Melioráció fogalma, szerepe,

fontossága
 Földalap – Földállomány
Nemzeti földalap: egy ország határain belül található össz-földterület, még a vízzel borított
területek is.

Románia: 23.839,1 ezer ha – 100%

Megoszlása: Mezőgazdasági földalap: - 14.856,8 ezer ha – 62%
ebből: - szántó: 9.381,1 ezer ha – 63,1%
- legelő : 3.441,7 ezer ha – 23,2%
- kaszáló: 1.507,1 ezer ha – 10,2%
- szőlős: 272,3 ezer ha – 1,8%
- gyümölcsös: 254,6 ezer ha – 1,7%

Erdő és fás növényzettel borított terület: - 6.457,3 ezer ha – 27%

Épületek és udvarok: - 632,9 ezer ha – 2,7%
Utak és vasutak: - 388,2 ezer ha – 1,6%
Tavak és vízzel borított területek: - 867,8 ezer ha – 4%
Más területek: - 636,1 ezer ha – 2,7%
 Meghatározás
RO:
1.Olyan munkálatok összessége, amelyeknek az a célja:
- megelőzzék, a természeti tényezők előnytelen hatásainak
következményeit a talajállományra
- annak biztosítása, hogy a talajállományt a lehető legmagasabb
termőképességgel és hatékonysággal lehessen használni.

2. Azok az emberi tevékenységek amelyeken keresztül

megtervezik, megépítik, kihasználják, fenntartják, kijavítják, az
öntöző, lecsapolási, kiszárítási berendezéseket és rendszereket,
árvízvédelmi munkálatokat és berendezéseket, talajerózió elleni
munkálatokat,
- ezek rehabilitációja és konszolidációja.

Romániában a 138./2004 Törvény szabályozza a meliorációra vonatkozó

tevékenységet, keretet szab és lehetőséget ad az összes munkálatok
elvégzésére.
HU:
Azon fizikai, műszaki, vízgazdálkodási, kémiai, beavatkozások
összessége, melyeket a talaj termékenységének fenntartása illetve
növelése érdekében végzünk, a szokásos agrotechnikai
beavatkozásokon felül.
 Munkálatok

A 138.-as törvény a következő meliorációs munkálatokat nevezi meg:

- Helyi fontosságú vízfolyások szabályozása és árvízvédelmi gátakkal

való ellátása;

- Öntözőberendezések és rizsföldek munkálatai: vízbefogás,

szivattyúzás, szállítás, szétosztás, elvezetés és esetenként a
területegyengetés;

- Vízlevezetés és felszárítás munkálatai: a többletvíz összegyűjtése,

szállítása és evakuálása egy begyűjtőbe;
- Talajerózió elleni munkálatok és földcsuszamlások által sújtott területek
feljavítása:
- talajvédelmi munkálatok,
- a lejtőkről származó víz szabályozása,
- vízmosások felszámolása,
- futóhomok stabilizálása;

- Szikes, savas, szennyezett talajok feljavító munkálatai, meddőhányók és

más nem termelő talajok termelhetővé tétele:
- egyengető-modelláló munkálatok,
- lazítás,
- mélylazítás,
- vízlevezető árkok létesítése,
- sávos szántás,
- só kimosás,
- adalékanyagok és trágya alkalmazása;

- Erdő sávok ültetése, más talajeróziót gátló növények ültetése;

- Más munkálatok és technikai megoldások amelyek kutatások során

szükségessé válnak.
 Következtetés

Talajeróziót megelőző és talajpusztulás elleni védekezés

Talajban fellépő vízhiányt tudatosan pótló munkálatok –

öntözést előkészítő munkálatok

Víztöbblettel rendelkező területek felszárítását célzó

munkálatok – lecsapolás, talajcsövezés (drénezés), töltés,
vízfolyások szabályozása
Talajerózió – fogalmak
 A Föld domborzatát alakító hatóerők és
folyamatok
Külső (exogén) erők
Energiaforrásuk:
A Föld külső geoszféráihoz (hidroszféra,
Döntően a Nap
atmoszféra, bioszféra) kapcsolódó erők sugárzása,

Gravitáció
Belső (endogén) erők

Eredetük: a Föld belsejében rejlik

 Külső (exogén) erők
1. az időjárási elemek (napsugárzás, hőmérséklet, szél,
csapadék),

2. a víz (tenger, folyók),

3. a jég (jégtakarók, gleccserek),

4. az élőlények (köztük az ember is) felszínalakító

munkája,
 Elemi folyamatok
Nyáron a szikla térfogata megnő,
télen csökken, emiatt megrepedezik.
Repedések mentén szétesik.
Télen a hólé és a csapadék beszivárog a
repedésekbe, megfagy (jég térfogata
nagyobb a víznél) és feszíti szét a kőzeteket,
aprózza.

Nyáron a meleg és a csapadék illetve a

növények gyökerei által termelt sav miatt
mállanak a kőzetek.
 Külső erők alapvető domborzatalakító folyamatai
1. Erózió : kőzetaprózódás vagy mállás következtében elkülönült szemcse (kőzeté, vagy a
málladéktakaróé) a kialakulási, vagy már felhalmozódási helyéről történő elmozdulása,
valamelyik külső erő hatására.

Külső erő Geomorfológiai folyamat Domborzati formák

Eső Pluviodenudáció Glacis
Esővízbarázda
Vízmosásos árok
Badlands
Torrens
Szél Defláció Hammada
Erg, Düne
„Babe”, „Sfinx”
Folyóvíz Folyóvízi erózió: mélyítő, hátráló, oldalazó Völgy és a részei
Tengervíz Abrázió Magas partok, turzások
Gleccserjég Glaciális erózió Morénák
Állatok Biogén erózió Bioteraszok
 Külső erők alapvető domborzatalakító folyamatai

2. Szállítás: az erózió által kimozdított szemcsét valamelyik külső erő elszállítja.

Leggyakoribb szállító erők:

a) Víz (eső, a lejtő irányába folyó víz, folyóvíz, tengervíz)

b) Szél
c) Gleccser

3. Lerakódás, felhalmozódás
Az akkumulációs formák nagyon változatosak a különböző eredetű glacisoktól, a
kőgörgetegeken, hordalékkúpokon, zátonyokon, teraszokon, piemontokon, morenákon keresztül
a deltákig.
 Pluviodenudáció
Az esőcsepp az elemi tényező amely a kőzetszemcsét
kimozdítja eredeti helyéről.

Két féle mozgás történik:

Fröcskölés
Mosás, vagy öblítés
 Pluviodenudáció
Egy bizonyos esőmennyiség felett vízfátyol alakul ki a lejtő felszínén ami gravitációsan kezd
mozogni – felszíni erózió, kőzetszemcsék szállítása.
Együttesen történik a vázfátyol által gyakorolt erózió és a víz által szállított szemcsék által
gyakorolt erózió – derázió.
Felszíni erózió
 Pluviodenudáció
Különböző okok miatt (lejtő alakja, szöge, akadály stb.) a vízfátyol felszakad, összegyűl és
erekben kezd mozogni.

A felszíni erózió megszűnik és elkezdődik a lineáris (mélyítő) erózió.

1. Esővízbarázda: pár cm mély, pár cm széles

párhuzamos, majdnem egyenes sáncocskák a
lejtőn, amelyek egyik esőtől a másikig felszá-
molódhatnak. (Rigola)

Esővíz-barázda a tokaji Hétszőlőben löszös felszínen Boros L. felvétele 1998

 Pluviodenudáció
2. Vízmosásos árkok: párhuzamos sáncok a lejtőn, amit már közönséges mezőgazdasági
munkálatokkal nem lehet megszüntetni, mélységük eléri a 2m-t. (Ogașe)
 Pluviodenudáció
3. Vízmosásos szakadékok: a vízmosásos árkoknak egy fejlettebb formája ahol a negatív
domborzati forma mélysége meghaladja a 2m-t. (Ravene)
 Pluviodenudáció
4. Torensek: Legfejlettebb lejtőlemosásos domborzati formák, gyakorlatilag időszakos
folyóvizek melyeket az esővíz és a hó olvadása táplál. Három része jól elkülöníthető: vízgyűjtő,
meder, hordalék kúp. (Torenți)

Az alapvető domborzatalakító folyamatok mind jelen vannak:

Erózió: felszíni
mélyítő (lineáris) a vízgyűjtő területen
hátráló
mélyítő
hátráló a mederben
oldalazó

Szállítás: a vízgyűjtő területen, a mederben

Felhalmozódás: a hordalék kúpban

Folyóvíz által létrehozott domborzati
formáktól a talajerózió képletéig
 A folyó természetföldrajzi elemei

Forrás

Vízgyűjtő terület

Összefolyás

Torkolat
Mellékfolyó
A folyó folyásának szakaszai
 A folyó által létrehozott domborzati forma a VÖLGY
A völgy részei:
A folyóvölgy alsó része
 A folyómederben lejátszódó geomorfológiai folyamatok
1. Erózió: mélyítő, lineáris
hátráló
oldalazó
2. Szállítás:
Vízhozam: a folyómeder keresztmetszetén egységnyi idő alatt áthaladt vízmennyiség.
Szilárd hozam, turbiditás: a folyóvíz által szállított szilárd anyag – vonszolt, csúsztatott és lebegő.
3. Lerakás, felhalmozódás
Rövidtávú
Hosszútávú
Teraszok keletkezése
 A szél domborzatalakító munkája: Defláció
Fontos talajerodáló tényedző a Föld nagy területein.
 Talajerózió szempontjából kritikus történelmi
események USA-ban

XIX. Század első fele: iparosodás, pamutipar – gyapot igény – gyapot MONOKULTÚRÁJA délen
1870 – 40 millió lakós Természetes szaporulat + bevándorlás
1900 – 76 millió lakós

Préri mezőgazdasági területté való átalakítása.

Bölények kiirtása …. 60 millióból ……. 10 maradt

1862 (Telepesítési terv) – 1930 – as évek MONOKULTÚRA:

CORN BELT

WHEAT BELT
CORN BELT WHEAT BELT

COTTON BELT
 Következmény
1930 – as évek időjárása szeles pórviharok

Legnagyobb: 1934 május 12 ……. 100millió hektárról kb. 300 millió tonna talaj
 Kutatás
Első talajerózió témájú kutatások az AEÁ-ban A.W. Sampson vezeti 1912-ben Utah álamban,
nagykiterjedésű túllegeltetett területen.

A Missouri állambeli Columbia településen létesül 1917-ben az első talajeróziót kutató állomás
„Missouri Agricultural Experiment Station” név alatt, M.F. Miller vezetésével.

Hugh Hammond Bennett, aki 1903-tól talajtérképezéssel foglalkozott, előadásaiban felhívja a

figyelmet a talajerózióra és a Kongresszus figyelmébe is ajánlja.

1929-ben a Kongresszus 160.000$ ajánl fel a talajerózió kutatására.

Az összeget 10 kutatóállomás létrehozására és felszerelésére használják. A kutatásokat H.H.

Bennett és M.F. Miller vezetik.

1940-ben R.W. Zigg javasolja az első talajeróziós matematikai modellt, ahol a lejtő paraméterei is
megjelennek mint tényezők.

Ezt a képletet fejleszti tovább 1941-ben Dwight D. Smith

1960-ig több modell lát napvilágot: G.H. Browning – 1947, Lloyd Eley – 1957.
 USLE - RUSLE

1965 Agricultural Handbook (USDA hivatalos folyóírata) 282. számában Walt Wischmeier és
Dwight Smith, (PURDUE egyetem Agrármérnöki karának kutatói) közzéteszik a talajeróziót
modellező egyenletet:

USLE
További kísérletek + a matematikai modellezés fejlődése javít az egyenleten és 1985-ben
K.G.Renard közzéteszi az új egyenletet:

RUSLE
E = K x Ls x S x C x Cs
K – csapadék hatása
Ls – a lejtő szöge és hossza
S – a talajtípus
C – terület használata
Cs – korrekciós koefficiens (az erózióvédelmi munkálatokat számszerűsíti )
 Lejtős területek talajvédő
gazdálkodása – biológiai módszerek
 2. Sávos művelés dombvidéken
A lejtőt a rétegvonalak mentén egyenlő szélességű sávokra osztják

- 5, 10 ha méretű domboldalon elterülő táblákat összevonása javasolt

Sávszélesség a lejtőhajlás függvényében:

 3. Füves pászta létesítése

- Olyan helyeken ahol az évi csapadékmennyiség > 600mm.

- A rétegvonalak mentén 4 – 6 m széles füvespászta kialakítása évelő füvek és
pillangós takarmánynövények keverékéből.
Savanyú talajon: szarvaskerep,
Meszes talajon: baltacím

Hatása: csökkenti a lefolyó víz sebességét és lemosó hatását

elősegíti a víz beszivárgását
elősegíti és biztosítja a víz által lemosott talajszemcsék lerakodását a füves
pásztára
elősegíti az agroteraszok kialakulását

A lejtő felső részén 4m az alsó részén 6m

Egyenletes lejtő esetén a pászták és közöttük lévő sávok egyforma szélességűek.
50%pillangós + 50% évelő fű
 4. Fásítás, erdőpászták, cserjesávok telepítése

Költséges, de lehet egyedüli megoldás. Csak akkor, ha az agrotechnikai és más biológiai eljárások
nem hoztak eredményt.

Fásításra ajánlott:

10m – nél mélyebb és 50 – 60 m – nél szélesebb vízmosások

30 – 40 % - nál nagyobb lejtésű vízválasztók ahol az erózió olyan előrehaladott, hogy a

gyepesítés már nem hoz eredményt

Lakott területet vagy műszaki létesítményeket veszélyeztető földcsuszamlások

Természetes vízlevezetők
 4. Nagy területek fásítása
- az erdészeti hivatalok tervezik (talajtani hivatalokkal közösen)

A következő feltételeknek megfelelő fafajtákat kell használni:

- Igénytelen

- Jól növekedjen a lemosott területeken is

- Gyökérrendszerük legyen mélyre hatoló

- Gyökérsarjadzó képességük legyen jó

- Rendelkezzenek minél nagyobb levélfelülettel: védjenek a csepperóziótól

avartakaró – szivárgás
 4. Nagy területek fásítása
Ajánlott fa és cserjefajták:

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

Nyár (Plopulus sp.)
Erdei fenyő (Pinus silvestris)
Akác (Robinia pseudoacacia)
Kőris (Fraxinus excelsior)
Szil (Ulmus sp.)
Fűz (Salix sp.)
Stb.

Legjobban alkalmazható hazai viszonylatban:

Akác:
Növekedésben túlhaladja a többi fákat még nagyon gyenge erodált agyagos talajokon is.
Romániában mindenhol lehet sikeresen harcolni az erózió ellen: 2 év alatt 5 – 8m2
területet szőnek át gyökerei
Szerszámfa – jó talajon hozama 30 év után 400m3/ha.
 4. Nagy területek fásítása
Erdei fenyő:

Az akác mellett a legigénytelenebb és legjobban használható

Déli lejtőn 20 – 30 évig fejlődik jól, majd kezd kiszáradni
10 000 csemetét kell ültetni /ha (tölgyből 6300 – 6500) – első években a gyökérzet
fejlődik a legjobban, 5 – 7 év után takarja az egész területet.
Hozama 50 – 60 év után 250 – 400m3/ha

Fűz:

Vízmosások fenekének megkötésére legalkalmasabb.

Tavasszal vesszővel ültetünk: 30 – 40cm vesszőt 2 – 3 sorban, egymástól 10 – 15cm
leszúrjuk.
Más fajok:
Nyárfa: 20 – 40 év után 600 – 800m3/ha

Ezüstfa (olajfűz) (Elaeagnus angustifolia) invazív faj, jó szárazságtűrő,

vízmosások oldalaira jó.

Homoktövis (Hippophaë rhamnoides) – legigénytelenebb fagyra,

szárazságra. Gyökerei mélyre is és felszínen is terjednek. Megél ott is ahol
más faféle nem telepíthető, előkészíti a talajt más fásnövény számára.
Hátrány lehet a 40 – 50% - os fogamzás.
 4. Erdőpászták létesítése
a. Vízválasztók erdőpásztái

Ha a lejtő igen meredek és mezőgazdasági termelésre nem alkalmas: 10 – 40m

szélességben.

b. Vízlefolyást befolyásoló erdőpászta

Rétegvonalak mentén létesítik, földcsuszamlások (!!!!!!) esetén, 10 – 15m szélességben.

Legelőkön alkalmasabb, ahol az árnyék nem befolyásolja a termesztett növények
fejlődését,

c. Vízlevezetőkön létesített erdőpászták

Természetes vízlevezetők megkötésénél alkalmazzuk. A műszaki létesítmények nem

hatékonyak fásítás nélkül.
A fenékkel kezdődik, majd kiterjed a szélekre és innen számított 10 – 20 m re is.
Csak az aktív, szélesedő, mélyülő vízlevezetőket kell fásítani.
A fenékre fűz, oldalon és szélén erdeifenyő vagy akácot kell ültetni: 8 – 10 ezer/ha.
Jó, ha a szélére kerül a fenyő, mert gyökérsarjról nem terjed.
 5. Cserjesávok létesítése

Ugyanúgy kell telepíteni mint az erdősávokat

Előnyük, hogy alacsony növésűek és nem árnyékolják a termesztett növényeket.

Nem telepítjük 17% nál kisebb dőlésszögű lejtőkre.

Nagy szerepük lehet a teraszok homlok részének védelmében, mivel itt a befüvesítés
nem hozta meg a várt eredményt.

Hasznos cserjék: csipkebogyó (Rosa canina), kökény (Prunus spinosa), galagonya

(Crataegus monogyna), homoktövis (Hippophaë rhamnoides), ezüstfa (Elaeagnus
angustifolia).
 6. Gyepterületek létesítése
Védelmező hatása:
3 x nagyobb, mint a rétegvonalasan művelésnél
20 x nagyobb a hegy – völgy irányban termesztett búza hatásánál.

Minél nagyobb termőképességű a gyep annál nagyobb a talajvédő hatása.

Ezért: tápanyag visszapótlás + ésszerű kihasználás.

Legelő túlterhelés kerülendő !!!

Ha évi 100% a legelő termése, havi eloszlása: 10% április, 40% május, 20% június, 4% július,
1% augusztus, 15% szeptember, 10% október.

Legelők fekvése: D, DK, DNy kevésbé ellenállók az erózióval szemben.

Legeltetés megkezdése …
Legelők feljavításával kapcsolatos teendők:
Árkok, vízmosások betöltése
Terepegyengetés
Övárkok létesítése
Vízlevezetők kiképzése
Lejtő és vízsebesség csökkentése gátakkal
Vízmosások fásítása
Erdőpászta vagy cserjesáv létesítése – szakaszos legeltetést segíti
Felülvetés
Gyeptelepítés
Felhajtó utak kiképzése
Vízmosások, torensek megkötése
 Sáncolás. Teraszosítás.
Mezőgazdasági utak tervezése
Sáncolás

• A terep mesterséges hullámosítása. A sánc feletti

területekről a vizet a sáncárokban összegyűjti, s azt
beszivárogtatja, vagy elvezeti.
• Kettős célja van:
– Vízvisszatartás, levezetés, gyepes vagy burkolt levezetőbe
való továbbítás
– Lejtőn mozgó víz útjának megszakítása
• A sáncárokból kikerülő földet a sánchát kialakítására
használják fel. A sánc felett folyik a termelés.
Sáncok
A sáncok vízszintes távolsága
A lejtő esése A sáncok egymástól való
vízszintes távolsága
% M
5 36-44
8 30-43
10 29-36
12 28-34
 Sánc lehet vízszintes és lejtős
• Vízszintes sánc a szintvonalakra illeszkedve, azzal párhuzamosan
halad, feladata víz összegyűjtése és beszivárogtatása. Akkor
alakítható ki, ha az őszi-téli csapadék mennyisége kevés, és a talaj
vízáteresztő képessége jó.

• Lejtős sánc szerepe a vízösszegyűjtés és –levezetés. Akkor alakítható

ki, ha az őszi-téli csapadék jelentős, és rossz a talaj vízáteresztő
képessége.

• Duzzasztott vízszintű sánc. Olyan lejtős sánc, amelynek a végén kis

töltés helyezkedik el, ez visszaduzzasztja a vizet és csak egy
küszöbszintet elérve bukik át rajta a víz, vezetődik le. Így
vízvisszatartás, beszivárogtatás is megvalósul.
• A sáncokat egymástól való távolságát

-az erózió mentes szakaszok hossza határozza meg. Számítása

– kritikus vízsebesség
– hordalék mozgató erők

• A két érték egyike alapján határozzák meg a hosszt. Mindig a kisebb

alapján történik meg a tervezés.

• Terasz sáncok is kialakíthatóak, keskeny vagy széles alappal,

meredek vagy enyhe rézsűvel. A meredek rézsűt cserjésíteni kell, így
talajvédelmi és természetvédelmi szempontból is kedvező.

• Sáncok lehetnek átművelhetőek és nem átművelhetőek. Függ:

– Sáncrézsű hajlása; ne haladja meg a 25%-ot
– Betakarítógép ne hagyjon 5 cm-nél nagyobb tarlót.
A lejtő irányú sáncok által összegyűjtött víz:

- levezetését gyepes levezetővel biztosítják.

- Ez lehet parabola, vagy V szelvényű.
- A parabola alak a kedvezőbb a szántóföldi művelés, az
átjárhatóság szempontjából.
• A gyepnek meg kell erősödnie; a működésbe lépés előtt 2
évvel már a levezetőt kell létesíteni, gyepet telepíteni. A
fenék biztosítását további biztonság elérése érdekében
rőzsével lehet erősíteni.
• Sáncépítés
– Tolólappal (dózer): Sáncra merőlegesen mozog, előnye, hogy
minden egyes rétegen keresztül megy, így tömörítve a sánchátot
– Grader: A sánccal párhuzamosan halad, folyamatosan kotorja ki
a sáncárkot. Nem történik folyamatos tömörítés, a végén az
egész sánchátot tömörítik.
 Teraszosítás

Az erózió elleni védekezés egyik fontos eszköze.

Elődeink váltóekével olyan agroteraszokat alakítottak ki, még 30 – 35%

lejtőkön is amelyek a mai gépekkel is művelhetők.

A gyakorlat olyan agroteraszok kiképzését tartja előnyösnek, amelyek

teraszkoronája 5 – 20 m széles és lejtő irányába 6 – 8% esése van.

Gyakori eset a 10 – 30 m sávok kialakítása

Teraszosítás

•A terasz olyan lépcsős műterep, amellyel lényegesen csökkentjük a

terep esését,
• a csökkentett hajlásszögű teraszlapon megteremtjük a gépi
művelés lehetőségét.

A teraszokkal szabályozzuk a csapadékvíz lefolyását, és így

lényegesen csökkenthető az erózió.
Teraszokat leginkább szőlő vagy gyümölcsös telepítése céljából
építünk.
•Vízvezető: A teraszt ellenesésű koronával alakítják ki (lejtő irányával ellentétesen).
Továbbá a teraszok hosszirányban esésben helyezkednek el.

•Vízvisszatartó: A terasz vízszintes koronájú, hosszirányú esés nincs. Cél a

beszivárogtatás.

•Eséscsökkentő: Lejtő irányú teraszlap, célja a terep, a lejtő megszakítása, esés

csökkentés, víz mozgási energiájának csökkentése.

Vízvezető terasz esetén gondoskodni kell az összegyűjtött víz levezetéséről. Ezt nem
gyepes hanem burkolt levezetőkkel oldják meg, amely kivitelezhető 40*40 cm-es
betonlapokkal, kőburkolat építésével, vagy lejtő irányú burkolt utakkal
Terasz megtámasztása:

•Földrézsűvel: Ha van talajvízmozgás, nagy a talajvíz járás,

magas a talajvíz szintje, akkor meghatározott mélységben
talajcsövezésre van szükség a terasz állékonyságának
biztosítására

•Támfalas terasz: A teraszlapot valamilyen anyaggal

megtámasztják. Korábban betont használtak, ám az
tájromboló. Manapság betonba rakott terméskővel alakítják ki.

•Földrézsűs, támfalas terasz: az előbbiek kombinációja.

•Terasz szélessége:
•Szőlő esetén minimum 2sor, vagy annak többszöröse
•Gyümölcs esetén minimum 1 sor vagy annak többszöröse.

Minél meredekebb a lejtő, annál keskenyebb teraszokat lehet

kialakítani
Terasz építése

• Jelentős földmunkát igényel.

• A humuszréteget, termőréteget el kell távolítani tolólemezes földgyaluval,
és megfelelően tárolni kell (lemosódás ne legyen, + félévenként
átforgatni)
• Teraszok alapozása nagy barázdájú, 0,4m mélységű forgató ekével
• A legalkalmasabb munkagép a scraper, ami egyszerre nyes, tárol, illetve
szállít is.

A teraszok esetében fel és lejáratokat is ki kell alakítani a gépi átjárhatóság

biztosítására.
•Terasz dőlésszöge
Földrézsűs és

Támfalas kiképzésű
•A teraszolt terület hasznosítása

•A teraszolás tipikusan szőlő és gyümölcs ültetvények telepítéséhez végzett

felszínalakítás.

•Szőlők esetén 12%-nál, gyümölcsös esetén 17%-nál meredekebb lejtőkön

folyamatos teraszok kialakítására van szükség.

•Gyümölcsösben 12-17% lejtőn megszakított teraszokkal mérsékelhető a felszíni

víz elfolyása.
A vonalas eróziót mérséklő talajvédelmi
létesítmények
 A vonalas eróziót mérséklő talajvédelmi létesítmények

•A vízmosásoknak három jellemző szakasza van:

•felső szakasz: a katlan, folyamatosan mélyülő, leginkább

károsított rész;
•középső szakasz: a torok, az eróziós veszteség itt viszonylag
kisebb;
alsó szakasz: a hordalékkúp, az elszállított anyag lerakódásának
helye
Vízmosáskötés

A vízmosáskötés az aktív felső szakaszon történik, a beavatkozás

célja a víz sebességének és ezzel talajszállító képességének
csökkentése.

Történhet:

•fenékgátakkal,

•fenéklépcsőkkel
A vízfolyáslassító elemek anyaga

készülhetnek:
• előregyártott betonelemekből,
• terméskövekből,
• kőzsákos elemekből,
• kővel töltött sodronyfonatos szekrényekből
(gambionokból),
• fából készült szerkezetek:
• rőzsekolbász,
• rőzsefonat,
• facölöpök,
• kihajtó fadugványok (fűz, éger).
Rőzsefonat
A mezőgazdasági utak tervezése
- A mezőgazdasági utak tervezésekor meg kell határozni az
út várható nyomvonalát.

- az érdekeltekkel történő többszörös egyeztetéssel rögzíteni

kell a pontos tengelyvonalat a terepen.

- az építéshez tervdokumentációt kell készíteni, amely

tartalmazza a műszaki megoldásokat, az
anyagmennyiségeket és minőségeket, amelyből az építési
költségek meghatározhatók.

- A tengelyvonalat a tervezőnek kell a terepen rögzíteni

továbbá a tervdokumentációhoz szükséges terepi adatokat
vízszintes és magassági mérésekkel megszerezni.
 Az úttervezési munkák célja és munkái
Célja: a mezőgazdálkodás műszaki, közgazdasági, ökológiai feltételei
megvalósuljanak

Munkái:
- az új út helyének felkeresése a terepen
- az illető útvonal három vetületben, (helyszínrajz, hossz-szelvény,
keresztszelvények) terv formájában való rögzítése
- a megtervezett útvonal tengelyének a terepen karókkal és
cövekekkel való, kitűzése az építés részére
- a földtömeg mozgatásának megtervezése
- méret- és anyagkimutatás készítése a mennyiségek és minőségek
szerint
- költségszámítás

Nyomozásnak (trasszírozásnak) nevezzük azt a tervezői munkát,

amikor a felmerülő igényeknek és lehetőségeknek megfelelően az új,
vagy korszerűsítendő út vonalát részben térképen, főleg azonban a
terepen felkeressük
 A mezőgazdasági utak nyomozásának szempontjai
Általános szempontok
Gazdasági célok
Terepforma, geológiai viszonyok.
Altalaj minősége.

Hidrológiai, vízelvezetési, meteorológiai adottságokat a megfigyelések és a

vízügyi szakmai szervezetektől beszerzett adatokra támaszkodva mérlegelni kell.

Műszaki szempontok.
Esztétikai szempontok.
Állami, önkormányzati, kollektív, és egyéni érdekek:

• a településrendezési tervek,
• a vízelvezetési-vízrendezési szempontok,
• a birtokrendezési elvek,
• az útfenntartás és az érintett tulajdonosok igényei stb.
• a kialakult birtokhatárok, amelyektől eltérni csak akkor lehet, ha egyébként a
vonalvezetés jelentős
emelkedőkkel vagy kedvezőtlen ívviszonyokkal valósítható meg
Az úttervezéssel összefüggő mérések és vizsgálatok
A semleges vonal szerepe és alkalmazása az úttervezésben:

Domb- és hegyvidéken a magassági vonalvezetést korlátozza a

legnagyobb megengedett emelkedő-lejtő nagysága.
- a nyomvonal kialakítását a semleges vonal megtervezésével kell
megkezdeni.

A semleges vonal egy meghatározott emelkedővel vagy eséssel

rendelkező vonal, amely a terep szintjében halad. (A terep alakulása
megszabja irányát és alakját.)

Az úttengely a semleges vonaltól felfelé vagy lefelé eltérhet, ezért

kisebb-nagyobb bevágások vagy töltések keletkeznek a tengelyben.

Az út földműve minden törekvés ellenében sebet üt a tájban, a

természetes környezetben. Az úttervező mérnök számára elsőrendű
feladat, hogy ezt a hatást a legkisebbre csökkentse.
 Az úthálózat kialakítása

A lejtős területeken az utat úgy kell megtervezni, hogy a lejtésük ne haladja meg
a 6 – 8%-ot, ezért a következő szempontokat kell figyelembe venni:
- a lejtő irányában képezzük ki, ha az nem haladja meg a 6%-ot
- a rétegvonalakkal többé-kevésbé párhuzamosan, a lejtő irányára ferdén,
szerpentinben
- a lecsapolt vagy öntözött területeken a főutak a mellékcsatornák mentén
futnak, a mellékutak (minden 2 táblának 1) a gyűjtőcsatornák mentén

a következő távolságokat kell betartani:

1,5m a kerítésektől
0,75m a telefonvezetékektől
5m a vasúti töltés közepétől
3m a védőgáttól
 Az úthálózat kialakítása

Figyelembe kell venni:

- Biztosítsa a legrövidebb utat a termények elszállítására és a szükséges

anyagok kiszállítására.
- Minden tábla elérhető legyen mind a gépek, mind a szállítóeszközök
számára
- Ne legyen kitéve az eróziónak

Útkategóriák:

Fő közlekedési utak
Mellék utak
Állathajtó utak
A semleges vonal felkeresése térképen
 A tervezéssel összefüggő vizsgálatok

Talajmechanikai vizsgálatok

Beépítési és tulajdoni viszonyok

Közmű adatok

Út és vasúti keresztezések adatai

Alaptérképek
 Domb- és hegyvidéki útvonal nyomjelzési terepmunkái és
mérései
A domb- és hegyvidéki utak tervezésének alapja a semleges vonal.

A tengely tervezésekor a semleges vonalat hozzá simuló egyenesekkel körívekkel és

átmeneti ívekkel helyettesítjük.

A semleges vonaltól eltérő tengelyvonal bevágást, illetve töltést eredményez

 Együtemű, közvetlen tengelykitűzéssel dolgozó nyomjelzési
módszer

Viszonylag könnyű, áttekinthető, egyenletes terepen használható módszer, amikor

minden jellemző megválasztását és a kitűzési adatok kiszámítását is a terepen
végezzük.

A munka fő szakaszai:

• Tengelykitűzés
• Semleges vonal kitűzése a terepen
• Tengely sokszögvonal kitűzése és bemérése
• Ívsugarak, átmeneti ívek megválasztása, kitűzési adatok számítása és a tengely
kitűzése
• Szelvényezés
• Hossz-szelvény szintezés
• Keresztszelvények felvétele
• Műtárgyak, csomópontok és egyéb létesítmények felmérése
• Talajmechanikai vonalas talajfeltárás elvégzése
• Egyéb terepi munkák
Területrendezés
 Bevezető

Területrendezés: „egy terület komponensű konkrét

cselekedetnek a megtervezése, ami két komponensű
racionális, rendszeres műveletre alapszik: közmunkálatok
elvégzése és térbeni jelenségek feletti ellenőrzés, mint pl.:
települések terjeszkedése, iparosodás, szennyezés, belterjes
mezőgazdaság stb.”.

„Magában foglalja több variáns kidolgozását, amelyek közül

azt választják ki amelyik legmegvalósíthatóbb potenciálisan,
eszközileg és elérhető erőforrások szempontjából”.

Tehát: „egy elméleti folyamat amelyet konkrét cselekedetek

követnek, specifikus célok felé irányul.”
„Meghatározza, megfogalmazza és megvalósítsa a célokat,
célkitűzéseket, módszereket, konkrét eszközöket amelyek
segítségével megoldhatók olyan problémák amelyek
működési zavarként vannak észlelve a társadalom által és
olyan rendezési, térbeli szervezési formákat hoz létre
amelyek megfelelnek a lakósság elvárásainak.”
(Dr. Benedek József, Amenajarea teritoriului si dezvoltarea
regionala)
A területrendezés lehet: országos
regionális (Románia fejlődési régiói)
megyei
városi (PUG, PUZ)
községi (PUG, PUZ)
Románia fejlődési régiói
 Területrendezés a mezőgazdaságban
Feladata:
- korszerű földhasználat biztosítása anélkül, hogy meghatározná az
egyes termesztő egységek vetésszerkezetét, az állatállomány
összetételét, melléküzemágait.

Célja:
- a hatáskörébe tartozó különböző munkálatok révén biztosítja a föld
gazdaságosabb kihasználását, hozzájárulva ezáltal a mezőgazdasági
egységek termelési színvonalának növeléséhez.

Megoldandó kérdések:
- A művelési ágak meghatározása a tervezett telekesítési és
meliorációs munkálatok figyelembe vételével
- A művelési ágakon belül a terület felosztása termelési egységekre
- A szükséges műszaki létesítmények meghatározása, figyelembe véve
a gépesítés fokozásának lehetőségeit
- A kivitelezési költségek kiszámítása
Területrendezés tervezése és kivitelezése a mezőgazdaságban

1. Adatgyűjtés:

a. helyszínrajzok: 1:2000, 1:5000, 1:10000

b. talajtérkép és talajvizsgálati adatok – nélkülözhetetlen az

erózióelleni, vízlevezetési munkálatok tervezésére és táblásításnál

c. éghajlati viszonyok ismerete – mikroklíma

d. területrendezés és telkesítés viszonya: ki kell jelölni a szükséges

telekesítési munkálatokat, az erózióelleni, lecsapolási, öntözési
munkálatokat.

e. területrendezés szoros kapcsolatban van az üzemszervezéssel

Területrendezés tervezése és kivitelezése a mezőgazdaságban
2. A művelési ágak elhatárolása:

A föld használatát jelenti: mezőgazdasági terület: szántó, legelő, rét, kaszáló,

gyümölcsös, szőlős
nem mezőgazdasági terület: belsőség, erdő, cserjés,
utak, csatornák, folyók, terméketlen területek.

Művelési ágak szerinti elhatárolása a területrendezés legfontosabb feladata, célja

pedig, hogy a terület körülményeknek legmegfelelőbb művelési ággal
hasznosítsuk.

3. A szántóföld területrendezése: a következő főbb kérdésekkel kel számolni:

táblásítás
vetésforgó bevezetése
vízrendészet
úthálózat kialakítása
Területrendezés talajvédelmi követelményei

• Egyes területekre olyan művelési ág kerüljön ami

legjobban védi a talajt
• Szántóföldi hasznosításra a 20 %-nál nagyobb lejtésű
területek nem alkalmasak,
• Rendkívül köves és vízfolyásokkal sűrűn szabdalt
területen sem célszerű szántóföldi művelést folytatni
• Erdősíteni kell a 25 %-nál meredekebb táblákon,
valamint olyan lejtőkön ahol a humuszos réteg már igen
vékony (10-15 cm)
 A táblásítás alapelvei

• Szántóföldi tábla: a szántóföldi művelésbe vont terület

természetes vagy mesterséges határokkal körülzárt
legkisebb egysége, amelyen azonos agrotechnikai
eljárásokat alkalmaznak.
• 100-150 ha-nál nagyobb táblák kialakítása általában nem
indokolt:
a tábla talaja heterogén,
növeli az erózió és a defláció kártételét,
táblán belül nagy a szállítógépek mozgása,
a tábla vízforgalmát nem lehet kiegyenlítetté tenni.
 A táblásítás alapelvei

• Talajtani, növénytermesztési szempontból közel homogén

termőhelyi egységek létrehozása
• Talajvédelmi szempontból kedvezőtlenek a lejtő irányú,
keskeny parcellák
• A termőhely meg nem szűntethető tereptárgyainak
figyelembe vétele, úthálózat kialakítása
• Különböző égtájak felé lejtő területek nem kerülhetnek egy
táblára (eltérő termőhelyi adottságok)
 Táblásítás - tereprendezés

• A humuszos réteget le kell hordani és tereprendezés után

vissza kell teríteni
• Eróziónak kitett területen a talajt tömöríteni kell
• A lejtős tábla művelhetőségének megteremtése céljából az
árkokat hasadékokat fel kell tölteni (segíthetik az erózió
kialakulását)
• A tábla alakja és mérete tegye lehetővé annak önálló
vízforgalmi egységként történő kezelhetőségét
• A munkagépek egyforma minőségű munkát akkor
végeznek, ha a tábla talajának nedvesség állapota homogén
 A táblásítás alapelvei lejtős területeken

• Hosszabb oldalukkal a lejtő irányára merőlegesen

elhelyezett táblák kialakítása szükséges
• A talajvédelmi táblák szélesség- és hosszaránya 1:3-10
között változhat (sík és enyhén lejtős ter.: 1:1.5-3)
• Különböző égtájak felé lejtő területek nem kerülhetnek egy
táblára
• A tábla szélességének olyannak kell lennie, hogy
megakadályozza az eróziós károk kialakulását
• Kritikus lejtőhossznál nagyobb szélesség esetében a lefolyó
víz ereje meghaladja a megengedhető mértéket
 A táblásítás alapelvei lejtős területeken

• Kritikus táblaszélesség
5-12 %-os lejtőknél 200-300 m
12-17 %-os lejtőkön 200-150 m
17-25 %-os lejtőkön 100-150 m
• Egy lejtőn általában több tábla kialakítása szükséges, hosszú
oldalukkal követve a szintvonalakat
• Igen meredek lejtőkön sávok kialakítása szükséges, melyek
szélessége 40-60 m
• Az úthálózat kijelölésével egyidejűleg kell meghatározni a
telepítendő fasorokat, védősávokat
 A táblásítás alapelvei lejtős területeken

• A talajvédő táblásításnak az erózió által kialakított hármas

termőhelyi tagozódásból kell kiindulnia: erózió mentes, eróziós
és szedimentációs szakaszok
• A terület hármas tagozódását a termesztett növények
fejlődésükkel, színükkel és egész habitusukkal jól jelzik
• Erodált részeknek alacsony a termékenysége, rossz a
vízforgalma, kényszerérés miatt a növények hamarabb
takaríthatók be, a másik két szakaszon jóval később érik el a
növények az érettségi állapotot.
• az erózió elleni védelem alapvető követelménye, hogy e három
lejtőszakaszt önálló termőhelyi egységként (tábla) kell
hasznosítani
Dűlő: több tábla összevonásával kiképzett földhasználati egység

A tábla kialakítása történhet a vetésforgó kialakításával vagy anélkül de,

figyelembe kell venni:
gépesítés biztosítása – gépek leggazdaságosabb
kihasználatával
a szükséges anyagok legrövidebb úton történő szállítási
lehetősége
lejtős területen összhangba kell hozni az erózió elleni
védekezéssel
sík területen a pangóvíz elvezetést és az öntözési
lehetőséget kell biztisítani
Táblák alakja:
- téglalap, ha nem lehet, akkor legalább a hosszanti oldalak legyenek
párhuzamosak
Táblák mérete:
- a gépek minél kevesebbszer forduljanak
- a tapasztalat azt mutatja, hogy sík területen sz: 200 – 600m, hossz: 800 –
1200m
- ha minden második parcella hosszanti oldala mentén utat iktatunk be
akkor a sz. lehet 2,5 – 3km
 Az öntözött terület táblásítása

Figyelembe kell venni:

víz vezetési módja

öntözőberendezések

Nyílt csatornahálózatnál a táblaszélességet a

csatornák egymástól való távolsága szabja meg, ez
pedig függ a az alkalmazott öntözési módtól,
berendezéstől.

Legelőnyösebb a földalatti csatornahálózat de a

legköltségesebb.
 Gyümölcsösök és szőlősök területrendezése
Legfontosabb feladatok:
az ültetvény helyének és nagyságának kijelölése
tereprendezési és telkesítési munkálatok
utak, fordulósávok kijelölése és táblásítás
járulékos épületek helyének kijelölése

Az ültetvény helyének és nagyságának kijelölése

Tájékozódás helyszínrajzokon, terepszemle, talaj, altalaj tulajdonságai, terület

növényzetének tanulmányozása, éghajlati viszonyok megismerése.

Szőlő telepítése:
Hegyes-dombos területek + sík, homokos területek – filoxéra védettség
D, DK, DNy, Ny lejtők
Talajvíz 3m
T°m = 9°C
pH 6 – 8
Sortávolság 2,5 – 3 – 3,5m, tőtávolság 1,25 – 2,5m
Támasztó oszlopok 8 – 10m
 Gyümölcsös helyének a kijelölése

Megfelelő kitettségű lejtő

Termőképesség javítása

Gyümölcsfajtákat a talajtípus, kitettség, éghajlat, értékesítési feltételek függvényében válasszuk

Tereprendezés munkálatok megállapítása előtt meg kell határozni:

a telepítendő fajtát
telepítési rendszert
ültetési távolság

Alacsony törzsű intenzív gyümölcsös

1000 – 2000 példány/ha

Támrendszer hasonló a szőlőéhez: 15 – 20m-re
 Gyümölcsösök és szőlősök telkesítése és táblásítása
Telkesítési munkálatok:
- terepegyengetés, fák, bokrok irtása
- teraszosítás
- füves pászták létesítése
- vízlevezetők kiépítése

Táblásítás a szőlősben: farm – 60-100ha, felosztva: tömb, tábla, parcella.

Tömb: olyan területi egység amelyet más termelési ág határol és több összefüggő táblára oszlik.
Tábla: két fordulási sáv, vagy két út közötti terület, mely több parcellát foglal magába.
A tábla nagysága: 10%-os lejtőig 15 – 40ha.
10 – 20% között 10 – 25ha
20% felett 8 – 10ha
hossz: 700 – 1000m, sz. 70 – 200m
A tábla alakja: téglalap vagy trapéz
A sorok 5%-os lejtőig É-D, ha ennél nagyobb akkor a szintgörbék mentén
Parcella: legkisebb területi egység, mellékutak vagy ösvények határolnak.
A parcella méretei: 5% lejtő 5 – 6ha
5 – 10% lejtő 3 – 5ha
10% felett 1 – 3ha
Táblásítás a gyümölcsösben: farm – 200-500ha, felosztva: tömb, tábla.
Tábla: 20%-os lejtőig 8 – 10ha
20%-nál nagyobb 2 – 10ha rendszerint 1 fajtával elfoglalt terület
Ha beporzás miatt több fajtát kell ültetni, az arány 2:1 vagy 3:1 sorrend.