1/52

TARTALOMJEGYZÉK

Címlap.............................................................................................................1. oldal

Tartalomjegyzék.............................................................................................2. oldal

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk.................................................................3-7. oldal

Gárdonyi Géza: Egri csillagok..................................................................8-14. oldal

Daniel Defoe: Robinson..........................................................................15-18. oldal

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai...........................................................19-26. oldal

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig................................................27-33. oldal

Tamási Áron: Ábel a rengetegben.........................................................34-37. oldal

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön.................................................38-43. oldal

Erich Kästner: A két Lotti.....................................................................44-47. oldal

Fekete István: Tüskevár........................................................................48-50. oldal

Tatay Sándor: Kinizsi Pál.......................................................................51-52. oldal

2/52
 MOLNÁR FERENC:
A PÁL UTCAI FIÚK

Az író

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született Budapesten. A fővárosban végezte

tanulmányait. Később jogot tanult, de már fiatalon az írás, leginkább az újságírás érdekelte.
A Budapesti Naplónál, a Pesti Naplónál és később a Pesti Hírlapnál dolgozott, ez jelentette
számára a megélhetést, azonban már ekkor is írt regényeket, színdarabokat.
Az 1920-as évek hazai politikai viszonyai miatt elhagyta Magyarországot. 1925-ben
Bécsben telepedett le, 1936-ban a zsidóüldözések miatt Amerikába vándorolt. 1952-ben
bekövekezett haláláig New Yorkban élt és dolgozott.
Legjelentősebb művei: A Pál utcai fiúk, Liliom (1909), A testőr (1910), Játék a
kastélyban (1927).

A mű keletkezése

Az író egykori tanára, Rupp Kornél felkérésére írta meg a regényt. A mű először
1905- ben a Tanulók Lapja című budapesti diákújságban jelent meg folytatásban.
A regény története az író fantáziájának szüleménye, a szereplőket azonban - vallotta
Molnár - egykori diáktársairól mintázta.
A regény megjelenésekor nem váltott ki túlságosan nagy visszhangot, de a fogadtatás
kedvező volt. Néhány évvel az itthoni kiadás után németül, finnül, angolul, lengyelül,
olaszul is megjelent. Azóta színpadi átirat is készült a műből, egy a regény alapján
rendezett filmet pedig 1969-ben Oscar-díjra is jelölték.

A mű rövid cselekményvázlata

➢ Nemecsek beszámol a Pásztorok einstandjáról. Megismerjük a Pál utcaiakat, az

iskolai környezetet.
➢ Áts Feri elrabolja a grundról a zászlót, aminek a kis Nemecsek szemtanúja lesz.
A fiúk elnököt választanak Boka személyében, de Geréb is kap szavazatokat.
➢ Boka, Csónakos és Nemecsek a Füvészkertben járnak, egy cédulát hagynak ott, s
közben észreveszik, hogy Geréb is a vörösingesek között van. Nemecsek a kaland során
kétszer is megfürdik.
➢ Rácz tanár úr feloszlatja a gittegyletet. Nemecsek kihallgatja Geréb beszélgetését

3/52
Janóval, a fűrésztelep őrével. Futva viszi a hírt Bokának, a gittegylet tagjai azonban csupa
kisbetűvel írják a nevét a jegyzőkönyvbe, mert otthagyta az ülésüket.
➢ Nemecsek egyedül megy a Füvészkertbe, ahol kihallgatja a vörösingesek
haditanácsát. Amikor Geréb gyávának nevezi a Pál utcai fiúkat, bátran elébe áll, amiért
aztán újból fürödnie kell.
➢ Boka kihirdeti a grundon a haditervet. Geréb kéri, hogy vegyék vissza, de Boka
elküldi. Nemecseket betegen kell hazakísérni.
➢ Folyik a készülődés a háborúra. Geréb levelet ír Bokának, mire mégiscsak
visszaveszik. A vörösingesek követségével megállapodnak a harc szabályairól.
➢ Háború a grundon. Boka haditerve beválik, de a vörösingesek megszegik a
szabályokat, az utolsó pillanatban az otthonról elszökött Nemecsek vágja földhöz Áts Ferit.
A kis beteg ezután ájultan esik össze, édesanyja sírva viszi haza.
➢ A gittegylet jegyzőkönyvébe csupa nagybetűvel írják le Nemecsek Ernő nevét.
➢ Nemecsek haldoklik. Boka után a gittegylet tagjai is megérkeznek, de a kis hős már
nem éri meg bocsátnatkérésüket. Boka később megtudja, hogy a grundon rövidesen
házakat fognak építeni.

A regény szerkezete

Előkészítés
Az első két fejezetben megismerjük a mű fontos helyszíneit: az iskolát és grundot.
Természetrajzóra vége, a gyerekek nyugtalanok a délutáni elnökválasztás miatt. Nemecsek
elmeséli a Pásztor testvérek előző napi einstandját, amely nagy felháborodást vált ki.
A második fejezet a grund bemutatásával indul, ez a helyszín áll a regény cselekményének
középpontjában. Nemecsek ismét fontos szemtanú, hiszen látja, amint Áts Feri a grundról
magával viszi a Pál utcaiak zászlaját. Bokát elnökké választják.

Bonyodalom
A harmadik fejezet a vörösingesek félelmetes birodalmának, a Füvészkertnek a
bemutatásával indul. Itt derül ki, hogy Geréb áruló, és a vörösingesek a grund elfoglalására
készülnek. Nemecsek az izgalmas kaland során már másodszor fürdik meg.

Kibontakozás

4/52
 Rácz tanár úr leleplezi a gittegyletet és elkobozza az egylet javait. Nemecsek újabb
kalandja során kihallgatja Gerébet, amint a grundon megpróbálja megvesztegetni az őrt,
amiért azonban otthagyta a gittegylet ülését, társai csupa kisbetűvel írják be a nevét az
egylet jegyzőkönyvébe.
Nemecsek ezután egyedül vállalkozik arra, hogy visszaszerzi az ellopott zászlót. Bátran
kiáll a vörösingesek elé, ezért újból fürödnie kell a hideg vízben.
A grundon az elnök kihirdeti az ostromállapotot. Geréb kéri, hogy vegyék vissza.
Nemecsek ekkor már nagyon beteg. A grund védelme az egész iskola ügyévé válik. Geréb
bocsánatkérő levelet ír, a Pál utcaiak visszafogadják.

Tetőpont
A háború, amelyben a vörösingesek megszegik a szabályokat és ők kerekednek felül.
A küzdelmet a lázas, beteg Nemecsek dönti el azzal, hogy a földre kényszeríti Áts Ferit.
Az ájult gyermeket az édesanyja viszi haza a grundról.

Megoldás
A hőstettéért kitüntetett Nemecsek nevét csupa nagybetűvel írják be a gittegylet
könyvébe, majd mindannyian megjelennek a fiú betegágyánál.
Bokának kisbarátja elvesztése után szembesülnie kell a grund elvesztésével is.

A műfaj: nevelődési regény

Bokának felnőtté kell válnia ahhoz, hogy megtanulja: "a gyermekvilág milyen törékeny
és mulandó".
Mindazokat a regényeket, amelyek középpontjában a hős felnőtté válása, egyben a
felnőtt társadalomba való beilleszkedése áll, nevelődési regénynek nevezzük.
Bár a regény látszólag gyerekeknek szól gyerekekről, mégis több ennél: a felnőtté válás
regénye. A regényben szereplő gyerekek a maguk képzeletvilágában a felnőttek világát
utánozzák. Vezetőt választanak, törvényeket hoznak, gyakorolják a rájuk váró szerepeket.
Úgy küzdenek a grundért, mintha a hazájuk lenne. Az iskola pedig az a színhely, amely a
felnőttek világára, az életre készíti fel a diákokat.
A felnőtt világ pozitív értékei mellett, annak negatív jelenségei is fellelhetők gyermeki
világukban. Ezek a jelenségek leginkább a vörösingesek csapatában találhatók meg.
Gondoljuk csak a Pásztor testvérek einstandjára. A Pál utcaiak is szembesülnek a felnőtt

5/52
világ negatívumaival, leginkább Geréb árulásakor.
A színhelyek közül a grund a legfontosabb, ez a "darabka föld" áll a regény
cselekményének középpontjában. Az író személyes élményei alapján maga is kötődik a
grundhoz. A második fejezet elején hosszabb leírást olvashatunk róla. A bemutatás egy
összehasonlításra épül: a pesti és az alföldi diák játszóterének összehasonlítására.
A két világot ellentétekkel jellemzi: "...a végtelen rónán, a csodálatos nagy kék bura
alatt, melynek égbolt a neve. ...Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk
határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé."
A Pál utcai fiúk úgy szerették ezt a darabka földet, hogy készek voltak megküzdeni érte.
Így kiáltottak: "Éljen a grund!" A hazaszeretet egyfajta megnyilvánulása ez.
Míg a Pál utcaiak számára a grund jelentette a hazát, addig a vörösingeseknek a
Füvészkert ért fel ugyanezzel.
A két helyszín bemutatása még eltérő hangulatú. A Füvészkert félelmetes, rejtelmes,
titokzatos világ a Pál utcaiak számára. Mindkét helyszín alkalmas arra, hogy gyerekek
játékának színhelye legyen. Az író a Füvészkertet nagyobbnak mutatja be, mint amilyen az
a valóságban. Ezzel is érezteti azt, hogy a gyermeki képzelet akkorára nagyítja, amekkorára
csak szükséges, így válhat a Füvészkert is izgalmas játéktérré.
A regényben a három színhely: az iskola, a grund és a Füvészkert jelképpé válik. A grund
és az őt védelmezők a felnőtt társadalom pozitív értékeit, főként a becsületességet
képviselik. A Füvészkert ezzel szemben félelmetes, zárt világ, lakói, a vörösingesek pedig
erőszakosak, agresszívak.
Az iskola a tanulás intézménye, összeköti a szereplőket, a gyermekek és a felnőttek
társadalmát, s az egyes fejezetek cselekménye is innen indul ki.
Ehhez a helyszínhez szorosan kapcsolódik a gittegylet, amely szintén a felnőtt világ
mintájára jött létre. Ez a szerveződés az - minden formájával és külsőségével együtt -, ahol
a gyerekek a felnőtteket, "utánozva" a demokrácia szabályaival ismerkedhetnek.

A szereplők

A cselekmény előrehaladtával ismerjük meg az egyes szereplők jellemét. Már az első

fejezetben jelen vannak a főbb szereplők, de az író ekkor még csak néhány tualjdonságukat
árulja el. A regényben mindvégig jellemző a szereplők jellemének árnyalt ábrázolása.

Az egyik főszereplő Boka. Gyors és határozott döntései, saját hiábainak beismerése,

6/52
megfontoltsága vezéregyéniséggé teszi. Hatni tud a többiekre, s tulajdonságai miatt ő a
legalkalmasabb a Pál utcai fiúk vezetésére. Az író még a jövőjét is megpróbálja sejtetni az
olvasóval. "Szóval okos fiúnak látszott Boka, és úgy indult, mint aki az életben, ha sokra
nem is viszi, de becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállni."
A vörösingesek vezére, Áts Feri, Bokához hasonlóan rendelkezik olyan tulajdonságokkal,
amelyek alkalmassá teszik arra, hogy vezető lehessen. Gyors, határozott és igazságos, s
ezek azok a jellemvonások, amelyek által még a Pál utcai fiúk körében is tekintélyt szerez
magának.
A regényszereplői közül mégis egy szőke, félénk fiú válik igazán főszereplővé, hiszen
minden tettének fontos szerepe van a mű cselekményében. A kis Nemecsek, akit mindenki
levegőnek nézett: "Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek.
És talán éppen ez tette őt alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak." Az örökös
közlegény, aki engedelmeskedik mindenkinek, s aki nehéz helyzetekben mégis ki tudja
magát vágni. Boka az, aki megérti a kis Nemecseket, a többiek csak a mű végén döbbennek
rá, hogy milyen igazságtalanok voltak vele szemben. Boka bizalmába fogadja Nemecseket,
és szívesen osztja meg vele a titkokat. Amikor meglátogatja kis barátját a halálos ágyánál,
az öntudatlan, beteg fiú apának szólítja.
Itt fejeződik ki legjobban kapcsolatuk lényege: Boka felnőtté válik, míg a kis Nemecsek
gyermekként hal meg.
"Törte kis fejét ezen a rettenetes gondolaton, hogy nem látja többé a grundot. Gyerek
volt." Ezek a gondolatok fejezik ki leginkább a kis beteg élethez való viszonyát. A legfájóbb
számára a grund elvesztése, amely gyermeki világának legfontosabb értéke volt, s amely
miatt feláldozta saját életét. Áldozatvállalását pedig szinte értelmetlennek tekinthetjük, ha
arra gondolunk, hogy mi lesz a grund sorsa.

Molnár Ferenc műve méltán vált a magyar gyermekirodalom egyik legkiemelkedőbb

alkotásává. Ez a regény bár gyerekekről szól, de nemcsak gyerekeknek íródott. Felnőttek
számára is megrendítő és tanulságos.

GÁRDONYI GÉZA:

7/52
 EGRI CSILLAGOK

Az író

Gárdonyi Géza 1863-ban született Agárdpusztán. Apja géplakatos volt, aki a

szabadságharc idején fegyverkovácsként szolgálta a hazát. Az író nagyon büszke volt
édesapjára, akitől sokat hallott a szabadságharcról. Az egri tanítóképző elvégzése után a
Dunántúlon volt falusi tanító. A szegénység és nélkülözés évei voltak ezek, amelyekről így
vallott. "...amikor magunkra maradtunk az anyámmal, akkor megmondtam neki, hogy
szégyen, gyalázat, ez így nem mehet tovább, én nem maradok tovább tanító, ha egy
koldusnak való krajcárt se tudok félretenni..."
Így négyévi tanítás után újságírói állást vállalt Pesten. Amikor már éppen elismerték írói
tehetségét, elköltözött a fővárosból.
1897-től Egerben élt és dolgozott a világtól elzárkózottan. Ekkor írta legszebb történelmi
regényeit: a Láthatatlan embert-t (1902) és az Egri csillagok-at (1901).

A regény keletkezése: történelmi hűség

Gárdonyi regényéből gyakran idézek történelemórákon tanítványaimnak akkor, amikor

a török hódoltság korát próbálom számukra elképzelhetővé tenni. Miért tehetem ezt?
Azért, mert Gárdonyi hűen ábrázolja Magyarország történelmének ezen időszakát, olyan
csillogó színekkel elevenedik meg a török hódoltság kora regényében, hogy az gyermeket és
felnőttet egyarát magával ragad.
Az írót már diákkorában foglalkoztatta az egri vár múltja, de magának a történelmi
eseménynek a megírására csak jóval később gondolt. Amikor a kisfiával a várban sétált, és
mesélte neki az egri vitézek helytállását, a kisfiút leginkább egy Bornemissza Gergely nevű
vitéz hőstettei érdekelték. Ekkor gondolt először arra, hogy meg kellene írni ennek a
vitéznek a történetét egy regényben. És nekilátott. Szerette volna, ha regénye a lehető
legéletszerűbben ábrázolja ezt az időszakot. Ezért hatalmas kutatómunkába fogott,
adatokat gyűjtött Bornemissza Gergelyről, a pécsi kovács fiáról. Tanulmányozta a kor
történelmét, hogy minél hitelesebben ábrázolhassa a regényben megjelenő történelmi
eseményeket és történelmi személyeket.

8/52
 1899-ben pedig Konstantinápolyba utazott, hogy személyesen láthassa a Jedikulát, azaz
a Héttornyot, hogy aztán regényében visszaadhassa mindazt, amit látott. Megismerkedett a
törökök vallási szokásaival, öltözködésével, fegyvereivel, hogy aztán mindezt beleszőhesse
történelmi regényébe.

Forrásként használta fel Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról szóló énekét.
Gárdonyi 1897-ben kezdett az Egri csillagok írásához, és két évig dolgozott élete
legjelentősebb művén.

A mű rövid cselekményvázlata

➢ 1533-ban vagyunk. Jumurdzsák rabul ejti a kis Bornemissza Gergőt és

Cecey Vicuskát. A két kisgyerek azonban Gergőnek köszönhetően megszökik. Később Dobó
István segítségével rajtaütnek a török csapaton. Ekkor Jumurdzsák kerül fogságba.
Elveszik tőle talizmánját és futni hagyják. A talizmán Gergőhöz kerül.
➢ 1541-et írunk. Gergely Gábor pappal együtt megkísérli felrobbantani a felvonuló
hadban a török szultánt, de a merénylet kudarcba fullad. Gergelynek ismét sikerül
megszöknie, s közben hozzájut Eger várának titkos alaprajzához. Budán találkozik
Török Bálinttal és Cecey Évával, akivel örök hűséget fogadnak egymásnak. A török csellel
elfoglalja Budát, miközben Török Bálintot a szultán foglyul ejti, és magával viszi
Konstantinápolyba, ahol a híres Héttoronyba záratja.
➢ Gergely, miután megszökteti Évát a királyné udvarából, Mekcsey Istvánnal és
Török Jánossal Konstantinápolyba indul, hogy megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot.
Jumurdzsák veszi őket üldözőbe, a talizmánt akarja visszaszerezni. A cigány Sárközi
segítségével egérutat nyernek. Török Bálint előtt mint olasz énekesek jelennek meg, de a
szöktetési kísérlet nem sikerül. Visszatérnek Magyarországra.
➢ 1552: Évát Sopronban meglátogatja az álruhás Jumurdzsák, a gyűrű helyett kisfiát,
Bornemissza Jancsikát rabolja el. Gergely eközben Egerbe érkezik, ahol mindenki a
közelgő ostromra készül. A védők felesküsznek, és kezdetét veszi az ostrom. Gergely
találmányainak segítségével sok törököt megölnek. Jumurdzsák a várba kiabálva a
talizmánját kéri Jancsikáért cserébe.

9/52
 ➢ Éva Miklós diákkal Egerbe érkezik, és a titkos alaprajzon megjelölt alagúton
próbálnak a várba jutni. A várban közben hatalmas harc folyik. Az áruló Hegedüst kivégzik.
Éváék eljutnak a várig, de Miklós diák csak úgy tudja az őket üldöző törököket megállítani,
hogy magára robbantja a lőporraktárt. Az óriási török túlerőt Gergely tüzes csodafegyverei
is alig képesek visszatartani. Az utolsó rohamnál az egri nők is a várfalakon harcolnak,
közöttük van Éva is.
➢ Váratlanul elvonul a török tábor, Eger megmenekül. Egy török asszony hozza
Bornemissza Jancsikát, cserébe a saját kisfiáért. Újra együtt a Bornemissza család.

A regény szerkezete

A regény a következő öt részből áll:

• Hol terem a magyar vitéz?
• Oda Buda
• A rab oroszlán
• Eger veszedelme
• Holdfogyatkozás

Előkészítés
Gárdonyi Gergő gyermekkorával indítja a történetet. Az első részben megismerjük a
főhőst, környezetét, és az író bemutatja a török által feldúlt és megszállt magyar tájat.
A bátor Gergő Dobó István ajánlatára Török Bálint udvarába kerül, hogy azzá válhasson,
amire annyira vágyik: magyar vitézzé.

Bonyodalom
A következő részben már Gergely diákként találkozunk a főhőssel. A meghiúsult szultáni
merénylet után fogságba kerül, de megmenekül. A török elfoglalja csellel Budát, és
Török Bálintot magával viszi Konstantinápolyba. A magyar nép végveszélybe kerül. A török
ellen csak az összefogás segíthetne, ami azonban a főurak széthúzása miatt késlekedik.

Kibontakozás
Gergely Mekcseyvel, Török Jancsival és Évával - akit időközben feleségül vett - elindul
Konstantinápolyba, hogy kiszabadítsa Török Bálintot a Jedikulából. Olasz énekeseknek
öltözve sikerül bejutniuk a Héttoronyba, de a szöktetés végül mégsem sikerül.
A negyedik résznél (Eger veszedelme) a cselekmény szerteágazó szálai összetalálkoznak.

10/52
Az író az első három részben mutatta be azokat a szereplőket, akik Eger vár védelménél
fontos szerepet játszanak.
Ez a rész nagy izgalmakkal indul: az álruhás Jumurdzsák elrabolja Bornemissza
Jancsikát, Éva és Gergely kisfiát. Gergely eközben Egerbe érkezik, ahol a várvédők Dobó
István várkapitány irányításával készülnek a török ellen harcra, és esküt tesznek, hogy a
várat életük árán is megvédik.
1552. szeptember 29-én aztán megindul az ostrom. A hősök helytállnak, de az áruló
Hegedüs a várba engedi a törököt. Az árulót kivégzik. Időközben Éva is bejut a várba.
A törökök újabb és újabb támadásait Gergely harci találmányaival sikerül visszaverni.

Tetőpont
A helyzet az utolsó részben válik a legfeszültebbé, amikor október 13-án a török utolsó
nagy rohamra indul a vár ellen. Hatalmas harc folyik, még az asszonyok is küzdenek, forró
szurkot zúdítanak a törökökre. Éva Jumurdzsákkal küzd, és megsebesül. Miután magához
tér, férjét keresi, aki ekkor tudja meg, hogy az asszony is a várban van.
Ezen a napon eldől a küzdelem.

Megoldás
Másnap reggelre a török eltakarodik a vár alól. Az egri vár védői hatalmas diadalt
arattak, hősiesen megvédték Eger várát, az ország fontos védelmi pontját. A Bornemissza
család újra együtt van, miután Jancsikát visszacserélik egy török gyermekért.
Bornemissza Gergelyt Eger főkapitányává nevezik ki, álma valóra válik.

A szerkesztés jellemzői

A fő cselekményszál kibontakozását érdekes epizódok szakítják meg, amelyek bár

látszólag nem kapcsolódnak szorosan az eseményekhez, mégis fontos célt szolgálnak:
megerősítik, hogy a török milyen kegyetlen (temetés Gábor pap falujában), hogy a magyar
nép milyen veszélyben van (magyar foglyok a Mecsekben), bemutatják a magyar végvári
vitézek életét, a végvárak különös életét (Török Bálint bajvívása a török foglyokkal).
A mű szerkesztésében megfigyelhetők visszatérő motívumok. Ilyen például:
• a fogság és szabadulás motívuma: Gergő és Vicuska Jumurdzsák fogságába esik, de
kiszabadul. Jancsikát is Jumurdzsák rabolja el, a fiú is kiszabadul a mű végén;
• a rabság és szabadság motívuma: Török Bálint, aki feláldozza saját szabadságát,

11/52
 mintsem törökké váljon. Saját szabadságát alárendeli a haza szabadságának.
Bizonyos tárgyaknak különös jelentősége van a regényben. Így Jumurdzsák
talizmánjának, a zöldköves gyűrűnek, melyet az egész regényen át keres, és minden tettét a
gyűrű visszaszerzése irányítja. Akkor is, amikor elrabolja Jancsikát.
Hajván révén válnak ismertté a cselekmény szempontjából úgyszintén fontos tárgyak, a
rajzok. Szerencsére Gergelynek mutatja meg, aki rájön, hogy a rajzok magyar várakat
ábrázolnak, így nagy veszélyt jelenthetnének, ha a törökök kezére kerülnének. Ezért
mondja azt a hatalmas, de lassú észjárású Hajvánnak, hogy ezek a rajzok varázserejűek, és
ha mindig magánál tartja őket, megvédik a golyóktól. Eger várának rajzát azonban
magánál tartja.
Egy kis kardnak is nagy jelentősége van a regényben. A bársony tokú kardot Gergő kapta
Dobótól a mű elején bátorságáért. Később Gergely fiáé, Jancsikáé lesz. A mű végén újra
találkozunk vele, amikor Jumurdzsák bedobja a várba, hogy így adja Gergely tudtára, a fia
nála van.

A műfaj

Gárdonyi, amikor úgy döntött, hogy megírja Bornemissza Gergely történetét, már
valószínűleg tudta, hogy az több lesz egy életrajzi regénynél. Talán éppen ezért nem
választott főhősének ismert történelmi személyt. Bár Bornemissza Gergely is valóságos
személy volt, a regényben megrajzolt alakja azonban az író fantáziájának szülötte. A kor
jelentős történelmi személyei "csak" mint mellékszereplők tűnnek fel a regényben.
A vitézek hőstettének bemutatására pedig a legalkalmasabb műfaj a történelmi regény.
Ez az a műfaj, amelyben az író a terjedelmes és szerteágazó cselekményszálakat egy helyen
- a negyedik résznél - összekapcsolhatja. Ez az a műfaj, amely lehetőséget ad arra, hogy
húsz év történései jelenhessenek meg, s amelyben sok-sok gazdagon jellemzett szereplőt
vonultathasson fel azért, hogy éreztesse az egri győzelem Bornemissza Gergely mellett sok-
sok más hős érdeme is.

A szereplők: jellemábrázolás, jellemfejlődés

A regény főhőse Bornemissza Gergely, akit a könyv első oldalain mint jobbágyfiút
ismerünk meg, s akitől a könyv végén Eger főkapitányaként válunk el. Jellemének
fejlődését végigkövethetjük a regény oldalain. Láthatjuk, hogyan küzd vágya eléréséért.
Bátorságával már gyermekkorában kitűnik, és elismerést vált ki a felnőttekből. Dobó

12/52
ajánlásával így kerülhet Török Bálint udvarába, ahol apródként művelt ifjúvá válik.
Gyermekkora óta gyűlöli a törököt, és talán ez segíti a leginkább abban, hogy bármikor kész
legyen velük szembeszállni a hazájáért. Hűséges azokhoz, akik segítették akkor, amikor
erre szüksége volt, viszont megveti a megalkuvókat, a gyávákat, az árulókat. A haza
védelméért még saját érzéseit is képes háttérbe szorítani akkor, amikor az ostrom közben a
török a kisfia nevét kiáltja. Az ostrom után azoban gyengéd férjjé és apává válik, és még az
ellenség gyermekével is emberségesen bánik.
Cecey Éva Gergely hűséges társa. Őt is bájos gyermekként ismerjük meg a regény elején,
majd amikor újra találkozunk vele, bebizonyítja, hgy kész a királynő akaratával is
szembeszállni szerelméért. Később bátor és elszánt anyaként kisfiukat keresve jut a várba,
és részt vesz a harcban. Évával az élen a hős egri nők a bátorság jelképévé válnak.
A várvédők közül kiemelkedik Dobó István, a vár kapitányának alakja. A regény elején,
mint Török Bálint egyik vitézét ismerjük meg, a sorsa azonban összefonódik a főhősével.
Ő ad a kis Gergőnek egy szép kardot, és indítja el a vitézi pályán ezekkel a szavakkal:
"Légy hű vitéze a hazának!" Így válik a kis Gergő példaképévé, az ostrom napján pedig
elszántságával, higgadtságával, emberiességével igazi hőssé.
Dobó mellett Török Bálint személye is példaértékű. Alakja a rabság jelképévé válik a
regényben. A nemzet szabadsága többet ér, mint az egyén szabadsága. Török Bálint
feláldozza egyéni szabadságát, mintsem a törököt szolgálja. Hazájához mindvégig hűen
vállalja az örökös rabságot.
Az egri hősökkel szemben álló törököket Gárdonyi legtöbbször kegyetlenkedő, a
harácsolás vágyától hajtott hódítóknak ábrázolja. Kiemelve közülük Jumurdzsákot, aki a
leginkább képviseli mindezeket. A talizmánját elvakultan kereső, Gergellyel gyakran
szembekerülő, s ha kell, még gyermeket is rabló ellenségként mutatja be.

A szemléltetés eszközei

Gárdonyi regényében eleven színnel és képpel jelenik meg a magyar táj. Leírásai
egyszerűek, mégis szépek. Gergő faluját például így mutatja be: "Az a kis falu, ahová a két
gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik... A kis falut erdei fák lombozzák
körül, s a lakók azt gondolják, hogy török soha se talál oda..." Hasonlóan élményszerűen
írja le a végvárakat, ezáltal könnyedén el tudjuk képzelni a korabeli Eger várát is.

Amikor az ellenség megérkezik, az író hatalmas, látványszerű seregszemlét ad a szultán

13/52
felvonuló hadáról. Korhűen ábrázolja a török had felépítését, fegyverzetét, öltözetét.
Gyönyörű költői képek, találó hasonlatok ("Az emberek élnek, halnak a kis
rejtekfaluban, mint az erdei bogarak"), kifejezések, gondolatok mondások ("Az okos
madarász annak a madárnak sípol a legszebben, amelyiket legjobban kívánja a
kalitkájába") teszik igazán hangulatossá a regény.

Gárdonyi regénye a hazaszeretet regénye. Ez a hazaszeretet a cselekmény során főként a

tettekben nyilvánul meg, szavakba öntve pedig Dobó esküjében: "...Esküszöm, hogy a vár
és az ország védelmére fordítom erőmet, minden gondolatomat, minden csepp
véremet..."
Az író többszöri változtatás után döntött az Egri csillagok cím mellett. E cím jó döntés
volt, hiszen jelképesen fejezi ki a regény legfőbb mondanivalóját: fényes csillagként ragyog
az egri vitézek hőstette a magyar nép előtt.
Méltán vált az alkotás az egyik legismertebb és legkedveltebb magyar regénnyé.

DANIEL DEFOE:

14/52
 ROBINSON

Az író

Daniel Defoe (eredeti neve: Daniel Foe) 1660-ban született Londonban. Kalandos élete
során volt katona, iparos, kereskedő, feltaláló, lapkiadó, hajóépítő, diplomata, költő és
regényíró. Fiatal korában hajóval bejárta a Földközi-tenger országait. Vállalkozó kedve
miatt jutott adóságba, majd csődbe. 1703-ban gúnyiratot írt a protestánsok üldözéséről,
ezért háromnapi pellengérre ítélték, majd bebörtönözték. A whig-párti Defoe szabadulása
áraként a tory-párti miniszterek titkos ügynöke lett. Később újságot alapított, majd
visszavonulása után haláláig (1731) az írásnak és családjának élt. Megjelent műveinek
száma kb. 250, de nevét a Robinson Crusoe című regénye tette halhatatlanná.

A mű keletkezése

Defoe a regényt 1719-ben írta meg, mely kiadása után azonnal sikert aratott. A történet
egy részét, egy Selkirk nevű skót tengerész kalandjaiból merítette, akit kapitánya 1704-ben
bosszúból kitett a Chilétől 600 km-re fekvő lakatlan szigetre. A tengerész több mint négy
évet töltött a szigeten teljesen egyedül. Később könyv jelent meg történetéről, melyet Defoe
is olvasott, majd személyesen is beszélt Selkirkkel. Bizonyára jól ismerte Defoe egy spanyol
író könyvét is Serrano Péter tengerészről, aki hajótörést szenvedett, s megmenekülvén egy
lakatlan szigeten mostoha körülmények között élt.
Defoe a regény történetét a két hajótörött tengerész életére építette, a helyszínt Serrano
szigetére helyezte, de az események nagy részét Selkirk életéből vette. A Robinson a
világirodalom egyik legolvasottabb és legkedveltebb regényévé vált, amelynek megírásáért
egyébként az író nevetséges összeget, mindössze 10 fontot kapott a kiadójától.

A regény rövid cselekményvázlata és szerkezete

A regény tizennyolc fejezetének alcímei rövidek, tömörek, de pontosan kifejezik azokat

az eseményeket, amelyekről olvashtunk, és egyben fokozzák az érdeklődésünket.

Előkészítés - A kalandra vágyó, nyugtalan Robinson

Robinson bemutatkozik. Az apai figyelmeztetés ellenére mégis útra kel. A hajója viharba
kerül, de megmenekül.
Robinson nem tanult a történtekből, ismét útnak indul. Újabb kalandok: mórok

15/52
támadnak rájuk, rabszolga lesz, de sikerül megszöknie.

Bonyodalom - A hajótörés
Egy hajó fedélzetén Brazíliába kerül, ahol egy cukornádültetvényen dolgozik. Társaival
útnak indul, de hajótörést szenvednek. Robinson megmenekül, azonban társait nem
találja.

Kibontakozás I. - A magány
Miután rádöbben, hogy egyedül maradt, úgy dönt, megpróbálja túlélni. A hajó roncsai
közül elviszi mindazt ami menthető. Lakhelyet, berendezési tárgyakat készít magának.
Naplót vezet, majd házépítéshez lát. Állatokat szelídít meg, a véletlenül kiszóródott és
kikelt magok láttán pedig új ötlete támad: növényeket termel.
Felderítő útra indul a szigeten.
Bejárja a szigetet, s rájön, akár boldog is lehetne ezen a helyen, ha lenne egy társa.
Társa is lesz, egy papagájban, akit próbál tanítani. Csónakot készít, de nem sikerül vízre
bocsátani.
Hosszú évek telnek el szinte eseménytelenül. Újabb csónakot épít, és ezzel már sikerül
vízre szállnia.
15 év telik el magányosan a szigeten, amikor meztelen lábnyomokat pillant meg a
parton. Félelmében újabb kerítést készít.
Ismét lábnyomokat fedez fel, s egy lakoma maradványaira is rábukkan.
23 esztendeje él a szigeten, amikor puskadörrenést hall, majd egy hajóroncsot talál.

Kibontakozás II. - A társ

Hosszú magány után végre társra lel egy bennszülött személyében, akit a kannibáloktól
mentett meg, és Pénteknek nevez el.
Pénteket beszélni, vadászni tanítja, s megpróbálja leszoktatni az emberhús evéséről.
Miután már egész jól megértik egymást, Péntek elmeséli, hogy merre található az ő
"hazája". Robinson előtt felcsillan a menekülés reménye.
Péntek bebizonyítja hűségét, amikor csak Robinsonnal hajlandó visszatérni népéhez.
Ismét kannibálok érkeznek foglyokkal - köztük egy fehér emberrel - a szigetre. Robinson és
Péntek kiszabadítja a foglyokat, egy spanyolt és Péntek apját.

Kibontakozás III. - A sziget benépesül

16/52
 A spanyol és Péntek apja visszatérnek a szigetükre, hogy az ott élő spanyoloknak
felajánlják Robinson szövetségét.
Később újabb váratlan látogatók érkeznek a szigetre: egy angol hajó zendülői a foglyul
ejtett kapitánnyal, a kormányossal és egy utassal.
Robinson Péntekkel együtt megmenti a rabokat, majd tervet készít a hajó
visszaszerzésére.

Tetőpont - A menekülés eszköze

Robinson ügyes tervének köszönhetően lefegyverzik a zendülőket, és a hajót
visszaszerzik.

Megoldás - A hazatérés
Robinson Péntekkel és annak apjával 1687. június 11-én, huszonhét évi távollét után
megérkezik Angliába.

A műfaj: utazási regény

Az író ismeretlen, izgalmas, távoli tájakra kalauzolja el az olvasót regényében. A hőse,

Robinson veszélyes kalandokon megy keresztül.
Akkoriban játszódik a regény története, amikor Anglia megkezdi a gyarmatosítást.
Az ismeretlen, új világ felfedezése kitűnő lehetőséget adott Defoe-nak egy kalandokkal teli
történet megírására. Robinson alakja - bár az író fantáziájának szülőtte-, de a regény
helyszíne és az események egy része a valóságon alapul.
Valójában a könyv minden sorát igaznak érezzük, hiszen Defoe egyes számú első
személyben meséli el a Robinsonnal történt eseményeket, így az olvasó minden helyzetet
átérezhet. Az író arra törekedett, hogy a történet minél valószerűbb legyen. Ez a reális
stílus teszi olyan hihetővé Robinson minden kalandját. A regény hőse pedig minden
napjáról naplót vezet. Ezzel a naplóstílussal Defoe az élethűség látszatát kelti, nem
véletlenül tartják éppen őt a realista regény megteremtőjének.

A szereplők

A hőst a regény elején becsvágyó, önfejű, nyugtalan embernek ismerjük meg, aki
meggondolatlanul veti magát a kalandokba. Megpróbáltatásai során azonban kénytelen
önerejéből megteremteni az élet feltételeit. A magány, a leleményes, áldozatos munka, a

17/52
kitartás és szorgalom teszi Robinson alakját példaértékűvé.
Kapcsolata Péntekkel látszólag olyan, mint a jó úr és hű szolga közötti viszony, valójában
több annál. Robinson számára Péntek az igazi társat jelenti. Gondoljuk arra, amikor
félelmet érzett, mert úgy gondolta elveszítheti társát: ("Valamivel nyugtalanabb voltam
Péntek miatt, mint eddig. Úgy éreztem, hogy abban az esetben, ha visszakerülne népéhez,
nemcsak tanításomat felejtené el, hanem a hűség is kihalna belőle...")
Robinson civilizált emberként harcol a vademberek kegyetlenkedése és műveletlensége
ellen. Kormányzóként kérlelhetetlen a bűnözőkkel szemben, és mint gyarmatosító a
szigetet jogos tulajdonának tartja. Vágya mégis mindvégig az, hogy visszatérhessen
hazájába.
A regény legfőbb mondanivalója az, hogy az ember leleményességgel, szorgalommal,
munkával, akaraterővel és kitartással győzedelmeskedhet a természet felett.
Az egész emberiség története játszódik le Robinson sorsában, ahogy eljut a gyűjtögető
életmódtól a termelő életmódig, s válik a munka révén a természethez alkalmazkodni képes
emberré.
Robinson történtete azonban arra figyelmeztet, hogy a civilizáció nemcsak tárgyakból,
használati eszközökből áll, hanem az emberi együttélésből is. A regény legfőbb tanulsága
az, hogy az embernek szüksége van társakra, akikkel megoszthatja gondolatait, örömét és
bánatát.

A világirodalom egyik legkedveltebb regényének van folytatása. A második kötetben

Robinson visszatér a szigetre, amely ekkor már nem lakatlan, angol és spanyol telepesek
lakják. A viszálykodást és zűrzavart Robinson megfékezi, és mintaszerű gyarmatot szervez.
A harmadik kötet tartalmában eltér az előző kettőtől, nagyrészt Robinson filozófiai
fejtegetéseit, gondolatait tartalmazza.

JÓKAI MÓR:

18/52
 A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI

Az író

Jókai Mór Komáromban született 1825. február 18-án, Móric névre keresztelték.
Csodagyereknek tartották, igen fiatalon már versei jelentek meg, s kitűnően rajzolt.
1837- ben elvesztette édesapját, ez a csapás mély lelki megrázkódtatást jelentett számára,
súlyosan megbetegedett. 1841-42-ben a pápai református kollégium diákja volt. Itt
ismerkedett meg Petőfivel. 1842 és 1844 között Kecskeméten jogot tanult, 1846-ban
ügyvédi oklevelet is szerzett, de sohasem lépett jogi pályára.
Az első regényének (Hétköznapok, 1846) sikere után véglegesen az írói pálya mellett
döntött. Tagja lett Pesten a Tízek Társaságának, 1847 júniusában pedig az Életképek
szerkesztője lett.
1848. március 15-ének egyik főszereplője volt. Ő fogalmazta meg és olvasta fel e napon a
tizenkét pontot, este pedig ő csillapította le a Nemzeti Színházban a tüntető rendzavarókat.
Ekkor találkozott az ünnepelt színésznővel, Laborfalvi Rózával. 1848. augusztus 29-én
feleségül vette. Az író édesanyja megátkozta és kitagadta fiát, és kénytelen volt szakítani
barátjával, Petőfivel is. Ugyanis mindenki tudta, hogy Laborfalvi Rózát szerelmi szálak
fűzték színésztársához, Lendvay Mártonhoz, s azt, hogy közös gyermeküket, mint
törvénytelen gyermeket, egy intézetben neveltetve rejtegették.
A tiltakozóknak végül is nem lett igazuk: Róza gondos, férjét tisztelő, háztartáshoz értő,
ügyes gazdasszony lett. Férje mellett állt az 1848-49-es évek nehéz, sorsdöntő hőnapjaiban
is.
A szabadságharc bukása után az elkeseredés már-már az öngyilkosságba kergette az írót.
Ebből a válságos helyzetből is felesége mentette meg: férjét egy kis faluban, Tardonán
rejtette el, majd összeköttetései révén sikerült Jókai számára olyan iratot szereznie,
amelyet Klapka tisztjei kaptak 1849. október 5-én a komáromi vár feladásakor. Ez a
menlevél tette lehetővé, hogy az író büntetlenül elhagyhatta menedékhelyét. Tardonai
bujdosásáról szól Egy bujdosó naplója (1850) című könyve.
A rémuralom idején vigasztalást vártak tőle az olvasók. Kezdetben csak Sajó álnéven
írhatott. Így jelentette meg 1850-ben Csataképek című novelláskötetét. Az elbeszélések a
szabadságharc dicsőséges eseményeit idézik föl mindenféle kritika nélkül.

19/52
 Történelmi regényeiben (Erdély aranykora, Törökvilág Magyarországon, Fehér rózsa,
Janicsárok végnapjai) a 17. századi Erdély életét, a tatár és török pusztítás borzalmas
időszakát igyekezett ábrázolni. Műveinek legfőbb célja: vigaszt nyújtani, s hirdetni, ha a
magyar nép túlélte ezeket a csapásokat, nem pusztul el a világosi tragédia után sem.
Az 50-es évektől kezdve egyre jobban bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1861-ben
összehívott országgyűlésen a határozati párt képviselője lett. 1867 és 1875 között a
parlamentben ellenzéki képviselőként tevékenykedett.
Ez az időszak írói pályájának fénykora, népszerűségének csúcsán állt, anyagi helyzete
egyre jobban megszilárdult. Családi élete viszont nem volt felhőtlen, az író a 70-es évek
elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős
Lukanics Ottíliába, s már a válásra is gondolt. A házastársak konfliktusát a leány korai
halála oldotta meg.
1867 után írta legjelentősebb műveit, köztük 1869-ben A kőszívű ember fiait.

A mű keletkezése

A regény a Hon című folyóiratban jelent meg először folytatásban, s még ugyanebben az
évben önállóan is. A mű írásának és megjelenésének idején a bécsi udvar már egészen más
politikát képviselt Magyarországgal szemben, mint az 1861-es kiegyezési kísérlet
időszakában. Az októberi diploma (1860) visszautasítása után az udvar újra bevezette az
önkényuralmat. 1866-ban viszont már nemcsak a magyar középnemesség nagy része
kereste a kiegyezés lehetőségét, hanem Ausztria is. A königgrätzi vereség, s ezzel együtt a
Habsburgok kiszorulása Németországból és Olaszországból, Bécset is a közeledésre
kényszerítette.
Jókainak így "a hamuból és ködből" kellett föltámasztani 48-at. A fejlődő polgárság
egyre jobban eltávolodott a múlttól, a nemzeti hagyományoktól.
Ezzel a társadalommal állítja szembe Jókai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc
dicső korszakát, és az egyéni célokat előtérbe helyező polgárral, az egyéni célokat a
közösség érdekeinek alárendelő Baradlayakat.

A mű rövid cselekményvázlata

➢ Baradlay Kazimir főispán haldoklik, feleségének diktálja végakaratát. Az asszony a

férfi végakarata ellenére hazaszólítja Szentpétervárról legidősebb fiát, Ödönt.

20/52
 ➢ A középső fiú, Richárd Bécsben megismerkedik Liedenwall Edittel, a Plankenhorst
család szolgálósorban tartott rokonával, és eljegyzi. Jenő, a legkisebb fiú Plankenhorst
Alfonsine-nak udvarol.
➢ Ödön összeütközésbe kerül Rideghváry Bencével.
➢ Bécsben kitör a forradalom, Richárd megvédi a kolostort, ahová Editet is
elhelyezték.
➢ Baradlayné ráveszi Richárdot, hogy huszárcsapatával térjen haza Magyarországra.
Kalandos üldözés során sikerül csapatával elmenekülnie Palvicz Ottó csapata elől.
➢ Alfonsine hűséget esküszik Jenőnek, Rideghváry pedig fényes karriert ígér neki.
Baradlayné azonban őt is hazaviszi.
➢ Ödön kormánybiztosként, Richárd huszártisztként szolgál a szabadságharc idején.
➢ Az isaszegi ütközet során Richárd legyőzi Palvicz Ottót, aki utolsó szavaival arra
kéri, hogy kutassa fel Alfonsine-tól született kisfiát.
➢ Alfonsine Palvicz halálának hírére Edit előtt megfogadja, hogy elpusztítja a
Baradlayakat.
➢ Jenő a birtokon vigyázza a Baradlay család életét.
➢ Richárd és Ödön Buda ostrománál találkoznak, párbajt vívnak egymással, amit
Ödön nyer meg, ő ér először az ostromlott vár tetejére. Richárd megmenti a felrobbantástól
a Lánchidat.
➢ Richárd megtalálja Palvicz Ottó gyermekét, Károlykát, és gondjába veszi.
➢ Rideghváry behívja az orosz csapatokat, és a vésztörvényszék tagja lesz.
A szabadságharc elbukik.
➢ Ödönt elfogják, később megszökik, és a Körös-szigetre menekül.
➢ Ödön helyett Jenő veszi át a hadbírói idézést, majd elítélik és kivégzik bátyja helyett.
➢ Alfonsine közbenjár a kormányzónál, hogy Richárdot is végezzék ki, de terve
fordítva sül el, a középső fiút felmentik.
➢ Bécsben Richárd, Plankenhorsték akarata ellenére, feleségül veszi Editet.
➢ Edit hatalmas vagyont örököl, kiderül, hogy Plankenhorsték minden eddigi
ármánykodásának egy titkos végrendelet volt a mozgatója.
➢ Palvicz Károly megtagadja a segítséget, amikor húsz éve múlva anyja, Alfonsine
elszegényedve fölkeresi.
➢ Alfonsine egy kórházban Baradlaynétől tudja meg, hogy Ödön helyett egykori
rajongója, Jenő halt meg. A hírtől a nő teljesen összeroppan.

21/52
A regény szerkezete

A mű két részből áll. Az első rész 18 fejezetre, a második rész a Végszóval együtt
32 fejezetre tagolódik.

Előkészítés
Míg a Baradlay-ház egyik részében mulatozás folyik, néhány szobával odébb a ház ura,
Baradlay Kazimir haldoklik. Végrendeletét közli feleségével, azonban nem a család
vagyonáról rendelkezik, hanem fiai és felesége sorsáról. A haldokló beleszól a jövőbe.

Bonyodalom
Az összetört, gyászoló özvegy, férje halála utáni percekben megesküszik, mindenben az
ellenkezőjét cselekszi annak, amit a férfi rendelt: "...én fogadom, és esküszöm előtted,
hogy mindezen rossznak, amit ő végleheletével parancsolt az ellenkezőjét fogom
teljesíteni teelőtted!"

Kibontakozás
Baradlayné különbözőképpen és eltérő időben, de mindhárom fiát hazahozza és
hozzáfog, hogy fiait a haza ügye, a szabadságharc mellé állítsa.
Az anya hívó szavára Ödön tér haza legelőször. Hazatérése kalandos, mesébe illő utazás
a vad, orosz télben. Ödön hazatérte után - a kőszívű ember akarata ellenére - feleségül veszi
egy falusi pap, Lánghy Bertalan leányát, Arankát, s a haladó vármegyei nemesség élére áll.
Másodikként Richárdot indítja haza Baradlayné Bécsből, akiért már személyesen kellett
elmennie. A középső fiút Bécsben a forradalmi tömeg megfékezésére rendelték ki. Itt keresi
fel az anyja és győzi meg, hogy a magyar szabadságharc vitézei között a helye. Richárd
hazatérése is kalandokkal teli. Egy kolostorban hagyva szerelmét, Editet, legyőzhetetlennek
tűnő akadályokon át tér haza, s itthon részt vesz a tavaszi hadjáratban.
Az édesanyjának legkisebb fiával, Jenővel van a legnehezebb dolga. A fiú nem híve a
forradalomnak, Bécshez köti a Rideghváry által felajánlott karrier és a Plankenhorst
Alfonsine iránt érzett szerelme is. Baradlayné azonban erősebbnek bizonyul, mint a
szerelem, s mint a fényes karrier csábítása, és a legkisebb fiú is otthagyja Bécset, s hazatér
édesanyjával.
A regény első része, az Elöl víz, hátul tűz című fejezettel - melynek középpontjában a
fiúk magánélete áll - véget ér.

22/52
 A regény második részének meghatározója a szabadságharc. A Baradlay család tagjainak
életét a függetlenségi harc nagy csatái befolyásolják: a kassai vereség, a kriályerdei ütközet,
Buda ostroma. A magánélet háttérbe szorul, szinte megszűnik, s a történelem lép a helyére.
Richárd és Ödön bátor harcos, Baradlayné sérülteket ápol nemesdombi kastélyában.
Jenő az, aki tulajdonképpen kívül marad az eseményeken, a családi birtokon Ödön kis
családját vigasztalja.

Tetőpont
A mű legfeszültebb fejezetei azok, amelyekben a szabadságharc bukása után a Baradlay
fiúk sorsának alakulását követhetjük nyomon.
Ödön hosszú vívódás után használja fel a Tallérossy által szerzett útlevelet, de elfogják.
Később megszökik, smiután Boksa Gergő segítségével sikerül hazajutnia, feladja magát, s
az egész család rettegve várja az idézést és a pert.
Richárd börtönbe kerül.

Megoldás
A megoldást két véletlen hozza. A három Baradlay fiú közül kettő mindvégig harcolt a
szabadságharcban, egy viszont nem vett részt a küzdelemben.
Egy véletlen névcsere következtében Ödön helyett Jenő jelentkezik a katonai
törvényszéken, hogy családos bátyját megmentse a golyótól. Hősiesen magára vállalja az
Ödön ellen emelt vádakat, s ezzel a halálos ítéletet is.
A történet azonban még nem ér véget. Jókai igazságot oszt. Edit és Richárd
összeházasodhatnak, sőt egy újabb véletlen során kiderül, hogy a hatalmas Plankenhorst-
vagyon is az övék.
A bosszúálló Alfonsie erkölcsileg megsemmisül, s elszegényedve, Baradlayné
kegyelméből élhet egy kórházban.

A szerkesztés fő jellemzői

A cselekmény főszálát a Baradlay fiúk sorsának alakulása adja. Ehhez kapcsolódnak a

mellékszálak. Ilyen például Károlyka története, Tallérossy Zebulon története, Edit
hányattatásai.
Fontos szerepet játszanak a regény szerkesztésében az epizódok is. (Pl.: Mihály mester
kémleleplezése.) Ezek a kis, kerek, lezárt történetek vagy szorosan, vagy kevésbé szorosan

23/52
kapcsolódnak a cselekmény főszálához, vagy esetleg semmilyen szerepük nincs a
cselekmény alakulása szempontjából. Így például a cselekményt nem viszi előre Goldner
Fritz halála.
A mű szerkesztésében felfedezhető:
• az ellentétező szerkesztés: Míg Ödön és Richárd megtalálja a szerelmet, addig Jenő -
bár megtalálni véli az igazit -, mégis boldogtalan haláláig;
• párhuzamos szerkesztés: Ödön és Richárd hazatérése.

A műfaj: történelmi regény

A műben felfedezhetők a romantikus regényre jellemző sajátosságok, úgy mint:

• a váratlan fordulatok (Jenő és Ödön nevének felcserélése, Edit öröksége);
• hihetetlennek látszó kalandok (Ödön kimentése a jeges vízből...);
• túlzások (Károlyka, Alfonsine elhagyott fiának borzalmas körülményei);
• hatalmas ellentétek (túláradó szeretet-gyűlölet, bosszúvágy).
Miután a regény alapja a szabadságharc eseményeire, a történelmi valóságra épül, így a
romantikus ábrázolás mellett természetesen reális részleteket is találhatunk a műben. Ilyen
például Boksa Gergő kalandja a visszaszerzett marhacsordával.

A szereplők

A regény szereplőit csoportosíthatjuk aszerint, hogy mennyire jelentős a szerepük a

cselekmény szempontjából.
Főszereplők, akiknek a sorsát végigkíséri a mű. A regény főszereplője mindenképpen
Baradlayné. Az események középpontjában ő áll, még akkor is, ha éppen nincs jelen. Ő a
regény nagy helyzeteinek legfőbb mozgatója közvetlenül vagy fiain keresztül. Marie
asszony a szabadságharc korának nőideálját testesíti meg. Két érték fontos számára: a haza
és a család. Szigorú, mégis gyengéd és mély érzésű. A haza ügye a legfontosabb számára, ez
irányítja tetteit, és ennek rendeli alá mindenki más boldogságát. Éppen ezért nem engedi
péládul Jenőnek, hogy elvegye Alfonsine-t. A férjével, annak akaratával való
szembeszegülése pedig azt a társadalmi szembenállást tükrözi, amely a reformkor utolsó
éveire jellemző: a haladás és a régihez mindenáron való ragaszkodás összecsapása.
A negatív szereplők közül kiemelkedik - erre utal a cím is - a kőszívű ember, Baradlay
Kazimir. Olyan embernek ismerjük meg rövid jelenléte alatt, akinek nincsenek érzelmei.
Ezt jól mutatja az a jelenet is, amikor síró feleségét rendre utasítja. Noha a regény nagy

24/52
részében valóságosan nincs jelen, mégis érezzük jelenlétét egészen a mű végéig, hiszen
Marie mindvégig férje akarat ellen harcol. Férje arcképe előt zokog, és a kőszívű embert
vádolja akkor is, amikor Jenő átlőtt mellényét szorítja szívéhez: "Miért vetted el? Te vetted
el tőlem!..."
Mellékszereplők, akiknek sorsa kapcsolódik a főszereplők sorsához. Így például Edité is,
aki őszinte kamaszlány, hűséges, és aki szerelméért kockázatok vállalására is képes.
Epizódszereplők, akik egy-egy rövid időre bukkannak csak fel, bár sorsukat valójában
nem ismerjük meg, a szerepük azonban e rövid idő alatt lényeges (Mihály mester,
Mindenváró Ádám).
A szereplőket aszerint is csoportosíthatjuk, hogy hogyan viszonyulnak a haza, a
szabadságharc ügyéhez:
• vannak, akik elszántan a haza és haladás mellett állank (Baradlayné, Ödön,
Mausmann);
• mások meggyőződésből vagy önös érdekből a szabadságharc ügye ellen vannak
(Alfonsine, Rideghváry, Szalmás);
• vannak ingadozók, akiknek véleménye a történet folyamán változik (Jenő, Richárd,
Tallérossy).

Jellemábrázolás, jellemfejlődés

A regény hőseinek jelleme hatalmas változáson, fejlődésen megy keresztül a cselekmény

során.
Baradlayné, aki férjének életében, annak örökké engedelmeskedő asszony, a regény
végére jelképpé nő, ő a haza megszemélyesítője, akaraterős, céltudatos asszony, mégis
mindvégig megőrzi gyengédségét és szeretetét.
Richárd bohém huszárkapitányból és nemzeti hadsereg hősévé és szerető férjjé válik.
A legkisebb fiú, Jenő azonban álmodozó, udvari hivatalnokból önfeláldozó mártírrá lesz.
A jellemábrázolás kiváló eszköze a műben Jókai nyelve. Más "nyelven" beszélteti
Baradlaynét, mint férjét, Baradlay Kazimirt. Marie nemes egyszerűséggel, a kőszívű ember,
hideg, kemény választékossággal szólal meg. Jellemző Alfonsine beszéde és Edit hangja.
Az utóbbi hangja csupa lágyság, a jellemében is teljesen eltérő Alfonsine beszéde viszont
csak addig előkelő, míg uralkodni tud indulatain, menten közönségessé válik, amint
érzelmei elszabadulnak.
Tallérossy Zebulon sajátos nyelvezete pedig a regényben mindenkor a humor forrása.

25/52
 A mű cselekménye a történelmi események köré rendeződik. A magánélet történéseit
befolyásolja a történelem. Az író a regény végén, az utolsó fejezet címében is jelzi (Húsz év
múlva), hogy az események a mű megírásának idején, 1869-ben játszódnak. Így kapcsolja
össze Jókai a szabadságharc idejét saját korával. Ha a szereplők (Richárd, Ödön,
Baradlayné) élnek, akkora a kor eszméi - a szabadság és függetlenség - sem pusztultak el.
Jókai regénye méltán vált az 1848/49-es szabadságharc hősi eposzává, a hazaszeretet
regényévé.

MÓRICZ ZSIGMOND:
LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

26/52
Az író élete a regény keletkezéséig

Tiszacsécsén született 1879-ben, Péter-Pál napján. A falucska akkor még Csécse volt,
Szatmár megye, sőt az ország egyik legkisebb faluja. Édesapja Móricz Bálint, apró termetű,
de nagy akaratú ember, aki örökké tervezett, mindig úton volt. Édesanyja Pallagi Erzsébet,
a pap lánya, álmodozó teremtés.
1885-ben a családi vállalkozás csődbe ment. A család kénytelen volt elhagyni Csécsét, a
"boldog szigetet". A kis Zsiga nagyanyjával Túristvándiba nagybátyjához, Pallagi
Lászlóhoz, a család többi tagja pedig Prügyre költözött. Csécse után Túristvándi a kis
Móricz egész valóját kicserélte. Később így vallott erről: "Istvándi volt az én jellemformáló
kohóm."
1887 nyarán végre szüleihez mehetett Prügyre, akiket nagy nyomorban talált.
"Én tudom, hogy mikor megérkeztem, nem volt pénz a házban egy fillér se, és édesanya
abból hozott petróleumot, amit én adtam" - írta az Életem regényében. Ezt az emléket
szőtte bele később a Hét krajcár történetébe.
A család állta a vihart, az édesanya pedig soha nem tett le arról, hogy gyermekeit az
értelmiségi pályák felé terelje. Ebben segítségére volt Pallagi Gyula, ő indítja el a magasabb
iskoláztatás útjain a Móricz fiúkat. Így került Móricz Zsigmond a Debreceni Református
Kollégiumba, ahol korábban a nagybácsi is diáskodott.
A jeles bizonyítvány nem sokáig elégítette ki, többre vágyott. Fennmaradt az utókor
számára a tizennégy éves kis poétának az a könyve, amelyet pergamenfedélbe köttetett.
A keltezés: 1894. január 1. Móricz Zsigmond III. o. Benne van az első elbeszélése is, a
Karácson estéje.
A szülők később Sárospatakra költöztek, és magukkal vitték a gyermek Móriczot is.
A sárospataki három szekunda történetét több írásában is fájdalmasan emlegeti. A félévi
három elégtelen még nem volt bukás, év végére kijavíthatta volna, csakhogy itt a lelke
roppant meg.
A pataki kudarcot a Légy jó mindhalálig utolsó fejezetében írta meg, és Debrecenbe
helyezte. Miután kijelentette a szüleinek, hogy soha többet a pataki kollégiumba be nem
teszi a lábát, Gyula bácsi magával vitte Kisújszállásra, ahol igazgató volt a gimnáziumban.
Leánya, Móricz Virág azt írja róla: "Nagyon gazdag zsákmány volt számára ez a város."
Maga pedig ezt: "Az Alföldet ekkor ettem magamba." Csak édesanyjának súgta meg
Patakon, hogy író akar lenni. Kisújszálláson már egész éven át írta ötfelvonásos verses

27/52
tragédiáját, a Sertoriust.
Az érettségi után mégis Debrecenbe ment, és beiratkozott a teológiára, amelytől aztán
nagyon hamar elment a kedve. Átiratkozott a jogra, s felcsapott újságírónak.
1903-ban súlyos belső válsággal küzdött, melyet tetőzött Gyula bátyjának hirtelen
halála.
"...És akkor jött egy leány..." Holics Eugénia, Janka. 1905-ben, mikor végre Móricz
szerény fizetésre tett szert, összeházasodtak.
Néhány év alatt a magyar irodalmi életben is nagy változások történtek. Új folyóiratok
indultak. Új nevek, új írók jelentkeztek. 1908-ban megjelent a Nyugat folyóirat, köréje
csoportosultak a legtehetségesebb írók.
Ostvát Ernő, a szerkesztő Móricz Zsigmondtól is olvasott valahol egy kis elbeszélést.
Fölfigyelt rá, és üzent, hogy írjon a Nyugatba.
1908 Móricz életében a siker éve, megjelent az elbeszéléskötet, a Hét krajcár. A siker
legfényesebb bizonyítéka, hogy Ady úgy köszöntötte, ahogy annak idején Petőfi köszöntötte
Aranyt, és barátságuk is legalább olyan szorossá vált, mint hajdan a nagy elődöké.
Az 1919-es kommün idején úgy érezte, eljött a parasztság felemelkedésének ideje. Részt
vett a földosztásoknál. A diktatúra bukása után csendőrök vitték magukkal végig az egész
falun, megbilincselve. Egy hétig tartott a fogság, mely testileg, lelkileg megviselte.
Móricz író volt, az ő ügyét az irodalmi ítélőszékhez utalták át: a Kisfaludy Társaság
"számonkérő székéhez". Évek múlva nyilatkozott csak: "Igazságtalanság volt, ami velem
történt, de nem volt jogom feljajdulni, mert ezer és ezer jó magyar emberrel hasonló,
vagy még nagyobb igazságtalanságok történtek..."
A Kisfaludy Társaság 1919. december 10-én kizárta tagjai sorából. Ekkor kezdett hozzá a
Légy jó mindhalálig írásához.

A mű keletkezése

A regény talán a legnépszerűbb ifjúsági regényünk, bár valójában nem az ifjúságnak

készült.
Erre utal Móricz Virág is Apám regénye című könyvében, melyben arról ír, hogy maga az
író is csodálkozott azon, hogy az olvasók elfogadták ezt a regényt egy kisfiú történetének.

A nemrég előkerült és közismertté vált 1930-ban írt levelében maga Móricz Zsigmond így
vall erről: "Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit

28/52
írtam meg... Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv és
gyerekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam
megmutatni azt, amit éreztem. S lám, az egész világ elfogadta, s a gyermek sorsát látták
benne..."
A Légy jó mindhalálig lett az ő "perújítása", amelyben egy kisfiú lelkén át egész
szenvedését fel tudta tárni. Nagyon szerette ezt a regényt. Nagy gonddal gyűjtötte bele
emlékeit. Mikor hozzákezdett írni, két diáktársát, Medgyessy Ferencet, a szobrászt és
Csathó Kálmánt, az írót megkérte, mondják el, mire emlékeznek a közös múltból.
A mű mégis több lett, mint egy gyermekregény. Nyilas Misi tiszta gyermeki példáján
saját meggyötört lelke talált újra magára.
A művet 1920 márciusában egész éven át közölte a Nyugat. Karácsonyra könyv alakban
is megjelent. Édesanyjának dedikálta. Anyja zokogott, mikor a kezébe vette.

A regény rövid cselekményvázlata

➢ A Kollégium bemutatása. Nyilas Misi első megszégyenítése. Pakkot kap otthonról,

de a szobatársai felfalják.
➢ Misi ellopja Böszörményi bicskáját, de félelmében nem meri megtartani, így inkább
eldugja.
➢ Felolvasást vállal egy vak öregúrnál, Pósalakynál.
➢ Meglátogatja gazdag barátját, Orczyt, ahonnan később szinte menekül, mert úgy
érzi, lenézik és kinevetik.
➢ Pósalaky úr megbízza, hogy tegyen meg öt számot a lutrin.
➢ Misi Gimesiéknél jár vendégségben, itt már felszabadultabb.
➢ Házitanítóskodást vállal Doroghyéknál, ahol a lusta és kicsit butácska Sanyikát
tanítja. Megismerkedik az elszegényedett úri családdal és a szépséges Bellával.
➢ Később meglátogatja korábbi szállásadóit, Törökéket. Török János megbízza, hogy
adjon át Bellának egy szerelmes levelet. Közben ellopja Misitől a reskontót.
➢ Misi és Orczy az utcán meglesik a késve érkező latintanárt. Megszégyenítő büntetést
kapnak.
➢ Megtudja a lutriszámokat, de nem találja a reskontót.
➢ Földrajzból jelest kap, noha teljesen megnémul, amikor felelnie kellene. Gimesi védi
meg.
➢ Tornaórán megint kudarcot vall. Ekkor Orczy áll ki mellette.

29/52
 ➢ Misi, Gimesi és Orczy szövetségre lép a reskontó visszaszerzésére, miközben
hazugsággal húzza az időt Pósalaky úrnál.
➢ Megtudja, hogy Török János megszöktette Bellát, mindketten vonatra szálltak.
➢ Orczyék szakácsnőjétől megtudják, hogy felvették a lutrinyereményt. A leírás
Török Jánosra illik.
➢ Elárulja Doroghyéknak, hogy Bella János úrral szökött meg.
➢ Az igazgató maga elé rendeli, mert Orczy papája a rendőrségen feljelentést tett az
ellopott reskontó ügyében. Az igazgató megvédi.
➢ Másnap megint hívatják, most Doroghy Viola vádaskodik ellene. Az igazgató megint
megvédi.
➢ Harmadnap újból az igazgatói szobába hívatják. Az igazgató most már megelégeli a
felfordulást. Professzori tanácsot hív össze, hogy ítélkezzenek az ügyben.
➢ A várakozás ideje alatt Misi megírja első versét.
➢ A vallatás közben többször megszégyenítik. Igazságtalan vádakat vágnak a fejéhez.
➢ Megérkezik nagybátyja, Isaák Géza, aki maga is debreceni diák volt, és közben jár
Misi ügyében.
➢ A tanári törvényszék felmenti a vádak alól, de Misi már összeomlott, dacosan közli,
hogy nem akar többé debreceni diák lenni.

Önéletrajzi vonatkozások

A kis Nyilas Misiben Móricz gyermekkori önmagát formálta meg, saját diákélményeinek
szomorú emlékeit is felidézve.
A regény életrajzi mozzanataiból néhány példa:
Móricz 1891-ben kezdte - igaz betegsége miatt - másodszor a tanulmányait.
A Nagymester utcában egy tanítónál lakott, ahol néhány évvel előbb Gyula bátyja is lakott.
A kis Nyilas az első évben szintén egy tanító bácsinál lakott a Nagymester utcában.
A bőrkötéses könyv is Móricz valós élménye, hiszen nemrég került elő az író híres "Fehér
könyve". Első könyvvásárlása, a Csokonai-életrajnak megvétele is úgy történt, ahogy a
regényben. Egy tanára, Gulyás István pedig harmadikos korában beajánlotta felolvasónak a
kis Móriczot Vécsey tanácsoshoz, s tanítványt is szerzett neki.
A tanári kar néhány tagját is a kollégium élményéből formálta meg. Az igazgató, Linka
Sándor, a "vín baka" volt az, aki valójában szeretetet érzett az alacsony sorból származó
gyermek iránt. Őt is saját, egykori igazgatójáról mintázta, akit valóban a "vín bakának"

30/52
neveztek a diákok.

A regény szerkezete

A mű 12 fejezetből áll. Az epikus művek szerkezetének megfelelően a 12 fejezet a

következő egységekbe sorolható.

Előkészítés
Első fejezet: Megismerkedhetünk a főhőssel, a második gimnazista Nyilas Misivel, a régi
Debreceni Kollégium szokásaival, a coetusok diákéletével.

Bonyodalom
Második fejezet: A pakkügy a kis hőst a figyelem középpontjába állítja, és egy meginduló
bonyodalom főszereplőjévé teszi. A színhely áttevődik az iskolába, ahol Móricz a tanári kar
néhány jellegzetes figuráját is bemutatja.

Kibontakozás
Harmadik fejezet: Színhelyei fontosak az író bírálata szempontjából. Részben Pósalaky
úrnál, részben Orczyéknál játszódik. Pósalaky úr, a városi tanácsnok megjegyzései a
debreceni cívisvilág kritikájára adnak lehetőséget. Az Orczy család pedig a városi nagyúri
életet képviseli.
Negyedik fejezet: Az "elveszett reskontó". Elkezdődnek Misi megpróbáltatásai.
Ötödik fejezet: A Doroghy család tagjaival ismerkedhetünk meg. Misi gyermeki
szerelemre lobban Doroghy Bella iránt, és nagy hibát követ el, amikor megmutatja
Török Jánosnak a reskontót.
Hatodik fejezet: Küldönc szerepét kénytelen eljátszani, majd rádöbben, hogy nem találja
a szelvényt.
Hetedik fejezet: A főhős belső vívódásának ábrázolása.
Nyolcadik fejezet: A bonyodalom a fejezet második részében halad tovább, amikor
Orczy, Gimesi és Misi szövetségre lép a reskontó visszaszerzésére, melyről kiderült, hogy a
nyerőszámokat tartalmazza.
Kilencedik fejezet: Misi hazugságra kényszerül Pósalaky úrnál, és mélyen megdöbben,
amikor Bellát meglátja Török Jánossal.
Tizedik fejezet: Az események felgyorsulnak. Bella elutazik János úrral, amelynek
szintén szemtanúja lesz a kis főhős. Megtudja, hogy valaki felvette a nyereményt, a leírás

31/52
Török Jánosra illik.

Tetőpont
Tizenegyedik fejezet: A kegyetlen vallatások, a karcerbe zárás, meghurcoltatás.

Megoldás
Tizenkettedik fejezet: A cselekmény minden bonyodalma megoldódik. Megérkezik Géza,
Misi bátyja, és tisztázza főhős dolgait. A tanárok kibékülnek, Doroghyék sorsa jóra fordul.
A lélekben összetört Misi pedig elmondja legfőbb vágyát, hogy költő akar lenni, az
"emberiség tanítója". Arra a kérdésre pedig, hogy mire akarja majd tanítani az
emberiséget, halkan azt feleli: "Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig..."

A műfaj: lélektani regény

A kis főhős belső vívódásai végigkísérik a mű cselekményét. Lelki fejlődésének egyik

fontos színhelye a Doroghy család. Itt válik tanítóvá, itt veszik először felnőttszámba, és itt
ébred fel benne először a másik nem iránti vonzalom.
Misi jellemének fejlődése a körülötte lévő világ igazságtalanságának felismeréséből
adódik. Sokáig úgy hitte, hogy a felnőttek világa jobb, mint a gyermekeké, de az események
sodrában rá kell döbbennie ennek az ellenkezőjére. A kegyetlen vallatások után pedig
lelkileg teljesen összeomlik. A sértések és az igazságtalan bántások után kijelenti, nem akar
többé debreceni diák lenni. Lemond arról, ami addig a legbüszkébbé tette.
Az utolsó oldalakon azonban kiderül, hogy semmilyen megaláztatás, bántás és csalódás
nem tudja eltéríteni attól, amit az édesanyja vár el tőle: hű maradni önmagához és az
igazsághoz. Ez a regény legfőbb mondanivalója.

Társadalomábrázolás

Móricz a korabeli társadalomról alkotott véleményét a szereplők élményei, gondolatai

alapján közli. Maga a II/b osztály a századforduló debreceni társadalmának kicsinyített
mása.
Misi szegény, iparos családból való gyermek, K. Sánta napszámos, Titkos Gyuri cívis,
Doroghy dzsentri, Orczy az úri réteg képviselője. Helyzetük épp olyan az iskolában, mint a
felnőtteké az életben. A tanári kar az uralkodó osztályt képviseli a regényben.
A Doroghy család tagjainak bemutatása pedig lehetőséget adott a lecsúszott

32/52
dzsentrivilág ábrázolására. A család utolsó esélye "a régi boldogság elérésére", a
felkapaszkodásra a lusta és kicsit butácska Sanyika.
Misi felnőttekkel kapcsolatos megfigyeléseiből, élményeiből alakul ki az író kritikai
társadalomábrázolása.

TAMÁSI ÁRON:
ÁBEL A RENGETEGBEN

Az író

33/52
 Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán szegény, székely földműves
családban. A hadiérettségi után az olasz fronton teljesített szolgálatot. Jogot tanult, majd
átiratkozott a kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára.
Első novellája 1922-ben jelent meg. 1923-26 között Amerikában élt. A sikert 1932-ben az
Ábel a rengetegben című regénye hozta meg számára. 1944-ben Budapestre költözött.
1945-47 között a parlamenti tiszteletbeli képviselője. 1949 után néhány művét betiltották.
1953-ban jelent meg újabb műve, A Bölcső és bagoly című önéletrajzi munkája. Később
hazatér szülőföldjére, a Székelyföldre.
Utolsó művét nagy betegen írta. 1966-ban halt meg, szülőfalujában helyezték végső
nyugalomra.

A mű keletkezése

A regény 1932. december 15-én jelent meg, és kirobbanó sikert hozott az írónak. Később
a művet az Ábel az Országban és az Ábel Amerikában című regényekkel trilógiává bővítette.
Tamási Áron műveiben az erdélyi szegénység életét, a székelyek bölcsességét, furfangos
észjárását ábrázolta.
A regényben egyes szám első személyben mondja el a történetet, ezzel teszi Ábel minden
kalandját átélt, valójában megtörént eseményé.

A mű rövid cselekményvázlata és szerkezete

A regény négy fejezetből áll. Az első rész pontos idő- és helymeghatározással kezdődik.

Előkészítés
➢ Ábel szüleivel a "nagy káposztatermelő" faluban, Csíkcsicsóban él. Az édesapja
közbirtokossági erdőpásztor, s csak akkor jár haza, ha "elfogyott az elesége". Ez a nap
éppen az a nap.
Az apa megérkezésétől igazi székelyes tréfálkozás veszi kezdetét, amelynek azonban
fontos és komoly célja van: előkészíti Ábelt életének megváltozására.

Bonyodalom
➢ Ábel bátorsága bizonygatás után nem hátrálhat meg, amikor édesapja bejelenti,
hogy erdőpásztornak szegődtette Hargitára, a bank erdejébe.

34/52
Kibontakozás
➢ Másnap együtt indulnak el a rengetegbe. Megérkezés után Ábel berendezkedik kis
kunyhójába. Társra is lel, Bolha, a kóbor kutya személyében.
Kezdetét veszi a pásztorkodás és az ismerkedés.
➢ Később vágyai is teljesülnek: lesznek puskái, majd könyvei, melyeket Pali bácsi hoz
neki egy nagy szekér fáért cserébe. Ezek lesznek az értékes kincsei.
➢ Édesanyja és édesapja is meglátogatja, majd egy izgalmas vadkanvadászaton is részt
vesz. S közben beköszönt az ősz: "Új világ szakad a Hargitára..."
➢ A kalandok sorát a páter és társai nyitják meg. Megtanítják a puskával bánni, és
füzetei helyett, aminek egy részét a tűzbe vetették, értékesebb könyveket ígérnek. Márkus,
akivel később Ábel jó barátságot köt, hoz is neki egy láda könyvet.
➢ Ábelt egy Fuszulán nevű román ember becsapja egy hamisítvánnyal, de az igazgató
úrral sikeresen elfogják a csalót.
➢ A bank pénztárosa másnap egy csendőrrel érkezik a kis házikóhoz.
Ábel hargitai életének egy új szakasza a "keserves téli szakasza" veszi kezdetét.
➢ Megtudja a pénztárostól, hogy Fuszulán megszökött, a csendőr pedig ott marad vele.
➢ Rossz hír érkezik otthonról: édesanyja nagyon beteg, édesapja ápolja.
➢ Surgyélán, a csendőr lelő egy sast, amit megesznek, és a húsától megbetegednek.
➢ Míg Ábel lábadozik, a csendőr titokzatos utakra jár.
➢ Később kiderül, hogy összebarátkozott a csaló Fuszulánnal.
➢ Ábel összetalálkozik egy "amerikás" magyarral, akitől egy zászlót kap. A fiú egy
fenyőfa legtetejére tűzi ki a "szabadság zászlaját".
➢ Édesapja tragikus hírrel érkezik. Ábel édesanyja meghalt.
➢ Fuszulán és Surgyélán visszatérnek.
➢ Ábel édesapjával együtt Szeredára megy a bankba. Tanulságos út lesz a fiú számára.
➢ A bankigazgató csendőrökkel várja a rablókat a kis háznál, de azok csak akkor
érkeznek meg, miután a csendőrök távoztak.
➢ Ábel átesik a "nagy keresztelőn".

Tetőpont
➢ A nagy beteg Márkust gyógyulni Hargitára hozzák, akinek prédikációja jó útra téríti
Fuszulánt és Surgyélánt. Önként feladják magukat a csendőröknek.
➢ Márkus Ábel kezei között hal meg.

35/52
Megoldás
➢ A kisház kulcsának és zárjának jelképes leadásával Ábel befejezi az
erdőpásztorkodást. Hazatér.
➢ Édesanyja sírjánál megfogadja: "...a szegények és az elnyomottak zászlaját fogom
örökké hordozni, bármerre vezéreljen is utam."

A műfaj: pikareszk regény

A pikareszk regény a kalandregény egyik típusa, mely a 16. században Spanyolországban

keletkezett. Naturalisztikus történet, melynek hőse fiatal férfi, aki felnőtté válásáig sok
viszontagságos kalandon megy keresztül.
Ábel , a főhős elvonul a világtól, egymaga száll szembe a megpróbáltatásokkal, kiállja az
emberi helytállás próbáját, és a mű végére felnőtté válik.
A regény történetén a robinzonádok sajátos hatása is érződik. A robinzonád a
kalandregény válfaja, melyben a magányos hős egy lakatlan szigetre kerül, és ott él a
civilizációtól elzárva. Elnevezését Defoe: Robinson Crusoe című műve szolgáltatta.
Tamási is kimozdítja hősét az addigi társadalmi környezetéből. Ábel magányosan él a
rengetegben, saját fenntartására csak az alapvető dolgok, eszközök a biztosítottak.

A szereplők

Ábel a gyerekkor és felnőttkor határán áll, alig tizenhat éves, amikor megismerjük.
Otthon hagyja a szüleit, egyedül marad, és ezzel a felnőtté válás útjára lép. A rengetegben
aztán kiállja a próbát. Fegyvere az ész, s mindvégig elutasítja és megtagadja az erőszakot.
Fiatal kora ellenérea székely emberekre jellemző hatalmas bölcsességgel rendelkezik.
Édesanyja halálhírét is szomorú bölcsességgel veszi tudomásul, az igazi fájdalmat belül
érzi.
Édesapjával való viszonya is sokat változik a regény során. A mű elején az apa, ahogy azt
kell, gyermekként kezeli Ábelt, sokat élcelődik vele. A Hargitán való együttélésük azonban
bebizonyítja számára, hogy a fia időközben felnőtt. Bár ezt az észrevételét bölcsen próbálja
titkolni fia előtt: "...Az apa örökké nagyobb a fiánál..."
A rengetegben megismert felnőttek közül Ábelnek a Surgyélánnal való viszonya
legellentmondásosabb. A csendőr okozza a legtöbb fájdalmat Ábelnek a Hargitán, a kis hős
mégis megpróbálja megtalálni benne a jóságot. A sassütés közben például ilyen gondolatra

36/52
jut: "...Ebben a nagy kopasztó buzgalomban Surgyélánt is kezdtem megszeretni..." Bár ez
az érzés később elhamarkodottnak tűnt.
A megismert felnőttek közül Márkus kerül hozzá a legközelebb. Meghatja az árva fiú
sorsa, egy kicsit saját sorsára emlékezteti. Barátságot kötnek, majd a fiú halálakor Ábel
mély fájdalmat érez.
A megismert embereken kívül Ábel Hargitán töltött életében fontos szerepet játszanak
az állatok. Bolha a hűséges barátot, a macska az otthon nyugalmát, a sas viszont a félelmet,
az erőszakot jelenti a fiú számára.

A regény nyelvezete, stílusa

"Az én írói természetemre különösen jellemző, hogy székelynek születtem" - vallotta

Tamási Áron. A regény sajátos nyelvezetét a székely nyelvjárás jellemzői adják. A székely
emberekre jellemző "ízes" beszéd adja a regény igazi varázsát. A metaforikus
szóhasználattal jellemzi az író a furfangos székelyeket. A táj bemutatását találó
hasonlatokkal, az évszakok változását megszemélyesítésekkel teszi hangulatossá.
Látványos párhuzamot von az író az idő egyre zordabbá válása és Ábel életének egyre
rosszabbra fordulása között.

A Tamási által képviselt erdélyi magyarok sorsáról sokáig nem lehetett beszélni, az író
azonban műveiben mindvégig a népek barátságát hirdette, s a kölcsönös megértést és
jogegyenlőséget képviselte.

MÓRA FERENC:
KINCSKERESŐ KISKÖDMÖN

Az író

Móra Ferenc 1879-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja elszegényedett

37/52
szűcsmester volt. A helyi gimnázium elvégzése után Budapeseten egyetemre járt. Tanári
oklevelet szerzett, de csak egy évig tanított. Szegedre került a Szeged Napló című újsághoz.
1917-től könyvtár- és múzeumigazgató,ba gyerekek tanításáról azonban soha nem mondott
le, Betűország virágoskertje címen tankönyvsorozatot írt. Gyermekversei, meséi tették
ismertté a nevét (Csili csali Csalavári Csalavér, Dióbél királyfi, Nádihegedű). 1932-ben a
Szegedi Egyetem díszdoktorává avatták.
Regényeinek többsége az alföldi, szegedi és Szeged környéki parasztság életét mutatja be
(Négy apának egy leánya, Hannibál föltámasztása). Legismertebb regényeiből (Rab ember
fiai, Ének a búzamezőkről) filmváltozat is készült.
1934-ben halt meg Szegeden.

Életrajzi vonatkozások

A regény 1917-ben jelent meg. A paraszti nyomor, a szegénység, a szülői szeretet

regénye.
Az író gyermekkorának számos emlékét őrzi a könyv. Az író édesapja is szűcs votl, ahogy
a regényben a kis Gergő édesapja. Móra Ferenc továbbtanulásának majdnem akadálya lesz
a szegénység, de tehetsége és szorgalma alapján mégis bejut a gimnáziumba. A regényben
Gergőt az édesanyja tanítja a betűvetésre, nem jár iskolába, mert az "drága dolog". A kisfiú
alakjában saját magát rajzolja meg az író.

A mű rövid cselekményvázlata

Szépen szóló muzsika

➢ Gergő kis húga nagyon beteg, torokgyíkja van. Szeretné megkapni bátyja
körtemuzsikáját, de Gergő éjszaka visszalopja tőle. Reggelre Marika meghal, s Gergő úgy
érzi ő a bűnös.
Az író bemutatja a családot. Az édesanya végtelenül szereti Gergőt. Az apa türelmes.
A fiút irigynek ismerjük meg, de van lekiismerete.
A cinegék királya
➢ Gergő Messzi Gyurkától hall a csodálatos cinegekirályról, s amikor ő fekszik lázas
betegen, képzeletében ez a madár űzi el a halál fekete hollóját.
Az író ebben a részben Messzi Gyurkát, a csőszt helyezi a középpontba, aki az édesapa
szerint a cinegekirályról szóló mesével ámítja a kisfiút.

38/52
Az ősök kincse
➢ Beállít a malomházba a "bűbájos" Küsmödi, és eleszi Gergő elől az ételt. Az ősök
kincséről beszél. A kisfiú fantáziáját felgyújtja a kincs. Az öreget az apja zavarja el a háztól.
A "bűbájos" Küsmödi huncut ember. Félelmetesnek akar látszani, és elhitetni másokkal,
hogy csodatevő hatalma van. Még Gergő édesanyja is hinni véli azokat, amiket mond.
Az apa azonban füllentősnek tartja.

A sarkantyús csizma
➢ Gergő szeretne egy pár sarkantyús csizmát. Az édesapja vesz neki.
Ebből a részből megtudhatjuk, hogyan járt a fiú, amikor apja intése ellenére urat
játszott.

Hogyan tanultam meg olvasni?

➢ Télen a befagyott ablakon tanulja a kis Gergő a betűvetést. A KINCS szóban fordítva
írja az S betűt.
➢ Gergőt nem adják iskolába, mert az "drága a szegényembernek", de kiderül, hogy
Gergő nem is akar iskolába járni, nem tanulással, hanem a talált kincs által szeretne
emberré lenni.
Az író ezt a részt saját életéből merítette, szegénységüket érzékeltetve, s édesanyja iránti
háláját kifejezve.

A gyémántcserép
➢ Gergő sokat olvas. A padláson talál egy üvegcserepet, amin keresztül
szivárványszínűnek látja a világot. A csodálatos kincset a jó Istennek ajándékozza, mert úgy
látja az oltárképen, hogy a jó Isten szomorkodik.
Ennek a résznek a tanulsága, hogy nem az ajándék értéke a fontos, hanem a szív és a
szándék, amivel adjuk. Ismét megtapasztalhatjuk, hogy Gergőnek van szíve, és nem önző,
ahogyan megismertük a mű elején.
Miben lakik a magyar tündér?
➢ Édesapja Aladdin történetét hallva elmeséli Gergőnek, hogy a magyar gyerek
tündére nem lámpásban, hanem ködmönben lakik, és ha megígéri a fiú, hogy nem beszél a
tündérről, őszre varr egy ilyen ködmönt neki.
A szülői odaadás és szeretet megnyilvánulásait fedezzük fel ennek a résznek minden
sorában. Gergő még mindig csodát vár, így akar kincshez jutni, az édesapja tehát bölcsen

39/52
csodaködmönt ígér neki, s így próbálja fiát az élet "kincseivel" megismertetni.

Az utolsó öltés
➢ Gergő alig győzi várni az utolsó öltést. Lesi, hogy mikor bújik a tündér a ködmönbe.
A ködmönre rákerül a malomház is, hogy a kisfiú mindig az otthon melegét érezze.
Apja elkészül az utolsó öltéssel és meghal. Gergő azzal vigasztalódik, hogy apja szívéből
költözött a tündér a ködmönbe.

Megy a ködmön világgá

➢ A módos Bordács keresztapa veszi magához a fiút, de kisbéres helyett tartja maga
mellett, enni sem igen ad neki. Amikor a ködmönét is el akarják venni, Gergő megszökik
tőlük.
Megismerhetjük a gazdag, kapzsi és kétszínű keresztapát. A kisfiú ebben a részben végre
átlát a gazdagokon. Érezzük az ellentétet a szegények szeretetteljes élete és a gazdagok
lelketlen élete között.

Csontos Szigfrid
➢ Gergő a városka könyves- és mézeskalácsboltjába áll be segédnek. Örül, hogy itt
kedvére olvasgathat. Amikor egy kisfiú éppen a kedvenc könyvét akarja megvenni,
mézeskalácsot ad helyette ingyen. A boltos elzavarja.
Gergő úgy dönt tehát, hogy maga szerzi meg, saját két kezével a szerencséjét. Amikor
kedvenc könyvét nem adja, úgy érezzük, mintha ismét az önző Gergőt látnánk.

Malvinka
➢ Malvinka, a varrónő veszi maga mellé, akiről Gergő azt gondolja, hogy tündér.

Megurasodom
➢ Malvinka "urasan" tartja Gergőt, aki igyekszik megszolgálni a jóságot.
Malvinka ugyanolyan szeretettel bánik a kisfiúval, mint anank édesanyja. E két résznek
a középpontjában szintén a szegények és gazdagok életének összehasonlítása áll.

Gá-bor-ka, Gá-bor-ka

40/52
 ➢ Gergő iskolába kerül. Ő is kap csikorgós csizmát, de az a varga fiának, Gáborkának a
nevét csikorogja. Amikor Gáborka meghal, a jószívű varga Báró cigány rajkóinak ingyen
készít csizmákat.
Gergő Cötkény varga válaszát hallva kezdi sejteni, hogy: "miféle tündérek laknak az
emberi szívben". Ennek a résznek a története is újabb bizonyíték arra, hogy a szegények
összetartanak és segítik egymást.

Puli
➢ Gergőt csúfolják az iskolában. Messzi Gyurka ad neki egy csodakalapot, amitől újra
tudja a leckét, mint a vízfolyás, a nagy Cintulát is földhöz csapja.
Ennek a résznek a középpontjában ismét Messzi Gyurka alakja áll. Újabb tulajdonságait
ismerhetjük meg. Gyurka úgy véli, hogy Gergőből hiányzik az önbizalom, ezért adja a
csodakalapot a fiúnak. Gergő újra a bűvölet hatása alá kerül, és megnő az önbizalma. De
Messzi Gyurkáról az is kiderül, hogy becsületes, amikor elárulja a fiúnak, hogy a kalapnak
nincs semmi varázsereje.

Néha a bő ködmön is szorít

➢ Amikor játék közben Gergő nem akarja megismerni a nehéz terhet cipelő néniben az
édesanyját, a ködmön elkezdi szorítani. Amikor odaszalad, hogy segítsen neki, a tündér
azonnal meglazítja a ködmönt.
Gergőben megszólal a lelkiismeret, amikor gazdag barátai előtt megpróbálja megtagadni
édesanyját. Bár szégyelli a szegénységét, de végül győz a lelkiismerete, és először kezd el
gondolkodni a kalapon és a ködmöntündéren.

A bűbájos előkerül
➢ A városka piacán új árus tűnik fel, a bűbájos Küsmödi, aki vadmadarak tojásait
árulja. Az öregembert Cintula megtréfálja, amikor ezüstpénzt ejt az egyik feltört tojásba.
A mohó Küsmödi összetöri az egész portékáját, de a pénzt nem találja.
Gergő ismét gondolkodóba esik, amikor a társai nem veszik komolyan Küsmödit.
A mesék világa lassan szertefoszlik benne.

A kis bice-bóca
➢ Az iskolába új diák érkezik, Pálistók Peti, a kis bice-bóca. Nem tud hazamenni
ebédelni Küsmödihez az óbányába, de minden gyerek hoz neki valamit az ebédjéből. Gergő

41/52
rögtön összebarátkozik vele.

Péter apó
➢ A kis bice-bóca révén Gergő megismerkedik Péter apóval, aki a bányában dolgozik,
és egyszer le is viszi Gergőt magával.

Az égbelátó
➢ Karácsonyra a tanító távcsövet ígér a legjobb tanulónak. Gergő, hogy legyőzzze a
beteg Petit, beleront barátja dolgozatába. Délutánra ő is megbetegszik, és amikor a
távcsőbe néz, nem lát mást, csak sötétséget.

Elvisz a porkoláb
➢ Gergő el akarja vinni az égbelátót a kis bice-bócának az óbányába, de eltéved. A téli
éjszakában beomlik a föld alatta, azt hiszi, elvitte a markoláb.

A kövek megszólalnak
➢ Az óbányában bolyong, azt hiszi, hogy a bányacsőszt hallja, csak később jön rá, hogy
az öreg Küsmödi beszél Petihez. A beteg kisgyereknek az öreg az utolsó falatokat is a
szájába adogatja, pedig ő sem evett négy napja semmit. Gergő kis barátja mellé csempészi
az égbelátót, és karácsonyi ajándékul a ködmönét. Ebben a pillanatban hatalmas robbanás
rázza mega bányát, és mindkettőjüket betemeti.
Gergő szívében egy rövid időre újra úrrá lesz az önzés és irigység, de legyőzi, és
megpróbál mindent jóvátenni. Az unokáját mindennél jobban szerető nagyapó csodálatot
kelt a fiúban. A kis bice-bóca szavai pedig felébresztik Gergőt: kincset csak becsületes
munkával lehet szerezni.

Ünnep a malomházban
➢ Küsmödi gyújtotta meg a mécsessel a szivárgó gázt, az robbantotta föl a bányát.
Gergőt és Petit kórházban ápolják, hónapok telnek el, mire felépülnek.
➢ A malomházban ünnepi libasült készül, de a jószívű édesanya odaajándékozza Báró
cigány rajkóinak, mire a vendégek megérkeznek, cserébe Báró cigány a kincskereső
kisködmönnek azt a darabját adja vissza Gergőnek, amin a malomház van kivarrva.

42/52
Gergő a temetőbe siet vele az édesapja sírjához.
Az utolsó részben a regény szereplői mind együtt vannak. Az író még utoljára
felsorakoztatja őket, hogy elbúcsúzhassunk tőlük.

Jellemábrázolás, jellemfejlődés

Gergőt, a főhőst a mű elején önző kisfiúnak ismerjük meg, a regény végére azonban
másokért akár az életét is feláldozni képes ifjúvá vált. Nem feledte édesapja intését, és szót
fogadott a ködmöntündérnek, azaz saját lelkiismeretének. Édesapja sírjánál saját maga
fogalmazta meg, hogy az életben mi is a valódi kincs: "Én addig hurcoltam a ködmönt,
míg megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember." Ez a kincs pedig a
szeretet. Az apai tanítást is megértette: "A szeretet az élet".

Regényében Móra Ferenc a szegények sorsát megrázóan és mégis sok-sok kedvességgel

ábrázolja. Az író jól ismerte ezta világot, átélte a szegények sorsát, regényének üzenete
pedig az, hogy az emberek egymás iránti szeretete a legnagyobb nyomorúságot is
elvislhetőbbé teszi.

ERICH KÄSTNER:
A KÉT LOTTI

Az író

Erich Kästner 1899. február 23-án Drezdában született egy elszegényedett

nyergesmester fiaként. Tanulmányai befejeztével tanítói oklevelet szerzett. Részt vett az

43/52
első világháborúban. 1927-ben Berlinbe költözött. A 30-as években az akkori hatalom sokat
zaklatta, könyvei sem jelenhettek meg.
A második világháború után Münchenben kabarét és ifjúsági lapot alapított. Igazán
híressé ijfúsági regényei tették, melyek közül az Emil és a detektívek című jelent meg
legelőször 1928-ban. Később ijfúsági regényeinek hősei is talpraesett gyerekek, akik
meghiúsítják a felnőttek különféle mesterkedéseit. Ijfúsági regényeken kívül írt verseket,
sanzont, tragikomédiát. 1974-ben tüdőbajban halt meg.
Kästner így vallott arról, hogy miért kezdett gyermekek számára írni: "...kiírthatatlan
szükségét érzi, hogy gyermekeknek meséket meséljen. Ez mérhetetlenül jólesik neki. Mert
a gyerekek olyan közel állnak még a jóhoz, mintha lakótársai lennének. Csak meg kell
tanítani őket arra, hogy a kilincset óvatosan nyomják le, és nyissák ki az ajtót."
(Erich Kästner: "Kästner Kästnerről", Kétnyelvű Kiskönyvtár)

A regény rövid cselekményvázlata

Első fejezet
Az események a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődnek. Egy csapat
gyermekleány, köztük a kilencéves, vadóc, csupafürt Luise Pallfy, az "újakat" várják. Húsz
kisleányt Dél-Németországból. És az újak megérkeznek, köztük a szigorúan befont
copfokat viselő, komoly Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luise-ra. A gyerekek és a
felnőttek között is egyaránt nagy a meglepetés. Elindulnak a találgatások, és a történet
egyre izgalmasabbá válik.

Második fejezet
A két megzavarodott és eleinte egymással ellenségesen viselkedő kislány később
fegyverszünetet köt. Úgy döntenek, megismerik egymást. A fejezet végére egy fénykép
segítségével kiderül a titok: "-Az én anyukám... - A mi anyukánk!" A titokra Ulrike
kisasszony és az igazgatónő is rájön, de úgy döntenek, nem játsszák a sors szerepét.
A szálak hagy bogozódjanak ki maguktól, hiszen a kiderült igazság még sok-sok izgalmas
kérdést vet föl.

Harmadik fejezet
Luise és Lotte most már minden percben együtt vannak. Próbálják megismerni egymást
és a másik meséi által az "elvesztett" szülőket. Ha nem mesélnek, akkor pedig azon

44/52
gondolkodnak, hogyan fejthetnék meg a nagy titkot: "miért nincsnek együtt szüleik?"

Negyedik fejezet
A szünidő a végére jár, s hamarosan eljön a búcsú ideje is. Az események azonban most
válnak csak igazán igzalmassá: az ikerpár ugyanis elhatározza, hogy szerepet cserélnek.
"Lotte Luise-ként utazik Bécsbe. Luise pedig Lotteként Münchenbe." A főpróba jól sikerül a
kerti ünnepélyen senki nem veszi észre a cserét.

Ötödik fejezet
Lotte-Luise Bécsben, Luise-Lotte pedig Münchenben ismerkedik az új környezettel.
Nagyon boldogok, mert visszakapták "elvesztett" szüleiket. Az író ebben a fejezetben meséli
el az olvasóknak a nagy titkot, végre megtudhatjuk, hogy miért váltak el a szülők.

Hatodik fejezet
A dolgok nem teljesen úgy alakulnak, ahogy azt a két lány eltervezte. Mindketten
problémákba ütköznek. Luise-Lotte "elfelejtett" főzni. Lotte-Luise pedig megismerkedik
Irene Gerlach kisasszonnyal, akiről Luise nem mesélt.

Hetedik fejezet
Hetek múlnak el, és nagy változások történnek. Lotte-Luise jelleme tanárai szerint
bámulatos változáson ment keresztül. Luise-Lottének azonban "figyelme, rendszeretete és
szorgalma újabban aggasztóan hanyatlott". A szülők még mindig nem sejtettek semmit,
és tulajdonképpen mindketten örömmel vették gyermekük változását.

Nyolcadik fejezet
Lotte-Luise nagy problémával kerül szembe, amikor az édesapa bejelenti, hogy feleségül
veszi Gerlach kisasszonyt. A kislányt annyira megviseli a hír, hogy megbetegszik.

Kilencedik fejezet
Az izgalom eléri a tetőfokot. A lányok édesanyjának véletlenül kezébe kerül a lányokról
készült fénykép, amelyet még a Bühl-tavi fényképész készített, és elküldött egy
magazinnak.
Éppen annak, ahol Körner asszony dolgozik. A titok kiderül, Luise mindent "meggyón"
az édesanyjának.

45/52
Tizedik fejezet
Luise és édesanyja Bécsbe utaznak, mert aggódnak a beteg Lotte miatt. Újra együtt a
család.

Tizenegyedik fejezet
Lotte felgyógyulása utána a család együtt ünnepli a lányok születésnapját, amelyen az
ikrek előállnak születésnapi kívánságukkal: örökre együtt szeretnének maradni.

Tizenkettedik fejezet
A lányok terve sikerült, anyuka és apuka újra összeházasodtak. Az "újrasütött'" házaspár
pedig boldogabb, mint valaha. A lányok nemcsak boldogok, hanem büszkék is, mert: "...mi
is lett volna a szegény szülőkből, ha a gyerekek nem lettek volna..."

A regény szerkezete

A regény 12 fejezetének mindegyike előtt érdeklődési felkeltő, az eseményekre utaló,

rövid humoros mondatok állnak. Az író pedig egy-egy részben kiszól, megszólítva az
olvasót, mintegy a történet részesévé téve ezzel őt.
Az előkészítést izgalmas jelenetekkel a bonyodalom követi, amikor is Luise és Lotte
felismeri egymásban a testvért, szerepet, szülőt cserélnek, és kezdetét veszi a tervük
megvalósítása, a cselekmény kibontakozása. A cselekmény szála kettéválik, és az író az
egymástól távolra kerülő testvérpár életét felváltva mutatja be. Amikor az események elérik
a tetőpontot Luise lelepleződésével és Lotte megbetegedésével, izgatottan várjuk mi lesz a
két lány sorsa. A mű megoldása mindenkit megnyugtat, az olvasó a szereplőkkel együtt
örülhet, és válhat talán egy kicsit boldogabbá.

A szereplők

A két kislányban, bár ikrek, eltérő egyéniség lakik. Lotte a zárkózottabb, komolyabb, és
aki kénytelen volt dolgozó édesanyja mellett gyermekként önállóvá válni. Luise-t
környeztete teljesen más jellemvonásokkal ruházta fel. Vadóc, cserfes, mindig vidám
kislányként ismerjük meg. A szerepcsere azonban megköveteli, hogy mind a ketten
változzanak, azonban régebbi vonásaikat természtesen teljesen egyikük sem vetkőzi le.

46/52
A ragaszkodás és a szüleik iránt érzett szeretet pedig mind a két lány jellemvonásában
közös. Ezek az érzések diktálják valójában minden cselekedetüket.
Érdekes a két szülő jellemének változása is, miután - bár nem tudnak róla -, másik
gyermeküket kapják vissza a nyaralás után. Ludwig Palffy, a művészember, aki úgy véli,
csak magára van szüksége, és a házasságát is botlásnak minősítette, Lotte hatására érezni
kezdi a család hiányát.
Az anya, Luiselotte is megváltozik Luise közelében. Vidámabbá, derűsebbé válik, még
munkájától is hajlandó elszakadni azért, hogy gyermekével együtt lehessen.

Erich Kästner regénye nemcsak gyermekeknek szól. A legfőbb mondanivalója: a szülők

által elkövetett hibákat gyakran a gyermekek is helyrehozhatják, akik még őszintén tudnak
szeretni. És ki az, aki legjobban szenved a szülők válásától? A gyermek. Tehát a regény
legalább annyira szól a felnőtteknek is, mint a gyerekeknek, hiszen olyan kérdést vet föl,
amiben legnagyobb felelőssége a szülőknek van.

FEKETE ISTVÁN:
TÜSKEVÁR

Az író

Fekete István 1900. január 25-én született Göllén. Édesapja ebben a faluban volt tanító.
Kaposvárra járt középiskolába. Az első világháború során, 1917-ben, behívták katonának.

47/52
A hadiérettségi után a gazdasági akadémián tanult tovább.
Tanulmányai befejezése után Bakócra került erdő- és mezőgazdasági segédtisztnek.
Később az ajkai uradalom vezetésével bízták meg. Itt kezdett el írni. 1938-ban megjelent
A koppányi aga testamentuma című regényével megnyerte a Gárdonyi Géza-pályázat első
díját. Regényei meghozták számára a sikert, állatregényei pedig (Kele, Lutra, Bogáncs,
Vuk) rendkívül népszerűvé tették. 1960-ban József Attila-díjat kapott. 1970-ben halt meg
Budapesten.
A Tüskevár című regényét 1957-ben írta. A regény középpontjában a természet szépsége
áll.

A mű cselekménye

➢ A cselekmény Budapestről indul. A szűkebb helyszín az iskola. A hetedik osztályban

utolsó számtanóra van. Ladó Gyula Lajost, azaz Tutajost felszólítja a tanár. Valójában azt
sem tudja, miről van szó, mert gondolatai már a közelgő nyaraláson járnak. A rossz
felelettel azonban az utazás veszélybe kerülhet. Tanárának köszönhetően azonban nem lesz
baj a bizonyítvánnyal. Később megérkezik István bácsi, hogy magával vigye Tutajost
vakációra a Balaton mellé.
➢ István bácsi a megérkezés után a fiút az öreg csőszre, Matulára bízza, akivel Tutajos
kiköltözik a nádas szigetére. És kezdetét veszi a nádas életével való ismerkedés. Tutajos
megtanulja használni a fegyvert, ellátni saját magát élelemmel, megérteni a nádas
"nyelvét". Ennek viszont ára van, mindent a saját kárán kell megtanulnia. István bácsi a
következő szavakkal indítja el a fiút: "...annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem
hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te
magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz
majd, hogy mit lehet és mit nem szabad."

➢ Matula is hasonlóan gondolja a dolgokat, ugyanis az elkényeztetett fiút nem kíméli,

és hagyja, hogy a saját feje után menjen. Így Tutajos lassan alkalmazkodni kezd a nádas
életéhez.
➢ Később István bácsi meglepetésként a fiú számára meghívja annak legjobb barátját,
Pondoray Bélát, akit társai Bütyöknek neveznek. Matulának így már két kis "tanítványa"
van.
➢ Egy hirtelen jött nyári zivartarban a két fiú megfázik, s Tutajos megbetegszik. Míg a

48/52
fiút Náncsi néni ápolgatja, Bütyök munkát vállal, ellenőr lesz a cséplésnél. Megismerkedik
a kis vízhordó lánnyal, Szanyadi Katicával. Kedves gyermekszerelem szövődik közöttük.
➢ A cséplés végére Tutajos is meggyógyul, így visszatérhetnek Matulához a nádasba.
➢ Lassan azonban beköszönt az ősz, a természet is változik. A két fiút pedig várja az
iskola, búcsúzniuk kell. Megerősödve és élményekkel gazdagon "megrakodva" szállnak
vonatra, és térnek vissza Pestre.

A regényt nem annyira a cselekménye teszi érdekessé - bár vannak izgalmas részei -,
hanem a táj és a természet bemutatása. A táj, amely szép lassan kitárul a fiúk és az olvasó
előtt. A részletes ábrázolás lehetőséget ad az írónak, hogy ne "csak" szórakoztasson, hanem
tanítson is.

A szereplők

Tutajos és Bütyök igazi kíváncsi gyerekek. A regény elején Matula úgy véli,
elkényeztetett pesti fiúk. A regény végére azonban a nádi élet megtanítja őket a saját
lábukon állni, és mint életerős fiatalemberek térnek vissza a nagyvárosba.
A regény legtöbb kedvességgel és melegséggel megrajzolt figurája kétségkívül az öreg
Matula. Az író nagy szeretettel formálta meg érdekes jellemét, akinek alakja egyébként
Fekete István több könyvében is megjelenik. A nádas alapos ismerője, igazi vízi ember,
néha zsörtölődő, de hatalmas bölcsességgel megáldott parasztember. Akiről a regényben az
is kiderül, hogy nagyszerű nevelő.
A regény további szereplői is hasonló kedvességgel megformált, jellemző
tulajdonságokkal felruházott alakok. Gondoljuk csak a rendkívüli életbölcsességgel
rendelkező, mindenre odafigyelő István bácsira, vagy az örökké kíváncsi, jóízű humorral
megáldott Piri mamára.

A regényben mindenütt a valóság jelenik meg, ezért érezheti magát úgy az olvasó a mű
olvasása közben, mintha maga is részese lenne a szigeten történteknek.
Fekete István kétségkívül hatalmas természetszeretete és természetismerete teszi az
egyik legkedveltebb és a legolvasottabb ifjúsági íróvá.

49/52
 TATAY SÁNDOR:
KINIZSI PÁL

Az író

Tatay Sándor 1910. május 6-án született Bakonytamásiban. Édesapja lelkész volt.
Gyermekéveit szülőfalujában töltötte. Középiskolai tanulmányait Tatán, Pápán és
Szarvason végezte. A pécsi egyetemen magyar-német szakon végzett. Tanulmányai

50/52
befejeztével gyalog bejárta Európa számos orzságát. Hazatérése után különböző állásokat
vállalt el: volt gyári munkás, tisztviselő, könyvkereskedő. 1936-38 között a Kelet Népe c.
folyóiratot szerkesztette. Első regénye 21 éves korában jelent meg. 1945 után hosszabb
hallgatás következett írói korszakában, majd 1955-ben a Simeon-család című
regényciklussal jelentkezett, amely a két világháború közti társadalmat mutatja be.
Kedves meséket írt kiseb gyermekek számára. Ijfúsági regényei közül nagy sikert aratott
A Puskák és galambok című műve. Kétszer kapott József Attila-díjat, 1991-ben Kossuth-
díjjal ismerték el munkásságát. 1991. december 2-án halt meg Budapesten.

A regény keletkezése

A mű 1955-ben jelent meg. A regény megírásának gondolata - ha nem is ilyen formában

- már gyermekkorában felvetődött az íróban. Később egyik levelében így vallott erről:
"...Mikor rájöttem, hogy kard nem, csak toll lehet az, amivel küzdök az igazságért, akkor
elhatároztam, hogy megírom egy erős ember történetét, aki a szenvedő népen elkövetett
erőszak ellen fogott fegyvert. Ki lehetett volna az más, mint Kinizsi Pál, akit nem a
történelemből, hanem a népmesékből, népmondákból ismertem meg elébb, és e
népmondák hősét akartam megírni."

A regény cselekménye

➢ Az első fejezetben megismerjük a főhőst, a hatalmas erejű molnárfiút, Kinizsi Pált.

Később az éppen arra vadászgató Mátyás királynak megtetszik az eszes fiú, aki egy
malomkőre helyezett serlegben nyújtja át a friss vizet a király kíséretében lévő Magyar
Jolánkának. A két fiatal megtetszik egymásnak, és ezzel elindul szerelmük története.
Mátyás király meghívja Kinizsit Budára.

➢ Amikor a fiú megfojtja a vadászkutyákat, amely tettével az anyóka és a maga életét is

megmenti, Holubár nyilával akar bosszút állni rajta. A király megakadályozza ezt, Kinizsit
pedig bátorságáért katonájának fogadja, és Magyar Balázs vezér gondjaira bízza. Elindul
Kinizsi vitézi pályafutása. Ennek során a fiúnak ellenségei is akadnak, Titusz, a
zsoldosvezér és Holubár, Jolánka kérője személyében, akik mindenáron szeretnék a király
előtt befeketíteni.
➢ Pál a cseh király elleni csatában és Kenyérmezőnél a török ellen is tanújelét adja
bátorságának és hadvezéri tehetségének.

51/52
 ➢ Időközben az ellenséghez átállt Holubárt és Tituszt, akik elrabolták Jolánkát, eléri a
végzet, amikor az árulással elfoglalt Keremes várában lelik halálukat. A várat Kinizsi menti
fel, és kiszabadítja Jolánkát. A fiatalok ezután apai áldással egymásé lehetnek, a király
pedig Kinizsi Pált temesi főkapitánynak nevezi ki.

A szereplők

A regény szereplői mind nagyszerűen megformált alakok. A mondák hőse, Kinizsi Pál,
hatalmas erejű, eszes, bátor, kiváló hadvezér, de sose felejti el, honnét jött. Származására
mindvégig büszke. De láthatjuk őt, a bivalyerős vitézt gyengédnek és szelídnek is, amikor
összehozza sors Jolánkával.
Magyar Jolánka a bátor leány pedig kitartó és céltudatos, amikor küzdeni kell a
szerelméért.
Mátyás király mondai alakjára is ráismerünk a regényben. Igazságos, a szegények
pártfogója, s a jobbágyfiú Kinizsit vitézei közé emeli.
Kinizsi ellensége Titusz, a jobbágyokat verő zsoldosvezér és az áruló Holubár,
mindketten szemléletesen megformált szereplők.
A népmesékből ismert népi humor és furfangosság képviselője a műben Bujkó, de rajta
kívül számos népi alakkal talákozunk még a regényben. Gondoljuk csak Orsik nénére,
Kinizsi dajkájára, vagy a hadviselt Gergely bátyára.

A regény stílusát az ízes, népies szófordulatok, szólások, és nyelvi humora teszi igazán
hangulatossá.
Tatay Sándor regényével történelmünk azon korszakát idézi fel, melyet Mátyás király
neve fémjelez, aki a magyarok emlékezetében mindig is a jó és igazságos király marad, s
akinek alakja és tettei a meséken és mondákon kívül Tatay regényében is méltán él tovább.

52/52