Salsodisolok

Szolonceák

A szolonceák a part mentén a lagúnák közelében, a Razelm, Babadag, Goloviţa, Sinoe, Techirghiol
tavaknál, a réten és a Duna-deltában, a Movila Miresei, Ianca, Fundata, Amara, Balta Albă sós
tavak környékén, a réteken találhatók. a Ialomiţa, Călmăţui, Buzău, Siretul inferior, a Mizil-Stâlpu
Kárpát-síkságon, a Nyugati-síkságon, a Maros-Béga, Maros-hegy, Repede, Crişul in völgyben,
néhány folyón az Erdélyi Alföld. A Moldvai-fennsíkon a Prut, Jijia, Bahlui, Bârlad stb. folyók alsó
szakaszán terülnek el. A legnagyobb területek a száraz éghajlatú területeken találhatók, ahol az
evapotransspiráció nagyon intenzív. A szolonceaces a sztyepp és az erdő-sztyepp területeken
képződik, ahol a felszínhez közel (1,8 m a sztyeppben és 2,5-3,5 m sztyeppben) és enyhén oldódó
sóval terhelt talajvíz intenzív párologtatásának feltételei vannak. Az éghajlati viszonyokat 350-550
mm közötti átlagos évi csapadékmennyiség és 10,5-11,50 C közötti éves átlaghőmérséklet
jellemzi. A potenciális evapotranszspiráció 650-700 mm, az ariditási index (Iar) értéke 17-22 között
van. A szolonceacok kialakulására jellemző természetes növényzetet a sótartalomhoz
alkalmazkodó fajok alkotják, mint például: Salicornia herbacea, Salsola soda, Suaeda maritima,
Artemisia salina, Obione verrucifera stb. A növényzet ritka, sok hézaggal, ezért a Solonceacurit
népszerûen "kopaszodónak" nevezik. Ezeket a talajokat az oldható sók
felhalmozódása jellemzi a felső horizonton. A nagyméretű oldható sók jelenlétét sok esetben a
sós mocsarak, agyagok, agyagok, sőt sós homok által képviselt szülőkőzetek határozzák meg. A
magas és nedves területeken (erdőterületeken) a szolonceaces közvetlenül nyálas üledékeken
fejlődött ki (néha erózió és földcsuszamlások révén "korszerű"), Szovátán, Parajdon és
Marosvásárhelyen. La noi în ţară, cea mai mare parte dintre solonceacuri s-a format sub influenţa
apelor freatice mineralizate, aflate la mică adâncime şi în zone cu o intensă evapotranspiraţie. În
aceste condiţii apele freatice mineralizate se ridică prin capilaritate până la suprafaţa solului, apa se
evaporă, iar sărurile se depun sub formă de crustă, pete etc. Adâncimea maximă de la care apele
freatice mineralizate pot duce la formarea de solonceacuri poartă denumirea de adâncime critică, iar
mineralizarea corespunzătoare a apelor se numeşte mineralizare critică. Ilyen körülmények között
az ásványos talajvíz kapillárisan felemelkedik a talaj felszínére, a víz elpárolog, a sók kéreg, foltok
stb. formájában lerakódnak. Azt a maximális mélységet, ahonnan a mineralizált talajvíz
szolonheakok kialakulásához vezethet, kritikus mélységnek, a víz megfelelő mineralizációját pedig
kritikus mineralizációnak nevezzük.

A felszínen vagy a talaj felszínéhez közel felhalmozódott oldható sók által meghatározott szikes
környezetben a növényzet igen gyengén fejlődött. Kis csomók formájában jelenik meg, nem
borítja a talajt, és évente kis mennyiségű szerves anyagot hagy maga után. Emiatt a kedvezőtlen
párásítási viszonyok és a kis mennyiségű szerves maradvány miatt a keletkező humusz kicsi (1-
2%), gyengén oldódó sókkal dúsított Ao-horizontban halmozódik fel. A solonceactok domináns
keletkezési folyamatai azok, amelyek meghatározzák az oldható sók felhalmozódását. Ezek a
tipikus szolonceac esetében az első 50 cm-ben több mint 1% kloridot, kloridos szikesedés esetén
legalább 1,5% szulfátot halmoznak fel, ha szulfátos, vagy legalább 0,7%, ha a talaj. szódát
tartalmaz, a fenti adatok közepes szerkezetű talajokra érvényesek; durva szerkezetű talajok esetén
20%-kal csökkentik, finom szerkezetű talajok esetén 15%-kal növelik. Ezekben az esetekben a
szikhorizont (sa) mindenekelőtt az Ao-horizontba oltódik be. Az oldható sók ezen a horizonton
kivirágzások vagy sókristályok formájában rakódnak le. Az oldható sók fő szállítója kis
mélységben a víz, így a szikesedési folyamatok mellett üvegesedési folyamatok is végbemennek,
amelyek meghatározzák a talajszelvény tetején egy Go-horizont, alul pedig a Gr-horizont
kialakulását. profil.

A szolonceace állománya változatos, a part menti és a Duna-delta területén homokos, a síkvidéki

és fennsíki területeken agyagos vagy agyagos. A talaj áteresztőképessége alacsony a
talajszelvényen a nagy tömörödés miatt. A hasznos vízkapacitás alacsony (5-13%) a magas
hervadási együttható (10-15%) miatt, amelyet a profilon lévő oldható sók jelenléte határoz meg.
Változatos állagának köszönhetően humusztartalmuk 2-3%, semleges vagy enyhén lúgos
reakciója 8-8,5, bázistelítettsége 100%.