitele hasonló a védett kapcsolóké­
hoz, de a forgócsap tengelyvége, amely szögletes, nincs a fedélen átve­
zetve, hanem a forgócsap furatába illik. A forgócsap a fedélbe labirint­
tömítéssel illeszkedik.

62
 Különleges kapcsolások jelvégzésére a kamrás*[kapcsolót használjuk«
Szerkezete lehetővé teszi, hogy több kapcsolórendszert helyezzünk
egy tengelyen egy­
más fölé és így kü­
lönleges kapcsoláso­
kat egyszerre végez­
hetünk ( 6 6 . ábra),
A kamrás kapcso­
ló áramszakítói zárt
kamrában vannak el­
helyezve és így a
külső tértől, mint az
egyes kapcsolórend­
szerek egymástól, el
vannak különítve.
Robbanásveszély­
nek kitett helyeken
öntöttvas vagy öntött
alumíniumházban tö-
mítetten zárt, rob­
banás- és sújtólég-
biítos különleges kap- M. dbra. Kamrískapcsoló
csolót használunk.

Dugaszoló aljzatok
A szabványos dugaszoló aljzatok 250 V feszültségre és 10 A áram­
erősségre készülnek, barna vagy fehér bakelit-, ritkábban porcelán­
házban. Szerelhetők falon kívül és süllyesztve. A szabvány előírása sze­
rint legalább két részből kell az aljzatoknak állniok. Az egyik rész az
alap a hüvelyekkel és szorítócsavarokkal, másik rész a fedél. A fedél
nyílásain keresztül csatlakozik a villásdugó, ezen nyílásokon át a hüvelyek
kézzel nem érinthetők. Az aljzat fedelének olyan szélesnek kell lennie,
hogy a villásdugó abba egysarkúlag ne legyen bedugaszolható. A duga­
szoló aljzatok védetten is készülnek, bakelit- vagy öntött alumínium­
házban, acélpáncél menettel, vagy tömszelencével.
A dugaszoló aljzatoknak olyan rugózó érintkező hüvelyeik vannak,
hogy azokban úgy a 4, mint az 5 mm átmérőjű csapokkal készült villás­
dugó biztos érintkezést létesít.
A háztartási dugaszoló aljzatok főzőlapok, hordozható villanykály­
hák, hősugárzók csatlakozására készülnek, mégpedig falon kívüli és s ü l ­
lyesztett kivitelben, barna vagy fehér bakelitfedéllel. Rendszerint olcsóbb
63
tarifa alá. eső áramkörökbe kapcsolódnak, sőt sokszor a feszültség is eltér
a világítási áramtól, ezért szerkezetüknek olyannak kell lennie, hogy a
világítási villásdugót ne lehessen bedugaszolni. Ezt a követelményt szol­
gálja a fedél piskóta alakú kivágása, amelybe
csak az ugyanilyen alakú csapszeggel bíró dugót
lehet használni. A háztartási aljzatok és dugók
/ e^ e\
I szabvány!
el vannak látva földelő érintkezőkkel.
Az ipari csatlakozások részére a dugaszoló
aljzatok és dugók 15, 25, 40 és 60 A áram­
67. ábra. Szabványjel erősségre készülnek, mégpedig bakelitházbán és
öntött alumínium, illetve öntöttvasházban. Sar­
kok szerint van 2 + 1 és 3-f-l sarkú kivitel, ahol a harmadik, illetve
negyedik érintkező a védővezeték csatlakozására szolgál.
Tűz- vagy robbanásveszélyes helyen csak olyan dugaszoló aljzatot
szabad felszerelni, amelyet kapcsolóval láttak el és a dugót kihúzni
vagy bedugaszolni csak feszültségmentes állapotban lehet. Az ilyen
dugaszolóaljzatokat kényszerkapcsolású dugaszolóaljzatoknak hívjuk.
A szerelvények minőségi előírásairól szabványok intézkednek. A fenn­
álló rendelkezések értelmében csak szabványos anyagokat szabad felhasz­
nálni. A szabványos anyag a szabványjellel (67. ábra) van megjelölve.

6. Elosztó és biztosító szerelvények

A túlterhelés és a zárlatok ellen a vezetékeket biztosítókkal védjük
meg. Szabványos biztosítók a „D “ rendszerű biztosítók. A „D " biztosító
kivitele szerint lehet csapszeges ( 6 8 . ábra), mellső csatlakozású (69. ábra)
és beépíthető (70. ábra). Mindhárom kivitelű aljzat 25, 50,100 és 200 A
nagyságban készül. Anyaguk porcelán. A biztosító, további alkatrészei:
Illesztőgyűrű (71. ábra), amelyet az aljzatba különleges szerszám
segítségével kell becsavarni; rendeltetése, hogy megakadályozza az előre
megállapítottnál nagyobb olvadóbetétnek a biztosító aljzatba való
behelyezését.
Olvadóbetét (72. ábra) porcelánból készül és az olvadószál befoga­
dására szolgál, tetején kis kerek bemélyedésben egy kis színes üveg­
gyöngy van, ami a kiolvadás esetén kiesik. Alsó érintkezőjének átmérője
az áramerősség szerint növekedik és méretben megfelel az azonos áram­
erősségű illesztőgyűrű furatának.
A betétek lehetnek gyors és késleltetett vagy lomha kioldásúak.
A lomha kioldású betéteket rövid idő alatt lezajló áramlökések nem
olvasztják ki, de tartós túlterhelésnél és zárlatnál ugyanúgy olvadnak ki,
mint a gyorskioldású betétek. Alkalmazásuk oly áramkörben szükséges,
ahol a készülékek bekapcsolásakor áramlökések léphetnek fel, pl. moto-

64
toknál. A lomha olvadóbetét a porcelánpatronra festett spines gyűrűvel
van megjelölve.
A dugófej porcelánba ágyazott menetes fémhüvelyből áll (73. ábra).
A fémhüvely rugózva rögzíti a belehelyezett betétet. A dugófej tetején
üvegablak van, amin keresztül látható, ha a betét kiolvadt. Feltétlenül

betartandó szabály (melyet egyébként a Biztonsági Szabályzat is előír)

az, hogy a biztosító betéteket tilos átkötni, hanem kiolvadás esetén
azonos nagyságú gyári új betéttel kell pótolni.
Vezetékek túláram védelmére szolgálnak még a kismegszakítók
(automaták). Ezek 1, 2 és 3 sarkú kivitelben, 30 A áramerősségig készül­
nek. Porcelánalapra építik és ólomplombával zárható bakelitfedelük van.
Hőkésleltetett és mágneses gyorskioldással készülnek. A hőkioldást
kettősfém (két különböző fém egymásra sajtolva) végzi, amely a névleges­
nél nagyobb terhelés okozta meleg hatására elhajlik és a kilincsszerkezetet
kioldja. A mágneses gyorskioldó nagy áramerősségeknél oldja ki a kilincs­

5 V illan yszerelő m unka — 8|19 65

szerkezetet. A kismegszakító előnye, hogy a hiba megszüntetése után aZ
áram visszakapcsolható. A kismegszakítók ott alkalmazhatók, ahol a
zárlatiáramerősség 200 A-nél nem nagyobb (74. ábra),
A csapszeges biztosítókat a táblára szerelve használjuk. A táblákra
az áramköröknek megfelelő mennyiségű biztosítót szerelünk, azokat
a tábla háta mögött a szükséges Összekötésekkel — sínezéssel — látjuk el.
A legújabb szabvány értelmében a tábla anyaga
márvány, vagy kivételesen itatott műpala lehet.
Ezeket az elosztó- és biztosítótáblákat mint sza-

71. ábra. Illesztőgyűrű 72. d&ra. Olvadóbetét 73. ábra. Dugófej

badon álló, hátulról hozzáférhető szerkezetet kell készíteni. Kivétele­

sen megengedett a kifordítható tábla alkalmazása, ha az a következő
követelményeket kielégíti: a mozgatáskor a tábla nem szenved mecha­
nikai igénybevételt, a tábla befordított helyzetben kulccsal lezárható,
vagy csak szerszámmal oldható, kifordítás után a tábla a kifordítou

74. ábra. Kismegszakító

helyzetben rögzítve marad, végül a vezetékek kapcsolólécekhez van­

nak vezetve, a fal és tábla között különlegesen hajlékony kábel léte­
síti az összeköttetést.
Előfordul a vegyes szerelés is, amikor az áramköröket egy D bizto-
66
 §ító és egy kisautómata védi. Éz esetben az automata névleges áramerőssé­
gét kisebbre kell választani a D biztosítóénál, hogy túlterhelés esetén
lehetőleg az automata oldjon ki.

75. ábra. vDe 2/II. jelű kétáramkörös biztosítószerelvény

Korszerűbbek és üzemben előnyösebbek a beépíthető elemekből

összeállított elosztószekrények. Ezeknél a szekrényeknél a biztosító­
elemek laposvasból készült sínekre vannak szerelve és eternit- vagy
petrinax-lemezzel vannak fedve. A fe­
dél megfelelő furatain át lehet az olva­
dóbetéteket az aljzatokba becsavarni.
A fedlapot térköztartó csavarok rögzítik.
A fedlap levételével az összes kötések
és vezetékek kényelmesen hozzáférhe­
tők. Szükség esetén a szerelvény ajtó­
val zárható le.
Ezek a szerelvények falra szerelve
is elhelyezhetők. Ilyen korszerű két­
áramkörös, tömegben gyártott, szerel­
vényt mutat be a 75. ábra, amely egy- 76. ábra. Fogantyús biztosító
áramkörös kivitelben is készül.
200 és 600 A áramerősségek esetén az NKi jelű fogantyús biztosítót
alkalmazzuk (76. ábra). A „D “ biztosítók 5—10 000 A, az NKi biztosí­
tók 30 000 A zárlati áram megszakítására alkalmasak.

7. E lektrom otorok
A villamos energiát motorok segítségével mechanikai munkavégzésre
tudjuk felhasználni. Működésük az elektromos áram mágneses hatásán
alapszik.
A motor villamos teljesítménye, amelyet wattban, vagy annak ezer­
szeresében, kilowattban mérünk, a tengelyen mint mechanikai teljesít­

se 67
i
meny jelentkezik. A mechanikai teljesítményt lóerőben Vagy méterkilo­
grammban mérjük (1 L E = 75 mkg). A mkg-ban mért teljesítményt
forgató nyomatéknak vagy röviden nyomatéknek nevezzük.
A névleges nyomaték az, amit a motor kifejt, amikor a teljesitmeny-
táblán feltüntetett névleges teljesítménnyel van terhelve; indítónyoma­
ték az, amit az indítás alkalmával tud a motor rövid ideig kifejtem; i ~
lenőnyomaték az a felső határ, amelynél nagyobb nyomaték a motort mar
megállítja,

77. ábra. Indukciós motor

Szerkezetük szerint a villamos motorokat két csoportra oszthatjuk:

1. Indukciós motorok; ezek áramnem szerint lehetnek egyfázisú és
többfázisú (forgóáramú) motorok ( j j . ábra)*
2. Kommutátoros motorok, ezek lehetnek egyen- és váltakozóáramú
motorok.
Az indukciós motorok működése a forgó mágneses mező hatásán
alapszik. A motor állórészébe vezetett (primer) áram által létesített mágnes­
mező és a forgórészben indukált (szekunder) áram kölcsönhatása folytán
a forgórész forgásba jön. A forgórészbe tehát semmiféle áramot nem kell
vezetni, ezért az összes motorfajták közül az aszinkronmotorok szerkezete
a legegyszerűbb és következésképpen a legüzembiztosabb. Ha a motor
terhelés nélkül jár, akkor csak a mágnesező áramot és a veszteségek
fedezéséhez szükséges áramot veszi fel a hálózatból, ez a névleges
áramerősségnek kb. 20-40% -a. A mágnesező áram, mint induktív
áram, wattnélküli áram, nem jelent fogyasztást. Az aszinkronmo­
torok áramfelyétele mágnesező wattnélküli és a terheléstől függő watt­
áramból tevődik össze. Ezért a motor teljesítménytényezője, cos <p mindig
kisebb mint 1.
68
 Az indukciós motorokat főleg háromfázisú hálózatokban használjuk
és csak ritkán fordul elő egyfázisú motorcsatlakozás.
A háromfázisú motorok állórésztekercsei csillagba (Y) vagy három­
szögbe ( A ) vannak kapcsolva. Ugyanaz a motor csillagba kapcsolva
|^3 = 1,73-szór nagyobb feszültségű hálózatra kapcsolható, mint három­
szögbe kapcsolt tekercseléssel. A háromszögben kapcsolt tekercselésű
motort ugyanazon feszültségű hálózatra kapcsolva az áramfelvétel

- L = —- -dal lesz kisebb, de ugyanakkor csökken a motor nyoma-

|/3
téka és indítónyomatéka. Általában a háromfázisú motorok kapocs­
deszkáján hat kivezetés van, ebből három kivezetés a tekercselések kez­
dete, jelölésük U—V —W. A másik három kivezetés a tekercsek vége,
jelölésük X —Y —Z. Készülnek olyan motorok is, amelyeknél csak három
kivezetés van a kapocsdeszkán, ezeken vagy csillag- vagy háromszög­
kapcsolású tekercsek vannak, amit a teljesítménytábla adataiból tudha­
tunk meg.
A gyárak 50 periódusnál a következő szabványos feszültségekre
szokták a motorokat gyártani: >
110/190 V, A /Y ; 220/380 V, A /Y ; 380/660 V, A /Y .
A felsoroltakon kívül 110—190—220—380 és 500 V-ra vagy csillag­
vagy háromszögkapcsolású motorokat is találunk.
Az indukciós motorok fordulatszáma azonos periódus mellett a
motor pólusszámától függ. Az üresjárási fordulatszám percenként
120 • periódusszám
pólusszám
. 120 • periódusszám . , . , ,
ahol ------------- -------- a szinkron fordulatszam,
pólusszám
ez 50-periódusú váltakozó áramnál:
2 pólusú motoroknál 3000 ford/perc
■ 4 pólusú motoroknál 1500 ford/perc
6 pólusú motoroknál 1000 ford/perc
8 pólusú motoroknál 750 ford/perc
s a csuszamlás (slip), amit a forgórészben indukált áram kisebb periódus-
száma okoz és a szinkron fordulat 2%-tól 8%-ig terjed*
A forgórész szerkezete szerint megkülönböztetünk rövidrezárt és
csúszógyűrűs forgórészű indukciós motorokat. A rövidrezárt forgórészű
motor forgórésztekercselése rövidre van zárva.
A -

69
 A rövidrezárt forgórészű motorok indító nyomatéka közvetlen
bekapcsolás esetén 1—1,6-szerese a névleges nyomatéknak, indítási áram­
lökésük az üzemi áramerősség 5—7-szerese. Kisebb motornál az indítási
nagy áramlökés még nem okoz a tápláló hálózatban zavart, azonban
a nagy motoroknál az indítási áramlökés az ugyanarra a hálózatra kapcsolt
többi fogyasztó üzemét zavarja. A nagy indítási áramlökés csökkenthető
áramkiszorítós forgórészekkel, mint amilyen a kétkalickás és a sokhornyú
forgórész. Az áramkiszorítás'forgórészű motorok indítónyomatéka 1,8—
2,2-szeres, az indítási áramlökés pedig kb. 3—5-szörös.
Az indítási áramlökés csökkentésének másik módja a csillaghárom­
szög (Y/A) kapcsolóval történő indítás, amelynél a motor láncolt feszült­
ségre készült tekercseit először csillagállásban kapcsoljuk a hálózatra és
ha a motor felgyorsult, kapcsoljuk át a tekercselést háromszögbe. Ezen
indítás hátránya, hogy az indítónyomaték 1/3 részére csökken, tehát
teher alatti indítás esetén nem alkalmazható.
A csúszógyűrűs forgórészű motorok forgórésze háromfázisú gom-
bolyítással készül, a gombolyítás három vége az áramvezető gyűrűkhöz
csatlakozik. A gyűrűk és az indító ellenállás között szénkefék létesítik
az összeköttetést.
A csúszógyűrűs motort akkor használjuk, ha nagy indítónyomaték
szükséges, pl. daruk, dugattyús kompresszorok, vagy nehezen induló
transzmissziók hajtásánál, vagy ahol a megfelelő nagyságú rövidrezárt
forgórészű motor nagy indítási áramlökése zavarná a többi fogyasztót és
emiatt az áramszolgáltató előírja a csúszógyűrűs motort.
A csúszógyűrűs forgórészű motor fordulatszáma a forgórészhez
kapcsolt megfelelően méretezett ellenállással tág határok között szabá­
lyozható. Az ellenálláson átfolyó áram meleggé alakul át, ami veszteség, 4
emiatt a szabályozás hatásfoka rossz. Az ellenállással történő fordulatszám-
szabályozást csak különleges üzemi követelmények esetén alkalmazzák.
Egyfázisú, indukciós motorok szerkezetileg megegyeznek a három­
fázisú motorokkal. Forgórészük rövidrezárt. Állórészük egy fő- és egy
segédfázis gombolyítással készül. .Egy fázis esetén két ellentétes forgó
mágnesmező jön létre és így a motor nem tud megindulni ezért indításnál
kondenzátorral — fojtótekerccsel — vagy ellenállással előállított segéd-
fázist kapcsolunk a motorra. A fő- és a segédfázis együtt az egyik forgó­
mezőt semlegesíti, a megmaradó mező a forgórész áramával már in-
dítónyomatékot ad. Ha a forgórész már fordulatra jutott, ajckkor a segéd­
fázist kikapcsolhatjuk, mivel ekkor már a motor tonább fog forogni. Szíj­
hajtás esetén a motor a szíj meghúzásával is forgásba hozható. Az
egyfázisú indukciós motor teljesítménye kb. 50 —60%-a az ugyanazon
nagyságú és fordulatú háromfázisú motorénak.
A felsoroltakon kívül készülnek még egyfázisú csúszógyűrűs és egy­
fázisú kollektoros (repulziós) motorok.

70
 A motorokat az üzemi helynek megfelelő igények szerint nyitott*
csepegő víz ellen védett, szellőzve zárt és teljesen zárt köpenyhűtésű
kivitelben készítik.
A motorokon a vonatkozó szabvány előírásának megfelelő teljesít­
ménytáblát kell elhelyezni, amelyen fel van tüntetve a gyártó neve vagy
jele, a típusjelzés, gyártásszám, a feszültség, az áramerősség, a periódus-
szám, a teljesítmény, a fordulatszám, és a teljesítménytényező.
Szinkr,onmotorokkal ritkán találkozunk. Szerkezetük abban külön­
bözik a csúszógyűrűs motoroktól, hogy a forgórész mágneses terét külön
egyenáramú áramforrásból táplált, tehát egyirányú mágneses mezőt adó
elektromágnesek alkotják.
A szinkronmotorok pontosan a szinkron-fordulatszámmal járnak,
tehát a csuszamlás 5 = 0. Alkalmazásuk ott indokolt, ahol egyúttal a
teljesítménytényező (cos cp) javítására is felhasználhatók.

8. Ip ari kapcsolók

Vezetékek és nagyobb áramerősségű készülékek, főleg motorok

ki- és bekapcsolására használt kapcsolók a következők:
Emeltyűs (késes) kapcsoló, főleg márvány alapra szerelve, 2-, 3-, eset
leg 4-sarkú kivitelben készül. A kapcsolást oldalt elhelyezett karral moz­
gatott kések végzik. Csak hasítékmentes vé­
dőfedéllel ellátott kapcsolók szabványosak.
Késes kapcsolók készülnek még öntött
alumíniumházban, esetleg biztosítókkal egy­
beépítve is, általában 360 A áramerősségig; 1 ■ip '

ott használják, ahol a kapcsoló nagyobb é * i

mechanikai sérüléseknek van kitéve. Ezek a
kapcsolók por és fröccsenő víz ellen védett
kiv ítelűek.
Az emeltyűs átkapcsoló hasonló szerke­
zetű, azonban nemcsak ki- és bekapcsol, ha- 78 ábra
nem egy közép 0-állástÓl jobbra és balra is Rudashajtású tábla mögé szerel-
kapcsolható. Mindkét kapcsolót általában 40, hetö háromsarkú késeskapcsoló
60, 100, 160 és 200 A áramerősségre készítik.
Mind az emeltyűs kikapcsoló, mind az átkapcsoló készül tábla mögött
szerel' hető kivitelben, ez esetben kezelése a tábla előttről rudazathajtással
történik (78. ábra). A rudazathajtású kapcsolók két- és háromsarkú
kivitelben, általában 2000 A áramerősségig készülnek, de 600 A fö­
lött árammegszakításra nem használhatók.
A hengerkapcsolók háromsarkúan, 25 A áramerősségre készülnek.
Szerkezeti felépítésük a forgócsapos kapcsolókéhoz hasonló, de erősebb

71

¡Ke r -
 I

kivitelűek. A kapcsoló pillanatmegszakítással működik, bakelit és öntött

alumíniumházban.
A hengerkapcsolókhoz hasonlóak a bütykös kapcsolók. A 3-sarkú
25 A típus hazai gyártása már megindult, a 3-sarkú 60 A típus sorozat-
gyártása a közeljövőben indul meg.
Ipari billenő kapcsolók azonosak a világítási billenőkapcsolókkal,
de erősebb kivitelűek. Két- és háromsarkú; 15—20 A erősségre gyártják.

79♦ dftra. Tokozott elosztó berendezés

A távolról is vezérelhető elektromágnessel működtetett mágnes­

kapcsolókat különböző sarkszámmal és különböző áramerősségekre
készítik. Lehetnek levegőszigetelésűek és olajszigetelésűek; az olaj-
szigetelésűeknél a megszakító érintkezők olaj alatt működnek.

9. Ip ari biztosítók és elosztó berendezések

200 A-nél nagyobb áramerősségre és ott, ahol nagy zárlati
áramerősség lekapcsolása szükséges, az AEG-rendszerű fogantyús biz­
tosítókat alkalmazzák.
A fogantyús biztosítók aljzatai nagyszilárdságú porcelánból, 200, 400
és 600 A áramerősségre készülnek. Az olvadóbetétek késes kiképzésűek
és 40—600 A-ig terjedő áramerősségekre készülnek késleltetett kioldással.
Kezelésükhöz szigetelőanyagból készült fogantyú szükséges.
A fogantyús biztosítók táblára, kapcsoló állványra szerelve és toko­
zásba helyezve alkalmazhatók.
72
 Olyan helyeken, főleg gyárakban, ahol a biztosító-, illetve elosztó­
berendezés mechanikai sérüléseknek van kitéve, vagy a helyiség nedves,
párás, vagy a berendezést nem szakképzett személy kezeli, vagy a rendel­
kezésre álló hely korlátolt volta szabadonálló kapcsolóberendezés felállí­
tását nem teszi lehetővé, ott zárt elosztóberendezést használunk ( 7 9 ,
ábra),
A tokozások öntöttvasból és öntöttalumíniumból készülnek* Általá­
ban 500 V és 600 A-ig használjuk, azonban ennél lényegesebben nagyobb
áramerősségre szolgáló berendezések is elkészíthetők* A berendezések
gerincét egymás mellé építhető sín-szekrények képezik. A sín-szekrényekre
építik rá a biztosító- és kapcsolószekrényeket, továbbá a tervezés által
előírt mérőműszereket. A tokozott berendezések szekrényeit a gyárak
úgy készítik, hogy azok tetszőleges változatban építhetők össze és így pl.
egy 600 A-es sínszekrényhez 200 A-es sínszekrény csatlakoztatható. Az
összeépítés megkönnyítésére szolgálnak a különböző toldó és csatlakozó
közdarabok, továbbá a különböző méretű kábelvégelzárók. A bejövő és
elmenő csatlakozások acélpáncélcsővel vagy páncélozott kábellel készülnek.
• A berendezéshez használt kapcsolók főleg oldalmeghajtású késes kapcsolók,
a biztosítók pedig a D-rendszerű, illetve a fogantyús biztosítók.
Minden más rendszerű, fel nem sorolt, de forgalomban levő biztosító­
nak — mint nem szabványosnak — alkalmazása tilos !
m

10. M otorvédő autom aták

A motorvédő automaták általában az alábbiak ellen nyújtanak védel­
met:
a) huzamosabb ideig tartó és ezért károssá válható túlterhelések
ellen.
b) a feszültség kimaradása és az újbóli visszatérése esetén nem
kívánatos újbóli indulás ellen.
ej az automaták szerkezetétől függően zárlatok ellen.
d) korlátoltan egy fázisnak a kimaradása ellen,
Működési elvük és szerkezetük szerint a leginkább használt motorvédő
automaták a következőképpen csoportosíthatók.
A motorvédők készülnek mechanikai (kézi) vagy mágneses (nyomó­
gombos) működtetésre, levegő- (száraz) vagy olajhűtésű kivitelben.
A kézi működtetésűt kar, esetleg gomb segítségével kézzel kapcsoljuk,
míg a mágneses működtetésnél nyomógomb útján távvezérlés is lehet­
séges.
A motorvédő kapcsolókat szigetelőanyag-, lemez- és tokozott házba
építve szállítják.
 A túlterhelés elleni védelmet kettősfém (bímetall) látja el, amelyet
úgy állítanak be, hogy a motor tekercsei ne melegedjenek a túlterhelés
következtében meg nem engedett módon.
Ha a zárlati áramok nem túlnagyok, az 1500 — 3000 A-t nem
haladják meg, úgy az automata ellátható mágneses gyorskioldással,
esetleg fellépő zárlatok lekapcsolására. A feszültségkimaradás ellen
a feszültséghiány-tekercs véd, amely a hálózati feszültség 30%-nál nagyobb
feszültségcsökkenése esetén old ki.
Készülnek motorvédő kapcsolóval egybeépített csillagháromszög-
kapcsolók is, kézi és önműködő átkapcsolással.

11. G yengeáram ú szerelvények

Gyengeáramú szerelvények alatt főleg a törpe feszültséggel és kis
áramerősséggel működő különböző jelzőberendezésekhez, továbbá telefon,
rádiók szereléséhez használt anyagokat értjük. A leggyakoribbak a követ­
kezők.
A gyengeáramú csengők 6, 7, 8 cm átmérőjű lapos vagy harang­
alakú tányérral bakelitházban, 20—25 cm átmérőjű tányérral faházban
készülnek (80 ábra)*

80. ábra. Csengő 81. ábra. Csengő-reduktor 82. ábra. Húzósnyomó

Nedves, párás helyiségekben, szabadban, öntöttalumínium- vagy

öntöttvasházba épített csengőket használunk. ,
A berregők tányérnélküli csengők. A gyengeáramú csengők műkö­
déséhez szükséges áramot a csengőreduktor szolgáltatja. A csengő-
reduktor primerfeszültsége a hálózati feszültség, a szekunder oldalop
3, 5 és 8 V feszültségű kapcsai vannak (81. ábra).
74
 A csengőket nyomógombbal működtetjük; ezek készülnek falon-
kívüli, süllyesztett, bejárati, kapunyomó stb. kivitelben és számos válto­
zatban. Fürdőszobai használatra húzós-nyomó készül melyet zsinór
útján húzással működtetünk (82. ábra).
Szállodákban, kórházakban, vagy általában, ahol egy helyre több
nyomó útján lehet csengőjelet adni (pl. portán), ha a hívás helyét jelezni
akarjuk, kisebb igények esetén számtáblákat szerelünk, A számtábla kis
ablakokkal ellátott szekrény, melyben számok láthatok. Mindegyik lap
tartómágnese egy nyomóval van összekapcsolva; ha a hozzátartozó
nyomóval csengetnek, felbillenve jelzi a működésbe hozott nyomó számát.
A visszaállítás kézzel történik.
Nagyobb igényeket a sokféle változatban készülő fényjelzőberende­
zésekkel lehet kielégíteni.

12. A v illám h árító berendezés anyagai

A villámhárító berendezés létesítéséről és anyagairól az MNOSZ
274—52 „Biztonsági irányelvek villámcsapás káros hatásainak elhárí­
tására“ című szabvány intézkedik.
Villámhárító berendezés alatt értjük mindazoknak az egymással
jól vezető módon összekötött fémalkatrészeknek az összességét, amelyek
a védendő tárgyra csapó villámot káros hatás nélkül a földbe vezetik.
A felfogó a villámhárító berendezésnek a villámcsapás felfogására szol­
gáló összes alkatrésze és vezetője.
A levezető a villámhárító felfogó berendezését a földeléssel összekötő
vezetője.
A villámhárító berendezéshez réz, ötvözött alumínium (aludur) és
acél alkalmazható. A villámhárító berendezésnél a réz és ötvözött alumí­
nium nem jelentenek különleges előnyt és ezért, hacsak valami különleges
ok nem teszi indokolttá, pl. ipartelepeken a levegő gáz szennyeződései,
amelyek az acélt megtámadják, a villámhárító berendezés vezetői acélból
készülnek. Az esetleges ötvözött alumínium anyagú vezetőket nem sza­
bad föld alatt elhelyezni; réztárgyakhoz (pl. tetődísz) a kötést úgy kell
készíteni, hogy elektrolitikus maródás ne lépjen fel.
A villámhárító berendezéshez használható legkisebb vezető méreteket
a 7. táblázat tartalmazza.
A föld felett elhelyezett acélvezetékeket rozsdásodás ellen horga­
nyozni vagy olajfestékkel kell festeni, a föld alatt elhelyezett acélvezetéke­
ket tűzben vastagon kell horganyozni.
A III. csoportba sorolt vezetőket csak a föld alatt kell alkalmazni.
A szabvány értelmében a szalagokat előnyben kell részesíteni a más­
fajta vezetőkkel szemben.

70

•7
 7. táblázat
Villámhárító berendezés vezetői
Sodrony _ Szalag
A tömör huzal
Csoport Anyag átmérője kereszt- egy huzal kereszt- vastagság
mm metszet átmérője metszet mm
mm* mm mm*

A cél 8 50 1.2 50 2
L
Alumínium 9 70 2,2 75 3

A cél 10 95 1,8 100 3

rttí .
A lu m ín iu m 11 95 2.5 100 4

in . A cél 11 — — L00 4

Ha a felfogó vezetékeket a tetőhöz közel lehet felszerelni, akkor a

tető fölé legalább 20 cm-nyire kiálló vastartókat kell egymástól legfeljebb
2 m távolságban a tetőre erősíteni és a vezetőket ezeken kell végigvezetni.
Gyúlékony tetejű, vagy gyúlékony anyagokat és robbanóanyagokat
tartalmazó épületeknél, ahol a felfogó vezetéket a tetőtől távol kell tartani,
megfelelő hosszúságú vasból, acélból, fából vagy esetleg ötvözött alumí­
niumból készült rudak vagy más
tartószerkezet alkalmazása szük­
séges. Lapos vagy kislejtésű te­
tőknél a rudak beton lábakkal
állíthatók a tetőkre (83. ábra).
A villámhárító berendezés
levezetőit a talaj fölött 2 m ma­
gasságig mechanikai sérülések
ellen védeni kell.
83. ábra. Villámhárító-tartószerkezet A védelmet felhasított acél­
cső vagy idomacél szolgáltathatja.
A mechanikai védelem elhagyható, ha a levezető alsó része legalább
200 mm2 keresztmetszetű, legalább 4 mm falvastagságú acélcsőből vagy
idomacélból készül.
A lefutóvezetékben a védőcsőbe történő bevezetés előtt, vagy a meg­
erősített szakasz előtt oldható kötést kell alkalmazni, hogy a földelés
ellenállása mérhető legyen.
A kötéshez a 84a és b ábrákon feltüntetett csavaros kötőelemek
egyikét kell alkalmazni.
A földelőkre vonatkozóan a villámhárító-szabvány megkívánja,
hogy azok feleljenek meg az MNOSZ 172-50 „Földelés és érintésvédelem

'76
 i

erősáramú villamosberendezésekben“ című szabvány előírásainak, és a

földelés eredő szétterjedési ellenállása 15 ohm-nál lehetőleg kisebb legyen.
A leginkább alkalmazott földelő típusok jó talajban a lemezföldelő,
homokos és annál rosszabb talajban a sugarasan elhelyzett szalagföldelő.

13. Fontosabb szerszám ok

A villanyszerelésnél használt nem általános szerszámokat a felhasz­
nálás keretében ismertetjük. Ezeken kívül azonban még több más szerszám
tartozik a villanyszereléshez, melyek közül a fontosabbak a következők.
A kábelkés (85. ábra) a szigetelt vezetékek szigetelésének lefejtésére
* szolgál. A szigetelés lehántolásánál a kábelkéssel mindig a vezetékke]
párhuzamosan kell vágni, nehogy a fém­
ér megsérüljön. A fémér megsérülésének
megelőzésére a kábelkés élének kifo-
gástalánnak kell lennie és az esetleges
csorbulásokat vagy kihajlásokat ki kell 85. ábra. Kábelkés
köszörülni.
A leggyakoribb és legismertebb szerszám a kombináltfogó ( 8 6 . ábra),
melynek nyelét sokszor szigetelőréteggel vonjuk be.
A laposfogó (87. ábra) vezetékek és kisebb anyáscsavarok meg­
fogására szolgál.
A gömbölyű fogót (55. ábra) a tömör vezetékek végére hajlítandó
szemek készítéséhez használjuk.

77
 Vékonyabb vezetékek elvágására a csípőfogó szolgál, melyet k e l ­
tenek mint oldalvágó fogót (89. ábra), vagy a harapófogóhoz hasonló
kivitelben. Sodronyok és vastagabb vagy keményebb huzalok elvágásá­
hoz eröropót (90. ábra) használunk.

86. ábra. Kombinált fogó 87. ábra. Laposfogó

88. ábra. Gömbfogó 89. ábra. Csípőfogó

90. ábra. Erőfogó

92. ábra.
91. ábra. Csavarhúzó Csavarhúzó éle

A fogóknál ügyelni kell, hogy a pofák hézagmentesen zárjanak,

azokon csorbák ne legyenek, továbbá ne legyen oldalmozgásuk.
Csavarhúzókat 2—10 mm penge szélességig használunk (91. ábra).
Ügyeljünk arra, hogy mindig a csavarfej méretének megfelelő nagyságú
csavarhúzót használjunk. A csavarhúzó éle mindig a csavarfej hasítékának
megfelelően legyen kiképezve (92. ábra). Az élesre, vésőnek köszörült
%
78
Vágy kereksarkú csorba csavarhúzó könnyen kiugrik a csavarból és egy­
részt balesetet okozhat, másrészt összeroncsolja a csavarfejet. Az elron­
csolt fejű csavar ki- vagy becsavarása csak nagyon nehezen végezhető el
és így feleslegesen hosszabbodik a munkaidő.
A falak véséséhez különböző falvésőket használunk. A beton- és
kemény falakhoz hegyes vésőt (93. ábra), a falazó téglából készült szok­
ványos tömör falakhoz éles, lapos vésőt (94. ábra), az üreges téglából
készült válaszfalakhoz késalakú válaszfalvésőt (95. ábra), a téglafalak
átfúrásához a csőfúrót használjuk (96. ábra).

93. ábra. Betonvéső 95. ábra. Válaszfalvéső 96. ábra. Csőfúró

A vésők és falfúrók éleit és hegyeit mindig kifogástalan állapotban

kell tartani. Tompa, elkopott élű vésővel csak rombolni, de vésni nem
lehet. A vésőket élesítés előtt kovácstűzben kell kilágyítani, majd .az
élek kikovácsolása után újra megedzeni és ezután köszörülni. Az edzést
feltétlen gyakorlott szerelőnek kell végeznie, mert ha az acél edzés köz­
ben elég, akkor nagyon könnyen pattogzik. A levált szilánkok komoly
baleseteket okozhatnak.
Csak jó állapotban tartott, kifogástalan szerszámmal lehet jó munkát
végezni, ezért a gondos villanyszerelő szerszámait lelkiismeretesen
karbantartja. Munka után szerszámait megtisztítja, a csuklórészeket eny­
hén megolajozza. A huzamosabb ideig nem használt, vagy nyirkos helyen
tartott szerszámokat petróleumos ronggyal átdörzsöli. Nem erőlteti túl
és nem dobálja szerszámait. A hibás, megsérült szerszámok javítása
elkerülhető munkatöbbletet és költséget okoz. Hibás szerszámokkal jó
munka nem végezhető és a hibás szerszámok könnyen válhatnak balesetek
okozóivá.

79
 8. táblázat
SZABVÁNYOS TERVJELZÉSEK
✓
Egyenáram
Csoport- (csillár-) kapcsoló
Váltakozó áram általában
(jobboldalon a periódus-
szám)
Váltókapcsoló
Háromfázisú, 50 perió-
dusú váltakozó áram
Fővezeték áramköréhez Keresztkapcsoló
tartozó más szabadveze­
ték, leágazás, elosztóháló­
zat
A földelés általános jele
Soroskapcsoló

o Faoszlop Nyomógomb általában

03 „A” faoszlop
/ Fölmenő vezeték fölfelé
irányuló energiafolyammal

© Váltakozó áramú voltmérő Lemenő vezeték lefelé irá­

nyuló energia folyammal
/
© Váltakozó áramú ampermérő
Lejövő vezeték lefelé irá­

□ Egyenáramú wattóraszámláló / nyuló energiafolyammal

Vezeték, beépített vagy

rögzített / Feljövő vezeték fölfelé
irányuló energiafolyam­
mal

X Lámpa Feszültségváltó csengőhöz

—o Lámpahely (mellette a lámpák

száma)
h3 Elosztó tábla (mellette az
áramkörök száma)

Vezetékkeresztezés kap­
csolat nélkül
Dugaszolóaljzat
0 -

cT Egysarkú dobozkapcsoló Leágazások

Kétsarkú dobozkapcsoló
Ohmos ellenállás

80
 III. ERŐS- ÉS GYENGEÁRAMÚ VILLANYSZERELÉS

L Általános tudnivalók

Az épület-"villamos berendezését a villamos berendezési terv, vagy

vezetékterv tünteti fel. Általában az épület minden egyes szintjéről készül
vezetékterv. A vezetéktervben az összes villamosvezetékeket berajzolják
és szabványos tervjelzésekkel látják el ( 8 . táblázat). A tervben az^gyes
helyiségek rendeltetését is beírják. Azokat a berendezési tárgyakat, melyek
villanyszerelési munka keretében kerülnek felszerelésre,.a terven az ár-
jegyzéki jelzéssel, vagy a költségvetési tételszámmal jelölik,
A tervekhez tartozik a berendezés kapcsolási vázlata is, amely a
csatlakozástól kiindulva feltünteti a fővezetéket az abba beépített jbiz-
tosítókkal, kapcsolókkal és mérőberendezésekkel, valamint az azokra
kapcsolt elosztószerelvényekkel együtt. A rajzon a vezetékekre rá van
írva azok keresztmetszete és anyaga, a biztosítókra az olvadóbetét
névleges áramerőssége, az elosztótáblákra az azokról táplált fogyasztó­
készülékek izzólámpák, motorok teljesítménye. A kapcsolási vázlaton
továbbá fel van tüntetve a feszültség és a rendelkezésre álló áram
fajtája.
A terv kiegészítő része a költségvetés, melynek első része a műszaki
leírás. A műszaki leírás tartalmazza a berendezés elkészítési módját, a
különleges helyiségekben alkalmazott szerelést és mindazokat az utasítá­
sokat, amelyek a berendezés tervszerinti elkészítéséhez szükségesek.
A második rész a tulajdonképpeni költségvetés, amely az egyes fel-
használásra kerülő anyagokat és készülékeket felsorolja, azokat részlete­
sen körülírja és a kivitelre vonatkozó részletes utasításokat tartalmazza.
Mielőtt egy épületben a szerelési munka megkezdődik, a szerelő-
csoportnak át kell tanulmányoznia és meg kell ismernie a tervet, tisztá­
ban kell lennie a műszaki előírásban foglaltakkal.
A szerelési módot, amellyel valamely helyiség villamos berendezését
elkészítjük, a helyiség rendeltetése, építészeti kialakítása és az üzemi köve­
telmények alapján határozzuk meg.

6 Villanyszerelő munka 11)20 81

 4

A szabványok szerint a helyiségek a következő jellegű csoportokra

vannak osztva:
száraz helyiségek, marópárás helyiségek,
időszakosan nedves helyiségek, tűzveszélyes helyiségek,
nyirkos, párás, nedves, átázott robbanásveszélyes helyiségek,
helyiségek, villamoskezelő helyiségek,
szennyezett, poros, piszkos elzárt villamoskezelő helyiségek,
levegőjű helyiségek, tömegforgalmú helyek.
meleg helyiségek.
A helyiségeken belül különbséget teszünk aszerint, hogy a felszere­
lésre kerülő berendezés mechanikai behatásoknak, pl. ütés, húzás stb.
ki van-e téve, vagy ily behatás lehetősége nem áll fenn. Továbbá fontos a
helyiség padlóburkolatának az ismerete, mert mások az előírások, ha a
padlóburkolat fa, mely nincs nedvesség behatásának kitéve, vagy pedig
föld, nedvszívó kőzet, beton, tégla stb., vagy fém és szénporos, avagy
részben vagy egészben fémlemezzel borított.
Különleges helyiségek azok, amelyeket a Biztonsági Szabályzat
ilyennek minősít és amelyekre az általános előírásokon túlmenő különle­
ges követelményeket ír elő. Ilyen helyiségek pl. a gépkocsiszínek és
repülőgéphangárok, színházak színpada, mozgóképszínházak vetítő­
helyiségei stb.

2. Horonyvésés

A horonyvésést a nyomvonal pontos kijelölésével kezdjük. A kijelö­

léshez kormozott vagy krétaporos zsinórt használunk, amelyet a vonal
két végén rögzítünk, majd a középtájon felemelve visszaejtünk a falra:
a visszacsapott zsinór szabályos egyenes vonalat rajzol. Függőleges
jelöléshez egyik végén nehezékkel elátott ún. függőzsinórt használunk.
Ha egymás mellé több csövet fektetünk, ajánlatos a szükséges szélességet
két vonal húzásával kijelölni úgy sem keskenyebb, sem feleslegesen
szélesebb nem lesz a horony. A hornyokat csak a legszükségesebb méretre
szabad kivésni; a fölösleges vésések oknélküli rombolások. A hornyokat
vakolás előtt kell kivésni és a csöveket befektetni. A hornyok mélysége
olyan legyen, hogy az abban elhelyezett védőcső a nyers falsíkkal kerüljön
egyszintbe. Ha a cső a falsíktól eláll, akkor a rákerülő vakolat ezeken a
helyeken vékonyabb lesz, emiatt a cső átüt a vakolaton és a behúzásnál
könnyen kiszakadhat a falból.
Vékony, 10 cm-nél nem vastagabb falakat csak egyik oldalon szabad
kivésni. Boltozatokat, vasbetongerendákat, tartóoszlopokat, kéményeket
csakis az építésvezető előzetes hozzájárulásával szabad megvésni.

83
 Á hornyokkal kövessük az építészeti vonalakat. A vízszintes hor­
nyokat vagy a mennyezet alatt 10—30 cm-re, vagy a padló fölött 20—30
cm magasságban véssük ki. A mennyezeten a hornyokat a gerendákkal
párhuzamosan kell kivésni.
A falsarokban olyan mély hornyot véssünk, hogy a védőcső enyhe
ellenívvel kiképezve is jól befeküdjcn és a vakolat a csövet a sarokban is
fedje. Ahol csak lehetséges, a hornyokat a tégla közötti hézagokba véssük,
így gyorsabb és jóval könnyebb a munka
A vízszintes hornyokat enyhe lejtéssel méterenként kb. 1 cm eséssel
kell vésni és a legmélyebb helyre doboz-helyet kell készíteni. A lejtés
mindig a melegebb helyiség felől a hidegebb felé készüljön.
Elágazó- és kapcsolódoboz-helyeket oly méretre kell vésni, hogy
abban a doboz körül még 10—15 mm rés maradjon a begipszelés számára.
A dobozhely a fenék felé tágasabb legyen, hogy a gipszkötés szilárdabban
álljon a falban. Ha vakolatlan falat vésünk, akkor a dobozhely mélységé­
nél vegyük számításba, hogy a doboz peremének a vakolattal kell majd
egyszintbe kerülnie.

3. Védőcsőfektetés falba süllyesztve

Falba süllyeszthetők az ólmozott, -a lakkozott fémburkolatok, a hor­
ganyszalag és alumínium burkolatú fémcsövek, valamint az itatott papíros
(Reform) védőcsövek.
A vezetékek számától és keresztmetszetétől függő legkisebb cső­
méreteket szabvány írja elő (5. táblázat).
"" A csőméretek megállapítása után a megfelelő csövet a horonyba
fektetjük és ideiglenesen a csövek mellé ferdén, felváltva jobbról és bal­
ról bevert szegekkel vagy kb. 1 m-es távolságokban homokos gipsszel rögzít­
jük. Fémburkolatú csövek toldásánál a csővégeken a fémköpenyt körül­
vágva azt lehánthatjuk és úgy karmantyúzzuk össze, hogy a csővégek
szorosan illeszkedjenek. A karmantyúkat gipsszel rögzítjük, A csövek
darabolásához a csövet körülvágjuk és azután eltörjük.
A cső irányváltozásainál a fémburkolatű csövet hidegen, hajlító­
fogóval meghajlítjuk. A hajlításnál a cső külső élének görbületi sugara
a cső külső átmérőjének legalább 6,5-szeres legyen. Hajlításhoz mindig
a csőméretnek megfelelő nagyságú hajlítófogót használjunk, mert csak
így lehet kifogástalan ívet hajlítani. A hajlításnál a cső hornyolása mindig
oldalt essék. A 90°-os ívek hajlításához tájékoztató rovátkolási számok
a következők:
A cső belső átmérője mm-ben . . 11 13,5 16 23 29 36
Rovátkolások száma .................... 20 20 25 30 30 30
Rovátkolások egymásközti távol­
sága m m -ben.......... ................. 5,5 7 8 8 8 8
Közepes görbületi sugár mm-ben 90 105. 125 160 200 250

83
6*

as-
 Reform (itatott papír) cső hidegen nem hajlítható, Áz íveket fém­
burkolatú csőből készítve toldjuk be: ha fémburkolatú cső nem áll ren­
delkezésre, úgy lassú helyi felmelegítéssel a papírcső is meghajlítható.
Leágazásokhoz, vezetékkötésekhez többszöri irányváltozásoknál és
egyenes vezetékszakaszoknál legalább 9 m-ként dobozt kell elhelyezni.
A dobozok elhelyezése előtt a csövek bevezetési helyét külön e célra
szolgáló szerszámmal kell kilyukasztani. A csővégeknek a dobozokba
1 cm-re be kell nyúlniok. Fémburkolatú csövek végéről a fémköpenyt
le kell hántani, hogy az ne kerüljön a dobozba.
Egy helyiségen belül a dobozokat egyforma magasságban kell el­
helyezni, kivéve, ha több doboz kerül egymás alá vagy mellé; akkor
azokat úgy helyezzük el, hogy középpontjuk kb. 45°-os ferde egyenesbe
essen. Több, egy helyen összpontosuló doboz fölé lefedő takaróajtót
is lehet szerelni.
Ha a dobozok vakolatlan nyersfalon kerülnek elhelyezésre, úgy a
szereléshez a vakolat vastagságának megfelelő fasablont kell használni,
hogy a doboz pereme a vakolat síkjával szintbe kerüljön.
A dobozok és csövek rögzítéséhez szükséges gipszet kőműves­
serpenyőben keverjük meg, de mindig csak annyit, amennyit be tudunk
dolgozni, mielőtt a gipsz megkötne.
Kapcsolók-dugaszolók részére 55 mm átmérőjű dobozokat, elosztó
és biztosító szerelvények alá 78 mm átmérőjű vagy 100x100 mm-es
dobozt kell szerelni.
A doboz mérete egyébként a becsatlakozó csövek átmérőjétől és
számától függ, tájékoztatásra az alábbiak szolgálnak:
2 —3 szál 13,5 mm 0 csőhöz ................ 65 mm 0 doboz
2—3 szál 16 mm 0 csőhöz ............... 65 mm 0 doboz
2—3 szál 23 mm 0 csőhöz .."......... .. 78 mm 0 doboz
2—4 szál 29 mm 0 csőhöz ................. 100x100 mm doboz
2—4 szál 36 mm 0 csőhöz ................. 150x150 mm doboz
Erősáramú berendezéseknél 65 mm 0 -n é l kisebb dobozt használni
nem szabad, a süllyesztett szerelvények dobozain kívül.
Egy csőbe csak egy áramkörhöz tartozó vezetéket szabad behúzni.
Általában egy dobozon csak ugyanazon áramkörhöz tartozó vezetéket
szabad átvezetni. Ha a helyi viszonyok indokolják, akkor megengedett
különböző áramkörök részére közös doboz szerelése, de akkor az áram­
körök közé nem éghető szigetelőanyagból készült elválasztást, pl. eternit­
lapot kell szerelni.
A lecsapódó párából keletkező kondenzvíz levezetésére helyes, ha
a dobozok legmélyebb pontján egy kb. 3 mm átmérőjű lyukat fúrunk.

84
 A védőcsövek szabad végeihez karmantyúba ragasztott porcelán­
bevezetőt vagy pipát használunk»
Ha egy helyiség csövezésével elkészültünk, akkor ott az összes
dobozok és pipák nyílásait papírral vagy ronggyal tömjük be, hogy azokba
vakolat ne kerülhessen. Vakolás után az eltömő anyagokat azonnal ki kell
szedni, hogy a csövek szellőzése a kiszáradást gyorsítsa. Amíg a csövek
teljesen ki nem száradnak, addig azokba vezetéket behúzni nem szabad.
Helyes a kiszáradást pamut- vagy vattapamacs keresztülhúzásával ellen­
őrizni.
4. Védőcső szerelés falon kívül
Falon kívüli szereléshez csak fémburkolatú védőcsövek használ­
hatók. A csövek megerősítésére csőszorítókat használunk, amelyeket
fába facsavarral, falra bevésett faékekhez, ékcsavarral vagy spirálcsavarral
rögzítünk. Függőlegesen vezetett csöveknél a csőszorítók egymástól
való távolsága legfeljebb 80 cm, míg a vízszintes csöveknél legfeljebb
60 cm lehet. Minden doboz és csővégződés előtt 10 cm-re, az ívek elejére
és végére, csőszorítót kell szerelni. Több párhuzamosan egymás mellett
haladó csövet közös vasszalagból készített csőszorítóval is rögzíthetünk.
Ipari épületeknél és oly helyiségekben, ahol a falsíktól elálló cső nem
zavar, jól bevált a csöveket a falsíktól 1—2 cm távolságra elálló csőbilin­
csekkel felerősíteni. A csőbilincsek csak egyes csövek felerősítésére alkal­
masak; ezért általában a csöveket 10x0,5—20x1 mm-es szalagvasból
készített vasbakokra helyezik és azon a csöveket a helyszínen hajlított
szalagvasból készített közös csőszorítókkal rögzítik.
A szerelést a dobozok, elágazások, ívek és kivezetések helyének
kijelölésével és az iránynyomvonal kicsapásával kell kezdeni. Ezután
kivéssük a dobozok, faékek, illetve spirálcsa­
varok helyeit, vagy fára való szerelésnél ki­
fúrjuk a csavarok és dobozok helyeit.
A tartószerkezetek helyeinek előkészítése
után a dobozokat kell elhelyezni. A dobo­
zokon elhelyezés előtt doboz-lyukasztóval a
csőméretnek megfelelő lyukat ki kell vágni. 97. ábra. Falsíkra szerelt
A kilyukasztott dobozokat fára két csavarral hornyolt fémburkolatú
erősítjük, falba pedig oly mélyen süllyesztjük, védőcső
hogy a csövek bevezetésére szolgáló lyukak
a falsíkkal essenek egybe. A rögzítést gipszeléssel végezzük. A dobozok
elhelyezése után a szükséges csodarabokat leszabjuk, a falhoz illesztjük
és csak lazán erősítjük meg. Ha már a dobozok — karmantyúk — pipák
illesztését éppúgy, mint a süllyesztett szerelésnél elkészítettük, végleg
rögzítjük a csöveket.

\ 85
 Az ívek hajtása, a karmantyúzás ugyanúgy készül, mint a falba s ü l ­
lyesztett szerelésnél. A falra erősített csöveket úgy helyezzük el, hogy
a fémköpeny hornyolása a falat még ne érintse (97. ábra)t Egyenes
szakaszokon egyfüles, íveknél kétfüles csőszorítót használunk.
Csőbilincsekkel, illetve vasbakokra szerelt csöveket úgy helyezünk el,
hogy a fémköpeny hornyolása a fal felé legyen.
Csőbilincsekre és vasbakokra szerelt csöveknél a dobozokat, kap­
csolókat és dugaszoló aljzatokat is vasbakokra szerelve kell elhelyezni,
hogy azok a csövekkel szintben legyenek.
Ha szerelés közben a csövek és dobozok fémburkolatának gyári
rozsdavédelme megsérül, úgy a szerelés befejezésekor a csövek rozsda-
mentesítése, minium alapozása és olajfestékkel való kétszeri mázolása
válik szükségessé.
A felerősítésnél a bevésett faékkel szemben előnyt kell adni az
ékcsavaroknak és spirálcsavaroknak, mert ezek elhelyezése kevésbé ron­
gálja meg a falat, azonkívül a rögzítés lényegesen nagyobb szilárdságú.
Falon kívüli szerelésnél a külső szépségre is ügyelni kell, mert a
legkisebb hiba is azonnal szembeötlik.

5. Acélpáncél védőcső szerelése

Acélpáncél védőcsövet szerelünk, ha a falon kívül elhelyezett csöve­
zésnél a vezeték mechanikai sérüléseknek vagy durva kezelésnek van
kitéve, pl. gyári műhelyeknél, raktáraknál. Acélpáncélcsövet haszná-
lünk továbbá padozat alatt, vagy ha
a csövet betonszerkezetbe betonozzuk.
Szükségszerűen használható az acélpán-
célcső nedves-, párás-, fém- és szén­
poros helyiségekben, ha a szereléshez
nem áll vasszalag fegyverzetű kiskábel
rendelkezésre.

99. ábra.
Vasbak Vasbak
hevederes csőszorítós
megerősí­ megerősí­
téssel téssel 100-. ábra. Acélpáncélcső hajlító szerszám

86
 Falon kívül az acélpáncélcsövet épp úgy szerelhetjük a csőszorítókkal,
mint a fémburkolatú csöveket. Ez a szerelési mód a csőhöz viszonyított
kis szilárdsága és a csővezeték későbbi karbantartásának nehézségei
miatt azonban nem tudott elterjedni.
A kellő szilárdságú, jól hozzáférhető szerelési mód, ha a csöveket
a faltól elálló bilincsekkel vagy vasbakokra helyezve (98—99. ábra)
szereljük; éppúgy, mint a fémburkolatú csöveknél. A szerelésnél hasonlóan
hajtjuk végre a munkát, mint a falon kívül szerelt védőcsöveknél és a
munka csak a csővágásnál, a csőkötések készítésénél és az ívek hajlításánál
tér el.
Az acélpáncélcső mindkét végén gyárilag készített acélpáncélmenet
van, amely eltér a Whitworth-, Löwenherz- és méterrendszerű menetek­
től. A csöveket az elvágáshoz csősatuba fogva, fémfűrésszel kell elvágni,
Az elvágott cső végénél, ha a csőben papirosbélés van, úgy annak belső
kerületéről a sorját éles késsel kell levágni. A fémcső belső éléről a sorját
reszelővei kell eltávolítani és a csövet azután kívülről simára kell körül­
reszelni. »
Az elvágott csővégekre acélpáncél menetvágóval menetet vágunk,
A menetvágást óvatosan, nem erőltetve kell végezni, nehogy a cső varrata
felnyíljon. Ne felejtsünk el a menetvágáshoz olajat használni. Ajánlatos
a csőre olyan hosszú menetet vágni, mint a toldáshoz használt karmantyú,
A szerelést is és a karbantartást is nagyon megkönnyíti, ha a karmantyú
a cső végére teljesen felcsavarható és így a karmantyúk közötti részt
szét lehet venni, a teljes csővezeték megbontása nélkül.
Az összeillesztett csöveket össze kell a karmantyúkkal húzni, nehogy
ott a behúzott vezeték megsérüljön. Irányváltozásokhoz gyári öntött
alumínium vagy öntöttvas idomdarabokat használunk. Ha ívekre van
szükségünk, akkor azt a csőből kell meghajlítanunk. A csövek hidegen
való hajlítását külön e célra készült hajlítószerszámmal végezzük (100.
ábra). A szerszám a csőméretnek és a kívánt görbületi sugárnak meg­
felelően állítható. A hajlítást lassan, egyenletes nyomással végezzük.
Az acélpáncélcsövek legkisebb megengedhető görbületi sugarai a
következők:
A cső belső átmérője mm ............. 11 13,5 16 21 29 36
Legkisebb görbületi sugár mm . . . 110 140 150 160 250 320
Az acélpáncélcső melegen hajlításánál a papirosbélést a cső teljes
hosszából el kell távolítani, utána a csövet feltöltjük teljesen száraz homok­
kal, majd benzinlámpával vagy kovácstűzön vörösizzásig felmelegítjük
és meghajlítjuk. Hajlítás után a homokot gondosan el kell távolítani
és a csövet ronggyal kell áthúzni. Derékszögű irányváltozásoknál levehető
fedelű szögletszekrényt vagy dobozt használunk. Elágazások részére

87
 16 mm csőátmérőig 65 és 78 mm 0 -jű kerek, ennél nagyobb csöveknél
pedig szegletes dobozokat, vagy T-alakú elágazó szekrényeket szerelünk.
Veztéktoldásokhoz vagy a behúzás megkönnyítésére a levehető fedelű
átmenő szekrények szolgálnak.
Az acélpáncél idomok és elágazók megfelelő oldalaiba a csőméret
szerinti acélpáncélmenetet úgy készítjük, hogy az idomot satuba fogva
a cső belső átmérőjénél egy-két mm-rel vékonyabb fúróval előfúrjuk és
utána acélpáncél menetfúróval menetet vágunk bele.
Kisebb csőről nagyobbra, vagy fordítva való átmenetnél szűkítő
csavarokat alkalmazunk, azonban sokkal helyesebb a két oldalán meg­
felelő furattal ellátott átmeneti szekrény alkalmazása. Nyitott csővégekhez
karmantyúba ágyazott porcelánpipát, illetve bevezetőt használunk.
Az idomok esetleg fel nem használt furatait elzáródugókkal zárjuk el.
Ha a csövek gyári festése nem kielégítő, vagy az a szerelés közben
megsérült, akkor a csövet gondos tisztítás után míniummal alapozni
és utána olajfestékkel kétszer kell mázolni. A tartószerkezetet ugyancsak
el kell látni rozsdavédelemmel.
Nedves helyiségben szerelt acélpáncélcső kötéseket míniumos ken­
de rkóccal tömíteni kell. Az idomok és elágazó dobozok fedeleinek jól
kell zárniok és gumitömítéssel kell ellátva lenniök. Nedves helyiségekben
n/itott csővégeket nem szabad hagyni, tehát pipa vagy bevezető végződés
nem lehet. A csatlakozó szerelvényeknek, lámpatesteknek vízmentes
kivitelűeknek kell lenni és olyan kiképzésűnek, amelybe az acélpáncélcső
tömítetten becsavarható.
A vezetékbehúzás azonos a fémburkolatú csöveknél elmondottak­
kal. Az egy csőbe behúzható vezetékek számára és méretére vonatkozó,
tájékoztatást az 5. táblázat adja.

6. Gázcsövek szerelése

Ahol a vékonyfalú acélpáncélcső nem nyújt elegendő védelmeit

vagy a robbanásveszély nagyszilárdságú és gázbiztosan tömített szerelés,
tesz szükségessé, a csővezetéket gázcsőből készítjük el. A csőkötéseket
ívek hajlítását a gázcsőszerelés szabályai szerint és a gázcsőszereléshez
használt szerszámokkal kell végezni. Ha a gázcsövek belül érdesek vagy
rozsdásak, akkor azokon láncot kell áthúzni, a csőben visszamaradt
tisztátlanságokat áthúzott ronggyal vagy kemény kefével kell eltávolítani.
A csövek belső felületének rozsda elleni védelméül és a felület simává
tételére azokat lakkal vagy bitumennel kell bevonni. A bevonást leg­
egyszerűbben úgy végezzük el, hogy a csöveket forró fürdőbe mártjuk.

88
 7. E ternitcső szerelése
Eternitcsöveket akkor használunk, ha a védendő vezetékek méreté­
hez az e célra szolgáló védőcsövek átmérője nem elégséges. Rendszerint
falon kívül szereljük, mivel a süllyesztéshez szükséges mély hornyok
csak kivételesen képezhetők ki. Felerősítésük vasszalagból készített
bilincsekkel történik. A szükséges méretnél hosszabb darabokat fém­
fűrésszel vágjuk le. A levágáshoz az új fűrésznél sokkal jobban használ­
hatunk olyan fűrészlapot, amellyel előzőleg már vasat fűrészeltek.
A karmantyúkba pontos illesztés után tömítőkötelet döngölünk,
kihagyva kb. 2 cm magas rést, amit híg cementtel vagy bitumennel kell
beönteni.
Ha az eternitcső tömített kötésére nincs szükség, és a csövön kiképzett
karmantyú nagyobb helyigényét ki akarjuk küszöbölni, úgy a karman­
tyúkat a csövekről levágva, a tompán illesztett csővégek fölé fémlemezből
készített karmantyút helyezünk.
Az eternitcsövekhez szükséges dobozokat az adott helyszíni viszonyok­
nak megfelelően esetenként kell elkészíteni. A dobozokat készíthetjük
fából, de ebben az esetben azokat tűzálló anyaggal pl. azbesztlemezzel
kell bélelni, avagy készülhetnek rozsda elleni védelemmel ellátott fém­
lemezből, vagy eternitlapokból.
Az eternit legegyszerűbben asztalosszerszámmal munkálható meg.
Fúrásnál a fúrás helyét állandóan nedvesíteni kell. Az illesztést facsavarral
eszközöljük.
A szerelésnél használhatunk a szükségesnek megfelelően kettős
karmantyúkat és ívdarabokat. A csőméretek helyes kiválasztására az
•5. táblázat nyújt tájékoztatást.

8. Vezeték csőbehúzása
A védőcsövekbe a vezetékeket csak a csövek teljes kiszáradása után
szabad behúzni. A csövek a falból és a környezetükből nedvességet
vesznek fel, amely beszívódik a vezeték szigetelésébe, annak ellenállását
annyira csökkentheti, hogy föld- és rövidzárlatok léphetnek fel.
A falba fektetett védőcsövek kiszáradása 2—3 héttel később követ­
kezik be, mint a vakolaté. A csövek kiszáradását kismértékben siettetni
csak a vakolat kiszáradása után lehet oly módon, hogy a csövön száraz,
puha, a nedvességet jól felvevő rongyot húzunk keresztül. Olajos rongy
keresztülhúzása helytelen, mert a vizet nem veszi fel, és a csőben vissza­
maradó olajnyomok a gumiszigetelést megtámadják. Különösen veszélyes
az alumíniumvezetőjű vezeték behúzása nedves csőbe, mert az elkerül­
hetetlen mészszennyeződések a nedvesség jelenlétében az alumíniumot
is elmállasztják.

89
 A behúzáshoz általában 10 m hosszú, kivételesen 20 m hosszú acél­
szalagot használunk. Az acélszalag gömbbel ellátott végét a csőbe betoljuk
a legközelebbi dobozig vagy kivezetésig. A szalag füllel ellátott végére
a behúzandó vezetékeket kell erősíteni éspedig egyszerre annyi vezetéket,
ahány ér kerül a csőbe. A behúzandó vezetékek végét 6—8 cm hosszban
lecsupaszoljuk, utána átfűzzük egyenként a behúzószalag fülén, mind­
egyiket külön-külön néhány menettel
összesodorjuk, majd a még fennmaradó
csupasz szálakat egymás mellé fogva,
azokkal a vezetékeket néhány centiméte­
ren a szigetelt részen is, szorosan körül­
csavarjuk. így a vezeték szigetelése a be­
húzásnál nem gyűrődik vissza és nem
akadályozza a behúzást. A behúzásnál a
101. ábra. vezetéket a segítőnek kell irányítania és a
Vezetékbehúzó tölcsér csőbe betolva, annak sima becsúszását
elősegítenie. A behúzáshoz a vezetéket
ajánlatos sikporral bőven beszórni. A behúzásra kerülő vezetéket dob­
ról kell lehajtani, ha az nem áll rendelkezésünkre, akkor két karunkat
a huzalkarikába dugva, lepergetjük a szükséges vezetékmennyiséget,
Semmiesetre sem szabad a vezetékkarikákat a földre helyezni és a veze­
téket csak leszedni, vagy a tekercs kezdetét és végét összefogva, azokat
lehajlás nélkül behúzni. Ha a vezetéket nem a karikának megfelelően
hajtjuk le, az összevissza tekeredik és a húzásnál elkerülhetetlenül eltörik
a vezető. /
A behúzáshoz lehetőleg használjunk behúzótölcsért (itfl. ábra),
amely megakadályozza a vezeték csomósodását, s egyben megvédi a szige­
telést a lehorzsolódások ellen. A behúzótölcsérrel a falat is védjük a be-
piszkolódás ellen, mivel elkerülhetetlen, hogy a vezeték itatott szigetelése
a falhoz ne érjen és ott eltávolíthatatlan nyomokat ne hagyjon. Tölcsér
hiányában behúzásnál a doboz környékét legalább papirossal kell védeni
a piszkolódás ellen.
A behúzásnál ügyelni kell, hogy az élek, pl. a doboz széle a vezeték
szigetelését ne sértse meg. Sérült szigetelésű vezetéket behúzni nem
szabad. Tilos a csőben vezetékkötést készíteni vagy kötést behúzni.
Behúzott vezeték mellé pótlólag újabb szál nem húzható be; az egy
csőbe kerülő vezetékeket csak egyszerre lehet behúzni. A behúzás meg­
könnyítésére a közbeeső dobozokon ideiglenesen kihúzzuk a vezetékeket,
majd újra visszafűzve húzzuk tovább, vigyázva hogy a vezetéken hurok
ne képződhessék.
A kötések részére kellő hosszúságú végeket kell hagyni. A kötéseket
csak dobozokban szabad készíteni. A vezetékvégek csupaszolásánál
vigyázni kell, hogy magát a vezetéket meg ne sértsük, ezért a szigetelést

90
 nem szabad a vezetékre merőlegesen helyezett késsel körülvágni, hanem
laposan mintha ceruzát hegyeznénk, kell a szigetelést lefejteni.
A vonatkozó előírások szerint a kötéseknek oldhatóknak kell lenniök,
azokhoz tehát csavaros szorítókat használunk. A legelterjedtebb a Weco-
szorító, mely alkalmas két vagy több vezeték összefogására és elvágás
nélküli vezeték leágaztatására is. A vezetékeket a Weco-szorító hasitékába
helyezzük, melyeket anyáscsavar segítségével szorítunk össze. Vastagabb
vezetékek kötésére egyetemes leágazó szorítókat használunk. A nem­
szigetelő anyagba ágyazott vezetékszorítókat a kötés elkészülte után
szigetelőszalaggal kell burkolni. A kötések összeforrasztása, mivel akkor
nem bonthatók és esetleges vezetékbontásnál a teljes kötés levágása válna
szükségessé, nem ajánlható.
Ha vezetékszorító nem áll rendelkezésre, a vékonyabb vörösréz-
vezetékeknél szükségből sodrott kötést kell készíteni. A vezetékvéget
kb. 1,5 cm hosszban lecsupaszítjuk, egymásra fektetjük és laposfogóval
erősen összesodorjuk.
Három eret még jól össze tudunk sodorni, négy ér esetén azonban
először kettőt-kettőt sodrunk össze, majd a két párat. A kész kötésnek
a sodrott kábel alakjával kell megegyeznie. Ha előreláthatólag sodrott
kötéseket fogunk alkalmazni, akkor már a vezeték leszabásánál hosszabb
végeket kell hagyni a kötések részére azért, hogy, ha a kötés letörik, azt
meg lehessen ismételni.
Alumínium- és rézvezetéket semmiesetre sem szabad egymással
közvetlenül összekötni, ilyen esetekben Cupal-hüvelyes, vagy más e
célra gyártott különleges szorítókat kell használni.
Az alumínium a szorítok nyomásának enged, ezért az alumínium-
vezeték kötéseit kb. 5—6 hónap múlva felül kell vizsgálni, illetve a szorí­
tókat utána kell húzni.
A behúzásnál az egyfázisú áram mindkét, vagy a háromfázisú áram
mindhárom, illetve négy vezetéke közös csőbe kerüljön. Ha ugyanis
az áramkörök vezetői külön csőbe kerülnek, akkor káros örvényáramok
keletkeznek. Az őrvényáramok a védőcsövek fémburkolatát felmele­
gítik, ami felesleges energiaveszteség.
A behúzás és a kötések elkészítése után az elágazódobozok fedeleit
felrakjuk. A kapcsolók dobozait továbbra is papirossal tömjük ki, hogy
a szerelvények felrakásáig azok a felesleges szennyeződés ellen védve
legyenek.

9. M űanyag (PVC) szigetelésű vezeték szerelése

A PT jelű műanyagszigetelésű vezetékekkel készülő berendezések
létesítéséről az ÉM IME-3-53. számú ideiglenes műszaki előírások
intézkednek. A PT jelű vezetékek elhelyezésénél nem kell tekintettel

91
lenni az épületszerkezetre, mert azok a falak vagy az épület szerkezeti
részének megvésése nélkül közvetlenül a vakolatba fektethetŐk* A fal­
vésés elmaradása oly nagy előny, aminek a szerelési mód elterjedését

menuezet

102♦ d&ra. PT-vezeték elhelyezése 103. aöra. PT-vezeték elhelyezése

köszönheti, bár feltétlenül hátránya, hogy javítások és bővítések többnyire

a vakolat megbontását teszik szükségessé. A hibák megelőzése végett
a szerelést nagy gonddal kell végezni.
A vezetékek mechanikai sérülések iránt érzékenyek és ezért oly
falrészeken kell azokat vezetni, ahol a sérülés veszélye kicsi. Elhelyezés
után sérülést okozhat a falba
bevert szeg. A sérült -vezetékek
könnyebb megtalálására a hivat­
kozott IME-3-53 műszaki
előírás szabályozza a vezeték el­
helyezésének helyeit a követke­
zők szerint:
A mennyezet alatt szerelt
vezetékek a mennyezet és fal
metszésvonala alatt legalább 10
cm és legfeljebb 30 cm távolság­ 3.
ban levő sávon belül vezetendők
(102. ábra).
A padló feletti vezetékek a
függőleges vezetékek falakon a padlószint felett legalább
25 cm, legfeljebb 30 cm magas­
104. ábra♦ PT-vezeték elhelyezése ságban levő sávon belül vezeten­
dők (103. ábra).
A leágazások a helyiség éleire minden esetben merőlegesen készí­

92
tendők, még ha az így megállapított nyomvonal hosszabb is, mint á
ferdén történő vezetés (104, ábra),
A függőlegesen haladó vezetékek a falsarkokban, illetve a sarok
élvonalától számított bármely irányú 10 cm széles sávon belül helye-

105, ábra, PT-jelú vezeték elhelyezése

zendők el. Az ajtók és ablakok melletti levezetések a borítás szélétől

számított 10 cm széles sávban szerelendők (104. ábra).
Az épület alaprajzában berajzolt nyomvonalrajzon a fal közepére
szerelt dugaszoló aljzatokhoz fektetett vezeték levezetése egyértelműen

106. ábra. PT-jelű vezeték nyomvonalának jelölése

nem ábrázolható. Hogy ne kelljen emiatt külön függélyes vezetéktervet

készíteni, a 105a, b ábrák szerinti szerelés jelölésére 106, ábra, c, d
ábrák szerinti ábrázolásban történt megállapodás.

Vezetékszerelés vakolatba

A vezetéket a szerelés közbeni rosszindulatú rongálások elleni védel-

mül az épület elvakolása után fektetjük. A dobozok, az irányváltozások,
a kapcsoló és dugaszolóhelyek és lámpahelyek helyeinek kijelölése után
a vezeték nyomvonalát ki kell csapni; több párhuzamosan haladó vezeték
esetén a kivágandó horony széleinek a kicsapása szükséges.
 A szükséges horony méreteit a vezeték méretei határozzák még,
éspedig 1,5 mm2 keresztmetszetű vezeték esetén
1 erű körkeresztmetszető vezeték esetén a horony szélessége 5 mm,
mélysége legalább 8 mm;
2 erű lapos szelvényű vezetéknél a horony szélessége 10 mm,
mélysége legalább 8 mm;
3 erű lapos szelvényű vezetéknél a horony szélessége 14 mm,
mélysége legalább 8 mm.
i
Irányváltozásoknál a legkisebb megengedett hajlítási sugár a vezeték
szigeteléssel mért átmérőjének a négyszerese; 1,5 mm2 keresztmetszetű
vezetéknél ez 12 mm. Két- és háromerű vezetékek élre történő hajlítá-

107. ábra.

sánál, hogy a vezetékek gyűrődését elkerüljük, az egyes erek között az

elvékonyított szigetelőanyag falat az ív hosszának megfelelő darabon
átvágjuk és a belső ereket halhas-alakú, befelé húzott ívben (107. ábra)
fektetjük.
Az átvágást óvatosan, a vezetéket szilárd alátétre fektetve, rövid,
merev pengéjű éles késsel kell végezni, nehogy a vezeték szigetelése
megsérüljön. Jól bevált e célra a 108.
ábra szerinti kés, amely fűrészlapból
házilag könnyen elkészíthető.
A horony, ha a vakolat még kép­
lékeny, a horony szélességének meg­
felelő szélességű pengéjű csavarhúzónak
a nyomvonalon való végighúzásával
Szerelőkés PT-jelű vezetékhez készíthető. Megkeményedett vakolat
esetén a horony kivágása acélvésővel,
könnyű kalapáccsal, vagy pedig e célra készült falfűrésszel eszközöl­
hető, A horony felfekvési felülete gyakorlatilag sima legyen. Az egy
áramkörhöz tartozó vezetékek közös horonyba fektetendők. Külön­
böző áramkörökhöz tartozó vezetékek hornyai között 1—2 cm távol­
ság legyen. Ha több áramkör részére közös horony készül, akkor
a különböző áramkörökhöz tartozó vezetékek között 1—2 cm távolság
 legyén, A vezetékeket a horonyban kiegyenesítve, de nem feszítve kell
elhelyezni és rögzíteni. A rögzítés készíthető homokos gipsszel vagy
helyenkénti papirostömítéssel. Ez utóbbit a vakolás előrehaladásának
megfelelően el kell távolítani.
A vezetékeket úgy kell a horonyban elhelyezni, hogy a gyári jelzés,
a recézés, a felfekvéssel ellentétes oldalon legyen.
A vezetékek gyári jelzése recézéssel készül. A két- és háromerű
vezetékeknél az egyik szélső szál van ily módon jelölve, A jelölt szálat
kell nullavezetékként felhasználni. Ha kényszerűségből egyerű vezetéket
használunk a szereléshez, úgy a recézés minden vezetéken megvan, ez
esetben nullavezetékül a színes vezetéket kell szerelni.
A vezetékek fektetése után, az elvakolás előtt, el kell készíteni a
vezetékkötéseket. A kötések csak dobozban készíthetők, vagy lámpatest
alatt, ha a mennyezet vagy falirózsa alatt elegendő hely van. Gondos
munka esetén nem kifogásolható a kapcsoló- vagy dugaszolóaljzat alatti
kötés. A kötéseket oldható, a célnak megfelelő szorítókkal kell készíteni.
Lehetőleg kapocstesttel ellátott dobozokat kell használni. A műanyag­
szigetelésű vezetékeknél sodrott kötések készítése tilos. A kötéseknél
hosszú vezetékvégeket kell hagyni azért, hogy ha ismételt kötésnél a
vezetékvég eltörik, ne kelljen falat bontani a vezetékcseréhez.
A bevakolás előtt lámpázással vagy kicsöngetéssel kell ellenőrizni,
nincs-e szakadás a vezetékben és azután SCO V-os induktoros szigetelés-
vizsgálóval kell a vezetékeket egymásközti zárlatra és földzárlatra ellen­
őrizni.
Az elvakolást óvatosan kell végezni, nehogy a vezeték megsérüljön.
A vakolat simításához előnyösebb fasimító, mint a vassimító. A simítás
csak a vakolat felszínét dolgozza meg, nehogy a vezeték szigetelése meg­
sérüljön.
Vezeték szerelése vakolat alá
A vezeték szerelhető a vakolás előtt a nyersfalra is, ha nem kell
tartani a vezeték megrongálásától, akár a vakolásig, akár a vakolás közben.
Nagyobb munkahelyeken az építkezési munka durva jellege miatt álta­
lában a nyersfalon történő szerelés nem vált be. A vezetékek feszítését
hasonlóan végezzük, mint az előbb tárgyalt módon, de a horony ki­
vágására ez esetben nincsen szükség. A falra a vezetéket homokos gipsz­
szel rögzítjük, 0,6—1 m-es távolságokban. A vezeték rögzítésére alkal­
mazott gipszkenés ne legyen vastag, mert ha az a kőművest a vakolás­
ban zavarja, a rögzítést eltávolítja, és az eltávolítás közben a vezeték
könnyen megsérülhet.
A vezetéknek szegekkel történő rögzítése nem engedhető meg,
mert a szeg a fal nedvességétől megrozsdásodhatik és a rozsda a vezeték
szigetelését meg nem engedhető módon leronthatja.

95
 Vezeték szerelése falon kívül

Vakolatlan fal és beton felületeken, ahol a vezeték nincs mechanikai

behatásoknak kitéve és a környezeti hőmérséklet nem süllyed —5 C° alá,
a műanyag szigetelésű vezetékek a falsíkra is szerelhetők*

109. ábra. PT-jelű vezeték falsíkra erősítése fémszalagpánttal

A felerősítésnél 30—60 cm távolságokban kell a vezetéket a falhoz

bilincsekkel rögzíteni* Ez idő szerint kétféle szerelési mód alakult ki.
Az egyiknél a bilincsek 5, 0,1—0,2 mm-es, rozsda elleni védelemmel
ellátott lágyvas szalagból (109a, b, c ábrák) készülnek. A szalagot a
vezeték kerületének megfelelő hosszakra darabolva, az egyes darabokat
a nyomvonalon a fal minőségétől függően, szeggel vagy csavarral rög­
zítik.

110. ábra. PT-jelű vezeték falsíkra erősítése szorítólappal

A bilincseken végigfektetett vezetékre a szalag két végét rá­

hajtják.
A másik felerősítési módnál hulladékpábit vagy más szigetelő-
anyagból készült, szalagalakú lemezekkel szorítjuk a vezetékeket a fal­
hoz. Ily rögzítésre mutatnak példákat a 110a, b, c és d ábrák.

10. Szabadon szerelt vezetékek

Alárendeltebb jelentőségű helyiségekben, egyes ipari üzemekben a
vezetékeket szabadon is szerelhetjük. E szerelési módot nagyobb magas­
ságú raktárakban és pincékben akkor lehet alkalmazni, ha a vezeték
mechanikai sérüléseknek nincs kitéve és oly módon rendezhetők el a
vezetékek, hogy segédeszköz, pl. létra igénybevétele nélkül még vélet­
lenül se legyenek érinthetők. Az említett helyiségekben a szereléshez
általában vihar- és saválló szigetelésű vezetéket használunk. Meg kell
jegyezni, hogy a vezeték szigetelését nem tekintjük az áramütéssel szemben
teljes értékű védelemnek. Vegyi üzemekben, ahol a vezeték szigetelése
hamar tönkremegy, csupasz huzallal készítjük a berendezést.
 Ennél a szerelési módnál a vezetéket többnyire a mennyezeten
80—100 cm távolságban elhelyezett köpenycsigákra szereljük. Vezetékek
elrendezésére vonatkozó előírások szerint a vezetékeket egymástól 5 cm
távolságban kell elhelyezni, A vezetékeknek a faltól, mennyezettől vagy
egyéb tárgyaktól való legkisebb távolsága csupasz vezeték esetén 5 cm,
szigetelt vezeték esetén szabadban 2 cm, épületek belsejében 1 cm,
A köpenycsigákat lehet ékcsavarral vagy spirálcsavarral közvetlenül
az épületszerkezethez erősíteni, de helyesebb azokat vasbakokra szerelve
elhelyezni, A vasbakokat 20x2 mm vasszalagból esetenként kell el­
készíteni.

111. ábra. Szabadon (csigákra) szerelt G-szigetelésű vezeték

A vezetékeket a csigákra a vezető anyagával egyező lágy, legalább

1 mm 0 -jű kötőhuzallal, keresztkötéssel kell rögzíteni. Szigetelt vezeté­
keknél előnyösebb a kötőhuzal helyett a vezeték szigetelését jobban
kímélő itatott kenderzsineg használata. Kötőhuzallal történő szerelésnél
ajánlatos a szigetelt vezetéket a kötéseknél szigetelőszalag-pólyázással
a sérülések ellen megvédeni.
Vezetékelágazásokat csak a szigetelőnél szabad készíteni (111. ábra).
A kapcsolókhoz és dugaszoló-aljzatokhoz szolgáló levezetéseket,
minthogy ezeken a helyeken a vezetékek segédeszköz nélküli érintése
lehetséges, más szerelési móddal kell készíteni, pl. csőben vezetni. A veze­
ték bevezetéséhez a cső végére pipát kell szerelni és a csőnek a kapcsoló­
vagy dugaszolóaljzat burkolata alatt kell végződnie. Ha a kapcsolónál
nem akarunk levezetést készíteni, úgy a mennyezet alatt kézzel el nem
érhető magasságban olajtömítésű istálló-kapcsolót kell szerelni és azt olyan
rudazathajtással kell ellátni, amelybe a teljes üzemfeszültségre mére­
tezett szigetelő van iktatva.

7 V illanyszerelő m u n k a — 8| 1
97
*
 11. K iskábelszerelés

Kiskábeleket nedves, marógőzös helyiségekben alkalmazunk. A kis-

kábeleket kizárólag csak falon kívül szabad fektetni, azoknak falba vagy
föld alá helyezése tilos. A szerelést az irányvonalak kijelölésével kezdjük,
majd felerősítjük a dobozokat, kapcsolókat és világítási szerelvényeket,
továbbá kivéssük a kábeltartó bilincsek helyeit. A kábelt úgy kell szerelni,
hogy a faltól 1 cm távolságban legyen. A felerősítéshez térköztartókat
'használunk. A térköztartók készülhetnek vasból, melyeket a falba cement­
tel, hosszabbított habarccsal kell rögzíteni. Használhatunk azonkívül
szigetelő anyagból készült térköztartót is. Ilyen a porcelán térköztartó,
amelyet főleg marógőzös helyiségben használunk, vagy a műanyagból
készült térköztartó. A vas térköztartókat rozsdásodás ellen tűzben tör­
tént ónozással vagy kadmiumozással, avagy rozsdavédő festékkel kell
megvédeni. A térköztartónak a kábelt külső átmérőjének megfelelő,
de legalább 20 mm szélességben kell körülfognia. A térköztartók bilin­
cseit csak annyira szabad meghúzni, hogy a vezeték'burkolata sérülést
ne szenvedjen. A térköztartók legnagyobb egymás közti távolsága egyenes
vonalon cm-ben:
ha a kiskábel külső átmérője
18 mm vagy kevesebb, 18 mm-nél több
ólomköpenyes vezeték
textilbeszövéssel . . . . . . . . . . . . . . 30 40
ólomköpenyes vezeték
vasszalag fegyverzettel 40 50
vasszalag fegyverzettel burkolt
csőhuzal ............... 50 80
BB-jelű kiskábel ................... 30 40

A térköztartók távolsága az íveknél a szükségnek megfelelően kisebb.

A bekötések előtt a térköztartót 10 cm távolságra kell elhelyezni. A szerel­
vények elhelyezése és a térköztartók beerősítése után leszabjuk a kábelt,
a kötések készítéséhez megfelelő hossz hagyásával. A kábelt tiszta földön,
csavarodás és törés nélkül kell óvatosan, a szállításhoz használt kábel­
dobról legombolyítani. Sérült burkolatú kábel felszerelése tilos, mert
a sérülés helyén a fémköpeny már néni véd a nedvesség, vagy a maró­
gőzök behatása ellen.
A leszabott kábelt az egyik végén térköztartóval megfogva és azt
az e célra szolgáló görgős szerszámon áthúzva kiegyengetjük, majd
lazán felerősítjük a többi térköztartóra, utána kézierővel kifeszítjük.
Kifeszítéshez csigasor használata tilos. A kifeszített rész kábelszorítóit
meghúzzuk és ugyanúgy folytatjuk a további fektetést.
Falon vagy mennyezeten keresztül a kiskábelt csőhüvelyen vezetjük
át. Ha az átvezetést gázbiztosan keli készíteni, akkor mindkét oldalra

98
 dobozt szeriünk ¿s ezeken keresztül vezetjük át a kábelt. Csak csőhüvely
" használata esetén a csőhüvelyt kábelmasszával kell kiönteni, vagy mind­
két végét tömítőszelencével ellátni. A szükséges ívek hajlítását az ólom­
köpenyű kiskábelnél kézzel, a csőhuzaloknál külön e célra készített,
fogazás nélküli hajlítófogóval végezzük. A megengedett legkisebb gör­
bületi sugár a kábel külső átmérőjének hatszorosa.
Kiskábelekhez csak olyan elágazó öntöttvas-, öntöttalumínium vagy
műanyag doboz és szerelvények használhatók, melyek tömítetten zárhatók
és a kábel bevezetésére szolgáló nyílások el vannak látva tömítőszelen­
cével.

112. ábra. Kiskábelpersely

1 ktskábel. 2 véghüvely, 3 és 5 alátétek, 4 gumigyűrű, 6 doboz,
7 vezeték. 8 földelőér

A tömszelencék a szerelvények acélpáncél menetű furataiba hajthatók

be és (112. ábra) bevezető hüvelyt képeznek. A hüvelyben két fém­
alátét között gumigyűrű van elhelyezve, amelyet a hüvely belső menetébe
illő hatszögletű fejű szorítógyűrű szorít le. Készülnek olyan szerelvé­
nyek is, amelyeknél a szelence hüvelyét a szerelvény anyagából képez­
ték ki.
A kiskábelek bekötését a következőképpen végezzük: a lecsupasztott
kábelvégekre ráhúzzuk a leszorítócsavart, majd a két alátét közé fogott
gumigyűrűt. A gumigyűrűnek a csupasz résztől 2—3 mm-rel feljebb
a kábel szigeteken maradt részén kell hézagmentesen feküdnie. Ezután
a kábelt betoljuk a szerelvénybe, ügyelve arra, hogy a gumigyűrű el
ne csússzon, utána a leszorítóhüvelyt becsavarjuk és jól meghúzzuk.
A szorítóhüvellyel összenyomott gumigyűrű most már teljesen tömít.
Az ólomköpenyes kábel csupaszolásánál a külső burkolatot egészen
az ólomköpenyig körülvágjuk, az ólomköpenyt hajtogatással eltörjük és
a felette levő burkolattal együtt lehúzzuk. Az ólom alatt levő közös gumi-
burkolatot lebontjuk és így az egyes gumierek szabaddá válnak.

99
7*
A közös gumiköpeny Iebontatlan, ép részének az ólomborítás alól 3—4
mm-rel elő kell állnia.
A páncélozott ólomköpenyes kiskábelnél a bekötendő rész végén,
kb. 10 mm széles csíkban a külső beszövést késsel eltávolítjuk, a páncélt
fémhuzallal erősen lekötjük, majd körülreszélve levágjuk, végül hajto­
gatással az ólomköpenyt letörjük.
A dobozokban a kötéseket gyárilag beszerelt kapocsléc segítségével
kell elkészíteni, ennek hiányában oldható csavaros szorítókat használunk
(Weco, csokoládékapocs). Ajánlatos a dobozoknak kábelmasszával vagy
méhviasszal való kiöntése is.
A kábelkötéseket a kábel földelőerével kell kezdeni, és különösen
ügyelni kell azok jó és tartós érintkezésére. A fémdobozok és szerelvények
testét a földelő érrel össze kell kötni.
A szerelvények zárófedelét a kötések elkészítése után azonnal rakjuk
fel és ellenőrizzük, hogy azok tömítése kifogástalan legyen.
A szerelés közben a szerelvényekbe esetleg behatolt nedvességet
a fedelek felrakása előtt el kell távolítani.
A tömszelencénél levő üregeket, továbbá a szerelvények süllyesztett
csavarjai számára szolgáló mélyedéseket bitumenes szigetelőanyaggal kell
kiönteni. A szigetelőanyagnak a környezeti hőmérsékleten nem szabad
megpuhulnia. Erre a célra legjobban megfelel a kábelmassza.

12. Világítási és h áztartási kapcsolók, dugaszolók szerelése

A kapcsolókat és dugaszoló aljzatokat vagy falon kívül, vagy s ü l ­

lyesztve szerelhetjük.
A kapcsolókat általában abban a helyiségben kell elhelyezni, ame­
lyikben a hozzátartozó világítótest van. Ä kapcsolót olyan helyre kell
szerelni, ahol azt a helyiségben tájékozatlanok is azonnal megtalálhatják,
ezért lehetőleg közvetlenül a helyiség bejáratához szereljük. Ha a helyiség­
ben több világítótest van, akkor a kapcsolókat a világítótest közelébe is
szerelhetjük, azonban egy kapcsoló ebben az esetben is a bejárat mellett
legyen. Nyíló ajtószárny mögé lehetőleg ne helyezzünk kapcsolót. Álta­
lában a kapcsolókat a padló fölött 130 cm magasságban, az ajtóbcrítás
szélétől 5-^10 cm távolságban szereljük. Ügyeljünk arra, hogy egy épü­
leten belül a kapcsolók elhelyezése egységes legyen.
Dugaszoló aljzatokat mindig oda kell szerelni, ahonnan a fogyasztó-
készülék csatlakozása a legrövidebb.
Lakószobákban lehetőleg két dugaszoló aljzatot szereljünk az egy­
mással szembenlevő falra. A dugaszoló aljzatokat a kapcsolóknál ala­

100
 csonyabbra is szerelhetjük, azonban a padozat fölött legalább 30 cm
magasságban.
Süllyesztett szerelvényeket közvetlenül egymás alá vagy egymás
mellé is helyezhetünk. Az összetett szerelvényeket közös fedlappal szerel­
hetjük és akkor kombinációnak nevezzük. Az ilyen kombinációkhoz
ajánlatos kettős, hármas, esetleg négyes összeépített bakelitdobozt hasz­
nálni, hogy a szerelvények pontosan a fedlapnak megfelelő távolságban
legyenek egymástól. Ha ilyen doboz nem áll rendelkezésünkre, akkor az
55 mm átmérőjű dobozokat megfelelő fasablon segítségével kell beállí­
tani, vagy azokat közös alaplemezre felszegecselni az elhelyezéshez.
Falon kívüli kapcsolókat és dugaszoló aljzatokat falba gipszelt
lyukas faékre erősítünk fel két csavarral. A szerelvények alá bakelit,
vagy fényezett és préselt papír alátéttárcsát kell helyezni, ami a felfekvést
egyenletessé teszi.
Falon kívül szerelt védőcső esetén furatlan faéket használunk és a
csövet a szerelvény fedlapjába vágott nyíláson vezetjük be. A fedlapokat
a gyárak úgy készítik, hogy a bevezetés részére a fedlap fala el van véko­
nyítva, amit óvatosan, részletekben, a csőnek megfelelő görbülettel
könnyen kitördelhetünk. Az így szerelt védőcső legalább 1 mm-rel a
fedél alá nyúljon.
A vízmentes szerelvényeket is ugyanígy szereljük, azonban a csat­
lakozás ezeknél vagy az acélpáncélcső becsavarásával, vagy kiskábelnek
tömszelencén át való bevezetésével történik.
A süllyesztett kapcsolók és dugaszoló aljzatok szerelését a fedlapok
levételével kezdjük. Azután elkészítjük a bekötéseket, majd a vezetékek
egyidejű elrendezésével a szerelvényt a dobozba nyomjuk. A megerő­
sítés feszítőpofákkal, vagy a doboz peremére szoruló karmokkal történik.
Mindkét rendszerű felerősítésnél jól meg kell a csavarokat húzni,
hogy a szerelvény szilárdan álljon. Billenőkapcsolókat úgy kell szerelni,
hogy a kar felső helyzete a bekapcsolt állapotnak feleljen meg. Duga­
szoló aljzatokat úgy helyezünk el, hogy a két csatlakozó hüvely víz­
szintesen legyen. A bekötött és szilárdan elhelyezett kapcsolókra végül
ráerősítjük a fedlapokat.
A szerelvények csatlakozó kapcsai általában úgy vannak kiképezve,
hogy a lecsupaszolt huzal végei minden további előkészítés, szemhajlítás
nélkül beköthétők.
A. falon kívüli, főleg vízmentes szerelvényeknél, ahol a vezeték is
a falon kívül halad, lehetőleg kerüljük a faékre való szerelést, és ha a
szerelvényt nem vasbakra szereljük, használjunk csavaros vagy spirál
éket a felerősítéshez.

101
 13. Elosztók és biztosítók szerelése
Az áramköröket rendszerint mindkét sarkon biztosítjuk. Az olyan
kétvezetékes berendezéseknél, amelyek egy háromfázisú rendszer fázis-
és földelt O-vezetékéből állanak, elegendő a fázisvezeték biztosítása, a
0-vezetőt pedig biztosító közbeiktatása nélkül továbbvezetjük. Ebben az
esetben a 0-vezetőt tartósan meg kell jelölni, pl. színes vezetékkel szerelni
és abba kapcsolót, vagy más olyan készüléket, amely a vezetéket meg­
szakíthatja, szerelni tilos.
Világítási berendezéseknél a lámpa- és dugaszolóhelyeket általában
úgy bontjuk áramkörökre, hogy egy áramkörre legfeljebb 8 lámpa- és
dugaszolóhely legyen kapcsolva, továbbá egy áramkör terhelése a 10 A
áramerősséget ne haladja meg. Más berendezések áramkörökre bontását
a helyi viszonyok, az üzembiztonsági követelmények és a gazdaságosság
mérlegelésével állapítjuk meg.
Biztosítani kell minden áramkört és minden vezetéket ott, ahol a
keresztmetszet változik. A keresztmetszet változás biztosításától el lehet
tekinteni abban az esetben, ha a vonal elején elhelyezett biztosító a
legkisebb vezeték keresztmetszetének felel meg. Az elágazásoknál a biz­
tosítót az elágazási ponttól 4 m távolságig akkor lehet elhelyezni, ha a
leágazó vezeték legfeljebb egy mérettel kisebb, mint amelyről leágazik.
Az érkező-vezetéket a D-rendszerű biztosítóknál a talpérintkezők­
höz, önműködő megszakítóknál (automata) a nem mozgó érintkezőkhöz
kell kötni. Az elmenő (biztosított) vezetéket D-rendszerű biztosítók
hüvelyérintkezőjébe, az önműködő megszakítónál a mozgó érintkezőhöz
kell kapcsolni.
A biztosító szerelvényeket szerelhetjük a mennyezet alatt 20—25 cm
távolságban. Ennek előnye, hogy a bútorok elhelyezését nem akadályozza
és ezért ez az elhelyezés lakásokban szokásos. Egyéb rendeltetésű épüle­
teknél általában a biztosító szerelvényeket a padló fölött oly magasságban
szerelik, hogy azok kezelése a földön állva segédeszköz igénybevétele
nélkül legyen lehetséges. Ilyen elhelyezésnél, nehogy illetéktelenek a
biztosítóhoz hozzáférhessenek, a szerelvényt kulccsal zárható ajtóval
kell ellátni.

14. Ip ari kapcsolók szerelése

Az ipari kapcsolók és a fővezetékek kapcsolóinak működtetéséhez
viszonylag nagy erőkifejtés szükséges; ennek megfelelően felépítésük is
erőteljes, méreteik, súlyuk viszonylag nagy. Ezen kapcsolók legjelleg­
zetesebb alakja a késes kapcsoló.
Ha közvetlenül a falon nyernek elhelyezést, úgy térköztartó alá­
téteken ékcsavarokkal vagy spirálcsavarokkal kell a szerelést elvégezni,
faékekre való szerelés nem engedhető meg.

102
 A motorvédő kapcsolókat (automatákat) minden esetben, a késes
kapcsolókat pedig lehetőleg mindig szögvas vagy U-vasból készült kon­
zolokra kell szerelni. Ebből következik, hogy ezek a kapcsolók vékony
közfalakon nem szerelhetők. Ha mégis a vékony közfalakon való elhelyezés
elkerülhetetlen, akkor a közfalakat tégla- vagy vasbetonpillérrel kell a
felszerelés helyén megerősíteni, ami a motorvédő kapcsolók működésénél
fellépő rázkódások miatt is szükséges.

15» Ip ari elosztók és kapcsolóberendezések szerelése

A kisebb ipari elosztók legtöbbször ugyanúgy készülnek, mint a
világítási elosztók. Az ipari és világítási elosztókat a vonatkozó előírások
szerint csak akkor szabad közvetlenül egymás mellé szerelni, ha köztük
nem éghető anyagból készült, csak szerszámmal eltávolítható válasz­
lemez van elhelyezve. Ellenkező esetben az elosztótáblák között legalább
5 cm hézagot kell hagyni.

113. ábra. Sínek hőtágulási szakasza

A nagyobb ipari elosztóberendezéseket mint szabadonálló kapcsoló-

táblákat készítik» A szabadonálló kapcsolótáblákat úgy kell elhe­
lyezni, hogy előttük és mögöttük legalább 1 m széles szabad tér legyen
a közlekedésre. A szabadonálló kapcsolótáblákhoz az érkező és elmenő
vezetékek, kábelek hátulról csatlakoznak. A hozzávezetéseket úgy kell
elhelyezni, hogy azok a közlekedést ne akadályozzák; a legtöbbször pado­
zat alatti szerelés szükséges, vagy ha a padlón helyezzük el a vezetéket,
úgy azok fölé fajárdát kell helyezni. A szabadon álló kapcsolótábla mezőit
alkotó idomvasakat a padozat alapbetonjába be kell erősíteni. Szükség
esetén a kapcsolótáblát még külön ki is kell merevíteni, hogy az rövid­
zárlat esetén se mozdulhasson el.
A szabadon álló kapcsolótáblákon az áramot síneken vezetjük.
A sínek készülhetnek vörösrézből és alumíniumból; kör, téglalap vagy más
idom szelvényűek lehetnek. A síneket porcelántartókra szereljük, amelyek­
nek fejszerelvényében kell azokat rögzíteni. Nagy áramerősséggel terhelt

103
síneknél azokat csak egy helyen, rendszerint a tábla közepén fogjuk meg
elmozdíthatatlanul, mjg a többi alátámasztásnál lehetővé tesszük a hő-
tágulás okozta hosszirányú csúszást. Nagyon hosszú síneknél a hőtágulás
okozta elmozdulások már kellemetlenné válhatnak, ezért a sínek kihajlását
lehetővé kell tenni oly módon, hogy a síneknek egy egészen kis görbületet
adunk felfelé és így a kihajlás is felfelé következik be. Egy másik meg­
oldás: a sínek megszakítása, és a köztük levő szabad helyre lágy, de azonos
anyagú fémszalagok szerelése (113. ábra), amelyek a hőtágulás okozta
mozgást kiegyenlítik. Természetesen annyi fémszalagot kell alkalmazni,
hogy a sínkeresztmetszet ne szenvedjen csökkenést. A sínkötéseket
egymásra lapolással, vagy hevederezéssel, csavaros összefogással kell
készíteni. A sínmérettől függő átlapolásokat és az alkalmazandó csava­
rokat a 9. táblázat tartalmazza. Alumínium anyagú sínek kötésére a leg­
jobban bevált a hegesztés; hátránya, hogy körülményes és nagy gyakori-
latot igényel.
A szabadon álló kapcsolótáblákat a műhely előre elkészíti, majd
szétszerelt állapotban szállítják a helyszínre és ott állítják össze véglegesen
a felállítás helyén. Az összeszerelésnél ügyelni kell, hogy valamennyi
vezetékkötés jól meg legyen húzva és sehol se maradjon laza érintkezés.
A kapcsolóállványok hasonló kiképzésűek, mint a szabadon álló
kapcsolótáblák, de avval a különbséggel, hogy azok mellső oldala nincs
lefedve, és így elölről is hozzáférhetők*. A kapcsoíóállványokat egyik ol­
dalukkal a falhoz is állíthatjuk, alkalmazásuk ott indokolt, ahol hely­
szűke miatt szabadon álló kapcsolótábla nem lenne elhelyezhető. A kap­
csolóállvány hátránya, hogy nem oly áttekinthető, mint a kapcsolótábla.
Mind a szabadon álló kapcsolótábla, mind a kapcsolóállvány feszült­
ség alatt álló részei segédeszköz igénybevétele nélkül véletlenül is meg-
érinthetők és áramütéseket okozhatnak. Emiatt azokat avatatlanok részére
hozzáférhetetlenné kell tenni és a felállításra szolgáló helyiség bejárati
ajtajait „Villamos kezelőhelyiség", „Belépni csak a kijelölt személyeknek
szabad" tartós felírással kell megjelölni.
A tokozott elosztó- és kapcsolóberendezéseket ott kell alkalmazni,
ahol külön villamoskezelőhelyiség nem áll rendelkezésre vagy ahol az
elosztóberendezés mechanikai sérüléseknek van kitéve, vagy a helyiség,
amelyben a berendezés felállításra kerül, poros, piszkos. A tokozott
berendezés előnye érintésbiztonsága és így a kapcsolásokat különösebb
szakmai tudással nem rendelkező betanított személy is végezheti.
A tokozott berendezéseket a készítő üzem többnyire összeszerelve
szállítja a helyszínre, nagyobb berendezéseket esetleg részekre bontva.
A tokozott berendezéseket nagy súlyuk miatt, továbbá a hátsó csatlako­
zások miatt idomvasszerkezeten helyezzük el. A felszerelésnél először a
vasszerkezetet erősítjük a falba és csak ha a felerősítés teljesen megkötött.
 szereljük rá a tokozásokat. A felszerelés után a belső összekötéseket
ellenőrizzük, majd az érintésvédelmet szolgáló vezeték (földelés, nullázás)
bekötése után kötjük be a többi vezetéket.
ft. táblázat
Alumínium gyűjtősínek

Szabványosított lapossínek csavaros Összekötésekkel

Lapos alumíniumsinek Összekötések
Csavarok száma, mérete és elhelyezése
Szélesség x Kereszt- 2 csavar 4 csavar
x vastagság metszet Súly Csavar-
.b x a q=axb kg/m nyomás
Átlapo- Csavar­ Át- Csavarköz i
mm mm* kg
lás köz Méret lapolás ! 1 Méret
l mm emm 1mm emm Ci mm f
1
12x 2 24 0 ,0 6 5 80 25 14 M 4
15X 2 30 0,081 110 30 16 M 5 /
20 X 2 40 0 ,1 0 8 200 36 18 M 6

15X 3 45 0 ,1 2 2 110 30 16 M 5
20 X 3 60 0 ,1 6 2 200 36 18 M 6
25 X 3 75 0 ,2 0 2 310 42 22 M 8
30x 3 90 0 ,2 4 3 450 50 26 M 10
//
40 X 3 120 0 ,3 2 4 720 62 32 1/ S

20 X 5 100 0 ,2 7 0 200 36 18 M 6 \
25 X 5 125 0 ,3 3 8 310 42 22 M 8
30 X 5 150 0 ,4 0 5 450 50 26 M 10
200 //
40 X 5 0 ,5 4 0 720 62 32
50 X 5 250 0 ,6 7 5 1050 62 32
n 50 26 26 M 10
//
60 X 5 300 0 ,8 1 0 1500 75 38 5lsn 60 32 32 V ,"
80 X 5 40 0 1,08 2500 90 45 3U 75 38 40 V
100X 5 500 1,35 4500 — —
'
90 45 50 V
// j
40 X 10 400 1,08 720 62 32 v 2//
5 0 X 10 500 1,35 1050 62 32 l /s 50 26 26 M 10
60X 10 600 1,62 1500 75 38 5/1% 60 32 32 1/ "
/ 2-
80X 10 80 0 2,16 2500 90 45 8/4 75 38 40 V
100x10 1000 2 ,7 0 4500 — — • 90 45 50 » //'

Gélszerű 50 kg/cm* felületi nyomást engedélyezni. (Csavaríuratok aktív felületnek

számítandók.) Kisebb felületi nyomás esetén az átmeneti ellenállás megnövekszik s idők
folyamán melegedés fog fellépni. Nagyobb felületi nyomás esetén az aluminium Idővei
deformálódik és érintkezési hibák állnak elő. Az állandó nyomás elérésére a csavaranyák
alá rugós alátétet kell minden esetben tenni.
Derékszögű sinelágazásoknál négyzetes átlapoiást alkalmazunk» ebben az esetben *
megnövekszik e, méretre,

105
 16. A villam osm otorok bekapcsolása
A motorok sokfélesége miatt a következőkben csak a leggyakrabban
előforduló háromfázisú forgóárámú motorok szerelését és bekapcsolását
tárgyaljuk.
A motorokon elhelyezett teljesítménytábla azokat a jellemző adatokat
tünteti fel, amelyek a bekapcsoláshoz és az üzembentartáshoz szükségesek.
A teljesítménytáblán fel van tüntetve:
A gyártó cég neve, illetve védjele.
A motor típusjelzése.
A motor gyártási száma*
A motor teljesítménye kW-ban, a régebbi motoroknál LE-ben.
A motor névleges feszültsége.
A hálózati periódusszám.
A motor névleges áramerőssége (nem minden esetben).
A teljesítménytényező, cos y névleges terhelésnél.
A motor percenkénti fordulatszáma n, a megadott periódusszámú és a
megadott feszültségű hálózatrakapcsolás esetén.
Csúszógyűrűs motoroknál azonkívül a forgórész feszültsége, vagy az
abban folyó áram áramerőssége.
A teljesítménytábla adataiból és a kapocstestből megállapíthatjuk,
hogy a motor a rendelkezésünkre álló hálózatra egyáltalán bekapcsol­
ható-e és ha igen, milyen indulási móddal. A motor kapocsfedele alatt
találjuk a kapocstestet, a korszerű motoroknál 6 db, régebbi vagy külön­
leges motoroknál 3 db kapoccsal. Ha 6 db kapocs van, úgy az a három,
amelyekhez a tekercsek kezdete van kötve, U, V, W jelzésűek és az a
három, amelyhez a tekercsek végei vannak kötve, X, Y, Z jelzésűek.
Az ilyen motorok tekercsei vagy csillagba vagy háromszögbe kapcsol­
hatók (114, ábra),
A kapcsolást a motorral szállított áthidaló lemezek segítségével vé­
gezzük el. Ebben az esetben a motor teljesítménytábláján két feszültség
van feltüntetve, pl.: 110/190 V, 190/330 V, 220/380 V, 380/660 V. Ez azt
jelenti, hogy a motor tekercsei háromszög kapcsolásban a kisebb — csil­
lagkapcsolásban pedig a nagyobb feszültségnek megfelelő hálózatra
kapcsolhatók. A hálózatnak megfelelő motor feszültségének és indítási
formájának összefüggésére a 1 0 , táblázat nyújt tájékoztatást.
A hálózat- és motorfeszültség adatainak és kapcsolásának egyezte­
tése után a motor indítási módját kell megállapítani. A motor indításának
módját az illetékes áramszolgáltató esetenként állapítja meg.
1 0 , táblázat
Hálózati feszültség . . . . 3x110 190/110 3x 190 3x220 380/220V
Motorfeszültség: kapcsolás
110/190 V ...................... A é s Y /A Y Y - -
190/330 V ...................... - A é s Y /A A é s Y /A (Y)
220/380 V ...................... - - - A és Y/A Y
380/660 V ...................... - — — - A és Y/A

106
 A legegyszerűbb indításnál a motort közvetlenül (rövid re zártan) kap­
csoljuk a hálózatra, de a fellépő nagy és hálózatra visszaható indítási
áramlökés miatt ezt az indítást csak kisebb, rendesen 2,5 kW (3 LE) alatti
teljesítményű motoroknál engedi meg az áramszolgáltató.
A rövidrezártan történő indításhoz a legegyszerűbb esetben 15 A
áramerősségig háromsarkú ipari billenő kapcsolót, 25 A áramerősségig
hengerkapcsolót vagy késeskapcsolót szerelünk. Az érkező vezetéket
a kapcsoló érintkezőihez, a motorhoz menő vezetéket a mozgó érintkezők

114. ábra. Háromfázisú motor kapcsolási vázlata és kapocsdeszkája

Y vagy A kapcsolás esetén

kivezetéséhez kötjük. Ha a bekapcsolás után a r*otor forgásiránya ellen­

tétes volna a szükségesnél, akkor a hálózati vezetékek közül bármely kettő
bekötésének felcserélésével a motor forgásiránya megváltozik.
Közepes teljesítményű motoroknál, általában 1,5—6,0 .kW teljesít­
ményhatárok között, ha a motor terhelés nélkül fut fel, az áramszolgáltató
a csillag-háromszög (Y/A) indítást szokta engedélyezni.
Az indításhoz kézi csillag-háromszög kapcsolót, ritkábban önmű­
ködő csillag-háromszög kapcsolót szerelünk. A csillag-háromszög kap­
csolók különböző tokozásban az alkalmazott szerelési mód védettségének

107
 \

megfelelően állnak rendelkezésre. A kézi működtetésű csillag-háromszög

kapcsolót mindig olyan helyre kell szerelni, ahhonnan a motor jól meg­
figyelhető.
A csillag-háromszög kapcsolónak három állása van (115. ábra). A 0
a kikapcsolt állás, az Y jel a csillag, a A jel a háromszögállásnak felel meg.
Egyes kapcsolók úgy vannak szerkesztve, hogy a kapcsoló csillagállásban
csak addig marad, amíg a kezelő
fogantyút a helyzetében tartjuk
és ha elengedjük, rugó rántja át
a háromszögállásba. A csillag­
háromszög kapcsolónak kilenc
kapcsa van (116. ábra). A, B, C
(R, S t T) betűkkel jelölt kap­
csokban kell a hálózati vezetéket

116. ábra. Háromfázisú rövxdrezárt

Csillag-háromszögkapcsoló kezelése forgórészű motor kapcsolása csillag­
háromszög indítóval

kötni, az U, V, W, X , Y, Z jelzésű kapcsokat a motor kapocstestén

levő azonos betűjelzésű kapcsaival kell összekötni, tehát a kapcsoló és a
motor között hat vezetékeret kell fektetni. Ha bekötés után a forgás­
irányt meg kellene változtatni, akkor az A, B , C kapcsok bármelyik
két vezetékének a bekötését fel kell cserélni.
Az indításnál a kapcsolókart a csillagállásba hozzuk és addig tartjuk
ebben a helyzetben, amíg a motor körülbelül elérte az üzemi fordulat­
számot. Ez az idő a motor forgórészének súlyától és súrlódási vesztesé­
geitől függően 5 —20 másodperc között változik. Egy kis gyakorlattal a
motor hangjából megítélhető a bekövetkezett felfutás, amikor átkapcsol­
hatunk a háromszögállásba és a motor terhelhető.

íoa
 Nagyobb motoroknál, amelyék indítási áramlökése még csillag­
háromszög kapcsolásnál is meghaladja a megengedhető értéket, vagy
oly esetekben, .amikor teher alatti indításnál különösen nagy indító-
nyomatékra van szükségünk, csúszógyűrűs forgórészű motor álló részét
ugyanúgy kötjük be, mint a közvetlen indítású rövidrezárt forgórészű
motort (117. ábra).

A csúszőgyűrűk szénkeféinek kivezetéseit*» amelyek többnyire a

a, v, w betűkkel vannak jelezve, összekötjük az indító ellenállás három
kapcsával. Különösen nagyobb motoroknál a forgórészben folyó áram­
erősség nagy, a legtöbbször nagyobb az üzemi (hálózati) áramerősségnél.
Ezért az indítóhoz szerelt vezetékek keresztmetszetét úgy kell megválasz­
tani, hogy azok meg nem engedett túlmelegedése ne következzék be.

muuun(((nrtT°|
118. ábra. Fémtömlő ráforrasztott acélpáncélcső karmantyúkkal

A motorok alapjukon üzemközben többnyire rezegnek, továbbá szíj­

hajtás esetén a motorokat a szíj tágulásának megfelelően időközönként
el kell mozdítani. Ha a motorhoz a csatlakozást merev csőszereléssel,
pl. acélpáncélcsővel készítjük, úgy a motor rezgései következtében vagy
a csatlakozó csőnél vagy a hajtott szerkezetben fáradtsági törések állhat­
nak elő és a szíj utánállításnál a motor, csatlakozását le kell bontani és
újra szerelni. Ennek elkerülésére a motorhoz hajlékony csatlakozást
kell készíteni. A hajlékony csatlakozást úgy készíthetjük el, hogy a cső-
vezeték utolsó, kb. 0,5—1,0 m hosszú szakaszát fémtömlővel készítjük.
A fémtömlő mindkét végére a csőméretnek megfelelő karmantyút for­
rasztunk (118. ábra). Az egyik végét a karmantyúval a csővégre szereljük,
a másik végét vagy közvetlenül a kapocsfedél alá rögzítjük, vagy ha
ez nem lehetséges, úgy a kapocsfedél alá 5—10 cm hosszú acélpáncél-
csövet szerelünk és ehhez csatlakoztatható a fémtömlő másik karmantyús
vége.
A motor bekötéséhez használt vezetékméretek megállapításához és
a motorvédelem kiválasztásához szükséges ismernünk a motor által fel­
vett üzemi áramerősséget. Amennyiben ez a motor teljesitménytábláján
nem szerepel, úgy a következőképpen számíthatjuk ki:

j - 1000 ‘ N
]f3 • U- cos p
ahol
J = az áramerősség Amper-ben
N = a motor teljesítménye kW-ban
|/3 = 1,73 állandó szám
U = a fázis vezetékek közötti (láncolt) feszültség,
cos q> — a motor teljesítménytényezője.
Ha a motor teljesítménye LE-ben van a teljesítménytáblán feltün­
tetve, akkor a LE számát 0,736-tal megszorozva kapjuk a kW-teljesít-
ményt. Ha a teljesítménytényező cos q> nem volna a teljesítménytáblán
feltüntetve, akkor azt 0,7 értékkel vesszük számításba.
Például számítsuk ki egy háromfázisú 380 V 3 Le motor áram­
erősségét.
A motor villamosértékben kifejezett teljesítménye:
N = 3 LE ■0,736 = 2,208 kW.
A motor üzemi áramerőssége:
1000 - JV 1000 ■2,208
]^3 • í/ • cos cp 1,72- 380 -077
Megközelítő áramerősség megállapítására megfelelnek a következő
adatok is:
190 V 220 V 380 V
feszültség mellett
1 lóerőnként 3 A 2,75 A . 1,6 A áramerősség
1 kW-onként 4 A 3,75 A 2 A áramerősség

110
 Számítás nélkül gyorsan és póntosan megállapíthatjuk az áramerős­
séget a 1 1 . táblázat segítségével, ahol a megfelelő feszültség és a cos <p-nél
kapott áramerősséget megszorozzuk a kW-ban kifejezett teljesítménnyel.
Pl.: keressük egy 22,5 LE teljesítményű motor áramerősségét 380 V
és cos (p = 0,85 mellett? A 12. táblázat szerint 20 LE egyenlő 15 kW-tal
11. táblázat
Kilowattonként! áramerősség forgóáramnál amper-ben,
különböző teljesítménytényező (cos <p) és különböző feszültség (V) mellett
L á n c o l t f e s 2ül t s é g v o 11 b a n V.-
COS *p
110 120 190 220 380 1000 3000 6000

5 ,2 4 4,81 3 ,0 4 2 ,6 2 1,52 0 ,5 7 6 0 ,1 9 2 0 ,0 9 6
1,0
5 ,0 6 3 ,2 0 2 ,7 6 1,60 0 ,6 0 9 0 ,2 0 3 0,101
0 ,9 5 5 ,5 2
0 ,9 0 5 ,8 2 5 ,3 5 3 ,3 8 2,91 1,69 0 ,6 4 2 0 ,2 1 4 0 ,1 0 7
6 ,1 6 5,66 3 ,5 8 3 ,0 8 1,79 0 ,6 7 8 0 ,2 2 6 0 ,1 1 3
0 ,8 5
6 ,5 6 6,01 3 ,8 0 3 ,2 8 1,90 0 ,7 2 0 0 ,2 4 0 0 ,1 2 0
0 ,8 0
7 ,0 0 6 ,4 2 4 ,0 4 3 ,5 0 2 ,0 2 0,771 0,257 0 ,1 2 8
0 ,7 5
7 ,5 0 6,88 4 ,3 4 3 ,7 5 2,17 0 ,8 2 5 0 ,2 7 5 0,137
0 ,7 0
0 ,6 5 8 ,0 6 7 ,4 0 4,68 4 ,0 3 2 ,8 4 0 ,8 8 8 0 ,2 9 6 0 ,1 4 8
0 ,6 0 8 ,7 4 8 ,0 2 5,06 4,87 2 ,5 3 0 ,9 6 3 0,321 0 ,1 6 0

l g . táblázat
Lóerő (LE) átszámítása kilowattra és fordítva
1 LE = 0 ,7 3 6 k W
1 kW = 1,36 L E

LE kW LE kW LE kW LE kW LE kW

0,1 0 ,0 7 4 0 ,9 0,87 2,2 1,6 3 ,8 2,8 7 , 6,0

0 ,1 5 0,11 0 ,9 5 0,7 2,3 1,7 3 ,9 2,9 7,5 5,5
0 ,2 0 ,1 5 1,0 0 ,7 5 2,4 1,8 4 ,0 3 ,0 8,0 6 ,0
0 ,2 5 0 ,1 8 0 ,8 2,5 1,8 4,1 3,0 8,5 8 ,2
1,1
0 ,3 0 ,2 2 1,2 0 ,9 2,6 1,9 4 ,2 3,1 9 ,0 6,6
0 ,3 5 0 ,2 6 1,25 0 ,9 2,7 2,0 4 ,3 3 ,2 9 ,5 7 ,0
0 ,4 0 ,3 1,3 1,0 2,8 2,1 4 ,4 3 ,2 10,0 7,5
0 ,4 5 0 ,3 3 1,4 1,0 2,9 2,1 4 ,5 3,3 20 15
0 ,5 0 ,3 7 1,6 1,1 3,0 2,2 4 ,6 3 ,4 30 22
0 ,5 5 0 ,4 1,6 1,2 3,1 2,3 4,7 3 ,5 40 30
0 ,6 0 ,4 5 1,7 1,3 3 ,2 2,4 4 ,8 3,5 50 37
0 ,6 5 0 ,4 8 1,75 1,3 3 ,3 2 ,4 4 ,9 3 ,6 60 45
0,7 0 ,5 2 1,8 1,3 3 ,4 2,5 5 ,0 3,7 70 52
0 ,7 5 0 ,5 5 1,9 1,4 3 ,5 2,6 5 ,5 4 ,0 80 60
0 ,8 0 ,6 2 ,0 1,5 3 ,6 2,7 6 ,0 4,6 90 66
0 ,8 5 0 ,6 2 2,1 1,6 3,7 2,7 6 ,6 4 ,7 6 100 74

111
 a 2 , 5 L E = 1 , 8 kW-tal. Ez Összesen 1 6 , 8 kW 380 V-nak és cos <p = 0 , 8 5 -
nek a 11. táblásat szerint kW-onként 1,79 A felel meg. Est as értéket
' kell megssorosni a 16,8 kW-tal, vagyis ebben as esetben as áramerősség
16,8 • 1,79 = 30,07 A lesz.
A motorokat a gasdaságosság és as üsembistonság követelményeitől
függően bistosítjuk rövidsárlat esetére, túlterhelés ellen és fessültségki-
* maradás ellen.
A legolcsóbb védelem esetén a motor vesetékébe a motor kapcsolója
elé minden fásisban egy-egy olvadóbiztosítót szerelünk. A motor zárlat
védelmére -lomha olvadó betétet alkalmaznak. Az olvadóbetét névleges
áramerősségét úgy kell megválasztani, hogy ás a motor névleges áram­
erősségével megegyező, vagy ahhoz legközelebb álló nagyobb áram- ,
erősségű legyen.
Az olvadó betét csak korlátolt védelmet nyújt, a túlterhelés időjelleg
görbéje a vezetékek túlmelegedéséhez igazodik és nem a motor tekercsei­
nek melegedéséhez. Előfordulhat, hogy egy fellépő hiba következtében
csak az egyik fázis biztosítója olvad ki, és ennek következtében a motor
tekercselése, minthogy azon a másik két fázis lényegesen nagyobb árama
folyhatik, elég.
Tökéletesebb védelmet nyújtanak a motorvédő-kapcsolók. A leg­
egyszerűbb kézi működtetésű — hőkioldókkal ellátott — motorvédő­
kapcsoló a motort csak túlterhelés ellen védi. Kettős fém (bimetall)
kioldó szerve a motor tekercseinek melegedését követi. Ezért ügyelni
kell, hogy felszerelési helyén a környezeti hőmérséklet megegyezzen á
motor környezeti hőmérsékletével. Ha a kapcsoló hidegebb hőmérsékletű
környezetben van, mint a motor, akkor a kioldás később fog bekövet­
kezni és az állandó, esetleg kismértékű túlterhelés a motor tekercseinek
lassú elégésére vezet. A melegebb helyen felszerelt motorvédő hamarább
kapcsol ki, mint ahogy szükséges és nem teszi lehetővé a motor teljesít­
ményének a kihasználását. Ez a motorvédő-kapcsoló nem nyújt védelmet
rövidzárlat esetére és ezért eléje mind ä három fázisba olvadóbiztosítót
kell kapcsolni.
Készülnek motorvédő-kapcsolók hő- és mágneses gyorskioldással,
amelyek feladata már a rövidzárlati áramok megszakítása is. Minthogy a
motorvédő-kapcsolók rövidzárlati megszakítóképessége azok szerkeze­
tétől függ, minden esetben kell számítással megvizsgálni, hogy a beépítés
helyén fellépő rövidzárlati áramot a motorvédő-kapcsoló meg tudja-e
szakítani. A zárlati áramok kiszámítása a tervezés feladata, túlnő a szerelő­
től megkövetelt ismereteken és ezért annak tárgyalását mellőzzük.
A motorok üzemében egyik leggyakrabban előforduló hibaforrás
a fáziskimaradás. Ha a három vezeték egyike feszültségmentessé válik
és a motort így kapcsoljuk be, az nem fog megindulni, de a tekercseken

112
 az üzemi áramnál nagyobb áramerősség fog folyni, azonkívül a forgórész
nem hozza mozgásba a motor belsejében a levegőt és így a tekercsek
gyorsan annyira felmelegednek, hogy elégnek. Ha a motort bekapcsoljuk
és az erősen búg, de nem indul meg magától, akkor az egyik fázisban nincs
áram. Ha a motort ilyen esetben külső erővel, pl. kézzel megindítjuk,
úgy az az indítás irányában forogni fog, ha pedig a motor már forgásban
van, amikor az egyik fázis feszültsége kimarad, tovább fog forogni, de
terhelhetősége ugyanazon névleges áramerősség mellett kb. az eredeti
V3 -ad részére csökken. Ha a motor
terhelését nem csökkentjük azonnab
úgy az a túlterhelésnek megfelelő na­
gyobb áramerősség következtében túl­
melegszik és eléghet.
A fáziskimaradás ellen részleges
védelmet nyújtanak a feszültséghiány
(vagy nullfeszüitség) kioldású kapcso­ u TJsK
-G —
lók, amelyeknél az érintkezőket egy BC
mágnestekercs tartja behúzva. A mág­ BC
nestekercs két fázisvezeték közé kap­ BL
csolható, vagy a fázis és a nullavezető
közé. Az első esetben az egyik fázis 119, ábra. Motorvédő automata
kimaradása, a másik esetben két fázis kapcsolási rajza
kimaradása ellen nincs védve a motor.
A motorvédő-kapcsolók különböző védettségnek megfelelő toko­
zással készülnek. Lehetnek lemezzel burkolva, szigetelőanyagházba építve
és öntvény tokozásúak.
Megkülönböztetünk oly motorvédő-kapcsolókat, amelyek érintkezői
légtérben, és olyanokat, amelyeknek érintkezői olaj alatt vannak.
Az olajtöltésű motorvédő-kapcsolókat olajtöltés nélkül szállítják
úgy, hogy azokat üzembehelyezésük előtt különleges kapcsolóolajjal
vagy transzformátorolajjal kell az olajtartályon jelzett magasságig fel­
tölteni. Szabadban vagy hidegnek kitett helyen a feltöltéshez olyan olaj
szükséges, amely az előforduló legkisebb hőmérsékletnél sem sűrűsödik
meg annyira, hogy az érintkezők nyitását fékezné.
A legtöbb motorvédő-kapcsoló túlterhelés ellen védő hőkioldói
szűkebb-tágabb határok között állíthatók. A felszerelés után valamennyi
hokioldót egyformán a motor névleges áramerősségének megfelelő értékre
kell állítani. A beállítás megkönnyítésére az állítószerkezet mellett mérce
van, amelyen a védendő motor névleges áramerősségének megfelelő
osztásra kell a szabályozó szerkezetet beállítani.
A gyakrabban alkalmazott nyomógombokkal működtetett táv­
kormányzásra alkalmas kapcsolók jellemző típusait az alábbiakban rész­
letesen ismertetjük:

8 V illanyszerelő m u n k a — 6|4 113

 a) Motorvédő-kapcsoló, három sarokba épített hőkioldóval, tartam­
kapcsolóval (119, ábra), A K jelű egysarkú kapcsolóval zárjuk az A jelű
mágnestekercs áramkörét, mire az a B jelű közös szigetelőtestre szerelt
érintkezőket behúzza és ezzel a motort bekapcsolja. Ha a C hőkioldó
közül bármelyik túlterhelés folytán felmelegszik és elhajlik, egy csuklós
szerkezet útján megszakítja a mágnestekercs áramkörét £> helyen, a mágnes
elenged és a motort mindhárom sarokban egyszerre kikapcsolja. A behúzó
mágnestekercs működtetéséhez egészen kis, többnyire 1 A alatti áram­
erősség elegendő és így a K jelű
kapcsoló is egészen kis típusú,
pl. világítási billenő kapcsoló
lehet,
A K jelű kapcsoló lehet
nyomáskapcsoló, úszókapcsoló,
hőfokkapcsoló stb. és így tel­
jesen önműködő üzemek, pl.
légsűrítők — szivattyúk — lé­
tesíthetők. Hátránya azonban
az ilyen kivitelű kapcsolónak,
hogy az állandóan zárva ma­
radó működtető kapcsoló foly­
tán feszültségkimaradás esetén,
a feszültség visszatértekor, ön­
működően visszakapcsol, ami
sok esetben nem kívánatos.
b) Motorvédő-kapcsoló há­
rom sarokba épített hőkiol-
1 2 0 , á b r a . T ávm űködtető m otorvédő dókkal, feszültséghiány-kiol-
automata kapcsolási rajza dással, nyomógombokkal való
működtetésre (120, ábra),
A „Be“ jelű gomb rövid ideig tartó lenyomásával az A jelű mágnes­
tekercs áramköre záródik és behúzza a B jelű kapcsoló érintkezőket és az
E jelű tartóérintkezőt, ami a „Be“ nyomógombbal párhuzamosan van
kapcsolva és a mágnestekercs áramkörét a nyomógomb elengedése után
zárva tartja. A kikapcsolás „Ki“ jelű nyomógombbal történik, melyet
megnyomva, megszakad a mágnestekercs áramköre és elengedi az érint­
kezőket. Távműködtetés esetén a két nyomógombot egy vagy több tetsző-
leges helyre is szerelhetjük és így több helyről kezelhetjük a kap­
csolót. A kapcsolóba beépített nyomókkal a közvetlen működtetés
továbbra is lehetséges. Ennél a megoldásnál, ha a feszültség kimarad,
vagy kb, 40%-kai csökken, a kapcsoló kiold és a feszültség visszatérte
után csak a „Be“ gomb megnyomásával kapcsolható be újra.
A hőkioldó működése azonos az a) alatt ismertetett kapcsoló hő-
 kioldóvai. A kapcsolóban segédérintkezők is elhelyezhetők, amelyeket
különböző jelzésekre és reteszlésekre lehet felhasználni.
c) Motorvédő-kapcsoló csillag-háromszög kapcsolóval egybeépítve,
működtető nyomógombokkal (121, ábra),
A „Be14 gomb benyomására záródik az A x mágnestekercs áramköre
és a B x érintkezők bekapcsolnak. Az tartó érintkező szintén záródik.
A B 2 híd most még nyugalmi
helyzetben van és két érintkezője
rövidre zárva tartja a motor X ,
Y, Z kapcsait, azaz csillagkap­
csolást létesít és a motor elindul.
Közben a rugóval feszített O jelű
olajfék lassan felenged és kb.
6—12 másodperc múlva az I jelű
érintkező útján zárja az A 2 mág­
nestekercs áramkörét. A mágnes
az érintkezők hídját behúzza,
miáltal az X , Y, Z összekötés
megszűnik és az Y a lí^-vel, az X
a V-vel, míg a Z az U kapoccsal
kapcsolódik össze -és háromszög­
kapcsolást képez. Az E 2 tartós­
érintkező egyidőben zárja a be­
húzó mágnes áramkörét. Az ön­
működő csillag-háromszög kap­
csolónak előnye, hogy az átkap­
csolást majdnem megszakítás nél­
kül végzi> hátránya, hogy az átkap­
csolás nem a fordulatszám függ­
vényében, hanem előre beállított 121, ábra. Távműködtetésű csillaghá­
idő szerint történik. romszög indítóval egybeépített motor­
A motor leállítása a „K i“ védő automata kapcsolási rajza
nyomógombbal történik.
A kapcsoló két része villamosán reteszelve van úgy, hogy a kap­
csoló csak akkor kapcsolható be, ha az csillag-állásban van, tehát a motor
kizárólag csillag-állással indulhat.
A csillag-háromszög motorvédők másik megoldása az, amikor az
átkapcsolás vezérlését nem olajfék, hanem lényegesen tágabb határok
— 20—40 mp között — állítható kettős fém-hőelem (122, ábra) végzi.
A hőelem fűtése rendszerint a behúzó mágnessel mellékzárba kapcsolt
tekercs útján történik. A kapcsoló működése egyébként az azonos olajfék-
vezérlésű kapcsolóval.

I* 115
 d) Irányváltó motorvédő kapcsolóknál két motorvédő van egy közös
házba összeszerelve (123. ábra), amelyeknek közös hőkioldóik vannak.
A kapcsoló három nyomógombbal működtethető/amelyek közül a középső
a »Ki“ gomb, míg a két szélső a jobbra-, illetve balra indításra, azaz
a motor forgásirányainak a változtatására szolgál. A két kapcsolóegység
egymással villamosán úgy reteszelődik, hogy a forgásirányt csak,akkor
lehet változtatni, ha előbb a „K i“ gombbal a motort leállították.

1 2 2 . á b r a . T ávm űködtetésű csillag- 1 2 3 . á b ra . T ávm űködtetésű irányváltó

három szög indítóval egybeép ített kapcsolóval egyb eép ített m otorvédő
m otorvédő automata kapcsolási rajza autom ata kapcsolási rajza

Egyfázisú rövidrezárt motor a hálózatra kötve nem indul magától.

Ezeket egész kis motorok esetén kézierővel kell mozgásba hozni, nagyobb
motorokat pedig segédfázis-indítással kell ellátni. A segédfázis előállí­
tására kondenzátort, fojtótekercset, vagy ellenállást, esetleg ezek kombi­
nációját használjuk. Indításnál bekapcsoljuk a hálózati vezetéket és egy­
idejűleg egy nyomógomb útján a segédfázist, ha a motor elérte az üzemi
fordulatát, a nyomógombot felengedjük. Készülnek olyan kapcsolók is,
amelyek az első állásban a hálózati vezetéket és segédfázist egyszerre

11G
kapcsolják^ majd a második állásban a hálózat kapcsolását meghagyva,
a segédfázis áramkörét megszakítják.

17. G yengeáram ú berendezések szerelése

A gyengeáramú berendezések körébe tartoznak általában a külön­
böző jelzések céljaira szolgáló készülékek, csengő, telefon, különböző
jelzők és jelfogók, rádió stb.
A gyengeáramú megjelölés szerint ezen készülékek kis áramerősség­
gel, vagy kis feszültséggel működnek. A gyengeáramú berendezések
nagy része törpe 24 V alatti feszültséggel működik, amely az emberi
szervezetre veszélytelen. Ezek szereléséhez gyengeáramú vezetékek hasz­
nálhatók, melyeket mind a falba süllyesztve, mind a falon kívül általában
ugyanúgy kell szerelni, mint az erősáramú vezetékeket. Védőcsőben való
szerelésnél azonban a gyengeáramú vezetékek részére külön csöveket kell
fektetni. A gyengeáramú vezetékeknek az erősáramú vezetékekkel közös
védőcsőbe való behúzása tilos. A rádió is a gyengeáram fogalma alá
tartozik, mégis a hangszórók vezetékeit erősáramú huzalokkal kell el­
készíteni. A rádió hangszóróit működtető áram általában 100 V vagy annál
nagyobb feszültségű és nagy periódusszámú úgy, hogy a gyengeáramú
vezetékek szigetelése nem felel meg vezetésére.
* Helyiségekben falon kívül szerelt gyengeáramú vezetékek U szeggel
is felerősíthetek. Az U szeggel azonban a vezetékeket külön-külön szegez­
zük fel, mert egy U szeggel több vezeték felerősítése esetén a szigetelés
könnyen megsérül és zárlat keletkezik.

18. Szabadvezetékek szerelése

Szabadvezetékek szerelését az iránynyomvonal kitűzésével és az
oszlophelyek cövekkel történő megjelölésével kezdjük. Az iránynyom­
vonalat lehetőleg közlekedési útvonal mentén kell választani, hogy az
építésnél az anyagszállítás, üzemállapotbán pedig az ellenőrzés könnyű
legyen. Az iránynyomvonalnál törekedni kell hosszú, egyenes szakaszokra,
tekintetbe kell venni a terep növényzetét,* különösen a fákat, amelyek
ágai, ha a vezeték közé érnek, viharnál, esőnél üzemzavarokat okoznak.
Az oszlophelyeket úgy kell kitűzni, hogy a felállított oszlopok a közle­
kedést ne zavarják.
A szabadvezetékek igen sokféle változatban készíthetők és létesítésük­
nél a „Szabadvezetéki Szabvány“ előírásait kell betartani.
A következőkben a szabadvezetékek építésének leggyakrabban elő­
forduló munkameneteit ismertetjük:

117

J ,
 A leggyakrabban alkalmazott faoszlopokat teljes hosszuk 1/6—1/6-
ának megfelelő hosszban, de legalább 1,6 m mélyen kell a földbe beásni.
A faoszlopok állításához szükséges gödröt az egyik oldalon ferdén, vagy
lépcsősen kell kiásni (124. ábra) mégpedig úgy, hogy a gödör függőleges
fala a vezeték húzásának irányában
legyen. A gödör fenekébe lehetőleg
nagyobb köveket kell bedöngölni. Az
oszlopot a lábával a gödör ferde olda­
lán csúsztatjuk le a gödör fenekére,
a függőleges gödöroldalt a lecsúsztatás
tartamára behelyezett deszkákkal véd­
jük, s azután oszlopállító villákkal, '
vagy összekötött rudakkal az oszlopot
függőleges helyzetbe állítjuk. Az oszlop
függőleges állását függővel történő be-
nézéssel kell ellenőrizni. Ügyelni kell
a felállításnál arra is, ha az oszlopra
a szigetelőket már felszerelték, hogy
azok helyes irányban álljanak. Ha az
oszlop nem itatott fenyőoszlop, akkor
1 2 4 . á b ra . Gödör oszlopállításhoz előzőleg a lábát forró kőszénkátránnyal
be kell vonni, oly magasságig, hogy
a kátrányozás legalább 20 cm-rel érjen a talaj fölé. Ugyancsak forró
kőszénkátránnyal kell a kúposra faragott oszlopfejet is bevonni. A gö­
dörbe a földet állandó erős döngöléssel kell visszahelyezni és lehetőség
szerint az oszlop körül nagyobb köveket helyezzünk el. Az állításhoz
az oszlop súlya szerint 3—5 ember szükséges.
A vezetéktartó szigetelőket lehetőleg a még fel nem állított oszlopra
szereljük fel, mivel így a szerelés sokkal könnyebb, mint a már felállított
oszlopokon történő szerelés.
Faoszlopokon a szigetelőket elhelyezhetjük kereszttartókon, vagy
magába az oszlopfejbe becsavart acéltartókon.
Az oszlopfej elrendezése, a szigetelők egymástóli távolságát a Szabad-
vezetéki Szabvány írja elő és függ a feszültségtől, a vezetékek anyagától
és keresztmetszetétől, az oszlopköztől és az időjárási viszonyoktól (zúz­
mara lerakódás).
A szigetelők egymástóli távolságának meghatározása magasabb szi­
lárdságtani számítással végezhető el, ami a tervező feladata.
Kisfeszültségű szabadvezetékeknél 40 m-nél nem nagyobb oszlop­
közök esetén, kb. 50 mm2 keresztmetszetű ötvözött alumínium (aludur)
kötél szerkezetű vezetéknél a vezeték felerősítési pontjainak távolsága
40—50 cm (125., 126. ábra).

118 t
 A szigetelőkkel összeszerelt acéltartók részére az oszlopfejen a lyuka­
kat előre ki kell fúrni. A lyukakat az oszlop tengelyére pontosan merőle­
gesen kell fúrni, mégpedig a tartó menetes részének kb. 3/4 hosszának
megfelelő mélyen. A lyukfúrást oszlopfúróval készítjük, az oszlopfúró
2—3 mm-rel kisebb átmérőjű legyen, mint az acéltartó átmérője.
A felállításra kerülő oszlopok lehetnek végoszlopok, tartóoszlopok
és sarokoszlopok.

50 50 . 50

t i n ¿ in o

'-125. ábra. Oszlopfej a fába csavart 126. ábra. Oszlopfej kereszttartóra

tartókra szerelt szigetelőkkel szerelt szigetelőkkel

Végoszlopokat a vezetékek végeire, és hosszabb egyenes vezeték­

szakokba állítunk. A végoszlopok a teljes vezetékhúzás felvételére vannak
méretezve. Faoszlopoknál rendesen mint bakoszlopok {A oszlopok)
készülnek.
Bakoszlopok csúcsán keményfaéket és az oszlopok között kb. a
föld feletti magasság felében legalább egy, a fejvastagságnál nem gyen­
gébb keresztmerevítést kell elhelyezni. Közvetlenül a keresztmerevítés alá
legalább 3/4" 0 -jű összekötőcsavart kell szerelni. Az oszlop alsó, földbe
kerülő végén mindkét oszloppal jól összeácsolt, kettős kötőgerendát kell
alkalmazni és azt legalább 3/4" 0 -jű csavarokkal kell az oszlophoz erősí­
teni (127. ábra).
A csavarfej és csavaranyák alá oly alátétlemezeket kell tenni, amelyek­
nek vastagsága legalább 1/4-e, átmérője pedig legalább háromszorosa a
Csavarorsó 0-nek.

119
 A támoszlopok, amelyek csak a vezeték súlyát hordják és a szél-
nyomásnak vannak kitéve, egyszerű faoszlopok, vagy két oszlopból
összeácsolt ikeroszlopok.
A kettős oszlopokat leg­
alább 4, de lehetőleg 6
helyen keményfaék köz­
beiktatásával kell össze­
fogni.
A sarokoszlopok az
iránynyomvonal törés­
pontjait alkotják és így
a vezetékhúzások eredő
erejét is felveszik. Kis
töréseknél támoszíopo-
kat vagy bakoszlopokat
alkalmazunk, nagyobb
igénybevételnél három
oszlopból összeállított
gúlaoszlopokat haszná­
lunk.
A rövid oszlopokat vasbeton lábakra — gyámokra állítjuk. A vas­
betongyámokra állított oszlopokat úgy kell elrendezni, hogy az oszlopvég
legalább 20 cm-rel legyen a talajszín fölött.
Ha a földbeásott oszlopláb korhadása még nem
nagymértékű, úgy az oszlop mellé leásott keményfa
gyámfákkal erősítjük meg az oszlopot.
A vasbeton- és vasoszlopok beton alapozással
kerülnek felállításra. Az alap elkészítése a kőműves-
munka keretébe tartozik, a villanyszerelőnek csak
arra kell ügyelnie, hogy az oszlop helyes irányban
álljon.
Szabadvezetékek vezetőjéül a fennálló anyag­
gazdálkodási rendelkezések értelmében csak alumí­
nium, vagy ötvözött alumínium (aludur) sodrony
használható, így a következőben csak ezek szerelésé­
vel foglalkozunk.
Felhasználásra a vonatkozó szabvány értelmé­
ben csak szigeteletlen vezeték kerülhet. Kivétele­
sen kisfeszültségű és gyengeáramú vezetékek ke­
resztezésénél használunk szigetelt vezetéket, a szi­
getelésnek az egész oszlopközre kell kiterjednie és
nem tekinthető érintésvédelemnek. A vezetékek leg- 128. ábra. Kötélcsiga

120
 mélyebb pontjának földfeletti magasságát a szabvány (13. tábláit
határozza meg.
A vezetékek fektetésénél gondoskodni kell arról, hogy azok az oszlop­
pal, más vezetékkel, vagy talajjal ne érintkezzenek, egyrészt, hogy az
érintkezésből származó kopást elkerüljük, másrészt, hogy a vezeték ne
érintkezhessék elmarődást okozó anyagokkal, pl. mésszel vagy műtrágyás
talajjal.
A vezeték kihúzása mindig görgőkön történjék (128. ábra). A gör­
gők fából vagy alumíniumból készüljenek. Vasgörgők csak fával, alu­
míniummal, vagy bőrrel bélelve használhatók. Rövid vonalszakaszon a.
görgők helyett esetleg kihúzhatjuk a vezetéket az acéltartókon, ha azokat
lágy papirossal, vagy ronggyal burkoljuk.
Vigyázni kell, hogy a sodrony a kihúzáskor szét ne sodródjék, ezért
a kihúzáshoz felhasznált húzókötél sodrásirányának is ugyanolyannak
táblázat
A vezetékek m agassága a föld felett

-Nagy­ Kis­
feszültségen feszültségen

méter

I. S z a b a d t e r ü l e t e n :
(k ö z s é g e k b e l t e r ü l e t é n k í v ü l fe k v ő s z a b a d t e r ü l e te k ,
a m in ő k p l. s z á n tó f ö ld e k , r é t é k , m e z ő k s t b . ) ..................
aj a m a ré s z e k e n , « h o l a v e z e té k e k a l a t t c s a k g y a lo g o ­
s o k k ö z le k e d h e tn e k .................................................................. 5 4,5
b) a m a ré s z e k e n , a h o l a v e z e té k e k a l a t t já r m ű v e k k e l
is k ö z l e k e d h e t n e k ....................................................................... 6 5
2. K ö z s é g e k b e l t e r ü le té n á l t a l á b a n .............................................. 7 5,5-
3. K ö z s é g e k b e lte r ü le té n f e k v ő t r a n s z f o r m á t o r á l lo m á ­
s o k b a , k a p c s o ló b e re n d e z é s e k b e v a ló b e v e z e té s n é l,
h a a l a t t a j á r m ű v e k n e m k ö z l e k e d h e t n e k .................. 4,5 3,5.
4. U d v a r i t e r ü l e te k f e l e t t .................................................................. 7 fi
5. Szőlőkben, kertekben.......................................................
6. Mezei dűlő- és magánutak mentén, az úttestnek az
a) az árkon túli részén ................................................. 6 5
b) árkon inneni részén............................................. .. 7 6
7. Járművek által használt utak keresztezése felett.......... 7 t>
8. Töltések, meredek hegyoldalak vagy partos helyek
mellett haladó vezetékek, ha közelében
a) csak gyalogjárók közlekedhetnek............................ 5 4,5»
b) járművek is közlekedhetnek .................................... 6 5
9- Fogyasztói csatlakozó vezetékek
a) ha alatta csak gyalogosok közlekedhetnek .......... 3
b) ha alatta járművek is közlekedhetnek .................. 5
c) fali- vagy a tetőbevezetés legkisebb magassága .. * * 4 3
kell lennie, mint a vezetéké. A kihúzott vezetéket meg kell feszíteni és
azután a szigetelőkhöz kötéssel rögzíteni. A feszítést csigasorral végez­
zük. A feszítéshez a vezetéket az ún. békával fogjuk meg (129-. ábra).

129. ábra. Béka, alumínium vezetékhez

Ezzel a szerszámmal a vezeték megfogását egy kalapáccsal beüthető ek

létesíti. A szerszám alumíniumból készül és a vezetékkel érintkező részei
megfelelően le vannak gömbölyítve
így a vezeték nem sérülhet meg.
A húzás, illetve feszítés céljára a szer­
szám végén levő fül szolgál. A szer­
számot azékvisszaütésével oldjuk kh
Ha e célra gyárilag előállított alumí­
nium béka nem áll rendelkezésrer
130. ábra. Keményfapofájú béka, úgy házilag előállított keményfapo­
alumínium vezetékhez fájú békával (130. ábra) is kifeszít­
hetjük a vezetéket/
A feszítésnél ügyelni kell, hogy a vezetőben megengedett húzó­

id 1. ábra. Egyszerű keresztkötés

122
 erőnél nagyobb erő ne lépjen 'fel* A húzóerő nagysága az oszlopköztől,
a környezeti hőmérséklettől, a vezeték anyagától és keresztmetszetétől
függ. Táblázatok adják meg, hogy a vezeték kihúzása milyen erővel tör-

132. ábra. Egyszerű keresztkötés készítése

133. ábra. Megerősített keresztkötés

ténjék, a külső hőmérséklet és az oszlopköztől függően, vagy pedig meg­

adják, hogy a különböző hőmérsékleteken a vezeték legmélyebb pontjá­
nak mennyi lehet a belógása. A vezeték túlfeszítése szakadást okozhat
és az oszlopokat is kimozdíthatja helyéből, viszont a laza vezeték össze­
verődhet és zárlatot okozhat.
Kisfeszültségű vezetéket szabad területen egyszerű pólyás kereszt­
kötéssel erősítünk a szigetelők belső (oszlop felőli) oldali nyakhornyához,,

134. ábra. Megerősített keresztkötés -készítésé

Az egyszerű keresztkötés elkészítését a 131., 132. ábrák mutatják be.

Belterületeken közutak mentén megerősített keresztkötéssel (133.r
134. ábrák) rögzítjük a vezetéket.*

124

*
 Nagyfeszültségű vezetékeket kengyeles (omega) kötéssel rögzítünk*
Szabad területen az egyszerű kengyeles kötést készítjük, míg lakott
területen, közutak mentén a megerősített kengyeles kötéssel szereljük a
vezetéket*
A kengyel anyaga és keresztmetszete egyezzen meg a vezetékével.
A kengyel lehetőleg tömör huzalból készüljön, de a sodronyból készült
kengyel sem kifogásolható.
Töréseknél a vezetéket a szigetelő azon oldalára kell szerelni, amelyet
a vezeték nyomásra vesz igénybe.
A végoszlopokon a vezeték húzásának felvételére alkalmas vég­
kötéseket kell készíteni. A legegyszerűbb a húzóerő felvételére is alkalmas
végkötés, szorítóval készül. Itt
is a vezetéket, ahol a* szigetelő
nyakára felfekszik, pólyázással
kell védeni (135. ábra).
Ha nem áll megfelelő vég-
kötésszorító rendelkezésünkre,
pólyás végkötést alkalmazunk
(135,, 136. ábrák). A végkötés­
nél a leágazást a vezeték azon
végéről kell készíteni, amelyet
húzásra nem vettünk igénybe.
Ha a leágazó vezeték vörös­
réz, úgy az alumínium vezeték­
hez csak különleges szorítok út- ábra. Pólyás végkötés
ján köthető. A különleges szorí­
tok úgy vannak kiképezve, hogy az alumínium vezeték alumíniummal,
a rézvezeték rézzel érintkezik. Ha ilyen szorító nem áll rendelkezé­
sünkre, akkor Cupál-hüvelyt kell közbeiktatni.
A szabadvezeték oszlopközbeni toldásához olyan összekötőket hasz­
nálunk, amelyek alkalmasak a vezeték húzásának felvételére. Leágazások
csak a szigetelőknél készíthetők.
A hálózati oszloptól az energiával ellátandó épület közötti vezeték
a csatlakozó vezeték. A csatlakozó vezeték fázisvezetéke a hálózati oszlop­
ról biztosító szigetelőről biztosítva ágazik el, a nullavezeték biztosítás nél­
kül. A csatlakozó vezetéket az épület falába szilárdan erősített acéltartó­
kon elhelyezett szigetelőkre feszítjük és ott végkötéssel erősítjük meg.
A csatlakozó vezetéket olyan nyomvonalon kell vezetni, hogy azt segéd­
eszköz igénybevétele nélkül az épület tartózkodásra szánt magasabb
részeiről, mint pl. erkély stb. vagy az ablakokból ne lehessen megérinteni.
A csatlakozó vezeték és az épület esőcsatornája között legalább 40 cm
távolságnak kell lennie. Ha e követelmények bármelyike, vagy a föld

125
feletti magasság nem volna betartható, úgy az épületre tetőtartót kell
szerelni (13?. ábra).
A tetőtartót két ponton kell az épület szerkezeti részéhez szilárdan
megerősíteni, ezért lehetőleg a főfalra szereljük. Ha ez a megoldás a helyi

136. ábra. Pólyas végkötés készítése

viszonyok miatt nem lehetséges, akkor a tetőgerendázathoz erősítjük.

A tetőtartó alsó szigetelőinek, ott, ahol a tetőn nem járnak, a tető felett
legalább 1 m magasan kell lenniök, ahol időnként járnak, például kémény­
seprőjárdánál, ott az előírt legkisebb magasság 2 m.
Ahol a tetőtartó cső a tető burkolatát áttöri, gondoskodni kell, hogy
a csapadékvíz ne tudjon a tető alá behatolni. A leggyakrabban alkalma-
 y 137. ábra. Tetőtartó
1. cső tartó , 2. k e re sz tta rtó , 3. kengyel, 4. acél szig ete lő tartó , 5. szigetelő, 6. bevezető sapka»,
7. felerősítő bilincsek

í~

12T
 sott megoldás a vízvédő tölcsér (138. ábra). A vízvédő tölcsér horgany,
vagy horganyzott vasból készül és a csőtartóhoz köröskörül oda kell for­
rasztani. A tetőtartókat a vezeték húzásának ellensúlyozására ki lehet
horgonyozni. A kihorgonyozást legalább 25 mm2 keresztmetszetű vas­
sodronnyal, vagy azzal egyenértékű szakító szilárdságú anyagból kell
készíteni. A kihorgonyozásba a tetőtartó megfogása alatt a teljes'üzem­
feszültségre méretezett feszítő szigetelőt kell iktatni.

19. F öldalatti kábelek szerelése

A földalatti kábelek fektetését az iránynyomvonal kitűzésével kell

kezdeni. Az iránynyomvonal megválasztásánál tekintetbe kell venni a
már meglevő vagy létesítendő földalatti közműveket, úm, vízvezeték,
csatornahálózat, postakábelek, egyéb földalatti létesítményeket, alapozáso­
kat stb., továbbá a többnyire igen nagy súlyt képviselő kábel szállíthatósá­
gát, végül, hogy a kábelfektetési munkák és esetleges későbbi javítások
miatti földbontások a forgalmat minél kevésbé zavarják.
A kitűzött iránynyomvonalat cövekeléssel jelöljük meg, majd az irány­
nyomvonalat a térképbe berajzoljuk és a nyomvonal jellemző pontjait a
környezethez képest bekottázzuk.
Gondoskodni kell, hogy a munka megkezdése előtt az összes anyag,
szerszám, dúcoló- és útelzáró anyagok a helyszínen legyenek, hogy a
folyamatos munka lehetősége meglegyen.
A kábel részére szükséges kábelárkot, ha a költségvetés másként
nem intézkedik, a fagyhatár alá, de legalább 70 cm mélyen kell kiásni.
Az árkok fenékszélessége legalább 35 cm. Az ugyanabba az árokba kerülő
minden további kábel részére a kábel külső átmérőjétől függően a kábel­
árok szélességét 15—35 cm-rel kell növelni. A kábelárokból kitermelt
földet lehetőleg a kábelároknak a kábeldob felállítási helyével ellenkező
oldalán kell elhelyezni. A szükséges útburkolat felbontást kíméletesen
kell végezni és mind az útburkolatanyagot, mind a kitermelt földet a
kábelárok mellett úgy kell elhelyezni, hogy az a fektetést és a közlekedést
minél kevésbé akadályozza.
Könnyen omló talaj esetén a kábelárkot ki kell dúcolni és figyelembe
kell venni, hogy a száraz időben esetleg nem omló árokfal váratlan eső,
vagy esetleges rázkódtatások következtében beszakad. A beomló föld
a dolgozók testi épségében és a közlekedésben súlyos balesetet okozhat.
Közművek, utak keresztezésénél a kábelárok szükség szerint mélyí­
tendő. A mélyítéshez az átmenetet legfeljebb 2%-os, azaz méterenként
~2 cm, fokozatos lejtéssel kell készíteni. Kocsiút, vasút keresztezésénél a
kábelt kőagyag-, beton- vagy eternitcsőbe kell húzni. Az útburkolat alatt
 elhelyezett cső lehetővé teszi a kábel karbantartását a burkolat felbontása
nélkül. A kábelárok fenekét lapos döngölővei egyenletesre kell ledöngölni.
Ha a kábelárok olyan helyen készült, ahol akár gyalogos, akár jármű-
forgalom van, úgy a munkahelyet el kell keríteni és napnyugtától nap­
keltéig akadályfénnyel jól láthatóan kell megjelölni. Helyes munkaszerve­
zésnél csak annyi kábelárkot ásnak ki, amennyit egy munkamenetben
(műszakban) vissza lehet temetni és éjjelre nem marad forgalmi úton'
nyitott árok.
A kábeleket a helyszínre a kis kéresztmetszetű, rövid darabok kivé­
telével dobon kell szállítani. A dobot a kábelárok mellett bakokra emeljük
a dobon átdugott tengely segítségével olyan magasra, hogy a dob könnyen
legyen forgatható. A kábeldob egyik pereme alá kétkarú emelővel féket
kell készíteni. Az így előkészített dobról azután a kábelvéget leoídjuk,
majd a dobot fékezve, a kábelt lehajtjuk. A kábelnek a dobról alulról kell
lefutnia. A lefejtett kábelnek a földön való húzása tilos, azt azonnal a
helyére kell emelni, tehát a fektetést végzőket, rendszerint segédmunkáso­
kat, úgy kell felállítani, hogy azok 60—70 cm távolságonként a kábelt
kézzel foghassák és a helyére tehessék.
Nehéz kábeleknél, ha a kábel továbbemelése kézierővel nem végez­
hető el, akkor a kábelt jól csapágyazott fagörgőkcn kell továbbvezetni és
utána helyére emelni. A kábelt meghúzni nem szabad és ügyelni kell
arra, hogy ne csavarcdjon és ne törjön meg. Az esetleg megsérült kábele­
ket fektetni nem szabad, ki kell cserélni vagy a sérült részt ki kell vágni.
A kábelt az árokban sem szabad kifeszíteni, hanem olyan helyzetben kell
hagyni, ahogy az saját súlyánál fogva elhelyezkedik.
A kábelfektetést + 5 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem szabad
végezni. Ha mégis ennél hidegebb időben kell a kábelt lefektetni, akkor
„ azt előzőleg addig kell fűtött helyiségben tartani, amíg fel nem melegszik
20 C°-ra. Utána úgy kell megszervezni a fektetést, hogy az addig készül­
jön el, mielőtt a kábel + 5 C° alá hűl.
A + 5 C° hőmérséklet alatt a mozgatáskor az ólomkőpenyen hajszál­
repedések keletkezhetnek, amelyeken keresztül a nedvesség a kábelbe
hatolhat.
Páncélozott ólomköpenyes kábelek hajlításánál a megengedhető leg­
kisebb görbületi sugár a kábel külső átmérőjének lő-szöröse.
A kábeleket homokágyba kell fektetni, egyrészt a kábelek védelme,
másrészt a keletkező meleg jobb elvezetése miatt. A homokágyat két
részben készítjük, elfiisSr az árok fenekére kb. 6 cm vastag réteget helye­
zünk el jól ekbnltm, cne fektetjük a kábelt, majd lefedjük homokkal
úgy, hogy az egész hmnokágy kb. 20 cm vastag legyen. A homokágyat
csak száraz lunnottfi w b i d készíteni, döngölni nem szabad, nehogy a
kábel megsérüljön.

fl V illa n y s z e r e lé si 5|4
 A homokágyba fektetett kábelt a kiásásnál vagy a kötelében végzett
más földmunkánál esetleg előállható sérülések ellen téglalefedéssel kell
megvédeni.
A kábel sérülését okozhatja csákány, ásó stb., de ezeken felül a tégla­
fedés a kábel esetleges kiásásakor is jó szolgálatot tesz a pontos nyom­
vonal megjelölésével.
Ha az árokban egy kábel fekszik, akkor a kábel átmérőjétől függően*
egymás mellé, hosszirányban, vagy keresztben lerakott téglával készítjük
a lefedést. A fedőtéglákat
közvetlenül a homokágyra
egymás mellé kell rakni.
Kettő, vagy több pár­
huzamosan lefektetett kábel
esetén a lefedéseken kívül a
kábelek közé ugyancsak egy
sor álló téglából válaszfalat
kell rakni.
A téglázáshoz közönsé­
ges falazótégla, vagy üreges
fedőtégla (139. ábra) hasz­
nálható.
A kábelárok betemeté­
sét részletekben kell elvé­
gezni. Egyszerre csak 10—15 cm vastag földréteget hányunk vissza,
azt jól ledöngöljük, majd ugyanígy tovább folytatjuk. A kábelárok
fölött, a föld területét, ahol még burkolat jön rá, simára, szabad terü­
leten pedig enyhén bogárhátúra kell kiképezni. Épületen belül a kábele­
ket aknákban, padlócsatornákban és kábelfolyósokban, vagy falon lehet
elhelyezni. A padlócsatornákat lejtéssel kell készíteni, hogy az esetleg
bekerülő nedvesség egy helyen gyűljön össze és onnan eltávolítható
legyen.
A kábelt az épületen lapos vasból készült csőbilincsekkel kell szerelni.
Vízszintes nyomvonalon a csőbilincsek egymástól legfeljebb 80 cm távol­
ságra, függőlegesen vezetett kábelek esetén legfeljebb 3 m távolságra lehet­
nek. A kábelek nagyobb hosszon való függőleges szerelését kerülni kell,
mivel a papírszigetelés itatóanyaga az alsó részbe szivároghat, és így a
kiszáradt, magasban levő papírréteg szigetelőképessége csökken.
A csőbilincseket úgy kell kiképezni, hogy azok a kábel ólomköpe­
nyét ne sértsék meg. A szélességük a kábel külső átmérőjének feleljen
meg, azonban 40 mm-nél kisebb nem lehet.
A szorítóknak jól kell feküdniük a kábelre, de nem szabad az ólom­
köpenyben benyomódást okozniok. A csőbilincseket a falban tartósan
 kell rögzíteni. A vasszerkezeteket gondosan rozsdamentesítjük, minium -
mal alapozzuk és olajfestékkel kétszer mázoljuk.
A belső helyiségben szerelt kábelek külső jutaborítását tűzvédelmi
okokból le kell fejteni és a kábel csupasz fegyverzetét el kell látni rozsda­
védelemmel.
A papirosszigetelésű kábelek papíranyaga eroseñ nedvszívó, ezért
a ráforrasztott ólomsapkával elzárt kábelvégeket csak közvetlenül a
bekötés előtt szabad felnyitni. A bekötéseket lehetőleg száraz időben
készítsük és ha mégis nedves időben kellene elvégezni, akkor a kábel­
végeket sátorral, vagy más megfelelő lefedéssel kell a nedvesség behatolása
ellen megvédeni.
A szerelvények bekötését a szerelvény végleges helyére való elhelye­
zésével kell kezdeni, s azután kell a kábelt előkészíteni a bekötésre, még­
pedig a következőképpen:
Kimérjük a bekötéshez szükséges kábelhosszat és az elvágás helye
előtt és után közvetlenül zsineggel jól körülkötjük, majd a kötések között
fémfűrésszel elvágjuk.
A levágott kábelvéget azonnal ellátjuk’ ólomsapkával, amit körül­
forrasztunk és úgy tesszük el. A jutaburkolatot a bekötésnél valamivel
nagyobb hosszban kötőhuzallal lekötjük, a jutát a kötésig lefejtjük és
levágjuk. A juta alatti páncélozást körülreszeljük és a reszelés mentén
fogóval letépjük. Ezután a belső jutaréteget távolítjuk el, ügyelve, hogy az
ólomköpenyt meg ne sértsük. A csupasz ólomköpenyt forrasztólámpával
enyhén felmelegítve, benzines ronggyal fényesre kell tisztítani és a páncélo­
zás végénél 6 mm2 vörösréz földelőhuzallal néhány menetben átcsévélni
és ezt az ólomköpenyhez forrasztani.
Az ólomköpenyt óvatosan körülvágjuk, utána hosszirányban fel­
hasítjuk, majd letörjük. Az ólomköpeny alatti töltőréteget a köpeny
szélétől kb, 15 cm-re lekötjük és a fölös részt eltávolítjuk. Az egyes vezető
ereket, melyek most már szabaddá ^váltak, a végüktől 4—5 cm távolságra
zsineggel jól körülkötjük és lecsupaszítjuk.
Az így elkészített kábelvégeket ezután behúzzuk a szerelvény öntvé­
nyébe, a kábelvégekre sarukat forrasztunk. Az ólomköpenyt „hesszián"
vagy „köperszalaggal“ kell körültekercselni, ott, ahol a szerelvény nyaka
körülfogja.
Ezután a kábelvégeket a megfelelő szorítok útján bekötjük és ugyan­
csak bekötjük az ólomköpenyre forrasztott földelő vezetéket az öntvény
földelőcsavarjába. '
A kábelszerelvényt gondosan összeszereljük és utána kiöntjük.
A kiöntéshez használt kábelmasszát a szállító gyár által megadott
hőfokra idegen anyagoktól mentes, tiszta edényben kell felmelegíteni,
r

9* 131
A felmelegítést lassan, állandó keverés mellett végezzük addig, amíg
a massza hígfolyóssá nem válik.
Mielőtt a folyékony masszát beöntenénk, a szerelvényt óvatosan
benzinlámpávai fel kell melegíteni, nehogy a hideg öntvénnyel érintkező
massza hirtelen merevedjen. A melegítést óvatosan kell végezni, nehogy
a kábel papirosszigetelő rétegei károsan felmelegedj:nek. A kiöntést
megszakítás nélkül egyfolytában kell végezni oly módon, hogy a kiöntő
massza alulról felfelé, hézagmentesen töltse ki a szerelvényt, és abban
légbuborékok ne maradjanak.
A kábelek fektetése, bekötése kényes, hagy gondosságot és gyakor­
latot igénylő munka. A legkisebb mulasztás — esetleg évek múlva —p
de feltétlenül a kábel megsérülését okozó hiba forrása.

132

*
 IV. TŰLÁRAMVÉDELEM

A túláramok alatt értjük mindazokat az áramerősségeket, amelyek

az elkészült villamos berendezésre károsak.
A túláramokat okozhatja túlterhelés. Túlterhelés esetén a berendezés­
ben nagyobb áramerősség folyik, mint amilyenre a berendezés készült.
A túlterhelést okozó áram nagyságától és a fennállásának az időtartamától
függően a berendezés oly felmelegedését okozza, mely a szigetelés idő
előtti tönkremenetelét vonja maga után. így például a villamos berende­
zés elkészítéséhez használt szigetelt vezetékek legfeljebb 60 C°-ra mele­
gedhetnek fel. A túlterhelésvédelem feladata, ha a berendezés melege­
dése meg nem engedett mértékre növekedne, a veszélyeztetett berendezés­
részt kikapcsolni. *
A zárlatok a berendezés szigetelési hibáiból keletkeznek, éspedig
két vagy több vezető fémes érintkezése révén, vagy valamely vezető
vagy több vezető és a földnek az érintkezése révén. A zárlatok keletkezett
hibát jelentenek és a zárlat-védelem célja a hiba kiterjedésének a meg­
akadályozása és a hibás berendezés kikapcsolása. A zárlati áram nagysága
tág határok között váltakozik, gyakran elérheti a megengedett terhelő
áramerősség 1000-szeresét. Ily esetekben az áram a berendezésben súlyos
rombolásokat okozhat. A rombolások korlátozása szükségessé teszi a
meghibásodott berendezésnek 1/100 másodpercen belüli lekapcsolását.
Nagy kiterjedésű hálózatokban, különösen szabadvezetékeknél, amelyek­
nél a vezeték induktív ellenállása jelentős, előfordul, hogy a zárlati áram­
erősség kisebb, mint a megengedett terhelő áramerősség.
A zárlati áramerősség függ az áramforrás és a zárlati hely közötti
árampálya ellenállásától és számítással megállapítható. A zárlati áram­
erősség számítása és a zárlati áram esetleges időbeli lefolyásának a meg­
állapítása mérnöki feladat és így itt nem tárgyaljuk tovább.
Az olvadó biztosítók védik a vezetékeket a túláramok ellen, tehát
a túlterheléseket addig engedik fennállni, amíg a vezetékek felmelegedése
nem válik veszélyessé, a nagy zárlati áramokat pillanat alatt szakítják meg.
A túláram védelemre még önműködő megszakítókat (automatákat)
is alkalmazunk, amelyek vagy csak túlterhelés ellen vagy túlterhelés és
zárlatok ellen védenek. A kisebb, többnyire csak motorok védelmére

133

r1
késsülő automaták, általában csak túlterhelés ellen védenek és es esetben
sárlatvédelemül olvadóbiztosítót kell eléjük szerelni.
Az MKOSZ 14550» sz. szabvány határozza meg azokat az áram­
erősségeket, amelyekkel a gumiszigetelésű vezetékek terhelhetők, anélkül,
hogy azok melegedése, gondos szerelés esetén a €0 C°-ot meghaladná.
A szabvány egyúttal meghatározza az olvadóbiztcsíték névleges áramerős­
ségét, amelyek a vezeték védelmére szerelendők. Az olvadcbiztosítók
lehetnek lomhák és gyorskioldásúak. Mindkettő egyformán védi a vezeté­
ket, de a lomha biztosító rövid ideig tartó, tehát veszélytelen nagyságú
túlterhelések esetén, mint pl. motorok indításánál felléphet, még nem
olvad ki. Ezért olyan berendezésekben, amelyekben lökésszerű túlterhelé­
sek felléphetnek, mindig' lomha olvadóbetétet alkalmazunk.
Ha önműködő megszakítót alkalmazunk a vezetékek védelmére,
úgy a gyártót kell megkérdezni, milyen vezeték védelmére alkalmas,
mert az automaták kioldási jelleggörbéje nincsen szabványosítva.
A vezetékek. üzemviszonyai szerint a következő három terhelési
módot különböztetjük meg:
Fokozott terhelés, amikor a vezeték a 14. táblázat szerinti és a 15. táblá­
zatban megadott átszámítási tényezővel kiszámított áramerősséggel
korlátlan ideig terhelhető. Ilyenek a több műszakos üzemek, vegyi
gyárak, állandóan bekapcsolt villamos készülékek vezetékei.
Általános terhelés, amikor a 14. táblázat szerinti és a 15 táblázatban meg­
adott átszámítási tényezővel kiszámított áramerősséggel a vezeték
egyhuzamban legfeljebb 10 órán át terhelhető és ezt követően 14 órán
át a vezeték legfeljebb' az előzőek szerint kiszámított áramerősség
70%-ával terhelhető. Ilyenek a lakások, irodák és hasonló jellegű
épületek világítási vezetékei.
Szakaszos terhelés, amikor a bekapcsolási idő 40%-nál nem több, a be-
és kikapcsolás együttes időtartama 10 percnél nem nagyobb. Ilyenek
pl. a darumotorok, önműködő szivattyúberendezések vezetékei.
Szerkezet és elhelyezés szeriht a vezetékeket a következő három
csoportba oszthatjuk:
A csoport: csőbehúzott, gumiszigetelésű vezetékek.
Ide tartoznak a csőhuzalok is.
B csoport: kábelszerű vezetékek (kiskábelek), továbbá levegőben el­
helyezett többerű vezetékek közös burkolattal, valamint többerű
csatlakozó vezetékek, hordozható fogyasztó készülékek részére.
C csoport: egyerű gumiszigetelésű vezetékek szabadon szerelve, azzal
a feltétellel, hogy az egymás mellé fektetett vezetékek távolsága
legalább a vezeték külső átmérőjével egyenlő, továbbá egyerű szige­
telt vezetékek hordozható készülékek csatlakozására.

134
 I
\

Erősáramú gumlsztgetelésű vezetékek terhelést táblázata

A/csoport B/csoport C/csoport
R éz A lu m ín iu m R éz A 1u m 1n 1um R éz A lu m in iu m
Névle­
ges A A
kereszt­ - Meg­ A A A A
biztosító Meg­ biztosító Meg­ biztosító Meg­ Meg­ Meg­
metszet engedett engedett biztosító biztosító biztosító
névleges névleges engedett névleges engedett névleges- engedett engedett
mm* áram­ áram­ áram­ áram­ névleges névleges
áram­ áram­ áram­ áram­ áram­ áram­ áram­ áram­
erősség erőssége erősség erőssége erősség erőssége erősség erősség erősség
A A erőssége erőssége erőssége
A A A A A A A A A

• — __ -
0 ,7 5 13 6 16 10
1 12 6 — — 10 10 — __ .
20 10
1,5 15 10 14 10 20 15 17 10 25 15 22 15
2 ,3 21 15 17 10 27 20 22 15 34 20 28 20
4 28 20 22 15 36 25 28 20 45 ? 25 38 25
6 35 25 28 20 47 35 38 25 57 35 53 35
10 48 35 38 25 65 50 53 35 78 60 72 50
16 67 50 50 35 87 60 70 50 104 80 78 60
25 89 60 70 50 115 80 87 60 137 100 $ 104 80
35 112 80 88 60 143 100 110 80 148 ... 125 130 100
50 140 100 110 80 178 125 140 100 210 160 162 125
70 177 125 140 100 220 160 178 125 260 ,200 205 160
95 215 160 17Ó 125 205 200 220 160 3 10 '2 5 0 260 200
120 260 200 205 160 310 250 265 200 345 300 310 250
150 300 250 260 200 355 300 310 250 4 15 300 340 300
185 340 300 270 250 405 300 340 300 4 75 4 00 410 300
240 400 300 320 300 480 400 410 30 0 560 500 455 40 0
— —
300 — 3T- 555 50Ö 455 400 6 45 5 00 530 40 0
400 — — — --- ' — — — — 77 0 600 605 500
500 — — — — — — —
u 6 90 60 0
 IS. táblázat
£
Átszámítási tényezők erősáramú gnmiszfgetelésfi vezetékek terhelési táblázatához

F o k o z o tt te rh e lé s Ál t al ános terhelés S zakaszos terhelés

Egy csőbe húzott vezetékek, III. Egy csőbe húzott vezetékek, ÜL Egy csőbe húzott vezetékek, 111. Ó
egy tömlőben levő erek száma N
c/j S egy tömlőben levő írek száma cN
/) ¿5
J3 egy tömlőben levő erek száma
- _ 0> R2
1 o8 CS
o^ O Cs
. ! több mint C8 több mint w rj
1—3 £>+* 1—3 . 4 -6 XJ több tr.Int X «£
4—fi 6 SS s 6 Na wj 1 -3 4 -6 6 CT3 C
K

Környezeti hőmérséklet
in m in
20 0 ,9 2 0,85 0,75 0,92 M 1 0,92 1,1 1,53 1,27 1,53
25 0 ,8 5 0,7 0,7 0,85 1 0,9 0,85 1 1,4 1,23 1,2 1,4
30 0 ,7 5 0,68 0,65 0,75 0,9 0,8 0,75 0,9 1,25 1,05 1,25
1,1
35 0,70 0,6 0,53 0,65 0,85 0,7 0,65 0,75 1,2 1 0,9 1,05
40 0,65 0,45 0,42 0,5 0,75 0,55 0,5 0,6 1,05 0,7 0,7 0,8
45 0 ,5 3 0,42 0,65 0,5 0,9 0,7
60 0,4 5 0,32 0,53 0,4 0,7 0 ,5 5
f
55 0,32 0,25 0,38 0,3 0,5 3 0,4

•
•

t
 A l é . táblázat tartalmazza elhelyezés és szerkezet szerint melegedés
szempontjából, általános terhelés és -f- 25 C° környezeti hőmérséklet
alapulvételével a vezetékek megengedett legnagyobb áramterhelését és
az ahhoz tartozó olvadóbiztosító névleges áramerősségét. Ha a környezeti
hőmérséklet + 25 C°-tóI eltér pl. kazánházban, vagy háromnál több
üzemi árammal terhelt vezeték van közös burkolatban, pl. csőbe húzva,
továbbá fokozott vagy szakaszos terhelés esetén a lő, táblázatban meg­
adott átszámítási tényezőket kell alkalmazni. Átszámítási tényező alkal­
mazása esetén a vezeték túlterhelését megakadályozó olvadó biztosító
nagyságát a tényleges terhelésnek megfelelően kell a 14. táblázatból,
megválasztani. Közbenső értéknél a nagyobb biztosítót szabad alkalmazni.
Példák vezetékek melegedésre történő méretezésére:
1. Hat szál 10 mm2 G szigetelésű alumínium vezető 25 C°
környezeti hőmérsékleten közös csőben van elhelyezve egy műszál os
üzemben. Mekkora a vezeték terhelhetősége és milyen áramerősségű
biztosító alkalmazható?
A 14. táblázat A ) csoportja szerint 10 mm2 keresztmetszetű alumí­
nium vezeték 38 A-rel terhelhető. A 15. táblázat szerint általános terhelés­
nél hat szál vezetéknél és 25 C° környezeti hőmérsékletnél az átszámítási
tényező 0,9. A vezeték terhelhetősége tehát: 38*0,9 = 34,2 A. A 13.
táblázat A ) csoportja szerint 25 A olvadó biztosító alkalmazható.
2. 3 ■6 mm2 rézerű GT vezeték állandóan terhelve van. A környezeti
hőmérséklet 35 C°. Mekkora a vezeték terhelhetősége és milyen biztosító,
alkalmazható?
A vezeték szerkezete és elhelyezése B) csoport, a 14. táblázat szerint
a megengedett áramerősség 47 A. A 15, táblázat szerint fokozott terhe­
lésnél 35 C° környezeti hőmérséklet mellett a 3 erű vezetéknél 0,7 átszámí­
tási tényezőt kell alkalmazni. A vezeték terhelhetősége tehát 47 • 0,7 =
= 32,9 A. A lé . táblázat B) csoportja szerint 25 A biztosító alkalmazható.
3. Szabadon szerelt 25 mm2 G szigetelésű alumínium vezeték
szakaszosan terhelve 45 C° környezeti hőmérsékleten van. Mekkora a
vezeték terhelhetősége és milyen biztosító alkalmazható?
A vezeték szerkezete és elhelyezése C) csoport; a 15. táblázat szerint
szakaszos terhelésnél 45 C° környezeti hőmérsékletnél az átszámítási
tényező 0,7. A vezeték terhelhetősége tehát 104 • 0,7 = 72,8 A. A 13.
táblázat C) csoportja szerint 72,8 A-hez 60 A-es biztosító alkalmazható.
4. Csőbe húzott 40 C° környezeti hőmérsékleten elhelyezett fokozott
terhelésnél 60 A-rel igénybe vett hárcmerű G szigetelésű alumínium
vezeték keresztmetszete és a hozzátartozó olvadó biztosító,állapítandó
meg.
A 15. táblázat szerint fokozott terhelésnél, 40 C° környezeti hőmérsék­
letnél az átszámítási tényező 0,65. A vezeték keresztmetszet megválasz­

137
tásának alapját adó áramerősség —^ = 92,5 A. A Í4. táblázat szerint

fenti áramerősségnél az A ) csoport szerinti szerkezet és elhelyezés esetén

50 mm2 G szigetelésű alumínium vezetéket kell alkalmazni a 92,5 A ter­
heléshez. A 14. táblázat A ) csoportja szerint 60 A áramerősséghez 50 A
névleges áramerősségő biztosító alkalmazandó.

l á O . á b r a . K orszerű biztosítószerelvény

5. Hordozható háromfázisú gép csatlakoztatására alumínium veze­

tőjű GT vezetéket kívánunk alkalmazni. A motorvédő automata működ­
tetéséhez a nullavezeték, az érintésvédelemhez földelő vezetékre van
szükség, ezért öt erű vezeték alkalmazása szükséges. A terhelés napi
8 órán át 120 A, a környezeti hőmérséklet 25 C°*

138
 A 15. táblázDt szerint általános terhelésnél, 25 C° környezeti hőmér­
séklet mellett az átszámítási tényező 1. A vezeték-keresztmetszet meg-
120
választásának alapját adó áramerősség: — *= 120 A* A 15, táblázat
B) csoportja szerint 50 mm2 alumínium keresztmetszetet kell alkalmazni
100 A névleges áramerősségű olvadó biztosítóval.

!yrr..—r]f r — — —)r-------- -—

%
4 °

* ---- - J
f 1” L-l1tr i]l-H
O

55 55
330
141. ábra. Korszerű biztosítószerelvény
i
6. 45 C° környezeti hőmérsékletnél szabadon szerelt G szigetelésű
rézvezeték 16 A áramerősséggel van igénybe véve szakaszos terheléssel*
A 15. táblázat szerint szakaszos terhelésnél 45 C° környezeti hőmérsék­
letnél az átszámítási tényező 0,7. A vezeték keresztmetszet megválasz­

tásának alapját képező áramerősség — = 22,85 A. A 14. táblázat szerint

0,7
22,85 A áramerősségnél a C) csoportnak megfelelően, melegedésre
megfelel az 1,5 mm2 keresztmetszetű rézvezeték. A 14. táblázat C)
csoportja szerint 16 A áramerősséghez 10 A biztosító alkalmazandó.
A biztosítókat általában csoportosítva, szerelvényeken helyezik el.
Régebben márvány alapon csapszeges hátsó csatlakozású biztosítókat
vagy kis automatákat alkalmaztak. Ma már a csapszeges elemekből
készült t-áhHk idejüket múlták. A korszerű szerelvények acélyázra erősített

139
beszerelhető biztosítókkal és kis megszakítókkal készülnek sorozat
gyártásban. A szerelvényeket elől szigetelőanyagból készült lap fedi le,
amely a feszültség alatt álló részek véletlen érintőét akadályozza meg»
Ily szerelvényeket mutat be a 140. és 141. ábra.
A szerelvényeket vagy kerettel kell körülvenni, vagy acé1lemezből
készült szekrénybe kell helyezni. A szekrény lehet falba süllyeszthető
vagy falsíkra szerelhető. Ji
A szerelvények a következő típusokban készülnek biztosító alj­
zatokkal: /
2 sarkú, mindkét sarokban vDb 25 A biztosító aljzattal, csengő
reduktorral; 2 sarkú, az egyik sarokban vDb 25 A biztosító aljzattal,
a másik sarokban nullavezeték bontókapoccsal (16. táblázat).
16. táblázat
Biztositó szerelvény áramkörönként 2 db 25A vDb biztosító aljzattal,
esengőrednktörral
A hozzátartozó
Áramkörök 100 db
Tí pus j e l száma falónk!vflli süllyesztett súlya kg
szekrény szekrény keret

E tí II/2 R ........... 2 Sf S Ss 3 K 2 ISO

EDO II/2 R ......... 2 Sf 3 Ss 3 K 2 150

17. táblázat
Biztosító szerelvény áramkörönként 2 db 25A vDb biztosító aljzattal
A h o z z á ta rto z ó
Áramkörök 100 db
Tí pus j e l száma falonklvüli süllyesztett súlya kg
szekrény szekrény keret

EDn II/3 .......................... 3 Sf 3 Ss 3 K 2 150

EDn II/4 ...................... .. 4 Sf 3 Ss 3 , K 4 190
EDn ir/5 .......................... 5 Sf 6 Ss 6 K 6 230
EDv n /6 .......................... 6 Sf 18 Ss 18 K 8 310
EDv II/7 .......................... 7 Sf 21 Ss 21 K 10 345
EDv ir/8 .......................... 8 Sf 21 Ss 21 K 10 355
EDv 11/9 .......................... 9 Sf 21 Ss 21 K 12 390
EDv 11/10 ........................ 10 Sf 21 Ss 21 K 12 400
EDv TI/11 ........................ 11 Sf 24 Ss 24 K 14 435
EDv 11/12 ........................ 12 Sf 24 Ss 24 K 14 445
EDv 11/13 ........................ 13 Sf 24 Ss 24 K 16 480
EDv 11/14 ........................ 14 Sf 24 Ss 24 K 16 490
EDv 11/15 ........................ 15 Sf 27 Ss 27 K 18 525
EDv 11/10 ........................ 16 Sf 27 Ss 27 K 18 536 ?
1 1

140
 18. táblázott
B iztosító szerelvény áram körönként 1 db kisantom atávai
és 1 db 25A vDb biztosító aljzattal
A H oz zát art c >zó
Áramkörök 100 db
Ti p u s j el száma falonkívüli süllyesztett súlya kg
szekrény szekrény keret

EADv ri/1 ........................ 1 Sf 9 Ss 9 •K 20 160

EADv I I / 2 ........................ 2 Sf 9 Ss 9 K 22 220
EA Dv 11/3 ........................ 3 Sf 12 Ss 12 K 24 280
EADv I F /4 ........................ 4 Sf 12 Ss 12 K 26 340
EADv 11/5 ........................ 5 Sf 15 Ss 15 K 28 400
EADv I I / 6 ........................ 6 Sf 15 Ss 15 K 30 470
EADv I I / 7 ........................ 7 Sf 30 Ss 30 K 32 540
EADv I I / 8 ........................ . 8 Sf 30 Ss 30* K 32 585
EADv í 1/9 ........................ 9 Sf 30 Ss 30 K 34 655
EADv 11/10 ...................... 10 Sf 30 Ss 30 K 34 700
EA Dv 11/11 ...................... 11 Sf 33 Ss 33 K 36 770
EADv í í / 1 2 ...................... 12 Sf 33 Ss 33 K 36 815
EADv 1 1 /1 3 ...................... 13 Sf 33 Ss 33 K 38 885
EADv 1 1 /1 4 ...................... 14 Sf 33 Ss 33 K 38 930
EADv 1 1 /1 5 ...................... 15 Sf 36 Ss 36 K 40 1000
EADv L l/1 6 ...................... 16 Sf 36 Ss 36 K 40 1045

19. tá b lá z a t
Biztosító szerelvény áram körönként 1 db kisantom atávai
és 1 db nnllavezeték szorítóval
A tt o z z á t a r t oz4
Áramkörök i— -- -— — 100 db
Típusjel^ száma falónk!vüli süllyesztett súlya kg
szekrény szekrény keret

EAOv I I /l .......................... 1 Sf 9 Ss 9 K 20 155

EAOv tl/2 ........................ 2 Sf 9 Ss 9 K 22 210
EAOv II/3 ........................ 3 Sf 12 Ss 12 K 24 265
EAOv 11/4 ........................ 4 Sf 12 Ss 12 K 26 320
EAOv II/5 .'...................... 5 Sf 15 Ss 15 K 28 375
EAOv 11/6 ........................ 6 Sf 15 Ss 15 K 30 440
EAOv II/7 ........................ 7 Sf 30 Ss 30 K 32 505
EAOv 11/8 ........................ 8 Sf 30 Ss 30 K 32 550
EAOv 11/9 ........................ 9 Sf 30 Ss 30 K 34 610
EAOv 11/10 ...................... 10 Sf 30 Ss 30 K 34 650
EAOv lí/11 ...................... 11 Sf 33 Ss 33 K 36 715
EAOv 11/12 ...................... 12 Sf 33 Ss 33 K 36 755
EAOv 11/13 ...................... 13 Sf 33 Ss 33 K 38 820
EAOv 11/14 ...................... 14 Sf 33 Ss 33 K 38 * 860
EAOv TI/1 5 ...................... 15 Sf 38 Ss 36 K 40 925
EAOv II/16 ...................... 16 Sf 36 Ss 36 K 40 963

141
 2 sarkú, mindkét sarokban vDb 25 A olvadó biztosítóval, 3 16
áramkör részére (17. táblázat) 3—5 áramkörig kapocstest nélkül, 6—16
áramkörnél kapocstesttel. Típusjejzés EDn és EDv.
2 sarkú, az egyik sarokban vDb 25 A olvadó biztosítóval, a másik
sarokban kis megszakítóval 1—16 áramkörig, kapocstesttel (18. táblázat)
típusjel EADv.
2' sarkú, az egyik sarokban kis megszakítóval, a másik sarokban
nullavezetékbontó kapoccsal 1—16 áramkörig, kapocstesttel (19. táblázat)
típusjel EAOv.
3 sarkú, sarkonként vDb 25 A biztosító aljzattal, szorító kapoccsal
a nullavezeték részére, kapocstesttel 1—6 áramkörig ( 2 0 . táblázat).
Típusjel: EDIII.
3 sarkú, sarkonként 60 A Db biztosítóaljzattal, szorító kapoccsá
a nullavezeték részére, kapocstesttel (20. táblázat). Típusjel: IDlllf60A

20. táblázat
Biztosító szerelvény áramkörönként 3 db 25A vDb biztosító
aljzattal és nollavezeték kapoccsal
A h o z z á t a r t o z ó 1

Típusjel
Á ra m k ö rö k 100 db
szám a falonkívűli süllyesztett súlya kg
szekrény szekrény keret

ed i r i / i ............................ i Sf 39 Ss 48 K 50 130
ED I I I / 2 .......................... 2 Sf 57 Ss 57 K 60 135
ED I I I / 3 ............................ 3 Sf 51 Ss 51 K 52 220
ED I t I / 4 ............................ 4 Sf 51 Ss 51 K 54 310
ED m / s ............................ 5 Sf 54 Ss 54 K 56 385
ED I Í I / 6 ............................ 6 Sf 54 Ss 54 K 58 460

Ül. táblázat
Biztosító szerelvény áramkörönként 3 db Db ü l . BOA biztosító
aljzattal és nullavezeték kapoccsal •
A 1l o z z á t a r t o z ó
Tí pusj el Áramkörök 100 db
száma falonkívűli süllyesztett I súlya kg
szekrény szekrény j keret

tD III/1 6 0 A .................... 1 Sf 39 Ss 48 K 50 650

ID III/2 6 0 A .................... 2 Sf 42 Ss 39 K 42 760
ID m /3 6 0 A .................... 3 Sf 45 Ss 42 K 44 940 1
ID H l/4 6 0 A .................... 4 Sf 45 Ss 45 K 46 1020
ID IIÍ/5 6 0 A .................... 5 Sf 48 Ss 48 K 48 1200 -
 V. ÉRINTÉSVÉDELEM

1. Az érintésvédelem m egoldásai
Ha a berendezés vagy készülék szigetelésében hiba áll elő, akkor
a berendezés üzemszerűleg feszültség alatt nem álló fémrészei, pl. bur­
kolatai, vagy ezek közvetítésével a környezetükben levő fémtárgyak
feszültség alá kerülhetnek, vagyis testzárlatossá válnak. A föld és a test­
zárlatos készülék egyidejű érintése az egészségre veszélyes áramütéseket
okozhat.
- Az áramütések veszélyes hatásának a csökkentésére az MNOSZ
172 „Földelés és érintésvédelem erősáramú villamos berendezések­
ben" című szabvány tartalmazza az érintésvédelemre vonatkozó elő­
írásokat, amelyek betartása esetén az esetleges áramütések az emberek
túlnyomó többségére veszélytelenek. A szabvány előírásai szerint érintés-
védelmet alkalmazni kell:
Nagyfeszültségen minden esetben.
Kisfeszültségen (a földhöz képest 250 V-nál nem nagyobb feszült­
ségen) :
villamos főző- és sütőkészülékek, forróvíztárolók, villamos fűtésű
sajtológépek, szilárd felerősítésű kávéfőzőgépek, villamos működtetésű
fodrászati készülékek, villamos hajtású kéziszerszámok, közvetlen hajtású
munkagépek esetében.
Más gépek és készülékek esetén csak akkor szükséges érintésvédelem,
ha a hely vagy helyiség padlója föld, tégla, beton, nedvszívó kőzet, vagy
a gépet környező padló fémlemezzel borított.
Érintésvédelmet kell továbbá alkalmazni a padló anyagától függet­
lenül, ha a helyiség szén- vagy fémporos, nyirkos, párás, nedves, átázott
vagy forró, vagy ha a készüléket oly hosszú csatlakozó vezetékkel látták
el, hogy az oly helyiségbe is átvihető, amelyben az előbbiek szerint az
érintésvédelem kötelező.
Fokozott érintésvédelmet kell alkalmazni az előző felsorolásban!
helyiségekben, továbbá akkor, ha a kezelő folyamatosan érintkezik a
védelemmel ellátandó gép vagy készülék fémrészeivel,
A szabvány előírásai szerint az érintési feszültséget általában 65 V-ra
kell korlátozni, vagy ha ez nem volna elérhető, úgy gondoskodni kell

143

V
a meghibásodott berendezés 5 másodpercen belüli feszültségmentessé
válásáról. Fokozott érintésvédelem esetén a megengedett legnagyobb
érintési feszültség 42 V lehet, és ha ez nem volna elérhető, úgy gondos­
kodni kell a berendezés 2 másodpercen belüli önműködő feszültség-
mentessé válásáról. .
A Biztossági Szabályzat az előbbi előírásokon túlmenően kazánok­
ban, jól földelt tartályokban, csővezetékeken vagy azok kezeiében végzett
munkáknál a földhöz képest legfeljebb 24 V feszültség alkalmazását
engedi meg.
A szabvány a következőkben írja elő az érintésvédelmet, szabadon
hagyva, melyiket kívánják megvalósítani.

Szigetelés
A készüléket kétszeres vagy megerősített szigeteléssel gyártjuk és
kétszeres próbafeszültséggel vizsgálják. Ezen készülékek önmagokban
érintésbiztosak és további védelemre nincsen szükség. Tehát ez esetben
a védelemről a készüléket gyártó gondoskodik és nem a szerelő létesíti.
Például: szigeteléssel védett a bakelitházú kapcsoló.

Védőföldelés
(142. ábra). Ez esetben a védendő berendezés burkolatát a földbe
ágyazott elektródával kötjük össze. Testzárlat esetén az áram a védő­
földelésen át a földbe folyik és az üzemi földelésen át záródik a transz­
formátorhoz vagy a generátorhoz.

142, ábra. Védőföldelés

Ha az üzemi földelés ellenállása Rr? és a védőföldelés ellenállása Rj,

akkor az áramerősség:

Rá + R /
és az érintési feszültség a védőföldelésen fellépő feszültségesés lesz:
ui = J R/

144
 A gyakorlatban általában a berendelés adva van és meg kell határolni
a védőföldelés legnagyobb, még megengedett ellenállását. Legtöbbször
az üzemi földelés ellenállását nem ismerjük, mert azt az áramszolgáltató
készítette el. Az áramszolgáltató vállalatok általába# nem adják meg az
üzemi földelés ellenállását, mert az ellenállás nagysága változó. Befolyásolja,
hogy a talaj a méréskor száraz, vagy nedves, a talaj hőmérséklete stb.
Ily esetben a védendő berendezéshez legközelebb eső biztosító
5 másodperces, fokozott érintésvédelem esetén 2 másodperces kiolvasztó
áramából indulunk ki, és ekkor a földelés ellenállása nem lehet nagyobb,
mint
R/ — -p ohm
— hk
ahol hk a biztosító kiolvasztó áramerőssége.
Ha a tényleges zárlati áram kisebb, mint á biztosító kiolvasztó
árama, akkor az érintési feszültség a megengedettnél kisebb lesz; ha
a zárlati áram nagyobb, mint a biztosító kiolvasztó árama, akkor a bizto­
sító az előírt időn belül ki fog olvadni és így a szabvány követelményei
teljesítve vannak.
A szabványos biztosítók kiolvasztó áramát a 2 2 . táblázat tartalmazza.
Például: mekkora lehet a védőföldelés ellenállása valamely 10 A
lomha D biztosítóval védett készülék esetén, ha a fokozott érinfésvédelém
követelményeit kell kielégíteni:
-A megengedett legnagyobb érintési feszültség 42 V. 10 A lomha
D biztosító 2 másodperces kiolvasztó árama a 22. táblázat szerint 45 A és

Rf — ~ = 0,933 ohm.
1 Jbk 45

Ez oly kis ellenállás, amelynek elérése csak kivételesen kedvező esetben

lehetséges.
A földelők szétterjedési ellenállásának tájékoztató értékeit a külön­
böző talajnemek szerint a 23. táblázat tartalmazza.
Az előző példa és a táblázat adatainak összehasonlítása világosan
mutatja, hogy a védőföldelés csak kivételesen kedvező körülmények
között nyújt védelmet és akkor is csak kis áramerősségekkel biztosított
készülékek, illetve berendezés .esetén. A szabvány megengedi a víz­
vezetéknek földelőként való felhasználását, ha annak szétterjedési ellen­
állása 1 ohmnál kevesebb és azonkívül kielégíti az előbbi követelményeket.
A régebbi vízvezetéki hálózatok fémcsövekkel, ólom tömítésű csőkötések­
kel készültek. Újabban mindjobban terjednek a villamosán nem vezető
anyagból, eternit, PVC-ből készült csövek és a bitumen, gumi vagy más

10 V ni*ny«z*relő m unka — 11|20 145

nem fémes tömítéssel készülő csőkötések, amelyek a vízvezeték földelőül
történő felhasználását akadályozzák.
A szabvány előírja, hogy az esetleges vízmérőórát és az épület főelzáró
csapjait legalább 16 mm2 réz vagy 50 mm2 keresztmetszetű vasvezetékkel,
22. táblázat
Olvadó biztosítók kiolvasztó árama
D gyors D lom ha Nki

N évleges
áram - 5 2 5 2 5 2
erősség m ásodperc m ásodperc m ásodperc m ásodperc m ásodperc m ásodperc
A
kiolvasztó áramerősség A

6 15 18 22 25
10 27 30 38 45 — —
15 41 48 58 69 — ---- ■
20 53 62 80 92 — —
25 61 86 110 130 — —
35 102 135 150 180 — —
40 __ — — — 170 200
50 160 200 230 310 220 270
60 200 235 280 350 290 360
80 270 330 380 460 380 470
100 370 450 520 600 450 550
125 490 OOO 650 800 620 730
160 610 780 900 1200 800 950
200 800 1006 1200 1500 1000 1200
250 __ — — 1350 1600
300 __ ___ — — 1700 1900
400 __ — — — 2100 2400
500 _ — — — 2600 3000
600 — — 3100 3700

23. táblázat
Földelők tájékoztató szétterjedési ellenállása
A földelő fajtája

3 x 2 0 mm méretű szalag
3 m hosszú
30— 5 0 mm 0 ,5 m 1 1,0 m* 10 25 j 50 100
0 - j ü vas­ lem ez lem ez
cső
m hosszban

kb. szétterjedési ellenállás ohm

• ***• • * • • • * 30 30— 40 20— 30 25 8 5 3

N edves h o m ok . . . . 90 90— 120 6 0 — 90 75 24 15 . 9
S z á r a z h o m o k ........... 150 150^200 100— 150 125 40 25 .15
K a v ic s o s t a l a j . . . . 300 300— 400 200— 300 250 80 50 30

\ . /•

14 0

. . ■■'-■'■ti?-
itt£gíeÍeiÓ nem rozsdásodó csőbilincsek alkalmazásával át kell hidalni.
Az áthidalás úgy készítendő, hogy a vízmérő óra és főelzárócsapok cseréje
az áthidalás megbontása nélkül legyen lehetséges.

Védőhálózat
Ha egy épületen vagy épülettömbön belül több készüléket kell
érintésvédelemmel ellátni,
és védelemként a földe­
lést választottuk, akkor
nem készítünk minden vé­
dendő készüléknek külön -
külön földelést, hanem kö­
zös védővezetékeket fek­
tetünk, amelyhez minder
egyes készüléket hozzákap
csolunk és a védővezetéket
több helyen földeljük (143.
ábra).
A védőhálózatra a föl­
delések párhuzamosan van­
nak kapcsolva. Ha a párhu­
zamosan kapcsolt földelők
nem is tekinthetők úgy,
mint a párhuzamosan kapcsolt ellenállások, az eredő ellenállás mégis
kisebb lesz, mint bármely részellenállás.
A védőhálózat méretezése ugyanúgy történik, mint a védőföldelésé,
csak a földelés ellenállása helyett a védőhálózat eredő földelési ellenállásá­
val kell számolni.

Nullázás
Nullázás az érintésvédelemnek az a módja, amelynél a testzárlatot
rövidzárlattá alakítják át (144. ábra) oly módon, hogy a védendő berende­
zés burkolatát a nullavezetékhez kapcsoljuk. Amilyen hatásos védelem
a jól elkészített és fenntartott nullázás, éppoly veszedelmes, mert minden
elkövetett hiba valamennyi nullázott készülékre átterjed.
A szabvány ezért a nullázást szigorú feltételekhez köti. Ha csak
egy feltétel nem volna teljesítve, úgy a védelem helyett csak bajt okozunk.
A nullázás minden esetben betartandó szabályai á következők:
Testzárlat esetén megköveteljük, hogy a zárlat helyéhez leg­
közelebb eső olvadó biztosító feltétlenül kiolvadjon. Ezért ki kell
 számítani a zárlati áram erősségét és annak legalább oly nagynak
kell lennie, mint a 23. táblázatban megadott kiolvasztó áramnak.
Ha e feltétel nem volna teljesítve és a nullavezeték ellenállását r0-val,
a fázisvezetéket ty-el jelöljük, akkor a nullavezetékben J • r0 feszültségesés
fog fellépni, amely egyúttal az érintési feszültség. Könnyen belátható,
hogy a legkedvezőbb esetben, ha a nullavezeték a fázisvezetékkel azo­
nos keresztmetszetű, az érintési feszültség a fél fázisfeszültség lesz,
tehát 220 V esetén HO V. Az érintési feszültség a nulíavezeték végpont­
jainak és más helyeinek földelésével tovább csökkenthető. Bebizonyítható,
hogy a legkedvezőbb esetben is az érintési feszültség a fázisfészültség
negyede lesz, tehát 220 V fázisfe-
ülő. szültség esetén 55 V, ami már a
r'wvA-a-------
—-----7?-- “7 5-------- “I -8
fi-------- fokozott érintésvédelemnél nem en­
----------- f c A W - *

i 1II
-g gedhető meg.
R n ’ ’’ ’
A szabvány tiltja egy transzfor­
mátor körzeten belül bármely készü­
I l i , ábra. Nullázás lék nullázás nélküli földelését. A
készülék testzárlata esetén, ha az
nem lenne nullázva, a hibaáram az üzemi földelésen át záródik és annak
Ra üzemi földelésen J • R¿ feszültségesést okozna. A csillagponthoz
kapcsolt nullavezeték pedig teljes hosszában a földhöz képest feszültségre
emelkedne, és minden ahhoz kapcsolt készülék ütne. Épp ily veszélyes
a földzárlat is. A szabvány előírja, hogy a nullázáshoz az áramszolgáltató
engedélye szükséges, mert csak az tudja, hogy a transzformátor körzeten
belül nem alkalmaztak-e előzőleg nullázás nélküli védőföldelést, továbbá,
hogy a hálózat úgy van-e méretezve, hogy egyfázisú földzárlat esetén
a hibahelyhez legközelebb eső biztosító az előírt időn belül kiolvad.
A nullavezeték szakadása az egész védelmet hatálytalanítja, ezért
a szabvány a nullavezetékbe kapcsoló vagy biztosító építését tiltja.
Súlyos veszélyt okoz a nullavezeték és fázisvezeték fölcserélése,
mert ez esetben valamennyi védett gép és készülék burkolata a földhöz
képest fázisfeszültségen lenne. A szabvány ezért előírja, hogy a nulla­
vezetéket meg kell jelölni. Szigetelt vezetéknél a nullavezetéket a fázis­
vezetéktől eltérő színű szigeteléssel kell szerelni. Szabadvezetéknél
a nullavezetéket színes, pl. üvegszigetelőre kell szerelni, vagy legalábbis
a porcelán szigetelő szoknyájának belső felületét oiajfestékkel kell meg
jelölni.
Magától értetődik, hogy a nullavezeték kötéseit vagy hegesztéssel
kell készíteni, vagy pedig kilazulás ellen biztosított csavaros szorítókat
kell alkalmazni. A nullavezetéket a fázisvezetékkel azonos csőben, vagy
többerű vezeték esetén közös burkolatban vezetjük és ezért a nullavezeték
szigetelése nem lehet gyengébb, mint a fázisvezetéké.

148
 Védőkapcsolás

A védőkapcsolásnál az érintésvédelmi (ÉV) relé ellenőrei a védendő

berendelés földhöz képesti feszültségét és ha ez meg nem engedett
értékre emelkedik, az e célra szerelt
mágneskapcsoló tartó áramkörének meg­ ABC
szakításával feszültségmentesíti a be­ r--- rr i
'{lagnes
rendezést (145, ábra). Az ÉV relé ikapcsoló
tekercse nagyon érzékeny és ha azon
20 —40 mA folyik keresztül, meghúzza H T J 4!
a fegyverzetét és megszakítja a mág­
neskapcsoló tartó áramkörét. A relé ,
tekercsének nagy érzékenysége követ­ B len o n és* ’ - -

keztében a relé működése nagymérték­

ben független a segédföldelés ellen-
i EV.reU
a
állásától, és így az 200 -4 0 0 ohm l u • d6ro- Védőkapcsolás
nagyságrendű is lehet. Ily ellenállású
földelés még rossz talajviszonyok esetén is egy földbevert 1—2 m hosszú
vasrúd földelővel elérhető.
A védőkapcsolásnál a következőkre kell ügyelni:
A segédföldelőt más földelő erőterébe nem szabad elhelyezni, ezért
a vízvezeték használata ségédföldelőként tilos. Más kisfeszültségű,
földelőtől legalább 20 m távolságban szabad csak elhelyezni.
Az ÉV. relé nem működik, ha az ÉV relé tekercse rövidre van zárva
Ezt okozhatja például, ha a védett készülék és az ÉV relé összefüggő
fémszerkezetre van felszerelve és a segédföldelő vezetéke csupaszvezeték.
Ha a védett készülék szerkezete folytán, mint a szivattyúk a csővezeték
révén földelt, akkor a földelés oly mellékzárat jelenthet, hogy az ÉV
relé tekercsén átfolyó áramerősség, annak működtetéséhez nem elegendő.
Ez esetben vagy a segédföldelőt a védett berendezés földelésétől nagy
távolságban kell elhelyezni, vagy ha ez nem volna lehetséges, úgy a védett
berendezés és annak földelése közé szigetelő anyagból, vagy rossz vezető
anyagból közdarabot kell iktatni.
A védőkapcsoló önmagát nem védi. Ha a mágneskapcsoló fém­
burkolatú és bevezetés helyén válik testzárlatossá, akkor minden a mág­
nes kapcsolóval összefüggő fémburkolat, így ha a védett berendezés
és a mágneses kapcsoló között fémcsőbe helyezett vezeték van, feszültség
alá kerül. Az ÉV relé ebben az esetben is kikapcsolja a berendezést,
de ez továbbra is feszültség alatt marad. A fémburkolatú mágneskapcsolót
ezért úgy kell tekinteni, mintha burkolata mindig feszültség alatt állna
és ezért villamosán a berendezés többi részétől el kell szigetelni, pl. PVC
csőből készült karmantyúk közbeiktatásával. A mágneskapcsolót illeték-
tétejnek részére hozzáférhetetlenné kel] tenni? például kulccsal zárható

149

t
ajtajú szekrénybe kell helyezni. Nem engedhető meg az ÉV relé hozzá­
kapcsolása oly motorvédő automatához, amelynek fémburkolata van,
mert az automatához üzemszerűen kell hozzányúlni. Az ÉV relé műkö­
dése ellenőrizhető a rajta levő nyomógomb segítségével. A nyomógomb
ellenálláson át feszültség alá helyezi a relé tekercsét, ha a tekercs és a segéd -
földelő közötti vezeték ép és a segédföldelés is megfelel, a relé kiold.
Előírás szerint a védett berendezés minden üzembehelyezése előtt az
ellenőrzőgomb benyomásával kell a relét ellenőrizni. Az ellenőrzés
nem terjed ki a relé és a védett készülék közötti összeköttetésre, továbbá
nem jelzi a relé tekercsének a rövidre záródását.

T örpefeszültség
Törpefeszilltség előállítására általában transzformátort alkalmazunk.
A szabvány értelmében csak olyan transzformátort szabad alkalmazni,
amelynek különálló primer és szekunder tekercsei vannak. Autó transz­
formátor alkalmazása tilos. A szabvány előírja, hogy a transzformátor
törpefeszültségű tekercsének egy pontját földelni kell azért, hogy ha
a két tekercsrendszer között átütés következne be, a nagyobb feszültség
ne hatolhasson a törpefeszültségű oldalra« A törpefeszültségű oldali
földelés azonban más veszélyeket von maga után és lehetséges, hogy a
szabvány ezen rendelkezése a jövőben megváltozik. Mindaddig, amíg
más rendelkezés nincsen, a földelést el kell készíteni, de a földelőt más
földeléstől legalább £0 m távolságban kell elhelyezni, nehogy a földön
keresztül emelkedjen meg nem engedett feszültségre a törpefeszültségű
oldal.
Ha a törpefeszültségű transzformátort tápláló kisfeszültségű hálóza­
ton az érintésvédelem nullázás, a törpefeszültségű oldal földelése nem
engedhető meg. Ebben az esetben több megoldással lehet a szabvány
követelményeit kielégíteni. A legegyszerűbb megoldás megerősített szi­
getelésű 4000 V próbafeszültségre gyártott transzformátor alkalmazása,
amelynél semmiféle földelést nem alkalmazunk. Ha kettős illetve meg­
erősített szigetelésű transzformátor nem szerezhető be, akkor olyan
transzformátor alkalmazása szükséges, amelynél a különböző feszültségű
tekercsek között fémfolia van. A fémfoliát villamosán jól vezetőén össze
kell kötni a transzformátor vasmagjával. A vasmagot és a fémfoliát a táp­
láló hálózat nullavezetékébe kapcsoljuk. Ez utóbbi esetben a törpefeszült­
ségű tekercselés egy pontjának földelése megengedhető, de a földelést
a kisfeszültségű hálózattal nagy távolságban, 20—50 m, kell elhelyezni.
 Az érintésvédelem alapja a helyi viszonyoknak megfelelő, a Bizton­
sági Szabályzat szerint szabványos anyagból gondosan készített és karban­
tartott villamos berendezés. A biztonságot nem szabad egyedül az érintés-
védelemre bízni, mert még a szabvány is néhány másodpercig tűri a veszé­
lyes állapot fennállását. Az érintésvédelem csak mentőeszköz, amelynek
jó működése a szerencsétlenséget akadályozza meg.

147. ábra. Helyesen szerelt védővezeték

A ki nem elégítő érintésvédelemről csak már a bekövetkezett és

többnyire jóvátehetetlen baleset révén vehetünk tudomást. A védő-
berendezést ezért a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell
készíteni és az alább közölt szabályok betartása minden szerelő lelki-
ismereti kötelessége.
A védővezetékeket gondosan kell készíteni és úgy elhelyezni és
szerelni, hogy azok sérülések ellen védve legyenek. A védővezetékben
csak a legszükségesebb kötéseket szabad alkalmazni. A kötéseket úgy
kell készíteni, hogy azok feltétlenül megbízható tartós érintkezést adjanak.
Vasból készült védővezeték kötéseit a kötés elkészülte után rozsdásodás
ellen védeni kell, festék vagy bakelit lakk bevonásával. A védővezetéket
az előírt keresztmetszetű anyagból kell készíteni. Ha az előírt anyag
helyett más anyagot kell kényszerből alkalmazni, úgy a helyettesítő
anyag villamos vezetőképessége és mechanikai szilárdsága nem lehet
kisebb a tervezettnél,
 A villamos berendezés fém vagy fémburkolatú védőcsöveit tilos
védővezeték céljaira felhasználni.
Ha több készüléket közös védővezetékhez kapcsolunk, a védendő
készülékek sorba kapcsolása (146, ábra) tilos, ilyenkor mindegyik készülék
részére független leágazás készítendő (147, ábra),
A védővezeték elkészülte után kicsöngetéssel vagy lámpázással kell
annak épségéről meggyőződni.
Ezt a vizsgálatot lehetőleg gyengeárammal kell elvégezni. A földelő­
ket tilos kútba vagy vízbe állítani, azokat mindig a termett talajba, lehe­
tőleg a talajvíz színe alá kell süllyeszteni úgy, hogy azok a földdel szorosan
érintkezzenek. A földelések ellenállását elkészültük után méréssel kell
megállapítani. A mérés elvégzése egyike a legkényesebb, nagy gyakor­
latot igénylő méréseknek, annak ismertetése túlnő e könyv keretein.
A mérést olyan személyre kell bízni, aki erre ki van képezve és meg­
felelő műszerekkel rendelkezik. A közönséges szigetelés vizsgálóval (meg­
ger) nem lehet földelési ellenállást mérni.
Ne feledjük el, hogy a Biztonsági Szabályzat előírja: a kiégett olvadó­
betétet csak gyári új, azonos fajtájú és áramerősségű olvadóbetéttel szabad
pótolni. A foltozott biztosító nemcsak a vezeték káros túlmelegedését
okozhatja, hanem az érintésvédelmet is hatástalanná teheti.
Biztosítót nagyobb áramerősségű olvadóbetéttel ellátni, vagy a
túláram automatát nagyobb áramerősségre beállítani csak akkor szabad,
ha előzőleg meggyőződtünk arról, hogy az érintésvédelmet ezzel nem
hatástalanítottuk. A szükséges számítások és mérések elvégzésére szükség
esetén erre kiképzett szakember segítségét vesszük igénybe.
 VI. Vh x á m h á r i t ó beren d ezések szerelése

A villámhárító berendelést különbözőképpen szereljük az épület

szerkezetre, méreteitől és rendeltetésétől függően.
A szokásos anyagokból készült nem tűzveszélyes és nem robbanás
veszélyes épületeken, ha azok magassága 10 m-nél kevesebb, akkor
elegendő a 6 . táblázat I. csoportjába tartozó anyagból egy gerincvezetőt
a tető felett 20 cm magasságban szerelni (148. ábra). A gerincvezetőhöz
hozzá kell kapcsolni a tetőn levő fémszerkezeteket (tetőkibúvó, eső-

14%. ábra. Egyszerű épület villámvédelme

csatorna stb.), ha azok vastagsága legalább 0,5 mm. Ha vékonyabb anyag­

ból készültek, akkor felső élükre ugyancsak felfogó vezetéket kell szerelni
és a gerincvezetékkel össze kell kötni. A tetőn túlnyúló kéményekre és
építményekre felfogóvezetéket kell szerelni, ha ezek magasabbak a gerinc­
vonal magasságánál, akkor a gerincvezetékhez kell azokat kötni úgy.
hogy az összekötő vezeték mindig lefelé haladjon. A gerincvonalnál ala-

153
\
csonyabb kéményeket külön levezetővel kell ellátni» Ha az épület tetőzeté­
nek lejtése 35°-nál kisebb, akkor a tető alsó szélén is szükséges felfogó­
vezeték»
E célra az esőcsatorna is megfelel, ha vastagsága legalább 0,5 mm.
Épületenként legalább két levezetőt kell készíteni, amelyek az épület
két ellentétes oldalán vannak. Az egyik levezető céljaira az esőcsatorna
is felhasználható, ha fémes keresztmetszete legalább 100 mm2. A levezető
az épület falától 10 cm távolságban
legyen, de ha az épület fala gyú­
lékony, akkor a levezető távolsága
30 cm.
Ha az épület 10 m-nél maga­
sabb, akkor a gerincvezetéken kívül
a tető peremén végigfutó felfogóve­
zetékre is szükség van. Ily vezetéknek
megfelel az esőcsatorna, ha anyaga
0,5 mm-nél vastagabb. Ha a tető
lejtése 35°-nál kisebb, akkor a gerinc­
vezető és a tető peremén futó vezetők
között a gerinccel párhuzamosan
haladó további felfogó vezetőket kell
elhelyezni úgy, hogy a vezetők egy­
mástól való távolsága 6 m-nél lehető­
leg ne legyen nagyobb, A hosszvezető­
ket 10 m-enként, de legalább két he­
lyen keresztvezetővel össze kell kötni.
A levezetők száma minden megkez­
dett 10 m magasság után egy darab, de
149. ábra. Tűzveszélyes épület az első 10 m magasság után még egy
villámvédelme további levezető készítendő. A leve­
zetők feléhez az esőcsatorna felhasz­
nálható, a másik feléhez külön levezetőket kell készíteni. Ha az épület­
kerülete 30 m-nél kisebb, akkor az épület magasságától függetlenül ösz-
szesen négy levezetőt kell szerelni. A levezetőket a 6. táblázat I. cso-
oortjában feltüntetett anyagból kell készítem.
Ha az épület fedele gyúlékony anyagból készült, pl. nád, kátrány-
oapíros stb., akkor a felfogók a tető felett legalább 50 cm magasságban
aelyezendők el.
Az épületen belül és kívül levő nagyobb fémtárgyak különösen
akkor, ha összefüggő vezetékrendszert alkotnak, mint pl. a víz- és a
gázvezetékek, a központifűtés csőhálózata, felvonók sodronyai stb.
a földeléshez közel eső alsó végükön a villámhárító berendezéshez jól
vezetően hozzákapcsolandók. Ha az összeköttetés külön nehézséget
okozna, úgy ezeket külön kell földelni. A tetőtérben az ereszmagas­
ság fölé érő fémtárgyakat felső végük közelében is össze kell kötni a
villámhárító berendezéssel. Az összeköttetést úgy kell készíteni, hogy az
mindig a földelés felé lejtsen. Az épületszerkezet tetőtérben levő fém­
tárgyait, pl. idomacél gerendákat a villámhárító berendezéssel össze kell
kötni. A vasbetonszerkezetek vasbetéteit azonban tilos a villámhárító
berendezéssel összekötni.
Gyúlékony anyagot tartalmazó épületnél szigetelő talpon, pl. beton­
lábakba erősített tartókra a tető felett 50 cm és 2 m közötti távolságban
védőhálót kell készíteni. A hálót úgy kell kialakítani, hogy a tartórúd
magasságával mint sugárral leírt kör a háló oldalait érintse (149. ábra).
A gyúlékony anyagokat tartalmazó épület villámhárító berende­
zéséhez az épület kerülete mentén mérve 10 m-ként kell levezetőt készí­
teni, de legalább négy levezető szükséges akkor is, ha az épület kerülete
40 m-nél kisebb.
,A villámhárító berendezés minden levezetőjéhez földelést kell
készíteni. A földelők eredő szétterjedési ellenállása 15 ohmnál ne legyen
nagyobb. Gyúlékony anyagot tartalmazó épület földelőit a talajszint alatt
50 cm —. l m mélységben egymással össze kell kötni. Szükség esetén,
ha a helyi viszonyok a földalatti körvezeték megépítését súlyosan aka­
dályozzák, akkor elegendő a körvezetéknek csak a megépíthető legnagyobb
részét megépíteni.
A különleges építmények villámhárító berendezésének a szerelését,
minthogy az már túlhaladja e könyv kereteit, e helyütt nem ismertetjük.
 VII. LÁMPATESTEK SZERELÉSE

. A lámpatesteket aszerint, hogy milyen fényforrást alkalmazunk,

osztjuk különböző csoportokra.
A bekötés szempontjából a legegyszerűbb azoknak a lámpatesteknek
a szerelése, amelyek izzólámpával működnek.
A lámpatesten belül az izzólámpákat Edison-menetű foglalatok
veszik fel. Az egyik érintkező az izzólámpa középérintkezőjének meg­
felelő talpérintkező, a másik a csavarhüvely. Akár egy, akár több foglalat
van egy lámpatesten belül, azokat úgy kell huzalozni, hogy a talp-
árintkezők a fázisvezetékkel, a csavarmenetes hüvelyek a 0 vezetékkel
legyenek összekötve. A lámpatest vezetékeit a hálózat vezetékéhez csa­
varos szőri tóval kell kötni. A lámpahelyeket különféleképpen kapcsol­
hatjuk. A különböző kapcsolásokat az 5. táblázat mutatja (137. oldal),
A fénycsövek rövid idő alatt rohamosan elterjedtek és az alkalmazá­
suk ott indokolt, ahol nagy megvilágítási erősség szükséges, és egyúttal
a világítás hosszú ideig van üzemben.
A fénycsőben a villamos áram elektronáramlás alakjában folyik
keresztül és így az áramerősség állandóan nőne, ha nem gondoskod­
nánk egy előtét fojtótekerccsel az áram korlátozásáról.
A fénycső a hálózatra kapcsolva, csak akkor gyullad meg, ha az elekt­
ronáramlást más módon megindítjuk, éspedig vagy feszültséglökésseí,
vagy az elektródák rövid ideig tartó felizzításával.
A gyakorlatban, előnyei miatt, az izzítást választjuk és így ezeket az
általánosan elterjedt fénycsöveket izzókatódos fénycsöveknek nevezzük.
A katód felizzítását többféleképpen érhetjük el. A legegyszerűbb
esetben (150. ábra) a kikapcsoló bekapcsolása után az Ny nyomógomb
lenyomásával a katódokon átfolyó áram azokat felizzítja és ha az emisszió
megindult, a nyomógomb elengedése után a cső világítani fog.
A nyomógombot rendesen a kapcsoló mellé szereljük. Korszerű
megoldásnál a nyomógombokat önműködő gyújtóval helyettesítjük, ezt
rendszerint az egyik foglalattal összeépített aljzatba úgy helyezzük el,
hogy az a lámpaszerelvény levétele nélkül cserélhető legyen. Gyújtóként
egy kis parázsfénylámpát használnak, melynek egyik elektródja kettős
fémből készül. A lámpában fejlődő rreíeg mozgatja a páros fémet és
végzi a kapcsolást. A gyújtót rendesen fém burkolatba helyezzük, hogy
fénye ne zavarjon (150. ábra).
A legújabb megoldásnál az előtét egyúttal két kis szórótranszformá­
tor közös primer tekerccsel, a secunder tekercsre a fénycső katódjai
állandóan vannak kapcsolva. Ennek következtében, amíg a fénycső nem
gyújtott, a transzformátoron keresztül folyó nagy áramerősség az elek-
*
o - r — >T O y
______ —

J-

£
I

r£ 3n
C •f'f'tUb

J
ISO. ábra.

tródákat felízzítja, a fénycső gyújt, ugyanakkor a transzformátorokon a

feszültség csökken és az elektródákon csak egy jelentéktelen áram fog
folyni.
A fénycső teljesítménytényezője cos <p igen rossz, 0,4 és 0,6 között
változik, ezért az áramkörbe olyan kondenzátort kell kapcsolni, amely
a teljesítménytényezőt legalább 0,9-re iavítja;
A fénycsövek kifogástalan működésének feltételei, hogy a kapocs­
feszültség ne térjen el ± 4%-nál nagyobb mértékben a névleges feszült­
ségtől és a fénycső környezeti hőmérséklete -f 10 C°-nál ne legyen
kevesebb és 4- 35 C°-nál ne legyen több.

Fénycsövek alkalmazásánál előforduló hibák és azok kiküszöbölése

A fénycső nem gyullad meg:
1. Kifogástalanul működő fénycső helyén ki kell próbálni, ha ott
sem működik, a fénycső hibás,
2. a gyújtót jól működő gyújtó helyén kell kipróbálni, ha ott nem
gyújt, a gyújtó hibás,

157
 3. ha a fénycső és a gyújtó más lámpahelyen jói működik, ellen­
őrizni kell a bekötéseket, az érintkezéseket és a vezetékeket*

A fénycső lassan gyújt:

1. a gyújtót kifogástalanul működő lámpahelyen kell kipróbálni.
Ha a gyújtás ott is lassú, a gyújtó hibás,
2 . ellenőrizni kell a környezeti hőmérsékletet, megvan-e a szükséges
+ 10 C°,
3. ellenőrizni kell a feszültséget a cső kapcsain,
4. az egyik fénycső elektródánál szakadás lehet, oka gyártási vagy
kapcsolási hiba.

A fénycső vibrál:
1 . új fénycsőnél előfordul a vibrálás; ez néhány ki- és bekapcsolással
megszűntethető. Ha a fénycső tovább is vibrál, akkor a fénycső hibás,
ki kell cserélni,
2 , hosszabb ideje működő fénycső általában az elhasznált gyújtó
miatt vibrál. A gyújtót ki kell cserélni.

A fénycső visszagyújt:
J
1 . a fénycsövet az armatúrából azonnal ki kell venni, mert a vissza-
gyújtás nagyon megrövidíti a fénycső élettartamát, ;
2 . hibátlanul működő fénycső helyén kell kipróbálni, ha ott is vissza­
gyújt, a fénycsövet ki kell cserélni,
3. a gyújtót ellenőrizni kell, ha hibátlanul működő armatúrában is
visszagyújt, ki kell cserélni,
4. az előtét nem illik a fénycsőhöz, ellenőrizni kell,
5. a fénycső kapocsfeszültségét ellenőrizni kell,
6 . a fénycső környezeti hőmérsékletét ellenőrizni kell, megvan-e a
megkívánt alsó határ, + 1 0 C°.

A'fénycső végei erősen feketék:

1 . lehet előtét vagy gyújtóhiba,
2 . a fénycső kapocsfeszültségét ellenőrizni kell,
3. a fénycső élettartamának végéhez ért.

158
v itt. A V IL L A N Y S Z E R E L É S R E VO N ATKO ZÓ , J E L E N L E G
ÉRVÉNYES FONTOSABB ELŐÍRÁSOK ÉS SZABVÁNYOK
FELSOROLÁSA

1600. MNOSZ Biztonsági Szabályzat erősáramú villamos-berendezések

létesítésére. I. rész 1000 V-ig. 1
1610. MNOSZ Biztonsági Szabályzat erősáramú villamos-berendezések
létesítésére. II. rész. 1000 V felett.2
274. MNOSZ —1952. Biztonsági irányelvek villámcsapások romboló
hatásának elhárítására.
48. M EE—1947, Irányelvek alumínium-, nemesített alumínium- és
acélalumínium-szabadvezetékek létesítésére, szerelésére és kezelé­
sére.
440. MNOSZ—1949. Faoszlopos erősáramú szabadvezetékek terve­
zése, létesítése és fenntartása.
1585. MNOSZ—1950. Üzemi szabályzat erősáramú villamos-beren­
dezések számára.
172. MNOSZ—1950. Földelés- és érintésvédelem erősáramú villamos­
berendezésekben. Magyarázattal ellátott kiadás.
447. MNOSZ —1951, Villamos-hálózatra való kapcsolás műszaki fel­
tételei 1 0 0 0 voltnál kisebb névleges feszültség esetén (hálózatra
kapcsolás).
2275. MNOSZ —1951. Műanyagszigetelésű villamos-vezetékek. Poli-
vinilklorid-, illetve polietilén-szigetelésű vezetékek. Általános
rész.’
2776. MNOSZ —1951. Műanyagszigetelésű villamos-vezetékek. Poli-
vinilklorid-szigetelésű erősáramú vezeték.
2777. MNOSZ —1951. Műanyagszigetelésű villamos-vezetékek. Poli­
etilén-szigetelésű erősáramú vezeték polivinilklorid burkolattal.
2778. MNOSZ—1951. Műanyagszigetelésű villamos-vezetékek. Poli­
vinilklorid-, illetve polietilén-szigetelésű gyengeáramú vezeték.
I. M. E.-3-53. Ideiglenes műszaki előírás védőcső nélküli műanyag­
szigetelésű PVC villamos-vezetékkel készülő erősáramú beren­
dezések tervezésére és kivitelezésére.
15550. MNOSZ —1953. Gumiszigetelésű erősáramú vezetékek terhelése.
1 A szab ván y k ia d á sa to ly a m a tb a n van.
2 A szabványjavaslat tárgyalása folyamatban van.
 Előszó..................................................................................... .............. 3
I. E lektrotechnikai al'apism eretek ........................................................ 5
II. V illan yszerelésn él h aszn ált fontosabb anyagok és készülékek 44
1. Vezetékanyagok...................................................................................... -4 4
2. Vezetékösszekötők — leágazók................................................. 53
3. V édőcsövek............................................................................................... 56
4. Porcelánszigetelők............................................... 60
5. Világítási és háztartási szerelvények .............................. 60
6. Elosztó és biztosító szerelvények .................................................. 64
7. Elektromotorok ............................................................................. 67
8. Ipari kapcsolók ................................................................................. 71
9. Ipari biztosítók és elosztó berendezések ................. 72
10 . Motorvédő automaták .1 ......... 73
11. Gyengeáramú szerelvények ............................................... 74
1 2 . A villámhárító berendezés anyagai .................................................. 75
1 3 . Fontosabb szerszám ok......................................................................... 77
III. Erős- és gyengeáramú villanyszerelés ...................... ......... 81
1. Általános tudnivalók..................................................... .......... 81
2 . Horonyvesés ................................................................. .......... 82
3 . Védőcsőfektetés falba süllyesztve................................. .......... 83
4 . Védőcsőszerelés falon kívül ........................... ............ ......... 85
5 . Acélpáncélvédőcső szerelése ............. ......................... ............. 86
6 . Gázcsövek szerelése ............... ..................................... ......... 88
7 . Eternitcső szerelése ...................................................... ........ 89
8 . Vezeték csőbehúzása ................................................... .......... 89
9 . Műanyag (PVC) szigetelésű vezeték szerelése............. ♦♦*♦♦. 9t
1 0 . Szabadon szerelt vezetékek........................................... 9^
11. Kiskábelszerelés........... ................................................ ......... 98
1 2 . Világítási és háztartási kapcsolók, dugaszotok szerelése «<«.*« 100
1 3 . Elosztók és biztosítók szerelése ................................... .......... 102
1 4 . Ipari kapcsolók szerelése............................................. «♦».«. i 02
1 5 . Ipari elosztók és kapcsolóberendezések szerelése . . . . . ...... 103
1 6 . A villamos motorok bekapcsolása ............................. .......... 106
1 7 . Gyengeáramú berendezések szerelése ....................... . . . . . . . 117
1 8 . Szabadvezetékek szerelése ............. .............................. .......... 1 1 7
1 9 . Földalatti kábelek szerelése.................... ....................... . . . . } . 128
IV. Túláramvédelem ............. ......................................... . ------- í 33
V. Érintésvédelem .... ......... ................. .......................... ......... 143
1. Az érintésvédetem megoldásai ................................... . . . . . . .143
2 . Az érintésvédelmi berendezések szerelése ......... .... ......... 151
VL Villámhárító berendezések szerelése ........................... .. 155
V II. L á m p a te s te k s z e r e lé s e .......................................... .................................. 158
VIII. A v illa n y s z e r e lé s r e v o n a tk o z ó t j e le n le g é r v é n y e s fo n to s a b b
e lő ír á s o k é s s z a b v á n y o k fe ls o r o lá s a .............................................. ¿59