A Nap körül keringő égitestek

A Nap kialakulása közben, a csillagközianyag-felhő összezsugorodásával párhuzamosan -

annak gyors forgása miatt - különböző anyagokból álló gyűrűk váltak le a születőben lévő
csillagról. A gyűrűk anyagának sorozatos ütközésekor egyre nagyobb kozmikus testek
keletkeztek, amelyek egyesülésével végül létrejöttek a bolygók.

Nagybolygók
A Nap körül - az óramutató járásával ellenkező irányban - 8 nagybolygó kering.
Ezek a következők (a Naptól távolodó sorrendben): a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a
Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.
Tengely körüli forgásuk iránya - a Vénusz és az Uránusz kivételével - azonos Nap körüli
keringésük irányával.

Kepler első törvénye kimondja, hogy a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek, amelynek
egyik gyújtópontjában a Nap található. A pálya alakja miatt a bolygók keringésük bizonyos
időszakában közelebb (= napközel), máskor pedig távolabb (= naptávol) vannak a Naptól.
Kepler második törvénye szerint a Naptól a bolygókhoz húzott vezérsugár egyenlő idő alatt
egyenlő területet súrol, ezért a bolygók napközelben gyorsabban, naptávolban pedig lassabban
keringenek.
Kepler harmadik törvénye értelmében minél távolabbi pályán halad egy bolygó a Nap körül,
annál hosszabb a keringési ideje ( keringési idejük négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint
Naptól mért átlagos távolságuk köbei).

A nagybolygókat többféle szempont szerint csoportosíthatjuk.

A Földhöz viszonyított helyzetük alapján belső ( Merkúr, Vénusz) és külső (Mars, Jupiter,
Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) bolygókról beszélhetünk.
Felépítésük szerint Föld-típusú vagy kőzetbolygókat (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars), illetve
Jupiter-típusú vagy gázbolygókat (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz)
különböztethetünk meg. Utóbbiakat hatalmas méretük miatt óriásbolygóknak is nevezik.
 A Föld-típusú bolygók térfogata és tömege kisebb, sűrűségük pedig nagyobb, mint a
Jupiter-típusú bolygóké.
 Forgási idejük hosszabb, keringési idejük rövidebb, átlagos keringési sebességük
nagyobb az óriásbolygókénál.
 A kőzetbolygóknak a gázbolygókkal ellentétben van szilárd felszínük, viszont kevesebb
hold kering körülöttük.
 A Jupiter típusú bolygók körül különböző méretű jég- és kőzetdarabokból álló
gyűrűrendszer alakult ki.
 A napszél és a Nap közelében uralkodó magas hőmérséklet miatt a kőzetbolygók
felszínéről a hidrogén és a hélium elillant, a Naptól távol keringő, alacsonyabb
hőmérsékletű gázbolygókon viszont megmaradt. Ennek következtében a Föld-típusú
bolygókra jelenleg a nehezebb, míg a Jupiter típusú bolygókra a könnyebb kémiai
elemek túlsúlya jellemző.

Merkúr
 A Naprendszer legkisebb átmérőjű és legnagyobb sűrűségű nagybolygója.
  Légköre nincs.
 Felszínén számos, meteoroid-becsapódás által kialakított mélyedés található.
 Kőzetei a napsugárzás hatására erőteljesen aprózódnak.
Vénusz
 A nagybolygók közül méretét tekintve a Vénusz hasonlít legjobban a Földre.
 Főként szén-dioxidból álló, sűrű légkörében vastag, kénsavcseppek alkotta felhők
lebegnek. Ezeknek nagy a sugárzás-visszaverő képessége, ezért a Vénusz jól kivehető
az égbolton.
 Mivel leginkább hajnalban és alkonyatkor látható, Esthajnalcsillagnak is nevezik.
 A légkörében lévő nagy mennyiségű szén-dioxid miatt a Vénusz felszínén erős az
üvegházhatás (a felszíni hőmérséklet állandóan 500 °C közelében van) és rendkívül
nagy a légnyomás.
 A bolygón számos működő vulkán található.
 A Vénusz a Naprendszer leglassabban forgó nagybolygója.
Föld
 Földünk az egyetlen nagybolygó a Naprendszerben, amelyen nagy mennyiségben
található folyékony halmazállapotú víz (ezért kapta a Kék Bolygó nevet).
 Jelenlegi tudásunk szerint a Naprend szerben csak egyetlen égitesten, a Földön alakult
ki élet.
Mars
 A Naprendszer nagybolygói közül a Föld után a Marsról rendelkezünk a legtöbb
információval.
 Bolygónkhoz hasonlóan a Marson is közel 24 órából áll egy nap, váltakoznak az
évszakok, éghajlati övezetek különíthetők el egymástól, illetve jég fedi a sarkpontok
környékét.
 A Mars meteoritkráterekkel tarkított felszínének jelentős részét vörös színű, vastartalmú
kőzetekből származó porréteg borítja (innen ered a „Vörös Bolygó” elnevezés), amelyet
a sebesen haladó légmozgások gyakran magukkal ragadnak (ezáltal hetekig tartó
porviharokat idézhetnek elő).
 A bolygó döntően szén-dioxidból álló légköre nagyon ritka, ezért gyenge az
üvegházhatás és alacsony a légnyomás.
 A Mars sarki jégsapkáit fagyott állapotú víz és szén-dioxid keveréke alkotja.
 A bolygón található a Naprendszer legnagyobb hegye, az Olympus Mons.
Jupiter
 A Naprendszer legnagyobb átmérőjű és leggyorsabban forgó nagybolygója a Jupiter.
 Sűrű, vastag, zömmel hidrogénből és héliumból álló légkörében a felhőtakaró - a nagy
sebességgel haladó szelek hatására - világosabb és sötétebb színű sávokba rendeződik
(a szomszédos zónákban a légmozgás iránya ellentétes). A sávok között örvények
keletkezhetnek (pl. Nagy Vörös Folt).
 A Naprend szer nagybolygói közül a Jupiternek van a legtöbb holdja.
Szaturnusz
 A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb átmérőjű, egyben legkisebb sűrűségű
nagy
  bolygója.
 Légkörét - amely a Jupiterhez hasonlóan sávos szerkezetű - főként hidrogén és hélium
alkotja. A Szaturnusznak kiterjedt gyűrűrendszere van.
Uránusz
 Az Uránusz különlegessége, hogy forgástengelye szinte egybeesik a bolygó keringési
pályasíkjával.
 Légkörének legfontosabb alkotóelemei a hidrogén, a hélium és a metán.
Neptunusz
 A Neptunusz a Naptól legtávolabb elhelyezkedő nagybolygó.
 Légköre az Uránuszéhoz hasonlít: hidrogénből, héliumból és metánból tevődik össze.
 Akárcsak a Jupiternél, itt is megfigyelhetők benne különböző felhőörvények (pl. Nagy
Sötét Folt).
 A nagybolygók közül a Neptunuszon tapasztalhatók a legnagyobb sebességű
légmozgások a Naprendszerben.

Törpebolygók
 A korábban nagybolygónak tekintett Plútót 2006 óta néhány hozza hasonló égitesttel
(pl. Eris, Ceres) együtt a törpebolygók közé sorolják.
 Méretük kisebb a nagybolygókénál, de nagyobb a kisbolygókénál.
 Tömegük a kisbolygokkal szemben elegendően nagy ahhoz, hogy gömb alakot
vehessenek fel, viszont a nagybolygókkal ellentétben ahhoz már nem elég, hogy
összegyűjtsék a pályájuk mentén található törmelékeket.

Kisbolygók
 A kisbolygók (aszteroidák) a törpebolygóknál kisebb méretű, többnyire szabálytalan
alakú, kőzetekből felépülő égitestek.
 A Naprendszerben több százezer található belőlük.
 Elsősorban a Mars és a Jupiter pályája közötti területen (= fő kisbolygóöv), illetve a
Neptunuszon túli térségben (= külső kisbolygóöv) keringenek.

Holdak
 A holdak (mellékbolygók) valamely nagybolygó körül keringő, de közben saját
tengelyük körül is forgó égitestek.
 A Naprendszerben közel 200 hold található (a Merkúr és a Vénusz kivételével az összes
nagybolygónak van holdja).

Üstökösök
 Az üstökösök elnyúlt ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül.
 Magjuk különböző méretű kőzetdarabokból, porszemekből, jégből és fagyott gázokból
áll.
 A gázok egy része a Nap közelébe érve szublimál (szilárd halmazállapotból közvetlenül
légneművé alakul), és a porszemekkel együtt egy fényes burkot hoz létre a mag körül.
Ezt kómának vagy üstöknek nevezzük.
  A mag és a kóma együtt az üstökösök fejét alkotja.
 Ha az üstökös még jobban megközelíti a Napot, a napszél hatására a kóma megnyúlik a
Nappal ellentétes irányba. Így alakul ki a csóva.

Meteoroid
 A meteoroidok viszonylag kis méretű, vasból és kőzetekből felépülő, a Nap körül
magányosan vagy csoportosan (- meteoroidrajok) keringő égitestek.
 Ha pályájuk keresztezi a Földét, akkor belépnek bolygónk légkörébe, ahol a nagy
sebességük és a levegő ellenállása miatt felizzanak, majd többségük fényjelenség (=
meteor, „hullócsillag") kíséretében elég.
 Néhány meteoroid azonban - túlélve a zuhanást - becsapódhat bolygónk felszínébe (=
meteorit).

Bolygóközi anyag
 A bolygóközi anyag a Napból kiáramló gázokból, az üstökösök és kisbolygók szétesése
nyomán létrejött porból és a Világegyetem távoli részeiből érkező kozmikus sugárzás
részecskéiből tevődik össze.