A tavak

A szárazföldek felszíni vizei álló- vagy folyóvizek lehetnek.

A földfelszín minden oldalról zárt mélyedéseiben elhelyezkedő állóvizek közé a tavakat, a fertőket, a
mocsarakat és a lápokat soroljuk.
A tavak nyílt felszínű állóvizek (a szárazföldek területéből kb. 2,5 millió km2-t foglalnak el).
Ha elszaporodik bennük a vízi növényzet, és az részekre tagolja a vízfelszínt, akkor a tavak sekély
fertőkké alakulnak (a növények kezdetben csak a part menti területeket foglalják el, majd a tó fenekén
is megtelepednek). Ha túlsúlyba kerül a növényzet a felszínen, a fertő mocsárrá válik. Ha a növényzet
már teljesen befedi a vízfelszint, a mocsárból láp jön létre.

A tavak vízháztartását a csapadékkal érkező, valamint a forrásokból és a vízfolyásokból származó víz

mennyiségének, illetve a párolgással, a beszivárgással és a lefolyással távozó víz mennyiségének
különbsége határozza meg.
 A vízutánpótlás módja szerint forrástavakat, átfolyásos tavakat és végtavakat különböztethetünk
meg. Az általában kis területű forrástavak vize közvetlenül valamilyen felszín alatti víz
forrásából származik (pl. Hévízi-tó, tatai Öreg-tó). Mivel a bányászat során sok esetben szükség
van a felszín alatti vizek elvezetésére, e tavak léte gyakran veszélybe kerül.
 Az átfolyásos tavakat vízfolyások táplálják, és vizüket is azok vezetik le (pl. Balaton, Boden-tó,
Genfi-tó).
 A lefolyástalan végtavakból vízfolyások nem szállítanak el vizet (pl. Csád-tó, Aral-tó).
A száraz, meleg éghajlatú tájakon található időszakos tavak (pl. Csád-tó, Belső-Ázsia egyes tavai) vize
a nagy párolgás és a gyenge utánpótlás miatt időnként eltűnhet, medencéjük hosszabb-rövidebb időre
kiszáradhat (a bennük lévő víz mennyisége általában a nedves és a száraz évszak váltakozásához
igazodik).

A tavak medencéje a belső és a külső erők munkája révén, illetve az ember felszínformáló tevékenysége
nyomán is létrejöhet.
A természetes eredetű tómedencék kimélyítéssel és elgátolással alakulhatnak ki.
 A hosszú és viszonylag keskeny alakú tektonikus eredetű tavak vize vetődéssel létrejött
árkokban (pl. Balaton, Velencei-tó, Bajkál-tó) vagy a távolodó kőzetlemezek peremén
képződött hasadékvölgyekben (pl. Malawi- [Nyasza-] tó, Tanganyika-tó, Holt-tenger) gyűlt
össze. Ezek között találjuk bolygónk legmélyebb tavait.
 A külső erők közül a jég csiszoló, koptató munkája mélyítette ki a legtöbb tómedencét (=
jégvájta tó; pl. a Finn-tóvidék és a Kanadai-ősföld szabálytalan alakú tavainak többsége).
 A jég által lerakott morénahalmok előterében fekvő mélyedésekben is összegyűlhetett az
olvadékvíz (pl. a Germán- és a Lengyel-alföld északi tavai, Ladoga-tó, Nagy-tavak).
 A homokkal fedett területeken a szél pusztító munkája sekély tómedencéket alakíthat ki,
amelyekben felszínre bukkanhat a talajvíz (= szélvájta vagy szikes tó; pl. a Kiskunság tavai,
szegedi Fehér-tó, nyíregyházi Sós-tó).
 A tavak vize a gleccserek által lerakott végmorénasáncok mögött is felduzzadhat (= moréna
által elgátolt tó vagy gleccsertó; pl. Boden-tó, Garda-tó, Genfi-tó). E tavak medencéje
rendszerint keskeny és mély.
 A túlfejlett folyókanyarulatok átvágásával, lefűződésével morotvatavak (holtágtavak)
keletkeznek (pl. a Duna menti Szelidi-tó, a Tisza menti Mártélyi- és Nagyfa-holtág).
 Tómedencéket meteoroidok becsapódása is létrehozhat. Így kör alakú tavak keletkeznek (pl. a
Kanadai-ősföld egyes tavai).
 A kialudt vulkánok kráterében vagy kalderájában felhalmozódott csapadékvízből képződnek a
kerekded kráter- (pl. Szent Anna-tó) és kalderatavak.

1
  A magashegységekben található, mély és tiszta vízű, kör alakú tengerszemek vagy kártavak
medencében (= kárfülkék) egykor gleccserjég képződött, majd a jég elolvadása után víz töltötte
meg azokat (pl. Poprádi-tó, Morskie Oko).
 Tómedencék tömegmozgások hatására is létrejöhetnek. 1837-ben egy omlás gátolta el a Keleti-
Kárpátokban folyó Békás-patak vizét, amely felduzzadva kialakította a Gyilkos-tavat. Az Arlói-
tó csuszamlással keletkezett 1927-ben.
 A karsztosodás eredményeként, jellemzően mészkőből és dolomitból felépülő hegységekben
beszakadással vagy oldódással dolina- (pl. aggteleki Vörös-tó) és poljetavak jöhetnek létre (a
tómedencék aljzatát vizzáró kőzetrétegek alkotják).
 Az egykori tengerek visszahúzódása után a felszíni mélyedésekben megmaradt sós vízből
maradványtavak képződhetnek (pl. Aral-tó, Kaszpi-tenger).

Emberi beavatkozással mesterséges tavak keletkeznek (pl. Tisza-tó). Az így kialakított bányatavak,
víztározók és halastavak vizét a társadalmi-gazdasági élet számos területén hasznosítják (többek között
öntözésre, haltenyésztésre, hűtővízként, energiatermelésre, közlekedésre vagy sportolásra, fürdőzésre).
A sós vizű tavakból só nyerhető ki, a partokat övező nádat pedig a papíripar használja fel.
A tengerektől leválasztott mesterséges tavak (pl. Ijssel-tó) területét általában kiszárítják és feltöltik, így
alkalmassá teszik őket a mezőgazdasági művelésre.
A tavak földtörténeti szempontból időszakos képződmények. Pusztulásukat számos tényező előidézheti.
Vizük a belőlük kiömlő vízfolyásoknak köszönhetően lecsapolódhat, medencéjük az erős párolgás és a
vízutánpótlás hiánya miatt kiszáradhat, illetve feltöltődhet a bennük keletkező üledékkel, valamint a
szél és a beléjük torkolló vízfolyások hordalékával. A kiszáradás során só halmozódhat fel a tómedencék
fenekén. A feltöltődés következtében a tavak egyre sekélyebbek lesznek, majd fertővé, mocsárrá és
láppá válhatnak. Mindehhez az emberi tevékenység is hozzájárulhat a vizek szennyezésével, a tavakba
ömlő folyók vizének elöntözésével.

A tavakba került bizonyos szennyező anyagok (pl. műtrágya, tisztítatlan szennyvíz) hatására feldúsulnak
a vízben a növényi tápanyagok, ami a vízben élő moszatok és hínárnövények szaporodásának
felgyorsulásához vezet. Pusztulásuk után maradványaik a tavak fenekén halmozódhatnak fel, ami
elősegíti a tómedencék feltöltődését. Ezt a jelenséget eutrofizációnak nevezzük. A nagy mennyiségű
elhalt növényi anyag bomlása során gyakran oxigénhiány alakul ki a tavak vizében, ami az
állatállomány csökkenését idézheti elő.
A tómedencék feltöltődése lelassítható, az eutrofizáció megakadályozható a tavakba jutó vizek előzetes
tisztításával, a lerakódott hordalék eltávolításával (kotrásával), a tavak környékén található települések
csatornahálózatának fejlesztésével, a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésével, a biogazdálkodás
elterjesztésével.