Hegységképződés folyamata

Hegységképződés folyamata:
1) A hegységek anyaga az óceánok mélyén, az óceáni medence szárazföldtől távoli
részein halmozódik fel. A hatalmas üledékgyűjtő medencéket geoszinklinálisnak
nevezzük.
2) Az évmilliók alatt összegyűlt üledék szerkezete kőzetlemez-mozgások hatására
megváltozik: meggyűrődik vagy egy törésvonal mentén vetődve elmozdul. Ez a
hegységképződés előkészítő fázisa a tektogenezis.
3) A folyamatot a hegységszerkezet kiemelkedése, az orogenezis zárja.

Az egyazon hegységképződési időszak során keletkezett hegységek összességét

hegységrendszernek nevezzük.
Gyűrődés:
∙ Az egymáshoz közeledő kőzetlemezek oldalirányú nyomást gyakorolnak a
kőzetrétegekre.
∙ A mélyben lévő, a nagy nyomás és a magas hőmérséklet hatására képlékennyé vált
kőzetrétegek ennek hatására meghajlanak, gyűrődés keletkezik.
∙ A gyűrődés alapformája a redő.
∙ Ha a gyűrt rétegek felfelé boltozódnak, az újonnan kialakuló szerkezetet
redőboltozatnak, ha lefelé hajlanak, redőteknőnek nevezzük.
∙ Ha a két irányból érkező nyomás egyenlő nagyságú, álló redő keletkezik.
∙ Ferde, illetve fekvő redő akkor jön létre, amikor a két oldalról érkező nyomóerő
nagysága eltér egymástól.
∙ A gyűrődést létrehozó erők a redőzött rétegeket gyakran elszakítják, és
kisebb-nagyobb távolságban más rétegekre takarószerűen rátolják. Az áttolt
takaróredők jellegzetes előfordulásaival az Alpokban találkozhatunk.

A gyűrődés a fiatal hegységekre

(gyűrthegységekre) jellemző:
Eurázsiai-hegységrendszer tagjai: pl. Alpok,
Kárpátok, Appenninek, Pireneusok,
Dinári-hegység, Kaukázus, Balkán-hegység,
Himalája stb.; Pacifikus-hegységrendszer
tagjai: pl. Andok
Vetődés:
∙ A vetődés a Föld kérgének húzó- és nyomóerők hatására keletkezett törése.
∙ A törésvonalak mentén a kőzetek függőleges, vízszintes vagy átlós irányban
elmozdulnak a helyükről.
∙ Azt a felületet, amelynek mentén az elmozdulás végbement, vetősíknak nevezzük.
∙ A törések által közrefogott kőzettömeg a rög.
∙ A vetősíkok helyzete, illetve a rögök elmozdulása alapján a következő vetődéses formákat
különböztetjük meg:

sasbérc (kiemelt rög): egy vagy több rög a

környezetéhez képest kiemelkedik – pl.
Gellért-hegy, Sas-hegy, Villányi-hegység
árkos: egy vagy több rög lesüllyed – pl.
Móri-árok, a Rajna árka
lépcsős: a kőzettömbök a vetősíkok mentén
fokozatosan lealacsonyodnak, – pl.
Afrikai-tábla területén
medencés: nagy területeken körkörösen futó
törésvonalak mentén a térszín lépcsőzetesen
besüllyed – pl. Bécsi-, Párizsi-, Pó-medence

• Vetődéses formák elsősorban röghegységekre, illetve egyes ősmasszívumokra jellemzők.

A) hegységképződés két óceáni kőzetlemez ütközésekor
∙ Az idősebb, nagyobb sűrűségű óceáni lemez bukik alá a másiknak.
∙ Az alábukás zónájában mélytengeri árok keletkezik.
∙ Az alábukó lemez megolvadt anyagából andezit- és riolitvulkánok keletkeznek.
∙ A mélytengeri árokkal párhuzamosan vulkáni szigetív alakul ki.

∙ A szigetív típusú hegységképződés

legszebb példáit a Csendes-óceán
nyugati-délnyugati medencéjében
tanulmányozhatjuk, így
keletkezetek a Japán-szigetek, a
Mariana- és a Salamon-szigetek. A
Csendes-óceán felé eső oldalukon
Földünk legmélyebb mélytengeri
árkai húzódnak: legmélyebb a
Mariana-árok 11 034 m.
B) hegységképződés óceáni és szárazföldi kőzetlemez ütközésekor
∙ A vékonyabb és nagyobb sűrűségű óceáni kőzetlemez a vastagabb, kisebb sűrűségű
kontinentális lemez alá bukik.
∙ Az alábukás zónájában mélytengeri árok keletkezik.
∙ Az óceáni lemez által szállított üledék egy része meggyűrődik és a kontinentális
lemezhez tapad.
∙ Az alábukó óceáni lemez egy része a rátapadt magas víztartalmú üledékkel beolvad, s a
felfelé áramló kőzetolvadék a felszínre törve heves, nagy robbanásokkal járó andezites
vagy riolitos vulkanizmus formájában gyarapítja a kontinentális kérget.

Ilyen módon alakult ki az Andok és az

Észak-Amerikai-Kordillerák nagy
része.
A hegységek előterében itt is
mélytengeri árkok húzódnak:
Közép-amerikai-, Perui-, Atacama-
árok.
C) hegységképződés két szárazföldi kőzetlemez ütközésekor
∙ Nincs tartós alábukás, a kisebb sűrűségük miatt inkább csak alácsúszásra, rátolódásra
kerülhet sor.
∙ A lemezek közötti óceán bezáródik, a felhalmozódott üledék felgyűrődik.
∙ A két lemez találkozási felülete mentén hegylánc emelkedik ki.
∙ A hegység főleg üledékes kőzetekből áll, gyakoriak a takaróredők is.
∙ A vulkáni kőzetek alárendeltek.

∙ Ilyen módon keletkeztek az

Eurázsiai-hegységrendszer tagjai
pl.: Pireneusok, Alpok, Kárpátok,
Dinári-hegység, Balkán-hegység,
Kaukázus, Himalája