1

Csömöri-patak rehabilitációja,
vízvisszatartási fejlesztési tervek

Bevezetés:

A fokozottabban jelentkező vízminőségi problémák, bel- és árvizek, a természetes élőhelyek

csökkenése ráirányította a figyelmet a korszerűtlen vízgazdálkodásra. Ez a szemléletváltás
hívta életre az „integrált vízgazdálkodást”, amely az Európai Unió Víz Keret Irányelvének
2000-ben történt elfogadásával nemzetközi jogalapot is nyert. Napjainkban a közösségek
részéről fokozott az igény, hogy közterületeink természeti, kulturális és rekreációs értékei
növelésére komoly erőforrásokat vonjanak be. Az élőhelyek és a biodiverzitás ijesztő mértékű
csökkenésével feladatunk, hogy a további természetkárosítást megakadályozzuk, és lehetőség
szerint a természetes állapotokat visszaállítsuk. Napjainkban a fejlett európai országokban
bevett gyakorlatnak számít, hogy a települések elvégzik a területükön átfolyó kisvízfolyások
rekonstrukcióját, és a természet közeli árvíz-kezelési beavatkozásokat. A korábbi gyakorlat,
mely során műszaki beavatkozásokkal az átlagos vízhozamhoz igazítva egy szabályozott
csatornává degradálja le a patakmedret, eredménye a minimális hidraulikai tagoltság és
minimális változatosság. Ennek következménye, hogy az így szabályozott patak igen
szegényes életfeltételeket kínál a vízi élőlények számára, fajgazdagsága meg se közelíti egy
természetes állapotú patakét. Az általában trapéz vagy csésze formájú mederré alakított,
szabályozott patak partján nehezen telepednek meg a kisvízfolyásokhoz kötődő flóraelemek.
A meredek part megnehezíti a patak megközelíthetőségét, így a flóra- és faunaszegénysége
mellett ez is hozzájárul a rekreációs értékének csökkenéséhez. A szabályozott, kiegyenesített
patakmeder a lokális szennyeződések gyors szétterülését teszi lehetővé, melynek nem
kívánatos hatása a patak csökkent képességű természetes öntisztító folyamatai miatt még
erőteljesebb lehet. A rehabilitáció célja ezért a patak morfológiai és ökológiai állapotának
javítása, a patakmeder kiszélesítésével a meder vízbefogadó képességének növelése (árvízi
vízhozamokkal is számolva), a hajdani patakmeder-szabályozás által okozott károk
csökkentése kell, hogy legyen. A meder alakjának megváltoztatása során kialakított több
sekély tocsogó elősegíti, hogy több élőhely és búvóhely legyen a patakban, mely kedvez a
változatos élővilág kialakulásnak és a kívánatos öntisztító folyamatok beindulásának. A
patakmeder rehabilitáció másik fontos feladata a patak területének kiszélesítése. Minél
nagyobb az a terület, melyet a patakmeder elfoglal, annál több vizet tud egy-egy partszakasz
átlagos vízállásnál magába tartani. Így a patak több vizet képes tartalékolni a száraz
időszakokra, és több lehetőség nyílik a természetes patakra jellemző élőhelyek kialakulására.
A hidraulikai változatosság növelésével megnő a különböző vízmélységű szakaszok
gyakorisága, így a víz több irányba, változatosabb gyorsasággal tud folyni, ami segíti a folyó
állapotának javulását, a halak visszatérését.

Csömöri-patak bemutatása:

A Csömöri-patak (más néven Forrás-patak) kb. 15 km hosszú kisvízfolyás,

vízgyűjtőterületének nagysága 35,94 km2. A Csömöri-patak Csömör nagyközség északkeleti
részén, a Gödöllői-dombság nyugati vízgyűjtőjénél, körülbelül 200 méteres magasságban
ered. Kezdetben külterületen déli irányban folyik, később meredeken nyugati irányba fordul,
majd a nagyközséget elhagyva északnyugati irányt vesz fel. Budapesten, Rákospalotán, majd
Újpest északi részén keresztülfolyva a Mogyoródi-patakba torkollik.
 2

1.- 4. kép: A Csömöri-patak medre 1930-as – 1940-es években a szabályozás előtt (forrás:
Néprajzi Múzeum)

5. kép: Csömör a Magyar Királyság (1819-1869) második katonai felmérésekor (forrás:

mapire.eu)
 3

Az 1900-as években a település átfolyó patak még széles mederrel rendelkezett, állandó
vízborítottság jellemezte a Csömöri-lápot, és az egyéb vizes élőhelyek is fellelhetőek voltak a
környéken (1.-5. kép). A XX. század második felére a mezőgazdasági iparosításával a
szántóföldeket táblásították, lecsökkent a legelők, rétek, valamint patakparti fás-cserjés terület
nagysága, a patakszabályozás miatt jelentősen megváltozott a talajvízszint, és a patak menti
lápos területek nagysága. A vezetékes ivóvízhálózat kiépülésével csökkent a patakok
vízszolgáltató szerepe. Mivel a patakok vízét közvetlenül nem hasznosították, a partrendezés
szempontjából már nem volt érdekes a meder megközelíthetősége. Így alakult ki Csömörön is
a korszakra jellemző vízgazdálkodási szemléletből adódó mesterséges, vonalas műszaki
infrastruktúrákká átalakított patak. 2002-ben Csömör településen a patak medrét egy két
kilométeres szakaszon betonlapokkal bélelték ki, a patak medrét mélyítették. Napjainkban a
patak vizével táplálják a Csömöri-horgásztavat, és a mederbe kerül bevezetésre Csömör
község tisztított szennyvize.

Csömöri-patak jelenlegi állapota:

A hordaléktermelés és lerakás alapján a patak három geomorfológiai szakaszra, felső-,

középső-, és alsó szakaszra osztható. A forrástól induló, felső szakaszon nagyobb a víz
munkavégző képessége, erodálja a medret, a partot, hordalékot szállít. A szabályozott középső
szakaszon csak kisebb szakaszokon figyelhető meg a természetes állapotokra jellemző
kanyargós, meanderező állapotok. A patak menti táj településen található részeit sokkal
nagyobb mértékben alakították át a településen kívüli részekhez képest, köszönhetően az
intenzív beépítéseknek, valamint az árvízvédelmi előírásoknak. A településen keresztül
húzódó patakmeder szakaszra jellemző, hogy kaszálással fenntartott félszáraz és száraz
gyepes part található, rövidebb szakaszokon a töltéskoronán egysoros fasorral.
A stabil meder- és partviszonyok megteremtése érdekében a településeken belül húzódó
mederszakaszok nagy részét burkolat fedi. Ez a legtöbb helyen betonelemeket jelent (pl.
Bulgárkert), kisebb szakaszon RENO matracot (környezetbarátabb megoldás, ami drótfonatú
hálószerkezetet takar), valamit szövettakarást.
 4

6.-7. kép: Szabályozott patakmeder, betonelemekkel illetve RENO matraccal kibélelve.

8.-9. kép: Betonmederrel, kőfallal megerősített meder, illetve textíliával bélelt

 5

A betonelemek, textilborítás, kikövezett partfal sok helyen tönkrement, ami nem csak a víz
szabad áramlását akadályozza, de balesetveszélyes, és tájesztétikai szempontból is sok
kivetnivalót hagy maga után.

10.-11. kép: Leszakadó beton és kőlapok

Betonozott mederburkolattal szabályozott patakmederre jellemező, hogy a víz gyors folyását

elősegíti, csak kisebb, enyhe lejtésű szakaszon alakul ki hordalékképződést, és gyér növényzet
alkotja. Az ilyen jellegű patakmeder szabályozás következtében a települési szakaszon a
természet közeli élőhelyek eltűntek, átalakultak, helyettük másodlagosan létrejött élőhelyek
jöttek létre. Ezeken a szakaszokon a vízsebesség növekedésnek és a hordalék szerkezetének
megváltozásnak következtében az üledékben lakó élőlények élőhelyei leszűkültek,
megszűntek. A patak és a meder vegetációja fajösszetételét tekintve jelentősen különbözik a
természetes körülmények között fellelhetőhöz képest, a rendszeres gondozási, karbantartási
munkák következtében folyamatos a bolygatottsága. A gyorsan lezúduló patakvíz sok
hordalékot szállít, aminek következtében a Csömöri-horgásztó befolyás közeli oldalán
nagyarányú feltöltődés tapasztalható.
 6

Általánosságban elmondható, hogy természetes körülmények között az alsó szakaszon, ahol a

víz munkavégző képessége nem elég nagy a hordalékszállításra, a lerakott hordalékból
szigetek, zátonyok keletkeznek, amelynek következtében a víz ágakra bontott mederben
folytatja útját. A Csömöri-patak esetében a középső szakaszon a kiegyenesített, mesterséges
betonelemekkel kibélelt mederfenéken minimális a hordalékképződés, nem alakulnak ki
természetes kis homokszigetek, kanyarulatok, melyek lassítanák a víz sebességét. Ennek,
valamint a korábbi medermélyítés hatására a nagy sebességgel lefolyó víz az alsó, természetes
mederfenékkel rendelkező szakaszon (a Csömöri-láphoz kapcsolódó területeken) mély
mederben folyik. Az itteni szakaszon a partfal eróziója igen nagy, a vízszint 1,5 – 2 méter
mélyen fut a talajszinthez képest. A mélyen fekvő meder partfala igen meredek, melynek
következtében az erdő állatvilága csak nagyon nehezen képes lejutni a vízhez. Bejárás során
nagyon kevés ivóhelyül használt többé-kevésbe letaposott partfalat találtam, aminek a
használata, a letaposás ellenére is, komoly kihívást jelent. A mélyen fekvő meder
következménye, hogy a Csömöri-láp természetvédelmi területének rossz a vízellátása,
kiszáradását gyorsítja.

12.-13. kép: Meredek, könnyen erodálódó partfalak a Csömöri-lápos közelében.

 7

A patak szabályozása következtében fellépő rossz ökológiai állapotot tovább rontja a

nagyfokú szennyezettsége. A patakmeder teljes hosszában tapasztalható a kommunális szemét
jelenléte, ami a patak belterületen átfolyó szakaszán igen jelentős. A feltorlódó szemét,
hordalék, sérült burkolóelemek akadályozzák a víz lefolyását, jelentős számban tapasztalható
bemosódás, a partfal eróziója. A Csömöri-tó magasságában a patakmederbe bevezetett
tisztított szennyvíz következtében a vízminőség tovább romlik, ami nemcsak szaghatásként
érzékelhető, hanem iszapszennyeződésként, vízfelszíni habosodásként is.

14.-15. kép: Habosodás a vízfelszínen, illetve a szennyvíztisztító építésekor bevezetett

tisztítatlan szennyvíz következtében lerakodó szennyezett hordalék
 8

16.-18. kép: Példák a szennyezettség bemutatására

A vízfolyások fontos szerepet töltenek be, mint ökológiai folyosók. Az ökológiai folyosó
természet közeli élőhelyek láncolata, amely lehetővé teszi az élőlények egyedeinek mozgását,
élőhely sávot biztosít a vízfolyás vízgyűjtőjének tagolt, intenzív tájhasználat alatt levő
területei között. Az ökológiai folyosó szerepét betöltő kisvízfolyások fontos szerepet
játszanak a biodiverzitás megőrzésében.
 9

A mesterségesen szabályozott patakmedrekbe beépített műtárgyak, kaszálással gyérített,

fásítást nélkülöző patakpart szakaszok, a gyors folyású víz, erős eróziós munkájának
következtében kialakult magas partfalú részek csökkentik az ökológiai átjárhatóságot. A
patakmeder teljes hosszában megfigyelhető az özönfajok nagy száma.

A rekonstrukció elemei:

A kisvízfolyások esetében vízrendezés alatt azokat a beavatkozásokat értjük, amelyek az

árvizek és hordalék kártétele nélküli elvezetését vagy megtartását, a meder állandóságát, a
völgyfenék vízszintszabályozását, valamint a vízfolyások vizének hasznosítását célozzák. A
táj rehabilitáció olyan tevékenység, mely a helytelen tájhasználat során tönkretett, rombolt,
illetve kedvezőtlen természeti folyamatok következtében degradálódott táji adottságok
helyreállítására irányul. A természetbe illeszkedő mederrendezés során a vízfolyás eredeti
környezetét a lehető legnagyobb mértékben meg kell kímélni. Gondosan mérlegelni kell, hol
elkerülhetetlen a meglevő növényzet kiirtása, ritkítása. A patak és a patakmenti táj
rehabilitációjának célja a vízi és vizes élőhelyek sokféleségének, az önszabályozó-képesség
helyreállítása, a terhelések csökkentése, a tájpotenciál és a tájképi adottságok helyreállítása. A
táj rehabilitáció során a patak és a vízgyűjtő szoros kapcsolata miatt ezeket együtt kell
vizsgálni. A patak táj rehabilitációs szempontjainak meghatározásához szükséges a vízgyűjtő-
szintű, patakvölgy-szintű és patak-szintű feladatok meghatározása. Ezeknek olyan tervezési
feladatoknak a meghatározásban van szerepe, mint pl. a patak menti zöldfolyosó biztosítása, a
tározótavak, patak menti parkok kialakítása, vizes élőhely rekonstrukció stb.
A település burkolattal fedett vagy zöldfelületébe ékelődő patakoknak fontos szerep jut a
kedvező településklíma kialakításában, a relatív páratartalom növelésében, a települési életből
származó környezetterhelés csökkentésében, és nem utolsó sorban fontos élőhelyet (búvó,
szaporodó, táplálkozó) biztosít az itt élő élőlények számára.
A patakmederben természetes viszonyok között kanyarulatok és ellenkanyarulatok váltják
egymást, rövid, majdnem egyenes átmeneti szakaszokkal. A természetes patakban sűrűn
megtalálhatók az apró kanyarulatok, mivel a meanderek mérete a vízfolyások nagyságával
függ össze. Míg a mesterségesen kialakított patakmederre a szögletesen kanyarodó egyenes
meder, a természetesre a kanyargó és szétágazó meder jellemző. Természetes körülmények
között a meder esése nem egyenletes, hanem lépcsős, rövid szakaszokon belül jelentősen
változó vízmélységekkel. A természetes vízfolyást fák, cserjék szegélyezik, így a víz
hőmérsékletének változásai szűkebbek, a fák, cserjék árnyékoló hatása megakadályozza a
kisvizet duzzasztó vízinövények túlzott elszaporodását is.
 10

19.-20. kép: Fák által stabilizált patakmeder, illetve vízinövényekkel borított természetes
patakmeder

21. Természetes patakmeder Jósvafőn

 11

A rekonstrukció során szükséges a keskeny, egyhangú patakmeder kiszélesítése és a

mederfenék megemelése. A patakmeder sokféleségét sekély, zúgós és köves szakaszok
kiépítésével célszerű növelni, így a mederben gyorsabban és lassabban folyó részek
keletkeznek. Kövekkel megerősített szakaszokon nagyobb mélyedések kialakításával
elősegíthetjük a kétéltűek szaporodását és fennmaradását. Ezeket a „kétéltű bölcsök” pataktól
való lezárásával megakadályozható, hogy az esetleg visszatelepülő halak kárt tegyenek az
ivadékokban. Nagyon száraz időszakban a kimélyített meder-gödrök elősegítik a patak
élőlényei számára a fennmaradást is. A kihelyezett kövezéssel biztosítani lehet kis vízhozam
esetén is a meder szükséges vízmennyiségét, mely az patak ökológiai állapotának
fenntartásához szükséges. A mederfenék biztosítására terméskő lehelyezése ajánlott, amely
lehetővé teszi a vízfolyások természetes vegetációjának kifejlődését, élő- és búvóhelyéül
szolgál a vízi élővilágnak.

22. kép: Loděnicei patak rekonstrukciója

A 22. képen látható kavicsos keresztsáv utánozza a sekélyebb gázlók áramlását, rögzíti a
kimélyített medret, megakadályozza annak további mélyülését, valamint növeli a meder
tagoltságát. A természetes zúgók helye a kanyarok közötti egyenes részeken van, a
kanyarokban pedig a természetes mélyebb „gödrök” helye található.
A táj rehabilitáció szempontjából meghatározó a patak menti vízi és vizes élőhelyek
elhelyezkedése, faji összetétele. Az élőhely hiánya, csökkenése, veszélyeztetettsége (pl.
özönfajok által), degradáltságának mértéke meghatározza a táj rehabilitáció szükségességét.
A patak ökológiai stabilitásának növeléséhez szükséges lehet a parti sáv élőhely-
helyreállítása, a parti zonáció kialakítása és a művelési ág-váltás a part menti védősávban.
Védősávot kell kialakítani ott, ahol természetes puffer sáv nem létezik. A puffer sáv lehet
gyepesített vagy fás állományú, szélessége a növényzet sűrűségének függvénye, de legalább
10 méter. Kizárólag őshonos fajok telepítésével történhet.
Szükséges, főleg az alsó, természetvédelmi területen a Csömöri-patak meder megemelése is,
mellyel javítható a láp vízellátottsága, és kedvező ivóhelyül szolgálhat az élőlények számára.
Mivel a patak ökológiailag, talajtanilag, éghajlatilag, társadalmilag és gazdaságilag szoros
kapcsolatban áll vízgyűjtő területével, ezért a patak rehabilitációnál elengedhetetlen a patak
vízgyűjtő területének részletes, sok szempontot figyelembe vevő megismerése. A terület
megismeréséhez, védelméhez szükséges lenne hidrológiai, hidrobiológiai, botanikai, zoológiai
és vízminőséget ellenőrző mérések elvégzése.
 12

A rekonstrukció eredményeinek fenntartása érdekében szükséges karbantartási

munkák:

A kialakított természetközeli meder jellegéből adódóan várhatóan kevesebb karbantartási

munkákra lesz szükség. A természetbe illeszkedő mederrendezés a kisvízfolyást olyan
paraméterekkel rendezi, amely a meder dinamikus egyensúlyát hosszú időre biztosítja. Így a
kialakított meder fenntartási munkái hosszabb időn keresztül is minimálisak, ugyanakkor
meder partvonalának speciális elhelyezkedése miatt nehezebbek, mint egy a nyílt tájban
elhelyezkedő, egyenes partszakaszé. Nem várható azonban, hogy a mederbe szükséges lesz
beavatkozni, inkább a part menti sáv karbantartása jelenthet nagyobb munkát. Ilyen munkák
lehetnek a következők: a parti növényzet (fák, bokrok) ápolása, a nem kívánatos fás és magas-
kórós növényzet térhódításának megakadályozása, kaszálás, gyomtalanítás, a meder
hidraulikai teljesítőképességét csökkentő növényzet eltávolítása, műtárgyak fenntartása,
mederrongálódások helyreállítása, adott esetben a lefolyási akadályt jelentő tárgyak (pl. kidőlt
fák, fennakadó hordalék) eltávolítása.

Egyéb vízvisszatartó, természetvédelmi fejlesztési ötletek:

- A település területén található egyéb vizes élőhelyek feltérképezése és megóvása

A domborzat és a talajviszonyok meghatározzák a vízgyűjtő kiterjedését, alakját, a felszíni

lefolyást, lejtésviszonyokat, erózió mértékét. Az emberek tájalakító tevékenysége
Csömörön is jelentősen módosította a vízgyűjtő terület lefolyási viszonyait meghatározó
tényezők hatását. Ilyen tájalakító tevékenység a természetes növényzet kiirtása, a beépített
és a mezőgazdasági területek növelése, a csapadékvíz elvezetése. A megváltozott
körülmények ellenére a településen fellelhetők olyan, természetvédelmi szempontból
fontos vizes élőhelyek, melyek rendszeres vízutánpótlásának biztosítását, védelmét,
karbantartását biztosítani szükséges. Ilyen vizes élőhely például a Laki bekötőutat
szegélyező erdősáv területén található vizes élőhely, amely feltehetően az útépítésből
származó talaj sáncszerű lehelyezésének köszönheti létét. Vízutánpótlása bizonytalan,
vizsgálatot igényel. Feltehetően a nemrégiben zajlott beépítések (Príma abc)
következményeként a terület vízellátottsága csökkent. Szükséges lenne a település hasonló
vizes élőhelyeinek feltérképezésére.
 13

23.-24. kép: A Laki bekötőutat szegélyező erdősáv területén található vizes élőhely

- Csapadékvíz gyűjtés, víztározó

A települések nagyarányú burkolt felületei, a csapadékvíz-elvezető hálózat gyorsítják a

csapadékvíz lefolyását, megváltoztatják a vízgyűjtő vízmérlegét, valamint a patakba
vezetve a bemosódó szennyeződések miatt ronthatják annak vízminőségét is. A vizek
helyben tartása, tárolása, beszivárogtatása fontos feladat, mivel a helyben tartott vizek
segítséget nyújthatnak a helyi vízigények kielégítésére. A víztározók által visszatartott víz
nem csak az emberek számára jelenthet rekreációs lehetőséget, hanem a vízi élővilág
megtelepedésre, változatos élőhelyek kialakulásának kedvez, segítségével az árhullámok
csúcs vízhozamai lecsökkenthetőek, a hordalék jelentős része visszatartható. Egy adott
vízgyűjtőről csak azokat a vizeket szabad elvezetni, amelyek visszatartása nem, vagy csak
jelentős költséggel volna megoldható. A helyben tartott vizek segítik a helyi
növényborítottság növekedését, hozzájárulnak a kedvezőbb mikroklíma kialakulásához.
Mérlegelni kellene, víztározók kialakításának lehetőségét. A lakossági szürkevíz tározóba
vezetésével, helyben tartásával lehetőséget nyílna újabb vizes élőhely kialakulására, ami
nemcsak természetvédelmi szempontból lenne kedvező, hanem rekreációs helyként is. A
patak vízminőségének javulását is eredményezné, ha az így létrehozott tározóban beindult
öntisztító folyamatok eredményeként egy tisztább vízzel lehetne fenntartani a patakmeder
szükséges vízszintjét, aszályos időszakban megoldott lenne a vízpótlás is.
 14

- A patak menti növényzet vizsgálata, pótlás

A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tájhasználat erősen befolyásolja a terület

növényborítottságát, és ezek együttesen az erózió mértékét. A kisvízfolyások partvidéke
kedvez a természet közeli élőhelyek degradálódását okozó özönnövények (pl. zöld juhar,
aranyvessző, japán keserűfű stb.) elterjedésének, főleg a szabályozott, emberi
beavatkozásoknak kitett szakaszokon. Azokon a partszakaszokon, ahol a patak közvetlen
közelében mezőgazdasági, ipari tevékenységet folytatnak, szükséges egy védő erdősáv
kialakítása a szennyeződések patakvízbe való bekerülésének megakadályozására. Az így
kialakított puffer zóna befolyásolja a lefolyási viszonyokat és kedvezően hat a
mikroklímára, gyökérzetükkel fokozzák a part állékonyságát. A táj rehabilitáció
kiemelkedően fontos eleme azoknak a tereptárgyaknak az eltávolítása, azoknak a
folyamatoknak a megszüntetése, amelyek akadályozhatják a patakmedret az ökológiai
folyosó funkció ellátásban. A táj rehabilitáció másik fontos feladata a degradált területek
(inváziós fajokkal benépesült, intenzíven kezelt szakaszok stb.) rehabilitációja. A
vízfolyások melletti füves, bokros, fás sávok élő- és búvóhelyet teremtenek az élővilág
számára, a talaj védelmét szolgálja, és kedvező hatást gyakorol a mikroklímára.

- Csömöri-horgásztó

A Csömöri-tó 1985-86-ban létrehozott mesterséges halastó, melynek fennmaradását a

patakból elvezetett vízzel biztosítják. A nagy mennyiségű bevitt hordaléknak
köszönhetően a befolyó közelében a vízmélysége 80 cm körüli, még az átellenes oldalon a
vízmélység a 3-4 métert is eléri. A feltöltődés megakadályozásának lehetséges módja
lenne a patakmeder Csömöri-tó feletti szakaszának rehabilitációja, melynek következtében
a hordalék korábban lerakódhatna. A tó vízszintjének szabályozása nélkülözi a gondos
tervezést, nem történtek vizsgálatok arra nézve, hogy milyen legalacsonyabb vízszinttel
lenne biztosítható a tó fenntarthatósága. Az alacsonyabb vízszint beállításával
felszabaduló vízmennyiséggel javítani lehetne a Csömöri-láp vízellátottságát. Több mint
aggályos, hogy a tó felesleges vízének elvezetését szolgáló, rossz műszaki állapotban levő
csatorna magánterületen fut keresztül. Így a kivezető csatorna jó műszaki állapotának
biztosítása, karbantartása, esetleges szennyezése, magán hasznosításának
megakadályozása nem biztosítható. A tó jelenlegi állapotában főleg rekreációs feladatot
tölt be, természetvédelmi szempontból jelentősége nem jelentős. Parti és vízi növényzet
betelepítésével, esetleg költősziget létesítésével, megfelelő gondozással ökológiai és
tájesztétikai jelentősége nagymértékben növelhető lehetne.
 15

25.-26. kép: A Csömöri-tó felesleges vízének elvezetését szolgáló csatorna, melynek

utolsó szakasza magánterületről, a föld alól kivezetett csővel végződik a patakmederben

27. kép: Példa költősziget kialakításra

 16

- Vízminőséget meghatározó biológiai, fizikai és kémiai jellemzők rendszeres

vizsgálatának szükségessége

A patak rehabilitációjának szerves része a megfelelő vízminőség elérése. A helyreállítás

módjának, lehetőségeinek megállapításához szükséges a vízminta-vizsgálatok, a víz
biológiai, fizikai és kémiai paramétereinek megállapítása. Fontos adatok nyerhetők a víz
oldott oxigéntartalmának, ásványi anyagtartalmának, ionösszetételének, szerves- és
szervetlen anyagtartalmának, lebegőanyag-tartalmának, átlátszóságának, toxikus és
radioaktív anyagtartalmának megállapításából. A rendszeres vízminta vétellel
megállapíthatók a lokális szennyeződések, a szennyvíztisztító és a közelben elhelyezkedő
hulladéklerakó szennyező hatása, az útburkolatról bevezetett csapadékvízzel bekerülő
szennyeződések, a kertekből bemosódó kemikáliák, és a kommunális eredetű
szennyezések, az engedély nélküli szennyvízbeeresztések és lehetőséget teremt a
megszüntetésére irányuló intézkedések megtételére.

- Csömöri-láp

A Csömöri-láp természetvédelmi területe a Pesti síkság része, a Duna kavicsteraszai

közötti mélyedésben, a Csömöri-patak völgyében terül el. A láp területén található Öreg-
tónak nincs közvetlen kapcsolata a Csömöri-patakkal, vize feltehetőleg a kavicsterasz
rétegvizeiből és csapadékból származik. Keleti és nyugati irányból mezőgazdasági,
északról a Réti-dűlő, délről fűzbokros, sásos terület veszi körül. A területen korábban a
vízfelszínen elterülő tőzegmohás, úszó sziget volt, sok védett faja között a védett mocsári
páfrány (Lastrea thelypteris), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), villás sás (Carex
pseudocyperus) is megtalálható volt. 1987 telén karbantartási munkákat végeztek, az
elektromos távvezetékek alatti fákat kivágták, és azokat rádöntötték a tó jegére.
Ismeretlenek felgyújtották a tó elszáradt növényzetét (nádast, gyékényest), minek
következtében a levágott és még élő faanyag is leégett. Az égés következtében
megváltozott a tó vízének pH-ja, a tőzegmoha pusztulni kezdett, az eutrofizáció miatt a
régebben nyílt vízi területeket lassan benőtte a növényzet, felgyorsult a szukcesszió
folyamata. A degradációs folyamat már a 1990-es évek elején megfigyelhető volt a védett
fajok eltűnésében, és a diverzitás csökkenésében. A patakszabályozás miatt jelentősen
megváltozott a talajvízszint, és a patak menti lápos területek nagysága. A feltöltődés
utolsó fázisában lévő Öreg-tó már csak csapadékosabb időben figyelhető meg, nyílt
vízfelületet alig látni. A Csömöri-láp kiszáradása előrehaladott állapotban van. A láp
jelenlegi állapotára tekintettel sürgősen szükség lenne a láp botanikai, zoológiai
felmérésére, és vízutánpótlásának biztosításra.

28. kép: Pallón megközelíthető láp Szőcén

 17

- Ötlet „Vízi park” létesítésére

Egy, a lenti képeken látható mintára elkészített park nem csak szórakozási lehetőséget
nyújthatna, hanem oktatási célra is fel lehetne használni. Például a csömöri ökopark
területe biztosíthatna számára helyszínt.

- A lakosság bevonása

„Fogadj örökbe egy patakot!” mozgalomhoz hasonlóan, ahol a diákok és tanáraik

folyamatosan megfigyelik, gondozzák az örökbefogadott vizes élőhelyet és környezetét,
Csömörön is be lehetne vonni a lakosságot a vizes élőhelyek védelmébe. Gyakorlati
hasznán kívül, ezáltal pozitívan lehetne befolyásolni a lakosság hozzáállását a helyi
természeti értékek védelméhez.
 18

Összefoglaló:
Napjaink már-már unalomig ismételt, fő természeti problémái, a klímaváltozás, a
biodiverzitás csökkentése, fajok kihalása nehezen megfogható távoli dolognak tűnhetnek. De
elég csak az idei 2020-as év szélsőségekben bővelkedő nyarára gondolnunk, hogy rájöjjünk,
hogy az emberi beavatkozások által életre hívott természeti változások nem jó irányt vettek.
Csömör nagyon kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. Sajnos közelebbről
megvizsgálva a helyi természeti értékeket, újra és újra tapasztalhatjuk az emberi tevékenység
következtében bekövetkező kedvezőtlen folyamatok hatását. Csömör területe része a
korábban a Gödöllői dombság peremvidékétől egészen a Duna vonaláig húzódott
homokvidéknek, mely a kiskunsági homokvidék folytatása. A „Rákosok” néven ismert
buckákkal tarkított vidék eredeti természetes élőhelyeit a vizes mélyedések mocsaras, lápos
területei, a buckákon homoki gyepek alkotják. A területen átfolyó lassúfolyású síkvidéki
patakokat (Csömöri-patak, Mogyoródi-patak, Szilas-patak) galériaerdő kísérték. Ennek a
homokos dombvidéknek a Duna szintje felé való lejtése teszi lehetővé, hogy a környéken
évezredek óta a felszínre fakadjanak a talajvizek. Ez az állandó vízellátás tette lehetővé olyan
állandó vizű lápok létrejöttét, mint például a Csömöri-, vagy a Dunakeszi-láp. Az emberi
tevékenység hatására ezek az egyedülálló természeti értéket képviselő lápos területek
eltűnőben vannak. A Dunakeszi-lápot napjainkban teszik tönkre végérvényesen, a Csömöri-
láp kiszáradóban van. A Csömöri-láp növényzetének 1987-es leégése volt az egyik, de nem az
egyetlen dolog, ami miatt a terület pusztulni kezdett. Az elmúlt évtizedek vízgazdálkodási
szemlélete eredményezte, hogy sok természetes vízfolyás mederszabályozáson esett át. A
patakokat egyenes, többnyire betonozott mederbe terelték. Ilyen beavatkozás történt a
Csömöri-patak lakott területen átfolyó szakaszán is. A mederszabályozás következtében a
patakhoz kötődő élővilág nagyrészt eltűnt, a vízfolyás, mint élőhely degradálódott. Ezt a
hatást csak tovább fokozta a patak nagyfokú szennyezése, amely a lakossági kommunális
hulladék lerakásából, a hulladéklerakó közelségéből, a lakosság részben tisztított
szennyvízéből, a patakba ömlő csapadékvíz elvezetők által szállított szennyeződésekből
adódnak. A kedvezőtlen hatást tovább fokozza, hogy a patakmeder mesterséges kialakítása
miatt a patakban nem tudnak kialakulni a természetes öntisztulási folyamatok. A patak
vizének duzzasztásából kialakították a Csömöri-horgásztavat, melynek vízszintjének
szabályozása a természetvédelmi megfontolásokat mérlegelő méréseket, tervezéseket
nélkülözi. A klímaváltozás szélsőséges időjárása, patakmeder szabályozása, mélyítése,
vízének részbeni elvezetése (és tisztított szennyvízzel való pótlása) eredményezi, hogy a
Csömöri-láp védett területe nem jut elegendő vízhez. A szabályozás következtében a
kisvízfolyás vize gyorsan elhagyja Csömör térségét, ami kedvezőtlenül hat a térség
talajvízszintjére, és a Csömöri-láp vízellátottságára. A láp állapotát tovább rontja, hogy a
területére így bekerülő szennyezett víz felerősíti a láp pusztulásához vezető szukcessziós
folyamatokat. A jelenlegi állapotok fennmaradása esetén várható a láp teljes pusztulása. A
fentiekben vázolt kedvezőtlen folyamatok megállítása, és helyi természeti értékek megóvása
érdekében szükséges a terület vizeinek helyszínen tartása, beszivárogtatása, ill. tározása. A
patak esetében ez a patakmeder rekonstrukciót jelenti, melynek várható eredménye a
vízminőség javulás mellett a víz hosszabb ideig a területen való maradása is. A rekonstrukció
következtében Csömöri-horgásztóba kevesebb hordalék kerülne be, amivel lényegesen
csökkenthető a tó befolyás környéki oldalán tapasztalható feltöltődés. A feltöltődés
folyamatának csökkentése lehetővé teszi a tó vízének alacsonyabb szintre való beállítását. Az
így felszabaduló vízmennyiség, és a patakmeder rekonstrukció következtében beálló
kedvezőbb vízellátottság elegendő lehet, vagy részben pótolhatja a láp vízellátását. A
klímaváltozás hatására bekövetkező aszályos időszakokban szükséges vízmennyiség pótlására
 19

megoldást jelenthet víztározók kiépítése. Ilyen tározót lehetne kialakítani a lakossági

szürkevíz és a csapadékvíz helyben tartására. Ezek a tározók nem csak vízutánpótlásra
alkalmasak, hanem kedvező életteret jelentenének az élővilág megtelepedésének. Ez utóbbi
folyamat a vízminőség javulását eredményezné, így a helyben tartással csökkenne a patak
vízének szennyezettsége, a tározóba kerülő víz minőségi javulása következne be. Nem
utolsósorban helyszínei lehetnek a szabadidős tevékenység eltöltésének, növelik a település
turisztikai vonzerejét, hozzájárulnak a táj szépségéhez. A térség vizeinek helyben tartásának
fontos eleme továbbá a település adottságaiból adódó kisebb vizes élőhelyek megtartása,
megóvása. A víz helyben tartása, a vizes élőhelyekhez köthető növényzetmegtelepedés
kedvezően befolyásolnák a helyi mikroklímát, szebb és élhetőbb környezetet biztosítana az itt
élők számára.